•r^^ '■

< i^'

^ - '■ .■'.

^'.^ ^^y^.

v^( 17

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKAi\

A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI

MOESZ GUSZTÁV

XVIL KÖTET

1918

BUDAPEST, 1918

MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT

(Budapest, VUI., Eszteiházy-utcza lO. szám.)

A Magyar Természettud. Társulat JVövénytani szakosztályának hatá-
rozatából a XVII. kötet az 1—3. számmal befejezést nyer.

Laut Beschluss der Botan. Section des Ung. Naturwiss. Vereines wird
der Baiid XVJI mit Nummer 1— 3 abgeschlossen.

Conigenda :
A 84. oldal első sorában Blaitny Tibor helyeit Bund Károly o\va.sa.ndó.

In der ersten Zeile der Seite 84 ist Bund Károly anstatt Blatiny
Tibor zu lesen.

n?

Hornj'ánszUy V., Budapest. ;

INDEX.

A zárójelbe tett számok az idegen nyelvű szövegre, a *-gal jelzett számok

az ábrára vonatkoznak.

Die Zahlen in ( ) beziehen sich auf die Mitteilungen für das Ausland, die

mit * auf die Abbildungen.

I.

Boros Á. : Ujabb adatok Pest ós Esztergom megye flórájához. (Szakoszt.)

99, 100.
Fekete L. és Blattny T. : Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék

elterjedése a magyar állam területén. (Ismertetés.) 80. (Referat.) (40)
Greguss P. : A Funkia cordata rendellenes villás érelágazása. 79.
Abnormale gabelige Aderverzweigung an einem Blatté von Funkia

cordata. (39).

— — Számtani törvényszerűség a növény ország nemzedékváltozásában.

(Szakoszt.) 92.
Hirek. 100.

Irodalmi ismertető. 80.
Jávorka S. : Delibláti növények. (Szakoszt.) 92.
Kisebb megjegyzések és újabb adatok. VI. közi. 25.

— — Kleinere Bemerkungen und neuere floristische Daten. VI. Mitteil. (,21).
Kuntz J. : A Hyoscyamus niger alkaloida tartalmának szövetrendszerbeli

eloszlása. 1.

Die Verteilung des Alkaloidgehaltes unter den Gewebesystemen bei

Hyoscyamus niger. (1).

Kümmerle J. B.: Növénytani repertórium. 83.

Literaturbericht. (40.)

Mágocsy-Dietz S.: Adatok a Balaton és környéke flórájának megisme-
réséhez. II. közi. 17.

Beitráge zur Kenntnis der Flóra des Balatons und seiner Umgebung.

II. Mitteil. (2).

Moesz G.: Hírek.

Nachrichten. (46).

'— — Jelentés a növényt, szakosztály vagyoni állapotáról és a Bot. Közi.
1917. évi folyamáról. 96.

IV

— — Megjegyzés Schilberszky K.-nak a fekete gabonarozsda tárgyában

tett javaslatához. 49.

— — Bemerkungen zu K. Schilberszkys Antrag bezüglich des Getreide-

scliwarzrostes, (19).

— — Mykologiai közlemények. III. közi. 60.

Mykologische Mitteilungen III. Mitteil. [25).

Polgár S. : Ujabb adatok Győr adventiv flórájához. Szakoszt . 93.

Schilberszky K. : Hipertrófos paraszemölcsök almagyümölcsökön. Szak-
oszt.) 93.

— — Javaslat a fekete gabonarozsda tárgyában. 93.

— — Antrag in Bezúg auf den Getreideschwarzrost. (16).
Schiller Zs. : A magyar víziboglárkák rendszertani tagozódása. 35.

— — Systematische Gliederung der ungarischen Batrachien. (6).
Sitzungsberichte. (44).

Szabó Z. : A csírázás lefolyásának ismeretéhez. (Szakoszt.) 93.

— — Zur Kenntnis des Keimungsvorganges. (44).

— — A magas divergenciája levélállások megállapításának módszeréhez.

(Szakoszt.) 93.

Zur Methode der Bestimmung von Blattstellungen höherer Diver-

genz. (44).

— — Jelentés a szakosztály 1917. évi működéséről. 94.

Tudósítások a szakosztály üléseiről. 92, 93, 100.

Sitzungsberichte (44).

— — Szakosztályi ügyek. 92.

Tuzson J. : Fekete L, és Blattny T.: Az erdészeti jelentőségíí fák és
cserjék elterjedése a magyar állam területén. (Ismertetés.) 80. (Lite-
raturbericht.) (40).

II.

AcMUea crithmifolia 59. AUium ursinum 58. AmerodotMs
molluginis 77, 78*, (33). Andropogon ischaemum 23. Arabis alpina ssp.
erispata 59, (25). Arenaria striata 54. Asperula taurina 58. Asplenium
lepidum 60, (25). Athamanta hungariea 57.

Berberis vulgáris 45. f. sanguinea 88.

Calamagrostis epigeios 25. Calamintha cana 55, (231, exigua
55, (23), hungariea 55, 59, (23), villicaulis 55, (23), Camarosporium
coronillae 71, (34). Campanula divergens 58, 59. Carex stricta 21, 22.
Celtis australis 53, (22), occidentalis 54, 22). Centaurea atropurpurea
58. Cephalaria laevigata 58. Cerastium banaticum 59, (25). Cerco-
spora smilacina 72. (36). Cerintb.e alpina 58, (25), glabra 58. Cladium
mariscus 21, (3). Cotinus coggygria v. arenaria 59, (25). Cytisus elon-
gatus 59, Heuffelii 59, laburnum 26. (4).

Dasyscypha bicolor 69, clandestina 69, (33). Dianthus bana-
ticus 58, petraeus 58, 59. Doronicum Columnae 59. Draba carinthiaca
54, Dorneri 54. (23), Simonkaiana 54, (23), f. retyezátensis 55, (23), sty-
losa 54, (23).

Edrajanthus Kitaibelii 57. Erysimum comatum 57, 58. Euphor-
bia Geiardiana 23.

Festuca gigantea 25, interiecta 52, (21), Panciciana 58, (25), sul-
cata X vaginata 52, (21), Wagneri 52. Funkia cordata 79*, (39). Fusa-
rium sarcochroum 72, (36).

Gentiana carpatica 58. Gloeosporium microstromoides 67. (30,
tubercularioides 68, (33). Glyceria aquatica 22. Gnomonia salicina
76, 77*, (38).

Herpotrichia nigra 60-65, (25)— (29). Hieracium Heuffelii 58,
(24). Hyoscyamus niger 1—16, (1). Hysterographium fraxini 69, (33).

Iris pseudacorus 22, (3).

Juorlans nigra 27.

Kabatiella tiibercularioidea 68, (32). Kickxia commutata 55, (24>,
elatine v. banatica 55, (24), lasiopoda 55, (24). Knautia drymeia 59.

Lamium bithynicum 57. Laserpitium archangelica 58. Lathyrus
venetus 59. Leptosphaeria Crepini 73, (36) rusci 69, (33). Leptostromella
hy8terioides'72, 35). Leptotilyrium castaneae 72, (35). Linum uninerve 57.
Lizonia emperigonia 65, (29), f Baldinii 65, 66', f29). Lychnis coronaria 59.

Melampsora helioscopiae 70, (34). Micula Mougeotii 71*, (34).
Minuartia hungarica 57, laricifolia 54, (22). Mollisia Rabenhorstii 69,
(33). Mycosphaerella Ludwigiana 69, (33j. Myriophyllum spicatum 29.

Neopeckia Coulteri 60—65, 72*— 64*. (25)— (29). Neottia nidus
avis 25.

Ozonium plica 60, 64, (25), (28).

Pachybasidiella microstromoidea 67, (301' Peltaria alliacea
57. Pestalozzia funerea 72, (36). Phlyctaena vagabunda 72, (35),
Pboma herbarum 70, (34), s'alsolae 76*, (38). Physalospora fesüicae
70, (33). Platanus occidentalis v. pendula 88. Polygala comosa ssp.
oxysepala 58, (25), Polygonum aviculare 25. Populus canadensis 28*,
30*, (5). Potamogeton perfoliatus 29. Primula Columnae 59. Pseudo-
lizonia Baldinii 65, (29). Puccinia coronata 70, (34), graminis 43—51,
(16)— i21), hieracii 70, (34), scorzonerae 70, (34). Pulmonaria Landoziana
87, officinalis 25, rubra 58. Pyrenochaeta elithridis 75*, (38).

Quercus adriatica, eoccifera, ilex, pseudocerris, pseudosuber, semi-
sempervirens, sempervirens, suber, 52, 53, (21), (22).

Ranunculus amphibius 40, aquatilis 35, (7). Baudotii 40, (12),
carinatus 36, 41, (7), (13), circinnatus 41, (13), confusus 40, (12), Drouktii
42, (15), fluitans 41, (13\ Godroni 42, (15), Langei 41, (13), paucislamineus
36, 41. (7), (13), (15), pelitus 39, peltatus 36, 40, (7), (11), (12), penicillatus
40, (U), Petiveri 35, (7), radians 41, (13), radiatus 40, (12), Rionii 42, (15),
rypiphyllus 40, (12), semiradiatus (13), trichophyllus 36, 41, (7), (13), trun-
catus 40, (11). Ruta graveolens 58.

Satureja pulegium 57. Saxifraga Rocheliana 57. Schoenus
nigricans 21, Scirpus lacustris, maritimus, pungens 21. Scrophularia
lasiocaulis 60, (25). Scutellaria alpina 57. Sedum acre P villosum,
asperifolium, Sartorianum 55, (23). Senecio Fussii 59. Septoria casta-
nicola 71, (34), hederae 71, (34). Seseli rigidum 58. Sesleria filifolia 58.

VI

Silene depauperata 58, (25). Spiraea oblongifolia 59 (25). Syringa
vulgáris 57, 59.

Thalictrum aquilegifolium 59. Thymus Jankae 58. Trullula
olivascens 72, (35). Tylostoraa mammosum 70, (34).

Urocystis anemones 70, (34). Uromyces erythronii 70, (34).

Verbascum Hinkei 55, (23), vemale 58. Vermiculariella Grei-
nichii 74*, (37). Veronica alpina v. Musalae, v. serratifolia, Dillenü,
verna 56, (24).

m.

Ambrózy— Migazzi J. 100, (46). Anisits D. 93. Augusztin B. 101,
(47). Blattny T. 101. (47). Degen Á 100, (46). Ferdinánd bolgár cár 100,
(46). Filarszky N. 99. Gombocz E. 101, (47). Hollós L. 101. (47) Jávorka
S. 101, 102, (47), (48). Károly R. 101, (47). Kümmerle J. B. 102, (48). Len-
gyel G. 101, (47). Lyka K. 98. Mágocsy-Dietz S. 101, (47). Moesz G. 102,
(48), Szafer W. 101 (47). Szatala Ö. 102, (48). Szép R. 102, (48). Sztanko-
vica R. 101, (47). Szorák J. 93, 101, (47). Tuzson J. 102, 48.) Wagner
J. (47).

XVII. KÖTET. 1918. VII/31. 1—3. FÜZET.

JUl 141921

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKAN.

A KIR, MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA.

MAGOCSY-DIETZ SÁNDOR

KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL SZERKESZTI

MOESZ GUSZTÁV

MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK HÓNAPBAN.

BUDAPEST,

KIADJA A KIR. MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT.

(Budapest, Vni., Eszterházy-utca 16. szám.)

1918.

Ára tagoknak egy évre 7 K, előfizetőknek 10 K.

TARTALOM.

INHALT.

Oldal

K u n t z J. : A Hyoscyamiis niger alkaloidatartalmának szövetrend-
szerbeli eloszlása 1

— — Die Verteilung des Alkaloidgehaltes unter den Gewebe-

systemen bei Hyoseyamus niger (1)

Mágocsy-Dietz S. : Adatok a Balaton és környéke flórájának

megismeréséhez. II. közi 17

— — Beitrage zur Kenntnis der Flóra des Balatons und seiner

Umgebung. II. Mitteil (2)

Schiller Zs. : A magyar viziboglárkák rendszertani tagozódása 85

— — Systematische Gliederung der ungarischen Batrachien . . (G)
Schilberszky K. : Javaslat a fekete gabonarozsda tárgyában . 43

— — Antrag in Bezúg auf den Getreideschwarzrost . . . . (16)
Moesz G. : Megjegyzés Schilberszky K,-nak a fokete gabona-
rozsda tárgyában tett javaslatához 49

— — Bemerkungen zu K. Schilberszky s Antrag bezüglich des

Getreideschwarzrostes (19)

Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. VI. közi, . 52

— — Kleinere Bemerkungen und neuere Daten. VI. Mitteil. . , (21)
Moesz G. : Mykologiai közlemények. III. közi 60

— — Mykologische Mitteilungen. III. Mitteil (25)

Greguss P. : A Funkia cordata rendellenes villás érelágazása . 79

— — Abnormale gabelige Aderverzweigung an einem Blatté von

Funkia cordata (39)

Irodalmi ismertető 80

Liter aturhericht «. . . . (40)

Növénytani repertórium 83

Szakosztályi ügyek 92

Sitzungsberichte (44)

Hírek , 100

Nachrichten • (46)

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT
NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA

XVII. KÖTET. 1918. VII 31. 1—3. FÜZET.

K u n 1 2 J. : A Hyoscyamus níger alkaíoídatartal-
mának szövetrendszerbelí eloszlása.

I. Bevezetés.

1. Az alkaloidák élettani szerepe áltíilában.

Az alkaloidáknak a növényben való élettani szerepéről igen
különböző vélemények vannak. H e c k e 1 (1. í. 227.) a Strychnos-
magvakban és a Calabar-babban alkaloidát talált, mely alkaloida a
csírázás kezdetekor eltűnt s így H e c k e 1 el)ből a tényből fel-
állította azt az elméletet, liogy a fentemlített növények alkaloidája
a csírázásra felhasználtatik. H e c k e 1 állítását már C 1 a u t r i a u
(1. IX. 64.) sem igazolliatta, aki a i)a<?íra-niagvakkal végzett
kísérleteiben az alkaloidát a magliéjjal eltávolította és az ekképen
az alkaloidától megfosztott magvakat csírázásra bírta. Ezzel be-
bizonyította, hogy az alkaloida szerinte nem feltétlenül szükséges
kelléke a csírázásnak.

Clantrian, ki a maghéjtól megfosztott csírázó növényben
újra alkaloidát talált, azt véli, hogy a csiranövényben az alka-
loida újraképződése a magban levő fehérjeanyagok rovására
történik. Mostani felfogás szerint az alkaloidák olyképen kelet-
keznek, hogy a fehérjéből keletkező pyrolydinhez közelálló vegyü-
letek alkaloidákká (l. XVI. 270.) alakulnak és éppen úgy jönnek
létre, mint különösen a pyridin és piperydin derívatumok hatos
gyűrűjének keletkezése. F e 1 d h a u s által elért eredmények azt
mutatják, hogy a Datura stramonium csiranövényében levő alka-
loida nem a maghéjból ered, hanem a növénykében új alkaloida
képződik s így az alkaloida F e 1 d h a u s és C 1 a u t r i a u szerint
nem közbeneső anyagcseretermék. A Datura maghéjában levő
alkaloidának fiziológiai szerepe Feldhaus szerint az, hogy a
fejlődő csiranövényt a baktériumok és gombák ellen megvédje ;
szerinte a csírázás megkezdésekor a perifériákon levő alkaloida
a föld nedvességében feloldódik. Ezen elmélet C z a p e k (1. V.
268.) szerint azért fogadható el, mert ezzel ellentétes eset egy-
szer sem fordult elő, azaz a mag nagy alkaloidatartalmát még

Botanikai Közlemények 1 — 3. füzet. -1

2 KUXTZ J.

minden eddig ismert esetben nem a fejlődő csiranövénynek, hanem
a magot környező talaj nedvességének adta át.

Clautriau kísérleteivel azt igyekszik bebizonyítani, hogy
az alkaloida a mag fejlődése során mint tartalékfehérjeanyagok
képzője szerepel. Czapek szerint azonbnn azon esetből, hogy
a termés és a mag érésekor az alkailodatartalom a termés-
magliéjban csökken, még nem lehet következtetni arra. hogy az
alkaloida íehérjeképző anyag s hogy egyenesen a fehérjekép-
zésre használtatik fel.

Clautriannak Errera (1. V. 269.) vizsgálatai által is
igazolt véleményét, hogy az alkaloidáknak a perifériákon való
megjelenése (a szőrszálakban, kéregben és tejnedvben) az állatok
támadása ellenirányai. Peirce(l. V 269.) megfigyelései alapján
azzal egészítette ki, hogy ez nemcsak az állatok, hanem a nö-
vényi parasiták elleni védekezésre is szolgálhat.

V 0 g e 1 nek azt az elméletét, hogy a különböző növények
alkaloidatart;dmát külső körülmények befolyásolják, Czapek
szerint (1. V. 269.) más kutatások nem igazolták. Clautriau
és Feldhans kísérletei, kik a napfényen és a sötétségben
csiráztatott növények alkaloidatartalmát vizsgálták, nem találtak
különbséget a növények alkaloidatartalma közölt. Feldhans
"B csiranövényeknek chilei salétrommal való trágyázásával sem
tudott a Datura stramonium alkaloidatartalmában változást elő-
idézni. Szkicsák Jenő (1. VIIl. 280.) privigyei gyógyszerész,
hazánkfia pedig egy különleges trágyázás és kiválogatás segé-
lyével a Datura scopolamin tartalmát O'lVo"^"^^ éppen a két-
szeresére emelte.

2. Á Solanaceák alkaloidatartalmára vonatkozó eddigi meg-
állapítások.

A Solanaceák családjának alkaloidáival először L a d e n -
burg (1. 11. 941. lap), majd Willstádter (1. II. 3271. lap),
E- S c h m i d t , G a d a m e r és H e s s e (l. V. 304.) foglalkoztak.
Gr e i g e r és H e s s e 1833-ban (1. XI. 175. 1.) a Hyoscyamns leve-
leiből állítottak elő először liyoscyamint. A hyoscyaminről magáról
először L a d e n b u r g és G. M a y e r tesznek bővebb említést
(1. XII. 380.). L a d e n b u r g (1. V. 305. 1.) kimutatta, hogy a
hyoscyamin éppen úgy bomlik, mint az atropin.

A Solanaceák alkaloidáinak a növényben való kimutatását
az Atro^Ja helladonna, Datura stramonium és Híjoscyamus nigerheii
első ízben Clautriau (1. V. 265.) végezte. Clautriau az alka-
loida helvzetét a maghéjnak összenyomódott sejtjeiben jelölte meg.
Ezután Ph. Molle (1894—95). majd 1898 ban H. Barth (I.)
1900-ban S i i m - J e n s e n (Xlll .) 1903-ban Feldhans s végül

A HYOSCYAMUS NIGER ALKALOID ATARTAL.M A d

1910-beii Troegele (1. XV. 324. 1.). végeztek erre vonatkozó
behatóbb vizsgálatot.

B a r t h szerint az alkaloidák a Solanaceák maghéjában, az
endospermiumbati ts nyomokban az embryóban fordulnak elő.
Ezzel szemben Clautriau, Öiim Jensen és Feldhaus
vizsgálatai egyöntetűen azt bizonyítják, hogy Atropa, Hyoscyamus
és a Datura magvában csak a maghéjnak külső rétegeiben talál-
ható alkaloida, míg a magnak minden mas része alkaloidamentes.
Fenti kutatók Síim-Jen se n kivételével a csíranövény tenyészö-
kúpjában vizsgálva az alkaloidatartalmat, megállapították, hogy
az alkaloidák gyakran a tenyészőkúp összes szöveteiben előfor-
dulnak, vagy a növény fejlődése folyamán az edénynyalábok
közelében halmozódnak fel. Clautriau azt is bebizonyította,
hogy a Datura-mag, amelyből az alkaloidatartalniú sejtréteget
eltávolította, rendesen csírázott, de az embryo már nagytömegű
alkaloidát tartalmazott mindkét tenyészőkűpban. A csiranövény
továbbfejlődő részeiben az alkaloidákat az edénynyalábokhoz leg-
közelebb levő parenchymasejtekben és a háncselemek közül a
háncsparenchymában mutatták ki. ellenben a rostacsövekben és
kísérősejtekben eddig egy kutatónak sem sikerült alkaloidát
kimutatni.

Eddigi felfogás szerint, mint azt Errera vizsgálatai bizo-
nyítják, az alkaloida a s/.ár kerületi részében, és pedig az
epidermisben, a collenchymában. a kéreg-parenchymában fordul
elő. Ph. Molle (IX. G7. old.) szerint még a fiatal iá is alkaloida-
vezető lehet, S i i m - J e n s e n a Hyoscyamus szárának belében
bőséges alkaloidatartalmat talált. Ph. Molle kimutatta, hogy a
Datura gyökerei fiatal állapotban sokkal düsabbak az alkaloi-
dákban, mint az idősebbek. A Datura gyökérágaiban Feld-
haus kétszerannyi alkaloidát talált, mint a főgyökérben,

A lomblevelekben az alkaloidák gyakran az epidermisben,
azonkívül a háncsnyalábok közelében Jevő parenchymatikus sej-
tekben vannak felhalmozódva. Az alkaloida főtömegének helye a
Solanaceák levéledénynyalábjaiban van. F e l d h a u s (1. IX.
91. oldal) meghatározta az alkaloida tartalmat a Dattirában, eszerint
a mesophyllum 0'487ni a közép secundár erek l"397o alkaloidát
tartalmaznak. S i t m-J e n s e n (1. XIIT. 81. oldal) úgy találja, hogy
az egész fiatal levelekben aránylag több alkaloida van, mint az
idősebbekben. S c h m i d t (l. IX. 89.) vizsgálatai szerint a Hyos-
cyamus-levél lemezének parenchymatikus része kevesebb alkaloidát
tartalmaz, mint a levélnyél összes szövetei.

S i i m - J e n s e n a Hyoscyamus niger teljesen kifejlődött
növényének a magliázában a csészeleveleknek azon parenchyma-
sejtjeiben, amelyek a háncsnyalábok közelében vannak és a forrt-
szirmok parenchymaszövetében, mely az edénynyalábokat körül-
veszi, talált alkaloidát. Az eddigi kutatók a Hyoscyamus niycr
csiranövényéu vizsgálatot nem végeztek, valamint a fiatal növényen

1*

KUNTZ J.

sem. Troegele (1. XIV.) szerint az Atro^icc helladonna csira-
növényében az alkaloida először a szíklevelekben és pedig ?
levéllenieznek a nyélhez legközelebb eső részén jelenik meg. Az
érett mag embryója és endospermiiima alkaloidamentes. A csirázó
növényben új alkaloida képződik. Troegele szerint, ha a nö-
vényt megsebezzük, a sebzési helyen az alkaloida felhalmozódik.
Ezen tény is az alkaloidának védelmi szerepét bizonyítja.

Ezek szerint a Hyoscyamus niger alkaloidáinak szövetrend-
szerbeli megjelenése, eloszlása és tartalma sok tekintetben még
ismeretlen, miértis ezeknek a kérdéseknek a megoldásához óhajtok
vizsgálataimmal hozzájárulni. Vizsgálataimat a mag, a csiranövény,
a kifejlett növény hajtásának és virágjának alkaloidatartalmára
terjesztettem ki, figyelemmel kísérve az alkaloida szövetrendszer-
beli elhelyezkedését, az elterjedés változását és az egyes szervek
alkaloidáinak mennyiségét.

3. Az alkaloidák kíniutatásához használt módszerek.

a) A vizsgúlüii anyag előkészítése. A magvak csiráz-
tatását Kozma Dénes (1. X. 7.) által ajánlott csiráztató segít-
ségével végeztem az alább leírt módon. A csiráztató hosszúsá-
gának megfelelő szélességű szíírőpapirost a papiros súlyának
megfelelően kétszeres súlymennyiségű szobahőmérsékletű vízzel át-
itattam, majd a szűrőpapirosra 200 — 250 db. magvat szórva, a
papirost a csiráztatóba helyeztem. A magvakat 12 napon át
— 4 C° és -|-4 C° közt váltakozó hőmérsékleten tartottam. Ezután
a magvakat átmenetileg egy napig szobahőmérsékleten hagyva
35 C°-os thermostaiba helyeztem, hol a magvak túlnyomó része
a harmadik napon csírázott. Ezen eljárás azért vált szükségessé,
hogy a mag alkaloidatartalmát mindenkor megvizsgálhassam.

A csiranövény alkaloidatartalmának qualitatív megállapí-
tására a fent leírt módon csírázásra előkészített magvakat finom
szitán átszitált, földdel megtöltött négy cserépbe ültettem. Ezen
cserepekből kettőt világosságon, kettőt pedig árnyékban helyeztem
el. A cserepekben levő földet minden harmadik napon szoba-
hőmérsékletű vízvezetéki vízzel öntöztem. A csírázás kezdeti
szakában a csiráztatóból 1 — 3 naponkint kivett növénykéken
végeztem kísérleteimet. A cserepekből kísérlet végett kivett nö-
vényeket a földtől jól megtisztítottam és csak ezután készítettem
az ekképen megtisziított növényekből metszeteket. Vizsgálataimhoz
a kir. magyar tudományegyetemi növénykert által 1915-ben
gyűjtött Hyoscyamus niger kétéves magvait használtam úgy a
csiráztatás, mint a quantitatív vizsgálat céljaira.

A quantitatív meghatározásokhoz szükséges anyagot a nö-
vénykertbén két ízben, március és május hóban elvetett magvakból
fejlődött növényekből nyertem.

A HY08CYAMUS NIGER ALKALOIDATARTALMA ö

b) Vizsgálati eljárás. A mikrochéniiai vizsgálatok első alap-
feltétele a feltétlen tisztaság. Mivel nagyon könnyen hibák csiísz-
hatnak be a kísérleti eredményekbe, azért szükségesnek tartom
felsorolni azokat a tényezőket, amelyek tévedésre vezethetnek.

Vizsgálat előtt a használandó tárgylemezeket a portól ala-
posan letöröltem és üvegharang alá helyeztem, hogy a reá szálló
por a mikrochéniiai reakciók végzésekor ne zavarjon. Ha a reakció
hosszabb idő multán állna elő, a tárgylemezt a fedőlemez nagy-
ságának megfelelő viaszgyűrűvel láttam el, majd mikroszkóp alatt
tisztaságáról meggyőződve a frissen készített reagensből egy
cseppet a tárgylemez közepén levő viaszgyűrűbe cseppentettem.
A vizsgálandó metszetet a reagensbe helyezve a jól megtisztított
fedőlemezzel lefedtem és mikroszkóp alatt vizsgáltam a csapadék
előállását. Ha a csapadék csak több óra múlva vált ki, abban az
esetben a metszetet függő cseppben vizsgáltam.

A gőzalakú reagensek használatakor a metszeteket jól záró
üvegharanggal letakartam és az illető reagens természetes pára-
képződéséből keletkező gőzök hatásának 'ó — 24 óráig tettem ki.
Feltétlenül szükséges a fenti reakció folyamán a jódot homokkal
betakarni, hogy a jódgőzök elillanása egyenletesebb legyen.

A reakciónál beálló kiválásokat, kristályokat polarizációs
mikroszkópon vizsgáltam. Gyakran ad tévedésre okot, hogy a
jód-jódkáliumtól a keményítő testecskék is kékre színeződnek és
így könnyen összetéveszthetők az alkaloidacsapadékkal. Feltét-
lenül szükséges a keményítőtestecskék előzetes alakjának meg-
állapítása. Megkülönböztethetők az alkaloidacsapadéktól azáltal
is, hogy míg a keményítőszemecskék jód-jódkáliumtól azonnal
megkékülnek, addig a hyoscyaminjodid kristályok először sárgás-
l)arna és csak később órák múlva adnak barna csapadékot. Az
illető növény keményítőszemecskéinek ismerete a legbiztosabb
ellenszer a tévedések elkerülésére. Minden esetben ajánlatos a
metszetet elsősorban reagens nélkül a tárgylemezen megvizsgálni
és csak azután a reagensbe tenni.

Mivel az alkaloidák általános kémszereivel protein és más
ilynemű anyagok is reakciót adnak, azért ellenőrzésül utóla-
gosan az Errera (XHI. 76. l.) által ajánlott következő eljárást
használtam : a metszeteket V4 — 24 óráig borkősavas alkoholba
f I : 20) helyeztem. Ez idő alatt a metszetek alkaloidájuktól nieg-
( osztattak. A borkősavas oldaton az alkaloidák általános re-
agenseivel reakciót végeztem.

A mikrochémiai reakciókhoz használandó metszetek csakis
kézzel készítendők, mivel mikrotommal a sejtfalat összenyomva, a
sejttartalom más sejtrészekre ömlene át. A vizsgálandó anyagot
nem ágyazhatjuk be kikészítés céljából, mivel az alkaloida részint
könnyű oldhatósága miatt, részint pedig a beágyazási módszer
különféle hőváltozásainak kitéve, köiniyen változást, esetleg a
szövetekben való elhelyezkedésükben eltolódást szenvedne. Hogy

6

KUNTZ J.

az alkaloida szövetrendszeibeli elhelyezését pontosan megálla-
píthassnk, a reakcióhoz két három sejtrétegnyi vastagságú met-
szeteket kell készíteni és szövettani összehasonlítás céljából
ugyanabból a részből 1—2 sejtrétegnyi vékonyabb metszeteket
is. A vékonyabb metszeteket ojyképen állitotíam elő, hogy a vizs-
gálandó növényrészt (kivéve a magvakat) alkohollal megke-
ménjatettem és kézben vagy bodzabél között metszeteket ké-
szítettem. A nnigvakat erre a célra sellakkal bodzabélbe ra-
gasztottam és ekképen előkészítve metszettem. A reakcióhoz
szükséges vastagabb metszeteket a következőképen állítottam elő :
a növényi részekből bodzabél között ügy a hossz- mint a kereszt-
metszetekből 10 — 15 metszetet készítettem. Ezeket a fentebb leírt
módon letisztított tárgylemezekre, vagy pedig azokon elhelyezett
egy cseppnyi reagensbe helyeztem.

Külön-külön a mikrochémiai reagensek mindenikéhez egy
kis, egyik végén hajszálcsővé húzott cseppentő üvegcsövet hasz-
náltam. Kísérleteindiez a következő reagenseket használtam :
1. a jód-jódkáliumot (I— 1 : 200). 2. A Siim-'jensen (l. XIII. 78. 1.)
által először használt brómmal telített brómkáliumoldatot (207o);
ezt találtam minden esetben a legbiztosabb reangensnek az al-
kaloida kimutatására. 3. Kálium-bismuth-jodidot (D r a g e n d o r f —
l^raut). amelyet következőképen készítettem : 3 gramm bismuth-
dihydroxyl- nitrátot 20 cm^ tiszta 1*18 f. s. salétromsavban oldunk;
ezen oldatot lassankint folytonos kevergetés közben 277 g jod
káli töményoldatába öntjük. A keletkező salétromsavas kálit az
oldat erős lehűtésével kristályosítjuk. A szüredéket 100 cm ■' vízben
oldjuk. 4. Kálium-higany -jodid (M a y e r) : 13'546 g higany-chlorid.
49"8jódkálium, 1000 köbcentiméter desztillált vízben oldva. ö. Cser-
sav (1 g csersav, 9 cm^ víz. 1 cm^ alkohol), kálium-higany-jodid -j-
kénsav (2 : 1), Barth szerint. 6. A jódot, mint gőzalakú reagenst
Barth előírása szerint használtam. 7. A hyoscyamin kimutatá-
sára K a c i b 0 r s k y (1. IV. 1595.) dymeíylamido-bensaldehydet
használ. Nekem ezen reagenssel az alkaloidát nem sikerült kimu-
tatnom.

Az alkaloida quantitatív kimutatására gyógyszerkönyvünk által
előírt módszert használtam az alább leírt módosításokkal. A teljesen
elporított, exssikkátorban szárítotti növényi részek lOgr.-njá meny-
nyiségét200 cm^-es sárga, beköszörült dugóval ellátott gyógy szeres -
üvegbe helyeztem, majd 120 g aether és 4 cm" lOVo'Os ammóniaolda-
tot mértem hozzá, amellyel 2 órán keresztül jó erősen ráztam, majd
az oldat tisztulása végett egy óra hosszáig állni hagytam és
desztillált vízzel újból jól kiráztam. A folyadék tisztuh'isa után
száraz, fedett szűrön az aetheres oldatból 84 g'rammot jenai üvegből
készült dugós Erienmayer-lombikba mértem. Az Erlenmayer-lom-
bikot hosszúcsövű Liebig-féle hűtővel kötöttem össze és elek-
tromos lámpán addig desztilláltam, míg a gőz lakmuszpapirral az
ammóniára reakciót nem adott. A maradékot több ízben tiszta
neutrális aetherrel a választótölcsérbe bemostam és amennviben

A HYOSCYAMUS NIGER ALKALOIDATARTALMA í

szükség volt, annyi aethert adtam hozzá, hogy az egész folyadék
körülbelül 100 cm ' legyen. A választótölcsérben levő aetheres
oldathoz — sósavat adtam, az alkaloida mennyiségének meg-
felelően és azzal hosszasan és erősen összeráztam. A folyadék-
rétegek elválása és tisztulása után (mint ezt a magyar gyógy-
szerkönyv a chinakéregkivonat alkaloidatartalmának meghatá-
rozásához előírja) a folyadékot egy kis nedves fedett szűrön egy
dugós 250 cnr'-es jenai üvegből készült Erlenmayer-lombikba
szűrtem. A választótölcsérben levő aetheres oldatot még 4 ízben
15 cm'' vízzel kiráztam, a folyadékrétegek megtisztulása után
fentebb leirt módon a vizesoldatot leszűrtem, a szűredékhez egy-
két csepp jódeosiii-indikátort adva (1 : 500 alkohol) és 1 cm
magas aethert rétegeztem feléje. Ezután a hozzáadott savmennyi-
ségnek megfelelő mennyiségű —- nátrium-hidroxidot adva hozzá,
az alkaloida által megkötött savmennyiséget egy — sósavval ti-
^ráltam. Majd újra egy cm' — nátrium-hidroxidot adva hozzá,
ismét visszatitráltam. Az elhasznált köbcentiméterek száma szo-
rozva 0"0028y-el (a hyoscyaminra értve), adja a "^/q-os tar-
talmat.

Hibák elkerülése végett a következőkre kell különösen
tekintettel lennünk. A mérőoldatoknál lehetőleg ugyanazon pi-
pettákat és bürettákat kell használni mindig a 0 pontig feltöltve.
Az Erlenmayer-féle lombikok közül csak azokat szabad hasz-
nálnunk, .'.melyek nem adnak alkalikus reakciót a jódeosinnal.
A használt anyagokra vonatkozólag megjegyzendő, hogy a extra-
hálásra használt éter mindig állandó fajsúlyú és víztelen legyen.
A quantitativ meghatározásnál az alkalcidák szabaddátételére
eddig használt nátron és kálilúg helyett gyógyszerkönyvünk által
ajánlott ammóniának 10"/o-os oldatát használtam. Ezzel ugyanis
az alkaloidák hosszabb ideig melegíthetők és eltarthatok [Kraut
és Lossen (1. Ví. 179.1.).] Titrálás előtt azonban az ammóniát
teljesen el kell párologtatnunk, mert a legkisebb nyoma is nagy
hibákat okoz az alkaloida javára.

A vizsgálandó anyag poritásakor a következőkre kell ügyel-
nünk : a megszárított növényi részeket a rájuk tapadt portól a
porítás előtt szabadítjuk meg, úgy hogy szitán ismételten ki-
rázzuk, mert a rájuk szállott por nem csekély mértékben csök-
kentené az alkaloida kimutatható mennyiségét. A növényi részeket
mozsárban porítottam s a gyógyszerkönyv által a finom porok
részére előírt szitán átszitáltam. Fontos az ekképen teljesen finom
poralakú növényi részeknek szitálás után való újbóli összekeve-
rése, különösen a leveleké, mert az erek és a levéllemez külön-
böző alkaloidatartalma különféle eredményeket adna. A por
teljes kiszárítása céljából a gyógyszerkönyvünk által elő-
írt szárítószelencéhez hasonló nagyobb szárítószelencét hasz-
náltam.

8

KUNTZ J.

II. ^L Hyosryamus tiMjev egyes sxervehieh- alhaloidU'

tartalma.

1. A mag.

a) Az előre nem kezelt magvak. A mag alkaloidatartal-
mának és az alkaloida eloszlásának megállapítását kiterjesztettem
a csírázás valamennyi időszakára már csak azért is, hogy meg-
állapíthassam a fagypont körüli hőmérséklet esetleges hatását az
alkaloida eloszlására. Szükséges volt ez az eljárás azért is. mert
Barth (l. i. 328. 1.) — Feldhans-, Clantriau-és Siim-
Jensennel (1. XIII. 79.) szemben — az embryóban is talált
nyomokban alkaloidát. Az elő nem készített magnak az endosper-
minm külső részeiben fekvő sejtjei némelyikében jód-jódkálinmtól
erős alkaloidacsapadék volt kimntatható. A maghéj összenyo-
módott sejtrétegének részben betömődött sejtjei dúsan tartal-
maznak alkaloidát. Az embryó és az endosperminm ellenben al-
kaloidamentes. Bróm-brómkálinmtól részint kristályos, részint
amorf kiválás állott elő. Ezen reagensről S i i m-J e n s e n disszer-
tációjában (XIII.) azt állítja, hogy az egyik sejtből a másikba történt
áthatolásakor az alkaloida kristályos alakban kicsapódik, de ezt
sem Feldhansnak (IX. 77. lap), sem nekem nem sikerült meg-
állapítanom, mert a reakció folyamán keletkező kristályok a
metszeten kívül képződtek. S i i ni- J e n s e n (XIII. 77. lap) szerint az
alkaloida jód-jódkálinmtól olajszerű, barna csépek alakjában
válik ki. Megjegyzem azonban, hogy az olajszerű cseppek alak-
jában kiváló anyag csakis abban az esetben tekinthető alkaloidá-
nak, ha ezen olajszerű cseppekből kis idő multán kristályok
alakulnak, mert a fedőlemez alatt levő jódgőzőket a magban
dúsan előforduló olajcseppek is mohón abszorbeálják és így
könnyen a megfestődő, de kristályos alakot nem mutató olajcsep-
peket nézhetnők alkaloida kiválásnak. Mivel az alkaloidák álta-
lános kémszerei protein és más ilynemű anyagokkal is reakciót
adnak, ellenőrzésül a metszeteket 24 óráig borkősavas alkoholba
helyeztem. A borkősavas alkoholból kivett metszeteken alkaloida-
csapadék már nem volt kimutatható, ellenben a borkősavas oldat
maga alkaloidareakciót adott.

h) A fagyasziott magvak. Annak a megállapítására, vájjon
a fjigykörüli hőmérséklet nem okozott-e az alkaloida szövetrend-
szerbeli elhelyezésében változást, a fagyasztott magvakból köz-
vetlenül a fagyasztás után készített kereszt- és hosszmetszeteken
is végeztem reakciót. Ebből kiderült, hogy az alkaloida ez esetben
is még mindig csakis a maghéj összenyomott sejtrétegében mu-
tatható ki. A szikiével hegyei némely metszeten nyomokban alka-
loidát tartalmaztak, azonban, mivel ez nem minden metszeten
volt biztosan kimutatható, így az alkaloida ezen előfordulása nem
mondható biztosnak. A vizsgált tíz metszet közül ugyanis csak

A HYOtiCYAMLS NIGER ALKALOIDATARTALMA

9

három melszet szíklevelének csúcsa tartalmazott alkaloidát, tehát
lehetséges, hogy a metszés révén került az alkaloida oda.

c) A csirázni kezdő magvak. Azt megállapítandó, vájjon
a mag alkaloidatartalma kifelé mintegy vértezetül szolgál-e a
növényt megtámadni akaró baktériumok és gombák ellen, vagy
pedig befelé, mint szükséges anyag a csírázásnál használódik-e
fel a növény által, a következőképen jártam el. A csírázásra
fentebb leírt módon előkészített 200 — 250 darab magvat meg-
nedvesített szűrőpapirosra helyeztem és azt csiráztatóban 35 C°-os
tliermostatba állítottam. Midőn a magvak esirázni kezdtek, a csi-
ráztatóból a magvakat kivettem és a csírázás folyamán használt
szíírőpapirost, amelyen a magvak voltak elhelyezve, 200 cm-'-es
üvegdiigós gyógyszeresüvegbe tettem. Ezután a szűrőpapirosra
gyengén lúgos, desztillált víz 10 cm^-ét téve, erősen ráztam a
szűrői)apiros szétmállásáig. Az oldatot ezután két ízben 60 gramm
aetherrel jó erősen kiráztam, a megtisztult folyadékról az aetheres
oldatot egy választótölcsérbe téve, az alkaloidát gyengén sósavas
vízzel kioldottam, a vizes oldat jó részét elpárologtatva, a mara-
dékhoz tömény salétromsavat adva, szárazra párologtattam. A
száraz maradék alkoholos kálilúg egy cseppjétől ibolyavörös színt
öltött (Vitali). Ez amellett bizonyít, hogy az alkaloida egyrésze
a környezet nedvességében feloldódott. Ezen kísérletben használt
magvakat mikrochémiailag megvizsgálva, alkaloidát csakis a mag-
héj egynehány sejtjében bírtam kimutatni, ellenben az endospermium
alkaloidától teljesen mentes volt. Ebből következik, hogy az
alkaloida nem használódik fel a csírázáskor, hanem a növény
védelmére méresíburkot alkot a csira körül.

'Z. A fiatal csiranövény.

A Híjosciiamus niger csiranövényének alkaloidatartalmát
napjainkig mikrochémiailag nem kutatták, mivel a rosszul csírázó
magvakból kevés csiranövényt sikerült nevelniök. Nekem a Kozma
Dénes (X.) által előírt módon sikerült a fagyasztott és 35 C°-os
thermostatban 3 na))ig tartott magvakat legnagyobb részben csírá-
zásra bírni.

Az alkaloida szövetrendszerbeli megjelenésének pontos meg-
állapítása céljából a thermostatban elhelyezett magvakból napon-
kint vettem ki kísérleti anyagot és azt mikrochémiailag megvizs-
gálva úgy találtam, hogy az alkaloida legelőször a szár és gyökér
tenyészőkúpján jelenik meg. A már csírázó magvakban a maghéj
nagyon keveset, vagy semmit sem tartalmaz, mivel az alkaloida
nasry része a környezet nedvességében feloldódott. A tenyészőkúp
minden szövete dús alkaloidacsapadékot mutatott. A hypokotyl rész
középponti hengerében csak egy-két sejt tartalmazott alkaloidát.

10 KUNTZ J.

A gyököcske középponti hengerében fekvő vékonyfalú sejtek
közt eloszolva levő vastagabb falú sejtek oly dús alkaloidatarta-
lommal bírtak, hogy a jód jódkálinmtól (1 — 1:200) rögtön kris-
tályosan kiváló csapadék állott elő. Bróm-brónikálinni. káliiini-
bisniuth-jodid, valamint jódgőzökkel is igen könnyen volt kinin -
tatható. A nieristematikns szövetekben, különösen osztódáskor,
mint azt Ph. M o 1 1 e találta, mindenütt sok alkaloida mntatható
ki. A gyökérszőrök mind tartalmaznak alkaloidát. Az összes
növényi részek között a szíklevelek tartalmaznak aránylagosan
legtöbb alkaloidát. Midőn a gyököcske 2 cm hosszúságot elért, a
hypokotyl szárban néhány esetben alkaloidát sikerült kimntatnom
(hosszmetszetben) a ho'-szúra nyúlt középső sejtrétegek egy-két
sejtjében. A Hyoscyamns niger csiranövényének szöveteiben általam
tapasztalt alkaloidaeloszlást a Solanaceák gennsainak csiranövé-
nyeiben Ph. M o 1 1 e. C 1 a u t r i a n és F e 1 d h a n s vizsgálatai
is igazolják ; szerintük az alkaloida a tenyészökúpokon jelenik
meg először. A csírázó növények alkaloidatartalmát Ph. Molle
(IX. 55. lap) vizsgálta a legrészletesebben az Atrojya belladonna- és
Datura stramoniumhan. Közlése szerint az alkaloida a meriste-
matikns szövetek osztódásakör jelentkezik először s innen ván-
dorol (a tenyészőkúpról) az epidermisbe, az edénynyalábok kör-
nyezetébe s a gyököcske és szíklevelek közötti részbe.

3. A gyökér elsődleges szövetei.

A gyökér diarch edénynyalábjában a vasális rész 7 — Strachei-
dából áll, melyek közül a szűkebbek spirálisak, a vastagabbak
hálózatos és gödörkés vastagodással bírnak. A gyökér közepén
találkozó spirális tracheidák mindkét oldalán 6 — 10 sejtből álló
cribrális csoportot találnnk. anielyeket a vasális részektől paren-
chimasejtek választanak el. A központi hengert egy rétegből
álló pericambinm és ezt az endodermis veszi körül, amelynek
radiális falán Caspari-pontok láthatók. Az endódermisen kívül
két nagy sejtekből álló sor következik, amely az elsődleges ké-
regnek felel meg.

Az epidermisben nyomokban alkaloidatartalom volt kimu-
tatható. Az elsődleges kéreg parenchymatikus része, a pericam-
bhim sejtjei, valamint a cribrális részek közelében fekvő paren-
chymatücns sejtek alkaloidát tartalmaztak. A farész spirális
tracheidái voltak alkaloidában a legdúsabbak. A gyökérágakban
szintén alkaloidatartalom volt. A gyökér felső, megvastagodott
részében a bélsugarak sejtjei szintén tartalmaztak alkaloidát.

Hasonlóképen Ph. Molle a Datura és Atropa íiatal gyö-
kereit vizsgálva igen sok alkaloidát talált a farészben, kevesebbet
a kéregben s a gyökér felső részének bélsugaraiban. A Datura
gyökérágai Feldhaus szerint kétszer annyi alkaloidát tartal-
maztak, mint a főgyökér.

ö

A HYOSCYAMUS NIGER ALKALOIDATARTALMA 1 1

4. A szár elsődleges szövetei.

Az ötödik loniblevél kialakulásakor láthatjuk először vilá-
gosan a szár szöveti szerkezetét. Keresztmetszetben a szőrökkel
ellátott epidermis alatt öt-hét sejtsorból álló nagy sejtközötíi
járatokkal ellátott parenchymaréteg van, az elsődleges kéreg.
Ezután az edénynyalábakat tartalmazó középponti henger követ-
kezik, mely még kifejezetten nem különböztethető meg a kéregtől.
A cribrális részektől kifelé eső parenchyma dús keményítőtartalmú,
mely a kéreghatárt képezi. A cribrális rész közelében scleren-
chymatikus sejteket találunk.

Az epidermis néhány sejtjében s a kéreg parenchyma sejt-
jeiben alkaloidát találtam. A legtöbb alkaloida, csupán a rosta-
csövek kivételével a cribrális részben, valamint a cribrális rész
közelében levő sclerenchymában volt található. A szár közepén
levő bélsejtjei alkaloidacsapadékkal voltak telve. Általában véve
a fiatnl szár alkaloidatartalma igen nagy.

Az alkaloida kiiuutatására ebben az esetben a jód-jód-
káliumot, jódgőzöket, kálium-bismuthjodidot, kálium-higanyjodidot
és bróm-brómkáliumot használtam. Fentebb leírt reagensek közül
legjobban a kálium-bismuthjodid vált be. Az alkaloida vöröses-
barna kristályok alakjában csapódott ki. míg a többi reagensek
csapadéka nem volt olyan kifejezetten látható. Ellenőrző reak-
cióul borkősavas alkoholt használtam.

5. Az egy- és kétéves növény idősebb csiranövénye a lomb-
levelek kialakulásakor.

A Hyoscyamus niger egy- és kétéves alakja között a csírá-
zás folyamán szembetűnő különbség látható. A kétéves növény
csiranövényén a főtengelyen a nyeles lomblevelek levélrózsája
alakul ki, amelyek hónaljukból nem ágaznak el. Ezek később
teljesen kifejlődnek s ősszel anélkül, hogy a főtengely kifejlődne,
elpusztulnak. A plumulából keletkező elsőrendű hajtás csak a
második évben nyúlik meg és ágazik el. Az egyéves növény
epikotyl részének megnyúlása ellenben nemsokára már a csírázás
folyamán bekövetkezik.

ügy az egyéves, mint a kétéves növény alkaloidatnrfalmát
vizsgálva, a következő eredményeket kaptam : A levéldudorok és
a rügyecske meristematikus szövetei oly dús alkaloidatartalmúak,
hogy reagensül jód-jódkáliumot használva, azonnal az összes
szövetrészekben alkaloidacsapadék állt elő.

A lomblevél megjelenésekor és fejlődése folyamán az alka-
loidatartalom a következő volt : Midőn a levél 2 mm hosszú
Ságot ér el, jelennek meg először a szőrszálképletek és ilyenkor
már az egész levélrész dús mennyiségben tartalmaz alkaloidát.

12 KUNTZ J.

Mikor a levél 4 mm hosszúságot ér el, jelennek meg először a
levél hegyén a sekundar erek spirális tracheidái. Az alkaloida-
tartalom aránylag ebben a fejlődési korban a legnagyobb.
A 22 mm hosszú levélen már mirigyes szőrök vannak, e/.ek
közül azok. amelyek a levél fonákán vannak elhelyezve, alka-
loidatartaloiiimal bírnak. A fiatal, kialaknlt lomblevelek sokkal
több alkaloidát tartalmaznak, mint az idősebbek. A fiatal levelek
epidermisei ellentétben az idősebbekkel, alkaloidát tartalmaznak.

G. A kifejlett levél nyele.

A levélnyél alsó részét mirigyes szőrök borítják, amelyek
alkaloidát tartalmaznak. A szárnyas levélnyél keresztmetszetén
látható edénynyalábok paranchymatikiis szövetekkel vannak övezve.
A levélnyél közepén keresztülhaladó edénynj'alábok kereszt-
metszetben félköralakúak, amelyek között szintén parenchima-
tikus sejtek foglalnak helyet. Habár az összes szövetek tartal-
maznak alkaloidát, mégis annak főtömege az edénynyalábok
közelében fekvő parenchymatikus részekben, különösen a háncs-
parenchymában, van elhelyezve.

Az alkaloida mikrochemiai kimutatását itt is jód-jódkálium-
mal, kálium-bismiithjodiddal, bróm-brómkáliummal végeztem. Leg-
biztosabban az alkaloidának levélnyélben való kimutatására a
jód-jódkáliiim vált be. Ellenőrzésül borkősavas alkoholos próbát
eredménnyel használtam.

Quantitativ vizsgálataimban 0-387 — 0"3907(, alkaloidatartal-
mat találtam a levélnyélben. Siim-Jensen (1. XIII. 76. lap)
0-369— 0-3657o, E. Schmidt (1. IX. 89. hip) 0-363— 0-365%
alkaloidát talált.

7. A kifejlett zöld levél lemeze.

A Hyoscyamus niger kifejlett lomblevelében mikrocheniice
Siim-Jenseu (I. XIII. 81. lap) kutatta először az alkaloida
elhelyezését. Szerinte a háncsparenchimában, a háncs mellett
mellett fekvő sejtekben alkaloida volt kimutatható, úgyszintén a
mesophyllum mindenrésze alkaloidát tartalmazott. A rostacsövek
és a kísérösejtek, valamint az epidermis alkaloidát nem tartal-
maznak. Vizsgálataim eredményei teljesen megegyeznek S i i m-
Jensen (1. XIII. 81. lap) által talált eredményekkel.

A levelek alkaloidatartalmának quantitativ meghatározására
levélnyelüktől megfosztott leveleket használtam. Az 1917. évi
június havában gyűjtött egyéves növény levelei 0307— O-SlO'Yo
alkaloidát tartalmaztak, míg a kétéves növénvnek első évben

A HYOSCYAMUS NIGER ALKAI,OIDATARTA]j.MA 13

iigryancsak június havában g-yűjtött levelei 0281 — 0 288 — 0'2847o
alkaloidát tartalmaztak. SiYm- J e n s en 0-280— 2767,, (1- Xíll.
76. lap), E. Schmidt 0 2726-0-2861 7o (1. IX. 89. lap)
alkaloidát talált. H. Carr (1. VII. 2.) szerint az egy- és két-
éves kultivált Hyoscyamus niger alkaloidatartalnia között nincs
különbség-.

Annak a bebizonyítására, hogy az alkaloida hol fordul elő
a legnagyobb mennyiségben, az erezettől megfosztott levéllemezt
s az erezetet quantitative megvizsgáltam : a levéllemez 0"306 —
0-3077ü, az erezet 0-499— 0'5007o alkaloidát tartalmazott.

Megállapítható tehát, hogy a növény erezete tartalmaz
legtöbb alkaloidát.

8. íV sárguló loiiiblevélleniez alkaloidatartalmának csökkenése.

Annak bebizonyítására, hogy a levelekben levő alkaloida-
tartalom az elsárgulás folyamán a levélben marad-e, kívánatos-
nak tartottam quantitative meghatározni a sárguló levelek alka-
loidatartalmát.

Kísérleteimhez olyan levélnyelüktől megfosztott leveleket
használtam, amelyek sárgafoltosak voltak ugyan, de teljesen
megsárgulva nincsenek. Ugyanazon növényekről, amelyekről el-
sárgult leveleket gyűjtöttem, zöld, teljesen ép leveleket is gyűj-
töttem és bennük összehasonlításul az alkaloidatartalmat quanti-
tative meghatároztam. A sárguló levelek 0'150 — 0'1517(i, az ép
levelek 0301 — 0'3027o alkaloidát tartalmaztak. Ezen eredmény-
nek az a látszata, hogy az alkaloidatartalom a levelekből a
tenyészeti idő befejezésével eltűnik.

A sárga levelek mesophyllumában alkaloidacsapadék csak
néhány sejtben volt kimutatliató ; a nyalábok közelében fekvő
parenchymatikus sejtek is alig tartalmaztak alkaloidát.

í). Az idősebb, kifejlett szár.

A mikrochemiai vizsgálat eredményei teljesen igazolták
S ii m - J e n s e nnek azon eredményeit, amelyek szerint az
alkaloida az epidermis egyes sejtjeiben az elsődleges kéreg-
egyes parenchynmrészeiben, valamint a háncsparenchima sejt-
jeiben szabálytalanul van eloszolva ; főképen a rostaelemek
közelében fekvő sejtek, a háncs és fa bélsugarainak több sejtje
tartalmaz alkaloidát. A bél igen gazdag alkaloidatartalmú, de
eloszlása szabálytalan. Vizsgálataim szerint a farész kevesebb
alkaloidát tartalmaz, mint a háncsrész, ami igazolja Siim-
J e n s e nnek azt a gyanúját, hogy az alkaloidatartalom befelé a

14

KÜNTZ J.

rostacsövektől való távolsággal csökken, miáltal szeinbetiinő az
alkaloidának a kerületi részen való felhalniozottsága.

A szár qiiantitativ alkaloidatartahnát meghatározva, azt
0-201"/„-nak találtam.

10. Az idősebb, kifejlett gyökér.

A gyökérben az alkaloidatartalom főtömege a phellogenben
foglal helyet, melynek sejtjei sok alkaloidát tartalmaznak. A phel-
loderma kevesebbet tartalmaz, a legkevesebbet azonban a para-
réteg tartalmazza, melynek csak egy-két sejtjében mutatható ki
alkaloida. Az alkaloida mikrochemiai kimutatására Siim-Jen-'
sen (1. XIII. 82. lap) a kálium-bisnmthjodid alkalmazását ajánlja,
mert ezen reagens használatánál a sejttartalmat chlorálhydráttal
kioldhatjuk, míg az alkaloidacsapadékot nem. A háncsrészekljen
mindenütt egyenlőtlen eloszlású alkaloidatartalmat találtam, kivéve
az alkaloidanélküli rostacsöveket és kisérősejteket. Siim-Jen-
s e n azon állítása, hogy az alkaloidatartalom a perifériák felé
aránylagosan nagyobb, beigazolást nyer.

A gyökér quantitativ alkaloidatartalma 0"105 — 0'lü77o ^'olt-

1 1. A vimgtakaró.

A legdúsabb alkaloidatartalom a párta csövében volt ki-
mutatható. A pártacimpák epidermise szintén tartalmazott alka-
loidát. A csészelevél epidermisében, mint azt Ph. Molle (IX.)
megállapította, nincs alkaloida, ellenben a csészelevelek azon
parenchymasejtjeiben, amelyek az erek cribrális része köze-
lében fekszenek, sok alkaloida volt kimutatható.

12. X magház.

A porzókban az alkaloida tartalnmt nem sikerült kimutat-
nom, ezért ezen vizsgálat leírását mellőzöm s a magházra
térek át.

A magházban az alkaloida mikrochemiai kimutatására jód-
jódkáliumot jódgőzöket és bróm-brómkáliumot használtam. Az
alkaloida a magház epidermisének mindkét rétegében, mint azt
Siim-Jensen megállapította, vígyszintén az összes többi
szövetekben nagy mennyiségben van jelen. A legnagyobb meny-
nyiséget azonban a magház falában elhelyezett edénynyalábok
közelében fekvő parenchymatikus sejtek tartalmazzák. Ezeknek
a sejteknek a tartalma adott jód-jódkáliumtól leghamarább

A HYOSCYAMUS NIGER ALKALOIHATARTALMA • 15

alkaloidareakciót. A placenta összes szövetei, valamint edény-
nyalábjai közelében fekvő parenchyniasejtek alkaloidát tartal-
maznak.

JII. Összefoglalás,

Fentebb leírt vizsgálataim az alább felsorolt eredményekre
vezettek :

1. Az alkaloida mindenütt a növény kerületi részében van,
a csirázástól kezdve egészen a ' megérésig.

2. Beigazolódott F e 1 d li a u s nak az a felfogása, hogy az
alkaloida a növény fejlődése folyamán a csirázási időszak alatt
mintegy vértezetül, méreghatárul szolgál.

3. A fagy hatásának kitett magban az alkaloida szövet-
rendszerbeli eloszlása nem változik.

4. Az alkaloida a mag csírázásakor először a tenyésző-
kiipban jelenik meg s a meristematikus szövetek osztódásakor
mindenütt jelen van.

5. A gyökér és a szár elsődleges szöveteiben, továbbá a
másodlagosan megvastagodott szárban és gyökérben, a magház-
ban, levélnyélben és levélben az alkaioida fellialmozódása az
edénynyalábok közelében fekvő pareuchymatikiis sejtekben ía
és háncsparenchymában volt kimutatható.

6. A levélerek alkaloidában a legdúsabbak: 0 499— OoLO'";
a levéllemez erezet nélkül : 0"306 — 0'307Vo ; az egyéves növény
levélnyélnélküli levelei 0 307 — 0310% ; a kétéves növény első
évben termett levélnyélnélküli levelei 0-281— 0-283— 0284%
alkaloidát tartalmaztak. A levélnyél 0"387 — 0'390" o-ot, a szár
0-201%-ot, s a gyökér OíOj és 0'107''/ü-ot tartalmazott.

7. A levél alkaloidatartalma a vegetáció bevégeztévcl a
levélből a szárba vándorol. A sárguló levelek 0'151 — O'iöO i.,
a zöld levelek 0301— 0"30_i" o alkaloidát tartalmaztak.

8. Az a körülmény, hogy az alkaloida az edénynyalábok,
főképen a háncsrész mellett halmozódik fel, arra mutat, hogy
az alkaloida a fejlődésben levő részekhez vándorol, az elhaló
levelekből pedig a szárba vonul.

16 KUNTZ J. : A HYOSCIAMUS NIGER ALKALOIDATARTALMA

Mimkáiii bevégeztével alkalmam nyílik arra, hogy őszinte,
hálás köszönetemet fejezzem ki dr. Magocsy-Dietz Sándor
egyetemi ny. r. tanár úrnak, a budapesti királyi magyar tudo-
mányegyetem növénytani intézete igazgatójának szíves jóindula-
táén és útbaigazításaiért, valamint dr. Szabó Zoltán egye-
temi magántanár úrnak, az intézet adjunktusának sok szíves
elméleti és gyakorlati tanácsáért.

(A növénytani szakosztály 1918. évi febrnáiius hú 21-én tartott üléí^éböl.)

Irodalom.

I. H. Baith : Stud. iiber den Naeluveis v. Alk. in Drogén Bot. Central-
blatt, 1898.

II. Deutscb. Chem. Ges. Bd. XII. 1879.

III. Deutsch. Chem. Ges. Bd. XXVIIi. 189o.

IV. Deutsch. chem. Centralblatt, I 1907.

V. Czapek : Biochemie der PÜanz. II. B. 1905.
VI. Felletár és Jahn : Törvényszéki chemia. 1897.
VII. Jahresbericht flir Pharmacognosie, 1913.
VIII. Dr. Jakabházy, dr. Issekntz : Gyógyszerisme, 1913.

IX. Július Feldhaus : (^iianti lative Untersuchung der Verteibuig des Alka-

loides in den Organen v. Datura stramnnium. Dissertation, 1903.

X. Kozma Dénes: A beléndekmag nyugalmi időszakának megrövidítése.

Kisérletügyi Közlemények, XVIII. kötet, 2. füzet, 1915.
XI. Pictet— Wolífenstein : Die Pflanzenalkaloide. 1900.

XIl. E. Schmidt: Zur Kenntnis des Daturins. Bericht d. Deutsch. Chem.
Ges., 1880.

XIII. Siim-Jensen: Beitriige z. bot. u. pharni. Kenut. v. Hyoscyamus niger.

Dissertation. Marburg, 1900.

XIV. F. Troegele : Über das Verhalten der Alkaloidé in den Organen der

Atropa belladonna. Dissertation, 1910.
XV. Tunmann : PHanzenmicrochemie, 191:3.
XVI. Winterstein-Trier : Die Alkaloidé. 1912.

MÁGOCBY-DIETZ S. : ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ 17

M á g o c s y-D í e t z S. : Adatok a Balaton és környéke
flórájának megismeréséhez,

(II. közlemény.) 1

A Balaton és környéke flórájára vonatkozó első közlemény-
ben is rámutattam már arra, hogy a Balaton környéke növény-
zetének ökológiai viszonyait a szárító szelek befolyásolják.^ Külö-
nösen beigazolódik ez a délkeleti parton. Általában mondhatni,
és a következőkben igazolni is fogom, hogy a Balaton délkeleti
környezetének flórájára, illetőleg vegetációjára a szelek nagy
hatással vannak és ha ez nem mutatkozik is a Balaton egész
hosszában egyformán, mégis egyes részeken nagyon is szembe-
tűnő. Erre vonatkozólag különösen a Balatonszemes és a vele
szomszédos vidéket tartva szem előtt, némely tapasztalatomat
közlöm a következőkben.

A Balaton környékén uralkodó szelekről Sáringer János
közlése^ tájékoztat. Eszerint „a tón is, valamint tőle délre az
északi az uralkodó szélirány". „Feltűnő továbbá a Balaton vidé
kén, hogy a másodlagos szélirány Balatonfüreden és Keszthelyen
majdnem teljesen ellentétes és magábanálló. A Balaton nyugati
részén, Keszthelyen délkeleti a másodlagos szélirány, mely min-
den évszakban megmarad ; Balatonfüreden pedig a nyugati fog-
lalja el a második helyei." Hozzátehetem ehh^z, hogy ami
Balatonfüredre áll — úgy áll ez a Balaton északra eső nagyobb
felére, körülbelül egészen Balatonkeresztúrig. Vagyis röviden
• a Balaton nagyobb részén a lőirány az északi és a másodlagos
a nyugati irány. Ezzel szoros kapcsolatban áll a csapadék elosz-
lása a Balatonon és környékén. Nevezetesen általános tapaszta-
lat hazánk nagy részében, hogy a nyugati szelek hozzák az esőt.
A Balaton északi felében ellenkezőleg a nyugati szelek a szá-
rítószelek, amelyek csak ritkán hoznak esőt ; a csapadékot adó
felhőzet a kivételes déli, délnyugati szelekből származik.^ Ennek
valószínűen az a magyarázata, hegy a nyugati párás szél a
Bakony-hegységen átjutva, elveszti páratartalmát és úgy jut le
a Balaton környékére, és pedig többé-kevésbé felmelegedve, sok-
szor egészen föhnszerííen. A szél iránya akár északi, északnyugati,
vagy nyugati legyen is, a környék szintjére többé kevésbé fer-
dén esik le. Ez a ferde irány a szél erőssége szerint, vagy pedig
a hegy lejtőjének távolsága szerint líol a Balaton északnyugati

^ I. közlemény megjelent a Botanikai Közlemények 1914. évf. XII
kötetének 117—127. oldalán.

2 U. o. 122. old.

^ A Balaton környékének éghajlati viszonyai. A Balaton tudományos
tanulmányozásának eredményei. I. k. IV. r. 1. szakasz. Budapest, 1898.
15—16. 1.

* Bogdánffy Ödön: A Balaton környékének csapadékviszonyai.
Budapest, 1898 7. 1.

Botanikai Közlemények 1—3. füzet. 2

18 MÁGOCSY-DIETZ S.

szélesebb vagy keskenj'ebb partvidékét érinti, hol pedig a Bala-
ton víztükrét érintve, a délkeleti partvidékre jut.

A széliránynak felel meg a csapadék eloszlása is, amely
Sáringer^ szerint üOO mm alatt marad Balatonfüreden,- külö-
nösen megközelítik ezt a csapadékmennjáséget az 500 mm-es
csapadéka környék szomszédos területei még a délkeleti partvi-
déken is, mint pl. Balatonszemesen, ahol Kéth Józsefnek, a
meteorológiai intézet csapadékmérő - állomása vezetőjének az
1902 — 1916. évben megfigyelt adatai szerint a 15 évi átlag 647
mm-t tett ki,' A Bogdánffy közölte I. táblán az 500 mm csa-
padékos terület valójában terjedelmesebb és délfelé jobban nyú-
lik meg. Az ehhez közelesö terület egyes pontjain a csapadék az
egyes években alig emelkedik az 500 mm felé, így pl. Balaton-
szemesen az 1907. évben 514*6 mm és az 1911. évben o'il'ö
mm volt.

Általában Sáringer és Bogdánffy közlése szerint a
Balaton északkeleti felében; és tőle közel délre a legkevesebb
a csapadék, amelynek főmaximuma októberre, második maximuma
májusra esik, miért is „a Balaton vidékén, különösen annak
északi oldalán, általában nagy a hajlandóság a nyári hónapok-
ban a szárazságra". Az egész Balatont tekintve, „Keszthely
nagyobb csapadékmennyiséggel, nagyobb csapadékgyakorisággal,
Balatonfüred és Városhidvég pedig kisebb csapadékmennyiséggel
és kisebb csa'padékgyakorisággal bír".

A maximum és minimum csapadékmennyiségnek az elosz-
lása egyes helyeken a fentebb idézett adattól tekintélyes eltérést
is mutat. így nevezetesen Kéth József közlése szerint az*
1902 — 1916. években Balatonszemesen a csapadék maximuma,
770 mm májusra esett, ellenben a minimum 305 mm februárra.
A 15 évben az átlagos csapadék havonkint 53 mm; érdekes,
hogy a 15 év alatt Balatonszemesen a január-április és október-
december hónapok csapadékmennyisége az átlagon alul maradt,
ellenben május-szeptember hónapokban az átlagon felül emel-
kedett.

És ennek a mondhatni kedvező eloszlásnak még sincs meg
a kellő hatása, ami főleg a száraz szeleknek tulajdonítható.

Ehhez járul még az a sajátossága a Balaton környékének,
hogy — Sáringer* szerint — a Dunántúlnak maga a Balaton
környéke a legmelegebb vidéke.

A klimatikus viszonyoknak ezt a hatását a Balaton kiter-
jedt víztükre sem enj^híti. Sáringer szerint ugyanis a Balaton
hatása „mint helyi hatás, csak a hőmérsékletnél mutatható ki

1 I. m. 97. 1.
" I. m. 97. 1.

=• Kéth József úrnak a velem írásban részletesen közölt adatok
szíves közléseért e helyen is köszönetet mondok.
* I. m 44. 1.

ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ 19

teljes bizonyossággal", és ez abban nyilvánul meg, „hogy a
hőmérséklet napi menetében, vagyis rövid időközök nagy hőmér-
sékleti különbözeteit tompítja. Ez a hatás az egész Balaton
vidékén megvan, de nagyobb azokon a helyeken, ahol valame-
lyik uralkodó széliránya Balatonon keresztüljut az illető helyhez".
Ez a hatás azonban nem jelentős a növényzet szempontjából,
kivált minthogy „a Balaton csapadékának legnagyobb részét
délnyugatra, nyugatra küldi". ^

A jóformán Sáringer nyomán ismertetett éghajlati viszo-
nyok, de kivált a szelet illető sajátságok hatása meglátszik a
Balaton- tavi és a tó környéke növényzetének kialakulásában,
különösen pedig ökológiai jellemvonásában. Az éghajlati tényezők
közül mostani közleményemben elsősorban a szél hatásával óhaj-
tok foglalkozni, amely különben többé-kevésbé befolyásolja a
Balaton partján a hőmérsékleti, de különösen a csapadékviszo-
nyokat.

A szélnek a növényzetre gyakorolt hatásáról bőven emlé-
keznek meg az általános biológiai és ökológiai munkák.'^ Ezt a
hatást Solms Laubach^ röviden összefoglalva indirekt és direkt
hatásnak mondja. Már inkább részletezi ezt A t k i n s o n,* amidőn
tömör rövidséggel felsorolja a szélnek a növényzetre gyakorolt
hatását, amely megnyilvánul a gyors párolgásban, fák kidöntésé-
ben, növényrészek letördelésében, fák és cserjék elalaktalanítá-
sában és a homok fuvásában.

Különben a szél hatásával magyar írók is foglalkoztak
és e rés'/ben csak Bernátsky^ és az én közleményemre "^
mutatok rá.

A felsorolt irodalmi források felmentenek attól, hogy a szél
különféle hatásairól részletesebben megemlékezzem és megenge-
dik, hogy közvetlen • a Balaton mellékén megnyilatkozó hatását
vázoljam.

A Balatonon és környékén a szélnek leginkább két hatása
nyilvánul meg, nevezetesen a párolgás gyorsításában és a fákra
gyakorolt oldalnyomás alakjában. A homok fúvása is bizonyos
módosított alakban előfordul. Ellenben nagyon ritkán esik meg.

^ Sáringer i. m. 95. 1

- Eug. Warming Lehrbuch der ökologischen Pflanzengeographie III.
Aufl. V. E. Warming u. P. T. Graebner. Berlin, 1914. p. 63—71. — Dr. A.
F. W. Schimper, Pflanzengeographie auf physiologischer Grundlage. Jena.
1898. p. 84— 90. — P. Graebner : Lehrbuch d. alig. Pflanzengeographie. Leip-
zig, 1910. p. 221—228.

' H. Gráf zu Solms Laubach : Die leitenden Gesichtspunkte einer
allgemeinen Pflanzengeographie. Leipzig, 1905. p. 82.

* G. T. Atkinson: Botany for high schools. New-York, 1912. p. 452.

* Növényökológiai megfigyelések Lussin-szigete déli részén. Termé-
szetrajzi Füzetek XXIV. k. 1901 p. 103 — 111. — A verseci hegység növény-
zetének általános jellemzése. Pótfüzetek a Term.-tud. Közlönyhöz LXI. 1901.
— A szél mint növényökológiai tényező. Természettud. Közi. XXXII.
1900. p. 703.

« Szélnyírta lucfenyők. Erdészeti Lapok, XLV. évf. 1906. p. 209—216.

2*

20 MÁGOCSY-DIETZ 8.

hogy a szél fákat döntsön ki, fák és cserjék rendes alakját
kiforgassa, — néha-néha megtörténik, hogy egyes növényrésze-
ket, ágakat stb. letördel. Ezekkel, mint kivételesen és esetlege-
sen jelentkező hatásokkal, nem foglalkozom, hanem csak a
szárító hatásával és a mechanikai hatás előbb említett formáival.

A szélnek a Balaton környékén való szárító hatásának
magyarázatát találjuk a közleményem bevezetőjében enűített
sajátságokban. Nevezetesen a nagyon gyakori, párájától megfosz-
tott északi és nyugati szelek, a növényzet java tenyészése idején
uralkodó nag3'obb meleggel és az ugyanazon időben a legtöbb
helyen hiányzó csapadékkal kapcsolatban a növényeket jóval
nagyobb mértékben késztetik párolgásra, semhogy a többnyire
homok- és lösztalajból a veszteséget pótolni tudnák. És hogy ez
a hatás jórészt a szélnek tulajdonítandó, legjobban bizonyítja,
hogy a hatásnak megfelelően kialakult növényzettel a partvidék-
nek azokon a részein találkozunk, amelyeket a bevezetőben emlí-
tett gyakori szelek járnak, így nevezetesen a délkeleti, úgy mon-
dott somogyi parton, és pedig Balaton-Beréuytől egészen a Bala-
tonon túl északkelet felé, egészen körülbelül Lepsényig, de az
északnyugati partnak is azokon a részein, amelyeken a hegyek
kissé távolabb esnek a parttól, mint pl. Alsóörstől Zánkáig, sőt
ezeken a helyeken is a parthoz közeleső hegyek is jórészt a
szél hatására xerofil jellegű növényzettel bírnak, mint pl. a tihanyi
félsziget hegyei, amelyek közül még a 235 m magas Csúcshegy
is xeroíil növényzetű. A somogyi parttól távolabb eső részeken
is érezhető ez a hatás, de a széljárás öve vagy határa nagyon
szabálytalan és többnyire a halmok, hegyek által van hatá-
rolva.

A szélnek ez a szárító hatása különösen kitűnik a mocsári
növényzeten, a mezőségen és a fás növényzeten.

A balatonmelléki mocsári növényzetet, beleértve a nádaso-
kat, az ú. n. berkeket részletesen ismertette B o r b á s a Bala-
ton flórájáról szóló részletes munkájában. ^

Erre való hivatkozással csak rámutatok arra az általánosan
ismert jelenségre, hogy a mocsári növények legtöbbje bármely
éghajlat alatt is xerofil, vagyis védekezik a nagyobbméretű párol-
gás ellen. Különösnek tűnik ez fel, minthogy tudjuk, hogy a
mocsárban bőven áll víz rendelkezésükre. Csakhogy ne feled-
jük, hogy ez a víz nem tiszta víz, nemcsak anorganikus vegyü-
leteket tart oldva, hanem organikus vegyületeket is. Már pedig
tudjuk, hogy hígított szervetlen savak a párolgást csökkentik,
az organikus savak és alkaliák a párolgást elősegítik."'' A vízfel-
vételt különösen korlátozzák Schimper^ szerint a humuszsavak,

1 Dejtéri Borbás Vince : A Balaton tavának és partmellékének növény-
földrajza és edényes növényzete. Budapest, 1900. 123 — 145. 1.

2 Jóst L. : Vorlesungen Über Píianzenpliysiologie. III. kiadás. 1913. p. 63.
2 Schimper D. A. F. W. Pflanzengeographie auf physiologischer Grund-

lage. Jena, 1898. p. 6.

ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ

21

viszont Dachnovszky^ szerint a mocsárban élő hasadó gombák
is korlátozzák a vízielvételt. Bármelyik álljon is meg a magya-
rázatok közül, az kétségtelen, hogy a mocsári növények tekin-
télyes része kénytelen a nagyobb párolgás ellen védekezni, vagyis
xerofil jellemvonásokat fejleszt. Nagyon természetesen ez nem
minden mocsári növényen egyforma, amint hogy nem egyformán
korlátozódik vizfelvéteíiik sem. De nem is szükséges, hogy egy-
forma mértékű xeroíil bélyeget öltsenek magukra, mert hiszen a
környező levegőbeli viszonyok sem egyformák,

A Balatonparton a szárító szelek járta területen kétségen
kívül nagy mértékűek a párolgást elősegítő tényezők és ezért
főleg azok a mocsári növények — mindég csak azokat tartva
szem előtt, a melyek lombjukat a levegőben fejlesztik ki —
fognak nagyobb mértékben elterjedni, amelyek úgy a vízfelvétel
nehézségével, mint a párologtatásra serkentő tényezőkkel meg
fognak tudni birkózni.

Ezek között első helyen áll a nád, mint kiválóan xerofil
növény, amely nemcsak a vízben bővelkedő mocsárban, nemcsak
a kiszáradt mocsár talajában, de még a lösz- vagy homoktalajú
halmok lejtőjén is itt-ott jól tenyészik, ha nem is mindig virág-
zik. A termőhelynek ez a különbözősége leginkább bizonyít ellen-
állóképessége mellett, és minthogy ezek a termőhelyek a vízfel-
vételt illetőleg valamennyien száraz talajúak, kitűnő példájául
szolgál a xeroíil növénynek.

A nádnak ez a sajátsága magyarázza meg a Balaton kör-
nyékén való nagymérvű elterjedését. A nagyterjedelmű berkeket
jóformán a nád alkotja.

Igaz, hogy a nád mellett még más hasonló természetű növé-
nyek is részt 'kérnek a mocsárból, amennyiben ezek is többé-
kevésbé xeroíilek. Ilyenek többek közt a Cladium Mariscus L.,
amely egész cladicetumokat alkot ^ és egész szervezetében xerofil-
bélyegeket mutat. Hasonlóan viselkednek a Scirpusok, kivált a
a Se. maritimus L. Se. lacustris L., Se. pungens Vahl., amelyek
itt-ott kisebb-nagyobb területű seirpetumokat „alkotnak, vagy a
nádas szomszédságában, vagy pedig egymagukra, pl. a Scirpus
lacustris, amely jellemzően a víz tükrét nem lepi el teljesen.'*

Ugyanígy viselkednek a Carex-fajok is, amelyek közül a
Carex strieta Good. az ismeretes zsombékos területeket foglalja
el, de már inkább csak a száraz szelek hatásának kitett terület
külső határa felé.* Itt-ott még a Schoenus nigricans L. is nagyobb
területet foglal el.

1 Botanical Gazette, 1910. 49. k. 325. 1.

* Botanikai Közlemények. 1914. 118. 1.

^ Vinzenz Borbás : Dia pflanzengeographischen Verhaltnisse der Bala-
tonseegegend. Deutsche Bearbeitung von Dr. J. Bernátsky. Budapest,
1907. p. 8.

* Bot. Közi. 1914. p. 123.

22 MÁG0C8Y-DIETZ B.

A náddal keverve még gyakori a Glyceria aquatica L. is,
amely csak ritkán alkot külön csoportokat, de xeroíil bélyegei —
ha nem kevésbé is — nyilvánvalók.

Ezekkel kapcsolatban, vagy ezek védelme alatt élnek azután
már kevésbé kifejezett xeroíil növények, amelyek, különösen a
nyári nagyobb -szárazságot, már alig bírják.^

Ahol azonban a mocsár területe már védettebb a szárító
szelek járása ellen — ott a nádas már helyet ad nagyobb ter-
jedelemben a Glyceriáknak is, de kivált a TypháknsLk és az
Iris jpseudacorus L. nagy csoportokat alkotó egyedeinek. Hason-
lóan a már említett Carex strida is többé-kevésbé védettebb
helyet keres. Érdekes látvány a különböző típusú növényeknek
a nagykiterjedésű mocsár, illetőleg berek területén ez a csopor-
tosulása — különösen a Typha, Glyceria és Iris szomszédos elhe-
lyezkedése.

Ez a védelemkeresés az oka annak, hogy amíg a szélnek
jobban kitett részeken ezek egyenkint, vagy csak kisebb csopor-
tokat alkotva tenyésznek, addig a már többé-kevésbé védettebb
helyeken nagyobb területet foglalnak el, így pl. a Kis Balaton,
a Nagyberek délkeleti szélén, de legszebben a halmok által védett
öszödi berekben.

A szárító szél hatása leginkább tűnik fel a különben is
xeroíita növényzettel bíró part mellékén, különösen az ú. n. tur-
zásokon.^ Erről bőven és részletesen emlékezik meg B o r b á s ^
említett müvében és éppen ezért csak egyes feltűnőbb jellemvo-
násra mutatok rá.

Ez a száraz, többé-kevésbé gyéren füves terület ügy a
déli, mint az északi parton is megvan, csakhogy a két parton
különböző módon alakult ki, mint azt azt már Borbás is
kimutatta, de mind a két parton nagyon élesen jelöli meg a szá-
raz szelek járta területet, mert ha ezen belül itt-ott védett terü-
let van, ott a növén3-zet is egészen más sajátságokat mutat, pl.
Zánka és Szepezd közt vagy Zamárdi mögött. Amíg az északi
parton inkább karsztszerű, addig a déli parton inkább pusztai
jellemvonása. Az északi parton nemcsak a Balaton közvetlen
partvidékén terül el, de a partot övező hegyeknek a Balaton
felé dűlő azokon a lejtőjén is, amelyeket a szél járása érint, pl.
Alsóörs és Arács között.

A déli part vidékének homokos sík területén legjellemzőb-
'ben alakul ki és akár Alföldünk xerofil területének képmásául
tekinthetjük. Éppen a szél járásának megfelelően a parttól távo-
labb eső területen is még feltalálható, sőt egyes esetekben még
& széljárástól már védett, nem pusztai növényzettel bíró halmok

' Bernátskv i. m. 20. 1.

* Lóczi Ló'czy Lajos : A Balaton környékének geológiai képződmé-
nyei. Budapest, 1913. 305. 1.

» I. m. p. 149—150, 168—172. 1.

ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ 23

mögött is jelentkezik, például a szélnek jobban kitett halmok
tetején. Ilyent láttam az öszödi, a szoládi és a szemesi hegyen,
ahol erdőövezte kisebb folton a partéhoz hasonló növényzet ala-
kult ki, jólehet alább már mezofita növényzet tenyészik. Mint-
hogy mindkét helyen a talaj ugyanaz, a xerofita folt létrejöttét
csak a szél hatásának tulajdoníthatom.

A part közvetlen vidékén elterülő sík területen a mezősé-
gen a növényzet a xerofita sajátosságokat világosan mutatja.
Igaz, hogy ez jórészt a Balaton hordta homokterület, amely
mégis a szél által kevésbé mozgatható, mint az Alföld némely
területének homokja, de itt-ott erre is van példa, így nevezete-
sen Siófok és a sóstói major közt, A jobban összeálló hpmok
növényzete is gyér, az egyes növények is elszigetelten álló kisebb
gyepeket vagy bokrosodó töveket alkotnak, amelyek egymástól a
puszta homok szabad felülete által vannak elválasztva. Különö-
sen nyár derekán jóformán egészen kopárak ezek a területek
és csak itt-ott hajtogatja a szél az Euphorbia Gerardiana L.,
Andropogon ischaemum L. szárait.

A szél szárító hatásának harmadik jelensége, hogy uralko-
dásának területén a fás növényzet nem alakul ki a megszokott
módon, úgy ahogy Borbás^ jellemzően mondja: „A Balaton
partmelléke kiesik az erdő övéből".

Az északi parton is az erdőség nagyobbára a lejtők fel-
sőbb részén van, alul szőllők foglalnak helyet. A partvidéken, a
lejtőkön a száraz, széljárta területen itt-ott csak kisebb csalit
van és egy-két magánosan álló fa, amely közt akad bizonyára
a helyi körülmények adta kedvező feltételek közt fejlődött idő-
sebb, tekintélyesebb is.

A déli part vidéke egészen erdőtelén, sőt még a nedves,
vizes területein sincs erdőszerű fás növényzet, épp úgy mint az
északin. Az ilyen helyeken megtelepülő egeres, ritka és kivéte-
les és csak néhány fából áll, pl. Szárszón, Balatonszemesen,
Balatonföldváron. A partvidék fás növényzete újabbkori ültetvény,
amely az emberi kéz ápolásának segítségével dacol a száraz szél
hatásával. Bármennyire érdekes volna is rámutatni, hogy az ülte-
tett fák közül melyek bírják legjobban a küzdelmet, mégis mint-
hogy ez messze vezetne célomtól, azért csak röviden rámutatok,
hogy ezek között a fekete nyárfa, a jegenye nyárfa^ a szilfa, a
halvány fa, a nyírfa és a platánfa, a fűzfa, a fenyők, különösen
a fekete fenyő a legellenállóbbak. Ezek között vannak olyanok
is, amelyek magukra maradva is megmaradtak és magas kort
érve el, tekintélyes nagyságra is fejlődtek.

A szárító szél járta •övön belül az erdőalakulás vagy csak
nagyon is hézagos, vagy egészen elmarad. Ilyen területek külö-
nösen a parti honiokterületek, a parttól távolabb eső szárazabb
lejtők és tetők. Az erdők megmaradásának, illetőleg megtelepü-

1 I. m. 271. 1.

24 MÁGOCSY-DIETZ S.

lésének akadályául Borbás is, de még- inkább Bernátsky'
a kultúrát mondja, amennyiben a partmelléki lakosok mezőgaz-
daságuk kiterjesztésére hódítanak meg több és több területet,
amennyiben a legelő marhájuk nem kíméli, különösen a száraz idő-
szakban, az elérhető lombokat. Kétségtelen, hogy ezzel a jelen-
ségekkel is találkozunk helyenként, különösen pedig azokon a
határterületeken, ahol már az erdő megtelepülhet és megmarad-
hat. Azokon a területeken azonban, amelyek, talajuk kedvezőt-
len voltáról nem is szólva, erősen ki vannak téve a szárító szél
hatásának, még a kultúra támogatása mellett sem alakulhat meg"^
az erdő az e területeken honos fafajokból. Nem szabad ugyanis
félrevezettetnünk magunkat pl. a Siófokon, a Lellén mestersége-
sen telepített fekete és részben erdei fenyőkből alakított erdők
által. Az én magyarázatomnak nem mond ellen sem a tihanyi
(szarkadi) ültetett kis erdő, sem a parthoz már közelebb eső
zamárdi erdő, de még kevésbé a partig leérő fonyódi erdő,
amelyiknek mindegyike elhelyezésénél fogva is a szárító szelek
folytonos hatása ellenében védelmet talál. Különben is nem sza-
bad általánosítanunk magyarázatomat, amely főleg és elsősorban
a szél járását, a csapadékhiányt és a nagy meleget leginkább
bíró arra a területre vonatkozik, amely a Balatonnak északkele-
tibb felére esik és amely Bogdánffy munkájának I. tábláján^
500 mm, vagy még kevesebb évi csapadékátlaggal bír.

Az erdőnek az adott viszonyok közt való megalakulási
lehetősége körülbelül összeesik azzal a határral, amelyet a mai
erdők jeleznek és amelyet Lóczynak a Balatonról szóló nagy
munkához mellékelt térképe feltüntet. ^

Ezek közül az erdők közül mutattam be első közleményem-
ben a szemesit és a szoládit, amelyek csekély mezőgazdasági
terület által megszakítva folytatódnak kelet felé a csepelyi és
karádi erdőben, amelyek már valóban erdei tenyészettel is
bírnak.

De még itt is, különösen az erdő szélein, meglátszik a
fatenyésztés küzdelme, ellenben a védett helyeken valóban bujál-
kodik. Ez utóbbira kitűnő például szolgál a Kötse határában az
Aszó-árok, amely az öszödi és köröshegyi erdő sarka irányába
esik (Csillagos-hegy 315 m). Ez utóbbi erdő is lösz-, illetőleg
pontuszi talajon^ áll, de már a szárító szél övén túl esik és nem
fiatal, de régi, úgy látszik, magától felújult szál- és sarjerdő,
melynek fái a kocsánytalan és a csertölgy, a szil, a kislevelú
hárs, a gyertyán^ a mezei juhar és meglehetős bőven a barkóca

^ Bernátsky i. m. 49., 55. 1.

2 Bogdánffy Ödön : A Balaton környékének csapadékviszonyai. Buda-
pest, 1898.

^ A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei. A Balaton-
tónak és környékének térképe. Budapest, 1902.

* Lóczy Lajos : A Balaton környékének geológiai képződményei.
Budapest, 1913. 268. 1.

ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ

25

galagonya. A fák alját és meglehetősen világos közeit bőven
töltik ki a cserjék, amelyek között leggyakoribb a galagonya,
varjútövis hevge és a fává alig alakuló virágos kőrisfa. Hogy
peciig az erdő már erdőtalajon áll, bizonyítják az erdőalji növények
minők a Festuca gigantea, Pulmonaria officinalis és a Neottia
nidiis aris.

Alig néhány lépésre ettől az erdőtől veszi kezdetét a pon-
tusi rétegbe 'meglehetős mélyen bevágódott és kelet felé irá-
nyuló Aszó-árok, amelynek derék nyáron alig itt-ott vizet tartó
medre, különben árnyas partjait nedves talajt kedvelő növények
sűrűn lepik el. míg az árok lejtős partjait a kevésbé beárnyé-
kolt helyeken Polggomim aviculare, Calamagrostis epigeios, de
legtöbbnyire sűrű fa- és cserjenövényzet foglalja el olyan bujál-
kodó sűrűséggel, hogy rajta alig lehet áthatolni. A part feletti
részen akácok, lejebb nyár, cseresznye, bodza stb. tenyészik,
amellyeket a kondó és az iszalaghércse fon össze. A jól beár-
nyékolt talajon gombák nyomait is bőven találtam, ezek közt a
Phallus impudicust.

Ettől az ároktól délkeletre veszi kezdetét a karádi, illető-
leg csepelyi nagy erdő, amelynek első őrsei még a szárító sze-
lek nyomait mutatják. Nevezetesen a kötsei völgytől délnyugat
felé eső lejtőin már messziről feltűnnek a lejtő kiálló pontjain
tenyésző ezüsthárs idős törzsei, keverve hatalmas gyertyántör-
zsekkel, amelyeknek közeit a mélyebb helyeken a legkülönbözőbb
cserjék bőven lepik el.

Az ezüst hársnak csepelyi előfordulását már B 1 a 1 1 n y ^
is említi. Néhány hatalmas törzsön kívül több apró kis fticskát
is találtam, amelyekről megállapíthattam, hogy gyökérsarjak. E
helyen hiába kerestem magról nőtt csemetéket, de minthogy
nagyon érdekelt ilyeneknek a megkeresése, szíves vezetőm,
Szemnecz Emil tisztelt barátom ilyenekhez is eljuttatott.
Nevezetesen Kötse községben elterülő régi, gyönyörű fatenyé-
szettel ékes parkjának területén levő, jóformán magától tenyésző
öreg ezüsthársak közelében magcsemetéket is találtam, bizony-
ságául annak, hogy kedvező körülmények közt — minő itt a
forrásoktól nedves talaj — az ezüsthárs még előfordulásának
ezen a határán magról is szaporodik. Megjegyzem, hogy ez
az előfordulás délebbre esik az öszödi és endrédi termő-
helyektől. "

Az előbb említett gyertgánfák nem alkotnak zárt állományt,
sőt egyenkint állanak. Körülijeiül 80 — 100 cm átmérőjűek. Koruk
elég tekintélyes lehet, bizonyságául annak, hogy a gyertyán a
szárazságot elég jól bírja, amit különben a szemesi kertek-

1 Erdészeti Lapok XLVIII. évf. 1909. 587. 1. — Fekete L. és Blattny
Tibor : Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam
területén. I. k. Selmecbánya, 1913. 41., 135., 614 , 615. 1.

^ Botanikai Közlemények 1914. évf. 125. 1.

26 MÁGOCSY-DIETZ S.

ben levő, többé-kevésbé árnyékban álló cserjeszerű példák is
igazolnak.

A hárs- és gyertyánfacsoporttól délkelet felé emelkedik a
Hosszú-kopasz hegynek hosszan elnyúló lejtője, mely most a
valamikor talán fátlan tetővel együtt szép sűrű elegyes tölgy-
erdővel, majd tölgy utáni vágással és legfelül ültetett erdei és
fekete fenyőerdővel van sűrűn borítva. Ez utóbbinak már kissé
délnyugat felé dűlő lejtője felé a Bobicsó nevű erdőrészben
akadtam rá a Cyiisus laburnum ra. Különben az irodalom nem-
régiben ^ a régiekkel ^ együtt vitatta azt a kérdést, hogy e faj
Dunántúl és így itt a karádi erdőben önként vagy ültetve for-
dul elő? Én egy héttörzsű nagy vén anyatőre akadtam, amely
már tősarjakból alakult és körülbelül a környező fenyők korával
megegyező korú. Ezen anyatörzs környezetében sok kisebb-
nagyobb magról nőtt csemete van annak jeléül, hogy magja
magától is elvetődik, és pedig sikeresen. Ennek a fajnak itt
való előfordulása, tekintve, hogy ültetett erdőben van, inkább
azt a benyomást kelti, hogy nem önként nőtt, hanem legalább
is önkéntelenül ide telepített egyeddel van dolgunk. Előfordulása
tehát quasi spontanea. Itt a xeroíil fenyőerdőben éppen olyan
jól tenyészik, mint az erdőszéleken, az állományt jelző nyílások
szélén a fehér hárs.

Blattny T. szíves levélbeli közlése szerint a Cytisus
laburnum-nak ezt az előfordulását illetőleg Csik Gyula erdő-
mester — a kérdéses erdőterület erdészeti intézője — a követke-
zőként vélekedik: „hogy a vidékünkön szórványosan előforduló
Cytisus laburnum őseredetileg vadon, vagy talán elvadulás
folytán tenyészik, itt a körülményekből határozottan eldönteni
nem tudjuk, valószínűen elvadulás folytán fordul elő". Simon-
kai-nak is vagy nem volt tudomása erről az előfordulásról, vagy
pedig „ültetett"-nek tekintette.^

A Hosszú-kopasz hegy délnyugati lejtőjén lefelé haladva
juhar és vénic szillel elegyes erdőn át menve eljutunk a kupa-
vári völgybe, amely északi irányba Csepely felé nyílik, de nyí-
lását védi a száraz szelektől a teleki és szemesi halomcsoport.
Ez a magyarázata annak, hogy a völgy még nyár derekán is
hűs, párás és hogy a völgyben üde gyepes út két szélén szép
bükkerdő terül el, amely azonban a völgy két lejtőjén, de inkább
a délnyugatin van elterjedve, sőt ezen egészen a tetőig jut fel
és amelyikről már Blattny is megemlékezik.* Vagyis itt is
azzal a sajátossággal találkozunk, hogy a bükk foglalja el az
alsóbb területeket és felette helyezkedik el a tölgy, amint azt

^ Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok. Bot. Közi. XV.
k. 1916. 10. 1.

* Neilreich D. A. : Aufzahlung der in Ungarn und Slavonien bisher
beobachteten Gefasspflanzen. Wien, 1866. 329. 1.

' Math. és Term. Közi. XXII. k. 1888. 366. 1.

* A bükk növényföldrajzi méltatása. Erdészeti Kísérletek. 1910. 8. 1.

ADATOK BAIiATON FLÓRÁJÁHOZ

27

már Bernátsky' is megállapítja és amelynek a Karsztban is
előforduló hasonló példáját iparkodtam mar más helyen magyarázni.'^

A csepelyi völgyi előtordulás magyarázata kétségen kívül
az, hogy a bükk azért maradt a tölgyrégión alul, mert megfelelő
párát, tehát kevésbé száraz levegőt kap, mint fennt a száraz
szelek járta magasabb részeken, vagyis itt a bükk elhelyezke-
dése szoros kapcsolatban áll a szél szárító hatásával. És hogy
ez a bükkerdő itt régi megtelepülés, bizonyítja ezt az, hogy
vannak köztük idősebbek, 100—200 évesek is, ilyen például a
,,Királybükk"-nek nevezett szép egyed, amelynek törzse 125 cm
átmérőjű és három ágra oszlik, ezek mindegyike 60 cm átmé-
rőjű. Még csak megemlíteni, hogy az erdőtenyés/.ésre nagyon
kedvező völgy egy részén még a fekete dió, Juglans nigra szép
30 éves ültetvényére találtam rá !

A szélnek a szárító hatása mellett jelentős — bár nem
oly nagy mértékben — a mechanikai hatása a Balaton környé-
kén. Hogy ezt a hatást teljes mértékben méltathassuk, ismernünk
kellene a szelek gyakoriságát és erejét, illetőleg sebességét.
A szél gyakoriságáról kellő tájékozást nyújt a öáringár közölte
táblázat a szélirányoknak havonkint való eloszlásáról,^ amelyet
megerősíthet a köztapasztalat. Ugyanis a Balatonnak, különösen
az érdeklődésem körébe tartozó északi részének déli part vidékén
ritka a szélcsendes nap és ez is leginkább télre esik, már az
északi parton, például Balatonfüreden, gyakori a szélcsend.

Ami a szél erősségét, illetőleg gyorsaságát illeti, eddigelé
az irodalomban nem találtam adatokat, és amint Lóczy Lajos
tisztelt barátom közléséből tudom, ilynemű méréseket és feljegy-
zéseket még nem is végeztek ; ő maga megkísérelte ezt is mérni.
Az ő mérésének eredménye, szíves közlése szerint, az, hogy a
gyakori szelek erőssége 6 — 7, a nagyobb szél azonban Hm
sebességet is elér. A szél erősségét döntő még az a körülmény
is, hogy az északi partvidék hegyeiről leömölve, az északi par-
tot ferdén éri, míg a Balaton víztükrét és a déli partot a ferde
irányból a vízszintesbe átmenő irányban éri ! A ferde és a víz-
szintes irány határát már azért is bajos megjelölni, mert ez
sok egyéb körülményen kívül a szél erősségétől magától is függ.

A szélnek mechanikus hatása látszik meg, mint már előbb
említem, a Balatonnak növényzetén, továbbá és leginkább a fás
növényeken, amennyiben ezek koronáját elalaktalanítja, továbbá
törzsét elferdíti és végül a törzs sajátságos alakulatát hozza létre.

A szélnek a Balaton növényzetére gyakorolt mechanikai
hatása nemcsak a nyílt víztükrű meder növényein, de a vizet
uraló parti és mocsári növényzeten is meglátszik.

1 I. m. 47. 1.

2 A fenyő feletti bükkrégió magyarázata. Növénytani Közlemények
VII. k. 1908. 121-123. 1.

» I. m. 39. 1.

28

■ MÁG0C8Y-D1ETZ S.

Amint ismeretes B o r b á s érdemes munkájából/ a Balaton-
nak „nagy és nyilt vizében általában kevés és alárendelt" virá-
gos növény tenyészik. Ez a kevés is ügy oszlik meg, „hogy a
hinár meg a nádas a somogyi parton nem boldogul","- hozzáte-
hetem, hogy a többi a Balatonban élő virágos és virágtalan
növény sem. Ennek oka, mint már Borbás is említi, a huUám-

1. A kanadai nyárfa szélferdítette törzse a balatonszemesi Hegyeshalniy

Lajos-úton.

verés, aminthogy kétségtelenül a hullámveréssel ez a jelenség
összefügg, mert míg a veszprémi, zalai, vagyis északi tó szélén
mindenütt bőségesen találunk vízinövényzetet, addig a tó medré-
nek somogyi szélén csak a csendesebb, a part és meder alaku-
lása által védettebb részein, pl. Almádi, Lelle közelében van

' Dejtéri Borbás Vince : A Balaton tavának és partmellékének növény-
földrajza és edényes növényzete. Budapest, 1900. 51. 1.
2 I. m. 65. 1.

ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ 29

virágos növény a tóban. Ugyanez áll azonban a tóban a part
szélétől távolabbra mefitelepedő víz alá merült növényekről is,
de különösen a Balatont jellemző Potamogeton perfoliatus L. és
a Myriophillum spicatum L. elterjedésére nézve is. Ez annyira
jellegzetes, hogy előbbinek kiterjedtebb fészkei vagy telepei is
a Balatonnak csak azon a részein találhatók, ahol a széltániasz-
totta hullámverés még nem érte el a somogyi part közelében
kifejlődő erősségét, különben ez az elterjedése a meder nagyobb
mélységével is összelügg. Nevezeteden, amint Bernátsky^
helyesen mutatott rá, a meder talnjának is jelentős befolyása
van erre, ugyanis ez nagyon laza, könnyen mozgatható ho-
mok, vagy homokos iszap, amely hasonlókép mozog a hullám-
verés folytán, mint a szárazföld laza homokja és így nemcsak
hogy nem ád elég szilárdságot a növények megkapaszkodására,
de mozgásával még ki is zavarja a talajból, vagy pedig eltakarja.
Az 1917. év nyarán a megdagadt Balaton parti részén szépen
figyelhettem ezt meg. Ugyanis a kimosás- folytán keletkezett
öblökben a Potamogeton perfoliatus magból, vagy a mélyebb
részből kivert ágdarabokból ^ megtelepedett ; később az öböl njil-
tabb kialakulásával a hullámverés sodorta homok szép fodrok-
ban a fiatalját elborította vagy kiszakította, egyúttal a parton
levő más növényeket, sőt jókora fácskákat is kimozdította helyé-
ből, kimosva, kiverve a növény gyökérzetét lekötő homokot.

A szél mechanikai hatásának másik ritkább megnyilvánu-
lása a fák koronájának az elalaktalanitása. ^ Ilyent a somogyi
parton ritkán találni, aminek oka valószínűleg az, hogy akkor,
amidőn a szél erősen korbácsoló mechanikai hatása mellett még
szárító hatásával is megfosztja a fákat fiatal hajtásaitól, vagy
azok kialakulását megakasztja,* tehát március-június hónapokban,
akkor a csapadékos napok száma'' és mennyisége*' is nagyobb.
Ennek oka különben az is, hogy a szélirány már kedvezőbben
éri a somogyi part fáinak koronáját. Ahol ezek a viszonyok nin-
csenek meg ilyen módon, ott a fák koronái is szenvednek, mint
pl. B e r n á t s k y tanúsága ^ szerint a veszprémi parton, Csopa-
kon. Ez a jelenség itt az északi parton sem nagyon gyakori,
aminek oka egyrészt a már előbb említett viszonyokban rejlik,
másrészt, hogy a szél erőssége gyakorisága mellett változó, sőt
éppen a fák tavaszi fejlődésének idején nem is állandó és tartós.

Ebben az időben ugyanis Balatonfüreden, tehát Csopak köze-

' Vinzenz Borbás von Dejtér : Die pflanzengeographischen Verhaltnisse
der Balatonseegegend. Deutsche Bearbeitung von Dr. J. Bernátsky. Buda-
pest, 1907. 8., lü. 1.

* Hasonlót figyelt meg szóbeli közlése szerint Trautmann R. is.
3 Schimper i. m. 86—87. 1.

* P. Graebner : Pfianzengeographie. Leipzig, 1909. p. 118 — 19.

* Bogdánífy i. m. 6—7. 1.

* Sáringár i. m. 99, 1.
' I. m. 50. 1. •

30

MAGOCSY-DIETZ S.

lében március-júniusban 34 — 27 — 32 — 43 északi szél mellett
8— 12— 11— 8 'déli és 11—9—12-11 nyugati szelet figyeltek
meg.^ Ezeken a körülményeken kívül a veszprémi partvidéken
való korona elalaktalauításban része lehet annak is, hogy itt
a szél nagyobb erővel, a lejtőkön lefelé eső irányban éri a fák
koronáját, a törzsek alsó részét nem érintve olyan mértékben.

2. A szélferdítette törzsű kanadai nyárfák sora a balatonszemesi Hegyes-

halmy Lajos-úton.

A szél mechanikai hatásának harmadik jelét a Balaton vidé-
kén szerte megfigyelhetni a homokos talajon, kivált Balatonsze-
mesen, ahol igen sok fának a törzse a talajon nem egyenesen,
de ferdén áll, éppen a szél mechanikai hatása folytán. Igen
szép példája ennek a Balatonszemes fürdőtelepén átmenő út
hosszában levő kettős fasor, amelynek minden egyes fája már

^ Sáringár i. m. 41. 1.

ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ 31

távolról feltűnik ferdesége által. A Populus canadensis egyes
törzsei azonban nem valamennyien pontosan egyformán ferdék,
így nevezetesen az 1. képen látható törzs a merőlegestől eltérve,
72° szöget, ellenben a 2. kép első törzse 78°, második törzse
72° szöget alkot.

A törzsek e szél okozta ferdeségének ez a szöge felkel-
tette érdeklődésemet más hasonló szélferdítette fák szögének a
mérésére. A budapesti egyetemi növénykertben a szélnek meg-
lehetősen kitéve hároní JBiota orientális van, amelyek a hason-
lóan laza talajon 74° szöget alkotnak.

Ezeken tehát a szélnek a fára, illetőleg a fakoronára nehe-
zedő mechanikai hatása egyoldalú nyomás alakjában jut kifeje-
zésre. Ha azonban a szélnek egyoldalú nyomása okoz ferdesé-
get, akkor ennek megegyezőnek kell lenni a fák koronájára
egyoldalúan nehezedő teher nyomásával. Az egyetemi növény-
kertben egy korosabb akác koronájának egyik oldalára a Wis-
taria sinensis kapaszkodott rá és erősen kifejlődve ma már olyan
súllyal nehezedik az akác koronájára, hogy az kidőléssel fenye-
get, amely ellen csak az akáctörzs alátámasztásával védekezünk.
Ennek törzse alsó része még az eredeti fc'dülést mutatja és
ennek a szöge is 73°, míg feljebb a törzs — ahol már hajlani
kezd — csak 53° szöget alkot.

A homoktalajon a fatörzsek szélokozta ferdeségének erre
a közel megegyező módjára most csak rámutatok, anélkül, hogy
ezt általánosítanám, vagy ebből valami következtetést vonnék le.
A hasonló esetekből származó adatok egybevetéséből esetleg
valaminő törvényesség lesz majd megállapítható, amely a talaj
lazasága és a fatörzsre ható nyomás viszonyát fejezné ki.^

Végül a szél mechanikai hatása megnyilvánulásának negye-
dik esete az, amidőn a szél erejének való ellenállás szempont-
jából a fák törzse keresztmetszetében ölt magára olyan alaku-
lást, amellyel nagyobb szilárdságot érve el, biztosítja a törzs
megfelelő helyzetét.

Az irodalomban erre vonatkozólag már bőven találni ada-
tokat és magyarázatot, amelyek szerint a szél irányában a külön-
ben hengeres törzs kerülete többé-kevésbé elliptikus lesz, sőt a
pilléreknek megfelelőleg még nagyobb szilárdságú legyen, szög-
letes lesz. Ez a szögletesség leginkább a törzs alsó részében
a derekán alakul ki, és pedig bordaszerű kiemelkedések által.

Hasonló ez az alakulás az ú. n. deszkagyökerekhez, ami-
nőt Schimper^ is ismertetett és amelyeket az esőben gazdag
trópusi erdők fáinak tulajdonságául jelöl meg.

^ Erre vonatkozólag Fekete Lajos hasonló megfigyeléseket közölt az
Erdészeti Lapok 1881. (337. 1.), 1882. (707. 1.) évfolyamaiban és az Erdészeti
Kísérletek 1908. (128. 1.) évfolyamában.

- I. m. 326—328. 1. L. még Dr. Fr. W. Néger Biologie der Pflanzen.
Stuttgart, 1913. p. 304—305.

32

MÁQOBSY-DIETZ 8.

Ez utóbbiak valóban gyökerek és a talaj színén helyez-
kednek el, míg ellenben a balatoni fákon a bordák a fa dereka
alsó részén, inkább a fa tövén alakulnak és folytatódnak a

o

:3

o

S

o

-c3

C

C

fcc
o

se

oS

S

-:3

CO

talajban levő gyökerekben. És így inkább támasztékot vagy
támaszpilléreket alkotnak.^

Erre vonatkozólag Fialowski Lajos mutatott be szép
példákat a növénytani szakosztály ülésén.^ Hasonlókat figyeltem

* Néger i. ra. 303. I.

■ Term.-tud. Közlöny XXX. k. 1898. 276. 1.

ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ

33

meg Balatonszeniesen is. Nevezetesen a Hunyadi gróf uradalmá-
nalí gazdasági udvarába vezető út két oldalán jegenyenyárfák
állanak, és pedig jóformán a Balatonon uralkodó szél irányában.
A két fasornak első, a Balatonhoz közelebb eső fáin jól látha-
tók ezek a támasztó pillérek, de még jobban a fasor végében a
fasortól elkülönítve, szabadon álló jegenyefákon (3. kép). Jól lát-

4. A balatonszemesi uradalmi jegenyenyárfa-sor egy több támaszpilléres

egyede.

ható ezeken, hogy a pillérek a szél irányában alakulnak ki, a szél
támadó oldalán, és így nem annyira támasztópillérek, hanem
inkább húzókötelek, amelyek a fatörzsre gyakorolt nyomás foly-
tán beállható elferdülést megakadályozzák. Bizonyítja ezt az is,
hogy a törzsnek a szél irányával való ellenkező oldalán nem
fejlődnek ki — itt a törzs rendesen hengeres kialakulásának
megfelelő helyzetű is.

Ezek a támasztópillérek a fatörzs különböző magasságában
kezdődnek és a fa töve felé a törzsből mindinkább kiemelkedő

Botanikai Közlemények 1—3. füzet. 3

34

MÁGOCSY-DIETZ 8.

többé-kevésbé vastag bordákká fejlődnek. A törzsön 0"5 m, de
sokszor — mint az az 4 — 5. képen látható — lm, sőt 1"5 — 2
m magasságban veszik kezdetüket.

A törzs hengeres kerületéből való kiemelkedésük is vál-
tozó ; lehet csak alig néhány centiméter, de lehet esetleg 1 —
l'o m is, mint az a 5. képen látszik. A támasztópillérek vastag-
sága is különböző, néha csak 5— 6 cm vastagok, máskor 50 — 60
cm-nyire is megvastagodnak. A támasztópillérek száma is külön-
böző lehet, néha egy-egy törzsön több alakul ki, máskor csak

5. A balatonszemesi uradalmi jegenyenyárfa-sor egyetlen támaszpil-

lérü egyede.

egyetlen egy. Ügy látszik, hogy a támasztópillérek számbeli
kialakulása és a törzs oldalán való elhelyezkedése a széliránnyal
is összefügg. Ha a szél több egymástól kevéssé eltérő irányban
hat a törzsre, úgy azon ezek hatásának megfelelően több pillér
fejlődik ki (4. kép), ellenben ha csak egy irányban éri állandóan
a törzset a szél, úgy csak egy pillér alakul ki (5. kép). Ezt az
ok és okozat közötti összefüggést csak sejtem, mert ebbeli
tapasztalataim és méréseim nem voltak kielégítők.

Amint a képekből is kitetszik, ha több ilyen pillér fejlődik
egy törzsön, azok kevésbé erősen fejlődnek ki, mint akkor, ha
csak egy pillér fejlődik ki. Az 5. képen bemutatott pillér feltűnő

ADATOK BALATON FLÓRÁJÁHOZ 35

már azért is, mert terjedelménél fogva a törzs átmérőjét is meg-
haladja; ugyanis a törzs átmérője közel 1'5 m, a pillér kiemel-
kedése 2 — 2'3 m, miáltal a ta törzsének egészen idegenszerű
külsőt ád.

Ezekben beszámolva a szélnek a Balatonon és környékén
való hatásának megnyilvánidásáról, azt hiszem, hazánk, de külö-
nösen a Balaton vidéke ökológiai viszonyainak ismeretéhez néhány
érdekes adattal járulhattam.

(A növénytani szakosztály 1917. évi februarius hó 14-én tartott ülésébaL)

Schiller Zs.: A magyar vízíboglárkák rendszertani

tagozódása.

Ha a nehézségeket, amelyek a víziboglárkák szisztematikai
feldolgozása során merülnek fel, elfogulatlanul kutatjuk, végül
ahhoz a megismeréshez fogunk jutni, hogy e nehézségeknek oka
az, hogy az alakcsoportok megkülönböztetésére oly bélyegeket
használtak, amelyeknek léte vagy hiánya azon médium minden-
kori állapotától függ, amelyben a növény tenyészik. Mivel ez a
közeg esetünkben igen változékony, mindenkori állapota a leg-
különbözőbb alakcsoportoknál (fajoknál) egy és ugyanazt a hatást
fogja kiváltani. Ha azután a fajokat ezen hatások alapján cso-
portosítjuk, nyilvánvaló, hogy a beosztás nem természetes, hanem
mesterséges lesz, hiszen a bélyegek a médium állapota szerint
változnak, míg a faj, mint olyan, ugyanaz marad.

Linné és korabeli követői úgy csoportosították a vízibog-
lárkákat, hogy felosztásuk alapjául az úszólevelek léte vagy
hiánya szolgált. Ez a fő beosztási mód akkor is megmaradt,
amikor egy későbbi korban egyéb bélyegeket is kezdtek hasz-
nálni megkülönböztető jegyekül, így a virágok nagyságát, a
levélnyél és a virágkocsány hosszát, a porzók, a magház, a bibe,
a bibeszál milyenségét stb. De aki a vízinövények s különösen
a víziboglárkák életmódját csak némileg is ismeri, annak rögtön
be kell látnia, hogy ezen beosztási módszernek alapja el van
hibázva.

Ezen állítás igazolására álljon itt egy példa. Koch Syno-
psisának második kiadásában, a Ranunculus Petiveri-t a R.
aquatüis-töl eltérő fajként állítja fel, amelynek megkülönböztető
bélyegei a következők : „foliis natantibus superioribus tripartitis . . .
laciniis triangulari obovatis . . . natantibus inferioribus saepe ter-
natis" és következő alakokat különbözteti meg: „a) minor, fólia
natantia inferiora rarius ternata ; P) major, fólia natantia inferi-
ora saepe ternata et folio uno alterove non raro in lacinulas
capillares fisso". Nyilvánvaló, hogy Koch R, Petiveri-je, ellen-
tétben az ő R. aquatilis-éyel, oly víziboglárka, amelynek az
úszóleveleken kívül még különböző átmeneti levelei is vannak,

3*

36

SCHILLER Z9.

Ha már most meggondoljuk, hogy ezeknek az átmeneti levelek-
nek megjelenése egyesegyedül azon víz változó milyenségétől
függ, amelyben az illető boglárka nő, hogy tehát ily átmeneti
levelek — amint azt ma már egész biztosan megállapíthatjuk —
mind a R. peltatus Schrk. {R. radiatus B o r.)-nál, mind a
R. carinatus Schur {R. Langei F. Sz.)-nál, mint a R. tricho-
phyllus Chaix {R. radians Revel)-nál, mind íi R. paucistami-
neus T a u s c h {R. Godroni G r e n.)-nál előfordulnak : akkor
kétségtelenné lesz előttünk, hogy K o eh R. Petiveri-je nem
egyetlen fajt foglal magában, hanem a fajok egy halmazát,
tehát nem természetes, hanem tökéletesen erőszakolt, mester-
séges faj.

Szántszándékkal hoztam fel K o c h-ot például, mert hisz
ennek a kétségkívül nagy természetkutatónak (akit mint sziszte-
matikust és analitikust L i n n é-vel és L a m a r c k-kal egy sorba
kell állítanunk) Synopsis-a tudvalevőleg csaknem hetven év óta
standardmunkája íloristáinknak és szisztematikusainknak s így
flóránk rendszertani felépítésére még manapság is nagy a befo-
lyása. De számtalan más példát is felhozhattam volna arra, hogy
milyen nagyok a tévedések és hibák, amelyeket a vízibogiárkák
szisztematikai feldolgozásában elkövettek. Oly bélyegekhez nyúl-
tak ugyanis, amelyek a növény belső lényegén és belső termé-
szetén kívül állnak. A víz sekély vagy mély volta, tükrének erő-
sebb vagy gyengébb hullámzása, magának a víznek állandó és
bőséges jelenléte vagy leljes kiszáradása, sűrűsége és hőmér-
séklete egyetlen faj körén belül kétségkívül különböző alakokat
képes létrehozni, de az ily bélyegek nem alkalmasak a faji
megkülönböztetésre. Ha azután mégis ilyenekül használják fel
őket, akkor ez, amint a felhozott példa mutatja, a különböző
fajok összekeverésére és így a rendszertanban kolosszális kon-
fúzióra vezet.

De ha más szempontból indulunk ki, ha a fiijok megkülön-
böztetésére nem a médiumot, hanem a növényben magában élő
és ható, létére vagy nemlétére döntően befolyó belső képessége-
ket használjuk, akkor azt látjuk, hogy ezen alap, minthogy állandó,
minden körülmények közt változatlan és maradandó : magától
értetődően oly felosztásra is használható, amely nincs mindenki
kénye-kedvének kiszolgáltatva és amely felosztás tárgyilagos és
természetes lesz. Ezen beosztás céljából a növényt tartózkodási
helyétől egészen elválasztva, egyéni életére és fajának fenntar-
tására nézve legvitálisabb szerveit : növekedési és szaporító orgá-
numait figyeljük meg. E2 a momentum, miként valamennyi vízi-
növénynél, azonképpen speciálisan a vízihoglárkáknál is, a tisz-
tán vegetatív szaporodás állapotából az ivaros szaporodás álla-
potába való belső átalakulási képességben áll. Ennek fordítottja
is lehetséges, t. i., hogy az a belső képességben van meg, hogy
a fruktifikáció útján szaporodó és gyarapodó faj vegetatív úton
szaporodóvá alakul át.

A MAGYAR VIZIBOGLÁRKÁK 37

A fenti megállapításból azonban mindenfajta filogenetikus
tendenciát és fejlődéselméleti vonatkozást ki akarunk zárni, mert
egyáltalában nem látszik itt helyénvalónak, hogy beleavatkozzunk
abba a vitába, amely arról folyik, hogy a vízinövények a száraz-
földiekből fejlődtek-e ki, avagy fordítva. Az érvek, amelyeket az
egyik vagy másik nézet támogatására felhoznak, épp oly jól fel-
használhatók alulról felfelé, mint felülről lefelé való értelemben,
úgy hogy — legalább is jelenlegi fogalmazásukban — sem pro,
sem contra nem bizonyító erejűek. Az itt tárgyalt témánál külön-
ben alapjában véve nem is az igazi vízinövények és az igazi
szárazföldi növények közti ellentétről van szó, hisz oly vízibog-
lárka, amely valódi szárazföldi növény volna, azaz a szárazon
csírázva növekednék, virágoznék és fruktifikálna : ma nem is
létezik. Manapság csak oly víziboglárkákról beszélhetünk, ame-
lyek Víigy alámerülve élnek a vízben, vagy már a szabad leve-
gőn való életmódhoz alkalmazkodtak. Az úgynevezett succulens
vagy terrestrís víziboglárka-alakok sem a szó szoros értelmében
vett szárazföldi növények ; tulajdonképpen víz alatt csíráznak
és növekednek s csak akkor vesznek fel a szárazföldi élethez
alkalmazkodott alakot, ha a víz, amelyben éltek, kiszáradt. Tehát
tulajdonképpen szárazra került vízinövények. Ez a tény legvilá-
gosabban abban nyilvánul meg, hogy a terrestris alakokon csak
a vegetatív szervek : a gyökér, a szár, a levelek (amelyeknek a
víz a médiumuk) változnak meg feltűnőbben, ellenben a tulajdon-
képpeni szaporítószervek : a virágkocsányok, a csésze, a szirmok,
a magház, a bibe, a bibeszál stb. korábbi légbeli életükhöz képest
lényegesen nem változnak,

Ezért ha egészen korrektül akarunk eljárni, csak azt kon-
statálhatjuk, hogy manapság van a víziboglárkáknak oly cso-
portja, amely inkább ivartalanul, mint ivarosán szaporodik (olya-
nokat, amelyek kizárólag vegetatív úton szaporodnak, ma nem
ismerünk), azután egy más csoport, ahol a viszony fordított.
Ezen két csoport közt számtalan átmeneti alak van, sőt a jelen-
leg élő víziboglárkák túlnyomóan nagy részét alkotják azok,
amelyeknek az a tendenciájuk, hogy a fentnevezett két ellen-
tétes csoport egyikéből a másikba menjenek át. Itt is szigorúan
elkerülünk minden íejlődéselméleti és filogenetikus vonatkozást ;
azt a kérdést, hogy a három csoport közül melyik jelent az
alkalmazkodásban haladást és melyik hanyatlást, gondosan kike-
rüljük. Mert az, amit mi fejlődéselméleti természetfelfogásunk és
az ezen alapon rendszer szempontjából fejlődésnek vagy vissza-
fejlődésnek nevezünk, nem jelenti szükségképpen az illető növény
számára ténybelileg ugyanazt. A Ranunculus paucistamineus
részére a minél intenzívebb átváltozás a légbeli élethez alkal-
mazkodott alakból az alámerült életmódhoz alkalmazkodott for-
mába egyáltalában nem jelent hanyatlást, hanem sokkal inkább
egy lépést relatíve előre.

Keá, mint egyénre nézve, könnyebb életlehetőséget, munka-

38 SCHILLER ZS.

erőben való megtakarítást, bőségesebb és könnyebb táplálkozást
jelent, ez pedig mind haladás magára a növény fennmaradásá-
nak lehetősegére nézve. Gyökerének nem kell ezután már táp-
lálék után kutatnia, szárának kevesebb, vagy semmiféle szilár-
dító szövetet sem kell kifejlesztenie, hogy a szükséges szilárd-
ságot biztosító mechanizmus meglegyen ; nem kell megerőltetnie
magát, hogy nagy virágokat fejlesszen ki erős porzókkal ; mind-
ezt megtakarítja és eléri a vegetatív szaporodással és az alá-
merült vízi élethez való alkalmazkodással. Nem jelent-e ez reá
és fennmaradására nézve pozitív nyereséget?

*

A fentemlített három csoport tehát a ma élő víziboglárkák
alkalmazkodási lépcsőjén három fokot képvisel. A legfelső fokon
— felsőnek nevezzük, mivel a lépcsőt nem tudjuk másképpen
elképzelni, minthogy teteje és alja van ; de ezzel, mégegyszer
hangsúlyozzuk, semmiféle filogenetikus következtetés nem jár
együtt — azok a víziboglárkák állanak, amelyeknek szaporodása
rendszerint és túlnyomólag ivaros és a termékenyítés a levegő-
ben történik ; ezeket Batrachia aerophilá-nak nevezem.

A legalsó fokon azok a boglárkák állanak, amelyek-
nek szaporodása rendszerint és túlnyomólag ivartalanul, a víz
alatt folyik le : ezeket Batrachia vegetativa-i\ak hívom.

A középső fokot végre azok a víziboglárkák foglalják el,
amelyek még sem az alsó, sem a felső csoporthoz nem tartoz-
nak, hanem kétéltű életet folytatnak, nem víz és szárazföld,
hanem víz és levegő közt ; azonkívül azt a tendenciát mutatják,
hogy az első vagy második csoport közül az egyikbe átmenje-
nek. Ezeket Batrachia amphibiá-nak nevezem.

Lássuk már most. hogy ezen három fokozat hogyan jut
morfológiailag kifejezésre, azaz keressük ki azokat a jegyeket,
amelyekről megismerhetjük, hogy valemely víziboglárka a három
csoport melyikébe tartozik.

I. A Ranunculus (Batrachium) aerophilus alaliköre.

Az ivaros szaporodáshoz s a légbeli megtermékenyítés-
hez való alkalmazkodás a következő bélyegekben jut kife-
jezésre.

A szár felső része, a virágzati tengely messze kiáll a víz-
ből. A virágzati tengely internódiumai rövidebbek, mint a szár
víz alatti részén levők, ezért a levelek jobban egymás mellé
zsúfoltaknak látszanak.

Az úszóleveleh nyele úgy áll, hogy a levéllemezek vízszin-
tesen nyugodjanak a víz felületén. A levélnyél a virágzati ten-
gelyből való kiágazásánál, hosszúságának csaknem kétharmad
részében erős, széles hüvellyel van borítva, amely megtámasz-
tásra és a szél vagy a hirtelen hullámcsapás elleni védelemre való.

A MAGYAR VIZIBOGLÁRKÁK 39

A levelek, hogy minél több fényt kaphassanak, vesealakúak,
szélesek, lekerekített vagy letompított alappal, amiáltal egyszer-
smind szilárdságot is nyernek ; amellett többé-kevésbbé mélyen
karélyosak, a karélyok rendszerint ismét karélyosak s ezáltal a
levelek jobban odasimulnak a vízhez. Felső oldalukon szájnyílá-
saik vannak, a túlságosan erős benedvesítéstől viaszbevonat védi
őket. Alsó felükön (azon víznek, amelyben tenyésznek, milyen-
sége szerint) vagy egészen kopaszok, vagy többé-kevésbbé sző-
rösek, egy alaknál pedig {R. pelitus Borb.) csaknem sűrűn
gyapjasak, amely nemcsak úszóképességük fokozásához járul
hozzá, hanem a vízből való közvetetlen táplálék felvételt is elő-
segíti.

A levelekkel átellenes virágkocsányok rendszerint csak az
úszólevelek hónaljában ülnek (Fries szerint: fólia natantia
necessaria), karcsúak, hosszúra nyúltak, hogy a vízből kiállhas-
sanak. Szilárdságukat nemcsak a már említett hüvelyek, hanem
maguknak a kocsányoknak alakja is biztosítja, t. i. felfelé vas-
tagságban kissé csökkennek s így — mint valami billiárdbot —
ruganyosabbak és szilárdabbak lesznek. Végükön mindig csak
egyetlen virágot hordanak.

Maga a virág a legkülönbözőbb arra irányuló berendezé-
seket mutatja, hogy a termések ivaros úton való létrehozása
lehetővé váljék. Sűrű levelek átal alkotott csészétől körülvéve
terpeszkednek a szirmok, valódi „kirakat"-ként. Szélesek, oldalt
tökéletesen fedik egymást, úgy hogy erős takaróként veszik védő-
leg körül a szaporító szerveket. Színük — rendesen erős fehér,
sötétebb erecskékkel és sárga alappal — a sötétszínű víztükör-
től feltűnően elüt s így a keresztezés közvetí ésére még repülő
rovarokat is magukhoz tudnak csalogatni.

A szaporítószervek erősen ki vannak fejlődve.

A portokok nagy számban vannak, vastagok qs óriási tömegű
virágport tartalmaznak ; az őket hordozó porzószálak szintén erő-
sek és elég hosszúak ahhoz, hogy a portokokat a termés-
fejecske fölé emeljék, úgy hogy az önbeporzás mindenesetre
megtörténhetik.

A bibe gyűrűalakú szemölcsökkel fedett s így a virág-
por mennél bővebb felvételére igen alkalmas széles területet
alkot.

Ezen csoport tagjai nem nőnek erős hullámverésű vízben,
sem igen gyorsan folyó patakokban (a mi „hullámzó Balaton"-unk-
ban sem fordulnak elő), hanem inkább kevésbbé mozgásban
levő vagy egészen csendes, nem túlságosan mély vizeket keres-
nek fel, mivel itt a virágok és a szaporító szervek nincsenek
kitéve azoknak a veszélyeknek, amelyekkel ragadó folyású vagy
nagy hullámokat verő víz fenyeget.

Ezen csoport nálunk is gyakran található fő képviselője a
Banunculus ])eUatus Schrk., különböző formáival együtt, ame-
lyeknek alakja a víz mindenkori állapotától függ. Ezek : a R.

40 SCHILLER ZS.

peniciUatus Hiern, a i2. truncatus Koch, az átmeneti leve-
lekkel is bíró R. radiatus Bor., a R. ríjpiphyllus Bast. ; az-
után a különböző alakok a vízilevelek rövid és kemény, hosz-
szabb és puha sallangjaival ; végül a tipikus R. peltatus S c h r k.-
nak és minden egyes változatának szárazföldi formái.

Víziboglárkánk alább következő csoportjához : Ranuncuhis
amphihiiis -hoz való természetes átmenet a R. confusus Godr.
és a R. Baudotii Godr., amelyeknél az ivaros szaporodást és
a légbeli megporzást szolgáló berendezések nem oly tökéletesek,
mint a R. peUatus-r\á\, amellett azonban magasabb fejlődési fokon
vannak, mint az amphibiá-i\i\\. Ez mindkét növénynél abbaa
fejeződik ki, hogy a szirmok keskenyebbek, nem fedik egymást
és a szár bőviben van vízileveleknek ; azonkívül a R. Baudotii-
nál a porzók száma kisebb, nagyon g} eiigén fejlettek, ügy hogy
sokkal rövidebbek a termésfejecskénél, amiért is itt a bőséges
autogám termékenyítés iránt kétségek merülhetnek fel.

II. A Ranuiiculus (Batrachiiim) amphibíus alakköre.

Az ezen csoportba tartozó víziboglárkák második helyen
állnak abban a törekvésben, hogy a vegetatív és a víz alatti
ivaros szaporodást feayegető veszélyek ellen védekezzenek. Az
ezen célt szolgáló berendezések még nem teszik lehetővé a
vegetatív szaporodás abbahagyását és kizárólag a levegő-
ben történő megporzás általi ivaros szaporodásra való áttérést.

A virúgzcdi tengely ezeknél a boglárkáknál rendszerint és
túlnyomóan még a vízben hullámzik ; csak ha sikerül a szárnak
a virágzati tengelyt a víz tükre fölé emelni : lépnek fel átmeneti
és úszólevelek. Az előbbiek, azon víz minősége szerint, amely-
ben nőnek, a legváltozatosabb alakot és a sallangokra való osz-
lás legkülönbözőbb tokait mutatják.

A virágkocsányok itt nem kizárólag az úszólevelek hónaljá-
ból nőnek ki, e levelek tehát nem fólia necessaria, hanem fólia
accessoria. A viszony úgy körülbelül a fordítottja az aeroiihilá-
nál levőnek. Ennél ugyanis a virágkocsányok rendszerint az
úszólevelek hónaljából nőnek ki és csak ritka kivételként még
a vizilevelekéiből is ; az ampJnhiá-ivál a kocsányok rendszerint a
vízilevelek hónaljában fejlődnek és csak kivételes esetekben s
ritkán még az átmeneti és úszólevelekéiből is. Maguk a virág-
kocsányok gyakran igen hosszúra nyúlnak, de mindenesetre
messze — két-háromszorosára — túlérnek a velők szemben álló
levélen.

A szirmok gyengébben fejlettek, mint a R. peltatus-ukl,
nem oly nagyok és szélesek; széleikkel nem is fedik egymást.

A porzók kevésbbé számosak és gyengébbek is ; elérik ugyan
a termésfejecske hosszát, de oldalt elállnak, úgy hogy az auto-
gám termékenyítés megvan nehezítve

A MAGYAR VIZIBOGLARKAK

41

A nálunk élő víziboglárkák közül ebbe a csoportba tartoz-
nak: a R. circinnatus Sibth. és — ami még további vizsgá-
latra szorul — ezen növénynek egy egészen új, a Balatonban
élő alakja (amely a R. circinnatus tói abban tér el, hogy nem-
csak az alsó, hanem a felső és legfelső levelek is nyelesek és
sallangjaik nem köralaküan, hanem félköralakúan állanak) ; ezen
növény — ha mint forma valóban állandónak bizonyulna —
semiradiatus-nak volna nevezhető ; továbbá a R. carinatus
Schur., ennek átmeneti és úszólevelekkel bíró alakja: a R.
Langei F. S z. és a R. fluitans Lam. (amely utóbbi nálunk
csak legnagyobb ritkaságképpen hoz egészséges, csiraképes
magot, tehát kétségkívül a legnagvobb mértékben vegetatív úton
szaporodik, de virágjának alkotásánál fogva mégis ezen cso-
portba sorolandó). Mindezen alakok szárazföldi formákban is
előfordulnak.

Ezen fejlődési foktól az alább következőhöz a R. tricho-
phyllus Chaix képez természetes átmenetet, amely növényt
már ezen oknál fogva is mesr kell különböztetnünk a R. pau-
cistamineus T a u s c h-tól. tekintet nélkül a levelek, hüvelyek és
terméskék erősebben vagy gyengébben szőrös voltára. Ezen
átmeneti jellege a R. trichophylhis Chaix-nak morfológiailag a
virágok és ezek kocsányainak alkotásában fejeződik ki. Az utób-
biak hosszúságban sohasem érik el az amphibia kocsányainak
hosszát, de mégis hosszabbak mint a R paucistamineus-nkl ;
azonban legfeljebb mégegyszer olyan hosszúak, mint a velük
szemben álló levél. A virágok kisebbek, mint az amphibiá-nél,
de még mindig jelentékenyen nagyobbak, mint az alábbi cso-
portnál ; a szirmok átlag kétszer, egész két és félszer hosszab-
bak a csészénél. T a u s c h a R. paucistamineus diagnózisában
főjellemvonásul a „flores minimi"t említi, míg Villars az ő
Histoire des Plantes-jában — amely műnek első kötetében
Chaix az ő R. tricJiophyllus-kt csak mint egyszerű nevet hozza
fel, de akinek növénye V i 1 1 a r s-nak minden bizonnyal termé-
szetben megvolt — a harmadik kötetben, ahol kimerítően leírja a
növényt, a virágról a R. aquatilis L.-ével szemben ezt mondja :
„La fieure est petité" — , tehát csak kisebb, mint a R, peltatus-é.

A R. trichophyllus Chaix nálunk igen sokféle alakban
fordul elő a levelek alkotására nézve. Van átmeneti- és úszó-
levelekkel bíró — ez a i?. radians Revei — , továbbá száraz-
földi formája is.

III. A Kanunculus (Batrachium) vegetativus alakköre.

A vegetativus szóval egyáltalában nem azt akarjuk mon-
dani, hogy az ezen csoportba tartozó víziboglárkák kizárólag
csak vegetatív úton szaporodnának. Nem ; ezzel csak azt akar-
juk jelezni, hogy sokkal nagyobb mértékben történik gyarapodá-

42

SCHILLER Z8.

suk ivartalanul, mint a másik két fenntemlített csoportnál. Mert
az ezea csoportba tartozó viziboglárkáknak is megvan az a
képességük, hogy a levegőben történjék a megporzás és ott érje-
nek meg a magvak. Mégis a vízalatti termékenyítés és magérés
nagyobb mértékben uralkodik náluk, mint a másik két csoportba
tartozó társaiknál. A vázolt életmódhoz való alkalmazkodást a
következő berendezések és bflyegek mutatják:

A virágzati tengelyt itt a szár azon egész része alkotja,
amely szorosan a víz színe alatt nyúlik el, ügy hogy az ezen
szárrészből kinövő virágkocsányok a vízből kiállnak. Ezeknek a
kocsányoknak nem kell megnyúlniok, mert megnyúlásuk nem
jelentene a növényre nézve valamely különös előnyt, hisz' a ter-
mékenyítés épp oly jól megtörténhetik a víz alatt, mint fölötte.
A kocsányok ezért rendszerint rövidek, alig múlják valamivel
felül a velük szemben álló levél hosszát és csak a termékenyí-
tés megtörténte után görbülnek ívalakúan meg, hogy a termés-
kéket kicsirázásuk céljából a vízbe mártsák.

A virágok kicsinyek, hiszen csalogatóul „kirakat" -ul való
kifejlődésük egészen felesleges. Ha a termékenyítés a levegőn
történik : annál jobb ; ha nem : akkor sem esik kár. A víz alatt
megtermékenyülő virágoknak azonban nincs szükségük a keresz-
tezés közvetítőit csalogató berendezésre, mert ha ilyenek a víz
alatt tán vannak is, közvetítésük felette bizonytalan. Ezért a
legnagyobb erő- és munkapazarlás volna, ha a növény anyagot
használna föl egy oly szervnek a légbeli élethez szükséges fel-
cicomázására, amely szerv a víz alatt feladatát egyszerűbb for-
mában is el tudja végezni. Az alámerülve élő víziboglárkákról
bebizonyult, hogy kleisztogám beporzás folyik náluk, tehát a
termékenyítés mindenesetre megtörténik. Igaz. hogy oly módon,
amely erős utódok keletkezésére és az életük biztonságára nézve
nagy veszélyekkel van összekötve. De éppen ezen veszedelmek
azok, amelyek a növényben azt az impulzust ébresztik fel, hogy el-
kerülje őket és táplálják benne a légbeli termékenyítéshez való
alkalmazkodás tendenciáját.

A porzók kifejlődése is az előbb tárgyalt szempont alá esik:
gyengék, oldalt elállók, számuk csekély.

A kifejtett értelemben vett „vegetatív" víziboglárkák közül
Magyarországból eddig a következők ismeretesek :

A valódi R. paucistamineus T a u s c h rendkívül apró virá-
gokkal, amelyek csak kevéssel haladják meg a csésze hosszát;
továbbá ezen növénynek a levelek tekintetében (röv'd vagy
hosszú, merev vagy puha sallangok) eltérő alakjai; átmeneti és
úszólevelekkel bíró formája : a R. Godroni G r e n ; egy alak,
amelynek terméskéi fiatalságukban is csupaszok : a R. Drouetii
F. S z. ; a csaknem hengeres vackú és óriási számú apró ter-
méskét viselő forma : a R. Rionii L a g g. ; végre mindezen vál-
tozatok szárazföldi alakjai.

A MAGYAR VIZIBOGLÁRKÁK 43

Általánosságban még megjegyezzük itt, hogy a fölsorolt
formákon kívül vizeinkben még sok átmeneti és közbenső alak
nő, amelyek különböző apró eltérések és bélyegek által tűnnek
ki, s ezért nem egyeznek meg mindenben az itt felsorolt for-
mákkal. Mégsem lehetett őket egyenkint fölhozni, mert még
további vizsgálatok és feldolgozások tárgyát kell képeznie annak,
hogy vájjon állandó alakok-e, avagy csak múlékonyak, amelyek
létüket a puszta véletlennek köszönve, épp oly gyorsan, ahogy
megjelentek, el is tűnnek.

A mondottakat összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az
eddig ismert honi vízíboglárkák egyike sem áll már a legalsó
fokon, a pusztán vegetatív szaporodásnál ; sőt kimondhatjuk, hogy
valamennyi hazai viziboglárkánknak, kisebb vagy nagyobb mér-
tékben ugyan, de megvan a légbeli élethez való alkalmazkodás
képessége ; továbbá, hogy ezen mértéket a vázolt három fokozat
jellemzi, amely három fokozatban e mérték morfológiailag is kife-
jeződik.

*

Hogyan fognak víziboglárkáink a jövő évszázadokban tovább
alkalmazkodni, vájjon lefelé vagy fölfelé tartó irányt fognak-e
követni és hogy mily képet fog tavaink és folyóink, patakjaink
és mocsaraink növényzete évezredek multán nyújtani : annak
csak költőinknek fantáziája a megmondhatója — és merem
állítani, hogy a természetkutatók közt is sok gazdag fantáziájú
költő van — ; ám a komoly, kötelességének tudatában levő és
lelkiismeretes természetbúvárnak, akinek szemében a tudomány
nem játékot, hanem objektív természetmegismerést jelent, a kér-
désre is csak egy becsületes felelete lesz : ignoramus.

(A növénytani szakosztály 1918. évi március hó 13-án tartott üléséből.)

Schílberszky K,: Javaslat a fekete gabonarozsda

tárgyában.

Szinte felesleges e helyen azokra a mérhetetlen károkra
rámutatni, amelyeket a fekete gabonaroj'sda a gabonatermő orszá-
gok mindegyikében okoz és amelyeknek a mérve csupán csak a
megfelelő biológiai hatásokat kiváltó különböző évi meteorológiai
viszonyok szerint ingadozik, azaz : fokozottabb vagy mérsékeltebb
hatású szokott lenni. A mezőgazdasági szakkörök előtt ugyan-
csak nem szükséges fejtegetni azt a szoros — régebben beiga-
zolt — kapcsolatot, amely a fekete gabonarozsda {Puccinia gra-
minis Pers.) és a borbolya-cserje {Berberis vulgáris L.) között
kétségtelen módon fennforog, amennyiben t. i. a fekete gabona-
rozsda a borbolya-cserjén élő aecidium-telepek spórái által idézte-
tik elő.

44

SCHILBERSZKY K.

Több kutatónak, közöttük különösen J. E r i k s s o n -nak^
H. K 1 e b a h n -nak és E. He n n i n g -nek fáradhatatlan vizsgá-
latai szolgáltatták azt a megdönthetetlen bizonyítékot, hogy a
„Piiccinia granimís Pers." fajnév voltaképpen gyűjtőfogalom,
amely alá számos közeli rokonságú alfaj tartozik, amelyek kül-
sőleg vagy nem különböztethetők meg egymástól, vagy pedig^
csak nagyon csekély tulajdonságokban térnek el és ezek is nem
mindenkor könnyen észlelhetők.

Érdekes jelenség, hogy a törvényes hatalom nyújtotta radi-
kális küzdelemben e komoly, némely esztendőben végzetes
gabonabetegség ellen, az utóbbi időszakban az észak-európai
állami triumvirátus (Dánia, Norvégia, Svédország) szerepel úttörő
gyanánt. Komoly és tanulságos intő példák lehetnek ezek a többi
gabonatermő országokra nézve, hogy nyomdokaikban haladva,
leszorítsák azt a jelentékeny közsazdasági anyjigi veszedelmet,
amellyel ez a betegség a gabonatermesztést évenként fenyegeti.
Elsőnek alkotta meg az úgynevezett „borbolya-törvényt" Dánia
(1904), ezt követte Norvégia (1916) és azután következett Svéd-
ország (1917).

E törvények érdekelt pontjai a következők •}

1. §. A borbolya-cserje (Berberis vulgáris) ültetése vagy mag-
vakról való szaporítása gabonatermő vidékek körzetében tiltva van.

2. §. Valamely földbirtok tulajdonosa vagy bérlője jogosítva
van követelni, hogy ama borbolya-cserjék, amelyek 300 méternyi
körzeten belül fordulnak elő, az illető teleknek a tulajdonosa avagy
bérlője által eltávolíttassanak. Ez a kívánalom az illetékes ható-
ság elé terjesztendő, amely azután a cserjék eltávolítását elren-
deli, illetőleg megállapítja azt a határidőt, amikorra ennek meg
kell történnie.

3. §. E rendelkezések alól kivétetnek az olyan tudományos
célokat szolgáló botanikai kertek, amelyek oktatási intézetekkel
kapcsolatosak, ahonnét azonban sem élő növénytöveket, se pedig
csiraképes magvakat az országban elterjeszteni nem szabad.

4. §. A kiadásokért vagy a munkákért való kártalanítás
összegét, vagy a kárpótlás nagyságát az illetékes (járási szolga-
bírói) hivatal, illetőleg ennek kirendelt képviselői állapítják meg.

5. §. A borbolya-cserje faiskolai vagy magánkertészeti el-
adása avagy ajándékozása az ország határain belül, valamint kül-
földről való behozatala tiltva van.

6. §. A fenti törvényes rendelkezések megszegése büntető
feljelentést von maga után.

1 Amidőn a fentebbi §-okban összefoorlalt javaslatot, amelyet a hivat-
kozott külföldi hasonló törvényhez képest célszeríiségi és szabatossági okok-
ból módosítottam, illetőiéi;' kiegészítettem, illetékes köreinknek figyelmébe
ajánlom, szükségesnek találom, hogy e törvénynek máris tapasztalható üdvös
következményeire utaljak, amelyek megerősíthetnek bennünket abban, hogy
az e téren való intézkedéseknek minden további elodázása állandó nemzet-
gazdasági károsodást jelent.

JAVASLAT A FEKETE GABONAROZSDA TÁRGYÁBAN

45

7. §. Ez a törvény kibocsátása napján azonnal hatályba lép.

Dániában a törvénynek érvényre jutása után 10 esztendő-
vel a fekete gabonarozsda a borbolya-cserje fokozatos eltűnésé-
vel állandóan csökkent; továbbá a megelőző időkben előfor-
dult nagymérvű, a termést niOgsemmisitő rozsdakártételek azóta
egészen megszűntek, a kisebbmcrvűek pedig csak itt-ott, nagyon
szórványosan fordultak elő.

Jellemző és tanulságos adat gyanánt szolgálhat e kérdés
megvilágítása okából az a tapasztalat, hogy a fekete gabona-
rozsda hiányzik Islandban és a Fáröer-szigeteken, jóllehet e
helyeken az éghajlat nem zordabb, mint egyéb vidékeken, ahol
ez a gombakártétel előfordul; tudnivaló azonban, hogy e szige-
teken a borbolya-cserje nem fordul elő/ Se Dániában, se Svéd-
országban a fekete gabonarozsda a XVII. század utolsó évtizedei
előtt nem volt ismeretes; a borbolya-cserjét t. i. akkoriban még
csak elvétve termesztették, elvadultan még egyáltalában nem for-
dult elő. A svéd irodalomban ugyanis tüzetes leírása a fekete
gabonarozsdának legelőször az 1788 ik esztendőből való.

Pitchard francia kutatónak az a nézete, hogy a fekete
gabonarozsda a vetőmaggal az Eriksson-féle mykoplasma-elmélet
értelmében szintén átvándorolhat a belőle fejlődő gabonanövényre,
ez ideig döntő, pozitív kísérletekkel nincsen még bebizonyítva.
Éppen olyan alaptalan vagy kétséges állítása Beauverie-é, amely
szerint a rozsdabeteg biizavetőmag jelentőséges volna a fekete
gabonarozsda elterjedése szempontjából. E véleményeknek tehát
a gabonarozsda-kérdés gyakorlatias, t. i. termesztési szempontjá-
ból nincsen jelentőségük, lévén e rozsdabetegségnek az okozója
a borbolya-cserjén előforduló aecidium-alak, szállító és fertőző
tényezője pedig a szél. Az a tapasztalás, hogy a fekete gabona-
rozsda a borbolya- cserje kiirtásával^ ártalmatlanná volt tehető,

1 A Berberis vulgáris a Himalája-hegységben honos ; gyümölcseit a
hinduk és a babyloniak már több mint 600 esztendővel Kr. e. laxativum
gyanánt használták. Onnét mint gyógyszernövény az egész kultúrvilágba ter-
jedt szét, különösen az arabok (Rhazes és Myrepsus) által. Berber-
országból került közvetlenül Európába, innét a neve : Berberis. Legelőször
említik : Constantinus Africanus és Henrik Harpestrang
(körülbelül 1200-ban.) Észak-Európában 1600—1700 között honosították meg;
Svédországba körülbelül 1750 táján került, mint gyümölcs-cserje ; Dániába
(1800) különösen mint sövénynövény vitetett. A Napoleon-féle hadjárat
szárazföldi zárlata alatt mint citrompótlékot általánosan ültették ; ekkor
már sok helyen kezdettek figyelni bizonyos összefüggésre a borbolya-cserje
és a gabonarozsda között. Ez szolgáltatott alkalmat arra a heves vitára, a
borbolya-cserje támadói és védelmezői között. De B a r y idevágó kísérlete
1864-ben meglepően csekély hatással volt erre a vitára. Ez a vita más
tekintetben, úgy látszik, ma sincsen még befejezve, mert vannak vélemé-
nyek arra nézve, hogy a feketerozsda a Berberis vulgáris — mint közbenső
gazdanövény — nélkül is képes bizonyos körülmények között elterjedni.

* A borbolyacserjék kiirtásának egyik legegyszerűbb módja, hogy a
cserje töve körül megfelelő mély árkot vonunk és abba (a cserje terje-
delméhez mérten) 8 — 5 liternyi héringsólevet rakunk és az árkot ismét
földdel betemetjük.

46 * SCHILBERSZKY K.

Ugyancsak amellett szól, hogy e betegség terjedése a mykoplasma-
elmélettel nincsen komoly vonatkozásban, miért is növényter-
mesztési, illetőleg nemzetgazdasági szempontokból ez utóbbinak
gyakorlati jelentősége nincsen.

Eriksson mykoplasma- elmélete értelmében a gabona
feketerozsdáját nem volna lehetséges a Berberis vulgáris tökéle-
tes kiirtása által leküzdeni, mivel az elmélet szerint a beteg
gabonaszem betegségi csirát (mykoplasma) rejt magában. A Dániá-
ban tett tapasztalatok azonban határozottan igazolják, hogy az
idevonatkozó törvényes intézkedések életbeléptetése óta, vagyis
a borbolya-cserje jelentékeny csökkentése következtében a fekete
gabonarozsda kártételének a foka tetemes mértékben alászállott.
Ha a mykoplasma-elméletnek lenne is valamikor pozitív módon
nyilvánuló hatása, vagyis megszűnik elméletnek lenni, akkor is
a mykoplasma viselkedése olyan lényegesen alárendelt szerepet
fog vinni a feketerozsda szempontjából, hogy a fokozatosan
végrehajtandó Berberis-irtások előrehaladott állapotában a fekete-
rozsda kártétele gyauíthatólag annyira fogyatékossá fog válni,
hogy a fertőzéseket közvetítő gazdanövény végleges eltűnésével
a feketerozsdának az illető országra vonatkozó hatása észlelhető
lesz. Ez időszerint nem volna célja annak, hogy az Eriksson-
féle tudományos elmélettel a gondosan ellenőrzött gyakorlati
tapasztalatokkal szemben küzdjünk, mert az említett biológiai
elmélet — bármilyen figyelemreméltó lehet is tudományos szem-
pontból — egyelőre távol áll a gyakorlati tevékenységtől.

Nem tartom lehetetlennek, hogy a feketerozsda akár telelő
micéliu mával, akár pedig klimatikai viszonyok miatt folytontartó
uredo-képezésével olyan országokban, ahol a telek rendszerint
enyhe lefolyásúak (pl. India, Ausztrália), tehát ahol a különböző
fűfélék egész esztendőn át tenyésznek, a teleuto-alak, illetőleg
az uredospórákat közvetítő Berberis vulgáris hiányában is elter-
jedhet. Viszont azonban a sarkvidékekhez közeli gabonatermő
országokban, ahol többé-kevésbé hosszú és fagyos telek ural-
kodnak, e gombának a folytonosságot megkívántató kifejlődésé-
hez a Berberis vidgaris-ra. szükség van. Az edd'gi tapasztalatok
szerint a feketerozsda uredo-alakja az északeurópai országokban
nem képes sem uredospórákban, sem pedig micéliumában a telet
élő állapotban eltölteni ; kétségtelenül bizonyos az is, hogy a
teleutospórák a gabonaféléken a feketerozsdát közvetlenül nem
képesek előidézni. ^ Ezzel szoros összefüggésben nagyon termé-
szetesnek vehető az a felfogás, hogy pl. Közép-Európában, ahol
— kiváltképpen Alföldünk nagy síkságán — a kontinentális
viszonyok folytán a meteorológiai állapotok rendkívül változéko-
nyak és szélsőségesek, e gombának a fejlődési viszonyai egé-
szen más megítélés alá esnek. Vannak nálunk — bár ritkábban

1 Lagstiftningen mot berberisbnsken med sárskild hansyn till fra-
gans nuvarande lage i vart land ; Tidskrift för landtman, 1916. Lund.

JAVASLAT A FEKETE GABONAROZSDA TÁRGYÁBAN 47

— egészen enyhe lefolyású telek, gyakran hólepellel vagy eső-
alakban nyilvánuló csapadékkal. Nem kétlem, ilyen telek folya-
mán az uredo-képződésnek áttelelés folytán való folytonossága
vagy az áttelelő micélium lehetősége adva van. Bizonyos azon-
ban a meteorológiai évi jelentések kimutatása szerint, hogy
nálunk többnyire, szigorú hótakarómentes, gyakran hosszantartó,
szárazfagyú telek uralkodnak Alföldünk terjedelmes síkságain,
ami a fűféléknek földfeletti tenyészeti szerveinek a pusztulását
vonja maga után. Valószínű tehát, hogy az ilyen lefolyású tél
a feketerozsdának uredospóráit is megöli ; legfeljebb csak azok
maradnak életben, amelyek alkalmas védett helyzetben töltik a
telet. Ebben a körülményben látom én egyik okát annak, hogy
némely nyáron olyan csekélymérvű a rozsdakár a gabonafélék-
ben ; különösen akkor, ha a szigorú kemény telek egymás után
megismétlődnek. Éppen ennek a jelentős kérdésnek az eldöntése
céljából szükséges annak a megállapítása, hogy az uredospórák
életképességét hány fokos hideg szünteti meg.

Minthogy kutatásaim szerint a füvek földbeli részeibe a
Puccinia graminis nem hatol be, az említett téli rendkívüli meteo-
rológiai viszonyokkal karöltve, a Berberis vulgáris rendszeres
kiirtásával adva vannak ama feltételek, amelyek a feketerozsda
kártételeit legalább percentualiter megszüntethetik. Mindezek
előrebocsátása után bizonyosra vehető, hogy míg az észak-európai
gabonatermő vidékeken a borbolya cserje kiirtása feltétlenül meg-
szünteti a feketerozsdát, addig a középeurópai és vele hasonló
téli klímájú vidékeken, ha talán nem is sikerül a gombának a
tökéletes kiirtása, mégis az általa való fertőzések szigorúbb
korlátok közé szoríthatók, úgy hogy ebben az esetben az oly-
kor tapasztalható rendkívüli rozsdakértételek a jövőben nem fog-
nának bekövetkezni.

Mindezekből következőleg a botanikai, illetőleg mykológiai
viszonyok szigorú mérlegelése és további tanulmányozása alap-
ján kívánatos volna, a fentebb hivatkozott észak-európai orszá-
gok példáján okulva, hazánk területére való érvényességgel eset-
leg szintén megalkotni, illetőleg alkalmazni a borbolya- törvényt,
mivel elvitázhatatlanul bizonyos, hogy a fekete gabonarozsda
legfőképpen a borbolj'a-cserjén képződő aecidium-alakja révén
kerül a gabonára. Ez annyival is inkább kívánatos volna, mivel
hazánk Európának egyik nevezetes, elsőrendű és nagykiterjedésű
gabonatermő empóriuma, amelyre némely csapadékosabb eszten-
dőnek a rozsda-inváziója mérhetetlen nemzetgazdasági csapást
jelent, kivált a jelenlegi gondterhes korban, amikor közismert
módon a töhhlermesztés nemzetköziesen elfogadott és követett elv
gyanánt a növénytermesztés összes ágazataiban kényszerítően
van hivatva új irányokat kijelölni.

48 SCHILBERSZKY K. : JAVASLAT A FEKETE GABONAROZSDA TÁRGYÁBAN

Mielőtt azonban a borbolya-törvénynek hazánkban való
megalkotása tekintetében az előkészítő intézkedések megtétet-
nének, szükséges, hogy bizonyosságot szerezzünk be mindamaz
idevágó szempontokra nézve, amelyek a fekete gabonarozsda
összes — még megerősítésre szoruló — biológiai viszonyai
íelől kellőképpen tájékoztatnak ; még pedig elsősorban a leg-
szigorúbb figyelembevételével a hazánkban uralkodó saját-
szerű klimatikai, illetőleg téli meteorológiai viszonyoknak. Evég-
ből gondosan tanulmányozandók és kísérleti alapon megállapítan-
dók volnának a következő kérdések :

1. A fekete gabonarozsda uredospórái hazai viszonyaink
között kitelelnek-e és milyen körülmények között?

2. Megállapítandó az uredospórákra nézve az a minimális
hőmérsékleti fok, amely az életképességet nem szünteti meg
(tenyészeti minimum).

3. Az áttelelt uredospórák megtartják-e életképességüket^
azaz alkalmasak-e a gabona-növények fertőzésére ?

4. Az Eriksson-féle mykoplasma-elmélet értelmében tenyész-
tési kísérletek teendők annak a megállapítása végett, hogy a fer-
tőző (mykoplasmás) gabonaszemekből keletkezett növényeken meg-
jelenik-e a gabonarozsda?

5. Olyan elkövetkezendő esztendőkben, amikor a fekete
gabonarozsda országos kiterjedésű, jelentékeny kártételeket fog
okozni, megállapítandó vidékek szerint a kártételekben nyilvánuló
fokozatbeli eltérés, valamint ezzel kapcsalatban a borbolya-cserjék
számbeli elterjedési viszonya.

6. Addig is felkérendő volna a földmívelésügyi kormány,
hogy az országnak valamely nevezetesebb gabonatermő vidékén
kísérletképpen rendelje el (pl. egy járásnak az egész területére)
a borbolya-cserjék kiirtását, hogy ennek a következménye meg-
figyelhető legyen (legalább tizesztendei időszakon át).

7. Megállapítandó volna, hogy milyen természetű okokon
alapszik az, hogy bizonyos esztendőkben a feketerozsda okozta
kártétel az ország egész területén, sőt azon túl is, óriási mérve-
ket ölt, míg egyéb esztendőkben csak jelentéktelen rozsdakárok
észlelhetők szórványosan.

(A növénytani szakosztály 1918. évi április hó 10-én tartott üléséből.)

MOESZ G. : MEGJEGYZÉS SCHILBERSZKY K.-NAK 49

M o e s z G. : Megjegyzés Schilberszky K.-nak a fekete
gabonarozsda tárgyában tett javaslatához.

A Schilberszky K.-tól felvetett kérdések megvilág'osí-
tása céljából talán nem lesz fölösleges Eriksson J. és Kle-
b a h n H. némely olyan megállapítását is szemünk előtt tartani,
melyeket S c li i 1 b e r s z k y K. nem emelt ki kellőképen, de ame-
lyeket figyelemre kell méltatnnnk akkor, amikor a fekete gabona-
rozsda ellen küzdeni akarunk.

Tény az, hogy a fekete gabonarozsdának sem uredospó-
rája, sem miceliuma nem telel át az északi országokban. Hogy
nálunk is így viselkednek- e ezek a szervek, azt még nem tud-
juk. Ezért tartja Schilberszky K. szükségesnek e kérdés
tisztázását. A gabonafélék más rozsdái, nevezetesen azok, amelyek-
nek aecidiumát nem ismerjük (ilyenek a Puccinia triticina, Puccinia
glumarnm és Puccinia simplex) nredoállapot))an át tudnak telelni
az északi országokban is.

Önként jő ezek után az a következtetés, hogy a fekete
rozsda terjedésének főforrása a sóskacserje (borbolya, Berberis
vulgáris), amelyen a feketerozsda életének aecidiumos szakát éli
át. Schilberszky K. kívánatosnak mondja, hogy a borbolya
irtását nálunk is törvénnyel rendeljék el, úgy, amint azt az észald
országok is megtették.

Norvégiát)fín két éve, Svédországban csak egy év óta áll
fenn ez a törvény, melynek hatását a rövid idő miatt nem figyel-
hették meg ezen országokban. Dániában tíz év alatt, amint
Schilberszky — dán kutatók megfigyelései alapján — mondja :
„a fekete gabonarozsda a borbolyacserjék fokozatos eltüntetésé-
vel állandóan csökkent".

Ezzel szemben Eriksson J. 1913-ban azt írja, hogy:
„még nem lehetett szabályként megállapítani azt, hogy a borbolya-
cserjének törvénnyel elrendelt tökéletes kiirtása a fekete gabona-
rozsdának tömeges megjelenését valamely területen említésre
méltó módon megakadályozni vagy csökkenteni tudta volna".
Ugyancsak Eriksson mondja, hogy „a legtöbb kutató, aki az
újabb időben a gabonarozsdával behatóbban foglalkozott, immár
egyetért abban, hogy a borbolyacserjének jelentősége távolról
sem olyan, amint azt régebben hitték".^

Kiderült az is, hogy az aecidiospórák csírázása nagyon
szeszélyes : inkább rosszul csíráznak, mint jól. Azt is megfigyel-
ték, hogy az aecidiospórák a rozsdabetegséget a borbolyacser-
jétöl 25 m-nél nagyobb távolságra aligha tudják elterjeszteni,
„Mindinkább arra a meggyőződésre jutottak, hogy a fekete

'■ J. Eriksson : Die Pilzkranklieiten der landwirtschaftliclien Kiiltur-
pflanzen. 1913. 87— «8. old.

l

Botanikai Közlemények. 1 — 3. füzet. 4

50

MOKSZ G.

gabonarozsda terjedése általában semmiféle határozott viszony-
ban sincsen a borbolyacserjének nagyobb vagy kisebb számban
való előfordulásával." Ezt Eriksson mondja. Hasonlóan nyi-
latkozik Klebahnis a „Die wirtswechselnden Rostpilze" c.
munkájában. Felsorol nagy területeket, ahol nincs is borbolya,
fekete gabonarozsda mégis van. Hamburg körül és Németország
északi részében az elszórtan előforduló sóskacserjét nem lehet
felelőssé tenni a fekete rozsda nagyobb elterjedéséért. H en-
ni n g (1895) a svédországi Jemtlandban egyáltalában nem talált
borbolyát, fekete gabonarozsdát ellenben több helyen. Barclay
(1892) Kelet Indiában a feketerozsdától sokat szenvedő búzatermő
vidéken a legközelebbi borbolyacserjét 300 mértföldnyi távolság-
ban találta. M c. A 1 p i n e szerint Ausztráliában a feketerozsda
évente sok milliónyi kárt okozott, holott a borbolya egész Ausz-
tráliában nem fordul elő vadon és az ültetett cserjéken soha
aecidiumokat nem figyeltek meg.

Azt hiszem, Magyarországon is lehetne hasonló megfigye-
léseket tenni. A Nagy- Alföldön is csak szórványosan találjuk a
borbolyacserjét, valószínűleg ritkábban, mint ahogy gondoljuk.
Aranyosmarót körül nincs vadon termő borbolya, ellenben fekete-
rozsdát gyakran figyeltem meg. Azokon az ültetett borbolyacser-
jéken és Mahoniákon, amelyek a templom mellett vannak, még
soha aecidiumot nem láttam, pedig ismerem ezeket a bokrokat
évek óta. Megemlítem azt is, hogy a budai hegyekben élő bor-
bolyák aecidiuma többnjire a Puccinia arrhenatheri-től szárma-
zik és nem a Puccinia graministől. tehát nem lehet veszedelmes
a gabonára nézve.

Miután tehát sem az áttelelést. sem a borbolyacserjét nem
lehet elsősorban felelőssé tenni a fekete gabonarozsda évente
bekövetkező tömeges megjelenéseért, másutt kell az okot keres-
nünk. Klebahn amikor ezt a kérdést felveti, meg is adja reá
a választ, amelyet azonban nem tekint véglegesnek. A szélben
találja azt a tényezőt, amely elsősorban okozója lehet a fekete
gabonarozsda járványos megjelenésének. Ha meggondoljuk, hogy
a föld kerekségén óriási területek vannak gabonával bevetve és
ügyszólván mindenütt meg is van a fekete gabonarozsda, köny-
nyen belátható, hogy a levegőben állandóan kell lenni rozsda-
spóráknak, amelyeket a szél igen könnyen és gyorsan szállít
egyik helyről a másikra, még igen nagy távolságra is. A repülő
rozsdaspórák közül csak az uredospórák jöhetnek tekintetbe.
Ha a szél homokszemeket tud egyik \ilágrészből a másikba
néhány nap alatt átröpíteni, mennyivel inkább tudja a jóval
könnyebb rozsdaspórákat átszállítani! Példaképen felembti azt a
porhullást, amit 1901-ben számos helyen figyeltek meg. Március
9-én, 10-ére virradó éjjel figyelték meg a porhullást Tuniszban
és Algírban. 10-én reggel Szicíliában. 10-ike és 11-ike közt éjjel
a Keleti Alpesekben, 11-én reggel 6 órakor a Majna vidékén,
ugyanaznap délután ^/.p órakor Hamburgban, 12-én reggel a

MEGJEGYZÉSEK SCHILBER8ZKY K.-NAK A FEKETER0ZSDAJAVÁ8LATÁH0Z 51

dán szigeteken. K 1 e b a h n, hogy sejtését igazolja, Hamburgban
alkalmas módon fölfogta a levegő porát és azt megvizsgálta. Az
eredmény a következő : Olyan területre, amelynek átmérője 12
cm, lehullott legalább 4600 uredospóra. melyek közül 2700 való-
színűleg a fekete rozsdához tartozott. Egy másik számlálás sze-
rint 31.200 volt a rozsdaspórák száma, ezek közül 5600 hason-
lított a feketerozsda uredospórájához. Aecidiospórákat és teleuto-
spórákat csak elvétve talált.

Ebből következik, hogy a levegőben mindig vannak uredo-
spórák. épp úgy, mint ahogy mindig vannak baktériumok és
egyéb gombaspórák, amelyek alkalmas helyre jutva, kifej-
lődnek.

Úgy tűnik tehát, hogy hasztalan fáradozás volna egy-egy
járás területén levő összes borbolyacserjék kiirtása, amikor a
feketerozsda sokkal könnyebben terjed a széllel repülő uredo-
spórák, mint az aecidiospórák révén. Nem akarom azt mondani,
hogy a borbolyacserje teljesen ártatlan Irtsuk ki, ahol könnyen
kiirtható. Az aranyosmaróti ültetett borbolyákat és Mahoniákat
mégis meghagynám, mert azokon soha eddig aecidium nem fej-
lődött. Némi hozzáértéssel kiderülne, hogy a borbolyacserjéknek
csak bizonyos százaléka volna kiirtandó, talán csak azok, ame-
lyek a vetések közelében vannak. És ha már törvényt készítené-
nek a borbolya irtásáról, akkor törvénybe kellene foglalni a
tarackbúzának (Agropyrum repens) és bizonyára más pázsitnak
kötelező irtását is, mert ezekről is átterjedhet a feketerozsda a
gabonára. Sőt nem volna szabad megfeledkeznünk az Anchusa-
félék kiirtásáról sem, mert ezek egy más gabonarozsdának (a
Puccinia dispersának) a közvetítői.

Nem volna azonban helyes, ha a kevésbbé veszedelmes
borbolyacserje elvonná figyelmünkét a védekezés más, hatáso-
sabbnak ígérkező módjaitól, amelyeket Eriksson és Ben-
ning „Die Getreideroste" c. munkájuknak 443 oldalán foglaltak
össze és amelynek első pontjai azt célozzák, hogy a gabonának
fokozzuk ellenállóképességét a feketerozsdával szemben.

(A növénytani szakosztály 1918. évi április hó 10-én tartott üléséből.)

4*

52 JÁVORKA 8,

Jávorka S. : Kisebb megjegyzések és újabb adatok*

VI. közlemény.

39. Festuca sulcata X yagínata a delibláti homokon.

Wagner János szakfelügyelő, a temesmegyei delibláti kincstári
homokpuszta flórájának legalaposabb ismerője, már 1906-ban
figyelte, hogy a Festuca vaginata és a F. sulcata, mind a kettő
a homokpuszta egyik uralkodó pázsitfüve, hibridizálódik-e ott
egymással. Több olyan példányt is gyűjtött, amely ennek a
kombinációnak meglehetősen megfelelt. Az 1917. év tavaszán
pedig magam is megfigyeltem ott a két szülőfajt és szintén talál-
tam kettejük között a homokpuszta fehértelepi szélén egy két-
ségtelenül hibridnek vehető tövet. Ezt a példányt egybevetve a
Degen Árpád herbáriumában levő, Wagner János által gyűjtött
példányokkal, ezeket meglehetősen azonosoknak találtuk. Az
eddig még le nem írt F. sulcata X vaginata hibridnek publiká-
lását azonban, mely már a nyomdában volt, visszavontuk, mivel
időközben J. Vette r-től a Verh. zool. bot. Gres. Wien LXVII.
(1917) évf. 172 —176. lapján napvilágot látott ennek a hibridnek
a tüzetes leírása. Festuca firma, diluta és interjecta V e 1 1 e r
néven. V e 1 1 e r ezt a hibridet a bécsi medencében, Alsó-Ausz-
triában találta Wolkersdorf mellett. A mi delibláti példányaink
leginkább a F. interjecta leírásának felelnek meg s a Festuca
vaginatá-tól 1 — 2 mm hosszú szálkával bíró tokiászukkal és
zöldebb leveleikben különböznek, a meddő, innovációs hajtáso-
kon oly levelek is vannak, melyeken az epidermis alatti scle-
renchima réteg nem folytonos, hanem a F. sulcatához hasonlóan
5 — 7 kötegre különül szét. Bár a F. sulcata a delibláti homokon
mindenütt, a talált hibrid termőhelyén is a F. Wagneri-xel
vegyest terem, a talált hibridtöveken semmi sem mutat arra.
hogy esetleg Wagneri X vaginatá-\nl lenne dolgunk.

40. A Quercus adriatica Simk.-t (in Magy. Bot. Lapok
[1909] p. 38) minden szemlélő, aki nagyobb idevonatkozó her-
báriumi anyagot vizsgál át és azt a Simonkai eredeti példányai-
val összehasonlítja, kell hogy máskép fogja fel, mint ahogy azt
szerzője felfogta. Simonkai eredeti példánya, melyre az új
elnevezést elsősorban alapítja, a fiumei Zakaljról való, ahol
azonban már régebben K a r k o v á n y Ákos is szedte. Simonkai
azonfelül a Magyar Xemzeti Múzeum herbáriumában levő. Sadler-
től való fiumei példányra, azután Schottnak egy olaszországi
példányára hivatkozik, továbbá Ginzberger isztriai példá-
nyaira, ez utóbbiakat azonban nem láttam.

A Zakaljröl eredő számos példány bizonyára egy vagy
kevés tőről, amint Simonkai is megjegyzi, kisebb cserjéről
való és nem más, mint a rendkívül sokalakú Quercus ilex L.
c. glahrata G u s s. Syn. FI. Sic. II. 1843 p. 603 (= Qu. ilex

KISEBB MEGJEGYZÉSEK

53

|5. agrifolia De, non Qu. agrifolia Nees). Ez a glabrata = agrifolia-
alak pedig rendesen nem egyéb, mint a Qu. ilex-nek nagyobb,
szélesebb, alul is zöld, csak gyéren molyhosodó, részben öblösen
szálkásan fogas levelű, gyakran árnyékban fejődő tőhajtása,
aminőt pl. Dalmáciában Arbe szigetén a Qu. ilex-íácskák alján
a tengerparton magam is szedtem. A zakalji példányokon nin-
csen termés, de anélkül is határozottan fel lehet ismerni rajtok
a Qu. ilex-hez való tartozást, aminek legjobb bizonyítéka, hogy
a hajtások csúcsán álló levelek már épszélüek, kisebbek és kes-
kenyebbek, fonákukon szürkén molyhosak, tehát Qu. ilex jelle-
gűek, holott a többi itt számbajöhető faj levele mindig kanyar-
gósán szálkás-fogas. Ami a Simonkai által említett. Sadlertől
származó fiumei példányt illeti, melyet Simonkai eleinte Qu.
suber-nek határozott, ez a példány Qu. -pseudosuber Santi, ^
ahová Ascherson és Graebner Synopsisa is helyezi a Qu. adria
ticát egyszerű synouymonnak, de Sadler példánya aligha Fiume
közvetlen környékéről, hanem vagy Isztriából, vagy valamelpk
quarnerói szigetről való, mert a puszta „Fiume" termőhely úgy
Sadler, mint Noé növényeinél igen gyakran a legtágabb érte-
lemben vett termőhelyet jelenti. S i m o u k a i hivatkozása Kotschy
lielynélkül közölt olaszorszásci példányára szintén nem helyes,
mert Kotschy említett példánya részben tiszta Qu. ilex, részben,
úgy látszik, különböző helyekről származó, részben a Qu. cocci-
/era-hoz tartozó meddő leveles ágak.

Látnivaló tehát, hogy Simonkai Quercus adriatieája három
különböző, régóta ismert névvel bíró fajhoz tartozik s így egy-
szerűen törlendő a hazai flórából. Bár a Qu. 2)seudosuber Abbá-
zia mellett már megterem és bár Sadler példánya nem teszi
teljesen kizárttá annak magyar-horvát területen való előfordulá-
sát, mégsem hiszem, hogy a Quarnero északkeleti hűvös zugá-
ban, ahol annyi mediterrán elem tűnik el, ez a tölgyfaj meg-
teremne.

41. A Celtis aiistralis L.-t Ajtay Jenő erdöfőmérnök, aki
a delibláti kincstári homokpuszta minden zeg- zugát és összes
növényérdekességeit ismeri, az Erdészeti Lapok 1912. évfolya-
mának 38. lapján a delibláti homokpusztáról említi. Ugyanerről
az elég öreg, egyetlen Celtis-fáról, mely a nemrég létesített
felső „természeti emlék" egyik homokbuckájának erdős tetején

1 Borbás az Erd. Lapok (188G) 536. és (1887) 939. lapján azt az
isztriai és dalmát partvidéken termő Quercust, melyet újabban általánosan
Qii. pseiidosuber-nek tartanak, Qii. senii^empervirens Borb.-nak nevezi
(Simonkai ezt a tölgymonograíiájában egészen hibásan a Qit. occidentalis
G a y-hoz vonja). Ez a Qu. scmisempervirens pedig azonos a Rouy: Flore
de Francé XII. (1910) 319. lapján leirt Qu. j^seudocerris Rouy (non
B 0 i s s.) ^= cerris X ilex-el. Mivel Borbás a pseudosnber és a semisemper-
virens közti különbséget főleg a lombhullás időpontjára alapítja, idevonat-
kozó vizsgálatok hiányában nem tudom eldönten', hogy a semisempervirens
névnek mennyiben van jogosultsága.

54 JÁVORKA 8.

található, Tuzson János is értekezik a Bot. Közlemények (1912)
95 — 6. lapján. Ez a fa azonban, amelyhez Ajtay Jenő a múlt
év folyamán az ő közismert szívességével engem is elkalauzolt,
nem bizonyult Celtis australis nak, hanem az Észak-Amerikában
honos Celtis occidentalis L.-nek. Ez a fa itt tehát nyilvánvalóan
régi, talán még Bachofen idejéből származó kultúra, vagy vélet-
len magelszóródás maradványa. Wagner János Dunadombó
(Dubovac) mellett, a hnmokpuszta déli szélén is talált sok bokrot
belőle. A Celtis australis-na.k egyedüli ismert vadon előfordulása
az országban ilyenformán, a tengermelléken kívül, az aldunai verő-
fényes cserjéserdős Dunapart lejtője marad Báziástól a Kazán-
szorosig. A Bot. Közlemények föntidézett helyén közölt amaz
adatom, mintha a Celtis australist Herkulesfnrdő környékén is
szedtem volna, tévesen került a jegyzőkönyvbe.

42. A Minuarlia (Alsine) laricifolia (L.) Scliinz et Thell. t
Erdélyből Arenaria striata néxen csupán Baumgarten közli
egyes erdélyi havasokról, utána ott senki sem szedte s így
erdélyi előfordulása jóformán kétes maradt. Legújabban azonban
Gombocz Endre tanár a csíkmegyei Békás-szorosban újra meg-
találta s így előfordulása Erdélyre nézve is biztos megállapítást
nyert. Itt megemlíthetem, hogy Kitaibel herbáriumában a Baum-
gartentől származó növények közt megvan a Minuartia larici-
folia, bár termőhelyi adat nélkül, de ez a példány is bizonyára
Erdélyből, a Baumgartentől idézett rodnai havasokról ered, amint
azt Simonkai is gyanítja az ő Erdély edényes flórájában.

43. A Braba Simonkaiana Jáv. in Bot. Közlem. IX.
(1910) p. 281, melyet eddig mint a hunyadmegyei Párehg-hava-
sok endemikus növényét ismertünk és simely fölfedezése óta
már a kolozsvári egyetemi növénykert alpinetumában is díszlik,
előkerült a Retyezát-havasokról is. Még 1880-ban, július 26-án
gyűjtötte ott Lojka Hugó felejthetetlen lichenologusunk, gyűjtött
példánya Draba carinthiaca néven Csató János herbáriuma révén a
M. Nemzeti Múzeum herbáriumába került. Vignettáján ez áll: In
fissurjs rupium umbrosarum vallis Kolcváriensis infra alpem
Retyezát com. Hunyad Transsylv. Lojka a növényét tehát vala-
hol a kolcvári (riusóri) völgy felső végén, a Retyezát kúpja alatt
szedhette, közel a Retvezát másik endemikus fajának, a D.
stylosa (G r i s e b.) = Dorneri H e u f f.-nek egyetlen termőhelyé-
hez. A gyűjtött példányok terméses állapotban vannak, itt-ott
egy-egy elszáradt szirom vagy porzó maradványával. A retyezáti
példányok azonban nem egyeznek meg teljesen a párengi
növénnyel. Levelein gyakran egy-egy levélfog is látható (a
párengi növényen csak épszélű levelet láttam), a szár sűrűbben
csillagszőrös, a becőkék nagyobb része keskeny, hosszúkás és
csak egyes becőkék elliptikus hosszúkásak vagy elliptikusak, a
bibeszál pedig ép, míg a párengi növény bibeszála legtöbb eset-
ben mélyen karélyos. Eme többrendbeli sajátsága révén, mint
forma retyezátensis-t különböztetem meg a párengi növénytől.

KISEBB MEGJEGYZÉSEK

55

(Draba Sivwnkaiana J á v. f. ret.yezátensis Jáv. diííert a plánta
in loco classico nata foliis saepe unidentatis, scapo densius
stelluto-piloso, siliculis plerunique anguste oblongis, rarius tantiim
elliptico-oblongis vei ellipticis. stigmate plus miniis integro, nec
bilobo. Habitat in fissiiris riipiiim umbrosarum vallis Koicvárensis
infra alpem Retyezát in comit. Hunyad, légit die 26 Julii anni
1880 beatus H/Lojka.)

44. A Sediini asperifolium Borb. in Temes megye vege-
tációja (1884) p. 84, A magyar homokpuszták növényvilága p. 90,
nem más, mint a Sedum acre 3. villosum Wierzb. fin Flóra
[1842] I. p. 279- non Sedum villosum auct.) átkeresztelése,
anélkül, hogy Borbás Wierzbicki növényét látta, vagy maga
gyűjtötte volna, ilyenformán természetesen Borbás herbáriumá-
ban is hiányzik. Ha Wierzbicki leírását (a S. acre-től kisebb
termetével, szürlíe színével, kisebb és szőrös leveleivel tér el)
egybevetjük azzal a körülménnyel, hogy a delibláti homokpuszta
gajtasoli szélén, ahol Wierzbicki növényét szedte, a Sedum acre-n
kí\ü\ még a Sedum Sartorianum Boiss. {= Hillebrandii Fenzl)
is terem, melyet Wierzbicki még nem ismert, közelfekvö lesz a
föltevés, hogy a Sedum asperifolium, Borb. nem más, mint
Sedum Sartorianum, amint azt Wagner János is gyanítja. Wierz-
bicki leírásából a szürke szín teljesen ráillik, illetőleg útba is
igazít e tekintetben, mivel pedig a S. Sartorianum levelének
felszíne papillosus, hamvas színű, Wierzbicki könnyen finom
szőrösségnek nézhette a levelek ezen sajátságát.

45. A Calaraintha exigua (Sibth. et Sin.) Hal. (= C cana
S t e V. = Thymus graveolens M. B.), melyet S i m o n k a i a Math.
Term. Közlemények XXIV. 10. (1891) 608—9. lapján, a „Növény-
földrajzi vonások hazánk flórájának jellemzéséhez" című dolgo-
zatában az Aldunáról. a szinicei Trikule mellől közöl, a herbá-
riumában levő eredeti példány szerint nem egyéb, mint az ö
Calamintha hungarica C. víllicardis S i m k.-ja (u. o. 612. lap).
S i m 0 n k a i tehát, bár dolgozatában jól irja le a C. exiguá-t,
teljesen félreismerte és így a C. exigua hazai előfordulására
vonatkozó egyetlen adat is törlendő.

46. A Verbascum Hínkei Friv.. melynek biztos termő-
helyei Erdély nyugati széleire (a kolozsmegyei Csúcsától lefelé)
szorítkoznak, bár a borszéki Bükkhavasról (Walz) és Beszterce
mellől (Herzog) is van adat, a szatmármegyei Nagybánya mögötti
alhavason, a Rozsályon is terem, ahol félig el virítva erdős helyen
1913 június 21-én gyűjtöttem. A rozsályi példányon esetleg
V. nigrum némi hatása is mutatkozik, mivel alsó virágkocsánkái
nem kopaszak, hanem gyengén molyhosodók.

47. A Kickxia commutata (Bernh.) Fritsch-et Simonkai
a Magy. Bot. Lap. III. (1904) 84. lapján egészen tévesen közli
Budapest környékéről. Simonkai herbáriumi vignettáin a
Kickxia commutata- 1 a K. lasiopoda Freyn és a. K. elatine
var. hanatica (Heuff.) régebbi nevéül állítja oda, azonban

56 JÁVORKA S.

ebben siucs igaza. A A', rommutaia mediterrán növény, amely-
nek még a magyar tengermelléken való előfordulása is kétséges
és amely kicsiny, igen vastagfalú tokjáról könnyen felismerhető.
Az igazi K. lasiopoda = Sieberi (R c h h.) is csak a tengermel-
léken terem, míg az ország belsejében csak a K. elatíne és
ennek a lasiopoda felé közeledő alakja, a banatica honos.

48. A Yeronica alpina var. Musalae Vel.-nek (in Suppl.
FI. Bulg. [1898] p. 215). melyet Pax a Jahrb. Schles. Ges.
1911/12. 26 — 27. lapján a fogarasi Negoj- havas Yurf Serbota-
csúcsáról közöl, régebbi neve a V. alpina h. serrati fólia Roch.
in Pl. Banatus (1828) p. 59. tab. XXI. fig. 46. A Rochel-től
citált Szarkó- havason kívül ez a növény megvan még a M. N.
Múzeum herbáriumában : az Árpás-havasról (Csató János gyűj-
tése), a Páreng-havasokról (Barth), a Retyezát-havasok Zenoga-
csúcsáról (Hazslinszky) Ez az érdekes alak a nagyobb, hegyes
fürészesfogas levelével különbözik a Y. alpi}2á-töl, amellyel, úgy
látszik, vegyesen fordul elő. Ez az alak is tehát újabb kapocs
a déli Kárpátok és a moesiai fióraterület között.

49. A Yeronica Dillenii Cr.-t eddig csupán Borbás (Term.
Füz. [1893] 51. old.) és BornmüUer közli a Mitteil. Thür.
Vérein (1913) 58. lapján az országból. Ez a faj azonban elég
gyakori az országban, de a T'. rerna L.-vel való hasonlósága
miatt kikerülte a botanikusok figyelmét. A M. N. Múzeum her-
báriumában például megvan a borsodi Bükk-hegységből (Budai
József gyűjtése), a beregmegyei Kapi mellől (Hazslinszky), Kö-
vágószöllős, Dézua. Déva. Versec, Szinice mellől (Simonkai).
Hátszeg, Hosszuaszó (Barth), Rétyi nyir, Brassó (Moesz). Oláh-
Boros, fiocsárd (Csató) mellől. A V. verná-től könnyen meg-
különböztethető nagyobb (4 — 5 mm széles) pártájával és bibe-
szálával, amely jóval hosszabb a tok kicsípésénél, míg a Y. verna
bibeszála nem hosszabb vagy rövidebb a tok kicsípésénél. Külön-
ben a kettő gyakran együtt nő, anélkül hogy átmeneteket lehetne
találni köztük.

50. Botanizálás Stájerlak környékén. Akinek alkalma
nyílik megbámulni az Alduna pazar vegetációját, az előtt önkén-
telenül is felvetődik az a kérdés, hogy a Duna medrét, meg
környező dombjait és szikláit kísérő növényzet, amely a Kelet-
Balkán jórészét felölelő moesiai flórával oly szoros kapcsolatban
van, vájjon hol és mily mértékben tünedezik el nyugat és észak
felé. Tudjuk, hogy az Alduna flórájának számos eleme eljut a
Szerem ségbe, benépesíti Temes megyének délibb részét, külö-
nösen a delibláti homokpusztát. s amint Kitaibel, Wierzbicki.
Simonkai, legutóbb pedig Wildt nyomán tudjuk, jórészt feltalál-
ható a Krassó-Szörény megye nyugati felében, Krassova — Ora-
vica — Stájerlak— Szászbánya táján észak-délnek elhúzódó mészkő-
vonulaton, valamint, bár kisebb mértékben, a Yersectől keletre
húzódó hegyekben is. Tovább keletre pedig a Cserna-folyómenti
pazar vegetáció, amelyet Herkulesfürdő és Csernahévíz környé-

s

KISEBB MEGJEGYZÉSEK 0(

kéről ismerünk, a cseriiamenti niészvoiiulatot messze észak felé
kíséri. A Plugova község határában elterülő Arzsána alhavas
vegetációja (melyen a csupán innen ismeretes Minuartia hunqa-
rica és a nálunk még csak a Velebiten növő Scutellaria alpina
terem); még szintén szorosan kapcsolódik az Alduna vegetáció-
jához és igen érdekes volna tudni, hogy a Cserna két oldalán
húzódó, impozáns falként meredő mészkővonulatot végigkiséri-e
a Herkulesfürdőnél termő jellemző vegetáció ? A Cserna mentén
a Jelenica maré nevű alhavason túl, onnan kezdve, ahol az
eddigi magyar-román határ a Cserna-patak medrébe száll, észak
felé botanikus még nem igen járt, ennek a nehezen hozzáfér-
hető területnek a felkutatása tehát hálás feladat lenne. Bizo-
nyára a Cserna medrét követve jutott el a Retyezát- havasok
mészkőzónájába az a néhány aldunai növény, amely a Paltina,
íáztenuletye, Jorgován köve és a Plesia mészkőcsúcsok havasi
vegetációjába elegyedik. A Liniim uninervé-nek itt termő sötét-
sárga virágú, hegyesszirmú alakja, az Athamanta /tungarica, az
Erysimum comatum (melyet a Botanikai Közlemények [1911]
28. lapján tévesen E. silvestre néven közöltem), egy Diantlius,
mely a 'petraeus hoz legalább is igen közel áll. az Edrajantlius
Kitaibelii, Saxifraga Roclieltana (utóbbiak a Biharhegységben is
teremnek) bizonyára az említett utat követve jutottak el idáig.
A Petrozsény környékén a Syrhiga vulgaris-SRl és a Peltaria
alliacea-YSLl együtt termő Lamium bithynicum, Satureja Pulegiwn
már bizonyára a Zsil-folyó mentén juthattak fel Románia felöl
Mivel még Déva környékéig is eljutott egy-két aldunai növény,
nyilvánvaló, hogy az aldunai flóra határvonalát észak felé meg-
vonni igen nehéz, mindenesetre a Dunától jóval északabbra kell
annak végigvonulnia.

Krassó-Szörény megyében íi Temes- és Cserna-folyók víz-
választóját képező hegyvonulattól északra, tehát Karánsebes,
Lúgos környékére c^^ak igen kevés aldunai növény jutott el.
Annál érdekesebb feladat, amint emiitettem, a Temes-, Karas - és
Néra-folyók forrásvidékét alkotó és a Dunáig nyúló, komplikált
geológiai felépítésű hegyvidék flórájának tüzetes összeállítása,
helyesebben szólva, az aldunai flóraelemek eltünedezésének meg-
állapítása észak felé. Ennek a hegyvidéknek a közepén végig-
húzódó kristályos őskőzetnek, sokhelyütt alhavasi jellegű növény-
zete és a Néra-folyó medencéjének, az ú. n. Almásmezőnek
növényzete a déli Kárpátok flórájával meglehetősen azonos. Az
aldunai flórát legjobban csak az e hegység nyugati szélét alkotó,
mí\r endített Krassova — Szászkabánya közti mészkővonulat növény-
zete képviseli. Alkalmat vettem magamnak ennek a mészkővonu-
latnak néhány pontját bejárni és jelen soraimnak célja a bejárt
pontok közül különösen a Stájerlak alatti Ménes-(Minis-)völgyről
röviden megemlékezni.

Bevezetőül megemlíthetem, hogy a Wierzbickitől gyakran
említett. Stájerlak és Oravicabánya— Csiklova közé eső „Alté

58 JÁVORKA 8.

Roll "-hegynek sziklás nyugati lejtőin, a Kalugyer kolostor felett
júniusban most is ott díszlik a sziklahasadékokban a Hieraciiim
Heuffelii Janka (=-^ H. Herculis B o r b.), a sziklafokokon pedig
a Thymus Jankae kúszik vastagra fásodott ágaival, mellette a
halvány rózsásszirmú Polygala comosa ssp. oxysepala Borb.
sűrű bokrai terpeszkednek. A pázsitfüvek között ott találjuk a
Herkulesfürdő szikUirol ismert Festuca Panciciana Hack.-t.
Az Alduna sok jellemző növénye, minő a Sesleria filifolia, Cepha-
laria levigata, Campanida divergens. Centaurea atropurpurea,
Dianthus banaticus. petraeus. Silene depauperata (Roch.), a
Seseli rigidum tőlevelei, az Erysimum comatuni (pumilum
Wierzb., non auct.) itt mind gyakoriak ; a sziklák árnyékos
oldalában meghúzódó tiszafabokrok is igen gyakoriak. A hegy-
tető szélén az Aspertda taurina terem, míg mögötte a bükkös
erdő alja teljesen zöld a rengeteg Allium ursinum-KA. A Csik-
lova község felső szélén levő kouglomerátos omladékon a Ruta
graveolens nagymennyiségben elvadulva terem. Az Alté Roll
oldalában. Marilla felé találjuk a Cerinthe alpina Kit.-t is. Az
Alduna vidékén ezt a ritka kárpáti növényt még nem találták.
Én a Herkulesfürdő feletti Arzsána alhavas sziklás helyein is
szedtem. Legközelebbi ismert termőhelye Schur szerint az
árpási havasok és a Királykő. Hogy a Cerinthe alpina valóban
azonos-e a Cerinthe glabra Mi TI. -el, azt nem tartom még telje-
sen eldöntöttnek.

Az Alté Roll és a fenyveserdőbe elbujt Marillafürdőtől
Stájerlak-Anináig húzódó, 800—900 m magas, dolinás erdős
mészkőplató jellegzetes dísze az itt nyáron bőven termő hatal-
mas Laserpitium archangelica Wulf., meg a Verbascum vernale
Wierzb. (^ abietinum Borb.) A réteken („Predetter Wiese"^
nyár végén termő Gentiana carpatica Wettst. is figyelmet
érdemel szélesebb és lefutó élű csészecimpái miait. Élő állapot-
ban még nem volt alkalmam megfigyelni. A Stájerlak felé lejtő
oldal erdejében, különösen a nyaralótelep felett igen gyakori a
Pulmonaria rubra. Feltűnő azonban, hogy itt mindig és kizáró-
lag fehér virágokkal jelentkezik, ahogyan már Wierzbicki is szedte.

Stájerlaktól kezdve egészen a Néra lapályon levő Bozovics
községig, délkeleti irányban húzódik végig a Ménes-(Minis-)völgy,
melyet természeti szépségei miatt az aldunai Kazán- szorosban
való tartózkodásom alatt mint „Kis Kazánt" ismételten figyel-
membe ajánlottak. Az 1916. év júniusában végre, sajnos, az
akkor már érezhető nehéz közlekedési viszonyok miatt csak
futólag kereshettem fel Stájerlak felől ezt a valóban gyönyörű
völgyet, amelynek pompás országútjának dacára, csak azért nincs
meg távolabbi méltó híre, mert a vasúttól és forgalomtól távol-
esik. A völgynek felső szakaszán, mindjárt Stájerlak körül még
teljesen montán erdei flóra borítja az igen jókarban tartott,
jórészt luc- és jegenyefenyőerdőből álló vidéket, melynek nyári
díszei itt is a Laserpitium archangelica és a Verbascum vernale.

KI8EBB MEGJEGYZÉSEK

59

De már az első erdőöri ház alatt, ott, ahol a stájerlaki országút
a Ménes-patükhoz ér, mintegy 480 m magasságtól lefelé, az út-
menti sziklákon diszleni kezd a Dianthus petraeus^ Campanula
divergens, Knautia drymeia, vegyesen a Lychnis coronariá-YStí,
az erdőben a Lathyrus venetus, még lejjebb a Draha elongata
Hőst., a Syringa vulgáris. Tovább lefelé, a patak balpartján
levő „Roter Felsen" alatt, közvetlen a víz felett a Pulmonaria
rubra csillogószörű tőlevelei társaságában terem az Arabis cdpina
ssp. erispata Stev., mintegy 450 m tengerszínfeletti magasság-
ban. Utóbbi növény itt igen elszigetelt előfordulást mutat. Az
erdő szélén már jelentkezik a Cytisus Heuffelii Wierzb., majd
a Cytisus elongatus W. et K. is. Tovább lejebb szembetűnik a
völgynek forgalmat adó dinamitgyár. Ezt mintegy kilométernyire
elhagyva következik a Ménes-völgy legszebb szakasza, a „Kis
Kazán"'. Mintegy két kilométeres hosszúságban igen szűk és
mély medret vájt itt magának a szikla fenekén tovazúgó Ménes-
patak, annyira, hogy az országntat itt a mészsziklák oldalába,
helyenkint a dunai Kazán-szorjos Széchenyi-útjának mintájára
boltozatosán kellett vájni. Az árnyékos, nyirkos völgy északi
oldalát lOO — 200 m relatív magasságban a kopár, erősen
lelegelt Zebel nevű hegyhát alkotja, déli partja felett ellenben
sűrűn erdős plató emelkedik, melynek északi, a Ménes-patakba
lejtő meredek hűvös oldalán a lucfenyő is sűrűn jelentkezik,
egy helyen egészen a patak medréig is leszáll, mintegy 380 m
magasságban. Magának a vadregényes völgynek a flórája külön-
ben elég szegényes. Annál meglepőbb ellentét mutatkozik e
tekintetben a völgy kiszélesedett részén túl tovább keletre újabb
egy kilométernyire, a Ponyászka-völgy betorkolása mögött kez-
dődő rövid szakasznál, ahol a patak már nyíltabb, meredek
füves sziklás lejtőjű mészkőkúpok közt tört magának utat s
ahol már a növényzet sokkal kedvezőbb életfeltételek között
fejlődhetik. Ezt a helyet egy, a Ménes-patak felett mintegy
20—30 méternyire a sziklából kibukkanó és a patakba vízesés-
sel beömlő bővizű forrásról Coronini-forrásnak nevezik. A sziklás
lejtők a patak mindkét partján, akár csak a Herkulesíürdö mel-
letti Proláz-liasadékban, tele vannak a Cerastium hanaticum
virágzáskor gyönyörű fehér színben pompázó gyepjeivel. A DiaJi-
thus petraeus. Primula Columbiáé, ('alamintha hungarica. Achillea
eritJimifolia, árnyasabb helyeken a Senecio Fiissii közé a Coro-
nini-forrás kibukkanása felett a kőgörgetegben a Silene depau-
perata, a Thalictrum aquilegifolium sötét lila szín bokrétái és a
Doronicum Columnae sárga fejecskéi elegyednek. A cserjék
közül kiemelhetem a pelyhes levélfonákú Cotinus coggygria var.
arenaria Wierzb.-t Ez az érdekes (talán ősibb ?) alak eszerint
nemcsak a delibláti homok sajátja marad, hanem bizonyára az
Alduna más pontjain, verőfényes oldalain is előfordul. Vele
együtt, szintén a forrás felett, terem a Spiraea oblorigifolia
W. et K. is. A Coronini-forrás barlangja feletti függélyes szikla-

60 JÁVORKA 8. : KISEBB MEGJEGYZÉSEK

fal árnyas hajlásaiban, hasadékaiban pedig az Athamanta hun-
garica. a Scrophularia lasiocaulis, meg az Asplenium lepidum
díszlik.

Az itt felsorolt néhány növény, mint egy futólagos kirán-
dulás eredménye mutatja, hogy ennek a szép vidéknek tüzete-
sebb átkutatása még igen sok érdekes adattal egészítené ki az
Alduna flórájáról szóló eddigi ismereteinket.

(A növ. szakosztály 1918 május 8-án tartott üléséből.)

M o e s 2 G. : Mykologíaí közlemények.

III. közlemén J^^

20. Neopeckia Coulteri (Peck) Sacc. a Magas-Tátrában.

.,Magasabb hegyvidékeken járva, elég gyakran kerül sze-
münk elé a Herpotrichia nigra. melynek fekete fonalakból álló
myceliuma a lucfenyő, a törpe fenyő és a törpeboróka leveleit
olyan sűrűn lepi el. hogy olykor ezek a fenyők fekete színben
mutatkoznak. A mycelium sűrű szövevénye a leveleket egymás-
hoz tapasztja." Ezzel a néhány sorral kezdtem meg 1913-ban
irt cikkemet a Bot. Közi. XII. köt. 233. oldalán, mely a Her-
potrichia mgrának és K a 1 c h b r e n n e r Ozonium pJícájá-nak
együvé való tartozásáról szól. Egyben felsoroltam a Magy. Nemz.
Múzeum gyűjteményében levő példányok alapján a hazai elő-
fordulásokat.

A múlt esztendőben olyan meglepő eredményre jutottam,
mely arra késztet, hogy fentemlített cikkem némely adatát
helyreigazítsam. Az újabb vizsgálatok megejtésére Báumler A.,
a kiváló pozsonyi mykologus egyik észlelése indított. Egyik hoz-
zám intézett levelében arról értesített, hogy a Magas-Tátrában,
a Csorba-tó feletti Mlinica-völgy törpefenyőjén olyan gombát
talált, amely külső megjelenésében teljesen hasonlít a Herpo-
trichia nigrához. spórái azonban sötétbarnák és kétsejtűek.
A küldött anyag megvizsgálása után arról győződtem meg, hogy
a mlinicavölgyi törpefenyőn a Herpotrichia nigra külsejét pon-
tosan utánozva egy másik Pyrenomyceta él. amelyet Neopeckia
Coulteri (Peck) Sacc.-nak határoztam meg. Ez az eredmény
feltűnő, mert ezt a gombát eddig tudtommal csakis Eszakameri-
kában találták fenyőfák levelén.

Miután a Herpotrichia nigra spórái kétsorosak, színtelenek,
négysejtűek és inkább orsóalakúak, a Neopeckia Coulteri spórái
pedig egysorosak, sötétbarnák, kétsejtűek és elliptikusak, azért
e két gomba közt olyan éles különbség van, mely lehetetlenné

1 I. közlemény a Bot. Közi. (1913) XII. 231., a II. közlemény u. ott
(1915) XIV. 145. oldalán.

MOESZ G. : MYKOLOGIAI KOZLEMbINYüK

61

teszi az összetévesztést. Hogy azonban felismerjük őket, minden
egyes esetben a mikroszkóphoz kell fordulnunk, mert a különb-
séget egyedül a spórák árulják el.

Önként merült fel az a gondolat, hogy az Európából szá-
mos helyről ismert Herpotrichia nigrák egy része talán szintén
Neopeckia CoulteriV Más irányú elfoglaltságom nem engedte,
hogy vizsgálataimat túlságos nagy anyagra terjesszem ki, azért
egyedül a Magy. Nemz. Múzeum Herpotrichia nigráit vizsgáltam
át. Az eredmény a következő :

I. Kétségtelenül Herpotrichia nigrának bizonyult:

1. Magyarországiján : Nagy Pietrosz, Máramaros megye,
Jnniperus nanán (leg. Filarszky, Jávorka, 1906 júl. 22.).

Magas-Tátra, Zöldtó mellett, Pinus pumilión (leg. GyőrÖy,
1915 aug.).

2. Külföldön: Rehm. Ascomyc. Nr. 996. ?>. ; Krypt. exs.
Vndeb. Nr. 504. a. I.

II. Kétségtelenül Neopeckia CouUeri :

1. Magyarországban: Magas-Tátra, Kis-Tarpatak völgye (leg.
Filarszky, Moesz, 1909 jún. 15. Pinus pumilio).

Magas-Tátra, Kőpataki tó alatt (Filarszky, Moesz, 1909
szept. 24. Pinus pumilio).

Magas-Tátra, Zöldtó mellett (leg. Húsz, 1915 jún. 24.
Pinus pumilio).

Magas-Tátra, Mlinica völgye (leg, Báumler, 1916 aug. 24.
Pinus pumilio).

Magas-Tátra. Zöldtó mellett (Moesz, 1917 júl. Pinus pumilio).

2. Külföldről származó anyagon Neopeckia Coulterit nem
találtam.

III. Kétes ptéldányok :

A vizsgált anyag nagyobb része meghatározás céljára alkal-
matlan volt. mert peritheciumokat nem találtam rajta. Ezért a
következő példányok — legalább azok, amelyek a Magy. Nemz.
Múzeum birtokában vannak — továbbra is kétesek maradnak :

1. Magyarországban: Alacsony-Tátra, Királyhegy (Filarszky,
Kümmerle, 1906 jún. 3. Pinus pumilión és Picea excelsán).

Nagy Pietrosz, Máramaros megye (Filarszky, Jávorka, 1907
júl. 5. Pinus pumilio és Jnniperus nana).

Velebithegység, Malovanhegy (leg. Degen, 1908 júl. 28.
Pinus mughus). •

Magas-Tátra, Kis Tarpatak völgye (Filarszky, Moesz, 1909
jún. 15. Picea excelsa).

2. Külföldön : Krypt. exs. Vindob. Nr. 504. Juniperus
nana ; Nr. 504. a. II, Abies excelsa ; Nr. 504. a. III. Juniperus

62

MOEBZ G,

communis ; Nr. 504. b. Pinus montana ; Hoch Schneeberg, Austria
infer. (leg. Báumler) ; Vorarlberg, Bregenzer Wald ex herb.
Báumler ; Krieger, Schádliche Pilze Nr. 124 ; Sydow, Mycoth,
germ. Nr. 379 ; Rehni. Asconiyc. Nr. 996. (non Nr. 996. h !) ;
Rabenh.-Winter-Pazschke,Fungieur. Nr.3961; Rounieg., Fungi sel.
exs. Nr. 5263.

Felmerült az a kérdés is. vájjon nem található-e ez a két
faj vegyesen ugyanazon a fenyőágon? Ez a kérdés annál is
inkább jogosult, mert a Magas-Tátrában, a Zöldtó mellett a
törpefenyőn gyűjtött anyag egy része Neopeckia. másik része

1. ábra. Neopeckia Coulteri (Phot. Dr. Doht R.

Herpotrichia. Hogy ezt a kérdést eldöntbessem, darabról darabra
vizsgáltam meg azt a bő anyagot, amelyet Györffy 1. a
Zöldtó és a Weidau közt a Magy. Nemz. Múzeum Flóra Hung.
exsiccataja részére gyűjtött. Az eredmény: az egész anyag
kizárólag Herpotrichia nigrából állott. De ha nem is tartozik a
lehetetlenségek közé, hogy ez a két faj vegyesen is előfordul-
hasson ugyanazon a fenyőágon, a külső sajátságok megegyezése
ellenére sem tartom valószínűnek, hogy együvé tartozzanak.

Amikor vizsgálataimmal eddig jutottam, akkor a teljes
bizonyosság érdekében Északamerikából származó Neopeckia
Coulterit is akartam látni. Zahlbruckner S., a bécsi Hof-
museum növ. osztályának vezetője volt olyan szíves, hogy kéré-
semre küldött egv "példányt, amelynek céduláján a következő
felírás állott: „Pacific Slope Fungi Nr. 3571. Neopeckia Coulteri
(P e c k) S a c c. Mt. Shasta, Siskiyou county. California on Pinus

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK

63

albicaulis. Determined by Prof Earle. Coll. Dr. E. B. Cope-
land, July 16, 1903." A borítékban levő kis ágrészleteken
ugyanolyan feketésbarna fonálhálózat volt látható, mint a Magas
Tátra törpefenyőjén és a levelek is éppen úgy voltak össze-
tapadva. A példányon csak egyetlen egy perithecium volt —
amit végtelen sajnálatomra — a vizsgálás céljára fel kellett
áldoznom. De ez az egyetlen termőtest teljesen kielégített, mert
tömve volt érett spórákat tartalmazó ascusokkal. Ügy a spórák,
mint az ascnsok pontosan egyeztek a Magas-Tátrában talált
Neopeckia spóráival és tömlőivel. Kétségtelen tehát, hogy a

2. ábra. Neopeckia Coulteri (Phot. Dr. Doht R.)

Magas-Tátra NeopecJciája azonos az éssaJcamerikai Neopeckia
Coulterival.

A Magas-Tátrából való Neopeckia Coulteri kitűnően sike-
rült mikrofényképét az 1. és 2. ábra mutatja. Ezt a felvételt
dr. D 0 h t R., a pozsonyi dinamitgyár főkémikusa, készítette
arról a gombáról, amelyet B á u m 1 e r A. gyűjtött a Csorba-tó
melletti Mlinica-völgyben.

A Magas-Tátrában gyűjtött Neopeckia Coulteri megvizsgá-
lása a következő méreteket szolgáltatta :

A perithecium szélessége 228 — 340 /<, magassága 257 —
286 /'. Az ascus normális hossza 133 — 183 o. szélessége 13 —
20 !'■ ; az ascus hossza a kinyúlás után 323 — 390 !>. Jódtól nem
kékül meg.

A spórák hossza 18 — 28 /^, szélessége 6*5 — 11 <>■.

64

MOESZ 6.

A parafizisek szélessége 2 — 3 n. A barna, sejtes hypha-
foiialak szélessége 3 — 4 !>.

A 3. ábra a Magas-Tátrában gyűjtött Neopeckia Coulteri
tömlőit, spóráit és hypháit mutatja. A tömlő (nagyítás 250), B spóra
(nagy. 500), C hyphák (nagy. 500).

Mindezek után az a véleményem, melyet 1913-ban K a 1 c h-
b r e n n e r Ozoniiim plicája felől közöltem, hogy az ugyanis
nem más. mint a Herpotriehia nigra meddő miceliuma, annyi-

ábra. Neopeckia Coulteri.

ban módosul, hogy az esetleg a Neopeckia Coulteri meddő mice-
liuma is lehet.

Végül érdemesnek tartom megemlíteni, hogy bold. R e h m H.
1914. év január havában egy hozzám intézett levelében a követ-
kezőket írta: „Ami a Herpotriehia nigrát íüIgú, azt hiszem meg-
állapíthatónak vélem — mindenesetre csakis a leírás után — ,
hogy ez az Ascomyceta azonos Strauss Chaetomium nivale-
jával (Sturm : Deutschlands Flóra III. 33. tab. 27). A bajor
Hochgebirge hegységben a Benediktenwaudon, ahol ez a gomba
hótól fedett korhadó növényi részeket nagy terjedelemben von
be. találta dr. Kummer 1848-ban és vizsgálta Strauss. Ezt
a nagyon elterjedt gombát tehát így kell nevezni : Herpotriehia
nivalis (Strauss, 1848) Rehm. Syn.: Herpotriehia nigra Hartig."

Mivel a Chaetomium nivalisnak belső szerkezetéről Strauss
semmit sem közöl és mivel a külső sajátságok, amint azt láttuk,.

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK 65

egyformán szólhatnak a Herpotrichia nivalis és a Neopeckia
mellett, azért E e h m-nek ez az űj névkombinációja teljesen
ingatag alapon áll, nem is szólván arról, hogy úgy a Herpo-
trichia nigra, mint a Neopeckia Coulteri fenyöleveleken, míg a
Chaetominm nivalis mindenféle „korhadó növényi részeken" él.

21. Lizonía emperigonia (Auersw.) de Not. f. Baldinii xUoesz

(Pirotta).

1916. év januárius havában egy Pyrenomycetát kaptam
B á u m 1 e r-től. melyet Pozsonyban (Schienweg) gyűjtött. Ezt a
gombát a Polytrirhum commune moha hím ivarjellegű egyénein
találta, amelyen a parányi fekete termötestek a perichaetiális
leveleken sűrűn egymás mellett, kis csoportban, rendesen egy
sorban helyezkednek el. amint azt a 4- kép A ábrája mutatja.
A termőtestek nincsenek a levélbe mélyesztve, hanem barna,
elágazó hyphák sűrű hálózatában ülnek. Szélességük 150 — 270 //,
magasságuk 200 — 270 /a Széles tojásdadok, felfelé keskenyedve
tompa csúccsal végződnek, melyen a nyílás csak utólag jön
létre. A perithecium fala hártyás, füstbarna, 10 — 16 !'■ széles
szögletes sejtekből áll. A hyphák 3 — 6 !'- szélesek, barnák, sűrűn
szeptáltak és ágasak. A hengeres tömlők hossza különböző :
rendes hosszaságuk 127 — 150 '', az alsó határ lehet 110 o-, a
íelső 200 /i ; szélességük 15 — 20 //. A spórák száma mindig 16,
orsóalakúak, középen befűzöttek. eleinte két sorban helyezked-
nek el; hosszaságuk 25 — 30 /^ szélességük 9-11 /^, halvány
barnák, olajcsepp nélkül, az alsó sejt kissé keskenyebb. Para-
fizisek bőven vannak, fonálszerűek, hamar szétfolynak.

Megjegyzendő, hogy Pirotta a Fseíidolisonia géuusz
diagnózisában a perithecium íalát szenesnek (carbonacea) mondja.
Ezzel szemben úgy Kirschstein (Krypt. flóra v. Brandenbg
Vll, 2. Heft, 291. old.), mint magam is, hárty ásnak találtuk.

Ez a gomba nem más. mint a Pseudolizonia Baldinii
Pirotta, melynek leírása a Nuov. Griorn. Bot. Ital. 1889. évf.-
nak 315. oldalán jelent meg.

Pirotta a PseudoUzo7iia-gém\íiz' felállítását azzal okolta
meg, hogy a spórák száma mindig 16, míg a különben teljesen
hasonló Lizonia emperigonia (A u e r s w.) de No t.-nak, amel}'
ugyancsak a Polytrichum commune perichaetiális levelein él,
mindig 8 spórás tömlői vannak.

Ez a megokolás nem nyújt elég szilárd alapot egy -új
génusz felállítására, különösen akkor nem. ha a 8 spórás alak
minden más jellemvonásban még a részletekben is egyezik a
16 spórással.

Tudva azt, hogy számos génusz számos faja a típusos
8 spórás tömlőkön kívül 2, 4, 6 spórás tömlőket visel, be kell
látnunk, hogy egyedül a spóraszám nem szolgálhat alapul új
génusz felállítására. Ha ez lehetséges volna, akkor az állandóan

Botanikai Közlemények. 1—3. füz9t. 5

66

MOESZ G.

4 spórás Humaria tetrasporát és a Humaria carneolát. vala-
mint a következő fajokat : Phialea Winteri, Pezizella dejmrcula,
Pezizella chrysostigma, Pleospora pteridis, Valsa diuriuscula.
Pseudovalsa jn'ofiisa és ejfusa. a 6 spórás Mycosphaerella in-
numerella és Biberivierensis és más fajokat is szintén ki kel-
lene emelni abból a génuszból, ahová tartoznak. A Ehyparohins-
génnsz egyes fajainak spóraszáma még feltűnőbben tér el a
típnstól. Ennek a génusznak a fajai a következő számokban
tartalmazzák a spórákat: 16, 32. 64, 150-200, .200— 250. Az
utóbbi két esetben is a pontos spóraszám bizonyára a 16-nak
valamely többszöröse, valószínűleg 128 és 256.

4. ábra. Lizonia emperigonia f. Baldiiiii.

A megoldás nagyon egyszerű. Elegendő, a Lizonia-génusz
diagnózisába felvenni azt, hogy „az ascusok 8 — KJ spórásak'' .
és akkor a Pseudolizonia Baldínii Pirotta egybe fog esni a
Lizonia emperigonia (A u e r s w.) d e N o t.-val.

Ha azonban ennek a 16 spórás alakját mégis meg akar-
juk különböztetni a típusos 8 spórás alaktól, akkor f. Bahlinii
névvel jelölhetjük meg.

A Lizonia emperigoniával v. H ö h n e 1 is foglalkozott. Sze-
rinte ez a faj és a rája felépített génusz a Capnodiaceae-családba
tartozik, ahol elszigetelt állást foglal el.

Ez a gomba hazánk flórájára új adatot jelent. Eddig csak
Olaszországban és Németországban találták.

A 4. ábra magyarázata : A. A Lizonia emperigonia f. Bal-
dinii termőtestei a Polytrichum comnnme (f perichaetialis leve-
lén, 20-szor nagy. B. Egy termőtest 60- szór nagy. C. Két tömlő
250-szer nagy. D. Két spóra 500- szór nagy. E. A termőtest falának
szerkezete felülről 250-szer nagy. F. Hyphafonalak 250-szer nagy.

MYKOLOdlAI KÖZLEMÉNYEK

67

22. Pachybasidiella microstromoidea Moesz.

Syn. : Gloeosporiiim microstromoides Moesz in Bot. Közi. (1909) VIII. 233.

Éppen tíz év előtt (1908 ápr.) gyűjtöttem ezt a gombát,
amelyet a következő évben „Gombák Budapest és környékéről"
című dolgozatomban Gloeosporium inicrostrninoides-nek neveztem
el és amelyet 1912-ben ugyanilyen néven a Magy. Nemz. Múzeum
Flóra Hung. exsiccata-jának I. centuriájában 4. szám alatt ki-
adtam. Terem a Catalpa bignonioides érett tokjának külső felü-
letén, amelyen szürke elliptikus foltokat alkot Parányi koni-
diumtelepei az epidermisz alatt vannak és ez indítóit arra, hogy
ezt a fajt a Gheosporium génuszba helyezzem. Ha az epider-
misz fei is reped, a konidiumtartóknak az epidermisz szintje
felé való emelkedését nem észleltem. Hogy a Gloeosporiumok
között is elszigetelt állást foglal el azt már akkor is sejtettem.
Azért utaltam is arra, hogy a „konidiumoknak sokszor szabá-
lyosan látszó elhelyezkedése a konidiumtartókon" a Microstroma
génuszra emlékeztet. Másfelől utaltam a Öaccardo-féle Gloeospo-
rium tubemdarioides-re és a Gloeosporium 2)ac/n/basmm-vai is,
amelyekhez hasonlóságot mutat. A Gloeosjwrium tubercularioides-
ről Í914-ben Diedicke (Kryptíl. v. Brandenbg. IX. 78.) való-
ban ki is jelenti, hogy az aligha tartozik a Gloeosporium génuszba,
hanem inkább a Hyphoniycetes csoportba való.

1915-ben Bubák és Sydovs^ felállítják a Hyphomycetes
csoportba tartozó Pachiibasidiella génuszt (Ann. Myc. XHI. p. 9)
az Acer dasycarpa élő levelén talált Pachybasidiella polyspora
Bubák et Sydow fajjal, melynek rajzát is közlik. Látva ezt
a rajzot és olvasva a leírást, nagyon valószínűnek tetszett, hogy
az én Gloeosporium microstromoides-ísL^om is e])be az új génuszba
sorolandó.

Folyó év március havában ismét szedtem ugyanarról a
Catalpáról származó terméseket, amelyeken megtaláltam^ a jel-
lemző szürke foltokat és ezekben az én gombámat. Újonnan
megejtett vizsgálataim alapján ki kell egészítenem a gomba
diagnózisát, amennyiben 1909-ben óvatosságból csakis azokat a
konidiumokat vettem figyelembe, amelyek valóban rajta voltak
a tartókon, míg a szabadon heverő konidiumokat mellőztem,
mert nem voltam biztos, vájjon hozzátartoznak-e a leírt fajhoz.
Innen magyarázható, hogy a konidiumok hosszát 5*8 — 66 //-nak
mértem és alakjukat visszás tojásdadoknak írtam le. Ezek az
adatok tehát a tartókon ülő fiatal konidiumokra vonatkoznak.
Most meggyőződtem róla, hogy a tartókról lehullott nagyszámú
konidium valóban ehhez a gombához tartozik és ezért ezeknek
nagyságát és alakját is figyelembe vettem. A tartókról lehullott
konidiumok nagysága 6"5— 15X3— 5 fj- és alakja eléggé vál-
tozó, keskeny orsóalakú,- keskeny elliptikus vagy keskeny visz-
szástojásdad, sokszor egyenlőtlen oldalakkal, olykor gyengén
görbült.

5*

68 M0E8Z G.

Összehasonlítva a Catalpa bignonioides termésén talált gom-
bát a Pachybasidiella polyspórá-yiA, melynek eredeti példányát
Bubák F. úr szíves volt rendelkezésemre bocsátani, olyan
nagy hasonlatosságot találunk, melyet már megegyezésnek is
lehetne tekinteni, ha figyelembe nem vennők a két nagyon
eltérő gazdát, a gombáknak megjelenési módját és a hyphák
eltérő színét.

A Pachybasidiella polyspora, úgy látszik, parazita, mely az
Acer dasycarpa levelén él ősszel.

A P. microstromoidea szaprofita, mert a Catalpa bignonioides
teljesen száraz termésén él márciustól nyárig.

A szubsztrátum különbözősége okozza, hogy a gomba elő-
idézte foltok is mások. A P. polyspora foltjai szögletesek, sötét-
barnák, a P. microstromoidea foltjai, ha kicsinyek (1 — 2 mm),
akkor kerekdedek, ha nagyobbak (3—6 mm), akkor elliptikusak
és szürkék.

A két gomba között a legfeltűnőbb különbség a hyphák
színében van. A P. polyspora hyphái színtelenek, míg a P. micro-
stromoidea hyphái liatározottan sárgásbarnák.

A Pachybasidiella microstromoidea diagnózisa a fentiek
értelmében kiegészítve, a következő lesz :

Pachybasidiella microstromoidea M o e s z (Syn. : Gloeospo-
rium microstromoides M o e s z) Maculis rotundatis vei subellip-
ticis, 1 — 6 mm longis, cinereis, sparsis ; acervulis epidermide
tectis, dein nudis ; conidiophoris clavatis, cylindraceis vei ovatis,
hyalinis 10 — 30 X 5 — 9 n, p)lerumque eguttulatis, ex hyphis
coniothecioides ftavo-fuscis, guttulatis oriundis ; conidiis 2 — 8,
plerumque 6 — 8 in apice basidioriim, frequenter annuliter ordi-
natis, sessilibus, primo obovatis, ad basin attermatis^ dein anguste
fiisoideis, anguste subellipsoideis vei ovoideis, continuis, hyalinis
ö'D — lö X 3 — o /i, plerumque eguttidatis.

Hah. in capsidis maturis Catalpae bignonioidis. Marc-
jun. Budapest.

23. Kabatíella tubercularioidea (Sacc.) Moesz.

Syn. : Gloeosporium tubercularioides Sacc. in Michelia I. 130.

Már D i e d i c k e is azt véli, hogy a Gloeosporium tuber-
cularioides Sacc, melyet Magnus P. a Ribes aureum her-
vadó levelén talált, a Hyphomycetes csoportba való. A leírás után
ítélve, ennek a fajnak a helye a Pachybasidiella génuszban
volna, ám a Sac car do-féle Fungi delineati 1041-ik képén
tisztán látható, hogy két konidium sterigmán ül, ami a Kaba-
tiella génuszra utal. Addig is, amíg valakinek szerencséje lesz
ezt a gombát újból megtalálr.i vagy az eredeti példányt meg-
vizsgálni és véglegesen dönteni e faj rendszertani helyéről, ez-

MYKOIiOGIAI KÖZLEMÉNYEK

69

időszerint legcélszerűbbnek iniitatkozik azt a Kabatiella-génuszha
felvenni.

Ezen cikknek megírása után kaptam meg Bubák F.
úrtól a Pachyhasidiella polyspora eredeti leírásának kéziratát és
a hozzácsatolt jegyzeteket, melyekből kiderül, hogy Bubák F.
úr úgy a Gloeosporium pachyhasium S a c c-t, mint a Oloeospo-
rium iubereidarioides S a c c-t a Pachybasidiella-génnszhai helyezi.
Az utóbbi csak akkor helyezhető a Pachyhasidiella génuszba, ha
kiderülne, hogy Saccardo idézett ábrája hibás és az ott látható
sterigmák a gombán hiányzanak.

24. Adatok Fiume és Horvátország gombaflórájához.

Az itt felsorolandó fajok egy részét Tuzson J. gyűj-
tötte Fiúméban 1908 áprilisban, más részét magam szedtem
F i 1 a r s z k y N. és K ü m ni e r 1 e J. B. társaságában Ogulin
környékén Í907 június elején és Cirkvenica tájékán 1909 május
elején. Felvettem ide azokat is. amelyeket Noe gyűjtött Fiúmé-
ban 1833-ban és amelyek meghatározatlan állapotban a Magy.
Nemz. Múzeumban őriztettek.

Áscomycetes.

1. Dasyscypha hieolor (Bull.) Fuckel. Bükkfa száraz
ágán. Ogulin mellett, a Kleck-hegyen.

2. Dasyscypha dandestina (Bull.) Fuckel. Bükkfa szá-
raz ágán. Ogulin : Kleck-hegyen. Uj gazdanövény.

3. MolUsia Eabenhorstii (Awd.) Rehm. A Castanea vesca
lehullott száraz levelén. Fiume : a Recsina völgyében (Tuzson
J.) Teljesen megegyezik Fuckel Fyrenopeziza foliicolájé,\a\
(Rabh. Fungi europ. Nr. 2312). Új gazdanövény.

4. Hysteroyraplrmm fraxini (P e r s.) de X o t. Az Olea
euroimea száraz ágán. Cirkvenica.

5. Leptosphaeria rusci (Wallr.) Sacc A Biisctis acu-
leatns levélszerű száraz szárán. Fiume : a Recsina völgyében
(Tuzson); Cirkvenica: a Vinodol-völgyben. Saccardo és
Winter a spórát 6-sejtűnek mondja. Én mindig csak 5-sejtű
spórát láttam. Magnus a Flóra exs. aiistr.-hung. 3571. sz.
fiumei gombán a spórákat sokszor 5-sejtíínek találta. Bérlése
az „Icones" művének 69 tábláján (fig. 4) a spórák nagy részét
ö-sejtűnek ábrázolta. B á u m 1 e r a Meránban gyűjtött gomba
spóráját mindig 5-sejtűnek látta, amint ezt herbáriumában fel is
jegyezte.

6. MycosjdiaereUa Ludwíyiana (Sacc. et Har.) Moesz
(Syn. : Sphaerella Ludwigiana Sacc. et Har. in Ann. myc. [1906]
IV. 490). A Glohidaria hellidifolia hervadt és elhalt levelén.
Ogulin mellett, a Kleck-hegy tövében. Ezt a gombát eddig csak

70

MOESZ ö.

Franciaországból ismertük, ahol a (Uohularia vulgáris elhalt
szárán találták. Mivel a méretekben némi eltérés van, azért talán
nem lesz felesleges, az ogulini gomba fontosabb méreteit fel-
jegyezni.

A perithecium összenyomott gömbös, átmérője 40-66 /' ;
falának szögletes sejtjei 10 "■ szélesek. Az ascus nagysága
23-40 X 7—17 /'. Á spórák nagysága 10—13 X 3 //. 2—3
sorban helyezkednek el. Parafizisek nincsenek. A gazdanövény új.

Itt jegyzem meg, hogy a Glohnlaria bellidifolia élő levelén
parányi fekete pontok alakjában sajátságos szerkezetű, érdekes
gomba él, melyet azonban mindig csak éretlen állapotban láttam.
Felhívom reá az érdeklődők figyelmét.

7. Plnjsalospora festucae (Lib.) Sacc. a Dactíjlis glome
ráta száraz levelén. Cirkvejiica.

Basidiomjcetes.

8 Urocystis anemones (Pers.) Winter. A HeUehorus
laxiis Hőst. élő levelén, duzzadt nagy fekete foltokat okoz.
Fiume (Noe. 1833).

. 9. Uromyces erythronii (D C.) P a s s. Erythronium clens
canis élő levelén aecidium. Fiume (Noe. 1833).

10. ? Puccinia coronata Cda (= Aecidium. rhamni
Grmel.) A Bhamnus fallax élő levelének alsó felületén pyc-
nidium és aecidium. Kleck-hegy, Ogulin mellett. Mivel a Bham-
nus fallax aecidiospóráival még nem végeztek fertőzési kísér-
leteket, azért nem is tudhatjuk, milyen Pucciniához tartozik ez
az aecidium. A gazdanövény új.

11. Puccinia hieracii (Schum.) Mart. A Hieracium
praealtum levelén uredo. Fiume (Xoe).

12. ? Puccinia scorzonerae (Schum.) Jacky. A Scorzo-
nera villosa 8 c o p. levelén aecidium. Fiume (Noe, Tuzson).
Mivel csak aecidiospórák vannak jelen, azért a meghatározás is
csak feltételesen helyes. A gazdanövény új.

13. Melampsora helioscopiae (Pers.) Winter. Uredo és
teleuto az EapJiorhia saxatilis Jacqu. levelén. Fiume (Noe).
A teleutospórák fala felül vékony, hosszúságuk 30 — 60 /^, szé-
lességük 7 — 13 //. Ezen az alapon illeti meg a fenti név. Mivel
az Euphorbia saxatilisen Melampsorát még nem találtak, azért
meghatározásom még megerősítésre szorul. A gazdanövény új.

14. Tylostoma mammosum (Mi eh.) Fr. Cirkvenica.

Fungi iniperfecti.

15. Phoma Iterbarum West. A Scrophularia lacíniata
W. K. kóróján. Cirkvenica. A pycnidium átmérője 66 — 130 ff,
a konidium nagysága 8 — 10'5 X 3 — 4*5 //, többnyire két olaj-
cseppel. A gazdanövény új.

MYKOLOGIAT KÖZLEMÉNYEK

71

16. Scptoria castanícola Desm. A Castanea vesca elhalt,
lehullott levelén, alul. Fiume: Eecsina-völgy (Tuzsou).

17. Septoria hederae Desm. A Hedera helix élő levelén

felül. Grizane.

18. Camarosporium coronillae S a c c. et S p e g. A _ Coro-
nilla emeroides Boiss. et Sprnn. száraz ágán. Cirkvenica. A
gazdanövény új.

ábra. Micula Moiigeotii.

19. ? Micula Moíigeotii D nhy, a. lihamnus fallax Boiss.

száraz agán. Ogulin mellett, a Kleck-hegyen.

Közlöm ennek a gombának a leírását és rajzát is, mert
lehetséges, hogy nem azonos a Micula Mougeotü D u b y-val,
melynek hiteles példányát nem volt alkalmam megvizsgálni. A
közel álló J/'/cro^jera-génusz nem jöhet szóba, mert ezt a termő-
testeknek kisebb csoportokban való előfordulása jellemzi, míg a
Kleck-hegyen gyűjtött gomba termőtestei az ágat köröskörül
egyenletesen lepik el, amint azt az 5. kép A. ábrája mutatja.

A pycnidiumok alakja hengeres vagy megnyúlt kúpos (5.
kép, B — E. ábra, 40-szer nagyítva), színük fehér, felületük némi-
leg korpás azoktól a parányi tompa bolyhoktól, amelyek nem

72 MOESZ G.

mások, mint a fal hypliáiiiak a felületre kijutott végződései.
(Lásd 5. kép H. ábráját.) Ezek hossza 1*5 — 3 //, szélessége
körülbelül ugyanannyi. Közéjük különféle apró idegen test (homok-
szemecskék s egyéb) tapad, melyektől a pycnidium fala sokszor
érdesnek mutatkozik.

A pycnidium hossza 357 — 572 n. szélessége középen
71—115 //, alul 143—266 /'. A fal vastagsága alul 33—50 /'.
A belső üreg hengeres, átmérője cca 100 //. A fal anyaga lágy,
alul vastagfalú sejtekből áll, nagyobb részben azonban hosszant
futó vékony, színtelen hyphákból áll. Ezek a hyphák a termőtest
belsejében nagyszámú orsóalakú, színtelen, egysejtű, olajcsepp-
nélküli konidiumot hoznak létre, melyek a pycnidium nyílását
fényes csepp formájában hagyják el. A konidium hossza 23 — 40 /'.
szélessége 1"5 — 2 //. Ágas, színtelen konidiumtartókon jönnek
létre, melyek legalsó sejtje 10 X 2 — 3 // nagy, középső sejtjei
13 X 1*5 fi- nagyok. A konidiumok egyenként vagy örvösen fog-
lalnak helyet a konidiumtartón, melynek teljes hossza cca 100 /'.
(5. kép G. ábrája mutatja a konidiumtartókat és a konidiumokat
800-szor nagyítva. I

A pycnidium fehér és lágy állománya ezt a gombát, amint
azt V. H ö h n e 1 1912-ben meg is tette, a Nectrioideae-csoportba
utalja.

A D u b y-féle Micula Mougeotii-yal — legalább a rajz
szerint — nem egyezik jól, mert D u b y gombájának konidiumai-
ban olajcseppek vannak és konidiumtartói is mások.

Még megjegyzem, hogy a kleckhegyi gombának nincs
sztrómája.

20. Phlyctaena vagahunda Desm. A Cynanchum vince-
toxicum (L.) Pers. kóróján. Grizane.

21. Leptothyrium costaneae (Spr.) Sacc, a Castanea
vesca lehullott száraz levelén. Fiume : Recsina-völgy (Tuzson).

'^2. LeptostromeUa liysterioides (Fr.) Sacc, a Cynanchum
vincetoxicwn kóróján. Grizane.

23. Trullula olivascens Sacc, a Coronílla emeroides szá-
raz ágán. Cirkvenica. A gazdanövény új.

24. Pestalozzia funerea D e s m., a Cupressus sempervirens
száraz tobozán. Cirkvenica.

25. Cercospora smilacma Sacc, a Smilax aspera élő
levelén. Fiume (Tuzson) ; Cirkvenica. Fejletlen állapotában a
Tuberculariaceae-családra emlékeztet, mert sűrűn álló konidium-
tartói tömött párna módjára emelkednek az epidermisz fölé.

26. F'usarium sarcochroum (Desm.) Sacc A Coronilla
emeroides száraz ágán. Cirkvenica. A gazdanövény új.

MYKOLOQIAI KÖZLEMÉNYEK

73

*25. Á Leptosphaeria Crepini (Westd.) de Not. előfordulása

Magyarországban.

Ez a gomba a Lycopodium minotinum fűzérének pikkelyei-
ben él. Tőle a füzér feketés színt nyer. Ezen feltűnő jelenség-
ellenére is hazánkból ezt a gombát csak Kalcli br en n e r
említette a „Szepesi gombák" jegyzékének 256. oldalán 1865-ben.
„Kiszáradt és rothadó kapcsos korpafű {Lycopodium davatum)
levelein Szepesolaszi körül ritkán. Spórákat nem leltem!"
Kalchbrenne rnek ez az adata annál inkább nevezetes, mert
a nevezett gombát a Lycopodium clavatiim-ow, ha jól tudom,
csak 1915-ben találták Paris mellett. (Saccardo, Ann. Myc. 1915.
133), különben mindig csak a Lycopodium annotinum füzéré-
ben lelték.

Magam első ízben azon a L. annotinum-on találtam, melyet
E a d V á n y i A. gyűjtött 1908-ban Csürkövén. Szováta mellett.
Másodízben a L. annotinum-nsik azon a nagymennyiségű anyagán
akadtam reá, melyet Filarszky N. és Kümmerle J. B.
gyűjtött a Magas-Tátrában, 1916 aug, 7-én a Liebseifen-patak
mellett a Flóra Hung. exs. számára.

Valószínűnek látszott, hogy ez a gomba hazánknak több
helyén is előfordul.

Kümmerle J. B. most. hogy a Magy. Nemz. Múzeum
Lycopodium- gyűjteményét átrevideálta, több olyan L. annoti-
num-ot talált, melyek füzére fekete volt. Megvizsgálván ezt az
anyagot, kiderült, hogy a füzérek színváltozását valóban a Lepto-
sphaeria Crepini idézte elő. Ezek után ennek a gombának még
a következő hazai előfordulási helyeit jegyezhetjük fel :

Sóvár, Sáros vm., gyűjt. Hazslinszky. Megjegyzendő,
hogy Hazslinszky ügyeimét ez a gomba kikerülte, ami
onnan is kitűnik, hogy „Magyarország sphaeriái'' c. munkájában
csak K a 1 c h b r e n n e r adatát említi.

Sugág, Szeben vm. A Sebes vize partján, üyűjt. C s a t ó
J. 1887.

Kercesóra alhavas, gyűjt. Haynald L. 1860.

Zsijec- völgy a Páreng-hegységben, gyűjt. B o r b á s V.
1874 és ugyanott .Jávor ka S. 1910-ben.

La patrucest, a Biharhavas alatt és Felsővidra felett,
gyűjt. Simonkai 1880-ban.

„Csík-Gyímes" erdeiben, gyűjt. K a r k o v á n y i Á. 1891-ben.

E gomba legújabban ismeretessé vált termőhelye : a Grunik
hegy délnyugati lejtője, a Kriván alatt, a Magas-Tátrában. Gyűj-
tötte Húsz B. 1918-ban, Lycopodium annotinumon.

Kalchbrenner irodalmi adatán kívül tehát összesen
kilenc helyről ismeretes ez a gomba.

74

MOESZ G.

26. Verniiciilarielhi Greinichii Moesz ii, sp.

G reinich F e r en c r. k. káplán úr évek óta kutatja
fáradhatatlan buzgósággal Sükösd vidékének növényzetét. AMagy.
Nemz. Múzeum növénytani osztályának küldött nagyszámú gombái
közül addig is. amíg időm lesz az egész anyagot feldolgozni,
ezúttal néhány új fajt mutatok be.

A Verni iculariella Greinichii meglehetősen nagy, fénylő
fekete termőtestei a Galium verum kórójának epidermisze alatt
vannak, egyenként vagy kisebb csoportokban elhelyezkedve.
A termőtest nyilasa csőrszerűen megnyúlt és az epidermisz fölé

6. ábra. Vermiciilariella Greinichii.

emelkedik. A csőrt világosabb barna serték fedik. Némely termő-
testnek a csőr alatti részét is fedi gyér szőrözet. A pycnidium
vastag falát sclerotiumszerű szögletes sejtekből álló szövet
alkotja, mely befelé halvány sárgásszínű vagy színtelen, kívül
ellenben nagyon vékony rétegben feketésszínű. A külső fekete
felület sejtjei sokszor fonálszerű sorokba rendezkednek.

A konidiumok tömege rózsaszínű. A konidiumtartók kicsi-
nyek, papillaszerűek, többnyire nehezen láthatók. A konidiumok
rövid pálcikaalakúak, kissé görbültek, kétsejtűek, középen nin-
csenek befűzve, 4 — 6 nagy olajcseppel.

Diagnózisa a következő :

Píjcnidiis sparsis vei laxe grer/aríis, suhepidermicis, glo-
hoso-depressis vei eUipsoideís, ítigris. nitididis, ö70 — 860 ;i. lon-
gis, 170 — 360 ;>■ latis, 300 — 670 ;/. altis subcarnosis, ostiolo
rostellaio 103 — 214 X 100 — 143 ii^ epidermidem perforayite atque
hypliis hrunneis ornatis ; hyphis usque 140 // longis, continuis
vei miisejűatis ; contextu 33 — 00 ;>. crasso, ex cellulis parenchy-
maticis sí-iperficiem versus nigricantibus, interiorihiis ligalinis :

MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK

75

conidiis copiosis, in massa pallide roseis. cylindraceis. redis vei
leniter curvuUs, utrinque rotundatis 4 — 6 yrosse giittulatis, hya-
linis. 16 — 20^2 — 2ő //, medio septatis, non constridis : coní-
diophoris 6 — 7' X -5 — y /< papUliformihas, pAerumque vix con-
spiciíis.

Hah. in caidihus emortuis Galii veri, j^'^^P'' Sükösd, Hun-
gáriáé. Légit F. Greinidi.

A 6. kép magyarázata: A. A Vermiculariella GreinicJdi
két termőteste átmetszve, 50-szer nagy. B. Egy tevmőtest 20-szor
nagy. C. Egy termőtest felülről nézve, 20-szor nagy. B. Koni-
diumok 800-szor nagy. E. Konidhimtartók ÖUÜ-s^or nagy.

^y.yX'PSKzr

7. ábra. Pyrenochaeta clitliriclis.

27. Pyrenochaeta clitliridis Moesz n. sp.

Ez a gomba a száraz tölgyágakon gyakori Clithris quer-
ana gomba elöregedett termőtestein él. Gyűjtötte Grreinich
F. Sükösdön. a Lanistya-erdőben, 1912 februárban. Diagnózisa
a következő :

Fycnidiis subglohosis, erumpenti-superficialihus, nígrís, niti-
didis. carbonaceo-ínemhranaceis, 170 — 210 ;>. diám., poro cca
10 11. lato pertasis, apice setis rigidis,fuUgineis,S3—50n longis
ornatis ; contexUi indistindo, supra crassiore nigrescenti deorsum
tenumscido ipariete usqiie ad 47 ft crasso ;) conidiis numerosissímis.
in massa ochraceis, suhellipticis, idrínque rotundatis et obsolete
higuttulatis, 3 — 4öX.l'5—2 >i, hyalinís continuis ; conidopho-
ris hyalinis, papilliformihus, 5- — 7 X 2 ff.

Hab. in ascomatibus vetustis ClitJiridis querdnae, prope
Sülcösd, Hungáriáé. Légit F. Greiních, mens. Febr.

76

MOESZ G.

A 7. kép magyarázata. A. A Pyrenochaeta clithridis ter-
mőtestei a Clithris quercina elöregedett apotheciumán, 20-szor
nagy. B — D. Termötestek átmetszve 75-ször nagy. E. Koni-
diumtartók és konidiumok 800-szor nagy.

28. Phoma salsolae Moesz n- sp.

Ezt a gombát szintén Greinich F. gyűjtötte Sükösdön
1918 ápr. elején, a Salsola hali kóróján. Diagnózisa :

Pycnidiis in maculis cinerascentibus insidentibus. laxe grc-
gariis^ membranaceís. initio epidermide tectis, dein erumpenti-
bíis, Síibglobosis, 170 — 283 ;>. diám., atris : contextu minute pa-
renchymatico, tenni, brunneo, cirea ostiohim obscuriore ; eonidiis
copiosissimis, síibglobosis, 4'ő — 7^4'5 — 6'//, hyalinis, continiiis,
eguttulatis : conidiojjhoris hreriter papilliformibus, hyalinis.

8. ábra. Phoma salsolae.

Hab. in caulibus emortuis Salsolae Icali, prope Sükösd
Hungáriáé. Légit F. Greinich.

A 8. kép magyarázata: A — B. Termőtestek 50-szer nagy.

C. A termötest falának szerkezete felülről nézve, 250- szer nagy.

D. A fal szerkezete átmetszésben, konidiumtartók és konidiumok,
800-szor nagv.

20. Gnomonia salicina Moesz n. sp.

Ezt a gombát Greinich F. a fehér fűz elhalt ágán
találta Sükösdön, 1918 ápr.-ban. Diagnózisa :

Maculis nidlis ; pycnidiis gregariis, subcutaneis, nigris,
subglobosis, 400—472 ;>. diám., 886 — 400 n altis, membranaceis,
rollo crasso, nigro, 214 X 143—214 n praeditis ; contextu paren-
chymatico, obscure violaceo-britnneo ; ascis cylindraceo-clavatis,

MYKOLOGIAT KÖZLEMÉNYEK

77

supra rotimdatis, hifoveolatis. hasi acutatis, 80 — 84 X -^5 — 1'^ f-
octosporis, aparajjhysatis ; sporis distichis, fusoideis, utrinque
rotundatis, medio 1-septatis, constridis 16 6 — ^5 X 5'o— 7-5 a
hyalinis, granulosis.

9. ábra. Gnoraonia salieina.

Hab. Í7i ramis emortuis Salicis albae, prope Sükösd, Hun-
gáriáé. Légit F. Greinieh.

A 9. kép magyarázata: A. A két termőtest átmetszete,
50-szer nagy. B. A fol szerkezete átmetszésben, 5C0-szor nagy.
C. Spórák, melyek gyakran két sejtre esnek széjjel. Az egyik
spóra csírázik 500- szór nagy.

A 10. kép e gomba tömlőit mutatja.

10. ábra. Gnomonia salieina.

30. Az Amerodothis molliiginis (v. H.) Theiss. et Syd. újabb

előfordulása.

Greinieh F. ez év májns elején Sükösdön, a szőlők
közt a Galium verum elhalt, tavalyi szárán sajátságos gombát
talált, melyet Amerodothis molbif/inis-nek határoztam. Ezt a
gombát Z a h 1 b r u c k n e r S. fedezte fel a pozsonymegyei Szent-
györgyön, a Galium moUugo elhalt szárán és v. H ö h n e 1 irta
le a szentgyörgyi példányok alapján. {Boiryosphaeria molluginis

78

MOESZ G.: MYKOLOGIAI KÖZLEMÉNYEK

V. H. in Fragmente zur Myk. 1906, Nr. 75). Külföldről még
nem ismeretes. Talán nem lesz felesleges, ha a Sükösdön talált
gombának rajzát és méreteit közlöm.

A termőtest hossza 500—715 /^ szélessége 400—500 /',

vastagsága 200 — 233 « ; a loculus hossza 83 /^ szélessége
50 !' ; a tömlő nagysága 63 — 97 X 10 — 13 n, a jódtól nem kékül
meg ; a spórák többnyire két sorban és rendesen 8-asával van-
nak, nagyságuk 15^ — 17 X 6"5 — 7"5 /< ; parafiziseket nem láttam.

11. ábra. Ameroclothis molluginis.

A sztrómának a loculiisok alatti része niintegy 130 /' vastag,
parenchymatikiis. vékonyfalú barna sejtekl)ől áll. A felületen
levő sejtek sötétebb színűek és vastagabb falúak.

A 11. ábra magyarázata: .1. A gomba term.
B. Egy termőtest 10-szer nagy. C. A termőtest

nagyságban,
átmetszete a

szélesség irányában 50-szer nagy. D. A sztróma egy része
keresztmetszetben 200-szor nagy. E. a tömlők csoportja 200-szor
nagy. F. Tömlők és bennök' spórák 350- szer nagy.

(A növ. szakosztály 1918 május 8-án tartott üléséből.)

GREGUSS P. : FUNKIA CORDATA

■9

G f c g u s s P. : A Funkía cordata rendellenes villás

érelágazása.

Az erezetnek villás elágazása a Májmohák, de különösen
a Páfrányok [Filicmae) jellemző sajátsága. A LomhosmoJiák-,
Zsurlók- és Korpafüveknek nincs villás érelágazásuk, vagy ha
igen. akkor ez mindig visszavezethető a közalaposra, azaz ilyen
esetbeu álvillás elágazással van dolgunk. A Nyitvatermösöknél
is megvan még ez a tulajdonság, pl. a Cycason, a Ginkgon.
az Arauc árián és a IVelwítschián. Az Egy- és Kétszikű ele között
általában mint egvik megkülönböztető tulajdonságot szokták meg-

1. ábra.

említeni, hogy az Egyszikűek érelágazási módja párhuzamos ^
— amely véleményem szerint csakis a villás elágazásra vezet-
hető vissza — míg a Kétszíküeké közalapos. Csupán ebből a fel-
tevésemből kiindulva, régóta kerestem az Egyszikűéi- levelem
villás érelágazást. Végre múlt év májusában a prágai 11. számú
helyőrségi kórház udvarán megtaláltam azt a Funkia cordata
egyik levelén. Ezen a levélen az egyik oldalér (a jobboldali
első), amint azt az 1. ábra is mutatja, villásan ágazik el. A két
mellékér tökéletesen egyenlő egymással, egyformán fejlett. Ez
az érelágazás tökéletesen megegyezik pl. valamely páfrány villás
érelágazásával. Itt tehát egy olyan tulajdonság jelentkezik, amely
a Májmohái-, Páfrányok és Nyitvatermösök csoportjaiban még
általánosan megvan. A villás érelágazás pedig határozottan jellemzi
a Májmohák, Páfrányok, Cycas, Ginkgo, Welwitschia (Araucaria)

80

GREGUSS P. : FUNKIA CORDATA

típusait, Iffaz azonban az is, hogy ezen egj'etlen jelenségből
határozott, messzemenő következtetést nem szabad levonnunk,
de mindenesetre felkeltheti azt a kérdést, hogy vájjon a mai
Egyszikűek ősein nem inkább a villás érelágazás volt-e az ural-
kodó, amelyből a párhuzamos erezet egyik típusa talán a 2-ik
ábrában látható sor szerint is kialakulhatott. Ezt a gondolatot
nem tartom lehetetlennek.

Az sem lehetetlen, hogy ez az elágazás valami ismeretlen
okból történt teratológiai eset. Mindenesetre érdekes és érdemei

Marchantia

Angiopterís Stangeria

2. ábra.

Funfria

volna az Egyszikűek levélerezetét e tekintetben megfigyelni, nem
fordul-e elő többször ez a villás érelágazás, mert ha igen, akkor
az az előbbeni feltevést látszana igazolni annyival is inkább,
mert hiszen már többen is hozták a mai egyszíkűeket szárma-
zástani összefüggésbe az említett villás érelágazású sorozattal.
Mindenesetre akár mint teratológiai, akár atavisztikus jelen-
ség, a megemlítésre érdemes.

(A növ. szakosztály 1918. évi január hó 9-én tartott üléséből.)

IRODALMI ISMERTETŐ.

Fekete L. és B 1 a 1 1 n y T. As erdészeti jelentőségű fák és
cserjék elterjedése a magí/ar állam területén. I. 1 — 793. old., 18
mümelléklettel és szövegközötti rajzokkal; 11. 1 — 150. old.. 5 tér-
képpel. A ni. kir. földmívelésügyi miniszter kiadványa. Nyomt.
Joerges A. özv. és tía cég Selmecbányán.

A munka közel 160, hazánkban őshonos fás növényfaj hazai
földrajzi elterjedését tartalmazza ; még pedig főcélja az, hogy különösen
az erdészetileg fontos fajok hazai elterjedését ismertesse behatóan.

Egy ily munka megírására való törekvés nálunk már régibb
keletű, azonban e szándék megvalósulásához a döntő impulzust az
erdészeti kísérleti állomások nemzetközi szövetkezetének 189.)-ban Bécs-
ben tartott első kongresszusa adta meg. Ezen határozták el, hogy az
egyes ott képviselt államok területére vonatkozólag írassék meg a fenti
címben kifejezett munka. Ehhez a m. kir. földmivelésiigyi minisztérium
1896-ban járult hozzá és a munkálatok csakhamar meg is indultak.
Eleinte csupán önként jelentkező erdészeti tisztviselők végezték a

IRODALMI ISMERTETŐ 81

helyszíni megállapításokat, később azonban a minisztérium erdészeti
szakembereket rendelt ki külön, csakis e munkálatok végzésére és
ezek vezetésével Fekete Lajost bízták meg. A munkálatok ettől
fogva kiterjedtebb alapon és szaporábban folytak, amiben nagy érdeme
volt gróf Ambrózy István dr. főrendiházi tagnak, aki 1899
április 24-én a főrendiházban ez ügyben tett felszólalásával nagyban
előmozdította a mii létrejöttét.

BlattnyT., Fekete L. szerzőtársa csak később. 1907-ben,
sorakozott a megfigyelők csapatához: azonban az 1905-ben befejezést
nyert adatgyűjtés, amely 35 ezer növényföldrajzi adatot eredménye-
zett, még nagyon sok kiegészítésre szorult úgy, hogy Blattny,
Fekete L. mellett, nem csupán az adatok feldolgozásában vett részt,
hanem a fenti időtől 1912-ig az ország nagyrészét beutazva, a'z
addig rendelkezésre álló nyers anyagot ellenőrizte, kiegészítette 'é's
ezáltal egyúttal megszerezte azokat a tapasztalokat, amelyek öt kiválóáh
alkalmassá tették arra. hogv Fekete Lajosnak, aki eirv hosszú embéí'-
életen át a legszívósabb szorgalommal munkálkodva ugyanezen a teVeii,
rendkívül gazdag tapasztahitokkal bírt, a sokaktól gyűjtött anyagnlík
egységes feldolgozásában segítőtársa legyen. >i.vjii:ai

A vaskos munkát 1913-ban nyomtatták ki, s így e^.'az, Efae-
szeti Kísérleti Állomások Nemzetközi Szöveiségének 19Í4 , nyaiiáii,
Magyarországon tartott kongresszusa alkalmával készen is, voít; a
német kiadás pedig 1914-ben szintén elkészült. A nűi ííibocáátasát",
szétküldését azonban a háború kitörése megakasztotta, ugy,. hogy' az
tulajdonképen csak 1917 végén adatott át a nyilvánosságnak, amit
maga Fekete Laios már nem is ért meg. , i i

A munka előszavában és bevezetésében, a ,|jnyii|ka, kidolgozásá-
nak története, a követett irányelvek és módszerek,, vajift{ji^^^,|lej]j'j,:ív.
Ezután következik az egyes fa- és cserjefajok, ,h5^Zi;iJ,j(í)](-§4'j|et^^éí'p
vonatkozó adatok felsorolása. Még pedig azi^l^ ,,vi^^^j^^e§;,,föl(}|raj^i
elterjedése az egyes fajok szerint (41 — 156. jOld,),, maga.ss^gi; ekeíje,-
dése pedig külön-külön a következő földrajzi e^ységek_,jSzer.Ínt :, ,,.,.,,^

I. Északnyugati Kárpátok. II. Középkárpátok. III. Eszak-kelfti
Kárpátok. IV. Keleti Kárpátok. V. Déli'iKárpátokí /YÍj' Délrnagj'ar-
országi Hegyvidék. VII. Biharhegység., , VUL' Magvíir, iKö/^épbegység.
IX. Szigethegyek. X. Balatonmelléki Do;rabviidéki XI. Dun^a-ljfáva
közti Alpok. XII. Dráva-Adria közti .Alpok., MXIILiEí«áélyi.M6de(9£e.
XIV. Nagy és Kis Magyar Alföld. :j;ii,r,:i mi NÍinIilíVivi-'iVo,i '\ : m-sJ. .)•■.. ,

Hogy a mü milyen kiterjedni ' /i'észletefe i adatgyűjtés eredménye,
arról különösen egyes érdekesebb, fóntosal>biiva^y'ak; ország nagyobb
területén szétszórtan növő fajoMjiniint pl. a. t\staíí\.{TawusbarcataL.),
a magyar tölgy (Quercns cow/feHr* Kit.); a' d;esztenyefa {Cdstanáa
satLia Mi II.), Jóaik-d-orgoirjiísk (Syringa -Jogíkeiea Ja,' óq.) elterjedéséi-
nek leírásából győződhetünk meg, nemfenlönben a ínagássági' elterje-
dés leírására vonatkozólag la II: kötetbe 'foglalt táblázatokból, -neve-
zetesen pedig az egyes i táblázatok 1 második sorában feltüntetett 'iragíy
számából az adatoknak. ,iwi> üv i;' - ,, úiixi

Botanikai Közlemények. 1 — 3. füzet. 6

82 IKUDALMl ISMERTETŐ

A 15 nűitnelléklet nagyobbrészt eredeti fényképfelvétel alap-
ján mutatja hazánk szebbnél-szebb erdős tájainak egy-egy részletét.
A három diagramm-tábla egyike (533. old.) a főbb fafajok tenyészeti
határait tünteti fel a Biharhegységben. mely egyrészt az Alföld, más-
részt az Erdélyi Medence hatásait tárja elénk ; másika (704. old.) a
bükk és a lucfenyő elterjedését mutatja főbb hegységeink magas-
latain: harmadika pedig (7(''5. old.) az erdőt alkotó fafajainktól elfog-
lalt öveket tünteti fel nagyobb hegységeinkben. A II. kötet végéhez
csatolt üt térkép úgy erdészeti, mint tudományos szempontokból is
igen fontos növényföldrajzi vonalakat tár elénk. Az I. térkép a fen-
tiekben felsorolt hegyrajzi felosztást (1 — XIV.) tünteti fel: a II. a
lucfenyő [Pívea cxcelftit Lk.), jegenyefenyő [Abies alhn Mi II.) és a
tiszafa (Taxus hacvatd L.) elterjedési határait: a 111. térképen az
erdei fenyő [Pinus siiveslns- L.), veresfenyő [Larix decidua Mi 11.),
cirbulyafcnyő (Piii/ifi re'mbra L.) és feketefenyö [Pinas nü/ra Arn.)
hazai elterjedési határait találjuk meg: a IV- en a bükkét {Fagtis sil-
raticti h.) és a havasi égerfáét [Ahnis uiridis DC.) : az V. térképen
pedig a molyhos tölgy [Quercus lanuginosa (Lam.i Thuill.], a
magyar tölgy (Q. confcrta K i t.), a csertölgy [(^. rerris L.), a gesz-
tenyefa (Castanea sativa Mi II.), a keleti gyertyán (Carpiuus orien-
tális MillJ, a vénicfa {Ontrija carpinifolia Scop.), ezüstlevelü hárs
(Tilio tviniiitosa Mönch), a feketegyüríí juhar (Aro' tataricum L.).
a tompalevelü juiiar {Acer obtusatum W. et K.), a háromujjú juhar
i Aiur moiisi>tjss»l(inuin L,), a virágos kőris {Fraxinas ornus L.), a
téli magyal i^Ilex aquifolium L.j, a közönséges orgonafa [Síjringa
vulgáris L.) és a Jósika-orgonafa (Syrivga Josikaea Jacq.) elterjedése s
termőhelyei vannak feltüntetve.

Hogy e növényfíiidrajzi vonalak tudományos szempontokból is
mily fontosak, azt a felsorolt fás növények felemlítése után felesleges
volna részletesen tárgyalnom. Nagy része ezeknek a fáknak és cser-
jéknek oly fontos növényföldrajzi vezérnövény, hogy elterjedési hatá-
rának ismerete az őket kísérő növényfajok és szövetkezetek egész
sorára és igy igen fontos növényfíildrajzi területegységekre vet
világot.

A munka több. általános fejezetet is tartalmaz, ilyenek : a
kőzet, a kitettség,- a légáramok, a földrajzi szélesség és hosszúság, és
a hegységi kii ma befolyásai az egyes fafajok tenyészetére (1. 705 —
720. old.). Továbbá az ember beavatkozásának befolyásai a hazai
erdőkre : a nővényföldrajz ujjmutatásai és a mesterséges erdőtelepítés,
mely fejezet egyik igen fontos konklúziója az, hogy „az erdőgazda-
sági célt elsősorban bennszülött fafajaink felkarolásával kellelérnünk".
Ebben a fejezetben írta le az Alföld szivében végzett erdőtelepítési
tapasztalatait Kiss Ferencz, a Delíbláti futóhomokon tapasztal-
takat Ajtai Jenő, a Karszton tetteket pedig Nyitray Ottó.

A munka keretében más szerzőktől megjelent részletek között
találjuk .Jávor ka Sándor cikkét (I. 145. old.), melyben az
Eiicacíuie-cíicÚAiX hazai fajait írja le szisztematikai és különösen növény-
földrajzi szempontokból.

IRODALMI ISMERTETŐ

83

Xem kevésbbé fontos fügceléke a miinek az, mely az I. kötet
76!t. oldalán kezdődik és helyesbítő megjegyzéseket tartalmaz:
Kerner A. Die VegetationsierhnUnissc des niittUre)i tóul östlichen
Ungarns und angrenzenden Siebenhiugens" (Osterr. bot. Zeitschr.
1867 — 1879) ciniíi. valamint P a x F. Grnndzüge der Ppanzenver-
bieitung in den KariKÜhen" (E n g 1 e r - D r u d e, Die Vegetation der
Erde I. és X.) cimíí munkák adataihoz.

Összességében a munka a magyar Üóra kutatóinak igen értékes
adatokat szolgáltat. Er3deti megfigyelési eredmények igen gazdag
tárháza, amely anélkül is, hogy felölelné a magyar botanika összes
Űorisztikai irodalmi adatait és ;> nélkül, hogy belebocsátkozna a varie-
tások és formák elterjedésének boncolgatásába, önmagában igen fontos
forrásmű.

Hogy az erdészeti kísérleti állomások előbb említett nemzetközi
szövetkezetében képviselt államok eleget tettek-e már, hasonló módon,
az 1893-ban hozott határozatnak, azt nem tudom, illetőleg más állam
területéről szóló, idevonatkozó dendrológiai mii. tudomásom szerint
a könyvpiacon még nem jelent meg. így a magyar erdészet ezt a
nehéz és eredményeiben mind gyakorlatilag, mind pedig tudományos
szempontokból fontos feladatot legelsőnek és igen szépen oldotta meg.

TuzsoH János.

(A növ. szakosztály 1918 május 8-án tartott üléséből.)

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM.^

(Rovatvezető : KCmmkele J. IJél.v.)

rt) Hazai i r o d a 1 0 ni.

Ajtay Jenő: A delibláti kincstári homokpuszta ismertetése. Be-
schreibung der iirarischen Sandpuszta Deliblát. Budapest, 1914. Pátria-
nyomda 86 old. 8°.

A u g u s t i n Béla dr. és Darvas Ferenc dr. : Gyógy-
növény termelési utasítás. 1. füzet. A Ricinus termesztése. A m. kir. Föld-
mivelésügyi Minisztérium támogatásával kiadja a m. kir. Honvédelmi Minisz-
térium Hadsegélyző Hivatala. Budapest, 1917. Pátria-nyomda. 8 old. Kis
ő-adrét. — A folytatás a következő címmel jelent meg: Ütmutatások gyógy-
növények termelésére. 2. szám. A borsosmenta. 4 old.; 3. szám. A fodor-
menta. 4 old.: 4. szám. A citromfű. 4 old. 8°. Budapest, 1918. Uránia könyv-
nyomda.

B e r n á t s k y Jenő dr. : A magyar ehető és mérges gombák. —
Erdészeti Kísérletek. XIX. évf. 1917., 147—173. old.

^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent
hazai eredetű, vany hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a
növénytannak miuden ágáia. Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent
közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent közle-
mények forrásáról őt értesíteni szíveskedjenek.

6*

84 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

Blattny Tibor ós Vadas Jeiiö: Magyarország erdészete
Az erdészeti kisérletügy Magyarországon. — Das ForstAvesen Ungarns. Das
forstliche Versuchswesen in Ungarn. — Léconomie forestiére en Hongrie.
Le service des recherches forestií'res en Hongrie. — The forestry of Hun-
gary. The forestry Experiments of Hungary. Selmecbánya, 1914. Joerges
A. özvegye és fia. 20 + L'O + 20 + '20 old. 8°.

Boros Adum: Újabb adatok Budapest környéke növényzetéhez.
Neuere Daten zur Vegetation der ümgebung von Budapest. — Botanikai
Közlemények. XVI. köt. 1917., 116-118. és (47.) old.

Borza Sándor dr. : Icoane din lumea plantelor. — Biblioteca
Semánátorul. 1917. Nr. 16.

C i h 1 a r C v i j e t a : Mikrokemijska istrazivanja o liitinu u bilinskim
membranama. — Glasnik Hrvatskoga iMrodoslovnoga Dru.stva. Godi.sta
XVH. 1915., 1-18. old.

Degen Árpád dr. : A búzának egy új, vadontermő fajvegyüléke.
2 táblával. — Mathematilcai és Természettudományi I-^rtei^itö. XXXV. köt.
3-4. füz. 1917., 459. old.

Hybrida nova : Aeijüops ( Triticum) Sandi- Andreáé Degen (Aeg. nova
Wirit. [cylindrica Hőst.] X Triticiun sativum Lam.) ad Szentendre corait Pest.

F e k e t e L a j o s és B 1 a 1 1 n y T i b o r : Megjegyzések Kerner A-
„Die Vegetationsverhiiltnisse des mittleren und östlicben Ungarns und
angrenzenden Siebenbiirgens" ciraü munkájához. Bemerkungen zu A. von
Kerners .,Die ^'egctationsverhaltnisse des mittleren und östlichen Ungarns
und angrenzenden Siebenbiirgens". — Fekete Lajos és Blattny Tibor
„Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam terü-
letén" 19i:j./ 769-775. old. és a német szövegben 1914., 822—829. old.

-- — Megjegyzések Pax F. „Grundzüge der Pflanzenverbreitung in
den Karpathen" d. és H. kötet) cimi'í munkájához. Bemerkungen zu F.'Pax'
„Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen". Bánd 1 und H. —
Fekete Lajos és Blattny Tibor „Az erdészeti jelentőségű fák é.s cserjék
elterjedése a magyar állam területén" 1913 , 775—782. old. és a német
szövegben 1914., 829-836. old.

F e r e n c z i Endre: A növények változékonysága. — A Kert.
XXIV. évf. 1918., 109—112. old.

Galambos Mária: A hazai Thymelaeaceák szövettana. Hat ere-
deti rajzzal. Die llistologie der ungarischen Thymelaeaceae. Mit 6 Original-
Abbildungen. — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917. 69—90. és
(25)— (27.) old.

Gorka Sándor dr.: A búza törzsfája. — Természettudományi
Közlöny. XLIX. köt. 1917., CXXVH-CXXVIH. pótfüzet, 181. old.

A fás növények életműködéseinek idöszakossága örökléstani

szempontból. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., (^XXVII —
CXXVllI. pótfüzet, 179-180. old.

A lomblevelek füstokozta foltosodásának oka. — Természet-
tudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917., CXXVII— CXXVTII. pótfüzet, 182—
183. old.

A növények bö virágzása és buja fejlődése. -- Természettudo-
mányi Közlöny. XLIX. köt. 1917., CXXVII— CXXVIIL pótfüzet, 180-181. old.

XÖVHNYTANI REPERTOKIUM

85

— — A növények mérges anyagforgalmi termékeinek kiválasztása
a gyökerek útján. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917..J
C XXVII— CXXVIII. pótfüzet, 182. old.

— — A rádium hatása a növényekre és a radioaktív készítmények
használata a kertészetben. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt
1917., CXXVII— CXXVIII. pótfüzet, 181—182. old.

— — A szinkéj) egyes részeinek hatása a növények keményítő-
képzésére. — Természettudományi Közlöny. ' XLIX. köt. lüiT., f'XXVII—
CXXVIII. pótfüzet, 178-179. old.

— — Új növényhajtató mód. — Természettudományi Közlöny. L. köt.
1918., 126. old.

Gjurasin Stjepan: Aldrovanda vesicnlosa L. pripadnica flore
hrvatske. — Nastavnog Vjesnika. Knj. XVII. sv. 2. 1913.

Günther Frigyes: A ..József föhercegliget" m. kir. fenyö-
kisérleti telep. Das kön. ung. Arborétum : Erzherzog Josefs Hain zu
Gödöllő. Selmecbánya, 1914. Joerges Á. özvegye és fia nyomdája.
27 + 2Ő old. 8°.

Györffy István dr. : A bedellöi hegyek tiszafáiról. 1 táblával.
Über das Yorkommen der Eibe in dem Bedellöer Gebirge. Mit 1 Tafel. —
Botanikai Múzeumi Füzetek. II. köt. 1910. 2. füz (1918.), 50—59. old.

— — C'ommunicatio I-a stationis jjhytophaenologicae Kolozsvárensis.
Cum nna tabella. — Botanikai Múzeumi Füzetek. II. köt. 1916. 2. füz.
(1918), 86-95. old.

Halász Pál dr. : A növényi tejoltókról. — Természettudományi
Közlöny. XLIX. köt. 1918., 711—713. old.

Holuby József: Über die einstige Safrankultur ím Trencsiner
Komitate. — Westungarischer Grenzbote. 47. Jahrg. Nr. 15,840, 15. Mai
1918., 1—2. old.

I s t v á n f f i Gyula d r. : Néhány újabb hadipótlószerröl. — Ter-
mészettudományi Közlöny. L. köt. 1918., 173 — 175. old.

K 0 t r b a Géza: Magyarországi sörökben előforduló káros bak-
tériumokról. 38 ábrával. Die in ungarlündischen Bieren vorkommenden
schüdlichen Bakterien. Mit 38 Abbildungen. — Kísérleti Közlemények.
XX. köt. 1917. (1918.), 463—535. old.

Kardos Árpád: Kitaibel Pál halálának századik évfordulóján.
(Zur Hundertjahrswende Paul Kitaibels. Mit Portriit.) — A Kert. XXIV. évf.
1918.. 28-29. old.

Kormos T i v a Ö a r dr. : Postglaziale Holzkohlenreste aus der
Felsnische Pilisszántó. — Mitt. Jahrb. Kön. Ungar. Geol, Keichsanstalt.
XXin. 6., 1916., p. 518-519.

H 0 1 1 e n d o n n e r vizsgálata szerint a címben jelölt faszénleletek
valamilyen Conifcrá-, Ulmus-, Qiicrcus- és Fraxinus-ía,}hö\ állanak.

K u m 1 i k E m i 1 dr. : Auslandische Geschenke für eine ungarische
Universitat. Der Poscharskysche Nachlass. — Pester Lloyd. 12. Marz
1918, 8. old.

L i n d a u (i. dr. : Die pílanzlichen Funde von Laposhalom bei
Tószeg. A tószegi Laposhalom történelemelőtti növényi leletei. — Botanikai
Közlemények. XVI. köt. 1917., 107—108. és (37)— (43.) old.

86 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

L e 11 <i' y e 1 G é / a dr. : Die Flóra dor forstlichon Ver^íuch^tliiclien
bei Likavka. Selmecbánya, 1915. Joerges A. özvegye és fia nyomdája.

24 old. 8°.

— — Die Flóra der Umgebung der kön. nng. Förstersi'hule zn
Királyhalom. Selmecbánya, 1915. Joerges A. özvegye és fia nyomdája.

25 old. 8°. *

— — Die Flora der zur kön. nng. Förster.sciuile in Vadá-szerdö
gehörigen Reviere Vadászerdö, Bistra und Ilidasliget. Selmecbánya. 1915.
Joerges A. özvegye és fia nyomdája. 48 old. 8°.

— — Die Flora des Stnreczpasses. Selmecbánya, 1915. Joerges A.
özvegye és fia iiyomdája. 44 old. 8°

M a t u s o V i t .s Péter: Síksági tölgyeseink pusztulása. Képpel. —
Erdészeti Lapok. LVII. évf. 1918., 114-119. old.

y\ á g o (• s y - D i e t z S á n d o r dr. : Ivitaibel Pál. Arck'!'ppel. Paul
Kitaibel. Mit Bildnis. Botanikni Közlemények. XVI. köt. 1917., loO lo5.
és (49.) old.

— Szabó Z o 1 t á n dr., S c li n e i d e r J (') z s e f és B akós
Gyula: A kir. magy. tud. egyetemi növénykertben termesztett és cserére
szánt magvak, termések, spórák, gumók és hagymák jegyzéke 1917. Delcctus
seminum, frnctuum, sporaruin, tubernm et bulbdrum anno 1917. colle<"torum
quae hortiis botanicns Reg. Se. Universitatis Hung. pro mntua commuta-
tione ofi'ert. Budajtest, 1918. Fritz A. 8 old. 8-rét.

A ...Tci/y-ék'' Kitaibel Pál arcképével jelent meg. })ev ..Delcctus"'
bringt das Portriit Paul K i t a i b e 1 s.

MihaJusz V.: A gyermekláncfű tökocsányán rendellenesen meíí-
jelenö levélke. 5 ábrával. Abnormale Blattbildung am Blütenschafte von
Taraxacum officináié. ^lit 5 Abbildungen. — Botanikai Közlemények.
XVI. köt. 1917., 109—114. és (43>— 145.) old.

Moesz Gusztáv dr. : Apró Közlemények. (Kleine Mitteilungen.i

— Botanikai Közlemények XVI. köt. 1917.. 127—128. old.

— — A S.'irgasso-tenger. Ábrával és térképpel. (Das Sargas.so-Meer.
Mit Abbildung und Landkarte.) — A Tenger. VIII. évf. 1918., 6—19. old.

— — A szegfű néhány betegsége. Ábrával, (l'ber einige Krank-
heiten der Xelke. Mit Abbildung.) — A Kert. XXI\'. évf. 1918., 19—23. old.

A szerző a következő gombákat tárgyalja : AUernaria (linnihi Stev.
et Hall., Ftisarium roscum Link, Hcterosporimn cchinnlaíum (Berk.) Cooke
és Uromijres caryophylllmis íSchrank) Wint.

X a g y Jenő dr. : A ^Magyar Alföld két pusztuló növénye : a kolo-
kán és a súlyom. — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1918.,
838—839. old.

0 b e r m a y e r E r n ö : Az idegen- és magabeporzás szerepéről a
rozs és búza megtermékenyülésében. tber die Kolle der Seibst- und
Fremdbestáubung in der Befruchtung von Winterroggen und Winterweizen.

— Kisérletügyi Közlemények. XX. köt. 1917., 73—83. old.

Gazdasági növények pollenjén végzett alak- és élettani vizs-
gálatok. 3 táblával. Morphologische und biologische Pollen untersuchungeii
an einigen landwirtschaftlichen Pfianzen. .Mit 3 Tafeln. - Kísérletügyi Köz-
lemények. XX. köt. 1917., 53—72. old.

NÖVRNYTANl KEPURTÓEIUM B7

Vizsgálatok a rozs és búza virágzása és inegtcrinékcnyülése

köréből. Untersuchungen über das Blüheii und die BeíViichfniig von Wintcr-
roggtMi und Winterwcizon. — Kisérletügyi Közlemények. XX. köt. 1917.,
1-Ö2. old.

Pa ál Árpád dr. : A fototropos ingerközvetités. 2 ábrával. (Über
die Leitung des phototropischen Reizes. Mit 2 Abbildungen.) - Mathe-
matikai és Természettudományi Értesítő. XXXV. köt. 1918., 6:59—682. old.

Páter Béla dr. : A beléndek levelének fordulása. 2 képpel,
(i'ber die Drehung der Bliitter des Bilsenkrautes. Mit 2 Abbiidiingeu.) —
Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1917,, CXXVII-4 'XXVIII. pót-
füzet, 175 — 178. old.

— — A kolozsvári gyógynövénytelep 1915. és 1916. évi kísérletei.
,8 képpel. tl)er die Versuehe im Jahre 1915 und 1916 über Arzneiprtanzeu-
kultureu an der landwirt. Akademie Kolozsvár. Mit 3 Abbildungen. —
Kisérletügyi Közlemények. XX. köt. 1917., 194—231. old.

A szerző az Agnelli-féle borsmenta elfajzásának következő alakjait
észlelte és megkülönbözteti: 1. forma vertidllnta Pát., 2. fonna rerl/eillataX
capitata Pát. (t. i. átmenet a capitata alakba), 3. forma rapilata Fát.,
4. forma spicata X verticillata, fólia crispa és 5. forma íoWa pilosa Pát.
Bei der Degenerierung der Agnellisclien Pfeflferminze konstatierte Ver-
fasser die ohenerwiihnten fünf verschiedenen Typeu.

— — Biológiai megfigyelések a termesztett beléndekeii. 9 ábrával.
Biologiselie Beobaclitungeu am kultivierten Bilsenkraut. Mit 9 Abbildungen.
— Kisérletügyi Közlemények. XX. köt. 1917. (1918), 433-448. old.

A cikk a beléndeken mutatkozott két betegségről, ú. m. a liszt-
harmatról (Eri/sibe ciehoriacearuni DC.) és a levélfoltosságról (Ascochyfa
hyosci/amí Pát., illetőleg Moesz Gusztáv határozása szerint Scptoria
hyoscyanii Hollós) is szól.

— — Die Heilptianzen-Versuchsanstalt der landwirtseliaftliehen Aka-
demie in Kolozsvár. Heft I. Kolozsvár, 1914. Stief Jenő és Tái'sa könyv-
nyomdája. 47. old. A II. füzet (1917) a következő cim alatt jelent meg.
Bericht über das ArzneipHanzen-Vcrsuehsfeld der landwirtschaftliche
Akademie in Kolozsvár. 78. old. 8".

— — ^lézelő orvosi növények. — Természettudományi Kiizlöny
L. köt. 1918., 120^123. old.

Petaj Vjera: Ekstrafloralni nektariji na liscu pajasena (Ailanfluis
glandulosa Desf.) Sa 4 tablice van teksta. Die extraflorahni Nektarien auf
den Blíittern von Ailanthus glandulosa Desf. — Rada Jugoslavenske Aka-
demije Znanosti i Umjetnosti. Knj. 215. (1916.), p. 59—81. — Izvjesca o
Raspravama Matenuiticko-Prirodoslovnoga Razreda. Syozak 8. (1917.), p. 2—6.

Péter fi Márton: A Pulmonaria rubra Schott et Ky. bastardu-
sairól. 2 táblával. (Über Bastarde der Pulmonaria rubra Schott et Ky. Mit
2 Tafeln. — Botanikai Múzeumi Füzetek. II. köt. 1916. 2. füzet (1918.),
35—49. old.

Hybrida nova : Pulmonaria Landoziana Péterfi (P. officinalis L. X
F. rubra Schott et Ky.) cum formis duabus : a) f/rmcina Pét. (P. oflicinalis
> X ^'- rubra) et |)) (/eiitilís Pét. (P. officinalis X <C P- rubra). Forma gonuina
habitat ad rivulos humidisque locis vallis Hidegszamos non procnl Gyalu

88- NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

comit. Kolozs, porro in silvis montanis Carpatorum Galiciae orientális ad
Jablanica (Blocki exs. 1904) ; ambae formae occurunt subspontaneae inter
parentes phiribns locis horti botanici universitatis Kolozsvárensis.

— — Az Oniithogabim Boucheamim (Kunth) Aschers. lendellenes
világairól. 2 táblával. ÍTbor abnorme Blüteii von Ornithogalum Bouchea-
num (Kunth) Aschers. Mit 2 Tafeln. — Botanikai Múzeumi Füzetek. II. köt.
1916. 2. fűz. (1918.), 60—85. old.

A szerző a címben jelölt növénynek következő rendellenességeit
ismerteti : virescentia, ektopia. abertic, enatio, adhaesio, cohaesio, anthero-
phyllia, solenoidia, stylodia, pistillodia, gyninospermia, atropliia.

R a p a i c s R a y m u n d dr. : A Debreceni Gazda.ságí Akadémia
arborétuina. — Erdészeti Kísérletek. XIX. évf. 1917., 173—182. old.

Forma nova : Berberis vulgáris L. f. sangiiinca Rap.

R ii d e Károly: A platánfa új változata. Képpel. (Über eine neue
Varietat der amerikanischen Platáné. aMit Abbildung.) — Természettudo-
mányi Közlöny. XLIX. köt. 1917., CXXVII-CXXVIII. pótfü/.et 179. old.

Varietas nova : Plalamix ocoidenlalis L. var. pendulu Riide.

— — Elő virágok festése különböző színre. — Természettudományi
Közlöny. L. köt. 1916., 142. old.

R i e h t e r Aladár dr. : A Marcgraviacea néhány úi alakjáról, a
származás- és az összehasonlító alkattan alapján. II— III. közlemény. 8 táb-
lával. (Über einige neue Marcgraviaceen-Arten auf phylogenetischem und
vergleichenden anatomisehen Grundé. II— III. Teil. Mit 8 Tafeln.) — Mathe-
matikai és Természettudománjd Értesítő. XXXIV. köt. 1916. 5. füzet, 801 —
839. old

Species novae : Noranfea Lőczyi Al. Richt. (Guatemala : Dep. Alta
\'erapaz, Cubilquitz, leg. Türokheim nr. 1030.). A. Zahlbrurkneri Al. Richt.
(Ecuador : Guayaquil, leg. Pavon) ; Souroubea Gilgi Al. Richt. (Guatemala :
Jzabal, leg. G. Bernouilli.)

— — A víztartó-szövet és az élettani felemáslevelüség (fiziológiai
heterophyllia). 12 táblával és 4 táblázattal. (Über das Wasserspeicher-
Gev\ ebe und physiologische Heterophyllie. Mit 12 Tafeln und 4 Tabellen.) —
Mathematikai és Természettudományi Közlemények. XXXIII. köt. 1916.
3. szám (1917.),- 1—133. old.

— — Emlékirat a pozsonyi „Istropolitana-Elisabethiana" m. kir.
tudományegyetem mezőgazdasági és kereskedelmi fakultása érdekében.
Pozsony, 1918. Angermayer Károly nyomdája. 6 old. 4°.

Megemlékezés Szép Rezsőről. (1860—1918.) — Nyugatmagyar-
országi Híradó. XXXI. évf. 78. szám, 1918 április 5., 2 — 3. old.

— ^ Összehasonlító alkat- és fejlődéstani vizsgálatok a Marcgra-
viacea-levelek paratúltengéseiről, parasávokat és glandulákat utánzó egyéb
jelenségeiről. 12 kettöstáblával. (Vergleichende anatomische und entwick-
lungsgeschichtliche üntersuchungen über Korkwucherungen der Marcgra-
viaceen-Blütter, nebst über Korkstreifen und Drüseu immitierende andere
Erscheinungen. Mit 12 I)opi)eltafeln.) — Mathematikai és Természettudo-
mányi Értesítő. XXXV. köt. 1918., 766-^827. old.

Röpülölapok gyógynövények és más gyógyanyagok gyűjtéséhez.
Kiadja a vallás- és közoktatásügyi és földmüvelésügyi minisztérium hozzá-

NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

89

Járulásával a iii. kir. lionvédelmi minisztérium Hadsegélyezö Hivatala. Buda-
pest, 1915 — 1917. Tinódi- és Globus-nyonula. 4°. 1 — 15. szám.

S c h i 1 b e r s z le y Károly dr. : A diófa főbb betegségeiről. Ábrá-
val. (Über die Hauptkrankheiten des Nussbaumes. Mit Abbildung.) — Ker-
tészet. VI. évf. 1918, 12—11., 34— 35., -56—57. és 83. old.

A konyhakerti növények ragyája. — A Kert. XXIII. évf. 1917.,

.344. old.

— — A rózsafák rozsdabetegsége. — Természettudományi Közlöny.
XLIX. köt. 1917., 458. old.

— — A szőlőtőke és a Pseudopeziza-goraba. — A Kert. XXIII. évf.
1917., 759—760. old.

— — A tölgyfa és a szeder lisztliarmatja. — Természettudományi
Közlöny. XLIX. köt. 1917., 839-840. old.

— — A tölgyfa fehér-redv.esedése. — Természettudományi Közlöny.
XLIX. köt 1917., 839. old.

— — A zellergumók varas betegségéről. — A Kert. XXIII. évf.
1917., 343. old.

Az alma- és körtefák baktériumos üszkösödésének biológiájá-
ból. — Kertészet. Y. évf 1917., 383-334. old..

— — Az alma- és szilvafák tejfényéről. — A Kert. XXIII. évf. 1917.,
664. old.

— — Az almafák varas betegségéről. — A Kert. XXIII. évf. 1917.,
470. old.

— — Az amerikai pöszméte-lisztliarmatról. — A Kert. XXIII. évf.
1917., 379. old.

— — ■ Hatásos védekezés a fekete ribizke rozsdája ellen. — A Kert.

XXIII. évf 1917., 246. old.

— — Orchideák élősködő gombái és az ellenük való védekezés. —
A Kert. XXIII. évf. 1917., 665. old.

— — Ovóintézkedési szempontok és a nővénybetegségek. — A Kert,

XXIV. évf. 1918., 216—218. old.

Parthenokarp gyümölcsök. — A Kert. XXIII. évf. 1917., 415. old.

— — Ujabb eredmények a gyümölcsnö vények betegségeinek vizsgá-
latáról. — Kertészet. V. évf 1917., 357—358. old.

— Védekezés a káposzta gyökérgolyvái ellen. — A Kert. XXIII. évf
1917., 291. old.

— — Védekezés a Monilia-betegség ellen. — A Kert. XXIII. é\'f-
1917., 247. old.

Schiller Z s i g m o n d dr. : Az Euphorbia maculata L. előfordu-
lása Budapesten. Über das Vorkommen von Euphorbia maculata in Buda-
pest. — Botanikai Közlemények. XVI. köt. 1917., 127. és (49.) old.

Ranunculus binatus Kit. Filogenetikus rendszertani kísérlet. ít:ber

Ranunculus binatus Kit. Ein philogenetisch-systematischer Versuch.) —
Matheraatikai és Természettudományi Értesítő. XXXV. 1917. 3—4. füzet,
361. old.

Szerző az „Auricomus Spach." sekoiónak B. binatus Kit., aurieonius
L., cassubicus L. és flabellifolius Heuff. nevíi fajait tárgyalja. Ezeknek vál-
tozatait, melyeket szerző alaksorozatnak (keretfaj) nevez, következő kom-

90 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM

binádókban állapitja meg: Jí. binalns-auricoinus Schill.. auriconms-binaius
Schill., binatus-cassuhinis Schill., cassuUcus-bmatus Schill,, hinafus-flabelli-
foliiis Schill., flabeUifoliiis-binalus Schill., aurironius-cassnbiciis Schill., ra.';-
suhicus-auricomus Sciiili., auricoinus-flabdlifolius Schill., fabelUfoUns-anri-
comus Schill., 'cassubicus-flabelli/oUus Schill., /labcllifolius-cassulúcus Schill.

Thalictnim ininu.s Jacq., non L. — Botanikai Közlemények.

XVI. köt. 1917., 91—98. és (28)— (36.) old.

Szabó Zoltán dr. : A budapesti növénykert növényállománya
Kitaibel korában és jelenleg. Der Ptíanzenbestand des Budapcster botani-
seben Gartens ziir Zeit Kitaibels mid heute. — Botanikai közlemények.
XVI. köt. 1917. 135—136. és (49j— (50.) old.

Széli L á s z 1 ó dr. : A vegyes erjedésnél végbemenő föl)b liio-
chemiai jelenségek lefolyásáról. Verlauf der Avichtigsten biochemisciieu
Prozesse bei der gemischten Giihriing. — Kisérletügyi Közlemények. XX. köt.
1917. 1918.), 449—462. old.

Szolnoki J. : Módszer nedvnyomásingadozások kinuitatására lágy-
szárú növényekben. 2 képpel. Eine Metliode ziir Bestimmung der hydrosta-
tischen Driickiindeningen bei Kriiutern. Mit^2 AbbikUmgen. — Botanikai
Közlemények. X\l. köt. 1917., 99—107. és |3G)— (37.) old.

V' a d a s J e n ö : A m. kir. erdészeti főiskola növénykertje és tanul-
mányerdeje, mint kísérleti terület. Das Lehrrevier und der botanische Gar-
ten der kön. ung. forstliehen Hochschule als Versnchsfeld. Selmecbánya,
1914. Joerges Á. özvegye és fia nyomdája. 25-|-25 old. 8°.

A tölgylisztharmat fellépése az 1917. évben. Képpel, illtcr das

Auftreten des Eichenmehltaues im Jahre 1917. Mit Abl)ildung.) — Erdé-
szeti Kísérletek. XIX. évf. 1917., 191 — 197. old.

V a r g a K á 1 m á n dr. : 78-féle búza rozsdaálló képességének ismer-
tetése. 18 ábrával. — Kisérletiigvi Közieménvek. XX. köt. 1917., 232—252. old.

Vas Károly: A Streptococcus lactis és Bacterium bulgaricum
együttes savtermelése a yoghurtban. Gemeinsame Siiurebildung des Bac-
terium bulgaricum und Stieptucoccus lactis im Voghurt. — Kisérletügyi
Közlemények XX. 1917. (1918.), 400—411. old.

V o 1 f i n a u (i y u 1 a : A kisiblyei csemetekertben végzett kísérletek
ismertetése. \'ersuche im PHanzengarten zu Kisiblye. Selmecbánya, 1914
Joerges A. özvegye és fia nyomdája. 19-f-14 old. 8°.

— — A kisiblyei dendrológiai kert ismertetése. Das Arborétum der
kön. uno. Zentralanstalt íür das íbrstliche Versuchswesen in Kisiblye. —
Selmecbánya, 1914. Joerges A. özvegye és fia. 40-1-35 old. 8°.

V o u k V a l e dr. : A Rossi-féle horvát herbárium. Herbárium croa-
ticum líossianum. — Botanikai Közlemények. X\ 1. köt. 1917., 115 — 116.
és (45) — (47.) old.

- — Dodatak istrazivanjima ..0 gutaciji i hidatodama kod i'xalis-
vrsta". Xachtrag zu den Untersuchungen „Über (Tuttation und llydatuden
bei Oxalis-Arten". — Rada Jugoslavenske Akademije znanosti u umjetiiosti.
2Í5. knjige 1916., p. 55—58. — Izvjesca o raspravama Mathematicko-Priro-
doslovnoga Razreda. Svezak 8. 1917.

Z e d e r b a n e r E m m e r i c h : A'ersuche über die Provenienz der
Weissföhre. Selmecbánya, 1914. Joerges A. özvegye és fia. 8 old. 8^.

NÖVÉNYTANI REPEKTÓBIUM 91

b) K ü 1 f ö 1 1 1 i irodalom:

B e r 11 á t .s k y Jenő dr. : Anleitiing ziir Bukiimpfiiiiíi- dcr J'ereno-
spora des Weinstockes uach deii ncuesten Erfahningen und Ver.suchsergeb-
nissen. — Zeitsclifift fiir PHanzcnkraukluMten. XXVIII. Bd. 191S, ]». 1—28. ■

E r n s t, 1) r. A 1 f r e d: Exjn'rimeiitelle Erzeiigung erblicbor Paitheno-
genesis. Vorlaufige -Mitteilung. .Mit 5 Abbildnngcii. — Zeitschrift fiir indiik-
tive Abstamraimgs- und Yeierbungs'.ebre. Bd. XVII. 1917, p. 20í< — 250.

Szerző vizsgálatai főképen arra a Chara crinita anyagra vonatkoz-
nak, melyet F i 1 a r s z k y Nándortól a gubacsi pusztár<')l kajiott.

F 1 e i s c b e r, M a x : Bemerkungen über den Beitrag von J. Györtiy
znr Histologie von Ephenjeropsis tjibodensis. — Hedwigia. LIX. Bd. 1917,
p. 209—211.

— — u. Loeskc, r.eo])old: Iconograpbia bryologica universalis. — •
Abbilduiigen von Moosen ;uis allén Erdteilcn nach Originalzeiclinungen,
sowie aus bryologisclien ^Verkell. Uiiter .Mitwirkung namliafter 15ryologen,
herausgegeben von .... Serié I : Auswahl von Abbildnngen aus L o e s k e
„Die Laubmoose Europas". 40 Tafeln. Berlin-Scbönclierg, 1918. Verlag Max
Lande (Hoffinann Campes Verlag.) — Ára a Bryologiscbe Zeitscbrift elő-
fizetőinek ü, másoknak 8 inárka.

40 táblát tartalmaz, amelyek közül egyet B e c k & S z y s z y 1 o-
vvicz (;;i. tábla), kettőt M <"i n k e m e y e r (35. és o9. tábla), Györffy
(25. és 38. tábla), hármat T 1 ra m (22., 3(5. és 39. tábla) s az összes többit
Janzen rajzolta. A 9. és 10. tábla lőcsei anyag után készült.

J a a p. Ott 1) : líeitriige zui- Kenutnis der Pilze Dalmatiens. — An-
nales Mycologici. XIV. vol. 191(> , p. 1 44.

M o r t o u, D r. F r a ii z : Einiges über den Kinfluss des Windes auf
das PHanzenkleid Istriens und Dalmatiens. Mit 7 Uriginalfiguren. — Natúr.
VI. Jahrg. 1915, p. 338 - 341.

R ö m e r Gyula: Josef Bartli t. — V'erhandlungen und Mitteilun-
gen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenscbaften zu Hermann-
stadt. LXIV. .lahrg. 1914. (1915.), 167—172. old.

Ik o 11 1» j) e r t K a z i m i e r z : lióza i>echerzj'kowata na limbie w
Tatrach. — Syhvana. 1910.

Swierk kolumnovvy w Tatrach. (Picea excelsa Link lusus colum-

naris Carriere.) — Syhvana. 1911.

S á n t h a László dr. : Untersuchung der Flechten im polarisierten
Licht. Eine neue Physcia aus Ungarn. Mit 4 Abbildnngen. Mikrokosmos.
XI. Jahrg. 1917—1918., p. 122—125.

A Physcia zuzmónemzetséget szerző a következőképen csoi)ortositja:
1. Stellaris, 2. Aipolia. 3. Subdimidiata Sántha (syn : Dimidiata Sántha
in Bot. Közi. 1916, p. 100.) Üj faja a Ph. svbdim/diata Sántha (ábrákkal,
gyűjtötte a Lipótmezőn Lojka [Lich. Hung. exs. nr. 18 sub. Ph. dimidiata
Nyl. in Flóra 1881. p. 537. pr. p.| és a Mátyáshegyen Tomek J.); 4. Pulve-
rulenta és 5. Obscura

Vouk Vale dr. : Xochmals zur ükologie von Phyllitis hybrida. —
Östorreichische Botanische Zeitschrift. LXVI. Jahrg. 1916, p. 397—399.

92

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK.

.A Növénytani Szakosztály 1918. évi január lió 9-én tartott 223. ölése.

Elnök : M o e s z Gusztáv. Jeí^yzö : Szabó Zoltán.

Elnök bejelenti a szakosztálynak, hogy a szakosztály elnöke, M á-
g 0 c s y-D ietz Sándor és alelnöke, F i 1 a r s z k y X á n d o r akadályoz-
tatásuk miatt a mai ülésen nem jelenhetnek meg. Ezért a társulati sza-
bályok szerint mint legidősebb választmányi tag elnököl. Üdvözli Varo-ba
Ferencet újabb kitüntetése alkalmáb(M. Fájdalommal jelenti, hogy a szak-
osztály tagjai közül a mnlt hóban elhunyt \' á n g e 1 Jenő egyet, magán-
tanár, pedagógiurai igazgaió, továbbá az élettani testvérszakosztály elnöke,
Tangl Ferenc professzor.

A szakosztály őszinte részvétének ad kifejezést úgy V á n g e 1
Jenő, mint Tangl Ferenc elhunyta felett.

Jegyző a szakosztály részvétét tolmácsolja az elnöklő szerkesztőnek
édesatyja elhunyta alkalmáb('il.

1. M o e s z G. átadván az elnöklést a jegyzőnek, előterjeszti L i n d a u
G. ^A tószegi Laposhalom növényi leletei'' és M i h a 1 u s z V. „Rendellenes
Taraxacum" című dolgozatát (1. Botan. Közlem. XVI. k. 107. és 109. old.),

2. Jávor ka S. „Dehblátí növénifclr cimíi előadásában bemutatja
azokat az érdekesebb és jellemzőbb növényeket, amelyek a delibláti kincs-
tári homokpusztán teremnek és amelyeket előadó ott a midt év májusában
gyűjtött. Az eddigi irodalmi források alapján vázolja a homokpuszta
geológiai múltját és befásitásának törtenetét.

0. Greguss P. Két dolgozatot terjeszt elő: 1. Számtani törvénij-
szerúség a növényorszúg nemzedékváltozásáhan és 2. Yilhís érclágazás a
Funkia cordata levelén'' címmel. (Utóbbit lásd e füzet 79. old.)

Szab ó Z. feleslegesnek találja a botanikában a magasabb mate-
matikai képletek alkalmazását, különösen amikor az a tétel szavakban való
kifejezését nem helyettesíti és előnyösebben sem szemlélteti. P a á 1 Á.
csatlakozik e véleményhez.

•i. Jegyző jelenti, hogy a szakosztály a VII. hadikölcsön kibocsátása
alkalmából a Simonkai-alap eddigi kamataiból újabb 50 K névértékű köl-
csönt jegyzett, [amiáltal a Simonkai-alajt tőkéje 800 K-ra emelkedett. Be-
jelenti, hogy dr. S z i 1 á d y Zoltán 100 K-ás alapítványt tett a Botanikai
Közleményekre. Új tagul jelentkezett dr. S z a 1 a y U j f a 1 u s s y László,
a meteorológiai és földmágnesség! intézet adjunktusa.

A szakosztály köszönetét fejezi ki dr. Szilády Zoltánnak.

A Növénytani Szakosztály 1918. évi február hó 21-én tartott 224. ülése.

Elnök : M á g o c s y - D i e t z Sándor. Jegyző : S z a b ó Z o 1 1 á n.

1. Kuntz J. előterjeszti megfigyeléseit „A hyoscyamin szövetrend-
szerheli eloszlása" címmel. (Lásd e füzet 1. old.)

Elnök P a á 1 A. hozzászólása után üdvözli az előadót első szép-
eredménvü értekezése és előadása alkalmából.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

93

2. Jávor ka S. „Uj Rumex-hybrid" címmel értekezik.

3. Szabó Z. : .,.4 magas dwcrgenciáj%l levélálláfíok niegállnpltásának
módszeréhez'' címmel a Dipsacaceák virágzata levélállásának vizsgálata köz-
ben használt módszert ismerteti. Eszerint különböző korú virágzatot kell
beágyazás után sorozatosan mikrotommal metszeni, a metszeteket pedig
sorjában egymásután alkalmas készülékkel rajzpapirosra vetíteni lupe-
nagyítással. A készült rajzokon a levelek helyzete, borulása és türemlése
jól megfigyelhető, pontos szögmérések is végezhetők, valamint a diver-
genciák változásai az egyes szintekben pontosabban megállapíthatók, mint
a hengervetületben. ,.l csírázás lefolyásának ismeretéhez"' címmel ismerteti
a Dipsacaceák csirázását, különös tekintettel a termés fekvésének irányára.
Rámutat a gallérkakorona kialakulásának fontos szerepére a csírázás folya-
mán. Bemutat sterilis, lombikban tenyésztett Cephalaria-csiranövényeket,
amelyeket a magból kipreparált embriókból nevelt fel.

A Növénytani Szakosztály 1918. évi március hó 13-án tartott 225. ülése.

Elnök : M á g o c s y - D i e t z Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán.

1. S c h il b e r s z k y K. „Hipertrófos paraszcmölcsök almagyümölcsö-
kíin'' cimü közleményét előterjeszti H o 1 1 e n d o n n e r F. Á „Sikulai"
nevti almafajta szemölcsösen dudoros felületű gyümölcsének rajzát mutatja
be. Az elváltozás okául a szövettani vizsgálat a talaj béli túlságos nedves-
séget, ezzel pedig a csökkentett elpárologtatási képességet álhipitja meg.
Jelentős szerepe van itt a paraszcmölcsök fokozottabb kifej lődé.«én kívül
az alatta levő hiperhidrikus szövet hipertrófos képződésének.

Előterjesztő szerint a képletek inkább bibírcseknek, mint paraszemöl-
csöknek felelnek meg.

2. Schiller Z s. ..A magyar víziboglárkák rendszertani tagozódása'^
cimü dolgozatát adja elő. (Lásd e füzet o5. old.)

3. Polgár S. , ÚjabJt adatok Győr advenliv flórájához" címmel
számos növényt mutat be, amelyek valamennyien Győr környékén újabban
észlelt bevándorolt vagy jövevény külföldi, köztük több amerikai faj.

Elnök elismerését fejezi ki előadó érdemes munkája felett, amellyel
beigazolta, hogy a vidéken működő tanárok is igen becses tudományos
munkásságot fejthetnek ki.

A Növénytani Szakosztály 1918. évi április hó 10-én tartott 22G. ülése.

Eln()k : F i 1 a r s z k y Nándor. Jegyző : Szabó Zoltán.

í^lnök bejelenti, hogy Mágocsy-Dietz Sándor szakosztályi elnök
akadályoztatása miatt a mai ülésen nem elnökölhet. Szomorodott szívvel
jelenti, hogy Anisits Dániel szakosztályunk ala{)ító tagja, aki hosszú
ideig Assuntionban tanár volt, majd itthon működött, végül Berlin-Dahlem-
ben a kisérletügy terén dolgozott, ez utóbbi helyen elhunyt. Erdemeket
szerzett Paraguay flórájának kutatásában is, gazdag gyűjteményt ajándé-
kozott akkoriban a budapesti tudományegyetemnek is. Örömmel jelenti,
hogy S z u r á k János, szakosztályunknak a háború kezdete óta a harc-
téren vitézlő tagja, századossá lépett elő.

Felkéri a jegyzőt évi jelentésének előterjesztésére.

94 SZAKOSZTÁLYI CGYKK

1. Jelentés a szakosztály 1917. évi inííködéséröl.

Sziikosztályunk az 1917. évben kezdette meg míikiidésének második
negyedszázadát, és pedig még mindig a liáborús viszonyok mindinkább
nehezebbé váló kiirühnényei között. Eégi, szorgalmas tagtársainkat még
mindig lekötik a liáborús élet nehézségei, az ülések és ezek látogatóinak
száma, valamint az elöad('»k száma még mindig nem emelkedett a békés
években megszokott nagyságra. Vigaszul szolgál mégis, hogy kulturális
munkánk nem szakadt félbe, söt teljesen alkalmazkodunk a már-már állandó-
suló háborús élethez és visszafejlődést meg nem engedve megfeszített
munkával tartjuk életbon továbbra is a magyar botanikai élet lüktető
szivét, a növénytani szakosztályt.

Némi büszkeséggel tölthet el bennünket az a tudat is, hogy a Tár-
sulat négy működő szakosztálya közül az eliuult évben a ní'ivénytani szak-
osztály tartotta a legtöbb összejövetelt, és pedig hét szakülést és két
kirándulást. A sziikülések számávíü esak az állattani testvér-szakosztály
tart veliiuk lépést. A szokásos évi 8-0 szakülés helyett az 1917. évben
épp úgy, uiiut az előzőben hét ülést tartottuk, de még két sikerült kirán-
dulást rendeztünk. A kiráudidásokon résztvevők szép száma és érdeklődése,
valamint a kirándulások eredménye arra biztat, hogy a kirándulásokat
ezután is folytassuli.

A hét ülésen 19 előadó 2ő előadást és kilenc bemutatást tartott.
Az előadások száma az előző két évéhez képest emelkedést mutat, de az
utolsó békeév számának csak a felét érte el.

19i;j 1914 1915 1916 1917

előadó U 29 23 18 19

előadás 5l) 35 24 22 25

bemutatás 11 14 19 16 9

ülés 10 9 8 7 7

A 25 előadás közül 1 az algákkal, 2 a gombákkal, 1 a harasztokkal,
8 a virágosakkal, 2 a növényfiddrajzzal. 1 a fejlődéstörténettel. 2 szövet-
tannal, 2 élettannal, 2 morfológiával. 2 herbáriumokkal. 2 trtrténettel foglalkozott.
A 19 előadó közül Galambos Mária, Greguss Pál, Győrlíy István,
Havas Géza, llollendonni-r Ferenc. Horváth Zoltán. Kovács Ferenc, Lacsny
Ince. Szolnoki Imre. Thaisz Lajos. Vouk Valentin 1—1 előadást. Jávorka
Sándor 4 előadást és 1 bemutatást. Kiimmerle .1. Béla 1 előadást és 1
bemutatást. Mágocsy-Dietz Sándor 2 előadást és 1 bemutatást, Moesz
Gusztáv 2 előadást. 1 jelentést és 1 bemutatást, Schiller Zsigmond 1 elő-
adást és 1 bemutatást, Schneider József 2 bemutatást, Szabó Zoltán 1 elő-
adást. ?, benuitatást és 1 jelentést, Tuzson János 3 ehiadást tartott. .\'em
mulaszthatom el. hogy külön őszinte köszönetemet ne fejezzem ki a leg-
több előadást tartó Jávorka Sándor úrnak, aki mindenkor készséggel vállal-
kozott értékes előadás tartására, valamint két kirándulás vezetésére.

A hét ülés közül hat rendes szakosztályi ülés volt. de a hetediket
december hó lo-án Kit ai bel Pál halálának KKi. évfordulóján a nagy
magyar botanikus i'uilékének szenteltük. Itt emlitera meg, hogy a szak-
osztály tekintettel Kitaibel Pál egyéb természettudományos irányban is
kifejtett működésére, felkérte a Társulatot, hogy tartson a Társulat oly
egyetemes szakosztályi ülést, amelyen érdemes előadók Kitaibel Pál növény-
tani, állattani, vegytani és földrengéstani munkásságát ismertetnék. A Tár-

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

95

í^ulat választiiiáíiya novemberi ülésén el is határozta ily egyetemes szak-
osztályi ülés tartását, sőt az egyes szakmákból érdemes előadók készséggel
és örömmel vállalkoztak is ezen ülésc-n előadás tartására, de a titkárság
közlése szerint az évforduló idején megfelelő terem a fűtési nehézségek
miatt nem állott rendelkezésre.

Szakosztályunk tagjainak és folyóiratunk olvasóinak száma az 1916.
évi rsükkenéssel szemben 78 al emelkedett, és pedig az alapítók száma
néggyel, az előfizetőké és tagoké 29-el, az átalányosoké 45-el. Az 1917. év
folyamán alapítványt tettek folyóiratunkra Lacsny Ince Lajos és
Szilády Zoltán 100— 100. Kostka László és Ben kő Lajos
200— -iOO kiiroiiával. Az olvasók számát a következőképen mutathatjuk ki:

19ir. 1916 1917

Alapítványok

Előfizetők és társulati tagok

Külföldi előfizetők ....

Atalányosok

Cseresek

Tiszteletpéldányok ....

872 867 945

Az alapítványt tevők hivatalos névsora a Természettudományi Köz-
löny f. évi L. kötet 5—6. számának ((iOo- 694. füzet 206. oldalán talál-
hatí'i meg.

A Simonkai Lajos-alapitványról jelenthetem, hogy az 1917. évben a
VII. hadikölcsönjegyzés alkalmából az időközi kamatok felhasználásával
újbitl jegyeztünk 1 darab 50 koronás névértékű kötvényt 47 K 80 f vétel-
árban. Az alap állása a következei .

-4 Siuícmkai Lajos-alaidtvávy 1917. évi számadása.

26

29

33

214

216

245

3

3

586

575

620

38

;J9

39

5

5

•"•

Bevétel

Összeg

1. Pénztárimaradvány

1916-ról . . .

2. j 750 K névért, köt-

vény félévi ka-
mata 1917 május
1-én

750 K névért, köt-
■ vény félévi ka-
mata 1917 nov.
1-én

20

00

00

02

50

Összesen

65 i02

Kiadás

Összeg
K f

50 K névértékű VII.
hadikölcsöiikötv.
vételára 1017 dee.
lén

Bank által felszá-
mitott kezelési
költség és kamat-
különbözet . .

Egyenleg, mint ma
vány az 1918. évre

47 ;80

16 70

Összesen

65 02

6 ,

1914.

1 ,

, 1915.

1

, 1916.

1 .

, 1917.

9'3 SZ.^KOSZTÁLYI ÜGYEK

Ertékpapirol: :
1 darai) 1914. évi 1. 6% járadékkölcsönkötvény, iiévérték . . 50 K

I. 6% , „ 100 K = 600 K

II. 6^/„ „ , . . 50 K

IV. 6% „ , . . 50 K

. VII. 6«/o „ „ . 50 K

összes névérték . . SOO K

E.szerint az 1915. évi november hó 12-én 568 K 80 f összeggel lezárt

gyíijtés két év alatt 800 K tökévé emelkedett, amely töke járadékkölosön-

kötvények alakjában a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank belvárosi fiókjában

van letétbe helyezve.

Ez/el befejezvén jelentenivalómat, őszinte köszönetet mondok a
szakosztály nevében a bndapesti kir. magy. tudományegyetemi növénytani
továbbá a növényrendszertani és növényföldrajzi intézet Igazgatóságának a
helyiségek átengedése végett, valamint a Társulat választmányának és
tisztikarának, amiért az elmúlt évben is jóindulattal és előzékenységgel
viseltetett szakosztályunk iránt. Dr. Szabó Zoltán,

szakoszt. jegyző.

Elnök köszönetét fejezi ki a jegyző buzgalmáért és további műkö-
désre kéri. Felkéri a szerkesztőt jelentésének előterjesztésére.

2. Jelentós a növénytani szakosztály vagyoni .állapotáról és a Bot. Közle-
mények 1917. évi folyamáról.

A háború nyomasztó terhét a mi kis szakosztályunk is erősen érzi.
Egyedül a gazdagok és a nagy tőkével rendelkező vállalatok tudnak
dacolni az általános bajjal, sőt egyedül ezek tudják a bajt a maguk ha;r/-
nára fordítani és vagyonukat gyarapítani. A növénytani szakosztály az ö
kis vagyonával éppen úgy küzködik, mint azok, akik állami tisztviselői
sorban, nevetségesen kicsiny fizetésükkel, a szakosztályt felvirágoztatni
szeretnék. Mi. nkiket idealistáknak neveltek, sohasem hittük volna, hogy
elK» niég oly idő is. amikor a tanulatlan ifjú munkás is jóval többet keres,
mint az egyetemet végzett és sok küzködés után magasabb rangsorba
jutott, idősebb korú állami tisztviselő. Mi, akiket a kultúra hordozóinak
tekintenek, akik az inielligens középosztályt alkotjuk, sok-sok évi tanulá-
sunk és számos vizsga letétele után néhány díszes oklevelet kapunk,
amelyek arra képesítenek, hogy életünket végignyomorogjuk. Ilyen sivár
anyagi helyzetben sem szűnünk meg a tudományt ápolni és hazánk kultú-
rájának további kiépítésén közreműködni. De mit tudnánk tenni, ha az
állam és a vagyon urai többet gondolnának a szellemi munkásokra !
Velünk nem sokat törődnek, bizonyára azért nem, mert a tudományra és
a tudi)Sokra, a tanárokra fordítandó befektetést meddőnek tartják. Az
elanyagiasodás korát éljük. A vezérgondolat : a nagy százalék. Van pénz,
több mint kellene, de csak annak adnak belőle, aki busás kamattal vissza
tudja adni. A tudi)s adhat gondolatot, eszmét, kifürkészheti a természet
titkait, a tanár adhat ismeretet és kiművelheti az ifjúság lelkét, vigyáz a
gyermekek egészséges fejlődésére, az állami tisztviselő adhat az államnak

SZAKOSZTALYt ÜGYEK

97

illetöleíí- polgárainak jó közigazgatást, oszt igazságot, védi a vagyont stb. stb.,
de sajnos, egyik sem adhat a ráköltött kevés fizetés ellenében pénzzel
értékelheti) busás százalékot. A háborúban mi veszítünk a legtöbbet és
azok a kulturális intézmények, amelyek a mi vállainkon nyugosznak.
A háborúban meggazdagodottak közül vájjon ki gondol ránk ? A könnyen
szerzett és kömiyelmüen elherdált, elkártyázott pénzen mennyi knlturális
intézetet lehi^tue felvirágoztatni !

Amit most bevezetésképen elkeseregtem, azt igen jól illusztrálja a
Bot. Közlem. 1917. évi folyamának sovány XVI. kötete, mely mindössze
12 Ívnyi terjedelemben jelent meg, holott a hábm-ú előtt közel kétszer
akkora köteteket tudtunk kibocsátani. Ez a XVI. kötet is csak két hármas-
füzetből áll, melyek egyike tavasz helyett jiyáron, másika december helyett
csak e hónapban jelenik meg. Takarékosságb(M kellett a füzeteket össze-
vonnunk. A megjelenésben való késlekedés jórészben a nyomda személy-
zetének nagyon megcsökkent létszámára vezetendő vissza.

Az 1000 példányban megjehínő kötetben 14 szerzőtől 15 eredeti
dolgozat jelent meg ; ezenkívül 1 szerzőtől 2 ismertetés és 4 szerzőtől
9 apró közlemény. A szövegközti képek száma 16 és 1 grafikon. Táblát
nem adtunk.

Az eredeti dolgozatok szerzői és cikkeik száma : Bo r o s A. 1,
Galamb o s M. 1, G y ő r f f y J. 1, Havas G. 1, H o 1 1 e n d o n n e r F. 1,
Jávorka S. 2, Lacsny J. L. 1, Lindau G. 1, Mihalusz V. 1,
Moesz G. 1, Schiller Z s. 1, Szolnoki J. 1, Tiizson J. 1,

V o u k \'. 1.

Irodalmi ismertetést írt Szabó Z. ; apró közleTiu''nyt Móesz G. 5,
Schiller Z s. 1, Szabó Z. 2, T u z s.o n J. 1. Ismételten kérem szak-
társaimat, küldjenek be minél több apró közleményt, mert ezzel sikerülne
leginkább lapunk tartalmát változatossá tenni.

Szöveg közötti ábrákkal és az idegennyelvtí szöveggel nem fukar-
kodtunk. r!plunk most is az volt, hogy botanikai tevékenységünk ered-
ményeit a külfölddel minél tökéletesebben megismertessük. Itt említem meg,
hogy nagyon kívánatos volna, ha G o r k a S., Társulatunk első titkárának
terve, melyet legújabb titkári jelentésében megpendített, valóra válna, mert
ezen az úton dolgozataink jóval szélesebb körben terjedhetnének el a
külföldön.

Örömmel emelem ki. hogy közídhettük L i n d a u G.-nak, a kiváló
berlini mikológusnak hazai tárgyú dolgozatát, mely a tószegi Laposhalom
történelemelötti növényi leleteit fejti meg. Ugyancsak szívesen fogadtuk

V 0 u k V.-nak, a zágrábi egyetem tanárának cikkét, mert ebben biztató
jelét látjuk annak, hogy a magyar és a horvát botanikusok közt élénkebb
kapocs fog létesiUhetni. Örömmel vettük Schiller Zs., a boglárkák csa-
ládjának fáradhatatlan kutatójának második tanulmányát is, valamint Já-
vorka S. nagyértékü kritikai feljegyzéseinek immár V-ik sorozatát.

K i t a i b e 1 Pál emlékének is szerettünk volna szentelni egy teljes
füzetet. Tekintettel azonban arra, hogy Kitaibel halálának századik for-
dulója alkalmából külön Emlékkönyv fog megjelenni, elállottunk ettől a
tervtől. Hogy a százéves forduló megünneplésének mégis nyoma -legyen
lapunkban, megjelentettük M á g o c s y - D i e t z S. elnök úr szép emlék-
Botanikai Közlemények. 1—3. füzet. 7

98 3ZAK08ZTÁIA"! ÜGYEK

beszédét és Szabó Z. jegyzü úrnak tanulságos ismertetését a budapesti
egyetem botanikus kertjének növényállományáról Kitaibel korában és
jelenleg. Az emlékbeszéd szövegébe beillesztettük Kitaibel arcképét.
E helyütt mondok köszönetet L y k a K. szerkesztő és tanár úrnak azért,
liogy a Kitaibel szobráról készült klisét a legszívesebb előzékenységgel
rendelkezésünkre bocsátotta.

A szakosztály vagyoni állapotát a következő összeállitás tünteti elő:

Bevétel.

1916 1917 különbség

1. Alapítványra befolyt .... 300.— 600.- + "'OO.—

2. Az alap kamatja 171.36 189.06 + 17.70

3. Előfizetési és tagsági díjak . . 2487.20 3582.10 + 1094.90

4. Orsz. .segélyből kapott segély . 1000.— 1000.— —

5. Társulati segély 1740.— 1000.- — 740.-

()sszes bevétel . . . 5698.56 6:i71.16 + 672.60

Forgótőke maradéka az előző

évről . ■ 2222.44 2396.98 + l~^M^

Alaptöke az előz'ő év végén . 2856.— 3156. — -t- 300. —

Összesen 10,777. 11,924.14 +1147.16

Kiadás.

1. írói díjak 529.40 502.50 - 26.90

2. Szerkesztő dija 200.— 200.—

3. Segédszerkesztő dija] .... — 400.— + 400.—

4. Jegyző díja ....... 200.— 200.— —

5. Szolgák dija 40.— 40.— —

6. Xvomtatás és fűzés .... 3359.61 2908.30 — 451.31

7. Klisé és tábla 136.14 168.22 + 32.08

8. Kis nyomtatvány 238.40 264 50 + 26.10

9. Postaköltség 124.— 40.— — 84.—

10. Kezelési és tiszti dijak . . . 248.72 357.70 + 108.98

11. A szerkesztő apróbb kiadásai 48.— — — 48. —

12. Vegyes kiadások 99.75 ' 83.20 — 16.55

Összes kiadás . . . 5224.02 5164.42 — 59.60

Marad a következő évre forgó-
tökének 2396.98 3043.72 + 646.74

Alapítvány az év végén . . . 3156.— 3756. — -f- 600. —

A szakosztály összes vagyona

az év végén . . . V . . 5552.98 (;799.72 + 1246.74

Örömmel kell megállapítanunk, hogy bevételeink 672 K-val multák
felül a multévieket, ami a nagyobb tagdíjra és az alapítványra befolyt
300 K többletre vezethetíi vissza.

Összes kiadásunk közel 60 K-val kevesebb, mint 1916-ban, A követ-
kező évre (1918 ra) marad 3043 K forgótőke, amit azonban a Bot. Közlemény
1917. évi utolsó füzetének számlája terhel.

SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

99

Amikor a nyomdaköltségele több mint háromszorosan emelkedtek,
meg volt okolva az a takarékosság, amelyet 1917-ben követtünk. Ily módon
sikerült a szakosztály vagyoni helyzetét eléggé kedvező állapotban fenn-
tartani, ami lehetővé fogja tenni, hogy 1918-ban valamivel testesebb kötetet
adjunk ki, még akkor is, ha íróink diját megkétszerezzük.

Sajnálattal Icell megemlítenem, hogy F i 1 a r s z k y N. alelnök úr
nafirv elfitylidtsáiiára való hivatkf)zással kivált a szerkesztőségből. Ismételt
kéréseink sem tudták elhatározásában megingatni. Amidőn köszönetet
mondok neki értékes, pontos munkájáért, abban a reményben búcsúzom el
től(^, hogy amint ideje engedni fogja, ismét átveszi azt a fontos munka-
ki'nt, amelyet oly kivál(')an töltött be.

Hálás köszönetemet fejezem ki M á g o c s y - D i e t z S. elnök úrnak,
is, amiért a szerkesztésben áljandóan segítségemre volt és S z a b ó Z.
jegyző úrnak, amiért a fővárostól vah'i távollétem idejében a szerkesztést
a legnagyobb Icészséggel magára vállalta.

A Társulat vezetősége részéríll is annyi figyelmet és jóakaratot
tapasztaltunk, ha ezt örömmel hozom a szakosztály értésére, magam pedig
hálás köszönetemet fejezem ki ezért.

Befejezésül azt a kérést intézem a szakosztály tagjaihoz, hogy ne
osak növényt gyűjtsenek, hanem tagokat és alapitókat is szakosztályunk
részére I 1^>>'. Moesz Gusztáv,

a Bot. Közi. szerkesztője.

Jegyző javasolja, hogy a szakosztály őszinte köszönetét fejezze ki a
szerkesztő űrnuk. aki nemcsak szerkesztői terhes és körültekintő munkás-
ságát végzi el, hanem a folyó évben két új alapítványt is szerzett a folyó-
iratunk részére.

Elnök a szakosztály nevében őszinte köszönetét fejezi ki a szer-
kesztő igen buzgó és lelkes nűiködéséért és továbbra is kéri jóindulatú
munkásságát.

ű. M o e s z G. előterjeszti S c h i 1 1) e r s z k y Károly javaslatát
a fekete gahonarozsda tárgyában. Ismerteti a javaslat tartalmát, egyúttal
saját véleményét is kifejti, valamint tájékoztató adatokat közöl az idevágó
irodalom alajiján. (L. Bot. Közi. XVII. köt, 43. és 49. old.)

Thaisz L.. Schiller Z s., Paál Á., Moesz G. hozzászólása
után Szabó Z. javaslatára a szakosztály a Schilberszky-féle javaslatot az
intézőbizottsághoz teszi át azzal a kéréssel, hogy a távollevő javaslattevő-
vel állapodjék meg oly formában és tartalomban, amely a folyóiratban is
közzé legyen tehető és alkalmat szolgáltasson a gabonarozsda ügyének
továbl)viteléie.

4. Boros Á. vendég előterjeszti ,,1'jabh adatok Pest és Esztergom
megye fiőrájához" címmel a nevezett területen gyűjtött érdekesebb mohákat
és harasztokat. (Megjelenik.)

ö. Tuzson J, ismerteti F e ke t e L. és Blattny Tibor ,.4-
erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a magyar állam területén"
cimü müvét (lásd e füzet 80 old.)

6, Jegyző jelentést tesz az újonnan belépő tagokról. Alapítványt tettek :
dr. Horváth Károly tanár Budapesten 100- K értékű hadikölcsön-

7*

100 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK

kötA'ényt; Hegyi Dezső, a Burgonya-Központ igazgatója, 500 K összeget.
Üj tagul jelentkezett : Fehér László gyógyszerészfötiszt, Tóth S á n-
d o r mérnök, ('sete Sándor asszisztens, L u p t o v i c s K o 1 o z s
tanár, (t a j á s i Sándor közjegyző, S z ü e s G á b o r tanító, B r e n n e r
Ferenc gyógyszerész, Siebenhaar Ferenc plébános, Meiszner
Vilmos gyógyszerész, K á 1 1 a y Lajos gyógyszerész, F i 1 ó Fi d e pre-
montrei r. tanár. Új elöfizetőtestületek : Szent Orsolya-zárda, Pozsony ;
Kath. főgimnázium, Veszprém: AU. pulg. liúiskola, Resicabánya ; Ref.
felsőleánynevelő-intézet, Debrecen : Szent Orsolya r. gimnázium, Nagyvárad,
Ref. polgári iskola. Kiskunhalas : Ali. főgimnázium ifjúsági könyvtára
Gj'öngyös.

A szakosztály íirömmel fogadja a tagok és előfizetők gyarapodását
és Írásban köszönetét fejezi ki az új alapitóknak.

A Xövéiijtani Szakosztály 1918. évi május hó 8-áu tartott 227. ülése.

Elnök : M á g o c s y - D i e t z S. Jegyző : S z a b ó Z.

1. Boros A. vendég előterjeszti „Újabb adatok Pcsi és Esztergom
megye flórájához" című dolgozatának II. részét, amely a virágos növényeket
tartalmazza. Több növényt mutat be új terniflhelyről.

2. J á V () r ka S. : Kisebb megjegyzések és líjabb floriszíikui adatok.
VI. közlemény" c. dolgozatát Moesz G. mutatja be. (L. e füzet 52. old.)

3. Schilberszky K. „Adatok a Daedalea unicolor biológiájának
ismeretéhez-' c. munkáját Moesz G. terjeszti elő. (Megjelenik.)

4. Moesz G. „Mykológiai közlemények. III. közlemény" c. dolgo-
zatát adja elő. (Lásd e füzet 60. old.)

5. Szakosztályi ügyek .során jegyző jelenti, hogy Trautmann R.
tagtársunk ajánlatára S t r a s s e r és K ö n i g gabonakereskedő urak 1000,
Sebestyén László fatermelő úr pedig 500 K alapítványt tett a
Botanikai Kőzleményelcre, továbbá T e 1 e k i S á n d o r gróf eddigi 100 K
alapítványát 200 K-ra emelte fel. Bemutatja a szakosztáljTiak R ii d e
Károly levelét, amelyben a szakosztály figyelmét felhívja a Népligetben
látható Platanus occidentalis jjendula példányra.

A szakosztály az alapitoknak őszinte kíiszöiietét fejezi ki.

hírek.

A M. Tud. Akadémia Őfelségét Ferdinánd bolgár cárt, bota-
nikai érdemeinek elismeréséül, tiszteleti tagjának választotta.

Őfelsége a király megengedte, hogy sédeni Ambrózy István
gróf, a főrendiház örökös tagja, a malonyai gyönyörű örökzöld park
megalapítója, A-alamint utódai a jövőben a sédeni, walli és sonnen-
thurni Ambrózy-Migazzi kettős családnevet használhassák.

Őfelsége a király felsőhegyi Dégen Árpád dr. egyetemi
magántanárnak, a budapesti vetömagvizsgálóállomás igazgatójának és
a magyar országos mezőgazdasági, növénytani és szőlészeti intézet

HÍREK

101

megbízott ii;'azgatójának, a mezög-azdasági kisérletügy terén kifejtett
buzgó és eredményes szolgi'Uatai elismei-éséül az udvari tanácso§i
címet adományozta.

Őfelsége a király Károly Rezső dr., a' földmívelésügyi
minisztériumba beosztott gazdasági akadémiai igazgató, műegyetemi
magántanái'uak a közszolgálat terén kifejtett eredményes működése
elismeréséül a magyar királyi udvari tanácsosi címet adományozta.

Őfelsége a király Wagner János, állami tanító és tanító-
nöképzö-intézeti szakfelügyelőnek a közoktatásügy terén szerzett érdemei
elismeréséül a királyi tanácsosi címet díjmentesen adományozta,

Dr. Lengyel Géza, a budapesti vetömagvizsgálóállomás
asszisztense, hadnagy, hősies magatartásáért a „signum laudis"
érmet kapta.

Dr. Mágocsy-Dietz Siindor. egyetemi tanárt tisztelői, volt
tanársegédei és tanítványaiéi', évi június havában hálás tisztelettel és
szeretettel ünnepelték tanári működésének 40 éves és egyetemi tanár-
ságának 20 éves évfordulója alkalmából,

A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Gombocz Endre
középiskolai tanárnak a budapesti tudományegyetem bölcsészettudo-
mányi karán a ..Botanikai története" c. tárgykörből egyetemi magán-
tanárrá való képesítését jóváhagyta s őt e minőségben megerősítette.
Dr. Sztankovics Rezső, középiskolai tanár, az állatorvosi
főiskolán a takarmány- és gyógyszernövények szövettanából magán-
tanári képesítést nyert.

Őfelsége a király dr. Jávorka Sándornak, a Magy. Nemz.
Múzeum őrének az igazgatóőri címet és jelleget adományozta.

Őfelsége a király dr. Augustin Bélának, a gyógynövény-
kisérleti állomás segédvegyészének a vegyészi címet adományozta.

Blattnj^ Tibor főerdőmérnököt a kisgarami erdögondnokság
vezetésévei bízták meg. A tudomány szempontjából nagyon sajnálatos,
hogy Blattny T., akinek ..Fák és cserjék elterjedése a magyar állam terü-
letén" c. nagy cs jeles munkája csak nemrégen jelent meg, oly
távolesö igénytelen helyre került, ahol tudományos munkálkodást
lehetetlen folytatni.

Dr. Szurák János, a Magy, Nemz. Múzeum őre, tart. főhad-
nagy, századossá lépett elő.

Dr Szafer Wladislawt, a lembergi erdészeti főiskola tanárát
az elhunyt Raciborski M. helyére^ a krakkói Jagelló-egyetemre rend-
kívüli tanárnak és a botanikus kert igazgatójává nevezték ki.

Dr, Hollós László, főreáliskolai nyűg. c. igazgató, a M. Tud.
Akadémia lev. tagja, jeles mikológusunk, a „Magyarország földalatti
gombái" c. munkájáért részére odaítélt 50 darab aranyból álló
Marczibányí-mellékjutaimat átengedte a M. Tud. Akadémiának azzal
a rendeltetéssel, hogy ezen összeg az ö halála napjáig kamatoztatván,
ebből, valamint jelenleg mintegy 140,000 koronát kitevő készpénz-
vagyonából, amelyre nézve végrendeletben a M. 'J'ud. Akadémiát
nevezte örökösévé „Hollós Alajosné-alapítvány" címen alapítvány léte-
síttessék, amelynek évi kamatai Magyarország gomhászati kutatására

102 HÍREK

lesznek felbasználandók. Eredeti végrendeletét az Akadémia örizetére
bizta. (Akad. Értesitö, 1918, 341. füzet, 20 ±. old.)

Kitaibel-alap. A M. Ált. Hitelbank a budapesti tud. egyetem
növényrendszertani és növényföldrajzi intézetnek „Kitaibel-alap"-ja
javára 2000 koronát adományozott. Az alap hivatása, liogy Kitaibel
Pál tradícióit ápolja és Magyarország növényföldrajzi felkutatását
elömozditsa.

Botanikai kutatások a Balkán-tartományokban és Lengyel-
országban. Ez év nyarán a következő botanikai kutatások vannak
folyamatban : dr. Moesz Gusztáv, a M. Nemz. Múzeum igazgató-
öre, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium és a hadsereg-
főparancsnokság együttes megbízása folytán czidén is Lengyelország
flóráját tanulmányozza. Dr. Kümmerle J. Béla és dr. Jávorka
Sándor, a M. Nemz. Múzeum igazgatóörei, a m. kir. vallás- és köz-
oktatásügyi minisztérium támogatásával Albánia középső és felső
részének eddig még alig ismeretes területeit járják be. Dr. Tuzson
János, a budapesti tud. epyetem tanára, a cs. és kir. hadügy-
minisztérium felszólítására Hercegovina déli részén és a tengerpart-
nak Ragusától Fiúméig terjedő vonalán tanulmányozza a flórát. Kísé-
rője dr. Szatala Ödön, az orsz. mezőgazdasági, növénytani és
szőlészeti intézet asszisztense.

Szép Rezső, a pozsonyi ág. ev. lyceum tanára, 1918 május
hó 3-án 58 éves korában Pozsonyban meghalt. Behatóan foglalkozott
Sümeg és Pozsony flórájával. „Sümeg környékének edényes növényei"
cimü munkájára Borbás is gyakran hivatkozik a Balaton növényzeté-
ről irt müvében.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER KÖNIGL.
UNGAR. NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT

MITTEILUNGEX FÜR DAS AÜSLAND
UNTER MITWIRKUNG VON F. FILARSZKY RED. VON B. HÚSZ

BÁND XVII. 31. VII. 1918. HEFT 1-3.

J. Kuntz: Díe Verteílung des Alkaloídgehaltes unter
den Gewebesystemen bei Hyoscyamus níger,

(üngar. Tcxt íuif S. 1.)

Der Alkaloidgehalt der KeinipHauze von Hyoscyaiims iiiger
wurde bis zn unsereii Tageii iiiikroclieniiscli iiiclit uiitersucht,
da es mir scliwer gelaiig, aiis deni schlecht keiiiiendeii Sanien
Keinipílaiizeii zn zieíien. Mir gelaiig es iiacli deni von 1). K o z ni a ^
angegebenen Verfahren, Samen, der 12 Tagé láng bei (niier
Temperatvir zwischen — 4" nnd -j-4C", nachher ini Thermostat
bei 85 C*^' drei Tagé láng gelialten wnrde, zum grossen Teil zum
Keimen zn bringen.

Von deni im Thermostat untergebracliten Öamen nahm ich
tiiglicli Hcobachtungsniaterial nnd fand bei der niikrochemisclien
Untersuchnng, dass das Alkaloid zuerst im Yegetationskegel des
Stengels und der Wurzel anftritt. In dem schon keimenden
Samen entliielt die Samenlűille entweder sehr wenig oder gar
kein Alkaloid, da es sicli znm grossen Teil in der Fenclitigkeit
der Umgebung anfgelöst hat. Samtliche Gewebe des Vegetations-
kegels ergaben reichen Alkaloidniederschlag. Im zentralen Zylin-
der des Hypokoíyls enthielten mir ein bis zwei Zellen Alkaloid.
Die nnter den diinnwandigen Zellen des zentralen Zylinders ver-
teilten dickwandigcren Zellen waren reich an Alkaloid. In den
Meristemgeweben ist besonders zur Zeit der Zellteiliing überall
viel Alkaloid nachznweisen. Die Wnrzelhaare enthalten Alkaloid
ohne Aiisnalime. Von samtlichen pÜanzlichen Teilen siiid die
Kotyledonen verhaltnismassig am reichsten an Alkaloid.

In der Wiírzel der KeimpHanze konnte Verfasser in der
Epidermis Alkaloid nachweisen. Der parenchymatische Teil der
primaren Rinde. die Zellen des Pericambiiims, so anch die in
der Niihe der criliralen Teile befindlichen parenchymatischen
Zellen enthielten Alkaloid, lm Holzteile wnren die Spiraltracheiden
am reichsten an Alkaloid. In den Wurzelásten konnte gleiclifalls
Alkaloid nachgewiesen werden.

Mv 0 z m a Dénes : A beléndekmag nyugalmi időszakának megrövi-
dítése. Kísérletügyi Közlemények XVIII. k. 2. füzet 1915.

(2) J. KUNTZ: DIE VERTEILUNG DKH ALKALOIDGEH. BEI HYOSCYAMUS

III deni Steiigelteile der Keimpílanzen fniid Verfasser in
einigeu Zelleii der Epiderniis und in den Parenchymzellen Al-
kaloid. Das meiste Alkaloid war — die Siebröhren ausgenom-
meii — ini Oribralteil. so aiich in dem in der Nahe des Cribral-
teiles befindliclieii Sklerenehyni nachzuvveisen. Die Zellen im
Zentruni des Stengelmarkes waren voll von Alkaloidniedersclilag.
Im allgemeinen ist der Alkaloidgehalt des jungen Stengels
sehr gross.

Die Meristenigewebe der Blattanlagen nnd der Plumnla
waren so reich an Alkaloid, dass, Jodjodkaliiim als Reagens
verwendet, sogleicii iii síimtlichen Gewebeteilen Alkaloidnieder-
sclilag entstand. Die Haargebilde enthalten in grossem Masse
Alkaloid. In den jiiiigen, ansgebildeten Laubblattern ist vielmelír
Alkaloiíl vorhanden. als in den Jilteren. In der Epiderniis der
jungeii Bliitter ist Alkaloid im Gegenteil zii úen alteren vorhanden.

Wenn man Sanien der Einwirkung des Frostes aussetzt.
tritt in der Verteilung des Alkaloides unter den Gewebesystemen
keine Anderung ein. Jener rmstand, dass das Alkaloid sich
neben dcii Cxefassbiindeln. hanptsachlich in der Nahe des Sieb-
teiles ansammelt. dentet daraut" hin. dass es zu den in Ent-
wickelnng beíindliehen Teilen wandert.

(Alis der Sitzung- der bot. Scktion am 21, Február 19Í8.)

{Autorreferat. H.)

S, Mágocsy-Díetz: Beítráge zur Kenntnis der
Flora des Balatons und seíner Umgebung.

II, MitteiUmg.
lUng. < >riginaltext Seite 17.).

In meiner ersten ]\titteilung beziiglich der Flora des Balatons
und dessen ümgebnng wies ich schon darauf hin, dass die öko-
logischen Verhaltnisse der Vegetation in der ümgebung des
Balatons unter dem Eintiusse der trocknenden Winde stehen. ^

lm allgemeinen kann man sagen, dass auf die Vegetation
der südösdichen Gegend des Balatons die Winde von grossem
Einflüsse sind. Diesbezüglích teile ich im folgenden meine Er-
fahrnngen mit. besonders Balatonszemes und die Xachbargegend
betrefíend.

In der Umgegend des Balatons ist, nach J. S á ring á r, ^
die herrschende Windrichtnng die nördliche, die in zweiter Reihe
haufigste im nördlichen Teile des Balatons die westliche. im südli-
chen Teile die südöstliche. In engem Zusammenhange liiemit stehen

» Bot. Közi. 1914. Jalng. XIII, S. 121.
- V íi';itim és környékének éghajlati viszonyai, Budapest, 1898.

S. MÁGOCSY-DIETZ I BEITRAGE ZÜR KENNTNIí; DER FLOKA DES ÜALATONS (3)

die Niederschlagsverlialtuisse ; die Westwinde siiid lúimlich in
der voin Balaton nördlicli gelegenen Gegend die trocknenden Winde,
welche, ebenso wie die nördlichen oder die nordwestlichen, den
Balaton und dessen ümgegend in schiefer Richtung treffen.

Nach S á r i n g á r und Bőgd ú n f f y betragt die Nieder-
schlagsmenge im nördliclien Teile des Balatons 5ÜU niin. liöch-
stens GOO mm, was, lant Beobachtungen von Josef Kéth. auch
nocli auf Balatonszemes zutrifft. Das Maximum der Niederschlags-
mengen falit in Balatonszemes auf den Sommer, das Minimum
hingegen auf die Wintermonate ; der Eintluss dieser günstigen
Verteilung wird durch die trocknenden Winde vermindert, Hiezu
kommt noch, dass die Umgegend des Balatons der -wiirmste Teil
jenseits der Donan ist. Den Einfiuss der klimatisclien Verhált-
nisse mildert auch der Wasserspiegel des Balatons niclit. dieser
beeintráclitigt liöclistens die Tagesscliwankung der Teniperatur.

Die Wirkung der klimatisclien Verliiiltnisse. besonders die
der genannten Eigenscliaften der Winde tritt in der ökologischen
Ausgestaltung der Vegetation des Balaton-Sees und in jener der
Ümgebnng zutage. Zu allererst befasse ich micli mit der sich
liier aussernden Einwirkung des Windes. namentlich mit der Be-
schleunignng der Transpiration und mit dem auf die Banme aus-
geübten Drucke.

Der trocknenden Wirkung des Windes zufolge entwickelte
sich auf Sand oder Lössboden eine xerophile Vegetation. beson-
ders auf dem Somogyer Ufer, doch auch auf dem nördlichen. dórt,
wo sich die Berge vom Ufer etwas entfernen. Die trocknende Wir-
kung der Winde ist auch an der Sumpfvegetation, an dem Ge-
tilde und den HoIzpHauzen wahrzuuehmen.

Die Sumpfvegetation zeigt vermöge ihres xerophilen Cha-
rakters eine gewisse bestimmte Verteilung. An erster Stelle steht
das Bohr, das ausdrücklicher xerophil ist, so dass es selbst an
den Bergiehnen mit Löss und Saudboden gedeiht. Deshalb ist
in der Xahe des Balatons meistens das Bohr verbreitet, indem es
Röhrichte bildet. danebeu ])ildet in kleinerer Ausdehnung Ola-
dium Mariscus Cladiceten, in der ganzen Konstitution xerophile
Merkmale eutwickelnd. Áhnlich verhiUt es sich mit den Scirpus-
Arten und einigen Carexen, die jedoch sclion an weniger trockenen
Stellen verbreitet sind. Wo das Sumpfgebiet geschützter ist. bil-
den Glyzerien, aber besonders Typha und Iris pseudacorus fást
reine Bestánde von grosser Ausdehnung. Diese Verteilung der
Sumpfpflanzen falit besonders an geschiitztercn Orten auf.

Der EiiiŰuss der trocknenden Winde ist hauptsachlicli an
der Ufergegend auffallend, Avas auch schon Borbás in seinem
Werke ^ behandelt hat. Das trockene, mehr-weniger schütter-

' A Balaton flórája. A Balaton tud. taimliiiány. eredményei II. k. 2.
é sz. A Balaton, tavának és partmellékénck növényfíildrajza és edényes nö-
rvényzete. Budapest. 1900.

(4) S. MÁGOCSY-DIETZ

grasige Gebiet findet maii sowolil aiif dem südlichen. als auf
dem iiöi'dlichen Ufer, auf dem letztereii ist es melír karstaliiilich.
auf dem ersteren melír pusstenförmig ; besoiiders charakteristisch
ist es auf saiidigem, ebenem Bodeii ausgebildet und kaiiii als
Ebeiibild des xerophilen Gebietes unseres Alföldes l)etraehtet Aver-
deii. KntS|)recheiid der Windnchtuug ist der xerophile Gliarakter
selljst auf polcliem Gebiete, das vom Ufer melír cntfernt liegt, in
einzehien FJillen sogar am Gipfel von im uiitersten Teile geschiitz-
ten uud denigemiiss eine melir-weniger hygrophile Vegetation
besitzenden Hiigeln — so z. B. an den Szeniepcr und 8zoláder
Bergen — wahrzunelimen.

Eine dritte Erscheinung der trocknenden A\'irkiing des
Windes zeigt sicli darin, dass sich in seinem Bereiche die Holz-
gewachse niclit aiisbilden; deslialb ist die südh'clie rfergegend
ganz unbewaldet; auf nassem, feuclitem Boden siedelt sich aiich
nur an vereinzelten Stellen die Erle an. "Wo jetztHíd/pHanzeii
anzutreflfen sind. ist dies eine iieuere Anptlanzung. Ubrigens steht
der VergTösserung der ^^'alder aucli die Landwirtscliaft ini
Weíi'e. Nur -wciter vom l^fer. auf geschütztercni und kauni ent-
spreeliend ausnutzbarem Gebiete tritt der A\'ald auf. z. B. der
von Szemes. Szolád und niehr entfernt jener von Csepely und
Karád.

Ein seliönes Beispiel der sich an geschützten 8telh:'n ent-
vvickelnden Holzptianzenvegetation ist in der Gemarkung von
Kötse der enge Aszó-Graben, in welcheni an einein kleinen Bache
unter Holzgewjichsen, die sich am unteren Teih' der Böschung
angesiedelt liaben, ombrophile Ptianzen gedeihen. Hinter den am
Rande des Karáder AValdes ersclieinenden Silberh'nden- und stark
entwickelten Weissbuchenstiimmen beginnt ein dicliíer Eichen.wald.
Dio Silberlinde verbreitet sich hier scheinbar nur durch Wurzel-
triebe, doch fand ich in einem grossen Park der Gemeinde
isötse unter den MutterpHanzen auch von Samcn entwickelte
Baumchen.

Der Karáder A\'ald nimmt den nürdliclien Abhang des
Hosszukopasz ein, hingegen bedeckeii den Berggipfel cin ange-
píianzter Kiefer- und Schwarzkieferwald, in welcheni ich einige
alté Cytisus laburnum-Exemplare angetroffen hai)e. Aus Sanien
von diesen entwicladte sich eine grössere Anzahl Baumchen. Das
Vorkommen von Cytisus laburnum an diesem Orte macht den
Eindruck. dass derselbe zufiillig verjitianzt worden ist.

Wenn wir am südwestlichen AI)hange des Hosszukopasz-
berges herabsteigen, gelangen wir durch einen Eichenwahl. der
mit Feldahorn und Fhitterrüster gemischt ist. in das Kupavárer
Tal. das sich nach Xorden öttnet, dennoch von den trockenen
^^'inden durch die vor der Üff'nung gelegenen Telekér und
Oszöder Hiigelgruppe geschützt ist. Dies erkliirt, dass das Tal
selbst im Hochsommer kühl, dunstig ist und dass beiderseits
des im Tale beiindlichen frischen rasigen A\'i'ges sich ein schöner

BKITRAGE 7.VK KENNTNIS DER FLÓRA DES BALATONS (5)

Buchenwald orstreckt. dev aii beiden Tiilhaiigen. doch mehr am
südwestlicbeii, sicli gaiiz bis aiif deii Gipfel des Berges hmaiif-
zieht. Auf dem iiördlichen Abhaiige tritt jeiie Eigentiinilichkeit
auf, dass den iinteren Teil die Biiche. den oberen hiiigegen die
Eiche einnininit. Der Buchenwald ist hier Uransiedelung, denn
in dem Walde lében nocli niehrere sebr alté Individuen.

Neben dem trocknenden EinÜusse des Windes ist in der
Umgebung des Balatons — wenn auch nicht in einem solchen
Masse — die niechanisclie Wirkung von Bedeutnng. IJm diesen
Einfluss zu benrteilen, müssten wiv die Hliutigkeit, die Stavke,
bezw. die Geschwindigkeit der Winde kennen. Über die Haiifig-
keit der A\'inde gibt Sáringárs Arbeit Aufklamng; demnach sind
auf der südöstliclien Ufergegend selten die windstillen Tagé und
auch diese fallen auf den Winter, anf dem nördlichen Ufer sind
sie schon haufiger. Bezüglich der Starke, bezw. Geschwindigkeit
der Winde wnrden keine Angaben niilgeteilt. Xach einem der-
artigen Versuche von L ó c z y erreicht die Starke der haufigen
schwacheren Winde (5 — 7 m, jené der stiirkeren sogar 11 m.
Entscheidend ist anch noch jener Umstand bei der Beurteilung
der in Rede stehenden Wirkung des AVindes, dass dieser von
den Bergen der nördlichen Ufergegend herablliessend, das nürd-
liche Ufer schief trifí't, liingegen den Spiegel des Balatons in
einer, aus der schiefen in die horizontale übergehenden Rich-
tung. Die Grenze der schiefen und horizontalen Riclitung be-
stimmt ausser vielen anderen Umstiinden (b'e Starke des Windes.

Die niechanisclie Wirkung des Windes auf die Vegetation
des Balatons ist nicht nur an den Pfianzen des oíienen Wasser-
spiegels, sondern auch an der das Wasser beherrschenden Ufer-
vegetation und der Snmpfvegetation wahrzunehmen.

A\'ahrend namlich auf dem nördlichen l^fer und in dessen
Náhe die Sumpf- und Seevegetalion eine weite Ausdehnung auf-
weist, íindet nian dieselbe auf dem südlichen Ufer nnr an ge-
schützteren Stellen. Die Ursache davon ist der voui Winde
getriebenc Wellenschlag, niclit nur indem er sowohl die submerse,
als die sich über das Wasser erhebende Vegetalion im Gedeihen
iiindert, sondern auch dadurcli, dass er den lockeren Sandboden
in Bewegung setzt und so dieselbe bald auswascht. bald ver-
se hiittet.

Eine andere Erscheinung der niechanischen ^^'irkung des
Windes ist die Deforniierung der Baumkronen. Solche Baunie
sind an dem Somogyer Ufer selten zu finden, kommen jedoch
nach dem Beweise von Bernátsky auf dem A'eszprémer Ufer
hiiuíiger vor.

Ein drittes Zeichen der niechanischen Wirkung des Win-
des ist in der Gegend des Balatons auf sandigem Boden, beson-
ders in Balatonszemes oft zu beobaciiten, namlich dass der
Stamm vieler Baume schief steiit (1 — 2 Bild auf den 28. u. 30.
Seiten im ungarischen Texte). Einzelue Stiimnie von Populus

(0) S. MÁGOCSY-DIETZ: BEITRAGE ZUR KEJSNTNIS DER FLÓRA DES BALATONS

canadensis sind niclit iiii gleiclicii Grade, sondern miter eiiieni
Winkel von 72 — 78'^ geiieig:t. Der AVert dcs schiefeu Winkels
liangt ausser Zweifel vom Winde ab. doch ist hieranf aiieli der
Boden von Eiiitliiss.

Der vierte Fali der inechanischen Windwirkuiig ist. dass
die Stanime der Biiuiiie. uiu der Krat't des AVindes besser Wider-
stand zii leisten, iiu (^juersclinitte eine vom Xreise abweicliende
Gestalt aiinelimen. indem sie ellipseiiíorniig, spater eckig werden,
diircli (He iin iiiitereii Teile des Stanimes liervortretenden rippen-
artigen Teile. Diese Rippen setzen sieh im Boden in den Wur-
zeln tort und bilden somit íStiitzpt'eiler, und zwar imnier an der
Angriftseite des AMndes. Schönc Stiunme dieser Art sind in
Balatonszenies zu sehen (Bild o — 5 anf den Öeiten ö'2 — 34.
im nngarisclien Texte). Die Stiitz[)feil<'r beginnen in verschie-
dener Hülie (I — 2 m) der Staitime niid stehen gegen den Grund
zu inimer inehr hervor: dieselben können bloss einige Zentimeter
weit hervorstelien, aljer anch bis zu 1 — -l'Ö m und erreichen
eine Dicke von 5 — G cm bis 50—60 cm. Sie treten in verschie-
dener Zalil auf, inancliinal Averden melirere gebildet, manchmal
nur einer. AVie viele solcher Pfeiler zur Aiisbildung gelangen und
in welclier Anordnung sie am Stanime auftreten. das liiingt anch
mit der Eichtnng des AMndes zusammen. Diesen Zusammenhang
vermuté ich nur, kann ilm jedocli nacli meinen bisherigen Er-
fahrungen nocli nicht nachweisen. AVenn melír Pfeiler vorhanden
sind. sind dieselben gewöhnlich weiiiger stark entwickelt, als
Avenn nur einer ausgebildet ist.

Mit diesen Beobachtnngen hofie ich znr Kenntnis derWir-
kung des ^\'indes auf die Vegetation des Balatons und seiner
Lmgebuuíi" einiüe Beitra2,e zu liefern.

(Aus der am 14. Feber 1917 gelialtenen Sitz\ing- der botanischen Sektion.)

{Avtorreferat. H.)

S. Schiller: Systematische Glíederung der ungfarí-

schen Batrachíen.

(Ungar. Uriginaltext siehe Seite 35.)

Forsclit man unbefangen und objektív nach dem Grundé
der grossen Schwierigkeiten. die bei der systematischen Be-
handlung der Batrachien auftauchen, so Avird man schliesslich
zu der Érkenntnis gelangen. dieser Grund liege darin, dass man
zur Unterscheidung der Formengruppen solclie Merkmale be-
nützte. derén Vorhanden seiu oder Fehlen von dem jeweiligen
Zustande des Mediiims abhliugt, in dem die Pílanze wiichst. Da
dieses Médium in diesem Falle ein sehr veránderliches ist, wird
seine jeweilige Beschaífenheit bei den verschiedensten Formen-
gruppen (Arten) ein und dasselbe Eesultat auslösen und wenn

s. Schiller: systematische gliederung der batrachikn (7)

maü dann die Arten iiach diesen Resultaten gruppiert, so ist es
augeiischeinlich, dass die Einteilimg eiiie künstliclu' imd keine
natürliche sein Avird. Die Merkinale aiidern sich je nach der Be-
schííftenheit des Mediiinis, al)er die Art als solclie bleibt ja docli
dieselbe.

Linné nnd seine naclisten Naclifolg-er habén die Batra-
chien in der Weise piingeteilt, dass sie ziir Grundlage ilirerEin-
teilung- das Vorli;in<lensein oder Fehlen von Schwiinmblattern an-
nahmen. Diese Haupteinteilungsweise erliielt sich anch dann
nocli, als man in einer spiiteren Periode ))egann, auch andere
Org-ane, wie die Grösse der Bliiten. die Liinge der Blatt- und
Bliitenstiele, die Bescliaítenheit der Antheren, des Fruclitknotens,
der Narbe, des Grifí'els usav. als rntersclieidnngsinerkinale für
die einzelnen Fornien zu verwendcn. Alléin, wer nur eiiiiger-
niassen mit der Lebensweise der WasserpÜanzen überhanpt und
der Batrachien insbesondere vertraut ist, wird sofőrt cinsehen
müssen. dass dieBasis dieserEinteilungsniethoden eine A^erfeldtewar.

Ein Beispiel diirfte genügen, nni diese Behanptung zu
rechtfertigen. In der zweiten Ausgabe seiner 83'nopsis stellt
Köch den llanunculus Peiirerl als abgetrennte Art von seinem
B. aquatilis auf. Als Unterseheidungsnierkniale t'ülirt er an:
„foliis natantibus superioribus tripnrtitis . . . laciniis triangulari
obovatis . . . natantibus inferioribus saepe ternatis" und unter-
scheidet: „a) niinor, fólia natantia inferiora rarius ternata; fi) major,
fólia natantia inferiora sae]ie ternata et folio uno alterove noii
raro in lacinulas ca])illares íisso"'. Es isj klar. dass Kochs
E. PHivcrí im Gegonsatze zu seinem líarmvcubis (iquatílis ein
Batrachium darstellt. das ausser den .Sclnvimmblattern auch noch
verschieden gestaltete Übergangsbliitter zeigt. Erwagt man nun,
dass das Auftreten dieser í'bergangsblatter einzig und alléin von
der unkonstanten Beschaftenheit des Wassers abhangt. in dem
das betreffende Batrachium wáchst, dass alsó solche í'bergangs-
blátter — wie wir das heute ja schon g.anz gut zu koustatieren
vermögen — sowohl bei li. iKÍtatus Schrk. {li. radiatus
Bor.), als auch bei E. carmaius Schur (7?. Lanr/ei S z.), bei
B. trichopJn/llus Chaix (B. rndians Revei), bei B. paucista"
mineus Tan se h (B. Godroni Gr e n.) auftreten. so ist es klar,
dass Kochs B. Petiveri nicht eine Art, sondern ein Sammel-
surium von Arten darstellt, demnach keine natürliche, sondern
eine ganz und gar willkürliche, künstliche Art bildet.

Ich habé absichtlich Koch als Beispiel angeflihrt, Aveil ja
die Synopsis dieses zweifellos grossen Naturforschers. der als
Systematiker und Analytiker sicherlich in eine Reihe mit L i n n é
und L a m a r c k zu stellen ist, bekanntlich seit nahezu 70 Jahren
das Standardwerk für unsere Floristen und Systematiker bildet
nnd so auch heute Jioch für den systematischen Aufbau unserer
Flóra von grossem EinÜusse ist. Ich könnte aber noch zahl-
reiche andere Beispiele anführen, um zu zeigen, wie gross die

(8) S. SCHILLHR

Fehler und Irrtiimer sind, die inan sicli bei der systeniiitischen
Bearbeitiing der Batrachien zuschuldeii kommen liess, indeni
mail zu Merkmalen die Zutiiicht ergritt", die ausserhalb des
innereii Wesens und der inneren Natúr der Pfianze liegen.
Seichtheit oder Tiefe des Wassers, geriugere oder stiirkere Be-
wegung des Wasserspiegels, stetiges reichliches Vorhandeuseiu
des Wassers oder völlige Austrocknung desselben. seine Dich-
tigkeit und Teniperatur vermögen Avohl innerhalb eines Arten-
kreises verscliiedene Fornien hervorzubringen, aber die hierdurch
liervorgerufenen Merkniale sind nicht geeignet. als Artunterschei-
duugsnierkniaie zu dienen; beniitzt nian sie dennoch als solche.
so führen sie, wie das angeführte Beispiel zeigt, zu einer Kon-
fundierung versciiiedener Arten und damit in der Systeniatik zu
einer kolossalen Konfusion.

Geht nian jedoch von eineni anderen Gesiclitspunkte aus ;
nimmt man nicht das Médium, sondern die in der Pflanze selbst
lebende und wirkende, für ihr Sein oder Nichtsein entsclieidende
innere Faliigkeit als Basis der Artunterscheidung an, so wird
man, da diese Grundlage eine konstante und unter allén ausseren
Lebensbedingungen unveranderlich und bleibend ist, selbstver-
standlich auch zu einer, jeder subjektiven A\'illkiir freien, objek-
tív natürlichen P^inteilung gelangen künnen. Wir tun dies, indem
wir die PHanze zuniiciist ganz losgelöst von ihrem Aufenthalts-
medium. alsó die für ihre Existenz vitaisten Ersclieinungen. d. i.
ihre, dem Wachstum und der Fortpflanznng, alsó der indivi-
duellen und speziellen Erhaltung dienenden (Jrgane betrachten.
Dieses Moment liegt, wie bei allén Wasserptlanzen überhaupt.
so auch speziell bei den Batrachien. in der inneren Fiihigkeit,
aus dem Zustande der rein vegetatíven \'ermelirnng in den der
FortpÜanzung auf dem Wege der Fruktiíikation zu treten oder
umgekehrt in der inneren- Faliigkeit, sich so zu entwickeln,
dass aus einer durch die Fruktifikationsorgane sich fort-
pHanzenden Ari eine sich rein vegetatív vermehrende werde.
Aus diesem Satze soU jedoch jede philogenetische Tendenz und
entwicklnngstheoretische Deiitung ausgeschlossen liléiben; denn
es erscheint durchaus nicht opportun. sich in den Streit darüber
einzumengen, ob die Wasserptlanzen aus den LandpHanzen oder
umgekehrt: diese aus den ersteren entstanden sind. Die Argu-
niente, die von beiden Seiten zur l^nterstiitzung der einen oder
anderen Ansicht angeführt werden, lassen sich ebensogut von
oben nach untén, wie von untén nach oben anwenden. so dass
sie — wenigstens in ihrer heutigen Formulierung — jede Be-
weiskraft für oder wider verlieren. Auch handelt es sich bei
dem hier ))esprochenen Thema im Grundé genommen gar nicht
uni den Gegensatz zwischen echten Wasserptlanzen und echten
LandpHanzen. Ein Batrachium, das heute als echte Landpfianze
auftreten, alsó auf dem trockenen Lande keimen, wachsen.
blühen und fruktiíizieren würde, gibt es ja gar nicht. Man kann

SYSTEM\TISCHE GLIEDERUNG DKR BATIÍACHIEN" (9)

heute nur von Wasserríuumkeln sprecheii, die entweder siib-
mers im Wasser lében, oder sich bereits zuni Lében in der
frt'ien Luft angepasst habén. Auch die sogenannten sukkulenten
oder terrestren Fornien der Batrachien sind keine Landpfianzen
iin strengen Siujie des Wortes ; sie keimen und wachsen eigent-
lich unter Wasser und nehnien nur eine dem Luftleben ange-
passte Forin an, wenn das Wasser, in dem sie bisher vege-
tierten, austrocknet; sie sind alsó eigentlich nur „aufs Trockene
gesetzte" Wasserplianzen. Am deutlichsten tritt dies in dem
Umstando zutagc, dass an den terrestren Formen nur die vege-
tatíven Organe, die Wurzel, der Stengel, die Blatter, derén
Médium das Wasser ist. eine Avesentliclie Ánderung zeigen,
die der geschleclitlichen Fortptianzung dienenden Organe aber,
wie die Blütenstiele, die Kelclie. die Blumenblatter, Fruclit-
knoten. Griffel, Xarbe usvv. im wesentliclien gegenüber ilirem
früheren Luftleben unverjindert bleiben.

Man Avird dalier, um ganz korrekt vorzugehen, nur kon-
statieren können, dass es lieute Gruppén von Batrachien gibt,
die mehr vegetatív als geschlechtlich sich vermehren (Batra-
chien, die sich ausschliesslich nur auf vegetativem Wege ver-
mehren, kennen wir heute niclit) und wieder Gruppén, die
sich mehr auf geschlechtlichem als auf vegetativem Wege fort-
pfanzen und erhalten. Zwischen diesen beiden Gruppén Hegen
zahlreiche Übergangsformen. ja diese bilden die weitaus reichste
Gruppé der lieute existierenden Batrachienformen, die die Ten-
denz zeigen. aus einer der oben bezeichneten einander ent-
gegengesetzten zwei Gruppén in die andere üljerzugelien. Auch
hier soll jede evolutionstheoretische und philogenetische Aus-
legung streng vermieden werden. Der Frage, welche der drei
Gruppén einen Fortschritt oder einen Rückschritt in der An-
passung bedeutet, soll sorgsam aus dem Wege gegangen wer-
den, denn was vom Gesichtspimkte unserer entwicklungstheo-
retischen Naturanschauung und des auf dieser basierenden Sy-
stemes als Fortschritt oder Rückschritt bezeichuet wird, muss es
faktisch iiicht auch für die betreff'ende PHanze sein. Für den Ranun-
eulus paucistamhieu.s wird die je intensivere Anpassung aus
einer dem Luftleben akkomodierten in eine mehr dem submersen
Lében entsprechenden Form durchaus keinen Rückschritt, son-
dern vielmehr einen relativen Fortschritt bilden. Sie bedeutet
für ihn als Lidividuum eine leichtere Lebensmöglichkeit, eine
Ersparnis an Arbeitskraft, reichere und sicherere Ernahrung, was
ja alles für die Existenzmöglichkeit der Pflanze selbst ein wich-
tiger Fortschritt ist. Ihre Wurzel braucht nicht nach Nahrung
zu suchen, ihr Stengel braucht weniger oder gar keine Gefiisse
zu entwickeln, um den passenden Mechanismus für die erfor-
derliche Festigkeit zu erlangen; ihre Blatter brauchen nicht zu
assimilieren und sie braucht sich nicht anzustrengen, um grosse
Blüten mit kraftigen Antheren hervorzubringen ; das alles er-

(10) S. SCHILLf^R

spart mid erreiclit fsie durch die vegetutive Vehrmelirimg und
die Angepasstheit aii das submerse Wasserleben. Ist das für sie
und ihre Erhaltung nicht ein positiver Grewiun?

Die oben erwiihnten drei Gruppén reprasentieren demnach
drei Stufen auf der Anpassungsleiter der heute existierenden
Batrachien. Auf der obersten Stufe — wir bezeichnen sie als
die oberste, weil wir uns eine Leiter nicht anders als wie mit
einem raumlichen oben und untén vorstellen können. docli soll
damit, das sei hier noch einnial hervorgehoben. keine philoge-
netische Folgerung verbunden sein — stehen jené Batrachien,
derén Fortptlanzung in der Kegel und vorzugsweise geschlecht-
lich in der Luft erfolgt; ich heisse sie Batraehia aerophila.

Die unterste Stufe nehmen jené Batracliien ein, derén Ver-
niehrung in der Regei und vorzugsweise ungeschlechtlich unter
Wasser erfolgt ; ich nenne sie Batraehia vegetatira.

Die niittlere Stufe wird von jenen Wasseiraiiunkeln okku-
piert. die noch nicht zur nntersten. aber nicht auch schon zur
obersten Grupjie gehören, sondern ein anipliibiales Lében — nicht
zwischen ^\'asser und trockenem Land. sondern zwischen Wasser
und Luft fiiliren und das Bestreben zeigen, aus einer der Grup-
pén 1 und 2 in die andere ül)erzugehen. Ich nenne sie Batra-
ehia amphihia.

Sehen wir nun. wie dicse drei Stufen niorphologisch zuni
Ausdruck gelangen. das heisst : Priifen wir die Merkmale. an
denen wir zu erkennen vermügen. in welche der drei Gruppén
ein Batrachium einzureihen ist.

I. Formeiikreis: Kaiuiiicnlus (5«í?ac/íntm) aerophiliis.

Die An])assung an die in der Luft erfolgende geschlecht-
liche Fortptlanzung tritt mit folgenden Merkmalen in die Er-
scheinuug:

Der obere Teil des Stengels. die BUitenachse reicht weit
über den Wasserspiegel hiuauf. Die Interjiodien der Blütenachse
werdt^-ii kürzer als die des submersen Stengelteiles. Infolgedessen
erscheinen die Bliltter mehr gedrangt nebeneinander.

Die Blattstide der Schwimmbatter sind so eingestellt,
dass die Blattspreiten horizontal auf dem AVasserspiegel ruhen.
An ihreni Ausgangspunkte von der Blütenachse sind sie bis zu
fást Zweidrittel ihrer Lángé mit einer breiten. testen Scheide
umgeben. die sie stiitzt und vor der Beschadigung durch Wind
oder plötzlich anstossende Wellen schützt.

Die Blatter sind, uni je mehr Licht erhalten zu können,
niereuförmig, l)reit. mit abgerundeter oder abgestutzter Basis.
wodurch sie zugleich an Festigkeit gewinnen ; dazu sind sie
mehr- weniger tief gelappt und die Lappén meistens wiederge-
lappt; sie werden hiedurcli schmiegsamer dem Wasser gegen-

SVöTlOMATISCHIí GLlEDERüNG DEIÍ BATRACHIEN (11)

ül)er. An der Obcrseite tr.igen sie Spaltöíitimiigen iiiül sind durcli
Wachsübcrziig vor zu starker Keuetziing geschiitzt. An der
llnterseite siiid sie gaiiz iiach der Beschaft'eiiheit des Wassers, in
dem sie vegetieren, entweder ganz kalil, oder nielír weniger be-
haart. an eiiier Form [R. pellitus Borb.) aber fást diclitíiizig,
was iiiclit nur ziir Steigerinig ihrer Scliwimnifahigkeit beitragt,
sondern aiich zur Fördeniiig der direkten Nahriingsaufnahme aus
dem Was ser dient.

Die den Blattern opponierten Blütenstiéle sitzen nur oder
doch in der Regei in den Achselu der Schwiinmblatter (Fólia
natantia necessaria nacli Fries); sie sind sclilank, gestreekt,
nm iiber den Wasserspiegel liiiuuiszuragen und zu ihrer Festig-
keit dienen nicht nur die Ijereits erwáhnten Scheiden. sondern
aucli ihre derartige Gestaltung, dass sie nach obenhin an Uni-
fang ein wenig abnehmen nnd dadurch vvie ein Billardstock ela-
stischer und solider werden. Sie tragen an ihrer Spitze ininier
nur einc Blüte.

Die Blüte selbst zeigt die verschiedensten Einrichtungen,
die eine geschlechtliclie Erzengung von Früchten ermögiichen.
Von einem dichten Kelche unigeben, breiten sich die Blunien-
bliitter, wahre Schanapparate aus. Sie sind breit und ihre Ran-
der decken sich vöUig, so dass sie wie eine íestgebaute Schale
die Fruktitikationsorgane schützend umgeben. Ilire Farbe — zu-
meist helhvt'iss mit diinkleren Áderchen und luit üelljeni Nagel
— hebt sich von der dunkelgefarbten Wasserfliiclie aullallend
ab und vermag sogar íiiegende Insekten als Krenzungsvermittler
auzulocken.

Die Fniktifikationsorfiane siud stark entwickelt.

Die Antheren sind zahlreich, dick und cnthalten Unmassen
von Pollenkörnern ; die Stauhfdden, von denen sie getragen
werden. sind ebenfalls solid und láng genug, uni mit den An-
theren das Fruclitköpfclien zu übernigen, so dass Selbstbefruch-
tung in allén Falién statttinden kaiin.

Die NarJje ist kranzfönnig und papillös und bildet so ein
sehr geeignetes, breites Gebiet für die je grössere Aufnahme
des Pídlens.

Diese Gruppé wachst nicht in Gewiissern mit grossem
Welleuscidage oder in sehr rasch tliessenden Bachen (sie kommt
aucii in unserem stark bewegten Balaton nicht vor), sondern
sncht lieber schwiicher bewegte oder ganz stille, nicht zu tiefe
AVasseraiisamuilungeii auf, Aveil hier die Bliiten und Fruktifika-
tionsorgane nicht jenen Gefahren ansgesetzt sind, die ihnen in
reissenden cder hohe Wellen schhigenden Wassern drohen.

Der Hauptreprasentant dieser Gruppé, der auch haufig bei
nns zu íinden ist. ist Ramincuhts peltatus Sehr k. mit seinen
verschiedenen Formen. derén Gestaltung von der jeweiligen Be-
schatíenheit des AVassers abhangt. Es sind dies: K. penicillatus
Hiern, R. truncatus Koch, die Form mit Übergangsblatteru,

Botanikai Közlemények. 1-3. füzet. °

(12) S. SCHILLER

11 radiatiis Bor., R. rliipiplnjllus Bast., ferner die verschie-
deueii Formen mit kurzen und rigiden, lángeren und schlaflen
Segmenten der Wasserblátter und schliesslich die terrestren Formen
des typischen R. peltatus Schrk. [R. succulentus K o c h) und
aller seiner einzelnen Varietáten.

Einen natürlichen Übergang zu der náchstfolgenden unteren
Kategorie unserer Batrachien, der Ranunculi amphibii bilden der
R. confusus G 0 d r. und der R. Baudotii G o d r. Die Einrich-
tungen für eine sexuelle Fortpflanzung in der Luft sind bei
ihnen noch nicht so voUkommen wie bei R. peltatus. gelangen
aber in einem höheren Entwickelungsgrade zum Ausdruck, wie
bei den amphihialen. Bei beiden drückt sicli dies in den schma-
leren, einander nicht deckenden Blumenbláttern und in der rei-
cheren Belaubung mit Wasserblattern, bei R. Baudotii überdies
auch nocli darin aus, dass bei diesem Wasserranunkel die Staub-
fáden weniger zahlreicli und auch diese sehr schwach ausgebildet
sind, imuier viel kürzer als das Fruchtköpfchen bleiben, so dass hier
an einer reichen autogamen Befruchtung gezweifelt werden darf.

II. Formenkreis : Kaniiiicuhis [Batr.) anipliibius.

In dem Bestreben, sich vor den Gefahren zu schützen, die
mit der rein vegetativen Vermehrung und mit der submers er-
folgenden geschlechtlichen Fortpflanzung verbunden sind, stehen
die zu dieser Kategorie der Batrachien gehörenden an zweiter
Ötelle. Die zur Erreichung dieses Zweckes getroífenen Einrich-
tungen ermögiichen noch nicht, die vegetative Vermehrung auf-
zugeben und die sexuelle Fortpflanzung in der Luft alléin vor-
zunehmen.

Die Tnfloreszensaclise flutet bei diesen Kanunkéin zumeist
und in der Regei noch im Wasser ; nur wenn es dem Stengel
gelingt. diese Achse über den Wasserspiegel zu bringen, treten
Übergangs- und Schwinimblátter auf. Erstere zeigen je nach der
Beschaifenheit des Wassers. in dem sie entstehen. die verschie-
densten Formen und Grade der Zerschlitztheit.

Die Blütenstiele entspringen hier nicht ausschliesslich aus
den Achsen der Schwimmblátter. diese sind alsó nicht fólia
necessaria, sondern fólia accessoria. Das Verhaltnis ist so ziem-
lich das umgekehrte wie bei den aerophili. Bei diesen wachsen
die Blütenstiele in der Regei aus den Achsen der Schwimm-
blátter und nur in seltenen Ausnahmsfállen auch aus denen der
Wasserblátter; bei den amphibii entstehen die Blütenstiele in
der Regei aus den Achsen der Wasserblátter und nur in Aus-
nahmsfállen und selten auch schon aus denen der ÜJbergangs-
und Schwimmblátter. Die Blütenstiele selbst strecken sich oft
sehr iange, inimer aber überragen sie weit uni das zwei- bis
dreifache das ihnen opponierte Blatt.

8YSTEMATISCHE GLIEDERUNG DER BATRACHIEN (13)

Die Petalen siud schwacher ausgebikk't, wie bei elem B.
peltatus; sie siiid nicht so gross und breit und decken sich auch
niclit mit ihren Randern.

Die Staubgefásse sind weniger zahlreich und scliwácher;
sie erreichen wohl die Lángé des Fruclitköpfcheus, doch stehen
sie seitwárts ab, so dass autogame Befruclitung erschwert ist.

Vou den bei uns lebenden Batracliien gehören in diese
Kategorie : JR. circinnatus S i b t h. und — was jedoch noch einer
weiteren Untersuchung bedart" — eine ganz neue, im Balaton
lebende Forni dieses Batrachiums, die sich dadurcli von R. cir-
cinnatus unterscheidet. da«s nicht nur die unteren, sondern auch
die oberen und obersten Blátter gestielt, derén Segmente nicht
kreisförmig, sondern halbkreisförmig angeordnct sind und die
daher — falls sie sich wirklich als neue Form konstant erhalten
soUte — R. semiradiatus zu iiennen ware; ferner R. carinatus
S c h u r. dessen Formen mit Übergangs- und Schwimmblattern :
R. LangeiY. Sz. und schliesslich R. piútans Lam., der bei uns
selteu gesunde. keimfaliige Früchte reift, sich alsó entschieden
noch in sehr hohem Masse vegetatív verniehrt, der aber dennoch
Tvegen seines Blütenbaues zu dieser Kategorie gezáhlt werden
muss. Alle die genannten Formen kommen auch in terrestrer
Gestalt vor.

Einen natürlichen L bergang von dieser Entwick<'liingsstufe
zu (k^r nachstfolgenden unteren bildet der R. trirJiophi/Uus C h a i x,
der auch schon aus diesem Grundé, ganz ohne Riicksicht auf
die schwácliere oder starkere Behaarung der Blatter, Sebeiden
und Carpellen zweifellos von Jt. paneisfamineus T uns eh xinier-
schieden werden muss. Morpliologisch gelangt dieser Ühergangs-
charakter des R. frichophyllus C h a i x in den Blütenstielen und
in der Blüte zum Ausdruck. Erstere erreichen nie die Lange
derjenigen der amplnbii, sind aber doch liínger als die des
R. pavcistamineus und überragen das ihnen opponierte Blatt
höchstens um die einfache Liinge desselljcn ; áic Bliiten sind
kleiner wic bei den ampJ/ibii. aber immerliin um ein Betriicht-
liclies grösser als bei den vegetativen, im Durchschnitte 1 — l^/^mal
grösser als der Kelch. Jn der Diagnose des R. paucistamineus
führt T a u s c h als Hauptunterscheidungszeichen die „tlores minimi"
an. withrend Villa rs in seiner Histoire des Tlantes. in dereu
erstem Bande C h a i x seinen R. tricíiopliyllus nur íils blossen
Namen anführt, dessen PHanze jedocli ^'illars sicherlich in
natura vorlag, im III. Bande desselben Werkes bei ihrer aus-
fülirlichen Beschreibung von den Blüte;i im Gegensatze zu R.
aquatüis L. sagt: „La fleure est petité", alsó nur kleiner als
die des R. peltatus.

Der R. Irichopihyllus C h a i x kommt bei uns in sehr ver-
schiedenen Formen hinsichtlich der Gestaltuug der Blatter, ferner
auch mit Übergangs- und Schwimmblattern — das ist der R.
radians Revei — und schliesslich aucli als terrestre Form vor.

8*

(14) í?. SCHILLER

III. ronnenkreis: líiuiiiiiciilns {Ilatr.) veííetiiHvns.

Mit dein Ansdrucke veíjctativus smU beileibe nicht etwa ge-
sagt sein. dass die zu dieser (rriippe gehörigeii Batracliien sich
aiissclilicsslicli imr anf vca-eíativeiii Wege veriiielireii. Xeiii; e&
soll daiuit vielniehr luir zuiii Ausdnick gelaiigeii, dass sie in
eiiieni viel uinfangreicheren !\Iasse wie die der beiden frühe-
reu Gruppén anf vegetative Vernieliriing aiigeAviesen sind.
Denn aiieh die iins bislier bekannten IJatracliien dieser Kategorie
habén die Fáhigkeit, die Befruchtnng aiisserhalb des Wassers
zu vollziehen, Früohte in der Luft anzusetzen niid sie dórt reifen
zu lassen, doch lierrscht die IJcfrnehtnng und Fruelitreifung
unter deni Wasser in weiterem Masse bei ihnen vor, wie bei
ihren. zu den anderen zwei Griijipen gehörigen Geschwistern.
Die Einrichtungen und Merkmale. die dieser Lebensweise ange-
passt sind, können ini folgenden zusamniengefasst werdén :

Die í»Zw/ejK/r7/se Avird hier von jenem ganzen Teile des Öíen-
gels gebildet. der diclit unter dein Wassersjiiegel ílutet. so dass
die an dieseni Stengelteile spriessenden Bliitenstiele ans dem
Wasser liervorragen. Diese Blütensfiele braiiclien si(di niciit zn
strecken, da ilire Streckiing der Ptianze S('ll)st keinen Vorteil
brachte, weil ja die Befruclitung ebensogut iiber als unter deni
Wasser vollzf)gen werden kaim. Sie werden dalier in der Regei
nur kurz sein, kaum ein wenig die Liiiige des opj)onierten
Blattes iiberragen und sich erst nacli voUzogeiier Befruclitung
verlangern. um sich bogenförinig krüinnieii und die Früchte be-
hufs Keiiuung ins Wasser tauchen zu Ivönnen.

Die Blütcn sind klein. tst doch ihre Ausgestaltnng zu
einem Öchanajiiiarat ganz und gar iiberllüssig. Findet Befruch-
tung iu der Luft statt. uiu so besser; wenn uiclit, so ist ja da-
mit kein Nacliteil verbuudeii. Die unter dem Wasser sich be-
fruchtenden Blüten aber bediirfen des grosseu Apparates, um
Kreuzungsverinittler auzulocken. nicht. denn Avenn solche auch
unter dem AA^isser existieren — Schnecken und Krebse. — so
ist doch ilire Vermittluiig eine sehr unsicliere ; es wiire daher
grösste Kraft- und Arbeitsverschwendung, Materiül auf die dem
Luftleben entsprecliende Ausschmückung eines Organes zu ver-
wenden, das seine Aufgabe auch in einfacherer Forni unter
Wasser zu lösen verniag. Für die submersen Wasserranuukeln
ist es nachgewiesen. dass kleistogame Bestáubung stattlindét.
Sie sind alsó für allé Fiille der Befruchtung sicher. Allerdiiigs
in einer Weise. die für die Lebenssicherheit und kriiftige í^rhal-
tung der Xaclikomnien mit grossen Gefahren vcrbuuden ist.
Aber diese Gefahren sind es ja eben, die in der Ptianze den
Trieb erwecken, sich ihrer zu entziehen und die Tendenz nahrén.
sich der Befruchtung in der Luft anzupassen.

Unter ganz dieselben Gesichtspunkte falit auch die Ausge-
staltung der Stauhfüdow sie sind schwach. steheii seitwiirts ab-
und ihre Zahl ist eine geringe.

SVSTE.MATISCHI': ÜLIEDERU.NÖ DER BATKACHIEN (15)

\on (len in dieseu) Sinne ., vegetatíven" Eatnuliien sind
bislier ans Ungarn dic t'olgenden bekannt:

Der echte R. yawistamíneus T a n s c h mit den aller-
kleinsten Hliiten, die nur wenig- aus deni Kelclie eniporragen.
■die verschiedeneu Foniien desselben liinsichílicli der BlJitter
(kurze oder lange. sclilafie oder rigide Öegmente), die Form mit
Schwimm- oder Übergangsblattern: Ji. Godroni Gren.. die
Form mit niicli in der Jugend kahlen Friichten : B. Droiietii
F. S c h z ; die Form mit t'ast zylindrischem Frnchtboden und
massenliafton kleinen Friichten: 7/ líionii Lagg., sowie die
terrestren Formen alier dieser Varietaten. lm Allgemeinen sei
hier noch bemerkt. dass ansser den erwahnten Formen in un-
seren riewassern nocli viele Mittel- nnd Übergangsformen vor-
handen sind. die sich dnrch íínbtile Abweiehungen nnd Merk-
male auszeiclinen, daher nicht in allém mit den angefiihrten
Formen übereinstimmen. aber doch auch nicht einzeln anfgezáhlt
werden können, weil es noch Gegenstand weiterer Untersncliun-
gen nnd Beoljachtnngen bilden mnss, ob sie konstante, oder nnr
vorübergehende Formen sind, die einem blossen Znfallc ihr Da-
sein verdanken nnd ebenso rascli, wie sie erscheinen, wieder
yerschwinden.

Fassen wir nnn das Gesagte zusammen, so ergibt sich,
dass von den nns bekannten hcimischen Batrachien heute keines
mehr auf der nntersten Stníe der rein vegetatíven Vermehrnne-
steht. dass vielmehr allé nnsere bisher bekannten Batrachien
bereits in geringerem oder höherem Masse die Fahigkeit be-
«itzen, sich dem Lnftleben anznpassen und dass dieses Mass
durch die hier angefiihrten drei Stnfen gekennzeichnet ist und
auch morphologiscli znni Ausdruck gelangt.

Wie sich nun unsere Batrachien in den kommenden Jahr-
tausenden Aveiter anpassen, ob sie die Richtnng nach oben oder
nach untén verfolgen werden nnd das Bild auszumalen, das die
Vegetation unserer Seen und Flüsse, der Bache und Sümpfe
nach Jahrtansenden bieten werden, wollen wir getrost der Phan-
tasie unserer Dichter überlassen — und glauben Sie mir, auch
unter den Naturforschern gibt es viele phantasiereiche Dichter.
Der ernste, ptlichtbewusste und gewissenhafte Naturforscher
aber, dem die AV^issenschaft kein Spiel, sondern das o1»jektive
Naturerkennen bedeutet, er wird auch auf diese Frage nnr die
■eine ehrliche Antwort habén: Ignoramus !

(Alis dei- am 13 Marz 1918 gehaltenen Sitzun,"- der botanischen Scktion.)

(16) K. SCRILBERSZKY

K, Schílberszky: Antrag ín Bezúg auf den
Getreídeschwarzrost.

(Uxigarischer Originaltext auf Seite 43.)

Ali dieser Stelle ist es fást überflüssig', aiif jené unermess-
liclien Schaden hiiizinveiseii, welche der schwarze Getreiderost
{Puccinia graminis Pers.) in den meisten Getreidelándern lier-
vorruft und derén Grad bloss je nach den für den Pilz niehr
oder weniger geeigneten nieteorologischen Verhiütnipsen variiert.
insofern dicse die betreífenden biologischen Misserfolge auslösen.
Der innige Zusammenhang, welcher zwisclien dem Schwarzroste
des Getreides und deni Berberitzenstrauclie {Berberis vulgáris)
besteht, ist zweifellns schon seit langerer Zeit bekannt. insofern
námlich eine Jnfektion des Getreides durcli die Aecidien des
Berberitzenstrauclies direkt zustande zu koinmen píiegt.

Die miihevollen und kritischen Untersuchungen melirerer
Forscher. besonders aber jené von J. E r i k s s o n, H. K 1 e b a h n
und E. H e n n i n g lieferten den unstreitbaren Beweis, dass
Puccinia graminis Pers. eigentlich imr ein Saninielbegrifi" ist, wo-
íunter mehrere ganz nahe verwandte, eng zusamniengehörige
Unterarten zu verstelien sind, welche ausserlicli iiberhanpt niclit,
oder aber nur durch niinutiöse, oi"t sogar niclit einmal recht
waliriiehinbare Merkniale von einander abweiclien.

Interessant ist es, dass in dem durch gesetzliche Mass-
nahinen ausgeführten radikalen Kanipfe gegen diese ernste. be-
kannterv^-eise sehr oft vernichtende Getreidekrankheit die nord-
europaischen drei Nachbarstaaten (Diineniark, Norwegen und
Schweden) eine bahnbrechende Rolle übernoinmen habén. Diese
Staaten köunten als mahnendes Beispiel anderen Getreidelándern
dienen, dass niau bestrebt sein soll, die betrachtliche volkswirt-
schaftliche Gefahr, welche die Ernte hie und da, mehr-weniger
fást jahrlich ernstlich bedroht, zu bekiimpfen. Das Berberitzen-
Gesetz braclite zuerst Danemark (1904), daim folgte Norwegen
(1916) und uachher kam Schweden (1917).

Die beachtenswerten Punkte eines solchen Gesetzes, welche
im Kampfe gegen den Getreídeschwarzrost berücksichtigt wer-
den müssen, sind folgende : § 1. Das Anpflanzen oder das Yer-
mehren durch Samen von Berberis vulgáris ist untersagt. § 2. Der
Besitzer oder Mieter eines Grundstückes ist berechtigt zu for-
dern, dass die Berberitzenstraucher, welche innerhalb einerEnt-
fernung von 300 m in lebendem Zustande vorkoinmen, ausge-
rottet werden sollen. § 3. Von dieser rechtlichen Verordnun^
bilden botanische Garten Ausnahmen, die wissenschafiliche Ziele
anstreben und die mit Unterrichtsinstitutionen in Verbindung
stehen ; von diesen Garten aus aber ist die Verbreitung des Ber-
beritzenstrauclies sowohl durch Pflanzen, wie auch durch Samen
verboten. § 4. Die Kosten der bezüglichen Rottungsarbeiten be-

ANTRAG IN BEZÚG AUF DEN GETREIDESCHWARZR08T

stimmt das zustándige Behördeamt (Kreisamt, Bezirksamt), resp.
ein behördlich delegierter i\.mtsmann. § 5. Dor Verkauf von
iíerberis vulgáris in Baiimschulen oder durch Privatgártnereien
ist strengstens verboten. § 6. Das Überschreiten der obigen ge-
setzlicheu Verordnuiigen wird strafgerichtlich veríblgt.

Es verdient bósoudere Beachtung, dass in DánemarJc nach
Verlauf von zelin Jahren, vom Beginn des Inslebentretens des
Berberitzengesetzes gereclinet, die Scliádigungeli des Getreide-
schwarzrostes. sukzessive mit dem Schwinden des Straiiches ab-
nahmen, ferner ist aiich zn bemerken. dass die vorher zeitweise
vorgekomnienen betrachtlichen, maiichmal vernichtenden Rost-
schaden seither ganzlich Stillstand zeigten. Zur Beleuchtung die-
ser Frage ist unter andereni sehr lelirreich die Angabe, lant
welclier der Schwarzrost in Island und auf den Faröer-ínseln
fehlt, obzwar in diesen Gegeuden das Klima nicht rauher ist,
als w^o die Schádigungen durch diesen Rostpilz vorzukumnien
pflegen; es ist aber zu betotieu, dass auf diesen Inseln der Ber-
beritzenstrauch ebenfalls nicht vorkonimt. Weder in Dánemark,
noch in Schweden war der Schwarzrost des Getreides vor den
letzten Dezennien des XVIII Jahrhunderts unbekannt. Der Ber-
beritzenstrauch wurde namlich zu jener Zeit nur sparlich kulti-
viert. verwildert kani er iiberhaupt nicht vor.

Ich halté es iiberhaupt nicht für ausgeschlossen, dass der
Schwarzrost entweder durcii ein überwinterndes Myzel, oder in-
folge bestirnmter kliniatischer Beeiníiussungen mancher Gegen-
den durch fortdauernde Uredobildungen zustandekommen kann,
zunial in Lándern, wo die Winterszeit regelniassig niild ablauft
(indien, Australieu), wo alsó die Grasgewáchse das ganze Jahr
hindurch gedeihen und deshalb Uredosporen (auch ohne die
Teleutoinfekiionen ü])ermittelnden Berberitzenstraucher) erzeugt
werden. In solchen Getreiflelándern. dagegeu. welche nahe zu
den Polargegenden liegen, wo bekannterweise lange und streng-
frostige Winter herrscheu, dórt ist für die Entwickelung und
Verbreitung des Schwarzrostes die Existenz von Berberis vul-
gáris notwendig, ja unentl)ehrlich. Nach den bisherigen Erfah-
rungen ^ kann der Schwarzrost in den nordeuropaischen Lán-
dern weder in Uredoform, noch als Dauerniyzel in der Gras-
pflanze überwintern.

In Mitteleuropa, besonders auf der ausgebreiteten grossen
Tiefebene Ungarns. wo infolge eigenartiger kontinentaler klinia-
tischer Ursachen die nieteorologischen Verháltnisse áusserst ver-
anderlich sind und ausserordentliche Teniperatiirschwankungen
aufweisen, sind die Entwickelungsverháltnisse dieses Pilzes ganz
anders zu beurteilen. Ilier sind die Winterszeiten áusserst ver-
ünderlicli; es gibt niihk' und regenreiche, meistens aber kürzer

^ Lagstiftningeu mot berberisbusken uied siirskild hünsyn till fra-
gans iiuvarande lage i vart land; Tidskrift för landtm^n 1916. Lund. •

(18) K. SCHILBERSZKY

oder lánger aiulanernde starkfröstiiic AVintor. oft ohne Sclinee-
decke. í^iiie durchschnittliche Staljilitat der VVintei-temperatiiren
ist hier unbckannt; das Therniometer zeigt oft eiii Mininmin von
20 — ^^25° C, ja auch noch eiii geringeres. ím let/teren Falle ist
eine winterlicho Uredobildimg — was Avahreiid inilder Winter
Yor sich gelien kaiin ^ — fást imniöglicli. Es ist alsó leicht inög-
licli, dass iiacheinaiider folgende Wiiiter die Uredosporen ver-
nichten, daher iiur die wetterharteii Telentosporcii erhalten blei-
ben. Da die üntersurhiiiigen bestatigeii, dass das Myzel in die
unterirdisclien Teile der Grasgewaciisií niclit einzudringen ver-
niag, so folgt, dass durch ein regelnúissiges Ausrotten der Ber-
beritzenstráuclier die harten Wiiiter in der Verniclitung des
Schwarzrosíes wesentlicli beitragen können.

Nach Erwágung und genauer riitersucliung der botani-
sclien, resp. der samtlichen obwaltenden niykologisclien Umstande
ware es alsó wünschenswert. in Anbetracht der genannten nordeuro-
páischen Lánder auch oezüglich líugarns, sich mit dem Berberitzen-
gesetze zu befassen, unisomehr, da Ungaru eines der hervorragen-
deren und sowohl in (^ualitat, wie auch in Produktionsquantitat
bedeutenden Emporien für Getreidezucht in Európa ist, wo in nian-
clien, besonders niederschlagreiclien Jahren der Scliwarzrost un-
endlich grosse Schilden anzurichten ptlegt.

Fnlls aber für llngarn die betreffenden Vorarbeiten zu
eineni Gesetzentwurfe beziiglich des Berberitzeustrauches ge-
macht werden sollten, ist es vorerst unbedingt notwendig, sich
über allé Gesichtspunkte genau zu orientieren, welche auf sámt-
iiche biologische Verhaltnisse des Schwarzrostes Bezúg habén,
und zwar in erster Reihe mit strenger Beriicksichtigung der in
Ungaru herrschenden eigenartigeu kliuiatischeu. resp. winter-
meteorologischen Umstande. Es sollen nieines Erachtens beson-
ders folgende Fragen studiert und wo notwendig, auf experi-
mentalem ..AVege festgestellt werden :

1. Cberwintern in Ungaru die Uredosporen des Getreide-
schwarzrostes und unter welclien Umstánden?

2. Es ist festzustellen, welche niedere Temperaturgrade die
Lebensfahigkeit der Uredosporen sicher vernichten (Temperatur-
minimum).

3. In Bezúg auf die Mykoplasiuatheorie sind strenge Kul-
turversuche anzustellen, zwecks FeststeUung der Frage, ob aut.
Pflauzen die aus derartig infizierteu Getreidesamen hervorgegangen
sind, der Schwarzrost wirklich iufolgedessen erscheint.

4. In solchen Zukuuftsjahren. Avenn der Schwarzrost eine
sich über das ganze Land verbreitende bedeutende Rostgefahr
aufweisen sollte, ist für die verschiedenen Landesgegenden der

1 Um diese Frage genau zu entsoheiden, ist es notwendig festzu-
stellen, welclie niedere temperaturgrade die Lebensfahigkeit der Uredo-
sporen sicherlieli vernichten.

ANTRAG IX BEZÚG AUF I)EN" GETREIDESCHWARZROST (19)

prozentiiale Schaden aufziizeiclineii, mit Heriicksichtigiing- des
betreffeiuleii miinerisclien Vorkomniens der Berberitzenstraucher.

5. Scluíii bis dahin soll deiii landvvirtscliaftlichen Ministe-
riiim eiii Gesueh eingereicht werden. láut welchem in einer her-
voiTageiidereii Getreidegeuend Uiiganis (z. B. eiii Bezirk, oder ein
Koniitat) die Berl>erílzenstranclier behördlich aiisgerottet werden
sollen. nm den Erfolg dieses ^'e^fal^•ens beobachten und prüfen
zii könncn.

6 Auf Avelchen natiirliclien Grundén berulit die Tatsache,
dass in gewisseu Jaliren der Schwarzrost ini ganzen Lande, oft
sogar noch weit ausserhalb der Grenzen ausserfirdentliche Scha-
den anrichtet, hingegen in andereu Jahren die Rostschaden un-
bedeutend sind?

(Aus der Sitzung der bot. Sektion ain 10. A\m\ 1918 )

(Autorreferat.)

G. M o e s 2 : Bemerkungen zu K. Schílberszkys An-
trag bezüglích des Getreídeschwarzrostes.

(Ungar. Originaltext siehe Seite 49.)

Zur Beleuchtung der von K. vS eb i Ib er s z k y angeregten
Fragen halt es Verfasser für notwendig. einige solche Angaben
von J. Eriksson und Klebahn in Erwagung zu zielien,
welche K. S c h i 1 1) e r s z k y nicht genügend hervorgehoben hat,
die jedoch nicht ausser Acht gelassen werden dürí'en, wenn man
den Kampf gegen den schwarzen Getreiderost mit Erfolg auf-
nehmen will,

Sciiilberszky hiilt es wünschenswert, dass aiicli in Ungarn
<lit' Ausrottung des Berberitzenstrauches gesetzlich angeordnet
werden soll, sowie dics die nördlichen drei Staati^i schon getan
habén. Sciiilberszky weist auf die vorziiglichen Erfolge hin. welche
in Dánemark clurch dieses Gesetz erreicht wiirden. Denigegen-
iil)er beruft sich G. M o e s z auf J. Eriksson. der sich in
seinem Werke : „Die Pfianzenkrankheiten der landwirtschaft-
lichen Kulturpllanzen 1913" folgendermassen aussert : „Man hat
es noch nicht als Regei feststellen können. dass gesetzliche
Verordniingen betreffend vollstíindige Vernichtiing des Berberis-
Stranches einem wiederholten Eintritt von Schwarzrostverheerun-
gen in irgend einem Gebiete in nennenswertem Grade vorzubeugen,
oder denselben zu verringern vermocht hatten." Ebendaselbst sagt
auch noch Eriksson: „Die ineisten derjenigen Forscher. die
in jüngerer Zeit sicli mit dem Stúdium des Getreiderostes ein-
gehender beschaftigt habén, sind nunmehr darüber cinig, dass
die Bedeiitung der Berberitze in genannter Hínsicht lange nicht
so gross ist, wie man früher geglaubt hat'".

Es hat sich herausgestellt. dass das Keimen der Aecidien-

(20) G. MOESZ

sporen sehr laiinenhaft ist: dieselben keimen eher schlecht, al&
gut. Auch wurde beobachtet. dass die Aecidiensporen die Kost-
krankheit auf eine grössere Entferniing als 25 m kanni ver-
breiten können „Man ist auch immer niehr zii der Erkenntnis
gelangt. dass die Verbreitung des Schwarzrostes im grossen nnd
ganzen in keinem bestininiten Verhaltnis zu dem liáufigeren oder
spárlicheren Vorkoninien der Berberitze steht, ja dass diese
Eostart auch in denjenigen Lándern, wo weder die Berberitze,
noch irgend eine andere, dieselbe vertretende. Becherrost tra-
gende Pfianzenart vorhanden ist. schwer verheerend auftritt."
So áussert sich Eriksson und ahnlich Klebahn in seinem
AVerke : „Die wirtSAvechselnden Rostpilze".

M 0 e s z glaubt, nian könnte ahnliche Beobachtungen auch
in Ungarn anstellen. Auf dem Grossen Ungarischen Tieflande
findet man den Berberitzenstrauch auch nur spárlich, wahr-
scheinlich seltener, als man annimmt [Jm Aranyosmarót herum
komnit derselbe wildwachsend gar nicht vor. hingegen beob-
achtete Verfasser oft den Scliwarzrost. Auf jenen angepflanzten
Berberitzenstriiuchern und Mahonien. die in der Ötadt selbst
vorhanden sind, sah er noch nie Aecidien, obwohl er dieselben
seit Jahren kennt. Er erwalint aucb, dass die Aecidien der Ber-
beritzenstraucher an den Berglehnen bei Budapest meistens zu
Puccinia arrhenailieri gehören, demzufolge für das Getreid^
nicht gefáhrlich sein können.

Nachdeni alsó weder das Überwintern. noch der Berbe-
ritzenstrauch in erster Reihe für das jahrlich wiederkehrende
massenhaíte Auftreten des Schwarzrostes verantwortlich gemicht
Averden kaun, muss die Ursache anderswo gesucht werden.
Klebahn, der diese Frage stellt, beantwortet sie zugleich, ob-
zwar er seine Antwort nicht als endgiiltig betrachtet. Seiner
Meinung nach enthiilt die Luft standig eine Menge Rostsporeu,
worüber er sich durch Versuche überzeugt hat. (Siehe Klebahn :
„Die wirtswechselnden Rostpilze" Seite 70). Der Wind wáre
das Médium, das die üredosporen des Schwarzrostes sehr schnell
und leicht nach allén Richtungen zertragt und dadurch die Rost-
krankheit verbreitet. Es scheint alsó. dass es vergebiiche Miihe
wáre, auf dem Gebiete je eines Bezirkes siimtliche Berberitzen-
straucher auszurotten, da der Schwarzrost sich viel leichter durch
die üredosporen, die der Wind weit í'orttritgt, als durch Aeci-
diensporen verbreitet. Nach der Ansicht von M o e s z waren
höchstens die an der Saat wachseuden Berberitzenstraucher aus-
zurotten. ÖoUte aber bezüglich der Tilguug des Berberitzen-
strauches ein Gesetz geschaífen werden, müsste man auch die
Ausrottung der Gemeinen Quecke {Ayropurum repens) gesetzlich
anordnen, da der Schwarzrost auch von dieser Pflanze auf das
Getreide gelangen kann. Sogar der Ausrottung der Anchusa- kxien
dürfte man nicht vergessen, denn diese sind die Zwischenwirte
eines anderen Getreiderostes.

BEMERKDNGEN ZU BCHILBERSZKYS ANTRAG (21)

Es wáre gefehlt, wenn die weniger gefáhrliche Berberitze
unsere Aufnierksamkeit von jenen, niehr Erfolg versprechenden
Abwehrmitteln ablenken Avürde, die E r i k s s o n und H e n n i n g
in „Die Getreideroste", Seite 443, zusanimengefasst habén und
derén erste Punkte dahingeheu, dass man die Widerstandsfáhig-
keit des Getreides dem Schwarzroste gegeniiber steigern soll.

(Alis der Sitzun^ der bot. Sektion am 10. April 1918.)

[H)

S. Jávorka: Kleínere Bemerkungen und neuere

Daten.

VI. Mitteilung.
(Ungar. Originaltext auf Seite 52.]

39. Festiica siilcata X vaginata kommt auch auf der
ararischen Sandpuszta von Deliblát im Komitate Temes vor,
wurde daselbst von J o h a n n W a g n e r schon seit 1906 be-
obachtet und ini vorigen Jahre auch vom Verfasser gesammelt.
Die gesanmelten Exemplare enisprechen beiláufíg jener Hybri-
denforni. welche J, Vetter in den Verh. zool.-bot. Ges. Wien,
LXVII. [1917J S. (172)— (176) unter dem Nanien F. interjecta
V e 1 1 e r beschrieben hat.

40. Quercus adriatica Simk. (in Magy. Bot. Lapok [1909]
p. 38) wird wohl ein jeder, der ein grcsseres einschlagiges
Herbarmaterial untersucht und dasselbe mit Simonkais Original-
exemplaren vergleicht, anders auffassen, als dies Öimonkai getan
hat. Das Origir.alexemplar von Sinionk;ii, auf das er die neue
Benennung begründet, stammt vom Zakalj bei Fiume, wo die
Pflanze schon friiher von Ákos K a r k o v á n y gesammelt wurde.
S i m 0 n k a i beruft sich ausserdem auf ein Fiumaner Exemplar
von Sadler. das sich im Herbar des Ung. Nationalmuseums
befindet, ferner auf eines von S c h o 1 1 aus Italien, schliesslich
auf jené von Ginzberger aus Istrien, welch letztere ich jedoch
nicht gesehen habé.

Die vom Zakalj stammenden zahlreichen Exemplare Mairden
gewiss von eineni einzigen oder von wenigen Individuen, wie
auch Simonkai bemerkt, von kleineren Stráuchern gesammelt
und stimmen vollkommen mit dei* ausserordentlich vielgestaltigen
Qiiercus ilex L. c. glahrata Guss. Syn. Fi. Öic. II. [1843]
p 603 {== Qu. ilex /i agrifolia DC. non Qu. agrifoliaNees.) überein.
Die Form glabrata = agrifolia aber ist gevvöhnlich nichts an-
deres, als oft im Schatten wachsende Wurzeltriebe von Quercus ilex
mit grösseren-breiteren, auch untén grünen, nur sparlich weich-
íilzigen, teilweise buchtig, stachelig gezahnten Bláttern, wie ich
solche z. B. in Dalmatien am Meeresstrande der Insel Arbe an
dem Wurzelstocke von Qu, ilex-Báumchen selbst gesammelt

(22) S. JÁVORKA

habé. Die Exemplare vom Zakalj besitzen keine Frucht. docli
kauu nian auch oline dieselben mit Siclierheit die Ziigeliöriííkeit
zu Qu. ilex feststellen, wofür der beste Beweis ist, dass die
Blütter au der Spitze der Triebe schoii ganzrandu/, kleiiier und
sclimaler sind, auf der Unterseite graulich, Aveichíilzig, alsó den
Charakter von Qu. ilex bositzen, wahrend jené der übrigenhier in
Betracht komnienden Arten iminer wellig, stachelig gezühnt sind.
Was das von Sinionkai erwahnte, von Sadler stamniende Fiu-
nianer Exeniplar anbelangt, das Simonkai anfangs als Qu.
sitber bestimmte, ist dieses Exemplnr Qu. pseiidosaher San ti*,
wohin auch Ascherson und Graebiiers Synopsis Qiiercus adriatica
einfach als SA'nonym hinstellt jedoch stammt Sadlers Exemplar
kaum aus der unmittelbaren Umgegeud von Fiume, sondern ent-
weder von Istrien. oder von einer Insel des Quarnero, denn die
blosse Bezeichnung „Fiume'* bedeutet sowohl bei Sadlers. als
auch bei Noes Pflanzen sehr oft den Fnndort im weitesten Sinne
des Wortes, Auch ist es unrichtig. wenn sich Simonkai auf das
ohne Fundort publizierte italienische Exemplar von Kotschy be-
rnit, denn Kotschys Exemplar ist teils reine Qucrrtis ilex, teils
sind es, Avie es scheint, von verschiedenen Ürten stammende,
zum Teil zu Qu. coccifera gehörende sterilé, beblatterte Zweige.
Es ergibt sicii alsó, dass Siino díais Querciis adriatica zu
drei verschiedenen. seit lanü'em bekannten Arten gehört und so-
mit aus der heimatlichen Flóra zu streichen ist. Obzwar Qu.
pseiidosuher schon bei Abbázia gedeiht und obzwar Sadlers
Exemplar das Vorkommen auf ungarisch-kroatischem Gel)iete
derselben nicht ganz ausschliesst. glaube ich trotzdem nicht,
dass diese Eichenart in dem nordöstlichen Ecken des Quarnero,
wo so viele mediterráné Elemente verschwinden, gedeihen sollte.

41. Celtis aiistralis L. wird von Jenő Ajtay in Erdé-
szeti Lapok 1912. Seite 38 und von J Tuzson in Bot. Közle-
mények (1912). Seite 95 — 96 von der lirarischen Sandpuszta zu
Dehblát mitgeteilt. Jener einzige Baum jedoch, 'Avelcher den an-
geführten Angaben zugrunde gedient hat. erwies sich als Celtis
occidentalis L., ist demnach der í berrest einer Jilteren Kultur.
J. Wagner faad viele Strilucher davon auch auf dem südlichen
Rande der Sandpuszta.

42. Das Vorkommen von Miimartia lariciFolia (L.) Schinz.

* Borbás benennt in Erű. Lap. (1886) S. 536 und (1887) S 989 jené
auf der istrischen und dalmatinischen Küsteng-egend wachsende Quercus- Art,
die neuerer Zeit aligemein fiir Qu. pseudusuber gehaltcn wird. Quercus semis
senipervirens B o r b. (Simonkai zielit dieselbe in seiner Eiehenmonographie
ganz irrtümlicb zu Qu occidentalis (3r & \ . Diese Quercus semisenqicrvirens
aber ist identisch mit Qu. pseudocerris Rouy (non Boiss.) = cerris X ilex (be-
schrieben in Flore de Francé XII (1910) S. 319). Da Borbás den Unterschied
zwischen der pseudosuber und semisempervirens hauptsachlicli auf den
Zeitpunkt des Laubfalles begriindet, bin ich mangels diesbezüglichor ünter-
suchungen nicht in der Lage* zn unterscheiden, inwiefern der .\amo semi-
sempcrvirens eine Berechtigung hat.

KLEINERE BEMERKUNGEN (23)

et Tliell. iii Siebenbiirgen war zweifelliaft. Neuerlich wurde sie
jedoch von E. G o ni b o c z in deni Engpasse von Békás (Komi-
tat Csik) gesaniinelt.

43. Draba Simonkaiaiia Jáv., die bisher nur voin locus
classicns, riiiem einzigen Pnnkte des Pareng bekannt war, wurde
noch ini Jalire 1880 von dein Lichenologen H. Lojka ini Retye-
zát-Gebirge (Koniitat Hunyad) im oberen Teile des Kolcvárer Tales,
alsó etwa in der Niihe des Fundortes von Draha stylosa (Gri-
seb.) = Dorneri Heiiff gesammelt. Die Exemplare vom Retye-
zát-Gebirge weichen von der Pílanze vom Pareng einigermassen
ab, darum uniersciioide icli die ersteren unter dem Namen f. retye-
zátensls Jav. (die Diagnose sielie íju ungarischen Texte Öeite 55.).

44- Seduin asperirolium liorb. in Temesmegye vegetácziója
(1884) p. 84, A magyar homokpuszták növényvilága p. 90, ist
nichts anderes als eine Umtaufung von Sedum acre fi villosum
Wierzb. (in Móra [1842| I. p. "279, non Sedum villosum auct.),
ohne dass Borba s Wierzbickis Pílanze geselien, oder dieselbe
selbst gesammelt hiitte, somit fehlt es selbstredend auch aus
dem Herbar von Borbás. AVenn man zu Wierzbiclds Beschrei-
bung (von 8. acre untersclieidet sicli dieselbe durch kleineren
Wuclis. die fjraue Farbe, diireh kleinere und behaarte Bliitter)
den Umstand in Belraclit zieht, dass am Gajtasoler Rand der
Delibláter Sandpuszta, wo Wierzbicki die Pfianze gesammelt hat,
ausser Scdu'Di acre noch Sedum Sartorianum Boiss {^= Hille-
brandii Fenzl) vorkommt, welches Wierzbicki noch nicht kannte^
ist die Annnhme naheliegend, dass Sedum asperifolíum Borb.
nichts anderes ist, als Sedum Saríorianum, wie dies schon
J. Wagner vermutét. Bezüglich dieser Annahme tritlt aus der
Beschreil)ung von Wierzbicki die fjrane Farbe vollkommen zu,
respektive lásst dieselbe vermutén, dass, da die OberHiiche der
Blatter von S. Sartorianum papillös, aschgrau ist, Wierzbicki diese
Eigenschaft der Blatter le cht für feine Behaarung angesehen
habén diirfte.

45. Calamintha exigua (Sibtli. et Sni.) Hal. (—('. cana
Stev. = TIn/mus graveolens M. B.), welche Simonkái iu Math.
Term. Közlemények' XXIV, 10. (1891), Seite 608—9, in seiner
Abhandluüg „PHanzengeographische ( 'harakterzüge zur Schilde-
rnng der vater]andis"clien Flóra" von der unteren Donau, aus der
Gegend des Sziniczeer Trikule niitteilt. ist nach dem in seinem
Herbar betindlichen orighuüen Exemplar nichts anderes, als
Calamintha hungarica c) viUicaidis Simk. (ebendaselbst S. 612).
8 i m 0 n k a i hat alsó, obzwar er in seiner Abhandlung C. exi-
gua richtig beschreibt, dieselbe gánzlich verkannt und so ist
auch die einzige Angabe betreffend das heimatliche Vorkommen
von C. cxigua zu streichen.

46.Verbascum Hinkeí Friv., das in üngarn nur in den west-
lichen Gebirgsgegenden von Siebenbiirgen gedeiht, kommt auch
im Szatmárer Komitat auf dem Rozsály bei Nagybánya vor.

(24) S. JÁVORKA

47. Kickxia commutüta (Bernh.) Fritsch wird von Si-
mon k a i in Magy. Bot. Lap. III. (1904), !S. 84. ganz irrtümlich
aus der Umgebung von Budapest mitgeteilt. Simonkai führt auf
den Her))arvignetten Kickxia commutata fiir den álteren Namen
von K. lasiopoda Freyn und ^. elatine var. hanatica (Heuff.)
an, hat jedoch auch darin Unrecht. K. commutata ist eine medi-
terráné Pflanze, derén Vorkoranien sogar schon auf dem unga-
rischen Litorale zweifelhaft ist und weiclie an der kleinen dick-
wandigen Kapsel leiclit zu erkennen ist. Die wirkliche K lasio-
poda =^. Sieheri (Rchb.) gedeiht ebenfalls nur auf dem Küsten-
lande, wogegen im Innern des Landes nur K. elatine und derén
Form hanatica, die sich der K. lasiopoda nahert, heimisch ist.

48 Der altere Name von Yeroniea aipina var. Miisalae
Tel (in Suppl. FI. Bulg. (1898) p. 215). welclie Fax im Jahrb. der
Schles. Ges. 1911/12. Seite 26—27, von der Vurf-Serbota-Spitze
der Fogaraser Negoj-Alpe mitteilt, ist T". (dpina h. serratifolia
Roch. in Pl. Bauatus (1828) p. 59, Tab XXI. Fig. 46. Diese
Pflanze, welche R o c li e 1 von der Alpe Szarkó zitiert, liegt
im Herbar des Ungar. Nationalmuseums noch von folgen-
den Orten auf: von der Arpás-Alpe (gesammelt von J. Csató).
aus dem Páreng-Gebirge (Barih), von der Zenoga-Spitze der
Retyezát-Alpen (Hazslinszky). Diese interessante Form weiclit
durch die grösseren, spitzigen, geságt-gezahnten Blátter von
V. aipina ab, mit der sie, wie es scheint. gemischt vorkommt.
Diese Form ist alsó ein neues Bindeglied zwischen den Siid-
Karpatlien und dem moesischen Florengebiet.

49- Veroiiica Dillenii Cr.. die aus Ungarn nur Borbás
und B o r n m ü 11 e r angibt, liegt im Herbar des Ung. National-
museums noch von zahlreichen Fundorten auf, oft mit Veronica
verna zusammen unter diesem Namen.

50. Botaiiisierung in der Uiiigegend von Stájerlak. Zu-
erst weist Yerfasser darauf hin, dass es sehr schwer ist, die
Grenzlinie der, mit der Moesischen verwandten, überaus reichen
ílora der unteren Donau gegen Norden und Westen zu ziehen.
da der írosse Teil der Florenelemente der unteren Donau beson-
ders auch auf dem in der Gegend Krassova — Oravicza — Szászka-
bánya nordsüdlicli sich ziehenden Kalksteinzuge. ferner auf
den Verseczer Bergen, der Sandpuszta von Deliblát, so auch
der Donau entlang bis Syrmien vorkommt, einige der erwahnten
Florenelemente aber oberhalb Orsova den Csernafluss entlang,
weit nach Norden, ganz bis zur Kalksteinzoue der Retyezát-Alpen
hinaufdringen.

In der Mitte des Kalksteinzuges von Krassova — Szászka-
bánya, nahe zu dem Stádtchen Stájerlak, erheben sich die
Csiklovaer „Alté Roll" benannten Kalkfelsen mit einer, schon
seit Wierzbicki bekannten Vegetation, ganz vom Charakter der
unteren Donau. Ausser dem für die Felsenflora interessanten
Hieracium Heuffelii J a n k a sind zu erwáhnen Polygala eomosa

KLEINERE BEMERKUNGEN (25)

ssp. oxysepala Borb., Festuca Fanncianall iick. und eine sel-
tene Pflanze der Karpathen: Cerinthe alpina Kit.; welch letz-
tere aiich auf deni Arzsána-Berge. oberlialb Herknlesbad, vorkommt.
Eiii von Botanikern kaiim begangeues Geljiet ist das unter-
halb Stájerlak gelegene Ménes- (Miniscli-)Tal, mit vvuuderschönen,
wildromantischen Partién und stellenweise mit ^'erengungen, die
gleiclisam den berühmten Kazánpass der Donau nachahmen. Hier
steigt im oberen Teile des Tales ani Bachufer Arabis alpina
ssp. erispata Stev. auf etwa 450 m Meereshöhe lierab ; das
Vorkommen dieser Pflanze ist hier sehr isoliert. Bei der soge-
nannten Coronini- Quelle des Tales emptangt nns die wunder-
schöne Yegetatiou der uuteren Douau, als dessen interessanteste
Vertreter hier Cerastium hanaticum (Roch.) Heuff., Silene
depauperata (R o c h.), Cotimis coggygria var. arenaria. W i e r z b..
Sjdraea ohlongifolia W. et K. Athamanta Imngarica Borb.,
Scrophularia lasiocaulis S c hu r, imá Asidenhim le^ndum Presl.
zu nemien siud.

(Aus der Sitzung dor bot. Sektion am 8. Mai 1918."i

(Autorreferut. H.)

G. M o e s 2 : Mykologísche Mítteílungen.

111.

(Ung. Originaltext Seitc 60.)

20. Neopeckia Coulteri (Peck.) 8acc. in der Ilohen Tátra.

„In höheren Gebirgsgegenden treffen wir zienüich hiiufig
den Pilz Herpotrichia nigra an, dessen scliwarzfadiges Mycel
die Blátter der Fichte, des Knieholzes und des Waclinlders so
dicht bedeckt, dass diese Gewiichse ganz sclnvarz erscheinen.
Das dichte Gewebe des Mycels verklebt die Blatter miteinander."
Mit diesen Zeilen begann ich meinen im Jalire 1913 geschrie-
beuen Aufsatz (Bot. Közi. Bd. XII. S. 233), der die Zusammen-
gehörigkeic von Herpotriclúa nigra mit K a 1 c h b r e n n e r s Ozo-
niiim pliea behandelt Zugleich fiihrte ich auf Grund der in der
Sammlung des Ung. Nationalmuseums befindlicheu Exemplare
die lieimischen Fundorte an.

Im vorigen Jalire kam ich zu einem solch' überraschenden
Ergebnisse, dass icli micli veranlasst sehe, einige Angaben des
erwahnten Artikels zu berichtigen. Zu den neuerlichen Unter-
suchungen bot mir eine Beobachtung des liervorragenden Pozsonyer
]\lykologen A. Bíiumler Veranlassung. In einem an mich ge-
riehteten Briefe teilte er mir mit, dass er in der Hohen Tátra in
dem oberhalb des Csorbaer Sees gelegenen Mlinicza-Tale auf
Knieholz einen Pilz gefunden habé, der in seiuer áusseren Er-

{2(l) G. MOESZ

scheiiiung der Herpotrichia nigra gaiiz jiliiűieli ist, aber dunkel-
brauue und zweizellige Sporeii hat. Die Untersnchuug des ge-
sandten Materials iiberzeugte niicli, dass auf dem Knieholze des
Mliiiicza-Tales ein mit Herpotrichia nigra jiusserlich voUkommen
iibereinstimmender Fyrenomycet lebt, den ich als Neopeckia
CouUeri (P e c k.) S a c c. bestininite. Dieses Resultat ist auffal-
lend, da dieser Pilz bis jetzt — meines Wissens — niir in
Nordanierika, auf Bláttern von Koniferen gefunden worden ist.

Da die íSporen von Herpotrichia 7iigra zweireihig. farblos,
vierzellig und mehr spindelförniig sind, jené von Xeopeckia
CouUeri hingegen eiureiliig, dnnkelbrann, zAveizeHig und elliptisch,
besteht zwischen den zwei Pilzen ein solch scharfer l'nter-
schied, dass eiue Verweclislung ausgeschlossen erscheint. Uni
dieselben jedoch zii erkennen. miissen wir in jedem einzelnen
Falle das Mikroskop in Ansprucli nelinien, da nnr die »Sporen
den Unterschied erkennen lassen.

Unwillkürlich tauchte in niir der Gedanke auf, ob sicli
nicht vielleicht iinter dem von zalilreichen Orten Európa s be-
kannten Herpotrichia nigra-Material gleichfalls Neopeckia Coul-
teri befindet? Anderweitige Inanspruchnahine verhinderte mich,
meiue Untersuchungen auf ein allzugrosses Matériái auszudehnen,
weshall) ich bloss die Herpotrichia nigra-Exeniplare des Ung.
Nationalmuseums untersuchte. Das Resultat ist das folgende:

1. Zweifellos als Herpolrichia nigra eriviesen sieh:

1. In Uiigarn : Nagy Pietrosz, Komitat Máramaros. auf Juni-
perus nana (leg. Filarszky. Jávorka. 1906. '22. VH.);

Hohe Tátra. Zöldtó (Grüner See) auf Pinus pumilio (leg.
ayőrffy, 1915, Aug.)

2. lm Auslande : Rehm, Ascomyc. Xr. 99() h); Krypt. exs.
Vindob. Xr. 50 4 a I.

//. Zweifelhs sind Xeopeckia CouUeri :

1. In Ungarn : Hohe Tátra. Kistarpatak-Tal (leg. Filarszky.
Moesz, 1909. 15. Jnni. auf Pinus pumilio);

Hohe Tátra, unterhalb des Kőpatak-Öees (Filarszky, Moesz.
1909, 24. Sept., auf Pinus pumilio) ;

Hohe Tátra. Zöldtó (Grüner See) (leg. Húsz. 1915, 24. Juid,
auf Pinus pii miliő ) :

Hohe Tátra, Mlinicza-Tal (leg. Bánnder, 1916, 24. Aug. auf
Pinus j)umilio) :

Hohe Tátra, Zöldtó (Grüner See) (Moesz, 1917, Juli, auf
Piiuis pumilio).

2. Auf auslíindischem Matériái faud ich Xeopeckia Coulteri
nicht.

MYKOLOGIbCHE MITTEILUNGEX ("27)

III. Zireifelliafte E.remplare.

Der grösste Teil des imtersuchten Materials war ziini l>e-
stiiiimeii luigeeignet, da icli keine Peritliecien finden konnte.
Aus dieseni Grundé bleibeii folgende Exemplare — wenigstens
jené. die im Besitze des Ung. Nationalmuseums sind — auch
feruerliin zweifelhaft.

1. In üngarn : Niedere Tátra. Királyhegy (Filarszky. Kiim-
merle. 1906, 3. Jnni. aiif Pinus [mmilio und Picea excelsa) ;

Nagy Pietrosz. Kom. Máraniaros (Filarszky, -íávorka, 1907,
h. Juli, auf Pinus i)umilio und Juniperus nana);

Velebit-Gebirge, Malovan-Berg (leg. Degen, 1908. 28. Juli.
-auf Pinus muglius) ;

Hohe Tátra, Kistarpatak-Tal (Filarszky, Moesz, 1909. 15. Juni.
sa\{ Picea excelsa),

•2. Ini Auslande : Krypt. exs, Vindob. Nr. 504, auf Juni-
perus nana; Nr. 504 a II. auf Abies excelsa; Nr. 504 a III,
auf Juniperus communis ; Nr. 504, h, auf Pinus montana; Hoch-
Schneeberg. x\ustria infer. (leg. Bauniler); Vorarlberg, Bregenzer
Wald, ex. Herb. Biiumler; Krieger, Schádliche Pilze Nr. 124;
Svdow, Mycoth. germ. Nr. 379; Relim Asconiycet. Nr. 996 (non
Nr. 996 h\) ; Rabenh. — Winter-Pazscbke, Fungi exs. Nr. 3961 ;
Eoumeg: Fungi sel. exs. Nr. 5263.

Es tauchte auch die Frage auf, ob die beiden Arten nicht
vermischt nntereinander auf ein und demselben Koniferenzweige
vorkonimen? Diese Frage ist umsoniehr berechtigt, als der eine
Teil des auf Knieholz, in der Hohen Tátra, beim Zöldtó (Glrünen
See) gesammelten Materials Neopeckia, der andere Herpotrichia
ist. üni diese Frage zu entscheiden, untersuclite ich von Stück
zu Stück das reiche Matériái, welches Győrffy zwischen deni
Orüneu See und der Weidau für die Flóra Hung. exsicc. des
Ung. Nationalmuseums gesammelt hat. Das Ergebnis ist, dass
das ganze Matériái ausschliesslich aus Herpotrichia nigra besteht.
Obzwar es nicht unmöglich ist, dass beidé Arten auf demselben
Aste untereinander vorkommen, halté ich dennoch trotz Überein-
stimmung der áusseren Merkmale ihre Zusammengehörigkeit nicht
für walirscheinlich.

Als ich in meinen Untersuclmngen bisher gelaugt bin,
woUte ich, um niir vollkommene Gewissheit zu verschaffen, aus
Nordamerika stam mende iVeopecA;m CouUeri sehen. Herr A. Zahl-
b r u c k n e r, Leiter der botanischen Abteilung des Wiener Hof-
museums, hatte die Güte, mir auf mein Ansuchen ein Exemplar
zu schicken. desseu Etiketté folgende Aufschrift trug: „Pacific
Slope Fungi Nr. 3571. Neopeckia CouUeri (Peck.) Sacc. Mt.
Shasta, Siskiyou county, California on Pinus albicaulís. Deter-
mined by Prof. Earle. Coll. Dr. E. B. Capeland luly 16,
1903". Auf den im Umschlagsbogen befindlichen kleinen Ast-
stücken war das ganz gleiche dnnkelbraune Fadengewebe zu

Botanikai Közlemények. 1-3. füzet. 9

(28; G. MOESZ

seheii, wie aiif dem Kruiiiniholze der Hohen Tátra und auch die
lilátter waren geradeso verklebt. Das Exemplar besass mir ein
einziges Perithecium. welches ich — - zu meinem grössten Be-
dauern — der Untersuchniig opfeni niusste. Doch beíriedigte
inicli dieser einzige Fnichtkörper voUkoninien, da ei; voUgepfropft
mit Schláuchen war, die reife Sporen eiithielteii. Bowohl die
Sporen als auch die Sehlauche stimniten genaii mit deu Sporen
und Asci der Neopeckia aus der Hohen Tátra überein. Es
unterliegt demnách keinem Ziveífel^ dass NeopecJcia aus der Hohen
Tátra mit NeoiiecMa Coidteri aus Nordamerika identisch ist.
Eine vorzüglich gehingene Mikrophotographie der Neopeckia
Coulteri aus der Hohen Tátra zeigen die Figuren 1 und 2. (Seite
62 — 64.) Die Aufnahme bewerkstelligte Herr Dr. E. Doh t, Ober-
chemiker derPozsonyer D3'n;imitfabrik von dem erwáhnten Pilze^
den Herr A. Báumler iin Mlinicza-Tale gesauimelt hat,

Die Untersuchung von Neopeckia Coidteri aus der Hohen
Tátra ergab folgende Maasse :

Die Ereite der Perithecien Wiír 228 — 340 [j-. die Höhe
257—286 !J.. Normálé Láuge der Asci 133—188 |i. die Breite
13 — 20 \i.\ die Láuge gestreckter Asci 323 — 39Ü a. Jod verur-
sachte keine Blaufárbung. Lange der Sporen 18 — 28 [j.. Breite
6*5 — 11 \).. Breite der Paraphysen 2 — 3 [i, Breite der braunen
septierten Hypheníaden 3 — 4 \s-.

Figur 3 stellt Asci, Sporen und Hj-phen von Neopeckia Coul-
teri aus der Hohen Tátra dar. .4) Ascus 250mal vergrössert;
B) Spore (vergröss. öOOnial); C) Hyphen (vergröss. öOOnial).

Dem Gesagten zuíblge erfáhrt meine Ansicht, die ich 191B
iiber Kalc li b r e nn er s Ozo)iium idica ge'án?,íieYt habé, wonach
dieser Pilz nichts anderes Aváre, als das sterilé Mycel von
Herpotrichia nigra. insofern eine Anderung, dass es eventuell
auch das sterilé Mycel von Neopeckia Coulteri sein kann.

Schliesslich erachte ich es für erwahnenswert, dass wei-
land H. Re hm in einem im Monate Január 1914 an mich ge-
richteten Briefe sich íblgendermassen áusserte : „Betreft's Herpo-
trichia nigra glaube ich feststellen zu dürfen — allerdings nur
nach der Beschreibung — . dass dieser Ascomycet identisch ist mit
Chaetomium nwaZe Strau s s (Sturm : Deutschlands Fk)ra III. 33.
Tab. 27). Im Bayerischen Hochgebirge, an der Benediktenwand^
wo faulende, von Schnee bedeckte Pílanzenreste auf grossen
Strecken von diesem Pilze überzogen waren, wurde im Juni 1898
von Dr. Kummer entdeckt und vonStrauss untersucht. Der
weit verbreitete Pilz hat demnach zu heissen: ^Herpotricliia nivalis
(Strauss, 1848) Re hm. Syn. : Herpotrichia nigra Hartig".

Da Strauss über den inneren Bau von Chaetomium
nivale nichts mitteilt und da die áusseren Merkmale, wie fest-
gestellt wurde, in gleicher Weise sowohl íür Herpotriclna nivalis^
als auch für Neopeckia sprechen, steht diese neue Kombination
von R e h m auf ganz unsicherem Boden, selbst wenn man gar

MYKOLOGISCHR MITTEILUNGEN (29)

nicht in Betracht zieht, dass sowohl HerpotricJtia nigra, als auch
Neopeckia Coulteri aiif Bláttern von Koniferen. wogegen Chaeto-
mium nivcde auf allerlei „faulendeu pflanzlichen Teilen" lebt.

21. Lizonia emperigonia (Auersw.) de Not. f. Baldínií Moesz

(Pirotta).

lm Monate Jannar 1916 bekam ich von Báuniler einen
Pyrenoniyceten, den er in Pozsony (Schienweg) gesaninielt hat.
Diesen Pilz fand er an mannliclien ludividuen der Moosart Poly-
tricJiium commune. Auf den Perichaetialblattern dieses Mooses
treten die wiuzigen, schwarzen Fruchtkörper dicht nebeneinander
in kleinen Gruppén, gewöhnlich in einer Reihe auf, wie dies
die Figur A) des 4. Bildes darstellt, Die Fruchtkörper sind
nicht in das Blatt eingesenkt, sondern sitzen in einem dichten
GeAvebe von braunen verzweigten Hyphen. Ihre Breite betrügt
150 — 270 fJL, die Höhe 200 — 270 [j . Sie sind breit eiförniig und endi-
gen, nach oben schniiiler werdend, mit einer stumpfen íSpitze, anf
der die Öftnung nur nachtráglich entsteht. Die Wand des Peri-
'.heciuiDS ist hantig, rauchbraun, und besteht aus 10 — 16 ui brei-
íen, eckigen Zellen. Die Hyphen sind 3— 6 [J. breit, braun. dicht
septiert und verzv^eigt. Die Lange der zylindrischen Schláuche
ist verschieden: ihre 2e\vöhnliche Liinge ist 127 — 150 fi, die
untere Grenze diiríte 110 [j-. die obere 200 n sein ; ihre Breite
lő — 20 [X. Die Zahl der Sporen ist immer 16. diese sind spindel-
förmig, in der Mitte eingesciinürt, anfangs zweireihig; ihre Lángé
betragt 25—30 ;j., die Breite 9—11 a, die Farbe ist hellbraun,
ohne Oltropfen, die untere Zelle ist etwas schmaler. Paraphysen
zahlreich, iádig und alsbald zeríiiessend.

Es ist zu bemerken, dass Pirotta in der Diagnose der
Gattung PsewííoZí^'oma die Peritheciumwand als kohlig (carbonacea)
angibt, wogegen sowohl K i r s eh s t e i n (Krypt. íiora v. Brandenbg.
VIÍ. 2. Heft, Seite 291), als auch ich dieselbe háutig gefunden
habén.

Dieser Pilz ist niclits anderes, als Fseudolizonia Baldinii
Pirotta, dessen Beschreibung in Nuov. Giorn. Bot. Ital.. Jahrg.
1889, S. 315 erschienen ist.

Pirotta begründete die Aufstellung der Gattung Pseudo-
lizonia damit. dass die Zahl der Sporen immer 16 ist, wahrend
die sonst ganz ahnliche Art Lizonia emperigonia (A u e r s w.) d e
Not., die ebenfalls auf den Perichaetialblattern von Polytrichum
commune lebt, immer achtsporige Schláuche hat.

Diese Begriiudung bietet keinen genügend sicheren Grund
dafür, eine neue Gattung aufzustelien, zumal die achtsporige
Form in allén übrigen Merkmalen, selbst in den Einzelheiten,
mit der sechzehnsporigen übereinstinimt.

Weiss man, dass zahlreiche Arten vieler Gattungen ausser
den typischen achtsporigen Schláuchen, auch 2-, 4-, 6-sporige

9*

(30) G. MOESZ

besitzen, so wird man zugeben müssen, dass die Sporenzahl
alléin die Aufstelhmg einer neuen Gattimg iiicht begründen kaim.
Weiiu dies niöglich witre, müssten die standig 4-sporige Art
Humaria tetraspora und Humaria carneola. wie auch folgende
Arten : Phialea Winteri, Pezizella deparcula. Pezizella chryso-
stiqma, Pleospora 2)teridis, Valsa diurinscula, Pseiidovalsa pro-
fusa und eff'iisa, die 6-sporige Mycospliaerella innumerella und
Biherwierensis und noeh andere niehr aus der betrefí'enden Gat-
tung. zu der sie geliören. ausgeschieden werden. Die Sporen-
zahl einzebier Arten aus der Gattung Bhyparohlus weicht noch
auffanpuder voiu Typus ab. Die Arten dieser Gattung enthalten
die Sporen zu 16. 32. 64, 150—200, 200—250. Gewi^ss ist auch
in den letzteren zwei Falién die genaue Sporenzahl ein melir-
faches von 16. wahrscheinlich 128 und 256.

Die Lösung ist sehr eiuíach. Es genügt in die Diagnose
der Gattung .,Lizonia einzufügen : ..die Schlauche <S — lö-sporig"^
biedurch fiillt Pseudoíizonia Baldinii Pirotta mit Lizonia em-
perigonia (A u e r s w a 1 d) de X o t znsamnien.

Wollen wir jedoch trotzdem die 16 sporige Form vom 8-
sporigen Typus unterscheiden, können wir sie ni t deni Nanien
f. Baldinii bezeichnen.

Mit Lizonia eniperigonia hat sich auch v. H ö h n e 1 befasst.
Seiner Meinung nach gehört diese Art und die auf ihr beruhende
Gattung zur Faniilie der Capnodiaceae. in der sie isoliert dasteht.

Dieser Pilz ist für die Flóra von üngarn neu. Bisher
wurde er nur in Italien und in Deutschland gefunden.

Erkliirungder 4. Abbildiiug: (Seite 66) A) Fruchtkörper von
Lizonia emperigonia f. Baldinii an mannlichen Perichaetialblattern
von Polytricliuni cominune. 20ninl vergr., B) ein Fruchtkörper, 60-
mal vergr., C) zwei Asci, 250nial vergr., DJ zwei Sporen, 500-
mal vergr., E) Bau der Wand eines Fruchtkörpers von oben,
250mal vergr.. F) Hyphenfaden 250nial vergr.

22. Pachybasidieila iiiicrostromoidea Moesz.

Syn. Gloeosporium miciostromoides Moesz in Bot. Közi. (1909) V]II. 233.

Gerade vor zehn Jahren (1908. Apr.) sammelte ich diesen
Pilz. den ich im darauffolgenden Jahre in dem Aufsatze „Pilze
von Budapest und Umgegend" Gloeosporium microstromoides be-
nannte und unter gleichem Namen in der Flóra Hung. exsicc.
des Ung. Xationalmuseums. Centur. Xr. 4 ausgegeben habé.
Derselbe komnit auf der Aussenílache der reifen Kapsel von
Catalpa bignonioides vor und verursacht dórt graue, elliptische
Flecken. Die winzigen Konidienlager sind von der Epidermis be-
deckt und dies veranlasste mich, diese Art in die Gattung Gloeo-
sporium zu reiheu. Wenn auch die Epidermis aufreisst, fand ich

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN (31)

die Konidieiitrager iiiclit über dieselbe erlioben. Dass der Pilz
selbst imter den Gloeosporimii-Arteii isoliert dasteht, veniiutete ich
schon dainals (19(19). Daruin wies ich darauf liin, dass „die oft
anscheiiieud regelinassige Auordnuiig der Konidien aii den Trá-
gern" an die Gattnug Microstroma erinnert. Andererseits verwies
ich ancli auf Saccardos Gloeosporium tubercularioides und
Gloeosporkwi pacnyhasidhim, mit de»en unser Pilz Ahnlichkeit
zeigt. Und tatsáchlich benierkt über Gloeos'pormm tubercularioides
Diedicke ini J. 1914 (Kryptogfl. v. Brandenbg. IX. 78), dass
derselbe kauni zur Gattung Grloeosporium, sondern eher in die
Gruppé der Hyphoniycetes gehört.

Ini Jahre 191ö stellten Bubák und Sydow in der Gruppé
der Hyphoniycetes die Gattung Pachijhasidiella ( Ann. Myc XIII.
p. 9.) mit der Spezies FachyhasidieUa poly spóra Bubák et
Sydow auf, die an lebenden Bláttern von Acer dasycarpa ge-
funden wurde und fügén auch eine Abl)ildung bei. Auf Grund
dieser Zeichnung und der Beschreibuug erschien es mir sehr
wahrscheiidich, cíass auch mein Gloeosporium microstromoides in
diese neue Gattung zu versetzen ist.

lm Míirz 1. J. sammelte ich neuerdings von demselben
Catalpa-Baume stammende Kapselfrüchte und fand auf denselben
die charakteristisídien grauen Flecken mit deni Pilze darunter.
Auf Grund nieiner neuerlichen Untersuchungen will ich die
Diagnose des Pilzes ergánzen. Ich zog nándich im .1. 1909 vor-
sichtshalber iiur jené Konidien in Betracht. die tatsáchlich an
den Konidienirágern sich befanden. wáhrend ich die freiliegenden
Konidien ausser acht liess. da ich nicht sicher Avar, ob sie auch
wirklich hinzugehörten. Daher konmit es, dass ich die Lángé
der Konidien mit 58 — 6'6 ;j. mass und ihre Forni als verkehrt
eiförmig angab. Diese Daten beziehen sich alsó auf junge Ko-
nidien, die nocli an den Trágern sitzen. Xun habé ich mich
überzeugt, dass die zahlreichen abgefallenen Konidien tatsáchlich
zu diesem Pilze geJiören und darum berücksichtigte ich sie, Form
und Grösse betreíiend. gleichfalls. Die Grösse (6*5 — 15X3 — 15 fx)
und Form der abgefallenen Konidien ist ziemlich verschieden :
schmal spindelförmig, schm'al elliptisch oder schmal verkehrt
eiförmig. oft ungleichseitig. zuweilen schwach gekrümmt.

Vergleicht nian den auf der Kapsel von Oatalpa bignonioides
gefundenen Pilz mit Pachybasidiella polyspora. dessen (Jriginal-
exemplar mir Herr F. Bubái- freundlichst zur Verfügung stellte,
so findet mau eine Ahnlichkeit. die als Übereinstimmung gelten
dürfte, Avürde man nicht die zwei gáuzlich verschiedenen Wirte,
die Art des Auftretens der Pilze und die verschiedene Farbe
der Hyphen berücksichtigen.

Pachybasidiella polyspora scheint ein Parasit zu sein, der
auf den Bláttern von Acer dasycarpa im Herbst auftritt.

P. microstromoidea ist ein Sa])rophyt, denn er lebt auf der
trockenen Kapsel von Catalpa bignonioides von Márz bis im Sommer.

(32) G. MOESZ

Die Verschiedeiiheit des Substrates verursacht es, dass
auch die voni Pilze hervorgenifeiieii Flecken verschieden siiid.
Die Fleclíeii der P. polyspora sind eckig. dimkelbraiiii. jené von
P. microstromoidca rundlich (die kleineren : 1 — ^ mm), resp. ellip-
tisch (die grösseren : 3 — 6 mm) und grau.

Der aiifallendste Uuterscliied zwischen den zwei Pilzen be-
steht in der Farbe der Hfphen. Die Hj^phen von P. polyspora
sind farblos, wahrend sie bei P. microslromoídea eutschieden
gelblich-braun sind.

lm Sinne des liier Ausgefülirten mnsste ich die Diagnose
von Pachi/l)asididla microstroinoidea ergánzen. Siehe Öeite 68.
im nngarischen Originaltext.

23. Kabatiella tiibercnlarioídea (Sacc.) Moesz.

Syii. Gloeosporium tubercularioides Sacc. in Miclielia I. loü.

Schon D i e d i c k e glanbt, dass Gloeosporinm iuhercida-
rioides Sacc, den P. Magnus auf vvelken l>látt.erii xon Eihe&
aureum gefunden hat, in die Gruppé der Hyphomycetes gehört.
Nach der Beschreibung würde der richtige Platz dieser Art in
der Gattnng Pachybasidiella sein. doch isi aut' der Abb. 1041
in Saccardos Fungi delineati dentlich zu selien. dass zwei
Konidien auf Sterigmeii sitzeii, was auf dio Gattung Kabatiella
hinweist. Solange nicht jemand das Glück habén wird, diesen
Pilz wiederzufindcn, oder das Uriginalexemphír zu untersuchen.
das heisst, solange es nicht möglich sein wird. über die syste-
nmtische Stellung dieser Art zu eiitsclieiden. ersclieint es als
das Zweckmassigste. sie in die Gattuug Kahatiella einzureihen.

Nachdem ich diesen Artikel geschrieben hatte. bekam ich
von Herrn F. Bubák das Manuskript der Originalbeschreibung
von Fachi/hasídiella polysporu und die beigefügten Annierkun-
gen, aus welchen hervorgeht, dass Ilerr F, Vi u b á k sowohl
Gloeospjoriurn pachybaaidium Sacc. als auch Gloeosporium
tuberndarioides Sacc. in die Gattilng Pachybasidiella versetzt.
Letztgenannter Pilz kann in die Gattung Pachybaúdlella nur in
deni Falle eingereilit werden, wenn es sich herausstellen sollte.
dass Saccardos zitierte Abbildung falsch ist und die dórt
sichtbaren Sterigmen dem Pilze lehlen.

24. lieitrage zur Pilzíiora yon Fiume und Kroatien.

Einen Teil der hier aufzuzahlenden Arten sammelte Prof.
J. Tuzson in Fiume im April 1908, den anderen Teil sam-
melte ich selbst gemeinsam mit den Herren F. Filarszky und
J. B. Kttmmerle anfangs Juni 1907 in der Gegend von

MYKOLOGISCHE MITTEILÜNGEN (33)

Oguliii und anfangs Mai 1909 in der Gegend von Cirkveiiica.
Aiich naliin ich jené Pilze auf. die Noe i. J. 1833 in Fiume
gesamnielt hat und die undeterminiert im üngarischen National-
niuseum aufbewahrt wurden.

Ascomycetes.

1. Dasyscypha hicolor (Bull) F u c k e 1. Auf dürren Buchen-
ásten. Bei Ug'ulin ani Kleck-Berge.

2. Basi/scypha clandestina (Bull) Fuckel. Auf dürren
BucheuiistfMi. Oguliii. am Kleck. Neue Wirtpflanze.

3. MoUisía Bahenhorstii (Awd.) Re hm. Auf abgefalleiien
dürren Blátterii von Casianea vesca. Fiume, im Recsina-Tale
(J. Tuzson). iStimmt vollkommen überein mit Fuckels Pyre-
yiopcziza foliicola (Rabh. Fungi europ. Nr. 2312). Neue Wirt-
pflanze.

4. HysierograpJiium frcuini (Pers.) de Not. Auf dürren
Ásícn von Olea europaea. Cirkvenica.

5. Leidospíiaeria ruscí (Wallr.) Sacc. Auf Phyllokladien
von Riisnis aculeahis, Fiume : im Recsina-Tale (T u z s o n) ; Cirk-
venica : im Vinodol-Talc. Iá a c c a r d o und W i n t e r gebén sechs-
zeliige Sporen aii. Ich sah immer nur fünfzellige. Magnus
fand die S|)oren des Pilzes von Fiume in der Flóra exs. austr.-
liung. Nr. 3571 ofr fünf/A'llig. Bérlése stellt auf der 69. Tafel
(Fig. 4) seiner „Icones" die S[)oreu zum grossen Teile fünfzellig
dar. Bliumler fand die Sporen des in Meran gesammelten
Pilzes iminer fünfzellig, wie er dies in seinem Herl)ar aufnotiert hat.

13. MyeospJiaerella Liidwígiana (Sacc. e t Ha r.) M o e s z.
(Syn. : Sphaerella Ludwigiana Sacc- et Har. in Am. Myc. [1906]
I\ . 490.). Auf w^elken und abgestorbenen Bláttern von Glohu-
laria helliiVi fólia. Bei Ogulin, am Fusse des Kleck. Diesen Pilz
kannten Avir bis jetzt nur aus Frankreich. v^'o er auf abgestor-
benen Stengelii von Globularia vulgáris gefunden wurde. Da
sich in den Dimensioncn ein kleiner Unterschied zeigt, ist es
vielleicht nichl überílüssig, die wjchtigeren Daten zu notieren.

Die Perithecien sind zusammengedrückt, kiigelig, der Durch-
messer 40—66 ;j- , die eckigen Zellen der Peritheciumwand sind
10 }x breit. Grösse der Asci 23—40X7 — 17 [x. Die Grösse der
Sporen ist 10 — 13X3 (x. dieselben sind 2— 3reihig gelagert. Para-
piiysen fehlen. Die Wirtpflanze ist neu.

Hier will ich noch bemerken, dass auf lebenden Bláttern
von Glohiilaria heUidifoIIa in Gestalt winziger schwarzer Punkte
ein interessanter, eigentündich gebauter Pilz vorkommt, den ich
jedoch immer nur in unreifem Zustande angetroffen habé. Ich
möclite darauf aufmerksam machen !

7. Physalos^iora festucae (L i b .) Sacc. auf trockenen
Bliittern von Dactvlis glomerata. Cirkvenica.

&'

(34) G. MuES/;

Basidiomíjcetes.

8. Uroci/stis ancmones (P e r s.) W i n t e r aiif lebendeii Blát-
tern von Helleborus laxiis, verursacht aiifgetriebeiie, grosse,
schwarze Fleckeii. Fiume. (Na'O 1833.)

y. Uromyces erythronii {D C) F ass. Aecidien auf lebenden
Blattern von Erythronium clens cnnis. Fiume (Noi' 1833.)

10. ? Fuccinia corouata G ási {= Aecidmm rhamni Gmel.)
Auf der Unterseite lel)ender Blattéi- von Ehamnus fallax, Pykni-
dien und Aecidien. Kleck bei Ogulin. Da mit Aecidiosporen
von Bhamnus fallac noch keine Jnfektionsversuche gemaclit
worden sind, ist es ungewiss, zu Avelcher Puccinia-Art das Aeci-
dium geliört. Die Wivtpflanze ist neu.

11. Puccinia hieracii (Schum.) Mart. Uredo aiif Bliit-
tern von Hieracium jM'aealtum. Fiume (Noe).

12. ? Puccinia scorzonerae (Schum.) Jacky. Aecidium
auf Blattern von Öcorzonera jnllosa Scop. Fiume (Noe, Tuzson).
Da nur Aecidiosporen vorlianden waren, ist die Bestimmung nur
bedingungsweise richtig. Die Wirtptianze ist neu.

13. Melampsora Jielioscopiae (Pers.) Winter. Uredo und
Teleuto auf Bliittern von Fuphorbia saxatilis ,T a c q u. Fiume
(Noé). Die Wand der Teleutosporen ist oben diinn. ihre Lángé
ist 30 — 60 [J, die Breite 7- — 13 a. Infolgedessen kommt dem
Pilze der obige Name zu. Da Melampsora auf Euphorl)iu saxatilis
noch nicht gefunden Avnrde. bedarf meine Bestimniung der Be-
státigung. Die Wirtpflanze ist neu.

14. Tylostoma mammosum (M i c Ii. F r.) Bei Cirkvenica.

Funyi imperfecti.

15. Plioma herhariim W e s t. Auf diirren Stengeln von Scro-
phularia laciniata W. K. Cirkvenica. Der Durchmesser des Pykni-
diums ist 66 — 130 |j-, die Grösse der KonidienS- 10"5x3— 4"5;j-.
meistens mit zwei Öltropfen. Die Wirtptianze ist neu.

16. Scptoria castanicoJa D e s m. Auf der unteren Seite a]>
gefallener Bliitter von Castanea vesca. Fiume : Recsina - Tal.
(Tuzson).

17. Septoria hcclerae Desm. Auf der oberen Seite lebender
Bliitter von Hedera helix. Grizane.

18. Camarosporium coroniUae S a c c. et S p e g. Auf diirren
Asten von Coronilla emeroides B o i s s ct 8 p r u n. Cirkvenica.
Wirtptianze neu.

19. ? Micida Aíovycotii Duby an diirren Asten von 7íV?flj»-
nus fallax B o i s s. Bei Ogulin am Kleck.

leli gebe auch die Besclireibung und die Abbildung von
diesem Pilze, denn es ist möglich, dass er^mit Micula Mougeotn
D u b y nicht identisch ist. Leider hatte ich keine Gelegenheit,
ein authentisches Exemplar des Letzteren zu untersuchen. Die

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN (3 5)

naliestehende Gattiiiií;- Mirropera kouimt iiicht iii Betracht, denii
diese ist diirch das Aiiftreten der Fruchtkörper in kleineren
Gruppén charakterisiert, wahrend die Fruchtkörper des Pilzes
voni Kleck die Aste ringsheruni gleichnúissig bedecken. wie dies
die Fig'. A) der Abbildung ö (Öeite 5 ím ung. Texte) darstellt. Die
Gestalt der Pyknidien ist zylindrisch. oder verlangert kegelförmig,
Abb. 5, Fig i>) — F) (4()niMl vergrösserl), die Farbe weiss. Winzige,
stunipfe Zotten. gebildet von Hyphenenden der Wand, die bis
an die Uberfláche liervorragen, vériéiben ihnen ein einiger-
niassen kleiiges Aussehen. (Siehe Abb. o. Fig. H). Die Lángé
der Zotten ist 1.5—3 ;j-, die Breite beilaufig ebensoviel. Zwi-
sclien dicsen bleibcn verschicdene Meine Frenidkörper (Sand-
körnclien nsw.) hangén, von denen die Pyknidien oí't ranh er-
scheinen.

Die Litnge der Pyknidien ist 357 — 572 fi, die Breite in
der Mitte 71—115 ;j.. untén 143—266 [j.. Die Wand ist untén
33 — 50 {JL dick. Der innere Hohlraum ist zylindrisch, mit eineni
Durchmesser von ca. 100 (x. Die Beschafíenheit der Wand ist
weich. sie besteht nnten aus dickwandigen, zum grösseren Teil
jedoch aus diinnen, farblosen, der Lange nach verlaufenden
Hyphen.

Die Hyphen bilden ini Innern des Fruchtkörpers zahlreiche
spindelförniige, farblose, einzellige, der Öltropfen entbehrende
Konidien. die die Mündung des Pyknidiums in der Form eines
glánzenden Tropfens verlassen. Die Liinge der Konidien ist
23 — 40 f. die Breite 1.5—2 ". Sie entstehcn an veriistelten,
farblosen KonidientrJigern, derén unterste Zelle 10X2—3 |a
gross, die niittleren Zellen 13X1-5 ,"■ gross sind. Die Konidien
silzen ein/.eln oder wirtelig an den Trilgern, derén ganze Liinge
ca. 100 f- ausmacht. (Abb. o, Fig. G) zeigt Konidientrager und
Konidien 800nial vergr.).

Die weisse und weiche Beschaffenheit des Pyknidiums ver-
Aveist diesen Pilz, wie dies v, Höhnel im Jahre 1912 getan hat,
in die Gruppé der Xectrioideae.

Er stimmt mit Dubys Micvla Mougeotü — -wenigstens
der Zeichnung nach — nicht ganz überein. denn Dubys Pilz
enthillt in den Konidien Öltropfen und auch flie Konidientrager
sehen anders aus.

Ich bemerke noch, dass der Pilz vom Kleck kein Stroma
besitzt.

20. Phiyctaena vagahunda Des m. An dürren Stengeln von
Cynanchum vincetoxicum (L.) Pers. Grizane.

21. Leptothyrhim castaneae (Spr.) S a c c auf abgefallenem
dürrem Laub von Castanea vesca Fiume : Recsina-Tal (Tuzson).

22. Leiüostromella hysterioides (Fr.) Sacc. auf dürren
Stengeln von Cynanchum vincetoxicum. Grizane.

23. Tridhda olivascens Sacc, auf dürren Asten von Coro-
nilla emeroides. Cirkvenica. Die Wirtpflanze ist neu.

(36) G. MOESZ

24. Pestalozzia funerea D e s m. an dürren Zapfeii von
Cupressus sempervirens. Cirkveiiica.

25. Cercospora sinlladna Sacc auf lebeiideii Bláttern
von Smihix aspera. Fiume (Tuzson); Cirkveiiica. Derselbe erin-
nert unentwickelt an die Faniilie der Tuberculariaceae, denu die
diclitstelienden Konidieutriiger erheben sich gedruiigeu. polstcr-
förmig iiber die Epiderinis.

26. Fusarmm sareochrown (ü e s ni) S a c c. An dürren
Ásten von Coronilla enieroides. Cirkvenica. Die Wirtpflanzeistneu.

25. Über das Yorkoiuiueii von Leptosphaeria Crepiiii (VVestd.)

de >'ot. iu Liiiiarii.

Dieser Pilz lebt in den Sporophyllen von Lycoimdium anno-
tinum und verleiht ihnen eiu sclnvarzes Aussehen. Trotz dieser
auffálligen Ersclieinung Avird der Pilz aus Ungarn mir von
K a 1 c h b r e n n e r in seiner Arbeit : „Szepesi gombák jegyzéke"
1865, pag. 256, mit folgenden Worten erwalmt: „Auf trockeneu
und faulen líláttern des Bárlapps [Lycopodmm clavatum) in der
Oegend von Szepesolaszi (Kom. Szepes) svdten. íSporen íand ich
nicht." Diese Angabe von Kalclibrenner ist umsomebr benier-
kenswert, als der erwahnte Pilz nnf Lycopodmm clavatum. wenn
ich niich nicht irre. nnr i. J. 1915 liei Paris gefunden worden
ist. (Sacc, Ann. Myc. 1915, pag. 133). sonst aber immer nnr
auf Áhren von Lycujiodíum annoíhunn.

Ich selbst sah ilin znm erstenmal auf L. annotimtm, wel-
ches A. Radványi i. J. 19íj8 in Csürköve (Kom. Maros-
Torda) gesammelt hat. Zum zweitenmal fand ich ihn an dem
reichen Mateiial von L. aunotiiium,. welches Filarszky und
J. B. Kii m mer le in der Hohen Tátra. 1916, d. 7. August
beim Bache Liebseifen fiir die Flóra Hung. exsicc. gesanmielt habén.

Es erschien Avahrscheinlicli. dass dieser Pilz auch an an-
deren Orten des Landes vorkommt.

J. B. Kümmerle, den ich auf den Pilz aufmerksam
machte. faíid gelegentlich der Revision der Lycopodiumsamndung
des Ung. Xat.-Museums wiederholt L. u-nnotinnm mit schwarzen
Ahren. Es zeigte sich. dass die abweichende Fárbung derselben
tatsáchlich durch Leptosphaerifi Crepini verursacht Avurde. Auf
Oruud dieser Untersnchungen sind fiir den Pilz noch folgende
heimische Fundorte zu verzeichnen :

Sóvár (Kom. Sáros), gesammelt von Hazslinszky. Zn
bemerken ist. dass der Pilz der Aufmerksandveit Hazslinszkys
entgangen ist, was schon daraus hervorgeht. dass er in dem
Werke ..Magyarország sphaeriái" (Die Sphaerien von Ungarn)
nur K a 1 c h b r e n n e r s Aufzeichnung erwáhnt.

Sugág (Kom. Szeben). Am Ufer des Sebes-Flusses, ges.
von J. C s a 1 0 18S7.

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGEN (37)

Kercesora, L. Haynald 1860.

Zsijec-Tal im Páreng-Gebirge, V. Borbás 1874 und von
deniselbeii Orte S. Jávorka 1910.

La patrucest, unter dem Berge Bihar und oberlialb Felső-
vidra, S i ni 0 n k a i 1880.

ín den Waldern von „Csík-Gyínies" gesamnielt von Á. Kar-
kován yi 1891.

Neuestens (1918) wurde der Pilz am südwestlichen Abhange
des Grunik-Berges (unter dem Kriván) in der Hohen-Tátra, auf
Lycop. annotinuni von B. Húsz gesamnielt.

Abgesehen von Kalc li b r e n n er s Aufzeiclinung ist alsó
der Pilz insgesamt von neun Orten bekannt.

2(i. Veriiiíciilariella Greinicliii Moesz n. sp.

Herr Franz Greinich, röm.-k;itli. Kaplan. erforscht
seit Jaliren mit unerniüdliciieni Fleisse die Yegetation der Gegend
von Öükösd im Komitate Pest. Von den zalüreichen Pilzen, die
er der Bot. Abt. des Ung. Nationalmuseuiiis geschickt hat, will
icli vorlauiig. bis es niir die Zeit erlauben vvird das gesamte Ma-
téria! aiií'/jiarbeiten. nur einige iieue Arten anführen.

Die ziemlich grossen, glánzend schwarzen Friichtkörper
von Vermien lariella Greinichii treten unter der Epideriiiis dürrer
Stengel von Galiuni vernm eitizeln oder in kleinereii Gruppén
auf. Die Müiidniig des Fruchtkörjiers ist schnabelig verlangert
und erhebt sich über die Epiderniis. Der Schnabel ist von helle-
ren braunen Borsten bedeckt. Bei inaneiiem Fruchtkörper be-
deoken schiittere Haare auch den unterhalb des Schnabels gele-
geiien Teil. Die dicke AVand des Pyknidiunis wird von eineni
skl('rotiuniartigen,aus eckigeii Zellen besteheiiden Gewebe gebildet
welches nach innen blass-gelblich oder farblos, nacli aussen hin-
gegen in sehr dünner Schichte schwárzlich ist. Die Zellen der
áusseren schwarzen Oberfiache siud oft in fadenförmigen Reihen
aiigfordnet.

Die Masse der Konidien ist rosafarbig. Die . Konidientráger
sind klein. papillenartig, nieistens schwer zu sehen. Die Koni-
dien sind kurz, stabchenförniig, ein wenig gekriiinmt, zweizellig,
in der Mittc niclit eingeschnürt, mit 4— G grossen Öltropfen.

Die lateinische Diagnose siehe ini iiiig. Texte Seite 74.

Erklárung der Abbildung 6: A) Durchschnitt zweier Frucht-
körper von Vermícalariella Greinichii (öOmal vergr.) ; B) ein
Fruchtkörper (20nial vergr.) ; C) ein Fruchtkörper von oben ge-
seiien (20mal vergr.) ; D) Konidien (SOOnial vergr.) ; Ej Koni-
dientráger (GOOmal vergr.).

(38) G. MOESZ

27. Pyrenocliaeta clitliridis Moesz ii. sp.

Dieser Pilz lebt auf altén Fruchtkörpern des aiif diirren
Eichenasten háiifigen Pilzes CUthris quercina. Gesaninielt von
F. Greinich in Sükösd, im Walde Lanistya. Febr. 1912.

Siehe die lateinische Diagnose im ung. Texte auf Seite 75.
P>klarung derAbb. 7': A) Fruchtkörper von Pyrcnochaeia clíth-
ridis auf altén Apothecien von Clithris quercina' (20mal vergr.) ;
B) — D) Fruchtkörper durchschnitten (75nial vergr.); E) Koni-
dientrager und Kouidien (SOOmal vergr,).

28. Phoma salsolae Moesz n. sp.

Diesen Pilz hat ebenfalls F. Greinich in Sükösd
anfangs April 1918 au diirren Stengeln von Salsola Káli gefundeu.

Siehe die lateinische Diagnose im ung. Texte auf Seite 76.
Erklárung der Abb. 8: A) — B) Fruchtkörper (oOmal vergr.);
C) Bau der Wand des Fruchtkörpers von oben gesehen (250mal
vergr.) ; D) Bau der Wand im Durchschnitte, Konidientrager
und. Kouidien (SOOmal vergr.).

29. Giioinonia salicina Moesz n. sp.

Diesen Pilz fand F. Greinich auf toten Ásteu von
Salix álba in Sükösd. April 1918. Siehe die lateinische Diagnose
auf Seite 76. im ung. Texte. Erklárung der Abb. 9: A) Zwei
Fruchtkörper durchschnitten (öOinal vergr.) ; B) Bau der Wand
im Durchschnitte (öOOmal vergr.) ; C) Kouidien. die oft in zwei
Zellen zerfallen. Ein Konidium keimend (öOOmal vergr.). Fig. 10
zeigt die Schláuche.

^ö'

30. Das neuere Vorkommen von Amerodothis molluginis

(v. H.) llieiss et Syd.

F. Greinich fand an fangs Mai dieses Jahres in den
Weingárten von Sükösd auf abgestorbenen vorjiihrigen Stengeln
von Galium verum einen eigenartigen Pilz, den ich als Amero-
dothis molluginis bestimmt habé. l3iesen Pilz entdeckte A, Z a h 1-
bruckner in dem im Pozsonyer Komitat gelegenen Szent-
györgy auf toten Stengeln von Galium mollugo und v. Höhnel
beschrieb ihn auf Grund dieser Exemplare {Botryosphaeria mol-
luginis V. H. in Fragmente zur Myk. 1906. Nr. 75). Aus dem
Auslande ist er noch nicht bekaunt. Vielleicht ist es nicht über-
flüssig, die Abbildung und die Dimensionen des Pilzes von Sü-
kösd mitzuteilen.

MYKOLOGISCHE MITTEILUNGSN (39)

Die Líiuge des Fruchtkörpers ist 500 — 715 //, die Breite
400—500 /', die Dicke 200—233; die Lange des Hohlraunies ist
83 !>-. die Breite 50 <'- die Grösse der Schliiuche G3 — 97X10 — 13 !'■;
Jod farbt iiiclit blau; die Sporeu siiid zunieist zweireihig und
gewöhnlich zu 8, ilire Grösse ist 15— 17X65 — 7"5 !'-\ Para-
pliysen sah ich nicht. Der iiuterhalb der Hohlraume befindliclie
Teil des Stromas ist uiigefáhr 130 // dick und besteht ans
pareuchymatischen. dünuwandigen, braimen Zelleu. Die aii der
Oberfiache gelegeneii Zellen siiid dimkler und dickwandiger.

Erklarung der Abbildiing 11 (Seite 78. im imgar. Texte):
A) der Pilz in natürlicher Grösse, B) ein Fruclitkörper, lOnuil
vergr.. C) ein Fruclitkörper der Breite nacli durchsclinitten,

D) ein Teil des Stromas im Querschnitte, 200mal vergr.,

E) Gruppé der Schliiuche, 200mal vergr., F) Schlauche mit
Sporen, 350mal vergr. {H)

(Aus der Sitzung- der bot. Sektion aiii 8. ]\Iai 1918-

P. Greguss: Abnormaíe gabelige Aderverzweígung
an eínem Blatté von Funkía cordata.

(Ung. Originaltext mit zwei Abbildungen auf Seite 79.)

Die gabelige Venistelung der Nervatur ist eine charakte-
ristische Eigenschaft der Lehermoose, aber besonders der Farne
(Filiciuae). Bei den Lmibmoosen, den SrhachtelJialmen und den
Bdrlap2)fjewachsen komnit die gabelige Aderverzweigung nicht
vor : trifft man sie dennoch ;vn, so ist sie imnier auf den mono-
podialen Typus zurückzuführen. das heisst, in diesem Falle
habén wir es mit einer falschen gabeligen Verzweigung zn tun.
Auch bei den Gy7nnospermen ist diese Eigenschaft noch vor-
handen, z. B. bei Cfjcas, Ginkgo, Araucaria und Welwitschia.
Unter den Monocotylen und den Dicotylen wird gewöhnlich im
allgemeinen als unterscheidendes Merkmal erwahnt, dass die
Nervatur der Monocotylen eine parallelé ist — was nach meiner
Ansicht nur auf die dichotome Vervveigung zurückzuführen ist — ,
hingegen jené der Dicotylen eine monopodiale. Bloss auf Grund
dieser Voraussetzung suchte ich schon seit jeher an Blattern
von Monocotylen dichotome Verzweigung. Eudlich im Mai ver-
gaugenen Jahres fand ich einen solchen Fali auf dem Hofe des
Prager Garnisonspitals Nr. 11 an Funlcia cordata. Auf einem
Blatté dieser Píianze (Abbildiing siehe Seite 79 im ung. Texie)
verzweigt sicli die eine Seitenader (die erste rechter Hand), wie
dies die erste Figur zeigt, dichotom. Die zwei Nebenadern sind
vollkommen gleich miteinander dieselben sind gleich stark ent-
wickelt. Diese Aderverzweigung stimmt z. B. mit jener von einem
Farne vollkommen überein. Hier tritt alsó eine Eigenschaít zutage.

(40) P. GREGUSS : ABNORMALE ADERVERZWEIGUNG VON FUNKIA CORDATA

die iu der Gruppé der Lebermoose. der Farne und der Gymnos-
permen noch allgemein vorhanden ist. Dichotome Nervenver-
zweiguDg aber charakterisiert ganz entschieden die Tvpen der
Lebermoose, der Farne, Cycos, Ginkgo, Wehvitschia [Araucaria).
Es wáre zwar falsch, aus dieser einzigen Erscheinung weitlaufige
Schliisse zu zielien. doch kann allerdings die Frage gestellt
werdeii. ob bei den Yoreltern der heutigen Monocotyhn nicht
die dichotome Aderverzweigung vorgeherrscht hat. aus welchem
Typ die parallelé Nervatur etwa auf die Weise, wie es die
Serié der 2. Figur (Seite 80) darstellt, hervorgegangen ist. Ich
halté diesen Gredanken überhaupt uicht für ausgeschlossen.

Auch ist es nicht unniöglieh. dass wir es hier mit eineni
durch irgendeine nnbekannte Ursache hervorgerufenen teratolo-
gischen Fali zu tun habén. Jedenfalls ware es interessaut, die
Nervatur der Monocotylen in dieser Hiiisicht zu beoöachten,
nánilich ob die dichotome Aderverzweigung nicht haufiger vor-
kommt, denn in diesem Falle möchte die obenangeführte Annahme
Bekráftigung finden. unisoniehr, da ja schon mehrere die heutigen
Monocotylen mit der obenangeführten Reihe, die durch die dicho-
tome Aderverzweigung charakterisiert ist. in phylogenetischen
Zusammenhang gebracht habén.

Betrachteu wir nun den behandelten Fali als eine terato-
logische oder als eine atavistische Erscheinung, jedenfalls ver-
dient derselbe erwahnt zu werden.

(Aus der Sitzung der bot. ,Sektion ani 9. Január 1918.)

{Autorreferat. H.)

LITERATURBERICHT.

L. Fekete und T. B 1 a 1 1 n 3^ Die Verbreitung der forstlich
wichtigen Biiume und Straucher im ungarischen Staate.

Bd. I, S. 1 — 845, mit 18 Kunstbeilageii und melireren Tcxtfiguren :
Bd. II, S. 1 — 150, mit 5 pflanzengeoííraphischen Karten. Ausgabe des
kön. ungar. Ackerbauministeriums. Gedr. von Joerges, Selmeczbánya.

DasWerk enthült die pflanzengeographische Beschreibung von unge-
fahr 160 ini KönigreieheUngarn einheimist-hen Ho'.zgewüehsen, und zwar
war die Hauptaufgabe desselben die vaterlandische Verbreitung forst-
wirtscbaftlieh wicbtiger Arten eingehender darzustellen.

Das Bestreben, ein solches Werk zu scbaíien, war bei uns sehon
seit langerer Zeit voi-handen ; zur Verwirklicbung desselben gab jedoch
den entscheidenden Antrieb erst im Jahre 1893 der Kongress der
Internationalen Vereinigung Forstlicher Versuchsanstalten in Wien.
Hier wurde beschlossen, dass ein im Titel des in Rede stehenden
Buches ausgedrückte Werk über das Gebiet jedes einzelnen, im Kon-

LITERATURBERICHT

(41)

gress vertretenen Staates verfasst werden soll. Das kön. ungar. Acker-
bnuraiiiisterium hat die erforderlichen Aiiordniingen im Jahre 1896 ge-
troffen und die betreffenden Arbeiten wurden alsbald begonnen. Anfangs
wiirden mit dem Sammeln dt-r Daten sicli íVeiwilbg nieldende Forst-
beamte betiaut. spáter aber delegierte das Ministerium Forstbeamte,
die sich ausschliesslich mit dieser Arbeit befassten und die unter der
Leitung des inzwischen verstorbenen Hochschulpi-ofesöors L. Fekete
standén.

Die Arbeiten wurden von da angefaiigen auf ausgedehnter
Grundlage und eifrig fortgesetzt, worin auch dem Mitgliede des Her-
renhauses Grafen István Ambrózy viel zu verdanken ist, der in
der Sitzung des Herrenliauses ani 24. April 1899 sein Wort im In-
teressé des Zustandekonimeiis des Werkes erliob.

T. Blatt ny. Feketés Mitarbeiter, schloss sich erst im Jahre
1907 der Schar der Beobachter an. Die im Jaiire 1905 beendigte
Sammlung der Angaben, die iiisgesamt 35,000 Daten aufwies, be-
durfte damals noch selír vieler Eigiinzungen, so dass Blattny neben
Fekete nicht nnr an der Aularheitung der gesammelten Angaben
beteilijit war, sondern, indem er vom Jahre 1907 bis 1912 einen be-
deutenden Teil des Landes durchreiste, kontrollierte er auch das von
früher her zur Verlügung stehende Rohmaterial und ergiinzte das-
selbe in bedeutender Weise. Hiedurch erwarb er sich Erfahrungen,
durch welehe er besonders geeignet wurde, um neben Fekete, der
wíihrend eines langen Mensehenalters hindurch mit zahem Fieisse auf
diesem Gebiete arbeitend, sehr reiche Erí'ahi-ungen besass, an der
Auíarbeitung des von Vielen gesammelten Materials als Mitarbeiter zu
fungieren.

Das Werk wurde schon im Jahre 1913 gedruckt und somit
war die ungarische Ausgabe desselben zur Zeit des im Sommer 1914
in Ungarn abgehaltenen Kongresses der forstlichen Versuchsanstalten
schon fertig. Die deutsche Ausgabe wurde im Jahre 1914 ebenfalls
fertig, die Expedierung des Werkes wurde jedoch durch den Krieg
gehindert, so, dass dasselbe nur im Jahre 1917 der Öffentlichkeit
übergeben wurde, was L. Fekete selbst nicht mehr erlebte.

Im Vorworte und in der Einleitung ist die Gesehichte der Ent-
stehung des Werkes beschrieben, dann aber die befolgten Prinzipien
und Methoden besprochen. Hierauf folgt die Aufziihlung der Angaben
über die vaterlíindische Verbreitung der einzelnen Baum- und Strauch-
arten. Und zwar derén horizontale Verbreitung, je nach den einzelnen
Arten (S. 41 — 165), ihre vertikale Verbreitung aber je nach den
folgenden geographischen Gebieten: I. Nordwestkarpathen, II Zentral-
karpathen, III. Nordostkarpathen, IV. Ostkarpathen, V. Südkarpathen,
VI. Südungarisches Gebirgsland, VII. Biharer Gebirge, VIII. Ungari-
sches Mittelgebirge, IX. Inselgebirge, X. Hügelland beim Balaton-See,
XI. Alpen zwischen der Donau und der Drau, XII. Alpen zwischen
der Drau und dem Adriatischen Meere, XIII. Erdélyer (Siebenbürger)
Becken, XIV. Das Grosse und das Kleine Ungarische Alföld (Tief-

ebene).

(42) LITERÁTUEBERICHT

Wie ausgedeluit und eingehend die Sammlung der Angaben war,
auf Grund derén das Werk' verfasst ist, beweisen besonders die Be-
schreibungen der Verbreitung einzelner interessauteren, wichtigereii. oder
im Lande zerstreut. aber weitvei'breiteten Holzgewiichse. wie z. B.
die der Eibe {Tnxtis bacada L.), der uiigariscbeii Eiche {Quercus
cnnferta Kit.) der Edelkastanie (Castanea sativa Mill.i. des Josika-
Flieders {Síjringa Josikaea J a c q u.) usw. : nicht minder aber auch
die bobé Zahl dei- Daten, die in der zweiteii Zeile der sich auf die
vertikale Verbreitung beziebenden Tabellen des II. Bandes zu erseben ist.

Die 15 Kunstbeilagen stellen — grösstenteils auf Grund pboto-
graphischer Aufnabnien — melirere schöne L:indseb:ift?n bewaldeter
Gegenden Ungarns dar.

Eine der di-ei Diagranim-Tabellen (S. 572) zeigt uns die Vege-
tationsgrenzen wicbtiger Bauraarten ini Biharéi- Gebirge, zugleieb auch
die Einflilsse einesteils des Erdélyei- Beckens, anderenteils aber die
des Alföldes darstellend : eine zweite Tabelle (8. 752) entbiilt die
schematische Darstelking der vertikalen Verbreitung der Ficbte und
der Buche in den Gebirgen des Landes : die gleich darauffolgende
dritte Tabelle die von unseren wichtigeren waldbildenden Baumarten
besetzten Regionén in den gi'össeren Gebirgsmassen.

Die dem II. Bande des Werkes angeschlossenen 5 pflanzengeo-
graphischen Karten stellen so forstwirtsobaftlich wie auch wis.sen-
sehaftlieh sehr wiclitige Grenzlinien dar. und zwar : die Karte I die
Abgrenzung der oben erwahnten I — XIV geographiscben Einheiten,
die 11. die Verbreitnngsgrenzen der Ficbte (Picea excelsa Lk.j, der
Tanne {Ahies alha Mill.) und der Eibe [Tarus haccahi L.) ; in der
III. íinden wir die Verbreitnngsgrenzen der Föhre {Piuiis silvestrii L.),
der Larehe (Larix decidiia MiJI.), der Arve {Piniis cembra L.) und
der Schwarzkiefer [Pinus iiigra Arn.); die IV. Karte stellt uns die
Verbreitungsgrenzea der Rotbuche {Fagas silvatica L ) und der Grüu-
erle {Alnus viridis D C.) dar; und schliesslich sind an der V. Karte
die Vei'breitungsgi'enzen und St;\ndorte der fiaumigen Eiche (Quercus
lanugiiiosa (Lam.) Thuill.. der ungarischen Eiche (Quercus con-
fe/ta Kit.), der Zerreicbe {Quercus cerris h.), der echten Kastanie
(Castanea sativa Mill.), der kleinblíUt^rigen Hainbuche (Carpinus
orientális Mill.), der Hopfenbuclie (Ostrya carinnifolia S c o p.), der
Silberliude [Tilia iomentosa M ö n c h.), des tatarischen Ahorns (Acer
tataricum L.), des stumpfblatterigen Ahorns (Acer obtusatum W. et K.),
des dreilappigen Ahorns (Acer monspessulanum L,), der Manna-Esche
(Fraxinus ornus L.), der Stechpalnie (Ilex aqnifolium L.). des ge-
wöhnlichen Flieders (Syringa vulgáris L.) und des Josika-Fiieders
(Syringa Josikaea J a c q.) dargestellt.

WeJche pfianzengeographische Bedeutung vom wissenscliaftlichen
Standpunkte dicsen Grenzlinien zukommt, bedaif nach der obigen Auf-
ziihlung der betrefi'enden Holzgewachse keiner eingehenderen Bespre-
chung. Mehrere dieser Biiume und Striiucher stellen wichtige pfianzen-
geographische Leitpflanzen dar, derén geographische Verbreitung zu-
gleich auf die Verbreitung oiner ganzen Reihe anderer Begleitpflanzen

LITRRATURBERICHT (4H)

und Pflan/.en^eiiossenschaften Licbt wirft. Somit steht ihre Verbreituns
mit wichtigen pfianzengeogrjiphisclien Bezirken in Zusammenbang;.

Dag Werk entiaalt aucli niehrere ailgemeine Kapitel. Als soiche
sind zu erwíihnen diejenigen über den Einfluss des Gesteins, der Ex-
position. der Luftströnunigen. der geographischen Lage, des Klimas
auf die Vegetation unserer Holzgewáchse (S. 754 — 768), feriier jenes
Kapitel, das sich mit den Einíiüssen der Eingrifle des Menschen auf
iinnere Wiilder, ferner mit den Fingerzeigen der Pflanzengeographie
für die kiinstliche Aufforstung befasst. Als eiiie wicbtige Konklusion
des letztereu sei hier hervorgeboben, „ddss tvir unsere forstlichen
Ziele in erster Reihe mit imseren einheimischii Baumarten verwlrk-
Ucken müssen" (Ö. 781). In diesem Kapitel beschreibt F. Kiss
seine auf den Sandpuszten des Alföldes gesaramelten Brfahrungen be-
ziiglicb dessen Aufforstung (S. 795); ferner gibt J. Ajtai seine Er-
fabrungeii bekannt beziigiicb der Auffoi'stung der Sandpuszten bei
Deliblát (S. 808), schliesslich 0. Nyitray .Í<í"P- die sich auf die
Anfforstung des Karstes bezieben (S. 819). ünter den von Anderen
im Rahmen dieses Werkes erschienenen Aufsiitzen tinden wir aucli die
von S. J á V 0 r k a verfasste systematisclie und pflanzengeograpbisebe
Beschreibuug der vaterlandisehen Ericaecen (Bd. I, 153).

Ein wicbtiger Abscbnitt beginnt auf S. 822 des I. Bandes mit
(lem Titel „Bemerkungen". Dieselben enthalten Berichtiguugen zu den
Angaben des Werkes von A. Kerner: ,,Die Vegetationsverhaltnisse
des mittloren und östlicben Ungarns und des angrenzenden Sieben-
bürgens" (Österr. bot. Zeitschr. 1867 — 1879). zweitens aber zu
F. Pax' „Gruudzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen"
(E ng 1 e r-D rude, „Die Vegetation dei' Erde" 1. u. X).

Im ganzen bietet das Werk dem Forseher der uugarischen
Flóra wertvolle Angaben. Es ist eine sebr reiebe Quelle originaler
Beobacbtungen, welcbes. obne samtliche Angaben der vaterlándischen
floristischen Literatur zu umfassen und obne sich in die Verbreitungs-
verhaltnisse der einzeinen Varietaten bezw. Formen einzulassen, an
und für sich ein wichtiges Quellenwerk bildet.

Ob die in der Internationalen Vereinigung Forstlicher Versuchs-
anstalten vertretenen Staaten dem im Jahre 1893 gebrachten Beschlusse
nachgekoiunieii sind, ist mir nicht bekannt ; doch erschien raeines
Wissens nach im Buchhandel bisher kein ahnliches grösseres Werk.

Somit hat das uiigarische Forstwesen diese schwere, in seinen
Ergebnissen so vom praktischen, wie auch vom wissenschaftlichen
Gesicbtspunkte sebr wichtige Aufgabe als erstes und sehr schön gelöst.

(Aus der Sitzung der bot. Sektion am 10. April 1918.)

J. Tuzson.

Botanikai Közlemények. 1—3. füzat. lU

(44) SITZUNGSBERICHTE

SITZUNGSBERICHTR

Sitzung der botaiiischen Sektion am 9. Január 1918.

Vorsitzeuder : G. M o e s z. Schriftt'iilirei-: Z. Szabó.

1. G. Moesz unterbreitet die Abhaiidlung von G. Liiidau: „üie
pHanzlichen Fmide von Laposlialom bei Tószeg" (But. Közlem. Bd. XVI,
p. [37)) nnd den Aufsatz von V. Mihalnsz: „Abnonnale Blattbildung
am Blütenscliafte von Taraxacum officináié" (ebendaselbst p. 109 ti. |43]).

2. S. J á v o r k a zeigt Pflanzen vor, die er anf der Sandpuszta zu
üeliblát gesaramelt hat.

3. 1'. G r e g u s s unterbreitet zwei Aufsátze : 1. „Mutlieiuatische (íe-
setzmiissigkeit in dem Generationsweclisel de.s Pflanzenreichs" und 2. „Über
abnonnale gabelige Adei'verzweigung an einem Blatté von Funkia cordata".
(Siehe Seite 79 u. [39]).

4. Scliriftfiihrer meldet, da.ss Z. Szila dy eine lOÜ Kronen-Stiftung
tür die Bot. Közlemények gemaclit hat.

Sitzung: der butauischen Sektion aui 21. Február 1918.

Vorsitzender : S. Mágocsy-Dietz. Schriftíuhrer : Z. Szab <).

1. J. Kuntz legt seine Arbeit vor: „IJie Verteilung de.s Hyoscyamins
unter den Gewebesystemen bei Hyoseyamus niger" (siehe Seite 1 u. [1|)

2. S. J á V 0 r k a sprieht über einen neuen Rumexbastard. (Wird er-
scheinen.)

3. Z. Szab ó bespricht unter dem Titel .,Zi(r Methode der Bc-
stimmung von Blattstdhmgen höherer Dlvergenz- das Verfahren, welches
er bei der rntersuchung der Blattstellung des Blütenstandes von Dipsa-
caceen gebraucht hat. Nachdem nian verschieden alté Blütenstánde einge-
bettet hat, fertigt man mit Hilfe eines Mikrotomes Serienschnitte an und
projiziert dieselben der Reihe nach bei Lupenvergrösserung mit einem ge-
eigneten Apparate auf Zeichenpapier. Anf derart angefertigten Zeichnungen
ist die Lage der Blatter, ihre Vernation und Ástivation gut zu beobachten,
raan kann genaue Winkelmessungen anstellen, schliesslich können auch die
Anderungen der IJivergenz in den einzelnen Niveaus genauer festgestellt
werden, als mit der Zylinderprojektiou. Verfas.ser bespricht ferner unter
dem Titel „Zur Kenntnis des KeimungsvorguHges" das Keimen der Dipsa-
eaceen mit besonderer Berücksiohtigung der Richtung der I'ruchtlage. Er
weist auf die wichtige Rolle der Ausbildung der Aussenkelchkrone bei der
Keimung hin. Schliesslich zeigt er vor sterilé, in einem Kőiben geziichtete
Cephalaria-Keimpthinzen, die er aus Samen lierauspriiparierten Embryonen
gezogen hat.

Sitzung der botanischeu Sektion am 13. Marz 1918.

Vorsitzender: S. Mágocsy-Dietz. Schrifttuhrer : Z. Szabó.

1. K. Schilb e r s z ky s Mitteilung: „Hypertrophe Lentizellen auf
Apfelfrüchten- wird von F. Hollendonner unterbreitet. Als Ursache
dieser abnormalen Fa-scheinung stellt die histologische Untersuchung über-

aiTZUNHöBKKlCHTR (45)

massigc Bodenfeiichtigkeit, daniit dio lierabgeiuinderte Transpirationgfáliig-
keit fest. Von Bedeutuiig' ist hier ausser der gesteigerteu Entwicklung der
Lentizellen die hypertrophische Ausbildung des danmíer befindlichen hyper-
liydrisctien Gewebes.

2. S i e g in II n d Schiller spriclit über „Die sy^tematische Glie-
dernng der iingarisclien Batrachien". (Siehe Seite 35 u. j6]).

3. S. P o 1 g á r zeigt Pflanzen vor, die neuere Glieder der adventiven
Flóra von Győr siiid.

Sit/uiig der botaiiisclieu Sektion am 10. April 1918.

Vorsitzender : Férd. F i 1 a r s z k y. Schriftführer : Z. Szab ó.

Vorsitzender gedenkt schmerzerfüllt des verstorbenen griindenden
iMitgliedes D. Anisits. der lange Zeit hindurch in Asuncion Professor
gewesen ist, spater daheini, schliesslich in Berlin-Dablem auf deui Gebiete
des Versucliswesens tatig war. Er erwarb sicli Verdienste bei der Erfor-
schung der Flóra von Paraguay und sclienkte seinerzeít eine reiche Samm.
lung der Budapester Universitat.

1. Z. S z a b ó verliest aeinen Bericlit über die Tatigkeit der Sek-
tion ini JaLre 1917. Es wurden im verflossenen Jahre 7 Sitznngen gehalten
und 2 Ausfliige veranstaltet. An den 7 Sitzungen hielten 19 Vortragende
25 Vertragé und 9 Demonstrationen.

Die Sitzung am 13. Dezember war deni Andenken Paul K i t a i-
I) e 1 s gewidmet, aidasslicli des lUO. Jahrestages seines Ablebens.

Die Zalil der Mitglieder und der Leser der Zeitschrift wuchs um 78.
Es stifteten im Jahre 1917 auf die Sektionszeitschrift: J. L. Lacsny und
Z. S z i 1 á d y je K 100, L. K o s t k a und L. B e n k ö je K 200.

J)er Simonkai-Fonds betriigt K. 800.

2. G. M o e s z weist in seinein Jahresbericht auf die erdrückende
Last des Krieges hin, die besonders von den Tragern der Kultur, so auch
von der Sektion empfunden wird. Aus Sparsamkeitsrücksichten mussten die
Hefte zusannnengezogen, der Umfang reduziert werden.

In dein in 1000 Exemplaren erschienenen XVI. Bande des Jahrganges
1917 erschienen von 14 Verfassern 15 Originalabhandlungen. Mit Freudén
hebt Schriftieiter unter den Verfassern hervor G. Linda u, den berühmten
Berliner Mykologen, fennu- V. \' o u k, Universitatsprofessor aus Zágráb und
gibt bezüglich des letztcírcii seiner Hoftnung Ausdruck, dass zwischen den
uugarischen und kroatischen Botanikern ein lebhafterer Verkehr zustande-
kommen möchte.

Von der Absicht, dem Andenken von P. K i t a i b e 1 ein voUes Heft
zu widmen, wurde Abstand genommen, da ein eigenes Gedenkbuch er-
scheiiien wird

Schriftieiter berichtet nachher über den Vermögensstand der Sektion.

Zum Schlusse meldet er mit Bedauern, dass der zweite Vorsitzende,
Férd. F i 1 a r s z k y. wegen grosser Inanspruchnahme aus der Schriftleitung
— doch hoffentlich nur auf kurze Zeit — ausgeschieden ist.

3. (i. Moesz unterbreitet einen Antrag von K. Schilberszky
bezüglich des Getreidesohwarzrostes. Vortragender bespricht den Inhalt des

(46)

SITZÜNGSBERICHTR

Antrag-es, entwicki'lt /.iiuk'ioh seine eigeiic Aiisicht und teilt aufklarendc
Angaben mit aus der einschlagigen Literatur. (Sielie Seite 43, 49 und |16, 19|).

4. A. Boros als Gast bespricht die interessanteren Moos- und Farn-
arten, die er auf dem Gebieíe der Komitate Pest und Esztergom gesam-
melt hat. (Wird erscheinen.)

5. J. T u z s o n rezensiert das Werk von L. Fekete und T. Blattn y :
„Die Verbreitung der forstlich wichtigen Bauiue und Straucher im ungari-
.schen Staate." (Siehe Seite [40]).

6. Schriftfiihrer verliest die Namen der neueingetretenen Alitglieder.
Es stifteten Dr. K. Horváth K 100 und D, Hegyi K 500 íur die Bol.
Közlemények.

Sitzoug der botaniscJieu Sekliou ani 8. Mai 1918.

Vorsitzender : S. Mágoesy-Dietz. Schriftfiihrer : Z. S z a b ó.

1. Á. Boros unterbreitet den H. Teil der ,Neue Daten zur Flóra
der Komitate Pest und Esztergom" und behandelt die Blütenpüanzen. Er
zeigt auch einige Pflanzen von neueu Fundstellen vor.

2. S. Jávor ka: „Kleinere Mitteilungen und neue Üoristische Daten,
VI. Mitteilung'', wird von G. Moesz unterbreitet (Siehe Seite [21]).

3. K. S c h i Ib e r s zky : „Beitráge zur Kenntnis der Biologie von
Daedalea unicolor" wird von G. Moesz unterbreitet. (Wird erscheinen.)

4. G. Moesz trágt vor ..Mykologische Mitteilungen, Hl. Mitt." (Siehe
Seite 60 und [25]).

5. Schriftfiihrer meldet an, dass S t r a s s e r und K ö n i g, Getreide-
híindler, K 1000, L. Sebestyén, Holzindustrieller, K 500 gestiftet habén ;
ferner dass Gr. S. Teleki seine Stiftuug von K 100 auf K 200 erhöht
hat. Auch teilt er mit, dass K. R á d e die Sektion auf das Exemplar von
Platanus occidentalis pendula im Volksgarten (Népliget) in Budapest auf-
merksam macht.

NACHRICHTEN.

Ferdinánd, Se. Majestat der König von Bulgarien, wurde von
der Ung. Akademie der Wissenschaften in Anerkennung seiner bota-
nischen Verdienste zura Ebrenniitglied gewahlt.

Se. Majestat der König geruhte zu erlauben^. dass Gráf Stefan
Ambrózy von Séden, erblichés Mitglied des Oberhauses, der deii
wunderschönen, immergrünen Park von Malonya angelegt, als auch
seine Nachkonimen in Zukunfc den doppelten Familiennamen Ambrózj^-
Migazzi zu Séden, Wall und Sonnenthurn gebrauchen dürfen.

Se. Majestat der König hat dem Privatdozenten an der Uui-
vei'sitát. deni. mit der Leitung des Landesinstitutes für Landwirtschaft
und Weinbau betrauteii Direktor, und Direktor der Budapester Samen-
kontroll-Versucbsstation Dr. Árpád v. Dégen, ferner dem im

NACHRIOHTRN (47j

Ackerbauniinisteriiim ein^eteilten Direktor der landwirtscliaftlichen
Akademie. Privatdozent an der Technischen Hochsohiile, Dr. Rudr)lf
Károly deii Titel eiries kön. iing. Hofrates verliehen.

Se. Majestat der Könio; liat dem naturwissenschaftlichen Inspektor
(l-r staatliclien LeJirer- und Lehrerinnenbildungsanstalten Johann
Wagner in Anerkenniin<i' seiner auf dem Gebiete des öffentlidien
llnterrichtswesens ervvorbenen Verdienste den Titel eines kön. Rates
taxfrei verliehen.

Dr, G. Lengyel, Assistent an der Samenkontroll-Versuchs-
station, Leiitnant i. d. R., crhielt für sein tapferes Verhalten die Aiis-
zeichnung' „SÍ2;num laiidis''.

Universitatsprofessor Dr. Sándor Mágocsy-Dietz wurde im
Juni 1. J. von seiiien Verehrern, seinen ehemaligen Assistenten und
Schülern anlasslinh seiner 40jahrioen Univer.sitatstiitigkeit und der
V.O. Jahreswende seiner Universitatsprofessur mit dankbarcr Hocli-
achtung und Aniianglichkeit gefeiert.

Der kön. uiig. Minister für Kultus und ruterrieht hat die
Habilitierung- des Mittelschulprofessors Dr. E. Gombocz an der
philos. Fakultat der LIni versitat in Budapest aus der ..Geschichte dei-
Botanik" genehniigt und ihn in dieser Eigenschaft bestiitigt.

Der ung. Ackerbanminister hat die Habilitierung des Do/enten
Dr. Rudolf Sztankovits an der Veterinarhochschule in líudapest
aus der vergleichenden Histologie der Futter- und Arzneipflanzen
genehmigt und ihn iu dieser Eigenschaft bestiitigt.

Se. Majestat der König hat dem Kustos im Ung. National-
museum Dr. S. Jávorka den Titel und Charakter eines Kustos-
direktors verliehen.

Se. Majestat der König hat dem Hilfschemiker der Heilpflanzen-
Versuchsstation Dr. B. Augustin den Titel eines Chemikers verliehen.

Oberforstingenieur T. Blattny wurde mit der Leitung der
Forstverwaltung in Kisgaram betraut.

Dr. J. Szurák, Kustos im Ung. Nationalmuseum, Oberleutnant
i. d. R. wurde zum Hauptmaiin befördert

Dr. W. wSzafer, Professor der forstwissenschaftlichen Hoch-
schule in Lemberg, wurde an Stelle des verstorbenen M. Raciborski
an die Jagellonische Universitat zu Krakau zum ausserordentlichen
Professor und zum Direktor des botanischen Gartens ernannt.

Dr. L. Hollós, pens. Oberrealschuldirektor, korresp. Mitglied
der Ung. Akademie der Wisseuschaften. der hervorragende Mykologe,
hat den aus 50 Dukátén bestehenden kleinen Marczibányi-Preis, mit
dem sein Werk „Die liypogaen Pilze Ungarns" pramiiert wurde, der
Ung. Akademie der Wisseuschaften mit der Bestimmung überlassen,
dass aus dieser Summe, die bis zu seinem Tode zinsentragend ange-
legt werden soll, ferner aus seinem Barvermögen, das sich zurzeit
auf etwa 140,000 K belauft und welches er testamentarisch der
Ung. Akademie der Wisseuschaften vermaeht hat, unter dem Namen
„Frau Alois Hollós- Stiftung" eine Stiftung gegründet werde, dessen
Jahreszinsen zur tmjkologischen Erforschung Ungarns zu verwenden sind.

(48) NACHRICHTEN"

Kitaibel-Fonds. Die Ungar. Alig. Kreditbank hat iur aen
,,P!itaibel-Fonds" des Systeniatischen und Pflanzengeographischen
Institutes der Universitat in Budapest 2000 K gespendet. Die Besum-
mung des Fondes ist, die Traditionen Paul Kitaibels zu pflegen und
die pflanzengeographische Erforschung Ungarns zu fördern.

Botanische Forschungen in den Baliíanlándern und in Polen.
Wahrend des Sommers dieses Jahres sind folgende Forschungen im
Gangé : Dr. G. Moesz, Kustosdirektor an der bot. Abteilung des
Ung. Nationalmuseums, nimmt, der gemeinsamen Betrauung des
kön. ung. ünterrichtsrainisteriums und des Arnieeoberkommandos
zufolge, auch in diesem Jahre an den Arbeiten der wissenschaftlichen
Studienkoraraission in Polen teil. — Dr. J. B. Kümmerle und
Dr. S. Jávorka. Kustosdirektoren an der bot. Abteilung des Ung.
Nationalmuseums, durchforschen mit Unterstützung des kön. ung.
Unterrichtsministeriums die bisher wenig bekannten Gebiete des
mittleren und oberen Teiles von Albanien. — Dr. J. Tuzson,
Universitatsprofessor in Budapest, wurde vom k. und k. Kriegs-
ministerium zum Stúdium der^ Flóra der südlichen Herzegowina und
des Küstenlandes von Ragusa bis Fiume aufgefordert. Sein Begleiter
ist Dr. ö. Szatala, Assistent an dem Landesinstitut für Landwirt-
schaft und Weinbau.

R. Szép, Professor am Ev. Lyceum in Pozsony, ist am 3. Mai
1918 im 58. Lebensjabre gestorben. Er befasste sich eingehend mit
der Flóra von Sümeg und Pozsony.

A szakosztály július, auguszms es szeptember kivételével minden
hónap második szerdáján ülést tart.

*

Az üléseken bemutatandó dolgozatok címe legalább 8 nappal
az ülést megelőzőleg, a jegyzőnek bejelentendő.

*

A „Botanikai Közlemények" akadálytalan megjelenése céljából
szíveskedjenek a szerzők kézirataikat teljesen kidolgozni és nyelvi
szempontokból is gondosan átnézni. A korrektúrákat a szerzők
végzik és így közleményeikért felelősek. Kéziratok a fél ivek egyik
oldalára Írandók. Személynevek, növénynevek és a kiemelendő téte-
lek egyszerű vonallal huzandók alá.

*

A „Botanikai Közlemények" részére szíveskedjenek a szerzők
dolgozataikhoz valamely általánosan elfogadott, más nyelvű szöveget
vagy kivonatot, vagy lefordítás céljából magyar nyelvű kivonatot
mellékelni. *

A Botanikai Közleményekben megjelenő eredeti közleményért
ivenkint 100 K, ismertetésért 80 K, az idegen nyelvű szövegért 60 —
80 K írói tiszteletdíj jár. Egy ívnél nagyobb cikk után az egy íven
túl terjedő részért, doktori disszertációkért és polémiás cikkért a
szerzők tiszteletdíjban nem részesülnek. Doktori disszertációkból csak
abban az esetben szolgáltatunk ki 175 darab különlenyomatot, ha a
szerzők a kinyomatás költségéhez hozzájárulnak. A hozzájárulás
összege 100 — 200 K. A részletekről a szerkesztő nyújt felvilágosítást

*

A szerzők 25 darab különlenyomatot díjtalanul kapnak. Kívá-
natra azonban többet is, a következő ár mellett:

25 darab ivenkint, címlappal . . 6 korona — fillér.

50 „ „ „ . . 9 „ 60 „

100 „ „ „ . . U „ 40 „

Ugyanilyen feltételek mellett a szerzők a más nyelvű kivonatból
is kaphatnak különlenyomatokat, azonban csakis a magyar szöveggel
kapcsolatban. A különlenyomatok ára közvetlenül Hornyánszky Viktor
könyvnyomdájának küldendő. (V., Akadémia-utca 4. sz.)

*

A szakosztály tisztikara. Elnök: Mágocsy-Dietz Sándor
tudományegyetemi tanár; másodelnök: Filarszky Nándor, a
Magyar Nemzeti Múzeum osztályigazgatója egyetemi magántanár ;
szerkesztő: Moesz G-usztáv, a Magy. Nemz. Múzeum igazgató-
őre, egyetemi magántanár ; jegyző : Szabó Zoltán, főiskolai tanár,
€gyet. magántanár. Az intéző-bizottság tagjai, a tisztviselőkön kívül:
Kümmerle J. Béla, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgató-őre,
Tuzson János tud. egyetemi tanár.

Az alapítói, tagsági, illetőleg előfizetési díj a K. M. Természet-
tudományi Társulat pénztárának (Budapest, VIII. ker., Eszterházy-
utca 16. szám), a szakosztály ülésekre szóló bejelentések és tagul
való jelentkezések a szakosztály jegyzőjéhez (Szabó Zoltán,
Budapest, VIIL, Ludoviceum-u. 4. I. 12.), kéziratok a szerkesztőhöz
(Moesz Gusztáv, Budapest, V., Akadémia-utca 2) küldendők.

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

íst der Títel des Organs der botaníschen Sek-
tíon der königL ung. Naturwíssenschaftlíchen
Geselischaft. Es erscheínt jetzt ím 17-ten Jahr-
gang — gewöhniích ín 6 Heften jáhrlích —
beíláufíg 20 Bogén stark*

Díe Mítteílungen erscheínen ím Anhang,
ím Ganzén oder ím Auszug, auch in deutscher,
eventuell in lateínischer Sprache.

Der Preís des Jahres-Abonnements betrágt
JO Kronen österr.-ungar. Wáhrung; doch sind
díe ,,Botaníkaí Közlemények** auch ím Tausch-
wege erháltlích.

Díe Redaktíon der

BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK

Budapest, VIIL, Eszterházy-utca Nr. Í6.

Hornyánszky V., Budapest. 68502

i3E

New York Botanical Garden Librar

5185

00259 3414

%^^-

^jf.'^'C'