9i>Vit ■A> .r-lSC r^.\ k ♦•■'«; --%■„- .-^5?-. ^^:?' ^r^ -^^I.^ íi^>- X6 } 9 i BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ALAPÍTTATOTT 1901 NOVEMBER 20-IKÁN A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA SZERKESZTI MÁGOCSY-DIETZ SÁNDOR XVIU. KÖTET 1919 BUDAPEST, KIADJA A MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT (Budapest, VIII., Eszterházy-utcza 16. szám.) 1920. Hornj-ánszky V., Budapest. INDEX a Botanikai Közlemények 1919. évi XVIII. kötetéhez. A zárójelbe tett számok az idegennyelvíi szövegre, a *-gal jelzett számok az ábrára vonatkoznak. Die Zahlen in ( ) beziehen sicli auf die Mitteilnngen für das Ausland, die mit * auf die Abbildungen. I. Boros Á. : Ujabb adatok Közép-Magyarország flórájának ismeretéhez. 39. Neuere Beitiiige zur Kenntnis der Flóra Mittelungarns. (16}. Gimesi N. : A Bidens tripartitus elzöldült virágzata. 16. Vergrünung der Blütenköpfchen von Bidens tripartitus. (4). Gombocz E.: Beythe András „Füves könyvének' kritikája. 29. Über Andreas Beythes „Krauterbuch". (13). A magyar botanikai irodalom bibliográfiájának tervezete. 44. Greguss P. : Az Ephedrák epidiaphragmájának ökológiai jelentősége. 1. Die ökologische Bedeutung des Trennungsgewebes an den Asten der Epbedreen. (1). Hírek. 62. Kümruerle J. B. : Irodalmi ismertető. 46. Literaturbericht. (17). — — Növénytani repertórium. 48. Moesz G.: Adatok Lengyelország gombaíiórájának ismeretéhez. 22. Beitrage zur Kenntnis der Pilzflora von Polen. (6). Nachricliten. (20). Sehilberszky K. : Adatok a Daedalea unicolor biológiájának ismere- léhez. 24. — — Beitrage zur Biologie von Daedaiea unicolor. (14). Sitzungsberichte. (17). Szakosztályi ügyek. 59, 64. Szolnoki I. : Hales agrármeteorológiai és fitofenológiai megfigyeléseiről. 60. Über die agrarmeteorologischen und phytophaenologischen Beobach- tungen Hales. (18). A vízszállítás jelenségeinek meteorológiai faktorairól. (61). — — Über die meteorologischen Faktorén des Wassertransportes?, (19). í\ Tuzson J. : A Sisyrmchium angustifolium Mill. Máramaros megyében. 59. — — Das Vorkommen von Sisyrincliium angustifolium Mill. lm Kom. Máramaros (Ungarn). 17. — — Vaccinium Oxycoccos L. f. nanum (Baumg.) 59, (17). II. Acer dasycarpum 34, 35, (14), (15), platanoides 36, (15), lubrum 36, (15), (16). Aegopodium podagraria 24, (8). Aesculus liippocastanum 36, (15). Ajuga chamaepytis 32. Alisma plantago 26, (10). Amarantus albus, commutatus, crispus, retroflexus 61, (19', (20). Ambrosia 16. Anten- naria 39. Anthemis 30, cotula 32. Aposphaeria polonica 25*, (9). Aquilegia 30- Arctium lappá 23, (8^ Artemisia vulgáris ?6, 32, (10). Armillaria mellea 36. Ascochyta 22, (7). Asplenium Csikii 59, (18), lepidum 59, (18). Astragalus dasyanthus 42. Barbarea praecox 42, vulgáris 42. Bartramia ithyphylla 40, Oederi 40. Bellis 16. Béta vulgáris 26, (10). Betula 36, (15). Bidens cernuus 21, tripartitus 16-21, 17*, 19*, 20', 60, (4), (5), (19). Blackstonia perfoliata 43, (16), serotina 43. Boletopsis luteus 28, (12). Boletus bovinus 27, (12\ bulbosus 27, (12), scaber 27, (12), subtomentosus 27, (12), variegatus 28, (12). Bremia lactucae 23, (8). Calaraites 1. Campanula rapunculus 34. Cantliarellus cibarius 27, 28, (11), (12). Carthamus tinctorius 32. Castalia 40. Celtis australis 34. Centaurea atropurpurea 48, Immanuelis Löwii 48, Péterfiana 48, rupestris 48. Ceratophyllum submersum 42. Cercospora beticola 26, (16), ferru- ginea 26, (10). Cercosporella cana 26, (10). Ceterach officinarum 40. Chara crinita 46, 47, 60, (19). Chelidonium május 26, (10). Chlora perfoliata 43, (16). Chrysanthemum. parthenium 32. Cicinnobolus Ce.-*atii 25, (9). Cirsium 16, (4). Claytonia perfoliata 41. Clavaria flava 27, (11). Climacium dendroides 39, 40. Coleosporium 24, (9). Convol- vulus arvensis 46, (17). Coronopus squamatus 42. Crocus sativus 32. Cronartium 24, (9). Cyathus lentiferus 23, (7). Cylindrosporium myosotidis 26, (10). Daedalea unicolor 34—38, 37*, (14)— (16). Dapbne laureola 42. Darluca filum 25, (9). Delphinium orientale 42. Dianthus diutinus 41, (16), polymorpbus 41, Pontederae 41. Dicranella heteromalla 39. Dicranum longifolium 39, Mühlenbeckii 39, undulatum 39. Dictamnus 30. Distichum capillaceum 40. Ephedra 1—15, campylopoda 1, 4*, 6*, 12*, 15, (1), distaehia 15, fragilis 1, 14, 15, (1), nebrodensis 1, 11*, 14, (1), trifurca 1, (1), vulgáris 1. Erigeron 26, (10). Epineum tiliae 22, (7). Erysibe galeopsidis 23, polygoni 23, (8). Euphorbia 33, 31. Fagus sylvatica 36, (15). Ficus 1. Filago germanica var. lutes- cens 43. Forsithia 2. Galeopsis pnbescens 23, 25, (9\ (10). Galium vernum 43. Gen- tiana austriaca 39, ciliata 39. Glechoma 30. Gloeosporium ribis 26, (10). Glyceria aquatica 24, (9. Heterosporium variabile 26, (10). Hieracium 17, pilosella 32. Hydnum repandum 27, (11), molluscum 40, Inula conyza32. Iris 33. Lactaria deliciosa 28, (12), subdiilcis 28, (12), volema 28, (12). Lactuca 16. Lamium album 26, (10). Lampsana 16. Latiiyrus sativus 34. Leptosphaeria 24, (8), Michotii 24, (8). Lupinus angusti- folius 23, (8). Matricaria chamomilla 30. Melmpsora 24, (9). Melampsoridiura 24, (9). Melissa officináiig 43. Microdiplodta ephedrae 15, (3). Morus álba 26, 38,' (^10), (15). Mycosphaerella aegopodii 24, (8), innumerella 24, (8). Myosotis 32, scorpioides 26, (10). Ocimum basilicum 34. Oenotliera biennis 26, (10). Oidium quercinum 26, (10). Ononis hircina 24, (8). Ophiobolus fruticum 24, i8). Ophris Holubiana 48. Oi-nith.opus sativus 23, (8). Ovularia obliqua 26. Peronospora viciae )i3, (8). Phaeodon imbricatum 27, (11). Phaeosporella maculans 26, (10). Philonotis calcarea f. othophylla 40, f. seriatifolia 39. Plioma 22, (7j. Phragmidium 24, (9). Phyllachora podagrariae 24, (8). PJayllosticta bellunensis 24, (9), confertissima 24, (9), salicicola 24, (9), Vogelii 25, (9), infestans 2.S, (8). Pimpinella saxifraga 34. Plagiopus Oederi 40 Plantago 59, (18). Platanus orientális 34. Polycne- naura verrucosum 40. Polygala amara 42, (16), amarella 42, (16), austriaca 42, fagopyrum 34, hydropiper 32, persicaria 32. Polyporus fulvus 38, (15). Populus nigra 26, (10). Prunus chamaecerasus 34. Potamogeton crispus 43, lucens 40, natans 40, pectinatus 43. Potentilla palustris 24, (8). Psalliota campestris 28, (12). Pseudopeziza trifolii 24, (8). Puccinia 24, (9j, absinthii 25, (9), spergulae 25, (9). Pulmonaria 34, officinalis 33. Quercus robur 26, (10). Ramularia 22, (7), alismatis 26, (10), rosea 26, (10), sambucina 26, (10), urticae 26, (10), variábilis 26, (10). Rhizopogon aestivus 28, (13). Rhizopogon luteolus 28, (13). Rtiyncho spóra álba 24 Ribes rubrum 26, (10). Robinia pseudacacia 36, (15). Rozites caperata 28, (12). Rubus 25. Rumex sanguineus 26. Ruscus hypoglossum 48, Russula virescens 28, (12). Russulina alutacea 28, (12). Salicornía herbacea 41. Sahx fragilis 24, 25, (10), triandra 24, 26, (9), (10). Salsola soda 41. Sambucus nigra 26, (10). Saxifraga 34, aizoon 40, hirculus 62, (20). Scabiosa 30. Sohollera paludosa var. nana 59, (17). Senecio 16. Septoria 22, (7), chelidonii 26, (10), didyma var. santonensis 25, (10). Septoria frangulae 25, (9), galeopsidis 25, (10), lamii 26, (10), oenotherae 26, (10), populi 26, (10), rubi 25, (9). Silene viridiflora 41. Sisyrinchiuiii angustifolium 59, (17), (18). Sparassis ramosa 27, (11). Spinacia oleracea 26, (10). Stratiotes aloides 40. Suillus cynescens 27, (11), Sympliytum officináié 30. Syringa Josikaea 60, (19). Tanacetum vulgare 32. Thesium Dollineri 40. Thymus 30. Tilia platyphyllos 25. (9). Titymalus 33, 34. Tragopogon 16, (4). Trapa natans 43. Tricholoma 27, (11), equestre 28, (12), luridum 28, (12), porteutosum 28, (12). Trifolium pratense 24, (8). VI Ulmus glabra 24, (9). Uromyces 24, (íj) Urtioa dioica 26, (10). Ustilago longissima 24 Utricularia vulgáris 40. Vaccinium oxycoccos 59, (17), f. nanum 29, (17), (18). Verbascum phlomoides 26, (10). Veronica 30, Velenovskyi 43. Viburnum lantana 34. Viola 48. Viscaria atropurpurea 48. Vitex agnus castus 34. XantMum 16. III. Arber E. A. N. 63. Bartal K. 63, (20). De Candolle C. 63. Filarszky N. 62. Földváry D. 63, (20). Gombocz E. 63. Hegyfoki K. 63, (20). Hess W. 63. Hollen- donner F. 62, 63. Jablonszky J. 62,63. Jávorka S. 63. Klebs G. 63. Koehne E. 63. Kraus K. 63. Kuckuck E. H. P. 63. Lányi B. 63, (20). Mágocsy-Dietz S. 62. Moesz G. 62. Pfeffer W. 63. Schmideli A. 63. Schwendener G. 63 8zabó Z. 62. Szűcs J. 62. Tuzson J. 62. Viski J. 62, (20.). Wagner A. 63. XVIII. KÖTET. 1920. III/31. 1—6. FÜZET. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK alapíttatott 1901 NOVEMBER 20-IKÁN. A MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA. SZERKESZTI MÁGÓCSY-DIETZ SÁNDOR BUDAPEST, KIADJA A MAGY. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT. (Budapest, Vni., Eszterházy-utca 16. szám.) 1920. Ára tagoknak egy évre 7 K, előfizetőknek 10 K. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK A KIR. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULAT NÖVÉNYTANI SZAKOSZTÁLYÁNAK FOLYÓIRATA XVIII. KÖTET. 1920. 111/31. 1—6. FÜZET. Gregiíss P,: Az Ephedrák cpídíaphragmájának ökológiai jelentősége. Ismert jelenség, hogy az Ephedr a- fajok, mint pl. az E. vulgáris, nehrodeiisis, trifurca, fragilis, campylopoda stb., egyes ága csonka és liogy ezen csonkok feje sírna, mintha valaki az; ágakat késsel vagdalta volna le. Ilyen csonkokat úgy a fiatalabb, mint az idősebb ágakon is találhatunk. A fiatalabb ágakon mégis csak általánosabb ez a jelenség és pedig különösen késő ősszel, amikor vékonyabb zöld ágak és hajtások alig vannak az Ephedra törzsén. Ilyenkor csupán a barnás, chlorofillt alig vagy már nem is tartalmazó ágak láthatók rajta. Ha egy ilyen Ephedra ép haj- tásait, különösen a fiatalabbjait, a tengely irányában egy kissé meghúzzuk, akkor azt, mint valamely zsurlót, könnyedén izekre tagolhatjuk szét. Jellemző azonban, hogy az elszakadás mindig közvetlenül a csomó felett történik és pedig a levélhüvely tövé- nél, ahol egy gyűrűs barázda van a fa testén. Emiatt azután, ahány csomó, illetőleg barázdagyűrű van az Ephedra szárán, annyi ízre lehet azt szétszaggatni. Vagyis a barázdagyűrűvel a leválás, illetőleg az elszakadás helye külsőleg már előre meg- állapítottnak látszik. Ezen külső barázda magasságában bent a fa testében egy — a többi sejtektől elütő, 3-4 sejtsorból álló — harántlemezt találunk, amely a bélen keresztül húzódik, sőt később a farészbe is belenyúlik. A megfigyelők az ilyen tányéralakúan kiszélesedett, 3 — 4 sejtvastagságú korongot a ZsurlóTc-how és a kihalt Cala- mites-hQw is alkalmazott névvel a diaphragma elnevezéssel illet- ték. Azonban a diaphragma szót a morphologia már lefoglalta, amennyiben ezen szó alatt általában, magában a csomóban^ található elkülönült, rekesztő és feszítő szövetréteget értik. így például Mágocsy professzor úr a „Kétszikű fás növénvek béldiaphragmája" (Mathemat. és természettud. Értesítő 1899) c. dolgozatában részletesen foglalkozva a diaphragma jelentőségé- vel és anatómiai viszonyaival, kimutatja, hogy diaphragma lehet 1 J. D u V a 1-J o u V e : Histoire naturelle des Equistum de Francé. Pl. 7. "^ C. S c h n e i-d e r : Illustiiertes Handwörterbuch der Botanik. IL Aufl. 1917. p. 166. Botanikai Közlemények. 1—3. füzet. 1 ^ _ GRBGU8S P. raktározó szövet(Ficus, Forsythia), szilárdító szövet, de védelmi beren- dezés, sőt szisztematikai bélyeg gyanánt is felfogható. Az Ephedrá- ban azonban a csomókon kívül, nevezetesen azok felett is talál- ható egy ilyen harántsejtréteg s így egészen indokoltnak látszik, h i az Ephedrában található csomó feletti harántsejtréteget más- ként nevezzük. Ez a sejtréteg is elválasztó szövet. ^ Megkülön- böztetésül azonban a közönséges értelemben vett diaphragmától, nevezzük ezután a csomókban levő elválasztó szövetréteget egy- szerűen diaphragmának, míg az Ephedrának a csomó felett talál- ható ágleválasztó rétegét epidiaphrag mának. Az Ephedra ágainak leválása és elszakadása mindig ezen epidiaphragma mentén követ- kezik be. Minthogy az ágak leválása s az Ephedra életkörül- ményei között határozott ökológiai kapcsolat van, — S t a p f és a többiek idevonatkozó leírásait kiegészítve és részben helyesb- bítve — megkísérlem e jelenség tüzetesebb leírását és értelme- zését úgy hisztológiai, mint élettani szempontból. * I. Az epidiaphragma fejlődése. a) A megalakidás. Az epidiaphragma kezdeménye már a tenyészőkúp alatti csomókban vehető észre. A fejlődés kezdetén az első csomó- sejtek kicsinyek, többnyire kockaalaknak és plazmában dúsak. Ezen csomósejtek felett a tengely irányában téglaalakú sej- tek sorakoznak, amelyekben még bőven van plazma. A csomó felett 4 — 5 sejthosszúságnyi távolságban már ilyen fiatal álla- potban is érdekes jelenséget figyelhetünk meg. E sejtek alsó falai ugyanis úgy helyezkednek el, hogy azok többé-kevésbbé harántvonalat alkotnak. Ez a vonal azonban nem teljesen össze- függő, hanem megtört. Ha ugyanis a bélnek megfelelő részén balról jobbra megszámozzuk a sejtsorokat, akkor pl. a negyedik sorban a nodustól számított ötödik sejt felső lapja valamivel feljebb van, mint az ötödik sor hatodik sejtjének alsó lapja ; a hatodik sor sejtjeinek felső oldala pedig olyan magasságban van, mint a negyediké, nyolcadiké, tizediké stb. Vagyis azt lehetne mondani, hogy az egymás mellett lévő sejtek minden másodika többé-kevésbbé egy magasságban végződik ; mert ha pl. a páros számú sorok sejtjeinek alsó lapjait vesszük, akkor is egy szag- gatott vonalat kapunk, s ha a páratlanokét, akkor is. Ezen két szaggatott vonal által pedig már meg van állapítva az epidia- phragma helye. Az epidiaphragma további kialakulása úgy tör- ténik, hogy a páros sejtek alsó s a páratlanok felső végein harántosztódás áll be, miáltal egy harántsejtsor keletkezik. Ez a harántsejtsor azután rendesen kétszer egymásután osztódik, ' S t a p f 0. : Die Arten der Gattung Ephedra. (Wien, 1889, p. 9. AZ EPHEDRÁK EPIDIAPHRAQMÁJA 3 miáltal létrejön a 4 — 6 sejtsorból álló epidiaphragma. Az epidia- phragma eleinte csakis a bélnek megfelelő részén alakul meg és mint állandóan osztódó szövet, az internodiumok kialakulását idézi elő. A fejlődés további menete, hogy ezen középső meriszte- matikus sejtekhez csatlakozó kerületen levő szomszédos sejtek oly módon osztódnak, hogy az epidiaphragma ezen kezdeményé- vel egyenlő magasságban — tehát folytatásképen — az epidia- phragma sejtjeihez hasonlóak keletkeznek, amelyek azután oldalt a fiatal farészben is észrevehetők, majd a kéregben egész az apidermiszig is folytatódnak. Ezen harántsejtsorok magasságában e hajtás felületén — közvetlenül a levél eredése felett — befű- ződés vehető észre, amely befűződés közvetlenül csatlakozik az epidiaphragma sejtjeihez, de oly módon, hogy ezen sejtek fele a befűződés fölött, másik fele az alatt helyezkedik el. Ezen barázdának jelentőségéről később lesz szó. Az igen fiatal ágakon tehát ez a befűződés az egész szárat gyűrűsen fogja körül. Megjegyzendő azonban, hogy az epidia- phragma alatti sejtek még nem jellegzetes bélsejtek, amit abból lehet következtetni^ hogy míg az epidiaphragma felett a bélnek megfelelő részén a sejtek hosszúak, keskenyek, vakuolásak. addig az epidiaphragma alattiak az előbbieknél kisebbek és plazmás tartalommal telvék. Az epidiaphragma alatti résznek továbbá a csomó középső részének cellulózé természete van, mert sósavas phloroglucinnal kezelve, nem festődik meg, míg a körül- övező farész szép meggypiros lesz. A csomósejtek azonban csakis ebben az állapotban nem festődnek. Az idősebb ágakban, de főképen a törzsben, ahol már teljesen megfásodtak, tökéletesen reagálnak a fareakcióra. Idősebb állapotban a bélsejtek is meg- fásodnak. Az epidiaphragma sejtjei azonban sohasem fásodnak meg még a legidősebb törzsben sem. Tehát bizonyosnak lehet te Inteni — s így E v a u s ^ feltevése helyes — , hogy az epidia- phragma úgy keletkezésekor, mint a legidősebb törzs nodusai- ban is megtartja háncs-, illetve fától eltérő jellegét. Az epidia- phragma azután a kambiumon át érintkezik a kéregparenchimá- val, melynek sejtjei bőven tartalmaznak chloroplastákat, kivéve az epidiaphragma megnyújtásában levőket, A zöld kéregparen- chima ezen sejteknél mintha megszakadna, de a harántsejtrétegen alul aztán ismét folytatódik. » E V a u s, Walter H. : The Stem of Ephedra (The Bot. Gaz ToL XII. 1888.) GREÖUSS P. b) A másodlagos vastagodás. Fiatal korban semmiféle faelem nem húzódik keresztül az epidiaphragmán, legföljebb csak akkor, ha egy-két béledény- nyaláb (saját) a bélbe nyomulva átüti magát az epidiaphrag- mát is. Ezen edénynyalábok farésze pedig főleg spirális, ille- tőleg gyűrűs tracheidákból vagy edényekből áll. A farész a csomó táján nagyon összeszűkül s az alulról jövő fanyalábok f ep d áOOO ÍXCD 8^- 1. ábra. Agcsomó lim. az E. campylopoda-b6\ (40-szei' nagyítva). n nodu8Sejtek, epd ágleválasztó réteg, e epidermis, k kéreg, c kambium^ / xylem, h bél, s sklerenchym. nem folytatódnak függőlegesen fölfelé, lianem a nodusnál kikanya- rodnak a kambium felé, amint ez az 1. ábrában látható. A farész az epidiaphragmánál teljesen megszakad, s ha mégis van kap- csolat a két megszakadt vég között, az csakis a kambiumnál van, amikor az áthidalást csupán az apró spirális és gyűrűs tracheidák végzik. '■ Később, amikor a farész jobban gyarapodik, az epidia- phragma felett és alatt, az epidiaphragma megtartva eredeti szé- lességét a faelem mindinkább összeszűkül, miáltal az epidia- ])hragma harántul mintegy beleékelődik a xylembe, amint ez az 1. ábrában is jól látható. Fiatal korban tehát, udvaros gödörkés AZ EPHEDRÁK EPIDIAPHRAGMÁJA 5 traoheida úgyszólván soha, a későbbi korbaif is csakis nagyon kivételes esetben húzódik az epidiaphragmán keresztül. Ha ez a nagyon idős törzsekben mégis előfordnl, akkor ezen udvaros gödörkés tracheidák az epidiaphragmában megváltoznak. Vagy élesen szembetűnve, tompán végződnek az epidiaphragmába s akkor ezen végződéshez valamivel vékonyabb falú sejtek csatla- koznak, vagy pedig ezen udvaros gödörkés tracheidáknak az epidiaphragmába nyúló végeit — egyes helyeken az epidia- phragma szélességében — spirális tracheidák hidalják át. Öregebb ágakon az epidiaphragma egykori parenchimatikus sejtjei megváltoznak s ez főleg azon helyeken tapasztalható, ahol a „kiszáradás veszedelme" elmúlt, azaz ahol az epidia- phragmától oldalt már meglehetősen jól kialakult xylemet talá- lunk. A kéreg-parenchimában — ha ez még megvan — nehezen vagy egyáltalán nem lehet észrevenni már az epidiaphragmának megfelelő, illetve a hozzája csatlakozó sejteket, csupán a befű- ződött epidermisz s a jobban fénytörő sejtfalak sejttetik velünk, hol is történhet a leválás. Később, 5 — 6 év multán, az epidermisz elpusztul s helyét a kéreg foglalja el. Ilyen idős állapotban, tehát amikor a farész a kéreghez képest jobban van kifejlődve, a kéregén kívülről nem lehet már észrevenni az epidiaphragma helyét, t. i. azt a befűző- dést, ahol a leválás bekövetkezhetett volna. Az epidiaphragma csupán a fa belsejében vehető észre (5. ábra). c) Az epidermisz nélküli ágak és törzsek. Amikor a „szárazság veszedelme" végleg elmúlt — vagyis a vastag ágakban, avagy a törzsben — az epidiaphragma széle — tangenciális metszetben kis nag3átással vizsgálva — mint valami fényei sáv jelenik meg. Ezen fényességet, a sávot alkotó rövidke spirális tracheidák alkotják, vagyis az epidiaphragmának meg- felelő magasságban spirális tracheidák vannak, amelyek a töb- biekhez képest jóval rövidebbek s a csavarmenetek száma is nagyobb. Ezekkel az apró spirális tracheidákkal azután közvet- lenül érintkeznek a bélsugarak is. Minthogy a bélsugársejteknek azt a feladatot tulajdonítják, hogy a tápláló anyagokat a centrum (bél) és a periféria (kéreg) között közvetítsék s mivel ezek az epidiaphragma spirális sejtjeivel is összefüggésben vannak, közel- fekvő a gondolat, hogy ezek az apró spirális vastagodású tra- cheidák talán arra is szolgálnak, hogy a kívülről kapott tápláló anyagokat tovább szállítsák, illetve a fába fölvezetett vizet át- adják a bélsugárnak, illetve a kambiumnak s a kéregnek. Az egészen idős fában tehát ott, ahol a fa túlnyomó, az epidiaphragma sejtjein más érdekes jelenség is észlelhető. Ezen sejtek falai u. i. meglehetősen megvastagodnak. Vagyis, amikor a szárazság veszedelme már végleg elmúlt, azon a részen, ahol fiatal állapotban éppen a legvékonyabb falú sejtek voltak, GREGUS8 P. megfá- azok erősen megvastagodnak, anélkül azonban, hogy sodnának, mert a fa reakcióját még ezen idős állapotban sem mutatják és a jellemző fénytörő tulajdonságukat is mindvégig megtartják. Az epidiaphragma tehát feltétlenül cellulózé jellegű, míg a körülöttük lévő bél és csomó összes sejtjei megfásodtak. d) Áz oldalhajtások epidiapJirag májainak csatlakozása. Ha olyan nodusbau figyeljük meg az epidiaphragma kiala- kulását és elrendeződését, ahol oldalág keletkezik, érdekes és az epidiaphragma ökológiai jelentőségét megvilágító jelenséggel 2. ábra. Az oldalágak elhelyezkedése. {E. campylopoda ) c epidiaphragma. (35-ször nagyítva.) találkozunk. Egy nodusból u. i. rendesen csak két oldalág kelet- kezik ugyanazon magasságban. (Ha esetleg több fejlődik, akkor a két elsőn kívül a többi feltétlenül ezen kettő után keletkezett.) Az elsőrendű tengelynek is megvan a maga epidiaphragmája, amely teljesen azonos módon van kialakulva^ mint azt a 2. ábra mutatja. Az oldalágak keletkezésére itt nem terjeszkedhetem ki, hiszen azzal Thompson^ és Kirchner* részletesen foglalko- zott, csupán az epidiaphragmák egymással való kapcsolódásával óhajtok foglalkozni. Az oldalágaknak is van epidiaphragmájuk és pedig mindjárt az ág eredésénél, ahogy ezt a 2. ábra jól mutatja. ' T h o m p s 0 n W. P. : The genus Ephedra. Ann. of Bot. XXVI. p. 953. * Kirchner: Lebensgeschichte der Bliitenpflanzen. Bd. I. Abt. 1. (1908) p. 337. AZ EPHEDRÁK EPIDIAPHRAGMÁJA 7 E rajzból kitűnik, hogy az összes epidiaphragnia és a kam- bium egymással közvetett kapcsolatban áll, A szár epidiaphrag- niája oldalt a kambiummal érintkezik. Az epidiaphragma magas- ságában köröskörül a háncsban már nem igen találjuk meg a hozzája csatlakozó sejteket egész az epidermiszig, mivel a kéreg- parenchima itt némi átalakuláson ment keresztül s egészen meg- vékonyodott. A vékonyodás — mely a mechanikai nyomás követ- kezménye — mint a rajz is mutatja — a két másodrendű ág tövénél a legnagyobb, úgy, hogyha az elválás az epidiaphragmá- ban már megtörtént, a teljes leesés ellen csupán a kambiumsej- tek és még egy-két kéregsejt tartja az ágat. A leválás a rajz- ban mindenkor a pontozott vonal mentén történik, vagyis úgy az első, mint a két másodrendű ág epidiaph ragmája nem vala- mely epidermisz-befüződés felé igazodik, mint ez az elsőrendű ág esetében történni szokott, hanem a másodrendű ág eredési helyéhez, mert a teljes elválásra ez a legrövidebb út. Az ágak külső részén azonban van befűzcdés és így a leválás is ebben az irányban fog megtörténni. A rajzban párhuzamos pontozott vonal jelzi a leválás helyét. Hogy a leválás tényleg ebben az irányban történik az is bizonyítja, hogy a sejtek éppen ebben az irányban kissé megnyúltak, miáltal a leválás helye már előre meg van állapítva. e) Rendellenességek. Néha a bélben egy-két edénynyaláb húzódik, amely termé- szetesen az epidiaphragmát is átüti. Ezen edény nyalábok lefutása oly módon történik, hogy a csomókban látszólag villásan ágaz- nak el, többé-kevésbbé úgy, amint ez a Zsurlók nódusaiban is történni szokott. Megjegyzendő, hogy amikor valamely nyaláb a csomón keresztül halad, a spirális és gyűrűs elemek elmaradnak s helyettük túlnyomóan, sőt kizárólagosan a sűrűn gödörkés, vagy udvaros gödörkés tracheidák találhatók. A nagyon idős törzsekben az epidiaphragmák elágazhatnak, amelyen elágazási nyúlványok a csomó fájába is behatolnak s mintegy behálózzák azt. Ezt a jelenséget a szokásos fareakciók tárják szemünk elé, amikor u. i. a fát megszakító s egymással összefüggő fényes, színtelen sejtsorokat látunk. Ez is az epidia- phragmának fától eltérő tulajdonságát mutatja. Néha még az epidiaphragma sejtjei is, de a mellette lévő sejtek is pusztulni kezdenek, a sejtek fala egyenetlen lesz, ami a sejtek pusztulásának a jele. Érdekes, hogy az epidiaphragma sejtjei akkor tűnnek el különösen, ha a bélben edénynyalábok húzódnak. A sejtek eltűnése az epidiaphragma sejtjeiben általában a bél szélén centripetálisan s gyűrűszerűén történik, míg végre a középen a befűződési gyűrű összeér s egybeolvad. Ezáltal — mivel az epidiaphragma sejtanyaga eltűnt — helyén tányér- alakú harántüreg keletkezik, amely üreg mind nagyobb és nagyobb 8 GREGUSS P. _ lesz úgy, hogy magában a fában is tovább terjed, míg végre az epidiaphragma egész helyét elfoglalja. Azonban rendes körülmények között a felső és alsórész elválása a farészben indul meg és pedig először ott, ahol az . epidiaphragma a legvastagabb. Ezen helyeken u. i. a parenchi- matikus sejtek eltűnnek, de leginkább egymástól eltávolodnak, miáltal ott üreg keletkezik. Azaz az epidiaphragma-nak közepén levő sejtjei, melyek az idősebb fában már vastagabb falúakká lettek, rendesen olyképen különülnek két részre, hogy 1, vagy 2 sejtsor a felső, 1, vagy 2 pedig az alsó internódinmhoz csatla- kozik, amiáltal az első és második, — avagy ha az epidiaphragma négy sejtsorból áll. a második és harmadik — sejtsor harántfalai egymástól elválnak. Hogy a farészbeu az epidiaphragmán főleg spirális tracheidák haladnak át, azt ilyen állapotban lehet a leg- jobban látni, mert amikor az epidiaphragma-sejtek eltűntek, a spirális tracheidák az epidiaphragma üregében szabadon végződ- nek vagy pedig áthidalják azt. Az epidiaphragma külső széleinél főleg vermes tracheidák vannak, sőt a fa többi részében már csakis ezek szerepelnek kizárólagosan, azaz a fa rész külső részeiben már csakis ezen udvaros gödörkés tracheidák végzik a vízszállítást. II. Az ágak leválásának módja. Ismertettem eddig az epidiaphragma teljes kialakulását, a legfiatalabb kortól a legidősebb állapotig, most azokat a szövet- tani sajátságokat tárgyalom, melyek az ágak leválásával járnak, de kiterjeszkedem arra a kérdésre is, hogy a leválás után a le- vált ízek milyen külső morphologiái viszonyt mutatnak, mert hiszen ezekből a leválás okaira is lehet majd következtetni. Magára a leválás jelenségére vonatkozólag általában meg- állapíthatjuk, hogy az lényegében — minden esetben — ugyan- azon módon történik. a) Fiatal hajtások. A legfiatalabb ágakon a leválás feltétlenül az epidiaphragma rétegében haránt irányban következik be, mivel a fiatal ágakon az epidiaphragma egész az epidermiszig terjed. A legfiatalabb ágak leválásának helyén megállapítható, hogy az epidiaphrag- mába nyúló sejtek végei — az idősebbekétől eltérően ■ — nin- csenek megvastagodva. Mivel ezek majdnem mind embrionálisak s a bélsejtek sem vették fel végleges alakjukat, így az epidia- phragma sem különült el határozottan, úgy, hogy ilyenkor az elválás magában az epidiaphragmában ill. sejtjei között történik. Az epidiaphragmának megtelelő sejteket már helyzetükből is föl lehet ismerni, mert a béltől egész az epidermiszig mint határozott harántsáv húzódik keresztül. Mivel ilyen fiatal álla- AZ EPHÉDRÁK EPIDIAPHRAGMÁJA 9 pótban sem a felső, sem az alsó rész egymással faelemekkel összefüggésben nincs, legfeljebb az edénynyaláb kezdeményének egy-két spirális tracheidája képezi az összekötő kapcsot, így könnyen érthető, hogy ilyen fiatal korban a leválás minden nehézség nélkül megtörténhet. Mert ha pl. egy egészen fiatal száraz Ephedra-ágat ujjunkkal csak egy kissé is megérintünk, ill. hajlítani próbáljuk, azonnal letörik és ez az eltörés, leválás mindig az epidiai)liragmában következik be. Vagyis a hajtások szárazsága, ill. a vízhiány igen fontos tényezőnek látszik az ágak leválásakor. Ezen leváláskor az epidiaphragma mentén semmi különö- sebb sejttani elváltozás nincs, csupán csak az, hogy az epidia- phragma sejtjeinek egy része a felső, másik része pedig az alsó tagon marad. Nagyon szépen lehet ezt látni a fiatal, szárított ágak csomóin. Ezekben u. i. a száradás következtében az epidia- phragmában a sejtek két részre szakadnak egymástól, egy harántvonal mentén el is távolodnak, miáltal ott egy üreg kelet- kezik, amely üreg egész a kéregig, de leggyakrabban az epider- miszig terjed, úgy, hogy a felső és alsó tag egymástól már való- ban el is vált, csupán még az epidermisz-sejtek tartják az össze- függést. Ezeknek a legkisebb érintése is elegendő, hogy a felső tag leessen. b) A 2 — 5 éves ágak leválásának a módja. A levált idősebb tagokban így a 2 — 5 évesekben a leválás helye már sokkal jellegzetesebb. Az ilyen leválásokban feltétle- nül meg lehet már állapítani, hogy az egész Ephedra növény egymásba kapcsolódó ízekből van összetéve, amely ízesülést a mellékelt 3. ábra is mutatja. Az első rajz a) a két tagot még teljesen összefüggő állapotban mutatja be, amelyből világosan látható, hogy a két tag, mint valamely kapocs két vége, telje- sen egymásba illik. Csupán a pontosabb megfigyelés után veszünk észre a nodus körül egy hullámos vonalat, amely két emelke- dést és sülyedést mutat, A két sülyedés nem más, mint a felső tag lehajló kanyarulata, ill. domborulata, amint elölről és hátul- ról ráhajlik az alsótag peremvölgyére s viszont az alsó tag peremkiemelkedése — amely perem egyszersmind kifelé is haj- lik — teljesen beleillik a felsőíz peremvölgyébe, azaz az egyes ízeken úgy a völgyek, mint a kiemelkedések váltakoznak egy- mással és pedig úgy, hogy pl. a felső íz domborulatának az alsó tagon homorulat felel meg és megfordítva. A kapcsolódásnak ez, a növényvilágban igen érdekes ízesülési módja ^ az egyes tagokon meg is látszik, mert ha pl. a felső tag alsó végén a két peremkiemelkedés elől és hátul van, akkor a felső tag ezen alsó vége szintén előre-hátra, — ^ W a r m i n g—J ohannsen — Meinecke: Lehrbucli der alig. Botanik. 1919. p. 88. 10 GREGÜ8S P. míg az alsó tag felső vége jobb-bal irányban lapos. Ez a lapult- ság még nagyobb mértékű akkor, ha a nodiisból másodrendű áfiak keletkeznek, amikor u. i. a lapultság az ágak térbeli elren- deződésének a szükségszerű következménye. Megjegyzendő azon- ban, ha a nodusból oldalágak keletkeznek, akkor ezek csakis a le nem vált tag felső végéből, tehát magából a csomóból eredhetnek, míg a leváló tag alsó részéből már az epidiaphragma miatt sohasem. A másodrendű ágak tehát mindig a perem fölfelé hajló oldalain keletkeznek, míg a lefelé hajló, vagyis a lapított olda- lon sohasem, ami tisztán mechanikai alapon magyarázható. Ha a noduson esetleg 6—8 oldalág van, akkor ezek nem mindegyike fejlődik a csomóból közvetlenül egyszerre, hanem 3. ábra. A felső és az alsó tag izesiilése az ágleválasztó rétegnél. a oldalt, b ferdén, c felülről nézve (4"4 : 1). esakis 2, még pedig mindig az említett szemben fekvő oldalon, ellenben a többiek mint másod-, illetve harmadrendű ágak és keletkezésük succedán. Az ágak ily módon való kialakulása fiatal korban egészen jól kivehető, míg a későbbi állapotban — bár még ekkor is kimutatható — nem ilyen határozottan. Az Ephedra fiatal szárcsomóján u. i. mindig csak két elsőrendű oldalág keletkezik, a többiek mind másod-vagy harmadrendű ágak. A szár aztán a maga ^ eredeti vastagságában tovább nő, de a csomóból eredő két másodrendű ág már az eredése követ- keztében is lapultságot kell hogy mutasson, mivel a csomó fején a főágon kívül még két másodrendű oldalág is nyugszik (2. ábra.) Eltávolítva a két szétvált tagot egymástól, megállapít- ható, hogy itt a két fej alakulata tökéletesen megfelel az epidia- phragma előbbi elhelyezkedésének, vagyis a megmaradó tag felső végén egy behorpadás van, amely behorpadás a centrumban a legmélyebb (3. ábra). Az epidiaphragma u. i. a csomó hossz- méretében lefelé domborodik, aminek megfelelően a megmaradt tag alsó fején is egy ilyen alakú homorulatnak kell lenni. Az öblösödés a bélnek megfelelő részén a legmélyebb, majd a fa- AZ EPHEDRAK EPIDIAPHRAGMAJA 11 rész táján észrevehetőleg jól kiemelkedik, míg- a perem felé egy kissé lekanyarodik. A nodusfej felülete többé-kevésbbé egyenetlen. Az egye- netlenségek sugár irányban helyezkednek el ; amikor is kiemel- kedő sugarak, a bordák váltakoznak. Ezek a kiemelkedések nem mások, mint a faresz udvaros-gödörkés tracheidáinak a szabadj kiálló végei, az árkok pedig a felső levált tagnak az alsó tagba benyúló tracheida-végek elválásának, ill. elszakadásának meg- felelő gödrei. Hogy az elválás így is megtörténhetik, annak az a magyarázata, hogy a vékonyfalú bélsu^ársejtek éppen ezen elválási vonalak irányában, azaz sugárszerűen helyezkednek el,^ s így maguk a bélsugár sejtek is közrejátszanak a leváláskor. Az alsó és felső tag kiálló szálkái tehát nem egyebek, mint 4. ábra. A föIsö és az alsó tag elválásának felülete az ágleválasztó rétegnél. (5 — 6 éves E. vehrodensis-kg, 50-szer nagyítva.) megannyi szabad avagy szétszakított s egymást kiegészítő tra- chideák részei (4. ábra), A leváló tag alsó ízesülése tökéletesen beillik az alsó ízvápába, azaz minden homorulatba a neki megfelelő domboru- lat, A levált tag alső ízesülése közepén egy fej emelkedik ki (3. ábra) az alsó megmaradó rész homorulatának megfelelően. A domborulat azután gyenge hajlattal a perem széléig emelkedik ki. A perem széle ily módon egy kissé hullámos, rajta két emel- kedés és sülyedés vehető észre. A két peremhegy egymással szemközt helyezkedik el s mint valami takaró ráfekszik az alsó tag völgyére. Természetesen a bélnek, illetőleg az epidiaphragmá- nak megfelelő részén az elvált felületek simák, míg a xylemben az ízvápa árkainak és bordáinak megfelelően, bordákat, illetőleg árkokat láthatunk (4, ábra). A bordák között a kapcsolatot, mint már fentebb is említettem, a bélsugársejtek alkotják. A leválásnak ez a módja azonban csakis a zöld ágakban lehetséges, ahol tehát úgy az asszimilálás, mint a párolgás még elég nagymértékű. 12 GREGÜSS P. c) Az epidermisznélküli ágak leválása. A még ennél is idősebb ágakon, ahol tehát az epidermisz és a zöld parenfhima helyét a héj kéreg foglalta el s ahol szinte kéregcserepekről is beszélhetünk, ott az elválás nagyon ritka esetben történik meg, mivel itt már a sziláí'd faelem az ural- kodó. Ha ilyen idős állapotban mégis leválás történik, abban már a bélsugársejtek is közrejátszanak, mint azt már fentebb is említettem. Minthogy pedig a bélsugársejtek a bélből, illetőleg az epidiaphragmától sugárszerűen ágaznak kifelé egész a kéregig, vagyis az elválás lehetősége a béltől a kéregig megvan, ily módon csupán a kéreg sejtjeinek kell úgy alakulniok, hogy közöttük is a leválás lehetséges legyen. 5. ábra. Egy 30—35 éves E. campylopoda törzs csomója a leválasztó réteggel (e). b bél (vázlatosan, 20-szor nagyítva.) dj A törzsek epidiaphragmája. k?. egészen idős ágakon, mondjuk a 25 — 30 éves törzseken, az epidiaphragma magasságában kívülről már semmiféle barázda- gyűrűt nem találunk, mert az már az ág vastagodása következ- tében teljesen eltűnt (5. ábra). Ilyen öreg törzsek ízeinek egy- mástól való elválásáról már szó sem lehet. Igaz. hogy az epidia- phragma még ebben a késői állapotban is — bár megvastagodott sejtekkel, de mégis — megvan a csomó felett ; azonban a xylem kiterjedése most már oly nagy, hogy az epidiaphragma a xylem szélességének csupán az V2nad vagy ^/3,,-adát teszi ki. Vagps ebben az esetben a xylem szilárd, összefüggő egészet, fatestet alkot, amely éppen olyan szilárdságú, mint bármely más fa. Ebben az állapotban pedig az epidiaphragma sejtjei megvasta- godnak ugyan, azonban sohasem fásodnak el. Amint látható tehát, a leválás lehetősége a korral együtt csökken, azaz minél idősebb az Ephedra valamely ága vagy törzse, annál kevésbbé lehetséges a leválás, állapotban ez meg sem történhetik, mert a lat ezt mintegy lehetetlenné teszi. sőt az egészen idős belső szöveti alaku- AZ EPHEDRÁK EPIDIAPHRAGMÁJA 13 Az epidiapliragmával összefüggő életjelenségek értelmezése. Amennyire az utolsó 40 — őO év irodalmát erre vonatkozólag^ átnézhettem, megállapítható, hogy az Ephedra epidiaphragmájá- val összefüggésben levő jelenséggel ezideig tudtommal még nem foglalkoztak részletesen. A tárgyhoz a következő kutatók szóltak hozzá : Evans Walther H.^ leírja az Ephedra szárat, szerke- zetét s a többek között röviden megemlíti, hogy a nodus felett a bélben, sőt elég gyakran még a xylemen is egy „diaphragma" (t. i. az epidiaphragma) húzódik keresztül. Azt hiszi, hogy ez nem más, mint védő berendezkedés, vagyis sebhegesztő szövet. Thompson W. P.^ igen részletesen foglalkozik szintén ?a a szár szerkezetével, s így természetesen az epidiaphragmát is megemlíti, de ő is sebet behegesztő, védő berendezkedésnek tartja. „Very frequently the branch breaks just above the node and this layer always forms the line of se})aration. It serves no doubt to protect the surface exposed after the break." („Nagyon gyakran az ág éppen a csomó felett törik el s a letörés vonalát mindig a diaphragma fekvése határozza meg. Kétségkívül arra szolgál, hogy megvédje a törés utáni felületet.") Stapf azon- ban az ő monográfiájában ágieválasztó rétegnek nevezi és tartja. Kétségkívül ez a helyes felfogás, s az alábbiakban éppen ezen felfogás helyességét szeretném bizonyítani s a kérdést véglege- sen tisztázni. Hogy az epidiaphragma ökológiai jelentőségét megérthes- sük, előbb azt kell megállapítanunk, hogy az Ephedrák xero- phyták. Az Ephedrára annyira jellemző levéltelenséggel s a hen- geralakú szárral, vagyis a felület megkisebbedésével a párolgás csökkentése már némileg biztosítva van. A párolgás csökkentése pedig maga után vonja a levegőnyílások kisebb számát s azok- nak az epidermiszbe való mély sülyedését, amit a termőhely szárazsága még inkább csökkenthet. Nem akarom a xerophyta növényeket részletesen jellemezni, csupán a xerophytismust szeretném az epidiaphragmával összefüg- gésbe hozni. Azok egy része, akik az Ephedrák,epidiaphragmaját megfigyelték, azt hitték, hogy az epidiaphragma a letörés utáni sebhegedésre szolgál. Az elmondottak alapján azonban világos, hogy erről szó sem lehet. Az epidiaphragmának egyetlen egy sejtje sem vesz részt a sebhegesztésben, mert az elváló két tag végső sejtjei már előre úgy alakultak meg, hogy a leválási felület sejtjei érintetlenek maradnak, tehát sértett élősejt a leválás alkal- mával nincs, nem is lehet, azaz a leváló végeken nem marad » Evans Walther: ,The stem of Ephedra" (The Bot. Gaz., vol.XIII. 1888 p. 265.) 2 W. P. Thompson: „The genus Ephedra" {Ann. of Bot. XXVI. 1912 p. 1077.) 14 GREGUSS P. egyetlen epidiaphragmasejt sem, mely a két levált rész vala- melyikével össze volna nőve. Az epidiaphragmasejíek ugyanis az elválás után — mivel hivatásukat teljesítették — a levált felületekről egyszerűen leporlanak. Az 1. ábra, de minden más harántmetszet is. melyet az epidiaphragmán keresztül készítünk, világosan mutatja, hogy az epidiaphragma sejtjei nem tartoznak sem a felső, sem az alsó taghoz, hanem hivatásuk befejezése után az elváló felületekről egyszerűen elpusztulnak s lehullanak {4. ábra). S hogy az ágaknak leválását a párolgással kapcsolatos vízhiány és szárazság idézi elő. legjobb bizonyítéka ennek az, hogy ezen epidiaphragmasejíek ürege az ágak friss állapotában, tehát mikor még a párolgáshoz szükséges vizet a növény győzi szállítani — mert a talajból elegendő vizet kap — , ki van töltve, ellenben ha a párolgáshoz víz nincs, az üreg kisebb lesz, miáltal a vékony falak közelebb jutva egymáshoz, elkülönülnek a többi vastagfalú s érintkező bél- és fasejtektől, s így ott hézag, üreg keletkezik, amely hézag ezáltal a felső és az alsó tagot egymástól elválasztja. Ez az állapot a szárazság, illetőleg a vízhiány kez- detén van. A későbbi vízhiányos hónapokban, de különösen télen ez a sejtösszezsugorodó jelenség még fokozódik s végül átmegy a kambium, majd a kéreg sejtjeire is. Mivel ezek fala szintén vékony, tehát az erős párolgás következtében vizüket is köny- nyebben veszíthetik el, mint az alattuk és felettük lévők, így a leválás is inkább e helyeken történhetik meg, mert hiszen az epidiaphragma ürege közvetlenül csatlakozik ezekhez a vékony- falú kis sejtekhez, ezek pedig a barázdagyűrűhöz. Összefoglalás. Összefoglalva tehát a mondottakat, megállapítható, s így Stapf felfogása teljesen helyes, hogy az Ephedrák epidiaphrag- mája nem sebvédőszövet, hanem igenis ágleválaszló szöveti berendezkedés, amely a külső tényezők hatására szinte auto- matikusan fejti ki feladatát. Itt tehát oly védőberendezkedéssel van dolgunk, amely által a növény párologtató felülete a mini- mumra redukálódhatik. Hogy pedig ez a magyarázat nagyon is valószínű, bizonyossága ennek az a tény, hogy pl. az E. fragi- lis, nehrodensis stb. késő ősszel egészen leveti zöld ágait, s így a növény egész életfolyamata a megmaradt s főleg paraszövettel bevont idősebb ágakban játszódik le, melyekből a párolgás mini- mális. Ennek lehet tulajdonítani azt is, hogy télen az Ephedra- bokrokon számos ágcsonk van, különösen E. fragilis-en, melyek mindegyike a jellegzetes ízesülést mutatja. Nyáron a túlságos párolgás és vízhiány miatt következhet be az ághullás — bár «z a télinél jóval csekélyebb mértékű — , míg télen, különösen a vízfelvétel lehetetlensége az ághullás oka. AZ EPHEDRÁK EPIDIAPHRAGMÁJA 15' Az Ephedrák ezen esetében is lombhullással állunk szem- ben. A kettő lényege ugyanaz. A kettő között semmi különbség, legfeljebb az, hogy míg a lombhullató fáknál az elválasztó szö- vet a levél teljes kialakulása után jelenik meg, addig az Ephedrában ez már a fejlődés legfiatalabb állapotában is meg- található. Függelék. Mágocsy professzor úr hívta föl a figyelmemet az Ejjhedra distachya szárán található bepödrődésre, továbbá arra a kérdésre, nincs-e valami összefüggés az epidiaphragma és ezen bepödrő- dés között? Több ilyen bekunkorodott példány epidiaphragmáját vizsgáltam meg, különösen a csavarodás alatti csomókét, de semmi olyan jelenséget nem vettem rajtuk észre, amelyet e csavarodással vonatkozásba lehetetett volna hozni. Véleményem szerint az epidiaphragma nem járul hozzá ezen becsavarodás létesítéséhez. Itt valami más okok játszanak közre, amelynek kiderítése esetleg egy másik dolgozat tárgya leend. Annyi azon- ban bizonyos, hogy pl. az E. distachyá-hsm az epidiaphragma nincs úgy kifejlődve, mint az E. fragilis vagy campylopodá-hs.n, amit elárul még az is, hogy az E. distachya ághullása nem oly nagymértékű, mint pl, az E. frayilis-é, campylopoda-é, hogy a bekunkorodott ág minden egyes csomóján, illetőleg annak levél hüvelyén egy, a Fungi imperfecti csoportba tartozó kis gomba él, amelyet M o e s z Gr. Microdiplodia ephedrae Holló snak határozott meg. Tény az, hogy ezen gombácska miceliuma az Ephedra élő szárában is elágazik, de csak minimális mérté liben, úgy hogy M o e s z Gr. tanár úr véleménye szerint is nem való- színű, hogy ezt a kunkorodást ez a kis gomba okozná, már csak azért sem, mert ez a gomba normálisan fejlődött szárakon is megtalálható. A bekundorodást eddig ismeretlen okok idéz-, hetik elő. Végül kedves kötelességemnek tartom, hogy Mágocsy- Dietz Sándor dr., egyet. ny. r, tanár úrnak és Szabó Zoltán dr., egyet, adjunktus úrnak hálás köszönetet mond- jak, akik ezen dolgozatom elkészítésében sokirányú segítséget nyújtottak. (A növ. szakosztály 1919. évi január 8-án tartott üléséből.) 16 GIME8I N. G í m e s í N. : A Bídens trípartítus elzöldült virágzata. (A Bidens-fogak phyllodiája.) A Compositák elméleti virá^-diagramniája öttagú csésze- kört követel. A csészelevelek azonban rendes körülmények közt, mint ilyenek, sohasem fejlödnek ki. ^ Helyüket a legtöbb esetben a „pappns" foglalja el. A pa2)pns-kéváés eldöntésében leg- főbb érdeme Warminguak van, aki ,.Die Blüthe der Compo- siten" (Hanstein, Bot. Abhdlgn. II'. Bd. II. Heft. Bonn, 1876). című munkájában különböző típusokat állapít meg. Sok esetben a pappns nem alakul ki [Ambrosia^ XantJmim)^ máskor csak mint ötcsúcsú gyűríísöv szerepel {Lampsana^ Bellis); a Senecio-Lactuca típusnál hasonló a redukció, de itt már erősen fejlett új, trichomás képletek is szeYe\ielnek.ACirsium-Trapogon típusnál a csészelevelek kezdeményei alkotják a pappust; itt a függelékek fejlettsége kisebb. E típushoz vau legközelebb a Bichnseh „foga", ^ mely mint átalakult képlet, csészelevél-tövisként értelmezendő. A Biden- sek fogai is öttagú összenőtt csészekörből származtathatók, ^ de a legtöbb esetben a fogak száma kevesebb- ötnél. A Platy- carpeae szekcióban^ általában 2—3—4 a rendes szám, a Psilo- carxjeae szekciójában pedig 2 — 3—5. A Bidens-y'iYkgok íejlődésének vizsgálata teljesen meg- erősíti a „fogak" csészelevél természetét. A fejlődés kétségbe- vonhatatlan adatait, melyek a rendszertan elméleti követelmé- nyeinek is megfelelnek, egy teratológiás eset teljesen igazolta. Székesfehérvárott, az 1917. év okt. hava elején egy elzöl- dült Biclens tripartihis került elő. Az egész növény nem nőtt magasra ; nagyobb levelei hiányoztak vagy igen megvoltak rongálva és csak kisebb lomblevelek voltak rajta. Rögtön fel- tűnt a virágzatok szembeszökő zöldes színe. Közelebbi szemlélet felvilágosított arról, hogy itt típusos elzöldülés jelentkezett, amely különösen a „ fogak "-on felötlő, mivel a két transzverzális fog helyét két kitűnően fejlett levél foglalta el. A felhasznált irodalomban B u c h e n a u, C r a m e r, K ö h n e, Treub, Lund, Warming, Masters, Pénzig közöl ada- tokat a Compositák jjappusának phyllodiáját illetőleg. A B u c h e- n a u t első ^ értekezésében a teratológiás adatok sem ingatták 1 E i c h 1 e r, Blüthendiagramme, I. Leipzig, 1875. p. 288—291. 2 L. W a r m i n g, 1. c. p. 103. 3 így vélekedett már Hofmeister is. (W. Hofmeister, AUgem. Morphologie der Gewaclise. In Handb. der physiol. Botanik, 1. Bd. II. Abth. Leipzig. 1868. p. 468.) — Hofmeister Buchenaunak 1854-ben megjelent (alább idézett) dolgozatára hivatkozik, (p. 28.) ^Benthamet Hooker, Genera Plantarum. Vol. II. P. I. Lon- dini, 1873. p. 38 7. és Engler-Prantl, Die nat. Pflanzenfamilien II. T. 5. Abt. Leipzig. (Compositae von 0. Hofmann, 1889.) p. 244. ^ Fr. Buchenau, Über die Blüthenentwickelung einiger Dipsaceen, Valerianeen, und Compositen. Abhandlg. der Seckenbergischen Gesellschaft. 1854. I. p. 106 és 125—127. BIDENS TRIPARTITÜS 17 meg véleményében, hogy a Compositáknak nincs csészéje, ill., hogy a pappus nem csésze. Egyes teratologiás esetekben elég- nek vélte azt a magyarázatot, hogy a csésze rendellenesen meg- alakult. 1872-ben ^ azonban megváltoztatta véleményét és elis- merte a rendellenes esetek bizonyító erejét. C r a m e r ^ rend- ellenes (csésze vagy levélalakú) eseteket sorol el a pappusra vonatkozólag, Köhne^ szerint a rendellenes esetek (L. 1. c. p. 35—42.) az öttagú csésze bizonyságai. Treub,^ mint de Vries referátuma matatja, olyan rend- ellenes iíieracmwioí említ, melynek zöldszínű, edénynyálábos csésze- levelei voltak. 1. ábra. Bidens tripartitus fejlettebb, 2. ábra. Ugyanannak rendellenes vi- rendes virága. rága. Jól látható a fogaknak még- felelő két kis levél. Lundnak^ az a véleménye, hogy a csészelevelekhez hasonló alakulatok nem újak, hanem csak átalakulások, mivel teljes az átmenet e képződményekről a pappusra. (Lund, War- minggal szemben általában a pappus teljes csészetermészetét vitatta.) W a r m i n g idézett míívében több rendellenes esetet említ, melyekkel érvelését támogatja. ' Fr. Buclienau, Über Blüthenentwickeliing bei den Compositen. Bot. Ztg. 1872. p. 316-318. - C. Cramer, Bildungsabweichungen bei einigen wichtigeren Pflau- zenfamilien und die morphologische Bedeutung des Pflanzeneies. Heft. I. Zürich, 1864. p. 54. ^ E. K ö h n e, Über Blüthenentwickelung bei den Compositen. Berlin, 1869. p. 57. * H. de Vries, Bericht über die im Jahre 1873. in den Nieder- landen verööentlichten bot. Untersuchungen etc. Flóra, 1874. Nr. 4. p. 49. * G. Lund, Observations sur le calice des Coniposées. Francia össze- foglalása a szerzőnek a Videnskabelige Meddelelser fra den naturhistorisk Forening-ben (Kopenhagen, 1873. p. 75—122.) megjelent értekezésének — L. Just, Bot. Jahresbericht, 1874. p. 1013. Botanikai Közlemények 1—3. füzet 2 18 ÖIMESI N. M a s t e r s ^ szintén elsorolja a Coynpositdk csészéje phyllo- diájának több adatát. Pénzig^ utal arra a tényre, hogy a pappiis helyén fonalas vagy lándzsás (többször ötnél nagyobb számú) csészelevélkék jelentkeznek. A Bidens , fogának'" ellevelesedésére nem találtam adatokat. A Bidens tripartitus rendellenes virágai már külső alakjukban is erősen elütnek a rendes fejlettségüektől. (L. 1., 2. ábrát). A yacok kerületén ülők szélesebbek, laposabbak és alacsonyabbak a belsőknél, mint a rendes virágoknál is. Magasságuk 0"5 — 1 cm. A Composüa-y'irkgok köreinek fejlődése a következő rend- ben történik : ^ A kupulán legelőször a párta és a porzókör kongenitális dudorai jelennek meg, ezeket követi a csésze dudora és erre következik a két termőlevélé. Utoljára alakul meg a diszkusz. Hasonlóképen van ez a rendes és teratológiás BídeyiseJc-nél is. A rendellenes virágokon legkevésbbé a párta és porzó- levelek teratologiások. A párta színe zöldessárga volt, ami a chloro- plaszták jelenlétére utal s jelzi, hogy a párta nem lépett teljesen a széndioxyd aszimiláció szolgálatába. A megvizsgált példányokon legkevésbbé a porzók változtak meg: az archesporium általában rendesen kialakult és fejlett pollenszemeket termelt. Legfeltűnőbb a „fogak" helyén megjelené két kis levél. (L. 1. és 2. ábra.) A két levél a két transzverzális fog helyét foglalja el. azaz a két transzverzális kummisszurális pártanyaláb előtt helyezkedik el, éppen úgy, mint a normális virágok eme fogai. A fejlődés korai szakán a teratológiás virágokban az említett helyen két kis dudor jelenik meg. melyek teljesen megegyeznek a fogak dudoraival, de ez esetben sem egy nyalábos fogakká, hanem több- nyalábú levelekké alakulnak. A két levél, mint a fogak is, a pártakör alatt, a magház peremén levő gyűrűs csészeövön helyez- kedik el. Hosszmetszeten helyzetük megegyezik a fogakéval. Mindeme körülmény teljesen meghatározza a két levél jellegét, tehát téves lenne az a régebbi, a Bidensekre is alkalmazott vélemény, hogy a két transzverzális fog előlevél. ^ Nem okoz nehézséget az a tény sem, hogy csak a két transzverzális csésze- levél jelent meg, melyekhez hasonló helyzetet foglal el tudva- levőleg a különböző kétszikű növények virágkocsányán jelent- kező két előlevél is, bár a rendes Bidenseken gyakran a médián mellső és többször a médián hátsó fog is feltűnik. E két utóbbi fog esetleges, míg a két transzverzális a rendes virágokon állandó ' Ma s t e rs— D amm e r, Pflanzen-Teratoloiíie Leipzig, 1886. pg. 283-288. 2 Pénzig, Pflanzen-Teratologie. Genua, 1892—94. 11. Bd. (1894.) p. 55. ^ E i c h 1 e r, Blüthendíagramme, I. p. 291. * E i c h 1 e r, Blüthendíagramme, p. 291. (L. még K ö h n e, 1. c. p. 42). BIDEN8 TRIPARTITUS 19 s így a növény testében végbemenő erőteljes fiziológiai funk- ciók, melyek a pusztulás elkerülésére irányultak, a két transz- verzális javára a többi, esetleges dudor elmaradását eredményez- ték. Egyébként is, a csészegyűrű korai kialakulása nem jelenti a fogak dudorainak egyöntetű fejlődéséi, sőt az említett médián fogdudorok fejlődése a rendes növényeken is megkésik. A rend- ellenes példányokon a jól kialakult, elzöldült médián bibeszálak korai fejlettsége feltűnő s így a kifejlesztésükhöz szükséges^ rendes körülmények közt nélkülözhető anyagmennyiség felhasz- nálása is akadálya volt e fogak kialakulásának. Megerősítheti e véleményt az a tény is, hogy a túlerősen fejlett bibeszálak ese- tében sokszor a két transzverzális fognak is csak rudimentumai vannak, vagy a kettő közül csak az egyik fejlettebb, a másik többé-kevésbé elmaradt. Sokszor természetesen azért a két transz- 3. ábra. Rendes, fiatal Bidens tripartitus virágzat-bimbó keresztmetszete. verzális levél kialakul. Ez esetben az egyes virágrészek propor- ciója a magház rovására eltérő a rendestől. A két csészelevél fonákán a szivacsos, színűk felé pedig az oszlopos parenchima helyezkedik el. A levegőnyílások főleg a levélfonákán találhatók. Mintegy három edényuyaláb járja át a leveleket, melyek a transzverzális főuyalábokkal, illetőleg a csészegyűrű övében levő edényekkel is, kapcsolódnak, A rendellenes Bidensek termőjét is a vacok (kupula) s a két termőlevél alkotja. Már korai embrionális állapotban is feltűnik a rendes és abnormis Bidens magház keresztmetszetén a különbség. Az elsőnél a négy kihajló főnyaláb a jellegzetes (1. 3. ábra), míg emennél közbeeső nyalábokat is találunk már, melyek a magház alsó táján a főnyalábokhoz csatlakoznak. E nyalábok vizsgálata és megjelenésük megfontolása kiderítik a rendes példányok edényeinél észlelhető egyes jelenségeket is. A Heliantheae-Coreopsidinae jellemzője, mint Nissen^ ^ J. N i s s e n, Untersuchungen über den Bliithenboden der Korapositen. Iiuiug.-Dlss. Kiél, 1907. p. 16. 9* 20 QIMESI N. is jelzi, a négy kollaterális (két médián és két transz- verzális) nyaláb. Amint a 3. ábra középső bimbóinak keresztmet- szete világosan szemlélteti, e négy nyaláb keresztalakban hajlik be a magházba. Már ekkor is feltűnő azonban, hogy a magasabb szinteket találó metszetek merisztéléinek elágazásképe nem ily szabályos (1. u. e kép kissé kivülebb eső bimbóit), mert közbe- eső nyomok is látszanak. Még jobban láthatók e viszonyok a fejlettebb virágok magházainak keresztmetszetén. Ha összehason- lítjuk e jelenségeket a rendellenes virágokéival, a fiatal, de még inkább a fejlettebb stádiumokkal (1. 4. ábra) való összevetés világosságot derít a kérdésre, amennyiben kiviláglik, hogy a ren- des példányokon látható közbeeső vonulatok a közbeeső nyalá- 4, Kendellenns Bidens trip. fejlettebb virágzatbimbójának a magházak alsó tájáról való keresztmetszete. 5. ábra. Fejlettebb (de nem érett) Bidens trip. virág magházának kereszt- metszete. bok kihajlásaival teljesen azonosak. Ez alapon folytatva a vizs- gálódást, meglelhető a rendes magház falában is e nyalábok néhány igen gyenge fejlettségű nyoma. Mindebből látható, hogy a Bidens tripartitus magházában a négy főnyalábon kívül még közbeesők is vannak, melyek a rendellenes példányokon igen erősen kifejlődhetnek (1. 5. ábra). A rendellenes virágok edénynyalábjainak elrendeződését a következőkben vázolhatjuk. Amennyire megfigyelhető, a csésze-, párta-, porzó- és termőkör nyalábjainak lefutása sokszor a ren- desekéhez hasonló. A csészelevelek nyalábjai összefüggenek a két transzverzális nyalábbal s részben a csészekör gyűrűjének szintjében levő nya- lábokhoz is csatlakoznak. A két transzverzális nyalábból mindkét oldalon két-két (villás) nyaláb vonul a két médián mellső és a két transzverzális pártanyalábhoz. A médián hátsó pártanyalá- bot a magház hasonló nyalábja látja el. Mindezek a nyalábok a megfelelő magasságban a porzókba is bocsátanak ágakat. BIDENS TRIPARTITÜS 21 E viszonyok, úgylátszik, a fejlett magházú virágokon ész- lelhetők jobban. A két termőlevelet, illetőleg a két bibeszálat a két médián főnyaláb járja át. Más esetekben az edényuyalábok lefutása eltérő jellegűnek látszik, mivel a felső virágkörök nya- lábjai, a magház falának a csészegyűrű övében csoportosuló megfelelő helyzetű nyalábjaihoz csatlakoznak. Ez esetekben a bibeszálban is több (főleg négy) nyaláb volt észlelhető.^ Ekkor a bibeszál nyitott csövébe behatolt a magkezdemény egy része is, melyben jól fejlett nyalábok is voltak. E virágoknál különösen tetemes a bibeszál elzöldttlése. Magházuk alacsony. A nyalábok a csészegyűrű övében dús anasztomózist alkot- nak s ily módon az egész virágban két, alsó és felső nyaláb- centrum kél. ^ Az alsó a magház alján van, ahonnan a nyalábok két csoportban futnak a vacok nyahlbjaiba. Az elzöldülés úgyszólván a virágok valamennyi szervére kiterjedt, de leginkább a csészén és bibeszálon észlelhető. Álta- lában a jól fejlett magházú virágoknál a csésze, az alacsony magházúaknal pedig a bibeszál (természetesen a bibét is bele- értve) elzöldülése erős (sokszor túlnyomó). Ha a mondottakat egybefoglaljuk, kitűnik, hogy a rendes lomblevelek sérülésével (melynek közelebbi okát nem volt eddig módomban megállapítani) összefüggő fiziológiai változás az elzöl- dülés komplexumában a következő fontosabb jelenségeket vál- totta ki. I. A Bidens tripartitus két transzverzális foga helyén a legtöbb esetben két, szabályos alkatú levél jelent meg, melyek a gamosepal csészegyűrűn helyezkednek el. A fogak levéltermé- szetét tehát, ami a fejlődés és rendszer követelménye is, az ősi sajátság teratológiás megjelenése kétségtelenül igazolta. II, A bibeszál elzöldülése szintén jelentkezik s egyes példányokon uralkodó. III. A magház falában a négy főnyaláb mellett még több közbeeső kifejlett nyaláb is van, melyek jelenléte meg- magyarázza a rendes virágok hasonló nyalábokra utaló tüneteit. E jelenségek főoka az elzöldüléssel járó fokozott élettevé- kenység, mely a növény megmaradását szolgálta. ^ '(A növényt, szakosztály 1918 dec. hó 11-én tartott üléséből). 1 A Bidens tripartitusnéíl, miként a B. cernuusnkl is, gyakorta csak négy párta- és porzólevél, ül. nyaláb van. V. ö. E i c h 1 e r, Bliithendia- gramme, í. p. 286. és 288. p. Pénzig, i. m. p. 71. 2 J. S m a 1 1, On the Floral Anatomy of somé Compositae. Linn. Soc. Journ. Bot. XLIII. pg. 517—525. 1917. — Bot. CB. XXXVIII. II. Bd. Nr. 51. p. 385. 1917. ^ Jegyzet. Több esetben egyes virágok pártája kis virágzat bimbó- kat rejtett magában. 22 MOESZ ö. Moesz G. : Adatok Lengyelország gombaflórájának ismeretéhez* I. közlemény. 1. Gombák Lubartów vidékéről, A lengyel tudósok részéről többször hallani azt a panaszt, hogy az idegenek a lengyel földet „terra ineognita"-nak tekintik. Talán Rostafiíiski volt az, aki ezt a mondást 1871- ben „Fló- ráé Polonicae Prodromus" c. munkájában először hangoztatta. Igazuk van a lengyeleknek, amikor tiltakoznak az ellen, mintha országuk természetrajzi viszonyainak felderítése érdekében nem tettek volna eleget. A gazdag botanikai lengyel irodalom arról győz meg mindenkit, hogy a lengyelek bámulatos energiával és tudással országuk virágos flóráját jól átkutatták, amit annál in- kább kell méltányolnunk, mert az orosz kormány az egykor virágzó lengyel kulturális központokat, tudományos intézeteket szétrobbantotta. Valóban nem marad más hátra, mint az, hogy a hangyaszorgalommal összehordott anyagot a tudomány mai állása szerint kritikailag összefoglalják. A virágtalanok felkutatása azonban nem történt hasonló mértékben. Elsősorban a moszatokra és a gombákra gondolok. A lengj'el földnek nagykiterjedésű lápos területei vannak, az ismert moszatok száma mégis aránylag kevés. A gombák látszólag tüzetesebben vannak felkutatva. C h e 1- chowski 1899-ben 767 Basidiomycetes fajt sorolt fel. Két- ségkívül többnek kell lennie, mert Magyarországból 1500 fajnál több ismeretes (Hazslinszky 1894-ben írt munkája alapján), pedig Magyarország sincs még jól átkutatva. Még feltűnőbb a mikroszkopikus kicsinységű tömlősgombák kis száma, de legfel- tűnőbb az a sajátságos körülmény, hogy a fajokban gazdag Fungi imperfecti csoportból csak elenyészően keveset jegyeztek fel a lengyel mykologusok. így például B 1 o n s k i Przyczynek do flory grzybow Polski c. munkájában 1896-ban, tehát nem is olyan régen, csak egyetlen egy fajt vesz fel a Fungi imperfecti csoportba, nevezetesen az Erineum tüiae-t, ami tudvalevőleg nem is gomba, hanem atkagubacs. Sutuloff A. orosz szerző a Zapiski Nowo-Aleksandrijskago instituta .... XXII. kötetében Pulawy környékéről, 1912-ben 67 gombát jegyez fel, de ezek között egy siccs a Fungi imperfecti csoportból. Cheíchowski a Spostrzezenia grzyboznowce c. munkájában összesen 151 faj gombát sorol fel, de ezek közül csak 15 tartozik'a Fungi imper- fecti csoportba. Zweigbaum Z. a Grzybki pasorzytnicze c. dolgozatában összesen 54 gombát említ és ebből 12 faj esik ebbe a csoportba. Ez a 12 faj a következő négy génusz között oszlik meg : Ascochyta, Phoma, Septoria, Ramularia. ADATOK LENGYELORSZÁG QOMBAPLÓRÁJÁHOZ 23 Megjegyzem, hogy itt Lengyelországnak csakis azt a részét vettem figyelembe, amely eddig orosz uralom alatt állott. Galícia gombái sokkal jobban vannak felkutatva. Ismerve ezt a hézagot, amely a lengyel flóra egy jelentős ágában ilyen szembetűnően mutatkozik, figyelmemet különösen a mikroszkopikus gombák felkeresésére fordítottam. Ezúttal Lu- bartów vidékének gombaflóráját kívánom röviden vázolni. Lubartówban és vidékén mindössze három napot töltöttem : egy napot 1916 őszén, amikor, sajnos, a nap nagy része a köte- lező jelentkezésekkel telt el; két napot 1917. év szept. 19-én és 20-án. A rossz lakásviszonyok miatt több időt ott nem tölthettem.^ A vidék virágos flóráját ugyanazok a növények jellemzik, amelyek Lengyelország tőzeges lápjain és homokos területein uralkodni szoktak. A virágos növényekre kiterjeszkedni most nem kívánok. A gyűjtött gombák száma 77, amelyek a következőképen oszlanak me^: Phycomycetes 6, Ascomycetes 11, Basidiomycetes 1, rozsdagomba 28 és Fungi imperfecti 31- Hogy a Basidiomycetes-gombákból csak egyet, a Cyathus lentiferus-t gyűjtöttem, annak egyik oka az, hogy az akkor ural- kodó szárazság nem hozta őket a felszínre. Látható, hogy a Fungi imperfecti fajok száma közel felét teszi ki az egész gyűjtött anyagnak. A Phycomycetes-csoportból megemlítésre érdemesek a kö- vetkezők : Bremia laducae Regei, mely az Arctium lappá leveleit terjedelmes penésszel vonta be. A parkban. Peronospora viciae (B e r k.) De B y, az Ornithopus sativus levelén. Kevés volt belőle. Kárt egyáltalában nem okozott. Fhytophthora infestans (M ont.) D e B y, a burgonya le- velén. A leveleket majdnem teljesen elölte. Nagyobb területen jelent meg. Mivel a burgonyának ezt a betegségét a lengyel ki- rályság több pontján is láttam, eszembe jutott az, hogy mennyire helyénvaló volt a lubliiii katonai főkormányzóságnak az a dicsé- retes intézkedése, amellyel a lakosság figyelmét hirdetésben fel- hívta erre a betegségre és a gazdákat kioktatta a védekezésre. A tömlős gombák sorából megemlítem a következőket: Erysihe galeopsidis West., a Galeopsis pubescens élő leve- lén. A parkban. Erysihe polygoni D. C, a Lupinus angustifolius minden részén. Ezt a lisztharmatot a csillagfürtön Lengyelország számos helyén láttam. 1 Lubartóio elzsidósodott kis lengyel város a Wieprz-folyó mellett, Lublintól északra. Ni ki a s alezredes, úr, a kerület parancsnoka, a legelő- zékenyebb fogadtatásban részesített. Ö tette lehetővé, bogy jó lovakkal és könnyű kocsin a nehéz homokos úton rövid idö alatt felkereshettem a Firlej és a Kunów melletti szép nagy tavakat. 24 MOESZ G. ' Pseuclopeziza trifolii (Bernh.) Fuckel, a Trifolium pra- tense levelén. Nem jelent meg oly mértékben, hogy kárt oko- zott volna. Mycosphaerella innumerella (K ars t.) S c li r ö t e r, a Poten- tilla palustris hervadó és elszáradt levelén a kunówi tó partján. Lengyelország számos más helyén is láttam. Mycosphaerella aegopodii A. Pot., az Aegopodium pod- agraria levelén éretlen állapotban. Ezeket az éretlen terméstes- teket szinte napjainkig Phyllachora podagrariaenak nevezték. A parkban sok. Lep)tosphaeria Michotii (Westd.) Sacc, a Rhynchospora álba levelén és szárán, egy tőzeglápon. A gazdanövény új. A perithecium átmérője cca 100 /^ ; ascus : 57 — 67X12 n ; spóra: 15—17X5—6 r. Leptosphaeria sp., a Salix fragilis levelén felül. Szögletes fehér foltokban. A Wieprz partján. A perithecium átmérője: 83 — 116 // ; a hengeres ascus: 60X10 //; a spóra: 20—23X5—6//, kissé hajlott, halvány bar- nászöld, olajcseppek nélkül. 4-sejtű, a felső második sejt kissé kiduzzadó. A parafizisek vékonyak, fonálszerűek. Bizonyára új faj. Mivel csak keveset találtam belőle, nem nevezem el. Ophioholiis fruticum (Rob.) Sacc, az Ononis hircina kóró- ján pompásan kifejlett állapotban. A Wieprz partján elég bőven. A perithecium átm. : 357 — 430 /^; az ascus: 143 — 177X13 p', a spóra: 120 — 150 <3 — 5 //, cca 14 harántfallal, sárgás színű, a 4 — 5-ik sejt némileg szélesebb. A talált rozsdagombák közt érdekesebb fajok nem voltak. A gabonaféléken rozsdabetegséget nem figyelhettem meg, mert a gabona már be volt takarítva. A vadon élő növényeken 28- féle rozsdát találtam az Uromyces, Puccinia, Melampsora, Melarapsori- dium, Coleosporium, Cronartium és Phragmidium génuszokból. Az tíszökgombák közül csakis az Usiilago longissima (S o w.) Tul. került szemem elé, mely a Wieprz partján növő Glyceria aquatica élő levelén feltűnő, hosszú, feketésbarna csíkok alakjá- ban jelentkezik. Leogyelországban közönséges. A Fungi imperfecti csoportból megemlítendők : Phyllosticta salicicola T h ű m e n, a Salix triandra élő leve- lén, a Wieprz partján. A pycnidium átm. : cca 166 f. ; konidium : 4 — 5X1 '5 fj; bőven. Fhyllostida hellunensis Mart., az Ulmus glabra levelén felül, sötétebb barna karimával szegélyezett kerek, világos barna foltokban. A pycnidium átm. : cca 94 //, fala fekete, vastag hártyás, apró sejtű, lencse alatt sötét olajzöld ; konidiuma 3 — 4X1 //; konidiumtartói pálcikaalakúak, 10 — 13X1*5 n\ Diedicke (Kryptfl. v. Brandbg, 103. old.) a konidiumtartókról nem szól semmit. Az amerikai Ph. confertissima Eli. et Ev. konidiumai szintén 3 — 4X1 />< uagj^ok, ezért valószínű, hogy azo- nos a Ph. bellunensis-vel. ADATOK LENGYELORSZÁG GOMBAFLÓRÁJÁHOZ 25 Phyllosiicta Vogelii (Syd.) Diedicke, a Tilia platyphyl- los levelén alul. Az igen apró barnás pycnidiumok a levél majd- nem egész felületét ellepik. A pycnidium átm. cca 50 fi ; koni- dium: 3—4X1 /^. Aposphaeria polonica Moesz, n. sp., az élő Tilia platy- phyllos törzsének kéregnélküli rés«én. A parkban. Pycnidiis gregariis lignicolis, superficialibus, difformibus, glohoso-conoides, vei elongatis, 71 — 143 //. diám., atris, levíbus, membranaceis, epapiUatis, poro cca 28 // pertusis ; contextu indis- tincte fibrilloso-parenchymatico, brunneo, apice versus nigrescenti ; conidiis numerosissimis, ellipsoideis, 5 — 7Xi — 2' 5 //, utrinque obtusis, continuis, hgalinis, eguttidatis ; conidiophoris minutis, papilliformibus, hyalinis. Aposphaeria polonica n. sp. 1. néhány termötest felülről nézve, 50-szer nagy. ; 2. terinötestek oldalról nézve, 200-szor nagy.; 3. konidiumok, 800-szor nagyítva. Hab. in ligno trunci decorticato Tíliae platyphylli prope opp. Lubartów, Foloniae. Cicinnobolus Cesatii D e B y egy lisztharmatnak a hypháin a Galeopsis pubescens levelén. A parkban. Darluca filum (Biv.) Cast., a Puccinia spergulae és a Puccinia absinthii rozsdagombák spóratelepeiben. Septoria frangulae Guép,, a Rhamnus' frangula hervadó levelén felül. A pycnidium átmérője: 83—100 // ; konidiumok: 16—30X1-5—2 //. A kunówi tó mellett. Septoria didyma Fuckel var. santonensis Pa s ser, a Salix fragilis levelén felül. A foltok szürkés színűek, szögletesek, vékony, barna karimával vannak szegélyezve. A foltok később elfehérednek, de akkor már a barna-fekete kis pycnidiumok szét- estek. Pycnidium átm. : 80-120 n ; konidiumok : 23-38X4-5*5 p.. A Wieprz partján. Septoria rubi West., egy Rubus hervadó levelén. A Wieprz partján. Septoria galeopsidis West., a Galeopsis pubescens levelén. Pycnidium átm.: 40—66 //; konidium : 20 — 40X1*5 //. 26 MOESZ G. Septoria lamii S a c c, a Laniium album élő levelén. Pycni- dium átm. : 60—67 ,"■; konidiumok : 33—47X1 — l"o /j. Septoria chelidonii D e s m., a Chelidonium május levelén. Septoria populi D e s m., a Populus nigra levelén. Septoria oenotherae West., az Oenothera biennis levelén, a Wieprz partján. Gloeosporium ribis (Lib.) Mont. et D e s m., a Ribes rub- rum élő levelén, ' Ovularia ohliqua (Cooke) Oudem., a Rumex sanguineus levelén. Ramularia rosea (Fuck.) Sacc, a Salix triandra élő le- velének alsó lapján rózsaszínű gyepecskéket alkot. A Wieprz partján. Ramularia variábilis Fuck.. a Verbascum phlomoides le- velén. A Wieprz partján. Ramularia sambucina Sacc, a Sambucus nigra élő levelén. Ramularia urticae C é s., az Urtica dioica élő levelén. Ramularia alismatis Fautrey, az Alisma plantago levelén barna foltokat okoz. Cercospora beticola Sacc, a Béta vulgáris élő levelén. Cercospora ferruginea Fuck., az Artemisia vulgáris levelén. Cercosporella cáyia Sacc, az Erigeron canadensis hervadó levelén. Oidium quercinum T h ű m e n, a Quercus robur levelén. Heterosporium variabile Cooke, a Spinacia oleracea élő levelén barna és fekete foltokat okoz. A Bernhardinusok kertjé- ben erős mértékben jelent meg. PhaeosporeUa maculans (Sandri) v. H,, a "Morus álba élő levelén. A parkban. Cylindrosporium myosotidis Sacc, a Myosotis scorpioides levelén. II. Gombák Kielce város piacán. Az esős időjárásnak tulajdonítandó, hogy Kielce piacára 1918. év szeptember hónapjában feltűnő sok gombát hoztak. Tíz- húsz asszony is árulta a környéken szedett gombát részint szárí- tott, részint friss állapotban. Az aszalt gombát teljes egészében — nem felszeletelve — hosszú zsinórra fűzik oly módon, hogy a zsinór közepére teszik a legnagyobb gombákat s a zsinór két széle felé sorakoztatják a kisebbeket. Ez az árú igen kelendő. Egy-egy koszorú aszalt gombának az ára 8 — 15 K volt a piacon. A boltokban már 20 — 24 K volt az ára. Budapesten a koszorúba fűzött gombát „lengyel gombá"-nak mondják és 30 K-t kér- nek érte. Amidőn a piacot sűrűn felkerestem, két dolog iránt érdek- lődtem. Először is tudni akartam mely gombák azok, amelyeket ADATOK LENGYELORSZÁG GOMBAKLÓRÁJÁHOZ 27 a nép ehetőknek tart, másodszor össze akartam gyűjteni a gom- bák népies lengyel neveit, amivel talán némi szolgálatot véltem teljesíteni a lengyel botanikának. Hogy ezen iparkodásom nem veszett kárba, azt onnan gyanítom, hogy Chelchowski nagy munkájában^ a Kielcében feljegyzett lengyel nevek közül csak hármat találtam, nevezetesen a Oaska, a Orzyh i^rawdziwy és a Pkczarka neveket. A GajJca elnevezéssel a kielcei lakosság a Cantharellus cihariust jelöli, holott C h e 1' c h o vr s k i a Tricho- loma génusz fajait nevezi így. Hogy a lengyel nevek feljegyzésébe hiba ne csússzon be, felkértem C z a r n o w s k i S. J. urat, a kiváló lengyel prehisztori- kust és a lengyel nép kitűnő ismerőjét, hogy részemre minden gombát, ami csak eléje kerülj megvegyen, feljegyezvén azt a nevet, aminek az illető gombát az árusító asszony mondja. Ezért a fáradozásáért Czarnowski úrnak e helyütt is köszönetemet fejezem ki. Ily eljárással számos egybehangzó adatra tettem szert, amelyeket a következő felsorolásban foglalok össze. Clavariaceae. Clavaria fiava Schaeff. Lengyelül: Kivoczka (annyi mint: tyúkocska). Czarnowski szerint Miechówban ^MrA;a-nak neve- zik. A piacra gyéren kerül. Sparassis ramosa (Schaeff.) Schrőter. Lengyelül: Kwoka (annyi mint : tyúk). Ritkaság. Hydnaceae. Hydnum repandum L. Lengyelül: Sarna hiala (= fehér őz). Elég gyakori. A homokos fenyvesben bőven terem. Pliaeodon imbricatum (L.) Schrőter. Lengyelül : Sarna i= őz). A piacra elég gyakran hozzák, de a közönség nem szí- vesen veszi. Polyporaceae. Suillus cyanescens Bull. Lengyel nevét nem sikerült meg- tudnom. Csak egyszer láttam a piacon. A fenyvesek homokján elég gyakori. Boletus bovinus L. Lengyel neve : Masloch (maslo = vaj). Idősebb példányok neve : SitaJc, mert nagy likacsai a szitára emlékeztetnek. A piacra bőven hozzák. A fenyvesek homokos talaján, de a lápos helyeken is sok terem. Boletus hulbosus Schaeff. Lengyelül: Orzyb prawdziwy- (annyi mint : valódi gomba). Gyakori és igen kedvelt gomba. Boletus scaber Bull. Lengyel neve : Kazak. Gyakori. Boletus subtomentosus Fries. Lengyel nevét nem sikerült megtudnom. A piacra elvétve hozzák. ' Cheíchowski: Grzby podstawkozarodnikowe Królestwa Pols- kiego I. Warszawa, 1899. 28 M0E8Z G. : ADATOK LENGYELORSZÁG GOMBAFLÓRÁJÁHOZ Boletus variegatus SAvarz. Lengyel neve: Sniah. Grydk.(m. Boletopsis luteus (L.) P. H e n n. Lengyelül : Masloch, maslak (Maslo = vaj). Eitkább. Agai'icaceae. Cantharellus cibarius F r. Lengyelül : Oaska (= liba). Nagy mennyiségben árulják. Lactaria deliciosa (L.) F r. Lengyel neve : Rych (a felső- magyarországi rizike név emlékeztet erre a névre). A piacon nagy tömegben árulják. Lactaria suhdulcis (Bull.) Fr. Lengyelül: Króivka (Krowa = telién, mert a gomba bőven tejel). Egyike a leggyakoribb gom- báknak. Lactaria volema F r. Lengyelül : Krótvka. Az előbbinél jóval gyérebben kerül a piacra. Russula virescens (S c h a e f f e r) F r. Lengyel nevét nem sikerült megtudnom. Csak egyszer láttam a piacon. llussulina alutacea (Pers.) Schrőter. Lengyelül: Czer- wonka (annyi mint : piros gomba). Gyakori. Psalliota catjipestris (L.) Fries. Lengyel neve: Pieczarka. Elég gyakori. Rozites caperata (Pers.) Karst. Lengyel neve: Niemka (= német asszony). Nagy mennyiségben árulják. Tricholoma equestre (L.) Quélet. Lengyelül: Sionka (annyi mint: napocska. Bizonyára élénk sárga színe miatt). A piacra elvétve hozzák. Szívesen veszik. Tricholoma luridum (Schaeff.) Quélet. Lengyelül: Swinka (= kis disznó). Eitkább. Tricholoma portentosum Fr. Lengyelül: Golubek. Ezzel a névvel, aini galambot jelent, az árúsok általában a szürkés-kékes- zöldes-barnás színű gombákat jelölik. A piacra gyakran hozzák, de oly fiatalon, hogy meghatározásuk szinte lehetetlen. Hymenogastraceae. Rhizopogon luteolus Fries. Spórája: 5 — 8X2"5— 3 z^-. Ezt nem a piacon, hanem egy élelmiszerkereskedésben árulták mint szarvasgombát s azt a német Trüífel névvel jelölték. Kielce ho- mokos fenyveseiben itt-ott nagyobb mennyiségben láttam. Csak egészen fiatal korában ehető, mert később bűzös anyaggá folyik széjjel. Cheíchowski idézett munkájában csak a RhizoiJogon aestivus (W u 1 f.) Fries szerepel és csak Varsóból. Mivel Cheí- chowski a Rh. aestivus szinonimái közt más Rhizopogon-fajok nevei is előfordulnak, azért a varsói Rhizopogon helyes megálla- pításához kétség fér. (A növ. szakosztály 1919 január 8-án tartott üléséből.) GOMBOCZ E.: BEYTBB ANDRÁS „FÜVES KÖNYVe" 29 i* Gombocz E«: Beythe András „Füves könyvének kritikája. „Ha thovábá, valakinek az én munkám nem tetézik ; kérőm azon mint Christusban való Atyámfiát, ha naia nékil el lehet, hadgyon békét neki: engömet ki igaz lelkiismerettel és sok különb-különb féle megkisértetett avagy megpróbáltatott gyakor- lások által irtani, vele ne rágalmazzon." Így szól Beythe András a Németujvárt 1595-en megjelent ,.F i v e s kon íi v"- ének előszavában. Mégsem hiszem, hogy Beythe András szel- leme a rágalmazás vádjával illethetne, ha művéhez a szigorú tudományos kritika fegyverével közeledve, rá nézve nem hizelgő, de az igazságnak megfelelő tényeket állapítanék meg. Hazai „patres"-eink gyér müvei közül, úgyszólván egyedül Beythe könyve nem részesült még tudományos kritikában, habár már sokan ismertették úgy a közelmúlt, mint a régmúlt időkben. Fialowski Lajos aprólékos pontossággal dolgozta fel Melius Juhász Péter Herhariuni-át\ kimutatva kora- beli jelentőségét és összes forrásait ; Alföldi Flatt Károly az ő széleskörű botanika-történeti tudására és bámulatos biblio- gráfiai ismereteire valló alapossággal védte meg Frankovith Gergely „Felette hasznos és szükséges l<önyv'''-ét ^ S a d 1 e r-nek az irodalmat tekintetbe nem vevő igazság alán kritikájával^ szem- ben, majd megértő szeretettel ismertette Pechi Lukács naiv kis művét a .^Keresztény szüzek tisztességes koszorú ját''\ de Beythe Füves könyvéről egyikük sem emlékezett meg részle- tesen. Ilyenformán, azt hiszem, nem végeztem hiábavaló munkát. A 135 levélre terjedő „Fives Könüv" 276 cikkben 275 „fiveknek és fáknak, nevökről, természetekről és hasznokról érte- kezik". * A címként szereplő magyar növénynév után következ- nek a növénynek deák és magyar ,,nevezetij" azután „termé- szeti" majd „hasznai". Morfológiai jellemzések, leírások, melyekre Melius Her- báriumában lépten-nyomon rábukkanunk és amelyek, ha még oly tökéletlenek is, a botanikát képviselik az orvosi, gyógyító kézi- könyvben, Beythe Füves könyvéből jórészt hiányzanak, Beythe András műve nem egyéb, mintegy az akkori időkben divatos, valószínűleg a népnek szánt, növény-orvosságos könyv, mely hogy mily eszközökkel igyekezett ennek a céljának megfelelni, az legjobban forrásainak tanulmányából tűnik ki. Beythe a címlapon maga mondja, hogy füves könyvét „az fő Doctoroknak és természettudó orvosoknak Dioscoridesnek 1 Math. term. tud. Ért. III. 1885. p. 19. 2 T. T. K. Pótf. XXVII. 1885. p..49. 3 Term. tud. tár^. Évk. I. 1841—45. p. 94—99. * Egy cikk . „Eger fii, Pilosella, Auricula muris" kétszer fordul elö : az 56a— 57 és 97a— 98 lapokon. 30 GOMBOCZ E, és Mattliioliisnak bölts írásokbul" szerezte. De ismerve az egy- korú íróknak azt a kedves szokását, hogy rendesen csak azokat a forrásokat vallják be, melyeket kevésbbé használtak, a kiolló- zott részek forrásait ellenben elhallgatják — Beythe könyvének vizsgálata közben sem ért váratlanul az a tény, hogy tartalma kétharmadrészben M e 1 i u s ból származik. Kétségtelen, hogy Beythe András Matthiolu snak egy, esetleg több művét is használta. Matthiol u sból vette át mindenekelőtt a növények sorrendjét, melytől úgyszólván soha el nem tér (kezdi a kék liliommal és végzi a szőlőtővel). Tehát sem S a d 1 e r-nek, ki szerint^ Beythe könyvében „minden felosztás nélkül, 270 növény soroltatik elő betűrendben," sem K anit z-nak, ki szerint "^ a mű beosztása körülbelül ugyanaz volna, mint M e 1 i u s-é — nincs igaza. Matthiolu s-nak a nagy növénybőségét természe- tesen meg sem közelíti a Füves könyv a maga 275 növényével, melyeknek kiválogatásában, a nálunk termesztett kerti növények meglehetős teljes összeállításán kívül, semmiféle irányadó elvre nem találtam. A Melius Herbáriumában is felsorolt 185 növé- nyen kívül még 43 konyhakerti és kerti növényt, továbbá 47 egyéb növényt vett át M a 1 1 h i o 1 u s tói. Viszont kihagyott 58 olyan a M e í i u s nál is részletesen tárgyalt növényt, melyeknek jórésze a XVI. századbeli orvos-botanikában elsőrangú és fontos szerepet játszott (mint Aquilegia, Anthemis = Matricaria Cha- momiUa^ Veronica, Glechoma, Thymus, Dictamnus, Scabiosa stb). Ilyenformán önálló alkotása Beythe nek Füves könyvében úgj^- szólván semmi sincs; javarésze szó szerinti átvétele, vagyis plá- giuma Melius könyvének, kisebb része fordítása, a sok eset- ben hibás nomenklatúrával átvett Matthiolu s-féle cikkeknek. De nehogy tényleg „calumniare audacter" láttassam, nézzük az argumentumokat. Beythe 275 növényeikké közül 135-öt úgyszólván betű sze- rint másolt le Melius Herbáriumából. Egy példa meggyőzhet bennünket. Lássuk, hogy ír p. o. a Symphytum officináié L- ről Melius és hogyan Beythe András? Melius Herb. 153 — 154 Beythe A. Fires könyv. 97 — 97a DE SYMPHYTO. NADÁLYNAK. [Nomenklatúra és leírás.] [Leírás hiányzik.] Termeszetij. TERMÉSZETI. Száraztó, meleghijtó es szo- Száraszío, melegítő, -szorito nto termeszetúiek az Nadaly á Nadály fü. [fj'uek. BELSŐ HASZNÁL Haznaij. Ha á Nadály fúnec á gyó- Ha az Nadaly fijvnek az keret meg mosod, és mézes viz- gyökeret meg mosod, töröd, es 1 Id. h. p. 9L * Gesch, d. Bot. p. 25. BEYTHE ANDRÁS „FÜVES KÖNYVE " 31 ben meg főzed, gyakran iszod, mezes ^vizben meg főzód, gyak- á Tüdőt meg tisztittya, Vér pó- ran izod, tijdődet meg tiztitya, kést tisztit, Mely fayást gyogyit, ver pokőst tiztit, mely faiast szakattaknac hasznos. gyogit, szakattaknak haznos. A kinec á Veseye fáy, Igen Az kinek az veseie íai, igón i6 a gyökerét vízben főzni, vagv io az gyökeret vizben fóznij, porra tenni, vizben innya adni auagy porra tennij es vizben á kinek Veseie fáy, á kő bánttya. innija adnij az kinek veseie Ha á gyökerét, leuelét, vira- fai, es az ku bantya. gát borba főzed, iszod, Vérha- Ha az gyökeret, leuelet es sat gyogyit, az Aszszony állatoc virágot borban főzöd es izod, v^rét meg állattya. ver hast gyogit, az azzonij alla- Mézes etzetben ha főzed, tok veret meg állattya. iszod, szakadást, tőkősséget Mézes eczötben ha főzöd es gyogyit, es ha vizet iszod, izod, zakadast, tokössegöt gyo- Sirupot czinálsz belőlle, reke- git, és ha vizet izod, rekedest dést, szomiuságot gyogyit, es zomijsagot gyogit. [stb.] [stb.] Hasonló a párhuzam Beythének és Me Húsnak még 184 többi cikke között. Mikor tehát Sadler azt írja, hogy Beythe András Melius nak , munkáit nyilván használta" , Kanitz pedig azt véli, hogy „Melius' Werk scheint Beythe bekannt gewesen zu sein, da er wenig von Melius aufgenom- mene Pflanzen ervváhut'" — akkor mindketten csak nagyon távolról közelítették meg az igazságot. Eltérések Beythe és Melius szövege között csak ki- hagyásokban, szórendi változtatásokban s javításokban és itt-ott a latin kifejezések megmagyarításában nyilvánulnak. Melius növényleírásait, nomenklatúrái fejtegetéseit Beythe rendesen elhagyja, vagy erősen megrövidíti. Melius elég gyakran hivat- kozik a régi tudósokra (Plinius, Galenus, Dioscorides stb.) ; Beythe az il3^en vonatkozásokat mellőzi. A szórendi vál- toztatásokkal mindenesetre sokat javított és fésült Melius nak F i a 1 0 w s k i szerint is kusza és nem végleges szövegezésre valló stílusán. Ügy az érthetőség, mint a magyar nyelv szem- pontjából Beythet A, szövege a kerekdedebb, gondosabb és magyarosabb, Melius nak stílárisan átdolgozott kiadása. ^ Bizonyos purizáló törekvések, melyek talán a nép nyelvé- hez való nagyobb símulás szándékának látszatát keltik, tagad- hatatlanok a Füves könyvben. Melius gyakran használ latin és görög tudományos kifejezéseket ; Beythe ezeket — ha csak a másolás gépies munkája közben önkéntelenül át nem A^eszi — lehetőleg kerüli, „succusa" helyett „levét", „terpetinaja" helyett „enyue''-t, „emphlastriim" helyett „ flastrom "-ot, „cangraena" helyett „fene"-t stb. ír. ^ L. G 0 m b 0 c z E. : Melius és Beythe András. Magyar Nyelv 1919. 1. sz. 32 GOMBOCZ E. Végül érdemül tudhatjuk be Beythének azt az igyeke- zetét is, mellyel sikerült is neki itt-ott a M e 1 i u s egy ugyan- azon cikkébe bepréselt különböző növényeket egymástól széjjel- választani es a M a 1 1 h i o 1 u s követelte sorrendbe mint külön cikkeket beilleszteni. így a Me Húsnak ,,De Artemisia" cik- kébe foglalt „Fekete irőm"-öt {Artemisia vulgáris L.), ,, Mátra fú '-vet (CJirysanthemum Parthenium L.) és „Varadicz"-ot (Tana- cetum vulgare L.) külön-külön tárgyalja és a M e 1 i u s nál együtt közölt „külső és belső hasznukat" a három növényre elosztja — a szöveget természetesen szó szerint átvéve. Ugyanígy jár el Me Húsnak „De Absinthio", „De Sisymbrio", „De Ormino", „De Terebintho" stb. cikkeivel is. Ezzel aztán ki is merítettük Beythe András gyér érde- meit M el in s szál szemben, mert „ Herbáriuma "-nak szószerinti plagizálása mellett is lépten-nyomon előtíinik a Füves könyv szerzőjének sok hibája, mint a szerkesztés gondatlansága, az egykorú orvos-botanikában való járatlansága, a növényismeret hiánya, sőt tudományos és orvosi lelkiismeretlenség is — hibák, melyek a M a 1 1 h i o 1 u s ból átvett részekben — mint később látni fogjuk — még fokozottabb mértékben megvannak. Melius mondatát „A Pálma fa gyú : [azaz gyümölcse!] száraztó es mele- gítő" (p. 5a), a következőképen másolja: „Gyökere [!] az Pálma- fának zarazto és meleghijtő." (p. 18a). — Az „Eger íil" cikket az 56a és 97a lapokon is közli, ugyanazon szöveggel; minek magyarázata, hogy Melius az „Auricula muris" (Myosotis sp.) és a „Pilosella" {Hieracium Pilosella L.) növényeket a némely szerzők által használt közös „Auricula muris" név alatt közli; a Matthiolus által azonban természetesen külön tár- gyalt két növényt Beythe szintén külön veszi és skrupulus nél- kül ruházza fel őket azonos orvosi hatással — vagyis Melius Herbáriumának egy és ugyanazon szövegével. A „Bolha fiv"-nek (p. 50a = Polygonum Persicaria L. és Hydropiper L.) és a „Száraz fiv"-nek (p. 88a = Inula Conyza L) természeti és hasznai szintén azonosak vagyis a két szöveg egyenlő. Itt Melius Herbáriumának „De Conysa" cikkét (p. 138a) másolta le és keverte össze az ott tárgyalt első, második és harmadik fajtát. A „Saffrany"-nak (5a; = Crocus sativus L.) és a „Vad Saffrany"-nak (p. 133 = Carthamus tindorius L) esete ugyanaz. Lemásolva mindkét növényhez Meliusnak „De Cnico" (p. 42a) cikkéből és a „Saffrany"-hoz kipótolva Matthi olu sból. Meliusnak „De Chamaepity" Ebcikkét (p. 171) az „Ebkapor" alatt tárgyalja és ilyenformán az Ajiiga chamaepytis L. gyó- gyító tulajdonságaival az Anthemis Cotula L.-t ruházza fel ! Magyarázat: az aiuga, chamaepytis és cotula foetida nevek összekeverése. Általában ahogyan Beythe a magyar és latin neveket a növények orvosi hasznaival összekombinálja, az nagy tapasztalatlanságra, a növények ismeretének hiányára és — köz- használatra szánt népszerű orvosi kézikönyvről lévén szó — nagy BEYTHE ANDRÁS „FÜZES KÖNYVE " 33 » lelkiismeretleiiségre is vall. Mert mi másnak nevezhetjük eljárá- sát, mikor a „Pulmonaria, Tidó fiv"-ről azt írja, hogy „teies leue szőrt és szömölcsöket vészit, levele, gyökere és gyümölcsei pedig a halas tóba vettetvén a halakat elszédítik". Az ártalmat- lan és hasznos Pulmonaría officinalis L.-t egyszerííeii felcseréli JVTatthiolus mérges Tit/iymalus-kvR\, Eu2)horbia-fsL}ok'kiú. Beythe Füves könyvében feltalálható többi 90 növénycikk- nek Matthiolus az atyja. Hogy M a tt hiolu s uak melyik művét használta Beythe, azt teljes pontossággal nem sikerült eldön- tenem. Nagyon való>zinű, hogy mikor a compilatiót megkezdte, az abban :iz időben már nagyon elterjedt „Commentarii in sex libros Pedacij Dioscorídis A7iasarbei de Medica matéria'' vala- melyik kiadását forgatta, de ennek kezelése, kivonatolása kissé nehezebb munka lóvén, később már valószínűleg Matthiolus- nak valamelyik escerptumára támaszkodott. Még pedig vagy az Opusadumot^ — vagy a ('ompendinmnt''^ vette segítségül saj- nos ezek egyike sincs meg a budapesti közkönyvtárakban, úgy hogy velük összehasonlításokat nem végezhettem. A Diosco- rideshez írt Commentarokkíú. való összefüggés, illetőleg a leg- több esetben azoknak szószerinti fordítása azonban kétségtelen. Összehasonhtásul álljon itt térhiány miatt csak egy részlet Beythe A. és Matthiolus egy-egy párhuzamos cikkéből: Beythe A. Fives Konuv. Matthiolus Comm. p. 1. Kek Liliom. Iris. Hurut ellen haznos. Nehe- . . . contra tussim efficax : zen kihányható neduessegöket humorúm qui aegre rejiciuntur, emezt. crassitiem digerunt : bilem, cras- Sart es meg regzőt torhat samque pituitiam ex hydromelite ki tiztit, de mezzel kely es viz- drachmisseptem epotaepurgant; zel meg innija igy alomra es somnum conciliant, lacrymas kőny hulatasra indit. ciunt, torminibus medentur. Id meg eczütben es io se- Eaedem potae ex aceto auxi- getsegőt hoz kigyo liarapasrul, liantur serpentium ictibus, lie- has folyasrál. gőrtsrül, rokkanas- nosis. conuulsis, perfrictionibus, rul, rőttógesőkrfll es folyó tes- horroribus, et quibus genitura tőkről. Ha borban adod meg effluit: menses ex vino potae innija haui betegséget el ta- pellunt. uoztat. [stb.] [stb.] Kisebb-nagyobb mértékben mind a 90 cikk mutat hasonló egyezést Míg azonban a Melius Herbáriumából átvett cikkek, ' Opusculum de simplicium medicamentonmi facultatibus secundum locos et ^enera. Venetiis 1569. Ed. II. Lugduni 1571. 2 Compendium de plantis omnibns una cuih earum iconibus de qui- bus scripsit suis in Commentariis in Dioscoridem editis. Venetiis 1571. Botanikai Közlemények 1—6 füzet. 3 34 GOMBOCZ E.: BEYTHE ANDRÁS „FÜVES KÖNYVE »' melyek esetében rendesen csak egyszerű másolásról volt szó, inkább csak a szerkesztés gondatlansága miatt okoztak hibákat; a Matthiolus cikkeinek magyarra való átültetésénél a nomen- klatúra nem tudása és a növényismeret hiánya sokkal gyakoribb és súlyosabb tévedésekre vezetett. Beythe András majdnem összes magyar növénynevét a Clusius — Beythe István „Stirpium nomendator pannonicus" -éibóX kölcsönözte. Ezeknek a magyar növényneveknek a Matthiolu s-féle növényekkel és azoknak orvosi hasznaival való összekombinálása sok esetben, nagy orvosi és tudományos lelkiismeretlenségre valló, felületes- séggel történt. így teljesen helytelenül azonosítja a „Jauorfa*'t Matthiolus „Platanus"-ával (== Platanus orientális L.), a „rekettye^-t a „Vitex"-szel („Vitex agnus castus L.) a „ saar füzéét a „Viburnum"-mal (V i b u r n u m L a n t a n a L.), a ,jmegy-fa"-t, a „Chamaecerasus"-sal ,(Prunus Chamaecerasus L.),a ,,barkocza"-ta „Lotus arbor"-ral (Celtis australisL.!)a „mohar kőles"-t az „Ervum, Orobus"-szal (L at hy r u s sativus L.) a „Karó répa" -t részben a „Rapunculus"-szal (Campanula Rapunculus L ), a „Chyaba ire^-t „Saxifragia"-val (Saxi- f r a g a és egyéb fajok) Pimpinella saxifraga L. helyett ; teljesen helytelenül ruházza fel az „Ocimum caereale, haidina"-t (= Polygonum Fagopyrum L.) a Ma tthiolus-féle „Ocimum''-nak (= Ocimum Basilicuni L.), a Pulmonaria, Tido fiv''-et Matthiolus „Tithymalus'' -ánaLk (= Euphorbia- fajok) gyógyítóerejével. Mindent összefoglalva B e y t h e András „Fives kónúv''-e, nem egyéb mint egy a M e 1 i u s Herbáriumából, Matthiolus müveiből és Beythe István magyar növényneveiből botani- kai és orvosi ismeretek és hozzáértés nélkül és emiatt számos súlyos hibával és tévedéssel telített compilatio, illetőleg kéthar- madrészében egyszerű másolat, melynek tudományos jelentősége a hazai botanikai-történeti szempontból a M e 1 i u s Herbáriumá- val össze sem hasonlítható. (A növ. szakoszt. 1919. évi jan. 8-án tartott üléséből.) Schílberszky K. : Adatok a Daedalea unícolor biológiájának ismeretéhez. Feltűnt nekem 1906 nyárutóján, hogy Budapesten, a Gellért- hegy déli lejtőjén kanyargó Ménesi-út mentében ültetett Acer dasycarpum fajbeli sorfák között egyik, eredetileg erőteljes koronájú fa a folyamatban levő tenyészeti időszak alatt növe- kedésében észrevehetően elmaradt társaitól. Még feltűnőbb volt az, hogy ez a fa sokkal korábban hullatta leveleit, mint a töébi juharfa. Minthogy a kóros jelenség okát a koronán nem tudtam megtalálni, a talaj összetételében vagy esetleg a gyökér- zet valaminő kedvezőtlen állapotában véltem a baj okát gyaní- SCHILBERSZKY K. : ADATOK A DAEDALEA UNICOLOR BIOLÓGIÁJÁHOZ 35 tani. Azonban közelebbről vévén szemügyre a fa törzsét, észre- vettem, hogy körülbelül 1 — V/.. arasznyi magasságban a talaj színe fölött, egymástól elszigetelt három helyen, körülbelül egyenlő távolságnyira, gombaszerű kinövések kezdetleges nyomai jelentkeztek, amelyek körül a kiszivárgó nedvtől széles udvar gyanánt sötétebb színű volt a kéreg. Ez a gombás képződmény a törzsnek az úttest felé néző, majdnem északnak irányult olda- lán volt felismerhető. Minthogy a gomba nyilvánvaló termőtestét még egészen kezdetleges fejlődésűnek tartottam, a vizsgálat érdekében egyelőre még nem távolítottam el. A fa a Ménesi-út 45. szám alatt levő m. kir. Kertészeti Tanintézet telekrésze mellett állott, ahol a téglából épített támasztófal határolja észak felől a gyümölcsöskertet. Az 1907. év tavaszán, amikor az említett úton a, sorfákat alkotó Acer dasycarpam-ok elvirágzásuk után javában ki voltak már lombosodva, nevezetesen április hónap utolsó hetében, a szóbanforgó fa koronája csak kényszeredetten hajtott ki, csupán itt-ott zöldeltek egyes fiatal hajtások. A korona állapotából szinte bizonyossággal meg lehetett állapítani, hogy ez a sínylődő fa még ebben az esztendőben fejezi be életét. Április 26-ára a termő- testek már annyira kifejlődtek, hogy a fajt meg lehetett hatá- rozni. A gomba Dacdalea u72Ícolor'na.k bizonyult. így azután ebben az esetben felesleges volt egyéb kártékony hatású gyanu- okot keresni, mert kitűnt, hogy ez a gombaokozta redvesedés gátolta a törzsben a fölfelé törekvő nedveknek a továbbvezeté- sét és idézte elő a koronának rohamos hanyatlását. Ez a meg- állapítás még teljesebben beigazolódott akkor, amikor a pótolás céljából kivágott fa beteg törzsrészletét alkalmam volt tüzetesen megvizsgálni. A legsúlyosabban fertőzött törzsrészlet átmérőjé- nek, illetőleg térfogatának majdnem kétharmadrésze volt red- vesedett állapotban. A redvesedett fatest fehér, szálas, fosz- lányos és laza tömeggé változott el, amelyet nagyon könnyen lehe- tett szétfosztani, A kutatók egy része ezt a gombát korhadéklakónak (saprophyt) tekinti, mások pedig azon a véleményen vannak, hogy a gomba élősködő természetű.^ A fennforgó viszonyok és a mikroszkópos vizsgálat mérlegeléséből kifolyólag azon a nézeten vagyok, hogy hemiparazitával van dolgunk, t. i, olyan értelem- ben, hogy a gomba valamely okból bekövetkezett nekrotikus szövetet szaprofita módon fertőzött meg és azután tovább terjedt az élő szövetben, amelyet megelőzőleg az általa kiválasztott, sejteket megölő mérges enzimmel olyan állapotba juttatott, mely a gombahifák további táplálkozására, növekedésére és előhala- ' G a 1 i z i n : Du parasitisme des champignons basidiomycétes épixyles ; Bulletin de rAssoc. vosgienne d'hist. natúr. 1904. (Az eredeti közleményt nem láttam ; egy referátum azonban felemlíti, hogy G. egyebek között leírja azokat a változásokat, amelyeket ez a gomba élőfák fatestében előidéz.) 3* 36 SCHILBERÖZKY K. dására alkalmas. Annyi bizonyos, hogy előzetesen fagyfolt nem képződött a beteg törzsrészleten, illetőleg annak termőtestekkel borított északi oldalán, mert ilyenek különben is csakis a déli vagy keleti törzsfeliileteken szoktak létrejönni ; valamint egyéb- féle gombaszervezet se volt jelen a törzsnek ezen a részén. Megállapítást nyert egyébként, liogy a szóban torgó juharfának a törzse minden oldalán mentes volt fagyfoltoktól ; tehát a Dae- dalea-fertőzés bekövetkezése ezen ok folytán nem történhetett meg. Az aránylag fiatal fa egészségesnek látszó törzsén a kéreg- nek észrevehető folytonossági hiánya sem volt található Az elhalt koronájú fa eltávolíttatván, a kiásott gyökérzet minden részét megvizsgáltam és azon semmiféle romlási jelenséget (pl. gyökérpenészt, Armillaria mellea) sem tudtam észlelni. A vastagabb és a vékonyabb gyökerek teljesen épek, élő álla- potban voltak. Mindössze az tűnt fel, hogy a haj szálgyökerek, nyilván a koronának rohamos hanyatlása folytán bekövetkezett táplálkozási zavar miatt, a korona és a gyökérzet korrelációs együttműködése következtében senyvedőben voltak. Megállapították egyébként más oldalról is,^ hogy a Daedalea unicolor, amelyet közönségesen kizárólagos korhadéklakónak tekintenek, élő fákon mint alkalmi élősködő fordult elő a követ- kező fajokon : Aesculus hippocastanum, Fagus sylvatica, Robinia pseudoacacia, Betula, Acer rubrum, A. platanoides. E. Rostrup^ is említi, hogy a Daedalea unicolor termötestei több méternyi magasságig fordulnak elő bizonyos lombosfákon, úgy hogy azt a látszatot keltik, mintha valódi élősködő gombával lenne dol- gunk. Az olaszországi erdőkben, különösen bükk- és gyertyán- fákon, valamint tölgyfákon gyakran jelentékeny károkat okoz. A flórenci botanikai kertben Acer ruhrum-on jelent meg több évben eg.vmás után ; az élő fa fokozatosan pusztult el. Egy botanikai kirándulásom alkalmával Stájerországban, 1911. évi július hónapban, amelynek célja erdei fákon előforduló gombák tanulmányozásával kapcsolatos anyaggyűjtés volt, megfordultam Buchberg község határában is (Thörl mellett), amelynek erdejé- ben egy élő juharfának a törzsén (a faját utólagos sajnálatomra nem jegyeztem fel) típusosán kifejlődött Daedalea unicolor termőtesteket találtam több példányban egymás mellett. Meg kell jegyeznem, hogy az illető juharfának a koronáján szembe- ötlő fejlődésbeli fogyatékosságot nem vettem észre. A fertőzéssel kapcsolatos redvesedés nyilvánvalóan még kezdő állapotában volt. A Ménesi-út kiszáradt fája 1908. évi februárius hónapban kivágatott, a törzs beteg részét megvizsgáltam. Ekkor már a termőtestek tökéletesen ki voltak fejlődve. A fertőzés kiindulási ' P. M a g n u s : Somé observations of plánt diseases caused by parasitic fungi ; Jahresber. f. Vereinig. d. angew. Botanik. XI. Bd. 1913. 14. old. ^ Plantepatologi, 1902. 386. old. ADATOK A DAEDALEA UNICOLOR BIOLÓGIÁJÁHOZ 37 helye valószínűleg a törzs alsó részében talált, tökéletlenül behegedt ágcsonk, illetőleg egy alsó sarjnak a maradványa volt, amelyet a kéreg nem borított szorosan, hanem a megbarnult faréteg és hézagos kéregforradás borította, félholdalakúan egyen- lőtlen, sáncszerű karimával. Ez a forradásos hely kívülről cse- kély felületű (10 — 12 mm) volt, ellenben belül terjedelmesebb és jellegzetesebb szerkezetű jelenlétéről legjobban a törzs meg- felelő helyének hosszirányú széthasítása után lehetett meggyő- ződni. Ez a hely, nézetem szerint, nekrotikus szerkezetét tekintve, alkalmas lehetett szaproíitikus fertőzésre. A szóbanforgó sarjnak a körülhegedt maradványa IV2 évi fejlődésnek a szövetképző- dését mutatta, amely valamely erőszakosabb mechanikai hatás következtében tövi részén eltörhetett. Egyéb abnormális törzs-. A Daedalea unicolor termöteste. Baloldalt felülről, jobboldalt alulról nézve. illetve kéregalkotást a redvesedett rész közelében a leggondo- sabb nyomozás dacára se lehetett találni. A beteg törzsrészlet vizsgálata folyamán meg lehetett álla- pítani, hogy a micélium a fatestben lefelé való irányban haladt. A fatest anatómiai szerkezete nem változott meg, annyiban t. i., hogy semmiféle hipertrófos szövetképződés, se pedig sebzési inger előidézte kóros szövetelemek nem képződtek a faszövetben és a kéregszövetben ; még a faedényekben való thyllisképződés se bizonyult szabályellenesnek. A hifafonalak aránylag vékonyak, az edények belsejét kitöltik, átfurakodnak a sejtfalakon. Az egyen- lőtlenül megvastagodott (gödörkés és lépcsőzetes) sejtfalakon a hifafonalak áthatolása úgy a megvastagodott, mint a vékonyan maradt falrészleteken egyaránt észlelhető volt. A hifafonalak, úgy látszik, a tenyészeti időszak folyamán túlnyomóan befelé hatolnak a fatestben, miközben a fasugarakat körülszövik ; a szaporodás idejének közeledtével a hifafonalak egy része a termőtestek képe- zése céljából az ősz folyamán a kerületi faszövetből a kéreg- szövetbe hatolván, a kéregrepedéseken keresztül a felületre törek- szenek. A gombától fertŐ7ött törzsrészen a termőtestek megjelenése előtt a kéreg megfelelő helyén bőséges nedvkiszivárgás volt észlelhető, amely átnedvesítette széles folt alakjában a külső 38 SCH1LBER8ZKY K.: ADATOK A DAEDALEA UNICOLOR BIOLÓGIÁJÁHOZ kérget is és azt sötétebb színűvé változtatta. A nedvet alkalikus kémhatásúnak találtam. Ugyanezt a jelenséget figyeltem meg a Morus alha élő törzsein^ ugyancsak a Daedalea unicolor gomba- termőtestek jelenlétében. Ez az előfordulás, mellékesen meg- említve, tudtommal az idevágó irodalomban nincsen meg. A kéreg- nek ez a beteg része lassú rothadásnak, monc\iuk vizenyős redvesedésnek indult, Ezeken a szétroncsolt kéreglielyeken jelen- tek meg a Z)aec?aZea-termőtestek (1. 37. old.). Ebben a viselkedé- sében hasonlít ez a gomba a Polyporus fulvus-éhoz, amiről ismételt esetekben volt alkalmam meggyőződni. A gombahifák biológiai tevékenysége következtében — legalább a eperfa törzsén vizsgált esetekben — a faszövet keményítőtartalma eltűnik, amit a szomszédos egészséges, még hifamentes fa szöveti elemekkel való összehasonlításból határozottan meg lehetett állapítani ; úgyszintén eltűnnek az őszifa rostos elemei között levő középlemezek. Később a lignin-réteg is meg lesz támadva, ellenben a cellulóze-réteg ellenáll. Az edények falai — úgy látszik — hosszabb ideig ellenállának, mint a többi faszöveti elemekéi. A redvesedésnek induló faszövet kezdőállapotában a hifa- fonalak következtében a sejtfalakon szabálytalan, de félreismer- hetetlen korróziós alakzatok voltak észlelhetők; csak ez után következik a lignin-réteg teljes felbomlása, illetőleg eltűnése. Elzt a változást alkalmasint ebben az esetben is a hifafonalak bio- lógiai tevékenysége folytán kiválasztott hydrolitikus bomlást léte- sítő enzim idézi elő, amely azonban a cellulóze-réteget nehezebben támadja meg. Mindezek a körülmények arra vallanak, hogy a szóban forgó gomba az _ élő fában pusztítólag képes hatni és megfelelő viszonyok között élősködő módjára viselkedik. Ezzel a kérdéssel szoros összefüggésben, nem tartom kizártnak, hogy a kedvezőtlen, avagy nem teljesen megfelelő összetételi! talaj hozzájárulhat a fának olyan fokú szervezetbeli gyengüléséhez, ami egyrészről a > gombával szemben való hajlamosságát fokozza, másrészről pedig a gombát biológiai, azaz hemiparazitás viselkedésében támo- gatja. Ilyen értelemben alkalmi élősködőnek, még pedig satnya- sági élősködőnek (Schwácheparasit) tekintem, t. i. olyannak, amely csupán a szervezetében és élettevékenységében megfogyatkozott fának a szöveteiben találja meg alkalmas tenyészet! feltételeit. Ezt a szervezetbeli meggyöngülést okozhatják bizonyos valódi élősködő gombák is. amelyek a Daedalea unicolor által való fertőzéseket megelőzik. Mindezekből kifolyólag tehát ez a gomba, nézetem szerint, a redvesedés bekövetkezése tekintetéből másod- lagos tényező gyanánt szerepel, amely azonban a még élő fának folytatólagos megsemmisítésében közreműködik. (A növénytani szakosztály 1918 május hó 8-án tartott üléséből.) B0R08S L: ÚJABB ADATOK KÖZÉP-MAGYARORSZÁG FLÓRÁJÁHOZ 39 Boros Á« : Ujabb adatok Közép-Magyarország flórá- jának ismeretéhez* Jelen dolgozatomban az 1917. és 1918, években hazánk középvidékének különböző részére tett kirándulásaimnak érdeke- sebb adatait adom közre. * A virágtalanok gyűjtésével csak mellé- kesen foglalkoztam s kriptogám-gyűjtésemnek csak kis része van feldolgozva. Munkálkodásomban s az anyag meghatározásában sokan támogattak, kik közül főleg Degen Árpád egyetemi m.-tanár, Jávorka Sándor múzeumi osztályigazgató és Péterfi Márton múzeumi őr uraknak tartozom nagy hálával. Bryophyta. Dicranella heteromalla (L) S c h i m p.-t Budapest környéké- ről csak a Lágymányosról ismerjük (Straub, Bot. Közi. VI. 1907. p. 177 ), de D egén úr szívességéből tudom, hogy az ürömi Silberbergen is gyűjtötte, hol bőven fordul elő. A következő helyeken gyűjtöt- tem : a) a hűvösvölgyi Fazekashegy és Vadaskerthegy erdeiben (1916 dec 17. c. fr. ; 1918 jan. 23. st. ; 280 m. mag)., h) a Hárs- hegy több pontján (1917 júl. 22. c. ír. ; 3 — 400 ni. mag.), utóbbi helyen Degen úr társaságában. — Dicrmmm Mühlenbeckii B r. et Schimp. a Dobogókő cserjés hegyi rétjén Pilisszentkereszt mellett (Pest és Esztergom megye határán, 1917 okt. 7., 1918 máj. 12,, szept. 18. mindig st. 700 m. mag.). Hegyi növény; területünkre nézve új. A nevezett hegyi rét virágos növényei közt is sok a hegyi elem {Gentiana austriaca^ G. ciliata^'^ An- tennaria stb.) — Dicrmmm longifolium H e d w. Szintén hegyi moha, melyet területünkről még nem közöltek. Gyűjtöttem a Szarvashegy erdeiben (Vác mellett, szilikátos kőzeten, 1917 jún. 1. st 500 m. mag.) és a dömösi Dobogókő erdeinek több pontján, trachyton (1917 jún. 20. st., okt. 7. ; kevés terméssel és 1918 máj. 12-én fejletlen terméssel ; 600 m. mag.). — Dicranum unclu- lafum Turn. Börzsönyi hegység: Jánospuszta (Hont megye) mellett st. (1918 márc. 5, 300 m. mag.) erdőben Climacium dendroides-szel. Sem a^ Börzsönyi, sem a Pilis- hegységből nem volt ismeretes, a Dunántúlról csak Vas megyéből ismerjük. (H a z s 1 i n s z k y, A Magy. birod. mohfl. 102. old.) ^ — Philo- notis calcarea Sckim'p.f. seriatifolia Schiffn. * A Veresegyházi ^ Az elözö évek eredményeiről a Bot. Közi. XVI. 1917. évf. 119—20. lapján számoltam be. 2 Bot. Közi. 1917. (XVI.) p. 118. ^ A Dicranum genusból területünkön a D. scopariuni-on kívül még a D. montaniim H e cl w. ismeretes (F ö r s t e r, Verh. Zool. Bot. Ges. XLVI. 1896. p. 165.) Budakeszi mellől, melyet eddig nem sikerült megtalálnom. A D. scoparium a Budai hegységben igen gyakori, szórványosan az Alföldön is előfordul. * A forma meghatározását Péterfi úrnak köszönöm. 40 BOROS Á. tó mocsaraiban (1917 júl. 30. st, 1918 máj. 5. fiatal terméssel ; 150 ni. mag.). Az Alföldről eddig ezt a Philoiiotis-t nem ismertük, mindössze egy, még nem publikált adatról van tudomásom : Sorok- sár és Dunaharaszti közt, a Duna partján gyűjtötte Degen A. az orthoi)hylla L o e s k e alakját. A Fhilonotís veresegyházi előfordulásával eggyel több lett az alföldi lápok hegyi elemeinek H száma. A Philonotis veresegyházi előfordulásának elbírálásánál tekintetbe kell vennünk, hogy ez a tó körül Alföldünknek egy igen ősi növényformációja maradt fenn, melyben sok fellápi jellegű növény él. A soroksári termelőhelyére azonban valószínűleg a Duna vize hozta. — Bartramia ithyphylla (H a 1 1.) B r i d. Esztergom megye : Dömös fölött a Körtvélyes puszta mellett, irtásban, földön (1917 jún. 20. c. fr. 300 m. mag.). Hegyi moha ; terüle- tünkre nézve új. — Plagiopus Oederi (Gunn.) Limpr. [Bart- ramia Oederi Glunn.) A váci Naszálhegy keleti gerincének északi oldalán, erdei mészsziklákon (1916 aug 81. s azóta még három ízben gyűj'öttem, mindig termésben. 5 — 550 m. mag.) hol a Saxifraga Aizoonnixl, a Ceterach officinarummaX ^ továbbá Dis- ticJdum capiUacmmmíú (c. fr.) és Ht/pnum moUuscumma.1 együtt fordul elő. Montán növény területünkre nézve új. — Clima- ciu/m dendroules (L.) Web. et M. Nagykőrös: a Nagyerdő egy mélyebb, nedvesebb helyén (1918 jún. 29. st., 100 m. mag.). Az alföldre új. Ennek a főleg hegyi lápokban növő mohának alföldi előfordulása feltűnő. Förster a Pilisi hegységből említi; itt nem találtam, ellenben a Börzsönyi hegység több helyén (Jánospuszta és Irtás puszta mellett) találtam meg. (st.) Pteridophyta. Ceterach officinarum Wi II d-ről a Bot. Közi. XVI. 1917. évf. 116. lapján megemlékeztem ; 1918 szept. 18-án a Pilis- hegy mészszikláin is megtaláltam, a Klastrompuszta fölött. Esz- tergom megyéra új. Ánthophyta. Stratiotes aloides L. Ezt a rohamosan pusztuló növényün- ket megtaláltam Farmoson a „Nagy Nádas" vizében (1917 szept. 23. st.) Castalia, Potamogeton natans, P. liicens, ütricularia vulgáris társaságában. — TJiesium Dollineri Murb. Esztergom megye : tarlón Csév és a Klastrompuszta közt (1918 szept. 18.) Feichtinger (Esztergomra, növ. 249. lap.) Özeutgyörgymezőről közli. Veszprém megye : tarlón a márkói Kápolnadombon (1918 szept. 24.) Pillitz (Veszprém m. növ. 50. és 146. lap.) a megye más pontjáról említi. — Polycnemum verrucosum Láng. Nógrád megye : tarlókon Nógrád mellett (1918 1 Bot. Közi. 1917. 116. lap. ÚJABB ADATOK KÖZÉP-MAGYARORSZÁG FLÓRÁJÁHOZ 41 okt. 6.)- — Salicornia herhacea L. A szabadszállási sziken (1918 okt. 13.). — Salsola Soda L.-ről Pest megyéből kevés adatunk van. Bernátsky (Aun. Mus. Nat. Hung. 1D05. p. 145.) Kiin- szentmiklósról közli, Menyhárth (Kalocsa növ. 152. lap.) Kalocsáról. A Nemz. Múz. herb.-ában Karkovány Áko s-tól Tiszaroíf mellől (.Íász-Nagykun- Szolnok megye) is van példány. ^ Nagy mennyiségben terem Szabadszállás mellett (előttem többen gyűjtötték itt); megtaláltam Tápiógyörgye és Újszász közt (1917 szept. 7.) a vasút szikes árkában. — Claytonia perfoliata Don. Budapest : a Kózsadomb egy kertjében behurcolva. Amerikai gyom ; hazánkban még nem találták. Ny ugateuró pában erősen terjed, várható, ho2:y nálunk is meghonosul. — Silene viridiflora L. a Pilisi és a Börzsönyi hegységben K e r n e r (Veget. Verh. p. 63.) véleménye ellenére meglehetős gyakori. Ezt bizonyítják saját tapasztalataim és az újabb herbáriumi adatok is. — Dianthus diutinus Kit. Kecskemét : Bugacz-puszta, a Bugaczi Nagyerdő cserjés homokbuckáin 1918 jún. 24.) "^ Minthogy ez a szegfű hazánk homokpusztáinak egyik legnevezetesebbje, megérdemli, hogy az összes ismeretes termőhelyeit részletesen összeállítsuk : 1. Monor vidéke (loc. class. Kitaibel, Sadler, Rochel, Kerné r, Borbás, Degen, Simonkai, Thaisz, T u z s o n, Boros). Ezek a gyűjtők mind a Pótharaszti erdő cserjés homokpusztáján gyűjtötték, ez a loc. class. is. ^ Ez az erdő azonban már Vasad határá- ban van. Ezenkívül Monor és Pilis közt K e r n e r és Wagner (Herb. Degen) gyűjtötték, Csikós mellől Sadler (Flóra com. Pest ed. II. p. 177.) és Kerner"^ közli. 2. Nagykőrös, Nagyerdő (Hollós, Kecske- mét növ. 139. lap.), Degen (FI. Hung. ex. No. 151.), Boros. 3. Kecskemét, Bugacz. Fentebb közölve. 4. Szeged, Királyhalom, Alsóásotthalmi erdő Theodorovits (Magy. Bot. L. 111.1914. p. 219.), Tuzson (Bot. K. 1914: 8.), Lányi (VI. B. L. 1914: 253.), Lengyel (Erdészeti Kíséri. 1918: 62.). 5. Jánoshalma és Vármegyehatár közt, Bács-Bodrog m. Pro dán (M. B. L. 1915: 218.). 6. Vácz (Sadl. FI. Com. Pest. ed. IL p. 177. példánya megvan a Nemz. Múz.-ban.), Tőkés Vácz növ. 50. lap. ..Gyakorlótér", D. polymorj^hus M. B. néven, de nagyon valószínű, hogy Tőkés D. polymorphusa = D. Pontederae K e r n, utóbbit e néven nem közli ; sötétpiros virágról beszél. 7. Puszta Peszér és Puszta Sarlósár (Alsódabas, ill. Tatárszent- györgy mellett.). K e r u e r (Veget. Verh. p. 59.). 8. Szentmárton- káta Kitaibel (Reliq. p. 47.). K e r n e r, '^ 9. Isaszeg és Gödöllő, Sadler (FI. Com. Pest. ed. IL p. 177.). 10. Kiskunfélegyháza, Kerné r. * 11. Kistelek, Csongrád -megye, Kitaibel ( Addita- '■ A Bácskából (Pro dán M. B. L. 1915 : 216.) és Csongrád megyéből (Lányi M. B. L 1914: 252) is vaií adat. ^ Hollós Kecskemét flórájából nem említi. ® Kitaibel Additamenta p. 520., Sched. Herb. Norm. No. 3017. * K e r n e r jegyzeteiből közölte Degen (Term. tud. közi. 27. köt. Pótfüzetek 25. lap.) 42 BOROS k. menta p. 530.). 12. Nyírbogát (Szabolcs megye) Kitaibel (Reliq. p. 47.). 13. Ráma és Eadujevacz közt, a Duna mentén (Szerbia) Pancié (FI Szrbije p. 178.). Kladovo mellől láttam is példányt a Nemz. Múz. herbáriumában. (Sched. Herb. Norm. No. 3017. Degen.). — Ezen összeállítás szerint íehát öt olyan termő- helye van, ahol még élő botanikusok is gyűjtötték, ahol tehát még ma is biztosan előfordul. — Ceratophylliim submersum L. A Veresegyházi tóban (1917 júl. 30. terméssel.). Budapest kör- nyékéről még nem közölték. Gyűjtöttem még Sárbogárd mellett, a Sárvízben Nagyhörcsök-puszta közelében is. — Delphinium orientale G a y. Nógrád megye : vasüti töltésen Nógrád mellett (1918 jún. 11.). Napjainkban nyugat és észak felé terjedő gyom, Budapest környékén már elég gyakori. — Coronopus squamatus Forsk. Esztergom megye : Ebed (Feichtinger 1. c. a megye két más pontjáról közli). Veszprém megye : Jutas-puszta mellett (a megyére új). Fehér megye : Sárbogárd, a fiébic-major mellett. (Fehér megyéből Bernát sky is közli Batta mellől. An. Mus. Nat. Hung. 1905: 150.). Borba s szerint (Term. t. közi. 23. Pótfűz. 8. lap.) valószínűleg a törökökkel került hozzánk. Az ország déli részében gyakori, észak felé ritkul, de egész Trencsén megyéig hatol (Neilr. Aufz. p. 267.). Emberek és állatok lábaira tapadt földdel terjed, ezért nő főleg utakon. — Barharea praecox R. Br. Budapest: a Rózsadomb egy kertjében mint gyom. (1917 máj. 14.). Nyugati gyom, hazánkra üj. ^ — Astragalus dasyanthus Pali. Kecskemét: Bugacz- puszta, a Nagy Sivány homokbuckáin (1918 jün. 24.). Főleg délibb homokpusztáinkon nő, de szórvá- nyosan az Alföld északi részében is előfordul. A Duna-Tisza közén: Szabadka (Pro dán, M. B. L. 1915: 235.), Kishegyes (W. Kit. Plantae rariores p. 46.), Horgos (Lányi, M. B. L. 1914: 259.). Királyhalom (M. B. L. ÍII. p. 218.), Fehér megyé- ben : Dunapentele, Ráezalmás, Dunaadony mellett (K eme r. Veget. Verh. p. 122., Tauscher) Njiregyháza és Tokaj mellett (Rel. Kit. p. 18.) Debrecen m. (Rapaics Erdész, kíséri. 1916 : 50.) Nyitra megye (Neilreich, Aufz. 341.) — Polygcda amarella Cr. Esztergom megye: szikes mezőn Muzsla mellett. E helyről Feichtinger is közli (1. c. p. 157.), P. amara néven. A szegedi városi müz. herbáriumában F e i c h 1 i n g e r tői példány nincs. A Kisalföldön elég gyakori, ügyszintén Pest megyében (Borbás, Budapest fl. 150. lap, P. Austriaca néven.). A Veresegyházi tó mocsaraiban is gyűjtöttem. — Daplnie Laureola L. Veszprém, a Papodhegy déli erdeiben (1918 szept. 25). A Dunántiíl hegyei- ben több helyütt meg van ;• a Vértesben elég gyakori (Nemz. Müz. Herb., továbbá M. B. L. 1914: 139. Láng G y.), a Bakony- ' Schlosser és V u köti n ovié (Fl. croat. p. 211.) Kanitz után felemlíti, de már a „Pflanzen Slavoniens" (p. 144.) B. vulgárisra helyes- bíti. Nendtvich baranyai adata (Verh. Zool. Boi Ges. 1863 : 569.) bizo- nyára szintén téves. ÚJABB ADATOK KÖZÉP-MAGYARORSZÁG FLÓRÁJÁHOZ 48 ból három helyről ismeretes, Herend (Sinionkai, Mat. t. tud. közi. XI. 197.), Keszthely (Borbás, Balaton 11. 342.), „Riitót" (Borb. 1. c). Utóbbi hely iránt Borbás-nak kételyei vannak (Vas m. növ. földr. p. 184-), mert ő csak egy példát látott T a u s c h e r-től, melyen a megye nem volt jelezve, de a veszprém- meg-yei Rátótnak gondolja ; fenti adatojii (minthogy Gyulafirátót- hoz közel esik) ezt támogatja. — Trapa naians L. Nógrád megye : a diósjenői tóban és a levezető árkában, Potamogetom crisjms és pectinatus társaságában. Főleg a folyók árterén és mellék- vizeiben fordul elő ; előfordulása ilyen elszigetelt helyen igen feltűnő. ^ Kecskemét : A holt Tiszában Lakytelektől délre. A Tisza vidékén még ma is elég gyakori. — Blaclstonia serotintt (K 0 c h.). B e c k. Chlora perfoliata F c i c h t i n g e r (Esztergom m. fl. 64 lap.) — non L. Példányait láttam a Szegedi városi múz.-ban s azok mind B. serotmák. A B. perfoliata csak az ország legdélibb részében nő. — MeUssa officivalis L. Hont megye : erdőben János-puszta és a Magas Tax közt (1918 okt. 6.). Könnyen és gyakran elvadul, de a Börzsönyi és Pilisi hegységben eredeti, nem elvadult növénynek tartom. — l'eronica Velenovshji Ue c htr. Baranya megye : Palotabozsok, a ..Weiher" nedves rétjein (1917 aug. 5.). A megyére új ; a Dunántúl több pontjáról ismeretes, a Balaton partján (Borb. Balaton fl. 377.). Alsóőrs mellett is meg- találtam. — Galiuni vernuni Scop. Esztergom megye: Döniös, cserjés hegyiréten a Körtvélyes-puszta mellett (1918 máj. 11.). A Pilisi hegységben csak (Visegrád mellől ismeretes (B o r b á s, Bpest fl. 100.). a Börzsönyi hegységben gyakori (F e i c h t, M. orv» term. vizsg. 1869 : 284.). Kivételesen az /.Iföldre is leszáll: Bácska (Prodán, M. B. L. 1915:258.). Nyirsóg (Lengyel, M. B. L. 1915 : 229.). — Filago germanica L. Csongrád megye : "" Kamarás mellett, alig szikes legelőn (1918 júl. 9.) Veszprém megye. Jutás, a ,Rátóti nagy mező" legelőjén (1918 szept. 25.). Pillitz (1. c.) csak Tósokberéden látta. Mindkét helven mint var. lutescen& (Joid.). (A növénytani szakosztály 1918. évi április 10, május 8 és 1919. évi már- cius 12-én tartott üléséből.) ^ A diósjenői tó elég régi formáció, egyetlen pont Hont és Nógrád megyében, ahol a tözegképződésnek némi nyomát találták (Szabó J. Mat. t. tud. közi. n. 107. lap). A súlyom előfordulásának növénygeografiai elbírálásánál ezt tekintetbe kell vennünk. - Lányi nem említi. 44 GOMBOCZ E. Gombocz E. : A magyar botanikai irodalom biblio- gráfiájának tervezete. Mindenki, aki hazánkban botanikai kutatásokkal foglalkozik, érzi, hogy milyen hézagpótló mű volna a teljes magyar botanikai irodalom bibliográfiája. Már a háború előtt feltettem magamban, hogy hozzálátok a bibliográfia és a repertórium összeállításához, de más irányú elfoglaltságom nem engedte, hogy erre a sok időt- rabló és többé-kevésbbé hálátlan munkára vállalkoztam. A hosszan- tartó háború folyamán több ízben teljesítettem hosszabb ideig na- gyobb városokban is katonai szolgálatot, úgy hogy szabad időm- ben már 1916 ban Csernowitz ban hozzáfoghattam a repertórium összeállításához. A munkát azután megszakításokkal egész 191H-ig, legutóbbi kolozsvári tartózkodásomig, folytathattam. A csernovritzi, lembergi egyetemi könyvtárigazgatóságok, a máramarosszigeti ref. kollégium és kincstári erdőigazgatóság, továbbá Kolozsvárt Győrffy István professzor úr a legiuigyobb előzékenységgel bo- csátották rendelkezésemre a folyóiratok egész sorozatait. így vált lehetségessé, hogy a munka, melyét tulajdonképen időiöl- tésből, saját magam okulására és az otthontól való hosszas távollét keltette nyomott hangulatomnak enyhítésére kezdettem el, — kisebb pótlásokat nem tekintve — ma már zömében készen van. A nevezett intézeteknek és azok vezetőinek e helyről is leghá- lásabb köszönetemet fejezem ki. A bibliográfiának elkészítését egy későbbi idő számára tartva fel, az eddig elkészült repertóriumnak összeállításában követett irányelveket a következőkben vázolom. 1. Feldolfjozott anyag. Szaklapok, folyóiratok, évkönyvek, évi jelentések, társulatok, múzeumok, akadémiák stb. kiadványai, emlékkönyvek, értesítők, gyűjteményes munkák, önálló művek keretében megjelent dolgozatok, napilapok, naptárak stb. 2. A cikkek irányuk szerint. Botanikai cikkek; erdészeti, kertészeti, gazdasági, gyógyszerészeti, orvosi, chemiai, állattani, általános természetrajzi, földtani, földrajzi, etnográfiai, nyelvészeti, irodalmi stb., cikkek közül azok a határterületen mozgó cikkek, melyek vonatkozásaiknál fogva a botanikát és a botanikust bármely okból érdekelhetik. 3. A cikkek tartalmuk szerint. Önálló, eredeti, továbbá újabb eredményeket ismertető összefoglaló, népszerűsítő, ismeret- terjesztő, más esetleg külföldi folyóiratokból átvett cikkek; élet- rajzok, társulatok, gyűjtemények hírei, személyi hírek, az összes ismertetések, recensziók, bírálatok és polemikus cikkek. 4. A cikkek szerzőik szerint, a) Az összes magyar, illetőleg magyarországi írók, hazai és külföldi folyóiratokban megjelent dolgozatai, b) A külföldiektől magyar lapokban megjelent összes cikkek, c) Külföldi szerzőknek külföldi folyóiratokban megjelent A MAGYAR BOTANIKAI IRODALOM 45 cikkei, ha azok bármely vonatkozásban állanak a magyar bota- nikához, botanikusokhoz, flórához, növényföldrajzhoz stb. 5. A cikkek a földrajzi terület szerint. Külföldi szerzőknek mindazok a cikkei belekerülnek a repertóriumba, melyek az in- tegráns Magyarországra vonatkoznak. A magyar flóra és növény- földrajzi egysége szükségessé tette olykor, hogy az országgal határos területre adatokat tartalmazó cikkeket is felvegyen. 6. A repertórium beosztása. Minden cikk a szerző nevével, a megjelenés pontos helyével és idejével, mellékletek, táblák stb. számával szerepel a repertóriumban. Ha cikk címe elegendő felvilágosítással nem szolgál, pár szóval a tartalmat is jelzem. A beosztás egyelőre a szerzők neveinek alfabetikus sorrendjében történt. Minden szerző után közlöm a főbb életrajzi adatokat, a megjelent életrajzokat és a botanikai folyóiratokban közölt személyi híreket is. Egy szakszerinti összeállítás vagy index, mely a repertórium használatát lényegesen megkönnyítené, egé- szítené ki a repertóriumot. A repertórium 104 folyóirat, 2790 kötetének 28.000 adatával jóformán már készen van. Támaszkodva a magy. természettudo- mányi társulat növénytani szakosztályának 1919 februárius hó 12-én tartott ülésén kifejezett erkölcsi támogatására, a repertórium teljessége érdekekóbőL azzal a kéréssel fordulok összes hazai szak- társaimhoz, szíveskedjenek összes megjelent cikkeiknek a fent vázolt elvek szerint összeállított legrészletesebb lajstromát, ha lehet, a különlenyomat okkal együtt, nékem [Budapest i., Attila-utca 14. III 26.) beküldeni és ugyanekkor méltóztassanak figyelmemet, kinek-kinek a szakjába vágó nehezen hozzáférhető elrejtett irodalmi adatokra felhívni. Bizom abban, hogy botanikus szaktársaim, ebben a mun- kámban, mely szintén a jövőben oly beláthatatlan nagy és súlyos feladatra hivatott magyar kultúra szolgálatába akar állani, tá- mogatni fognak. (A növénytani szakosztály 1919 februárius hó 22-én tartott üléséből.) 46 irodatjMi ismertető IRODALMI ISMERTETŐ. . Mágócsy-Dietz S. : A lomblevelek alkalmazkodása. Szók- foglaló értekezés. 36 képpel, — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXXV. köt. 3—4. füz. 1917. 273-308. old. A lomblevelek alakjának alkalmazkodását szerző az apró szulá- kon [Gonvolvulus arvensis) tanulmányozta, melynek levelei alakban igen változnak. Az apró szuláknak huszonhétféle levélalakját külön- bözteti meg szerző, melyeket rajzban is feltüntet. Ezeket a levélala- kokat szerző négy típusba foglalja. Mindegyik típuson belül megint keskenyebb és szélesebb levéllemezt kell megkülönböztetni, mint szélső- séget. A levéllemez változatossága függ főképen a termőhely külön- böző viszonyaitól, különösen a nedvesség-, illetőleg a szárazság-, to- vábbá a fény- és a talaj megmunkálásának a módjától. Az apró szá- lakkal végzett tenyésztési kísérletek alapján szerző a következő ténye- ket állapítja meg. 1. Füles vagy lándsaszerü levélalak száraz és -verőfényes tenyészeti viszonyok közt alakul ki. Ez a levélalak a xerophil-típust képviseli. 2. Dárdás levélalak árnyékos termőhelyeken jön létre. Ez az alak a skiophil-, illetőleg heliophob-típusnak felel meg. 3. Nyilasalapú levéllemezek fénynek kitett növényeken fejlőd- nek. Ez a levélalak a heliophil-típust mutatja és a változó nedves- ségű talajokon, illetőleg termőhelyeken a leggyakoribb is. A három típus sokszor bizonyos átmenettel is kapcsolódik egymáshoz. 4. Elliptikus levélalak mindenkor szórt fényben meglehetősen párás levegőben és nedves talajon fejlődik. Ez az alak az ú. n. skiophil- és hygrophil- típusnak felel meg. Az elliptikus levélalak meglehetősen állandó és alig mutat szárabavehető eltérést. Fiatalkorú állapotra való visszaté- rést mutat és úgylátszik, örökölhető jelenség, mert a fiatal szulák elsödlevele mindig elliptikus alakot vesz fel. Szerző a négy típusba tartozó levélalakokat anatomiailag is megvizsgálta. Ezek szöveti szer- kezetükben is mutatnak különbségeket. A levél alakjának változása tulajdonképen csak az alkalmazkodás módjának a bélyege. Ezek a bélyegek a termőhely befolyása alatt alakulnak ki és ennek megvál- tozásával maguk is megváltoznak. Minthogy ezek a bélyegek az individuális varatiónak sajátosságai, az az csak módosulások (modiíi- catio), ezért szerző azt ajánlja, hogy ezekkel a sajátságokkal bíró •egyedeket forma névvel különböztessük meg a faj változatokkal (varietas) szemben, melyeknek jellemvonásai örökölhetök. ' Kümmerle J. Béla. E r n s t A. : „Experimentelle Erzeuguny erblicher Parthenogenesis. Torlaufige Mitteilung. Mit 5 Abbildungen''. — Zeitschrift für induktive Abstammungs- und Vererbungslehre. Bd. XVII. 1917. p. 203 — 250. Szerző a Ghara crinita jellemző parthenogenetikus szaporodá- sának beható vizsgálatát tűzte ki feladatául. A parthenogenetikus szaporodás folyamatának tanulmányozására szerző nő- és hímivar- jellegü egyedeket nevelt laboratóriumában. A kísérleteihez szükséges IRODALMI ISMERTETŐ 47 anyagot Európának különböző országaiból szerezte meg. Legjobbnak és legértékesebbnek azonban az az anyag bizonyult, melyet hím- és nőivarú példányokban Filarszky N, juttatott több éven át a szer- zőnek a Budapest közelében fekvő gubacsi pusztáról. Szerző szerint az erösebb növésű magyarföldi Chara crinifá-nak nőívar-jellegü egyedei- nek oospórái fetünöen kisebbek, számbeli méretük is jobban ingado- zik, mint a más országokéi, (pl. Dánia, Svédország stb.), melyeknek termete is kisebb. Ebből szerző azt következteti, hogy a Chara crinitá-nak különböző formája él Európában. A kultúrában három- féle alakot, ú. m, hímivarú, parthenogenetikus nőivarú és termékenyí- tésre szoruló nőivarú egyedeket nevelt fel spórákból. Ez a háromféle alak külső jellemvonásokban is eltér egymástól. A szerző azt tapasz- talta, hogy a parthenogenetikus nőivarú egyedek oogoniumai, bár- mennyire próbálta is azokat spermatozoidákkal megtermékenyíteni, nem termékenyültek meg és további fejlődésükben parthenospórákká alakultak. A termékenyítésre szoruló nőivarú egyedek oogoniumai ellen- ben megtermékenyültek és zygotákká fejlődtek. A megtermékenyített oogonium színét megváltoztatta, a rendes sárgás vagy narancsszín elsötétedett és az oogonium-burka is erősebb lett. A chromosoinák számát vizsgálva, szerző arra az érdekes felfedezésre jutott, hogy a háromféle egyed közül a hímivarú és a termékenyítésre szoruló nőivarú egyedek chromosoraáinak száma mindenkor 12, a parthenogenetikus nöivarúaké ellenben mindig 24. Ez a számarány azt mutatja, hogy a két előbbi az ú. n. haploid alaknak felel meg. utóbbi pedig a diploí- doknák. A parthenogenetikus diploid alak a termékenyítésre szoruló haploid alaktól nemcsak a chromosomák számában mutat eltérést, hanem nagyságban, termetben és az internodiumok tüskés voltában is. Vizsgálatai alapján a következőket állapítja meg: 1. A Chara crinitá- nak parthenogenetikus jelensége tulajdonképen apogdmia, amit egy másik ^Bastardierung ah TJrsache der Apogamie im Pflanzenreich*' című munkájában szándékozik megokolni. 2. A diploid alak partheno- spóráiból csak parthenogenetikus nőivarú egyedek keletkeznek. 3. A haploid nőivarú alaknak megtermékenyített zygotáiból kizái'ólag haploid növények fejlödnek, melyek körülbelül felerészben hím, felerészben nőivar jellegű egyedekben lépnek fel. A két utóbbi tétellel szerző megerősíti Filarszky Nándo r-nak Chara monográfiájában közzé- tett hasonlói megfigyeléseit. Kümmerle J. Béla. 48 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM. ^ (Rovatvezető : KOmmerle J. Béla.) a) Hazai irodalom. A Magyar Nemzeti Múzeum növénytára. — Tájékoztató a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeiben. Budapest, 1019. Biró Miklós nyomdai műintézete. 39—42. old. Andrasovszky József dr. : Magyarország Orchidea-flórájához. Zur Kentniss der ürchideen- Flóra von Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 110-112. old. Species nova : Ophrys Hohihyana A n d r. Balog Károly: A virágos Mecsek. — A Mecsek-Egyesület Év- könyve a XXVII. (1917.) egyesületi évről. Pécs, 1918., 5—29. old A pécsi hegyek növényzetéről írt népszerű dolgozat. Baumler J. A.: Ruscus Hypoglossum in der Flóra Posoniensis. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 95-96. old. Behyna Miklós: Az olajfa és az olajtermelés. 9 képpel. (Der Olivenbaum und die Oelproduktion. Mit 9 Abbildungen.) — A Tenger. VIII. évf. 1918, 278— 296. old. Bernátsky Jenödr. : A gelyvagombákról. — Természettudo- mányi Közlöny. L. köt., 1918., 385—386. old. — — A növénykórtan tudományos és gyakorlati alapelvei. — Ter- mészettudományi Közlöny. LI. köt. 1919., 187—190. old. — — Védő anyagok a gazdasági növények betegségei és kártevői ellen. — Természettudományi Közlöny. L. köt. 1918., 465 — 473. old. Degen Árpád dr. : Megjegyzések néhány keleti növényfajróL Táblamelléklettel. Bemerkungen über einige orientalische Pflanzenarten. Mit 1 Tafel. LXXIX. Centaurea Immanuelis Löwii n. sp. — Magyar Bota- nikai Lapok. XVI. köt. 1917., 117—120. old. — — Ueber einen neuen Centaurea-Bastard. Egy új Centaurea-faj- vegyülékröl. — Magyar Botanikai Lapok. XVL köt. 1917., 129—130. old. Hybrida nova : Centaurea Péterfiana (C. atropurpurea W. et K. X C. rupestris L.) D e g. Viscaria atropurpurea Griseb. délkeleti Magyarországban (im südöstlichen Ungarn). — Magyar Botanikai Lapok. XVI. 1917., 136—137. old. Gáyer Gyula dr. : A debreceni m. kir. gazdasági akadémia her- báriumának Violá-i. Revisio Violarum herbarii Academiae Oeconomicae reg. hung. Debreczeniensis. — Magyar Botanikai Lapok XVI. köt. 1917., 121 — 128. old. Szerző a TWcoZores-csoportba tartozó hazai Violáknak határozó kul- csát is adja. ^ E rovat alatt rendszeresen közöljük a nyomtatásban megjelent hazai eredetű, vagy hazai vonatkozású új szakirodalmat, kiterjeszkedvén a növénytannak minden ágára Kérjük e végből a szerzőket, hogy megjelent közleményeiket a rovatvezetőnek beküldeni, vagy pedig a megjelent köz- lemények forrásáról öt értesíteni szíveskedjenek. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 49 — — Supplementum Florae Posoniensis — Magyar Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 38-76. old. Novitates : Festuca pannonica W u 1 f f. laeviculmis D e g. et G á y., Carex hirta L. lus. pendula Gáy., Sparganium spec. ex aflfin. S. longissimi [Ft.), Artemisia campestris L. var. dévényensis D e g. et Gáy., Pulmona- ria officinalis L. var. heteropoda Borb. ; Alyssum alyssoides (L.) f. multi- ceps G á y., Viola scotophylla J o r d. f. Budaiana G á y., Viola tristis G áy., Viola Carnuntia {subarenaria X silvesiris) G á y., Diantlius Lumnifzeri Wiesb. f. eosinus Gáy., Oenothera biennis L. íi. ochroleuco ; Rosa dévé- nyensis Sabr. et Gáy., Rubus sulcatus X thyisanthus = R. hylaeus Sabr., R. crispifrons Gáy., R. crispifrons X tomentosus Gáy., R. hetero- cladus Gáy., R. macrostemon Focke var. viridescens Sabr., R. stillici- dator Sabr. et Gáy., R. lucidulus Sabr. = R. Baeumleri X serpens Gáy., R. Pantocsckianus Gáy. et Sabr., E. Endlicheri Gáy., R. Bel- lardi.i Whe. var. Kornhuberi Gáy., R. purpuralus S u d r. var. circaeoides Gáy., R. minutidentutus Sudr. var. b/izinensis Sabr., R. caesius x poso- niensis Gáy. et Sabr. {R. sémi posoniensis Gáy. et S a b r.), R. angusii- setus Sudr. var. Gcorgii Sabr., R. Holubyanus Sabr. var. viridior Sabr., Poteniilla pedala Nestl. f. posoniensis D e g. et Gáy., Vicia pannonica C r. f. acutifolia Gáy. Gombocz Endre dr. : A magvas növények megtermékenyítésére vonatkozó ismereteink fejlődése. 40 rajzzal. (Über die Entwickelungsge- schichte unserer Kenntnisse bezüglich der Befriichtung der Spermaphyten. Mit 40 Abbildungen.) — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1918. CXXXI— CXXXII. pótfüzet, 105-133. old. — — A növények sejtosztódásának idöszakossága. — Természet- tudományi Közlöny. LI. köt. 1919., 47. old. — — A növényeknek nehézségeröt felfogó szerve. — Természet- tudományi Közlöny. Ll. köt. 1919., 46—47. old. — — A szérumdiagnosztika alkalmazása a növényrendszertanban. — Természettudományi Közlöny. LI. köt. 1919., 163—167. old. Greguss Pál: A Funkia cordata rendellenes villás érelágazása. Ábrával. Abnorraale gabelige Aderverzweigung an einem Blatté von Funkia cordata. Mit Abbildung. — Botanikai Közlemények. XVII. köt. 1918., 79— 80. és (39) -(40.) old. Gy ö r f f y I s tv án dr. : A Mohok „apophysis'-éröl. Szövegközti ábrával. Ueber die „Apophyse" der Moose. Mit 1 Textfigur. — Magyar Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 131—135. old. — — A növénytár jelentése. Bericht über den Stand der bot. Sammlungen des Siebenbürgischen Museal-Vereines. — Erdélyi Múzeum- Egyesület Évkönyve az 1914. évre. Kolozsvár, 1915. Képek Erdély liegyvilágából. — Turistaság és Alpinizmus. IX. évf. 1918. 61—65. old. A Skerice-havason Beliora mellett gyűjtött növények felsorolása. — — Kossuth Lajos turini botanikuskertjének egy élő emléke. Képpel. — Természettudományi Közlöny. L. köt. 1918., 530—532. old. — — Linaria intermedia — torzvirágok. 4 szövegközti ábrával. Botanikai Közlemények. 1—6. füzet. 4 50 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Blütenanomalie von Linaria intermedia. Mit 4 Textfiguren. — Magyar Bota- nikai Lapok. XVI. köt. 1917., 135—136. old. Szokatlan gombaböség a Magas-Tátrában. — Természettudo- mányi Közlöny. XLIX. köt. 1918., CXXIX— CXXX. pótfüzet, 59—64. old- — — Über einige interessantere Moorpflanzen in der Hohen-Tátra. Mit einer Kartenskizze. A Magas-Tátra néhány érdekesebb lápnövényéröl. Térképvázlattal. — Magyar Botanikai Lapok. XVIL köt. 1918., 51—58. old. Válasz Höbr H. tanár úrnak. Erwiderung an Herrn Prof. H. Höhr. — Magyar Botanikai Lapok. XVI köt. 1917., 165—168. old. Hegyfoky Kabos: A gyümölcsérés időtartama. (Über die Zeit dauer zur Reifung des Obstes.) — Természettudományi Közlöny. XLIX. köt. 1918., CXXIX— CXXX. pótfüzet, 49—59. old. — — A levegő hőmérsékletének hatása a madarak visszatérésére és a növények virágzására. (Über die Wirkung der Luft-Temperatur auf die Zurückkehrung der Vögeln und auf das Blühen der Pílanzen.) — Termé- szettudományi Közlöny. LI. köt. 1919., 77 — 89. old. Hirc D rag útin: Növi prilozi hrvatskoj flori. I. Na otoku Losinju. — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. God. XXIX. Svez. 1 — 2. 1917., p. 18-32. — — Növi prilozi hrvatskoj flori. II. Klek. — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. XXIX. Sv. 3—4. 1917., p. 171—195. — — Prilosi hrvatskoj flori. I. Daruvar i okolina. II. Potentilla longifolia u hrvatskoj flori. lII. Mali prinos flori grada Knina u Dalmaciji. — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. XXVIII. Sv. 1. 1916., p. 12—24. A harmadik részben, mely újabb adatokkal járul Knin környéke növényzetének ismeretéhez, szerző egy olyan Knautia-{a.JTÓl tesz említést, mely Szabó Zoltán szerint valószínűleg a Knautia dinarica és Kn. purpurea keverékfaja. H 0 1 1 e n d 0 n n e r F e r e n c z dr. : A paratölgy elterjedése. (Die Verbreitung der Korkeiche.) — A Tenger. VIII. évf. 1918., 275—277. old. Hollós László dr. - Népies, illatos növények. — Természettudo- mányi Közlöny. LI. köt. 1919., 192—194. old. — ■ — Termesztett növények különleges használata. — Természettu- dományi Közlöny. LI. köt. 1919., 195—197. old. Horváth Géza dr. : Kitaibel Pál állattani megfigyelései. Obser- vationes zoologicae Pauli Kitaibelii. — Annales Musei Nationalis Himga- rici. XVI. köt. 1918. 1—26. old. — — Kitaibel Pál néprajzi megfigyelései. Die etlmographischen Beobachtungen Paul Kitaibels. — Ethnographia. XXIX. évf. 1918. 5—6. füz. 295—297. old. Hulják János: A Juncus castaneus Sm. a Magas-Tátra flórájá- ban. — Magyar Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 140. old. Jávorka Sándor dr. : Additamenta nonnuUa ad floram bulgari- cam. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 69. old. Species nova : Silene TJrumovi J á v. A hazai flórának egy új keverékfaja. Über eine neue Bastard- pflanze Ungarns. — Magyar Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 116—117. old. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 51 Hybrida nova : Rumex Gombae (confertus X Patientia) Bihari. Kisebb megjegyzések és újabb adatok. VI. közlemény. Kleinere Bemerkungen und neuere Daten. VI. Mitteilung. — Botanikai Közlemények. XVII. köt. 1918., 52—60. és (21)— (25.) old. — — Kritikus Calamintba-fajok. Kritische Calamintha-Arten. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 45—51. old. A keletalpesi és Adria-tengermelléki tartományokból Calamintha nejpetoides és C. menthaefolia néven ismert növény szerző szerint azonos a Satureja subnuda (W. et K.) Dörfl.-rel, melynek synonym nevei még a következők: Satureja Brauneana (Hoppé) Jáv. comb. nov., Calamintha bosniaca K. Maly, C stricta Rchb., C. Einseleana F. Schltz., C.suhi- sodonta B o r b. és valószínűleg C. Fenzlii V i s. is. KrecsmárikEndre: Gomba-óriás. — Természettudományi Köz- löny. L. köt. 1918., 605-606. old. A szokatlan nagyságú gomba a Phaeodon imbricatum L. K u n t z J. : A Hyoscyamus niger alkaloidatartalmának szövetrend- szerbeli eloszlása. Die Verteilung des Alkaloidgehaltes unter den Gewebe- systemen bei Hyoscyamus niger. — Botanikai Közlemények. XVII. köt. 1918., 1—16. és (D— (2) old. Lingelsheim A. : Adalék Magyarország fosszilis fiórájához. Bei- tragp zur fossilen Flóra Ungarns. — A magy. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1915-ről. II. rész. — Jahrb. d. Kgl. Ung. Geolog. Institutes f. d. J. 1915. n. Teil. Budapest, 1916., 506—523. old. Species formaeque fossiles novae : Cyperoxylon Paxiamim Lin- g e 1 s h. n. gen. et n. sp. ; Palmoxi/lon Cottae (Ung.) P e 1 i x var. trans- silvanicitm Lingelsh., P.' Lóczyanum L i n g e 1 s h., P. magyaricum L i n g e 1 s li. : Ulmoxylon hungaricum Lingelsh. Margittal Antal: Turócmegye és a vele határos megyék vadon termő rózsái. Rosae spontc crescentes comitatus Turóc comitatumque adje- centium. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 82—95. old. Rosae novae : R. tomentosa S m, var. micans D é s f. submicans M a r g. et Sabr. ; R. micrantha S m. var. perparva (Borb.) f. suprahirta M a r g. et S a b r. : R. caryophyllacea B e s s. var. Párvyana M a r g. et K u p k. ; R. canina L. var. subobtusifrons M a r g. et K u p k., var. globu- laris (F r a n c h.) H. Br. subvar. perfrondosa M a r g. et S a b r., var. doli- chodonta S a b r. ; R. nüidula B e s s. vav.'^barsensis M a r g. et S a b r., var. rotundifolia M a r g. ; R. coriifolia F r. var. sublucida S a b r., var. barsensis M a r g. et S a b r. ; R. pendiilina L. var. intercalaris D é s é g 1. f. holotri- chía Sabr. ; R. MargiUaiana S a b r. (R. pendulina L. X -S- dumentorum T h u i 1 1.) ; R. innipinellifolia X pendulina X dumetorum M a r g. = R. Margarethae M a r g. M á g o c s y-D i e t z Sándor dr. : . Adatok a Balaton és környéke flórájának megismeréséhez. II. közlemény. 5 képpel. Beitrage zur Kennt- niss der Flóra des Balatons und seiner Umgebung. II. Mitteilung. Mit 5 Abbildungen. — Botanikai Közlemények. XVII. köt. 1918., 17—35. és (2) -(6) old. — — A lomblevelek alkalmazkodása. Székfoglaló értekezés. 36 kép- pel. (Über die Anpassungen der Laubblatter. Antrittsrede. Mit 36 Abbil- 4* ö 52 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM dungen.) — Mathematikai és Természettudományi Értesítő. XXXV. köt. 3 — 4. füz. 1917., 273—308. old. A növénjek hajtatása. 8 képpel. (Über das Treiben der Pflan- zen. Mit 8 Abbildungen.) — Természettudományi Közlöny. Ll. köt. 1919., 1— U. old. — — Balkáni növény. (Eine Balkan pflanze.) — A Kert. XXIV. évf. 1918., 439 old. Szerző az Albániából származó Dioscorea balcnnica nevű növényt ismerteti, melynek hímivarú egyedei a budapesti egyetemi növénykertben virítottak. E hímivarú egyedeknek virágzását itt figyelték meg először. — Verfasser berichtet über die im Budapester botanischen Garten zur Blüte gelangten und hier zuerst beobachteten mannlichen Exemplare der Diosco- rea balcanica. M 0 e s z Gusztáv dr. : Kommunizmus a növények országában. — Természettudományi Közlöny. LI. köt. 1919., 10. szám. (Tanácsköztársasági szám), 262—265. old. — — Megjegyzés Schilberszky K.-nak a fekete gabonarozsda tár- gyában tett javaslatához. Bemerkungen zu K. Schilberszkys Antrag bezüg- lich des Getreideschwarzrostes. — Botanikai Közlemények. XVII. köt. 1918., 49—51. és (19)— (21.) old. Mykologiai közlemények. III. közlemény. 11 ábrával. Mykolo- gische Mitteilungen. III. Mitteilung. Mit 11 Abbildungen. — Botanikai Köz- lemények. XVII. köt. 1918., 60—78. és (25)— (39.) old. Néhány népies orvosi növény. — Természettudományi Köz- löny. L. köt. 1918., 644—646. old. Pataki Jákó: Bartal Kornél dr. f (1881 márc. 19—1918 okt. 14.) — Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. LII. évf. 1919., 11—12. szám, 210—211. old. Páter Béla dr. : Csipkebogyó. 12 képpel. — Természettudományi Közlöny. L köt. 1918., 573—584. old. Péter fi Márton: Adatok Erdély flórájához. Beitrage zur Flóra von Siebenbürgen. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 58—63. old. Szerző a Drosera intermedia H a y n e hazai előfordulását Erdélyből említi. Nach Verfasser kommt -Droscra intermedia Hayne in Siebenbürgen vor. A Syringa Josikaea Jacq. fii. ,Bujfunu" termőhelyéről. Über den Standort der Syringa Josikaea bei „Bujfunu". — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 97-98. old. Polgár Sándor dr. : Neue Beitrage zur Adventivflora von Győr (Westungarn). II. Mit 1 Tafel. Ujabb adatok Győr adventiv flórájához. II. Táblával. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 27—41. old. Prodan Gyula: Adatok Románia flórájához. Beitrage zur Flóra von Rumánien. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 74 — 79. old. Novitates : Corydalis dobrogensis P r o d. nov. hybr. (C. slivenensis Vei. X C- intermedia P. M. E.), Erodium cicutarium (L.) L'H é r. var. romanicum P r o d. nov. var., Daucus Carota L. var. subglabra P r o d. nov. var., Centauiea Yladescui P r o d. nov. hybr. (C. diffusa Lam. "X^ C. nre- naria M. B.), C. diffusa X 'C'- Besseriana P r o d. comb. nov. = C. Guéb- hardi P r o d. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 53 — — A Dobrogea növényföldrajza. Pflanzengeographie der Dobro- gea. — Magyar Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 77—109. old. Egy új Nasturtium-fajvegyülék a Bácskából. Über einen neuen Nasturtium-Bastard aus der Bácska. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 97. old. Hybrida nova : Nasiurtium Füarszkyanum P r o d. {N. Kerneri M e n y h. X ^- ausfriacum C r. ) Ujabb adatok Bosznia és Hercegovina flórájához. Neue Bei- trüge zur Flóra von Bosnien und der Hercegovina. — Magyar Botanikai Lapok. XVn. köt. 1918., 79-82. old. Hybrida nova : Cenkiurea hercegovina P r o d. et W a g n. (C. Jacéa X rotundifolia % macroptilon). Rapaics Raymund dr. : Anemone australis (Heuíf.) im Bükk- Gebirge. — Magyar Botanikai Lapok. XVL 1917., 138. old. Az Alföld növény földrajzi jelleme. I. rész. (Über den pflanzen- geographischen Charakter des Alföld. L Teil.) — Erdészeti Kísérletek. XX. évf. 1918., 1—97. old — — Az alföldi flóra növényföldrajzi problémája. (Das pflanzen geographische Problem des ungar. Tieflandes.) — Uránia. XVL Nr. 12. 1915. Campanula pinifolia Uechtr. f. Lykana m. — Magyar Botani- kai Lapok. XVL 1917,, 138. old. — — Cardamine Matthioli Mor. f. fallax Gáyer. — Magyar Botani- kai Lapok. XVI. 1917., 138. old. — — Centaurea Sadleriana Janka var. personata m. — Magyar Botanikai Lapok. XVI. 1917., 137—138. old — — Rövid pótlás Debrecen flórájához. Ein kleiner Nachtrag zur Flóra von Debrecen. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 98 — 99. old. Sagina subulata (Sw.) — Magyar Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 139—140. old. — — Thymus subcitratus Schreb. in der Flóra von Debrecen. — Magyar Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 139. old. — — Über Allium paniculatum L. in Oberungarn. — Magyar Bota- nikai Lapok. XVL köt. 1917., 139. old. Über Orniihogalum divergens Aut. hung. cent. — Magyan Botanikai Lapok. XVI. köt. 1917., 138-139. old. RáczLajos: Rousseau mint botanikus. — Természettudományi Köz- löny. L. köt. 1918., 697—701. old. R i c h t e r Aladár dr. : Denkschrift an Se. Exzellenz den Herm Minister fiir Kultus u. Unterricht im Interessé der Umwandlung der Pozso- nyer Au in einen mit der Universitiit verbundenen Botanischen Garten und gleichzeitig in einen „Jardin des Plantes" der Kgl. Freistadt Pozsony. Pozsony, 1917. Druck u. Verlag von Kari Angermayer. 10 old. 4°. — A „Westungariseher Grenzbote" 1917. évi pünkösdi számának melléklete. Róna Zsigmond: Hegyfoky Kabos f — Természettudományi Közlöny. LI. köt. 1919., 13. szám. (Tanácsköztársasási szám), 366—367. old. R 0 s s i L. : Achillea coarctata Poir. im kroatischen Litorale. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 70. old. 54 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Szabó Zoltán dr. : A Dipsacaceák virágzatának fejlődéstani értelmezése. Két képpel. (Entwicklungs-Erklarung der Elütenstande der Dipsacaceen. Mit zwei Abbildungen.) — A Szent István Akadémia Értesí- tője, iri. évf. 1918,, 2. szám, 119—126. old. — — A növények földrajza. Herba I. 1918., 1. sz. 1:3 — 16 old. — — A magyarországi flóra növényföldrajzi tagozódásának vázlata. (Skizze der pflanzengeographischen Gliedermig der iingarisclien Flóra.) — Lóczy L. ,A Magyar Szent Korona Országainak földrajzi, társadalomtudo- mányi, közművelődési és közgazdasági leírása. Budapest, 1918., 91 — 93. oldal. Sciiilberszky Károly dr.: A fenyőfák vörös redvesedéséröl. — Erdészeti Lapok. LVII. évf. 1918. 237—238. old. A jegenyefenyő tühuUásáról. — Erdészeti Lapok. LVII. évf. 1918., 237. old. — — Javaslat a fekete gabonarozsda tárgyában. Antrag in Bezúg auf den Getreidesclnvarzrost. — Botanikai Közlemények. XVII. köt. 1918., 43—48. és (16)— (19.) old. Schiller Zsigmond dr. : A magyar víziboglárkák rendszertani tagozódása. Systematische Gliederung der ungarischen Batracbien. — Bota- nikai Közlemények. XVII. köt. 1918., 35—43. és (6)— (15.) old. Szittyay Dénes: líaynald Lajos kalocsai bíboros érsek élete. (Der Lebenslauf des Kalocsaer Kardinal-Erzbischofes L. Haynald.) Születé- sének 100. évfordulója alkalmából kiadatlan levelek és feljegyzések nyo- mán. I — II. rész. — A Jézus-Társaság kalocsai érseki kath. főgimnázium 1914—15. 11915.) és 1916—17. (1917.) érte-sitője. T u z s 0 n János dr. : Kitaibel Pál emlékezete. Arcképpel. (Erinne- rungen an Paul Kitaibel. Mit Portrat.) — A Magyar Tudományos Akadé- mia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XVII. köt. (1918.) 20. szám,^ 1—64. old. Vadas Jenő: Die Monographie der Robinie mit besonderer Rück- sicht auf ihre forstwirtschaftliche Bedeutung. Aus dem Ungarischen über- setzt. Mit 10 Kunstdrucke, 36 Textfiguren und 14 Tabellen. Selmecbánya,^ 1914., Joerges A. özv. és fia. 252 old. V a r i c a k S. : Poligonarin und Polygonatin. Einige Beitrage zur Kenntnis der sich im Polygonatum multiflorum vorfindenden chemischen Verbindungen. — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Dru.stva. God. XXVIII. Svez. 1. 1916.. p. 1—11. Vouk Vale dr. : Xovija istrazivanja o biologiji smokve. — Glasnik Hrvatskoga Prirodoslovnoga Drustva. God. XXVIII. Svez. 1. 1916. 1. p, 39—48. Wagner János: Beitrage zur Flóra von Ungarn. — Magyar Botanikai Lapok. XVII. köt. 1918., 71—73. old. Xovitates : Centaurea pseudohemiptera W a g n. nov. hybr. (C. mic- ranthos G m. X C. solstitialis L. ), C. diffusa L a m. f. ramosissima "W a g n. nov. f., C. Siegescui Wagn. nov. hybr. (C diffusa L a m. X ^- panno- níca Heuff.), C. rhenana Bor. f. mucronata Wagn. nov. f., C. Lykana Wagn. nov. hybr. (C. micranthos G m. X ^'- pannonica Heuff.^ C. pan- nonica Heuff. f. silvatica Wagn. nov. f. et pulla Wagn. n. f. NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM 55 b\ Külföldi irodalom: Beck Günther: Einige Bemerkungen über lieimische Faine. — Östeneichisclie Botaniselie Zeitschrift. LXVII. Jahrg. 1918., p. 52—63 et 113—123. Szerző számos hazai adatot is említ. Ernst, Alfréd: Experimentelle Erzeugiing erblicher Parthenoge- nesis. Vorliiufige Mitteilimg. Mit 5 Abbildimgen. — Zeitschrift für induktive Abstammungs- und Vererbungslehre. Bd XVII. 1917., p, 203-250. Fritsch, Kari: Neue Beitrage zur Flóra der Balkanhalbinsel insbesondere Serbiens, Bosniens und der Herzegovina. VII. Teil. — Mittei- Inngen des Natarwissenschaftlichen Vereines für Steiermark. Jahrg. 1916. Bd. 53., p. 211-221. Az Owosma-nemzetséget J á v o r k a dolgozta fel. Gr á y e r Gyula dr. : Über kritische und interessante Pflanzen aus der Gegend von Pressburg. (Vortragsbericht.) — Verhandlungen d. k. k. zoolog.-botan. Gesellschaft Wien. LXVIII. Bd. 1918., 2— 5 Heft, p. (97)-(98). G r e g u s 8 Pál: Ein Gedanke zur polyphyletischen Entwicklung der Pflanzenwelt. Mit 1 Textfigur und 2 Tafeln. — Beihefte zura Botani- schen Centralblatt. Bd. XXXVI. Ath. II. 1918., p. 229—269. Gy ö r f f y I s t V á n dr. : Nachtrage zum „Illustr. Handwörterbuch der Botanik". II. Aufl. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LXVII. Jahrg. 1918., p. 228—234. K ö r ö s y K. : Über die Chlorophyllassimilation. — Zeitschrift für physiologische Chemie. Bd. LXXXVI. 1913., p. 368-382. Pax Ferdinánd: Über Vegetationslinien in den Westkarpathen. — Jahresbericht der Schlesischen Gesellschaft für vaterl. Cultur 1916. II. Abt. zool.-botan. Sektion, p. 1—6. Páter Béla dr. : Eine gélbe Varietat der Tollkirsche. — Pharmaz. Post. IL., p. 857—858. Savulescu, Traian: Studiu asupra speciilor de Campanula L. din sectia „Heterophyllae" ce erese in Románia. Inaug.-Diss. Universitatea din Bucure§ti facultatea de ^tiin^e No de ordine 11. Bucure§ti 1916. 8° 100 pag. cum 58 icon. et 1 tab. Szerző dolgozatában rengeteg sok hazai termőhelyet is sorol fel. Hazánkra nézve újak: Campanula rotundifolia |3. papillifera Savul.; C. pseudolanceolata f. elatior Savul., f. umbraticola Savul, f. interjerrima Savul., f. t) anssilvanica Savul., f. minima Savul., y- J'orcii Savul.; C. Hornungiana (3. setiilosa Savul.; C. cochlearüfolia L a m (3. descensa Beck: G. racemosa W i t. Schiffner, Victor: Hepaticae Baumgartnerianae dalmaticae. III, Serié. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LXVII. 1918., p. 147—156. Vierhapper, Franz: Was ist Trifolium Pilczii Adamovite ? Mit 3 Abbildungen. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LXVII. Jahrg. 1918., p. 252—264. A Trifolium Lupinaster L. nevű növényre vonatkozólag szerző említi, hogy a magyarországi példányok (liptói és erdélyi Kárpátok) az albiflorum Ser. formához tartoznak. 56 NÖVÉNYTANI REPERTÓRIUM Woynar H. : Betrachtungen über Polypodium austriacum Jacquin. — Österreichische Botanische Zeitschrift. LXVII. Jahrg. 1918., p. 267—274. A címben jelölt haraszt, mellyel Borbás az Aspidium spinulo- sumot azonosította, szerző szerint az Aspidium dilntutum. Utóbbi haraszt- nak helyes neve ezentúl Dryopteris lustriaca (J a c q.) W o y n. Zschacke, Hermann: Die mitteleuropaischen Verrucariaceen. Nachtrage zu 1. u. 2. — Hedwigia. LX. Bd. 1918. p. 1—9. c) Gyűjtemények: Jegyzék Magyarország növényeinek gyííjtemé- nyéhez. Kiadja a Magyar ISemzeti Múzeum növénytani osztálya. V.- centuria. Schedae ad Horam Hungaricam Exstceaiam a sectione botanica Mxisei Nationalis Hungarici editam. Centuria V. Budapest, 1919. Bethlen Gábor irodalmi és nyomdai részvénytársaság. 57 old. 8°. A gyűjteménynek a „Schedae"-vel egyidejűleg megjelent V. centu- riája a következő növényeket tartalmazza. (Die V. Centurie mit der zu gleicher Zeit erschienenen „Schedae" d^s Exsiccaten-^'erkes enthalt fol- gende Pflanzen.) Fanni : no. 41—50. No. 401. UstUafio hromivora (Tul.) Fischer de Waldh. (Buda- pest, in ovariis Bromi sterilis, leg. Zsák) ; no. 402. üromyces apiusrorus H a z s 1. (Magas-Tátra, in foliis vivis Primuláé minimae, leg. Győrfíy) ; no. 403. Vuccinia conglomerata (Straussj Schmidtet Kunze (Magas- Tátra, in foliis vivis Homogynes alpinae, leg. Moesz) ; no. 404. Hucrinia drahae R u a. (Pilisszentiván comit. Pest, ad caules et pediííellos Drabae lasiocarpae, leg. Degen) : no. 405. Svptoria cumrhitacearnin S a c c. (Ara- nyosmarót, in foliis vivis Cucumeris melonis, leg. Moesz) ; no. 406. S. vd- larsiae D e s m. (Sükösd comit. Pest, in foliis vivis Nymphoidis peltatae, leg. Greinich ; no. 407. Monilia Liuhartiana S a c c. (Debrecen, in ramulis Pruni padi, leg. Rapaics) ; no. 408. Almiria coccmea (Schaeff.) Moesz (Pozsony, leg. Baumler) ; no. 409. Lep'osphaeria Crépmi (West.) de N 0 1. (Magas-Tátra, leg. Filarszky et Kümmerle) ; no. 410. Schizophyllum alneum L.) S c h r 0 e t. (Budapest, in trunco caeduo Gleditschiae triacanthi, leg. Mágocsy-Dietz). LichenvH: no 41—50 No. 411. Dermatocarpon rivulorum (A rn.) Dal. T o r r. et S a r n t h. (Magas-Tátra, leg. Timkó) ; no. 412. Collema puípomm (Bernh.) A eh. (Budakaláz, comit. Pest, leg. Timkó); no. 413. C. granulifeium Nyl. (Cso- bánka, comit. Pest, leg. Timkó); no. 414. Lecanura sul/ihuna .Hoffm.) A c h. (Pozsony-Szentgyörgy, leg. Zahlbruckner et Timkó) ; no. 415. L. crassa (H u d s.) A c h. \SLr. cae.ipitosa (Vili.) Rabh. (Pilis~'oioiita (B o r b.) Szabó [arveitsis X túrócensis] (Blatnica, comit. Túróc, leg. Hulják) ; no. 464. Kn. túrócen- sis Borb. (Blatnica, leg. Hulják); no. 465. I— II. .Jiincns atratns Krock. (I. Kovászna, comit. Háromszék, leg. Jávorka ; II. Bazin, comit. Pozsony, leg. Zigniundik) ; no. 466. J. congloineratus L. (Jablonka, comit. Árva, leg. Jablonszky) ; no. 467. J. effusiis L. f. compactus Lej. et Court. (Debre- cen, leg. Rapaics) ; no. 468. J. fdiformis L. (Havasnagyfalu, comit. Kolozs et Torda- Aranyos, leg. Péterfi et Gürtler) ; no. 469. J. fíisco-ater S c h r e b. (Rákospalota et Rákosszentmihály, comit. Pest, leg. Zsák) ; no. 470. J. sub- nodulotius S c h r k. (Rákospalota et Alag, comit. Pest, leg. Boros) ; no. 471. J. trifidiis L. (Magas-Tátra, leg. Filarszky et Timkó) ; no. 472. CMorocíjpe- rm glomeratns (L.) P a 1 1 a ((Í)becse, leg. Kovács) ; no. 473. Chl. longus (L.) P a 1 1 a (Tatatóváros, leg. Degen) : no. 474. Pi/creiis f^acescens (L.) Rchb. (Debrecen, leg. Rapaics); no. 475. Cypems fusciis L. (Óbecse, leg. Kovács); no. 476. Dichostalis Micheliana (L.) Nees (Óbecse, leg. Kovács) ; no. 477. Bolboschoenus maritimus (L.) Palla (Erzsébetfalva, comit. Pest, leg. Kümmerle) ; no. 478. Holoschocniis culgaris L k. (Alsódabas, comit. Pest, leg. Tuzsoni ; no. 479. Schoenoplcctus supinns (L.) Palla i Tököl, comit. Pest, leg. Jávorka et Trautmann) ; no. 480. Sch. labernaniwntnni (Gm.) Palla (Erzsébetfalva, leg. Szuráki; no. 481. I— ^11. Heleocharis acicularis (L.) R. B r. (1. Óbecse, leg. Bihari et Kovács; II. Szigetszent- miklós, comit. Pest, leg. Kümmerle et Jávorka) ; no. 482. Heleuchans car- niolica Kocli lÓdávidháza, leg. Margittal); no. 483. H. ocata Roth) R. B r. (Felsöviznice, comit. Bereg, leg. Margittal) ; no. 484. Eriophorum gra- cile Koch (Iványi, comit. Bereg, leg. Margittal); no. 485. E. íjolvstachion L. (Budapest, leg. Koszilkov^ ; no. 486. I— II. E. vaginatum L (Magas- Tátra, leg. Kümmerle et Timkó) ; no. 487. Cladmm mariscus (L.) R. B r. (Budapest, leg. Jávorka) ; no. 488. Carex Davalliana S m. (Stubnyafürdö, leg. Margittal) ; no. 489. C. canescens L. (Stubnyafürdö, leg. Margittal) ; no. 490. C. cyperoides L. (KomoUói-Nyír, comit. Háromszék, leg. Andrasovszky); no. 491. C. diandra Schrk. (Szt.-Katolna, comit. Háromszék, leg. Jávorka) ; no. 492. C. elonguta L. Dömös, comit. Pest, leg. Boros) ; no. 493, C. ecJii- nata M u r r. (Kovászna, leg. Jávorka) ; no. 494. C. paniculata L. (Stubnya- fürdö, leg. Margittal) ; no. 495. C paradoxa W. (Túrócliget, comit. Túróc, leg. Margittal i ; no. 496. C. praecox S c h r e b. (Erzsébetfalva, comit. Pest, leg. Degen) ; no. 497. G. vidpinuidea M i c h x. (Kakaslomnic, comit. Szepes, leg. Nyárády) no. 498. Spirodela polyrrhiza (L.) Schleid. (Budapest, 1. g. Jávorka) ; no. 499. Lemna gíbba L. (Budapest, leg. Degen) ; no. 500. L. trisulca L. (Budapest, leg. Filarszky et Kümmerle). APRÓ KÖZLEMÉNYEK 59 APRÓ KÖZLEMÉNYEK. Tuzson J.: A Sisyrinchium angustifolium Mill. Máramaros megyében. Ezt a növényt báró Andreánszky Gábor egyetemi hallgató küldötte a növényrendszertani és növényföldrajzi intézetnek meg- határozás céljából. Termőhelye Kőrösmező, abol három irányban is töme- gesen terem. 1917 június 15-én a legszebb virágzásban volt. Ugyan- ezt a növényt az idei nyáron i f j. Entz Géza is megtalálta az előbb említett termőhelytől keletre az ország határán, vad, elhagya- tott helyen Woronienka felett, ahol szintén tömegesen terem. Ez az északamerikai kóbor növény Európa számos pontján,, minden embei'i lakóhelytől távol is megtelepedett és tömeges megjelené- sével sok helyen az őshonos növények benyomását teszi. Hazánk területéről, úgy tudom, ez az első adat, amely különben nem jelent valami nagy meglepetést, mert Galicia szomszédos részében Kolomea felöl egészen a Hoverla havas lejtőire terjed át. Tuzson J. : Vaccinium Oxycoccos L. f. nanum (Baumg.) példányai a tavalyi egyetemi tanaimányi kiránduláson a Bélai Havasok- ból kerültek elő, a Zöldtótól nem messze a Kopahágó felé vivő út alatt levő tavacska („Triangelsee") mellett elterülő lápról. , A Sphagnetum felszínéről legelsőnek A n d r a s o v s z k y dr. emelte fel ezt az érdekes apró díszét a fellápoknak. Hazánkból elő- ször Baumgarten (Enum. 331. Scliollera paludosa var. na7ia alatt), majd Thaisz Lajos (Magyar Bot. Lapok IV. 337.) ismer- tette. Mindketten a csikmegyei „Kukojszás" fellápról, Tusnád közelé- ből. Külön faj gyanánt nem tekinthető. Minden részében kisebb ugyan a Lin n é-féle Vaccinium Oxycoccosnál, de átmenetek is vannak, melyek a kettőt összekapcsolják és más, lényegesebb különbség közöttük nincsen. (A növénytani szakosztály 1918 október hó 9-én tartott üléséből.) SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK. A Növénytani Szakosztály 1918, évi október hó 9-én tartott 228. ülése^ Elnök : Tuzson János. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Augustin Béla előterjeszti „A Plantago magvak csírázására" vonatkozó és Kozma Déne ssel együttesen végzett kísérleteinek ered- ményeit. 2. Jávorka S. előterjeszti „Kisebb megjegyzések és újabb florisz- tikaí adatok" című tanulmánysorozatáoak VII. részét, bemutatásokkal. 3. Kümmerle Jenő Béla ^Asplenium Csikii n. sp. és egyéb- albán harasztok" címen ad elő. (Megjelenik.) — Andrasovszky J. megemlíti, hogy az Asplenium lepidumot Montenegróban is megtalálta. 4. Tuzson János bemutatja a Sisyrinchium angustifoliumot Kőrös- mezőről és a VaccÍ7iium oxycoccos f. nanum-ot a Bélai havasokról. 60 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 5. Szabó Zoltán bemutatja a Heykál Ede részéről beküldött lombosodott termöjü i2öjj/iawtts-példányt. 6. Jegyző bejelenti, hogy új előfizetökül, ill. tagokul jelentkeztek : Révy Ferenc dr. ellenőr (Gyöngyösszőllös), R. k. tanítónőképző (Nagyvárad), Kún Attila főhadnagy (Budapest), Kittler Károly állatorv., főisk. tanársegéd (Budapest), Márkus I m r e tanár (Szatmár), Demjén Lajos máv. hivatalnok (Oiaszliszka). — Újabb 100 K alapit- ■ványt tett folyóiratunkra a besztercei erdőigazgatóság, Lukafalvi Nagy B é 1 a, L e n g y e 1 Géza dr. és P a á 1 Árpád dr. A Növénytani Szakosztály 1918. évi december lió 11-én tartott 229. ülése. Elnök : M á g o c s y-D ietz Sándor. Jegyző : J á vo r k a Sándor. Elnök fájdalommal jelenti be Bartal Kornél, LányiBéla és Visky Jenő szaktársaink elhunytát. 1. Thaisz L. előterjeszti Schilberszky Károly „Adatok a bagolyborsó és a lófogúborsó közelebbi ismeretéhez" cimü dolgozatát. 2. Hollendonner Ferenc előterjeszti Gimesi Nándor „Elzöldült Bidens tripartitus" cimü dolgozatát és bemutatja a tárgyra vonat- kozó mikrofotogrammokat. (L. 16. old.) 3. J á V 0 r k a Sándor előterjeszti Gáyer Gyula „Pozsony kör- nyékének szedrei" cimü dolgozatát. 4. Kümmerle Jenő Béla ismerteti Ernst A. „A Chara crinita parthenogenesise" cimü dolgozatát. (L. 46. old.) 5. Szolnoki Imre „Hales agrármeteorológiai és íitofenológiai megfigyeléseiről" ad elő. Hales „Statik der Gewachse" címtí munkájában az 1723 évi napfoltniinimumot követő évekre vonatkozó több oly agrár- meteorológiai és fenológiai feljegyzést lehet találni, amelyek nagy ana- lógiát mutatnak az 1913. évi napfoltminimumot követő időjárással. Az elő- adó ebből bizonyos meteorológiai tárg\ú következtetéseket von le. Felkéri a szakosztályt régi fitofenológiai feljegyzések gyűjtésére. A Növénytani Szakosztály 1919. évi jamiárius lió 8-án tartott 230. ülése. Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Moesz Gusztáv ismerteti és bemutatja lengyelországi kutató útjain gyűjtött gubacsokat. 2. Paál Árpád „Az inger fogalma a növényélettanban' cimen tart előadást. 3. GregussPál „Az Ephedrák diaphragmájának élettani jelentősége" cimen vizsgálatainak eredményét terjeszti elő (lásd 1. old.). 4. Gombocz Endre „Beythe András Füves könyvének kritikája" cimen tart előadást (lásd 29. old). 5. Nagy Jolán bemutatja a turócmegyei Mosócz vidékéről származó és Bittert Béla részéről az egyetemi növénytani intézetnek ajándékozott tiszafatörzseket, melyik egyike 270, másika 160 évgyüríís. Bemutat egy beregmegyei Syringa Josikaea törzset, mely 35 évgyürűs és Thaisz Lajos ajándéka. Szabó Z. hozzászólásában a sűrű évgyűrűk pontos megolvasásához SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK 61 ajánlja a dermatológiai stereoszkopikus kettős lencserendszertí mikroszkópot amellyel metszet mellőzésével, csiszolt felületen megállapítható az év- gyűrűk száma, A Növénytani Szakosztály 1919. évi februárius hó 12 én tartott 231. ülése. Elnök : Mágocsy-Dietz Sándor. Jegyző : Szabó Zoltán. Elnök fájdalommal emlékezik meg Hegyfoki Kabos túrkevei lelkész elhunytáról, aki a fenológiának lelkes és buzgó müvelője volt. 1. Gombocz Endre előterjeszti és bemutatja „A magyar növény- tani irodalom repertóriumát", amelyet a háború alatt állított össze. Hatalmas terjedelmű művének további kiépítéséhez kéri a szakosztály erkölcsi támo- gatását (lásd 44. old.). Lengyel G., Szabó Z. és mások hozzászólása után Mágocsy- Dietz S. a szakosztály nevében melegen üdvözli ezt a nagyjelentőségű és nagy fáradsággal készült müvet. A támogatás módjának megállapítására az intézőbizottságot kéri fel. 2. Trautmann Róbert „Az Amarantus crispus terjeszkedése hazánkban" című előadásában felsorolja e faj régebbi és újabban megfigyelt előfordulási helyeit, érdekes példányainak bemutatásával és életkörülményei- nek jellemzésével. Lengyel Géza e faj temesvári, besztercei, nagykárolyi, Boros A. az óbecsei, Mágocsy-Dietz S. a botanikuskerti előfordulását említi fel. T h a i s z L. hozzászólásában az Artiarantus albus, crispus, retruflexus és commutatus elterjedését és életviszonyait említi. 3. Szolnoki Imre ,A vízszállítás jelenségeinek meteorológiai faktorairól" című előadásában a P o i s e u i 1 1 e-féle viscositásra vonatkozó képletből kiindulva a hőmérséklet és levegőnedvesség hatását deductíve vezeti le és kimutatja, hogy a növény vízszállítása közben caloricus géphez hasonlóan végez mechanikai mimkát. 4. Ernyey József „Fejezetek a hazai füveskönyvek történetéből. I. Nedeticzi Vályi Mihály és művei" címen ad elő. Hozzászólásukban Gombocz E. és Szabó Z. a nyelvészeti úton meg nem oldható nevek botanikai megfejtését igen sikerültnek találják. 5. M o e s z G. „Rendellenesen fejlődött növények a hazai és a lengyel Hérában" címen sok érdekes teratológikus példányt mutat be. Bemutatja D o h t R. mikroszkópos készítményeit. 6. Boros Ádám a bemutatások során mohagyepeket mutat be, amelyeken a geotropismus megnyilvánulása szépen észlelhető. 7. Jegyző új tagokul jelenti be : dr. Korek József őscsanádi körorvost, Kosztrober György ny. föerdészt Felsőbányáról, P a p p Gyula dr. közs. orvost Foktöröl. Bejelenti, hogy a Viktória gőzmalom igazgatósága 1000 K alapítványt tett. A Növénytani Szakosztály 1919. évi március lió 12-én tartott 232. ülése. Elnök : Filarszky Nándor. Jegyző : Szabó Zoltán. 1. Tuzson János előterjeszti Palik Piroska dolgozatát: „Magyar- ország Saxifragái" címen. 62 SZAKOSZTÁLYI ÜGYEK Jávorka Sándor megemlíti a Saxifraga Hirculus chocs-i elő- fordulását. Moesz Gusztáv helyteleníti, hogy szerző kizárólag az egye- temi növényrendszertani intézet herbárium-anyagát dolgozta fel, ami miatt a termőhelyi éa elterjedési adatok igen hiányosak lehetnek. Tuzson János szerint a cél éppen a nevezett intézet anyagának a feldolgozása volt. A meg- hívón közölt cim nem felel meg a dolgozat tartalmának. 2. Szalay Edit előadja „A szalmavirágú Compositák fészek- pikkelyeinek szöveti szerkezete" című dolgozatát, melyben a szalmásodás szövettani és sejttani magyarázatait egészíti ki saját megfigyeléseivel. 3. Boros Á. előterjeszti „Ujabb adatok Közép-Magyarország flórá- jának ismeretéhez'' eímíí dolgozatát. (L. 39. old.) 4. Boros Á. ismerteti Balog Károly „A virágos Mecsek" oimtí cikkét. HÍREK. A letűnt proletárdiktatúra alatt bekövetkezett és a növénytan barátait érdeklő változásokat a történeti hűség okából a következők- ben közöljük : A budapesti tud. egyetem bölcsészeti karán 1919 március 29-én az előadásoktól el lett tiltva d r. M ágo c ay-D i etz Sándor egye- temi tanár, majd néhány nap múlva dr. Tuzson János egyetemi tanár. Később, május hó folyamán pedig dr. Filarszky Nándor megszűnt a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának igazgatója lenni. A nevezettek helyén a közoktatásügyi népbiztosság megbízásából dr. Szabó Zoltán az általános növénytan előadásainak és a mikroszkópi gj^a korlatoknak megtartását, dr. Moesz Gusztáv pedig a növényrendszertan és növényföldrajz előadásának és az ezzel kapcsolatos gyakorlatoknak megtartását az 1918/19, tanér II. félévére vállalta el. D r. Szabó Zoltán lett az általános növénytani intézet, dr. Moesz Gusztáv a növényrendszertani intézet vezetésével is megbízva, dr. Mágócsy-Dietz Sándor pedig meghagyatott az egyetemi növénykert igazgatójául. A budapesti egyetemen felállított tanárképzőn dr. Jablonszky Jenő a palaeofytología, dr. Szűcs József a növényélettan elő- adásaira nyert megbízatást. A budapesti munkásegyetemen dr. Jablonszky Jenő és dv. H 0 1 1 e n d 0 n n e r Ferenc bízatott meg a növénytan előadásá- val. Dr. Hollendonner Ferenc a polgári iskolai tanítóképző és dr. Gombocz Endre a polgári iskolai tanítónőképző főiskolán a növénytan rendes tanárává neveztetett ki. A közoktatásügyi népbiztosság dr. Jávorka Sándort bízta meg a Magyar Nemzeti Múzeum növénytárának igazgatásával és dr. Jablonszky Jenőt ugyanoda őrré nevezte ki. A proletárdiktatúra bukásával mindezek az intézkedések hatályukat vesztették. HÍREK 63 Dr. Gombocz Endre és dr. Hollendonner Ferenc a fent- nevezett főiskolákon megbízatást nyert a növénytan tanítására az 1919/20. tanévre. Dr. Wagner A, rendkívüli tanár az innsbrucki egyetemen a növénytan tanárává neveztetett ki. Meghaltak. Hegyfoky Kabos túrkevei róm. kath. lelkész 1918 februárius hó 7-én. A hazai meteorológiai megfigyelések, de a fitofenologiai megfigyelések terén is sikeresen munkálkodott. Arber E. A. N. a cambridgei egyetemen a palaeofitologia tanára. Hess W. a hannoveri műegyetemen a növénytan tanára. Dr. Kuckuck E. H. P. a helgolandi biológiai állomás bota- nikusa meghalt 1918 május 7-én. De Candolle Casimir genfi botanikus, a hírneves De CandoUe- féle herbárium tulajdonosa, 82 éves korában Genfben 1918 októ- ber 3-án. Dr. Koehne Emil dendrologus Berlinben 1918 október 12-én. Dr. Klebs G. a heidelbergi egyetem tanára, az egyetemi növénykert és növénytani intézet igazgatója, 1918 október 14-én. Dr, Bartal Kornél a szekszárdi főgimnázium természetrajz tanára 1918 október 14-én. Dr. Lányi Béla áll. leányközépískolai igazgató Trencsénben 1918 október hó 26-án 39 éves korában. Dr. Kraus Károly a müncheni műegyetem mezőgazdasági szak- osztályának növénytermelés tanára, 1918 október 15-én. Schmidely A. botanikus, 80 éves korában Genfben 1918 október 28-án. Dr. Viski Jenő, a bpesti áll. vetömagvizsgálóállomás assistense 1918 december hó 8-án 31 éves korában. Dr. Schwendener G, a berlini egyetem növényélettani tan- székének nyugalmazott tanára, 91 éves korában 1919 május 27-én. Dr. Pfeffer W, titkos tanácsos, a lipcsei egyetem professzora 1920 januárius 31-én 75 éves korában. Földváry Dezső a budapesti állami vetöraagvizsgáló állomás asszisztense Budapesten 1920 március hó 2-án 36 éves korában. A Botanikai Közlemények e/ő fizetőihez és a Növénytani Szakosztály tagjaihoz. A Botanikai Közlemények 1918. évi XVII. kötete az 1918. év július hó 31-én megjelent 1 — 3. füzettel lezárult. A szak- osztály határozata folytán e hármas füzet teljes évfolyamot kép- visel, amelynek címlapját és tartalomjegyzékét e füzettel küld- jük szét az előfizetőknek. Mivel a viszonyok az 1919. évben sem változtak, sőt a papiros hiánya és a nyomdaköltség még tetemesebb lett, az 19l9. évi XVIII. kötet is, az előzőhöz hasonlóan, csak igen szűkreszabott, néhány ívnyi terjedelmű lehet. Habár a közlemé- nyek legnagyobb része már az 1919. év elején ki volt szedve, a közbejött körülmények miatt ezen évfolyam is csak nagy késéssel jelenhetik meg. Minthogy a növénytani szakosztály intéző bizottságának határozata alapján az eddigi szerkesztő, Moesz Gusztáv., a szer- kesztéstől megvált, az intéző bizottság későbbi határozatig Mágocsy-Dietz Sándort bízta meg a szerkesztéssel. A Természettudományi Társulat választmánya f. évi már- cius hó 17-én tartott ülésén elhatározta, hogy a közgyűlésnek javasolni fogja a Társulat többi kiadványának díjemelésével kapcsolatban a Botanikai Közlemények előfizetési díjának fel- emelését is. Eszerint a Botanikai Közlemények előfizetési díja az 1920. évi XIX. kötettől kezdve évi 30 K, a társulat tagjai részére évi 20 K lesz. A Botanikai Közlemények javára tehető alapítvány legkisebb összege 400 K. A szerkesztő. BOTANIKAI KÖZLEMÉNYEK ZEITSCHRIFT DER BOTANISCHEN SEKTION DER UNGARISCHEN NATURWISSENSCHAFTLICHEN GESELLSCHAFT MITTEILUNGEN FÜR DAS AUSLAND UNTER MITWIRKUNG VON F. FILAKSZKY RED. VON B. HÚSZ. BÁND XVIII. 31. III. 1920. HEFT 1-6. P. Greguss: Díe oekologísche Bedeutung des Trennungsgewebes an den Ásten der Ephedreen. (Ungarischer Originaltext auf Seite 1 — 15.) Verfasser versucht auf anatomischer Grundlage die Rich- tigkeit der Aiisicht von S t a p f ^ — ini Gregeusatz zu E v a u s uud Thompson — zu beweisen, bezüglich der Frage namlich : weshalb im Spatherbste die Áste der Ephedreen abfallen {E. fra- (jilis, campylopoda, nebrodensis, trifurca). Die Áste lösen sich stets mittels der sogenannten „Trennungsschichte" (epidiaphragma) ab, welche in einer Dicke von 3 — 4 Zellen — unmittelbar über dem Knoten — eine Querschichte bildet, die ganz bis zur Epidermis reicht. Bildung der Trennungsschichte. Die Bildung dieser Gewebeschichte tritt schon früh in der Spitze der jungeu Triebe zutage. Unmittelbar oberhalb der An- satzstelle der jungen Blattscheide bildet sich an der Oberfláche des Triebes eine Ringfurche, zu der sich unmittelbar die dünn- wandigen, plasmatischen, nicht verholzenden Zellen der Tren- nungsschichte anschliessen. Diese Zellen sind meristematisch und fördern die Ausgestaltung der Internodien. Die primáren Holzelemente der Gefassbündel dringen nicht diirch diese Trennungsschichte hindurch, sondern brechen plötz- lich ab und endigen gleichsam bliiid. Die Überbrückung wird — blos bei dem Kambium — durch sehr kurze und dichtstehende Spiral- tracheiden bewerkstelligt (Fig. 1. Siehe im ung. Texte S. 4). Bei dem sekundáren Dickenwachstume vermehren sich zwar die Holzelemente, dringen trotzdetn nicht durch das Trennungs- gewebe hindurch, sondern brechen plötzlich ab und endigen mit den verdickten Endigungen blind in der Trennungsschichte. An sehr altén Stámmen (25 — 30-jáhrigen) — an denen alsó die Epidermis gánzlich fehlt und durch die Rínde ersetzt ist — ist die Trennungsschichte gleichfalls vorhanden ; die Zellen ^ Literatur siehe S. 2 im ungar. Texte. Botanikai Közlemények. 1—6. füzet. 5 (2) P. GREQÜ88 sind schon dickwandig, nicht plasmatisch, jedoch sogar in die- sem vorgeschritteneii Altér nicht verholzt, obwohl sammtliche Zellen ringsherum eine Verholzung erfahren habén. Demnach bewahrt die Trennungsschichte das ganze Lében hindurch einen von Celliilose, beziehungsweise von Holzstofí" abweichenden Charakter. Die Trennungsschichte der Seitenzweige. In dem Falle, dass an einem Nodus zwei Seitenzweige anf- treten, bildet sich die Trennungsschichte der Letzteren auf die Art aus, wie es in Fig. 2 (ungar. Text S. 0) durgestellt ist. Die punktierte Linie deutet die Richtung an, in welcher die Ablösung erfolgt. Entlaug dieser Linie sind die Rindenzellen abgeflacht und auch die Wand ihrer Zellen zeigt die Richtung der Ablö- sung an ; dieselbe richtet sich genau nach der epidémiáién Rings- furche ; es ist zugleich der kürzesie Weg den die Ablösung ein- nehnien kann. Die Arten der Ablösung. Die Abtrennung steht inimer mit den anatomischen Ver- haltnissen in engem Zusammenhange. An ganz jungen Trieben — bei denen alsó die Trennungsschichte bis zur Epidermis reicht — erfolgt die Ablösung auf die möglichst einfachste und leich- teste Weise, da bei diésen Holz oder Bastelemente das obere und untere Glied nicht verbinden. Die Trennungsíláchen sind nach erfolgter Ablösung glatt. Nur dieser anatomischen Ausge- staltung ist es zuzuschreiben, dass im Spatherbste gerade die jüngsten Triebe zuerst abfallen, was auch phys'ologisch verstand- lich ist. Die Trenuungsflache der alteren Áste ist weit mehr be- zeichnend, was durch Fig. 3 (siehe im ungar. Texte S. 10) deut- lich veranschaulicht wird. Es ist in dieser Abbildung zu sehen, dass das obere und untere Glied auf die Art zweier procoeler Wirbel, mit eioander zusanimenhangt. In der Mitte des oberen Gliedes bildet sich ein kleiner Höcker, der in das concave untere Glied vollkommen passt. Die 4. Figur (ungar. Text S. 11) stellt die Oberfláche der beiden sich trennenden Glieder dar ; es ist daraus zweifellos er- sichtlich, dass die Trennungsschichte kein stándiges Gewebe- gebilde ist. sondern dass die einzelnen Zellen derselben nach Ablösung des Zweiges — womit sie ihrer Aufgabe entsprochen habén — von der Trenuungsflache einfach abfíillen, abstauben. Blos in deni Holzteile findet man zerrissene Tracheidenzellen, da sich die zweigabtrennende Schichte nicht bis in denselben er- sírGckt Fig. 5 (siehe S. 12 im ungar. Texte) gibt die Abbildung des Langsschnittes eines 25— 30-jahrigen Nodus' und zeigt von DIE ÖEKOLOGieCHE BEDEUTUN6 DES TRENNÜNQSGEWEBES (3) welch' ^erinííer Ausbreitung die Trennungsschichte ini Verhalt- nisse zum Holzteile ist. Zur Zeit eines so vorgeschrittenen Alters ist eiiie Abtrennuiig schon unniöglich, es ware eine solche aber zugleich überflüssig, da für einen so alteu Stamm die Gefahr des Austrocknens schwerlich besteht. Je álter alsó ein Ast oder Stamm ist, umso weniger wahrsclieinlich ist eine Astabtrennung, eine solche ist sogar ganz unmöglich. Die Bedeutiing der Trennungsschichte. Die Ephedreen sind ohne Zweifel Xerophiten, bei denen die Transpirationsfláche eine möglichst geringe ist. Zieht man dies alles nebst den anatomischen Verháltnissen in Betracht, kann zweifellos festgestellt werden, dass die ober den Nodi be- findliche Querschichte der Ephedreen (falsch : Diaphragma) nicht ein nach der Abtrennung entstandenes Wundgewebe ist, wie dies Evans und Thompson geglaubt habén, soudern eine zweig- abtrennende Gewebeeinrichtung — und diese Ansicht wird auch von S t a p f vertreten — die unter zv\^ingenden ausseren Verhált- nissen fást automatisch ihre Aufgabe erfüllt, wodurch die Tran- spirationsfláche auf ein Minimum reduziert wird. Diese Erschei- nung ist alsó dem Laubfalle ganz gleich. Ein Unterschied besteht höchstens darin, dass wáhrend die Trennungsschichte bei den Laubbáumen nur in einem gewissen Altér auftritt, ist diese bei den Ephedreen schon irii jüngsten Altér da. Anhang. Herr Professor Mágocsy machte mich auf das Einrollen der Ephedraáste aufmerksam und auf die Frage, ob nicht irgendein Zusammenhang zwischen diesem Einrollen und der Trennungs- schichte besteht. Ein solcher Zusammenhang war nicht zu be- obachten und so ist es w^ahrscheinlich, dass eher physiologische Ursachen mitwirken. Auf den eiugerollten Ásten fand ich einen kleinen Pilz (Mikrodiplodia Ephedrae Hollós), der jedoch sowohl nach der Meinung des Herrn Professor Moesz, als auch nach meiner eige- nen Ansicht das Einrollen der Zweige nicht verursachen kann. (Aus der Sitzung der bot. Sektion am 8. Január 1919.) Autorreferat {H.). 5* (4) N. G1ME8I N. Gímesí: Vergrünung der Blütenköpfchen von Bídens trípartítus. (Eine Phyllodie der Bidens-Zaline.) (Ungarischer Originaltext mit sieben Abbildungen auf Seite 16.) Die sogenaniiten Zahiie der Bidens-Blüten sind. wie es sich bei der Untersuchung ihres morphologischen Wertes und ihrer Eiitwickhing unter Benützung der uiiifangreichen Literatur ergeben hat, ohne Zweifel vom Werte der Kelchblatter. Sie stehen von den, vonWarming autgestellten Kompositenpappus-Typeu dem Cirsium- Tragopogon-Typufi am nachsten. Die Zahiie sind als nietamorplie Gebilde, als Kelchblatter- Dornen zu deiiten. Eine solche Beurteilimg folgt aus den mit der Pappiisentwicklung anderer Kompositen übereinstinimenden Erscheinungen und diese Deutung entspricht auch der theoretischen Aníorderung des Kompositenblüten-Diagramnies. Ini Jahre 1917 habé ich in Székesfehérvár eine vireszente Bidens tripartitus-Pflanze gefunden. Sehr auffállig war die griin- liche Farbe der Infloreszenzen. Die grösseren Laubblátter der Pflanze fehlten oder waren stark beschádigt. Interessant war, dass an Stelle der zwei transversalen Zahne sivei gut aus- gebildete grüne Bldtter zu sehen waren. Uber die Verlaubung der Bidens-Záhne habé ich in der Literatur keine Angaben gefunden. Am wenigsten veránderten sich in den abnormalen Bidens-Blüten die Korollen und Staubblátter. Die zwei kleinen Blatter sind den Kelchbláttern vollstándig gleichwertig. Die kleinen Blatter waren in vielen Fallen, und zwar dánn, wenn die Verlaubung der zwei Karpellen, bzw. die des Griffels vorherrschend war, nicht aus- gebildet oder es trat nur ein Bláttchen auf. Die Kelchblattnatur der Blatter beweist ihr Auftreten auf dem ganiosepalen Kelchring- wulste, ihre hiesige, im allgemeinen den Anforderungen des Kompositenblüten-Diagrammes entsprechende Lage, das verspátete, mit anderen Kompositenpappusgebilden übereinstimmende Erschei- nen und die Entwicklung. AUe diese Angaben zeigen, dass wir es mit Kelchbláttern zu tun habén und darum können dieselben durchaus nicht als Vorblatter aufgefasst werden. Die Tatsache, dass nur zwei Kelchblatter auftraten — ob- wohl die verschiedenen Bidens-Arten 2— 3 — 4 — 5 Zahne besitzen (und auch ihr vorher erwáhnter Mangel) — kann durch die Korrelation der abnormalen Blütenteile befriedigend erklárt werden. Für den unterstándigen Fruchtknoten der Heliantheae-Co- reopsidinae sind vier koUaterale Gefássbündel charakteristisch, Wenn man die in Schnittserien zerlegten, verschieden entwickelten Bidens tripartitus-Infloreszenzen untersucht, ist es nicht schwer, die vier Gefássbündel zu finden, die in Kreuzform aus dem Rezep- takel in die Basis des Fruchtknotens eiudringen. Das Bild der Bündelverzweigung ist aber in den höheren Schnittserien nicht VERGRÜNUNG DER BLÜTENKÖPFCHEN VON B1DEN8 TRIPARTITUS (5) so einfach. weil — wie es scheint — auch Zwischenbiindelspuren vorhanden sind ; doch fallen in den entwickelten Fruchtknoten nur die vier Hanptgefassbündel auf. Ich konnte diese Erscheinung nicht gnt erkláren, bis mir die Untersuchung der entsprechenden Schiiittserien der abnormalen Pflanze zu Hilfe kain.Es waren namlich in den teratologischen Fruchtknoten ausser den vier Hanptbün- deln auch mehrere sehr gut entwickelte Zwischenbündel zu sehen, die die ganze Fruclitknotenwand bis zu deni Kelchringwulste durchsetzten. Die etwas eingehendere niikroskopische Untersuchung weist solche, wenngleich recht schwache Gefássbündelspuren auch in der normálén Fruchtknotenwand nach. Die Fruchtknotenwand der Bidens tripartitus-Blüten wird alsó ansser den vier Hauptbündeln noch von einigen sehr schwachen Zwischenbündeln durchsetzt, die sich in abnormalen Fállen selír gut ausbilden können. Der Gefássbündelverlauf der abnormalen Bliiten entspricht den einzelnen Blumenblattkreisen. ist jedoch sehr konipliziert. lm allgemeinen können wir in den teratologischen Bliiten zwei Gefássbündelanastomosen Zentren beobachten : das eine liegt an der Basis des Fruchtknotens, das andere in dem Kelchringwulste. Bei den abnormalen Blüten mit gut entwickelten Fruchtknoten habén sich die Kelchblátter besser ausgebildet; bei solchen mit nied- rigeren Fruchtknoten ist der Griífel starker entwickelt, d. h. verlaubt. Zum Schlusse können wir die Kesultate im folgenden zu- sammenfassen : I. An Stella der zwei transversalen Záhne von Bidens tripartitus-Blüten erschienen in dem untersuchten teratologischen Falle zwei kleine Blatter von regelmassiger Form, die am Kelch- ringwulste Platz nahmen, Die Blattnatur der Zahne, was eine Anforderung der Entwickelung und des Systems ist, wurde durch das teratologische Auftreten des ursprüuglichen Charakíers zwei- fellos nachgewiesen. II. Auch die Verlaubung des Griflfels trat auf, und war bei einigen Bliiten vorherrschend. III. In der teratologischen Fruchtknotenwand waren ausser den vier Hauptbündeln noch mehrere, gut ausgebildete Zwischen- bündel nachweisbar und ihr Auftreten erkiárt die auf gleiche Bündel hinweisenden mikroskopischen Merkmale der normalen Blüten. Die Hauptursache all dieser Erscheinungen war die mit der Vergrünung der Pflanze zusammenhangende, gesteigerte Lebens- tatigkeit, derén Zweck die Sicherung des Daseins der Pflanze war. Erklarung der im iingarischen Originaltexte (siehe Seite 16) befind- lichen Abbildiingen : Fig. 1. Eine entwickeltere normálé Blüte von Bidens tripartitus. Fig. 2. Eine Blüte der abnormalen Pflanze. Es sind gut zir sehen die beiden, dea Zahnen entsprechenden Blattchen. (6) G. M0E8Z Fig. 3 Querschnitt eines Köpfchens im Knospenzustande von einer normalen Pflan^.e. Fig. 4. Áhnlicher Querschnitt eines entwickelteren Blütenstandes der abnormalen Pflanze ; durchschnitten beilaufig in der Höhe der Fruchtknoten. Fig. 5. Querschnitt eines Fruchtknotens von einer normal-entwickelteren (jedoch nicht reifen) Blüte. (Aulorreferat.) Aus der Sitzuag der botaiiischen Sektion am 11. December 1918.' G. Moesz: Beítráge zur Kenntnís der Pílzflora von Polen. I. Mitteilung. (Ungarischer Originaltext auf Seiti 22.) 1. Pilze aus der Gegend von Lubartów. Von seiten polnischer Gelehrten hört man oft die Klage, diiss Fremde den polnischen Boden als terra iiicognita betrachten. Es dürfte wohl Rosta fin ski sein, der ziierst diesen Ausspruch im Jahre IfSTl in seinem Werke „Florae Polonicae Prodromus" lant werden liess. Die Polen habén fiirwahr recht, wenn sie sieh dag-e / '^v ^^ ^*^ ■ " A^^rí^N- 'V '-.T- 'i^.J^' y> -?■ .\..V :.:?:?