2 
1 ve emmetagy 
(s mggavt van 


ete: 
edhyven megis 
nö söt zzoszét 
a pé vagön sölzzeat 
e 6 emet és ma Crag r 
mmgggukagagyó "4 
közé mmm te metalt a tagba  lEéj : a 
eg vez e. eat tál a esel ezáák 4 kttvedi ták 
Él ame éb SEBE gaz : leg fat ala Ésa 45 — sm atát 


egen 
. egeayeggypazzáe . raz tERAdT 


ee er —vtn 
: tn döz 9 "e KÖDEÉT vágya 7 Élt zer ezése 85. , is 
vtánép em szá TET Lds: önt áz gévlkezes eszi" s eláe 
GED ágzÉt ettee hee 
aR-MBBS 1 009 900 sang fer 
.. ren 44 söláy s adas te 


t. 
. tve tasaáme böven 
kéjes eegg portot 
tögedeáá a 


e 
mats 
-T 


Mile szeesttslsa 
ht Taj 90 - b 9697 ma et. 
eg] tap egaá ma, Pt 2 
af. tés slag Áe! Vegotav 
Eg ötegán bit e" at 

? hal 4. [4 e-t a. 
ha jő önzése VÁ, 


v- smszmttatátn 184. ágába, mil éig ezver- 
a 2— més ttéa Fonsál d 4 [Ma yeaáb 05 Végi en gt" 8. ele egje 7 

KG 4 98.50 4 tn sozájájoetó ng ssgrtt 7 1 hrazlnyl fgle. 44- emg; ag 
é 44 tőkés aze édtiezte egen eet Éi 

mp mt 5 beg s 2. "sgt 95 szöges a. ai 

Vt er eg nj -égp tzétep - mafvss ma ák av vazáskk ke! egyél 

Ét 19 get enge klllesé 
, -estgtstag 4 NE far égáan Pf 


Font bég ata mm 29 EZ; : a. 8 meta á 
hier an vago rés fezpdezdák 44: faaáim he 8 ÖNT lb étömege , (e 
det la e , 


Té "e ÖK 


. en "kak sál 
Gt EN teg ébastas — lg. : aza. 
bed gdsgé res - - 
MÉLe egyre étég, : hod -e e hé ölddádka (ÉLÉT Te . 
A se AL At vég — siráztéamégy 4 ) my. 99 6 
ersz s 1ap 5. ék gy melle Ma. d 
PETE ale 28. e 


.4g0t 2 sp teren 


brag a — dás apo ÓN 
sz RRt telzltsotós 
d let ime 94.. agéóik : 1y6 eszet esetként el 
a dsztas ét SÉRÓÉ zető láb vi La 
"be egy 49 1 hb 
eső . . ggánym és " a 
eszén fjrány ef). rnyásee, hi 
sm átbe ÜoGét , Part "ay sel : . Köles . ) : opot: da 
dread sze ő tap net lag, L-es Sy ja é2 . Bltvas A? 
kre ee TK e eét 2 mee tását! háát 
ébe etafeát ls kgáni pe. A 9 ÜRZY égi! 5, 
gés 4.2 ep; pt "öle ig. Ba. 1g 
442 gvvemomt, [88 lt jár 1 eg tes ta 9 
14 -tr—t - ű a 2 td Vdljaa tbe. a ejztásése MET. 
semádpazájzáattátan bi. s ás RÁGÁtáge ún 4 04- mért sr je 
tanga lén , és s 714 sgtsni gözá ea új 5. ze see 
tét Elle . ; 
a sát megy. gl 
adná its 
ez éPp she ööőég-a- 44 Maga 


ést ib 


ee db vepanbősnay 


aa Kan sé7 srős 
rez ízősi ti gyanta 


é$j bt 


teeanzeny 4 kv p 
eg déryéébe vi 


Mltdsztedlttözténe e sát 
baleset sás 
ket sat tetté eétő 

4 86 sm 0-0 rev 

2-sszget 
. 


ez iz 
eeregeeee eti 


e szedíkntátes 


Meg -drf § 
58944 94-10 et 


MÉ usage 
tag, tut stb 


FOR THE BEOPLE 
FOR EDVGAÁTION 
HOR SCNCE 


ij] DRGRN 


TE AMERICAN MUSEUM 


NATURAL HISTORY 


14) 


jer syn 
x 917 ,4 


hé 


kssénó 
hoz fettéb és 


FEGYRLÁN 
ti 


ak kü s 
$8 44 hő 
14 


$i 


TAK 1 
Év fi Ú4 
0 Üsse bá AAA 
Ar (144 


[8 tt $ ie j 


4 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 


SZERKESZTI 


Dr. PÁLFY MÓR 


A TÁRSULAT I. TITKÁRA. 
HARMINCZEGYEDIK KÖTET. 1901. 


KÉT TÁBLÁVAL S TÖBB SZÖVEGKÖZÖTTI RAJZZAL. 


FOLDTANI KOZLONY. 
(GYOLOGISCHT MITTHETLUNGEN. 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. M. v.,. PÁLFY 


1. SECRETÁR DER GESELLSCHAFT, 


EINUNDDREISSIGSTER BAND. 1901. 


MIT ZWEI TAFELN UND MEHREREN TEXTBILDERN. 


BUDAPEST, 1901. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. BIGENTHUM DER UNG. GEOL, GESBLLSCHA FT. 


TIAGANOT TMETUJ OTA 


A közlemények alakjáért és tartalmáért egyedül a szerzők felelősek. 


fuj 
ri 


TA: 


AVR TT EZÉSE VAK RB : 


ná VT 
74 s Ya at 
Há Ah 90 MA ej éve l Pa kő! 249 (EVA 


Tax bn . E AV EEEN 


e Wa a T 51 xő TEMA 


TRE MÁÁ E a elk TETTE PLZ EN veli EB SA 


0. 


18 1. HB ! ; 


[Sv 
pa 


t YAOTE ű JARUT/ KEKARÍR 


EGYENT KAÁNGONGGATÓ 


Ft i pi . arő a 


La Re B RE SZE RNAG EN 


ALÓ 


A 


Tr ÚN 
ir tg éöjts 


ti "2 a 3 ú fi. 
y 


" (aka 


j 3 
IÜLBE T RAS méj 


STT öl $8A31369—E tes 


Mi ( 


"4 (eret (04 HÉ Ü 179 ESÜKEBBET 


r0n rali 
ú e Kt w 
1 "pa ágál ( 


, SÖGRANKÜIN TÁRÓULAT ÖNYOMÓKAK. , rp  ARSA 2 es po KV ÉSE 


FISATEN TEA TONN ÉBE A HIS 


ERTEKEZÉSEK. 


BöcKH HuGó dr.:... -- Előzetes jelentés a Selmeczbánya vidékén előforduló 
eruptiv kőzetek korviszonyairól II. táblával 5 

HORUSITZKY HENRIK: .. Adatok a vörös agyag kérdéséhez .. sértés ab 

KALECSINSZKY SÁNDOR : I. A szovátai meleg és forró konyhasós-tavakról, mint 


természetes hőaccumulatorokról. II. Meleg sóstavak 
és hőaccumulatorok előállításáról 
KÖVESLIGETHY Rapó dr.: A föld kora... Sk a kenne tak 
— — -— — A. strassburgi első nemzetközi földrengési értekez- 
létrőlk, ászt sz LEE 
— — E — — Seismographikus feljegyzések értelmezése .. .. 


NopPcsSA FERENCZ báró, ifj.: A Dinosaurusok átnézete és származása. I. táblával 
) 


PáÁrrY MóR dr. : - Szászcsor és Sebeshely környékének felsőkréta réte- 
AAN ZOLÉÉSEBB fe ét s: 


— — —— — — Geologiai jegyzetek néhány dunamenti kőbányáról 

SCHAFARZIK FERENCZ dr., EMSZT KÁLMÁN és TIMKÓ IMRE közreműködésével : 
A szapárifalvi diluviáliskorú babérczes agyagról 

SCHAFARZIK FERENCZ dr.: Jelentés a Strassburgban tartott I. nemzetközi föld- 


rengéstani értekezletről ... 


— Az 1901 máreczius 11-i porhullásról EZ ln 


— —— — — Az 1901 február 16-i északbakonyi földrengésről 
TREITZ PÉTER : ... ... .- - Magyarország talajainak beosztása klimazónák szerint 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


HORUSITZKY HENRIK : A gyöngyös-patai diatomáczeás föld .. 
— — — — — Ujabb nézetek a talajosztályozás terén 
Télegdi RorH LAJos:.. .. A Vácz melletti Kosd községnél átfúrt eoczénkorú 
széntelep 
(81 Magyar geologus kitüntetése a franczia tudományos 
akadémiában fs 
[Ég s 85. A Földtani Társulat 1901. évi Selmecz- és Körmöcz- 


bányára rendezett kirándulása u. .. mm Bs 


EV 


TPREITZ PÉTER : 


TARTALOMJEGYZÉK. 


ISMERTETESEK. 


Ramann, Európa, talajzonái .. u. -. Bs 


IRODALOM. 


A magyar geologiai irodalom repertoriuma 1900-ban sz 


ADDA KÁLMÁN: 


BLANCKENHORN : 


BöckH János: 


BöÖGKH J. és SzoNTAGH T. : 


Cvijió JOvAN : 
CzIRBUSZ GÉZA : 


KocH A. : 


KORNHUBRR : 


LŐRENTHEY : ... 
NOPCSA : 
ORrvavY, TnH.: 

PerHő GYULA : 


SEMPER : 


SIEGMETH KÁROLY: 
DTBIN 0.: 

SZÁDECZKY GYULA dr. : 
THIRRING (GUSZTÁV 


TUZSON JÁNOS : 


Zemplén vármegye északi részének földtani és petro- 
leumelőfordulási viszonyai 

Petroleumkutatások érdekében Zemplén és Sáros vár- 
megyékben megtett földtani felvételekről 

Studien der Kreideformation 


westlichen Siebenbürgen.. 


in im  südliehen und 

Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrás 
vizei ügyében Bese zés ra kes AZ ÉTÉ 

A m. kir. Földtani Intézet SZERÜ beé pt 

A. maczedoniai tavak .. ... ee 

A" Hoverlánok problemái .. .. 

A nagy magyar Alföld keletkezése : 

Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. 


II. Neogén csop. HB Sade zo 


Über das Geweih eines fossilen Hirsches in einem 
Leithakalk-Ouader des Domes zu Prossburg vm 
Vortragüber das Trink-(Leitungs-) - Wasser der Stadt 


Pressburg vs 

Foraminiferen der pannonischen Stufe Ungarns 

Dinosaurierreste von Siebenbürgen 

Die kulturhistorische Bedeutung der in Europa gefun- 
denen Nephrit- und Jadeit-Geráthsehaften 

A magyar term. tud. irodalom fejlődése és fellendülése 

A magy. Földtani Intézet és Muzeuma .. 

3eitrüge zur Kenntnis der Goldlagerstütten des S1e- 

benbürgisehen Hrzeebirges 

Utazások az erdélyi érezhegységben és a Bihar-Kodru 
hegységben 

Adalék az ásványi szenek képződéséhez 

A Vlegyásza félreismert kőzeteiről 
judapest környéke 


A tarnóczi kövült fa 


Lap 
237 


TARTALOMJEGYZÉK, 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Tisztujító-közgyűlés. 1901 február (. Elnöki megnyitó. — Titkári jelen- 
tés. — Pénztári jelentés. — Tiszteleti tag választása. — Tiszti kar választása. - 


Választmányi tagok választása .. .. 221 JÁRSZ 


I. Szakülés. 1901 január 9. SCHAFARZIK F. dr., EMszr K. és Timkó J. 


közreműködésével : A szápáryfalvi diluviális babérezes vörös agyagról 


II. Szakülés. 1901 márczius 6. HoRusirzkY H.: Ujabb adatok a vörös 


agyag kérdéséhez. — Nopcsa F. br., ifj.: A Dinosaurusok átnézete és szárma- 
zása. — PÁLFY M. dr.: Szászcsor és Sebeshely környékének felsőkréta rétegeiről 


III. Szakülés. 1901 ápril 3. SCHAFARZIK F. dr.: Az 1901 február 16.-i 


északbakonyi földrengésről. — SCHAFARZIK F. dr.: Az 1901 márczius 11.-i por- 
hullásról. — PánrY M. dr.: Néhány dunamenti kőbányáról .. .. 


IV. Szakülés 1901 május §. SCHAFARZIK F. dr.: Jelentés a Strassburgban 


tartott I. nemzetközi földrengéstani értekezletről. —  KÖVESLIGETHY R. dr.: 
A strassburgi első nemzetközi földrengési értekezletről. — MoExsz Guszráv: Kör- 


möczbánya néhány ásványáról .. .. 26 


V. Szakülés. 1901 juni 5. TREirz P.: E Ramann, Hurópa talajövei. — 
PETHŐ Gy. dr.: Rhinoceros Mercki.— Lasos F.: Az 1901 április 2.-i délmagyar- 


országi földrengésről .. Es 


VI. Szakülés. 1901 november 6. KALECSINSZKY SÁNDOR : A szovátai meleg és 
forró konyhasós-tavak, mint hőacceumulatorok és miképen lehet az erdélyi hideg 
sós-tavakat melegebbé átalakítani. — CHOLNOKY JEsxő: A futóhomok mozgásá- 


nak törvényeiről .. .. bis bel Kepreeeő BV FALSE 1 a ls 


VII. Szakülés. 1901  deczember 4. KocH AwnraL dr.: Ujabb adalékok a 
beocsini czement-márga  geo-palaeontologiai viszonyaihoz. — — KÖVESLIGETHY 


HKRapó dr.: A régi szinlők magyarázatához 


Választmányi ülések: I. 1901 január 9. 
Nase CAN RAn LAJ GEES, EZERT KEZELTE ér 
JE EÁ Tezst 08 s e 
VE rárpraló ss 38 
VA OZ ESTMÁJÜSESI zerg zzz 
NAK át gs] ta kez 
VII. c november 6. 
VIII. c  deezember 4. 


Lap 


ksd 
ee! 


66 


668 


69 


167 


. 360 


2:360 


69 
70 
70 
70 
168 
168 
361 


362 


VI 


TARTALOMJEGYZÉK. 


Lap 
". Földtani Társulat tisztviselői SE E eegeyae he ze 72 
( a tagjainak névsora 1900-ban . . És sad 1 ANT 
( ( csereviszonyainak kimutatása .. .. u 0 82 

( ( számára 1900. év folyamán beérkezett cserepéldá- 
nyok és ajándékok jegyzéke .. . ss ERLOBA 
( ( részére tett alapitványok... vu 0 mo sze se sm e gi 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


A magy. kir. Földtani Intézet 1901. évi felvételei .. .. szén fee ene 90 
Kinevezések, előléptetések. — Halálozás u s 0 mo sz s seem vm ma 246 


INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


BOckH Dr. EH. 


HoxgusITzxy, H.: 
KALECSINSZKY, A. v. : 


) 


KÖVESLIGETEHY, Dr. R. v.: 


Nopcsa, FR. Baron jun. : 


EALAY DTM vet 


SCHAFARZIK, 


SCHAFARZIK, 


VINNE EEG ee 


HORUSITZKY, H. :... 


OVE Er ev MG 


(8) 


Abhandlungen. 


das Altersverhültnis der 


in der Umgebung von Selmeczbánya vorkommenden 


Vorláufiger Bericht über 
Eruptivgesteine. Mit Tafel II. 


Beitrüge zur Frage des roten Thones 


. Über die ungarischen warmen und heissen Kochsalz- 


seen als natürliehe Wirme-Accumulatoren sowie 
über die Herstellung von warmen Salzseen und 


Wirme-Accumulatoren 
Über das Alter der Erde 
Ergönzungen zu, dem Berichte über die erste inter- 

nationale seismologisehe Conferenz zu Strassburg 
Synopsis u. Abstammung der Dinosaurier. Mit Taf. I. 
Über die Sechiechten der oberen Kreide in der Umge- 

bung von Szászcsor und Sebeshely 
Geologisehe Notizen über einige Steinbrüche lüngs 

der Donau . Bake er SES eke 3; 
unter Mitwirkung von K. Emszr und E. Timkó: Über 

den diluvialen, Bohnerz führenden Thon von 5Sza- 
párifalva . .. EN EZ YMELE TE E 


Die erste Tagung der permanenten seismologisechen 


(Gyojnanaantsíznkonni ez a et MEGO: 1.888 af 
Über den Staubfall vom 11. Möárz 1901 
Über das Erdbeben 


im  nördlicehen Bakony vom 
16. Februar 1901 ]taéssz SAGENERE Net Esz Se 


Die klimatiscehen Bodenzonen Ungarns 


KURZE MITTEILÜNGEN. 


Diatomaceen-Erde von Gyöngyös-Pata 

Neuere Ansichten auf dem Gebiete der Bodenklassifi- 
KA ULOTAS AL ESNE ét 3 

Das bei der Ortsechaft Kosd nüchst Vácz erbohrte 
edesne itotlondotzaé tsz za [ur ís Et 

Bericht Gesellsehaft 


nach Selmecz- und Körmöczbánya im Jahre 1901 


über den von der Ung. Geol. 


veranstalteten Ausflug .. 7 a Jas; tf 


Seite 


365 


129 


154 
432 


VIII INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS., 


TÉRBEDZ, Pé 


AÁDDA, K.v.: 


BLANCKENHORN : 


BöckKH, J.: 


BöckH, J. u. SZONTAGH, UH. v.: Die kel. ung. Geologische Anstalt 


GyIJTÓ SJ 
CzIRBUSZ, G.: 


IROCHE DTSAL: 


KORNHUBER, A. : 


LÖRENTHEY, Dr." B. w.: 
Nopcsa, FR. Baron, jun. : 


ORTVAY, "Pa. : 


BPETHÓ. Dr. J.: 


DEMPER : 


DIEGMETH, (.: 


DTBIN, 9.: 
SZÁDECZKY, Dr. J.: 
THIRRING, G. : 


TuzsSoN, J.: 


REFEKATE. 


Ramann, Die klimatiscehen Bodenzonen Kuropas 


LITTRRATUR, 
Geologisehe Aufnahmen von Petroleum-Schürfungen 
im  nördlichen Teile des Comitates Zemplén in 
Ungarn 2 Ész et Adtset 
Geologische Aufnahmen im Interesse von Petroleum- 
Sehürfungen in den Comitaten Zemplén und Sáros 
Studien in der:Kreideformation im südliehen und west- 
lichen Siebenbürgen 


Gutachten über die Ouellenwasser der kel. Freistadt 


Pécs und Umgebung 


Über die macedonisehen Seen 

Die Probleme der Hoverla 

Entstehung des grossen ungarischen Alföld 

Die Tertiárbildungen des Beckens des siebenbürgi- 
sehen Landesteiles 

Über das Geweih eines fossilen Hirsches in einem 
Leithakalk-Ouader des Domes zu Pressburg 

Vortrag über das Trink-(Leitungs-) Wasser der Stadt 
Pressbure öss llé Bed lez 8 9 a 

Foramiferen der pannonischen Stufe Ungarns . 

Dinosaurierreste aus Siebenbürgen 

Die culturhistorisehe Bedeutung der in Europa gefun- 
denen Nephrit- und Jadeit-Gerüthsechaften 

Die Entwicklung und der Aufscehwung der ungarischen 
naturhistorischen Literatur ÉNJÉT Én 

Das ungarische Geologiseche Institut und sein Museum 

Beitráge zur Kenntnis der Goldlagerstátten des sie- 

benbürgisehen Irzgebirges ÉT baró ; 

keisen durch das Erdélyer Erzgebirge u. Bihar-Kodru- 
(Gebirge 

Beitrag zur Kenntnis der Bildung von fossilen Kohlen 

Über verkannte Gesteine der Vlegyásza 

Die Umgebung von Budapest elles 


Der fossile Baum von Tarnóez 


Neite 


283 


134 


191 


288 
285 


439 


. 288 


190 


AMTLICHE MITTEILÜNGEN AUS DER KGL. UNG. GFOL. ANSTALT. 


Aufnahme der kal. une 


5 o 


Geologischen Anstalt im Sommer 1901 


Ernennungen, Beförderungen. — Todesfall pls ség 


192 


288 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, 


IX 
mTEEDmMmUNTma rni 1 rnarn 
BETÜURENDES TARGYMUTATO. 
Alphabetisches Register. 
(A mi a német szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva. 
Das áuf den deutschen Text Bezügliche ist in ( ) gesetz. 
I 
SZEMELYNEVEK. 
(Personennamen.) 
Ackner 39 — Adda K. 33, 536, 40, 42, 43, 245 (127, 130, 134, 288) — Agamem- 
none 1538 Agh J. 43 Antolik K. 43 — Arz F. 43. 
Baer 165 (190) — Baratta 140 (171) Bárdossy A. 233 Barois Ch. 54 — 
Beecke F. 58, 294 (370) Belar A. 141, 145 (172) — Bencze G. 170, 233, 292 


(192, 368) — Bertalan A. 61 — Bertrand M. 54 Bischof 320 (399) — Bittner A. 
43 — Blanckenkorn 22, 43 (114, 134) — Böckh H. 61, 233, 289 (279. 365) — 
Böckh J. 40, 43, 47, 62, 65, 6S, 137, 170, 233, 241 (134, 192, 280, 285) — Bouguet 


de la Grie 161 — Boyle 3 (96, 103) — Briggs 19 — Brögger 323 (402). 

Cagnard de Latour 242 (285) — Chamberlin T. C. 58 — Cholnoky J. 66, 360 — 
Cope 217, (271)-— Coguand 26 (118) — Credner 138 — Cseh L 233, 289 (250, 
365) — Cserey A. 43 — Cvijié J. 43, 165, 244 (190, 287) — Czirbusz G. 43, 164, 
165 (189, 190). 

Darányi I. 40, 42, 48, 62, 137 (1341 — Darwin G. 141 — De Martonne 164 (189) — 
Dgperetotátá tsa aO SE TEKNZD ME MET LOM SDGSZ ST AZT S NETRE 
Doelter 324 (403) — Dokutsájev 240 (2853) — Dollo 220 (274) — Duffour 345. 


Edvi I. A. 44 — Ehlert 138, 226 Emszt K. 98, 65 (121) — Hötvös L. br. 15 
(108) — Erdős L. 60 — Eszterházy M. hg. 62, 362 — Eszterházy P. hg. 48. 
Faller K. 233 — Fallou 39 (133) Hehlhmg "4. "37 (132) — Felix I. 165 (190) — 
Fellenberg 166 — Fichtel 22 (114) — Fodor L. 233 — Forell 138, 160, 168 (186) — 

Fuchs Th. 41 (135) — Futterer K. 139. 

Gaudry A. 53 — Gay-Lussac 3 (95) — Geikile A. 55, 327 (407) — Gerland 137 (171) — 
Gesell S. 51, 166, 170, 3183 (192, 392) — Girard 39 (133 Glinka K. 38 (133) — 
Gorove I. 42 — Grandidier 161 — Gretsmacher 44 — Grexa 66 CÖTÜLTERV SETS 
(192) — Günther S. 138 Guyou 161. 

Halaváts Gy. 33, 35, 44, 60, 65, 67, 68, 170 (127, 130, 192) — Hankó V. 335 (412) 


Hantken 28 (120) — Hartel 49 — Hauchecorne 55 — Hauer 26, 166 (119) — Ha- 
zard IT. 38. (4132) S.  "Hecker 0. "140, 932 —  Helmert F. R. 139, 146 (173 


Hensech A. 38 (133) Hepites 141 — Hofmann K. 152 (180) Hollósy I. 61 
Horusitzky H. 35, 37. 39, 44, 61, 65, 68, 165, 166, 170, 945 (129, 132, 133, 190, 
191, 192, 288) — Hudleston W. H. 59 Hulyák V. 44 Hussák 297 (374). 


bd BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Illés V. 166, 170 (192) — Tllyés L. 340 (419) — Illyés K. 340 (419) — Ilosvay L. 
168 — Inkey B. 164, 166 (189). 


James-Hall 55 Janettas 55 — Jochmann G. 147 (174). 

Kadié 0. 245 (288) — Kalecsinszky $. 30, 145, 329, 360 (123, 176, 409) — Kállay 
Benjamin 50 Kanka K. 169 Kant 3, 12 (95) — Karpinszky 55 — Kauf- 
mann K. 65 Kayser 323 (402) Kelvin 20 (113) Kilian W. 58, 140 — 


Kirchhoff 1 (93) Kiss. V. M: 60 Kittl L. 44 — Kobold 232 — Koch A. 41, 
44, 60, 155, 168, 169, 360 (134, 182) Kocsis J. 44, 60 Kolbe J. 44 — Kol- 
derup 138 — Konkoly-Thege M. 137, 148, (175) Kornhuber A. 44, 45, 243, 244 
(286) — Kostytsev 240 Kövesligethy "R., 1, 45, 60, 61, 137, 145, 167, 225, 361 
(9072) Kramberger 361 Krenner J. 5. 62, 168. 

Lagrange E. 139 — Lajos F. 139, 167 — Lang 0. 348 (426) Langley 346 (425) — 
Laplace 3 (95) Lapparent 26, 57 (118) — Láska W. 139 — László G. 233, 345, 


(280, 288) Legendre 5 (98) — Lehmann P. 164 (189) — Lenard F. 345 (423) — 
Lengyel B. 330 (413) Lersch 141 —- Lewald 142 — Lewitzky G. 138 — Ley- 
gues G. 55 Liffa A. 170 (192) — Litsechauer L. 233 — Lóezy L. 60, 66, 14S, 
161 (175) Loewinson-Lessing 292 (369) — Lőrenthey I. 45, 242, (2855) 


Mantell 193 (247) — Marchand A. 348 (426) — Marschalko Gy. 233 — Marsh 35, 193, 
217 (247, 271) — Matoseh A. 49 — Matthew G. F. 58 — Melczer G. 45 — Michel 
Lévy 54 Milne 140 Moesz G. 167 —  Mojsisovieh de Mojsvár 55, 143 — 
Mrasec L. 164 (189) — Munier-Chalmas 57. 

Newton 4 (96) Nopcsa EF. br., ifj. 45, 60, 68, 193, 242 (247, 285) 

Oddone E. 141 — Oebbeke 22, 39 (114) — Oehlert D. P. 58 — Omori F. 140, (172) — 
Ortvay T. 45, 244 (287) Osborn 193, 219 (248, 273) — Oschanin 38 (133). 

Palazzo 143 Pálfy  M. 22, 40. 42.45, 60, 61, 665 150, 4694: 170, 233. 52ZÁ3424SS 
317, 363 (114, 134, 192, 280, 288, 395, 440) — Papp K.-.45,.60, 170 (192) — Paul 
164 (189) — Pavlow 56 — Pelachy F. 234 (281) — Perrier 161 — Pethő Gy. 33, 
40, 42, 45, 68, 143, 167, 169, 170 (129, 134, 136, 177, 192) — Pettko J. 289 (365) 
Poisson 5 (97) Polis P. 141 — Popovici-Hatseg 58 —  Posepny 166 — Pose- 
witz T. 45, 164, 170. (189, 192) Pouillet 12 (104) — Primics 164, 166, 363 (189, 
439) — Prónay D. br. 147 (174). 


Ramann E. 167, 237, 353 (283, 432) — Rebuer 138 - Rebuer- Paschwitz 226 — 
Renevier E. 58 — Reusch 128 — Richter E. 58, 345 — Riechthofen 317 (396). — 
Riggenbach A. 139 — Ritter 11 (104) — Roche 6 (98) — Rossi 1838, 160 (186) — Rosen- 
busch 296 (373) — Roth L., telegdi 36, 45, 49,.60, 66, 68, 164, 169, 170, 235, 


330 (130, 188, 192, 280, 416) — Rudolph E. 138 (171) — Rudzki M. P. 1435, 
Z250( 1729 

Salamon W. 59 Salcher P. 148 (175) — Schafarzik F. 28, 40, 42, 46, 60, 61, 66, 
69;. 137, 145, 147, 156,. 164, 167, 169, 170, 233, 243, 244, 245, 316 (121,.134, 136, 
171, 172, 174, 184, 189, 190, 192, 280, 286, 287, 394) — Schaffer A. 46, 150 (177) — 


Schosser M. 61 — Sehmeisser 55 Sehmidt A. 141, 225 — Schmidt S. 46, 60, 
66, 167, 168, 169 Schubler 39 (133) Schwartz 0. 253 Seebach 225 See- 
mayer V. 66, 361 — Semper 46 — Semsey A. 42, 48, 168, 169 — Sibirizew 283 — 
Siegmeth K. 46, 245 (288) Sobó J. 233 — Spendiarott L. 56 — Stache G. 26, 
49, (119) — Stefan 17 (109) Stefanescu G. 56 — Stefanovié 165 (190) — Stein S. 
242 (285) Stoliczka 24 (116) Stur 26 (118) — Suess E. 50 — Szabó J. 162, 
289 (365) Szádeczky Gy. 45, 233, 263 (280, 439) — Széchényi B. gr. 161 

Szilády Z. 241, 245 (285, 288) Szitnyai J. 233 Szlávy J., okányi. 61. — 


Szontagh T. 36, 40, 43, 170, 233 (130, 134, 192, 279, 280). 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. ; SET 


Taramelli 140 — Veleki G. gr. 51 — Teschler Gy. 236 Thaer 39 (133) — The- 
venin A. 54 — Thirring G. 245 (288) — Tietze E. 49, 164 (189) — Tillo 55 — 


amikó 1. 28. SOGŐÚ GB ÜO, 245 (21, 123. 0424, 127, 130, 192988) Tőkés L. 
46 —  Toulla F.:46 — Treitz P. 46, 60, 167, 170, 241, 245, 353 (192, 284, 988, 
432) — Tsihatsetff 161 -— Tuzson J. 46, 165 (190). 

Udden 149 (177) — Uhlig V. 46. 233, 328 (280, 408). 

Van der Waales 4 (96) — Van Thighen 161 Vicentini 140 — Viólette 242 (285) — 


Violle 21 — Vitalis I. 233. 

Wagner 140 — Wahlner 46 — Walcott Ch. D. 59 — Weigand B. 140 Wein- 
sechenk E. 59. — Weiss 166 — Wiechert E. 141, 145 (172) Wittek 49 Wlas- 
sics Gy. 62 — Wolff 155 (183). 

fZapalovitz 164 (189) — Ziegler G. 347 (426) — Zimányi K. 46 —- Zirkel F. 55, 318 
(396) Zittel 26, 55, 1983 (118, 947). f 


10118 


HELYNEVEK. 


(Ortsnamen.) 


Aachen 141 — Acsa 147 (174) — Akasztó 359 — Alsó-Komárnik 42 (136) — Alsó- 
Nyiresfalva 170 (192). 

Bábolna 160 (184) Bakony-Szent-László 69, 156 (184) — Bakony-Tamási 158 
Bamberg 139 — Bársonyos 156 (184) —  Bartos-Lehotka 235, 317 (282, 395) — 
Barwinek 42 (136) — Basel 139 — Batavia 138 — Bayonne 60 — Bécs 48 143 
Bélincz-Kiszetó 29 (122) — Beocsin 155 (182) — Besancon 347 (426) — Biaritz 60 — 
Böny 160 (184) — Bordeaux 60 — Bruxelles 139 — Budapest 139, 245 (288) - 
Bukarest 141 -— Búziás 28 (121) — Búziás-Lugos 33 (127). 


Clermont-Ferrand 140 — Csávos 168 — Cséklye 28 (120) — Csereviez 155 (182) — 
Csesznek 156 (184). 
Déva 26, 40 (118) — Dévény 69, 150 (177) — Dobsina 170 (192) — Dorpat 135 — 


Duna-Almás 150 (177) — Duürlach 139. 
Esztergom 150, 163 (177). 


Faczebaja 166 — Felső-Komárnik 42 (136) — Fenyőfő 156 (184) — Fericzel 166 — 
Fiume 148 (175). ; 
Garam-Berzencze 233 — Geletnek 317 (395) — Gicz 69, 156 (184) — Göttingen 140, 
(172) — (Gran 187) — Greenwich 140 —- Grenoble 140 — Guta 170 (192) — 
Gyiróth 157 (184) — Gyömörő 160 (184) — Gyöngyös-pata 37 (132) — Győr 69, 


148, 157 (175, 184) — Győr-Szt-Márton 157 (1849. 

Habura 40 (134) — Hajós 354 (438) — Hathalom 157 (184) — Havasgyógy 170 
(192) — Herkulesfürdő 169 — Hlinik 317 (395) — Hodrus 321 1400) Hondol 
166 — Huta 470 (192). 

(Ilia 395). 

Jaszenova 67 — Jrkutsk 140 — Jurjew 143. 


Kákova 22 (114) — Kalota 170 (192) — Kamenicza 155 1182) — Karánsebes 29 
(123) — Karlsruhe 139 — Kazanesd 170 (192) — Kéménd 149 (176) — (Kérges 119) — 


Kisbér 160 (184) — Kis-Czell 61 — Kisdisznód 22, 39 (114) Kis-Hiblye 301 


XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


(379) — (Kiskőrös 438) Kiskőszeg 151 (178) — Kiszelfalu 314 (393) — Klekk 
168 — Kölesd 36 (130) — Körmöczbánya 167, 233, 289 (279, 365) — Korniezel 28 
(120) Kosd 162 (187) Kostély 34 (128) Kövesd 151 (179) — Krecsedin 
150 (177) — Kremsmünster 140 Kricsova 29 (122) — Kriva-Olyka 40 (134) — 
Kunszentmiklós 170, 359 (192, 439]. i 

Laibach 140 — Lázárföld 168 Lázi 69, 157 (184) — Ledincze 155 (182) Lem- 
berg 139 — Lengyel 244 (287) — Lipcse-Polyána 170 (192) — Livorno 147 (175) — 


Lókút 158 (1854) Losoncz 315 (393) —  Lovász-Patona 160 (184) — Lugos 29, 
(122) — Lugos-Bozsur 29 — Luxor 149 (176). 
Magyar-Csernya 165 Mehádia 28 (121) —- Melencze 168 — Mernye 61 — Mikova 


40, 42 (134, 136) — (Mocsár 393) — Módos 168, 354 — Monor 165 (190) — Morges 
143 — Moskau 140 — München 138 (283) — Muszári 166. 


Nadrág 170 (192) Nagy-Almás 166 Nagybáród 27, 40 (120) Nagy-Enyed 
170 (192) Nagy-Maros 292 (368) — Nápoly 147 (174) Nördlingen 159. 

Offenbánya 27, 166, 170 (119, 192) — Ógyalla 1 (94) — Oláh-Pián 68 — Olmütz 
62 Oszlop 160 (154). 

Padua 141 — Palermo 147 (174) Palics 169 — Pápa 160 (184) — Pápa-Teszér 
158 (154) Páris 49, 140 — Passau 139 Pécs 241 (285) — Péterfalva 25 
(ESZA) Petris 170 (192) Pest 62 — Pilis 165 (190) — Piski 170 (192) — Pola 
140 Porva 160 (184) Potsdam 1539 Pozsony 169, 243, 244 (Press- 
burg 286). 

KRadmanyest 29 (122) — Rakitócz 42 (136) — Kakovácz 155 (182) Kéde 155 
(184) — Remete 170 (192) — Repistye 301 (379) — Rézbánya 62 — Róma 143 — 
kománd 157 (154) Kkopianka 42 (136). 

Salgó-Tarján 315 (295) Saloniki 244 (287) San Jago de Chille 232 Sáros- 
Dricsna 136 — Sebeshely 22, 40, 68 (114) — Selmeczbánya 50, 148, 233, 289 
(175, 279, 365) — Serajevo 140 — Sikátor 158 (184) — Silberbach 39 — Strass- 
burg 137, 232 (171, 172) — Stuttgart 141 — Süttő 150 — Szabadszállás 170 
(192) — Szádova 28 (121) — Szapárifalva 28 (121) — Szászcsor 22, 40, 68, 170 (114, 
1929 Szécsány 168 Szemere 166 (184) — Szent-Kereszt 301 (379) — Szent- 
péter 170 (192) Szentpéterfalva 242 — Szent-Pétervár 49 — Szilha 34 (128) 
Szkleno 234, 319 (280, 398) Szlankamen 154 (181) — Szováta 329 (409) — 


Szűcs 69, 158 (184). 
Vaáp-Szt-Miklós 158 Tamási 157 (184) — Tarnóez 165 (190) — Taschkend 140 — 


Tekerő 166 — Tokyo 2532 Tolna-Szántó 148 (175) — Topántalva 170 (192) 
Tótmegyer 170 (192) Torontó 252. 


Ujvidék 154, 169 (181) Ürmény 170 (192) — Urszád 170 (192). 
Vácz 162 (187) — Vácz-Hartány 148 (175) — Varsány 158 (1854) Vár-Sonkolyos 


170 (192) — Vecsés 165 (190) — Vercserova 29 (122) — Verespatak 166 Versecz 
36 (130) Veszprém 160 (184) — Vidra 24, 40, 170, (116, 192) — Vihnye 254, 
326 (281, 406) Villány 151 (179). 

Washington 232 — Wellington 232 — Wien 62. 

Zala-Apáti 244 (257) Zemplén-Dricsna 42 (136) — Zirez VAS, 160 (154) /ürcz- 


Lókut 69 Zsigmondfalva 168 — Zsitva-Ujfalu 62. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII 


10 


ASVANY ES KÖZETNEVEK, 
(Mineral- und Gesteinsnamen.) 
Agyag 24, 28; 35. 39, 40, 42, 66, 155, 166, 237, 355 — Agyagpala 22, 39, 154 
Amphibol 166, 235 (282) — Andesit 166, 234, 363 (281, 439) — Antimonit 167 — 


Apatit 291 (368) — Aplit 234, 296 (281, 373) — Aragonit 151 (178) — Arany 53 
Asbest 57 — Augit 151, 291 (178, 368) — Augit-Diorit 293 (369). 


Babércz 28, 36, 66 — Barit 167 — Barnavas 148 — Basalt 36, 151, 236, 301 (130, 
178, 282, 379) — Basaltbreccia 151 (178) — Basalttufa 151 (178) Biotit 2953 
(370) — Biotitamphibol-Andesit 234 (251) Biotit-amphibol-hypersthen-andesit 


998 (375) — Biotit-andesit 307 (385) —- (Bohnerz 121, 1530) Borostyánkő 53 — 


Borsókő 150. 
Calcit 151 (178) — Cordierit 299 (376) Csillám 31 — Csillámpala 302 — 


Dacit 166, 296, 363 (373, 440) — Diabas 36 (130) — Diatomaceás föld 37 — (Dia- 
tomaceen Erde 132) — Diorit 234, 5311 (281, 359) Dolomit 151 (179). - 

( Eisenconcretion 125, 131) — (Erdöl 134, 136). 

(Feldspat 176, 178) — (Flugsand 176, 435) -—— Földpát 148, 151 — Futóhomok 
149, 359. 

(Glimmer 125) — (Glimmersehiefer 380) — Gneiss 24, 67, 302 (117, 380) — Granit 
29, 67, 296 (122, 373) — Granodiorit 234, 294 (280, 371) — Graphit 57 — Gypsz 
553, 244 (286). 

Hippuritmészkő 27 — Homok 22. 28, 35, 67, 154, 358 — Homokkő 22, 29, 39, 40, 


42, 155 Hypersthen 291 (368). 
Infuzoriás föld 37. 
Jadeit 244 (287). 
Kalkconcretion (131) —- (Kalkmergel 179) (Kalkspat (256) (Kalkstein 117, 122, 


130. 1775 "187.286) Kaolin 237 (283) — Kárpáti homokkő í66 — Kavics 33, 
35, 154 — (Kieselerde 132) (Kieselgur 132) — (Kochsalz 409) — (Kohle 115, 
187, 285) — Konyhasó 329 — Kovaföld 37 — Kristályospala 27, 35, 39 — (Krysta- 


linisehe Schiefer 119, 122, 1307. 
Lignit 29 (122) — Limonit 176 — DLösz 36, 66, 149. 151, 353 (130, 176, 178, 432). 
Magnetit 291 (367) — (Mandelstein 178) Mandulakő 151 — Márga 24, 35, 39), 


155, 361, 357 — Márgakonkréczió 33 — Márgapala 39 — Márvány 53 — Melafir 
166 — (Mergel 117, 129, 183, 437) — (Mergelconcretion 127) Mészkő 24, 36, 
150, 163, 166, 242 — Mészkonkréczió 36 — Mészmárga 151 Mészpát 244 


Muszkovit 132. 
Nephiit 57, 244 (287) — Nyirok 67. 
Olivin 151, 302 (178, 379). 


Vala 22, 40, 42, 155. (Pechstein 280, 378) — Perlit 234, 301 (280, 378) Petro- 
leum 40, 42 — Picotit 302 (379) Pisolith 150 (178) — Plagioklas 291 (368) 
Porfir 29 (122) Pyrit 166, 167— Pyroxen 235 (282) — Pyroxenandesit 234, 291, 


363 (280. 367. 444)). 


XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ..: 


Ouarz 29, 39, 148, 166, 294 (123, 176, 294) — Ouarzdiorit 296 (373) — Ouarzit 234. 
316 (280. 395) — Ouarzporphyr 166 

Khyolith 166, 234, 300, 363 (250, 377, 439) — Rhyolithtufa 236 (282) — (Rogenstein 
17/70)) Rubin 53. 

OS and d AL sZ GES ÁTR9]) (Sandstein 114, 134, 136, 182) — Sanidin 301 
(378) — (Schiefer 114, 134, 136, 183) — (Schotter 127, 130, 182) — Selenit 53 — 


Szén 23, 39. 162, 2492 Szurokkő 234, 301. 

Terra rossa 29, 67 (122) — (Thon 117, 121, 129, 134, 136, 183, 283, 435) — Thon- 
sehiefer 115. 182) Titanvasérez 151 (178) — Tridymit 299 (377) — Turmalin 
31 (125). 

Vályog 357 (437) Vaskonkréczió 31, 36 — Verrucano 27 (119, 122). 


(Werfener Schiefer 280) Werfeni pala 234. 
Zirkon 32 (126). 


JV 


PALAONTOLOGIAT NEVEK. 


(Palegontologische Namen.) 


Acanthoceras athleta BLawNcKk. 39; A. cenomanense Picr. sp. 2, 39 ; A. Manteli Sow. 
39 ; A. rhotomagense BROGN. 39. — Acanthopholis 213 (267); A. eucercus SEELEY 
213 (267); A. horridus Huxzzxv 213 (267); A. platypus SEzELEY 213 (267); A. ste- 
reocercus SEELEY 213 (267) — Acteonella gigantea 24 (116); A. Goldfussi DORB. 
24 (116); A. Lamarcki Sow. sp. 24 (116) — Actiosaurus 196 (250); A. Gaudryi 
SAUVAGE 196. (250) — Aepyosaurus 203 (257); A. elephantinus GERvAIs 203 (257) — 
Agathaumas 216 (270); A. milo CopPr 212, 216 (266, 270); A. sylvestris CoPE 216 
(270) — Agrosaurus 198 (252); A. Macgillivrayi SEELEY 1985 (252) — Allosaurus 
198 (252); A. fragilis MaARsH 199 (253); A. lucaris MaARsH 199 (253) — Ammonites 
sp. 39 — Ammosaurus 196 (250); A. major MaRsH 196 (250) — Amphiceelias 203 
(257); A. altus Copx 203 (257); A. latus CoPE 203 (257) — Amphisaurus. 196 
(250) — Anchisauride 195, 196 (249, 250) — Anchisaurus 196, 197 (250, 251); 
A. colurus MARsH 196 (250); A. major MaRgsH 196 (250); A. polyzelus HIrcHcock 
196 (250); A. solus MARsH 196 (250) Ankistrodon 196, 197 (250, 251)-— Ano- 
plosaurus 213 (267); A. curtonotus SEELREY 213 (267); A. major SRzpELREY 213 
(267) — Antrodemus 199, 201 (253, 255) — Apatosaurus 203 (257); A. Ajax MARSH 
203 (257); A. grandis MARSH 203, 206 (257, 260); A. laticollis MARsH 203 (257) - 
Arctosaurus 196 (250); A. Osborni 196 (250) Argyrosaurus 203 (257); A. sn- 
perbus LYDEKKER 203 (257) — Aristosuchus 202 (256); A. (Poikilopleuron] pul- 
sillus SExLEY 202 (256) Astrodon 204 (257); A. Johnstoni Lwrp. 203 (257) 
Atlantosauride 203 (257); Atlantosaurus 204, 207 (258, 261); A. immanis MARSH 
204 (258); A. montanus MARSH 204 (258) Aublysodon 199 (253); A. amplus 
MaAxRsH 199 (253); A. eristatus LErIpy 199 (253); A. lateralis CoPE 199 (253); A. 
mirandus MagsH 199 (253) — Avalonia 196, 197 (250, 251); A. Sanfordi SEELEY 
136 (250); A. Herveyi SEELEY 196 (250) — Avicula sp. 27 (120); A. raricosta Rss 
27 (120). 

Barosaurus 204 (258); B. lentus MaRsH 204 (258) — Bathygnatus 196 (250); B. 
borealis Lxrpy 196 (250) 3elemnites Argovianus MaYv. 153 (181); B. Callo- 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV 


viensis Opp. 153 (151); B. Gillieroni MaYx. 153 (181); B. hastátus BLarwv. 153 
(1851); B. sp. 39; B. ultimus 39; B. Würtembergicus Opp. 153 (181) Bothrio- 
spondylus 204, 205 (258, 259); B. elongatus OwEw 204 (258); B. madagascariensis 
LYDEKKER 204 (258) — B. magnus 204, 206 (258, 260); B. robustus NLYDEKKER 
(OwxEwn) 204. (258): B. suffsuis OWEN 204 (258) — Brontosaurus 204 (258); B. am- 
plus MaRsnH 204. (258); B. excelsus MaáRsnH 204 (258) — Brosmius Strossmayeri 361. 
Calamosaurus 202 (256); C. Foxii SEELEY 202 (256) Caiamospondylus 202 (256): 
C. Foxii LYDEKKER 202 (256); C. Oweni Fox 202 (256) — Camarosaurus 204 
(258) ; C. leptodirus Cop 204 (258); C. supremus CoPE 204 (258) — Campanile 
giganteum 57 — Camptonotus 210 (263) — Camptosauride 208, 210 (269, 263) : 
Camptosaurus 210 (263); C. altus MaARsH 209, 210 (263, 264); C. amplus MARSH 
210 (264); C. dispar MARsH 210 (264); C. Inkeyi Nopcsa 210 (264); C. Leedsi 
LYDEKKER 210 (264); C. medius MARsH 210 (294); C. nanus MARsH 210 (264) ; 
C. Erestwichi LYDEKKER 210, 211 (264, 265) — Cardiodon 204 (258) Cardium 
obsoletum Eicnw. 154 (182); C. Ottoi GErws. 28 (121); C. pectiniforme MÜLL 
28 (121) ; C. planum DEsnx. 155.(182); C. Steindachneri BRus. 155. (182) — Cau- 
lodon 204, 206 (258, 260); C. diversidens CoPE 204 (258); C. leptoganus CoPE 204 
(258); C. precursor MoussaYE 204 (258) — Ceratopsidae 209, 216 (262, 270); Ce- 
ratops 216 (270); C. montanus: MaRsm 216 (270); C. paucidens 212, 216 (266, 
270); C. sp. LYDEKKER 216 (270) — Ceratosaurus 199 (253); C. nasicornis MARSH 
199 (253) — Cerithium d efr. Münsteri Gonpr. 24 (116); €C. efr. sociale ZExk. 24 
(116); C. efr. Sturi Sror. 24 (116); C. pictum Basr. 154 (182); C. rubiginosum 
ErcHw. 154 (182); C. sexangulatum ZEK. 24 (116); C.- sp. indet 24 (116) — Cetio- 
saurus 204 (258); C. brachyurus 205 (259); C. brevis OwEwn 205 (259); C. glym- 
tonensis 205 (259); C. humerocristatus 205 (259); C. longus OwEmw 205 (259); 


C. medius OWEN 205 (259); C. oxoniensis PHILLIPS 205, 206 (259, 260) — Chon- 
drosteosaurus 204, 205 (258, 259): C. gigas OwEw 205 (259); C. magnus OWEN 
205, 206 (259, 260) — Cidaris efr. vesiculosa GOLDF. 39 — Cionodon 211 (265) ; 


C. arctatus CoPE 212 (265); C. sp. SauvaGE 212 (265); C. stenopsis CoPE 212 
(265) — Cladyodon 196, 198 (250, 252); C. Lloydii OwEewx 196 (250); C. erenatus 
PLEIwx. 196 (250) — Claosauridz 208, 211 (262, 265) ; Claosaurus 211 (265); Agilis 
MaRsH 211 (265); C. annectens MaRsn 211 (265) — Clepsysaurus 196 (250); 
C. pennsylvanicus Lza 197 (251) — Celophisis 201 (255); C. Bauri CopPzx 202 
(256); C. longicollis CoPEx 201 (255); C. Willistoni CoPE 201 (255) — Celosaurus 
199 (253); C. antiguus LErpv 199 (258) — Ceeluride 1935, 201, 202 (249, 255, 256) ; 
Celurus 201, 202, 203 (255, 256, 257); C. Bauri CoPE 202 (257); C. Daviesi SEELEY 
202 (2536); C. fragilis MARsH 202 (256); C. Horneri SEELgy 202 (256) ; C. pulsillus 
202 (256): C. [Tanystropheus] löongicollis Copx 201 (2551! — Compsognathide 
195, 202 (249, 256); Compsognathus 202 (256); C. longipes WAGNER 202 (256) — 
Craspedodon 210 (264); C. lonzéensis DorLo 210 (264) — Crassatella maecrodonta 
Sow. 27 (120) — Crateomus 213 (267); C. lepidophorus SxzEzrgv 213 (267); C. 
Pawlowitschi SEELEY 213 (267); C. sp. 213 (267) — Craterosaurus 197 (253); C. 
Pottoniensis SEELEY 199 (253) — Creosaurus 197 (251); C. atrox MaARsnH. 197 
(251) — Cryptodraco 210 (264) — Cryptosaurus 210 (264) ; C. eumerus 210 (264) 
Cunmoria 210 (264): C. [Iguanodon] Prestwichi SEELEY 210 (264) Cypricardia 
testacea Zirr 28 (121). 

Danubiosaurus 213 (267) Dejanira bicarinata ZEK. sp. 24 (116) Diatomacea 
37 (132) — Diclonius 212 (265); D. calamarus CorE 212.(266); D. mirabilis CopPE 
212 (266); D. pentagonus CoPE 212 (266); D. perangulatus CopPz 212 (266) Di- 


XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


modosaurus 197 (251); D. Poligniensis GAupRY 197 (251) Dinodocus 205 (259); 
D. Makesoni OwEx 207 (261) Dinodon 199 (253): D. horridus LErpy 199 (253) — 
Dinosauria 68, 193, 194, 217, 9242 (247, 948. 271, 285) - Diplodocide 203, 207 
(257, 261); Diplodocus 207 (261); D. longus MARsm 207 (261) — Diracodon 213 
(267); D. laticeps MaARsmn 213 (267) Discoceras ! Procervulus! Posoniense 243 
Dryosaurus 209 (263); D. altus MaRsn 209, 210 (263, 264) — Dryptosaurus 199 
(253) — Dysganus 216 (270); D. bicarinatus CoPEx 216 (270); D. encaustus CoPE 
216 (270); D. Haydenianus CopPx 216 (270); D. peiganus Cope 216 (270) — Dy- 
stropheus 213 (267); D. viemale CoPE 213 (267). 

KEchinodon 214 (267); KE. Bececlesi Owxw 214 (267) — Elephas primigenius 67 — 
Epanterias 205 (259); E. amplexus CopPx 205 (259) kpicampodon 196. 197 
(250, 251); E. indicus LYDEKKER : 197 (251) Emydide 361 — Ervilia podolica 
HicHw. 154 (182) — Hucamerotus 205 (259) — EBuceracosaurus 214 (267): E. tany- 
spondylus SEELEY 214 (267). 


Voraminifera 242 (285) Forbesiceras sp. efr. subobtectum STroLn. 39. 
Gadus 361 — Genyodectes 217 (271); G. serus WoopwaRp 217 (271) Giganto- 
saurus 205 (259); G. megalonix SEELEY 205 (259) Glauconia Coguandiana 


DORB 25 (117) ; G. [n. sp.?; non id. G. Kefersteini, cfr. obvoluta] 28 (121) 
Gresslyosaurus 197, 195 (251, 252). 

Hadrosauride 208, 211 (262, 265); Hadrosaurus 212, 213 (265, 266, 267); H. brevi- 
ceps MaARsnH 212 1266) ; H. calamarinus CopPE 212 (266); H. cantabrigiensis LYDEKKER 
212 (266); H. cavatus CopPx 212 (266); H. Foulkii LErny 212 (266); H. longiceps 
MARSH 212 (266); H. minor CopPz 212 (266); H. mirabilis 212 (266); H. occi- 
dentalis LpipY 212, 216 (266, 270); H. paucidens MARsH 212, 216 (266, 270); 


H. perangulatus Corx 212 (266); H. tripos CopPE 212 (266) —  Hallopodide 
195, 201 (249, 255); Hallopus 202 (256); H. victor MaRsH 202 (256) — Hami- 


tes sp. 39, 40; H. sp. 39 Harpoceras hecticum REBIw. sp. 153 (181) ; H. Krako- 
viense NEum. 153 (151); H. Laubei Ngum. 153 (181); H. punetatum STAHL sp. 


153 (181) Helix 150 (177); H. sp. conica 36 (130); H. [Xerophila] costulata 
ZIEGLER var. Nilssoniana 536 (130) — Hippurites efr. sulcatus. DEFR. 27 (120) — 
Holaster efr. carinatus LAM. sp. 39 Hoplosaurus 214 (267); H. armatus 214 


(268) ; H. ischyrus 214 (268) Hylxeosaurus 214, 215 (268, 269) ; H. Oweni MANTELL 
214 (268); H. valdensis LYDEKKER 207, 214 (260, 268) — Hypselosaurus 205 (259) ; 


H. priscus MATHERON 205 (259) — Hypsibema 212 (266); H. crassicauda CoPE 
212 (266) Hypsilophodontid;e 205, 209 (262, 263): Hypsilophodon 209 (263] ; 
H. Foxii Huxnezy 209 (263) — Hypsirophus 214 (268): H. discurus CorE 215 


(269): H. Seeleyanus CoPE 215 (269). 

Iguanodontide 208, 210 (262, 264); Iguanodon 193. 210, 215 (258, 264, 269); I. ber- 
nissartensis BouLG. 211, 214 (265. 268); I. Dawsoni LYDEKKER 211 (265); I. exo- 
girarum FRiTrscH 211 (265); I. Fittoni LYDEKKER 211 (265); J. Foxii OWEN 209 
(263); I. Hilli NEwron 211, 242 (265); I. Hoggi Owens 211 (265); I. Hollingto- 
nensis LYDEKKER 211 (265); I. Mantelli Owew 211 (265); I. preaecursor MoUSSAYE 
904, 211 (2585, 265); I. Seeley HULKE 211 (265); I. Suessi .BuwNzezL 209, 211 (263, 


265) [noceramus cefr. virgatus, ScHLÜT. 39 ; I. Crispi MAwr. 27 (120) ; I. Schmidti 
255 (GZ) Isehyrosaurus 2045, 206 (2539, 260). 

Kalodontide 208, 209 (262. 263) 

Labride 361 Labrosauride 195, 201 (249, 255) ; Labrosaurus 201 (255) ; L. ferox MARSH 
901 (255); L. fragilis MARSH 201 (255): L. sulcatus MARSH 201 (255) Leelaps 


199 (253) ; L. aguilunguis CopPx 199 (253); L. explanatus Corn 199 (253); L. fal- 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XVII 


culus CorE 199 (253); L. incrassatus CopPx 199 (253); L. trihedrodon CoPE 199, 
901 (253, 255) ; L. sp. 199 (253) — Laosarus 209 (263); L. altus MARsnH 209 (263) ; 
L. celer MagsH 209 (263); L. consors MaARsH 209 (263); L. gracilis MARsH 209 


(263) — Lima Marticensis MArn. 28 (120) — Limmosaurus 212 (266); L. Hilli 
NEwrows 211 (265); L. transsylvanicus Nopcsa 212, 242 (266. 255) Limopsis 
calvus Sow. sp. 27 (120) — Loncosaurus 199 (253); L. argentinus AMEGHINO 200 
(254). 

Macroscelosaurus 202 (256) Macrochelys 205 (259) — Macrurosaurus 205 (259) ; 
M. semnus SEELEY 205 (259) — Massospondylus 197 (251); M. Browni SEELEY 
197 (251); M. carinatus Owen 197 (251) Megadactylus 197 (251) — Megalo- 


sauride 195, 196, 198, 217 (249, 250, 252, 271); Megalosaurus 199, 200, 201 (255, 
254, 255); M. bredai SEELgEY 201 (255); M. Bueklandi OwEw 200 (254); M. cera- 
tosaurus MaRsH 201 (255); M. Claocinus OvEwsr. 200 (254); M. Dunkeri DAMES 
200 (254); M. gracilis DowILLÉ 200 (254); M. horridus LEIpY 201 (255); M. hun- 
garicus nov. sp. 200 (254); M. insignis SauvaAGE 200 (254); M. Merriani GREPPIN 
200 (254); M. nasicornis CoPE 199, 201 (253, 255) ; M. Oweni LYDEKKER 200 (254) ; 
M. Pannoniensis SEELEY 200 (254). M. superbus SaAUuvaáGE 200 1254); M. trihedro- 
don CopPE 199, 201 (253, 255); M. valens LEgrpv 201 (255) — Mierocoelus 205 (259) ; 
M. patagonicus LYDEKKER 205 (259) — Mochlodon 209 (263) :; M. Suessi BUNZEL sp. 
209 (263); M. Suessi SEELEY 210 (263); M. robustum Nopcsa 209 (263) — Mono- 
elonius 216, 217 (270); M: ecrássus CoPE 216 (270); M. fissus CopE 216 (270); M. 


recurvicornis CopPE 216 (270); M. sphenoccerus CopPE 216 (270) — Morinosaurus 
206 (259); M. typus SaáuvAGE 206 (259) — Morosaurus 206 (260) ; M. agilis MARSH 


206 (260); M. Becklessi MANTELL 206 (260); M. brevis 205 (259) ; M. [Cetiosaurus] 

brevis LYDEKKER 206 (260); M. grandis 203, 206 (255, 260); M. lentus MARsH 206 

(260); M. robustus MaRsn 206 (260) — Myacites fassaensis 304 (382). 
Nanosauride 208, 209 (261, 262); Nanosaurus 209 (262); N. agilis MaARsH 209 (263) ; 


N. rex MaARsH 209 (263); N. victor MARsH 209 (263) — Naticella costata 304 
(382) — Nautilus efr. Fleuriausianus DoRB. 39 — Neosodon 204, 205 (258, 260) ; 
N. [Caulodon [ precursor SAUuvAGE 205 (260) — Nerinea bicincta BRONN. 23 (116) — 
Nerita Goldfussi KErsr. 24 (116) — Nodosaurus 214 (2685); N. isehyrus SEELEY 
214 (268); N. textilis MARsmn 214 (268) — Nummaulites lucassana 305 (383); 
N. perforata 305 (383) — Nuthetes 201 (255); N. destructor Owew 201 (255). 
Ochreacea 533 (126) — Oligosaurus 214 (268); 0. adelus SzELy 214 (268) "Omo- 


saurus 214 (268); 0. armatus OwEwx 214 (268) ; 0. durobrivensis HULKE 214 (268) ; 
0. hastiger OwEwx 214 (268) — Oppelia aspidoides, Orpp. sp. 1553 (181); 0. sub- 
costaria, WaaG. 153 (181); 0. fOekotraustes! Baugieri Dogs. sp. 153 (151) ; 0. [0.) 
econjungens MAY 1553 (181) — Orinosaurus 214 (268) Ornithominus 201 (255); 
0. grandis MARSH 201 (255); 0. minutus MARSH 201 (255); 0. sedens MARsH 201 
(255); 0. velox MARSH 201 (255); Ornithopoda 68 - Ornithopodide 208, 209, 
(261, 263) — Ornithopsis 205, 206 (259, 260); 0. eucamerotus HULKE 206 (260). 
0. Hulkei SEELEY 206, 214 (260, 268); 0. Leedsi HUuLkKE 205, 206 (259, 260); 
0. manseli 204, 205, 206 (258, 259, 260) — Ornithotarsus 212 (266) ; 0. immanus 
CoPE 212 (266) — Orosaurus 214 (268) — Orthomerus 213 (266); 0. Dolloi SEELEY 
213 (266) — Orthopoda 207 (261) — Ostrea columba 26 (119). 

Palgoctonus 201 (255); P. appallachianus CopE 201 (255) — Palxzosaurus 197 (251) ; 
P. eylindrodon RILEY et SrurcHBuRY 197 (251); P. frazerianus CoPE 197 (251); 
P. platyodon HuxzEY 197 (251) — Palgoscincus 215 (268); P. costatus Úprpy 215 


(268) ; P. latus MaARsH 215 (268) — Parasuchia 224. (279) Pecten sp. 153 (181) — 
x 


XVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Pelorosaurus 204, 205. 206, 214 (258, 259, 260, 268); P. Becklessi MANTELL 206 
(260); P. brevis LYDEKKER 205 (259); P. Conybeari OwEw 206 (260); P. Leedsi 
LYDEKKER 205, 206 (259, 260); P. precursor SAUVAGE 206, 211 (260, 265) — Pel- 
toceras athleta, PHIL. sp. 1583 (181) Perisphinctes ecurvicosta, OPp. sp. 153 (183) 
P. furcula Negum. 153 (181) — Phylloceras disputabile Zrrr. 152 (180); P. flabel- 
latum NEum. 152 (180); P. Kudernatschi Hau. sp. 153 (180); P. mediterraneum 
NEum. 152 (180) — Picrodon 197 (251); P. Herveyi SEELEY 196 (250) — Pinus 
tarnocensis 166 (191) — Pityoxylon mosguense MERCKL 165 (190) — Planorbis 155 
(177) — Plateosaurus 197 (251); P. Engelhardtii MEYER 197 (251) — Pleuroccelus; 
207 (260); P. montanus MARsH 207 (260); P. nanus MARsH 207 (260), P. suffosus 
MARSH 207 (260); P. valdensis LYDEKKER 207, 214 (260, 268) — Pleuropeltus 2153 
(267) — Pneumatoarthrus CoPE 212, 213 (266) — Poikilopleuron 201 (255); P. 
Bucklandi DEsL. 200 (254); P. valens LErpY 201 (255) — Polacanthus 215 (268) ; 
E. Foxii HuLKE 215.(269) — Polyonax 216,. 217 (270):: P.. mortuaris  Copx 216 
(270) — Polyptyechodon continuus OwEw 207 (261) — Posidonomya Becheri 39 - 
Pricondon 215 (269); P. crassus MaARsH 215 (269) — Priodonthognatus 215 (269) ; 
P. Phillipsii SEELEY 215 (269) — Proterosauride 68, 220 (274) — Pteropelyx 211 
(265); P. grallipes CoPE 211 (265) — Pupa 150 (177) — Puzosia efr. Bhima SroL. 
39; P. planulata, Sow. sp. 39 — Pyrgulifera acinosa Zek. sp. aff. 24 (116). 
KRachitrema 190 (252); R. Pellati SaAuvaGx 198 (252) — Regnosaurus 215 (269); 
R. Northhamptoni MANTELL 215 (269) — Reineckia anceps, REIw. sp. 153 (181); 
KR. Fraasi Opp. sp. 1583 (181) — Rhabdodon 209 (263); KR. prisceum MATHÉRON 209 
(263) — Rhadinosaurus 215 (269); R. alcíimus SEELEY 215 (269) — Rhinoceros Mereki 
167 ; Rhynehonella sparsicosta OPpp. 1553 (181); KR. bissuffarcinata ScHLorn. 153 (181) 


Sarcolestes 215 (269); Leedsi LYDEKKER 215 (269) — Sauropoda 68, 203 (257) — 
Scaphites sp. inota (Yvanii, Sow.] 40; S. sp. 39 — Seelidosaurus 215 (269); S. 
Harrisoni OwEN 215 (269) — Smildon 198 (252); S. laevis PLEIrs. 198 (252) — 


Sphenospondylus 213 (266); S. gracilis LYDEKKER 213 (267); Stegosauridae 68, 
208, 213 (262, 267) ; Stegosaurus 214, 215 (268, 269); S. affinis MARsH 215 (269) ; 
S. discurus CoPE 215 (269) ; 5. duplex MARsH 212 (269) ; Seeleyanns, Cope 215 (269) ; 
S. stenops MaRsH 215 (269); sulcatus MaARsH 215 (269); S. ungulatus MARsH 215 
(269) — Stenoplyx 216 (269) ; S. valdensis MEYER 216 (269) — Stephanoceras Herveyi 
Sow. sp. 153 (181); S. (Spaeroceras ] bullatum D"ORB. sp. 153 (181) — Sterrholophus 


217 (270) ; S. fiabellatus MARsnH 217 (270) Streptospondylus 201 (253); S. Cuvieri 
HULKE 201 (255) — Struthiosaurus 216 (269); S. austriacus BuNzEL 216 (269) — 


Symphyrophus 207 (261); S. musculosus CopPE 207 (261); S. viemale CoPE 207 
(261) Syngonosaurus 216 (270): S. macrocercus S8ELY 216 (270). 
Thanystropheus 202, 205 (256, 257): T. Bauri CoPE 203 (257); T. conspicuus MEYER 
202 (256) ; T. longicollis CopPE 203 (257); T. Willistoni CopPEx 201, 203 (255, 257) — 
Teratosaurus 198 (252) — Terabratula nucleata ScHLorH. 153 (181) — Testudo 361 — 
Thecadontosaurus. 198 (252); T. antiguus HuxLEY 198 (252); T. gibbidens CoPE 
198 (252); T. platyodon MARsn 198 (252) — Thecospondylus 203 (257) ; T. Daviesi 


SEELEY 202 (256); T. Horneri SEELEY 202 (256) — Theropoda 68, 195 (249) — 
Thespius 213 (267); T. [Thespesius] occidentalis LEIDpyY 212 (266) — Ticho- 
steus 207 (261); T. lucasanus Cope 207 (261) — Titanosaurus 205, 207 (259, 


261); T. australis LYDEKKER 207 (261); T. Blanfordi LYDEKKER 207 (261); T. 
indicus WFALKONER 207 (261); T. madagascarensis DEPÉRET 207 (261); T. make- 
soni 207 (261); T. montanus MARsH 204 (258); T. nanus LYDEKKER 207 (261) — 


Torosaurus 217 (271) ; T. gladius MARsn 217. (271) :t 9. datus MARSH: 217 (2742): 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, XEX 


Trachodon 212, 213 (266, 767); T. cantabrigiensis LYDEKKER 212 (266); T. lon- 
giceps MaARsH 212 (266); T. mirabilis 212 (266) — Triceratops 217 (271); T. cal- 
cicornis MARSH 717 (271); T. horridus MARsH 217 (271); T. obtusus MARSH 217 
(271) ; T. prorsus MARSH 217 (271); T. serratus MaARsnH 217 (271); T.sulcatus MARSH 
9217 (271) — Trigonia scabra LAm. 27 (120) — Trochactaeon Goldfussi, DORB 25 
(117) — Trochus sp. n. ind. 39 — Troodon 201 (255) — Turritella cfr. guadri- 
cincta GoLpF. 27 (121); T. cfr. rigida Sow. 27 (120); T. guadricincta GOLDF. 
27 (120). 

Vectisaurus 216 (270) ; V. valdensis HULKE 216 (270) — Vola aff. substriatocostata, 
D ORB. 27 (120); V. guadricostata Sow. sp. 27 (120). 

Zanclodon 196, 197, 198 (250, 251, 252); Z. arenaceus FRass 198 (252) ; 2. cambrensis 
NEwTON 198 (252); Z. crenatus PLEIN. 196, 198 (250, 252); Z. ingens RÜTIMEYER 
198 (252); Z. laevis PLEIrw. 298 (252); Z. Ouenstedti SEELEY 198 (252); Z. Plei- 
ningeri FRaas 198 (252) ; 7. Schützi FRaAas 198 (252); Z. suevicus MEYER 198 (252). 


ki 


lé VA . 38 j 
a es 
K 
€ 
e tepátakttss ÓVA g 
; sah jük. ző 02 TELEK TT KEL TK OTA 0 [8 
6) Tr zen úri RE fi Hi 40 HEGEL ADAG § VEL VNÜRN LAKK ÉV javat JAS; 114 
I GARAT , 4 . a ak áMRÉRRTRER E ÉL aa le ae és E 
T SZAGTGRT TT 110 —a!! Jégzadtal násuathii albégyatitáté ee 
KETSEMESBA . 10 E. VAYG KÁT STAR Ma sltéstaáe lását ar 
§ NVGYÁTÁE ÁT 0 vót 11800 ERÜ SL GÁTH AÁEZÉGYK NA age ZÁBL ERNO TAGENK, KÖRÉRÉNYE MÁKETTT tt 
ű i éj ELJ VALAKNNTTZTSES SZ CO a LEÉGETT LL E A OT EGYÜT EK LU EL TT d Al 


, TT ANANESON AKA, al LLOLET SRE E TE TATE [EYES LÜL del mv eáí végl we 
Ni tk HZos 26! iGótátAk NYEK, NEG KORT és EÁ jattitsii EZ KÉLRÉTEK ÜT 1" ha E NÉÉRÓ 


Me H/ döli i ú tál e ey era gs fe AVE OL RÉT TT s 
Ny sí [/ d vb b NENDÜN. dea e t4jrrá th 1) Ét § ap 0... él 999 UK [/ 
,! ja ts á 4 Ya VETT A) ARS k / av gye dÓTON TÉS HT fa hal VS 9. 
TV E VAL ÉGTEK EE 1 B FOG) 4 LAT 967, IANLTAZÉKA Vas zagi 
KKN 4 fp) , RG A RÁATTT KE ta. FV NTTÉNTSEE eétáe Ír (áj tusát de" 4 ft 
jee ű í -a 
BE 200 jabi új 4 f vsz i j 7 ri Ar Ka E: Já ny nú Malt 
491 BE JN tá vi; al KA ra a AA TETÉL ÉN " j yet Üvé : És 
ii N d ast f 14 p T 5] va fd Evt Te NE Éva ; Fő ; 4.Vés 
agit j vsklérg are setétb i ne MENGALLNT EA KAY TE d Vid 
47 j HV jet kills hadai ? ta AL ZVTSÁE ZekáNáa TÖK Ea 21 AGY Ügy FÜGE 8 
1-1 é Í ? aj 
LAT tá Ag zdés a 14 kidtx ET kis há réty 1 VÉRÉT e pe Ag 
JA A ke . 4 A s 
? ani A SAO TÜ TA ZVAT Ááá dr ahh ME, 05 
A 
Hi f 1 Fr0k zi 
1 S ATNARTÁETRARAK AEK 
7 Úr uk 9 ns 
X ség A A" t 0 1 E dá 
ő 1988 
b Hi 4 
4 ! LpA Ni 4.4 ft 
4 
4 vi ti tp ( 
ő ft 4 
í dő Vag 
7! 
a ? 1 ú 
e. ké ! 
j v ( 
i ANNAL ÚA 
if 
Lét 
Taj ? 6 
" 
É né B 
49 1 
44 § 
d 
k ! § aa 
19 V ) 
kéj j VT e 
! 


FÖLDTANI KÖZ ZLÖ LNB 


XXXI. KÖTET. 1901. JANUÁR- ÁPRILIS; láz FÜZBT, 


A FÖLD KORA. 


Dr. KövESLIGETHY RaDpó-tól.F 


A spektrálanalizis kétséget nem hagyó módon mutatja, hogy a saját 
fénynyel biró égi testek, az állócsillagok — közöttük természetesen a Nap 
is — izzó gázburokkal körülvett tömegek, a melyeknek anyaga szilárd, 
vagy folyós, vagy nagy nyomás alatt álló gáz lehet, s a melynek hőmérsék- 
lete a burkolaténál tetemesen magasabb. Egyszersmind bizonyítja, hogy az 
égi testek anyaga ugyanazon elemekből áll, a melyeket a Földön is isme- 
rünk s hogy a hőmérséklet kisebbedése mellett ugyancsak a Földön is 
ismert vegyületek keletkeznek. Könnyű meggyőződni arról, — és erre 
később módunk is lesz, — hogy az égi testeken a hőmérsékletnek befelé 
való növekedése oly rohamos, hogy már kis mélységekben a felület alatt 
oly magas hőmérsékleteket találunk, melyek minden anyag kritikus 
hőmérsékletén felül állanak, úgy hogy az uralkodó nagy nyomások elle- 
nére 18 az égi testek magva merőben gázneműnek tekintendő. Ez okosko- 
dás tehát a spektrálanalizis által megengedett három lehetőség közül az 
első kettőt elveti. Tudvalevő dolog, hogy hasonló nézet a Föld belsejére 
vonatkozólag ma mindjobban tért hódít. E nézet, a melyet helyesebben 
talán már elméletnek is nevezhetünk, a Földet sokkal közelebb hozza 
kozmikus eredetéhez és egy aránylag vékony, kihült kéregtől eltekintve, 
bolygónk is állócsillagnak nevezhető, a melynek az igazi természete az 
úgynevezett wújv csillagok módjára erupcziókban bárhányszor feltárul. 
Oly szerény modorban mégis, hogy erről világüri szomszédaink is alig 
vehetnek tudomást. 

A KiRcHnorr-féle törvény az emisszió és abszorpczió egyenértéküsé- 
géről módot nyujt az állócsillagok felületi hőmérsékletének becslésére. Ha, 
ugyanis valamely tetszőleges anyag és az abszolut fekete test spektrumá- 
ban a maximális intenzitás helye ugyanazon hullámhosszúságra esik, 
akkor mindig a nem fekete test a melegebb. Korábbi, Ó-Gyallán végzett és 
a levegő elnyelő befolyásától mentesített megfigyeléseim szerint a fehér, 
sárga és vörös csillagok intenzitásmaximuma illetve 0-45, 0:"53 és 0-60 
ezredmilliméter hullámhosszaságra esik. Minthogy a spektrálanalizis egyik 


X Előadta a M. Földtani Társulat 1900 április 4-én tartott szakülésén. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 1 


3/7917 


2 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


törvénye szerint e hullámhosszaság az abszolut fekete test esetében az 
abszolut (—273" C-tól számított) hőmérséklettel visszásan arányos, azaz 


mg 7-28380, 


ha m a maximum intenzitás ezredmillimeterekben kifejezett hullámhosz- 
szasága és 9 az absolut hőmérséklet, úgy következik, hogy a nevezett álló- 
csillagokon azon felszíni réteg, a mely a kisugárzott fény és hő javarészét 
szolgáltatja, illetve 61007, 52007 és 45007 C€-nál magasabb hőmérsékletű. 
Napunk a fejlődési sorozat második fokán áll, sárga csillag, és felszíni 
hőmérséklete a Földre sugárzott hőből számítva tényleg 55007 €-nak 
adódik. 

A mennyiben a lávák optikai tulajdonságaikat illetőleg az abszolut 
fekete testhez nagyon közel járnak, a fenti törvény végtelenül egyszerű 
optikai módot nyujt a kitörő magma hőmérsékletének meghatározására. 
E módszer annál fontosabb, minthogy az észlelő távolsága az izzó tömeg- 
től számításba nem jön. 

Az előbb közölt hőmérsékleti adatok már magukban is feljogosítanak 
ama feltevésre, hogy a saját fénynyel biró égi testek belseje is gáz és e fel- 
tevést csak megerősíti egészen más oldalról az az ismeretes tény, hogy a 
Napnak, és — a mennyiben egynehány esetben meg volt állapítható — az 
állócsillagoknak középsűrűsége oly feltünően kicsiny. 

Az első, e ténynyel együtt felmerülő kérdés, hogy az égi testeket 
alkotó gáz mily egyensúlyban van? A mechanikai egyensúly meg van óva, 
ha a gázrétegek elrendezése a barometrikus magassági formula egyszerű 
főrészének szellemében történt. De ezen állapot csak mechanikai szem- 
pontból egyensúly, beleszól a kérdésbe a hőelmélet is. Az egyensúly a 
hőelmélet álláspontjáról is megmarad, s ezzel együtt a gázgömb staczio- 
nárius állapotban van, azaz a benne történő változások, pl. áramlások 
mellett is időben azonosan megmarad, ha valamely gázrészecske a sugár 
mentén emelkedve vagy leszállva mindig azon eleven erőt hozza magával, 
a melyet az új környezetben már meglevőnek talál. E gondolatnak mathe- 
matikai beruházása azt mutatja, hogy a kijelölt feltétel egyenesen a gázok 
kinematikai elméletével azonos. Vagy más szavakkal: a staczionarius 
egyensúly minden körülmény között magától jön létre. De ekkor valamely 
felszálló gáztömeg ritkább rétegekbe emelkedve kiterjed, és a kiterjedéssel 
járó lehülés folytán hőmérséklete épen ezen ritkább réteg alacsonyabb 
hőmérsékletével válik azonossá. Minthogy a részecskére nehezedő nyomás 
is ugyanaz, mint a környezeté, úgy az egyenlőség természetesen a sűrű- 
ségre is áll és ennek folytán ily gáztömegben a részecskével egyszer közölt 
felhajtás egész a felületig megmarad, úgy hogy a staczionárius áramlások 
az egyensúly megbolygatása nélkül is fennállhatnak. Eközben az emelkedő 
részecske, a mely mindig a környezet hőmérsékletével bir, szomszédságá- 


A FÖLD KORA. cz 


val hőcserébe nem lép, ép úgy viselkedik. mintha a meleg számára átha- 
tolhatatlan burokba volna zárva, vagy röviden kifejezve, az égi test adia- 
batikus vagy állandó entropiájú (izentropikus) egyensúlyban van. 

A nevezett egyensúly — mint ezt futólag említettük — különben oly 
természetű is, hogy folyton önmagától áll vissza, ha a rétegeket tetszőle- 
gesen összekavartuk. Ilyen keverődés lehetősége tényleg megvan, a meny- 
nyiben a gázelmélet értelmében megszámlálhatatlan molekula hatol át 
állandóan más nivóju rétegekbe. Etény a földi légkörre alkalmazva nem 
közömbös a földtanra nézve, mert alapos tanulmány nélkül nem zárható 
ki ama lehetőség, hogy bizonyos elemek, a melyek a Föld gázburkában 
egykor nagy mennyiségekben jelen voltak, pl. helium és hidrogén, a Föld 
kezdeti állapotja által befolyásolt molekuláris sebességüknél fogva a világ- 
ürbe távoztak. 

Most mindenek előtt izentropikus állapotú gáznemű égi testek fizikai 
viszonyaival kell foglalkoznunk. A Napra nyert adatok ugyanis egyetlen- 
egy lényeges, de a geogoniában is általánosan elfogadott hipotézis révén 
elvezetnek a Föld korának becslésére, és kiváló fontosságúnak tartom, 
hogy a geologiai faktorokra épített számítások olyanokkal legyenek ellen- 
őrizhetők, a melyekbe semmiképen sem folynak be a Föld specifikus tulaj- 
donságai, sem anyagának halmazállapota, sem rétegzése, sem ezeknek 
gyakran nagyon kétes értékű fizikai állandói. 

Ha ugyanis a Nap a Kaxr-LAPLAcE-féle elmélet értelmében valamikor 
a Neptun pályáján túl terjedt, és e kezdetállapottól fogva sűrűsödött, a 
miközben közel geometriai haladvány szerint fogyó távolságokban bolygó- 
kat választott le testéről, akkor a Föld kora az által van megadva, hogy 
bolygónk keletkezése idejében a Nap egészen a mai földpályáig ért, azaz 
sugara a mai értékének 215-szöröse volt. (A Nap mai sugara 695,400 km., 
a földpálya sugara 149310" km.) E számítás a Földnek, mint indivi- 
duumnak korát adhatja csupán, önálló létének pillanatától számítva, de 
semmiképen nem adhat felvilágosítást az egyes geologiai korszakok tarta- 
mára nézve. 

A vizsgálat egyszerűsítése kedvéért feltételezem, hogy az égi testek 
gömbalakúak, hogy tengelyforgásuk nincs, és hogy reájuk külső erő nem 
hat. A feltevések a Nap esetén egészen indokoltak, a- mennyiben a Nap 
tengelyforgása által létrehozott lapultság legfőlebb szóso, tehát teljesen 
érezhetetlen. Azonkívül a legközelebbi állócsillagok ií8 már oly nagy távol- 
ságban állanak a Naptól, hogy ezek behatását tekintetbe venni nem is 
lehet. Az anyagot tévő gázra vonatkozólag feltételezem, hogy pontosan a 
BovrLE-GaYv- Lussac-féle törvénynek hódol, hogy tehát ideális gáz. Ez a fel- 
tevés az egész számítás legkoczkáztatottabb hipotézise, de elfogadhatóvá 
teszi első közelítésül az a körülmény, hogy a nevezett törvénytől. valamely 
gáz annál kevésbé tér el, minél magasabb a hőmérséklete és minél kisebb 


1k 


4 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


sűrűsége. Ez utóbbi körülményre hivatkozhatunk a Nap multjában, a 
magas hőmérsékletre a jelenben. Megjegyzem különben, hogy az itt rejlő 
bizonytalanságot csupán a számolás egyszerűsítésére hoztam be, és telje- 
sen kikerülhető, ha az ideális gázok törvénye helyett a tényleges viszo- 
nyoknak megfelelő VAY DER WAaLcs-féle törvényt alkalmazzuk. 

Legyen dp a nyomásnövekedés, melyet a gázrészecske szenved, ha az 
égi test középpontjától o távolságból do-val emeljük. Ha g a nehézségi 
gyorsulás a Föld felületén és g, ugyanaz az égi test belsejében o távolság- 
ban a középpontól, ha végre s a gáz egy köbméterének nehézsége a Föld 
felületén mérve, akkor áll az ismeretes hidrosztatikai egyenlet, a mely 
egyszersmind a barometeres magasságmérés alapformulája : 


dp szesz Je 5 do. 1 


J 


Ha most 9g5-vel jelöljük a nehézségi gyorsulást az égi test felületén, 
M-mel az egész r sugarában foglalt gömb tömegét," m-mel a 9-változó 
sugarú gömb által körülfogott tömeget, akkor a Newrowx-féle törvény értel- 
mében s 

mr? 
Tosz d Mo" 


Ha a megelőző két egyenletből elimináljuk g-t, persze tekintettel 
lévén arra, hogy az m tömeg lényegesen függvénye v sugarának, akkor 
jutunk a következő, feladatunkat már megoldó differencziál egyenlethez : 
JV ! Est: 484 dp. SZG satani 3) 
4) b do pe Mg 
a mely tulajdonképen a barometeres magassági formula differencziálegyen- 
letével azonos. Csakhogy az utóbbiban nehány, itt nem alkalmazható 
egyszerűsítés lép fel: A földi légkör tömege ugyanis a Földé mellett elha- 
nyagolható, vagyis 2)-ben ma M tehető, és ezenkívül a ténylegesen 
elérhető magasságok oly kicsinyek, hogy számukra nagyobb hiba nélkül 
19-ben is 4,—g tehető, úgy hogy ismét az 1) egyenlet — de még egysze- 
rűbb alakban — marad. Úgy ebben, mint 3)-ban a nyomás mint a sűrűség 
és a központtól számított távolság függvénye szerepel. Az egyenletnek 
tehát, minthogy két mennyiségét, nyomást és sűrűséget tesz függővé egy 
harmadiktól, végtelen sok megoldása lehet, a mi csak annyit mond, hogy 
a mechanikai egyensúly teljesen csak akkor van definiálva, ha az anyag- 
nak hőegyensúlyát is ismerjük, azaz, ha meg tudjuk mondani, hogy minő 
összefüggés áll fenn nyomás és sűrűség között. 


OT 


A FÖLD KORA, 


Az előzők nyomán az egyensúlyt izentropikusnak ismertük fel. Ekkor 
állanak a Poxssowx-féle egyenletek, a melyek a gáz nyomása, sűrűsége és 
hőmérséklete között fellépő viszonyokat adják, ha a gáz meleg számára 
átjárhatlan térben terjed vagy sűrűsödik. Ezen egyenletek 


CANNES Nnt 9 ) k—1 
P7 Po ps és §7-7§j[— é 4) 


a hol 99, Po és 59 a középponti abszolut hőmérsékletet, nyomást és sűrűsé- 
get jelenti. Ugyanezen egyenletek, a melyek a gőzgépek elméletében fontos 
és gyakorlati szerepet játszanak, a Föld belsejének bármily pontja szá- 
mára 18 alkalmazhatók. Ha pl. felteszszük, hogy a Föld közepéig terjedő 
furólyuk légköri levegővel telik meg, akkor a lyuk mélyén az egyensúly 
helyreállta után a hőmérséklet 32,0007, a nyomás 13-10? légköri nyomás 
és a sűrűség 143,5 vízre vonatkoztatva, feltéve természetesen, hogy a 
levegő még ez állapotban is hódol a BoYnz—Gav-Lussac-féle törvénynek. 
Mindezen egyenletekben k az állandó nyomás és állandó térfogatra vonat- 
kozó két fajhő viszonya. A következők miatt fontos ama megjegyzés, hogy 
ezen viszony független az anyag speczifikus minőségétől és pusztán a gáz 
molekuláris szerkezete által adott, úgy hogy az 1, 2, 3, ... atomos gázokra 
k sorban 7/3, 7/5, 9/r...-del egyenlő. 

A 4) egyenletek bevitele 3)-ba ad végre : 


k—2 
d9g 9 49 4 (k—1) gar" s999 k 9 1 


d 02. 771 dp kMgpa 


a mely most integráczió után az égi test belsejében minden o távolság szá- 
mára adja a megfelelő hőmérsékletet. Ha ez ki van számítva, akkor 4) 
segítségével ugyan e helyeken a nyomás és sűrűség is számolható. 

Fontosnak tartottam ezen, a Föld belseje számára is használható 
egyenlet ide iktatását és levezetésének vázlatát, mert a Föld sűrűségére 
vonatkozólag felállított empirikus törvények, a melyek indokolása a Föld 
fizikájának egész más fejezetéből való, az adott egyenletnek szintén eleget 
tesznek. 

LEGENDRE- és LAPLACE a Föld sűrűsége számára a következő 


sin me 3 . 
s—c——  , c — 4426; m—141"7405 
76; 


kifejezést adja, a mely //—?2 számára az 5) egyenletnek megoldása. Eppen 
ő , 0, o o 


6 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


úgy megfelel az állandók más értékei mellett az E. RocHE által adott sűrű- 
ségi törvény 
sssj(1—ax), s5— 101057 ac01764. 


Mindegyikben xw a földközéptől számított távolság kifejezve a földsugár 
részeiben. A Föld középpontja számára mindkét kifejezés 10-nél valamivel 
nagyob sűrűséget ad. 

A két idézett törvényszerűség úgy van leszármaztatva, hogy a Föld 
lapultságát és a preczesszió állandóját a priori is megadhassa. Különben 
tisztán fizikai jelentőséggel bir: mindkettő azt fejezi ki, hogy a Föld töme- 
gét tevő anyagnak nyomás által való sűrűsödése annál kisebb, minél 
nagyobb a nyomás folytán már elért sűrűség. A LEGENDRE-LAPLAcE-féle 
szabály szerint egy adott sűrítésre szükségelt nyomás egyszerűen arányos 
a már elért sűrűséggel ; RocHE szerint, noha az ő törvénye mathematikailag 
az egyszerűbb, az előbbin kívül egy, a már elért sűrűség négyzetetől is 
függő tag jelentkezik. 

Az 5) egyenlet egyértelmű megoldása megköveteli, hogy két határ- 
feltételt ismerjünk. Ezek nagyon könnyen szerezhetők be, és lényegesen 
más eredményhez vezetnek, ha állócsillagról, vagy mint a Föld esetében 
bármily halmazállapotú maggal biró égi testtel van dolgunk. 

Állócsillag, úgy mint bolygó esetén az egyik határfeltétel, hogy 
a középponti hőmérséklet 99 legyen, a második, hogy a gázgömb felü- 
lete szintén adott hőmérséklettel birjon. Állócsillag esetén e felület állan- 
dóan az üres térrel érintkezik, hőmérséklete tehát legalább igen közel 
abszolute nullnak vehető. Bolygó esetén ellenben a mondott hőmérséklet a. 
szilárd kéreg alsó felületén uralkodó hőfokkal azonos. Ha tehát az adott 
egyenletnek integrálját összehasonlítjuk azon empirikus szabályokkal, 
melyeket LEGENDRE, LAPLACE vagy RocHE adott, akkor egészen új, eddig 
észre nem vett utat nyerünk a földkéreg vastagságának megbecsülése 
számára. E feladat megoldása most nagyon is elterelne tulajdonképi czé- 
lunktól. 

A fentjelzett különbséggel együtt jár az égi testeknek még egy igen 
nevezetes sajátsága, a mely éles határvonalat húz állócsillag és bolygó 
között, s a mely szintén a, felületen érvényes határfeltétel következménye. 
Ennek értelmében ugyanis a következő : 


[égöv a 
g E-Z cöonstan8 6) 


V Po 


mennyiség, a melyet a gömb sugara, középpontjának sűrűsége és nyomása 
alkot, valamennyi azonos molekuláris szerkezetű gázokból álló égi testek 
számára azonosan ugyanaz. Az állócsillagok tehát nem képeznek indivi- 


A FÖLD KORA. 7 


duumokat, hanem egész osztályokat, melyek pusztán csak anyaguk mole- 
kula szerkezete szerint más és más tulajdonságúak. Vagy más szavakkal: 
adott állapotú anyagból, a mely számára tehát sg és pp meg van állapítva, 
nem gyúrható tetszőlegesen nagy sugarú állócsillag, ha azt kivánjuk, hogy 
ez állócsillag maradandó legyen. Ez végre a legegyszerűbben a következő 
egyszerű tételben foglalható össze : 

Minden égi test számára létezik egy bizonyos, méreteitől függő 
határhőmérséklet, a melynek elérése után anyaga a végtelen térben oszlik 
szét. E határhőmérséklet akár az adott egyenletből, akár közvetlenül a, 
hőelmélet első főtételéből számítható és értéke 


T- 4 917 


gép 


ha cp az állandó nyomás melleti fajhőt, A pedig a mechanikai munka, 
hőekvivalensét (4 — 5 jelenti. A többi betű jelentősége a régi. 


Ez az egyenlet nem pusztán állócsillagokra, hanem a bolygók lég- 
körére is alkalmazható ; a kérgen belül fekvő gázmag esetén természetesen 
reális jelentősége nincs. Ha egy számpélda kedveért a bolygók eredeti 
atmoszféráját hidrogénból állónak tekintjük, mely számára cp—3,409 
nagyobb, mint bármely más gáz számára, akkor nyerjük a határhőmérsék- 
let alsó értékét. A Föld számára ez 41307 C, a Hold számára már csak 
— 76" C. Ezen egy számadat mutatja azonnal a két szomszéd bolygó felü- 
leti alakzataiban észlelhető különbség okát. A Hold nappali és éjjeli fele 
között, tehát teleholdtól újholdig hőmérséklet-különbségek lépnek fel, 
melyek bolometrikus mérések szerint közel 30097-ra rúgnak. Ha tehát az 
ür hőmérséklete mindjárt az absolut zérussal is egyenlő, a napos holdfélen" 
a levezetett határhőmérsékletet messze elhagyó hőmérséklet uralkodik, úgy 
hogy a Hold semminemű légkörrel nem birhat. Az atmosfériliák ott leg- 
fölebb igen rövid ideig üzhették simító hatásukat, míg a Föld felszínének 
eredeti képletei mély detrimentumréteg alatt nyugosznak. Innen van, hogy 
a Hold felülete a Föld egykori, első felületének tükre. 

Mig tehát a laboratoriumban a gázokat minden oldalról zárt edé- 
nyekben tartjuk, a természet úgy jár el, hogy oly tömeget ad a bolygónak, 
mely mellett nehézkedése nagyobb, mint felületi hőmérséklete mellett a 
környező gázok feszültsége. 

A bolygók belsejére e következtetések nem állanak: a legvékonyabb 
kéregbevonat már elegendő, hogy a 6) egyenlet többé fönn ne álljon. 
A Föld belseje számára tehát nincs korlátozó feltét, a mely az anyag álla- 
potját és térfoglalását egymáshoz képest szabályozza. 

Nagyon messze vezetne, ha az 5) egyenlet megoldását akarnám adni 


8 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


formula alakjában. Áttekinthetőbb eredményhez jutunk, ha az integrácziót 
mechanikailag végezzük integrograf segítségével, a mi mellett a hőmérsék- 
let következő képeit nyerjük. 


e e e— 
01 02 03 04 05 VSZ TO7Z 2 SOR 
1. ábra. 


A vízszintes egyenes, az x-ek tengelye szolgáltatja a középponttól 
mért relativ távolságokat, tehát az 


értékeket, míg a görbe ordinátái az 1 tengely mentén adják a hőmérséklet 
viszonyát a középponti hőmérséklethez, úgy hogy 


(7 


Vazeg 


A görbék mellé írt n egy-egy bizonyos /-hoz tartozó hőmérsékleti görbét 
jellemez, és minthogy v úgy van választva, hogy 


az első és utolsó görbe kz— os, illetve k—?/4-hoz tartozik, míg az n—2,5 


görbe két atomos gázoknak felel meg. IFzen legfontosabb görbe egynehány 


A FÖLD KORA. 9 


perczentnyi hibától eltekintve meglehetősen közel simul amaz egyeneshez, 
melynek egyenlete 


és innen ama fontos és nevezetes tétel, hogy a két atomos gázból álló égi 
testben a hőmérsékleti gradiens minden pontban igen közel ugyanaz. Ha 
(—6/5 vagy 1-5, akkor a görbe a két koordináta tengelybe zsugorodik 
össze, vagyis az egész test egyetlenegy anyagi ponttá koncentrálódik. 

Mindezen görbék x—1 és y—1 ponton mennek át, tehát csak egész 
tömegükben gázállományú égi testekre alkalmazhatók. Elkérgesedett boly- 
gókra vonatkozó vizsgálataink még nincsenek, de némileg ezekre vonatko- 
zólag is adhat felvilágosítást az 1. ábra, ha t. i. a görbének csak azon 
részét tekintjük, a mely egészen a gáznemű mag belsejébe esik. A gör- 
bék baloldali vége ez által lényegesen nem változik, de Jobb oldalt nullnál 
magasabban fekvő ordinátánál végződik; e végordináta természetesen a 
kéreg belső felületének relativ hőmérséklete a középpont hőmérsékletéhez. 

A görbék érintőjének szöglete az x tengelylyel adja a megfelelő pont- 
ban a hőmérsékleti gradienst. Hz érintő az x—1 pontban. szolgáltatja 
ennek értékét a felső rétegek számára. A Föld esetében a kéreg gradiensé- 
ről vajmi keveset tudunk ; a belső mag számára értéke 


JE do SOON EÜ § 7 
do bp Ű 


mint az az 1) és 4) egyenlet összevetéséből következik, és a mondottak 
alapján nehány százalékig állandónak tekinthető. A Napban e gradiens 


1 
OT7 ? tehát közel ugyanaz, mint a földkéreg külső rétegében, a Föld bel- 


hl 


18 1 
sejében azonban csak 900 " 
Celsius foknyi mérsékletemelkedés felel meg. 

A hőmérséklet-eloszlásnál i5s fontosabb lehet bizonyos geologiai kér- 
désekben az égi test belsejében a nehézségi erő változása. Ez közvetlenül a 


7) egyenletből adódik, ha ezt az első ábrában adott hőmérsékleti törvény 


azaz minden 200 méter leszállásnak egy-egy 


segítségével Je számára megoldjuk. A kész eredményt a 2. ábra mu- 
g 


tatja be. 

A vízszintes tengely szerepe ugyanaz, mint ezelőtt, a függélyes ten- 
gely most a nehézség-erő gyorsulásának viszonya a felületihez. Az égi test 
középpontján a nehézség-erő állandóan null, a felületen természetesen 
ezen mértékrendszerben az egység, még pedig akáregész tömegében gáz- 


10 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


nemű a test, akár nem. Az utóbbi esetben a görbék csak úgy módosulnak 
legfölebb, hogy a szilárd kéregbe való átmenetelnél ugrásos változást tün- 


tetnek fel. 
Ha /—oo, vagy n—0, azaz ha a gáz homogén, akkor a nehézségi 


n 


SZEszter Osszes Ses ese Oz O OS SOS 
01 VENOSMEOLZEKOSÉKKOS OTZKHOS  MTODISZBB 


EL e 
2. ábra. 


gyorsulás egyenes vonal, azaz egyenes arányban áll a középponttól mért 
távolsággal. Minden más a természetben lehetséges esetben a nehézség a 
felület alatt eleinte nő, majd maximumot ér el, azután pedig nullig fogy. 
E maximum annál közelebb szorul az égi test középpontjához, minél 
kisebb /, azaz minél egyszerűbb molekuláris szerkezetű a gáz. Ha lr—"/5, 
akkor a nehézségi görbe a végtelenben találkozó két ágra szakad : az egyik 


A FÖLD KORA. : 11 


maga az 1 tengely, a másik azon ág, mely a külső térben az egyszerű 


pontnak NEwrox-féle vonzását adja. Tényleg r — távolságban e jobb 


2 
oldali ág ordinátája 4-szer akkora, mint az xr—1 pontban. Az égi test 
tehát — mint előbb is találtuk — egyetlenegy ponttá zsugorodik össze. 

Az égi test állapotja a térben most már eléggé ismeretes lévén, 
lássuk, miként változik az az idővel? Legyen a gömb jelenlegi sugara Tr, 
bármilyen részecskéjének (tehát a középpontinak is) sűrűsége, nyomása és 
abszolut hőmérséklete 8, p és £. Ha a gömb idővel zsugorodik és egy bizo- 
nyos pillanatban r-ről 


Pr — — 8) 


-re húzódott össze, akkor minden térfogati elem, a mely a lineáris méretek 
köbével arányos, kezdeti értékének m?-szorosára húzódott össze és ennél- 
fogva a sűrűség 

SZÍN 9) 


A gömb felülete m?-szor kisebb lett ; ha tehát a részecske felett fekvő réte- 
gek nyomóereje nem változnék, akkor ezek nyomása, (tehát a felület- 
egységre gyakorolt nyomóerő) m? arányban megnőtt volna. Ámde a sugár- 
kisebbedéssel m? arányban megnő a nehézségi erő is, és ennélfogva a 
nyomás az eredetinek m$-szeresére emelkedett, vagyis : 


DE MD: 10) 


Ha a két utolsó egyenletet beállítjuk a BovYLE-Gav-Lussac-féle tör- 
vény kifejezésébe, akkor azt látjuk, hogy az új hőmérséklet a réginek 


m-szerese, vagy hogy 
9—-mt£. 11) 


Gondoljunk három egymásra merőleges koordinátatengelyt, melyekre 
sorban lemérjük az égi test fejlődésének egyes mozzanataiban a hőmérsék- 
letet, a nyomást és a sűrűséget. Akkor e három adat egyes pontokat jelöl 
ki, melyek összesége egy térbeli vonalat alkot. E görbe vonal az égi test 
fejlődési menetének képe, tehát RITTERY nyomán méltán kozmogonikus 
görbének nevezhető. 

Ha az utolsó három egyenletből elimináljuk az időtől függő -et, a 
következő 

3 493 3 


9 [4 ; ) G 
— a konstans, —  — konstans és SS — konstans 19) 
S p S 


k Anwendungen der mech. Würmetheorie auf kosmolog. Probleme. Leipzig 1882. 


12 ; KÖVESLIGETHY RADÓ : 


egyenleteket nyerjük, a melyek egyrészt a fejlődési görbének a három koor- 
dináta síkra való vetületei, másrészt kifejezői annak, hogy a megjelölt 
szorzatok a fejlődés egész menete alatt változatlanok. Ép oly könnyen 
meggyőződünk arról is, hogy a 6) alatt adott jellemző mennyiség időben 
állandó : hogy tehát az égi test, a mely egyszer izentropikus egyensúlyban 
volt, mindig is ez állapotban megmarad s hogy ennélfogva a relativ hőmér- 
séklet — nyomás — és sűrűségeloszlás minden időben ugyanaz, noha az 
egyes, abszolut értékek a 8j—11) egyenleteknek megfelelőleg változnak. 

A 8) és 11) egyenletnek egyesítése azon fontos vonatkozáshoz vezet, 


EPE ATÁK 13) 


hogy bármily részecske mindenkori abszolut hőmérséklete az égi test pil- 
lanatnyi sugarával visszásan arányos. Megvizsgálhatjuk tehát mindjárt, 
vajjon a Nap a KAnr-LaPracE-féle kozmogonikus elméletnek megfelelőleg 
terjedhetett-e valamikor a Neptun pályáján túl ? 

A Nap középpontjának mai hőmérséklete mintegy 31,9-X10? fok, 
sugara 695,400 km. Midőn a Nap anyaga még végtelenül finoman eloszlott 
állapotban volt, bizonyára egész középpontjáig az üres tér hőmérsékletével 
birt. Ha ezen hőmérsékletet PovILLer-vel —146" C-ra teszszük, a mi mel- 
lett 9—1279, akkor azt találjuk, hogy a Nap ez időben a Neptunus távol- 


ságának 39-szeresére vagy a legközelebbi álló csillag távolságának gas öl 


35 
nyúlt. Ez oldalról tehát a KAxr-LaPracE-féle feltevést bizalmatlanság nem 
érheti. Csak mellékesen akarom megemlíteni, hogy e távolságon túl ész- 
szerűen nem kereshető transneptunikus bolygó és ha vannak, akkor 
számuk, a bolygók mostani elrendezését véve alapul, legfölebb 5 lehetne. 

Ha a Föld képződése pillanatában az üres tér hőmérsékletével birt 
volna, akkor kezdeti sugara a 13) egyenlet szerint 1,6 millió km. volt. 
Minthogy a hőmérsékletre tett feltevésünk alsó határt jelent, a tényleges 
terjedelem e számítottnál bizonyára kisebb volt. 

tendkivül érdekes és a következők miatt fontos, első pillantásra kép- 
telennek látszó, de csekély okoskodás után teljesen érthető eredményhez 
jutunk, ha a 9—11) egyenletet a hőelméletnek ismeretes első tételébe 
helyettesítjük : 

d09.-cd94-pdu, 


a mely tudvalevőleg azt mondja, hogy a gáz tömegegysége által felvett 
kicsiny J/() hő egyrészt a gáz belső hőtartalmát növeli, másrészt külső 
munka végzésére fordíttatik, a mely abban áll, hogy a külső p nyomás a dv 
térfogati növekedéssel hátrább tolatik. Tömegegységről lévén szó, 

l 


S 


(VIE 


A FÖLD KORA. 11893 


és ennek folytán 
d0 — (c.—3pv) dm, 
vagy, minthogy 
DO SM cGy(k 12, 
egyszerűbben 
d) 
—7-— — —(3k—9 ez. 


dm 


Ámde T dm helyébe írható € állandósága folytán J(m£) és 11) miatt do 


is. De S— azon hőmennyiség, melyet az égi test egy tömegegysége fel- 


UJ 


( 
Ag 
vesz, ha hőmérséklete 19 C-kal nő, tehát a fajhó, még pedig az esetben, 
midőn az égi test fejlődése kozmogonikus vonal mentén történik. Ennél- 
fogva, ha ezen fajhőt c-vel jelöljük, áll 


GE db DO 14) 
Két atomos gázok számára /-r—"/5, tehát 
c S — VEVE 9, 


és minthogy c, mint az állandó térfogat melleti fajhőó pozitiv, ezen fajhő 
tehát lényegesen negativ. Ez annyit jelent, hogy az égi test lehülése által 
felmelegszik és fordítva, lehül, ha vele kívülről hőt közlünk. 

E paradoxnak látszó jelenség okát a következőkben teljesen be fog- 
juk látni, de már itt is adhatjuk magyarázatát. Ha valamely égi test lehül, 
akkor összehúzódik. E folyamat mechanikai munka, lényegesen nem más, 
mint a testet tevő rétegek esése a középpont felé. E munka hővé alakul át, 
és ezen hő nem csak elegendő a kisugárzás által vesztett hő pótlására, 
hanem még felraktározásra, fűtésre is jut, még pedig tetemes rész. Egyen- 
letünk mutatja épen, hogy a kilogrammonként és fokonkint termelt kon- 
trakcziós melegnek, melynek mérőszáma c, lehet, 209/9-a elvész, tehát 
kisugároztatik (innen a negativ előjel), míg a többi 809/9 a test saját hőtar- 
talmát gyarapítja. i 

Ha k—t/3, akkor a test nem is képes hőt sugározni az üres térbe, és 
ha kCt/s, akkor a kozmogonikus fajhő is pozitiv. Már az eddigiekből is 
látni, és később ismét találkozunk e ténynyel, hogy ilyen égi test meg sem 
állhat. Ha valamely pillanatban hőt sugároz ki, akkor rohamosan és foly- 
tonosan zsugorodik, ha ellenben hőt vesz fel, akkor a végtelenségig terjesz- 
kedik, anyaga tehát a térben végleg elszóródik. 

Az égi test sugárzásának tanulmányozása az utolsó lépés, melyet. fel- 
adatunk megfejtésére végeznünk kell. A megoldhatóság lehetősége abban 


14 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


rejlik, hogy a sugárzás számára két kifejezést sikerül felállítani; az egyik 
tisztán mechanikai, a másik hőelméleti jelentőségű. Ezek egybevetése szol- 
gáltatja azt az egyenletet, a melyből bármely sugárkontrakczióra szükséges 
időt számíthatjuk. 

E kifejezések elseje A. RirrER-tőlY való, és az egész geogonia szá- 
mára oly alapvető, hogy tanulmányozása a legmelegebben ajánlható. Nem 
is okoz nehézségeket, minthogy a kifejezésekben előforduló integrácziók 
tényleg nem végzendők, úgy hogy az egész levezetés tartalmilag az alsóbb 
mathematika körébe tartozónak tekinthető. Én e helyen a sugárzás mind- 
két kifejezésének igen elemi eszközökkel történhető lehozatalát adom. 

Gondoljuk, hogy az égi test sugara a rövid -It idő alatt, a mely alatt 
e zsugorodás egyenletesnek tekinthető, dr-rel nő meg, akkor nyilván — ki 
az időegység (pl. egy év) alatti kontrakczióit jelenti. A — előjel arra mutat, 
hogy a haladó idővel tényleg összehúzódás történt; ha az előjel pozitiv 
lenne, expanzióra kellene gondolnunk. Ez a kontrakczió tényleg nem 
egyéb, mint az égi testet alkotó rétegeknek a középpont felé való esése. Ha 
tehát (7 a nehézségi gyorsulás az égi test felületén, m a felületi réteg 
tömege, akkor ezen réteg által az időegység alatt végzett munka - 


Erd 
(41 (a - 


dt 


és hasonló kifejezéseket kapunk minden egyes rétegre nézve. Ha ezen 
egyes munkákat összegezzük, persze tekintetbe véve, hogy mindegyik szá- 
mára más-más a nehézségi erő és az esés, a számtani közép tétele értel- 
mében írhatjuk, hogy ezen összes munka ugyan nem egyenlő, de legalább 
arányos 

Ír 


BAT 
MG dt 


kifejezéssel, azaz ama munkával, melyet az égi test egész tömege végzett, 
ha a felületén uralkodó nehézség mellett a zsugorodás terén át szaba- 
don esik. 

E munka hőeguivalensével arányos a 14) egyenlet értelmében a 
kisugárzott hő is. Ha tehát a sugárzás intenzitását, azaz az időegység alatt 
kilövelt energiát [-vel jelöljük, akkor áll 


€ dr 
[I—-—— CAMG ETEL 


xX Untersuch. über die Höhe der Atmosph;re und die Constitution gasförmi- 
ger Weltkörper. Ann. d. Phys. u. Chem. 1880. XI. köt. 333. lap. 


A FÖLD KORA. 15 


mig a szigorú levezetés az 


9/- 4 , dr 3 
ht Bi. 6 AMG 7 15) 


egyenlethez vezet. A mi arányossági faktorunk tehát tisztán a két fajhóő 
viszonyától függ, és ezzel az anyagnak közelebbi minőségétől független. 

A negativ előjel pozitiv kisugárzást jelent összehúzódás alkalmával 
és így ezen egyenlet is mutatja, hogy k—/s számára a test általában nem 
sugároz, hogy hk—"/5 számára egyetlen pontban zsugorodik össze, hogy 
k5t/s számára az égi test pozitiv kisugárzás mellett összehúzódik, fi t/s 
esetében ellenben a végtelenségig terjeng. 

Ezen egyenletet azonnal a Napra fogjuk alkalmazni, melynek jelen- 
legi kontrakcziója, melyet é-val jelöljünk, a további számításokban fontos 
szerepet játszik. 

Napunk, a légköri abszorpczió befolyását már leszámítva, perezenként 
40 kilogrammkaloria hőt sugároz a Föld egy négyzetméterére. Ha tehát a 
Nap középpontja körül a Föld középpontján át gömböt írunk le, akkor 
ezen gömbfelület minden négyzetmétere ugyanazon hőt fogja fel, úgy hogy 
a Nap által egy év lefolyása alatt az egész végtelen térbe sugárzott ösz- 
szes hő 

40 . Ara. T, 81 
. ha T az év tartama perczekben, a a Napnak a Földtől való távolsága 
méterekben. a—1,493.X101!! és 7—365,2521440 lévén, e hő értéke 


HOD DZSTÜNS 


A Nap tömege a Földének 328,266-szorosa. Ha ez utóbbi középsuga- 
rát 6.370,000 m. és középsűrűségét B. Körvös L. szerint 5,53-nak veszszük, 
akkor a Nap tömege kilogrammokban 1,965--10?9 és ennélfogva a Nap 
minden kilogrammja egy év alatt átlag 2,993 kilogrammkaloria hőt veszít, 
úgy hogy a Nap összes sugárzásának intenzitása 


2.993 Mg, 


a hol Mg a Napnak a Föld felületén mért súlyát jelenti, a mennyiben a 
hőelméletben a kilogrammot nem tömeg, hanem súlymértéknek tekintik. 
A Nap- és földfelületi nehézségi gyorsulások viszonya a 702 
( 
l-—"/5-del, mint a két atomos gázok jellemzőjével, a 15) egyenlet 
most ad 
dr a 


TEÁS e 9803 méter, 16) 
dt 


16 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


azaz a Nap jelenleg évente 230 méterrel húzódik össze. Ez oly kis meny- 
nyiség, hogy a Napnak látszó sugara, a mely most 15" 59".63, csak ezer 
év mulva fog 0".22-ezel fogyni, a mi teljességgel észrevehetetlen meny- 
nyiség. 

Ha most ismernők azt a törvényszerűséget, a mely szerint az inten- 
zitás időben változik, akkor nyernénk differencziálegyenletet, melyből a 
Föld, a Nap.s általában minden bolygó kora kiszámítható. 

Csak példa kedvéért tegyük fel, — bár e feltevés könnyen belátható- 
lag hamis, — hogy a kisugárzás intenzitása mindig ugyanaz. A 15) egyen- 
let alkalmazva a jelen korra ad 


Kb 
E sz a AMGz, 17) 


ha mint előbb, § a jelenlegi kontrakczió, 6 a Nap felületén jelenleg ural- 
kodó nehézségi gyorsulás. Igaz, hogy a Nap mostani tömege kisebb, mint 
volt ezelőtt, mikor testéhez még az időközben levált bolygók tartoztak, de 


minthogy az összes bolygók tömege együttvéve a Napénak alig 800 - adát 
teszi, e különbségtől bátran eltekinthetünk. 
Imént tett feltevésünk értelmében az intenzitás állandó, tehát /— 1, 


és ezért ad a 15) és 17) egyenlet egyesítése : 


sem VNAzAS 
G CEKRA Gé, 


vagy minthogy a nehézségi gyorsulások ugyanazon tömeg mellett úgy 
aránylanak, mint a sugarak négyzetei visszásan : 


MKKGOR 3 


Ebből következik, hogy az idő t, mely eltelt, míg a Nap sugara r-ről 
r-ra fogyott, adva van 
18 V 
MENO NABE 
5 pr 


egyenlet által. 


sé Jaz T I k § 
A Föld leválásának megfelel "gr? és minthogy 
v. p- K9) á 
íb k 
2 — 3.020,000 év, 


úgy t — 3.006,000 év. 

A Nap sugárzása egyelőre még folyton növekedőben van, a Föld 
korának imént talált értéke tehát mindenesetre alsó határértéket 
képvisel. 


A FÖLD KORA. VZ 


Feltevés nélküli eredményhez jutunk a sugárzás szigorú törvényé- 
nek megállapítása által. E czélra tudnunk kell, hogy a Sreraw-féle törvény 
értelmében az abszolut fekete test hősugárzása arányos abszolut hőmér- 
sékletének negyedik hatványával. Minthogy ezen eredetileg empirikus tör- 
vény igen tág hőmérsékleti határok között tapasztalati úton igazolást nyert 
és elméletileg is levezethető, valósággal természeti törvény jogával alkal- 
mazható. 

Valamely o sugarú gömbhéj kisugárzásának intenzitása 9 hőmérsék- 
let mellett ennélfogva 

4zho?9s, 


ha e réteg abszolut fekete volna, és 
4zhao?9t 


a tényleges körülmények alatt, ha a az abszorpczió keefficziens és h az 
abszolut fekete test által felületegységenkint az üres térbe sugárzott hő, ha 
a sugárzó felület hőmérséklete 19. Noha ez állandó számértékére jelenleg 
szükségünk nincs, megjegyezhetjük mégis, hogy 5 


JE KTKOTTBI altt SES 
cm? sec 
Ha bolometer vagy egyéb radiometer áll rendelkezésünkre, akkor a 
STEFAN-féle törvény segítségével sugárzó, izzó lávának hőmérséklete ez 
úton is meghatározható. Ha ugyanis a láva hőmérséklete 9, a környező 
szabad levegőé 99, akkor 


T— 1,2780- 10-12 (9 99), 


és ebből meghatározható 9, ha a bolometeradat / grammkaloriákra, guad- 
ratcentimeterre és idő másodpereczekre van kalibrálva. 
Ha most a azon réteg abszorpcziókeefficziense, a melynek vastagsága 
a hosszegységgel egyenlő, akkor általában véve egy do vastagságú réteg 
elnyelési együtthatója 
a—-1—-— (1— a), 


és ha do végtelen kicsiny, megfelelőleg azon ténynek, hogy csak végtelen 
vékony héjban tételezhető fel a sűrűség állandónak, lesz 
a — —1g(1—a) dp. 
E szerint tehát a o sugarú és do vastagságú gömbhéj tényleges kisu- 
gárzása a térbe 
i — — 4zxh1lg(1—a) 2"do9s. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 


12 


18 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


Az egész gömb kisugárzása az egyes héjak kisugárzásának összegé- 
vel egyenlő ; meg kell azonban még jegyezni, hogy minden réteg az alatta 
fekvőnek energiáját elnyeletés által gyengíti. A fellépő viszonyok pontos 
mérlegelése e helyen nem lehetséges ; a megelőző egyenletből mégis annyi 
látható, hogy az egész gömb kisugárzásának intenzitása arányos lesz a 
gömb térfogatával, tehát egész sugarának köbével és valamely közepes 
hőmérsékletnek negyedik hatványával. A sugárzás arányossága a térfogat- 
tal (nem a felülettel) gázgömb esetében könnyen belátható, mert hiszen a 
gáz tekintélyes átlátszósága mellett valóban a tömeg minden eleméből jut- 
nak sugarak az üres térbe. E szerint 


EKE 18) 


a hol azonban K arányossági faktor még tartalmazza az abszorpcziókeffi- 
czienst. 

Korábbi, a spektralanalizisre vonatkozó tanulmányaim alapján 
kimondhattam, hogy az abszorpcziókeefficziens izentropikus égi testek 
minden pontjában ugyanaz, K tehát egy pillanatban az egész gömbre 
állandónak tekinthető. Az idővel azonban változó, de oly kis mértékben, 
hogy első közelítésben e változékonyság szintén elhanyagolható. Ha ezen - 
megengedhető szabadsággal élünk, akkor a 15) és 18) egyenlet jobb olda- 


lait egyenlőkké téve, nyerünk 
KAB ; 
(r S Ny? 0s 
dt gysde 9 


ha a probléma állandóit az új N állandóban foglaljuk össze. 
A jelen pillanatban ez egyenlet így hangzik 


BGC INCS, 290) 
és ennélfogva osztás által : 
G dr 1 SAGÓ 


EMM - — yi 9 
BG dt ez 437 
Amde a nehézségi erők viszonya, midőn a sugár 7 és r, adva van 
(r vz 
G 
által, és a 13) értelmében 
ezi 148 
ga pe 
A 21) egyenlet ennek értelmében végre 
dr (/ 
——( 29) 


A FÖLD KORA. 1 
alakba megy át, és ennek megoldása 
18 íp 
so ognat 5 
5 
vagy a BRrcGs-féle logarithmusokat hozva be : 
t — 9,3026 — log — 2 
zs 2, p fiz 09 78 § 293) 


mint amaz idő, mely alatt a Nap sugara r-ről r-re fogyott. 
A kontrakcziónak 16)-ban adott értékével és r—215r helyettesítése 
után nyerünk a Föld kora számára 


16.220,000 évet. 


A Nap korát azon kontrakezió határozza meg, melyet a Nap szenve- 
dett, mióta a tér hőmérsékletéről mai hőfokára melegedett. E kor 
37.500,000 év, de megjegyzendő, hogy ezen számadat az üres tér hőmér- 
sékletének nem pontos ismerete miatt nem tarthat igényt nagy pon- 
tosságra. i 

A bolygórendszer egyes tagjainak korára millió években most a 
következő táblázatos összeállítást nyerjük : 


Kora 
Merkur . 13-05 
Ménüsée ss 1552 
Föld NTGEZ TON ÁZ 162 
Mars é YASOS GO 
JUNE s Ve zza s2 
Saturnus ; zza a e RNTŰ) 
Uranus ökle das 
Neptunus 218 265 
Najó se BE VezB JI 


Tekintve a Mars és Jupiter közötti ürt, azt mondhatjuk, hogy az 
egyes bolygók közel egyenlő intervallumokban (1?/s3 millió év) választat- 
tak le. 

Az abszorpcziókoefficiens időbeli változásának itt történt elhanyago- 
lása a pontosabb számítás eredménye szerint alig 1—2 perczenttel változ- 
tatja az adott számokat. A 23) egyenlet fontosságát emeli, hogy ez minden 
egyensúly számára adódik, tehát a specifikusan feltételezett izentropikus 
egyensúlytól való esetleges" eltérés rá befolyást nem gyakorol. Ennélfogva 
tetemesebb javítás csak a VAN DER Waans teljesebb gázképletének behoza- 


tala által várható. 
ax 


PA 


90 KÖVESLIGETHY RADÓ : 


Még mielőtt az erre vonatkozó számításokat teljességükben végez- 
nők, fogalmat alkothatunk magunknak arról, mi hatása lesz az ered- 
ményre, ha a gázoknál a feltételezettnél kisebb összenyomhatóságra tekin- 
tettel vagyunk. Ha a VAx der Waacs-féle törvényt a szok ott 


V -k 8 (v—b-RO 


alakban irjuk, akkor az az ideális gáz, mely bizonyos kontrakczió mellett 
ugyanazon hőt veszi fel, mint a reális gáz, könnyen beláthatólag úgy 
jellemezhető, mintha /: fajhőviszonya megnagyobbodott volna. A részlete- 
sebb számítás mutatja, hogy Fk helyébe . 


P 
pt 
1 


kk -k (e 


teendő, és ezen viszony középértéke a Föld keletkezése óta a legkedvezőt- 
lenebb feltevést téve, hogy a Nap t. 1. ma kontrakczió-képességének hatá- 


rát érte el, a mi mellett ; z 1 lenne, 


k1—7/5 4 s KSS 
S SZZOGNAT mú 

vagyis a Napot alkotó tényleges gáz oly ideális gázúl fogható fel, mely 
számára a két fajhő viszonya 174 helyett 17425. Ezzel a Föld kora 


t—19:87 milhó év. 24) 


Lord KeEuvix a Föld megszilárdulása óta elfolyt időt egészen más úton és 
más módszerrel 20—40 millió év közöttinek találja Y, de megjegyzi, hogy 
nyomós okoknál fogva a kor sokkal közelebb áil az első számhoz. Minthogy 
a Föld első ifjúságában a tetemesen nagyobb kisugárzás folytán kéreg- 
képződéshez szükséges idő az egész tartamának csak kis törtrészét képez- 
heti, a két teljesen különböző alapon talált számadat kielégítően összevág, 
úgy hogy a Föld kora számára egyelőre lezárólag 20 millió év tekinthető. 

A pontosabb és szigorúbb számításokba még egy érdekes körülmény 
folyt be, a melyet fontossága miatt hallgatagon mellőzni nem akarok. 
A kormeghatározás ugyanis azon egyenletek alapján is történhetik, a 
melyeket a hősugárzás helyett a hővezetésre vonatkozólag felállíthatunk. 
A Földre, mint szílárd gömbre, ily számításokat tudvalevőleg már FoOURTER 


k Scottish geogr. Mag. 1900 febr. 61 lap. 


A FÖLD KORA. 24 


s utána számosan eszközöltek. PBiztosabb alapot nyerünk azonban akkor, 
ha ezen módszernél is a Naphoz folyamodunk. Mindezen problemákban 
lényegesen szerepel egy állandó, a melyet a hővezetés állandójának szokás 
nevezni. Ha a Napot gáznak tekintjük, akkor ezen számadat értéke a kine- 
tikai gázelméletből számítható, de az is lehetséges, hogy a hőátvitel a Nap 
testében rétegről-rétegre nem pusztán vezetés, hanem konvektive, anyag- 
átvitel által is létrejön, és ekkor ez állandó értéke természetesen sokkal 
nagyobb. 

A két lehetőség külön-külön tárgyalva egész határozottsággal arra 
utal, hogy a Nap testében izentrópikus egyensúlyának veszélyeztetése nél- 
kül sugárirányú áramlások vannak, a melyeknek sebessége másodperczen- 
kint mintegy 175 méterre tehető. Ez áramlások fontos szerepet játszanak 
bizonyára a napfoltok, — fáklyák és protuberancziák létrejöttében és a 
bevezetésben elmondottak értelmében kétségbe nem vonható, hogy a Föld 
belsejében is kimutathatók ily állandó áramlások. 

Jegyzet. Az 1900 ápr. 4-én tartott előadásomban más számbeli eredmé- 
nyekhez jutottam. Ennek oka, hogy akkor a szoláris állandót VIOLLE sze- 
rint 28 kilogrammkaloriásnak vettem fel. Ezóta pontosabb mérések ered- 
ményei jelentek meg, a melynek értelmében ez a szám 40-re javítandó. 
A Nap kontrakcziója tehát az előadásomban adott értékhez képest 10 :7 
arányban nőtt, a Föld kora ugyanez arányban kisebbedett. 


19 
LAS) 


PÁLFY M.: 


SZÁSZCSOR ÉS SEBESHELY KÖRNYÉKÉNEK FELSŐ- 
KRÉTA RÉTEGEIRŐL.?" 5 


Dr. PÁárrv Mór-tól. 


A mult 1900-ik év őszén az alvinezkörnyéki felső-szenonrétegek 
tanulmányozása közben egy rövidre szabott összehasonlító kirándulást 
tettem, a már FIGHTEL óta ismeretes szászcsori és sebeshelyi felső-kréta 
területre. E kiránduláson tett észleleteimet később — az említett felső- 
szenonrétegekről készülő munkámba foglalva — szándékoztam közölni, de 
időközben BLANCKENHORN berlini geologus tollából egy kis értekezés jelent 
meg a Zeitschrift d. Deutschen geologischen Gesellschaft 1900. évi folya- 
mában (Bd 52, Protokoll p. 23), Studien in der Kreideformation im süd- 
hehen und westlichen Siebenbürgen czím alatt. BLANCKENHORN 1899. év- 
ben, mint már Szászcsor községben ottlétemkor is hallottam, szénkutatás 
szempontjából járt OEBBEKE-vel, úgy ezen a környéken, mint Nagy-Szeben- 
től délre Kis-Disznód (BL.-nál Michelsberg) környékén is. 

Miután ezen utóbbi helyet közvetlen megfigyelésekből nem ismerem, 
ezzel nem is foglalkozom, de a Szászcsor környékén észlelteket érdemes- 
nek tartom BLANCKENHORN eredményeivel egybevetni. Bár az én részlete- 
sebb megfigyeléseim azon helyen történtek, melyről Be. csak futólag emlé- 
kezik meg, t. i. Szászcsoron, és viszont ő azon helyen végezte részletesebb 
vizsgálatát, melyen én időhiányában csak átszaladtam, mégis azt hiszem, 
hogy észleleteink egymást kölcsönösen ki fogják egészíteni. Különben is a 
két hely annyira közel van egymáshoz és a rétegek kifejlődése annyira 
hasonló, hogy a rétegsorozatban nagyobb változást nem is találhatunk. 

Észleléseimet Szászcsortól keletre a Kákováról jövő völgy egyik 
jobb mellékágában, az ú. n. Zapodiapatakban tettem, a Strigojhegytől 
délre. Már a kákovai patak bal partján is láttam a felső-krétakorszakhoz 
tartozó laza homokköveket és palákat, de a jobb oldalon a rétegek csapás 
irányára merőlegesen haladó Zapodiapatak medre mutat Igen szép föl- 
tárást. 

E föltárásban a kakovai patakhoz közelebb sárgásfehér laza homokkő 
és homokrétegek váltakoznak kékesszürke homokos agyagpala-rétegekkel, 


k Előadta a magyarhoni Földtani-Társulat 1901 márczius hó 6-án tartott 


szakülésén. 


SZÁSZCSOR ÉS SEBESHELY KÖRNYÉKÉNEK FELSŐKRÉTA RÉTEGEI. 93 


melyek közé helyenként vékony szénrétegek is települtek. A rétegek 18— 
90" alatt majdnem egészen északnak, alig kissé ÉÉK felé fordulva dülnek. 

A patak medrében, egy bal mellékágnak torkolatán kissé alúl, vékony 
réteges, kékesszürke agyagos homokkő van föltárva, mely nagymennyiségü 
Actaeonella Goldfussit és Nerinea bicinctát tartalmaz. Mindjárt ezen felül 
az említett bal oldalágban, mely a rétegek csapásirányát kis szög alatt fer- 
dén metszi, legalúl sárgásfehér durva homok, e fölött mintegy 60—80 cm 
vastag, agyagos szénréteg következik, melyre újolag homok vagy lazán 
összeragasztott homokkő települt körülbelül 3 m vastagságban. E réteg 
fölött találjuk a 2 m vastag acteonellás padot, vagy mint BL. Sebeshely 
környékén nevezi rgasteropodás réteget). 

A patak két ágának összeszögelésénél levő meredek part tetején vilá- 
gos szürke, erősen meszes, vékony réteges, kövület nem tartalmazó ho- 
mokkő van a gasteropodás rétegre 1k 20" és 259" dülés mellett reátele- 
pülve. E homokkő-réteg innen, mint a térszinen is szemmel követhető, a 
Sebeshelynél torkoló V. Groutiuluj (katonai térkép szerint; helyi neve 
V. Beuluj) alsó részéhez huzódik. 

Sajnos, hogy időm nem engedte a Zapodiapatak völgyének irányá- 
ban a rétegsorozatot tovább követni; a leírt profilt tünteti föl a mellékelt 
szelvény. 


Strigoj hegy. 


SET ez eshormokko. 
maeoze Üüdlaeonellas 
ELÁLLTA agyagos hoznak ro. 


ETT 7 Hornok es 
zzEEE tzakomottó. IR 

— Hamokos agyag- a 9 7 S 57 
EVE rét. tezétneszti eezz OROLÁ 


Az imént említett 2 m vastag gasteropodás réteg kékesszürke, erő- 
sen csillámos, agyagos homokkőből áll, mely a felületén a víz behatására 
szét van mállva. E rétegben is két szintájban találunk kövületet, melyet 
60—80 cm vastag kövületet nem tartalmazó réteg választ el egymástól. 
Az alsó részben kizárólag Actaeonella (roldfussi, DORB. házai gyüjthetők, 
míg a felsőből rossz megtartásuk ellenére is, a következő fajokat sikerült 
meghatároznom : 


24 PÁLFY M.: 


Actaeonella (roldfussit, DTORB.X 
— Lamarcki, Bow. sp. 
(rlaucoma CGoguandiana, ZEx. sp. 
Dejamira bicarinata, ZER. sp. 
Nerita Goldfussi, KEFsrT. 
Pyrgulifera acinosa, ZEK. sp. aff. 
Cerithtum cfr. Sturi, STOL. 

— serangulum, ZEK. 

— ef. Münsteri, GonopF. 

— ef. sociale, ZEK. 

— sp. indet. 

Nerinea bicincta, BRONg. 


Ugyanazon fajok ezek, melyek a gosaui rétegcsoportnak legfelső turon- 
vagy alsó-szenonrétegeire jellemzők, s melyek Erdélyben különösen Vidra 
környékén vannak hasonlóan kifejlődve. 

A sebeshelyi Groutiulujpatakban följegyzett észleléseimet fölösleges- 
nek tartom fölsorolni, mert a mit itt futólagosan láttam, nagy részt meg- 
egyezik BLANCKENHORN följegyzéseivel. 

E rétegek korának kiteridése — vagy legalább annak megkisértése — 
miatt szükségesnek tartom azonban az e patak völgyéből BLANKENHORN-tól 
följegyzett rétegsorozatot kövületeikkel együtt fölsorolni. 

BL. szerint az alapkőzetet képező szemes gnájszra konglomerátból, 
porhanyó homokkőből álló éskékes, homokos agyaggal váltakozó rétegek van- 
nak közvetlenül települve, melyek kiélesedő szénrétegeket 15 tartalmaznak 
s K-Ny-i csapás mellett É-nak dülnek. Mint helyszini észleléseimből kide- 
rült, e rétegek megegyeznek a Zapodiapatak alsó részén talált rétegekkel. 

Sebeshely község mögött, a községgel szemközt palás márgarétegek 
vannak föltárva, melyek közé szilárdabb világosszürke, márgás vagy agya- 
gos mészkőpadok települtek. Végre ezenfelül a völgyecske bejáratánál 
vastag lemezes homokkő következik, mely a Zapodiapatakból imént leirt 


X Az Act. Goldfussi fajt STOLIczKa egyesítette az Act. giganteával (Kevision d. 
Gosau-Gastrop.  Sitzung d. k. Akad. d. Wissenseh. Bd. LII. Sep.-Abdr. p. 36), 
újabban azonban ismét különválasztva említik. És tényleg, ha az ember egy egé- 
szen lapos spiráju Act. giganteát és egy magasra nyúlt Act. Goldfussit vesz szem- 
ügyre, a különbség a kettő között azonnal szembeszökő. Alkalmam volt azonban a 
hires vidrai cCsigahegyv acteonellás rétegében száz és száz példányt látni, melyeket 
voltaképen sem egyik, sem másik fajhoz szorosan hozzá venni nem lehet. A lapos 


spiráju Act. gigamteától a kiemelkedett spiráju Act. Goldfussihoz oly lassu és a 
mi fő — oly gyakori az átmenet, hogy e két fajt egymástól élesen különválasz- 
tani nem lehet; sőt elmondhatni azt is, hogy az átmeneti alakok száma — ha nem 


több legalább is egyenlő ott a tipusosakkal. 


SZÁSZCSOR ÉS SEBESHELY KÖRNYÉKÉNEK FELSŐKRÉTA RÉTEGEI. 


12 
9 


meszes homokkővel eguivalens. E homokkőből egy 15 em hosszú inocera- 
mus szép lenyomatát gyüjtötte, melyet [noceramus Schmidtinek határo- 
zott meg. Miután ezen inoceramus az emschi márgában vagy az alsó 
szenonban, illetve a santonienben lép föl, bizonyosra veszi, hogy ezen 
zóna az erdélyi krétában is föllép, s hogy vajjon csak a mélyebb emschi, 
vagy az egész .santonien van-e meg, még kérdés. BL. az inoceramusos 
homokkő alatt levő márgát az emschi alsó zóna xeguivalensének gondolja, 
míg a mélyebb szenettartalmazó agyag és homokkő komplexust részint a 
comtacienhez, részint az alsó turonhoz sorozza. 

Az inoceramusos homokkővel BL. szerint — mint saját tapasztala- 
tom szerint is — bezárul a Groutiulujpatak völgyének profilja. 

Sebeshelytől észak felé mintegy tíz percznyire a szászsebesi patak 
völgyének bal lejtőjén levő vízmosásban a diluvialis homok alatt Be. D 
felé dülő homok, homokkő és konglomerát rétegeket talált, melyekbe három 
kövületes pad van betelepülve. Az itt gyüjtött kövületekből Trochacilaeon 
Goldfussi, DORB., (rlaucoma Cogaundiana, DORB. és Nerinea bicincta, 
BRowwx. fajokat határozhatta meg, de e kövületlelőhely és a szászsebesi 
profil között biztos összefüggést nem tudott kimutatni, mert a rétegek itt 
épen ellenkező irányba, dél felé dülnek. 

Sebeshelytől északnak, a Péterfalvára vezető úttól balra a hegyaljá- 
ban a V. Sarmaguluj torkolatán mindjárt alúl egy kis kőbányában kékes- 
szürke, csillamos meszes homokkövet fejtenek, melynek vékony pados 
elválása nagyon emlékezhet a Szászcsorról és Sebeshelyről említett 
homokkőre. A rétegek itt is, mint a Br. említette helyen D felé dülnek s 
én azt hiszem, hogy e hely és V. Groutiuluj között szinklinalist képeznek, 
bár eddigi ismereteink szerint e terület felső-krétarétegei szét lehetnek 
töredezve, elvetődve, de gyürődés rajtuk alig észleltetett. Azon pontot, 
hol Bt. a kövületes réteget találta, leírása után a térképen nem tudtam 
megtalálni, de nagyon valószínünek tartom, hogy e kis kőfejtő közelé- 
ben van. 

Végeredményben Br. arra a meggyőződésre jut, hogy mig az inoce- 
ramusos homokkő az alsó-szenonba tartozik, addig e gasteropodás réteg a 
coniacienhez vagy a felső-turonhoz számítandó és eguivalens a kisdisznódi 
rudistabrecsiával, melyről értekezésének elején beszél. 

Egybevetve; úgy a saját megfgyeléseimet, mint Br. följegyzéseit, 
semmi kétségem sem lehet az iránt, hogy a leírt rétegek közül az ú. n. 
inoceramusos homokkő foglalja el a legmagasabb szintet és ez eguivalens 
a Zapodiapatak felső részéről leírt meszes homokkővel, mely alatt azon 
gasteropodás réteget találtam, mely megfelel a BL.-tól föntebb említett 
gasteropodás rétegnek. 

Szemügyre véve ama kövületsorozatot, melyet föntebb a Zapodia- 
patak gasteropodás rétegéből közöltem, kitünik, hogy az a gosaui réteg- 


26 PÁLFY M.: 


csoport azon gasteropodás rétegeinek felel meg, melyet ZIrTEL! e réteg- 
csoport alsó osztályzatának jelöl s ennek — legalább — nagyrészét a pro- 
vincienbe helyezi (p. 189, 190). Cogvuawp, mint azt az ő eredeti elrendezé- 
sében fölállított gyüjteményében is láthatjuk a m. kir. Földtani Intézet 
muzeumában, ezen kövületsorozatot a comacienhez sorozza, mint a sze- 
non alsó tagját. LAPPARENT ? újolag kiadott geologiájában a gosaui actxo- 
nellás, nerineás és hippurites padokat, valamint az édesvizi réteg faunáját 
is a turon felső részébe, az angoumienbe sorozza és ugyan ide helyezi az 
elbavölgyi felső plenert is. 

Tekintve tehát rétegeinknek a gosaui rétegcsoporttal való nagy ro- 
konságát, én is ezen szintájba sorozom, de hogy vajjon csakugyan a turon 
felső részébe, az angoumienbe tartoznak-e vagy a szenon legalsó részébe, a 
comacienbe, az előttem levő adatokból eldönteni nem lehet. 


at ot at 


Miután BL. a leirt kövületlelőhelyeket, valamint a kis-disznódit is, 
több magyarországi krétaterülettel összehasonlítja, szükségesnek tartok 
ezen összehasonlításokra pár megjegyzést tenni. 

ÖTUR? az acteonellás rétegeket a dévakörnyéki act:xonellás rétegek- 
kel eguivalensnek veszi, az alsóbb durvahomokból, márgákból álló rétege- 
ket pedig az Osírea columbától jellegzett mélyebb (cenoman) rétegeknek 
tartja. Én azonban azt hiszem — tekintve a szászcsori képződmény egy- 
öntetü kifejlődését, hogy ezt 15 még az actxeonellás rétegcsoporthoz kell 
számítanunk. 

Kis-Disznódon a ceneman rétegek fölött sajátságos vörös verrukano- 
szerű brecsia következik, mely telve van rudistahéjak töredékeivel. Ezen 
karakterisztikus kőzetet az upohlawi konglomeráttal egyezteti össze BL., 
de ide sorozza Vidrán az acteonellás pad alatti konglomerátot is, és 
HaAuER-re hivatkozik: mint ki e konglomerátot a turonhoz számítja. 
HauER geologiájának a BL.-tól idézett 528. lapján a nyugati Kárpátokból 
fölsorolja ugyan az upohlawi konglomerátot, de e helyen nem hogy Vid- 
rát, de még az erdélyi részeket sem említi. Az idézett munka 538. lapján 
pedig a közölt táblázatban is csupán a szenon-rovat alatt levő inoceramus 
márga- és gosau-rétegeket sorozta be déli és keleti Erdélyből. HAUER és 
OTACHE ismeretes munkájában? a szászcsori előjövetel egész helyesen van 


: ZITTEL: Bivalven d. Gosaugebilde. Denkschr. der k. Akad. d. Wissensch. 
XXV: 1866, p.-172, 1783. 

? A. DE LAPTARENT: Traité de Géologie. 4-ik kiadás. Páris, 1900. p. 1359. 

5 Bericht über die geologisehe Übersichtsaufnahme des südw. Siebenbürgen, 
Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. XIII. 1863. p. 70. 

4 HAUER: Geologie v. Österreich-Ungarn. 1878, p. 528 és 538. 

" HAUER und STACHE: Geologie Siebenbürgens. Wien, 1863. p. 151 u. 500. 


4 


SZÁSZCSOR ÉS SEBESHELY KÖRNYÉKÉNEK FELSŐKRÉTA RÉTEGEI, 27 


összeegyeztetve a vidrai és a kérgesi felső-rétegekkel, de a vidrai verrukano- 
szerű konglomerát külön szintájnak itt sincsen jelölve. 

Az Aranyosfolyó völgyének bal oldalán Vidra és Offenbánya között, 
sőt még lennebb is, részletes geologiai fölvételeimből nagy területen isme- 
rem a felső krétarétegek kifejlődését, melyeknek legalsó, közvetlenül a 
kristályos palákra vagy a diász-verrukánora települt rétegét majd minde- 
nütt durva, igen gyakran verrukánoszerű konglomerát képezi. 

Vidrából északra a Kis- és Nagy-Aranyos között hatalmas agyagpala 
komplexus van kifejlődve, mely valószinűleg — legalább a rétegek telepü- 
léséből itélve — idősebb, mint a vidrai kövületes réteg. Ezen agyagpalá- 
ban a Nyágrapatak medrében egy inoceramus" lenyomatát láttam, mely 
meglepően hasonlított az [Mmoceramus Gripsihez. 

Ottenbánya környékén a kristályospalákon elég vastag rétegben 
durva, sok helyen szintén verrukánoszerű, a vidraihoz hasonló homokkő 
és konglomerát fekszik, melyek alsó részén, a Brezestipatakban, a közbe- 
települt hippuritmészkőből és az ezzel érintkező homokkőből a többek 
között a következő alakokat határoztam meg : 


Hippurites efr. sulcatus, DEFR. 

Trigomia scabra, Lam. 

Crassatella macrodonta, Bow. 

Avicula sp. (az Avicula rartcosta, Rss.-hoz hasonló alak). 
Vola guadricostata, S0w. sp. 

— substriato-costata, DORB. aff. 

Limopsis calvus, S0w. sp. 

Turritella guadricincta, GOLDF. 

efr. rigida, S0w. 


E homokkőre azután vastag rétegben olyan kiképződésű agyagpala 
következik, mint a minőt Vidra környékén, Vidrától északra találtam. 

Ezen kövületsorozatban kétségkívül vannak olyanok is, melyek a 
turonban is szerepet játszanak, de másrészük már a szenonban is nagy 
elterjedéssel bír. 

Hogy vajjon ezen lelőhely, vagy a vidrai képez-e mélyebb szintájat, azt 
a stratigrafiai viszonyokból bajos lenne eldönteni, de — jól lehet a kettő 
között egyező alakot alig találhatni — nem hiszem, hogy a felső kréta- 
kornak más-más emeletébe kellene beosztani; én hajlandóbb vagyok e két 
képződést inkább csak facies-különbségnek tekinteni. 

Végül BL. a sebeshelyi inoceramusos rétegekkel xeguivalensnek ve- 
szi a Nagy-Bárod környékén fellépő felső homokkőréteget, míg az alatta 
fekvő rétegeket mind a turonba veszi; az utóbbiakra nézve azonban azt 
hiszem, hogy magasabb szintájat foglalnak el, mert a m. kir. Földtani 


28 SCHAFARZIK F.: 


Intézet gyüjteményében Nagy-Bárod környékéről a HANTKEN-től felsorolta- 
kon kívül X még a következő kövületek vannak : 

Inoceramus Grispi, MANTru. (Korniezelről). 

Lima Marticensis. Marn. (Cséklye). 

( ypricardia testacea, 7arr. (Korn.). 

(vardium pectiniforme, Mütnt. (N.-Bárod). 

(HANTKEN-nél (;. Ütloi). 
Turritella cfr. guadricincta, GOLDF. 
(rlaucoma sp. (n. sp. ?, non id. (r. Kefersteini, efr. obvoluta). 


Ezen fölsorolt alakok mind azon feketésszinű agyagból valók, me- 
lyek a homokkőképződmény alatt előjönnek és a szénrétegeket is tartal- 
mazzák. 


A SZAPÁRYFALVI DILUVIÁLISKORU BABÉRCZES AGYAGRÓLJ" 
EwmszrT KÁLMÁN és TIMKó ÍMRE közreműködésével 
dr. SCHAFARZIK FERENCZ-től. 


Krassó-Szörénymegye K-i részében folytatott geologiai felvételeim- 
mel É. felé haladván, végre ama széles kiterjedésű dombvidékre jutottam, 
mely Krassó-Szörénymegye, részben pedig Temesmegye legészakibb részét 
képezi. Ez az a vidék, mely Buziás, a Pojána-Ruszka és a Maros között 
fekszik és melynek két fővízere a Temes és a Béga. Szapáryfalva ujonnan 
telepített község pedig ezen vidéknek meglehetősen középpontjában, vagyis 
közel a Temes és Béga összetorkolásához azon dombnyulvány csücskén 
fekszik, mely a Pojána-Ruszka Ny-i végétől idáig elterül. 

Vidékünk keretét DNy-on a krassószörényi középhegység, DK-en a 
krassószörényi havasok, K-en a Pojána-Ruszka és É-on főleg a Hegyes- 
Drócsa kiágazásai szolgáltatják. Ezen hegységek közé látjuk előrenyomulni 
a pontusi kor tengerét az ő két öblével : a szélesebb ÉK-i facsetivel és a kes- 
kenyebb DK-i, majd D-i irányú karánsebes-mehádiaival. Ez utóbbit már 
nem töltötte ki a pontusi tenger Mehádiáig, úgy mint az előző mediterrán 
és szarmata tengerek, hanem csak körülbelül Szádováig, a mennyiben 
először csak ezen község körül vagyunk képesek pontusi korú üledékeket 
kimutathatni. 

A pontusi üledékek többnyire kékes agyag, kékes és sárgás homokos 
agyag, szürke, többé-kevésbbé agyagos homok, finomszemű sárga homok. 

X HANTKEN M.: Magyarország széntelepei. 185. 1. Budapest, 1878. 


Xk Előadták a magyarhoni Földtani Társulat márczius hó 6-án tartott 


szakülésén. 


SZAPÁRYFALVI BABÉRCZES AGYAGRÓL. 99 


kavicsos homok és végre többé-kevésbbé szilárd homokkőpadok. Ezen lera- 
kódások között néha lignittelepek is fordulnak elő. Hogy ezen üledékek 
csakugyan pontusi koruak, azt a több ponton talált kövületek és faunák 
alapján tudjuk (Szádova, Vercserova, Kricsova, hadmanyest stb.). 

Pontusi korú kőzetek töltik tehát ki a szóban forgó öböl medencezéjét, 
illetve alkotják Lugos környékének mai dombos vidékét. Ezen terület tér- 
színi viszonyait jellemzendő, legyen szabad fölemlítenem, hogy a két fő- 
völgynek, t. i. a Temesnek és a Bégának Bélincz-Kiszetónál való találkozása 
110 mtr t. f. magasságú, míg a völgyeket kisérő dombok fokozatosan 300-ig, 
sőt még valamivel azon túl is emelkednek. 

A felsorolt pontusi kőzeteket azonban csak a meredekebb völgyolda- 
lokon és a mélyebb árkok alján pillantjuk meg, míg a felszínt a barna ba- 
bérczes agyag képezi. Olyan agyag ez, minőt eddig felvételeim közben még 
nem találtam. Azaz vannak ugyan agyagterületeim az eddig bejárt hegy- 
ségrészekben is, de ezek mindig egy bizonyos kőzettel függnek össze, a 
melynek végső mállási productumát képezik, mit a még benne található el 
nem mállott kötörmelék alapján könnyen be lehet bizonyítani. Így van a 
. kristályos palák fölött egy megfelelő kőtörmelékes agyag, a porfir és a ver- 
rukano felett vörös porfirtörmelékes agyag, a gránit fölött gránittörmelékes 
agyag és a mészkő felett egy neme a terra rossa-nak stb. Mindezeket az 
előfordulásokat figyelemmel kisértem már eddig is, miként erről a Földtani 
Intézet mállási termények gyüjteménye is tanuskodik. A szóban forgó kőzet 
azonban olyan, mely az eddig látottaktól eltér. 

Ezen agyag ugyanis nagy területeken egyöntetű petrografiai minőségű 
kőtörmelékmentes agyag, mely kivált kézi nagyítóval tekintve apró polié- 
deres részekből áll és teljesen rétegzetlen. Vízbe áztatva ezen agyag polié- 
deres részecskéire esik széjjel és csakis gyúrás útján kapja meg plaszticzi- 
tását, miként ezt a szapáryfalvi és egyéb téglavetőkben láthatjuk. Sósavval 
megcsöppentve nem pezseg, tehát karbonátokat nem tartalmaz, ellenben 
igen vasas, mit nemcsak színe, hanem a benne található babérczes szemek 
is bizonyítanak, a melyek helyenként tömegesen fordulnak elő. Ezen ba- 
bérezszemek EmszT KÁLMÁN szíves közlése szerint chemiailag mangános 
vasoxidhidrátból állanak és e mellett határozott nyomait a PRO.-nak is 
tartalmazzák. Megiszapolva az agyag és az iszap eltávolítása után kisebb- 
nagyobb babérez szemeken kívül finomabb és durvábbszemű kvarczhomok 
marad hátra, a melyben 3—5 mm nagyságú kavicsszemek nem tartoznak a 
kivételes esetek közé. A kvareczszemek leginkább víztiszták, vagy pedig 
fehér, sárga, vörös vagy barna szinűek. 

Ilyen minőségűnek találtam én Karánsebes, Lugos-Bozsúr környékén 
ezen agyagot, a mely minden eddigelé területemen előfordult diluviáliskorú 
lerakódástól különbözött. Ezen körülmény indokolja azon törekvésemet, hogy 
ha ezen agroculturai szempontból is nagyfontosságú képződmény pontosabb 


30 SCHAFARZIK F.: 


ismertetésére törekszem. Ezért fordultam a m. kir. Földtani Intézet tekint. 
igazgatóságához, ezen agyagnak úgy chemiai, mint pedig pontos mecha- 
nikai úton való megvizsgáltatását kérve, a minek következtében a chemiai 
elemzéssel Emszr Kármán, a mechanikaival pedig Timkó IMRE kollégáim 
lettek megbízva, a miért ezen a helyen is bátorkodom hálás és őszinte kö- 
szönetemet kifejezni. Vizsgálataik eredményei a következők : 


Emszzt KÁLMÁN: Az elemzés alá vett agyag barna szinű, törése egyenetlen s 
mint idegen elegyrészek kisebb s nagyobb kavics és babérczszemek fordulnak 
benne elő. ; 

A chémiai elemzést a megszokott módon végeztem. Az alkaliák meghatá- 
rozását hydrogénfluoriddal feltárt agyagból, a többi alkatrészeket pedig nátrium- 
karbonáttal végzett felbontásból határoztam meg. Az ilyen módon kapott ered- 
ményeket a higroszkopos nedvességtől mentes, azaz 1109 C-nál megszáradt 
agyagra számítottam át. 

Az elemzési adatok a következők : 

100 súlyrészben van : 


IKOVÁSÁV A MEL STO KELSZ 0:300/08 
Aluminiumoxid.  AlO, e S5I0208 
"Maásoxzidás sé MEZŐT ee E DG EDET 
Mangán. . ez ifosz  VTEls 5 DYOMOK ig 
Magnesiumoxid , MgO zzz 7034 
Calciumoxid . SSONGA0RE 120 a 
Nátriumoxid 2 ass ENAa JOT! ee 126 a 
TECH tivi are beer ÚAttRa ee Ze OAK ale szt AKA 
Chémiailag kötött víz HO . .  568c 
Összesen .. . 100-000/. 


Higroszkopos nedvesség 402. 

Ez elemzési adatokból kitünik, hogy az agyag nagy vastartalmánál fogva a 
vasas agyagokhoz tartozik. 

Tűzállósági fokát az intézetünkben szokásos módon KALECSINSZEY SÁNDOR 
fővegyész úr eljárása szerint határoztam meg. Ezen eljárás szerint az agyag a 
negyedik tűzállósági fokozatba sorozható, azaz 15009 C hőmérsékleten salakszerü 
tömeggé olvad össze, míg kb. 1200 C hőmérsékletű kemenczében tűzállónak mu- 
tatkozott. E szerint ezen agyag a nem tűzálló agyagokhoz sorozható s mint ilyen 
magasabb igényeknek nem felel ugyan meg, közönséges építőtégla-gyártásra 
azonban mégis alkalmas. 

Timkó IMRE: A m. kir. Földtani Intézet agrogeologiai laboratoriumában 
megelemzett talajnem erősen kötött barna vasas agyag s a gyüjtési területen mint 
altalaj szerepel. Iszapolási eredményei a következők : 


SZAPÁRYFALVI BABÉRCZES AGYAGRÓL. 31 


e SSSSSS SEEN NENT NNNNA 
j j ! 
14 j INT 1 TVE A Sőt ÚN NAA TERRA TSA vad Ta TES NÖK VAN 11 EE tése VA Pe X. 


w j hálós ém o, ;, K 


Agyag ! ] See e sz eezéész BEN ABER a 
[6sasl , -T8ga Bora] I kö 3 ke 
24 órai az legfin. ) finom OZ6- [durva a a I Éz 
sa ; pes durva IS 
szezséői Arsebesség mm-ben ft 
lebeg 6 z GTEs 7. te Kerek lyuku szitán 
sz 0-2 0-5 ZETAG 25 


A talajalkatrészek átmérője mm-ben 


0.025 4 0025—0-O1 0-01—0-020-02—0-05 0-05—0-I 0-1— 0-210-2—0-5) 0-5—1 ) 1—2 ) 2—5 
42780. 24500. 9560 17260 3280 1240 0940 ! 07180 0350 0 188 96-60 


feláziéb ; átbocsátó 


képesség 


90 em magas és 21/2 em 
átméretü edényben. 


Fajsuly 
Térfogatsuly 
Porozitás 
Vizkapacitás 
Higroszkopos viz 
Duzzadás 


idő cm idő cm 


J Zsugorodás 


j 16 p 9 1/2p 1 1 m 1 m 
2.469 ! 1-388 156-217 345591 27 c Í 3 Í 8 a! 214029/0163-24426-723 
ajó hvg ht avas lee habe e hő Jak der 
IÓSZp A söze 26 ÁG Mzzzáága ls atá etjédleize 
OSZT TEK ös 66.15 je 


Babérczes sárga agyag. Szapáryfalva Krassó-Szörény megye. 


24. p. ] 16 


Ez eredményekből látható, hogy e talajféleségben az agyagos rész adja a 
túlnyomó 9-ot. Ez a körülmény lényegesen befolyásolja összes fizikai tulajdonsá- 
gait, melyek az agyagtartalommal szoros összefüggésben vannak. Így a fajsúly, 
térfogatsúly, vízfoghatóság, duzzadás és zsugorodást. Benne mint alkotó 
részek Emszr Kármán külön elemzése szerint: 49:5290 Si0O.,, 110590 Fe,O,, 
26729 AL O, és 37290 CaO van. 

Az iszapos rész, melynek talajszemcséi 0(0025—0-01 mm átmérőjűek, a ba- 
bérczek első nyomait s apró kvarezszilánkokat tartalmaz. E talajnem az agyag 
mellett ebből tartalmaz legtöbb 9/-ot. — A 0:01—0-02 mm átmérőjű szemcsékből 
álló rész már mikroszkoppal jól kivehető vaskonkrecziókat túlnyomóan kvarcz- 
szemcséket, finom osztatú fehér csillám és egyes turmalinkristálykákat tartalmaz . 
Összes homoktartalma 22:9000o, mely csaknem kizárólag különböző nagyságú 
babérez és kvarezszemceséből áll. — Az összes homokmennyiség körülbelül az 
iszapmennyiségével egyenlő s a kettő összege. éri el csak az agyagmennyiség 
százalékát. 

A fizikai tulajdonságok közül e talajnak mint alapkőzetnek főleg a. víz. iránti 
magatartása bír fontossággal, mely, mint már említém, az agyagtartalommal szo- 
rosan összefügg. Igy nagyobb a higroszkopos vízmennyiség (homoknál 19, itt 


32 SCHAFARZIK F.: 


49/o), nagy a vízkapaczitása (3490, homoke 299). — Vízfelszivóképesség tekinte- 
tében — a kapillaritás törvényén alapulva ez, — annak intenzivitása és nagysága 


első sorban természetesen a durva és finom talajalkatrészek mennyiségétől függ. 
A szerint a mint több vagy kevesebb homok van a talajban, gyorsabb a 
vízfelszívás vagy lassúbb, de elérvén azt a pontot, hol a felszivárgás ereje gyengül, 
a homoknál lassúbb lesz a fölszivódás, az agyagban felszivódó víz utóléri s el is 
hagyja. — Igy a homokban 3 em 1 p, 5 em 2 p, 7 cm 4 p alatt; ennél az agyag- 
nál 2cm16p, 3cm27p, 4em4lp, 5cm1 ó 3 p alatt szivárgott fel s 24 ó 
alatt 1642 cm. —- A lefelé haladó víz gyorsasága a következő : 2 cm 8 p, 3em 15 p, 
4 cm 26 p, 5 em 49 p ; 24 óra alatt 16 em. 

Duzzadása — tekintve, hogy humusz nincs benne, szinte az agyagtartalom- 
mal áll kapcsolatban — nem mondható csekélynek. — Tömegének "/15-öd részével 
növekedik térfogata teljes vízfoghatósága mellett ; azaz egy köbméter 63244 dm-rel 
duzzad. — Zsugorodása kiszáradása alkalmával szintén jókora 1 m-re 26723 dm? 
esik. — Innen magyarázhatók a rajta előforduló nagy repedések s minden struk- 
turájában való rétegzés elmosódása. 

Fajsúlya nagy agyagtartalmánál fogva szintén csekélyebb. 


Az előadottak tehát kétségtelenül bizonyítják, hogy csakugyan mész- 
karbonát nélküli vasas agyaggal van dolgunk, mely bőségesen tartalmaz 
finomabb és durvábbszemű homokot s a melyben számos babércz-konkré- 
tió található, és e helyen még csak azt jegyzem meg, hogy az iszapolási 
maradék, a por és finom homok tulnyomórészben kvarczszemcsékből, to- 
vábbá vasokkerszemcsékből, kevés finom muszkovit-pikkelykéből, imitt- 
amott egyes turmalin és zirkonnak tartható kristálykákból áll. 

Ha most végezetül ezen agyag eredetét és keletkezését kutatjuk, akkor 
mindenek előtt geologiai előfordulását illetőleg ki kell emelnem azt, hogy 
ezen agyag említett vidékünkön a pontusi korú lerakódások fölött egy 
dombon-völgyön elterülő, olykor több mtr vastag takarót képez. A hol dom- 
bon előfordul, ott rétegzése vagy szintes települése nincsen. Kövületeket 
az eddig bejárt területemen nem szolgáltatott. Ha függőleges profilban le- 
felé vizsgáljuk ezen agyagtakarót, akkor azt tapasztaljuk, hogy fokozatosan 
az alatta fekvő kékesszürke pontusi agyagba vagy homokos agyagba átme- 
neteket képez, oly módon, hogy szinezete sárgásan és kékesen tarkázott, 
szövete pedig rétegzetlen darabos. Lefelé a babéreztartalom csökken, ép 
úgy, mint a vasokkeres szinezés is, mely az 5. vagy 8-ik méterben már leg- 
fölebb egyes repedések mentére szorítkozik. 

Szóval én Szapáryfalván, valamint Lugos környékének egyéb pontjain 
is azon benyomást vettem, hogy a babérczes agyag semmi egyéb, mint egy 
szárazföldi, helyben képződött kőzet, mely az alatta előforduló pontusi 
agyag rovására fejlődött ki azzá, a mi. 

A kékes pontusi agyag vasban igen gazdag ugyan, de ez ImszrT KÁLMÁN 
szíves közlése szerint kizárólag vasoxridul. Mióta most már a pontusi kor 
ezen legutolsó üledéke szárazra került és a felszínt képezi, azóta azt igen 


SZAPÁRYFALVI BABÉRCZES AGYAGRÓL. AD) 


erélyes diagenetikus behatásoknak látjuk kitéve. Az évenkint egymást fel- 
váltó intenziv átnedvesedés és kiszáradás nem voltak reája hatás nélkül. 
Tudjuk ugyanis, hogy az esős időszakokban a vasoxidul a mindig kevés 
széndioxidot tartalmazó vizekben feloldódik és az ilyen módon keletkezett 
szénsavas vasoxidul az, mely azután lejebb szivárogva egyes korhadó orga- 
nikus maradványok körül, az ugyanott bőven tenyésző ochreaceák közvetíté- 
sével elbomlik, oxidálódik és konkretiók keletkezésére szolgáltat alkalmat. 
Egyes vizenyősebb, vízállásos helyeken pedig valóságos babéreztelepek 18 
keletkeznek. 

Egyidejűleg elveszíti az egykoron rétegzett agyag rétegzését a folyton 
váltakozó duzzadás és összezsugorodás által, melynek nagysága Trmkó IMRE 
szép kisérlete szerint a szapáryfalvi agyagra nézve 6-3 volumperczenttel 
fejezhető ki. Elősegítették továbbá a rétegzés elenyésztetését az agyagterü- 
leteken gyakran előforduló kisebb-nagyobb csuszamlások, az évenkint min- 
dig nagy számmal keletkező és mélyen leható repedések, a növényi gyöke- 
reknek mélyre való lehatolása és végre a földi giliszták munkája. 

Domboldalokon a babérczes agyagtakaró nem szokott tulságos vastag 
lenni, többnyire csak 1—3 mtr, a dombhátakon ellenben, hol az erÓZIÓ 
pusztító hatásának kevésbbé van kitéve, ennél nagyobb vastagságot is érhet 
el, sőt a legfelső pontusi agyagréteg egész vastagságában is alakulhat át 
babérczes agyaggá. Ezt különösen ott konstatálhatjuk, hol közel a felszín 
alatt pontusi homok fordul elő, a mikor természetesen éles az alsó határa. 
Minthogy a pontusi emelet a mi vidékünkön leginkább kékes agyag s 
közben — bár gyérebben — laza finomszemű sárga homok, könnyen meg- 
érthető az is, hogy miért találunk a felszínen mindig babérczes agyagot s 
mondhatni majdnem sohasem homokot. A homok ugyanis laza összeállá- 
sánál fogva az ablatiónak huzamosabb ideig ellentállani nem képes, minek 
következtében csak átmenetileg tarthatja magát a felszinen s rövid idő 
mulva ismét kénytelen az alatta következő agyagnak átengedni a tért, a 
mely azután előbb-utóbb babérczes agyaggá átalakul. 

Meg kell végre hogy említsem még a fehér márgakonkrétiókat Is, 
melyeket néha a babérczes agyagban találtam. Ezek voltaképen nem a ba- 
bérczes agyag sajátos képződményei, hanem az egykori pontusi agyagéi, 
a melyben gyakoriak. Ezen márgakonkrétiók a pontusi agyag legfelső réte- 
geinek átalakulásánál passzive viselkedtek, a minek folytán változatlanul 
maradtak meg a babérczes agyagban Is. 

Babérczes agyagot konstatáltak a tőlem szomszédos területeken Is, 
nevezetesen HALAVÁTS GYULA és ADDA KÁLMÁN urak, s ez alkalommal csak 
azt akarom megemlíteni, hogy HaLavárs Gyura úr, ki ezen agyag korát 
diluviálisnak állapította meg, Buziás-Lugos környékén benne szintén fehér 
márgakonkrétiókat talált. Appa KÁLMÁN úr pedig a Bégától D-ra fekvő terü- 
leteken a babérczes agyag között kavics sztrátákat említ, a melyek az agyag 

[Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. . 3. 


34 SCHAFARZIK F.: SZAPÁRYFALVI BABÉRCZES AGYAGRÓL. 


ablatiója közben helyenkint a babérczes agyagtakaró hátára kerülnek. 
Ezeknek előfordulása még tüzetesebb megvizsgálásra szorul, de nem lehe- 
tetlen, hogy semmi egyebek, mint a pontusi üledékek között található ka- 
vics sztráták. 

Egészben véve tehát az én területemen a babérczes agyagot nem 
tarthatom egyébnek, mint a pontusi agyagnak ellateritosodásának, a mely 
fölfogásban még azon körülmény is megerősít, hogy területileg az igazi 
babérczes agyag határai a pontusi lerakódások határain túl nem mennek ; 
a közeli Pojána-Ruszka alacsony fillit-hegységében pl. már fillittörmelékes 
sárga agyagot találunk. 

töviden megemlítem végre még azt is, hogy babérczes agyagunknak 
még egy másik formáját is ismerem, még pedig a völgyben lerakódottét s e 
tekintetben hivatkozhatom a kostélyi, a szilhai és a lugosi szép temesparti 
feltárásokra, a melyek a babérczes agyagot másodlagos fekhelyen, víztől 
rétegezve, homokrétegekkel váltakozva, vízszintes rétegzésben tárják fel. 

Koöstély mellett a profil felülről lefelé következő : 

1700 mtr szürke homok, 

8700 c babérczes agyag, 

050 c kékes, agyagos, homokos kavics, mely valószinűleg már pon- 
tusi korú. 

A szülhai pallónál : 

1700 mtr homok, 

100 c babérezes agyag, 

07-20 c homok, 

2-50 c babérczes agyag, 

0-20 c pontusi kék agyag. 

A lugosi kertészeti iskola kertje végében : 

1700 mtr homok, 

0-80 c babéreczes agyag, 

0-20 c homok, 

Ze emezegütker babérczes agyag 
075 a barna J KÖZZÉ 

1700 c pontusi? kavics. 

Mig a dombokon előforduló babérczes agyagot a diluvium sárga szi- 
nével festettem ki térképemen, addig a völgybe lehordott babérczes rétege- 
ket mint alluviálisakat fehéren hagytam. 


HORUSITZKY H.: ADATOK A VÖRÖS AGYAG KÉRDÉSÉHEZ. 35 


ADATOK A VÖRÖS AGYAG KÉRDÉSÉHEZ. 


HoRUSITZKY HENRIK. 


Ez idő szerint még vajmi keveset tudunk a vörös agyag minőségéről, 
elterjedéséről és koráról, nemkülönben arról, hogy melyik kőzet mállás- 
terméke, milyenek fizikai és chemiai tulajdonságai, még kevésbbé azt, hogy 
mik a válfajai és módosulatai. 

Magyarországot agrogeologiai szempontból távolról sem ismerjük 
annyira, hogy a vörös agyag fent említett tulajdonságairól szóló ismere- 
teinket még csak átnézeteseknek is nevezhetnők. 

Hazánk földjéről van ugyan különböző geologiai térképünk, de ezek 
az agrogeologus igényeit nem elégítik ki, a mennyiben a geologiai formá- 
cziókat alkotó kőzetek mállási terményeiről keveset vagy épen semmit sem 
tudunk meg röluk, pedig ezek azok, a melyeket az agrogeologia az általános 
geologiai kutatásokon kívül nyomoz, t. i. azon képződmények, a melyeket 
az orogeologia rendesen figyelmen kívül hagy. 

Hogy a vörös agyagok elterjedése mekkora, mily kőzetek származékai 
és mily körülmények s külső erők befolyásával keletkeztek, erre vonatko- 
zólag csak kevés adat áll rendelkezésünkre. 

Ez alkalommal csak azon vörös agyag települési viszonyaira szo- 
ritkozom, mely az irodalomban diluviális vörös babérczes agyag néven 
ismert. A tőlem vizsgált területen, a Kis Alföldön, a vörös agyag korára 
nézve 1s érdekes megfigyeléseket tettem. 

A vörös agyag itt is mindenütt a diluvium bázisán fordúl elő és 
e települési viszonyok miatt a geologiai irodalomban, mint diluviális 
képződmény van elfogadva. A babérczes vörös agyag fekvője pedig, a reá 
vonatkozó irodalom és geologusaink szíves közlései szerint legelterjedetteb- 
ben a pontusi tenger agyag- és homokrétegei. Ez általános települési 
viszonytól eltérő adatokat a következő feljegyzésekben találtam : 

Perrnő Gyura az 1885., 1892., 1894. és 1896. évi jelentéseiben a bab- 
érczes vörös agyag alatt és a kongériamárga felett fekvő kavicsréteget emlit, 
melynek koráról csak föltételesen nyilatkozik, hogy vajjon az a felső 
plioczénbe vagy az alsó diluviumba számítandó-e. 

Haravárs Gyuza észleletei szerint a babérczes agyag helyenként a 
kristályospalákra is fölhúzódik (1889. évi jelentése 117. oldal), helyenként 


X Kivonat a szerzőnek a magyarhoni Földtani Társulat 1901 márczius 6-iki 
.. , , " , , , 
ülésén tartott előadásából. 


. 
36 HORUSITZKY H.: ADATOK A VÖRÖS AGYAG KÉRDÉSÉHEZ. 


pedig a legfiatalabb kongériarétegek közvetetlen fedőjét képezi, sőt Versecz 
táján alluvialis területen a kútfúrások alkalmával a levantei rétegek fölött 
konstatálta. 

TeteGpi horn LaJos szíves közlése szerint Kölesden (Tolnamegye) a 
vörös babérczes agyag alatt, sőt elvétve az agyag között is vékonyabb réte- 
gekben édesvizi mészkő fordúl elő, a melyből Helix ( Xerophila) costulata, 
ZIEGLER elt var. Nilssomana-t nagyobb mennyiségben, Helix sp. conica-t 
pedig egy példányban gyűjtött. 

A vörás babérczes agyag szerinte a dunántúli területen egyáltalában 
a diluvium legmélyebb tagját jelzi és közvetlenül a pontusi rétegekre tele- 
pül rá. 

Appa KÁLMÁN följegyzései szerint pedig a lukareczi fensiktól délre a 
vörös babérczes agyag a bazalton fekszik (1896. évi jelentése 133. oldal). 

SZONTAGH Tamás az 1890. évi jelentésének 60. oldalán azt jegyzi meg, 
hogy területén a babérczes agyag a diabázon is előfordúl, de annak egy 
részét már a diabáz málladékának tartja. 

Tekintve a vörös agyag többféleségét, szükségesnek tartom ismételve 
megjegyezni, hogy bár e sok válfaj hasonló, de azért mégsem egyforma. 
Hogy csak egy példát hozzak föl, egészen más vörös agyag az, a melyet 
helyenként a lösz közt találunk és a mely a lösz meg a kongéria rétegek 
között fordúl elő. A lösz közé települt vörös agyag a levegőből lehúllott 
pornak vizes területeken való leülepedése, szóval mocsári képződmény, a 
másik agyagot ellenben a plioczén tenger üledékének tartom, a mely 
főleg a diluviális korban kilúgzás, oxidálás folytán és a földi giliszták közre- 
működésével teljesen átváltozott. Hasonlóképen tér el egymástól a vörös 
agyag többi válfaja is, sőt egyik-másik vörös agyag másodlerakodású is 
lehet. Itt csak azon babérczes vörös agyag tárgyalására szorítkozom, a 
melyet a Kis-Alföldön mindenütt a pontusi rétegek fölött találtam. A vörös 
agyagot sokáig diluviálisnak tartottam, de már tavaly gyanúm támadt az 
iránt, hogy vajjon nem idősebb-e annál ; az idén már a megfigyelt mállási 
sorozat alapján pontusinak rajzoltam be. 

Hasonlóan járt el Timkó IMRE kollegám is, a ki a Kis-Alföld délebbre 
eső részében szintén pontusinak tekinti a vörös agyagot. 

Ezen vörös agyagot felső pontusi tenger üledékének tartom, a mely 
később, még pedig főleg a diluviális korban a kilúgzás, oxidálás és a földi 
giliszták közreműködése folytán erősen megváltozott és vízállások követ- 
keztében vasas és helyenként babéreczes is lett. Ezért találkozunk oly 
gyakran a vörös agyagban mész- és vaskonkrécziókkal, melyek közül mész- 
konkrécziók régi maradékok, míg a vaskonkrécziók újabb képződmények. 

A kilúgzás csak azon repedéseken át ment végbe, a melyek az agyag 
zsugorodó és duzzadó természete folytán abban keletkeznek. Oly települési 
viszonyoknál, a melyeknél az agyag alatt homokos rétegek fordulnak elő, 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. E7ú 


a repedések keletkezése és a kilúgzás annál természetesebb törvényeken 
alapszik, mert az agyag repedései egészen a homokig mélyednek, és ezeken 
keresztül a viz hamarább átszivárog. Az átszivárgó vizet pedig az alatta 
fekvő homok rétegek könnyen elnyelik. Ilyen repedésekbe, a melyek időn- , 
ként tetemesen szélesek is lehetnek, a különféle anyagok (csontok, csigák) 
belemosása könnyen kimagyarázható. 

A szóban forgó vörös agyagban kövületeket ugyan sehol sem talál- 
tam, a település viszonyai pedig úgy a felső plioczén, mint az alsó diluvium 
mellett szólhatnak, de tekintve a vörös agyag eredeti korát, azt plioczénnek 
tehet venni. Diluviálisnak csak akkor volna tartható, ha az agyag átválto- 
zási idejét akarnók vele kifejezni. 


- RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


A gyöngyös-patai diatomáczeás földet megvizsgálhatni alkalmam 
volt a közelmultban és meszes diatomáczeás földnek találtam. 
Hideg sósavban oldható karbonátokból tartalmaz  409/9-ot 
Viízfürdőn melegített sósavban oldható karbonátok- 


) 040 kétrét AZT B TZ At 4 oztz s SAS zást etes JÓS OT 
Összesen MG SZSzzz e OJ Százalék 
"01 mm átm. kisebb szemcsékből álló kovasavat 
ÜT LÜL AZOK SB A BT A EE NT Non LORD 
0:01—0-O02 mm átm. szemcsékből álló kovasavat tar- 
talmaz ss NT ént ás ör et a at 709/9-ot 
(02 mm átmérőnél nagyobb szemcsékből álló kova- 
savat tartalmaz jog Cszozá keta ERASÁN Sz es LŐVISOL 
Összesen éb - £1 százalék. 


A kovasav apró, rendkívüli könnyü fajsulyú diatomáczeák pánczé- 
laiból áll, a melyek lemezes elválású vékony rétegekben vannak elhe- 
lyezve. Közben meszes anyag rakódott le, a mely helyenként vastagabb 
rétegeket is képez. 

A tiszta kovaföldnek, az úgynevezett iufuzortás földnek (Kieselguhr) 
tulajdonképen 90 százalék kovasavat kell, hogy tartalmazzon. (L. v. FEH- 
LING : Handwörterbuch der Chemie. III. köt. 796. 1.) Hoxrusirzxy H. 


Újabb nézetek a talajosztályozás terén. A mint a talajismeretet 
önálló tudománynyá kezdték kimívelni, egyik talajosztályozás a mási- 
kat követte. Majd a talaj becsértéke szerint osztályozták az egyes talaj- 
nemeket; majd ismét a rajta diszlő vad-, illetve kultur-növények szerint 


38 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


csoportosították a különféle talajfajokat; mások a talaj fő alkotó részei, 
illetve fő tulajdonságai szerint iparkodnak egy helyes talajosztályozást 
összeállítani, de vannak oly kutatók is, a kik a talajosztályozást geologiai 
és petrografiai alapra fektetik. Mivel ezen osztályozások közül ez idő sze- 
rint még egyikről sem lehet azt állítani, hogy az helyes és tökéletes, 
Hazagp J.! legújabban azon nézetének ad kifejezést, hogy egy helyes talaj- 
osztályozásnak a növényéletre befolyással lévő összes faktorokat magában 
kell, hogy foglalja. Ezért HAzaáRD csak a kultur-növények szerinti talaj- 
osztályozást helyesli. Erre fektetve a súlyt, összeállított egy talajosztályo- 
zást (péld. burgonya-, rozs-, zab-, here-, buzatalaj stb.), a melylyel a gaz- 
dáknak kész reczeptet szolgáltatni szándékozik. Erdészek számára pedig az 
erdei fák szerint állított össze egy talajosztályozást, a melylyel hasonlóké- 
pen gyakorlati útmutatást akar szolgáltatni az erdészeknek. Úgy a kultur- 
növények, mint pedig az erdei fák szerint való osztályozásról a szerző azt 
állítja, hogy az a talaj fizikai tulajdonságaival szorosan összefügg. 

OSCHANIN M.? hasonlóképen azt fejtegeti, hogy tapasztalati úton csak 
a kultur-növények szerinti talajosztályozásnak lehet a hive (péld. ugorka , 
borsótalaj stb.). 

A HAZARD- és OscHANIN-féle talajosztályozáshoz hasonlót HENSCH 
Ánráp,? magyar-óvári gazd. akad. tanár is állított össze, a ki a talajfajokat 
a gabona- és herefélék csoportos összeállítása szerint osztályozza. 

OSCHANIN czikke után GLINKA K.! megjegyzését találjuk, a ki OSCHANIN 
véleményével ellenkező álláspontot foglal el. GLINKA szerint az egyes 
talajnemeknek mezőgazdasági szempontból való értékesítése és csoporto- 
sítása a gazdák és a kisérletügyi állomások föladata, miért is tudományos 
szempontból a kultur-növények szerinti osztályozást nem helyesli. 

Az elmondottakhoz megjegyzésem csak a következő : 

Ha csak lokális talajosztályozásról van szó, a mely csak egyes bir- 
tokra, vagy egyes községnek a határára szorítkozik, akkor annak a czélnak 
akár minő talajosztályozás is megfelelhet; de ha egy egész ország vagy 
általában, oly nagyobb terület talajosztályozásáról van szó, a mely terüle- 
ten belül úgy a meteorologiai, geologiai, oro- és hidrografiai, valamint a 
mezőgazdasági viszonyok változnak, akkor ott a kultur-növények szerinti 
osztályozás kielégítő nem lehet. Tudományos szempontból ezen osztályozó 


: Landw. Jahrb. 29. köt. 805—911. II. xDie geologiseh-agronomisehe Karti- 
rung als Grundlage einer allgemeinen Bonitierung des Bodens.s 

" La Pétologie édition de la Soc. Imp. libre économigue a St.-Petersbourg. 
1900. Nr. 2. 131—134. II. eZwei Worte über die Volksbodenkunde.n 

3 BALÁS ÁRPÁD és HENSsCH ÁRPÁD: Által. és különl. mezőgazdasági növény- 
termelés. Magyar-Ó vár, 1888. 

! La Pédologie édition de la Soc. Imp. libre économigue A St.-Petersbourg. 
1900. Nr. 2. 135—137. II. eBezüglieh des vorigen Aufsatzesv" 


IRODALOM. 39 


módszer még kevésbbé jöhet tekintetbe, és a mi pedig az agrogeologiai kar- 
tirozást illeti, abban a tekintetben már épenséggel teljesen lehetetlen. Oly 
tudományos talajosztályozás, a mely a gyakorlati czéloknak is a legmeg- 
felelőbb, és mely egyszersmind az agrogeologiai kartirozásnál is használ- 
ható legyen, csak egy lehet, és ez az, a mely geologiai és petrografiai 
alapra van fektetve. Ilye ntalajosztályozási módszer a FALLOoU-GIRARD-féle, 
mely jóllehet még nem tökéletes, mégis ezen elv szerint az eddigiek között a 
. legjobb. Ezen osztályozási módszeren belül azután az egyes talajnemek főbb 
alkatrészek szerinti csoportosítása következik, a mit a THAER-SCHUBLER- 
féle talajosztályozási módszerében találunk kifejtve. . HoRUsirzkY HENRIK. 


IRODALOM. 


(1.) BLANCKENHORN : Sludten in der Kreideformation im südliehenund west - 
tichen Siebenbürgen. Zeitschr. d. D. Geol. Gesellsch. Bd. 52, 1900. 
Protokoll p. 23. 


Szerző OEBBEKÉ-vel a kisdisznódi és sebeshelykörnyéki felső kerületet be- 
járta s itt szerzett tapasztalatait írja le. 

A kisdisznódi (BL.-nál Michelsberg) rétegeket a Silberbach völgyében 
tanulmányozta, hol a kristályospalákra filysehszerű, feketés, csillámos, homokos 
márgapala rétegek vannak települve, melyek a patak jobb partja alá dülnek. 
E homokkőben kövületek igen ritkák, de AcgwER-nek mégis egy egész sorozatot 
sikerült belőle gyűjteni, melyet Der Götzenberg, orographisch, geologisch und 
paláontologiseh. skizzirt ( Verh. und Mitth. d. siebenb. Ver. f. Naturwissensch. zu 
Hermanstadt I. 1850.) czímű munkájában dolgozott fel. Szerző e gyüjteményt 
revideálta és belőle a következő fajokat határozta meg: Cidaris cf. vesiculosa, 
Gorpr. (tű), Holaster cf. carinatus, Lam. sp., Ioceramus cf. virgatus, SCHLÜT. 
( AckNER-nél Fosidonomya Bechcri), Trochus sp. n. ind., Nautilus cf. Fleuriau- 
sianus, DORe. Puzosia planulata, Sow. sp. P. cf. Bhima, SToL., Acanthoceras 
rhotomagense, BRowGx., Ac. Manteli, S5o0w. (AcgksER-nél Ammonítes sp. t. 2. f. 1.), 
Ac. cenomanense, Picr. sp. 2, Ac. athleta, BLANCKENHORN (AcKNER-nél Scaphites 
sp. t. 2, f. 2.), Forbesiceras sp. ef. subobtectum, ÖTOL. (ACKNER-nél : Hamites sp. 
j. 2, f. 3) Hamites sp. Belemnites ultimus, Belemnítes sp. indet. E felsorolt fauna 
a cenoman korra vall. 

A cenoman réteg felett szürke, csillámos, palás elválású öregszemű homokkő, 
szürke porhanyó konglomerát, kékes agyag és márga, szenet is tartalmazó rétegei 
következnek, melyekre vörös agyagpala, kvarcz és rudisták héjaiból összeragasztott 
verrukanószerű brecsia települ, s melyet a turonkori upohlawi konglomeráttal 
hasonlít össze. E brecsiára a közép mioczén agyag és márga rétegei rakódtak le 
a patak alsóbb részén. 

Szerző azután áttér a sebeshelykörnyéki felső krétakori rétegek leírására, 
melyeket részint a felső túronba vagy a coniacienbe, részint az alsószenonba, az 


40 IRODALOM. 


emschi márga csoportjába számít és ezen rétegekkel összehasonlítja a Déva, 
Vidra és Nagy-Bárod környékén ismert felső krétarétegeket. (Részletesebben l. a 
jelen füzet 22. lapján Szászcsor és Sebesliely felsőkréta rétegeiről ezímű közle- 
ménybe foglalva.) 

Végül a kisdisznódi cenomanból az Acanthoceras athleta új fajt írja le és 
közli a képét (AcxxER-nél : Scaphites sp. inota ( Yvanii, DOW.] p. 72, 4. 2. G.ALJNES 
azután a Forbesiceras sp. cf. subobtectum, Sron. leírását és rajzát adja, melyet 
ACKNER (t. 2, f. 3) Hamites sp. név alatt említ és rajzol le. Párrv M. 


(2.) Appa KÁrnmáx : Zemplén vármegye északi részének földtani és petroleum 
előfordulási viszonyai. M. kir. Földtani Intézet Évk. XII. k. 3. f., p. 
233— 278. 1 geol. térképpel. (Magyarul 1898, németül 1900.) 


Felső-Zemplén megyében Kriva-Olyka, Mikova és Habura községek határá- 
ban a galicziai határszél közelében végezte vizsgálatait, melyek környéke eoczén 
és oligoczén homokkövekből, palákból és tarka agyagokból van felépítve. Petro- 
leumot az alsó eoczén rétegek tartalmaznak és a rétegek antiklinális állásának 
tekintetbe vételével Kriva-Olykán 600 m. mélységig két és Mikován 600—700 m. 
mélységig három furólyuk mélyítését ajánlotta. Habura területe ellenben reményre 
nem jogosít. SCHAFARZIK F. 


(3.) PerHő Gyura: A magyar term. tud. irodalom fejlődése és fellendüz 
lése. Különleny. vA képes magyar irodalomtörténet II. kötetéből. Buda- 
pest: 19008" "pzds 55 


Szerző kritikailag tárgyalja a természeti és rokontudományok mivelőinek 
munkásságát a kiegyezésig (1867-ig) s különösen fősúlyt fektetett az egyes kor- 
szakokat átható elvek és törekvések jellemzésére, nemkülönben több oly kiváló 
férfi nevét emelte ki az ismeretlenség homályából, kiknek azelőtt nevét sem 
ismertük. Leírja és kimutatja tudományos társulatainknak és intézeteinknek 
hatását az egyes tudományszakok irodalmára s közli több kiváló tudósunk arcz- 


képét is. 
Munkájában különös figyelemmel viseltetett a geologia és rokontudomány- 
szakok fejlődése iránt. Párrx M. 


(4.) Böckn J. és Szonragm T. A m. kir. Földtani Intézet. 87. Bpest, 1900, 
1— 66. 1]. 1 térképvázlattal, több képpel és tervrajzzal. 


- 


Szerzők a m. kir. Földtani Intézet új palotájának 1900 május 7-én történt 
fölavatásának alkalmából Darányi Ignácz földmivelésügyi m. kir. miniszter 
megbizásából írták e füzetet. 

A geologiai tudomány fejlődésének rövid leírása után, az intézet alapításá- 
és fejlődésének történetére és elhelyezésének kérdésére térnek át, ismertetik az 
új épület létrejöttét és azután áttérnek az intézetnek és muzeumának leírására. 
Végül fölsorolják az intézet jelenlegi személyzetét, az intézet kiadványait stb. 

j Márrr P. 


IRODALOM. 41 


(5.) Kocn A. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogén 
csoport, 2 profiltáblával, az erdélyi bazaltterület térképével és 50 szöveg- 
közti ábrával. A M. Tud. Akad. és kir. m. Term. tud. társ. támogatásával 
kiadta a magyarhoni Földtani Társulat. Budapest 87, p. 1—330. Magyarul 
és németül. 


Ezen érdemes monografikus munka a m. kir. Földtani Intézet évkönyvé- 
ben (X. k. 1894) megjelent, a paleogén részt tárgyaló I. résznek képezi folytatását. 
Szerző az 1863 óta összegyűlt irodalom felsorolása után, az erdélyi ifjabb terczier 
képződményekre az alsó mediterrán emeletet illetőleg csatlakozván Th. Fuchs 
és Ch. Depéret nézetéhez, a következő átnézetet nyujtja : 


Sor Emelet Rétegek és faciesbeli kiképződések Eruptiv kőzetek 


j j k ; 8 Ba alt és piroxén- 
1 d isi Levantei ! Paludina r. ! Ver zárt 
!Plioczén ávbe Piri K — 
! ! ; ] € 
8 s o mi b: tő . , [d . 
Pontusi , Congeria r Piroxén- és amfibol- 


I j Szarmata ! Feleki v. cerithium r andezit 
j 4 2 KEST uj 


a) Tengerparti és sekélytengeri 


A facies : lajtamész, konglome- 

né Felső vagy rat, homok és agvag, sok Kvarczandezit 
00 j kövülettel. 

o , II. Mediterrán b) Mélytengeri facies: mezőségi vagy dáczit 
pi Mio- rétegek vagy sóképződmény 

sz zat 8 gyér kövületekkel 


Mely Burai.) Hidalmásti- 
alsó Igalien ! Korodi- 


j ! Medi- t 
I Agui- 


) P.-Szt-Mihályi ! 
tanien] Zsombori W 


" terrán 


Zsilvölgyi rét. 


A medencze nyugati szélén : 


" Tengerparti és mélytengeri facies. 
i o o 


l 


7: Tengerpartmenti félsósvizi vagy ) 
Hi . Oligo- édesvizi facies. 
egri Kattiai SÖT ÁGSERB b ELEK. 
kelzötezén A medencze északi szélén : 

[vi 

eV 


(További folytatását 1. id. h.  ] 

165. 1.) 

A munka első részében az egymásra következő emeletek faunájának és 

florájának teljes felsorolását, valamint azok elterjedését találjuk. Számtalan rajz 

és profil kíséri a szöveget. Szembetünő a lapugyi felső-mediterrán rétegek kövület- 
ben való gazdagsága (698 gasteropoda, 236 pelecypoda etc. összesen 1562 faj). 


42 IRODALOM. 


A 2-ik részben pedig az eruptiv kőzetek vannak leírva, az összes ismert 
elemzések fölemlítésével. 

A zárófejezetben végre a tektonikai viszonyok és az erdélyi medencze fejlő- 
désének története van előadva. ÖCHAFARZIK F. 


(6.) PerHő Gyura : A magy. Földtani IMtézet és Muzeuma. Természettudo- 
mányi Közlöny XXXII. k. 1900, 336— 346. 1. 


Szerző a m. kir. Földtani Intézet palotájának 1900 május 7-én történt fel- 
avatása alkalmából bemutatja az új épület képét és a részletes geologiai felvételek 
állását feltüntető térképvázlatot. 

Ismerteti az intézet — előbb csak mint földtani osztálynak — 1868-ban 
történt felállítását, czélját felölelő alapszabályait, azon férfiak nevét, kik az inté- 
zet felállítása és az új impozáns épületben való elhelyezése körül örök érdemeket 
szereztek. Különösen felemlíti a megalapítónak (rorove István akkori és az új 
otthont állító Darányi Ignácz jelenlegi földmivelésügyi m. kir. miniszter nevét, 
kikhez Semsey Andor, a Földtani Intézet örök hálára érdemes jóltevője sorakozik. 

Felsorolja az intézet kiválóbb munkásait és végül leírja tudományos beren- 
dezését. Párrt M. 


(7.) Appa KÁLMÁN : Petroleumkutatások érdekében Zemplén és Sáros vár- 
megyékben megtett földtam felveételekról. M. kir. Földtani Intézet Évk. 
XIII. k. £. p. f. 121—165. 1 geol. térképpel. Budapest. 


a) Rokitócz környéke eoczén tarka palákból, alsó-, felső- és közép-oligoczén 
agyagokból, palákból és homokkövekből áll, melyek zonásan ÉNy—DK-felé csap- 
nak. Ezen terület a mikovainak déli folytatását képezi és a nyeregvonalon a 
községtől DK-re petroleumért mélyítendő fúrólyuk 600 m.-re volna lemé- 
lyítendő. 

b) Zemplén- és Sáros-Dricsnánál az alsó- és közép-eoczén, valamint a, 
közép- és felső-oligoczén található és a szerző az alsó-eoczénben csak egyetlen 
pontot tart a községtől K-re olyannak, hol szintén fúrólyukat javasolna, feltéve, 
hogy a délről szomszédos. Mikova kedvezőbb területén sikert érnek el. 

c) Alsó- és Felső-Komárnik a galicziai határon, a galicziai Barwinek köz- 
ség közvetlen szomszédságában fekszik. Itt csak az eoczén három csoportja és 
pedig az alsó petroleumnyomokkal jön elő. Ez a terület a Ropianka környéki 
gazdag galicziai petroleumzona közvetlen folytatását képezi és az egy nyereg- 
feltörés következtében itt is a legszebb reményekre jogosít fel. A. fúrást Komár- 
nik községtől északra 600—650 m. mélységig kellene folytatni. 

OCHAFARZIK F. 


IRODALMI REPERTORIUM, 43 


A magyar geologiai irodalom repertoriuma, 1900. évben. 


Adda Kálmán: Fetroleumkutatások érdekében Zemplén- és" Sáros vármegyében 
megtett földtani felvételekről. Magyar kir. Földtani Intézet Bivkc XIII. k., 4: £. 
p. 121—165, 1 geol. térképpel. Budapest 1900. 

Agh J.: Jelentés Brád-boiczai tanulmányútjáról. Bány. és Kohászati lapok 
XXXIII, p. 212. Selmeczbánya 1900. 

Antolik, K.: Über intermittirende Ouellen. Pozsonyi orv. term. tud. Egyesület 
közleményei XI. k., p. 97—98. Pozsony 1900. 

Arz F. : Geologische Skizzen von M. E. de Martonne (Südkarpathen ; Überse- 
tzung). Jahrb. d. Siebenbürg. Karpathen- Vereines, XX. Nagy-Szeben 1900. 
BAN a 

Bittner A. : Brachiopoden aus der Trias des Bakonyer - Waldes. Aus dem palze- 
ontologisehen Anhange des Werkes c Resultate der wissenschaftlichen Erfor- 
sehungen des Balaton- (Platten-) Sees.s I. Bd., 1. Theil. Budapest 1900. 

Blanckenhorn M. : Das Alter der Schylthal-Schichten in Siebenbürgen und die 

Grenze zwischen Oligocaán und Miocán. Zeitschr. der deutschen geol. Gesell- 

schaft Bd. 52, p. 395. Berlin 1900. 

Studien in der Kreideformation im südlichen und westlichen Siebenbürgen. 

Zeitschr. d. deutsch. geol. Gesellseh. 52. Bd. Protokoll p. 23. Berlin 1900. 

Böckh J. és Szontagh T.: A magyar királyi Földtani Intézet. p. 1—66. Buda- 
pest 1900. 

— Die königliche ungarische (reologische Anstalt. Budapest 1900. 

Böckh J. : Vélemény Pécs szab. kir. város környéke forrásvizei ügyében. Pécs 1900. 

— Die geologischen Verhültnisse von Sósmező und Umgebung im Comitate Há- 
romszék, mit besonderer Berücksichtigung der dortigen Petroleumfühven- 
den Ablagerungen. Mitth. aus dem Jahrb. der k. ung. geol. Anstalt. XII. Bd. 
I. Heft p. 1—222, mit 1 Tafel. Budapest 1900. (Übertragung aus dem im 
Jahre 1895 erschienenen ung. Original.) 

Cserey A.: Ásványhatározó. Pozsony 1900. 

Czirbusz Géza: A nagy magyar Alföld keletkezése. Földrajzi közlemények 
XXVIII. k., 76—84. I. Budapest 1900. : 

— A Hoverlanok problemái. A magyarorsz. Kárpát-egyesület Évk. XXVII. évf: 
Igló 1900 p. 122—123. 

Cvijic Iván: A macedoniai tavak. Földrajzi közlemények. XXVIII. köt., p. 113— 
124, 2 térképvázlattal. Budapest 1900. 

Derzsi : A szovátai Illéstóról. A mi fürdőink. 1900. 

Déry : A magyar szénbányászat ismertetése. Parisi kiáll. 1900. 

Diner K.: Ujabb megfigyelések a déli Bakony kagylómész-cephalopodáin. 
"A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei I. k., 1 rész, p. 21—31, 1 táb- 
lával. Budapest 1900. 

— Neue Beobachtungen über Muschelkalk-Cephalopoden des südlichen Bakony. 
Aus dem palzontologischen Anhaag in dem I. Theil des I. Bandes der Resultate 


44 IRODALMI REPERTORIUM. 


der Wissenschaftlichen Erforscehungen des Balaton-Sees. Budapost 1900. Mit 
1 Tafel. 

Edvi Illés Aladár : Magyar vaskóbányászat ismertetése. Párisi kiállítás 1900. 

Gretsmacher : Nézeteim a tatai szénbányászatról. Bányászati és kohászati lapok 
közlései. IV. p. 110. Selmeczbánya 1900. 

Halaváts Gyula : A hunyadmegyei Új-Gredistye, Lunkány, Hátszeg környéké- 
nek földtami viszonyai. M. kir. Földtani Int. évi jelentése 1898-ról. p. 96—108. 
Budapest 1900. 3 

Horusitzky H.: Die agro-geologischen Verhültnisse der (Gemarkungen der 
(Gemeinden Muzsla und Béla. Mitth. aus d. Jahrb. d. köniel. ung. geol. Anstalt 
XII. Bd. 2. Heft. p. 227—362, mit 2 Tafeln. Budapest 1900. (Übertragung aus 
dem im Januar 1898 ersechienenen ung. Original.) 

— Die agro-geologischen Verháltnisse des III. Bezirkes (Ó-Buda) der Haupt- und 
Residenzstadt Budapest mit besonderer Rücksicht auf die Weincultur. Mitth. 
aus dem Jahrb. d. königl. ung. geol. Anstalt. XII. Bd., 5. Heft., p. 339—367, 
mit 1 Tafel. Budapest 1900. (Übertragung aus dem im Dezember 1898 
erschienenen ung. Original.) 

— Komárom város környékének hidrografiai és agro-geologiai viszonyai. M. kir. 
Földtani Intézet Évk. XIII. k., 3. f., p. 101—115." 3 iszapolási táblázattal. 
Budapest 1900. 

— Die hydrografischen und agro-geologischen Verhültnisse der Umgebung von 
Komárom. Mitth. aus dem Jahrb. d. k. ung. Geol. Anstalt. XIII. Bd., 3. Heft, 
p. 1—19. Budapest 1900. 

Hulyák V.: Lauriumi és utahi anglezitek. — Anglesiten von Laurium und 
Utah. Természetrajzi füzetek XXII. k., p. 187—190. 

Kittl L. : Guastropoden aus der Trias des Bakonyerwaldes. Seper.-Abdr. aus dem 
palaeont. Anhang d. Werkes cResultate der wissenschaftlichen Erforschung 
des Balatonsees, I. Bd., I. Th., p. 1—57 ; mit 3 Taf. u. 4 Textfig. Budapest 1900. 

Koch A.: A magyar korona országai kövült gerinczesállat maradványainak 
rendszeres átnézete. Magyar orv. és term. vizsg. nagygyül. munkálatai 1900. 
XXX. k. 

—- Az erdélyrészi medencze harmadkori képződménye. II. Neogén csoport. 
p. 1—329, 3 táblával és 50 szövegközti ábrával. Kiadta a magyarhoni Föld- 
tani Társulat. Budapest 1900. 

"— Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisechen Lamdestheile. II. Neo- 
gene Abth. p. 1—369, mit 3 Tafeln und 50 Textfiguren. Herausg. von der ung. 
geol. Gesellschaft. Budapest 1900. 

Kocsis J.: Adatok a Bükkhegység ó-harmadkori rétegeinek geologiai és pale- 
ontologiai viszonyaihoz. Földt. Közl. XXK. k., 1900. p. 141—146. 

Beitrüge zu den geologischen Verháltnissen der alttertiüren Sehichten des 
Bükk- Gebirges. Völdt. Közl. XXX. Bd., 1900, p. 181—187. 

Kolbe J.: kin Ausflug zu den Goldbergwerken ín Brád und Boicza. Jahrb. 
d. Sieb. Karpathen - Vereins. XX. Bd., p. 1. Nagy-Szeben 1900. 

Kornhuber A. : Über die Thonschiefer bei Mariathal in der Pressburger Gespan- 
schaft. Pozsonyi orv. term. tud. egyesület Közleményei XI. k., p. 38—53. 
Pozsony 1900. 


IRODALMI REPERTORIUM. 45 


Kornhuber A. : (reologisches aus dem Gramit-Terrain bei Ratschdorf und 
St. Georgen. U. o. p. 53. 

Kövesligethy R. : Az égi testek fejlődése és a föld kora. M. Tud. Akad. Mathb.- 
Term. Tud. Értesitője. XVIII. k., p. 361—371. Budapest 1900. 

— A földrengések geometriai elmélete. Földt. Közl. XXX. k., 1900., p. 23—34. 

— (Geometrische Theorie der Erdbeben. Földt. Közl. XXX. Bd., 1900. p. 120—132. 

— Nehány szeizmológiai obszervatorium. Földt. Közl. XXX. k., 1900, p. 207—9299. 

— Über einige seismische Institute. Földt. Közl. XXX. Bd., 1900, p. 233—245. 

Lörenthey : Foraminiferen der Pannonischen Stufe Ungarns. Neues Jahrb. f. 
Mineralogie etc. Jahrg. 1900, II. Bd., I. Heft, p. 99. 

Melczer G.: Nehány ásványról, főkép Ceylon szigetéről. A M. Tud. Akad. Math. 
és term. tud. Értesítője. XVIII. k., p. 305—329, 1 táblával. Budapest 1900. 
Nopcsa, Baron Fr. : Dinosaurierreste aus Siebenbürgen. Denkschr. d. k. Akad. d. 

Wissensch., math.-naturw. Cl., 68. Bd., p. 555, Wien 1900. 

Ortvay Th.: Die culturhistorische Bedeutung der in Europa gefundenen 
Nephrit- und Jadeit-(Geráthscnaften. Pozsonyi orv. term. tud. egyesület közle- 
ményei. XI. k., p. 609—70. Pozsony 1900. 

Pálfy M. : Geologiai jegyzetek a szkerisorai mészterületről és a gyalui havasok 
déli és délkeleti részéről. M. kir. Földt. Intézet évi jelentése 1898-ról p. 59—72. 
Budapest 1900. 

— Ujabb adatok a Cserhát geologiájához. Földt. Közl. XXX. k., 1900, p. 137—140. 

— Neuere Beitrüge zur Gceologie des Cserhát. Földt. Közl. XXX. k., 1900, p. 
177—181. ) 

Papp K. : Bakonyi triász korállok. Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. 
I. k., I. rész., p. 1—21, 1 táblával és 4 ábrával. Budapest 1900. 

Pethő Gy.: A magyar természettudományi irodalom fejlődése és fellendülése. 
Különleny. A képes magyar irodalomtörténetv II. kötetéből. Budapest 1900. 

— A Magyar Földtanülntézet és Muzeuma. Természettudományi Közl. XXXII. k., 
p. 336—346. Budapest 1900. 

—  (reologiai adatok Fenes, Sólyom és Urszád környékéről Bihar vármegyében. 
M. kir. Földtani Int. évi jelentése 1898-ról, p. 42—58. Budapest 1900. 

M. kir. Pénzügyministerium. Adatok a kincstári bányászatról 1899-ben. Buda - 
pest 1900. 

Posewitz T.: Szinévár- Polena és vidéke Mármaros megyében. M. kir. Földtani 
Intézet évi jelentése 1898, p. 27—41. Budapest 1900. 

Reményik L.: A magyar fémbányászat ismertetése. Párisi kiáll. 1900. 

T. Roth L.: Az erdélyi EÉreczhegység ÉK-i széle Vidaly, Nagy-Oklos, Oláh- 
Rákos és Örményes környékén. M. kir. Földt. Int. évi jelentése 1898-ról p. 
73—95. Budapest 1900. 

— A zsibó-szamos-udvarhelyi petroleumra való furások eredménye. Földt. Közl. 
XXX. k., 1900, p. 223—226. 

—  Resultat der Bohrungen auf Petroleum bei Zsibó-Szamos- Udvarhely. Földt. 
Közl. XXX. Bd., 1900, p. 246—250. 

Szádeczky Gy. : Az egeresvidéki gipsz képződéséről. xsErdélyv. 1900. 

— A kolozsvári egyetem ásvány-földtami intézetének és az Erdélyi Muzeum 
ásványtárának kiállitása Párisban az 1900. évben. Orv. term. tud. Értesitő 


4.6 IRODALMI REPERTORIUM. 


1899, XXI. köt., p. 209—242. Kolozsvár 1900. (Kivonatban és önállóan: De- 
seription des Minéraux et roches présentés a Vexposítion de Paris. Kolozsvár 
1900.) 

Semper : Beitrüge zur Kenntniss der (roldlagerstütten des siebenbürgisehen Erz- 
gebirges. Abhandl. d. k. preuss. Geol. Landes -Anstalt und Bergakademie. 
Neue Folge 33. Bd. 1900. 

Siegmeth K.: Utazások az erdélyi érczhegységben és a Bihar. Kodru-hegység- 
ben. A magyarországi Kárpátegyesület 1900. évkönyve. 

—  Wanderung im siebenbürgisehen Erzgebirge und im Bihar-Kodru-Gebirge. 
Jahrb. d. Ungar. Karpathen -Vereines, XX VII. 1900, p. 1, Igló. 

Schafarzik F.: Klopotiva és Malomvíz DNy-i környékének geologiai viszonyai. 
Magy. kir. Földt. Int. évi jelentése 1898-ról p. 109—135. Budapest 1900. 

— Nyitra megyének ipari szempontból fontosabb kőzeteiről. M. kir. Földt. Int. 
évi jelentése 1898-ról. p. 227—243. Budapest 1900. 

— Ipari czélokra használható kvarcz és kvarczhomok előfordulások Magyar- 
országon. Magy. kir. Földt. Int. évi jelentése 1898-ról p. 244—246. Buda- 
pest 1900. j 

— A magyarhoni Földtam Társulat 1599. évi társas kirándulása az erdélyi 
érczhegységbe julius 2-tól — julius 7-ig. Földt. Közlöny XXX. köt. 1900., 
p. 1—122. 

—  Bericht über den von der Ung. (xeol. Gesellschaft vom 2—7 Juli 1899 ins 
siebenbürgische Erzgebirge veramstalteten Ausflug. Földtani Közl. XXX. Bd., 
1900, p. 97—119. 

— A vingai földrengésről. Földtani Közl. XXX. k., 1900, p. 91—96. 

— Über das Erdbeben von Vinga. Földt. Közl. XXX. Bd. 1900., p. 134—136. 

Schaffer A. és Pálfy M.: Szakvélemény a Duna jobb és bal partján Dévénytől 
Kréedinig feltárt és megvizsgált kőbányákról. Budapest 1900. 

Schmidt S. : A kristályok osztályai. A M. Tud. Akad. Math. és term. tud. Értesi- 
tője. XVIII. k. p. 102—112, 2 táblával. Budapest 1900. 

Toula Fr.: Über den marinen Tegel von Neudorf an der March. (Dévény- 
Ujfalu) in Ungarn. Pozsonyi orv. term. tud. egyesület közleményei XI. k., 
p. 1—30. Pozsony 1900. ! 

Die Erosionsformen des Granits und die vorgeschichtlichen Steindenmiűler. 
Pozsonyi orv. term. tud. egyesület közleményei. XI. k., p. 66. Pozsony 1900. 

Tökés L. : Ásványhatározó. Budapest 1900. 

Treitz P.: A talajnemek osztályozása. Földt. Közl. XXX. k., 1900, p. 147—167. 
Fintheilung der Bodenarten. Földt. Közl. XXX. k., 1900, p. 187—205. 

Tuzson J.: A tarnóczi kövült fa. Természettudományi Közlöny. Pótfüzetek. p. 
280—281. Budapest 1900. 

Uhlig, V. : Die Geologie d. Tátragebirges. Denksehr. d. k. Akad. d. Wiss., math.- 
naturw. Ül. 68. Bd. p. 1, Wien 1900. 

Wabhlner : Magyarország bánya- és kohóipara. Bányászati és kohászati lapok 
XXXIII. p. 264, 293, 307, 323, 342, 357. Selmeczbánya 1900. 

Zimányi K.: Ásványtami közlemények. — Mineralogisehe Mittheilungen. Ter- 
mészetrajzi füzetek. XXIII. k., p. 166—177. Budapest 1900. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 47 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1901. évi februárius 
hó 6.-án tartott közgyülése. 


Elnök : BöckH JÁNos. 


Jelen voltak: dr. KocH Awxrarn alelnök; Böckn HuGó, ERpős LaJos, ERőss 
LaJsos, EmszT KÁLMÁN, GESELL SÁNDOR, GÜLL VILMOS, HALAVÁTS GYULA, HORUSITZKY 
HENRIK, HULYÁK VAaLÉR, ILLÉS VILMos, ILosvaY LaJos, IKALECSINSZKY SÁNDOR, 
KAUFFMANN KAMILLÓ, KÖVESLIGETHY RApó, KRENNER J. Sásxpor, LÁSZLÓ GÁBOR, LIFFA 
AuvnRÉL, Loczka JózsEF, LÖRENTHEY IMRE, NaGy LÁSsZzLó, PárryY Móg, Papp KÁRoLy, 
PaAszLavszgY JÓózsEF, PETHő GYULA, PETRIK LaAJos, Posgwirz Trvapakg, T. Rorn LaJos, 
RYBÁR ISTVÁN, SCHAFARZIK FERENCZ, SCHMIDT SÁNDOR, SEEMAYER VILMOS, SZILÁDY 
ZOLTÁN, SZONTAGH Tamás, Timkó IMRE, TREIrz PÉTER, VARGHA GYÖRGY, ZSIGMONDY 
BÉLA rendes tagok, Lóczy LaJos és CHorwxoxy JENő titkárok. 

1. Elnök az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. SCHMIDT 
SÁNDOR és KALECSINSZKY SÁNDOR urakat kéri fel. Elnök ezután a következő meg- 
nyitó beszédet tartja : ? 

Tisztelt közgyülés ! 

Tisztújító közgyülésre gyülekeztünk, hogy szabad elhatározásunk 
szerint válaszszuk meg körünkből ama férfiakat, a kikre a következő három 
évre társulatunk képviseletét és ügyeinek vezetését ruházni kivánjuk. 

E körülmény teszi a mai egybegyülésünket a rendesnél fontosabbá, 
mert hisz, midőn a mai napon megszünik az eddigi társulati tisztviselők 
és választmányi tagok mandatuma, melyet 1898 február 9-én nyertek, 
kétségkívül társulatunk érdekében nem lehet mindegy, kik követik a lelé- 
pőket tisztségükben. Társulati életünkben a legközelebb lefolyt háromévi 
eyklusban elért eredmények felett lehet eltérő a vélemény, a miről azon- 
ban most, midőn a magam részéről a diszes helyet, a melyre bizalmuk közel 
hét év előtt ültetni méltoztatott, végleg elhagyom, biztosíthatom, az ama 
körülmény, hogy úgy a tisztikar, mint a társulati választmány tagjainak 
mindegyike a társulati ügyek elintézésénél mindenkor legjobb tehetsége és 
meggyőződése szerint járt el, s ép ennek érzése adja ama megnyugvást, 
melylyel ez alkalommal működésünket igazságos itéletük alá bocsátjuk. 


kot 


Midőn ez alkalommal szemlét vetek a közel múltban társulatunkat 
is közelebbről érdeklő történtekre mondhatom, hogy ily korlátozás mellett 


18 TÁRSULATI ÜGYEK. 


is meglehetős változatos képet nyerünk, s egyik másik mozzanat sőt 
nagyobb mérvben keltheti fel figyelmünket. 

Mindenekelőtt azonban kegyes pártfogónk, GALANTHAI HERCZEG 
EszTERHÁZY PÁL Ö FőménrósáGa iránt érzett mély tiszteletünk és köszöne- 
tünknek óhajtok kifejezést adni, a ki munkálkodásunkat éber figyelemmel 
kisérve, az ehhez nélkülözhetetlen anyagi támogatást ez alkalommal is 
nyujtani kegyeskedett. 

Beszámolóm alkalmával lehetőleg az időbeli sorrendet követvén, 
mindjárt e helyt említem a lefolyt év május 7-rt, mint a magyar geologia 
egyik örömnapját, a mennyiben e napon, délután négy órakor nyította 
meg dr. DaRÁwyi IGwsácz, val. belső titkos tanácsos és m. kir. földmivelés- 
ügyi miniszter úr Ő Nagyméltóság a magy. kir. földtani intézet ezéljára a 
Slefáma úton felépített palotát igen előkelő vendégek jelenlétében. 

A magy. kir. földtani intézet tisztikara örömében őszintén osztoz- 
kodtak ez alkalommal a Magyarhoni Földtani Társulat tagjai is, mint ezt 
számos nyilatkozat tanusította, mert mindegyikünk jól tudja méltányolni 
a magyar geologia ez új otthonának jelentőségét úgy általános kulturális 
törekvéseink, mint a hazai geologia fejlesztése szempontjából. 

Azért biztos 18 vagyok, hogy valamennyiünk érzelmének hű tolmácsa 
vagyok, midőn dr. DARÁNYI IGwácz m. kir. földmivelésügyi miniszter úr 
Ő Nagyméltóságának ügyünk iránt nyilvánított e kegyes és hathatós párt- 
fogásáért, továbbá a magyar törvényhozás, Budapest székesfőváros közön- 
sége és SEMSFI dr. SpmspY Axpornak tanusított áldozatkészségükért e helyt 
is köszönetet mondok. 

Örökké fényes betükkel lesz bejegyezve földtani intézetünk és így a 
magyar geologia történelmében 71900 május 99-r, kedd, mert e napon 
délelőtt 11 órakor kegyeskedett Ő CsÁSZÁRI És APOSTOLI KIRÁLYI FELSÉGE, a. 
kinek legmagasabb elhatározása alapján a magy. kir. földtani intézet 
1869-ben szerveztetett, geologiai intézetünket legmagasabb látogatásával 
kitüntetni s fényes kiséretével az intézeti palotát és a benne elhelyezett 
gyüjteményeket m. k. földmivelésügyi miniszter Úr kalauzolása mellett 
megtekinteni. A kegyteljes szavak, melyeket Ő Felsége a látottak felett ez 
alkalommal nyilvánítani méltoztatott, valamint a legmagasabb látogatás 
ténye, örökké emlékezetesek fognak maradni. 

A cs. kir. földtani intézet Bécsben a mult évi junius 9-ére tüzte ki 
fenállása ötvenedik évfordulójának megünneplését, melyre társulatunk is 
meghivatott. 

Tekintve a kiváló érdemeket, melyeket e szomszédos és velünk barát- 
ságos viszonyban élő nagy tudományos intézet hazánk földtani átkutatása 
körül annak idején szerzett, és a támogató lépésekre, melyeket a letünt 
század közepén társulatunk megalakulása érdekében tett, választmányunk 
még 1900 junius hó 6-án megtartott ülésében szólított fel engem, hogy 


TÁRSULATI ÜGYEK. 49 


társulatunkat az ünnepélyen, melyen TELEGDI Rorm LaJos főbányatanácsos 
barátommal a földtani intézet képviseletében is megjelenendő voltam, 
szintén képviseljem. 

E megtisztelő megbizásnak kellő időben eleget is tettem, s missziom- 
nak illetékes helyen kifejezést adtam, a mint az 1900 évi junius 9-én 
délelőtt 11 órakor a bécsi földtani intézet császár-termében számos és 
előkelő vendékek részvétele mellett megtartott díszülésen társulatunk 
üdvözletét élő szóval szintén tolmácsoltam. 

A diszülésen, mely minden tekintetben az ünneplő tudományos 
intézet nagy jelentőségéhez és érdemeihez méltó lefolyású volt, az osztrák 
kormány két tagja által, t. 1. dr. HARTEL lovag vallás- és közoktatásügyi 
miniszter és dr. WITTEK lovag vasúti miniszter által volt képviselve, a 
kiknek mindegyike az ülés folyamán üdvözlésre fel is szólalt. 

A szép ünnepélyről különben időközben dr. TIxrze EmIL és dr. 
MAroscH ANTAL-tól egy megfelelő jelentés is állíttatott össze, mely tiszta 
képet nyujt ennek lefolyásáról úgy, hogy a további részletek tekintetében 
az érdeklődőket egyenesen e jelentésre utalhatom ; a bécsi földtani intézet 
érdemdús igazgatója dr. SöracHE GuIDpo udvari tanácsos tollából egyidejüleg 
egy második, igen érdekes füzet jelent meg, mely a diszülésre szánt ünne- 
pélyes bevezető beszédén kivül az intézetre vonatkozó történelmi adatokat 
közöl megfelő illusztracziókkal. 

Legjobb kivánataink kisérik bécsi szaktársainkat további tudomá- 
nyos és közhasznú müködésüknél. 

Még az 1898 februárius hó 9-én megtartott tisztújító közgyülés 
elnöki megnyitómban említettem, miként az 1897-ben Szt. Pétervártit 
lefolyt VII-ik nemzetközi geologiai kongresszuson, nyomban a francziáknak 
1900-ra Párist ajánló meghivása után, dr. E. TixrzE az osztrák geologusok 
megbizásából, ezek nevében a kongreszust IX-ik, azaz 1903. évi szesszió- 
jának megtartására Bécsbe hívta meg, a mi akkoriban köztetszéssel fogad- 
tatott, a mint ugyancsak még akkor kifejezést adtam abbeli nézetemnek is, 
hogy ez utóbbi körülmény, a kongresszus helyének hazánkhoz való közel- 
sége mellett, különös mérvben megérdemli figyelmünket,Y a mennyiben a 
kongresszusnak hazánkhoz ily közel való lefolyása mellett kétségkívül 
számos szakférfi fogja óhajtani erre is kiterjeszthetni figyelmét.rt E véle- 
ményemen most sem találok modosítani valót, sőt ellenkezőleg, az időköz- 
ben tapasztaltak e nézetemet még inkább megerősítették. 

Fent mondott, Bécsben való tartozkodásom alkalmával volt alkalmam 
meggyőződni arról is, hogy ott a szt-pétervári meghivás következtében 
immár megkezdődtek az első előkészítő lépések, mert az osztrák geologu- 


5" Földtani Közlöny XXVIII. köt. 1898. 56-ik lap. 
"x A magy. kir. földtani intézet évi jelentése 1897-ről, 195-ik lap. 


s 


Földtami Közlöny. NNXI. köt. 1901. 


50 TÁRSULATI ÜGYEK. 


soknak a fentebb érintett jubileum alkalmából Bécsbe várt nagyobb 
számú megjelenése m. é. junius 10-én értekezletre használtatott fel a bécsi 
kongresszus ügyében, melyben az addigi végrehajtó bizottság dr. SuEss 
Epe tanár úr elnöklete alatt javaslatait megtette s a szervező bizottság 
magválasztására mintegy 60 osztrák szakférfi nevét hozta javaslatba. 

A kongresszusi szervező bizottság megválasztása nyomban megis 
történt és a kongresszus alkalmával az osztrák-magyar monarchia tulsó 
felének legkülönbözőbb részeibe megejtendő kirándulásokra természetesen 
csak előzetes, igen érdekes tervezet is mutattatott be. 

Nem lehet feladatom e tárgygyal és nevezetesen e helyen, tovább 
foglalkozni s így csak még azt tartom szükségesnek megemlíteni, a mint 
különben erről referáltam már választmányunk múlt évi november 7-én 
tartott ülésében is, hogy a bécsi kongresszust rendező szaktársaink gaz- 
gazdag programmjuk mellett, mely KÁrraY BEwsJáMmIx köz. pénzügymi- 
niszter úr Ő Nagyméltósága meghivására Bosznia és Herczegovinára is 
kiterjeszkedik, alkalmat óhajtanak nyujtani a IX-ik nemzetközi geologiai 
kongresszus látogatóinak a Duna folyam területének és Budapestnek meg- 
látogatására is, a mivel alighanem a kongresszust látogatni szándékolók 
körében nyilvánuló óhajnak kivánnak eleget tenni. 

Minthogy különben is értesülésem szerint e tárgygyal választmá- 
nyunk már is foglalkozik, a társulat jövő választmányának feladata lesz ez 
ügyben a szűkségesnek mutatkozó irányban tovább működni és a konkret 
kérdésben a helyes megoldást foganatosítani. 

A jövő törekvésünk végezélja azonban szerény véleményem szerint 
is más nem lehet, mint az arra való törekvés, hogy nem ugyan a bécsit 
közvetlenül követő, de akár a XI-ik, vagy XII-ik nemzetközi geologiai 
kongresszus, üléseinek megtartására, kellő időben, majdan Budapestre 
hivassék meg, mely e ezélra ma már ép oly alkalmas központ, mint akár- 
melyike az eddig megválasztott helyeknek. 

KKK 

Ha az előbbeniben szólottam röviden egy ünnepélyről, mely bár nem 
távol tőlünk, de országunk határán kívül volt, megemlékezni kivánok itt 
egy második ünnepélyről, mely hazai földön folyt le. 

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, szintúgy 
az Országos Erdészeti- egyesület, múlt évi közgyülésüket 1900 julius hó 
1-én Selmeczbányán tartották meg s evvel kapcsolatosan a bányászati 
akadémia új épületének felavató ünnepélye 1900. jumus hó 30-ára tüze- 
tett ki. 

A közgyűlések és ünnepségek programmja a junius hó 29. — julius 
9-iki időszakot ölelte fel, a mennyiben kapcsolatosan az ünnepélyekkel 
kirándulások is voltak Selmeczbánya oly sok irányban tanulságos és 
érdekes vidékére. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 51 


Tekintve a testvéri viszonyt, mely a geologiát a bányászattal kezdet- 
től fogva összeköti, úgy társulatunk, mint a földtani intézet nem késtek 
az ünnepélyeken magukat képviseltetni. 

Választmányunknak 1900 junius 6-ki ülésében történt felkérésére 
elvállaltam társulatunknak a selmeczbányai ünnepélyen való képviseletét 
is, hol egyébként legfőbb főnököm engedelmével GESELL SÁNDoR főbánya- 
tanácsos és bányafőgeologus barátommal a földtani intézet nevében is 
megjelentem. 

A felavató ünnepély valóban fényesen sikerült és méltó volt a 
magyar bányászat jelentőségéhez, s az elvállalt kötelezettségemhez híven 
iparkodtam megbizóim üdvözletét tőlem telhetőleg junius hó 30-án a fel- 
avató önnepélyen nyilvános felszólalás útján tolmácsolni,£ a mint azután 
a következő napon az Országos Magyar Bányászati és Kohászati egye- 
sületnek az új bányászati akadémiai palota aulájában megtartott, igen 
látogatott közgyülésén sem mulasztottam el társulatunk üdvözletét élő 
szóval átadni és az egyesületet barátságos érzelmeinkről biztosítani.F?Y 

Mindakét esetben Ő Excellencziája gróf TELEKI Géza, valóságos belső 
titkos tanácsos és egyesületi elnök, kegyeskedett küldőim iránti elismerő 
köszönetének kifejezést adni, a mit ezennel szives tudomásukra hozok. 

Az ez alkalommal felavatott akademiai palota valóban meglepő, 
impozans látványt nyujt a mellette diszlő erdészeti akademiai épülettel. 

Ritka a főiskola, mely oly gyönyörű fekvéssel bír, mint a selmeczi 
bányászati és erdészeti akademia két új épülete s melyet azonkívül oly 
gyönyörű panorama is környez, mint a selmeczvidéki. 

De belépve az épületbe is azt tapasztaljuk, hogy a kezek, a melyek 
megteremtették az egyszerű, de épezért nemes izlésű külső burkot, nem 
szüntek meg ennek korszerű belső berendezéséről is gondoskodni. A ter- 
mek és szobák világosak, s a gyüjtemények, bár nem mindegyikük, de sok 
esetben a tökély magas fokán állnak. 

Mint szakunkhoz tartozót különös figyelemmel kisértem a társu-. 
latunkban összpontosított szakokhoz tartozó berendezéseket és gyüjtemé- 
nyeket. 

Mondhatom, megnyugvással távoztam Selmeczbányáról, mert a mit 
láttam, az azt a benyomást keltette bennem, hogy a berendezések terén 
is tovább haladva a már eddig is oly szép eredménynyel visszatett úton, 
bányászati főiskolánk, derék tanári karának segítségével, a legrövidebb 
idő alatt ismét ama kimagasló polezon fog állani, melyre már fényes 


k Bányászati és Kohászati Lapok XXXIII. évfoly. 13. sz. 1900. jul. 1. — 
Melléklap IV. évfoly. 12. szám pag. 100. 
kk Bányászati és Koh. Lap. XXXIII. évf. 21. sz. 1900. nov. 1. Melléklap 


IV.- évf. 17. szám, pag.: 133. 
4 


344 TÁRSULATI ÜGYEK. 


multja utalja s akkor a világ bányászati főiskolái közt úgy a tudomány 
terén, mint a gyakorlati oktatásban ismét első sorban elfoglalt állása leg- 
zebb harmoniában fog állani az új palotának térben való gyönyörü helyez- 
kedégsével. — 

Hogy ez mielőbb úgy legyen, azt teljes szívből kivánom, mint e nagy- 
multú akadémia egyik szerény neveltje. 

fotot 

A szóban forgó, eseményekben nem épen szegény évre esett a nem 
rég lezajlott párisi nemzetközi kiállítás 18, melyen részt vett mint kiállító. 
úgy társulatunk, mint kir. földtani intézetünk, mindketten a bányászatot. 
és kohászatot felőlel XI-ik csoportban állítván ki, még pedig ennek 63-ik. 
osztályában, intézetünk azonkívül a sikvidéki felvételeivel képviselve volt 
az agrikulturának szánt VII-ik csoport 38-ik osztályában is. 

Tekintettel a rendelkezésre jutott csekély terjedelmű helyre, társula- 
tunk csak az általa 1596-ben kiadott Magyarország geologiai térképe 
1 : 1,000,000 kiadványát állította ki s mint örvendetes eseményt jelenthe- 
tem, miként társulatunk ez alkalommal az aranyéremmel tüntettetett ki. 
Ez újabb elismerés annál örvendetesebb, minthogy az 1896-iki ezredéves 
országos kiállítás alkalmával ugyancsak e munkánkkal a II-ik, azaz köz- 
müvelődési csoportban ca magyar tudományosság előmozdításáértv jel- 
zéssel a kiállítási éremben részesültünk. 

Magáról a nemzetközi kiállításról mindenekelőtt annyit mondok, 
hogy az meglepő, igen tanulságos és nagy kiderjedésű volt. 

Hazánk kiállítása igen méltó képet nyujtott s a hozzánk közelebb 
álló bányászati osztályra pillantva mondhatom, miként ez, habár nem 
épen nagy teret foglalhatott el, így is az összességét képező tárgyakkal igen 
elismerésre méltó képet nyujtott. De nemcsak az itt bemutatott geologiai 
és evvel kapcsolatos térképeink, melyek a fentebbi nagy kitüntetésen kivül 
földtani intézetünket illetőleg a diszoklevélben (Grand prix-ben) része- 
sültek, állhatták ki bátran a versenyt a többi kiállított ebbeli tárgyakkal, 
hanem nem habozom kijelenteni azt ií5s, miként a más csoportban bemu- 
tatott sík-vidéki (agro-geologiai) térképeink szintén bátran mérközhettek 
a párisi nemzetközi kiállításon e terén egyáltalán nyujtottakkal és csak 
azt sajnálom, hogy a térbeli viszonyok az egyébként is kissé nehezebben 
feltalálható helyen, ebbeli intézeti kiállításunknak csak igen mérsékelt 
térfoglalást engedtek. 

A kiállítást bebarangoló, szakunkba vágólag valóban gazdag tárházat 
talált ott. 

Lehetetlen nekem itt szük keretben mindenre kiterjeszkednem, nem 
is tekintem ezt feladatomnak és csak annyit akarok említeni, miként. 
különösen leköthette figyelmünket az, a mit az amerikai Fgyesült- 
Államok kiállítottak kőzetekben, érezekben és ásványokban. Szembe ötlő 


TÁRSULATI ÜGYEK. 53 


volt a nagy ezüst nugget, Mollie (Gibson Mines Aspen (jolorado jelzéssel, 
melynek súlya 338 poundsnak mondatott. Érdekes és szépek voltak 
továbbá Észal:- Amerika ék- és drágaköveinek bemutatott sorozata, Arizona 
ismert csiszolt achatizált fapéldányai; Észak-Carolina természetés és 
csiszolt rubin-jegeczei, de egyéb drágakövei is. 

Figyelmet kelthettek az óriási gypsz- és selentt jegeczek, az utóbbiak 
Wayne County, Uttah-ból, a kiállított carborundum-jegeczek, a gyémánt- 
tartalmú meteorvas Arizonából. Nevezetes volt az egybeállitott gyönyörü 
jegeczgyüjtemény és a hozzácsatolt nagyobb kristályok sorozata stb. 

Japan palgontologiai petrográfiai és ásványgyüjteménye szintén 
igen érdekes és gazdag volt, úgyszintén figyelmet keltettek geologiai és 
gazdasági térképei is. 

Hogy Francziaország egyéb érdekes tárgyak mellett gazdag térkép- 
sorozatokkal szerepelt, külön nem kell említenem, a mint a többi nemze- 
teknél sem hiányoztak szakunkba vágó, hol kisebb, hol nagyobb figyelmet 
igénylő tárgyak ; így p. o. India Ceylon gráfitjaival és ékköveivel tündökölt, 
Németország egyebeken kívül gyönyörü borostyánkő sorozatot és borostyán- 
kövekben lévő rovargyüjteményt állított ki. Algier kiállitásában a kitett 
tudományos dolgozatokon kívül igen szép márvány-szeria volt látható s 
igy tovább. — Sietnem kell azonban s így még csak azt akrom kiemelni, 
miként a dél-afrikai köztársaság Tramsval pyramisban aranytermelését 
mutatta be 1884-től 1899-ig, t. i. e szerencsétlen év első kilencz hónapját 
számítva. E pyramis 14 met. és 367 mm. magassággal és bázisa 2 m 50 oldal- 
hoszszal birt, s igy e valóságos torony jelképezte azt, a mit Transval 
a mondott időközben aranyban termelt, mely termelésnek összértéke 
2141.709 418 franc-al volt kimutatva. 

1887-ben 4.277,375 frc volt a termelt arany értéke s ez fokonként 
1898-ban 410.975,907 frc-ra emelkedett és a mondott 1899 év első 9 hónap- 
jában még mindig 968.437 ,193 frc-ot ért el. 

Úgy mint Tramsval, Nyugat- Ausztralia is állított fel egy az arany- 
termelését jelképező pyramist, mely szerint 1886-tól (tehát egy későbbi 
időponttól mint Transválnál) 1900 julius haváig 484.023,632 frc volt az 
aranytermelés. 

Valóban mesés aranytermelésekkel állunk ez országoknál szemben s 
a ki tovább szemlélte Nyugat-Ausztralha kiállítását, igazán gyönyörköd- 
hetett ennek színaranyban való gazdag kiállításán, s a Nyugat-Ausztraliá- 
ból bemutatott legnagyobb arany-nugget, mely a Pilbarra (rold-Fielden 
találtatott, 99 711 frc 25 c. értekkel volt föltüntetve. 

xxx 

E futólagos szemlém után végre még egy körülményről akarok meg- 
emlékezni. 5 

Méltoztatnak bizonyára mindnyájan tudni, hogy a Szt.-péler id 


54 TÁRSULATI ÜGYEK. 


VII-ik nemzetközi geologiai kongresszus a VIII-ik szessziójának megtar- 
tására Parist tüzte ki, a mint e kongresszus azután az 1900 augusztus 
16—27-iki (bezárólag) időközben ott tényleg meg is tartatott. A Párisba 
a világtárlat alkalmából tervezett kongresszusok száma a kereskedelmi, 
ipar, posta és távirók miniszteriuma által kiadott jegyzéke szerint 105-re 
emelkedett, tehát elég nagy volt. 

A VIII-ik nemzetközi geologiai kongreszsus szervező bizottságának 
elnöke ALBERT Gaupny, a Museum d histoire naturelle tanára, alelnökök 
pedig MicHEL-Lévv, a franczia geologiai térkép körüli szolgálat igazga- 
tója valamint MARCEL BERTRAND, a VT École des mines tanára voltak, vezér- 
titkárnak pedig CHARLES BARRoIS, a franczia földtani társulat egykori elnöke 
választatott meg. Ezek körül sorakoztak azután a többi jelesek, a kik a 
kongresszus előkészítésében szerepre voltak hivatva. 

Úgy mint a megelőző kongresszusok, úgy a párisi nemzetközi geolo- 
giai kongresszus is, kapcsolatosan a kongresszussal, különböző kirándulá- 
sokat tervezett Francziaország tanulságosabb vidékeire s ezek, úgy mint a. 
szt.-pétervári egybejövetelnél, három csoportra voltak elosztva. Voltak t. 1. 
kirándulások, az úgynevezett exmcursions spécial, melyekben csak szak- 
férfiak és kisebb számban vehettek részt, voltak azután a kongresszusi 
ülésnapok közé közbetolva rövidebb kirándulások a párisi harmadkori 
medencze területére, a többi nagy kirándulás végre, mint exrcurstons géné- 
rales, a kongresszusi tanácskozások bezárta utánra helyeztettek s ezekben 
számosabb jelentkező vehetett részt. 

E kirándulások gazdag programmjának főbb vonásairól, mely az 
előkészítő bizottság elnöke és vezértitkára által mint 2-dik körözvény lett 
részletes alakban kibocsátva, társulatunk még 18399 évi február hó 1-én 
megtartott közgyülésén szólottam, a mint a különböző kirándulások veze- 
tőitől megirt vezető-könyv (livret-guide) szétszedhető és így igen könnyen 
kezelhedő alakban, kellő időre szintén megjelent. 

E guide géologigue en France 20 füzetben nyujtja [ranczitaország 
legkülönbözőbb vidékeinek rövid, tömör geologiai megismertetését és így a 
maga nemében Francziaország geologiai viszonyainak rövid kézikönyve. 

Mint igen kedves kiegészítést nyujtja azonkívül: Páris geologtai, 
mineralogiai és palaeontologiai gyüjteményeinek és muzeumjainak rövid 
megismertetését is, a mint A. THEvENIN tollából a kiállítás geologiai 
vonatkozású tárgyairól rövid jegyzetet is tartalmaz. De bátorkodom ebből 
kifolyólag arra figyelmeztetni, a mi összes kiadványaink és térképeink fel- 
irásaiból is látható, hogy Magyarországon nem létezik c(romíté Royal 
Géologigue Hongroisv, hanem igenis egy magy. kir. földtami intézet, 
vagyis a LInstitut Géologigue Royal de la Hongrie, ez szolgáljon mas 
alkalommal utbaigazításúl. 

xxx 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


ör 
OT 


A kongresszus korántsem volt oly látogatott, mint az 1897-iki szt.- 
pétervári. A kiadott hivatalos jegyzék szerint 897-re rúgott a beiratkozot- 
tak száma, minthogy azonban ezek közül korántsem jelent meg mindegyik, 
a tényleg megjelentek száma mintegy 400—500 körül lehetett. 

A kongresszusi tárgyalásokra az általános ülésen kívül, ép úgy mint 
a szt.-pétervári kongresszús alkalmával, 4 osztály megalakulása hozatott 
javaslatba s úgy mint akkor, most is az 1-ső osztály az általános geo- 
logiát és tektonikát ölelte fel; a 2-ik a sztratigráfiát és palaeontologiát ; 
a 3-ik a mineralogtát és petrográfiát ; a 4-ik pedig az alkalmazott geolo- 
ját és hidrologtát. 

A kongresszus ünnepélyes megnyitása 1900 augusztus 16-ára csütör- 
tökre volt kitüzve, délután 4 órára, a kiállításon belül a Place de VAlma-n, 
a kongresszusok czéljaira emelt épületben. Ezt azonban reggel 10 órakor 
a conseil tanácskozása előzte meg A. Gaupny elnöklete alatt, melyben a. 
kongresszusi elnök és alelnökök jelöltettek ki, az utóbbiak közt az osztrák- 
magyar monarchia köréből Mossrsovrics DE MossvÁR, TIETZE és személyem. 

A továbbiakban a fentebb megemlített 4 csoport elnökei következő - 
képen jelöltettek ki: az 1-ső csoport részére GEIKIE, a 2-ik részére, miután 
a kijelölt KaRPIxsKY a jelölést nem fogadta el, ZITTEL, a 3-ik csoport 
részére ZIRKEL, a 4-ik részére végre SCHMEISSER. 

Augusztus 16-án délután £ órakor volt, mint mondám, a nemzetközi 
geologiai kongresszus ünnepélyes megnyitása, melyen a franczia kormányt 
G. LeyGurs közoktatási miniszter képviselte. Mindenekelőtt A. KARPINSKY, 
mint a megelőző szt-pétervári kongresszus elnöke, üdvözölte a megjelen- 
teket, átadván azután a szót A. Gaupnynak, a ki Ő cs. Fensége CoNSTANTIN 
CONSTANTINOVITCH nagyherczeg, a szent-pétervári internationalis geologiai 
kongresszus tiszteletbeli elnökének üdvözlő sürgönyét olvasta fel, a kinek 
Gaupny ezért az összes egybegyült geologusok köszönetét fejezte ki. Ezután 
A. KARPINSKY szavazásra bocsátván a reggeli conseil-ülésben a tisztikar 
iránt történt megállapodást, ennek egyhangu elfogadása után ALBERT 
GauDpDRY, immár mint a párisi kongresszus elnöke, üdvözölte a tagokat, 
beszéde fonalán megemlékezvén az 1897-iki egybejövetel óta elhunyt 
nevezetesebb tagokról is ; így TILLo orosz tábornokról, a híres geográfus és 
geologusról, HAUCHECORNE-ról, az európai geologiai térkép egyik igazgató- 
járól, JANerraz-ról, az első internationalis geologiai kongresszus vezértit- 
káráról ; JAmMEs-HALL-ról, a kit 85 éves kora daczára tisztelhettünk a szt.- 
pétervári kongresszuson, hova átjött hazájából, Amerikából, és még ki is 
rándult az Urálba; végre MARsH-ról, az amerikai bámulatos ősvilági 
maradványok feltalálója és megismertetőjéről. 

Tekintettel ama óhajra, melyet a szt-pétervári geologiai kongresszus 
a geologiai és paleontogiai előadásoknak a liczeumok vagy gimnáziumok 
magasabb osztályaiban való bevezetésére egyhangulag kifejezésre hozott, 


56 TÁRSULATI ÜGYEK. 


mint ezt annak idején jelenteni szerencsém volt, GauDpRY ez alkalommal 
már nyilvánitá azt is, miként a franczia kormány ez óhajt elfogadta s hogy 
a kongresszus a geologiának és palaeontologiának ezáltal Francziaor- 
szágban kitünő szolgálatot tett. A. GauDpRY e közlését társulatunknak és 
tanférfiainknak is figyelmébe ajánlom. 

Ebből kifolyólag A. KARPINSKY az augusztus 23-án megtartott con- 
seil-ülésen jelentette azt is, hogy Oroszországban a gimnáziumok és egyéb 
középiskolák általános reformálása ügyében legújabban egy bizottság ala- 
kittatott meg s hogy az orosz közoktatási miniszter a geologiai kon- 
gresszus említett ohaját ehhez utasítá, mely viszont albizottságot állított 
egybe PavLow, moszkvai egyetemi tanár elnöklete alatt s hogy igy az óhaj 
teljesülésére jó kilátás van. G. STEFANEsScu ennek kapcsán megjegyzé, 
miként a kongresszus ebbeli óhaja Romániában teljesen reálizálva van. 

A. Gaupny beszéde után CH. BARROoIS szólalt fel, felolvasván a szer- 
vezö bizottság munkálkodását ecsetelő jelentését. 

Nyomban utána G. LeyGuEs közoktatási miniszter emelkedett fel, a 
kormány és a saját nevében hosszabb beszédében meleg szavakkal üdvö- 
zölvén a kongresszust. 

Végül az elnök még saját személye és neje, továbbá ROLAND 
BONAPARTE herczeg és a köztársaság elnökének meghivásait közvetité, mire 
az ülés 6 órakor este záródott. 17 

Este 8!/2 órakor a franczia földtani társaság, élén ALBERT DE 
LAPPARENT elnökkel, fogadta a kongresszistákat igen vendégszeretően új 
otthonában, a grande salle des sociétés savantes-ban, rue Danton 8. 

A következő napon, tehát augusztus 17-én reggel 10 órakor a conseil 
ülésezett ismét, s ekkor tett KARPINSKY jelentést a LEONIDAS SPENDIAROFF- 
díj alapszabályairól, a mennyiben méltoztatnak tudni, hogy a szt-pétervári 
kongresszus augusztus 30-án megtartott délutáni ülésében szomorú hir 
közöltetett, t. i. hogy dr. L. SPENDIAROFF a kongresszusi urali kirándulás- 
ról visszatérve, hirtelen elhalálozott, a mely hirt akkoriban a jelen volt 
geologusok felállással vettek szomorú tudomásúl. Boldogult fiának emlé- 
kére atyja 4000 rubelnyi alapítványt tett le 1897 október havában, mely- 
nek kamatai a jövőben a nemzetközi geologiai kongresszusok által kitüzött 
kérdések jeles megoldojának, vagy a bizonyos időszakban megjelent és leg- 
jelentőségesebbnek talált munka szerzőjének fognak odaitéltetni. 

E jelentés kinyomatva is közöltetett, a mint azután a SPENIAROFFD- 
ij odaitélése és mikénti továbbfelhasznalása az augusztus 21-ki conseil- 
ülést is még hosszabban foglalkoztatta. 

Ugyancsak augusztus 17-én délután 1 órakor Sir A. GEIKIR elnöklete 
alatt az álltalános geologíid és lektonika osztálya kezdette meg üléseit 
a programmszerüleg hirdetett előadásokkal, 3 órakor délután pedig dr. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 57 


FERDINAND ZIRKEL elnöklésével a 3-ik, azaz mineralogidi és pelrografiai 
osztály ülésezett. j 

A következő nap, azaz augusztus 18-a szintén az üléseknek volt 
szentelve, melyek sorát 10 órakor az európai geologiai térkép bizott- 
ságándk tanácskozása kezdett meg, de ugyancsak 10 órakor ült össze 
ScCHMEISSER elnöklete alatt az alkalmazott geologia és hidrologia osztálya 
is ; 1 órakor pedig ZITTEL elnöklésével a szíratigrafiai és palaeontologidi 
osztály ülésezett. 

Délután 3 óratól kezdve a mineralogtai, geologiai és fitopalaeonto - 
logiai gyűjteményeket (anciennes galeries) tekintettük meg, azután pedig 
a palaeontologíait s az alatta lévő, ép oly nagyszerű oszteologíiait (nouwvel- 
les galeries), melyek mind a Jardin des Plantes-ban vannak. 

A következő két nap, ugymint augusztus 19-e és 20-a a Páris körüli 
kirándulásoknak volt szánva, de az utóbbi napon 9 órakor reggel a conseil 
is ülésezett, még pedig a SPENDIAROFF alapitvány szabályaihoz való módo- 
zatokat tárgyalta. 

Augusztus 21-ike, kedd, ismét a rendes ülésezések napja volt, 22-ike 
ellenben kirándulásoknak szenteltetett. E napra tüzetett ki délután egy 
órára az École des Mines, a Sorbonne és az Institut catholigue gyüjtemé- 
nyeinek a meglátogatása. Az utóbbinak szép paleontologiai gyüjteményét 
DE LAPPARENT mutatta be. A Sorbonne gyűjteménye, melyben MUNIER- 
CHALMAS szíveskedett bennünket kalauzolni, igen kiterjedt, de épen új 
felállítás alatt állott ; az Ecole des Mines igen kiterjedt, gazdag gyűjtemé- 
nyek felett rendelkezik, de meglátszik rajtuk már a helyszüke. 

Az ásványgyűjtemény az épület alantabb részében van elhelyezve, 
ugyanott oldalt álló, úgynevezett faliszekrényekben pedig a petrográfiai 
gyűjtemény. Feltünök az ásványtani gyüjteményben lent elhelyezett nagy 
nephrit az Alibert bányák vidékéről 1867-ből és ugyanonnan való szép és 
nagy graphitok, nemkülönben a szép, nagy piemonti asbest az 1878-ki 
kiállításról. 

A palzontologiai gyűjtemény az ásványtani feletti emeletben követ- 
kezik. Benne szintén igen szép és tanulságos darabok vannak, melyek 
közül különösen kiemelendők a rudisták és a nerineák átmetszeteikkel. 
A Campamile giganteum több gyönyörü példányban látható. 

Augusztus 23-át és 25-ét ismét a kongresszusi ülések foglalták le, a 
közbeeső 24-ike ellenben a kiállítás geologiai részeinek meglátogatására 
és geologiai kirándulásokra használtatott fel. 

A 23-án reggel 9 órakor megtartott conseil-ülésben jelentést tett 
A. KARPINSKY az 1897-ben Szt-Pétervártt szeptember 3-án megtartott álta- 
lános ülésben az [nstitut flottant international felállítása iránt hozott 
egyhangú határozat ügyében, melyről még annak idején szólottam e helyen. 
KARPINSKY jelentése szerint az eszme megvalósítására eddig nem volt 


58 TÁRSULATI ÜGYEK. 


kedvező az eredmény, nevezetesen a nagy költségek miatt, melyekről a 
szükséges hajókat illetőleg a nevezett egy angol firma költségvetése alap- 
ján is nyilatkozott. Ez ügy különben egy A. GEIxrTE elnöklete alatt egyéb 
tanulmányok ügyében megalakitott bizottságra javasoltatott átruháztatni. 

Ugyancsak a 23-ki, de délután 2 órakor az általános geologiai osztály 
részéről megtartott ülésben egy bennünket különösen érdeklő tárgy is 
fordult elé, a mennyiben PopPovici-HATrzEG, nehány rövid szó kiséretében, 
bemutatta Románia új földtani térképét, melyet összeállított. Augusztus 
25-én általános ülés tartatott, melven a geologiai nomenklatura, az euró- 
pai geologiai térkép, a petrográfiai és végre a gletserek ügyében egybeálli- 
tott bizottságoktól elfogadott jelentések terjesztettek elé; a mint továbbá 
szavazásra bocsáttattak ARcH.GEIKTE, T. C. CHAMBERLIN, valamint D. P. 
OEHLERT £ W. KirIAN általánosabb érdekü indítványai. 

Ez utóbbiak iránt a De la coopération internationale dans les inve- 
stigations géologigues SIR ARcH. GEIKIE-től ; — a Du développement de 
Voeuwre des congrés géologigues T. C. CHAMBERLnIN-től ; — a Publication 
par reproduction des types décrits £ figurés antérieurement a une épogue 
déterminée D. P. OxHrERr-től nyomtatva megjelent füzetek nyujtanak felvi- 
lágosítást. 

Az első helyen említett bizottságok részéről a geologiai nomenklatura 
ügyében müködött bizottság megállapodásait ennek elnöke E. RENEVIER a 
Rapport de la commission internationale de classíification stratigraphi- 
Jue czimű füzetben állította össze és nyujtotta be. A kőzetek nomenkla- 
turája ügyében eljárt bizottság véleményét kiterjedtebb alakban ennek 
elnöke A. MicHEL-Lévv állította össze és terjesztette be a (-Jompte- hendu 
des séances de la commission internationale et rapporls présentés en 
séance a Paris, les 95 et 96 oktobre 1899 czimű füzetben. 

A gletser-bizottság elnöke, Ep. RricHTeR részéről a [fHapport de la 
commission internationale des glaciers czimű jelentéssel számoltatott be e 
bizottság müködéséről és javaslatáról ; végre F. Brcxp-től, mint az interna- 
tinoális petrográfiai folyóirat megalkotása ügyében eljárt bizottság elnö- 
kétől : a Rapport de la commission pour la fondation dun journal inter- 
national de pétrographie czimű, e bizottság javaslatait tartalmazó füzet 
adatott be. 

Az üléseken megtartott számos előadáson kivül, melyekre ez alka- 
lommal terjeszkedni nem lehet, ezek különben is majdan teljességben 
megjelenvén a VIII-ik internationalis kongresszusról kiadandó (.ompte 

tendu-ben, ez alkalommal csak azt emlitem, hogy számosabb, egyéb 
származású nyomtatványon kivül megjelentek a bejelentett előadások 
közül a kongresszus kiadásában már a következők : 

G. F. Marrnew-től c Mémoire sur les plus anciennes faunes paléozoi- 

gues. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 59 


Cu. D. Warcorr-tól cMémoire sur les formations pré-cambriennes 

fossiliferes. 

W. H. HuprEsrox-tól :Mémoire sur la bordure orientale de la partie 

septentrionale du bassin de VAtlantigue. 

Dr. E. WEINSCHENK-től c. Dynamométamorphisme et piézocristallisa- 

t1on. 

W. SALomoN-tól cEssai de nomenclature des roches métamorphigues 

de contact. 

Ehhez most még hozzá füzhetem, miként augusztus 19-én, vasárnap, 
volt az ünnepély, melyet a köztársaság elnöke délután 3 órakor az Élysée 
kertjében adott s melyre egyebeken kivül a geologiai kongresszus tagjai is 
kaptak meghivókat. Augusztus 21-én 9!/, órakor este ALBERT GAUDRY 
ÉS NEJÉNÉL volt a fogadtatás; augusztus 23-án 9!/2 órakor este pedig 
BoNAPARTE Rorawp herczegnél az Avenue d Jenaban levő palótájában, hol 
alkalmunk volt a herczeg nagy kiterjedésü, igen becses magánkönyvtárá- 
val és gyüjteménytárgyaival is megismerkedhetni. 

Augusztus hó 25-én délután 5 órakor Paris város tanácsa fogadta a. 
kongresszistákat a városházán, ezt pedig 8 órakor este a geologiai kon- 
gresszus szervező bizottsága által adott banket követte a Hötel du Palais 
d Orsay-ben. 

Ezek után még csak kevés mondani valóm van. 

Augusztus 26-a t. i. ismét a Píris környékbeli kirándulásoknak 
volt szánva, még pedig három irányban, végre augusztus 27-én, hétfön 
délután 2 órakor a záró ülés tartatott meg, melyen A. GaupRgy elnökölt. 
Ez ülésben közlé dr. EmrL TIerzE az osztrák kormány és geologusok abbeli 
meghivását, melyről még a szt-pétervári kongresszusra vonatkozó jelen- 
tésemben emlékeztem meg, hogy a következő t. 1. IX-ik, azaz 1903 évi nem- " 
zetközi geologiai kongresszus Bécsben tartassék meg, mely meghivás köz- 
tetszéssel fogadtatván, legott határozattá emeltetett. E körülményre bátor- 
kodom becses figyelmüket ez alkalommal újból, még pedig az e jelentésem 
fentebbi részében közöltek folytán különös mérvben irányítani. 

A párisi nemzetközi geologiai kongresszus, munkálkodását illetőleg, 
kétségkívül elismerést érdemel, s a franczia szaktársak megtettek mindent, 
hogy a geologusoknak franczia területen való tartozkodásukat kellemessé 
és tanulságossá tegyék ; előzékenységük és fáradozásaik köszönetünket biz- 
tosítják részükre. 

Egy azonban bizonyos, hogy nehéz feladat rövid, és mondható egy és 
ugyanazon időben, kongresszusi tárgyalásokat figyelemmel kisérni, egy 
óriási nemzetközi kiállítás anyagát csak valamiképen megtekinteni és egy 
nagy világváros és múzeumjai gazdag tartalmát csak némiképen áttekin- 
teni, e feladathoz pedig, mint a kongresszusi ülések első részében, óriási 
hőség is hozzászegődött. 


60 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Valóban fárasztó feladat volt ez ránk idegenekre, de azért bizonyára 
mindig kellemesen fog vissza emlékezni mindegyikünk a Párisban töltött 
tanúlságos napokra, honnan a kongresszus zártával vig kedélylyel indul- 
tunk hosszabb geologiai kirándulásainkra. Magam augusztus hó 29-én, 
szerdán este !/4 11-re hagytam el e valódi világvárost, hogy Bordeauxr-n 
át Bayonne-be utazva, a következő napon délután Biarritz-be érkezzem, 
a mennyiben pyrenéfúsi kirándulásaikat még az nap délután ott kezdettük 
meg. — Bocsánatot kérek, ha ez alkalommal szives türelmüket hosszabban 
vettem igénybe ; erre a jelentendők sokasága kényszerített, de evvel elér- 
keztem mondandóim végéhez is és köszönöm türelmüket. 


2. Elnök fölkéri a titkárt, hogy tegye meg jelentéseit ; titkár a következő 

jelentést terjeszti elő : 
Tisztelt közgyűlés ! 

Társulatunk lefolyt munkaéve az eddigi hagyományokhoz híven telt le. 
A titkárság a túlterhelt földrajzi elfoglaltság teréről intézte bár a Társulat ügyeit, 
a legjobb belátása szerint igyekezett kötelességeit teljesíteni. Az idén is egészsé- 
gesen lüktetett a Társulat szellemi élete és szaküléseinken több maradandó becsű 
előadás tartatott. 

Az elmult munkaév hét szakülésén 


ERpős LaJos 

HaAravárs GyutA . 

Kiss V. Manó . kg Atté 
Dr. KocH ÁNTAL 

Dr. KövEsziGErny Rapó 
Dr. Kocsis JÁnos . 

Dr. Lóczy LaJos 

Báró Nopcsa FERENCZ 
Dr. PánrY MókR 

Dr. Papp KÁROLY 

T. Rorn LaJos 

Dr. SCHAFARZIK FERENCZ 


EI e s je 


Dr. SCHMIDT SÁNDOR 
"TDIMKÓ ÍMRE 
TRErrz PÉTER 


szlav e vemtllezli szeei 


előadást tartottak, tehát összesen tizenötön 18 előadást, a melyek legnagyobb részt 
önálló kutatásokra alapuló tanulmányokat ismertettek és a Társulat tudományos 
munkálatait számottevő módon gyarapították. A Közlöny az elmult évben is 24 
íven jelent meg, egy tábla melléklettel és 10 szövegközti rajzzal. Azonkívül kiadta, 
Társulatunk dr. KocH ANTAL : (Az erdélyrészi medencze harmadkori képződmé- 
nyei. II. Neogéncsoports czímű munkáját, a mely befejező része az erdélyi me- 
dencze ismertető leirásának 370 lapon, 3 táblával és 50 szövegközti ábrával. A mű 
kiadását a M. Tudományos Akadémia és a k. m. Természettudományi Társulat 
támogatta. A Társulat minden tagja megkapta ezt a tartalmas kötetet a Közlöny 


TÁRSULATI ÜGYEK. 61 


mellékletéül. A Földtani Intézet kiadványaiból az idén a következő füzeteket 
küldhettük szét tagtársainknak : 

1. A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1898-ról. 

9. A m. kir. Földtani Intézet Evkönyvének XIII. kötetéből : 

a) 2. füzet, ScHrosseR M. Parailurus anglicus és Ursus Böckhi a baroth- 
köpeczi lignitből Háromszék vármegyében ; 

b) 3. füzet, BöcxH Hucó: Orca Semseyi, új orcafaj a salgótarjáni alsó 
mioczén rétegekből ; 

c) 4. füzet, Horvsirzky H.: Komárom város "környékének hidrografiai és 
agrogeologiai viszonyai. 

3. Mutató a m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1882—91. év folyamaihoz. 
Összeállította dr. Pánry Mór. 

Társulatunk földrengési bizottsága élénk levélváltásban állott a külföldi 
hasonnemű intézetekkel és a disciplina vezérférfiaival. Dr. KövEsLIGETHY RaADpó 
tanulmányutat is tett a bizottság küldetésében a német, svájczi és olasz földren- 
gési állomásokon, a mely útjáról Közlönyünkben részletes czikkel számolt be. 
Dr. ScHAFARZIK FERExcz, a bizottság elnöke és dr. KövEsriGErHy Rapó fáradoznak 
leginkább e czélok elérésében. 

Társulatunk tagjainak létszáma az 1900. év végén a következő volt: egy 
pártfogó, hét tiszteletbeli, 12 levelező, 10 pártoló, 29 örökítő, 254 hazai rendes tag. 
13 külföldi rendes tag, összesen 326 tag, 3 levelező és 47 előfizető. 

Tagjaink közül hármat vesztettünk el halálozás következtében. 

1. BERraraw Azasos (1843—1900) kegyesrendi áldozópap, a ki 1871-től 
1888-ig tanárkodott a rend temesvári, selmeczbányai, nagykanizsai, szegedi és 
budapesti gymnasiumaiban. 1888-tól élte fogytáig a rend fehérvári custodiális 
kormányzója volt Mernyén, Somogymegyében. A drágakövek az ó, közép- és új- 
korbanv (nagykanizsai r. kath. gymn. értesítője) és sSzeged sz. kir. város föld- 
rajzi és meteorologiai viszonyai Szeged 1884. czímű munkái bennünket köze- 
lebbről érdeklő, szorgalmas munkálatai. BERTALAN AraJos 1886-óta volt Társula- 
tunk rendes tagja. A természettudományok és különösen a földtan iránt mindig 
meleg érdeklődést tanusított és ugyancsak örömmel látta a természetvizsgálókat 
Mernyén vendégszerető házában. (Elhunyt 1900 augusztus 13-án.) 

2. Dr. Horzósy Juszrisiás (1819—1900) szt benedek-rendi áldozár és dö- 
mölki apát, a M. T. Akadémia levelező tagja. Túl a Dunán több főgymnasiumban 
19 évig tanárkodott. Később a rend kormányzásában vett részt és 1874 óta mint 
dömölki apát Kis-Czellen lakott, a hol 1900 január 15-én halt meg. A M. T. 
Akadémia 1863-ban választotta levelező tagjául. Irodalmi munkásságot is fejtett 
ki, hajlamai őt az elméleti csillagászat felé vonzották : sA földfejlődés jégkorsza- 
kának főokairól, (esztergomi gymnasium 1873. évi értesítője) cz. munkája föld- 
tani tárgyat érint. 1869-ben lépett Társulatunk tagjai közé, tehát benne legrégibb 
tagjaink egyikét veszítettük el. 

3. Okányi Szrávr Józser (1810—1900) koronaőr, a főrendiház volt elnöke. 
volt magyar miniszterelnök, volt közös pénzügyminiszter, volt bihari főispán és 
1849-iki kormánybiztos, a M. Tud. Akadémia igazgatósági tagja. — A Teréziá- 
numban bevégzett jogi tanulmányai után a selmeczi bányászakadémiát látogatta 
kitünő eredménynyel. Hivatalos pályafutását az oraviczai bányatörvényszéknél 


62 TÁRSULATI ÜGYEK. 


kezdette, onnét Wienbe, majd Pestre került az udvari, illetőleg a m. kir. kamará- 
hoz. 1848-ban Kossurn Lagos pénzügyminiszter az oraviczai bányaigazgatóság 
vezetésével bízta meg ; 1849-ben ugyanott kormánybiztossá lesz s mint ilyen két 
héttel a világosi fegyverletétel után a bányaigazgatóság épületén hagyta a nem- 
zetiszinű lobogót. A rémuralom 5 évi várfogságot mért Szrávv Józserre, a melyből 
hármat töltött ki Olmützben. 1861-ben ismét ott van ő, mint a helytartó-tanács 
tagja, a munka mezején ; 1867-ben belügyi államtitkár ; 1872-ben Lóvyaxr MENYHÉRT 
után rövid ideig miniszterelnök ; 1879-ben a képviselőház elnöke ; 1880-ban kö- 
zös pénzügyminiszter ; 1849-ben a főrendiház elnöke lett. 

A M. Tud. Akadémia 1884-ben választotta őt igazgatósági taggá. 1896-ban 
erejét fogyni érezvén, visszavonult falusi magányába, letéve tisztségeit ; ott, Zsitva- 
Ujfaluban érte őt a halál 1900 augusztus hó 83-án. 

0. Szrávv Józser 1883-ban lépett Társulatunk alapító tagjai közé, Az ő m1- 
. niszterkedése alatt lendült fel rövid időre Rézbánya bányászata. Szrávv abból a 
régi, 1848 előtti hazafias gárdából való volt, a melynek tagjai alapos készültséggel, 
a feltünést kerülve, de annál mozgalmasabb munkával és szívós kitartással éltek 
a közügynek. 

A legalsó fokról emelkedett fel Szrávv Józszr a legmagasabb közhivatalokra 
és a legnagyobb kitüntetéseket nyerte el, a miket a közpályán működő férfiú csak 
elérhet. Államférfiui elfoglaltsága mellett sem feledkezett meg Szrávr a tudomány 
pártolásáról s különösen a geologiának volt kedvelője, a melylyel selmeczi bá- 
nyászakadémikus korában közelebbről is megismerkedhetett. Nemcsak a politikai 
közélet, hanem magunk is Társulatunk egyik oszlopos tagjának elvesztését gyá- 
szoljuk az elhunytban. 

A haláltól elragadott tagjaink emlékét mindenkor kegyeletben fogjuk tartani. 

Társulatunk köszönettel tartozik mindazoknak, a kik Társulatunk ügyeit 
szellemileg vagy anyagiakkal támogatták: mindenek előtt galanthai herczeg 
EszrEgRHázY MIixzós úrnak, pártfogónknak, a kita Társulatunkat rendes évi segély- 
ben részesíti. Köszönjük dr. Wrassics Gyura m. kir. vallás- és közoktatásügyi 
miniszter urnak az országos segélyt, dr. DARÁwYI IGsácz m. kir. földmívelésügyi 
miniszter úrnak, valamint az ő szószólójának, Böcgn János m. kir. Földtani Inté- 
zeti igazgató urnak az Intézet kiadványait, a melyeket tagjaink díjtalanul 
kapnak. Végre köszönjük dr. KRENNER J. SÁspok egyetemi tanár urnak, a miner.- 
petrografiai intézet igazgatójának, hogy üléseink számára kényelmes termet ad 
intézetében. 

Végre titkártársammal együtt, miután betöltöttük azt az időt, a melynek 
tartamára a mélyen tisztelt közgyülés bizalma bennünket megtisztelt, hálás kö- 
szönetünket fejezzük ki a t. választmánynak összesen, valamint külön annak 
minden tagjának azért a sok szíves munkáért és őszinte jóakaratért, a melylyel a 
titkárokat mindig támogatta és a titkárság feladatainak teljesítését nekünk mindig 
megkönnyítette. 

3. A közgyülés a titkár jelentését tudomásul veszi. Titkár fölolvassa a mult 
évben kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság jelentését. A közgyülés ezt tudomásul 
veszi és a pénztárosnak a fölmentést megadja. 

4. Pénztáros előterjeszti a jövő évi költségvetést. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


PÉNZTÁRI JELENTÉS 


a magyarhomi földtami társulat 1900. évi pénztári forgalmáról és 
vagyonának állásáról az 1900. év deczember hó 31.-én. 


I. Horgó tőke 


a) Bevétel: 


Előirányzat Tényleges bevétel 
1900-ra, 1900-ban 
1. Pénztári áthozatal 1899-ről .. 2001 kkor. 52 fll. 2001 kor. 52 fll. 
9. Országos segély 1900-ra .. FOGOK ES 2000 "eat EZ ag 
3. Hg. EszreRHázvx MIKLós pártfogó 
dja INO0VÉTAas Et SÉT EE e E eg ÜKSZÜK ette zt 4 840 (a — a 
4. Alaptőke kamatja d 1120 a — ax NEZ OLE 
5. Forgó tőke kamatja GY SRA ZÉTB EÜ Kate 44 c 90 a 
6. Hátralékos tagdíjak .. 100 c — wx 260 c — a 
jsztascdíjak U9008vaz 8ESg S NI SÜ EKE tata e TONNYta 
8. Selmeczbányai fiókegyesület örgrb 
léka 1900-ra Ez ORRA AS ÉKE 96 c — a kaya beteg ő SEL 
9. Blőtizetökat900- Ta 5 Es 3200 "a — c 63 a — a 
10. Bladott kiadványok  -. -.. 100 a —. a MŰEEKDOT 
11. Vegyesek 34 20 c — a 4 a — a 
12. Alapító Kell vorégek Szal sás 
lesztése el ge 3 sza jesz MA e SE 1 
13. Magyar Tud. ltaderáia i Zak SKZ 500 a — ax 
14. Kir. Magy. Természettudományi- 
MársúlatSégélyB ee ene E ae ee 07 TOT st ZEK 
15. Előre fizetett tagdíjak SETS ZA 40 a — a 
TOSZÁTADÍLVÁTYOK öt at ÉN ZAS — 4 — a 2009 szk eú 
Öszzesen 8577 kor. 52 fill. 10505 kor. 31 fill. 
b) Kiadás : 
a Előirányzat Tényleges kiadás 
900-ra 1900-ban 
TRoldtaniktozlony ee ess a5sD0stkor I 2896 (kor: 57 üll. 
2. M. kir. földtani intézet évi jelen- 
tésének különlenyomata  . . SZÜLOK KET ESEL, VIZ NH 
3. Tisztviselők TSZTOLG LT AS SA MS ADOET E et Ce A LADV egi Et 
4. Irnok jutalomdíja sszedgae ató 40 a sss 412 sa ROL A 
69 Szolgák jutalomdíja szereti ölsz 360 ca — a 354 KG — a 
OZ BOStAKONtBBR eds Jar LÉN e 300 ( —- a T80 [d ont 


7. Irodai és vegyes Sikoltsézők Se TÁN MÉGSE E DN ZÁ 08 


127 
13: 


Budapesten, 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


ZRO LÉG ZS 


OTODZ ZO TÉRA 


. Előre nem látott kiadások .. 300 kor. 
. Dr. Szabó emlékérem veretésének 

költséges eti ége ÜK TS etet 
. Dr. Koch Antal Kzádet ki- 

adási költsége -. [ SzTOR 
. Alapító kötelezvények értékénakő 

Kenéz és he, sets s, MENY Nesz TI Ves 
KTESTESÁ S a TOEZEV AT OTT OESL — a — 
Forgó tőke pénzmaradványa mint 

egyenleg egi eetáb 24 e be E ÜT 

Összesen 8457 kor. 


59 All. 


II. A társulat vagyona 1900 végén: 


. Alaptőke értékpapírokban 7 0 2 


( kötelezvényekbene MEN ett a 


. Dr. Szabó József emlék-alapítvány  . 
. Dr. Szabó József emlék-alapítvány kamatai 
. Forgó tőke pénzmaradványa 1900. év végén 


Összesen 41705 kor. É 


1900 deczember hó 31-én. 


10505 kor. ai AN 
28542 kor. — fil. 
660 (( zs (( 
SOVO SÉT NEEST Ég 
NOTE UK Ez A 
2762 c 57 a 


GRExa János, pénztáros. 


PETRIK [L4Jos s. k., dr. SCHAFARZIK FERENCZ s. k., dr. SzorraGH Tamás s. k. mint a 
közgyülés részéről kiküldött pénztárvizsgáló bizottság tagjai. 


Költségvetés 1901-re. 


a) Bevétel : 


. Pénztári áthozatal 1900-ról... (lés 24 ESEL 
. Országos segély 1901-re be 8 -ha 8 
. Herczeg EszTERHÁZY MIKLÓS pártfogó díja 1901- -re... 
sAlaptóko kamátja Eset sás ee eszt önk ate 
SABOTSÓ tÖKe KArmabj ai atát ek AS NY étele 
). Hátralékos tagdíjak Szt gyi set E : 3 z.7 ked 
. Tagdíjak 1901-re BZő ala epit kégé 
. Selmeczbányai fiókegyesület, járuléka 1901. -Te 
9. Előfizetők 1901-re izet őri heg Lát ÁBA 
10. 
11 


Eladott kiadványok 2, gzéas KSON E 
Megyösek 99 Hess aes oz b EE oY tek LR B 


Osszesen 


2762 kor. 57 füll 
2000. c — ea 
S40 a a 
I140. a  — a 
ek 50 c — a 
$00. 7 éz EE 
ke 2OOO S ZA 
78 a z- a 
ús 70 a — a 
100: a — aa 
5. 90. a -— a 
e." DUGO KOLZST ME 


TÁRSULATI ÜGYEK, 65 


b) Kiadás. 


1. Földtani Közlöny EGYLET ME ES E ag NDSOOKkot, eeslli 
2. M. kir. földtani intézet kétévi jelentésének külön- 

[ONLY ON ALAN Eazát eresz S SZOT BY EL LŐN ZÉZA jen GONE ESSEN 
a MISZGYISRLOK Si Sztolottjaga a Esés tő ESA L ZU Mása a 1400) : jei Ea 
áítnokgzútalomdíjat e éésk sé megye etes kéneythld 590. 6 — a 
a. JOZOlGÁk TÚTALOMTJ AI SZET EE LSŐ EG En et ES et a BOOT sdiig pee dt 
CG. ABostaköltse e isa ető PSLT Ag netes ea áe kezők SZJ EGE é 
7. Irodai és vegyes költségek TARR LES E VETÉLÉS S SA DDD 2 BZ A 
9. Ellőre nera látott kiadásokra az AA ea an aze DOOM 


Összesen jó A 8560 kor. 57 Ál 
Pénztári maradék 600 kor. — fill. 


5. Alelnök előterjeszti a mult választmányi ülés következő indítványát : 

A magyarhoni Földtani Társulat választmánya legutóbbi ülésén közakarat- 
tal és egyhangulag hozott határozatával e most lejárt triennium végén visszalépő 
elnökét : 

Böckn JÁnos urat tiszteleti tagok ajánlja. 

BöcxnH János miniszteri osztálytanácsos úr nemcsak mint a Földtani Társu- 
latnak volt első titkára, majd alelnöke s legutóbb elnöke tett Társulatunk ügyének 
számos éven át hasznos és becses szolgálatokat, de mint a m. kir. Földtani Intézet 
igazgatója is folyvást legéberebb gondjai közé foglalta e Társulat érdekét és soha- 
sem mulasztotta el az alkalmat, hogy — valamikor csak lehetett — gyámolítsa és 
javát előmozdítsa. 

Böcrn János továbbá mint szaktudós is oly kiváló érdemeket szerzett a 
geologia terén, a melyekért — egész nagyrabecsült multját és jelenét tekintve — 
a megelőző közgyülés neki nyujtotta át a Szazó JózsEr-emlékérem legelső ko- 
szoruját. 

Ezen az alapon, társulati alapszabályaink 10. §-a értelmében, a, választmány 
tisztelettel ajánlja a mai közgyülésnek, hogy ajánlatát határozattá emelni mél- 
tóztassék. 

A közgyülés Böcgn János urat közakarattal és egyhangulag tiszteleti tagjául 
választotta. 

BöcxgnH János elnök meleg szavakkal köszöni meg a nagy kitüntetést, mond- 
ván : c Váratlanul ért ez a megtiszteltetés, mert nem tettem semmi egyebet, csak 
kötelességemet teljesítettem. Í 

6. Egyszersmind, mielőtt a szavazás megindulna, meleg hangon köszöni meg 
a tagok és a választmány támogatását s ezzel az elnöki széket elhagyja s a kor- 
elnöki szék elfoglalására KAUFFMANN Kaminno urat, a korjegyzői teendők végzésére 
Timkó ImRE urat kéri fel. 

Korelnök az ülést újból megnyitja és a szavazatszedésre HALAvÁTS GYULA 
elnöklete alatt Hogusirzkx HENRIK és EMszT KÁLMÁN urakat kéri fel. 

7. A szavazás a következő eredménynyel ejtetett meg : 

Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 5 


66 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Elnök : T. RorH LaJos 35, dr. KocH ANTAL 3, dr. SCHMIDT SÁNDOR 3, dr. Lóczy 
Lajos 1: alelnök: dr. ScHAFARZIK Ferencz 22, dr. ScHMIDT SÁNDOR 16, dr. PETHő 
Gyuta 4. dr. KocH ANTAL 1 ; első titkár : dr. Pánry Mór 36, dr FRANZENAU ÁGOSTON 4, 
CHOLNOKY JENŐ 2, dr. LöRENTHEY ImRE 1; másod titkár: SEEMAYER ViLmos 28, 
dr. Papp KáRory 7, GüLL Vinrmos 6, TRErrz PÉTER 2 ; pénztáros GREXxA János 43 
szavazatot kapott. 

Elnöknek megválasztatott T. Rorm LaJos, alelnöknek dr. SCHAFARZIK FERENCZ, 
első titkárnak dr. PánryY Mór, másodtitkárnak SEEMAYER Virmos és pénztárosnak 
GnExa János. Korelnök kihirdetve a választás eredményét, az elnöki széket átadja 
T. Rorm Lasosnak, az újonnan megválasztott elnöknek, ki szép szavakban köszöni 
meg ezt a kitüntetést, egyszersmind fölkéri a volt szavazatszedő-bizottságot, hogy 
működését folytassa. 

Dr. ScHAFARZIK FERExcz kijelenti, hogy az alelnökséget ez idő szerint nem 
fogadhatja el és az alelnökségre újból beadott szavazatokból dr. SCHMIDT SÁNDOR 
36, dr. SCHAFARZIK FERENCZ 4 és dr. Pernő Gyura 3 szavazatot nyervén, alelnöknek 
dr. SCHMIDT SÁNDOR választatott meg. 

8. A választmányra való szavazásnál dr. Lóczy Lagos 35, dr. ILosvax LAJos 
34, BöckH János 33, dr. SEMSEY ANDOR 33, dr. KRENNER J. SÁNDOR 32, KALECSINSZEY 
SáwxpoR 31, dr. PerHő Gyura 30, Harzavárs Gyura 27, dr. KocH Awnran 26, 
dr. SCHAFARZIK FERENCZ 26, dr. SzorrágcH Tamás 26 és GESELL SÁNDOR 23 szavazat- 
tal aválasztmány tagjai lettek. Ezen kívül kaptak még CHorwsoxkY JExő18, dr. SCHMIDT 
Sáwpog 10, dr. WaRrHA ViwsczE 8, dr. PErRIK LasJos 7, dr. ZIMÁNYI KÁROLY 7, 
SZATHMÁRI BÉLA 7, dr. FRANZENAU ÁGosrosx, dr, PosrwIrz TIVADAR, KAUFEMANN 
KAMILLo, dr. Sraus Móricz 6—6, dr. MEnczeER Guszráv 5, HüLrL Józser és T. Ror§ 
Lasos 4—4, Doczka JózsEr 3, DÉRER Minány és dr. LÖRENTHEY IMRE 1—1 sza- 
vazatot. 

9. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. 


Szakülések. 


1901 január hó 9.-én. 

Elnök : BöckH János. 

Elnök az ülést megnyitja s üdvözli dr. MgazEec LaJos bukaresti egyetemi 
tanár urat, társulatunk külföldi rendes tagját, mint a ki a szakülésen jelen van. 

Titkár jelenti, hogy a legutolsó választmányi ülésen új tagokul megválasz- 
tattak : ILLés Vinmos bányamérnök Budapesten, ajánlotta HALAvVÁTS GYULA ; ANTAL 
Mixnós áll. szőlőkezelő Alvinczen, ajánlotta dr. Pánry Mór, és HAMBERGER JÓZSEF 
szénbánya felügyelő Brüxben, ajánlotta GESELL S. és BöckH JÁNos. 

Előadások : 

1. Dr. SCHAFARZIK FERENCZ a szapáryfalvi agyagot ismertette. (1. jelen füzet 
29. lap.) 3 

Dr. Lóczy Lasos nagy érdeklődéssel hallgatta a tartalmas értekezést, nem 
járulhat azonban hozzá ahhoz a magyarázathoz, a mely szerint dr. SCHAFARZIK a 
Pojána-Ruszka vörös babérczes, diluviális agyagját a pontusi rétegek elmállásából 
származtatja. Nézete szerint a diluviális babérczes agyagnak a lösz elterjedéséhez 


TÁRSULATI ÜGYEK. 67 


képest törvényszerű, regionális helyzete van. A mennyiben az alföldet közvetlen 
környező dombokon a löszt találjuk, de távolabb az alföld peremétől, a völgyek 
halmai közt csakhamar a löszszel azonos helyzetű diluviális agyagokra bukkanunk: 
Egyedül az alföld délkeleti és délnyugati részeiben kerül a diluviális agyag egész 
az alföldig. Lóczy több helyen látta a diluviális babérczes agyagot a löszszel vál- 
takozni, majd pedig a löszt vagy a diluviális agyagot fekete földbe a halmok olda- 
lában is átmenni. Azonkívül a Hegyes-Drócsa hegységben és az ez előtti síkságon 
a diluviális agyagot a legkülönbözőbb altalajon feltalálta. Véleménye szerint a di- 
luviális babérczes agyag éppen olyan szuba;rikus termék, mint a lösz, csakhogy 
egyenletesebben eloszlott csapadéku klima alatt keletkezett, a melyben a lehulló 
por ásványszemecskéit az állandóan zöldelő és korhadó növényzet közvetítésével a, 
nedves klima átalakította, míg a lösz a steppe vidékek terméke, a hol az elporló 
növény az ásványszemeket érintetlenül hagyja. 

HaAravárs Gyura krassó-szörénymegyei felvételeiből tudja, hogy a diluviális 
babérczes agyag a legtöbb helyen az alluvium alá is huzódik. Jaszenova táján a 
lösz feküjében van. Ő a babérczes agyagot a diluvium mélyebb tagjának tartja, 
mint a löszt. Feküjében a legkülönbözőbb anyagok lehetnek, a mint azt az ali- 
bunári, zichyfalvi és illancsai fúrások bizonyítják. Diluviális korát a benne előfor- 
duló Elephas primigenius bizonyítja. Igy tehát nem járulhat hozzá dr. SCHAFARZIK 
véleményéhez. 

Dr. ScCHAFARZIK FERENCZ válaszolva dr. Lóczy LaJos és HaLaváTs GyuLA fel- 
szólalásaira, mindenek előtt köszönetet mond a fölszólaló uraknak, a mennyiben 
hiszi, hogy ez az eszmecsere lényegesen hozzá fog járulni a szóban forgó tárgy 
lényegének tisztázásához. Előadó azonban viszont csak azt jegyzi meg, hogy elő- 
adásában óvatosságból nem bocsátkozott semmiféle összehasonlításokba, hanem 
tisztán csak a szapáryfalvi diluviális agyag leirására szorítkozott és arra töreke- 
dett, hogy egyedül ennek az agyagnak mutassa be pontos leírását. Jól tudja, hogy 
vörös agyag igen sokféle van, de ezek a szapáryfalvitól távoleső előfordulások 
nincsenek még pontosabban tanulmányozva, minélfogva őket ma a szapáryfal- 
vival összehasonlítani még nem lehet. HaAnavárs urnak a trachittömzsöt borító 
agyagja pl. nyirok is lehetne. A szapáryfalvi agyagban foglalt durva homok (egé- 
szen 5 mm nagyságú kavics szemekig) pedig ellene bizonyít annak, hogy ezt az 
anyagot légből lehullottnak tartsuk. 

CHorwxoky JEső azt hiszi, hogy miután az előadó azt említi, hogy a vörös 
agyag fokozatos átmenettel a tiszta agyagon, de hirtelen való átmenettel a ho- 
mokon is előfordul, már ez a tény is kizárja azt, hogy az agyag helyben való el- 
mállásából származott legyen. Ebben az esetben a babérczes, vörös agyagnak nem 
szabadna a homoken előfordulni. Távoli vidékeken tett tapasztalatai szerint a 
helyben elmállott kőzet sohasem alakul úgy át átmosás nélkül, hogy annak eredeti 
közetét föl ne lehetne ismerni. A gránit Hong-kongban, a bázisos vulkáni kőzetek 
Mandsuországban, a fillitek, gnájszok stb. Szibéria határán, mind olyan anyaggá 
mállottak, a melyről azonnal felismerni az eredeti kőzetet. Lóczy véleményét vi- 
szont azért fogadja kételylyel, mert annyiféle vörös agyagot ismerünk, hogy azo- 
kat bajos mind egy kalap alá húzni. A chinai laterit majdnem kétségtelenül füg- 
getlen a környező kőzetektől s az abráziós platókkal függ össze. A terra rossza 
szintén valószinüleg többféle származású. Igen messze vagyunk még attól, hogy 

5x 


68 TÁRSULATI ÜGYEK. 


általánosítni tudnánk, de a mellett majdnem bizonyos, hogy a vörös agyagok 
közül a legkevesebb származott helyben való elmállás folytán, különösen átmosás 
nélkül. 

Elismeri azonban dr. SCHAFARZIK FERENcz nagy érdemét, hogy a bemutatott 
anyagot olyan alaposan tanulmányozta, mert kevés vörös agyagunk van, a mely 
ilyen behatóan volna ismerve. ; 

Dr. SCHAFARZIK FERENCZ ismétli, hogy elég óvatos volt tisztán a szapáryfalv; 
babérczes agyagról szólani, mint a melyet pontosan tanulmányozott. Megengedi, 
hogy egyebütt másféle származása is lehet a vörös agyagoknak, de tanulmányaiból 
azt a meggyőződést merítette, hogy a szapáryfalvi babérczes vörös agyag csakis a 
pontusi agyag elváltozásából származhatott. 

Böcgn János nem tartja helyesnek, ha általánosításokkal akarjuk egy spe- 
cziális tanulmány eredményeit megtámadni. Igaz, hogy ő is talált vörös babérczes 
agyagokat, a melyek kétségtelenül más származásuak. Baranyamegyében kétféle 
vörös agyag van. Az egyik a löszszel váltakozik, a másiknak fekvője pontusi agyag, 
a melytől alig lehetett elválasztani. T. Rorm LaJos azonban diluviális csigákat ta- 
lált benne s így kétségtelen, hogy az agyag diluviális korú. Ez ugyan Lóczy néze- 
tének látszik igazat adni, de ő mégsem merné HSCHAFARZIK beható tanulmányaival 
nyert eredményeit megtámadni analogia alapján. 


1901 márczius hó 6.-án. 

Elnök : T. Rorn LaJos. 

Első titkár bejelenti SCHRÖCKENSTEIN XAVÉR FERENcz nyug. bányafőgondnok 
halálát, ki 1867 óta tagja a Társulatnak. Szomorú tudomásul szolgál. 

Előadások : 

1. HogusirzkY HENRIK [Ujabb adatok a vöröses agyag kérdéséhez czímen 
értekezett. (LL. jelen füzet 35. Il.) 

Dr. PerHő Gyura és Harnavárs Gyura rövid hozzászólása után : 

2. Ifj. br. Nopcsa FERENcz a dinosaurusokról nyujt rövid áttekintést s ezzel 
kapcsolatban philogeniájukkal foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy nemcsak a Thero- 
podák hanem a primitiv Ornithopodák is erősen emlékeztetnek a Proterosauri- 
dákra. Az Ornithopoda alcsaládban egyoldalú fitofiág speczialiszaczió konstatál- 
ható, a melynek révén az Ornithopodák jobban emlékeztetnek a Proterosauridákra, 
mint pl. a Sauropodák, Stegosauridák, vagy éppen a Ceratopsidák. Ebből azt 
következteti, hogy a kétlábú Ornithopodák és Theropodák a primitivebb stadi- 
umot képviselik és hogy a többi Dinosaurusok ezektől származnak. 

. Dr. PerHő Gyura röviden méltatja az előadást, mely szerinte annál is inkább 
figyelemre méltó, mert így összeállítva ez állatok genealogiája még nem volt. 

3. Dr. Párrx Móng Szászcsor és Sebeshely környékének felső kréta rétegeiről 
értekezett. (LL. jelen füzet 22. 1.) 

Br. Nopcsa FERExcz megemlíti, hogy Oláh-Piánon, Szász-Csortól nyugatra a 
kristályos alaphegységre az alsókréta települ, e fölött pedig cenoman van, mely 
Szász-Csornál már hiányzik. 

Dr. Pernő Gyuza az említett szintájaknak a coniacienbe való helyezéséhez 
azt jegyzi meg, hogy e területeknek más krétaterületekkel való egybevetésénél - 
óvatosan kell eljárnunk, mert a párhuzamosítás csak relativ lehet. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 69 


1901. április hó 3-án. 
Elnök : T. RorH LaJos. 
Titkár bejelenti a márczius hó 6-án tartott választmányi ülésen megválasz- 
tott uj tagokat ; GáspáR János dr. kir. fővegyészt, PETTENKOFFER SÁNDOR szól. fel- 
ügyelőt és KIRNER DEzsö egyet. tanársegédet Budapesten. 


Előadások : 

1. SCHAFARZIK FERENcz dr. bemutatta a közelmult február 16-iki észak- 
bakonyi földrengés kiterjedését és térképvázlatát. A számos egybegyült adatból 
kitünt ugyanis, hogy e középerősségü rengés legerősebb rázkodtatási területe 
Lázi, Szücs, Bakony-Szent-László és Gicz között feküdt, ahonnan azután sajátos 
módon, keskeny területen egyrészt Győr felé, másrészt Zircz-Lókut felé terjedt 
tova. Tovaterjedésének ezen vonala merőleges a Bakony délnyugati-északkeleti 
csapásirányára és a hegységet sürün harántoló egyik haránt rupturájának 
felel meg. 

SHAFARCZIK FEREnCZ dr. soron kivül a mult hó 11-iki porhullásról is érte- 
kezett, melyet nemcsak Szicziliában, hanem Közép-Európában fel egészen a keleti 
tenger partjáig észleltek. E por semmi egyéb, mint kifuvása a szaharai homok- 
nak, melyet hatalmas cziklonok fölkaptak s kedvező légáramlatok észak felé vit- 
tek. Szinében és összetételében nagyon hasonlit ez a por a löszhöz, mely főleg a 
diluviális korban szintén ilyen, de a maiaknál szaporább porhullásnak köszöni 
keletkezését. (Mindkét értekezést I. a jövő füzetben.) 

2. Dr. PánrY MóR: c Nehány Dunamenti kőbányáróli czimmel a Süttő- 
dunaalmási, villányi, kiskőszegi és krecsedini kőbányákról rövid geologiai ismer- 
tetést ad elő. Szerző 1899. és 1900. évben Dévénytől a Tisza betorkolásáig a 
Duna közelében feltárt és üzemben levő köbányákat bejárta és az emlitett helye- 
ken a futólagos bejárás mellett is oly érdekes geologiai adatokat észlelt, hogy 
azokat érdemesnek találta a szakülésnek bemutatni (1. a jövő füzetben). 


Választmányi ülések. 


1901 január hó 9.-én. 

Elnök : dr. KocH ANTAL. 

Titkár bejelenti, hogy HEmző LaJos gymnáziumi tanárt Karczagon rendes 
tagul ajánlotta dr. Papp KÁRory és Huwyapi Isrváx m. kir. chemikust rendes tagul 
ajánlotta dr. SzovráGH Tamás. A választmány mindkettőt megválasztotta. 

Titkár bejelenti, hogy tagságukról lemondottak: Lukács Józser bánya- 
mérnök Budapesten, KaRrovszky Géza a Gyógyszerészeti Közlöny szerkesztője 
Budapesten és SCHELLE RóBERT akademiai tanár Selmeczbányán. 

A titkár előterjeszti Böckn Jáwos elnök levelét, melyben elnöki székéről a 
triennium végén föltétlenül lemond ; a választmány elhatározta, hogy fölkéri le- 
mondásának visszavonására. 

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara a Társulat kiadványait kéri, a 
választmány határozata értelmében azonban azok csakis vételáruk ellenében en- 


70 TÁRSULATI ÜGYEK. 


gedhetők át. SIEGMETH KÁnotLYr r. tag indítványt tesz az idei kirándulásra; a tavaly 
e czélra kiküldött bizottság újból fölkéretik azt tanulmányozni. 

Pénztáros indítványozza, hogy a Társulat alaptőkéjét, mely jelenlegi helyén 
nehezen hozzáférhető, értékpapirokban helyezze el. 


1901 január hó 30.-án. 


Elnök : dr. KocH ANTAL. 

Titkár bemutatja a pénztárvizsgáló bizottság jelentését és a pénztári kimu- 
tatást s bejelenti, hogy úgy dr. Lóczy LaJos első titkár, mint CHorwxoxky JEvő má- 
sodtitkár kéri a választmányt, hogy a tisztújító közgyülésen az ő megválasztatá- 
suktól tekintsen el. A választmány sajnálattal veszi tudomásul a két titkár 
lemondását és a Társulat ügyeinek buzgó vezetéséért jegyzőkönyvi köszönetét 
fejezi ki. 

Dr. Kocn AwraL bejelenti, hogy BöckH JÁáxos elnök lemondásához ragasz- 
kodik, mit a választmány sajnálattal vesz tudomásul s egyszersmind közakarattal 
és egyhangulag elhatározza, hogy BöcgnH János urat a közgyülés előtt a Társulat 
tiszteleti tagjául fogja ajánlani. 


1901 márczius hó 6.-án. 


Elnök : T. Rorn LaJos. 

Új tagokul választattak: dr. GáspPÁR János kir. fővegyész, ajánlotta TREITrz 
PÉTER, PETHENKOFFER SÁNDOR szől. felügyelő, ajánlotta TRErIrz PÉTER, és KIRNER 
Dezső egyet. tanársegéd, ajánlotta HULYÁK VALÉR. 

Titkár bejelenti, hogy a Deutsche Geologische Gesellschaft csereviszonyba 
óhajt lépni a Társulattal, miután azonban a m. kir. Földtani Intézet útján a Tár- 
sulat kiadványait megkapta, a választmány megbizza a titkárt ily értelemben ér- 
tesíteni; továbbá jelentést tesz arról, hogy Magyarország . geologiai térképéből 
összesen csak 86 példány áll rendelkezésre. 

A bécsi K. K. zoologisch-botanische Gesellschaft 50 éves jubileumára 
meghivót küld ; a választmány a titkárt megbízza üdvözlő irat küldésére. 

A titkár kérésére a választmány elhatározza, hogy a korábbi években össze- 
gyült jegyzőkönyvek beköttesenek. 

Az 1903-ban Wienben tartandó geologiai kongresszusnak Magyarországra 
való meghivására, illetve ennek előkészítésére bizottság küldetik ki. 

Elnök fölemlíti, hogy tavaly mult 50 éve, hogy Társulatunk megalakult ; a. 
választmány bizottságot küld ki az esetleges megünneplés módozatainak megálla- 
pítására. 

A választmány elhatározza, hogy ez évi kirándulását Selmeczbánya környé - 
kére rendezi és ennek szervezésére előkészítő-bizottságot küld ki. 


1901. április hó 3-án. 
Elnök : T. Rors LaJos. 
tendes tagul választatott az első titkár ajánlatára SCHAFFER ANTAL kir. fő- 
mérnök Visegrádon. 
Elnök bejelenti, hogy Lóczy Lasos dr. a bécsi kongresszus meghivására 


TÁRSULATI ÜGYEK, főt 


kiküldött bizottságban való tagságáról lemondott, s helyette SCHAFARZIK FERENCZ drt 
kérte fel bizottsági tagnak. A választmány Lóczy lemondását sajnálattal veszi 
tudomásul s jóváhagyja az elnök intézkedését. 

Titkár előterjeszti a társulat 50 éves fennállásának megünneplésére kikül- 
dött bizottság jelentését, mely szerint a jubiláris ünnepi ülés folyó év deczemberé- 
ben a tárgyra vonatkozó előadásokkal tartassék meg. 

Böcxkn János és SzorraGH Tamás dr. nem tartják helyénvalónak ünnepélyes 
ülés tartását, már csak azért sem, mert a társulat alakulásának 50-ik évfordulója 
már lejárt, hanem czélszerünek látnák, ha a választmány megbizna valakit a tár- 
sulat 50 éves történetének megirására. 

Többek hozzászólása után a választmány a bizottság jelentését szótöbbség- 
gel elfogadja. 

Titkár előterjeszti a kirándulás előkészítésére kiküldött bizottság jelentését, 
mely elfogadásra ajánlja a Böckm Hucó dr. és SzorragH Tamás dr. féle inditványt 
és a Selmecz- és Körmöczbánya vidékére teendő kirándulás idejét szeptember 
hó 22— 29-ig bezárólag tartja leginkább megfelelőnek. A választmány ezen jelen- 
téshez hozzájárul s megbizza a titkárt, hogy a selmecz- és körmöczbányai illeté- 
kes köröket ezen elhatározásról értesítse és a tagoknak a résztvételre való felszó- 
litást szétküldje. 

Titkár előterjesztésére a választmány elhatározza, hogy dr. KocH ANTAL 
(Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei, II. Neogén csoport, czimü 
munkája a tagoknak 3 koronáért adható, mig a könyvkereskedésbeli ára 6 K 
legyen. 


SI 
ez 


TÁRSULATI TISZTVISELŐK. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


tisztviselőt, 


választattak az 1901 februárius 6.-án tartott közgyülésen az 1901—1903. 
trienniumra. 


FUNCTIONARE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT, 


gewahlt in der am 6. Februar 1901 abgehaltenen Generalversammlung 
für das Trienntum 1901— 1903. 
/ 
Elnök (Prásident) : Telegdi Rorn LaJos m. kir. főbányatanácsos és főgeologus. 
Alelnök (Viceprásident) : Dr. ScHmiDT Sáwpog, műegyetemi ny. r. tanár, a 
Magy. Tud. Akadémia levelező tagja. 
Titkárok (Secretáre): Első titkár: Dr. Párnry Mór, m. kir. geologus . 


Másodtitkár: SEEMAYER VILMos műegyetemi tanársegéd. 
Pénztáros (Cassier) : GRExa JÁvos műegyetemi kvesztor. 


Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.) 


BöcxgxH JÁNos dr. KRENNER J. SÁNDOR 


GESELL SÁNDOR dr. Lóczy LAJos 
HALAVÁTS GYULA dr. PETHŐ GYULA 

dr. ILosvax Lagos dr. SCHAFARZIK FERENCZ 
KALECSINSZKY SÁNDOR dr. S. SEMSEY ÁNDOR 


dr. KocH ANTAL dr. SZONTAGH TAMÁS. 


A földrengési bizottság tagjai: (Mitglieder der Erdbeben-Commission.) 


Előadó (Referent) : Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. 


Tagok (Mitglieder) : KALEcsixszkv Sáwxpox, dr. L. Lóczy LaJsos, dr. Pánry Mór, 
dr. SZONTAGH Tamás, Ványa MIKLós. 


—1 


TAGOK NÉVSORA. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK 
NÉVSORA 


az 1900. évben. 


VERZEICHNISS 
DER MITGLIEDER DER UNGARISUHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT 
un Jahre 1900. 


Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti. 
A hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közöttijjelenti a rendes taggá választás 
évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. 


Pártfogó. (Protector.) 


GALANTHAI HERCZEG ESTERHÁZY MixLós, Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi 
grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, államtudo- 
mányi doktor, cs. és kir. 11. huszárezredbeli tartalékos hadnagy. 


Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.) 


Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat titkára, 
London 1886. 

Böcxrn János miniszteri oszt. tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, az 
osztr. cs. Vaskorona-rend III. o. l., az orosz csász. St. Szaniszló-rend csill. 
II. o. I., a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb. Budapest (1868) 1901. 

Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato 
geologico elnöke, Bologna 1886. 

Richthofen Ferdinánd báró , egyetemi tanár, Berlin 1883. 

Semsei Semsey Andor dr., nagybirtokos, a Szt. István rend középkeresztese, a 
budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt. doctora, a M. Tud. Akadémia tiszt. 
és igazg. tagja, a kir. m. Természettud. Társulat tiszteleti tagja, a m. kir. Földtani 
Intézet tiszt. igazgatója, a M. Nemz. Muzeum ásványtári osztályának tiszt. fő-őre. 

Stache Guidó, cs. kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója, 
Bécs 1872. 

Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb., Bécs 1886. 

Zittel Károly Alfréd, kir. titk. tanácsos, a müncheni egyetemen a geologia és pale- 
ontologia tanára, München 1883. 


74 TAGOK NÉVSORA. 


Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.) 


Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. 

Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1866) 1885. 

Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi muzeum igazgatója, Danzig 
1892. 

Felix János, dr., a paleontologia tanára, Lipcse 1888. 

Fraas Eberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi muzeum conservatora. 
Stuttgart 1895. 

Keller Emil, gyógyszerész, Vág-Ujhely 1898. 

Korniss Emil gróf, Budapest 1580. 

Majláth Béla, Budapest 1873. 

Müller Károly, Villány 1875. 

Rhoccatagliata Péter, dr., Nápoly 1885. 

Splényi Béla báró, ny. min. tanácsos, Budapest 1888. 

Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New-York 1892. 


Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) 


Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885. 

Budapest székesfőváros 1881. 

Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873. 

Északmagyarországi egyesített köszénbánya és iparvállalat  részvény-társaság, 
Budapest 1835. 

Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886. 

Köszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872. 

Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1883. 

Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885. 

Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1883. 

Rimamurány-Salgó-Tarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgó-Tarján 1885. 

t Szlávy József koronaör, Budapest 1883. Meghalt 1900. 


Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) 


Palla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883. 

Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterczebánya 1885. 

Bezerédy Pál, földbirtokos, Hidja 1884. 

Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884. 

Déchy Mór, birtokos, Odessa (1875) 1897. 

Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886. 

Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőcze (1877) 1888. 

Herz ( Királdi) Zsigmond, a magyar által. kőszénbánya részvény-társulat vezér- 
igazgatója, Budapest, 1896. 

Ilosvay Lajos, dr., műegyetemi ny. r. tanár, Budapest (1883) 1885. 

Inkey Béla (palini), földbirtokos, Tarótháza (1875) 1886. 


TAGOK NÉVSORA. 70 


Kaufmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890. 

Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs 1859. 

Koch Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1866) 1884. 

Kuncz Adolf, dr., csornai prépost, Csorna (1880) 1886. 

Lörenthey Imre, dr., egyet. magántanár és adjunktus, Budapest (1885) 1893. 

M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1883. 

Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi) ny. m. kir. osztálygeologus (Zsolnay Vilmos 
nevére tett alapitvány) Pécs (1872) 1900. : 

Pethő Gyula, dr., m. k. főgeologus, Budapest (1873) 1886. 

Magy. kir. tengerészeti hatóság, Fiume 1876. 

Mágócsy-Dietz Sándor, dr., egyet. ny. r. tanár, Budapest (1877) 1885. 

Kapoport Arnót (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891. 

Salgó- Tarjáni köszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1872. 

Schafarzik Ferencz, dr., m. kir. osztálygeologus, műegyet. magántanár, Budapest, 
(1875) 1884. 

Staub Móricz, dr., kir. tanácsos, magy. kir. középiskolai tanárképzőintézeti tanár, 
(1868) 1887. 

Fülöp, Szász - Coburg - Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885. 

Szontagh Tamás, dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus (1879) 1887. 

Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1895. 

Zimányi Károly, dr., m. nemzeti muzeumi segédőr (1885) 1893. 

Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferencz József-rend lovagkeresztese, Budapest 
(ESZA) ÜSZS 


Rendes tagok. (Ordentliche Mitglieder.) 


a) Budapesti rendes tagok. 


Báthory Nándor, székesfővárosi főreáliskolai igazgató 1875. 

Bedő Albert (kálnoki), m. kir. nyug. államtitkár 1888. 

Belházy János, m. kir. miniszteri tanácsos 1867. 

Benes Gyula, bányaigazgató 1867. 

Berdenich Győző, magánmérnök 1892. 

Berecz Antal, felsőbb áll. leányiskolai igazgató 1866. 

Braun Gyula, dr., magánzó 1885. 

Burchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. 

Cholnoky Jenő, egyet. adjunktus 1899. 

Chyzer Kornél. dr., m. kir. miniszteri tanácsos 1879. 

Dérer Mihály, m. kir. bányatanácsos 1874. 

Dulácska Géza, dr., székesfővárosi főorvos 1882. 

Duma György, kir. főgymnasiumi igazgató 1872. 

Eichel Lipót, bányagondnok 1883. 

Emszt Kálmán, dr. m. kir. vegyész 1899. 

Eötvös Loránd báró, dr., m. kir. nyug. miniszter, a Ferencz József-rend nagyke- 
resztese, egyetemi tanár, a m. tud. akadémia elnöke, főrendiházi tag 1867. 


TAGOK NÉVSORA. 


1 
05 


Erőss Lajos, dr., szék. főv. polgári iskolai tanár 1885. 

Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887. 

Fillinger Károly, szék. főv. keresk. iskolai igazgató 1871. 

Franzenau Ágoston, dr., a Magy. Tud. Akad. lev. tagja, nemz. muzeumi őr 1877. 

Gerenday Béla, márványműgyáros 1888. 

Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafőgeologus 1871. 

Gianone Adolf, áll. vasuti felügyelő 1878. 

Grenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872. 

Grexa János, műegyet. kvesztor 1899. 

Güll Vilmos, m. kir. geologus 1899. 

Halaváts Gyula, m. kir. főgeologus 1874. 

Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866. 

Heuffel Sándor, mérnök 1898. 

Hoitsy Pál, dr., földbirtokos 1885. 

Horusitzky Henrik, m. kir. geologus, 1897. 

Hulyák Valér egyet. tanársegéd, 1900. 

Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató 1878. 

Hüttl Ernő, magánzó 1890. 

Illés Vilmos, kir. bányamérnök 1900. 

Íszlay József, dr., fogorvos 1880. 

Kalecsinszky Sándor, a m. kir, földtani intézet fővegyésze 1882. 

Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. 

Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár 1873. 

Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 1880. 

Köllner Pál, a muszári bányatársulat igazgatója 1896. 

Kövesligethy Radó, egyet. ny. rk. tanár 1899. 

Krenner József Sándor, dr., tud. egyetemi ny. r. tanár és nemz. muzeumi igaz- 
gató-őr, a Magyar Tud. Akadémia r. tagja, 1864. 

Láng Sándor, mérnök 1885. 

László Gábor, bölcsészett. hallgató 1899. 

Legeza Viktor, szék. főv. felsőbb leányiskolai tanár 1874. 

Leithner Antal báró, nyug. min. tanácsos 1884. 

Lendl Adolf, dr., műegyetemi magántanár 1887. 

Lengyel Béla, dr., cz. miniszteri tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár a Magy. Tud. 
Akadémia r. tegja 1892. 

luffa Aurél, m. kir. geologus 1898. 

Loczka József, nemzeti muzeumi őr 1883. 

Lóczy Lajos (lóczi) dr., tud. egyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia lev. 
tagja 1874. 

Lukács László, v. b. t. t., m. kir. pénzügyi miniszter 1882. 

Machan Ottó, szék, fővár. mérnök 1898. ; 

Melczer Gusztáv, dr., székesfővárosi polgári isk. tanár 1889. 

Muraközy Károly, dr., m. kir. cultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1886. 

Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884. 

Nagy Dezső (gyimesi) geologus 1900. 

Nagy László, állami tanitónő-képezdei cz. igazgató, tanár, 1880. 


a] 
a] 


TAGOK NÉVSORA. 


Nuricsán József, dr., m. kir. cultur-vegyész 1891. 

Papp Károly, m. kir. geologus 1897. 

Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai ez. igazgató, tanár, 1873. 

Pálfy Mór, dr., m. kir. geologus 1895. 

Petrik Lajos, m. kir. állami ipariskolai tanár, 1887. 

Posewitz Tivadar, dr., m. kir. osztálygeologus 1877. 

Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870. 

Rybár István, állami tanítónő-képezdei tanár 1871. 

Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891. 

Schenek István, dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871. 

Schmidt Sándor, dr., műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja 
1876. 

Schulek Vilmos, dr., cz. miniszt. tanácsos, egyetemi ny. r. tanár 1875. 

Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1874. 

Seemayer Vilmos, műegyetemi tanársegéd 1899. 

Siehmon Adolf, mérnök 1874. 

Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos 1869. 

Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885. 

Szilády Zoltán, tanárjelölt 1899. 

Szterényi Hugó, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1883. 

Tavaszy Sándor (lökösházi), magánzó 1898. 

Téry Ödön V., dr., m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. 

Thirring Gusztáv, dr., a szék. főváros statiszt. hiv. aligazgatója, tud. egyet. magán- 
tanár 1883. 

Timkó Imre, m. kir. geologus 1599. 

Treitz Péter, m. kir. geologus 1891. 

Válya Miklós, szék. főv. polgári iskolai igazgató 1876. 

Vángel Jenő, dr., egyetemi magántanár és adjunktus 1887. 

Vargha György, egyetemi gyakornok 1900. 

Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867. 

Vécsey József báró 1868. 

Wagner Jenő (zólyomi), dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1885. 

Wartha Vincze, dr., miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. r. tanár 1868. 

Wein János, szék. fővárosi vízvezetéki nyug. igazgató 1867. 

Winkler Lajos, dr.. egyet. magántanár és tanársegéd 1892. 

Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883. 


b) Vidéki rendes tagok. 


Adda Kálmán, ny. m. kir. osztálygeologus 1887. 

Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889. 
Andreics János, bányaigazgató, Petrozsény 1890. 

Antal Miklós, áll. szőlőkezelő, Alvinez 1900. 

Ágh Timót, dr., cist.-r. főgymnasiumi tanár, Pécs 1885. 
Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa 1874. 


78 TAGOK NÉVSORA. 


Benacsek Béla, káptalani alapítványi hivatal főkönyvelője, Veszprém 1898. 

Bene Géza, főbányamérnök, Vaskő 1885. 

Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893. 

Bibel János, műépitész, Oravicza 1886. 

Bóday Dezső, földbirtokos, Bóda 1899. 

Bothár Samu, dr., városi orvos, Beszterczebánya 1885. 

Böckh Hugó, dr., kir. bányatanácsos, bány. akad. tanár 1895. 

Bradofka Frigyes, m. kir. bányafőmérnök, bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnik- 
bánya 1890. 

Brelich János, főmérnök, Leányvár, 1891. 

Búza János, collegiumi tanár, Sárospatak 1872. 

Csánky József, ipariskolai igazgató, Zalathna, 1899. 

Csató János, kir. tanácsos, Alsó-FFehérm. alispánja, Nagy-Enyed 1867. 

Czárán Gyula, földbirtokos, Menyháza 1895. 

Czirbusz Géza, dr. főgym. tanár, Temesvár 1898. 

Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879. j 

Dudás Andor, városi tanácsos, Zenta 1900. 

Erdős Lajos, ref. lelkész, Szt-Endre 1900. 

Forster Elek, földbirtokos, Lőrinte 1899. 

Francé Rezső, növénykortani állomási segéd Magyar-Óvár 1893. 

Franzl Ernő, bányagondnok, Nadrág 1893. 

Fritz Pál, m. kir. bányatanácsos, Maros-Ujvár 1885. 

Gáspárdy Aladár, polg. iskol. tanár, Orsova 1900. 

Gerő Nándor, bányagondnok, Inaszó 1883. 

Glanzer Gyula, bányamérnök, Baranya-Szabolcs 1874. 

Glos Arthur, fürdőigazgató, Csiz 1890. 

Gombossy János, m. kir. miniszteri tanácsos, nyug. kincstári jogügyi igazgató, 
Beszterczebánya 1872. ú 

Gothard Jenő, földbirtokos, Herény 1880. 

Gsehwandtner Albert, m. kir. főbányatanácsos és főbányahivatali főnök, Akna- 
Szlatina 1889. 

György Albert, az osztr. magy. ált. vasuttársaság főbányamérnöke, Resicza 1898. 

Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Óza 1885. 

Henrich Viktor bányamérnök, Petrozsény 1896. 

Héjjas Ímre, dr., főgymnasiumi tanár, Csurgó 1893. 

Hikl József, fögymnasiumi tanár, Nagybánya 1876. 

Hoffmann Richárd, bányamérnök, Salgó-Tarján 1883. 

Horváth Zoltán, főgymnasiumi tanár, Rimaszombat 1892. 

Hoznek János, magy. kir. kincstári ügyész, Beszterczebánya 1898. 

Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1871. 

Jahn Vilmos, id., uradalmi igazgató, Boros-Sebes 1885. 

Jahn Vilmos, ifj., vasgyárigazgató, Nadrág 1893. 

Jelinek Ernő, bányaigazgató, Óza 1885. 

Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1881. 

Joós Lajos, m. kir. főmérnök, Nagyág 1883. 

Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Beszterczebánya 1887. 


TAGOK NÉVSORA. 79 


Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851. 

Kiss V. Manó, középiskolai tanár, Rozsnyó 1895. 

Klekkner László, bányagondnok, Ozd 1893. 

Kocsis János, dr., áll. főgymnasiumi tanár, Kaposvár 1883. 

Kovách Dömjén, cisterc.-rendi főgymnasiumi tanár, Eger 1885. 

Kremnitzky Amandus, m. kir. főbányamérnök, Akna-Szlatina 1887. 

Kremnitzky Jakab, bányatiszt, Felsőbánya 1876. 

Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pomáz 1868. 

Laczkó Dezső, kegyesrendi tögymnasiumi tanár, Veszprém 1597. 

Maderspach Livius, bányatársulati igazgató, Zólyom 1893. 

Manner Kálmán. bányamérnök, Zalathna 1899. 

Márkus Károly, bányamérnök, Sajó-Szt-Péter 1899. 

Martiny István, magy. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Hegybánya 1883. 

Mártonfi Lajos, dr., gymnasiumi igazgató, Szamos-Ujvár 1850. 

Miháldy István, esperes-plébános, Bakony-Szt-László 1872. 

Moesz Gusztáv, középiskolai tanár, Brassó 1897. 

Mülhoffer Sándor, földbirtokos, Ecséd 1898. 

Müller Sándor, bányamérnök, Rákos 1890. 

Nopcsa Ferencz i1fj., báró, Szaczal 1899. 

Nyulassy Antal, szt-benedek-rendi ny. lelkész, Bakonybél 1869. 

Oelberg Gusztáv lovag, m. kir. bányakapitány, Zalathna 1867. 

Ősi János, bányapénztáros Kapnikbánya 1900. 

Okolicsányi Béla, m. kir. számtanácsos, Máramaros-Sziget 1875. 

Pantocsek József, dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja, 
Pozsony 1885. 

Pelachy Ferencz, kir. bányamérnök, Selmeczbánya 1887. 

Petrovits András, főbányamérnök, Krompach 1884. 

Péter János, reáliskolai tanár, Pécs 1875. 

Poor János, kegyesrendi tanár, Nagy- Károly 1886. 

Profanter János, dr., kir. bányamű-orvos, Akna-Sugatag 1885. 

Prunner Róbert, kir. bányagyakornok, Nagyág 1883. 

Raák Gyula, gyógyszerész, Veszprém 1899. 

Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874. 

Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890. 

Rombauer Emil, kir. főigazgató, főreáliskolai igazgató, Brassó 1886. 

Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872. 

Ruzitska Béla, tud. egyet. magántanár, Kolozsvár 1888. 

Schmidt Bernát, a rimamurány-salgó-tarjáni vasmű  részv.-társaság kohóinak 
igazgatója, Likér 1896. 

Schmidt Géza, kir. bányafőmérnök, Salgó-Tarján 1885. 

Schmidt László, m. kir. sóbányahivatali főnök, Rónaszék 1890. 

Schneider Gusztáv, vasgyári igazgató, Rozsnyó 1872. 

Sehreiner János, káptalani jószágfelügyelő, Veszprém 1898. 

Schröckenstein Frigyes, bányamérnök az osztr. áll. vasút-társaságnál, Kuptore- 
Szekul 1896. 

Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti főfelügyelő, Debreczen 1879. 


. 
80 TAGOK NÉVSORA. 


Singer Bálint, főmérnök, Nagy-Mányok 1891. 

Sóbányi Gyula, polgáriiskolai tanár, Ujpest 1896. 

Starna Sándor, bányaigazgató, Vörösvágás 1885. 

Stoll János, gyáros, Veszprém 1900. 

Steinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. 
Süssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869. 
Szádeczky Gyula, dr., tud. egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár 1883. 

Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Oláh-Láposbánya 1889. 

Teschler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875. 

Téglás Gábor, ez. kir. főigazgató és állami reáliskolai igazgató, Déva 1872. 
Themák Ede, kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869. 

Toth Imre, dr., kerületi főorvos, Selmeczbánya 1900. 

Tótth Lajos, földbirtokos, Hegyesd 1899. 

Tribus Antal, m. kir. bányamérnök, Petrozsény 1886. 

Tuzson János, dr., m. kir. erd. kisérl. áll. adjunktusa, Selmeczbánya 1900. 
Vastagh János, földbirtokos, Tapolcza 1900. 

Velics Antal, dr., magánzó, Szarvaskeve 1890. 

Veress József, ifj., m. kir. fömérnök, Felsőbánya 1895. 

Wolafka Antal, jószágigazgató, Debreczen 1899. 

Zsilinszky Endre, dr., földbirtokos, Békés-Csaba 1895. 


c) A selmeczbányai fiókegyesület tagjai. 


Magy. kir. bányászati és erdészeti akadémia ifjúsági köre, Selmeczbánya 1876. 

Baumerth Károly, bányatanácsos és bányahivatali főnök, Felsőbánya, 1887. 

Broszmann Jenő , m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878. 

Cseh Lajos (szt-katolnai), m. kir. bányatanácsos, főbányamérnök és bányageologus, 
Selmeczbánya 1871. 

Farbaky István, m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai igazgató, ország- 
gyűlési képviselő, Selmeczbánya 1871. 

Gretzmacher Gyula, kir. főbányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871. 

Hlavacsek Kornél, magy. kir. főmérnök, Hegybánya, 1883. 

Kachelman Farkas, m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1885. 

Kachelman Károly, itj., gépgyáros, a Ferencz József-rend lovagkeresztese, 
Vihnye 1871. 

Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár és bányafőmérnök, Selmeczbánya 1886. 

Richter Géza, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1888. 

Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. 

Selmeczbánya város tanácsa 1875. 

övehla Gyula, m. kir. főbányatanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1880. 

Tirscher József, m. kir. bányatanácsos, Szélakna 1876. 


TAGOK NÉVSORA. 81 


d) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. 


Ág. hitv. ev. Lyceum, Selmeczbánya 1899. 

Drenkovai kőszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. 
Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest 1872. 
Egyetem ásványtani intézete, Budapest 1899. 

Esztergom város tanácsa 1873. 

Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891. 

Kaláni bánya- és kohó-részvénytársaság központi igazgatósága, Budapest 1884. 
Községi iskolai könyvtár, Nagy- Várad 1893. 

Kuún reform. collegium, Szászváros 1875. 

M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880. 

M. kir. állami főreáliskola, Budapest, VI. ker. 1897. 

M. kir. állami főgymnasium, Fehértemplom 1880. 

M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1890. 

M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895. 

M. kir. agyagipari szakiskola Ungvár 1898. 

M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1885. 

. Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár 1881, 

Hgri casino (Ó-Casino), Eger 1876. 

Polgári iskola, Miskolcz 1883. 

Premontrei főgymnasium, Szombathely 1880. 

Reform. főiskola, Kecskemét 1873. 

Reform. főgymnasium, Miskolcz 1880. 

Róm. kath. főgymnasium, Veszprém 1899. 

Tud. Egyetem geo-palxontologiai intézete, Budapest 1899. 
Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. 
Geo-palgzontol. Nemzeti Muzeum, Zágráb 1896. 


[ari 


[di 


e) Magyarországon kivül lakó tagok. 


Fuchs Tivadar, egyetemi rk. tanár, cs. és kir. termr. udv. muzeumi igazgató, 
Bécs 1879. 

Hamberger József, szénbányafelügyelő, Brüx 1900. 

Hörnes Rudolf, dr., egyetemi tanár, Grácz 1884. 

Katzer Friedrich, dr., Bosnisch-herzegov. Geologe, Sarajevo 1899. 

Maass Bernárd, a Dunagőzhaj. társaság kőszénbányáinak vezérigazgatója, Bécs 1882. 

Mednyánszky Dénes, báró, Bécs 1851. 

Mrazec L., egyet. tanár, Bukarest, 1897. 

Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885. 

Uhlig Victor, dr., műegyetemi tanár, Prága 1891. 

Wichmann Arthur, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884. 

Zlatarsky George N., geologus és bányafőnök, Szófia 1891. 

Zujovié J. M., főiskolai tanár, Belgrád 1886. 


völdtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 


82 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


f) Levelezők. (Correspondenten.) 


Brunner Antal, állami útmester, Keszthely 1888. 
Kovách Károly, polgármester, Zala- Egerszeg 1888. 
Lunácsek József, néptanító, Felső- Esztergály 1888. 


16. 


ÚT; 


90. 
. Prága, Lotos. 


22. 
23. 
24. 


25. 


26. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


csereviszonyosainak kimutatása 


az 1900. évben. 


Magyarország. 


. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. 


( Természetrajzi Füzetek. 

a Magyar Turista Egyesület. 
( Köztelek. 

( Polytechnikai Szemle. 

( Budai könyvtár-egyesület. 


. Uránia tudományos egyesület. 

. Nagy-Szeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften. 
. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. 

. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. 
. Durócz-Szt- Marton, muzeumi tóttársaság. 

. Zágráb, Societas historico-naturalis-Croatica. 


Musztria.. 


. Bécs, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung. 


c K. k. Geographische (Gesellschaft. 

c K. k. Geologische Reichsanstalt. 

c K. k. Naturhistorisches Hofmuseum. 

a K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. 


. Brünn, Naturforschender Verein. 


Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder. 
Laibach, Krainmischer Musealverein. 


Reichenberg, Verein der Naturfreunde. 
Szerajevo, Bosnyák és herczegovinai országos muzeum. 
Troppau, Naturwissenschaftlicher Verein. 


Németország. 
Berlin, Naturae Novitates. 
Damzig, Naturforschende Gesellschaft. 


— 


41. 


43. 


91. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI, 83 


. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft csiso. 
98. 
99. 
410 
. Görlite, Naturforschende (gesellschaft. 

. Halle a/S., Verein für Erdkunde. 

. Hamnover, Naturhist. Gesellschaft. 

. Köntgsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. 
. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Wiesbaden, Nassamischer Verein für Naturkunde. 


Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. 
Giessen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 
Greifswald, Geographische Gesellschaft. 


Olaszország. 


. Padova, Nuova Notarisia. 
. Falermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti. 
. Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. 


Francziaország. 


Páris, Veuille des Jeunes Naturalistes. 


Belgium. 


. Brüssel, Société royal malacologigue de Belgigue. 


Angolország. 


New-Castle-upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 


Oroszország. 


. Kiew, Gesellschaft der Naturforscher. 

. Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. 

. Nova- Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. 
. Szt- Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. 


a Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie. 
í Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. 


Finnország. 


. Helsingfors, Commission Géologigue de Finnlande. 


Svédország . 
Upsala, The geological Institution of the University. 


Afrika. 


Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek. 


S4 A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


Dominion of Canada. 


54. Ottawa, Commission Géologigue et d" Histoire naturelle du Canada. 


EÉszakamerikai Egyesült- Allamok. 


55. CIicago, Academy of Sciences, 

56. Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. 

57. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. 
58. Minnesota, Geological and Natural History Survey. 

59. New- York, American Museum of Natural History. 

60. Pluladelphia, The Wagner Free Institute of Science. 

61. San Francisco, Academy of Sciences. 


62. Topeka, Kansas Academy of Science, É 

63. Washington, Smithsonian Institution. 

64. [j United States Geological Survey. 

65. a United States Departement of Agriculture. 
Mexico. 


66. Mexico, Sociedad Cientifica sAntonio Alzates . 


AMustraldta.. 


67. Melbourne, Geological Society of Australasia. 

68. a Australasian Institute of Mining Engineers. 
69. Sydney, Australian Museum. 

70. c — Geological Survey. 


A m. kir. Földtani Intézet utján még a következő bel- és külföldi társulatok 
kapják a eköldtanmi Közlönyb . 


71. Amsterdam, Academie Royale des Sciences. 

72. Basel, Naturforschende Gesellschaft. 

73. Berlin. Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften. 

74. a — Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie. 

75. — a — Deutsche Geologische Gesellschaft. 

76. Bern, Naturforschende Gesellschaft. 

77. a — Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. 
78. Bologna, Accademia delle Scienze del! Instituto di Bologna. 

79. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. 
80. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. d 
81. Boston, Society of Natural History. 

82. Bruxelles, Commission Géologigues de Belgigue. 

83. ( Société Belge de Géographie. 


84. 


85. 


86. 
87. 


89. 
90. 
91 le 
92: 
93. 
94. 
95. 
96. 
Elle 
98. 
32 
100. 
101. 
102. 
103. 
104. 
105. 
106. 
107. 
108. 
109. 
110. 


ala ó 
112. 


418 
114. 
115. 
116. 
BIT 
118. 
605 
120. 


4217 
122. 


123. 
124. 
1295. 


126. 


127. 
198. 
129. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI, SA 


Brugelles, Musée Royal d"histoire naturelle. 
a Société belge de Géologie et de Paléontologie. 


a Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. 
Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi Intézet. 

( Mérnök- és Építész-Egyesület. 

( Kir. m. Természettudományi Társulat. 

( Országos Statisztikai Hivatal. 

( M. Tud. Akadémia. 
Buenos- Ayres, Direction general de Estadistica [La Plata. 


Caen, Société Linnéenne de Normandie. 
Calcutta, Geological Survey of India. 
Christiania, L Université Royal de Norvége. 
( Recherches géologigues en Norvége. 
Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein,. 
Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. 
Dublin, Royal Géological Society of Ireland. 
Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento. 
Framkfurt a/ M.. Senckenbergisehe Naturforschende Gesellschaft. 
Frankfurt a/ O., Naturwissenschaftlicher Verein. 
Freiburg z. B., Naturforschende Gesellschaft. 
Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften. 
Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark. 
Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. 
( Naturforschende Gesellschaft. 
Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. 
Helsingfors, Administration des mines en Finlande. 
( Société de Géographie de Finlande. 

Inmsbruck, Ferdinandeum. 
Kassel, Verein für Naturkunde. 
Klagenfurt, Berg- und Hüttenmünnischer Verein für Kárnthen. 
Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sehleswig- Holstein. 
Krakau, Akademie der Wissenschaften. ; 
Lausanne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. 
Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. 

c Verein für Erdkunde. 
lInége, Société Géologigue de Belgigue. 
Lisbonme, Section des Travaux Géologigues. 
London, Royal Society. 

a — Geological Society. 
Milano, Societa Italiana di Scienze Naturale. 

a Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere. 
Miimchen, Kel. Baierisches Staatsmuseum. 

a Kgl. Baierische Akademie der Wissenschaften, 
München, Kgl. Baierisches Oberbergamt. 
Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. 
Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. 


s6 


130. 
131. 
132. 
133. 
134. 
135. 
136. 


137. 


138. 
139. 
140. 
141. 
142. 
143. 
144. 
145. 
146. 
147. 
148. 
149. 


150. 


151. 
152. 


153. 
154. 


155. 


156. 


157. 


158. 


159. 
160. 
161. 
162. 
163. 
164. 
165. 
166. 
167. 
168. 
169. 
0; 
171 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI, 


New- York, Academy of Sciences. 
Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. 
Padua, Societá Veneto-trentina di Scienze Naturale. 
Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. 
Paris, Academie des Sciences. Institut National de France. 
c Société Géologigue de France. 
c — École des Mines. 
a — Club alpin francais. 
Pisa, Societa toscana di Scienza Naturale. 
Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. 
Riga, Naturforscher- Verein. 
Rio de Jameiro, Commission Géologigue du Brésil. 
Roma, Reale Accademia dei Lincei. 
c Société Geologigue Italienne. 
Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg. 
St.-Louis, Academy of Sciences. 
Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. 
St.- Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie. 
Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia. 
Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. 
a Geologiska Föreningen. 
a Bureau géologigue de Suéde. 
Strassburg, Commission für die geologisehe Landesuntersuchung von Elsass- 
Lothringen. 
Stuttgart, Verein für vaterlándische Naturkunde in Württemberg. 
Tokio, Seismological Society of Japan. 
c University of Tokio. 
a Imperial Geological Office of Japan. 
Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. 
Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino. 
Venezia, Reale Istituto Veneto di Scienze. 
Washington, United States Geological Survey. 
Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. 
a  K. und K. Militár-Geographisches Institut. 
c  Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der techniscehen Hochschule. 
c — K. und K. Töchnisches und Administratives Militár-Comité. 
a — Section für Naturkunde des österreichischen Touristenclubs. 
a — Kais. Akademie der Wissenschaften. 
c Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein. 
Würzburg, Physikalisch-medicinische Gesellschaft. 
Zágráb, Jugoslovenska akademia. 
Zürich, Eidgenössisches Polytechnicum, 
a —  Naturforschende Gesellschaft. 


KÖNYVIJEGYZÉK, 87 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
SZÁMÁRA AZ 1900, ÉV FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK 
JEGYZÉKE, " 


Cserepéldányok, 


Abhandlungen der k. k. Geogr. Gesellsch. in Wien. B. II. No. 1—7. — Wien, 1900. 

— d. deutsch. Naturw.-Med. Vereins : xsLotoss, B. II. No. 1—2. -— Prag, 1900. 

Allgemeine Oest. Chemiker- u. Techniker-Zeitung. Jg. X VIII. — Wien, 1900. 

Annalen des k. k. Nasurhist. Hofmuseums. B. XIV. No. 1, 2. B. XV. No. 1, 2. — 

Wien, 1899—900. 

Annuaire Géologigue et Mineralogigue de la Russie. V.III. L. 10. V. IV. L. 1—-4. — 
Novo-Alexandria, 1900. ; ; 

Annual Report of the Amer. Museum of Nat. Hist. for 1899. — New-York, 1900. 

Annual Report of the Smithsonian Institution, 1897. — Washington, 1900. 

Annual Report of the U. 5. Geol. Survey V. XIX. p. 2, 3, 5 (atlasszal), V. XX. p. 
1, 6, C. cont. (7 kötet). — Washington, 1897—1900. 

Atti del Collegio degli Ingeneri e d" Architetti in Palermo, 1900. Gannajo—Gu- 
gnio. — Palermo, 1900. 

Bericht des Naturwiss. Vereins zu Regensburg, 1898—99. No. 7. — Regensburg: 
1900. 

Bericht der Senkenbergischen Naturforsch. Ges. in Frankfurt a/M. 1900. 

Bolétin de la Sociedad Geográfica de Madrid. T. XIII. és No. 28. 1900. — 
Madrid, 1900. ; 

Bolletino del R. Comitato Geol. d Italia. A. 1899. No. 1—4. A. 1900. No. 1—2. — 
Roma, 1900. 

Bulletin de Comité Géologigue. T. XVIII. No. 3—10. — St.-Pétersbourg, 1899— 
1900. 

Bulletin of the Geol. Society of Amerika. Vol. 10. — Rochester, 1899. 

Bulletin of the U. 5. Geological Survey. No. 150—162. — Washington, 1898—99. 

Bulletin of the American Museum of Nat. Hist. Vol. XII. — New-York, 1899. 

Bulletin of the Geol. Hist. Survey of the Chicago Acad. of Sc. No. III. p. 1. — 
Chicago, 1898. : 

Bulletin of the Geol. Inst. of the University of Upsala. V. IV. p. 2. No. 8. — 
Upsala, 1900. 

Pulletin of the U. 5. Departement of Agriculture, No. 13. — Washington, 1900. 

Bulletin de la Commission Géologigue de la Finlande, No. 11. — Helsingfors, 
1900. 

Feuilles des Jeunes Naturalistes. No. 351 —363. — Rennes, 1900. 


k E művek az 1876. évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. Földtani 
Intézet könyvtárának adatnak át. 


88 KÖNYVJEGYZÉK. 


Földrajzi Közlemények, XXVIII. k. — Budapest, 1900. 

Geological Survey of Canada, No. 685, 687. — Ottawa, 1900. 

Glasnik, Hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva, XI. 1—5, XII. 1—3. — Zagreb, 
1900. 
Glasnik, Zemaljskog Mureja u Bosni i Hercegovini, XII. 1—2. — Serajevo, 1900. 
Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt, B. XLIX. H. 4. B. L. H. 1—2. — Wien, 
1900. / 
Jahresbericht und Abhandl. des Naturw. Vereins in Magdeburg, 1898—1900. — 
Magdeburg, 1900. 

Jahresbericht der (Greogr. (res. zu Greifswald, 1898—1900. VII.— Greifswald, 1900. 

Jahresbericht des Wissensch. Club in Wien. XXIII. 1899. — Wien, 1899. 

Jahrbücher des Nassauischen Vereins für Naturkunde, Jahrg. 53. — Wiesbaden, 
1900. 

Journal of the College of Science, Imp. University. V. XII. 4. XIII. 1—92., — 
Tokyo, 1900. 

Korrespondenzblatt des Naturforsch.-Vereins zu Riga. B. XLIII. — Riga, 1900. 

Köztelek, X. évf. — Budapest, 1900. 

Materialien zur Geologie Russlands. B. XX. — St.-Petersburg, 1900. 

Memoires de la Société des Naturalistes a Kiew. T. XVI. p. 1. — Kiew, 1899. 

Memoires du Comité Géologigue. Vol. VII. 3—4, IX. 5. XV. 3. — St.-Peters- 
bourg, 1899. 

Memoirs of the American Mus. of Nat. Hist. Vol. II. p. 4, 5. III. 1. 

Memorias y Revista de la Sociedad Cientifica wsAntonio Alzates, T. XIV. No. 
1—6. — Mexico, 1900. 

Mineral Resources of the Dep. of Mines and Agriculture, New-South-Wales, 
No. 7, 8. — Sydney, 1900. 

Mittheilungen der k. k. Geogr. Ges. in Wien. B. XLIII. No. 1—10. — Wien, 1900. 

Mittheilungen des Naturw. Ver. in Troppau. VI. Vereinsj. No. 11, 12. — Troppau, 
1900. 

Mittheilungen des Vereins für Erdkunde zu Leipzig, 1899. — Leipzig, 1900. 

Mittheilungen des Vereins für Erdkunde zu Halle a/S. 1900. — Halle, 1900. 

Mittheilungen aus dem Ver. der Naturfreunde in Reichenberg. Jg. XXXI. — Rei- 
chenberg, 1900. 

Mittheilungen des Musealvereines für Krain, XI. 1—4, XII 1—6. — Laibach, 
1900. 

Monographls of the U. S. Geol. Survey, XXXII. p. 2, XXXIII, XXXIV, XXXVI— 
XXXVIII. — Washington, 1900. 

Montan-Zeitung für Oest.-Ungarn etc. VII. 1—24. — Graz, 1900. 

North-American Fauna, No. 18, 19. — Washington, 1900. 

Notizblatt d. Ver. für Erdkunde zu Darmstadt. IV. Folge, 20. H. — Darmstadt, 
1899. 

Nuova Notarisia. Ser. XI. Genn. Avril, Luglio, Ottobre. — Padova, 1900. 

Polytechnikai szemle, IV. évf. 1—35. — Budapest, 1900. 

tecords of the Australian Museum. Vol. III. No. 7. — Sydney, 1900, 

Records of the Geol. Survey of New-South- Wales. V. VI. p. 4. V. VII. p. 1. — 
Sydney, 1900. 


KÖNYVJEGYZÉK. 59 


Schriften der Phys.-Ökonomiséhen Ges. zu Königsberg, Jahrg. 40. — Königs- 
berg, 1899. 

Schriften der Naturforsch.-Ges. in Danzig, B. X. H. 1. — Danzig, 1899. 

Sitzungsberichte u. Abh. der Naturw. Ges. Isis in Dresden, Jahrg. 1900. Jan.— 
Juni. — Dresden, 1900. 

Sitzungsberichte des Naturw.-Med.- Vereins xLotoso. Jahrg. 1899. XIX. — Prag, 
1899. 

Természetrajzi Füzetek, XXIII. 1—4. — Budapest, 1900. 

Természettudományi Füzetek, XXIV. 1—4. — Temesvár, 1900. 

Transactions of the North of England Inst. of Min. and Mech. Eng. — Vol. 
XLIX. p. 1, 2. — Newcastle u. T., 1900. 

Transactions of the Wagner free Institute of Science of Philadelphia, Vol, VI. 
1899. 

Transactions of the Australasian Institute of Minning Engineers, Vol. VI. — 
Melbourne, 1900. 

Travaux de la Soc. Imp. des Naturalistes V. XXIX. I. 5. — Comptes Rendus des 
SÉAMGESV : ERO ET NO BV ARRETTÉ SÁT NOSA 2 Bt 

Turisták Lapja, XII. évf. 1—4. — Budapest, 1900. 

Uránia, I. évf. 3, 4. sz. — Budapest, 1900. 

Verhandlungen der Zoologisch-botan. Ges. in Wien, B. L. 1—9. — Wien, 1900. 

Verhandlungen der k. k. Geol. Reichsanstalt. Jahrg. 1900. No. 1—12. — Wien, 
1900. 

Verhandlungen der Russisch-Kaiserlichen Miner.-Ges. B. XXXVII. L. 2. — §St.- 
Petersburg, 1900. 

Verhandlungen und Mittheilungen des Siebenb. Vereins für Naturw. — B. XLIX. 
J. 1899. — Nagy-Szeben, 1900. 


II. Ajándékok. 2 


Akadémiai Értesítő, 1900. 121—132. — Budapest, 1900. 

Anales del Museo Nacional de Montevideo. T. II. f. 15. T. III. f. 13, 14. — Mon- 
tevideo, 1900. 

Archivos do Museu Nacional do Rio de Janeiro. V. X. — Rio de Janeiro, 1899. 

Angerman C., Die allgemeine Naphta-Geologie. — Wien, 1900. 

Bulletin du Club Alpin de Crimée, 1900. No. 1, 2, 3, 4. — Odessa, 1900. 

Catalogue Special de la Hongrie de I Exposition Universelle de 1900. — Buda- 
pest, 1900. 

Colorado College Studies, V. VIII. — Colorado, 1899. 

Communicaciones de Museo Nac. de Buenos Aires. T. I. No. 6—7. 

Conwentz H.: Forstbotanisches Merkbuch. — Berlin, 1900. 

Dlabac J. : Studien über die Probleme der Erdgeschichte. — Jungbunzlau, 1901. 

Erdészeti kisérletek. I. évf. 1, 2, 3, 4. II. évf. 1, 2. 


Évkönyve, a selmeczbányai Orvos- Term. tud. egyletnek. 1898. — Selmeczbánya, 
1899. 
Excursion der Geographischen Gesellschaft zu Greifswald, XVII. — Greifswald, 


1900. 


90 ; KÖNYVJIEGYZÉK. 


Geologisches Centralblatt. Bd. I. No. 1. — Leipzig, 1900. 

Finlands Greologiska Undersökning. Kartenbladet No. 35. Beskrifning. — Hel- 
singfors, 1899. 

Hise, C. R. : Some principles controlling the depositions of ores. — Washing- 
ton, 1900. 

Jelentés a M. Nemzeti Muzeum 1899. évi állapotáról. — Budapest, 1900. 

Jubileums-Festbericht der k. k. Geol. Reichsanstalt. — Wien, 1900. 

Jubileums-Feier der k. k. Geol. Reichsanstalt, zur Erinnerung. — Wien, 1900. 

Katzer Fr. : Das Bisenerzgebiet von Vares in Bosnien, Clot.-— Freiberg, 1900. 


—- Das ültere Palezooicum in Mittelböhmen. -— Prag, 1888. 

— Die Hauptzüge des geol. Aufbaues des Majevica-Gebirges. Clot. — Prag, 1900 

— Auf der Lagerstáttensuche im unteren Amazonasgebiete. — Sarajewo, 1898. 

— Ein eigenthümliehes Manganerz des Amazonasgebietes. — Wien, 1898. 

— Die Grottauer Braunkohlenablagerungen in Nordböhmen. — Wien, 1897. 

Kisérletügyi közlemények. II. k. 2 f., III. k. 2. f. 

Közleményei, a pozsonyi Orvos-Természettudományi Egyesületnek. — Pozsony, 
1900. 

L enseignement en Hongrie. — Budapest, 1900. 


Mathematikai és Természettud. Értesítő. XVIII. k. 1—4. — Budapest, 1900. 
Mines du Japon (Exposition univ. de Paris, 1900.). — Paris, 1900. 


Normales paru el Clima de Montevideo. — Montevideo, 1900. 
Osztrák-Magyar Monarchia irásban és képben. Bukovina. — Budapest, 1900. 


Revista do Museu Nacional do Rio de Janeiro. Vol. I. — Rio de Janeiro, 1896. 

Siegmeth K. : Utazások az Erdélyi Érezhegységben. — Igló, 1900. 

Statistiscehe Zusammenstellung über Blei, Kupfer, Zink etc. — Frankfurt a/M. 
1900. 

Udden J. A. : An old indian village. — Rock Island, I. — II., 1900. 

Verhandlungen des deutschen wiss. Vereins zu Santiago de Chile. 1900. — Val- 
paraiso, 1900. 

Veröffentliehungen der deutschen Akademischen Vereinigung zu Buenos-Aires. 
I. B. 1—3. Heft. — Buenos-Aires, 1900. f 
Wissenschaftliehe Veröffentlichungen des Vereins für Erdkunde zu Leipzig. 

IV. B. — Leipzig, 1899. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI, 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


részére tett alapitványok az 1900. évi deczember 31.- én. 


1850. (1) Gróf Andrássy György ---  --- ---" --- --- : --- készpénzben — 210 kor. 
US512(4) Báró Bődinamiczky János sg te és sz AU a 210 a 
T85GET JJ BATÓNSÍRANS ÚTON ESB ét VS eg a 1050 c 
1858. (t) Ittebei Kis Miklós  ... - JE KATOK KV Ese a 910. a 
1860. (1) Prudniki Hantken Miksa, Dadupesten GÉNEK e ( 910 a 
1864. (t) Dr. Sehwarz Gyula, Budapesten — ... --- ---  kötelezvényben 600 a 
1867. (t) Drasche Henrik lovag Bécsben .. ... --. készpénzben — 200 , 
1872. Pesti kőszénbánya- és téglagyár-társulat — .. 0 -.- a 600 c 
— . Salgótarjáni kőszénbánya-társulat  -.. --- -- --- a 900 § 
1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, Buda 
pest és Pécs S bat ee alsz SANS NMR) edz e TES KŐ EE a 400 a 
— Kállay Benjamin, Bécsben BY esze ká af s ( 200 : 
ISZÓKÍT)Róngyzjáezmüt s Bozsonyban, s eses szstes ép JO0E 
M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében. .. .. -.-. ( 200 u 
VSZZGJEGTótEitdődt Sándotaz sát seket § a 200 a 
1879. Gróf Karácsonyi Guido Rudoltalapítányábólt. vs. ( 200 a 
N85ST9Budapestszékestő Városa Set etet eset gtt ő s ( 200 . 
1883. (t) Okányi Szlávy József, nil ajöstan an vaz (készpénzben 400. -u 
— és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- Egyesület ( 400 a 
— A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű- 
ÁLLATA 0 Szt e NEE IE E OTT AREAS? 2 c 400 a 
— Balla Pál, Üvidéken ; EZÉ Ea AZER SKOLA ( 2900 a 
— Balla Pál alapítványa az vi magy. kir. TEAT 
násium nevére . 895 tileZes és E MNBESZI a 200 a 
1884. Bezerédy Pál, Edapöttée Hoe dsg szaa ert SBGp etet. fi 900 a 
szt ÉL jiMiodtóvitsGersely ös ető szét je PER e Et a 200 
— — (t) Zsigmondy Vilmos, Budapesten ... --- --- --- ( 400 a 
— Dr. Koch Antal, Budapesten. see EDS a zzezállampapítban 200 (e 
szt DTEFROGA Sat KÖ GSÉN Eset a ÉN e kes ( 200 : 
— Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten  .. ... --- ( 900 a 
— al 1). Dr: Szabó: Józset Budapesten Ta ee Sz eses a 400 a 
— Dr. Iosvay Lajos, Budapesten  .-. -.- --- --- a 200 a 
1885.Z810rhondy Béla; Búdapostem a dog seat 2 en a 200 a 
David Vilmos; BUdapostoni eg site KEL a 200 a 
— — (1) Gróf Andrássy Manó, Hanestea mm na a. készpénzben :" 400 e 
— — (t) Husz Samu, Budapesten tén AN S HÉA a 900 a 
—  (t) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Crtozbeá ---  ... állampapirban 200 a 
— (1) Klein Lipót, Budapesten --- .--- --- --- --- készpénzben 200 s 


211; 


92 A MAGYARHONI FÜLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI, 
1885. Gróf Andrássy Dénes, Dernőn .. .. H—— .— ——— készpénzben 
— — Észak-Magyarországi egyesített köszénbánya- és ipar- 
vállalat-részvénytársulat, Budapesten  .. 0... a 
—  — Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Sal- 
BOTATJAMDANZK ET HE AL A ÉSÉT EL RA EE UI EÉEK Vátek a 
— — Fülöp, szász- sejt FOGHAT herczeg ő Fensége VAGGYÁTA 
Pohorellán seket FELdln ottan tégy ajelzétlszne eg eten az egét ( 
— Beszterczebánya sz. kir. STB, pls: ÁL En fg 4.5 já BÁRA ( 
—  (t) Gróf Csáky László, Budapesten SEK da etés BE ( 
— — Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút-Társaság, 
Budapest és Bécs CS e S a 
— Dr. Mágócsy-Dietz isdot Budápéste öble est: ( 
.— Dr. Pethő Gyula, Budapesten ... .. ... ... ...állampapirban 
— Kempelen Imre, Mohán... .. .. .. . 5. —— készpénzben 
1850.HDE.Küncz Adolt" prépost, AGSOTTar a e a NEEtk skeet 6 
— (1?) Dr. Herich Károly, Budapesten TELS TAK its ( 
sz e Bisztergori fökáptalamn ses tését eses Ms KERET a MET tAtNN ( 
a P."Inkey Béla; Budapesten 2 EZ Ig EE Vt isa Ber Aaa c 
1887. Dr. Staub Móricz, Budapesten .. (0 .. --- ( 
— — Dr. Szontagh Tamás, Budapesten HA SERR LMÉS ( 
USaS2DT Bischer Samu; Budapesten 45 2 EÉNES : 
1890. Kauffmann Kamilló Budapesten —. 0. 0. ( 
1891. Porodai dr: Rapoport Arnót, Bécsben .. ( 
1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hofi 
Károly omlékéte zése sz 0 tévébe 1 Szet eztet 44 GGAL TOKLEE ( 
1893. Dr. Lőrenthey Imre, Budapesten  .. .. kötelezvényben 
— Dr. Zimányi Károly, Budapesten .. .. .. . . — készpénzben 
1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar köőszénbánya Részvény- 
Társaság Budapesten 0. 0. dat eszet etet ( 
1896. Királdi Herz Zsigmond, Badápostat ÉSzENT S ( 
1897.Déehy MórsOdesSSálG AN MEGSE AAÉGÉN ( 
1900. Mattyasovszky Jakab, (mátyásfalvi) Pégsön IZ8GlÉ 
nay Vilmos nevére E ves NEE c 


400 kor. 


400 


400 


200 
200 
400 


400 
200 
200 
400 
200 


(( 


(( 


SUPPLEMENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXI, BAND, 


UBER DAS ALTER DER ERDE. 


Von Dr. R. von KöÖVESLIGETHY.FY 


Aus der Anwendung der Spektralanalyse geht unzweifelhaft hervor, 
dass die Fixsterne — darunter auch unsere S5onne — feste, flüssige oder 
unter starkem Drucke stehende Gasmassen von hoher Temperatur sind, 
welche eine etwas kühlere, jedoch noch immer im Glühzustande befindliche 
Gashülle umgibt. Zugleich erweist sie, dass die Himmelskörper aus den- 
selben Stoffen bestehen, die wir auch auf Erden kennen, und dass bei 
abnehmender Temperatur chemische Verbindungen entstehen, die uns 
ebenfalls bekannt sind. Man überzeugt sich leicht — und wiy werden hiezu 
spüter selbst Gelegenheit finden — dass die Zunahme der Temperatur 
gegen das Innere eines Weltkörpers eine so erhebliche ist, dass man schon 
in verháltnissmássig kleinen Tiefen unter der sichtbaren Oberflüche auf 
Temperaturen trifft, die die kritische Temperatur aller bekannten Stoffe 
überschreiten, so dass der Kern der Weltkörper selbst entgegen dem enor- 
men Drucke, der auf ihm lastet, als rein gasförmig zu betrachten ist. Diese 
Betrachtung beschránkt also die von der Söpektralanalyse gelassenen Mög- 
lichkeiten auf die dritte. Eine áhnliche Ansicht über das Innere der Erde 
gewinnt heute mehr und mehr Anhánger, und diese neue Theorie hat auch 
das Begueme, dass sie die Erde in ihrer jetzigen Gestalt ihrem kosmisechen 
Ursprunge viel náher bringt. Von einer verháltnissmássig dünnen Rinde 
abgesehen, darf die Erde als Fixstern betrachtet werden, und diese Stern- 
natur kommt, wie bei den sogenannten aNeueny Sternen, in vulkanischen 
Ausbrüchen genug oft zurGeltung, wenn gleich in solehbescheidenem Maass- 
stabe, dass selbst unsere Nachbarn im Weltalle davon wenig zu sehen 
bekommen. 

Der KigcHHorr sche Satz von der Aeguivalenz der Emission und 
Absorption liefert ein Mittel zur Schátzung der Oberfláchen-Temperatur 
der Sterne. Wenn námlich das Intensitátsmaximum eines beliebigen und 
eines absolut sehwarzen Körpers auf dieselbe Wellenlünge füllt, so ist immer 


t Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. geolog. Gesellschaft am 4. 


April 1900. 


94 R. V. KÖVESLIGETHY ; 


der srichl schwarze Körper der wármere. Nach früheren in Ó-Gyalla ange- 
stellten und von dem Einfluss der Luftabsorption schon befreiten Beobach- 
tungen ist die Wellenlünge des Intensitátsmaximums im Spektrum der 
weissen, gelben und roten Sterne beziehentliech 0-45, 07-53 und 0-60 Tau- 
sendstel mm. Bedeutet m die Wellenlánge des Intensiítátsmaximums für 
den absolut sehwarzen Körper von dér absoluten Temperatur 9, so ist nach 
einem Satze der Spektralanalyse 


mg -2880, 


wenn m in Tausendsteln mm. ausgedrückt wird. Es folgt nach dem Gesag- 
ten, dass die Temperatur der weissen, gelben und roten Sterne in jener 
Schichte, aus welcher der nennenswerteste Teil des ausgestrahlten Lichtes 
und der Wárme kommt, auf mehr als 61009, 52007 und 45007 C. veran- 
sechlagt werden muss. Die S5onne gehört zur Klasse der gelben Sterne und 
ihre Oberfláchentemperatur ergiebt sich aus der Beobachtung der Strahlung 
und dem STEFAN schen Gesetze in der Tat zu 55007 C. 

Insofern die Laven bezüglieh ihrer optisehen Eigenschaften dem 
absolut sehwarzen Körper schon ziemlich nahe kommen, ergiebt das obige 
Gesetz eine ausnehmend einfache Methode der Temperaturbestimmung 
ausbrechenden glühenden Magmas, die umso wertvoller ist, als die Ent- 
fernung des Beobachters von der Lichtguelle nicht in Rechnung kommt. 

Wenn schon die soeben mitgeteilten Temperaturen einen Beleg dafür 
liefern, dass das Innere der selbstleuchtenden Weltkörper als Gas auf- 
gefasst werden kann, so erhüártet dies auch der Umstand, dass sich die 
mittlere Dichte der Sonne und — soweit sie bisher bestimmt werden 
konnte — einiger Fixsterne als klein ergiebt. 

Die erste hiemit auftretende Frage ist die nach dem Gleichgewichte des 
den Körper bildenden Gases. Dem mechanischen Gleichgewichtszustande 
ist Genüge geleistet, wenn er dem Grundstoeck der barometrischen Höhen- 
formel entspricht. Doch ist dieses Gleichgewicht nur vom mechanischen 
Standpunkte aus ein soleches, die Frage wird auch von der Wármetheorie 
berührt. Der Gleichgewichtszustand bleibt auch von letzterem Gesichts- 
punkte aus bestehen, und wird hiemit zum stationáren, d. h. trotz der etwa 
vorgehenden Anderungen, z. B. Strömungen, dem Charakter nach unver- 
ündert, wenn ein radial bewegtes Teilehen stets jene lebendige Kratt mit 
sich bringt, die es in der neuen Umgebung schon vorhanden vorfindet. Die 
mathematische Binkleidung dieses Gedankens ergiebt, dass die gemachte 
Forderung geradezu identisch mit der Annahme der kinetisehen Gastheorie 
ist. Daher stellt sich der stationáre Zustand ganz von selbst ein. Bin radial 
aufsteigendes Teilehen dehnt sich aus, und diese Ausdehnung bedingt eine 
Abnahme der Temperatur, die gerade so geregelt ist, dass das Teilehen in 
der neuen, dünneren Schichte eben die dort herrsehende Temperatur 


ÜBER DAS ALTER DER ERDE. 95 


besitzt. Da nun der auf das Teilchen lastende Druck demjenigen der 
Umgebung eleich ist, so ist auch die Dichte identisech, und daherbleibt der 
einmal erhaltene Auftrieb bis zur Oberfláche hin erhalten. Es können also 
stationüre Strömungen ohne Gefáhrdung des Gleichgewichtes bestehen. 
Das aufsteigende Teilehen, als mit der Umgebung gleichtemperirt, geht 
daher mit dieser keinen Wármeaustausech ein und verhált sich demnach, 
als ob es in für Wárme undurehdringliehe Wandung gesehlossen wáre. Der 
Gleichgewichtszustand des Himmelskörpers ist also ein adiabatischer, oder 
isentroper. 

Wir betonen nochmals — was nur kurz berührt war, — dass es in 
der Natur dieses Gleichgewichtes liegt, sich stets von selbst herzustellen, 
wenn die Schichten beliebig durcheinander gerüttelt waren. Eine solche 
Mischung findet in der Tat statt, insofern stets eine Unzahl von bewegten 
Molekeln in neue Schichten übertreten. Diese Tatsache ist von Wichtigkeit 
für die Geschichte der Atmospháre, denn ohne gründliche Untersuchung 
kann die Möglichkeit nicht ausgeschlossen werden, dass gewisse Elemente, 
die einst in grossen Mengen vorhanden waren, z. B. Wasserstoff und 
Helium, infolge ihrer durch die Anfangszustánde der Erde bedingten Mole- 
kulargeschwindigkeit in den Weltraum entsechlüpften. 

Vor Allem mögen nun die Beziehungen isentroper Gaskugeln fest- 
gelegt werden. Die für die Sonne abzuleitenden Daten geben mit Hilfe einer 
einzigen wesentlichen Hypothese, die jedoch auch in der Geogonie all- 
gemein angewendet wird, eine Schátzung des Alters der Erde. leh halte es 
für besonders wichtig, dass die auf rein geologische Faktoren gestützten 
Rechnungsergebnisse durch solche Ableitungen kontrollirt werden, die 
ganz unabhángig sind von den specifischen Bigenschaften der Erde, von 
dem Aggregatzustande ihrer Stoffe, deren Schichtung und deren physika- 
lisehen Konstanten von oft etwas zweifelhaftem Werte. 

Wenn sich einst die Sonne im Sinne der Hypothese von KANT- LAPLACE 
bis über die Neptunsbahn hinaus ausdehnte und sich dann zusammenzog, 
wobei sie in nach nahe geometrischer Progression wachsenden Abstánden 
Planeten von ihrem Körper absonderte, so ist das Alter der Erde durch 
jenen Zeitpunkt gegeben, in welchem der Radius der Sonne noch bis zur 
heutigen Erdbahn reichte, d. h. 215-mal so gross war, als heute. (Der Halb- 
messer der Sonne betrágt jetzt 695,400 km., der Halbmesser der Erdbahn 
149310 km.) Die Rechnung ergiebt natürlich nur das Alter der Erde 
als Individuum, kann aber keinen Aufsehluss über die Dauer der einzelnen 
geologischen Perioden geben. 

Einfachheit halber nehme ich an, dass die Himmelskörper spherisch 
sind, Axendrehung nicht besitzen und von üusseren Kráften nicht beein- 
flusst werden. Diese Annahmen gelten für die Sonne ganz besonders, da 
die Abplattung des Centralkörpers höchstens sccss, also ganz unmessbar ist, 


96 R. V. KÖVESLIGETHY : 


und da selbst die Anziehungskraft der nöchsten Himmelskörper nicht in 
Betracht kommen kann. Bezüglich des Stoffes muss angenommen wer- 
den, dass er genau dem Gesetze von BorYrLE-Gav-Lussac gehorche, mithin 
ein ideales Gas sei. Diese Annahme ist jedenfalls die am wenigsten zuver- 
lássige in der ganzen KRechnung, kann aber als erste Náherung benützt 
werden, da ja die Abweichung von diesem Gesetze um so kleiner ist, je 
höher die Temperatur, oder je geringer die Dichte des Gases ist. In ent- 
fernter Vergangenheit der S5onne mag man sich auf diesen letzteren, in der 
Gegenwart auf den ersteren Umstand berufen. Übrigens bedeutet die Bin- 
führung des einfachen Gasgesetzes nur eine Vereinfachung der Rechnung. 
Den tatsáchlichen Verháltnissen kann man bedeutend genauer entsprechen, 
wenn man sich auf das Gesetz von VAN DER WAALs stützt. 

Es sei dp die Druckzunahme, die ein Gasteilchen erfáhrt, wenn es aus 
der Mittelpunktentfernung o um das unendlich kleine (o gehoben wird ; § 
bedeute die Schwerkraft auf der Erdoberfláche, g, dieselbe im Innern des 
Weltkörpers in der Entfernung o vom Centrum, und s die Schwere eines 
Kubikmeter Gases auf der Erdobertláche gemessen. Die hydrostatische 
Gleichung, die zugleich die Grundformel der barometrisehen Höhenmes- 
sung ist, ergiebt 


e S do. 11 


(DE §j 


Bedeutet nun gy die Sehwerebeschleunigung an der Oberfláche des 
Himmelskörpers, M dessen ganze, in der Kugel vom Radius r begriffene 
Masse, und m die Masse in der vom Radius o umsehlossenen Kugel, so ist 
im Sinne des NEwrowx-chen Gesetzes : 


mr: 
91 "Mo" 


und die Elimination von 7, aus beiden Gleichungen, wobei freilich bedacht 
werden muss, dass m von dem veránderlichen , abhüngt, ergiebt 


"va vk 2 1 075 ES Krz ? PEN SET c 
ka! TEMAN TE ZRZÁTT ék 


do RG 
welche Gleichung eigentlieh den exakten Ausdruck der barometrischen 
Höhenformel in ditterentieller Form darstellt. Nur kann die letztere bedeu- 
tend vereinfacht werden. Erstlich kann die Masse der Atmospháre neben 
jener der Erde vernachlássigt werden, was in 2) m — M ergiebt und ausser- 
dem sind in den meisten Fállen die erreichten Höhen so gering, dass in 1) 
selbst g, — 7 gesetzt werden kann, wodureh man auf eine noch ein- 
fachere Form als 1) fállt. Aber auch in dieser Form sieht man, dass die 
Gleichung 3) neben der Veránderlicehen p die unabhángige Variable s und 


ÜBER DAS ALTER DER ERDE. 97 


die abhángige o enthált, oder dass die Gleichung unendlieh viele Auflö- 
sungen zulásst, welehe alle der Bedingung des mechanisehen Gileich- 
gewichtes genügen. Hindeutig definirt erscheint der Gleiehgewichtszustand 
erst, wenn auch das Verhalten des Stoffes in wármetheoretischer Beziehung 
bekannt ist, d. h. wenn der Zusammenhang gegeben ist, der zwischen Druck 
und Dichte besteht. 

Nach dem Vorhergehenden ist der Wármegleichgewichtszustand als 
isentroper erkannt worden. In diesem Falle bestehen die Porssox"schen 
Gleichungen, welche den Zusammenhang der drei Zustandsvariabeln 
bestimmen, wenn sich das Gas in für Wárme undurehdringbarem Gefüsse 
verándert. Diese Gleichungen lauten - 


k il 


91 K-I LES [do válsz A § 
DE 198 und s — sg! — , 4) 


und hiebei bedeuten 99, po und sa absolute Temperatur, Druck und Dichte 
im Mittelpunkt der Gaskugel, / das Verháltniss der specifisehen Wármen 
bei konstantem Druck und konstantem Volumen. Des Folgenden halber 
gewinnt die Bemerkung Wichtigkeit, dass diese Grösse unabhángig ist von 
der specifischen Beschaffenheit des Stoffes und dass sie einzig durch die 
molekulare Zusammensetzung des Gases gegeben ist, derart, dass für 
ein 1-, 2-, 3-atomiges Gas k — 7/s, 7/5. 9/7 wird. X 

Die obigen Gleichungen, die in der Lehre von den Wármemaschinen 
eine so grosse Rolle spielen, sind auch auf das Innere der Erde anwendbar. 
Denkt man sich einen Schacht, der bis zam Mittelpunkte der Erde reicht, 
so wird die Temperatur am Boden desselben, wenn er sich mit atmosphü- 
rischer Luft gefüllt hat, nach Erreichung des Gleichgewichtes 32.000", der 
Druck 13210 Atmospháren und die Dichte in Bezug auf Wasser 143-5, 
angenommen natürlich, dass die Luft auch unter diesen Verhöáltnissen noch 
stets dem Gesetze der idealen Gase gehorcht. 

Die Einführung der Gleichungen 4) in 3) ergiebt endlieh 


k—1 
d?9 9 46 Ag. (ed) JA TSSZO 9 elet a E § 
ks 9 k—1 0, 5) 


dok za ga edh kMgpo 


welche nach geschehener Integration nun für jede Entfernung o im Innern 
der Gaskugel die entsprechende Temperatur 9 liefert. Mit dieser und den 
Gleichungen 4) findet man dann für dieselbe Stelle auch Druck und Dichte. 


t Anwendungen der mechanisehen Würmetheorie auf kosmologisehe Pro- 
bleme. Leipzig, 1882. 
Földtami Közlöny. XXXI. köt. 1901. 7 


98 R. KÖVESLIGETHY : 


Es schien mir angezeigt, diese auch für das Innere der Erde geltende 
Gleichung hier zu geben, und deren Ableitung wenigstens der Hauptsache 
nach zu skizziren, da die empirischen Gleichungen für die Dichte des Erd- 
innern, deren Begründung aus einem ganz anderen Gebiete der physika- 
lischen Geographie herstammt, den hier gegebenen Gleichungen ebenfalls 
Genüge leisten. 

LEGENDRE-LAPLACE stellt als Dichtegesetz die Formel auf 


sin mx A ? 
DIESSÜÚ E ei a 4426 ; m 141"940"5, 


7 6) 


welche für F — 2 eine Lösung der Gleichung 5) darstellt. Ebenso entspricht 
bei etwas anderer Wahl der Konstanten die Formel von B. RocHE 


SZE IS GY bzs OR UD Soe7őle 


In beiden Ausdrücken bedeutet x die Mittelpunktsentfernung in Teilen des 
Halbmessers. Für den Mittelpunkt der Erde ergiebt sich die Dichte aus 
beiden Ausdrücken etwas grösser als 10. 

Diese Gleichungen sind so abgeleitet, dass sie die Abplattung der 
Erde und die Prácessionskonstante a priori ergeben, besitzen aber auch 
rein physikalische Bedeutung. Beide drücken námlich aus, dass die Zusam- 
mendrückbarkeit des die Erde bildenden Stoffes durch Druck desto geringer 
ist, Je grösser die schon erreichte Dichte geworden ist. Nach der Regel von 
LEGENDRF-LAPLACE ist der einer bestimmten Zusammendrückung ent- 
sprechende Druck einfach der schon erreichten Dichte proportional; nach 
dem, analytiseh einfacher gebauten RocHesechen Gesetze tritt noch ein 
von dem Ouadrate der Dichte abhángiges Glied auf. 

Die vollstándige Lösung der Gleichung 5) erheisecht die Kenntniss 
zweier Grenzbedingungen, die sehr leicht beschafft werden können, die 
aber ein ganz versehiedenes hesultat bewirken, je nachdem der Weltkör- 
per ein Fixstern, oder aber wie die Erde, mit einem Kerne von beliebigem 
Aggregatzustande versehen ist. 

In beiden Föállen besagt die eine Grenzbedingung, dass die Vempe- 
ratur im Mittelpunkte der Kugel 9) werden muss, und an der Oberfliche 
der (raskugel einen ebenfalls bestimmten Wert annehme. Im Falle eines 
Fixsternes ist die Oberfláche stets mit dem leeren Raume in Berührung, 
die Temperatur derselben kann also sehr nahe als absolut Null betrachtet 
"werden. Im Falle einer Planetenkugel ist jedoch die Temperatur der Gas- 
oberfláche der Temperatur der innersten Krustenflüche gleich. Vergeleicht 
man also das Íntegral der Gleichung mit den empirischen Gesetzen von 
TLEGENDRFE- LAPLACE und RocHE, so muss man zu ganz neuen, bisher nicht 
beachteten Beziehungen gelangen, welche Hiniges über die Dicke der Rinde 


ÜBER DAS ALTER DER ERDE. 99 


auszusagen im Stande sind. Die Lösung dieser Aufgabe würde uns jetzt zu 
weit von unserem Ziele ablenken. 

Der obengenannte Unterschied bedingt eine tiefgreifende Verschie- 
denheit zwischen Fixstern und Planeten. Bildet man námlich aus dem 
Halbmesser der Kugel, dem Drucke und der Dichte im Mittelpunkte der- 
selben den Ausdruck 


TS 
ME CODBIANS, 6) 


V Do 


so erweist sich derselbe für alle, ihrer ganzen Masse nach gasförmigen 
Weltkugeln als konstant, wenn nur die molekulare Struktur der Bestand- 
teile dieselbe ist. Die Fixsterne bilden daher keine Individuen, sondern 
ganze Klassen, deren Bigenschaften nur von der in der Molekel enthaltenen 
Anzahl] der Atome abhüángen. Aus Stoff von gegebenem Zustande, für 
welchen also sa und pg bestimmt ist, kann sich also nicht ein beliebig 
dimensionirter Weltkörper aufbauen, wenn von ihm Beharrungszustand 
verlangt wird. Man kann dies am einfachsten in dem folgenden Satze 
zusammenfassen : 

Für jeden Himmelskörper existirt eine, von seiner Ausdehnung ab- 
hüángige Grenztemperatur, über welche hinaus sich der Stoff des Körpers 
im unendlichen Raume zerstreut. Diese Grenztemperatur kann entweder 
aus der gegebenen Gleichung, oder noch rascher aus dem ersten Haupt- 
satze der Wármetheorie mit Hilfe der Gleichung 1) abgeleitet werden, und 
lautet 


TEA 
90p 


, 


wenn cp die specifische Wárme bei konstantem Drucke, und A das Wárme- 


xeguivalent der Arbeit (4 ez ) bedeutet.? 


494 

Diese Gleichung kann nicht nur auf Fixsterne, sondern auch auf die 
Atmosphaáre der Planeten Anwendung finden ; innerhalb der festen Kruste 
hat sie jedoch keine reale Bedeutung. Nimmt man in einem Beispiele die 
ursprüngliche Atmospháre der Planeten als Wasserstoff an, für welche 
cp — 37409 grösser wird, als für irgend ein anderes Gas, so erhált man eine 
untere Grenze der Grenztemperatur. Für die Erde wird diese 41309 C, für 
den Mond dagegen nur -— 76" C. Diese eine Zahl giebt schon die Ursache 
der topographischen Verschiedenheit der beiden Nachbarplaneten: auf 
dem Monde treten zwischen Tag- und Nachtseite, also von Neu- bis Voll- 
mond Temperaturuntersehiede auf, die nach bolometrisehen Messungen 


KZT GL 


7 


100 R. KÖVESLIGETHY : 


bis 3007 gehen. Wáre also auch die Nachtseite des Mondes von der abso- 
luten Nulltemperatur, so ergübe sich doch auf der Tagseite eine die Grenz- 
temperatur weit übersteigende Wárme, so dass der Mond durchaus keinen 
Luftkreis besitzen kann. Die Atmosphárilien konnten dort nur sehr kurze 
Zeit ihre Rolle spielen, wáhrend die ursprüngliche Erdoberfláche unter 
einer müchtigen Detrimentschichte zu suchen ist. Die Oberflüche des Mon- 
des spiegelt treu die ursprüngliche Gestaltung der Erde wieder. 

Im Laboratorium műüssen die Gase in allerseits gescehlossenen hüáu- 
men aufbewahrt werden; die freie Natur verleiht den Weltkörpern eine 
solehe Masse, dass die Oberfláchensechwere die bei der Temperatur des 
Körpers bestehende Dampfspannung beherrsche. 


oO oO G- 
DZSSOBTOS 


01. 027 O3"T0I05I DG ro. 
Bios As 

Für das Innere eines Planeten finden diese Sehlüsse keine Anwen- 
dung : die dünnste Kruste stösst die Giltigkeit der Gleichung 6) um und 
es herrseht daher keine Beschránkung für die Ausdehnung und den Zustand 
des gasförmigen Planeteninnern. 

Es würde zu weit führen, wollten wir die Auflösung der Gleichung 5) 
in analytischer Form geben. Übersichtliches Resultat erhült man, wenn man 
die Integration mechanisech, z. B. mit Hilfe eines Integrographen ausführt, 
wobei man zu den folgenden Bildern der Temperaturverteilung gelangt: 

Die wagrechte Axe der x giebt die relativen Entfernungen vom Mit- 
telpunkte der Gaskugel, also die Grösse 
i 9 


LT - , 


r 


ÜBER DAS ALTER DER ERDE. 101 


die senkrechten Ordinaten stellen das Verháltniss der Temperatur zu jener 
des Mittelpunktes, also die Grösse 
9 
1/zze 
09 


dar. Das neben die einzelnen Kurven gesetzte w, wobei 


1 
MEZ 


Ket 


ist, charakterisirt die einzelnen, zu verschiedenen k gehörigen Kurven. Die 
erste und letzte Kurve entspricht den Werten k— oo und k — ?/4, die mitt- 
lere für n — 2-5 den zweiatomigen Gasen. Diese ist zugleich die wichtigste, 
und sie lásst sich mit einem Fehler von nur etlichen Procenten in der 
Form einer Geraden von der Gleichung 


[4 


—z1—g, 
7 


Me; 
darstellen. Daher der wichtige Satz, dass der Temperaturgradient eines 
aus zweiatomigem Gase bestehenden Weltkörpers in jedem Punkte sehr 
nahe konstant ist. Wird k — §/5, oder n — 5, so zerfállt die Kurve in die 
beiden Koordinatenaxen, oder der Himmelskörper schrumptft in einen ein- 
zigen Punkt zusammen. 

Da alle Kurven durch die Punkte v—1 und 4— 1 gehen, so ent- 
sprechen sie nur ihrer ganzen Masse nach gasförmigen Weltkörpern. Für 
Planeten mit Kruste existiren noch keine besonderen Untersuchungen ; 
die Fig. 1 giebt aber auch für diesen Fall Anhaltspunkte, wenn man nur 
jenen Teil der Kurve betrachtet, welcher ganz in das Gebiet des gasförmi- 
gen Kernes fállt. Rechts werden daher die Kurven in einem dem Anfang 
der Kruste entsprechenden Punkte bei einer stark über 0 gelegenen Tem- 
peratur aufhören, welche der Temperatur der unteren Krustenoberfláche 
entspricht. 

Der Winkel der Tangente an die Kurve mit der r-Axe liefert den 
Temperaturgradienten. Dessen Wert für xr — 1 giebt denselben in der Ober- 
füchenschichte. Von dem Gradienten der Erdrinde ist bisher ziemlich wenig 
bekannt, im Innern des Kernes wird er 


szál HÉ A zéjoi 
dp Te Cp g 


TA 


wie dies aus der Verbindung der Gleichung 1) und 4) hervorgeht, und 
kann als nahezu konstant betrachtet werden. Für die Sonne wird der Gra- 
B l SVGA ÉSE j tú 
dient 9T7T? also fast ebenso gross, wie für die áussere Schichte der Erd- 
/ 
9 


És 


102 R. KÖVESLIGETHY : 


kruste, im Innern der Erde ist er nur etwa s0 dass eine Senkung von 


11 
200 " 
je 200 Metern erst dem Anwachsen der Temperatur um einen Grad ent- 
spricht. 

Bei manchen Untersuchungen mag die Kenntniss der Sehwerever- 
háltnisse im Innern des Weltkörpers erwünseht sein. Dieselbe vermittelt 


: . b va éle 5 Je z Ip 
Fig. 2, welche die Auflösung der Gleichung 7) nach Je mit Hilfe der 


J 
Temperaturkurven giebt. 
70 
9 
vz Hű 
1 1 
Tr a 
íz 
o 
eg) be) 
9. 11 
(72 
50 
4O 


ZEKKEGS TEK vere bSen ÖS Szél eze lekok E S DEAL SÉkét 
OL HODÉGOSZ DET TOK ÖÖSK KOZ ÁL OS OGNÉTŐ 


Búg Aa 


Die horizontale Axe hat wieder die frühere Bedeutung, die vertikale 
ist das Verháltniss der Schwere in einem Punkte des Körpers zur Ober- 


ÜBER DAS ALTER DER ERDE. 103 


fláchenschwere. Im Mittelpunkte ist dasselbe stets Null, an der Oberfláche 
für Fixsterne sowohl, als Planeten die Hinheit. Für Planeten ündert sich 
die Gestalt der Sehwerekurven in der Weise, dass beim Übergange in die 
Kruste ein Sprung in der Kurve zu bemerken ist. 

Ist k— oo, oder n— 0, so entspricht diesem Falle homogenes Gas, 
und die Schwere ist einfach proportional dem 6 Mittelpunktsabstande. 
Abgesehen von diesem Falle wüchst die Sehwere zunáchst mit der Tiefe, 
erreicht ein Maximum, und nimmt dann bis Null hin ab. Das Maximum 
rückt um so nöáher dem Mittelpunkte, je kleiner k, und je einfacher daher 
der molekulare Aufbau des Gases ist. Für k — f/5 erreieht dieses Maximum 
den Wert co und fállt in den Mittelpunkt selbst. Die Schwerekurve zer- 
fállt hiebei in zwei Aste: die Ordinatenaxe und eine Kurve, deren Ordi- 
naten im umgekehrten Ouadrate der Entfernung stehen, welche daher die 
Newrox" sche Anziehung eines einzelnen Punktes giebt. Der Himmelskörper 
hat sich daher für k — $/5 in einen einzigen Punkt zusammengezogen. 


Da der Zustand des Weltkörpers dem Raume nach genügend bekannt 
ist, erübrigt es noch, die zeitlichen Anderungen zu untersuchen. Es bedeute 
zu diesem Zwecke zr den momentanen Halbmesser, 8, p, € Dichte, Druck 
und Temperatur eines beliebigen (z. B. auch im Mittelpunkte gelegenen) 
Teilechens. Sehrumpft nun die Kugel zasammen, und wird in einem gewissen 
Zeitpunkte der Radius 


1 
e 


so wird die Dichte, weil dem Kubus der linearen Abmessungen proportional, 
sz-m8a. 9) 


Die Schwere der Kugel wird, weil dem Ouadrate des Radius umge- 
kehrt proportional, m?-mal grösser und in diesem Verhültnisse wáchst auch 
die Druckkraft der einzelnen Schichten. Zugleiech wird aber auch die Ober- 
fláche der Kugel im Verhültnisse von 1 : m? kleiner, und da der Druck die 
Druckkraft auf die Flácheneinheit darstellt, so ist der Druck auf das mt-fache 
des ursprünglichen gewachsen, oder 


OSNEDS 10) 


Führt man die beiden letzten Gleichungen in das BoYrE-Gav-Lussac "sche 
Gesetz ein, so findet man, dass die momentane absolute Temperatur das 
m-tache der ursprünglichen ist, dass mithin 


9—-mtT. TÁÓE 


Denkt man sich drei aufeinander senkrechte Koordinatenaxen, auf 


104 R. KÖVESLIGETHY : 


welchen in jedem Momente der Entwickelung des Himmelkörpers die Werte 
von Temperatur, Druck und Dichte abgemessen werden, so erfüllen die so 
charakterisirten Punkte eine Raumkurve, das Bild des Entwickelungsganges 
des Weltkörpers, welche also nach A. RITTER X in der Tat als kosmogonische 
Kurve aufgefasst werden kann. 

Eliminirt man aus den letzten drei Gleichungen das von der Zeit 
abhángige m, so erhült man die folgenden Ausdrücke : 


3 gt ; 3 
4 — konstant, zt — konstant und Lk — konstant, 12) 


N p S 
welche auch als Projektionen der Entwickelungskurve auf die Koordinaten- 
ebenen aufeefasst werden können, und welche beweisen, dass die angezeigten 
Produkte wáhrend des ganzen Entwickelungsganges unveründert bleiben. 
Man überzeugt sich leicht, dass auch die in 6) gegebene charakteristische 
Grösse invariant ist, dass also der einmal innegehabte isentropische Zu- 
stand stets verbleibt, und hiemit die relative Temperatur, Dichte und der 
relative Druck in jedem Punkte der Kugel gewahrt bleibt. Die absoluten 
Werte verándern sich natürlich nach Maassgabe der Gleiehungen 8)—11). 

Die Vereinigung der Gleichung 8) und 11) führt noch zu einer bemer- 
kenswerten Relation 
GIZDA j 13) 


welche besagt, dass die jeweilige Temperatur eines beliebigen Teilchens 
dem momentanen Halbmesser umgekehrt proportional ist. Es mag auf 
Grund dieser Gleichung sofort entschieden werden, ob der Sonnenball ent- 
sprechend der Kasxr-LaPracE"schen Annahme sich einst über die Neptun- 
bahn hinaus erstrecken konnte ? 

Die Mittelpunktstemperatur der Sonne betrügt heute etwa 3179X105 
Grade, der Halbmesser 695,400 Km. Als die Sonnenmaterie noch in unend- 
lich verdünntem Zustande sich befand, musste gewiss bis zam Mittelpunkt 
hin die Temperatur des Raumes herrschen. Nimmt man diese mit PovILLET 


zu 146" C, daher 9— 127" an, so findet man, dass sich die Sonne 
1 


235 
der Entfernung des nüchsten Fixsternes erstreckte. Von dieser Seite scheint 
die kosmogonische Hypothese also gesichert zu sein. Nebensüchlich mag 
bemerkt werden, dass, das Verteilungsgesetz der Planeten angenommen, 
ausserhalb Neptun höchstens 5 Planeten bestehen können. 

Hátte auch die Erde im ersten Momente ihrer Absonderung die Tem- 
peratur des haumes besessen, so hütte ihr anfánglicher Halbmesser nach 
Gleichung 13) 176 Millionen Km. betragen. Da jedoch die Annahme über 


anfönglich bis auf die 39-fache Entfernung des Neptuns, oder bis zu 


ÜBER DAS ALTER DER ERDE. 105 


die Temperatur der unteren Grenze entspricht, so muss der tatsüchliche 
Halbmesser kleiner gewesen sein. 

Zu einem sehr interessanten und des Folgenden halber wichtigen 
Resultate gelangt man, wenn die Gleichungen 9—11) in die erste Gleichung 
der Wármetheorie eingeführt werden. Das Ergebniss scheint auf den ersten 
Blick paradox zu sein, wird aber bei geringem Nachdenken klar und ver- 
stándlich. Erteilt man der Masseneinheit eines Gases die unendlich kleine 
Wármezufuhr d(), so wáchst einesteils der innere Wármegehalt um eine 
der Temperaturzunahme dd entsprechende Grösse, anderenteils wird 
áussere Arbeit geleistet, insofern die Volumvergrösserung dv den áusseren 
Druck zurücksehiebt. Man hat daher 


d0.-cdo7-pdvw, 


wenn c, die specifische Wárme bei konstantem Volumen bedeutet. Da man 
es mit der Masseneinheit zu tun hat, so ist 


0) eret 


bj 


, 


und in Folge dessen 


d(0 — (c.7—39pv) dm, 


oder, da 
911 — [AT E Cy (k—1) ky 
ist, einfacher ű 
dO EZ 
AJ; Esz; (3 4) Cpt. 


Statt €dm kann aber wegen der Konstanz des ersten Faktors d (m €) 


geschrieben werden, und hiefür wegen 11) auch J9. Nun ist aber e die 


Warmemenge, welche die Masseneinheit des Weltkörpers aufnimmt, wenn 
die Temperatur derselben um 17" C wáchst, also die specifische Wármekapa- 
citát, und zwar in dem Falle, dass sich das Gas lángs einer kogmogonischen 
Linie verándert. Bezeichnet man also diese specifische Wárme mit c, so ist 


dr dssstltsaei (3k—4) Cp, 14) 
und für zweiatomige Gase, da k — "/5 ist : 
(6 S — ÜZ ÖKE 


c, ist stets positiv, c daher wesentlieh negativ. Das besagt also, dass 
sich der Weltkörper durch Abkühlung erwármt, und dass seine Tempera- 
tur sinkt, wenn inm von Aussen her Wárme zugeführt wird. 

Der Grund dieses paradox scheinenden Satzes ist sehr einfach : wenn 


106 R. KÖVESLIGETHY : 


sich ein Himmelskörper abkühlt, so erfolgt zunáchst Contraction, also 
mechanische Arbeitsleistung, die in der Tat in einem langsamen Fallen 
der Schichten gegen den Mittelpunkt besteht. Diese Arbeit verwandelt sich 
nun in Wárme und ihr Betrag genügt nicht nur zur Deckung der Aus- 
strahlung, sondern ermöglieht noch eine Aufspeicherung der inneren 
Warme. Unsere Gleichung zeigt eben, dass von der Contractionswárme, 
deren Maass für die Masseneinheit und 1? C eben c, ist, 20 99 zur Deckung 
der Ausstrahlung genügen (daher das negative Vorzeichen), wáhrend die 
verbleibenden 80 9/9 den Wármevorrath bereichern. 

Waáre k — $/s, so strahlt der Körper überhaupt nicht, und ist k 2 3, 
so ist die kosmogonische Wármekapacitát positiv. Ein solcher Körper kann 
im Weltalle für die Dauer gar nicht bestehen, da eine Würmeabgabe in 
irgend einem Momente ein Schrumpfen bis ins Unendliche, eine einmalige 
Warmeaufnahme eine Extension bis ins Unendliche hervorbrinet. 


Die Bestimmung der Ausstrahlung ist nun die letzte Aufgabe, welche 
zur Altersbestimmung der Erde nötig ist. Die Mögliehkeit der Lösung ist 
dadurch gegeben, dass es gelingt zwei Ausdrücke für die Strahlung aufzu- 
stellen ; der eine ist von rein mechanischer, der andere von wármetheore- 
tisceher Bedeutung. Die Gleichsetzung beider Ausdrücke liefert eine 
Gleichung, aus der die zu einer gegebenen Contraction nötige Zeit berechnet 
werden kann. 

Der erstere dieser Ausdrücke ist von A. RITTER Y gegeben, und für 
die gesammte Geogonie von so hoher Wichtigkeit, dass sein Studium aut 
das Wármste empfohlen werden kann. Das bereitet selbst für den mathe- 
matisch weniger geschulten Leser keine besonderen Schwierigkeiten, da 
die vorkommenden Integrationen ganz umgangen werden, so dass die Ab- 
leitungen inhaltlich dem Gebiete der niederen Analyse angehören. leh will 
an dieser Stelle eine sehr elementare, wenn auch nicht ganz strenge Ablei- 
tung der beiden Strahlungsformeln geben. 

Wir denken uns, dass der Halbmesser des Himmelskörpers in der 
unendliech kurzen Zeit dt, wáhrend welcher die Contraction als eleichförmig 
betrachtet werden darf, um die sehr kleine Grösse dr zunehme; dann ist 


Ce aáate : 5 AN É NR Ég ; 
offenbar - Ti die Contraction in der Zeiteinheit (z. B. in einem Jahre). 
( 
Das — Vorzeichen soll anzeigen, dass mit laufender Zeit tatsáchlich 


Schrumpfung stattfindet ; positives Vorzeichen würde auf Dilatation schlies- 
sen lassen. Da diese Schrumpfung als langsames Fallen der Schichten 
gegen den Mittelpunkt aufgefasst werden kann, so ist die in der Zeitein- 


k Untersuch. über die Höhe der Atmosphüre und die Constitution gasför- 
miger Weltkörper. Ann. d. Phys. u. Chem. 1880. Bd. XI pag. 333. 


ÜBER DAS YLTER DER ERDE. 107 


heit geleistete Arbeit der Obertláchenschichte, wenn deren Masse mit m, 
die oberfláchliche Sehwerebesehleunigung mit (r bezeichnet wird : 


Cain 
m(r BE BR 
und áhnliche Ausdrücke ergeben sich für jede Schichte. Addirt man alle 
diese Elementarleistungen, wobei freilich bedacht werden muss, dass für 
jede Schichte die Scehwere und die Sehraumpfung eine andere ist, so erhült 
man nach dem Satze des arithmetisechen Mittels, dass diese Summe zwar 
nicht gleich, aber doch proportional ist dem Ausdrucke 

Etele 
MG ZET; 
dh. der Arbeitsleistung, die das ganze, an der Öberflüche des Weltkörpers 
gemessene Gewicht desselben in der Zeiteinheit verrichten würde, wenn sie 
durch den Contractionsraum dr frei fallen würde. 

Laut Gleichung 14) ist die ausgestrahlt Wárme dem Wármeáguiva- 
lent dieser Arbeit proportional. Da nun die Intensitát der Strahlung eben- 
falls die auf die zZeiteinheit entfallende Menge ausgesandter Energie 
bedeutet, so hat man 


Sen 
— — GCAMG —— 
JI /1E 2TBE 
oder nach der strengen Ableitung 
; 3k—4 ,. dr 
I — — [6-9 vésB 3 AMG 6776 15) 


Unser Proportionalitátsfaktor ist also nur von dem Verhüáltnisse der beiden 
specifisehen Wármen abhüngig, also wieder für Gase gleicher Atomzah!l 
konstant. Das negative Vorzeichen bedeutet positive Ausstrahlung bei 
Sechrumpfung, und so zeigt auch dieser Ausdruck, dass die Strahlung für 
k — "/s3 aufhört, der Weltkörper für - —"/5 in einen enzigen Punkt dege- 
nerirt ; für ks t/s entspricht der Ausstrahlung Zusammenziehuneg, für h.2t/s 
dagegen Ausbreitung. 

Die Gleichung soll nun auf die 5onne angewendet werden, wobei die 
momentane Contraction, die in der Folge eine wichtige Rolle spielt, mit € 
bezeichnet werden möge. 

Den Einfluss der absorbierenden Atmospháre schon abgerechnet, 
strahlt die Sonne per Ouadratmeter und Minute eine Würmemenge von 
40 Kilogramm-Kalorien. Beschreibt man daher um die S50nne eine Kugel- 
fláche, welche durch den Mittelpunkt der Erde geht, so erhált jedes Ouad- 


1098 R. KÖVESLIGETHY : 


ratmeter dieser Oberflüche dieselbe Strahlung, so dass die von der Sonne 
emanirte Gesammt-Energie wáhrend eines Jahres 


40 . Aza? T 


ist, wnn T — 36525 x 1440 die Dauer des Jahres in Minuten bedeutet, 
und a — 17493 X 104 Meter der Abstand der Sonne von der Erde ist. Die 
Gesammtstrahlung belüuft sich also auf 


5,9932-109 Kilogrammkalorien. 


Die Masse der Sonne ist das 328, 266-fache der Erdmasse. Nimmt 
man deren mittleren hadius zu 6.370,000 m, und die mittlere Dichte der 
Erde nach Baron Börvös zu 5"53 an, so folgt für die Masse der Sonne 
1.965 2 107" Kilogramm. Daher verliert jedes Kilogramm der Sonne im 
Laute eines Jahres durchschnittlich 2993 Kilogramm-Kalorien Würme, so 
dass die Strahlung: für die ganze Sonne 


2-993 My 


wird, wo Mg das Gewicht der Sonne an der Erdoberfláche bedeutet, inso- 
fern in der Würmetheorie das Kilogramm nicht als Massen- sondern als 
Gewichtseinheit figuriert. Das Verháltniss der oberfláchlichen Sonnen- und 


Erdschwere ist G SO 


J 
setzt man k — "/5, wie es für zweiatomige Gase der Fall ist, so kommt 
dr E. da o a 3 
IRC HŰT 230,3 Meter, 16) 
( 


und um diesen Betrag verkürzt sich jáhrlich der Sonnenhalbmesser. In 
1000 Jahren betrágt die Abnahme des seheinbaren Halbmessers 0"22., was 
durchaus unmerklich ist. 

Kennte man das Gesetz, nach welchem die Intensitát mit der Zeit 
sich ündert, so hátte man eine Differentialgleichung gefunden, mit Hilfe 
deren sich das Alter der Sonne und der simmtlichen Planeten berechnen 
liesse. 

Nimmt man — einstweilen nur des Beispiels halber — an, dass die 
Intensitát der Ausstrahlung stets dieselbe ist, wie jetzt, so erhült man aus 
15) zunáchts für die Jetztzeit 


úg fos LM ki 
5--§ AMOR 17) 


wenn € die gegenwürtige Contraction, /, und 6 die momentane Intensitát 
der Strahlung und die Beschleunigung der Schwerkraft bedeuten. Es ist 
wohl wahr, dass die jetzige Masse der Sonne nach Abtrennung einiger 


ÜBER DAS ALTER DER ERDE., 109 


Planeten geringer ist, als ehedem. Da jedoch die Gesammtmasse aller Pla- 


1 te 
neten kaum 800 der Sonnenmasse ausmacht, braucht auf diesen Umstand 
4 


keine weitere hücksieht genommen zu werden. 
Da nach unserer Annahme / — [, ist, so giebt die Vereinigung von 

fo ünd 17) 

dr 
G ——- — BG 

dt jí 
oder da sich die Sehwerebeschleunigungen von Kugeln mit derselben Masse 
umgekehrt, wie die O0uadre der Radien verhalten, 

ú 


Hieraus folet für die Zeit, wáhrend welcher der Radius von F bis zu v 


abnahm 
17 Tt 
LSZGN 4—5 


Das Alter der Erde bestimmt sich aus v- Zs , und da 


a 


- — 3.020,000 Jahre 


dys 


ist, so folgt t — 3.006,000 Jahre. 

Da die Strahlung der So0nne in früheren Epochen zweifelsohne gerin- 
ger war, so stellt dieser Wert eine untere Grenze des Alters der Erde dar. 

/mu genauen Resultaten gelangt man durch strenge Berücksichtigung 
der Strahlung. Zu dem Zwecke erinnern wir uns, dass nach dem STEFAN" sehen 
Gesetze die Wármestrahlung des absolut schwarzen Körpers der vierten 
Potenz der absoluten Temperatur proportional ist. Da dieses ursprüngliech 
empirische Gesetz nicht nur in sehr weiten Grenzen der Temperatur expe- 
rimentell geprüft ist, sondern auch theoretisch abgeleitet werden kann, so 
darf es als Naturgesetz betrachtet werden. 

Die Ausstrahlung einer Kugelfláche vom Radius o in den leeren 
Raum, deren Temperatur 9 ist, wáre also 


4rho?9st, 
wenn diese Schichte absolut sehwarz wáre, und sie ist tatsáchlich 


4zhap?os, 


110 R. KÖVESLIGETHY : 


wenn a den Absorptionskoefficienten bedeutet. /r ist die von der Fláchen- 
einheit in den leeren Raum gestrahlte Intensitát, wenn die strahlende 
Fláche die Temperatur 17 besitzt. Wenngleich der Zahlenwert dieser 
Konstanten hier keine Verwendung findet, möge doch bemerkt sein, dass 


ks ", cal. 

he agasejő e S 

cm? sec 

betrágt. Besitzt man daher ein Bolometer oder ein anderes Radiometer, so 
kann die Temperatur glühender Laven auch auf diesem Wege bestimmt 
werden. Ist deren Temperatur 9, die der umgebenden freien Luft 99, so 
kommt 


T1—1,278 X 10-72(9t——99), 


woraus 9 bestimmt werden kann, wenn das Bolometer richtig kalibrirt ist 
und eleich / angiebt. ) 

Bedeutet nun a den Absorptionskoefficient für die Hinheit der Schich- 
tendicke, so wird er für eine Schichte von der Dicke d 


ah e müs 


oder wenn do unendlich klein ist, entsprechend der Tatsache, dass nur in 
solch dünner Schichte die Dichte als konstant betrachtet werden darf : 


d — — lg (1— a) do. 


Die tatsáchliche Ausstrahlung der do dicken Schichte vom Radius o 
ist daher 
1— — á4xh1g(1—-a) 0"dogs. 


Die Ausstrahlung der ganzen Kugel setzt sich aus der Summe jener 
der einzelnen Schichten zusammen. Dabei muss freilich bemerkt werden, 
dass die üusseren Schichten noch auf die inneren absorbirende Wirkung 
ausüben. Früher von mir angestellte spektralanalytische Studien ergaben 
jedoch das bemerkenswerte Resultat, dass der allgemeine Absorptions- 
koefficient in jedem Punkte einer isentropen Gaskugel derselbe ist, so dass 
log (1—a) für jede Schichte dasselbe bleibt. Es ist demnach leicht einzu- 
sehen, dass die Gesammtstrahlung der 4-ten Potenz irgend einer mittleren 
Temperatur und dem Volumen der Kugel proportional sein wird. Dass hier 
das Volumen, und nicht wie bei festen Körpern die Oberfláche in Rechnung 
kommt, ist leicht verstándlich, daja bei der hohen Durchsiehtigkeit der 
Gase ein jeder Punkt der ganzen Masse in den Raum hinausstrahlen kann. 
Man hat daher 

IE KT 18) 


ÜBER DAS ALTER DBR ERDE. 111 


wobei K ein Proportionalitátsfaktor ist, der, abgesehen von reinen Zahlen- 
konstanten, von der Absorption des Gases abhüngt. 

Diese ist nun, obwohl in der Gaskugel selbst konstant, mit der Zeit 
doch veránderlich, und zwar nach einem sehr komplicirten Gesetze. Die 
Veránderlichkeit ist aber so gering, und wird mit fortschreitender Zeit 
noch geringer, dass sie in einer ersten Annáherung ganz vernachlássigt 
werden darf, ohne einen grösseren Fehler als etliche Procente zu bedingen. 
Nimmt man also K als genau konstant an, so kommt durch Gleichsetzung 


vontojrumnds: 18) : 
d 


hg eu 19) 
wenn man die auftretenden Konstanten in der einen N vereinigt. Gegen- 
wartig lautet diese Gleichung 

(EZ ANU 20) 
und daher durch Division 

JEAN EKHSBÉR gA s 3 


— S Ü—zzgt 21 
GAL 7 pEGEA 
Für die Schwerebesechleunigungen hat man 
Út 
6 
und nach 13) 
GAS ÉGVE 
TETT: 
so dass die Gleichung 21) endlich in die Form 
dé és a) 
dt 18 


übergeht, aus welcher für die Zeit, innerhalb welcher der Halbmesser der 
Kugel von r auf r sank, der Wert 


t — 23026 — log — 93) 


folgt, in welchem der Logarithmus der gewöhnliche Logarithmus ist. 
Mit dem Werte 16) der Kontraction und r — 215 r folgt als: Alter der 
Erde 
16.220,000 Jahre. 


Als Alter der Sonne muss jene Zeit aufgefasst werden, wáhrend welcher 
sich die Temperatur derselben von der des Raumes auf die heutige Höhe 
entwickelte. Man erhült so 37.500,000 Jahre, wobei jedoch bemerkt werden 


112 R. KÖVESLIGETHY: 


muss, dass diese Zahl wegen der ungenauen Kenntniss der Temperatur des 
taumes auf keine besondere Genauigkeit Anspruch erheben kann. 
Für das Alter der einzelnen Glieder des Sonnensystems folet so : 


Alter in Millionen Jahren 


Merkur 23 1358 
Venus A-t Ko) 
Hrde És, 1652 
Mars i AA HV Ása, 
Jupiter Kát ZT 91057) 
Saturn 93:0 
Uranus 39 ták 25 
NEDTÜM hee resz ee ŐK 
I ONE SEN ALL a ESETE 33/455) 


Beachtet man die durch die Asteroiden erfüllte Lücke zwischen Mars 
und Jupiter, so kann man sagen, dass die einzelnen Planeten in gleichen 
Zeitráumen zu je 1?/3 Millionen Jahren abgetrennt wurden. 

Die Gleichung 23) ist nur das Anfangselied einer bei genauer Rech- 
nung sich ergebenden unendlichen Reihe, deren folgende Glieder bedeu- 
tend kleiner sind, als die aus anderen Ursachen entspringende Unsicherheit 
des Problems. In der gegebenen Náherung ist aber die Gleichung ganz 
unabhángig von der über den Gleichgewichtszustand des Gases gemach- 
ten Annahme. Die gefáhrlichste Klippe ist jedenfalls das ideale Gasgesetz, 
welches genauerer Werte halber gegen das VAN DER Waar" sche Gesetz ver- 
tauscht werden muss. Bevor noch diesbezüglieh genaue Rechnungen ange - 
stellt werden, kann man sich schon überzeugen, welchen Einfluss die tat- 
süchlich geringere Zusammendrückbarkeit der Gase auf das Alter der 
Erde ausübt. Schreibt man das VAn der WaAaArs-sche Gesetz in der Form 


a 


b-45)w—b—he, 


so kann das ideale Gas, welches bei gleicher Contraction dieselbe Wárme 
erzeugte, wie das wirkliche Gas, so aufgefasst werden, als ob dessen Ver- 
háltniss der beiden specifiscehen Wármen vergrössert wáre. Die Rechnung 
ergiebt für dieses neue Verháltniss Kk! : 


ek kén 28 


Macht man die ungünstigste Annahme, dass der Sonnenstotft schon 
heute an der Grenze seiner Zusammendrückbarkeit angekommen sei, 80 


ÜBER DAS ALTER DER ERDE. 113 


wird ——1, und als mittleres Verháltniss der specifiscehen Wármen seit 
(/A 


der Abtrennung der Erde ergábe sich 


DAN 
KSE ls SALA 
GTA 3"5 lognat m 
d. h. die Sonne kann als ideales Gas aufgefasst werden, für welches /- statt 
174 den Wert 17425 annimmt. Hiemit wird 


t1—19"87 Millionen Jahre. 94 


Nach Lord KELnvIw ? ist die seit der Consolidirung der Erde verstri- 
chene Zeit zwischen 20—40 Millionen Jahren gelegen, aus gewichtigen 
Gründen aber wahrscheinlicher náher an 20. Da nun wegen der früher 
stárkeren Ausstralung der Erde das Auftreten der ersten Kruste nur einen 
Bruchteil des ganzen Alters ausmacht, darf die Uebereinstimmung 
beider Zalenwerte als befriedigend und das Alter der Erde einstweilen 
endgültig zu 20 Millionen Jahren angenommen werden. 

Bei áhnlichen Rechnungen unterlaufen noch andere interessante 
Bemerkungen. 50 kann man auch auf die Theorie der Wármeleitung eine 
Altersbestimmung gründen, und für die /est angenommene Erde sind auch 
ahnliche Rechnungen schon von FouRIeR angeführt worden. Es wird aber 
auch hier zuverlássiger sein, sich auf die Sonne zu stützen, da man es dort 
mit einem Gase zu tun hat. In dem Probleme spielt eine Konstante, 
die Konstante der Wármeleitung eine besondere Rolle. Denkt man nur an 
Leitung, so kann deren Wert durch die kinetiscehe Gastheorie im Vor- 
hinein bestimmt werden. Es bleiben aber die Gleichungen in derselben 
Form bestehen, wenn die Wármeübertragung nach den külteren Schiechten 
auch teilweise, oder gar ganz durch Convectionsströme bewerkstelligt wird. 
Nur gewinnt dann die Konstante einen natürlieh bedeutend höheren Wert. 

Berechnet man nun beide Möglichkeiten gesondert, so weisen die 
ganz wesentlich versehiedenen Resultate ganz bestimmt auf die Existenz 
von Conveetionsströmen im Innern der Sonne hin, welche ohne Gefáhrdung 
des isentropen Gleichgewichtes bestehen können. Deren Geschwindigkeit 
lásst sich auf 175 Meter per Secunde berechnen. Diese Strömungen, die in 
der Bildung der Sonnenflecken- und Fackeln, und der Protuberanzen eine 
wichtige Rolle spielen, können ganz zuversiehtlich auch im Innern der 
Erde angenommen werden. 


" Scottish geogr. Mag. 1900. Febr. pag. 61. 


Földtani Közlöny. XXXI, köt, 1901. s 


114 M. V: PÁLFY: 


ÜBER DIE SCHICHTEN DER OBEREN KREIDE IN DER 
UMGEBUNG VON SZÁSZCSOR UND SEBESHELY." 


VON 


Dr. MoRiz v. PÁLFY. 


Im Herbste des verflossenen Jahres machte ich wáhrend dem Stu- 
dium der Obersenon-Schichten von Alvinez eine kurze vergleichende Ex- 
cursion auf das bereits seit FicnrEL bekannte Oberkreide-Terrain von 
Szászcsor und Sebeshely. Ich beabsichtigte meine hier bewerkstelligten 
Untersuchungen in meiner, die erwáhnten Senonschichten behandelnden 
Abhandlung, an welcher ich jetzt arbeite, mitzuteilen ; unterdessen er- 
sehien jedoch aus der Feder des Berliner Geologen BLANCKENHORN in der 
Zeitschrift d. D. Geol. Gesellschaft, Jahrg. 1900 (Bd. 52, Protokoll p. 53), 
unter dem Titel: Studien ín der Kreideformation im südlichen und 
westlichen Siebenbürgen eine kleine Abhandlung. BLANCKENHORN beging 
im Jahre 1899 — wie ich schon wüáhrend meines Aufenthaltes in Szász- 
csor erfuhr — mit ÖOEBBEKE sowol diese Gegend, als auch die Umgebung 
von Kis-Disznód (bei BLANCKENHORN : Michelsberg), südlieh von Nagy- 
Szeben behufs Schürfung auf Kohle. 

Da ich letztere Stelle durch direkte Beobachtung nicht kenne, be- 
fasse ich mich auch nicht mit derselben, halte es Jedoch der Mühe wert, 
meine Untersuchungen in der Umgebung von Szászcsor mit BLANCKENHORN s 
kesultaten zu vergleichen. Obwol sich meine eingehenderen Beobachtun- 
gen auf jene Stelle beziehen, welche BLANCKENHORN nur flüchtig erwáhnt, 
seine specielleren Untersuchungen hingegen dort erfolgten, wo ich Zeit- 
mangels halber nur rasch vorwárts ging, glaube ich doch, dass sich unsere 
Untersuchungen gegenseitig ergünzen werden. Übrigens liegen die beiden 
Stellen so nahe und die Entwicklung der Schichten ist eine so áhnliche, 
dass in der Schichtenreihe eine grössere Abweichung auch nicht gefunden 
werden kann. 

Meine Untersuchungen stellte ich östlieh von Szászcsor in einer 
rechtsseitigen Abzweigung des von Kákova sich herüberziehenden Thales, 
im sogenannten Zapodia-Bach, südlich vom Strigoj-Berg an. Schon am Ufer 
des Kákovaer Baches sah ich lose Sandsteine und Sehiefer, welche der 
Kreideformation angehören, einen schönen Aufsehluss jedoch bildet das 


k Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. Geol. Gesells. am 6. Mürz 1901. 


ÜBER DIE SCHICHTEN DER OBEREN KREIDE V. SZÁSZCSOR UND SEBESHELY. 115 


Bett des Zapodia-Baches, welches auf der rechten Seite, vertical auf das 
Streichen der Schichten liegt. 

In diesem Aufsehluss, nüher zum Kákovaer Bach, wechseln $Schich- 
ten von gelbliehweissem, losem Sandstein und Sand mit Schichten von 
blüulichgrauem, sandigem Thonschiefer ab, zwischen welche stellenweise 
auch dünne Kohlenschichten eingelagert sind. Die Schichten fallen unter 
18—20" fast ganz nach N, kaum ein wenig gegen NNO. ein. 

Im Bette des Baches, etwas unterhalb der Mündung einer linkseiti- 
gen Abzweigung ist ein dünngeschichteter, bláulichgrauer, thoniger Sand- 
stein aufgeschlossen, weleher eine grosse Anzahl] von Actiaeonella (rold- 
fussi und Nerina bicincta enthált. Gleich über demselben in der erwáhn- 
ten Abzweigung, welche das Streichen der Schichten unter einem kleinen 
Winkel schief schneidet, ist zu unterst gelbliehweisser derber Sand, dar- 
über in einer Michtigkeit von etwa 60—80 m eine thonige Kohlen- 
schicht, darauf wieder Sand oder locker verbundener Sandstein in einer 
Máchtigkeit von etwa 3 m gelagert. Über dieser Schichte findet man die 
Actseonellen-Bank, oder wie sie BLANCKENHORN in der Umgebung von Se- 
beshely nennt : cGasteropoden-Schichtes in einer Máchtigkeit von 2 m vor. 

Auf der Höhe des Steilrandes, welcher sich an der Stelle befindet, wo 
die beiden Arme des Baches sich vereinigen, ist ein lichtgrauer, stark kal- 
kiger, dünn geschichteter Sandstein auf die Gasteropoden-Schichte, nach 
11 20" unter 25" einfallend, gelagert, in welehem ich jedoch keinerlei or- 
ganische Überreste vorfand. Diese Sandstein-Schichte zieht sich bis an 
den unteren Teil des bei Sebeshely mündenden V. Groutiului (nach der 
Kat.-Karte V. Beului). 

Leider erlaubte es mir meine Zeit nicht, die Schichtenreihe in der 
Richtung des Thales weiter zu verfolgen, den Teil, welchen ich untersuchte, 
zeigt das nebenstehende Profil. , 


Stzigoj hegy. 


vs] 


ESEN eshomokko. 
272790 üdaroneltas  , 
EZT agyagos homok ko. 
s. z , Homokes , 
tazahomokfó. 
GAÁL 
bala €J "iaega , 
KERNEM (5 c/1 . 


: Ilakovaip. 34077 


af 


ta pod (a. p. szinlje 


gx 


116 M. V. PÁLFY: 


Die obenerwáhnte Gasteropodenschichte von 2 m Müáchtigkeit, besteht 
aus bláulichgrauem, stark glimmer- und thonháltigem Sandstein, welcher 
auf seiner Oberfláche durch den Einfluss des Wassers stark erodirt ist. Auch 
in dieser Schichte findet man in zwei Niveaux Fossilien, welche durch 
eine 60—80 em dicke, Fossilien nicht enthaltende Schichte von einander 
getrennt sind. Im unteren Teile kommen aussehliesslieh Geháuse von 
Actaeonella (roldfussi DORB. vor, wáhrend aus dem oberen, trotz des. 
sehlechten Zustandes derselben es mir gelang, folgende Arten zu be- 
timmen : 

Aciaeonella (roldfussi D ORB.F 
— Lamarcki Sow. sp. 
Glauconia Coguandiana ZEx. sp. 
Dejamira bicarinata ZEK. sp. 
Nerita (roldfussi KEFsT. 
Pyrgulifera acinosa ZEK. sp. att. 
( erithium etr. Sturt STOL. 
Cerithium sexangulum Zpx. 

— efr. Münsteri Gonpr. 

— efr. sociale ZEK. 

sp. imdel. 

Nerinea bicincta BRONN. 


Es sind dies dieselben Arten., welche für die Schichten des obersten 
Turon oder des unteren Senon der Gosau-Sehichtengruppe charakteristisech 
und in Erdély (Siebenbürgen) besonders in der Umgebung von Vidra áhn- 
lich entwickelt sind. 

Meine im Groutiului-Bache von Sebeshely aufgezeichneten Beob- 
achtungen aufzuzáhlen halte ich für überflüssig, denn was ich hier flüch- 
tig sah, stimmt grossenteils mit den Aufzeichnungen BLANCKENHORN S 
überein. : 

Um das Alter dieser Schichten zu bestimmen, oder dies wenigstens 


xX Die Actaeonella  Goldfusst-Species vereinigte STOLICZKA mit der Act. gigan- 
tea (Revision d. Gosau-Gastrop. Sitzungsb. d. k. Akad. d. Wiss. Bd. LII. Sep.-Abdr. 
—p. 36), in neuerer Zeit erwühnt man sie jedoch wieder von einander getrennt. Und 
tatsüchliech, wird eine Act. gigantea mit ganz tHacher Spira und eine Act. (roldfusst 
von hoher Form verglichen, so füllt der Unterschied zwischen beiden sofort auf. 
leh hatte jedoch Gelegenheit in den Actxonellen-Sechichten des bekannten Vidraer 
cCsigahegyv hundert und aber hundert Exemplare zu sehen, welche eigentlich we- 
der zur einen, noch zur anderen Art strikte gezühlt werden können. Zwischen der 
fiachgewundenen Act. gigantea und der hohen Act. (Goldfussi ist der Übergang so 
allmöáhlich — und was die Hauptsache — so hüufig, dass die beiden Arten nicht seharf 
von einander getrennt werden können, ja man darf sagen, die Anzahl der Übergangs- 
formen sei — wenn nicht grösser — wenigstens gleich jener der typischen Formen. 


ÜBER DIE SCHICHTEN DER OBEREN KREIDE V. SZÁSZCSOR UND SEBESHELY. 117 


zu versuchen, halte ich es für notwendig, die von BLANCKENHORN aus dem 
Tale des Baches aufgezeichnete Schichtenreihe mit ihren Fossilien auf- 
zuzáhlen. 

Nach BLANCKENHORN sind unmittelbar auf den, das Grundgestein 
bildenden Augengneiss von Konglomerat und mürbem Sandstein gebildete 
und mit bláulichem, sandigem Thon abwechselnde Schiehten gelagert, wel- 
che auch auskeilende Kohlenschichten enthalten und bei OW.-lichem 
Streichen nach N. einfallen. Wie aus dem von mir bewerkstelligten Local- 
augenschein hervorging, stimmen diese Schichten mit den im unteren 
Teile des Zapodia-Baches vorgefundenen überein. I 

Hinter der Gemeinde Sebeshely, derselben gegenüber, sind schie- 
ferige Mergelsechichten aufgeschlossen, zwischen welche sich hártere licht- 
graue, mergelige oder thonige Kalkstein- Bánke einlagerten. Am Hingange 
des Tálchens folgt endlieh überdies ein dickplattiger Sandstein, welcher 
mit dem aus dem Zapodia-Thal eben besechriebenen kalkigen Sandstein 
águivalent ist. In diesem Sandstein fand BLANCKENHORN den schönen 
Abdruck eines 15 cm langen [Imoceramus, welchen er als Imoceramus 
Schmidti bestimmte. Da dieser Inoceramus im Emscher Mergel oder im 
unteren Senon, resp. im Santonien auftritt, hált er es für evident, dass 
diese Zone auch in der erdélyer (siebenbürger) Kreide auftritt, nur ist es 
noch fraglich, ob nur der tiefere Emscher Mergel oder das ganze Santo- 
nien vorhanden ist. BLANCKENHORN denkt sich den, unter dem, Inoceramen 
führenden Sandstein befindlichen Mergel für águivalent mit der Emscher 
unteren Zone, wáhrend, seiner Ansicht nach, der kohlenhültige Thon- und 
Sandstein-Complex teils im Coniacien, teils im Turon liegt. 

Mit dem Inoceramen-Sandstein schliesst das Thal-Profil des Grou- 
tiului-Baches, nach BLANCKENHORN, ab, was auch meine Wahrnehmungen 
bestátigen. 

Ím Wassexriss, welcher sich etwa 10 Minuten gegen N. von Sebes- 
hely am linken Abhang des vom öSzászsebeser Bach gebildeten Thales 
befindet, fand BLANCKENHORN unter dem Diluvial-Sand gegen 5. einfallende 
Schichten von Sand, Sandstein und Conglomerat, in die drei, fossilienfüh- 
rende Bönke eingelagert sind. Unter den hier aufgesammelten Fossilien 
bestimmte er Trochactaeon (roldfussi D"ORB., (rlaucomia  (Joguandiana 
D ORB. und Nerinea bicincta BROowNwx., doch vermochte er zwischen diesem 
Fundorte und dem Profil von Szászsebes keinen sicheren Zusammenhang 
nachzuweisen. 

Nördlich von Sebeshely, links von dem nach Péterfalva führenden 
Weg, bricht man am Fusse des Berges, gleich unterhalb der Mündung des 
V. Sármágului in einem kleinen Steinbruch einen bláulichgrauen, glim- 
merigen, kalkigen Sandstein, dessen dünnb nkige Trennung lebhaft an 
den von Szászcsor und Sebeshely erwáhnten Sandstein erinnert. Die 


118 M. V. PÁLFY: 


Schichten fallen auch hier, wie auf der von BLANCKENHORN angeführten 
Stelle, gegen S. ein und ich glaube, dass sie zwischen dieser Stelle und 
V. Groutiului eine Synklinale bilden, obzwar nach unserem bisherigen 
Wissen, die oberen Kreide-Schichten dieses Terrains zerbröckelt, verworfen 
sein können, jedoch Faltungen an ihnen kaum wahrgenommen wurden. 
Jenen Punkt, wo BLANCKENHORN die fossilienführenden Schichten fand, 
konnte ich nach seiner Beschreibung auf der Karte nicht auffinden, doch 
halte ich es für sehr wahrscheinlich, dass derselbe in der Náhe des kleinen 
Steinbruches liegt. 

Als Schlussresultat kommt BrACKENHORN zu der Überzeugung, dass 
wahrend der Inóceramen-Sandstein in das Untersenon gehört, die Gaste- 
ropoden-Schichte entweder zum Coniacien oder zum Oberturon zu záhlen 
ist; dieselbe ist mit der -Rudisten-Breccie von Kis-Disznód, welche er am 
Bingange seiner Abhandlung bespricht, águivalent. 

Vergleiche ich meine Beobachtungen mit den Aufzeichnungen 
BLANCKENHORN s so erscheint es mir zweifellos, dass unter den beschriebe- 
nen Schichten der sogenannte Inoceramen-Sandstein das höchste Niveau 
einnimmt und mit dem vom oberen Teil des Zapodia-Baches beschriebenen 
kalkigen Sandstein águivalent ist, unter welehem ich jene Gasteropoden 
führende Schichte vorfand, welche der von BLANCKENHORN oben erwáhnten 
Gasteropoden-Schichte entspricht. 

Betrachtet man jene Fossilienreihe, welche ich oben aus der Gaste- 
ropoden-Schichte des Zapodia-Baches mitteilte, so wird es klar, dass die- 
selbe jenen Gasteropoden-Sehichten der Gosau-Schichtengruppe-entspricht 
welche ZirreL! als die untere Abteilung dieser Schichtengruppe bezeich- 
net und dieselbe — wenigstens grösstenteils — in das Provincien versetzt 
(p. 189—190). Cogvanp záhlt — wie dies auch in seiner in ursprünglicher 
Anordnung aufgestellten Sammlung im Museum der kön. ung. Geologi- 
schen Anstalt ersichtlich ist — diese Fossilienreihe zum Coniacien, als 
unteres Glied des Senon. 

TAPPARENT ? reiht in seiner neuerdings herausgegebenen Geologie 
die Gosauer Actxeonellen-, Nerineen- und Hippuriten-Bünke, so auch die 
Fauna der Süswasser-Schichte in den oberen Teil des Turon, in das An- 
goumien ein, wohin er auch den Elbthaler Pláner záhlt. 

SruR? nimmt die Acteonellen-Schichten von Szászcsor und jene der 
Umgebung von Déva als üguivalent an, hült aber die unteren, aus Grob- 


1 ZITTEL: Bivalven d. Gosaugebilde. Denksehr. d. k. Akad. d. Wiss. XXV. 
1866. p. 172—178. 

2 A. DE LAPPARENT: Traité de Geologie. 4. Aufi. Paris, 1900. p. 1359. 

3 Sruk: Bericht über die geologische Übersichtsaufnahme des südw. Sieben- 
bürgens. Jahrb. d. k. k. geol. R.-A. XIII. 1863. p. 70. 


ÜBER DIE SCHICHTEN DER OBEREN KREIDE V. SZÁSZCSOR UND SEBESHELY. 119 


sand und Mergel bestehenden für tiefere (Cenoman), durch Osírea co- 
lumba charakterisirte Schichten. Ich glaube, dass wir in Anbetraeht der 
gleichmássigen Ausbildung der Szászcsorer Bildung auch diese noch der 
Actxonellen-Schichtengruppe zuzáhlen müssen. 

In Anbetracht also der grossen Verwandtschaft unserer Sehichten 
mit der Gosau-Schichtengruppe, zühle auch ich dieselben zu diesem Ni- 
veau, ob sie jedoch tatsáchlich in den oberen Teil des Turon, das Angou- 
mien oder in den untersten Teil des Senon, das Coniacien, gehören, das 
zu entscheiden ist aus den mir vorliegenden Daten unmöglich. 


XXX 


BLANCKENHORN vergleicht die beschriebenen Fundorte, sowie auch 
Kis-Disznód, mit mehreren ungarischen Kreideterrains. Ich halte es für 
notwendig, bezüglieh dieser Vergleiche einige Bemerkungen zu machen. 

In Kis-Disznód folgt über den Cenoman-Schichten eine eigenartige 
rote, verrucanoartige Breccie, welche mit Bruchstücken von Rudisten- 
öchalen erfüllt ist. Dieses charakteristisehe Gestein vergleicht BLANCKEN- 
HORN mit dem Conglomerat von Upohlaw, doch záhlt er auch das unter 
der Actxeonellen- Bank liegende Conglomerat von Vidra hieher und beruft 
sich auf HavER,Y der dieses Conglomerat zum Turon rechnet. HAvER zühlt 
zwar aus den westlichen Karpaten auf der von BLANCKENHORN. citirten 
Seite 528 seiner Geologie das Upochlawer Conglomerat auf, doch erwáhnt 
er an dieser Stelle nicht nur Vidra, sondern die erdélyer (siebenbürger) 
Teile überhaupt nicht. Auch in die auf Seite 538 mitgeteilte Tabelle 
reihte er nur die in der Rubrik des Senon betfindlicehen Inoceramen-Mergel 
und Gosau-Schichten aus dem südlichen und östlichen Erdély (Sieben- 
bürgen) ein. In dem bekannten Werke von HaAupR und STACHE FF ist das 
Szászcsorer Vorkommen ganz richtig mit den oberen Schichten von Vidra 
und Kérges verelichen, doch ist das verrucanoartige Conglomerat auch 
hier nicht als besonderes Niveau bezeichnet. 

An der linken Seite des Aranyos-Tales, zwischen Vidra und Offen- 
bánya, Ja noch weiter hinunter kenne ich von meinen detaillirten geolo- 
gischen Aufnamen her auf grossem Gebiete die Ausbildung der oberen 
Kreide-Schichten, deren unterste, unmittelbar auf die krystallinischen 
Hchiefer oder den Dyas-Verrucano gelagerte Sehichte beinahe überall 
durch derbes, sehr háufig verrucanoartiges Conglomerat gebildet wird. 

N-lich von Vidra, zwischen den Flüssen Nagy- und Kis-Aranyos, ist 
ein müchtiger Thonschiefer-Complex entwickelt, welcher wahrscheinlich — 
wenigstens aus der Lagerung der Schichten zu urteilen — ülter ist, als die 


k HAVER: Geologie v. Österr.-Ungarn. 1878. p. 528 und 538. 
kk HAUER und STACHE: Geologie Siebenbürgens. Wien, 1863. p. 151 und 500. 


190 M. V. PÁLFY: 


fossilienführende Schichte von Vidra. In diesem Thonschiefer sah ich im 
Bette des Nyágra-Baches einen Inoceramus-Abdruck, welcher eine über- 
raschende Áhnlichkeit mit IMoceramus Cripsi zeigte. 

In der. Umgebung von Offenbánya liegt auf den krystallinischen 
Schiefern eine ziemlich máchtige Schichte von derbem, an vielen Stellen 
ebenfalls verrucanoartigem, dem Vidraer áhnlichen Sandstein und Con- 
elomerat, in deren unterem Teile im Brezest-Bache, ich aus dem zwischen- 
gelagerten Hippuritenkalk und aus dem mit demselben sich berührenden 
Sandstein unter anderen folgende Formen bestimmte : 


Hippurites cfr. sulcatus DEFR., 

Trigomia scabra LAaMm., 

(Grassatella macrodonta S50w., 

Avicula sp. (eine der Av. raricosta, áhnliche Form), 
Vola guadricostata Sow. sp., 

— ajf. substritato-costata D"ORB., 

lLimopsis calvus S0w. sp., 

Turritella guadricincta GoLDF., 

— efr. rigida S0w. 


Auf diesen Sandstein folgt sodann in máchtiger Schichte solech ein 
Thonschiefer, wie ich ihn in der Umgebung von Vidra, nördlieh von der 
Gemeinde, vorfand. Ím dieser Fossilienreihe sind zweifellos solche, welche 
auch im Turon eine holle spielen, doch der übrige Teil besitzt schon im 
Senon grosse Verbreitung. 

Ob dieser Fundort oder der Vidraer ein tieferes Niveau bildet, das 
wüáre aus den stratigraphischen Verháltnissen sehwer zu entscheiden, doch 
glaube ich nicht — trotzdem übereinstimmende Formen kaum vorzufin- 
den sind — dass sie in versehiedene Stufen der oberen Kreidebildung 
eingeteilt werden müssten, ich neige vielmehr zur Ansicht, dass diese bei- 
den Entwicklungen nur als Facies-Ausbildungen zu betrachten sind. 

Endlich nimmt BLANCKENHORN die obere Sandstein-Schichte in der 
Umgebung von Nagy-Bárod mit den Inoceramen-Schichten von Sebeshely 
für águivalent an, wáhrend er die darunter gelegenen Schichten alle zum 
Turon záhlt; bezüglieh der letzteren meine ich jedoch, dass sie ein höhe- 
res Niveau einnehmen, da in der Sammlung der kel. ung. Geologischen 
Anstalt, ausser den von HANTKEN F aus der Umgebung von Nagy-Bárod auf- 
gezühlten, noch folgende Fossilien vorhanden sind : 


Inoceramus (Gyipst MAwr. (von Korniczel), 
Lima Marticensis MaArn. (Cséklye), 


kk HANTKEN: Die Kohlenflötze. p. 198, Budapest, 1878. 


ÜBER DIE SCHICHTEN DER OBEREN KREIDE V. SZÁSZCSOR UND SEBESHELY. 121 


Gypricardia testacea Zarr. (Korn.), 

(ardium pectiniforme Müntn. (N. Bárod, (bei HANTKEN (7 Ottoi)), 

Turritella cfr. guadricincta GOLDF., 

Glaucoma sp. (n. sp. ? non idem (ax. Kefersteini ; cfr. obvoluta 
HSCHLOTH). 


Die hier angeführten Formen stammen alle aus jenem schwárzlich 


gefárbten Material, welches unter dem Sandstein vorkommt und auch die 
Kohlenschiehten enthült. 


ÜBER DEN DILUVIALEN BOHNERZFÜHRENDEN THON VON 
SZAPÁRYFALVA. 


Unter Mitwirkung von Koromawx Emszr und EMERICH TIMKó 
von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


In meinen im 0-lichen Teile des Comitates Krassó-Szörény fortge- 
setzten geologisehen Aufnahmen gegen N. vorschreitend, erreichte ich 
endlich jene ausgebreitete Hügellandschaft, welche den nördliehen Teil des 
Comitates Krassó-Szörény, teils auch des Comitates Temes bildet. Es ist 
dies jene Gegend, welehe zwischen Buziás, der Pojana-Ruszka und der 
Maros liegt, und deren zwei Hauptwasseradern die Temes und Béga sind. 
Szapáryfalva, eine neuangesiedelte Gemeinde, liegt so ziemlich im Mittel- 
punkte dieser Gegend, nüámlich nahe an der Mündung der Béga in die 
Temes, auf der Spitze jenes Hügelzuges, welcher sich vom W-lichen Ende 
der Pojana-Ruszka hieher erstreckt. 

Den Rahmen unserer Gegend bildet im SW das Krassó-Szörényer 
Mittelgebirge, im 50 das Krassó-Szörényer Hochgebirge, im O die Pojána- 
Ruszka und im S hauptsáchlieh die Ausláufer der Hegyes-Drócsa. Zwischen 
diese Gebirge sehen wir das pontische Meer mit seinen beiden Buchten 
der breiten NO-lichen Facseter und der sehmöáleren 50-lichen, weiterhin 
5-licehen Karánsebes-Mehádiaer, vordringen. Letztere wurde von dem pon- 
tischen Meere nicht mehr bis Mehádia ausgefüllt, wie von den vorherge- 
henden mediterranen und sarmatischen Meeren, sondern beláufig nur bis 
Szádova, da man erst in der Umgebung dieser Gemeinde pontische Abla- 
gerungen nachzuweisen vermag. 

Die Ablagerungen der pontischen Stufe sind zumeist bláulicher Thon, 
bláulicher und gelblicher sandiger Thon, grauer, mehr oder weniger thoni- 
ger Sand, feinkörniger gelber Sand, schotteriger Sand und endlich mehr 
oder minder feste Sandsteinbünke. Zwischen diesen Ablagerungen kom- 


" Vorgetragen in der Fachsitzung d. ung. Geol. Gesells. am 2. Jan. 1901. 


122 FRANZ SCHAFARZIK : 


men manchmal auch Lignitflötze vor. Dass diese Ablagerungen thatsách- 
lich der pontischen Stufa angehören, ist auf Grund der an mehreren 
Punkten gefundenen Fossilien und Faunen bekannt (Szádova, Vercserova,, 
Kricsova, Radmanyest etc.) 

Es tüllen demnach pontische Gesteine das Becken der in Rede ste- 
henden Bucht, resp. bilden dieselben das heutige Hügelgebiet in der 
Umgebung von Lugos. Um die Terrainverhüáltnisse dieses Gebietes zu 
charakterisieren, sei mir gestattet zu erwáhnen, dass die Stelle, wo sich 
die beiden Hauptthüler der Temes und der Béga bei Bélincz-Kiszetó treffen, 
110 m über dem Meeresniveau liegt, wáhrend die die Tháler begleitenden 
Hügel sich stufenweise bis zu 300m und auch noch etwas darüber er- 
heben. 

Die angeführten pontischen Ablagerungen trifft man jedoch nur an 
den steileren Thalgehángen und am Grunde von tieferen Grüáben vor, 
wáhrend die Oberflácehe von dem braunen, Bohnerz führenden Thone 
gebildet wird. Es ist dies ein Thon, wie ich ihn wáhrend meiner bisheri- 
gen geologisehen Aufnahmen noch nicht vorgefunden habe. Ich kenne 
wohl Thondecken auch in den bisher begangenen Gebirgstheilen, doch 
hángen dieselben immer mit irgend einem gewissen Gesteine zusammen, 
dessen entgiltiges Verwitterungsprodukt sie darstellen, was durch die in 
denselben vorkommenden Gesteinstrümmer leicht zu beweisen ist. So fin- 
den wir über den krystallinischen Schiefern einen Thon mit entsprechen- 
den Gesteinstrümmern, über dem Porphyr und Verrucano rothen Thon 
mit Porphyrtrümmern, über dem Granit Thon mit Granittrümmern, über 
dem Kalkstein eine Art Terra-rossa etc. AlI diese Vorkommen habe ich 
auch bisher beobachtet, wovon die in der Geologisehen Anstalt befindliche 
sammlung von Verwitterungsprodukten zeugt; das in Rede stehende 
Thon-Gestein jedoch ist von allen bisher gesebenen verschieden. 

Dieser Thon ist námlieh ein in grosser Ausdehnung petrographisch 
gleichmássiger, gesteinstrümmerfreier Thon, welcher besonders unter der 
Lupe betrachtet, aus kleinen polyédrisehen Teilehen besteht und vollkom- 
men ungeschichtet ist. Im Wasser gelegt zerfállt derselbe in seine poly- 
édrischen Teilchen und erhült erst durch Knetung eine gewisse Plasticitüt, 
wie dies in der Szapáryfalvaer und anderen Ziegelbrennereien beobachtet 
werden kann. Mit Salzsáure betupft, braust er nicht, enthült also keine 
Carbonate, hingegen ist er sehr reich an Hisen, was nicht nur durch seine 
Farbe, sondern auch durch die darin vorkommenden Bohnerz-Körner 
bewiesen wird, die in demselben stellenweise sogar massenhaft zu erbli- 
cken sind. Diese Bohnerzkörner bestehen nach KoLomawx EmszT aus man- 
ganháltigem BHisenoxydhydrat und können nebstbei auch noch bestimmte 
Spuren von P,O- nachgewisen werden. Nach dem Abschlemmen des Tho- 
nes und Siltes bleibt ausser grösseren und kleineren Bohnerzkörnern 


ÜBER DEN DILUVIALEN THON VON SZAPÁRYFALVA. i25 


ein fein- oder grobkörniger Sand zurüek, in welehem Schotterkörner von 
3—5 mm. nicht zu den Ausnahmsfállen gehören. Die Ouarzkörner sind 
meist wasserklar, oder aber weiss, gelb, roth oder braun gefárbt. 

So beschaffen habe ich diesen Thon in der Umgebung von Karán- 
sebes und Lugos-Bozsur gefunden, welcher von allen bisher auf meinem 
bisherigen Aufnamsterrain vorgefundenen diluvialen Ablagerungen ver- 
schieden war. Dies der Grund für mein Bestreben, dieses Gebilde ein- 
gehender untersuchen zu wollen. 

Aus diesem Grunde wendete ich mich an die löbl. Direction der kel. 
ung. Geologisehen Anstalt mit der Bitte, diesen Thon sowohl chemisch, 
als auch mechanisech genau untersuchen zu lassen. In Folge dessen wurden 
meine Collegen Koromas Emszr mit der cehemisehen, EMERICH TIMKó mit 
der mechanischen Analyse betraut, wofür ich mir auch an dieser Stelle 
erlaube meinen ergebenen Dank auszusprechen. Die Resultate ihrer Unter- 
suchungen sind folgende : 

KoLomaN Euszr: Der analysirte Thon ist von brauner Farbe, unglei- 
chem Bruch, als fremde Gemengteile kommen in demselben kleinere und 
grössere Schotter- und Bohnerz-Körner vor. 

Die chemische Analyse bewerkstelligte ich nach gewohnter Weise. 
Die Alkalien bestimmte ich aus dem mit Hydrogentfluorid aufgeschlossenen 
Thon, die übrigen Bestandteile durch Aufsehliessung mit Natrium-Carbo- 
nat. Die so erhaltenen Resultate berechnete ich auf den wasserfreien, bei 
1107 C ausgetrockneten Thon. 

Die Daten der Analyse sind folgende : 

Im 100 Gewichtsteilen sind enthalten : 


IKTeSElSABO za zt DONE ESETSRNE EY É mVs zt 66-5009/9 
ÁTUMOTTONO áj al SE ESSEN REA OS EGT ELOSOZÉ 
MSENOgYÜkE ső sz s ES ENEK AMG s EÜ g9ZA 
IZ OKE als Etel ÉRÉS Te Be NEZ E áljon ONT HET 
Magnestümmoxgyá észtek SEN NTGONEZ KS 0-34 
CAlGYümoxylk este b ZLOTYT ss AVAR S a (OK 8 VSZ DO 
IN ALEVÜOS Tie Sza e VELE N a OENZSGTEZOT Kt 
JEG ANY E fedte BELE E he sg (ÉGEK E SS ARAN ESÉST] 
Chemisch gebundenes Wasser .. HO .. .. — .5768 ( 


Summe : .. 100-7009/9 
Hyegroskopische Feuchtigkeit 4702. 
Aus den Daten der Analyse geht hervor, dass dieser Thon seines 
grossen Eisengehaltes halber zu den eisenháltigen Thonen gehört. 
Den Grad seiner Feuerbestündigkeit bestimmte ich in der ín unserer 
Anstalt gebráuchlichen Weise nach der Methode des Herrn Chefehemikers 


ALEXANDER KALECSINSZKY. Nach dieser Methode ist der Thon in die vierte 
fi 


194 FRANZ SCHAFARZIK : 


Stufe der Feuerfestigkeit einzureihen, das heisst er schmilzt bei 150097 C zu 
einer schlackenartigen Masse, wáhrend er sich bei 12007 C Temperatur 
als feuerbestündig erwies. Demzufolge ist dieser Thon nicht zu den hoch- 
feuerfesten Thonen zu zühlen und entspricht derselbe als soleher höheren 
Anforderungen nicht, ist aber zur Fabrikation gewöhnliecher Bauziegeln 
doch verwendbar., 

EwmeRicn Timkó : Die im agrogeologiscehen Laboratorium der kel. ung. 
(Geologisehen Anstalt analysirte Bodenart ist ein stark bündiger, brauner 
eisenhaltiger Thon, welcher auf dem Fundorte als Untergrund vorkommt. 
Die Resultate der Sehlemmanalyse sind folgende : 


a 11 1018 1 Út 198 nye ÓVA LÉGRÉS GEO VAa TA étel TON VAL EH EI TÉN TÉGA Bo 3 
§ fos 

:§ Thon gehl gtaub s and Éz 
AN [oehwehti Sehlamm] Stau 7 j Ig 

ún jrskistks feinst ! fein "mittel! grob gröbst 6 

72 10€C Ea I ! 

cz [nach 24 1 SZG TS ÁKIE TATÓ 

5 HATAST Stromgeschwindigkeit in mm diehe sie bemé eun dent eSs 

g Absitzen 0-2 05 9 7 95 Löchern A 

5 KEGY] fel 

o Grösse der Bodenbestandteile in mm 7 

B - 404025 0-0025—0-OL 0-01—0-020-02—0-05 0-05—0-1 0-1—0-210:2—0-5 ) 0-5—1 ) 1—2 ) 2—5 


áry 


27S0 26500 7 9SG0 17260 3250. 1240. 0940.0-IS0 0-360.0-050 


aa HEKESEK Filtrations- na 
a aufsaugungs- megg baba 
JE s 7 13 ere fáhigkeit es a6 
ed (3 vermögen ű s si 
[2 AE] ! ca E — 50 ezi 
s. z ! [od 37 5 ZETA [egi a 3 az 
ről 8 8 sroY a IEEE in einem Gefásse von Sp egi rzW 
9 d fe ! 3 (atz ég ) ZETT sz d sa sz a 
4 -a eg JNA ELNE ÍM ME 20 cm Höhe und 2:5 em Zs ís iz! 
zt ki [79 a §J a a z s 
o Bs Atia va Durchmesser bp. z H 
ce. B kláérskpűl TŐ e8 alsz se 8 
és] hd o - . bj 5) 
15) - PSS Zeit em mi 2 2 


iát 1 1 a 


2469 ) 1388 1 56-217134559]  27c] 3 Í[ 8 aj] 2 14029 163244 / 26-723 
0/9 0/9 álca] 4 115/2 a 3 dna 1 das 
) VAL GYE ED SAk 5 26 ( 4. Glüh- /15 "/s7 


verl. jd.Massed.Masse 
270 109574 7 49 ( 5 


24 a ENO SASÁ EK TA 536 
94 M 16 


Bohnerzführender gelber "hon. Szap 


Aus diesen Resultaten geht hervor, dass in dieser Bodenart der Thon 
den grössten Perzentsatz bildet. Dieser Umstand ist auf deren sámmtliche 
physikalische Higenschaften, welche mit dem Thongehalt in engem Zu- 
sammenhang stehen, von wesentliehem Kinfluss. 50 auf das specifische und 
Volum-(rewicht, auf die Wasserkapacitát, auf das Sehwellen und Schrum- 


ÜBER DEN DILUVIALEN THON VON SZAPÁRYFALVA. 125 


pfen. Es sind darin nach der Analyse von KoLromawx Emszr enthalten : 
S10, 495299, Fe,Os 117059/0, Al,Og 267290 und CaO 3-729/9. 

Das Schlemmprodukt, dessen Körnchen einen Durchmesser von 
0.0025—0-01 mm besitzen, enthált die ersten Spuren des Bohnerzes, 
sowie kleine Ouarzsplitter. Diese Bodenart enthált neben dem Thon von 
letzterem die meisten Perzente. Der aus Körnern von 0701—0-02 mm 
Durchmesser bestehende Teil enthült unter dem Mikroskope bereits gut 
wahrnehmbare Hisenkonkretionen, in überwiegender Menge Ouarzkörn- 
chen, fein verteilten weissen Glimmer und einzelne Turmalinkrystállehen. 
Sein Gesammtgehalt an Sand betrágt 22:9009/9, weleher beinahe aus- 
sehliesslieh aus Bohnerz- und (Ouarzkörnern von verschiedener Grösse 
besteht. Die gesammte Sandmenge ist beilüufig mit der Schlammmenge 
eleich und der Perzentsatz des Thones wird erst durch deren Summe 
erreicht. 

Unter den physikalischen HBigenschaften ist für diesen Boden als 
Untergrund besonders sein Verhalten gegen das Wasser von Wichtigkeit, 
weleches — wie bereits erwáhnt — mit dem Thongehalt in engem Zusam-. 
menhange steht. 50 ist die hygroskopische Wassermenge eine grössere 
(beim Sande 19/9, hier 49/9) und seine Wasserkapacitát gross (349/o , die des 
Sandes 299/9). Die Intensiítát und Grösse des Wasseraufsaugungsvermögens 
hángt — da es auf dem Kapillaritátsgesetze beruht — in erster Reiho 
natürlich von der Menge der gröberen und feineren Bodenbestandteile 
ab. Je nach der grösseren oder kleineren Menge des Sandes im Boden 
ist die Wasseraufsaugung eine schnellere oder langsamere; ist jedoch 
jener Punkt erreicht, wo die Aufsaugungskraft sehwácher wird, so wird 
beim Sande die Aufsaugung langsamer, und wird durch das im Thon 
aufsteigende Wasser nicht nur erreicht, sondern sogar überholt. So wird 
durch den Sand 3 em in 1 Min., 4 cm in 2 Min. , 7 em in 4 Min. aufgesaugt ; 
durch diesen Thon hingegen 2 cm in 16 Min. , 3 em in 27 Min., £em in 41 Min., 
5cmin 1 h3 Min. und 16!/2 cmin 24 h aufgesaugt. Die Schnelligkeit des 
durchfiltrirenden Wassers ist: 2 em in 8 Min., 3 em in 15 Min., 4em in 
26 Min., 5 em in 49 Min. ; unter 24 h 16 Min. 

Sein Schwellen steht — da diese Bodenart keinen Humus enthült — 
ebenfalls mit dem Thongehalt in Zusammenhang und ist kein unbetrácht- 
liches. Das Volumen dieses Bodens wáchst bei seiner vollstándigen Durch- 
tránkung um !/15 seiner Masse ; d. i. ein 1 m? sechwillt um 637244 dm? an. 
Sein Einschrumpfen beim Austrocknen ist ebenfalls ganz bedeutend ; auf 
einen m? entfallen 26723? dm?. Hieraus lassen sich die darin vorkommen- 
den Sprünge, so auch der Umstand, dass jede Schichtung verwaschen ist, 
erkláren. 

Das specifische Gewicht dieses Bodens ist zufolge seines grossen 
Thongehaltes ebenfalls ein geringeres. 


126 FRANZ SCHAFARZIK : 


Es ist also zweifellos bewiesen, dass wir es thatsáchlhch mit einem 
calciumcarbonatfreten, eisenhültigen Thon zu thun haben, welcher reich- 
ich feineren und gröberen Sand enthült und in welchem zahlreiche 
Bohnerz- Konkretionen vorkommen. An dieser Stelle möchte ich nur 
noch bemerken, dass der Schlammrückstand, der Staub und feine Sand in 
überwiegender Menge aus Ouarzkörnern, hie und da aus einzelnen Kry- 
stállehen besteht, welche für Turmalin und Zirkon gehalten werden 
können. 

Will man scehliesslieh den Ursprung und das Entstehen dieses 
"Thones nüher untersuchen, so muss ich vor allem in Bezug auf sein geolo- 
cgisches Vorkommen hervorheben, dass derselbe in der erwáhnten Gegend 
über den pontischen Ablagerungen eine über Hügel und Thal ausgebrei- 
tete, manchmal mehrere Meter máchtige Decke bildet. Wo er auf Hügeln 
vorkommt, dort weist er keinerlei Schichtung oder horizontale Lagerung 
auf. Fossilien lieferte er auf meinem bisher begangenen Terrain nicht. 
Untersucht man diese Thondecke im Verticalprofil nach abwárts, so 
nimmt man wahr, dass der Thon allmáhlieh zu dem unter ihm liegenden 
bláulicherauen pontiscehen Thon Übergünge bildet, u. zw. derart, dass der- 
selbe gelblieh und blüulieh gefleckt ist, und seine Struktur zerbröckelt und 
sehichtenlos erseheint. Nach unten verringert sich der Gehalt an Bohn- 
erz ebenso, wie auch die Bisenockerfárbung, welche sich bereits beim 5. 
oder 8. m höchstens auf die Umgebung der Sprünge besechránkt. 

Mit einem Worte ich empfing in Szapáryfalva, so auch in der Umge- 
gend von Lugos den KEindruck, dass dieser Bohnerz führende Thon 
nichts anderes, als ein Festlands-, an Ort und Stelle gebildetes Gestein ist, 
welches sich auf Rechnung des unter ihm befindlichen pontiscehen Thones 
zu dem entwickelte, was es ist. : 

Der bláuliche pontische Thon ist zwar reich an Bisen, doch ist das- 
selbe, nach den Angaben von Koromaw Emszr, ausschliesslieh kisenoxydul, 
Seitdem nunmehr diese Ablagerungen der pontisehen Stufe aufs Trockene 
gelangten und die Oberflüche bilden, sehen wir dieselbe sehr energischen 
diagenetisehen Binwirkungen unterworfen. Die jáhrlich wechselnden, sehr 
intensiven Durchfeuchtungen und Austroceknungen waren nicht ohne Ein- 
fiuss auf dieselben. Es ist bekannt, dass sich in den regenreichen Zeit- 
abschnitten das Hisenoxydul in den stets ein wenig Kohlensüure enthal- 
tenden Wáüssern auflöst: und eben dieses auf diese Art entstandene 
kohlensaure Bisenoxydul ist es, welches sich dann in die Tiefe sickernd, 
einzelne "modernde organische Reste unter Vermittlung der daselbst 
stets in grosser Anzahl vorkommenden Ochreaceen zersetzt, oxydirt und 
zur Entstehung von Konkretionen Gelegenheit bietet. An einzelnen feuch- 
teren, wassergalligen Stellen entstehen auf diese Weise wahre Bohnerz- 
flötze. 


ÜBER DEN DILUVIALEN THON VON SZAPÁRYFALVA, 127/ 


Gleichzeitig verliert der einst geschichtete Thon durch das fortwáh- 
rend abwechselnde Schwellen und Zusammenschrumpfen, dessen Grösse 
nach dem sechönen Experimente EMERIcH TiMKkós für den Thon von Szá- 
páryfalva mit 6-3 Volumperzenten ausgedrückt werden kann, seine Schich- 
tung. Das Verwisehen der Schichtung wurde auch durch die im Thon- 
terrain háufigen hutschungen, durch die jáhrlich immer in grosser Anzahl 
entstehenden in die Tiefe dringenden Sprünge, durch das tiefe Hindrin- 
gen der Pflanzenwurzeln und endlieh durch die Arbeit der Regenwürmer 
kraftig gefördert. 

Auf Hügelabhüngen ptflegt die Bohnerz führende Thondecke nicht 

sehr máchtig zu sein, sie betrágt nur 1—3m, auf den Hügelrücken hin- 
gegen, wo sie der zerstörenden Wirkung der Erosion weniger ausgesetzt 
ist, kann sie auch eine grössere Máchtigkeit erlangen, ja es kann sich 
die oberste pontische Thonschicht in ihrer ganzen Miáchtigkeit in 
Bohnerz führenden Thon umwandeln. — Dies ist hauptsáchlich an 
Stellen konstatirbar, wo unter der Oberfláche in geringer fiefe pontischer 
Sand vorkommt; in diesem Falle ist die untere Grenze natürlich eine 
scharfe. Da die pontische Stufe in unserer Gegend zumeist aus blauem 
Thone und dazwischen — obzwar seltener — aus losen, feinkörnigem 
Sand besteht, ist es leicht zu verstehen, warum wir an der Oberfláche 
immer Bohnerz führenden Thon und — man kann sagen — beinahe nie 
Sand vorfinden. Der Sand ist zufolge seines losen Gefüges nicht im Stande 
der Ablation lángere Zeit erfolgreich zu widerstehen, demzufolge er sich 
nur übergangsmássig auf der Oberfláche zu erhalten vermag und nach 
kurzer Zeit gezwungen ist wieder dem unter ihm folgenden Thone den 
Platz zu überlassen, welcher sich dann früher oder spáter in Bohnerz 
führenden Thon umwandelt. 
. Endlich muss ich noch die weissen Mergelkonkretionen erwáhnen 
xvelehe ich manchmal auch im Bohnerz führenden Thone vorfand. Dies 
sind eigentlich nicht eigene Bildungen desselben, sondern die des einstigen 
pontischen Thones, in welchem sie háufig anzutreften sind. Diese Mergel- 
konkretionen verhielten sich bei der UImwandlung der obersten pontischen 
Thonschichten passiv, und blieben deshalb auch im Bohnerz führenden 
Thon unverándert. 

Bohnerz wurde auch in den, an das meinige grenzenden Gebieten 
konstatirt, so von den Herren JuLius Haravárs und KOLOMAN Appa. Bei 
dieser Gelegenheit möchte ich nur erwáhnen, dass Herr Jurius HALAvÁTS, 
der das Alter dieses Thones als diluvial bestimmte, in der Umgebung von 
3juziás-Lugos darin ebenfalls weisse Mergelkonkretionen vorfand. Herr 
KoLromax Appa erwáhnt aus dem von der Béga N-lich gelegenen Gebiete 
zwischen dem Bohnerz führenden Thon eingelagerte Schotter-Stírata, 
welche wáhrend der Ablation des Thones stellenweise auf den Rücken der 


128 FRANZ SCHAFARZIK: ÜBER DEN DILUVIALEN THON VON SZAPÁRYFALVA. 


Bohnerz führenden Thondecke gelangten. Das Vorkommen dieser Strata 
bedarf noch einer eingehenderen Prüfung, es ist jedoch nicht unmöglich, 
dass sie nichts anderes, als einstige zwischen den pontischen Ablagerun- 
gen vorkommende Schotter-Strata darstellen. 

Im Ganzen genommen, kann ich auf meinem Gebiete den Bohnerz 
führenden Thon für nichts anderes halten, als für eine lateritartige Um- 
wandlung des pontischen Thones, welche Annahme noch dadurch bekrátf- 
tigt wird, dass die Grenzen des wirklichen Bohnerz führenden Thones 
territorial nicht die Grenzen der pontischen Ablagerungen übersehreiten ; 
im nahen niedrigen Fillitgebirge der Pojána-KRuszka z. B. findet man schon 
einen gelben, Fillittirümmer führenden Thon. 

Zum Schlusse will ich noch kurz erwáhnen, dass mir auch eine 
andere Form unseres Bohnerz führenden Thones bekannt ist, und zwar 
diejenige des im Thale abgelagerten Thones ; diesbezüglich kann ich mich 
auf die schönen Aufschlüsse von Kostély, Szilha und Lugos berufen, in 
welchen der Bohnerz führende Thon auf secundárer Lagerstátte, vom 
Wasser geschichtet mit Sandschichten wechsellagernd in horizontaler 
Schichtung vorzufinden ist. 

Bei Kostély ist das Profil von oben nach unten folgendes : 

1700 m grauer Sand, 

S700 c Bohnerz führender Thon, 

050 a blüulicher, thoniger, sandiger Schotter, weleher wahrschein- 
lich schon der pontischen Stufe angehört. 

Beim Steg vom Szilha : 

100 m Sand, 

100 c Bohnerz führender Thon, 

00-20 c Sand, 

2-50 c Bohnerz führender Thon, 

0-20 c pontischer, blauer Thon. 

Am Fnde des (Gartens der (Gartenbauschule zu Lugos : 

100 m Sand 

0-80 c Bohnerz führender Thon 

0-20 c Sand 

KÖ ; HKERE Bohnerz führender Thon 

1700 c pontischer? Scehotter. 

Wahrend ich auf meiner Karte den auf den Hügeln vorkommenden, 
Bohnerz führenden Thon mit der gelben Farbe des Diluviums bezeich- 
nete, liess ich diein das Thal hinabgeschwemmten Bohnerz führenden 
Schichten als alluviale unbemalt. 


H. HORUSITZKY: BEITRÁGE ZUR FRAGE DES ROTHEN THONES. 129 


BETTRÁGE ZUR FRAGE DES ROTHEN THONES 


VON 


H. HORUSITZKY. 


Derzeit sind unsere Kenntnisse über die Oualitát, Verbreitung und 
das Alter des rothen Thones noch sehr mangelhaft. Weder über seinen 
Ursprung, noch seine fisikaliscehen und chemischen Higenschaften wissen 
wir etwas Bestimmtes, noch weniger über seine Abarten und Varietáten. 

Wir kennen Ungarn in agrogeologiseher Hinsicht noch beiweitem 
nicht so eingehend, dass wir unsere Kenntniss über den rothen Thon auch 
nur eine übersichtliehe nennen könnten. 

Wir besitzen zwar versehiedene geologiscehe Karten über Ungarn, 
doch genügen dieselben den Anforderungen des Agrogeologen nicbt, da wir 
aus ihnen über die, die geologisehen Formationen bildenden Verwitterungs- 
produkte der Gesteine wenig oder gar nichts erfahren. Und gerade diese 
sind es, welehen der Agrogeologe, ausser den allgemeinen geologischen 
Forschungen, seine Aufmerksamkeit zuwendet; Bildungen, die der Oro- 
geologe zumeist ausser Acht lásst. 

Bezüglieh der Verbreitung der rothen Thone, ebenso bezüglieh der 
Frage, aus welchen Gesteinen, unter welehen Umstánden und der Hinwir- 
kung welcher áusserer Kráfte dieselben entstammen, stehen uns nur wenig 
Daten zur Verfügung. 

Ich beschránke mich hier nur auf die Lagerungsverháltnisse jenes 
rothen Thones, welcher in der Literatur unter dem Namen diluvialer, rother 
Bohnerz enthaltender Thon bekannt ist. Ich machte auch bezüglieh des 
Alters dieses Thones im Kis-Alföld interessante Wahrnehmungen. 

Auch hier kommt derselbe überall an der Basis des Diluviums vor 
und wird zufolge dieser Lagerungsverhöltnisse als Diluvialgebilde betrach- 
tet. Das Liegende des Bohnerz führenden rothen Thones bilden nach der 
diesbezügliechen Literatur und den geschátzten Mittheilungen unserer 
Geologen, zumeist die Thon- und Sandsteinschiehten des pontischen 
Meeres. Lagerungsverháltnisse, welche davon abweichen, fand ich in folgen- 
den Aufzeichnungen : 

Junius PErHő erwáhnt in seinen Jahresberichten von 1885, 1892, 1894 
und 1896 eine Schotterschichte, welche unter dem Bohnerz enthaltenden 


k Auszug aus dem Vortrag d. Verf., gehalten in der Fachsitzung d. ung. 
geolog. Gesellschaft, 6. Márz 1901. 
Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 9 


130 H. HORUSITZKY : 


rothen Thon und ober dem Congerienmergel liegt, über deren Alter er sich 
nur bedingungsweise áussert, ob sie zam Öberpliocen oder ins untere Dilu- 
vium zu záhlen sei. 

Junius HaLavárs machte die Beobachtung, dass der Bohnerz enthal- 
tende Thon stellenweise den krystallinisehen Schiefern auflagert,(Jahres- 
bericht von 1889, P. 139), stellenweise jedoch das directe Hangend der 
jüngsten Congerienschichten bildet, ja dass er bei Versecz auf alluvialem 
Terrain, bei Brunnenbohrungen über den levantinischen Schichten konsta- 
tirbar war. 

LupwiG horH DE TELEGp theilte mir mit, dass in Kölesd (Comitat 
Tolna) unter dem rothen Bohnerz führenden Thon, manchmal sogar da- 
zwischen, in dünnen Schichten Süsswasser-Kalk lagert, aus welchem er in 
grösserer Anzahl Helix (Herophila) costulata ZIEGGER et var. Nilssomiana 
sammelte und auch ein Exemplar von Helix sp. (comca) fand. 

Der rothe Bohnerz-Thon stellt — nach ihm — im Gebiete jenseits 
der Donau überhaupt das tiefste Glied des Diluviums dar und lagert den 
pontischen Schichten -lirect auf. 

Koromawn Appa bezeichnet eine Stelle südlich von der lukareczer 
Hochebene, wo der rothe, Bohnerz enthaltende Thon auf Basalt gelagert 
ist (Jahresbericht von 1896, P. 170). 

THomas SzorraGH bemerkt auf P. 60 seines Jahresberichtes von 1890, 
dass auf seinem Terrain der rothe Thon auch auf Diabas gelagert vor- 
kommt, doch hült er einen Theil desselben schon für das Verwitterungs- 
produkt des Diabases. 

In Anbetracht der Versehiedenartigkeit des rothen Thones halte ich 
es für nothwendig wiederholt zu bemerken, dass diese Abarten, obwohl ein- 
ander áhnlich, doch nicht gleich sind. 

Um nur ein Beispiel anzuführen, betrachten wir jenen Thon, welcher 
stellenweise zwisehen dem Löss und jenen, welcher zwischen dem Löss 
und den Congerienschichten vorkommt. Der zwischen den Löss gelagerte 
rothe Thon ist ein subaörisches Sumpfgebilde ; den anderen Thon halte ich 
für die Ablagerung des Pliocen-Meeres, welche sich hauptsáechlieh zur Dilu- 
vialzeit infolge Auslaugung und Oxydation unter Mitwirkung der Regen- 
würmer umwandelte. Ahnlicherweise weichen die anderen Abarten des 
rothen Thones von einander ab, ja es ist sogar möglich, dass mancher rothe 
Thon von secundárer Ablagerung ist. Meine gegenwártigen Betrachtungen 
beziehen sich nur auf jenen Bohnerz entbaltenden rothen Thon, welchen 
ich im Kis-Alföld überall über den pontischen Sehichten fand. Ich hielt 
denselben lange Zeit für diluvial, doch sehon voriges Jahr stiegen in mir 
Zweifel auf, ob derselbe nicht ülter sei ; heuer bezeichnete ich ihn auf der 
Karte auf Grund der Verwitterungsreihe bereits als pontisch. 

Ahmnlich verfuhr mein College EmeRiIcm Timkó, welcher den rothen 


BEITRÁAGE ZUR FRAGE DES ROTHEN THONES. 131 


Thon in den südlicher gelegenen Theilen des Kis-Alföld ebenfalls für pon- 
tisch hált. 

Dieser rothe Thon ist meiner Ansicht nach die Ablagerung des pon- 
tisehen Meeres, welche sich spüter, und zwar hauptsáchlich im Diluvium 
infolge Auslaugung, Oxydation und Einwirkung der Regenwürmer umwan- 
delte ; dann bildete sich darinnen infolge stehender Wüsser Bohnerz. Des- 
halb finden wir im rothen Thon so oft Kalk- und Hisen-Coneretionen, deren 
erstere alte Überbleibsel, letztere hingegen jüngere Gebilde sind. Die Aus- 
laugung geschah nur durch jene Spalten, welche infolge des Hinsehrumpfens 
und Aufschwellens des Thones entstanden. Bei solchen Lagerungsverhált- 
nissen, wo unter dem Thone Sandschichten vorkommen, beruhen die Ent- 
stehung der Spalten und die Auslaugung auf umso natürlicheren Gesetzen, 
da die Spalten des Thones bis zum Sand hinabreichten und die durch die- 
selben sickernden Wásser durch die darunter liegenden Sandschiehten leicht 
aufgesaugt wurden. Durch diese Spalten, welche zeitweilig sehr breit sein 
können, kann die Hinwaschung verschiedener Materiale (Knochen, 
Schnecken) leicht erklárt werden. 

In dem in Rede stehenden rothen Thon fand ich zwar nirgends Fos- 
silien, seine Lagerungsverháltnisse können sowohl für Ober-Pliocen, als 
auch für Unter-Diluvium sprechen; doch kann er als ins Pliocen gehörig 
betrachtet werden. Als diluvial wáre er nur dann zu betrachten, wenn man 
damit die Zeit seiner Umwandlung bezeichnen will. 


9gx 


132 KURZE MITTEILUNGEN. 


KURZE MITTEILUNGEN. 


Die Diatomaecen-Erde von Gyöngyös-Pata hatte ich in kurzver- 
verflossener Zeit Gelegenheit zu untersuchen und fand sie als eine kalkige 
Diatomaceen-Erde. Sie enthált : von in Salzsáure kalt 


löslicehen Carbonaten .. de eesktésbe kasté ési 640079 
von in auf dem Wasserbade erwármten Salzsáure lösli- 
then Garbonatenu est eu rali dés sa 490/ 
Summe éL bar 599/9 
von Kieselsáure in kleineren Körnern als 00 mm . 0 2409 
( ( a. Körner 001— 002 min ee! Eve V//őat 
( ( ( Vg akoTÖSSeT sals002 mannát KT 
IO VT E EN ÉSES HEY KZR ETO 41 9/9 


Die Kieselsáure besteht aus winzigen Diatomaceen-Panzern, welche 
ein áusserst geringes spez. Gewicht besiíitzen und in plattlich abgetrennten 
dünnen Scehichten angeordnet sind. Inzwischen lagerte sich eine kalkige 
Substanz ab, welche stellenweise dicke Schichten bildet. 

Die reine Kieselerde, der sogenannte Kieselguhr muss eigentlich 9009/9 
Kieselsüure enthalten. (L. v. FeHursa : Handwörterbuch der Chemie. Bd. 
KNÉKESZ90N I HEINRICH HORUSITZKY. 


Neuere Ansichten auf dem Gebiete der Bodenklassifikation. Als 
man die Bodenkunde zu einer selbstándigen Wissenschaft heranbildete, 
folgte eine Bodenklassifikation der anderen. Bald wurde der Boden nach 
seinem Schátzungswerte, bald wieder nach den auf ihnm gedeihenden Ptlan- 
zen resp. Kulturpflanzen klassifizirt. Binige Forscher wollen auf Grund 
der Hauptbestandteile resp. Haupteigenschaften eine Bodenklassifikation 
aufstellen, andere wieder halten die geologische und petrographische Basis 
für die richtige. Da von keiner der bis heute aufgestellten Klassifikationen 
gesagt werden kann, sie sei richtig und vollstándig, drückt J. HAzaARD F 
neuestens die Ansicht aus, dass eine richtige Bodenklassifikation alle 
Faktoren, welche auf das Pflanzenleben von Hinfluss sind, in sich enthal- 
ten müsse. Aus diesem Grunde hült er nur die nach den Kulturpílanzen 
bewerkstelligte Klassifikation für richtig. Indem er darauf das Hauptgewicht 
legte, stellte er eine Bodenklassifikation auf (z. B. Kartoffel-, Korn-, Hafer-, 
Klee-, Weizen-Boden etce.), mit welcher er dem Landwirt ein fertiges 
Recept bieten will. Für den Forstmann stellte er eine andere Bodenklassi- 


kk Landw. Jahrb. Bd. 29, P. 805—911. eDie geologisch-agronomische Kartie- 
rung als Grundlage einer allgemeinen Bonitierung des Bodens.s 


KURZE MITTEILUNGEN. új 133 


fikation nach den Waldbáumen zusammen, mit welcher er ebenfalls eine 
praktische Anleitung bieten will. Von beiden Klassifikationen:behauptet 
Verf., sie stehe mit den fisikaliscehen Kigenschaften des Bodens in engem 
Z/usammenhange. 

Aehnlich führt M. OscHANIx ! aus, dass er sich nur als Anhánger der 
auf empirischem Weg auf Grund der Kulturpflanzen durchgeführten Boden- 
klassifikation bekennen könne (z. B. Gurken-, Erbsen-Boden.) 

Eine der HAzaRDp- und OscHANIN schen ühnliche Bodenklassifikation 
stellte auch ÁRráp HEwscH,? Prof. an der landw. Akad. zu Magyar-Óvár, 
auf, der den Boden nach der Gruppirung der Getreide- und Klee-Arten 
klassifizirt. 

K. GuIÖsxa ? nimmt den entgegengesetzten Standpunkt der Ansicht 
OSCHANIN s ein. Seiner Ansicht nach ist die Bonitirung und Gruppirung 
der Bodenarten vom landwirtschaftliehen Standpunkte die Aufgabe der 
Landwirte und der Versuchstationen, weshalb er vom wissenschaftlichen 
Standpunkte die Bodenklassifikation auf Grund der Kulturpflanzen nicht 
billigen kann. 

Über das vorher Gesagte ist meine Bemerkung folgende : 

Wenn nur von einer lokalen Bodenklassifikation die Rede ist, welche 
sich nur auf eine einzelne Besitzung oder die Gemarkung einer einzelnen 
Gemeinde bezieht, kann welche immer entsprechen ; wenn aber der Bodea 
eines ganzen Landes oder überhaupt eines grösseren Terrains, innerhalb 
welchem sich die meteorologisehen, geologischen, oro- und hydrografi- 
schen, wie auch die landwirtschaftlichen Verháltnisse ándern, klassifizirt 
werden soll, kann eine auf Grund der Kulturpflanzen geschehene Klassifi- 
kation nicht befriedigend sein. Vom wissenschaftlichen Standpunkt kann 
diese Klassifikationsmethode noch weniger in Betracht kommen, und in 
der agrogeologisehen Kartirung ist sie überhaupt ganz unmöglich. Es 
ist nur eine wissenschaftliche Bodenklassifizirung, welche auch den prak- 
tischen Anforderungen am besten entspricht und zugleich bei der agrogeo- 
logischen Kartirung angewandt werden kann, möglich, jene, welche auf 
geologischer und petrografischer Basis beruht. 

Solch eine Bodenklassifikation ist die FALLoN-GIRARD sche, welche, 
obzwar noch nicht vollstándig, nach diesem Prinzip doch die beste ist. 
Innerhalb dieser Klassifikation folgt dann die Gruppirung der Böden nach 
ihren Hauptbestandteilen, wie dies in der THAER-SCHUBLER schen Boden- 
klassifikation ausgeführt ist. HErsRicH HORUSITZKY. 


: La Pétologie édition de la Soc. Imp. libre économigue a 5St.-Petersbourg 
1900. Nr. 2. P. 131—134. cZwei Worte über die Volksbodenkunde.s 

? BALÁZS ÁRPÁD és HENSH ÁRPÁD: Által. és különl. mezőgazdasági növény- 
termelés. Magyar-Ovár. 1888. 

: La Pédologie édition de la Soc. Imp. libre économigue á St.-Petersbourg. 
1900. No. 2. P. 135—137. cBezügliech des vorigen Aufsatzes.) 


134 LITTERATUR. 


LITTERATUR. 


(1.) BLANKENHORN : Sfudien in der Kreideformation im südlichen und 
westlichen Siebenbürgen. Zeitschr. d. D. Geol. Gesellsch. 1900. Bd. 52, 
Protokoll p. 23. 


(2.) Appa, Koromax von : (reologische Aufnahmen im Interesse von Petro- 
leum-Schürfungen im nördlichen Teile des (jomitates Zemplén in 
Ungarn. Mitteilungen a. d. Jahrb. d. kön. ung. geol. Anstalt. XII. Bnd. 
3. Heft. p. 263— 319 mit 1 geol. Karte. Budapest 1900. Ung. u. deutsch. 


Es wurden im oberen Zempléner Comitate, nahe an der galizisehen Grenze 
untersucht die Gemarkungen der Gemeinden Kriva-Olyka, Mikova und Habura 
deren Umgebung aus eocenen und oligocenen Sandsteinen, Schiefern und bun- 
ten Thonen aufgebaut ist. Als Tráger des Erdöls werden die unteren eocenen 
Schichten bezeichnet und wurden unter Bedachtnahme auf die Anticlinal-Stel- 
lung der Schichten in Kriva-Olyka zwei Bohrlöcher bis zu 600 m. und in Mikova 
drei Bohrungen bis 600—700 m. Teufe zar Ausführung empfohlen. Das Terrain 
von Habura dagegen wird als aussichtslos dargestellt. FR. SCHAFARZIK. 


3.) Böcxn, J. u. Szorpragn, Tu. v.: Die kön.: ung. (Geologische Amnstalt. 
Budapest, 1900, p. 1—75. Mit 1 Kartenskizze und mehreren Abbild. 
M. v. PÁLFY, 


(4.) Pernő, Junius : A magy. term. tud. irodalom fejlődése és fellendülése. 
(Die Entwicklung und der Aufschwung der ung. naturhistorischen 
Litteratur. Sep.-Abdr. a. d. II. Bnde der illustr. Ungarischen Litteratur- 
geschichte.) Budapest, 1900. 89, p. 1—53. Ungarisch. 

Hine litteraturgeschichtliche Arbeit, in welcher auch der Entwicklung der 
ung. geol. Forschung von 1850 an Rechnung getragen wurde. M. v. PÁnrv. 


(5.) Kocn, A. Die Tertiürbildungendes Beckens des siebenbürgisehen Landes- 
teile. II. Neogene Abteilung mit 2 Profiltafeln, einer Karte des sieben- 
bürgisehen Basaltgebietes und Abbild. im Text. Mit Unterstützung der 
ung. Akad. d. Wiss. u. d. kön. ung. Naturwiss. Gesellschaft herausgege- 
ben von d. ung. geol. Gesellseh. Budapest 89, p. 1—330. Ung. und 
deutsch. 


Diese verdienstvolle monographische Arbeit bildet die Fortsetzung des im 
Jahrb. d. ung. Geol. Anst. (X. Bnd. 1894) erschienenen, die palxogene Abteilung 
behandelnden I. Theiles. Verf. giebt nach Anführung der gesammten Litteratur 


LITTERATUR. 439 


von 1863 an bezüglieh der ersten Mediterranstufe im Anschluss an Th. Fuchs u. 
Ch. Depéret über die jüngeren tertiüren Ablagerungen Siebenbürgens folgende 
Übersicht : 


Lattam zszztzitüzkkéztmáésssttkE RG e tes aa köl a álat Köze J 


Abtei- Series ÉG Schichten und deren Eruptive 
lung (Reihe) iga keési w Facies-Ausbildung Gesteine 
; ! j DÖSegYs 3 
Í Levantinische ! Paludinen-Sch. EZ EZZNSKÉTÉEE E 
ndesit 
Pliocen SZEZEZTE KÉT HANSSÉTSEENN 
, Pontische Congerien-Sch. tokent üt 
, Sarmatische , Feleker od. Cerithien-Sch. szakág pia se: 
d ! (a) Ufer- und Flachsee- 
, bildungen(Facies): Leytha- 
SE! j kalk, Conglomerat, Sand! 
502 Öbore oder , und Tegel mit vielen Petre- Ouarz-Andesit 
] ] facten. ] 
GES N II. Mediterran ! 3 ) Tiefseebild. (Facies) : oder Dacit 
MNO MÓCEN Ő . Mezőség-er Schichten oder 
. Saltzformation mit spürli-i 
SZA ehen Versteinerungen 


,) Untere ( Burdi- Sch. v. Hídalmás ] 


oder galien ] , Sch. v. Korod 
KATE LE 
Medi- Agui- [ ] Sch. v. Puszta Szt.- 


Sch. 


. 1] Mihály 
terran [  tanien ) Sch v. Zsombor 


Zsilthaler 


Am West-Rande des ! 


Beckens : Süsswasser- und ! 
! brakkische Strandbildun- 


, gen. 


Am Nord-Ramde des ! 
Beckens: Strand- und 


Chattische 


Oligocen 


Tiefseebildungen 


Palaeéogen 


] (Die weitere Forsetzung / 
j B: ASGSpslS5) 


Im 1. Abschnitte des Werkes finden wir die vollstándigen Faunen- und 
Florenlisten der auf einander folgenden geol. Stufen, so wie die Angaben über 
die Verbreitung derselben. Zahlreiche Abbild. von Fundstellen und Profilen 
begleiten den Text. Namentlich auffallend ist der Reichtum an Petrefacten in den 


136 LITTERATUR. 


oberen Mediterran-Ablagerungen von Lapugy (698 Gasterop., 236 Pelecyp., etc., 
zusammen 1563 8p.). 
Im 2. Abschnitte hingegen sind die eruptiven (resteine beschrieben, sammt 
Autführung sámmtlicher bekannter Analysen. 
In einem Schlusskapitel werden endlich die tektonischen Verh. u. die 
Entwicklungsgeschiechte des siebenbürgischen Beckens besprochen. 
FR. SCHAFARZIK. 


(6.) PerHő, Junius: A magyar Földtami Intézet és Muzeuma (Das ung. 
(reologisehe Imstitut und sein Museum.) Term. tud. közl. (Naturw. Mitt.) 
XXXII. Bnd. Budapest, 1900 p. 336—346. Mit 1 Abbild. u. 1 Karten- 
skizze. Ungarisch. M. v. PÁnFY. 


(7.) Appa, KoLoMAN von : (reologische Aufnahmen im IMteresse von Pelro- 
leum-Schürfungen in den Gomitaten Zemplén und Sáros. Mitteil. a. d. 
Jahrb. d. kön. und. Geol. Anst. XIII. Bnd. 4. Heft. 44 Seiten mit 1 geol. 
Karte. Budapest, 1900. Ung. und deutsch. 


a) Die Umgebung Rokitócz besteht aus eocenen bunten Schiefern, ferner 
aus unter-, mittel- und ober-oligocenen Thonen, Schiefern und Sandsteinen, die 
zonenförmig NW—50 streichen. Es bildet dieses Terrain die südliche Fortsetzung 
von Mikova und würe ein Bohrloch auf Erdöl auf der Satellinie, knapp 50.-lieh 
vom Dorfe auf 600 m. abzuteufen. 

b) Bei Zemplén- und Sáros-Dricsna ist das untere und mittlere Eocen, so 
wie das mittlere und obere Oligocen vorhanden und erachtet Verf. bedingungs- 
weise blos einen Punkt im unteren Hocen 0-lich der Gemeinde als solechen, an 
dem — vorausgesetzt, dass im §-lich benachbarten günstigeren Terrain von 
Mikova Erfolge erzielt worden wáren — ebenfalls ein Bohrloch placiert werden 
könnte. 

c) Alsó- und Felső-Komárnik hart an der galizisehen Grenze, in der 
unmittelbaren Nachbarschaft der galizisehen Ortschaft Barwinek. Es kommen 
hier blos die drei Stufen des Hocen und zwar die untere mit Ölspuren vor. 
Es bildet dieses Terrain die Fortsetzung der reichen galizisehen Ölzone von 
Kkopianka und berechtigt dasselbe, infolge eines Sattelaufbruches, auch hier zu 
den schönsten Hoffnungen. Die Schürfbohrung würe etwas N-lich der Gemeinde 
Komárnik auf 600—650 m. Tiefe auszuführen. FR. SCHAFARZIK. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXI. KÖTET. , 1 ÓL. MÁJUS— JUNIUS, 8 -6. FÜZET, 


JELENTÉS A STRASSBURGBAN TARTOTT I. NEMZETKÖZI 
FÖLDRENGÉSTANI ÉRTEKEZLETRŐL." 


Dr. SCHAFARZIK FERENCZ-től. 


A berlini VII. nemzetközi geografiai kongresszus utolsó ülésén 
1899. október 4-én dr. GERLAND indítványára állandó nemzetközi földrengési 
bizottság alakítását határozták el. E bizottság jegyzéke 56 nevet foglal magá- 
ban, mindazok nevét, a kik a földkerekség valamely pontján többé vagy 
kevésbbé tüzetes módon a földrengési jelenségek kutatásával foglalkoztak. 
Egyúttal felhatalmazták dr. GERLAND tanár urat, a strassburgi rKais. Haupt- 
station für Erdbebenforschungv igazgatóját, hogy e bizottságot egy Strass- 
burgban tartandó értekezletre összehívja. Ennek következtében dr. GER- 
LAND az említett bizottságot f. év április hó 11-ikére hívta meg Strassburgba. 
A tanácskozás tárgyaiúl a földrengési megfigyelések általánossá és egy- 
veretűvé tétele, az évenkénti eredményeknek synehronistikus tudományos 
feldolgozása és végre egy nemzetközi földrengéstani társaság alakítása tüze- 
tett ki. E seismologiai conferentia tartama három napra, tehát április 
11—13-áig bezárólag volt tervezve. 

A földrengési kutatásban irányítást igérő programm azt az óhajtást 
ébresztette fel bennem, vajha ezen a conferentián magam is résztvehet- 
nék. S midőn tervemmel és néhány napi szabadságért való kérésemmel 
hivatali főnökömhöz Böckn JÁwos miniszteri osztálytanácsos úrhoz fordúl- 
tam, nemcsak hogy törekvésemet jóakarólag pártolta és helyeselte, hanem 
azonfelül még kegyes volt engemet ezen utamra Miniszter Úr Ő Exeellen- 
tiájának támogatására is ajánlani. Fogadja ezért, valamint ez által ügyünk 
iránt tanusított meleg érdeklődéseért DARÁNYI IGvÁcz miniszter úr ő Excellen- 
tiája, nemkülönben Böckn JÁwos igazgató úr ő nagysága, ezen a helyen 
is legmélyebb köszönetemet. 

Az értekezleten mindössze harminczan jelentünk meg: Német- 
országból 16, Magyarországból 3 (KoNxkonyY-THEGE, KÖVESLIGETHY, SCHAFAR- 
ZIK), Oroszországból 3, Ausztriából 2, Svájczból 2, Belgiumból 1, Dániából 
1, Japánból 1, Olaszországból 1. 

A tanácskozás főleg két irányban folyt. Délelőtt a földrengési meg- 


x Előadta a magyarhoni Földtani Társulat 1901. évi május hó 8-án tartott 
5. 
szakülésén. 


Füldtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. ga 


138 Dr SCHAFARZIK FERENCZ: 


figyelésnek világszerte és miként való szervezése volt a téma, míg a dél- 
utánokat különböző előadások foglalták el. 

Az előadások során mindenek előtt dr. Ruporpn E. kiemelte, hogy a 
makroseismikus megfigyelések és feljegyzések a mikroseismikusok mel- 
lett is nagyon fontosak. Legtökéletesebb a makroseismikus megfigyelési 
állomások hálózata Olaszországban, a hol azt 1883-ban az állam szervezte. 
Kitünő megfigyelő hálózata van továbbá Japánnak is. A többi országok 
ellenben mind elmaradnak ezek mögött, de mindazonáltal becsülendő a 
többnyire magántársulatok és magánegyének által eddig is kifejtett tevé- 
kenység. Földrengési bizottságok vannak ez idő szerint az indiai archipela- 
guson (Batáviában), a Phillipini szigeteken, a hol 1597-ig a jezsuiták vezették 
a feljegyzéseket. Ausztráliában az utolsó évek óta szintén följegyzik a föld- 
rengéseket ; Görögországban, mely földrengések dolgában még Japánon is 
túltesz, szintén sok observátió történt; Törökországban rövid ideig AGa- 
MEMNONE által, Magyarországon 1832 óta működik egy földrengési bizott- 
ság és végre az utóbbi években Oroszországban és Ausztriában is keletkez- 
tek hasonló bizottságok ; úgyszintén vannak földrengési bizottságok Baden- 
ben, Szászországban (CREDNER vezetése mellett); Svájczban (1880 óta) és 
újabb idő óta Norvégiában is REuscH és KorDERUP vezetése alatt ; Spanyol- 
országban pedig a nagy andaluziai földrengés óta figyelik meg rendszere- 
sen a földrengéseket. Egész Amerikában azonban még semmi nyoma sin- 
csen valami rendszeres följegyzésnek. Jóllehet már eddig 15 számos pon- 
ton történt valami, mégis nagy baj az, hogy a megfigyelő bizottságok 
között hiányzik a szerves összeköttetés, valamint továbbá az is, hogy az 
időjelzés is felette hiányos. Igen kivánatos tehát, hogy a földrengések meg- 
figyelésének rendje mielőbb reformáltassék, mindenekelőtt azonban az egész 
földkerekségére kiterjesztessék. Végül indítványozza, hogy a földrengési 
megfigyelések minden országban háromféle módon eszközöltessenek: : 

1. I. rangú állomásokon, a melyek megfelelő rengés mérőkkel, ú. n. 
cszeiszmométerek) -kel legyenek ellátva. 

2. II. rangú állomásokon, a melyek rengés mutatókkal, ú. n. cszeisz- 
moszkopok,-kal és pontosan járó órákkal lennének ellátva és 

3. emberi — érzék-szervi, természetes — megfigyelések útján. 

Dr. Lewirzxy G. kormánytanácsos, csillagdai igazgató Dorpátból ismer- 
tette a földrengések megfigyelését Oroszországban, a hol néhány esztendő 
óta több ponton már a költséges REBEuR-EHLERT-féle hármas ingával végzik 
a megfigyeléseket. Hogy mennyire felkarolták jelenleg Oroszországban a 
földrengések megfigyelését, bizonyítja azon körülmény, hogy még ez évben 
Szibérián keresztül 30 strassburgi Scehwerpendelt állítanak fel. A makroseis- 
mikus följegyzések 1892 óta folynak és a rengés erősségét a FORELL-RossI- 
féle fokozat szerint fejezik ki. 

Dr. GÜNTHER S. egyetemi tanár (München) közleményéből kitünik, 


JELENTÉS A STRASSBURGBAN TARTOTT I, NEMZ. FÖLDR. ÉRTEKEZLETRŐL. 139 


hogy Bajorországban a földrengések a legritkább jelenségek közé tartoznak, 
a mi a bajor fensik geologiai alkotásában találja magyarázatát. Mindazon- 
által négy állomást fognak felállítani: két I. rangút Münchenben és Bam- 
bergben, és két II. rangút Nördlingenben (a Rixss-katlanjában) és Passauban. 

Dr. SCHAFARZIK F., osztálygeologus és a mh. Földtani Társulat föld- 
rengési bizottságának elnöke Budapestről, ismerteti a magyarhoni Földtani 
Társulat földrengési bizottságának működését 18582 óta, felsorolva az utolsó 
20 év földrengéseit és bemutatva a nevezetesebbeknek területeit a társu- 
latunktól kiadott geologiai térképen. 

Dr. KövesziGcerny R. egyet. tanár Budapestről bemutatja a nagy szor- 
galommal összeállított LaJos-féle első magyar földrengési katalogust, mely 
a XI. századig nyúlik vissza. 

Dr. FurrERER K. egyet. tanár Karlsruheből a badeni természettudo- 
mányi társulat földrengési bizottságának eddigi működéséről szólott. Bemu- 
tatja DNy-i Németországnak nagy gonddal kidolgozott tektonikai térképét 
(Schollenkarte) 1 : 500.000 mértékben és kapcsolatba hozza az utóbbi évek 
némely lokális földrengését Baden nagyherczegség főbb tektonikai vonalaival. 
Elmondja továbbá, hogy a karlsruhei szeiszmikus állomás nem a diluviális 
talajra, hanem a közeli Durlach község melletti alaphegységre lenne helye- 
zendő. : 
Dr. RiGGgwvBacH A. egyet. tanár Baselből előadja, hogy Svájczban 
már 1878 óta gyűjtik a makroszeiszmikus adatokat, de eddigelé csupán 
csak egy földrengés-jelző készülékük van Baselben. A makroszeiszmikus 
megfigyeléseket főleg a meteorologiai observátorok küldik be s 1880 óta 141 
földrengést figyeltek meg 759 lökéssel. 

Dr. LÁsSka W. egyet. tanár Lembergből a rengés-jelzőknek nem földren- 
gés okozta ingásairól szólott. Az inga ugyanis kisebb mozgást végezhet hir- 
telen légnyomásváltozáskor vagy nagy vihar idején. Olaszországban a közeli 
vulkánok zavarják meg az inga nyugalmát. Ezek lokális okok, míg mások 
ellenben az egész földkerekségén majdnem egyszerre idéznek elő zavarokat, 
nevezetesen a magnetikus áramlások. 

LaGRANGE E. a katonai akadémia tanára Bruxellesben a belgiumi 
földrengési bizottság megalakításáról adott hirt, továbbá előterjesztette az 
1899 óta a REBEuR- EHLERT-féle hármas ingával tett megfigyeléseit. 

HELMERT F. R. titk. kormánytanácsos, a porosz geod. intézet igazga- 
tója Potsdamból, kiemeli, hogy az alapítandó központi földrengési állomás- 
nak egyik főfeladata a nagykiterjedésű földrengések megfigyelése és földolgo- 
zása lenne, s organumáúl a központtól kiadandó Évkönyv szolgálna. A köz- 
pontnak feladata továbbá földünknek oly tájain is földrengési megfigyelő 
állomásokat létesíteni, a hol az illető ország nem szervezett megfigyelő 
állomást. A központi állomásnak bizonyos tekintetben az újabb szerkezetű 
rengésmérők kipróbálása is egyik kötelessége lenne. 

9b 


140 Dr: SCHAFARZIK FERENCZ: 


Az egyes nemzetek földrengési bizottságaitól vezetett földrengési meg- 
figyelések szervezésének tárgyalásába ellenben az értekezlet nem bocsátko- 
zik, mivel ezzel illetékességét túllépné. 

Dr. HECKER O., a porosz geod. intézet beltagja Potsdamban, arról érte- 
kezik, hogy milyen legyen a jó és megbizható szeizmograf. Hangsúlyozza, 
mennyire előnyös egyenlő apparatusokat felállítani; a registrálásra vonat- 
kozólag pedig elegendőnek tartja, ha a papirtekercs óránkénti 30 em. sebes- 
séggel mozog körül. Időjelzésre a Greenwichi délkörre redukált időt (0—24 
óra) ajánlja, mit a konferenczia rövid eszmecsere után el is fogadott. Java- 
solja, hogy a szeiszmogrammokból élesen különváló ingások bekövetkezése 
külön-külön jelölendő és végre, hogy az összegyűjtött megfigyelési anyag a 
főállomásnak további rendezés és feldolgozás ezéljából 3--3 hónaponként 
küldessék meg. 

Dr. Ruporpn E. Strassburg, bemutatja: Die Fernbeben des Jahres 
1897 czímű dolgozatát, melyben 21 szeiszmikus állomásnak az adatait lát- 
juk először rendszeresen feldolgozva. Ez az első ilynemű kisérlet, mely egy- 
szersmind tájékozást nyújt a központi állomástól kiadandó Évi Jelentésekre 
nézve. 

Dr. WexrGaxp Br. főreáliskolai tanár, a Hauptst. f. Erdb. Kunde belső 
munkatársa, Strassburg, érdekes előadást tartott a mikroszeiszmikus meg- 
figyelés jelenlegi elterjedéséről. MItNr-féle apparatus 37 van Angliában és 
a britt tengerentúli tartományokban: VIcENTINI-féle Olaszországban, Polá- 
ban, Laibachban, Triesztben, Potsdamban és Strassburgban van felállítva. Az 
Omoxri-féle készüléket Japánban használják. Az EHLERT-REBEUR-féle Bata- 
via Jrkutsk, Taschkend, Titlis, Moskau, Lemberg, Kremsmünster, Laibach 
és Serajevó városokban van használatban. Francziaország ez időszerint 
még annyira hátra van, hogy csak egyetlenegy szeiszmoskoppal rendelke- 
zik Grenobleban. Kirzaw levélbeli közleménye szerint azonban már legkö- 
zelebb két elsőrangú állomást rendeznek be, egyet Párisban s egyet 
Clermont-Ferrandban. Wercawxp hangsúlyozta annak szükségességét, hogy 
az apparatusok érzékenyek legyenek. Mialatt pl. a Vicewxrrwsi-féle eszköz 
két földrengést jelez, addig az EHLERT-REBEuR-féle 12—15-öt is szokott 
följegyezni. Távoli rengések megfigyelésére az utóbbi készülék látszik ez idő 
szerint legalkalmatosabbnak. Ez előadás kapcsán WAGNER tanár (Göttingen) 
közli, hogy a göttingeni Gelehrten Gesellschaft Samoa szigetén legalább is 
egy évi tartamra I. rangú szeiszmikus obszervatoriumot fog berendezni. 
Ezzel azt reménylik, hogy a japáni állomásokkal kezet fogva, esetleg azt a 
problemát is megvilágíthatják: vajjon az oczeánok medenczéiben a föld- 
kéreg csakugyan nehezebb-e, mint a szárazföldön ? 

Dr. Ruporrn E. (Strassburg), előterjeszti a BARArra- RuDOLPH-féle 
indítványt, mely szerint a földnek szeiszmikus térképe megszerkesztendő. 
Eddig ilyesmire Olaszországra nézve csakis TARAMELLI vállalkozott, de 


JELENTÉS STRASSBURGBAN TARTOTT I. NEMZ. FÖLDR. ÉRTEKEZLETRŐL. 141 


felette kivánatos, hasonló modorú térképet az egész földkerekségéről készít- 
tetni. Ezen a térképen mindenek előtt a földrengések epicentrumai lenné- 
nek följegyezve, kitünnék e térképből továbbá az is, vajjon állandók-e az 
epicentrumok, vagy pedig változók és vajjon az ezen epicentrumokból 
kiinduló rengés különböző időben egyenlő vagy pedig változó erősségű 
szokott-e lenni? Talán ki lehet majd mutatni az epicentrumok vándorlását 
is úgy, mint azt a vulkánok kitörésénél tapasztalni szoktuk. Mindenekelőtt 
azonban az egész földre vonatkozó földrengési katalogus volna összeállíi- 
tandó. 

Erre dr. Poris P. meteorologiai intézeti igazgató (Aachen) bemutatja 
LERscH-nek terjedelmes munkáját, mely az összes, földünkre vonatkozó föld- 
rengési följegyzést tartalmazza, még pedig 1000-től Kr. sz. e. egészen 1300-ig 
Kr. u. Ez amunka nagy terjedelménél fogva rögtön nem adható ki, hanem 
a szerző beleegyezésével a strassburgi földrengési obszervatoriumban fog- 
ják deponálni. 

GEORGE DARwIN (Anglia) levelében különösen azt hangoztatja, hogy 
mikroszeiszmikus állomások felette fontos szolgálatot teljesítenének egyes 
mély bányákban is. HEpPirEs igazgató (Bukarest) pedig levélben ismerteti a 
földrengések megfigyelése módját Rómániában, valamint közli azt is, hogy 
ez náluk a meteorologiai intézettel van kapcsolatban. 

Dr. Owmoxi F. a szeiszmologia tanára a tokyoi egyetemen új földrengés-. 
jelző készülékről értekezett. 3 

Dr. ScHmipr A., meteor. intézeti igazgató Stuttgartban, a trifilar gra- 
vimeterről, — 

Dr. ODDoNE Em., a geofizikai intézet igazgatója Paduában, pedig az 
inga nélküli szeiszmometerekről szóllott. Ezután 

WIEcCHERT E. egyet. tanár és a geofizikai intézet igazgatója Göttingá- 
ból mondotta el előadását cÜber die Principien für die Beurtheilung der 
Wirksamkeit seismometrischer Instrumentes mialatt igen tisztelt tagtár- 
sunk és barátunk dr. KövEsrziGErny Rapó nem kis meglepetésére ugyanazon 
eredményeket hallotta, a melyeket a következő délelőtt ő maga is elmon- 
, dandó volt. WicHERr előadása után KövESLIGETHY azonnal bejelentette ezen 
sajátságos véletlent s mikor másnap délelőtt a maga részéről is előadta 
eredményeit c Über die Lesung von Seismogrammen czímű előadásában, ez 
nem hogy kisebbítette volna az egyik vagy a másik szerző érdemét, hanem 
ellenkezőleg fokozott érdeklődést keltett a távol egymástól önállóan ugyan- 
azon eredményre jutott két szerző iránt. Az eredményeknek ezen kölcsönös 
beigazolásánál szebb elismerés nem is juthatott volna a két előadónak. 

Végül előadta még BELAR A. tanár és a földrengési obszervatorium 
igazgatója Laibachból megfigyeléseit a laibachi földrengési területről, 
mialatt fejtegetéseit érdekesebb szeiszmogrammok vetitésével kisérte. 

Milyen gazdag és változatos sorozata az előadásoknak! Lényegöket 


142 D: SCHAFARZIK FERENCZ: 


tekintve azt látjuk, hogy a geofizikai irány hatalmasan kezd előtérbe nyo- 
mulni. Mellette a geologiai tektonikai kutatás inkább csak lokális érdekű- 
nek látszik, a mennyiben főleg a hegységek szerkezete szerint tekinti és 
kutatja a rengéseket. A geofizikust első sorban a távoli nagy földrengések 
érdeklik, míg a tektonikusra nézve sokszor a kis helyi rengések becsesek. 
Ez a két irány különböző tudományággal foglalkozó egyéneket von a maga 
szolgálatába, a kiknek feladata egymást szorosan támogatva a közös kitű- 
zött ezél felé törekedni, mely földünk szeiszmicitásának, vagyis planetánk 
egy eddig rejtelmes természeti jelenségének földerítésében kulminál. Hogy 
ez a czél elérhető legyen, egyeseknek és nemzeteknek egymással vállvetve, 
karöltve kell eljárniok. Hiszen olyan fontos eczélok eléréséről van szó, 
melyek a természettudományok egész sorára nézve a legnagyobb fontossá- 
gúak. Arról van ugyanis szó, hogy egy kihülőben lévő égi testnek egy eddig 
ismeretlen állapotáról helyes ismereteket szerezzünk, a mi Földünk belse- 
jének természetére vonatkozólag további újabb, eddig még nem is sejtett, 
igen fontos perspektívákat helyez kilátásba. 

A földrengések világszerte való megfigyelését és a megfigyelés szer- 
vezését kezdetben egy nemzetközi szeiszmologiai társaság útján vélte a con- 
ferentia megoldhatónak. A mennyiben azonban a conferentia német 
tagjai külön űlésben Lewanp kiküldött kormánytanácsos elnöklete alatt a 
földrengési szolgálatot Németországban államosíttatni határozták, mivel 
továbbá ez az ügy Olaszországban már régibb idő óta úgy is államosítva 
van, s minthogy Japán, Orosz- és Svédország részéről biztató nyilatkoza- 
tok tétettek, illetve érkeztek be, a conferentia HELMERTH indítványára egy- 
hangúlag elfogadta, hogy nemzetközi földrengéstani szövetséget igyekezzék 
létrehozni, mely teljesen a nemzetközi földmérési szövetség mintájára lenne 
szervezve. — E nemzetközi szövetség alapszabályainak tervezete a követ- 
kező főbb pontokat tartalmazza : 

1. A szövetség czélja a földrengéstani kutatást minden irányban támo- 
gatni, a mi csak úgy lehetséges, hogy ha számos, a föld kerekségén elosz- 
tott földrengési állomás bizonyos czéltudatos összműködést fejt ki. 

2. A szövetség tagjai azon államok küldöttei, a melyek a szövetségbe 
való belépésöket elhatározták. 

3. A szövetség közegei a) a közgyűlés, mely a szövetséges államok 

képviselőiből áll, s a mely legalább négy évenként egyszer hivandó egybe, 

h) az állandó bizottság, mely a központi hivatal igazgatójából, valamint min- 

den szövetséges állam egy-egy küldöttjéből állana és c) a központi hivatal. 
. 4. A központi hivatal székhelyét a közgyűlés határozza meg. 

5. A központi hivatal összegyűjti, feldolgozza és időhöz nem kötött 
füzetekben adja ki a különböző országokból beküldött adatokat. 

6. Minden, a szövetségbe belépett állam kötelezi magát bizonyos évi 
kvóta fizetésére, melyből : a) a kiadványok költségei; — 0) a főtitkár fize- 


JELENTÉS A STRASSBURGBAN TARTOTT I. NEMZ. FÖLDR. ÉRTEKEZLETRŐL. 143 


tése ; — c) bizonyos fcntos kisérletek költségei ; — d) egyes, a szövetségtől 
felállítandó és fentartandó obszervatoriumok kiadásai lennének fedezendők. 

A. pénznek milyen arányban való kiadását az állandó bizottság hatá- 
rozza meg.F 

Elhatározta továbbá a conferentia, hogy a VII. nemzetközi földrajzi 
kongresszustól kiküldött nagy bizottságot megszüntnek tekinti, helyette 
pedig egy szűkebb állandó bizottságot választ, a mely az ügyeknek a leg- 
közelebbi VIII. kongresszusig való tovább vezetésével bizatik meg. E bizott- 
ság a következő hét tagból áll : 


FoRELL — Morges (Svájcz) KöVESLIGETHY — Budapest 
GERLAND — Strassburg Eewirzky — Jurjew 
HELMERT — Potsdam Mogssisovics — Bécs 


PArazzo — Róma. 

Végre pedig addig is, míg az államok szövetsége létre jönne, ideigle- 
nes központtá a sírassburgi kais. Hauptstation für Erdbebenforschung 
választatott meg, a mit dr. G. GERLAND köszönettel el is fogadott azon kérése 
kifejezése mellett, hogy a jelenlévők őt ebbeli működésében támogatni szi- 
veskednének. 

Ezzel véget ért az első földrengési értekezlet. 

Ha végezetül még elsorolom, hogy a conferentia tanácskozásaira a 
német kormány Lewarp kormánytanácsost delegálta volt azon ezélzattal, 
hogy a földrengéstan törekvéseit, a mennyire csak lehet, hivatalosan is 
támogassa, hogy továbbá a conferentia tagjai ápril 12-dikén az elszász- 
lotharingiai tartomány kormánya nevében a császári kormányzó : Hohen- 
lohe-Langenburg úr ő Hgségéhez bankettre voltak hivatalosak, valamint 
hogy egész ott tartozkodásunk alatt bennünket, magyarokat, kitüntető szi- 
vességgel láttak és az egyik tanácskozásra KövEsrrezrmny Rapó tagtársunkat 
elnökké választották — azt hiszem, hogy elmondtam minden nevezetesebb 
momentumot, mely a strassburgi értekezleten előfordult. 


Eszmecsere. — PerHő Gyurna az előadott jelentésekből (KövESLIGETHY 
értekezését 18 ide értve, mely SCHAFARZIK jelentését nyomon követte) öröm- 
mel látja, hogy néhány buzgó magyar geologus csendes munkálkodása, a 
kik 20 évvel ezelőtt bizottsággá alakulva, egyedül tudományos érdeklődésök- 
től és a szak iránti lelkesedésöktől vezetve kezdték meg és folytatták húsz 
éven át a magyarországi földrengések megfigyelését s gyüjtötték ország- 
szerte a reájok vonatkozó adatokat, milyen szép és meglepő gyümölcsöket 
termett! — Meglep bennünket különösen az, hogy Hurópa nyugatán is 


k OMORI javaslata szerint e kvóta nagysága az olyan államok részére 
melyekben több mint 20 millió a lakosság, évi 1000 márkában, azok részére 
pedig, a melyekben 20 milliónál kevesebb a lakosság, 500 márkában állapítandó meg. 


144 D: SCHAFARZIK FERENCZ. 


akadnak nagy, művelt nemzetek, a melyeknek tudósai sokkal később kezdet- 
tek a földrengéstannal tüzetesen foglalkozni, mint a mi kicsiny országunk- 
nak az ügyért lelkesedő hivei. 

Első eset ez, úgymond Pernő, midőn egy keletkező új tudományszak 
bölesőjét magyar földön is ringatják ; s midőn a tudományos köztudat arra 
ébred, hogy a csecsemő már zajongani kezd és annyira megnőtt, hogy az 
eddigi szűk rácsok közűl tágabb térre, nagyobb körű tevékenységre kiván- 
kozik, a magyar bizottság egyszerre az adatok és a feldolgozott eredmények 
egész sorozatával áll elő és méltó elismerést vív ki magának Európa nagy 
nemzeteinek tudós gyülekezetében. Tudnunk kell ugyanis, hogy SCHAFARZIK 
FERENcz társunk közleményei, a melyekben a nevezetesebb földrengések 
kiterjedését, erejét, hatását, szóval egész jellemét hiven és érdekesen ismer- 
teti, eddigelé már egész kötetté szaporodtak ; s tudnunk kell, hogy az adat- 
gyüjtés munkája is húsz év óta csaknem kizárólag az ő munkabiró vállára 
és pihenést nem ismerő szorgalmára nehezedett s az ő buzgóságára támasz- 
kodott. 

. — Ezeknek az örvendetes eredményeknek a csirája a Földtani Társulat 
kebelében fakadt életre, eddigeléigazán bámulatos csekély anyagi segedelem- 
mel, a melyet kizárólag a dologi kiadásokra kellett fordítani, sőt a mely 
gyakran még arra sem volt elegendő. Most midőn azt tapasztaljuk, hogy a 
magyar földön termett gyümölcs bátran helyet foglalhat az előbbre haladott 
nemzetek asztalán is, még inkább mint valaha a Földtani Társulatra háram- 
lik az a kötelesség, hogy az ország tudományos fejlődésének minden illeté- 
kes tényezőjével megértesse, őket kellően fölvilágosítsa és segedelmöket 
kikérje arra, hogy az új tudományszaknak mai színvonalon leendő műve- 
lését Magyarországon is telhetően, hozzá és a nemzethez méltóan elősegít- 
sék. Már az eddigi jelek is azt sejtetik velünk, hogy itt egy oly új intézmény 
van keletkezőben, a mely eredetileg tisztán tudományos alapon fejlődve, a 
legközelebbi jövőben nagy szolgálatokat fog tehetni egyrészt magának a 
földünket illető tudománynak, másrészt pedig megbecsülhetetlen útmutatá- 
sokat fog adni az emberi javak megmentésére s így közvetetlen befolyással 
lesz a népek életére. Milyen nemes és büszke tudat lesz az nemzetünkre 
nézve, ha ország-világ elismeri, hogy ebből a nagy és fáradságos munkából 
a magyarság is méltóan kivette a maga részét s leróvta vele a közös emberi- 
ség iránt tartozó kötelességét ! 


Dr KÖVESLIGETHY RADÓ : A STRASSBURGI FÖLDRENGÉSI ÉRTEKEZLETRŐL. 145 


A STRASSBURGI ELSŐ NEMZETKÖZI FÖLDRENGÉSI 
ÉRTEKEZLETRŐL. " 


Dr. KövESLIGETHY RaADpó-tól. 


Dr. ScCHAFARZIK FERENcz bizottsági elnök úr kimerítő jelentése a 
strassburgi tárgyalásoknak hű és teljes képét adja, mely alig szorúl kiegé- 
szítésre. Igy tehát csak két BELAR és OMokI tartotta előadás ismertetésére 
szorítkozom, mely engem tán legjobban érdekelt s melyről felteszem, hogy 
az egyik tudományos, a másik gyakorlati szempontból itthon is képes érdek- 
lődést kelteni. Emellett teljesen eltekintek WrxcHERT göttingeni tanár elő- 
terjesztésétől, minthogy ez saját vizsgálódásom eredményeivel lényegesen 
azonos. 

Ismertem Rupzxi dolgozatát, a mely mathematikai alapon kimutatja, 
hogy egy és ugyanazon rengés egyes hullámai a föld kérgében különböző 
sebességgel terjedhetnek, akár a fény a kettős törésü kristályokban, de 
nem volt ismeretes előttem, hogy e tisztán elméletinek gondolt eredmény 
oly kiváló fontossággal bir. Ennek alapján ugyanis a távoli rengés fészké- 
nek távolsága már egyetlenegy állomás feljegyzéseiből is meglepően pon- 
tosan megállapítható. 

A rengés epicentrumában a rengési görbe az inga legnagyobb kitéré- 
sével kezdődik és ha ujabb lökés nem jön, az inga gyorsan csillapulva nyu- 
galomra tér. Ha ugyanis a legerősebb lökést röviden kisebb rázkodtatások is 
előzik meg, a terjedési sebesség különbsége a távolság kis volta mellett el- 
enyésző. De minél távolabb van a műszertől a rengés eredete, annál inkább 
differentiálódnak az előzetes apró rezgések, ezek tetemesen korábban ér- 
keznek és a diagramm első nagy lökését a távolság szerint kisebb, hosszabb 
bevezető rezgések sora előzi meg. A közeli és távoli rengés feljegyzése tehát 
általában véve a következő képet adja : 


ú 
; , H 

Tim -NNIN il 
N" 
j 


; 
és e ccsapnakv hosszából, mint BELAR nevezi, nem nehéz a rengés fészké- 
nek távolságára következtetni. 

Az ujabb irodalomban (Publications of the earthguake investigation 


xX Előadta a magyarhoni Földtani-Társulat 1901. május hó 8-án tartott szak- 
ülésén. 


146 Dr KÖVESLIGETHY RADÓ : A STRASSBURGI FÖLDRENGÉSI ÉRTEKEZLETRŐL. 


committee in foreign languages. No. 5. Tokyo. 1901.) teljesen megtalál- 
tam e számítás alapját. 

Minden földrengési görbe általában véve négy egymástól különböző 
részből áll: az első előzetes tremorokból, a második előzetes tremorokból, 
a kezdeti fázisból és a gyorsperiodusu fázisból. Számos japáni rengési görbe 
elemzése azt mutatja, hogy az első három rész időtartama nagyon közel 
ugyanaz, míg a megfelelő hullámok terjedési sebessége nagyon közel az 
I :2:3:4 arányban áll egymáshoz. Több, Japánban és Európában egyidő- 
ben figyelt rengésekből következik középben, hogy az említett négy fázis 
terjedés-sebessége : 

128; 72;48és 3-3 kilométer másodperczenkint. Ezen adatokból 
könnyen érthető, hogy az előzetes tremorok felrajzolt hosszuságából a 
fészek helye előzetes tájékozásra elég pontosan számolható. Egyszersmind 
közelfekvő gondolat, hogy a négy fázis terjedési sebességeinek egyszerű 
viszonya nem véletlenség, hanem fizikai törvényszerűség kifejezője. 

OmonIi tanár uj seismographot mutatott be és számos fényképet álli- 
tott ki, a melyek közül különösen azokat szeretném kiemelni, a melyek a 
földrengéstan gyakorlati alkalmazását mutatják Japánban. Tudvalevő, hogy 
az olasz kormány a japáni rengési károk ellen lehetőleg védett épitkezé- 
sek tanulmányozására mérnököket küldött ki. Nálunk a földrengés szeren- 
csénkre ritkán szokott oly károkkal járni, hogy ez eljárást követendőnek kel- 
lene mondanunk. Ellenben a japániak példájára föltétlenül meghonosi- 
tandó a seismograph alkalmazása hidpróbáknál és terhelési próbáknál, vala- 
mint az építkezési anyag szilárdságának meghatározásánál. 

A hidpróbák legalább a mennyire én tudom, rendkivül primitiv esz- 
közzel történnek. Japánban e czélra hordozható seismographot alkalmaz- 
nak, mely a híd igénybevételének teljes és szabatos képét adja. Hasonló 
módon vizsgálják az építkezési anyag szilárdságát is. Erre vonatkozólag 
igen érdekes cseismogrammotv láttunk. Valamely gyárkéményt kihajlítot- 
tak kötéllel; a kémény tetején alkalmasan elhelyezett irókészülék a ké- 
ményt szabadon körülvevő állványra erősített papirra rajzolta azokat a 
lengéseket, melyeket a kémény a kötél hirtelen átmetszése után végzett. 
Ily kisérletek valóban adhatnak fogalmat az építési anyag magaviseletéről 
szélnyomás és egyéb rázkodtatások alkalmával. 

Mint a magyarhoni földrengési bizottság legifjabb tagja felemlíthetem, 
a mit elnöke szerényen elhallgatott, hogy GERLaAND megnyitó beszédjében 
nagyon diésérőleg nyilatkozott az elsők között bizottságunk tevékenységé- 
ről, a mely 1882-ig nyúlván vissza, a legrégibb ilynemű bizottságok egyike, 
HELMERT pedig, midőn arról volt szó, hogy a magánjellegü nemzetközi 
társaság helyett a nemzetközi fokmérés vagy a commission des poids et 
mésures mintájára, az államok nemzetközi szövetkezete létesíttessék, ugyan- 
csak kifejezetten óhajtja, hogy e szövetkezetből hazánk ne maradjon ki. 


D: SCHAFARZIK FERENCZ: AZ 1901 MÁRCZIUS 11.-IKI PORHULLÁSRÓL. 147 


AZ 1901 MÁRCZIUS 11.-I PORHULLÁSRÓL. 


Dr. SCHAFARZIK FERENCZ-től. 


Márczius 13-án Acsáról (Pest m.) JocHMANN GÁBOR úrtól, br. PRÓNAY 
Dezső uradalmi a tisztjétől a következő sorokat kaptam : c Tegnap, azaz már- 
czius 11-én már hajnali 3!/2 órakor is, de tőleg napkeltekor, mialatt az ég 
boltja teljesen borult volt, a felhők DK felől különös vöröses sárga színűek- 
nek ? tüntek föl; ezen szinte szokatlan szín különösen d. e. 11 és d. u. 
12 között lett szembetünő. Az ég borulata annyira dominálta a nappal vilá- 
gosságát, hogy én elég világos szobámban nem voltam képes írni. A jelzet- 
tem időben a kertemben kiterített mosott fehérnemű megsárgult, továbbá 
az urasági kertész ugyanez időben az ide mellékelt port hozta hozzám, a, 
melyet az üvegházi ablakok üvegjeiről szedett. Megjegyzem, hogy vidékün- 
kön a hó teljesen elveszett, két hét óta folyton esős az idő, s így a por 
nyoma csakis az említettem véletlen folytán lőn megfigyelhető és így nálunk 
nem volt sem vér-, sem iszapeső, mint azt 11-ről Palermóból és Nápolyból 
jelentik, a hol azon időben az ég sötétvörös volt. A porhullást megelőzte 
ugyan szemetelő eső, hanem hullása közben és utána nem esett. 

E sorok szép önálló megfigyelésnek a tanujelei, a mely arra a por- 
hullásra vonatkozik, a melyről pár nap mulva a napi lapok útján már 
több részletet tudtunk meg. A c Kölnische Zeitungy márczius 16-iki 208. sz. 
esti kiadásában ? foglalt kimerítő jelentése szerint e porhullást márczius 
10-ike és 13-ika közt Közép-Európa nagy részében, Olaszországtól Skandi- 
náviáig többnyire esővel vagy hóval keverten figyelték meg. A legelső 
hirek Szicziliából, a következők Közép- és Felső-Olaszországból érkeztek 
Palermóban a város lakói márczius 10-ikén hajnalban, ködös időben, az 
égboltozaton sárgásvörös fényt láttak, mire azután eső hullott, mely a tégla- 
színű port a levegőből magával lehozta. E szokatlan tünemény a város 
lakói közt meglehetős ijedelmet okozott. 10? felé világosabb lett, 129-kor dél- 
ben azonban megint elsötétedett és újból por hullott le a magasból. Livornón 
a porral kevert eső a járókelők ruházatán sáros nyomot hagyott s másnap 
reggel, kivált a szobrok és templomok lépcsőzetein, sárga porréteget lehe- 


: Előadta a magyarhoni Földtani Társulat 1901 április hó 3-án tartott szak- 
ülésén. 

2? H. ö. BARTONIEK GéÉza czikkét: Az ég szokatlan pirossága Term. tud. Köz- 
löny XVI. köt. 1884. 174. füzet, 49. oldal. 

3 H számot dr. Lóczy LaJos ig. tiszt. v. tag úr volt szíves meghozatni s nekem 
átadni. 


145 D: SCHAFARZIK FERENCZ: 


tett látni. Egy szabadban álló márványasztalnak 1 m?-én 4.5 gr. port 
sikerült összegyűjteni, a miből ki lehetett számítani, hogy az nap egész 
Olaszország területén körülbelül 1.4 millió tonna por szállott alá. 

A porhullásnak a kiterjedése feltünő módon összefüggött a meteoroló- 
giai viszonyokkal. Márczius 10-ikén ugyanis Szardinia szigetétől DNy-ra 
depressziót figyeltek meg, . mely 11-ikén É-felé vándorolt, mire tőle 
É-ra — Bajorország fölött — egy másik depresszió keletkezett, mely 12-ikén 
É-i Németországon át az orosz kelettengeri tartományok felé húzódott. 
Márczius 10-ikétől 12-ikéig bezárólag a legfelsőbb régiókban erős D.S 
légáramlás uralkodott (Olaszországtól Dánemark felé), a melylyel az emlí- 
tett depressziók is kapcsolatosak voltak. Az egész tüneménynek tehát olyan 
magyarázat adható, miszerint megelőzőleg egy még délibb depresszió min- 
den valószínűséggel É-i Afrikában létezett s hogy az onnét czyklonoktól 
felkapott por semmi egyéb, mint a Szahara legfinomabb pora, mely a fel- 
szálló levegővel a magasba s onnan az említett áramlattal É-felé sodortatott. 

A Szahara közelebbi környékén, nevezetesen Észak-Afrika tengerparti 
vidékein egyébiránt — így végzi a czikkiró — az ilyen vöröses porhullások 
nem tartoznak a szokatlan tünemények közé. 

Acsán kívül még a következő helyekről kapott a m. kir. földtani inté- 
zet port, még pedig dr. KorKkorY-THEGE MikLós a központi meteorológiai 
intézet igazgatója útján: (ryór-ről, Tolna-Szántó-ról, Vácz-Hartyán-ról, 
Selmeczbányá-ról és Fiumé-ból, mely utóbbi helyről a dr. SALCHER PÉTER, 
tengerészeti akad. tanártól gyűjtött porból még dr. Lóczy LaJos egyet. tanár 
úr útján is kaptam néhány grammot." 

Ezen porok mind többé-kevésbbé világos téglaveres, illetve chamois 
színűek, s mikroszkop alatt megtekintve, majdnem kizárólag kvarczszemek- 
ből állanak, a melyek részben koptatott gömbölyded körvonalúak, nagyobb 
részt pedig éles csúcsú szilánkok. A víztiszta kvarczon kívül sárgára és 
vörösösre festett kvarczszemek, egyes földpátnak tartható szilánkok, igen 
gyéren egy fűzöld ásvány apró töredékei, továbbá barna vasasszemcsék, vala- 
mint gyéren fekete opákszemek is látszanak még a porban. 

A szemek nagyságában, az egyes próbák között, bár azokat egymás- 
tól 400—500 km. távolságra gyűjték, lényeges különbséget nem lehetett 
felismerni, a mennyiben a szemek nagysága mindegyikben az 070013— 
0-"04 mm. között változott. Csak kevés szem mutat ennél nagyobb átmérőt, 
egészen 07067 mm.-ig, s csak a váczhartyáni próbában láttam kivételesen 
egy 0711 mm. nagyságú kvarczszemet is. 

KALECSINSZKY SÁNDOR úr, a m. kir. földtani intézet főchemikusa szives 


k Előadásom kapcsán KAUFMANN KAMILLÓ bányakapitány úr, igen tiszt. tag- 
társunk fölemlítette, hogy a krisztinavárosi kertjében lévő üvegházon szintén észre- 
vették e port. 


AZ 1901 MÁRCZIUS 11.-IKI PORHULLÁSRÓL. 149 


volt e próbákat chemiai szempontból vizsgálat tárgyává tenni, a mikor is 
mindenekelőtt azt konstatálta, hogy sósavval leöntve mindnyájan élénken 
pezsegnek, mi karbonátok,— s a mennyiben az oldatban tetemes mennyiségű 
kalcziumot is lehetett kimutatni —mészkarbonát jelenlétére vall. Azon kívül 
sok benne a vas, mely a vasokkeres szemcséktől ered és végre a porok vizes 
oldatában még a klornátrium-nak a nyomát is ki lehetett mutatni, mit e 
szálló por bizonyára a földközi tenger fölötti útjában vett fel. 

Összehasonlításúl megtekintettem az egyiptomi, luxori vöröses futó- 
homok Xslegfinomabb porát is, a melyhez a mi porunk — eltekintve attól, 
hogy nálánál sokkal finomabb — feltünően hasonlít, s minthogy másrészt 
benne olyan ásványos anyagokat megfigyelni nem lehetett, melyek vulkáni 
eredetre vallanának, magam is azokhoz csatlakozom, a kik e vöröses port 
a Szahara-homok legfinomabb kifuvásának tartják. 

Végre megnéztem még a kéméndi (Esztergom m.) kissé homokos löszt 
is, mely a szóban forgó poroknak úgy petrografiai minőségére, mint pedig 
a szemek alakjára nézve, szakasztott mását képezi. A porunknak megfelelő 
nagyságú kvarczszemecskék körülbelül 80 9/o-át teszik a kéméndi lösznek.§r 
A lösz anyagához annál is inkább hasonlíthatjuk a szóban forgó subaéri- 
kus port, a mennyiben egyéb egyező alkotó részein kívül még a mészkar- 
bonatra vonatkozólag is szembeötlő a megegyezés. 

Szálló porunk szemnagyságára vonatkozó mérési eredményeim jól 
egyeznek UDDEN ama közlésével (Il. J. WALTHER, Das Gesetz der Wüstenbil- 
dung, Berlin 1900 p. 121), mely szerint az !/s2—!/6a mm. átmérőjű porsze- 
meket a légáramlat 500 km.-re is elviheti, míg az !/6a4 mm.-nél kisebbeket 
esetleg a föld kereksége körül 18. 


X HorPP FERENcz úr gyűjtése és ajándéka. 
kx L. Timkó IMRE: Kéménd- és Páld környékének agrógeologiai viszonyai. 
A m. kir. földt. int. évi jelentése 1898-ról, 216. old. 


150 Dr PÁLFY MÓR: 


GEOLOGIAI JEGYZETEK NEHÁNY DUNAMENTI KÖBÁNYÁRÓL? 
Dr. PÁLFY MóR-tól. 


A földmivelésügyi m. kir. miniszter úr rendeletére 1899. év őszén és 
1900. év folyamán ScCHAFFER ANTAL kir. főmérnökkel bejártam Dévénytől 
Krecsedinig a Duna jobb és bal partján, illetve annak közelében feltárt és 
üzemben levő kőbányákat. Feladatunk volt ezeknek anyagát vízszabályozási 
czélokra megvizsgálni és osztályozni. Ezen kiküldetésünkröl szóló részletes 
jelentésünket megbizónkhoz fölterjesztettük s az nem régiben — inkább 
csak a folyammérnöki hivatalok használatára — nyomtatásban is megjelent. 

Ezen utazásaim alkalmával részletes geologiai vizsgálatokat tenni nem 
volt időm, de több bányánál tettem oly érdekes megfigyeléseket, melyeket 
érdemesnek tartok rövid jegyzetek alakjában közre adni. 


Sütlői és duna-almási kóbánya. A Duna jobb partján Esztergomon 
felül Süttő és Duna-Almás határában már régen ismeretesek a hatalmas 
diluviális édesvizi mészkő-lerakodások. Ezeknek részletes leírására nem is 
terjeszkedem, csupán azt említem fel, hogy a mészkőben gyakori helixek, 
planorbisok, pupák stb. héjain kívül elég gyakran találnak ősemlős csonto- 
kat is. Ez alkalommal a bányabérlők szivességéből a Földtani Intézet részére 
ezekből is többet megmenthettem. 

A duna-almási kőbányában pár év előtt egy pisolihtok-ból álló oszlo- 
pot találtak, melynek nagy részét a dunai vízszabályozásnál elhasználták, 
de egy jókora darabot még szerencsés voltam találhatni. A bányafelügyelő 
elbeszélése szerint a borsókő körülbelől 1—1-5 m. vastag es mintegy 4 m. 
magas oszlopot képezett a tömör — alig likacsos — diluviális mészkőben, 
megjelölve azon forrásnak helyét, melyben ezen borsókövek képződtek. 

Az egyes pisolithszemek nagyobbára tojásdad alakuak, átlag 5—6 mm. 
hosszúak és 3—5 mm. vastagok; de néhol előjönnek 13 mm. hosszuak és 
10 mm. szélesek is. Minden egyes pisolithszem finom gömbhéjas rétegekből 
van felépítve és egyik-másiknak középpontján üreg is van, melynek alakja 
megfelel az egész szem alakjának. A pisolithok az édesvizi mészkőtől vannak 
összeragasztva és tekintve, hogy a ragasztó anyag kevés és a fehérszinű 
szemek általában szabályos kifejlődésüek, ezen előjövetel egyike a legszebb 
pisolith leleteknek. ; 


Előadta a magyarhoni Földtani Társulat 1901. évi április hó 3-án tartott 


szakülésén. 


GEOLOGIAI JEGYZETEK NEHÁNY DUNAMENTI KŐBÁNYÁRÓL. 151 


Kiskószegi(batinai) kóbányál Kiskőszeg községtől északra, a Gradácz- 
hegy lábánál, közvetlenül a Duna partján, az ú.n. bán-batinai gerinez keleti 
végén fekszenek. A kifejtett kőzet kis részben tiszta bazalt, nagyrészben 
bazalt brecsia és tufa, melyet a bányában 10—15 m. vastag lösztakaró fed. 

A gerinez tengelyében legalul, kis területen, likacsos üde bazalt van fel- 
tárva, melynek likacsait legtöbbször kálczit kérgezi be vagy azokat egészen 
is kitöltve mandulakövet képez. Egyes nagyobb üregekben feltünő szép kál- 
czit s gyéren aragónit-kristályok vannak felnőve. 

A bazalt vörhenyes barna, tömör, vékony csiszolatában mikroszkop 
alatt amorf anyagot alig lehet találni ; az egész kikristályodott ; legnagyobb 
mennyiségben a léczalakú, szép folyási szövetet mutató földpát kristá- 
lyok vannak kiválva; de a földpát mellett igen gyakori a teljesen szerpen- 
tinesedett és vasoxidtól megfestett olivin is. Ellenben az augit alárendel- 
tebb. Az egész kőzet telve van finoman elosztott titánvasérezezel. 

A szirtben álló bazaltot csak a legutóbbi időben érték el a gerincz 
középső részén levő, ú. n. Grimmer-féle bányának az alján, s ezen bazaltra 
fölül, valamint kétoldalt tömör, erősen palagonitos bazaltbrecsia követ- 
kezik, melyet szintén gyakran jártak át kalcziterek. A bazaltbrecsia a 
gerinecz széle felé mind lazább és lazább lesz, úgy hogy a gerincz szélén 
porhanyó, vízben könnyen szétázó palagonitos bazalttufát találunk. Mind 
a bazalt brecsia, mind a tufa telve van az apróbb bazalt töredéken kívül 
gyéren elszórt nagyobb bazalt tuskókkal 1s. 

Ezen palagonitos tufában gyakoriak egyes szürkés-barna, vasoxidos 
övvel körülvett, tömör zárványok, melyek mikroszkop alatt legnagyobbrészt 
amorf üvegből állanak, melyből csak gyéren vannak kiválva a földpát- 
kristályok. 


Villányi és kövesdi kóbányák. A villányi kőbányák a villány— siklósi 
hegyvonulat északi oldalán, Villány községtől északnyugatra a Templom- 
hegy (Kirchberg) északi oldalán vannak. A vasuti állomással szemben a 
Templomhegy északi lábánál és ettől délre a hegy tetején van a két legna- 
gyobb kőbánya. Ezek szomszédságában nyugat felől még több kisebb bányát 
is nyitottak. 

A vasuti állomással szemközt levő kőbánya mintegy 250 m. hosszú 
és a meredeken kiálló sziklafal magassága 25—30 m., melyet helyenként 
3—4 m. vastag lösztakaró fed. 

A bánya kőzetének főtömegét vékonyréteges, világosszürke, aprószemű 
vagy tömör dolomit és dolomitos mészkő képezi, mely tömör sárgásszíniű 
vöröseres mészmárgarétegekkel váltakozik. A rétegek K—Ny-1 csapásirá- 
nyuak s 55—60" alatt D felé dűlnek. 

Ezen bányától nem messze — mintegy 150 m.-re — nyugat felé levő 
kis kőfejtőben alúl sárgásbarna színű tömör mészkő van feltárva, melyet 


152 D: PÁLFY MÓR: 


kiképződési és települési viszonyai után guttensteini mészkőnek gondolok. 
A mészkőre ugyanazon déli düléssel dolomit és márga rétegek következnek, 
mint a vasuti állomással szemben levő bányában; valószínünek tartom, 
hogy dolomit alatt a guttensteini mészkő itt is meg volt, de már régen 
lefejtették s ezért a mellékelt szelvényen fel is tüntettem. 


D 
E Jemplom hegy 
799 
Villányi 
VESS x 
(ZS SS 
(ZRRRISÁS Yv 


1. alluvium, 2. lösz, 3. malm, 4—5 dogger (4 kövületes réteg), 6. triász dolomit, 
7. guttensteini mészkő. 


A Templomhegy tetején levő kőbánya K— Ny-i irányban van behajtva ; 
hossza 60 m., szélessége 20 m., délen a sziklafal magassága 20—25 m., 
északon 85—15 m. A kőbánya északi oldalán szürkéskék márgás és kvarczos 
dogger mészkő vékony pados, 457—50" alatt D-nek dülő rétegei vannak fel- 
tárva, melyre a bánya közepén sárgásfehér, vastagpados malmmészkő rétegei 
vannak konkordánsan települve. A malm és dogger rétegek között egy 
2—4 m. vastag, gyakran erősen vasrozsdás réteg van, mely majdnem kizá- 
rólag kövületekből és pedig uralkodólag ammonitekből áll. Tekintve e réteg 
nagy alakbőségét, fajilag is elég változatosságot mutat. Miután e régen 
ismert (geologiailag részletesen fölvette dr. Hormaxs KÁáRory 1874-ben) 
kö vületelőfordulás az irodalomban ez ideig tudtommal ismertetve még nin- 
csen, érdemesnek tartom följegyezni azon kövületsorozatot, mely a m. kir. 
Földtani Intézet gyűjteményében kiállítva van s melyet bold. dr. HOFFMANN 
KÁnRony m. kir. főgeologus saját gyűjtéseiből fajilag is meghatározott, s azok 
alapján e szintet a felső doggerbe helyezte. 

Több, közelebbről meg nem határozott brachiopodán és molluskán 
kívül a következő cephalapodák vannak meghatározva : 


Plujlloceras flabellatum, NEum. 
( disputabile, 7177. 
(c mediterraneum, NEUM. 


GEOLOGIAI JEGYZETEK NEHÁNY DUNAMENTI KŐBÁNYÁRÓL. 153 


Plwlloceras Kudernatschi, HaAu. sp. 
Harpoceras Krakoviense, NEum. 


( Laubei, NEum. 
( hecticum, REIN. sp. 
( punctatum, STAHL. sp. 
Oppelia aspidotdes, ÖOprP. sp. 
( subcostarta, WAAG. 
( (Oekotraustes) conjungens, MAY. 
( ( Baugierit, VORB. sp. 
Stephanoceras Herveyi, Sow. sp. 
( (Sphaeroceras), bullatum, dÖRB. sp. 


heineckia anceps, REIN. sp. 
J Fraasi, Opp. sp. 


(( 
l anceps, REIw. sp. 


( Fraasit, Opp. sp. 
Perisphinctes curvicosta, OPppP. sp. 
( furcula, NEUM. 


efr. Aspidoceras Fuchsi, NEum. 
Lytoceras Adeloides, Kup. sp. 
Peltoceras athleta, Purun. sp. 
Belemnites Württembergicus, OPpp. 


( (Gillieront, MAY. 

( Argovianus, MAY. 
( hastatus, BLAINv. 

( ( jalloviensis, Opp. 


Gyérebben előjönnek a malmmészkőben is kövületek, melyek közül 
dr. HoFrMaANN K. a következőket határozta meg ; 


hhynchonella sparsicosta, OPpp. 
a bisuffarcinata, SCHLOTH. 
Terebratula nucleata, SCHLOTH. 
. Pecten sp. 


Villánytól nyugatra mintegy 2 km.-re, Kövesd községgel szemközt, a, 
hegygerinez északi oldalán, mély árkokban, a lösz alatt levő idősebb képződ- 
mények a felületre bukkanak, melyek legjobban a kövesdi kőbányában van- 
nak feltárva. A három szintben mivelt bánya alsó részén barnás vagy 
vörhenyes, gyakran kissé dolomitosodott mészkő rétegei vannak feltárva, 
melyek megfelelnek a Villány mellett talált guttensteini mésznek. Ennek 
rétegei a bánya alján É-nak dűlnek, de a rétegdülés már a bánya alsó terrá- 
szán egy antiklinalissal délnek fordul. Ezen antiklinalist is a fennebbi 
szelvényen tüntettem ki. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 10 


154 D: PÁLFY MÓR : 


A bánya harmadik etage-ban ezen guttensteini mészkőre konkordánsan 
délfelé dülő rétegekben apró szögletes darabkákra szétporló szürke, apró- 
szemcsés dolomit települt. Innen délfelé haladva valószinüleg megtalálnók 
a dolomit fölött a doggert és e fölött a malmmészkövet, mint Villány köz- 
ségnél előbb láttuk, illetve az utóbbit dr. HoFMANN K. részletes geologiai 
fölvételei alkalmával a Schwarzberg északi oldalán ki is jelölte. 


Krecsedini kőbányák. Ujvidéken alul a Duna jobb partján egészen 
Szlankamenig alacsony, keskeny hegygerincz húzódik, mely a Fruska-Gora 
hegységnek keleti nyulványát képezi. E hegygerinez rendesen vastag lösz- 
takarótól van fedve, de északi oldalán Krecsedin környékén, a Duna part- 
ján, a lösztakaró alól terczier és idősebb képződmények bukkanak a felszinre, 
melyeket a Duna mentén több (számszerint 5) kőbányában fejtenek. 

A legfelső ú. n. kalakácshegyi kőbányában, mely a Duna szine fölött 
mintegy 35 m. magasan van, tömör sárgás vagy vörhenyes-sárgás mészkő 
vastagpados, D felé dűlő rétegeit fejtik, mely kinézésére nagyon emlékez- 
tet a felső jura némelyik malmmészkövére, de benne kövületet nem talál- 
tam. A mészkőre diszkordánsan északi düléssel meszeshomoktól összera- 
gasztott konglomerát következik, mely kizárólag az alatta levő mészkő 
kisebb-nagyobb tuskóiból áll. E konglomerátban a fekü felé gyéren litho- 
thamniumos darabok is találhatók s e konglomerát talán a felső mediter- 
ránhoz tartozik. A konglomerát fölött laza meszeshomokkő következik, s 
ebből a 

(erithium pictum, BAsST. 
( rubiginosum, Brcnw. 
Cardium obsoletum, Ercnw. 
Ervilia podolica, Ercrw. 
fajokat határoztam meg, melyek a szarmata-kor mellett bizonyítanak. 

A kalakácshegyi bányától lefelé a Dunapart egy észak felé domborodó 
gyenge ívalakú kanyarulatot tesz, mely megfelel a J andahegynek s az ezen 
kanyarulaton feltárt legnagyobb kőbányában találtam följegyzésre érdemes 
kőzeteket. 

Ezen bányának kőzete vékonyabb-vastagabb rétegű sötétszürke, 
kemény, tömör vagy aprószemcsés kalcziteres mészkő, mely sötétszürke, 
majdnem egészen fekete agyagpala rétegekkel váltakozik. E rétegek 707 
alatt D-felé dűlnek s reájuk diszkordánsan — északi dülés mellett — 
homokos-agyagos kavics és agyagos homoknak váltakozó rétegei települtek. 

Ezek alján a kalakácshegyi bányában észlelthez hasonló konglomerát 
és agyagos-homokos kavicsréteg települt a mészkő és agyagpala komple- 
xusra. Az agyagos-homokos kavicsrétegre nézve — bár kövületet benne 
nem találtam — valószínünek tartom, hogy a szarmatakorba tartozik. Az 
agyagpala és mészkő komplexus korára nézve biztos adatunk nincsen. 


GEOLOGIAI JEGYZETEK NEHÁNY DUNAMENTI KŐBÁNYÁRÓL. 155 


Cserevicz, Beocsin, Rakovácz, Ledincze és Kamenicza környékén 
dr. Kocn A. szerint a felső krétarétegek szürke agyagpala és rozsda- 
barna homokkövek váltakozásába mennek át, melyek kövületeknek csak 
bizonytalan nyomait mutatják. WorFFrYX ezen rétegeket petrografiai kiképző- 
désük után culmnak gondolta, míg Kocn a stratigrafiai viszonyok alapján 
ezen rétegeket krétakoruaknak veszi. Kocn szerint a felsőkréta képződmé- 
nyek minél tovább haladunk kelet felé, annál régibb jellegűekké válnak, 
így például Krecsedinnél a Duna jobb partján nyitott nagy kőbányában. 
Ezen rétegekben meghatározható kövületet magam sem találtam ; csak egy 
kifejtett nagyobb darab mészkövön láttam egy kicsiny ammonit darab töre- 
déket és egy agyagpala darabkán növénylenyomat-féle nyomokat. 

A két leírt kőbánya helyzetéből és a rétegek csapás és dülés irányá- 
ból, úgy hiszem, helyesen következtetek arra, hogy a kalakácsi kőbá- 
nyában feltárt malmszerű mészkő az utóbb említett agyagpala és mészkő 
fedőjében van. 

A csereviczkörnyéki említett palákat nem ismerem és nem tudom 
mennyire egyeztethetők azok össze ezen agyagpala és mészkőrétegekkel, de 
reám már kezdetben valami idősebb korú képződmény benyomását tették 
.s hajlandó lennék ezeket a krétánál idősebb képződménynek tekinteni. 

Ezen nagy kőbányán alul mintegy 0-5 km.-re a Dunaparton van az 
utolsó bejárt kőbánya, melyben sárgásfehér, meglehetős laza lajtamészkö- 
vet fejtenek. A mintegy 10 m. vastagságban feltárt mészkőrétegre 4 m. vas- 
tagságban vasoxidos márga és sárgásszínű homokos agyag települt, melyet 
8 m. vastag lösz réteg fed be. Az agyag és márgaréteg telve van kövületek- 
kel, melyek között leggyakoriabbak a 


Cardium Stetindachneri, BRus. és a 
( planum, DEsn. 


E kövületek azt bizonyítják, hogy itt pontusikoru üledékkel van dol- 
gunk. 


X KocH A. Fruska-Gora geologiája. M. tud. Akad. math. és term. tud. köz- 
leményei. XXVI. k., 5. sz., p. 41 (519). Budapest. 

xx WorFF: Bericht über die geologisehe Aufnahme des Vrdnik-Gebirges. Ver- 
handl. d. k. k. geol. Reichsanstalt. 1861/62, p. 158. Wien. 


107 


156 DI SCHAFARZIK FERENCZ: 


AZ 1901. FEBR. 16.-IKI ÉSZAK-BAKONYI FÖLDRENGÉSRŐL." 
Dr. SCHAFARZIK FERENCZz-től. 


Február 16-án d. u. 5£ után az Északi-Bakonyban, Veszprém és Győr 
megyék határán földrengést éreztek, mely a lakosság között meglehetős ije- 
delmet okozott, de különben kárt nem tett. A m. h. földtani társulat föld- 
rengési bizottságához beérkezett feljegyzések a következők : 


Bakony-Szt-László. (Veszprém m.) D. u. 5k körül (3—4-el napnyugta 
előtt) földszinti szobában ülve, alulról két lökést éreztem, a melyek egymásután 
1—2" időközben következtek. Az egész jelenség, a melyet 1"-ig gyenge moraj 
előzött meg, mindössze legföljebb 4."-ig tartott. Az irány nem volt megállapítható 
(SzaBó János, körjegyző). 

— A tehervonatot vártuk és a táviró asztalnál ülve egyszerre megrázkodott 
az épület. Kisiklásra gondoltam és azonnal kiakartam rohanni. De a székről 
fölkelőfélben egy lökés következtében arra ismét visszaestem. A szabadba kiérve 
egy ujabb lökés következett be, melytől megtántorodtam. Az egész pár mp.-ig 
tartott. Bent a községben valamint a Kenyérpusztán is erősebb rengést éreztek. 
Erőssége a FoRELL-Rossi féle fokozat szerint 5. (M. Á. V. állomásfőnök.) 

Bársonyos, (Győr m.) községben szintén érezték a frt. Erőssége 3. (UDVARDY 
LaJos megyei útbiztos). 

Csesznek, ( Veszprém m.) d. u. 4 és 5.£ közt a völgyben egyszeri reszketést 
vettek észre, mely zajtalanul lépett föl és mintegy 3"-ig tartott; a község hegyes 
részein mitsem tudtak a ír-ről. Erőssége 3. ( MARTINCSEvITS, postamester). 

Fenyőfő, ( Veszprém m.) d. u. 5k után észrevettük a földrengést mi is, mely 
kárt a községben nem okozott. (Községi biró), 

— D. u. 5k -kor földszinti épületben ablaknál állva s ujságot olvasva DK. 
felől érkező morajt hallottam. mire azután meglehetős rázkodtatás tántorított 
meg. Erre én magam, valamint a szomszédos házak lakói mind kisiettünk az 
utczára. Ez egyszeri és csak 1"-ig tartó reszkettető mozgást a szabadban járó- 
kelők kevésbbé vagy egyáltalában nem vették észre. Kárt e rengés sehol nem oko- 
zott. Erőssége 5. (Löv GyönrGy, uradalmi erdész). 

Gicz, (Veszprém m.) d.u. 5217" 10" (vasuti idő) erős lökés £—D-felé, 
mely kb. 5" tartott. Az épületekből kirohanó emberek azt hitték, hogy a padláson 
valami összedőlt; egy óriási dübörgés volt hallható; a tükrök mozogtak — a 
házak recsegését s erős megingását minden házban észlelték. A függőlámpák lengő 
mozgásba jöttek, de az órák nem állottak meg. Udvaromon az összerakott ölfa 


Fr Előadta a m. honi Földtani Társulat 1901. évi április hó 3-án tartott szak- 


ülésén. 


AZ 1901. FEBR. 16.-IKI ÉSZAK-BAKONYI FÖLDRENGÉSRŐL. 157 


megingott s a favágó fejszéje alatti tuskó felemelkedett. Szobámban ülve azt hit- 
tem a ház összedől, különösen hogy az egyik fal reám döl, de azért semmi repe- 
dés nem mutatkozott rajta. 

Ugyanezt észlelték Romándon, Tamásiban, Varsányban és a környéki 
pusztákon. 

Az utczán játszó gyermekek ijedten futottak be, mivel a föld alattuk meg- 
ingott. Az úton haladó lovak reszketve ágaskodtak. Egy betegen fekvő ember 
ágyából kiugrott, mivel a nagy recsegve dübörgő ingás ágyát megmozdította. Háló- 
szobámban a mosdóedények erősen mozogtak, a, szekrények inogtak. 

Előjelek nem észleltettek sem állatokon, sem nem mondhatni, hogy az idő- 
járás feltünő vagy abnormis lett volna. Csak d. u. 3k 15/-kor észleltem valami 
puffanó rezgést, melyről azt hittük, hogy a padláson valamit leejtettek, de csak- 
hamar konstatáltam, hogy akkor a padláson senki sem járt. Erőssége 6. 
( HIDVÉGHI SÁNDOR). 

Gyiróth, (Veszprém m.) d. u. 4h 40-kor földszinti épületben szobámban 
széken ülve erős mozgást hallottam s 1 mp-re rá erős rázkodást éreztem, minek 
következtében székem a mögötte lévő szekrényhez ütödött. Az erős mozgás 2"-ig, 
a rázkodás szintén 2"-ig tartott. Ezen egyszeri lökésre a községben több házban 
az órák megállottak, másutt az állványokról edények is estek le, ugyszintén egyes 
félretámasztott tárgyak is földre estek. A rengés 4—D-i volt. Erőssége 6. ( FAZEKAS 
János, plébános). 

Győr, d. u. 5£15— 30" között 11 egyén egyszeri lökést érzett. Némelyek 
úgy érezték, mintha pinczében valami sulyos tárgy feldült volna, mások alulról 
ható lökéseknek mondják, vasúti alkalmazottak pedig mozdonykisiklásra gondol- 
tak. A különben zajtalan mozgás DNy—ÉK-i irányu volt. Erőssége 3. (Páros EpE, 
kir. főreáliskolai tanár). I 

— Du. 42£28/-kor a gyógyszertár földszintes épületében sajátságos rezgést 
éreztem, mialatt az ablaküvegek fokozatos erővel rezegtek. Ezután D—i irány- 
ból egy oly lökés következett, hogy neki boruitam a receptura asztalnak. Nőm a 
szomszéd szobában a szőnyeget igazítva D—i irányban esett el. A rengést, mely 
mindössze 27-ig tartott, dörgésszerü moraj követte. Erőssége 4. (SZATHMÁRI GÉZA, 
gyógyszerész.) 

Győr-Szt-Márton. (Győr m.) d. u. 5h 15 és 20" közti időben az utczán 
sétálás közben alulról lökést éreztem, mely úgy hatott, mintha gyomrom rosszúl 
lett volna. A tünemény, mely zajtalan volt, mintegy 2"-ig tartott és BEDA 
irányú volt. Erőssége 4. (HAHw IMRE, községi jegyző.) 

Hathalom, (Veszprém m.) d. u. 52 10"-kor olyan morajt hallottam, mint 
mikor egy üteg tüzérség vágtatva felvonul. Ez "/2"-ig tartott, mire dübörgés köz- 
ben egy nagy csattanás következett, minthogy ha közelünkben egy ház omlott 
volna össze. Az irodában állva, azt hittem, hogy alattam szakadt be a pincze bol- 
tozata. Rögtön le is küldtem utána nézni a dolognak, de csak tele hordó szaladt 
le a csántérfáról. A moraj és a mozgás K-felől jött. E rengés más hatással nem 
volt, minthogy több helyen vakolat hullott a falakról. Erőssége 5 (IHÁsz Lasos, 
nagybirtokos.) 

Lázi, (Veszprém m.) d. u. 5h10" körül háromszoros rázkodást figyeltek 
meg, mely ÉK-ről DNy-felé vonult végig a falun. E rengés hallható morajjal kez- 


158 DI: SCHAFARZIK FERENCZ: 


dődött, az ablakok rezegtek, a falak megmozdulni látszottak, de baj nem történt. 
Hallomás szerint a földrengés érezhető volt Bakony-Tamásiban, Varsányban, 
sSikátoron és Taáp-Szt-Miklóson. Erőssége 5. (JuHász Awxrar. postamester.) 

Lókút, (Veszprém m.) d. u. 5k 13/-kor földszintesen épült szobámban ülve 
három néma lökést észleltem £—D-i irányban. Erőssége 3. (DomBax JÁnos, 
plébános.) 

Pápa-Teszér, ( Veszprém m.) d. u. 5h 27/-kor udvaron állva erős moraj- 
tól kisért lökést éreztem alulról, mintha a föld emelkedett volna. E lökés kb. 2" 
tartott. A szobákban a képek megmozdultak, lovak horkolni kezdtek, szóval em- 
ber s állat megrémült és az egész falu az utczára kiszaladt. Magam és mások 
állítása szerint K— Ny-i volt a mozgás. Erőssége 5. (GERSTNER IGwvÁácz, plébános.) 

Réde, (Veszprém m.) d. u. 5h felé csekély foku rengést észleltem, mely úgy 
vette ki magát, mintha valami nehéz tárgy eldölt volna. A pillanatnyi lökés az 
ajtót és az ablakokat kissé megrázta, sőt divánon ülve azon is némi megmozdu- 
lást éreztem. Függő képeken vagy egyéb tárgyakon semmi hatást nem lehetett 
észrevenni, s még csak megjegyzendő, hogy moraj nem kisérte a mozgást. Hrős- 
sége 3. (gr. EszTERHÁzY ÍMRE megbizásából KuczmaNx Lzxpór, intéző.) 

Sikátor, ( Veszprém m.) d. u. 5£10/-kor földszinti helyiségben ülve, olva- 
sás közben a szék alattam kissé megmozdult. A mozgás lökés és lassu ingás volt, 
melyet zuhanás féle moraj előzött meg. Az egész csak 3"-ig tartott. A község lakói 
kifutottak, megtudandók a történteket. A futó morajtól kisért ingás D—É-i irány- 
ban látszott elhaladni és kárt nem okozott. Varsányban e rengést szintén érezték. 
Erőssége 5. (Sürő János, ág. h. ev. tanitó.) 

Szűcs, (Veszprém m.) d. u. 5h20/-kor szabadban járás közben egy lökést 
éreztem, mely 2"-ig tartott és D—É-nak (?) tartott. Messziről hallható dörgés 
kisérte a mozgást. (PzEcrnó JózsEr, kántortanitó. ) 

— D. u. 5 körül földszintes helyiségben ülve, hullámzó mozgást figyeltem 
meg. A mozgás 2"-ig tartott, s dörgésszerű moraj kisérte rövid ideig. Kint álló 
egyének megtántorodtak, a falakon függő tárgyak megmozdultak. A rengés 
ÉK— DNy-i iránya volt. Erőssége 4. (KorrtáR Gyuza, körjegyző.) 

Varsány, (Veszprém m.) d. u. 5h20/-kor szabadban állva egy oldalról jövő 
lökést figyeltem meg, mely 1"-ig, a reá következő rezgés pedig 3"-ig tartott. A 
lökés iránya E—D-i volt, s dörgésszerü moraj előzte meg, a mely 2"-ig tartott. 
Bakony-Szt-Lászlón szintén érezhető volt e fr. (TaAzkárs ELnEx, v. áll. főnök.) 

— D. u. 5h 20" lakásomon észleltem a rengést. A szék reszketett alattam 
vagy 3—4"-ig, mintha valaki a széket hátánál fogva rázta volna. A rengés hatása 
csak abban nyilvánult, hogy a szomszédok egy máshoz szaladtak megtudandó, 
vajjon nem dült-e össze valami. Reám azt a benyomást tette, hogy a rengő moz- 
gás ÉNy-ról DK-nek tartott. A rengéssel ugyan egy időben dörgő moraj is volt 
hallható, olyan mintha nehéz terhes kocsi döczögős uton ablakunk alatt haladt 
volna el. Az erdőőrök azt mondják, hogy kint az erdőn ágyudörgéshez hasonló 
morajt észleltek. Erőssége 5. (BAÁN IMRE, erdész.) 

Zircz, (Veszprém m.). Egyedüli, aki a zirezi kolostorban a földrengést ész- 
revette, VaJpa ÖDöN, zirczi apát, a ki d. u. 5h után I. emeleti szobában pillanatig 
tartó ingást vett észre. A többi rendtagok szabadban lévén e gyenge mozgásról 
mitsem vettek észre. Erőssége 3. (SzaBó OTMáR könyvtárőr és porvai lelkész.) 


159 


AZ 1901. FEBR. 16.-IKI ÉSZAK-BAKONYI FÖLDRENGÉSRŐL. 


j 
ha 
.. sei 
. 
. a 
ha 
[7 e 8 
,€ 
ch 
th 


160 DI SCHAFARZIK FERENCZ: ÉSZAK-BAKONYI FÖLDRENGÉSRŐL, 


Ellenben negativ bevallások a következő helyekről érkeztek : 
1. Bábolna, Komárom m. a február 16-iki fr-t itt nem éreztük. (Ruisz, kir. 
jószágfelügyeő). 
2. Bőny, Győr m. (HawGyás LÁszLó). 
3. Gyömörő. Győr m. (Fozmán, vasúti áll. főnök). 
4. Kisbér, Komárom m. (Áll. ménesbirtok igazgatósága). 
5. Lovász-Patona, Veszprém m. (ÖMmBÖN ALADÁR jegyző). 
6. Oszlop, Veszprém m. (UDvARDY FRIGYESNÉ, postamesternő). 
7. Pápa, Veszprém m. (Bacsi JózsEr, főgymnásiumi tanár és NEUBAUER 
AraJos, kereskedő). 
8. Porva, Veszprém m. (SZÉKELY JózsEr, tanitó ). 
9. Szemere, Győr m. (V. áll. fönökség). 
10. Veszprém, (Laczkó Dezső, fögymnasiumi tanár). 
11. Zircz, Veszprém m. (SzövnyYEGHY ALzaJos, főszolgabíró, UDvaRgDpY Lagos, 
megyei útbiztos és WÜRTH ÁALaJos, igazgató tanító). 


Ezekből az adatokból kitünik, hogy a legerősebben megrázott terület 
Bakony-Szt-László, Gicz, Hathalom és Sikátor veszprémi községek és pusz- 
ták területére esik, a hol a rengés erősségét a FoRELL-Rossr-féle fokozat 
szerint az 5-ik, illetve a 6. fokkal lehet kifejezni. Mind ezeken a helyeken 
erős morajt is lehetett megfigyelni. Ez a terület a Bakony alaphegységének 
É—i szélére esik, mint az ide mellékelt kis térképvázlatból is láthatjuk. 

Feltünő azonban most már az a körülmény, hogy a rengés e körül az 
epicentrum körül nem volt egyenletes módon észlelhető; e DNy ÜK 
irány nem kedvezett a- rengés tovaterjedésének annyira mint a DDK— 
ÉÉNYy-i, vagyis az a vonal, mely egyrészt Veszprém felé, másrészt pedig 
Győr felé irányúl. Győr-Szt-Mártonban még elég erősen, sőt még Győrben 
is elég határozottan lehetett a földrengést érezni, mig az epicentrumhoz 
sokkal közelebb eső Pápán, Gyömörön, Bábolnán és Kisbéren már semmi- 
képen nem vették észre. 

DDK-felé is leginkább a Zirczen át menő vonal kedvezett legjobban 
e rengés tovaterjedésének. Ha tehát az epicentrum fekvéséből itélve arra 
kell következtetnünk, hogy e rengés a Bakonynak ÉNY-i szélét jelző tangen- 
tiális rupturán keletkezett is, úgy másrészt fel kell tételeznünk azt, hogy e 
rengés tovaterjedésének nem annyira ez, haneminkább egy erre merőlegesen 
álló haránthasadék kedvezett, mely a rengés elhaló hullámait egészen Győrig 
tudta eljuttatni. Haránthasadások a Bakony hegységében nagy számmai 
fordulnak elő, nemcsak a Déli- hanem az Északi-Bakonyban is, a mi ben- 
nünket arra jogosit fel, hogy épen a szóban forgó földrengés sajáságos kör- 
vonalu elterjedése alapján egy ilyen közbeneső és kivált É-i kisugárzásá- 
ban fiatalabb harmadkori és diluviális rétegektől eltakart haránttörést fel- 
tételezzünk. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 161 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


Magyar geologus kitüntetése a franczia tudományos akadémiá- 
ban. Lóczy LaJos tagtársunkat, a budapesti tudomány-egyetemen a fizikai 
és az összehasonlító földrajz tanárát, 1900 deczember 17-én ritka kitünte- 
tés érte. Ezen a napon itélte oda neki a franczia tudományos akadémia 
(L" Académie des Sciences) a 3000 frankos TSIHATSEFF-díjat, a SZÉCHENYI 
Béna eróf keletázsiai utazásán gyűjtött adatok és anyagok alapján készült 
munkáiért, melyek a a(rróf Széchenyi Béla keletázsiai úljának tudomá- 
nyos eredményeiv czimű, háromkötetes nagy, gyűjteményes műben jelen- 
tek meg. És pedig az I. kötetben: aA geologiai megfigyelések leirása és 
eredményei (Budapest, 1890.), a III. kötetben pedig: A fosszilis emlós- 
és puhateslű állatmaradványok leirása, valamint a palaeontologiai- 
sztratigrafiai eredmények összefoglalása." (Budapest, 1897.) Mind a két 
mű számos térkép és táblarajz-melléklettel.§ 

Lóczy LaJos e kapcsolatos két művéről a pályabirák (BoUgUET DE LA 
GRYE, PERRIER, VAN TIEGHEM és Guxou ; előadó GRANDIDIER) az 1900. decz. 
17-iki évzáró ünnepi ülésen a következő jelentést Y? terjesztették elő : 

(A Kelet-Ázsiában tett utazások egyik legjelentékenyebbike SZÉCHENYI 
Béna gróf útja, mely egyrészről a 5ang-Hai, másrészről a Kukunor-tava és 
Batang közötti országokon vonúlt keresztűl az 1877— 1880. évek folyamán. 
Az utazáson összegyűjtött nagyszámú adatok és tárgyak feldolgozása hosszú 
időre terjedő tanulmányokat kivánt, elannyira, hogy a végleges eredmé- 
nyek közlését csak 1893-ban YFF lehetett megkezdeni. 

cBz a kiadvány három kötetből áll, a melyekből a túlnyomóan leg- 
jelentékenyebb rész Lóczy úrra, a budapesti egyetemen a geografia taná- 
rára esik.) 


x V. ö. Földtani Közlöny, XXX. kötet (1900.) a 64. lapon. 
xx L. Comptes Rendus hebdomadaire des séances de I Académie des Sciences. 
Tome CXXXI. (1900.) No. 25., pag. 1116. 
kkk Ez az évszám a mű német kiadását illeti, mely a dolog természeténél 


fogva — minthogy a dolgozatokat a magyar szöveg végleges revisiója és kinyoma- 
tása után, hosszabb idő folyamán kellett németre fordítani — mindig valamivel 


később jelent meg, mint a magyar eredeti. Ez az oka, hogy a német kiadás meg- 
jelenésének évei nem egyeznek meg a magyar részek megjelenésének éveivel. 
SZÉCHENYI BÉLA gróf nagy művét megkezdése alkalmával angolúl is ki akarta volt 
adni, de utóbb épen erre a késedelemre való tekintetből, valamint az eredetileg 
tervezettnél sokkal nagyobb terjedelművé vált kötetekre fordítandó rendkívüli fárad- 
ság megkimélése okáért eredeti tervéről, az angol kiadás megjelentetéséről, vég- 
képen lemondott. 


162 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


cMunkájában a szerző érdekességgel teljes leirását adja a beutazott 
területek fizikai geografiájának, valamint igen tüzetes részleteit a geologiai 
viszonyoknak, végűl tudós leirását s fejtegetését az összegyűjtött ősvilági 
kövületeknek. 

cLóczy úr munkái szabatosan megállapították a khinai és a szom- 
szédos országok hegylánczai között fennálló viszonyt s kétségtelenül és 
tüzetes világossággal kimutatták déli Khina specziális jellemét, valamint. 
azt, hogy ez a rész, Tonkinnal és Annammal egyetemben, úgy látszik oly 
neutrális régió volt, a mely csaknem minden időben ellentállott a geologiai 
helyváltoztatások gyűrő és redőző erejének. Más részről a szerző palxon- 
tologiai tanulmányai jelentékeny világosságot derítettek a devon- és a 
karbonperiodusbeli tengerek eloszlására és elterjedésére. 

c Az elért eredmények jelentékeny voltánál, valamint a munkák nagy 
terjedelménél fogva, a melyekben e fontos eredmények közzé vannak téve, 
Lóczy úr dolgozatai teljesen méltók rá, hogy szerzőjöknek a Tsihatseff- 
díj adományoztassék. 

Lóczy Lasos tagtársunkat a magyarhoni földtani társulat választ- 
mánya is kitüntető elismerésben részesítette, midőn őt épen Kelet-Ázsiát 
illető dolgozatai alapján 1900. évi közgyűlése küszöbén legelső sorban 
tekintetbe vette azok között, a kiket a Szabó József Emlék-Érem-mel 
leendő kitüntetésre ajánlott. Lóczy művei azonban nem a Magyar Biroda- 
lom, hanem Kelet-Ázsia geologiai viszonyaival foglalkoznak s részt vesz- 
nek még a következő hat éves cziklus pályázatában is. A Szabó-érem első 
koszorúját a Földtani Társulat oly férfiúnak itélte oda, a kinek egyrészt a 
Magyar Birodalom geologiai viszonyait tárgyazó és a soron levő évkörben 
első sorban kitüntetésre méltó munkái versenyeztek a koszorúért, másrészt 
pedig a harminecz évet jóval meghaladó munkálkodásával Magyarország 
geologiai kikutatása és megismerése körül igen nagy érdemeket szerzett. 

Szivünkből örvendünk és a hazafias öröm őszinte megnyilatkozásá- 
val üdvözöljük Lóczy LaJos tagtársunkat, hogy az európai tudományosság 
egyik legelső areopagusa, számos külföldi serény és buzgó tudós között őt 
találta legérdemesebbnek arra, hogy a speciálisan Kelet-Ázsia geografiai 
és geologiai megismertetését tárgyazó eredeti kutatások jutalmazására ala- 
pított fényes díjjal munkálkodását és annak tudományos tekintetben nagy- 
fontosságú eredményeit kitüntesse. 0) 


A Vácz melletti Kosd-községnél átfúrt eoczénkorú széntelep. 
Abból a feltevésből kiindulva, hogy az esztergomi medencze szénlerakodá- 
sainak folytatása a Duna völgyének baloldalán is valószínűen meg lesz 
található, egy fúrási konzorecziumnak adott alkalommal azt tanácsoltam, 
hogy a Vácztól K-re fekvő Nagyszál-hegy DK-i, Kosd községe felé irányult 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 163 


lejtőjén, az ú. n. xsBodor-árokbanv a felszinen lévő nummulit-mészkőben 
szénre való fúrást indítson meg. 

Az alapkőzetet e vidéken a felső-triászkorú  cDachsteinn-mészkő 
képezi, a melyre közvetlenül az eoczénrétegek, tehát hasonlóan, mint 
Esztergom táján, telepednek reá. A nummulit-mészkő rétegei a mondott 
árokban 1097-a DDK-nek Kosd felé dőlnek. 

A keresztülvitt első fúrás fennebbi feltevésemet be is igazolta, a 
mennyiben 130 m. mélységben épúgy, mint Esztergomnál, a középső eoczén 
bázisán kifejlődött édesvízi képződményekben, gyenge telepecske után, egy 
140 m. vastag széntelepet fúrtak át. 

A második fúrással, melyet utasításom szerint az elsőtől 200 m.-nyire 
DK.-re a dőlésirányban az említett árok bal oldalán kezdettek meg, a szén- 
telepet 134 m. mélységben 156 m. vastagon fúrták át. 

E fúrási pontnál a felszinen (árokban) látható nummulit-mészkő- 
rétegek 309-alatt dőlnek DDK-nek, de e meredekebb dőlés — mint az e fúrás- 
nál elért mélységből kitünik — lefelé csakhamar kiegyenlítődik, t. 1. a dőlés 
a mélység felé megint csekély fokú lesz. 

Csak e két fúrás hatolt a felszinen igen korlátolt mérvben látható 
márgás nummulit-mészkőben közvetlenül le. A többi, mindössze kilenez 
fúrást, a rétegek csapásirányában, kisérletképen tovább a fedő felé is, haj- 
hajtották végre, valamennyi fúrás közül azonban csak négy, t.1. az említett 
kettőn kívül, a II. számú fúrástól a KÉK-i csapásirányban 300 m.-nyire a 
IV-es számú, és a II. számútól 325 m.-távolságra a csapásirányban NyDNy- 
felé a VIII. számú fúrást végezték be, a többi öt fúrásnál megelégedtek 
azzal, hogy az eoczénrétegek jelenlétét konstatálták vagy pedig már az 
alsó-oligoczénben a fúrást abbanhagyták. 

A IV-es számú fúrásnál a szenet 07-35 m., a VIII-as számúnál 0-18 és 
0-45 m. vastagságban találták meg ; az utóbbi fúrás azonban az alapkőze- 
tet nem érte el, tehát még az eoczénrétegekben mozgott s így szintén tel- 
jesen bevégzettnek nem tekintendő. 

Minthogy e négy fúrás mindegyike a szén ottlétét konstatálta, aziránt 
kétség nem foroghat fenn, hogy a kosdi terület alatt valóságos széntelep 
van lerakódva. E széntelep a csapásirányban elvékonyodott, de ez az elvéko- 
nyodást a csapásiránynak csak egy vonalán és ezen is csak a K-i irányban 
lett megállapítva, a vonal Ny-i felén a fúrás e tekintetben sem döntött végleg. 

Hogy a széntelepek vastagsága ingadozó, az ismert, mindennapi jelen- 
ség, amely azonban a szóban lévő esetben a vállalkozó kutató társaságot 
a feltárás munkálatainak folytatásától — sajnos — elriasztotta. 

A felhozott adatok szerint tehát az eddigi kutatófúrások korántsem 
voltak elegendők arra, hogy a kosdi szénlerakodás elterjedésére, települési 
viszonyaira és valódi átlagos vastagságára nézve tiszta, megbizható képet 
adhattak volna. 


164 . IRODALOM. 


Ezért, és tekintetbe véve a feltárt szén kifogástalan jó minőségét, vala- 
mint a főváros és a Duna közelségét, de kiváltképen a legközelebb eső 
váczi vasúti állomás csekély (5—6 Km.-nyi) távolságát, a feltáró mun- 
kálatokat a kosdi területen ezéltudatosan folytatni kellene, mert az ott 
eddig is feltárt szénmennyiséget egyszerűen otthagyni a föld méhében, a 
feltáró munkálatok jelenlegi stádiumában semmikép sem okadatolt kész 
nemzetgazdasági veszteség volna. T. Rorn LaJos. 


IRODALOM. 


(1.) CzimBusz Géza : A Hoverlának problémái. A magyarországi Kárpátegye- 
sület Evkönyve. XXVII. évf. Igló, 1900. 122—123. oldalon. 


Szerző megmászta a Hoverlát és útjában sok lejtőtörmeléket talált, melyet 
nem tarthat moránának és mivelhogy továbbá a Kis- és Nagy-Hoverla közti hor- 
padást nem látta morünával feltöltve,k a specziális geologiai kutatásra appellálva, 
bebizonyítandónak mondja nemcsak az ÉK-i Kárpátok egykori eljegesedését, 
hanem egy füst alatt kétesnek tartja a fogarasi és a retyezáti havasokét is. 

Nem szándékom ez alkalommal ezen témával tüzetesebben foglalkozni, a 
mennyiben ez a m. kir. földt. intézet kiadványaiban már ismételten megtörtént, 
PRimics (1883) és ZaAPaLowicz (1886) tévedtek. Ixkey B. (1589) kételkedett ugyan, 
de azért nem tartotta a Retyezát egykori eljegesedését éppen kizártnak. Pozi- 
tiv és igen részletes megfigyelésre támaszkodva, ellenben irnak e tárgyról (a kik- 
ről azonban szerző nem vesz tudomást) a Hoverlára vonatkozólag PAUL és TIETZE 
(1877), továbbá u. a. vidék Cserna Hora és Svidoveczi hegységeinek eljegesedé- 
séről Poszwirz TivapaRn (1. a m. kir. földt. intézet évi jelentéseit 1888, 1889, 1890, 
1892, 1894 és 1897-ről), továbbá a déli Kárpátokról a Retyezát és Királykő közti 
havasokról LEHMANN PÁL (Zeitschrift d. Ges. f. Erdkunde in Berlin. XX. k. 1885), 
SCHAFARZIK FERENCZ a Retyezát-Szarko-Godján hegycsoportra vonatkozólag (földt. 
int. évi jelent. 1897 és 1898-ról), Mgazgc Lasos bukaresti tanár (1899) és végre 
DE MARTONNE franczia geografus (1900) ugyancsak a déli Kárpátokra nézve. 

Mindezekből kitűnik, hogy hegységeinkben nem óriási gwlecserekről van 
szó, melyek képesek lettek volna nagy völgyeket feltölteni, hanem hogy a glecser- 
képződés csekély és korlátolt volt s e hegységeknek csak legmagasabb esúcsré- 
gióira szorítkozott. A hó határa a Godján táján 1900 m. magasságban lehetett, 
maga a glecser pedig 1700 méternél lejebb nem jutott. Ezen magas régiókban 
található kár-völgyek (1900—2000 méteren felüliek) és magasan fekvő tavak is (a 
melyek semmiképen nem degradálhatók chegyi fertőkkév), glacziális jelenségek 
ép úgy, mint a környékükön található púpos kövek és az olykor (Godján) intakt 
patkó-alakban található moránák. 

Honunkban a Tátra, a Hoverla és a déli Kárpátok hegylánczának egykori 
eljegesedését ma már el nem vitázható ténynek kell elfogadnunk, mely további 


kXk Morüánákat csak nem kereshetünk hegylejtőkön vagy nyergekben ! 


IRODALOM. 165 


bizonyításra nem szorul, hiszen glacziális nyomok néhány év előtt több helyen már 
a Balkán félszigeten is ki lettek mutatva, még pedig Cvisió Jovan által Boszniá- 
ban (a Trescavicza hegységben), Herczegovinában (a Prenj-ben), Montenegróban 
(a Durmitorban) és végre Albániában a nagyon délen fekvő Monasztir melletti 
Peristeri hegységben is. (Cvisrió Jovan. Földr. Közl. 1900.) . SCHAFARZIK FERENCZ. 


(2.) CiRBusz Géza : A nagy magyar Alföld keletkezése. Földrajzi Közlemé- 
nyek XXVIII. köt., III—IV. füzet 76—86. old. 


A mioczén-tengerek visszahuzódása alkalmával, a Duna völgyét tekintve, 
legelőször a délnémetországi medencze, majd a bécsi- és vele kapcsolatosan a kis 
magyar alföldi-, harmadszor a nagy magyar alföldi- és végül az oláh alföldi me- 
dencze beszakadása történt. A medenczék beszakadását azok szélein elhelyezkedő 
tavak és mocsarak igazolják. A plioczén beltengerek és beltavak korszakát nyo - 
mon követte a Duna. Az alföldi fensíkok a diluviumban rakódtak le, a mikor az 
egész medencze még sülyedő félben volt, ebből magyarázható ki a diluviális réte- 
gek feltünő vastagsága. A diluviumban keletkezett Kúnfensík sértetlen volta 
miatt lehetetlennek tartja a szerző, hogy a Duna egykoron Vecsés, Monor és 
Pilis alatt a Tisza mai medrébe folyt volna ; valamint a Tisza folyónak, BAER tör- 
vénye alapján, nyugati hátrálását illetőleg is erősen mégrendült a hite. CzZIRBusz 
nem hajlandó elfogadni Srgranovié azon feltevését, hogy a Tisza 300,000 év előtt 
Erdély tövében folyt és évenkint 30 cm. hátrálással ért volna a Kúnfensik tövéhez. 
A folyó bal partján emelkedő fensíkok a Tisza ezen nyugati hátrálását meg- 
czáfolják. Különben geologiailag sem sikerült régi Duna és Tisza medreket 
kimutatni. Szerző szerint a magyar Alföld mélyedékét nem a Tisza vájta ki 
magának, hanem az Alföld ős plasztikája szabta meg neki. A folyórendszer tel- 
jes kifejlődése előtt a víz a legmélyebb vonalat keresvén, jobbról-balra kószált 
s így fattyúmedrek, folyódelták képződtek. A Hortobágyot sem tarthatja egykori 
Tiszamedernek, hanem ennek csak áradáskor megtelő árkának. Végül a mon- 
dottak alapján a Kis-Alföldet 6 és a Nagy-Alföldet 8 síksági tájra osztja. 

Honxusirzxy H. 


(3.) Tuzson János: A tarnóczi kövült fa. Vermészettudományi Közlöny. 
LVIII. pótfüzet 280—281. old. ; 


A tarnóczi kövesült fa ismertetésével és annak fajmeghatározásával ez ideig 
már többen foglalkoztak. FEnix I. a törzsöt Pityoxylon mosguense, MERcxL fajhoz 
hasonlítja. Tuzsows szerint a exylonmv és citess végzésü fosszil génuszok bizonyta- 
lan keretet nyújtanak a fajok számára. Szerinte a fosszil fák számára külön 
nevekkel új génuszokat alkotni fölösleges. Tuzsos csak azon fosszil fákat tartja 
meghatározhatóknak, a melyeknek az anatómiai szerkezetük a reczensekével 
rokon és a melyek a reczens fajok rendszerébe beoszthatók. A tarnóczi fatörzs 
felsőmediterrán korú; ásványos anyaga valamely kettőstörésü és optikailag két- 
tengelyü opál vagy kalezedon módosulat ; e mellett azonban organikus anyagok — 
különösen gyanta — mindenütt kimutathatók a törzsben. Évgyűrűk a törzsön jól 
észlelhetők s ezeket tracheidák alkotják, a melyeket vékonyfalu parenchimasejtek 


166 IRODALOM. 


vesznek körül és bélelnek ki. Tuzsows anatómiai szerkezete alapján e fatörzsöt a 
Pinus-félékhez sorozza és annak lelőhelyéről P. tarnocensis-nek nevezi el. 
Honusirzxy H. 


(4.)) SEmPER: Beitrüge zur Kenmtmiss der (Gioldlagerstütten des Siebenbür- 
gischen Erzgebirges. Abhandlungen der königlich Preussischen geologi- 
schen Landesanstalt. p. 1—219, 1900. Í 


Szerző 1897 tavaszán meglátogatta az erdélyi Erezhegység nevezetesebb 
aranybánya helyeit és ezen úton szerzett tapasztalatai, valamint az előző kutatók 
Primrcs, Isxevy, PosEpwy stb.) adatai alapján ismerteti azoknak bányageologiai 
viszonyait. Az Érezhegységet négy részre osztva (Csetrás hegység, Zsidóhegy- 
Stanizsa, Verespatak, Offenbánya) tárgyalja. 

A Csetrás hegység általános geologiai viszonyait, a kőzetek nemét és korát, 
a telérek kitöltését illető adatai megegyeznek az INKEYx-től felsoroltakkal. A nagyági 
bányászoktól eglauchs-nak nevezett telér-képződményekről azt hiszi, hogy közü- 
lök a vékonyabbak nem telérek, hanem a közönséges daczitnak finoman elosztott 
pirittől sűrűn impregnált és sötétszinűre festett sávjai; a vastagabb cglauchok?- 
ról ellenben azt tartja, hogy azok surlódási brecsiák, melyekben úgy a töredékek, 
mint azok kötőanyaga, a hasadékoknak szétroncsolt és szétdörzsölt mellékkőzetei- 
ből valók. Leginkább Pgrmics munkája alapján foglalkozik még a szerző Hondol, 
Toplicza-Magura, Troicza-Tresztya-Barbara, Boicza, Kis-Almás-Porkura, Felső- 
Kajanel, Muszári (a Barza körüli és a Czebevölgyi) érezteléreivel. A muszári ércz- 
telérek leírásánál azt a nézetét fejezi ki a szerző, hogy az amfibolandezit és daczit 
fokozatos átmenetekkel összekötött kőzetsorozatnak két végső tagját képezik, hol 
a daczit az idősebb, az andezit a fiatalabb kőzet. 

A második csoport tárgyalásánál a szerző Fericzel (Stanizsa mellett), Tekerő, 
Faczebaja és Nagy-Almás geologiai viszonyait ismerteti. Miután ezen helyeket 
nem látogatta meg, HAUER, FELLENBERG, WEIsz és GESELL 5. munkáira hivatkozik. 

A harmadik csoportnál Verespatak földrajzi fekvését és általános geologiai 
viszonyait, a telérek mellékkőzeteit, ezeknek viszonylagos korát és az arany elő- 
fordulást irja le a szerző. Röviden foglalkozik még Bucsum-Korabia-Vulkoj és a 
Boteshegy bányáival is. 

A negyedik csoportnál röviden előadja Offenbánya általános geologiai 
viszonyait és az ottani aranyelőfordulást. 

Munkája eredményét összefoglalva, arra az eredményre jut, hogy az ara- 
nyat az ősmészkövek (Offenbányán), a jurakori szirtmészkövek és melafirok, a 
kvarczporfir, kárpáti homokkő, vulkáni tufa és iszap, első sorban azonban a ter- 
czierkorú eruptiv kőzetek tartalmazzák. A telérek mellékkőzetét képező eruptiv 
kőzetek közül a kvarczban szegény és amfibolban gazdag daczitok és rhiolithok 
az idősebbek, a kvarczot lényeges elegyrészkért nem tartalmazó és amfibolban 
bővelkedő andezitek a fiatalabbak. A teléreknek vastagsága, dülés és csapás- 
irányban való kiterjedése rendszerint csekély; széleiken agyagszegély igen gya- 
kori; keletkezésük nagyobbrészt diszlokácziókra vezethetők vissza. 

Végül összegezi a telérek kitöltésére és a paragenétikai viszonyokra vonat- 
kozó adatokat. Intés V. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 167 


TARSOLATT GATE. 
Szakülések. 


1901 május hó 8.-án. 

Elnök : T. Rorn [LaJos. 

Első titkár bejelenti, hogy az április hó 3.-án tartott választmányi ülésen 
az első titkár ajánlatára rendes tagul választatott SCHAFFER AwraL kir. fömérnök 
Visegrádon és hogy az utolsó ülés óta három tagtársunk elhunytáról értesült ; 
ezek : BErHázv János ny. min. tanácsos, a cs. és kir. Lipótrend lovagja Buda- 
pesten, Nyurassy ANTAL szt. benedekrendi nyug. lelkész Bakonybélen és OKOoLI- 
csÁNYI BÉLra m. kir. számtanácsos Mármaros-Szigeten. Szomoru tudomásul van. 

Előadások : 

1. 2. SCHAFARZIK FERENcz dr. és KövEsziGErny Rapó dr. az idei strassburgi 
földrengési értekezletről és annak megállapodásairól tesznek jelentést. (1. a jelen 
füzetben.) ; 

Pernő Gyura dr. röviden hozzászól az előbbi két előadó jelentéséhez és 
méltatja a földrengési bizottság működését. (1. jelen füzet 143. I.) 

3. ScHMIDT SÁnpoRk dr. bemutatja MoEsz Guszráv brassói tanár értekezését 
Körmöczbánya néhány ásványáról. 

Körmöczbányán ujabban szép barit-, antimonit és pirit kristályokat találtak, 
melyeknek kristálytani sajátságait szerző behatóan tárgyalja és dolgozatához egy 
tábla mellékletet csatol, mely ezen ásványok kristályainak rajzait tartalmazza. 


1901 junius hó 5.-én. 

Elnök : T. Rorn LaJos. 

Első titkár bejelenti, hogy a május hó 8.-án tartott választmányi ülésen 
"TT. RorH LaJos elnök ajánlatára rendes tagul választatott WOoLLMANN KÁZMÉR föld- 
birtokos Budapesten. 

Előadások : 

1. TRErrz PÉTER, E. Ramawxw dr. cKEuropa talajöveiv (Die Klimatischen 
Bodenzonen Huropas) czimű munkáját ismerteti s a Magyarországot tárgyaló 
részt saját felvételei alapján kiegésziti. Az alföld agyagos talajain levő erdők 
pusztulásának okait fölsorolva, azon módokat tárgyalja, a melyek alapján az 
agyagos talaju kopár területeken új erdőket lehetne telepíteni. (Helyszüke miatt 
későbben közöljük. Szerk.) 

2. PerHő Gyura dr. a jégkorszakközi rhinocerusok egy oly fajtájának — a 
Rhinoceros Mercki-nek — előfordulását mutatja ki a Balaton mellékéről, melyet 
Magyarországról eddigelé nem ismertünk. (Helyszüke miatt a következő füzetben 
közöljük. Szerk.) 

3. LaJos FERENxcz (mint vendég) az 1901 április 2.-i délmagyarországyi 
földrengésről szóló tanulmányát mutatja be, összefoglalván a beérkezett adato- 


168 TÁRSULATI ÜGYEK. 


kat. E földrengés Torontál, Temes, Krassó-Szörény, Bács-Bodrog, Hunyad és 
Szerém megyék területére terjedt ki, de valószinüleg Szerbiában és Romániában 
is érezhető volt. A megrengett terület alakja ellipszis, melynek K—Ny-irányu 
hossztengelye 300 km., haránttengelye 230 km., területe pedig 54,182 km.? A leg- 
erősebben megrázott terület határai: Magyar-Csernya, Melencze, Lázárföld, 
Klekk, Zsigmonfalva, Szécsány, Csávos, Módos, amely területen számos kémény 
bedőlt és sok fal megrepedt, tehát erőssége FoRELL fokozata szerint 7? volt. 
E centrális részen kivül, hol lökéseket éreztek, még három rengési övet külön- 
böztet meg, melyekben a mozgás hullámokban nyilvánult. A lökések száma 1—5 
között ingadozik ; a rengés a különböző helyeken 1—10 mp-ig tartott, de ezeken 
kivül elő- és utórengéseket is észleltek. 


Választmányi ülések. 


1901 május hó §.-án. 

Elnök : T. Rorn LaJos. 

T. Rorn LaJos ajánlatára rendes tagul választatott WOLLMANN KÁZMÉR föld- 
birtokos Budapesten. 

Kilépésüket jelentették hárman ; a tagok sorából töröltettek. 

Titkár beszámol a mult ülésen nyert megbizatásról, melynek értelmében 
levélben megkérdezte a távol volt választmányi tagokat ünnepi jubileumi ülés 
megtartására vonatkozólag. Kocn Awran dr. válaszában ezt elkésett dolognak 
tartja, de kivánatosnak mondja, hogy a társulat történetének megirására valakit 
fölkérjenek és a történet rövid kivonatát a jövő évi közgyülésen előadják. SEMSEx 
AwDpoR dr. levelében a többség véleményéhez csatlakozik. ; 

Irosvav LaJos szóbelileg adja elő véleményét, mely szerint a szóban forgó 
ülés megtartását nem tartja szükségesnek ; mig KRENNER SÁNDOR dr. oda nyilat- 
kozik, hogy a mult vál. ülés határozata érvényben tartandó. 

SCHMIDT SÁNDOR dr. azt inditványozza, hogy a múlt ülés határozata oda- 
módosíttassék, hogy a társulat rövid történetét a jövő közgyülésen adja elő azon 
tag, kit a társulat monográfiájának megirásával megbiznak és erre szóló KocH 
ANTAL. dr.-t ajánlja, ki azt el is fogadta. 

KRENNER SÁNDOR dr. a monográfiával kapcsolatosan a közlöny részletes 
mutatójának a jövő évi közgyűlésig való elkészítését ajánlja a választmány 
figyelmébe. 

Az első titkár megjegyzésére a választmány megbízza őt, hogy a volt titkárt 
értesitse a választmány határozatáról s kérje fel a mutatónak a jövő évi közgyü- 
lésig való elkészítésére. 

Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. 


1901 junius hó 5.-én. 
Elnök : T. RorH [LaJos. 
Rendes tagul választatott T. Rorm Lajos elnök ajánlatára VöÖLKEL ÁLBERT 
mérnök Budapesten és Pernő GyuzA, dr. ajánlatára levelezőnek JoacHnrm GYULA a 
Rábaszabályozási társulat gátőre Győrött. 


TÁRSULATI ÜGYEK. : 169 


Első titkár bejelenti, hogy KANkKA KÁRoLY dr., kir. tanácsos, főorvos Pozsony- 
ban 1851-ben lépett a tagok sorába s inditványára a választmány elhatározza, 
hogy 50 éves tagsági évfordulója alkalmából üdvözlő levéllel keresse fel. 

ScHMIDT SÁNDOR dr. a bécsi geol. congr. magyarországi kirándulását előké- 
szítő bizottság működéséről számol be. 

A bizottség működését a mai nappal befejezte és a következő eredmények- 
kel lép a választmány elé: A bécsi intéző bizottsággal magánérintkezés utján a 
kirándulásról főbb vonásokban megállapodott s elkészítette a kirándulás terve- 
zetét és költség előirányzatát. A. felmerülő költségeket 12,000 koronára becsüli s 
a költség fedezetéről — tekintve, hogy a Társulat e ténykedése elsőrangu kultu- 
rális és geologiai fontosságu — úgy gondoskodott, hogy küldöttségileg fölkereste 
a vallás és közoktatásügyi és a földmivelésügyi m. kir. Miniszter urakat, kik a 
leghatározottabb formában kijelentették támogatásukat és pártolásukat. Ez alka- 
lommal Semsei SEMsgY AwDpoR dr. úr a minister urakat nagy áldozatkészséggel 
informálván, a bizottságnak fáradságot nem ismerve segédkezett, miért a választ- 
mány az előadó inditványára jegyzőkönyvi köszönetet szavazott neki. 

A kirándulás programmjának vázlata a következő : 

A kongresszusi ülések berekesztése után a kiránduláson résztvevők azon 
fele, amely Magyarországra és Boszniába készül, együttesen lejön Budapestre, 
hol körülbelül 2 napig tartózkodik. A kirándulók ezután két csoportra oszlanak, 
az egyik csoport Boszniába megy, a másik az Aldunára indul és pedig Ujvidékig 
vasúton, útközben egy mellékkirándulással Palicsra vagy az Alföld más érdeke- 
sebb pontjára. Az utazás azután hajón folytatódik, megszakítva egy kirándulással 
a Fruskagorába, a beocsini czementmárgához és Belgrádba. A társaságot az 
Aldunán végig külön hajó fogja szállítani és az egész kirándulás Herkulesfürdőn 
fejeződnék be. A kirándulás tartamárai részletes ismertető leirást (guidet) adna 
ki a társulat, mely. egy általános — Magyarország és a magyarság viszonyaira 
kiterjedő — részen kivül, illusztrácziókkal bőven ellátott részből állana. 

Előadó kéri a választmányt, hogy a jelentést tudomásul vegye és az ügy 
további lebonyolítására lépéseket megtegye. 

PerHnő GyutaA dr. a választmány köszönetét fejezi ki a bizottságnak, 

ScHMIDT SÁNDOR dr. indítványára a választmány T. Rorn Lasos elnök, 
SCHMIDT SÁNDOR dr. alelnök, Párrv Móng dr. első titkár, KocH ANTAL dr. és ScHa- 
FARZIK FERExcz dr. személyében állandó végrehajtó bizottságot küld ki, melyet 
fölruház teljes szuverénitással és jogkörrel, hogy a választmánytól függetlenül a 
Társulat nevében az ügyeket vezesse ; a bizottság eddigi tervezete nagyban erre a 
bizottságra is kötelező, de a részletekben szabad kezet enged. Megadja a fölhatal- 
mazást arra is, hogy addig, míg a kirándulás költségei folyósítva lennének, a, 
felmerülő kiadások a társulat forgó tökéjéből kölcsönképen fedeztessenek. 

Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 11 


170 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


A m. kir. földtani intézet 1901-ik évi felvételei. 


A m. kir. földtani intézet tagjai, a m. kir. földmivelésügyi miniszter úr 
rendeletéből, a folyó évben a következő területeket veszik fel részletesen. 

Poszwirz TiIvapak dr. osztálygeologus a felvételi időszak első felében Már- 
marosvármegye nyugati szélén Lipcse-Polyána vidékén, azután Szepes és Gömör 
megyében a Gölnicz völgyétől délre folytatja részletes felvételeit. 

Pernő Gyura dr. főgeologus Urszádtól délkeletre, Huta környékén ; Szow- 
ráGn Tamás dr. bányatanácsos, osztálygeologus pedig Vár-Sonkolyos és Kalota 
táján Biharvármegyében végez részletes földtani térképezést. 

TELEGpI Rorm Laros főbányatanácsos, főgeologus, Alsó-Fehér megyében 
Havas-Gyógy, Remete és Nagy-Enyed környékén dolgozik. PánrY MóR dr. geolo- 
gus Torda-Aranyos és Alsó-Fehér megyében Offenbánya, Topánfalva és Vidra 
táján; Papp KáRony dr. geologus Arad és Hunyad vármegyében, Petris, Kazanesd 
környékén végzi geologiai felvételeit. 

—  SCHAFARZIK FERExcz dr. osztálygeologus Krassó-Szörény és Hunyad vár- 
megyében Nadrág és Alsó-Nyiresfalva vidékén; Haravárs Gyura főgeologus 
Hunyad vármegyében Szászváros, Piski környékén térképez. 

GESELL SÁNDOR főbányatanácsos, bányafőgeologus Gömörmegyében Dobsina 
vidékén tesz bányageologiai tanulmányokat. 

Az intézet agrogeologiai osztályából TRErrz PÉTER geologus Pest-Pilis-Solt 
vármegyében, Szabadszállás és Kún-Szt-Miklós; HoRusrrzkY HENRIK geologus 
Nyitra vármegyében Ürmény és Tót-Megyer; Trmkó IMRE geologus Komárom 
megyében Szt-Péter és Guta környékén; LIirra AuRÉL geologus Esztergom vár- 
megyében végez agrogeologiai felvételeket. 

GÜLL Vinmos és LIFFA AURÉL geologusok, BeExczE GERGELY kir. erdőtanácsos 
akadémiai tanár és ILLés Vrirmos kir. bányasegédmérnök: GESELL SÁNDOR, ROTH 
LAJos, SCHAFARZIK FERENCZ, PÁnry Móg, TREIrz PÉrER, HokgusirzgkY HENRIK mellett 
sajátítja el a geologiai felvételek módszerét. 

Bőcgn János kir. osztálytanácsos, intézeti igazgató, mint máskor, úgy az 
idén 1s a geologiai felvételeket tekinti meg. 


Javitás. 


A mult füzet 68.-ik lapján alulról a 14.-ik sorban sa melynek révén kiha- 


gyandó. 


SUPPLEMENT 


ZUM 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


XXXI. BAND. 1901, MAT-JUNI, 


3—0, HEFT, 


DIE ERSTE TAGUNG DER PERMANENTEN SEISMOLOGISUHEN 
COMMISSION." 
Vox 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Dr. Franz Schafarzik berichtete über die erste internationale Erd- 
beben-Conferenz, die vom 11—13. April in Strassburg tagte. Diese Confe- 
renz wurde in Folge Ermáchtigung des VII. internationalen Geographen- 
Congresses von Prof. Dr. G. Gerland einberufen und betheiligten sich an der- 
selben 30 Seismologen aus den verschiedensten Lándern. In mehreren 
Vortrágen wurden die bisherigen isolirten Bestrebungen verschiedener Lán- 
der, sowie Hinzelner gewürdigt, doch wurde von E. RuporpHn betont, wie 
nothwendig es wáre, die seismisechen Beobachtungen als internationales Netz 
über die ganze Erde auszudehnen. Die Beobachtungen hátten auf dreierlei 
Weise zu erfolgen. 1. Durch Stationen I. Ranges, die mit Seismographen 
ausgestattet wáren, 2. durch Stationen II. Ranges, die mit Seismoskopen 
und gut gehenden Uhren versehen wáren, und 3. durch mensehlieche Be- 
obachtungen. 

Nach dem Vorsechlage BARATTaA- huporPws wáre die Anfertigung einer 
seismischen Erdkarte anzustreben. Andere Vortráge bezogen sich auf die 
Wirksamkeit der zu errichtenden Centrale und legte Dr. E. RupDoLPH seine 
Arbeit, die Fernbeben des Jahres 1897 vor, in welcher die Beobachtungen 
von 21, mit Apparaten versehenen seismischen Stationen übersichtlich 
aufeearbeitet erscheinen. Diese Arbeit bietet gewissermassen eine. Orienti- 
rung bezüglieh des von der Centrale zu redigirenden Jahrbuches. 

Dr. G. GERLAND plante anfangs die Gründung einer seismologischen 
Gesellschaft, nacehdem aber von Seite mehrerer Staate ermunternde Ausse- 
rungen und Zuschriften vorlagen, beschloss die Conferenz die Gründung 
einer internationalen seismologisechen Association der Staate anzustreben 
nach dem Beispiele, wie dies in Angelegenheit der Gradmessung geschehen 
ist. Es wáre demnach von jedem Staate, welcher seinen Beitritt zu dieser 


k Auszug aus dem in der Fachsitzung d. ung. Geol. Gesell. am 8. Mai 1901 
gehaltenen Vortrage. 


1 (d ka 


72 Dr R. V. KÖVESLIGETHY : 


Association erklürt, jöhrlich eine müssige Ouote zu erlegen, mit welchen 
Summen die Auslage der Centralleitung, die Herausgabe des Jahrbuches 
für Erdbebenforschung und die Errichtung von Stationen in fernen uncul- 
tivirten Gegenden zu bestreiten wáre. Sehliesslich erwáhlte die Conferenz zur 
weiteren Führung der Geschüfte eine engere 7-gliedrige Commission und 
als provisorische Centralstelle die Kais. Hauptstation für Erdbebenfor- 
schung mit Director Prof. Dr. G. Gerland. 


ERGÁNZUNGEN ZU DEM BERICHTE 
ÜBER DIE ERSTE INTERNATIONALE SEISMOLOGISCHE 
CONFERENZ ZU STRASSBURG." 


Von 
Dr. R. v. KÖVESLIGETHY. 


Als Ergönzung zu dem trefflich ausgearbeiteten Berichte des Comité- 
vorstandes Herrn Dr. FRANZ SCHAFARZIK sei es mir erlaubt, zwei kurze Be- 
merkungen aus den Vortrágen der Herren BELAR und OMmoRI anzuführen, die 
mir sehr lehrreich schienen. Von dem inhaltsreichen Vortrag des Herrn Pro- 
fessors WIxcHERT in Göttingen darf ich an dieser Stelle absehen, da seine 
lesultate mit meinen Untersuchungen wesentlich übereinstimmen. 

Aus Ruopzxis analytischen Untersuchungen war uns zwar bekannt, 
dass die Wellen eines und desselben Bebens mit verschiedener Geschwin- 
digkeit fortgepflanzt werden, doch ersah ich erst aus Professor BELAR S 
Vortrag, dass dieser Umstand von bedeutender praktischer Wichtigkeit ist, 
indem schon aus den Aufzeichnungen einer einzigen Station überraschend 
genaue Schátzungen über die Entfernung des Erdbebenherdes angestellt 
werden können. 

Nahe dem Epicentrum des Bebens beginnt das seismische Diagramm 
sogleich mit der grössten Ausbiegung des Pendels, welche dem ersten 
Stosse entspricht. Folgt kein weiterer Stoss nach, so kommt das stark ge- 
dümpfte Pendel nach wenigen Schwingungen zur huhe. Wenn auch dem 
ersten Stosse die üblichen Tremors vorgehen, so ist die Entfernung doch zu 
klein, um diese von dem Hauptstosse getrennt verzeichnen zu lassen. Je ent- 
fernter aber das Instrument von dem Ursprunge des Bebens steht, um so 
früher kommen bei der grösseren Fortpflanzungsgeschwindigkeit die Vorbe- 
ben, welche also eine der Entfernung nahe proportional lange Reihe kleiner 
Schwingungen vor dem ersten máchtigen Ausschlage des Pendels aufzeich- 
nen, so dass aus der Lánge dieses cZapfensv oder Ansatzes die Entfernung 


k Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. Geol. Gesellseh. am 8. Mai 1901. 


. ERGÁNZUNG ZUR SEISMOLOGISCHEN CONFERENZ ZU STRASSBURG. 173 


des Epicentrums bestimmt werden kann. Das Diagramm eines nahen und 
fernen Bebens sieht also etwa so aus : 


! 
ÁNLLÁNYEYYNYNYTTNÁR é: KENNTTÁTTTTJTAYYEA 
FEvAEGÜ ! NNA Fv e 777 NANNINI TNM —— 
§ Hi 
j 


In der neueren Literatur (Publications of the earthguake investiga- 
tion committee in foreign languages. No. 5. Tokyo 1901.) findet sich die 
ganze Erklürung des Vorganges. Aus mehreren in Japan beobachteten Be- 
ben ergiebt sich nömlich, dass die Dauer der ersten und zweiten Vorbeben, 
sowie der Anfangsphase nahezu konstant ist. Dabei verhalten sich aber 
die Fortpflanzungsgeschwindigkeiten der entsprechenden Wellen, sowie 
jene des sehnellperiodischen Theiles nahezu wie 1 : 2 : 3 : 4. Aus mehreren 
in Japan und Europa beobachteten Beben folgt im Mittel für die entspre- 
chenden Geschwindigkeiten 

12-8 ; 772 ; 48 und 3-3 Kilometer per Secunde. Diese Daten beweisen 
sogleiech die Möglichkeit der Entfernungsschátzung des Epicentrums aus 
der Lünge der verzeichneten Vorbeben, und zugleich secheint dem einfachen 
Zalenverháltnisse der Fortpflanzungsgesehwindigkeiten ein physikalischer 
Grund unterzuliegen. 

Herr Professor Owmonki stellte eine Reihe von Photographien aus, 
welche die praktische Verwendung der Seismologie in Japan zum Aus- 
drucke bringen. Brückenbelastungsproben, welche bei uns recht primi- 
tiv angestellt werden, geben in Japan mit einem transportablen Seismo- 
meter exacten Aufschluss über die Festigkeit und Elasticitát des Mate- 
rials. Ebenso wird das Instrument zur Untersuchung von Baumaterialien 
hinzugezogen. Hin hübscher Versuch war es, als eine mit Seil gespannte 
Fabriksesse nach plötzliehem Durchschneiden des Seiles ihre Sehwingun- 
gen auf einer Zeichenplatte verzeichnete, die auf ein den Schornstein frei 
umgebendes Gerüst gelegt war. 

Nicht unerwáhnt möchte ich lassen, dass Herr Professor Direktor 
GERLAND in seiner Eröffnungsrede der Thüátigkeit der ungarlándisehen Be- 
bencommission ehrenhaft gedachte und hervorhob, dass sie, im Jahre 
1882 entstanden, zu den ültesten dieser Art gehöre. Ebenso drückte Herr 
Geheimrat HELMERT ausgesprochen den Wunsch aus, dass Ungarn in der 
geplanten internationalen Association der Staaten Theil nehmen mőge. 


174 Dr FR. SCHAFARZIK: 


ÜBER DEN STAUBFALL VOM II. MÁRZ 1901. 
Von 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Am 13. Mürz erhielt ich von Herrn GABRIEL JocHMANN, Öconomie- 
beamten des Br. DESIDER PRóxaY schen Gutes zu Acsa (Com. Pest) folgende 
Zeilen : c . . Gestern, d. 1. am 11. Márz zeigten die Wolken schon morgens 
31/2 Uhr, besonders aber beim Sonnenaufgang, wáhrend dessen das Firma- 
ment ganz umzogen war, im $0-licehen Theile desselben eine eigenartig 
röthlich-gelbe Fárbung,? welche v. M. 11£ und n. M. 1 besonders audfal- 
lend war. Der Himmel war so bewölkt, dass ich in meinem sonst ziemlich 
lichten Zimmer zu sehreiben nicht im Stande war. In der angegebenen Zeit 
nahm die in meinem Garten sausgebreitete Weisswásche eine gelbe Für- 
bung an und der herrschaftliche Gártner brachte mir um dieselbe Zeit 
einen gelben Staub, welchen er auf den Scheiben des Glashauses sam- 
melte. Ich bemerke noch, dass in unserer Gegend der Schnee schon günz- 
lieh verscehwunden ist — seit zwei Wochen haben wir ununterbrochen 
Regenwetter — und so wurde der Staub nur durch den erwáhnten Zutfall 
bemerkbar. Unmittelbar vor dem Staubfalle hatten wir einen feinen Sprüh- 
regen, wáhrend und nach demselben aber hat es nicht geregnet. S5omit 
war bei uns weder ein Blut- noch Schlammregen zu verzeichnen, wie dies 
u. d. 11. d. aus Palermo und Neapel berichtet wurde, wo um diese Zeit der 
Himmel dunkelroth geförbt war. 

Diese Zeilen sind der Beweis für eine werthvolle, selbstándige Be- 
obachtung, welche sich auf jenen Staubregen bezieht, von welchem wir 
nach einigen Tagen durch die Zeitungen weitere Details erfuhren. Nach 
einem ausführlicehen Berichte der xcKölnischen Zeitung (Abendausgabe 
No. 208, 10. Márz? wurde dieser Staubregen zwischen dem 10. u. 13. Márz 
über einem grossen Theile Mittel-Europas, von Italien bis Skandinavien 
zumeist mit Regen oder Schnee gemengt beobachtet. Die ersten Nachrich- 
ten trafen von Sicilien, die spüteren von Mittel- und Ober-Italien ein. In 
Palermo erbliekte die Binwohnerschaft am 10. Márz bei Tagesanbruch und 


:! Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. Geol. Gesell. am 3. April 1901. 

? Vergl. GÉZA BARTONIEK: Die ungewöhnliehe Röthe des Himmels. Term. 
tud. Közlöny (Naturw. Mitth.) Bd. XVI, 1884. Heft 174, P. 49. 

5 Welehe unser sehr geehrtes Mitglied Dr. LupwiIG v. Lóczy kommen liess 
und mir zu übergeben die Güte hatte. 


ÜBER DEN STAUBFALL VOM 11. MÁRZ 1901. 115 


bei starkem Nebel den Himmel in einem eigenartig gelblich rothen Lichte ; 
darauf begann es zu regnen und der Regen brachte den ziegelrothen Staub 
zur Erde herab. Dieses ungewohnte Phünomen verursachte unter den Bin- 
wohnern einen lebhaften Schrecken. Gegen 10? hellte es sich etwas auf, 
doch um 126 wurde es wieder dunkel und der Staubfall begann vom Neuen. 
In Livorno verursachte der mit dem Staube vermengte Regen auf den 
Kleidern der Passanten Kotspuren und am Morgen des folgenden Tages 
war besonders auf den Stufen der Monumente und Kirchen eine gelbe 
Staubschichte sichtbar. Auf einem Mtr? eines im Freien stehenden Mar- 
mortisches gelang es 4-5 gr. Staub zu sammeln, woraus man berechnen 
konnte, dass an diesem Tage in ganz Italien ca. 174 Million Tonnen Staub 
niedergefallen sind. 

Die Verbreitung des Staubfalles befand sich mit den meteorologisehen 
Verháltnissen in ganz auffallender Weise in Übereinstimmung. Am 10. 
Márz war námlieh SW-lich von der Insel Sardinien eine Depression con- 
statirbar, welehe am 11. gegen Norden wanderte, worauf von derselben 
gegen N., oberhalb Bayern eine zweite Depression entstand, welche sich am 
12. über Nord-Deutschland gegen die russischen Ostsee-Provinzen hinzog. 
Vom 10. bis einsehliesslieh 12. Márz herrschte in den obersten Regionen 
eine starke 5—N-liche Luftströmung (von Italien gegen Dánemark), mit 
welecher auch die erwáhnten Depressionen im Zusammenhange standen. 
Die ganze Erscheinung kann folgendermassen erklürt werden. Es ging 
dem erwáhnten Luftdruckminimum noch weiter im Süden, wahrschein- 
lieh in Nord-Afrika, eine Depression voran; der von den GCyklonen 
aufgewirbelte feinste Staub der Sahara wurde von der aufsteigenden Luft 
in die Höhe mitgerissen und durch die erwáhnte Strömung gegen Norden 


getragen. 
In der náheren Umgebung der Sahara, namentlich in ihren nord- 
afrikanischen Strandgebieten sind übrigens — sehliesst Verf. des erwáhn- 


ten Artikels — derartige rothe Staubregen nichts ungewöhnliches. 5 

Ausser Acsa bekam die kgl. ung. Geologische Anstalt noch von fol- 
genden Punkten Staub, u. zw. : durch Vermittlung des Direktors der kön. 
Meteorologischen Central-Anstalt, Dr. NIKoraus KoNKonyY-THEGE von (rór, 
Tolna-Szántó, Vácz-Hartyán, Selmeczbánya und Fiume. Von letzterem 
Orte erhielt ich auch von Herrn Prof. Dr. Lupwic v. Lóczy einige Gramm 
jenes Staubes, welehen Dr. PETER SALcHER, Prof. an der Marine-Akademie 
zu Fiume sammelte.F 

Dieser an verschiedenen Orten gesammelte Staub ist mehr oder 


tr Im Laufe meines Vortrages erwüáhnte Berghauptmann CAMILLO KAUFMANN, 
dass auf dem Glashause seines in der Christinen-Stadt in Ofen gelegenen Gartens 
der Staubfall ebenfalls wahrgenommen wurde. 


176 D:" FR. SCHAFARZIK 


weniger licht ziegelroth, resp. chamoistarben und besteht u. d. Mikr. 
betrachtet beinahe aussehliesslich aus Ouarzkörnern, welche theils abge- 
rundete Umrisse zeigen, grösstentheils jedoch scharfkantige Splitter sind. 
Ausser dem wasserklaren Ouarz sind noch gelb- und rothgefárbte Ouarz- 
körner, einzelne feldspath(?)áhnliche Splitter, ferner sehr selten die winzi- 
gen Bruchstücke eines grasgrünen Minerals, Limonit- und selten opake 
Körner im Staube sichtbar. 

In Bezug auf die Korngrösse liess sich zwischen den einzelnen 
Proben, trotzdem sie in Entfernungen von 400—500 km. von einander 
gesammelt wurden, kein wesentlicher Unterschied constatiren, da die 
Grösse der Körner in jeder derselben zwischen 070013—0"-04 mm. schwankt. 
Nur wenige Körner weisen einen grösseren Durchmesser bis zu 07067 mm. 
auf und nur in der Probe von Vácz-Hartyán fand ich ausnahmsweise ein 
Ouarzkorn von 0711 mm. Durchmesser. 

ALEXANDER KALECSINSZKY, Chefchemiker der kgl. ung. Geologischen 
Anstalt, hatte die Güte diese Proben ehemisech zu untersuchen. Vor allem 
constatirte er, dass alle Proben mit Salzsáure lebhaft aufbrausen, was auf 
das Vorhandensein von GCarbonaten — und da in der Lösung in betrücht- 
licher Menge Calcium nachgewiesen werden konnte — auf Galciumcarbo- 
nat hinweist. Ausserdem enthalten sie viel kisen, welches von den eisen- 
okkerartigen Körnern herrührt und überdies konnten Spuren von Natrium- 
chlorid nachgewiesen werden, welches dieser Staubsand wáhrend seines 
Fluges über das Mittellündische Meer aáufgenommen haben dürfte. 

Zum Vergleiche untersuchte ich auch den feinsten Staub des egypti- 
sechen röthlichen Flugsandes von Luxor,X welchem unser Staub — abge- 
sehen von der grösseren Feinheit des letzteren —— auffallend gleicht. 
Überdies konnten darin keine Mineral-Gemengtheile gefunden werden, 
welche etwa auf vulkanischen Ursprung hinweisen würden. Diese beiden 
Thatsachen veranlassen mich daher, mich jener Ansicht anzusehliessen, 
der zufolge dieser röthliche Staub den feinst ausgewehten Theil des 
Sahara-Sandes darstellt. 

Endlich untersuchte ich auch den etwas sandigen Löss von Kéménd 
(Com. Esztergom), welcher sowohl in petrographischer Hinsicht, als auch 
in Bezug auf die Form der Körner, das Pendant des in Rede stehenden 
Staubes liefert. Die in der Grösse mit jenen unseres Staubes übereinstim- 
menden Ouarzkörner bilden ca 800/9 des Kéménder Lösses.YX Der in Rede 
stehende subaérische Staub kann umsomehr mit Löss vergliehen werden, 


X Aufsammlung und Geschenk des Herrn Franz Hopp. 
kk S, EmERICH Timkó: Die agrogeologisehen Verhültnisse der Umgegend von 
Kéménd und Páld. Jahresber. d. kel. ung. Geol. Anst. von 1898. P. 216. 


ÜBER DEN STAUBFALL VOM 11. MÁRZ 1901. 177 


da ausser den übrigen gleichen Gemengtheilen auch in Bezug auf das 
Calciumcarbonat eine auffallende Übereinstimmuneg herrscht. 

Die Ergebnisse meiner Korngrössemessungen unseres Staubes stim- 
men mit jener . Mitteilung UDDENS überein,X der zufolge Staubkörner 
mit einem Durchmesser von ?/34—1/ss mm. dureh die Luftströmung 
500 km. weit, kleinere als !/es mm. eventuell auch um die ganze Erde 
herum fortgetragen werden können. 


GEOLOGISCHE NOTIZEN 
ÜBER EINIGE STEINBRÜCHE LÁNGS DER DONAU." 


VoN 
Dr. Moxgrrz v. PÁLFY. 


Über Verordnung des kel. ung. Ackerbauministers beging ich im 
Herbste 1899 und im Laufe des Jahres 1900 in Gesellschaft des kgl. Ober- 
ingenieurs ÁNTON SCHAFFER die am rechten und linken Ufer der Donau, 
resp. in deren Náhe aufgeschlossenen und in Betrieb befindlichen Stein- 
brüche zwischen Dévény und Krecsedin. Unsere Aufgabe bestand in der 
Untersuchung auf Brauchbarkeit zu Wasserregulirungs-Zwecken und in 
der Classificirung der in denselben gewonnenen Materiale. Unseren Bericht 
über diese Exmission unterbreiteten wir dem Ministerium und derselbe 
erschien jüngst — mehr für den Gebrauch der Stromregulirungs-Amter — 
auch im Drucke. 

Waáhrend dieser Reisen hatte ich nicht Zeit, eingehende geologische 
Untersuchungen zu bewerkstelligen, doch machte ich in einigen Stein- 
brüchen Beobachtungen, welche interessant genug sind, um sie in Form 
kurzer Notizen bekannt zu machen. 


1. Steinbruch bei Sültő und Duna-Almás. Am rechten Ufer der 
Donau sind oberhalb Esztergom, in der Gemarkung von Süttő und Duna- 
Almás, die miüchtigen diluvialen Süsswasser- Kalkablagerungen schon 
langeher bekannt. Ich befasse mich auch nicht mit deren eingehender Be- 
sehreibung, sondern erwáhne nur, dass im Kalksteine ausser den háufigen 
Schalen der Helix-, Planorbis- und Pupa- etc.-Arten, ziemlich oft Knochen 
von Ursáugetieren gefunden werden. Bei dieser Gelegenheit konnte ich 
durch die Freundlichkeit der Páchter mehrere derselben der Geologischen 
Anstalt überbringen. 


"- Vgl. J. WALTHER: Das Gesetz der Wüstenbildung, Berlin, 1900. P. 121. 
-" Vorgetragen in der Fachsitzung d. ung. Geol. Gesellsch. am 3. April 1901. 


178 DI MORITZ V. PÁLFY: 


Im Steinbruche von Duna-Almás fand man vor einigen Jahren eine 
aus Pisolithen bestehende Sáule, deren grösster Theil zu den Donau-Regu- 
lirungsarbeiten verwandt wurde, doch war es mir vergönnt ein schönes 
Stück davon noch vorzufinden. Nach der Erzáhlung des Aufsehers bildete 
der Pisolith eine ca 1—1"5 m. dicke und etwa 4 m. hohe Süáule im dich- 
ten — kaum porösen — Diluvial-Kalke, die Stelle jener Ouelle bezeich- 
nend, in welcher sich diese Rogensteine gebildet hatten. 

Die einzelnen Pisolith-Körner sind zumeist eiförmig, durchschnitt- 
lich 5—6 mm. lang und 3—5 mm. dick, doch kommen manchmal auch 
13 mm. lange und 10 mm. dicke vor. Jedes einzelne Pisolith-Korn ist von 
feinen kugelig-schaligen Schichten aufgebaut und manches besitzt im 
Mittelpunkte auch einen Hohlraum, dessen Form jener des ganzen Kornes 
entspricht. 

In Anbetracht der geringen Menge des Bindemittels und der 
regelmássigen Ausbildung der weissen Körner ist dies einer der sehönsten 
Pisolithfunde. 


2. Die Steznbrüche von Kiskószeg (Batina) liegen nördhch von der 
Gemeinde am Fusse des Gradácz-Berges, unmittelbar am Ufer der Donau, 
am östlichen Ende des sogenannten Bán-Batinaer Rückens. Das hier 
gebrochene Gestein ist in geringer Menge Basalt, grossentheils Basalt- 
Breccie und Tuffe, welche im Steinbruche von einer 10—15 m. máchtigen 
Lössdecke bedeckt sind. 

In der Axe des Bergrückens ist zu unterst auf einem kleinen Terrain 
poröser, frischer Basalt aufgeschlossen, dessen Poren meist von Calcit 
überkrustet sind, der auch, dieselben ganz ausfüllend, Mandelsteine bildet. 
In einzelnen grösseren Hohlráumen entwickelten sich Calcit-, seltener 
Aragonit-Krystalle von auffallender Schönheit. 

Der Basalt ist röthlich-braun, kompakt. Im Dünnsehliffe findet man 
unter dem Mikroskop kaum eine amorphe Substanz; in grösster Menge 
sind die leistenförmigen, eine sehöne Fluidal-Struktur aufweisenden Feld- 
spat-Krystalle ausgeschieden, doch sind neben denselben auch die voll- 
kommen serpentinisirten und durch Eisenoxyd geföárbten Olivine sehr 
hüufig. Augit ist untergeordnet. Das ganze Gestein ist voll von feinvertheil- 
tem Titaneisenerz. 

Der anstehende Basalt wurde erst in letzterer Zeit am Grunde des 
in der Mitte des Bergrückens befindlichen sogen. Grimmersechen Stein- 
bruches erreicht. Auf diesen Basalt ist oben und an beiden Seiten kom- 
pakte, stark palagonitisehe Basalt-Breccie gelagert, welche ebenfalls oft 
von Calcitadern durchsetzt ist. Die Basalt-Breccie wird gegen die Ründer 
des Rückens allmáhlich lockerer, so dass man an den Rándern mürbe, in 
Wasser leicht aufweichende palagonitisehe Basalttuffe vorfindet. Sowol die 


GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER STEINBRÜCHE LANGS DER DONAU. 179 


Basalt-Breccie, als auch die Tuffe sind von kleineren Basalttrümmern und 
hie und da auch von grösseren Basaltblöcken erfüllt. 

In diesem palagonitiscehen Tuffte kommen hüufig einige grau-braune, 
von einer eisenoxydhaltigen Zone umgebene, kompakte Einschlüsse vor, 
die unter dem Mikroskop betrachtet, aus amorphem Glase bestehen, aus 
welchem sich nur schütter Feldspat-Krystalle ausgeschieden haben. 


3. Steinbrüche bei Villány und Kövesd. Die Villányer Steinbrüche 
liegen auf der Nordseite des Villány-Siklóser Bergzuges, nordwestlieh von 
der Gemeinde Villány, am Nordabhange des Templomhegy (Kirchberg). 
Gegenüber der Bahnstation, beim nördlichen Fusse des Templomhegy und 
südlich davon am Beregipfel befinden sich die beiden grössten Steinbrüche, 
in deren Náhe man gegen Westen hin noch einige kleinere Brüche 
eröffnete. 

Der der Bahnstation gegenüberliegende Steinbruch ist ca. 250 m. 
lang, die Höhe der steil hervorstehenden Felswand betrágt 25—30 m. und 
wird von einer 3—4 m. müáchtigen Lössdecke bedeckt. 

Die Hauptmasse des Gesteines besteht hier aus dünngesehichtetem, 
liehtgerauem, feinkörnigem oder kompaktem Dolomit und dolomitischem 
Kalk, welcher mit kompakten, gelblichen, rothgeaderten Kalkmergel- 
Schichten abwechselt. Die Schichten streichen 0—W und fallen unter 
55— 60" gegen $ ein. 

Nicht weit von diesem Steinbruche, in einer Entfernung von etwa 
150 m. gegen W, ist in einem kleinen Steinbruche unten ein gelblich- 
brauner, kompakter Kalkstein aufgesehlossen, welehen ich nach seinen 
Ausbildungs- und Lagerungsverhültnissen für Guttensteiner Kalk halte. 


D 


tg 


Jemplom hegy 


Vilfanyi 


2 ege 
vasuti allomas XN Sk £ 


1. Alluvium, 2. Diluvium, 3. Malm, 4—5 Dogger (4. Sehichten mit Petref.) 6. 
Dolomit, 7. Guttensteiner Kalk. 


180 D: MORITZ V. PÁLFY : 


Auf den Kalkstein folgen unter demselben südlichen Einfallen Dolomit-- 
und Mergel-Schiehten, wie in dem der Bahnstation gegenüberliegenden 
Steinbruche. Ich halte es für wahrscheinlich, dass unter dem Dolomit der 
Guttensteiner Kalk auch hier vorhanden war, doch schon lange gebrochen 
worden ist, weshalb ich ihn in das untenstehende Profil einzeichnete. 

Der auf dem Gipfel des Templomhegy befindliche Steinbruch ist in 
0— W-licher Richtung getrieben, seine Lünge betrágt 60 m., seine Breite 
90 m. und die Felswand ist im S 20—25 m., im N 8—15 m. hoch. Auf der 
Nordseite des Steinbruches sind die dünnbankigen, unter 45—50" gegen 
S einfallenden Schichten eines grau-blauen, mergeligen und guarzháltigen 
Dogger-Kalkes aufgeschlossen, auf welche in der Mitte des Steinbruches 
die Sehichten eines gelblich-weissen, dickbankigen Malm-Kalkes concor- 
dant gelagert sind. Zwischen den Malm- und Dogger-Schichten befindet 
sich eine 2—4 m. müchtige, oft stark eisenschüssige Schichte, welche 
beinahe aussehliesslich aus Fossilien und zwar vorherrschend aus Ammo- 
niten besteht. Nebst dem grossen Formenreichthum zeigt diese Schichte 
auch specifisch eine grosse Mannigfaltigkeit. Da dieser schon lange 
bekannte Fossilien-Fundort (geologische Detail-Aufname 1874£ von Dr. 
CARL HoFwmANN durchgeführt) meines Wissens bisher in der Literatur noch 
nicht bekannt gemacht ist, dürfte es erwünseht sein, wenn ich jene Fossil- 
reihe hier anführe, welche im Museum der Geologisehen Anstalt ausgestellt 
ist und die der verewigte kel. Chefgeologe Dr. CARL HoFMANN aus seiner 
eigenen Aufsammlung specifisch bestimmte und das in Rede stehende 
Niveau auf Grund dieser Fossilien in den oberen Dogger einreihte. 

Ausser einigen, nöber nicht bestimmten Brachiopoden und Mollus- 
ken sind folgende (ephalopoden bestimmt : 


Phwylloceras flabellatum Neuvu. 
( disputabile ZIrr. 
( mediterraneum NEuum. 
( Kudernatschi Hav. sp. 
Harpoceras Krakoviense NEuMm. 


( Laubei NEum. 
( hecticum REIN. sp. 
( punctatum STAHL sp. 


Oppela aspidoides OPpP. sp. 
c  subcoslaria WAAG. 
c (Oekotraustes) conjugens May. 


( ( Baugieri WPORE. sp. 
Stephanoceras Herveyi Sow. sp. 
( (Sphaeroceras) bullahun dORB. sp. 


heineckia anceps RBEIN. sp. 


GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER. EINIGE STEINBRÜCHE LÁNGS DER DONAU. 151 


[ Fraasi Orr. sp. 
l anceps RrIx. sp. 

( Fraasit OPp. sp. 
Perisphinctes curvicosta OPpP. sp. 
( furcula Neum. 

efr. Aspidoceras bFuchsi Neum. 
Lytoceras Adeloides Kup. sp. 
Peltoceras athleta PHIn. sp. 
Belemnites Würtembergicus OprP. 


Reineekia 


( Gillierom MAY. 

( Argovianus May. 
( hastatus BLAINv. 
( (jalloviensis OPpp. 


Seltener kommen auch im Malm-Kalke Fossilien vor, von welchen 
Dr. C. HoFmaANN folgende bestimmte : 
Ahynchonella sparsicosta. Opp. 
( bisuffarcinata SCHLOTH. 
Terebratula nucleata SCHLOTH. 
Pecten sp. 


Von Villány etwa 2 km. gegen Westen, gegenüber der Gemeinde 
Kövesd, treten auf der Nordseite des Bergrückens in einem tiefen Graben 
die unter dem Löss befindlichen álteren Gebilde zu Tag, welche am besten 
im Kövesder Steinbruche aufgeschlossen sind. Im unteren Teile des in 
3 Etagen betriebenen Steinbruches sind die Schichten eines braunen oder 
rötlichen, ofít etwas dolomitisirten Kalksteines aufgeschlossen, welche 
dem bei Villány gefundenen Guttensteiner Kalk entsprechen. Die Schich- 
ten dieses Kalksteines fallen am Grunde des Steinbruches gegen N ein, 
doch schon in der unteren Etage wendet sich das BHinfallen der Sehichten 
mit einer Antiklinale nach 5. Diese Antiklinale ist auf oberem Profil eben- 
falls veranschaulieht. In der dritten Etage ist concordant auf diesen 
Guttensteiner Kalk in nach 5 einfallenden Schichten ein in kleine eckige 
Stückehen zerfallender grauer, feinkörniger Dolomit gelagert. Gegen 5 
würde man ober dem Dolomit wahrscheinlich den Dogger und darüber 
den Malm-Kalk finden, wie vorher bei Villány, woselbst ihn Dr. C. HoFMANN 
auf der Nordseite des Sehwarzberges auch ausschied. 


4. Steinbrüche von Krecsedin. Unterhalb Ujvidék zieht sich am 
rechten Ufer der Donau ein niederer sehmaler Bergrücken bis Szlankamen, 
welcher den östlichen Ausláufer der Fruska-Gora bildet. Derselbe ist 
zumeist mit einer müchtigen Lössdecke bedeckt, doch treten auf seiner 
Nordseite bei Krecsedin am Ufer der Donau unter dieser Lössdecke tertiáre 


182 D! MORITZ V. PÁLFY: 


und ültere Gebilde zu Tage, welche man der Donau entlang an mehreren 
(5 an der Zahl) Stellen bricht. 

Im obersten Steinbruche, dem sogenannten Kalakácshegyi kőbánya, 
welcher ca. 35 m. über der Donau liegt, werden die dickbünkigen, nach § 
einfallenden Schichten eines dichten, gelben oder röthlich-gelben Kalk- 
steines gebrochen. Dieser Kalkstein erinnert lebhaft an manchen Malm- 
Kalk des oberen Jura, doch fand ich darin keine Fossilien. Discordant 
auf den Kalkstein folgt mit nördlichem Fallen ein durch kalkigen Sand 
verbundenes Conglomerat, welches ausschliesslieh aus den grösseren oder 
kleineren Blöcken des darunter liegenden Kalksteines besteht. In diesem 
Conelomerat sind gegen das Liegende hie und da auch Lithothamnien 
führende Stücke zu finden. Es ist möglich, dass dieses Conglomerat noch 
ins obere Mediterran gehört. Auf dasselbe folgt ein brauner, kalkiger 
Sandstein, aus dem ich die Arten 

Ceritlüum pictum Basr. 
( rubiginosum  Ercrrw. 
(sardium obsoletum Ercrw. und 
Ervilia podolica. BAsT. 
bestimmte, welche für die sarmatische Stufe zeugen. 

Unterhalb des Steinbruches xcKalakácshegyi kőbányav bildet die 
Donau eine schwachbogenförmige Krümmung gegen Norden, welche 
dem Jandahegy entspricht. In dem hier aufgesechlossenen grössten Stein- 
bruche fand ich bemerkenswerte Gesteine. 

Das Gestein dieses Steinbruches ist ein dickere oder dünnere Schich- 
ten bildender, dunkelgrauer, harter, dichter oder feinkörniger, Calcitadern 
aufweisender Kalkstein, welcher mit den Schichten eines dunkelgrauen, 
beinahe vollkommen schwarzen Thonschiefers wechsellagert. Diese Schich- 
ten fallen unter 707 gegen S ein, und discordant auf dieselben lagerten sich 
mit nördlichem Fallen die abwechselnden Schichten von sandig-thonigem 
Schotter und thonigem Sande. Am Grunde derselben findet man auf den 
Kalkstein- und Thonmergel-Complex gelagert ein, dem im Steinbruch 
Kalakácshegyi bánya beobachteten ühnliehes Conglomerat und thonig- 
sandigen Schotter. Bezügliech der thonig-sandigen Schotter-Schichte halte 
ich es für wahrscheinlich, obzwar ich darin keine Fossilien fand, dass sie 
der sarmatischen Stufe angehört. Über das Alter des Kalkstein- und Thon- 
schiefer-Complexes fehlen zuverlássige Daten. 

In der Umegebung von Cserevicz, Beocsin, Rakovácz, Ledincze und 
Kamenicza gehen die Schichten der oberen Kreide nach Dr. A. Kocn in 
Wechsellagerung von Thonschiefer und rostbraunen Sandsteinen über,Y 


k A, KocH: Fruska Gora geologiája. Math. u. nát. wiss. Mitt. d. kgl. ung. 
Akad. d. Wiss. Bd.. XXVI, No.-5, P. 41 (519), Budapest. 


GEOLOGISCHE NOTIZEN ÜBER EINIGE STEINBRÜCHE LÁNGS DER DONAU, 183 


welche nur unbestimmte Spuren von Fossilien aufweisen. Wonrtx hielt 
diese Sehichten auf Grund ihrer petrographischen Ausbildung für Culm, 
wührend Kocn dieselben auf Grund der stratigraphischen Verhültnisse 
zur Kreide züblt. Seiner Ansicht nach gewinnen die Gebilde der Ober- 
kreide, je weiter man sie nach Östen verfolgt, immer ülteres Aussehen, so 
auch z. B. in dem bei Krecsedin am rechten Ufer der Donau aufeeschlosse- 
nen Steinbruche. In diesen Schichten fand auch ich keine bestimmbaren 
Fossilien; nur ein kleines Bruchstück eines Ammoniten sah ich in einem 
grösseren Kalkstein-Stücke und auf einem Thonschieferstückehen einen 
Pflanzenabdruck. 

lch glaube aus der Lage der beiden beschriebenen Steinbrüche und 
dem Streichen und Fallen der Schichten richtig zu schliessen, dass sich 
der im Steinbruche Kalakováczi kőbánya aufgesehlossene malmáhnliche 
Kalkstein im Hangenden des letzterwüáhnten Thonsechiefers und Kalk- 
steines befindet. 

Die Schiefer aus der Umgebung von Cserevicz sind mir nicht bekannt 
und ich weiss auch nicht, inwieferne. dieselben mit diesen Thonschiefer- 
und Kalkstein-Schichten vereinbar sind, doch machten sie auf mich gleich 
anfangs den Eindruck eines álteren Gebildes und ich würe geneigt, sie für 
álter, als Kreide zu halten. 

Etwa 0-5 Km. unterhalb dieses erossen Steinbruches befindet sich am 
Donauufer der letzte begangene Steinbruch, in welchem ein gelblich- 
weisser, ziemlich lockerer Leithakalk gebrochen wird. Auf dem in einer 
Máchtigkeit von ca. 10 m. aufgeschlossenen Kalkstein ist ein £4 m. mách- 
tiger eisenoxydhültiger Mergel und ein gelblicher, sandiger Thon gelagert, 
welcher mit einer Lössdecke von 8 m. Máchtigkeit bedeckt ist. Die Thon- 
und Mergelschichten sind voll Fossilien, worunter 

Cardium Steindachmeri Bgus. und 
( planum DEsn. 
am háufigsten sind. 

Diese Fossilien beweisen, dass wir es hier mit pontischen Ablagerun- 

gen zu tun haben. 


x Worr: Bericht über die geol. Aufnahme d. Vrdnikgeb. Verhandl. d. k.k. 
geol, R. A. 1861/62, P. 158, Wien. 


184 Dr FR. SCHAFARZIK : 


ÜBER DAS ERDBEBEN IM NÖRDLICHEN BAKONY 
VOM 16. FEBRUAR 1901." 


VoN 


Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Am 16. Februar 52 n. M. hatte man im nördliehen Bakony, in den 
Grenzgebieten der Comitate Veszprém und Győr ein Erdbeben verspürt, 
.das die Hinwohnerschaft in ziemliehen Schrecken versetzte, im Übrigen 
aber keinen Schaden verursachte. Es liefen über dieses Erdbeben an die 
Erdbeben-Commission der ung. geol. Gesellschaft positive Angaben ein 
von Bakony-Szt-László, Bársonyos, Csesznek, HFHenyőfő, Gicz, Gyiróth, 
Győr (Raab), Győr-Szt- Márton, Hathalom, Lázi, Lókút, Pápa-Teszér, Réde, 
Sikátor, Szűcs, Varsány und Zircz. Negative Berichte dagegen aus Bábolna, 
Bőny, Gyömörő, Kisbér, Lovász-Patona, Oszlop, Pápa, Porva, Szemere, 
Veszprém und Zircz. Ohne alle im ung. Text angeführten Daten wiederzu- 
geben, wollen wir uns blos auf die Mittheilung des Herrn ALEXANDER HIiDp- 
VÉGHI in Gicz, einem im Epicentrum des Schüttergebietes gelegenen 
Punkte, beschránken. 

In Gicz (Com. Veszprém) trat das Erdbeben n. M.:um 5? 17 10" 
(EHisenbahn-Zeit) mit einem starken von N nach 5 gerichteten Stosse auf 
und dauerte ungefáhr 5". Die aus den Hüáusern herausstürzenden Leute 
glaubten, dass der Dachboden eingebrochen wáre. Gleichzeitig war ein star- 
kes Getöse whahrnehmbar. Das Krachen und starke Schwanken der Hüuser 
war allenthalben zu bemerken. Die Wandspiegel wurden verschoben, die 
Hüngelampen geriethen in Schwankung, Uhren blieben jedoch nicht stehen. 
In meinem Hofe schwankte das aufgeschlichtete Klafterholz und der unter 
der Hacke befindliche Holzklotz des Holzschneiders hat sich merklich 
gehoben. In meinem Zimmer sitzend, glaubte ich, dass die eine Wand des- 
selben auf mich fallen wolle ; trotzdem aber zeigten sich an derselben nach 
dem Erdbeben keine hisse. 

Dasselbe hatte man auch in Románd, Tamási, Varsány und den um- 
liegenden Meierhöfen beobachtet. 

Die auf der Strasse spielenden Kinder flüchteten erschreckt in die 
Höfe ; die unterwegs gewesenen Pferde báüumten sich zitternd. Ein krank 
zu Bette liegender Mann sprang beim Schaukeln seines Bettes entsetzt 


k Vorgetragen in der Fachsitzung der ung. geologischen Gesellschaft am 3. 
April 1901. 


VON BAKONY. 


ÜBER DAS ERDBEBEN 


gt 


. . 
7. 


— 
e ee emg 
a ea e] 
a aaa S9k 
ÉT sat Ál szama a sa sa 


Éd 
Cd 
eg 


- 


zlöny. XXXI. köt. 1901 


Földtani Kö 


186 Dr F. SCHAFARZIK: ÜBER DAS ERDBEBEN VON BAKONY. 


aus demselben. In meinem Scehlafzimmer sehepperten die Waschgeráthe 
heftig und sehwankten die Kleiderkásten. 

Vorzeichen wurden an Thieren nicht bemerkt, auch könnte man nicht 
behaupten, dass etwa die Witterung eine abnorme gewesen wáre. Blos um 
31 15" n. M. habe ich ein knallartiges Zittern bemerkt, von dem wir glaub- 
ten, dass man am Dachboden irgend einen Gegenstand fallen gelassen 
hütte, doch konnte ich mich alsbald davon überzeugen, dass zu dieser Zeit 
sich Niemand am Boden befunden hatte. 

Die Stürke des Erdbebens in Gicz entsprach dem 6. Grade der hossI- 
FoRELL schen Skala. 

Aus all den eingelaufenen Daten geht hervor, dass das am stárksten er- 
schütterte Gebiet auf die Umgebung der Orte Bakony-Szt-László, Gicz, Hat- 
halom und Sikátor föllt, woselbst das Erdbeben im Allgemeinen den 5. resp. 
den 6. Grad der Rossr-FoRErr schen Skala erreichte. An allen diesen Punkten 
hatte man auch ein starkes unterirdisches Gerüáusch verspürt. Es fállt die- 
ses Gebiet auf den Nordrand des Bakonyer Grundgebirges, wie dies auch 
aus der nebenstehenden Skizze ersichtlich ist. 

Auffallend ist nun aber der Umstand, dass das Beben um dieses Epi- 
centrum herum nicht in jeder Richtung die gleiche Verbreitung hatte. Die 
SW—NO-liche Richtung des Bakony war der Ausbreitung des Erdbebens 
nicht so günstig, als die 8850—NNW-liche, náhmlich jene Linie, die sich 
einerseits gegen Veszprém, andererseits gegen Győr zu erstreckt. In Győr- 
Szt-Márton hatte man das Erdbeben noch ziemlich stark, und selbstin Győr 
noch ganz űnverkennbar wahrgenommen, wührend in Orten, die dem Epi- 
centrum weit nühe gelegen sind, wie Pápa, Gyömörő, Bábolna und Kis- 
bér von demselben bereits nichts mehr verspürt worden ist. 

In SS0-licher Richtung war es namentlieh die über Zirecz laufende 
Linie, die der Fortpflanzung der Erdbewegung besonders Vorschub geleistet 
hat. Wenn wir daher aus der Lage des Epicentrums auch schliessen 
müssen, dass das in Rede stehende Erdbeben auf einer den NW-lichen 
Rand des Bakony zeichnenden tangentialen Ruptur entstanden sein mag, 
so müssen wir doch andererseits zugeben, dass die weitere Fortpflan- 
zung der Bewegung nicht so sehr durch die erwühnte tangetiale, sondern 
vielmehr durch eine zu ihr normal gerichtete Ouerspalte begünstigt wor- 
den ist, die im Stande war, das Erdbeben bis nach Győr hinauf zu leiten. 
Ouerbrüche sind im Bakonyer Gebirge in grosser Zahl bekannt und zwar 
sowohl im nördlichen, als auch im südliehen Theile desselben. Wir sind 
daher berechtigt in dem vorliegenden Falle auf Grund der ganz speziellen 
Form des Schüttergebietes auf das Vorhandensein einer sich zwischen die 
bereits bekannten Ouerbrüche einschaltenden Spalte zu schliessen, die aber 
namentlich in ihrer nördliehen Erstreckung durch jüngere tertiüre und 
diluviale Secehichten überlagert erscheint. 


KURZE MITTEILUNGEN. 187 


KURZE MITTEILUNGEN. 


Das bei der Ortschaft Kosd nüchst Vácz erbohrte eocene 
Kohlenflötz. 


Von der Voraussetzung ausgehend, dass die Kohlenablagerungen des 
Graner Beckens am rechten Ufer der Donau auch an der linken Seite dieses 
Stromes wahrscheinlich ihre Fortsetzung finden, riet ich bei gegebener 
Gelegenheit einem Bohrconsortium an, am $0-Abfalle des östliech von 
Waitzen gelegenen Nagyszál-Berges, gegen die Ortschaft Kosd hin, in dem im 
s0g. c Bodor-Grabenv zu Tage anstehenden Nummuliten-Kalk eine Bohrung 
auf Kohle niederzustossen. 

Das Grundgebirge in dieser Gegend bildet der obertriadische cDach- 
stein-Kalk,, dem unmittelbar die Hocenschichten, also ühnlich, wie 
in der Graner Gegend, aufgelagert sind. Die Schichten des Nummuliten- 
kalkes fallen in dem genannten Graben mit 107 nach SS0 gegen Kosd hin. 

Die durchgeführte erste Bohrung rechtfertigte auch meine obige 
Anname, indem in 130 m. Tiefe in den, wie bei Gran, an der Basis des 
Miíttel-Eocens entwickelten Süsswasser-Bildungen, nach einem schwachen 
Flötzehen, ein 1740 m. máchtiges Kohlenflötz durcehfahren wurde. 

Mit der zweiten Bohrung, die nach meiner Angabe auf 200 m. süd- 
östlich der ersten, dem Verfláchen nach, an der linken Seite des erwáhnten 
Grabens angesetzt war, wurde in 134 m. Tiefe das Flötz 1756 m. müchtig 
durchfahren. 

Da die bei diesem Bohrpunkt an der Oberfláche (im Graben) sicht- 
baren Nummulitenkalk-Schichten unter 3097 nach S5S0 einfallen, so gleicht 
sich — wie aus der bei dieser Bohrung erreichten Tiefe hervorgeht — das 
steilere Verfláchen nach abwárts zu alsbald aus, d. h. das Hinfallen wird 
gegen die Tiefe hin wieder ganz flach. 

Diese beiden Bohrungen waren die einzigen, die direct in dem zu 
Tage in nur sehr beschránktem Masse sichtbaren mergeligen Nummuliten- 
Kalk angesetzt waren. 

Die übrigen, im Ganzen neun, waren in der Streichungsrichtung der 
Schichten, versuchsweise auch weiter im Hangenden angelegt, durchge- 
führt wurden von sámmtlichen Bohrungen aber nur vier, námlich ausser 
den zwei genannten Bohrungen I. und II., Bohrung IV., auf 320 m. Entfer- 
nung in der Streichrichtung ONO von Bohrung II. und Bohrung VIII. 
auf 325 m. von Bohrung II. im Streichen nach WSW. Bei den übrigen 
Bohrungen begnügte man sich damit, das (Eocen den Nummulitenkalk) 
erreicht zu haben oder im Ünteroligocen stehen zu bleiben. 

19. 


188 KÜRZE MITTHEILUNGEN. 


Bei der Bohrung IV. wurde die Kohle 0:35 m. bei Bohrung VIII. 
0-18 m. und 0-45 m. michtig constatirt, die letztere Bohrung erreichte 
indess das Grundgebirge nicht, bewegte sich also noch in den Hocen- 
schichten und ist demnach ebenfalls als nicht ganz durehgeführt zu 
betrachten. 

Nachdem jede dieser vier Bohrungen die Kohle constatirte, kann 
wol kein Zweifel darüber obwalten, dass unter dem Kosder Terrain ein 
regelrechtes Kohlenflötz abgelagert ist. Dieses Kohlenflötz nahm in der 
ötreichrichtung an Michtigkeit ab, doch ist diese Verringerung nur in 
einer Linie dieser Richtung und auch in dieser Linie, nach Westen, nicht 
positiv festgestellt. 

Dass Kohlenflötze in der Máchtigkeit sehwanken, ist ja eine bekannte 
tagtágliche Erscheinung, die aber in dem vorliegenden Falle die unter- 
nehmende Schurfgesellschaft von der Fortsetzung der Aufschlussarbeiten 
leider zurücksehreckte. 

Den vorgeführten Daten nach waren die bisherigen Schurfbohrungen 
durchaus nicht genügend, um über die Verbreitung der Kosder Kohlenab- 
lagerung, deren Lagerungsverhültnisse und über die wahre durchschnittliche 
Michtigkeit derselben ein verlássliches, sicheres Urteil zu ermöglichen. 

Aus diesem Grunde und in Betracht gezogen die ganz vorzügliche 
Oualitát der ersehlossenen Kohle, die Náhe der Hauptstadt Budapest und 
die Náhe der Donau, und mit Rücksicht auf die geringe Entfernung 
(5—6 Km.) speciell von der nüchstgelegenen Bisenbahn-Station Vácz, 
wáren die Aufschlussarbeiten am Kosder Terrain zielbewusst fortzusetzen, 
denn das auch bisher dort schon erschlossene Kohlenguantum einfach 
dort zu lassen im Schose der Erde, wáre ein durch das gegenwártige 
Stadium der Aufschlussarbeiten keineswegs begründeter, baarer national- 
ökonomischer Verlust. L. RorH v. TELEGD. 


LITTERATUR. 189 


LITTERATUR. 


(1.) CiRBusz Géza : A Hoverlának problémái. (Die Probleme der Hoverla.) 
A magyarorsz. Kárpátegyesület évkönyve. (Jahrbuch des ung. Karpaten- 
vereines.) XXVII. Jahrg. Igló, 1900. p. 122—123. 


Verfasser bestieg die Hoverla und fand auf seinem Wege viele Gehüánge- 
schutt, welche er nicht für Moránen halten kann und da er die Binsenkung 
zwischen der grossen und der kleinen Hoverla nicht mit Moránen aufgeschüttet 
fand,X hált er dafür — auf die speciellen geologiscehen Forschungen appelie- 
rend —- dass nicht nur die einstige Vergletsceherung der NO-lichen Karpaten zu 
beweisen wáre, sondern bezweifelt unter einem auch die Vergletscherung des 
Fogaraser und Retyezáter Hochgebirges. 

Es ist nicht meine Absicht mich hier mit diesem Thema eingehender zu 
befassen, da dies in den Ausgaben der ung. geol. Anstalt bereits wiederholt 
geschah. Pgmirs (1883) und Zaparowrcz (1886) irrten, B. v. Isxer (1889) zweifelte 
zwar, doch hielt er die einstige Vergletscherung des Retyezát nicht für ausge- 
sechlossen. Auf positive und sehr eingehende Beobachtungen gestützt, schreiben 
über dieses Thema, bezüglieh der Hoverla, PaAuL und Tixrze (1877), weiters über 
die Vergletscherung des Csernahora und Svidoveczer Gebirges derselben Gegend 
"THEopok PosEwirz (S. Jahresber. d. kgl. ung. geol. Anstalt vom Jahre 1888, 1889, 
1890, 1892, 1894 und 1897), dann über das Hochgebirge zwischen den Südkar- 
paten und dem Retyezát Paur LEHmanw (Zeitschr. d. Ges. f. Erdkunde in Berlin. 
Bd. XX, 1885), Fgasz ScHaFaRzIK bezüglich der Berggruppe Retyezát—$Szarkó— 
Godján (Jahresber. d. geol. Anstalt vom Jahre 1897 und 1898), LupwrG MRazrc, 
Prof. zu Bukarest (1899) und endlich DE MaRrowsE (1900), ebenfalls bezüglieh 
der Südkarpaten — von welchen Allen jedoch Verfasser keine Notiz nimmt. 

Aus all diesen Beobachtungen geht hervor, dass in unseren Gebirgen von 
keinen riesigen Gletschern die Rede ist, welche im Stande gewesen wáren grosse 
Thüler aufzuschütten, sondern dass die Gletscherbildung gering war und sich 
nur auf die höchste Spitzenregion beschránkte. Die Sehneegrenze dürfte in der 
Gegend von Godján in einer Höhe von 1900 m. gewesen und der Gletscher 
selbst nicht tiefer als 1700 m. gekommen sein. Die in diesen hohen Regionen 
vorkommenden Karthüler (über 1900—2000 m.) und hochgelegenen Seen (welche 
keinesfalls einfach als Gebirgssümpfe betrachtet werden können) sind ebenso 
Glacialerscheinungen, wie die in ihrer Umgebung manchmal (Godján) in Form 
intakter Hufeisen auffindbaren Morünen. 

In unserem Vaterlande müssen wir die einstige Vergletseherung der 
Tátra, der Hoverla und der südlichen Karpaten als unbestreitbare Thatsache 


k Man kann doch Morüánen nicht auf steilen Berggehüngen oder in Sütteln 
erwarten ! 


190 LITTERATUR. 


betrachten, welche heute keiner weiteren Beweise bedarf ; sind doch Glacialspuren 
bereits seit mehreren Jahren auch schon auf der Balkan Halbinsel nachgewiesen 
worden u. z. von Jovax CviJió in Bosnien (im Trescavica Gebirge), in der Her- 
zegovina (im Prenj), in Montenegro (im Durmitor) und schliesslich auch in Alba- 
nien in dem weit S.-lich bei Monastir gelegenen Peristeri Gebirge. (Jovas Cvuré. 
Geogr. Mitt. 1900). FRANZ ÖCHAFARZIK. 


(2.) CzixBus Géza: A nagy magyar Alföld keletkezése. (Entstehung des 
grossen ungarischen Alföld. (Tieflandes.] Földrajzi Közlemények. (Geogr. 
Műtt.) Bd. XXVIII. Heft III—IV, p. 76— 36. 


Beim Rückzuge der miocenen Meere erfolgte — das Thal der Donau 
betrachtet — zuerst der Binbruch des süddeutsehen Beckens, sodann der des 
Wiener Beckens und mit ihm im Zusammenhange der des kleinen ungarischen 
Alföldes, sodann der Binbruch des Beckens des grossen ung. Alföldes, endhich 
derjenige des rumünisechen Beckens. Die Einsenkung dieser Becken wird durch 
die an ihren Rindern vorhandenen Seen und Sümpfe bewiesen. Nach der Periode: 
der pliocenen Binnenmeere und Binnenseen folgte dann die Donau. Die Plateaux 
des Alföldes lagerten sich im Diluvium ab, als das ganze Becken noch im Sinken 
begriffen war, woraus sich die auffallende Michtigkeit der diluvialen Sehichten 
erklüren lüsst. Verfasser hült es in Anbetracht der Unversehrtheit des Kumanier- 
plateaus für unmöglich, dass sich die Donau einst unterhalb Vecsés, Monor und 
Pilis in das heutige Bett der Tisza ergossen habe und auch bezüglich des 
Baerschen Gesetzes, wonach die Tisza sich gegen W.zurückzöge, hegt er Zweifel. 
Verfasser ist nicht geneigt mit SrErawxovió anzunehmen, die Tisza würe vor 
300,000 Jahren an der Grenze von Erdély (Siebenbürgen) geflossen und hütte 
durch jührliches Zurückziehen von 30 cm. gegen W. bis heute die Grenze des. 
Kumapierplateaus erreicht. Dieser Annahme widersprechen auch die sich am 
linken Ufer der Tisza dahinziehenden hochgelegenen Plateaux. Es ist übrigens 
auch geologisch nicht gelungen, alte Donau- und Tisza-Flussláufe nachzuweisen. 
Nach der Ansicht des Verfassers wurde die Einsenkung des grossen Alfölds 
nicht durch die Tisza vertieft, sondern stellt dieselbe die ursprüngliche Plastik 
des Alföldes dar. Vor der vollkommenen Ausbildung des Fluss-Systems 
suchten die Gewüsser die tiefsten Linien auf, flossen in unregelmássigen 
Betten und bildeten Deltas. Verfasser kann auch die Hortobágy nicht als 
einstiges Bett der Tisza betrachten, sondern nur als einen Inundationsgraben 
derselben. Auf Grund des Besagtem teilt endlieh Verfasser das kleine Alföld in 
6, das grosse Alföld in 8 Gegenden. H. HonrusiTzkY:. 


(4). Tuzsos JoHANN: A larnóczi kövült fa. (Der fossile Baum von Tarnócz.) 
Természettud. Közl. (Naturwiss. Mitt.) Ergánz.-heft LVIII, p. 280—281. 


Bisher befassten sich bereits mehrere Forscher mit dem fossilen Baum- 
stamme von Tarnóecz und dessen Bestimmung. I. FEnix vergleicht den Stamm 
mit Pityoxylon mosguense, MERxr. Nach Tuzsos bieten die CGrenusnamen auf 
cgylony und xitess einen sehr unbestimmten Rahmen für die Arten ; seiner An- 
sicht nach ist es überflüssig für die fossilen Büume neue Gattungen mit neuen 


LITTERATUR. 191 


Namen aufzustellen. Verfasser hült nur jene fossile Biume bestimmbar, deren 
anatomische Stuktur mit jener der recenten übereinstimmt und welche in das 
System der letzteren eingereiht werden können. — Der Baumstamm von Tar- 
nócz stammt aus dem oberen Mediterran, seine Mineralmasse ist ein doppelbre- 
chender, optisch zweiaxiger Opal oder eine Calcedonvarietüt ; dabei sind jedoch 
organische Verbindungen, besonders Harze überall im Stamme vorhanden. Die 
Jahresringe sind gut wahrnehmbar, dieselben werden von Tracheiden gebildet, 
welche innen und aussen durch dünnwandige Parenchimzellen begrenzt sind. — 
Verfasser záhlt den Baumstamm auf Grund seiner anatomischen Struktur zu 
den Pinus-Arten und benennt ihn nach seinem Fundorte P. tarnocensis. 

H. HoRUSITKEKY. 


(4.) SEmPER: Betrüge zur Kenntniss des (xoldlagerstütten des Sieben- 
bürgischen Erzgebirges. Abhandlungen der königlich Preussischen 
geologiscehen Landesanstalt. p. 1—219, 1900. 


192 AMTLICHE MITTEILUNGEN. 


ÁMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOL. ANSTALT. 


Aufnahmen der kgel. ung. Geologischen Anstalt 
im Sommer 1901. 


Zufolge des Erlasses des Herrn kel. ung. Ackerbauministers werden im lau- 
fenden Jahre die Mitglieder der kgl. ung. Geologiscehen Anstalt die folgenden 
Gebiete detaillirt aufnehmen : 

Sectionsgeologe Dr. THEopoR Posewrrz setzt seine Detailaufnahme in der 
ersten Hülfte der Aufnamscampagne am Westrande des Com. Máramaros in der 
Gegend von Lipcse- Folyána sodann in den Comitaten Szepes und Gömör sűd- 
lich vom (rölmiczthale fort. 

Chefgeologe Dr. Junius PerHő nimmt die detaillirte geologisehe Kartirung 
in der Umgebung von Huta, 80-lich von Úrszád-, Sectionsgeologe Bergrat Dr. 
THowmas v. SzorvraGH aber jene in der Gegend von Vár-Sonkolyos und Kalota im 
Com. Bihar vor. 

Oberbergrat und Chefgeologe Lupwic Rorn v. TErEGp setzt seine Aufname 
in der Gegend von Havas-Gyógy, Remete und Nagy-Fnyed (Com. Alsó-Fehér) 
fort ; Geologe Dr. Moxziz v. PárrY kartirt in der Gegend von Offenbánya, Topán- 
falva und Vidra in den Comitaten Torda-Aranyos und Alsó-Fehér; Geologe 
Dr. KARL Papp aber wird in der Gegend von Petris und Kazanesd in den Comi- 
taten Arad und Hunyad die Aufnamsarbeiten beginnen. 

Sectionsgeologe Dr. FRANZ SCHAFARZIK kartirt in der Gegend von Nadrág 
und Alsó- Nyiresfalva in den Com. Krassó-Szörény und Hunyad; Chefgeologe 
Jurius Haravárs aber in der Umgebung von Szászváros und Piski im Comitat 
Hunyad. 

Oberbergrat u. Montan-Chefgeologe ALEXANDER GEsELL führt die montan- 
Geologische Aufname in der Gegend von Dobsina (Com. Gömör) durch. Von 
Seiten der agro-geologischen Section der Anstalt nimmt Geologe PETER TREIrz 
bei Szabadszállás und Kún-Szt-Miklós (Com. Pest-Pilis-Solt), Geologe HEINRICH 
Horusirzgy bei ÚÜrmény und Tót-Megyer (Com. Nyitra), Geologe IEMERICH 
Timkó bei Szt-Péter und Guta (dom. Komárom), Geologe AUREL Lrrra im Comi- 
tate Esztergom agro-geologiscehe Aufnamen vor. 

Die Geologen AugEL Lxrra und WiIirHELmM GüLnn, der kel. Forstrat und 
A kademie-Professor GREGOR BENnczE, sowie der kgl. Montan-Ingenieur-Assistent 
WILHELM ILLÉS werden an der Seite der Geologen : AL. GEsEnL, L. RorH v. TELEGD, 
FR. SCHAFARZIK, M. Párrv, P. TRerrz und H. Hogusirzky sich das Vorgehen bei 
den geologischen Aufnahmen zu eigen machen. 

Hectionsrat und Director Jonas Böcgn wird wie sonst, auch diesesmal die 
geologischen Aufnams-Sectionen besuchen. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXI. KÖTET, 1901. JULIUS SZEPTEMBER. 7-9. FÜZET, 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 
Ifj. báró Nopcsa FERENCZz-től 
I. tábla melléklettel. 


A kihalt gyikrendek között kevés van, mely paleontologiai szempont- 
ból annyira érdekes lenne, mint a Dinosaurusok rendje. 1525 óta, midőn 
MANTELL az első Iguanodon maradványokat leirta, egészen napjainkig, 
főkép Észak-Amerikában újabb és újabb gyikmaradványok kerültek nap- 
fényre, melyeket mind a Dinosaurus rendben kell elhelyezni. Dinosauru- 
sokat eddigelé Észak- és Délamerikából, Madagaskárból, Ausztráliából, 
Capföldről, Indiából, Angliából, Belgiumból, Francziaországból, Portugáliá- 
ból, Németországból, Ausztriából és legujabb időben Magyarországról 18 
ismerünk. Ezen különböző helyek, valamint azon tény, hogy csak a leg- 
ritkább esetben fordultak elő egész csontvázak, okozták a Dinosaurusok 
terjedelmes irodalmának szétszórását és a tömérdek synonim név keletke- 
zését (148 genusnév, mely 11£ genusra vonatkozik). A Dinosaurusok 
ZITTEL : Handb. d. Palxontologie czímü munkáján kívül sehol sincsenek 
összefoglalva, mig a reájuk vonatkozó irodalom egyáltalán nincs össze- 
gyüjtve, épen igy nem történt kisérlet a Dinosaurusok származásának a 
tudomány mai álláspontján való tárgyalására. Ezen körülmények miatt 
tartottam jónak az eddig fölhalmozott anyagot egységesen földolgozni. 

Munkám első — a Dinosaurusok átnézete czímü -— részében ezért 
felsorolom a Dinosaurusokat, mint a gyikok osztályának egy rendjét :; az 
egyes családokban, illetőleg alcsaládokban a genusok betürendben követ- 
keznek egymásután és minden genusnál közlöm a reájuk vonatkozó egész 


irodalmat. 
Munkám második részében, természetesen leginkább MaRsH adataira 
támaszkodva, igyekeztem a Dinosaurusok származását földeriteni. — Még 


csak azt tartom megemlítendőnek, hogy az utóbbi pontban kutatásaim 
eredményei teljesen megfelelnek OsBpoRw kutatásainak és a Dinosaurusok 
egységes származására mutatnak. 

:! Előadta a m. honi Földtani Társulat 1901 márczius hó 6-án tartott szak- 


ülésen. 


Földtani Közlöny. XXXI, köt. 1901 l 


[d 


194 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ ; 


A dinosaurusok átnézete. 
Dinosauria." 


Hosszufarku test; az üres cavernös vagy tömör csigolyák alakja 
biconcav platycöl vagy opistocöl. A sacrum 2—6 csigolyából áll, a valódi 
bordák kétfejüek, mind a két foramen temporale csonttal van körülvéve, 
foguk alveolákban. A sternum tökéletlenül csontosodott, a scapula nagy, a 
coracoid kicsiny, korongalaku. Priecoracoid és clavicula hiányzanak. A nagy 
ilium úgy előre, mint hátra meg van nyújtva ; a hosszú karcsu ischium a 
symphysisben össze van kötve. Pubis előre vagy hátra irányított, a mellső 
lábak általában rövidebbek, mint a hátsók ; az ujjak karmokkal vagy paták- 
kal vannak ellátva. Bőrük lágy vagy pánczélozott. 


BavEr Morpholog. Jahrbuch 1883, 1885, 1885; Z/oolog. Anzeiger 1885 ; Ana- 
tom. Anzejger 1886 ; Journal of Morphology 1887 ; American naturalist 1891. 

CoPE American naturalist 1885, 1889: Proceed. Philad. Acad. nat. Sc. 1866 
American naturalist 1891. 

DoLrno Bullet. Scientif France et Belg. 1888; Comptes rendus Ac. Sc. Paris 
1888 ; Archiv de biolog ( Van Beneden) Vol. 7. 

CTERVAIS Comptes rendus Ác. 56. Paris 1853. 

HArckEL (renerelle Morphologie. Berlin 1566. 

HuxceY Proceed. roy. Instit. Great Brit. 1868,k Ouart. journ. geolog. soc. 1870, 
Ann. mag. nat. hist. 1868, (reol. Magazine 1868. 

Kaur Das Thierreich und seine Hauptformen. Darmstadt 1836. 

LYDEEKER Manual of Palxontology. London 1859. 

MaxgsH Ann. mag. nat. hist. 1882; Nature 1882; Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1884. 
Geol. Magazine 1882, 1889, 1896, 1598; Amer. journ. of Sc. 1595. 

Meyven Isis 1830 ; Neues Jahrbuch f. Mineral. 1845. 

MoxRsz Annivers. Mem. Boston 50c€. nat. hist. 1830—1880. 

OsBoRN American Naturalist 1900. 

Owexw Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1839, 1841, 1859. Anatomy of Vertebrata 18585. 

SEELgY Monatsblátter Wiss. Club. Wien 1879; (Ouart. journ. geol. soc. 1892 ; 
Geol. Magaz. 1888 ; Proceed. roy. soc. 1887 ; Ann. mag. nat. hist. 1892 ; Na- 
ture 1893. 


WoopwakRp Ouart journ. geol. soc. 1874. 
ZaTrrEL Handbuch d. Palxontolog. 1895. 


1 A csillaggal (§) jelölt munkákhoz Wienben nem juthattam hozzá s ezért 


bona fide idézem, 


sss 
csal ásíátő 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 195 


1. Subordo : Theropoda. 


VFoguk hegyzett, oldalt összelapult, tőralaku : állkapocs oldali nyilás- 


sal (2). A csigolyák tömörek vagy üresek ; a lábszárcsontok üresek. Mellső 


lábuk sokkal rövidebb, mint a hátsó, digitigrád lábak. Ujjaik többnyire 


egyenlőtlen hosszuak és hegyes, görbitett karmokkal vannak ellátva. Pubis 
többnyire hátrafelé irányitott nyulvánnyal. Processus pectinealis hiányzik. 


Femur belső trochanterrel. (ZITTEL szerint, rövidítve.) 


12 


ka 
. 


— 
. 


9 


— 


619 
ke 


1. familia : Megalosauridae. (Femur hosszabb mint a tibia.) 


subfamilia: Anchisauridae: postorbitale, az állkapocs elől fogakkal. 
A. csigolyák biconcávak, 2—3 sacrumcsigolya. Pubes karcsu vagy széles, 
interpubes hiányzik, távolabbi végei egyesítve vagy össze nem nőve. 
Ilium hálul kiszélesedett. Az astragaluson nincsen processus ascendens. 
Kéz és láb 5 ujjal (Anchisauridae, Plat:xzosaurid:e, MARsSw) ; legegysze- 
rübb triászkoru alakok. 


. sabfamilia: Megalosauridae; postorbitale hiányzik, az állkapocs elől 


fogakkal. A mellső csigolyák convexoconcavok, a hátulsók biconcavok, a 
sacrumot 4 (?) — 5 csigolya alkotja. A pubes karcsú, néha interpubes- 
sel, távolabbi végei összenőve; ilium elül kiszélesedett. Astragalus 
processus ascendenssel, a kéz 4—35, a láb 3—£ ujjal. Néha costae abdo- 
minales. (Megalosauridae, Dryptosauridae, Ornithommidae MARSH). 
Elterjedésük : jura, kréta. 

subfamilia: Labrosauridae. Az állkapcson elől nincsenek fogak, az 
összes csigolyák convexoconcavok ; pubes erős, interpubessel, távolabbi 
végei egyesítve. Astragalus processus ascendenssel. 


9. familia : Coeluridae. (A femur rövidebb a tibiánál : az összes cson- 
tok többé-kevésbbé pneumatikusak). 


subfamilia: Hallopodidae. A csigolyák mind biconcávak, 2 sacrum- 
csigolya, a pubes karcsu, távolabbi végei nincsenek összeforrva. Az 
astragaluson nincsen processus ascendens ; a kéz 4, a láb 3 ujjal, nagy 
calcaneum. 

subfamilia : Compsognathidae. A nyakcsigolya bordái szabadok, első 
csigolyák convexoconcávok, hátulsók biconcávok; astragalus processus 
ascendenssel, kéz és láb 2 ujjal. 


. subfamilia : Coeluridae. A nyakbordák a nyakcsigolyákkal össze van- 


nak nőve, a mellsö csigolyák convexoconcávok, a hátsók biconcávok, 
5 sacrumcsigolya, a neuralis csatorna kibővítve. A karcsu pubes inter- 
pubessel, távolabbi végei összenőve. 


196 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ: 


1. Familia Megalosauridae. 
sSubfamilia Anchisaurid:-e. 


(renus Actiosaurus. 
DAUVAGE Annal. Sciences. geolog. 1853. 
Actiosaurus (raudryi DAUVAGE. 
(Genus Ammosaurus. s; 
MaRxsnH : Amer. journ. of. Sc. 1892, 1891; Ann. Rep. U. 5. geol. surv. 1896. 
Ammosaurus major MansH — Anchisaurus major MARSH. 
Genus Amphisaurus. 
MaRsH: Amer. journ. of 5c. 1889. 


Amphisaurus — Anchisaurus. 
Genus Ankistrodon. 
LYDEKKER Pal:egont. Indica 1575. 
Ankistrodon — Epicampodon. 
(renus Anchisaurus. 
MaRgsH Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896 ; Amer. journ. of 5c. 1893, 1892, 
1891, 1889 ; geol. Magazin 1893. 
HircHcock Iehnology of New England Supplement 1565. 
CoPE Transact. Amer. Philos. S0c. 1870 ; Ann. mag. nat. hist. 1870. 
Anchisaurus polyzelus Hrrcncocx. 1 


( major — Ammosaurus major MARSH. 
( colurus MARSH. 
( solus MARSH. 


Genus Arctosaurus. 
LErirH Apams Proc. Roy. Irish. Acad. ser. II. vol. 2. 
LYDEKKER Geol. Magazine 1889. 
Arctosaurus Osborni. 
(Genus Avalonia. 
SEELEY Geolog. Magazine 1898. 
Avalomia Sanfordi Szzuxy (Zanclodon species ?) 
( Herveyi SzEnxy (?). — Picrodon Herveyi Seeley. 
Genus Bathygnatus. 
LEroy Journ. Ac. nat. Sc. Philad., 1854, 1880; Proceed. Acad. nat. 5c. 
Philad. 1854, 1868. 
Bathygnatus borealis LExpy. 
(Genus Cladyodon. 
PLEININGER Württemberg. Jahreshefte 1857. 
OwEx Odontography. 
NEwTON (geol. Magazine 1893. 
Rrngy SrurcHpuny Transact. geol. 50€. 1840. 
(ladyodon Lloydít OWEN. 
; ( erenatus PLEISIxGER — Zanclodon crenatus PLEININGER. 
Genus Clepsysaurus. 
Iza Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1851, 1852; Journ. Ac. nat. Sc. Philád. 
USdd 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 197 


(ors Proc. Amer. Phil. Boc. Philad. 1877. 
Clepsysaurus pennsylvamicus Ur. 
Genus Creosaurus. 
MaxsH Amer. journ. of Sc. 1884, 1878; Ann. Rep. U. 5. geol. surv. 1896. 
DLYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888 ; Manual of Palzontology 1889. 
Wirrisror Amer. journ. of 5c. 1900. 
Creosaurus atrox MARSH. 
Genus Dimodosaurus. 
Gauopny Enchainements du monde animal foss. secondaires 1890. 
Dimodosaurus Voligniensis GAUDRY. 
Genus Epicampodon. 
Huxnex Pal:eont. Indica 1865. 
LYDEKKER Palzont. Indica 1875; Cat. foss. rept. britt. mus. 1888 ; Manuel 
of Palxontology, London 1889. 
Fpicampodon indicus LYDEKKER — Ankistrodon LYDEKKER. 
Genus Gresslyosaurus, 
RÜTIMEYER Verhand. sehweiz. Naturf. Gesellseh. 1556. 
Gresslyosaurus — Zanclodon. 
(GGenus Massospondylus. 
OwEex Ann. Mag. nat. hist. 1859. 3 
SrEnprY Ouart. journ. geol. soc. 1892; Ann. Mag. nat. hist. 1892, 1895. 
Geolog. Magazine 1892. 
LYDEKKER Manual of Palaontology, London 1859. 
Massospondylus carinatus OWEN. 


( Browni BEELEY. 
Genus Megadactylus. 


Hircncock Iehnolog. of New England Suppl 1865. 

Megadactylus — Anechisaurus. 
Genus Palgeosaurus. 

Newrowv Geol. Magazine 1593. 

SEELgyY Ann. Mag. nat. hist. 1895. 

Rrnpy Srurcapuny Iransact. geol. 50€c. 1840. 

OwEwx Odontography. 

HuxnEY Ouart. journ. geol. soc. 1870. 

Meyer Jahrb. für Mineralogie 1847. 

FirzixGEn Annal. Wiener Museums f. Naturkunde 1840.£ 

Core Amer. Naturalist 1878 ; Proc. Amer. Phil. S0c. Philad. 158 
Palaeosaurus eylindrodon Ringy et STUTCHBURY. 


a] 
—J 


( platyodon HuxLrx. 
( frazeriamats COPF. 
Genus Piecrodon. 
SEELEY Geolog. Magazine 1598. 
Picrodon SzELEY — Avalomia SEELRY. 
Genus Platgeosaurus. 
Huxrex Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
Meven Saurier d. Muschelkalkes 1847—1555. ; Fauna d. Vorwelt. 
Plataeosaurus Engelhardtii MExER. 


198 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ: 
Genus Rachitrema. 
SauvaGm Annal. sciences geolog. 1883. 
Rachitrema Pellafit SAUVAGE. 
Genus Smilodon. 
PLEININGER Jahreshefte d. Vereins f. vater]. Naturkunde, Württemberg, 
1546. 
Smilodon — Zanclodon. 
Genus Teratosaurus, 
MEYER Paleontographica 1877. 
Teratosaurus Zanclodon. 
Genus Thecodontosaurus. 
CoPE Proc. Amer. Philos. soc. Philad. 1877. 
Huxrey Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
Mansn Amer. journ. of Science 1892. 
NEwrowx (Geol. Magazin 1893. 
Rirev Srurcimuny Trans. geolog. soc. London 1540. 
Szerey Ann. Mag. nat. hist. 1895 ; Ouart. journ. geol. 50€. 1892. 
WHEATLEY Amer. naturhist. 1878. 
Thecodontosaurus antigams HUxLEY. 
( gibbidens CopE. 


é ( platyodon Mansn. 
(Genus Zanclodon. 


Fraas Die schwabischen Triassaurier 1896; Württemberg. Jahreshefte 
1900 ; Zeitschrift d. deutsch. Greol. Gesellseh. 1897. 

LYDEEKER Ann. Mag. nat. hist. 1899. 

Newyrowx Geol. Magazine 1898 ; Ouart. journ. geol. 50€. 1899. 

PrsrsixGER Württemberg. Jahreshefte 1846., 1852., 1857. 

SEELEY Ann. mag. nat. hist. 1892 ; Ouart. journ. geol. soc. 1892. 
Zanclodon snevicus Meyxen — TVeratosaurus MEYER. 


( laevis PLEISNINGER — Smilodon laevis. 

a erenatúus PLEISINGER — Smilodon (Cladyodon). 

( erenatus PLEISISGER — Zanclodon Pleiningeri FRAAS. 
( (Juenstedfti ÖEELEY. 

( ingens RÖrIMEYER — Gresslyosaurus MÜTIMEYER. 

( cambrensis NEWTON. 

( arenaceus FRAAS. 

( Schützi FRAAS. 


Subfamilia Megalosaurid:e. 
(Genus Agrosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1891; Ann. Mag. nat. hist. 1891; (Geol. 
Magazine 1591. 
Agrosaurus Macgillivvayi BEELEY. 
Genus Allosaurus. 
MansH Amer. journ. of Sc. 1878, 1879, 1884, 1888; Ann. Rep. U. 5. geol. 
surv. 1896 ; Geol. Magazine 1884. 
OsBORN Bull. Amer. Mus. nat. hist. 1899. 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 199 


Allosaurus fragilis MARSH. 
fi lucavis MARSH. 
Genus Antrodemus. 
Lxgipy Transact. Amer. Phil. Soc. 1860. 
Antrodemus — Megalosaurus. 
Genus Aublysodon. 
Lerny Proc. Acad. nat. Sc. Philad. 1868 ; Trans. Amer. Phil. Soc. 1860. 
CorPn Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1876. 
MaxsH Amer. journ. of 5c. 1892. 
Aublysodon ceristatus LEipy — Dinodon horridus Lxipy. 


c lateralis CoPn. 
( amplus MARsn. 
( mirandus MARsn. 


Genus Ceratosaurus. 

MaARsH Amer. of 5c. 1884, 1892; Geol. Magazine 1884., 1893; Ann. rep. 

U. S. geol. surv. 1896. 
(reratosaurus nasicormis Maxsn — Megalosaurus nasicornis CoPx. 
Genus Ccelosaurus. 
Lemy Smithsoni contrib. 1864. 
CoPE Rep. U. 5. geol. Surv. 1875. 
(voelosaurus antiguus LEIpy. 
Genus Craterosaurus. 
JEBELEY Ouart. journ. geol. soc. 1874. 
CGraterosaurus Fottonmiensis SEBLEX. 
Genus Dinodon. 
Lsrpy Proe. ac. nat. 5c. Philad. 1560. 
Dinodon — Megalosaurus. 
Genus Dryptosaurus. 
MARSH Amer. journ. of 5c. ? 
Dryptosaurus — Laelaps. 
Genus Leelaps. 

CoPE Proc. Amer. Philos. S0c. Philad. 1892; Tramnsact. amer. Philos. Soc. 
Philads 18705 BrocssAucsháttjocs Bihilads 18060: ZS08-SZÜSZÓ S GÁTAET. 
Naturalist 1868., 1878. 

LYDEKKER Palxont. Indica 1875. 

DEPÉRET Bull. soc. geol. France 1900 ; Comptes rendus Ac. Sc. Paris 1900. 
Ann. rep. U. 5. geol. surv. 1896. 

Laeclaps incrassatus CopPE. 
c aguilunguis Copx. 
a trihedrodon Cora — Megalosaurus trihedrodon Copr. 
a explanatus CopE. 
a — falculus Cor. 
c sp.— Megalosaurus sp. LYDEKKER (1875). 
c sp.— Dryptosaurus. sp. DEPÉRET (1900). 

Genus Loncosaurus. (?) 
AMEGHINO Segundo Censo nacional de la Republica Argentina 1898.£ $o€. 
5c. Argentina 1899. 


200 


IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ: 


Rorn SaxrraGo Neues Jahrb. f. Mineralogie 1900. 
Loncosauvrus argentinus A MEGHINO. 


(renus Megaiosaurus, 


SzEnxy-hez való bizonyos hasonlatosság mellet 


ALLPORT Ouart. journ. geol. S0c. London 1860. 

Bucgzaxp Transact. geol. Soc. London. 1824. 

Corx American naturalist 1S68., 1878. 

Dawmes Sitzungsber. (Gesellsch. naturforsch. Freunde 1854. 

DEsroxccHamrs Mem. Soc. Linné de Normand 1838; Lennier geol. et 
pal:eont. A Lembouchure de la Seine.£ 

Dorno Bull. mus. roy. belg. 1583. 

Douvinnú Bull. soc. geol. France 1884/8585. 

Geunvais Zool. et palxzont. franc. 2. édit.; Comptes rendus ÁAcc. Sc. Paris 
1853. 

Huxnegy Ouart. journ. geol. soc. 1869. 

HurxkE Ouart. journ. geol. soc. 1879. 

Koxes Palxontolog. Abhandl. 1887. 

Lxipy Proc. Ac. nat. Sc. Philád. 1856., 1868., 1870 ; Rep. U. S. geol. surv. 
1873 ; Transact. Amer. Philos. S0c. Philad. 1859. 

LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888, 1890 ; Geolog. Magazine 1589. 

MawrEnL Geolog. of Southeast England 1833; Illustr. of geolog of Sussex 
V827 ; 

MaxrsH Ann. a Mag. nat. hist. 1869. 

OwEwx Foss. rept. weald. form. ; Rep. britt. ass. adv. 5c. 1841 ; Ouart. journ. 
geol. soc. 1883. 

(GO vExsTEDpT Der Jura 1856. 

Pnincirs Geology of Oxford 1871. k 

SavuvaGE Bull. soc. geol. France 1875/76., 1888., 1894., 1896., 1898 ; 
Memoire soc. geol. France 1874., 1881/82 ; Direct. des traveaux geol. 
de Portugal 1897/98. ő 

SzELEY Ouart. journ. geol. soc. 1881., 1883., 1892. 

Megalosaurus Merriami GREPPIN." 


a Bucklandi Owzx — Poikilopleuron Bnucklandi Des- 
LONGCH. 

( insignis Sauvage — gracilis Dowillé. 

( superbus SAUVAGE. 

( Dunkeri DaAmxs — M. Bucklandi OwEwx. partim — M. 
Cloacinus (VUENSTEDT. 

( wem LGYDEKKER. 

( Pannomensis HEELEY. 

A hungaricus nov. sp." 


1 Az eredeti leírás föl nem található. 


5 


? A budapesti egyetem gyűjteményében egy fog, mely (a .M." Pannontensís 
) 


új faj képviselője. Termőhely : 


Bárod (Bihar megye) ; felső kréta. 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETB ÉS SZÁRMAZÁSA. 901 


Megalosaurus bredai SEELEY. 


( valens Lsipy — Poikilopleuron valens. LErny — Antro- 
demus LEIDpy. 

( horridus LEIxDv. 

( trihedrodon Corz — Laelaps trihedvodon Corx. 

a nasicornis (Copn — ceratosaurus MARSH. 


(Grenus Nuthetes. 
OweEwx Foss. rept. weald. form. ; (Ouart. journ. geol. soc. 1854. 
DEELEY Ann. a mag: nat. hist. 1893. 
Nuthetes destruclor OWEN. 
Genus Ornithominus. 
MagsH Amer. journ. of. 5c. 1890, 1892 ; Am. Rep. U. 5. geol. Surv. 1896. 
Ornithominus velox Mansn. 


( sedens MARSH. 
a grandis MAnsn. 
( minutus MAnsn. 


(GGenus Palgeoctonus. 
CorE Proc. Amer. Phil. soc. Philad. 1877 ; Amer. natural. 1877. 
Palaeoctonus appalachianaus Cope. 
(renns Poikilopleuron. 
DESLONGCHAMPS Mem. Soc. Line Normand. 1858. 
Poikilopleuron partim — Megalosaurus. 
( ( - CGoelurus. 
Genus Streptospondylus. 
Hurxze (Ouart. journ. geol. S0c. 1870. 
SEELEY Geol. Magazine 1892. 
OwEws Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1841 ; Foss. rept. weald. form. 
Sstreptospondylus (auvieri HULRE. 
Genus Troodon. 
LEipy Proc. Ac. nat. 5c. Philad. 1856 ; Trans. Amer. Phil. soc. Philad. 1859. 
Troodon LExny. 


Subfamilia Labrosauridac. 
Genus Labrosaurus. 
MaxrsH Ann. Rep. U. 5. geol. Surv. 1896. 
Labrosauruús fragilis MARSH. 
( ferox MARsn. 
a sulcatus MARSH. 


2. Familia Coelurid:e. 


Subfamilia Hallopodidae. 
Genus Coelophysis 
CorE Amer. naturalist. 1887, 1889. 
Coelophysis Willistoni Copn — Tanystropheus Willisloni Copr. 
( longicollis Cope — Coelurus (Tanystropheus) longicollis 
CopE. 


202 IFJ. BÁRÓ NOPCGSA FERENCZ; 


Ccelophysis Bauri Corm — GCoclurus (Tanystropheus) Bauri Cop. 
Genus Hallopus. 
MaAxRsn Amer. journ. of 5c. 1881, 1890 ; Ann. rep. U. 5. geol. surv. 1896. 
BauR Amer. Naturalist 1891. 
Hallopus victor MARsn. 


Subfamilia Compsognathid:-. 


(renus Compsognathus. 
DawmEes Sitzungsber. d. Gesellseh. naturforsch. Freunde. Berlin 1884. 
MARSH Amer. journ. of Sc. 1895 ; Geol. Magazine 1896. 
SEELEY (eol. Magazine 1892. 
WaGwER Denksehr. k. bayr. Akad. d. Wiss. München 1861. 
HuEwxE Neues Jahrb. f. Min. 1901. 
(lompsognathus longipes WAGNER. 


Subfamilia Coelurid-e. 
Genus Aristosuchus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1887. 
Aristosuchusz- (/oelurus. 
Genus Calamosaurus. 
LYDEKKER (Ouart. journ. geol. soc. 1891. 
Calamosaurus —(jalamospondulus. 
Genus Calamospondylus. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1891 ; Geol. Magazine 1889. 
Fox Geol. Magazine 1866. 
(jalamospondylus Fogii LYDEKKER. 
( Oweni Fox — (alamosanrus [Fogit SEELEY. 
Genus Coelurus. 
MaAgsH Amer. journ. of Sc. 1879, 1881, 1884, 1888 ; Am. rep. U. 5. geol. 
surv. 1896. 
CoPE Amer. Naturalist 1889. 
OwEw Foss. rept. weald. form. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1882, 1888; Am. mag. nat. hist. 1887 ; 
(Geol. Magazine 1882, 1887. 


LYDEKKER Cat. foss. rept. britt. mus. 1888. 
( roclurus fragilis MAnsn. 
( Dawviesi SEpLpy — Thecospondylus Daviesi SEELEY. 
( Horneri SEELEY a Horneri SEELEY. 
4 pulsillus — Aristosuchus ( Poikilopleuron) pulsillus SEELEYx. 


Genus Macroscelosaurus. 
MÜNSTER Jahrb. f. Mineralogie 1834. 
Macroscelosaurus MÜxssren— Tanystropheus MEYER. 
Genus Tanystropheus. 
MEYER Saurier des Muschelkalkes 1847—1855. 
(Corx Proceed. Amer. Phil. soc. Philad. 1887. 


Tanystropheus conspicuus MEYEn. 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ES SZÁRMAZÁSA. 903 


Tanystrophens longicollis Corp — (oelurus MARSH. 


a Bauri CorE — (jöoelurus MARSH. 
( Willistoni Cor — Tanystropheus Copn. 


Genus Thecospondylus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1852. 


Thecospondylusz— Coelurus. 


2. Subordo Sauropoda MARSH. 


Kis fogak, postorbitale hiányzik, intermaxillare fogakkal, nagy preor- 
bitalis nyilás. A nyak és hátcsigolyák opistocölek, a többiek platycölek. 
A csigolyatestek, néha a sacrum 18, üresek vagy cavernösek; a hosszú 
csontok tömörek. Femur kiálló belső trochanter nélkül. A mellső lábak 
valamivel rövidebbek, mint a hátulsók. Plantigrad lábuk 5 ujju. Pubis 
hosszukás, széles, távolabbi végei porczosan összekötve. Postpubis nincs. 
(ZATTEL szerint.) 

I. familia : Atlantosauridae. 

Foguk lapoczkaalaku (spatelförmig), a fogkorona mellső és hátsó 
pereme ki van élesítve. H:emapophyzák a farkcsigolyákkal izülnek, a 
farkcsigolyák solidak. (ZA2TTEL szerint.) 

2. familia : Diplodocidae. 

Fogaik eylindrikusak, karcsuk, csak az állkapocs első részére szorít- 
koznak. Az orrlyukak kicsinyek, messze hátul fekszenek ; preorbitalis 
nyilás. Farkcsigolyák hosszúak, amphicölek, üregesek ; h:;mapophyzák 
.h alakuak (Z1TTEL szerint). 


I. Familia Atlantosaurid-e. 
Genus Aepyosaurus. 
Genvars Zool. et palaont. franc. 2. edition. 
Aepyosaurus elephantinus GERVAIS. 
Genus Amphiceelias. 
Corp Amer. Naturalist 1878 ; Proc. Amer. Philos. S0e. Philad. 1877. 
Amphicoelias altus CoPE. 
a latus CorE. 
Genus Apatosaurus. 
Magsn Amer. journ. of Sc. 1877, 1879 ; Am. Rep. U. 5. geol. Surv. 1896. 
Wirnisrox Kansas Univers. Ouarterly 1898. 
Apatosaurus Ajax MARSH. 
( laticollis MARSH. 
( grandis Magsn — Morosaurus grandis MARSH. 
(Genus Argyrosaurus. 
ILYDEEKKER Ann. del. Mus. de la Plata 1895. 
AMEGHINO (eol. Magazine 1897. 


Argyrosaurus superbus LYDEKKER. 


204 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ: 
(renus Astrodon. 
LEipy Smithsonian contribution 1564. 
MaRgsnH Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896. 
Astrodon Johmstomi LGE1py. 
(ienus Atlantosaurus. 
MagsH Amer. journ. of 5c. 1877, 1878, 1879 ; Ann. Rep. U. S. geol, 
surv. 1896. 
Atlamltosaurus montanus MaARsy — Titanosaurus montanus MARSH. 
Atlantosaurus ümmanis MARSH. 
(renus Barosaurus. 
Mansn Amer. journ. of 5c. 1890 ; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896. 
barosaurus lentus MARSH. 
Genus Bothriospondylus. 
OwEx Foss. rept. Kimmeridge Clay. 


LYDEKKER Juart. journ. geol. soc. 1888, 1895 ; Geol. Magazine 1895. 
bothriospondylus madagascarensis LYDEKKEKR. 
( elongatus ÖWEN. 
( sufjosus ÖWEx. 
fű robustus LYDEKKER ( OWEN). 
( magnus — Chondrosteosaurus Owps — Ornithopsis 
mansel1. 


(renus Brontosaurus. 
MaARsH. Amer. journ. of Sc. 1879, 1881, 1883, 1891; Ann. rep. U. S. geol. 
surv. 1896 ; Geol. Magazin 1883. 
OSBORN Bull. Amer. Mus. nat. his. 1898. 
Brontosaurus excelsus MARSH. 
( amplus MARSH. 
Genus Camarosaurus, 
CorPE Proceed. Philos. Soc. Philad. 1877, 1878 ; Amer. Nat. 1878, 1879. 
OsBoRwx Bull. Amer. Mus. nat. hist. 1898. 
(iamarosaurus supremus CopE. 
( leptodirus Cop. 
Genus Cardiodon. 
OWEN Poss. rept. mesosoic. form. 
Cardiodon (EMOSUNTUS, 
(renus Caulodon, 
DAUVAGE Bull. soc. geol. France 1875/6., 1888. 
MoussaYe Bull. soc. geol. France 1885. 
Copn Proc. Amer. Philos. S0ec. 1877 ; Amer. Naturalist 1877. 
Caulodon diversidens Corp. 
( leptoganus Covn. 
( praecursor MoUsSSAYE partim Neosodon  MoussaxE 
[guanodon pr:ecursor Moussavm — Pelorosaurus. 
(GGenus Cetiosaurus, 
MANüNTELL Phil. transact. roy. soc. 1841., 1850. 
HuLKE Ouart. journ. geol. soc. 1869., 1874. 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 905 


SEELBY Ornithosauria Aves Reptilia from the secondary strata 1869. 
OwENx Ann. mag. nat. hist. 1842 ; Foss. rept. weald. form. 1859; Rep. britt. 
Ass. Adv. Sc. 184.1 ; Foss. rept. mesoz. form. Odontograply. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1893 ; Cat. foss. rept. britt. Mus. 1888, 
Pnirnirs Geology of Oxford. 1871.£ 
Cetiosaurus longus OWEN. 


( oxomensis PHrnnips — UC. medius ÖOWEx. 

( brachyurus. 

( gilympionensis. 

( brevis ÖWEN Pelorosaurus brevis LYDEKKER Moro- 


saurus brevis OWEN. 
( humerocristatus — Isehyrosaurus HULKE — Macrochelys 
DEELEY — Gigantosaurus megalonyx SzELEv — Ornithop- 
sis Leedsi Hurgx — Pelorosaurus Leedsi LYDEKKER. 
Genus Chondrosteosaurus. 
OwEx Foss. rept. weald. form. 1876. 
HuLnxz Ouart. jJourn. geol. soc. 
("hondrosteosaurus gigas ÖWEN. 
( magnus OwEs — Bothriospondylus ÖwEwx — Orni- 
thopsis manselt. 
(Genus Dinodocus. 
OWEN Proc. geol. soc. 1542. 
Dinodocus Owxx — Titanosaurus LYDEKKER. 
(Cenus Epanterias. 
CoPE American naturalist 1878 ; Am. mag. nat. hist. 1878. 
fépemterias amplexcus CopE. 
Genus Eucamerotus. 
HULKE Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
Bucamerotus — Ornithopsis. 
Genus Gigantosaurus. 
SEELEY Index to Aves etc. Cambridge Museum 1869. 
Gigantosaurus — Pelorosaurus. 
Genus Hypselosaurus. 
MATHERON Mem. Ac. imp. Marseille 1869. 
Hypselosuurus priscus MATHERON. 
Genus Ischyrosaurus. 
HULKE Ouart. journ. geol. soc. 1874. 
Isehyrosaurus — Pelorosaurus. 
Genus Macrurosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1876 ; Ann. Mag. nat. hist. 1871., 1877. 
Macrurosaurus Semnus HEELEY. 
Genus Microccelus. 
LYDEKKER Ann. Mus. de la Plata 1893. 
A MEGHINO (Geol. Magazine 1897. 
Microcoelus pautagomicus LYDEKKER. 


206 


IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ: 


(renus Morinosaurus. 


Genus 


(GGenus 


(renus 


(renus 


(renus 


DAUVAGE Bull. soc. geol. France 1894. 
Morinosaurus typus DAUVAGE. 
Morosaurus. 
LYDEKKER (Ouart. journ. geol. soc. 1892., 1893. 
MaARsHn Amer. journ. of Sc. 1878., 1889 ; Ann. rep. U. 5. geol. Surv. 1896. 
WicLisrox Kansas Univers. (Ouaterley 1898. 
DAUVAGE Bull. soc. geol. France 15896. 
Morosaurus agilis MARSH. 


( grandis MagsH — Apatosaurus grandis MARSH. 

( lentus MARSH. 

( robustus MARSH. 

( Becklessi MASXTELL — Pelorosaurus Becklessi MANTELL — 


Morosaurus (Cetiosaurus) brevis LYDERKER. 
Neosodon. 
MoussaYs De la Bull. soc. geol. France 1885. 
Neosodon—Caulodon partim, Pelorosaurus partim. 
Ornithopsis. 
MANSTELL Geolog. of South. east England 1853. 
WRercHr Ann. a mag. nat. hist. 1852. 
OWEN Foss. rept. weald. form. 1859; Rep. britt. Ass. 5c. 1541. 
SEELEY Ann. a mag. nat. hist. 1870; Ouart. journ. geol. soc. 1882., 1889. 
ÉTOLEE(Ouast : JÓTENEZSEOL S SOG KUSZÜSELS ZT ZSZ Z SZA SL SZOS LAS 
1882., 1887. 
ILYDEEKER Ouart. journ. geol. soc. 1893; Cat. foss. rept. britt. Mus. 1886. 
Ormithopsis eucamerotus HULKE — 0. mansel1. 
( Hulkei S.8wny—- Ischyrosaurus — Bothriospondylus mag- 
nus — Chondrosteosaurus magnus — (reliosaurus 040- 
nmiensis Pniraiews — Pelorosaurus Leedsi HULKE. 
Pelorosaurus. 
MAwTEunL Philos. transact. roy. soc. 1850 ; Ann. mag. nat. hist. 1850. 
OwENw Foss. rept. weald form. 1859. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1588., 1895., 1893. 
Hurxrr Ouart. journ. geol. soc. 1869. 
DAUVAGE Bull. soc. geol. France 1894., 1896. 
Pelorosaurus (jonybeari OWEN. 


( praccursor BAUVAGE. 
( Becklessi MAgxTrErnL — Morosaurus Beecklessi MANTELL. 
( Leedsi-Ornithopsis Leedsi HuLkp—Neosodon (Caulo- 


don) precursor SAUVAGE partim. 
Pleuroccelus. 
MaRsn (Geol. Magazine 1898; Amer. journ. of Science 1888; Ann. hep. 
U. 5. geol. surv. 1896. 
LYDEKKER (duart. journ. geol. soc. 1890. 
SAUVAGE Bull. soc. geol. France 1896., 1898. 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 907 


Pleurocoelus montamnus MARSH. 


a nanus MARSH. 
( valdensis LGYDEKKER — Hyliwosaurus valdensis LYDEKKER. 
a sufjosus MARSH. 


Genus Symphyrophus. 
Corz Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877 ; Amer. Naturalist 1878. 
Symphyrophus viemale CoPE. 
( musculosus CoPE. 
Genus Tichosteus. 
CoPE Proceed. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877., 1878. 
Tiechosteus lucasanus CopPE. 
(Genus Titanosaurus. 


MARSH Amer. journ. of Science 1877. 

Titanosaurus Magsn (non LYDEKKER) — Atlantosaurus MARSH. 
(Genus Titanosaurus. 

LYH5EKKER Ouart. journ. geol. soc. 1887; Rec. geol. Surv. Mmdaa1877 ; 
Pal:eont. Indica 1875 ; Ann. del Museo de la Plata 1893; Geol. Magazine 
1887 ; Cat. foss. rept. britt. mus. 1888. 

FALKONER Palxontolog. Memoirs 1808. 

DEPÉRET Comptes rendues Ac. Science Paris 1900 ; Bull. soc. geol. France 
1896., 1900. 

Owew Foss. rept. cretac. form. 

Titanosaurus indicus FALKONER. 


( madagascarensis DEPÉRET. 

€ nanus LLYDEKKER. 

( australis LYDEKKER. 

a Blanfordi LYDEKKER. 

( makesoni — Dinodocus Makesoni Owxx — Polyptycho- 


don continuus OWEN partim. 


2. Familia Diplodocida. 
Genus Diplodocus. 


MarsH Amer. journ. of Sc. 1878, 1884; Ann. rep. U. 5. geol. surv. 1896 ; 
Geol. Magazme 1884. 
OspogRx Memoirs Amer. museum. nat. hist. 1900. 
Diplodocus longus Magsn." 


3. Subordo Orthopoda Copr. 


Intermaxillare rendesen fogatlan; alsó állkapocs predentaléval. 
A fogak levélalakuak, fürészelt élüek, hosszabb használat után rágó felü- 
lettel. Orrlyukak nagyok, igen elöl fekszenek. Preorbitalis nyilás kicsiny 
vagy hiányzik ; opistocöl, platicöl vagy amphicöl csigolyák. Erős processus 
pectinealis. Pubis hátrafelé irányitott, nagysága változó. Labszárcsontok 
üresek vagy tömörek. Lábuk plantigrad vagy digitigrad. (ZITrEL szerint 
rövidítve.) 


908 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


1. familia: Ornithopodidae. 

Postorbitale hiányzik : alsó állkapocs koronanyujtvánnyal. Orrlyukak 
elől fekszenek, nagyok, pr:corbitalis nyilás kicsiny. Lábszárcsontok üresek 
vagy tömörek. Mellső lábaik sokkal rövidebbek, mint a hátsók. Pubis 
hosszú, karcsú. (ZITTEL szerint, rövidítve.) 


. A) Kalodontidae. 


Faragott foguk csak egy sorban. 

1. subfamilia: Nanosauridae (tökéletlenül ismerve). — Mellső csigolyák 
biconcávak ; 3 sacrumcsigolya ; femur rövidebb mint a tibia. Lábszár és 
más (2?) csontok nagyon vékony faluak. 

2. subfamilia : Hypsilophodontidae. Intermaxillare fogakkal vagy fog nél- 

kül. Mellső csigolyák opistoccelek vagy laposak ; 5— 6 összenőtt sacrum- 

csigolya. Sternum néha csontosodva. Pubis az ischium távolabbi végéig 
ér. Femur rövidebb mint a tibia. A kézen 5, a lábon 4 ujj van. Lábszár- 
csontok üresek. Körmök. (Laosauridae, Hypsilophodontidae, MaRsn.) 

subfamilia: Camptosauridae. Intermaxillare fogatlan. Mellső csigolyák 
opistoceelek: 5 szabad sacrumcsigolya. Sternum nincs csontosodva. 


. 
ka 
. 


Pubes az ischium távolabbi végéig ér. Femur hosszabb mint a tibia. 
A kézen 5, a lábon 4 (35 működő) ujj van. Körmök. 

4. subfamilia: Iguanodontidae. Intermaxillare fogatlan. Mellső csigolyák 
opistoccelek, összenőtt sacrumcesigolyák. Sternum csontosodott, pubes 
tökéletlen. Femur a tibiánál hosszabb. A kézen 5, a lábon 2 müködő 
újj van. Paták. 


B) Hadrosaurtdae. 


Foguk középső éllel, több sorban. 

5. subfamilia : Claosauridae. Intermaxillare fogatlan, csak egy fogsor van 
használatban. Mellső csigolyák öpistoccelek. 9 cacrumcsigolya. A ster- 
num csontosodott. A pubes kicsiny és gyenge. Femur a tibiánál hosszabb. 
A kézen 4, a lábon 53 ujj ; a csontok tömörek ; paták. 

6. subfamilia: Hadrosauridae. Intermaxillare fogatlan; egyszerre több 
fogsor van használatban. Nyakcsigolyák opistoccelek. Lábszárcsontok 
üresek, különben olyanok mint a Claosauridák. 


2. familia: Stegosauridae. Jól kifejezett postorbitale. Intermaxillare 
fogatlan. Orrlyukak nagyok, igen elöl fekszenek. Koronanyujtvány nincsen, 
preorbitalis nyilás kicsiny. Csigolyák amphiccelek : sacrumcsigolya számos. 
Az összes csont tömör. Pubis és processus pectinealis erősek. Plantigrad 
lábak pataalaku körmökkel. Erős bőrváz. A mellső lábak vagy rövidebbek 
mint a hátsók, vagy velük majdnem egyformák. (ZIrrun szerint, röviditve.) 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 209 


3. familia: Ceratopsidae. Intermaxillare fogatlan. Szarvak és legyező- 
alaku parietale : preorbitalis nyilás nincsen. Os rostrale. Csigolyák platy- 
ccelek. Első lábak a hátsókkal majdnem egyformák. Pubis durványos. 
Femur harmadik trochanter nélkül. Erős pánczél ; paták. (Az összes eddig 
ismert fajok a krétából valók.) 


1. Vamilia Ornithopid2e. 
A) Kalodontidae. 


Subfamilia Nanosauride . 
Genus Nanosaurus. 
MuagsH Amer. journ. of Sc. 1877., 1894; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896, 
Nanosaurus agilis MARSH. 
( rex MaRsnH. 
( victor MAnsn. 


Subfamilia Hypsilophodontid-e. 
Genus Dryosaurus. 
Magsn Amer. journ. of Sc. 1878., 1894 ; Ann. kep. U. S. geol. Surv. 1896. 
Drggosauyas altus Mansn — Camptosaurus altus MaRsn — Laosaurus 
altus MARSH. 
(Genus Laosaurus. 
Manzsn Amer. journ. of Sc. 1878., 1894 ; Ann. Rep. U. 8. geol. Surv. 1890. 
Laosaurus celer MARSH. 


( consors MARSH. 
c gracilis Maxsn. 
( altus Magsn — Dryosaawrus MARSH. 


Genus Hypsilophodon. 
HursE Ouart. journ. geol. soc. 1875, 1874, 1876 ; Philosoph. transact. roy. 
Soc. 1882 ; Nature 1882. 
Huxtney Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
MaesH Amer. journ. of Sc. 1895 ; Geol. Magazine 1896. 
OwEw Foss. rep. weald form. ; Ouart. journ. geol. soc. 1876. 
Hysilophodon Foxii Huxrpy — Iguanodon Foxii OWEN. 
Genus Mochlodon. 
BvwszeL Abhandl. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1871. 
SzEpeY Ouart. journ. geol. soc. 1851. i 
Nopcsa Denkschr. k. Akad. Wien 1899, 1901. 
Mochlodon Suessi Buvuszen sp. — Mochlodon robustum Nopcsa: — 
Iguanodon Suessi BUSZEL. 
Genus Rhabdodon. 
MArTHERON Memoir. Ac. imp. Science Marseille 1869. 
Gegvais Palxeont. et zoolog. franc. 1886. 
Rhabdodon prisciun MATHÉRON. 
Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 14 


910 IFJ, BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


Subfamilia Camptosauridae. 
Genus Camptonotus. 
MagsH Amer. journ. of Science 1879. 
Camptonotus — (Ceünptosanrus, 
(rt enus Camptosaurus. 
MaRsH Amer. journ. of 5c. 1879, 1894, 1895; Ann. Rep. U. 5. geol. 
Surv. 1896. 
HUuLkE Ouart. journ. geol. soc. 1880, 1888. 
SzEnEv Ouart. journ. geol. soc. 1875 ; Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1887. 
TLYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888, 1899. 
Wincisrox Amer. naturalist 1890. 
Nopcsa Denksehr. k. Akad. Wien 1899. 
(Jamptosaurus amplus MARnsn. 


a dispar MARSH. 

( medius MAnsn. 

( nanus MARSH. 

( Leedsi LYDEKKER. 

( Prestwichi LYDEEKER — Cunmoria (Iguanodon) Prest- 
wichi SEELEY. 

( Inkeyi Norcsa. 

( altus MagsH — Dryosaurus altus MARSH. 


Genus Cunmoria. 
SEELEY Rep. britt. Ass. Adv. Sc. 1887. 
Cumnoria — (jamptosaurus. 


Subfamilia Iguanodontida. 
(Genus Craspedodon. 
Dorrno Bull. mus. roy. hist. nat. belg. 1885. 
LYDEKKER Geol. Magazine 1886. 
Craspedodon lonzéensis DOLLo. 
(Crenus Cryptosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1875. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1859. 
Cryptosaurus eumerus — Cryptodraco. 
Genus Cryptodraco. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1875. 
Cryptodraco — Gryptosuurus. 
(Genus Iguanodon. 
Awpgews Ann. a mag. nat. hist. 1897. 
BauvRk Zoolog. Anzeiger 1885. 
BoULENGER Bull. Ac. roy. belg. 1881. 
Donno Bull. mus. roy. hist. nat. belg. 1882, 1583, 1854. 
Fxírrscn Fische u. Rept. d. böhm. Kreide. Prag 1878. 
HuULKE Ouart. journ. geol. soc. 1871, 1874, 1878, 1800, 1882, 1885, 1886; 
Ann. a mag. nat. hist. 1847 ; Geol. Magazine 1882, 1889. 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. HATÁ, 


Huxnpy Ouart. journ. geol. soc. 1886. 

LXDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888, 1889, 1890 ; Geol. Magazine 1889 ; 
Catalog. of foss. rept. britt. mus. 1888. 

MawrEnn Philos. transact. roy soc. 1825, 1841, 1849 ; Geology of South 
east IEngland 1827; Illustr. of Geol. of Sussex. 1827; Ann. a mag. 
nat. hist. 1885. 

MaxsH Amer. journ. of 5c. 1895 ; (ieol. Magazine 1896. 

MECgvIiLnE Philos. transact. roy. soc. 1849. 

OwEwx Foss. rept. weald form.; Foss. rept. cretac. form. ; Rep. britt. ass. 
adv. 5c. 1841. 

DAUVAGE Bull. soc. geol. France 1894, 1896, 1897, 1898 ; Direct. des trav. 
geol. de Portugal 1897/8. 

ÖBELEY (Ouart. journ. geol. soc. 1875, 1890; Nature 1893 ; Geol. Maga- 
zine 1887. 

STRUCKMANN Zeitschr. d. deut. geol. (resellsch. 1894. 

WoLrGEmuTH Bull. soc. sc. Nancy. Vol. 7. 

WoHopwagp (reol. Magazine 1885, 1895. 

Iguanodon bernissartensis BourG. — Iguanodon Seeley HULKE. 


( Daavsoni LGYDEKKER. 

fi exrogirarum FRITSCH. 

( Fittoni LYDEKKER. 

c Hollingtonensis LYDERKER. 

( Mantelli ÖwEx. 

( Hoggi OwEx — Camptosaurus Prestwichi HULKE. 

( praecursor MoussavrE — Pelorosaurus pr:REcursSsor SAUVAGE. 
( Suessi BuszEL — Mochlodon Suessi SEELEY. 

( Hill Newrosx — Limnosaurus Hilli NEwTox. 


B) Hadrosauridae. 


Subfamilia Claosaurid2e. 


(Genus Claosaurus. 


MaRsÓH Amer. journ. of Sc. 1872, 1889, 1890, 1891, 1892, 1893; Geol. 
Magazine 1893; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896. 
CorE Amer. naturalist 1889, 1892. 
HarcHER Annales of Carnigie mus. 1901. 
Lucas Science 1900. 
Claosaurus agilis MARSH. 
( annectens Mansn — Pteropelyx grallipes CorPE. 


Genus Pteropelyx. 


CoPE Amer. naturalist 1889. 
Pteropelyx — Ulaosaurus. 


Subfamilia Hadrosauridze. 


(renus Cionodon. 


CoPE Rep. U, 5. geol. Surv. 1875 ; Bull. U. 5. geol. surv. of territ 1874. 
14k 


19 
19 


IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ: 


DHAUVAGE Bull. soc. geol. France 1875/6. 
(nonodon arctatus Corz. 
( stenopsis CoPE. 
( Sp. SAUVAGE. 
Genus Diclonius. 
CoPE Proc. Ac. nat. sc. Philad. 1876. 
Diclonius — Hadrosaurus. 
(Genus Hadrosaurus. 
CorE American naturalist 1868. 1883, 1885, 1886 ; Proceed. Ac. nat. 5c. 
Philad.  1808-21SZÖFSLSSZI: Rept ÜSS ESGOL SSÜtVN LSTO E EKOG TÁTASBE 
Philos. Soc. Philad. 1871; Transact. Amer. Philos. S0c. Philad. 1870; 
3ull. U. S. geol. surv. of territ. 1873, 1874. 
LEirny Smithsonian contribut. 1864. ; Proc. Ac. nat. 5c. Pulad. 1856, 1857, 
1858, 1868, 1876 ; Transact. Amer. Philos. 50c. Philad. 1859. 
LXDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888. 
MaARsH Amer. journ. of Sc. 1889, 1890; Ann. rep. U. 5. geol. Surv. 1896. 
OwEw Foss. rept. cretac. form. 
Hadrosaurus occidentalis Leroy — Thespius (Thespesius) occidentalis 
LErpy — Agathaumas milo Corx partim. 


( mirabilis — Trachodon mirabilis — Diclonius mira- 
bilis CoPE. 

( Foulkii LErxpv. 

( minor CopE. 

( tripos CopPE. 

( cavatus CoPE. 

( perangulatus Corm — Diclonius perangulatus Cope. 

a breviceps Magsn — Diclonius pentagonus CopE. 

a longiceps Marsh — Trachodon longiceps Magsn. 

( cantabrigiensis LYDEKKER — Trachodon cantabrigiensis 
LLYDEKKER. 

( calamarinus Cop — Diclonius calamarinus CorE. 

a paucidens MaRsn — Geratops pawcidens MARSI. 


(Genus Hypsibema. 
CoPpE Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1871; Transact. Amer. Philos. 
soc. 1870. 
Hypsibema crassicanda Cope. 
Genus Limnosaurus. 
Norcsa Denkschr. k. Akad. Wien 1899. 
Newrowx (Geol. Magazine 1592. 
Timnosaurus Milli Newros — Iguanodon Hilli NEwrox. 
a transsyIwvanicus Nopcsa. 
Genus Ornithotarsus, 
Corm Proc. Amer. Philos. soc. 1870, 1871; Transact. Amer. Philos. 
soc. 1870 ; Ann. mag. nat. hist. 1870. 
Ornithotarsus immanus Cor — Pneumatoarthrus CopPE. 


A- DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. pl 1853 


(Genus Orthomerus. 
SpELEY Ouart. journ. geol. S50c. 1883. 
Orthomerus Dollot SzELEy. 
Genus Pneumatoarthrus. 
CoPx Proc. Amer. Philos. S0e. 1870. 
Pneumatoarthrus — Ormithotarsus. 
Genus Sphenospondylus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. 50c. 1883 ; (Geol. Magazine 1882. 
LYDEKKER (Yuart. jJourn. geol. 50e. 1888. 
Sphenospondylus gracilis LYDEKKRER. 
Genus Thespius. 
LEipy Transact. Amer. Phil. soc. 1859. 
Thespius — Hadrosaurus. 
Genus Trachodon. 
Lxipvy Transact. Amer. Philos. soc. 1860. 


Trachodon — Hadrosaurus. 


2. Familia Stegosaurid:2e. 
(GGenus Acanthopholis. 
Huxnxgy Geol. Magazine 1867. 
DEBLEY Ann. a mag. nat. hist. 1871., 1879 ; Ouart. journ. geol. soc. 1879., 
1881. 
Acanthopholis eucercus SEELEY. 


fi horridus HUxLnEY. 
( platypus SEELEY. 
( . — stereocercus SEELEY. 


Genus Anoplosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1879 ; Ann. a mag. nat. hist. 1879. 
Anoplosaurus curtonotus SBELEY. 
( major DBELEY. 
(Genus Crateomus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1581. 
BuwszEL Abhandl. k. k. geol. Reichsanst. 1871. 
LYDEKKER Ann. mag. nat. hist. 1892. 
(íratacomus lepidophorus BEELEY. 
( Fawlowitschi S.ELEY. 
( sp. — Pleuropeltus SzELey (?). 
Genus Danubiosaurus. 
BuwSzEL Abhandi. d. k. k. geol. Reichsanst. 1871. 
Danubiosaurus BUNZEL partim — Gratacomus SEELEY. 
Genus Diracodon. 
MaRsH Amer. journ. of Sc. 1881 ; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896. 
Divacodon laticeps MARsn. 
(Genus Dystropheus. 
CoPE Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877 ; Amer. naturalist 1878. 
Duystropheus viemale CopE. 


914 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


Genus Echinodon. 
OwEx Foss. rept. weald form. 
[ehinodon Becclesi OWEN. 
Genus Euceracosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1879. 
huceracosaurus tanyspondylus SEBLRY. 
(renus Hoplosaurus. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1893. 
HEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1881. 
GERVAIS Zool. et paleont. franc. 2 édit. 
Hoplosaurus armatus — Ornithopsis Hulkei SEELEYx. 
( isehyrus — Nodosaurus isehyrus SBELEY. 
Genus Hyleosaurus. 
Owen Foss. rept. weald. form. ; Rept. britt. ass. adv. Sc. 1841. 
HucxE Ouart. journ. geol. soc. 1888. 
MaAwrEnn Philos. transact. roy. soc. 1841., 1849; Geology of Southeast 
Eneland 1833. 
Hylacosaurus ÖOweni MasrErLn — Iguanodon bernissartensis BovLc. 
partim — Pelorosaurus Owen partim. 
( valdensis — Pleurocoelus valdensis LGYDEKKER. 
Genus Hypsirophus. 
CopPpn Bull. U. 5. geol. surv. of territ 1877. 
Hypsirophus — Stegosaurus. 
(Genus Nodosaurus." 
HEELBY Ouart. jJourn. geol. soc. 1881. 
Maxsn Amer. journ. of Sc. 1889; Ann. Rep. U. $. geol. surv. 1896 ; Geol. 
Magazine 1898. 
Nodosaurus textilis MARSH. 
( iscehyrus SEELpy — Hoplosaurus isehyrus SEELEY. 
(Genus Oligosaurus. 
OÖBELEY Ouart. journ. geol. 50c. 1882. 
Oligosaurus adelus SEELEY. 
(Genus Omosaurus. 
ÖOwEx Hoss. rept. mesoz. rept. 
Davies Geol. Mag. 1876. 
HuLkE Ouart. journ. geol. S0c. 1887. 
LYDEKKEn Cat. foss. rept. britt. mus. 1888. 
Omosaurus durobrivensis HULKE. 
( hastiger ÖWEN. 
( armatus ÖWEN. 
Genus Orosaurus, 
Huxrny Ouart. journ. geol. soc. 1867. 
HuULKE Ouart. journ. geol. soc. 1866. 
LYDEKKER (reol. Magazine 1889. 
Orosaurus — Orinosaurus. 


! Subfamilia (2) Nodosauride MARSH. 


A DINOSAURUSOK ATNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 915 


Genus Palgeoscincus. 
ILxrpr Proc. Ac. nat. 5c. Philad. 1856 ; Trans. amer. Phil. soc. Philad.1859. 
Mansn Ann. rep. U. 5. geol. Surv. 1896 ; Amer. journ. of Sc. 1892. 
Palacoscinus costatus LBrpy. 
( latus MAnsn. 
(Genus Polacanthus. 
HunxE Philos. Transact. roy. soc. London 1881., 1887 ; Proceed. roy. Soc. 
1897. 
SEELEY (uart. journ. geol. 50c. 1892 ; Ann. mag. nat. hist. 1899. 
LYDEEKER (uart. Journ. geol. S50c. 1892 ; Ann. mag. nat. hist. 1892. 
LEE Ann: mag. nat. hist. 1843. 
Polacanthus Foci Hutxn. 
(Grenus Priconodon. 
MaARsH Amer. journ. of 9c. 1888. 
Priconodon crassus MARSH. 
Genus Priodonthognathus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. S0c. 1875 ; Geol. Magazine 1875. 
Priodonthognathus Plüllipsü SEELEY. 
Genus Regnosaurus. 
MaAwrEnn Philos. transact. 1841., 1848. 
OwEwx Foss rep. weald form. 
Rhegnosaurus Northhamptoni MAawxrErn — Iguanodon MANTELL par- 
tim — Hyleosaurus ÖwEx partim. 
Genus Rhadinosaurus. 
SEELBY Ouart. journ. geol. soc. 1881. 
Rhadinosaurus alcimus SEELEY. 
Genus Sarcolestes. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888., 1893. 
Sarcolestes Leedsi LXDEKKER. 
Genus Scelidosaurus. 
OwENw Foss. rept. lias form. 
MaxgsH Geol. Magazine 1896 ; Amer. journ. of Sc. 1895. 
Scelidosaurus Harrisom OWEN. 
Genus Stegosaurus. 
CoPE Amer. naturalist. 1871., 1878., IS88; Bull. U. 5. geol. a geogr. surv. 
1878. ) 
MaxRsH Amer. journ. of Sc. 1877, 1879, 1880, 1881, 1888, 1891; Ann. rep" 
U. S. geol. Surv. 1896 ; Geol. Magazine 1888, 1891. 
[cas Proc. U. S. nat. Mus. 1901. 
Ntegosaurus stenops MARsn. 


( ungulatus MARSH. 

( sulcatus MARSH. 

( affinis MARSH. 

( duplex MARSH. 

( cdiscurus CoPpz — Hypsirhophus discurus CopPE. 


( Seeleyanus CoPE— ( Seeleyanus CoPpE. 


216 IFI. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


Genus Stenoplyx. 
KokKEwx Pal:cont. Abhandl. 1857. 
MEYER Palrcontographica 1859. 
Stenoplya valdensis MEYen. 
Genus Struthiosaurus. 
BuszEL Abh. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1871. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1881. 
Struthiosaurus austriacus BUNZEL.. 
((enus Syngonosaurus. 
SEELEY 0uart. journ. geol. soc. 1879. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1889. 
Syngonosuurus Macrocercus HEELEY. 
Genus Vectisaurus. 
HurkE Ouairt. journ. geol. soc. 1879. 
Vectisaurus valdensis HULKE. 


3. Vamilia Ceratopsidae. 


Genus Agathaumas. 
CoPE Rep. U. S. geol. Surv. 1875 ; U. 5. geol. surv. of territ. 1873. 
MapsH Ann. Rep. U. 8. geol. Surv. 1896. 
Agathaumas milo Corm (partim) — Hadrosaurus occidentalis LEIny 
partim. 
( sylvestris Cop — Monoclonius erassus Cope. 


Genus Ceratops. 
MaRsH Amer. jour. of Sc. 1892 ; Ann. Rep. U. 5. geol. Surv. 1896. 
LYDEKKER (Yuart. journ. geol. soc. 1890. 
Ceratops montanus MARSH. 
( paucidens Magsn — Hadrosaurus paucidens MARsuH. 
( sp. LYDEKKER. 
Genus Dysganus. 
Cor Proc. Ac. nat. sc. Philad. 1876 ; Amer. naturalist 1890. 
Dusganus encaustus CopPE. 


( Haydemanus CopE. 
1 bicarinatus CoPE. 
[ peiganus Coprx. 


Genus Monoclonius. 
CoPE Americ. naturalist 1886., 1889; Proceed. Ac. nat. Sc. Philadelph. 
1876 ; Bullet. U. S. geol. Surv. of territ. 1873., 1874., 1877. 
MaRsH Ann. hep. Ú. 5. geol. Surv. 1896. 


Monoclonins erassus Cop — Agathaumas sylvestris CoPpn— Polyonax 
mortuaris Cope. 
( recurvicornis CoPE. 
a sphenocoerus CoprF. 


( fissus CopPE, 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETH ÉS SZÁRMAZÁSA. 217 


Genus Polyonax. 
CoPu Bull. Ü. 8. geol. Surv. of territ. 1873. 
Polyónax — Monoclonmtus. 
(Genus Steriholophus. 
ManrsH Ann. Rep. U. S. Surv. 1896. 
Sterrholophus fiabellatus MAnsn. 
(Gr enus Torosaurus." 
MaRsH ÁAmer. journ. of 6c. 1891, 1892.; Ann. Rep. U. 8. geol. Surv. 1896. 
Torosaurus latus MARSH. 
( gladius MARSH. 
(Genus Triceratops. 
MaARsH Amer. journ. of c. 1890., 1891., 1898 ; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 
1896 ; Geol. Magazine 1890., 1891. 
Triceratops prorsus MARSH. 


( serratus MARSH. 

a horridus MARsn. 

( calcicornis MARSH. 
€ obtusus MARSH. 

( sulcatus MARSH. 


Függelék. 


Subfamilia: Megalosaurid:e. 
(Grenus Genyodectes. 
Woopwagp. Proc. Zool. soc. London 1901. 
(renyodeetes serus WooDwaARD. 


A" Dinosauriusok származása. 


Feltünő, hogy azon változásokat, melyeken a diínosauriusol a mezo- 
zói korszakban átmentek, eddigelé majdnem senki sem tanulmányozta. 
Ennek oka azt hiszem abban keresendő, hogy még néhány év előtt is, főkép 
az amerikai tudósok fáradozása következtében, folyton új anyag került nap- 
világra és e miatt a dinosauriusol: származásara folyton új perspektivák 
keletkeztek. Midőn azonban most MagsnH és Corx halála után a palxonto- 
logia e terén nagyobb munkálkodást nem fejtenek ki, időszerűnek tartom, 
hogy az eddig felhalmozott anyagot átdolgozzuk és phylogeniai szempont- 
ból rendezzük. 

Ez a következő sorok czélja. 

A Theropodák származására leginkább MARsH munkái adnak felvilá- 
gosítást. A legprimitivebb TIheropodákat, az Aneclhisauridálat, a triasból 


1 Talán önálló subfamilia (Torosauride). 


918 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


ismerjük. A postorbitale (I. tab., 6e fig.) kifejlődése, az interpubis és proces- 
sus ascendens astragali hiánya, biconcav csigolyák gyengén kifejlődött 
tövisnyujtványokkal, a sacrumcsigolyák csekély száma (2—3), kézen és lábon 
nem redukált ujjak és az ilium első részének gyönge kiterjedése (I. tab., 
1e fig.) náluk a legprimitívebb jellemző vonások. 

A Zanclodon mintájára vannak fölépítve, de tovább fejlődöttek a 
Megalosaurusok (I. tab., 6/ fig.). Ezeknél már kifejlődött a processus ascen- 
dens; néha egy interpubis is felismerhető. A pubisdarabok elől összenőt- 
tek. A mellső csigolyák convexoconcávak, tövisnyujtványaik magasak. 
A sacrum képződésében 4—5 csigolya vesz részt. Az ilium előrefelé kiter- 
jedt (I. tab., 17 fig.). A kézen (5—4) s még inkább a lábon (4—3) észlelhető 
az ujjak reductiója. 

izeknél még specializáltabb alak a Labrosuurus, melynél megvan a 
processus ascendens és az interpubis és az összes csigolyái convexoconcá- 
vak. De eme vonások mellett a Lubrosauwrus az első fogak reductiójában 
oly jellemvonást mutat, a mely a Megalosauridáknál hiányzik. A széles 
pubes ezenkívül inkább a Zuwclodontákra emlékeztet és így nem származ- 
tatható le a Megalosaurusolrlól, hanem inkább önálló fejlődésnek az ered- 
ménye. Míg az összes eddig felsorolt alcsaládoknál a femur a tibiánál hosz- 
szabb, a (oeluridák, Compsognalhidál; és Hallopodidáknál, mint a 
madaraknál fordított viszony látható. 

A Hallopodidák olyan alakok, a melyek biconcav csigolyáikkal, a 
sacrumcsigolyák csekély számával (2), apubes távolabbi végének laza össze- 
kötésével és az astragalus processus ascendensének hiányával az Awchi- 
sauridákra emlékeztetnek, míg az ujjak reductiójában (kézen 4. lábon 3 ujj) 
és a calcaneum kifejlődésében specializációt mutatnak. Ezért legfeljebb az 
Anechisauridáklól lehet leszármaztatni, de valóbbszinű, hogy az utóbbiak- 
kal csak közös ősükY volt. 

Hasonló viszonyban, mint a Megalosauridál az Aprchisauridákhoz, 
állanak a (ompsognathidál; a Hallopodidákhoz, melyektől leginkább az 
első csigolyák convexoconcav alakjában, az ujjak jobban előrehaladt reduc- 
tiójában (manus 3, pes 3) és a processus ascendens astragali kifejlődésében 
különböznek. A (oeluridák jellemző vonásai végül abban találhatók, hogy j 
a coste cervicalis összenőttek a nyakcsigolyákkal, a mellső csigolyák con- 
vexoconcávak, a pubes távolabbi végei összenőttek, az interpubis kifejlő- 
dött és az egész csontváz nagyon pneumatikus volt. 

Az itt fölsorolt tényekből a Theropodák származására legegyszerüb- 
ben a következő családfát lehet fölállítani : 


k Melynél a femur szintén rövidebb volt, mint a tibia. 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 219 


Vriász. pi Anchisauridae 
BeNETETÉS ms. 3 d SEBE GESTZZKT psz mán sms ssszzle kösésétmeti 
Hallopodidae J 
4 h S 
Jura. Compsognathidae Bek 
9 Megalosauridae S". 


pole 
Coeluridae Mis 


Labrosanridae 


Kréta. l 
Megalosauridae 


a miből azt látjuk, hogy az interpubis kifejlődése, a sacrumcsigolyák sza- 
porodása, cowexoconcan csigolyák képződése, a processus ascendens 
astvragali keletkezése és az ujjak reductiója löbb alcsaládban egyszerre 
történt és valószinűleg csak az egyenes járás következménye. Ez jól meg- 
egyezik OsBoRx ujabb kutatásaival is, a ki a madarak processus ascendensé- 
ben csak analog, nem pedig homolog képződményt lát. Végre úgy lálszil, 
hogy a pleryyoidátis izmolnak nagyságában való gyarapodása menl 
végbe. (Anchisaurus, Ceratosaurus.) 

Sokkal kevésbé vagyunk tisztában a Sauropodák származásával. A 
Diplodoridál; milyen viszonyban állanak az Atlawtosauridákkal ezt addig, 
míg több koponyarészt nem ismerünk, eldönteni nem lehet; egyelőre csak 
azt lehet megállapítani, hogy a Diplodocidál; specializáltabb stadiumban 
vannak, bár a sacrumcsigolyák csekély száma látszólag primitiv jelleg. Föl- 
említendő, hogy a pubes alakja némelykor a Theropodálirr emlékeztet. 
A koponyában és a medenczében a Ssuropodál" krokodilféle vonásokat 
mutatnak. A fogak néha a Hypsolophodon intermaxiláris fogaira emlékez- 
tetnek. 

Az Orthopodábk származásáról, miután sok anyagot ismerünk belő- 
lük, pontosabb képet lehet alakítani. Miután azonban ez alrend egyes csa- 
ládjai egymástól nagyon eltérnek, czélszerünek tartom előbb az egyes csa- 
ládokban történt átváltozásokat végigkövetni és csak azután az egész alren- 
det jellemezni. 

I. Orwithopodidae. A Nanosaurusnál ép úgy, mint a (joeluridálnál 
a femur rövidebb, mint a tibia, a mellső csigolyák, úgy mint a primitiv 
Theropodáknál biconcavak. A sacrum képzésében ép úgy, mint az Awnchi- 
sauriusoknál, csak 3 (?) csigolya vesz részt. Az ilium (I. tab., 1e fig.) meg- 
lehetősen emlékeztet az utóbbi Theropoda iliumára és azonkívül még a 
csontok nagyon gyönge szerkezete is közös a (oeluridálieal. Sajnos, hogy 
eme primitiv Dinosaurus fejét és pubisát nem ismerjük. 

, A Nanosauridáknál jobban ismerjük a Hypsilophodontidálk:al. 
A Hypsilophodon koponyája (I. tab., 604 fig.), a mint más helyen ki fogom 


290 IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


mutatni, a Proterosauridákéra (1. tab., 6a fig.) emlékeztet, az intermaxillá- 
ris fogak fellépése pedig egészen egyedül álló jellemvonás az Orwithopo- 
dálmál. A Hypsilophodon temurja is rövidebb még a tibiánál. A csigolyák 
némely fajnál még laposak, néha pedig már úgy, mint a specializáltabb 
Theropodál nál convexoconcávak. A sacrum a Hypsilophodontidálnál már 
5—6 csigolyából áll. Aypsilophodomál előforduló lecsüngő trochanter 
(trochanter pendant Dorro) Dorno szerint az Igudgwodowlidák negyedik 
trochanterével szemben specializátiót mutat, még pedig, állítólag semmi 
egyéb, mint cSutton tendons erősebb megnövésének az eredménye. Úgy is 
lehet magyarázni a dolgot, hogy az Igugnodonnál a cSutton tendon) csupán 
reductiót szenvedett és ez esetben a Hypsilophodon csüngő trochantere, 
Dorro magyarázatával szemben mégis csak a primitivebb stádium lenne. 

A medenczében Lgosaurusnál apubis f jóval nagyobb (I. tab., 24 fig.), 
mint a processus pectinealis. Hypsilophodowmnál mindkettő egyenlő erős. 
A kezen és lábon a Hypsilophodownál, úgy mint a Theropodáknál, karmok 
vannak, mindkettőn az ujjak reductiója még nem vette kezdetét (manus et 
pes digitibus 5). Az ischium a Dryosaurusnál végül az Ayclhisaurus meg- 
felelő csontjához hasonlít. Míg a Fypsilophodontidálknál eme jellemvoná- 
sok nagyon is a Nunosaurussul való rokonság mellett szólanak, addig a 
sternum megcsontosodása és a sacrumcsigolyák összenövése lehetetlenné 
teszik, hogy a CGamptosauridál; és Iguanotdontidál" tőlük származzanak, 
hanem már a wealdenben történt önálló specializációra mutatnak. A koponya 
fejlődése (I. tab., 6r fig.), az intermaxillaris fogak hiánya, a ftemur meg- 
hosszabbodása (mely már hosszabb, mint a tibia), a mellső csigolyák kizá- 
rólagos opistoceel alakja, a láb ujjainak háromra való reductiója és a pro- 
cessus pectinealis megnagyobbodása a (ampiosauwidálut az előbbeni 
alcsaládtól elkülöníti, mig apubes nagysága még ezekre emlékeztet. E mel- 
lett a sacrumcsigolyák tökéletlen összenövése és csontosodott sternum 
hiánya (utóbbi a Leosaurussal közös) primitiv vonások. Jillőrehaladottabb 
specializációra mutatnak továbbá a (ampiosaurus törzs- és mellső fark- 
csigolyáinak hosszú törzsnyujtványai is, melyek a Hypsilophodownnál ép 
úgy, mint az Awehisaurusnál még jóval rövidebbek. 

Az Iguanodontidák, melyek a következő családot képezik, a fogak 
(I. tab., 7 7, /" fig.) alkotásában, a sternum csontosodásában, a processus 
pectinealis megnagyobbodásában, a pubis reductiójában és a gerinczoszlop 
hosszában végigfutó megcsontosodott inak kifejlődésében mutatnak specia- 


k Ha az Ormithopodáknál a postpubis (MARSH) a pubesnek, a pubis (MARSH) 
pedig a processus pectinealis megnagyobbodásának tekintendő, akkor az utóbbit a 
Theropodák pubesével nem szabad azonosítani és egyszersmind a specializáltabb 
Orthopodák, pl. a GCeratopsídák pubisának előre irányított része a Theropodák 
hasonlóan irányított részével sem volna azonosítható. Ha a pubis mellső részét 
a processus pectinealissal analog képződménynek fogjuk föl, akkor a primitiv Orni- 
thopodidák pubisa inkább hasonlítható össze a Theropodák hasonló részével. 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 991 


lizáltabb viszonyokat, mint a (amplosauridál; ; de a preemaxillare maxillar- 
féle apophysise csekély kiterjedése, a guadratojugale és a jugale sajátos 
kifejlődése őket ezektől elválasztja és az utóbbiaktól való leszármaztatásu- 
kat lehetetlenné teszi. Úgy látszik, hogy aránylag primitiv alakoktól szár- 
maznak, melyeknek opistoceel (?) csigolyáik voltak és önállóan fejlődtek 
párhuzamosan a többi Orwithopodidál al. Náluk is, mint a következő 
Claosawridae nevű alcsaládban, paták fejlődtek a mellső és hátsó lábak 
ujjain, ellentétben a [/ypsilophodonmtidálkkul. A két utolsó alcsalád : a (.[10- 
sauridae és Hadrosawridae, különösen pedig az utóbbi, a (inplosaurus 
typusa szerint fejlődtek. ( [/eosaurusnál a pubesnek majdnem teljes reduc- 
tiója (1. tab., 2/ fig.), az ilium kifejlődése (I. tab., 1-l fig.), a sacrum-csigolyák 
nagy száma (9) és a lábszárcsontok tömör szerkezete különösen fontos. 

Eme vizsgálatok eredményeként az Orwilhopodál primitiv jellem- 
vonásait a következőleg állapíthatjuk meg : 

1. A koponyában : inlermailláris fogak, az intermaxillarenmtk a 
magillare felé nyuló apophysise vövid, a jugale is rövid, a praedentale 
kicsiny. Az általános alali a. Proterosauridákra emlékeztelő. 

2. Mellső csigolyák biconcavak, hátcsigolyák rövid tövisnyulványol- 
kal. Nevés sacrumcsigolyu (3). 

3. [ium és ischium (I. tab., 3 a, b fig.) az Anuchisauruséhoz husonló ; 
a processus pectinealis kicsiny, a pubis erős. 

4. Femur (csüngő trochanterrel) rövidebb, mint a tibia ; ujjak kar- 
mokbkal. 

5. Az összes csont a madarakéhoz hasoulóan könnyú és vékony falat. 

Mind e tulajdonságok (pubis helyzetét kivéve) a Goelurirlál: család- 
jára mutatnak és a változások, melyeken az Ornithopodidál; idővel átmen- 
tek, arra vezetendők vissza, hogy a koponyában phytophag specializáczió 
keletkezett és a musculus temporalis megnőtt. A gerinczoszlopban a válto- 
zások ugyanazok, mint a milyeneket a fheropodáknál láttunk ; tehát ana- 
log képződések. A medenczében ép úgy, mint a Theropodálwiíl lényegesen 
az ilium és a processus pectinealis megnövésében, valamint a pubis reduc- 
tiójában állanak. A femur meghosszabbodott és az eredeti karmok patákká 
alakultak át. A gerinczoszlop megváltozásai és a medencze mellső részé- 
nek erősbödése az egyenes járásban és a nagyobbodó testsúlyban találja 
magyarázatát. 

II. Sfegosauridae. Ha szem előtt tartjuk, hogy az Orwithopodály való- 
színűleg kétlábú Theropodáltól, illetőleg madárhoz hasonló Dinosaur 
soktól származnak, a Sfegosauridák maguk pedig a nagy pubesükkel (I. tab., 


k A specializált phytophog reptiliáknál a paták föllépése, ellentétben az 
ugyanazon ordóba tartozó ereophag állatok karmaival, a placentaliák alosztályában 
is bir analogonnal. 


1 
192 
192 


IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ : 


2r fig.) még leginkább a primitiv Hypsolophodontidákru emlékeztetnek, 
továbbá hogy foguk alkotása (I. tab., 7/ fig.), az alsó állkapocs izomzatának, 
a preemaxillare, a lacrymale kifejlődése, a biconcav csigolyák, végül a mellső 
és hátsó lábak nagyságában való különbség által szintén még leginkább a 
primitiv. Orwilhopodákra emlékeztetnek, ezenkívül pedig egy sajátos 
Anchisauridákrua emlékeztető portale kifejlődése folytán majdnem ősi 
kinézést nyernek, valamennyi csontjuk már tömör és bőrvázuk fejlődött, 
az a föltevés, hogy a Slegosaurulik már korán fejlődtek ki az orwithopo- 
dida Dinosauriusokból, nagyon valószinű. A biconcav csigolyák megmara- 
dása azzal magyarázható ki, hogy ez állatok nem maradtak, mint a Thero- 
podál vagy az OÖOrwilhopodidál; a hátulsó lábukon és úgy látszik, hogy a 
krétakorú Slegosauriláknál (Nedosuurus) ezenkívül még a mellső vég- 
tagok is újra meghosszabbodtak. A négy lábon való járásmód következté- 
ben még a negyedik trochanter is visszafejlődött. A test hátulsó részének 
erős kifejlődése hátpánczéljainak nagy sulyával van valószinüleg össze- 
függésben. A neurális csatorna nagyobbodása a sacrumregióban csak a 
(joeluridáknál vagy Sauropodálmáúl tapasztalt jelenséggel hasonlítható 
össze : ennek következtében úgy látszik, hogy ez primitiv jellemvonás. 

TIT. Ceratopsíidav. A. Cerulopsidál: rokonsági viszonyai meglehetős 
homályosak. A maxilláris apophysis aránylag rövid kifejlődése (nem ér a 
lacrymaléig) a Sfegosaurilályva és a primitiv Ormilhopodidákra emlékez- 
tet és a koponya pánczélozottsága oly jelenség, melyet csak némely S(eyo- 
saaprusnál találank (S/rullhiosuauwrus). A biplán csigolyákat (I. tab., 5-/ fig.) 
a Sfegosaurusok amphiceel csigolyáiból (I. tab., 4// fig.) le lehet vezetni, 
de nem lehet az ÖOrnilhopodídíl  convexoconcav csigolyáira vissza- 
vezetni : a sacrumcsigolyák nagy száma csakis a Segosauridálrau vagy a 
specializált Orwithopodidákra emlékeztet. Az ilium postacetabularis része 
nagy elterjedésében primitiv vonást mutat, különben részint a Slegosauri- 
dál; iliumához hasonlít, részint pedig a sacrumnak megfelelőleg már erős 
módosítást szenvedett. Az ischium (I. tab., 5a fig.) teljesen emlékeztet a 
Sfegosauridák ischiumára (I. tab., 4u fig.), a nagy processus pectinealis a 
Claosauruséra. A mellső lábak úgy vannak kifejlődve, mint a Síegosauri- 
dáknál (I. tab., 5b, c, 4b, e fig.); a paták kifejlődése a Ceratopsidáknál a 
Stegosanridál al és a specializáltabb Orwithopodídál hal közös. 

Az ujjak csekély reductiója és az agyvelőnek a Slegosaurisukéhoz 
hasonló alakja (Magsn, 1895, tab. LXXVIII. fig. 1—4.) lehetetlenné teszik 
azonban más primitiv sajátságokkal egyetemben a specializált Orwilhopo- 
didáltól való leszármazását és így a szarupánczéllal ellátott CGeratopsidák 
a szintén páncezélozott Slegosaumriusolrtól vezethetők le. Ha végül tekintetbe 
veszszük, hogy a mellső és a hátsó lábak hosszában való különbség némely 
Slegosaurusoknál (Nodosaurus) szintén eltünik, akkor a (eralopsíál le- 
származása a Slegosauridáklól még valószínübb lesz. 


12 
12 
[dő] 


A DINOSAURUSOK ÁTNÉZETE ÉS SZÁRMAZÁSA. 


Az összes, az Orthopodákról eddig mondottakat, következő törzsfán 
lehet legjobban áttekinteni : 


Triász. Trias. TÁS 
Stegosauridae jenai 
mg 
Nauosaurida9 
Jura. Jura i Hvosi E 
ura, S S ypsilophodontidae 
A Camptosauridac Ejság 
/ Iguanodontidae 
Kréta. Stegosauridae Ceratopsidae Claosauridae 7 5 
(Nodosaurus) ; ) 


Hadrosauridae Iguanodontidae 
(Craspedodon) 


Kreide. 

A Dinosaurusok három alrendje közötti rokonsági viszony sokkal 
homályosabb, mint az egyes familiák közötti. Ennek oka pedig a legszélső 
tagok annyira eltérő fejlődésében rejlik, hogy könnyen hajlandó lenne az 
ember számukra külön rendeket felállítani. Ha most a Dinosaurusok törzs- 
fáját akarjuk összeállítani, azt a kérdést kell eldöntenünk, hogy a Theropo- 
dák, az Orlhopodák vagy a Suauroporlálk: alrendjében találjuk-e a legprim1- 
tivebb typusokat és hogy azok melyik más gyikrendre mutatnak vissza. 
A koponya alkotásában a Theropodák a Proterasauridábkra emlékeztetnek 
(I. tab., 6d, e fig.) és ugyanezt lehetett megállapítani a primitiv Ornitho- 
podidákról (Hypsilophodon) is. Továbbá láttuk, hogy a primitiv Therupo- 
dák és a primitiv Orwithopodálk különben 15 kölcsönösen nagy hasonlóságot 
mutatnak egymáshoz (a többek között az egyenes járás, úgy hogy közös 
eredetük nagyon valószinű. Milyen viszonyban állanak ehhez a Sauropo- 
dák? A hátgerinezben és a lábakban (ha ezeket a többi Dinosaurus meg- 
felelő részeivel összehasonlítjuk) nagy különbséget találunk és származás 
suk meghatározására az egyedüli támpontot koponyájuk és fogaik nyujt- 


x Dorro L. volt az első, a ki azt állította, hogy ai Dinosaurusokmál az egye- 
nes járásmód az eredeti. Ez különben a négy- és kétlábú lábnyomok viszonyaival, 
a mely nyomokat a Connecticut völgyében találták, megegyezik és megfelel annak 
is, hogy e nyomok a madarakéhoz nagyon hasonló alakuak. (HrrcHcocxk : Ilehnology.) 
Végre már a Proterosaurusnál a hátsó lábak jóval nagyobbak, mint a mellsők. 


994. IFJ. BÁRÓ NOPCSA FERENCZ. 


ják. Mint ezt máshelyt kimutattam, a Sauropodák koponyája (még a 
Diplodocus-é is!) határozottan hasonlóbb az Ormithopodidákéhoz, mint a 
Theropodák rhinocephálszerű koponyájához : ennek következtében a Suuro- 
podákat, ha egyáltalán a Dinosaurusokhoz tartoznak, inkább az Ornmitho- 
podákból, mint a Theroporálktól lehet leszármaztatni. A Dinosaurusokhoz 
való tartozásukat, különösen az Orwilhopodidákhoz való rokonságukat, 
mely bár távoli, fogaik bizonyítják. Feltünő a hasonlóság a (aulodon és 
még néhány Seuroporla fogai (I. tab., 7 tig.) és a [ypsilophodon Foxi 
intermaxillaris fogai közt (I. tab., 7e fig.). A Hypsilophodon intermaxillaris 
fogai ama reczézés kezdetét mutatják, mely az Orwilhopodílálknál és a 
Slegosauridálnál tovább fejlődött, másrészt kúpalakjuk, mely a Kalodon- 
Tidál; levélalakú fogától oly messze eltér, a reptiliák primitiv kúpalakú 
fogára emlékeztet. Ugyanezt az omnivor, nem specializált fogtypust a 
Sauropodákwil újra megtaláljuk. Egyelőre valószinünek tartom, hogy a 
Sauropolák már a triászban vagy talán még előbb az egyenesen járó 
ornilhopodid, omnivor Dinosauriusokból fejlődtek.X Ez a kérdés egyéb- 
iránt csak akkor dönthető el véglegesen, ha ama herbivor vagy omnivor 
Dinosaurusokal ismerni fogjuk, melyek lábnyomai a Connecticut völgy 
vörös homokkövében nagy mennyiségben láthatók. Egyelőre a DInosdauru- 
sol; származásáról csak a következő törzsfát lehet összeállítani : 


Proterosauridae 


Perm. 
JT "a Prodinosauria? 
ea 
Fi he / Vheropoda Ze s 
Triász. BZ ú zájpee 
22 ZS — —- --— -z £ — s —-: DES8 dm SES AZ 
sére [ sci 
Sauropoda Orthopoda 
Jura Aves (OSBORN szerint) i 
e . j 
Kréla. 
Terezier, 


Végre fölemlítendő azon hasonlóság, mely a krokodilusok és a Suuwro- 
podál; közt látható. Az itt összeállított törzsfa alapján ugyanis a régi 
krokodilusok (Paracsuchia) származásának egészen új perspectivái mutat- 

o a 
koznak, minthogy ezek jobban emlékeztetnek a Szsuropodákra, mint a 
(of a 
többi Dinosaurusokra. 


kk Trre vonatkozó ujabb bizonyítékot látszanak nyujtani OsBoRw ujabb meg- 
figyelései a Diplosaurus testének egyensulyi eloszlásáról. A Diplodocus sulypontja 
épen még a hátsó végtagjainak meghosszabbításába esik. 


Dr: KÖVESLIGETHY R.: SEISMOGRAPHIKUS FELJEGYZÉSEK ÉRTELMEZÉSE. 2995 


SEISMOGRAPHIKUS FELJEGYZÉSEK ÉRTELMEZÉSE 
Dr. KövEsLiGETHY RApó-tól. 


Ha a Föld belsejének sűrűségi törvényét ismeretesnek tételezzük fel, 
akkor a földrengési sugár alakja és ezzel együtt a földrengés egész geo- 
metriai elmélete megadható. De bárha von SzEBAcn, A. ScHmipr, M. P. 
KuDpzkI s szerző maga ís ily elméletet elég jó sikerrel felállított, mégis nem 
tagadható, hogy az összes seismikus műszerek adata — bármilyen is legyen 
szerkezete — kizárólag csak a műszer legközelebbi környezetének rengési 
állapotára vonatkozhatik, melyből a rengési fészek állapotára a földkéreg 
számtalan egyenetlensége folytán következtetést vonni nem lehet. 

A rengés kezdete és vége a seismometer adatából mindig leolvas- 
ható, úgyszinten lefolyásának főbb mozzanatai. A lökés iránya és inten- 
zitásának bár viszonylagos becslése is majd mindig csak helyi jelentőség- 
gel fog bírni és ez idő szerint nem vonatkoztatható a rengés fészkére. Ily 
következtetés csak akkor képzelhető el, ha a földkéreg magaviseletét az 
egész rengési sugár mentén ismernők. 

Noha erre kilátás — ha egyáltalán — csak távol jövőben nyilhatik, 
mégis felvethető a kérdés, vajjon nem kivánatos-e a seismogrammoknak 
részletesebb leolvasása is? Ezek jellemzik a műszer közvetlen szomszéd- 
ságát tevő talaj mechanikai magaviseletét, s ha ezt sok helyen megfigyel- 
tük, mégis alkothatunk némi képet a földkéreg felszínes rétegeinek általá- 
nos, közös vonásairól. De ettől eltekintve sem szabad felednünk, hogy a 
közvetlen leolvasások előzetes reductió nélkül nem használhatók, hogy 
belőlük akár a talajmozgás módjára, akár a Hold vagy időjárás periodikus 
befolyására következtetést vonjunk. Ily számolások előzetes kiigazítás 
nélkül csak a műszer és talaj együtthatását jellemezhetnék, soha nem a 
talaj mozgásait magában véve. 

Mindenek előtt felmerül tehát az a kérdés, hogy seismographjaink 
tulajdonképen mit jegyeznek fel ? 

Mindenesetre annyi világos, hogy minden műszer, bármilyen legyen 
is szerkezeti elve, csak azon különbségi rezgést jegyezheti fel, melyet az 
inga a registráló hengerhez képest végez. A mily magától érthető e gon- 
dolat, szabatosan kifejezve csak ODDoNE cRicerche strumentali in sismo- 
mefria con apparati non pendolariv (Modena, 1900) czímű dolgozatában 


X Előadta szerző a Strassburgban f. évi április 11—13-ikán tartott első nem- 
zetközi földrengési conferentián. 
Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 15 


996 Dr KÖVESLIGETHY RADÓ : 


találtam, melyet éppen e tanulmányom befejezésekor vettem kézhez. 
REBEUR-PAscHwITZ, EHLERT (és részben SCHMIDT is) a horizontális inga ki- 
lengését a talajhajlás abszolut mértékének tekintik, és ennélfogva hibáztak. 

Hasonló megfontolás minden seismometerre érvényes, akár talaj- 
hajlásokat mérünk vele, akár gyorsulásokat. Egyebek mellett megadják 
ama felállítási feltételeket, melyek mellett bármely irányból jövő lökés 
sem vész el észrevétlenül. (Ezért kell egy állomásban három horizontális 
ingát egyesíteni.) 

A dolog lényegébe mélyedő megfontolás csakhamar mutatja, hogy a 
feljegyzés tulajdonképen igen bonyolult folyamat eredménye. A Huygens- 
féle elv felhasználása mellett, mely az itt alkalm zandó terjedelmében 
feltétlenül szigorúnak mondható, mindig kijelölhető oly a talaj minőségé- 
től és a megfigyelő állomás szerkezetétől függő (. pont, melyben az addig 
egyszerű sugár kettéhasad, úgy hogy egyik összetevője az inga pillérjébe, 
másika a registráló henger pillérjébe haladjon. Ha felteszszük egyszerűség 
kedvéért, hogy e pillérek merev szerkezetek, hogy tehát a talajtól átvett 
rezgéseket másítatlanul közlik, akkor a henger is a talajjal azonos rezgé- 
seket végez, melyek összetevői derékszögű térbeli koordinátarendszerre 
vonatkoztatva xo, yo; 20 legyenek. 

Az inga felfüggesztési pontja —- ha ugyan ennek pillérje is merev — 
szintén a talajmozgás egyenes behatása alatt áll és rezgéseket végez, me- 
lyek összetevői az előbbi koordinátarendszerben a , 44, 21. A felfüggesztés 
ezen rezgése folytán maga az inga is lengésbe jő s lengésének kompo- 
nensei c, y, 2 legyenek. 

Ekkor tehát 

S -4—Ng 1 -Y Vo 2-2 
azon kitérések, melyeket inga és henger különbségi lengése a papirra ír, 
tehát a közvetlen leolvasás adatjai. 

Egy és ugyanazon műszer alig szokta megadni mindhárom össze- 
tevőt, hanem csak £-t és ,-t, ha csupán horizontális, vagy £-t, ha csak ver- 
tikális lökésekre reagál. A további levezetésünk közvetlenül a VICENTINI- 
féle ingákra érvényes ugyan, de minden nehézség nélkül bármily szerke- 
zetű ingára is alkalmazható, a horizontális ingákra úgy, mint a vertikális 
komponenst mérő szerkezetekre 185. 

Ha egyszerű, vagy legalább ezekből összetehető rezgésekkel van dol- 
gunk, akkor az 49 és a , yo ÉS 41, 29 és 24 között fennálló összefüggés köny- 
nyen megadható. Ugyanis ( időpillanatban (/ pontban áll : 


Xa 35 8in2r 


[/ 
To" 


és ennélfogva az inga felfüggesztése és a jelzőhenger 


SEISMOGRAPHIKUS FELJEGYZÉSEK ÉRTELMEZÉSE. 997 


bas 


rezgéseket végzi, melyben s, a talajmozgás amplitudja, T;a rezgési idő, 
2; pedig a hullámhosszaság. d, és do a nevezett két pont távolsága C-től a 
rengési sugár mentén lemérve. E két mennyiség adott műszer-felállítás 
számára állandó helyiségben állandó, és értéke távoli rengéseknél még 
legfölebb a lökés irányától függhetne. E két állandó értéke közvetlen ki- 
sérletekkel is elég könnyen megállapítható. Feltételeztem továbbá — de 
ez csak a számítás egyszerűsítésére szolgál — hogy a pillér nem változ- 
tatja meg érezhetően a rezgés amplitudját. Esetleg észlelhető abszorpczió- 
koefficiens hatása könnyen számításba vehető. Mindenesetre azonban meg- 
állapítható a felfüggesztés és jelzőhenger mozgásainak összefüggése kisér- 


) EB JET 29 BD 27 ( 


: t d 
JON S ; ANINSTT (Tr — 
T; Ai 


leti úton 18. 

Az inga mozgását, ha a felfüggesztő ponté ismeretes, már a mecha- 
nika szolgáltatja. Röviden úgy fejezhetjük ki, hogy az inga leírja ama 
tractrix görbét, melyet a suspensió directrixe előír. 

Vicentini-typusú ingát tárgyalok, melyet mathematikai inga gyanánt 
fogunk fel. Nyujthatatlan fonalának hossza Il, a nehézség gyorsulása g 
legyen. Ha kilengéseinek x, y, z összetevői az / ingahosszhoz végtelen 
kicsinyek, akkor állanak számára a következő egyenletek : 


déa ÜÜKESZNBÉRÉÉ da 
JEE Ze l.  MESÁeg 
d?y ( du 

Ze EA a e Gest ee 

de Test ATA AZSNTT 
d?z J dz 
SÉSZB TÉS E B SL [LARA e e gáséE 
TE len agg eTT Ét TS 


ha még felteszszük, hogy a levegő ellentállása — melyet c-nal mérünk — 
a. sebességgel arányos. I másodrendű kis mennyiségekig (2, — 2)-vel egyenlő ; 
az utolsó egyenlet tehát elesik magától és a megmaradó egyenletek sym- 
metriája folytán egyetlenegynek a tárgyalása elegendő. 

Az előbbiek szerint volt 


5 46— Ugyi VEN HOS éh erő 8 


és ha ezt a ditfferentiálegyenletbe helyettesítjük : 


TAN als ss A 18 31 ; és dé ) 
TEA VA Ae A VAK 


Minthogy 9 és : , mozgását, előzőleg már egyszerű rezgésnek minő- 
15 


998 Dr KÖVESLIGETHY RADÓ : 


sítettük, nem is szükséges a különben egyszerű integrácziót végeznünk, 
hogy a diagramm €£-jének összefüggését akár az ingafelfüggesztés x4-vel, 
akár a jelzőhenger xy, mozgásával, akár végre a (" pont rezgésével meg- 
ismerjük. 

Ha a diagrammban rajzolt görbe egyenlete 
e NO SUNT 


ka 


res 


k 


azaz oly harmonikus mozgások összege, melyek egyenkint a, amplitudó- 
val és 7; rezgési idővel bírnak, akkor a fenti differentiálegyenlet a követ- 
kező 


l I ap Hz d ti AN 
isz lezsea ) s; sim 27 [ 2 — Esés ENE 97[— zzz 
T; 9? T; h; 2 64 4 A; 
j l d. MY AIRB 3 . 
S —— s; 608 2 ( — een Ész 33 a — 5) 9 sin 2r -k 
T1ji T ; A; 11 ] 0? íly 
€0 I; 
me — cO8 2 — 
E 14 7 9 


összefüggéshez vezet. Ebben 7 az inga saját lengésének teljes periodusa, 
mely az ismeretes 


egyenlet által adott. A £ és xy vagy x,:ben előforduló rezgések, minthogy 
főleg kényszerített lengésekkel van dolgunk, nagyobbrészt egymással egyen- 
lők. De előnyös, ha a diagrammot eredeti általánosságban meghagyva az 
i és k indexet megkülönböztetjük. 

Ha a levezetett egyenlet a rengés egész tartama alatt érvényes, akkor 
mindenek előtt kell, hogy legyen F— i, azaz, a talaj minden mozgása a 
diagrammban is kifejezést talál. Azonkívül minden egyes lengésre áll : 


( ag szag cos 27 zédű -F — IGOS 97 7 
17 (iz 2; A? hi 
sin 977 0] as j 0 S-Voz 
ri [ ; j TS 02 
és 
! ő rI d ri 
1 Frsttkesi sin 27 — sin 2 — 
! T; Aa A; 
€ ( E 
ESSZÉT GON ÁT Ez e aT 9g EE Ete 
zT; FEL HB 24 bg it 


mely egyenletekből meghatározható s; a talajmozgás amplitudója a; által 


SEISMOGRAPHIKUS FELJEGYZÉSEK ÉRTELMEZÉSE. 299 


és azonkívül még da vagy d.. Minthogy a d.—d, különbség — mint emlí- 
tők — kisérletileg megállapítható, a; és 7; a diagrammból közvetlenül 
leolvasható, ő és e az inga lengetéséből levezethető és 2; az egyébként meg- 
határozandó c terjedési sebességgel és 1;-vel adott (2.—cT;, úgy C pont 
mozgása a rengési görbéből csakugyan reconstruálható. 

De a fenti differentiálegyenlet még kissé máskép is fogható fel. Ha 
ugyanis xo—xi megfigyelések által adottnak tekinthető, akkor tényleg 
differentiálegyenlettel van dolgunk, mely xg számára nehézség nélkül 
integrálható. Felteszem — a mi távoli rengések esetében teljesen talál, 
hogy a da és d, távolságok a hullámhosszasághoz képest igen kicsinyek, 

d 


úgy hogy FE második és magasabb hatványa elhanyagolható. H feltevés 


nem lényeges, hanem nagyon egyszerűsíti a számolást. 
Ha most általában a felfüggesztés mozgását f(0-vel jelöljük, akkor a 
jelzőhengeré, a mely - idővel később kezdődik: 


fk ; ; 3 df(4b 
JOSE 8 LÉRE E gr pee 
és ennélfogva differentiálegyenleteinkből : 
df 428 éz 47? 5 ZAthÓ Adfb ] készoj es J IZ elt 
ÜLÜAES ET N LÁT Era tá ÉSZTEK SZEN TTSTSANT ŰL SALE GEK s KELL 
- ítt szintén ismeretes, mert egyszerűen 
a.b els 
ALTATNI 
egyenlet által adott. Ezen differentiálegyenlet integrálja 


gi ; LETE ert : 

f(b— Pt O027at— E — ara, ezatát edz ter Ült, 
melyben P és () a két önkényes állandó, 

VES 
07 DE Bő 
és £ (14-r) a diagramm ama pontja, mely 1-4-r időre érvényes. Rengések- 
nél tehát az inga unllpontja általában véve eltolódást szenved, mely igen 
gyorsan P állandó nagyságot ér el. 
Ha korábbi egyenletünkben, melyben egyszerű rengések szerepelnek 

hasonló elhanyagolással élünk, akkor 


ED él I 27 E 
MiSssz gre 50) do 7 —— 1 -- S F— — 04, 
lta HERGEST ÖV ÁLASŐT VÁLA zi 


ha c a rengés terjedési sebességét jelenti. Ennélfogva nagy közelítéssel áll : 


230 DI KÖVESLIGETHY RADÓ: 


0? 


de a második egyenlet el is hagyható, ha rIJ—-, különbség kisérletileg 
már meg van határozva. 

A gyakorlati igényeknek teljesen megfelelő számolás ugyan lehető- 
leg egyszerű, de azért fontos ama megjegyzés, hogy könnyű oly készüléket 
szerkeszteni, mely a diagramm bejárása által közvetlenül az inga felfüg- 
gesztés vagy épen a C pontnak tényleges mozgását adja. Ily készülék a 
Vicentini pantograph mintájára egyszerűen az ingára is alkalmazható, 
úgy hogy az inga rajza közvetlenül a talajmozgást adja. 

Érdekes ama megjegyzés is, hogy a fenti egyenletek nyomán az 
egyes kilengések burkoló görbéjének egyenlete is megadható. Ez különösen 
akkor fontos, ha a jelzőhenger túlkicsiny sebessége folytán az egyes len- 
gések nem élesen szétválaszthatók. 

Az itt levezetett egyenletek a ráhangzás jelenségének egyenleteivel 
azonosak, de fordított alakban jelennek meg, a mennyiben most a resona- 
tor mozgásából a környezet mozgását iparkodunk levezetni. 

Elméletileg nem nehéz ugyan a C pont mozgásából következtetést 
vonni a rengési fészekben végbement mozgásokra, de ily következtetésnek 
a bevezetőleg mondottak értelmében egyelőre vajmi kis súlya lehetne. 

Mindazon talajmozgások, melyeknek periodusa az ingáéval pontosan 
összevág, egyenletünk értelmében észrevehetetlenek, bármi is legyen a 
lökés iránya. Azonfelül nem tagadható, hogy a pillérekben és a talaj utolsó 
elemeiben megnyilatkozó ismeretlen befolyások megmásíthatják a talaj- 
és ingalengések amplitudjainak viszonyát. A legjobb elmélet mellett is 
fontos tehát, hogy abszolut seismometer birtokában legyünk. 

Teljesen kifogástalan seismometer szerkeszthető ugyan, de alkalma- 
zásának batárai kissé szűkre vannak szabva. 

Vegyünk betontömbbe mereven beágyazott és állandóan az északi 
sark felé irányított távcsövet, mely tehát a talaj rengését lehetőleg válto- 
zatlanul veszi át. Olcsóbb reflektor a ezélt egészen jól fogja szolgálni. 
Látómezeje akkorának választandó, hogy a Sarkcsillag egész napi körét 
felölelje ; sugara tehát legalább is 1715 legyen. A távesövet photographiai 
kamarával lássuk el, melyet óramű segítségével a napi mozgással pár- 
huzamosan megfelelő sebességgel mozgatunk. A készülék természetesen 
csak éjjel alkalmazható; nappal a fotografiai registrálás helyébe a szem- 
mel való megfigyelés léphetne, ha ugyan az első tremorok bekövetkezésé- 
ről idejekorán értesülhetünk. De minthogy a seismikus mozgás a Föld fel- 
színének igen nagy részében megnyilatkozik, majdnem folytonos regis- 


SEISMOGRAPHIKUS FELJEGYZÉSEK ÉRTELMEZÉSE. 931 


trálás képzelhető, ha hat-hat órás hosszkülönbségű helyeken négy táv- 
csövet állítunk fel. A lemez sebessége tetemesen nagynak választható, úgy 
hogy az egyes rezgések eléggé elkülönülnek. Ha azonban csak az ampli- 
tudó nagysága és a rengés főfázisai érdekelnek, akkor a lemezt nem is 
kell óraművel hajtani; a Sarkcsillag ekkor körivet ír le, melyről közelítő- 
leg az idő is leolvasható. 

A Föld felszínén minden millimeternyi eltolódásnak megfelel a Sakr- 
csillag helyváltozása az égen, mely a legnagyobb kör mentén TÉT ÍV 
másodperczet tesz ki. E számadatokból folyik, hogy a horizontális gyor- 
sulás lemérése alig lehetséges. Ha ugyanis / a távcső gyujtótávolsága 
millimeterekben, a képeltolódás millimeterenkint 


f 
206 265 30860 
a mi teljességgel érezhetetlen. 
Másképen áll a dolog talajhajlásoknál. Ha valamely hullám a távecső- 
pillér keleti oldalát 7 ivmásodpereczczel hajlítja, akkor a Sarkcsillag képe 
vizszintes irányban 


mm, 


KEZE lö éa 
490 Z 206965 98 (9 9) 

millimeterrel tolódik el, ha o a megfigyelési hely geographiai szélessége 
és ) a Sarkcsillag declinatiója. A meridiánmenti 7 hajlás függélyes irányban 


if 
14 — 206965 
eltérést okoz. Mindkét kitérés a lemezen mikroskóp alatt könnyen és biz- 
tosan mérhető, mint azt a parallaxis meghatározása czéljából eszközölt 
leolvasások mutatják. 

Az itt adott elmélet csak első közelítés, mely a sugártörés és hasonló 
befolyások tekintetbe vételével még kevéssel módosítandó. 

Minden rengés a Sarkcsillag képét bizonyos irányban kitéríti, úgy 
hogy a talajhajlásnak mindkét összetevője levezethető. 

Az így felszerelt távcső minden további nehézség nélkül egyszersmind 
relativ eltolódások mérésére is alkalmas. Két egymásra merőleges irány- 
ban, és oly távolságban, a mely a hullámhosszúságnak jelentős törtrészét 
teszi, két kollimator állítandó fel, mely a távesőhez hasonlóan szilárdan 
van alapozva. Ezek fényjelét a távesőhöz szilárdan erősített tükörrel ves- 
sük a látmezőbe. Rengés alkalmával ezen fénypontok képei is kitérnek, 
de a kitérés most a távcső és kollimator viszonylagos mozgása lesz, szin- 
tén fontos adat, mely egyebek között a hullámhosszaság független meg- 


939 Dr KÖVESLIGETHY R.: SEISMOGRAPHYKUS FELJEGYZÉSEK ÉRTELMEZÉSE. 


Le 


határozásához is vezet. E kitérésre természetesen a földi sugártörés nagy 
befolyást fog gyakorolni. 

Ezen abszolut seismometer kitünő segédeszköz a rendesen alkalma- 
zott seismographok állandóinak meghatározására és ezért kivánatos, hogy 
elsőrendű állomáson, pl. Strassburgban állíttassék fel. Hasonló állomá- 
sokul ajánlkoznak Tokyo, Toronto vagy Washington és Wellington, UJ- 
Zeelandon vagy Honolulu Oahún. 

Megjegyzések: Nyomban az előadás után felszólalt Hecker, a pots- 
dami geodéziai intézet segéde, egyszersmind a horizontális inga elméleté- 
nek egyik legjobb ismerője, a ki földrengés okozta eltolódást a távcső lát- 
mezejében álló csillagon véletlenül tényleg megfigyelt. A képeltolódás oly 
nagy volt, hogy lemérése nem okozott volna nehézséget. Egyszersmind 
dr. KoBorp, a strassburgi csillagvizsgáló observatora bemutatta a San 
Jago de Chile-i csillagvizsgáló egyik évkönyvét," a melyben a déli sark 
körüli csillagok napi mozgásának fényképe is látható. E fénykép a sark- 
magassági változások kimutatására szolgál és a rendkivül kis változások 
a fényképen mérés nélkül is szembeötlők. Remélhető tehát, hogy az aján- 
lottam módszer a czélnak teljesen megfelel. 


X Annuario del Observatorio astronomico de Santjago de Chile. Tomo II. 1900. 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 30 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


A Földtani Társulat 1901. évi Selmecz- és Körmöczbányára ren- 
dezett kirándulása. A Földtani Társulat választmánya felbuzdulva azon 
sikeren, melyet az erdélyrészi 1899. évi kirándulás fölmutatott, elhatározta, 
hogy a jelen évben is rendez ahhoz hasonló tanulmányozó kirándulást. 

Dr. SzorvracH Tamás vál. tag és Dr. Böckn Hucó r. tag aláírásával 
érkezett be a választmányhoz egy részletes inditvány, melyben az aláirók 
a kirándulást hazánk egyik geologiailag legklaszikusabb területére, S5elmecz- 
és Körmöczbánya vidékére, a magyar bányászat tüzhelyére tervezik. 

A Földtani Társulat választmánya ezen inditványt elfogadta s a 
kirándulást szeptember hó 22-től 29-ig tartotta meg. 

A kirándulásra összesen 14-en jelentkeztek: de ezek közül sajnos 
mindössze csak 10-en vehettek részt. 

Szeptember 22-én reggel 7 óra 30 perczkor hatan indultunk el a keleti- 
pályaudvarból : TELteGpi Rorn LaJsos m. kir. főbányatanácsos, főgeologus, a 
társulat elnöke, Böckn JÁsos min. oszt. tanácsos, a földtani intézet 1gazga- 
tója, SCHAFARZIK FERENCZ dr. m. kir. osztálygeologus, SzorvraGm Tamás dr. 
m. kir. bányatanácsos, osztálygeologus, Lászró GÁBoR m. kir. geologus és 
PáÁrry Món dr. m. kir. osztálygeologus, a társulat első titkára. Ezen bár 
kicsiny, de lelkes csapathoz Hatvanban csatlakozott a Kolozsvárról érkező 
Szápmczky GyuLA dr. egyetemi tanár, mig a garamberzenczei állomáson 
BöckH HuGó dr. m. kir. bányatanácsos, a selmeczbányai bányászati és erdé- 
szeti akadémia tanára várta a társaságot. A kirándulás másik két tagja 
V. UHura, bécsi egyetemi tanár, és Csen Lasros m. kir. bányatanácsos és 
bányageologus, a Földtani Társulat selmeczbányai fiókjának titkára, csak 
Selmeczbányán csatlakoztak a társasághoz. 

Garam-Berzencezén átültünk a selmeczbányai keskenyvágányu szárny- 
vonal kocsijaiba, mely d. u. 2 órára érkezett meg velünk Selmeczbányára, 
hol a vasuti állomás perronján nem remélt meglepetés várt mindnyájunkra. 
Kis csapatunkat ugyanis SzirNyaI JózsEF kir. tanácsos, Selmeczbánya szab. 
kir. város polgármesterével élén a városi tanács, a bányászati és kohászati 
egyesület részéről SoBó Jevő bányatan., akad. tanár, mint az egyesület 
elnöke és LirscHaveER LaJos főmérnök, mint a titkára, a m. kir. bánya- 
igazgatóság részéről BÁRDossY Anrar bányatan., az akadémia részéről 
OCHWARTZ Orró főbányatan., igazgató, FALLER KÁROLY b. t., FopoR LÁSZLÓ dr. 
b.t. és BEwnxczE GERGELY erdő tan. akadémiai tanárok, a polgárság részé 
ről MARSCHALKO GyurA úr, az ev. lyceum képviseletében VITALIS ISTVÁN 
tanár, a fiókegyesület nevében pedig CsEH LaJos b. t. fogadták. 


234 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


D. u. az akademiai épületek és gyüjtemények megtekintése után 
CseH LaJsos b. t. bányageologiai felvételeiben gyönyörködtünk, mig este 
közös vacsora várt, melyen a fennebbieken kívül még számosan jelentek 
meg s számtalan szellemes pohárköszöntést hallottunk. 

Szeptember 23-án reggel gyalog ment a társaság a vöröskuti tóhoz, 
utközben megszemlélve a piroxenandesitekben a telérek mentén fellépő 
postvulkanikus elváltozásokat. Onnan a Szálláshegyen át Sklenonak tar- 
tott. Utközben kis területen bemutatta BöckH Huaó dr. a werfeni palának 
contactmetamorphismus következtében való phyllit- és gneissszerü kifejlő- 
dését, és a Szálláshegy nagy kiterjedésü guarczitját, melyet ő — hasonlitva 
az elkovásodott granodioritokra — elkovásodott triasmészköveknek tekin- 
tett. E guarczitoknak ily uton való képződése hosszabb vitát idézett elő ; a 
társaság majd minden tagja kifejezte azon nézetét, hogy e kőzetek nagyon 
emlékeztetnek a más területeken fellépő paleozoos guarczitokra, s épen 
nem hasonlitanak a hydroguarczitokhoz. BöckH Huaó dr. reá utalt, hogy 
a triaspalákra van települve s igy triaskoruaknak kell venni, mire UHLIG Va 
a lunzi guarczitokkal hasonlitja össze. Böckn H. kiemeli, hogy ezt ugyan 
lehetségesnek tartja, de eddig semmi oka sincs arra, hogy a környező, 
elkovásodás utján képződött guarczittömegeket tekintve, ezekre más 
képződést tételezzen fel. A szklenői völgybe leérve az ottani mészégetőnél 
PárrY MóR dr.-nak sikerült egy oly feltárást találni, melyből kitünik, hogy 
a guarczit a, triasmészkő alá települ, abba átmenetet nem képez s egyuttal 
a guarczit és mészkő között egy palaréteg fordul elő, mely a rheingrabeni 
palákkal hasonlitható össze. Ezután az összes jelenlevők abban állapodtak 
meg, hogy itt triasguarczittal van dolgunk, de az nem elkovásodás utján 
képződött, hanem a lunzi guarezitokkal egyeztethető össze. 

A Szklenón ma is tartó telérképződés megszemlélése után megtekin- 
tettük a Szkleno és Geletnek között fellépő rhyolithokat, perliteket és 
szurokköveket s estére kocsin visszatértünk Selmeczbányára. 

Szeptember 24-én délelőtt a Ferenczaknán szállott le PELacHY 
FeRExcz kir. főmérnök szives kalauzolása mellett a társaság a Ferencz- 
császár altáróra, hol a piroxenandesit tömzs belsejében fellépő sajátságos 
gömböskiválásu andesitet tekintette meg, s azután leszállott az akna leg- 
mélyebb 400 m. mély — szintjére, hola 45" C. melegen feltörő meleg- 
forrásokat és a kőzetek bomlási tüneményeit tanulmányozta s végre a 
Ferencz József aknán jutott fel a napvilágra. Átöltözködés után PELACHY 
FERENCZ kir. főmérnök ur szives meghivására vidám villásreggeli mellett 
pihente ki atársaság a bánya fáradságait, hogy azután kocsira ülne Vihnyére 
hajtasson, 

A vihnyei völgyben tanulmányoztuk a piroxenandesit és biotit- 
amphibolandesit, a diorit és aplit egymáshoz való viszonyát ; az aplit áttöré- 
seket. Érdekes eszmecserére szolgáltatott alkalmat a diorit, melyre 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 2935 


UntuiG V. és SzáppozxkY Gy. azon véleményüket nyilvánitották, hogy vajjon 
nem-e lakkolit? UHura azonban a szept. 26-ik kirándulás után erről végkép 
lemondott. — Megoszlottak a vélemények a diorit korára vonatkozólag 15: 
Böcxn H. szerint annak mesozoi kora ellen szól az, hogy az eoczén kon- 
glomerátban diorit zárványt nem lehet találni, bár a környéken fellépő 
összes más kőzet benne megtalálható, valamint a kőzetnek — értekezésé- 
ben bővebben kifejtendő — basicitási viszonya. UHriG V. csatlakozik e 
felfogáshoz, mig SZÁDECZKY, GCHAFARZIK, SZONTAGH és PÁnFY a diorit terezier 
korát kizártnak nem tarják ugyan, de mindaddig mig kétségtelen bizonyi- 
tékok nincsenek, nem látnak okot arra, hogy az eddig általánosan elfoga- 
dott kort mással helyettesítsük. 

Rég megtért deleléséből már a nap midőn Vihnyére jutottunk, hol 
Selmeczbánya szab. kir. város érdemes polgármestere a városi tanács- 
csal várt és meghivott a várostól rendezett ebédre. Vidám hangulatban 
gyorsan röpültek a perczek s ebéd végeztével — bocsánatot kérve sietsé- 
günkért az illustris társaságtól — az napi programmunk utolsó részének 
végrehajtásához fogtunk. A társaság a kőtenger és eoczén konglomerát 
tanulmányozása után a vihnyei fürdő melegforrásait és édesvizi meszelt 
tekintette meg. Sajnos, hogy az esti szürkület hazatérésre kényszeritett s 
igy a KACHELMANN-féle gépgyár- és sörgyár megtekintését el kellett ejtenünk. 

Szeptember 25-én kirándulás volt a Szitnyára, utközben a piroxen- 
andesitet, biotit-amphibolandesitet és ennek tufáját tanulmányozta a 
társaság. 

Szeptember 26-án a hodrusbányai völgy, a granodiorit és ennek a 
triaskőzetekkel való contactusa, a granodiorit elkovásodása stb. került 
SOTTA. 

Szeptember 27-én reggel 4 óra 50 perczkor 5 nap kellemes és tanul- 
ságos emlékeivel gazdagon megrakodva mondottunk bucsut Selmeczbánya 
szab. kir. városnak, mely minket oly szivesen fogadott s másfél órai vona- 
ton való utazás után érkeztünk meg Garam-Berzenczére, honnan pogram- 
munk szerint a vasuti töltésen gyalog mentünk Bartos-Lehotka állomásig. 
Megfogyatkozva indultunk ezen utunkra, mert Böcxkn J. igazgató ur gyen- 
gélkedése miatt Budapestre, UHLIG V. tanár ur pedig sürgős teendői miatt 
Wienbe tért vissza. 

A társaság megmaradt része rövid reggeli után 7 óra felé indult el 
Garam-Berzenezéről s Bartos-Lehotkáig nemcsak a vidék szépségeit élvez- 
hette, hanem lekötötte figyelmét annak érdekes geologiai szerkezete is, 
mely utóbbi nem egy érdekes eszmecserére szolgáltatott alkalmat. Az állo- 
máson tul Böckun Hucó dr. figyelmeztetett egy  andesittypusra, mely 
különbözik mind a piroxenandesittől, mind a biotit-amphibolandesittől s 
főleg azáltal van jellemezve, hogy a mikroskopikus kiválásu piroxeneken 
kivül nagy amphibolokat s helyenként nagy mennyiségben fellépő biotitot 


936 ZÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


tartalmaz. PÁnry Mókg dr. megjegyzi, hogy ezen kőzettypus rég feltünt neki 
is, mert nemcsak itt, hanem a Vihorlat-Gutin hegységben és a Hargitában 
is gyakori. — Böckn H. bemutatta itt a tőle skonglomerátos bomlásv-nak 
nevezett mállást, mely ezen könnyen málló közeten azáltal jön létre, hogy 
a keresztül-kasul menő repedések mentén széles övben egész tufaszerüvé 
mállott a kőzet, mig a repedések közepén épen maradva oly benyomást 
tesz, mintha az andesittufába ép andesittuskók lennének beágyazva. 

Hosszabb eszmecsere keletkezett a bartos-lehotkai állomás előtt, hol 
a rhyolittufán mintegy 8 basalt áttörés észlelhető. E basalt áttörések 
szélén, és pedig mindig a telérek északi oldalán 5—25—30 em.-ig terjedő 
szurokköves kőzet lép fel ; Böckn Hucó dr. ezen kőzetet a basalt-erek üveges 
szélső faciesének tartja, mig Száppczky Gyuna dr. a basalttól megolvasztott 
rhyolittutának mondja. -—— Ezzel a felfogással szemben Böcxgn H. kiemeli, 
hogy a szurokkőben világosan megkülönböztethető az üveganyag és ebben 
nagyobb földpátok, továbbá a telérek szélein ebbe az alapanyagba beágyazva 
rhyolittufa törmelékei láthatók. 

Miután ezen feltárás BöckH H. azon előzetes jelentésének, melyet a 
kirándulás alkalmából irt, s melyet a jövő füzetben fogunk közölni, nem 
képezi tárgyát, BExcze GERGELY erdőtanácsos, akad. tanár ur volt szives a 
kőzet elemzését magára vállalni. 

Este 6 óra felé ültünk ismét vonatra a bartos-lehotkai állomáson s 
6 óra 15 perezkor érkeztünk meg Körmöczbányára, hol Parxovics polgár- 
mester úr a városi tanács tagjaival és TESCHLER GyYöRGY reáliskolai tanár 
úr várt minket. Este rövid közös vacsora következett s miután e nap reggel 
3 órától voltunk talpon, korán átadtuk fáradt tagjainkat a jól megérdemelt 
éjjeli nyugalomnak. 

Szeptember 28-án reggel programmunktól eltérve először a pénzverőt, 
majd a Sturz hatalmas guarczittelérét tekintettük meg s innen ebédre 
Jánoshegyre mentünk át. D. u. a vasútvonal mentén a vizvezetékig s innen 
ennek mentén tértünk vissza Körmöczbányára. 

Szeptember 29-én végre 8 napi fáradságos, de eredményekben gaz- 
dag s mindnyájunkra nagyon tanulságos kirándulás után hazatértünk ; 
nemcsak szóval, de lelkünkben is köszönetet mondva mindazoknak, kik 
kirándulásunkat ily élvezetessé és nagymértékben tanulságossá tették. 
Különös köszönettel tartozunk Böcgn Hucó dr. bányatan. akad. tanár és 
Csen LaJos bányatanácsos, bányageologus uraknak, kik a kirándulás ily 
fényes sikerét biztosították. (XX) 


ISMERTETÉS. 937 


ISMERTETÉS. 


Európa talajzónái. (Die klimatischen Bodenzonen EHuropas. Die cBoden- 
kunde, 1901 Nr. 1 St. Petersburg. 5—7f. 149 I.) " Dr. E. Ramawws, a müncheni 
műegyetem tanára f. évi január hó 10-én a müncheni földrajzi társulat ülésén 
egy felolvasást tartott, melyben hosszú éveken át gyűjtött adatok alapján Europa 
talajait, nevezetesen termő talajait, a képződésüknél uralkodó klima szerint egyes 
zónákra osztja. 

Nagy megnyugvásomra szolgál azt látmi, hogy a talajok és termőtalajok 
beosztásánál a mult év május havában a magyarhoni földtani társulat szakülésén 
ismertetett elveket Dr. E. RAMANnN is vallja, bár egész más uton jutott azok igaz- 
ságának tudatára. Nevezetesen, hogy a termőtalajok és nyers földek tulajdon- 
ságait sokkal jobban befolyásolják a termő talaj, illetve föld képződésénél fenforgó 
viszonyok és körülmények, — így a képződésnél uralkodó klima, 
az anyakőzet, a melyből a termő talaj vagy a nyers föld keletkezett ! 

Dr. E. RAMaNx a nyers föld képződését kétféleképpen tapasztalta: 1) physi- 
kai tényezők behatása alapján, ez a porlás és 2) chemiai folyamatok alapján, ez u 
mállás. A. közetek porlása oly vidékekre szorítkozik, a melyeken a hőmérsék- 
ingadozások rendkívül nagyok, mint a sarkvidéken és a magas hegységekben. 

A talaj képződés chemiai folyamata, a mállás, a vegyületek felbomlásában 
áll: a mállásnál új oldható vegyületek és oldhatlan maradékok képződnek. 
A chemiai vegyi bomlásokat előidéző tényezők a szénsav, a humussav és a víz. 

A szénsav okozta mállást már igen tüzetesen megvizsgálták. A kovasavas 
vegyületekből főként víztartalmú aluminium és vasoxyd vegyületek képződnek, 
melyek sárga, vagy vörösbarna szinűek ; ezek a különböző agyag-féleségek. 

Kaolin csak úgy képződhetik valamely kőzetből, ha a, mállásnál szabaddá 


, mint maga 


vált vasogydot a humussavak redukálták, s a szénsavas vizek a talajból kimos- 
ták. Kaolin tehát épen olyan mállási terménye a humussavak hatásának, mint 
a hogy az agyag terménye a szénsav mállasztó hatásának. 

A humussavak eddig még csak kevéssé ismeretesek, a legnagyobb részök 
mikroorganismusok életműködéseinek eredménye. 

A harmadik mállási tényező a víz. A mállásnál keletkező oldható vegyülete- 
ket a talajból kilugozza és elviszi magával; a képződött földben sok agyagos rész 
marad vissza. Ha száraz a klima, kevés a víz : úgy az oldható sók felszaporodnak 
s létre jönnek a sós (székes) talajok. Száraz klima alatt finom szemű poros talajok 
képződnek. 

A porlás és mállásnál következő termények képződnek : 


: Ismertette a m. honi Földtani Társulat 1901 junius hó 35-én tartott szak- 
ülésén. 


? Földtani Közlöny XXX. kötet p. 149. 1900. 


938 ISMERTETÉS. 


1. Kőtörmelék, mint porlási termény. 

2. Finom szemcséjű agyagos anyagok nedves klima alatt sok víz közbe- 
jöttével. 

3. Finom szemcséjű poros talajok (guarzpor) száraz klima alatt. 

4. Agyag, a szénsav mállasztó hatása következtében. 

5. Kaolin, mint a humussavak redukáló hatásának eredménye. 

A növényi és állati anyagok bomlása korhadás és rothadás utján történ- 
hetik. A rolhuardás nagyobb részt chemiai folyamat, a melynél az összetett vegyüle- 
tekből egy vagy több víz molecula válik le. A korludús majdnem kizárólag apró 
mikroorganismusok életműködéseinek eredménye. 

A mikroorganismusok életfeltételei közé tartozik a meleg, nedvesség és 
oxygén, továbbá anorganikus tápanyagok jelenléte. Világos tehát, hogy a szerves 
anyagok bomlása ujra a klimatikus viszonyoktól függ. 

Ennyit a mállási és porlási tényezőkről és a képződött anyagokról. Az 
elmondottak alapján Dr. RAMANN a képződést kisérő körülmények szerint a követ- 
kező talajzónákat állapítja meg. 

I. Oly területek melyeknél a föld porlási termény ; nevezetesen kötörmelék 
és morena. Ide tartozik első sorban a sarkvidék. Dél felé találjuk a cTundráks 
területét ; s végre a magas hegység legfelső övében is főként porlás utján képződik 
a talaj. 

II. Ot területek melyeknél a föld nagyrészt mállási termény. Ez utóbbi 
csoport két alosztályra oszlik : 

A) Nedves klímával biró ör : melynél nedves ugyan a levegő, de túlsok eső 
nincs. A talaj általában igen agyagos. 

B) Aszályos klünával biró öv. Az elpárolgás itt nagyobb, mint a csapadék 
mennyisége. A mállás kisebb mértékű, a talajok kevesebb agyagos részt tartalmaz- 
nak : homokosak, porosak. 

FHurópa északi és középső része a nedves, a déli és keleti része az aszályos 
övbe tartozik. 

III. Európa nedves klimáju öve két csoportra oszlik : 

1. Egyikben a mállást nagyobbrészt humussavak hatása okozza. 

2. A másikban a mállás főként a szénsav hatásának eredménye. 

A) A Mumussav okozta mállás talajöve a fenn-láp területet is magában 
foglalja ; ennek klimája hüvös. Ez felöleli Európa egész északi részét és a hegysé- 
gek legmagasabb övét. A talaj kilugzás igen erős volt, a humussavak a vasvegyüle- 
teket redukálták s kimosták a talajból. Leginkább kaolint, és kovasavat találunk 
a legfelső rétegekben, mint mállási terményt. A talajok általában világos színüek, 
fehérek, szürkék. Ez az öv még következő subzónákra oszlik : 

0) A nyugati germán talajöv. Ebbe Anglia, Hollandia Északnyugati Német- 
ország és Dánia tartoznak. A területet mérsékelt klima és sok csapadék jellemzi. 
Fenn-láp, chaides és rétimészkő-képződés igen sok van benne, a talaj nagyon 
ki van lugozva. 

8) A skandináv-germán talajöv. Ebbe az övbe Norvégia, Svéd és Finnország 
s a kelettengeri tartományok tartoznak. Erősen humusos talajok s nagyon ki 
vannak mosva. 


ISMERTETÉS. 939 


T) Az északi orosz talajöv. Oroszország északi részére a Ladoga és Onega 
környékére szorítkozik. A mocsaras tűlevelű erdők területe. 

0 A közép-hegységek felső részet nyugat és közép Európában. Igen változó 
talajok, de rendesen világos színüek, a mi a humussavak intensiv hatására utal. 

e) A magas-hegységek növényzet borította öve. Ebbe tartozik az alpesi 
legelő-régió és a hegyi erdők zónája. 

2. A szénsav málasztó hatása alatt képződött talajok öve. Ezen öv a leg- 
nagyobb kiterjedésű és Hurópa egész középső részét foglalja magában ; ide tar- 
tozik egész Francziaország, Spanyolország északi része, Németország, Ausztria 
és Közép-Oroszország. A zóna talajai barnák, sárgák vagy vörösek, gyengén 
humusosak és általában homokos agyag és vályog jelleggel bírnak. A talaj 
kilugzás általában kevesebb, mint az előbbi talaj csoportnál, de a chloridok és 
sulphat vegyületek ki vannak a talajokból mosva. Sok zöldláp jelzi a humusz fel- 
halmozódást. Ebben a talajövben lehet legjobban a képződőtt talajok után az 
anyakőzetre következtetni; itt tartották meg legjobban azt a jelleget, a melylyel 
az anyaköőzet összetétele és minősége alapján, ha az ideális tiszta elmállásnak 
volt alávetve, a képződött talajnak birnia kell. Ez a talajöv képezi a lokális talajok" 
zónáját, úgy hogy ezen öv további részletezése és beosztása már nehézségekbe 
ütközik. ; 

II. B. Az aszályos klima régiója. Ez a talajöv két külön zónára oszlik. Az 
egyik területnek meleg tele van, a másikban a tél igen hideg és zord. A nyáron 
uralkodó hőség kiszárítja a földet és ezzel megakasztja a szerves anyagok bom- 
lását. A hideg telü régióban a bomlás télen át is szünetel, a mi a. humusos 
anyagoknak felszaporodását vonja maga után. A meleg téllel bíró vidékeken 
szerves anyagok bomlása télen át is tart, úgy hogy ezen régiókban lápok nem 
képződhetnek; a talajok általában kevesebb humusos anyagokat tartalmaznak. 

B. 1. Meleg telü vidélet öve különösen a Földközi tenger és a Fekete ten- 
ger partvidékeire szorítkozik. A mállás nagyobbrészt a szénsav hatása alatt folyik 
le; a képződött talajok kevés agyagos részt tartalmaznak és nem plastikusak ; a 
vörös szín náluk gyakori. 

Ezen öv részletesebb beosztása lehetségesnek látszik, csakhogy az ide tar- 
tozó talajok nem igen ismeretesek, kevéssé vannak tanulmányozva. 

B. 2. Hideg telü vidékek zonája nagy kiterjedésű ; ebbe tartoznak Magyar- 
ország, Románia, és Déloroszország fekete földjei. A talajok általában sok agyagos 
részt tartalmaznak; az aszályosabb területeken a só kivirágzás igen gyakori. 
A mállást a szénsav és a hiuuussavak végzik. Ezen talajokban igen sok humusos 
anyag — mint a talajnedvességből kivált oldhatlan rész — van felhalmozva. 
Általában erősen humusos talajok." A talaj kilugzás olyan csekély mértékű, hogy 
az oldható sók, mint a chloridok, sulphatok és szénsavas vegyületek — benn 
maradnak a talajban, szénsavas vegyületek olyan helyeken, hol az altalajban so/ 


! (Lokális talaj, kifejezés értelemre legközelebb áll a xhelytálló talajs jelzéshez. 

? A szurokföldben és a telecskai fensík-, Békés-, Arad-, Csanádmegye és a 
bánáti lőszhátak vályogtalajaiban igen sok oldhatlan humusos anyag van, mely 
őket az orosz ecsernozjem-mel hozza igen közeli rokonságba. 


240 ISMERTETÉS. 


szénsavas mész van : kénsavas vegyületek azon a pontokon, a hol az altalajban a 
szénsavas mész hiányzik. A talajok sok víztartalmú kettős kovasavas vegyületeket 
tartalmaznak (egész 44 99-ig) és általában igen finom szemüek. 

A vegetatio csteppev jelleggel bír ; erdő csak kevés van rajta. 

A steppe képződés okairól különösen az oroszok írtak sokat, DoOKkuTrsÁJEv és 
Kosrxrrsev képviselik a két legfontosabb irányt. DokursásEv az általános klimatikus 
viszonyokban KosrrrsEv a talaj physikai tulajdonságaiban keresi a steppe képződés 
okait. Mind a két nézet helyes alapon áll, de külön-külön egyiköknek sincs igaza, 
mert a klima befolyásolja a képződött talaj minőségét és a keletkezett talaj s a 
klima együtt hozza a steppét létre. 

Valami oknak kell fennforogni, amely a füvek tenyészetének a fás növények 
felett előnyt biztosít. A talaj nagy só-tartalma ezt nem okozhatja, mert sós talajon 
vannak erdők, míg ellenben másutt só-mentes talajon hiányzanak. Az okot a 
talaj physikai sajátságában kell keresnünk. Erdő a steppéken mindenütt ott talál- 
ható, a hol u tulaj hornokos. A beerdősítés csak ott sikerül, a hol a fák tenyészetét 
az első esztendőkben kapálással segítjük elő, a füveket kiürtjuk s ily módon 
megakadályozzuk, hogy a füfélék a fás növényeket az első időben elnyomják, a mi 
kapálás nélkül föltétlenűl bekövetkeznék. 

A steppe képződés okait nyilván a steppe-talajok physikai tulajdonságai- 
ban, nevezetesen azoknak magas víz capacitásában kell keresnünk. A steppe- 
talajok a hideg időszak alatt erősen megtelnek vízzel. A meleg beálltával a nedves 
talajban a füfélék igen buja tenyészetnek indulnak, a mely a száraz időszakban — 
junius-juliusban — véget ér. A talaj nagy víz capacitása megakadályozza annak 
mélyebb rétegekig való átnedvesedését, s a csapadék vizek elpárolognak anélkül, 
hogy a növényzet azt teljesen kihasználhatta volna. A fás növények zsenge 
korukban, a midőn gyökereik még nem érték el azt az alsó réteget, a melynek 
víztartalma a csapadékokkal nem áll egyenes összeköttetésben, a nyári aszály 
beköszöntével elsatnyulnak, a füfélék nyárra életüket befejezték és jövő tavaszszal 
tenyészetök ujult erővel indul meg s a nyári aszály alatt elsatnyult fás növények- 
kel könnyen küzdenek meg, hamar elnyomják azokat. 

A kis víz capacitásu homoktalajokban a csapadékvizek vastag réteget 
nedvesítenek át. továbbá azokba a nyári kiszáradást a talajnedveségnek könnyű 
szerrel való pótlása (6—8 mt mélységből is!) lehetetlenné teszi. A homoktalaj 
még a legnagyobb aszályok idején sem szárad ki, ebben tehát a fás növények a 
füfélékkel szemben előnyben vannak s az erdőképződés, ha csak azt az ember 
meg nem akadályozza, természetes uton halad. 

Hazánkban, a steppe vidéken — az alföldön — erdő csakis homok talajon 
tenyészett. Agyagos talajon csakis azon a területeken találunk ma még természetes 
erdőket, a melyeket valamely folyó árhullámai tavaszszal elárasztottak s amnnayi. 
nedvességgel telítettek, hogy azt a nyári aszály nem tudta belőlük kiszárítami. 
A folyó szabályozás elötti időkben tudjuk, hogy az összes árterületeken és a bel- 
vizek mentén őserdők álltak. Így a Hortobágy, Berettyó, a Tisza mente, a Béga 
és Temes árterei mind szép és hatalmas nagy terjedelmű erdőkkel voltak benőve ; 
mióta azonban a víz ezen területeket nem árasztja el, az erdők lassanként kipusz- 
tulnak s a felujításukra irányuló kisérletek sok helyütt kudarczot vallottak. 

A Duna völgyében a vízjárta helyeken még ma is találunk gyönyörű erdő- 


ISMERTETÉS. 941 


ket ; a honnan azonban a tavaszi árvizet elzárták, ott a fák satnyák, betegek és a 
sarjerdők nem tudnak kifejlődni. 

A maradványos talajok. (Relictenböőden.) A steppeképződés klimatikai 
okai ellen azt vethetik föl, hogy ma még oly területeken is találunk steppéket, 
melyeknek klimája nem steppe-klima. De a geologiai kutatás kimutatta, hogy 
ezeken a részeken a diluviumban steppe-klima uralkodott, s ezek a mai steppék 
a diluviális hideg klimának maradványai. A diluviális steppe határa a Bal- 
kánon, a keleti Alpokon, a Vogézeken, az Ardenneken át húzodott ; egy szélesebb 
sáv pedig egész a német Középhegységig terjedt. Dél és nyugat felé igen éles a 
steppe határa ; észak és kelet felé azonban elmosódott. Azon talajövet, a mely- 
nek talaja ugyan ma is még steppe-talaj, de klimája már enyhébb, nevezi a 
szerző maradványos vagy relictumos talajok övének. 

A maradványos vagy relictumos talajok a képződésüknél uralkodó klima, 
jellegét viselik magukon, azon klima hatásának maradványai. Ilyen maradványos 
talaj övet alkot hazánkban a Dunántúli lőszterület. Ennek talaja steppe-talaj. 
Miután e terület geologiai okoknál fogva a Nagy Alföld sülyedésében nem vett 
részt, magas fensíkként maradt meg fölötte, s e fensíkba a csapadék vizek mély 
völgyeket mostak ; az egykori síkterületet hegyes-völgyes dombvidékké változtat- 
ták át. Ezen dombos vidéken az erdők részint a megváltozott domborzati alakulás, 
részint a magasabb fekvés okozta nagyobb nedvesség következtében már meg 
tudtak élni. 

A francziaországi clandesv-ek területe, melyeknek talaja most kizárólag 
humussavak mállasztó hatásainak eredménye, relictumos talaj, egy hidegebb 
diluviális klima hatásának maradványa. 

A felsoroltak alapján Dr. BRaAmanw azt reményli, hogy Hurópa talajainak 
beosztása klima-zónák szerint megállapítottnak vehető. Bár még figyelembe 
veendő, hogy sok más tényező is érvényesíti a talaj képződésnél hatását, s hogy 
továbbá az egyes zónáknak határai elmosodottak. 

Ezen okuk és különösen az orographiai viszonyok következtében az egyes 
zónákban más zónákba tartozó szigeteket gyakran találunk.r TREITz PÉTER. 


IRODALOM. 


(1.) Böckn János: Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei 
ügyében. Pécs. 1900. 19 lap. 


Pécs vizellátásának kérdése alkalmából ismerteti a város közvetlen környé- 
kének, valamint a Pogány, Udvárd, Egerágh és Áta völgyek stb. forrásait, 
kiegészítvén hasonló czélú korábbi dolgozataxk hydrographiai és geologiai adatait. 

Dr. SzILÁDY ZOLTÁN. 


X TRErrz úr szerint RAMANN klimatikus talajöveinek megállapítása a talajok 
eloszlásának a természetben teljesen megfelel; a tőle megállapított elvek szerint 
Magyarországon is meglehet különböztetni a klimatikus talajöveket. TREITZ úr a 
junius havi szakülésen be is mutatott egy ilyen alapon készült térképet, melyet a 
jövő füzetben fogunk közölni. Szerk. k 

kk Pécs városa környékének földtani és vízi viszonyai. Höldt. Int. Evk. IV. k. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 16 


242 IRODALOM. 


(2.) LőRENTHEY : Foramimiferen der Pannonischen Stufe Unyarns. Neues 
Jahrbuch für Mineralogie etc. 1900. Bd II. p. 99—107. 


A szerző a hazai közép és felső pontusi (szerzőnél : pannoniai) rétegekben 
több ponton számos foraminiferát talált. Ezen előfordulások tárgyalásában arra 
következtet — egybevetések és recens analogiák alapján — hogy a talált fajok 
nem bemosás utján kerültek e helyekre, hanem autochton fajai a nevezett 
félsós-vizi eredetű rétegeknek, a mit a foraminiferáknál tapaszlalt alkalmazkodó 
képesség is bizonyit. Dr. SZILÁDY ZOLTÁN. 


(3.) Nopcsa, FRASz BARON jun. : Dinosaurterresle aus Siebenbürgen (Schüdel 
von Lünnosaurus transsylvamicus nov. gen. et spec.) Denkschr. d. k. 
Akad. d. Wiss. Math.-Naturwiss. Classe LXVIII. 1900. p. 555—591. 6 
táblával. 

A szerző Hunyadmegyében, Szentpéterfalva mellett, felső krétakorú édes- 
vízi eredetű rétegekben, szórványosan — főként egyes fészkekben — számos 
gerinczes maradványt fedezett fel, köztük a jelen dolgozatban leírt új hadrosau- 
rida koponyáját. A hadrosauridák (19 faj) ssnonymikus áttekintése után leírja a 
nevezett faj alapjáúl szolgáló koponyát egészben és részletekben, összehasonlítva 
azt az Iguanodon, Hadrosaurus mirabilis, Ulaosaurus annectens és a recens 
Alligator, (ravialus, Iguana és Hatteria koponyájával, a mely utóbbihoz sokban 
hasonlit. 

Rendszertani helyzete a következő : 

Ordo. Dinosauria OwEN. 

Subordo. Orthopoda CopE. 

Familia. Ornithopodide Mansn. 

(Subfam. Hadrosauridee.) 

Linnosaurus transsylvanicus, Nopcsa. Főbb jelleget : 

c1) Fogváltása a Hadrosaurusénál gyorsabb volt s leginkább a Cionodoné- 
hoz hasonló. 2) Felső és alsó állkapcsának véredényei és idegei az élénk anyag- 
csere következtében minden más dinosauriusénál fejlettebbek voltak. 3) A fogüreg- 
sánczok, nagy rágó felületet alkotva, hátrafelé messze beterjedtek. 4) A koponya 
hátsó alapi része igen rövid. 5) Az alsó állkapocs nemcsak orthalis, hanem pali- 
nalis mozgásra is képes. 6) Ennek következtében a fogak egy része teknősen 
kikoptatódott. 7) A négyszögcsontnak saját proximalis ízfeje fejlődött. 8) A pik- 
kelycsont (sguamosum) pre- és postguadrat nyulványa visszafejlődött. 

Mindezek alapján a szerző új nem alá foglalja a nevezett fajt az [guuanodon 
Hillt, Newrow fajjal egyben, elkülönítve az Iguanodon Mant. genustól. 

Dr. SzILÁDY ZOLTÁN. 


(4.) SrEx S. Adalék az ásványi szenek képződéséhez. Magyar chémiai 
folyóirat. 6. k. p. 39—42, 19007. 

Tudvalevőleg VIOoLETTE a szénnek fából magas hőmérsékleten mestersége- 

sen való előállításánál azt tapasztalta, hogy a nyomás a szén képződését előmoz- 

dítja és bizonyos mértékig a hőmérséket helyettesíti. CAGNIARD DE LATOUR a fát 


IRODALOM. 913 


p4 


beforrasztott üvegecsőben vízgőz jelenlétében 3609-ig hevítette és azt észlelte, 
hogy a fa ezalatt végre fekete szenes anyaggá változott át. 

Szerző azután a Latour-féle eljárás közelebbi körülményeit vizsgálta, a 
mint a farostok magasfokú és nagynyomású vízgőz jelenlétében szénné változnak. 
Ezen czélra a fát és vizet 35—40 cm. hosszú káliüvegecsőbe beforrasztotta, azután 
hevítette és a nyert terményt a következő eredménynyel elemezte : 


Hőmérsék idő fa, kg.-ban hidrogén 9/0 szén 07 
2459 9 óra 01831 070090 5" 4 015591 6430 
9509 ő 02155 070108 041 01477 69-20 
HAAS Ö/5E 01802 070093 0 a 0:1266 703 
Z0DN d CG 02305 070108 47 0:1678 128 
HTÉGOS Cak 01563 000703 45 071156 740 
2805 DN 02232 0"0091 41 01732 MÁS 
990" ga (ki 01151 070043 38 00935 813 


Szerző ebből azt következteti, hogy a 7 emelkedésével a farost (/; tartalma 
emelkedik ;. minden 77" T emelkedésre 3"/o C esik. Hasonló T-nál a C tartalom 
növekedése még az időtartamtól is függ. Emelkedő C tartalomnál a nedvesség és 
a chemiailag kötött H.O0 mennyisége sülyed, ezért a szén H tartalma is, míg evvel 
szemben a disponibilis H általában emelkedik. A G és valószinüleg a disp. 
H mennyisége 15 nem annyira a magas T következménye, mint inkább a növe- 
kedő nyomásé, mi abból következik, hogy közönséges nyomásnál a fából 78"/o-ot 
túlhaladó szén sohasem keletkezik, bár a kisérleti anyag 2 napon át vörösizzá- 
sig volt hevítve. j 

A fennebbi táblázat adatai egészen egyezők a megvizsgált természetes 
szenek összetételével, a reczens fától kezdve a köszénig. A nagy feszültségű vízgőz 
mesterséges nyomása megfelel a természetben a fölötte levő földréteg nagy 
súlyának. 

A levegő hozzájutása úgy itt, mint ott ki van zárva. A mi végre a T-t illeti, 
úgy az a természetben a kisérletnél használt 250—2709-t nem éri el, de azért 
azt a rendkívül hosszú idő bőségesen pótolja. 

HÖCHAFARZIK FERENCZ. 


(5.) A. KoRNHUBER: Über das Geweih eines fossilen Hirseches in einem 
Leithakalk-(Juader des Domes zu Pressburg. A pozsonyi orvos-term. 
tudományi egyesület közleménye. (Verhandl. d. Vereins für Natur- und 
Heilkunde zu Pressburg.) 1897—1898. évf. XIX. k. 106. 1. 


Szerző a pozsonyi székesegyház egyik gyámpillérébe falazott lajtamészkő 
darabon levő agancsot írja le; a kőzet kétségkívül a dévénykörnyéki lajtamész- 
kövekből való s felületén különféle kövületek kőbelei és üregei láthatók. Ezen lajta- 
mészkőben fekszik azon agancs, melyet KoRNHUBER a Discrocerasok-hoz tartozó- 
nak ismert fel és Discroceras ( Procervulus) Posoniense-nek nevezett el. 

Párrv M. 


16" 


944 IRODALOM. 


(6.) KORNHUBER ANDREAS: Vortrag über das Trink- (Leilungys-) wasser 
der Stadt Fressburg. Sitzungsb. A pozsonyi orv. term. tud. egyesület 
közl. (Verh. d. Vereins f. Natur- und Heilkunde zu Pressburg.) XX. k. 
Pozsony 1900. 103—104. 1. Németül. 


A Pozsony városi vizvezeték vizéből hosszabb időn át kazánkő rakódik le, 
mely mészpát és gipsz mikr. kristályaiból áll. Szerző azt mutatja ki, hogy a városi 
vizvezeték vize — melyet a Küsmacher szigeten 8 m. mély gyüjtőkútban a diluvialis 
kavicsból nyernek — nem, mint általánosan hiszik, Dunavíz, illetve megszürt 
Dunavíz, hanem a Duna alatti és ettől elkülönített altalaj vízéből fakad, mely 
a bécsi medenczéből és ennek oldali öbleiből a felső magyarországi kapun át a 
kis magyar medenczébe jut. A Dunavíz lágy, a vizvezeték vize kemény; az 
előbbi gyakran zavaros, az utóbbi tiszta; s hőmérséke mindig különbözik az 
előbbiétől, télen magasabb, nyáron alacsonyabb ; az íze kellemes, üditő, az ellen- 
ben rosz izű. SCHAFARZIK F. 


(7.) ORrvax THEopoR: Die culturhistorisehe Bedeutung der in Kuropa 
gefundenen Nephrit- und Jadeit-(rerüthschaften. Jegyzőkönyvi közl. 
A pozsonyi orv. term. tud. egyesület közl. (Verh. des Vereins f. Natur- 
und Heilkunde zu Pressburg.) XX. Bd. Pozsony, 1900. p. 69—70. 
Németül. 


Nephritből és Jadeitből készített prehistorikus fegyvereket és szerszámo- 
kat Európában csak a nyugati országokban találtak, körülbelül az Alpesek és az 
Elba képezi határukat. Magyarországról eddigelé csak két helyről ismeretesek : 
7ala-Apátiról és Lengyelről. Kezdetben azt hitték, hogy ezen kőzetek Közép- 
Ázsiából származnak és elterjedésükből azt következtették, hogy az Hurópa felé 
való bevándorlás Észak-Afrikán és a Gibráltári szoroson át nyugatról történt. 
Ezzel szemben úgy találták, hogy a preehisztorikus kövek az ázsiai előjövetelektől 
mikroszkopiailag különböznek és ebből, valamint azon körülményből is, hogy 
Európa egyes részei között csere kereskedést kimutatni nem lehetett, azt követ- 
keztetik, hogy a Nephrit és Jadeit leletek Európába nem importáltak, hanem 
hogy ezen kőszerszámok az Alpesekben előjövő kőzetekből itt az országban 
készültek. Ezen nézethez csatlakozik szerző is. SCHAFARZIK F. 


(8.) Cvasró Jovan : A maczedomai tavak. Földrajzi Közlemények. XXVIII. 
köt., 1900, p. 113—124. 2 térképvázlattal. 


Előleges közlemény a Salonikitől ÉK-re fekvő Tachinos (—2 méter mély,) 
Butkovo (—2) és Dojran djol macedoniai tavakon 1898—1899. évek alatt tett mé- 
résekről, melyek lefolyását törmellékkúpok záraták el. Ezen tavak környékén 
a gyűrődött kristályos kőzeteken oligoczént lehet találni. 

Salonikitől nyugatra az Ostrovo tó méretett (76 km?, —61 m. mély), mely- 
nek medenczéjét fiatal plioczén és diluviális rétegek képezik, továbbá a két típusos 
Karstvidéken fekvő Ochrid (280 km?, —285"-7 m.) és Prespa (212 km?, —549 m. 
mély) tó, mindkettő régi eredetü és már a neogén időszak óta fennállanak. A két 


IRODALOM. 445 


utóbbi rupturáktól van határolva, melyeken az Ochrid tótól B-ra fiatal vulkáni 
kúpok épültek fel és solfatárok is találhatók. 

Szerző említi, hogy a Peristeri hegység (2350 m.) megmászásánál Monas- 
tirnál glecser nyomokat, még pedig kar (czirkusz) képződményeket, 2200—2220 
méter magasságban glaczialis tavakat és 1890 méter magasságnál moréna sánczo- 
kat is észlelt, melyek a Balkán félszigeten a glecserek legdélibb nyomainak tekint- 
hetők. HÖCHAFARZIK F. 


(9.) StzGmern KÁRonYy : Utazások az erdélyi érezhegységben és a Bihav- 
Kodru hegységben. A Magy. Kárp. Egyl. Évkönyve. XXVII. 1900. 1—44 
lap. 


A szerző a Földtani társulat tanulmányi kirándulásakor szerzett tapasz- 
talatairól számol be. (Lásd még: SCHAFARZIK: A magyarhoni Földtam Társulat 
1899 évi társas kirándulása az erdélyi érczhegységbe. Földt. Közlöny. XXX 1900. 
p. 1—22.) Utleirása földrajzi és turistikai részeitől eltekintve leírja a zalatnai 
bányákat, Abrudbányát, Vaskóht, a Kalugyer forrást stb. Dr. SZILÁDY ZOLTÁN. 


(10.) THIRRING GUSZTÁV : Budapest környéke. Kiadja a magyar turista-egye- 
sület. 1900. 169: p. 1—390. 
A kirándulók részére készült és gazdagon illustrált vezető, mely Budapest 
környékének különböző pontjairól számos geologiai följegyzést is közöl. 
OCHAFARZIK F. 


246 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


A földmivelésügyi m. kir. Miniszter Úr Őnagyméltósága f. évi junius hó 
17-én 4507/eln. szám alatt kelt rendeletével Dr. Párnry MónR I. oszt. geologust a 
VIII. fiz. oszt. 3-ik fokozatába osztálygeologussá nevezte ki. Ugyancsak a fennebbi 
számmal TREmirz PÉrre és HoRgusirzkY HENRIK I. oszt. geologusokat a IX. fiz. oszt. 
1-ső, illetve 2-ik fokozatába léptette elő, míg Trmkó IMRE I[-od oszt. geologust a 
IX. fiz. oszt. 3-ik fokozatába I. oszt. geologussá nevezte ki. 

Továbbá a Miniszter Úr Őnagyméltósága 1901. évi szeptember hó 26-án 
kelt 7128/eln. számú rendeletével Lászró GÁBoR és KAprc OTroKÁR tanárjelölteket 
ideigl. min. II. oszt. geologusokká kinevezte. 


Végül fájdalommal jelenti az igazgatóság, hogy Adda Kálmán ny. 
m. kir. osztálygeologus hosszas szenvedés után f. é. junius hó 26 án elhunyt. 
A megboldogultról a jövő évi közlöny első füzetében fogunk részletesebben 


megemlékezni. 


SUPPLEMENTIT 


FÖLDTANI KÖZ TÖB 
KKEL BAND LOL JULI SEPTEMBER. JET 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 
Von 


FRaxz BaRox Nopcsa jun. 
Mit Tafel I. 


Wenige Ordnungen der Reptilien beanspruchen von palxzontologiscehem 
Standpunkte ein solches Interesse wie die Ordnung der Dinosaurier. Seit 
1825, wo dererste Iguanodon-Rest von MANTELL beschrieben wurde, bis in die 
jüngste Zeit fanden sich zumal in Amerika immer neue Reste dieser hoch 
entwickelten Reptilien; in Nord- und Süd-Amerika, aus Madagascar, von 
Australien, vom Caplande, aus Indien, aus England, Belgien, Frankreich, 
Portugal, Deutschland, Österreich, neuester Zeit auch aus Ungarn wurden 

teste besehrieben, die alle in diese Ordnung vereint werden müssen. Dies 

und der Umstand dass nur in den allerseltensten Fállen ganze Skelette 
vorlagen, waren die Ursachen einer ausgedehnten sehr zersplitterten Litte- 
ratar und zahlreieher Synonyme (1483 Genusnamen, die sich auf 114 Ge- 
nera vertheilen). 

Eine Zusammenfassung der Dinosaurier wurde, ausser in Zittels 
Handbuch der Palxeontologie, noch nicht versucht. Eine Zusammenstellung 
der Litteratur fehlt vollstándig. Auch wurde noch kein Versuch gemacht, 
die Abstammung der Dinosaurier auf Grund der neuesten Beobachtungen 
festzustellen. 

Alle diese Umstönde liessen eine einheitliehe Bearbeitung des vor- 
handenen Materials wünsehenswerth erscheinen. 

In dem ersten Theile der vorliegenden Arbeit, der Synopsis der 
Dinosaurier, wurden diesem Programme entsprechend die Dinosaurier als 
eine Ordnuneg der Reptilien aufgefasst und die Genera in den einzelnen 
Unterabtheilungen alphabetiseh geordnet. Bei jedem Genus ist gleichzeitig 
die bezügliche Litteratur angeführt. 

Der zweite Theil der Arbeit, ein Versuch ein wenig Licht über die 
Abstammune der Dinosaurier zu verbreiten, beruht naturgemáss fast aus- 
cehliesslich auf den von MagsH gemachten Angaben und es wáre hiebei nur 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Geologisehen Gesellschatt von Ungarn 
am 6. Müárz 1901. 


948 FR. BARON NOPCSA JUN.: 


zu bemerken, dass die Resultate, zu denen ich gelangte, vollkommen mit den 
von OSBORN erzielten hesultaten übereinstimmen und auf eine gemein- 
same Abstammung der Dinosaurier hinweisen. 


öynopsis der Dinosaurier. 
Dinosauria." 


Körper lang geschwánzt, Wirbel hohl, cavernös oder massiv, biconcav, 
platyccel oder opistoccel. Sacrum aus 2—6 Wirbeln bestehend, Rumpfrippen 
zweiköpfig, beide Schláfengruben knöchern umgrenzt. Záhne in Alveolen 
Brustbein unvollstándig verknöchert, Scapula gross, Coracoid klein scheiben- 
förmig ohne Precoracoid, Clavicula fehlt, Ilium gross, vorne und hinten verlün- 
gert, Ischium schlank lang, in der Symphyse verbunden, Pubis gegen vorne 
gerichtet, oder hinten Vorderbeine im allgemeinen kürzer als Hinterbeine, Zehen 
mit Krallen oder Hufen, Haut nackt oder bepanzert. 


BavER Morpholog. Jahrbuch 1883, 1885, 1885; Zoolog. Anzeiger 1885 ; Ana- 
tom. Anzeiger 1886 ; Journal of Morphology 1887 ; American naturalist 1891. 

CoPE American naturalist 1885, 1889: Proceed. Philad. Acad. nat. Sc. 1866 
American naturalist 1891. 

Dorro Bullet. Scientif France et Belg. 1888; Comptes rendus Ac. Sc. Paris 
1888 ; Archiv de biolog ( Van Beneden) Vol. 7. 

GERvAIS Comptes rendus Ac. 5c. Paris 1853. 

HArcEgEL Generelle Morphologie. Berlin 1866. 

Huxnxy Proceed. roy. Instit. Great Brit. 1868,k Ouart. journ. geolog. soc. 1870, 
Ann. mag. nat. hist. 1868, Geol. Magazine 1868. 

Kaur Das Thierreich und seine Hauptformen. Darmstadt 1836. 

LYDEEEKER Manual of Palzontology. London 1889. 

MaxsnH Ann. mag. nat. hist. 1882; Nature 1882; Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1884. 
Geol. Magazine 1882, 1889, 1896, 1898; Amer. journ. of Sc. 1895. 

MEyYex Isis 1830 ; Neues Jahrbuch f. Mineral. 1845. 

MoRsE Annivers. Mem. Boston Soc. nat. hist. 1830—1880. 

OsBoRN American Naturalist 1900. 

OwEN Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1839, 1841, 1859. Anatomy of Vertebrata 1885. 

SEELEY Monatsblátter Wiss. Club. Wien 1879; Ouart. journ. geol. soc. 1892 ; 
Geol. Magaz. 1888 ; Proceed. roy. soc. 1887 ; Ann. mag. nat. hist. 1892 ; Na- 
ture 1893. 

Woopwaxgp Ouart journ. geol. soc. 1874. 

ZirrEL Handbuch d. Palxontolog. 1895. 


! Die mit einem Sternchen (") bezeichneten Arbeiten waren mir in Wien nicht 
zugánglich, werden daher hier bona fide angeführt. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIEBR. 949 


Subordo Theropoda. 


Záhne zugespitzt dolechförmig, seitlich zusammengedrückt, Unterkiefer mit 


seitlicher Öffnung (?). Wirbel massiv oder hohl. Extremitütenknochen hohl. 
Vorderbeine betráchtlich kürzer als die hinteren, Füsse digitigrad. Zehen meist 
ungleich lang mit spitzen, gekrümmten Klauen. Schambeine meist mit einem 
nach hinten geriechteten Fortsatz. Processus pectinealis fehlt, Femur mit innerem 
Trochanter. (Abgekürzt nach Zittel.) 


— 


ú9 


1. Familie Megalosauride (Femur lánger als Tibia). 


. Unterfamilie Anchisauridee ; ein Postorbitale. Kiefer vorne bezahnt. Alle Wirbel 


biconcav, 2—3 Sacralwirbel, Pubes schlank oder breit, ohne Interpubes ; distale 
Enden vereinigt oder nicht verwachsen, Ilium hinten verbreitert, kein aufstei- 
gender Fortsatz am Astragalus, in Manus und Pes 5 Zehen (Anchisaurida, 
Plateosaurid: Marsh); umfasst die primitivsten triadischen Theropoden. 


. Unterfamilie Megalosauridee ; kein Postorbitale. Kiefer vorne bezahnt, vordere 


Wirbel convexoconcav, hintere biconcav, 4(?)—5 £acralwirbel, Pubes schlank, 
mit oder ohne Interpubes, distale Enden coosificiert, Ilium vorne verbreitert. 
Astragalus mit aufsteigendem Fortsatz, in Manus 4—5, in Pes 3—4 Zehen, 
zuweilen abdominale Rippen. (Megalosaurid:;e, Ceratosaurid:2e, Dryptosaurid:€e 
Ornithommidae Marsh). Verbreitung : Jura, Kreide. ; 


. Unterfamilie Labrosauridee. Kiefer vorne unbezahnt, alle Wirbel convexocon- 


cav, Pubes stark, mit Interpubes, distale Enden vereint, Astragalus mit aufstei- 
gendem Fortsatz. 


2. Familie Coeluridee (Femur kürzer als Tibia, alle Knochen mehr oder 
weniger pneumatiseh). 


. Unterfamilie Hallopodidee. Alle Wirbel biconcav, 2 Sacralwirbel, Pubes schlank, 


nicht coosificiert, Astragalus ohne aufsteigendem Fortsatz, grosses Calcaneum, 
Manus mit 4, Pes mit 3 Zehen. 


. Unterfamilie Compsognathide. Rippen der Halswirbeln frei, vordere Wirbel 


convexoconcav, hintere biconcav, Astragalus mit aufsteigendem Fortsatz, 
Manus mit 3, Pes ebenfalls mit 3 Zehen. 


. Unterfamilie Coeluridee. Vordere Rippen mit den Halswirbeln verwachsen, vor- 


dere Wirbel convexoconcav, hintere biconcav, 5 Sacralwirbel, Neuralcanal 
erweitert, Pubes schlank, mit Interpubes, distale Enden coosificiert. 


250 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


1. Familia Megalosaurid2e. 


Subfamilia Anchisaurid:e. 


(venus Actiosaurus. 
SAUVAGE Annal. Sciences. geolog. 1883. 
Actiosaurus (raudryi SAUVAGE. 
Genus Ammosaurus. 
Mangsn : Amer. journ. of. Sc. 1892, 1891; Ann. Rep. U. 8. geol. surv. 1896. 
Ammosaurus major Mansn — Anchisaurus major MARSH. 
Genus Amphisaurus. 
MARSH: Amer. journ. of Sc. 1889. 
Amphisaurus — Anchisaurus. 
Genus Ankistrodon. 
LYDEKKER Palxgont. Indica 1875. 
Ankistrodon — fpicampodon. 
Genus Anchisaurus. 
MaRsH Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896 ;. Amer. journ. of Sc. 1893, 1892, 
1891, 1889 ; geol. Magazin 1893. 
Hircncock Ichnology of New England Supplement 1865. 
CoPE Transact. Amer. Philos. S0c. 1870 ; Ann. mag. nat. hist. 1870. 
Anchisaurus polyzelus HircHcocxk. 


( major — Ammosaurus major MARSH. 
( colurus MARSH. 
( solus MARsnH. 


Genus Arctosaurus. 
LEirH Apams Proc. Roy. Irish. Acad. ser. II. vol. 2.: 
LYDEKKER Geol. Magazine 1889. 
Arctosaurus Osborni. 
(renus Avalonia. 
SEELEY (reolog. Magazine 1898. 
Avaloma Sanfordi SEELEY (Zanclodon species ?) 
( Herveyi SEEuwgy (9. — Picrodon Herveyi Seeley. 
Genus Bathygnatus. 
Lsmy Journ. Ac. nat. Sc. Philad., 1854, 1880; Proceed. Acad. nat. Sc. 
Philad. 1854, 1868. 
Bathygnatus borealis LExpy. 
(Genus Cladyodon. 
PirrisiIxGER Württemberg. Jahreshefte 1857. 
OwEwx Odontography. 
NEwTOowx Geol. Magazine 1893. 
Kingy örurcHBuRY Transact. geol. S0€. 1840. 
(ladyodon Lloydíi OWwewx. 
( erenatus PLEININGER — Zanclodon crenatus PLEININGER. 
Genus Clepsysaurus. 
LEax Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1851, 1852; Journ. Ac. nat. Sc. Philad. 
1853. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 251 


( 


Core Proc. Amer. Phil. S0c. Philad. 1877. 
Clepsysaurus pennsylvanicus Lra. 
Genus Creosaurus. 
MagsH Amer. journ. of Sc. 1884, 1878; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888 ; Manual ot Palxontology 1889. 
Wiruisron Amer. journ. of 8c. 1900. 
Creosaurus atroxc MARSH. 
Genus Dimodosaurus. 
Gavory Enchainements du monde animal foss. secondaires 1890. 
Dimodosaurus Poligniensis GAUDRY. 
Genus Epicampodon. 
Huxney Palxont. Indica 1865. 
ÍLYDEEKER Palgont. Indica 1875 ; Cat. foss. rept. britt. mus. 1888 ; Manuel 
of Palezontology, London 1889. 
Epicampodon indicus LYDEKKER — Ankistrodon LYDEKKER. 
Genus Gresslyosaurus, 
BRÜTIMEYER Verhand. schweiz. Naturf. Gesellseh. 1856. 
Gresslyosaurus — Zamclodon. 
Genus Massospondylus. 
OwEw Ann. Mag. nat. hist. 1859. 
SzELEY Ouart. journ. geol. soc. 1892; Ann. Mag. nat. hist. 1892, 1895. 
Geolog. Magazine 1892. 
LYDEEKER Manual of Paleontology, London 1889. 
Massospondylus carinatus ÖWEN. 
( Browni SEELEY. 
Genus Megadactylus. 
Hrrcncock Ichnolog. of New England Suppl 1865. 
Megadaetylus — Anchisaurus. 
Genus Palxzosaurus. 
Newron Geol. Magazine 1893. 
SxzEnev Ann. Mag. nat. hist. 1895. 
Rinxy SrurcHBury Transact. geol. 50c. 1840. 
Owxw Odontography. 
Huxney Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
Meyvex Jahrb. für Mineralogie 18417. 
FIrzrNxGER Annal. Wiener Museums f. Naturkunde 1840.£ 
Corz Amer. Naturalist 1878 ; Proc. Amer. Phil. Soc. Philad. 1877. 
Palaeosaurus eylindrodon RILEYx et STUTCHBURY. 
( platyodon HuxLEY. 
( frazerianus COPE. 
Genus Picrodon. 
SEELEY Geolog. Magazine 1598. 
Picrodon SEELEY — Avalonia SEELEY. 
Genus Plateosaurus. 
Huxrey Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
MEYER Saurier d. Muschelkalkes 1847—1555. ; Fauna d. Vorwelt. 


Plataeosaurus Engelhardtii MEYER. 


959 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


Genus Rachitrema. 
SAUVAGE Annal. sciences geolog. 1883. 
Rachitrema Pellati SAUVAGE. 
Genus Smilodon. 
PLBININGER Jahreshefte d. Vereins f. vaterl. Naturkunde, Württemberg, 
1846. 
Smilodon — Zanclodon. 
Genus Teratosaurus. 
MEYER Paleontographica 1877. 
Teratosaurus — Zanclodon. 
(Genus Thecodontosaurus. 
CorPz Proc. Amer. Philos. soc. Philad. 1877. 
HuxneYv Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
MarsH Amer. journ. of Science 1592. 
NEwrox Geol. Magazin 1893. 
Rirney SrurcHBuRy Trans. geolog. soc. London 1840. 
SzErgvY Ann. Mag. nat. hist. 1895 ; Ouart. journ. geol. 50c. 1892. 
WHEATLEY Amer. naturhist. 1578. 
Thecodontosaurus antiguus HUxLnEY. 
( gibbidens CopPE. 


( plalyodon Magsn. 
Genus Zanclodon. 


FRaas Die schwábischen Triassaurier 1896: Württemberg. Jahreshefte 
1900 ; Zeitschrift d. deutsch. Geol. Gesellsch. 1897. 

LYDEEKER Ann. Mag. nat. hist. 1899. 

NEwrox Geol. Magazine 1898 ; Ouart. journ. geol. 50c. 1899. 

PrEwrixGER Württemberg. Jahreshefte 1846., 1852., 1857. 

SszELEY Ann. mag. nat. hist. 1892 ; Ouart. journ. geol. soc. 1892. 
Zanclodon suevicus MEYER — Teratosaurus MEYER. 


( laevis PLEININGER — Smilodon laevis. 

( erenatúus PLEININGER — Smilodon (Cladyodon). 

( crenatus PLEININGER — Zanclodon Pleiningeri FRAAS. 
( (Juenstedtit BEELEY. 

( ingens RÜTIMEYER — Gresslyosaurus RÜTIMEYER. 

( cambrensis NEWTON. 

( arenaceus FRAAS. 

( Schützi FRAAS. 


Subfamilia Megalosauridze. 
Genus Agrosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1891; Ann. Mag. nat. hist. 1891; (Geol. 
Magazine 1891. 
Agrosaurus Macgillivrayi BEELEY. 
(Genus Allosaurus. 
MARSH Amer. journ. of Sc. 1878, 1879, 1884, 1888; Ann. Rep. U. 5. geol. 
surv. 1896 ; Geol. Magazine 1884. 
OsBORN Bull. Amer. Mus. nat. hist. 1899. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSÁURIEK. vdajoi 


Allosaurus fragilis MARsSn. 
( lucaris MARSH. 
Genus Antrodemus. 
Lxrpy Transact. Amer. Phil. S0c. 1860. 
Antrodemus — Megalosaurus. 
(Genus Aublysodon. 
LeEsirpy Proc. Acad. nat. Sc. Philad. 1868 ; Trans. Amer. Phil. S0c. 1860. 
CorPE Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1876. 
MaAxgsn Amer. journ. of 5c. 1892. 
Aublysodon cristatus LErpy — Dinodon horridus LErpy. 


( lateralis CoPE. 
a amplus MARSH. 
( mirandus MARSH. 


Genus Ceratosaurus. 

MaAgsH Amer. of Sc. 1884, 1892; Geol. Magazine 1884., 1893; Ann. rep. 

U. 5. geol. surv. 1896. 
Ceratosaurus nasicornis MagsH — Megalosaurus nasicornis CopPE. 
Genus Ccelosaurus. 
LEswpy Smithsoni contrib. 1864. 
CopPE Rep. U. 5. geol. Surv. 1875. 
Coelosaurus antiguus LEIDY. 
Genus Craterosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1874. 
CGraterosaurus Pottoniensis SEELEY. 
Genus Dinodon. 
LxIpYy Proc. ac. nat. Sc. Philad. 1860. 
Dinodon — Megalosaurus. 
Genus Dryptosaurus. 
MARsH Amer. journ. of 5c. ? 
Dryptosaurus — Laelaps. 
(Genus Leelaps. 

CoPE Proc. Amer. Philos. S0c. Philad. 1892; Transact. amer. Philos. S0c. 
Philad. 1870; Proc. Ac. nat. Sc. Philád. 1866., 1868., 1876; Amer. 
Naturalist 1868., 1878. 

LYDEKKER Palzeont. Indica 1875. 

DEPÉRET Bull. soc. geol. France 1900; Comptes rendus Ac. 5c. Paris 

1900. Ann. rep. U. 5. geol. surv. 1896. 

Laelaps incrassatus CopPE. 
a aguilunguis CoPE. 
c  trihedrodon Cora — Megalosaurus trihedrodon Copr. 
a explanatus Copr. 
a falculus CopPx. 
c sp.— Megalosaurus sp. LYDEKKER (1875). 
c sp.— Dryptosaurus sp. DEPÉRET (1900). 

Genus Loncosaurus. (?) 
AMEGHINO Segundo Censo nacional de la Republica Argentina 1898.£ $0c. 
Sc. Argentina 1899. 


FR. BARON NOPCSA JUN. : 


uz 
31 
ez 


RorH SawxriaGo Neues Jahrb. f. Mineralogie 1900. 
Loncosaurus argentinus ÁAMEGHINO. 
Genus Megalosaurus. 

AzuzpoRr Ouart. journ. geol. Soc. London 1860. 

BucgLanxp Transact. geol. S50c. London. 1824. 

Core American naturalist 1868., 1878. 

Dawmes Sitzungsber. Gesellsch. naturforsch. Freunde 1884. 

DEsrowxGcHamrs Mem. Soc. Linné de Normand 1838; Lennier geol. et 
palxeont. a lembouchure de la Seine. 

Dornro Bull. mus. roy. belg. 1883. 

DouvitLÉ Bull. soc. geol. France 1884/85. 

GERvaIs Zool. et palxeont. franc. 2. édit.; Comptes rendus ÁAcc. 5c. Paris 
1853. 

Huxney Ouart. journ. geol. soc. 1869. 

HuLKE Ouart. journ. geol. soc. 1579. 

KokEx Palxontolog. Abhandl. 1887. 

Lxivy Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1856., 1868., 1870 ; Rep. U. S. geol. surv. 
1873 : Transact. Amer. Philos. S0c. Philad. 1859. 

LYDEKEER Ouart. journ. geol. soc. 1888, 1890 ; Geolog. Magazine 1889. 

MANTELL Geolog. of Southeast England 1833; Illstr. of geolog of Sussex 
1827. 

MangsH Ann. a Mag. nat. hist. 1869. 

OwEx Foss. rept. weald. form. ; Rep. britt. ass. adv. Sc. 1841 ; Ouart. Journ. 
geol. soc. 1883. 

OvExsTEpT Der Jura 1856. 

Pnrnuiprs Geology of Oxford 1871. 

SauvaGE. Bull. soc. geol. France 1875/76., 18838., 1894., 1896., 18986 ; 
Memoire soc. geol. France 1874., 1881/82; Direct. des traveaux geol. 
de Portugal 1897/98. 

SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1881., 1883., 1892. 

Megalosaurus Merriani GREPPIN." 


( Bucklandi Owesx — Poikilopleuron Bucklandi DEs- 
LONGCH. 

( insignis Sauvage — gracilis Dowillé. 

k superbus SAUVAGE. 

( Dunkeri Damers — M. Bucklandi Owewx. partim — M. 
Cloacinus ÖUVTENSTEDT. 

4 Oweni LYDEKKER. 

a Pamnoniensis BEELEY. 

a hungaricus nov. sp." 


L Originalbesehreibung nicht auffindbar. 
: Bin Zahn der Budapester Universitáts-Saminlung der (bei gewisser Ahnlich- 
keit mit M. Pamnoniensis SEELEY) eine neue Species reprüsentirt. Fundort: Nagy- 


Bárod (Biharer Comitat); obere Kreide. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 255 


Megalosaurus bredai SEBELEYX. 


( valens Lsipy — Poikilopleuron vaiens. LErpy — Antro- 
demus LEIDYy. 

c horridus LExrpy. 

( trihedrodon Copz — Laelaps trihedrodon Copr. 

fi nasicornis COoPE — ceratosaurus MAnRsn. 


Genus Nuthetes. 
OwEw Foss. rept. weald. form. ; 9uart. journ. geol. soc. 1854. 
ÖBELEY Ann. a mag. nat. hist. 1893. 
Nuthetes destructor ÖWEN. 
Genus Ornithominus. 
MARsH Amer. journ. of. Sc. 1890, 1892 ; Am. Rep. U. 5. geol. 5urv. 1896. 
Ornithominus velox MARSH. 


( sedens MARSH. 
c grandis MARSH. 
( minutus MARSH. 


Genus Palgoctonus. 
CoPE Proc. Amer. Phil. soc. Philad. 1877 ; Amer. natural. 1877. 
Palaeoctonus appalachiuanus CopE. 
Genus Poikilopleuron. 
DESLONGCHAMPS Mem. Soc. Line Normand. 1538. 
Poikilopleuron partim. — Megalosaurus. 
( ( — Coelurus. 
Genus Streptospondylus. 
HuLrkE Ouart. journ. geol. S0c. 1870. 
SEELEY (xeol. Magazine 1892. 
OwEnx Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1841 ; Foss. rept. weald. form. 
Streptospondylus (Guwvieri HULKE. 
Genus Troodon. 
Levy Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1856 ; Trans. Amer. Phil. soc. Philad. 1859. 
Troodon LEipy. 


Subfamilia Labrosauridae. 
Genus Labrosaurus. 
MaAnsn Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896. 
Labrosaurús fragilis MARsn. 
( ferox Maxgsn. 
k sulcatus MARsn. 


2. Familia Coelurid-e. 


Subfamilia Hallopodidae. 
Genus Coelophysis 
CoPE Amer. naturalist. 1887, 1889. 
Coelophysis Willistoni Cop — Tanystropheus Willistont Cope. 
( longicollis CoPE — Coelurus (Tanystropheus) longicollis 
CoPE. 


956 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


Ccelophysis Bauri Cop — Coelurus (Tanystropheus) Bauri Copr. 
(Genus Hallopus. 
MaxgsH Amer. journ. of Sc. 1881, 1890 ; Ann. rep. U. S. geol. surv. 1896. 
BauR Amer. Naturalist 1891. 
Hallopus victor MARsn. 


Subfamilia Compsognathidzae. 


Genus Compsognathus. 
DAmEes Sitzungsber. d. Gesellsch. naturforsch. Freunde. Berlin 1884. 
MaRsH Amer. journ. of Sc. 1895 ; Geol. Magazine 1896. 
SEELEY Geol. Magazine 1892. 
WaGwER Denkschr. k. bayr. Akad. d. Wiss. München 1861. 3 
HuExE Neues Jahrb. f. Min. 1901. 
(vompsognathus longipes WAGNER. 


Subfamilia Coeluridze. 
Genus Aristosuchus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1887. 
Aristosuchusz Goelurus. 
Genus Calamosaurus. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1891. 
Calamosaurus — (/alamospondylus. 
CGrenus Calamospondylus. 
LYDEEKER Nuart. journ. geol. soc. 1891 ; Geol. Magazime 1889. 
Fox Geol. Magazine 1866. 
(alamospondylus Fogxii LYDEKKER. 
( Oweni Fox — Calasmosaurus Foci SEELEY. 


Genus Coelurus. 
MaxsH Amer. journ. of Sc. 1879, 1881, 1884, 1888 ; Am. rep. U. S. geol. 
surv. 1896. 
CoPE Amer. Naturalist 18899. 
ÖwENx Foss. rept. weald. form. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1882, 1888; Am. mag. nat. hist. 1887 ; 
Geol. Magazine 1882, 1887. 
LYDEKKER Cat. foss. rept. britt. mus. 1888. 
Coelurus fragilis MARsn. 
a Dawviesi SEELpy — Thecospondylus Davilesi SEELEY. 
( Horneri SEELEY — a Horneri SEELEY. 
( pulsillus — Aristosuchus (Poikilopleuron) pulsillus SEELEYx. 
Genus Macroscelosaurus. 
MÜNSTER Jahrb. f. Mineralogie 1834. 
Macroscelosaurus MÜxssreR—Tanystropheus MegyER. 
Genus Tanystropheus. 
MEYER Saurier des Muschelkalkes 1847—1855. 
CoPE Proceed. Amer. Phil. soc. Philad. 1887. 
Tanystropheus conspicuus MEYER. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 257 


Tanystropheus longicollis Cope — Goelurus MARSH. 
( Bauri CGYn — Coelurus MARSH. 
( Willistoni CoPE — Tanystropheus CopE. 
Genus Thecospondylus. 
SEELBEY Ouart. journ. geol. soc. 1882. 
Thecospondylus—z Goelurus. 


2. Subordo Sauropoda MARsn. 


Zöáhne klein, kein Postorbitale, Zwischenkiefer bezahnt. Grosse Prxeorbi- 
tale-Öffnung. Hals- und Rückenwirbel opistoccel, die übrigen platyccel. Centra, 
der Wirbel, zuweilen auch Sacrum mit Hohlráumen oder cavernös. Extremitüten- 
knochen massiv. Femur ohne vorspringenden inneren Trochanter. Vorderfüsse 
etwas kürzer als Hinterfüsse. Füsse plantigrad fünfzehig. Pubis mássig lang, breit, 
distal knorpelig verbunden. Postpubis fehlt. (Nach ZIrrEL.) 

1. Familia Atlantosauride. Zöhne spatelförmig, Vorder- und Hinter- 
rand der Krone zugeschürfít. H:emapophysen gelenkig mit Schwanzwirbel 
verbunden. Schwanzwirbel solid. (Nach Zittel.) 

2. Familia Diplodocidee. Záhne cylindrisch, schlank, auf vorderen Kiefer- 
teil beschránkt. Nasenlöcher klein, weit zurückliegend. Praorbitale Lücke. 
Schwanzwirbel lang, amphiccel, ausgehöhlt; H:emapophysen mit einem nach 
vorne und einem nach hinten gerichteten Ast. (Nach ZITTEL.) 


1. Familia ÁAtlantosaurid2e. 


Genus Aepyosaurus. 
GERvAIS Zool. et palgeont. franc. 2. edition. 
Aepyosaurus elephantinus GERVAIS. 
(Genus Amphicceelias. á 
CoPE Amer. Naturalist 1878 ; Proc. Amer. Philos. S0c. Philad. 1877. 
Amphicoelias altus CopPx. 
( latus CopPE. 
Genus Apatosaurus. 
MaAxsH Amer. journ. of Sc. 1877, 1879 ; Am. Rep. U. S. geol. Surv. 1896. 
Wirrisrosv Kansas Univers. Ouarterly 1898. 
Apatosaurus Ajax MARSH. 
( laticollis MARSH. 
( grandis MagsH — Morosaurus grandis MARSH. 
(renus Argyrosaurus. 
LYDEKKER Ann. del. Mus. de la Plata 18393. 
AMEGHINO (reol. Magazine 1897. 
Argyrosaurus superbus LYDEKKER. 
Genus Astrodon. 
LEwy Smithsonian contribution 1864. 
MaxgsH Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896. 
Astrodon Johmstoni LErpy. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 17 


958 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


Genus Atlantosaurus. 
Maxgsn Amer. journ. of Sc. 1877, 1878, 1879 ; Ann. Rep. U. S. geol. 


surv. 1896. 
Atlantosaurus montanus Mansn — Titanosaurus montanus MARsnH. 
Atlantosaurus immanis MAxsn. 
Genus Barosaurus. 
MaAxsnH Amer. journ. of Sc. 1890 ; Ann. Rep. U. S. geol. surv. 1896. 
Barosaurus lentus MAxsn. 
Genus Bothriospondylus. 
OwEN Foss. rept. Kimmeridge Clay. 
LYDEEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888, 1895 ; Geol. Magazine 1895. 
Bothriospondylus madagascarensis LYDEEKER. 
( elongatus ÖWEx. 


( suffosus OwEx. 

Ciunt robustus LYDEEKER ( OWEN). 

4 magnus — Chondrosteosaurus OwEx — Ornithopsis 
manseli. 


Genus Brontosaurus. 
MaAgsnH Amer. journ. of Sc. 1879, 1881, 1883, 1891; Ann. rep. U. S. geol. 
surv. 1896 ; Geol. Magazin 1883. 
OsBoRx Bull. Amer. Mus. nat. his. 1898. 
Brontosaurus excelsus MARSH. 
a amplus Maesn. 


Genus Camarosaurus. 
CoPE Proceed. Philos. Soc. Philad. 1877, 1878 ; Amer. Nat. 1878. 1879. 
OsBoRN Bull. Amer. Mus. nat. hist. 1898. 
Camarosaurus supremus Copr. 
a leptodirus CopE. 
Genus Cardiodon. 
OWEN Foss. rept. mesosoic. form. 
Cardiodon — (/etiosaurus. 
Genus Caulodon. 
DAUVAGE Bull. soc. geol. France 1875/6., 1888. 
MoussaAxE Bull. soc. geol. France 1885. 
CoPE Proc. Amer. Philos. Soc. 1877 ; Amer. Naturalist 1877. 
Caulodon diversidens CopPE. 
a leptoganus CopE. 
( praeccursor MovussaYE partim — Neosodon MovussaxE — 
Iguanodan precursor Moussayzs — Pelorosaurus. 


Genus Cetiosaurus. 
MANTELL Phil. transact. roy. soc. 1841., 1850. 
HULKE O0uart. journ. geol. soc. 1869., 1874. 
SEELEY Ornithosaurio, Aves, Reptilia from the secondary strata 1869. 
OwEnw Ann. mag. nat. hist. 1842 ; Foss. rept. weald. form. 1859 : Rep. britt. 
Ass, Adv. 5c. 1841 ; Foss. rept. mesoz. form. Odontography. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER,. 259 


ILYDEKKER ORuart. journ. geol. soc. 1893 ; Cat. foss. rept. britt. Mus. 1888. 
Pniruuirs Geology of Oxford. 1871. 
Cetiosaurus longus ÖWwEx. 


dj 


oxoniensis PHrnnips — C. medius OWEN. 
( brachyurus. 
a glymptonensis. 
( brevis OwEsx — Pelorosaurus brevis LYDEKKER — Moro- 
5 saurus brevis OWEN. 
( humerocristatus — Ischyrosaurus HurkE — Macrochelys 
SrELEY — Gigantosaurus megalonyx SEELEYxY — Ornithop- 
sis Leedsi HuLKE — Pelorosaurus Leedsi LYDEKKER. 
Genus Chondrosteosaurus. 
OwEx Foss. rept. weald. form. 1876. 
HurEzE Ouart. journ. geol. soc. 
Chondrosteosaurus gigas OWEN. 
( magnus OwEx — Bothriospondylus ÖwENx — Örni- 
thopsis manseli. 
Genus Dinodocus. 
OWEN Proc. geol. soc. 1842. 
Dinodocus OwENx — Titanosaurus LYDEKKER. 
Genus Epanterias. 
CorE American naturalist 1878 ; Am. mag. nat. hist. 1878. 
Epanterias amplexus CopE. 
Genus Eucamerotus. 
HULKE Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
Eucamerotus — Ornithopsis. 
Genus Gigantosaurus. 
SEELEY Index to Aves etc. Cambridge Museum 1869. 
Gigantosaurus — Pelorosaurus. 
Genus Hypselosaurus. 
MATHERON Mem. Ac. imp. Marseille 1869. 
Hypselosaurus priscus MATHERON. 
Genus Ischyrosaurus. 
HULKE Ouart. journ. geol. soc. 1874. 
Ischyrosaurus — Pelorosaurus. 
Genus Macrurosaurus. 
SzznEY Ouart. journ. geol. soc. 1876 ; Ann. Mag. nat. hűsts ÚSZÁESÜSZE 
Macrurosaurus semnus SEELEY. 
Genus Microccelus. 
LYDEKKER Ann. Mus. de la Plata 1893. 
AMEGHINO Geol. Magazine 1897. 
Microcoelus patagonicus LYDEKKER. 
Genus Morinosaurus. 
SavuvaGE Bull. soc. geol. France 1894. 
Morinosaurus typus SAUVAGE. 


260 


Genus 


Genus 


Genus 


Genus 


FR. BARON NOPCSA JUN. : 


Morosaurus. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1892., 1893. 
MagsH Amer. journ. of Sc. 1878., 1889 ; Ann. rep. U. S. geol. Surv. 1896. 
Wicrisrox Kansas Univers. Ouaterley 1898. 
SAUVAGE Bull. soc. geol. France 1896. 
Morosaurus agilis MARSH. 
( grandis MagsH — Apatosaurus grandis MARSH. 
a lentus MARSH. 
( róbustus MAnsn. 
( Becklessi MANTELL — Pelorosaurus Becklessi MANTELL — 
Morosaurus (Cetiosaurus) brevis LYDEKKER. 
Neosodon. 
MoussaAYE De la Bull. soc. geol. France 1885. 
Neosodon—Caulodon partim, FPelorosaurus partim. 
Ornithopsis. 
MANxTELL (Geolog. of South. east England 1833. 
WRiGHrT Ann. a mag. nat. hist. 1852. 
OwEN Foss. rept. weald. form. 1859 ; Rep. britt. Ass. Sc. 1841. 
HÖEELEY Ann. a mag. nat. hist. 1870; Ouart. journ. geol. soc. 1882., 1889. 
HurkE Ouart. journ. geol. soc. 1870., 1871., 1872., 1874., 1879., 1880., 
1882., 1887. : 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1893; Cat. foss. rept. britt. Mus. 1888. 
Ornithopsis eucamerotus HuULKE — 0. manseli. 
( Hulkei SFEney—-Isehyrosaurus — Bothriospondylus mag- 
nus — Chondrosteosaurus magnus — (Getiosaurus 0x0- 


mensis PHrnnirs — Pelorosaurus Leedsi HULKE. 
Pelorosaurus. 


" MaAwnTEnL Philos. transact. roy. soc. 1850 ; Ann. mag. nat. hist. 1850. 


(Genus 


OwEN Foss. rept. weald form. 1859. 
LYDEEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888., 1895., 1893. 
HuLrkE Ouart. journ. geol. soc. 1869. 
SAUVAGE Bull. soc. geol. France 1894., 1896. 
Pelorosaurus Conybeari ÖWEN. 
( praecursor SAUVAGE. 
( Becklessi MAwsTErL — Morosaurus Beeklessi MANTELL. 
( Leedsi—Ornithopsis Leedsi HurLk—Neosodon (Caulo- 
don) precursor SAUVAGE partim. 
Pleuroccelus. 
MARsH Geol. Magazine 1898; Amer. journ. of Science 1888; Ann. Rep. 
U. S. geol. surv. 1896. 
LYDEKKER O0uart. journ. geol. soc. 1890. 
SAUVAGE Bull. soc. geol. France 1896., 1898. 
Pleurocoelus montanus MARSH. 
a nanus MARSH. 
a valdensis LYDEKKER — Hylieosaurus valdensis LYDEKKER. 
( suffosus MARsn. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 261 


Genus Symphyrophus. 
Corz Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877 ; Amer. Naturalist 1878. 
Symphyrophus viemale CopPE. 
( musculosus CopE. 
Genus Tichosteus. 
CorE Proceed. Amer. Philos. Soc. Philad. 1877., 1878. 
Tichosteus lucasanus CopE. 
(Genus Titanosaurus. 
MaARsH Amer. journ. of Science 1877. 
Titanosaurus MARSH (non LYDEKKER) — Atlantosaurus MARSH. 
Genus Titanosaurus. 
ÍLYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1887; Rec. geol. Surv. India 1877 ; 
Palxont. Indica 1875 ; Ann. del Museo de la Plata 1893 ; Geol. Magazine 
1887 ; Cat. foss. rept. britt. mus. 1888. 
FALKONER Palxeontolog. Memoirs 1868. 
DerÉRET Comptes rendues Ac. Science Paris 1900 ; Bull. soc. geol. France 
1896., 1900. 
OwENn Foss. rept. cretac. form. 
hNtamosaurus indicus FALKONER. 
( madagascarensis DEPÉRET. 
( nanus LYDEKKER. 
( australis LYDEKKER. 
a Blanfordi LYDEKKER. 
( makesoni — Dinodocus Makesoni Owens — Polyptycho- 
don continuus OWEN partim. 


2. Familia Diplodocidae. 
Genus Diplodocus. 
MagsH Amer. journ. of Sc. 1878, 1884; Ann. rep. U. 5. geol. surv. 1896 ; 
Geol. Magazine 1884. 
OsBogw Memoirs Amer. museum. nat. hist. 1900." 
Diplodocus longus Mansn. 


3. Subordo Orthopoda Corr. 


Zwischenkiefer meist zahnlos. Unterkiefer mit Pr:edentale. Záhne blatt- 
förmig mit gezacktem Rand, bei lüngerem Gebrauch Kaufláchen. Nasenlöcher 
gross, weit vorne. Praxxorbitale-Öffnung klein oder fehlend. Opistoccele, platyccele 
oder amphiccele Wirbel. Starker Processus pectinealis. Pubis gegen hinten ge- 
richtet, variabel. Extremitáten-Knochen hohl oder massiv. Füsse plantigrad oder 
digitigrad. (Nach Zittel gekürzt.) 

1. Familie Ornithopodidae. Kein Postorbitale. Unterkiefer mit Kronfort- 
satz. Nasenlöcher gross, weit vorne. Prscorbitale-Öffnung klein. Extremitáten- 
Knochen hohl oder massiv. Vorderbeine viel kürzer als Hinterbeine. Pubis 
schlank, lang. (Nach Zittel gekürzt. ) 


962 FR. BARON NOPCSA JUN.: 


A) Kalodontidae. 


Zahne gerieft, in einer Reihe. 

1. Unterfamilie Nanosauride (unvollstándig bekannt). Vordere Wirbel 
biconcav. 3 Sacralwirbel. Femur kürzer, als Tibia. Extremitáten-Knochen und 
andere (?) sehr dünnwandig. 

2. Unterfamilie Hypsilophodontidee. Zwischenkiefer bezahnt oder zahnlos. 
Vordere Wirbel eben oder opistoccel. 5—6 verwachsene Sacralwirbel. Sternum 
zuweilen verknöchert. Pubis reicht bis an das distale Ischium-Ende. Femur kürzer 
als Tibia. 5 Zehen in Manus, £4in Pes. Extremitáten-Knochen hohl. Krallen (Lao- 
sauridze, Hypsilophodontid:ze MARsnH). 

3. Unterfamilie Camptosauride. Zwischenkiefer zahnlos. Vorcere Wirbel 
opistoceel. 5 frei Sacralwirbel. Sternum nicht verknöchert. Pubes reicht bis an 
das Ischium-Ende. Femur lönger als Tibia. 5 Zehen in Manus, 4 (3 functioni- 
rende) in Pes. Krallen. 

4. Unterfamilie Iguanodontidee. Zwischenkiefer zahnlos. Vordere Wirbel 
opistoccel. Verwachsene Sacralwirbel. Sternum verknöchert. Pubes unvollkom- 
men. Femur lönger als Tibia. 5 Zehen in Manus, 3 functionirende in Pes. 
Hufe. 


B) Hadrosauridae. 


Záhne mit Mittelkiel, in mehreren Reihen. 

5. Unterfamilie Claosauridee. Zwischenkiefer zahnlos, nur eine Zahnreihe 
in (Gebrauch. Vordere Wirbel opistoccel, 9 Sacralwirbel. Sternum verknöchert. 
Pubes schwach und klein. Femur lönger als Tibia. 4 Zehen in Manus, 83 in Pes. 
Knochen massiv. Hufe. 

6. Unterfamilie Hadrosauridee. Zwischenkiefer zahnlos. Mehrere Zahnrei- 
hen gleichzeitig in Gebrauch. Halswirbe! opistoccel. Extremitáten-Knochen hohl, 
sonst wie Ülaosauride. 


2. Familia Stegosauride. Ein deutliches Postorbitale. Zwischenkiefer 
zahnlos. Nasenlöcher gross, weit vorne. Kein Kronfortsatz. Kleine Preorbitale- 
Offnung. Wirbel amphiccel. Erhebliche Anzahl von Sacralwirbeln. Alle Knochen 
massiv. Starke Pubis und Processus pectinealis. Füsse plantigrad, mit hufarti- 
gen End-Phalangen. Hautskelet stark entwickelt. Vorderbeine kürzer oder fast. 
gleich gross mit den Hinterbeinen. (Gekürzt nach Zittel.) 

3. Familia Ceratopsidm. Zwischenkiefer zahnlos. Hornzapfen und sehirm- 
förmiges Scheitelbein. Keine Pr:seorbitale-Offnung. Bin os rostrale. Wirbel platy- 
ccel. Vorderbeine fast gleich gross mit den Hinterbeinen. Pubis rudimentár. 
Femur ohne dritten Trochanter. Starkes Hautskelet. Hufe. (Alle bekannten 
Genera aus der Kreide.) 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 963 


1. Familia Ornithopid2e. 
A) Kalodontidae. 


Subfamilia Nanosaurid2e. 
Genus Nanosaurus. 
MaxgsnH Amer. journ. of Sc. 1877., 1894.; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896, 
Nanosaurus agilis MARSH. 
a rex Manrsn. 
a victor MARSH. 


Subfamilia Hypsilophodontid2ae. 
Genus Dryosaurus. 
MaAxsnH Amer. journ. of Sc. 1878., 1894; Ann. Rep. U. 5. geol. Surv. 1896. 
Dryosaurus altus MaRsn — Camptosaurus altus MaARsH — Laosaurus 
altus MAnrsn. 


Genus Laosaurus. 
MaRsH Amer. journ. of Sc. 1878., 1894 ; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896. 


Laosaurus celer MARsn. 
( consors MARSH. 
a gracilis MARsnH. 
a altus MaARsH — Dryosaurus MARSH. 


Genus Hypsilophodon. 
HurzE Ouart. journ. geol. soc. 1873, 1874, 1876 ; Philosoph. transact. roy. 


Soc. 1882 ; Nature 1882. 
HuxcnEeY Ouart. journ. geol. soc. 1870. 
MaxsnH Amer. journ. of 5c. 1895 ; Geol. Magazine 1896. 
OwENx Foss. rep. weald form. ; Ouart. journ. geol. soc. 1876. 
Hysilophodon Foxi Huxrgzx — Iguanodon Foxii OwEx. 
Genus Mochlodon. 
BuwszEL Abhandil. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1871. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1851. 
Nopcsa Denkschr. k. Akad. Wien 1899, 1901. 
Mochlodon Suessi BuszEL sp. — Mochlodon robustum Nopcsa — 
Iguanodon Suessi BUNZEL. 
Genus Rhabdodon. 
MATHERON Memoiur. Ac. imp. Science Marseille 1869. 
GERvAIS Palxont. et zoolog. franc. 1886. 
Rhabdodon priscum MATHÉRON. 


Subfamilia Camptosauridae. 
Genus Camptonotus. 
MaARsHn Amer. journ. of Science 1879. 
Camptonotus — Camptosaurus. 
Genus Camptosaurus. 


964 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


MaARsH Amer. journ. of Sc. 1879, 1894, 1895; Ann. Rep. U. S. geol. 
Surv. 1896. j 
HuLKE Ouart. journ. geol. soc. 1880, 1888. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1875 ; Rep. britt. Ass. adv. Sc. 1887. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888, 1899. 
Wiunrisrows Amer. naturalist 1890. 
Nopcsa Denkschr. k. Akad. Wien 1899. 
Camptosaurus amplus MARsn. 


( dispar MARSH. 

( medius MARsn. 

( nanus MARSH. 

( Leedsi LYDEKKER. 

4 Prestwichi LYDEKKER — Cunmoria (Iguanodon) Prest- 
wichi SEELEY. 

4 Inkeyi Nopcsa. 

4 altus MaARsE — Dryosaurus altus MARSH. 


Genus Cunmoria. 
SEELEY Rep. britt. Ass. Adv. Sc. 1887. 
Cumnoria — Gamptosaurus. 


Subfamilia Iguanodontid2e. 


Genus Craspedodon. 
Dorro Bull. mus. roy. hist. nat. belg. 1883. 
LYDEKKER Geol. Magazine 1886. 
Craspedodon lonzéensis DOLLo. 


Genus Cryptosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1875. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1859. 
Cryptosaurus eumerus — Cryptodraco. 
Genus Cryptodraco. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1875. 
Cryptodraco — Gryptosaur us. 
(Genus Iguanodon. 
AwpREws Ann. a mag. nat. hist. 1897. 
BAuR Zoolog. Anzéiger 1885. 
BOULENGER Bull. Ac. roy. belg. 1881. 
Dorro Bull. mus. roy. hist. nat. belg. 1882, 1883, 1584. 
FRirscn Fische u. Rept. d. böhm. Kreide. Prag 1878. 
HurKE Ouart. journ. geol. soc. 1871, 1874, 1878, 1800, 1852, 1885, 1886 ; 
Ann. a mag. nat. hist. 1847 ; Géol. Magazine 1882, 1885. 
Huxregyx Ouart. journ. geol. soc. 1886. 
DLYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888, 1889, 1890 ; Geol. Magazine 1859 
Catalog. of foss. rept. britt. mus. 1888. 
MaAwrEnL Philos. transact. roy soc. 1825, 1841, 1849 ; Geology of South 
east England 1827; Illustr. of Geol. of Sussex 1827; Ann. a mag. 
nat. hist. 1885. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNGI DER DINOSAURINR. 265 

MaAxgsnH Amer. journ. of 5c. 1895 ; Geol. Magazine 1896. 

MEtvItLE Philos. transact. roy. soc. 1849. 

Owéwx Foss. rept. weald form.; Foss. rept. cretac. form. ; Rep. britt. ass. 
adv. Sc. 1841. 

SauvaGm Bull. soc. geol. France 1894, 1896, 1897, 1898 ; Direct. des trav. 
geol. de Portugal 1897/8. 

SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1875, 1890; Nature 1893 ; Geol. Maga- 
zine 1887. 

STRUCKMANN Zeitschr. d. deut. geol. Gesellsch. 1894. 

WoLGEMuTH Bull. soc. sc. Nancy. Vol. 7. 


WoHrHopwaRD (Geol. Magazine 1885, 1895. 
Iguanodon bernissartensis BournG. — Iguanodon Seeley HULKE. 


( Dawwsoni LYDEKKER. 

( exogirarum FRITSCH. 

( Fittom LYDEKKER. 

c Hollingtonensis LYDEKKER. 
fi Mantelli OWEN. 


Hoggi OwEx — Camptosaurus Prestwichi HULKE. 
praecursor MoussaYE — Pelorosaurus preecurTsor SAUVAGR. 
( Suessi BuszEL — Mochlodon Suessi SEELEY. 

k Hill Newrox — Limnosaurus Hilli NEwTrox. 


B) Hadrosaurtdae. 


Subfamilia Claosauridae. 


Genus Claosaurus. 
MaARsH Amer. journ. of 5c. 1872, 1889, 1890, 1891, 1892, 1893; Geol. 


Magazine 1893; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896. 
CoPE Amer. naturalist 1889, 1892. NY 
HArcHER Annales of Carnigie mus. 1901. 

Lucas Science 1900. 


Claosaurus agilis MARsn. 
( annectens MagsH — Pteropelyx grallipes CopPE. 


Genus Pteropelyx. 
CoPE Amer. naturalist 1889. 
Pteropelyx — CGlaosaurus. 


Subfamilia Hadrosaurid2e. 
Genus Cionodon. 
CoPE Rep. U. S. geol. Surv. 1875 ; Bull. U. 5. geol. surv. of territ 1874. 


HAUVAGE Bull. soc. geol. France 1875/6. 
(ionodon arctatus CopPE. 


c stenopsis CopE. 
( Sp. SAUVAGE. 


Genus Diclonius. 
CoPE Proc. Ac. nat. sc. Philad. 1876. 
Diclonius — Hadrósaurus. 


966 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


Genus Hadrosaurus. 

Core American naturalist 1868. 1883, 1885, 1886 ; Proceed. Ac. nat. Sc. 
Philad. 1868, 1876, 1883; Rep. U. S. geol. surv. 1875 ; Proc. Amer. 
Philos. Soc. Philad. 1871; Transact. Amer. Philos. Soc. Philad. 1870; 
Bull. U. S. geol. surv. of territ. 1873, 1874. 

Lervpy Smithsonian contribut. 1864; Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1856, 1857, 
1858, 1868, 1876 ; Transaect. Amer. Philos. S0c. Philad. 1859. 

LYDEEKER Ouart. journ. geol. soc. 1888. 

MagsH Amer. journ. of Sc. 1889, 1890; Ann. rep. U. S. geol. Surv. 1896. 

OWEN Foss. rept. cretac. form. 

Hadrosaurus occidentalis Leroy — Thespius (Thespesius) occidentalis 

LEipy — Agathaumas milo CoPE partim. 

a mirabilis — Trachodon mirabilis — Diclonius mira- 
bilis CopPE. 

a Foulkii LErpv. 

a minor CopPE. 

a tripos CoPpE. 

a cavatus COoPx. 


a perangulatus Cope — Diclonius perangulatus CopE. 

a breviceps Magsn — Diclonius pentagonus CopE. 

ú longiceps Marsh — Trachodon longiceps MARSH. 

a cantabrigiensis LYDEKKER — Trachodon cantabrigiensis 
LYDEKKER. 

a calamarinus Cope — Diclonius calamarinus CopPE. 

a paucidens MaRsn — (Geratops paucidens MARSH. 


(Genus Hypsibema. 
CoPE Proc. Amer. Philos. Soc. Philad. 1871; Transact. Amer. Philos. 
soc. 1870. 
Hypsibema crassicauda Cope. 


Genus Limnosaurus. 
Nopcsa Denkschr. k. Akad. Wien 1899. 
NeEwrowx (Geol. Magazine 1592. 
Limnosaurus Hilli NEwrosx — Iguanodon Hilli NeEwTox. 
a transsyIvanicus NOPCSA. 
(Genus Ornithotarsus. 
CoPE Proc. Amer. Philos. soc. 1870, 1871; Transact. Amer. Philos. 
soc. 1870 ; Ann. mag. nat. hist. 1870. 
Ornithotarsus immanus CoPE — Pneumatoarthrus CopPE. 
Genus Orthomerus. 
SBELEY Ouart. journ. geol. 50c. 1883. 
Orthomerus Dolloi S.ELEY. 
Genus Pneumatoarthrus. 
CoPx Proc. Amer. Philos. S0c. 1870. 
Pneumatoarthrus — Ormithotarsus. 
(Genus Sphenospondylus. 
SEELEY (uart. journ. geol. 50c. 1883 ; (Creol. Magazine 18382. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 967 


LYDEKKER Ouart. journ. geol. 50c. 1888. 
Sphenospondylus gracilis LYDEKKER. 
Genus Thespius. 
LErpY TIransact. Amer. Phil. soc. 1859. 
Thespius — Hadrosaurus. 
Genus Trachodon. 
LEgripY Transact. Amer. Philos. soc. 1860. 
Trachodon — Hadrosaur us. 


2. Familia Stegosaurid2e. , 
Genus Acanthopholis. 
Huxrey Geol. Magazine 1867. 
SEELEY Ánn. a mag. nat. hist. 1871., 1879 ; Ouart. journ. geol. soc. 1879., 


1881. 
Acanthopholis eucercus SEELEY. 
( horridus HuxnEY. 
( platypus SEELEY. 


( stereocercus SEELEY. 


Genus Anoplosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1879 ; Ann. a mag. nat. hist. 1879. 
Anoplosaurus curtonotus ÖEELEY. 
( major HEELEY. 


Genus Crateomus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1881. 
BuwszEL Abhandl. k. k. geol. Reichsanst. 1871. 
LYDEEKER Ann. mag. nat. hist. 1892. 
(ratacomus lepidophorus B3EELEY. 
a Pawlowitschi SEELEY. 
a sp. — Pleuropeltus SEELEY (?). 
Genus Danubiosaurus. 
BuwszEL Abhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 1871. 
Danubiosaurus BUNZEL partim — CGrataegomus SEELEY. 
Genus Diracodon. 
MaRsH Amer! journ. of 5c. 1581 ; Ann. Rep. U. 5. geol. surv. 1896. 
Diracodon laticeps MARSH. 
(Genus Dystropheus. 
CoPE Proc. Amer. Philos. S50c. Philad. 1877 ; Amer. naturalist 1878. 
Dystropheus viemale CopE. 
Genus Echinodon. 
OwEN Foss. rept. weald form. 
Echinodon Bececlesi OwEx. 
Genus Euceracosaurus, 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1879. 
Fuceracosaurus tanyspondylus SEELEY. 
Genus Hoplosaurus. . 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1893. 


. 


968 "ER. BARON NOPCSA JUN. : 


SEELEY (uart. journ. geol. soc. 1881. 
GERVAIS Zool. et palgzont. franc. 2 édit. 
Hoplosaurus armatus — Ornithopsis Hulkei SEELEY. ! 


( isehyrus — Nodosaurus isehyrus ÖBELEY. 
CGenus Hyleeosaurus. 
OwEN Foss. rept. weald. form. ; hept. britt. ass. adv. Sc. 1841. 1) 


HurkE Ouart. journ. geol. soc. 1888. 
MAwxTELL Philos. transact. roy. soc. 1841., 1849; Geology of Southeast 
England 1835. 
Hylaeosaurus Öweni MAwxrELL — Iguanodon bernissartensis BouLG. 
partim — Pelorosaurus Owen partim. ; 
( valdensis — Pleurocoelus valdensis LYDEKKER. 
Genus Hypsirophus. 
CoPE Bull. U. S. geol. surv. of territ 1877. 
Hypsirophus — Stegosaurus. 
Genus Nodosaurus." 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1881. 
MaARsH Amer. journ. of Sc. 1889; Ann. Rep. U. 5. geol. surv. 1896 ; Geol. 
Magazine 1898. 
Nodosaurus tegtilis MARsnH. 
( ischyrus SEELEYy — Hoplosaurus isehyrus SEELEY. 
(Genus Oligosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. 50c. 1882. 
Oligosaurus adelus S.ELEY. 
Genus Omosaurus. 
OwEw Foss. rept. mesoz. rept. 
DaviEs Geol. Mag. 1876. 
HurkE Ouart. journ. geol. S0c. 1887. 
LYDEKKER Cat. foss. rept. britt. mus. 1888. 
Omosaurus durobrivensis HULKE. 
( hastiger OwEwx. 
( armatus ÖWEN. 
Genus Orosaurus. 
Huxney Ouart. journ. geol. soc. 1867. 
HuLkE Ouart. journ. geol. soc. 1866. 
LYDEKKER (reol. Magazine 1889. 
Orosaurus — ÖOrinosaurus. 
Genus Palgoscincus. 
DLeipy Proc. Ac. nat. Sc. Philad. 1856 ; Trans. amer. Phil. soc. Philad.1859. 
ManxsH Ann. rep. U. 5. geol. Surv. 4896 ; Amer. journ. of Sc. 1892. 
Palaeoscinus costatus LEIDYy. 


( latus MARSH. 
(Genus Polacanthus. 


HuLkE Philos. Transact. roy. soc. London 1881., 1887 : Proceed. roy. S0€. 
1897. 


1 Subfamilia (2?) Nodosauride MARSH. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 969 


SEELEY Ouart. journ. geol. S50c. 1892 ; Ann. mag. nat. hist. 1892. 
ILYDEKKER Ouart. journ. geol. S0c. 1892 ; Ann. mag. nat. hist. 1892. 
LxEx Ann. mag. nat. hist. 1843. 
Polacanthus Foxii HUtKE. 
Genus Priconodon. 
MaxsH Amer. journ. of 5c. 1888. 
Priconodon crassus MARSH. 
(Gtenus Priodonthognathus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. S0c. 1875 ; (Geol. Magazine 1875. 
Priodonthognathus Phillipsü BEELEY. 
Genus Regnosaurus. 
MAnxTELL Philos. transact. 1841., 1848. 
OWEN Foss rep. weald form. 
Regnosaurus Northhamptoni MAwxrEtL — Iguanodon MANTELL par- 
—. tim — Hylzeosaurus ÖwEw partim. 
Genus Rhadinosaurus. 
SEELEY Ouart. journ. geol. soc. 1881. 
Rhadinosaurus alcimus SEELEY. 
Genus Sarcolestes. 
LYDEKKER Ouart. journ. geol. soc. 1888., 1893. 
Sarcolestes Leedsi LYDEKKER. 
Genus Scelidosaurus. 
OWEN Foss. rept. lias form: ; 
MARsH Geol. Magazine 1896 ; Amer. journ. of 5c. 1895. 
Sceélidosaurus Harrisom ÖOwEN. 
Genus Stegosaurus. 
CorPE Amer. naturalist. 1871., 1878., IS88; Bull. U. S. geol. a geogr. surv. 
1878. 
MaAxRsn Amer. journ. of 5c. 1877, 1879, 18830, 1881, 1888, 1891; Ann. rep. 
U. S. geol. Surv. 1896 ; Geol. Magazine 1888, 1891. Vú9 
[Dúcas Proc. U. 5. nat. Mus. 1901. 
Stegosaurus stenops MARsn. 


( ungulatus MARSH. 

a sulcatus MARSH. 

( affinis MARsn. 

a duplex MAngsn. 

( discurus Cope — Hypsirhophus discurus CopE. 

( Seeleyanus CoPE— ( Seeleyanus CopPE. 


Genus Stenoplyx. 
KoKEN Palxzont. Abhandl. 1887. 
MeEYvER Palegontographica 1859. 
Stenoplyz valdensis MEYER. 
Genus Struthiosaurus. 
BuszEL Abh. k. k. geol. Reichsanst. Wien 1871. 
SEELEY (uart. journ. geol. soc. 1881. 
Struthiosaurus austriacus BUNZEL. 


970 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


Genus Syngonosaurus. 
SEELEY O0uart. journ. geol. soc. 1879. 
LYDEEKER Ouart. journ. geol. soc. 1889. 
Syngonosuurus macrocercus SEELEY. 


Genus Vectisaurus. 
HurkE Ouart. journ. geol. soc. 1879. 
Vectisaurus valdensis HULKE. 


3. Vamilia Ceratopsidae. 


Genus Agathaumas. 
CorE Rep. U. S. geol. Surv. 1875 ; U. S. geol. surv. of territ. 1873. 
MaxsH Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896. 
Agathaumas milo CopPEz (partim) — Hadrosaurus occidentalis LErpy 
partim. 
fi sylvestris Copa — Monoclonius crassus Cope. 
Genus Ceratops. 
MaARgsH Amer. jour, of Sc. 1892 ; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896. 
LYDEKKER O0uart. journ. geol. soc. 1890. 
Ceratops montanus MARSH. 
( paucidens MaRgsH — Hadrosaurus paucidens MARSH. 
( sp. LYDEKKER. 


Genus Dysganus. 
CopPE Proc. Ac. nat. sc. Philad. 1876 : Amer. naturalist 1890. 
Dysgamus encaustus CopE. 


( Haydenianus Copr. 
a bicarinatus CopPx. 
( peiganus CopE. 


Genus Monoclonius. 
CoPx Americ. naturalist 1886., 1889; Proceed. Ac. nat. Sc. Philadelph. 
1876 ; Bullet. U. S. geol. Surv. of territ. 1873., 1874., 1877. 
MaRsH Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 1896. 
Monoclonius crassus Copa — Agathaumas sylvestris CoPE— Polyonax 
mortuaris CopPE. 
( recurvicornis COPF. 
( sphenocoerus Copx. 
fissus CoPE. 


Genus Polyonax. 
CoPE Bull. U. S. geol. Surv. of territ. 1873. 
Polyonax — Monoclontus. 
Genus Steriholophus. 
MaAxsnH Ann. Rep. U. S. Surv. 1896. 
Sterrholophus flabellatus Mansn. 


: Bildet vielleicht eine eigene Unterfamilie (Torosauride). 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER, 971 


Genus Torosaurus." 
MaAxrsn Amer. journ. of Sc. 1891, 1892.; Ann. Rep. U. 5. geol. Surv. 1896. 
Torosaurus latus MARSH. 
c gladius MAxsn. 


(Genus Triceratops. 
MaxgsnH Amer. journ. of Sc. 1890., 1891., 1898 ; Ann. Rep. U. S. geol. Surv. 
1896 ; Geol. Magazine 1890., 1891. 

Triceratops prorsus MARSH. 
( serratus MARSn. 
a horridus MARsn. 
c calcicornis MARSH. 
( obtusus MARsn. 
fd sulcatus MARsn. 


Anhang. 


Subfamilia : Megalosaurid:ae. 
Genus Genyodectes. 
WoopwAaRD. Proc. Zool. soc. London 1901. 
Tenyodectes serus WooDWARD. 


Abstammung der Dinosaurier. 


Es ist eine gewiss auffallende Erscheinung, dass bisher fast kein Ver- 
such unternommen wurde, die Veránderungen die die Dinosaurier im Ver- 
laufe des Mesozoicums erleiden, genauer zu verfolgen. Der Grund davon 
ist wohl darin zu suchen, dass bis vor wenigen Jahren durch die rastlosen 
Forschungen zumal amerikanischer Palzontologen stets neues Material zu 
Tage gefördert wurde und sich auf diese Weise der Phylogenie der Dino- 
saurier stets neue Perspectiven eröfineten. Da aber in Folge des Todes von 
CoPE und MARsn gerade auf diesem Gebiete der Palxontologie derzeit eine 
Art Stillstand eingetreten ist, bietet sich eine günstige Gelegenheit das 
bisher aufgestapelte Material durehzusichten und von phylogenetisehem 
Standpunkte zu ordnen. 

Dies ist der Zweck der folgenden Zeilen. 

Über die Abstammung der Theropoden gewühren die Arbeiten von 
MARSH einige Aufschlüsse. Die primitiven Formen treten im Trias auf. 
Es sind dies die Anchisauridae. Bin Postorbitale, (tab. I, fig. 6e) Mangel 
einer Interpubes, eines Processus ascendens am Astragalus, biconcave Wir- 
bel mit kurzem Dornfortsatz, die geringe Anzahl] von Sacralwirbeln (2—3), 


kk Die durch kurzen Femur ausgezeichnet waren. 


372 : "FR. BARON " NOPCSA JUN. : 


nicht reducirte Zehen an Hand und Fuss und Mangel einer stürkeren vor- 
deren Ausbreitung des Ileum (tab. I, fig. 17) sind die bezeiehnendsten pri- 
mitiven Merkmale. 

Nach dem Muster von Zanclodon gebaut, jedoch weiter entwickelt 
sind, die . Megalosauridae (tab. I, fig. 6/). Es hat sich bei dieésen 
ein Processus astragalus bereits entwickelt. Manchmal tritt eine Inter- 
pubis auf: die Pubes vorne voosificirt. Die vorderen Wirbel sind convexo- 
concav, ihre Dornfortsátze hoch. An der Bildung des Sacrums beteiligen 
sich 4-5 Wirbel. Das Ilium ist gegen vorne. verbreitert (tab. I, fig. 17) 
und es ist an Hand (5—4) noch mehr aber an Fuss (4—3) eine Zehenreduc- 
tion bemerkbar. 

Eine zum Teil noch specialisíirtere. Form ist Labrosaurus, bei dem 
Interpubes und Processus ascendens beide vorhanden und. sümmt- 
hehe Wirbel convexoconcav sind. Allerdings weist Labrosaurus in der 
teduction der vorderen Záhne eine Kigenschaft auf, die bei den Megalo- 
sauriden fehlt. Die breite Pubes erinnert an die Zanmclodontiden, daher 
er nicht von den Megalosauriern abgeleitet werden kann, sondern wahr- 
seheinlich eine paralelle Entwicklungsreihe reprásentirt. Wáhrend bei allen 
diesen Theropoden der Femur lánger ist als die Tibia, begegnen wir bei 
den Hallopodíiden, Goeluridae und (Jompsognathidae so wie bei den Vögeln 
das umgekehrte Verhültnis. 

Unter den Hallopodiden treten uns Formen entgegen, die durch ihre 
biconcaven Wirbel, durch die geringe Anzahl der Sacralwirbel (2) die lose 
Verbindung der distalen Pubesenden und den Mangel eines Processus 
ascendens am Astragalus an die Anchisauridlae erinnern und durch die 
heduction der Zehenglieder (Manus 4, Pes 3) Specialisation aufweisen. Sie 
können in Folge dessen höehstens von den Anchisauridae abgeleitet wer- 
den, dürften aber eher mit letzteren nur gemeinsame Ahnen? haben. 

Ahnlich wie die Megalosauridae zu den Anchisauridae, verhalten sich 
die Gomposognalthidae za den Hallopodidae, von denen sie sich haupt- 
sáchlich durch die convexoconcave Entwicklung der vorderen Wirbel, die 
weiter fortgeeschrittene Zehenreduction (Manus 3. Pes 3) und die Entwick- 
lung eines Processus ascendens astragali unterscheiden. Hine Verknöche- 
rung der vorderen Halsrippen mit den Wirbeln, convexoconcave vordere 
Wirbel, Coosificirung der Pubesenden, Vorhandensein einer lInterpubes 
sind endlich nebst einer eminent vorgesehrittenen Pneumaticitüt des Ske-. 
lettes die charakteristisehen Merkmale der (joeluridae. 

Aus dem soeben (Gesagtem ergibt sich für die Theropoden folgender 


Stammbaum : 


LD 
4] 
w 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 


irias. PA Anchisauridae 
£ — -g-7 SAE ES váÉSE ij 7 fi Ez u 
Hallopodidae 
14 
va jő 4 
Jura. Compsognathidae I bas 
HA 9 Megalosauridae 
Coeluridae JOS8 
Labrosauridae 
Kreide., 


Megalosauridae 


—— — — — e — —— eg 


Woraus hervorgeht, dass die Entwicklung einer Interpubis, die 24u- 
nahme der Sacralwirbel, die Bildung conmvexoconcaver Wirbel, das 
jöntstehen eines Processus ascendens und die Reduction der Zehenglheder 
bei versehiedenen Unterfamilien gleiehzeitig vor sich ging und wahr- 
seheinlieh nur durch den aufrechten Gang bedingt wurde. Damit stimmt 
auch die neuere Beobachtung OsBoRgws, der im Processus ascendens der 
Vögel nur eine analoge, nicht aber homologe Bildung erbliekt, vollkommen 
überein. Endlich scheint eine Grössenzunahme der pterygoidalen Mus- 
kelm stattgefunden zu haben. (Anchisaurus, Ceratosaurus.) 

Viel unklarer sind die Verhültnisse bei den Sauwropoden. 

In welchem Verháltnis die Diplodocidae zu den Atlanlosauridae 
stehen, lásst sich, bis nicht mehr Sechádelreste bekannt sind, nicht ermit- 
teln. Soviel seheint jedoch festzustehen, dass die Diplodocidae ein speciali- 
sirteres Stadium darstellen, obzwar bie geringe Anzahl von Sacralwirbeln 
ein primitives Merkmal sein dürfte. Bemerkenswert ist, dass die Gestalt 
der Pabes manchmal an die Theropoden erinnert. In Becken und Schüdel 
zeigen die Sauropoda stark krokodiline Kigenschaften. Die Záhne erinnern 
zum Teil an die Zwischenkieferzáhne von Hypsilophodon. 

Von der Abstammung der Orthopoda kann man sich, da bereits viel 
Material vorliegt, ein ziemlich klares Bild entwerfen. Da aber gerade bei 
dieser Unterordnung die einzelnen Familien sehr von einander abweichen, 
dürfte es zweckmüssig sein, zuerst die Veránderungen in den einzelnen 
Familien zu verfolgen und dann erst die Unterordnung als solche zu be- 
trachten. 

I. Ormithopodidae. Bei Nanosaurus ist áhnlieh wie bei den Coeluridew 
der Femur kürzer, als die Tibia. Die vorderen Wirbel sind so, wie bei den 
primitiven Theropoden, biconcav. Das Sacrum wird áhnlich, wie bei ÁAn- 
clmsaurus, nur aus 3 (?) Wirbeln gebildet. Das Ilium (tab. I, fig. 1c) áhnelt 
nicht unerheblienh dem des letzgenannten Theropoden und mit den 
Coeluriden hat Nanosaurus ausserdem noch die sehr zarte Structur der 
Knochen gemeinsam. Leider sind von diesem scheinbar primitiven Dino- 
saurter weder die Pubes, noch Schádel bekannt. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 18 


974 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


Viel besser, als über die Nanosauriden sind wir über die Hypsilo- 
phodontiden unterrichtet. Der Schüdel von Hypsilophodon (tab. I, fig. 64) 
erinnert ganz, wie an anderer Stelle gezeigt werden soll, an die Protero- 
sauridae (tab. I, fig. 6a) und das Auftreten von Zwischenkiefer-Záhnen 
ist eine bei den ÖOrmihopoden ganz isolirte Erscheinung. Auch bei den 
Hypsilophodontiden ist sonst der Femur noch kürzer, als die Tibia. Die 
Wirbel sind bei einigen Formen noch zum Teil eben, zum Teil aber sind 
sie analog wie bei den specialisirteren Theropoden opistocel geworden. 
Das Sacram wird bei den Hypsilophodontiden schon aus 5—6 Wirbeln 
gebildet. Der bei Hypsilophodon vorkommende höngende Trochanter stellt, 
nach DoLno, eine Specialisirung gegenüber dem 4-ten Trochanter von 
[guanodon dar und zwar soll er das Resultat einer stárkeren Entwicklung 
des Tendons von Sutton sein. Es kann aber auch der 4-te Trochanter von 
Iguanodon nicht als primitives Stadium, sondern als Resultat der Reduc- 
tion des Sutton" schen Tendons von Hypsilophodon aufgetasst werden und 
so erscheint dann auch der vierte Trochanter von Hypsilophodon im Ge- 
gensatze zu den Ausführungen Dorros nur als primitives Merkmal. Im 
Becken übertrifft bei Laosaurus die PabisY den Processus pectinealis ganz 
bedeutend an Grösse ítab. I, fig. 2a), bei Hypsilophodon sind beide gleiech 
stark. Die Hönde und Füsse sind bei den Hypsilophodontiden so wie bei 
den Theropoden mit Krallen bewehrt. Auf der Hand sind 5, am Fusse 
5 Zehen vorhanden. Endlich erinnern die Ischia von Dryosaurus nicht 
unbetráchtlieh an jene von Anchisaurus. Sprechen diese, bei den Hyj- 
silophodontiden auftretenden Merkmale stark für eine Verwandtschaft 
mit Nanosaurus, so zeigt uns die manchmal bemerkbare Ossification des 
Sternums und die Coossification der Sacralwirbel, dass die Hypsilophodon- 
tiden nicht als Vorfahren der Camptosauriden oder I[guanodontidae ange- 
sehen werden können, sondern in ihren früheretacischen Formen schon 
eigene Specialisation aufweisen. Durch die Entwicklung des Schádels, (tab. I, 
fig. 6c) Mangel an Zwischenkiefer-Záhnen, die Verlángerung des Femur, (der 
lánger ist, als die Tibia), durch die durchaus opistoccele Gestalt der vorderen 
Wirbel, die Reduction der Fusszehen auf 3 und durch eine Vergrösserung 
des Processus pectinealis unterscheiden sich die (amptiosauriden von der 


tt Wenn die Postpubis (MARsH) der OÖrnithopodiden als Pubis, die Pubis 
(MARsH) aber nur als Vergrösserung des Processus pectienalis aufzufassen würen, 
so darf letztere nicht mit der Pubis bei den Theropoden identificirt werden und 
es würde dann auch bei den specialisirteren Orthopoden, z. B. Ceratopsiden, der 
gegen vorne gerichtete Teil des Schambeines nicht mit dem gleichgerichteten Teile 
der Theropoden identificirt werden dürfen. Durch Auffassung des vorderen Pubes- 
teiles als dem  Processus pectinealis analoge bildung kann ferner das Schambein 
der primitiven Ornithopodiden eher mit dem gleichen Teile bei den Tkeropoden 


verglicehen werden. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 275 


vorhergehenden Unterfamilie, wáhrend die Grösse der Pubes noch an die- 
selbe erinnert und endlich in der unvollkommenen Verbindung der Sacral- 
wirbel und dem Mangel eines verknöcherten Sternums (letzteres mit Lao- 
saurus gemeinsam) noch eigentümliche primitive Merkmale nachweisbar 
sind. Hine fortsehreitende Specialisation den [Hypsilophodontiden gegen- 
über, wo die Dornfortsátze wie bei Anchisaurus kurz sind, beweisen bei 
Camptosaurus auch die langen Dornfortsátze der Rumpf- und vorderen 
Schweifwirbel. Die Iguanodontiden, die die folgende Unterfamilie bilden, 
zeigen in der Structur der Zühne (tab. I, fig. 7 z, k), der Ossification des 
Sternums, in der Vergrösserung des Processus pectinealis, Reduction der 
Pubis und dem Auftreten von verknöcherten Sehnen lángs der Wirbelsáule, 
specialisirtere Verhültnisse, als die (amptosauridae; aber die geringe 
Ausdehnung der maxillaren, Apophyse des Preemaxillare, die eigentümliche 
Gestaltung des Ouadratojugales und des Jugales trennen sie von diesen 
und machen eine Ableitung von letzteren unmöglich. S1e scheinen von 
relativ primitiven Formen mit opistoccelen (?) Wirbeln abzustammen und 
sich selbstáündig paralell mit den übrigen Ormithopodiden entwickelt zu 
haben. So wie bei der folgenden Unterfamilie der (/laosauriden treten 
bei ihnen im Gegensatze zu den Hypsilophodontiden, Hufe auf den Zehen 
der Vorder- und Hinterfüsse auf. Die beiden letzten Unterfamilien, die 
(laosauridae und Hadrosawridae, speciell letztere, sind nach dem Typus 
von (Gamptosaurus gebaut. Bei (/aosaurus ist die fast völlige Reduction 
der Pubis (tab. I, fig. 20), die Entwieklung des Iliums (tab. I, fig. 1), die 
grosse Anzahl] von Sacralwirbeln (9) und die Entstehung von massiven 
(micht hohlen) Rohrenknochen von grosser Wichtigkeit. 

Als Resultat dieser Untersuchungen können wir als primitive Merk- 
male der Ornithopodidae folgende Bigenschaften feststellen : 

1. Im Schüdel: Zwischenkiefer-Zühme, kurze magillare Apophyse 
des Intermaasciillare, kurzes Jugale, kleines Praedentale. (resammthabitus 
proterosauriud. 

2. Vordere Wirbel biconcav, Rückemwirbel mit kurzen Dornfort- 
sützen, wenig (83) Sacralwirbel. 

3. Iium Anchisaurus-áhnlich, ebenso Ischium (tab. I, fig. 3a, b), Pro- 
cessus pectinealis klein, starke Pubis. 

4. Femur mit hingendem Trochamter, kürzer als Tibia, Zehen mil 
Krallen. 

5. Alle Knochen vogelühmtich leicht und dünnwandig. 

Diese Eigenschaften (mit Ausnahme Pubislage) weisen alle auf die 
Familie der (-oeluriden zurüeck. Die Veránderungen, die unter den Ornitho- 
podiden im Laufe der Zeit stattfanden, lassen sich im Schüdel auf eine phy- 
tophage Specialisation und ein Anwachsen der temporalen Muskeln zurück- 
führen. In der Wirbelsüule sind sie dieselben, wie wir sie bei den Theropoden 

18" 


276 FR. BARON NOPCSA JUN. : 


kennen gelernt haben, also analoge Bildungen. Im Becken ist wie bei den 
Theropoden eine Verstárkung des Iliums, ausserdem eine Verringerung der 
Pubis und eine Vergrösserung des Processus pectinalis bemerkbar. Der 
Femur verlüngert sich und die ursprünglichen Krallen verwandeln sich 
in Hufe.X Die Veránderungen der Wirbelsáule und die Verstárkung des 

II. Stegosaurier. Wenn wir vor Augen halten, dass die Ormithopo- 
iden auf diese Weise wahrscheinlich von zweifüssigen Theropoden, resp. 
vogelüáhnlichen Dinosauriern abstammen dürfíten, die Slegosaurier aber 
in Bezug auf die starke Pubis (tab. I, fig. 2c) noch am meisten an die primi- 
ven Hypsilophodontiden erinnern, dass sie durch ihre Zahnstructur 
(tab. I, fig. 7/), durch amphiccele Wirbel, durch die Entwicklung der Unter- 
kiefermuskulatur, des Premasxillare, des Lacrymale und durch die Grössen- 
unterschiede der vorderen und hinteren Extremitáten auch noch am ehesten 
an die primitiven Ornithopodiden erinnern, dass sie ferner durch den 
Besitz eines eigenen Postorbitale ein, an die Anchisauriden erinnerndes, 
fast altertümliehes Gepráge erhalten, alle Knochen jedoch bereits massiv 
sind und ein Hautskelet zur Entwicklung kommt, so gewinnt die An- 
nahme, dass sich die Stegosaurter frühzeitig aus ormithopodiden Dino- 
sauriern entwickelten, viel Wahrscheinlichkeit. Die Persistenz der bicon- 
caven Wirbel wird dadureh erklöárltich, dass sich diese Tiere spáter nicht wie 
die Theropoden oder Ormithopodiden auf die Hinterfüsse blieben und es 
seheint sogar bei den eretaciscehen Sfegosaurtern (Nodosaurus) eine neuer- 
liche Vergrösserung der vorderen Extremitáten stattgefunden zu haben. 
In Folge der vierfüssigen Gangart fand ferner eine Rückbildung des vier- 
ten Trochanters statt. Die starke Entwicklung der Beckenknochen dürfte 
mit der sehweren Last der Panzerplatten des Rückens in Zusammenhang 
stehen. Die Erweiterung des Neuralcanals der Sacralgegend lásst sich end- 
lich mit derselben bei (/oelurus und den Sauropoden beobaehteten Erschel- 
nung vergleichen und scheint so eine primitive Bigenschaft zu sein. 

TIL. Cerafopsidae. Ziemlich unklar sind die Verwandtschaftsverhált- 
nisse bei den (eratopsiden. Die relativ kurze Entwiecklung der maxillaren 
Apophyse des Premaxillare (dieselbe reicht nicht bis an das Lacrymale) 
erinnert an die Sfegosaurier und die primitiven Ormithopodiden und der 
Kopfpanzer ist eine Higentümlichkeit, die wir nur bei einigen Slegosait- 
riern (Struthiosaurus) wiederfinden. Die biplanen Wirbel (tab. I, fig. 5-/) 
lassen sich wohl von den amphiceelen Sfegosaurier-Wirbeln (tab. Ll, 
vorderen Beckenteiles dürfte in dem aufrechten Gange und der zunehmen- 
den Körpergrösse seine Erklárung finden. 


k Das Auftreten von Hufen bei specialisirten phytophagen keptilien gegen- 
über der Krallenbewehrung der Zehen bei ereophagen Tieren derselben ÖOrdnuny 
hat auch in der Unterclasse der Placentalier sein Analogon. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIEBR. 977 


fig. 4-0, nicht aber von den specialisirten convexoconcaven Ornmithopodi- 
den-Wirbeln ableiten. Die grosse Anzahl der Wirbel im Sacrum erinnert 
nur an die Stegosaurter, oder an die specialisirten Orwmithopodiden. Das 
Ilium zeigt durch seinen postacetabularen Wortsatz ein etwas primitives 
Merkmal, es erinnert zum Teil an die Stegosaurter, ist aber dem Sacrum 
entsprechend stark modificirt. Die Ischia (tab. I, fig. 54) erinnern ausges- 
prochen an dieselben Knochen bei den S/egosauwriern (tab. I, fig. 44), der 
grosse Processus pectinealis an (/laosaurus. Die Gestalt der Vorderfüsse 
erinnert ebenfalls an die Sfegosaurier (tab. I, fig. 5b, c; fig. 4b, c), die 
Huftbekleidung haben die (eraltopsiden mit den Slegosaurtiern und den 
specialisirten Ornmithopodiden gemeinsam. 

Eine geringe Reduction der Zehen und die Stegosaurus-artige Gestalt 
des Hirnes (MaRsn 18953, tab. LXXVIII, fig. 1, £.) machen aber nebst den 
anderen primitiven Bigenschaften eine Abstammung von den specialisierten 
Ornithopodiden unmöglieh und so dürften daher die hornbewehrten (/erd- 
topsiden von den ebenfalls gepanzerten Stegosaurtern abzuleiten sein. 
Wenn man endlich in Betrachtzieht, dass der Lángenunterschied der Vorder- 
und Hinterfüsse bei manchen Sfegosauriden ( Nodosauridae) ebenfalls ver- 
sehwindet, wird eine Abstammung der (/eratopsidae von den Stegosauridae 
nur noch wahrscheinlicher. 

Das bisher über die Orthopoden Gesagte lásst sich am besten durch 
folgenden Stammbaum übersichtlich darstellen. 


"Trias MESZ ET ÜS 


ze 
— 


ESZ, 
Stegosauridae 


Nanosauridae 


Jura. ; : 
Hypsilophodontidae 


Camptosauridae 


/ Iguanodontidae 


ikreide. — Stegosauridae Ceratopsidae vzézte ; 
(Nodosaurus) 


Hadrosauridae Iguanodontidae 
(Craspedodonl 


Viel unklarer als die Descendenz- Verháltnisse in den einzelnen Fami- 
lien der Dinosaurier sind die Abstammungsverháltnisse der drei Unter- 


278 FR. BARON NOPCSA JUN. : 

. ordnungen untereinander. Dies hat seinen Grund hauptsüchlich darin, dass 
die extremsten Glieder eine solche Specialisation aufweisen, so dass man 
leicht geneigt wird, für sie eigene Ordnungen zu ereiren. Bei dem Versuche 
einen Stammbaum der Dinosaurtier herzustellen, fragt es sich natürlich 
vor Allem wieder darum, welches denn eigentlich die primitivsten WFormen 
sind, ob diese unter den Sauropoden, Theropoden oder Örthopoden zu 
suchen sind und auf welche andere Ordnung der Reptilien dieselben zurück- 
weisen. In Schüdelbau weisen die Theropoden direkt auf die Protosauridae 
zurück (tab. I, fig. 6-d, e) und dasselbe liess sich auch bei den primitiven 
Ormthopodiden (Hypsilophodontiden) feststellen. Wir haben ferner ge- 
sehen, dass die primitiven Formen der Theropoden und der ÖOrthopoden 
auch gegenseitig (unter anderen den aufrechten (Gang)? grosse Ahnlich- 
keiten aufweisen, so dass ein gemeinsamer Ursprung wahrscheinlich wird. 
Wie verhalten sich nun dazu die Sauropoden? In der Wirbelsáule und 
den Extremitáten fallen, wenn wir sie mit den übrigen Dinosaurterw 
vergeleichen, grosse Verschiedenheiten auf und die einzigen Anhaltspunkte 
zur Bestimmung ihrer Abstammung bieten uns ihr Schádel und ihre Záhne. 
Wie an anderer Stelle ausgeführt wurde, zeigt der Sehüdel der Sauropoden 
(sogar der von Diplodocus !) za den Ornithopodiden entschieden eine grös- 
sere Áhnlichkeit, als zu dem Rynchocephalen-artigen Schüdel der Theropo- 
den, daher müssen die Sauropoden, soferne sie überhaupt zu den Dino- 
sauriern gehören, eher von den ersteren, als von letzteren abgeleitet wer- 
den. Für ihre Zugehörigkeit zu den Dinosaurtern, speciell für ihre, 
wenn auch ferne Verwandtschaft zu den Orthopoden, sprechen ihre Záhne. 
Es besteht eine auffallende Ahnlichkeit zwischen den Zöhnen von (-aulodon 
und anderen Sauropoden einerseits (tab. I, fig. 7d) und den Zwischen- 
kiefer-Zöbnen von Hypsilophodon [roxi (tab. I, fig. 76). Die Zwischenkiefer- 
Záhne von Hypsilophodon deuten durch ihre Randkerbungen den Beginn 
jener Kerbung an, die sich bei Stegosauriern und Ormithopodíiden weiter 
entwickelte, andererseijts erinnert ihre kegelförmige Gestalt, die von dem 
blattförmigen Zahn der Kalodontidae weit abweicht, an den primitiven 
Kegelzahn der Reptilien. Genau diesen nieht specialisirten omnivoren 
Z/ahntypus finden wir bei den Sauropoden wieder. Ich halte es daher 
vorláufig für wahrscheinlich, dass sich die Sauropoden in der Trias oder 
noch früher aus aufrechtgehenden ornithopotdiden, ommivoren Dinosauriern 


x 


Der Gedanke, dass bei den Dinosauriern die bipedale Gangart die primi- 
tivere würe, wurde zuerst von L. Dorno ausgesprochen. Es stimmt dies auch mit 
dem Verhültnisse der bipedalen und guadrupeden Föhrten im Connecticut-Tale und 
auch damit überein, dass einige dieser WFüáhrten auffallend vogelühnlieh sind. 
(Hircncock : Iechnology.) Endlieh ist sehon bei Proterosaurus ein bedeutender Grös- 
senunterschied zwischen den Vorder- und Hinterfüssen bemerkbar. 


SYNOPSIS UND ABSTAMMUNG DER DINOSAURIER. 279 


entwickelten.X Hin endgiltiges Urteil über diese Frage wird aber erst 
möglich sein, wenn wir Reste jener omnivoren oder herbivoren Dinosaurter 
kennen werden, deren Fussspuren im Connecticut-Tale in grosser Menge 
nachweisbar sind. Vorláufig würde sich für die Dinosaurier im Allgemei- 
nen folgender Stammbaum ergeben. 


Proterosauridac 


Perm. 
Os. Prodinosauria? 
gyz bg — S £. 
a -  Theropoda- ÖSS. 

Trias. V P úg 

a ELESEN ÉS s SZERESSE 

EZ 
7 Sauropoda Orthopoda 
Jura. zi (nach OSBORN) 
; § 

Kreide. : I! 


Tertiár. [/ 


Es erübrigt noch-auf die Ahnlichkeit hinzuweisen, die zwischen den 
Krokodiliern und den Sauropoden bemerkbar ist. Auf Grund dieses Stamm- 
baumes eröffnen sich námlich auf diese Weise für die Abstammung der 
Parasuchia, die den Sauropoden náher zu stehen scheinen, als den übri- 
gen Dinosauriern, ganz eigentümliche Perspectiven. 


KURZE MITTEILUNGEN. 


Bericht über den von der Ung. Geolog. Gesellschaft nach Selmecz- 
und Körmöczbánya im Jahre 1901 veranstalteten Ausflug. Aufge- 
muntert durch den Erfolg des im Jahre 1899 in die siebenbürgisehen 
Landesteile veranstalteten Gesellschaftsaustluges fühlte sich der Ausschuss 
der Geol. Gesellschaft bewogen, auch heuer einen áhnlichen Studienausílug 
zu arrangiren.. 

Mit den Untersehriften der Herren Dr. THoMAS v. SZONTAGH, Ausschuss- 
mitglied und Dr. Hugo BöckH, ordentliches Mitglied, gelangte an den Aus- 
schuss ein detaillirter Vorschlag, in welchem der Ausílug auf eines der 
geologiseh klassischesten Gebiete Ungarns, nach Selmecz- und Körmöcz- 
bánya, die Heimstátte des ungarischen Bergbaues geplant wurde. 


X Bine diesbezügliehe Bestátigung scheinen auch die neueren Beobachtun- 
gen OsBoRNS über die Gleiehgewichtverteilung bei Diplodocus zu bieten. Der Sehwer- 
punkt von Diplodocus fállt eben noch in die verticale Verlingerung seiner hinteren 
Extremitáten. 


280 KURZE MITTEILUNGEN. 


Der Ausschuss der Geol. Gesellschaft nahm den Antrag an und 
so wurde der Ausflug vom 22. bis 29. September abgehalten. 


Es unterzeichneten sich zur Teilname insgesammt 14, worunter lei- 
der nur 10 Mitglieder erscheinen konnten : u. z. folgende Herren : 


Chefgeologe Oberbergrat LupwiG Rorm v. TELEGD, Prásident der 
Gesellschaft, Sectionsrat Jogaws Böcrn, Direktor der kgl. ung. Geologi- 
schen Anstalt, Univ.- Prof. V. UALIG aus Wien, Prof. Dr. JULIUS v. SZÁDECZKY, 
Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Dr. THomas v. SzonraGH, Bergrat Dr. Hugo BöcKnH, 
Prof. an d. Berg- u. Forst-Akademie, Bergrat LupwIiIG v. CsEH, Montan- 
geologen. Secretár der selmeczbányaer Filiale der Geol. Gesellschaft, 
Geologe GABRIED LÁSZLÓ, Sectionsgeologe Dr. Mok1rz v. PÁnrx, erster Secretür 
der Gesellschaft. 

Diese Gesellschaft kam am Nachmittag des 22. September in Sel- 
meczbánya an, wo deren Mitelieder noch am selben Tag die Gebáude und 
Sammlungen der Akademie und die montangeologisehen Aufnamen des 
Bergrates LupwIiG v. Csen besichtigten. Abends erwartete die Güste ein 
gemeinschaftliches Souper. 

Am 23. September morgens begab sich die Gesellschaft zu Fuss 
zum Vöröskúter Teich und nahm unterwegs die postvulkanische Umwand- 
lung entlang der Pyroxenandesit-Gánge in Augenschein. Von hier ging 
es über den Szálláshegy gegen Szkleno. Unterwegs zeigte Dr. H. BöckH aut 
einer kleinen Strecke die durch Contactmetamorphose hervorgebrachte 
phyllit- und gneissartige Ausbildung der Werfener Schiefer und den 
weitverbreiteten Ouarzit des Szálláshegy, den er zufolge seiner Áhnlichkeit 
mit den verkieselten Granodioriten für einen verkieselten Triaskalk hült. 
Über den Ursprung dieser Ouarzite entspann sich eine lüngere Debatte : 
beinahe jedes Mitgelied der Gesellschaft üusserte sich dahin, dass diese 
(Gesteine lebhaft an die auf anderen Gebieten auftretenden palaeozoischen 
(Juarzite erinnern und gar nicht den Hydroguarziten áhneln. Dr. H. BöckH 
weist darauf hin, dass sie auf die Triasschiefer gelagert sind und somit 
triadisceh sein müssen, worauf V. UHLIG sie mit den lunzer (9uarziten 
vergleicht. Dr. H. BöcgH hült dies nicht für unmöglieh, doch hebt er 
hervor, dass in Anbetracht der umgebenden, durch Verkieselung entstande- 
nen Ouarzitmassen kein Grund vorhanden ist, für dieselben eine andere 
Entstehungsart anzunehmen. Als die Gesellschaft ins szklenoer Thal 
hinabgelangte, entdeckte dort Dr. M. v. PÁrry in der Náhe der Kalköfen einen 
Aufschluss, in welchem deutlich sichtbar war, dass der O0uarzit unter den 
triadisehen Kalkstein gelagert ist, in denselben keinen Übergang bildet 
und von ihm durch eine Schieferschichte getrennt wird, die mit den 
rheingrabener Schiefern vergleichbar ist. Daraufhin einigten sich sámmt- 
lieche Anwesenden darin, dass sie es hier mit einem triadischen Ouarzit zu 


KUKZE MITTEILUNGEN. 981 


thun haben, der jedoch nicht durch Verkieselung entstand, sondern mit 
den lunzer Ouarziten vereinigt werden kann. 

Nachdem man die heute noch anhaltende Gangbildung in Szkleno 
besichtigt hatte, wurden noch die zwischen Szkleno und Geletnek auftre- 
tenden Rhyolite, Perlite und Pechsteine in Augenschein genommen und 
dann per Wagen die Heimfahrt nach Selmeczbánya angetreten. 

Am 24. September Vormittags fuhr die Gesellschaft unter der lie- 
benswürdigen Führung des kgl. Oberingenieurs FRaxz PEracny durch 
den Franzschacht in denKaiser Franz-Erbstollen ein, wo der, im Innern 
des Pyroxenandesit-stockes auftretende, eigenartig kugelig ausgeschiedene 
Andesit die Aufmerksamkeit auf sich lenkte. Von hier begab man sich ins 
tiefere — 400 m tiefe — Niveau des Schachtes, wo die Gesellschatt die 
Thermen (Temp. 45" C) und die Zersetzung der Gesteine studirte, um 
dann durch den Franz-Josefsschacht zu Tag zu fahren. Nach dem Umkle1- 
den ruhte die Gesellschaft, der liebenswürdigen HBinladung des Herrn 
Oberingenieurs Fgasz PEnacnY folgend, bei einem geselligen Gabelírühstück 
aus und begab sich dann per Wagen nach Vihnye. Im vihnyecr Tal 
studirten die Ausflügler das gegenseitige Verháltniss des Pyroxenandesites 
und Biotitamphibol-Andesites, des Diorites und Aplites, so auch die Aplit- 
durehbrüche. Der Diorit gab den Anstoss zu einem interessanten Ideen- 
austausch : V. UHniG und J. SzápsczgY áusserten sich dahin, ob dies nicht 
ein Lakkolit sei? Nach der am 26. September veranstalteten Excursion 
entsagte jedoch UHriG dieser Idee. In Bezug auf das Alter des Diorites 
gingen die Meinungen ebenfalls auseinander ; nach Dr. H. Böcgn spricht 
gegen sein mesozoisches Alter jener Umstand, dass im eocenen Conglome- 
rat Dioriteinschlüsse nicht gefunden wurden, obzwar alle übrigen in der 
Umgegend vorkommenden Gesteinsarten darin vorhanden sind, weiters 
sein Basicitátsverháltnis, welches Dr. H. BöcgH in seiner Abhandlung 
eingehend besprechen wird. V. UHnnra sehliesst sich dieser Auffassung an, 
wüáhrend SzÁDECZEY, SCHAFARZIK, SzorracH und PánrYy es zwar nicht für 
ausgeschlossen halten, dass der Diorit tertiáren Alters sei, doch sehen sie, 
bis unzweifelhafte Belege dafür erbracht werden, keinen Grund, das 
bisher allgemein acceptirte Alter mit einem anderen zu vertauschen. 

Mittag war lángst vorüber, als die Gesellschaft Vihnye erreichte, wo 
sie von dem verdienstvollen Bürgermeister der kel. Freistadt Selmeczbánya 
und deren Magistrat zu dem von der Stadt arrangirten Diner erwartet 
wurde. In gehobener Stimmung verrannen rasch die Minuten uud nach 
Aufhebung der Tafel schiekten sich die Gáste — die illustre Gesellschaft 
wegen ihrer Eile um Entschuldigung bittend — an, den restlichen Teil 
des Tagesprogramms zu absolviren. Nach dem Studium des Steinmeeres 
und eocenen Conglomerates wurden die Thermen und Süsswasserkalke 
. des vihnyeer Bades besichtigt. Leider zwang die einbrechende Dunkelheit 


282 KURZE MITTEILUNGEN. 


zur Heimkehr, so dass die Besuche in der IXACHELMANN sechen Maschinen- 
fabrik und Brauerei unterbleiben mussten. 

Das Programm für den 25. September bestand in einem Ausflug 
auf den Szitnya ; unterwegs studirte die Gesellschaft die Pyroxenandesite, 
Biotitamphibol-Andesite und deren Tuffe. 

Am 26. September kam das hodrusbányaer Thal, der Granodiorit und 
dessen Contactbildungen mit den triadisehen Gesteinen, die Verkieselung 
des Granodiorites etc. an die Reihe. 

Am 27. September Morgens 4k 50M verliess nach fünftágigem ange- 
nehmen und lehrreichen Aufenthalt die Gesellschaft die kgl. Freistadt 
Selmeczbánya, die die Ausflügler so liebenswürdig empfing, und gelangte 
nach anderthalbstündiger Hisenbahnfahrt nach Garamberzencze, von wo 
sie sieh programmgemüss zu Fuss im Eisenbahneinschnitt zur Station 
Bartoslehotka begab. Diesen Weg trat die Gesellschaft nicht mehr voll- 
záhlig an, da Direktor J. BöckH aus Gesundheitsrüeksiehten nach Buda- 
pest, Prof. V. UHriG unaufsechiebbarer Agenden wegen nach Wien 
züurückkehrte. 

Der übriggebliebene Teil der Gesellschaft brach nach kurzem Früh- 
stüek um 7 Uhr auf und konnte nicht nur die Naturschönheiten der 
Gegend geniessen, sondern auch deren hochinteressanten geologisehen 
Bau bewundern, der öfter zu einer anregenden Debatte Stoff gab. Unweit der 
Station machte Dr. H. Böckn auf einen Andesittypus aufmerksam, welcher 
sowol vom Pyroxenandesit, als auch vom Biotitamphibol-Andesit abweicht 
und der ausser den mikroskopischen Pyroxenen hauptsáchlieh durch die 
orossen Amphibole und den stellenweise in grosser Menge auftretenden 
Biotit charakterisirt ist. Dr. M. v. Pányy erwáhnt, dass ihm dieser Typus 
schon lange aufgefallen war, da derselbe nicht nur hier, sondern auch im 
Vihorlat-Gutingebirge und der Hargitta hüáufig ist. BöcxkH zeigte hier die 
von ihm ckonglomeratige Zersetzungy benannte Verwitterung, die an 
diesem leicht verwitternden Gestein derart zu Stande kommt, dass das- 
selbe den es in allen Richtungen durchsetzenden Sprüngen entlang ganz 
tuffartig wird, wührend es zwischen den Sprüngen unversehrt bleibt. Es 
macht dann den Eindruck, als wáren in einen Andesittuff Trümmer von 
unversehrtem Andesit eingebettet. 

Bin löngerer Ideenaustausch entstand vor der bartoslehotkaer 
Station, wo in dem Rhyolittuffe etwa acht Basaltdurchbrüche die Aut- 
merksamkeit auf sich ziehen. Am Rande dieser Basaltdurehbrüche, u. z. 
immer auf der Nordseite der Gönge, tritt ein auf 5—25— 30 em. reichendes 
pechsteinartiges Gestein auf: Dr. H. Böckn hült dieses Gestein für die 
glasige Rand-Facies des Basaltes, wáhrend es Dr. J. Száppczky für einen 
durch den Basalt geschmolzenen Ryolittuff hült. — Gegenüber dieser Aut- 
fassung hebt Böckn hervor, dass im Pechstein klar die Glasmaterie und 


KURZE MITTEILUNGEN. 983 


darin grössere Feldspate, so auch an den Rándern der Günge die in die 
Grundsubstanz eingebetteten Trümmer der Rhyolittuffe zu unterschei- 
den sind. 

Da dieser Aufschluss nicht den Gegenstand jenes Práliminarberieh- 
tes bildet, den Dr. H. BöcgkH aus Anlass des Ausfluges schrieb und der 
im náchsten Hett des Földtani Közlöny erscheinen wird, war Akad. Prof. 
Forstrat GREGOR BENCZE so freundlich die Analyse des Gesteines zu über- 
nehmen. 

Gegen 6£ Abends bestieg die Gesellschaft auf der Station Bar- 
toslehotka : wieder den Zug und kam 6£t 15Min Körmöczbánya an, wo 
sich die Mitglieder derselben nach einem kurzen Nachtmahl sehr bald der 
wolverdienten Ruhe — man war seit 32 Morgens auf den Beinen — 
überliessen. 

Am 28. September wurde durch die Gesellschaft, vom Programm abwei- 
chend vorerst die Münze besucht, dann die müchtigen Ouarzitgánge des 
cSturz.s Von hier gieng es auf den Jánoshegy zum Mittagmahl. Nachmittag 
gelangte man im Kinsechnitt der Eisenbahn bis zur Wasserleitung und von 
hier derselben entlang zurück nach Körmöczbánya. 

Am 29. September kehrten die Teilnehmer von ihrem achttágigen 
anstrengenden, jedoch sehr instructiven Ausflug nach Hause zurück, allen 
Jenen aufrichtigen Dank sagend. die den Ausflug genuss- und lehrreich 
gestalteten. Besonderen Dank verdient Akad. Prof., Bergrat Dr. Hugo Böcgn 
und Montangeologe Bergrat LupwIiGc v. CseH für das glánzende Gelingen 
desselben. (1) 


REFERATE. 


Die klimatischen Bodenzonen Europas. Von Prof. Dr. E. Ramaxw." Am 
10. Jan. 1901 hielt Dr. E. RAMmawx in der Geographischen Cresellsehaft zu München 
cinen Vortrag über die klimatisehen Bodenzonen HEuropas. Die Entstehung 
bestimmter Bodentypen steht mit der Hinwirkung klimatiseher Bedingungen in 
engem Zusammenhange. Dieser Satz wurde schon von den russischen Forschern 
DokurTscHaJEw und SIBIRZEw vertreten. Der Verfasser bespricht zuerst die boden- 
bildenden Factoren, dann die physikalische und chemische Verwitterung: die 
Entstehung des Kaolins als ein Produkt der Hinwirkung der Humussüuren ; 
die Entstehung des Thons als Produkt der Kohlensüure- Verwitterung, die Ver- 
witterungs-Produkte wie : 1. Steinschutt. 2. Thonige Stoffe in humiden Gebieten. 
3. Feinsandige in den ariden Gebieten. 4. Thon. 5. Kaolin. Die Bodenarten wer- 
den nach den Hauptbedingungen ihrer Entstehung in folgende Zonen getheilt : 

I. Die (rebiete phwusikatlischer Verwitterung. Das Polargebiet, das Hoch- 
gebirge und die Tundren. 

IL. Gebiete vorherrsehender ehemiseher Verwitterungy. Diese lassen sich in 
zwei Gruppen eintheilen : A) Miunmide (rebrete mit überwiegend thonigen Boden- 


1 Die Bodenkunde I. Jahrg. 1901 Nr. 1. S. 13. St.-Petersburg. 


984. REFERATE. 


arten. Diese gliedern sich wieder in zwei Hauptgruppen u. zw. : 1. Die der vorherr- 
sehenden Verwitterang dureh Haugnussiiure. 2. Die der vorherrschenden Ver- 
witterung dureh Kolhlensünre. 

1. Das (rebiet der Huuuussüureverwitterung kann weiters in fünf Subzonen 
getheilt werden. u) Die westgermanische, 9) die skandinavisch-germanische, 


-) die nordrussische Subzone, ő) die Hochlagen der Mittelgebirge, ec) die pflan- 
zentragenden Hochlagen der Hochgebirge. 

2. Das (iebiet der Verwitterung durch Kohlensüure der humiden Zone 
umfasst die Mitte Europas. Das ist das Gebiet der clokalen;s Bodenarten, in 
welchen die Bodenarten je nach den Gesteinen, aus denen sie entstanden, 
wechseln und leicht von einander zu unterscheiden sind. Ihre Farbe ist 
gelb, braun bis roth, vom Charakter des Lehms. Diese Zone lásst sich nicht 
weiter zergliedern. 

II. B) Die (rebiete ehemiseher Verwitterung der ariden Regionen lassen 
sich in zwei Subzonen theilen. a) (rebiete mit warmem Winter und 6) (rebiete 
mait kaltem Winter. 

Die Böden der ariden hegionen mit warmem Winter in den Mittelmeer- 
lándern und an den Küsten des Schwarzen Meeres sind wenig plastische Lehm- 
böden mit nur geringem Humusgehalte und mit hüufiger rother Fárbung. Löss 
fehlt günzlich. Es ist noch wenig über diese Bodenarten bekannt. Hine weitere 
Gliederung scheint durchführbar. 

Die ariden (rebiete wmit keltem Winter umfassen die Sehwarzerdeböden 
Südrusslands, humániens und Ungarns. Thonreiche Böden, mit hüufigen 
Salzausblühungen. Verwitterang wird durch Kohlensáure wzd Humussüure 
bewirkt. In den Böden finden sich vielfach Lösungen und Ausfállungen von 
Humusstoffen vor. Herrschende Vegetation sind Steppenpflanzen. Wilder finden 
sich nur stellenweise. 

Zura Hehluss bespricht der Verfasser die Ursachen der Entstehung der 
Steppe. Sie liegen in dem hohen Wassergehalte der Steppeböden. In der kalten 
Jahreszeit sáttigen sie sich mit Feuchtigkeit. Im Frühling entsteht eine üppige 
Frühjahrsvegetation, die zum raschen Austrocknen des Bodens führt. Im Juni 
haben die meisten Steppenpfílanzen ihre Entwickelung abgeschlossen. Die Sand- 
böden mit geringer Wasserkapazitát werden tief durchgefeuchtet, hier überwinden 
die Waldbáume die Konkurrenz der Steppenpflanzen und werden herrschend, da 
der Boden auch wáhrend der trockenen Periode nicht austrocknet. Auf Sandböden 
entsteht ein Wald, auf Schwarzerdeböden gelingt die Aufforstung nur scehwer. 

Retietenböőden sind Steppenböden, die ausserhalb des heutigen Steppen- 
klimas vorkommen und ihre lntstehung den diluvialen klimatischen Bedingun- 
gen verdanken, der xöteppenperiodes der Diluvialzeit. 

Die Bintheilung der Bodenarten nach klimatischen Zonen ist nicht nur 
in grossen Zügen durehtührbar, sondern es lassen sich auf kleineren Gebieten, 
auf welchen keine so auffáligen klimatischen Unterschiede ersichtlich sind, die- 
selben Grundsütze geltend machen. In meiner letzten Arbeit Die Eintheilang der 
Bodenarten,v" habe ich ganz áhnliche Beobachtungen niedergesechrieben (S. 190). 
Die Bodenarten Ungarns lassen sich auch in klimatisehe Zonen zergliedern. In 
der nüchsten Nummer werde ich eine Karte Ungarns veröffentlichen, auf wel- 
cher die einzelnen klimatisehen Bodenzonen, so wie die Relietenböden unseres 
Vaterlandes ersichtlich sind. P. TRHITZ. 


: Földtani Közlöny XXX. B. 1900. S. 187. 


LITTERATUR. 955 


LITTERATUR. 


1.) BöckH, JOHANN : Vélemény Pécs sz. kir. város és környéke forrásvizei 
ügyében. [Gutachten über die Ouellenwasser der kgl. Freistadt Pécs und 
Umgebung.! Pécs, 1900. P. 1- 19. 


Verf. bespricht im Ramen der Wasserversorgungsfrage der Stadt Pécs die 
Ouellen in deren unmittelbarer Umgebung, so auch jene der Táler Pogányudvard, 
Egerágh und Áta etc. und ergünzt damit seine den gleichen Zweck verfolgenden 
früheren hydrographischen und geologischen Beitráge. 

Dr. ZOLTÁN SZILÁDY. 
(2.) LÖRENTHEY : [Foraminitferen der Pannonmiscehen Stufe Ungyarns. Neues 
Jahrbuch für Mineralogie ete. 1900, Bd. II, p. 99—107. 


(3.) Nopcsa, FRasz BaARox jun.: Dinosaurterreste aus Stebenbürgen(Sehürel 
von Limnosaurus transsylvamicus nov. gen. et spec.) Denksehr. d. k. 
Akad. d. Wiss. Math.-Naturwiss. Classe LXVIII. 1900. P. 5535—501. Mit 
6 Tafeln. 


(4.) STEIN, S. Adalék az ásványi szenek képződéséhez. (Beitrag zur Kennt- 
nis der Bildung von fossilen Kohlen). Auszug einer Arbeit aus d. techno- 
logischen Laboratoriaum d. kön. Josefs-Polytechnikums in Budapest, 
Magy. chem. folyóirat (Ung. chem. Zeitschr.) VI. Bnd. p. 39-—42, Buda- 
pest 1900. Ungariseh. 


Bekanntlich hat Viorerre bei der künstlichen Darstellung von Kohle aus 
Holz durch Binwirkung von hohen Temperaturen die Erfahrung gemacht, dass 
Druck die Bildung der Kohle befördert und gewissermassen die Temperatur 
ersetzt. CAGNIARD DE LATouR hat in zugescehmolzenen Glasröhren Holz im Beisein 
von Wasserdampf bis auf 3607 erhitzt und bemerkt, dass Holz bei diesem Vor- 
gange sich sehliesslich zu einer scehwarzen kohligen Masse verwandelt. 

Verf. hat nun nach der Methode C. px Larougs die náheren Umstüánde 
untersucht, wie sich eigentlich Holzfaser bei Anwesenheit von hochgradigem und 
hochgespanntem Wasserdampf zu Kohle umsetzt. Derselbe hat zu diesem Zwecke 
Holz und Wasser in starke 35—40 cm. lange Kaliglasröhren eingeschmolzen, 
dann erhitzt und die dabei gewonnenen Producte mit folgendem Resultate ana- 
lysiert : 


X Geologische und Wasser-Verhültnisse der Umgebung der Stadt Füntkirehen. 


Jahrb:. d. kgl. Uns. Géol. Anst. Bad. IV. 


286 LITTERATUR. 


Temperatur Zeit Holz, Kg. Hydrogen K/A Kohle ő 
2459 9 Stunden 01831 0-0090 94 015591 64-30 
250" 6 CEMb ay 021535 0-7010£ 51 01477 69-20 
255. 6 a 01802 00093 HZ 01266 103 
265 2 a 02305 070108 471 071678 J2:S 
JAS 6 ( 015653 000703 45 01156 740 
2809 OZ 02232 0-0091 41 051732 TE6 
2902 5 ( 01151 070043 3-8 00935 81"3 


Vert. folgert hieraus, dass mit zunehmender 7 der C-Gehalt der Holz- 
faser steigt ; auf je 77 T entfallen 3"/, C. Bei gleicher 7 hángt die Zunahme von 
(: noch von der Zeitdauer ab. Mit zunehmendem C sinkt die Feuchtigkeit u. das 
chem. gebundene H,O, daher der H Gehalt der Kohle, wohingegen das disponible 
H im Allgemeinen zunimmt. Die (/-Menge und warhscheinlich auch die Menge 
des disp. H ist nicht so sehr eine Folge der erhöhten T, sondern des wachsenden 
Druckes, was daraus hervorgeht, dass man bei gewöhnlichem Drucke aus Holz 
nie elne 78"/, übersteigende Kohle erhült, troizdem Proben 2 Tage hindurech bis 
zur hothgelut erhitzt wurden. 

Die Daten der obigen Tabelle sind ganz analog der Zusammensetzung der 
versch. natürliehen Kohlen, angefangen vom recenten Holz bis zur Steinkohle. 
Dem künstlicehen Drucke der hochgespannten Wasserdümpfe entspricht in der 
Natur das grosse Gewicht der aufliegenden Erdschichten. Zutritt der Luft ist 
hier, wie dort ausgeschlossen. Was endlich die 7 betrifft, so wird dieselbe, wenn 
sie in der Natur auch nicht die Höhe der im Experimente angewendeten 
250—270"7 erreicht, dennoch reichlich durch die ausserordentliehe Lünge der 
Zeit aufgewogen. FR. SCHAFARZIK. 


(5.) KoORNHUBER, AxpgEas : Über das (reweih eines fossilen Hirsches in 
einem Leithakall:- Juader des Domes zu Pressburg. A pozsonyi orvos- 
term. tudományi egyesület közleménye. (Verhandl. d. Vereins für 
Natur- und Heilkunde zu Pressburg) XIX. Bd. Pozsony 1897— 1898 p. 
106. Deutsch. 


(6.) NORNHUBER, ANDREAS : Vortrag über das Trink- (Leitungs-) Wasser der 
Stadt Pressburg. Sitzungsber. A pozsonyi orv. term. tud. egyesület közl. 
(Verh. d. Vereines f. Natur- u. Heilkunde zu Pressburg). XX. Bnd. 
Pozsony, 1900. p. 103—104. Deutsch. 

Aus dem Leitungswasser der Stadt Pozsony setzt sich nach lüngerer Zeit 
ein Kesselstein ab, der aus mikr. Krystállehen von Kalkspath und Gyps besteht. 
Vortragender knüpít hieran den Beweis, dass das Leitungswasser d. Stadt — 
weleches aus einem S m. tiefen Sammelbrunnen auf der Küsmacher-Insel aus 


diluvialem Schotter stammt — nicht, wie man zuweilen meint, Donauwasser 
resp. filtrirtes Donauwasser ist, sondern dass es aus dem unter der Donau und 
von dieser geschieden den Untergrund durchziehenden Grundwasserstrome 
stammt, der aus dem Wiener Becken und dessen seitliehen Buchten durchs ober- 


LITTERATUR. 987 


ungarische Thor ins kl. pannonische Beecken verlüuft. Das Donauwasser ist weicl, 
das Leitungswasser hart; ersteres oft trüb, letzteres klar: die Temperatur des 
letzteren ist stets versehieden von ersterem, im Winter höher, im Sommer niedri- 
ger; der Geschmack des letzteren ist angenehm, erguickend, ersteres ist un- 
schmackhaft. FR. SCHAFARZIK. 


(7.) ORrvavx, THEopoR: Die culturhistorische Bedeutung der in Europa 
gefundenen Nephrit- und Jadeit- (rerüthsehaften. Sitzsber. A pozsonyi 
orv. term. tud. egyesület közl. (Verh. des Vereines f. Natur- und Heil- 
kunde zu Pressburg). XX. Bnd. Pozsony, 1900. p. 69—70. Deutsch. 


Aus Nephrit und Jadeit gefertigte pr:ehist. Waffen und Geráthe werden in 
Europa blos in den westl. Lündern gefunden, etwa die Alpen u. d. Elbe bilden 
die Grenze. In Ungarn sind bisher 2 Fundorte bekannt: Zala-Apáti u. Lengyel. 
Anfangs glaubte man, dass diese Gesteine aus Central-Asien stammen, und 
sehloss aus ihrer Verbreitung, dass die Binwandernng nach Buropa über Nord- 
Afrika und die Meerenge v. Gibraltar von Westen aus erfolgte, doch fand man, 
dass die przehist. Steine von den asiatiscehen Vorkommen mikroscopisch versehie- 
den sind und schliesst hieraus, sowie auch aus dem Umstande, dass in prx- 
historischer Zeit zwischen den einzelnen Theilen Huropas kein Handelsverkehr 
nachgewiesen werden konnte, dass die Nephrit- und Jadeitfunde in Huropa nicht 
importirte, sondern hier im Lande aus in den Alpen vorkommenden Gesteinen 
verfertigte Artikel sind. Und dieser Ansicht sehloss sich auch der Vortragende an. 

FR. SCHAFARZIK. 


(8). Cvisió Jovan : A maczedoniai tavak. (Über die macedonischen Seen.) 
Földt. Közl. (Geogr. Mitt. XXVIII, Bd. Budapest, 1900. p. 113— 124, mit 
2 Seekartenskizzen.) Ungarisch. 


Vorláufiger Bericht über die Vermessung der macedonischen Seen wáhrend 
der Jahre 1898—1899. NO-lich von Saloniki liegen die Seen Tachinos (—2 m. 
tief), Butkovo (—2) und Dojran djol (—20), deren Abtfluss durch Schuttkegel 
gestaut wird. In der Umgebung dieser Seen findet man Oligocen über gefaltetem 
Krystallinischen. 

W.-heh von Saloniki wurde der Ostrovo See vermessen (76 Km", —61 m. 
tief), dessen Becken von jungpliocenen und diluv. Schichten erfüllt ist ; ferner 
die beiden in typiscehem Karstgebiet liegenden Ochrid (280 Km?, —285-7) und 
Prespa (212 Km? —54"9 m. tief) Seen, die beide álteren Ursprunges sind und 
schon zur neogenen Zeit bestanden haben. Beide letzteren sind von Rupturen 
begrenzt, auf deren einer N-lich vom Ochrid-See junge vulkanische Kuppen aut- 

etzen und auch Solfataren zu finden sind. 

Auch erwáhnt Verfasser, dass er bei einer Ersteigung des Peristeri Gebir- 
ges (2350 m.) bei Monastir Gletscher-Spuren und zwar Karbildungen, glaciale 
Seen in 2200—-2220 m. Höhe und Moránenwölle bei 1890 m. Höhe beobachtet 
hat, die wohl die südliehsten Reste einstiger Gletscher auf der Balkan-Halb- 
insel gewesen sein dürften. FRANZ SCHAFARZIK. 


ISS LITVERATUR 


(9.) SrzGmern, CaRL: Utazások az Erdélyi Érczhegységben és a Bihar- 
Kodru hegységben. "Reisen durch das Erdélyer Erzgebirge und Bihar- 
Kodru Gebirge.] A Magy. Kárp. Egyl. Évkönyve. Bd. XXVII, 1900. P. 
1— 44. 


Verf. teilt seine wáhrend des Studienausfluges der ungl. Geol. Gesellsch. 
gesammelten Beobachtungen mit. (Siehe noch : F. ScHAFARZzIK : Bericht über den 
von der ungarischen geologischen Gesellschaft vom 2--7. Juli 1899 ins sieben- 
bürgisehe Erzgebirge veranstalteten Ausflug. Földtani Közlöny. 1900. Bd. XXX, 
p. 97.) Ausser geographischen und touristischen Beitrágen bietet Verf. die 
Beschreibung des Bergwerkes von Zalatna ; weiters beschreibt er Abrudbánya, 
Vaskoh, die Kalugyer Ouelle etc. Dr. ZOLTÁN SZILÁDY. 


(10.) THrRgixa, Gusrav : Budapest környéke. (Die Umgebung von Budapest). 
Herausgegeben vom Ung. Touristen-Verein. Budapest, 1900. 169—Dp 
1—3)0. Ungarisch. 

Ein reich illustrierter Führer für Excursionisten, mit zahlreichen geologi- 
schen Notizen über versehiedene Punkte der Umgebung von Budapest. 
FR. SCHAFARZIK. 


AMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOL. A NSTALT. 


Se. Excellenz kgl. ung. Minister für Ackerbau ernannte am 17. Juni d. J. 
sub Prás. Z. 4507 den Geologen I. Classe Dr. Moxiz v. Párrx in die 3. Stufe der 
VIII. Gehaltsclasse zum  Sectionsgeologen; unter derselben Zahl wurden die 
Geologen I. Classe PETER TRErrz und HErwxRrcH HoRkusIiTzxY in die 1., resp. 2. Stufe 
der IX. Gehaltsclasse befördert und Geologe II. Classe EmERrIcn TImMkó in die 3. 
Stufe der IX. Gehaltsclasse zum (Geologen I. Classe ernannt. 

Sub Prás. Z. 7128 ernannte weiters Se. Excellenz der Herr Minister am 
26. September d. J. die Lehramtskanditaten GaABRIzL LÁszLó und OTTOKÁR KADIC 
in provisorischer Bigenschaft zu Geologen II. Classe. 

Zum Sehlusse gibt die Direktion tiefbetrübt Nachricht von dem 
Ableben des kel. ung. Sectionsgeologen Koloman von Adda, der nach lan- 
gem Leiden am 26. Juni 1. J. verschied. Des Verstorbenen werden wir im 
ersten Hefte des náchstjáhrigen Közlöny eingehender gedenken. 


mtaola 


Fig. 1. 6 ilium (ileaj: a) Proterosaurus (természet után; nach 
Natur) ; b) Morosaurus ; c) Nanosaurus ; d) (aosaurus ; e) Anchisaurus ; 
f) Ceratosaurus. 

Fig. 2. 3 pubes (Pubes): a) Laosaurus ; b) CGlaosaurus ; e) Stego- 
SUUT Us. 

Fig. 3. 2 ischium (Ischia) : a) Anchisaurus ; b) Camptosaurus. 

Fig. 4. Stegosaurus: a) Ischium; b) Ulna; c) Humerus ; d) első 
farkcsigolya (erster Caudalwirbel). : 

Fig. 5. Tricevatops: a) Ischium; b) Ulna; c) Humerus ; d) első 
farkcsigolya (erster Candalwirbel). 

Fig. 6. 6 koponya (Schüdel): a) Palgeohatteria (CREDNER, Zeitschr. 
d. deut. Geol. Gesell. 1888) b) Hypsilophodon ; c) Camptosaurus ; d) Hat- 
leria, (természet után, nach Natur); e) Anchisaurus ; ?) Megalosaurus 
( LYDEKKER, Manual of Palzontology). 

Fig. 7. 11 fog (Záhne): a) Megalosaurus (Ovewx, foss. rept. weald. 
form.) ; b) (Goelurus; ec) Brontosaurus ; d) Caulodon (Sauvage, bull. soc. 
geol. france 1888); e) Hypsilophodon (Hutzxe, Philos. Transact. roy. s0c. 
1882); £) Slegosaurus ; g) Hypsilophodon (Hunxx loc. cit.); h) Campto- 
saurus ; 1) Iguanodon (OvEx loc. cit); k) Graspedodon (Dotno, bull. mus. 
roy. belg. 1883) ; ) Limnosaurus (természet után, nach Natur). 


N. B. Azon ábrák, melyeknél eredetük nincsen külön megjelölve, 
Magsn : Dinosaurs of North America czimű munkájából vannak átvéve 
(jene Figuren, deren Original nicht besonders erwáhnt wird, aus MARsRn : 
c Dinosaurs of North America) ). 

A 6 D és c ábráknál a Supraorbitale pontokkal van jelölve (bei Figu- 
ren 6 /[ und c das Supraorbitale punktiert.) 


báro Nopcsa : Dinosaurusot. Földtani höztöny MM kot. 2 táb. 


Lith. Anst v. ThBannmwarth Wien . 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXI. KÖTET. 1901. OKTÓBER—DECZEMBER. 10—12. FÜZET. 


ELŐZETES JELENTÉS A SELMECZBÁNYA 
VIDÉKÉN ELŐFORDULÓ ERUPTIV KÓZETEK KORVISZONYAIRÓL. 


(A magyarhoni földtani társulat 1901. évi szeptember havában Selmecz- és 
Körmöczbányára tett kirándulása alkalmából.) 


ÍRTA 


Dr. BöcgkH HuGó. 


II-ik táblával. 


Hazánk ősi bányavárosa ez év szeptemberében örömünnepet ül. 
A magyar geologusok keresik fel itt a bányászat alma materének szék- 
helyén testvéreiket, hogy a c Bergmann von der Feders és cvom Leders köl- 
csönös érintkezéséből új impulsusokat nyerjen a tudomány és a gyakorlat. 

Úgy a bányászatnak, mint a geologiának klasszikus vidéke ez, melyet 
a százados munka szentelt meg. 

Mikor a selmeczi m. k. bánya és erdészeti akadémia ásvány-földtani 
tanszékét két év előtt elfoglaltam, egy ép oly szép, mint nehéz örökséget 
vettem át. PErTkó JózseEF és Dr. SzaBó JózsEr hagyták ezt rám. Az a lángoló 
szeretet, az a nagy ügybuzgalom, melylyel a két nagy mester e vidék geo- 
logiáját kutatta, nékem is szent kötelességemmé tette, hogy azt, a mit ők 
megkezdtek, én a tudomány mai előrehaladottabb álláspontjával előbbre 
vigyem, a mint azt ők is megtették volna, ha még közöttünk járnának. 

A mikor hazánk geologusainak szine-javát itt üdvözöljük, röviden 
összefoglalva e kis füzetben akarok kutatásaim eddigi eredményeiről a, 
selmeczi eruptiv kőzetek korviszonyát illetőleg beszámolni. Az egész terü- 
let kimerítő leírását hiába várná tőlem itt az olvasó. Csakis az van itt fel- 
sorolva, mi az eruptió-sorrend megállapítására fontos. 

Mielőtt azonban áttérek tulajdonképeni tárgyamra, kedves kötelessé- 
get teljesítek, mikor köszönettel emlékezem meg kedves barátomról CsEH 
LaJos bányatanácsosról. Csakis az a fáradhatatlan szorgalom, a melylyel 
ő éveken keresztül összegyűjtötte a Selmecz környékére vonatkozó adato- 
kat és a mely ernyedetlen munkássága talán nem is részesült a megérdem- 
lett elismerésben, tette lehetővé, hogy aránylag rövid időn belől tiszta át- 
tekintést nyerjek a selmeczi geologiai viszonyokról. Az általa összehordott 
anyag nélkül ez lehetetlen lett volna. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 19 


290 


Dr BÖCKH HUGÓ : 


Selmecz- és Körmöczbánya környékének eruptiv kőzetei már régóta 
magukra vonták a kutatók figyelmét és így az irodalom, mely erre a vidékre 
vonatkozik, elég számottevő. A történeti adatok felsorolásától e kis közle- 
ményben eltekintek. Megtalálni azokat SzaBó JózsEr összefoglaló munka- 
jában: eSelmecz környékének geologítai leírása. Évek munkájának ered- 
ménye van ezen műben lefektetve és én fejtegetéseimben közvetlenül az ő 
eredményeihez csatlakozom. 

Beosztása a selmeczi kőzetek korviszonyát illetőleg a következő : 


Alluvium : 
Diluvium : 
Kenozói : 


Mezozoi : 
Trias : 


Forrásmész. 

Hömpöly, nyirok. 

Bazalt. 

Piroxentrachit (Rhyolith) és konglomerátja. 

Édesvizi kvarcz. 

Biotit — labradorit — andesin — trachit (rhyolith) és kon- 
glomerátja. 

Biotit — orthoklas — andesin — trachit (rhyolith) és kon- 
glomerátja. 

Nummulitréteg. 

(fiatalabb) Diorit. 

(öregebb) mészkő, dolomit, werfeni pala. 


Palxozoi és archei : guarczit, arkosa, aplit, csillámpala, gneis. 
Eddigi vizsgálataim alapján a selmeczi kőzeteket a következő sor- 


rendben foglalhatom össze : 


Trias : 


Hoczén : 
Mioczén : 


Plioczén : 


Diluvium : 
Alluvium : 


" Budapest, 


Werfeni pala. Helyenként gneisszá és csillámpalává ala- 
kulva. 

Triasmész. Trias guarczit. 

Nummaulitrétegek. 

Pyroxenandesittufa. 

Pyroxenandesit. 

Diorit. 

Granodiorit. Helyenként palás és ekkor gneisszerű. 

A granodiorit telérkőzete az aplit. Helyenként a grano- 
diorit kovásodott. 

Biotit-amphibol-andesittufa. 

Biotit-amphibol-andesit. 

Rhyolithtufa. 

hhyolith. 

Basalt. 

Nyirok, kavics, agyag. 

Édesvízi mész. 


1891. A M. Tud. Akadémia III. osztályának külön kiadványai. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 991. 


Az eruptiók kezdetétől a jelenkorig kovasav lerakódások és másod- 
lagos tufa képződés. 

A mint kitűnik, az általam felállított sorrend tetemesen eltér a, 
dr. Szasó Józser által megállapítottól, a mi különösen az eruptiók egymás- 
utánját illeti. A következőkben iparkodni fogok beosztásom helyességét a 
régebbivel szemben igazolni. 


A selmeczi eruptiv kőzetek. 


A kőzetek leírását itt csak röviden adom, a mennyiben a kőzettypu- 
sok megállapításához szükséges. A részletes leírás a monografikus fel- 
dolgozásnak lesz a feladata. 


Pyroxenandesit. 


Területünkön ez a legelterjedtebb kőzet. A Tanád hegyláncza ebből 
áll és a selmeczi telérek legnagyobbrészt ebben foglalnak helyet. 

Üde állapotban fekete, sötétes színű. Hol tömöttebb, hol porfiro- 
sabb szövetű, de a legüdébb féleségek is a mikroskop alatt erős elváltozást 
mutatnak. 

A legtöbb helyen ez a kőzet erősen elbontott, zöldköves és kaolino- 
sodott. Erről azonban, minthogy a többi andesitnél is észlelhető, a zöld- 
kövesedésnél lesz szó. 

A mikroskop alatt hypokristályosan porphyros és pedig hyalopilites. 
Üveganyag igen kevés van és ha volt is, az bomlott. Az intratellurikus gene- 
ratió ásványait magnetit, apatit, hypersthen, augit és plagioklas alkotják. 

A magnetit kisebb-nagyobb szemeket alkot. Zárvány gyanánt elő- 
fordul a hypersthenben, augitban és a földpátban. Titántartalmú, a mire 
az is utal, hogy a bomlott hypersthenekben leukoxen udvar veszi körül. 

Apatit alárendelten fordul elő. Barnás színű, a mi mangántartalmá- 
tól ered. 

A hypersthen a fiatalabb eruptiv kőzetekre jellemző oszlopos formában 
lép fel. Pleochroismusa erős, a — vörösbarna, b — sárgás, c — világoszöld. 

A legtöbb esetben erősen bomlott. A bomlásnál eredeti alakja meg- 
marad, zöld színűvé válik. Immersióval vizsgálva egyes calcit-csoportokat 
találunk benne, továbbá rostos részeket, melyek optikai orientálása eltérő. 
Ezen rostok között bastit, epidot, echlorit és serpentin különböztethető 
meg. Néha teljesen serpentinné vagy chlorittá van átalakulva. 

Az augit oszlopos. Kioltódása 457— 49" között ingadozik a (010) 
lapon. Meglepően ép a hypersthenhez képest, kivéve a typikus zöldköves 
féleségekben. A hypersthennel összenövéseket mutat. Rendesen körülnövi 
a hypersthent, a mely a legtöbbször bomlott, míg az augit teljesen ép. 

A plagioklasok meglepően üdék. Az albit és a karlsbadi törvény sze- 

197 


2992 Dr: BÖCKH HUGÓ : 


rinti összenövés gyakori. FHouguÉ módszere szerint határozván meg a, föld- 
pátot a L-en 569 és 599, c.L-en 45" és 289 között ingadozott a kioltódás, 
a mi a labradorit-bytowmitt sorozatba tartozó földpátnak felel meg. Kivé- 
telesen anorthit és andesin is fellép. 

A földpát sokszor zonás szerkezetű és ilyenkor a basikusabb belső 
rész bontott, míg a külső övek épek. 

Az alapanyag bontott, de azért jól megkülönböztethetők a plagioklas 
léczecskék, melyek az a-ra L metszetben 70—72", a c-re L metszetben 
6—5" közötti kioltódást adnak, a mi az andesin-oligoklas földpátokra utal. 

Ezenkívül többnyire ehloritosodott léczalakú kristálykák is fordulnak 
elő, melyek hypersthenre utalnak. 

Úgylátszik, hogy a hypersthennek az alapanyagban való előfordu- 
lása nálunk gyakori dolog, a mennyiben Nagy-Maros környékén ugyanezt 
figyelhettem meg. 

Az alapanyagban igen sok a magnetit. 

A kőzet elemzése, melyet BENczE GERGELY erdőtanácsos, collegám, 
volt szíves végezni, a kinek különben az összes itt közölt elemzéseket 
köszönöm, a következő : 

Fekete színü pyroxenandesit Vöröskútról : 


Si102 55-90 
K?O 1:67 
Na?O 315 
CaO 0-48 
MgO 1:29 
Fe0 1453 
Fe?O5 8-4. 
AL?O3 12-85 
P?O5 éle 

Mn704 1:69 


Igen jellemző kifejezője a kőzetek összetételének az az eljárás, a 
melyet Lozwrsxsox-LESsSING követ," a ki az úgynevezett aciditási coefficiens- 
sel és a 100 molekula 510?-re eső basis-molekulák számának a megadásá- 
val az egyes kőzetekre igen jellemző adatokat szolgáltat. 

Az aciditási coefficiens megállapításánál a 9/9-ban kifejezett formulát 
molekuláris proportiókra számítjuk át és egy empirikus formulát alko- 
tunk belőle, melyben az R?O és RO typusú basisok együtt, az R20? külön 
szerepel és a basisokhoz kötött oxygen atomok számával elosztjuk a Si- 
hoz kötött O atomok számát.Fr 


k Studien über Eruptivgesteine. 212. oldal. St. Petersburg 1899. 
tk LLOEWINSON-LESSING idézett munkájában 212. oldal, nyilván tévedésből, for- 
dítva van megadva az eljárás. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 293 


A jelen esetben az átszámított képlet : 


Si02 — 0-931 
KÓ — 0-018 
Na?O — 0-051 
CaO  — 0-009 
MgO — 0-032 
FeO — 0-202 
Mn0O — 0-007 


BES05v0055 
ANSOSSZTOL26 


Az empirikus képlet 320 RO ; 1-8 R20? 9-3 S10?. Az aciditási coeffi- 
ciens 2162. A basismolekulák száma 100 molekula Si 02-re 46:2. A kőzet 
tehát a neutrális kőzetek sorába tartozik. 


A ugit-Diorit. 


A vihnyei völgy bal oldalán lép fel egy ellypsis alakú tömzs alakjá- 
ban. Isolált áttörése található Györgytárónál. Üde állapotban feketés zöld 
színű. Gyakran azonban zöldkövesedett. A mikroskop alatt hypokristályos 
szemcsés. 

Alkotó részei a kiválási sorrendet véve : 

1. Magnetit, titanit és apatit. 

2. Diallag, hypersthen, amphibol, biotit. 

3. A labradorit, bytownit sorozatba tartozó plagioklas. 

4. Mikroklin. 

5. Ouarcz. 

A magnetit elég gyakori, míg apatit és titanit csak elvétve lép fel. 

Az amphibol zöldes színű, a közönséges amphibolhoz tartozik. Fel- 
lép mint primeren kivált amphibol és mint a diallag uralitosodásának 
terméke. Kioltódása a prismás hasadási lapokon 14". A primzer amphibol 
sokszor chloritosodott. 

A diallag a biotit mellett a leggyakoribb alkotórész. Pleochroismusa, 
a mely rendesen ritkán látható, elég jól vehető ki : 

b — sárgás, a és c — zöldes. 

A (001) szerint iker-összenövést mutat, a mi ritka. 

Sokszor parallel növi körül rhombos pyroxen és amphibol. 

Az orthopinakoidális hasadás jól kivehető. 

Alárendelten lép fel a hypersthen. A diallagal összenövést mutat, 

A biotit erősen elváltozásnak indult; a szélein ehloritosodott. Sokszor 
az alternáló lemezek, a melyekből össze van téve, váltakozva alakultak át, 
Epidottá átalakult részek alárendelten lépnek fel. 


294 D: BÖCKH HUGÓ : 


SzaBó augitot is említ y és azt írja, hogy az augitot néha diallagit 
veszi körül. Ez a mag sohasem augit, hanem hypersthen. 

A plagioklas az albit és karlsbadi törvény szerinti összenövést mutat. 
Az extinktió az a L metszetben 57—59", c-re L metszetben 40—27", a 
mi a labradorit-bytownit sorozatra utal. Nagyon jellemző e plagioklasokra 
az a hólyagos szerkezet, melyet már BEcKE is megfigyelt a selmeczi augit- 
dioritnál és a melyet először a xPetrographische Studien am Tonalit des 
Riesenfernerv XX czímű művében írt le. 

Zárványok gyakoriak és pedig úgy folyadék zárványok, mint a régeb- 
ben kivált ásványok. 

Alárendelten mikroklin is föllép és itt granofiros összenövést 18 
észlelhetünk. 

Az utoljára kivált alkotórészt a guarcz képezi, mely apró szemcséket 
alkot, melyekben gyakori a folyadékzárvány. 

Vegyi összetétele : 

Diorit Vihnyéről : 


Molecularis proportiókra 
számítva át. 


SIESS S102 — 0-997 
RSS HTO ZS KO MS 0002 
NA SOS e7s3Ű INAS OSZNOTS 
(GON ZU ÉS CaO SES 
MgO — 029 MgO — 0-007 
IRG0 60 BSOKSSÚOZH 
HeS0 ZH MNO SZ"0-0AO 
JOE SVÁB! BEZOSZ 0016 
P30S CG E AI205 10:180 
MnS03Z "935 


HJSZAROSASSARZOS EAT O0TST0S 

Az aciditási coefficiens 2408. 100 molekula $510?-re esik 41 básis 
molekula. A kőzet közép helyet foglal el a dioritok és guarczdioritok kö- 
zött. A dioritok aciditási coefficiense 1777, a guarczdioritoké 2-8. 


Granodiorit. 


SzaBónál e kőzet mint sienites orthoklastrachit szerepel. Megkülön- 
bözteti tőle a porfiros biotit-orthoklastrachitot, de megjegyzi, "ty hogy oly 
fokozatosan mehetnek át egymásba, hogy a határt megvonni esetleg nem 
is lehetséges. Ez azonban tévedésen alapszik. A két kőzet mindig élesen 


k Selmecz környékének geologiai leírása. 389. oldal. 
kk TTSCHERMAK M. P. M. 1893. XIII. 379. és 433. oldal. 
kxx ].. c. 372. 1. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL, 995 


válik el egymástól, már maga az, hogy az egyik kristályos szemcsés, a 
másik meg porfiros szövetű, jó megkülönböztetőül szolgál. 

Különben is az ő porfiros orthoklastrachitja összetartozik az ő biotit- 
abradorit-andesintrachytjával. 

Ő maga (l. c. a 361. oldalon) azt írja: Minthogy azonban a Biotit- 
Andesin-Labradorittrachit typusa annyira hasonló a Biotit-Orthoklas- 
Andesintrachithoz, hogy még mind a kettőben az amphibol és guarcz is 
közös lévén, csupán az orthoklas túlnyomósága dönt e két typus között, 
az pedig helyenkint változik, megeshetik, hogy ezen két typus ott, a hol 
egymással érintkeznek, részletes kutatás aikalmával a térképen más terü- 
leti határt fog kapni." 

Megjegyzem, hogy ez csakis az ő porfiros biotit-orthoklas-trachitjára 
áll, a sienitesre, a mi granodioritunkra nem és látni fogjuk, hogy a két 
kőzet nemcsak hasonló, de azonos 18. 

Az általam granodioritnak nevezett kőzet főelterjedése a hodrusi- 
völgyben van. 

Világosszürke színű, guarcztartalmú kőzet. Földpátja kisebb mennyi- 
ségben orthoklas, túlnyomóan plagioklas. A színes alkotórészek közül 
biotit és amphibol lépnek fel, melyek közül hol az egyik, hol a másik van 
túlsúlyban. Titanit itt-ott szabad szemmel kivehető. 

A mikroskop alatt hypokristályosan szemcsés. Alkotórészei a kiválási 
sorrend szerint : 


1. Apatit, magnetit, zirkon, titanit. 
2. Biotit, amphibol. 

5. Andesin. 

4. Orthoklas. 

5. Ouarcz. 


Pyroxen teljesen hiányzik, a mi a biotit-amphibol-andesittel szem- 
ben (SzaBó porfiros biotit-amphibol-trachitja -4- biotit-andesin-labradorit- 
trachit) rögtön jól megkülönbözteti. A biotit többnyire annyira echloritoso- 
dott, hogy zöld színű. Ott, a hol ép részek az elváltozottakkal érintkeznek, a 
ehlorit levelessé teszi a biotitot. Az amphibol zöld színű és a közönséges 
amphibolhoz tartozik. Erősen pleochroistikus. 

Gyakran összenövést mutat a biotittal. 

A plagioklas ikerrovátkolt és sokszor zónás szerkezetű. A basikusabb 
részek calcittá alakultak át. 

Az extinktió az a-ra .L metszeteken 64", a cc-re L metszeteken 10" 
körül van, a mi andesinre utal. 

Az orthoklas kisebb számban lép fel, kissé üveges és a sanidinra 
emlékeztet inkább. Az andesinhez képest allotriomorph. Granophyros ösz- 
szenövéseket alkot. 


296 Dr: BÖCKH HUGÓ : 


A guarcz, mely az utolsónak kivált alkotórész, igen gazdag folyadék- 
zárványokban, melyekben NaCl koczkákat is észlelhetni. 
A hodrusi granodiorit elemzése a következő eredményt adta : 


Molecularis proportiókra 
számítva át. 


5107 67-07 SA0j2. — ALAK ó 
RSS ZEŰSSE IRSOSEZTOTOTA 
NASON E W-OS Naz0 — 0021 
Ca0 — 549 Ga0 s 10098 
MEGIKZZEEÉZEÉS MgO S10-053 
H90, s 190 ESGGFEZTO0ÚS 
IBSZ0SS S S0 MnO — 0004 
AEG c 10001 He0s E 0-030 
185082 S ME ANZOSS 0159 


INAS OSZ 094 
Ariképlete szék OSS SZREOS ST EZÁSNO AE 


Aciditási coefficiense 2:986. 100 molekula $S10?-re esik 33-4 básis- 
molekula. 

A kőzet rendkívül érdekes. Chémiai tekintetben a guarczdioritok és 
gránitok között áll. Igen közel rokon a dacitokkal is, a mint a káliföldpát 
sanidines jellege is ezekre jellemző. 

Aciditása nagyobb a guarezdioritokénál, mely középértékben 2:S, míg 
ezen kőzet egyes példányainál a coefficiens 3-00-ra is rúg, de kisebb a 
gránitokénál, mely 391. 

A básismolekulák száma 100 molekula Si0?-re, a guarczdioritoknál 
39, a gránitoknál 25-6, a mi esetünkben 33-4. 

Úgy az ásványos, mint vegyi összetételt, továbbá a szövetet tekintve, 
egy a guarezdioritokhoz tartozó, de a biotit-amphibol tartalmu gránitok- 
kal rokon kőzettel van dolgunk, melyre talán szintén joggal alkalmazhat- 
juk a granodiorit elnevezést. 


Aplit. 


A granodiorittal kapcsolatosan, helyenként annak szélső facieseit 
alkotva, legtöbbször azonban rajta keresztültörve fordul elő. 

Fehéresszürke színű orthoklasból, alárendelten andesinből és guarcz- 
ból álló kőzet, melyet úgy ásványos, mint vegyi összetételét, továbbá fel- 
lépését tekintve, a granodioritos magma savanyú telérkőzete gyanánt kell 
felfognunk. 

A RosExpuscH-féle definitióval persze ez a meghatározás nem vág 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 997 


össze, mert ő csak a mélységbeli kőzetek kiséretében ismer telérkőzeteket, 
pedig ebben az esetben úgy a granodiorit, mint a vele kapcsolatos aplit 
határozottan effusiv jellegű. 

Igaz ugyan, hogy a granodiorit hypokristályos szemcsés szövetű, a 
mi mélységbeli kőzetre utal és mégis egész fellépésében ez a kőzet effusiv. 
Különben is ebben a tekintetben teljesen egyetértek LozwIXsox-LESSING- 
gel, hogy vannak ugyan egyes jellegek, melyek majd a mélységbeli, majd 
az effusiv kőzetek szövetére jellemzők, de a szövetnek olyatén értelmére, 
hogy azt a képződési mód csalhatatlan bizonyítékául veszszük, nem 
helyes. 

Hogy különben rendkívül nagy mértékben befolyásolja a kőzet szöve- 
tét a chemiai összetétel, legalább is ép oly mértékben, mint a nyomás. 
arra megint a mi kőzeteink nyujtanak kitünő példát. Sehol a bányászat 
által feltárt mélységekben változást a szövetben kimutatni nem tudtam. 
Mindezen fejtegetések azonban igen messze vezetnének mostani felada- 
tomtól. 

Ezek után térjünk vissza az aplit megbeszélésére. 

Először Perrxó írta le aplit néven, de valódi természete felől sokáig 
nem voltak tisztában. SzaBó aplit-arkóza néven írja le és palezozói üledék- 
nek tartja, melyet az eruptiók a mélységből felragadtak. 

Felfogása azonban téves, mert az aplit eruptiv jellege kitünik fel- 
lépéséből. Így a vihnyei völgyben több helyen látható áttörése a dioriton 
és a trias-üledékeken, melyeket erősen kontaktmetamorphisált. 

Ezenkívül a vegyi összetétele és a mikroszkop alatt észlelhető ásvány- 
kiválási sorrend, a mely csakis az eruptiv kőzeteknél észlelhető, minden 
kétséget kizárnak eruptiv természetét illetőleg. 

SzaBó az aplitot összetévesztette egy a triaspalák felső részében elő- 
forduló arkozával, mely hozzá némileg hasonlít és melynek a töredékeit 
a később említendő vihnyei eoczén conglomeratban is fellelni, de ehhez az 
aplitnak semmi köze. 

HussÁk XX az aplitot mint gránitot írja le és egy turmalintartalmú 
féleséget is megvizsgált. 

A mikroskop alatt panidiomorph szemcsés szövetű kőzet, mely főleg 
orthoklasból és guarezból áll. Alárendelten lép fel andesin. Észlelhetni 
továbbá kis mennyiségben muskovitot és helyenként turmalint. 

Az orthoklas granophyros és mikroperthites összenövéseket mutat. 
Sokszor bomlásnak indult és ilyenkor néha saussuritesedés nyomait mu- 
tatja. Mint bomlástermék calcit is fellép. 


Tr Studien über Eruptivgesteine 411—414. oldal. 
kk Beitráge zur Kenntniss der Eruptivgesteine der Umgegend von Sehemnitz : 
Sitzungsb. d. k. Ak. d. Wiss. Wien. 1880. Bad. LXXXII. 86. 


298 Dr BÖCKH HUGÓ : 


A guarcz jól kifejlődött szemcséket alkot. Igen gazdag folyadékzár- 
ványokban. 

A turmalin igen szépen dichroitos, néha zonás szerkezetet mutat, 
kívül kék héjjal, belül színtelen vagy barnás maggal, vagy fordítva. Sokszor 
gömbös tömeget alkot. Ezt a féleséget az itteni bányászok tigriséreznek 
nevezik. 

A kontaktjaiban szintén fellép a turmalin. 

Vegyi összetétele : 

Csubernói Aplit : 

Molekularis proportiókra 
számítva át. 


SI02  — 75-63 SI02 — 1:260 
KZÖ..—  3:33 K2O — 0-035 
Na?0 — 3-85 Na?O — 0-062 
CaO — 128 CaO  — 0-023 
MgÓ — 0-77 MgO — 0:019 
FeO — 0-29 FeO — 0-004 
Fe2O3 —  0-99 MnO — 0-005 
A12O3 — 12-60 Fe203 — 0-006 


P:0" — nyomokban BIO S T051253 
Mn?0s—  1:26 
A képlet 1:5 RO ; 1-3 RZO" ; 12:6. 5102. 


Aciditási coefficiense 466. 100 molekula $S102-re esik 21"4 basis- 
molekula. 


Biotit-amphibol-hypersthen-andesit. 


Szabó, mint már a granodiorit leírásánál említettem, a biotit-am- 
phibol-hypersthen-andesit egy részét mint porfiros orthoklas-trachytot írja 
le. Így pl. a mi az ő térképén mint B. Or. Tr. zöldköve van kijelölve, az 
mind ide tartozik. 

SzaBó előbb említett megkülönböztetése merő tévedésen alapszik. 
Először is, a mit ő porphyros orth. trachytnak nevez, ezt az elnevezést 
nem érdemli meg, mert ha az illető kőzetekben helyenként sanidin elő is 
fordul, ennek a fellépése oly szórványos, hogy azt az osztályozásban ki- 
indulásul nem vehetjük. 

Úgy a SzaBó-féle porphyros orthoklas-trachyt, mint az ő biotit-labra- 
dorit-andesintrachytja egy kőzetet alkotnak, a melyet biotit-amphibol-hyper- 
sthen-andesitnak mondhatunk. 

A jellemző ásványcombinatió egy az andesit-labradorit sorozatba 
tartozó plagioklas, biotit, amphybol és néha hypersthen. Helyenként guarcz 
18 észlelhető benne. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 999 


Az amphibol a basaltos-féleséghez tartozik, a mi lényeges eltérés a 
granodiorittal szemben. 

A mi most a kőzet mikroskopos vizsgálatát illeti, a szövete hol kris- 
tályosan porfiros, néha hypokristályosan porfiros és pedig hyalopylites. 

Az alkotórészek cordierit, apatit, magnetit, biotit, amphibol, labradorit 
andesin, sanidin, guarcz (tridymit). 

A cordterit alárendelten fordul elő. Így például a ribniki dombon 
találni egyes kristályokban. A legelső kiválások közé tartozik. 

Apatit igen gyakori. Számos interpositiót tartalmaz. Többnyire bar- 
nás színű. 

Magnetit igen gyakort, sokszor limonitosodott. Titánvas tartalmú, 
mert a bontott andesitféleségekben sokszor leukoxen-udvar veszi körül. 
Ha HussáÁk (l. c. 38. oldal) azt írja : aTitaneisen, welches in den Grünstein- 
trachyten vorkommt, fehlt den eigentlichen Andesiten vollstándigy ; úgy ez 
tévedésen alapul. A zöldköves módosulatban azért mutathatta ki, mert ott 
a beállott bomlás folytán a mágnesvas titántartalma elárulja magát, de ott 
sincs tiszta titánvassal dolgunk, mint ő gondolja. A biotit magmatikus re- 
sorptiót mutat. Rendesen chloritosodott. 

Az amphibol a basaltos-féleséghez tartozik. A chloritosodás és a re- 
sorptió itt 15 általánosan elterjedt. 

Úgy a biotitnál, mint az amphibolnál epidot is fellép mint bomlás- 
termék. 

Hypersthen elég gyakori. Néhol túlsúlyra jut, mint a Szitnya kőzeté- 
ben, de a biotit és az amphibol jelenléte e kőzetet is élesen megkülönböz- 
tetik a pyroxenandesittől, a minek SzABó is, HUSSÁK is, vették. 

A biotit és az amphibol is változó arányban lépnek fel, hol az egyik, 
hol a másik túlnyomó. 

Augit alárendelten található, a hol több a hypersthen, ott augit is 
fellép, de egyúttal az amphibol és a biotit is rendkívül erősen resorbeáltak. 

Az itt leírt különbségek eltérő képződési viszonyokra vezethetők vissza. 

A plagioklasok zónás szerkezetet mutatnak. Zárványokban dúsak. 
A zárványok apatit, magnetit, amphibol, biotit, hypersthen, üveg. 

A kioltódás L a-ra 63" körül, L c-re 22" és 12" között van, a mi a 
labradorit-andesit sorozatra utalt. Sokszor erősen bomlott a földpát és 
lyenkor calcit vált ki. Sanidin alárendelten lép fel. 

A guarcz szabálytalanul, mint kitöltőanyag lép fel. Előfordulása igen 
változó. Ott, a hol a szövet holokristályosan porphyros, gyakoribb, a hol 
hypokristályosan porphyros, ott háttérbe lép. 

Tridymit mint utólagos termék főleg üregek falain található. 

Az alapanyag hol holokristályos, hol hyalopylites. Magnetit, hyper- 
sthen és plagioklasból áll. 


300 D: BÖCKH HUGÓ : 


A hypersthen itt is egy második generatióban lép fel. Erősen chlori- 
tosodott. A földpát andesin. 
A mérlegház körül vett kőzet összetétele : 


Molekularis proportiókra 


átszámítva 
510? 56-01 BIO A0938 
KS 29 KZO s — 01030 
Na?0 7"30 INa s 0 SO 
CaO 9.25 Cao PF OAZ 
MgO 0-37 MSOSZ (0009 
FeO 434 FeO — 0060 
Fe?0? 991 Mn0O — 0-009 
AISOS 1492 Fe?0? — 0-024 


220S nyoma AISOSSZAOTAG 
Mn?0s 292111 : 
Atiképlet 55. ROS AZARSOZ NOS S1ÖK 


Aciditási coefficiense 2113. 
100 molekula Si 02-re esik 4773 básis molekula. 
A kőzet az előbbiekhez képest básisosabb. 


Rhyolith. 


A mint látni fogjuk, a mi területünkön a pyroxenandesittel megkez- 
dődött régibb eruptio-cziklus legfiatalabb tagja. 

SzaBó rhyolithosodási elméletét, a melyet ma talán már senki sem 
fogad el és a mely úgyis megdől, a mint az általam megállapított eruptió 
sorrend beigazolást nyert, itt mellőzöm. 

A kőzettel magával is röviden akarok foglalkozni, csak a mennyire 
éppen a typus megállapítása szempontjából szükséges. Fellép mikrofelsites 
és vitrofires kifejlődésben. Különösen a vihnyei és szklenói völgy kö- 
zötti terület, mely a Garam völgyét szegélyezi, alkalmas a tanulmányo- 
zására. 

Ásványcombinátiója sanidin, alárendelten az albit-oligoklas soro- 
zatba tartozó plagioklas, biotit, továbbá guarcz. Alárendelten magnetit és 
apatit. 

Az apatit hosszú tűalakú és a magnetittel együtt elterjedt ugyan, de 
nem gyakori. 

A biotit sötétbarna színű. A (001) szerint ikreket képez. Néha kissé 
chloritosodott és epidotosodott. 

A biotit sokszor mutat magmatikus resorptiót. Ilyenkor magnetit- 


x Lásd SzaABó I. c. 315. oldal, továbbá 369. és 381. oldal. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 301 


szemcsékre bomlott fel, melyek limonittá alakultak. A vihnyei kötenger 
rhyolithjának vörös színe innét ered. A plagioklas, mely az ép példányok- 
nál az a-ra L metszeten 84" körül, a c-re ll metszeteken 107 körül adja 
a kioltódást és ennélfogva az oligoklas-albit sorozatba való, ilyenkor min- 
dég kaolinosodott. A sanidin ellenben mindig ép. Teljes érintetlen volta 
arra enged következtetni, hogy itt a limonitosodás már a magma megszi- 
lárdulásakor vette kezdetét. 

A samidin gyakran mutat ikerösszenövést a karlsbadi törvény sze- 
rint. Üvegzárványokban gazdag. 

A guarcz dihexaöderekben lép fel. Magmatikusan korrodált. Átlátszó. 
A korrozió által előidézett üregeket alapanyag tölti ki. Erősen repedezett. 

Az alapanyagban, mely mikrofelsites, biotit, plagioklas, augit van- 
nak kiválva, hol az egyik, hol a másik nagyobb számban. 

Összefüggnek azután ezen rhyolithokkal szurokkövek és perlitek. Az 
átmenetek, a szférolites kiképződés tanulmányozása igen érdekes ered- 
ményeket adott, de erről legyen szabad más alkalommal szólanom. Külö- 
nösen szépen láthatók ez átmenetek a szklenói völgyben, ha a szklenói 
fürdőtől Geletnek felé megyünk. 

A vihnyei kőtenger rhyolithjának elemzési eredménye : 


Molekularis proportiókra 


átszámítva 
5102 77-46 HL02I ,— 15290 
K?0O 6-41 KENE ÜGS 
Na?0 (30 Na:0  — 0.022 
CaO 1299 Cao E 0:028 
NgO 0705 Naaa (0004 
FeO 1"95 I8E(0 ZT RUDT 
Fe?0? 1700 MnO — 0-000 
ANOSZEKKGOKON Fe?0? — 0006 
P2OS" "nyoma ANSOSSZTO:100 


Mn?0s 0.29 
A képlet: 14 RO; 1-1 R208; 12:9510?. Aciditási coefficiens 5748. 
A básis molekulák száma 100 molekula S102-re 182. 


Basalt. 


A Selmecz környéken előforduló basalt három helyen lép fel: a Kal- 
vária-hegy ebből áll, azután áttöréseket alkot Kis-Hiblyén és Repistyénél. 
Nagyobb kiterjedésben találjuk azután Szt.-Kereszt körül. 

Mind a három előfordulás olivintartalmú földpátbasalt. 

Az első generatió ásványai a kiválási sorrend szerint: magnetit, pi- 
cotit, apatit, augit, olivin, labradorit-bytownit. 


302 Dr BÖCKH HUGÓ : 


Mivel a földpát túlnyomó részben van meg, ez vált ki utoljára. 

A kőzet szövete hypokristályosan porfiros és pedig hyalopylites. 

A magnetit nagy számmal lép fel úgy mint zárvány, úgyis mint ön- 
álló alkotórész. 

A picotit az olivinben alkot zárványokat. 

Apatit gyakori. 

Az augit zónás szerkezetű. Ikerösszenövés (100) szerint gyakori. S0k- 
szor homokóra- szerkezetet mutat. A (100) szerint is hasad, a mi diallagszerű 
kinézést kölcsönöz neki, a mint ez különben úgy a diabasok, mint a basal- 
tok augitjainál gyakori dolog. 

Az olivin a magmatikus resorptió folytán legömbölyödött. Néhol a, 
dacitok guarczára emlékeztetően egész mélyedések vannak belőle kioldva. 
Ezeket kitölti azután az alapanyag. HussÁáx azt írja (1. c. 64. oldal), hogy 
az olivin zárványokat tartalmaz az alapanyagból. Ezek nem zárványok, 
hanem az olivinnek resorptió folytán támadt üregeit kitöltő részei az alap- 
anyagnak. Zárvány gyanánt picotit, magnetit, augit lép fel. 

A kis-hiblyei basalt olivinje erősen serpentinesedett. 

A plagioklas hosszú léczalakú kristályokat alkot. A kioltódás .L a-ra 
559, ]L c-re 409 körül van, a mi labradorit-bytownitra utal. 

Szapó (1. c. 281. oldal) oligoklas-andesinnek mondja a nagyobb föld- 
pátokat. A legszorgosabb vizsgálat daczára sem tudtam a nagyobb föld- 
pátok közt mást, mint a labradorit-bytownit sorba valót találni. Az alap- 
anyag földpátja az oligoklas. 

Különben is a basaltokban, ha két földpát-genertió van jelen, úgy 
az intratelluros generatió mindig a labradorit, bytownit és anorthithoz 
tartozik, tehát igen básikus. 

Az alapanyagban magnetit, augit, olivin, oligoklas és üveg mutat- 
ható ki. 

Mint bomlástermék calcit és serpentin lép fel. 


Gneisz és csillámpala. 


Mielőtt ezen kőzetek megbeszélésére térnék át, legyen szabad egy pár 
jellemző előjövetel leírásával kezdenem, hogy így az egyes előjövetelekkel 
megismerkedve, levonhassuk az általános következtetéseket. 


Először is a nagyobb elterjedésben kijelölt gneisszel akarok fog- 
lalkozni. 

A gneisz nagyobb kiterjedésben a vihnyei völgyben van kijelölve. 
Minket itt különösen két előjövetel érdekel. Az egyik Bankával szemben a 
Szállashegy gneisze, a másik a Windischleuten akna körüli tömeg. 

A szálláshegyi előfordulás. A Bankára vezető úttal szemben 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 303 


az út kavicsolására szolgáló anyag nyerésére egy kis kőfejtőt nyitottak, 
melyben egy aplit-erektől körülvett gneisz-rögöt találunk. 

A gneisz még több helyen is felszínre bukkanik, ha a völgyben Vihnye 
felé haladunk. 

A hegylejtőn felfelé haladva gneiszt, majd csillámpalát és végre 
werfeni palát találunk. Az aplit áttörések szintén számos helyen észlel- 
hetők. Ki kell itt emelnem, hogy a gneisz a csillámpalán át fokozatos át- 
menetet alkot a werfeni palába, azzal a legszorosabban összefügg. Azon- 
kívül mindig csak ott találjuk, a hol a granodiorit vagy aplit törnek a 
werfeni palán keresztül és érintkeznek vele. 

Erről a szoros összefüggésről rögtön felvilágosítanak a csiszolatok. 
(II. tábla, 1. ábra.) F 

A makroskoposan gneisznek mutatkozó kőzet a mikroskop alatt két 
kőzetből állónak bizonyul. Látunk egy zöldesbarna és sárgás aprószemű 
kőzetet, melyet egy eruptiv kőzetnek a hajszálvékonyságú erei járnak 
keresztül-kasul, úgy a mint azt az erek a szervekben teszik. Közelebbi vizs- 
gálatnál az eruptiv kőzet typikus aplitnak bizonyul, mely orthoklasból, 
guarczból és andesinből áll, tehát teljesen megfelel a mi aplitunknak. Néha 
turmalin is fellép benne. A zöldesbarna kőzet csillámból, sillimanitból, 
földpátból, guarczból és talán cordieritből áll. 

Kétségkívül injektióval van itt dolgunk, a melynek szebb példáját 
kivánni sem lehet. 

Az aplit áthatotta a werfeni pala tömegét és azt gneisszé alakította 
át. Távolabb az érintkezéstől a kontakthatás kisebb és a kőzet csillámpalá- 
ból áll, mely azután átmegy az át nem változott werfeni palába. 

Ez injektió mechanismusával, elméletével itt nem foglalkozhatom, 
arról legközelebb egy külön tanulmányomban fogok szólani. Tény az, hogy 
meg van és kétségkívül kimutatható. Mindig az aplit vagy a granodiorit 
közelében találjuk. A granodiorit injektiói és teljesen megegyeznek az 
aplitéival. 

A werfeni pala tehát az aplit és a granodiorit injektiója és az ennek 
kiséretében beállott kontakthatások következtében gneisszé alakult. 

Ez egyúttal a francziák injektió elméletének részben való megerősí- 
tése, de módosítása 18. 

Ha egyes esetekben a gneisz csillámpalából képződött granit in- 
jektiója által, nem éppen szükséges, hogy az injicziált kőzet csillámpala 
legyen. Lehet az üledékes kőzet is. 

Egészen más természetű az a gneisz, mely a Windischleuten- 
akna. körül, vagy például a keresztfeltalálási altárón észlelhető. 

Már makroskoposan is eltér az előbbi kőzettől. Míg az előbb leírt 
gneisz aprószemű és szalagos, addig ez, ha rétegzett is, mégis inkább 
durván szemcsés. Szabad szemmel is jól kivehető benne a guarcz, a föld- 


304 Dr BÖCKH HUGÓ : 


pát, mely orthoklas és plagioklas, továbbá a csillám, mely ehloritosodott 
és gyakran steatitszerű. 

A mikroskop alatt typikus kataklas-strukturát mutathatunk ki. A föld- 
pátok és a guarez körül vannak véve egy övvel, mely összetört részekből 
áll. A biotit ehloritosodott és benne rutil vált ki helyenkint. Az ortho- 
klas mikroklinnal van átjárva. Az andesinben calcit és epidot képződött. 
(IE. tábla, 2. ábra.) 

Szóval az egész kőzet állapota megegyezik az alpesi protoginnek álla- 
potával, a melyre a kőzet sokszor makroskoposan emlékeztet. 

Már SzaBó is kiemelte ezt a makroskopos megegyezést.£ 

A kőzetben pyrit is fellép, továbbá a postvulkánikus tényezők bontó 
hatása is kimutatható. 

E kőzet ásványos összetétele teljesen megegyezik a granodioritéval, 
a melybe átmeneteket is mutat. Vegyi összetétele szintén a granodiorité, 
a mennyiben az elemzés a következő összetételt adta : 


5102 67-07 Mn?0t 0-38 
K?0O 1157/é4 HSSZAtÁk5 5 
5a20 644 
Ca0 234 
NgO 094 
NAON ROD 
HeS08 3577 
A120? 11-89 
PSOSTEKO:05 


Ez a gneisznak mondott kőzet tehát nem egyéb, mint a granodiorit- 
nak nyomás útján gneisszerűvé vált félesége. 

A mi gneiszszünk tehát kétféle eredésű. Egyrészt a werfeni palák inji- 
ciált és contactmetamorphisált, másrészt a granodiorit kataklazos részei- 
ből áll. Kora tehát sokkal fiatalabb, mint azt a régebbi szerzők gon- 
dolták. 

A mint látni, fogjuk a granodiorit a mi eruptió sorrendünkben az 
aplittal együtt aránylag késői helyet foglal el és hogy az injektió és a ka- 
taklas-struktura kifejlődésének ideje a neogénbe esik, úgy hogy a mi gnei- 
szeink gneisszerű külsejüket csak a fiatalabb harmadkorban nyerték. 

A csillámpala, a mint mondtam, mindig a gneisszel és a werfeni palá- 
val kapcsolatosan fordul elő, de előjövetele igen korlátolt. Jól van feltárva 
a Szálláshegy alján a Szklenóra vezető gyalogút melletti majornál. 

A Szálláshegy tetején triásmeszeket és ezek alatt werfeni palát talá- 
lunk, mely Myacites fassaensist, Naticella costatat tartalmaz. Dőlésük 


x"[.. c. 401. oldal, 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 305 


21hÉNy-nak, a csapás 2hÉÉK, tehát a selmeczi telérekkel megegyező. A Szál- 
láshegy mészköveinek a folytatásában fekszenek a majoron túl levő guar- 
czitok, melyeknek dőlése és rétegzése megegyezik a trias meszekével és a 
melyeknek a csapásirányába is esnek. A mint látni fogjuk, ezek a guarczi- 
tok triaskoruak. 

Ezen guarezitok alatt találjuk a csillámpalát. Megjegyzendő azonban, 
hogy a Handerlova völgy oldalán a guarczit alatt el nem változott werfeni 
pala jön felszinre. 

Ez a körülmény, továbbá az, hogy a majornál levő csillámpala a 
werfeni pala csapásirányának a folytatásába esik, annak a feltevésére jogo- 
sít, különösen a Szálláshegynek a vihnyei völgy felé eső oldalán tett tapasz- 
talatok után, hogy itt is elváltozott werfeni palával van dolgunk. Az el- 
változtató okot meg is találjuk, ha a majortól hepiste felé menő úton 
tovább haladunk a granodiorit alakjában. 

Úgy, hogy ezek után úgy a gneiszra, mint csillámpalára nézve be- 
igazoltnak vehetjük azoknak fiatalabb, az itteni eruptiv kőzetekkel össze- 
függő korát. 

A triaskőzetekkel, minthogy a jelen dolgozat czélja csakis az 
eruptió-sorrend megállapítása, itt bővebben nem foglalkozunk. A guarczit- 
ról pedig abban a fejezetben lesz szó, melyben a postvulkanikus hatásokra 
vetek rövid pillantást. 


A. selmeczi eruptiv kőzetek egymáshoz való korviszonya. 


A Selmecz környékén előforduló eruptiv kőzetek mind posteocén-kor- 
ból valók. Azok keresztültörnek a triaskőzeteken. Az andesitekre nézve 
PErrxkó állapította meg az eoczénnél fiatalabb kort és azt SzaBó is elfogadta. 
A dioritot azonban még ő is a mesozoi korba helyezi. 

A selmeczi andesiteruptiókat megelőző legfiatalabb kőzet a vihnyei 
völgyben előforduló, főleg Nummulites lucasana és perforatat tartalmazó 
eoczénkorú meszes homokkő. 

A hegyoldalban először is triasmészszel találkozunk, melyre durva 
konglomerát települ. Ez felfelé finomabbá válik és átmegy egy meszes ho- 
mokkőbe, melyben a nummulitek fordulnak elő. Erre pyroxenandesit erő- 
sen elváltozott tufás konglomerátja következik. Erre települt azután sokkal 
feljebb a pyroxenandesit. 

PErrxó erről így ír:Y swAuf der Karte ist indessen nur jene Partie 
besonders verzeichnet, welche in unmittelbarer Nüáhe des KEisenbacher 
Bráuhauses den üáussersten Rand des dortigen Kalksteinzuges bildet und 


x Geologische Karte der Gegend von Schemnitz. Abh. d. k. k. Geol. Reichsanst. 
2 Bd. I. Abth. 6. oldal. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 20 


306 Dr: BÖCKH HUGÓ : 


wegen der darin nebst anderen Fossilien vorkommenden Nummauliten 
merkwürdig ist. Dieses Conglomerat wird von Grünsteintuff überlagert, und 
die Auflagerungsftláche fállt unter etwa 40 Grad nach Nordwest) . 

Szasó ezzel szemben a tufát pyroxenandesitnek mondja, pedig igen 
jól kivehetni a konglomerátos szerkezetet és jól láthatni benne egyes mész- 
kőrögöket. SzaBó azon érve, hogy nem látszik rétegesség, nem jöhet 
tekintetbe. 

SzaBó továbbá a nummulitkőzetről (1. c. 101. oldal) ezt mondja : 
cA nummulitkőzet egészen független a mészkonglomeráttól, az összefüg- 
gés csak annyi, hogy ez képezi feküjét . 

A mint Perrrxó is helyesen észlelte, a konglomerát igenis összefügg a 
nummulitmészszel és azt alapkonglomerátul kell tekintenünk, mely az 
eoczén tenger partvonalát jelzi és mely a szklenói völgyön át Györgytáróig 
húzódik. 

E konglomerát alkotó részeiről ezt írja (1. c. 101. oldal) : c Törmelékei 
között olyan palát is láttam, melyben alsó triaskövület látszott, azonkívül 
mész és dolomit, miként azt sok más helyen, mindjárt a völgy ellenkező 
oldalán is, a hol belőle meszet égetnek, tapasztalni. Lejebb menve jobban 
átnéztem a konglomerátot és változatosabbnak találtam. Van benne kékes 
és fehér mészkő, sötétszürke dolomit, agyagpala, csillámpala, guarczit, 
arkosa, de mnes benne semminemű trachit, sem diorit, sem nummatlit- 
kőzet. 

Adataival, kivéve a csillámpalát, teljesen egyetértek. Van benne egyes 
csillámos agyagpala-réteg, a mint a werfeni palák complexusában több 
helyütt találni, de az egészen eltérő a sobóhegyi csillámpalaszerű kőzettől. 

Bent vannak a konglomerátban a környék összes nálánál régibb 
kőzetei. 

Az arkosa az a kőzet, mely a trias-palák felső részében fordul elő és 
melyet az aplitnál felemlítettem. 

A most tárgyalt feltárás kétségkívül posteoczénnek bizonyítja a pyro- 
xenandesitet. 

A pyroxenandesit eruptióját ezen szelvény alapján a tufájának a kép- 
ződése előzte meg. Ennek megfelelően a Ferencz József-akna 5. nyilamán 
a pyroxenandesitben a tufájának egy rögét találjuk bezárva. 

Ezek alapján a pyroxenandesit tufája és brecciája képezi területünkön 
az első eruptiv képződményt. 

A diorit törmelékének a hiánya a konglomerátban feltünő jelenség 
és semmi okunk sincs, hogy ezt a triasképleteket áttörő kőzetet mesozói- 
nak tartsuk, mert különben biztosan meglelnők darabjait a kérdéses ré- 
tegekben. 

A korviszony megállapításánál kiindulásul a pyroxenandesitet vesz- 
szük és ezzel és egymással összehasonlítva fogom jellemző profilokban a 


JENENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL, 307 


kérdést eldönteni. E tekintetben a legjellemzőbb profilokat veszszük első 
sorban. 

A pyroxenandesit és a biotitandesit viszonya. Igen jó ké- 
pet nyujt a két kőzet viszonyára a Ferencz császár-altáró szintjében a 
Ferencz József-aknától a Zsigmond-aknáig fektetett szelvény. Csakis az 
van rajta kitüntetve, a mi tényleg észlelhető. Kiegészíti ezt a szelvényt a 
tőle kissé É-ra fekvő itt közölt másik szelvény, mely a II. József-altáró 
irányában és szintjén van szintén a Ferencz József-aknától a Zsigmond- 
aknáig fektetve, és a még északabbra fekvő, a Szt.-Háromság-altáró irá- 
nyában fektetett szelvény. 


I. Szelvény Ferencz császár-altáró irányában. 


ÓRNAMERKSOLSZAR ALKAT 
Issszsc 


2) 
23) nyila faj féld 
krojeja 


Biotit-Amphi- 


hi mm Pyroxen-Andestt. cg bol-Andesiít. NT 
Es [/ : sét d S Öérseladáa 11] 
! HHE4  Pyroxen-Andesit Biotit-Amphi- j " 
tufája. bol-Andesit 
tufáj a. 


Mérték 1 : 4000 


iw 59 o 309 109 3am 
rt —— — a 


A Szt.-Háromság-altárón, a mint látjuk, a pyroxenandesit felett tufa 
és tufás konglomerát foglal helyet. Ezt a II. számú szelvényen 18 láthatni, 
a melyen a tufának a pyroxenandesitre való települése különösen a Fe- 
rencz-aknánál eclatáns, a mint ezt továbbá a III. szelvényen is látni. A sel- 
meczi dohánygyár felett erre a kőzetre biotit-amfibol-andesit van tele- 
pülve. Ugyanezt a települést látni az I. és III. számú szelvényen is, úgy 
hogy ebbőlis kitünik a sorrend: pyroxenandesit, biotit-amphibol-andesit 
tufa, biotitc-amphibol-andesit. 

Az I-ső számú szelvényen a Ferencz József-akna 5. nyilamán be van 
rajzolva a 306. oldalon említett pyroxenandesittufa-rög. Ez a szelvény 
mintegy 450 m. távolságra a Zsigmond-aknától igen szépen mutatja a biotit- 
amphibol-andesit áttörését a pyroxenandesiten. 


xX A bányákra vonatkozó adatokat CsEH LaJos szívességének köszönöm. 
20£ 


II. Szelvény II 


. József-altáró irányában. 


UID 


Pyroxen- Andestt 


Mérték 1 : 4000. 
190 
zzz 


ja d 


109 290 


305 m. 


EZ 
Biotit-Amphibol- Andesit. 


z 


1, 


H 


! 


Biotit-Amphibol- 


Andesat tufája. 


"0(ojna g1sopuyp -10gyyduy -1101g "1sopuy-1097yduny -11401g "1s9puy- u xoJ hig 


EE 27 iii JATANYNTKÁNÁNÁNAA 147 nú Ten EE CB SES EZEL Én SES EEzz ún kar áuegaztsaTi ze 6 FELS sss ő) Mm 
sss NNNNA S Sz TONATATNRNKÁNTANÁNNANTAKNÁNTLRATÁRYÁORTNTÁN ÚÁNKAR 
ZETT Sze sSSSSssSs.öTTNTTTNTTTTNTTTTNTTTTTTTITMTTTKETTITTTTTÁKTTT rre 
s Es— ESZE EE . - : ; Hi 
5 E ! 
ST ÁiBJON MUOSZ sat ! b 

Í -puout bisz IEEE HINTÁT 


mat Ea HK 


10006 : P.124491A "vu J9g9szaT 


UMAVÁUVAT OIVII9-SESUOIPH-1ZS ? ÁUJATOZS III 


IV. Szelvény II. József-altáró irányában. 


Rezső-akna. Delius-akna. 


II. József-altáró. 


Mérték 1" 4000, 


( ; 300 Mm... 


(rranodioralt, Ed né NER - ad Biott - Amplubol.-Andesti . 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 51141 


Szasónak szelvénye, a mit a II. József-altáró irányában ad, teljesen 
téves és a viszonyok elferdítésén alapszik. A biotit-amphibol-andesitet ő 
is a konglomerátján nyugvónak mondja, de a pyroxenandesithez való vi- 
szonya teljesen tévesen van ábrázolva. 

Azt hiszem, az itt felsorolt profilok eléggé igazolják azt, hogy a biotit- 
amphibol-andesit fiatalabb a pyroxenandesitnél. 

A biotitandesit és granodiorit viszonya. E kettő viszonyát 
már Szasó is helyesen mutatta ki, a mennyiben a granodiorit a régibb, a 
biotit-amphibol-andesit a fiatalabb. Kitünő példát nyujtanak a kettő viszo- 
nyára a II. József-altáró szintjén levő feltárások Rezső-, Delius- és Lipót 


V. Hlorián-táró szelvénye. 


3 
TATA ANYALÓN Mm 


Diorit. Granodiorit. 


akna között. A biotit-amphibol-andesit számos áttörése a kort illetőleg itt 
kétséget nem hagy fön. 

A. granodiorit és diorit viszonya. Erre nézve a következő, a 
Flórián-táróról közölt szelvény ad felvilágosítást. 

A szelvény kétféle értelmezést enged meg. A mikroskopos vizsgálat 
azonban minden kétséget kizár. A két kőzet kontaktján világosan látszik, 
hogy a diorit kissé kataklas-structurát mutat, a granodiorit ellenben be- 
hatolt a diorit részei közé. 

A II. tábla 3. ábrája igen szépen mutatja, hogy a granodiorit föld- 
pátja mint zárt magába a diorit diallagjából, mely bontott, egy darabot. 
A granodiorit továbbá teljesen üde, míg a diorit bomlás nyomait mutatja, 
úgy hogy ez kétségkívül a régibb kőzet. 

Az eddigiekből következtetve tehát a biotitandesit fiatalabb a grano- 
dioritnál és a pyroxenandesitnél, de fiatalabb a dioritnál is, mert a grano- 
diorit ennél későbben tört ki. 

Különben is a vihnyei völgyben számos helyen észlelhetjük a biotit- 
amphibol-andesit áttörését a dioriton. 


VI. Páduai Ó-Antal-táró szelvénye: XII-es vágat irányában. 


Mérték 1 : 1000. 


Jiorit. Ez FAket sale 
J0a50 SS íplit és Gramodtorit, 


WWW, 0 10 20 30 4 9 60 pw S 9 


Werfeni pald. 


Hirschensteim. 


Sikorovai völgy. ZA 


Páduai Ó-Antal-táró. 
wz 


a ABE ESÉST ga Ai 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 313 


Hátra van még, hogy a pyroxenandesitnek a diorithoz és 
a granodiorithoz való korviszonyát állapítsuk meg. 

A pyroxenandesit és a granodiorit között olyan érintkezésünk nincs, 
a mely a korviszony közvetlen eldöntését megengedné. De eldönthetjük 
ezt indirect úton. 

A granodioritnak szélső faciese gyanánt és mint telérkőzete fellép 
az aplit. Ez a legszorosabb összeköttetésben áll a granodiorittal : már most 
ennek az aplitnak az áttörése a pyroxenandesiten a Glanzenberg-altárón is- 
meretes, úgy bogy ez a tény kétségtelenül bizonyítja, hogy a pyroxenandesit 
régibb az aplitnál, de régibb a granodioritnál is, mert lehetetlen, hogy a két 
kőzet között tört volna ki a hatalmas és eltérő összetételű pyroxenandesit. 

Az aplit egyúttal a dioriton is alkot áltöréseket, a mint azt a XII-es 
vágat szelvényén a Páduai Ó-Antal-táró szintjében láthatni. Az aplit egy- 
úttal itt is átmeneteket alkot a granodioritba. 

Úgy hogy az eddigiek alapján ezt a sorrendet állíthatjuk fel : 

Pyroxenandesit, granodiorit az aplittal, biotit-amphibol-andesit. 

A diorit és pyroxenandesit viszonyára a feltárások felvilágosítást 
nem nyujtanak. Csak azt tudjuk, hogy a diorit szintén régibb a grano- 
dioritnál. 

Mivel azonban a diorit aciditási coefficiense nagyobb a pyroxen- 
andesiténél, valószínű, a később tárgyalandó eruptió sorrendeket véve 
alapul, hogy ez a fiatalabb. Ezen körülmény mellett szól még az is, hogy 
például a György-tárón a pyroxenandesit és triasmészből kiemelkedő diorit 
teljesen ép, míg a pyroxenandesit bomlott. Bajos elképzelni, hogy a régibb 
kőzet legyen az ép és a fiatalabb a decomponált. 

Hátra van végre a rhyolith korának megállapítása. Erre nézve Sel- 
mecz körül a II. József-altáró feltárásai csak azt igazolják, hogy a rhyolith- 
tufa keresztül tör a pyroxenandesiten. Maga a rhiolith különben a vihnyei 
kőtengeren zárványokat is tartalmaz a pyroxenandesitből. Ennél tehát 
fiatalabb. 

Stampfer-aknától Ny-ra azután a biotit-amphibol-andesiten tör ke- 
resztül a rhyolith, úgy hogy ennél is fiatalabb. 

Bővebb felvilágosításokat kapunk a rhyolith korára azután Körmöcz 
vidékén. 

Itt a kőzetek nem fordulnak elő oly változatosságban, mint Selme- 
czen. A legrégibb kőzet itt is a pyroxenandesit, mely a körmöczi ércztelé- 
reket tartalmazza. Ennél fiatalabb és tőle elválasztandó egy másik kőzet, 
mely a körmöczi völgy baloldalán lép fel és a blaufussi és körmöczi Stoost 
alkotja.. Sem GESELL, sem SzaBó, sem a többi szerző ezt a két kőzetet nem 
különböztették meg. Pedig úgy makroskoposan, mint mikroskoposan rög- 
tön szembeötlő a különbség. 

Az érczteléreket tartalmazó pyroxenandesit teljesen megegyezik a 


314 Dr BÖCKH HUGÓ : 


selmeczivel, a másik azonban egészen eltérő. Szövete sokkal durvábban 
porphyros, azonkívül már makroskoposan is kivehetni, hogy amphibolt és 
biotitot tartalmaz a hypersthen mellett. Ez a tulajdonképeni pyroxenande- 
sitnél nem fordul elő. 

Azután sohasem mutatja azt a nagyfokú átváltozást, mint a pyroxen- 
andesit. Továbbá van egy jellemző sajátsága, melyről rögtön felismerhetni. 
A hol vulkáni utóhatásoknak volt kitéve, sajátságos elváltozást mutat, me- 
lyet konglomerátos bomlásnak lehet nevezni. Rideg kőzet, a mely szögletes 
darabokra válik és ha a solfatárák, fumarolák a hasadékok mentén elbont- 
ják, ezek a rögök legömbölyödnek, a külső részeik elmállanak. Az eredmény 
egy kőzet, mely egy kaolinos alapanyagból és ebben elhelyezett kisebb- 
nagyobb rögökből áll és teljesen valami tufás konglomerát benyomását teszi. 

E kőzet a Garam völgyében is fellép és itt például SzaBó a térképen 
Zsarnócza felett konglomerátot jelölt ki, pedig ez is csak ilyen elváltozott 
biotit-amphibol-hypersthen-andesit. Megjegyzem, hogy a hypersthen túl- 
nyomó fellépése és a kőzet egész habitusa megkülönböztetik a selmeczi 
biotit-amphibol-andesíittől. 

Az itt tárgyalt kőzetre Körmöcztől délre a Sehwabengrundban rhyo- 
lith-tufa van települve, a mely D. felé hatalmas kiterjedést nyer. 

A vasuti bevágás mentén azután számos helyen észlelhetjük a rhyo- 
líithnak a tufán való áttörését," úgy hogy ennek a kitörése a rhyolith- 
tufánál fiatalabb. A kitöréseknél igen szépen észlelhető, hogy az egyes 
áttörések szélei felé, a hol a rhyolith a tufával érintkezik, a kőzet perlitbe, 
majd szurokkőbe megy át. 

A bartos-lehotkai állomás alatt azután basalt tör át a tufán, a mely 
tehát szintén fiatalabb nála, de fiatalabb a rhyolithnál is, mert Kiszelfalu 
körül erre 185 ráömlött. 

A selmeczvidéki kőzetek eruptió-sorrendje tehát tényleg az, a mint 
én a bevezetésben megállapítottam, t. 1. : 


Pyroxenandesit. 

Diorit. 

Granodiorit. 
jiotit-amphibol-andesit. 

Rhyolith. 

Basalt. 


x Azt, hogy a Körmöcz vidékén előforduló rhyolith fiatalabb a pyroxen- 
andesitnél, már TESCHLER is igyekezett kimutatni. TESCHLER : Körmöczbánya és észak- 
nyugati vidékének kőzetei. Mathematikai és természettudományi közlemények. XXIV. 
kötet, IV. szám. Budapest, 1890. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 319) 


Az eruptiók kora. 


A mi az eruptiók korának a megállapítását illeti, erre nézve a sel- 
meczi területen igen kevés adat áll rendelkezésre. Bővebb felvilágosításokat 
csak akkor fogunk nyerni, ha a tovább K és D-nek fekvő területeket fogjuk 
átvizsgálni. 

Az alsó határt a korban a vihnyei eoczén konglomerát szabja meg, de 
a felső határ nincs körülírva. 

A tufákból csakis növényi maradványok kerültek ki, melyek csak tá- 
gabb korhatározást engednek meg. A levéllenyomatok, ép úgy utalnak 
mioczén, mint plioczén korra és a mocsári tufa bacillariái ugyanerre a két 
systemára utalnak. 

Ha már most a környező vidékek eruptiv tömegeit veszszük szem- 
ügyre úgy a Cserhátban, Salgó-Tarján körül, az Esztergom-Visegrádi hegy- 
ségben az andesitek az alsó és felső mediterrán határán törtek ki. 

Analógia alapján a selmeczi kőzetekre is ezt a kort tételezhetjük fel, 
mert például a handlovai medencze oligoczén rétegeiben a mi kőzeteink 
maradékait nem leljük meg. 

A Cserhátban és Bükkben az alsó mediterránban előfordul ugyan 
egy rhyolithtufa, de ez nem felelhet meg a mi rhyolithjainknak, mert az 
alatta levő kőzetek nyomát sem mutatják a rhyolithokat területünkön 
megelőző eruptiv kőzeteknek. 

Ha például az Ipoly völgye mentén Losoncz körül vizsgáljuk az üle- 
dékeket, ott az alsó mediterrán rétegeiben az eruptiv anyagnak nyoma 
sincsen, de az alsó mediterránra hatalmas tufalerakódások következnek, 
a melyekre a lajtamészkő települt. 

Az egész környező területen mindenütt az alsó és felső mediterrán 
között akadunk hatalmas vulkáni tevékenység nyomaira. 

A régibb harmadkori üledékek szintén tüntetnek fel nyomokat, F me- 
lyek vulkáni tevékenységre utalnak, de ennek a székhelyét nem ismerjük. 
Először 18 az anyag nem felel meg a mi kőzeteinknek, másrészt a sorrend 
18 egészen más. 

A pyroxenandesitnek, a granodioritnak, a biotit-amphibol-andesit- 
nek nyoma sincs sem a felső eoczén, sem az oligoczén, sem az alsó mio- 
czénben. 

Hazánk ezen területe az eoczén és oligoczén idejében is zavargásoknak 
volt kitéve és így nem csoda, ha ezek kiséretében egyes kisebb kitörések 
történtek. Ezek produktumait találjuk meg az egykorú üledékekben. 

Azoknak a hatalmas tömegeknek azonban, melyek szt-endre—vise- 


X Lásd SZABÓ I. c. 445. oldal, továbbá HOFMANN K. A buda-kovácsii hegység 
földtani viszonyai. Földtani Intézet évkönyve, I. k., 233. oldal. Budapest, 1871. 


316 D: BÖCKH HUGÓ : 


grádi, a selmeczi és körmöczi eruptiv hegységeket felépítették, tetemes részt 
kellett venniök az egykorú üledékek felépítésében is. És az alsó és felső 
mediterrán között találunk ilyen hatalmas tufalerakódásokat, a mint a Cser- 
hátra SCHAFARZIK,Y az esztergomi hegység baloldali részére pedig én ki is 
mutattuk, hogy ott az eruptiók csakugyan ekkor következtek be. 

Nincs semmi okunk, hogy a selmeczi eruptiókra nézve más kort té- 
telezzünk fel, mint a vele összefüggő Esztergom-Visegrádi hegységnél. 

A felső mioczénben, a szarmata emeletben szintén nem találunk ilyen 
hatalmas vulkáni működés nyomaira, szintúgy a pontusi rétegekben és 
csak a pontusi kor végével indul meg újabb eruptió a basaltokkal. 

Azt hiszem, nem tévedek, ha a selmeczi régibb eruptiv tömegeket szin- 
tén az alsó és felső mediterrán közé, a basaltot, mely fellépésében egészen 
független, a plioczénbe osztom be. 


Postvulkánikus hatások. 


FHzen a néven a solfatárák, mofetták, fumarolák és a forró víz hatását 
foglalom össze. 

A vulkáni tevékenység megkezdésétől kezdve területünk az előbb em- 
lített tényezők átalakító hatása alatt állott. 

Hatásuk kétféle irányban nyilvánul: a kőzetek elkovásításában, a 
guarczitok lerakásában és a zöldkő és telérképződésben. 


A kőzetek elkovásodása, guarczitok. 


SzaBó térképén a guarczitok mint hidroguarczitok és mint palzozói 
guarczitok vannak kijelölve. 

Vegyünk kettőt a SzaBó paleozói guarczit előfordulásaiból szem- 
ügyre. 

Palzozóinak mondja példáúl SzaBó a Kerling guarczitját. 

A helyszinen eszközölt bejárásból kitűnik, hogy a Kerling guarczitja 
elkovásodott granodiorit. Az ép kőzetből az elkovásodotton át a tiszta 
guarczitba meg van a fokozatos átmenet. Ugyanaz a folyamat ez, mely a, 
mint látni fogjuk, a telérek képződésénél a környező kőzetet elkovásította. 
Igen szépen látszik ez például Körmöczön, a hol a fő telér mentén az úgy- 
nevezett Sturznál hatalmas ilyen guarczitokra akadunk. Ennek palxeozói 
koráról tehát szó sem lehet. 

Ez az előfordulás adja meg guarczitjaink egyik typusát. 


" SCHAFARZIK. A Cserhát piroxenandesitjei. Földtani Intézet évkönyve, IX. k., 
317. oldal. 

Böckn H. Nagy-Maros környékének földtani viszonyai. Földtani Intézet év- 
könyve, XIII. kötet. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 317 


A másik typust a SzaBó által szintén pal:eozóinak mondott szállás- 
hegyi guarczit adja. Ez a Szálláshegy triaskorú meszeinek a csapásában 
fékszik. Dőlése is velük megegyező. A Handerlova völgyben werfeni palára 
van települve. Perrko ezt a guarczitot elkovásodott triasmésznek vette és 
c Geologische Karte der Gegend von Schemnitzv czímű művében az 5. olda- 
lon ezt írja: xentsteht er (t. i. a guarczit) an anderen Orten unzweifel- 
haft aus dem über den triassiscehen Schiefern liegenden Kalksteine durch 
allmáhliche Silification? . 

Én is hajlandó voltam ezen felfogásra. Dr. PárryY MógR barátomnak 
azonban a szklenói völgyben levő mészégetőnél sikerült egy új feltárást 
találnia, melyből kitünik, hogy a guarczit a triasmész alá települt, tehát 
a mész és a werfeni pala között foglalt helyet s valószinüleg a lunzi guar- 
czitokkal eguivalens. 

Az összes SzaBó által paleozóinak vett guarczit-előfordulások ebbe 
a két kategoriába tartoznak. 

A míg a kovasavas-oldatokat tartalmazó meleg vizek egyrészt a meg- 
levő kőzeteket kovásították el, másrészt az egyes mélyedésekben össze- 
gyűlve hidroguarczitokat raktak le. Ilyenek az iliai hidroguarczitok, továbbá 
a Geletnek és Bartos-Lehotka körül előfordulók. Hlinik és Vihnye között 
Perrxgó a hidroguarczitban egy emlős koponyát is talált." 


A zöldkövesedés. 


A postvulkanikus tényezők egyik-másik fontos hatása a zöldkő és az 
ezzel kapcsolatos telérképződés. 

A zöldkövesedés, a propylit, kérdése előkelő helyet foglal el a geolo- 
gia történetében. Minket közelebbről is érdekel, mert SzaBó JózsEF volt 
az első, ki 1873-ban a bécsi világkiállításon kiosztott füzetkében hangsú- 
lyozta, hogy a propylit vazon módosulat, melyet valamely öregebb trachit- 
fajon leginkább a kénes és vízpárás exhaltiók idéznek elős. 

Utóbb 1877-ben? és 1878-ban? egész határozottsággal nyilatkozott 
ily értelemben. 

Magyar emberé az érdem, hogy a RIcHTHOFEx-féle felfogással szem- 
ben, melyet ZIRKEL még ma is vall, azt a felfogást hirdette, a melyet a 
másik nagy német petrographus RosexBuscnH szintén követ. 


: Bericht über die Mittheilungen von Freunden der Naturwissenschaften in 
Wien. Bd. IV. 170. és 457. oldal. 

7 Ueber die Chronologie, Classification und Benennung der Traechyte von 
Ungarn. Előadatott a német földtani társulat 1877 szept. 28-án Bécsben tartott 
gyűlésén. 

" Petrographiai és geologiai tanulmányok Selmecz környékéről. Földtani 
Közlöny 1878. 


318 DI: BÖCKH HUGÓ : 


A dolog történeti tárgyalásába itt nem bocsátkozom. Igen szépen 
össze van az állítva ZIRkmrnél,Y e helyett térjünk át inkább a zöldkőnek 
a mi területünkön való előfordulására és pedig először is magát a selmeczi 
területet vegyük szemügyre. 

A Selmecz közvetlen környékén előforduló eruptiv kőzetek közül 
egyedül a basalt az, mely teljesen üde, a többi mind azon állapotot tárja 
elénk, melyet zöldkövesnek mondunk. 

Mikroskopos vizsgálatnál még a legüdébb, a zöldes színt nem mutató 
féleségek is bizonyos elváltozottságot tüntetnek fel. A hypersthen, a, biotit, 
az amphybol chloritosodott, epidotosodott, a földpátokban calcit vált ki. 
Különösen erősen jelentkeznek ezek a tünemények a telérek közelében, 
melyek ÉÉK— DDNYi irányban csapó hasadékrendszerek. 

Ha ily telér felé közeledünk, az üde kőzet mindinkább zöldes színt 
nyer, a mely még tovább szürkés és végre a telér mellett teljesen fehér 
színnek ad helyet. Közelebbi vizsgálatnál a kőzet ilyen fehéres állapotban 
elkaolinosodott és guarczosodott. A színes alkotó részek a zöldes féleségek- 
ben chloritosak, majd limonitosak. A fehéres féleségekben csak limonit- 
ból álló négyzetek vagy hatszögek jelzik a hypersthen és csillám helyét, 
végre ez 18 eltünik. A kőzet első pillanatra rhyolithhez hasonlít és ez a 
körülmény vezetett például arra a téves nézetre, hogy a Grüner telér 
rhyolithban foglal helyet, pedig a kőzet nem egyéb, mint ilyen elkaolino- 
sodott és guarczosodott pyroxen-andesit. 

A fehérré vált kőzet, de a zöldes is, telve van azután pyrittel. Maga 
a telér több hasadékból állván, a kőzetek egymásutánja ismétlődik. Arány- 
lag üde kőzet-parthiktól jobbra-balra látjuk a fent leírt sorrendben a kőze- 
teket, míg a maximális elváltozáson túl ismét kevésbbé elbontott kőzetek 
következnek, hogy esetleg újra ismétlődjék a sorrend. 

Magának az ércztartalmú telérnek a mentén, a hol legintensívebb az 
elváltozás a legnagyobb mérvű elkovásodással, sőt tiszta guarcittal is talál- 
kozunk. 

És eza sorrend minden itt előforduló kőzetnél ugyanaz. Vannak 
egyes üde részek, de a mint a telérek közelébe jutunk, megkezdődik az 
elváltozás. 

Igen szépen látható ez Körmöczbányán, hol egész nagy tömbök ma- 
radtak az elváltozott kőzet között, melyben a telérek vannak, épen. 

Hasonló jelenséggel találkozunk a vöröskúti tó környékén, a hol 
szintén intensiv elváltozásoknak lehetünk tanui. Itt is egyes rögök épek 
maradtak az elbontott kőzetek között. 

Mikroskop alatt a folyamat, melyet különben KRosExpuscn PP igen 

- Lehrbuch der Petrographie II. Autl. II. kötet 584—594. oldal. 

Xk Mikroskopische Physiographie der massigen Gesteine. 3. kiadás 2. kötet, 


915. oldal. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KÖŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 319 


szépen ír le, ha példáúl egy hypersthen-andesitet veszünk kiindulásul, a 
következő : 

Az üde kőzetről a leírást a 291. oldalon adtam. A földpátokban már itt 
is feltünik a calcit, a hypersthenben a rovására képződött chlorit, serpentin, 
epidot. Az alapanyagban az üveg bomlott, a hypersthen chlorittá változott. 

Ha tovább haladunk a telér felé, a földpátokban a calcit szaporodik, 
a hypersthen serpentinné, chlorittá és calcittá alakul át; a magnetit las- 
sanként fogy és helyébe pyrit lép. Az alapanyag allotriomorph szemcsés 
szövetet nyer. Anyagát földpát és guarcz képezik. 

Még erősebb elváltozásnál csak egyes chloritos tömegeket és egy 
allotriomorph szemcsés alapanyagot látunk, melybe calcit tömegek is van- 
nak beágyazva. Egyúttal az alapanyag is bomlott. A földpát kaolinosodott, 
egyes chalcedon tömegek válnak ki. A repedésekben calcit rakódik le. 
Az egész kőzet a legintenzívebb átváltozást mutatja. A magnetit teljesen 
eltünt, helyette csakis pyrit észlelhető. 

Ugyanezen átváltozások észlelhetők a biotit-amphibol-andesitnél is, 
csakhogy itt a biotit és az amphibol vannak ugyanolyan elváltozásnak 
kitéve, mint a hypersthen. Az itt mondottak illusztrálására szolgáljanak a 
II. tábla 4., 5., 6. számú ábrái. 

Ha az itt vázolt elváltozások okát keressük, úgy határozottan a vul- 
káni tevékenység utóhatása gyanánt kiömlő gázokra, gőzökre és forró 
oldatokra kell azokat visszavezetnünk. 

Különben 1s az ilyen elbontása a kőzetnek ma is megtörténik sze- 
műünk előtt Szklenón. 

A falú D-i bejáratánál, a völgy jobb oldalán, a házak mögött egy, 
mintegy 150 m. széles biotit-amphibol-andesit dyke tör keresztül a trias 
meszeken. E dyken ma is felszállanak a szklenói melegforrások vizei. 
A kőzet rendkívül erősen decomponált, fehér színű, a biotit elhalványodott, 
a földpát kaolinosodott. A kőzet el van guarczosodva és pyrittel impreg- 
nált. A szemünk előtt folyó telérképződésről van itt szó. A kénhydrogén 
szaga, mely egyik fontos ágens gyanánt szolgált, ma is érzik. 

Igen szépen észlelhető a vulkáni utóhatás befolyása a Ferencz-akna 
második mély nyílamán, az ott feltörő meleg források környékén. 

A selmeczi eruptiv kőzetek elbontását és a telérképződést röviden 
a következőképen kell elképzelnünk. 

Az eruptiv tömegek megszilárdulása után azokban ÉÉK—DDNY-i 
irányú vetődések keletkeztek, mely irány egyúttal az ezen területen ural- 
kodó egyik fő vetődési rendszernek felel meg, a mint az a triasképletek 
területén jól kimutatható. 

E repedések mentén forró víz, mely kovasavat tartalmazott oldva, 
továbbá fémes solutiókat, azután kénsavas és szénsavas gőzök jöttek ki. 
E két utóbbi a silikátokat megtámadva, a kőzetet elbontotta. A gőzök persze 


320 Dr BÖCKH HUGÓ : 


a legfinomabb hasadékokba is behatolva, intensiv elváltozásokat hoz- 
tak létre. 

Egyúttal a viz az elbontott köőzettel érintkezve, cserebomlás állt be, 
a mi a telér mentén a kőzet elkovásodására, a telérben pedig a kovasav- 
nak guarcz alakban való kiválására és a többi ásványnak a lerakódására 
adott okot. E mellett kétségtelen, hogy a kőzetben található pyrit igen 
nagy része a H"S közbejöttével a Fe tartalmú silikátok rovására kép- 
ződött. 

Az aranytartalomnak teléreinkben a mélység felé való növekedése, a 
mi Ferencz-aknán eclatáns, talán szintén ezzel áll összefüggésben. 

Az arany BiscnoFr szerintY kovasavas arany alakjában vízben old- 
ható. A mélyben ez a vegyület szabad kovasav mellett képződhetik. Ha 
most a viz felszáll a hasadékokon, ott a cserebomlás folytán az összetétel 
megváltozik, egyúttal más a hőmérséklet és a nyomás 18 és legelőször is a 
könnyen bomló aranysilicát fog bomlani. A kovasav mint guarcz és az arany, 
mint termés elem kicsapódik. Innét ered talán az aranynak a guarczhoz való 
kötöttsége. 

Idővel e hasadékok kitöltettek. Egyesek később újra felszakadtak, de 
az új hasadék, ha nagyjában követte is a régi csapását, még sem volt vele 
parallel lefutású. Ekkor azonban a vulkáni tevékenység már csökkent volt. 
Forró víz nem ömlött ki, csak gőzök és gázok szálltak fel a mélyből. 
Az eredmény a kőzetnek elbontása, elkaolinosodása volt. Ez szolgáltatta 
az úgynevezett cagyagos eret). 

Ott, a hol a csguarczos érv érezekben különösen gazdag, volt az új 
hasadék, kisebb lévén az ellentállás, rendesen keresztezte a régibb eret és 
az éreztartalom egyes göbök alakjában van meg az cagyagos érben,. 

Az agyagos ér természetesen sokkal élesebben válik el a kőzettől, 
mint a guarczos, mely a fokozatos elkovásodás révén szorosan összefügg az 
anyakőzettel és a régi bányászra nézve, a ki mindig az ér lapja után ment, 
ez sokszor végzetessé vált, a mennyiben a jól elhatárolt agyagos ér után 
menve, bent hagyta az érczes közt. 

A selmeczi teléreknek kétféle kifejlődése, a guarczos és agyagos ér, a 
közetnek a telértől távolabbra való fokozatosan kisebb mérvű elbontottsága 
így természetes magyarázatát leli. 

De magyarázatát leli még egy másik körülmény is, az, hogy a telérek 
a tufás konglomerátokban és brecciákban sehol sem folytatódnak. 

Ugyanaz a jelenség ez, a mit a kontakt hatásoknál is észlelhetünk. 
Ha homokkövekhez érünk, például valamely gránit kontaktjában, úgy ott, 
daczára, hogy a homokkő complexus előtt és után intensiv kontakt hatáso- 


" Chemische Geologie III. kötet 541. oldal, lásd egyúttal Brauns Chemische 


Mineralogie : 356. oldal. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 321 


kat észlelhetünk, alig, vagy épen nem látunk változást. Az ásványképzők 
a likacsos kőzetben egyszerűen szétfolytak, eltávoztak. 

Ugyanigy áll a mi esetünkben. A felszálló oldatok nem voltak egyes 
hasadékok mentére szorítva, hanem széjjelfolytak és így telér nem kép- 
ződhetett ki. 

A zöldköveknek a telérekhez kötött volta nemcsak a selmeczi, de a, 
körmöczi, vihnyei és hodrusi területekre is áll, úgy hogy joggal tekintjük 
a zöldkövesedést postvulkánikus hatások eredményének. És most legyen 
szabad néhány szóval ZIRKEL ellenvetéseire reflektálnom, melyeket a zöld- 
kövek a propylitnek a mi értelmünkben való felfogása ellen tesz." 

Ad 1. ZIRKEL azon ellenvetése, hogy a propylitek guarczában nem 
találni soha üvegzárványt, hanem csakis folyadékzárványt, mig a dacitok- 
ban csaknem kizárólag üvegzárvány, nem felel meg részben a tényeknek, 
részben pedig egyszerű magyarázatát leli. 

A mi granodioritunk szintén zöldköves, a hol a hodrusi teléreket tar- 
talmazza és bizony ép kifejlődésében is tartalmaz folyadékzárványt. Hogy a 
propylitek guarczában az üveges zárvány hiányzik, azt egyszerűen abból 
magyarázhatni, hogy azok elváltoztak a vulkáni utóhatások befolyása 
alatt. 

Ad, 2. Az eltérő szövet a zöldkő és az ép andesit között, a mint láttuk, 
fokozatosan áll elő és tényleg történtek nagyon is lényeges átváltozások, a 
mint azt a közölt képek is igazolják. 

Ad3. A mi ZIRKEL azon ellenvetését illeti, hogy különös, hogy a zöld- 
kövesedés csakis plagioklas kőzeteken megy végbe és nem a trachitokon 18, 
a következőkkel felelhetni. 

Zöldkőképződés ott tapasztalható, a hol nagyobb eruptiókkal állunk 
szemben és itt is csak egyes centrumokra szorítkozik. Így az egész nagy 
selmeczi eruptiv területen Selmecz, Hodrus és a Vihnyei völgy az, a hol 
zöldkövesedés fellép. Mindig a telérek kiséretében találjuk. Ha például 
Selmeeztől É-ra megyünk, Tepla körül a nyomát sem leljük. Nem találunk 
zöldkövesedést a Cserhát pyroxen andesitjeinél sem. 

Zöldkövesedés mindig csak ott lép fel, a hol különös intensiv postvul- 
kánikus tevékenység révén telérképződés folyt. Ehhez pedig igen nagy ki- 
terjedés, a vulkáni tevékenység nagymérvű fellépte szükséges. Ez egyuttal 
felelet azon ellenvetésre (4), hogy miért nincsenek minden andesitterüle- 
ten elváltozva a kőzetek. 

Az, hogy csakis a plagioklas tartalmú harmadkori kőzetek vannak 
zöldkövesedve, ha nagyjában is, de föltétlenül nem áll. A szklenói völgyben 
typikusan zöldkövesedett rhyolithot, a mely sanidint tartalmaz, tehát tra- 
chit, találunk. 


k Lehrbuch der Petrographie. R. kiadás, II. kötet, 592—594. oldal. 
Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901 21 


322 Dr BÖGCKH HUGÓ : 


Ezen állítás is csak általánosságban igaz tehát, de tény, hogy főleg 
plagioklas kőzeteken észleljük a zöldkövesedést. 

Ennek is meg van azonban a maga természetes magyarázata. 

A mint jelen dolgozatomban kimutatni igyekeztem, nálunk is, mint 
sok más összefüggő eruptiv területen, az egymásután kiömlő közetek bizo- 
nyos összefüggésben állanak, hogy az először kiömlők a basikusak, az 
utóbb következők savanyuak. Természetes, hogy a legelőször kiömlött kőzet, 
a mely a leghosszabb ideig volt a vulkáni utóhatásoknak kitéve, lesz a leg- 
jobban és leginkább elbontva és ez egyuttal alul fog helyet foglalni. 

Selmeczen, de Körmöczön is a pyroxenandesit a legrégibb kőzet, ez van 
leginkább elbontva, ez mutatja a zöldkövesedést a legerősebb mértékben. 

Így azután természetes, hogy a basikusabb, régibb tagok, melyek 
földpátja plagioklas, lesznek inkább zöldkövesek, míg a fiatalabb, savanyú 
eruptiók, a trachytok, melyek egyrészt csak kisebb területeket foglalnak el, 
másrészt pedig nem voltak oly sokáig kitéve a postvulkánikus tényezőknek, 
csak alárendelten vagy épen nem fogják a zöldkövesedést mutatn:. 

ZIRKEL azon ellenvetése, hogy azon esetben, ha a propylit tényleg el- 
változott andesit vagy dacit annak felül és nem alul kellene helyet foglalnia, 
magától elesik, a mint a zöldkövesedést postvulkánikus tényezőkre vezet- 
jük vissza. 

A zöldkő a selmeczi területen és ugyanez áll azután a körmöczi, a 
nagyági, nagybányai érezterületre is, tehát csakis a különböző andesiteknek 
postvulkánikus behatások folytán létrejött módosulata, szövete másodlagos 
és nem kell erre nézve semmi hypabyssikus faciest feltételeznünk. 

Báró RicHrHorFrExnek a mikor a propilitet a legrégibb harmadkori 
eruptiv kőzetnek mondta, némileg igaza volt, mert tényleg a legelső kőzet, a 
pyroxenandesit, mutatja a legnagyobb mértékben ezt az elváltozást, de 
tévedett, mikor ezt a kort valamennyi zöldkőre akarta alkalmazni. 


Az eruptió sorrend. 


Az előbbi fejezetekben tárgyaltakból a selmeczi eruptiv kőzetek kor- 
viszonyát a következőkben adhatjuk meg. 


Aciditási A basis molekulák 
coefficiens : száma 100 Si 02-re : 
2:162 462  Pyroxenandesit. 
2408 41—  Diorit. 
2:986 334  Granodiorit az 
4066 2174 Aplittal. 
21158 47"3 — Biotit-amphiból-andesit. 


5048 TS 2 Rhiolrts 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 553 


Ezzel bezáródik az eruptió sorozat és csak sokkal később, az eddigi 
eruptióktól függetlenül tör ki a basalt. 

Ez a sorrend egy a növekedő aciditásnak megfelelően elrendezett soro- 
zatnak felel meg, melyben van ugyan egy kis visszaesés a biotit-amphibol- 
andesitnél, de ha az aciditást egy görbével fejeznők ki, az mégis folytono- 
san emelkedik. 

Jól körülirt eruptiv területeken a kiömlő kőzetek között a priori 
bizonyos összefüggésnek kell léteznie és ezt az ugynevezett xpetrographiai 
provinciákban sikerült is kimutatni. Főleg azonban a mélységbeli kőze- 
tekre nézve történt ez meg. 

Abban, hogy azon területek eruptiv kőzetei, a hol azok egymásután, 
egy úgynevezett eruptió czikluson belül törtek ki, egy közös magmából 
származtathatók le, ma a legtöbb szerző egyetért. Csak a mód, a mely sze- 
rint a leszármaztatás történik, eltérő. 

Az eltérő nézetek kritikai méltatása ezen előzetes jelentésnek nem lehet 
feladata. Azok tüzetes megvizsgálását a selmeczi terület szempontjából a 
selmeczi eruptiv terület monographikus feldolgozásában fogom adni. 

A fent említett sorrend teljesen megegyezik azzal, a melyet báró 
RICHTHOFEN a Rocky Mountainsekre és a Sierra Nevadára nézve megállapí- 
tott és a Kárpátok déli oldalán is először ő konstatált. 

Ő a propylit, andesit, trachyt, rhyolith és basalt eruptió cziklusát 
állította fel. Ma a kőzetek sora itt Selmeczen bővült, de a RICHTHOFEN által 
felállított succesió még ma is áll. 

Ugyancsak a savanyuság szerinti sorrendet állapított meg KAYSER a 
Lipari szigeteken, BRöGGER a Christiania medenczében. 

Számos példát sorolhatnék fel ezen általános szabály igazolására. 
Vannak ugyan adatok az irodalomban, melyek ezen sorrend ellen szólnak. 

Ezen adatokat azonban a legnagyobb óvatosággal kell fogadnunk. Az 
eruptióknál a basikustól a savanyú kőzetek felé történt progressiv haladást 
a SoRET-féle elv alapján, melyet először 1888-ban TEALL és utána LAGORI10 
alkalmazott a petrographiában, teljes kielégítéssel lehet megmagyarázni, r 
míg az ettől eltérő eseteknél az ilyen magyarázat hiányzik. 

Továbbá az eruptió sorrend meghatározása sokszor a legnagyobb 
nehézséget okozza és nincs talán más tér a geologiában, hol oly könnyű 
volna a tévedés. Kitünő példát nyujt erre nézve éppen a selmeczi terület, 
melynek SzaBó által felállított eruptió sorrendje homlokegyenest ellen- 
kezik az itt közölttel. 


X Ujabb időben ezen elvnek a petrographiában való alkalmazása, melynek 
Brögger és Vogt lelkes hivei, számos megtámadtatásnak volt kitéve. Különösen 
Loewinson-Lessing tette cStudien über die Eruptivgesteines (St. Petersburg. 1899.) 
czímű művében beható kritika tárgyává. Nem érthetek azonban vele egyet, ha az 
eruptiv kőzetek által beolvasztott tömegeknek oly nagy hatást tulajdonít a ligua- 
tió utján. 


215 


3924 D: BÖCKH HUGÓ : 


Hasonló példa a monzoni területe, a hol RICHTHOFEN a következő sor- 
rendet állítja fel : 

1. Basikus eruptiók: Augitporphyrok stb. 

2. Monzonitek és pyroxenitek. 

3. Turmalingranit. 

4. Melaphyr. 

5. Liebeneritporfir. 

DoEcrTER, ak11874? és 1875£t-ben foglalkozott ezen terület kőzeteivel, 
a következő sorrendet adja : 

Monzonit, beleértve RICHTHOFEN hypersthenszirtjét. 

Gránit. 

Melaphyr és augitporphyr. 

BRÖGGEREFF itt is kimutatta a basikus kőzetektől a savanyúkig terjedő 
sorozatot, melynek végső tagját itt ép úgy, mint a Christiania medenczében 
és nálunk is megint egy igen basikus közet képezi. 

Sorrendje a legrégibb kőzettel kezdve ez : 

1. Melaphyr, augitporphyritek, MNK S Rt ogát tat mandulakövek, 
tufák. 

2. Monzonitek, melyek szélső faciese gyanánt pyroxenitek lép- 
nek fel. 

3. Gránitok és valószinűleg ezekkel összefüggő guarczporfirok. 

4. Camptonitok és Liebeneritporfirok. 

A mi most az eruptiók mechanismusát illeti, teljesen megegyező 
eredményekre jutottam, mint BRöGGER előbb idézett munkájában, csakhogy 
a mi esetünkben tisztán effusiv kőzetekkel van dolgunk. 

Egy pillantást vetve Selmecz geologiai térképére elég, nagy kiterjedés- 
ben látjuk ott a werfeni palák és trias meszeket kijelölve. 

Messze folytatódnak ennek rétegei É. és K-felé, míg Ny. és D-nek a 
kis Magyar Alföld sülyedési területén nem bukkannak már természetesen 
felszinre. 

A trias képletek területünkön ÉÉK— DDNYy és NyYÉNy— KDK irányú 
vetődések mentén vannak rögökre szabdalva. Az ÉÉK— DDNYy-i irány a 
telérek csapásiránya is. E dislocatió vonalak mentén össze-vissza repedezve 
egyes részeik a mélybe kerültek és csak kis részük az, a mit az eruptiv 
tömegek emeltek. 

Hogy tényleg emelésekkel állunk szemben, azt igen szépen bizonyit- 
ják a Györgytárónál az andesitbe foglalt mészkő rögök, továbbá a követ- 
kező profil : 


x Verh. d. k. k. geol. Reichsanstalt 322. L. c 

kk Verh. d. k. k. geol. Reichsanstalt 212. L. 

Xk Die Eruptivgesteine des Kristianiagebietes. II. Die Eruptionsfolge der 
triadischen Eruptivgesteine bei Predazzo in Südtyrol. Kristiania 1595. 


"nJ01pounax)  §-—— [ITT "nsopup-uaros hg 


) 


Jasopuy-jogyyduy-ayog s EBHA 9104 149149 


"940119-Joszor TI 


"940)19-ADZSDSI 29U949 7 


T?APÁUPIT 9XJVITB-JOSZOf "IT ÁUJAITSZS ITA 


326 Dr BÖCKH HUGÓ : 


Igen feltünő jelenség az, hogy legrégibb kőzetet ezen területen a wer- 
feni pala képezi, annak fekvőjét sem ismerjük seholsem. 

Némileg analog jelenségekkel állunk itt szemben, mint a Christiania 
medenczében, a hol szintén egyes silur emeletek az eruptiv tömegek alá 
kerültek. 

A selmeczi bányászat feltárásai számtalan helyen bukkantak a mély- 
ben trias közetek rögeire, úgy hogy joggal tehetjük fel, hogy az eredeti 
összefüggő triasz takaró rögeinek nagyobbrésze az eruptiv kőzetek alatt és 
azokban foglal helyet. 

Hogy a trias sedimenteknek beolvasztása nem történt, azt épen e 
tetemes mélységben fellelhető trias rögök igazolják, melyek ugyan helyen- 
ként erős kontakt hatásokat tüntetnek fel, de határvonalaikat megtartották. 
A környező eruptiv kőzetben is hiába keresnénk oly változást, a mi beol- 
vasztásra utal. Megjegyzendő, hogy a kontakt hatások a teljesen körülzárt 
daraboknál éppenséggel nem nagyobbak, mint ott, hol a felületre jutó 
rögökkel érintkezik a kőzet. 

Az ilyen bezárt rögök illustrálására szolgáljon a 325. oldalon közölt 
szelvény. 

Ha már több száz méter mélységben befoglalt kis rögöket sem volt 
képes a kifolyó magma megolvasztani, úgy még kevésbbé tehette ezt meg a 
trias fekvő rétegeivel, melyeket a mélyben kell keresnünk. Hiszen Nagy- 
ágon, a hol a bányászat feltárta a fekvőt, szintén nem mutathatni ki semmi 
beolvasztó hatást a hatalmas dacit tömegek alatt. 

Mindenesetre különös dolog, hogy az eruptiv kőzetek felnyomulásuk- 
kor itt mintegy két formatió határán azokat egymástól elválasztották. 
Talán az akkori településben kell a magyarázatot keresnünk. 

A selmeczi terület eruptióit tehát szintén egyszerű hydrostatikai fo- 
lyamatokból magyarázhatjuk és e tekintetben a terület geologia történetét 
a következőkben foglalhatjuk röviden össze : 

A trias után területünk hosszú ideig szárazföld volt és csak az eoczén 
idejében történő parteltolódás alkalmával jutott be D-ról az eoczén tenger, 
melynek alapkonglomerátjai Vihnyétől a szklenói völgyön át? Györgytáróig 
huzódnak, jelölve az egykori partvonalakat. 

Az eoczén után ismét emelkedés állt be és a tenger visszahuzódva az 
oligoczén idejében, csak É-on Handlovánál hagyva hátra üledékeit. 

Ezután ismét száraz volt a terület. Megint a mioczén alsó részének 
végével az alsó és felső mediterrán között, a mikor egész hazánk nagy dis- 
lokatiók színhelye volt, a mely dislokatiók nyomát megtaláljuk, azután a 
bajor felföld molassejában, tehát az alpesek szegélyén, azoknak magyar- 


kX A Szabó-féle térképen ez a konglomerát proxenandesit konglomerátnak van 
jelölve, noha eruptiv anyagnak nyoma sincs benne. 


JELENTÉS A SELMECZBÁNYAI KŐZETEK KORVISZONYAIRÓL. 327 


országi nyúlványain, pl. Brennbergen, a Kárpátokban végig és igen szépen 
Romániában, mozdult meg területünkön is a Föld. A már említett fő tek- 
tonikai vonalak mentén rögökre szakadt a vidék és ezek lesülyedve kinyom- 
ták helyükből a magmát. Persze igen nagy szerepe jutott ebben azoknak a 
hatalmas tömegeknek, melyek a Kis Magyar Alföld helyén vonulnak a 
mélybe. 

Az eruptiók befejeztével ismét nyugalom állt be, melyet csak a basalt- 
nak a plioczénban történt feltörése zavart meg, de a terület továbbra is szá- 
raz maradt napjainkig. 

Persze a vulkáni utóhatás az eruptiók befejezése után is folytatódott 
és alkalmat adott a telérek képződésére, a mint azt láttuk. 

Befejezésül még a basalt eruptióról, mint igen basikus tagról akarok 
szólani. A mint említettem, elterjedt jelenség, hogy az eruptió egy igen 
basikus kőzettel nyeri befejezését. 

BRöGGER ? a christianiai eruptió sorozatban úgy képzeli el a dolgot, 
hogy az általa feltételezett magma bassin első lehülésénél annak szélein 
basikus kristályosodási termékek képződtek, melyek nehezebbek lévén, 
mint a magma, abba besülyedtek és így az utolsó residuum, mely a besülye- 
dés alkalmával kinyomatott, basikus természetű volt. 

A mi basalt eruptióink az andesit eruptiókkal nincsenek összefüggés- 
ben. A kapcsolatos kitörések ott vannak a Balaton mentén, ott Salgó, Fülek 
környékén. Annak az általános basalt ömlésnek egy tagja a mi basaltunk 
is, mely a pontusi emelet után egész hazánkban megindult. 

És ebből a szempontból a savanyú rhyolith után kiömlő basa It a;- 
után egészen más világításban áll elöttünk. 

A különböző eruptió ecziklusok, ha egymásután eltérő időben történ- 
nek, mindig ismétlik az előbb említett sorrendet. 

GEIKIE FX azt találta, hogy példáúl a british szigeteken a cambriumban 
és carbonban ismétlődő kitörések alkalmával mindig basikus diabas lávák, 
később savanyú felsitek és guarczporfirok törtek elő. 

Nézetem szerint ez ismétlődés egyszerű magyarázata a mi esetünk- 
ben az, hogy az andesit és trachyteruptiók által, melyek gyors egymás- 
utánban következtek, megzavart egyensúly azok után ismét helyreállt. 

A Föld mélyében bizonyára hatalmas áramlások indultak meg. És az 
egyensúly helyreálltakor újra megkezdődött a SoRrr-féle elv alapján a 
magma elkülönülése, a minek folytán felül annak basikus részei foglaltak 
helyet. Mikor a pontusi idő végével az új eruptió megindult, ezek a részek 
nyomultak ki. Savanyúbb tag, mivel csak egy kiömlés történt, persze nem 


következtehett. 
x 


X Z. F. Krystallagraphie XVI. 1890. 385. I. 
xx Vu. jounr. geol. 50c. Pd. 485. 1892. Presid. addres. 177. oldal. 


328 D: BÖCKH HUGÓ. 


töviden összefoglalva adtam ez előzetes jelentésemben kutatásaim 
eddigi eredményét. A részletekre itt ki nem terjeszkedhetem. Azt a mint 
már említettem, a selmeczi kőzetek monographikus feldolgozásában fogom 
tenni. 

Ha valami újat, használhatót nyujthattam szaktársaimnak, a mi a 
figyelmet megérdemli, úgy ez gazdag jutalom lesz számomra. 


Függelék. 


Előzetes jelentésemben a dioritra nézve nem tudtam közvetlen 
bizonyítékokat szolgáltatni annak posteoczén és a pyroxenandesitnél fia- 
talabb korát illetőleg. A magyarhoni Földtani Társulat ez évi selmecz- 
bányai kirándulása alkalmával a résztvevő geologus urak közül többen 
úgy is nyilatkoztak, hogy ők egyelőre nem találnak okot arra, hogy a 
dioritra, is fiatalabb kort tételezzünk fel. 

Én már akkor reáutaltam, hogy a diorit régibb kora mellett nincs 
más bizonyíték, mint az, hogy a legtöbb diorit, a mit ismerünk, tényleg 
régibb korú és hogy eddig általában az olyan dioritokat, a hol nem lehetett 
a fiatalabb kort közvetetlen bizonyítékok alapján megállapítani, az uralkodó 
felfogás alapján, régibb kőzeteknek tekintették a geologusok. A régibb kor 
ellen szól azonban a diorit-törmelék hiánya az eoczén konglomerátokban 
és az, hogy kiszakítva az eruptió sorrendből, igen bajos fellépésére meg- 
okolt magyarázatot adni. Dr. UHriG bécsi egyetemi tanár úr akkor szintén 
az én nézetemhez csatlakozott. 

Azóta Csen LaJos barátommal együtt kiváló figyelmet szenteltünk c 
kérdésnek és sikerült is oly közvetlen bizonyítékot találnunk, mely az én 
felfogásom helyességét igazolja. 

A páduai 0-Antal táró vaspálya szintjén ugyanis 670 m-re a táró 
szájától a diorit pyroxenandesit rögöt zár magában. Azt is ki lehet mutatni, 
hogy a diorit a pyroxenandesit közelében apróbb szeművé vált. Ez a zárvány 
kétségtelenül igazolja, hogy a diorit fiatalabb a pyroxenandesitnél és ennél- 
fogva harmadkori kőzet. 

Ugyancsak ezen a szinten diorit zárványokat találni a granodioritban 
is. Ilyenek vannak 400, 420 és 575 m-re a táró szájától, a mi megint a 
diorit és granodiorit viszonyát teszi kétségtelenné. 

Ezen a szinten és pedig a függélyes ér, a Mátyás- és Erzsébet-ér 
mentén, még igen érdekes megfigyeléseket tehetni a korviszonyt illetőleg. 


Ugy látszik, hogy az aplit kitörése után a telérképződés viszonyaiból 
itélve nyugalmi időszak következett be. Talán ez magyarázza meg a 


biotit-andesitnek basikusabb voltát. 


KALECSINSZKY SÁNDOR. 329 


I. A SZOVÁTATI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. MINT 
TERMÉSZETES HŐACCUMULATOROKRÓL. 
II. MELEG SÓSTAVAK ÉS HŐACCOUMULATOROK ELŐÁLLÍTÁSÁRÓL. 


KALECSINSZKY SÁNDOR-tól.F 


A hirneves parajdi sószikláktól és sóbányától (Udvarhelymegyében) 
észak-nyugatra, kb. 6 km. távolságra fekszik Szováta, község Maros-Torda 
vármegye nyugati határában. A község végén van egy primitiv sósfürdő és 
ettől ÉK-re a régi ismert — Sóhát vagy Sóköze. A Sóköz egy kisebb pata- 
koktól átszelt olyan nagyobb terület, melynek körüljárására teljes két 
óra szükséges. Sok helyen erős sósforrások bugyognak ki a földből, míg más 
helyen a kősó gyakran 30-50 m. szabadon kiálló sziklákat képez. 

A szabadon kiálló meredek kősósziklák az esőtől megmosva, igen 
érdekes, csipkézett gerinczeket és kúpokat alkotnak, olyan helyeken pedig, 
a hol egy kissé meg van védve, karfiolszerű képződmények láthatók. 

A kősó szine szürkés vagy fehér, helyenkint veres. Száraz időben 
nemcsak a kősósziklák, hanem a sóval átivódott földes-agyagos részek is, 
vakító fehérséget öltenek fel. Az alatta elfolyó források és patakok pedig, 
ha részben beszáradnak a képződött kristályoktól szintén vakító fehérek 
lesznek s úgy tünnek elő, mintha a patak és környéke be volna fagyva. 

A só fölött gyakran alig egy méter vastag földréteg van, a melyen 
pompásan diszlő, különösen tölgyfa erdő tenyészik, érdekes, hogy a 
gyökerek sok helyütt majdnem a kősóig nyúlnak le. 

A Sóközét már régi időtől kezdve 2—3 kisebb patak mosta s itt-ott 
a föld alá eltünve azért, hogy azután egy vagy több helyütt tömény sós- 
forrás alakjában ismét napfényre kerüljön, s a Szováta patak meg a 
K.-Küküllő folyó útján a tengerbe folyjon. 

A patak vize a föld alatt a kősót feloldja s ezáltal kisebb-nagyobb 
csatornákat, üregeket váj ki magának, sőt helyenkint földalatti tavakat is 
alkothat. 

Ha az üreg olyan nagy terjedelmet nyert, hogy a fölötte levő agyagos- 
föld nyomását már el nem birja, úgy kivált, ha a talaj átnedvesedett, be- 
szakad. És csakugyan minden tavaszszal, a hóolvadás vagy hosszabb esőzés 


x Előadta a m. földtani társulatnak 1901. évi november 6-án tartott szakülésén. 
Ennek lényegesebb része előadatott a m. tud. Akadémia 1901. évi október hó 21-én 
tartott ülésén. 


330 KALECSINSZKY SÁNDOR : 


után ráakadunk ilyen beszakadásokra, kisebb-nagyobb dolinákat képezve. 
Ilyen módon képződtek a sóközön levő nagyszámú dolinák és bennük a sós- 
tavak, így a legrégibb időtől ismert fekete-tó, a magyorósi-tó és a 70-es 
évek végével, valószinüleg nem egy, hanem több éven át a mai nagy terje- 
delmű és mély medve-tó és ennek oldalnyúlványai a veres- és a zöld-tó. 

Ezen tavakról a környékbeliek és a nyáron ott tartózkodó fürdőven- 
dégek már régen tudták azt, hogy a víz felszine hideg, míg a mélyebb 
rétegben meleg vagy forró. 

A meleg tavakkal ezideig tudományos tekintetben csupán ketten fog- 
lalkoztak : 

Dr. LExGyYEL BÉLA? a medve-tó vizének chemiai analysisét közölte, 
TELEGDI Rorn LaJos FF pedig geologiai szempontból szólott hozzá. 

Egyes folyóiratokban található kisebb közlemények nagyobbára csak 
rövid ismertetések, a melyekben a közölt hőmérési adatok nem mindenkor 
megbizhatók. 

Ezen sóstavak a kontinensen párjukat ritkítják nemcsak azért, mert 
nagy terjedelműek és nagyon sűrűek, hanem különösen azon sajátságuk- 
nál fogva, hogy a meleg vagy forró sósvízréteg két hidegebb folyadék-réteg 
között foglal helyet. 

A sóstavakat és környékét először 1897-ben láttam. Már ezen rövid 
kiránduláson tett megfigyeléseim érdeklődésemet annyira fölköltötték, hogy 
azonnal többféle irányban szerettem volna tanulmányokat tenni. Dr. LEN- 
GYEL BÉLÁnak és T. Born LaJosnak a Földtani Társulat szakülésein meg- 
tartott s előbb idézett előadásai pedig, továbbá azon körülmény, hogy a 
meleg vízrétegnek az oka és eredete teljesen ismeretlen volt, ezen érdeklő- 
désemet még jobban fokozták. 

Az 1901. év nyarán, az erdélyi sósterületek hivatalos tanulmányo- 
zásával lévén elfoglalva, abba a helyzetbe jutottam, hogy Szovátán több 
hétig tartózkodjam és így alkalmam volt a sósforrásokat és a sóstavakat 
részletesebben tanulmányozni, különféle méréseket, megfigyeléseket és 
kisérleteket tenni. 

Jelen alkalommal főképen a sóstavakra vonatkozó vizsgálataimat és 
az ezekből levont következtetéseimet szándékozom előadni. 

Szovátán a tengerszine felett a legmagasabban fekszik, a legnagyobb 
kiterjedésű, a legmélyebb és egyúttal a legmelegebb úgynevezett medve- 
vagy lIllyés-tó és ezzel a nedvesebb időszakban kis érrel összeköttetésben 
levő eléggé mély és igen meleg veres- és a zöld-tó. 


k Dr. LENGYEL BÉLA. A szovátai Illyés-tó (Medve-tó). Földtani Közlöny 1898. 
XXVIII. kötet. 
kk T. RorH LaAJos. A szovátai Illyés-tó és környéke geologiai szempontból. 
a Földtani Közlönyv XXIX. kötet 1899. 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. 901 


A medve-tó — melynek alakját a lakosság kiterített medve bőréhez 
hasonlítja — szép és erőteljes tölgyfa erdővel van környezve, a mi sós- 
területen ritkaság számba megy. 

Északra látható az úgynevezett cCseresnyés-hegyo, a melynek kör- 
nyékéről két kisebb édesvizű patak folyik a medve-tő felszinére. 

Ettől K-re van a régi kis fürdőház s mellette az andesitbrecciából álló 
sziklafal. Körülbelől a tó déli részére épült, 1901-ben, a 9—10 szobából 
álló kádfürdőház, a melyhez a szükséges meleg sósvizet a tó mélyéből 
szivattyúzzák ; alatta pedig a tó partján van a 20 kabinból álló új uszoda. 
DNy-ra van a cSóközv-nek legmagasabb, 563 m. magas része, hol több 
helyen a kősó szikla alakjában szabadon látható, Ny-felé pedig a medve- 
tónak a kifolyása látható, a melyet ujabban (1901) zsilippel lehet szabá- 
lyozni. 

Ezen, valamint az alább felsorolt tavak kisebb-nagyobb mélyedések- 
ben terülnek el és szelektől jól védettek, miként az egész község 18. 

A medve-tónak geografia fekvése: É. sz. 42" 45", K. h. — 46" 357. 
Absolut magassága : 520 m. 

Területe mintegy 11—12,000 L] öl — 39,270—42,840 m?. Mélysége 
változó : így az új fürdőnél a parthoz közel 3:5 m. ; a tó közepe táján mint- 
egy 20 m. ; az andesitbreccia sziklafaltól 20—30 m. távolságban 34 métert 
mértek és úgy látszik ez a tónak a legmélyebb pontja, a veres-tó közelében 
is eléggé mély, több mint 15 m., valamint a kifolyás környékén. A tó mély- 
ségi viszonyai részletesebben felvéve nincsenek, de azért a medve-tó közép 
vagy átlagos mélységét több mint 10 méterre lehet venni. 

A veres- és zöld-tó hosszukás területét, majd minden oldalról szaba- 
don álló 10—40 m. magas kősziklák környezik. A veres-tó környékén a só 
előbb veres volt és innét vette a tó nevét 1s. 

Ezen két kisebb tónak mélységi és hőmérsékleti viszonyai pontosan 
nem ismeretesek csupán annyit tudúnk, hogy a hidegebb felszin alatt forró 
víz következik és a felső részen mintegy 0"5 m.-nyire kézzel merítve, faj- 
sulyát 17068-nak találtam, a mi 990 NaCl-nak felel meg, a veres-tó közepe 
táján pedig ugyancsak kézzel merítve, fajsúlya — 1062, azaz megint 
999 NaCl tartalmú volt. Meredek falai alatt több helyen édes víz szivárog 
a tó felszinére, mely azután különösen esős időben vékony ér alakjában a 
medve-tóba folyik. 

A medve-tó kifolyása alatt egy katlanszerű mélyedésben terül el a 
mintegy egy holdnyi területtel biró magyorósi-ló, a melyen át a medve- 
tóból kifolyó 2994 konyhasót tartalmazó, tehát csak kevéssé sós patak vize 
folyik. A magyorósi tó nevét onnét vette, hogy leginkább magyorósiak jár- 
tak ide sót lopni. 

Ezen tó vize a felszinen, valamint a mélységben kevésbé meleg, 
mint a medve-tóé, miként azt alább látni fogjuk. 


332 KALECSINSZKY SÁNDOR: 


Mélysége közvetlenül a fürdőháznál 1-3 m., a középen pedig több mint 
6 m. Középmélységét 4—-5 m.-re tehetjük. 

A tavon áthaladó patak azután a sósárokban folyik tovább, érintve 
azon helyet, a hol régebben a xkHehér-tóv volt, a melynek fürdő- 
házából még nehány szálfát látni lehet. A sóspatakot útközben számos 
kisebb-nagyobb sósforrás táplálja, melytől a patak vize mindinkább tömé- 
nyebb és sósabb lesz. Elhalad az úgynevezett Rabosnébánya mellett, a 
pénzügyőrségi laktanya alatt, a Gyarmathy-féle ház előtt, végül az alsó 
kisebbszerű uszoda és kádfürdőház mellett és végül a sóspatak, mely itten 
már jó nagyra megnőtt, a Szováta vizébe folyik. 

A medve-tóba folyó két kisebb édesvizű patak, útját a két sóstavon át 
veszi és mintegy 2 km. távolságra a nagyobb Szováta patakba folyik. 
Hogy e közben milyen mértékben lesz sósabb, töményebb, azt az alább 
közölt mérési adataim mutatják : 


Fajsúlya NaCl 9/o 


A patak vize a medve-tó befolyásánál . a e r006 0 
c a medve-tó kifolyásánál és a magyo- 
rósi tó befolyásánál 17016 2 
c a magyorósi tó kifolyásánál d021 3 
c a Rabosnébánya fölött 1021 2 
( ( alatt Sérhezs 15022 5 
c a pénzügyőrségi laktanya alatt .. .. 1025 9"5 
c az alsó fürdő alatt bé S sé 17037 5 


Ezen adatokból látjuk, hogy a patak mentől nagyobb utat tesz meg, 
a felvevő tömény sósforrásoktól annál nagyobb fajsúlyú és töménységű 
lesz s végül az idő viszontagságai szerint a körülbelől 2 km.-nyi úton 
mintegy 599 konyhasó-tartalommal folyik a nagyobbik patakba. 

A sóspatak eléggé nagy, úgy hogy a Szováta patakba való befolyásá- 
nál a medre 4—5 lépésnyi széles és eléggé mély. Az elfolyó víz mennyiségét 
is meg akartam határozni, de ugyanakkor a medve-tavon, az új zsilippel a 
vizet elzárták, ezért csakis annyit mondhatok, hogy a sóspatak évenkint 
hasznavehetetlenül igen nagy mennyiségű sót visz el a Sóközből a ten- 
gerbe. 

A Sóköz legmagasabb (563 m.) pontjától délre s nem messze az ujon- 
nan (1901) épült vendéglőtől egy mély katlanban a fekelte-tó fekszik. 
Ennek állandó vizbefolyása nincsen, csupán a megolvadt hó és az esővíz 
táplálja. 

Mélysége mintegy 5—6 m. Terjedelme, körülbelől egy hold. 

A felsorolt három tóban a flóra és fauna fokozatosan növekedik. 
Általánosságban a sóstavakban igen kevés, sőt a töményebb részében az 
élet majdnem teljesen hiányzik. A medve-tó vizének csak legfelső részé- 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. . 833 


ben, a magyorósi-tónál már nagyobb mélységben is és még inkább a fekete- 
tónál nagyobb mennyiségben találunk állati és némi növényi életet. 

Az állatok közül néhány poloska és rák faj van főképen képviselve s 
különösen a fekete-tóban elég nagy számban találhatók. A tó felszinén 
legyek és poloskák uszkálnak, illetőleg futkosnak. A növényzet közül a viz- 
ben kiváltképen fadarabokon, faoszlopokon bizonyos moszat tenyészik. 
Békát a 20/9-os sósvízben már nem találunk. 

A sóspatakok környékén, a hol a víz 4—-59/0-nál nem töményebb, 
vagy pedig a tömény sósforrásoktól bizonyos távolságnyira, jellemző 
vastag husos, rendszerint nagyobb csoportokban élő és erősen sósízű, 
hol veres, hol zöldesszinű növényt találunk, ez a Salicornia herbacea. 

A sósvíz környékén néhány sósnövényen kívül más növényzet telje- 
sen hiányzik. 

Ha pedig a tömény sósvizet a növényzetre, vagy a fák tövére hosszabb 
ideig folyatjuk, úgy a fű, sőt a nagyobb fák is, miként tapasztaltam, rövid 
néhány nap alatt kivesznek, levelei elszáradnak s úgy néznek ki, mintha 
azokat leforráztuk volna. 

Ha pedig a hangyák járta talajt sóval behintjük, úgy ezen terület- 
ről a hangyákat teljesen eltávolítjuk. 

A sóssziklákon és környékén, a nyári időszakban igen sok a rovar, 
egész rajokban repked és talán ez az oka annak, hogy ugyanitten feltünő 
sok fecskét is találunk. A verebek pedig a meredek sófalak környékén elő- 
szeretettel tartózkodnak és fészkelnek. 

Az egész sóterületen szétszórva 25 sóőr éjjel és nappal őrzi a sószik- 
lákat és a sósvizeket. 

A legrészletesebben tanulmányoztam a merdve- vagy lIllyés-tavat, 
azután a magyorósi és a fekete-tavakat. 

A medve-tó öt különböző helyén és pedig 1. az új fürdőház előtt, 
9. a tó közepén, 3. a veres-tónál, 4. az andesitszikla közelében és 5. a 
kifolyás mellett, különböző mélységekben megmértem a víznek a hőfokát, 
a fajsúlyát, továbbá vízmintákat is vettem, hogy azután a chemiai labora- 
toriumban a főbb alkotórészeket meghatározhassam. Ily módon a tavat 
hosszában, szélességében, mint keresztmetszetében annyira megismertem, 
hogy különféle szelvényeket készíthettem róla magamnak. 

Mivel ezen sóstavakon a hőmérsékleti viszonyok, más tavakkal össze- 
hasonlítva, egészen elütők, a mennyiben a hideg felszin alatt, mindig mele- 
gebb és melegebb vizréteg következik és a maximum 56—70" C. elérése 
után, a víz megint fokozatosan csökken, ezért a tó egész keresztmetszetében 
a hőmérséklet fokát közönséges minimum-maximum hőmérővel megmérni 
nem lehetséges. 

A felszintől a maximumig (pl. 56" (0) uralkodó hőmérsékletet még 
a rendes módon megmérni leheiséges. A maximum alatt fokozatosan 


334 KALECSINSZKY SÁNDOR : 


csökkenő hőfokot pl. 507 C-t azonban a minimum hőmérővel azért nem 
lehetséges megmérni, mert a hőmérő beállítása a levegő hőmérsékletén 
pl. 207 C. történt, a maximum hőmérővel pedig azért nem lehet, mert a 
hőmérő az alacsonyabban fekvő 50" C fokú réteg eléréseig, úgy a bevitelkor, 
mint a kihuzáskor 56—70"7 C. hőfokú folyadékkal érintkezik, tehát a 
magasabb hőfokot részben vagy egészben felveheti. 

Ezért a különféle mélységekben uralkodó hőmérsékletet minimum és 
maximum hőmérővel nem határoztam meg, hanem másféle műszer hiányá- 
ban egy közönséges hőmérővel teljesítettem oly módon, hogy ezt ugyanazon 
vastagfalú és legalább egy liter ürtartalmú üvegpalaczkba helyeztem el, a 
melylyel a vízmintákat vettem. Az üres palaczk száját, melyben a hőmérő 
volt, olyan parafadugóval zártam el, a melyhez egy hosszú drót-spárga volt 
erősítve. 

Ha a kővel megnehezített palaczkot, a kellő mélységbe bocsátjuk és a 
dugót a spárga gyengébb megrántása által eltávolítjuk, akkor a palaczkban 
levő levegő helyét víz foglalja el. A midőn a levegő-buborékok már mind 
felszállottak és 15 perczig várakoztunk, hogy a sósvízzel megtelt palaczk 
és a hőmérő a környezet hőmérsekletét tökéletesen felvegye, a palaczkot 
gyorsan felhuzzuk és a hőmérő fokát azonnal leolvassuk, úgy a megfelelő 
mélységben uralkodó hőmérsékletet pontosan megkapjuk. 

Minthogy az üveg rossz vezető és a palaczkban levő víz nagyobb tömeg- 
gel bír, ha a kihúzás és a leolvasás gyorsan történik, úgy a lehülés vagy 
felmelegedés még másodperczek után sem vehető észre ; az eredmény tehát 
ezélunknak teljesen megfelelő. Ebből azután az következik, hogy az eddigi, 
másoktól maximum-minimum hőmérővel végezett mérések, legfeljebb a 
maximum eléréséig lehetnek megbizhatók, a mélyebb hőmérsékleti adatok 
rendszerint túl magasak." 

A víz fajsúlyának meghatározása úgy történt, hogy a kellő mélysé- 
gekből kivett vízmintákat haza vitettem és még Szovátán, a midőn vala- 
mennyi üveg a levegő hőmérsékletét, rendszerint 20" C felvette, egy érzé- 
keny, még a harmadik tizedest egészen pontosan mutató areométerrel 
mértem meg. 

A mélység-mérés pedig úgy történt, hogy a palaczk nyakához olyan 
fémdrótos és kátrányos spárgát erősítettem, a mely minden 0-5 méternél 
göbbel volt ellátva. Ilyen külön spárgával volt a parafadugó is megerősítve, 
melynek előnye a közönséges spárgáénál nemcsak az volt, hogy erősebb 
s így a kővel megterhelt palaczkot biztosabban tartotta, de nem csavarodik 
és nem zsugorodik össze. 

Mivel a magammal hozott sóstavak vizének részletes ehemiai elem- 
zéseivel még el nem készülhettem, ezért az alábbiakban ez alkalommal 


k Temészettudományi Közlöny 1901. 385. füzet. 573. oldal. 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. 


3539 


csupán a /fekete-tó egy régebbi(1879) analysisét dr. HANkó ViLmostól F és a 
medve-tő elemzését dr. LExGYEL BéÉLÁtól közlöm. A fekete-tó vizét 175 m., 
a medve-tó vizét közlés szerint kb. 1! m. mélységből merítették. 


A fekete-tó vizének elemzési adatai : 


1000 s. r. vízben Az egyenértéksúly 9/o 


Natrium .. 761226 99-02 Na 
Kalczium 03537 0:52 Ca !1/a 
Kalium 01824. (054lá3 160 
Magnesium 070534 ÜZEM 67572 
Lithium .. 00344. ME 2ÁADN 
VAS s 070165 0701 Fel!/2 
Mangan 070119 0701 Mn !/2 
Chlor 3 117-8394 99316 
Szénsavsók ; HE HETé7e 0-68 CO, 1/2 
oxigén 05512 6 
A Silicium .. 071830 
e. Tés ÖS 
Összesen. 195-3311 


Sókká átszámítva : 


Na Cl 

IC (01 

Li Cl 

Ca CO, 
MEGSE 
Fe CO, 
Mn CO, . 
Oda 


Osszesen 


 195-3306 
Félig kötött és szabad szénsav 


193-6161 
03484 
02084 
03842 
01869 
070340 
070244. 
0-0278 


0-1667 


A medve- vagy Illyés-tó vizének elemzési adatai : 


Tevőleges alkotórészek : 
Na 
Ua 
Mg 
Fe... 


1000 gr. vízben van 
JASZSO 
0-601 
07071 
07006 


Egyenérték 9/0 
g 


5164045071 
0-750 
0148 
0-005 

100-000 


- Értekezések a természettudományok köréből. M. Tud. Akadémia XX. kötet, 


XIV. füzet. 


336 KALECSINSZKY SÁNDOR: 


Nemleges alkotórészek : 


C1 140707 99:387 
Br 0-008 . 0-002 
DO 33 17018 0529 
(6(08 0098. 0-082 
100-000 
DINOSKBE 0-009 
233748 
A víz fajsúlya 817277 15" C-nál. 


Sókká átszámítva : 


1000 er. vízben foglalt szilárd alkotórészek : 


NAAGTS s eaz SZDÁSSAA 
Nadbr es 5. Éz 0-010 
MOCT szett stk 0-280 
GaCió BEJÉ A 0-320 
Ga DO E gi 17441 ; 
GAS GOSZNE EZ 0-152 
Fe CO; SPA AA 07013 
si 05 ener te 0-009 


. 933574687 


A vizminták kihozására olyan palaczkot használtam, a melybe egy 
liternél több folyadék fért és a melynek magassága 32 cm. volt, ezért méré- 
seimnél mindig tekintetbe kellett vennem azt, hogy a sósvíz az üres 
palaczkba, ennek felső részén tódul be, a hőmérőnek higanynyal telt része 
pedig a palaczk alsó részét foglalta el; tehát fajsúlymeghatározásoknál és 
a folyadék elemzésénél, mélységül a palaczknak felső részét, hőmérséklet - 
meghatározásoknál pedig a palaczk alsó részét számítottam. 

Ha a hőmérsékletet bizonyos mélységig pl. KAPELLER-féle maximum 
hőmérővel mérjük, úgy ennek hosszát, mely körülbelől 32 em. szokott 
lenni, szintén számításba kell venni. Egyesek erre nem figyeltek, és innét 
van az, hogy a medve-ló maximális hőfokát 1 méternél, 1732 méter helyett 
találták. 

A következő táblázatban össze vannak állítva a merlve-, a magyorósi- 
és a fekete-tóra vonatkozó és különböző mélységekben tőlem megmért hő- 
fok, fajsúly és NaCl százalékának átlagos adatai. 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FÖRRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. 337 


A fajsúly adatai rendszerint 207 C-ra vonatkoznak, a közölt adatok 
tehát a melegebb zónákban a valóságban valamivel kisebbek lesznek. 


kattttéttelttttátmézzmmtezzztmzmattemotzztátülttttííttttüzzsütttttttTE Láz e erve e B 
! 


! Med.ve-tó ) . Magyorósi-tó Fekete-tó 

hc Faj. Na Cl tc Faj- Na di 19 Faj- Na CI 

; SZAKMAT 0 Z0z 1 súly 9/o súly 9/o 
0"00 NE21s — —— 307 1021 HELO SA HZ ISOTSÉÉZ 
0"10 I — 17038 Péli held — sz zer 
0"20 — 1087 11 — —z kese ető 
030 - 1118 15 E a 48 aid 
0-40 - — (55 18 Esz —— 28 
0" 42 zh —— — 1044 6 17019 2 
0:50 ——- 1154 20 E Ess á ár CTt 
0" 52 45 —-- — - S FSS st ző 
0:62 469 EZ EB fedi : mi CÉ 895 kibe 
0:72 509 — SIN E —z — —. — — 
0:82 515 — 1315 — - 124756 - — -— 
1:00 -— 1176 23 [ — 1170 9 — 17019 2 
1"32 56 — zi Vbsi ars Laza 979 zt át 
1:50 —— 1183 24 SÜN 1180 287... 17019 2 
1:82 589 sú szssiage azek 1 26. pé dazts 
2:00 — 1188 ! 24 [/ — 1:180 DI VS 1702 3 
9-39 479 — áz ell 0 2 [FOS sás s 
9:50 — 17158 24 ! — 1196 25 ) — ] 1105 14. 
2-82 aödáját "én 330 il nyiss sé jgjó Jász es 
35002 Jele 88 4188, Erő vil mg lta E1981 4 626. s-t atát lá04 10 
Öö. oa 38 — SETÉT OROT élei ESR É ONT LS 3. ira ! 
3:50 EGE MTSTSOŰ NÖK SEGVIjtts ézet — — 
Hs02 359 —— szg alh eze I e am lass éSÉE s 
4"00 Él a SID] KáGKSZ Zeta deto ages — [ — ] 1167 / 22 
4" 32 92 —-- SZ heti — 72 77 
5"00 e. TETTGYG S MESZ gyel TES TRKTEZOTOJ, 18 ESETE 1:165 ] 22 
5"32 E TJSANA NANE a EPS al) LL hd Ke Ess KE SAE ő 
6"32 —— —— 1! 919 e étese ég sége ! Eszi 12 
7:00 - TETT A he vllAES sat 1948 Sze 
4552 295 — — [] — I s és da] héstte sz sze 
10-00 — 11967 [957 És — [ — — — 
10" 32 ] 25e —— — [1 — ze II ] art sz eg 
12:00 — 1194 25 —- — I — e -— 
12:32 902 A CÉ tai EE júl jllltáses ús e 
14-50 —- 1194 95 H4— Sziszi ss - szag 
41:82 199 e Ber dedó ss ez En d Hb 


Az itten közölt adatokból és a 350. oldalon levő rajzból azt látjuk, 
hogy a medve- és a magyorósi-tó vize nemcsak abban különbözik más 
tavakétól, hogy bennük nagy mennyiségű só van feloldva, de hőmérsékleti 
viszonyok tekintetében is egészen elütnek. A víz hőfoka a felszinen az idő- 
szak szerint változó, majdnem megegyezik a levegő hőmérsékletével (nyá- 
ron 20— 307 0), azután a mélységgel hirtelen és fokozatosan emelkedik, a 
medve-tónál 132 méternél eléri a maximumot (55— 70" 0), ettől kezdve a 
hőmérséklet megint fokozatosan csökken, hidegebb lesz. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 5 


338 KALECSINSZKY SÁNDOR : 


Mig más tavaknál a hőmérséklet a felszinen a legnagyobb, azután az 
fokozatosan csökken és csak nagyobb mélységben van nagyobb szökkenés, 
addig sóstavainknál több és nagyobb mérvű szökkenéseket tapasztalunk, 
ú. m. : a felszin alatt fokozatosan és gyorsan kezd melegedni (1), azután a 
maximumot elérve a szökkenés egészen hirtelen (2), mélyebben megint egy 
(3) szökkenéssel és még mélyebben egy alsó szökkenéssel (4) találkozunk. 

A meleg-forró sósvízréteg két hidegebb réteg között van. A medve-tónál 
két méternél több mostan nyáron azon sósvízréteg vastagsága, a melynek 
hőmérséklete 407 C-nál nagyobb. 

A mi a fajsúlyát illeti, a víz a felszinen, a befolyáshoz közel majd- 
nem — 100, a tó kifolyásánál — 17016, azaz majdnem édesvíz, csak cse- 
kély só van benne feloldva. A mélységgel a fajsúly növekszik és vele együtt 
fokozatosan nő a NaCl perczent tartalma is. 

Látjuk egyúttal azt, hogy a legnagyobb fajsúlyú és legnagyobb 
sótartalmú rétegben, 1732 méternél, van körülbelől a legmagasabb hőmér- 
séklet is. 

A maximum elérése után, a fajsúly, a víz töménysége alig vál- 
tozik, csupán valamivel nagyobb ez, mert elérte töménysége határát. 

A legmelegebb a medve-tó, kevésbbé meleg a magyorósí-tó, a fekete-tő 
vize pedig hideg. 

A magyorósi-tó felszinén elég vastag rétegben mintegy 2—39/9-os 
higítású kisebb fajsúlyú konyhasóoldat van, 0-5 m.-nél 69/9-os, 1 m.-nél 
99/9-os és csak 182 m.-nél éri el a 2390 NaCl-t. 

A hőmérséklet maximuma sokkalta alantabban, 1782 m.-nél, van és 
jelentékenyen kisebb, mint a medve-tónál. 

Végül a fekete-tóban, mintegy 2 méterig a víz 2—39/9 -os NaCl tartalmú 
és csak 3—4 méternél éri el töménységének tetőpontját, a 229/9 -ot. A hőmér- 
sékletugrások, és a középső meleg réteg, majdnem teljesen hiányzik. A hőfok 
a felszinen aránylag a legnagyobb és ez a mélységgel fokozatosan csökken, 
tehát majdnem úgy viselkedik, mint az édesvizű tó. 

Ilyen természetű tavakat másutt eddig nem ismernek s így az egész 
földön párjukat ritkítják. 

Nagyon érdekes ennélfogva tudni azt, hogy ezen nagy mennyiségű, a 
tavak szerint, meleg vagy forró sósvíz, honnét veszi eredetét. 

Az erre vonatkozó vélemények s nézetek nagyon eltérők voltak. 
Mivel a tavak ezideig részletesebben megvizsgálva nem voltak s így kellő 
számú és megbizható adatok rendelkezésre nem állottak, ezért a magyará- 
zatok inkább csak hiten alapultak. 

A legegyszerübb és a legáltalánosabban elterjedt nézet az volt, hogy 
a meleg sósvíz thermális eredetű és csak ennek felszinén úszik, illetőleg 
folyik át a kis fajsúlyú édesvizű patak. Mások pedig, miután ismerték már, 
hogy a víz hőfoka a maximális hőmérséklet alatt megint alább száll, inkább 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. 339 


a vízben vagy környékén végbemenő vegyi folyamatokra, a bitumen, a, 
pyrit stb. oxidátiójára gondoltak. 

Miután mostan már elég sok és többféle adat áll rendelkezésemre, 
megkisértem annak a magyarázatát adni, hogy mi lehet az oka és eredete 
ezen magas hőmérsékletnek és mely eddigi magyarázatok nem lehet- 
ségesek. 

Miként a mérések mutatták, a víz fajsúlya és hőmérséklete a tóban, 
úgy a felső, mint a középső, valamint az alsó rétegek egész terjedelmében, 
ugyanazon mélységben nagy különbséget nem mutat, azaz a tó bármely 
helyén, a megfelelő mélységben a víz ugyanegy nőtokgak és megfelelő 
fajsúlylyal bír. 

Sem én, sem pedig T. Rorn LaAJos, nagyszámú méréseink közben a 
fenéken, vagy a partok közelében, pl. az andesitsziklánál vagy másutt, hő- 
forrásra nem akadtunk, pedig ilyen nagy tömegű melegvízréteg létezésé- 
hez és fentartásához jelentékeny hőforrást tételeznénk fel. Nagyobb föld- 
alatti meleg forrás, a hőmérséklet méréseken kívül, a napsütötte és a csen- 
des tó felületén a víznek mozgása, hullámzása vagy az esetleg felszálló 
gázok buborékolása által is okvetlenül elárulta volna magát, ilyenfélét 
azonban soha senki sem látott, pedig a medve-tó már több mint 20 éve 
létezik és a környék nyaranta eléggé látogatott. 

Ilyen föld alatt létező nagy meleg források olyan módon is elárulták 
volna magukat, hogy a tóba befolyó patakok vízbősége, az elpárolgás tekin- 
tetbe vételével és a kifolyó vízmennyisége között nagyobb különbségek let- 
tek volna észlelhetők, ilyent azonban senki sem tapasztalt. 

Ha a magas hőmérsékletű víz thermális eredetű lenne, úgy a leg- 
nagyobb véletlenhez tartoznék az, hogy pl. a középső meleg-forró réteg a 
tó egész terjedelmében egyenlő hőmérsékletű legyen. 

Az eddig felsoroltak, a valószinüség szerint, azt látszanak bizonyítani, 
hogy a tó meleg vize nem thermalis eredetű, de azért ez egészen positive 
bebizonyítva még nincsen. 

A tó lecsapolása adná erre a leghatározottabb bizonyítékot, ez azon- 
ban felette költséges és fáradságos bizonyítási eljárás volna. 

Találtam azonban a magyorósi-tó alatt, a sósárok bal partján a nagy- 
domb aljában, a Rabosnébánya és a pénzügyőrségi laktanya között elte- 
rűlő egy kisebb, 3—4 lépés átmérőjű és körülbelől 40 em. mély, felszinén 
hideg- és alól melegvizű sóstavat, a melynél a következő méréseket eszkö- 
zöltem : 


Gt Fajsúlya NaC1l9/o 
a delszinenávolb ree a - 25  —— majdnem édesvíz 
valamivel lejebb et IUL07 46 15 
a közepe táján . 3 35 1145 118 


a fenekén kb. 40 em. ál 38 17186 94. 


29 


340 KALECSINSZKY SÁNDOR : 


Ezen kis sóstó tehát olyan természetű, mint a többi meleg sóstó. 

A kis tó felszinére kevés édesvíz (talaj, esővíz) szivárgott, vízbősége 
pedig csekély volt. É 

A fenti megfigyelések után e kis sóstavat lecsapoltattam, de a leggon- 
dosabb vizsgálat mellett sem találtam benne meleg forrást és a talaj mélyeb- 
ben sem volt melegebb, hanem a hozzáfutó úgy a sós, mint az édes víz, 
hidegnek bizonyult. 

Ezen lecsapolt kis tó már jobban bizonyít a mellett, hogy sóstavaink 
meleg vize nem thermális eredetű. 

Hogy e meleg víz nem thermális, nem geologiai eredetű, sokkalta 
határozottabbán szól mellette, ha a méréseket a tavakban nem egy, hanem 
különböző napokon végezzük. Azt találtam ugyanis, hogy ez nem volt 
mindenkor ugyanaz, hanem igen nagy ingadozásnak volt kitéve : 

A medve-tóban pl. a következő méréseket figyeltem meg. 


1901. évi julius hó 22-én 1732 méter mélységben a maximális hőfok 


volt j EL KÖV ÜLY S (0 
julius hó 23-án KLRG SEA SOK Üs 

( c 24-én. A Sose 

( c 27-én Ez SOS 

( c 31-én IZ VNLNÁKISIT a SZVGOSRG! 

augusztus 2-án HÉES j SAD 0 


1898 szeptember hó 22-én T. RorH LaJos a maximális hőmérsékletet 
66-27" C-nak, szeptember 23-án 67-57" C-nak, sőt 25-én egy helyen 695" 
C-nak találta. 

Hófalvi ILLyés LaJsos tulajdonos szives közlése szerint pedig 1900. év 
nyarán 70—71" C-t mért és az elmult télen, a midőn a medve-tó felső része, 
az édesvízrétege annyira befagyott, hogy a kellő óvatossággal, deszkákat 
reá téve, az egész tavon át lehetett menni, a víz hőfoka ekkor a felszin 
alatt 307 C volt. 

A Földtani Társulatnál megtartott előadásom után a Pesti Hirlap? 
november hó 13-ik számában IrLyés KÁLMÁN körjegyző úr közzétette az 
1898—1899. évek telén általa megfigyelt hőmérési adatait. Mivel hőméré- 
sek a téli időszakban ezideig az egyedüliek, érdekesnek és jónak találtam 
ezeket e helyen is felemlíteni. 

A méréseket maximális hőmérővel a tó különböző helyein a leg- 
melegebb zónában végezte és az 1—2" ingadozásokból az átlagot vette. 

A Reaumur-fokok mellé a megfelelő Celsius-fokokat állítottam. Méré- 
8ei a következők voltak : 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. 341 


199 0 
1898 szeptember 14-én. ..  .. 52 s 65 
( ( DOSÁNTN SES tn je an ő 65 
c október AZGTK ást lg a 51 (óogo 715 
(( (( 12-én § 3 eslő Cö 4.9 E G125 
(( (( 30-án .. 4.6 TÁG VÁRA 
t november 26-án az 415 £ 590129) 
c deczember 22-én .. .. s 2 Sa 40 
1899 január ÚG-AM (des lt il és 98 I 35 
c február ZO pen áss 25 eaz 1325 
( (t 90-án 94. 30 
(( (( D/-én ke 94 30 
c — márczius 11-én 22 97"5 
c április 29-án 9711 [minimum 2625 
(( (( 8-án 911 l 96925 
( ( 14-én 25 98-75 
( ( 19-én 96 22D0 
c május 11-én : 32 40 
(( (( 8-án kelt 4813 
( ( 10-én 44. 90 


Ezen mérési adatok minden megfigyeléseimet és a belőlük levont 
összes következtetéseimet a legjobban támogatják. 

Kivánatos volna, ha ILLyés úr méréseit ezentúl 15 folytatná. 

Ezek után határozottan s minden kétséget kizáró módon állítha- 
tom, hogy a szovátai sóstavak meleg-forró vize nem thermális eredetű. 

Térjünk mostan át annak a megitélésére, vajjon ezen magas hőmér- 
sékletet előidézheti-e a vegyi folyamatoknak azon melege, mely a bitume- 
nes anyagoknak, a humusnak vagy a növényzetnek, továbbá a pyrit- 
nek vagy egyéb anyagoknak oxidácziója által keletkezik. 

Az óriási mennyiségű sósvíz 60—709 C-ra való felmelegítésére és ezen 
magas hőmérséklet fentartására igen nagy mennyiségű éghető anyagokat 
kellene feltételeznünk. 

Feltéve ezen nagy anyagkészletet, elégéséhez, oxidácziójához még 
nagyobb mennyiségű oxygénre, illetőleg levegőre volna szükség. 

Ha a növényzet s általában szerves anyagok gyorsabban vagy lassab- 
ban elégnek, a végső terméke a víz mellett főképen szénsav, melynek 
azután valahol a sóstavakban vagy egyéb vizekben oldva, esetleg nagy 
mennyiségű szénsavsók alakjában vagy gázexhaláczióban kellene jelent- 
keznie. 

A sóstó különböző helyéről és mélységéből vett próbák nagy szén- 
savtartalmat vagy szénsavsókat nem mutattak fel. 


342 KALECGSINSZKY SÁNDOR : 


Szénsavas- vagy az úgynevezett borvizek, továbbá szénsavgázexhalá- 
cziók a sóstavak mellett és az egész környéken, sok kilométer távolságra 
nem léteznek, a mi a széntartalmú anyagok elégése mellett legkevésbbé 
sem bizonyít. A nagy mennyiségű éghető anyagok létezéséről és a levegő 
hozzáférésének lehetőségéről ne is szóljunk. 

Tudjuk továbbá azt is, hogy a tömény sóoldat, a minők ezen tavak is, 
az esetleg belejutó növényzetre vagy az állati maradványokra konzerváló- 
lag hatnak ; a beléje jutott fatörzsek és ágak évek hosszú sora után is épek 
maradnak és annyira impregnálódnak, hogy a kivett fadarab sokkal 
nagyobb súlyú lesz; a sóstóba hullott falevelek pedig idővel csupán a 
ehlorophylt veszítik el, máskülönben meg nem változnak. 

Végül azon feltevés eldöntésére, vajon az andesit-brecciában előfor- 
duló pyrit oxidácziója okozná-e a nagy hőmérsékletet, a magammal hozott 
próbákat súly szerint kénsavtartalmára is meghatároztam és azt találtam, 
hogy a különféle mélységekben, az összes sóanyagra átszámított kén- 
savmennyiségek ugyanazok (0-499 50) voltak, kénessavsókat pedig nem 
tartalmaztak. 

Mindezen vizsgálatok és megfigyelések a mellett szólanak, hogy 
éghető anyagok oxridácziója, a magas hőfok előidézője nem lehel. 

Miután meggyőződtünk arról, hogy a meleg-forró sósvizréteg hőmér- 
séklete nem lehet sem thermális eredetű, sem pedig az éghető anyagok 
oxidácziójából, égéséből eredő, keressük és vizsgáljuk tovább a felmelege- 
dés valódi okát. 

Az ottlakók már régen tudják és beszélik, hogy úgy a medve- mint a 
magyorósi tavak április és május hónapokban sokkalta jobban meleged- 
nek fel, mint későbben a nyár elején, az őszszel pedig a felmelegedés 
megint jelentékenyebb. Ha tudjuk azt, hogy április és május hónapokban 
rendszerint szép, napos időjárás van, és a nappal igen hosszú, későbben 
pedig junius és julius hónapokban, a rendesen bekövetkező nyári esőzések 
állanak be, a midőn tehát az égboltozat nagyobbrészt felhővel van borítva, 
önkénytelenül is a melegség okául a napra, legnagyobb hőforrásunkra, 
gondolunk. A megvizsgált és későbben lecsapolt kis meleg tó is ezen 
feltevés valószinüségére vezetett. 

A különböző időszakokban végezett hőmérésekből pedig azt is meg- 
tudtam, hogy ha az ég tiszta és felhőtlen volt, a midőn tehát a nap eléggé 
magasan állott és a tóra hosszú ideig sütött, az időjárás állandó volt, úgy 
a sósvíz maximális hőmérséklete naponta mintegy egy fok C-al emelkedett, 
miként azt a közölt nehány adat a 340. oldalon tanusítja. Télen a napi 
melegveszteség mintegy 071—0-2" C. 

Ezek után, ha nincsen is bebizonyítva még, de a valószinűség a 
mellett szól, hogy a tó vizének a felmelegedése a naptól származik. Eddig 
ugyan még sehol sem tapasztalták azt, hogy a tavak vize 307 C-nál 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. 343 


magasabbra melegedett volna fel, míg egyes sóstavainkban a hőmérséklet 
38—70"-1g is felemelkedik és ez a fentebbi állítással ellentétben látszik 
lenni. Ezen kivételes magas hőmérséklet tehát, úgy látszik ezen sóstavak- 
nak jellemző sajátsága volna. 

Hogy ezen kérdést eldöntsem, kisérletezéshez folyamodtam és pedig 
a következőképen : készítettem az agyagos földben mesterséges tavakat kb. 
olyan nagyságban és méretben, mint a 3539. oldalon leirt kis sóstóé volt. 
Az egyiket megtöltöttem édesvizzel és a másikat tömény 269/9-os sósvízzel 
olyan módon, hogy egy sósziklából kifolyó sósforrást (137 (0) a mester- 
ségesen készített mélyedésen órák hosszáig vezettem át, ezután napnyugta 
után a befolyást elzártam. Miután a reá következő napon, a nap sugara 
reggeltől estig érte, napnyugat után úgy az édesvizű, valamint a sósvizű 
kis tónak a hőmérsékletét maximális hőmérővel megmérve, azt tapasztal- 
tam, hogy mindkét tónál úgy a felszinen, mint a közepén és az alján, 
tehát minden rétegében, a hőmérő lényeges eltérést nem mutatott, 23—299" C 
volt, és ez, napokon át történt megfigyelések szerint, mindenkor ugyanilyen 
maradt. Ebből azt lehetne következtetni, hogy a magas hőmérséklet ily 
módon sem az édesvizű, sem pedig a sósvízben nem jön létre. 

Ezen negativ eredmény után a viszonyokat megváltoztattam. Mostan 
a sósforrás, illetőleg kis sóspatak jobb és bal partján levő mindkét mester- 
séges kis tavat, a tömény 269/9-es sósvízzel töltöttem meg, azután az 
egyikét változatlanul meghagyva, míg a másiknak tetejére óvatosan 10 
kupa édes vizet öntöttem, vagyis utánoztam a medve-tavat, a melynek 
felszinén édesvíz van. Addig míg a nap reája nem sütött, semminő változás 
nem állott elő, de a midőn a következő napon a nap reá sütött, és este 
mindkét tónál méréseket eszközöltem, a következő eredményeket találtam. 
Ha V-vel jelöljük azon tavat, a melynek felszinén édesviz is van és 5-el, 
a mely tiszta sósvizet tartalmaz : 


V S 
a felszinen alól a felszinen alól 
jaliüs 234 daest0s 25 30 14275 27 
(EST VALE 6 26 30 299 99 
(LD A 947 34 985 29 
EMKE 98 90 2948 29 


mindkét tó felszinére friss édes víz öntetett, miután ez részben elpárolgott. 


V V 
c 28.d, e. 10 99 36 29 36 
úg DISZK 28 36 28 1 26 
(30. 29 35 29 FEST 


Ezen kisérleti adatok tehát azon meglepő eredményhez vezettek, 
hogy a mint látjuk, a tiszta tömény sósvíz, valamint a tiszta édes víz a 


344 KALECSINSZKY SÁNDOR : 


naptól csupán 307 fokot meg nem haladó hőfokra melegedett fel és a 
hőmérséklet kb. minden rétegében ugyanaz volt; mig ha a sósvíz felszinén 
édesvízréteg van, úgy a felmelegedés a felszin alatt már nehány centiméter 
távolságra 8—9" C-al nagyobb lesz, azaz a meleg réteg kb. oly módon he- 
lyezkedik el, mint pl. a medve-tóban, a hol 040 m-nél szintén 38" meleg van. 

Ezen próba határozottan a mellett bizonyít, hogy a töménysósvíz, 
ha fölötte kis fajsúlyú édesvízréteg van és a nap reá hosszabb ideig sül, 
úgy az alsó rétegében felmelegszik, azaz más szavakkal analogia útján 
a medve-tó és a magyorósi-tó középső meleg-forró rétege, mely sem nem 
thermális eredetű, sem pedig oxwidáczió vegyi folyamatnak nem a követ- 
kezménye, hanem melegségét egyedül a naptól nyert. 

A fenti adatokból még azt is láthatjuk, hogy ha a felszinen levő 
édesvíz elpárolog, azaz besűrűsödik és ez által a fajsúlykülönbség kisebb 
lesz, úgy a felső és az alsó hőmérsékleti különbségek is kisebbek lesz- 
nek, végül ha az édesvíz teljesen elpárolgott, miként azt egy másik 
kis tónál megfigyeltem, a hőmérsékletkülönbség nebány nap mulva teljesen 
eltűnik. Ezen kis mesterséges tónál 1901 július hó 13-án a hőmérséklet a 
felületen 257 C volt, alant pedig 387 C. Miután ezen kis tóhoz több édes, 
víz nem jutott, a meglevő pedig július 29-ig nagyobbrészt elpárolgott, a 
víz hőfokát úgy fent, mint lent 307 C-nak találtam. 

A sóstavak felmelegedéséhez tehát a napon kívül lényeges feltétel 
az, hogy a tömény sóoldat felszinén állandóan édes- vagy gyengén sós- 
vízréteg legyen, mely a közvetítő és egyúltal a védő szerepet is játsza. 

A tapasztalat azt bizonyította továbbá, hogy mentól nagyobb a 
folyadékok  fajsúly-különbsége, annál magasabb lesz alant a hómér- 
séklet, mentól kisebb az, amnál alacsonyabb lesz a hőfok is. 

Ha a sósltavakon az édesvízréteg vastagságát emeljük, úgy alamt a 
hőmérséklet ezzel arányban kisebb lesz, mint az a magyorósi-tónál tény- 
leg mutatkozik; ha pedig a tömény sósvíz fölölt levő édesvízréteg igen 
vastag, a két métert meghaladja, miként a fekete-tónál, úgy a tó középső 
rétegének nagyobb fokú felmelegedése teljesen elmarad és a tó vize kb. 
úgy melegszik fel, mint az eddig ismert tavak. 

Sóstavaink igen szép például szolgálnak arra nézve, hogy a folyadékok 
melegvezetési képessége milyen csekély és hogy az alól levő meleg ezen 
folyadék nagy fajsúlya miatt, áramlás által nem terjedhet felfelé a fel- 
gítünk, a felmelegedett folyadék azonnal felszáll, miután könnyebbé vált és 
így a meleg az egész rétegen keresztül áthalad. I 

Nagy fajsúlyú sóstavainknál a felülről behatoló meleg, áramlás követ- 
keztében helyéből majdnem semmit sem távozik el és főképen ezért lehet- 
séges az, hogy azon a helyen, a hová a meleg bevitetik, igen magas 
hőmérséklet keletkezhetik. 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL, 345 
Megfiggyeléseimet, kisérleteimet és az ezekből folyó főbb adataimat és 
következtetéseimet, levelezéseink közben, még szeptember hó elején, tehát 
e dolgozatnak az akadémiában való előterjesztése előtt, közöltem dr. LENARD 
FüLrör barátommal, a Kiel-i egyetem fizika tanárával és a fizikai intézet 
igazgatójával és tőle nemsokára azon választ kaptam, hogy a napsugárzás, 
hőforrásúl ezen érdekes jelenség megmagyarázására valóban teljesen kielé- 
gítő, miként az alábbi kis számítás mutatja. 

Ezen sóstavak tehát a vízbe behatoló napsugárzástól melegednek fel. 
A látható és az ultravörös napsugarak a víztől és a konyhasóoldattól 
bizonyos mélységig absorbeáltatnak, különösen az ultravörös részek. A főok 
tehát, hogy a napsugarak nem csak a tó legfelső szinét, hanem a felső rész- 
nek egy egészen nagy s vastag rétegét melegítik fel. Ha a folyadék egész 
tömegében homogen volna, úgy a meleg a felszinen gyűlne össze. 

A felület azonban olyan hely, a hol a víz párolgás következtében nagy 
melegveszteséget szenved. De még párolgás nélkül is, vezetés útján a levegő- 
nek meleget ad át, a mely kisebb szellő által azonnal tovább vitetik. Ez az oka 
annak, hogy a közönséges tavakon és a tengeren a felmelegedés a melegvesz- 
teségek miatt aránylag sokkalta kisebb fokuak. Sóstavainknál a sósvíz, 
mely a naphősugarak elnyeletésétől melegedett fel, nagy fajsúlya miatt a 
felületre akadályozva van felszállani és így a melegveszteség szinhelyére 
jutni; a nappal folytonosan hozzája jutott meleget csakis vezetéssel 
adhatja tovább, úgy felfelé, mint lefelé. A vizes folyadékok azonban a 
meleget igen rosszul, majdnem semmit sem vezetik, innét van azután az, 
hogy a sósvíz felsőbb rétegében a meleg olyannyira összegyűlik. 

A folyadék a nap direkt hősugárzásán és a fölötte levő atimosphérák- 
nak a sugárzásán kívül, még a tó fölött levő meleg levegő direkt vezetése 
által 15 felmelegedik, a mely azonban, mint RicHTER kimutatta, sokkalta 
kisebb, mint a nap direkt hősugaraitól. A felmelegedéshez csak kisebb 
mértékben járul hozzá azon rejtett meleg, a mely felszabadul, ha a tó 
fölött a vízgőz kondenzálódik, a patakkal hozott meleg, továbbá a föld 
melege pedig számításba alig jön. 

Ezen meleg forrásokkal szemben a melegveszteségeket is tekintetbe 
kell venni. A hőkisugárzás kifelé a legnagyobb a tó felületén, a midőn a 
nap nem süt, különösen éjjel, és lehülés történik a hideg levegő direkt 
vezetése által is, végül pedig a felületen történő víz elpárolgása által. 

Az sem közömbös, vajjon a tófelület csendes vagy hullámos-e, mert 
ekkor a naptól reá eső meleg sugarak egy része reflektálódik, míg a 
másika absorbeáltatik. A visszavert melegguantum, L. DurouR? (1892) 
szerint, némely esetben (6839/9)) igen nagy lehet, de rendszerint ennek 
legalább !/3-ra absorbeáltatik. 


x Bull. Soc. Vaud. Sc. nat. XII. 1. Lausanne 1873. 


346 KALECSINSZKY SÁNDOR: 


Nagy hullámzás e tavakon, ha védettek nem volnának, azért sem 
lehetséges, mert a könnyű fajsúlyú, vékonyabb édesvízréteg alatt nagy 
fajsúlyú sósvíz következik, tehát a tavakon nagy mélységük daczára a 
hullám úgy viselkedik, mintha csak igen csekély mélységüek volnának. 

A következő kis számítás mutatja, hogy ezen magyarázat a guantitativ 
próbát is jól kiállja. 

Méréseim szerint a felszinen centiméterenként mintegy 0-á" C hőmér- 
sékletemelkedés van (0752 méterre 217 vagy 0-4 méterre 15"). 

Mivel a víznek és igen közel a sósviznek 15 a melegvezető képessége 
— 0-0012 kaloria, köbcentiméter és másodperczenként, a felületréteg min- 
den guadratcentimétere által másodperczenként 070012 XX 0-4 — 0-00048 
kaloria kivándorol, vagy 0 03 kal. perczenként vagy kb. 2 kal. óránként, 
több nem. Ha tehát a forró réteg pl. csak 1 em. vastag is volna, úgy vezetés 
által csakis 29-kal hülne le óránként, ha éjjel a sugárzás megszűnik. Lefelé 
sokkalta kevesebb megy, mert ottan a hőmérsékleteséseket cm-ként sokkalta 
kisebbeknek találtam. A melegbehozatal pedig, LANGLEY szerint, másod- 
perczenként és cm?-ként kereken 0-O4 kaloriát tesz ki, a napsugarak 
függélyes beesésénél és egészen magas hegyeken, míg az alföldön kb. a 
felét teszi ki, azaz — 0702 kaloriát. Ha a sugarak ferdesége miatt ezen 
értéknek csak a felét veszszük számításba — 0"-01 kal. és az éjjeli időszakra 
való tekintettel megint csak a felét — 0-005 kaloriát (a sziklafalak a sugarak 
reflexiója által részben jóvá teszik azt, a mit az árnyékolásuk által el- 
vesznek). 

Ha mostan összehasonlítjuk a 0005 kal. melegbehozatalt, 070048 
kaloria melegveszteséggel, úgy azt látjuk, hogy a melegbehozatal még 
mintegy kilenezszer akkora, mint a melegveszteség és így a sósvíz ezen 
felvett hővel tetemesen felmelegedhetik. 

Ha továbbá tudjuk azt is, hogy a tömény konyhasóoldat fajmelege 
sokkalta kisebb, mint a higitotté és még kisebb, mint a. vizé : 


Na Cl 17 fajmeleg megfigyelő 
943 0/9 -nál 18—20" 079450 .  Winckelmann 
an eg ek Akos (0765 Thomsen 
1234 18" 087099 . Winckelmann 
Tt 16—52 08770 Marignac 
TANA bé SEN KÜTSZ2 YI Person 
JOT 19—-46" 094493 Winckelmann 
TEGYEK TEN KÖ ALÓ .  Thomsen 
míg a víznek a fajmelege 07-nál — 170000 
JOSE 09794 
50 (u 0973 


úgy mentől töményebb a sóoldat, annál kevesebb kaloria szükséges egy 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. 347 


fokkal való felmelegedéséhez, és ennélfogva a felmelegedési gyorsaság, a 
napsugárzás megkezdésekor, tavasz felé nagyobb lesz. 

Mentól töményebb a sósvíz a fölötte álló édesvízréteghez képest, 
úgy főképen absorptio következtében, annál melegebb lesz a középső réteg. 

Es úgy látszik ez az oka annak, hogy a maximális hőfok ottan van, 
a medve-tónál a felszin alatt 1732 méternél, a hol a sóoldat fajsúlya és a 
konyhasó perczenttartalma a legnagyobb, fajmelege pedig a legkisebb. 

A fentebbi magyarázat elegendő ugyan az érdekes jelenség meg- 
magyarázására, de azért nincsen kizárva, hogy a hőmérséklet felemeléséhez 
kis mértékben más befolyások is érvényesülhetnek. Így pl. mivel a tó fel- 
szinén édesvíz van, alatta pedig fokozatosan nagyobb fajsúlyú, nagyobb 
sűrűségű sósvízrétegek következnek, tehát olyan! szerkezetet képzelhetek, 
mely gyüjtőlencsének felelne meg, és a naphősugarait az alsó rétegbe 
közvetitené. 

Némi valószínüséget látok abban is, hogy a ferdén eső napsugarak a 
különböző sűrűségű rétegeken való megtörése által is a felmelegedéshez 
hozzájárulhatnak. 

Azon adatok és megfigyelések alapján, a melyeket fentebb közöltem, 
végérvényesen eldöntöttnek tekinthetjük azt, hogy a szovátai meleg és 
forró sóstavakban a nagyfokú meleg, nem thermális — geologiai — eredetű, 
sem pedig chemiai folyamatnak nem a következménye, hanem egyedül a 
naptól ered. 

Mivel ezen sóstavak a nap melegét bizonyos fokig összegyüjtik és 
ezt magukban hosszabb időn át mintegy elraktározva tartják, ezért ezen 
természetes, valamint a mesterségesen készített tavakat is hóakkumulato- 
roknak tekinthetjük. 

Nem kétkedem, hogy a nap melegének ilyen módon való felhalmozó- 
dása, a sűrű konyhasóoldaton kívül, más folyadékokban és oldatokban is 
lehetségesek, ha a viszonyokat úgy adjuk meg, a melyek sóstavainkhoz 
hasonlítanak. 

Ezen sajátságos tünemény tanulmányozásához a laboratoriumban, a 
nap helyett más melegforrást, pl. az elektromos lámpát is használhatjuk. 

Utána nézve az irodalomban, ilyenféle forró sóstavakat seholsem talá- 
lunk felemlítve, azonban egy hasonló jelenség leirását a rPrometheus) - 
banX találunk. Ebben a rövid közleményben G. ZIEGLER leírja, hogy 1872- 
ben a keletkező Miserey-féle Salina részére Besancon mellett egy nagy és 
kb. 5 m. mély bassint építettek és az eddigi szokások ellenére be nem fed- 
ték. A bassint először 1872 október havában sósvízzel megtöltötték, azután 
ez így maradt, mert az üzem egy évig késett. A következő április hónapban 
reviziót kivántak, miért is a sósvízet kifolyatták és ekkor azt tapasz- 


k G. ZIEGLER: An den Herausgeber des Prometheus. 1898. Jahrg. IX., Pag. 79. 


348 KALECSINSZKY SÁNDOR : 


talták, hogy a sósvíz hőmérséklete 447C€. volt. Az ismét megtöltött bassin- 
ban azután G. ZTEGLER és MARcCHAND deczember közepéig méréseket eszkö- 
zöltek. A maximális hőfok a felszin alatt 135 m.-nél 629C volt. A mérése- 
ket azután félbehagyták. Tudták azt is, hogy a sósvízen esővíz van, a fel- 
melegedést a napnak tulajdonították, azonban több kisérletet nem tettek 
és az édesvíznek a tulajdonképeni szerepét nem tudták és a magyarázat 
sem a megfelelő, a mire 0. LaAxG? is megadja a feleletet. 

ZIEGLER a magyarázatot a következőképen adta : 

(A nap melegének ezt a felhalmozódását lényegileg abból kell 
kimagyaráznunk, hogy az emelkedett hőmérsékletben létrejövő sószaporo- 
dás következtében a sóoldat egyes részecskéinek a súlya gyarapodik és 
pedig annyira hogy túlhaladja a hő emelkedése folytán előálló súlycsökke- 
nést. Ennélfogva pedig megakadályozza a melegébb részeknek fölfelé 
nyomulását.) 

Ezeket tudva, egy új jelenség, egy új hőforrás ismeretéhez jutottunk. 

A nap sugárzó melegének a sósvízben való ezen nagyobb mérvű 
összehalmozódását pedig már manapságis gyakorlatilag is értékesíthetjülk. 

Magyarországon és különösen annak erdélyi részében, több kisebb- 
nagyobb hideg és tömény sóstó van, ha ezek felszínére elegendő mennyi- 
ségü édesvizet, kis patakot bocsálunk reá, akkor a nap sugárzó hóje ezeket 
rövidebb idő alatt meleg tavakká fogja átváltoztatni. Természetes, hogy a 
tavakat és a helyi viszonyokat előbb részletesen tanulmányozni tanácsos. 

Ha a sósvíz igen tömény és az édesvízréteg nem túlságosan vastag, 
úgy a tó a megfelelő rétegében igen meleg lehet, ha ellenben az édesvíz- 
réteg vastagabb, úgy ennek arányában csökkenni fog a hőmérséklet is. 

Ezzel kezünkben egy módunk van, hogy a víz hőfokát úgy szabá- 
lyozzuk, a mint azt akarjuk; fürdésre a meleget, egyéb czélokra a forrót 
használhatjuk. 

Ebből azután az is következik, hogyha a medve-tóról a két kis pata- 
kot elvezetnők, úgy a tó kihülne és meleg többé nem lenne. Az esőtől és a 
megolvadt hó vizétől képződnék ugyan a tó felszinén időlegesen édesvíz- 
réteg, úgy hogy a sósvíz ettől felmelegedni kezdene, de csak rövidebb 
ideig, mert ha ezen vízréteg elpárolgott, úgy egyrészt a fajsúlykülönbség, 
másrészt a védőréteg is eltünnék s így a további felmelegedés is megszünik. 

Ugyancsak Erdélyben igen sok tömény sósforrás és sóskút van, amelyek 
nagyobbrészt hasznavehetetlenülévszázadokon, évezredeken átnagyobbrészt 
a folyók vizébe folynak, hogy ezen az úton megint a tengerbe jussanak. Ha 
ezen sósforrások és sóskútak vizét medeneczékben fognánk fel és arról gon- 


k 0. LAwsG: Absonderliche Temperaturverhültnisse in einem Solbehülter. 


Prometheus. 1898. Pag. 325. 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL. 349 


doskodnánk, hogy felszínére édesvíz jusson, úgy mesterséges meleg tava- 
kat és hóakkumulatorokat állítottunk elő. 

A hol pedig a fentiek hiányzanak, de kősó nagy mennyiségben van, 
úgy ezzel bárhol könnyű módon készíthetünk ilyen hőakkumulatorokat. 

Ezen hőakkumulatoroknak az ismerete egyik módja lehet majdan 
talán annak, hogy miképen lehetne a napot, legnagyobb hőforrásunkat 
házi vagy ipari czéljainkra is felhasználni és a manapság fel nem 
használt sok hőt pl. az úgynevezett fáradt gőzt, vagy a kéményeken át 
200— 300 fokot sokszor meghaladó meleget, melegforrások hőjét stb. össze- 
gyüjteni és elraktározni. Az összegyüjtött meleget azután, vagy mint 
ilyent, vagy pedig más energia alakjában átalakítva lehetne felhasználni. 

A meleg sósfürdők nagyobb mérvű elterjedése és használata nem- 
zetgazdasági, valamint népegészségügyi szempontból is bizonyára nagy 
haszonnal fognak járni. 

Igen nagy felületű és tömény sóstavakon és sóstengereken, minő pl. 
a holttenger, ha beléjük édesvízű patak vagy folyó ömlik, szintén adhat- 
nak a felszin alatt bizonyos mélységben melegebb réteget, de valószinűleg 
nem az egész terjedelmükben, mert a szelek és viharok az édesvizet gyor- 
san elpárologtatják, részint pedig a bullámzás az alsó sósvízzel összeka- 
varják, miáltal a fajsúlykülönbségek nagyjában eltünnek és ezzel a fel- 
melegedés lehetősége is. 

A midőn a holttenger csendes, úgy nagyobb esőzés után a nap 
rövidebb ideig tartó ilyen felmelegedést szintén előidézhet. 

A tenger, az Oczeán, a hol a víz nem olyan sűrű, mint a mi 
sóstavaink, helyenként, a tTolyók beömléséhez közel, szintén adhat a 
mélyebben fekvő rétegben hőmérséklet-emelkedéseket, de valószinű, 
hogy ez nagyfoku nem lehet. 

Ha a szovátai meleg sóstavak hőmérsékleti viszonyait más édesvizű 
vakéval összehasonlítjuk, miként az a 350. oldalon levő ábra is mutatja, 
azt találjuk, hogy a felső nagy eltéréseken kívül, a nagy mélységekben 
is feltünő eltérések vannak. Pl. a medvetó vize 20 m-nél a wörthi tóétól 
ugyanazon mélységben 11" C-al melegebb. 

A nagy mélységekben uralkodó magasabb hőfok bizonyára onnét 
eredt, hogy a forró réteg az évek hosszú során át a meleget vezetés utján 
nemcsak felfelé, hanem lefelé is továbbítja és így az alsó réteget is fel- 
melegítette. RorH Lasos 1898 szept. havában a medve-tónál 20 m mély- 
ségben 16-87" C mért, mig én 1901 julius havában 14-32 méternél 19" C 
fokot találtam ; ha ezen adatomból grafikus uton 20 m-ig a megfelelő hőfo- 
kot keresem, úgy azt találom, hogy itten az uralkodó hőmérséklet 185" C. 
Ugyanezen mélységben pl. a wörthi-tónál a hőfok csak 7" C-t tesz ki. 
Tehát 20 m-nél a sósvízréteg hőmérséklete 34 hónap alatt kb. 17637 C-al 
emelkedett. 


KALECSINSZKY SÁNDOR 


0 10 20 30 40 90 


Hőmérsékleti viszonyok különböző tavakon. 
aa — Medve-tó 1901 julius 25-én. 
a" — Medve-tó 1898 szeptember 23-án. 
bb — Magyorósi-tó 1901 julius 18-án. 
cc — Fekete-tó 1901 julius 25-én. 
dd — Wörthi-tó 1890 augusztus 15-án (RICHTER szerint). 


ee — Traun-tó 1895 julius 14-én (RICHTER szerint). 


A SZOVÁTAI MELEG ÉS FORRÓ KONYHASÓSTAVAKRÓL., 991 


Ha ezen mérési adatokat eléggé megbizhatóknak tekintjük, úgy egy- 
szerű számítással megtudjuk, hogy a tó melyik évben kezdett felmelegedni 
vagy más szavakkal mikor keletkezett a forró medve-tó. Ezt tudni ben- 
nünket azért is érdekelne, mert a tó keletkezésének pontos idejét nem 
tudjuk, csupán annyit, hogy a mikor 1873—1874-ben helyszinelés volt, a tó 
még nem létezett, mert a telekkönyvben említés nincsen róla téve, a nyi- 
latkozatok szerint pedig ató 1875-ben, mások szerint 1579-ben keletkezett. 

Ha a számítást megteszszük, úgy, e szerint, a tó 1881-ben kezdett a 
naptól felmelegedni. Ha a keletkezett nagy mélyedésnek a két kis patak 
vizével való megtöltésére egy évet számítunk és mivel a víz ha konyhasót 
old fel, hőcsökkenés áll elő, ezen lehülés felmelegítésére megint egy évet 
veszünk számításba, úgy a medve-tó 1879-ben keletkezett volna, azaz azon 
évben, a mely a tanúk vallomása szerint a legvalószinübbnek tartható. 

A fenti adatokból azt is jósolhatom, hogy a tó vize egészen a 
fenékig évről évre még melegebb lesz és így a téli maximalis hőmérsék- 
let is, feltéve mindig, hogy a mostani körülmények ugyanazok maradnak. 

A medve-tó vize sok helyen a kősóval még közvetlenül érintkezik, 
ezt az új fürdőház építkezésénél is konstatálni lehetett. Ebből azt követ- 
keztethetjük, hogy a medve-tó tömény vize még sokáig fog a maihoz hasonló 
szintben megmaradni, daczára annak, hogy az átfolyó patak állandóan 
sokat visz el belőle. 

A magyorósi-tó környékén sósziklákat nem látunk és a fenéken is 
iszapos földet találunk, ezért valószinű, hogy a tó tömény sósvize alább 
fog szállni és ezzel együtt a maximális hőmérséklete 18. 

A fekete-tavon patak nem folyik át, csupán az eső és a hóvíz duz- 
zasztja azt fel, és a nyári fürdőzök sokasága kavarja fel, sósziklákkal pedig 
sehol sem érintkezik. Itten a tömény sósvíz szintje ugyancsak alább fog 
szállni, a mit már eddig is konstatálni lehet. Ugyanis HANkó VILmos F 
1879-ben a vizet megvizsgálva, 1-5 m-nél 19:39/9 NaC1-t talált, én pedig 1901. 
évben 19049 NaCl-ot csak 3 m-nél találtam, tehát már ezen aránylag 
rövid idő alatt a tömény sósvíz szintje jelentékenyen alább szállott. 

Hogy milyenek voltak és milyen lesznek a sóstavak és környékük, 
erre vonatkozólag a következő nézetem van : 

A mioczen-korban keletkezett sósterület idővel a rombolás korszakába 
jutott. A folyók és patakok helyenként elmosták a fedő agyagos-földes 
réteget és ezzel a só kilugozása megkezdődött, a kősó a napfényre került. 

A patakok, helyenként a föld alá kerülve, itten mostak ki maguknak 
kisebb-nagyobb csatornákat, mélyebb gödröket, és földalatti tavak is 
keletkezhettek, azután a patak sósforrások alakjában a szabadba jutott. Ha a 


xk Értek. a természettud. köréből. Kiadja a magyar tud. Akademia. X. kötet, 
14-ik szám. 


352 KALECSINSZKY SÁNDOR : 


kimosott területek annyira megnagyobbodtak, hogy a meglazult fedő- 
réteget már nem birták el, úgy ezek bedőlve a dolinákat alkották, a 
melyek azután sósvízzel is megtelhettek és a sóstavakat képezték. 

Ilyen bedőlések, besüppedések a szovátai sósterületen, majd minden 
tavaszszal hóolvadás vagy nagyobb esőzés után tényleg keletkeznek. 

A medve-tó keletkezése előtt is a patak vize a föld alá kerülve mint 
tömény sósforrás jutott ismét csak napfényre; ezen időszakban a létező 
sóstavak hidegek lehettek, mert felszinükön édesvíz nem volt, legfeljebb 
nagy esőzések és a hóolvadás után juthatott rájuk édesvíz, a midőn ezek 
egyidőre felmelegedhettek. Mihelyt azonban ezen édesvíz lefolyt róluk 
vagy pedig elpárolgott, a felmelegedés is megszünt. 

Ilyenféle természetű időleges  felmelegedéseket az erdélyi hideg 
tavaknál is bizonyára meg lehet figyelni. (Egyesek jelentése szerint ilyen 
felmelegedést már régóta figyeltek meg, de az okát nem tudták.) 

A mi végűl a jövőt illeti, erre vonatkozólag állíthatom, hogy a közel 
jövőben, néhány emberöltőn át a tavakon különösen pedig a medve-tavon 
és környékén, valószinüség szerint nagyobb változás történni nem fog, 
veszedelem nem mutatkozik, ennek daczára azonban a Sóköz és a kifolyás 
környékén bizonyos mérvű védekezés tanácsos. 

A fent jelzett időt a geologiában csak perczeknek tekinthetjük, de 
nagyobb geologiai időszakokban a sóstavakon és környékén bizonyára 
nagyobb változások fognak történni, még akkor is, ha minden körülmény 
olyan marad, mint az manapság van, bányászás és gyáripar pedig a sót 
fel nem dolgozza, továbbá semminő katasztrófa nem éri. 

A patakok víze és a csapadékok romboló hatása, egyedül is elegendő lesz, 
hogy a kősóterületen idővel nagy változásokat idézzen elő. 


tot 


Röviden egybefoglalva a mondottakat, a tavaknak és környéküknek, 
továbbá az egyes meghatározási módoknak leírása után, a nagyszámú 
mérési adatokból és egyéb megfigyelésekből egész határozottsággal kimu- 
tattam azt, hogy a szovátai sóstavak meleg és forró vize nem thermalis 
eredetű és a felmelegedést chemiai folyamat nem idézheti elő. Különféle 
megfigyelések figyelmemet oda irányították, hogy a felmelegedésnek a 
forrása más mint a nap nem lehet és ezt a legjobban azzal bizonyítottam 
be, hogy a helyszínén mesterséges meleg sóstavakat állítottam elő. 

A tömény sósvíz a naptól csak akkor melegedik magasabb hőfokra, 
ha felszinén édesvízréteg van. A felmelegedés foka a kétféle folyadék (édes- 
víz és sósvíz) fajsúlyainak különbségétől és az édes vízréteg vastagságá- 
tól függ. 

Mivel ezen természetes, valamint a mesterséges tavak, a nap mele- 


TREITZ PÉTER. 299 


gét összegyüjtik és jó ideig magukban megtartják, ezért ezeket hőaccumu- 
latoroknak kell tekinteni. 

Ezen jelenségnek az ismeretét, a tudományos értéken kívül gyakor- 
latilag is lehet értékesíteni. Lehetne az erdélyi hideg sóstavakat melegekké 
átalakítani, egyszerűen az által, ha reájuk édesvizet folyatunk. 

Ugyanily módon meleg sósmedenczéket, hőaccumulatorokat is elő- 
állíthatunk, a melyeket pl. fürdésre, esetleg idővel házi és ipari czé- 
lokra is használhatunk. 

Röviden felemlítettem, hogy a nap melegének nagyobb mérvű fel- 
halmozódása bizonyára másféle folyadékoknál és oldatoknál is lehetséges. 
Az eddigi adatokból kiszámítottam azt, hogy a medve-tó mikor kezdett 
felmelegedni, illetőleg hogy az mikor keletkezett. Végűl röviden elmon- 
dom azon véleményemet, hogy a tavak és környéke milyenek lehettek a 
múltban és milyenek lesznek a jövőben. 


MAGYARORSZÁG TALAJAINAK BEOSZTÁSA KLIMA-ZONÁK 
SZERINT. 


TREIrz PÉTER-től. 


A mult füzetben ismertettem Ramanw tanár talajbeosztását, mely 
szerint hazánk területe a humussav és a szénsav okozta mállás zónájá- 
nak hideg-telű alosztályába esik. Magyarország legnagyobb részét dilu- 
viális és alluviális rétegek fedik; ezek adják elmállásuk után a művelés 
alatt álló termőtalajok fő zömét. 

A diluviumban Közép-Európában, — igy hazánk területén is, — 
steppe klima uralkodott; ez időben nagy tömeg lősz rakódott le, s a 
már meglevő homokos talajú területeken a homok megindúlt, futó ho- 
mokká vált. — A lősz, melyet a szél az Burópa északi részét fedő glecserek 
felszáradt iszapjábólkavart fel, egyenletesen befedett hegyet, völgyet és síkot. 

A hegységben a lejtőket és hegyhátakat erdő borította. Az erdők 
talajában nagy mennyiségű humus volt felhalmozva, a mely savas hatá- 
sánál fogva a hulló por földpátos és kovasavas magnezia ásványait elbon- 
totta, s a porban levő aluminium és vasvegyületek a képződő talajt 
agyagossá tették. A hegyes rész belsejében tehát lősz lerakodást nem 
találunk; az oda hullott por ásványai elbomlottak s a hullott porból 
agyagos föld keletkezett. 

A síkságra hullott por nagyrésze azokon a helyeken, a hova lerako- 
dásakor került, változatlanul megmaradt. A hol a talaj felszíne a por 
hullásakor növényzettel meg volt kötve s a hol a földet gyep borította, 
ott a por megtapadt. A gyep alatt levő gyenge humusréteg csak arra volt 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 93 


354 TREITZ PÉTER : 


elegendő, hogy a lehullott ásványok kérgét megtámadja, a mésztartalmu 
ásványokból némi kis meszet vonjon ki, mely a humus oxydátiója után a 
talaj-levegő szénsavtartalmával szénsavas mészszé egyesült. 

Nagyobb mérvű porhullás aszályos klimát tételez fel, például olyant, 
a minő most Közép-Ázsiában uralkodik. Aszályos klimájú helyeken igen 
kevés a csapadék, ennélfogva ott a talaj kilugzása oly csekély, hogy abban 
a sók, az alkaliák felszaporodnak. A sós, szikes talajok keletkezésének 
főfeltétele az aszályos klima és elégtelen talajkilugzás. Ilyen körülmények 
között a mállásnál képződött szénsavas mész is keletkezése helyén marad 
meg, nem lugzódik ki a talajból és ebból magyarázható a lósz magas mész- 
tartalma. 

Gyep alatt rendesen csak vékony a humusréteg. A humusos termő 
réteg alatt a szerves anyagok oxydátioja igen erélyes, miután ily mély- 
ségben még aszályos vidékeken is állandó a nedvesség. A nem vízállásos 
vagy túlnedves helyek humusos rétegében igen sok humussavas mész- 
vegyület foglaltatik, mely a talajban igen finoman van eloszolva, s minden 
egyes talajszemcsét körülfog, a finomabb likacsokat pedig teljesen kitölti. 

A porhullásnál a föld felszíne fokozatosan emelkedik s a felszín 
emelkedésével együtt kellene növekedni a humusréteg vastagságának is. 
Ámde normális száraz talajokban bizonyos mélységben (úgy látszik 6—8 
dm. mélyen) az összes humustartalom szerves része szénsavvá és vízzé 
ég el, a szervetlen rész pedig, mint hamualkatrész marad bent a talajban. 
A hamu fő zömét a szénsavas mész és a vasoxyd alkotja. A milyen finom 
eloszlásban foglaltatott előzőleg ez a két só a humusban, mint szerves 
vegyület, ugyanolyan alakban fogja a szerves rész elégése után abból 
kiválva a talajt átjárni. A szénsavas mész vékony kéreg gyanánt bevonja 
a talajszemcséket; a talaj agyagos részét parányi morzsákká egyesíti, 
végre a morzsákat és a talajszemcséket egy egységes összefüggő anyaggá 
ragasztja össze. Az ilyen módon keletkezett föld rétegzetlen, egyöntetű 
tömeg, a melynek tetemes szívóssága van; abba falazás nélkül üregeket 
lehet vágni, az nem szakad le. Ezen az alapon magyarázható a lősz 
szivóssága és összetartása. 

Aszályos időben a kötött talajt is csak gyenge gyepréteg fedte. 
A laza homokos természetű talajok az év nagyobb részén át kopárak 
voltak, kiszáradt felszíni rétegükből a szél a poros részt hamar kifujta, 
homokos részüket pedig buczkákká hajtotta fel. A homokos laza földre 
hulló por nem maradhatott rajta meg, mert a szél azt róla mihamar ujra 
lefujta, s a homokot körülvevő gyepterületre hordta, a melyen a fű a 
szél további hatása ellen megvédte. 

Homolos talajon tehát lószlerakodást nem találunk. 

A lősz és futóhomok födte síkságba egyes folyók széles, mély völ- 
gyeket vájtak, a lőszt és a homokot elhordták s a helyökbe saját horda- 


MAGYARORSZÁG TALAJAINAK BEOSZTÁSA KLIMA-ZONÁK SZERINT. 305 


lékukat rakták le. A folyóknak mélyebb fekvésű völgyei már helyzetük- 
nél fogva is, de azonkívül a tavaszszal rajtok szétömlő árvizek miatt 
is állandóan nedves természetüek, a laposak és a mélyedmények pedig 
határozottan vízállások voltak. Az állandóan nagyobb nedvességű talaj- 
ban buja mocsári növényzet fejlődött, melyből nagy tömeg szerves anyag 
halmozódott fel. Viz alatt, vagy vizes helyen a bomlás csekély, a vizi 
növényzet növekedése pedig buja és évente több növényi rész fejlődik, mint 
a mennyi elbomlik, ezért ily helyeken a bomló szerves anyag felszapo- 
rodik. Nedves helyben bomló szerves. anyagokból organikus savak kelet- 
keznek, melyek a talaj ásványait erősen oldják és mállasztják s ezért a 
vizi növényzettel borított talaj rendesen agyagosabb, mint a körülötte 
fekvő szárazabb természetű helyek földje. A folyó völgyeinek talaja álta- 
lában agyagos természetű. 

A folyó víztükrének sülyedésénél a völgy magasabban fekvő mélye- 
dései kiszáradnak, a bennök levő szerves anyag kiszáradva hamar elég s 
utána sok hamu, illetve szervetlen vegyület marad a talajban. Ha a folyó 
völgye aszályos klimájú vidéken fekszik, a szerves anyag oxydátiójánál 
származó sók a talajban felszaporodnak s létre jő a sós talaj. 

Meszes vizű folyók öntés-földje 15 erősen meszes; ebben a szerves 
anyag elégésénél felügyelemlő sók a talaj szénsavas mésztartalmával 
cserebomlanak, szénsavas káli és szénsavas natron vagy szóda keletkezik. 
Ez lesz a székes vagy szikes talaj. 

Hazánk földjének felső rétegei a felsorolt természeti tünemények 
hatása alatt keletkeztek. A mellékelt kis térképen iparkodtam az egyes 
talajfajták elterjedését is feltüntetni. 

Az 1-el jelzett terület hazánk azon részét mutatja, mely a lősz 
hullásakor erdővel volt borítva, a hulló por vastag humustakaróra esett 
s uj szerves anyaggal boríttatott be és az erdő humusával összekeverte- 
tett. A szerves anyag bomlásánál származó savak az ásványpor szemeit 
felbontották, miáltal az eredetileg poros talaj agyaggá vált. Ezért az 
egész területen — mely a mellékelt térképen vízszintesen van vona- 
lozva — az agyag az uralkodó földnem, mely a lejtő meredekebb vagy 
lankásabb volta szerint több-kevesebb kőtörmelékkel van keverve. Az 
erdőborította lejtők és hátak földje fekete színű, erősen humusos. 
A régibb időben letarolt erdők helyén a humus lassanként elégett s a 
humusban nagy mennyiségben levő vasvegyületek a humus elégése után a 
földben mint igen finom eloszlásu vasrozsda (vasoxydhydrát) maradnak 
vissza s azt vörösre festik. A hegyeink lejtőit fedő agyagok általában 
vörös vagy sárgásbarna szinűek, nem meszesek, sőt nagyrészt mész hiány- 
ban szenvednek. A mészkőhegyek lejtőin fekvő föld is csak akkor lesz 
meszes, ha a mészkő porlós természetű, s ha annak porlása a mállásánál 
nagyobb mértékű. 

23x 


MAGYARORSZÁG TALAJZÓNÁINAK 


( A Jet mTi hi aj ES szöszi t ON Nedves klima zónája. 
ÁTNÉZETES TÉRKÉPE. SES SZzteb et 


VP 7 
ESZE el VIZBE SES] 


94 YJYS 
NY 
/ 4 JÉ) 
o ze Vál 46 


[/ 
h43 
8 9 V 
"ói A 
: SRE / 
e fa 
F/4 
V4ú 7 
xy) 4 
ül éZ FV ES 
Aszályos klima zónája. . 5 s EE 
3 7 2 04: esta 
1. Szénsavas 65 e BENE mállás Öve. s 4 ESZA EI 
TIT. Agyagos és lősz talajok öve. of] (tl EZ 
IT. Lösz és homok öve. tszf TEA 
IV. Humussavaktól kilúgzott talajok öve. tag 


MAGYARORSZÁG TALAJAINAK BEOSZTÁSA KLIMA-ZONÁK SZERINT. 357 


Lőszlerakodást a hegyek sikságra ereszkedő lejtőin és nyulványain 
találunk, a melyek már a szárazabb, kisebb csapadékkal biró, zonába 
érnek bele. 

A második zona, tehát a lősz és a tutóhomok zonája, a Kis és Nagy 
Alföldet, továbbá a Dunántúl legnagyobb részét öleli föl; a térképen II-es 
számmal van jelölve és ferdén vonalozva. Az egész belső hegyektől öve- 
zett rész a lősz lerakódásának idejében egy sikban feküdt. Később az 
egyenetlen sülyedés következtében a Nagy Alföld mindjobban elvált a 
dunántuli résztől s a hatalmas törési vonal mentén, a mely Dunántúl 
fensíkja és a nagy alföldi medencze között támadt, a Duna vájta ki med- 
rét. A Kis és Nagy Alföld esteppev jellegét, mai napig megtartotta, rajtok 
a lőszképződés — bár csekélyebb mértékben, mint hajdan, — de még 
mindig folyamatban van, a homokterületek futóhomok borította vidék 
jellegét mutatják. A laposokban és medenczékben a só felhalmozódása 
egyre tart. 

A dunántúli rész azonban térszíni helyzetét megváltoztatta; a 
medencze sülyedése következtében a Nagy Alföld sikjából magasan kiemel- 
kedett. Ennek a következménye az lett, hogy a csapadékvizek a magas 
fensikba mély völgyeket vájtak s az egykor sík terület hegyes-völgyes 
dombvidékké változott át. A térszíni változással a klimaváltozás is együtt 
járt s a magasan fekvő rész klimája is nedvesebbé vált, a minek követ- 
kezménye a lejtők beerdősülése volt. Az egykori vegetátió hatása a talaj 
nagyobb agyagtartalmában és vörös színében nyilvánul. A dunántúli lősz- 
dombok lejtőin, ott a hol a régi talaj még megvan, a honnan az még 
nem mosatott le, ilyen vörös agyagos földet találunk. A honnan a régi 
talaj lemosatott, ott vagy az elporlott lőszközet, vagy a lősz alatt fekvő 
porlásban lévő pontusikoru márga fekszik a felszínen. Humusos fekete 
termő talaj, — mint a lőszkőzet mállási rétege — csak ott borítja a 
lőszt, a hol az még síkság jellegét megtartotta, nevezetesen Fehérmegyé- 
ben. A lősz mállott rétegét, agyagos részének és humusának sajátos 
kémiai összetétele s ebből kifolyólag a talaj kémiai és fizikai tulajdonságai 
miatt, vályognak nevezzük. Vályog fedi a lőszt a Kis és Nagy Alföld 
magasabb részein, ott, a hol a lősz eredeti helyzetében megmaradhatott. 
Ez a rész megtartotta steppe jellegét a jelen időkig s ennek beerdősítése 
mással, mint az importált akáczfával, nagy fáradsággal jár. 

Az alföldön erdő csak a homokon és a folyók árterének nagyobb 
viztartalmú talajában támad; a fa a vályogon, a lőszön csak nehezen 
fogamzik meg fejlődése igen lassú. ; 

A térképen II. számmal jelölt, ferdén vonalozott rész volna tehát a 
második talajőve hazánknak. Ez a talajőv a fent elmondottak szerint 
két részre oszlik, nevezetesen : 1. steppe jellegű ővre, ebbe tartozik a Kis 
és Nagy Alföld, 2. a steppe jellegéből kivetkőzött területre, ebbe az ővbe 


398 TREITZ PÉTER : 


csak a dunántúli rész tartozik. A dunántúli rész ugyan a felső réteg 
lerakodásánál steppe volt, de ezt a jellegét térszíne megváltoztatásával 
elvesztette. A dunántuli rész tehát reliktumos terület, egy régi steppe kli- 
mának maradványa. 

A Kis és Nagy Alföld lősz takarójába a folyó vizek széles völgyeket 
ástak: a lőszanyagot elhordták s azt saját öntésföldjükkel pótolták. 
A folyók völgyeinek szintje szükségképen mélyebben fekszik, mint a 
lősz és homok felszíne. A völgyek nagyobb része tavaszonként viz alá 
került, azoknak talaja rendesen annyira átnedvesedett, hogy még az aszá- 
lyos nyár alatt is tartalmazott némi nedvességet. A régi holt ágakban 
és árkokban pedig a tavaszi víz az év nagyobb részén át megmaradt. 
A magasabb fekvésű nedvesebb helyeken a különböző fák lehullott vagy 
az árvízből lerakott magvai kikelve kitudtak fejlődni, a tavaszi ár pedig a 
földet évenként ellátta a fák fejlődéséhez szükséges nedvességgel úgy, 
hogy lassanként a folyó egész völgye erdővel, ligetekkel nőtt be. Kút- 
ásásoknál a Tisza völgyében az alluviális lősz és futóhomok alatt, a fel- 
szintől négy-öt méternyi mélységben gyakran találnak régi fatörzseket, 
szintúgy a Hortobágyon a Hortobágy folyása mentén. 

Ha a folyó vizét a völgytől elzárjuk, a völgy földje annyira kiszá- 
rad, hogy a fejlődő fa kevesebb nedvességet talál, mint a mennyi életmű- 
ködéséhez szükséges. A fiatal fahajtásokat az egyéves növények, melyeknek 
élete a talaj kiszáradásával, június-júliusban véget ér, hamar elnyomják, 
s így az erdő felújulását az egyéves steppe növények meggátolják. De a 
már meglevő erdők is megakadnak fejlődésükben az árvíz elzárása követ- 
keztében. A satnyulás annál szembetünőbb, minél agyagosabb, kötöttebb a 
talaj. Az erdők mesterséges felújítása is igen nagy nehézséggel jár ilyen 
helyeken, a miről Módos környékén, a Duna völgyében Hajós mellett s 
még más helyeken volt alkalmam meggyőződni. 

A völgyek felett fekvő homokhátakat, (a térképen a ferdén vonalo- 
zott és pontozott területek) mindenütt szálerdő fedte. A homok a legna- 
gyobb aszályban sem szárad ki; a fejlődő fa benne egész éven át ele- 
gendő nedvességet talál s ezért a homokon az erdősítés általában sikere- 
sen űzhető. 

A Nagy Alföldön és a Kis Alföldön erdő csak a homokon és a folyók 
völgyében tenyészett, a medenczék többi része gyepes, puszta xsteppe, 
volt a legutolsó időkig, míg a szaporodó emberiség ekével, kapával és az 
importált akáczfával steppe jellegéből ki nem vetkőöztette. 

A folyók völgyeinek talaja bár agyagos, mert az erdő és a mocsári 
növényzet bomlásánál fejlődő savak sok szemcsét feltártak bennök, de 
nem vasasak, nem vörös szinűek, mint azt a hegy lejtőin élt erdők talajai- 
nál tapasztaltuk, hanem vagy feketék, ha még a humus nem égett el 
bennök, vagy szürkék, esetleg egész fehérek. Ennek a világos színnek a 


MAGYARORSZÁG TALAJAINAK BEOSZTÁSA KLIMA-ZONÁK SZERINT. 359 


humus-savak kilugzó hatása az okozója. Viz alatt való bomlásnál a 
bomló szerves anyag nem kap elegendő oxygént a levegőből, mert a fedő 
vizréteg attól elzárja. A hiányzó oxygént a talaj vasoxyd vegyületeiből veszi, 
azokat oxydulsókká redukálja, melyek a szénsavtartalmu és humussavak- 
kal vegyített fedő vízben oldódnak. A tavaszi ár, vagy esetleg csak a téli 
tavaszi csapadék fölös része a vizzel telt mélyedéseken és laposokon lefo- 
lyik, s a vas egy részét magával viszi, ez által válik a talaj világos szí- 
nűvé. A vasvegyületekkel együtt a többi oldható sókat is, — mint nit- 
rogén-, kálisókat, foszforsavsókat, mészsókat, humussókat, kivonja a talajból, 
ily módon egy mészben és vasban szegény világosszürke vagy fehér igen 
szegény talaj keletkezik, mely nagyon kötött, nehéz munkáju és csak kis 
termő erővel bir. Például a Duna völgyében Kun-Szt.-Miklós, Akasztó, 
Hajós között. A folyók völgyeiben lévő talajok (a térképen IV. számmal 
jelölt fehéren maradt foltok) feketék, ha még humusosak; világosszürke 
színűek, ha bennök a humus elégett és a humussavaktól kilugzott talajok 
övébe tartoznak. 

A keresztben vonalozott rész (a térképen III. számmal van jelölve) 
egyes szigethegységeket jelöl, a melyeken úgy a lősz, mint az erdei vörös 
talaj feltalálható. Ezek a szigethegyek a régi xssteppev közepén emelked- 
nek s a sikra ereszkedő lejtőik lőszszel, míg a belső völgyek — mint régi 
erdőtalajok — vörös agyaggal vannak födve. 

Végül az V. számmal jelölt három kis foltról kell megemlékeznem, 
a mely területek kőzetei a physikai tényezők hatása alatt beálló porlás 
alapján válnak földdé. A magas hegységben a csúcsokon növényzet nem 
él, ott a kőzetet rajta a diluviumban felgyülemlő mozgó hóréteg, a gle- 
cser nyomása és morzsoló hatása porlasztotta földdé. Az ily módon kelet- 
kező talaj agyagos részt alig tartalmaz, főként homok-, dara- és kőtörme- 
lékből áll. Ez hazánk talajainak physikai mállás, illetve a porlás útján 
képződött öve. 

Az itt kifejtettekből kitűnik, hogy RAMANN e beosztása, melyet az 
érdemes kutató nagy tanulmányozó utazásaiban szerzett bő tapasz- 
talatai alapján fölállított, nemcsak általános érvényességű, hanem spe- 
ciális esetekben, kisebb területekre nézve, mint pl. hazánkra is, teljesen 
érvényes. E beosztás hatalmas lépést jelent a talajismeret fejlődésében. 


360 TÁRSULATI ÜGYEK. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Szakülések. 


1901 november hó 6.-én. 


Elnök : T. RorH LaJos. 

Első titkár bejelenti, hogy a junius hó 5-én tartott választmányi ülésen 
T. Rorn Lasos elnök ajánlatára rendes tagnak választatott VÖLKEL ALBERT mér- 
nök Budapesten, és PErmő GyurAa dr. vál. tag ajánlatára levelezőnek választatott 
JoacHim Gyura, a Rábaszab. társ. gát-őre, Győrben. Végül sajnálattal jelenti be, 
hogy a mult szakülés óta 3 tag elhunytáról értesült, ezek: Appa KÁLMÁN, ny. m. 
kir. osztálygeologus Pozsonyban, MiHánpy Isrván esp. plébános Bakony Szt. Lász- 
lón, és ScHmipT Géza főbányamérnök Salgótarjánban. 

Előadások : 

1. KALECSINSZKY SÁNDOR: A szovátai meleg és forró konyhasóstavak, mint 
hőaccumulatorok és miképen lehet az erdélyi hideg sóstavakat melegekké átala- 
kitami czímű értekezését mutatta be. (L. jelen füzet.) 

2. CHOLNOKY "JENŐ : A futóhomok mozgásának törvényeiről. Ránk, magya- 
rokra nézve, nagyon érdekes kérdés ez, mert hazánk területén nagy kiterjedésű 
hajdani sivatagok vannak. Ilyen sivatagok voltak a diluviális időben a Duna-Tisza 
közén, a Nyirségben és a temesmegyei delibláti homokpusztán. Még ma is mozog- 
nak ezeken a térségeken a homokbuczkák s megkötésük fontos nemzetgazdasági 
kérdés, különösen a mióta a homoki szöllőtelepítések olyan nagy arányuak. Sehol 
Európában ilyen kedvező alkalom nincs a hajdani sivatagok homokjainak tanul- 
mányozására, mint nálunk, s innen van, hogy az előadónak sikerült a homok 
mozgásának törvényeit oly rendszerbe foglalni, a hogy az még a külföldi termé- 
szetvizsgálóknak nem sikerült. (Helyszűke miatt később közöljük. Szerk.) 


1901 deczember hó 4.-én. 


Elnök : T. Rorn LaJos. 

Első titkár bejelenti, hogy a november hó 6-án tartott választmányi ülésen 
a ekorláti basaltbánya részvénytársasági Budapesten az örökítő tagok sorába 
lépett és rendes tagoknak választattak : Böckn János tiszt. tag ajánlatára Bencze 
GERGELY erdőtanácsos, akad. tanár Selmeczbányán, Szorragn Tamás dr. vál. tag 
ajánlatára Kaprió OTTOKÁR kir. geologus Budapesten és Párry Món dr. e. titkár 
ajánlatára HUBER IMRE piarista tanár Selmeczbányán. 

Előadások : 

1. Kocn Awsran dr.: [jabb adalékok a beocsimi czementmárga geo-palacon- 
tologiai viszonyaihoz czímen leírja geologiai megfigyeléseit, melyeket 1894 óta, a 
mikor a Fruskagóra hegység geologiáját megírta, a híres hazai czementgyár márga- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 361 


bányájában és annak környezetén tenni több ízben alkalma volt. Azután ismer- 
teti és bemutatja azokat az érdekes kövületeket, különösen a czementmárgából 
elég gyakran kikerülő halmaradványokat, melyeket részint maga gyűjtött, részint 
a bányatulajdonosok voltak szivesek hazánk tudom. intézeteinek ajándékozni. 
A halmaradványok közt a leggyakoriabbak egy nagy tőkehalnak (Gadus) külön- 
böző vázrészei. Egy másik neme a tőkehalféléknek is van képviselve, ez a Bros- 
mius, melyből már KRgamBERGER zágrábi tanár leírt onnan egy fajt Brosmius 
Strossmaweri néven. Ki lehetett mutatni továbbá egy sűgérfélének (Latcs) marad- 
ványait. De legérdekesebbek azok a hegyes kúpos és begörbülő nagy fogakkal 
megrakott álcsonttöredékek, melyek a Sphyraecna nevű nagy ragadozó haltól szár- 
maznak. Végre az ajakos halak (Labridae) családjából való halaknak kövezetfogai 
is kikerültek a márgából, valamint az azt fedő márgás homokból is. De a teknős- 
békák pajz-töredékeit is szolgáltatta a czementmárga. Ezek közül az egyik a száraz- 
földi Testudo-tól származik; a másik ellenben az édesvizi /ömydidae család- 
ból való. 

9. KövESLIGETHY RaDó : c A régi szinlők magyarázatához czímen bemutatja a 
kir. m. tudományegyetem földrajzi seminariumának egy dolgozatát, mely egészen 
elemi mathematikai és physikai segédeszközökkel megvizsgálja, vajjon a jégkor- 
szak mintegy 2000 m. vastag jégtakarója okozhatta-e a partvonalaknak 240 m.-rel 
(Skandináviában), sőt 450 m.-rel (Északamerikában) való eltolódását. 

A jégtakaró alatti lehűlés és a jég nyomása folytán a kontinensek mintegy 
70 m.-rel sülyedtek, a jég vonzása folytán pedig a víz a sík tenger partjain 203 
m.-rel, fjordok belsejében 407 m.-rel emelkedett, úgy hogy a színlő magassága 
amott 270, emitt 480 m.-nyinek adódik. 


Választmányi ülések. 


1901 november hó 6.-án. 


Elnök : T. RorH LaJos. 

Elnök a nyári szünet után a választmányt üdvözölve nyitja meg az ülést. 

Első titkár fölolvassa a korláti basaltbánya részvénytársaság levelét, melyben 
az tudatja a Társulattal, hogy 200 K-val az örökítő tagok sorába lép. 

Rendes tagoknak választattak: Böckn János tiszt. tag ajánlatára BENCZE 
GERGELY erdőtanácsos, akad. tanár Selmeczbányán, Szorrag Tamás dr. vál. tag 
ajánlatára Kapió OTTOKÁR m. kir. geologus Budapesten és PánrY Món dr. e. titkár 
ajánlatára HUBER IMRE piarista tanár Selmeczbányán. 

Kilépését jelentette LÁNG SáspoR Budapesten és PérER JÁnos Pécsett. 

Titkár fölolvassa Kawxxa KáRonry dr. levelét, melyben megköszöni, hogy a 
választmány 50 éves tagsága alkalmából üdvözölte, és SEEMAYER Vinmos I[-od tit- 
kár levelét, melyben a titkári állásról lemona, s azt ajánlja a választmánynak, hogy 
a lemondást tudomásul véve vagy egy helyettest bízzon meg a 1I-od titkári teen- 
dőkkel vagy bízza az I. titkárra, hogy saját belátása szerint vezesse az ügyeket a 
következő közgyűlésig. A választmány többek hozzászólása után ugy határozott, 
hogy — tekintve a már nem messze levő közgyűlést — a II-od titkári állást 


362 TÁRSULATI ÜGYEK. 


helyettessel nem tölti be, hanem megbízza az első titkárt, hogy saját belátása sze- 
rint vezesse az ügyeket a következő közgyűlésig. 

Titkár jelentést tesz a Selmecz- és Körmöczbányára rendezett kirándulás- 
ról, s bemutatja a kirándulással kapcsolatos számadást s ajánlja. hogy a kirándu- 
lás előkészítésére beszedett díjakból megmaradt 67 korona 50 fillér a társulat 
forgótőkéjéhez csatoltassék. A választmány a jelentést tudomásul véve megbízza 
HAnAavÁTS GYULA És SCHAFARZIK FERENxcz dr. vál. tagokat a leszámolás átvizs- 
gálására. 

Titkár előterjesztésére a választmány tudomásul veszi a kereskedelmi m. 
kir. minister leiratát, melyben értesíti a Társulatot, hogy a párisi kiállítás juryje 
aranyérmet itélt a Társulatnak. 

A választmány a Buenos-Aires-ben levő s Deutsche Akademische Vereini- 
gung? -al cserét köt. 

Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. 


1901 deczember hó 4.-én. 


Elnök : T. Rorn LaJos. 

Elnök az ülést megnyitva, örömmel üdvözli a társulatnak egyik érdemes — 
ez időszerint választmányi — tagját, ILosvav LaJos drt, kit Ő felsége kegye érde- 
mei elismeréséül a m. kir. advari tanácsosi czímmel tüntetett ki. 

Rendes tagnak választatott LÖRENTHEY IMRE dr. ajánlatára BENDREY ELEMÉR 
anárjelölt Budapesten. 

Kilépésüket bejelentették: Buza Jáwxos Sárospatakon, HozwsEk JÁNos Besz- 
terczebányán és Mass BegxHaRp Bécsben. Töröltettek. 

Titkár bejelenti, hogy Társulatunk pártfogója Hg. EszTERHÁZY MIKLÓS Ő fő- 
méltósága Az Eszterházy család és oldalágainak leírásan czímű munkát a hozzá 
tartozó a Oklevéltárralb a társulat könyvtárának megküldötte. A választmány meg- 
bízza az elnököt és az első titkárt, hogy az adományt a választmány nevében 
köszönjék meg s a munkát ne adják át a Földtani Intézetnek, hanem a Társulat 
kézikönyvtárába helyezzék el. 

DCHAFARZIK FERENCZ dr. bejelenti, hogy Haravárs Gyuta vál. taggal a kirán- 
dulási leszámolást átvizsgálták és azt rendben találták. E szerint a mult vál. ülés 
határozata értelmében a fennmaradt összeg a forgótőkéhez csatolandó. 

Pernő Gyurna dr. indítványára a választmány oly föltétellel csatolja ezen 
összeget a forgótőkéhez, hogyha a jövőben a kirándulások költségeire begyűlt 
összeg a kirándulásokra nem lenne elegendő, ezen összeget a forgótókéből a 
kirándulások czéljaira fel lehessen hásználni. 

Titkár ezzel kapcsolatosan indítványozza, hogy a jövő évi kirándulás elő- 
készítésére a választmány már most küldjön ki előkészítő bizottságot. A választ- 
mány az indítványt magáévá téve KocH AwraL dr. elnöklete alatt SCHAFARZIK 
FERENCcz dr., SzorvraGcn Tamás dr. és Pánrv Món dr. e. titkár tagokból álló előkészítő- 
bizottságot küld ki. 

Elnök fölveti a kérdést, hogy a tiszteleti tagok közül azok, kik állandóan 
Budapesten laknak, a választmánynak állandó tagjai legyenek és hogy az elnök 
és alelnök csak három évre választassék és a három év letelte után a következő 


IRODALOM. 365 
három év alatt megválasztható ne legyen. — A választmány a kérdés tanulmá- 
nyozására SCHMIDT SÁNDOR dr. alelnökből, KALEcsrisszkY SÁNDpoR vál. tagból és 
Párnrvy Món dr. első titkárból álló bizottságot küld ki. 

Több tárgy nem lévén, elnök az ülést bezárja. 


IRODALOM. 


Dr. Szápzczky Gyura: A Vlegyásza félreismert közeteiről. Orvos- 
természettudományi értesítő. XXIII. 1901. p. 47—64. I. tábla melléklet- 
tel Kolozsvár. 

Szerző a Vlegyásza nyugati oldalán levő Drágán völgyben a Kecskés 
korcsma fölött, valamint a korcsmánál keletről beszakadó Viságpatak medrében 
tekintélyes szálbanálló rhyolith tömegre akadt, mely fölött kisebb mennyiségben 
andesit-, és ennek kitörése alkalmával elváltoztatott üledékes kőzet fordul elő. 

PRimrics a korcsma fölött levő réteges rhyolith sziklát, miután crinoida-forma 
törzseket látott benne, föltételesen dias-üledéknek vette, bár megjegyezte, hogy 
cigen finom folyású, de e mellett brecciásszövetü rhiolithoz feltünően hasonlít. 
Ezen rhyolithtömeget a Drágán bal partján nem ép és nagyobb összefüggő 
tömegben nem igen találhatóv piroxenandesit veszi körül. A Drágán keleti olda- 
lán a rhyolith fölött a szerző nem talált andesitet, hanem itt egy nagyon sűrű, 
feketés vagy sötétibolyás barna közet jön elő, mely emlékéztet ugyan az andesitre, 
de mikroskop alatt vizsgálva agyagos, homokos üledékes kőzet átalakulásának 
bizonyult. 

Szerző tájékoztató kirándulásai alapján azt sejti, hogy a rhyolith nem a 
daczit erupcziója előtt tört fel, hanem hogy az andesittel együtt a dacziteruptió- 
jának határképződménye. Dr. Párrv Mór. 


364 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Kérelem! 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1901. évi tanulmányozó 
kirándulásának kis csapata, szeptember hó 23-án, a szklenói völgy 
geletneki nyilásának jobb oldalán meredeken kimagasló rhyolith- 
sziklákban gyönyörködvén, elhatározta, hogy e sziklavonulatot ezen- 
túl Szabó József-sziklánalk nevezi és az érdemes magyar 
tudósnak, a ki annyi szeretettel, igazi lelkesedéssel és fáradhatlan 
munkával tanulmányozta e környék szövevényes geologiai alkotá- 
sát, a sziklafalba emléktáblát helyez el. 

E czélból a kiránduló szaktársak a sziklavonulat elnevezésé- 
nek a térképen való bevésése miatt a cs. és kir. katonai földrajzi 
intézetben a szükséges lépéseket megteszik és az emléktáblára 
pénzt gyűjtenek. 

A gyűjtő- és intéző-bizottságba nyomban megválasztották 
BöckH HuGó dr.-t Selmeczbányán, CspxH LaJos-t Selmeczbányán, 
SCHAFARZIK FERENcz dr.-t Budapesten, SzÁDEczkY GYULA dr.-t 
Kolozsváron és SZorvTaGH TAmáÁs drt.-t Budapesten. 

A gyűjtő hzottság a tisztelt szaktárs urak szíves adakozá- 
sál kért. 

Minden adomány PárrY Món dr. e. titkár czímére (Budapest 
VII. Stefánia-út 14. sz.) küldendő, s azokat a Földtani Közlöny 
borítékján fogjuk nyugtázni. 


[ERR 


FÖLD TANI KÖ ZLÖNY 


XXXI. BAND. sú 1901. OKTOBER- DEZEMBER. 10- 12. HEFT, 


VORLÁUFIGER BERICHT 
ÜBER DAS ALTERSVERHÁLTNIS DER IN DER UMGEBUNG VON 
SELMEGZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTBINE. 
(Aus Anlass des im September 1901 nach Selmecz- und Körmöczbánya veranstalte- 
ten Ausfluges der ung. Geologischen Gesellschaft.) 
Vox 


Dr. Hugo BöcK?H. 
Mit Tafel II. 


Die alte Bergstadt Ungarns feiert im September dieses Jahres ein 
Freudenfest. Die ungarischen Geologen suchen hier am Sitze der Alma 
mater des Bergwesens ihre Brüder auf, damit aus der gegenseitigen 
Berührung des c Bergmanns von der Federv und cvom Lederv neue Impulse 
entspringen mögen für Wissenschafít und PraxIs. 

Es ist dies ein classisches Gebiet des Bergbaues und der éregos ie 
geheiligt durch Jahrhunderte wáhrende Arbeit. 

Als ich vor zwei Jahren den mineralogisch-geologischen Lehrstuhl 
der kgl. ung. Berg- und Forstakademie übernahm, so übernahm ich zugleich 
ein ebenso schönes wie sechwieriges Vermüchtnis. Joser PErTTKó und 
Dr. JosEer SzaBó hinterliessen es mir. Die feurige Liebe, die volle 
Hingebung, mit der die beiden Meister der Geologie dieser Gegend 
nachforschten, machten es auch mir zur heiligen Pflicht, das, was sie 
begonnen, im Sinne der fortgeschrittenen Wissenschaft weiterzubilden, 
wie es auch sie gethan hütten, wenn sie noch unter uns wandelten. 

Indem wir die Besten der Geologen unseres Vaterlandes hier begrüssen, 
will ich in diesem kleinen Hefte über die bisherigen Resultate meiner 
Nachforschungen betreffs des Altersverhüáltnisses der Selmeczer Eruptiv- 
gesteine Rechnung legen. Eine vollstándige Beschreibung des ganzen 
Gebietes würde der Leser vergebens erwarten. Es ist hier nur das für die 
Konstatirung der Eruptionsfolge Wichtige angeführt. 

Bevor ich aber auf meinen eigentlichen Gegenstand übergehe erfülle 
ich eine angenehme Pflicht, indem ich dankbar meines lieben Freundes, 
des Herrn Bergrates, LupwIG v. CseH erwáhne. Nur der unermüdliche 


366 Dr HUGO BÜCKH: 


Fleiss, mit dem er Jahre lang die auf die Umgebung von Selmeczbánya 
bezügliehen Daten sammelte, und welch" unermüdliche Arbeit vielleicht 
nicht einmal die verdiente Anerkennung fand, machte es möglich, dass 
ich in verhültnismássig kurzer Zeit einen klaren Überblick über die geolo- 
gischen Verhültnisse von Selmeczbánya bekam. Ohne des von ihm zusam- 
mengetragenen Materials wáre dies unmöglich gewesen. 

Die Eruptivgesteine der Umgebung von Selmecz- und Körmöczbánya 
zogen die Aufmerksamkeit der Forscher schon lange auf sich und so ist 
denn auch die auf diese Gegend bezügliche Literatur ziemlieh namhaft. 
Von der Aufzáhlung der geschichtlichen Daten sehe ich in dieser kleinen 
Mitteilung ab. Wir finden dieselben in der zusammenfassenden Arbeit 
JOSEF v. SZABÓ s : cSelmecz környékének geologiai leirása. X Es ist in diesem 
Werke die Frucht jahrelanger Arbeit niedergelegt und ich knüpfe mit 
meinen Auseinandersetzungen direkt an seine Resultate an. 

Seine KEinteilung der Selmeczbányaer Gesteine betreffs des Alters 
ist die folgende : 


Alluvium: —— Kalktuff. 
Diluwium:  — Gerölle, Nyirok. 
Kenozoisch:  Basalt. 
Pyroxentrachyt (Rhyolith) und Conglomerat, 
Süsswasserguarz, 
Biotit — Labradorit — Andesin — Trachyt (Rhyo- 
lith) und sein Conglomerat, 
Biotit — Orthoklas — Andesin — Trachyt (Rhyolith) 
und sein Conglomerat. 
Nummaulitenschichten. 
Mesozoisch: (jünger) Diorit. 
TVÉLS a (álter) Kalkstein, Dolomit, Werfener Schiefer. 
Falaeozoiseh und archaeisch: Ouarzit, Arkose, Aplit, Glimmer- 
sehiefer, Gneiss. 
Auf Grund meiner bisherigen Forschungen kann ich die Selmecz- 
bányaer Gesteine in folgender heihenfolge zasammenfassen : 
Trias : Werfener Schiefer. Stellenweise in Gneiss und Glim- 
merschiefer umgewandelt. 
Triaskalk. Triasguarzit. 
Kocen : Nummulitenschichten. 
Miocen: —— Pyroxenandesittuff. 
Pyroxenandesit. 
Diorit. 


xX Budapest, 1891. A M. Tud. Akadémia III. osztályának külön kiadványai. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 367 


Granodiorit. Stellenweise schieferig und dann gneiss- 
artig. 
Ganggestein des Granodiorites ist der Aplit. Stellen- 
weise ist der Granodiorit verkieselt. 
Biotit-Amphibol-Andesittuff. 
Biotit-Amphibol-Andesit. 
Rhyolithtutff. 
hhyolith. 
Phocerus: "alBasalt. 
Diluvium: Nyirok, Thon, Gerölle. 
Alluvium: Süsswasserkalk. 


Vom Anfange der Eruptionen an bis zum Alluvium: Ouarzit und 
Kalksinterablagerungen und secundáre Tuftbildung. 

Wie ersichtliech, weicht meine Einteilung, besonders was die Reihen- 
folge der Eruptionen betrifft, erheblich von der durch Dr. JosEF v. SzaABó 
festgestellten ab. In Folgendem werde ich versuchen die Richtigkeit 
meiner Binteilung gegenüber der alten zu beweisen. 


Die Eruptivgesteine von Selmeczbánya. 


Ich gebe hier die Beschreibung der Gesteine nur kurz, in wie weit 
es zur Feststellung der Typen notwendig ist. Die detaillirte Beschreibung 
wird Aufgabe der monographisechen Bearbeitung sein. 


Pyroxenandesit. 


Es ist dies das verbreitetste Gestein auf unserem Gebiete. Der Zug 
des Tanád besteht hauptsáchlieh aus ihm und die Selmeczbányaer Günge 
befinden sich hauptsáchliech darin. 

In frischem Zustande ist es sehwarz, dunkel gefárbt. Bald dichter, bald 
mehr porphyrisch struirt, aber auch die intactesten Varietáten zeigen 
unterm Mikroskop starke Veránderung. 

An den meisten Orten ist dieses Gestein stark zersetzt, in Grünstein 
umgewandelt und kaolinisirt. Darüber wird, da dies auch bei den übrigen 
Andesiten zu beobachten ist, bei der Grünsteinbildung die Rede sein. 

Unter dem Mikroskope ist es hypokrystallin porphyrisch und zwar 
hyalopilitisch. Glas ist wenig vorhanden und meistens zersetzt. Die Minera- 
lien der intratellurisehen Generation sind: Magnetit, Apatit, Hypersthen, 
Augit und Plagioklas. 

Der Magnetit bildet kleinere bis grössere Körner. Als Binschluss 
kommt er im Hypersthen, Augit und Feldspat vor. Er ist titanháltig, 


368 D: HUGO BÖCKH : 


worauf auch der Umstand hinweist, dass er in den zersetzten Hypersthenen 
mit einem Leukoxenhof umgeben ist. 

Apattt kommt untergeordnet vor. Er ist bráunlich gefárbt, was von 
seinem Mangangehalte herrührt. 

Der Hypersthen tritt in der für die jüngeren Eruptivgesteine bezeich- 
nenden süulenförmigen Ausbildung auf. Sein Pleochroismus ist stark 
a — rothbraun, b — gelblich, c — lichtgrün. 

Er ist meistens stark zersetzt. Dabei bleibt seine Form erhalten, er 
wird grün. Mit Immersion untersucht, finden wir in ihm einzelne Calcit- 
gruppen, ferner faserige Partien, deren optische Orientirung eine verschie- 
dene ist. Man kann Bastit, Epidot, Chlorit und Serpentin unterscheiden. 
Oft ist er gánzlich in Serpentin oder Chlorit umgewandelt. 

Der Augit ist süulenförmig. Seine Auslöschung betrágt auf (010) 
zwischen 45—49". Ím Vergleiche zum Hypersthen ist er auffallend frisch, 
ausgenommen die typischen Grünsteinvarietáten. Er bildet mit dem Hyper- 
sthen Verwachsungen. Meistens umwüchst er den Hypersthen, der in der 
Regel zersetzt, wáhrend der Augit vollkommen frisch ist. 

Die Hlagioklase sind auffallend frisch. Zwillingsbildung nach dem 
Albit und Karlsbader Gesetze ist háufig. Ich bestimmte die Feldspate nach 
der Methode FovovÉ s. Die Auslöschung betrug l auf a 56—599, L aufc 
45—28", was einem in die Labradorit- Bytownit Reihe gehörendem Feld- 
spate entspricht. Ausnamsweise kommt auch Anorthit und Andesin vor. 

Die Feldspate zeigen oft eine zonare Structur und es sind dann die 
basischeren inneren Teile zersetzt, wáhrend die üusseren Zonen intact 
sind. 

Die Grundmasse ist zersetzt, jedoch kann man die Plagioklasleistchen 
gut unterscheiden. Sie geben 1 auf a eine Auslöschung von 70—72", 
l auf c von 6—59, was auf Feldspate der Andesin-Oligoklas Reihe 
hinweist. 


Ausserdem kommen auch meistens chloritisirte, leistenförmige Kry- 
stalle vor, die auf Hypersthen weisen. 

Es scheint, dass das Vorkommen von Hypersthen in der Grundmasse 
bei unseren Andesiten ein háufiger Umstand ist, da ich es bei Nagy-Maros 
auch beobachten konnte. 

In der Grundmasse ist sehr viel Magnetit vorhanden. 

Die Analyse des Gesteins, die ich, sowie alle hier mitgeteilten, mei- 
nem Collegen, Herrn Forstrat GREGoRrus BENczE, verdanke, ist folgende : 

Schwarzer Pyroxenandesit von Vöröskút : ? 
510? 55:90 
KO IG67 
Na?O 315 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 369 


CaO 0-48 
MgO 129 
FeO 1453 
19108 8"44. 
AJ?083 12:85 
P:O5 s 

Mn?0t 1:69 


Sehr bezeiehnend für die Zusammensetzung der Gesteine ist die 
Methode Loxwrxsox-LEssisxaG st, der durch die Angabe des sogenannten Aci- 
ditáts-Koefficienten nnd der Zahl der auf 100 Molekülen 510? fallenden 
Basis-Molekülen für die einzelnen Gesteine sehr charakteristische Daten 
liefert. 

Zur Feststellung des Aciditáts- Koefficienten reehnen wir die in 9/0 aus- 
gedrückte Formel auf Molekularproportionen um, und bilden daraus eine 
empyrische Formel, in der die Basen vom Typus R?O und RO zusammen, 
die vom Typus R?O? getrennt auftreten und nun dividiren wir mit der Zahl 
der an die Basen gebundenen 0-Atome die der an Si gebundenen 0- 
Atome.FF 

Im gegebenen Falle ist die umgerechnete Analyse : 


DO ZasSZK0 93 


18010) c AKSI 
NAa30 10051 
Cao E 0009 
ME 0032 
HEG 0202 


Mn0 0007 
MEOE 100558 
MISOSSEGOHA2Ó 


Die empyrische Formel ist 3-20 RO; 1-8 R?08 ; 9-3 S10?. Der Acidi- 
táts-Koefficient ist 2162. Die Zahl der Basismoleküle auf 100 Molekülen 
Si02 ist 46-2. Das Gestein gehört also in die Reihe der neutralen Gesteine. 


Augit-Diorit. 


Er tritt an der linken Seite des Vihnyeer Thales in Form eines ellips- 
artigen Stockes auf. Bin isolirter Aufbruch ist beim Georgi-Stollen zu beob- 


x Studien über Eruptivgesteine. St.-Petersburg 1899. S. 212. 
xx In der citirten Arbeit LoEwIwxsoNn-LEssiNGs ist Seite 212, offenbar aus 
Versehen, der Vorgang verkehrt angegeben. 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1907. 94 


370 D: HUGO BÖCKH : 


achten. In frischem Zustande ist er schwárzlich-grünlich gefárbt. Oft ist 
er grünsteinisirt. Unter dem Mikroskope ist er hypokrystallin körnig. 

Die Bestandteile sind der Ausscheidungsfolge nach : 

1. Magnetit, Titanit und Apatit. 

. Diallage, Hypersthen, Amphibol, Biotit. 
. In die Labadorit, Bytownit-Reihe gehörender Plagioklas. 
. Mikroklin. 

5. Ouarz. 

Magnetit ist ziemliech háufig, wáhrend Apatit und Titamitt nur spora- 
disch auftreten. 

Der Amphibol ist grünlich und gehört zum gemeinen Amphibol. 
Er tritt auf als primárer Amphibol und als Uralitisirungsproduct des 
Diallage. Seine Auslöschung ist an den Spaltungsfláchen des Prismas 14". 
Der primáre Amphibol ist oft ehloritisirt. 

Der Diallage ist neben dem Biotit das háufigste fárbige Gemengteil. 
Sein Pleochroismus, sonst selten sichtbar, ist ziemlich gut wahrzunehmen : 

b — gelblich, a und c grünlich. 

Nach (001) zeigt er Zwillingsverwachsung. Bine seltene Erscheinung. 

Oft ist er parallel von rhombischem Pyroxen und dem Amphibol 
umwachsen. 

Die orthopinakoidale Spaltbarkeit ist gut sichtbar. Untergeordnet 
tritt Hypersthen auf. Er zeigt mit den Diallage Verwachsungen. 

Der Biotit ist stark verándert, an den Rándern chloritisirt. Oft sind 
die alternirenden Lamellen, aus denen er zusammengesetzt ist, abwech- 
selnd umgeüándert. In Epidot umgewandelte Partien treten untergeord- 
net auf. 

SzaBó erwánnt auch AugitY und sagt, dass den Augit manchmal 
Diallage umegibt. Dieser Kern ist niemals Augit, sondern immer Hypersthen. 

Die Plagioklase zeigen nach dem Albit und Karlsbader Gesetz Ver- 
wachsungen. 

Die Extinction betrügt in Schnitten l auf a 57—59", 1 auf c 409— 
27", was auf die Labradorit-Bytownit-Reihe weist. 

Sehr bezeichnend für diese Plagioklase ist die blasige Structur, 
welche beim Selmeczbányaer Augit-Diorit schon BEckx beobachtete und 
welche er zuerst in seiner Arbeit c Pelrographische Studien am Tonalit 
des Riesenfernerv7Y beschrieb. 

Binsechlüsse, und zwar sowol Flüssigkeit als auch fÍrüher ausge- 


9 LD 


ks 


sechiedene Mineralien sind háufig. 


tk Selmecz környékének geologiai leirása. 5. 389. 
kk TTSCHERMAK. M. P. M. 1893. XIII. S. 379. und 433. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. GJ// 11 


Untergeordnet tritt auch Mikroklin auf und hier können wir auch 
granophyrische Verwachsung beobachten. 

Den zuletzt ausgeschiedenen Gemengteil bildet der (Ouarz, welcher 
kleine Körner bildet, in denen Flüssigkeitseinsehlüsse háufig sind. 

Die chemische Zusammensetzung ist : 

Diorit von Vihnye. 


Auf Molekularproportio- 
nen umgerechnet. 


SZOC 80 S102 — 0997 
TEO vsz AU IKSONESVOVL 
NAZOKSZSZ ÁL Na200 "0118 
CAO SSZEG OL Ca0sazs0 152 
Messze 0 28 MEONSZNOOT 
MA E DI) HEG GOKOTKT 
IDOBE S HÓ MnO — 0010 
A08. Z 15.54 He20? — 0-016 
205 E ÁANJSOSEZ HT ÜSGSŐ 
Mn80z — 233 


SSZROSAKSERAOSSETOOSSTÓ 5: 


Der Aciditáts-Koefficient ist 2408. Auf 100 Molekülen 510? fallen 41 
Basis-Molekülen. Das Gestein nimmt eine Mittelstellung zwischen Diorite 
und Ouarzdiorite ein. Aciditáts-Koefficient der Diorite 1777, der Ouarz- 
diorite 2-8. 


Granodiorit. 


Bei SzaBó ist dieses Gestein als syenitischer Orthoklastrachyt ange- 
führt. Er unterscheidet davon den porphyrischen Biotit-Orthoklastrachyt, 
bemerkt aber F, dass sie so allmáhliech ineinander übergehen können, dass 
es eventuell unmöglich ist eine Grenze zu ziehen. Dies beruht jedoch auf 
Irrtum. Die beiden Gesteine heben sich immer scharf ab. Schon der 
Umstand, dass das eine körnige, das andere porphyrische Structur besitzt, 
ist ein gutes Unterseheidungsmerkmal. 

Uebrigens gehört sein porphyrischer Orthoklastraechyt mit seinem 
Biotit-Labradorit-Andesintrachyt zusammen. 

Er selbst schreibt (1. c. S. 361.): cDa aber der Typus des Biotit- 
Andesin-Labradorittrachyts dem Biotit-Orthoklas-Andesintrachyte so áhn- 
lich ist, dass, da in den beiden auch der Amphibol und der Ouarz gemein- 
sam ist, nur das Vorherrschen des Orthoklases zwischen beiden Typen 
unterscheidet. Nun ist dies aber stellenweise veránderlich, und so ist es 


SETS ZO NOS KOZ 
245. 


SZ Dr HUGO BÖCKH : 


möglich, dass diese beiden Typen dort, wo sie einander berühren, bei spe- 
cieller Untersuchung auf der Karte eine andere Grenze bekommen werden. 

Ich muss bemerken, dass dies nur für seinen porphyrischen Biotit- 
Orthoklas-Trachyt Giltigkeit hat, für den syenitischen, unseren Granodiorit, 
nicht und wir werden sehen, dass die oben erwáhnten beiden Gesteine 
nicht nur áhnlieh, sondern auch identiseh sind. 

Das von mir Granodiorit genannte Gestein besitzt seine Hauptver- 
breitung im Hodruscher Thal. 

Es ist ein lichtgraues, guarzhaltiges Gestein. Sein Feldspat ist 
untergeordnet  Orthoklas, vorwiegend  Plagioklas. Unter den farbigen 
Gemengteilen tritt Biotit und Amphibol auf, unter denen bald der eine, 
bald der andere vorwiegt. Titanit ist stellenweise makroskopisch sichtbar. 

Unter dem Mikroskope ist er hypokrystallin körnig. Seine Bestand- 
teile sind der Ausscheidungsreihenfolge nach : 

1. Apatit, Magnetit, Zirkon, Titanit. 

2. Biotit, Amphibol. 

3. Andesin. 

4. Orthoklas. 

5. Ouarz. 

Pyroxen fehlt vollkommen, was den Granodiorit vom Biotit-Amphi- 
bol-Andesite (porphyrischer Biotit-Amphibol-Trachyt -- Biotit-Andesin- 
Labradorit-Trachyt SzaABó"s) sofort gut unterscheidet. 

Der Biotil ist meistens echloritisirt und ganz grün. 

Wo intacte Partien die umgewandelten berühren, macht der Chlorit 
den Biotit blátterig. Der Amphibol ist grün und gehört zam gemeinen 
Amphibol. Er ist stark pleochroitiseh und oft mit dem Biotit ver- 
wachsen. 

Der Plagioklas zeigt Zwillingsstreifung und oft zonare Structur. Die 
basischeren Teile sind in Calcit umgewandelt. 

Die Extinction betrügt in Schnitten L auf a 647", L auf c 109, was 
auf Andesin deutet. 

Der OÖOrthoklas tritt in geringerer Zahl auf. Er ist etwas glasig und 
erinnert mehr an Sanidin. Gegenüber dem Andesin ist er allotriomorph. 
Er bildet granophyrische Verwachsungen. 

Der Ouarz, das zuletzt ausgeschiedene Mineral, ist sehr reich an 
Flüssigkeitseinsehlüssen, in denen man auch NaCl-Würfeln beobachten 
kann. 

Die Analyse des Granodiorite von Hodrusbánya gab folgendes 
hesultat : 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN EARUPTIVGESTEINE. 1/28 


Auf Molekularproportio- 
nen umgerechnet. 


SIÓ ESZO o0Bsr E AlSNANG 
IKSOZSEZ HSZ IKSO NSZ OKOT 
KERES (188 Nas 0 r0:091 
ON e Da CaO  — 0"-098 
MeO WB MsSONgE 40053 
EEORSZSEKIG30 Be 001S 
IAGA05 — 480 MnO — 0-004 
ANSOSSERKOKOT Fe?0? — 0-030 
ESOSSSESNO 02 ARO KOATÓ2 


Mn?"0£— 094 
Die Formel ist : 21 RO ; 178 R?0? ; 112 8102. 


Der Aciditáts-Koefficent ist : 2986. Auf 100 Moleküle Si0? fallen 33-4A 
Basis-Moleküle. 

Das Gestein ist áusserst interessant. In chemischer Beziehung steht 
es zwischen den Graniten und (uarzdioriten. Sehr nahe verwandt ist es auch 
mit den Daciten, wofür auch der Sanidin-Charakter des Feldspates spricht. 

Die Aciditát ist grösser als bei den Ouarzdioriten, wo der Koefficient 
im Mittel 2-8 betrágt, wáhrend er bei diesem Gesteine bis über 3 steigt. 
Jedoch ist er geringer als jener der Granite 391. 

Die Zahl der Basis-Molekule auf 100 S10? ist bei den Ouarzdioriten 
59, bei den Graniten 25-6, in unserem Falle 33-4. 

Wir haben es mit einem Gesteine zu thun, das sowol in minera- 
logischer als chemischer Beziehung, wie auch betreffs der Structur zu 
den Ouarzdioriten gehört, aber auch mit den amphibol-biotitführenden 
Graniten verwandt ist und auf das wir vielleicht den Namen Granodiorit 
mit Recht anwenden dürfen. 


A plit. 


Er tritt im Verbande mit dem Granodiorit auf. Stellenweise seine 
Randfacies bildend, meistens aber ihn durehbrechend. 

Es ist ein weisslichgraues, aus Orthoklas, untergeordnet aus Andesin 
und aus Ouarz bestehendes Gestein, welches wir in Anbetracht seiner 
mineralogisehen und chemischen Zummensetzung, sowie seines Auftretens 
als saueres Ganggestein des Granodiorits auffassen müssen. 

Mit der Definition RosExguscHs stimmt freilich diese Auffassung 
nicht, denn er kennt Ganggesteine nur in Gefolge von Tiefengesteinen. In 
diesem Falle ist aber sowol der Granodiorit als auch der Aplit entschie- 
den effusiv. 

Der Granodiorit besitzt zwar eine hypokrystallin körnige ötructur, 


374 D: HUGO BÖCKH : 


was auf ein Tiefengestein hinweisen würde und doch ist dieses Gestein in 
seinem ganzen Auftreten effusiv. Übrigens stimme ich in dieser Hinsicht 
vollkommen mit LoEwiwsoN- LEssING, überein,Y dass es zwar Higenschaften 
gibt, die einesteils für die Structur der Tiefengesteine, andererseits für 
die der Effusivgesteine bezeichnend sind, aber eine derartige Interpreti- 
rung der Structur, dass sie als untrüglieher Beweis der Bildung gelte, 
ist irrig. 

Dass übrigens die chemische Zusammensetzung die Structur der 
Gesteine üusserst stark beeinflusst, jedenfalls in ebensolchem Masse, wie 
der Druck, dafür bieten unsere Gesteine ausgezeichnete Beispiele. In den 
durch den Bergbau aufgeschlossenen Tiefen konnte ich nirgends einen 
Wechsel in der Structur nachweisen. All diese Ausführungen würden mich 
aber allzuweit von meinem Gegenstande ablenken. 

Kehren wir auf die Besprechung des Aplits zurück. Zuerst beschrieb 
ihn PErrxo unter dem Namen Aplit. Über seine Natur war man aber lange 
in Zweifel. SzaBó besechreibt ihn unter dem Namen Aplit-Arkose und hált 
ihn für ein paláozoisches Sediment, welehes die Eruptionen aus der Tiefe 
emporhoben. 

Seine Auffassung ist jedoch irrig, denn die eruptive Natur des Aplits 
ergibt sich aus seinem Auftreten. 50 kann man im Thale von Vihnye an 
mehreren Stellen seinen Durchbruch durch den Dioriten und den Trias- 
Sedimenten, die er stark contact-metamorphisirt hat, beobachten. 

Ausserdem sehliessen seine chemische Zusammensetzung, sowie die 
unter . dem Mikroskope zu beobachtende Ausscheidungsreihenfolge, die 
nur bei Eruptivgesteinen zu constatiren ist, jeden Zweifel behufs seiner 
eruptiven Natur aus. 

Szasó hat den Aplit mit einer im oberen Teil der Werfener Schiefer 
vorkommenden Arkose, die ihm etwas áhnlich ist und deren Trümmer wir 
in dem spüáter zu erwáhnenden eocenen Conglomerate von Vihnye autf- 
finden, verwechselt. Sie hat jedoch mit dem Aplite niehts gemein. 

HussÁáKk beschreibt den Aplit als Granit.F?Y Er untersuchte auch eine 
turmalinführende Varietát. 

Unter dem Mikroskop erweist er sich als ein panidiomorph körniges 
Gestein, das hauptsáchlich aus Orthoklas und Ouarz besteht. Untergeord- 
net tritt Andesin auf. In kleiner Menge kann man ferner Muskovit und 
stellenweise Turmalin beobachten. 

Der Orthoklas zeigt granophyrische und mikroperitithische Ver- 


wachsungen. 


kk Studien über Eruptivgesteine. S. 411—414. 
kk Beitrüge zur Kenntnis der Eruptivgesteine der Umgegend von Schemnitz. 


Sitzungsb. der k. Ak. d. Wiss. Wien. 1880. Bd. LXXXII. S. 66. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 345 


Oft ist er zersetzt und zeigt dann Spuren von Saussuritisirung. Als 
Zersetzungsproduct tritt auch Calcit auf. ; 

Der 0Ouarz bildet gut entwickelte Körner. Er ist sehr reich an Flüs- 
sigkeitseinsechlüssen. 

Der Turmalin ist sehr schön diehroitiseh und zeigt manchmal 
zonare Structur mit blauen Aussenschalen und Innen mit farblosem oder 
bráunlicehem Kern. Oft bildet er kugelige Massen. Diese Varietát nennen 
die hiesigen Bergleute Tiegererz. 

In seinen Contaceten tritt Turmalin ebenfalls auf. 

Die ehemische Zummensetzung des Aplits von Csubernó ist : 


Auf Molekularproportio- 
nen umgerechnet. 


DI02SEZ 75563 DI02SEI 260 
KEVES 330 KSS 100535 
NASOSES 309 NAZOSZ 10062 
GONE AR2S CAO S0025 
NTSOKSE 5077 Mas s00O 
ESONSÉES "7029 HeOT S 07004 
NEZET E009 Mn0O0 — 0005 
SOSE 1260 ező 40006 
ESOSES Timioputen u AUSOSSZ A 028 
Mns0ss 126 


IDISEKormettis ts SEK OSSÁÜGSEER SOSE SE OKSIKOSS 


Aciditáts-Koefficient 466. Auf 100 Molekülen Si02? fallen 214 
Basis-Molekülen. 


Biotit-Amphibol-Hypersthen-Andesit. 


Szapó beschreibt, wie ich schon bei Besprechung des Granodiorits 
erwáhnte, einen Teil des Biotit-Amphibol-Hypersthen-Andesits als por- 
phyrische Orthoklas-Trachyt. Was er z. B. auf seiner Karte als B. Or. Tr. 
Grünstein ausscheidet, gehört alles hieher. 

Diese Unterscheidung SzaBójs beruht auf Irrtum. Erstens verdient 
das Gestein, welehes er als porphyrischen Orthoklas Trachyt beschreibt, 
diesen Namen nicht, denn wenn in demselben hie und da auch Sanidin auf- 
tritt, so ist sein Vorkommen so sporadisch, dass wir es bei der Classifici- 
rung nicht als Ausgangspunkt nehmen können. 

Sowol der porphyrische Orthoklas-Trachyt, als der Biotit-Labradorit- 
Andesintrachyt SzaBó"s bilden ein Gestein, welches wir Biotit-Amphibol- 
Hypersthen-Andesit nennen können. 

Die bezeiehnende Mineralcombination bilden ein in die Andesin- 


376 Dr: HUGO BÖCKH : 


Labradorit-Reihe gehörender Plagioklas, Biotit, Amphibol und manchmal 
Hypersthen. Stellenweise ist auch Ouarz darin zu beobachten. 

Der Amphibol gehört der basaltisehen Hornblende an, was gegen- 
über dem Granodiorit eine wesentliche Abweichung ist. 

Was nun das mikroskopische Verhalten des Gesteines betrifft, so ist 
seine Structur holokrystallin porphyrisch, manchmal hypokrystallin por- 
phyrisch und zwar hyalopilitisch. 

Die Bestandteile sind : Cordierit, Apatit, Magnetit, Biotit, Amphibol, 
Labradorit, Andesin, Sanidin, (uarz (Tridymit). 

Der Cordierit kommt untergeordnet vor. S0 kann man ihn am Rib- 
niker Hügel in einzelnen Krystallen finden. Er gehört zu den ersten Aus- 
secheidungen. 

Apatit ist háutig. Er enthált zahlreiche Interpositionen. Meistens ist 
er bráunlich gefárbt. 

Magnetit ist sehr háufig, oft limonitisirt. Er enthált Titan, da er im 
zersetzten Gestein oft von einem Leukoxen-Hof umgeben ist. Wenn HussÁáKk 
(1. c. Seite 38) schreibt: cTitaneisen, welches in den Grünsteintrachyten 
vorkommt, fehlt den eigentlichen Andesiten vollstándigi ; so beruht dies 
auf Irrtum. In den Grünsteinvarietáten konnte er es nachweisen, weil hier 
in Folge der eingetretenen Zersetzung der Titangehalt des Magneteisens 
sich verrathet, aber auch hier haben wir es nicht mit reinem Titaneisen zu 
thun, wie er glaubt. 

Der Biotit zeigt magmatische Resorption. Gewöhnlich ist er chlo- 
ritisirt. 

Der basaltische Amphibol zeigt auch Chloritisirung und Resorption. 

Sowol beim Biotit, als beim Amphibol tritt auch Epidot als Zer- 
setzungsproduct auf. 

Hypersthen ist ziemlich háufig. Manechmal überwiegt er, wie zum 
Beispiel im Gesteine des Szitnya, jedoch unterscheidet das Vorhandensein 
von Biotit und Amphibol auch dieses Gestein scharf vom Pyroxenandesite, 
für den es SzaBó und auch HussÁKk hilten. 

Auch der Biotit und Amphibol treten in wechselnder Menge auf. 
Bald überwiegt der eine, bald der andere. 

Augit findet man untergeordnet, wo der Hypersthen hüufiger ist, tritt 
auch Augit auf, zugleich ist aber auch der Biotit und der Amphibol sehr 
stark resorbirt. 

Die hier besechriebenen Abweichungen kann man auf abweichende 
Bildungsverháltnisse zurückführen. 

Die Plagioklase zeigen zonare Structur. Sie sind reich an Kinschlüs- 
sen. Dieselben sind: Apatit, Magnetit, Amphibol, Biotit, Hypersten, Glas. 

Die Auslöschung betrügt .L auf a circa 639, L auf c zwischen 22—12", 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTBEINE. AZ 


was auf die Labradorit-Andesit-Reihe weist. Oft ist der Feldspat stark 
zersetzt und dann scheidet sich Calcit aus. 

Sanidin tritt untergeordnet auf. 

Der JJuarz tritt unregelmássig als Füllungsmasse auf. Sein Auftre- 
ten ist sehr veránderliech. Wo die Structur holokrystallin porphyrisch, ist 
er háufiger, wo sie hypokrystallin porphyrisch, tritt er zurück. 

Tridymit finden wir als secundáre Bildung hauptsáchlich an den 
Wnden von Blasenráumen. 

Die Grundmasse ist bald holokrystallin, bald hyalopylitisch. Siebesteht 
aus Magnetit, Hypersthen und Plagioklas, beziehungsweise auch Glas. 

Hypersthen tritt auch hier in einer zweiten Generation auf. Er ist 
stark chloritisirt. Der Feldspat ist Andesin. 

Ein vom Wágehaus genommenes Stück besitzt folgende Zusammen- 


setzung: 
Auf Molekularproportio- 
nen umgerechnet, 


SL0£ 105601 DN ENÜNBB 
K?O 979 KS a 0030 
INas0 S ars30 INAS 0 e ZOON 
CaO 3925 Gas 014 
MgO: 10:37 MgO — 0-009 
FeO 4"34 He NEGVOGÚ 
Fe?0? 391 MnO0 — 0-009 
A120? 14.92 Fe2?03? — 0024 
P?:O05 Spuren ANSOS ENO AG 


Mns0s 2: 
Drettormel ISGESS ROSSI ZERZOSSTASZ TÓT 0 2: 
Aciditáts- Koefficient 2113. 
Auf 100 Molekülen S10? kommen 47-3 Basismolekülen. 
Das Gestein ist basischer als die vorhergehenden. 


Rhyolith. 


Wie wir sehen werden, ist er das jüngste Glied des auf unterem 
Gebiete mit dem Pyroxenandesit beginnenden Eruptions-Cyclus. 

Die Rhyolithisirungs-Theorie SzaBós,Y die ja heute wol Niemand 
mehr annimmt und die ohnedies fállt, sobald die von mir festgestellte Erup- 
tionsfolge erwiesen ist, übergehe ich hier. 

Auch mit dem Gesteine will ich mich hier nur kurz befassen, inso- 
ferne es für die Feststellung des Typus notwendig ist. Es tritt in mikro- 
felsitiseher und vitrophyrer Ausbildung auf. Das (Crebiet zwischen dem 


k Siehe SzaBó Il. c. S. 315, ferner s. 369 und 381. 


378 D: HUGO BÖCKH: 


Vihnyeer und Szklenoer Thal, welches das Garam-Thal begrenzt, ist beson- 
ders zu seinem Studium geeignet. 

Die Mineralcombination ist Sanidin, dann untergeordnet ein Plagio- 
klas der Albit-Oligoklas-Reihe, ferner Biotit und Ouarz. Untergeordnet 
Magnetit und Apatit. 

Der Apatit ist lang nadelförmig und sammt dem Magnetite zwar 
verbreitet, aber nicht háufig. 

Der Biotit ist dunkelbraun. Er bildet nach 001 Zwillinge. Manchmal 
ist er etwas chloritisirt und epidotisirt. 

Der Biotit zeigt oft magmatische Resorption. Sein Eisengehalt ist 
dann in Form von Magnetit ausgeschieden, der wieder in Limonit um- 
gewandelt ist. Die rötliche Farbe des Rhyoliths am Vihnyeer Steinmeer 
rührt daher. Der Plagioklas, der in frischem Zustande 1! auf a eine Aus- 
lösehung von circa 849, 1 aufc von 109 hat und daher der Oligoklas- 
Albit-Reihe angehört, ist dann immer kaolinisirt. Der Sanidin ist immer 
intact. Dies lüsst darauf sechliessen, dass die Limonitisirung schon bei der 
Verfestigung des Magmas begann. 

Der Samidin zeigt oft Zwillingsverwachsung nach dem Karlsbader 
Gesetze. Er ist reich an Glaseinschlüssen. 

Der Ouarz tritt in Dilaxaédern auf. Er ist magmatiseh corrodirt, 
durchsichtig. Die durch Corrosion entstandenen Höhlungen sind mit Grund- 
masse ausgefüllt. Er ist-stark von öprüngen durchsetzt. 

In der Grundmasse, die mikrofelsitisch ist, finden wir Biotit, Pla- 
gioklas, Augit ausgeschieden. Bald wiegt der Bine, bald der Andere vor. 

Es hüngen mit diesen Rhyolithen Pechsteine und Perlite zusammen. 
Das Studium der Übergünge, der Sphürulite gab sehr interessante Resul- 
tate. Es möge mir gestattet sein hierüber ein anderesmal zu berichten. 

Sehr schön kann man die Übergünge ins Szklenoer Thal beobachten, 
wenn man vom Bade aus gegen Geletnek geht. 

Die Analyse des Rhyoliths vom Vihnyeer Steinmeer gab folgendes 
Resultat : 


Auf Molekularproportio- 
nen umgerechnet. 


5107 77-46 edeti EI 
K?O 67-41 KE SZ7O0:-008 
Na?0 35 INAzOSZTO022 
CaO 199 SEN0 E ON0BBS 
MgO 07-05 MgO 07001 
FeO 195 18/2404 EVA 
Fe?0? 100 MnO — 0-000 
AVA? 10-27 Fc20?— 0-006 
] sz10)3 öSpuren A1?0?— 0-100 


Mn?01 0-22 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 379 


Die Formel ist : 14 RO ; 171 R?0? : 12:9 Si102. 
Aciditaáts- Koefficient 548. 
Die Zahl der Basismolekülen auf 100 S10? ist 182. 


Basalt. 


Der in der Umgebung von Selmeczbánya vorkommende Basalt tritt 
an drei Orten auf. Der Kalvarienberg besteht aus ihm, er bildet Durch- 
brüche bei Kis-Hiblye und Repistye. In grösserer Ausdehnung finden wir 
ihn dann bei Szt-Kereszt. 

Alle drei Vorkommnisse bestehen aus olivinführendem Feldspat- 
basalt. 

Die Mineralien der ersten Generation sind der Ausscheidungsreihen- 
folge nach : Magnetit, Picotit, Apatit, Augit, Olivin, Labradorit-Bytownit. 

Da der Feldspat in vorherrschender Menge auftritt, schied er sich 
zuletzt aus. 

Die Structur des Gesteines ist hypokrystallin porphyrisch und zwar 
hyalopylitiseh. 

Magnetit tritt in grosser Zahl auf und zwar sowol als Binschluss, 
als auch als selbstándiger Bestandteil. 

Picotit bildet Einschlüsse im Olivin. 

Apatit háufig. 

Der Augit besitzt zonare Structur. Zwillingverwachsungen nach (100) 
háufig. Oft zeigt er Sanduhrstructur. Er spaltet auch nach (100), was ihm 
ein diallageartiges Aussehen verleiht, wie dies ja übrigens bei den Augiten 
der Basalte und Diabase háufigg ist. 

Der Olivin ist in Folge der magmatisehen Resorption gerundet. 
Stellenweise weist er analog den Ouarzen der Dacite, durch Corrosion ent- 
standene Höhlungen auf. Diese sind mit Grundmasse ausgefüllt. 

HussÁk schreibt (l. c. S. 64), dass der Olivin Einsechlüsse aus der 
Grundmasse enthált. Es sind dies eben keine Einsechlüsse, sondern durch 
Grundmasse ausgefüllte Höhlungen des Olivins, die durch magmatische 
Corrosion entstanden. Als EHinschluss finden wir Picotit, Magnetit, Augit. 

Der Olivin des Kis-Hiblyeer Basaltes ist stark serpentinisirt. 

Der Plagioklas bildet lange, leistenförmige Krystalle. Die Aus- 
lösehung l auf a betrágt 559, 1 auf c circa 409, was auf Labradorit- 
Bytownit weist. 

SzaBó (l. c. 5. 281) hált die grösseren Feldspate für Oligoklas- 
Andesin. Ich konnte trotz des eifrigsten Nachsuchens unter den grösseren 
Feldspaten nur in die Labradorit-Bytownit-Reihe gehörende finden. Der 
Feldspat der Grundmasse hingegen ist Oligoklas. 

Übrigens gehört bei den Basalten, wo zwei Feldspat-Generationen 


380 Dr: HUGO BÖCKH : 


vorhanden sind, die intratelluriscehe Generation immer zum Labradorit, 
Bytownit und Anorthit, ist also sehr basisch. 

In der Grundmasse kann man Magnetit, Augit, Olivin, Oligoklas und 
Glas nachweisen. 

Als Zersetzungsproduct tritt Calcit und Serpentin auf. 


Gneiss und Glimmerschiefer. 


Bevor ich auf die Besprechung dieser Gesteine übergehe, sei es mir 
erlaubt mit der Schilderung einiger characteristisehen Vorkommnisse zu 
beginnen, dass wir so aus den einzelnen Vorkommen die allgemeinen 
Schlüsse ziehen können. 

Zuerst will ich mich mit dem in grösserer Verbreitung ausgeschie- 
denem Gneisse befassen. 

In grösserer Ausdehnung ist erim Thal von Vihnye ausgeschieden. 
Uns interessiren hier besonders zwei Vorkommen. Das eine ist gegenüber 
von Banka der Gneiss von Szálláshegy, das andere die Masse beim Win- 
dischleuten-Stollen. 

Das Vorkommen am Szállás-Berg. Gegenüber dem Wege 
nach Banka wurde an der Vihnyeer Strasse zur Gewinnung von Schotter- 
material ein kleiner Steinbruch eröffnet, in dem wir eine von Aplit-Adern 
umgebene und durehsetzte Gneissscholle finden. 

Dieser Gneiss kommt noch an mehreren Stellen vor, wenn wir im 
Thale gegen Vihnye vorschreiten. 

An der Berglehne aufwárts gehend, können wir  Gneiss, dann 
Glimmerschiefer und endlich Werfener Schiefer finden. Ausserdem sind 
mehrere Aplitdurehbrüche zu beobachten. leh muss hier hervorheben, dass 
der Gneiss durch den Glimmerschiefer stufenweise in Werfener Schiefer 
übergeht, mit demselben aufs engste zusammenhüngt. Werner finden wir 
ihn nur dort, wo der Granodiorit oder Aplit die Sehiefer durchbrechen, 
oder mit ihnen in Berührung kommen. 

Über dieses Aneinandergebundensein klüren. uns die Dünnsehliffe 
auf (Tat. 5 Kügz4) 

Das makroskopisch als Gneiss bestimmte Gestein erweist sich unter- 
dem Mikroskope aus zwei Gesteinen bestehend. 

Wir sehen ein grünlichbraunes, gelbliches, feinkörniges Gestein, das 
mit haardünnen Adern eines Eruptivgesteins derart durchsetzt ist, wie 
etwa ein Organ durch die Adern. Bei náherer Untersuchung erweist sich 
das Eruptivgestein als typischer Aplit, der aus Orthoklas, Ouarz und An- 
desin besteht, also vollkommen unserem Aplite entspricht. Manchmal tritt 
auch Turmalin aut. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 381 


Das grünlichbraune Gestein besteht aus Feldspat, Ouarz, Glimmer 
und wahrscheinlich Sillimanit und Cordierit. Es ist ein Hornfels. 

Wir haben es hier zweifellos mit einer Injection zu thun, wie wir S1e 
sehöner nicht wünschen können. 

Der Aplit durechtrünkte den Werfener Schiefer und wandelte ihn in 
cGneisso um. Weiter vom Contacte ist die Wirkung geringer und das Gestein 
besteht aus Glimmerschiefer, der dann in unveránderten Werfener Schiefer 
übergeht. 

Mit dem Mechanismus, der Theorie der Injection will ich mich jetzt 
nicht befassen, ich werde demnüchst eine separate Studie derselben wid- 
men. Thatsache bleibt, dass sie vorhanden ist und jeden Zweifel ausschlies- 
send nachzuweisen ist. Wir finden sie immer in der Náhe des Aplits oder 
Granodiorits. Die Injeetionen des Granodiorits stimmen vollkommen mit 
jenen des Aplits überein. 

Der Werfener Schiefer wurde also durch die Injection des Aplits und 
des Granodiorits und durch die in ihrem Gefolge auftretenden Contact- 
wirkungen in Gneiss umgewandelt. 

Es ist dies zugleich eine Bestárkung als auch Modificirung der In- 
jectionstheorie der Franzosen. 

Wenn einzelne Gneisse auch aus Glimmerschiefer durch Injection 
von Granit entstehen können, so braucht doch bei diesen Injectionsgneissen 
das injicirte Gestein nicht notwendig ein Glimmersehiefer zu sein, es 
kann auch ein anderes sedimentáres Gestein vorliegen. 

Der Gneiss, den wirin der Umgebung des Windischleut- 
ner-Stollens oder am Kreuzerfindungs-Erbstollen finden, ist ganz anderer 
Natur. Er weicht sehon makroskopisch vom früheren Gesteine ab. Wáhrend 
der zuerst besehriebene Gneiss kleinkörnig und gebündert ist, ist dieser, 
wenn auch geschichtet, mehr grobkörnig struirt. 

Auch makroskopisch ist in ihm der Ouarz, der Feldspat, welcher 
Orthoklas und Plagioklas ist, ferner der Glimmer, der chloritisirt und oft 
steatitartig ist, gut wahrzunehmen. 

Unterm Mikroskope kann man typische Kataklasstructur nachweisen. 
Die Feldspate und der Ouarz sind von einer Zone zerbröckelter Partien 
umgeben. Der Biotit ist chloritisirt und stellenweise zeigen sich Rutil- 
nadeln in demselben. Der Orthoklas ist mit Mikroklin durchsetzt. Ím An- 
desin bildete sich Calcit und Epidot. (Taf. II., Fig. 2.) 

Mit einem Worte der Charakter des Gesteines.stimmt mit jenem der 
alpinen Protogine überein, an die dieses Gestein stellenweise auch makro- 
skopisch erinnert. 

Schon Szagsó hob diese makroskopische Übereinstimmung hervor.?t 


Ar.-exSa401. 


382 Dr: HUGO BÖCKH : 


Im Gesteine tritt auch Pyrit auf, ferner kann man die zersetzende 
Thátigkeit postvulkanisceher Wirkung beobachten. 

Die mineralogische Zusammensetzung des Gesteines stimmt voll- 
kommen mit dem Granodiorite überein, in dem es auch Übergünge zeigt. 
Seine chemiscehe Zusammensetzung ist auch jene des Granodiorits (nur 
ist es durch die postvulkanische Nachwirkung etwas veründert) indem 
die Analyse folgendes Resultat gab : 


Si102 67-07 Mn?0t 038 
K?0O 11972 FeS? 155 
Na?O 644 
Cao "254 
MgO 094 
He0NE SZ: 80 


Fe203 377 
A120? 11-89 
PZOSSEE:05 


Dieses als Gneiss bezeiehnete Gestein ist also nichts anderes, als 
eine durch Druck gneissartig gewordene Partie des Granodiorits. 

Unsere Gneisse haben also einen zweifachen Ursprung. Kinesteils 
werden sie durch die injicirten und contactmetamorphisirten Partien 
des Werfener Schiefers, andernteils durch die kataklastischen Partien 
des Granodiorits gebildet. Ihr Alter ist also viel jünger, als die álteren 
Autoren voraussetzten. 

Wir werden sehen, dass der Granodiorit mit dem Aplite in unserer 
Eruptionsreihe einen verhültnismássig spáten Platz einnimmt, und dass die 
Zeit der Injection und der Ausbildung der Kataklasstructur in das Neogen 
fállt, so dass unsere c(Gneisses ihr gneissartiges Aussehen erst im jüngeren 
Tertiár erlangten. 

Der Glimmerschiefer kommt, wie gesagt, immer mit Gneiss und 
Werfener Schiefer vor. Seine Ausdehnung ist jedoch sehr beschrüánkt. Gut 
aufgeschlossen ist er neben dem Meierhofe am Fusse des Szállás-Berg, beim 
Szklenoer Fussweg. 

Auf der Höhe des Szálláshegy finden wir Triaskalke und darunter 
Werfener Sehiefer mit Myaciles Fassaensis, Naticella costata. 1hr 
Binfallen ist 21£ gegen NW, ihr Streichen 2£ gegen NNO, fállt also 
mit dem Streichen der Selmeczer Gánge zusammen. In der Fortsetzung 
der Kalke des Szálláshegy liegen die Ouarzite über dem Meierhofe. Die 
Schichtung und das Einfallen entspricht dem der Triaskalke. Wie wir 
sehen werden, haben wir es hier mit den Werfener Schiefern aufgelagerten 
Triasguarziten (Lunzer-Ouarzite) zu thun. 

Im Liegenden dieser Ouarzite finden wir den Glimmersechiefer. Es 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 383 


ist zu bemerken, dass im Handerlova-Thal unter dem Ouarzite unver- 
önderter Werfener Schiefer zum Vorschein kommt. 

Dieser Umstand ferner, dass der Glimmerschiefer im Streichen der 
Werfener Schiefer liegt, berechtigt uns, besonders nach den an der gegen 
das Vihnyeer Thal gelegenen Seite des Szálláshegy gemachten Erfahrun- 
gen, zur Annahme, dass wir es auch hier mit umgeánderten Werfener 
Sehiefern zu thun haben. Die Ursache der Umwandlung finden wir auch 
am Wege gegen Repiste in Form des Granodiorits. 

Wir können also sowol für den Gneiss als auch für den Glimmer- 
sehiefer deren jüngeres, mit den hiesigen Eruptivgesteinen zusammen- 
hángendes Alter als erwiesen annehmen. 

Mit den triassischen (resteinen, da der Zweck der vorliegenden 
Arbeit nur die Feststellung der Eruptionsfolge ist, befasse ich mich nicht 
ausführlicher. Vom Ouarzite wird im Kapitel, wo ich einen kurzen Blick 
auf die postvulkanische Thátigkeit werfe, Rede sein. 


Das gegenseitige Altersverháltnis der Selmeczbányaer 
Eruptivgesteine. 


Die in der Umgebung von Selmeczbánya vorkommenden Eruptiv- 
gesteine haben alle ein posteocenes Alter. Sie durchbrechen die triassischen 
Gesteine. 

Für die Andesite setzte PEerrkó das posteocene Álter fest und auch 
Szapó nahm es an, jedoch stellt auch er den Diorit noch ins Mesozoicum. 

Das vor den Selmeczbányaer Andesiteruptionen abgelagerte náchst- 
jüngste Gestein is der im Vihnyeer Thale vorkommende, hauptsáchlieh 
Nummulites lucasana und perforata führende kalkige, eocene Sandstein. 

An der Berglehne finden wir zuerst Triaskalk, dem ein grobes Con- 
glomerat aufgelagert ist. Dieses wird gegen oben feiner und geht in einen 
kaikigen Sandstein über, in dem die Nummuliten vorkommen. Darüber 
folgt stark verándertes tuffiges Conglomerat des Pyroxenandesites. Darauf 
ist dann weiter oben der Pyroxenandesit gelagert. 

Pxrrxkó sehreibt darüber:?Y cAuf der Karte ist indessen nur jene 
Partie besonders verzeichnet, welche in unmittelbarer Nöhe des Hisen- 
bacher Bráuhauses den áussersten Rand des dortigen Kalksteinzuges bildet 
und wegen der darin nebst anderen Fossilien vorkommenden Nummuliten 
merkwürdig ist. Dieses Conglomerat wird von Grünsteintuft überlagert und 
die Auflagerungsfláche föllt unter etwa 40 Grad nach Nordwest, . 


kX Geologische Karte der Gegend von Schemnitz. Abh. d. k. k. geol. Reichs- 
anst. 2. Bd. I. Abth. 5. 6. 


384 D-r HUGO BÖCKH : 


SzaBó hingegen hült den Tuff für Pyroxenandesit; obwol die con- 
glomeratische Structur sehr gut zu beobaechten ist und man darin auch 
Kalksteinknollen sehen kann. Das Argument SzaBós, dass keine Schich- 
tung vorhanden, kann nicht in Betracht kommen. 

SzaBó sagt ferner vom Nummulitengestein folgendes (Il. c. S. 101.) 
cDas Nummaulitengestein ist ganz unabhángig vom Kalkconglomerate. 
Der Zusammenhang ist nur soviel, dass das Conglomerat sein Liegendes 
bildet . 

Wie schon Perrxkó richtig beobachtete, hüngt dieses Conglomerat 
wol mit dem Nummulitengesteine zusammen. Wir müssen es als ein 
Grundconglomerat betrachten, welches die Strandlinie des eocenen Meeres 
bezeichnet und welches durch das Szklenoer Thal bis Georgistollen zieht. 

Über die Bestandteile des Conglomerats schreibt SzaBó folgendes 
(1. c. S. 101): Unter den Stücken sah ich auch solche, in denen Versteine- 
rungen der unteren Trias sichtbar waren, ferner Kalk und Dolomit, wie 
man es an vielen Stellen, so z. B. gleich an der anderen Thalseite, wo man 
daraus Kalk brennt, sehen kann. Abwárts gehend untersuchte ich das Con- 
glomerat genauer und fand es mannigfaltiger. Wir finden darin bláulichen 
und weissen Kalkstein, dunkelgrauen Dolomit, Thonschiefer, Glimmer- 
schiefer, Ouarzit, Arkose, aber es ist darin keinerlei Trachyt, Diorit oder 
Nummulitgestein enthalten.) 

Mit seinen Daten stimme ich, ausgenommen den Glimmerscehiefer, 
vollkommen überein. Es kommen zwar glimmerige Thonschiefer, wie wir 
sie im Complexe der Werfener Schiefer finden, darin vor, aber diese wel- 
chen bedeutend von den elimmerschieferáhnliehen Gesteinen des Szállás- 
hegy ab. 

Das Conglomerat enthült sámmtliche álteren (Gesteine der Umgebung. 

Die Arkose ist jenes Gestein, welches im oberen Theile der Werfener 
Schiefer vorkommt und welches ich beim Aplit erwáhnte. 

Dieser Aufschluss beweist, dass der Pyroxenandesit zweifellos post- 
eocen ist. 

Der Eruption des Pyroxenandesits ging auf Grund dieses Profils die 
Bildung seines Tuffes voran. Dementsprechend finden wir am 5. Lauf des 
Franz Josef-Sehachtes im Pyroxenandesit eine Scholle seines Tuftes ein- 
geschlossen. 

Auf unserem Gebiete bildet also der Tuftf, die Breccie des Pyroxen- 
andesits das erste Eruptivgebild wie wir es auch noch náher sehen werden. 

Das Fehlen des Diorits im Conglomerate ist eine aufiallende That- 
sache und wir haben keinen Grund, dass wir dieses, die Triasschichten 
durchbrechende Gestein für mesozoiseh erklören, da wir sonst seine Stücke 
nnbedinget in den fraglichen Schichten vorfinden würden. 

Bei der Feststellung der Altersfolge der Gesteine werden wir den 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 289 


Pyroxenandesit zum Ausgangspunkte wáhlen, und ich werde in charakte- 
ristisehen Profilen die Sache zu lösen suchen.Y 

Verháltnis des Pyroxenandesits und Biotitandesits. 
Bin sehr gutes Bild darüber gibt uns ein im Niveau des Kaiser Franz- 
Erbstollens vom Franz Josef-Schacht bis zum Sigismund-Schacht gelegtes 
Profil. Es ist nur das thatsáchlich zu Beobachtende dargestellt. Ergánzt 
wird dieses Profil durch das etwas nördlicher gelegene hier mitgetheilte 
zweite, weleches in der Riechtung und im Niveau des Josefi secundi Erbstol- 
lens vom Franz Josef-Schachte bis zum Sigismund-Schacht gelegt ist, und 


I. Profil im Niveau des Kaiser Franz-Erbstollens. 


; EV AR 2 mm, OO 
vinvegdek Dem Jozseyedjna, 


ir ET 2 


Biotit-Amphi- ágadnls 


i TT Pyroxen-Andestt. Ez] — bol-Andesit. 
1! ; akát : 4 Jsrseljadi 
1! HUJ Pyroxen-Andesit- Ez] Biotit-Amphi- 7 
Tujj. bol-Andestt- 
INOTí hec 


Massstab 1 : 4000 


$w 5 o 090 200 3om 
E — tb —— a, —  — 


durch das noch nördlieher in der Richtung des Dreifaltigkeits- Erbstollen 
gelegte. 

Am Dreifaltigkeits- Erbstollen liegt, wie wir sehen, ober dem Pyroxen- 
andesit Tuff und tuffiges Conglomerat. Dies können wir auch am Profil 
Nr. II beobachten, wo die Auflagerung des Tufis auf Pyroxenandesit beson- 
ders beim Franz-Schacht eclatant ist, wie wir dies denn auch am III. Profil 
sehen können. 

Ober der Selmeczbányaer Tabakfabrik ist auf diesem Tutt Biotit- 
Amphibol-Andesit gelagert. Dieselbe Lagerung sehen wir auch aut Profil I 
und III. Die Reihenfolge : Pyroxenandesit, Biotit-Amphibol-Andesit-Tutft , 
Biotit-Amphibol-Andesit ist also klar. 

Bei Profül I ist im 5. Laufe des Franz Josef-Schachts die Seite 384 


x Die Daten betreffs der Grüben verdanke ich der Freundlichkeit Ludwig 
SEH s. 
Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901 95 


p-Ja 


II. Profil im Niveau des Josefi secundi Hrbstollens. 


MIIRIKKIKIKKAKAKIAAKANII 


ELL IL kell 


Ny szu? 


, 


alá o 


Massstab 1 : 4000. 


(ITT Ez ; Eg 


Pyroxen- Andes Biotit-Amphibol- Andesit. Biotit- Amphibol- Andesít-T ujj . 


:11g-1s9puy-10gyyduey -31101g "nsopup-10g1yduwpy -14org "n1sopuy-usroshg 


-O El 
í 
$ 


Sea ná EE leeáz ésszel 8 ÉS keni epitese Et 

7 — — HEELT his erfiti TAMI HITT 117 NT L— sze 9 ő; z Ni 

IEEE EZ EEZ SSE 1! MENETET ENNNNDAG EE CEosgcáá Ve SE e e e ezt il" [1 

5 e dose 52- gb SEZEZS Es 5 7 L BEZZSZTESSZZZZETZ V 7 

S zz MH 11 ] TELEN 
j JI 


Cara SeesTTTTT EST ez jaj má lati tszőri 
Se SS ses e ee 


té. settle a en Ze —; TESZT SZI 


14990y95 
-punubis 
uwag 194], 


a za § .. 6 3. Ta 11 
Mivan 06 d át 06 d o, 


119095 


A ; sS$0 
0006 : E. avisssony vagyágtn 


SUSTTOJSAJMT-SIISHÁTIT VIII SOP N89AIN WI TYyOJd "III 


IV. Profil im Niveau des Josefi secundi Erbstollens. 


Rudolf-Schacht. Delius-Schacht. 


Josefi secundi Erbstollen 


Massstab 1: 4000. 


m— 9 . 9 $00 90 c , é 
Te ——— edit tk ZER szt mel ESET - Bintut- Amphuhol-Andest! . 


—— - 


(rrano- Dior 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTHINE, 389 


erwáhnte Pyroxenandesittuff-Scholle eingezeichnet. Dieses Profil zeigt fer- 
ner auf etwa 450 m. Entfernung vom Sigismund-Schacht sehr schön den 
Durchbruch des Biotitandesits durch den Pyroxenandesit. 

Das Profil SzaBós, welehes er in der Richtung des Josefi secund. 
Erbstollens gibt, ist falseh und giebt die Verháltnisse unrichtig wiederi 
Den Biotit-Andesit gibt er auch als auf seinem Conglomerate ruhend an. 
sein Verháltnis zum Pyroxenandesit ist aber nicht richtig dargestellt. 

lch glaube die hier angeführten Profile beweisen genügend, dass der 
Biotit-Amphibol-Andesit jünger ist, als der Pyroxenandesit. 


V. Profil des Elorian-Stollens. 


hi 


111 
1 


11111 


NNNNA 1] 


Lnn] 


NINI 


TNTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT 1111! 
Im HINTKTKANKNNKANI NN 


I 


ES 1? Diovait. (rrano- Diorit 

Verháltnis des Biotitandesits und Granodiorits. Das 
gegenseitige Verháltnis stellte schon SzaBó richtig fest, indem er den 
Granodiorit als ülter, den Biotit-Amphibol-Andesit als jünger angibt. Vor- 
zügliche Aufklárung geben uns die am Josefi secundi Erbstollen befind- 
lichen Aufsehlüsse zwischen dem. Rudolf-, Delius- und Leopold-Schachte. 
Die zahlreichen Durchbrüche des Biotit-Andesits lassen betrefts des Alters 
keinen Zweifel übrig. 

Verháltnis des Granodiorits und Diorits. Darüber gibt 
uns folgendes, vom Florian-Stollen mitgeteiltes Profil Autsehluss. 

Das Profil erlaubt zweierlei Deutung. Die mikroskopische Unter- 
suchung lüsst aber keinen Zweifel übrig. Am Contacte der beiden Gesteine 
st es klar zu beobachten, dass der Diorit etwas Kataklasstructur zeigt, der 
: Gyanodiorit hingegen zwischen die Teile des Diorits eingedrungen ist. 

Fig. 3 Taft. II zeigt sehr schön, dass der Feldspat des Granodio- 
rits ein Stück von Diallage des Diorits, der zersetzt ist, exinscbliesst. 

Der Granodiorit ist ferner frisch, wáhrend der Diorit Spuren der Zer- 
setzung zeigt. Er ist also zweifellos das áltere Gestein. 


VI. Profil des Alten Anton von Padua-Stollens im Niveau des XII. Schlages. 


Massstab 1 : 1000. 
Dont ha § Khsé ak 
EZÉS S SRE S NY Aplit und Grano-Diorit. 


HEHH 


Werfener Schiefer. 


Hirschenstein. 


Sikorovaer Thal. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTBEINE. 391 


Aus dem Vorhergesagten gefolgert, ist also der Biotit-Andesit jünger 
als der Diorit, da der Granodiorit spáter als dieser emporbrach. 

Übrigens können wir im Thal von Vihnye an mehreren Stellen die 
Durechbrüche des Biotit-Amphibol-Andesits durch den Diorit beobachten. 

Es ist noch übrig, dass wir das Verháltnis des Pyroxenande- 
sits zum Diorit und Granodiorit feststellen. 

Zwischen dem Pyroxenandesit und Granodiorit haben wir keine solche 
Contactstelle, wo wir das Altersverhültnis direct feststellen könnten. Doch 
können wir es auf indirectem Wege thun. 

Als Randfacies und als Ganggestein des Granodiorits tritt der 
Aplit auf. 

Dieser steht in engstem Zusammenhange mit dem Granodiorit. Nun 
kennen wir am (rlanzenberg-ferbstollen einen Durechbruch dieses Aplits 
durch den Pyroxenandesit, so dass diese Thatsache beweist, dass der Py- 
roxenandesit ülter als der Aplit ist, aber auch als der Granodiorit, da es ja 
unmöglich ist, dass zwischen der Eruption dieser zasammengehörigen Ge- 
steine sich der máchtige und so abweichend zusammengesetzte Pyroxen- 
andesit ergossen hütte. 

Der Aplit bildet auch durch den Diorit Durchbrüche, wie wir es am 
Profil des XII. Schlages im Niveau des alten Anton von Padua-Erbstollens 
sehen können. Der Aplit bildet hier zugleich Übergünge im Granodiorit. 

Wir können also bis jetzt folgende Reihenfolge aufstellen : Pyroxen- 
andesit, Granodiorit mit dem Aplit, Biotit-Amphibol-Andesit. 

Für das Verháltnis des Diorits und Pyroxenandesits geben uns die 
Aufschlüsse keine Aufklárung. Wir wissen nur, dass auch der Diorit álter 
ist als der Granodiorit. 

Da aber der Aciditáts-Koeffűicient des Diorits grösser ist als jener des 
Pyroxenandesits, so ist es in Anbetracht der spüter zu besprechenden Erup- 
tionsreihen wahrscheinlich, dass er der jüngere ist. Dafür spricht auch 
noch der Umstand, dass z. B. beim Georgi-Stollen der über den Pyroxen- 
andesit und Triaskalk hervorragende Diorit frisch ist, wáhrend sich der 
Pyroxenandesit als vollkommen decomponirt erweist. Es ist sehwer anzu- 
nehmen, dass das ültere Gestein das frische, das jüngere das zersetzte sel. 

Es ist noch übrig, dass wir das Alter des Rhyoliths feststellen. 
Die Aufschlüsse am Josefi secundi Erbstollen bei Selmeczbánya beweisen nur, 
dass Rhyolithtuff den Pyroxenandesit durchbricht. Der Rhyolith enthált 
übrigens am Steinmeer von Vihnye Pyroxenandesit-Binschlüsse, ist also 
jünger als derselbe. 

Weiter vom Stampfer-Schachte durchbricht dann der Rhyolith Biotit- 
Amphibol-Andesit, so dass er auch jünger als dieser ist. 

Weitere Aufschlüsse über das Alter des Rhyolits bekommen wir dann 
in der Umgebung von Körmöczbánya. 


392 b: HUGO BÖCKH : 


Hier kommen die Gesteine nicht in jener Abwechslung vor, wie bei 
Selmeczbánya. Das ülteste Gestein ist auch hier der Pyroxenandesit, der 
die Körmöczbányaer Güánge enthált. Jünger und von ihm zu trennen ist 
ein anderes (restein, das an der linken Seite des Körmöczer Thales auf- 
tritt und den Blaufusser und Körmöczer Stoos bildet. Weder GESELL noch 
SzaBó, noch die übrigen Autoren unterschieden diese beiden Gesteine, 
obwol der Untersechied sowol makroskopiseh, als mikroskopisch sofort 
ins Auge springt. 

Der die Erzgánge beherbergende Pyroxenandesit stimmt vollstündig 
mit dem Selmeczbányaer überein. Das andere Gestein weicht aber günzlich 
ab. Es ist viel gröber porphyrisch struirt, ausserdem kann man schon 
makroskopisch beobachten, dass es neben Hypersthen auch Amphibol und 
Biotit führt. Dies kommt beim eigentlichen Pyroxenandesit nicht vor. 

Ferner zeigt es nie die intensive Umwandlung, wie der Pyroxen- 
andesit. Es besitzt auch eine charakteristische Bigenschaft, vermöge der es 
sofort zu erkennen ist. Wo es postvulkanisehen Wirkungen ausgesetzt 
war, zeigt es eine merkwürdige Veránderung, die man als conglomeratische 
Zersetzung bezeiechnen kann. Es ist ein starres Gestein, das sich .in eckige 
Stücke seheidet und wenn es nun die Solfataren, Fumarolen entlang der 
sprünge, Spalten zersetzten, so rundeten sich diese Theile ab, indem die 
ausseren Partien decomponirt wurden. Das Resultat ist ein Gestein, das 
eine kaolinisirte Grundmasse und in dieser zerstreut kleinere-grössere 
Knollen zeigt und vollkommen den Eindruck eines tuffigen Conglomerats 
macht. 

Dieses Gestein tritt auch im Garamthale auf und hier scheidet z. B. 
SZABÓ ober Zsarnócza Congelomerat aus, doch ist dies auch nur veránderter 
Biotit-Amphibol-Hypersthen-Andesit. Ich muss jedoch bemerken, dass das 
vorherrschende Auftreten von Hypersthen und der ganze Habitus dieses 
(Gestein vom Selmeczbányaer Biotit-Amphibol-Andesit unterscheiden. 

Auf das hier besprochene Gestein ist S. von Körmöcz im Schwaben- 
grund Rhyolithtuff gelagert, der nach Süden eine müchtige Entwickelung 
erreicht. 

Lángs der KBisenbahneinschnitte kann man dann an zahlreichen 
Stellen den Durehbruch des Rhyoliths durch seinen Tutfen beobachten.? 
Sein Durchbruch ist also jünger als der Rhhyolithtuft. Bei den Durch- 
brüchen kann man sehr sehön beobaechten, dass gegen den Rand der- 
selben, wo der hhyolith mit dem Tuff in Berührung kommt, er in Perlit 
und Pechstein übergeht. 

Unter der Bisenbahnstation von Bartos-Lehotka bricht dann Basalt 


Dass der in der Umgebung von Körmöcz vorkommende Rhyolith jünger 


ist als der Pyroxenandesit, war sehon TESCHLER bemüht naechzuweisen. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE, 393 


durch den Tutt. Er ist also ebenfalls jünger, aber auch jünger als der 
Rhyolith, da er bei Kiszelfalu sich auch über diesen ergoss. ! 

Die Eruptionsfolge der Selmeczbányaer (resteine ist also thatsüchlich 
die von mir festgestellte : 


Pyroxenandesit. 

Diorit. 
Biotit-Amphibol-Andesit. 
Rhyolith. 

Basalt. 


Das Alter der Eiruptionen. 


Zur Bestimmung des Alters der Eruptionen stehen uns im (Grebiete 
von Selmeczbánya nur sehr wenig Daten zur Verfügung. Weitere Auf- 
sehlüsse werden wir nur bei der Durchforscehung der weiter Ö. und §. 
gelegenen Gebiete bekommen. 

Die unterste Grenze zieht das eocene Conglomerat von Vihnye, aber 
die obere Grenze ist nicht markirt. 

Aus den Tuffen sind nur Pflanzenüberreste bekannt, die nur eine 
weitere Altersbestimmung zulassen. Die Pflanzenabdrücke weisen ebenso 
auf miocenes als pliocenes Alter und mit den Bacillariacxsen-Tuft von 
Mocsár ist es derselbe Fall. 

Wenn wir nun die Eruptivmassen des umgebenden Gebiete ins Auge 
fassen, so finden wir, dass sowol im Cserhát, als auch in der Umgebung 
von Salgó-Tarján, im Esztergom-Visegráder Gebirge, die Andesite an der 
Grenze des unteren und oberen Mediterrans hervorbrachen. Analog kön- 
nen wir auch für die selmeczbányaer Gesteine dieses Alter voraussetzen, 
umsomehr, da wir auch in den oligocenen Sehichten bei Handlova keine 
Spur unserer Gesteine wiederfinden. 

Im (iserhát in der Mátra finden wir zwar im unteren Mediterran 
einen Rhyolithtutf, dieser kann jedoch unseren Rhyolithen nicht ent- 
sprechen, da die darunter liegenden Sehichten keine Spur von den, den 
Rhhyolith auf unseren Gebieten vorangehenden Eruptivgesteinen auf- 
weilsen. 

Wenn wir zum Beispiel im Thale des Ipoly in der Umgebung von 
Losoncz die Sedimente untersuchen, so finden wir in den untermediterra- 
nen kein Eruptivmaterial. Auf sie folgen aber máchtige, von Schichten 
des oberen Mediterrans überlagerte Tuffe. 

In der ganzen angrenzenden Umgebung finden wir immer zwischen 
dem unteren und oberen Mediterran Beweise einer müchbtigen vulkani- 
schen Thátigkeit. 


394 D: HUGO BÖCKH : 


Die álteren tertieren Ablagerungen weisen zwar auch Spuren auf, 
die auf vulkanische Thátigkeit deuten,Y jedoch kennen wir den Ort der- 
selben nicht. Erstens entspricht das Material unseren (Gesteinen nicht, 
zweitens ist die heihenfolge eine andere. 

Wir finden weder im oberen BHocen, noch im Oligocen oder im unte- 
ren Miocen Spuren des Pyroxenandesits, Granodiorits und Biotit-Amphi- 
bol-Andesits. 

Die fraglichen Gebiete unseres :Vaterlandes waren aber auch im 
Focen und Oligocen Schauplátze von Dislocationen und es ist kein Wun- 
der, wenn im Gefolge derselben auch kleinere Eruptionen stattfanden. 
Die Producte dieser sind es, die wir in den gleichalterigen Sedimenten 
finden. 

Jene máchtigen Massen aber, die die eruptiven Gebirge von Szent- 
Endre- Visegrád, Selmeczbánya und Körmöczbánya autbauten, mussten 
auch beim Aufbau der egleichalterigen Sediment eine bedeutende Rolle 
spielen. Und zwischen dem unteren und oberen Mediterran finden wir 
auch máchtige Tuffbildungen, wie denn für das Cserhátgebirge SCHAFARZIKYY 
und für den links der Duna liegenden Teil des Esztergomer Gebirges 
ich nachweisen, dass hier die Eruptionen in diesem Zeitraume stattfanden. 

Wir haben keine Ursache für unsere Eruptionen ein anderes Alter 
anzunehmen, wie in dem mit dem Selmeczbányaer Gebirge zasammenhaán- 
genden Esztergom-Visegráder. 

Im oberem Miocen, in der sarmatischen Stufe, finden wir ebenfalls 
keine Spuren einer solch ausgedehnten vulkanischen Thütigkeit, ebenso- 
wenig in den pontischen Schiechten, nur nach Beendigung der pontischen 
Zeit begann eine neue Eruption, die die Basalte lieferte. 

lch glaube nicht zu irren, wenn ich die ülteren Eruptivmassen von 
Delmeczbánya ebenfalls zwischen das untere und obere Mediterran, den 
Basalt aber, der in seinem Auftreten ganz unabhángig ist, ins Pliocen 
einteile. 


Postvulkanische Wirkungen. 


Unter dieser Benennung fasse ich die Wirkung der Solfataren, Mo- 
fetten, Fumarolen und des heissen Wassers zusammen. 

Seit Beginn der vulkanischen Thütigkeit stand unser Gebiet unter 
der umgestaltenden Wirkung dieser Factoren. 


X Siehe SZABÓ I. c. S. 445 und K. HoFrmaNnx: Die geol. Verh. d. Ofen-Ková- 
csier Gebirges: Mitt. a. d. Jahrb. d. k. ung. geol. Anst. Bd I. S. 188. 

Xk SCHAFARZIK: Die Pyroxen-Andesite des Cserhát. Mittheil. aus d. Jahrb. d. 
kg]. ung. geol. Anst. Bd IX. S. 360. und : 

BöcKH H.: Die geol. Verh. der Umg. v. N.-Maros, ibid. Bd XIII. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTBINE. 395 


Ihre Wirkung áussert sich in zweierlei Richtungen : in der Verkiese- 
lung der Gesteine, Ablagerung von Ouarziten, in der Gryünstein- und Gang- 
bildung. 


Verkiesélünge der Gesteine, Ouarzite: 


Auf der Karte SzaBós sind die Ouarzite als Hydroguarzite und als 
paláozoische (uarzite ausgesehieden. 

Betrachten wir zwei durch SzaBó als paláozoisch bezeichnete Vor- 
kommnisse. 

Für paláozoiseh hált SzaBó z. B. den Ouarzit des Kerling. 

Bei der Besichtigüng an Ort und Stelle ergibt sich, dass der (uarzit 
des Kerling verkieselter Granodiorit ist. Vom frischen Gestein aus können 
wir den Übergang durch deutlich nur verkieselte Partien in reinen Ouarzit 
verfolgen. Hs ist dies derselbe Vorgang, der, wie wir sehen werden, der 
Bildung der Gönge das umgebende Gestein verkieselte. 

Sehr schön ist dies z. B. bei Körmöczbánya zu sehen, wo wir am 
Hauptgange beim sogenannten Sturz máchtige Ouarzite dieser Art finden. 
Von paláozoischem Ouarzit kann also keine Rede sein. 

Dieses Vorkommen gibt uns dann einen Typus unserer Juarzite. 

Den andern liefert uns der von SzaBó ebenfalls als paláozoisch 
bezeichnete (uarzit des Szállás-Berg. Dieser liegt ím 6 Streichen der 
triassischen Kalke des Szállás-Berg, sein Fallen stimmt ebenfalls mit 
ihrem überein. Ím Handerlova-Thal ist er dann auf Werfener Sehiefer 
gelagert. 

Perrxó hielt einzelne Ouarzite für verkieselte Triaskalke. Er schreibt 
in seiner Arbeit c(reologische Karte der Gegend von Schemnitzv auf Seite 5 
folgendes : xentsteht er (n. d. Ouarzit) an anderen ÖOrten unzweifelhaft aus 
dem über den triassischen Schiefern liegenden Kalksteine durch allmáhliche 
Silification) . ű 

Ich war auch geneigt mich in diesem Falle Perrkó s Auffassung anzu- 
schliessen. Mein verehrter Freund Dr. Moxgiz v. PÁnrv fand aber im Szkle- 
noer Thal beim Kalkofen einen neuen Aufschluss, wo der Ouarzit unter 
dem Triaskalke einfállt, so dass er also zwischen Kalk und Wertener 
Schiefer gelagert ist. Wahrscheinlich bildet er ein Aguivalent der Lunzer 
(Vuarzite. 

Sammtliche paláozoischen Ouarzite SzaBós gehören diesen zwei 
Kategorien an. 

Wahrend die Kieselsüure in Lösung führenden (rewássern so einer- 
seits die vorhandenen Gesteine verkieselte, setzten sie andererseits in den 
Vertiefungen, wo sie sich sammelten, Hydroguarzite ab. Hieher gehören 
die Hydroguarzite von Ilia, dann jene bei Geletnek und Bartos-Lehotka. 


396 Dr: HUGÓ BÖCKH : 


Zwischen Hlinik und Vihnye fand Perrkó im Hydroguarzite einen Söuge- 
thier-Schüdel.! 


Grünsteinbildung. 


Eine andere wichtige Wirkung der postvulkanischen Thátigkeit bildet 
die Grünstein- und im Zusammenhange mit derselben die Gangbildung. 

Die Frage der Grünsteinbildung, des Propylits, nimmt eine wichtige 
Stelle in der Geschichte der Geologie ein. Uns interessirt sie nüher, da 
JosEr v. Szazsó der erste war, der 1873 in einem, an der Wiener Welt- 
ausstellung verteiltem Hefte zuerst betonte, dass der Propylit cjene Modi- 
hication sei, welche bei einer álteren Trachytart hauptsáchlich die schwe- 
feligen und aus Wasserdampt bestehenden Exhalationen hervorrufen,. 

Spáter 1877 ? u.1878 ? erklárte er sich ganz bestimmt in diesem Sinne. 

Es gebührt einem ungarisehen Manne das Verdienst gegenüber der 
VICHTHOFEN"schen Autfassung, der ZIRKEL noch heute anhángt, jene zuerst 
verkündet zu haben, die der andere grosse deutsche Petrograph ROSENBUSCH 
auch anerkannte. 

Im die historische Seite der Sache lasse ich mich hier nicht ein. Wir 
tinden dies sehr schön bei ZIRKELt zusammengestellt. Gehen wir lieber 
auf das Vorkommen des Grünsteins auf unserem Gebiete über und fassen 
wir zuerst das Selmeczbányaer Gebiet ins Auge. 

In der nüchsten Umgebung von Selmeczbánya ist der Basalt das 
einzige vollkommen frische (restein. Alle übrigen zeigen uns jenen Zustand, 
den wir grünsteinartig bezeichnen. 

Unterm Mikroskope zeigen selbst die frischesten, keine grüne Farbe 
zeigenden Varietáten gewisse Veránderungen. Der Hypersthen, der Biotit, 
der Amphibol sind cehloritisiírt, serpentinisirt, epidotisirt. In den Feld- 
spaten hat sich Calcit ausgeschieden. Besonders intensiv zeigen sich diese 
Veránderungen in der Náhe der Günge, die von NNO nach S50 streichende 
spaltensysteme vorstellen. 

Wenn wir uns einem Gange náhern, so bekommt das frischere (-re- 
stein eine immer mehr grünliche Farbe, die ins Grauliche und am Gange 
ins Weisse übergeht. Bei náherer Untersuchung erweist sich dieses weisse 
(restein als kaolinisirt und guarzitisirt. In den grünlichen Varietáten 
sind die fárbigen Gemengteile echloritisirt, serpentinisirt, oft in Limonit 


1 Bericht über die Mittheilungen von Freunden der Naturwissenschaften 
Wien, Bd IV. S. 170 und 450. 

? Über die Kronologie, Classification und Benennung der Trachyte von Un- 
sarn. Vorgetragen in der am 28. September 1877 in Wien gehaltenen Sitzung der 
deutschen geol. (res. 

" Petrografiai és geol. tanulmányok Selmecz környékéről. Földtani Közl. 15785. 

§ Lehrbuch der Petrographie. II. Aufl. Bd II. S. 584—594. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTBINE. 397 


umgewandelt. In den weissen Varietáten deuten nur aus Limonit beste- 
hende Vierecke, Sechsecke die Stellen des Hypersthens, des Glimmers an. 
Endlieh versehwindet auch dies. Das Gestein schaut auf dem ersten Blicke 
etwas manehen Rhhyolithen áhnlich und dies führte zur irrigen Ansicht, 
dass das Nebengestein des Grünergangs Rhyolith sei, obwol das Gestein 
nur ein kaolinisirter und verkieselter Pyroxen-Andesit ist. 

Das weisse, aber auch das grüne Gestein ist dann voll mit Pyrit. Da 
der Gang aus mehreren Spalten besteht, wiederholt sich das Nacheinander 
der Gesteine. hechts und links von verháltnismássig frischen Partien 
sehen wir die Gesteine in der obenangeführten Reihenfolge, bis über der 
maximalen Umwandlung wieder weniger zersetzte (Gesteine folgen, damit 
sich eventuell die heihe von neuem wiederhole. 

Lángs des erzführenden Ganges, wo die Veránderung am intensivsten 
ist, finden wir die stárkste Verkieselung, ja sogar reinen Ouarzit. 

Und diese heihenfolge ist bei allen hier vorkommenden Gesteinen 
dieselbe. Hs giebt einzelne frische Partien, wie wir uns aber den Gángen 
nüáhern, beginnt die Zersetzung. 

Sehr schön ist dies bei Körmöczbánya zu sehen, wo ganze Schollen 
zwischen dem zersetzten Gestein, das die Gánge führt, frisch sind. 

ÁAhnliche Vorgünge finden wir um den Rotenbrunner Teich, wo wir 
ebenfalls intensive Veránderungen beobachten können. Auch hier blieben 
einzelne Teile zwischen dem zersetzten Gesteine intact. 

Unterm Mikroskope ist der Vorgang, den übrigens RosENxBuscn F sehr 
sehön beschreibt, wenn wir zum Beispiel einen Hypersthen-Andesit zum 
Ausgangspunkte wáhlen, ein Folgender : 

Die Beschreibung des frischen Gesteins gab ich auf Seite 567. In den 
Feldspaten fállt schon hier der Calcit, im Hypersthen der auf seine Rech- 
nung gebildete CLklorit, Serpentin, Epidot auf. In der Grundmasse ist das 
Glas verándert, der Hypersthen chloritisirt. 

Wenn wir uns dem Gange náhern, nimmt der Calcit in den Feld- 
spaten zu. Der Hypersthen ist in Serpentin, Chlorit und Calcit umgewan- 
delt ; der Magnetit nimmt ab, an seine Stelle tritt Pyrit. Die Grundmasse 
bekommt eine allotriomorph körnige Structur. Ihre Masse besteht aus Feld- 
spat und Ouarz. : 

3e1 noch stárkerer Umwandlung sehen wir nur einzelne chloritiscbe 
Massen und eine allotriomorph körnige Grundmasse in der auch Calcit- 
massen eingebettet sind. Die Grundmasse ist ebenfalls zersetzt. Der Feld- 
spat ist kaolinisirt. 

Es scheiden sich einzelne Kaolinmassen aus. In den Spalten lagert 


X Mikroskopische Physiographie der massigen Gesteine. 3. Aufi., Bd. II., 
SE hajó 


398 Dr" HUGO BÖCKH : 


sich Calcit ab. Das ganze Gestein weist die intensivste Umwandlung auf. 
Der Magnetit ist gánzliech versehwunden. Man findet nur Pyrit. 

Dieselben Veránderungen können wir auch beim Biotit-Amphibol- 
Andesit beobachten, nur sind hier der Biotit und Amphibol derselben Ver- 
önderung ausgesetzt, wie im früheren Falle der Hypersthen. 

Zur Veranschaulichung des hier Gesagten mögen Fig. 4, 5 und 6 
der Tafel II dienen. 

Wenn wir die Ursachen der hier besprochenen Veránderungen suchen, 
so müssen wir sie auf die Wirkung der als postvulkanische Wirkungen 
auftretenden (Gas- und Dampt-Exhalationen und auf heisses Wasser zurück- 
führen. 

Übrigens geschieht eine solche Zersetzung des Gesteins heute vor 
unsern Augen bei Szkleno. 

Am Südeingange des Dorfes, an der rechten Thalseite durchbricht 
hinter den Hüusern ein circa 150 m. breiter Biotit-Amphibol-Andesit Dyke 
die Triaskalke. An diesem Dyke steigt noch heute ein Teil der Szklenoer 
Thermen empor. Das Gestein ist áusserst stark decomponirt, weiss. Der 
Biotit ist entfárbt, der Feldspat kaolinisirt. Das Gestein ist verguarzt 
und mit Pyrit imprágnirt. Wir haben es mit einer vor unseren Augen 
geschehenden Gangbildung zu thun. Der Geruch des Hydrothions, das 
einen wichtigen Agens bildet, ist zu spüren. 

Sehr schön ist die Binwirkung postvulkanischer Thátigkeit im 2. Laufe 
unter dem Josefi secundi Erbstollen auf Franzschacht bei den dort hervor- 
brechenden Thermen zu sehen. 

Die Zersetzung der Selmeczbányaer Gesteine und die Gangbildung 
haben wir uns folgendermassen kurzgefasst vorzustellen. 

Nach Verfestigung der Eruptivmassen entstanden in ihnen NNO— 
SSW-lieh streichende Verwerfungen, welche Richtung übrigens der auf 
diesem Gebiete herrschenden einen Hauptdislocationsrichtung entspricht, 
wie man dies im Gebiete der Triasschiehten gut nachweisen kann. 

Im diesen Spalten stieg heisses Wasser, welches gelöste Kieselsáure 
und metallische Solutionen enthielt, ferner scehwefelsaure und kohlensaure 
Dömpfe empor. Die beiden letzteren griffen die Silikate an und zersetzten 
das Gestein. Die Dámpfe brachten, da sie in die feinsten Spalten eindran- 
gen, intensive Veránderungen hervor. 

Zugleich kam das Wasser mit seinen Lösungen mit dem Gesteine in 
Berührune. Es fand eine Wechselwirkung statt, die entlang des Ganges zur 
Verkieselung der Gesteine, im Gange zur Ablagerung der Kieselsáure als 
Ouarz und zur Ausscheidung der Anderen Minerale führte. Dabei ist es 
zweifellos, dass ein grosser Teil des in den (Gesteinen vorkommenden 
Pyrits unter Dazwischenkunft von H?S auf Rechnung der /e-haltigen 51li- 
kate gebildet wurde. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 399 


Die bei unseren Göngen vorhandene Zunahme des (ioldes gegen die 
Tiefe, die z. B. bei Franzschacht eclatant ist, hángt vielleieht auch hiemit 
zusammen. 

Das Gold ist, nach BiscHor,Y ín Form von kieselsaurem Golde in 
Wasser löslieh. In der Tiefe kann sich diese Verbindung neben freier 
Kieselsüure bilden. Wenn nur das Wasser in den Spalten emporsteigt, so 
veründert sich in Folge der ehemischen Wechselwirkung die Zusammen- 
setzung der Lösung, zugleich ist die Temperatur, der Druck ein anderer 
und so wird zuerst das leicht zersetzbare Goldsilicat zerfallen. Die Kiesel- 
süure scheidet sich als Ouarz, das Gold als gediegen Metall aus. Daher 
kommt wol auch das an Ouarzgebundensein des gediegenen Goldes. 

Mit der Zeit wurden die Spalten ausgefüllt. Einzelne rissen spáter auf, 
aber die neue Spalte war, wenn sie auch im grossen Ganzen dem öStreichen 
der alten folgte, doch nicht mit ihr parallel. Zugleich war die postvulka- 
nische Thátigkeit schon vermindert. Heisses Wasser ergoss sich nicht 
mebr, nur Gase und Dömpfe entstiegen der Tiefe. Das Resultat war ein Zer- 
setzen, Kaolinisiren des (resteins. Dieser Vorgang lieferte den sogenann- 
ten ethonigen Gang. 

Dort wo der aguarzitisehe Gangy an Erzen besonders reich war, 
durchkreuzte die neue Spalte, da der Widerstand an solchen Stellen 
gering, die alte, und der Erzgehalt ist dann in Form von Klumpen im 
cthonigen Gangy enthalten. 

Der cthonige Gang trennt sich natürlich viel schárfer vom Gesteine 
ab, wie der cguarziges , welcher in Folge der allmáhlichen Verkieselung fest 
mit dem Muttergesteine verwachsen ist, und dies wurde für die alten Berg- 
leute, die immer nach der Fláche des Ganges gingen, oft verderblich, in- 
dem sie dem gut abgegrenzten xethonigen Gangy nachgehend, das erz- 
führende Mittel stehen liessen. 

Die zweifache Entwiecklung der Selmeczer Gánge, der sguarziges und 
cthonige Gang) die, vom Gange weg abnehmende Zersetzung der Gönge, 
findet so ihre natürliche Erklárung. 

Es findet aber auch jener Umstand seine Erklárung, dass die Gönge 
in den tufügen Conglomeraten und Breccien nicht weiter fortsetzen. 

. És ist dies dieselbe Erscheinung, wie wir sie bei Contactwirkungen 
beobachten können. Wenn wir zum Beispiel im Contacthofe eines Granits 
zu Sandsteinen kommen, so werden wir, trotzdem wir vor und nach dem 
sSandsteincomplexe intensive Contactwirkungen sehen, keine, oder nur ge- 
ringe Veránderungen finden. Die Mineralbilder zerflossen in dem porösen 
Gestein, sie entfernten sich rasch. 


A (Chemische Geologie Bd. III. S. S41. Siehe ferner: BBAuN" s Chemische Mi- 
neralogie, S. 356. 


440 D: HUGO BÖCKH : 


Gerade so steht es auch in unserem Falle. Die aufsteigenden Lösun- 
gen waren nicht auf einzelne Spalten localisirt, sie flossen auseinander 
und so konnte sich kein Gang bilden. 

Das an die Gánge Gebundensein der Grünsteine können wir nicht 
nur im Gebiete von Selmeczbánya, sondern auch bei Körmöczbánya, 
Hodrus und Vihnye beobachten, so dass wir die Propylitisirung mit Recht 
als ein Resultat postvulkanischer Thütigkeit betrachten können. Und nun 
sei es mir gestattet mit einigen Worten, aut die Hinwürfe ZIRKELs,Y die 
er gegen die Auffassung des Propylits in unserem Sinne erhebt, zu reflec- 
tiren. 

Ad1. Der Binwurf ZIRKEC s, dass der uarz der Propylite nie als Glas, 
sondern nur Flüssigkeitseinschlüsse führt, wáhrend in den Daciten in ihm 
fast ausschliesslich Glaseinschlüsse vorkommen, entspricht teilweise nicht 
den Thatsachen, teilweise aber findet er seine natürliche Erklárung. 

Unser Granodiorit ist, wo er die Hodrusbányaer Gönge enthült, eben- 
falls propylitiseh und enthált doch auch in frischem Zustande Flüssigkeits- 
einsehlüsse. Dass aberin dem Ouarze der Propylite die Glaseinsehlüsse oft 
fehlen, lüsst sich daraus erklüren, dass dieselben infolge der postvulkani- 
sehen Wirkungen verándert worden sind. 

Ad 2. Die abweichende Structur zwischen Propylit und Andesit ent- 
steht stufenweise, da, wie wir sehen, und wie es die Abbildungen beweisen, 
sehr intensive Umwandlungen stattfanden. 

Ad 3. Was den Einwand ZIRKEL s, dass es auffallend ist, dass Grün- 
steinbildung nur an Plagioklasgesteinen stattfindet und nicht auch bei 
Andesiten, betritft, so kann man darauf Folgendes antworten. 

Grünsteinbildung ist dort zu beobaehten, wo wir grösseren Erup- 
tionen gegenüber stehen und sie ist auch hier auf einzelne Centren be- 
schránkt. So tritt sie im ganzen Selmeczbányaer Gebiete nur bei Selmecz, 
Hodrus und Vihnye auf. Man kann sie immer im Gefolge der Gnge be- 
obachten. Wenn wir z. B. nördlich von Selmeczbánya gehen, so finden 
wir um Tepla keine Spur von ihr, aber auch keine Gánge. 

Auch bei den Pyroxenandesiten des Cserhát treffen wir keine Grün- 
steinbilduneg. 

Propylitisirung tritt nur dort auf, wo infolge besonders intensiver 
postvulkanischer Thátigkeit Gangbildung erfolgte. Hiezu ist aber eine 
grosse Ausbreitung und ein müchtiges Auftreten der vulkanischen Thátig- 
keit nötig. Dies ist zugleich eine Antwort auf den Binwurf (4), warum 
nicht in allen Andesitgebieten die Gesteine verándert sind. 

Dass nur die plagioklas führenden tertieren Gesteine propylitisirt 


Lehrbuch der Petrographie, II. Aufi.. Bd II., S. 592—594. 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 401 


sind, steht auch nicht unbedingt. Im Thale von Szklenó finden wir typisch 
propylitisirten Rhyolith, der Sanidin enthült, also ein Trachyt ist. 

Diese Behauptung ist also auch nur im Allgemeinen richtig, aber 
dennoch ist es Thatsache, dass wir hauptsáchlieh bei Plagioklasgesteinen 
Propylitisirung finden. 

Nun hat dies seinen guten Grund. 

Wie ich in meiner vorliegenden Arbeit nachzuweisen suchte, stehen 
auch bei uns, so wie bei vielen anderen grösseren Eruptivgebieten, die nach- 
einander sich ergiessenden Gesteine in einem gewissen Z/usammenhange, 
dass die zuerst empordringenden die basischeren, die nachfolgenden die 
sauereren sind. Es ist natürlich, dass das zuerst herausgeflossene 
Gestein, das die lüngste Zeit den postvulkanischen Wirkungen ausgesetzt 
war, das am meisten und stárksten zersetzte ist, und zu unterst gelagert 
sein wird. § 

Bei Selmeczbánya, aber auch bei Körmöczbánya ist der Pyroxenan- 
desit das ülteste Gestein. Er ist am meisten zersetzt und zeigt die Propyliti- 
sirung im grössten Masse. 

És ist also natürlich, dass die basischeren, ülteren, Glieder, deren 
Feldspat Plagioklas ist, mehr propylitisirt sein werden, wührend die jün- 
geren, saueren Eruptionen, die Trachyte, die zum Teil auch ein gerin- 
geres Gebiet einnehmen und auch den postvulkanischen Wirkungen kürzere 
Zeit ausgesetzt waren, die Propylitisirung nur untergeordnet, oder auch 
gar nicht zeigen werden. 

Der Binwurf ZIRKEL s, dass in dem Falle, dass der Propylit thatsách- 

"leh ein veránderter Andesit oder Dacit würe, er oben und nicht unten 
Platz nehmen müsste, fállt von selbst, wenn wir die Propylitisirung auf 
postvulkanische Wirkung zurückführen. 

Der Grünstein ist also im Gebiete von Selmeczbánya, und dies steht 
auch für das Erzgebiet von Körmöczbánya, Nagyág, Nagybánya, thatsüch- 
lich nur eine durch postvulkanische Thátigkeit hervorgebrachte Abünde- 
rung der verschiedenen Andesite und wir müssen zu seiner Erklárung 
keine hypabyssische Facies zu Hilfe nehmen. 

Als Baron RICHTHOFEN den Propylith als das ülteste tertiere Eruptiv- 
gestein bezeichnete, hatte er einigermassen recht, denn es zeigt thatsách- 
lich das erste Gestein, der Pyroxenandesit, diese Umwandlung in erösstem 
Masse. Aber er irrte als er dieses Alter auf alle Propylite anwenden wollte . 


Die Eruptionsfolge. 


Aut Grundlage des in den vorhergehenden Capiteln Gesagten können 
wir das Altersverhültnis der Selmeczbányaer Eruptivgesteine folgender- 
massen feststellen : 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1901. 26 


442 D- HUGO BÖCKH : 


Aciditáts- Zahl der Bas:s-Molekülen 
Koefficient. auf 100 Si 0? 
Pyroxenandesit d-162 462 
Diorit i 2408 4.1" — 
Granodiorit mit dem 9:986 3-4 
Aplit ke 4066 214 
Biotit-Amphybol-Andesit 2.115 47"3 
iddatyojl kip alas ékes 57046 US: 


Mit dem Ryolith sechliesst die. Eruptionsreihe und nur vitel spáter, 
unabhüngig von diesen Eruptionen, guoll der Basalt empor. 

Diese Reihe entspricht der zunehmenden Aciditát. Wir haben zwar 
beim Biotit-Amphibol-Andesit einen kleinen Rhückfall, wenn wir aber die 
Aciditát mit einer Curve ausdrücken wollten, so würde sie doch eine auf- 
steigende sein. Á 

In den einzelnen gut umsehriebenen Eruptivgebieten muss unter den 
empordringenden Gesteinen a priori ein Zusammenhang vorhanden sein 
und diesen konnte man in den sogenannten xpetrographischen Provinzen? 
auch nachweisen. Dies geschah aber hauptsáchlich für Tiefen- und Gang- 
gesteine. 

Darüber, dass die Eruptivgesteine dieser Gebiete, dort wo sie nach- 
einander innerhalb eines sogenannten Eruptionscyecluses emporbrachen, 
aus einem gemeinsamen Magma abzuleiten sind, stimmen heute die 
meisten Autoren überein. Nur die Art und Weise wie dies gesehieht ist 


eine verschiedene. 


Die kritische Besprechung der abweichenden Ansichten kann nicht e 


Gegenstand dieses vorláufigen Berichtes sein. 

Ihre detaillirte Discussion vom Standpunkte des Selmeczbányaer 
Gebietes werde ich in der monographischen Bearbeitung des Selmeczbá- 
nyaer Eruptivgebietes geben. 

Die oben erwáhnte Reihenfolge stimmt vollkommen mit jener über- 
ein, die Baron RICHTHOFEN für die Rocky-Mountains und die Sierra Nevada 
feststellte und auch an der Südseite der Karpathen constatirte. 

Er stellte den Eruptionscyclus des Propylits, Andesits, Trachyts, 
Rhyoliths und Basalts fest. Heute hat sich die Zahl der Gesteine hier bei 
Selmeczbánya vermehrt, aber die durch RICHTHOFEN festgestellte Succesion 
steht auch heute aufrecht. 

Eine ebenfalls der Aciditát entsprechende Reihenfolge stellte KAYSER 
auf den Liparischen Inseln, BRöGGER im Christiania-Becken fest. 

Ich könnte aus der Literatur zahlreiche Beispiele als Beweis dieser 
allgemeinen Regel anführen. Es gibt aber auch Daten in der Literatur, 
die gegen diese heihe sprechen. 

Wir müssen dieselben jedoch mit der grössten Vorsicht entgegen- 


ÜBER DIE IN SÉLMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE. 403 


nehmen. Wir können bei den Eruptionen den progressiven Fortsehritt von 
basischen zu saueren Gesteinen mit Hilfe der SoRer sehen Regel, die in der 
Petrographie zuerst 1888 TzaLL und nach ihm LaGoRro anwandten, voll- 
kommen zufriedenstellend erkláren,;,  wáhrend bei den abweichenden 
Fállen eine solche Erklárung fehlt. 

Ferner verursachte die Feststellung der Eruptionsreihe oft die gröss- 
ten Sehwierigkeiten und es gibt wol kein anderes Gebiet der Geologie, wo 
ein Irrtum so leicht wáre. Bin vorzügliehes Beispiel hiefür bildet eben 
das Selmeczbányaer Gebiet, dessen durch SzaBó festgestellte Eruptions- 
reihe schnurstraks der hier mitgeteilten entgegensteht. 

Ein aáhnliches Beispiel bildet das Monzonigebiet, wo RICHTHOFEN 
folgende heihenfolge feststellt : 

1. Basische Eruptionen : Augitporphyre etc. 

2. Monzonite und Pyroxenite. 

53. Turmalingranit. 

4. Melaphyr. 

. Lhiebeneritporphyr. 

Dorcrex, der sich 1874? und 1875 ? mit den Gesteinen dieses Gebie- 
tes befasste, gibt folgende Reihe : 

1. Monzonit mit Inbegrift der Hypersthenfelsen RICHTHOFEN s. 

2. Granit. 

3. Melaphyr und Augitporphyr. 

BRÖGGER ! wies hier die von den basischen zu den saueren Gesteinen 
ansteigende heihenfolge nach, deren letztes Glied hier ebenso, wie im 
Christiania-Becken und auch bei uns wieder ein sehr basisches Gestein 
bildet. 

Seine heihenfolge ist mit dem üáltesten Gesteine angefangen : 

1. Melaphyr, Augitporphyrite, Plagioklasporphyrite, Mandelsteine, 
Tuffe. § 
2. Monzonite als deren randliche Facies Pyroxenite auftreten. 

3. Granite und wahrscheinlich in Zusammenhang mit ihnen Ouarz- 
porphyre. 


: In neuerer Zeit war die Anwendung dieser Regel in der Petrographie, wovon 
BRÖGGER und VoGr eifrige Anhünger sind, vielen Angriffen ausgesetzt. Besonders 
unterwarf sie LOEWINSON-LESSING in seiner Arbeit: cStudien über Eruptivgesteine 
(St. Petersburg 1899) einer eingehenden Kritik. Ich kann jedoch mit ihm nicht 
übereinstimmen, wenn er den durch die Eruptivgesteine eingesehmolzenen Massen 
eine so grosse Wirkung im Wege der Liguation einrüumt. 

: Verh. d. k. k. g. Reichsanstalt S. 322. 1874. 

? Verh. d. k. k. g. Reichsanstalt S. 212. 1875. 

: Die Eruptivgesteine des Christianiagebietes. II. Die Eruptionsfolge der tria- 
dischen Eruptivgesteine bei Predazzo in Südtyrol. Kristiania 1875. 


96" 


444 Dr HUGO RÖCKH : 


4. Camptonite und Liebeneritporphyre. 

Was nun den Mechanismus der Eruption betrifft, so kam ich zu den- 
selben Resultaten, wie BRÖGGER in seiner obencitirten Arbeit, nur dass wir 
es in unserem Falle mit rein effusiven Gesteinen zu thun haben. 

Wenn wir einen Blick auf die geologische Karte von Selmeczbánya 
werfen, so sehen wir dort die Werfener Schiefer und die Triaskalke und 
Dolomite in einer ziemlichen Verbreitung ausgeschieden. 

Ihre Schichten setzen dann gegen N und 0 weit fort, wáihrend wir 
sie gegen W und S im Senkungsgebiete der kleinen ungarisehen Ebene 
nicht mehr antreffen. 

Die Triasablagerungen sind auf unserem Gebiete auch nach NNO— 
SSW und WNW-—0580 streichenden Verwerfungen in Schollen geteilt. 
Das NNO—SSW Streichen ist auch jenes der Gánge. Indem die Triasge- 
bilde entlang dieser Dislocationslinien zerbrachen, kamen einzelne Teile 
in die Tiefe und nur ein kleiner Teil wurde stellenweise durch die 
Eruptivmassen gehoben. 

Das wir thatsáchliceh Hebungen gegenüber stehen, beweisen die bei 
Georgistollen im Andesite eingesehlossenen Kalkschollen, ferner neben- 
stehende Profil. 

Es ist eine auffallende Thatsache, dass das ülteste Gestein der Wer- 
fener Schiefer bildet. Sein Liegendes ist nirgends bekannt. 

Wir stehen hier teilweise analogen Erscheinungen gegenüber, wie 
im Christianischen, wo ebenfalls einzelne Siluretagen unter die Eruptiv- 
massen kamen. 

Die Aufsehlüsse des Selmeczbányaer Bergbaues trafen in der Tiefe 
an vielen Orten Schollen der Triasgesteine, so dass wir mit Recht voraus- 
setzen können, dass der grössere Theil der ursprünglieh zasammenhüngen- 
den Triasschichten unter den Eruptivgesteinen und in ihnen Platz nimmt. 

Dass eine Kinsehmelzung der Triassedimente nicht stattfand, bewei- 
sen die in betráchtlicher Tiefe angefahrenen Triasschollen, die zwar stel- 
lenweise starke Contactwirkungen aufweisen, aber ihre Umrisse behalten 
haben. Auch im umgebenden Gesteine würden wir umsonst auf eine Hin- 
schmelzung deutende Veránderung suchen. Ich muss bemerken, dass die 
Contactwirkungen bei den eingesehlossenen Stücken keíneswegs grösser 
sind als dort, wo das Gestein mít zu Tage stehenden Sechollen in Berüb- 
rung kommt. 

Zur Illustration solch eingeschlossener Sehollen diene das auf 
Seite 405 mitgeteilte Profil. 

Wenn nun das ausfliessende Magma schon die in der Tiefe von eini- 
gen hundert Metern befindliechen kleinen Sehollen nicht einschmelzen 
konnte, so konnte dies mit dem im Liegenden befindlichen grösseren Teile 
derselben umsoweniger gesehehen. Kann man ja auch bei Nagyág, wo der 


na0g-owar . MINI nsopuy-usxroshg 
"nsopup-agogytduy agyag S EH "aJonps 494949 


"uogjogsgag epunsos a1josor 


"SUATTOJSAAH IpUNI9Ss UT9SOf SOP N?9AIN UI TKOJGd "ITA 


406 D: HUGO BÖCKH : 


Bergbau das Liegende aufgeschlossen hat, unter den máchtigen Dacitmassen 
keine einsehmelzende Wirkung nachweisen. 

Jedenfalls ist es eine merkwürdige Sache, dass die Eruptivgesteine 
hier bei ihrem Empordringen gewissermassen an der Grenze zweier For- 
mationen die Werfener Schiefer von ihrer Unterlage trennte. Vielleieht 
műüssen wir die Ursache in der damaligen Lagerung suchen. 

Die Eruptionen des Selmeczbányaer Gebietes müssen wir auch auf 
einfache hydrostatische Vorgánge zurüeckführen und können dann die 
Geschichte des Gebietes folgendermassen zusammenfassen. 

Nach der Trias war unser Gebiet lange Festland und nur bei den zur 
Zeit des Hocens stattgehabten Strandverscehiebungen kam von N das eocene 
Meer herein, dessen Strandconglomerate sich von Vihnye übers Szklenoer 
Thal? bis Georgi-Stollen ziehen, die alte Strandlinie markirend. 

Nach der eocenen Zeit fand wieder eine Hebung und ein Rückzug 
des Meeres statt. Wir finden seine Ablagerungen nur im N bei Handlova. 

Das Gebiet war wieder Festland. Die Erde rührte sich dann hier 
wieder mit Beendigung des unteren Miocens, an der Grenze des unteren 
und oberen Mediterrans, als unser ganzes Vaterland der Schauplatz grosser 
Dislocationen war. Die Spuren derselben finden wir dann auch in der Mo- 
lasse der Bayerischen Hochebene, also am Rande der Alpen, in deren un- 
garischen Ausláufern, z. B. bei Brennberg, entlang der Karpathen und sehr 
schön in humánien. Lángs der erwáhnten tektonischen Hauptlinien wurde 
das Gebiet in Schollen zerspalten, diese sanken nieder und pressten das 
Magma heraus. Eine grosse Rolle spielten freilich jene Massen, die an der 
Stelle der kleinen ungarischen Ebene in die Tiefe gingen. 

Mit Beendigung der Eruptionen trat wieder Ruhe ein, die nur durch 
die Eruption des Basalts im Pliocen gestört wurde, aber das Gebiet blieb 
auch ferner Festland bis zu unseren Tagen. 

Die postvulkanische Thátigkeit dauerte freilich auch nach Beendi- 
gung der Eruptionen fort und gab, wie wir sahen, Anlass zur Bildung der 
Erzgánge. 

Zum Schlusse will ich noch von der Eruption des Basaltes, als sehr 
basischen Gliedes, sprechen. 

Wie ich erwühnte, ist es eine verbreitete Ersecheinung, dass die Erup- 
tionen mit einem sehr basischen Gliede schliessen. BRÖGGERPFP stellt sich 
die Sache in der Eruptionsreihenfolge von Christiania so vor, dass bei der 
ersten Abkühlung des von ihm vorausgesetzten Magmabassins, an dessen 
Rande sich basische Krystallisationsproduete bildeten, die, sehwerer als 


k Auf der Karte SzaBós ist dieses Konglomerat als Pyroxenandesit-Konglo- 
merat verzeichnet, obwol keine Spur von Fruptivmaterial vorhanden ist. 
2627: 8 Krystall. AVI. 189028: -60 


7 


ÜBER DIE IN SELMECZBÁNYA VORKOMMENDEN ERUPTIVGESTEINE, 40 


das Magma, hinabsanken und so war das letzte Residuum, das beim Kin- 
sinken herausgepresst wurde, basisch. 

Unsere Basalteruptionen hüngen mit den Andesiteruptionen nicht 
zusammen. Die entsprechenden Ausbrüche finden wir am Balaton-See, bei 
Salgó, bei Fülek. Sie sind ein Glied jenes allgemeinen Basaltergusses, der 
nach der pontischen Stufe in unserem ganzen Vaterlande begann. 

Und von diesem Standpunkte aus betrachtet erscheint uns der nach 
dem saueren hhyolithe ausfliessende Basalt in einem ganz anderen Lichte. 

Die verschiedenen EHruptionsecyelen wiederholen, wenn sie in ver- 
sehiedener Zeit stattfinden, die oben besprochene heihenfolge. 

GEIKIE?P fand, dass z. B. auf den British Inseln, bei den im Cambrium 
und im Carbon sich wiederholenden Eruptionen immer zuerst basische 
Diabas-Laven und spáter sauere Felsite und uarzporphyre hervorbrachen. 

Nach meiner Ansicht ist die Ursache dieser Wiederholung in unse- 
rem Falle einfach die, dass das durch die Andesit- und Trachyt-Eruptionen, 
die rasch nacheinander folgten, gestörte Gleichgewicht wieder hergestellt 
wurde. Im Erdinnern fanden gewiss müchtige Strömungen statt. Nach 
Eintritt der Ruhe begann die Differenzirung des Magmas im Sinne von 
SoREr"s Regel von neuem. Infolge dessen nahmen oben wieder die basi- 
schen Teile desselben Platz. Als nach Beendigung der pontischen Zeit die 
neuen Eruptionen begannen, traten wieder diese aus. Sauerere Glieder 
traten, da nur eine Eruptionsperiode folgte, nicht aus. 


4 okk 


Ich gab in diesem vorláufigen Berichte, kurz zusammengefasst, die 
bisherigen Resultate meiner Forschungen. Ins Detail konnte ich mich nicht 
einlassen. Dies werde ich, wie schon erwáhnt, in der monographischen 
Bearbeitung thun. 

Wennich meinen Fachgenossen etwas Neues, Nützliches bietenkonnte, 
was Beachtung verdient, so wird mir dies ein reicher Lohn sein. 


Nachtrag. 


In meinem vorláufigen Berichte konnte ich keine unmittelbaren 
Beweise dafür liefern, dass der Diorit posteocen und jünger, als der 
Pyroxenandesit sei. Bei Gelegenheit des diesjáührigen nach Selmeczbánya 
veranstalteten Ausfluges der Ung. Geologischen Gesellschaft áusserten sich 
auch mehrere der teilnehmenden Herrn dahin, dass sie einstweilen keinen 
Grund zur Annahme eines jüngeren Alters für den Diorit sehen. 

Ich wies schon damals darauf hin, dass für ein grösseres Alter 


k Ou. j. geol. 50e. Bd 48. 1892. Presid. ecddras 177. 


408 D" HUGO BÖCKH 


desselben kein anderer Beweis vorhanden sei, als dass die meisten Diorite . 
die wir kennen, thatsüáchlich eín grösseres Alter besitzen und dass man 
bis jetzt für jene Diorite, wo man das Gegenteil nicht direct beweisen 
konnte, immer ein solches annahm, wenn eine unmittelbare Altersbestim- 
mung sonst nicht möglich war. Hingegen spricht gegen sein höheres Alter 
das Fehlen der Diorittrümmer in den eocenen Conglomeraten, ferner der 
Umstand, dass für das Auftreten des Diorits, wenn wir ihn isolirt von den 
anderen Eruptivgesteinen betrachten, schwer eine plausible Erklárung zu 
geben sei. 

Seit dieser Zeit verfolgten mein Freund Herr LupwIiG v. CseH und 
ich diese Frage mit verschárfter Aufmerksamkeit und es gelang uns auch 
eimen directen Beweis zu finden, der die Richtigkeit meiner Auffassung 
feststellt. 

Am Eisenbahnhorizonte des alten Antoni von Padua-Stollens um- 
sehliesst námliech der Diorit 670 m weit vom Stollenmundloche eine 
Pyroxenandesit-Scholle. Man kann auch nachweisen, dass der Diorit um 
dieser Scholle herum feinkörniger ist. 

Dieser Hinschluss beweist, dass der Diorit jünger, als der Pyroxen- 
andesit, also auch tertiár ist. 

Auf diesem Horizonte findet man auch Dioritstücke im Granodiorit. 
Solche befinden sich 400, 420 und 575 m weit von der Stollenöffnung 
entfernt. Dies stellt wieder das Verháltnis dieser Gesteine fest. 

Ferner können wir am Verticalen-, Mathias- und Elisabeth-Gange 
interessante Beobachtungen betreffs der Eruptionsfolge machen. Es scheint, 
aus der Gangbildung gefolgert, nach dem Ausbruche des Aplits eine 
Ruhepause eingetreten zu sein. Vielleicht liegt hierin die Erklárung der 
grösseren Basicitát des Biotit-Andesites. 


ALEXANDER V. KALECSINSZKY. 409 


ÚBER DIE UNGARISUHEN 
WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSEEN ALS NATÜRLICHE 
WARME-AGGUMULATOREN, SOWIE ÜBER DIE HERSTELLUNG 
VON WARMEN SALZSEEN UND WÁRME-ACCUMULATOREN. 
Vox 


ÁLEXANDER V. KALECSINSZKY.F 


Nordwestlicah von den bekannten Salzfelsen von Parajd (Salzwerk 
im Comitate Udvarhely in Siebenbürgen) liegt 6 Kilometer oder eine 
Stunde weit die Ortschaft Szováta an der westlichen Grenze des Comitates 
Maros-Torda ; N. Br. 42" 44", 0. Lg. 46" 45". Am Ende der Ortschaft existirt 
ein primitives Salzbad und nordöstlieh von diesem der seit altersher 
bekannte Salzrücken (Sóhát). Dieser Salzrücken ist ein von kleinen Báchen 
durchzogenes grösseres Salzgebiet von zwei vollen Stunden im Umfange. 
An zablreichen Stellen treten starke Salzguellen zu Tage und bildet das 
Salz an vielen Punkten 30—50 m hohe, frei dastehende Felsen oder aber 
ist es blos von einer dünnen thonigen Erde bedeckt. 

Die freistehenden steilen Salzfelsen, welche dem Regen direct aus- 
gesetzt gewesen sind, wurden durchwaschen, wodurch sich áusserst interes- 
sante ausgezackte Rücken und Kuppen gebildet haben. An anderen, etwas 
geschützteren Stellen hingegen entstanden carfiolartig geriefte Felsforma- 
tionen. 

Die Salzmasse ist graulich oder weiss, stellenweise  rötlich. In 
trockener Jahreszeit sind die Salzfelsen und der mit Salz imprágnirte 
Thon von blendend weisser Farbe. Die Umgebung der Ouellen und Báche 
ist gleichfalls weiss in Folge der Salzausbluhung des Steinsalzes und so 
hat es den Anschein, als ob dieselbe eingefroren wáre. 

Das Salz wird, wie bereits erwáhnt, von einer Erdschichte bedeckt, 
die aber oft kaum einen Meter müchtig ist. Dieser Boden trágt eine prách- 
tig gedeihende Vegetation, insbesondere Bichenbáume, deren Wurzeln stel- 
lenweise beinahe bis zum Salz hinabreichen. 

Einige kleine, den Salzrücken durchsehneidende Wasserláufe ver- 
schwinden unter der Oberfláche, um aber alsbald wieder als Salzguellen 
zu Tage zu treten und sich in den Szováta-Bach zu ergiessen. 

Diese Wásser kommen mit dem unterirdisehen Salze in Berúhrung, 


k Vorgetragen vom Verfasser in der Fachsitzung der ung. Geologischen Gesell- 
schaft am 6. November 1901. — Der ung. Akademie der Wissenschaften vorgelegt 
durch Prof. C. v. THAN in der Sitzung vom 21. Oktober 1901. 


410 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


lösen es auf und geben dadurch Anlass zur Bildung von unterirdisehen 
Kanálen und Hohlrüáumen, ja selbst von unterirdisehen Teichen. 

Haben die Hohlráume solch einen Umfang erreiecht, dass die ihnen 
aufgelagerte thonige Erde besonders in durchnüsstem Zustande ihren Halt 
verliert, 20 stürzt diese Oberdecke ein, wie man dies alljáhrlieh im Fruhling, 
nach der Schneeschmelze, oder nach lüngerem Regen beobachten kann. 

Auf diese Art entstanden die zahlreichen. trichterförmigen Dolinen 
des Salzrückens und die Salzseen; so der bereits seit altersher bekannte 
Schwarze See, der Mogyoróser See und am Ende der siebziger Jahre der 
ansehnliche und tiefe Medve- oder [/lyés-See, mit seinen beiden Verzwei- 
gungen : dem Roten See und dem Grünen See. Andere Seen, wie z. B. 
der Weisse See, versehwanden nach lángerem Regen. 

Diese Salzseen nun sucben am ganzen Continent ihres Gleichen 
nicht nur bezüglich ihrer Ansdehnung und Concentration der Salzlősung, 
sondern auch ferner durch jene ihre spezielle Higenschaft, dass sie zwischen 
zwei külteren Wasserschichten warmes bis heisses Wasser einsechliessen. 

Dies veranlasste mich die Salzseen einem genauen Studium zu unter- 
werfen und der Ursache nachzugehen, woher und auf welche Art das 
warmheisse Wasser entstehe, da die bisherigen Erklárangen zum grössten 
Teile keine befriedigenden Beweise lieferten. 

Im Sommer 1901 hatte ich Gelegenheit einige Wochen hindurch 
die Salzguellen und Salzseen von Szováta gründlieh zu studiren, Messungen 
und andere Beobacbtungen anzustellen, und nun ergreife ich die Gelegen- 
heit, um in Folgendem meine Untersuchungen, sowie die daraus erzielten 
Folgerungen darzulegen. 

Der höchstgelegene, grösste, tiefste und zugleich wármste See ist im 
Szováta der sogenannte Medve-See, so wie die mit ihm, wenigstens 
wahrend der nassen Jahreszeit, durch ein scehmales Rinnsal verbundenen, 
eleichfalls sehr warmen und tiefen Seen: der Rote und der (irüne 50e. 

Der Medve-See — dessen Form die Ortsbewohner mit einem ausge- 

breiteten Bárenfell vergleichen — ist von einem schönen Bichenwald — 
eine Seltenheit auf Salzgebieten — umegeeben. Gegen Norden erhebt sich 
der Cseresnyés Berg, aus dessen Umgebung zwei kleine Süsswasserbüche 
sich in den See ergiessen. Östlieh vom See befindet sich das kleine alte 
3adehaus, unweit einer aus Andesitbreccie bestehenden Felswand ; südlich 
vom See wurden heuer (1901) 9—10 Wannenbüder gebaut, zu deren Spei- 
sung das warme Wasser aus der Tiefe des Sees gepumpt wird; daneben 
befindet sich die mit 20 Kabinen ausgestattete Schwimmschule. Südwest- 
lich erhebt sich der höchste Teil des Salzrückens 563 m, wo an einigen 
Stellen Salzfelsen sichtbar sind. Gegen Westen befindet sich der Ausfluss 
des Medve-Sees, welcher seit neuester Zeit mittels einer Schleusse regulir- 
bar ist. 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSEEN,. 411 


Dieser, so wie die obenerwáhnten Seen liegen in einer kleinen, 
von Winden gesehützten Vertiefung, in einer absoluten Höhe von 
etwa 520 m. 

Die Fauna und Flora dieser Seen ist eine sehr arme. Blos in ihrer 
Oberfláche leben einige kleine Wanzen- und Krebsarten, sowie einige 
Algen, den Büchen entlang — deren Wasser weniger salzig ist (4—59/9 
Na 0) —rote und grüne Formen von Salicornia herbacea. Die Vegetation 
kommt des Salzwassers wegen nicht fort, da die mit demselben begossenen 
Rasenplátze oder Báume abwelken und schon nach einigen Tagen wie 
abgebruht aussehen. 

Der Flácheninhalt des Medve-Sees ist rund 11—12,000—7 — 39,270— 
42 840 m?, die Tiefe wechselnd : in der Náhe des neuen Badehauses 3-5 m ; 
in der Mitte des Sees 20 m ; 20—30 m weit von der Andesitbreccien- Wand 
dagegen mass man 534 m, welch letzterer der tiefste Punkt des Sees zu sein 
secheint. In der Náhbe des Roten Sees betrágt die Tiefe mehr als 15 m und 
ebenso üunweit des Austlusses. Die mittlere Tiefe kann man mit zuminde- 
stens zehn Meter veranschlagen, wenngleich die Tiefenverháltnisse speciel- 
ler noch nicht erforscht wurden. 

Die lángliehen zwei Seen, námlieceh den Roten und den Grünen See 
umgeben fast von allen Seiten freistehende, 10—40 m hohe Salzfelsen, 
welche in der Nahe des Roten Sees vordem eine rötliche Fárbung 
besassen und so dem See seinen Namen gaben. Die Tiefen- und Tempera- 
turverháltnisse waren bisher noch nicht genau bekannt. Man wusste blos, 
dass unter der kalten oberfláchliehen Wasserschichte sich eine Schichte 
heissen Wassers befindet. 

Am oberen Ende des Roten Sees fand ich in einer Tiefe von unge- 
fáhr einem halben Meter (mit dem Arm gemessen) das specifische Gewicht 
von 17068, was einem (Grehalte von 999 NaCl entspricht; wáhrend in der 
Mitte des Sees in gleicher Tiefe das specifische Gewicht 17062 betrug, also 
ebenfalls ungetáhr 99/9 Chlornatrium entsprechend. 

Unterhalb des Ausflusses des Medve-Sees befindet sich in einer 
sehluchtenartigen Vertiefung der Mogyoróser See, durch welehen der Abfluss 
des" Medve-Sees erfolget. Das Salzwasser ist in diesem See — wie wir dies 
spáter sehen werden — in der Tiefe viel weniger warm. 

Die Tiefe dieses, circa 1 Joch grossen Mogyoróser Sees ist unmittel- 
bar neben dem Badehause 1"3 m, in der Mitte über 6 m ; im Mittel daher 
4—5 m. Der Überschuss des Wassers fliesst in einem Salzeraben an jener 
Stelle vorbei, wo sich in früheren Zeiten der Weisse See befunden hat, von 
dessen Badehause noch einige morsche Bretter zu sehen sind. In seinem 
weiteren Verlaufe wird dieser Salzbach durch einige Salzguellen gespeist, 
wodurch das Wasser des Baches an Concentration und Salzgehalt bedeu- 
tend (bis zu 59/9) zunimmt. 


412 


ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


Südlich vom höchsten Punkte des Salzruckens und unweit des jüngst 
im Jahre 1901 erbauten Gasthauses liegt in einer betráchtlichen Vertiefung 
der Schwarze See, der keinen stündigen Wasserzufluss besitzt, sondern 
blos durch Schmelze und Regenwasser gespeist wird. Die Wasserober- 
fláche ist weniger salzig, die Tiefe 5—6 m, der Fláchenraum ungefáhr 


ein Joch. 


1879 analysirte Dr. W. Hankó das Wasser dieses Sees aus der Tiefe 
von 175 m und gelangte zu folgenden Resultaten : § 


in 1000 Ae 
G. T. Wasser ; 
Natrium 764226 
Calcium 03537 
Kalium 0-1824 
Magnesium 070534 
Lathium 070344. 
Hisen 070165 
Mangan ÁÁÁ S 
Chlor si 117"8394. 
f j Carbonium 0-1378 
Kohlensaure Salze ] Oxygen 0-5512 
R? én Silieium 070130 
Kieselsáure ] Oxygen 0-0148 
Summe der Bestandteile szü 9oyosl a 
Freie u. halb gebundene Kohlensáure —  0-16676 
Die Beslandtetle in Salze umgerechnet : 

Na Cl 193"6161 

166 (6 03484 

TEGI 02088 

Ca CO, 08842 

Mg CO. 01869 

Fe CO, 070340 

Mn CO. 00244. 

51 02 00278 

Summe der festen Bestandteile Sze Lg5:3306 

Halb gebundene und freie Kohlensüáure 01667 


x Trtekezések a természettudományok köréből. Ung. Akad. d. 


Bad. XX. ÉLőt VE MÜ 


13. 


guivalent- 


Gewichts 90 


99:02 Na 


059 Ca 1/a 
OZTSEK 
0-13 Mg !/2 
012 TA 
0701 Fe 1/2 
0701 Mn !/2 


995216 


068 CO. 1/a 


Wiss enseh. 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSEEN. 


413 


Bei meinen Untersuchungen befasste ich mich am meisten mit dem 
Medve-See. An fünf Stellen bestimmte ich in verschiedenen Tiefen die 
Temperatur und das specifische Gewicht des Wassers und nahm überall 
Proben, um die einzelnen, besonders aber die Hauptbestandteile des 
Wassers zu bestimmen. Da diese meine Analysen jedoch noch unyollendet 
sind, teile ich derzeit die vorhandenen ülteren Analysen über das Wasser 
des Schwarzen und des Medve-Sees mit. 

Prof. Dr. A. v. LexGYELs Analyse über das Wasser des Medve- Sees 


von circa 1 Meter Tiefe, ergab 1897 folgende Resultate : 


in 1000 g Wasser 


Aeguivalent-Gewichts 


sind enthalten : 9/0 

Na 91"23003 g 99097 
Ca 060061 a 0750 
Mg 0-707109 a 07148 
Fe 000622 ( 07005 

100-7000 9/9 
01 140-70685 g 99387 
Br 000759 a 0.002 
50, HA 7510 05529 
CO; 0"09800 a 0"082 

100-7000 0/9 
DOS 0-7009537 a 


Die Bestandtete zu Salzen umgerechnet. 


233:74726 g 


Die in 1000 g enthaltenen festen Bestandteile : 


Na Cl 231-52140 g 
NaaBe8 ("00977 c 
Mg Ci, 0:28020 
CaPalóh Ja 0-32003 
Ca 50, za 144142 c 
GANG Osae 015220" 
Fe CO, .. 0-01287 
BEEN fi 000937 a 


— 233:74726 9. 


Da die Temperaturverháltnisse dieser Salzseen sich ganz abweichend 
verhalten von ühnlichen Verhültnissen anderer Seen, indem unterhalb 
der kalten Oberfláche die Wassersechichten stets wármer und wármer werden 


414 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


und nach Erreichen der Maximalwárme wieder allmahlich erkalten, so ist 
es nicht móögtiieh, mit einem gewöhnliehen Maximum-Minimum-Thermo- 
meter die Temperaturmessung im ganzen (uerschnitte vorzunehmen. Die 
Oberfláche und die allmáhlieh bis zur Maximaltemperatur, z. B. bis 567 C 
ansteigende Temperatur kann man wol auf die übliche Art messen, aber 
die unter dem Maximum egradatim abfallenden Temperaturen, z. B. 54" C, 
ist deshalb nicht möglich mit dem Minimumthermometer zu messen, weil 
die Einstellung des Thermometers bei einer Lufttemperatur von z. B. 207 C 
geschah. Mit dem Maximumthermometer ist die Messung ebenfalls nicht 
thunlich, da das Thermometer bis zum Erreichen der tiefer liegenden 
54" C sehon mit der Flüssigkeit von 56" C in Beruhrung kam und des- 
halb sowol beim KEinlassen, als auch beim Herausziehen die höhere Tem- 
peratur ganz oder zam Teil angenommen haben kann. 

Deshalb bestimmte ich die gradatim sich vermindernde und im 
Allgemeinen jede Temperatur nicht mit dem Maximum-Minimum-Thermo- 
meter, da man dadurch, wie die Probemessungen es zeigten, genaue Daten 
nicht erhalten konnte, sondern — in Ermanelung eines anderen — mittels 
eines gewöhnlichen Thermometers, welches ich in eine dicekwandige, grös- 
sere Flasche legte und dieselbe mit einem entsprechend schweren Stein 
besehwerte. Die leere Flasche, in welcher sich das Thermometer befand, 
sechloss ich mit einem Korke, an welchem eine lange Drahtschnur befestigt 
war. Wenn nun die Flasche in die gewünschte Tiefe hinabgelassen und 
der Korkversechluss mittels eines leichten Zuges entfernt wird, so verd- 
rángt das Wasser die in der Flasche befindliche Luft. Wenn die Luftblasen 
bereits alle an die Oberfláche gestiegen sind und wir noch etwa 15 Minu- 
ten warten, so hat die mit Wasser gefüllte Flasche und das darin be- 
findliche Thermometer die Temperatur der Umgebung vollkommen an- 
genommen. Ziehen wir nun die Flasche rasch empor und lesen sogleich die 
Grade ab, so erhalten wir ziemlich genau die Temperatur der betreffenden 
Tiefe. Da das Glas ein sehlechter Wármeleiter ist und das Wasser in der 
Flasche ein grösseres Ouantum darstellt, so erhalten wir ein hinlánglich 
genaues Resultat, wenn das Herausziehen und Ablesen des Thermometers 
rasch geschieht, da eine Abkuhlung oder Erwármung selbst nach Secunden 
noch nicht bemerkbar ist. 

Daraus folet aber, dass die von Anderen bis jetzt ausgeführten 
Messungen höcbstens bis zur Maximaltemperatur richtig sein können und 
dass die anderen Werte ungewiss, in der Regel zu hoch sind. 

Die Bestimmung des specifischen Gewichtes des Wassers geschah auf 
die Art, dass die aus verschiedenen Tiefen stammenden Wasserproben nach 
Hause genommen wurden und noch in Szováta — als diese Flaschen die 
Lufttemperatur (in der Regel 20" C€) angenommen hatten — mit einem 
empfindlichen, noch die dritte Decimalstelle ganz genau zeigenden Areo- 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSEEN. 


ke 
jen 
141] 


meter gemessen wurden. Es sind also in der Wirklichkeit die angegebenen 
spec. Gewichte in der warmen-heissen Zone um etwas kleiner. 

In den folgenden Tabellen sind die durch meine Untersuchungen 
resultirenden Durchschnittsdaten enthalten und zwar vom Medve-See, 
Mogyoróser See und Sehwarzen See. 


Medve-See Magyorósi-See Hekete-See 
Meter hez HE zek zaiiaas í) 6 3 
o G pipec.  [NarOli a c Spec. (Na CIlj te opec. (Na cl 
Ű ; Gewichtj  "/o [I [ Gewicht]  9/o ! Gewicht !  9/o 
tagttsyij zara jé 
0"00 2a — - — JJ] 309 ! 1021 OJAN ZŐK 17018 2 
0"-10 83 17038 0. lhesss ih) -— — — a 
0:20 — 1087 11 [1  — —z —— 7 — 
0-30 ete 1118 15 j ; aZ ét BzA gé 5 
040 NN — 1135 18 [ — I]  — 1 Es st — 
0" 42 392 sg gessé 17044. 6 ÉS 1019 2 
0:50 281 1154 90) ú LII d e. 2 6 te kt ES 
052 459 — —- Zs sz — E s e 
0" 62 46" e -— —— —— et zzz E 
0:72 509 ú ési 8 se 421 az s e: cat it) 
0"82 598 Ez — [1315 E 28 HVSAKS 28: ze 
1":00 BZ 1-176 93 EL 1170 02 MESS 17019 9 J 
N98B 50 e. E 6" —— S TS E z 
150 — 1183 94 PAZ 1180 ZA, a 17019 9 
Hot Dos — S 382 — — Os - — 
9:00 -— 1188 24 — 1:180 293 Ű — 17021 3 
9:39 479 — EAN — AZ ihosszz ag Ages — 
2:a0 — 1188 94 — 17196 295 E 1"105 14 
dies 2 402 — e. je -—— 949 — — 
3"00 Z— 1188 94. 1198 96 1140 19 
rég 389 —- —— 988 —— —- D11ga) — —— 
9" 90 —- 1189 SZZATNENAN Has) e vesző s sz 
övre 3590 — st — -z stll I KE ——- 2 
4"00 j 1"189 24 [ — ] — mk sze 1167 99 
4"32 2 — — 288 Zoll álzós — — 
5"00 — 1196 Ha) — 11" 172900 26 s 15160 99 
Hl 905 —— — JI 219 — — NH 179 I —— — 
(ak voltal [44 : 919 144 KEL AA VELE NAB 6 E 
7"00 1197 95 — — — — — — 
7"32 ggo Il dése Le ER hi ek — [ — ás pi 
10-00 ss 1196 Ort NHL 1 ESZA HA tERi ate MSÉ SI zt bA83 
10-32 939 2 szin et —— eat a Ess 
12-00 mé TETEL AN KEZÉT NEZET E 3 és zsak sé 
12-32 209 — — — -- — ] — — — 
1450 Sz 1194 Va LANE —— ces: —— —— 
41:82 I! 199 5 S elyl Malé a. Köze ési att ss 


Aus den hier mitgeteilten Daten, sowie aus der graphischen Darstel- 
lung Pag. 428 sehen wir, dass das Wasser des Medve- und Mogyoróser Sees 
sich von anderen Seen nicht nur durch ihre hochgyadige Kochsalzlösung, 
sondern auch durch ibre abweichenden Temperaturverháltnisse unter- 
scheidet. 


416 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


Die Temperatur des Wassers an der Oberfláche ist nach der Jahres- 
und Tageszeit veránderlich, sie stimmt beinahe mit der Lufttemperatur 
überein (im Sommer 20—30"7 C), dann steigt sie (obere warme Sprung- 
sehichte) mit der Tiefe gradatim, und erreicht beim Medve-See in einer 
Tiefe von 1732 m ihr Maximum (55—70"7 C, — heisse Sprungschichte) ; 
von hier an sinkt dann die Temperatur wieder stufenweise (untere warme 
Sprungschichte) bis zur untersten kalten Schichte (kalte Sprungschichte). 

Die heisseste Schichte liegt, schwimmt, also zwischen zwei kalten 
Flüssigkeitssehichten. Die Máchtigkeit derjenigen Salzsolenschichte, deren 
Temperatur wármer als 407" C ist, betragt beiláufig 2 m. 

Was das specifische Gewicht anbelangt, so ist dasselbe an der Ober- 
fláche, nahe zum KEinflusse des kleinen Baches — 100, beim Ausflusse 
wegen der Diffusion und kleinerer Wellenschláge — 17016 — 29/9 Na CL; es ist 
dies also beinahe Süsswasser. Mit der Tiefe nimmt das specifische Gewicht 
gradatim zu und demzufolge auch der percentuelle Gehalt an NaCl. 

Bei der Tiefe von 1732 m ist nicht nur das specifische Gewicht und 
der Salzgehalt am höchsten, sondern befindet sich hier auch die grösste 
Temperatur. Nach dem Erreichen des Maximums ándert sich das speci- 
fischne Gewicht und die Concentration kaum, sie sind nur um ein Gerin- 
ges hőher. 

Der wármste ist der Medve-See, weniger warm der Mogyoróser See; 
der Schwarze See hingegen ist kalt. jl 

Auf der Oberfláche des Mogyoróser Sees liegt eine dickere Schichte 
einer 2—39/9-igen Salzlósung, in einer Tiefe von 075 m enthált das Wasser 
schon 69/ , bei 170 m 999 und bei 1-5 m 239/9 Na Cl. Die hóchste Temperatur 
ist bei 182 m zu beobachten und ist daselbst bedeutend niedriger (387 0), 
als im Medve-See. 

Beim Schwarzen See endlich enthált das Wasser bis 2 m 2—39/ 
Na Cl und erst bei 3—4 m erreicht die Lösung ihre Concentration. Bei 
diesem See sehen wir oben keinen warmen Sprung der Temperaturen, die 
mittlere warme Schichte fehlt vollstándig und das Wasser erwármt sich im 
Sommer beinahe ebenso, wie das eines jeden anderen homogenen Sees; 
die Oberfláche ist am wármsten und von da ab sinkt dann die Temperatur 
mit der Tiefe. 

Es sind über diese warmen Salzseen nur zwei Arbeiten bekannt, die 
von wissenschaftliehem Standpunkte in Betracht kommen. Die eine stammt 
aus der Feder des Herrn Prof. Dr. A. v. LENGYEL und behandelt haupt- 
süchlich die ehemische Analyse des Wasser, die andere hat den Chef- 
geologen, Oberbergrat Herrn L. Rorm v. TeLEGD zum Verfasser, der sich 


k Der Illyés- (Báren-) See bei Szováta. Földtani Közlöny, Suppl. Bd. XXVIII, 
Hett 7—9, P. 280.—1898. 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSEEN. 417 


mit der Geologie dieser Seen befasste.Y Überdies sind einige kleine Mittei- 
lungen vorhanden, deren Temperaturmessungen jedoch nicht immer zuver- 
lássig sind. 

Die Ansiechten und Vermutungen über die Entstehungsursache der 
zwischen zwei relativ kalten Flüssigkeitssehiehten sehwebenden warmen 
oder heissen Schichten waren bisher sehr verschieden. Die Seen wur- 
den nicht nüher und speciell untersucht und somit standen auch sehr 
wenig zuverlüsslieche Messungen und Analysen zur Verfügung. Die ein- 
fachste und allgemein verbreitetste Ansicht war die, dass die warme Salz- 
wasserschiechte einen thermalen Ursprung habe. Andere dachten spáter — 
nachdem es bereits bekannt wurde, dass die Temperatur mit der Tiefe 
wieder sinke — an einen echemischen Process, an eine Oxydation von 
Pflanzenresten, Bitumen, Pyrit u. s. w. 

Da mir nunmehr eine genügende Menge von verschiedenen Daten zur 
Verfügung steht, versuche ich die richtige Erklárung zu geben. Vorerst will 
ich jedoch die bisher gangbaren Ansichten widerlegen und nachher werde 
ich selbst versuchen, den Ursprung der hohen Temperatur zu ermitteln. 

Die grosse Anzahl der Messungen zeigte, dass sowol das specifische 
Gewicht, als auch die Temperatur in eimem und demselben See, an dem 
selben Tage, in entsprechender Tiefe, durch den ganzen See dieselben 
waren. Die sich hiebei ergebenden nur geringen und untergeordneten 
Unterschiede sind hauptsáchlich den verschiedenen Bescnattungsverháltnis- 
sen zuzusehreiben, da der eine Teil des Sees sich mehr im Schatten befand, 
wáhrend der andere Teil von der Sonne láönger beschienen wurde. Die 
Verháltnisse zeigen also für die versehiedenen Tiefen die in der Tabelle 
mitgeteilten Durchschnittsdaten vom 22.—27. Juli 1901. 

Weder Andere, noch ich haben bei ihren Temperaturmessungen 
rgendwo in der Tiefe, bei der Andesitwand oder anderswo eine thermale 
Ouelle constatiren können, obwol zur Lieferung einer so grossen Ouantitát 
warmen Salzwassers eine ganz bedeutende Therme angenommen werden 
müsste. Bine solche würde jedoch auf der Oberfláche kleinere Wellen 
erzeugen, oder es müssten vibrirende Erseheinungen wahrgenommen werden 
können, oder aber müsste man eventuell auch emporsteigende (Gase erwar- 
ten; doch hat niemand derartiges gesehen, trotzdem der grösste und 
wármste unter den Seen, der Medve-See, schon mehr als 20 Jahre existirt 
und der Ort besonders im Sommer ziemlich lebhaft besucht wird. 

Wáre hier eine grössere unterirdisehe warme Ouelle mit im Spiele, 
s0 müsste sie auch dadurch wahrgenommen werden, dass sich zwischen 
der einfliessenden Wasserguantitát der beiden kleinen Böche und der aus- 


xk Der Illyés-Teiceh bei Szováta und seine Umgebung von geologisehem 
Gesichtspunkte. Földtani Közlöny, Suppl. Bd. XXIX, Hett 1—4, P. 130.—1899. 


97 


Földtani Közlöny, XXXI. köt. 1901. 441 


418 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 

tHMiessenden Wassermenge, mit Berücksichtigung der oberflüchlichen Ver- 
dunstung, ein bedeutender Unterschied herausgestellt hátte. Es fand aber 
auch diesbezüglieh niemand einen positiven Unterschied. Hütte die warme 
Schichte einen thermalen Ursprung, so würde es zu den grössten Selten- 
heiten gehőren, dass die warme Schichte in der ganzen Ausdehnung des 
Sees dieselbe Temperatur beibehielte. Das bisher Erwáhnte scheint zwar 
mit grösster Wahrscheinlichkeit dafür zu sprechen, dass der Ursprung des 
warmen Wassers kein thermaler sei; ganz positiv bewiesen aber ist dies 
allerdines noch nicht. 

Die Abzapfung eines der Seen gábe wol den sichersten Beweis, doch 
wáre dies Verfahren ein zu kostspieliges. Ich fand jedoch unterhalb des 
Mogyoróser Sees einen kleinen Salzsee, respective kleinen Teich, dessen 
Grösse nicht mehr, als 35—4 Schritte betrug und der von nur 40 em Tiefe 
war. Dieser kleine See war an der Oberfláche ebenfalls kalt und mit der 
Tiefe immer wármer, er entsprach also vollkommen den übrigen Seen. Die 
Messungen ergaben folgende Resultate : 


tsz Spec. Gew. Na CI9/o 
Oberflache : do Himahesi Susswasser 
BHtwas tiefer : mé vkt he 17110 15 0/9 
Mitte : ; 2 Vö ! 1145 199/9 
Grund (ca. 40 em tief): 38" 1186 24.0/9 


Nach den Messungen und mehrtágigen Beobachtungen liess ich diesen 
Teich abzapfen. Nach dem Abflússe des Wassers konnte ich, trotz der 
sorgfáltigsten Untersuchung, keine warme Ouelle entdecken und war auch 
der Boden bei den angestellten Grabungen nicht wármer; das von unten 
herauf langsam empordringende Salzwasser war kalt, eben so das nahe 
zur Oberfláche zusickernde Süsswasser. 

Diese Untersuchung bezeugt daher, dass das warme Wasser des 
Sees keinen thermalen Ursprung hat; ebenso analog auch beim Medve-See. 

Messen wir endlich die Temperaturen nicht nur an demselben Tage, 
sondern wührend der verschiedenen Jahreszeiten öfter, so finden wir auch 
darin einen sicheren Beweis dafür, dass die Wárme der schon öfters 
genannten Schichte nicht geologisehen, d. h. thermalen Ursprunges sei. 


So fand ich bei dem Medve-See am 22. Juli 1901 bei der Tiefe von 


1"32 m die Maximal-Temperatur — aa 
daselbst am 23. Juli ; UJ 0 

(( (( 94. (( a Fent D/eG 

( KISA MEN — 5996 

f GAGDA áll ca 60:G 


( ( 3. August 630 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSEEN. 419 


Im Jahre 1898 tand L. Rory v. TELEGD dieselbe an einer Stelle : 


am 22. September ENGSO 
a 05 ( l SnHÖZ-ore 
c 94. ( sej essz S OJSJ 


Der Kigentümer [L. v. ILLyés fand im Jahre 1900 wáhrend des Som- 
mers 70—71" C, im Winter, als die obere Süsswasserschichte so stark 
gefroren war, dass man den ganzen See mit entsprechender Vorsicht über- 
sehreiten konnte, die Temperatur unter dem Hise in der entsprechenden 
HM erOSZ0 "0: 

Nach Abhaltung meines Vortrages in der Fachsitzung der ung. Geo- 
logischen Gesellschaft verötftentliehte Kreisnotár Herr K. v. ILLYÉSY einen 
Artikel, in welchem er folgende Daten seiner mit dem Maximumthermo- 
meter angestellten Maximal-Temperaturmessungen mitteilt. Da der ge- 
nannte Herr mit dem Reaumur-Thermometer mass, stelle ich seinen 
Messungen die Umrechnung in Celsius-Grade bei. 

Die Messungen geschahen immer in der wármsten Zone an ver- 
sehiedenen Stellen des Sees und wurde von den 1—2"7-ige Sehwankungen 
zeigenden Temperaturen das Mittel genommen. 


R 02 
14. September 1898 . . 59 65" 
90 ( ( fv szal (gas 
4. Oktober ( sztk ú (sa [/89 
125 (t (t ; Ea ie 49" É (ÁL SZT e 
30. (( ( 288 ett ; 46" ; HSON 
96. November a ZS ; SE 
99. Dezember  x ERZA ötEg- és lÉ 409 
16. Januar — 1899. Do my Wet dja 
7. Februar LV OZSK SBS 4 6 leg EZEN TA SZ ATa 
90. (( ( PL 94" 30" 
9718 ( ( 94 30" 
11. Márz (888 És 2 O7He 
2. April ( 3 BEST zs Aepolttt [egés MORD 
8. § hgóssi CA RINESETÁGAK 96-95" 
[4 a ( FINENT AT JOTT 8 VAY ÁGY 
VEN ( 96 2 red DJ 
1. Mai ( S ON E KBT 40 
SEL NTN (b: i DOT E 4813" 
10. ( ( ; ee CG EÁ e JJ 


X In der Nummer vom 13. November 1901 des Pesti Hirlap genannten, in 
Budapest erscheinenden Tageblattes. 
279 


420 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


Diese Daten sind damnaeh angethan, meine Beobachtungen und 
Untersuchungen und die daraus abgeleiteten Schlüsse zu unterstützen. Es 
wüáre nur wünschenswert, dass Herr K. v. ILLyÉs seine Temperaturmessun- 
gen auch weiter fortsetze. 

Nach diesen Untersuchungen und Beobachtungen können wir mit 
voller Bestimmtiheit, jeden Zweifel ausschliessend sagen, dass die warme 
und heisse Flüssigkeitssehiehte der Szovátaer Salzseen keinen thermalen 
Ursprungy besitze. 

Beurteilen wir jetzt jene Auffassung, wonach diese hohe Temperatur 
durch ehemische Processe, durch langsame Verwesung, Verbrennung, Oxy- 
dation des Humus, der Pflanzen, der bituminősen Stoffe, des Pyrits u. s. w. 
hervorgerufen werden würde. 

In Anbetracht der riesigen Salzwassermenge, die auf 607—70 € 
erwármt ist und diese hohe Temperatur bereits mehr als 20 Jahre bei- 
behielt, wáre eine sehr grosse Ouantitát brennbarer Stoffte und zu deren 
Verbrennuneg eine noch grössere Menge Sauerstoft, respective Luft not- 
wendig. Diese Ouantitáten aber wáren einfach enorm. 

Wir wissen aber, dass wenn organische Stoffe verbrennen, die End- 
produkte immer Wasser und Kohlensáure sind, weleh letztere man in den 
Salzseen oder ausserhalb derselben als Gasexhalationen, oder aber in 
Form von Süuerlingen vorfinden műsste. Die Untersuchung der aus den 
Salzseen von versechiedenen Orten und Tiefen entnommenen Proben er- 
gaben jedoch keine bedeutende Ouantitát von Kohlensáure und kohlen- 
sauren Salzen. Ausserdem finden wir nirgends freie Kohlensüure, weder in 
Sáuerlingen, noch in Exhalationen, nicht nur nicht in der Náhe der Salz- 
seen, sondern auch in der ganzen Umgegend auf die Entfernung von 
vielen Kilometern nicht, was also keinesfalls fur die Verbrennung grosser 
Ouantitáten von organischen Substanzen spricht. Über die Hxistenz so 
erosser Lager brennbarer Substanzen wollen wir gar nicht sprechen. 

Auch muss weiters erwogen werden, dass concentrirte Salzlósungen, 
wie sie die Seen enthalten, auf die möglieherweise in dieselben hineinge- 
ratenen Pflanzen- und Tierreste conservirend wirken. Die hineingefallenen 
Baumstámme und Áste bleiben jahrelang darin erhalten und werden von 
dem Salzwasser derart imprügnirt, dass ein herausgeholtes Holzstück ein 
egrösseres Gewicht aufweist, wie ursprüneglieh. Die Blátter der Báume 
bleiben im Salzsee vollkommen unversehrt, nur verlieren sie ihr Chlo- 
rophyll. 

Zur Feststellung dessen, ob z. B. die Oxydation des in der Andesit- 
breccie vorbandenen Pyrites die hohe Temperatur verursache, untersuchte 
ich die mitgebrachten Wasserproben auch guantitativ auf ihren Sehwefel- 
süure-Gehalt und fand, dass in den verschiedenen Scehichten die auf 
die trockene Substanz berechnete Ouantitát der Sehwefelsüure dieselbe 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HBEISSEN KOCHSALZSEEN. 491 


(07409 50,) ist und sehwefeligsaure Salze darin überhaupt nicht vorhan- 
den sind. 

Alle diese Untersuchungen und Beobachtungen sprechen gegen die 
Voraussetzung, dass die Oxydation der brennbaren Stoffe die Ursache 
der hohen Temperatur abgebe. 

Nachdem also aut diese Weise gezeigt wurde, dass die Temperatur 
der warmheissen Salzwassersechiehte weder thermalen Ursprunges sei, noch 
durch die Verbrennung, Oxydation brennbarer Stoffe hervorgerufen wird, 
wollen wir nun den wirkliehen Grund der Erwármung suchen. 

Die Bewohner der Gegend wissen schon lange, dass sowol der 
Medve-, als auch der Mogyoróser See sich in den Monaten April und Mai bedeu- 
tend intensiver erwármt, als spáter, zu Anfange des Sommers, und dass im 
Herbst die Temperatur abermals steigt. Ziehen wir in Erwügung, dass in 
den Monaten April und Mai gewöhnlich schönes, sonniges Wetter herrseht 
und der Tag sehr lang ist, dass sich jedoch spáter, im Juni und Juli die 
Sommerregen einstellen, so kommen wir unwillkürlieh auf den Gedanken, 
dass die Sonne, unsere bedeutendste natürliehe Wármeguelle, die Ursache 
der hohen Temperatur sein könnte. Übrigens verwies auch der unter- 
suchte und spáter abgezapíte kleine warme See auf dieselbe. 

Die in verschiedenen Zeiten bewerkstelligten Messungen zeigen uns 
ferner, dass bei bestándigem Wetter und klarem, unbewölktem Himmel, 
wenn die Sonne genügend hoch steht und lange den See bescheint, die 
Temperatur des Salzwassers beinahe in allen Schichten unter der Ober- 
fláche, besonders jedoth die Maximal-Temperatur des Sees tüglieh um circa 
17C steigt, wie dies aus einigen Daten auf P. 418 hervorgeht. Im Winter ist 
der tágliche Verlust beiláufig 01—0-29€. j 

Die Wahrscheimlichkeit spricht demnach für eine Erwármung des 
Wassers durch die Sonne, obwol dies noch nicht bewiesen ist. Bisher 
wurde zwar noch nirgends eine 3070 übersteigende Erwármung der See- 
wásser constatirt, wáhrend die Temperatur einzelner unserer Salzseen 
58—709" erreicht, was mit dem obigen Erfahrungssatze in Widerspruch zu 
stehen scheint. Diese ausnahmsweise hohe Temperatur scheint also eine 
charakteristische Higenschaft dieser Salzseen zu sein. 

Um diese Frage zu entscheiden, stellte ich folgende Versuche an. 
lch liess in thonigem Boden künstlieche Teiche von der etwaigen Grösse 
des auf P. 418 beschriebenen kleinen Salzsees graben ; der eine wurde mit 
Süss-, der andere mit 26 9/9 -igem Salzwasser gefüllt, u. zw. so, dass ich eine, 
unter einem Salzfelsen entspringende Salzguelle (1390) stundenlang durch 
den künstliehen Teich laufen liess und dann nach Sonnenuntergang den 
Einfluss absperrte. Nachdem meine beiden Teiche den ganzen folgenden 
Tag über von der S5onne beschienen wurden, mass ich nach Sonnenunter- 
sang die Temperatur von beiden mit dem Maximumthermometer und fand, 


499 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


dass dieselbe sowol auf der Oberfláche, als auch in der Mitte und am 
Grund in beiden Teichen und in jeder Schichte keine bedeutende Abwei- 
chung zeige ; sie betrug 28—299C und verblieb dieselbe wáhrend der tage- 
lang angestellten Beobachtungen. Daraus liesse sich folgern, dass die hohe 
Temperatur auf diese Art weder im Süss-, noch im Salzwasser zustande 
kommen könne. 

Nach diesem negativen Resultat ánderte ich die Verhültnisse. Ich 
füllte jetzt beide am rechten und linken Ufler der Salzguelle, respective des 
Salzbaches befindlichen künstlichen Teiche mit der concentrirten, 26090/9- 
igen Salzsole; der eine wurde so belassen, auf den anderen wurden vor- 
sichtig 10 Mass Süsswasser gegossen, wodurch ich die Verhültnisse des 
Medve-Sees nachahmte, auf dessen Oberfláche sich Süsswasser befindet. 
50 lange die Sonne nicht auf die Seen schien, zeigte sich keine Veránde- 
rung in der Temperatur, als sie jedoch am nüchsten Tag von der Sonne 
beschienen wurden und ich abends an beiden Seen Temperaturmessungen 
vornahm, gelangte ich zu folgenden Resultaten. ( W bezeichnet jenen Teich, 
auf dessen Öberfláche Süsswasser war, S den, der reines Salzwasser enthielt) : 


W 9 
auf der Oberflche — unten auf der Oberflache unten 
23. Juli, v. M. 10h s ÁZ Ő 30 95 8 SL 
ADs KC táatáa Kis (oj 26 30 99 szg 
da be De Fele ÁKTRNA i 7 VAESZOÉL, HHE 98"5 29 
SZT ve kilöáet Meze L kelő fs) pe a 1 4as 99 SLR E] 


Auf die Oberfláche der Teiche wurde hierauf frisches Susswasser gegossen, 
da dasselbe zum Teil verdunstet war. 


w w 
98. Juli n. M. 6£ Be 29 36 3 OG E MEAUOÓ 
DOAA tal KEK 5 miszze tő 36 E NSZ s x30 
STAT Ta E ET [ 8 tét es És) 5 99 MSG / 


Diese experimentellen Daten führten demnach zu dem überraschen- 
den Resultat, dass — wie ersichtlieh — das vorerst eine Temperatur von 
13" C aufweisende, reine concentrirte Salzwasser und das reine Süsswasser 
von der Sonne nur eine 309" C nicht übersteigende Temperatur annahm 
und diese Temperatur in jeder Schichte beiláufig dieselbe war ; wáhrend 
hingegen, wenn auf der Oberfláche des Salzwassers eine Susswasserschichte 
vorhanden war, die Temperatur bereits einige em unter der Oberflüche 
um 8—9" C stieg, die Wármeschichte demnach eine ühnliche Lage ein- 
nahm, wie im Medve-See. 

Dieser Versuch beweist also mit voller Bestimmtheit, dass sich con- 
centrirtes Salzwasser, wenn es von einer specifisch leichteren Süsswasser- 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSEEN. 493 


schichte bedeckt und von der Sonne lüngere Zeit beschienen wird, erwürmt. 
Daraus können wir nun analoger Weise mit Sicherheit sehliessen, dass die 
mittlere warmheisse Schichte des Medve- und Mogyoróser Sees weder ther- 
malen Ursprungs, noch die Folge eines Oxydationsprocesses ist, sondern 
ihre Wiürme ebenfalls nur von der Sonne erhült. 

Aus diesen Daten geht weiters hervor, dass mit dem Verdunsten des 
auf der Oberfláche schwimmenden Wassers die Temperaturunterschiede 
der oberen und unteren Flüssigkeitssehiehten geringer werden und dass 
nacb dem vollstándigen Verdunsten des Süsswassers die Differenz — wie 
ich dies an einem anderen kleinen Teich beobachtete — nach einigen 
Tagen überhaupt versehwindet. Dieser kleine Teich wies am 13. Juli 1901 
oben eine Temperatur von 25970, unten von 3890 auf. Da ihm kein Süss- 
wasser zugeführt wurde und das seinige bis zum 29. Juli grösstenteils ver- 
dunstet war, fand ich an diesem Tage oben, wie unten eine Temperatur 
von 3090 vor. 

Zur Erwürmung der Salgseen ist somit, ausser der Sonne, eine auf 
der concentrirten Salzlösung schwimmende Süsswasser- oder schwach 
salzige Wasserschichte eine wesentliche Bedingung, sie ist die Vermittlerin 
und, dient gleichzettig zum Schulze. 

Die Erfahrung lehrt, dass die Temperatur unten um so höher steigt, 
je grösser die specifische (rewichtisdifferenz der beiden Flüssigkeiten ist ; 
mit der Differenz verringert sich auch die Temperatur. Nimmt das obere 
Süsswasser, eventuell die sehr verdünnte Salzwasserschichte an Máchtigkeit 
2u, so ist dementsprechend die Maximal- Temperatur der mittleren Schichte 
miedriger, wie dies der Mogyoróser See zeigt. 

Ist jedoch die specifisch letchte Schichte über dem concentrirten Salz- 
wasser sehr miáchtig, übersteigt sie 2 m, wie beim Schwarzen See, so unter- 
bleibt die Erwürmung der miltleren Schichte beinahe vollstündig und das 
Wasser des Sees erwáürmt sich annaáhernd so, wie in den bisher bekánn- 
ten Seen. 

Unsere Seen sind ein schönes Beispiel dafür, wie geringfügig die 
Wármeleitung in Flüssigkeiten ist; kann Wárme in einer Flüssigkeit nicht 
durch Strömung sich ausbreiten (wie z. B. wenn man Wasser in einem 
Becherglase über der Flamme erwármt, wo dann die unten heiss gewor- 
dene Flüssigkeit sofort aufsteigt — da sie leichter geworden — und so die 
Wárme durch das ganze Volum der Flüssigkeit mitteilt), so kann sie über- 
haupt nicht von der Stelle und es können dann an dem Orte, wo die Wárme 
in die Flüssigkeit hineingebracht wird, sehr hohe Temperaturen entstehen. 

leh teilte meine Beobachtungen, Untersuchungen und die daraus 
resultierten Hauptdaten meinem Freunde, Dr. P. LENARD, Prof. der Physik 
an der Universitát zu Kiel, noch anfangs September, vor der Publikation 
der Arbeit in der ung. Akademie der Wissenschaften mit und bekam von 


4124 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


ihm sogleich eine Antwort, in der er schreibt, dass die Sonnenstrahlung 
als Wármeguelle zur Erklárung der Erscheinung wirklich vollkommen 
ausreiche, wie eine kleine Berechnung zeige. 

Diese Salzseen werden nun durch die Strahlung der Sonne erwármt, 
die von oben ins Wasser drinet. Die Sonnenstrahlen, sichtbare und auch 
ultrarote zusammengenommen, werden von Wasser und Kochsalzlösung 
absorbirt, besonders die ultraroten Teile, aber nicht so stark, dass das 
Eindringen der Strahlen nicht bis zu einer gewissen Tiefe stattfinden 
könnte. Die Hauptsache ist, dass die Sonnenstrahlen nicht die áusserste 
Oberfliche der Seen allein erwármen, sondern eine ganze grosse, dicke 
Schichte an der Obertfláche. Wáre nun die Flüssigkeit homogen, so würde 
das Warme nach oben steigen und sich dort immer ansammeln. Die Ober- 
fMáche ist aber ein Ort starken Wármeverlustes durch Verdunstung, wobei 
ja Wárme verbraucht wird. Jedoch auch ohne Verdunstung wird Wárme 
an die Luft abgegeben und durch die Luftstromung geleich fortgefübit. 
Dies ist der Grund, warum in gewöhnlichen Seen und im Meere keine so 
starke Erhitzung des Wassers resultirt. wie in unseren Salzseen. In diesen 
Seen ist nun das Salzwasser, welches durch die Verschluckung der Sonnen- 
strahlen warm wird, durch sein hohes specifiscehes Gewicht verhindert 
aufzusteigen und an den Ort des Wármeverlustes, die Oberfláche, zu kommen ; 
es kann die tagsüber ihm fortwáhrend zugeführte Wárme nur durch Leitung 
nach oben und unten hin weitergeben. Eben die wásserigen Flüssigkeiten 
leiten jedoch die Wárme schlecht, fast so viel, wie gar nicht und daher 
ergibt sich die grosse Aufspeicherung der Wárme in der obersten Salz- 
solenschichte. 

Folgende kleine Berechnung zeigt, dass die Erklárung die guantitative 
Probe gut aushült. 

Nach meinen Temperaturmessungen herrscht in der ÖObertflüche ein 
Temperaturgefálle von etwa 0-4" C auf jedes em (217 amf 0-52 m oder 15" 
auf 074 m, was dasselbe). Da nun das Wármeleitungsvermögen von Wasser 
und sehr annüáhernd auch von Kochsalzlósung — 0"0012 Cal. pro em? und 
Secunde ist, muss durch jedes Ouadratcentimeter der Oberfláchenschichte 
hinauswandern die Wármemenge : 


0"0012 X 0-4 — 0700048 Calorien 


in der Secunde oder 0703 Cal. pro Minute oder 2 Cal. pro Stunde; melir 
aber nicht. 

Wáre also z. B. die heisse Schichte nur 1 cm diek, so würde sie sich 
doch nur um 2" in der Stunde durch Leitung abkühlen, wenn nachts die 
Insolation authóort. 

Nach unten geht sehr viel weniger, weil dort das Temperaturgefálle 


um Vieles geringer gefunden wurde. 


ei 
14 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSUNEN. 


Betrachten wir nun die Wármezufuhr. Diese betrágt (nach LANGLEY) 
rund 0704 Cal. pro Secunde und cm? bei senkrechtem Hinfall der Sonnen- 
strahlen auf ganz hohen Bergen ; im Tietland etwa die Hölfte davon, 0702 
Cal. Nehmen wir wegen der Schiefe der Strahlen davon nur die Hülfte, 
0-01 Cal. und wegen der Nachtzeit wieder blos die Hülfte — 0-005 Cal. 
(Die Felswánde der Seen dürften durch Reflexion 2 Teile gut machen, was 
sie durch Beschattung an Insolation entziehen.) Vergleicht man nun die 
07005 Cal. Wármezufuhr mit dem 0-700048 Cal. Wármeverlust, so sieht 
man, dass die Wármezufuhr etwa 9-mal so gross ist, als der Wármeverlust 
und dass die Salzsole auf diese Weise sich bedeutend zu erwármen im 
Stande ist. 

Erwügen wir nun, dass die specifisehe Wárme der concentrirten 
Kochsalzlösung um Vieles kleiner ist, als die der verdünnten und noch 
kleiner, als die des Wassers : 


Na Cl 19 spec. Wárme Beobachter 

BENDASAGOK ÉS EVE OSZ 959 Winkelmann 

AGE ÉSTUKO 441 E ítése (ÖS A ESÉS Thomsen 

GARIL ES e ilkegs SSOSZOGAN ZS eWikelmaan 

GELASSK ILS EE EE 1 KO TÁV TE ese EN TREE 

KUN TZESÍSRK ! 3 08721 aa PeTBONn 

c 49... 199—469 DESEKÉ zt El Winkelmann 

TEÁT Irak GYA ANNE A lkejüe 09749 .  Thomsen 


Spec. Wárme des Wassers bei 07 — 170000 
JOSSZTOOTAA 
DS (AD 


so ist leicht einzusehen, dass die Salzlósung je concentrirter sie ist, umso 
weniger Calorien benőtigt um sicb um 1" zu erwármen und die Geschwin- 
digkeit der Erwármung beim Beginn der Sonnenstrahlung, etwa im Fruh- 
jahr grösser wird. 

Je concentrirter das Salgwasser im Vergleiche zu der auf ihr 
sehwimmenden Süsswasserschichte ist, umso würmer wird, hauptsácilich 
durch Absorption, die mittlere Wasserschichte. 

Und es seheint, dies sei gleichzeitig der Grund dafür, dass die 
Maximal- Temperatur dort liegt— bei132 m — wo das specifische (xewicht, 
der Perzentgehalt der Salzalösung am grössten und die specifische Würme 
am geringsten isl. 

Obige Erklárung genügt zwar zum Verstándnis der Erseheinung, doch 
ist nicht ausgeschlossen, dass auch andere Einflüsse zur Erhöhung der 
Temperatur beitragen. S0 könnte z. B. die auf der Oberflüche sehwimmende 
Süússwasserschichte als eine Sammellinse gedacht werden, die die Sonnen- 
strahlen in der Tiefe des Sees sammelt, auch hat die Voraussetzung, dass 


426 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


die Brechung der Sonnenstrahlen an den gegen die Tiefe immer dichter 
werdenden Solenschichten zur Erwármung der Flüssigkeit beitragen, einige 
Wahrscheinlichkeit fur sich. 

Da, diese Salzseen cie Würme der Sonne in grösserem Masse sam- 
meln und lüngere Zeit in sich festhalten, müssen diese unsere natürlichen, 
wie auch die künstliehen Seen als Wármeaccumulatoren betrachtet werden. 

Und ich bezweifle nicht, dass eine derartige Anhüufung und in gewis- 
sem Masse Aufspeicherung der Sonnenwárme, ausser der concentrirten 
Kochsalzlösung, auch in anderen Flüssigkeiten und Lösungen möglich ist, 
wenn die Verháltnisse so gegeben werden, wie sie an unseren Salzseen zu 
beobachten sind. Zum Studium dieser eigenartigen Erscheinung im Labo- 
ratorium kann statt der Sonne eine andere Wármeguelle, 7. B. eine elek- 
triscehe Lampe benützt werden. 

In der Literatur kommt eine Beschreibung solcher heisser Salzseen 
nicht vor, im Prometheus? ist jedoch eine áhnliche Erscheinung kurz 
besprochen. G. ZIEGLER schreibt námlich über ein grosses, 5 m tiefes 
Bassin, das 1872 für die Saline von Miserey in Besancon errichtet und — 
wie gebráuchlieh — nicht gedeckt wurde. Bei Gelegenheit einer Revision 
bemerkte man, dass die abgelassene Sole eine Temperatur von 447" C aut- 
weise. G. ZIEGLER und ÁArzB. MARcHANwDp stellten hernach über ein halbes 
Jahr Temperaturmessungen in dem Bassin an und fanden bei 135 m 
Tiefe eine Maximaltemperatur von 627 C vor. Anderweitige Versuche 
wurden nicht angestellt und auch die Temperaturmessungen unterblieben 
spüter. Die Erwármung sehrieben sie der S5onne zu und gaben der Erschei- 
nung folgende Erklárung: cDiese Aufspeicherung der Sonnenwárme wird 
ihre Erklárung wesentlich darin finden műssen, dass die Gewichtszunahme 
der einzelnen Solteilehen durch die Salzanreicherung bei erhőhter Tempe- 
ratur die Gewichtsabnahme in Folge der Wármesteigerung übertrifft und 
daher ein Aufsteigen der warmen Partien, wie dasselbe in den Flüssigkeiten 
sonst stattfindet, verhindert.v 0. LANG FF reflektirt in derselben Zeitschrift 
auf diese Mitteilung und findet die Erklárung nicht entsprechend. 

So gelangten wir denn zur Kenntnis eines neuen Phánomens, zu 
einer neuen Wármeguelle. 

Diese in erösserem Massstabe vor sich gehende Anháufung der strahlen- 
den Sonnenwárme kann heutzutage auch praktisch verwertelt werden. 

In Ungarn, besonders in seinen siebenbürger Teilen, jedoch auch auf 
anderen Stellen des Continentes, sind mehrere kalte, kleinere und grössere, 
concentrirte Salzseen vorhanden : würden auf deren Oberflüche genügend 


k G ZIEGLER: An den Herausgeber des Prometheus. 1898. Jahrg. IX, P. 79. 
kk O. LANG: Absonderliehe Temperaturverhültnisse in einem Solbehülter. 
Prometheus. 1898. P. 325. 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALCZSEEN. 497 


wasserretche Süsswasserbüche geleitet werden, so verwamtelte die Sonnen- 
würme dieselben in gewisser Zett in warme. Ist nun das Salzwasser sehr 
concentrirt und die daraufgeleitete Susswasserschichte nicht all zu mách- 
tig, so wird der See in seiner entsprechenden mittleren Schichte sehr warm 
sein, sorgen wir jedoch für eine dickere Süsswasserschichte, so wird dem- 
entsprechend eine niedrigere Temperatur entstehen. 

Wir haben es also in der Hand, die Wárme so zu reguliren, wie wir 
wollen; zu Badezwecken könnten die warmen, zu anderen Zwecken die 
heissen Salzseen verwendet werden. 

Daraus geht wieder hervor, dass der heisse Medve-See, würden die 
beiden kleinen Büche, die sich in ihn ergiessen, also die scehützende und 
vermittelnde Süsswasserdecke weggeleitet, nicht mehr warm verbleiben 
könnte. Das Regenwasser und Sehmelzwasser des Schnees würde zwar zeit- 
weilig eine Süsswasserschichte auf seiner Oberfláche bilden, so dass er sich 
zu erwármen vermöchte, jedoch nur auf kürzere Zeit, da nach dem Ver- 
dunsten des Regen- oder Schmelzwassers seine Schichten ihren Dichtigkeits- 
unterschied, er seine Schutzsechichte und damit seine höhere Temperatur 
verlőre. 

Die siebenbürger Landesteile sind auch an Salzguellen und Brunnen 
sehr reich, die sich seit Jahrhunderten und Jahrtausenden unbenützt in die 
Flüsse ergiessen und so ihr Salz wieder an das Meer abgeben. Wenn man 
das Wasser dieser Salzguellen und -Brunnen in Bassins auffinge und dafür 
Sorge trüge, dass auf ihre Oberfláche Susswasser fliesse, würde man künst- 
hehe warme Seen oder Wáürmeaccumulatoren erhalten. 

Wo aber das oben Erwáhnte fehlt, Steinsalz jedoch vorhanden ist, 
können mit Hilfe desselben auf leichte Art wo immer solche Wirmeaccu- 
mulatoren hergestellt werden. 

Die Kenntnis dieser Wármeaccumulatoren kann dereinst vielleicht 
einen Modus ergeben, wie unsere grösste Wármeguelle, die Sonne zu 
háuslichen und industriellen Zwecken benützt und wie eine heutzu- 
tage verlorengehende Wárme, z. B. die des sogenannten Ausblasdampfes 
oder die der Thermen oder aber die durch die Rauchfánge entsehwindende, 
oft 200—300" übersteigende Wármemenge gesammelt und aufgespeichert 
werden könnte u. s. w. Auch wáre die grössere Verbreitung und Benützung 
warmer Salzbáder sowol von nationalökonomischem, als auch sanitárem 
Standpunkt von grossem Nutzen. 

Salzseen mit sehr grosser Oberfláche, Salzmeere, wie das Todte Meer 
und áhniiche, können in gewisser Tiefe, wenn sich darein ein Süsswasser- 
bach oder Fluss ergiesst, ebenfalls eine wármere Salzwasserschichte er- 
geben, wahrscheinlich jedoch nicht in ihrer ganzen Ausdehnung, da die 
Sturme das Süsswasser teils sehneller verdunsten machen, teils mit dem 
darunter befindlichen Salzwasser vermittels des Wellensehlages vermengen, 


428 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


m 
Seetemperaturen : 
aa — Medve-See am 25-ten Juli 1901. 
a. — Medve-See am 23-ten Sept. 1898. 
bb — Mogyoróser See am 18-ten Juli 1901. 
cc —- Schwarzer See am 25-ten Juli 1901. 
dd — Wörther See am 15-ten Aug. 1890 (n. RICHTER). 


Traun-See am 14-ten Juli 1895 (n. RICHTER). 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSEEN. 429 


die Flüssigkeit also homogen machen, so dass die specifische Gewichts- 
differenz beinahe versehwindet. Grosse Regengüsse können bei genügend 
ruhigem Wetter auch in diesen todten Meeren auf kurze Zeit ebenfalls 
derartige warme Schichten hervorrufen. 

In den tieferen Sehichten der Meere und Oceane, deren Wasser von 
viel geringerer Dichte ist, als das unserer Salzseen, kann stellenweise, bei 
der Mündung der Flüsse oder aber an den Stellen submariner Süsswasser- 
guellen, ebenfalls ein Steigen der Temperatur eintreten, das jedoch bedeu- 
tend kleiner sein wird, als bei unseren Salzseen. 

Beim Vereleiche mit anderen tiefen Seen fállt beim Medve-See ein 
Umstand noch ganz besonders auf. Wir finden hier námlich in den grossen 
Tiefen — wie aus der mitgeteilten Tabelle und anstehender graphischen Dar- 
stellung ersichtliceh — eine bedeutend höhere Temperatur vor, die Differenz 
betrágt beiláufig 1190 in einer Tiefe von 20 m, obzwar die Lösung des Salzes 
in Wasser mit Wármeverlust verbunden war. 

Dieser hohe Wármegrad ist gewiss dadurch entstanden, dass die heisse 
Schichte die darunter befindliche Flüssigkeit im Laufe der Jahre durch 
Leitung erwürmte. Aus den zur Verfügung stehenden Daten kann berech- 
net werden, vor wie viel Jahren die Erwármung des Sees begonnen hat, 
wann der See entstanden ist, was zu wissen umso interessanter ist, da man 
das pünktliehe Datum der Entstehung des Sees eigentlieh nicht kennt 
(1872—1879). L. Rorm v. TELEGp mass 1898 in einer Tiefe von 20m 
16-87" C, ich im Jahre 1901, nach beinahe drei Jahren in einer Tiefe von 
14:82 m 19" C. Die bis zu 20 m ergánzte Curve des Medve-Sees zeigt, dass 
in einer Tiefe von 20m heute eine Temperatur von 185" C herrscht. Somit 
hat sich diese Solenschichte innerhalb 34 Monaten — soweit die Daten 
pünktlich sind — um 1"63" C erwármt. Daraus und aus dem Vergleiche mit 
einem homogenen See, z. B. dem Wörther-See, dessen Temperatur in der- 
selben Tiefe circa 7" C ist, lásst sich leicht berechnen, dass sich der See vor 
circa 20 Jahren also imJahre 1881, zu erwármen anfing. Rechnet man nun 
für die Füllung des grossen Beckens durch die beiden kleinen Süsswasser- 
büche ein Jahr, für die Ausgleichung des durch das Lösen des Salzes im 
Wasser entstandene Abkühlung abermals ein Jahr, so ergibt sich, dass der 
See 1879, also in jenem Jahre entstanden ist, das auch bisher auf Grund 
der Aussage einiger Augenzeugen am wahrscheinliehsten gehalten wurde. 
Gleichzeitig kann ich prophezeien, dass sich das Wasser des Sees bis an 
seinen Grund von Jahr zu Jahr mehr erwármen wird, ebenso auch die Maxi- 
maltemperatur im Winter, vorausgesetzt, dass die jetzigen Umstánde weiter 
bestehen werden. 

Aus der Tabelle ist auch noch ersichtliech, dass die Concentration der 
Sole gegen den Grund des Sees fortwáhrend zunimmt, bis sie endliech ihren 
Sáttigungsgrad erreicht. Daraus können wir schliessen, dass das Wasser 


430 ALEXANDER V. KALECSINSZKY : 


des Sees noch an vielen Stellen unmittelbar mit Steinsalz in Beruhrung 
steht, was beim Bau des neuen Badehauses auch constatirt wurde. Daraus 
folegt weiter, dass das concentrirte Salzwasser des Medve-Sees noch lange Zeit 
im selben Niveau verbleiben wird, welches es derzeit einnimmt, trotzdem der 
durchfliessende Bach fortwábrend eine gewisse Menge der Sole dem See 
entzieht. Im Mogyoróser See dagegen wird das Niveau des concentrirten 
Salzwassers mit der Zeit sinken, da in seiner Umgebung keine Salzfelsen 
vorhanden sind und sein Grund von schlammiger Erde gebildet wird. 
Überdies entzieht ihm der Bach stetig Salz, ohne dass dasselbe von irgend 
einer anderen Seite ersetzt würde; demzufolge wird seine maximale Tem- 
peratur mit dem Sinken in die Tiefe auch allmáhlich niedriger werden. Im 
Schwarzen See endlich, der nur zufolge Regen- oder Sehmelzwassers an- 
sehwillt, fand Hawxkó im Jahre 1879 in einer Tiefe von 15 m 19"3 979 NaCl 
wahrend ich heuer (1901) 19 99 erst in einer Tiefe von 3 m constatiren 
konnte;:; die Menge des concentrirten Salzwassers hat somit — da das 
Wasser des Sees mit Salz nicht in Berührung kommt — wáhrend dieser 
verhültnismássig kurzen Zeit ganz bedeutend abgenommen. 

Bezüglieh der Vergangenheit und Zukunft dieser Salzseen und ihrer 
Umgebung bin ich der Ansicht, dass vor nicht all zu langer Zeit, jedoch 
noch vor der Entstehung des Medve-Sees, als die im Boden versehwindenden 
Büche dort ibre auslaugende Thátigkeit ausübten, um dann als Salzbáche 
wieder zu Tage zu treten, die damals existirten Salzseen kalt gewesen sein 
und nur nach Regengüssen oder nach dem Schmelzen des Schnees im 
Vrúhjahr zeitweilig eine höhere Temperatur erlangt haben dürften, die 
jedoch nach Abfluss oder Verdunstung des Süsswassers wieder versehwand. 

Bine derartige zeitweilige Erwármung werden wol auch die übrigen 
siebenbürger kalten Salzseen zeigen. 

Was die Zukunft betrifft, so dürften diese Seen, besonders der Medve- 
See, und ihre Umgebung innerhalb einiger Generationen aller Wahrschein- 
lichkeit nach keine grössere Veránderung erfahren. Wenigstens droht ihnen 
keine Gefahr, doch dürften immerhin gewisse Schutzmassnahmen em- 
pfehlenswert sein. 

Die ganze Zeit des Werdens und Vergehens dieser Seen jedoch be- 
deutet in der Geologie nur Augenblicke ; innerhalb kürzerer-lüngerer geo- 
logischer Zeitabschnilte werden aber an den Salzseen und ihrer Umgebung 
sewiss grosse Veründerungen vor sich gehen, selbst wenn die heutigen Ver- 
hültnisse bestehen bleiben, wenn keinerlei Katastrophe eintritt und das 
Salz weder bergbaulich, noch industriell ausgebeutet wird. Die zerstő- 
rende Wirkung des Wassers und der Niederschlüge allein dürfíte hin- 
reichen, um an den miocenen Steinsalzlagern tiefgehende Veránderungen 


hervorzurufen. 
Deja 


ÜBER DIE UNGARISCHEN WARMEN UND HEISSEN KOCHSALZSBEN. 431 


In Folgendem seien vorstehende Ausführungen nochmals kurz re- 
capitulirt. 

Nach Beschreibung der Seen und ihrer Umgebung und der Bestim- 
mungsmethoden wurden die versehiedenen Beobachtungs- und Messungs- 
daten mitgeteilt. 

Sowol aus denselben, als auch aus den Analysen und der Abzapfung 
eines kleinen warmen Teiches, ging mit voller Bestimmtheit hervor, dass 
das warme Wasser der Seen weder thermalen, noch chemischen Ursprun- 
ges sel. 

Verschiedene Beobachtungen lenkten mein Augenmerk auf die Sonne 
als die Urheberin der in den Seen constatirten hohen Temperatur. Durch 
Anlegung künstlicher warmer Seen gelangte ich zu der Haupterkenntnis, 
dass sich die concentrirten Salzseen nur dann erwármen, wenn auf ihrer 
Oberflüche eine Süsswasserschichte sehwimmt und sie von der Sonne 
beschienen werden. Der Grad der Erwármung hüngt von der Ditfferenz 
des specifischen Gewichtes der Flüssigkeiten und der Máchtigkeit der 
sehützenden und vermittelnden Süsswasserschichte ab. 

Nach Erklárung dieser Erscheinung, welche auch rechnerisch be- 
státigt wurde, lenkte ich meme Aufmerksamkeit auch auf die praktische 
Verwertung derselben, námlich wie bereits vorhandene kalte Salzwasser- 
seen durch Daraufleitung von Süsswasser in warme verwandelt, wie die 
heute unbenützt abfliessenden Salzguellen und die Salzlager zur Herstel- 
lung künstlicher warmer Salzseen, Büdern, respektive Wármeaccumula- 
toren benützt werden könnten. Durch Vermittlung solcher Seen wáre 
dereinst vielleicht auch die háusliche und industrielle Verwertung der 
Sonnenwüárme möglich und könnte die in denselben aufgespeicherte Wárme 
entweder als solche oder aber eventuell auch in andere Energie umgewan- 
delt ausgebeutet werden. 


Chemisches Laboratorium der kgl. ung. (Geologischen Anstalt. 
Budapest, am 6. November 1901. 


432 PETER TREITZ : 


DIE KLIMATISUHEN BODENZONEN UNGARNS, 
Vox 


PETER TREITZ. 


Im letzt erschienenen Hefte des sFöldtani Közlönyv referirte ich 
über den Vortrag des Prof. Dr. E. RAMANN cDie klimatischen Bodenzonen 
KEuropas) , in welehem Ungarn in die Zone der Gebiete chemischer Verwitte- 
rung der ariden Regionen, weiters hier in die Unterabteilung der Gebiete 
mit kaltem Winter eingereiht wird. Der grösste Teil der Oberflüche Ungarns, 
ausgenommen die Tháler der Flüsse, wird von diluvialen Ablagerungen 
bedeckt, deren Verwitterungsprodukte liefern den Hauptteil der bebauten 
Kulturböden. 

Ím Diluvium herrsehte in Mitteleuropa, somit auch in Ungarn, Step- 
penklima ; in dieser Zeit kamen grosse Massen von Löss zur Ablagerung, 
der Boden der sehon vorhandenen sandigen Gebiete kam in Bewegung, 
wurde zu Flugsand. Der Löss, den der Wind aus dem aufgelockerten 
Schlamm der Gletscher, die den nördlichen Teil Huropas bedeckten, auf- 
wirbelte, überlagerte gleiehmássig so Berg und Thal wie die Ebenen. 

In den Gebirgen waren die Abhánge wie die Bergrücken mit Wald 
bestanden. Im Boden des Waldes waren ganze Mengen von humosen 
sStoffen aufgeháuft, welche mit Hilfe der in ihnen enthaltenen Süáuren 
die Aluminium- und Magnesium-Silikatkörnehen zersetzten und mit den 
in ihnen enthaltenen Aluminium- und Bisenverbindungen den so entstan- 
denen Boden an thonigen Substanzen bereicherten. Im Innern des gebirgi- 
sen (Gebietes finden sich demnach keine Lössablagerungen vor, die Mine- 
ralien des hieher gewehten Staubes wurden zersetzt, aus den abgeiagerten 
HStaubmassen entstand ein thoniger Boden. 

Jener Teil der Staubmassen, die auf bindigem Boden zur Ablage- 
rung gelangten, blieb unverándert auf seiner ursprünglichen Lagerstátte. 
Wo die Oberflüche des Bodens bei dem Niederfallen des Staubes mit einer 
Grasdecke überzogen war, da setzten sich die Körnchen fest. Die schwache 
Humusschichte, die unter dem spárlichen Grase vorhanden war, griff nur 
die Oberfláche der Körnchen an, und áusserte nur insolern eine zer- 
setzende Wirkung auf die Staubkörnehen, als sie die Verwitterung der 
leicehtzersetzbaren Kalksilikate beschleuniete, aus ihnen den Kalkeehalt 
freisetzte, der mit der Kohlensáure des Bodens sich zu kohlensaurem 
Kalke verband. 

Die Bewegung erösserer Staubmassen setzt ein arides Klima voraus ; 


DIE KLIMATISCHEN BODENZONEN UNGARNS. 433 


z. B. eín dem áhnliches, wie heutzutage in Mittel-Asien herrscht. In ariden 
tegionen ist die Menge des jáhrliehen Niederschlages sehr gering, dem 
zufolge ist die Auslaugung des Bodens auch schwach, so dass in diesem sich 
die löslichen alkaliscehen Salze anhüáufen. Die Bedingnisse der Entstehung 
salzháltiger Böden, d. i. Alkali-Böden, sind arides Klima und unvollstándige 
Auslaugung des Bodens. Unter solehen Umstánden bleibt der bei der 
teilweisen Zersetzung der Kalksilikatkörner frei gewordene kohlensaure 
Kalk wo er entstanden, im Boden, wo derselbe durch die Niederschlags- 
wásser nicht ausgelaugt wird. Aus diesem lt mstande lüsst sich der hohe 
Kalkgehalt des Lösses erklüren. 

Die unter einer Rasendecke befindliche Humusschichte ist gewöhn- 
lieh sehr dünn. Die Oxidation der organischen Substanzen ist unter dem 
KRasen auch in ariden Gebieten ziemlich intensiv, da der Boden auch unter 
ariden klimatischen Verhültnissen unter der Humusschichte in einer Tiefe 
von 4—8 dm bestándig Feuchtigkeit enthált. Ín dem Humus eines nicht 
zu nassen Bodens ist sehr viel humussaurer Kalk enthalten, welche 
Substanz den Boden in ausserordentlich feiner Verteilung ganz durchsetzt, 
sie umhüllt ein jedes Körnechen des Bodens, füllt die feineren Bodenporen 
ganz aus. Bei dem fortgesetzten Niederregnen der Staubmassen hebt sich 
mit der Zeit die Oberfláche des Bodens, hiemit würde auch gleichzeitig 
die Máchtigkeit der humosen Schichte anwachsen, wenn nicht im Unter- 


grund in einer gewissen Tiefe — nach der Erfahrung scheint diese 
Zone 6—8 dm tief zu liegen — die organischen Stoftfe zersetzt wür- 


den. Bei dem Zerfalle der organischen Stoftfe in Wasser und Kohlen- 
sáure bleibt der anorganische Teil, der in dem Humus des Bodens ent- 
halten war, als Asche zurück. Den Hauptbestandteil dieses Gemenges 
anorganischer Verbindungen bildet der kohlensaure Kalk und die Eisen- 
oxydsalze, welche in eben solcher feiner Verteilung den Boden durchsetzen, 
wie sie ihm noch als organische Verbindung beigemengt waren. 

Nach der Oxidation des Humus umhüllt der bei dem Proces 
frei gewordene kohlensaure Kalk eín jedes Staubkorn, vereinigt die fein- 
sten Teilchen des Thones zu kleinen Krümchen, kittet diese Krümchen mit 
den Staubkörnern zu einer einheitlichen, ungeschiechteten, festen Masse 
zusammen, so dass in diese Masse eingegrabene Höhlen, auch ohne Mauer 
nicht einstürzen. Auf diese Weise lüsst sich die Festigkeit des Lösses 
erklüren. 

In der Zeit des Steppenklimas bedeckte selbst den lehmigen Boden 
nur ein spárlicher Rasen, die losen, sandigen Böden waren wáhrend des 
grössten Teils des Jahres kahl, bar einer jeglichen Vegetation. Ihre ausge- 
trocknete Oberfláche wurde vom Winde aufgewirbelt und aus ihm heraus- 
geweht, die sehwereren Körner des zurückbleibenden Bodenskelettes wur- 
den zu Dünen aufgetürmt. Die auf sandigen Boden niederregnenden Staub- 


Földtani Közlöny. XXXI. köt. 1904. 98 


434 PETER TREITZ : 


massen konnten demnach auf ihrem Ablagerungsorte.nicht verbleiben, 
wurden bei der Bewegung des Sandes vom Neuem aufgewirbelt und auf 
die Gebiete verweht, welche mit bündigem Boden die Sandinseln umga- 
ben. Hier wurde der Staub durch die Grashalme des Rasens festgehal- 
ten. Auf sandigem Terrain finden sich keine Lössablagerungen vor. 
In die Hbenen, die von Löss und Flugsand bedeckt waren, erodirten 
die Flüsse ihre Tháler, trugen das Löss- und Sandmaterial ab und 
ersetzten dasselbe mit ihrem eigenem Schwemm-Material. Der Boden 
der tiefer liegenden Thalsohlen war schon in Folge seiner tieferen 
Lage, dann durch die jáhrliehen Ueberschwemmungen bestándig viel 
feuchter, als jener der höher liegenden álteren Ablagerungen. Die Senken 
und Rinnen, worin ein Teil des Überschwemmungswassers zurückblieb, 
waren sogar wasserstándig. 

Eine permamente Feuchtigkeit hat die Entwicklung einer üppigen 
Sumpfvegetation zur Folge, bei welcher sich im Boden grössere Mengen 
organischer Stofte anhüáuften. Unter Wasser oder auf feuchten Stellen ist 
die Verwesung organischer Stoffe sehr langsam, die Entwicklung der 
Sumpípflanzen hingegen ausserordentlich üppig, die abgestorbenen Reste 
der Pflanzen hüáufen sich an. Bei der Fáulnis organischer Stoffe entwi- 
eckeln sich viele Sáuren, welche die Mineralkörner des Bodens angreifen, 
auf sie lösend wirken und dieselben teilweise zersetzen. Dies hat zur 
Folge, dass der Boden an wasserstándigen Stellen"viel reicher an tho- 
nigen Bestandteilen wird, als an solchen Stellen, die bestándig trocken 
oder mássig feucht geblieben waren. Der Boden der Flussthüler ist im 
Allgemeinem thoniger Natur. Mit dem Sinken des Wasserspiegels der 
Flüsse trockneten die Senken und Rinnen der nun höher liegenden Thal- 
sohlen aus, die in ihnen aufgeháuften organischen Stofle erfuhren 
nun trocken gelegt allmáhlich eine vollstándige Oxydation, nach wel- 
echer im Boden nur die Aschenbestandteile der organischen Stoffe 
zurückblieben. Wenn das Flussthal in ariden Regionen liegt, werden die 
Salze aus dem Boden nicht ausgelaugt, sondern verbleiben in demselben. 
Auf diese Weise entstehen die Salzböden, d. i. Alkaliböden. Der Schlick 
eines Flusses mit kalkhaltigem Wasser ist für gewöhnlich kalkreich 
(z. B. Donau). In solehem Boden setzen sich die angesammelten Salze 
in (regenwart von Íreier Kohlensáure mit dem kohlensauren Kalkgehalt 
des Bodens in kohlensaures Natron um. Das ist der Entstehungsgang der 
sodaháltigen Böden, cszékes Boden.s 

Die obersten Schichten, die unser Heimatland bedecken, entstanden 
unter den oben angeführten Naturerscheinungen. Auf der kleinen Karte 
bemühte ich mieh die örtliehe Verbreitung der einzelnen Ablagerun- 
sen zu versinnlichen. Das mit I bezeichnete Gebiet (auf der Karte mit 
horizontaler heissung dargestellt) war wáhrend der Ablagerung des 


DIE KLIMATISCHEN BODENZONEN UNGARNS. 435 


Lösses mit Wald bestanden. Der niederfallende Staub kam auf Waldhu- 
mus zu liegen und wurde durch neue organische Massen bedeckt. Bei 
der Zersetzung des Waldhumus entstehen organische Süuren, welche die 
vefallenen Körner des Staubes aufschliessen. 80 entstand aus dem Staube 
ein thoniger Boden. In der ganzen Region, die auf der Karte mit horizon- 
taler Reissung bezeichnet wurde, ist Thon die herrschende Bodenart. 
Je nach der Lage des Abhanges ist dem Thon mehr oder weniger Stein- 
sehutt beigemengt. Der Boden der Gehünge und Bergrücken, welche noch 
mit Wald bestanden sind, ist schwarzer humoser Thon. An jenen Stellen 
hingegen, wo der Wald in früheren Zeiten ausgerodet wurde, erfuhr 
der nun trockengelegte Humus des Bodens allmáhlich eine vollstándige 
Oxydation. Die Bisenverbindungen, die im Waldhumus in grossen Men- 
gen enthalten sind, verblieben nach der Oxynation der organischen Stoffe 
im Boden als Hisenoxydhydrat und verliehen diesem eine mehr oder 
minder intensive rote Fárbung. Der die Gehünge unserer Gebirge bede- 
ckende Thon ist im Allgemeinen rot oder rötlieh braun gefárbt, leidet in 
der Regel an Kalkmangel. Die Abhánge unserer Kalkgebirge sind meistens 
mit rotem kalklosen Thon bedeeckt. Kalkháltiger Boden bedeckt nur jene 
Berge, deren Gestein leieht zerbröckelt, bei denen die physikalische Verwit- 
terung die chemische bei weitem übertrifft. Lössablagerungen finden wir nur 
an den Gehüángen der Gebirge, die in die Ebene vorstossen, welche schon 
in die ariden Regionen hineinreichen. 

Die zweite Zone d. 1. die des Lösses und Flugsandes, umfasst das 
grosse und kleine Alföld (Tiefland) und den grössten Teil der zwischen 
Donau und Dráva gelegenen Gebietes. Sie ist auf der Karte mit sehráger 
teissung und Nummer II bezeichnet. Das ganze innere Land, welches von 
Gebirgen umsehlossen ist, bildete in der Zeit der Lössablagerung eine 
kbene. Durch die Senkung des grossen Alföldes hob sich der Landteil 
jenseits der Donau immer mehr aus der Bbene heraus ; lángs der so ent- 
standenen Spalte grub sich die Donau ihr Bett. Das grosse und kleine 
Alföld bewahrte bis heute seinen Steppencharakter. Auf ihnen wáhrt die 
Lössablagerung — obzwar in geringerem Masse als ehedem — noch heut- 
zutage fort. Die Sandgebiete weisen den Charakter von echtem Flug- 
sande auf. 

In den Niederungen und Becken ist eine Salzanháufung noch heute 
zu bemerken. Der Landteil jenseits der Donau ünderte seine Höhenlage, 
hob sich aus dem grossen Becken heraus. Die Folge hievon war, dass die 
Niederschlagswásser in das Plateau tiefe Thüler einschnitten, so dass die 
ehemalige Ebene sich in ein ziemlich coupirtes Hügelland verwandelte. 
Mit der Anderung der Höhenverháltnisse des: Landteiles ünderte sich das 
Klima, es wurde feuchter und niedersehlagreicher, welch letzterer Umstand 
die natürliche Aufforstung der Abhünge zur Folge hatte. Die Wirkung 


287 


DIE KLIMATISCHEN BODENZONEN UNGARNS. 437 


der einstigen Waldvegetation áussert sich in der roten Warbe und dem. 
erösseren Thongehalte des dortigen Bodens. Die Lösshügel, wo noch der 
ursprüngliche Boden aufliegt, finden wir mit rotem thonigem Boden 
(Laimen) bedeekt. Wo der ursprüngliehe Boden durch die Niederschlüge. 
weggeführt wurde, ist der Löss oder die darunter liegenden pontinischen 
Mergeln blosgelegt. Den humosen schwarzen Lehm, der allgemein die 
heutige Verwitterungsrinde des Lösses bildet (Tschernosjem), zeigen nur 
jene Teile des Gebietes, an welchen der Löss noch den Charakter einer 
Ebene beibehalten hat, námlich im Comitate Fehér. Diesen Kulturboden, 
entstanden durch die Verwitterung des Lösses, nennen wir, zufolge der 
speciellen chemischen Zusammensetzung seines Thon- und Humusgehalts 
und seiner hieraus resultirenden echemischen und physikalischen Higen- 
schaften im Allgemeinem Vályog. hm grossen und kleinen ungarischen 
Becken bedeckt den Löss überall dort Vályog, wo er seine ursprüngliche 
Lagerung beibehalten konnte. Dieser Landstrich bewahrte bis heute seinen 
Steppencharakter, seine Audfforstung — ausgenommen mit der aus Austra- 
lien importirten Akazie — ist ein sehr mühsames und oft misslingendes 
Unternehmen. Hine Waldvegetation entstand im Alföld nur auf den Sand- 
gebieten und in den Thálern der Flüsse, die wáhrend der Dauer des 
ganzen Jahres grössere Mengen von Feuchtigkeit enthielten. Diese zweite, 
Bodenzone Ungarns teilt sich nach dem bisher Gesagten in zwei Subzonen : 
1. in die Subzone, die ihren Steppencharakter bis heute bewahrt hatte, 
diese umfasst das kleine und grosse Alföld ; 2. in Jenem Teile, der seinen. 
Steppencharakter abgelegt hat. In diese Subzone gehört nur der jenseits 
der Donau gelegene Landstrich. Dieser war wáhrend der Ablagerung des 
Lösses thatsüchlich Steppe, verlor aber durch die Anderung seiner Höhen- 
lage diesen Charakter. Sein Boden ist demnach ein Relictenboden. 

In die Lössdecke der beiden ungarischen Becken schnitten die Flüsse, 
breite Tháler ein, sehwemmten das Lössmaterial weg und lagerten anstatt 
dessen ihr Schwemmaterial ab. Das Niveau der Flusstháler liegt natur-. 
gemöss tiefer, als die Löss- u. Sandfláchen. Der grösste Teil der Tháler geráti 
wáhrend den Frühjahrsübersehwemmungen unter Wasser, ihr Boden 
wird dermassen durechfeuchtet, dass sie auch wáhrend der Sommerdürre 
noch Bodenfeuchtigkeit enthalten. Die todten Arme und die Wiesensehlin- 
gen bleiben das ganze Jahr hindurch wasserstándig. In dem höher gelege-: 
nen durchfeuchteten Boden konnten sich die aus dem Wasser abgelagerten 
oderdurch dem Winde hergewehten Samen der Báume entwickeln. Die Früh- 
jahrstlut versah den Boden jáhrlieh mit so viel Feuchtigkeit, wie viel die 
Báume zu ihrer Entwicklung bedurften, so dass nach und nach das ganze 
Thal mit Auen und Wáldern bestanden wurde. Bei Abteufung von Brunnen " 
findet man im Tisza- Thale z. B.4—5 mtiefunter der Oberfláche. Baumstámme, 
ebenso entlang des ehemaligen Laufes der Hortobágy die Reste eines. 


438 PETER TREITZ: 


altdiluvialen Waldbestandes. Wenn wir das Flussthal durch Dámme vor 
den jáhrlichen Überflutungen schützen, troeknet dessen Boden allmáhlich 
so aus, dass der Boden viel weniger Feuchtigkeit enthált, als ein Baum zu 
seiner normalen Entwicklung benötigt. Die Steppenptlanzen, deren Ent- 
wicklung bereits im Juni abgesehlossen ist, erdrücken durch ihren üppigen 
Wuchs im Frühjahr die Sprösslinge, die dann bei der eintretenden Dürre 
zu Grunde gehen; ja sogar die weitere Entwicklung séhon vorhandenen 
Waldbestandes geráth ins Stocken, die einzelnen Báume kránkeln, wenn 
das Wasser der jöhrlichen Frühjahrsflut von ihnen abgesperrt wird. Die 
Báume verkümmern umsomelkr, je thoniger und bindiger der Boden ist. Die 
Aufforstung solcher Gegenden ist mit grossen Schwierigkeiten verbunden 
und mit háufigen Misserfolgen begleitet, wovon ich mich wáhrend meinen 
Aufnahmen öfters überzeugen konnte.: Dies ist der Fall z. B. im Temes- 
und Bega-Thale, weiters im Donauthale bei Kiskőrös und Hajós. 

Die Rücken, die sich über die Thüler erheben, waren im grossen Alföld 
nur dort mit Wald bestanden, wo der Boden durchwegs sandig war. (Auf 
der Karte sind diese Fláchen durch schráge Reissung und Punktirung 
bezeiehnet.) Der Sand behált wáhrend der grössten Dürre seine natürliche 
Frische bei (daher die Immunitát des Sandes gegen Phylloxera) ; die Auffor- 
stung auf Sandflüchen gelingt im Allgemeinen gut. Im grossen und kleinen 
Alföld bedeckte somit nur die Sandgebiete und die Flusstháler Wald. Der 
übrige Theil des Beckens war Steppe bis in die letzte Zeit, als die zuneh- 
mende Bevölkerung durch Pflug und Haue und die importirte Akazie ihr 
den Steppencharakter benahm. 

Der Boden der Flussthüler ist im Allgemeinen reich an Thonsub- 
stanzen in Folge der zersetzenden Wirkung des Wald- und Moorhumus, 
die sich hier in den Thülern ansammelten; doch sind sie nicht rot 
oder braun gefáhrt, wie wir sie in den Gebirgen gefunden haben, sondern 
schwarz, wenn der Humus in ihnen noch nieht oxydirt wurde, oder nach 
dessen Zersetzung hellgrau und weiss. Die Ursache dieser hellen Fárbung 
Hegt ausserdem oben erwühnten Umstande noch in der auslaugenden 
Wirkung der Humussüuren. Bei der Zersetzung humoser Stoffe unter 
Wasser gelangt aus der Luft weniger Sauerstoff hin, als sie zur Oxydation 
benötigen. Den fehlenden Sauerstoff entnehmen sie den im Boden vor- 
handenen Bisenoxydverbindungen, reduciren dieselben zu Oxydulen, die 
in dem kohlensüurehültigen Wasser der Moore als Kisenoxydulcarbonat 
löslich sind. Die jührliche Frühjahrsflut oder auch das Plus der jáhrlichen 
Niederschlagsmengen fliesst in den Niederungen und Senken ab, nimmt 
jáhrlich einen gewissen Teil des gelössten Eisens mit; so wird der darun- 
ter liegende Bodén allmihliech hell, ja ganz weiss. Mit den KEisenverbin- 
dungen zugleich werden auch die Pflanzennührstoffe ausgelaugt, so Stick- 
stoff, Kali und Phosphorsüure, die so entstandenen Boden leiden Mangel 


DIE KLIMATISCHEN. BODENZONEN UNGARNS. 439 


an Kalk und EBisenoxydverbindungen, sind arm an Ptlanzennahrstotten, 
von schwacher Ertragsfáhigkeit, bindig und sehwer zu bearbeiten. Solche 
Böden fand ich auf grossen Fláchen im Donauthale von Kúnszentmiklós 
angefangen bis Hajós, weiters-in dem Thale der Temes und Béga u. s. w. 
Dieser thonige Boden der Flusstháler ist mit III bezeiehnet und weiss 
belassen. Br stellt das Gebiet der vorherrsehenden Humussüuve - Verwitte- 
rung dar. 

Die Stellen mit kreuzweiser Reissung und Nr. ÍV heben einzelne 
Inselgebirge hervor, deren Boden aus Löss, wie aus rotem Thon gebildet 
wird. Diese getrennt stehenden Gebirge erheben sich inmitten der ehema- 
ligen Steppe, deren in die Ebene einfallende Abhünge mit Löss, wáhrend 
die Tháler im Innern mit rotem Thon bedeckt sina. 

Zum Sehlusse muss ich noch der drei mit V bezeichneten Flecken 
gedenken, deren Boden ein Produkt der physikalischen Verwitterung ist. 
Diese Zone umfasst die Spitzen der Hochgebirge unseres Heimatlandes. 
Der Boden verdankt seinen Ursprung der zermalmenden Kraft der diese 
Höben bedeckenden diluvialen Gletseher. Er enthált sehr wenig thonige 
Teile, undbesteht meist aus Geröll, Scehutt und Sand. 

Das hier Erörterte beweist, dass die Binteilung Dr. E. BAMANN S, 
welche dieser verdienstvolle Forscher auf Grund seiner, wüáhrend wei- 
ten Studienreisen aufgesammelten reichen Erfahrungen aufgestellt hat, 
nicht nur im Allgemeinen, sondern auch in speciellen Fállen, auf kleinere 
Gebiete wie z. B. unser Heimatland ist, vollstándige Giltigkeit besitzt. 
Diese Einteilung führte uns in der Kenntnis des Bodens um einen grossen 
Sehritt vorwárts. 


LITTERATUR. 

Junius v. Szápsozky : A Vlegyásza félreismert kőzeteiról. (Über ver- 
kannte Gesteine der Vlegyásza.) Orvos-természettudományi Ertesítő. 
XXIII. 1901. P. 47—64. Mit 1 Taf. Kolozsvár. Ungarisch und deutsch. 


Verf. stiess in dem auf der Westseite der Vlegyásza befindlihen Dragan- 
Thale ober dem Kecskés- Wirtshause und im Bette des bei demselben Wirtshause 
von O her einmündenden Baches auf eine ansehnliche anstehende Rhyolith-Masse, 
ober welcher in geringerer Menge Andesit und bei dessen Ausbruch umgewan- 
delte Sedimentgesteine vorkommen. 

Pximics betrachtete den geschichteten Rhyolith-Felsen ober dem Wirts- 
hause, da er darin Crinoiden ühnliche Stöcke sah, bedingungsweise als ein 
Dyas-Sediment, doch bemerkt er, dass das Gestein cseinem Rhyolithe mit sehr 
feiner Fluidal-, dabei aber Breccien áhnlicher Struktur auffallend ühnlich ist. 
Diese Rhyolithmasse wird am linken Gehüánge des Dragan-Thales von einem 
cveründerten und in grösseren zusammenhüingenden Massen kaum vorkommen- 
den, Pyroxenandesit umgeben. Auf der Ostseite des Dragan-Thales fand Verf. 
ober dem Rhyolith keinen Andesit, sondern ein sehr dichtes, sehwárzliches oder 
dunkel violet-bráunliches Gestein vor, das zwar an Andesit erinnert, unter dem 
Mikroskop sich jedoch als das Umwandlungsprodukt eines thonigen, sandigen 
Sedimentgesteines herausstellte. 


"444 LITTERATUR. 


Vert. vermuthet auf Grund seiner Orientirungs-Ercursionen, dass der Rhyo- 
lith nicht vor dem Ausbruche des Dacites empordrang, sondern dass er samt 
dem Andesit die Randfacies der Daciteruption bildet. Dr.-MI v.. BPÁLEY. 


, 


Bitte ! 


Die Teilnehmer des im Jabre 1901 von der Ung. Geologischen 
Gesellschaft arrangirten Studienausfluges kamen, als sie im Szkleno- 
Thale die auf der rechten Seite der geletneker Mündung desselben 
steil emporragenden Rhyolithfelsen bewunderten, darin überein, 
dass sie diesen Felsenzug, zum Andenken an den verdienstvollen 
ungarischen Gelehrten, der mit so vieler Liebe, wirklichem Enthu- 
siasmus und unermüdlicher Tatkraft den complicirten geologi- 
schen Bau dieser Gegend studirte, von nun an Szabó József- 
szikla (Josef Szabó- Felsen) benennen und mit einer Gedenk- 
tafel bezeichnen wollen. 

Die Fachgenossen, die an dem Ausfluge teilnahmen, leiten 
behufs Eintragung der Benennung des Felsenzuges in die Karte 
bei dem k. u. k. Militár- Geografischen Institute die nötigen Schritte 
ein und eröftfnen für die Gedenktafel eine Collecte. 

In das Sammel- und Durchtührungs-Comité wurden an 
Ort und Stelle gewáhlt: Dr. Hugó BöckHn, Selmeczbánya, — 


LupwIG v. CsEH, Selmeczbánya, — Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Buda- 
pest, — Dr. Jurius SzápEczky, Kolozsvár — und Dr. THomas v. 


SZONTAGH, Budapest. 

Das Comité erlittet die genegten Bedrüge der geehrten 
Herren Faclwgenossen. 

Jede Spende wird gebeten an die Adresse des Secretárs 
Dr. NEV. ÉÁLPY (Budapest, VII. Stefánia-út 414) zu senden und 
werden dieselben auf dem Umschlage des Földtani Közlöny guit- 
tart werden. 


Beriehtigungen zur csynopsis und Abstammung der 
Dinosaurier. 


Infolge Versehens sind im deutschen Texte obiger Arbeit (diese Zeit- 
schrift, 1901, Heft 7—9, P. 247—279) folgende Druckfehler unterlaufen : 
Die Fussnote (5) auf Pag. 270 gehört auf Pag. 271, Zeile 1 von oben, hinter das 
Wort: a Torosaurusa ; 
Die Fussnote £ auf Pag. 271 gehört auf Pag. 272, Zeile 12 von unten, hinter die 
Worte : c Gemeinsame Ahnens". 
Auf P. 276 sind die beiden untersten Zeilen (vorderen Beckenteiles . . 
Erklárung findens) hinter die von oben gezáhlte Zeile 5 derselben Seite zu setzen. 


4" v A "e 

( fa TS 
ZETAG ii 141 
: aa tója az "3 


v/ (d a ÉS 
KÜL 12 


a k ;.-$G1 
DALOLT A 


LEOÍatezogi 


9 Ur Ha W 


ms WV 
kél fait teszák 


SZELAS 


II. TÁBLA. 
Táblamagyarázat. 
Werfeni pala aplit értől áthatva. (Gneiss.) 303. 1. 
Kataklasos structurát mutató granodiorit. (Gneiss.) 304. 1. 


A diorit diallagjának részei bezárva a granodiorit guarczába. 311. I. 


Pyroxenandesit a zöldkövesedés különböző fázisaiban. 319. l. 


Az 1., 2., 3., 5. és 6. ábra -3- nicolokkal van fényképezve. 


Tafelerklárung. 
Werfener Schiefer mit Aplit durchsetzt. (Gneiss.) S. 380. 


Granodiorit mit Kataklasstructur. (Gneiss.) S. 381. 
Diallage des Diorits im Ouarze des Granodiorits. S. 389. 


Pyroxenandesit in verschiedenen Stadien der" Propvlitisiruneg. S. 398. 
a o 


Abbildung 1., 2., 3., 5. und 6. sind bei -3- Nicols aufgenommen. 


Földtani Közlöny XXXI. köt. II. t. 


Böckh H.: Selmeczi kőzetek. 


Autor phot. 


vé 
v 


HA 
KORÁT A 


HAVI FOLYÓIRAT 


3 KIADJA I 
. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
! EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


Di PÁLFY MÓR ÉS SEEMAYER VILMOS, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


e 


(A JELEN FÜZBT TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1901. 
(A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA." 


És ( 


2.0 LDTANI KOZLONY. 
78 ép :§ HELESI 3 ; TGYOLOGISCHE MITTHEILUNGEN.) t 
i 4 ZENTSOHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 


FAN ve ke ZUGLEIOH 

. AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 
ÖS s lő EZÁLÉLÓNS i 

——— Dr. M. v. PÁLFY und W. SEEMAYER, 


a r t SEORETÁRE DER GESELLSCHAFT. 


H 
í [ 


., jé / 
Z (INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1901. 


Földtani TET ETJEB titkári hivatala: Budapest, pemam ker. Stefánia-út 14. sz. 
? küldemény Dr. Pálty Mór első titkár ezimére küldendő. 


afi sszeg Sendungen bittet man mit folgender Adressé zü ver- 
sulat, Bud kpost; AI, "Btef ánia-út 488 BZ. 01 ; 


Kér tÉnérő Mer E GYZKÉMÉt havonkénti A vagy három ko tzsdke AN B : 
ívnyitartalommal. 4 Magyarhoni Földtani Zársulat rendes 97 hi za 
10 kor. évi díj fejében kapják. Etlőfizetési ára egész évre 10 kor. 


AA etee ÉT, ZT EK VT AT RA ZÉTes TELE esetet ZA 
A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők fölötőséltal 148 Be 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: as vé 
a A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját azsrö d. 
első negyedben be nem fizette, a társulat az íllelő összeget a legrövidebb postát ési Ha ; 
közvetítés utján szedi be,.-a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag ha GB "éb 


A JELEN FÜZET. TARTALMA. SÁNSÉLKÉÉSÉ KE 
Értekezések. ; , j 4 a pt 
I 473 
Dr. KöÖVESLIGETHY RADó : 8 föld:koraszsssss ÉSZAe ele CS sézk 


Dr. PáLrY MóR : Szászsor és Sebeshely környékének felsőkréta fátézeitöl ős ke 
Dr. SCHAFARZIK FERENCZ, EMSZT KÁLMÁN és TIMkó IMRE közreműködésével : 

A szapáryfalvi diluviáliskorú babérezes agyagról. 02 0-2 022 0-2 2 - ag j 
HOoRUSITZKY HENRIK: Adatok a vörös agyag kérdéséhez 0. 0. —. 2 585 7 


Rövid közlemények. . j; k 3 SZÉL 
HORUSITZKY TEST A gyöngyös-patai diatomáczeás föld 02 002 0 022 022 0 87 ss § 
ri fi Ujabb nézetek a talajosztályozás terén ..- 2. 9-2. 4 
Í v 
Irodalom : 


(1.) BLANCKENHORN : Studien in der Kreideformation im südliehen und westlichen 
Siebenbürgen.— (2.) AppDA KÁLMÁN: Zemplén vármegye északi részének föld- 


tani És petroleum előfordulási viszonyai. — (3.) PETHŐ GyuLA: A magyar . jágg 
term. tud. irodalom fejlődése és fellendülése. — (4.) BöckH J. és SZONTAGH 
Tamás: A m. kir. Földtani Intézet. — (5.) Kocn A. : Az erdélyrészi medencze 
harmadkori képződményei. II. Neogén cs. — (6.) ) PETHŐ GYULA: A magy. / 7; : 
Földtani Intézet és- Muzeuma. — (7.) ApDA KÁLMÁN: Petrolenumkutatások 
érdekében Zemplén és Sírosvármegyékben megtett földtani felvételekről 4 
A magyar geologiai irodalom repertoriuma, 1900. "0 22 22, co. 2" 20 s s 
Társulati ügyek. ( VAR 
A M. Földtani Társulat 1901. évi februárius hó 6-án -tartott közgyűlése. CG. 
Elnöki megnyitó. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés 0. 0-2 0-2 0 
Szakülés : 1901 jaánuárius hő - 9-én ezaz b AR s TE ENKEL E S Es Se BALÁZS E 
1901 márczius a Osán szú al EE A eto Et TNS 
j 1901 április a. 3ÁT ao bd Alp tala a Aze Suzi 9 Let nát BENNE ZÁ ERR 
Választmányi. ülés: 1901 Januáriusi 47 9-én 0 lg Es Iteklt ES MESÉK AZER s 
. 1901 jamnuárius s a. 30-án - 5220 ht no Lab 2 Sze eáíessáe MGO 
1901-márezitiá:" az Ötám ezzen oza del NOSE Et sze aa TEREKEN 
1901 április e BÁLT ÖS een 1 EL LANE EZURÉ EE ESIK ÉRTS HE SRNREENT 
A: "M. Földtani Társülat tisztviselői sát ska za tóra! ege tö SERA VEK SKÉNT 
A M. Földtani Társulat tagjainak névsora 1900-ban (2. 0. 0. —s szüli 


A M. Földtani Társulat csereviszonyainak kimutatása — -.. Bt 

A M. Földtani Társulat számára 1900. év dt azákekáta beérkezett cserepéldányok 685. 17 ő 
ajándékkönyvek jegyzéke -.. ... szeg LAST etel Rt ak a He lkoráaá KNESSSŐ S78 . 

A M. Földtani Társulát tett alapítványok JER ze hez b ESZE TDK TES NR SESBI 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENT ES. 


Abhandlungen.. 
Dr. R. v. KöVESLIGETHY: Über das Alter der Erde . ... ésÓJ SALGSBAZ tr 
Dr. M. v, PáLnrY: Über die Schichten der oberen Kreide in der Umgebung von" 
Szászsor és Sébeshely 0... ... Hz ZKT A --E mezt e 


Dr. FR. SCHAFARZIK, unter Mitwirkung von KoLOMAN EuszT u. EMERICH Tó 
Über den diluvialen Bohnerzführenden Thon von Szapáryfalva -.. --- --- 
H. Hokusirzky : Beitrüge zur Frage des rothen Thones 422 0... .-2 0... 2 


- 


Kurze Mittheilungen. : Seite 


H. Hogusirzxv : Die Diatomaceen Erde von Gyöngyös-Pata..- 0. ..1132 
a Neuere Ansichten auf dem Gebiete der Bodénklássifikation. 132 
Litteratur. 


(1.) BLANCKENHORN : Studien in der Kreideformation im südlichen und westlichen 
Siebenbürgen. — (2.) K. v. Appa : Geologiscehe Aufnahmen von Petroleum-Schür- 
fungen im . nördlichen Theile des Comitates Zemplén in Ungarn. — (3.) J. BöckH 
und TH. v. SZoryraGH: Die kön. ung. geologische. Anstalt. — (4.) J. PErHő : 
Die Entwicklung und der Aufschwung der ung. naturhistorisehen Litte- 
ratur. — (5.) A. Kocn : Die Tertiárbildungen des Beckens des siebenbürgisehen 


Landestheiles. — (6.) J. PEerHő: Das ung. geologisehe Institut und sein 
Museum. — (7.) K. v. Appa: Geologisehe Aufnahmen im Interesse von 
Petroleum-Schürfungen in den Comitaten Zemplén und Sáros. .. .. .. 134 


A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtala- 
nul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig, 

Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 
korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 
1901 április hó 17-ig. 


Hátralékos tagdíjukat befizették 1900-ra : 


Adda Kálmán, Pozsony; Halaváts Gyula, Budapest; Lendl Adolf, Budapest ; 
Posewitz Tivadar, Budapest; Válya Miklós, Budapest. 


Tagsági díjukat befizették 1901-re : 


a) Budapesti rendes tagok: Báthori Nándor, Bedő Albert, Benes Gyula, Gianone 
Adoltr, Hültl József, Kilián Frigyes, Lóczy Lajos, Válya Miklós. 

b) Vidéki rendes tagok: Böckh Hugó, Selrneczbánya; Bothár Samu, Besztercze- 
bánya, Czirbusz Géza, Temesvár; Ioós Lajos, Nagyág; Junker Agoston, Beszterczeb. ; 
Maderspach Liviusz, Zólyom; "Moesz Gusztáv, Brassó : Oelberg Gusztáv, Zalatna ; 
Okolicsányi Béla, M.-Sziget; Ősi János, Kapnikbánya; Pelachy "Ferencz, Selmeczb. ; 
Profanter János, Akna- Sugatag ; Schinidt Bernát, Sikér; Stoll János, Veszprém ; 
"Tóth Imre, Selmeczbánya. 

c) A rendes tagok jogaival biró társulatok és egyesületek : Ág. ev. lyceum Selmeczb. ; 
M. kir állami főgymn., Makó; M. kir. állami főgynmanasium, Zombor; M. kir. állami 
főreáliskola, Arad; M. kir. állami főreáliskola, Budapest, VI. ker. ; Kath. főgymnasium, 
Veszprém; Kath. főgymasium, Gyula-Fehérvárv; cKuunms ref. collegium, Szászváros ; 
Községi iskolai könyvtár, Nagy-Várad ; Főnmonostori könyvtár, Pannonhalma; Polgári 
iskola, Miskolcz; Ref. főiskola, Kecskemét. 

d) Magyarországon kivül lakó rendes tagok : Katzer Frigyes, Serajevo ; Mednyánszky 
Dénes br, Bécs; Seligmann Gusztáv, Coblenz. 


FEFlőfizetési díjukat befizették 1901-re : 


M. kir. Sóbányabivatal (részben) Akna-Sugatag ; M. kir. Főbányahivatal (részben), 
Akna-Szlatina; M. kir. Kohóhivatal, Aranyidka; Allami főgymnasium, Budapest, 
II. ker.; M. kir. Gazdasági tanintézet, Debreczen; M. kir. állami főgymnasium, Deés ; 
M. kir. állami főreáliskola, Déva; M. kir. vas- és aczélgyár, Diósgyőr; M. kir, 
Bányahivatal. Dubnik;- M. kir. állami főgymnasium, Kaposvár; M. kir. Gazdasági 
Tanintézet, Keszthely; Reform. gymnasium, Kisnujszállás; M. kir. Gazdasági taninté- 
zet (részben) Kolosmonostor; M. kir. Bányahivatal, Körmöczbánya :; M. kir. Bánya- 
hivatal, Magurka ; Reform. collegium, Maros-Vásárhely; M. kir. állami főgymnasium, 
Muukács; M. kir. Bányaigazgatóság, Nagybánya; Bethlen főiskola, Nagyenyed; 
M. kir. állami főreáliskola, Nagyvárad; Premontrei főgymnasium, Nagyvárad ; Salgó- 
Tarjáni kőszénbánya : részv. társ:, Petrozsény ; Kath. főgymnasium, Privigye; M. kir. 
Sóbányahivatal (részben), Rónaszék; M. kir. bányaigazgatóság, Selmeczbánya ; M. kir. 
állami főgymnasium, Szamosujvár; M. kir. Bányahivatal, Szélakna; M. kir. állami 
főgymnasium, Szentes; M. kir. kolhó- és üzemvezetőség, Tiszolcz; M. kir. Vasgyári 


. hivatal, Vajda-Hunyad ; M. kir. Főbányahivatal, Zalathna; Evang. ref. főgymnasiunm, 


Zilah; M. kir. Vasgyári hivatal, Zólyom-Brezó. 


"A Magyarhoni Földtani Társulat" kiadványainak és a közlöny 
mellékleteinek árjegyzéke az 1901. évben. 
( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII8 


Stefánta-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes egyetemi. kön Gála legét át Budapesten, 
IV, váczi-utcga 1. sz.) ; 


Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét Magyarország geologiai térképérev. 
A társulat tagjai ezt a térképet, a mig a készlet tart, 4 koronáért szerez- 
hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 12 korona. 


Verzeichniss der Publicationen der ung, Geolog. Gesellschaft, 


( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der Gesellschaft [Budapest, 
VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitüts-Buchhándler Friedrich Kilián, 
(Budapest, IV., váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) 


1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 .-.. 2 kor. — Áll. 
2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 c — a 
3. A pagrartoni ELV n társulat munkálatai. II. kötet. 1863... --- 10 c — a 
4. a a f III., IV.. és V." kötet. 

A 1867—1870. Kötetenként LEK éa zkSÉJTST 4 ga E 
5. Földtani Közlönye 1—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 1 JÖRRA AES g 
6. a a V.-IX. a 1875—1879.(Hiányos — Defect) 

Kötetenként.. .. 2 a — a 
rő u ( yb a 1880. Kötetenként ... .-- .--/ 10 4 — 4 
8. f a XI. a 1881. (Hiányos Defect)  ... 
9. a a XII. a 1882. Kötetenként 12.  --. 2.25 "4 4 Fe 

10. a ( XT a 1883. a hg ÖZZE éra TILL 

Tis a a XIV. (j 1884. € ZA Zo a AE ESA ÁRÁVÁE SZETT 

19. a a XV. a 1885. a étel VLGCSEÁ 6. 5a. Szűk 

13. a € XVI. a 1886. ( EZ Ek LEE 1 AAL KÖ ZEKEET 

14. a , " a KVIIMXXX. a 1887—1900.a z ha Ida esőt 

15. Földtani Ertesítő  1—IIL f 1880—1883. Kötetenként . ... 2 c — ú 

A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 

betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publji- 

cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 a — a 
16. Néhai dr. Szabó József arezképe..  ... 9 c — a 
17. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata, Buda- 

pest 1897. 44 2 3 cat Cl tésedktz éw a Sán lát 
18. Geologiseh- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 

in S. 0. Ungarn von F. Posepny. 1874. őő 6 a — a 
19. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. HL Neogén 

csoport. Dr. Koch Antal. 1900. 46 3 "c — a 

20. Die Tertiárbildungén des Beckens der siebenbürgisehen Landestheile. 

II. Neogene Abth. Dr. Antop, AAocb: 1909007E£ ez fázz séget 47 URAL BRET ESET 

21. A selmeczi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die.  Erzgünge von 

Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 

kép. Szöveggel együtt.) Geolog mont. Karte in Grossformat  -.. 10 ac — a 
22. A budapesti Országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 

Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester  Landes- 

ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 

und Hüttenwesen) BE ez a ILLE ges SAS ZLAK h sst VESE SEA ETRNENETRSSSNST 

23. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. 18851 Sziszi rélsT a zett akett 21 éget SÁR 

94. Les Ranx Minérales de la Honérib. 1878 222 2 (2007 fiedesz zők S AKARNNT 

25. Egy új Echínolampas faj. Dr. "Pár BATES e iz sztó je. A0EKA 

26. rAlvarat bat és Bánfi-Hanyad közti vasutvonal. Dr. Páv ay r Bleleess ő a 2 e AÖNNTR 

27. Évi jelentés, Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — ÍZ ARG VKC RT 

der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) ... szok DA EÉÉR 
28. Jahresberiéht der k, ung. . Geologischen Anstalt für "1884 sake s E 2 c — a 
FRANKLIN- TÁRÓULAT NYOMDÁJA. 
. va sók 
As 14 Valiáá via SZAR 


VE MEÉNYÁ SAN EZI SEN TOLE CEL EDEÉORS I EEZNÉ ÉT ZH AT 


V/ . 


1901. MÁJUS JUNIUS, h—6. FÜZET, 


[FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


zi 


KIADJA 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSÚLAT 
EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 


Dr. PÁLFY MÓR és SEEMAYER VILMOS, 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1901. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


] —— FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GROLOGISCHE MITTHEILUNGEN.) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
; ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 
REDIGIRT VON 


Dr. M. v. PÁLFY und W. SEEMAYER, 


SHCRETÁRE DER GESELLSOHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEIT KE.) 


BUDAPEST, 1901. 


ai BEA EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSUHAFT. 


t A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. 
Mindennemü postai küldemény Dr. Pálty Mór első titkár czimére küldendő. 


. Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- 
gsehen : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. 


ENEK i i 


ism 2.4 
te? EKÉSÁGASAN Meg ZBó havonként két: vagy három vs olei ét 04 
ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani Jársulat rendes tagjai 
10 kor. évi díj fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 10 kor. ; 


A közlemények tartalmáért és alakjáér t iz slot 3 a sáska felelősek. 


A tagsági dij minden év első nel zlÉHan fizatenda. Ha Fröztál tag évi diját  :r 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb paste től 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


Értekezések. h 


HT Ti ére a  BERENOZ: Jelentés a Strassburgban . tartott Ja. nemzetközi föld-. 
: rengéstani értekezletről  . . -. 
Dr. KöVESLIGETHY RADÓ: A strassbugi első nemzetközi földrengési érte- 

Közlelről "osz etsega vise vésés k. DEE GE SÉT BE" a ké bt 
Dr. SCHAFARZIK FERExcz: Az 1901. márczius 11-i To rnnltásáó] b zz jók 
Dr. PánrY Mónr: Geologiai jegyzetek nehány. dunamenti kőbányáról.. z 


Dr. SCHAFARZIK FERENCcz: Az 1901. február 16-i északbakonyi földrengésről 


Rövid közlentények. t , 
vez 


t Magyar geologus kitüntetése a franczia tudományos akadémiában. 0. ... 
T. RorH Lasos: A Vácz melletti Kosd- TEVET átfúrt eoczénkoru Jzénbelep sek 


. 


Irodalom : 


nm 


(1.) CziRBusz Géza: A Hoverlánok problémái. — (2.) CziRBusz Géza: A. nagy 


magyar Alföld keletkezése. — (3.) Tuzson János; A tarnóczi kövült fa. — . 
(4.) SEMPER : Beitrüge zur Kenntniss der Goldlagerstütten des Siebenbürgischen 28 
Eizgebírges esen szaz db szot kozt SE e Metá gAS BAT EZEN S SE SEREG 


Társulati ügyek. 


Szakülések 0-2 sm 
Választmányi ülések ... 


ege a NN E ANNNNTNSE KN Vga CE, FÁNK SEAT ELTÉRO E ; ÖLE a ABLE sz kt e 


——- —n- ——- mm. ús Ses e. —— nr —— mis —— 


Hivatalos közl. a m. kir. Földtani Intézetből. 
A m. kir. Földtani Intézet 1901. évi felvételei 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 7 


vő 


Abhandlungen. — sast 
Dr. FR. SCHAFARZIK: Die erste Tagung der permanenten seismologischen Com- 16 
ÍÜSBLON zat ALOTOR 4 a PER tése esti se e ez. 8 


(d 


Dr. R. v. KÖVESLIGETHY : Ergönzungen zu 1 dem Berichte über die erste ÖLÉSE Rt 7 
nale seismologische Conferenz zu Strassburg.. 


Dr. FR. SCHAFARZIK: Über den Staubfall vom 11. Márz 1901 0.70. BEL Mi 

DDT. s MENZA BÁNÉYt 53 eRLÉSENE Notizen über einige Steinbrüche lüngs der úg va há 
DONRHE is xs feZp tban j 

Dr. FR. SCHAF ARZIK : . Über das Erdbeben im nördtichen. Bakony vom 16. Feb- vá 
ruar 19015 (2 ezt áá s áe a enn SEA Stt) KAEGE Mse es keTk EE TÁL E SEKERE RNI 


Kurze Mittheilungen. t 


L. Rory v. TELEGD: Das bei der Ortsehaft Kosd nüchst Váez erbohrte eocene akk 
Kohlenflőbz "ess í : 187/8 


fi 


ME le RTRASÉT 1 aa TÓ ET VST VŐ áttorátari i 
MESA) CzriRBusz Géza: Die Probleme der Hoverla. — (2.):CzigBusz Géza: Entste- 
Av söli hung des  grossen ungarischen Alföld. — (3.) Tuzsos J.: Der fossile Baum 
j von Tarnocz. — (4.) SEMPER: Beitrüge zur Kenntniss der Goldlágerstütten 
HOSZEHSGEN DNS SON EN EITZEGDITSSB A b LSE ELO NEL ha eze ga ÚR 2út , d AL LÉSI 
i Amtliche Mitteil. aus der kgl. ung. Geol. Anstalt. 
Aufnahmen der kgl. ung. Geologisehen Anstalt im Sommer 1901 segge EE kH, 


a 


A magyar kir. Földtami Intézet muzewma, a, közönségnek díjtala- 

— . nul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig, 

; Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 
korona, személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 
1901 junius hó 15-ig. 


Hátrálékos tagsági díjat fizettek 1898-ra: 

Prunner Rcbert, Felső-Csertés; Uhlig V., Bécs: Zlatarsky G., Szofia. 

Hátrálékos tagsági díjat fizeítek 1899-re : $ 

Csathó János, Nagy-Enyed; Horusitzky Henrik, Budapest; IMMlaass Bernhard, 
Bécs; Prunner Róbert, Felső-Csertés; Timkó Imre, Budapest; Treitz Péter, Buda- 

pest; Ublig V., Bécs; Zlatarszky G., Szofia. 

Hátrálékos tagsági díjat fizettek 1900-ra : 
Csathó János, Nagy-Enyed; IEmszt Kálmán, Budapest; Erdős Lajos, Szent- 

Endre; Horusitzky Henrik, Budapest; Hulyák Valér, Budapest; IKKiss V. Manó, 

Beszterczeb.; Maass Bernhard, Bécs; Melezer Gusztáv, Budapest; IPéter János, 

Pécs; Themák Ede, Temesvár; Timkó Imre, Budapest; Treitz Péter, Budapest ; 

 Uhlig V., Bécs ; Zlatarszky G., Szofia. ) j 

Tagsági díjukat befizették 1900-rva : 
: a) Budapesti rendes tagok: Berecz Antal, Böckh János, Burgchard-Bélaváry Kon- 
rád, Chyzer Kornél, Dérer Mihály, Dulácska Géza, Eichel Lipót, Emszt Kálmán, 
. Eötvös Loránd báró, Erőss Lajos, Fialovszky Lajos, Gáspár János, Gerenday Béla, 
i (5 kor.), Gesell Sándor, Grenzenstein Béla. Halaváts Gyula, Hoitsy Pál. Hüttl Ernő, 
. —— NHlés Vilmos, Iszlay József, IKalecsinszky Sándor, Kirner Dezső, Klein Gyula, Köll- 
. — ner Pál, Kövesligethy Radó, Krenner József, Láng Sándor, Leithner Antal báró, 
. — — Lend Adolf, Lengyel Béla, Lukács László, Machan Ottó, Melezer Gusztáv, Mura- 
b közy Károly, Nagy Dezső műegyet. tanár, Nagy Dezső geol., Nagy László, Nuricsán 
. —— József, Papp Károly, Paszlavszky József, Petrik Lajos, Posewitz Tivadar, T. Roth 

Lajos, Rybár István, Saxlehner Kálmán, Schenek István, Schmidt Sándor, Schulek 
—— Lajos, Schuller Alajos, Semsey Andor, Siehman Adolf, Szathmáry Béla, Szilády Zol- 
. — tán, Szontagh Pál, Téry Ödön, Thiring Gusztáv, Vécsey József báró, Veress József, 

"Wagner Jenő, Wartha Vincze, Wein János, Zsigmondy Árpád. 

b) Vidéki" rendes tagok: Bene Géza, Vaskő; Brodafka Frigyes, Kapnikbánya ; 
Czárán Gyula, Menyháza; Derzsi K. Ferencz, Szentes; Jirdős Lajos, Szent-Edre ; 
Gschwandtner Albert, Akna-Szlatina;- Hikl József, Nagybánya: Horváth Zoltán, 
Rimaszombat, Hunyadi István, Mezőhegyes; Kiss V. Manó, Beszterczeb.; Kuncz 
Péter, Pomáz; ILaczkó Dezső, Veszprém; ifj. Nopcsa Ferencz báró, Szacsal:; Péter 
János, Pécs; Schaffer Antal, Visegrád ; Tuzson János. Selmeczbánya. 

c) Magyarországon kívül lakó rendes tagok: L. Mrázec, Bukarest. 

Hátrálékos előfizetési díjat fizettek : 

. VI. ker. állami " főreáliskola, Bndapest 1899, 1900. "Fechnologiai iparmuzeum, 
Budapest (1900). MŰVELET d 

. — Előfizetési díjukat befizették 1901-re : 

M. kir. bánya- és fémbeváltóhivatal, Abrudbánya; állami főreáliskola, Székely- 
Udvarhely ; VI. ker. állami főreáliskola, Budapest; I. ker. tanitó-képezde, Budapest ! 
Révai Leó, Budapest; középisk. tanárképző int. gyak. főgymnasiuma, Budapest; 
Székely nemzeti muzeum, Sepsi-Szent-György. . i 

Oklevél-díjat fizettek : 


: Gáspár János, Budapest; Hamberger. József, Brux; Illés Vilmos, Budapest; 
. — Hunyadi István, Mezőhegyes ; Schaffer Antal, Visegrád ; Wollmann Kázmér, Budapest. 


na met s p" 
4 vi F Ny . ? 
KKSESÁt At ÉG NZA 1; VICNEN but 8 
EZÉR He 8 zi VÉNGKÁ ; 
d AS vard k; 
ÖVET A4I7 SEEÁSYZRÉL ONT AKASSÉKRARR 
: SE B eg ÁRŐS TA ZATA 
s, 12 v sa k 1) S) hl 
v Fi dá AA ped 


.A Magyarhoni Földtani Társulat, kiadványainak ésa közlöny. 
mellékleteinek árjegyzéke az 1901. évben. 8. 


( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VI 1 j 
Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes egyetemi könyvkereskedésében, Budapesten, 
: IV.S váczi-utcgza 1." sz.) : BEL. 

1 ; A 2 

Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét cMagyarország geologiai térképérev. — 


A társulat tagjai ezt a térképet, a mig a készlet tart, 4 koronáért szerez- 
hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 12 korona. szt i 
e pok s 


Verzeichniss der Publicationen der ung. Geolog, Gesellschaft. A 
( Dieselben sind entweder direct durch das Seeretariat der (Gesellschaft (Budapest, 


VII., Siefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buchhaündler Friedrich Kilián, 
(Budapest, 1IV., váczi-utcza 1. sz.] zu beztehen.) i KAL 


1. Bester Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852  --- 2kor.—fllo 
2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 1410 6— e 
3. A magyarhoni földtani társulat munkálatai. IL. kötet. 1863...  --- 10 c Ke 
f. HG ( a fi , u TET ZELV rés Ve kötet 
A867--ASTO Kötet enként veze vase ettea ok hete tt AE SÁR pek ESÉS ER ER 
5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 4. 
65. a ( V—IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) 
Kötétenként. 2. 27 2 
178 fű fi DSL FELA 1850. Kköotetenkőntb es ezés eeke abiN 
S. a fi XI. a 1881. (Hiányos Defect) ... 
9, fi K/ 07002 a 18 a I982AKOtatenkönt, o s zés veget sek 
10. ( ( 3-6) HT ( 1883. ( száz ke 10 
1648 ( a VAVA a 1884. a AREL TEST ÖKÉR NÉ vét) 
12: ( a XV. a 1885. a BOL EE 6 
58 fi a XVI. a 1886. a Miss Ae re, 
14. a ,  € XVII-XXX. a 1887—1900. a pt ASSTA 10 
15. Földtani Ertesítő .1—III ( 1880—1883. Kötetenként . .. 2 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- 


cationen der ung. Geol. Gesellsehaft von den Jahren 1852—1882) 2 
16. Néhai dr: SZADÓ JÓZSOT arozképö ei zsé set BME sek SS et N ES Atess SÉSNÉk 
17. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata, Buda- 
pót 1897. VAL bBE 4 Teo ils esta ESNE zett S BE ZÉ es NO 
18. Geologiseh-montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 
"8. .09-UNgATO yon at" BoRepOy. 8 dre tsz kost Eset ezt esz BTO 
19. Az erdélyrészi medenecze harmadkori képződményei. II. Neogén 
CSODOT, DES ROCHA DTAl A900 SA teto Vett SET S 
20. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landestheile. 
T..:Neogéne ADUS DE SÁANtONn S KOCN 900 S est ESz Fe ESO S SE át 
21. A selmeczi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die Iérzgünge von 
Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 
kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat 9... 10 
22. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 


Bányászat. Kohászat. WFöldtan. 1885. —  (Budapester  Landes- 
ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau " 
und Hüttenwesen) éz betét TS ree Ő At NT LB A A SE EA E Átt TA e 
23. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chiyzer. 1885 -.. --- --- --- — 
94. Les Eaux Minérales de la Hongrie. 1878..2-  --- --- 7-2-  --- --- — 
25. Egy új Echinolampás: faj:. Dr: Páváy Elek 4.5 2 a 55. SSSe — 
26. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek... ... — 
27. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht 
der k."ung. Geölogisehen Atistalt 1889)4.--T SEL E e tlKET SET SENATE 
28. Jahresberiecht der k, ung. Geologiscehen Anstalt für 1884 .. 0... 2 


mijoszáputsán ak gőte ef ta ES sk ds ülgáge lnzed mee —] me —u—e7—nm] meeeg 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJ A 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


: EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTI 


Dr. PÁLFY MÓR 


A TÁRSULAT TITKÁRA. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1901. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA." 


FOLDTANI KOZLONY. 
(GEOL, OGISCHE. MITTHEILUNGEN 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISOHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 


ZUGLEICH ű 
AMTLICHES. ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. M. v. PÁLFY. 


SEORETÁR DER GESELLSOHA FT. 


(INHALTSVERZEIGHNISS S. AUF DER INNENSEBITE.) 


BUDAPEST, 190L 


. EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 
METSZET E 


gender Adresse zu ver- Há gi 
Z. MZAéy ti 


mg ant ar aa FL 
gi elda 


165/ 
4: asd ké sb 


art pé 


A ,, Pöldtani Köztöny havi JÉG OKÁRE Va vár is pre já 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani dimőrészzA 
terjesztésére. Megjelenik havonként kétvagy három nyolczadré v4 
évnyi tartalommal. A Magyarhom Pöldtani Társulat rendes tagjai 
10 kor. évi díj fejében kapják. Előfizetesi ára egész évre 10 For 


A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a-szerzők felelősek. —. 


e. 


ER 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: 
a A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha: "valamely tag évi diját az. 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb porta 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti, 


A JELEN FÜZET TARTALMA. " 20 


Értekezések. " . j Lap b 
Ifj. báró Nopcsa FERExcz: A Dinosaurusok átnézete és származása. I. táblával... 193" 
Dr. KövESLIGETHY RaApó : Seismographikus feljegyzések értelmezése ..— --- 295. 
KRövid közlemények. 


()) A Földtani Társulat 1901. évi Selmecz- és Körmöczbányára rendezett kirán- 


/ j 

dlása "e Tee et ET As E AT ART EK (ÉL 3 98 SALTS SEEN GENERE SES 233a 

ig 

Ismertetés. £ Ezt 

ig Jé 

TRxrrz PÉTER: Ramann, Huropa talajzonai 22.24 4ep izőá Jas Jaz TOR 
Irodalom : ő ssal 

ÉT a 

(1.) BöckH János: Vélemény Pécs szab. kir. város és környéke forrásvizei ügyé- 888 
ben. — (2.) LÖRENTHEY: Foraminiferen der Pannonischen Stufe Ungarns. — BE 

(3.) Nopcsa: Dinosaurierreste aus Siebenbürgen. — (4.) STEIx $.: Adalék az B) új 
ásványi szenek képződéséhez. — (5.) KoRNHUBER: Über das Geweilh eines ő 


fossilen Hirsches in einemi Leithakalk-Ouader des Domes zu Pressburg. — st 


(6.) A. KoRNHUBER: Vortrag über das Trink-(Leitungs)wasser der Stadt 
Pressburg. — (7.) ORrvav Th.: Die kulturhistorische Bedeutung derin Europa 
gefundenen Nephrit- und Jadeit-Gerüthschaften. — (8.) Cvisió Jovan : A ma- 
czedoniai tavak. — (9.) SIEGMETH KÁROLY : Utazások az erdélyi érezhegységben ; 
és a Bihar-Kodru hegységben. — (10.) THIRRING Guszráv : Budapest környéke 241 
Hivatalos közlemények a m. kir. Földtani Intézetből ... .-. ... --. ... L.. 246 


at 


vat 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 


Abhandlungen. 


FRANSZ BARON Nopcsa jun.: Synopsis und Abstammung der Dinosaurier ... ..- 


Kurze Mittheilungen. 


(") Bericht über den von der Ung. Geol. Gesellschaft nach Selmecz- ná Kör- ső 
möczbánya im Jahre 1901 veranstalteten Ausflug ... - 


-— e — -- an 299 


sé JAASZrE atás áOE, Ek JEL EE kagYé z Róferato. 


4 


Mézes PETER : jesz ttákkés Die klimatisehen Bodenzonen Europas o .. 0. 0. 983 


Litteratur. 


(1.) Böckn, Jonass: Gutachten über die Ouellenwasser der kgl. Hirorátádt Pécs 
. und Umgebung. — (2.) LÖRENTHEY: Foraminiferen der Pannonischen stufe 
Ungarns. — (3.) Nopcsa : Dinosaurierreste aus Siebenbürgen. — (4.) STEIN, §. : 
Beitrag zur Kenntnis der Bildung von fossilen Kohlen. — (5.) KORNHUBER, 
AwDpRBAS: Über das Geweih eines fossilen Hirsches in einem Leithakalk- 
Ouader des Domes zu Pressburg. — (6.) KORNHUBER, ANDREAS: Vortrag über 
das Trink-(Leitungsjwasser der Stadt Pressburg. — (7.) ORTvAY, THEODOR : 
Die culturhistoriscehe Bedeutung der in Europa gefundenen Nephrit- und 
Jadeit-Gerüthschaften. — (8.) Cvisró, Jovan: Über die macedonischen Seen. — 
"(9.) SrsGmern, CaRL: Reisen durch das Erdélyer Erzgebirge und Bihar-Kodru 
Gebirge. — (10.) THIRRING, Gusrav: Die Umgebung von Budapest --. .-- 985 
Amtliche Mitteilungen aus der kgl. ung. Geolog. Anstalt... -.. .-- --- --. 288 


A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtala- 


 nul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig, 


. Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 


korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 


faX " . NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 


1901 november hó 7 -ig. 


Hátrálékos tagsági díjat fizettek 1900-ra : v 

Antal Miklós, Alvincz. j 

Tagsági díjukat befizették 1901-re : CH 

a) Budapesti rendes tagok :.- Berdenieh Győző, Duma György, Fialovszky Lajos, 


t é . Fillinger Károly, Güll. Vilmos, Hasenfeld Manó, Liffa EE Szterényi Hugó, Timkó 
. —— Imre, Wollmann Kázmér. 


b) Vidéki rendes tagok: Ándreics János, BUG EÉny; Antal Miklós, Alvinez ; 
Baczony Albert, Kassa; Gerő Nándor, Salgótarján; Jahn Vilmos, Boros-Sebes ; 


WKovách Demjén, Eger; Mártonfy Lajos, Szamos-Ujvár ; Siegmeth Károly, Debreczen ; 


Singer Bálint, Nagy-Mányok; Süssner Ferencz, Felsőbánya; Szádeczky Gyula, 
Kolozsvár. ú 
40 e) Magyarországon kívül lakó rendes tagok : Wichmann Arthur, Utrecht. 
Hátralékos előfizetési dijat fizétett : 
M. kir. tanitónőképezde, Budapest 1899 és 1900-ra. z 
. Előfizetési díjukat befizették 1901-re : ; 


M. kir. tanitónőképezde, Budapest; M. kir. főbányahivatal, Akna-Szlatina 


b. . (II. félévy; m. kir. sóbányahivatal, Rónaszék (II. félév); m. kir. sóbányahivatal Í 


. Sugatag (IL. félév) ; Gazdasági tanintézet, Kolozs- Monostor (II. félév). 


E ; 6 Oklevél-díjat fizetett : 


. Völkel Albert, Budapest. 


Cs 
2. 
c 


ta 48; gy 4 4 Al b 1 "4 
s f AA fi b, patt P slyAl ") 41 
ét b gy FE dx árt 
; j v ég EA ék ég 8 SAY , 
tv a md 77 fi e 
1.3 95 reád 440 ufo) 4 9 nm 
e. 1 a al: 10 A ék] "ezt 


"A Magyarhoni Földtani Társulat, kiadványainak és a közlöny 
mellékleteinek árjegyzéke az 1901. évben. 


( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII. 3 z 
Stefánta-út 14. sz. vagy Kilián Frigyes egyetemi kön yvkereskedésében, Budapesten, Cő8 
IV., vdézi-utcza 1. sz.) 3 70838 


Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét "Magyarország geologiai térképérev. s k 


A társulat tagjai ezt a térképet, a mig a készlet tart, 4 ELLGOEá szerez 
hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 12 korona. 


8 


Verzeichniss der Publicationen der ung. Geolog, Gegellsotattti 


( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der Gesellschaft TBudasá őt g 
VII., Stefánia-út 14. sz.) oder durch den Universitáts-Buchhándler Friedrich Kilián, 
(Budapest, 1V., váczi-utcza 1. sz.] zu beztehen.) 


1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 ... 
2. Arbeiten der geologisehen Gesellsehaft für Ungarn. JE Basstóbbt 
3. A MIGGYATHUNA földtani társulat munkálatai. II. kötet. 1863... ..- 
4404 a a fű TELT EVÉ zés EV iKSVets 
1867-—1870. Kötetenként .... pe 
5. Földtani Közlöny. 1—LV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... , 


6. a [ V.-IX. a 1875—1879.(Hiányos— Defect) 
Kötetenként . " 1... 7 on 

v B a a 97 a IS80."Köteötenikönt esetere eszes 

8. a a XT r 1881. (Hiányos Defect) ... 

9. a ( AKA tk a 1882. Kötetenkéntiez 2.0 sz 
10. a a XX ELL a 1883. ( egon zt 
:ule a a 9 a 1884. (l LEE TÁSA EŰ 
19. ( ( KV. ( 1885. ( es TÖÁGNN 
18. a Ci XV ( 1886. a Bey őe LETEÉ SEB 
14. a XVII—XXX. a 1887—1900. a ; 


15. Földtani Értesítő . 1—ITI. d 1880—1883. Kötetenként  ... 
A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- 
cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 

16. Néhai dr. Szabó József arezképe...  --- - SETÁRYE e ez) 

17. A magyar korona országai földtani viszony ainak rövid "vázlata, Buda- 
HESLUSZZ A aze MÉRT EE Ér a NDS E e 

18. Geologiseh- -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 
I. 9.0. .ÜNSÁTN, KON H KRORG NÉL AVANT gyoz see ES 

19. Az erdélyrészi medencze harmadkori képzödményei. II. Neogén 
csoport. Dr. Koch Antal, 19002... -2. .. § LA 

20. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landestheile. 
II. Neogene Abth. Di Arn tőrt JR OJAN KILE ET ES EZÉ ZEN LE EL ÉÖNEÉS 

21. A Selmeczi bányavidék — éreztelér-vontlatai. (Die lIrzgünge von 
Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologini tér- 
kép. Szöveggel együtt.) Geolog mont. Karte in Grossformat akad 

22. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 
Bányászat. Kohászat. . Földtan.. 1885. 7 (Budapester Landes- 
ansstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 
und Hüttenwesen) A ht /ZEZ AT PNEBG E Pal KORE Él ÉS, véső A LÖSÉETTRNÁRB 

23. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Clyzer. 1885. .-- r.-- --- --- 

24. Les Eaux Minérales de la Hongrie. 1878 ...  --- --- . —- --- --- 

25. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Jélek .-- BEL Égett 

96. ege jöéadbes és Bánfi-Hunyad közti v: isutvonal. Dr. Pávay Tálék ek ds 

27. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — (Jahresbericht 
der k. ung., Geologischen Anstalt 1883) ... ..I EAT 0p ze, ! 

28. Jahresbericht der k. ung. . Geologischen Austalt fürt 1684 220 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


a ni 
"öt, 440 Kg: 
, A , . 
ha ő "AA tos p ká hai 
( A a ő s adta d 

4 a 44. . 16 
14 VÉ zt as árt eke 
9 § ; ú Gr át 4Bl t ek ( ab y 
ú 28 AN él Mb ett a f 


XXXI. KÖTET. 1901. OKTÓBER —DECZEMBER. 10—12. FÜZET. 


" "FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 
A M, KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


Dr. PÁLFY MÓR 


A TÁRSULAT I. TITKÁRA. 


(A JELEN FÜZET TARTATMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1901. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FOLDTANI KOZLONY. 
(GEOLOGISGHI MITTHEILUNGEN.) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. M. v.) PÁLFY 


I. SECRETÁR DER GESELLSCHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1901. 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. 
Mindennemü postai küldemény Dr. Pálty Mór első titkár czimére küldendő. 


Alle die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- 
sehen : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. - 


. 


? 
! 5 ( ri hé fi . 
. . vag ? 3 
!£ i j ; (ő uzb é tt 
s 1974 e ége dog ( ESGT A 
. j k ( HK kl 7 4 Az h "On 
j Ve É aj zs A € e "at té TI vé péld: 
JV ZAZNV S er Ze h hé d bi , x ú A 5; kiba 84. gyi fi 
tap lat a É, d sát kak ah 9. 014 
k ey a; 8." h. / 
zakkyag HÉRA Új 5 CYa bg 3 Má Háta ft [a 4 nt An hx 


ata 
4 fú § ett zt 
Agi vat més ászt (jea 
S Azer úr ég se Bi A j 
1: ; ag 
STÁNA TOGAJAAT ás E 
w r t 
he ív kémet e. ie ee t, 
vi 1 .. ; 4? irt is a 148 ási: fs fi ey 


A ,, Pöldtani Közlöny" b; elyáérak MGGYATOTY BÁ B 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismere 
KZEKÉÉKZE Meg VAL havonkéni két Mg, élét három NIOlozaánS 


2 


fügjélimétőés az szabályok 18. Sár "38 
aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai 


közvetítés utján szedi be, a HL esetben a postai gekssek a fratralákos tag fizette 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


. Értekezések. 


Dr. Böckn HuGó: Előzetes jelentés a Selmeczbánya vidékén előforduló közétek ő va 
KÖTVISZODYAÍTÓL et szet d Ete ezés ARE E DE t  EEZ E SE EE EEÉRE MAG ERSRÉENE SE 289 


KALECSINSZKY SÁNDOR: I. A szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint ter- 7. 
mészetes hőaccumulatorokról. II. Meleg sóstavak és hőaccumulatorok elő- 0. 
ALMLÁSÁTÓL ár atz tszf ezé a VALA Ne SZEN het VLSEN E TES A EN AROSSÉTTN ÁGSOL ENNSRENRNNERAB 329 


TRriTZ PÉTER: Magyarország talajainak beosztása klimazonák szerint 0... ... 858 Hi 


; 


Társulati ügyek : 


Szakülés: 1901 november hó 6-án, deczember hó 4-én. 0.0 
Választmányúlési: 19017növember hó zám ezes ősz aan ea ee 
a 1994 -deczember hó" 4-ém ass tettel att 


Irodalom : 


Dr. SzáppczkY GYULA: A Vlegyásza félreismert kőzeteiről .. 0 ... 
MAGYBLATN TzVee ran z ZNLE VO SL BÉNT sz 


INHALTSVERZEICHNISS. DES SUPPLEMENTES. 


16 
Abhandlungen. ő Seite 

Dr. HuGo Böckn: Vorlüufiger Bericht über das Altersverhültnis der in "der Um- £ 8 

gebung von Selmeczbánya vorkommenden Eruptivgesteine 0. 00. 002 0. 365 
ALEXANDER v. KALECSINSZKY: Über die ungarischen warmen und heissen Koch- Pils- 
salzseen als natürlicehe Würme-Accumulatoren, sowie über Darstellung von 
warmen Salzseen und. Wárme-Accumulatoren ... 0... 22. 0-0. —-- A 


TRxzirz PÉTER: Die klimatischen Bodenzonen Ungarns ... ... ... 


Litteratur. 


Dr. JuLius v. SzápmczkY : Über die verkannten Gesteine der Vlegyásza ... 48 
BLUR , tg ág ES § 


(A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek. díjtala- 


8 ks e (4 b; 2, ek , , ala ala .. .. , 
— —— nul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1 -ig. 
NÉ: . Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 
Bt . korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg . 
2. 
8 8 Z 
488 NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 
aA 1901 november hó 7-től deczember hó 31-ig. 
tat 
2. Hátrálékos tagsági dijat fizettek 1899-re : 
Mi: . ——, — Héjjas Imre, Csurgó. 
"Kaba Hátrálékos tagsági díjat fizettek 1900-ra : 
NÉ Benaczek Gyula, Veszprém; Drenkovai Köszénbánya-társaság; ILászló Gábor, 


zóstEk Budapest ; Loczka József, ereket Millhoffer Sándor, Közép-Adacs ; Wolafka Antal, 
Me Debreczen. 

— ————— Tagsági díjukat befizették 1901-re : : 

6tie — —— a) Budapesti rendes tagok: Endrey Elemér, Franzenau Ágoston, Kadié Ottokár, 
Legeza Viktor, Pálfy Mór, Pettenkotfer Sándor, Kreitz Péter, Vangel Jenő. 

b) Vidéki rendes tagok: Benacsek Gyula, Veszprém; Beutl Engelbert, Nadrág ; 
Franzl Ernő, Nadrág ; Fritz Pál. Maros-Ujvár ; Glos Arthur, Csiz; Gombossy János, 
Beszterczebánya; Gothard Jenő, Herény; György Albert, Resicza; Henrich Viktor, 
Petrozsény; Hoznek János, Beszterczebánya; Hudoba Gusztáv, Nagybánya ; Kanka 
Károly, Pozsony; Klekner László, Lucziabánya ; Kocsis János, Kaposvár ; Martiny 
István, Szélakna; Mauner Kálmán, Zalatna; Petrovits András, Krompach-Vasgyár ; 
Reitzner Miksa, Körmöczbánya; Rombauer Emil, Brassó ; Sehmidt László, Rónaszék ; 
Schreiner János, Veszprém;  Sehröckenstein Frigyes, Anina; Steinhausz Gyula, 
Nagy-Ág ; TVeschler György, Körmöczbánya ; Themák Ede, Temesvár; Wolafka Antal, 
. ———— Debreczen; Zsilinszky Endre, Békés-Csaba. 

e) Magyarországon kívül lakó rendes tagok: Fuchs Tivadar, Bécs ; Hamberger 
. , József, Brüx ; Mass Bernhard, Bécs. 

d) Hendes tagot jogaival biró intézetek és társulatok: Drenkovai kőszénbánya- 


. —— Hátralékos előfizetési dijat fizettek : 
Tudomány-egyetem földrajzi intézete, Budapest; M. kir. bánya- és kohóhivatal, 
Felsőbánya. 
. Előfizetési díjukat befizették 1901-re : 
.. "Kir. kath. gymnasium, Selmeczbánya; M. kir. bánya- és kohóhivatal, Oláh - 
Láposbánya; M. kir. bányaiskola, Felsőbánya; M. k. bánya- és kohóhivatal, Felső- 
bánya; M. kir. bánya- és kohóhivatal, Kapnikbánya ; M. kir. főbányahivatal, Maros- 
. Ujvár ; Technologiai iparmuzeum, Budapest; Tud. egyet. földrajzi intézete, Budapest. 
h 1902-re fizetett tagsági díjak: c 
— — Rombauer Emil, Brassó. 
1902-re fizetett előfizetési díjak : 
.  M. kir. vasgyári hivatal, Vajdahunyad; M. kir. vasgyári hivatal, Zólyom-Brezó ; 
mM. kir. vasgyári hivatal, "Diósgyőr; M. kir. bányaigazgatóság, Nagybánya ; M. kir. 
ZA bányahivatal, Körmöczbánya. — 1902 I. felére: M. kir. főbányahivatal, Akna- 
A . Szlatina; M. kir. sóbányahivatal, Akna-Sugatag; M. kir. sóbányahivatal, Rónaszék. 
da9z. . Oklevél-díjat fizettek : RG/ 
Í VÁ . Endrey Elemér, Budapest; Kadié Ottokár, Budapest. 


VA , 
és 


SI. Alé; 997 


. társaság; Nadrági vasipartársaság ; Tudományegyetem geo- "palaeont. intézete, Budapest. 


kéket Hi $ 


Bi képákez énő ját tl) E. f 
29 Táti -k 11 hg Fi 
ÉLT atát, AY AZT FRIEL NE ZÉLET YE 
Pa tte TT ve Hg. 94 ar fá 4 4 
GY Lz [di AA - Aa 19 epe ; 98 2 d a : 5 63 
s d bad 4. 
8 ég rág 4 


c A Magyarhoni Földtani Társulat kiván aztádtt és a jet; 1908 
mellékleteinek árjegyzéke az 1901. évben. : 


( Megrendelhetők a. Magyarhoni Földtami Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VIT; 
Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Fri igyes egyetemi  könyvkereskedésében, Budapesten, 
IV., váczi-utcza 1. sz.) 


Felhívjuk a tisztelt tagok figyelmét Magyarország geologiai térképére. 
A társulat tagjai ezt a térképet, a mig a készlet tart, 4 koronáért szerez- 
hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 12 korona. 


Verzeichniss der Publicationen der ung. Geolog, Gesellschaft; 


EZT na sind entweder direct durch "das Secretariat der Gesellschaft Budapest; 48 
VII., Stefánta-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buchhándler Friedrich Kilián, 470888 
(Budapest, IV., váczi-utcza 1. sz.] zin beziehen.) 28 


1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852  ...  2kor.— fil. 
2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... — 10 c — e 
3. A 7 át volgetttea földtani társulat munkálatai. 11. kötet. 1863... ..- 10 a — u 
4. a a ( € TET AEV. zó8 e Vevkötet; z 
1867—1870. Kötetenként ... ér ÉGNE - 4 wc — a 
5. Földtani KASZA 1—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 4 a — a 
6. a [ V.-IX. a 1875—1879.(Hiányos — Defect) 
Kötetenként .. ... ... 2 c — 
ré a a p.G a 1880. IKötetenként ec: sea zs 0 — 
8. a ( XI. a 1881. (Hiányos Defeéct) ... 
9. u c XII. a 1882. Kötetenként ... ... --- 4 c — 
10. a a XIII. a 1883. a jszsáy VAS 10 a — 
ti a a she ( 1884. ( ZÁS eg ötei 4 te Ezt S ESTE 
19. a a XV. a 1885. a epe at té 6 a 
13. a XVI. € 1886. a EZ ERÉE TÉN EE EZ VT 
14. a a XVII—-XXX. ( 1887—1900.a EE A 10 c — 
15. Földtani Értesítő . 1—III ( 1880—1883. Kötetenként .. 2 a — 
A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmetlicher Publi- 
cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 —— 
16. Néhai dr. Szabó József arezképe.. . --- MANÉNRE ME EÉZÁR Lát E 
17. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid "vázlata, Buda- Ü 
NER ASAZ PASA EKE 3 jó EREYESEÉSSZ A] Ag ege 
18. Geologiseh -montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von hézbánya 
in S. 0. Ungarnyyon sea BORBDDY ÁL Ö74 Szora zet dóá KÉNE he RLE ágéz- 
219. :AZ erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. ú né Neogén É 
csoport. Dr. Koch Antal. 1900... ... a 3 a — 
20. Die Tertiürbildangen dés Beckens der siebenbürgisehen Landestheile. 
II. Neogene Ábthz Dr." Alátón dó00h.. 19001.2- 15 atok été SEBET ATS 
21. A selmeezi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die lIrzgünge von 
Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 
kép. szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat — ... 10 ua — 
29. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 
Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester Landes- 
ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 
und Hüttenwesen) NNA ezt ML éa el VÉGE) ése té SAE VEÉR 
23. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. MAEBILVS sale [TAL telt — a 40 
24. Les Kaux Minérales de la Hóngrió: 1878. 2EéSe úező ? iról test) zőtsatk zs MR ANAL 
25. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek ... --- --- --- —- — a 20 
26. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Flek... ... — a 20 
27. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — GY AZÉ ESHAN 
der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) ... 0... JET RA éa SE 
28. Jahresbericht der k. ung. Geologischen Anstalt KIBE [/ dé 2 c — 
FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, yt 
B K/ 
t CAT séznéb Ave 
4 1 pt 99 suk ; tú) téA Í An 2 k; $ 4 : AA 
ELL ZERÉŐ AE SBBS 1 29 afat HO tslgt: sZádő 7 


ALLJÁVU TÓ vi Na MAI ZALATÁTNN 
TATLANÉS TRE VAY AK ÉT ÉNT E TSVÉBT A KTSTTAR ÉTV TEERARA TE VALT EZANTNE tg VR NN) 
(7 al fj T 


19 


NYIÓT ÁL ALATT 
1.40 


KOALA 
. h AN Eye 6), 
A j, key át j VAN DE 2 


SAN Negra, 4 WET 
elni nee bei 
Hú is 


JA YZAN 
JV HA 


TANA 


e (1! xx 
NSZÍSA JÖN, 


10012539