4 44.180 
ett alap, 
d ejtene 
g994-a 


hi 
144 Hat 
piat j 


4 j6 me 
jtnaet; 


sin 
ja setén Kt sali § ; 


éjet 


ü B 
He . ui 
V Hja Hl; a 
IENTÉlBEN 1 b mú 


HT 


Tzázái: 
ESÉSE zs ÉSE ete 


LÉSI 


; z 


1 442 
KigiL 


b o 


mA ja 4 


fáit gát 
Hát 
Wu 
A 


4 j 

14 HAL zokbali 
ii; ds étrb 
ja kalhniti 


fntüittái kak HR 

rt kit he 

HERE 
11 


3 01 


tő etet 
1.19 st 
HEJL eti Hó) 


:§ 


jő Hittászáltbtó: 


vrth 
kezdi 
ne 


A u 
ai 


kzt 
its; 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 
MUTAGYARÓHONT FOLDTANI TÁRSULAT. 
EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYRB. 
SZERKESZTI 
Dr. PÁLFY MÓR 
HA RMINCZKETTEDIK KÖTET. 1902. 


HAT TÁBLÁVAL 8 TÖBB SZÖVEGKÖZÖTTI RAJZZAL. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


GEOLOGISOHK MIPPEILUNGEN. ) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFY 
ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIERT VON 


BZAN S DÁLPFY 


I. SEKRETÁR DER GESELLSCHAF1 


ZWBIUNDDREISSIGSTER BAND. 1902. 


MIP SECHS TAFELN UND MEHREREN PEXTILLUSTRATIONEN 


BUDAPEST, 1902. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TARSULAT TULAJDONA. BIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT 


ft Ve. el TRA veg 1 


száj He KEL aLA pt z ERRE Tat s 
Vt VAD HALAS EK VES E ÉS 
Ji NOTE TANTAA A TINEASZE ze MEO EN 
: k kata kN tartos ha mel y VAa BVÉSY 
. raj B e 37 


Sági 
PA, 
kus 
ARAT 
Pi 
fd 
ss 
kajülüge 
Stt 
emet 
ézet 
deli 
berozsg 
ps 
rretenuamene; 
kazi 


ast 


A közlemények alakjáért és tartalmáért egyedül a szerzők felelősek. 


259- 494 347 jb mv 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA. 


zt see átázott 
j bla ; LÉ ÉS Sa d "inda 

? var 
sú een Él jól Ú F 


TARTALOMJEGYZÉK. 


ÉRTEKEZÉSEK. 


Lap 
BöckH HuGó dr. és SCHAFARZIK FERENCZ dr.: A Windgülle Gjt a iz ER ; 
KoTámolk zseb szegeket 4 za ét (ésa Ses 901 
CHOLNOKY JENŐ: .. — -— A futóhomok tiOZSáSáNa Ars táeezéti dé és Cat táblával) 6 
TLtÉS VItMos: a - -. A Magyarországon talált első trilobíta -— — -— o - 351 
KocH ANTAL dr.: — - -- A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves működésének 
törtémetestevéés e Veatáblávaljueze ez szulei sz 166 
— — — — — Ujabb adalékok a beocsini czementmárga geo-palxzon- 
TFOLOSIATVÜSZOTNYALMOZ SEN Vila a ie zzz 
— —- — — Uj adat a muflon korábbi elterjedéséhez .. .. .. 346 
KÖVESLIGETHY RApó dr.:.. A régi szinlők magyarázatához .. .. — 387 
TAJOS ZT RENCZ ts (2 az éz ie 1901 ápril 2-iki délmagyarországi földrendós (VT 
táblával) —- EN SEK ONES ÜNZES E NEE REL! 
MELCczER GuszrTÁv dr.:.. Pyrit a Monzoni hegyről ASZ 208 
MoEsz GUSZTÁV : .. mm —m.  Baryt, antimonit, pyrargyrit és pyrit Körműszbányáról 
(ALBA ELYÁO KÁG LT Sega ea ESSEN Ve ei 
PAPP KÁROLY dr.:.. -— -. A triasz-korú. tabulatákról ... KER Ée 194. 
PETHŐ GYULA dr.: .. -- Emlékezés Adda Kálmánról (arczképpel) . - 1 
— Nagy-Károly város legújabb artézi kútja .. - 0 - 188 


SCHAFARZIK FERENCZ dr.: Előzetes jelentés a Gömör- és Szepes megyékben lő: 
forduló guarezporphyrokról és porphyroidokról . .. 306 

— — — — A magyarhoni Földtani Társulat kirándulása a szepesi 

szirtekhez, valamint a Magas Tátrába 1902 szep- 


tember 6.—13.-ig . .- Azt et OL) 
DTAOBEMÓRTÓZ KÁM: a E Ujabb adatok a sarkvidéki ösvási HÁÁT Kene eat 359 
Tuzsos János dr.: .. -. Adatok Magyarország fossil-flórája ismeretéhez .. .. 200 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


Lóczy LaJos dr.:... -. -. Placochelys placodonta, Jzckel, nov. gen. et nov. sp. 47 
PÁLFY Móg dr. : ... .. -. Magyar petroleumkatatás 1900-ban u. — mm mm mm 49 
SCHAFARZIK FERENCZ dr.: Ujabb csontleletek Erdélyben .. 0 — 0 vm 0 e e 41 


ISMERTETÉSEK, 


AGÜLL VILMOS: a mm mm G. HELLMANN u. W. MErsaRgpus: Der grosse Staubfall 
vom 9. bis 12. Márz 1901 in Nordafrika, Süd- und 
MŰttelentöpa s sz ze telj szi ze szall ezüst 00 


IV TARTALOMJEGYZÉK. 


IRODALOM, 


Laj 
A magyar geologiai irodalom repertoriuma az 1901. évben. — -—. — — — 0 57 
A magy. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1898-ról — —/—- — — — — 52 
A magy. kir. Földtani Intézet évi jelentése SAJTÓ SENENSSEE NEEE ERB 
BOETTGER 0. dr.: . — .. Zur Kenntnis der Fauna der mitteleocünen Schichten 
von Kostej im Krassó-Szörényer Komitat .. .. 370 
CziRg8Busz GÉza dr.:— -..  BALBI ApoRJÁN Egyetemes földrajza. V. kötet, I. rész. 
Az Alpok és Kárpátok hegyvidéke.. u — — .. 3783 
— — — — Magyarország a XX. évszáz elején... — — — mo 87£ 
DLIMANOVSZKY MICISLAV ... Über neue Fossilfunde im Tátragebirge .. u. .- .. 214 
MAGY. KIR. PÉNZÜGYÁTNISZEREIU Adatok a m. kir. kincstári bányászat és azzal 
rokon ágazatok 1900. évi állapotáról .. .. - .. 212 
MERZA KÁROLY: a 2 sz Máramarosi gipsztelepeke, E e MET 
OEBBEKE K. u. BLANCKENHORN M.: Bericht über ihreim Herbste 1899 gemeinsam 
unternommene geologische Recognoscirungsreise in 
Sióbenbütgen szór az áz zá s ei kese tte uke KÉNE 
DCHMIDT L.:... . — -— -— A máramarosi bányászat fojlódésének története .. 212 
SCHUBERT R. J.:.. -. - Neue Klippen aus dem Trentschiner Komitat .. .. 214 
SZELLEMY GBYZA:— mi AZ O-radnai havasok éreztelepei zs s o 
THOULA FR.: Die sogenannten Grauwacken- oder Liaskalke von 
Theben-Neudorf (Dévény-Ujfalu) u u sm em me 316 
WAHLNER ÁLADÁR: ... Magyarország bánya- és kohóipara az 1900. sben 212 
r 5 pages 
ALA NYLON PL ELUTÓAA OTTÓ 
Közgyűlés 1902 február 5. Elnöki megnyitó. — Titkári jelentés. — Pénztári 
jelentés. I. titkár megbizása a II. titkári teendőkkel. — Kocn ANTAL dr.: 
A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves működésének története .. — — mm 0 68 
I. Szakülés 1902 január 8. HORUSITZKY HENRIK: Az első rendszeres agro- 
geologiai térkép; Magyar-Szölgyén és Párkány-Nána vidékének geologiai vi- 
szonyai. — LIFFA AURÉL: Adatok a ceyloni Chrysoberyll kristálytani ismereté- 
hez. — PÁLFY MóR dr.: Alvincz környékének felső krétakorú rétegei .. .. .— 72 
II. Szakülés 1902 márczius 5. Lóczy LaJos dr.: Placochelys placodonta, 
Jekel, nov. gen. et nov. sp. — MELczER Guszráv dr.: Pyrit a Monzoni hegy- 
ről. — Tuzsos Jáwsos dr.: Adatok Magyarország fossil-tlórája ismeretéhez. — 
KALECSINSZKY SÁNxDpoR: A m. kir. Földtani Intézet földrengési pinczéjében el- 
helyezett seismometer o... 0 u 21 zta Ne RÉ EREN ETN a TEé, ) iréeig ÖSS TES TÁ 
TII. Szakülés 1902 április 2. Permő GyurA dr.; Hippurites ( Pironga) poly- 
stylus előfordulása a cserevitzi hipersenonrétegekben. — SCHAFARZIK FERENCZ dr. 
és BöckH HuGó dr.: A Windgülle guarczporphyrjának koráról. — LÖRENTHEY 
IMRE dr.: Die Pannonische Fauna von Budapest czímű művének bemutatása. — 
KALECSINSZKY SÁNDOR: Seismogrammok bemutatása 78 


TARTALOMJEGYZÉK. 


IV. Szakülés 1902 május 7. SzáDEczkY GYULA dr.: Adatok a Vlegyásza- 


Biharhegység geologiájához. — ILLÉS VILMmos dr.: A Magyarországon talált első 
trilobita. — KALECSINSZKY SÁNDOR: Földrengési diagrammok bemutatása .. .. 


V. Szakülés 1902 juntus 4. PerHő GyYuLrzaA dr.: Indiai ammonit-typusok 
a cserevitzi hipersenonból. — PárrY MóRk dr.: Az erdélyi Érezhegység D-i ré- 
SZENOKOGOTOLTATÉVÁSZONYYAN at et e ee ze ÖR ate TE aa 
VI. Szakülés 1902 november 5. KocH ANTAL dr.: A muflon korábbi elter- 
jedéséről. — HULYÁK VALÉR: Ásványtani közlemények... .. — 2 
VII. Szakülés 1902 deczember 5. ILLÉS VILMos: Dobsina területe nyugati 
részének bányageologiai viszonyai. — Kaprió OTOKÁR dr.: A krapinai diluviális 
ÜSGMDONTŐVEK 2 72 Azi  Etiá 


KATA SZÜanym etéssel kN A9ODTANÁMS EE eV EAT iz aa ad ez 


NEZ e TEGED ÉSEE a RÉ Üteg Te AAS ne zel ő SZ 
JETŰÉGÁN SL KÉN ÁTEZMÜLSTÁ AS AZT ek St e b Tata 
TEVÉ ZÁS TS S ZTE SM AVE zz esatz 

GZ ETÉ SS TANA] ÜLSZ EAN SET e a Úsz eszi tő S 
TSZ ze AZT NTTE BADIS ET et ate E KEL ET 5 SAS 8 EE E ÉSE 
MZTHÁS TE KÜL KOKŰ GST BEL Feka Se ee e SL TEL ez E 


AMD a ( YESSS TÉR NÉ ea eV szd Tale vezet A] 
TERESA EAN OT Sokkal Senta vá 5 
NEK ETOSGZEMMET E TE se ETATS tes Er 


A mh. Földt. Társ. földrengési bizottságának jelentése (1902 márczius, április) 
A mh. Földtani Társulat földrengési bizottságának jelentése (1902 május, junius) 
A mh. Földt. Társulat földrengési bizottságának jelentése (1902 julius, augusztus) 
A mh. Földt. Társ. földrengési bizottságának jelentése (1902 szeptember, október) 


Halálozás 


SCHAFARZIK FERExcz dr.: A budapesti földrengési megfigyelő állomás első be- 
Hendezéséről 2 2 02 


9 
a 
531 


216 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


Au kir. BHöldtani Intézet 1902. évi geologiai fölvételei -— — — — — 


ANT 
SEN IRR KAL 


INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS 


Abhandlungen. 

§ Seite 

BöckH, Dr. H. und ScHAFARZIK, Dr. F.: Uber das Alter des Ouarzporphyrs der 
Windgoálle a 40 EMAIL AZON 
CHOLNOKY, HB. v.: —m mm Die Bewegungsgesetze ces Hingsandes "(Mit Tar. J1bte IT) 106 
TGV uz izi rez li" Die erstesin Ungarnisgetündeneetülobítessámezss ES 

KocnH, Dr. A.: .. .. -— .. Geschichte der 50-jáhrigen Tátigkeit der Ungarischen 
Geologischen Gesellschaft (Mit Taf. IV u. VI]... .. 219. 


— Neuer Beitrag zur früheren Verbreitung des Muflons 403 
— — -— — — Neuere Beitrüge zu den geo-palüáontologisehen Verhült- 


nissen des Beociner Cementmergels  . u . . 811 

KÖVESLIGETHY, Dr. R. v.: Zur Erklárung der alten Strandlinien .. .. 398. 
ILAJOS, E.: - az sz am h Da8 Erdbeben in Südungarn vom 2. April 1901 (Mit 

Tat. VI) ező izsike tsz le NT S Tett 

MELGZER (DE. Gaz Byrit vom MONZzoma zt eu e ásd át eze Fest z e OT 
MoEsz, G.: ma ma em em mm Baryt, Antimonit, Pyrargyrit und Pyrit von Körmöcz- 

bánya, (Mbvel aztesalátó es es ze e ESZ tot ES 

PAPP, Dr. Köz ss az Über triadisehesalonilatonai ee et tt etet ez 

PerHő, Dr. J.: . -. -.. -. Der neueste artesische Brunnen zu Nagy-Károly .. 244 

— —- — S Brinmerunsg ramaiktólonm ameáy KÁAUda Sotet ető 
SCHAFARZIK, Dr. F.:.. .. Gesellschaftsausflug der ung. Geologischen CőGLÍSÉHAN 


zu den Szepeser Klippen und in die Hohe Tátra.. 412 
— — — — — Vorláufige Mitteilung über das Auftreten von Ouarz- 
porphyren und Porphyroiden in den Komitaten 


Gömör und Szepes (Zips) in Nord-Ungarn.. .. .. 8326 
Tuzson, DR. J.: .. .. .. Beitráge zur Kenntnis der Fossilen-Flora Ungarns.. 253 


KURZE MIILTEILÜNGEN. 


Lóczy, Dr. L. v.:... ... .-— Placochelys placodonta Jaekel nov. gen. et nov. sp. 152 
Pánry, Dr. M. v.: .. ..  Petroleumsehürfung in Ungarn im Jahre 1900 .. .. 154 
SCHAFARZIK, Dr. FR.: . "Neéüere "Knochentünde 1 (Erdély 4 EN est zt KENEMENLSBE 


LITERATUR. 


JÓETTÖBR, IDE; OO: s Zur Kenntnis der Fauna der mitteleocánen Schichten 
von Kostej im Krassó-Szörényer Komitat -. -. -. 418 
CziRBusz, Dr. G.: .. ma — ADRIAN BALBIS Allgemeine Geographie. Bd. V, 1. Teil. 
Die Gebirgsgegend der Alpen und Karpaten .. .. 416. 


— — — Ungarn zu Beginn des XX. Jahrhunderts .. mo 0 vm 417 


INHALTVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


HELLMANN, G. u. MEINSARDUS, W.: Der grosse Staubfall vom 9. bis 12. Márz 1901 
in Nordafrika, Süd- und Mitteleuropa .. a 
Jahresbericht der kgl. ung. Geologiscehen Anstalt für 1898 
Jahresbericht der kgl. ung. Geologischen Anstalt für 1899... EI 6 zt 
KGL. UNG. FINANZMINISTERIUM : Ausführliche Statistik über den ungarisch-ára- 
rischen Bergbaubetrieb und die damit zusammen- 
hangenden Zweige im Jahre 1900. — - — — 
LIMANOVSZKY, M.:... .. Über neue Fossilfunde im Tátragebirge u. 0 .. 
NVÉRRZA S e I Über uGyipslager An der Marmaros "e 953 
OEBBEKE, Hl u. BLANCKENHORN, M.: Bericht über ihre im Herbst 1899. gemein- 
sam unternommene geologisehe Recognoscirungs- 
reise in Siebenbürgen AS Tk a BOE VESE td 
SCHMIDT, L.:. —m mi mm a Geschichte der Entwicklung des Bergbaues in der 
Marmaros . -. reverse ese nk zotaá ZEN ME 
SCHUBERT, BR. J.S- — —. Neue, Klippen aus ör t Trentschiner Komitate 
SZELLEMY, G.: — — mm e Die Erzlagerstátten des Ó-Radnaer Hochgebirges.. 
THOULA, FR.:. ma ma nm Die sogenannten Grauwacken- oder Liaskalke von 
Theben-Neudorf (Dévény-Ujfalu) u. 0 - 
WAHLNER, A.: mu mm mm mm Ungarns Berg- und Hüttenproduktion im JEL vé 1901. 


GESELLSÜHA FTS-ANGELEGENHEIT EN. 


Bericht der Erdbeben-Kommission der Ung. Geologischen Gesellschaft (Márz, 
JAG SARKOT] ESET MESE cé ES Nteze sz 
Bericht der Erdbeben- IKÖRÖÁTSST OT (dör es; GEÓlosí etek Gegelletható (Mai, 
TnT anrat 4691 0123 14 att es sz Só ÜT ént ese, ab NEZET MEZ AV VS 
Bericht der Erdbeben- KONATSSTOT "ek Tag. Geologisehen Gesellschaft (Juli, 
AUGUST JOD EE REN zal ÉSZ) eajéső út 
Bericht der Erdbeben-Kommission ület Ún. "Geolósieehen Cősölsehtt fgábtem 
berszoktoberess902 esett té tettet ESA ges KR Oz DEE b e veka eszt ho EST Ve e Ass 


Mitteilungen aus den Fachsitzungen der ungarischen Geologischen Gesellschaft 
(Dr. M. PárrY. Die oberen Kreideschichten in der Umgebung von Alvincz) 


SCHAFARZIK, Dr. F.: Mitteiluang über die erste Einrichtung der Erdbebenwarte 
HAD ÜdAD OS EZ s Úsz e E ES V Re A Ezé tl nézd e es, Hő át ze as 


Modestat as 


AMTLICHE MITTEILUÜNGEN 
AUS DER KGL. UNG. GEOLOGISUHEN ANSTALT. 


Aufnahmen der kgl. ung. Geologischen Anstalt im Sommer 1902 .. . - 


VII 


Seite 


at 60 


155 


- 417 


266 
267 
266 


. 266 


265 


267 


-. 264 


. 417 
265 


160 


VIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ, 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


(Alphabetisches Register.) 


(A mi a német szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva.! 
Das auf den deutschen Text Bezügliche ist in ( ) gesetzt.! 


SZEMÉLYNEVEK. 


(Personennamen.) 


Adda K. 1, 55, 57, 65, 68 (103, 158) — Agasiz 279 (319) — Andrian F. 351 (409) — 
Antula D. 299 (322) — Apáthy J. 57. 

Balbi A. 373 (416) — Bantlin A. 49 (154) — Baschin 24, 25 (126, 127) — Belardi- 
Sacco 372 (415) — Belházy J. 65, 68 — Beluleszko S. 20, 36 (122, 139) — Bitt- 
ner 57 —  Blaneckenhorn M. 60, 213 (266) — Böckh H. 57, 78, 331 (388) — 
Bőckh J. 52, 57, 65, 75, 81 173, 174, 175, 176 EL9555216, 2ETAZOSKOZODOLOZS 
298, 229, 230, 231, 232, 248, 269, 328, 417) — Boettger O. 371 (413) — Boseh 
217 (268) — Brandenburg K. 371 (413) — Brehm A. 350 (407) — Brucinaun V. 
174 (229). 

Cathrein 208 (261) — Choffat 337 (394) — Cholnoky J. 6, 64, 66, 195, 375, 376 
(103, 248, 417) — Cocchi 279 (320) — Cornish V. 8, 24, 30 (108, 119, 126, 133) — 
Czirbusz G. 373, 375 (416, 417). 

7 


Darányi I. 69, 200, 217, 358 (253, 269, 413) — Delage-Hérouard 194 (247) — De- 
walgue G. 173 (229) — DPicenty D. 308 (328) — Dölter 208 (261) — Drygalski E. 


338, 365 (394). 

Edwards M. 194 (247) — Emszt K. 61, 66, 217, 335, 382 (269, 391) — Engelhardt H. 
365 — Engel S. 166 (221) — Eötvös L. 15 (116) — Ernszt A. 213 (266) — Ester- 
házy M. 63, 69 — Esterházy P. 166, 167 (220, 222). 

Forsberg 360 — Franzl E. 215 — Fuchs T. 213 (267) Fuchs V. 166 (221). 

Gerhardt 30, 31 (133, 134) — Gesell 5. 55, 57, 81, 175, 308, 379 (158, 231, 328, 
420) — Giebel C. G. 346 (403) Goldschmidt 209 (263) — Gölling 57 — Gor- 
janovié-Kramberger 58, 277, 385 (318) — Grablovitz 217 (268) — Graenzenstein B. 
174 (229) Grand Eury 205 (258) Grexa J. SI — Gubicza K. 346 (403) — 
Güll V. 52, 308. 380 (328, 422). 

Haidinger V. 166 (221) — Haime 194 (247) — Halaváts Gy. 54, 58, 64, 75, 78, 81, 
191, 308, 378 (157, 244, 328, 419) — Hall J. 197 (250) -— Hankó V. 58 — Haug 
195 (248) — Hedin S. 8, 9, 18, 34 (109, 120, 138) — Heim 331 (388) — Hell- 
mann G. 50 (160) — Herepey K. 73 — Hergesell 338 (394) — Hilber V. 58 — 
Hoernes K. 58 — Hoffmann G. 58 — Hofmann K. 55, 173, 174, 213 (159, 2328, 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. IX 


299, 230, 267) — Hohenlohe 357 — Hörnes M. 166 (221) — Horusitzky H. 585, 
66, 73, 308, 379 (328, 421) — Hulyák V. 384. 

Illés V. 215, 308, 351, 385 (328, 408) — Ilosvay L. 638, 81 — Inkey B. 173, 174 
(298, 230). 

eJaekel 0. 47 (152) — Jamieson 3538 (395) — Jannasch 58. 

Kachelmann K. 215 — Kadié 0. 308, 385 (328) -—— Kalecsinszky 5. 58, 59, 66, 77, 
78, 81, 213, 217, 3582 (269) — Kimakovieczi  M. 49, 372 (153, 416) — Kiss A. 351 


(409) — Knowlton 364 — Koch A. 63, 66, 67, 72, 81, 165, 174, 187, 271, 346, 351, 
384 (219, 230, 243, 311, 403, 408) — Koch F. 2753 (318) — Koettlitz R. 366. — 
Konkoly-Thege M. 382 — Kornhuber A. 59 — Kovács G. 165, 166, 167 (219. 
991)"— Kövesligethy R. 59, 66, 67, 217, 304, 337 (269, 324, 394) — Kraus H. 49 
(4583 E "ktennerejsr 425569 IST ET74380 (MÁT 299) S KűúbinyitáA. 166 167 
(220, 221) — Kubinyi F. 165, 166 (220, 222). 

Laczkó D. 47, 195 (152, 248) — Lajos F. 66, 251 (322) — [László G. 308 (328) — 
ILeithner A.. 174. (229) — Liffa A. 73, 308 (328) — Limanovszky M. 59, 214 (267) — 
ildszka deze tőczy ESZ Ada, aa 03 TB, 174, 175519555200 (420, 
135, 153, 229, 230, 231, 248, 253) — DLohr A. 59 — Lörenthey I. 78, 275 (315) — 
Lusser 333 (399). 

Marschan J. 166, 167 (220, 222) — Méhely L. 275, 278 (316, 318) Meinardus W. 
50. (160) — Melezer G. 59, 77, 208 (261) — Merza K. 59, 212 (266) — Meyer B. 
48 — Miháldy J. 68 — Mikecz A. 166, 167 (221, 222) — Moesz G. 39, 66 (143) — 
Mossóczy 5. 216. 

Nansen 366 — Nathorst G. A. 360 — Nendtvich K. 166, 167 (221, 222) — Newton 
E. T. 366 — Nopcsa F. 59, 60, 66 — Nyulassy A. 68. 

Oebbeke K. 60, 213 (160, 266) — Okolicsányi B. 68 — Omori 217 (268) — Oppen- 
heim 195 (248) — Orosz E. 346 (403) — Owen 279 (320). 

SEEK RZ e Stt HO NGOMGOSTZTS ATOK ZOS EZT SZT, BZINÁSO 158; 1609-328," 417, 


418, 420) — Papp K. 194, 308, 373 (247, 328, 416) — Parein 302 (323) — Penk 
J3994(394) — Petényi 5. 166, 167, 221, 292 —. Pethő Gy. 1, 53, 60, 66, Tia ejtette kő 
i72 74 ISS ET9T 216" 307308. 4382, 384. (108, 156, 162, 2295 230, 244, 250) 327; 
HAS EGT kót JE LŐGK2Z2ZD) SSPONKeI0é60 E Posepnüy B UT27 TSZ 2 (22S 943, 
J63— Posewitz 0.532. 60. 307. 358, 3746 (155, Bzale 418) — Potonié 205. 361 (258, 
Zaga c erines e Ge dt 2 N2GA) — Prinz G. 216 

Rebeur-Paschwitz 341 (398) — Reitz F. 174 (229) — Renault B. 362 — Kose "209 
(OS ROS SHDÜSEKELSÉSOTS OZ ES Sze ROtA TB: GIL TÖSzT GB EST o eTaN2T a 
308, 377 (156, 228, 229, 230, 328, 419) — Rothpletz 331 (388) — Rudzki 335 


(395) — Ruzitska B. 61. 
Sardeson 194 (247) — Schafarzik F. 49, 50, 54, 56, 61, 64, 66, 67, 78, 81, LÁSS 
DESZINKESŐGSSZÜS ERZES le 809 382 (154 5157, 159228, 265, 206 267," 209; 


325, 328, 388, 412, 420) — Sehenk 207 (261) — Schmidt C. 332 (389) — Scmidt G. 
OSS NSChtmat Mt EZTON DÓ ES Schmidt 0 TIS SO SL Ú65, "107, 172, 171052140, 
FAL KOSZ MIZONIIDADOS 231 263) —  Behossberger "A. 308 (329) Sechröcken- 
stein F. 65, 68 — Schubert R. J. 61, 214 Suchart Ch. 362 — Sehwarz Gy. 
42 (150) HSSTAGYeNV. 72 E S0MsSGY A. 7560, 72.78. 815 175, 217, 534." 301 
(107, 231, 269, 389) — Sokolow 8, 9, 23 (108, 109, 125) — Splényi B. 174 (229) 

Stanton W363 — Staub! M." 61.80, 173. 175, 359, 382 (229, 230) — "Siüder 
HZÁNZSS— Suess B 70163) — "Szabó J. 166, 167, 173, 174. 175, 176, (2215 222, 
298, 229, 231, 232) — Szádeczky Gy. 62, 215 Szellemy G. 62, 211 (264) 


Szmida L. 62 — Szontagh T. 355, 62, S1, 308 (159, 528). 


5-ó BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Teal I. I..-H. 366. — Tesehler G. 39 (143) — Thoula E. 376-(407) AMitakó T6t 
62, 66, 308, 380 (328, 422) — Treitz P. 19, 62, 66, 308, 379 (122, 328, 421) — 
Tuzson J. 62, 77, 200: (253). 

Uhlig V. 214, 355 (412). 

Vacek 331 (388) — Vinassa P. 195 (249) — Voit W. 62. 

Wagner D. 167 (222) — Wahlner A. 62, 212 (265) — Walther J. 9, 10, 1í (110, 
111) — Warren U. 337 (394) — Wartha V. 174 (229) — Weissermehl 195 (248) — 
White D. 362 — Windakiewitz 39 (143) Wlassics Gy. 69 — Wolf H. 191 (245) — 
Woodward 338 (395). 

Zeiske F. 208 (261) — Zepharovich 39 (144) — Zimányi K. 62, 384 — Zipser A. 
166 (220) — Zittel 197 (250) — Zöppritz 338 (394) — Zsigmondy V. 173, 174 
(229) — Zsujovics 216. 


1ú 6 


HELYNEVEK. 


(Ortsnamen). 


Abrudbánya 308 (328) — Akna-Sugatag 213 (266) — Alinaitsunguak 363 — Alsó- 
Szolcsva 377 (419) — Alvincz 73 (160) — Amisat 366 — Asuak 366 — Ata 363 — 
Atanikerdluk 364. 

Balatonkövesd 200 (253) — Balinez 308 (328) — Barlangliget 356 (412) — Báród 
213 (267) — Bártfa 64 — Békés 302 (323) — Bélavár 377 (419) — Beocsin 271 
(311) — Blezseny 308 (328) — Bodrogh-Monostorszeg 302, 346 (323, 403) — Bor- 
berek 73 (160) — Bosoród 378 (419) — Budakesz 200 (253) — Budapest 64, 217, 
381 (268) — Bukova 378 (420). 

Csata 379 (421) — Csorbafürdő 358 (413) Csúz 380 (422). 

Dámos 55 (159) — Déva 213, 302 (267, 323) — Dévény-Ujfalu 376 (417) — Dobra 218 
(267) — Dobsina 215, 308, 351, 385 (328, 408) — Dömsöd 308 (328) — Dorogh 
308 (328). 

Ekorgfat 362 (328) — Esztergom 308 (328). 

Farkasd 308 (328) — Fehértemplom 281 — Feketetó 55 (159) — Felső-Komárnik 49 
(154) — Fenes 53 (156) — Fenesi-Nagypatak 307 (328) — Fülöpszállás 379 (421) — 
Für 380 (422). 

Gerebencz 15 (116) Guraszada 308 (328). 

Hajdu-Sámson 37 (141) — Halle 64 — Hátszeg 54, (157) — Have 0 366 — Herkules. 
fürdő 381 — Holgya 371 (414) — 

Igellokunguak 366 — Izbugya-Radvány 50 (154) — Izsák 15, 19, 34, (116, 121, 1358). 

Janofalva 56 (160) — Jásd 216 — Jászfalu 380 (422) — Jeskófalva 56 (160). 

Kalota 308 (328) — Kardluguak 365 — Kazanesd 308 (328) — Kérges 308 (328) — 
Kis-Disznód 213 (267) — Kistelek 379 (421) — Kisuca-Ujhely 214 — Kolos-Hra- 
distye 56 (160) — Kolozsvár 301 — Komárnik 212 (266) — Kook 362 — Kook- 
Augnertunck 363 — Körmöczbánya 39, 64, 67 (143) — Koronahegyfürdő 355. 
(412) — Kőrösbánya 302 (323) — Kostej 371 (413) — Kosztesd 378 (419) — 
Kotterbach 52, (155) — Kragujevác 302 (323) — Krapina 385 — Kugsinersuak 
364 — Kugsiuak 366 — Kúnszentmiklós 308 (328) — Kürth 380 (422). 

Lapugy 371 (413) — Lazarevac 302 (323) — Liége 173 (229) — Lippa 75 (163) — 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XI 


Lubotin 355 (412) — Lugos 251 — Luh 49, 212 (154, 266) — Lunkány 54 (157) 
Lunkoj 308 (5328). 

Magyar-Igen 308 (328) — Magyar-Szölgyén 379 (421) — Makád 308 (328) — Malin- 
verno 208 (261) — Malomvíz 54 (157) — Marczelháza 308 (328) — Márkusfalva 
377 (418) — Maros-Berettye 308 (328) — Marrah 366 — Merény 307 (327) — 
Mitrovicza 281 — Mocsonok 508 (328). 

Nabadula 308 (328) — Nadrág 308 (328) — Nagy-Bánya 142 — Nagy-Károly 188 
(244) — Nagy-Kikinda 281 — Nagy-Oklos 53, 377 (156, 419) — Nagy-Ölved 379 
(421) — Nándor 308 (328) — Nemes-Ócsa 308 (328) — Niakornat 363 — Nug- 
suak 366. 

Ó-Berettye 378 (419) — Offenbánya 216 — Ökörmező 376 (418) — Oláh-Pián 213 
(266) — Oláh-Rákos 53 (156) — Ó-Lubló 355 (412) — Oppova 281 — Örményes 
53 (156) — Orsova 281, 302 (323) — Ó-Sebeshely 378 (419) — Ó-Tátrafüred 
397 (413). 

Pagtorfik 363 — Pánk 371 (414) — Paris 65 — Patoot 364 — Pécs 308 (328) 
Peking 33 (137) — Pered 308 (328) — Pilis-Csaba 308 (328) — Piski 308 (328) — 
Porács 52 (155). 

Kadna 211 (264) — Remecz 55 (159) — Resinár 213, 214 (267) — Rév 308 (328) — 
Rónaszék 213 (266) — Rossia 308 (328) — Rozsnyó 306 1326). 

Sabac 302 (323) — Sárisáp 308 (328) — Saviarkot 363 — Sebes 214 (267) — Sel- 
meczbánya 64, 67, 176 (232) — Solt 379 (421) — Sólyom 53 (156) — Sopron 166 
(220) — Stájerlak 216 — Strassburg 67 — Szabad-Szállás 15 (116) — Szászváros 
213 (267) — Szeged 281 — Szentes 302 (323) — Szepes-Olaszi 52, 377 (155, 418) - 
Szepes-Váralja 52 (155) — Szinevér-Polana 52 (155) — Szkerisora 377 (416) — 
Szolyva 307 (327). 

TVapka 361 — Tass 308 (328) — Topánfalva 216 — Toroczkó 53 (156) — Tótfalu 356 — 
Tövis 308 (328) — Tshönn-ting-fu 34 (137). 

Ujarartorsuak 363 — Uj-Gredistye 54 (157) — Ujvidék 381 — Upernivik 366 
Urszád 53 (156) — Ust-Balei 361. 

Vág-Sellye 308 (328) — Vajda-Hunyad 308 (328) — Vajgat 365 —  Várhely 378 
(420) — Vársonkolyos 55, 308 (159, 328) — Vaskóh 197 (250) — Verespatak 55 
(158) — Vidalj 53 (156) — Videfalva 166 (220) — Vidra 213 (267) Volocz 
307 (327) — Vukovár 302 (323). 

Zagubica 302 (323). 


HT 


ÁSVÁNY- ÉS KŐZETNEVEK. 
(Mineral- und. Gesteinsnamen.) 


Agyag 158, 193, 380 — Agyagpala 216, 306, 377, 378, 385 — Amphibolit 216 


Andesit 211, 215, 216, 379 (264, 420) — Ankerit 306 (326) — Anorthit 384 
Antimonit 39, 41, 306 (143, 146, 326) — Arany 212. 
Barnaszén 212, 379 — Barnavas 306 —  Baryt 39 (143) — Basalt 362 — Biotit- 


dacit 378 (419) — (Blei 266) — (Brauneisenstein 326) — (Braunkohle 266, 420) — 
Breccia 211, 377 (264, 418). 
Calcit 46, 208, 384 (151) — Cement-márga (—Mergel)"272 (312) — Chamoisit 333 


(389) — Crinoida-mészkő (—Kalk) 351 (408) — Csillámpala 211, 216. 


XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Dacit 215, 379 (420) Diaphorit 384 Diorit 362, 384 —  Dioritpala 385 
Dogger-mészkő (—Kalk) 336 (593) Dolomit 214. 

(Eisen 266) — Ezüst 212, 385. 

tFeldspat 326) — Felsitporphyr 377 (418) — Flourit 384 (Flugsand 106, 142) — 
Földpát 306 — Futóhomok 6, 58. 


Galenit 212 (265) Gáz "213 (Glimmerschiefer 265) Gneisz 306, 362 (326) 
(Gold 266) Gránit 216, 357, 362, 377 (418) Granitgneisz 378 (419) Grano- 
diorit 215 Graphyt 213, 385 (267) Grauwacke-mész (—Kalk) 376 (417) 


Guttenstein-mész (—Kalk) 5377 (415). 
Haxmatit (261) Hardpan 421 Homok 32, 38, 272, 380 Homokkő 203, 214, 216, 
HIM ZJZ JON, 300" 389 


-Juramészkő 355. 


Kagylómész 3536 (Kalk 250, 265, 313) — (Kalkspat 261, 262) —  Kárpát-ho- 
mokkő (—Sandstein) 379 (420)- Kavics 272, 280 — Keuper-pala (—Schiefer) 356 
(412) (Kohle 267) Konglomerat 216, 377. 379, 385 (418, 420) — Kősó 212 
Kőszén 212 (Kristallinische Scehiefer 326, 418, 419) Kristályos pala 216, 306, 


377, 378) (Kupfer 266, 326). 
TLiasz-mész (—Kalk) 376 (417) — Lösz 51, 274, 280, 348, 379, 380 (314, 321, 405, 421, 


422) Lösz-agyag (-Lehm) 380 (421). 

Magnesia-mész (—Kalk) 274 (314) Magnetit 280, 333 (321, 389) — Mangan-érez 
214 (267) Manganís)pát 306 (5326) Márga 195, 214, 272, 3850 —  Márgapala 
378 (Marmor 267) Márvány 214 (Mergel 212, 248, 422) — (Mergelschiefer 
419] Mészkő 197. 211, 214, 216, 272, 385 Mészmárga 356, 385 —- Mészpát 
208 Morénatörmelék 357 Mosó-arany 215 — (Muschelkalk 412) — Muskovit- 
biotit-gneisz 378 (419). 

4 Naturgas 267) (Nummulitenmergel 412). 

Ólom 212 — Orthogneisz 378 (420). 

Pala 214, 306, 355, 377, 385 Párkányvályog 280 Pegmatit 215 Petroleum 
49, 212 (154, 266) Phillipsit 354 Phyllit 216, 378 (420) — Porphyroid 306 
(326) Pyrargyrit 39, 44 (143, 149) Pyrit 39, 45, 77, 208, 306 (143, 150, 261, 
965, 326). 

Ouarcz 306 (326) —  Ouarczit 377 (418) Ouareczporphyr 306, 3531, 3785 (326, 
388, 419). 

Néz 212, 306, 385 hhyolith 215. 

(Sand 135, 143, 313, 422) (Sandstein 256, 312, 412, 4922) (Sehiefer 326, 412, 


418, 419) (Schotter 313, 321, 419, 422) Siderit (326) (Silber 266) — Spha- 
lerit (265) (Steinkohle 266) (Steinsalz 266) — Szén 213 Szikfok 5379 (421). 


( Terrassenlehm 321) - Tithon-mészkő (—Kalk) 356 (412) (Von 244, 246, 380) — 
(Tonschiefer 326, 418, 419) — (Torf 267) Tőzeg 213 Trachyt 211 (265) — 
"Trias-mész (—Kalk) 377 (418). 

Vas 212, 385 Vascsillám 208 — Vaskéneg 212 Vaspát 306. 

( Waschgold 267) Werfen-pala (—Scehiefer) 377 (418). 


Zinkkéneg 212. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII 


JV 


ÁLLATNEVEK. 


(Tiernamen.) 


ie j Hé ábái gigantea 74 (161) — Acteon subpunctulatus 373 (416) — Adeorbis torni- 
formis 373 (416) — Alaba elata 373 (416) — Alvania brachia 373 (416) — Am- 
bát ágot Hg kgteb tál 367 ; A. modiolaris 367 ; A. Sacya 216 — Anodonta Smaji 
276 (316) — Astarte similis 75 (163). 

Barracuda 278 (319) — Bison priscus 49 (153) — Bos taurus 349 (406) — Brosnius 
Strossmayeri 277 (318) — Bulla biteniata 373 (£16). 

Cancellaria brandenburgi 373 (416) — Cardium Duclouxi 75 (162) — Cerithiella 
kostejana 373 (416) — Cerithium eve 373 (416) — Cervus capreolus 349 (406) — 
Chetes Beneckei 196 (250); Ch. Műünsteri 196 (250); Ch. Semseyi 196 (249); 


Ch. subspongites 196 (250) — Cistella cistellula 373 (416); C. subcordata 373 

(416); C. subcuneata 373 (416) — Cocculina miocenica 373 (416) — Collonia glo- 

buliformis 373 (416) — Congeria banatica 275 (316); C. dalmatica 275 (316); 

C. navigula 275 (316); C. Partschi 192 — Conus wagneri 373 (416) —  Crania 

subrostrata 373 (416) -—- Crioceras Mathéronianum 216 Cyclostoma elegans 

349 (407) — Cyelostrema kostejanum 373 (416) — Cylichnia parangistoma 373 (416). 
Drillia etelke 373 (416). 


Elephas primigenius 280 (321) — Emmerica Sechulzeriana 276 (317) — Eguus fos- 
silis 280 (321) — Eriphyla subplanissima 75 (162) — Eulima halavatsi 373 (416). 

Fusus kostejanus 5373 (416). 

Gadus vulgaris 277 (317) — Gegania banatica 373 (416) — Gibbula renate 373 
(416) -— Glauconia Kefersteini 378 (419) — Griffitides dobsinensis 215, 352 (410) ; 
G. senimiferus 352 (410); G. verrucosus 352 (410). 

Hippurites polystylus 78 — Homo neanderthalis var. krapinensis 385 — Hydrobia 


peregrina 573 (416). 

Imoceramus Cripsi 75 (163). 

Labride 279 (320) — Lacuna banatica 373 (416) — Laurus plutonia 364 — Lim- 
nea Halavátsi 275 (316); L. Panéiéi 275 (316); L. rugosa 275 (316); L. velutina 
275 (316) — fHlimnocardium Baraci 275, 276 (316); IL. Lenzi 275 (316); L. oche- 
tophora 276 (316); L. planum 276 (316); L. Steindachneri 276 (316) ; L. syrmiense 
275 (316) — Limnosaurus transylvanicus 54 (157). 

Mangilia brandenburgi 373 (416) — Mathilda preclara 373 (416) — Megathiris 
precursor 3753 (4165) Melanopsis Friedeli 276 (317); M. Martiniana 192 
Microliotia brandenburgi 373 (416) — Monotrypa bakonica 196 (249); M. Böckhiana 
196, 199 (249, 251); M. capulus 196 (249); M. decipiens 196 (249); M. hirsuto- 
muralis 196, 199 (249, 251); M. Pappi 196 (249): M. patera 196 (249); M. Pethői 


196, 197 (249, 251); M. recubariensis 195, 196, 199 (248, 249, 251) Monticuli- 
pora Bittneri 196 (249); M. Hornigi 196 (249) Muflon 346 (403) — Murex 
kostejanus 373 (416) — Myophoria costata 214 

Narica transsylvanica 373 (416) — Nassa banatica 373 (416) — Natica kostejana 


373 (416) Neitha guadricostata 75 (163). 


XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Ovis aries 349 (406); 0. musimon 346 (403). 

Pachydiscus peramplus 216; P. supremus 216 — Pachypora dubia 196 (249); P. 
Lóczyana 196 (249) — Pecten Krenneri 75 (163) — Placochelys placodonta 47, 77 
(152) —- Planorbis constans 276 (317) — Pliciscala transsylvanica 373 (416) — 
Progonochelys Ruenstetti 48 Propilidium ceireulare 373 (416) — Pseudonoba 
peculiaris 373 (416) Pyrgula Töröki 276 (317) — Pyrgulina unica 373 (416). 

Rhaphitoma halavatsi 373 (416) — Rissoina nerinitormis 373 (416). 

Sandbergeria densesulcata 373 (416) — Saurichthys apicalis 376 (417) — Scealaria 
lerentheyi 373 (416) — Scaliola semperi 3783 (416) — Solarum berthe 378 (416) — 
Sonneratia cserevitziana 216 — Sphyrena 278 (319) — Spiriferina Walcotti 53 
(156) — Stenopora Kochi 196 (249); St. tasmaniensis 197 (250). 

"Winostoma microdiscus 373 (416) — Triforis imperatrix 373 (416) — Trilobita 351 
(408) — Trilobites derbyensis 351 (409) — Turbonilla hungarica 373 (416) — 
Turitella Hagenoviana 75 (163). 

Unio pictorum 349 (407) — Ursus speleus 49 (154). 

Vaginella austriaca 373 (416) — Valencienesia Arthaberi 275 (316); V. Reussi 276 
(316, 317); V. Schafarziki 275 (316) — Vermetus sexcarinatus 373 (416) — Volu- 
tithes septemcostata 75 (162). 

"Zagrabica eyelostomopsis 276 (317); Z. Maceki 276 (316, 317). 


Vv. 


NÖVÉNYNEVEK. 


(Pflianzennamen.) 


.Adiantides amurensis 366; A. nymphorum 366, 369 — Alnus Kefersteinii 362 — 
Andromeda Pfaffiana 364 — Anomozamites angulatus 361; A. Schmidti 361 — 
Araucaria Bidwillii 207 (261); A. brasiliense 207 (261); A. Cookii 207 (261); A. 
excelsa 207 (261) — Araucarioxylon Rhodeanus 206 (260) — Areheopteris fim- 
briata 360; A. hibernica 360 — Aspidium Meyeri 364 — Asplenium Czekanovsz- 
kianum 368; A. petruschiense 368. 

Iothrodendrom Carnaggianum 360; B. Kiltortense 360; B. minutum 360. 

"Calimatotheca radiatus 361 — Cardiopteris frondosa 361; C. polymorpha 361 — 
Carpolithes Hartungi 361 — Celastrophyllum Newberryanum 363 — Cladiophle- 
bis Stewartiana 366 — Confervites subtilis 361 — Cordaioxylon Brandlingii 206 
(260) — Corylus Mac Ouarrii 362 — Cycadites gramineus 362 ; C. sibiricus 362 — 
Czekanowskia rigida 369. 

Flatides Brandtiana 361; E. curvifolia 361; E. falcata 361; E. ovalis 361; E. par- 
vula 361 — Eguisetum gigantum 362; E. Grimaldii 362. 

Felicites deperditus 5362. 

Gingko filabellata 369; G. integriuscula 367; G. polaris 366, 369; G. reniformis 
367; G. sibirica 366, 369 — Gleichenia Gieseckiana 364. 

Hedera Mc. Clurii 362. 

Iris latifolia 362. 

-Jugulans arctica 364. 


Laurus angusta 364 — Leguminosites cassioides 366. 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV 
1 

Nilssonia conctula 361; N. Johnstrupi 363; N. sehaumburgensis 361. 
Phcenicopsis angustifolia 367, 369; Ph. nordenskiöldi 369 — Pinus Krameri 363; 
P. Me Clurii 362; P. sub-Mc Clurii 362; P. tarnócziensis 205 (259) — Pityophyl- 
lum Lindströmi 369; P. Staratschini 369 —  Pityospermum cuneatum 369; 
P. Nanseni 369 — Platanus aceroides 362; P. Heerri 363 — Podozamites Baiera 
366; P. Czekanowskia 366; P. ensiformis 361; P. lanceolatus 366, 369 — Populus 
primxeva 3653; P. Richardsoni 362 — Protorhipsis reniformis 361 — Pseudobornia 


ursina 361 — Pterophyllum Helmersenianum 361; P. subeguale 366. 

KRhamnus brevifolia 364. 

Sabal major 74 (161) — Seguoia brevifolia 362; S. Langsdorfii 362; S. longi 362 ; 
S. rigida 364; S. subalata 362 — Sphenopteris Drygalskii 365 ; S. Maakiana 368 ; 
5. Murrayana 368. 

"Teniopteris parvula 361 — Taxites gramineus 369 — Taxodium dubium 362; T. 
gracile 362 — Testudo greca 279 (320) — Thyrosopteris Maakiana 366; Th. 
Murrayana 306 — Tilia Malmgreni 362 — Torreya borealis 362. 


Zamites ensiíiformis 361; Z. Vanhöffeni 365. 


Ki ZT AT Főtt Ar 9 vi v MAT 

j k.: : KADNTE BBB ag ő eret b ET 
bát are tése mt 4 A 

9 A ERSN ig 


VÍV VST KENE ALAP ETA ÁZN 6. Evy 

v8 ágos 

éa B z § , 3 jú 1980 Ér 
ran, EY LB AV EATAÖRETÓ TÁN TÁ; KETTÉ LÁTÁ LTE PERT LŐ Walk 

ÁT VÉRT Est 00 1 VŐ HONAN Ty 1 A ANN ZÁYÉ EY ÉL SAR TÉNGYÁTTVÁST S LTSAT KENE K ŐT Ég SBLJEN TU ÜLT GTARSEKAAKERER 
Legy ty őre ín izt 1 AAL ER AL TÁGTNKÓ ST CRANE ÉLT AL AEGTÁOLTÁZA AE ALATT SA Th KE 44 
[OZ A ATTET 47 sz TRENT S Tas KELNÉES GAEL AN JOGÁRA 09 Ép. vagy ne Nzésonnlkááttl 
dr u rákó Vá. Tá ezé pa NA ÁNAK 7 NNAL Op AV tnrT 1 étsz 6 08 gk 
at gyes JÓT HÁ . 9 fi VÉT AL EV Zp A DANEEL DÁÉTÉK AN TÉL vre 


dl rve jászztri e, the ass a an TEJE ÁT Ny A eat ő 495 FUT, AVI LELET ök (046 


Húga ÁÁ Fogy kae ei 3 tali lirvateetsázátst a FE A NI AÁEYATASAT ú mit VE 
2 A é 8 ag RL yt 77 EN EGET 
AA egett 89) a TEVET LNN AK! YE VP ú/ 4 mot the da lizi séneT li j 
í Kira By 16. 6 [7 [eye É EL ptrek HA "d! 610 fú 9.7 s VENNÉ ! 4) st 1 My F.; 


pás . ; ; j A; AV kar put A 


éh rém Ev rds LT Í ) Pt mg Tu ) even fá 144 ki 
EVT LENE): ÓRÁT A JT ca j4 : yedtárt a 2 04 ag B 
pt do Ata 4 vág egy RSS 


Út z ; tri éELE PC LAT VT tve Alenay 00 HÉ j vő 


ke dő) 
T je An 
d [ FA 
KG ev a ő 
i 
6 
f) 
i 
h/ d 
a 
i ta 
a, 
, WE? 
a 
1] 
add 
4 
v pré 
pi re , 
aa 
í a. . m or 
d i hé hal 
- vi 
. 
( : 
fi 
4; 
4 
ú v d 4 j ( í 
. 
B a . 
ké 
, 
§ 
44 
ő , 
: 44 
y 
77 
FA e 
h 
a F Kv? Ni hg 
, jé há) 
a 
1 Zd 
vé vi hason 
, JÁ ő 
1 tere f 
1 Via ú t 
fi LAN ! s f-. 
je f 


RA 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXII. KÖTET, 1902. JANUÁRIUS—ÁPRILIS, 1—4. FÜZET, 


EMLÉKEZÉS ADDA KÁLMÁNRÓL. 


(Arczképpel.) 
Irta : PerHő Gyuza. 
Ifjan, élete virágában szakította el tőlünk a halál szeretett kartár- 


sunkat Appa KÁLMÁN-t. Még ideje sem volt igazán belemélyedni abba a 
tudományba s behatolni annak mindenféle mysteriumaiba, a melynek 


1862—1901. 


ölébe becsvágya vonzotta és jó sorsa vezérelte; a melynek művelésében 
mint buzgósága és kitartása sejtette velünk, nem egy érdemet szerzett 
volna a haza földének kutatása és gyakorlati tekintetből becses nyers 
anyagainak kiderítése körül. Végzete másképen szabta ki élete útját. 


Földtani Közlöny. XXXII. küt. 1902. 1 


19 


PETHŐ GYULA : 


Hét esztendőt alig töltött a m. kir. Földtani Intézet szolgálatában, 
mint jól készült geologus, tele lelkesedéssel a szak- és komoly föladatai 
iránt, a midőn végzetes betegség lepte meg, a melyből se az orvosi tudo- 
mányok igyekezete, se a déli vidékek derűs, mosolygó ege nem birták 
többé kigyógyítani. Hét évi munkásság után, 1900 évi deczember közepén 
kénytelen volt ideiglenes nyugdijjal vidékre vonulni, a hova addigi ered- 
ményes tevékenységének hivatalos elismerése mellett miniszterének, igaz- 
gatóságának és kartársainak legjobb kivánságai kisérték. És ma, alig fél- 
évvel távozása után szeretett kartársunk nincs többé! Fáradt és az örökös 
lázaktól zaklatott idegeit, meggyöngűlt szemeit 1901. junius 26-ikán, 
Pozsonyban, 39 éves korában, örökre lecsendesítette s lezárta a halál. 

Életrajzi adatait a következőkben foglaljuk össze. 

Appa Kármánx 1862. évi julius 30.-án született Borcsányban, Trencsén 
vármegyében, vagyonos bányász-családból, mint nemes Appa Tirusz kir. 
bányatitkár és földbirtokos első szülött fia. Alsó iskoláit Niytrán és Pozsony- 
ban, a gymnasium I. osztályát Nagy-Szombatban végezte. Ettől fogva a 
reáliskolába lépett át; a II. osztályt Pozsonyban, a többit Körmöczbányán 
az állami főreáliskolán járta ki. Főiskolai tanulmányainak a selmeczbányai 
bányász- és erdészakadémián történt elvégzése után a pénzügyminiszter 
1886-ban bányász-gyakornokká nevezte ki s ebben a minőségben Körmöcz- 
bányára, majd Nagy-Bányára, majd Budapestre a főfémjelző- és fémbeváltó 
hivatalba, majd ismét Nagy-Bányára osztotta be az ottani igazgatóság- 
hoz. (1886— 1892.) 

1892. április végétől 1893 deczember haváig, a pénzügyi miniszter 
rendeletéből, a selmeczbányai bányász- és erdészakadémián az ásvány- 
földtani tanszéknek előbb ideiglenes, utóbb rendes tanársegéde volt. 

A kir. Földtani Intézet geologusává a földmiívelésügyi miniszter 
1893 deczember 5.-én nevezte ki AppA KÁLMÁNn-t. Itt a hivatali fokozatok 
több lépcsőjén fölemelkedve, 1900. évi junius 16.-án tisztviselőségének 
hetedik évben, végre az osztálygeologusi állást érte el, a melyre ideiglenes 
nyugdijából nem. is tért vissza többé, mert egy évvel utóbb, Pozsonyban, 
a hova rokonai körébe s a vidék üde, éltető levegője végett költözött, már 
utólérte a halál. 

Irodalmi dolgozatai, a melyekben legnagyobbrészt az országos 
geologai fölvételek keretében, valamint külön hivatalos kiküldéseken 
végzett kutatásairól és térképezéseiről ad számot, egynek kivételével, a 
m. kir. Földtani Intézet kiadványaiban jelentek meg és sorrend szerint a 
következők : 

1895. Geologiai tanulmányok Krassó-Szörény megyében, Kornya, 
Mehadika és Pervova környékén. (Jelentés az 1894. évi rész- 
letes geologiai fölvételekről) a m. kir. Földtani Intézet 1894. 
évi Jelentésében. Budapest, 1895. 


EMLÉKEZÉS ADDA KÁLMÁNRÓL. 3 


1896. Teregova délnyugoti vidékének, valamint Temes-Kövesd kör- 
nyékének geologiai viszonyairól. (Az 1895. évi fölvételekről.) 
Ugyanott. Budapest, 1896. 

1897. Lukarecz és vidékének geologiai viszonyai. (Az 1896. évi részl. 
fölvételekről.) Ugyanott. Budapest, 1897. 

1898. A temesmegyei Beregszó völgye és a Béga-folyó közötti terület 
földtani viszonyairól. (Az 1897. évi részl. fölvételekről.) 
Ugyanott. Budapest. 18985. 

—  —— Zemplén vármegye északi részének földtani és petroleum elő- 
fordulási viszonyai. Szinezett térkép melléklettel. — A m. 
kir. Földtani Intézet Évkönyvében. XII. kötet, 3 füzet. 
Budapest, 1895. 

1900. A Temesmegye északkeleti és a Krassó-Szörénymegye észak- 
nyugati részének, Kizdia és Minis völgyek vidékének földtani 
viszonyai, délre a Begáig. (Jelentés az 1898. évi részl. föl- 
vételekről.) M. kir. Földtani Intézet 1898. évi Jelentése. 
Budapest, 1900. 

1900. Petroleum-kutatások érdekében Zemplén- és Sáros vármegyé- 
ben végzett földtani fölvételekről. Színes nyomású térkép- 
melléklettel. — M. kir. Földtani Intézet Évkönyve, XIII. kötet, 
4. füzet. — Budapest, 1900. 

Ezeken kivül megirta Appa KÁLMÁN Szolnok-Doboka vármegye 
geologiai ismertetését, mely a Szolnok-Doboka vármegyei xEmlék 
Magyarország ezredéves ünnepére ezimű munkában jelent meg Deésen, 
1896-ban. A Földtani Társulat ülésén kövületeket mutatott be a galicziai 
Kárpátok övéből ( Földt. Közlöny 1897. XXVII, 243.) és megismertette az 
újvidéki városi artézi kutat (Földt. Közl. 1899. XXIX. 13.) E társulatnak 
általában minden ügye iránt melegen érdeklődött s igyekezett részt venni 
mindazon szellemi mozgalmakban, a melyek ennek kebelében hullámzottak, 
kézséggel véve kia maga részét a munkából is, a mennyiben a társulat 
földrengési bizottságának is több évig egyik buzgó, munkára mindig készen 
álló, tevékeny tagja volt. 

Ime, tisztelt Tagtársaink, egy viruló, fiatal élet, mely csak nem régi- 
ben találta meg azt az igazi pályát, a melyre hivatása vonzotta s a melyen 
példás szorgalommal, teljes passióval haladt, mindaddig, a mig urrá nem 
lett rajta, s ködével be nem borította az enyészet szelleme, mely a közel 


x A Földtani Társulat iránti szeretetének minden alkalommal igyekezett 
kifejezést adni s alapítványt is készült tenni, de ebben legutóbbi hosszas beteg- 
sége már megakadályozta. Fzt az óhajtását azonban a testvéri szeretet teljesítette 
utólagosan. A b. e. elhúnytnak testvéröcsese, dr. ADDA VIKTOR nagytapolcsány 
járási orvos ADDA KÁLMÁN nevére az örökítő tagság diját ez évi januárius első 
napjaiban beküldötte a társulat pénztárába. 

1 


4 PETHŐ GYULA: 


mult évek jártán több derék, munkabiró szaktársunk életét oltotta ki ; olya- 
nokét, a kiknek egy része már sok jeleset alkotott és olyanokét, a kiknek 
kutatásaiból minden kétségen kivül becses eredményeket várhatunk vala 
a jövendőben. 

És itt elszomorodva mondhatjuk el, hogy igen csalódnak mindazok, a 
kik a hivatás- és hivatal szerinti geologus pályáját más tudományos pályák- 
kal egyazon mértékre fogják. Az egyidejűleg megkivántató szellemi munkál- 
kodás és physikai erőkifejtés még a legkedvezőbb esetben is erősebben meg- 
viseli a szervezetet, mint a kutatások, buvárkódások bármily más ágazata. 
S minden ujabb veszteségünk keservesen emlékeztet bennünket rá, hogy 
ugyancsak cerős munka a geologia, sok embert megemészt.? 

Most ismét hézag támadt sorainkban, ismét kevesebben vagyunk 
egy bajtárssal, a ki gyüjtött szellemi tőkéjét, melyet oly örömest igyeke- 
zett a haza s a nemzet javára, minden önérdek nélkül gyümölcsöztetni, 
magával vitte oda, a honnan visszatérés nincs többé soha ! 


XXX 


Pernő Gyura koporsó-beszéde AppA KÁLMÁN ravatalánál, Pozsony- 
ban, 1901. évi junius 28-ikán. 

Mélyen tisztelt gyászoló Gyülekezet! — E szomorú szertartás végén 
kérem még néhány perczre becses figyelmöket ! 

A derék és szeretett kartárstól óhajtok elbúcsúzni a kir. Földtani 
Intézet s tiszttársaim nevében, a kiknek megbízásából közös koszorúnkat 
az imént tettem le elhúnyt barátunk koporsójára, — s eljöttem hozzá még 
egy utolsó búcsúzásra, hogy mindnyájunk nevében Istenhozzádot mond- 
jak neki, a kit mindnyájan szerettünk ! 

Szerettük és féltettük is! Láttuk már egy idő óta csendes hervadá- 
sát, de nem hittük, hogy elmúlása ily hamar bekövetkezik. Midőn a gyász- 
hír hozzánk érkezett, mindnyájunkat a mély és fájdalmas megdöbbenés 
némított el. S e fájdalmas hosszú csend után, első szavunk is az volt: 
szegény Kálmán! Egy pillanat csak, de egy keserves, kegyetlen pillanat, — 
s örökre szétfoszlottak hozzá fűződött szép reményeink ! 

Mert reményeket fűztünk hozzá; mert Appa KÁLmáNn azoknak egyike 
volt, a kiket hivatás, becsvágy és erős elhatározás vonzott a geologusi 
pályára, hogy Magyarország földét hegyeinek alkotásában s azokat min- 
den rejtvényeikkel együtt kutassák: hogy munkájok eredményeivel egy- 
részt a tiszta tudományt gyarapítsák, másrészt a gyakorlati élet törek- 
véseit ig támogassák. Az ő működése ennek a programmnak egészen meg- 
felelt. És a mit ő hét éven át végzett: az híven, gondosan és lelkiismere- 
tesen végzett munka volt. Fájdalom, hogy az utolsó évet már betegen töl- 
tötte. De megadatott neki mégis az az öröm, hogy hosszabb üdülés után, 
délvidéki tájakról haza térve, még gyönyörködhetett az intézet új otthoná- 


EMLÉKEZÉS ADDA KÁLMÁNRÓL. 5 


ban, abban a szép és nagy palotában, a melynek ő is egyik lakója leendett 
a munka kedves óráiban, ha balsorsa róla másként nem határoz, mind- 
nyájunk veszteségére, mindnyájunk szomorúságára. 

Appa KÁLMÁN tudományos munkálkodása főkép a Krassó-Szörény 
megyében emelkedő délkeleti hegységre terjedt, a melyből tekintélyes 
nagyságú részletet irt le és térképezett is geologiailag. De több éven át 
foglalkozott a petroleum magyarországi előfordulásának viszonyaival 18. 
És megérte azt az örömet, hogy az egyik mély kút, a melynek helyét geo- 
logiai tanúlmányai alapján ő tüzte ki, még életében magasra lövellte ki a 
mélységben elért petroleum-forrás sugarát. 

Csodálatos szeszélye a sorsnak, m.t. gyászoló Gyülekezet, hogy neki, 
szerette halottunknak, aki tudományos munkálkodásában az igazságot, a 
felvilágosodást szolgálta, a ki tudásának gyakorlati alkalmazásában a hő és 
a fény egyik termelő anyagát kutatta és pedig nem sikertelenül, — életét a 
világtól elhidegedve és sötét borúban kellett befejeznie. 

Legyen neki könnyű a föld, az édes magyar haza földe, a melyet oly 
lelkesedve kutatott. Érdemeit tudományos dolgozatai hirdetik, — emlékét 
hű baráti szivek fogják megőrizni. 

Szeretett kartársunk, barátunk, jó Kálmánunk, Isten veled ! 


6 CHOLNOKY JENŐ: 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 
CHOLNOKY JENŐ-től.F 


I. és II. táblával. 
ELŐSZÓ. 


Kinn Kelet-Ázsiában, a mongol puszták szélén láttam először igazi 
nagy futóhomok területet. Lama-miao, vagy Dolon-nor városát eltemetés- 
sel fenyegeti a homok, a mely hatalmas barkhánok alakjában közeledik a 
város falaihoz. A homok messziről jött, itt van a végső nyulványa a siva- 
tagnak s már patakok által öntözött steppe-területen emelkednek a 30—-40 


ee, 


SES SS 
És 8. 1 Hi v. S 


HV mud 
SESSSS 
"1 1 S 
SS "AL EGSZSEZ 
h5 Kt TES 


NN 
1 ki 1 
1 


HINNNSSÉ 
; E 
NN 


HA 3 


c cz v ca 


NN 


4 


1" Nt 


1 , NI hl MiNLŐ CZTKSES e 
" Hi HW Né Mk 
Hi ti 


11 Hun 


méter magas homokhalmok. Annak előtte nem fordítottam valami különös 
figyelmet a homok mozgására s így nem is nagyon érdekelt, hogy milyen 
alakuak ezek a hatalmas homokhegyek. Önkénytelenül megragadta azonban 
figyelmemet az a tény, hogy mennyivel tetemesebben nagyobb a barkhán 
teste, mint az a meredek lejtőjü, félhold alaku kivágás a barkhán homlokán, 
a melyet az utazók, a sivatag-járók szoktak ábrázolni és leirni. Annyira 
feltünt ez, hogy egy délelőttöt reá szántam s a városhoz legközelebb emel- 
kedő s egészen különálló ilyen barkhánt lépéssel, megközelítőleg felmértem 
és jegyzeteimben le is rajzoltam. Ennek a rajznak másolata az 1. ábra 


$ Előadta a Földtani Társulat 1901 november hó 6.-án tartott szakülésén. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. (1 


rajza. Ez a rajz készen volt a cSárkányok Országábóli czimű munkám 
számára, de tartózkodtam a közlésétől, miután dr. Lóczy LAJos, mesterem, 
az észlelés helyes voltát, tekintettel arra, hogy minden egyéb eddigi fel- 
jegyzéssel ellenkezésben lenni látszik, tévesnek vélte. Az a határtalan 
tisztelet, a melylyel iránta viseltetem s minden tekintetben elismert tekin- 
télye visszatartottak attól, hogy véleményével ellenkező dolgokat közöljek. 
Élt bennem azonban a meggyőződés, hogy a barkhánoknak ez a typusos 
formája, ha azok egészen szabadon mozognak s így nem szüntem meg a 
: dolog felett töprengeni s néha-néha vitatkozni is. Végül dr. SEMSEY ANDOR 
úr áldozatkészsége részben megoldotta a dolgot. A mult 1901. évi nyáron 
az ő szives támogatásával bejártam a magyarországi futóhomok területe- 
ket. A tanulmány sokkal gyümölesözőbb lett, mint előre várhattam volna. 
Sok olyan kérdés világosult fel, a mely ez ideig rejtély volt s ezeknek a 
tanulmányaimnak az eredményeit vagyok szerencsés jelenleg a mélyen 
tisztelt Társulat elé terjeszteni. 

Első részleteül a homok mozgásának általános törvényeiről fogok 
szólni, azután később a magyarországi futóhomokterületeket részletesen 
fogom ismertetni. 


I. FEJEZET. 


A futóhomok-területek általános képe. 


A homok sáppadt, teljesen egyenletes szinezete, enyhe formái a leg- 
erősebb perspektivikus csalódásokra adnak alkalmat. Azokat a rendkivül 
lankás, 2—3 fokos lejtőket, a melyek a futóhomok-halmok legnagyobb 
részén láthatók, gyakorlatlan szem alig veszi észre. Fényes, magasan álló 
napvilág mellett semmiféle egyenetlenséget sem látunk a homoklejtőkön, 
csak azokat az aránylag meredek, 33—34" hajlásu lejtőket veszük észre, 
a melyek élesen mennek át a halmok egyébként rendkivül lankás lejtőibe. 
Magasan álló Nap fénye mellett lehetetlen fogalmat alkotnunk egyszerü 
rátekintéssel a lankás lejtők formáiról. Egészen simának is fogjuk azokat 
hinni, a fodrok (ripple mark) finom redőzetén kivül, a melyek az előbb 
említett meredek lejtőkön kivül mindenütt bámulatos egyenletességgel 
borítják a futóhomokot. 

Mikor aztán a nap alacsonyabbra sülyed, hogy erősebb oldalvilágítást 
nyernek a lankás lejtőjü halmok is, akkor egyszerre megelevenedik a hal- 
mok simának látszott lejtője s meglehetősen egyenletes és szabályos 
halmokkal látjuk azt ellepve, a mely tüneményt méltán hasonlíthatjuk a víz 
hullámzásához, különösen, ha meggondoljuk, hogy ezek a halmok folyton 
előbbre mozognak a széllel, helyüket, alakjukat és nagyságukat változtatva. 
Már a kis fodrozat is nagyon emlékeztet a víz felszinén keletkező apró 


taj CHOLNOKY JENŐ : 


hullámokra, noha a homok-fodrok csodálatos szabályossága ezt a hasonla- 
tot meglehetősen felületessé teszi. Későbbi megfontolásaink világossá fogják 
tenni, hogy ezek egyáltalában nem identikus tünemények a hullámzással 
s a hasonlóság csak egészen külsőleges, felszines. Látni fogjuk, hogy 
CoRwisn VaucHaw mennyire téved, a mikor ezeket homok-hullámoknak 
(sand-waves) nevezi s a nagy homokhalmokat a fodrozat nagyobb kiadásá- 
nak tekinti." 

A miként a művészek a hegyek alakját feltétlenül torzítják s mindig 
meredekebbre rajzolják, mint a milyenek, viszont a térszin lankás lejtőit 
alig képesek észre venni s inkább sikságnak rajzolják, azonképen járnak 
el a turisták rendesen a homokhalmok alakjával is. A meredek, omlásos 
lejtőket túlozzák, a lankás lejtőket pedig nem veszik észre. Különösen a 
meredek homoklejtő meredekségét szokták túlbecsülni. Egészen szabad 
száraz homokon nem mértem sehol meredekebb lejtőt, mint 34/2". 
Sokorow 36—38 fokra teszi a legmeredekebb száraz homoklejtőket.r 
I Csakis nedves homok állhat meg meredekebben, esetleg egészen 

vertikális fallal, sőt tulhajlólag is. De ekkor a homok tapintata is elárulja 
azonnal annak nedves voltát. Szörnyűségesen tulzottak tehát az olyan 
ábrázolások, mint a milyeneket pl. még oly kitünő észlelő könyvében is 
láthatunk, mint HEpix SvEsx. A romokban heverő város falfestményei cz. 


x CORNISH VAUGHAN : On desert sand-dunes bordering the Nile delta The Geogr. 
Journal. Vol. XV. továbbá: On the formation of sand-dunes, Geogr. Journ. 1997. 
Mars, On sea-beaches and sandbanks, Geogr. Journ. 1898 May and June. 

xk Sokorow: Die Dünen. Berlin 1894. p. 170. — SokoLrow különösen kiemeli, 
mennyire tévednek a lejtő túlbecsülésében. Erről a tárgyról igy szól (p. 170) : x.Bei den 
Bestimmungen der Böschungswinkel der siehelförmigen Dünen stossen wir wieder auf 
falsche, auf Schützungen nach dem Augenmaass beruhende Angaben. S0 bestimmt 
Middendorff den Leeseitenwinkel zu 609, Meyen giebt ihn sogar zu 75 bis 807 an, 
und viele Beobachter weisen dieser Böschung einen grösseren Winkel zu als der, 
dem lockeren Sande entsprechende 36 bis 389. Ein so grober Schüátzungsfehler rührt 
wahrscheinlich zum Theil daher, dass die Einbuchtung der Leeseite es verhindert 
diese letztere anders als von vorn zu betrachten, wobei eine Böschung stets einen 
steileren Anblick gewührt etc. 3897-os lejtőt SokoLow is csak egyetlen egyszer 
mért rés pedig a homok oly labilis állapota mellett, hogy felszinének a leggyengé- 
debb érintése mulhatatlanul csuszamlást okozott s a lejtő azonnal lankásabb lett, 
(p. 171.). Mindazáltal még ő is tetemesen tuloz a rajzaiban. Nézzük csak meg szép 
művének 81. lapján a 6. ábrát. Az erdőt eltemető düne homloklejtője annak kontúra- 
vonala szerint 509, a 87 lapon rajzolt homokhalom (7. ábra) lejtője pedig 539! 
Nos, ha ő, a homok legkitünőbb ismerőinek egyike, ennyire tévedhet rajzaiban, 
mit várjunk turistáktól ! 

HEDIN SvEN (Geogr.-wissensch. Ergebnisse meiner Reisen in Central-Asien. 
PETERMANN S Ergünzungsband. XXVIII. Heft. 1831. p. 33.) a Takla-makan homok- 
sivatagon ezeket a lejtőket 36—399-nak találta s mégis népszerű munkájában majd- 
nem függőlegesnek rajzolja a lejtőket. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 9 


képén Y egészen vertikális falu barkhánokat rajzol. Hasonlót mondhatok 
úgyszólván az összes eddig rajzolt homokhalmokról. A fényképek repro- 
dukcziói természetesen egészen hűek, s ha a retuss nem rontotta el, 
dokumentum jellegüek. Ezeken azonnal látni fogjuk, hogy mennyire csalód- 
nak azok, akik oly nagyon meredekre rajzolják ezeket a lejtőket. 

A második általánosan elterjedt látásbeli tévedés már valamivel 
komplikáltabb. A barkhánokat és dünéket általában úgy szokták rajzolni, 
hogy azoknak legmagasabb pontja ott van, a hol a szél felöli lankás lejtőjü 
rész a meredek omlásos lejtővel érintkezik. Nevezzük ezt a vonalat köny- 
nyebb tárgyalás végett oromvonalnak. Ennek az oromvonalnak legmaga- 
sabb részét szokták a homokhalom legmagasabb pontja gyanánt leirni és 
ábrázolni. A mint azonban gondosabb leirásról, vagy mérésről van szó, 
azonnal kiviláglik, hogy ez tévedés. Csak kivételes, hogy úgy mondjam 
specziális esetekben van ez így, a mint majd később szó lesz róla. Az egyet- 
len megmért homokhalom-profil, a melyről az irodalomban tudomásom 
van, Sokorow idézett munkájában található a külön táblán (50. lap). Ezen 
világosan lehet látni, hogy a halom tetőpontja messze hátul van az orom- 
vonal mögött. Ezt tapasztaltam magam is mindenkor, mindenféle alaku 
halmon, az előbb említett specziális eseteken kivül. 

Ugyanezt megerősíti HEDIN ÖVEN is FF aki a Takla-Makán sivatagon 
látott homokhalmokról azt mondja : saz uralkodó széliránynyal szemben a 
lejtő igen lankás, fenn 4- 07 vagy épen — 3" és több, azaz a düne egy 
kissé a lee-oldal felé áthajlik, különben pedig a luv-oldal lassanként lejtő- 
södik a legközelebbi düne meredek oldaláig. 

Efféle csalódásból származik a barkhánoknak erősen félhold alaku 
rajza is. Azt tapasztaljuk ugyan, hogy minél tökéletesebb észlelő valaki, 
annál elnyujtottabb alakura rajzolja a barkhánokat, de csak a fényképek 
szokták ezeket az alakokat pontosan vissza adni. A régibb észlelőkről nem 
is beszélve, tekintsük meg a sivatagok legkitünőbb tanulmányozójának, 
JOHANNES WALTHERnek ujabb művében FYFF a 123. lapon a Bochara melléki 
barkhánok rajzát. 

Ezek közül a legnagyobbiknak homloklejtője alaprajzban !/s rész 
olyan széles, mint a hátulsó lejtő. Ha már most a barkhán tetőpontja az 
oromvonalon van s a lejtőket egyenes vonalnak képzeljük is, akkor is 
világos, hogy az elülső meredek lejtő hajlásszögének tangense 35-szor 


k HEDIN SVEN: Through Asia, London 1898. Vol. II.p. 795. Hasonló rajzok 
ugyanezen műben: Marching along the edge of a Sand-dune Vol. I.Íp. 533; The 
dunes increased rapidly in height. Vol. I. p. 520. Digging the deceitful well. Vol. I. 
p. 543. The last five camels Vol. I. p. 553. stb. Magyarul THIRRING G. fordításá- 
ban: Ázsia sivatagjain keresztül, Budapest, 1901. p. 130. 

XX PETERMANN s Ergünzungsband XXVIII. p. 33. 
kkx JT. WALTHER: Das Gesetz der Wüstenbildung. Berlin 1900. 


10 CHOLNOKY JENŐ : 


akkora, mint a hátulsó lejtőé. Az elülső lejtőt vegyük fel 309-osnak, akkor 
az előbbi feltevés alapján a hátulsó lejtő már mintegy 119. Ha hozzá 
vesszük, hogy a halom hátulsó lejtője nem egyenes vonalu s a tetőpont 
sincs az oromvonalon (a mit WALTHER id. munkájának 41. és 43. ábrái 
is bizonyítanak), úgy a hátulsó lejtőben 159-os részletek is lesznek. Már 
pedig maga WALTHER mondja (id. m. 123 lap). A luv-oldal hosszu, nagyon 
lassan emelkedő homokhát . . . ., továbbá idézett fényképei szerint ez a 
lejtő nem több 3—49"-nál. Legkitünőbb észlelőink torzítva rajzolják tehát 
ezeket az alakokat s önmaguknak ellentmondanak. Mindazáltal tetemes 
javulást látunk az ujabb észlelők kifejezéseiben. Azelőtt félhold alakunak 
mondották a barkhánokat, WALTHER már pajzs-alakunak (Schildform) 
nevezi őket. 

Első tekintetre minden futóhomok terület a legnagyobb rendszertelen- 
séget, mindenféle alakok zürzavarát mutatja. Csak gondos észlelés és sok 
mérés fog közöttük rendszert megállapítani, a mely aztán annál meggyőzőbb 
és megragadóbb lesz. A hol a homokot fák, bokrok, gyepburkolat félig- 
meddig kötve tartják, ott még zürzavarosabb a dolog. Meredekebbek a 
lejtők, rendetlenebbek az alakok. De itt már valamivel jobban tájékozódik 
a szem, a vetett árnyékok, a sötét növényzet stb. jobban tájékoztatják a 
szemet s mérés nélkül is könnyebb helyes formákat rajzolni. 

Minden észlelő észrevette, hogy a szabad homokterületeken a szél- 
nek kitett oldal lankásabb, mig a szél árnyékában meredekebb. A félig, 
vagy egészen kötött buczkavidéken ez az általános szabály megszünik 
s leggyakrabban épen forditva van a dolog, de itt szabályt felállítani 
nem lehet. 

Arra sem nagyon figyeltek az észlelők, hogy az uralkodó szelek 
milyenek, egyféle van-e, vagy valamelyik csak alig túlnyomó s az ural- 
kodó szeleknek egyébként mi a természete ? Világos, hogy ott fogjuk a leg- 
szebb szabályos alakokat találni, a hol valamelyik szél a halmok kidolgozá- 
sában túlnyomó vagy kizárólagos munkaképességű. Épen ebből a szem- 
pontból rendkivül alkalmas hely Lama-miao, vagy Dolon-nor, a hol a téli 
szelek állandó irányuak, erősek és szárazak, mig a nyáriak változatosak, 
gyengék és nedvesek. Hasonló körülmények vannak a deliblati pusztán is, 
minek folytán mind a két hely rendkivül alkalmas az alap-typusok tanul- 
mányozására. 

Figyelmes szemlélet arról is meggyőz bennünket, hogy a fodrok 
(ripple-markok) a legcsodálatosabb szabályossággal lepnek el minden szél 
érte helyet s itt-ott igazán kedves formákban valóságos diszítménynyel 
vonják be a halmok egyhangú lejtőit. A fodrok olyan egyformák, olyan 
szabályosak, hogy csak elvétve akadunk csunya, tökéletlen formáju s az 
előbbiektől eltérő alakokra, a melyek azonban különös okok következményei. 
Miután a fodrozat egészen különálló jelenség s hálózatának minősége a 


"01999 T 104 TIXXX MNuoj2oY 1UDIpI0g7 


s 


"dog "7 


"JOWOYOJNYT : AHONTOHD 


Lezéét beats 


sg 
5 
§ 
A a 
t 
z 
ú 
ka 
t "ET a 
á 
a É 
. ? 8 
/ d 
fá 
74 


"01909 IT 994 TIXXX Áuonzos Mp19] "JOWOYOJNY] : AHONTOHD 


1.4 


NCW YORK, 
nil e 


1110 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 11 


lejtők formáitól függ, czélszerű lesz őket tanulmányunk végén venni 
behatóbb vizsgálat alá, s most keressük meg a homokhalmok legfőbb 
formált. 

II. FEJEZET. 

Barkhánok. 


Látva a mongol puszták szép barkhánjait, majd a Hoang-ho és Pei-ho. 
rengeteg törmelékkupjain tova haladó buczkákat, meggyőződtem, hogy a 
barkhán a homokhalmok alapformája, illetőleg végleges alakja, a mely 
tovahaladtában többé alakját nem változtatja rendkivüli okok befolyása 
nélkül. Ez is egyike volt azoknak a tapasztalatoknak, a melyek az eddigiek- 
kel homlokegyenest ellenkezni látszanak, mert eddig minden természet- 
vizsgáló a szél irányára merőlegesen elnyuló hosszú gátakat, az úgynevezett 
dünéket tartotta az alapformának. Annál nagyobb örömet okozott WALTHER 
ujabb munkájának X 125. lapján található következő kijelentés: wAz ív 
alaku düne (Bogendüne) normális typusa a szabad térségen keletkezett 
homokhegynek, mindenütt elő kell állnia a hol szélhajtotta homok hal- 
mozódik fel, s valamennyi többi düne-formát törvényszerüleg (prinzipiell) 
az ív alakuról kell levezetnünk.v A mely kijelentésével WALTHER a cDenuda- 
tilon in der Wüstev czimű klasszikus munkájában kifejezett nézeteitől 
lényegesen eltér. 

A mint ennek a kijelentésnek alapján kezdjük el a homokformák 
vizsgálatát, azonnal egészen más, rendszeres eredményekre fogunk jönni 
s minden egyes alakot genetikusan tudunk osztályozni. 

Ha valamely egészen szabadon fekvő, sik térségen homokhalom 
áll, s azt állandó, egy irányú szél kezdi megbontani, a halom azon- 
nal alakját kezdi változtatni. Minden egyenetlenség kisimúl rajta, , a 
szélnek kitett oldalon az által, hogy a rendetlen tagozatokat elpusztítja a 
szél, a szélárnyékos oldalon pedig a rendetlenséget betemeti a másik 
oldalról hozott homok. Amellett a halom, ha tulságosan magas volt, ala- 
csonyabbá lesz, némi homokot pedig egészen elvisz róla a szél. Tulságosan 
erős vihar a halom tetejéről is elragadja s jókora uton viszi magával a 
homokot a levegőben, de a legtöbb homok a halom két oldalának lábánál 
távozik el. Végül felvesz a halom olyan alakot, hogy azon többé a szél 
nem változtat, legfeljebb méreteit csökkenti, a mennyiben elvisz róla 
homokot; vagy pedig ha más halmok is vannak a közelben, azokról esetleg 
többet hoz, mint a mennyit a vizsgált halomról elvisz s ezzel a halom 
nagyságát növeli. A szélnek kitett oldalról folyton viszi a szél a homokot 


X Gesetz der Wüstenbildung. 


12 CHOLNOKY JENŐ : 


s a másik oldalon lerakja. Ezzel a halom folytonosan előre mozog, de 
alakját nem változtatja. Ez az alak a homokhalmok typusa s effelé törekszik 
minden alak. Nevezzük ezt az alakot typusos barkhánnak. Ritkán fogjuk 
a sivatagokban találni, mert mindenféle egyéb körülmények is közre hatnak, 
mint : a talaj egyenetlensége, a barkhánok tulságos sűrűsége, a talaj és a 
homok nedvessége, növényzet stb. stb. Olyan helyeken fogjuk őket külö- 
nösen találni, a hol már elhagyták az igazi sivatagot, kiértek annak szélére, 
de még nem kötődhettek meg. Kisebbeket gyakrabban találunk, mint 
másodrendüeket valamely nagy düne hátán, vagy folyók homokjából fel- 
verve, a nagyok azonban nem közönségesek. 

Vizsgáljuk meg először is elméletileg, hogy milyen lehet a typusos 
barkhán alakja? Világos, hogy először is alaprajzi alakja symmetrikus 
lesz olyan tengelyre nézve, a mely a szél irányával párhuzamos. Másodszor 
pedig világos, hogy alaprajzi alakjának lesz két olyan érintője, a mely a 
szél irányával párhuzamos, miután azon a helyen, a hol a homok a barkhán 
lábánál elhagyja a halmot, ott ennek a homok- 
nak útelemei végül is a szél irányával egybe fog- 
nak esni. Harmadszor az is önkényt követke- 
zik, hogy az alaprajzi alak a halom szél felőli 
oldalán olyan lesz, hogy abban töréspontok, 
visszatérő pontok és inflexiós pontok nem fognak 
előfordulni. 

Ha valamely fujtatóból egy csomó levegőt 
nyugodt légkörbe kilökünk, a kilódított levegő- 
molekulák folyton csökkenő sebességgel mozog- 
nak előre, míg végre teljesen megállnak. A sur- 
lódás és a levegő összenyomódása folytán kelet- 
kezett ellenállás a mozgást teljesen megszünteti. 
Tudjuk, hogy a levegőnek ez az ellenállása a 
sebességtől függ, de még nincsen ez az össze- 
függés sem elméletileg, sem gyakorlatilag telje- 
sen megállapítva. — E szerint (2. ábra) az A pon- 
ton kilökött levegő [/, idő mulva B.-be t, idő 
mulva [5 helyre és így tovább jut, folyton csökkenő sebességgel. A sebes- 
ség csökkenésének törvényét nem tudjuk, csak annyit ismerünk róla, hogy 
végeredménye v—0 lesz, vagyis a mozgó levegőtömeg végre ín idő mulva 
megáll, B, helyen. 

Ha most a levegő nem nyugodt, hanem valamely V sebességgel 
mozog az AB, irányra merőlegesen, állandó sebességgel, világos, hogy ez a 
mozgás magával fogja ragadni az A pontból kilódított tömeget is. A tömeg 
tehát (, idő mulva nem B-be, hanem C,-be jut, t, idő multán (5-be s végül 
íhidő után (-,-helyre, a mikor teljesen megszünvén az A helyen nyert 


2. ábra. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 13 


oldalirányú lökés, a levegő tömeg a széllel egy irányban fog haladni.£ Ez a 
vonal tehát egy általános értelemben vett trajektória, a mely abban az 
esetben ha az A-ból Bn-be megtett út az időnek négyzetével áll össze- 
függésben, akkor másodfoku görbe lesz, kör, ellypsis, vagy (különben non 
sens esetben) hyperbola. 

Ha ezt a vonalat (a mely körülbelül a szélben felszálló füstnek a 
vonalához hasonló) elő tudnók állítani s ezzel, mint vezérvonallal hengert 
készítenénk, a melyet az 4— Ba vonallal a szélre merőlegesen helyeznénk 
el, az A ponton megütközött légtömegek a felület mellett minden ütközés 
nélkül surrannának el — ha a felület maga a szelet fel nem tartaná. Erre 
nincsen befolyása a szél erősségének, mert hisz minél nagyobb a V, annál 
nagyobb lesz az A helyen történt ütközés folytán keletkezett oldalirányú 
sebesség. A trajektóriának tehát csak méretei változnak meg, de alakja 
nem. Ámde a felület maga az egész szélrendszert feltartja utjában s így 
minden pontján ismétlődik az A ponton tapasztalt kitérülés s a megütkö- 
zött levegő tömegek mind az 4— C, trajektórián fognak mozogni. Az 
ütközések folytán nyomás támad a felületre, a mely nyomás nagysága a 
szél sebességétől ( V) függ. Legnagyobb ez a nyomás az A pont közelében 
s megszünik (., helyen, ha a levegő összesürüsödése végtelen gyorsasággal 
el képes terjedni a környezetben. De ez nem így van. Az ütközés és nyomás 
folytán támadt összesürüdés a Ca pont után még egy darabig érvényesül 
s a légtömegeket a (, pont után visszahajló pályán való mozgásra kény- 
szeríti. 

Csináljuk meg már most ezt a hengert homokból, de képzeljük el, 
hogy az az önsúlya folytán nem fog összeomlani. Akkor az a nyomás, a 
melyről az előbb szólottam, el fogja távolítani a homokszemeket és pedig 
nagyobb mértékben az A pont körül, mint a Ca pont körül. Miután nem 
vagyunk képesek megállapítani elméletileg ennek a nyomásnak a nagy- 
ságát, nem tudjuk megmondani, hogy mekkora lesz az elmozdulás. 

Ha olyan ennek a nyomásnak az eloszlása s olyan a henger anyagá- 
nak elmozdíthatósága, vagyis ellenállása, hogy az általa okozott elmozdulás 
folytán a henger vezérvonala ugyanaz marad, csak eltolódik, akkor az 
állapot stabilis, a homokhenger megtartja eredeti alakját, csak folyton 


xX Könnyü belátni, hogy ez a pálya kör is lehet abban az esetben, ha az 

A-tól B,-ig megtett út (x) a t időtől a következőleg függ 
maa Va láta 

ha r—AB,-el, a pedig egy állandó, a mely V sebességet jelenti a mi esetünkben. 
Lehet hyperbola is, abban az esetben, ha az 4A-tól B,-ig terjedő mozgás sohasem 
érne véget, a mikor a B,-C, vonal assimptotája a görbének. Csak parabola nem 
lehet sohasem, mert az A-ból kiinduló oldalmozgás tapasztalat szerint véget ér 
valamely B,, helyen. Hogy a trajektoria parabola lehessen, akkor az volna szüksé- 
ges, hogy a B, a végtelenben feküdjék, a mi lehetetlen. 


14 CHOLNOKY JENŐ : 


tovább és tovább mozogni látszik. Akkor ennek a hengernek a vezérvonala 
a mi keresett typusos barkhánunknak az alaprajza. Ha azonban a nyomás 
eloszlása olyan, hogy emiatt a henger vezérvonalának az alakja megválto- 
zik, úgy az állapot még nem stabilis s csak bizonyos idő mulva alakul át 
a henger vezérvonala olyan idommá, hogy az aztán többé alakját nem 
változtatja. 

Világos, hogy minél nagyobb a henger anyagának ellenállása, annál 
nagyobb lesz a nyomás különbsége A helyen és CG, helyen. Minél köny- 
nyebben mozdul ki az anyag helyéből, annál kisebb lesz a nyomás különb- 
sége A és CC, helyeken. Hogy azonban az A helyen nagyobb nyomás áll- 
hasson elő, szükséges, hogy az A-(n ív görbületi sugara A körül nagyobb 
legyen, tehát a görbe laposabb legyen, a B, Ca távolság rövidebb legyen. 
Ha pedig nem szükséges a stationarius állapot előidézéséhez A hely körül 
a nyomás megnövekedése, akkor a görbének ugyanezen a helyen a görbü- 
leti sugara fog megkisebbedni, tehát a vonal hirtelenebben fordul A-tól 
("n felé s a Bn-Cn vonal aránylag hosszabb lesz. 

Levegőben tehát annál hosszasabb lesz a typusos barkhán alakja, 
minél könnyebb és lazább az anyag, a melyből a barkhán készült. Homok- 
ból rövidebb, hóból hosszabb typusos barkhán készül. Meg fogjuk látni, 
hogy a tapasztalat ezt igazolta. 

A függélyes metszetre nézve ugyanilyen eljárással a most kapott 
eredményekhez hasonlóakat fogunk kapni azzal a különbséggel, hogy 

1. A horizontális sikban a szél mindkét oldalon kitérhet, a vertikális 
sikban csak felfelé, ennélfogva a kiindulás-ponton kis átmeneti görbe 
darab keletkezik, a mely a szél irányának töréspont nélkül való átmenetét 
engedi meg a barkhán lejtőjén felfelé s a tulajdonképeni barkhán-lejtő 
nem derékszöggel, hanem hegyesszöggel indul ki. 

2. Az eddigi erőkhöz hozzá járúl a nehézkedés is, a mely vertikális 
irányú, S így a szélirány kitérítése ellen dolgozik, minél fogva ez a görbe 
vonal tetemesen elnyultabb lesz, mint az alaprajz határvonala. 

Még egy másik mód is kinálkozik a barkhán hátulsó felületének 
meghatározására. Ha ugyanis a barkhán tengelyében, de a barkhán tes- 
tén kivül fekvő pontból a barkhán felületéhez érintőket huzunk, úgy ezek- 
nek az érintőknek érintéspontjai olyan vonalat határoznak meg, a mely 
vonalon a felület-elemek a szelet eredeti irányából egyelő intenzitással 
térítik ki. 

Miután nehezebb a szelet vertikális irányban kitéríteni, mint viz- 
szintes irányban, könnyen belátható, hogy a körüliró kupnak vertikális 
sikban fekvő alkotója kisebb szöggel hajlik a kup tengelyéhez, mint a viz- 
szintes sikban fekvő alkotók. 

Ezzel a feltétellel még nem sikerült megközelítenem a barkhán alak- 
ját. Pedig ennek a feltételnek szükségképen állnia kell, ha azt akarjuk, 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 15 


hogy a barkhán többé alakját ne változtassa, tehát tipusos barkhán 
legyen. 

Nézzük már most, miképen egyezik az itt tárgyalt elméleti okoskodás 
a tapasztalattal. Világos, hogy egészen kifejlődött, tipusos barkhánt csak 
olyan halmok közt fogunk találni, a melyek teljesen szabadon meglehetős 
messze eltávoztak. Ilyen barkhánok voltak azok, a melyeket [Lama- 
miao mellett láttam, ilyenek voltak a Pei-ho törmelékkupján látottak, 
ilyenek azok, a melyek Pest megyében, Izsák és Szabadszállás vidékén, 


I l j ú ON LKKT ami" 
HA k 


a] is í 
k hát: Va 
, er N éz 
/ baró gő ! AN j. ; 1] J 
/ RV [EG § A ATTI) TET 
j AGE zt TÖKBBBT ON TÁba 
4 1 ; / d sr A 
/ lő F4 AN ezi [ ([ITR 
f € É ? 1 f Í Í Í im] 1] 1! 
TA mami 
V TATE 3 
f f TETT 


a Bikatorokban láthatók s végül ilyen a deliblati homokpusztán is található, 
Gerebencz vidékén tartós szél idején, de csak kedvező körülmények közt. 

Hóból való barkhánokat a Balaton jegén láttam, s egyet ezek közül 
pontosan felmérve, a 3. ábrán mutatok be. Ezt érdemes közelebbről meg- 
tekintenünk.F 


hö 


DÖN INYANANMNI 


V 3 J A 
NY ; sz 


NJATTÍTÁNTUNT 


; d 


i x 1901 februárius havának végén képződtek ezek a szép barkhánok a Balaton 
jegén, illetőleg a fölé fagyott kemény havon, mely a lépés alatt alig szakadt be. 
I A kemény hó érdessége egyik oka, hogy a barkhánok képződhettek, a síma jégről 
a szél teljesen lesöpri a havat. A barkhánt alkotó szemek és a talaj között kell 
lenni legalább akkora surlódásnak, mint a barkhánt alkotó anyag szemeinek egy- 
más közt való surlódása. — A hóbarkhánokat azon alkalomból tanulmányoztam, 
hogy szerencsém volt báró EöTvös LógáspD urnak a Balaton jegén végzett gravi- 
tácziós méréseiben részt vennem. 


16 CHOLNOKY JENŐ : 


Azt látjuk, hogy a barkhán alaprajzának átlagos határa ellypsis, a 
melynek egyenletét is sikerült megállapítani : 
y? — 04994 x — 00032038 x ? 


Az egyenlet a barkhán csúcspontjára (A) van vonatkoztatva, az A 
tengely a barkhán hosszanti tengelye a B és (! pontokat számítás szerint 
kaptuk. A rajzon a vonalkázott rész a régi firnes hó, a fehér a friss sfutós -hó. 

A barkhánon egymással párhuzamos gerinczeket látunk, a melyek 
nem állnak merőlegesen a barkhán tengelyére s távolságuk majdnem 
pontosan 86 cm. Ezek korábban képződött fodrok, a melyek a hó felszinén 
sokkal nagyobbak, mint a homok felszinén. Ezeket a fodrokat (ripple- 
markokat) korábbi szél készítette, a melynek iránya valami 25"7-kal tért el 
annak a szélnek az irányától, a mely a barkhánt készítette. Ezeknek a 
fodroknak a végeit azután az új, erősebb szél legörbítgette s így az általános 
barkhán-formába beleillesztette. (A hóbarkhánok fényképei nem sikerültek 
annyira, hogy reprodukálhatók volnának.) Persze rendetlenségek és válto- 
zatok fordulnak elő bennük, de hisz a hó nem is olyan egyenletes anyag, 
mint gondolnók, mert az összefagyása lényegesen megváltoztatja ellen- 
álló képességét. Az olvadozó, firnes hó szemecskéi momentán összefagy- 
nak s ezzel a lazaságot megszüntetik. Minél hidegebb, porosabb a hó, 
annál hosszabb barkhánt kaphatunk, ha pedig a hó 097-ú s a mellett szemei 
már nagyok, akkor rövidebb barkhán épül. 

A homokbarkhánokon finomabb külömbségeket fogunk tapasztalni, 
miután a szemek nagysága tulajdonképen elméletileg csak annyiban van 
befolyással, hogy ha a homokszemeket gömbalakunak vesszük, azoknak 
felülete a kis gömböcske sugarának négyzetével, mig köbtartalma a sugár 
harmadik hatványával áll arányban. Már pedig a szél támadó képessége 
a felülettel a homokszem sulya pedig a köbtartalmával áll egyenes arány- 
ban. Világos tehát, hogy a homokszemeket annál könnyebben mozdítja a 
szél, minél kisebbek azok. Ámde a homoknak sugarában olyan nagy 
külömbségeket nem fogunk találni, mert a finomabb szemecskéket por 
alakjában úgyis teljesen elviszi a szél (extrem alakja a barkhánnak, a mely 
teljesen elnyúlott vonallá s mint ilyen, egyenlő sebességgel halad a széllel). 
E szerint durvább szemü homokból valamivel rövidebb, finom szemü 
homokból valamivel elnyultabb barkhánok keletkeznek. 

Ismételten hangsulyoznom kell, hogy a szél sebessége csakis a 
barkhán előre való mozgásának sebességét növeli, mig a barkhán alakjára 
valószinüleg semmi befolyással sincs, legfeljebb annyiban, hogy a surlódás 
a sebességgel nem arányosan, hanem talán négyzetesen növekedik. 


kt A barkhánok méreteire azonban mindenesetre befolyása van a szél erőssé- 
ségének. A szél azonban nem egyenletes sohasem s így alakváltozások is kétség- 
telenül vannak. Az összefüggés nagyon komplikált. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 157 


Megváltozik azonban a homokbarkhán alakja, ha nem a levegő, 
hanem valamely más, a levegőnél sürübb anyag a mozgató közeg. Így pl. 
a vizben a homokhalom typusos barkhán alakja a zátony, a mely sokkal 
elnyultabb, mint a szél által készített barkhán. Még erre a kérdésre vissza 
fogunk térni. 

Rá kell térnünk még a typusos barkhán alsó felének ismertetésére. 
Addig már jutottunk, hogy a barkhán alaprajza a szél irányához érintőle- 
gesen átmegy, sőt a levegő összenyomódása folytán azon az érintőleges 
irányon túl is görbül. A barkhán teste körül futó légáramlás tehát még 
egy ideig hatással van a barkhán homokszemeire. A. halom alsó vége felé 
a szétválasztott levegőáramok egymással ismét egyesülni törekesznek s 
befelé, egymás felé kezdenek fordulni, még egy darabig surolva a halom 
felszinét. Majd elhagyják a homokhalom felszínét s egyesülve ismét nor- 
málisan folytatják pályájukat. Azoknak a helyeknek a sora, a hol a lég- 
áram-szálak elhagyják a halom felszinét, ismét egy olyan vonalat állapí- 
tanak meg, a melynek men- TES H 


tén a barkhán felszinéhez 07 
M SS 7. 


huzott olyan érintők, a me- MI SSE 
lyek a barkhán hossztenge-  ? Z MB WV V 
lyét is metszik (mint az 4. 
ábrán 0 7 vonal a H ponton 
érint s O ponton metszi a tengelyt) mind egy pontban futnak össze, 
mert hisz ez a vonal is egyenlő ellenállású vonal, t. i. ellenállása — 
0. Ez a vonal a barkhán oromvonala. Ezen túl a homokot nem moz- 
dítja a szél, az helyén marad s igy az előre haladó barkhántól eltemette- 
tik, majd a mikor az előre haladó barkhán teljesen elnyelte ezt az orom- 
vonalon túl levő tömeget, akkor helyén ür marad, a mit a barkhán teste 
lehetőleg meredek oldalakkal határol. A homok nem áll meg meredekeb- 
ben 32—38 foknál, a mint már említettem s innen származnak azok a 
meredek lejtők, a melyekről már mondottam, hogy a felületes szemlélőnek 
annyira lekötik a figyelmét, hogy miattuk a barkhán többi, lankás oldalú 
részéről úgy szólván tudomást sem szerez. Pedig ez a meredek oldalú 
kivágás a barkhánok sokkal kisebb része, mint az a nagy hátulsó paizs, a 
melynek morphologiájával az előzőkben próbáltunk foglalkozni. 

A barkhán ép része annak lábánál sokkal jobban előre nyúlik, mint 
a barkhán teteje s ezt az előre nyuló két kart nevezik az észlelők xcsarló- 
karnak, (Sichelarm). Legkitünőbb észlelőink rajzaikban feltüntették, hogy 
ezek az előre nyuló karok nem valami különálló dolgok, hanem külső 
felületük csak a barkhán felületének folytatásai. 

A szél befordulása a barkhán két oldalán különösen szépen mutat- 
kozik olyan barkhánokon, a melyek még a fejlődés stadiumában vannak. 
Azok a barkhánok ugyanis, a melyek még nem nyujtották eléggé előre és 


El setét as EEGGEet Ha 2) 
Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. ci 


4. ábra. 


18 CHOLNOKY JENŐ : 


össze karjaikat, hanem csak most különültek el valamely más halom- 
csoportból, például egy dünéből, azoknak meredek homloklejtője előtt a 
fodrok egész határozottan mutatják a szél befordulását, sőt gyors képződés 
alkalmával a homlokfal előtt keskeny előrenyuló nyelv is keletkezik ott, 
a hol a két összeforduló szél találkozik. Ilyent az 5. ábrában látunk alap- 
rajzban. Sok ilyen képződött 1901 julius hó 23.-án a deliblati puszta futó- 
homokján a heves kossava szél hatása alatt. De CoRwisH is fotografált 
ilyent a Nilus deltavidékéről; elég, ha szép illusztrácziójára hivatkozom.? 

A fodrozat befordulásáról még a fodrozat tárgyalásakor külön is 
fogok szólni. 

Ezt az alsó kivágást szokták rendesen tulságosan laposra rajzolni a 
turisták. Nem eléggé kanyariítják össze rajzaikon a két előre nyuló kart. 


S 
ak 
orara UT 


Ua 
NYINA Vt 
NN 7 vi 


5. ábra. 6. ábra. 


Gondosabb megfigyelés helyesebben tünteti fel. Így pl. HEDIN SVEN FF 
RICHTHOFEN báróhoz irt egyik levelében közöl egy barkhán homlokáról 
rétegvonalas vázlatot. Itt a két kar igen helyesen van előre nyujtva, csak 
a barkhán hátulján nem gondolt a formákkal. Ha megkezdett rétegvonalait 
befejezzük, egészen torz alakra jutunk. Dr. Lóczy Lagos a Gobi sivatag 
széléről a Nan-san éjszaki lábánál sajnos csak nagyon kevés adatot közöl 
a homokformákról. Egyetlen egy rajzán látható egy barkhán, de annak 
alakja tökéletesen megegyezik a fennebb mondottakkal. Ez a barkhán a 
SzÉCHÉNYI-expeditioról szóló nagy műnek I. kötetében a 482. lapon látható, 
az 52. ábra alsó bal sarkában. Az ábrának ezt a részét a szerző szives 
engedelmével itt a 6. ábrában reprodukálom. 


k VAUGHAN CoRNISH: Ou desert sand-dunes bordering the Nile delta. The 
Geogr. Journal, Vol. XV. pag. 1—32. Fig. 22 on plate I. Ujabban : Scottish Geogr. 
Mag. 1901--A THINGS 

kk H. SvENs Forschungsreise nach dem Lop-nor. Zeitschrift der Gesellschaft 
für Erdkunde zu Berlin B. XXXI. 1896. p. 318. Abbildung 8. Ugyanez id. munk. 
PETERMANN s Ergünzungsband XXVIII. p. 86. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 19 


Magam pontosan felmértem nehány barkhánt. A Lama-miao melletti 
barkhánok egyikének aproximative készült rajzát az 1. ábrában már láttuk. 
A kivágás kicsisége a barkhán testéhez feltűnő. Nem ilyen szabályos az a 
nagy barkhán, a melyet TRrirz PéreR barátom szives kalauzolása mellett 
a pestmegyei Izsák mellett, a Kolom-tó éjszaki partján, a Bikatorok félig 
kötött buczkái között mértem. Még nehány nagy és hasonló alakút láttam, 
de ez mutatkozott a legzavartalanabb kiképződésünek. A többiek nagyon 


SZGSEN 


NSYLÖEN 
ACER 
VAI A 


SNXNEGS 


TAT 


IN 


1 .. 
4 
[4 


össze forrottak más halmokkal, vagy nagyon megkötődtek stb. A részletes 

felmérés eredményét alaprajzban, hosszanti és keresztmetszetben a 7. ábra 

mutatja. A mint az alaprajzon látni, a barkhán jobb szárnya közös szárny 

egy darabon egy második, kisebb barkhánnal, baloldali szárnya pedig ren- 
9x 


20 CHOLNOKY JENŐ : 


detlen halmokhoz kötődik. A barkhánt NNW irányú szél hozta létre s 
igazán szépen, szabályosan csak a 12 és 14 méter magasságú rétegvonalai- 
nak táján van kifejlődve. 


ssmezáet[] 


TEÁT TI T 

pee tu ez UN 

E Ez [/ [/ ty, 
lg 


Ú f 


CEZ 

HZ 

Ea s 

! B 

01 d 

ÉPT 7 (EZT 

c B "/ Esd 
S. ábra 


Sokkal szabályosabb a 8—9. ábrán látható kis barkhán, a melyet a 
deliblati pusztán mértem BELULESZKO SÁNDOR úr szives segítségével. Ennek 
a barkhánnak szabályosságát csak az rontja, hogy nem volt egészen viz- 


. vol JIS [17 1 
1] 7 NYIT 7eS MJ 


"0 


9. ábra. 


szintes területen, hanem a mint a keresztmetszet mutatja, a talaj a 
barkhán jobb oldalától bal oldala felé lejt. Ha ezt a lejtőt meghuzzuk 
(40— D) és felezés pontjában reá merőlegest emelünk (£—F), úgy a kereszt- 
metszet erre a vonalra symetrikus. 


" Megjegyzem, hogy a bal és jobb kifejezést úgy értsük, hogy háttal állunk 
a szélnek, a mely a barkhánt felépitette. s 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 41 


Hasonlóképen igen szabályos az a kis barkhán, a melynek fényképét 
az I. tábla 1. képén láthatjuk. Ez is a deliblati pusztáról való. CoRNISH is 
közöl egy csinos fényképet az idézett czikkéhez tartozó II. táblán, mint 
95. ábrát. 

Meg kell még említenem, hogy hasonlóakat a Pei-ho és a Hoang-ho 
törmelékkupján, továbbá a Liautungi öbölbe ömlő folyók árterén, külö- 
nösen a Sziao-ling-ho homokos ármedrében elég számosat láttam. 

Ne értsük azonban a dolgot félre. A typusos barkhán-alak, a melyet 
itt ismertettem, közelről sem gyakori jelenség. Hosszú utat kell megtennie 
a barkhánoknak, a míg ezt a typust felveszik. A hozzá közel álló alakok 
azonban minden esetre gyakoriabbak, mint eddig a turisták rajzaiból 
következtetni lehetett volna. A homokpuszták leggyakoribb formája az 
átmeneti alak lesz, a melyet az alapalakok ismertetése után azonnal 
tárgyalás alá veszünk. 

Igen gyakori jelenség az is, hogy valamely homokhalmon a barkhán 
egyes részeit látjuk kiképződni. Így különösen az előre nyujtott karok 
gyakran kialakulnak egyes halmok mellett. Néha csak az egyik, máskor 
mind a kettő, de ezeken is látni lehet, hogy a kar alaprajzának külső 
konturája visszahajló, mintha a halom szélárnyéka felé egészen be akarna 
görbülni. 

Úgy ezekről a tüneményekről, mint a barkhán alakját módosító 
körülményekről még lesz összefoglalóan szó, a mikor már az összes alap- 
alakokat megismertük. 


TIT. FEJEZET. 
Garmadák. 


Ha a homokos térségen kiemelkedő halom van (tiszta, szabad futó- 
homokból) úgy ezt a szél, a mint az előbbi fejezetben tárgyaltuk, barkhánná 
fogja kialakítani. Ha most viszont a homokos térségen árokszerű mélyedés 
van, a melybe a szél belehatolhat, úgy egészen más, a barkhánnal szem- 
ben némileg fordított alakzat fog előállni. A míg ugyanis a barkhán szét- 
válásra kényszeríti a légáramlatot, a mely a barkhán után ismét egyesül, 
addig az árokszerű mélyedés a levegő áramlását mintegy összetereli s így 
nagyobb dinamikai nyomásúvá teszi s ennél fogva az ároknak bizonyos 
törvény szerint való kibővítését fogja okozni. 

Ilyen árokszerű mélyedés előáll pl. két egymáshoz közel álló barkhán 
között, vagy valami hosszú dünének bemélyedése, nyerges alakja folytán. 
Különösen ez, a dünék nyergei adnak okot az ilyen árkos bemélyedésre s 
a vele járó tüneményekre. Hasonló képződmények állanak elő kötött 
buczkákon, ha azoknak megkötő burkolatát a szél feltöri s árkos mélyedést 


99 CHOLNOKY JENŐ : 


hoz létre, a melyekkel egy külön fejezetben fogunk foglalkozni, mint rend- 
kivül nagy fontosságú dologgal. 

Az árok kiképződése közelről sem olyan egyszerű, mint a barkhán- 
képződés. Annyi bizonyos, hogy az ároknak a végén bizonyos emelkedés 
constatálható, a mely a barkhánok hátulsó lejtőjének lankás emelkedésére 
emlékeztet. 

De nem is magával az árokkal foglalkozunk, a mely az általa 
keresztül vágott halom lejtőitől stb. függ, hanem azzal a formáczióval, a 


em JE ZD 
7 4 


10. ábra. 


mely az árok végén, a szél árnyékában képződik. Ezt a képződményt 
nevezzük garmadának. A szél ugyanis az árokból kifútt homokot annak 
végén hatalmas garmadákban rakja fel, vagy le, a szerint, a mint az árkos. 
mélyedés végén alacsonyabb, vagy magasabb térszin következik. A 10. ábrá - 
ban oly garmadát mutatok be, a mely magas gerincz nyerge mögött képző- 
dött. A garmada teteje az egész alakulás hosszanti metszete mentén eleinte 
lassu emelkedést, azután tetőpontot, majd lassu sülyedést mutat egészen 
az oromvonalig, a hol egyszerre a homokból lehetséges legmeredekebb. 
lejtővel leesik az alsó térszínre. Az a vonal, a mely az árokszerű mélyedés, 
vagy benyergelés fenékvonalát teszi, aztán a garmadára megy át s egészen 
az oromvonalig tart (AB("D), azután a meredek lejtővel leesik, nagyon 


BETŰ; 


4 


11. ábra: 


emlékeztet a barkhánok hosszanti metszetére. Úgy is kell lennie, mert a 
homok ellenállásától függ, a mint tudjuk, ez az egész vonal s ebben a 
tekintetben ugyanaz, akár barkhán, akár garmada, akár pedig a később 
tanulmányozandó düne legyen is az. 

Ha már most az árokszerű mélyedés vége előtt nem sülyedt térszin, 
hanem az árok fenekénél magasabb térszin kezdődik, akkor a garmadának 
csak egy részlete fog kiképződni. Így a 11. ábrában feltüntetett garmada 
sekély árok végén képződött és pedig úgy, hogy az árok partjának egyenet- 
lenségeit lankásan kitöltötte, az árok végén túl pedig a normális garmada 
egy darabja állott elő. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 93 


A 12. ábrán látható garmada csak a legteteje tulajdonképen a 
garmadának, mert az árok vége elég lankásan emelkedik fel s a homok 
nem olyan nagy mennyiségben fuvódik ki, hogy a garmada ennél magasabb 
lenne. Majd ha több homok jön, akkor a garmada a szaggatott vonallal 
kihuzott alakot fogja felvenni. 

Garmadák ábrázolását ismerjük az irodalomban, de mint külön 
formát eddig sohasem külömböztették meg. Egyedül Sokorow? kitünő 
munkájában találunk erre nézve feljegyzést, sőt ábrázolást is. A 7. és S. 
ábra tüntet fel garmadát, kissé tulzott mértékben, a 87. lapon. SOKOLow 
ezt az alakulatot a düne (a hogy ő nevezi) két szárnyának hátramaradása 


YI ÜGYET bsG 
TŰ HŰ ÜVYB 
187 47 LN 7. VÍ WA W 
12. ábra. 


folytán támadottnak hiszi. Valószinüleg nem más, mint szépen képződött 
garmada. 

Különösen a kötött buczkák között találunk sok garmadát, annak 
mindenféle faját és változatát, ott tanulmányozhatjuk születésüket és 
pusztulásukat s azért majd a kötött buczkákon tapasztalható alakulatok 
tárgyalásakor fogok nehány uj megjegyzést csatolni az eddigiekhez s ott 15 
mutatok be róluk fényképeket. 


IV. FEJEZET. 
Dünék. 


Európa homokterületeinek legnagyobb része a tengerparton van, 
homokja tengeri homok, a melyet a szél úgynevezett sdünes alakjában 
hajt a continens belseje felé. Nem czélom a dünék terjedelmes irodalmát 
összefoglalni, az eddig irottakat ismerteknek kell feltennem, hogy röviden 
előadhassam azokat a törvényeket, a melyek dünék képződését és felbom- 
lását, alakjukat stb. szabályozzák. 

Némely iró düne név alatt összefoglal minden homokhalmot, a 
melyet a szél épített. Mások megszorítják ilyen, vagy amolyan értelemben. 
Használjuk mi a düne szót szigorúbban meghatározott értelemben s 
nevezzünk dünének minden, a szél irányára keresztben elnyuló s a széltől 
épített homokgátat. 


x Id. h. 87, 88. lap. 


94 CHOLNOKY JENŐ : 


CotwxisÓH VauGHawxXY hozta ajánlatba a kumatologia szavat minden 
olyan földrajzi tünemény tanulmányozását összefoglaló tudományág szá- 
mára, a mely hullámfelületekkel, hullám alakú képződményekkel stb. 
foglalkozik. Ebbe a tudományba tartozónak jelentik ki a homokformák 
ismeretét is. Nyomában BAscHIN FF elfogadja ezt az elnevezést, de legalább 
annyira mégis correctebben itél, hogy ennek az új tudománynak a keretéből 
kizárja a Cogw1sH-tól bevezetett hullám-alaku felületek tanulmányozását. 
CoRNISH ugyanis még a réteggyürődéseket is ennek a tanulmányanyagnak 
a keretébe foglalja s azonnal hullámhipotézist is állít fel a gyürődések 
keletkezésére. 

BascHix a HELmHoLTz-féle hullámelmélet alapján jut erre a felfogásra 
s felfogása szerint a homokdünék identikus jelenségek a hullámokkal. Ter- 
mészetesen az indítványozó CoRNISH 18 ezen az állásponton van. Utazók és 
laikusok is gyakran hasonlították a dünéktől ellepett térszint a hullámzó 
víz felületéhez és nem jogtalanul, a mint nem egészen lehetetlen olyan 
hasonlat sem, a mely a Jura szabályos és lassan elsimuló lánczait valami 
szép megmerevült hullámfelülethez hasonlítaná. 

Lényegesen különböznek azonban a dünék a hullámoktól nemcsak 
annyiban, a mint BascHiwx is említi, hanem épen a leglényegesebb, 
hogy úgy mondjam definialó pontban. 

Hullámzás ugyanis tudományos értelemben rezgő, periodusos moz- 
gás, hullám pedig ennek a periodusos mozgásban levő közegnek egy olyan 
darabja, a mely az összes külömböző fasisban levő közegelemek közül egy 
teljes sorozatot tartalmaz: . 

A dünék homokjának a mozgása haladó mozgás, a düne maga tova 
haladó tömeg, a mely haladása közben a szél által különös alakká formáló- 
dik. A homokszemek mozgásának van ugyan periodusa, mert a homok- 
szem felhalad a düne lankás lejtőjén, aztán a meredek lejtőn lecsúszik, 
megáll s nem mozdul addig, míg a düne saját szélességével egyenlő utat 
meg nem tett. Ekkor a homokszem ujra kezdi mozgását. Ámde, a míg a 
hullámzó felületek alakját a hullámzó mozgásban részt vevő molekulák 
rezgő mozgása okozza, addig a düne alakját nem a homokszemek mozgásá- 
nak periodusa szüli, hanem épen fordítva, a homokdüne alakja okozza a 
homokszem előre való mozgásának periodusos voltát. 

Hiányzik tehát a homokdüne jelleméből a hullámzás definiáló tulaj- 
donsága s ennélfogva a düne nem identikus a hullámmal. 

Felesleges ugyan a további bizonyításra, de azért elősorolok nehány, 


x The Geogr. Journ. 1899. June p. 624. V. CoRsisH : On Kumatology. Továbbá 
Arbeiten d. Geogr. Congress in Berlin 1899. 

tk 0. Baschin: Die Entstehung wellenühnlichen Oberflüchen formen. Zeitschr. 
d. Ges. für Erdkunde, Berlin. B. XXXIV. 1899. p. 408—424. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 25 


az előbb említett megkülömböztetésből folyó külömbséget a hullám és a 
düne között. 

1. Hullámzó mozgás alkalmával a közeg összes pontjai mozgásban 
vannak. A düne mozgása közben annak csak közvetlenül a szél hatása 
alatt álló részecskéi mozognak. 

9. BascHIN is emliti már, hogy a szél megszüntével a víz hullámzása 
tovább tart, a homok-düne nem mozdul meg többé, ha a szél elült. 

3. A hullámok méretei a szél sebességétől annyira függenek, hogy 
bizonyos nagyságú szél csak egy bizonyos nagyságú, teljesen kifejlődött 
hullámot hozhat létre nagyobbat nem. A homokdüne nagysága a rendel- 
kezésre álló homok mennyiségétől és a szélnek erre a czélra hasznosított 
munkamennyiségétől függ. Akár milyen kis szél is hozhat létre tetszőleges 
nagyságú dünét, csak elegendő ideig fujjon és elegendő száraz homok 
álljon rendelkezésére. 

Ha a düne mozgását minden áron osztályozni akarjuk, úgy azt az 
egyszerű gördülő mozgáshoz tartozónak fogjuk találni. Ha valamely 
kemény anyagból készült hengert gördítünk az által péld., hogy felette 
valami súlyos terítőt huzunk, akkor megközelítjük a düne mozgásának 
formáját. Csak az a külömbség, hogy a gördülő hengernek szilárdsága 
folytán minden pontja mozgásban van. Gondoljuk el most, hogy a hen- 
ger nem szilárd, hanem péld. valami sűrű tészta. Ha effelett huzzuk a 
súlyos terítőt, úgy az a tésztahengert laposra fogja nyomni s a henger 
alakja valami különös lesz, de nagy felülettel érintkezik az alapsikkal. 
A terítő huzása folytán a vele érintkezésben levő részecskék előre mozog- 
nak, míg az alapzathoz érő részecskék mindaddig nyugalomban maradnak, 
a mig a tészta-henger az alappal való érintkezés sikkal tovább nem moz- 
dult. Minél lazább az összefüggés a gördülő tömeg szemcséi közt, annál 
nagyobb lesz azoknak a részecskéknek a száma, a melyek a gördülésben 
periodusosan nem vesznek részt. A homokhengerünkön teljesen megszünt 
az összefüggés a szemcsék közt s így a gördülésben momentan csakis azok 
a homokszemek vesznek részt, a melyek a mozgató erő közvetlen hatása 
alatt állnak. 

Népszerű hasonlatnak tehát megfelel ugyan, ha a dünét hullámhoz 
hasonlítjuk, épen úgy, mint a hogy hullámos dombvidékről beszélünk, de 
lényegesen más tüneményről van szó, mint hullámzásról. Ha CoRNISH 
kumatologia, vagy akármi más nevezet alatt össze akarja foglalni a víz 
hullámait és a dünéket, azt csak is úgy teheti, ha ez alatt a szó alatt 
olyan tudományt ért, a mely laza anyagoknak felszini alakjaival s annak 
okaival foglalkozik, de az ok többféle lesz : a vizen hullámzás, a homokon 
düneképződés, a mely a hullámzástól különböző specialis mechanikai 
folvamat, a melyhez hasonlót azonban egyebütt is látunk a természetben. 

Különösen hangsulyozom itt is, hogy a düneképződés a ripple- 


26 CHOLNOKY JENŐ 


markok vagy fodrok születésétől lényegesen külömböző folyamat. A fodrok- 
ról szóló fejezetünkben látni fogjuk, hogy a fodroknak van köze a hullá- 
mokhoz s csak csekély eltérés az, a mi BascHIw és saját felfogásom között 
van. A fodrok mérete azonban nem függ sem a szél sebességétől, sem a 
szél tartósságától, hanem egyedül surlódásának együtthatójától, a mely a 
fodrozott anyag minőségére utal. Fodrozatból tehát sohasem lesz düne, 
mert a fodrozat méretei meg vannak szabva. Átmenet a kettő között nincsen. 

A hullámelméletet legjobban látszik támogatni az a tény, hogy nagy 
szabad homokfelületeken keletkező dünék meglehetősen egyforma mére- 
tűek s emiatt a szabad homok felszine nagyon hasonlít a hullámzó víz 
felszinéhez. A dünék nagyságának egyenlőségét azonban nem a hullám- 
szerű képződés okozza, hanem az, hogy a szabad homokfelületen a nedves- 
ség mindenütt körülbelül ugyanabban a mélységben, mintegy 1 dm. 
mélyen kezdődik. Mindenütt egyforma vastag réteg áll tehát a szél rendel- 
kezésére, a melyből kezdetleges dünéit felépítheti. 

Európa futóhomok területei majdnem kivétel nélkül a tenger part- 
ján vannak. Egyedül Magyarországban és Oroszországban ismerek nagyobb 
futóhomok területeket a tenger partjától távol, de ezeket még eddig 
behatóan nem tanulmányozták. A tengerparti homokterületek közül 
a Balti tenger, a Német tenger partvidékei és a Landok a legjobban tanul- 
mányozottak. Azt találjuk, hogy a dünék itt mindig a paitvonallal pár- 
huzamosak. Nem állíthatjuk tehát, hogy ezek a düne-sorok a szél irányára 
volnának merőlegesek, mert az uralkodó szél nem mindenütt merőleges 
a partra, a mit számbeli adatokkal sem kell bizonyítgatni, miután világos, 
hogy daczára a szárazföldi és tengeri szelek szabályos váltakozásának, az 
uralkodó szél mégsem mindenütt merőleges a part irányára. Mindazáltal 
megemlítjük itt, hogy a Kurische Nehrung és Frische Nehrung dünéinek 
iránya Memel-től Danzigig az éjszak-déliből kelet-nyugatiba fordul át s a 
legnagyobb dünék éjszakkelet-délnyugati csapásuak, míg az egész part- 
vonalon végig az uralkodó szél a nyugati." 

Sőt a kis Hela félszigeten a dünék szintén párhuzamosak a part- 
vonallal, pedig az uralkodó szél szintén párhuzamos a parttal."r Számtalan 
példát lehetne még felhozni, de szükségtelen. A. JENrscm is ugyanerre az 
eredményre jött.tTP 

A dünéknek a parttal párhuzamos irányát tehát nem a szél, hanem 
a homok termelő helyének eloszlása szabja meg. A homok a partszegélyen 
születik, annak első felhalmozódása a szél által a parttal párhuzamos 


kk Handbuch des deutschen Dünnenbaues. Berlin 1900. p. 130 stb. Nagyon 
helyesen jegyzi meg GERHARDT, hogy nem a dünék irányáról, hanem az azokon 
látható átnyergelésekről lehet felismerni az uralkodó szelet. 
zzz Ks lzélegaib kegy üle 
tr Handbuch d. deutschen Dünnenbaues. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 97 


gáton történik, a melyet a német mérnökök és geologusok c Vordünes 
néven ismernek s a melyből hordja el a szél a homokot az igazi düne fel- 
építéséhez. Ha a homok nem a tenger partján, hanem a folyó partján 
terem, akkor a c Vordünes a folyó irányával s az első dünelánezok szintén 
a folyó irányával lesznek párhuzamosak. 

A Deliblat dünéi a legmunkaképesebb szél, a kossava irányára 
merőlegesen helyezkedtek el, miután a homok itt nem egy vonalon, 
hanem egész felületen született. 

Változatosabb azonban az eloszlása azoknak az elemi dünéknek, a 
melyek a nagy dünék lankás lejtőin keletkeznek s a melyek annak felszi- 
nét olyan hullámzatossá teszik s a melyek a sivatag képződményeiről 
nyujtanak felvilágosítást. 

A deliblati homokpusztán a kötött homokterület rendesen éles 
vonallal határolódik s így kezdődik a szabadon mozgó nagy düne. A szél 
tehát első támadását azon a meglehetősen szabálytalan görbe vonalon 
kezdi meg, a mely a düne szabad homokjának a határa. Az első düneláncz 
ennek mentén fut, hacsak nem nagyon fordúl a szabad homok határa a 
széllel egy irányba. A második dünelánez már valamivel jobban a szélre 
merőleges irányban fordúl s ez így megy tovább, mignem a távolabbi 
düne-lánczok már teljesen merőlegesen huzódnak a szél irányára. (Meg- 
jegyzem már itt, hogy ezek a düne-lánczok csakis kezdetben összefüggő 
gerinczek, később a szél szétszaggatja őket). Miután 1. a düne lejtői 
mindig állandó mértéküek, akár mekkora legyen is a düne, 2. miután 
a homokot mindenütt megbolygatja a szél, tehát két düne-láncz között 
nem maradhat érintetlen terület, 3. miután a száraz homokréteg vastag- 
sága mindenütt majdnem tökéletesen egyenlő, ebből következik, hogy 
az eleinte rendetlenül induló hepe-hupásság végeredménye az lesz, 
hogy meglehetősen egyenletes méretű, az elébb ecsetelt sorozatokban 
elhelyezkedett dünelánczok épülnek. 

A dünék sorozatos, hullámszerű elhelyezkedése tehát nem valamely 
hullámszerű mozgás eredménye, hanem kényszerű következményei a dünék 
mechanikai törvények által szabályozott alakjának s a rendelkezésre álló 
homokréteg egyenletes vastagságának. 

A dünék azután természetesen folyton nőnek, a hátulsók utólérik az 
elsőket, eltemetik, mert a szél jobban éri a hátulsókat, mint az elülsőket, 
nagyságuk folyton nő, mert a nedves részig kifútt homok száradni kezd, 
új homokanyag járul a düneképződéshez, s a szél tartós és erős, csakhamar 
hatalmas, meglehetősen egyenletes méretű gátak keletkeznek a szélre 
merőlegesen, a homok termelőhelyén. 

Ne higyjük azonban, hogy ezek a dünék valami nagyon egyenes 
vonalú, szabályos gátak. Sőt ellenkezőleg! Oromvonaluk kigyózó vonal, 
alaprajzak ehhez hasonló, de valamivel laposabb görbületű a meredek 


98 CHOLNOKY JENŐ: 


lejtő alatt, míg a lankás lejtő lába annál erősebben kigyózott. S minél 
tovább haladt előre a düne, annál erősebbek lesznek rajta ezek a rendet- 
lenségek. 

A 13. ábrán ideálisan szabályos körülmények között mutatom be a 
düne ilyen formáját. A düne magasságait a 0, 1, 2, 3 számú izohypsák 
mutatják. Az idomon látható, hogy A és B közt benyergelés, (" és D közt 
kimagasodó hát van. A (/, (7... hátak barkhán typusuak, az A, A.... benyer- 
gelések előtt a B, B.... halmazok a garmadák. Ha a CG, C.... magas- 
latok hátulsó lejtője már felvette a barkhánformát, a melyre törekedik, 
akkor nem változtatja többé alakját, csak előre halad. Az A, A.... benyer- 
gelések azonban folyton erősebben és erősebben bevágódnak, a B, B.... 
garmadák mindjobban és jobban előre nyúlnak s a mellett lealacsonyod- 


i3ssábnas 


nak, utoljára teljesen keresztül töri őket a szél s megindul a (G, (.... 
barkhánok előre nyúló karjának képződése. 

Bármilyen szabályos legyen is a düne, ha azt túlnyomóan egyirá- 
nyú szél hajtja, akkor feltétlenül szét kell szakadoznia bakhánokká, mert 
lehetetlen atermészetben olyan szabályos körülményeket elképzelnünk, hogy 
a düne szél felőli lejtőjének teljesen egyenes vonalú izohypsái legyenek, a 
mint pedig a düne hátán bemélyedések és kidomborodások vannak, azon- 
nal megindúl a garmada képződés a mélyedéseken, a barkhánalak kifejlő- 
dése a magaslatokon s a düne széthull barkhánokká. 

A dünét tehát nem tekinthetjük másnak, mint törvényszerüleg egy- 
forma méretű halmok sorozatának, a melyek lánczolatos voltukat a homok- 
termelő hely vonalas idomának köszönhetik. Ideiglenes, rövid életű ala- 
kok tehát, a melyek azonnal felbomlanak és pedig végerédményképen 
barkhánokká. 

Akármilyen, gyorsan előremozgó dünét tekintsünk is meg, azt 
barkhán és garmada formákból összetéve látjuk. Azért kellett mondanom, 
hogy gyorsan előre mozgó düne, mert ez magában foglalja azt a feltevést, 
hogy a munkaképes szél nagyon állandó irányú legyen, mert változatos 
szelek a düne gyors előremozgását akadályozzák s ezzel zavaró körül- 
ményeket hoznak be, a melyekről a következő fejezetekben szó lesz. 

Akármilyen európai dünevidéket nézzünk is meg, azt fogjuk találni, 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 99 


hogy szabályos dünék csak a legelsők, minél beljebb megyünk a száraz- 
föld felé, annál inkább szétszakadoznak, felbomlanak. Csak az a baj, hogy 
Európában ezek a dünevidékek nem elég szélesek ahhoz, hogy rajtuk a 
teljes felbomlást tanulmányozhassuk, ez az oka, hogy igazán szépen fejlő- 
dött barkhánokat Európában oly kivételesen találunk s ez az oka, hogy 
ezeknek a dolgoknak a tanulmányozására legalkalmasabb terrénum 
Európában Magyarország, a hol, a mint talán majd szerencsém lesz más 
alkalommal elmondani, remek példáit látjuk a dünék teljes felbomlásának. 

A sivatagok óriási mennyiségű homokjában az uralkodó alakok már 

most ezek a bomladozó dünék lesznek. (Feltévén, hogy egy irányú ural- 
kodó szelük van). Mindig új és új dünék keletkeznek a régi nagyok hátán, 
csakhamar bomlásnak indulnak, egymást eltemetik, egymást növelik, vagy 
megszüntetik. Ha elhallgat a szél, a homok nedvessége lassan lehúzódik s 
ismét egyenletes réteget hagy szárazon, a mely réteg egyenletesen terül el 
halmon és mélyedésen keresztül. Új körülmények támadnak, új düne- 
lánczok képződnek a kitörő széllel, ezek azonnal bomlásnak indulnak s 
ellepik a sivatag élettelen felszinét félig kiképződött barkhánokkal, gyorsan 
fejlődő garmadákkal. De mielőtt teljes lehetne a felbomlás, ujra összedulja 
a szél, a mit alkotott. A tulságos homokmennyiség akadályozza a typusos 
barkhánok sűrű kifejlődését. Megtaláljuk azonban ezeket is, a mint talál- 
tunk a deliblati pusztán 15 mindenféle stádiumban levőket. 

Fényképen is igyekezem nehányat bemutatni. Az I. tábla 2. képén 
keletkező barkhánt látunk a 
düne két szétlapult garmadája 
között. A 3. kép szétszaka- 

, dozó dünelánezokat és kelet- 
kező barhánokat mutat. Az elő- 
I térbe levő barkhán tulsó (bal) 
i karja már kezd előre nyúlni. 
Tökéletesen hasonló ehhez a 
deliblati puszta két legnagyobb 
dünéjének alakja is, a melyeket 
A a la vue rajzban a 14. ábrán 
7-4 mutatok be. 
d Azt Az eddig vázolt három 
ez lá ábra jaja sm ádakzatata barkhán, a garmada 
is a düne a három főalak, a 
melyek közül azonban állandó csak a barkhán. Ez volt az oka, hogy ezt 
tárgyaltuk először, mint a futóhomok legfontosabb alakját. 
Tekintsük meg már most a futóhomok alapalakjainak kifejlődését 
módosító körülményeket. Ezek között mint legfontosabbakat, a szél változó 
irányát és a megkötődést érdemes behatóbban tárgyalni. 


30 CHOLNOKY JENŐ : 


V. FEJEZET. 


A változó szél hatása. 


Csak nagyon röviden tárgyalhatom azokat a változásokat, a melyek 
a szél megfordulása miatt következnek be az alapalakzatokon. 

Ha a szél 907-kal oldalra fordul, egészen összedulja az eddig létesí- 
tett dolgokat. Mint új térszin szerepel ekkor a már kész alak-tömkeleg s 
valami különös dolgot nem jegyezhetek fel. 

Ha szembe fordul a szél az előbbi irányával, akkor különösen egy 
érdekes dolog ötlik azonnal szembe. Ilyenkor ugyanis az összes alakzatok 
meredek lejtőjén kezdi a szél felszállítani a homokot, ezt a meredek, 
omladozó lejtőt lankássá kezdi faragni s a felhordott anyagból csinos 
koszorút épít az oromvonal helyébe. Ezt a koszorút, a mely a legszabályo- 
sabb düneképződmégny, az I. t. 1. képen láthatjuk, a kis szabályos barkhán 
háta mögött. Az előtér kis szabályos barkhánja ugyanis a nagy düne tetején 
képződött, a mely nagy düne vázlatos alaprajzát már a 14. ábrán láttuk. 
Az éjszakkeletre néző meredek lejtőn hajtja fel a homokot az éjszaki szél s 
készíti az 1. kép koszorúját. 

Ehhez hasonló tüneményről GERHARDT is megemlékezik, mint az 
éjszak-porosz tengerpart dünéi között megjelenő gyakori jelenségről. Igen 
helyesen jegyzi meg a szerző, hogy ez a visszafordult koszorú éles gerincz 
a düne tetején. Csakugyan, ennek a szél felőli lejtője sokkal meredekebb, 
mint a rendes dünék szélnek kitett lejtője. Ez onnan származik, hogy a 
szél, a mely felépítette, nem vízszintes irányú, hanem a düne meredek 
homloklejtőjén halad felfelé. Valóban, ez a düne olyan, hogy a legmaga- 
sabb vonal csakugyan az oromvonalba esik. Igen csinos és ügyes rajzok- 
ban tünteti fel CorwisH a Nilus deltavidékéről ezeket a koszorukat tt 
különösen alul idézett munkájának 6. ábrája nagyon érdekes. Barkhánokká 
szétszakadozó dünét látunk itt, jól fel lehet ismerni a, keletkezett barkhán- 
formákat a táviró-oszlop felőli oldalon, de s barkhánok másik oldalát 
elpusztította az ellenkezőirányú szél s hatalmas koszorút épített végig az 
egész szerkezeten. Ugyanilyen a 14. ábra. 

Valószinű, hogy a 4. ábrán látható éles gerincz (Peak on a dune) 
hasonló eredetű, mivel semmiféle homokformán sem tapasztalható, hogy 
az oromvonal a legmagasabb legyen, kivévén ezt a visszafordult koszorút, 
a melyet, mint említettem, felfelé irányuló szél hoz létre. Tökéletesen 


" Handbuch d. Deutschen Dünenbaues 136. lap, 79. ábra. 
tt V. CoRNISH: Desert Sand-dunes bordering the Nile delta. Geogr. Journ. 
VOL XV A9005 DA ZAARHBENŐ a p.OLANBüs dá 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 91 


hasonlóak a Takla-makan homoksivatag homokhalmai is, a mint azokat 
HEDINX SvEN leirja. 

A megfordult szélnek van azonban sokkal fontosabb hatása is, a mi 
a koszorúképződéssel vele jár. Fz a tünemény pedig az, hogy a visszafor- 
duló szél a düne szétszakadozását gátolja. Sokkal hathatósabban pusztitja 
ugyanis a visszafordult szél a garmadát, mint a barkhánt, tekintettel 
annak alacsonyabb voltára. Látjuk ezt CoRwism idézett munkájának 
6. ábráján is, a hol a koszorúnak garmadából készült része előbbre is 
nyulik, magasabb is, mint a barkhán forma tetején képződött koszorú- 
rész. Az ismét rendes irányba forduló szélnek most első dolog lesz ezt a 
koszorút elpusztítani, s ismét előállítani a status guot. Ezután kezdhet 
csak bele a düne további szétfürészelgetésébe, a mikor ismét megtörténhe- 
tik, hogy a szél ellenkezőre fordul s a küzdelem megujul. 

Ez az oka, hogy eddig egyetlen egyszer sem hivatkoztam a balti 
tenger német partjainak dünéire. Itt a két irányú szél hatása kétségtelen, 
a mit legjobban megvilágítanak GERHARDT következő szavai : XF 

c... A luv oldalon, azaz a dünének szél felé fordított oldalán lanká- 
san emelkedő lejtő képződik, a lee oldalon, vagyis a széltől elfordult oldalon 
meredek lejtő. Ellenkező irányú szelek fordított értelemben hatnak. Ellen- 
hatásuk nem jelentéktelen, mert daczára csekélyebb erősségüknek, kedve- 
zőbb támadó pontjaik vannak. Az erős, uralkodó irányú szelek a gyakori 
csapadékos hónapokban szoktak fujni ; ezáltal hatásuk a homokmozgatásra 
korlátolt. Az ellenkező irányú szelek szárazabbak s ezért mérsékeltebb 
erősségük mellett is hathatósabbak. 

.... Így az erős, uralkodó szelek befolyása a gyenge, ellenkező irányú 
szelek által részben sikerrel korlátozódik. A gyengébb szelek hatásával 
bekövetkezett mellékkörülmény nélkül a dünék előre vándorlása még sokkal 
gyorsabban történnék, mint a hogy tényleg van." 

Hasonló az állapot a landeokon is, noha közelről sem olyan nagy 
mértékben. Ennek következtében a dünék szabályosabbak voltak, a tenger- 
parttól messze eltávoztak s barkhánokká bomladoztak szét. Ma azonban 
már nagyon meg vannak kötve. 

Megjegyzem, hogy a dünék és általában a homok mozgásának tanul- 
mányozásakor nem csak arra kell figyelnünk, hogy melyik szél az uralkodó, 
hanem arra is, hogy melyik szél a legmunkaképesebb. Ha az uralkodó szél 


k Id. munk. PETERMANN s Ergüönzungsband No. XXVIII. p. 243. Ezen és a 
következő oldalakon becses leirását találjuk a Takla-makan homok formáinak, a 
melyek fejtegetéseinket nagyban megerősítik s az észlelő gondos megfigyelését 
bizonyitják. Minden megjegyzését jelenleg nem sorolhatom fel fejtegetéseim meg- 
világítására, térszüke miatt. Ne vegye ezt a nagyérdemü szerző felületességnek. 
Talán még lesz alkalmam ezeket a fontos megjegyzéseket is kellőleg méltatnom. 

-k Handbuch des deutschen Dünenbaues 133 lap. 


39 CHOLNOKY JENŐ : 


esővel, hóval jár, úgy annak munkaképessége tetemesen csekélyebb, mint 
az olyan gyakori szélé, a mely száraz és meleg. Már itt is felhivom a 
figyelmet arra, hogy a magyarországi homokok mozgatására nézve leg- 
előnyösebbek a föhn-jellegű szelek, tehát azok, a melyek a magyar medencze 
határhegységén átlépve, arról alászállva kapják utjukban a homokot. Ilyen 
a Nyirség éjszaki szele, a deliblati puszta kossava szele. 

Ha valamely vidéken az erős szelek gyakoriak, de a csapadék is 
bőséges, akkor a nedves homoknak szélmarta formái gyakran lesznek 
láthatók. Ilyenkor a rendes homokmozgásokat nagyon álczázzák a rendet- 
lenségek. Sok csapadék erodáló hatását sem szabad figyelmen kivül hagy- 
nunk, a miről már külömben Recuus is tesz említést. 

Külömböző szelek hatása folytán complikált alakú homokhegyeket 
látott Lóczy a Gobi déli peremén, Tung-hoan-hszién vidékén. 


VI. FEJEZET. 
A kötött homok alakjai. 


A homok többféle okból és többféle eszközzel kötődhetik meg. A meg- 
kötődés legtermészetesebb oka a klima megváltozása, de ez rövid időn 
belül nem észlelhető. A dünék és barkhánok azonban vándorolnak s ván- 
dorlásuk közben nedvesebb, szélcsendesebb helyekre érkezhetnek, a hol 
azután felveri őket a gaz, a fű és a bozót s minden emberi beavatkozás 
nélkül megkötődnek. Majdnem kivétel nélkül minden futóhomok terület 
úgy végződik a szél irányában, hogy a szabad halmok lassanként átmen- 
nek kötött halmokba s csak ott, a gyepes, erdős, vagy kultivált vidéken 
simulnak el teljesen. 

A megkötés oka az ember közbeavatkozása is lehet, a mely azonban 
lényegesen ugyanazokat a tüneményeket fogja előidézni, mintha a homok 
magától kötődött volna meg. 

De más módon is kötődik meg homok. Így péld. a homok belsejében 
rendesen képződnek concretiók, a melyek a homokhalom tovább mozgá- 
sában nem vesznek részt, hanem visszamaradnak. A deliblati pusztán úgy 
mint a nyirségi halmok között sokszor láttam, hogy a honnan a szél már 
sok homokot elvitt, ott a concretiók olyan sűrűn fedik a földet, hogy a 
szél hatása teljesen megszünt. 

A hol a homok kezd megkötöődni, ott érdekes jelenségeket találha- 
tunk. A növények, bokrok körül érdekes felhalmozódások keletkeznek, a 
melyeket ismét a futóhomok fő alakjai közé sorozhatunk. Legtöbb szerző 


 SZÉCHÉNYI expediczió tud. eredményei I. k. Geologiai rész. 476. lap. 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. itas 


a dünék és barkhánok keletkezését akadályokon meggyülemlett homok- 
halmokból származtatja. Alig hiszem, hogy ez általános ok lehetne, 
mert akkor nem a düne, hanem a barkhánforma uralkodnék mindenütt. 
Azonkivül a deliblati puszta teljesen szabad, minden akadálytól mentes 
homokján láttam a dünéket keletkezni és felbomlani. Az akadályok, 
különösen a gyér növényzet csak módosítja az előbb tárgyalt fő ala- 
kokat, de azoknak keletkezését nem szabad ezeknek az akadályoknak 
tulajdonitanunk. 

Sokorow igen szépen irja le a bokrok mögött keletkezett homok-fel- 
halmozódásokat. Minden homokterületen látni ilyeneket, így a deliblati 
pusztánis. Ilyen képződményt látni az I. t. 4. képén a mely fűcsomók 
mögött keletkezett hosszan elnyuló gerinczeket mutat. Érdekes, hogy a két 
fűcsomó közt az árok mélyebb mint a külső térszin. Kétségtelen, hogy 
kifuvással van dolgunk. 

Tömörebb, keményebb akadályok miatt másféle formák keletkeznek. 


MRA 

te MJ ) 

l j; 

JEZAA ELÉM TB 441 Vg 
, íz ha AM) 
§ Say EZ 


s 

23 EG e 

EE se e NEG HESS Bé ha 
me iő SET £ 41 Ta SS 


15. ábra. 


Így péld. a deliblati pusztán egy facsoport körül a 15. ábrán vázolt alak- 
zat keletkezett. A legnagyobb akadály itt tulajdonképen a bokrok és fűk 
gyökereitől össztartott, nedves homokkupacz volt, a melyen kifuvás lát- 
ható. Ezelőtt a kemény akadály előtt félhold alakú gát, mögötte pedig 
elnyuló nyelv keletkezett. Tökéletesen hasonló formákról emlékezik meg 
HEDIN SvEN (PETERMANNS Ergánzungsband XXVIII. p. 34. Zeitschr. der 
Ges. für Erdkunde, Berlin B. XXXI. 1896. p. 295.) a tamariscus bokrok 
kupaczai körül. 

Hasonló képződményt láttam Khinában az éjszak-csilii hegység egyik 
kitöltött medenczéjében. Itt a futóhomok meglehetős nagy mennyiségű s 
az egyik templom kapuellenzője előtt a 16. ábrán látható képződmény 
támadt. (Huai-lai-hszién vidékén). A homokos területen fekvő khinai városok 
falai előtt is tökéletesen hasonló képződmények támadnak. Lóczy is említést 
tesz erről, sőt rajzolja is, de magam is láttam. Így Pekingnek azt a falát, a 
melyik a tatárvárost a khinai várostól elválasztja, szintén homoktöltések 


9 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 34 


34 CHOLNOKY JENŐ : 


kisérik, de ezeket nagyon összetiporják. Sokkal szebbek Csönn-ting-fu 
falainak homokhalmai. Ez a város az alföld homokos szegélyén fekszik s 
éjszaki falai előtt a 17. ábrán vázolt torlasz keletkezett. Érdekes, hogy a 
kiugró rizalitok előtt épen annyival alacsonyabb a homokgát, mint a 
mennyi kivántatik, hogy épen egy közös sík határolja az egész töltést. 


1 TTI 5 
16i1 d [td ages HI 
JÁRULNA EE Hi t 


16. ábra. T7ZEgAaDNas 


Hasonló alakzatok támadnak a hóból is akadályok körül, s ezt azt 
hiszem mindenki látta már. 

Számtalan változat, a legkülönfélébb alakok képződhetnek így aka- 
dályok körül s nagyon megérdemelnék ezek a tanulmányozást, nemcsak 
morphologiailag, hanem képződés és fejlődés szempontjából is. Jelenleg 
azonban erre részletesebben nem terjeszkedhettem ki. 

A kötött homok sajátságos alakjáról beszél Svex HEDIN is a Takla- 


18. ábra. 


makán sivatagból. A tamariscusok magányos kúpok alakjában fogják fel a 
homokot s mondhatni, hogy minden tamariscus bokor egy-egy magányos 
homokkúp tetején áll. 

Ha a barkhán kötődik meg, úgy az a félig megkötött állapotában, a 
míg a homoknak még van némi szabad mozgása, egészen elveszti szabályos 
alakját. Az Izsák vidéki Bikatorok buczkái között láttam egyet, a melynek 
tetején facsoport volt (18. ábra.) Emiatt ahomokhalom magasra teltornyo- 
sult, karjai elől teljesen összezáródtak s egy mély lyukat öleltek körül. 
A barkhán ugyanis mozgásában megakadt, a homokot a facsoport fel- 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI, 99 


tartóztatta s emiatt a halom szokatlan magasságúvá lett. Mozdulatlansága 
miatt záródtak be karjai, a mit könnyű megérteni, mert hisz tudjuk, hogy 
a barkhántól szétválasztott szél a barkhán mögött ismét egyesül. Ennek a 
buczkának az alakja azonnal ismét a rendes barkhánná változnék, ha 2 
facsoportot a tetejéről eltávolítanók. 


XXX 


Sokkal nagyobb fontosságú és egészen más tünemény az, a mi a 
teljesen kötött buczkaterületek alakulatait szabályozza. Ez a rendkivül 
fontos tünemény az árkos kifuvás, vagy a szélbarázdák keletkezése. 

Akármiféle homokhalmot támadjon is meg a szél valamely helyen, a 
megtámadott helytől kezdve a halmon végig barázdát vág s mindaddig 
nem szünetel, a mig a halmot teljességgel keresztül nem fürészelte. Az 
árok rendesen addig mélyed, a míg az összegyűlt concretiok, vagy a mélye- 
dés miatt összegyűlő nedvesség folytán bujábban tenyésző növényzet a 
homokot teljesen meg nem köti. 

A ketté vágott halom két fele aztán sokáig megkötve állhat, mígnem 
a szél ismét ki nem kezdi valamelyiknek, természetesen a szél felé fordított 
végét. A mint a végéről a védő takarót eltávolította, azonnal megkezdi a 
sebzett helyen a homok kifuvását. Kifujja a száradó szemecskéket a fák 
gyökerei közül, a fa elvész, elszárad, majd bele omlik a szél vájta mélye- 
désbe. Ez az első győzelem. A kifuvás tovább folyik, a többi fa is áldozatúl 
esik, a kifutt homokkal pedig az előzőket betemeti szép garmadát építve a 
halom szélárnyékában fekvő lejtőjén. 

A deliblati puszta jól megkötött éjszaknyugati felén teméntelen 
példát látunk erre a fontos és eddig nem méltatott tüneményre. A 19. ábra 


VT 


19. ábra. 


ennek a tüneménynek magyarázatára szolgál. A II. tábla 1. képe a deli- 
blati puszta Flamunda nevezetű legvadabb részen levő egyik ilyen kifuvást 
mutatja és pedig annak szélbarázdáját, míg a 20. ábra ugyanannak garma- 
dáját tünteti fel. A garmadának előre nyúló sarló-karja is kezd támadni. 
A szélbarázda kissé megkötődött a fenekén nőtt növényzet s az összehal- 
mozódott konkrecziók s a mésszel összeczementeződött homokkő cserepek 
(Ortstein cserepek) miatt, a melyek valószinüleg első sorban kötötték meg 
ak 


36 CHOLNOKY JENŐ : 


a kifutt barázdát s aztán védelmük alatt fejlődhetett az a gyér növényzet, 
a melyet képünkön is látunk. 

A garmadának nincsen éles oromvonala, valószinüleg az általa félig 
eltemetett fák miatt. A 19. ábrán, annak hátterében egy másik ilyen szél- 
barázda részletét is láthatjuk. 

Még sokkal szebb a II. tábla 2. képen látható rendkivül hosszú szél- 
barázda, a melyet BELULESZKO SÁNDOR úr, deliblati utitársam volt szives 
kérelmemre lefotografálni. Ennek a végén is láthatjuk a garmadát. Hasonló 
a II. t. 3. képe ugyancsak BELULESZKO úr fényképe után. 


90. ábra. 


Véletlen okok is lehetnek, a melyek a régen megkötött buczkákat 
megbolygatják. Így pl. a károlyfalvi kút környékén, a deliblati pusztán 
láttam egy ilyen kifuvást, a melyet a kocsiút okozott. A kocsiút ugyanis 
feltörte a gyeptakarót s ezzel megindult a barázda 21. ábra s ma már az 
egész halmot végig metszette, csak épen az a része maradt meg sértetlenül, 
a mely az út tulsó oldalán volt, tehát a melyen alul keletkezett a 


veszedelem. 
Ennek a halomnak már a garmadája sem ép, hanem azt is elvágta a 


A FUTÓHOMOK MOZGÁSÁNAK TÖRVÉNYEI. 3477 


szél, csak két hosszú nyulványt hagyott meg belőle az árok végén, annak 
mindkét partjához simulva. A rajzon látható rétegzések keményebb humu- 
szos rétegek, a melyek a buczka hajdani felszineit jelzik. 

Oly gyakori ez a jelenség a deliblati pusztán, hogy lehetetlen észre 
nem vennünk, hogy annak egész szerkezete ezen a tüneményen alapul. 
Teljesen begyepesedve ugyan, de fel lehet ismerni a hajdani szélbarázdá- 
kat garmadájukkal együtt azokon a helyeken is, a hol ma már bátran 
legelészhet a marha, mert a homok teljesen meg van kötve. A puszta 
éjszaki végén egymást érik azok a hosszan elnyuló, lefolyástalan árkok, a 
melyeknek figyelmes szemlélése azonnal elárulja eredetüket. II. t. 4. kép- 


D1 aldva 


Hasonló tüneményeket a Nyirségen is bőven találtam. Így péld. a 
Hajdu-Sámson mellett, a Budaházi puszta közelében a homok oktalan 
megbolygatása óriási szélbarázdát okozott, a mely ketté fogja szelni a Sám- 
son keleti oldalán emelkedő halmokat, hacsak előbb meg nem kötik őket. 

Kétségtelen, hogy a pestmegyei homokos területeken feltünő merev 
NNW— SSE irányok is ezzel a tüneménynyel állnak összefüggésben. A deli 
blati puszta sajátságos alakulását kétségtelenül ez okozta, a Nyirségen 
hasonlóképen nagyon valószinű, hogy ennek köszönhetjük az éjszak-déli 
irányban elnyuló hosszú gátakat. 

. Óriási fontossága van tehát ennek a tüneménynek a homokterületek 
domborzatára nézve s megismerése megfejt olyan tüneményeket, a melyek 
különben érthetetlenek volnának. ! 

A mig ez a barázdáló folyamat nem haladt nagyon előre, addig a 
térszin magas meredek gerinczekből, mély, rejtelmes, szakadékos oldalú 
völgyekből áll, a melyekből olyan meglepően hiányzik a kis patak, a mely 
rendes körülmények közt készíteni szokta az ilyen hosszú, elnyuló völgyeket. 
Ilyen a deliblati puszta éjszaknyugati része. 

Ha a barázdálás már messze előre haladt, akkor a völgyek szélesre 
kitágulnak, a gerinczek ritkán tarkázzák a térszint, alacsonyak s oly kes- 
kenyek, hogy mesterséges sánczoknak lehetne őket tartani. Ilyen a deli- 
blati puszta délkeleti része s ilyen a Nyirség legnagyobb része. 

Utoljára a gerinczek is elpusztulnak, mert azokat is lassanként 
lehordja a szél, kikezdve majd ezt, majd amazt, szél felé fordúlt végén. 
Addig azonban nem nyugszik a szél munkája, mígnem sikerült a homo- 
kos térszint egész a talajvizig leáskálni, a mikor a homok végleg megkötő- 


38 CHOLNOKY JENŐ. 


dik. Így péld. a deliblati puszta déli sarkán már a talajvíz egészen közel 
van, a mélyedéseket állandó tavak töltik meg. 


Osszegezés. 


A teljesen szabadon futó homokon a következő három alapalakot 
ismertük fel (a fodrozat kivételével) : 

1. A barkhánt, a mely végeredménye minden teljesen szabad homok- 
felületen keletkezett alakzatnak. 

2. A garmadát, a mely árkos kifuvódással jár együtt s a mely a félig 
kötött homokvidéknek igen jellemző alakulása. 

3. A dünét, a mely nem állandó alaknak bizonyult, hanem csak az 
első felhnalmozódásnak, a mely fejlődése folyamán garmadákká és barkhá- 
nokká alakul, míg végre teljesen szétdarabolódik. 

Ezeken kivül a kötődés folytán előállanak még : 

1. az akadályok körül való halmazok ; 

2. a kifuvott nedves homok finoman rétegzett formái ; 

3. a szélbarázdák és azok garmadái, a melyek a kötött homok- 
területek domborzatát alakítják át a szél irányában hosszan elnyuló 
gerinczekké. 

A szabad futóhomok-területek tehát ilyenféle alakulásokat mutatnak : 

1. A hol születik a homok, ott dünéket látunk, egymással többé- 
kevésbé párhuzamos sorokban. 

2. Ezek a dünék tovább haladásuk közben barkhánokká bomlanak 
szét s mint ilyenek huzódnak tovább, vagy addig a meddig keletkezésük 
óta egyáltalában eljuthattak (pl. Dolon-nor mellett, vagy a Hoang-ho 
alluviális lapályán), s akkor a legszabályosabb alakokat a legelőbbre hala- 
dottak között találunk. Ilyen a Duna-Tisza közének magas buczkavidéke, a 
mely csak ma van új átalakulás stádiumában. Vagy pedig 

3. a barkhánok eljuthatnak olyan helyre, a hol megkötődnek s akkor 
a szélbarázdák munkálják ki hosszú gerinczekké. Ilyen a deliblati puszta. 

4. Ha az egész futóhomokterületen egyidőben megváltozik a klima 
úgy, hogy az egész megkötődik, akkor az egész térszin átalakul hosszan 
elnyuló gerinczekké, a melyek a legmunkaképesebb szél irányában feküsz- 
nek. Ilyen a Nyirség. 

Talán lesz alkalmam ezeket a homokterületeket részletesen leirni s 
akkor Jobban meg fogom világítani az itt röviden jelzett tüneményeket. 

A fodrozaton kivül még csak a xafuldss; nevezetű mélyedés marad 
meg, a mely szintén a szabad homokon képződik s valószinüleg az árkos 
bemélyedéssel és a garmadával áll összefüggésben, de tapasztalataim még 
nem elégségesek ennek a tüneménynek megmagyarázására. 


MOESZ GUSZTÁV. 39 


BARYT, ANTIMONIT, FYRARGYRIT ÉS PYRIT KÖRMÖGZBÁNYÁRÓL. 
MoEsz GuszrÁv-tól. 


TEsSCHLER GyöRGgy, áll. főreáliskolai tanár Körmöczbányán — egykor 
tanárom — a legnagyobb készséggel rendelkezésemre bocsátott nehány 
körmöczi ásványt s azok előfordulásáról is becses adatokkal szolgált. Úgy 
ezeket, valamint saját megfigyeléseimet ií8 a következőkben adom elő. 


Baryt. 


WINDAKIEwITZ FX csupán a Nepomuk bányarészben talált barytról emlé- 
kezik meg, pedig található az egész körmöczi bányaterületen, habár ez idő 
szerint csak jelentéktelen mennyiségben. Legújabban példáúl a Ferdinánd- 
altáró IV. sz. aknájából kidobott köőzettörmelék között voltak 3—8 mm-nyi 
víztiszta kristálylemezek találhatók. "Leggazdagabb termőhelye a volt 
városi bányában, a Miklós-akna területén rég beszakadt, miután művelésé- 
vel körülbelül 25 éve teljesen felhagytak. Onnan kerültek ki a legszebb 
kristályok. Jókora nagyok voltak, bár nem vetekedtek a felsőbányaiakkal, 
tökéletesen átlátszók, és szinük halványkék. TEscHLER birtokában 12 cm? 
nagy kristályok is vannak. Hogy ilyen nagyok régebben igen gyakoriak 
voltak, bizonyítják a hegyszakadék (Sturz2) guarczában levő 2—3 mm-nyi 
vastag barytbenyomatok. A baryt helyét most itt-ott a manganit tölti ki. 

ZEPHAROVICH FX szerint a guarcz barytja szürkés fehér, a barnapáté 
kékes szürke, végre a pyrit és sphalerit társaságában termő baryt zöldes- 
szürke. A színre és az alapanyagra nézve meg kell jegyeznem, hogy a kék 
baryt nem csupán a barnapáton, hanem a guarczon is terem. A barnapát 
jókora calcit rhnomboéderek pseudomorph kérgét formálja. Szürke barytot, 
mely a nyolezvanas évek legelején még nem volt ritka, TESCHLER a [Lajos- 
aknából említ. A  sphaleritnek pedig az utolsó 25 évben nyomát sem 
találták. 

Kristálytani szempontból kétféle barytot vizsgáltam. Az egyik szürkés 
fehér színű, tömör guarczra telepedett, a hegyszakadékból származik; a 


xX Bemutattatott a Földtani Társulat 1901. május hó 8-án tartott szakülésén. 
xx Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt. 1866. XVI. köt. Gold- u. Silber- 
bergbau zu Kremnitz. 
XxX ZEPHAROVICH. Mineralogisehes Lexikon. I. 54. 


40 MOESZ GUSZTÁV : 


másik kékes színű, barnapát kéregre nött, és a Miklós-akna beomlott bányá- 
jából való. Mindkét baryt a bázis szerint táblás. 

A hegyszakadéki baryt kívül igen halványan sárgás színű, nagysága 
az 1 mm.-től 1 cm.-ig terjed, vastagsága 3 mm.-ig. 

Sohasem hiányzó formái: c 41001) és m 1110). Kívülök gyakori a 
V/ (111) is. Ezen formák adják a legegyszerűbb combinálásokat. A legtöbb 
formát egy 2 mm. nagy kristálytöredék szolgáltatta (1. ábra), s a reá vonat- 
kozó méréseim a következők : 


mérve : számítva : 
Gug E (00 EÜL5) c 28 DOES ÁKAKT S 
61 EDD SÁV BYE 345 7 44 SZESZ ED 
TE NVONYE TD) ELŐT 111467 MONO 92S 
E MODÍN (Ady 640 AD BASA LOB 


b 
a 
ma 
oO 
mesz 
jen 
2 
S 
l 


9059, ÁGÁL TIDOTKÁB ERSBŐ 
ne NNa (190)"— 31" JOBBÍTÁS TSKEBB OB 
SSE A AA I- VOP AZT HÁABA KDE 
m — (010) : (110y— 509 51 kt 
OSELKOKOT :(0d1) — SZóSAÁSI nes 


Sz. tem eln iemászt iket áizi 


A lapok mind igen fényesek, rovátkosság és minden más egyenetlen- 
ség nélkül. Az1001: 110] övbe tartozó összes pyramisok, valamint a k 1130) 
és n (1120, prizmák csak keskeny csíkok voltak. Még legszélesebb volt a 
v 1115) pyramis és a k (130) prizma. 

A gyönyörű o 101 1) és a bázis közt is felcsillant egy keskeny csik, 
de reflexe olyannyira tökéletlen, hogy belőle biztos következtetést nem 
vonhattam. A lap fénylése útján végzett megközelítő számítás 1023)-ra utal. 

A Miklós-akna barytja halvány égkék — vízszinű ; táblái aprón kris- 
tályos barnapáton ülnek. Utóbbi 2—3 mm. vastag kérge nagy calczit 
rhomboédereket burkolhatott, mert ez utóbbiak benyomatai mutatkoznak 
a kéreg alsó felületén, míg a felső felületet valamint itt-ott a baryttáblákat 
is vékony limonitkéreg takarja. 

Legegyszerűbb combinálások itt is : c (001 Ty; m ( 1 101. Ritkán hiányzik 
a z (11114. Ezen barytnál feltünő a fősorba tartozó pyramisoknak a hiánya 
(kivéve a z (1114-t), mig a hegyszakadéki baryton az első pyramison kívül 
még 3 ilyen ír, Í, v) volt. Es bár igen sok példányt vettem szemügyre, meg 
kellett győződnöm az n 11 20) teljes hiányáról is. 

A kék barytra vonatkozó mért és számított értékek : 


mérve : számítva : 
e: (d ge KN) e Zak af CA VJT 
a : d 2 (00) "ITODYZ SÁS ge ST KAN 


6 : 2.001) : (AAN 649 18" HA HAÁLSYTÉDŰ E 


BARYT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT ÉS PYRIT KÖRMÖCZBÁNYÁRÓL. 41 


GYE OLNYEDEE 25759 26 2 — 
hos Z 0) E V2VS BI Da sein 6" 
fd SEK) MEGAN) FE: 675652 Ze L ZONNEKLY 


A számítás alapjáúl itt is a következő adatok szolgáltak : 


b : m — (010) : (110) — 507 51 
bi:dorccródON s (Ot) — 37018! 


A lapok mind igen fényesek. Egyenetlenség egyedül a bázison van, a 
mennyiben rajta a c: m éllel párhuzamos vonalrendszert láttam. A k, 2 
és 2 csak keskeny csíkok. A 4 ritkaság számba megy. Egyetlen egyszer 
akadtam reá, úgyszintén az a 11001 véglapra is. A domák igen szépek és 
eléggé nagyok. 

A 2. rajz egy 3 mm. nagy, formákban gazdag kék barytot ábrázol. 

A körmöczbányai barytokon ezek szerint a következő formákat figyel- 
tem meg : 


a . 1100) oP 
DENTON an sselBes 
GZ001 c0Poc 
A 1210; co P2 
me 00 useB 
ZTE DEN TO ESA B 
KEST SO ag so bB 
d t02 1/2aP oo 
. (0114 Pos 


o 

ZZZÁMÁN B 

TTI LÁZ leb 

HESS TATE s sb 

VAS AKA KSTLSÁ Ag Tt Bé 

Ja b2 


A formák összes száma tehát : 14. 


Antimonit. 


Egyedüli termőhelyei Körmöczbányán régebben és most is a Zsig- 
mond- és György-bányák. A telér guarczának vagy zöldköves trachytjának 
üregeiben található. Kristályai vagy az üreg boltozatához vannak erősítve 
és lefelé függenek vagy pedig teljesen kibéllelik az üreget, sőt a kisebbeket 
egészen ki is töltik. Tűvékonyságuak, sőt hajszálhoz hasonlók, de akadnak 
2—3 mm. vastagok 1s. 


42 MOESZ GUSZTÁV: 


8—10 évvel ezelőtt oly bőségesen termelték, hogy métermázsa számra 
bocsátották árúba. ScHvaRcz GyuraA bányaigazgató állítása szerint ez az 
antimonit nem tartalmazott aranyat. Az azonban megesett — mondja — 
hogy nyomában igen tiszta szemecskés arany telérre akadtak. A Nepomuk- 
érben 80 m.-nyi mélységben a guarczüreg antimonit tűin színarany 
szálakat és lapocskákat találtak egy ízben. Ugyancsak a Zsigmond-főtelér 
középső zömében az úgynevezett felső nyilamtól a vasúti nyilamig körül- 
belül 40—110 m. mélységben az antimonit tűk igen csinos apró calczit- 
kristályokat viseltek. A Lajos-aknából körülbelül 20 évvel ezelőtt baryt- 
táblákat hordó 6—7 em. hosszú kristályok kerültek ki. 

Terem azonban az antimonit a guarcezban 15. A kovasav utólagosan 
rakódott le az antimonitkristályokra, őket teljesen beburkolta s az itt-ott 
fennmaradt hézagokban csepegőköves, fürtös alakzatokban szilárdult meg. 
Meg kell még emlékezni az antimonitnak egy sajátságos spherolitos és 
szedres módosulatáról is, melyet vagy 10 évvel ezelőtt a Ferdinánd-altáró 
építésekor a II. sz. akna tájékán találtak, még pedig igen tiszta, hófehér 
agalmatolit és kevés szemecskés pyrit és stibiconit társaságában. Az anti- 
monit gömböcskék átmérője 35—5 mm., szövetük sugaras. A feltört göm- 
böcskék mérsékelt fémfényökkel igen tetszetősek a hófehér agalmatoliton, 
melyet itt-ott a kermesit fest meg halvány vagy sötét vörös színre. 

Az antimonit egyébiránt a kovasavban gazdag trachytmódosulat igen 
vékony ereit is megtöltötte és itt nem ritkák a csuszamlási lapok sem a 
jellemző antimonittükörrel. Mint érdekes adatot ide jegyzem, hogy 
Dr. ZECHENTNER GuszrTÁv az útszéli kavicsoló kőprizmán egy ízben finom 
antimonittűkkel megtöltött rhyolitdarabot talált. 

ZEPHAROVICH röviden végez a körmöczi antimonittal. Csak annyit 
mond róla, hogy tűalakú kristályai jelentéktelenek, ritkán 10 vonalnyiak. 

Körmöczbánya antimonitjait ismeretesen Dr. KRENNER JÓZSEF vizs- 
gálta meg behatóan." 

A guarczra telepedett és baryttáblákat viselő antimonitról azt mondja, 
hogy a pyramislapok eloszlásában feltünő ssmmetriátlanság tapasztalható. 

A tőlem megvizsgált antimonitok a KRENNER-éitől egyben-másban 
különböznek és hozzájuk egyben-másban hasonlítanak. Igy KRENNER pél- 
dányai gazdagok a prizmákban, az enyéimek inkább a pyramisokban, 
KRENNER antimonitjeinél nagyok a p (11 lt és z (112) és olykor az s (135 
pyramisok, míg nálam az s (113) és egy ízben a - (343/, ellenben ap (111) 
és 77 (1 127 teljesen hiányzanak. Ezek az eltérések. A hasonlatosságot a 
pyramis lapok elhelyezésében tapasztalható szsmmetriátlanság és a prizmák 


k Dr. KRENNER J.: cKrystallographische Studien über den Antimonit.s Aus d. 
Sitzungsber. d. k. k. Akad. d. Wissensch. math.-naturwiss. Classe. LI. Bnd. 1. Abth. 
Wien 1865. 


tát temat 


BARIT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT ÉS PYRIT KÖRMÖCZBÁNYÁRÓL. 43 


hosszanti rostossága idézik elő. A legegyszerűbb kombinálást a 4. ábrán 
látni. Az e nemű kristályok általában vaskosabbak, a legnagyobb majdnem 
4 mm. széles. Pyramislapjai vékony sárgás barna kéreggel vannak burkolva, 
miért is hajlásait csakis érintési szögmérővel lehetett mérni. 

Formái : b 10101, m (110) és s (113). 

A symmetriátlanság itt abban áll, hogy a pyramislapok a kristály 
egyik felében feltünően kisebbek, majdnem elenyészők. Még szembeszökőbb 
a symmetriátlanság a komplikáltabb TAR SSZLtEKtAI (3. és 5. ábra). 

A.3. ábra kristályán három pyramis s B das tels és E 13431 
összesen 7 lappal van meg, holott 12-nek Elé lennie. E kristály eölégi 
sága 3 mm. A prizmák övében egy beugró hajlást alkotnak a (210) és (110) 
lapok. A prizmák rovátkásak. A pyramisok igen fényesek, a nagyitóüveggel 
párhuzamos vonalrendszert látni rajtok. 

Formái : 


bt am 10 a MATO 13107: 5-A1131.c 1348)-és 6 12131 


A meghatározó szögértékek a következők : 


mérve : számítva : 
(DIK0) 2 (20) E 08 44 (Gos GOL tizet 
KOMOJSSAZTKO) EE KGN Ta a SZÉT ES STÉ 
(040) 2 A8) €729el5 MÖYEZ KÉNE EIZNT 
(42 elő 357 30 HOZD KÁSE 
ÖTETÉR E TES 7 TÉVE KOZT KERESÉS VESS 
(148) e (848) — 599 90 DONKEASZE ZO 


A legszebb kristály volt az, melyet az 5. ábra érzékít. Vastagsága 
1-5 mm. A symmetriátlanság itt 15 abban van, hogy a kristálynak csak az 
egyik fele fejlődött ki. A lapok igen tündöklők. Az e (1231 és s (113) 
finoman rostozottak, és a rostok az e : s. kombinálási éllel párhuzamosak. 
A reflexek ennek daczára is igen élesek voltak. 

Formái : 


DETOTO Sa T0T 5 (1137 e 11237, 4 11461. oz 1233], c 1343) és 6 1213 


A mért és számított adatok : 


mérve : számítva : 
mese ALONE B 555 VE ÉNŐ ÉJ ENE 199 Eg ZETÉNEK 
MANSKOL AT AEK 2ZZ ESZO NETÁN S ZKNÁLET 
mesz STO (AZ FE ZT AUNUIDT ESA ZOANKOT 
GAETNSE 238 AZAZFEULJ PA 070 HV SZAMEZON 
1022 els 1 EZ ((OAKOJY AZA Aa EE ALTO Ko EE 7EOSLEL E őzet 11 K 


44 MOESZ GUSZTÁV : 


a zés EZRÁÁDYA ADB YA 581 a AAS AB Adtál 
dev SETAL DÁB sz 159 CS Add EGB HIGHER 
e :w — (123) (446) — 79. 49" 7" 48535" 
e : oz — (123) : (233) — 149 27" 147 947 20" 
élsz OZ AD) E 280 BNTRRÁ EST BR] 


Alapértékeknek választottam a 


Dem OLO (0) e AD BIKES 
erle4E ADA 123) 21185 
hajlásokat. Az előbbi kristály számított adatai is ezen alapértékekre vonat- 
koznak. 
Egybevetve ezekután KRENNER eredményeit az általam talált formák- 
kal, kitünik, hogy a körmöczi antimoniton eddig a következő formák 
ismeretesek : 


JOZEÁLNNUK co Pos 
tett 650) coP5 
SZ: 30 c0oP3 
0: 14201 coP2 
T.ASÁ0 solP/ 
HT. 440 coP 

[eg 14301 00 P$/z 
a TO 09 P2 
hó 1210 c0P3 
p.sa tb b 

7: (112 /2aP 

BE W2ls 1/3P 

SAAB 2/5P2 
gate 8 AL 
PAZ, 2/sP2 
4 . 1146) "/3P4. 
os . 12331 D8/a 
ti 13431 4/5P4/s 


Összesen tehát 18 alak. 


Pyrargyrit. 


Pyrargyrit és proustit, különösen az. útóbbi, ritkák. Teremnek az 
éreztelér ereiben, de nem csupán vaskosan mint ezt WiwxDpaxkiewIrz állítja 
és nem is csupán az Anna-aknában, hanem a Ferencz-aknában is, melyet 
Károly-aknának is szoktak nevezni. 

A sötét vörös, igen fénylő kristályoszlopok igen aprók. A legnagyobb 
kristály hossza 4 mm. és szélessége 2 mm. volt. A legszebbeket mintegy 


BARYT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT ÉS PYRIT KÖRMÖCZBÁNYÁRÓL. 45 


15 évvel ezelőtt találták. ZEPHAROvIcH azt mondja, hogy a pyrargyrit igen 
apró, tökéletlen kristályai arany, barnapát, pyrit és chalkopyrit társaságá- 
ban guarczon teremnek. 

A TEscHnER-től kapott kézi példány guarcz, melyen körülbelül 1 mm. 
hosszú igen fényes, élénk gránátveres kristálykák ültek, részint szabadon, 
részint egymással összenőve, kisebb csoportokban. 

A kristályok csupán 2—3 forma kombinálásai. 

Formái : 

d 1204 caP2 
e . 10442 —1/2h 
pe 11123] 4/2122 


A legegyszerűbb kombinálás : a (1120), e 10112). A p (1123) nehány 
apró lapocskával van meg (6. ábra). Itt-ott egyéb formák is mutatkoztak, 
de lapjaiknak parányisága a közelebbi meghatározást nem engedte meg. 


A meghatározó szögértékek a következők : 


mérve : számítva : 
elle c NET T02 SZE 5eE ELESSZ BÓK 
DIEGD e NYZ TR 35 la 94. 108 
HO AIR EZT AS0 29 767 30720 


11( 
il 


ül 


Alapértékek : 
a.a 1190 . 1210 — 609 
ANNE 1120 . 0112 — 692 3 


IEyéüb 


A pyrit gyakori a mállott zöldköves trachytban, de a telér guarczban 
sem ritka. A legfelötlőbb felszíni termőhelyeit TESCHLER le írta s a térképen 
meg is jelölte. 

Aranytartalma miatt zúzóéreznek gyüjtik. A tiszta pyritpor méter- 
mázsájában 7 gr. ezüstös arany van. A merre pyrit van, ott arany is talál- 
ható s a mely telérben pyrit van, abban végig ott van az arany is, ha 
mindjárt igen gyér mennyiségben. Így állítja azt Scuvancz bányaigazgató. 
SuEss szerint éppen ellenkezően : a hol pyrit van, ott nincs arany. 

A pyritkristályok többnyire 1—2 mm. nagyok, de vannak 4—5 mm. 


k TESCHLER GYÖRGY: Körmöczbánya és északnyugati vidékének kőzetei. A Fer- 
dinánd-altáró zöldkőtrachitja. A Math. és term. tud Közl. XXIV. köt. 4. sz. 213—232. 1. 

TESCHLER GYÖRGY: Körmöczbánya geol. viszonyai. A körmöczbányai főreál- 
iskola 1897/8. értesítőjében. 


46 BARYT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT ÉS PYRIT KÖRMÖCZBÁNYÁRÓL. 


nagyok is ; utóbbiak mindig pentagondodekaéderek. A legfinomabb szemecs- 
kék oly" parányiak, hogy szinte feketére festik a telérguarczot. Terem a 
Ferdinánd-altáróban is, nevezetesen a II. sz. akna tájékán, a hol az apró 
kristályok a jaspist és az antimonitot vékonyan borítják. A levegőn 
oxydálódva idővel melanteritté változik, miközben, főképpen a szivacsos 
guarczot teljesen elporlasztja. A bányában mint a kőzet repedéseinek tölte- 
léke gyűl össze a finom, atlaszfényű szálas, fehér vasgálicz, de van zöld 
darabos is. 

ZEPHAROVICH csupán annyit mond a körmöczi pyritről, hogy chalko- 
pyrit társaságában terem. TESCHLER erre vonatkozólag megjegyzi, hogy a 
chalkopyritnek már 25 esztendő óta nyomát sem találják. 

WINDAKIEwITZ szerint a Lipót-aknában nagy pyrittömzsök fordul- 
nak elő. 

A kezemben megfordult körmöczi pyritek közül két példányt irok le. 

Az egyik tömör guarcz, melynek üregeit apró pyritkoczkák sűrűn 
béllelik ki. E koczkák mérete egyik irányban sem éri el az 1 mm-t. Annál 
sajátságosabbak és szokatlanabbak a közülök kimagasló oszlopok, (7. ábra) 
melyek az egyik tengely irányában 3—4 mmre nyultak meg, míg vastag- 
ságuk és szélességük nem is 1 mm. Itt-ott az oktaédernek apró lapjai 
tompítják a csúcsokat. A hexaéderen semmi rovátkosság, az oktaéder lapok 
fényesebbek. A guarcz a pyrit alatt chalcedonféle kékes réteget alkot. 
Helylyel-közzel vékony gypszkristálykák települtek a pyritre. 

A másik példány mállott trachyt, melyet vékony guarezréteg burkol 
rajta vannak sűrűn az 15 mm. nagyságú fényes kristályok. 

A kombinálás a hexaédernek és oktaödernek középalakja. 

A kristálylapok egyenetlenek. 

Pentagonos pyritet nem nyilt alkalmam vizsgálni. 


Calczit. 


Végezetűl megemlékezem egy calczit példányról, melyre laumontit 
volt települve. A calczitkristályok elég nagyok (1 em), kevésbbé fényesek. 
Formái : 
bESt0T0) coR 
e . 101121  —!aR 


Utóbbi rovátkos (8. ábra). A laumontit kristályai majd 1 cm. hosszú, 
gyorsan széteső fehér oszlopok. Hajlásai nem voltak megmérhetők, de a 
laumontit közönséges formái egész határozottan felismerhetők : 

l 101 coP 
(201 2Poo 


Más forma nem volt rajta. 


Moesz 6. Baryt, Antimonit . Földtani Közlöny XXXII.kot.II.Tábla. 


Ny. Grund V. utódai Budapest 


ETI ATig 
CÉNTRAL PARK 


őn je NEW YORK P8 cok s 


sát SERA MEST 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 47 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


Placochelys placodonta, JAEKEL, nov. gen. el nov. spec. Ezt az új 
teknősbékafajt Laczkó DEzső, veszprémi kegyesrendi főgymnasiumi tanár, a 
mult nyáron a veszprémi Jeruzsálemhegy egyik kőfejtőjében találta. E lelet 
több más hüllő és halcsonttal a veszprémi márga felső padjaiból származik. 
Laczkó nagy kőtuskókban látta meg a csontokat, és azokat felkérésemre 
JARKEL Orró dr. berlini egyetemi tanárnak küldötte, a ki hat hónapi mun- 
kával egy fogas teknősbéka koponyáját, pánczélját és végtagcsontjait, szó- 
val az állatnak csaknem egész csontvázát kipreparálta. A koponya az alsó 
állkapocscsal együtt úgyszólván teljes épségben van meg; a többi csont 
Berlinben még a további kidolgozást és tüzetes leirást várja. Az új alak 
előzetes leírását a Magy. Tudományos Akadémia február 17-iki ülésén 
terjesztettem elő és az a többi csontmaradvány ismertetésével együtt 
A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményeit czimű kiad- 
ványban fog megjelenni. 

Miként a többi veszprémvidéki kövületet, melyek leirása és ábrázo- 
lása a Balaton tudományos monographiájába fölvétetett, a Placochelys 
placodontá-t is LAczkó DEzső tagtársunk a m. kir. Földtani Intézetnek 
ajándékozta. Elhatározását 1902 február 4.-én kelt levelében így adta 
tudtomra : 

cÖOrömmel olvastam becses soraidat s igazán boldog vagyok, 
hogy gyüjtéseim a geologiai tudomány hasznára vannak s azért, 
ha azok még oly nagy reális értéket képviselnének is, — sohasem 
tartanám ez értéket elég nagynak a hazai tudomány oltárára. 

Épen ezért kérlek, kegyeskedjél a, Placochelys vázrészeit is nevemben 

a m. kir. Földtami Intézetnek ajándékképen felajánlami." 

Ennek az érdekes és tudományos tekintetben valamennyi eddigi 
hazai állatkövület között legbecsesebb leletnek rövid jellemzése a követ- 
kező : A koponya 16 em hosszú, 12 cm széles ; körvonala háromszögletes, 
hátsó fele behajlott, arezorra hegyes. Arczorrán a varratok világosak s az 
alsó állkapocs arczorri részének likacsos felülete arra utal, hogy szarucsőó- 
rökkel volt ellátva. Az alsó állkapocsban egy nagyobb hátsó és egy kisebb 
mellső fog van; a felső állkapocs fogazata egy nagyobb hátsó, egy kis 
mellső szájpad-fogból és a maxillában három előre kisebbedő őrlőfogból áll. 

A gerinczoszlopból JAEKEL eddig a nyakcsigolyákat és a farkcsigolyá- 
kat vélte felismerni. A hátpánczél szabálytalanul elrendezett csontos 
búbokból áll, hasonlít a Dermochelys hátpánczéljához, de haspánczélja 
nincs; míg az utóbbinak haspánczélja is olyan, mint a hátpánczélja. 


48 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


A mell- és hasbordák töredékeiből az Archegosaurus és a Stegocephalus 
jellegeit lehet a Placochelys-en felismerni. 

A végtagok csontvázát a váll- és a medenczeövezet, valamint a végta- 
gok csontjaiképviselik. Az ileum a nothosauridákétól lényegesen különbözik. 
JAHKEL a scapulát még nem vájta ki a kőzetből. Elég nagy számmal vannak 
a végtagok csontjai, alakjuk feltünően közömbös; a karmok hiányzani lát- 
szanak ; a lábak pedig olyanok lehettek, mint a tengeri teknős-békáké. 

Ezzel az új alakkal, mindenek előtt a placodontidák rendszertani 
helyzete állapítható meg ; a Placochelys a (yamodus-sal, és a Placodus-sal 
együtt egy jól megállapított teknősbékaféle családot ad. 

E két családbeli rokonától, melyeknek azonban eddig csak a kopo- 
nyájok ismeretes, a Placochelys leginkább abban különbözik, hogy nincse- 
nek metszőfogai. Tehát az angolországi keuperből való Hyperodapedon- 
hoz közeledik, melynek azonban már csak szájpadfogai vannak. 

A placodontidák visszamenő rokonsága ennélfogva nem az ano- 
modontidák között keresendő, mint ezt eddig tették, hanem a Nothosaurus- 
ban és Pistosaurus-ban vagyis a sauropterygiák Nothosaurida és Plesiosau- 
rida családjaiban. Még nagyobb jelentősége van a Placochelys-nek pánczél- 
jánál fogva, mely ezt az alakot és vele a placodontidákat a teknősbékák 
közé sorozza és ezeknek őséül állítja fel. Egyéb tanulmányok eredményeit 
hozzávéve JAEKEL azt tartja megállapítottnak, hogy a valódi tengeri és 
folyami teknősbékák a szárazföldi és mocsári teknősbékáktól származnak. 

A placodonták a teknősbékák kezdősorául veendők, melyek között 
a tengeri placodontidák családja az állandósodott sorozatot adja, a szárazra 
került rhynchosauridák azonnal messze eltávolodnak tőlük, de a placodon- 
tidák és a valódi teknősbékák közti anatomiai különbségeket áthidalják. 
A valódi teknősbékákat a fogak hiánya jellemzi. 

Valószinü, hogy az északi Alpokból származó Psephoderma alpinum 
H. v. MEYER is a placodontákhoz tartozónak fog bizonyulni. 

A valódi teknősbékák elvesztik a parietális likat és a fogakat; arcz- 
orruk megrövidül ; a búbos, csontos pánczél helyett szarunemű táblákkal 
födött hát- és haspánczél fejlődik ki. A tengeri placodonták hamar alkal- 
mazkodhattak a szárazföldi életmódhoz, mert a legrégibb valódi teknős- 
béka a Progamochelys (uenstetti, FWRaas a württembergi felső keuperből 
való. — Az első szárazföldi tekenősbékák főága a szárazföldön fejlődött 
tovább, de mellékágai a mocsarakba, folyókba és a tengerbe tértek vissza. 
Igy a jurabeli Acichelys a pánczél módosulása következtében a chelomt- 
dák-ba és a chelidridák-ba alakult át. 

A folyókban lakó trionychiák-on az arczorr szarucsőrei eltűntek és 
lágy bőr borítja az állkapcsot. A dermochelydákon a haspánczél táblái 
vékony csontpálczikákká zsugorodnak össze ; a bőrpánczél azonban ismét 


üldisösszál ásatlálsátzktztklKKÉKKá A 


tt eled TT pe RT eg ae VM 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 49 


búbospánczéllá válik, mely nem csak a hátat, hanem a bőrnemű plastront 
is egészen elborítja. A legfiatalabb tengeri Dermochelys ekként pontosan 
visszatér a Placochelys-ben felismert kiinduló ponthoz. 

A veszprémi leletből tehát JAEKEL 0. megvilágitotta a placodontidák 
eddig fogyatékosan ismert családját, felderítette a teknősbékák morpholo- 
giáját és leszármazásuknak eddig ismeretlen sorrendjét is megállapította. 

Lóczy LaJos. 


Ujabb csontleletek Erdélyben. Dr. Kgausz H. segesvári orvos 
1900 szept. 10-én bison-csontokat fedezett fel a kereszthegy Ny-i oldalán 
előforduló diluviális homokban. Dr. KRausz meghivására kiutazott a hely- 
szinére, Segesvárra Kimakowicz M., a nagyszebeni Természettud. Társaság 
muzeumának igazgatója, a kinek tiz napi kemény munkája után sikerült 
a Bison priscus, Bos. fajnak majdnem teljes ? példányát kiásatni. A dilu- 
viális homok, melyben ezen csontváz be volt temetve, közvetlenül har- 
madkori rétegek felett terül el. Végre megtudjuk az ülési jegyzőkönyvből 
még azt is, hogy ezen teljességénél fogva rendkivül érdekes objectum 
preparálása 1901 január 8-ig be volt fejezve, úgy hogy akkoráig a nagy- 
szebeni muzeumban már fel is lehetett állítani. 

Ugyanazon évben a nevezett muzeum BINDER GuszrÁv-tól egy SZarvas 
állkapcsot is kapott, melyet ajandékozó Hosszupatakon Hosszuaszó mellett, 
Kis-Küküllő megyében 8 m. mélységben homokból ásatott ki. — KoLpBE J. 
főhadnagy pedig a bucsecsi Skit la Jalomnicza barlangban egy Ursus 
spaeleus koponyát gyüjtött, a melyet szintén a nagyszebeni muzeumnak 
ajándékozott. (Verh. und Mitth. des siebenb. V. für Naturw. zu Hermann- 
stadt. L. köt. Nagyszeben 1900 XXI. és XLVII, IX. old.) 


SCHAFARZIK F. 


Magyar petroleum kutatás 1900-ban. Az 1900. év folyamán a 
következő helyeken történtek komolyabb kutatások petroleumra : 

1. Luhon (Ungh m.) Dr. BAsruiws Ácosr három kutató aknát mélyesz- 
tett. Az I. sz. Anna aknával, illetőleg az ebből megindított mély furással 
még 1898-ban 315 m. mélységben megnyitott ugyan egy petroleumforrást 
s még tovább is folytatta a furást 420 m-ig, de tudtán kívül idegen zárt- 
kutatmányban, a miért is a további furás abban maradt. A II. számu Török 
aknából 1898 nov. 30-ától 1900 márcz. 31-ikéig 725 m-re lejutott ugyan a 
furó, de ekkor átmérője oly csekély lett, hogy a munkát be kellett szüntetni. 
A III. sz. Lidia aknából 1900 aug. 1-től nov. 30-áig 231 mtre jutott le a 
furás, a melyből naponkint 5 hordó nyers kőolajat szivatytyuzhattak. 

2. Felső- Komárnikon (Sáros m.) az ottani Kőolaj R. T. 1899 szept. 
27-től 1901 január 23-áig 635 m-re hatolt le a furóval, mialatt már 533 
m-ben következett be erős gázkitörés, mely vizzel kevert kőolajat vetett 


A 
Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 2 


30 ISMERTETÉS, 


ki a felszinre. Az eruptió több napon át tartott s a kidobott petroleum 
mennyiség elég nagy volt. Ezután szivattyuzni kezdték, a mit azonban 
szeptember havában a kőolaj csökkenése miatt abban hagytak. Erre azután 
tovább furták 635 mtr-ig, a mely mélységben ujabb petroleum-forrásra 
akadtak. Ennek szivattyuzása az egész éven át naponta 5 hordó petroleumot 
szolgáltatott. 

3. Izbugya- Radvány-on (Zemplén m.) Comp. AUsTRo BELGE de PETROLE 
furólyukában 1900 május 25-én 283 m-ben erős gáz- és petroleum kitörés 
következett be, a mi 322 m-ben megismétlődött, de csak csekélyebb olaj- 
nyomokkal. Ezen furás 1900 végén még nem volt befejezve. 

(Bány. és Koh. Lapok XXXIV. évf. 17. számában foglalt WAHLNER A. 
czikke nyomán közli a szerkesztő.) " 


ISMERTETÉSEK. 


G. HELLMANN u. W. MErsarpus: Der grosse Staubfall vom 9. bis 
12. Márz 1901 in Nordafrika, Süd- und Mitteleuropa. (Az 1901 márczius 
9.-től 12.-ig tartott északafrikai, dél- és középeurópai nagy porhullásról.) 
Abhandl. des Kgl. Preuss. Meteorol. Inst. II. köt., 1. sz. Berlin, 1901. — 
4", 93 oldal, 6 tábla, németül. 


Ez az összefoglaló munka arról a porhullásról szól, a melylyel a Földtani 
Közlöny XXXI. kötetének 5—6. füzetében ScHAFARZIK F. dr. is foglalkozott. Ki- 
terjesztették azonban a társszerzők figyelmüket egy külön fejezetben arra az 
érdekes körülményre is, hogy a jelenség tíz nappal később, márczius 19-től 21-ig 
csekélyebb mértékben és kiterjedéssel megismétlődött. A nagy porhullásról szóló 
valamennyi eredeti jelentésnek, a tőle érintett helyek jegyzékének, valamint az 
analysisek és vélemények közlése után összefoglalván az adatokat, szerzők a kö- 
vetkező SCHAFARZIK nézetével megegyező eredményekre jutottak : 

1. A porhullás területe meridionális irányban Algir déli sivatag vidékétől 
egészen Dánia déli szigetjeig, tehát több mint 25 szélességi fokra vagy 2800 
km-re terjed. Elszórt előfordulások azonban az oroszországi Kostroma és Perm 
kormányzóságokban is észleltettek, melyek egyenes irányban több mint 4000 
km-re vannak déli Algirtól. A porhullás területe, melynek egy darabon ép Ma- 
gyarország képezi a keleti határát, nem zárt, mert keresztül vonulnak rajta a 
porhullástól nem érintett területek, mint a milyen Délnémetország legnagyobb 
része és Ausztria északi tartományai. A terület, a melyen por hullott, 800.000 
km?-re becsülhető, a mihez még a Földközi-tengerre eső 450.000 km? járul. 

2. A porbullás első föllépése délről észak felé késik (1-ső bizonyítéka 
annak, hogy a por Afrikából származik), déli Algir sivatagjain márczius 8., 9. és 
10.-én voltak porviharok. Por hullott: Olaszországban 10.-én, a Keleti Alpokban 
11.-re virradó éjjel, Északnémetország középső részén 11.-én délelőtt, északnyu- 
gati Németországban 11.-én délután és este, Dánia déli részében 12.-re virradó 


lndháttsátts 


fe 4 sát a ee 


ISMERTETÉS, Bill 


éjjel. Keleten a porhullás valamivel később mutatkozott. Így Magyarországon 
11.-én délelőtt, Galicziában, Posenben és nyugati Poroszországban 11.-én délután, 
keleti Poroszországban 11.-én késő este, az említett orosz kormányzóságokban 
12.-én délután és este. Algirban és Tuniszban szárazon hullott a por a viharos 
levegőből, Olaszországban szintén szárazon (scirocco), de azonkívül esővel is 
keverten. Ausztriában, Magyarországban és tőlük északra csapadékhoz (eső, hó, 


jégeső) kötve. 


3. A hullott pornak a területegységre vonatkoztatott mennyisége (porhul- 
lás intenzitása) déltől északfelé általában csökken (2-ik bizonyíték az afrikai 
származásra), bár légtorlódás által előidézett lokális sűrűsödések voltak. Így külö- 
nösen a Keleti Alpok déli oldalán és Holsteinban. A por összes mennyisége 
1,800.000 tonnára tehető, a melyből "/s rész a Déli Alpokra hullott alá. 

4. A por szine általában vöröses-sárgabarnás ; lokális szennyezésektől néha 
szürkébe játszó. Megnedvesítve sötét rozsdabarna. Ásványi alkatrészei ezek : fő- 
alkatrész a guarcz, továbbá agyag (csillám és földpát), calcit, vasoxyd ; utóbbiak 
adják a szinét (limonit-bevonat); mellékalkatrészek: gipsz, amphiból, biotit, 
turmalin, granát, magnetit, epidot, titanit, rutil és zirkon. Valamennyi beható 
vizsgálat organikus elegyrészeket is mutatott ki a porban, a melyek azonban 
helyről-helyre változók. Vulkani ásványos elegyrészek teljesen hiányzanak. 
E por tehát földi eredetű, légi lerakodás és a legtöbb szakember száraz mállási 
terméknek, sivatagi homok legfinomabb kifújt részének, lösznek, tekinti. (3-ik 
bizonyíték az afrikai származásra.) Az a föltevés, hogy Afrika tropusi részeiből 
való laterit volna e por, meteorologiai szempontból elvetendő. Hogy mely részé- 
ből származott Afrika sivatagjainak : sivatagi homokok analysiseinek hiányában 
nem lehet megállapítani. Délről északfelé a portömeg fajsúly és a szemcsék nagy- 
sága szerint megrostálódott. (4-ik bizonyíték az afrikai származásra.) Százalékos 
összetételében délről északnak a guarcz apad és az agyag szaporodik. A por 
észak felé mind finomabb lesz, mert a guarczszemcsék és csillámlemezkék ki- 
hullottak. A szemcsék nagysága : Palermo 0-011—0-013, Bergendorf (Hamburg 
mellett) 00038—0-009 mm. Északnémetországban egy guarczszem átlagos súlya 
1 /3.200,000.000 g- ű 

5. A porhullás észak felé való terjeszkedésével egyidejűleg márczius 10.-től 
12.-ig Tunistól, majdnem ÉK-i irányban a Keleti-tenger déli partja felé huzódó 
depressió volt észlelhető. E depressió eredetét nem sikerült megállapítani, de a, 
márczius 9.-iki szél- és időjárási viszonyokfarra mutatnak, hogy már ekkor volt 
légnyomássülyedés Algir déli sivatag vidékein. Ezt a tunisi öböl felé északi 
irányban való haladásában talán erősbítette egy északnyugati Burópából szár- 
mazó lapos depressió. Tunis fölött elterülő depressiók úgy látszik különösen al- 
kalmasak arra, hogy porviharok keletkezzenek és az El Erg sivatag levegője 
porral megteljék, mert ekkor a sivatag az algiri felföld szélcsendes oldalán 
(in Lee) fekszik és föhnszerű száraz szelek érik, úgy hogy az ott fölkavart port 
a csapadékok nem birják magukkal ragadni, hanem azt a szelek a depressio 
keleti guadransába viszik. A depressio D—É-i mozgása a tapasztalás szerint arra, 
mutat, hogy az alsó és középső levegőrétegekben egy általános déli légáramlás 
uralkodik, mely őt tovaviszi. A megfigyelések bizonyítják, hogy márczius 10.-én és 


4x 


52 IRODALOM. 


11.-én széles levegőáram vonult délfelől Sziczilián, Olaszországon és Közép- 
Európán át északnak. Ennek a déli áramnak és a porhullásnak egyidejű föllépése 
szolgáltatja az 5-ik bizonyítékot arra, hogy a por csakugyan Afrikából szárma- 
zott. A felső déli légáram gyorsasága a megfigyelések szerint 70 km óránkint. 
Több, a porhullás kezdetére vonatkozó pontos adat combinálásából kitűnik, hogy 
a por is legalább 70 km sebességgel haladt, a mi — miután ez a felső déli légáram 
sebességével megegyezik — 6-ik bizonyíték az Afrikából való származása mellett. 

A pornak eme elterjedésétől függetlenül lépett föl valamivel később a kele- 
tibb "részeken egy porfelhő, melyet márczius 10. és 11.-e közötti éjjel érintette 
Curzola sziget mellett Dalmáczia partjait s melyet bizonyára az általános áramlás 
egy keleti ága vitt tovább 70—80 km-nyi gyorsasággal Bosznián és Magyar- 
országon át. 

A porhullás többszöri megszakadása arra vall, hogy a felső légáram nem 
volt egyenletesen telve porral. GÜnn V. 


IRODALOM. 


A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1898-ról. 246 lap, Budapest 1900 : 


(1.) Böcxn János : Igazgatósági jelentés a m. kir. Földtani Intézet 1898. 
évi működéséről. 22 oldal. 
Az intézet tagjainak az évi működésére vonatkozó részletek és egyéb az 
intézet történetét feltüntető adatok közül kiemeljük, hogy ebben az évben részle- 
tesen fölvétetett : 


orogeologiailag : 1901.94 Km? 
bányageologiailag : 23-02. s 
agrogeologiailag : 47245 o) és 161712 Km? átnézetesen. 


A nevezett év végén Magyarországon 29 gyógyforrás kapott miniszterileg 
jóváhagyott védőterületet. 


(2.) Posewirz Tivapan : Szinevér- Polana és vidéke Máramarosmegyében. 
15 oldal. 


Szinevér-Polana vidéke nagyon monoton jellegű, a mennyiben csakis 
óharmadkorú képződményekből áll, melyek között szerző két ÉNYy csapású egy- 
mástól hatalmas homokkőzónával elválasztott menilitpala-vonulatot emel ki. 
Kövületeket a helyenkint erősen gyürött hegységben nem talált. 

Függelék. 1. Kotterbach és Porács környéke Szepesmegyében. Sruk D. és 
HauvER F. nézeteivel megegyezően szerző felsorol: devonkorú dioritokat és zöld 
dioritos palákat, ezek fölött feketés agyagpalákból és dolomitos meszekből vagy 
durva, konglomerátokból álló karbonkorú rétegeket, melyekre a Szepesi Érczhegy - 
ség északi peremén a Galmus hegységet képező felső triaszkorú meszek következ- 
nek. A völgyeket terczier konglomerátok töltik ki. 2. A Szepes-Olaszi és Szepes- 
Váralja közt elterülő dombvidék. Ez a dombos vidék kárpáti homokkőből áll és 


ea late kiad zá dleszál ás ezaák essél szála asse esést kN 


IRODALOM. 093 


pedig mészkonglomerátokból, homokkövekből és márgákból. A dombvidék köze- 
pén meredeken emelkedik ki Szepes- Váralja közelében egy diluviális, 2-5 Km. 
hosszú, 180 m. magas, édesvízi mészkőből álló kúpalaku hegy, melynek kőbányái- 
ból Sraup M. dr. számos növényi maradványt határozott meg. 


(3.) Pernő Gyuza : Geologiai adatok: Irenes, Sólyom és Urszád környéké- 


ról Biharmegyében. 17 oldal. 


E terület alaphegysége a következőkből áll: 1. phillitek, 2. diaszkorú guar- 
czítok és vörös palák, 3. felsitporphyr, túlnyomólag réteges,- elvétve azonban 
tömeges kifejlődésben is, 4. triaszkorú mészkövek és dolomitok. A. Fekete-Körös 
völgyében lépnek föl, 5. szarmatakorú cerithiumos mészkövek és ezek fölött 
magasabb és túlterjeszkedő településsel, 6. pontusi márga, agyag, homok, óriás 
kavics és homokkő-görgeteg. Érdekes egy régi abráziós tengerpart constatá- 
lása Sólyom és Urszád községek között, amely a pontusi tenger eroziós működése 
folytán jött létre. 7. Diluviális kavics és agyag és 8. idősebb és fiatalabb alluviális 
lerakodások egészítik ki a völgymedencezék feltöltését. A szóban forgó terület 
tektonikai viszonyaira vonatkozólag szerző kiemeli, hogy a diasz végén a hasadé- 
kok egész rendszere képződött, a mely hasadékokon a felsitporphyrok feltörtek, 
míg a triaszkorú meszeket és dolomitokat e folyamatok már nem érték. 


(4.) PárryY MóR: Geologiai jegyzetek a szkerisorai mészterületvól és a 
gyalui havasok déli és délkeleti részeiről. 14. oldal. 

A szkerisorai mészhegység legalul a diasz szürke és vörös homokköveiből 
és konglomerátjaiból áll, melyek fölött sötét bitumenes guttensteini mészkövek 
következnek és ezekre települtek a vékonypados liaszmeszek Spiriferina Walcotti 
Sow. sp.-sel. 

A gyalui havasok déli része ellenben tisztán kristályos kőzeteből áll és 
pedig 1. a II. (középső) csoportbeli kristályos palákból (gránátos csillámpala, 
biotitgneiss, rutilos pala, turmalinos pala, amfibolit, pegmatitos granit és grani- 
tos gneiss, 2. a kristályos palák felső (III.) csoportjából ( Phyllit és grafitos pala), 
3. granitból, 4. guarcztrachitból (?) és 5. leginkább telérszerü andezit- és daczit- 
áttörésekből. 


(5.) TELEGDI RorH LaJos: Az erdélyrészi érczhegység EK-i széle Vidaly, 
Nagy- Oklos, Oláh- Rákos és Örményes környékén. 23 oldal. 


A körülírt területen a Toroczkóról ismertetett képződmények folytatódnak, 
és pedig a kristályos palák és azok meszei, idősebb kitöréses kőzetek (diabasok 
és — felsitporfirok), tithonmeszek, neokom-lerakódások, a melyekhez mint új 
hegységetalkotó tag Nagy-Oklos táján felső krétakorú lerakodások csatlakoznak. 
Utóbbiak között alárendelten fiatalabb kitöréses kőzetek, nevezetesen daczitok lép- 
nek még föl. K-en pedig a tulajdonképeni hegység szélét mediterrán, szarmata 
és pontusi lerakódások képezik, a melyek valamennyien meglehetősen gazdagok 
kövületekben. E képződményekhez csatlakoznak még a diluvium és az alluvium. 

A tulajdonképeni magasabb hegység vonulatai a már Toroczkónál meg- 


54 IRODALOM. 


állapított DDNYy-i csapásirányt követik, mi mellett — az ismételt ránczosodásnak 
megfelelőleg — NyÉNy vagy KDK-nek dőlnek. Ez uralkodó csapásiránytól csak 
helyi zavarodások okozta kis eltérések mutatkoznak ; a Székelykő tithon mészkő- 
tömege azonban egészen déli végéig megtartja a harántul állított rétegcsapást. 


(6.) Hanavárs Gyuza : .! hunyadmegyei V7-Gredistye, Lunkány, Hátszeg 
környékének földtam viszonyai. 13 oldal. 


A fölvett terület a hátszegi medencezétől É-ra fekszik és alaphegysége a 
második"esoport kristályos paláiból, csillámos gneissaiból áll, a melyek apróbb 
ránczosodásokat tekintetbe nem véve egy nagy, közelítőleg K— Ny-i irányú. synkli- 
nalist képeznek. A magasabb, harmadik csoportba tartozó palák, nevezetesen 
echloritos palák és chloritos phllitek alárendelten jönnek csak elő a bejárt terület 
nyugati részén, a Pojána-Ruszka keleti nyúlványaiban. 

A hátszegi medencze keleti oldalán, Oláh-Ponor és UJ-(Gredistye vidékén 
alsó krétakorú meszek és a felső kréta homokkövei települnek a kristályos palákra, 
hatalmas hasadékos plateaut képezve. Nyugatfelé pedig Tustya-Farkadin-nál a 
felső kréta Limnosaurus transylvanicus Nopcsa-tól jellemzett szentpéterfalvi réte- 
gek fekszenek az említett harmadik csoportbeli palákon. 

A hátszegi öblöt a mediterrán kor kővületekben gazdag üledéke tölti ki, 
míg a régibb kavicsterraszok és a fiatalabb kavicspadok a diluviális, illetőleg 
alluvialis korba tartoznak. OCHAFARZIK FERENCZ. 


(7.) SCHAFARZIK FERExcz dr. : Klopotiva, és Malomwvíz környékének geolo- 
giai viszomyai. 28 oldal. 

Ez a fölvételi jelentés a Retyezát hegységet tárgyalja. Szerző kimutatja, 
hogy a Retyezát a magyar-román Kárpátokban egy gránitcsomót képez és hogy 
vele Ny-ra szemközt egy másik hasonló hegycsomó fekszik, a mely ortho- 
gneissből, azaz oly kőzetből áll, mely tulajdonképen szintén nem egyéb, mint egy 
többé-kevésbé palás porphyros gránit. A DNy—ÉK-i, majd K-i csapású második 
és harmadik csoportba tartozó kiristályos palák köpenyszerűleg veszik körül mind 
akét hegycsomót. 

A Retyezát-tömzs déli oldalára verrukano foltok, egy kérdéses doggerpala 
vonulat és Nerineákat tartalmazó biztosan  malmkorúaknak vehető meszek 
vannak települve. 

A gránitokon kívül más eruptiv kőzetek is fordulnak elő, nevezetesen 
gránitporphyrok és porphyritek, a melyek a szomszédos kristályos palákban 
szórványosan mint telérek lépnek föl. 

A hegységen kívül, annak északi tövében, a hátszegi medencze szélén talál- 
juk a közép krétakorú u. n. szentpéterfalvi rétegeket, közelebb a medenczéhez 
kövületeket tartalmazó mediterran, és végül mint legfiatalabb takarót diluvialis 
és alluvialis lerakódásokat. 

Glecsernyomokat, úgy mint morenákat, gömbölyűre lecsíszolt gránitkúpo- 
kat (roches moutonnées), szerző a glecsertavak közelében, általában 1700 m-nél 
maga abban talált. Pánry Mónr. 


IRODALOM. 55 


(8.) Appa KÁLMÁN : A Temesmegye északkeleti és a Krassó-Szörénymegye 
északnyugati részének, Kizdia és Minis völgyek vidékének földtami 
viszomyai, délre a Begáig. 20 oldal. 


A fent körölírt vidék egyes árkaiban a pontusi takaró alatt gabbro, illetve 
olivin-gabbro és diabasok bukkannak elő. 

A pontusi lerakodások : csillámos homok, homokkövek, márga és kékes 
agyag uralkodnak e területen, a melyen a radmanesti híres lelőhely is van Rad- 
manest és Bruznik községek határán. Diluviális babérczes agyag képezi a pon- 
tusi lerakódások általános takaróját, míg a patakok és folyók közelében alluvialis 
lerakódások ülepedtek le. 


(9.) GESELL SÁNDOR: A verespataki bányaterület és az orlai Szt.- Kereszt- 
altáró geologiai viszonyai. 10 oldal. 


Az Alsó-Fehérmegye területén fekvő arany-ezüst bányászat főpontját az 
abrudbánya-verespataki bányaterület képezi, mely a verespataki járásba tartozó 
Verespatak és Korna, községek határában terül el. E bányaterület kiterjedése 
aránylag igen csekély, alig 359 hectár. Az uralkodó kőzet e területen a kréta 
kárpáti homokkő, melyből daczit-tömzsek emelkednek ki szigetek alakjában. 
A verespataki medenczét az u. n. helyi üledék, egy mediterrán konglomerát, 
tölti ki. A daczit-tömzsek és a helyi üledék határán jön elő vékony zónában az 
ugynevezett cGlammo, mint az az altáróban jól megfigyelhető. Végén a szerző 
NickL Jávos főmérnök monografiájára hivatkozván, ismerteti e terület általános 
telér- és érezelőfordulási viszonyait. 


(10.) SzorragH Tamás: A biharmegyei Királyerdő. HOoFMANN KÁROLY dr. 
utolsó geologiai fölvétele. 10 oldal. 


Hormanws KáÁRony dr. életének utolsó éveiben a Sebes-Kőröstől délre fekvő 
Királyerdő keleti felén, Fekete-tó, Vár-Sonkolyos, Remecz és Dámos községek 
területén dolgozott. Az alaphegységet felső csoportba tartozó kristályospalák 
(gránátos és sericites csillámpalák, csillámgneiszok és chloritospalák) alkotják, a 
melyek gyürődései ÉK-ről DNy-ra csapnak. Ezekre az alsó trias tarka homokkövei 
és dolomitjai rakódtak le egy ÉK—DNy-i csapású szalag alakjában. Ezeket követik 
guttensteini meszek és leveles elválású középtriaszkorú meszes márgák (rervillia 
modiolaeformis-szal és Myophoria costata-val. A felső triaszt dolomitok és leg- 
fölül tömör mészkövek alkotják, mely utóbbiakban itt-ott Chemnitzia, Natica és 
Gyroporella nyomai voltak találhatók. 

Az erre következő liasz igen gazdagon tagolt. Legalul egy nagy elterjedésű 
guarcztartalmú homokkő fekszik, melynek padjai közé néhány ponton (Vár- 
Sonkolyos, Brátka) igen jó tüzálló agyag települt. A középső liaszban a gresteni 
rétegek alsó osztálya alúlról fölfelé menve áll: a) agyagpalákból cyprinák-kal, 
gervilliák-kal és modiolák-kal, b) márgás agyagból korallok-kal, c) szürke mészből 
terebratula-val és pecten-nel, d) márgás agyagpalákból (nummismális rétegek) 
Gyphaea cymbium-mal, limá-val, pecten-nelstb.-vel. Végül a felső liasz következik, 


56 IRODALOM. 


a) Belemnites márgával, b) a Herpoceras bifrons réteggel és c) a Harp. radians 
emelettel. 

A liasz fölött igen keskeny, széttolt és szétszaggatott szalagokban és foltok- 
ban látjuk az alsó dogger Murchisoni- és a felső dogger macrocephalus rétegét. 

Brátka és Dámos között a felső dogger fölött aztán a malm-mészkő meg- 
lehetős széles vonulata, a terület DK-i részében ellenben a felső kréta rétegei 
(gosau rétegek) követkéznek. 

A Sebes-Kőrös völgyében föllépnek a szarmata rétegek, diluviális és allu- 
viális lerakódások. 

Végül meg kell még emlékezni a számos daczitkitörésről, a melyek a Jád- 
völgy mind két oldalán a kristályos pala hegységben találhatók. 

ÖCHAFARZIK FERENCZ. 


(11.) SCHAFARZIK FERENCZ : Nyitramegyének ipari szempontból fontosabb 
kózeteiről. 17 oldal. 


Szerző nyitramegyei 10 napi kiküldetéséről szóló e jelentésének az a czélja, 
hogy e megye számos, technikai tekintetben figyelemre méltó kőzetanyagát szé- 
lesebb körökkel is megismertesse. A bevezetésben az oro- hydro- és geologiai 
viszonyokon kívül a beutazott hegységek rögös szerkezetét emeli ki. 

Mint az üveggyártásra többé-kevésbé alkalmas diaszkorú guarczitok közül 
fölsorolja és leírja szező a bédi, aló-elefánti, szulóczi, családkai és kovarczi, szol- 
csányi, végh-vezekényi és radosnai előfordulatokat. 

Díszkővek közül különösen említi Kolos- Hradistye szép fekete (triasz) már- 
ványát ; kevésbé alkalmasnak találta Jeskófalva fehér márványát és Janófalu 
jurameszét. s 

Jobb minőségű építő-kövek: a bajmóczi eoczénkonglomerát, a jókeő-i 
mediterrán konglomerát és a szádoki plioczén édesvízi mész; a Nyitra melletti 
Zoborhegy granitja ellenben meglehetősen mállott. PárrY Mór. 


ma éa ék sz ék kal 


an. 


(dj 
a] 


A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


A magyar geologiai irodalom repertoriuma 1901. évben. 


Apáthy István: Szerkesztői megjegyzések dr. Ruzitska Béla úr czikkének, 
cA sütőpataki Vilma-forrás vizének chemiai elemzéses műszavaira vonatko- 
zólag. Orv. term. tud. Értesítő. XXII. köt. 1900 évf. II. term. tud. szak. p. 
101—113. Kolozsvár 1901. 

— Bemerkungen zur Schreibweise der fremden Kunstausdrücke im Aufsatze 
des Herrn Dr. Béla Ruzitska a Chemische Analyse des Mineralwassers Vilma- 
Ouelle von Sütőpatak.x Orv. term. tud. Értesitő (Sitzungsb. d. med.-naturw. 
Section d. siebenb. Museumvereins. XXII. Bd. Jahrg. 1900. II. Naturw. Abth. 
p. 34—35. Kolozsvár 1901. 

Adda, K. v.: Geologische Aufnahmen im Interesse von Petroleum-Schürfungen 
im nördl. Teile des Com. Zemplén in Ungarn. Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. 
ung. Geolog. Anst. Bd. XII. Heft. 3. p. 263—320, mit 1 Tafel. Budapest 1900. 

— Die geol. Verhültnisse des nordöstl. Teiles des Comitates Temes und die 
nordwestlichen Teile des Comitates Krassó-Szörény, der Gegend des Kizdia- 
und Minis-Thales, südlich bis zur Béga. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anst. 
für 1898. p. 156—177. Budapest 1901. 

Bittner : Lamellibranchiaten aus der Trias des Bakonyer- Waldes. Palgzontologi- 
scher Anhang des Werkes : Resultate der wissensch. Erforschung des Balaton- 
sees. Bd. I. Th. I. Budapest 1901. 

Böckh Hugó: Előzetes jelentés a Selmeczbánya vidékén előforduló kőzetek 
korviszonyairól. 1 táblával és több szövegközötti rajzzal. Földt. Közl. XXXI. 
k., p. 289—328. 

—  Vorlüufiger Bericht über Alterverháltnis in der Umgebung von Selmeczbánya 
vorkommenden Eruptivgesteine. Mit 1 Tafel und mehr. Textbildern. Földt. 
Közl. XXXI. Bd. p. 365—408. 

Böckh János : Emlékbeszéd Hamer Ferencz felett. Magy. tud. Akadémia El 
beszédei. XI. köt. 2. füz. p. 1—57. Budapest 1901. 


"Gesell Sándor: A kornai völgyben, bucsumi völgyben és a Botes, Korabia, 


Vulkoj hegyek körül Alsófehérmegyében fekvő aranybányászat bányageologiai 
viszonyai. M. kir. Földt. Int. évi jelentése 1899-ről p. 88—94. Budapest 1901. 

— Die geolog. Verhültnisse des Verespataker . Gruben-Bezirkes und des Örlaer 
Szt.- Kereszt- Erbstollens. Jahresb. d. königl. ung. Geolog. Anstalt für 1598. 
p. 178—188. Budapest 1901. 

—  Montangceolog. Verhültn. d. Kornaer u. Bucsumer Thales, sowie d. (roldberg : 
baues um d. Berge Botes, Korabia u. Vulkoj. Jahresb. d. kel. ung. Geolog. 
Anst. für 1899. p. 97—103. Budapest 1901. 

— Die geolog. Verhültmisse des Petroleumvorkommens in der (regend von Luh 
im" Ungthale. Mitteil. aus dem Jahrb. der kgl. ung. Geolog. Anstalt. Bat ex 
Heft 4. p. 321—335. Mit 1 Tafel. Budapest 1900. 

Gölling : Über cin ungarisches manganhaltiges Magneteisensteinlager. (zu Macs- 


58 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


kamező im Comitat Szolnok-Doboka bei Galgó). Berg- u. Hüttenmánn. 
Zeitung. Jahrg. LX, 1901. Nr. 27, pp. 323—325. Leipzig 1901. 

Gorjanovic-Kramberger: Palacolitiéki ostatci covjeka injegovih suvremenika 
iz dihwie u Krapiny. (Palsolithisehe Üeberreste des Menschen und seiner 
Zeitgenossen im Diluvium von Krapina) Jahresb. d. südslavischen Akad. d. 
Wiss. Agram, 1900. 

Halaváts Gyula : Ó- Sebeshely, Kosztesd, Bosoród, Ó-Berettye (Hunyad m.) 
környékének földtani viszonyai. M. kir. Földt. Int.: évi jelentése 1899-ről p. 
74—TT7. Budapest 1901. 

— Die geolog. Verhültnisse der S W-lichen Umgebung von Klopotiva, Lunkány 
und Hátszeg im Com. Hunyad. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1898. 
p. 109—123. Budapest 1901. 

—  Geolog. Verhültn. der Umgeb. von Ó- Sebeshely, Kosztesd, Bosoród, Ó-Berettye 
(Com. Hunyad). Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1899. p. 81—85. 
Budapest 1901. 

Hankó W. v. Chemische Analyse der Ehrlich- und Karl-Ouellezu Bad Bázna, 
Siebenbürgen. Internat. Mineralguellen-Zeitung. Jahrg. II. 1901. Nr. 35. p. 7. 
Wien 1901. 

Hilber V. : Pironaea Slavonica, n. sp. Jahrb. d. k. k. geol. Reichs-Anst. Bd. LI, 
5. 169. Wien 1901. 

Hoffmann Géza : A Székelyföld kincsei. 48 lap 1 térképvázlattal. Sepsi Szt.- 
György 1901. 

Horusitzky H.: Adatok a vörös agyag kérdéséhez. WFöldt. Közl. XXXI. köt., 
p. 35—537. 

— Nagy Öwed, Magyar Szölgyén és Csata környékének agrogeologiai viszo- 
nyai. M. kir. Földt. Int. évi jelentése 1899-ről. p. 105—115. Budapest 1901. 

— A bábolmai állami ménesbirtok agrogeologiai viszonyai. A M. kir. Földt. Int. 
évkönyve XIII. köt. 5. füz. p. 167—202. 4 térképmelléklet. Budapest 1901. 

—  Beitrüge zur Frage des rothen Thones. Földt. Közl. XXXI. Bd. p. 129—1831. 

— Agro-geolog. Verhültn. der Umgeb. v. N.-ÖWwed, Magy. Szölgyén u. Csata. 
Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1899. p. 196—128. Budapest 1901. 

- Die agro-geologischen Verhültnisse des unmteren Ipoly- und (raramthales. 
Jahresb. der kel. ung. Geolog. Anstalt für 1898. p. 206—230. Budapest 1901. 

Hcernes K. : Über Limnocardium Semseyi Halav. und verwandte Formen aus 
oberen pontischen Schichten von Königsgnad (Királykegye.). Sitzungsb. d. k. 
Akad. d. Wissensch. CX Bd. II. Abth. pp. 78—94. Mit 3 Tafeln. Wien 1901. 

— Congeria Oppenheimi und Hilberi, zwei neue Formen der Khomboidea- 
Gruppe aus den oberen pontisehen Schichten von Königsgnad (Királykegye) 
nebst Bemerkungen über daselbst vorkommende Limnocardien und Valen- 
ciennesien. Sitzungb. d. k. Akad. d. Wissensch. Bd. CX. Abth. 1. Wien 1901. 

Jannasch: Vom Kohlenbergbau in Siebenbürgen. (Aus: eMittheilungen über 
industrielle Unternehmungen in Siebenbürgen.v) Montanzeitung f. Oesterr.- 
Ungarn. Jahrg. VIII. 1901, Ny. 3. pp. 67—68. Graz 1901. 

Kalecsinszky Sándor: A szovátai meleg és forró konyhasóstavak, mint termé- 
szetes hőaccumulatorok. Magy. Tud. Akad. Math. term. tud. értesitője. 19. köt. 
p. 450—469. Budapest 1901. 


A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 59 


Kalecsinszky Sándor: I. A szovátai meleg és forró konyhasóstavakról, mint 
természetes hőarcumulatorokról. II. Meleg sóstavak és hőaccumulatorok 
előállításáról. Földt. Közl. XXXI. köt. p. 329—353. 

— Közlemények a magy. kir. földtani intézet chemiai laboratoriumából. M. kir. 
Földt. Int. évi jelentése 1899-ről. p. 123—132. Budapest 1901. 

— A magyar korona országainak ásványszenei, különös tekintettel chemiai 
összetételükre és gyakorlati fontosságukra. Egy térk. p. 1—309. Budap. 1901. 

— Über die ungarischen warmen und heissen Kochsalzseen als natürliche 
Wiürme-Accumulatoren, sowie über die Herstellmng von warmen Salzseen 
und Wiürme-Accumulatoren. Földt. Közl. XXXI. Bd. p. 409—431. 

"—  Mitteil. a. d. chem. Laboratorium d. kgl. ung. (reolog. Anst. Jahresb. d. kgl. 
ung. Geolog. Anstalt. für 1899. p. 137—147. Budapest 1901. 

Kornhuber And. : Nachruf an K. M. Paul. — Über Herrn Mor. Spitzers 
Geschenk von Höhlenbüren aus der Certova bei Blasenstein-St.- Nicolaus und 
űber von Hrn. Spitzer eingesandte Melaphyr- Gesteinkugeln. — Über Donau- 
Störe und zwei Scheg-Köpfe, dann über Halitherium-Reste und (ardium 
protractum bei Theben-Neudorf. — Uber Magnesit vom rothen Berg bei 
Kaschau. (Jegyzőkönyvi kivonatok.) A. pozsonyi orv. term. tud. egyesület 
közleményei. 1900 évf. Pozsony 1901. 

Kövesligethy Radó : Az égi testek fejlődése és a föld kora (2-ik, befejező közl.) 
M. tud. Akad. Math. term. tud. értesitője. 19 köt. p. 178—195. Budapest 1901. 

— A föld ko: a. Földt. Közl. XXXI. köt. p. 1—21. 

— A strassburgi első nemzetközi földrengési értekezletről. Földt. Közl. XXXI. 
köt. p. 145—146. 

—  Seismographicus feljegyzések értelmezése. Földt. Közl. XXXI. köt. p. 225—252. 

— Über das Alter der Erde. Földt. Közl. XXXI. Bd. p. 93—113. 

— Ergünzungen zu dem 8 Berichte űber die erste internationale seismogra- 
phische Conferenz zu Strassburg. Földt. Közl. XXXI. Bd. p. 172—173. 
Limanowski Mic.: Uber den Fossilfunde im Tátragebirge. Verhandl. der k. k. 

Geolog. R. Anstalt. Wien 1901. p. 394—395. 

LoczkaJ.: Chemische Anlage eines Tetraödrits vom Berge Botes in Ungarn. 
Groths Zeitschr. für Krystallographie und Mineral. Bd. XXXIV, p. 84—87. 
Leipzig 1901. 

Lohr A.: Geognostische Beobachtungen im Nordosten von Pressburg. A pozsonyi 
orv. term. tud. egyesület közleményei. 1900 évf. p. 56—60. Pozsony 1901. 
Melczer Gusztáv: Adatok a korund kristálytani és optikai ismeretéhez. Magy. 
tud. Akad. Math. term. tud. értesitője. 19 köt. p. 470—497. 2 táblával. Buda- 

pest 1901. 

Merza K. : Mármarosi gipsztelepekról. Bány. és koh. lapok. XXXIV. köt. 49—52. 
old. Selmeczbánya 1901. 

Nopcsa Ferencz báró, ifj.: A Dinosaurusok átnézete és származása. 1 táblával. 
Földt. Közl. XX.XI.6köt. p. 193—244. 

— Synopsis u. Abstammung der Dinosaurier. Mit 1 Tafel. Földt. Közl. XXXI. 
Bd. p. 247—279. 

— Blankenhorr"s Gliederungen der siebenbűrgischen Kreide. Zeitschr. d. Deutsch. 
geolog. Gesellschaft. Jahrg. 1901. 4 oldal. 


60 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Nopcsa F. br. jun. : Zur Phylogenie der Ornithopodidae. (Anhang zu Dinosau- 
rierreste aus Siebenbürgen.) Anzeiger der kais. Akad. d. Wissensch. math. 
naturw. CI. Jahrg. 1901, Nr. VII, pp. 55—58. Wien, 1901. 

Oebbeke K. n. Blanckenhorn M.: Bericht über ihre im Herbst 1899 gemeinsam 
unternommene geologische Recognoscirungsreisei in Siebenbürgen. Verhandl. 
u. Mitteil. d. siebenb. Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt. L. 
köt. 1900. évf. p. 1—42. Nagy-Szeben 1901. 

Pálfy Mór: Az Aranyos-folyó völgyének geologiai viszonyai Albák és Szkerisora 
környékén. M. kir. Földt. Int. évi jelent. 1899-ről. p. 392—58. Budapest. 1901. 

—  Szászcsor és Sebeshely környékének felsőkrétarétegeiről, Földt. Közl. XXXI. 
köt. p. 22—28. k 

—  Geologiai jegyzetek nehány dunamenti kóbányáról. Föld. Közl. XXXI. köt. 
p. 150—155. 

—  Geologische Notizen über das Kalkgebiet von Szkerisora und über die süd- 
lichen und südöstlichen Teile der Gyaluer Alpen. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. 
Anstalt für 1898. p. 64—80. Budapest 1901. 

— (reol. Verhültn. d. Aranyos- Thales in d. Umgeb. von Albák und Szkerisora. 
Jahresb. der kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1899. p. 42—63. Budapest 1901. 

— Über die Schichten der oberen Kreidein der Umgebung von Szászcsor und 
Sebeshely. Földt. Közl. XXXI. Bd. p. 114—121. 

—  Geologische Notizen über einige Steinbrüche lüngs der Donau. Földt. Közl. 
XXXI. Bd. p. 177—183. 

Pénzügyminiszterium, m. kir. Adatok a m. kir. kíncstári bányászat és azzal 
rokon ágazatok 1900. évi állapotáról. pp. 1—170. Budapest 1901. 

Pethő J.: Geolog. Beitráge über die Umgebungen von Fenes, Solyom u. Urszád 
im Com. Bihar. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1898. p. 44—63. 
Budapest 1901. 

Polikeit : Über Meteoriten mit Beziehung auf Meteor-Fülle in Ungarn. (Jegyző- 
könyvi kivonat). A pozsonyi orv. term. tud. egyesület közleményei. 1901 évf. 
Pozsony 1901. 

Posewitz T. : 1. Ökörmező vidéke : 2. A Hernádszoros Márkusfalva és Szepesolaszi 
között. M. kir. Földt. Int. évi jelentése 1899-ről. p. 26—38. Budapest 1901. 

— Szinevér- Polana und Umgebung im Com. Mármaros. Jahresb. d. kgl. ung. 
Geolog. Anstalt für 1898. p. 31—43. Budapest 1901. 

— Die Umgebung von Ökörmező. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1899. 
p. 29—41. Budapest 1901. 

Roth Lajos (telegdi) : Az erdélyrészi Érczhegység aranyosmelléki csoportja 
Nagy-Oklos, Bélavár, Lunmka és Alsó-Szolcsva környékén. M. kir. Földt. Int. 
évi jelentése 1899-ről p. 59—73. Budapest 1901. 

— A Vácz melletti Kosd községnél átfúrt eoczénkorú széntelep. Föld. Közl. XX.£I. 
köt. p. 162—164. 

— Das bei der Ortschaft Kosd nüchst Vácz erbohrte eőtene Kohlenflötz. Földt. 
Közl. XXXI. Bd. p. 187—188. 

— Der NO-Rand des siebenb. Erzgebirges in der Umgebung von Vidaly, Nagy- 
Oklos, Oláh Rákos und Örményes. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 
1898. p. 81—108. Budapest 1901. 


A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 61 


Roth L. (telegdi): Die Aranyos-Gruppe d. siebenb. Erzgebirges i. d. Umgeb. v. 
Oklos, Bélavár, Lunka u. A.- Szolcsva. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt 
für 1899. p. 64—80. Budapest 1901. 

—  Resultat der Bohrungen auf Petroleum bei Zsibó-Szamos- Udvarhely .Montan- 
Zeitung für Oesterreich Ungarn Jahrgang VIII, 1901. Nr. 2. pp. 31—33. 

, Graz 1961. 

Ruzitska Béla : A sütőpataki a Vilmos forráss vizének chemiai elemzése. Orv. 
term. tud. Értesitő. X.XII. köt. 1900 évf. II. term. tud. szak. p. 99—100. Kolozs- 
vár 1901. 

— Chemische Analyse des Mineralwassers a Vilma-Ouellev von Sütőpatak. Orv. 
term. tud. Értesítő (Sitzungsb. d. med.-naturwiss. Section d. siebenb. Museum- 
vereines.) XXII. Bd. Jahrg. 1900. II. naturw. Abth. p. 33. Kolozsvár 1901. 

Schafarzik Ferencz : Jelentés a Strassburgban tartott I. nemzetközi földrengés- 
tani értekezletről. WFöldt. Közl. XXXI. köt. p. 137—144. 

— Az 1901 márczius 11.-i porhullásról. Földt. Közl. XXXI. köt. p. 147—149. 

— Az 1901 február :16.-i északbakonyi földrengésről. Földt. Közl. XXXI. köt. 
p. 156— 160. 

— Emszt Kálmán és Timkó Imre közremüködésével : A szapárifalvi diluviá- 
lis koru babérczes agyagról. Földt. Közl. XXXI. köt. p. 28—34. 

— Bukova és Várhely D-i környékének geologiai viszonyai. M. kir. Földt. Int. évi 
jelentése 1899-ről. p. 78—87. Budapest 1901. 

— Die erste Tagung der permanenten seismologischen Commission. Földt. 

Közl. XXXI. Bd. p. 171—172. 

— Über den Staubfall vom 11. Márz 1901. Föld. Közl. XXXI. Bd. p. 174—177. 

— Über das Erdbeben im nördliehen Bakony vom 16. Februar 1901. Földt. Közl. 
XXXI. Bd. p. 184—186. 

— unter Mitwirkung von K. Emszt und Timkó: Uber den diluvialen, Bohn- 
erz führenden Thon von Szapárifalva. Földt. Közl. XXXI. Bd. p. 121— 198. 

— Über die geolog. Verhültnisse der S W-lichen Umgebung von Klopotiva und 
Malomviz. Jahresb. der königl. ung. Geolog. Anstalt für 1898. p. 124—155. 
Budapest 1901. 3 

— Über die mdustriell wichtigeren Gesteine des Comitates Nyitra. Jahresb. d. 
kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1898. p. 257—276. Budapest 1901. 

—  Diezu industriellen Zwecken verwendbaren Ouarz- und Ouarzsand-Vor- 
kommen in Ungarn. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1898. p. 277— 
280. Budapest 1901. 

— Die geol. Verhültn. d. 5-lichen Umgeb. v. Bukova u. Várhely. Jahresb. d. kel. 
ung. Geolog. Anstalt für 1899. p. 86—96. Budapest 1901. 

Schmidt L. : A máramarosi bányászat fejlődésének története. Bány. és koh. lapok 
XXXIV. köt. p. 330—335. Selmeczbánya 1901. 

Schubert R. J. : Neue Klippen aus dem Trencsiner Comitate. Verhantl. d. k. k. 
Geolog. R. Anstalt. Wien 1901. p. 395. 

Staub Móricz: A Cinnamomum genus az ősvilágban. Magy. tud. Akad. Math. 
term. tud. értesitője. 19 köt. p. 417. Budapest 1901. 

Steinkohlenbergbau. Ein neuer — in Ungarn (Nagy Bárod). Notiz. Berg- u. 
Hüttenmánn. Zeitung. Jahrg. LX, 1901. p. 399. Leipzig. 1901. 


62 A MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Steinkohlenvorkommen. Das auf dem Bregreda-Berge in Südungarn. Berg- 
u. Hüttenmönn. Zeitung. Jahrg. LX, 1901, Nr. 26, pp. 311—313. Leipzig 1901. 

Szádeczky Gyula: A Vlegyásza félreismert kőzeteiről. Orv. term. tud. Értesitő. 
XXIII. köt. 1901. évf. II. term. tud. szak. p. 47—64, egy tábla melléklettel. 
Kolozsvár 1901. 

— Über einige verkannte Gesteine des Vlegyásza- Gebirges. Orv. term. tud. Érte- 
sitő (Sitzungsb. d. med. naturw. Section d. siebenb. Museumvereins.) XXIII. 
Bd. Jahrg. 1901. II. naturw. Abth. p. 17—35, mit 1 Tafel. Kolozsvár 1901. 

Szmida Lajos : A lukareczi bazaltkő és bánya ismertetése. Természettudományi 
füzetek. XXV. évf. p. 134—144. Temesvár 1901. 

Szellemy Geyza : Az ó-radnai havasok ércztelepei. Bány. és koh. lapok. XXXIV- 
köt. p. 46. 

Szontagh Th. : Der Királyerdő im Comitate Bihar. Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. 
Anstalt für 1898. p. 245—256. Budapest 1901. 

Timkó Imre : Jászfalu, Csúz, Kürth községek (Komárom m.) környékének agro- 
geologiai viszonyai. M. kir. Földt. Int. é. j. 1899-ről. p. 116—22. Budap. 1901. 

— Die agro-geologischen Verhültnisse der Gemeinden Kéménd und Fáld. 
Jahresb. d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1898. p. 231—244. Budapest 1901. 

— Agro-grolog. Verhültn. in d. Umgeb. der Gemeinden Jászfalu, Csúz, Für u. 
Kürth (Com. Komárom). Jahresb. d. u. kgl. Geol. Anst. für 1899. p. 129—136. 
Budapest 1901. 

Treitz Péter: Magyarország talajainak beosztása klimazonák szerint. Földt. 
Közl. XXXI. köt. p. 353—359. 

— Jelentés az 1899-ik év nyarán végzett talajfölvételi munkálatokról. Magy. kir. 
Földt. Int. évi jelentése 1899-ről p. 95—104. Budapest 1901. 

— Die klimatischen Bodenzonen Ungarns. Földt. Közl. XXXI. Bd. p. 432—439. 

—  Bericht über d. agro-geologische Special-Aufnahme im Jahre 1898. Jahresb. 
d. kgl. ung. Geolog. Anstalt für 1898. p. 189—205. Budapest 1901. 

— Bericht über d. i. Jahre 1899 durchgeführten Bodenaufnamen. Jahresb. d. k. 
ung. Geolog. Anstalt für 1899. p. 104—115. Budapest 1901. 

Tuzson János: A Tarnóczi kövültfa (Pinus Tarnócziensis n. sp. — Die fossile 
Baumstamm bei Tarnócz (Pinus Tarnócziensis n. sp.). Természetrajzi füzetek. 
XXIV. köt. p. 273—316. 3 táblával. — Mit 3 Tafeln. Budapest 1901. 

Voit W. : Geognostische Schilderung der Lagerstütten Verhültnisse von Dobschaa 
in Ungarn. Jahrb. d. k. k. Geolog. Reichsanstalt. L. Bd. Jahrg. 1900. p. 695— 
728. 1 geolog. térképpel. Wien 1901. 

Wahlner A. : Magyarország bánya és kohóipara 1900. évben. Bány. és koh. lapok 
XXXIV. köt. 32 oldal. Selmeczbánya 1901. 

Zimányi K. : Über den Tetraödrit vom Botes-Berge. Groths Zeitschr. für Kryst. 
u. miner. Bd. XXXIV, pp. 78—83. Leipzig 1901. 

(x) A Földtam Társulat 1901. évi Selmecz- és Körmöczbányára rendezett kirán- 
dulása. Földt. Közl. XXXI. köt. p. 233—236. 

(x) Bericht űber den von der Ung. Geol. (resellschaft nach Selmecz- und Kör- 
möczbánya im Jahre 1901 veranstalteten Ausflug. Földt. Közl. XXXI. Bd. 
p. 279—283. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 63 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1902. évi februárius 
hó 5.-én tartott közgyűlése. 


Elnök : telegdi RormH LaJos. 


Jelen voltak: BöckH János, BöckH Hugó dr., DicEsryY DEzső, GESELL 
SÁNDOR, GÜLL VILMmos, HALavÁTS GyuLA, HoRusiIrzgkY HENRIK, HULYÁK VALÉR, ILLÉS 
Vinmos, Kapicó OTOKÁR dr., KALECSINSZEY SÁNDOR, KAUFFMANN KAMILLÓó, Kocn 
ANTAL dr.,, KRENNER J. SÁáNnpoR dr., LIrra AuRÉL, Lóczy Lagos dr., LŐRENTHEY 
IMRE dr., MErczER Guszráv dr., PAPP KÁRoLry dr., PErHő GYULA dr., SCHAFARZIK 
FERENCZ dr., SZONTAGH Tamás dr. és TIMKó IMRE tagok, PánrY MóR dr. első titkár 
és GRExA János pénztáros. 

1. Elnök az ülést megnyitva, a jegyzőkönyv hitelesítésére LÖRENTHEY 
IMRE dr. és GüLL Vinmos urakat kéri fel és a következő megnyitó beszédet tartja : 


Tisztelt közgyűlés ! 


Egy éve múlt, hogy bizalmukkal engem kitüntetni s e diszes helyre ültetni 
méltóztattak. Midőn kötelességemnek megfelelően a mai napon a lefolyt évben 
történtekről szerencsém van röviden beszámolni, kimondhatom, hogy csak a 
Társulat közóhajának teszek eleget, ha e helyt mindenek előtt föméltóságú herczeg 
EsTERHÁZzY Mixrós dr., nemes pártfogónk iránt érzett mély tiszteletünket és hálán- 
kat hozom kifejezésre, a ki a rendes évi adományt és azon kívül ez alkalommal c Az 
Esterházy család és oldalágainak leírásas czímű igen becses munka egy példányát 
a hozzátartozó cOklevéltár, -ral együtt a Társulat rendelkezésére bocsátani kegyes- 
kedett. Alig kell külön kiemelnem, hogy ezt az értékes munkát mindig hiven és 
kegyelettel meg fogjuk őrizni. 

A kérdést, hogy a Társulat 50 éves fennállását miként ünnepeljük meg, 
akként oldottuk meg, hogy dr. Kocs Awrar, választmányi tag urat a Társulat 
50 éves történetének megírására kértük fel. Dr. Kocn AwsraL ebbeli kérésünknek 
engedni s e munka kivitelét készségesen magára vállalni szives volt s így leszünk 
szerencsések ez érdekes és tanulságos elaboratumot, melynek előadása a mai 
napirend egyik pontjául van kitűzve, itt végig hallgathatni. A kérdésnek ily 
módon való megoldása pedig az adott viszonyoknál fogva nézetem szerint a leg- 
helyesebb, a Társulat múltjának legmegfelelőbb s egyszersmind legméltóbb is. 

Ezzel kapcsolatban felemlíthetem, hogy a bécsi s K. k. zoologisch-botanische 
Gesellschaftv, mely a mi Társulatunkkal egy időben alakult, a múlt évben 50 éves 
jubileumát ülte meg. 

A jövő év folyamán Bécsben tartandó IX-ik nemzetközi geologus-congres- 
sus alkalmával lajtántúli szaktársaink, kik a congressust rendezik, alkalmat óhaj- 


8 


64 TÁRSULATI ÜGYEK. 


tanak nyújtani a congressusban résztvevőknek, hogy a záróülés után Budapestre 
és esetleg az Aldunára ránduljanak. Társulatunk, mint arra leghivatottabb factor, 
ez ügyet felkarolta és a választmány kebeléből bizottságot küldött ki, melynek 
feladata a kirándulás előkészítése. Ez előkészítő-bizottság teendőihez nyomban 
hozzá is látott, előzetes kirándulási programmot állított össze, annak keresztül- 
vitelére szükséges költségek fedezése czéljából pedig múlt évi junius 17-én a 
Társulat nevében folyamodványt intézett a földmivelésügyi, valamint a vallás- 
és közoktatásügyi Minister urak ő Excellentiáihoz és egyuttal személyesen is 
tisztelgett a nevezett Minister uraknál, kik támogatásukat megigérni kegyesek 
voltak. Így tehát biztos reményünk van, hogy e kirándulási programmot a nyúj- 
tandó támogatáshoz mérten végrehajthatjuk. A magyarországi kirándulást elő- 
készítő bizottságunk megbizatása után a congressust rendező bécsi bizottsággal 
egyenesen érintkezésbe lépett, azon kívánságát fejezve ki, hogy a Magyarországra 
teendő kirándulás a bécsi hivatalos programmba fel ne vétessék, de függelék- 
ként legyen közzétéve, hogy a magyarhoni Földtani társulat elnöke a congres- 
sust személyesen kivánja Magyarországra meghivni. Ez idő szerint jelenthe- 
tem, hogy a bécsi szervező-bizottság e kivánságainkat teljesen méltányolva, 
propositióinkat egyhangulag köszönettel elfogadta. Így most rajtunk múlik, hogy 
a fővárosunkba előreláthatóan nagyobb számban megjelenendő illustris külföldi 
szakférfiakat az őket megillető kitüntető módon fogadjuk, annál is inkább, mert 
nemcsak jó hírnevünknek tartozunk azzal, hanem — mintegy előkészítésként — 
tekintettel a majdan Budapesten rendezendő nemzetközi geologus-congressusra, 
nézve 1s. 

A IX. nemzetközi geologus-congressus 1903 augusztus 27-én tartja Bécs- 
ben záróülését, tehát augusztus 28-án reggel vehetjük át a kalauzolást a Dunán le 
hazánkba. 

A Társulat kirándulása Selmecz- és Körmöczbányára a múlt év szeptember 
végén (22— 29-éig) megtörtént és mondhatom, hogy minden tekintetben kitünően 
sikerült, úgy hogy meggyőződésem szerint a résztvevők mindegyike az ott eltöl- 
tött szép, tanúlságos napokra csak a legkellemesebben emlékszik vissza. A folyó 
évben a Tátrába van kirándulás tervezve. 

A magyar orvosok és természetvizsgálók a múlt év augusztus 21-étől 24-éig 
tartották Bártfán és Bártfa-fürdőn XXXI-ik nagygyülésüket, az anyagvizsgálók 
nemzetközi egyesülete pedig III-ik congressusára, melyet az anyagvizsgálók 
magyar egyesülete a magy. mérnök- és építész-egylettel karöltve szervezett, múlt 
év szeptember 9-én Budapesten gyűlt össze, hol a congressus tanácskozásait 
szeptember 14-éig a műegyetem épületében tartotta. A tanácskozások befejezte 
után szeptember 15-étől 18-áig volt aldunai és éjszakmagyarországi kirándulás. 
A congressusban összesen 424-en vettek részt, köztük Hurópa minden számba 
vehető nemzetisége, de Amerika is volt képviselve. Úgy az orvosok és természet- 
vizsgálók vándorgyűlésén, mint az anyagvizsgálók nemzetközi congressusán Tár- 
sulatunk tagjai is szerepeltek, a mennyiben az előbbin Haravárs Gyuza, az utóbbin 
dr. SCHAFARZIK FERENcz, választmányunk tagjai, tartottak előadást, az utóbbi 
congressus szervezését pedig a Társulat megbizásából CHorwoxy JEső úr tanul- 
mányozta. 

A Deutsche geologisehe Gesellschaft, 1901 október 1—10-éig Halle-ban 


söntt er MET hú lá 


TÁRSULATI ÜGYEK. 65 


tartotta 46-ik, érdekes geologiai kirándulásokkal egybekötött nagygyűlését, a 
német természetvizsgálók és orvosok pedig szeptember végén Hamburgban gyűl- 
tek .73-ik, intenzive működött nagygyűlésükre össze, melynek befejezése után 
Helgolandba rándultak. 

Örömmel jelenthetem, hogy Társulatunk az 1900-iki nemzetközi kiállításon 
Párisban is szép kitűntetésben részesült, a mennyiben a kereskedelmi Minister 
úr ő Excellentiája múlt év augusztus havában értesítette a Társulatot, hogy a ki- 
állítás juryje aranyérmet itélt neki oda. Ha így egyrészt a Társulat közhasznú 
működése a nemzetközi forum előtt talált elismerésre, mi csak buzdításúl szolgál- 
hat, legyen szabad másrészt arra is ráutalnom, hogy a Társulat tagjai közt tisztel 
oly férfiakat is (Böcgxn J., SEmsEY A., ILosvavY L.), kiknek kiváló személyes 
érdemei utóbbi időben a legfelsőbb helyről találtak jól kiérdemelt méltánylásra. 

A mily örvendetes az, a mire az imént röviden reflectáltam, oly szomorú 
az, a mire jelenteni valóm végén kell áttérnem. Tagjaink sorából t. 1. a múlt 
évben a kérlelhetlen halál ismét többeket ragadott el. Régi tagjaink közül többek 
közt SCHRÖCKENSTEIN FERENCZ és BELHÁzY János, fiatalaink közül Appa KÁLMÁN, 
ki oly szépen indult meg pályáján, húnyt el. Legyen áldott emlékük ! 

Tisztelt közgyűlés ! Társulatunk félszázados múltra tekint vissza, tehát 
hazánk tudományos társulatainak egyik legrégiebbje; szerényen és csendesen, 
de áldásosan működött és működik tovább. Ha hosszú múltjának daczára nem 
tudott annyira megerősödni, mint az oly kívánatos volna, annak oka egyrészt 
abban réjlik, hogy szűk kör az, a mely szaktudományunkat ápolja, másrészt 
pedig abban találom az okát, hogy úgyszólván napról-napra új társulatok kelet- 
keznek. Ez örvendetes tény ugyan, a mennyiben a tudomány egyes ágazatainak 
mind intensivebb míiívelésére mutat, de e mellett aztán természet szerint az 
érdeklődő körök jobban szét oszlanak. 

Tagjaink száma — sajnos — apad, pedig alig van hazánkban tudományos 
társulat, mely tagjainak a tagdíj ellenében többet nyújtana, mint a mi Tár- 
sulatunk. 

Hogy Társulatunk Közlönyén kívül tagjainak még egyéb értékes munkákat 
is szolgáltathat, azt nagy hazai intézetünk, a Földtani Intézet révén, azállam 
támogatásának köszöni. 

Hogy mily fontos, beható kérdések azok, melyek megoldásában a geologia 
hivatva van a gyakorlati életnek segédkezet nyújtani, oly kérdések, melyek sike- 
res megoldása csakis az arra hivatott geologustól várható, annak a felismerése 
mai nap mindjobban terjed el. Nem terjed azonban abban a progressióban, mint 
azt várhatnók, sőt azokban a körökben sem találjuk tudományunk teljes méltány- 
lását, melyek egyenesen a geologia támogatására szorulnak. 

Erre a fiatal nemzedéket nevelni kell. Ez örvendetesen mindjobban széle- 
sedő bázison ez idő szerint meg is történik s így a jövőben e tekintetben mindig 
csak szebb és jobb eredményt várhatunk, mit bizonyára mindnyájan szívből 
öszintén kivánunk. 

2. Elnök felkéri az első titkárt, hogy tegye meg jelentéseit; titkár a követ- 
kező jelentést terjeszti elő : 


Földtami Közlöny. XXXII. köt. 1902. 


ül 


66 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Tisztelt közgyűlés ! 


Különös kitüntetésnek tekintettem azon megtisztelő bizalmat, melyben a 
múlt évi közgyűlés engem részesített. Nem tagadom, súlyos és nem alaptalan 
aggodalmakkal foglaltam el e díszes helyet, melyet előttem a hivatottaknak sora 
töltött be. Vajjon lesz-e erőm és tehetségem Társulatunk és különösen Közlönyünk 
niveauját azon magas színvonalon megtartani, a Társulat administratióját oly 
pontossággal vezetni, mint azt kipróbált elődeim tették ? Egyben biztos voltam, 
s ez az a lelkiismeretes munka, melylyel nehéz feladatomhoz fogtam s hogy 
vajjon sikerült-e ezen lelkiismeretes munkával a Társulat ügyeit legalább tűrhe- 
tően szolgálnom, itéljék meg Társulatunk tagjai. 

Társulatunk szellemi munkássága a lefolyt évben elég intensiv volt, a 
mennyiben 7 szakülésen 14 előadó összesen 19 előadást tartott, még pedig majd- 
nem kivétel nélkül önálló kutatásukra alapított érdekes tanulmányokról. 

E 7 szakülésen előadást tartottak : 


CHOLNOKY JENŐ c 
EmszT KÁLMÁN dr. .. 
HoRusiTrzgY HENRIK . 
KALECSINSZKY SÁNDOR ... 
KocH ANTAL dr... 
KövEsLIGETHY Rapó dr... 
Lasos FERENCZ .. 

MoEsz GuszTáv . . .. 
ifj. báró Nopcsa FERENCZ 
PáÁrnrYy MónR dr. .. 
PEerHnő GyuLa dr. Jowgt 
SCHAFARZIK FERENCZ dr. . 
TIMKÓ IMRE .. va j 
TERETTZABHTER sake a 


teak Bt ! 
e asni 


192 


tm ek PI A e 


Összesen 19 előadás. 

Közlönyünk terjedelme tagtársaink szorgalmas munkásságáról tesz tanu- 
ságot, a mennyiben a mutatóval együtt 29:5 iven jelent meg 2 táblával és több 
szövegközötti rajzzal. 

A m. kir. Földtani Intézet kiadványaiból az idén a következő füzeteket 
küldöttük szét tagtársainknak : 

1. A m. kir. Földtani Intézet évi jelentését 1899-ről. 

9. A m. kir. Földtani Intézet évkönyvéből : 


XII. köt. 5. füz., HoRusirzgY HENRIK : Budapest székesfőváros III. kerü- 
letének (Ó-Buda) agronom-geolo- 
giai viszonyai, 

XIII. köt. 5. füz., HoRusirzky HENRIK : A bábolnai állami ménesbirtok 
agrogeologiai viszonyai. 
Társulatunk életében a lefolyt év alatt nem egy fontos jelenséget láttunk, 
melyek egyrészéről a t. elnök úr megnyitójában már megemlékezett. 
A. lefolyt évvel Társulatunk 51-ik éve ért véget s ezért az év folyamán fel- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 67 


merültek olyan óhajtások, hogy e fontos időpontról a Társulat méltóképen meg- 
emlékezzék. Ennek eredménye lett mai közgyűlésünk utolsó tárgya, dr. Kocn 
AwnTAL vál. tag úr felolvasása a Társulat 50 éves történetéről. Tervbe volt véve ez 
alkalomra a Földtani Közlöny 1883—1900. évfolyamaihoz részletes mutatót; is 
juttatni t. tagjaink kezébe, sajnosan kell azonban bejelentenem, hogy e munká- 
val egészen nem készülhettünk el, de remélem, hogy még a tavaszszal szét- 
küldhetjük. 

Társulatunk választmánya felbuzdulva azon sikeren, melyet az 1899. évi 
erdélyrészi kirándulás felmutatott, a lefolyt évben is rendezett egy ahhoz hason- 
lót Selmecz- és Körmöczbánya vidékére. 5 ha az előzőről el lehetett mondani, 
hogy sikerült, erről elmondhatjuk, hogy fényesen sikerült. A jelentkezett tagok 
közül ugyan mindössze csak tíz vehetett részt a kiránduláson, de a jelen voltak 
mindenike fokozott érdeklődéssel vett részt az olykor kissé fárasztó kiránduláso- 
kon és a minduntalan felmerült élénk és tanulságos eszmecserében. E szépen 
sikerült s főleg tudományos tekintetben oly gazdag kirándulás arra indította a 
Társulat választmányát, hogy az 1902. évi kirándulásra már jó előre tegye meg a 
megfelelő lépéseket. A kirándulás szervezésére kiküldött bizottság ama javaslatát, 
hogy a jelen évi kirándulás a Magas-Tátrába és az északmagyarországi mész- 
szirtek közé rendeztessék, a választmány elfogadta s a kirándulás idejét szept. 
hó 6—13-ig határozta meg. A részletes kirándulási programmot valószinüleg már 
a jövő hó folyamán t. tagtársainkhoz fogjuk juttatni. 

Kapcsolatban a kirándulási jelentésemmel felemlítem, xshogy a kirándulók 
kis csapata szeptember hó 23-án a szklenói völgy geletneki nyílásának jobb olda- 
lán meredeken kimagasló"rhyolith-sziklákban gyönyörködvén, elhatározta, hogy 
e sziklavonulatot ezentúl cSzabó József-sziklás -nak nevezi és az érdemes magyar 
tudósnak, ki annyi szeretettel, igazi lelkesedéssel és fáradhatlan munkával tanul- 
mányozta ezen vidék geologiai alkotását, a sziklafalba emléktáblát helyez el. 
E czélból a helyszinén gyűjtő- és intézőbizottság alakult, mely megfogja tenni a 
lépéseket arra is, hogy a cs. és kir. katonai földrajzi intézettől kiadott térképekre 
a sziklavonulat elnevezése bevésessék. 

Társulatunk földrengési bizottsága is élénk munkásságot fejtett ki a lefolyt 
év folyamán. A bizottság két tagja: SCHAFARZIK FERENcz dr. és KöVESLIGETHY 
Rapó dr. részt vettek az 1901 április hó 11.-én Strassburgban tartott első nemzet- 
közi földrengéstani értekezleten, melyen előadásokat is tartottak. Az ezen érte- 
kezleten választott 7 tagú állandó comité egyik tagjává KövEsLiGErny tagtársnnkat 

. választotta meg. Ezenkívül a földrengési bizottság a seismographikus lökések föl- 
jegyzésére beszerzett egy strassburgi kettős nehéz ingát, mely jelenleg már föl 
van állítva a m. kir. Földtani Intézet földrengések észlelésére készített helyi- 
ségében. 

Még egy örvendetes körülményről kötelességem beszámolni a t. közgyűlés- 
nek, értem ez alatt azon érdeklődést, melylyel úgy a magánosok, mint a közinté- 
zetek és hivatalok a Társulatunktól 1896-ban kiadott geologiai térkép iránt visel- 
tetnek. Hogy ezen érdeklődés nem lanyhúl, bizonyítja az, hogy míg az év elején 
készletünk még 66 pld. volt s ezenkívül 21 volt még bizományosunknál, addig az 
év végén már csak 36 példányal rendelkeztünk, melyhez hozzászámítandó még a 
bizományosnál levő 15—20 pid. Úgy hogy egy év alatt mintegy 30—35 példány 


5x 


ös TÁRSULATI ÜGYEK. 


kelt el belőle. Nem tehetem, hogy az illetékes körök figyelmét e helyen is már 
most föl ne bívjam arra a szükségre, mi alig 2 év alatt beáll, ha térképünk az 
eddigi kelendőségnek fog örvendeni. I 

A fentebbiekben röviden vázoltam Társulatunk szellemi működését, legyen 
szabad a következőkben tagtársainkról is nehány szóval megemlékeznem. 

A kérlelhetetlen halál a lefolyt évben összesen 7 tagtól fosztott meg ; ezek : 

SCHRÖCKENSTEIN XAVÉR FERENCZ ny. főbányagondnok Prágában. SCHRÖCKEN- 
STEIN az o. m. államvasút-társaság szolgálatában hosszabb ideig tartózkodott a 
krassószörényi bányahelyeken s ezen időből származik rDie geologischen Ver- 
háltnisse des Banater Montandistriktess czímű munkája, mely 129 oldalon tár- 
gyalja a krassószörényi bányaterület geologiai és bányageologiai viszonyait és a 
társulat Munkálatai V. kötetében látott napvilágot. Innen helyezték át később 
az o. m. államvasút-társaság csehországi bányáihoz. Társulatunknak 1867 óta 
volt tagja. 

Bölcsházai BELHázi János ny. m. kir. ministeri tanácsos 1823 április 20-án 
született Körmöczbányán. Jogi és bányászati tanulmányainak befejezte után előbb 
Szomolnokon, majd Rozsnyón volt állami alkalmazásban, később a komataui, 
majd a pilzeni cs. kir. bányakapitányságokhoz nevezte ki a bányászati ügyeket 
intéző bécsi földmívelésügyi ministerium. 1856-ban jött haza Magyarországra s 
1867-ig részint a budapesti, részint a pécsi bányabiztosságnál szolgált. 

A kiegyezés után nyílt alkalma és tere, hogy tudását és képességeit a bányá- 
szat emelésében kifejtse. A pénzügyministeriumban előbb mint titkár, majd 
osztálytanácsos és később ministeri tanácsos czéltudatos munkájával egyike volt 
azoknak, kik a magyar bányászat és szakoktatás fejlesztésében örök érdemeket 
szereztek. 

1895-ben 47 évi szolgálat után nyugdíjba vonult s ez alkalommal Ő Felsége 
érdemei elismeréseül a Lipótrenddel tüntette ki. Meghalt 1901 április 20-án 
78 éves korában. 

Társulatunknak szintén 1867 óta volt tagja. 

Üres óráiban kiváló szeretettel a numizmatikával foglalkozott s nagyértékű 
éremgyűjteményét a körmöczi m. kir. pénzverőnek adományozta. 

Hasonlóan régi — 1869 óta — tagja volt Társulatunknak NyuLASSY ANTAL 
szent-benedekrendi nyug. lelkész Bakonybélben. 

OKoLIcsÁNYI BÉLA m. kir. számtanácsos Máramarosszigeten 1875-ben lépett 
Társulatunkba. 

MiHnánpy Isrvás esperes-plébánost Bakony-Szent-Lászlón 1872 óta számí- 
totta Társulatunkba buzgó tagjai sorába. 

ScHmipT Géza bányafőmérnök Salgó-Tarjánban, 1885-ben választatott Tár- 
sulatunk tagjai közé. 

Az elhunytak mindenike Társulatunknak hosszú időn át buzgó tagja volt. 
Nyugodjanak békével. 

A felsoroltakon kívül volt azonban még egy kedves halottunk, kiről leg- 
utolsónak emlékezem meg, bár inkább legelsőnek kellett volna. Azon tagtársunk 
volt ez, kihez mindnyájunkat — kik itt vagyunk — szeretet és barátság fűzött : 
Appa KÁLMÁN ny. m. kir. osztálygeologus. 

de Appa Kármánx 1862 julius hó 30-án Borcsányban, Trencsén vármegyében 


TÁRSULATI ÜGYEK. 69 


született, mint nemes Appa Tirusz kir. bányatitkár és földbirtokos elsőszülött fia. 
Elemi iskoláit Nyitrán és Pozsonyban, középiskoláit Nagyszombatban, Pozsony- 
ban és Körmöczbányán végezte. Miután főiskolai tanulmányait a selmeczbányai 
bányász- és erdészakadémián bevégezte, 1886-tól 1892-ig a bányászat különböző 
ágaiban nyert állami alkalmazást. Ez idő alatt alkalmazva volt a körmöczi pénz- 
verőhivatalban, a nagybányai bányaigazgatóságnál és Budapesten a főfémjelző és 
fémbeváltó hivatalban. 1892-ben a selmeczbányai bányászakadémián az ásvány- 
tan-geologiai tanszék mellé tanársegéddé s a következő 1893-ik évben a m. kir. 
Földtani Intézethez geologussá nevezték ki, hol hét év alatt az osztálygeologusi 
rangfokozatot érte el. Az utolsó években lassú, gyógyíthatatlan betegség kínozta 
s tartós betegsége miatt 1900 végén ideiglenes nyugdijba lépett, a melyben félév 
elteltével érte el életének 39-ik évében a korai halál. Társulatunknak 1887 óta 
volt tagja s Viktor öcscse, az elhunyt régi kivánságának eleget teendő, az utóbbi 
napokban küldötte meg örökítő tagsági díját. 

Nem lehet czélom ez alkalommal sem élettörténetével, sem tudományos 
működésével részletesen foglalkozni s csupán annyit említek meg, hogy a Földtani 
Intézetnél eltöltött éveiben főleg a krassószörényi hegységben végzett részletes 
geologiai felvételeket s ezekről szóló leirásai a m. kir. Földtani Intézet évi jelen- 
téseiben láttak napvilágot. 

Ezenkívül részletesebben petroleum-kutatásokkal foglalkozott Zemplén- 
megye északi részén és Sárosmegyében s ezekről szóló tanulmányai a m. kir. 
Földtani Intézet évkönyveiben jelentek meg. 

Egyéni jellemzésére legyen szabad röviden csak annyit mondanom, hogy 
jó szive, ritka becsületessége magának csak barátokat tudott teremteni. Emléke 
azoknak szivében, kik őt ismerték s barátjuknak tekintették, mindig élni fog. 

Tagjaink számáról — mint az utóbbi években t. elődeim is — én is sajná- 
lattal jelenthetera, hogy mindig csökkenőben van. Az év elején tartott revisio 
szerint összesen 315 tagunk és 2 levelezőnk volt. Évközben elhunyt 7, kilépett; 
12 tag ; az év folytán rendes tagnak választatott 11, örökítő tagnak 1 és 2 levele- 
zőnek. Ezek szerint 1901 év végén a Társulatnak volt 309 tagja és 4 levele- 
zője, kik között van 1 pártfogó, 8 tiszteleti, 12 levelező, 10 pártoló, 30 örökítő és 
948 rendes tag. 1901. év folyamán előfizető volt 51, négygyel több, mint az 
előző évben. 

Társulatunk köszönettel tartozik mindazoknak. kik Társulatunk ügyeit 
szellemileg vagy anyagilag támogatták : mindenekelőtt galanthai hg. ESZTERHÁZY 
Mixcós úrnak, pártfogónknak, ki Társulatunkat a lefolyt évben is a rendes segély- 
ben részesíté, dr. Wrassics Gyura vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minister úrnak 
az évi segélyért, dr. DaRáwyri IGwácz földmívelésügyi m. kir. Minister úrnak és 
Böcxn János ministeri tanácsos úrnak, a m. kir. Földtani Intézet igazgatójának 
az Intézet kiadványaiért, melyet tagjaink díjtalanul kapnak. Végre köszönetet 
mondunk még dr. KRENNER J. SÁnpoRk egyet. tanár úrnak is, azért a szívességeért, 
hogy üléseink részére kényelmes helyiséget bocsátott rendelkezésünkre inté- 
zetében. 


Végül legyen szabad a saját részemről köszönetet mondani mindazoknak, 
kik nehéz feladatom megoldásában szives segédkezett nyújtottak. Fogadja őszinte 


70 TÁRSULATI ÜGYEK. 


köszönetemet úgy a t. választmány, mint társulatunk minden egyes tagja, azért 
a jóakaratért, melylyel munkám teljesítését mindig megkönnyítették. 

3. A közgyűlés a titkár jelentését tudomásul veszi. — Titkár fölolvassa a. 
múlt évben kiküldött pénztárvizsgáló bizottság jelentését, mit a közgyűlés tudo- 
másul vesz és a pénztárosnak a fölmentést megadja. 

4. Pénztáros előterjeszti a következő pénztári jelentést és az 1902. évi 
költségvetést. 


PÉNZTÁRI JELENTÉS 


a magyarhoni földtani társulat 19091. évi pénztári forgalmáról és 
vagyonának állásáról az 1901. év deczember hó 31-én. 


I. Horgó tőke. 


a) Bevétel: 
Előirányzat Tényleges bevétel 
1901-re 1901-ben 
1. Pénztári áthozatal 1900-ról —  — 2762 kor. 57 fill. 2762 kor. 57 fll. 
9. Országos! segély. -2-  --- 9000 a — c 2000 a — a 
3. Hg. EszTERHÁzx MIxLós pártfogó 
díja TORRES Et A ERAT BESE 840 a — a S40 c — ua 
4. Alaptőke kamatja sé 7 sj TEÁK ege E e TNS 
5. Forgó tőke kamatja VEZRT A 50 4 — 4 OZ ANKENESTZENEL 
6. Hátralékos tagdíjak. 0 TOK E 390 4 — c 
dlasságidíjaik sze ssal EEG 2000 za sek ét KEZÉRE 
8. Előre fizetett tagdíjak 23 SSKONEÉ TK Tue Zg 
9. Selmeczbányai fiókegyesület járu- 
TÓRA az tást xtes pELYTNYN 18 a — u 18 a —. 4 
10. Hátralékos EKB díjak I E 49 a 90 a 
ti külötzetők. E901-Tes 22 azén 70 c — a BONO et 
144 a 1902-re ső Te —— (4 — ú( GYA z kát 
SAV OGYOS E Ket lét aa SE át eső e 20 c — : a TOSTEKEES ÚN 
14. Eladott kllányok, BETYK) 1 100 a — a Jdvee 904 
TESZSÁNAHÍGVÁNYOK A ezt ehez ee — 4 — a 278 ( — u 
16. Szabó József-emlékalap (nelogága Ce e p DZÁL e VÁ át 
Összesen 9160 kor. 57 fill. 11689 kor. 05 fill. 
b) Kiadás : 
Előirányzat Tényleges kiadás 
1901-re 1901-ben 
1. Földtani Közlöny -. 2. ... 5300 kor. — üll. 5950 kor. 34. All 
2. M. kir. földtani intézet évi jelen- 
tésének különlenyomata  ... 600 c ezaz 1558 tt GESÉK 


3. Dr. Koch Antal könyvének kia- 
dási költsége (magyar rész) lg zzzátzet 161874 4 DBR 


TÁRSULATI ÜGYEK. 71 


Előirányzat Tényleges kiadás 
1901-re 1901-ben 

4. Tisztviselők tiszteletdíja ... ... 1400 kor. — fill. 1400 kor. —- fill. 
öelnoktjutaloma dja kak esent es JD dr E ZIGYN ASSE Ét 
6. Szolgák jutalomdíja MENEZ GO S EDD E e GBEEN 
TERBOStakoltáégyme MEESY a rőt DOVA KEEN Áe SÁT GÉ, 1 
Selrodaiés vegyes! kiadások ák EDSÖN Ea NSZO A DTD keeee mkk0 1 út 
9. Előre nem látott kiadások ... HOG EESKET 30. age. 
10. Alapítványi törzsvagyonhoz SET MEN ATÁT OAK ETt 

11. Forgó tőke pénzmaradványa mint 

egyenleg e MNSZ TSÉ NÉL : EZ SK TZZS RT ad 7 AA 


Összesen, 8560 kör. 57 ALÁTESOKOLTOS TAL 


II. A társulat vagyona 1901 végén: 


TSZÁTADTÓRKOS S8 Ses EZ kget ék a ee LK S ZGOZOKKkOT MÜ 
ZA a kötelezvényekben zek pb le NY AE-B 600 c — a 
3. Dr. Szabó-emlékalap SEN KLTERT KER EBA HETE SOSE LÉSŐVO SAE KESÉRE 
4. Dr. Szabó-emlékalap kamatja 2 Be E TÉS ZÍJN E SZT ENE KENES ER NET 
HZEOESOKTOKO TATA VÁNYA SE NAL SNS TAB TENKES E S EK ZS DRE KKT ÉK 


Összesen 41326 kor. 73 fil. 


Budapesten, 1901 deczember hó 31.-én. 
GREXxA János, pénztáros. 


Dr. Irosvax LaJos s. k., PETRIK LaJos s. k., dr. SzorraGH Tamás s. k., mint a köz- 
gyűlés részéről kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság tagjai. 


Költségvetés 1902-re. 


a) Bevétel : 


ÜNEÉNZztáatsáthozatailkt 90 éről Esett tá ett MESE SOS DA koTso mA 
2. Országos segély 1902-re JN és 2000 c — a 
3, Herczeg EszTERHÁZY MIKLós MEG ÉTTETÓ díja 1902- NO ENSZ NA NNEZEStEtt 
ASZATa bókot karat) ai öss aütásk dt META e tödss at SAR T S ITL KOZ tt 
HAHOTSOKGÓKE ÁK AN a te] eletet E ÉSÉSETE SEEN NN ELÉNBA ONE Se NETEÉT E SE LÉ hTee veze 
6. Hátralékos tagdíjak LN ÉKE VIS DÁTÁSE (004 ég 
7. Tagdíjak 1902-re prdmbesnteni RE AÉe LE A ÜZ OTA KGY ESEÉKTA 
8. Selmeczbányai fiókegyesület sze, 190961 / 4 Ües LK NVEz 40 
OStiönzetók ak 900 Tara tala AR lás TANI TAN VÁTAKA SZOK TS SZÜ 
10. Eladott kiadványok VÉ CTLÁŐ tai tet k ASONIL 10 TONNAS 
lá AGYA TEHET E ÖT LÁTOK KÜL ZS NBK ARTS ÉÉ ANÉKN KOR ÉRTENI ÖÖ ESEK 


Összesen 8 ( 961 5) kor szamai 


ng 
12 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


b) Kiadás. 

1. Földtani Közlöny (1883—1900 évi mutatóval) " ... 5800 kor. — fill. 
9. M. kir. földtani intézet kétévi jelentésének külön- 

EaOTKADA zta ESSEK TO TK SA AE ke 600 c — a 
2. JISZINSELŐK" tiszteletdíja 7 s MET 7 aza E SAL BEA MESA VSZ TAT ESÉS at 
A alrmokáutatamáijat : szett segg ret ARESEÉN NEE 50 c — a 
HrdSzalokájutalonadíjai "Ste seat at HR RAN ONNAN E ENE NET USE eső ( 
OBOSTAKOltB68 2. hogz, ked SEZN AR tte Une teakb 300 c — - 
ZAATGdaakes Vegyes íLd ss KN ey IÓRZEBBE e eset SZÜZ IZ 
3. tlöre mem látott kiadások, ea sed rra at ke SIÚzj at erű 


Összesen ÉS 91 13 kor. 97 eli 
Pénztári maradék 500 kor. — fil. 


5. Titkár előterjeszti a választmánynak a II-od titkári állás betöltésére 
vonatkozó következő indítványát : 

HÖEEMAYER ViLMos, a múlt évi tisztújító közgyűlésen megválasztott II-od tit- 
kár, a beléje helyezett bizalomért köszönetet mondva, tisztségéről leköszönt. 
Ezen alkalomból a választmány azon ajánlatot teszi a mai közgyűlésnek, hogy 
az mondja ki, miszerint a triennium hátra levő két évére a II-od titkári állást 
nem tölti be és a hátralevő időszakra megbízza az I-ső titkárt az összes titkári 
teendőkkel. 

A közgyűlés az indítványt egyhangulag elfogadta. 

6. Elnök fölkéri KocH Anrar dr. vál. tagot, hogy előadását a Társulat 
50 éves törtenetéről tartsa meg. 

Előadás után az elnök köszönetet mondva az előadónak a nagybecsű elő- 
adásért, azon indítványt teszi, hogy a közgyűlés KocH AwraL dr.-nak jegyzőkönyvi 
köszönetet szavazzon. 

A közgyűlés az elnök indítványát egyhangú lelkesedéssel elfogadta. 

Több tárgy nem lévén, elnök a közgyűlést bezárta. 


Szakülések. 
1902. január hó 8.-án. 
Elnök : T. RorH Lajos. 


Elnök az ülést megnyitva, üdvözli semsei SEMSEY Awxpok dr. urat, társula- 
tunk tiszteleti és választmányi tagját, abból az alkalomból, hogy Öfelsége kegye 
őt, mint a m. kir. Földtani Intézet tiszteletbeli igazgatóját, a főrendiházi tagságra 
emelte. 

Első titkár bejelenti, hogy a mult év deczember hónapjában tartott választ- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 7433 


mányi ülésen LÖRENTHEY IMRE dr. örökítő tag ajánlatára rendes tagnak választa- 
tott ENDREY ELEMÉR tanárjelölt Budapesten. 

Előadások : 

1. Hogusirzgx HEnRIK bemutatja az első rendszeres agrogeologiai térképet 
és ezzel kapcsolatosan tárgyalja Magyar-Szölgyén és Párkány-Nána vidékének 
geologiai viszonyait. A térképen látható színek és sráfok s egyéb jelzések magya- 
rázata után áttér előadó az egyes képződmények tárgyalására; azok végén ki- 
emeli a colluvialis területet is. Megemlékszik továbbá a területen előforduló 
forrásokról és kútakról, a végén pedig a technikailag fölhasználható kőzeteket 
sorolja föl, megemlítvén egyszersmind azok mikénti alkalmaztatását. 

SCHMIDT SÁNDOR dr. azt a kérdést intézi az előadóhoz, hogy a részletes 
agrogeologiai fölvételeket miért kezdette meg épen ezen a mezőgazdaságilag ke- 
vésbé fontos területen és nem a Nagy-Alföldön ? 

Böcxkn János mint a m. kir. Földtani Intézet igazgatója azt a fölvilágosítást 
adja, hogy a részletes fölvételi területet nem az előadó, hanem felsőbb hatósága 
határozta meg. E területre azonban nem mondható, hogy mezőgazdaságilag ke- 
vésbé fontos, mert éppen egyike ama területeknek, hol a mezőgazdaság a legjob- 
ban virágzik. A mi a nagy Magyar-Alföld agrogeologiai fölvételeit illeti, arra 
megjegyzi, hogy a fölvevő geologusok két részre vannak osztva s a munka ott is 
folyik, s hogy ez a térképlap korábban jelent meg, az pusztán a véletlen dolga. 

2. Lurra AuRÉL: Adatok a ceyloni Chrysoberyil kristálytami ismeretéhez 
czimű előadásában ezen a drágakövön észlelt uj formákat közli és öt kristálynak 
részletes leirását adja. Ezek a drágakövek annyival is inkább becsesek, minthogy 
hozzájuk hasonló ceyloni példányokat eddigelé meg nem figyeltek. E nagybecsű 
anyagot a magyar tudományos világ ismert mecenása SEMSEYx ANDOR ajándékozta 
a magyar Nemzeti Nuzeum ásványtárának. 

3. Pánrvx Món dr. : bemutatja Alvincz környékének felső krétakorú rétegei 
czimű munkáját. Gyulafehérvártól NyDNy-ra a Maros völgyének jobb oldalát a 
poklosi völgyig vöröstarka agyag, homok és kavics váltakozó rétegei alkotják, me- 
lyek 20—259 alatt KDK felé dülnek. A poklosi völgyön alul Borbereknél e kép- 
ződmény csak a völgyek bejáratánál és a gerinczek végén jelenik meg s Borbere- 
ken alul nem található. E képződmény korára biztos adat nincsen, nagyon emlé- 
keztet ugyan a kolozsvárkörnyéki eoczén tarka-agyagokra, de azoknál homoko- 
sabb és kavicsosabb. Ez előforduláshoz hasonló legközelebb a sárd-borbándi 
szigethegységben ismeretes, honnan Kocn az eoczén intermedia rétegekhez való 
viszonya után oligoczénkorúnak irta le, s ezért — bár feltételesen — a szerző is 
ilyennek vette. 

A poklosi völgyön alul e kérdéses oligoczénkorú képződmény felsőkréta- 
korú rétegekre van concordánsan telepűlve. A felső krétarétegek legszebb és leg- 
jobban tanulmányozott feltárása az ú. n. Kolcspatak (katonai térképen : Stánilor 
p.) völgyében van, hol több színtájban bő kövülettartalmú rétegek jönnek elő. 
E kövületlelőhelyet először HEREPEY K. nagyenyedi tanár fedezte föl 1893-ban s 
s a gyűjtött faunát Alsó-Fehérvármegye monografiája czimű munkában leirva, 
úgy találta, hogy a rétegek a Gosau-völgy rétegeihez hasonlók. 

Szerző a következő színtájakat különbözteti meg : 

Legfelül a völgy bejáratánál kékesszürke homokkőrétegek vannak, melyek- 


74 TÁRSULATI ÜGYEK. 


ben 1888-ban vagy 1889-ben az ismeretes Sabal major, UwG. sp. levéllenyomatát 
találtak; fatörzsmaradványok ez időszerint is gyakoriak benne. Alatta kissé 
homokos, kékes agyagmárga-réteg települt, mely tele van félig sós — majdnem 
édesvizi — kövületekkel. Ezek nagyobb része uj, az irodalomban eddig ismeret- 
len. Szerző e réteget a benne lévő nagy mennyiségű cerithium után cerithiumos 
rétegnek nevezi. 

A cerithiumos réteg alatt ujra kékesszürke homokkőréteg következik, me- 
lyet szerző a benne gyéren előforduló gyermekfej nagyságú actaeonellák után 
actaeonellás rétegnek nevezett. E réteg legalján ujra nagymennyiségü kövület 
fordul elő, mely még részben elegyes vizi charaktert mutat, de részben már 
sósabb jellegű. 

A kövületekben dúsabb színtáj alatt kék agyagmárga települt, melyben 
más kövületek mellett nagyszámú inoceramus és szabad korall található s szerző 
ezért inoceramusos rétegnek nevezte. 

Az inoceramusos réteg alatt következő konglomeratban egyetlen Actaeo- 
nella gigantcát talált, mig a mélyebben következő konglomerát, homokkő és 
márgarétegek nem szolgáltattak kövületeket. 

Ugyane rétegek vannak meg a Maros folyó völgyének jobb oldalán lefelé, 
majdnem egészen Karnáig, hol a neocomra települnek. A szerző kövületet még 
több ponton is gyüjtött, de sehol sem fordultak elő oly nagy mennyiségben, mint 
a Kolcs-patakban. 

A Marosvölgy baloldalán az Alkenyér mellett levő Szerata-hegy konglome- 
rátja és márgája szolgáltatott igen jó megtartású kövületeket, melyekből szerző 
arra az eredményre jutott, hogy az az alkenyéri rétegek az inoceramusos réte- 
gekkel egykorú lerakodások s a különbség közöttük csak az, hogy az alkenyéri 
fauna, tengerparti lerakódásra utal, míg az inoceramusos réteg már kissé mé- 
lyebb vizi. 

A krétamárgára vékony rétegben vörös, tarka-foltos agyag- és homokkő- 
réteg települt, melyről szerző azt hiszi, hogy azonos azzal a képződménynyel, 
melyet az erdélyrészi medencze délnyugati részén oligoczénnak szoktak tekinteni. 
Az oligoczénra aztán szintén concordánsan KDK felé dülve, felső mediterrán 
homok következik. 

Szerző a fauna összehasonlításából arra az eredményre jut, hogy az 1no- 
ceramusos és alkenyéri réteg faunája a gosaui és acheni faunának keverékéből 
áll, de előfordulnak benne oly fajok is, melyek egyrészről a csereviczi, másrész- 
ről az indiai krétára jellemzők. A hazai előfordulások közül pedig csak a puji 
hasonlít hozzá. 

A cerithiumos réteg faunájából a mi az irodalomban eddig ismeretes, leg- 
inkább a pyreneusi garumnienre emlékeztet. 

Az actaeonellás homokkő az inoceramusos és cerithiumos rétegek között 
áthidaló regiót alkot s szerepelnek benne az inoceramusos réteg oly fajai, melyek 
a kiérdesülő tengervizet kiállották, de föllépnek benne kissé elsatnyulva a ceri- 
thiumos réteg egyes fajai is. 

Arra a kérdésre, hogy e rétegek, mely geologiai színtájba osztassanak, hatá- 
rozott feleletet adni bajos, szerző még is azt hiszi, hogy az alkenyéri és inocera- 
musos rétegek a legtöbb joggal a felső soenonba, az actaeonellás és cerithiumos 


TÁRSULATI ÜGYEK. 15 


rétegek a pálmalevelet tartalmazó homokkővel a damien garumnien emeletébe 
oszthatók leginkább be. 

Végül előadó vázolja röviden a terület tektonikai viszonyait és a kréta- 
tengernek elterjedését a nyugaterdélyi hegységben. 

Haravárs Gyura — bár nem látta — mégis tagadja, hogy az alkenyéri 
vörös-tarka agyag oligoczénkorú lenne, mivel a nyugaterdélyi oligoczén nagy 
részéről már kiderült, hogy az nem oligoczén, hanem alsó mioczén és más egyéb. 
Pujon a felső krétára települve szintén előfordul vörös agyag, melyet ő a krétá- 
hoz számít, s miután Alkenyéren e kréta fölött a vörös agyag szintén concor- 
dánsan van települve, azt hiszi, hogy az is a krétához tartozik. 

Böcxkn János azt hiszi, hogy az alkenyéri vörös agyagot — melyet egy ízben 
ő is látott — jogosan lehet ahhoz a képződményhez sorozni, melyet általánosan 
mint oligoczént ismertek eddig. 

Prrnő GyuLA dr. az előadottakból örömmel veszi ki, hogy Magyarország 
felső krétafaunája Pánrv tagtársunk kutatásai által ismét oly érdekes lelethelyek- 
kel szaporodott, a melyek segedelmével mind több-több világosság derül azokra 
az állapotokra, a melyek a kréta periodus végén uralkodtak, és a melyek ama 
tengerek kiterjedéséről hova-tovább annál szabatosabban tájékoztatnak ben- 
nünket. 

Pxernő dr. főképen két érdekes jelenségre hívja föl a figyelmet. Az egyik 
az, hogy az Alvincz—Borsómező—áAlkenyér környékén föltárt faunában oly fajok 
fordulnak elő, a melyek Dél-Indiában, Beludzsisztánban s a Péterváradi hegy- 
ségben (a csereviczi hyper-senon-rétegben) is megtalálhatók, mint a Volutithes 
septemcostata és az Eriphyla subplamissima. A Cardium Duclouxi a délfranczia- 
országi (Auzas és Ausseing, Haute-Garonne) s a spanyolországi ( Figols, Cata- 
loniában) garumniennel közös, de a csereviczi hypersenonban is typusos példá- 
nyokban fordul elő. A Pecten Krenneri eddigelé csupán a csereviczi hypersenon- 
ból ismeretes közös faj. Néhány olyan fajon kívül, a mely különféle változatban 
Hurópaszerte, sőt szinte az egész világon előfordul a felső krétában (Neitha 
guadricostata, Inoceramus Gyripsi, Astarte similis, Turitella Hagenoviana, Actaeo- 
nella gigantea), tehát azt látjuk, hogy a felső kréta déli fáciesei sokkal bensőbb 
kapcsolatban voltak egymással, mint eddigi tudomásunk szerint föltehettük. 

Ép ily nevezetes az a másik jelenség, hogy PáÁLurY dr. tagtársunk kimuta- 
tása szerint feltünő sok oly faj található a leirt faunában, mely a felső kréta 
északi fáciesében többfelé s bőven előfordul, míg a déli fáciesben igen ritka 
jelenség s belőlük csak egy-kettő és az is ritkán található vagy egyáltalában 
hiányzik a faunákból. 

Lóczy LaJos dr. örömmel és élvezettel hallgatta PánrYv dr. tartalmas előadá- 
sát és elmondja, hogy annak eredményei minő gondolatokat keltettek föl benne. 
Az alvincz—alkenyéri rétegeket Párrv discordans helyzetben lelte a felgyűrt 
régibb krétán, még pedig szintes fekvésben és csupán vetődésekkel megzavartan. 
Egyszersmind constatált fjordszerü elnyúlásokat a bihar—erdélyi érczhegység és 
a szebeni hegység között. Tektonikailag e felső krétarétegek helyzete tehát azo- 
nos a marosvölgyi gosaurétegekkel, melyek Lippától kezdve egészen a Bihar- 
hegység szívébe, az Aranyos forrásvidékéig keskeny vonulatként összefüggően 
nyomozhatók. A míg azonban a marosvölgyi egynemű felső krétának gosaueme- 


76 TÁRSULATI ÜGYEK. 


leti jellege úgy stratigraphiáját, valamint faunáját is tekintve, alig vonható két- 
ségbe, addig az alkenyér—alvinczi felsőkréta lerakodásainak nemcsak petrogra- 
phiai kifejlődése, hanem a faunája is ugyancsak változatos. Északi és déli eleme- 
ket egyesít magában. 

Fölszólaló ebből azt következteti, hogy ezek az egymástól eltérő felső kréta- 
rétegek, daczára annak, hogy oly közel esnek egymáshoz, mégis különböző phy- 
sikai viszonyok között rakódtak le. Svuxss E. 1875-ben kimutatta a felső krétának 
nagy transgressióját a Föld kerekségén, különösen pedig az északi földgömbön. 
Ha e transgressio nem is bizonyult olyan nagynak, mint a milyennek SuvEss gon- 
dolta, mégis ott találjuk mindenütt Európa északi tábláján és a Balkán felgyűrt 
hegylánczain ; még pedig egymástól különböző kifejlődésben, mint északi és mint 
déli fáciest. PárrvY előadásának eredményei a kiderítendő kérdések egész sorát 
tárják elénk. A Biharhegységben a felső krétarégek valósággal fjordokban üle- 
pedtek-e le, avagy a felsőkrétának transgredáló általános takarója későbbi dislo- 
catiók következtében szakadt-e darabokra? 

Az a nagy különbség, mely az alkenyér—alvinczi és a Maros völgyének 
felsőkréta rétegei között van, nem utal-e arra, hogy ez a két krétaterület egymás- 
sal össze nem függő tengerből keletkezett? Hiszen az esztergom— budapesti és 
az erdélyi eoczén különbségéről is olykép kell elmélkednünk, hogy vajjon e kettő 
nem egy nagy nyugati és egy nagy keleti eoczén tenger lerakódása-e ? 

A míg a Biharhegységben a felsőkréta discordánsan fekszik az alsókrétán, 
addig a Balkánhegységben és a krassószörényi Középhegységben nemcsak tekto- 
nikailag, de stratigraphiai tekintetben is a kréta tudvalevőleg elválaszthatlanul 
összefügg. A felsőkrétának egymáshoz olyan közel fekvő helyeken feltalálható e 
három különfélesége és a szintén nem valami nagy távolságban levő bakonyi kré- 
tának negyedik, inkább középeurópai jelleme, a nyomozásoknak ugyancsak fontos 
perspektiváját nyitja meg. E problemák megoldásától a palaeogeographia nagy 
jelentőségű eredményeket várhat. 

Pánry Mónk dr. az előbbiekre reflektálva megjegyzi, hogy ő az alkenyéri 
vörös agyagot föltételesen sorozta az oligoczénhoz és azt mondotta volt, hogy az 
valószinűleg azonos ama képződménynyel, melyet Erdély délnyugati részén oli- 
goczénnek szoktak tekinteni. Hogy ez a vörös agyag mégis a krétához tartoznék, 
nincs egy véleményen Hanavárs tagtárs úrral, még pedig azért, mert az egész 
területen s különösen a Kolcspatak völgyében, hol az egész rétegsorozat meg van, 
a krétacomplexusban hasonló képződményt nem talált. 

Az alkenyéri vörös agyag minden valószínűség szerint azonos a poklosi 
vörös-tarka agyag- és homokkőrétegekkel; ezekről pedig Kocn A. dr. a sárd- 
borbándi szigethegységben kimutatta, hogy az eoczénkorú intermedia rétegekre 
vannak települve. 


1902. márczius hó 5.-én. 
Elnök : T. Rorn Lasos. 


Első titkár bejelenti, hogy a január hó 8-án tartott választmányi ülés a 
Bethlen főiskolát Nagy-Enyeden örökítő tagnak, HERRMANN A. ARpPÁD bánya- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 77 


főmérnököt Aninán ZSIGMONDY ÁRPÁD rendes tag ajánlatára, Drcswry DEzső és 
ÖCHOSZBERGER ADOLF szőlőszeti gyakornokokat Budapesten TRErrz PÉTER rendes tag 
ajánlatára és SIGgmoND ELEK dr. kir. vegyészt ÍLosvav [LiaJos dr. vál. tag ajánlatára 
rendes tagoknak választotta; bejelenti továbbá a január 29-én tartott választ- 
mányi ülésből, hogy Appa Vixkrok dr. néh. Appa KÁáLMmáN nyug. osztálygeologus 
nevére még az elhunyt akartából 200 K. örökítő tagsági díjat küldött és hogy a 
választmány a titkárság ajánlatára KaRczaG Isrvás bérlőt Wienben rendes tagnak 
választotta. 

Előadások : 

1. Lóczy LaJos dr. a Placochelys placodonta, JAEKEL nov. gen. et nov. 
spec.-ről szól. (Lásd a Rövid közleményekben.) 

2. MELczER Guszráv dr. a Monzoni hegyről származó, érdekes kifejlődésű 
pyritet ismerteti. A kristályok mészkötelérből valók és egy főtengely és egyúttal 
egy et — [210 : 421] él szerint vannak elnyúlva. Egy kristályon két, a pyritre 
nézve általában új formát 15 állapított meg, nevezetesen a 1643) és a 1454 
dyakisdodek;edereket. 

3. Párrx Móx dr. bemutatja Tuzsown János dr. Adatok Magyarország fossil 
florája ismeretéhez czímű dolgozatát. A. szerző két kövült fa meghatározását 
ismerteti. Az egyik Budakesz határából való, eocsén?- korú és DARÁNYI IGNÁCZ dr. 
földművelésügyi miniszter gyüjtötte és ajándékozta a m. kir. Földtani Intézet- 
nek. Ez a fa a csziprustypusú (Cupressinogylon) fákhoz tartozik s évgyűrűi több 
tenyészeti gyűrűből állanak. 

A másik kövület Balaton-Kövesd határából való, (riúsz vagy még perm- 
korú és Lóczy LaJos dr. egyetemi professor balatoni gyűjtéseiből való. Hz a kövü- 
let egy araucaria-typusú gyökérfa és az Araucarioxylonok ama csoportjához 
tartozik, a melyek a vörös fekütől kezdve fordultak elő, tylodendron-féle bélcső- 
vel és walchia- (?) féle lombozattal. 

4. KALEcCSINSZEY SÁNDOR bemutatja és ismerteti a m. kir. Földtani Intézet 
földrengési pinczéjében elhelyezett seismometert. Röviden megemlékezik a 
jelenkori földrengési irodalomról, mely rendesen havi folyóiratok alakjában jele- 
nik meg a külföldön. Áttérve a földrengési helyiség leirására, megjegyzi, hogy az 
mintegy 6 m mélyen van a föld szine alatt, a hol kb. 1 m mélységre cementre 
elhelyezett, szabadon álló kőpillérek vannak beeresztve. Ezeken áll két horizontá- 
lis inga, az egyik £—D-i, a másik K— Ny-i irányban. Az egész continensen ilyen 
készülékek szolgálnak a földrengések mérésére ; Oroszországban pl. több mint 
30 van felállítva. Előnye, hogy kezelése elég egyszerű és a távoli földrengéseket 
is jelzi, az anyag összehasonlítását és földolgozását pedig — melyet a strassburgi 
földrengési bizottság végez — igen megkönnyíti. A készüléket előadó vetített 
képekben is bemutatta, egyes tagtársak pedig a földrengési pinczében megtekin- 
tették azt. — A bemutatás után mintegy két órával a készülék igen szépen jelezte 
az olaszországi földrengést, valamint az azelőtt és után bekövetkezetteket 1s. 

Böcxrn János az előadások befejezése után mint a m. kir. Földtani Intézet 
igazgatója örömének adott kifejezést, hogy a társulat az intézet előadótermében 
tartotta szakülését és biztosítja, hogy azt mindig szivesen bocsátja rendelkezésére. 


78 TÁRSULATI ÜGYEK. 


1902. április hó 2.-án. 
Elnök : T. RorH [aJos. 


Első titkár jelenti, hogy a márczius hó 5-én tartott választmányi ülésen 
rendes tagoknak választattak : CseH LaJos ajánlatára VIránrs Isrváx lyceumi tanár 
Selmeczbányán, HoRusirzxY HENRIK ajánlatára ULrcswy KÁRoLY szöll. bor. felügyelő 
Csáktornyán, és T. Rorm Lasos ajánlatára WOoLLEMANN A. dr. Braunschweigban. 

Előadások : 

1. PerHő Gyuza dr. a Hippurites (Pironaea) polystylus előfordulása a. csere- 
picszi hiperszenonrétegekben czímű előadásában oly Hippurit-kagylót mutatott be, 
a melynek tökéletes hasonmása eddigelé csak Felsö-Olaszországból volt ismere- 
tes, Udine várostól északra a krétaperiodus legifjabb rétegeiből. Hozzá hasonló- 
kat, de nálánál sokkal kisebbeket találtak délkeleti Spanyolországban, szintén a 
felső krétában. A bemutatott óriás példányok a Péterváradi hegységből, a csere- 
viczi hiperszenon képződményekből származnak s azt bizonyítják, hogy a kréta- 
periodus végefelé Spanyolország, Felső-Olaszország és déli Magyarország, illető- 
leg Szerém vármegye közötti vízi összeköttetés állott fenn, oly tengeri csatorna, 
a melyen át a puhatestű állatfajok szabadon vándorolhattak kelet- és nyugat felé. 

2. SCHAFARZIK FERENCZ dr. és BöcgH Hucó dr.: A Windgülle guarczpor- 
phyrjának koráról értekeztek. Szerzők Dr. s. SEMsEvY AxpoR úr támogatásával 
1901 nyarán nagyobb tanulmányutat tettek az Alpesek czentrális részében s 
utazásuk egyik eredménye gyanánt közlik, hogy a Windgülle guarczporphyrja 
nem karbonelőtti korú, miként ezt eddig Hmm és ScHmMiDT kutatásai alapján tud- 
tuk, hanem a mennyiben a doggerkorú rétegeket világosan áttörte, annál sokkal 
fiatalabb. 

A vasoolitnak ismételt előfordulását vetődés okozta, úgy hogy a HExmtől 
feltételezett nagy redő legalább ezen a helyen kérdésessé válik. 

Már ez a két adat egymagában is alkalmas arra, hogy a Windgülle geo- 
logiai szerkezetét lényegesen másnak tekintsük, mint a hogy ezt eddig hittük. 

3. LÖRENTHEY IMRE dr. bemutatja a Palzontographica XLVIII. kötetében 
megjelent cDie pannonische Fauna von Budapest czímű értekezését. Első részé- 
ben megismerteti a tinnyei és a budapest-kőbányai bő Melanopsis-tartalmú 
középső-pannoniai gazdag (81 faj) faunát. Egyidejűleg átrevidiálja a perecseni 
és szilágy-somlyói hasonló korszakú faunákat. A második részben a budapest- 
kőbányai és budapest-rákosi téglagyárak agyaggödreiből gyűjtött s szerinte a 
felső-pannoniai emelet alsó szintjébe tartozó 35 fajból álló faunát irja le. 

HaAravárs Gyuna előadja a szarmata emelet fedőjében lévő rétegcsoport 
elnevezésének történetét és a spannoniai rétegek, név keletkezését s czélszerű- 
ségi okokból kiindulva a spontusi emelets helyességét vitatja. 

4. KALEcsIsszkY SÁNDOR végül napirenden kívül néhány seismogrammot 
mutatott be. 


Választmányi ülések. 
1902. január hó 8.-án. 
Elnök : T. Rorn [4Jos. 


Titkár bejelenti, hogy a nagyenyedi Bethlen-főiskola 200 K-val az örökítő 
tagok sorába lép. 

Rendes tagoknak választattak: TRErrz PÉrER r. tag ajánlatára DIcENTY 
Dezső és SCHOSZBERGER ADorF szőlészeti gyakornokok Budapesten, — ILosvAY 
LaJos dr. vál. tag ajánlatára "SiIGmowxp ELEK dr. kir. vegyész Magyar-Ovárott — és 
ZSIGMONDY ÁRPÁD ajánlatára HERRMANN A. ÁRPÁD bányafőmérnök Aninán. 

Titkár bemutatja a selmeczbányai fiókegyesület számadását, mely szerint 
bevétel volt az 1900. évi takarékpénztári betéttel együtt 2027 K 09, ebből 


TÁRSULATI ÜGYEK. 79 


kiadás 79 K 80f, pénztári maradék 1902. évre 1974 K 29 f. A választmány az 
előterjesztést tudomásul veszi. 

Titkár előterjeszti a kirándulás tárgyában kiküldött bizottság megállapo- 
dásait. A bizottság azzal az indítványnyal járul a választimányhoz, hogy a f. évi 
kirándulást a Tátrába rendezze. A kirándulás idejét szeptember 6—13-ig tartja 
a legalkalmasabbnak. 

ScHmiprT S. dr. későnek találja az időpontot, szerinte pünkösd körül lenne 
a legalkalmasabb időpont és a 8 napi kirándulást hosszúnak is találja. 

PerHnő Gyuza dr. szintén későnek találja a szeptemberi időpontot. 

ScHAFARZIK F. dr. szerint a bizottság mindezeket tekintetbe vette, de kora 
tavaszszal a Tátrába még nem lehet kirándulást rendezni, később pedig már tele 
lesz vendégekkel. Jövőre azonban kivánatosnak tartaná, ha az előbbi felszólalók 
óhajtásai tekintetbe vétetnék. 

A választmány elfogadja a bizottság jelentését s megbízza a bizottságot a 
részletes terv kidolgozásával. 

Scnwmipr Sáxpok dr. jelentést tesz a congressusi kirándulás szervezésére 
kiküldött bizottság működéséről és ismerteti az ügy jelen állását. A kirándulási 
vezető megirásával megbizottak egy része már a nyár folyamán a kijelölt terü- 
letet be is utazta, más része azt ugyan még nem tehette meg, de a megbizást 
elfogadta. Csupán FRANZENAU ÁGosrTon dr. — kit a bizottság a budapesti muzeu- 
mok ismertetésére kért föl — nem fogadta el és Lóczy LAJos dr. eddig nem ny1- 
latkozott. A bizottság a bécsi központi comitéval közölte a Földtani Társulat 
meghívását és a meghíváshoz füzött föltételeket, a melyre azonban ez ideig nem 
kapott hivatalos választ. A bizottság legutóbb tartott összejövetelén elhatározta, 
hogy a válasz végett a bécsi comitét sürgősen meg fogja keresni. 

Egyben bejelenti, hogy a congressusi költségekre ez ideig 227 K 87 f ki- 
adás volt, melyet a társulat pénztárából kölcsönképen fedeztek. A bizottság a 
ministeriumokból, hová a kirándulási költségekért fordult, ez ideig még nem 
kapott választ s ha a segélyt, mint reményli, megkapja, a fenti kölcsönt vissza 
fogja tériteni. 

A választmány az előterjesztést mindenben elfogadta. 


1902. január hó 29.-én. 
Elnök : T. RorH [L4aJos. 


Elnök meleg szavakban üdvözli BöckgHn János tiszteleti és választmányi 
tagot, a m. kir. Földtani Intézet igazgatóját abból az alkalomból, hogy ő Felsége 
neki a ministeri tanácsosi czímet adományozta. 

Első titkár bemutatja Appa Vixrogk dr. levelét, melyben értesíti, hogy 
900 K-t küld a társulatnak, melyet még néhai KáLmásx bátyja, mint örökítő tag- 
sági díjat szándékozott volt a társulat javára letenni. — Tudomásul szolgál. 

A titkárság ajánlatára rendes tagnak választatott KaRczaG Isrván bérlő 
Wienben és a soproni állami főreáliskola. 

Titkár fölolvassa a pénztárvizsgáló bizottság jelentését, mely szerint a 
Földtani Társulat pénztárát tételenként külön-külön megvizsgálva, azt rendben 
találta. — Tudomásul vétetik. 

Haravárs Gyura kérdésére, hogy miért szerepel az alaptőke kamatja az 
előirányzatban magasabb tétellel, mint a bevételben, pénztáros azt a fölvilágosí- 
tást adja, hogy az eltérés onnan van, mert a Mattyasovszky-alapítvány kamatja 
még nincsen a takarékpénztári könyvbe bejegyezve. 

Pénztáros kérdésére a választmány hosszabb eszmecsere után fölhatal- 
mazza őt, hogy az utóbb jött alapítványokból alkalmas időben, koronajáradékot 
vásároljon. 

Első titkár kérdésére a választmány többek hozzászólása után elhatározza, 
hogy a II-od titkári állást nem tölti be, hanem azt az ajánlatot terjeszti a köz- 


80 TÁRSULATI ÜGYEK. 


gyülés elé, hogy hatalmazza föl az I-ső titkárt arra, hogy a következő tisztujitó 
közgyűlésig saját belátása szerint magányosan vezesse a társulat ügyeit. 

Végül megállapítja a választmány az első titkár előterjesztésére a közgyű- 
lés tárgysorozatát. 


1902. márczius hó 5.-én. 
Elnök : T. RorH [LaJos. 


Rendes tagoknak választattak: Csen Lagos rendes tag ajánlatára VITÁLIS 
Isrváv lyceumi tanár Selmeczbányán, Horusirzgy HENRIK rendes tag ajánlatára 
ULicswy KáRony m. kir. szöllőszeti és borászati felügyelő Csáktornyán és T. RorH 
Lasos elnök ajánlatára WOLLEMANN A. főreáliskolai tanár Braunschweigban. 

Kilépését jelentette KRemsirzkv F. JAKaB Nagybányán. 

Elnök bemutatja SrauB MóRkicz dr. munkáját (Cinnamonum genus az 
ó-világban), melyet a szerző kiadás végett nyujtott be a társulathoz. Szerző fel- 
ajánlja a kiadás költségeihez az Akadémiától nyerendő 1100 K segélyt, lemond 
az írói és fordítási díjról és azt kéri, hogy munkája .8—10 részletben 1—2 év 
alatt adassék ki a Földtani Közlönyben s végül a magyar részből 100 példány 
különlenyomatot kér. A német rész elárusítási jogát átengedi a társulatnak, ha a 
társulat különlenyomatokat akar készíttetni, ellenkező esetben a maga részére a 
németből 300 példányt kér. A választmány ScHMIDT SÁNDOR, PETHŐ GYULA és 
Haravárs Gyuza urakból álló bizottságot küld ki a munka tanulmányozására és 
jelentéstételre. 

ScHMIDT SÁNDoR az alapszabályok revisiójára kiküldött bizottság jelentését 
terjeszti elő és ismerteti azokat az elveket, melyek szerint — a stiláris módosítá- 
sokon kívül — a bizottság munkáját végezte. A legfőbb elv a választmány fel- 
frissítése volt, hogy ezáltal a választmányba ujabb és fiatalabb erők is bejussa- 
nak. Eddig azért nem lehetett ujabb erőket bevonni, mert a társulat a régi, 
kipróbált választmányi tagokat nem nélkülözhette. Bár ezt a bizottság a maga 
teljességében keresztülvinni nem tudta, mégis talált egy megfelelő középutat. 
A javaslat lényege, hogy a választmány a tisztviselőkön kivül meghatározott 
számú választott és határozatlan számú állandó tagokból álljon. Az utóbbiak ama 
elnökök lennének, kik tisztüket egyfolytában három évig viselték. Az elnökök 
pedig egyfolytában csak három évig ülhetnének az elnöki székben, azután a 
választmány állandó tagjai maradnának, de a cziklus élteltével elnökké ujólag 
megválaszthatók lennének. A választmány egyharmada évenkint visszalépne, de 
a visszalépett tagokat újra meg lehetne választani. — A választmány hosszas 
tárgyalás után az alapszabály-tervezetet a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. 


1902. április hó 2.-án. 
Elnök : T. Rorn [LaJos. 


Haravárs Gyuza bejelenti, hogy a SravB MóRkicz dr. munkájának kiadása 
ügyében kiküldött bizottság feladatának megfelelt. Részletes költségvetést állított 
össze, mely szerint a munka kiadása 3067 koronába kerülne. A bizottság nem 
tartja eczélszerűnek, hogy a munka a nagy terjedelme miatt a Földtani Közlöny- 
ben jelenjék meg. Hogy pedig a Társulat önálló munkának adja ki, a jelenlegi 
anyagi helyzet nem engedi. 

Böcgn János indítványára hosszabb eszmecsere után a választmány úgy 
határozott, hogy az Akadémiától felajánlott összegen kívül még a vallás- és köz- 
oktatásügyi és a földmivelésügyi miniszterekhez folyamodik segélyért. 


TAGOK NÉVSORA. sS1 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


tisztviselőt, 


választattak az 1901 februárius 6.-án tartott közgyülésen az 1901—1903. 
évi trienniumra. 


FUNCTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISOCHEN GESELLSCHAFT, 


gewaühlt im der am 6. Februar 1901 abgehaltenen (Generalversammlung 
für das Trienntum 1901—1903. 


Elnök (Prásident) : Telegdi RorH LaJos, m. kir. főbányatanácsos és főgeologus. 
Alelnök (Viceprásident): Dr. ScHmIDT Sáwxpog, műegyetemi ny. r. tanár, 
Magy. Tud. Akadémia levelező tagja. 
Titkárok (Secretáre) : Első titkár: Dr. Pánrv Mór, m. kir. osztálygeologus. 
Másodtitkár : betöltetlen, 
Pénztáros (Cassier) : GRexa JÁwsos, műegyetemi guzestor. 


Választmányi tagok : (Mitglieder des Ausschusses.) 


BöcKH JÁNOS dr. KRENNER J. SÁNDOR 
GESELL SÁNDOR dr. Lóczy LaJos 
HALAvÁTS GYULA dr. PETHő GYULA 

dr. ILosvax LaJos dr. SCHAFARZIK FERENCZ 
KALECSINSZKY SÁNDOR dr. S. SEMSEY ÁNDOR 
dr. KocH ANTAL dr. SZONTAGH TAMÁS. 


A földrengési bizottság tagjai: (Mitglieder der Erdbeben-Commission.) 


Előadó (Referent): Dr. SCHAFARZIK FERENCZ. 


Tagok (Mitglieder) : KALEcsixszkY Sáwpok, dr. L. Lóczy LaJos, dr. Pánry Món, 
dr. SZONTAGH TAMÁS. 


Földtani Közlöny. XXXII. küt. 1902. 6 


a, A 
89 TAGOK NÉVSORA. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK 
NÉVSORA 


az 1901. évben. 


VERZEICHNIS 
DER MITGLIEDER DER UNGARISUOHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
Úyvee Jahre zta 0 


Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti. 
A hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közöttijjelenti a rendes taggá választás 
évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. 


Pártfogó. (Protector.) 


GALANTHAI HERCZEG ESTERHÁZY MIxLrós, Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi 
grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, államtudo- 
mányi doktor, cs. és kir. 11. huszárezredbeli tartalékos hadnagy. 


Tiszteleti tagok. (Ehren-Mitglieder.) 


Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat titkára. 
London 1886. 

Böckh János miniszteri tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, az osztr. 
cs. Vaskorona-rend III. o. 1., az orosz csász. St. Szaniszló-rend csill. II. o. 1., 
a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb. Budapest (1868) 1901. 

Capellini Giovanni, a bolognai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato 
geologico elnöke, Bologna 1886. 

Richthofen Ferdinánd báró, egyetemi tanár, Berlin 1883. 

Semsei Semsey Andor dr., főrendiházi tag, nagybirtokos, a Szt. István rend 
középkeresztese, a budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt. doctora, a 
M. Tud. Akadémia tiszt. és igazg. tagja, a kir. m. Természettud. Társulat tisz- 
teleti tagja, a m. kir. Földtani Intézet tiszt. igazgatója, a M. Nemz. Muzeum 
ásványtári osztályának tiszt. fő-őre. 

Stache Guidó, cs. kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet igazgatója, 
Bécs 1872. 

Suess Ede, a bécsi tudomány-egyetemen a geologia tanára stb., Bécs 1886. 

Zittel Károly Alfréd, kir. titk. tanácsos, a müncheni egyetemen a geologia és pale- 
ontologia tanára, München 1883. 


TAGOK NÉVSORA. $3 


Levelező tagok. (Correspondirende Mitglieder.) 


Beszédes Kálmán, Konstantinápoly 1874. 

Buda Ádám, földbirtokos, Rea (1866) 1885. 

Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi muzeum igazgatója, Danzig 
1892. 

Felix János, dr., a paleontologia tanára, Lipcse 1858. 

Traas Eberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi muzeum conservatora. 
Stuttgart 1895. 

Neller Emil, gyógyszerész, Vág-Ujhely 1898. 

Korniss Emil gróf, Budapest 1850. 

Majláth Béla, Budapest 1875. 

Müller Károly, Villány 1875. 

Roccatagliata Péter, dr., Nápoly 1885. 

Splényi Béla báró, ny. min. tanácsos, Budapest 1888. 

Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New- York 1892. 


Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) 


Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő 1885. 

Budapest székesfőváros 1881. 

Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs 1873. 

Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat  részvény-társaság, 
Budapest 1835. 

Kempelen Imre, földbirtokos, Moha 1886. 

Köszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest 1872. 

Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű-vállalat, Nagyág 1883. 

Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Bécs 1885. 

Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest 1885. 

Rimamurány-Salgó-Tarjáni vasmű-részvény-társaság, Salgó-Tarján 1885. 


Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) 


Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék 1883. 

Beszterczebánya szab. kir. város tanácsa, Beszterezebánya 1885. 

Bezerédy Pál, földbirtokos, Hidja 1884. 

Dávid Vilmos, mérnök, Budapest (1866) 1884. 

Déchy Mór, birtokos, Odessa (1875) 1897. 

Esztergomi Főkáptalan, Esztergom 1886. 

Fischer Samu, dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőcze (1877) 1888. 

Herz ( Királdi) Zsigmond, a magyar által. kőszénbánya részvény-társulat vezér- 
igazgatója, Budapest, 1896. 

Ilosvay Lajos, dr., műegyetemi ny. r. tanár, magy. kir. udvari tanácsos Budapest 
(1833) 1885. 

Inkey Béla (palini), földbirtokos, Tarótháza (1875) 1886. 

6" 


84 TAGOK NÉVSORA. 


Kauffmann Kamilló, m. kir. bányakapitány (1866) 1890. 

Kállay Béni, közös pénzügyminiszter, Bécs (1859.) 1873. 

Koch Antal, dr., egyetemi ny. r. tanár, Budapest (1866) 1884. 

Korláti bazaltbánya részv. társaság, Budapest 1901 

Kuncz Adolf, dr., csornai prépost, Csorna (1880) 1886. 

Lőrenthey Imre, dr., egyet. magántanár és adjunktus, Budapest (1885) 1893. 

M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék 1883. 

Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi) ny. m. kir. osztálygeologus (Zsolnay Vilmos 
nevére tett alapitvány) Pécs (1872) 1900. 

Magy. kir. tengerészeti hatóság, Fiume 1876. 

Mágócsy-Dietz Sándor, dr., egyet. ny. r. tanár, Budapest (1877) 1885. 

Pethő Gyula, dr., m. k. főgeologus, Budapest (1873) 1886. 

Rapoport Arnót (porodai), dr., bányabirtokos, Bécs 1891. 

Salgó- Tarjáni köszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1872. 

Schafarzik Ferencz, dr., m. kir. osztálygeologus, műegyet. magántanár, Budapest, 
(1875) 1884. 

Staub Móricz, dr., kir. tanácsos, magy. kir. középiskolai tanárképzőintézeti tanár. 
(1868) 1887. 

Fülöp, Szász - Coburg - Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella 1885. 

Szontagh Tamás, dr., m. kir. bányatanácsos és osztálygeologus (1879) 1887. 

Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya-részvény-társaság, Budapest 1895. 

Zimányi Károly, dr., m. nemzeti muzeumi segédőr (1885) 1893. 

Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferencz József-rend lovagkeresztese, Budapest 
(ESSZÉ 1EE 


Rendes tagok. (Ordentliche Mitglieder. ) 


a) Budapesti rendes tagok. 


Ágh Géza, dr. szék. főv. tanár 1885. 

Báthory Nándor, székesfővárosi főreáliskolai igazgató 1875. 
Bedő Albert (kálnoki), nyug. m. kir. államtitkár 1888. 
Benes Gyula, bányaigazgató 1867. 

Berdenich Győző, magánmérnök 1892. 

Berecz Antal, felsőbb áll. leányiskolai igazgató 1866. 
Braun Gyula, dr., magánzó 1885. 

Burchard-Bélavári Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja 1885. 
Cholnoky Jenő, egyet. adjunktus 1899. 

Chyzer Kornél, dr., m. kir. miniszteri tanácsos 1879. 
Dérer Mihály, m. kir. bányatanácsos 1874. 

Dulácska Géza, dr., székesfővárosi főorvos 1852. 

Duma György, kir. főgymnasiumi igazgató 1872. 

Bichel Lipót, bányagondnok 1883. 

Emszt Kálmán, dr. m. kir. vegyész 1899. 

Endrey Elemér, tanárjelölt 1901. 


Aa 


TCOLYETÉN 


TAGOK NÉVSORA. 85 


Eötvös Loránd báró, dr., nyug. m. kir. miniszter, a Ferencz József-rend nagyke- 
resztese, egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia elnöke, főrendiházi tag 1867. 

Erőss Lajos, dr., szék. főv. polgári iskolai tanár 1885. 

Fialowsky Lajos, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1887. 

Fillinger Károly, szék. főv. keresk. iskolai igazgató 1871. 

Franzenau Ágoston, dr., a Magy. Tud. Akad. lev. tagja, nemz. muzeumi osztályőr 
ikes ge 

Gáspár János, kir. fővegyész 1901. 

Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafőgeologus 1871. 

Gianone Adolf, áll. vasuti felügyelő 1878. 

Greenzenstein Béla, m. k. államtitkár 1872. 

Grexa János, műegyet. guaestor 1899. 

Güll Vilmos, m. kir. geologus 1899. 

Halaváts Gyula, m. kir. főgeologus 1874. 

Hasenfeld Manó, dr., egyetemi magántanár 1866. 

Hoitsy Pál, dr., földbirtokos 1885. 

Horusitzky Henrik, m. kir. geologus, 1897. 

Hulyák Valér egyet. tanársegéd, 1900. 

Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató 1878. 

Hüttl Ernő, magánzó 1890. 

Illés Vilmos, kir. bányamérnök 1901. 

Iszlay József, dr., fogorvos 1880. 

Kadié Ottokár m. kir. geologus 1901. 

Kalecsinszky Sándor, a m. kir. földtani intézet fővegyésze 1882. 

Kilián Frigyes, m. kir. egyetemi könyvárus 1880. 

Kirner Dezső, egyet. tanársegéd 1901. 

Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár 1873. 

Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros 1880. 

Köllner Pál, a muszári bányatársulat igazgatója 1896. 

Kövesligethy Radó, egyet. ny. rk. tanár 1899. 

Krenner József Sándor, dr., tud. egyetemi ny. r. tanár és nemz. muzeumi igaz- 
gató-őr, a Magyar Tud. Akadémia r. tagja, 1864. 

László Gábor, magy. kir. geologus 1899. 

Legeza Viktor, szék. főv. felsőbb leányiskolai tanár 1874. 

Leithner Antal báró, nyug. min. tanácsos 1884. 

Lendl Adolf, dr., műegyetemi magántanár 1887. 

Lengyel Béla, dr., cz. miniszteri tanácsos.tud. egyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. 
Akadémia r. tagja 1892. 

Liffa Aurél, m. kir. geologus 1898. 

Loczka József, nemzeti muzeumi őr 1883. 

Lóczy Lajos (lóczi) dr., tud. egyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. 
tagja 1874. 

Lukács László, v. b. t. t., m. kir. pénzügyi miniszter 1882. 

Machan Ottó, szék. fővár. mérnök 1898. 

Melczer Gusztáv, dr., székesfővárosi polgári isk. tanár 1889. 

Muraközy Károly, dr., m. kir. cultur-vegyész és műegyetemi magántanár 1886. 


S6 TAGOK NÉVSORA. 


Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár 1884. 

Nagy Dezső (gyimesi) geologus 1900. 

Nagy László, állami tanitónő-képezdei ez. igazgató, tanár, 1880. 

Nuricsán József, dr., m. kir. cultur-vegyész 1891. 

Papp Károly, m. kir. geologus 1897. 

Paszlavszky József, m. kir. főreáliskolai ez. igazgató, tanár, 1873. 

Pálfy Mór, dr., m. kir. osztálygeologus 1895. 

Petrik Lajos, m. kir. állami ipariskolai tanár, 1887. 

Pettenkoffer Sándor, szőll. felügyelő 1901. 

Posewitz Tivadar, dr., m. kir. osztálygeologus 1877. 

Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus 1870. 

Rybár István, állami tanítónő-képezdei tanár 1871. 

Saxlehner Kálmán, magánzó, 1891. 

gehenek István, dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár 1871. 

Schmidt Sándor, dr., műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja 
1876. 

Schulek Vilmos, dr., ez. miniszt. tanácsos, egyetemi ny. r. tanár 1875. 

Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a Magy. Tud. Akadémia r. tagja 1874. 

Seemayer Vilmos, műegyetemi tanársegéd 1899. 

Siehmon Adolf, mérnök 1874. 

Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos 1869. 

Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajdonos 1885. 

Szterényi Hugó, dr., kir. főgymnasiumi tanár 1885. 

Téry Ödön V., dr., m. kir. közegészségügyi felügyelő 1878. 

Thirring Gusztáv, dr., a szék. főváros statiszt. hiv. aligazgatója, tud. egyet. magán - 
tanár 1885. 

Tímkó Imre, m. kir. geologus 1899. 

Treitz Péter, m. kir. geologus 1891. 

Válya Miklós, szék. főv. polgári iskolai igazgató 1876. 

Vángel Jenő, dr., egyetemi magántanár és adjunktus 1887. 

"Vargha György, egyetemi gyakornok 1900. 

Veress József, m. kir. bányatanácsos 1867. 

Vécsey József báró 1868. 

Völkel Albert, mérnök 1901. 

Wagner Jenő (zólyomi), dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos 1855. 

Wartha Vincze, dr., miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. r. tanár 1865. 

Wein János, szék. fővárosi vízvezetéki nyug. igazgató 1867. 

Winkler Lajos, dr.. egyet. magántanár és tanársegéd 1892. 

Wollmann Kázmér, földbirtokos 1901. 

Zsigmondy Árpád, bányaművezető 1883. 


. 


b) Vidéki rendes tagok. 


Alexy György, m. kir. kohótiszt, Zalathna 1889. 
Andreics János, bányaigazgató, Petrozsény 1890. 
Antal Miklós, áll. szőlőkezelő, Alvincz 1900. 


 Azáhalátza kak mén s 


TAGOK NÉVSORA. 87 


Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa 1874. 

Benacsek Béla, káptalani alapítványi hivatal főkönyvelője, Veszprém 1898. 

Bencze Gergely, kir. erdő-tanácsos, akad. tanár, Selmeczbánya 1901. 

Bene Géza, főbányamérnök, Vaskő 1885. 

Beutel Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág 1893. 

Bibel János, műépitész, Oravicza 1886. 

Bothár Samu, dr., városi orvos, Beszterezebánya 1885. 

Böckh Hugó, dr., kir. bányatanácsos, bány. akad. tanár 1895. 

Bradofka Frigyes, m. kir. bányafömérnök, bánya- és kohóhivatali főnök, Kapnik- 
bánya 1890. 

Csánky József, ipariskolai igazgató, Zalathna, 1899. 

Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. ny. alispánja, Nagy-Enyed 1867. 

Czárán Gyula, földbirtokos, Menyháza 1895. 

Czirbusz Géza, dr. főgym. tanár, Temesvár 1898. 

Derzsi K. Ferencz, tanár, Szentes 1879. 

Dudás Andor, városi tanácsos, Zenta 1900. 

Erdős Lajos, ref. lelkész, Szt-Endre 1900. 

Forster Elek, földbirtokos, Lőrinte 1899. 

Franzl Ernő, bányagondnok, Nadrág 1893. 

Fritz Pál, m. kir. bányatanácsos, Maros- Ujvár 1885. 

Gáspárdy Aladár, polg. iskol. tanár, Orsova 1900. 

Gerő Nándor, bányagondnok, Inaszó 1885. 

Glanzer Gyula, bányamérnök, Baranya-Szabolcs 1874. 

Glos Arthur, fürdőigazgató, Csiz 1890. 

Gombossy János, m. kir. miniszteri tanácsos, nyug. kincstári jogügyi igazgató, 
Beszterczebánya 1872. 

Gothard Jenő, földbirtokos, Herény 1880. 

Gsehwandtner Albert, m. kir. főbányatanácsos és főbányahivatali fönök, Akna- 
Szlatina 1889. 

György Albert, az osztr. magy. ált. vasuttársaság főbányamérnöke, Rhesicza 1898. 

Gyürky Gyula (gyürki), társulati bányamérnök, Ózd 1885. 

Hemző Lajos, gymnasiumi tanár, Karczag 1901. 

Henrich Viktor bányamérnök. Petrozsény 1896. 

Héjjas Imre, dr., főgymnasiumi tanár, Csurgó 1893. 

Hikl József, főgymnasiumi tanár, Nagybánya 1576. 

Horváth Zoltán, föőgymnasiumi tanár, Rimaszombat 1892. 

Huber Imre, piárista tanár, Selmeczbánya 1901. 

Hudoba Gusztáv, m. kir. pénzügyi tanácsos, Nagybánya 1571. 

Hunyadi István, m. kir. vegyész, Mezőhegyes 1901. 

Jahn Vilmos, id., uradalmi igazgató, Boros-Sebes 1885. 

Jahn Vilmos, 1fj., vasgyárigazgató, Nadrág 1893. 

Jelinek Ernő, bányaigazgató, Ózd. 1885. 

Joós István, m. kir. bányatiszt, Diósgyőr 1581. 

Joós Lajos, m. kir. fömérnök, Nagyág 1883. 

Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Beszterczebánya 1887. 

Kanka Károly, dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony 1851. 


SS A TAGOK NÉVSORA. 


Kiss V. Manó, középiskolai tanár, Rozsnyó 1895. 

Klekkner László, bányagondnok, Lucsiabánya 1893. 

Kocsis János, dr., áll. főgymnasiumi tanár, Kaposvár 1883. 

Kovách Dömjén, cisterc.-rendi főgymnasiumi tanár, Eger 1885. 

Kremnitzky Amandus, m. kir. főbányamérnök, Akna-Szlatina 1887. 

Kremnitzky Jakab, bányatiszt, Felsőbánya 1876. 

Kuncz Péter, nyug. miniszt. osztálytanácsos, Pomáz 1868. 

Laczkó Dezső, kegyesrendi főgymnasiumi tanár, Veszprém 1897. 

Maderspach Livius, m. kir. bányatanácsos, Zólyom 1893. 

Mauner Kálmán, bányamérnök, Zalathna 1899. 

Márkus Károly, bányamérnök, Sajó-Szt-Péter 1899. 

Martiny István, magy. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Hegybánya 1883. 

Mártonfi Lajos, dr., gymnasiumi igazgató, Szamos-Ujvár 1880. 

Milhoffer Sándor, földbirtokos, Középadacs 1898. 

Moesz Gusztáv, középiskolai tanár, Brassó 1897. 

Nopcsa Ferencz 1fj., báró, Szacsal 1899. 

Oelberg Gusztáv lovag, m. kir. bányakapitány, Zalathna 1867. 

Ősi János, bányapénztáros Kapnikbánya 1900. 

Pantocsek József, dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja, 
Pozsony 1885. 

Pelachy Ferencz, kir. bányamérnök, Selmeczbánya 1887. 

Petrovits András, föbányamérnök, Krompach 1884. 

Poor János, kegyesrendi tanár, Nagy-Károly 1886. 

Profanter János, dr., kir. bányamű-orvos, Akna-Sugatag 1885. 

Prunner Róbert, kir. bányamérnök, Nagyág 1883. 

Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöczbánya 1874. 

Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina 1890. 

Rombauer Emil, kir. főigazgató, főreáliskolai igazgató, Brassó 1886. 

Ruffiny Jenő, bányamérnök, Dobsina 1872. 

Ruzitska Béla, tud. egyet. magántanár, Kolozsvár 1888. 

Schaffer Antal, m. kir. főmérnök, Visegrád 1901, 

Schmidt Bernát, a rimamurány-salgó-tarjáni vasmű . részv.-társaság kohóinak 
igazgatója, Likér 1896. 

Schmidt László, m. kir. sóbányahivatali főnök, Rónaszék 1890. 

Schneider Gusztáv, vasgyári igazgató, Rozsnyó 1872. 

Schreiner János, káptalani jószágfelügyelő, Veszprém 1898. 

HScehröckenstein Frigyes, bányamérnök az osztr. áll. vasút-társaságnál, Anina 
1896. 

Siegmeth Károly, m. kir. áll. vasuti főfelügyelő, Debreczen 1879. 

Singer Bálint, főmérnök, Nagy-Mányok 1891. 

Sóbányi Gyula, polgáriiskolai tanár, Ujpest 1896. 

Starna Sándor, bányaigazgató, Vörösvágás 1885. 

Söteinhausz Gyula, m. kir. bányatanácsos és bányaigazgató, Nagyág 1871. 

Stoll János, gyáros, Veszprém 1900. 

püssner Ferencz, m. kir. bányatanácsos, bányahivatali főnök, Felsőbánya 1869. 

Szádeczky Gyula, dr., tud. egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár 1883. 


TAGOK NÉVSORA. s4y 


Szellemy László, m. kir. bányatiszt, Oláh-Láposbánya 1889. 
Szilády Zoltán, dr. ev. ref. fögymn. tanár Nagyenyed 1899. 
Teschler György, állami főreáliskolai tanár, Körmöczbánya 1875. 
Themák Ede, kir. reálisk. tanár, Temesvár 1869. 

Toth Imre, dr., kerületi főorvos, Selmeczbánya 1900. 

Tótth Lajos, földbirtokos, Hegyesd 1899. 

Tribus Antal, m. kir. bányamérnök, Petrozsény 1886. 

Tuzson János, dr., m. kir. erd. kisérl. áll. adjunktusa, Selmeczbánya 1900. 
Vastagh János, földbirtokos, Tapolcza 1900. 

Veress József, ifj., m. kir. főmérnök, Felsőbánya 1895. 

Wolafka Antal, jószágigazgató, Debreczen 1899. 

Zsilinszky Endre, dr., földbirtokos. Békés-Csaba 1895. 


c) A selmeczbányai fiókegyesület tagjai. 


Magy. kir. bányászati és erdészeti akadémia ifjúsági köre, Selmeczbánya 1876. 

Baumerth Károly, bányatanácsos és bányahivatali főnök, Felsőbánya, 1887. 

Broszmann Jenő , m. k. gépfelügyelő, Szélakna 1878. 

Cseh Lajos (szt-katolnai), m. kir. bányatanácsos, főbányamérnök és bányageologus, 
Selmeczbánya 1871. 

Varbaky István, m. kir. ftőbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai igazgató, ország- 
gyűlési képviselő, Selmeczbánya 1871. 

Gretzmacher Gyula, kir. főbányatanácsos, bányászakad. tanár, Selmeczbánya 1871. 

Hlavacsek Kornél, magy. kir. főmérnök, Hegybánya, 1883. 

Kachelman Farkas, m. kir. bányatanácsos, Selmeczbánya 1885. 

Kachelman Károly, itj., gépgyáros, a Ferencz József-rend lovagkeresztese, 
Vihnye 1871. 

Litschauer Lajos, kir. bányásziskolai tanár és bányafőmérnök, Selmeczbánya 1886. 

Réz Géza, m. kir. bányamérnök, Szélakna 1888. 

Schwartz Ottó, dr., bányászakadémiai tanár, Selmeczbánya 1871. 

Selmeczbánya város tanácsa 1875. 

Svehla Gyula, m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató, Selmeczbánya 1880. 

Tirscher József, m. kir. bányatanácsos, Szélakna 1876. 


d) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. 


Ág. hitv. ev. Lyceum, Selmeczbánya 1899. 

Drenkovai köszénbányaművek igazgatósága, Berzászka 1885. 

Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapcst 1872. 

Esztergom város tanácsa 1873. 

Főmonostori könyvtár, Pannonhalma 1891. 

Geo-palxeontol. Nemzeti Muzeum, Zágráb 1896. 

Kaláni bánya- és kohó-részvénytársaság központi igazgatósága, Budapest 1884. 
Községi iskolai könyvtár, Nagy- Várad 1893. 


90 TAGOK NÉVSORA. 


Kuún reform. collegium, Szászváros 1875. 

M. kir. állami főreáliskola, Arad 1880. 

M. kir. állami főreáliskola, Budapest, VI. ker. 1897. 
M. kir. állami főgymnasium, Fehértemplom 1880. 
M. kir. állami főreáliskola, Kassa 1890. 

M. kir. állami főgymnasium, Makó 1895. 

M. kir. agyagipari szakiskola, Ungvár 1898. 

M. kir. állami főgymnasium, Zombor 1885. 
Nagygymnasium könyvtára, (Gyulafehérvár 1881. 
Egri casino (Ó-Casino), Eger 1876. 

Polgári iskola, Miskolcz 1883. 

Premontrei fögymnasium, Szombathely 1880, 
Reform. főiskola, Kecskemét 1873. 

Reform. főgymnasium, Miskolcz 1880. 

Róm. kath. fögymnasium, Veszprém 1899. 

Tud. Egyetem geo-palgezontologiai intézete, Budapest 1899. 
Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág 1882. 


e) Magyarországon kivül lakó tagok. 


Fuchs Tivadar, egyetemi rk. tanár, cs. és kir. termr. udv. muzeumi igazgató, 
Bécs 1879. 

Hamberger József, szénbányafelügyelő, Brüx 1901. 

Hörnes Rudolf, dr., egyetemi tanár, Grácz 1884. 

Katzer Friedrich, dr., Bosnisch-herzegov. Geologe, Sarajevo 1899. 

Mednyánszky Dénes, báró, Wien 1851. 

Mrazec L.., egyet. tanár, Bukarest, 1897. 

Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia) 1885. 

Heligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz 1893. 

Uhlig Victor, dr., egyetemi tanár, Wien 1891. 

Wichmann Arthur, dr., egyetemi tanár, Utrecht 1884. 

Zlatarsky George N., geologus és bányafőnök, Szófia 1891. 

Zujovié J. M., főiskolai tanár, Belgrád 1886. 


f) Levelezők. (Correspondenten.) 


Joachim Gyula, a Rábaszab. társ. gát-őre, Győr 1901. 
Kiss Károly, szék, főv. mérnők, Budapest 1900. 
Kovách Károly, polgármester, Zala- Egerszeg 1888. 
Lunácsek József, néptanító, Ielső- Esztergály 1888. 


ütné mut ült ékíhá ís allt éa 


ló 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
csereviszonyosainak kimutatása 


az 1901. évben. 


Magyarország. 
Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. 
a Természetrajzi Füzetek. 
( Magyar Turista Egyesület. 


( Köztelek. 

a Polytechnikai Szemle. 

a Budai könyvtár-egyesület. 

( Uránia tudományos egyesület. 


. Kolozsvár, Erdélyi Kárpát egyesület. 

. Nagy-Szeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften. 
. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. 

. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. 
. Turócz-Szt- Marton, muzeumi tóttársaság. 

. Zágráb, Societas historico-naturalis-Croatica. 


Musztrta.. 


. Bécs, Allgemeine Oesterreichische Chemiker- und Techniker-Zeitung. 


c K. k. Geographische Gesellschaft. 

c K. k. Geologische Reichsanstalt. 

c K. k. Naturhistoriscehes Hofmuseum. 

c K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. 


. Brünn, Naturforschender Verein. 

. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlánder. 
. Laibach, Kraimscher Musealverein. 

. Prága, Lotos. 

23. Reichenberg, Verein der Naturfreunde. 

. Szerajevo, Bosnyák és herczegovinai országos muzeum. 

. Troppau, Natarwissensechaftlicher Verein. 


Németország. 


. Berlin, Naturx Novitates. 

. Damzig, Naturforschende Gesellschaft. 

. Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft xIsis) . 

29. Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Giessen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 
. Greifswald, Geographische Gesellschaft. 


91 


92 


32. 
33. 
34. 
35. 
36. 
94 
38. 


39. 
40. 
A 18 


42. 


43. 


44. 


94. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


Görlite, Naturforschende Gesellschaft. 

Halle a/S., Verein für Erdkunde. 

Hannover, Naturhist. Gesellschaft. 

Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. 
Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 
Regensburg, Naturwissenscbaftlicher Verein. 
Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. 


Olaszország. 
Padova, Nuova Notari81a. 


Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti. 
Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. 


Franecztaország. 


Páris, Feuille des Jeunes Naturalistes. 
Belgium. 
Brüssel, Société royal malacologigüue de Belgigue. 


Angolország. 


New- Castle-upon- Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 


Oroszország . 


. Kiew, Gesellschaft der Naturforscher. 

. Moszkva. Société Impériale des Naturalistes. 

. Nova- Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. 
. Szt- Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. 


c Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie 
( Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. 
Finnország. 


. Helsingfors, Commission Géologigue de Finnlande. 


Svédország . 


. Upsala, The geological Institution of the University. 


Afrika. 


. Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek. 


Dominion of Canada... 


Ottawa, Cormamission Géologigue et d"Histoire naturelle du Canada. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI, 93 


Északamerikai Egyesült-ÁAÁllamok. 


55. Chicago, Academy of Sciences. 

56. Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. 

57. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. 
58. Minmesota, Geological and Natural History Survey. 

59. New- York, American Museum of Natural History. 

60. Pluladelphia, The Wagner Free Institute of Science. 

61. San Francisco, Academy of Sciences. 

62. Topeka. Kansas Academy of Science. 

63. Washington, Smithsonian Institution. 


64. a United States Geological Survey. 
65. a United States Departement of Agriculture. 
Mexico. 


66. Mexico, Sociedad Cientifica cAntonio Alzate? . 


Mustralza,. 


67. Melbourne, Geological Society of Australasia. 
68. ( Australasian Institute of Mining Engineers. 
69. Sydney, Australian Museum. 
70. c — Geological Survey. 
Argentina. 


71. Buenos Aires, Deutsche Akademische Vereinigung., 


A m. kir. Földtani Intézet utján még a következő bel- és külföldi társulatok 
kapják a a Földtani Közlönyb . j 


72. Amsterdam, Academie Royale des Sciences. 

73. Basel, Naturforschende Gesellschaft. 

74. Berlin, Kgl. Preuss. Akademie d. Wissenschaften. 

Ma: ú Kgl. Preuss. geol. Landesanstalt und Bergakademie. 


MOSZ et Deutsche Geologische Gesellschaft. 
77. Bern, Naturforschende Gesellschaft. 
78. ac "Behweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. 


79. Bologna, Accademia delle Scienze del! Instituto di Bologna. 

80. Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. 
81. Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. 

82. Boston, Society of Natural History. 

83. Brugelles, Commission Géologigues de Belgigue. 

84. ( Société Belge de Géographie. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSATI. 


. Brugelles, Musée Royal d"histoire naturelle. 


( Société belge de Géologie et de Paléontologie. 

( Académie Royale des Sciences. des Lettres et des Beaux Arts. 
:. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi Intézet. 

( Mérnök- és Építész- Egyesület. 

( Kir. m. Természettudományi Társulat. 

c Országos Statisztikai Hivatal. 

( M. Tud. Akadémia. 


3. Buenos- Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. 
. Caen, Société Linnéenne de Normandie. 

. Calcutta, Geological Survey of India. 

. Christianta, LV Université Royal de Norvége. 


c Kecherches géologigues en Norvége. 


. Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. 

. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. 

. Dublin, Royal Géological Society of Ireland. 

. Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamento. 
2. Frankfurt a/ M., Senckenbergisehe Naturforschende Gesellschaft. 

. Frankfurt a/O., Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Freiburg a. B., Naturforschende Gesellschaft. 

. Göttingen, Kgl. Gesellschaft d. Wissenschaften. 

. Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark. 

. Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. 


( Naturforschende Gesellschaft. 


. Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. 
. Helsingfors, Administration des mines en Finlande. 


a Société de Géographie de Finlande. 


. Innsbruck, Ferdinandeum. 

. Kassel, Verein für Naturkunde. 

. Klagenfurt, Berg- und Hüttenmönnischer Verein für Kárnthen. 
. Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Sehleswig- Holstein. 

). Krakau, Akademie der Wissenschaften. 

. Lausamne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. 

. Leipzig, Naturforschende Gesellscnaft. 


a Verein für Erdkunde. 


. Liege, Société Géologigue de Belgigue. 
. lisbonne, Section des Travaux Géologigues. 
. London, Royal Society. 


a Geological Society. 


. Milamo, Societá Italiana di Scienze Naturale. 


a Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere. 


). Mimchen, Kel. Baierisches Staatsmuseum. 


a Kel. Baierische Akademie der Wissenschaften. 


8. München, Kg1. Baierisches Oberbergamt. 
. Napoli, R. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. 
130. 


Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. 


131 


132. 
133. 
134. 
135. 
136. 
137. 
138. 
139. 
140. 
141. 
142. 
143. 
144. 
145. 
146. 


- 


147. 
148. 
149. 
150. 
151. 
11512. 
Í58 


154. 
155. 
156. 
157. 
st38 
159. 
160. 
161. 
162. 
163. 
164. 
165. 
166. 
167. 
168. 
169. 


170 
74 


172. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 95 


. New-York, Academy of Sciences. 
Osnabrück, Naturwissenschaftlicher Verein. 
Padua, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. 
Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. 
Paris, Academie des Sciences. Institut National de France. 
c — Société Géologigue de France. 
c — Bcole des Mines. 
c — Club alpin francais. 
Pisa, Societa toscana di Scienza Naturale. 
Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. 
Riga, Naturforscher- Verein. 
Rio de Jameiro, Commission Géologigne du Brésil. 
Roma, Reale Accademia dei Lincei. 
c Société Geologigue Italienne. 
Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg. 
St.-Louis, Academy of Sciences. 
Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. 
St.- Petersbourg. Académie Impériale des Sciences de Russle. 
Selmeczbánya, Kir. Bányászakadémia. 
Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. 
( Geologiska Föreningen. 
( Bureau géologigue de Suéde. 
Strassburg, Commission für die geologisehe Landesuntersuchung von Hlsass- 
DLothringen. 
Stuttgart, Verein für vaterlándische Naturkunde in Württemberg. 
Tokio, Sex1smological Society of Japan. 
c University of Tokio. 
c Imperial Geological Office of Japan. 
Irondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. 
Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino. 
Venezia, Reale Istituto Veneto di Scienze. 
Washington, United States Geological Survey. 
Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. 
c  K. und K. Militár-Geographisches Institut. 
c — Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der technischen Hochschule. 
c — K. und K. Technisches und Administratives Militár-Comité. 
c — Section für Naturkunde des österreichisehen Touristenclubs. 
c Kais. Akademie der Wissenschaften. 
c Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein. 
Würeburg, Physikaliseh-medicinische Gesellschaft. 
. Zágráb, Jugoslovenska akademia. 
. Zürich, Kidgenössisehes Polytechnicum. 
c  Naturforschende Gesellschaft. 


96 KÖNYVJEGYZEÉK. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


SZÁMÁRA AZ 1901, ÉV FOLYAMÁN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK . 


JEGYZÉKE," 


I. Cserepéldányok. 


Abhandlungen der k. k. Geogr. Gesellsch. in Wien. Bd. III. No. 1—4.—Wien 1901. 

— d. Naturforscehenden Gesellsch. zu Görlitz. Bd. XXIII. — Görlitz 1901. 

— d. Naturforschenden Gesellschaft zu Halle. Bd. XXII—XXIII. — Halle 1901. 

Allgemeine Oest. Chemiker- u. Techniker-Zeitung. Jg. XIX. — Wien 1901. 

Annalen des k. k. Naturhist. Hofmuseums. Bd. XV. No. 3—4. Bd. XVI. No. 1—2. 
Wien 1900—1901. 

Annales de la Société roy. Malacologigue de Belgigue. T. XXXIV—V. — Bruxel- 
les 1900, 1901. 

— del Museo National de Montevideo. T. II, Fasc. XVII. — Montevideo 1901. 


Annuaire Géologigue et Mineralogigue de la Russie. Vol. IV, L. 5—9; Vol. V, L. 


1—3. — Novo-Alexandria 1901. 

— Géologigue, Universel Revue de Geol. et Palzxont. T. VIII, Fasc. 2—3. — 
Paris 1901. ; 

Annual Report of the Amer. Museum of Nat. Hist. for 1900. — New: York 1901. 

— — of the Department of Mines, New-South Wales for 1900. — Sydney 1901. 

— —-. of the Smithsonian Instit., 1897, II ; 1898 ; 1899 ; 1900 .— Washingt. 1901. 

—- — of the U. S. Geol. Survey. 1898—99, p. II—V, VII; 1899—1900, p. I, VI. — 
Washington 1901. ő 

Atti del Collegio degli Ingeneri e d Architetti in Palermo, 1900. Luglio — 
Dicembre. — Palermo, 1900. 

Berichte des Naturwiss. Vereins zu Regensburg. VIII. 1900. — Regensburg 1901. 

Bericht der meteorologischen Commission des Naturfors.- Ver. in Brünn. XVIII. 
1898. — Brünn 1900. 

— der Senckenbergischen Naturforsch. Gesellsch. in Frankfurt am Main 1901. — 
Frankfurt a/M. 1901. 

Bibliothegue Géologigue de la Russie 1897. — St. Pétersbourg 1901. 

Boletin del Instituto Geologico de México, No. 14. — Mexico 1900. 

— Demografico Argentino. No. IV. — Buenos Aires 1900. 

Bolletino del Collegio degli Ing. e d" Arch. in Palermo. I. 3, 4, 6—8.— Palermo 1901. 

del R. Comitato Geol. d Italia. An. 1901. No. 1—4.— Roma 1901. 

Bulletin du Comité Géologigue. T. XIX. No. 1—10; T. XX, No. 1—6 — 8t.- 
Pétersbourg, 1900, 1901. 

— ofthe Geol. Society of Amerika. Vol. 10 és index; Vol. 11. — Rochester 
1899, 1900. 


k E művek az 1876. évi közgyűlés határozata értelmében a m. kir. Földtani 
Intézet könyvtárának adatnak át. 


KÖNYVJEGYZEÉK. 97 


Bulletin of the U. S. Geol. Survey. No. 163—176. — Washington 1900. 
— of the Amerikan Museum of Nat. Hist. Vol. XI, Part. III; Vol. XIII. New- 
York 1901. 

— of the Geol. Inst. of the University of Upsala. Vol. V, p. 1. No. 9.— Upsala 1900. 

— of the U. S. Department of Agriculture, No. 14. — Washington 1900. 

— ofthe Wisconsin Geological and. Nat. Hist. Survey. No. III. V. VI. — 
Madison 1898, 1900. 

— de la Commission Géologigue de la Finnlande, No. 8. — Helsingfors 1898. 

Comunicationes del Museo Nac. de Buenos-Aires. T. I, No. 8—10. — Buenos- 
Aires 1901. 

Erdély, X. 1—12. — Kolozsvár 1901. 

Erláuterungen zur Geol. Karte. NW-Gruppe No. 41, 54, 66, 67, 84 ; SW-Gruppe 
No. 71, 83, 86 121. — Wien 1898, 1901. 

Értesítő az Erd. Muz. Egyl. orv.-természet. , szakosztályából XXII. orv. sz. III, 
természettud. sz. 1—3, XXIII. term. tud. sz. 1. — Kolozsvár 1901. 

Feuilles des Jeunes Naturalistes. No. 364—374. — Rennes, 1901. 

Finlands Geologisca Undersökning : Beskrifning till Kartbladet No. 36, 37. — 
Kuopio 1900. 

Geological Survey of Canada, No. 692, 715. — Ottawa 1900, 1901. 

Glasnik, Hrvatskoga Naravoslovnoga Drustva, XII, 4—6. — Zagreb 1901. 

— Zemaljskog Mureja u Bosni 1 Hercegovini, XII. 2—4, XIII. 1—4. — Sarajevo 
1168102045. 11101 

Isvestja Muzejskega Drustva za Kranjsko. XI, 1—6. — V Ljubljani 1901. 

Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanst., Bd. L, H. 3— 4. Bd. LI., H. 1.— Wien 1901. 

Jahrbücher des Nassauischen Vereins für Naturkunde, Jahrg. 54. — Wiesbaden, 
19017 

Jahresbericht des Frankfurter Vereins f. Geographie u. Statistik, Jahrg. 64—65. 
— Frankfurt a/M. 1901. 

— des Naturwissenschaftlichen Vereins zu Osnabrück. 1899/900. —  Osna- 
brück 1901. 

Journal of the College of Science, Imp. University of Tokyo, Vol. XIII, 4; XV, 
1—3. — Tokyo 1901. 

Köztelek, XI. évf. — Budapest 1901. 

Memoires de la Société des Naturalistes a Kiew. T. XVI. 2. — Kiew, 1900. 

— du Comité Géologigue. Vol. XIII, No 3; Vol. XVIII, No. 1—2. — St.-Péters- 
bourg 1900, 1901. 

Memoirs of the American Museums of Nat. Hist. Vol. I, p. VI; Vol. II, Vol. IV. 

1—II. — New-York 1901. 

— of the Geol. Survey of New-South- Wales. No. 2. — Sydney 1901. 

Memorias y Revista de la Sociedad Cientifica cAntonio Alzates, T. XIII, 1—2 ; 
MSDERVSTE 125 MEXV, 1 125 TS XVE 1. Mexico 1900, 4901. 

Mittheilungen. der k. k. Geogr. Ges. in Wien.:Bd. XLIV. No. 1—12. — Wien, 1901. 

— des Naturw. Ver. in Troppau. VI. Vereinsj. No. 13, 14. — Troppau 1900. 

— des Vereins für Erdkunde zu Halle a/S. 1901. — Halle 1901. 

— aus dem Ver. der Naturfreunde in Reichenberg Jg. 32. — Reichenberg 1901. 

— des Musealvereines für Krain, XIII. 1—5, XIV. 1—2. — Laibach 1900, 1901. 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. / 


98 KÖNYVJEGYZÉK. 


Monographs of the U. 8. Geol. Survey. 39—40. — Washington 1900. 

Montan-Zeitung. Jg. 1901. — Graz 1901. 

Nature Novitates. Jg. 1900, 1901. — Berlin 1901. 

North-American Fauna, No. 16, 20, 21. — Washington, 1899, 1901. 

Nuovo Notarisia. Ser. XII. Genn., Aprile, Luglio, Ottobre. — Padova, 1901. 

Polytechnikai Szemle, V. évf. — Budapest 1901. 

Pozsonyi orv.-term.-tud. egyesület közleményei. 1900. évf. — Pozsony 1901. 

Procedings of the Australasion Inst. of Mining Engineers. — Melbourne 1901. 

— of the California A cad. of Sciences. Vol. I, No. 5—9.— San Francisco 1899, 1900. 

Records of the Australian Museum. Vol. III. No. 8, Vol. IV, No. 1, 3, 4.— Sydney 
1900, 1901. 

Report an the Cape Nome Gold Region Alaska. — Washington 1900. 

— of the U. S. Board on Geogr. Names. 1890—1899. — Washington 1901. 

Schriften der Phys.-Ökonomisehen Ges. zu Königsberg, Jahrg. 41. — Königs- 

berg 1900. 

— der Naturforsch.-Ges. in Danzig, Bd. X. H. 2, 3. — Danzig 1901. 

Select Bibliography of Chemisty 1492—1897. — Washington 1901. 

Sitzungsberichte u. Abh. der Naturw. Ges. Isis in Dresden, Jahrg. 1900. Juli— 
Dezember. — Dresden 1901. 

— des deutschen naturw.-med. Vereins für Böhmen cdLotosv in Prag. Jg. 1900. 
XX. — Prag 1900. 

Természetrajzi füzetek, XXIV. k. 1—4. füzet.— Budapest 1901. 

Természettudományi füzetek, XXV. 1—3. — Temesvár 1901. 

Transactions of the North of England Inst. of Min. and Mech. Eng. — Vol. 
AGYAM pp ZS s Vol XXIX pr3—65/ Mole p.a Ő5és VOL attó 7 pagttassátrsn 
Report 1899/1900, 1900/1. — Newcastle 1900, 1901. 

— of the Wagner free Institute of Sc. of Philadelphia Vol. III. p. V. — Phila- 
delphia 1900. 

— of the Australasian Inst. of Minning Engineers, Vol. VII. — Melbourne 1901. 

— of the Kansas Academy of Science. Vol. XVII. — Topeka 1901. 

— of the Wisconsins Acadeny of Sc., Arts and Lettres. Vol. XII, p. III. 1899.— 
Madison 1900, 1901. 

Travaux de la Sect. Geol. du Cab. de sa Majesté. Vol. III.—1, 2. St. Pétersbourg 1900. 

— dela Soc. Imp.des Nat. de St. Pétersbourg. Vol. XXX. 1. 5. — St. Péters- 
bourg 1900. 

Turisták Lapja, XII. évf. 9—12 ; XIII. évf. 1—12. — Budapest 1901. 

Urania 1901 évf. — Budapest 1901. 

Verhandlungen der Zoologisch-botan. Ges. in Wien. Bd. L. H. 10; Bd. LI. H. 
1—10. — Wien 1901. 

— der k. k. Geol. Reichsanstalt. Jahrg. 1900. 13—18; Jg. 1901, 1—16. — 
Wien 1900, 1901. 

— der Russisch-Kaiserlichen Miner. Ges. Bd. XXXVIII, XXXIX. — St. Peters- 
burg 1900, 1901. 

des Naturforsch. Ver. in Brünn. Bd. XXXVIII, — Brünn 1900. 

— des Deutsch. Wissenschaft. Ver. zu Santiago de Chile. Bd. IV. H. 3—4. — 

Valparaiso 1900. 


KÖNYVIJEGYZÉK. 99 


Verhandlungen und Mitt. des Siebenb. Ver. für Naturw. Bd. L. Jg. 1900.— Nagy- 
Szeben 1901. 

Veröffentliehungen der Deutsch. Akad. Vereinig. zu Buenos-Aires. Bd. I, H. 
4—5. — Buenos-Aires. 1901. 


Térképek. 


Finlands Geologiska Undersökning. No. 36, 37. — Kuopio 1900. 
Geologic Atlas of the U. 5. Folio 59—71. — Washington 1900, 1901. 
Geologische Karte. SW-Gruppe 71, 121. — Wien 1901. 

Relief Map of Canada and the U. 5. — Washington 1900. 
Topographiai lapok, 192. drb. — Washington 1900, 1901. 


II. Ajándékok. 


Akademiai Értesítő, 1901. 133—144. — Budapest 1901. 

Alsófehér vármegye, Monographiája. II. k. — Nagy-Enyed 1901. 

Astronomisch-geodátische Arbeiten des k. u. k. Mil.-Geogr. Inst. in Wien. Bd. 
XVII. — Wien 1901. 

Az orsz. muz. és könyvtárbizottság jelentése. Szerkesztő PoRzsoLrT KÁLMÁN. — 
Budapest 1901. 

Baltische Wirbelthiere, Schweder. — Riga 1901. 

BAUMANN : Die Insel Pemba. — Leipzig 1899. 

Bihang till. kongl. Svenska Vetenskapo — Akademiens Handlingar 2b. II, III, 
IV. No. 14. — Mexico 1900. 

BLAwFoxp : The Distribution of Vertebrate animals in India, Ceylon and Burma. .— 
London 1901. 

Colorado College Studies, Vol. IX. — Colorado 1901. 

Erdészeti kisérletek. II. 3—4, III. 1—3.— Selmeczbánya 1900, 1901. 

FEnrx : Über zwei neue Korallengattungen aus d. ostalp. Kreide. — Leipzig 1900. 

HéJas EwxpRE: Az 1898. junius 27, 28. és 29-iki jégzivatarok. — Budapest 1901. 

Jelentés a Magyar Nemzeti Muzeum 1898. 1899. 1900. évi állapotáról.— Budapest 
1899, 1900, 1901. 

Jowa Geol. Survey. Vol. X. — Des Meines 1900. 

Maryland Geological Survey, 2 kötet. —- Baltimore 1900, 1901. 

Mathematikai és term.-tud. értesítő. XIX. 1, 2, 3, 4, 5. — Budapest 1901. 

Meteorologische Termin-Beobachtungen in Pola. — Pola 1901. 

Mittheilungen der Erdbeben-Commission der k. k. Akad. d. Wissensch. in Wien. 
1—183, 19. Neue Folge No. VI. — Wien 1897—1901. 

Muzeumok és könyvtárak szabályzatai. — Budapest 1901. 

Norges Geologiske Undersögelse No. 22—29. — Kristiania 1897—1901. 

Notizenblatt d. Vereins f. Erdkunde und d. Grossh. geol. Landesanst. zu Darm- 
stadt. IV. Folge, 21. H. — Darmstadt 1900. 

Official Public. of the Maryland commiss. Pan.-American Exposition. — Balti- 
more 1901. 


7r 


100 KÖNYVJEGYZÉK. 


Oxosz ENDRE : Ősembertani adatok Erdélyből. 

Országos magyar gazdasági egyesület 1900/1901. évi évkönyve. — Budapest 1901. 

Schriften des Naturw. Vereins f. Schleswig-Holstein. Bd. XII, H. 1. — Kiel 1901- 

STEVENSON : Should Latin and Greck be Reguided for the Degree of Bachelor of 
Arts. — 1900. 

— The Section at Schoharie. N. Y. — Lancaster 1901. 

— The Debt of the World to Pure Science. —1898. 

— Notes on the Geology of Indian Territory. 

— Notes on the Geology of the Bermudas. 

UppEx J. A.: The Mechanical Composition of Wind Deposits. — Rock Island 
III 1898. 


Térkép. 


Physical Atlas of Maryland. — Baltimore 1900. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI, 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


részére tett alapitványok az 1901. évi deczember 31.-én. 


101 


1850. (1) Gróf Andrássy György --. --- --- ---. ---  --- készpénzben — 210kor. 
SZT E EBÁTONBodmaniez ky ámos ze kan tea et ( DION 
1856. (t) Báró Sina Simon Ez EZEK AYEt TETEE rezy ezet ( 1050 a 
1858. (1) Ittebei Kis Miklós 0... jesz a 210 a 
1860. (t) Prudniki Hantken Miksa, Budát esten EE ssp ő ( 910 c 
1864. (t) Dr. Sehwarz Gyula, Budapesten  -.. --- --- Kotelözvénybtő 600 a 
1867. (t) Drasche Henrik lovag Bécsben .. .. ... készpénzben — 200 a 
1872. Pesti kőszénbánya- és téglagyár-társulat B. ( 600 c 
— Salgótarjáni köszénbánva-társulat aA lee Et eat ( 200 a 
1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, Be 
pest és Pécs Be sé ZÁ eaz held EA NÖ LB sag ese ( 400 a 
z— IK iBazsiiia, JRágAJEm ez 2 (Etna ( 200 a 
ESZOSG Je Romayedácezint, Rozsonybam E E ( 200 a 
—  M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében .. .. ( 200 a 
ASZZEG Gtót Eirdódi Sándor sg) tat ( 200 
1879. Gróf Karácsonyi Guido Hudolalaeítványáb ól an ( 200 
1881. Budapest székesfőváros 0 .. ASZ a rise KE ( 400 a 
1883. (1) Okányi Szlávy József, Budapestet —- 0. --. "készpénzben 400 a 
— és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár- JEE ( 400 a 
— A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű- 
ML ÜAALa e észeat áte OSTÁKÓ 2 c 400 a 
— PBalla Pál, Midékene Méz e ssal tn dl pepe ( 200 a. 
—  — Balla Pál alapítványa az ujvidéki magy. kir. főgym- 
násium nevére . Tá Ex AE MESZ TÁL TREE ( 200 
1884. Bezerédy Pál, En Eneete ELSE Ti AG TUG SS B LL eg MEL VÉS eve ( 200 a 
—  (t) Modrovits Gergely ETTE EAN BENE e ( 200 a 
— — (tf) Zsigmondy Vilmos, Budapesten .. 0... --- --- ( 400 a 


— Dr. Koch Antal, Badapesten . 


MENNE Stamp ait bansz00 


szü EDES Rothásanas alt ÓeS Önnsáttt ette Nt ( 200 
— — Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten Hg AMÉL ( 200 
— (1) Dr. Szabó József, Budapestem — —. .L 0-7 --- ( 400 
— — Dr. Ilosvay Lajos, Budapesten tet ee atát ÜLNESSB ( 200 
MSSDsZzsiomondyi béla d Budaposton u ee tg enklsele E ( 200 
sa avid Vilmos sBudameston see ee es ee A ( 200 
— (1) Gróf Andrássy Manó, Budapesten — ... .. .--- készpénzben 400 
sz). Elusz rami Büdaposten eza zs s ( 900 
— — (t) Felső-Szopori Tóth Ágoston, Gráczban — ... ... állampapirban 200 
— (1t) Klein Lipót, Budapesten ... ... --- --- --- készpénzben 200 


102 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPÍTVÁNYAI. 


1885. Gróf Andrássy Dénes, Dernőn.. ——————————— készpénzben 


— — Észak- - Magyarországi egyesített köszénhínya és ipar- 
vállalat-részvénytársulat, Budapesten 0. o 

—  Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Sal- 
Sótarjánbantai kN térdo éle e EEHIKEK ENE TEtet B ti 

— — Fülöp, szász-coburg-góthai herczeg ÜENSÉSE vasgyára 
Pohorellán LEN pas 5 vase ÁEE SÁS RÓSS a SZTÁR KET EAT 

—— b uBeszterezebánya sz. kir; VÁTOB  "Z8ze) szd sz A 

—  (t) Gróf Csáky László, Budapesten Ceálbget ALA 

— — Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút- Társsátó 
Budapest és Bécs... .. -- zség NEM , VAJAT 

— Dr. Mágócsy-Dietz Önüdon Eodandsten ÉSÉT 


szü Dr." BethorGyula; Budapesten átsssátá teste MlettbB . --- állampapirban 
save kempelen Emres Molám set ts státt öeszpenzban 


ÜSSOSDE (Kürez Adott prépost, MGSOxTa tte tettetet lk SAM 
mez lül Dr EHiérich Károly; "Budapesten att stk ug MNNSsttet 
za S ISZLOTDOTM TOkáp tal ans jót ré VES et NNKBAN sc zAMRtNENÉB 
ss b. Ínkey Béla; Budapostene teste ts tttttntülékE NN 
tSSZ DE Staüb Móriez, "Budamostonti sztkesageta EEN HA 
— — Dr. Szontagh Tamás, Budapesten zdgy ERHET 
TöSSZ DE Hiseher Samu tBudajpos tente Meet MESE SM SERE 
1890. Kauffmann Kamilló Budapesten — 0. 
1891. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben — 
1892. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hofmann 
Károly emlékére RSA eli BR 
1893. Dr. Lőrenthey Imre, Mme jén els ekes ÉNIT bzeb u 
sz VESZímányi Károly: éBudapeos ben te őtet MÁENMEKN 
1895. Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya Részvény- 
mársaság /Budaposbten cz ( Mesa Ez MOS Este 
1896. Királdi Herz Zsigmond, Eton tenől ZEVAb, ZzERt AN 
1897. Déchy Mór, Odessában EAK A A GE ősszes 
1900. Mattyasovszky Jakab, FERSEK IBét Én 7875 
nay Vilmos nevére AN ető We] ee Le 
1901. Korláti bazaltbánya részvény- FátSasás Budapesten 


(( 


SUPPLEMENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


1902. JANUAR—APRIL, 1-1. HEFT, 


ERINNERUNG AN KOLOMAN V. ADDA." 


Von JuLius PETHő. 


XXXII. BAND, 


Jung, in der Blüte seines Lebens, entriss uns der Tod unseren 
geliebten Collegen KoLroMAN v. Appa. Das Schicksal liess ihm nicht einmal 
Zeit sich ganz in die Wissenschaft einzuleben und in deren Mysterien 
einzudringen, zu welcher ihn sein Ehrgeiz hinzog und der ihn sein guter 
Stern zuführte. Sein im Rahmen dieser Wissenschaft bekundeter Bifer 
und seine Ausdauer liessen uns ahnen, dass er in der Durchforschung 
nnseres Heimatsbodens und in der Ermittlung der von praktisehem Stand- 
punkt wertvollen Rohmaterialien desselben so manches Verdienst errungen 
hátte. Sein Schicksal wollte es anders. 

Kaum sieben Jahre verbrachte er als Geolog im Dienste der kgl. 
ung. Geologischen Anstalt, den ernsten fachmönnischen Aufgaben mit 
egründlichem Wissen und Begeisterung gegenüberstehend, als auf ihn eine 
verhüngnisvolle Krankheit hereinbrach, die weder die árztliche Kunst, 
noch der sonnige Süden zu bannen vermochte. 

Nach siebenjáhriger Tátigkeit war er genötigt im Dezember 1900 
provisorisch in Pension zu gehen. Er zog sich in die Provinz zurück, 
wohin ihm nebst der amtlichen Anerkennung seiner bisherigen Tütigkeit 
die besten Wünsche seines Ministers, seines Direktors und seiner Collegen 
folgten. Und heute, nach kaum einem halben Jahre, dass er Abschied 
nahm, weilt unser geliebter College nicht mehr unter den Lebenden. Der 
Tod brachte seinen müden, von fortwáhrenden Fiebern gepeinigten Nerven 
KRuhe und sehloss im 39. Jahre seines Lebens am 26. Juni 1901 in Pozsony 
sein geschwáchtes Auge für immer. 

Die Daten seines Lebenslaufes fassen wir im Folgenden zusammen : 

KoLomaN v. Appa, der Sprössling einer wolhabenden Bergmanns- 
familie, wurde am 30. Juli 1862 in Borcsány, Comitat Trencsén, als erster 
Sohn des kgl. Bergsecretárs und Grundbesitzers Tirus v. Appa geboren. 
Die Elementarschulen besuchte er in Nyitra und Pozsony, die I. Gymna- 
sialklasse in Nagyszombat. Dann trat er in die Realschule über, deren 


X Portrait siehe Seite 1. 


104. JULIUS PETHŐ : 


II. Klasse er in Pozsony, deren übrige aber an der Staatsoberrealschule 
zu Körmöczbánya absolvirte. Nachdem er seine höheren Studien an der 
Berg- und Forstakademie zu Selmeczbánya beendigt hatte, wurde er, vom 
Finanzminister 1886 zum Bergpraktikanten ernannt, nach Körmöcz- 
bánya, dann nach Nagybánya versetzt, spüter dem Punzirungs- und Ein- 
lösamt zu Budapest und sehliesslieh der Direktion in Nagybánya zuge- 
teilt (1886— 1892). 

Von Ende April 1892 bis Dezember 1893 bekleidete er infolge Ver- 
ordnung des Finanzministers erst provisorisch, dann definitiv die Stelle 
eines Assistenten an dem Lehrstuhl für Minerologie und Geologie der 
Berg- und Forstakademie zu Selmeczbánya. 

Zum Geologen an der königl. ung. Geologiscehen Anstalt wurde 
KoLomax v. Appa 1893 vom Ackerbauminister am 5. Dezember ernannt. 
Nach wiederholtem Avancement erreichte er am 16. Juni 1900, im sieben- 
ten Jahre seiner Amtstütigkeit den Grad eines Sectionsgeologen. In diese 
Stelle kehrte er aus der provisorischen Pension nicht mehr zurüek, denn 
bereits ein Jahr spüter erreichte ihn in Pozsony, wohin er sich in den 
Kreis seiner Familie zurückzog, der Tod. 

Seine literarischen Arbeiten, in denen er grösstenteils die Resultate 
seiner im hahmen der geologisehen Landesaufnahmen und anderer amt- 
lichen Exmissionen vollführten Forschungen und Kartirungen hinterlegte, 
erschienen mit Ausnahme einer in den Publikationen der königl. ungar. 
Geologischen Anstalt und sind der Reihe nach folgende : 

1897. Geologische Verháltnisse von Kornia, Mehadika und Pervova 

im Krassó-Szörényer Comitat. (Bericht über die geologische 
Detailaufnahme im Jahre 1894.) Jahresbericht d. kgl. ung. 
Geol. Anst. für 1894. Budapest 1897. 

1898. Die geologischen Verháltnisse der südwestlichen Gegend von 
Tergova und der Umgebung von Temes-Kövesd. (Ber. über 
die geol. Det.-Aufnahme im Jahre 1895.) Jahresb. d. kg. ung. 
Geol. Anst. für 1895. Budapest 1898. 

1898. Die geologischen Verhültnisse von Lukarecz und Umgebung. 
(Ber. über d. geol. Det.-Aufn. im Jahre 1896.) Jahresb. der 
kgl. ung. Geol. Anst. für 1896. Budapest 1898. 

1899. Die geologischen Verhültnisse des Gebietes zwischen dem 
Thale der Beregszó und des Bégaflusses im Comitate Temes. 
(Ber. ü. d. geol. Det.-Aufn. im Jahre 1897.) Jahresb. d. kgl. 
ung. Geol. Anst. für 1897. Budapest 1899. 

1900. Geologische Aufnahmen im Interesse von Petroleumsehürfun- 
gen im nördlichen Teile des Comitates Zemplén in Ungarn. 
Mit farbiger Kartenbeilage. Mitt. a. d. Jahrbuch der kel. ung. 
Geol. Anst. Bd. XII, Heft 3. Budapest 1900. 


ERINNERUNG AN KOLOMAN V. ADDA. 105 


1901. Die geologisehen Verháltnisse des nordöstlichen Teiles des 
Comitates Temes und die nordwestlichen Teile des Comitates 
Krassó-Szörény, der Gegend des Kizdia und Minis Thales, 
südlieh bis zur Béga. (Ber. ü. d. geol. Det.-Aufn. im J. 1898.) 
Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Anst. für 1898. Budapest 1901. 

1902. Geologisehe Aufnahmen im Interesse von Petroleumschürfun- 
gen in den Comitaten Zemplén und Sáros. Mit farbiger 
Kartenbeilage. Mitt. a. d. Jahrb. d. königl. ung. Geol. Anst. 

, Bd. XIII. Heft 4. (Erscheint demnáchst.] Budapest 1902. 

Überdies sehrieb Koromaw v. Appa eine Arbeit über die geologischen 
Verháltnisse des Comitates Szolnok-Doboka unter dem Titel: Szolnok- 
Doboka vármegye geologiai ismertetése, die in der Milleniums-Denkschrift 
cEmlék Magyarország ezredéves ünnepérevs des genannten Comitates 1896 
in Deés erschien. In der Ungarlándisehen Geologisechen Gesellschaft legte 
er Fossilien aus der Zone der galizisehen Karpaten vor (Földtani Köz- 
löny, 1897. 243. u. 414.) und besprach den artesisehen Brunnen von 
Ujvidék (Földtani Közlöny, 1899. XXIX. 13; Suppl. 107.) Überhaupt 
brachte er allen Angelegenheiten dieser (Gesellschaft warmes Interesse 
entgegen und bemühte sich um alle geistigen Bewegungen, die innerhalb 
derselben wogten, indem er an der Arbeit stets bereitwillig teilnahm. 
Unter anderen war er auch ein tátiges Mitglied der Erdbebencommission 
genannter Gesellschaft.F 

Sie sehen hier, geehrte Mitglieder, ein junges Leben, das erst vor 
Kurzem die seiner Berufung entsprechende Laufbahn einschlug, aut 
welcher es mit mustergiltigem Fleiss und begeisterter Passion vorwárts- 
schritt, bis nicht der Geist des Vergehens Herr desselben wurde und seine 
Scehleier darüber wob ; jener Geist, der in den jüngstverflossenen Jahren 
das Leben mehrerer tüchtiger, arbeitsfáhiger Fachgenossen erlösechen 
machte, solcher die schon vieles Vorzügliche geschaffen und solcher, aus 
deren Forschungen wir zweifellos wertvolle Resultate in der Zukunrt 
erwarten konnten. 

Es ist denn abermals eine Bresche in unseren Reihen entstanden, 
wieder sind wir um einen Kameraden ármer, der sein aufgesammeltes 
geistiges Kapital, das er so freudig und uneigennützig zu Gunsten des 
Vaterlandes und der Nation zu verwerten bemüht war, dorthin mit sich 
nahm, von wo keine Rhückkehr mehr ist. 


k Die Sympathie, die er der Geologisehen Gesellschaft entgegenbrachte, bemühte 
er sich bei jeder Gelegenheit zu bekunden und trug sich mit dem Plan, zu Gunsten 
derselben eine Stiftung zu hinterlegen, woran ihn aber seine langwierige Krankheit 
bereits verhinderte. Diesen Wunsch erfüllte nachtráglich die Bruderliebe. Kreisarzt 
zu Nagytapolcsány Dr. VIKTOR v. Appa, übersandte auf den Namen KOLOMAN v. ADDAS 
in der ersten Hülfte des Monats Jünner I. J. der Gesellschaftskasse den gründenden 
Mitgliedsbeitrag. 


106 EUGEN V. CHOLNOKY : 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FELUGSANDES." 


Von EUGEN v. ÜHOLNOKY. 


Mit Tafel 1—II. 


VORWORT. 


Draussen in Ostasien, am Rande der mongolischen Steppen bekam 
ich zum erstenmal wirkliche, grosse Flugsandgebiete zu sehen. Die Stadt 
TLama-miao oder Dolon-nor bedroht der Sand, welcher in Form máchtiger 
Barkhane den Mauern derselben náherrückt, mit Verderben. Der Sand ist 
von weit hergekommen, hier befindet sich der letzte Vorstoss der Wüste 


S 1 jA j Hi hu) . A 14 Üdlttna 


XN 1 
XV. 11 
szak été fé 


SS AHHIN veiimee 
E aj) Hl) HW ) JÉN 
KN 
SSSS SS S! I Heh " ; US 


l 
ar 11) 1 És 
NNAL AT ; / kes 
NUN VA HEKL ete [ 
NÉNI N ; 


7 NY 

4 1 MEN NN MS ESZE 
[/ XX 
VM Hi. (AN Ha B mm 


e /ITUgt LAB mu H 1 
JNKLON zt 
". Ni Hm NI e NN ve flte 


8 1 


und die 30—40 m. hohen Sandhügel erheben sich bereits auf von Böchen 
durchzogenem Steppengebiet. Vorher wendete ich der Bewegung des San- 
des keine grössere Aufmerksamkeit zu und deshalb interessirte mich auch 
die Form dieser máchtigen Sandberge nicht besonders. Die Tatsache fiel 
mir aber ganz unwillkürlieh auf, dass der Körper des Barkhans betrácht- 
lich grösser ist, als der steil abfallende halbmondförmige Ausschnitt an 
der Front desselben, den die Forschungsreisenden abzubilden und zu be- 


$ Vorgetragen in der Fachsitzung der Geologischen Gesellschaft am 6. No- 
vember 1901. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDUKS. 107 


schreiben pflegen. Die Sache war so augenfállig, dass ich einen Vormittag 
daran wandte, den der Stadt náchst gelegenen Barkhan wenigstens an- 
náhernd, in Schritten, zu vermessen. Die Zeichnung, die ich damals von 
demselben entwarf, gibt Fig. 1 wieder. Dieselbe war für mein Werk : cAus 
dem Land der Drachen fertig, doch enthielt ich mich ihrer Publication, 
da mein Meister, Dr. LupwicG v. Lóczy, die Richtigkeit meiner Beobach- 
tungen, nachdem sie mit allen bisherigen Aufzeichnungen in Widerspruch 
zu stehen schienen, bezweifelte. Die unbegrenzte Hochachtung, die ich für 
ihm hege und seine in jeder Hinsicht anerkannie Autoritát hielten mich 
von der Publication seiner Meinung widersprechender Dinge ab. In mir 
lebte aber die Überzeugung fort, dass dies die typische Form der Barkhane 
sei, wenn sich dieselben ganz frei bewegen können und so hörte ich denn 
nicht auf über die Sache nachzugrübeln und hie und da auch zu disputiren. 
Sehliesslieh löste zum Teil die Opferwilligkeit ANDoR v. SEMSEYs die 
Frage. Mit seiner gütigen Unterstützung beging ich im Sommer : vorigen 
Jahres (1901) die Flugsandgebiete Ungarns. Und dieses Studium brachte 
unerwartete Früchte. Viele Fragen, die bisher rátselhaft waren, klöárten 
sich auf und die Resultate eben dieser Forschungen gestatte ich mir der 
geehrten Gesellschaft vorzulegen. 

Den ersten Teil meiner diesbezüglichen Studien werden die allge- 
meinen Bewegungsgesetze des Sandes bilden, spáter werde ich die unga- 
rischen Flugsandgebiete eingehend besprechen. 


NGC ATPAÉTSENTÉS 


Allgemeines Bild der EFlugsandgebiete. 


Die blasse, vollkommen gleichmássige Fárbung des Sandes, seine 
weichen Formen geben Anlass zu den grössten perspectivisehen Táuschun- 
gen. Die überaus flachen, kaum mit 2—3" geneigten Böschungen, die auf 
dem grössten Teil der Flagsandhügel beobaechtet werden können, nimmt 
das ungeübte Auge kaum war. Bei hochstehendem, strahlendem Sonnen- 
licht sehen wir keinerlei Unebenheiten auf den Sandböschungen, nur jene 
verhültnismássig steilen, mit 33—34" geneigten Böschungen bemerken 
wir, die sich von den im Übrigen überaus flachen Abhüngen der Hügel 
scharf abheben. Bei hoch stehender Sonne ist es unmöglieh sich durch ein- 
fache Betrachtung über die Form der sanften Böschung einen Begriff zu 
machen. Wir werden sie ausser der von den Rippelmarken gebildeten 
feinen Zeichnung, die — ausgenommen die eben erwáhnten steilen Bö- 
sehungen — den Flugsand mit wunderbarer Gleichmássigkeit bedecken, 
für vollkommen flach halten. 

Wenn die Sonne sinkt, so dass die sanft geböschten Hügel in eine 


108 EUGEN V. CHOLNOKY: 


stárkere Seitenbeleuchtung kommen, da belebt sich mit einem Male der 
vorher tlach erschienene Abhang der Hügel und wir sehen ihn von ziem- 
lich gleichförmigen und regelmássigen Hügeln bedeckt, — ein Bild, das, 
aus leicht begreiflichen Gründen, dem wogenden Wasser verglichen wer- 
den kann, umsomehr, da sich diese Hügel mit dem Wind fortwáhrend vor- 
wárts bewegen, ihren Ort, ihre Form und Grösse verándernd. Schon die 
feine Rippelmarkung erinnert lebhaft an die auf der Oberfláche des Was- 
sers entstehenden Kreiselungen; die wunderbare Gleichmüssigkeit der 
Rippelmarken lásst aber diesen Vergleich ziemlich oberflüchlieh erscheinen. 
Spátere Erwágungen werden es klarlegen, dass diese Erseheinungen mit 
dem Wellenschlag durchaus nicht identisch sind und die Ahnlichkeit eine 
nur ganz áusserliche, oberfláchliche ist. Wir werden sehen, welchem Irrtum 
VAUGHAN CoRNISH verfiel, als er dieselben als Sandwellen (sand-waves) be- 
zeichnet und die grossen Sandhügel als vergrösserte Ausgabe der Rippel- 
marken betrachtet.F 

Gerade wie die Künstler die Form der Berge unbedingt entstellen 
und stets steiler abbilden, als sie in Wirklichkeit sind, die flachen Abhánge 
des Terrains kaum wahrzunehmen vermögen und eher als eine Ebene 
zeichnen, ebenso machen es die Touristen mit der Form der Sandhügel. 
Die steilen, zam Abrutschen neigenden Böschungen übertreiben sie, die 
flachen Abhünge aber nehmen sie nicht wahr. Besonders die Steile ersterer 
pflegen sie zu überschátzen. Auf ganz freiem, trockenem Sand habe ich 
nirgends einen steileren Böschungswinkel gemessen, als 34-59. SoKoLow 


veranschlagt die Neigung der steilsten trockenen Sandböschungen auf 
36—389.KK 


X VAUGHAN CORNISH: On desert sand-dunes bordering the Nile delta. The 
Geogr. Journ. Vol. XV. — Weiters: On the formation of sand-dunes, Geogr. Journ. 
1897. Mars, On sea-beaches and sandbanks, Geogr. Journ. 1898 May and June. 

Xk SokoLow: Die Dünen. Berlin 1894. p. 170. — SokoLrow hebt besonders her- 
vor, wie gross die aus der Überschützung des Böschungswinkels entspringenden 
Irrtümer sind. Bei Besprechung dieses Gegenstandes schreibt er wie folgt (p. 170) : 
.Bei den Bestimmungen der Böschungswinkel der sichelförmigen Dünen stossen wir 
wieder auf falsche, auf Schüátzungen nach dem Augenmaass beruhende Angaben. 
So bestimmt Middendorff den Leeseitewinkel zu 6097, Meyen giebt ihn sogar zu 75 
bis 809 an, und viele Beobachter weisen dieser Böschung einen grösseren Winkel 
zu als der, dem lockeren Sande entsprechende 36 bis 389. Bin so grober Schützungs- 
fehler rührt wahrscheinlich zum Theil daher, dass die Binbuchtung der Leeseite es 
verhindert diese letztere anders als von vorn zu betrachten, wobei eine Böschung 
stets einen steileren Anblick gewührt etc., Eine mit 389 geneigte Böschung hat 
auch SOKOLOw nur ein einzigesmal gemessen xcund zwar bei so labilem Gleich- 
gewicht des Sandes, dass die leiseste Berührung seiner Oberflüche ein unverzüg- 
liches Hinabgleiten hervorrief und die Böschung sofort flacher wurde.s (p. 171.) 
Trotzdem übertreibt auch er noch ziemlich stark in seinen Zeichnungen. Betrach- 
ten wir Fig. 6 auf p. 81 seines schönen Werkes. Die Frontböschung der den Wald 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES, 109 


Nur feuchter Sand vermag unter einem steileren Winkel aufgehüutt, 
ja selbst in verticaler oder überhángender Lage zu verbleiben. In diesem 
Falle verrát sich aber die Feuchtigkeit des Sandes schon bei einfacher Be- 
rührung.  Darstellungen, wie wir sie selbst in dem Buche eines so 
ausgezeichneten Beobachters, wie SvEN HEDIN ist, finden, sind demnach in 
immensem Masse übertrieben. Auf dem Bilde: xcDie Wandgemülde der 
Ruinenstadt, X zeichnete er Barkhane mit ganz verticalen Wünden. Áhn- 
liches kann ich sozusagen von allen bisher gezeichneten Sandhügeln be- 
haupten. Die Reproductionen der Photographien sind natürlieh vollkom- 
men treu und — wenn durch Retouch nicht verdorben — vom Charakter 
eines Documentes. Auf diesen werden wir sofort den Irrtum derjenigen 
erkennen, welche diese Böschungen so steil abbilden. 

Der zweite allgemein verbreitete perspectivische Irrtum ist schon 
etwas complicirter. Die Barkhane und Dünen werden im Allgemeinen so 
gezeichnet, dass ihr höchster Punkt dort liegt, wo die dem Winde zuge- 
kenrte, sanft geböschte Seite sich mit der steilen Sturzhalde berührt. Nen- 
nen wir diese Linie der Kürze halber (resimslinte (edge). Den höchst ge- 
legenen Teil dieser Gesimslinie pflegt man als den höchsten Punkt des 
Sandhügels zu bezeiehnen und darzustellen.:Wie aber von sorgfáltigerer 
Beschreibung oder Messung die Rede ist, zeigt sich sofort der Írrtum. Nur 
in Ausnahms-, ich möchte sagen Special-Fállen ist dem so, worüber spáter 
übrigens noch die Rede sein wird. Das einzige bemessene Sandhügel-Profil, 
das mir aus der Literatur bekannt ist, finden wir auf der Separattafel p. 80 
in dem citirten Werke Sokorows. Hier sieht man deutlich, dass der 
Scheitelpunkt weit hinter der Gesimslinie liegt. Dasselbe beobachtete stets 
auch ich an den verschiedenen Formen der Sandhügel mit Ausnahme der 
oben berührten Special-Fálle. 

Auch Sven HEpIwx FF bestátigt dies, der über die Sandhügel in der 
Wüste Takla-makan folgendes schreibt : cGegen die vorherrschende Wind- 
richtung ist der Abhang sehr langsam, oben --07 oder sogar —3" und 


begrabenden Düne ist auf ihrer Contourlinie gemessen mit 507 geneigt und der 
Böschungswinkel des Sandhügels auf p. 87 misst gar 539. Nun, wenn er, der einer 
der ausgezeiehnetsten Kenner des Sandes ist, sich in seinen Zeichnungen so weit 
zu irren vermag, was können wir dann von Touristen erwarten ? 

SvEN HEDIN (Geogr.-wissenseh. Ergebnisse meiner Reisen in Central-Asien. 
PETERMANNS Ergünzungsband. XXVIII. Heft 131, p. 33) fand in der Sandwüste 
Takla-makan diese Böschungen mit 36—399 geneigt und doch zeichnete er sie in 
seinem populáren Werke beinahe vertical. 

xX SvEN HEDIX: Through Asia, London 1898. Vol. II. p. 795. Áhnliche Zeich- 
nungen im selben Werke: Marching along the edge of a Sand-dune Vol. I. p. 533. 
The dunes increased rapidly in height. Vol, I. p. 520. Digging the deceitful well. 
Vol. I. p. 543. The last five camels Vol. I. p. 533. etc. 

kk PETERMANN 8 Ergünzungsband. XXVIII. p. 32 


9. 


110 EUGEN V. CHOLNOKY : 


mehr, d. h. die Düne föállt ein wenig nach der Leeseite über, sonst fállt 
der Abhang der Luvseite allmáhlich zum Fuss des steilen Abhanges der 
nüchsten Düne. 

Táuschungen dieser Art ist auch die Entstehung der stark halbmond- 
förmigen Zeichnung von Barkhanen zuzusehreiben. Je vollkommener ein 
Beobachter ist, desto gestreckter zeichnet er die Barkhane, jedoch nur die 
Photographie ist im Stande die Form derselben naturgetreu wiederzugeben. 
Ohne die álteren Forscher zu erwáhnen, betrachten wir die Zeichnung der 
Barkhane nüchst Bochara auf pag. 123 in dem neueren Werke JOHANNES 
WALTHER s,X des ausgezeichnetesten Erforschers der Wüste. 

Die Frontböschung des grössten unter denselben ist !/3 so breit, wie 
die rückwörtige Böschung. Wenn nun der Scheitelpunkt in der Gesimslinie 
liegt und wir uns die Böschungen auch als eine Gerade denken, so ist es 
selbst in diesem Falle klar, dass die Tangente der vorderen steilen Bö- 
sechung dreimal so gross ist, wie die der hinteren Böschung. Nehmen wir 
die vordere Böschung zu 307 an, so wird der hintere Böschungswinkel 
nach der obigen Voraussetzung etwa 11" messen. Nehmen wir nun dazu, 
dass die hintere Böschung keine Gerade ist und der Scheitelpunkt nicht 
in der Gesimslinie liegt (was auch Fig. £41 und 43 des citirten Werkes von 
WarrHER beweisen), so werden in der rückwártigen Böschung auch 159-ige 
Abschnitte vorhanden sein. WALTHER selbst sagt aber (1. c. p. 123): Die 
Luvseite wird gebildet von langen, sehr langsam aufsteigenden Sand- 
rücken...v Weiters ist auch nach seinen citirten Photographien dieser 
Böschungswinkel nicht grösser, als 3—4". Unsere besten Beobachter geben 
also eine verzerrte Form dieser Sandgebilde und kommen so mit sich 
selbst in Widerspruch. Trotzdem können wir in den Ausdrücken der neue- 
ren Forscher eine betrüchtliehe Besserung constatiren. Vorher wurden die 
Barkhane als halbmondförmig bezeichnet, wáhrend WALTHER sie bereits 
sehildförmig nennt. 

Auf den ersten Blick zeigt jedes Flugsandgebiet die grösste System- 
losigkeit, ein Chaos von versehiedenen Formen. Nur sorgfáltige Betrach- 
tung und eine grosse Anzahl] von Messungen werden ein System resultiren, 
das dann umso überzeugender und frappanter ist. Wo der Sand durch 
Büume, Stráucher oder Rasendecke halbwegs gebunden wird, sind die Ver- 
háltnisse noch verwirrter. Die Böschungen sind steiler, die Formen un- 
regelmössiger. Doch hier orientirt sich das Auge infolge der Schlagschat- 
ten, der dunklen Fárbung der Vegetation etc. schon etwas besser und so 
ist es an solchen Stellen leichter, ricehtige Formen zu zeichnen. 

Jeder Beobachter machte die Wahrnehmung, dass auf freiem Sand- 
gebiete die Luvseite der Hügel flacher, die Leeseite steiler ist. Auf halb 


kJ. WALTHER: Das Gesetz der Wüstenbildung. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 141 


oder ganz gebundenen Sandgebieten kommt diese allgemeine Regel nicht 
zum Ausdruck, oft verhalten sich die beiden Seiten gerade umgekebhrt: 
eine Regel hier aufzustellen ist aber unmöglich. 

Auch die Winde zogen die Forscher nicht genügend in Betracht ; 
und zwar was für und ob nur einerlei Winde herrschen oder aber einer 
kaum etwas im Übergewicht ist, weleher Natur im Übrigen die herrschen- 
den Winde sind. Natürlieh werden wir in Gegenden, wo an der Ausarbei- 
tung der Hügel ein Wind überwiegend oder ausschliesslich tátig ist, die 
regelmüássigsten Formen beobachten. Eben von diesem Gesichtspunkte ist 
Lama-miao oder Dolon-nor ein sehr günstiger Ort, da dort die Winter- 
winde trocken, stark und von bestándiger Richtung, die im Sommer hin- 
gegen feucht, sehwach und veründerlich sind. Ahnliche Verhültnisse fin- 
den wir auch auf der Puszta von Deliblat, weshalb sich beide Punkte zum 
Studiaum der Grundtypen ausserordentlich eignen. 

Aufmerksame Beobachtung überzeugt uns auch davon, dass die 
Rippelmarken mit bewunderungswürdiger hegelmássigkeit jede dem Winde 
zugángliche Stelle bedeceken und hie und da in wirklich ansprechenden 
Formen die eintönigen Böschungen der Hügel mit reicher Ornamentik 
sehmücken. Die Rippelmarken sind so gleichförmig, so regelmássig, dass 
wir nur hin und wieder auf hássliche, unvollkommene und von den vor- 
herigen abweichende Formen stossen, die aber die Folge besonderer Ur- 
sachen sind. Nachdem die Rippelmarkung eine ganz selbstándige Erschei- 
nung und die Beschaffenheit ihres Netzes von der Form der Böschung ab- 
hángig ist, wird es zweckmássig sein, sie am Ende unserer Abhandlung 
einer eingehenden Betrachtung zu unterwerfen und jetzt die Hauptformen 
der Sandhügel zu ermitteln suchen. 


TTSAGÁTR TANA s 


Barkhane. 


Bei Betrachtung der sehönen Barkhane in der mongolischen Steppe 
und der über die riesigen Schuttkegel des Hoang-ho und Pei-ho ziehenden 
Sandhügel überzeugte ich mich davon, dass der Barkhan die Grundform 
oder vielmehr die endgiltige Form der Sandhügel ist, der wáhrend seines 
Vorrückens ohne aussergewöhnliche Hinflüsse seine Form nicht mehr 
ándert. Dies war auch eine jener Erfahrungen, die den bisherigen 
schnurstracks zuwiderlaufen scheinen, nachdem bisher jeder Natur- 
forscher, die auf die Windrichtung vertical stehenden langen Wille, 
die sogenannten Dünen, für die Grundform hielt. Umso grössere Freude 
bereitete mir folgende Ausserung auf pag. 125 in WALTHERS neuerem 


112 EUGEN V. CHOLNOKY : 


Werke FX: Die Bogendüne ist der normale Typus eines auf freier Flöche 
entstehenden Sandberges, sie muss überall entstehen, wo sich windtriebe- 
ner Sand anháuft und alle übrigen Dünenformen müssen prinzipiell von 
der Bogendüne abgeleitet werden.v Damit weicht WALTHER von seiner in 
seinem klassischen Werke: eDenudation in der Wüstes ausgedrüekten 
Ansicht wesentlich ab. 

Bewerkstelligen wir auf Grund dieser Ausserung die Untersuchung 
der Sandformen, so gelangen wir sofort zu ganz anderen systematischen 
Kkesultaten und sind im Stande jede einzelne Form genetisch zu klassifi- 
ciren. 

Wenn sich auf einem ganz freien, flachen Terrain ein Sandhügel er- 
hebt und denselben ein Wind von constanter Stárke und Richtung angreift, 
beginnt der Hügel sofort seine Form zu veründern. Jede Unebenheit wird 
geglüttet, auf der Luvseite dadurch, dass der Wind die unregelmássigen 
Erhebungen wegfegt, auf der Leeseite hingegen die Unregelmássigkeiten 
mit dem von der anderen Seite gebrachten Sand verschüttet. Dabei wird 
der Hügel, wenn er zu hoch war, niedriger ; etwas Sand aber fegt der Wind 
ganz fort. Sehr grosse Stürme reissen auch vom Gipfel des Hügels Sand 
fort und tragen denselben in der Luft über weite Strecken; die grösste 
Menge des Sandes aber wird am Fusse zu beiden Seiten des Hügels weg- 
getragen. Schliesslicn nimmt der Hügel eine Form an, an welecher der 
Wind nichts mehr ándert; er verringert höchstens nur die Dimensionen 
desselben, indem er ihm Sand entführt oder aber er vergrössert ihn, wenn 
in der Umgebung andere Hügel vorhanden sind, dadurch, dass er von den- 
selben mehr Sand bringt, als er von dem untersuechten Hügel forttrágt. 
Von der Liuvseite führt der Wind den Sand immerwáhrend fort und lagert 
ihn auf der anderen Seite ab. Dadurch bewegt sich der Hügel bestüándig 
vorwaárts, verándert aber seine Form nicht. Diese Form ist der Typus der 
Dandhügel, der jede Form zustrebt. Nennen wir dieselbe typischen Bar- 
khan. Wir werden sie in der Wüste selten finden, da verschiedene andere 
Umstánde mitwirken, wie: die Unebenheiten des Bodens, die überdichte 
Anordnung der Barkhane, die Feuchtigkeit des Bodens und des Sandes, 
die Vegetation etc. etc. Wir werden vielmehr die typiscehen Barkhane haupt- 
sáchlich an solchen Stellen finden, wo sie die eigentliche Wüste bereits 
verlassen haben, an den Rand derselben gelangten und noch nicht gebun- 
den wurden. Kleinere sind weniger selten, wir treffen sie als secundáre 
Bildungen auf den Rücken grosser Dünen oder aus dem Sand der Flüsse 
aufgetrieben, die grossen aber sind nicht hüáufig. 

Untersuchen wir zunüchst theoretisch, von welcher Form der typische 
Barkhan sein kann. Es ist klar, dass sein Grundriss nach einer mit der 


X Gesetz der Wüstenbildung. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 18 


Windrichtung parallelen Achse symetrischist und dass sein Grundriss zwei 
Tangenten besitzt, die mit der Windrichtung ebenfalls parallel laufen, da 
an dem Punkte, wo der Sand den Barkhan an dessen Fusse verlüsst, die 
Bahnelemente dieses Sandes mit der Richtung des Windes zusammenfallen 
werden. Auch folgt von selbst, dass der Grundriss auf der Luvseite des 
Hügels keine Brechungs-, Rückkehr- und Inflexionspunkte aufweisen wird. 

Wenn aus einem Gebláse eine Luftmasse in einen ruhigen Luftkreis 
ausgestossen wird, so bewegen sich die herausgeschleuderten Luftmoleküle 
mit fortwáhrend abnehmender Geschwindigkeit vorwárts ; sehliesslich hört 
ihre Bewegung infolge der Reibung und der Compression, welche die Luft 
erleidet, ganz auf. Es ist bekannt, dass dieser Widerstand der Luft von der 
Geschwindigkeit abhángt, diese Beziehung ist aber weder theoretisch noch 
experimentell vollkommen festgestellt. Demnach gelanget (Fig. 2) die bei A 
ausgeschleuderte Luft wáhrend der Zeit t, nach 
B.,, int, nach B, und so fort mit fortwáhrend 
abnehmender : Geschwindigkeit. Das Gesetz der 
Gehsecwindigkeitsabnahme ist nicht bekannt, wir 
wissen nur, dass das Endresultat v—0 ist, dass 
nümlich die in Bewegung befindliche Luftmasse 
nach einer Zeit t, in B, stillsteht. 

Ist nun die Luft nicht ruhig, sondern bewegt 
sich mit einer gewissen constanten Geschwindig- 
keit V vertical auf die Richtung A B,, so wird 
diese Bewegung die von A ausgeschleuderte Luft- 
masse auch mit sich reissen. Die Masse wird 
also wáhrend der Zeit t, nicht nach B, , sondern 
nach C, gelangen, wührend t, nach Cs, und 
sehliesslich sich nach t, in C, befinden, wo der 
bei A empfangene Seitenstoss aufhört, so dass 
die Luftmasse sichvon hier mit dem Winde in 2. Fig. 
gleicher Richtung weiterbewegen wird.£X Diese 
Bahn ist demnach eine im allgemeinen Sinne aufgefasste Trajektorie, die 


d ál eg öl en STAT SÖR Karta tat ja0 ba ran HVT e fö. v1 a 1680 6 UE 7áK Sy CAÚ át AK ant ég 


xX Es ist leicht einzusehen, dass diese Bahn auch ein Kreis sein kann in dem 
Falle, als der von A bis Bn zurückgelegte Weg von der Zeit t folgendermassen 
abhángig ist : 

DECI TALS at, 

wenn r —- 4—B, und a eine Constante ist, die in unserem Falle die Geschwindigkeit 
V bedeutet. Auch eine Hyperbel kann dieselbe sein, und zwar dann, wenn die 
Bewegung von A nach B, sich diesem letzteren Punkte assymtotiseh nühert, in welehem 
Falle die Linie Bn — Cn die Assimptote der Trajektorie ist. Nie kann aber die Bahn 
eine Parabel sein, nachdem die von A ausgehende Seitenbewegung der Erfahrung 
gemüss in einem Punkte B, ein Ende hat. Damit die Trajektorie eine Parabel sein 
könne, würe notwendig, dass Bn im Unendlichen liege, was unmöglich ist. 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902 S 


114 EUGEN V. CHOLNOKY : 


in dem Falle, wenn die Strecke 4— B, mit dem Ouadrat der Zeit in 7u- 
sammenhang steht, eine Curve zweiten Grades, ein Kreis, eine Ellypse oder 
(im non sens-Falle) eine Hyperbel sein wird. 

Wenn wir diese Linie (die annáhernd der Linie des bei Wind auf- 
steigenden Rauches áhnlich ist) herstellen könnten, mit derselben als Leit- 
linie einen Cylinder beschrieben und denselben mit der Linie A— B,, auf 
die Windrichtung vertical aufstellten, so würden die bei A anprallenden 
Lufimassen neben der Oberfláche ohne Stoss vorüberstreichen — wenn 
die Oberfláche selbst den Wind nicht aufhielte. Darauf nimmt die Stárke 
des Windes keinen Einfluss, nachdem ja die bei A infolge des Stosses ent- 
standene seitlich geriehtete Geschwindigkeit umso grösser sein wird, je 
grösser V ist. Es werden sich also bloss die Dimensionen der Trajektorie 
verándern, ihre Form aber nicht. Die Oberfláche hált aber das ganze 
Windsystem in seinem Wege auf, weshalb sich auf jedem Punkte derselben 
die bei A wvahrgenommene Ablenkung wiederholt und sich die angeprall- 
ten Luftmassen in der Trajektorie 4A—(, bewegen werden. Dem Stoss zu- 
folge entsteht auf der Oberfláche ein Druck, dessen Grösse von der Ge- 
sehwindigkeit des Windes V abhángt. Am grössten ist dieser Druck in der 
Náhe des Punktes A und hört bei C, auf, wenn bie Compression der Lutt 
im Stande ist, sich mit unendlicher Geschwindigkeit in der Umgebung zu 
verbreiten. Dem ist aber nicht so. Die infolge von Stoss und Druck ent- 
standene Compression gelangt über den Punkt C, hinaus noch eine Strecke 
zur Geltung und zwingt die Luftmassen zu einer Bewegung auf einer nach 
dem Punkte (, zurückgebogenen Bahn. 

Stellen wir uns nun diesen Cylinder aus Sand verfertigt vor, s0 zwar, 
dass er infolge seines Higengewichtes nicht zusammenstürzt. Der vorher 
erwáhnte Druck wird die Sandkörner entfernen und zwar um den A Punkt 
in grösserer Menge, als um C,. Nachdem wir nicht im Stande sind, theore- 
tisch die Grösse dieses Druckes zu bestimmen, können wir auch nicht 
sagen, wie gross die Fortbewegung sein wird. 

Wenn die Verteilung dieses Druckes und die Mobilitát des Materials, 
aus welchem der Cylinder besteht, das ist die Resistenz desselben, eine 
solche ist, dass wáhrend der durch den Druck entstandenen Fortbewegung 
die Leitlinie des Cylinders dieselbe bleibt und nur eine Verschiebung er- 
leidet, so ist der Zustand ein stabiler, der Sandeylinder behált seine Form 
bei und scheint nur immer weiter und weiter vorzurücken. In diesem Falle 
ist die Leitlinie der Grundriss unseres typischen Barkhans. Wenn aber 
der Druck so verteilt ist, dass infolge dessen sich die Form der Leitlinie 
verándert, so ist dieser Zustand noch kein stabiler und erst nach einiger 
Zeit wird die Leitlinie des Cylinders eine Form annehmen, die sie dann 
nicht mehr veründert. 

Es ist natürlich, dass die Differenz zwischen dem Druck in A und 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 115 


dem in C, eine umso grössere sein wird, je grösser der Widerstand des 
den Cylinder bildenden Materials ist. Je leichter dasselbe ihren Platz ver- 
lásst, umso kleiner wird der Unterschied des Druckes auf den Punkten A 
und (7, sein. Damit aberin A ein grösserer Druck entstehen könne, ist es 
nothwendig, dass der Krümmungsradius des Bogens 4A—C,, bei A grösser, 
die Curve also flacher und die Entfernung B,—C, kürzer sei. Ist aber zur 
Hervorbringung des stationáren Zustandes eine Steigerung des Druckes 
bei A nicht notwendig, so wird der Krümmungsradius der Trajektorie an 
derselben Stelle kleiner werden, die Linie wird sich von A plötzlicher nach 
Cn wenden und die Linie B,—C, wird verháltnismássig grösser sein. 

In der Luft wird also die Form des typischen Barkhans umso lánger 
sein, je leichter und lockerer das Material ist, aus dem er aufgebaut wurde. 
Aus Sand entstehen kürzere, aus Sechnee lángere Barkhane. Wir werden 
sehen, dass die Erfahrungen dies rechtfertigen. 

Für den Verticalschnitt werden wir bei gleichem Vorgehen zu áhn- 
lichen Resultaten gelangen, mit dem Unterschied, dass 

1. in der horizontalen Ebene der Wind nach beiden Seiten abzu- 
weichen vermag, in der verticalen aber nur aufwárts, infolge dessen bei 
dem Ausgangspunkte ein Stückehen Übergangscurve entsteht, die an der 
Böschung des Barkhans aufwüárts einen Übergang der Windrichtung ohne 
Brechungspunkt ermöglicht ; die eigentliehe Barkhanböschung setzt nicht 
mit einem Rechteck, sondern mit einem spitzen Winkel an ; 

2. den bisherigen Kráften sich auch die Gravitát zugesellt, die von 
verticaler Richtung ist und so gegen die Ablenkung der Windrichtung 
arbeitet, weshalb diese Trajektorie bedeutend gestreckter sein wird, wie 
die Grenzlinie des Grundrisses. 

Noch eine zweite Art bietet sich für die Bestimmung der hinteren 
Barkhanoberfláche. Ziehen wir námlich von einem in der Axe des Bar- 
khans, aber ausserhalb dessen Körper liegenden Punkt zur Oberfláche des 
Barkhans Tangenten, so werden die Berührungspunkte letzterer eine Linie 
definiren, auf welcher die Oberflácehenelemente den Wind mit gleicher In- 
tensiítát von seiner ursprünglichen Richtung ablenken. 

Nachdem es schwerer ist den Wind in verticaler als in horizontaler 
Richtung abzulenken, so ist leicht einzusehen, dass die in der verticalen 
Ebene liegende Erzeugungslinie des umsehriebenen Kegels zur Achse des- 
selben unter kleinerem Winkel geneigt ist, als die, welche in der horizon- 
talen Ebene liegt. 

Es ist mir bisher nicht gelungen, vermittels dieser Voraussetzung zu 
der Form des Barkhans zu gelangen, trotzdem dieselbe für den Fall, 
dass der Barkhan seine Form nicht mehr üándert, also ein typischer Bar- 
khan ist, richtig sein muss. 

Betrachten wir nun, inwiefern obige theoretische Erwágungen mit 

sx 


116 EUGEN V. CHOLNOKY : 


den Erfahrungen übereinstimmen. Vollkommen ausgebildete typische Bar- 
khane werden wir natürlieh nur unter solchen Hügeln finden, die sich 
ganz frei ziemlich weit entfernt haben. Solche Barkhane waren die, welche 
teh bei Lama-miao, auf den Schuttkegeln des Pei-ho, in der Umgebung von 
Izsák und Szabadszállás im Comitat Pest, in áúem Bikatorok beobachtete und 
die auch auf der Puszta von Deliblat bei Gerebenez zur Zeit starken Win- 
des, aber nur unter günstigen Umstünden, zur Ausbildung gelangen. 


ll ha Ken 


Ty UI 
2 HD pEs DX po! 


j 
S JA ja NI 
! eszt 78 z j Ni 
Száaaj MBE NY 1 
/ SE 73 pi kr A 
/ 88 gk kie j 2e ; ja KN 
3 § I kelkápyj D 
v 5 J lesi ft Begji 
(1 , 3 Í ! 1 TH 
) f f ff fi Ű ii 
mú Ű j 97 ú1i TETT Ti 
MZANANKANNI MI 
Fig. 3. 


Sehneecbarkhane sah ich auf dem Bise des Balaton-Sees, deren einen 
ich genau vermessen habe und in Fig. 3 abbildete. Es lohnt sich eingehen- 
der denselben zu betrachten.? 


x Diese sehönen Barkhane bildeten sich im Feber 1901 auf dem HBise des 
Balaton-Sees, beziehungsweise auf dem daraufgefrorenen Schnee, der den Schritten 
des Menschen kaum nachgibt. Die rauhe Oberfláche dieses harten Sehnees war 
einer jener Factoren, die zur Bildung von Barkhanen Anlass gaben, da der Wind 
von der glatten Bisoberflüche den Schnee vollkommen wegfegt. Zwischen den bar- 
khanbildenden Körnern und dem Boden muss die Reibung wenigstens so gross 
sein, wie zwischen den Körnern des den Barkhan aufbauenden Materiales selbst. — 
Dic Sehneebarkhane untersuchte ich bei der Gelegenheit, als ich die Ehre hatte an 
den von Baron LoRANpD Eörvös auf demBEise des Balaton-Sees durchgeführten gravi- 
metrischen Messungen Teil zu nehmen. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 117 


Wir sehen, dass die durehschnittliehe Grenze seines Grundrisses 
eine Ellipse ist, deren Scheitelgleichung ich folgendermassen festzustellen 
vermochte : 

y"—0-4994r—0-032038X? 

Dieselbe bezieht sich auf den Scheitelpunkt (4) des Barkhans, die 
Achse x ist die Lángsachse des Barkhans, die Punkte B und (/ erhielten wir 
durch Berechnung. Auf der Abbildung zeigt der gestrichelte Teil den alten 
firnartigen Schnee, der weisse den frischen xFlugv-Schnee an. 

Auf dem Barkhan nehmen wir parallele Rücken wahr, die auf die 
Achse desselben nicht vertical stehen und deren Entfernung von einander 
mit beinahe vollkommener Pünktlichkeit 86 cm. betrágt. Dies sind Rippel- 
marken, welche sich früher gebildet haben und die auf der Oberfláche des 
Schnees viel grösser sind, als auf der des Sandes. Diese Rippelmarken 
brachte ein früherer Wind hervor, dessen Richtung von der jenes Windes, 
welcher den Barkhan bildete, um etwa 25" abweicht. Die Enden dieser 
Rippelmarken wurden dann von dem neueren, stárkeren Wind abgerundet 
und dieselben so der allgemeinen Barkhanform angepasst. (Die Photo- 
graphien der Schneebarkhane sind nicht so gut gelungen, dass sie für 
Reproduction geeignet wáren.) Es kommen an denselben Unregelmássig- 
keiten und Variationen vor, der Schnee ist Ja aber auch kein so gleich- 
mössiges Material, als wir zu glauben geneigt sind, nachdem das Zusammen- 
frieren desselben seine Widerstandsfáhigkeit in hohem Masse verándert. 
Die Körner des sehmelzenden Firnschnees frieren momentan zusammen 
und machen dem lockeren Gefüge ein Ende. Je küálter, staubáhnlicher der 
Schnee ist, umso lünger gestreckte Barkhane können wir bekommen ; 
wenn aber die Temperatur des Schnees 07 ist und dabei seine Körner be- 
reits gross sind, so werden daraus kürzere Barkhane entstehen. 

Bei den Sandbarkhanen werden wir feinere Unterschiede beobachten 
können, nachdem die Korngrösse theoretisch eigentlich nur insoferne vón 
Einfluss ist, dass — wenn wir die Sandkörner als kugelförmig betrachten — 
die Oberfláche dieser kleinen Kügelchen mit dem Ouadrat, wáhrend ihr 
Kubikinhalt mit dem Kubus des Radius in Proportion steht. Nachdem aber 
die Angrifisfáhigkeit des Windes mit der Oberfláche, das Gewicht des 
Sandkornes mit seinem Kubikinhalt in gerader Proportion steht, so ist es 
klar, dass der Wind die Sandkörner umso leichter bewegt, je kleiner sie 
sind. Nun aber werden wir im Radius der Sandkörner keine so grossen 
Unterschiede finden, weil doch der Wind die feineren Körner in Form von 
Staub ohnehin forttrügt (extreme Form des Barkhans, der zu einer Linie 
ausgedehnt, sich mit gleicher Geschwindigkeit mit dem Wind vorwárts 
bewegt). Demnach entstehen aus grobkörnigeren Sand etwas kürzere, aus 
feinkörnigerem ein Wenig gestrecktere Barkhane. 

Ich muss wiederholt betonen, dass die Geschwindigkeit des Windes 


118 EUGEN V. CHOLNOKY : 


nur die Geschwindigkeit des Vorrückens der Barkhane erhöht, wáhrend 
sie auf die Form des Barkhans wahrscheinlich ohne Einfluss ist oder aber 
nur insoferne, dass die Reibung mit der Geschwindigkeit nicht einfach, 
sondern guadratisch zunimmt.F 

Die Form des Barkhans verándert sich aber, wenn nicht die Luft, 
sondern eine andere, dichtere Materie die Rolle des bewegenden Mediums. 
spielt. 50 ist im Wasser die typische Barkhanform des Sandhügels die 
Sandbank, welche viel gestreckter ist, als der vom Wind aufgebaute Bar- 
khan. Auf diese Frage werden wir noch zurückkommen. 

Nunmehr müssen wir noch auf die Beschreibung der unteren Hálfte 
des typischen Barkhans übergehen. Soweit sind wir bereits gelangt, dass. 
der Grundriss des Barkhans tangential zur Richtung des Windes über- 
geht, ja sogar infolge der Luftceompression von dieser tagentialen Rich- 
tung abbiegt. Die den Körper des Barkhans umstreichende Luftströmung 
bleibt also noch eine Zeit lang von Wirkung auf die Sandkörner desselben. 
Die gegen das untere Ende des Hügels getrennten Luftströme streben 
ihrer Vereinigung zu und beginnen sich einwárts gegen einander zu wen- 
den, wobei sie einen Teil der Hügeloberfláche noch berühren. Endlich ver- 
lassen sie die Oberfláche des Sandhügels und verfolgen vereint wieder nor- 
mal ihre Bahn. Die Reihe jener Punkte, wo die Fáden der Luftströmung 


die Oberfláche des Hügels verlassen, definiren wieder eine Linie von der 
Eigenschaft, dass sámtliche, lángs dieser Linie zur Oberfláche des Barkhans 
gezogenen Tangenten, die gleichzeitig auch die Lángsachse des Barkhans 
ES TASET sehneiden (wie aut PFig. 4£ 
Ja ZANA die Linie OT in H tangirt 
TI dal 7 — undin 0 die Axe schneidet), 
4 1 [ee ő r//a — iNn einen Punkt zusammen- 
Big 4 laufen, da ja auch diese Linie 
eine Linie von  gleichem 

Widerstand ist; ihr Widerstand ist námlich — 0. Es ist dies die Gesims- 
linie des Barkhans. Über diese hinaus bewegt der Wind den Sand nicht 
mehr, derselbe bleibt an seiner Stelle und wird von dem sich vor- 
wárts bewegenden Barkhan begraben; hat dann der Barkhan diese 
jenseits der Gesimslinie befindliche Masse vollstándig verschlungen, so 
bleibt an ihrer Stelle ein leerer Raum zurück, welcher von dem Körper 
des Barkhans mit möglichst steilen Seiten begrenzt wird. Der Sand bleibt 
unter einem steileren Winkel, als 32—389 — wie dies bereits erwáhnt 
wurde — nicht stehen und daher kommen die steilen Böschungen, von 
xX Auf die Dimensiónen der Barkhane besitzt die Stárke des Windes jeden- 


falls Einfluss. Der Wind ist aber nie gleichmüssig und somit sind auch Formwver- 
ünderungen unzweifelhaft. Der Zusammenhang ist sehr complicirt. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 119 


welchen ich sagte, dass sie die Aufmerksamkeit des oberfláchlichen Be- 
obachters in so hohem Masse auf sich ziehen, dass derselbe von den übri- 
gen sanft geböschten Teilen des Barkhans sozusagen gar keine Notiz 
nimmt, trotzdem dieser steilwandige Ausschnitt ein viel kleinerer Teil der 
Barkhane ist, als das hintere grosse Schild, dessen Morphologie den Gegen- 
stand obiger Zeilen bildete. 

Der intacte Teil des Barkhans ist am Fusse desselben bedeutend wei- 
ter vorgezogen, als am Scheitel und diese beiden vorspringenden Arme 
werden von den Forschern Sichelarme genannt. Unsere vorzüglichsten Be- 
obachter haben in ihren Abbildungen zum Ausdruck gebracht, dass diese 
vorstossenden Arme keine selbstándigen Formen sind, sondern dass ihre 
Oberfláche nur die Fortsetzung der Barkhanoberfláche ist. 


NN 
YI 
S 


hD 
VD 
díjat tn rToSBB 


Wie der Wind an beiden Seiten des Barkhans einwárts kehrt, ist be- 
sonders sehön an solehen Barkhanen zu beobaehten, die sich im Stadium 
der Entwicklung befinden. Vor der steilen Frontböschung solcher Bar- 
khane, welche ihre Arme noch nicht genügend vor und gegen einander 
strecken, vielmehr sich erst jetzt von einer anderen Hügelgruppe, zum 
Beispiel einer Düne abgetrennt haben, zeigen die Rippelmarken ganz deut- 
lich, wie der Wind einwárts kehrt; bei rascher Bildung entsteht vor der 
Frontböschung an jener Stelle, wo die beiden, gegen einander gekehrten 
Luftströmungen zusammentreffen, sogar auch eine schmale, nach vorne 
gestreckte Zunge. Den Grundriss eines solcehen Barkhans zeigt Fig. 5. 
Zahblreiche derartige Formen bildeten sich unter der Wirkung des Kossava 
am 23. Juli 1901 auf dem Flugsand der Puszta von Deliblat. Auch CoRNIsH 
photographirte solche im Deltagebiet des Niels und es genügt, wenn 1ch 
auf seine schöne Illustration hinweise.Y 

x VAUGHAN CORNISH: On desert sand-dunes bordering the Nile delta. The 


Geogr. Journal, Vol. XV. pag. 1—32. Fig. 22 on plate I. In neuerer Zeit: Scottish 
GSOSESMa s Ü90N ssp 0 


120 EUGEN V. CHOLNOKY : 


Über die einwárts gekehrte Lage der Rippelmarken wird bei der Be- 
sprechung derselben noch die Rede sein. 

Diesen unteren Ausschnitt pflegen die Touristen gewöhnlich zu flach 
zu zeichnen; sie sehweifen die beiden vorspringenden Arme nicht genü- 
gend gegen einander. Sorgfáltige Beobachtungen ergeben entsprechende 
Abbildungen. So teilt Svex HEprxs £ in einem Brief an Freiherrn von RIcHT- 
HOFEN eine Schichtenlinien-Skizze von der Front eines Barkhans mit. Hier 


22 


4 
4 


6) 
GB 2 


NNNNA 


LT 


NN 


NN 
SNS 
ST 


sind die beiden Arme ganz richtig nach vorne gestreckt, die hintere Form 
des Barkhans aber vernachlássigt. Wenn wir die begonnenen Schichten- 
linien zu Ende führen, erhalten wir eine ganz verzerrte Form. Dr. L. von 
Lóczy teilt vom Rande der Gobi-Wüste am Nordfusse des Nan-schan leider 

k SyEN HEDINS Forschungsreise nach dem Lop-nor. Zeitschrift der Gesellschaft 


für Erdkunde zu Berlin. Bd. XXXI. 1896. p. 318. Abbildung 8. — L. c. PETERMANN S 
FPrgönzungsband XXVIII. p. 86. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 121 


nur sehr wenig Daten über die Sandformen mit. Auf einer einzigen seiner 
Zeichnungen sehen wir einen Barkhan, dessen Form aber in Allem den 
obigen Ausführungen vollkommen entspricht. Dieser Barkhan ist in dem 


GYEN NE e NEEE TTTTTTTÜ VAK VI 
ss—— Zs [j N 
je Ül 
pe §/1/ 
SEA 1, 
ES Z 
S Z 
7 TT 
ei 
- z cz TZZz 

TT EZ EZzz 


mill ] 


ÍS 
pas] 
N 


II Jenei 


I. Bande des grossen Werkes über die SzÉcHÉNYI-Expedition auf pag. 520 
in Fig. 52 abgebildet. Diesen Teil der Abbildung reproducire ich mit der 


gütigen Erlaubnis des Autors in Fig. 6. 


kave 
Ke 


IRTA 9 


Ich selbst habe einige Barkhane pünktlich vermessen. Die aproxima- 
tiv verfertigte Zeichnung eines der Barkhane bei Lama-miao haben wir 
bereits in Fig. 1 gesehen. Die geringe Grösse des Ausschnittes im Vergleich 
zum Körper des Barkhans ist auffallend. Weniger regelrecht ist jener 
grosse Barkhan, den ich bei Izsák (Comitat Pest), am Nordufer des Kolom- 
Sees zwischen den halb gebundenen Hügeln des Bikatorok unter der 


1292 EUGEN V. CHOLNOKY : 


liebenswürdigen Führung meines Freundes PETER TREIrz vermessen habe. 
Ich habe dort noch einige grosse Barkhane von áhnlicher Form beobach- 
tet, doch dieser eine zeigte sich am ungestörtesten ausgebildet. Die übrigen 
waren entweder zu sehr mit anderen Hügeln verwachsen oder sehr gebun- 
den etc. Die Resultate der Detailvermessung veranschaulicht im Löüngs- 
und Ouerschnitt Fig. 7. Wie wir daraus sehen, ist der rechte Arm des 
Barkhans auf einer Strecke der gemeinsame Arm dieses und eines kleine- 
ren Barkhans, der rechtsseitige aber knüpít an unregelmássige Hügel an. 
Diesen Barkhan baute ein NNW-Wind auf und ist derselbe wirklich sehön 
und regelmássig, nur bei den Schichtenlinien 12 und 14 m. ausgebildet. 

Viel regelrechter ist der in Fig. 8—9 abgebildete kleine Barkhan, den 
ieh mit Hilfe des Herrn ALEXANDER BELULESZKO auf der Puszta von Deli- 
blat vermessen habe. Die regelrechte Form dieses Barkhans leidet nur da- 
durch, dass er nicht auf horizontaler Fláche entstanden, da — wie der 
Ouerschnitt zeigt — der Boden von der rechten Seite desselben gegen die 
linke geneigt ist. Wenn wir im Mittelpunkt dieser schiefen Bbene (4— D) 
auf dieselbe eine Verticale erheben (£—/), so wird der Ouerschnitt zu 
dieser Geraden symetrisch sein. 

Ebenfalls sehr regelrecht ist der kleine Barkhan der Puszta von Deli- 
blat ausgebildet, dessen Photographie auf Tat. I, Fig. 1 ersichtlich ist. Auch 
CoRNIsH legt auf Taf. II, Fig. 25 seiner citirten Abhandlung eine hübsche 
Photographie bei. 

Ich muss noch erwáhnen, dass ich áhnliche Gebilde auch auf den 
Schuttkegeln des Pei-ho und Hoang-ho, weiters auf den Inundations- 
gebieten der in die Bucht Liautung sich ergiessenden Flüssen, besonders 
aber in dem sandigen Inundationsbett des Hsiao-ling-ho in ziemlich gros- 
ser Anzahl vorfand. 

Dies darf aber nicht missverstanden werden. Die typische Barkhan- 
form, die ich hier beschrieb ist bei Weitem keine háufige Erscheinung. 
Die Barkhane müssen eine weite Strecke zurücklegen, bis sie die typische 
Form annehmen. Die dieser typischen Form rahe stehenden Formen 
sind aber jedenfalls háufiger, als man bisher aus den Zeichnungen der 
Touristen schliessen konnte. Die háufigste Form der Sandsteppen wird die 
Übergangsform sein, auf deren Besprechung wir nach der Untersuchung 
der Grundformen sofort übergehen werden. 

Sehr háufig ist auch die Erscheinung, dass auf einem Sandhügel ein 
Teil des Barkhans zur Ausbildnng gelangt; so besonders die vorspringen- 
den Sichelarme, manchmal nur einer, ein anderesmal wieder beide, doch 
ist auch auf diesen zu beobachten, dass die üussere Contour des Grund- 


t Rechts und links ist immer in dem Sinne gemeint, dass wir dem Winde, 
der den Barkhan aufbaut, den Rücken zukehren. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 125 


risses derselben einwárts gebogen ist, als wollten sie ganz gegen die Lee- 
seite des Hügels einbiegen. 

Sowol von diesen Erscheinungen, als auch von den Umstánden, 
welche die Form des Barkhans modificiren, wird noch nach der Bespre- 
chung sámtlicher Grundformen die Rede sein. 


TD ESKOZU AHH JI 


Garmaden.X 


Wenn auf dem Sandgebiet sich aus reinem und freiem Flugsand ein 
Hügel erhebt, so wird ihn der Wind — wie im vorigen Abschnitt geschil- 
dert wurde — zu einem Barkhan formen. Befindet sich nun umgekehrt auf 
dem Sandterrain eine Senke, in die der Wind einzudringen vermag, wird 
eine ganz andere, im Vergleich zum Barkhan gewissermassen umgekehrte 
Form entstehen. Wáhrend der Barkhan nöámlich die Luftströmung zu einer 
Zerteilung und abermaligen Vereinigung zwingt, treibt die grabenartige 
Vertiefung den Luftstrom guasi zusammen, wodurch sich der dynamische 
Druck desselben erhöht, so dass er dazu befáhigt ist, eine, nach einer 
gewissen Gesetzmássigkeit erfolgende Ausweitung des Grabens zu ver- 
ursachen. 

Eine solche grabenartige Vertiefung entsteht z. B. zwischen zwei ein- 
ander nahestehenden Barkhanen oder aber auf einer langen Düne infolge 
ihrer sattelförmigen Ausbildung. Besonders die Sáttel der Dünen geben 
Anlass zur Entstehung solcher grabenförmigen Einsenkungen und der da- 
mit verbundenen Erscheinungen. Ahnliche Bildungen treten auf gebunde- 
nen Sandhügeln auf, wenn der Wind die bindende Decke aufbricht und 
eine grabenartige Vertiefung hervorbringt, mit welchen wir uns, da sie von 
grosser Wichtigkeit sind, in einem separaten Capitel befassen werden. . 

Die Ausbildung solcher Graben ist bei Weitem nicht so einfach, wie 
die Barkhanbildung. So viel ist sicher, dass am Ende desselben eine Hr- 
hebung constatirbar ist, die an die sanít ansteigende hintere Böschung des 
Barkhans erinnert. Wir befassen uns jetzt aber nicht weiter mit dem Gra- 
ben, der von den Böschungen des Hügels, den er durchschneidet und an- 


X Singular: Garmada. Wenn Getreide auf einen Haufen geschüttet wird, so 
ordnen sich die Körner zu einem Hügel an, zu einem cFruchthaufenv, den die 
ungarische Sprache als garmada bezeichnet. Ganz dieselbe Form zeigen die hier 
zu besprechenden Sandhügel, die man Sandhaufen oder — da der Garmada eine 
entfernte Áhnlichkeit mit einem Kegel besitzt — Sandkegel heissen könnte. Nach- 
dem aber cHaufeny ein zu allgemeiner Begriff und die Form des Garmada nicht 
wirklich kegelförmig ist, der ungarische Specialausdruck jedoch auf diese Art von 
Sandhügeln im vollsten Masse passt, führe ich ihn hier in die Literatur ein. 


194 EUGEN V. CHOLNOKY : 


deren Umstüánden abhünget, sondern vielmehr mit jJener Formation, die sich 
am Ende des Grabens in Lee bildet. Dieses Gebilde nennen wir (Garmada. 
Der Wind treibt námliceh den aus dem Graben gewehten Sand am Ende 
desselben zu grossen Haufen auf oder lagert ihn ab, je nachdem das Ter- 
rain jenseits des Grabens höher oder tiefer liegt. In Fig. 10 ist ein Gar- 


Fig. 10. 


mada abgebildet, der sich hinter dem Sattel eines hohen Rückens gebildet 
hat. Der Garmada zeigt entlang des Lángsschnittes der ganzen Bildung 
zuerst ein sanftes Ansteigen, dann einen Scheitelpunkt, hernach ein sanf- 
tes Abfallen bis zur Gesimslinie, wo er dann plötzliceh unter einen so 
steilen Winkel, als bei Sand nur immer möglich, gegen das untere Niveau 
abfállt. Jene Linie, welche die Grundlinie der grabenartigen Senke oder 
der Einsattelung bildet, geht auf den Garmada über und ziehbt sich bis zur 
Gesimslinie (AB(7)), dann fállt sie mit der Steilböschung ab; sie erinnert 
lebhaft an den Lángsschnitt der Barkhane. Dem muss auch so sein, nach- 
dem — wie wir wissen — diese ganze Linie von dem Widerstand des Sandes 


4 VI Z 


abhángt und es in dieser Hinsicht gleich bleibt, ob sie nun die Contour 
eines Barkhans, eines Garmada oder aber einer Düne ist. 

Ist vor dem Ende der grabenartigen Vertiefung das Niveau nicht ge- 
sunken, sondern fángt dort ein höheres Niveau an, als der Grund des Gra- 
bens ist, so wird nur ein Teil des Garmada zur Ausbildung gelangen. 80 
bildete sich der Garmada Fig. 11 am Ende eines seichten Grabens und 
zwar in der Weise, dass die Unebenheiten am Rande des letzteren sanft 
geböscht ausgeglichen wurden und jenseits seines Endes rin Stück des 
normalen Garmada entstand. 

Der in Fig. 12 abgebildete Garmada ist eigentlieh nur der oberste 
Teil eines solchen, da das Ende des Grabens ziemlich sanft ansteigt und 
der Sand nicht in so grossen Mengen ausgeweht wird, dass der Garmada 
höher werden könnte. Wenn einmal mehr Sand kommt, wird der Garmada 
die mit gestrichelter Linie bezeichnete Form annehmen. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 125 


Abbildungen von Garmaden sind aus der Literatur bekannt, doch 
wurden dieselben bisher nie als besondere Form unterschieden. Hinzig 
und allein in Sokorows?X ausgezeichnetem Werke finden wir diesbezüg- 
liche Aufzeichnungen und sogar Abbildungen. Fig. 7 und 8 auf p. 87 stel- 
len Garmaden in etwas übertriebenem Masse dar. Sokorow glaubt, dass 
diese Form durch das Verspáten der beiden Arme der Düne (wie er sie 


mm em ee l-es en más am a 


nennt) entstanden sei. Wahrscheinlich ist sie nichts anderes, als ein schön 
ausgebildeter Garmada. 

Besonders unter den gebundenen Sandhügeln finden wir viele Gar- 
maden, deren verschiedenste Arten und Varietáten. An solchen Stellen 
können wir ihr Entstehen und Vergehen beobaechten und eben deshalb 
werde ich bei der Besprechung der auf gebundenen Hügeln vorkommenden 
Formen meinen bisherigen Ausführungen noch einige Bemérkungen bei- 
fügen und auch ihre Photographien dort vorlegen. 


MV GASTT RAS 


Dünen. 


Der grösste Teil der Sandgebiete Buropas liegt am Meere, ihr Sand 
stammt vom Strand, den der Wind in Form sogenannter Dünen gegen das 
Innere des Continentes treibt. Es ist nicht meine Absicht die diesbezüg- 
liche umfangreiche Literatur zusammenzufassen, ich muss vielmehr das 
bisher Geschriebene als bekannt voraussetzen, um in Kürze jene Gesetze 
besprechen zu können, welche die Bildung und Zerstreuung, die Form ete. 
der Dünen bestimmen. 

Mancher Forscher fasst unter dem Namen Düne alle Arten von 
Sandhügeln zusammen, die der Wind baut. Andere schránken den Begriíf 
in diesem oder jenem Sinne ein. Wir wollen das Wort Düne in fester be- 
stimmtem Sinne zur Anwendung bringen und als Dünen alle, auf die Wind- 
richtung guer gestellten, in die Lánge gezogenen, vom Wind aufgebauten 
Sandwülle bezeichnen. 


126 EUGEN V. CHOLNOKY : 


VAUGHAN ConwIsnH ? beantragte für alle, das Studium solcher geogra- 
phisecher Erseheinungen summirenden Wissenszweige, die sich mit Wellen- 
oberflüchen, wellenförmigen Bildungen etc. befassen, das Wort Kuma- 
tologie. In diese Wissenschaft gehörig bezeichnet er auch die Kenntnis der 
Sandformen. BascHIN FX acceptirt diese Benennung, urteilt aber insoferne 
correcter, dass er aus dem Ramen dieser neuen Wissenschafít das von 
CoRNISH eingeführte Studium der wellenförmigen Oberfláchen ausschliesst. 
CokwxisH hat nömlich sogar die Schichtenfaltung in das Material derselben 
aufgenommen und zu deren Erklárung sofort auch eine Wellenhypothese 
aufgestellt. 

Basniws gelangt auf Grund der HELMHorrzsehen Wellentheorie zu 
dieser Anschauung und seiner Auffassung nach sind die Sanddünen mit 
den Wellen identische Erseheinungen. Natürlich befindet sich auch der 
den Antrag stellende ConrwxisH auf diesem Standpunkt. Auch Forschungs- 
reisende und Laien haben das von Dünen bedeckte Terrain ott mit der 
wogenden Wasseroberfláche verglichen. Und nicht mit Unrecht, wie denn 
ja auch z. B. ein Vergleich der regelmássigen, sich langsam gláttenden 
. Ketten der Jura mit einer schönen erstarrten Wellenoberfláche nicht ganz 
unmöglich ist. 

Die Dünen unterscheiden sich aber wesentlieh nicht nur insoferne, 
als dies BascHIws erwáhnt, sondern gerade im wichtigsten, ich möchte sagen 
im Definirungs-Punkte, von der Wellenbewegung. 

Die Wellenbewegung istim wissenschaftlichen Sinne eine periodische, 
eine Orbitalbewegung ; Welle ist aber ein solehes Stück des in der periodi- 
schen Bewegung betindlichen Mediums, das eine vollstándige Reihe der in 
sümtlichen Phasen befindlichen Medienelemente enthált. 

Die Bewegung des Sandes der Dünen ist eine fortsehreitende Bewe- 
gung, die Düne selbst eine fortschreitende Masse, die wáhrend ihrer Wan- 
derung durch den Wind eine eigenartige Form annimmt. Die Bewegung 
der Sandkörner hat zwar Perioden, nachdem das Sandkorn an der sanften 
Böschung der Düne hinaufwandert, sodann auf der Steilböschung hinab- 
rutscht und dann solange unbeweglich bleibt, bis die Düne mit einer ihrer 
eigenen Breite geleichen Strecke vorwárts gewandert ist. Alsdann beginnt 
das Sandkorn wieder seine Bewegung. Wáhrend aber die Form der Wellen- 
obertláchen von der Orbitalbewegung der an der Wellenbewegung teil- 
nehmenden Molekülen verursacht wird, entsteht die Form der Düne nicht 
infolge der Bewegungsperiode der Sandkörner, sondern gerade umgekehrt, 


tk The Geogr. Journ. 1899. June p. 624. V. CoRgsisn: On Kumatology. Wei- 
ters: Arbeiten d. Geogr. Congress in Berlin 1899. 

kk (). BAscHIN: Die Entstehung wellenühnlicher Oberflüchenformen. Zeitschr. 
d. Ges. für Erdkunde, Berlin. B. XXXIV. 1899. p. 408—424. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 18277 


die Form der Sanddüne ruft die Periodicitát in der Vorwártsbewegung des 
Sandkornes hervor. 

Es fehlt sonach dem Charakter der Sanddüne die definirende Higen- 
sechaft der Wellenbewegung, infolge dessen ist die Düne mit einer Welle 
nicht identisch. 

Es ist zwar für die weitere Beweisführung überfílüssig, trotzdem will 
ich einige, aus obiger Distinetion fliessende Unterschiede zwischen Welle 
und Düne anführen. 

1. Bei der Wellenbewegung befinden sich süámtliche Punkte des Me- 
diums in Bewegung. Bei der Wanderung der Düne bewegen sich nur die 
unmittelbar dem Wind ausgesetzten Teilchen. 

2. Bereits BascHIN erwáhnt, dass der Wellenschlag des Wassers, 
nachdem sich der Wind gelegt hat, weiter dauert; die Sanddüne bewegt 
sich dann nicht mehr. 

3. Die Dimensionen der Welle hángen so sehr von der Geschwindig- 
keit des Windes ab, dass ein Wind bestimmter Grösse nur eine bestimmt 
grosse, vollstándig ausgebildete Welle hervorrufen kann, eine grössere 
aber nicht. Die Grösse der Sanddüne hángt von der zu Gebote stehenden 
Menge des Sandes und der in dieser Hinsicht effectuirten Arbeitsmenge 
des Windes ab. Hin wie immer kleiner Wind ist im Stande eine Düne von 
beliebiger Grösse zu Stande zu bringen, wenn derselbe genügend lange 
Zeit anhált und eine hinreichende Menge Sandes zur Verfügung steht. 

Wollen wir nun die Dünenbewegung classificiren, so werden wir sie 
zur einfachen rollenden Bewegung gehörig finden. Wenn wir einen aus 
hartem Material verfertigten Cylinder z. B. dadurch ins Rollen bringen, 
dass wir eine auf denselben gelegte sehwere Decke ziehen, so erhalten wir 
annáhernd die Form der Dünenbewegung. Der Unterschied ist nur der, 
dass sich jeder Punkt des rollenden GCylinders infolge seiner Festigkeit 
bewegt. Stellen wir uns nunmehr vor, dass der Cylinder nicht fest ist, 
sondern z. B. aus dichtem Teig besteht. Wenn wir die sehwere Decke über 
denselben hinwegziehen, so wird diese den Teigeylinder flach drücken, es 
wird eine eigenartige Form entstehen, die mit der Basis auf grosser Fláche 
in Berührung steht. Infolge des Ziehens der Decke bewegen sich die mit 
derselben in Berührung stehenden Teilchen vorwárts, wáhrend die die 
Basis berührenden so lange unbeweglich bleiben, bis der Teigeylinder nicht 
um die Breite seiner und der Basis-Contactfláche weitergewandert ist. 
Je lockerer der Zusammenhang zwischen den Körnern der rollenden 
Masse ist, um so grösser wird die Zahl der Teilchen sein, die an der Be- 
wegung periodisch keinen Anteil nehmen. Auf unserem Sandeylinder hört 
jeder Zusammenhang zwischen den Körnern auf, daher nehmen an der 
rollenden Bewegung momentan nur jene Sandkörner teil, die unter dem 
unmittelbaren Binfluss der bewegenden Kraft stehen. 


128 EUGEN V. CHOLNOKY : 


Als populárer Vergleich kann es also hingehen, wenn die Düne einer 
Welle vergliehen wird, gerade so, wie wir von einer welligen Hügelland- 
sehaft sprechen, im Wesen aber von einer ganz anderen Erscheinung die 
Rede ist, als von einer Wellenbewegung. Wenn ConrwxisH unter der Benen- 
nung Kumatologie oder einer beliebigen anderen, die Wellen des Wassers 
mit den Dünen zusammenfassen will, so kann er das nur in dem Sinne, 
dass er darunter eine Wissenschaft versteht, die sich mit der Oberfláchen- 
gestaltung lockerer Substanzen und deren Ursachen befasst, die aber 
mehrerlei sein werden: bei dem Wasser die Wellenbewegung, beim Sand 
die Dünenbildung, welche ein von der Wellenbewegung abweichender 
specieller, mechanischer Vorgang ist, dem wir in der Natur auch ander- 
warts begegnen. 

Ich hebe auch hier besonders hervor, dass die Dünenbildung ein von 
der Entstehung der Rippelmarken sich wesentlich unterscheidender Vor- 
gang ist. In dem Abschnitte, der sich mit den Rippelmarken befasst, wer- 
den wir sehen, dass dieselben mit der Wellenbewegung in enger Beziehung 
stehen und dass zwischen BascHIwx"s und meiner Ansicht nur eine gering- 
fügige Abweichung herrscht.; Die Dimensionen der Rippelmarken hángen 
aber weder von der Geschwindigkeit, noch von der Dauer des Windes, son- 
dern einzig und allein von seinem Reibungskoefficienten ab, der auf die 
Beschaffenheit des gerippten Materials verweist. Aus Rippelmarken wird 
demnach nie eine Düne, da die Dimensionen ersterer festgesetzt sind. Über- 
gánge zwischen den beiden sind nicht vorhanden. 

Für die Wellentheorie spricht am meisten die Tatsache, dass die auf 
grossen, freien Sandgebieten entstehenden Dünen ziemlich gleichmássige 
Dimensionen aufweisen, infolge dessen die Oberfláche desfreien Sandes eine 
grosse Áhnlichkeit mit der des wogenden Wassers zeigt. Die gleiche Grösse 
der Dünen wird aber nicht durch die wellenartige Bildung bedingt, son- 
dern dadurch, dass die Feuchtigkeit auf dem freien Sandterrain überall in 
beiláufig derselben Tiefe, ca. 1 dm. tief, beginnt. Überall steht also dem 
Winde eine gleich müchtige Schichte zur Verfügung, aus welcher er seine 
primitiven Dünen aufbauen kann. 

Europas Flugsandgebiete liegen beinahe ausnahmslos an der Meeres- 
küste. Nur in Ungarn und Rkussland sind mir grössere, vom Meer entfernt 
gelegene Flugsandgebiete bekannt, die bisher aber noch nicht einge- 
hend studirt wurden. Unter den an der Küste gelegenen Sandgebieten sind 
die an der Ostsee und Nordsee und die Landes am besten studirt. Wir 
finden, dass hier die Dünen mit der Küste immer parallel laufen. Es kann 
demnach nicht behauptet werden, dass diese Dünenreihen auf die Wind- 
richtung vertical stehen, nachdem der herrschende Wind nicht überall 
vertical auf die Küste ist, was mit Zahlen nicht bewiesen werden braucht, 
da es doch klar ist, dass die Windrichtung trotz der regelmássigen Ab- 


DIE: BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 129 


wechslung zwischen Land- und Seewinden, mit der Küste nicht überall ein 
Rechteck bildet. Demungeachtet sei hier erwáhnt, dass die Richtung der 
Dünen auf der Kurischen und der Frischen Nehrung von Memel bis Danzig 
aus der N—65-liechen in eine 0—W-liche übergeht und die grössten Dünen 
von NO nach SW streichen, wáhrend der ganzen Küste entlang ein West- 
wind herrseht. 

Ja sogar auf der kleinen Halbinsel Hela laufen die Dünen mit der 
Küste parallel, obwol auch der herrschende Wind mit derselben parallel 
ist."x Hs könnten noch unzáhlige Beispiele angeführt werden, es ist aber 
unnötig. A. JEnxrscn gelangte zu demselben Resultate.FKrr 

Die mit der Küste parallele Richtung der Dünen wird also nicht von 
dem Winde, sondern von der Verteilung der Ursprungsorte des Sandes 
bedingt. Der Sand taucht am Küstenrande auf, die Aufháufung desselben 
durch den Wind geschieht in Form eines der Küste parallelen Walles, der 
Vordüne, welcher der Wind den Sand zum Bau der wirklichen Düne ent- 
nimmt. Wenn der Sand nicht auf der Küste, sondern auf dem Ufer eines 
Flusses erscheint, so wird die Vordüne und auch die ersten Dünenketten 
eine mit der Richtung des Flusses parallele Lage einnehmen. 

Die Dünen der Puszta von Deliblat stellten sich vertical auf die 
Richtung des leistungsfáhigsten Windes, des Kossava, nachdem hier der 
Sand nicht lángs einer Linie, sondern auf einer ganzen Oberfláche 
erscheint. 

Variabler ist die Verteilung jener Elementardünen, die auf den lang- 
sam ansteigenden Böschungen der grossen Dünen entstehen, welche die 
Oberfláche letzterer so wellenföőrmig gestalten und die über die Gebilde - 
der Wüste Aufschluss geben. 

Auf der Puszta von Deliblat ist das gebundene Terrain gewöhnlich 
scharf abgegrenzt und so beginnt dann die sich frei bewegende grosse Düne. 
Der erste Angriff des Windes erfolget lángs der ziemlich unregelmássigen 
krummen Linie, welche die Grenze des freien Dünensandes bildet. Die 
erste Dünenkette láuft derselben entlang, wenn die Grenzlinie des Íreien 


. Sandes sich nicht allzusehr der Windriehtung náhert. Die zweite Dünen- 


kette stellt sich schon mehr guer auf die Windriechtung und das geht so 
fort, bis sich die entfernteren Dünenketten nicht in ganz verticaler Rich- - 
tung auf die des Windes an einander reihen. (Ich bemerke schon hier, dass 
diese Dünenketten nur im Anfang zusammenhüngende Wölle bilden, wáh- 
rend sie spáter der Wind zerreist.) Nachdem 1. die Werte der Böschungs- 


X Handbuch des deutschen Dünenbaues. Berlin 1900. p. 1830 etc. Sehr richtig 
bemerkt GERHARDT, dass nicht aus der Richtung der Dünen, sondern aus den EBin- 
sattelungen derselben der herrsehende Wind erkannt werden kann. 

öz TES te épár VS: 

xxk Handbuch d. deutschen Dünenbaues. 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 9 


130 EUGEN V. CHOLNOKY : 


winkel auf der Düne stets gleich gross sind, welch immer Dimensionen 
dieselben auch aufweisen mögen; 2. der Wind den Sand überall 
angreift, so dass der zwischen zwei Dünenketten liegende auch nicht 
unberührt bleiben kann; 3. die Michtigkeit der trockenen Sand- 
schichte beinahe überall vollkommen gleich ist, werden als Endresul- 
tat der anfánglichen Unebenheiten in vorher geschilderten Reihen ange- 
ordnete Dünenketten von ziemlich gleichen Dimensionen zur Ausbildung 
gelangen. 

Die reihenmöássige, wellenartige Anordnung der Dünen ist demnach 
nicht das Resultat einer Wellenbewegung, sondern die notwendige Folge 
der durch die Gesetze der Mechanik geregelten Form der Dünen und der 
gleichmássigen Máchtigkeit der zur Verfügung stehenden Sandschichte. 

Natürlich wachsen dann fortwáhrend die Dünen, die rückwártigen 
holen die vorderen ein, begraben dieselben, nachdem der Wind die hinte- 
ren stárker angreift, als die vorderen, ihre Grösse wáchst stetig, da der bis 


Fig. 13. 


zum feuchten Teil ausgewehte Sand zu trocknen beginnt und somit neue 
sandmengen an der Dünenbildung teilnehmen und, wenn der Wind anhal- 
tend und stark ist, entstehen alsbald auf dem Ursprungsorte des Sandes, 
vertical auf die Windrichtung, Wülle von ziemlich gleichmássigen Dimen- 
sionen. 

Glauben wir indessen nicht, dass diese Dünen sehr gerade, regelmüs- 
sige Wülle sind. Im Gegenteil ! Ihre Gesimslinie ist gesehlángelt, ihr Grund- 


riss derselben ühnlich, nur ist letzterer unter der Steilböschung flacher, : 


unter der sanft ansteigenden Böschung stürker geschlöngelt. Und je weiter 
die Düne vorwárts wandert, umso stárker werden auf derselben diese Un- 
regelmössigkeiten. 

In Fig. 13 lege ich unter Umstünden von idealer Regelmássigkeit 
eine solche Form der Düne vor. Die Höhe der Düne zeigen die Isohypsen 
0, 1, 2, 3 an. Auf der Figur ist zwisehen A und B eine Einsattelung, zwi- 
schen C und D ein emporragender Rücken sichtbar. Die Rücken CG, CG... 
sind vom Typus eines Barkhans, die Hügeln B, B . . , vor den Einsattelun- 
gen A, A... (rarmaden. Wenn die hintere Böschung der Erhebungen 
C, (4... die Barkhanform angenommen hat, der sie zustrebt, wird sie ihre 


utllhohádkénáúlllinmtaül ázáshatáéi sa 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES, 131 


Form nicht mehr ándern, sondern nur vorwárts wandern. Die Hinsattelun- 
gen A, A... schneiden immer tiefer und tiefer ein, die Garmaden B.Buet 
strecken sich fortwáhrend weiter vor, dabei werden sie niedrieger, schliess- 
lich durchbricht sie der Wind vollstándig und es beginnt die Bildung der 
Sichelarme an den Barkhanen C(, (CG ... 

Wenn eine Düne noch so regelmössig ist und sie wird von überwiegend 
eleichgerichteten Winden getrieben, so muss sie unbedingt in Barkhane 
zerfallen, nachdem wir uns in der Natur unmöglieh eine derartige Regel- 
missigkeit vorstellen können, dass die Luvböschung der Düne ganz gerade 
Isohypsen besitze ; wie aber am Rücken der Düne Vertiefungen und Erhe- 
bungen vorhanden sind, beginnt sofort die Bildung der Garmaden in den 
Senken, die Barkhanbildung auf den Anhöhen und die Düne zerfállt in 
Barkhane. 

Die Düne kann demnach nur als eine Reihe gesetzmássig gleich- 
geformter Hügel betrachtet werden, die ihre kettenförmige Anordnung dem 
Umstand verdanken, dass der Ursprungsort des Sandes die Form einer 
Linie besitzt. Es sind dies also provisorische, kurzlebige Formen, die sofort 
zerfallen und zwar, als Endresultat, in Barkhane. 

Betrachten wir eine mit beliebig grosser Geschwindigkeit wan- 
dernde Düne, wir werden sie aus Barkhan- und Garmadenformen zusam- 
mengesetzt finden. Ich betonte: eine mit grosser Geschwindigkeit wan- 
dernde Düne, weil dies die Voraussetzung in sich sehliesst, dass der leistungs- 
fáhige Wind von sehr bestündiger Richtung ist, da veránderliche Winde 
die schnelle Vorwártsbewegung der Düne hemmen und damit störende 
Umstönde einführen, von denen im nüchsten Capitel die Rede sein wird. 

Wir können welch immer europáisches Dünengebiet in Augenschein 
nehmen, überall sind die ersten Dünen am regelmássigsten und werden 
gegen das Innere des Continents immer zerrissener, zerfallener. Leider 
sind die Dűnengebiete Europas nicht breit genug, um den endgiltigen Zer- 
fall der Dünen auf denselben studiren zu können, dies ist der Grund, wes- 
halb wir in Europa wirklieh schön ausgebildete Barkhane nur ausnahms- 
weise finden und dies ist gleichzeitig die Ursache, dass für das Studium 
dieser Erscheinungen Ungarn das günstigste Terrain in Huropa ist, wo — 
wie ich vielleieht bei einer anderen Gelegenheit die Ehre haben werde 
auszuführen — wir klassiscehe Beispiele des vollstándigen Zerfalls der 
Dünen finden. 

Auf der riesigen Sandmenge der Wüsten sind die herrschenden For- 
men diese zerfallenden Dünen. (Vorausgesetzt, dass sie einen Wind von 
bestándiger Richtung bekommen.) Immer neue und neue Dünen entstehen 
auf dem Rücken der alten grossen Dünen, fangen alsbald an zu zerfallen, 
begraben, vergrössern einander oder machen einander versehwinden. 
Wenn sich der Wind legt, zieht sich die Feuchtigkeit des Bandes hinab 


9x 


132 EUGEN V. CHOLNOKY : 


und lásst wieder eine gleichmássige Schichte trocken, die sich über Hügel 
und Tiefe gleichmássig ausbreitet. Neue Umstánde entstehen, neue Dünen- 
ketten bilden sich mit Ausbruch des Windes, dieselben gehen gleich in 
Zerfall über und bedecken die leblose Oberfláche der Wüste mit halb aus- 
gebildeten Barkhanen, schnell sich entwickelten Garmaden. Bevor aber 
der Zerfall vollstándig sein könnte, zerstört der Wind abermals, was er 
geschaffen. Die übermássig grosse Sandmenge verhindert die dichte Ausbil- 
dung von typischen Barkhanen. Trotzdem sind sie doch auffindbar, gerade 
so, wie wir auf der Puszta von Deliblat in verschiedenen Stadien befind- 
liche Barkhane vorfanden. 
Einige davon führe ich in Photographien vor. Fig. 2 auf Taf. I zeigt 
einen Barkhan zwischen den beiden abgeflachten Garmaden der Düne; 
das 3. Bild zerfallende Dünen- 
ketten und in Entstehung be- 
griffene Barkhane; der jensei- 
tige (linke) Sichelarm des im 
Vordergrund befindlichen Bar- 
khans fángt an sich nach vorne 
zu strecken. Ganz áhnlich ist die 
Form der beiden grössten Dü- 
nen auf der Puszta von Deli- 
blat, deren a la vue-Zeichnung 
3 ich in Fig. 14 vorlege. 
Vai Die bisher geschilderten 
zza Formen: der Barkhan, der 
Garmada und die Düne sind die 
drei Grundformen, worunter 
aber nur der Barkhan eine constante ist. Dies ist der Grund der uns dazu 
veranlasste, denselben als die wichtigste Form des Flugsandes in erster 
Reihe zu besprechen. 

Betrachten wir nun die Umstüánde, welche auf die Entwicklung der 
Grundformen des Flugsandes von modificirender Wirkung sind. Unter 
veranlasste denselben lohnt es sich die wichtigsten: die wechselnde Rich- 
tung des Windes und die Bindung zum Gegenstand einer eingehen deren 
Besprechung zu machen. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 133 


ZAGASE TRÉ 


Die Wirkung der wechselnden Winde. 


Ich kann mich mit den Veránderungen, die sich in Folge der ver- 
ünderten Windrichtung auf den Grundformen einstellen, nur sehr kurz 
befassen. 

Wenn sich der Wind um 909? wendet, zerstört er alles bisher Gebaute. 
Die bereits fertige Formenmasse spielt die Rolle eines neuen Terrains und 
etwas Besonderes kann hier nicht aufgezeichnet werden. 

Nimmt der Wind eine entgegengesetzte Richtung an, so füllt haupt- 
"áchlich ein interessanter Umstand auf. Der Wind beginnt in diesem 
Falle den Sand an der Steilhalde der gesammten Formen emporzutragen, 
modelt die steilen Böschungen in langsam ansteigende um und bildet an 
Stelle der Gesimslinie einen hübschen Kranz. Diesen Kranz, der aus 
leicht begreifliehen Gründen die regelmüssigste Dünenbildung ist, veran- 
schaulicht das 1. Bild der Tafel I, wo ein solcher hinter dem kleinen, 
regelmássig geformten Barkhan sichtbar ist. Letzterer gelangte námliech auf 
dem Rücken einer grossen Düne zur Ausbildung, deren Skizze wir in 
Fig 14. bereits gesehen haben. Auf der nach NO gerichteten Steilböschung 
treibt der Nordwind den Sand empor und bildet den Kranz. 

Einer aáhnlichen Erscheinung gedenkt auch GERHARDTPY als einer 
solchen, die auf den Dünen der nordpreussischen Küste hüáufig ist. Sehr 
richtig bemerkt Verfasser, dass dieser zurückgewendete Kranz auf dem 
Rücken der Düne einen scharfen Grat bildet. Tatsáchlich ist die Luvbö- 
sehung desselben viel steiler, als die dem Winde zugekehrte Böschung der 
gewöhnlichen Dünen. Der Grund dafür liegt darin, dass der Wind, der 
ihn aufbaute nicht horizontal gerichtet ist, sondern an der steilen Front- 
bösechung der Düne hinaufweht. Diese Düne ist also so gebaut, dass die 
höchstgelegene Linie derselben in die Gesimslinie föllt. In sehr hübschen 
und geschickten Zeichnungen bringt CoRwisH diese Kránze aus dem 
Deltagebiete des Nils zur Anschauung.rt 

Besonders interessant ist Fig. 6 seiner eben citirten Arbeit. Wir 
sehen darauf eine in Barkhane zerfallende Düne; die entstandenen 
Barkhanformen sind auf der Telegraphenstange zugekehrten Seite gut 
auszunehmen, die andere Seite der Barkhane wurde. aber von den entge- 
setzt gerichteten Wind zerstört, der an Stelle derselben einen löngs des 
ganzen Gebildes laufenden Kranz baute. Ganz dasselbe zeigt seine Fig. 14. 


X Handbuch d. deutschen Dünenbaues p. 136. Fig. 79. 
xx V. CoRNsIsH: Desert Sand-dunes bordering the Nile delta. Geogr. Journ. 
KOSER VEL JOOS TP SZAR SZTO pa ílős Big 14: 


134 EUGEN V. CHOLNOKY : 


Wahrscheinlich ist der auf Fig. 4 sichtbare, scharfe Grat (Peak on a. 
dune) öhnlichen Ursprunges, nachdem, mit Ausnahme des zurückgewen- 
deten Kranzes, welehen — wie erwüáhnt — ein aufwárts gerichteter Wind 
zu Stande bringt, auf keiner einzigen Sandform die Gesimslinie die 
höchstgelegene ist. Vollkommen áhnlich gebaut sind auch die Sandhügel 
der Sandwüste Taklan-makan wie sie SvEN HEpIwx besechreibt.F 

Der in anderer Richtung wehende Wind besitzt aber eine noch viel 
wichtigere Wirkung, die mit der Kranzbildung Hand in Hand geht. Die- 
selbe besteht darin, dass der umsechlagende Wind den Zerfall der Düne 
verhindert: er zerstört nümlich die Garmaden viel schneller, als die 
Barkhane, da erstere niedriger sind. Dies sehen wir auch in CoRNISH" 
citirtem Werke in Fig. 6, wo der aus dem Garmada entstandene Teil sowol 
vorspringender, als auch höher ist, als der, welcher sich auf der Barkhan- 
form gebildet hat. Der wieder in die regelmássige Richtung zurückkeh- 
rende Wind wird vor Allen diesem Kranz zerstören und den status guo 
wieder herstellen. Erst nachdem dies gesehehen, kann er die Zerstücke- 
lung der Düne fortsetzen, wobei ein abermaliger Umschlag des Windes 
eintreten und der Kampf neuerdings beginnen kann. 

Dies ist der Grund weshalb ich bisher noch kein einzigesmal auf 
die Dünen der deutschen Ostsee-Küste Bezug nahm. — Hier ist die 
Wirkung von zwei verschieden gerichteten Winden unzweifelhaft, was 
durch folgende Worte GERHARDT S am besten beleuchtet wird : y 

c... Es bildet sich auf der Luvseite, d. h. der dem Winde zuge- 
kehrten Seite der Düne, eine flach ansteigende Böschung, an der Leeseite, 
d. h. der vom Winde abgekehrten Seite eine steile Böschung. Entgegen- 
gesetzt gerichtete Winde wirken im umgekehrten Sinne. Ihre Gegenwir- 
wirkung ist nicht unbetráchtlich, denn sie finden trotz geringer Stárke 
günstigere Angriffsstellen. Die starken, aus der herrschenden Richtung 
kommenden Winde pflegen in Monaten mit háufigen Niederschlágen zu 
wehen; hiedurch wird ihr Einfluss auf das Sandtreiben beschránkt. Die 
entgegengesetzt gerichteten Winde sind trockener und darum bei mássiger 
Stárke wirkungsvoller. 

. . . So wird der Hinfluss der starken, vorherrscehenden Winde durch 


k L. c. PETERNANNS Ergüönzungsband Nr. XXVIII. p. 243. Auf dieser und 
den folgenden Seiten finden wir die höchst wertvolle Beschreibung der Sandformen 
von Takla-makan, die unsere Erhebungen in hohem Masse unterstützt und die sorg- 
fültige Beobachtung des Fnorschers bekundet. Ich bin Raummangels halber nicht 
im Stande derzeit seine sümtlichen Bemerkungen zur Beleuchtung meiner Erörte- 
rungen anzuführen; möge dies der verdienstvolle Autor nicht als Oberflüchlichkeit 
betrachten. Vielleicht werde ich noch Gelegenheit haben auch diese wichtigen No- 
tízen in entsprechender Weise würdigen zu können. 

kk Handbuch des deutschen Dünenbaues, p. 133. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 135 


die sehwachen, entgegengesetzt gerichteten Winde mit Erfolg zum Theil 
aufgehoben. Ohne diese Nebenumstánde bei der Wirkung der sehwácheren 
Winde würde das Vorrücken der Wanderdünen noch viel schneller 
geschehen, als es thatsáchlich erfolgt. 

Ahnlichen Verhültnissen begegnen wir auch auf den Landes, wo 
dieselben aber bei Weitem nicht in so hohem Masse entwickelt sind. 
Demzufolge waren die Dünen regelmássiger, entfernten sich weit von 
der Küste und zerfielen in Barkhane. Heute sind sie aber bereits sehr 
gebunden. 

leh will noch bemerken, dass beim Studium der Bewegung der 
Dünen und des Sandes im Allgemeinen nicht nur darauf geachtet wer- 
den muss, welecher der herrschende, sondern auch darauf, welcher der 
leistungsfáhigste Wind ist. Wenn der herrschende Wind mit Regen und 
Schnee verbunden ist, so ist seine Leistungsfáhigkeit wesentlich geringer, 
als die eines háufigen Windes, der trocken und warm ist. Schon hier willich 
darauf hinweisen, dass zur Bewegung der ungarischen Sande die föhnarti- 
gen Winde am vorteilhaftesten sind, also jene, welche von dem Grenz- 
gebirge des ungarischen Beckens herniederwehend auf ihren Weg den 
Sand antreffen. Hin solcher Wind ist der Nordwind der Nyírség und der 
Kossava der Puszta von Deliblat. 

sind auf einem Gebiete die starken Winde vorherrschend, aber auch 
die Niederschláge reichlich, so werden háufig die vom Winde zernagten 
Formen des feuchten Sandes zu beobachten sein. Unter solchen Verhált- 
nissen werden die gewöhnlichen Sandbewegungen von Unregelmüssigkei- 
ten verdeeckt. Die erodirende Wirkung reichlichen Niederschlages darf 
auch nicht ausser Acht gelassen werden, was übrigens auch sehon REcLus 
erwáhnt. 

Unter der Binwirkung verschiedener Winde entstandene Sandberge 
von complicirter Form sah v. Lóczy am Südrande der Gobi-Wüste in der 
Umgebung von Tung-hoan-hsien.F : 


VI. CAPITEL. 


Die FHormen des gebundenen Sandes. 


Der Sand kann infolge mehrerlei Ursachen und mit verschiedenen 
Mitteln gebunden werden. Der natürlichste Grund der Bindung ist die 
Veránderung des Klimas, dieselbe ist aber innerhalb kurzer Zeit nicht zu 
beobachten. Die Dünen und Barkhane wandern und könnren wáhrend ihres 


X Wiss. Ergeb. der Exp. des Grafen SZzZÉCHÉNYI. Bd. I.; Geol. Beob. p. 512. 


136 EUGEN V. CHOLNOKY: 


Vorrückens einen feuchteren, windstilleren Ort erreichen, wo dieselben von 
Unkraut, Gras und Stráuchern überwuchert werden, die sie ohne menschli- 
ches Hinzuthun binden. Beinahe jedes Flugsandgebiet endigt damit, dass 
die freien Hügel in gebundene übergehen und sich erst auf den berasten, 
aufgeforsteten oder cultivirten Gebieten vollstándig glátten. 

Die Ursache der Bindung kann auch menschlicher Eingriff sein, der 
aber wesentlich dieselben Erscheinungen hervorrufen wird, die bei der 
natürlichen Bindung beobachtet werden können. 

Aber auch auf andere Weise kann der Sand bündig werden. 50 z. B. 
bilden sich im Sande gewöhnlich Concretionen, die an dem Vorrücken des 
Sandhügels nicht teilnehmen, sondern zurückbleiben. Auf der Puszta von 
Deliblat und in der Nyirség hatte ich Gelegenheit zu wiederholten Malen 
zu beobachten, dass Stellen, von wo der Wind schon vielen Sand weggetra- 
gen hat, so dicht von diesen Concretionen übersüet sind, dass auf densel- 
ben die Wirkung des Windes vollstándig aufhörte. 

Wo der Sand beginnt bündig zu werden, kann man interessante 
Erscheinungen beobachten. Um die Pflanzen entstehen Anháufungen, die 
wieder zu den Hauptformen des Flugsandes gezáhlt werden können. Die 
meisten Autoren leiten die Entstehung der Dünen und Barkhane von 
Sandhügeln ab, die sich bei Hindernissen anháuften. Ich glaube kaum, 
dass dies ein allgemein giltiger Grund sein könnte, da sonst überall die 
Barkhan- und nicht die Dünenform vorherrschen würde. Überdies sah ich 
die Dünen auf dem vollkommen freien, jeden Hindernisses entbehrenden 
Sande der Puszta von Deliblat entstehen und zerfallen. Die Hindernisse, 
besonders die spárliche Vegetation, modificeren blos die geschilderten 
Hauptformen, deren Entstehung aber den Hindernissen nicht zugeschrie- 
ben werden darf. 

Sehr schön beschreibt Sokorow die hinter den Stráuchern entstehen- 
den Sandanháufungen. Auf jedem Sandgebiete sind solche zu sehen; auch 
auf der Puszta von Deliblat. Bin derartiges Gebilde führt das 4. Bild auf 
Taf. 1 vor Augen — lang gestreckte Rücken, die sich hinter Grasbüscheln 
gebildet haben. Interessant ist, dass der Graben zwischen den beiden 
Grasbüscheln tiefer ist, als das üussere Terrain. Unzweifelhaft haben wir 
es mit einer Auswehung zu thun. 

Dichtere, hártere Hindernisse verursachen andere Formen. So bildete 
sich z. B. auf der Puszta von Deliblat um eine Baumgruppe die in Fig. 15 
skizzirte Form. Das grösste Hindernis war hier eigentlieh das von den 
Wurzeln der Stráucher und des Grases zusammengehaltene feuchte Sand- 
hüáufchen, auf welehem eine Auswehung sichtbar ist. Vor diesem festen 
Hindernis bildete sich ein halbmondförmiger Wall, hinter demselben aber 
eine langgestreckte Zunge. Ganz ühnlicher Formen gedenkt SvEN HEDIN 
(PETERMANN"S Ergüánzungsband XXVIII, p. 34; Zeitschr. der Ges. für Erd- 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 187 


kunde, Berlin, Bd. XXXI, 1896, p. 295), die sich um die Tamariscus- 
Stráucher bildeten. 


Hin ahnliches Gebilde beobachtete ich in China in einem der aus- 
gefüllten Becken des Gebirges von Nord-Tshili. Hier befindet sich eine 


ziemlich grosse Menge Sandes, aus welchem vor der Schirmwand des 
Thores einer Kirche die in Fig. 16 abgebildete Form entstand (in der 
Umgebung von Huai-lai-hsien) Vor den Mauern der auf Sandgebieten 


LIL FT ÓT ÉTÉ 
"99 HL 


DELLTH TK 


Hm HÁLT ret rn te na 
atáun. HM ez Tegye KELTETT 
MITLLETTe e TETTE: TT ATA] 

KNEITÉLOLHÉT KLTE a ELLELÉTTT 


VHT 
Pitti 


ENTSEZEL Ti 
, 
Kralilj 


Hit 4 


ta 


erbauten chinesischen Stüdten kommen ühnliche Bildungen zu Stande. 
Auch v. Lóczy erwáhnt und bildet dieselben ab, aber ich selbst habe sie 
ebenfalls gesehen. So ziehen sich z. B. lángs der, die Chinesenstadt von der 
Tatarenstadt Pekings trennenden Mauer Sandschüttungen hin, welche 
aber stark zertreten werden. Viel scehöner sind die Sandhügel der Mauer 
von Tshönn-ting-fu. Diese Stadt liegt am sandbedeckten Rande der Tief- 


ebene ; vor den nördliehen Mauern derselben ist die in Fig. 17 skizzirte 


Barrikade entstanden. Interessant ist, dass vor den vorspringenden 


138 EUGEN V. CHOLNOKY: 


Risaliten der Sanddamm gerade so viel niedriger ist, als notwendig, dass 
der ganze Damm von einer gemeinsamen Fkbene begrenzt werde. 

Identiscehe Formen entstehen auch aus Schnee um Hindernisse, was 
jedermann gesehen haben dürfte. 

Unzáhlige Varietáten, die verschiedensten Formen können so um 
Hindernisse zur Ausbildung gelangen, die ein gründliches Studium ver- 
dienten und zwar nicht nur in morphologischer Beziehung, sondern auch 
vom Gesichtspunkte der Entstehung und Entwicklung. Derzeit konnte ich 
mich in weitere Details nicht einlassen. 

Die eigenartige Form des gebundenen Sandes bespricht auch 
SvEN HEDIN aus der Wüste Takla-makan. Der Tamariscus fángt den Sand 


in Form getrennt stehender Kegel auf und man kann sagen, dass jeder 
Tamariscus-Strauch auf je einem Sandkegel steht. 

Wenn ein Barkhan bündig wird, verliert er wáhrend der Zeit, wo er 
nur erst halb gebunden ist und der Sand noch etwelche Íreie Bewegung 
besitzt, seine regelmössige Form vollstándig. Unter den Sandhügeln des 
Bikatorok bei Izsák fiel mir ein solcher auf, der eine Baumgruppe trug 
(Fig. 18). Infolge dieser Baumgruppe war der Hügel hoch aufgetürmt, 
seine Sichelarme vorne vollstándig geschlossen; letztere umfingen ein 
tiefes Loch. Der Barkhan wurde námlich in seiner Bewegung gehemmt, 
die Baumgruppe hielt den Sand auf, weshalb der Hügel eine ungewöhn- 
liche Höhe erreichte. Infolge seiner Unbeweglichkeit schlossen sich die 
Sichelarme, was leicht begreiflich ist, nachdem wir wissen, dass der durch 
den Barkhan getrennte Wind sich hinter demselben wieder vereinigt. 
Dieser Hügel ginge sofort wieder in die Barkhanform über, wenn die 
jaumgruppe von demselben entfernt werden möchte. 


xxx 
Von viel grösserer Wichtigkeit ist die vollkommen abweichende 


Erscheinung, welche die Formen des vollkommen gebundenen Hügellan- 
des regelt. Diese überaus wichtige Erscheinung ist die der Windgraben. 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 1839 


Wenn der Wind einen wie immer geformten Sandhügel an einem 
Punkte angreift, grübt er von der Angriffstelle an einen Graben und stellt 
seine Tátigkeit nicht eher ein, bis der Hügel nicht vollstándig durch- 
schnitten ist. Der Graben wáchst gewöhnlich so weit in die Tiefe, bis die 
angesammelten Concretionen oder die Vegetation, welche sich in dem Gra- 
ben infolge der dort angesammelten Feuchtigkeit üppiger entwickelt, den 
Sand nicht vollkommen binden. 

Die beiden Hülften des durchschnittenen Hügels können dann lange 
Zeit gebunden stehen, bis nicht der Wind wieder einen derselben, natür- 
lich an der Luvseite angreift. Sobald er die schützende Decke an einem 
Ende verletzt hat, beginnt der Wind sofort die Auswehung des Sandes an 
der blosgelegten Stelle. Er weht die trocknenden Körner zwischen den 
Wurzeln der Báume heraus, der Baum stirb ab und stürzt alsbald in die 
vom Wind hergestellte Vertiefung. Dies ist der erste Triumph. Die Aus- 
wehung sehreitet vor, auch die übrigen Báume fallen ihr zum Opfer, der 
ausgewehte Sand begraábt die vorhergehenden und es entsteht ein schöner 
Garmada auf der Leeseite des Hügels. 

Im gut gebundenen Nordwestteil der Puszta von Deliblat finden wir 
unzáhlige Beispiele dieser wichtigen, bisher nicht genügend gewürdigten 


Erscheinung. Fig. 19 dient zur Erklárung derselben. Das 1. Bild der 
Taf. I zeigt einen Windgraben vom wildesten, Flamunda genannten, Teil 
der Puszta von Deliblat ; Fig. 20 veranschaulicht den Garmada desselben, 
auf welehem auch Sichelarme im Entstehen begriffen sind. Der Windgraben 
wurde durch die auf seinem Grunde ersprossene Vegetation, die angeháut- 
en Concretionen und den durch Kalkcementation entstandenen Ortsstein 
etwas gebunden. Wahrscheinlieh hatte diese letztere Bildung die Festi- 
gung des Windgrabens begonnen und unter ihrem Schutze sich die spár- 
liche Vegetation entwickelt, die auch auf unserem Bilde ersichtlich ist. 
Der Garmada besitzt keine scharfe Gesimslinie, wahrscheinlich 
infolge der von demselben halb begrabenen Böume. Im Hintergrunde der 
Fig. 19 ist eine Partie eines anderen derartigen Windgrabens sichtbar. 
Noch viel schöner ist der auf Taf. II, Fig. 2 abgebildete lange Wind- 
graben, den Herr A. BELULESZKO, mein Reisegefáhrte in der Puszta von 


140 EUGEN V. CHOLNOKY: 


Deliblat, auf meine Bitte hin photographirt hat. Am Ende desselben sehen 
wir ebenfalls den Garmada. Ahnliches zeigt Bild 3 auf Taf. II, das eben- 
falls nach der Photographie Herrn BELULESZKO"s hergestellt wurde. 

Auch zuföllige Ursachen können es sein, die den lüngst gebundenen 
Hügel frei machen. So beobachtete ich z. B. auf der Puszta von Deliblat 
einen Windgraben in der Umgebung der Strasse nach Károlyfalva, der 
durch die Fahrstrasse verursacht wurde. Die Wagenrüder hatten die 


Fig. 20. 


hasendecke aufgebrochen, womit die Bildung des Windegrabens (Fig. 21) 
ihren Anfang nahm und heute ist bereits der ganze Hügel entzweige- 
schnitten und blos jener Teil, welcher sich jenseits des Weges: befand, 
also jene Partie, unterhalb deren das Unheil entstanden ist, blieb 
unversehrt. 

Nicht einmal der Garmada dieses Hügels ist mehr intact, auch 
diesen durechsehnitt der Wind, so dass am Ende des Grabens blos 
zwei lange, sich dem Rande desselben anschmiegende Wülle davon übrig 
blieben. Die auf der Abbildung sichtbare Schichtung wird von hárteren 


DIE BEWEGUNGSGESETZE DES FLUGSANDES. 141 


humosen Scehiechten hervorgerufen, welche die einstige Oberfláche des 
Hügels kenntzeichnen. 

Es ist dies auf der Puszta von Deliblat eine so háufige Erscheinung, 
dass es unmöglich ist die Tatsache nicht wahrzunehmen, wonach die 
ganze Struktur derselben auf den oben geschilderten Vorgángen beruht 
Ganz berast, aber doch erkenntlieh sind die einstigen Windgráben mit 
ihren Garmaden auch an jenen Stellen, wo man heute ganz beruhigt das 
Rind weiden lassen kann, nachdem der Sand vollkommen gebunden ist. In 
grosser Anzabl finden sich am Nordende der Puszta jene langgestreckten, 
abflusslosen Grüben, die bei aufmerksamer Betrachtung sofort ihren 
Ursprung verraten. (Taf. II, Bild 4.) 

Ahnliche Erscheinungen fandich auch in der Nyirség in reichlicher 
Menge vor. So z. B. bei Hajdu-Sámson, wo die unvernünftige Aufstörung 


des Sandes in der Náhe der Budaházi Puszta einen riesigen Windgraben 
zur Folge hatte, der die an der Ostseite von Sámson sich erhebenden 
Hügel durechschneiden wird, wenn man vorher nicht seine Festigung 
veranlasst, 

Unzweifelhaft stehen die auffallend starren NNW—SSO-Richtungen 
auf den Sandgebieten im Comitate Pest ebenfalls mit dieser Erscheinung 
im Zusammenhang. Die eigenartige Gestaltung der Puszta von Deliblat 
ist zweifellos des Ergebnis derselben und höchst wahrscheinlieh verdan- 
ken auch die in N—5-licher Richtung dahinziehenden, langgestreckten 
Wálle in der Nyírség derselben ihr Dasein. 

Diese Erscheinung ist also für das Relief der Sandgebiete von über- 
aus grosser Wichtigkeit und die Erkenntnis derselben liefert den Aut- 
sehluss solcher Erscheinungen, die sonst unverstándliech wáren. 

So lange dieser Process der Grabenbildung nicht sehr vorgesehritten 
ist, besteht das Terrain aus hohen, steilen Rücken und tiefen Thülern mit 
rissigen Gehángen, welchen in so überrascehender Weise der kleine Bach, 
der unter normalen Verhüáltnissen eben der Urheber dieser langgestreck- 
ten Thüler zu sein pflegt, fehlt. Diese Gestaltung weist der NW-liche Teil 
der Puszta von Deliblat auf. 

Ist der Vorgang bereits vorgeschritten, so sehen wir ausgeweitete 


142 EUGEN V. CHOLNOKY: 


Thüler, die Rücken stehen weit von einander, sind niedrig und so schmal 
dass sie für künstliche Schanzen gehalten werden könnten. Der 50-liche 
Teil der Puszta von Deliblat und der grösste Teil der Nyírség besitzt ein 
derartiges Aussehen. 

Sehliesslich versehwinden die Rücken ganz, sie wurden vom Winde, 
der bald den einen, bald den andern auf der Luvseite angriff, weggetragen. 
Der Wind háltaberin seiner Tátigkeit nicht eher inne, bis er nicht das Terrain 
bis an das Grundwasser. abgetragen und damit den Sand endgiltig gebunden 
hat. So ist in der Südspitze der Puszta von Deliblat das Grundwasser bereits 
ganz nahe und die Senken sind von stándigen Seen erfüllt. 


Zusammenfassung. 


Auf dem ganz freien Flugsand erkannten wir drei Grundformen 
(mit Ausnahme der Rippelmarkung) : 

1. Den Barkhan, der das Endresultat jedes auf vollkommen freiem 
Sandgebiet entstandenen Gebildes ist ; 

9. Den Garmada, der mit den Windgraben Hand in Hand geht und 
eine sehr charakteristische Form halb gefestigter Sandgebiete ist ; 

3. Die Düne, die sich als kein bestüándiges Gebilde, sondern nur 
als erste Anháufung erwies, die sich zu Garmaden und Barkhanen umge- 
staltet und schliesslich ganz zerstückelt wird. 

Ausser denselben kommen durch Bindung zu Stande : 

1. Die Aufháufungen um Hindernisse ; 

9. die feingeschichteten Formen des ausgewehten feuchten Sandes ; 

3. Die Windgraben und ihre Garmaden, die das Relief des gefestig- 
ten Sandgebietes verwandeln und in der Richtung des Windes langge- 
streckte Rücken ergeben. 

Die freien Flugsandgebiete zeigen demnach folgende Ümwandlung : 

1. Am Ursprungsorte des Sandes sehen wir Dünen in mehr-minder 
parallelen Reihen angeordnet. 

9. Diese Dünen zerfallen wáhrend ihres Vorrückens in Barkhane 
und wandern als solche weiter und zwar bis dahin, so weit sie seit ihrer 
Entstehung überhaupt gelangen konnten (z. B. bei Dolon-nor oder auf dem 
Alluvialplateau des Hoang-ho), in welehem Falle wir die regelmássigsten 
Formen zwischen den am weitest gewanderten finden. Derartiges sehen 
wir auf der hohen Hügellandschaft zwischen den Flüssen Donau und 
Tisza, die sich erst heute im Stadium einer neuen Umwandlung befindet. 
Oder aber 

3. Die Barkhane erreichen eine Stelle, wo sie sich festigen können 
und in diesem Falle werden sie durch Windgraben in die Form langge- 
streckter Rücken überführt. Bin Beispiel dafür ist die Puszta von Deliblat. 


DIE BEWESUNGSGESETZE DES ELUGSANDES. 143 


4. Wenn sich das Klima auf dem ganzen Flugsandgebiet mit einem 
Male üándert, so dass es sich in seiner ganzen Ausdehnung zu festigen 
vermag, entstehen auf demselben in der Richtung des leistungsfáhigsten 
Windes langgestreckte Rücken, wie in der Nyírség. 

Vielleicht werde ich Gelegenheit haben, diese Sandgebiete detaillirt 
beschreiben zu können, wobei ich die hier kurz angedeuteten Erscheinun- 
gen enigehender zu besprechen gedenke. 

Ausser der Rippelmarkung erübrigt nur noch die cfuljes; genann- 
ten Vertiefungen zu besprechen, die ebenfalls auf freiem Sande zur Aus- 
bildung gelangen und wahrscheinlich mit den Windgráben und dem Gar- 
mada in Zusammenhang stehen. Meine diesbezügliehen Beobachtungen 
reichen aber zur Erklárung dieser Erscheinung noch nicht hin. 


BARYT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT UND PYRIT VON 
KÖRMÖGZBÁNYA. 
VON 


Gusrav MoEsz.F 
Mit Tafel III. 


GEORG TEscHLER, Lehrer an der Staatsoberrealschule in Körmöcz- 
bánya — mein einstiger Lehrer — überliess mir mit der grössten Bereit- 
willigkeit einige Minerale von Körmöczbánya, über derenVorkommen er 
mir wertvolle Beitráge mitteilte, die im Vereine mit meinen Beobachtungen 
bekannt zu machen der Zweck vorliegender Zeilen ist. 


Baryt. 


Wixpaximwirz XX gedenkt nur jenes Barytes, der im Bergteil Nepomuk 
gefunden wurde, obzwar er im ganzen Grubenfeld von Körmöczbánya 
verbreitet ist, derzeit allerdings in unbedeutender Menge. In neuester Zeit 
fand man z. B. in den aus dem Schacht No. IV des Ferdinand Erbstol- 
lens an Tag beförderten Gesteinstrümmern wasserklare Krystallpláttchen 
desselben von 3—8 mm vor. Sein reichster Fundort war der seit 25 Jahren 
todte, bereits eingestürzte Nikolausschacht der einstigen stüdtischen Grube. 
Aus ihm gingen die sehönsten Krystalle hervor. Sie hatten eine ziemliche 
Grösse — konnten zwar mit denen der oberen Grube nicht wetteifern — 


xX Der Fachsitzung der Geol. Gesellsch. vorgelegt am §. Mai 1901. 
tk Jahrb. d. k. k. Geol. Reichsanst. 1866. Bd. XVI. Gold- u. Silberbau zu 
Kremnitz. 


144 GUSTAV MOESZ: 


eine blassblaue Farbe und waren vollkommen durchsichtig. TESCHLER besitzt 
Krystalle von 12 cm?. Dass Krystalle von solcher Grösse einst háufig waren, 
beweisen die 2—3 mm dicken Barytabdrücke im Ouarz des Sturz. Die 
Stelle des Baryts füllt jetzt an manchen Stellen Manganit aus. 

Nach ZEPHAROVICH F ist der Baryt des Ouarzes graulich weiss, der des 
Braunspates bláulich grau und der mit Pyrit und Sphalerit vergesellschaftet 
vorkommende Baryt grünlich grau. In Bezug auf Farbe und Grund- 
substanz muss bemerkt werden, dass der blaue Baryt nicht nur im 
Braunspat, sondern auch im Ouarz vorkommt. Der Braunspat bildet die 
pseudomorphe Kruste ziemlieh grosser Calcitrhomboéder. Einen grauen 
Baryt, der am Anfang der achziger Jahre noch nicht selten war, erwáhnt 
TESCHLER aus dem Ludwigsschacht. Von Sphalerit hingegen wurde in den 
letzten 25 Jahren nicht eine Spur vorgefunden. 

Vom krystallographischen Standpunkt untersuchte ich zweierlei 
Baryte. Der eine ist graulich weiss, auf den dichten Ouarz des Sturz 
gelagert; der andere bláulich auf einer Braunspatkruste sitzend und 
stammt aus dem eingestürzten Nikolausschacht. Beide sind nach der Basis 
tafelförmig. Der Sturzer Baryt ist aussen sehr blassgelb, seine Grösse 
sehwankt zwischen ! mm—1 em, seine Dicke bis 3 mm. 

Seine nie fehlenden Formen sind: c 41001) und m (1105; háufig ist 
auch z (11114. Diese Formen ergeben die einfachsten Combinationen. Die 
meisten Formen weist ein Bruchstück auf (Fig. 1); meine auf dasselbe 
bezüglichen Winkelwerte sind folgende : 


gemessen : berechnet : 

ey EVŐ ELLE T22S 28" DOSSZZÁOA 
ceEts SAVOD ETT Z E SZAGA JÁSZ 
aza E MUD a (eaz Eg aA 469 06" 49" 
c:z (001): (111) — 64" 12" 649. 18" 51" 
beke ol0erT80ya 22" 16. DZEKEKONDON 
bi EKOT) ESv3d 26: EYILA NÉ eV EZ 
Gye (NAL) ZA] SEVEN 969" 02" — 
6 zim E TOVONEKTLDESDO 51 — 

DIGYO NE OLD OVLRESŐZ 18 e. 


Alle Fláchen sind sehr glánzend, ohne Riefung oder jeder anderen 
Unebenheit. Sámtliche in die Zone (001: 110] gehörigen Pyramiden, wie 
auch die Prismen k 113 )) und n (120) treten nur als schmale Streifen auf. 
Am breitesten war die Pyramide v 11 151 und das Prisma k 11307. 

Zwischen o 1011) und der Basis blitzte auch ein schmaler Streifen 


k ZEPHAROVICH. Mineralog. Lexikon. I. 54. 


BARYT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT UND PYRIT VON KÖRMÖCZBÁNYA. 145 


auf, dessen Reflexe jedoch so unvollkommen sind, dass eg unmögliech war 
daraus mit Sicherheit zu folgern. Die nach dem Glanze der Fláche ange- 
stellte annühernde Berechnung weist auf (023) hin. 

Der Baryt des Nikolausschachtes ist blass himmelblau — wasser- 
farbig; seine Tafeln sitzen auf mikrokrystallinisehem Braunspat auf. 
Letzterer bildet eine 2—3 mm dicke Kruste, die grosse Calcitrhomboéder 
umgeben haben dürfte, da die Eindrücke derselben auf der unteren Seite 
der Kruste sichtbar sind, wáhrend die Oberfláche und hie und da auch 
die Baryttafeln mit Limonit überzogen sind. 

Die einfachsten Combinationen sind auch hier : c 1001 ) und m (110) ; 
selten fehlt z (11 1]. Auffallend ist bei diesem Baryt das Fehlen der in die 
Hauptreihe gehörigen Pyramiden, mit Ausnahme von z (1117, wáhrend 
auf dem Sturzer Baryt ausser der ersten Pyramide noch drei solcher 
vorhanden sind (r, f, v). Durch Untersuchung; sehr zahlreicher Exemplare 
musste ich mich von dem vollstándigen Fehlen von n 1120) überzeugen. 

Die auf den blauen Baryt bezügliche Messungen und Berechnungen 
ergaben folgende Werte : j 


gemessen : berechnet : 
(99 (al ET (KÜKDÁD) 8 (KORE tököm AOL A, KAZKT 
2 SRE (014010) E( 46020) 8 ESNE 0 GÁL MOB OA 
GEZA (00N TETEL GA SE GATT 14 
08 az ee (22 LO DOSZ KOZOAIES 
rsak (OKOS 2275 131 DOSAAKSK Dos 
bix S0dOKS(ALO) — 679 500bar 679 BAD ODI 


Als Grundlage der Berechnung dienten auch hier folgende Daten : 


bme KOKO VEG HALO ZEZSOSSET 
loero Ez (IK za (KDÁLÓ) SZKENÜBE 


ll 


Sámtliche Fláchen sind sehr glánzend. Unebenheiten befinden sich 
nur auf der Basis, da dieselbe nach der Kante c: m geriefít erscheint. 
k, 4 und z sind nur schmale Streifen ; 4 ist eine Seltenheit, da ich sie nur 
ein einzigesmal vorfand; ebenso das Pinakoid a (1007. Die Domen sind 
sehr schön und ziemlich gross. 

Auf den körmöczbányaer Baryten beobachtete ich demnach folgende 


Formen : 


a. (100) oP 

bit OTO MV OSSP Sz 
d. H900 caPoo 
A (2101 so P2 
LÉ TON ELS P 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 10 


146 . GUSTAV MOESZ : 


n . 11201 caP2 
kB treesb ő 
d. 5 (1024 1/a2Poo 
0 (041) Pos 
zarta ik 
lee LD 1 Ji ab 
tág YAT 13 1/3P 
ÜK KÜL ZATTA S 
éz Pe 


Insgesamt also 14 Formen. 


Antimonit. 


Seine elinzigen Fundorte in Körmöczbánya waren und sind auch 
heute noch, die Sigmund- und Georg-Gruben. Seine Krystalle werden im 
Ouarz und grünsteinartigen Trachyt u. z. in deren Höhlungen gefunden 
und sind entweder auf die Wölbung derselben inserirt und hángen abwárts 
oder sie kleiden sie vollstándig aus ; die kleineren Höhlungen werden von 
seinen Krystallen ganz ausgefüllt. Sie sind nadelfőrmig, oft haardünn, 
doch kommen auch solche von 2—3 mm Dicke vor. Vor 8—10 Jahren 
wurde der Antimonit in so grossen Mengen gewonnen, dass er meterzent- 
nerweise zum Verkauf gelangte. Nach Bergdirektor Junius ScHvaRz ent- 
hielt er kein Gold. Es kam jedoch vor — behauptet er — dass der Anti- 
monit auf die Spur von sehr reinen körneligen Goldgángen leitete. Auf 
den Antimonitnadeln der Ouarzhöhlung im Nepomukgane, in einer Tiefe 
von 80 m, wurden einmal Goldfáden und Pláttehen gefunden. Im mittleren 
Teil des Sigmund-Hauptganges zwischen dem sogenannten oberen Lauf 
und Eisenbahn-Lauft in einer Tiefe von circa 40—110 m trugen die Anti- 
monitnadeln zierliche winzige Calcitkrystállehen. Aus dem Ludwigsschacht 
wurden vor etwa 20 Jahren Baryttafeln tragende, 6—7 cm lange Krystalle 
zu Tag gefördert. 

Der Antimonit kommt jedoch auch im Ouarz vor. Die Kieselsáure 
setzte sich nachtráglich auf die Antimonitkrystalle ab, dieselben vollkom- 
men einhüllend und die hie und da offen gebliebenen Lücken in Tropf- 
stein- oder traubigen Formen ausfüllend. Zu erwühnen ist noeh eine 
eigenartige, spherolitische Modification des Antimonits, die vor 10 Jahren 
beim Bau des Ferdinand Grundstollens unweit des Sehachtes Nr. II 
mit einem sehr reinen schneeweissen Agalmatolit und in geringer Menge 
vorhandenem körneligen Pyrit und Stibiconit vergesellschaftet gefun- 
den wurde. Der Durchmesser der Antimonitkügelchen betrüágt; 3—5 mm 
sie besitzen eine radiale Struktur. Die aufgebrochenen Kügelehen bieten 


BARYT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT UND PYRIT VON KÖRMÖCZBÁNYA. 147 


mit ihrer möássigen Lichtbrechung auf den schneeweissen, hie und da von 
Kermesit blass- oder dunkelrot geförbten Agalmatoliten sitzend einen 
gefálligen Anblick. 

Der Antimonit hatte übrigens auch die sehr dünnen Adern der an 
Kieselsüure reichen Trachytmoduification ausgefüllt und hier sind dann 
Abrutsechungsfláchen mit dem charakteristisehen Antimonitspiegel keine 
Seltenheit. Als interessante Tatsache möge hier noch erwáhnt werden, 
dass Dr. GUSTAV ZECHENTNER auf einer Schotterpyramide am Strassenrand 
ein mit feinen Antimonitnadeln erfülltes Rhyolitstück fand. 

ZEPHAROVICH befasst sich nur kurz mit dem Antimonit. Er bemerkt 
blos, dass seine nadelförmigen Krystalle unbedeutend, selten 10 Linien 
lang sind. 

Antimonite von Körmöczbánya untersuchte bekanntlich Dr. A. J. 
KRENNER zuerst eingebend.Y Aus dem am Ouarz sitzenden, Baryttafeln 
tragenden Antimonit constatirte er eine auffallende Assymmetrie in der 
Verteilung der Pyramidenfláchen. 

Meine Antimonite weichen von jJenen KRENNER s in manchem ab, in 
anderer Hinsicht stimmen sie jedoch mit denselben überein. S0 sind die 
Exemplare KRENNER s an Prismen meine mehr an Pyramiden reich; auf 
KRENNER-s Formen sind die Pyramiden p (111) und z (112) manchmal 
auch s (113) gross, auf meinen nur s (113), ein einzigesmal z (343), 
wührend p 111 lt und az 1 12) vollstándig fehlen. Hine Ahnliehkeit besteht 
in der assymmetrischen Verteilung der Pyramidenfláchen und der Lángs- 
riefung der Prismen. Fig. 4 stellt die einfachste Combination dar. Die derart 
gestallteten Krystalle sind im Allgemeinen dicker ; der grösste Krystall ist 
beinahe 4mm breit. Seine Pyramidenfláchen sind mit einer dünnen gelblieh 
braunen Decke überzogen, weshalb ihre Neigung nur mit dem Contact- 
goniometer gemessen werden konnte. 

Seine Formen sind : 

b 1010), m (1 10) und s 11134. 

Die Assymmetrie besteht hier darin, dass die Pyramidenfláchen auf 
der einen Hülfte des Krystalls auffallend kleiner — beinahe verschwin- 
dend — sind, als auf der anderen. Noch auffallender ist diese Assymmetrie 
auf complicirten Combinationen (Fig. 3 u. 5). 

Auf dem Krystalle Fig. 3 sind drei Pyramiden : s (113), s (213) und 
15 1343] mit insgesammt 7 Fláchen vorhanden, wo doch ihrer 12 sein müss- 
ten. Dieser Krystall ist 3 mm dick. In der Zone der Prismen bilden die 
Fláchen (210) und (110) einen einspringenden Winkel. Die Prismen sind 


X Dr. A. J. KRENNER: Krystallographische Studien über den Antimonit. Aus 
d. Sitz.-Ber. d. k. k. Akad. d. Wissenseh. Math.-naturwiss. Cl. Bd. LI, Abt. 1. 
Wien, 1865. 
108 


148 GUSTAV MOESZ : 


gerieft, die Pyramiden sehr glánzend und unter dem Mikroskop parallel 
gestrichelt. 
Seine Formen sind : 


J 1 g c igét eG 91 f- € 916 
b:(010)h máll0y á(d210j h 4310) s. (113/-c HS3AB juudsa (213) 


Die bestimmbaren Werte der Winkel sind folgende : 


gemessen : berechnet : 
(OND EÁ ZIOZ AL GZ azo D 
(OVO (310) — 715 49 TIÁAVEENÉSZE TE ezt 
(DIKO) S (AlAtő Go JAY ALA a" 
(MEYER BoN 5501 MD EZÉS 
(MTK B) EGAS HBA USE szí (05 
(AB) EKBAZ) E 59720 DOS D8SKOBY 


Der schönste Krystall ist der in Fig. 5 dargestellte; seine Dicke 
betrágt 175 mm. Die Assymmetrie zeigt sich auch hier in der einseitigen 
Ausbildung der einen Hülfte. Die Fláchen sind sehr glánzend. e 1123) 
und s (113) sind parallel mit der Combinationskante e: s fein gerieft; 
die Reflexe waren trotzdem sehr scharf. 

Seine Formen sind : 
brOt0 sm t1104 5 s 1181e (1 


(123), 4 (146), oz 1233), c 13437 und c 1213) 


Gemessene und berechnete Werte : 


gemessen : berechnet : 
NO ST ANL TOT S KA23Z) e 590K0AK DONODSANAK 
rna egg E Dr e ORE 8 407 37" 44" 
Masra (DEM ZAD) 30 OT JA EZOKOE 
05 EA (AD) — FITT NOZI 08 ARE 
2 ESIK TA 6 9 gyar 0 ÁS TERE, Aa hog Arol V8 
GE OSSG SNS 23) e MA TB2I TATE 116) 
SEN ME ENNE ESZELT N E(01GY 5 
3 AU sz (Ea (TS EZT S SZT ő 
ege ZAJ E230) S 14 27, 247000) 5 
áz 2 Bye OZ ROS KKÉDES 


Als Grun dwerte wáhlte ich: 


[zárna 01 KO JESA ÓL EAK 0) BESZ Geo 


, 


etés 1 2 OTA EE E9 ezzzaéén §I VRÉBE gén nak 


BARYT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT UND PYRIT VON KÖRMÖCZBÁNYA. 149 


Die berechneten Werte des vorhergehenden Krystalls beziehen sich 
ebenfalls darautf. 

Beim Vergleiche der Resultate KRENNER"s mit den meinigen erweisen 
sich folgende Formen als auf dem Antimonit von Körmöczbánya vor- 
handen : 

FOTÓT a SS9PGS 
do döld klkazédső 
MASON VÉGES 


ő 1340) cooPt/s 
LADA seb 


Fest g S OKOG A SES 
fe 
— 
Lb2 
c 


Ji 1 
jú zsak p 
15 (112) 1/9P 
SIEGESSÉN 1183 1/3P 
ő akad, 752 
SONT ALTE T0T LESVE 
ESZT NT EsB2 
v . (1464 . ?/5P4 
TA 343] 4/3P4/s 


Iunsgesamt also 18 Formen. 


Pyrargyrit. 


Pyrargyrit únd Proustit — besonders letzterer — sind sehr selten. 
Sie kommen in den Adern des Erzganges vor, jedoch nicht nur derb, wie 
dies WINDAKIEwITZ behauptet, und nicht bloss im Anna-, sondern auch im 
Franzensschacht (auch Karlsschacht genannt) vor. Die dunkelroten, sehr 
glánzenden Krystallsáulen sind sehr winzig. Die Lánge des grössten Krystalls 
ist 4 mm, die Breite 2 mm. Die schönsten wurden vor etwa 15 Jahren 
gefunden. ZEPHAROvICH sagt, dass die sehr winzigen, unvollkommenen 
Krystalle des Pyrargyrits mit Gold, Braunspat, Pyrit und Chalkopyrit ver- 
gesellschaftet vorkommen. 

Das von TESCHLER erhaltene Handstück ist Ouarz, auf welehem sehr 
elünzende, lebhaft granatrote Krystüllchen von circa 1! mm Lönge feils 
frei, teils miteinander zu kleineren Gruppen verwachsen sitzen. 

Die Krystalle sind Combinationen von nur 2—3 Formen : 


150 GUSTAV MOESZ : 


a. fAt30) 16aP2 
e . 101121 —VaR 
pp. (112370 "8/sp2 


Die einfachste Combination: a (1120), e (0112); mit einigen win- 
zigen Fláchen ist p 11123) vorhanden (Fig. 6). Hie und da zeigen sich 
auch andere Formen, doch konnten sie wegen der Winzigkeit ihrer Fláchen 
nüher nicht bestimmt werden. 

Pie bestimmbaren Winkelwerte sind : 


gemessen : berechnet : 
BEEE AVI TÁÜD) — A" bb ZMNE to 6 
B 270 — (012 2 2 7 18 ag ET KOJV 
a ap MO EKNT2T3) 76 29 7OSKZSÁHON 


Grundwerte : 


adata d20-. 1910/— 805 
ate s 1190 0112. 699793" 


Pyrit. 


Der Pyrit ist im grünsteinartigen Trachyt háufig, jedoch auch im 
Gangguarz nicht selten. Die hauptsáchlichsten oberfláchlichen Fundorte 
beschrieb TEsCHLER und bezeichnete sie auch auf der Karte.r Wegen 
seinem (Goldgehalte wird der Pyrit als Pocherz gesammelt. In einem 
Meterzentner des reinen Pyritstaubes sind 7 g. silberháltiges Gold enthal- 
ten. Wo Pyrit vorkommt, dort ist auch Gold, und der Gang, welcher Pyrit 
aufweist, enthált — wenn auch in geringer Menge — durch und dureh 
Gold. So hehauptet Bergdirektor Scnvagz, wáhrend nach SvEss gerade 
umgekehrt dort kein Gold ist, wo Pyrit vorkommt. 

Die Pyritkrystalle sind 1—2 mm gross, doch kommen auch 4—5 mm 
grosse vor ; letztere sind immer Pentagondodekaéder. Die feinsten Körn- 
chen sind so klein, dass sie den Gangguarz beinahe schwarz fárben. Er 
kommt auch im Ferdinand-Grundstollen vor, in der Náhe des Schachtes 
No. II, wo reine kleine Krystállehen den Jaspis und Antimonit in dünner 
Schichte bedecken. An der Luft oxydirt er mit der Zeit zu Melanterit, 
wobei er hauptsáchlieh den schwammigen (Ouarz vollkommen zerstüubt. 


k G. TESCHLER : Körmöczbánya és északnyugati vidékének kőzetei. A Ferdinánd 
altáró zöldkő-trachytja. Math. és term. tud. közl. Bd. XXIV. No. 4, P. 213—232. 

G. TESCHLER: Körmöczbánya geol. viszonyai, Ausweiss der Oberrealsehule in 
Körmöczbánya für das Schuljahr 1897/8. 


BARYT, ANTIMONIT, PYRARGYRIT UND PYRIT VON KÖRMÖC 151 


Im Bergwerk sammelt sich der feine atlasglánzende, faserige, weisse Hisen- 
vitriol in den Sprüngen des Gesteines an; doch kommen auch grüne 
Stücke davon vor. 

ZEPHAROVICH sagt über den Pyrit von Körmöczbánya nur so viel, 
dass er mit Chalkopyrit vergesellsechaftet vorkommt. TESCHLER bemerkt 
diesbezügliech, von Chalkopyrit sei seit 25 Jahren nicht die Spur gefunden 
worden. Nach WINDAKkIEwirz kommen im Leopoldsschacht Pyritstöcke vor. 

Unter den mir zugekommenen Pyriten von Körmöczbánya beschreibe 
ich zwei Exemplare. ; 

Das eine ist derber (O0uarz, dessen Höhlungen mit feinen Pyrit- 
hexaédern ausgefüllt sind. Die Hexaéder erreichen in keiner Richtung 
Il mm. Umso auffallender sind die Söulen zwischen ihnen (Fig. 7), die in 
der Richtung der einen Axe bis zu 3—4 mm gestreckt sind, wáhrend ihre 
Dicke und Breite nicht ganz ! mm betrüágt. Hie und da werden die Hexa- 
éderecken von kleinen Octaéderfláchen abgestumpft. Auf den Hexaéderfláchen 
ist keine Spur von Riefung vorhanden, die Octaéderfláchen sind glánzender. 
Der Ouarz bildet unter dem Pyrit eine calcedonaábnliche bláuliche Schichte. 
Hie und da sitzen auf dem Pyrit dünne Gypskrystüllchen. 

Das andere Exemplar ist ein verwitterter Trachyt, den eine dünne 
Ouarzhülle bedeckt, worauf 1-5 mm grosse, glönzende Krystalle dicht 
nebeneinander sitzen. Die Combination ist die Mittelform des Hexaéders 
und Octaéders. Die Krystallfláchen weisen Unebenheiten. auf. 

Pentagonalen Pyrit zu untersuchen hatte ich nicht Gelegenheit. 


Calcit. 


Zum Schluss möge noch ein Calcitexemplar erwáhnt werden, auf 
welches sich Laumontit lagerte. Die Calcitkrystalle sind ziemlieh gross 
(1 cm), mássig glánzend. Formen : 


battototrtesR 
e 101124 —!R, 
letzterer gerietft (Fig. 8). 

Die Krystalle des Laumontits sind schnell zerfallende, weisse Sáulen 
von beinahe 1! em Lánge. Die Neigung der Flüchen war nicht zu bestim- 
men, doch die gewöhnlichen Formen des Laumontits unzweifelhatít zu 
erkennen : 

01109 coP 
12014 2Boo 


Eine andere Form war darauf nicht vorhanden. 


152 KURZE MITTEILUNGEN. 


KURZE MIITEILLUNGEN. 


Placochelys placodonta JAEKEL, nov. gen. el nov. spec. Diese neue 
Schildkröten-Form hat DEsIDER v. Laczkó, Oberlehrer am Pyaristengym- 
nasium zu Veszprém, vorigen Sommer in einem der Steinbrüche des 
Jeruzsálem-hegy in Veszprém gefunden. Dieser Fund stammt mit anderen 
Reptilien- und Fischresten zusammen aus den oberen Bánken des Veszpré- 
mer Mergels. LAczkó nahm die Spuren der Knochen in grossen Steinblöcken 
wahr und übersandte dieselben auf meine Bitte dem Berliner Professor OTTo 
JAEKEL, der nach sechsmonatlicher Arbeit den Schüádel, Panzer und Extre- 
mitátenknochen, kurz das beinahe vollstándige Skelet einer bezahnten 
Schildkröte aus dem Gesteinsmaterial befreite. Der Schádel ist mit dem 
Unterkiefer zusammen sozusagen vollstándig práparirt, wáhrend die 
übrigen Knochen ihrer weiteren Ausarbeitung und eingehenden Be- 
sprechung harren. Der vorláufige Fundbericht wurde der ung. Akademie 
der Wissenschaften in der Sitzung am 17. Feber l. J. vorgelegt; die 
Beschreibung dieser neuen Form wird mit jener der übrigen Knochen- 
reste in der Publication: Resultate der wissenschaftlhchen Erforschung 
des Balaton-Sees erscheinen. 

Wie die übrigen Fossilien aus der Umgebung von Veszprém, deren 
Beschreibung und Abbildung in die wissenschaftliche Monographie des 
Balaton-Sees aufgenommen wurde, so schenkte D. v. Laczkó auch die 
Placochelys placodonta der kgl. ung. Geologischen Anstalt. Seinen dies- 
bezüglichen Entschluss teilte er mir in einem vom 4. Feber 1902 datir- 
ten Brief folgendermassen mit : 

aMit Freude habe ich Deine geschützten Zeilen gelesen und 

fühle mich glücklhieh, dass meine Aufsammlungen der geölogischen 
Wissenschaft zum Nultzen gereichen ; deshalb könnte ich — sollten 
dieselben eimen noch so grossen realen Wert reprüsentiren — 
diesen Wert me für all zu gross erachten, um ihn auf den Altar 
der heimischen Wissenschaft mederzulegen.. eh bilte Dich daher, 
habe die Freundhichkeit auch die Skelelstücke der Placochelys der 
kgl. ung. (Greologischen Anstalt als (reschenk in meinem Namen 
anzubieten. 

Die kurzgefasste Charakteristik dieses interessanten und vom wissen- 
schaftlichen Gesichtspunkt bisher wertvollsten heimatlichen palgozoolo- 
gischen Fundes ist folgende: Der Schádel ist 16 cm lang und 12 em 
breit ; der Úmriss ist durch seine trianguláre Form, die Binbiegung der Hin- 
terseite und die Verjüngung des Schnauzenteiles gekennzeichnet. Auf letz- 
terem sind die Náhte deutlich sichtbar und die unverkennbare Porositát 


KURZE MITTEILUNGEN. 153 


der Knochenbildung an der Spitze lásst die Annahme gerechtfertigt 
erscheinen, dass hornige Schnaábel die Schnauzenspitze umhüllten. Im 
Unterkiefer befindet sich ein grösserer hinterer und ein kleinerer vor- 
derer Zahn, im Oberkiefer ein grosser hinterer, ein kleiner vorderer 
Gaumenzahn und drei kleine, nach vorn an Grösse abnehmende Maxil- 
larzáhne. 

Von der Wirbelsáule glaubt JAEKEL bisher die Hals- und Schwanz- 
wirbel erkannt zu haben. Der Rückenpanzer besteht aus knöchernen, in 
unregelmüássiger Welse zusammengefügten Buckeln und ist dem von 
Dermochelys áhnlich. Wührend letztere aber einen ebenso skeletirten, 
aus Buckeln zusammengesetzten Bauchpanzer besitzt, hat die Placochelys 
keinen aufzuweisen. An den Fragmenten der Brust- und Bauchrippen 
lassen sich die Charaktere von Archegosaurus und Stegocephalus consta- 
tiren. 

Von dem öSkelet der Extremitáten liegen sowol Knochen des Schul- 
ter- und Beckengürtels, als der Íreien Hxtremitáten vor. Die Form des 
Ileum entfernt sich nicht unerheblieh von der bei Nothosauriden. JAEKEL 
hat bisher die Scapule noch nicht. sichergestellt, dagegen liegen eine 
Anzahl von Extremitáten-Knochen vor, die eine autfallende Indifferenz 
der Form zeigen. Endkrallen scheinen gefehlt zu haben und die Füsse 
also wesentlich dem Wasserleben angepasst gewesen sein. 

JAEKEL führt in seinem vorláufigen Bericht — indem er die Bedeu- 
tung der neuen Form für die Stammesgesehichte der Schildkröten be- 
spricht — aus, dass dieselbe die systematische Stellung der Placodontiden 
festsetzt und gelangt, nach Hinzuziehung der Resultate anderer Forschun- 
gen, zu der Überzeugung, dass die Meer- und Flussschildkröten von 
Land- und Sumpfschildkröten abstammen. 

Aus dem Funde von Veszprém beleuchtete also JAEKEL die bisher 
mangelhafít bekannte Familie der Placodontiden, legte die Morphologie 
der Schildkröten klar und setzte die bisher unbekannte Abstammungs- 
reihe derselben fest. LupwiG v. Lóczy. 


Neuere Knochenfunde in Erdély. Dr. H. Krausz, Arzt zu Segesvár, 
entdeckte am 10. September 1900 auf dem Westabhange des Kereszthegy 
im Diluvialsand Bison-Knochen. Über Einladung Dr. Kgausz" begab sich 
M. Kimaxovicz, Direktor des Museums des Véreins für Naturwissenschaf- 
ten zu Nagyszeben nach Segesvár auf den Fundort. Es gelang demselben 
nach zehntágiger angestrengter Arbeit ein beinahe vollstándiges ? Exem- 
plar der Species Bison priscus Bos. zu Tage zú fördern. Der diluviale 
Sand, in welehen dieses Skelet eingebettet war, lagert unmittelbar tertiá- 
ren Schichten auf. Aus dem Sitzungsprotokoll erfahren wir noch, dass 
die Práparation des seiner Vollstándigkeit halber überaus interessanten 


154 KURZE MITTEILUNGEN. 


Objektes bis 8. Jannar 1901 beendigt war, so dass es damals im Museum 
zu Nagyszeben aufgestellt werden konnte. 

Im selben Jahr erhielt genanntes Museum von G. BixpER auch den 
Kiefer eines Hirsches, den derselbe in Hosszúpatak bei Hosszúaszó 
(Comitat Kis-Küküllő) S m tief im Sande fand. — ÖOberlieutnant J. KOLBE 
sammelte in der Höhle Skit la Jalomnica bei Bucsecs einen Schüdel von 
Ursus spaeleus, den er ebenfalls dem Museum zu Nagyszeben schenkte. 
(Verh. und Mitt. des siebenb. Ver. für Naturw. zu Hermannstadt. Bd. L. 
Nagyszeben 1900. XXI u. XLVII, IX. S.) FR. SCHAFARZIK. 


Petroleumschürfungen in Ungarn im Jahre 1900. Im Jahre 1900 
wurden an folgenden Orten ernstliche Schürfungen auf Erdöl dureh- 
gefübrt : 

1.In Luch (Com. Ungh) liess Dr. A. Baxrzix drei Schurfschachte 
abteufen. Mit dem I-ten, dem Annaschacht, beziehungsweise mit der am 
Grunde desselben angelegten Tiefbohrung wurde 315 m tief zwar eine 
Petroleumguelle ersehlossen, die Bohrung aber bis 420 m fortgesetzt. 
Nachdem sich dieselbe aber — ohne Bawxrni$ss Wissen — auf fremdem 
Sechurfgebiet bewegte, unterblieb die weitere Bohrung. Aus dem I[-ten, 
dem Törökschacht gelangte man zwar vom 30. Mai 1898 bis31. Márz 1900 
bis 725 m, der Durchmesser des Borloches verringerte sich aber wáhrend 
dessen derart, dass die Arbeit eingestellt werden musste. Aus dem II[-ten, 
dem Lidiaschacht wurde vom 1. August 1900 bis 30. November eine Tiefe 
von 231 m erreicht, aus welcher táglieh 5 Fass Rohöl ausgehoben werden 
konnten. 

2. In Felső- Komarnik (Com. Sáros) erreichte die dortige Erdöl A. G. 
vom 27. September 1899 bis 23. Januar 1901 durch Bohrung eine Tiefe 
von 635 m, wobei bei 533 m eine starke Gaseruption erfolgte, die mit 
Wasser vermengtes Erdöl mit sich aus der Tiefe riss. Die Eruption hielt 
einige Tage an und die emporgesechleuderte Petroleummenge war ziemlich 
gross. Hernach wurde das Erdöl mittels Pumpen zu Tage gefördert, was 
aber im September, nachdem die Menge des Erdöls betráchtlieh abgenommen 
hat, eingestellt wurde. Sodann bohrte man weiter und erschloss bei 635 m 
abermals eine Petroleumguelle, die das ganze Jahr hindurch táglich 5 Fass 
Erdöl lieferte. 

3. In Izbugya-Radvány (Com. Zemplén) erfolgte im Bohrloch der 
ComP. AusrRo-BELGE DE PETROLE am 25. Mai 1900 bei 283 m Tiefe eine 
kráftige Gas- und Petroleumeruption; die Gaseruption wiederholte sich 
bei 322 m, diesmal aber war dieselbe nur mit geringen Spuren von Petro- 
leum verbunden. Mit Ende 1900 war diese Bohrung noch nicht beendigt. 

(Nach A. WALTHER"S Artikel im Bány. és Koh. Lapok, Jg. XXXIV, 
No. 17 mitgeteilt vom Re.) 


—— 


LITTERATUR. 155 


LITTERATUR. 


Jahresbericht der kel. ung. Geologischen Anstalt für 1898. 295 pp. Buda- 
pest 1901. 


(1.) JOHANN BöcgnH: [gazgatósági jelentés a magyar kir. Földtami Intézet 
1898-ik évi működéséről (Direktions-Bericht über die Thátigkeit der 
kel. ung. Geol. Anstalt im Jahre 1898.) 30 Seiten. Ung. u. dtsch. 


Aus der Fülle der Details über die von den Mitgliedern der Anstalt entfal- 
teten Thátigkeit wáhrend des genannten Jahres, sowie anderen auf die Geschichte 
der Anstalt bezugnehmenden Daten heben wir hervor, dass in diesem Jahre 
detaillirt aufgenommen wurden : 


orogeologiseh 190194 L) Kmtr. 
montangeologisch DODGE 
agrogeologiseh ÁT2RAD Ta a 


und übersichtlich INN eg 
Bis Schluss des Jahres waren in Ungarn im Ganzen 29 Heilguellen mit 
ministeriell genehmigten Schutzgebieten versehen. 


(2.) THEopDoR Posewrirz : Szinevér- Polana és vidéke Mármaros megyében. 
(Szinevér-Polana und Umgebung im Comitate Marmaros.) 13 Seiten. 
Ung. u. dtsch. 8 


Die Umgebung von Szinevér-Polana besteht in monotoner Weise blos aus 
alttertiáren Bildungen, unter denen Verf. zwei gegen NW streichende Menilit- 
sehieferzüge hervorhebt, die von einander durch eine müchtige Sandsteinzone 
getrennt werden. Versteinerungen wurden in dem stellenweise stark gefalteten 
Gebirge nicht gefunden. 3 

Anhang. 1. Die Umgebung von Kotterbach und Porács in der Zips. In 
Übereinstimmung mit den Ansichten D. Srugs und FR. v. HaAvERs werden angeführt 
devonische Diorite und grüne dioritische Schiefer, darüber aus sechwüárzlichen 
Thonschiefern, dolomitisehen Kalken oder groben Conglomeraten bestehende 
Schichten der Steinkohlenformation, über welchen dann sehliesslieh am nördli- 
chen Rande des Zipser Erzgebirges obertriadische Kalke folgen, aus denen das 
Galmus-(xebirge besteht. Tertiáre Conglomerate füllen die Thüler aus. 2. Das 
Hügelland zwischen Szepes-Olaszi ( Wallendorf) und Szepes-Váralja (Kirch- 
drauf). Dieses Hügelland besteht aus Karpathen-Sandstein, u. z. aus Kalk- 
conglomeraten, Sandsteinen und Mergeln. Inmitten dieses Hügellandes erhebt 
sich dann bei Szepes- Váralja ein 2:5 Km langer, 180 m. hoher kuppenförmig 
gebauter Süsswasserkalkhügel, der diluvialen Alters ist und in einer Reihe von 
Steinbrüchen zahlreiche von Dr. Prof. Sravug bestimmte (Földt. Közl. XXVII. Bd.) 
Pflanzenreste geliefert hat. 


156 LITTERATUR. 


(3.) Junius v. PErHő : (reologiai adatok Fenes, Sólyom és Urszád környé- 
kéról Bihar megyében. (Geologische Beitráge über die Umgebung von 
Fenes, Sólyom und Urszád im Comitate Bihar.) 20 Seiten. Ungarisch u. 
deutsch. 


Das Grundgebirge dieser Gegend wird zusammengesetzt 1. von Phylliten, 
2. von dyadischen Ouarziten und rothen Schiefern, 3. von Felsitporphyr in über- 
wiegend geschichteter, mitunter aber auch massiger Ausbildung und 4. von 
triadisehen Kalken und Dolomiten. In der Niederung der Schwarzen Kőrös 
treten 5. sarmatische Cerithienkalke und darüber in höherer und übergreifender 
Lagerung 6. pontische Mergel, Thone, Sand, Sandsteingerölle und Riesenschot- 
ter auf. Interessant ist die Constatirung eines alten Abrasionsufers zwischen 
Sólyom und Urszád, hervorgebracht durch die erodirende Wirkung der pontischen 
See. 7. Diluviale Scechotter und Thon, sowie 8. üáltere und neuere alluviale 
Ablagerungen vervollstündigen die Anschüttung der Thalbecken. 

Als tektonisches Moment dieser Gegend wird mitgeteilt, dass sich zu Ende 
der dyadischen Ablagerungen ein System von Spalten gebildet hat, durch welche 
die Felsitporphyre emporgebrochen sind, wüáhrend die triadischen Kalke und 
Dolomite von diesen Vorgángen nicht mehr berührt wurden. 


(4.) Mogiz v. PÁnFYy : (reologiai jegyzetek a szkerisorai mészterületről és 
a gyalui havasok déli és délkeleti részeiről. (Geologische Notizen über 
das Kalkgebiet von Szkerisora und über die südlichen und südöstliechen 
Theile des Gyaluer Hochgebirges.) 17 Seiten. Ung. u. dtsch. 


Das Kalkgebirge von Szkerisora besteht zuunterst aus grauen und rothen 
Ssandsteinen und Conglomeraten der Dyas ; darüber folgen dann dunkle bitumi- 
nöse Guttensteiner Kalke und über diesen dünnbankige Liaskalke mit Spiri- 
ferina Walcotti, S0w. sp. 

Der südliche Theii des Gyaluer Hochgebirges dagegen besteht blos aus 
krystallinischen Gesteinen und zwar 1. aus den krystallinisehen Sehiefern der 
II. mittleren Gruppe (granatenführende Glimmerschiefer, Biotitgneiss, Rutil- 
schiefer, Turmalinschiefer, Amphibolit, Pegmatitgranit und Granitgneis), 2. aus 
der oberen (III) Gruppe der kryst. Schiefer (Phyllit und Graphitschiefer) 3. aus 
Gramnit 4. aus Ouarztrachyt (?) -und 5) Andesit- und Dacit-Durchbrüchen, zumeist 
in Gangform. 


(5.) LupwiG Rorn v. TeregGp: Az erdélyrészi Érczhegység ÉK-i széle 
Vidaly, Nagy-Oklos, Oláh-Rákos és Örményes környékén. (Der NO- 
liche Rand des siebenbürgischen Erzgebirges in der Umgebung von 
Vidaly, Nagy-Oklos, Oláh-Rákos und Örményes.) 28 Seiten. Ung. u. dtsch. 


Auf dem umschriebenen Gebiete setzen die von der Gegend von Toroczkó 
her bekannten Bildungen fort und zwar die krystallinischen Schiefer und deren 
Kalke, üáltere Eruptiv-Gesteine (Diabase u. Felsitporphyre), Tithonkalke, Neocom- 
Ablagerungen, denen sich als neues gebirgsbildendes Glied bei Nagy-Oklos ober- 
kretaceische Ablagerungen hinzugesellen. Zwischen letzteren treten dann noch 


LITTERATUR. 157 


jüngere Eruptivgesteine, namentlich Dacite auf. Im Osten dagegen wird der 
Rand des eigentlichen Gebirges darch mediterrane, sarmatische und pontische 
Ablagernngen gebildet, die alle ziemliech reich an Versteinerungen sind. Letzte- 
ren schliessen sich ferner noch das Diluvium und Alluvium an. 

Die Züge des eigentliehen höheren Gebirges halten die schon bei Toroczkó 
constatirte 55 W-liche Streichrichtung ein, wobei sie — der wiederholten Faltung 
entsprechend — nach WNW oder 050 verfláchen. Geringe Abweichungen von 
dieser herrschenden öStreichrichtung zeigen sich nur durch locale Störungen 
verursacht, die Tithon-Kalkmasse des Székelykő indess hült bis an ihr Südende 
hin das guer gestellte Schichtstreichen ein. 


(6.) Jurnrus Haravárs : A hunyadmegyei Uj- Gredistye, Lunkány, Hátszeg 
környékének földtami viszonyai. (Die geologiscehen Verháltnisse der 
Umgebung von Uj-Gredistye, Lunkány und Hátszeg im Comitate 
Hunyad.) 15 Seiten. Ung. u. dtsch. 


Das kartirte Gebiet liegt nördlich des Hátszeger Beckens und besteht des- 
sen Grundgebirge aus den krystallinischen Schiefern der sog. zweiten Gruppe, 
aus Glimmmergneissen, die (kleinere Faltungen ausser Acht gelassen) eine grosse 
Synclinale von annáhernd 0—W-licher Richtung bilden. Die Schiefer der höhe- 
ren, dritten Gruppe, Chloritsehiefer und. Chloritphyllite, kommen blos unter- 
geordnet im westl. Teile des begangenen Gebietes, in den östl. Ausláufern der 
Pojána Ruszka vor. 

Im Osten des Hátszeger Beckens liegen dann über den kryst. Sechiefern 
bei Ohába- Ponor und Uj-Gredistye Kalksteine der unteren und Sandsteine der 
oberen Kreide, ein michtiges, zerklüftetes Plateau bildend, wáhrend mehr im 
W bei Tustya-Farkadin die Szt. Péterfalvaer Schichten der mittleren Kreide, 
die durch Limnosaurus transylvanicus, Nopcsa bezeichnet sind, über den 
erwáhnten Schiefern der dritten Gruppe liegen. 

Die Hátszeger Bucht wird durch petrefactenreiche Schichten der mediter- 
ranen Stufe ausgefüllt, wáhrend ültere Schotterterrassen und jüngere Schotter- 
bánke der diluvialen, resp. alluvialen Zeit angehören. FR. SCHAFARZIK. 


(7.) FRANZ SCHAFARZIK : Klopottva és Malomvíz DNy-i környékének geolo- 
gi viszonyai. (Uber die geol. Verhált. d. SW-lichen Umgebung von 
Klopotina und Malomvíz.) 32 Seiten. Ung. u. dtsch. 


Es umfasst dieser Aufnahmsbericht die geol. Darstellung des mittleren 
und westliehen Retyezát- Gebirges im Comitate Hunyad. Es wird gezeigt, dass der 
Retyezát-Stock im Zuge der ungarisch-romünisechen Karpathen einen Granit- 
knoten darstelltund dass ihm NW-lich gegenüber ein zweiter solceher Knoten liegt, 
welcher aus Orthogneiss besteht, einem Gestein, welches eigentlich auch nichts 
anderesist, als ein mehr-weniger schiefriger, porphyrischer Granit. Krystallinische 
Schiefer derzweiten und dritten Gruppe umfliessen gewissermassen diese beiden 
Knoten mit einem SW—-NO-liehen Streichen, welches dann weiterhin in ein 
östliches übergeht. 


158 LITTERATUR. 


Verrukano-Partien, ein Zug fraglicher Doggersechiefer und sichere Malm- 
kalke mit Nerineen sind dem Retyezát-Stocke an seiner Südseite angelagert. 

Ausser den Graniten werden als weitere eruptive Gesteine Granitporphyre 
und Porphyrite erwáhnt, die spürlich in den den Graniten benachbarten krystal- 
linischen Schiefern als Günge auftreten. 

Ausserhalb des Gebirges finden wir am N-Fusse desselben, am Rande des 
Hátszeger Beckens die der mittleren Kreide angehörigen sog. Szt. Péterfalvaer 
Ablagerungen, wáhrend mehr gegen das Becken zu petrefactenführende medi- 
terrane Schichten und schliesslich als jüngste Decke diluviale und alluviale Abla- 
gerungen erwüáhnt werden. 

Gletseherspuren, wie Moránenreste, Rundhöcker wurden in der Náhe der 
Gletscherseen allgemein in Höhen über 1700 m. angetroffen. M. v. PárrYv. 


(8.) Koroman v. Appa: A Temesmegye ÉK-i és a Krassó-Szörény megye 
ÉNy-i részének, Kizdia és Minis völgyek vidékének geologiai viszo- 
nyai, D-re a Bégáig. (Die geol. Verh. d. N-liechen Teiles d. Comitates 
Temes u. d. NW-lichen Teiles d. Comitates Krassó-Szörény, der Gegend 
d. Kizdia- u. Minis-Thales 5-lieh biz zur Béga.) 22 Seiten. Ung. u. dtsch. 


In der oben umschriebenen Gegend treten in einzelnen Gráben unter der 
pontischen Decke Gabbro, resp. Olivin-Gabbro, sowie ferner Diabase zu Tage. 

Die pontisehen Ablagerungen: Glimmersand, Sandsteine, Mergel und 
bliulicher Thon sind die bei weitaus herrsehenden Gesteine und befindet sich 
der in der Literatur wolbekannte Radmanester Fundort ebenfalls hier u. zw. an 
der Grenze der beiden Gemeinden Radmanest und Bruznik. Diluvialer, Bohnenerz- 
führender Thon liegt als allgemeine Decke über den pontischen Ablagerungen, 
wührend in der Náhe der Böche und Flüsse alluviale Ablagerungen ausgeschie- 
den wurden. 


(9.) ALEXANDER GESELL: A verespataki bányaterület és az orlai Szt.- 
Kereszt-altáró geologiai viszonyai. Die geol. Verhültn. des Verespata- 
ker Grubenbezirkes und des Orlaer Szt.-Kereszt-Erbstollens). 11 Seiten. 
Ung. u. dtsch. 


Den Hauptpunkt des Gold- und Silberbergbaues auf dem Gebiete des 
Comitates Alsó Fehér bildet das Abrudbánya-Verespataker Grubenrevier, wel- 
ches sich innerhalb der Grenzen der Gemeinden Verespatak und Korna des 
Verespataker Kreises erstreckt. Das Bergbaurevier ist verhültnismössig sehr 
klein, kaum 359 Hectar. Das vorherrsehende Gestein dieses Gebietes ist der 
Kreide-Karpathensandstein, aus dessen Terrain sich die Dacitstöcke inselförmig 
erheben. Das Becken von Verespatak wird vom sogenannten Localsediment, 
einem mediterranen Conglomerate ausgefüllt. An der Grenze zwischen den 
Dacitstöcken und dem [Localsediment kommt — wie man es besonders im Erb- 
stollen beobachten kann — noch als schmale Zone der sogenannte cGlammv 
vor. Sehliesslich macht Verf. unter Berufung auf die monografische Arbeit des 


LITTERATUR. 159 


Ober bergingenieurs JogAwxw NicgL Mitteilung über die allgemeinen Gangverhült- 
nisse und die Erzführung dieses Reviers. 


(10.) THomas v. SzorragGn : A biharmegyei Királyerdő. (Der Királyerdő im 
Comitate Bihar.) Die letzte geologiscehe Acfnahme Dr. CARL HorMaANNSs. 
12 Seiten. Ung. u. dtseh. 


In seinen letzten Lebensjahren hat Dr. CARL HoFMaAxx in der östl. Hálfte 
des §-lich der Sebes-Kőrös gelegenen Királyerdő gearbeitet, u. zw. zwischen den 
Gemeinden Feketetó, Vár-Sonkolyos, Remecz und Dámos. Das Grundgebirge 
besteht aus krystallinischen Schiefern der oberen Gruppe (Granaten führende 
sericitisehe Glimmerschiefer, Glimmergneisse und Chloritsechiefer), deren Fa.tun- 
gen von NO nach SW verlaufen. Darüber befinden sich als ein NO—SW-lich 
streiechendes Band die Buntsandsteine und Dolomite der unteren Trias. Hierautf 
folgen dann Guttensteiner Kalke und blátterige Kalkmergel der mittleren Triasz 
mit Gervillia modiolaeformis und Myophoria costata. Die obere Trias dagegen 
wird aus Dolomiten und zuoberst aus dichtem Kalksteine gebildet, in welch 
letzterem hie und da einige CGhemnitzia-, Natica- und Gyroporellen-Spuren zu 
finden waren. 

Reich gegliedert ist nun der darüber folgende Lias. Zu unterst findet sich 
ein sehr verbreiteter guarzhaltiger Sandstein, zwischen dessen Bönken sich an 
mehreren Punkten ( Vár- Sonkolyos, Brátka) gute feuerfeste Thone eingelagert 
vorfinden. Die untere Abteilung des in Grestener Ausbildung belindlichen mitt- 
leren Lias besteht von unten nach oben aus a) Thonsechiefern mit GCyprinen, 
(Gervillien und Modiolen, b) mergeligem Thon mit Korallen, c) grauen Kalk mit 
Terebratula und Pecten, d) mergeligen Thonsechiefern (Nummismalis-Schichten) 
mit Gryphaea cymbium Lima, Pecten, etc. Im oberen Teile des mittleren Lias 
(Spinatus-Schichten) fanden sich Amaltheus spinatus, Pect. aeguwalvis, Lima 
Hermanmnni etc. Schliessliech erseheint der obere L1as zu unterst mit a) Belemni- 
ten-Mergel, dann b) der Harpoceras bifrons Schichte und c) der Harp. radians 
Etage. 

Über dem Lias findet man in zerrissenen Flecken die Murchisonae- 
Schichte des unteren, sowie die Macrocephalus-Schichte des oberen Dogger. 

Zwischen Brátka und Dámos folgt dann über dem Dogger eine breite 
Zone von Malmkalk, im $0-lichen Teile des Gebietes dagegen noch die obere 
Kreide (Gosau Schichten). 

Als Beckenausfüllungen des Sebes- Kőrös- Thales treten sarmatische Schich- 
ten, diluviale und alluviale Ablagerungen aut. 

Schliesslieh muss noch der zahlreichen Dacit-Durchbrüche gedacht wer- 
den, die zu beiden Seiten des Jád-Thales im krystallinisehen Schiefergebirge 
aufsetzen. FR. SCHAFARZIK. 


160 LITTERATUR. 


(11.) FRANSZ SCHAFARZIK: Nyitra megyének ipari szempontból fontosabb 
kőzeteiról. (Uber die industriell wichtigeren Gesteine des Comitates 
Nyitra.) 20 Seiten Ung. u. dtseh. 


Der vorliegende Bericht des Verf. über seine 10-tágige Exmission ins 
Comitat Nyitra bezweckt manche in technischer Hinsicht bemerkenswertere 
Rohmateriale dieses Comitates allgemeiner bekannt zu machen. In der Binlei- 
tung wird ausser der kurzen Skizzirung der oro-, hydro- und geologisehen Ver- 
háltnisse besonders der schollenfőörmige Bau der bereisten Gebirge hervor- 
gehoben. 

Als zur Glasfabrikation mehr-weniger geeignete Ouarzite dyadischen 
Alters werden angeführt und beschrieben die Vorkommen von Béd, Alsó- Elefánt, 
Szulócz, Családka und Kovarcz, Szolcsány, Végh- Vezekény und Radosna. 

Als Decorationssteine sind besonders zu erwáhnen der schöne schwarze 
(Trias) Marmor von Kolos-Hradistye, weniger der weisse Marmor von Jeskófalva 
und der Jurakalk von Janófalu. 

Bausteine besserer Oualitát sind das Hocen-Conglomerat vou Bajmócz, das 
mediterrane Conglomerat von Jókeő, pontischer Sandstein von Banka und 
pliocener Süsswasserkalk von Szádok. Der Granit vom Zoborberg bei Nyitra 
dagegen ist ziemlich verwittert. MEg BATES 


G. HELLMANN und W. MErsagpus: Der grosse Staubfall vom 9. bis 12. 
Mürz 1901 in Nordafrika, Süd- und Mitteleuropa. Abhandl. d. Kgl. 
Preuss. Meteorolog. Inst. Bd. II, No. 1. Berlin 1901. — 4", 93 Seiten, 
6 Tafeln, deutsch. 


Im ung. Text ausführlich besprochen. Vgl. p. 50. 


MITTEILUÜNGEN AUS DEN FACASITZÜNGEN DER UNG. 
GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


S 18. Janner. 19025 


Dr. Moxgiz v. Párnry: Die oberen Kreideschichten in der Umgebung von 
Alvincz. WSW-lich von Gyulafehérvár wird das linke Thalgehünge des Maros- 
flusses bis zam Poklos-Thale von den wechsellagernden Schichten des roten bun- 
ten Thones, Sandes und Schotters gebildet, die mit 20—25" nach 080 einfallen- 
Unterhalb des Poklos-Thales treéten diese Bildungen bei Borberek nur bei den 
Thaleingngen und am Ende der Rücken auf und sind unterhalb Borberek über- 
haupt nicht mehr zu finden. Über das Alter dieser Bildung stehen keine sicheren 
Anhaltspunkte zur Verfügung ; sie erinnert zwar an die eocenen bunten Thone 
der Umgebung von Kolozsvár, ist aber reicher an Sand und Schotter. Bin áhnliches 
Vorkommen ist zunüchst in dem Inselgebirge von Sárd-Borbánd bekannt, von 
wo A. Kocn dasselbe infolge der Beziehungen zu den eocenen Intermedia- 


sűlé szása ágos ák íttttttaatllká 


séta SA a 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 161 


sehichten, als oligocen besehrieb. Verf. sehliesst sich dieser Ansicht — obzwar 
mit einigem Vorbehalt — an. 

Unterhalb des Poklos-Thales ist diese fragliche Oligocenbildung concordant 
auf die Schichten der oberen Kreide gelagert. Der scehönste und am eingehend- 
sten untersuchte Aufschluss der oberen Kreideschichten befindet sich im Thale 
des Kolcs-Baches (auf der Militárkarte: Stánilor B.), wo in mehreren Niveaus 
fossilreiche Schichten anzutreffen sind. Diesen Fundort entdeckte im Jahre 1893 K. 
HeEnxepxy, Oberlehrer zu Nagyenyed, und fand bei Beschreibung der Fauna des- 
selben in seinem Werke: Alsó-Fehérvármegye monografiája (Monographie des 
Com. Alsó-Fehér), dass diese Schichten jenen im Gosau-Thale áhnlich sind. 

Verf. unterscheidet die folgenden Niveaux : 

Beim Hingang des Thales stossen wir auf blöulichgraue Sandsteinschichten, 
in welehen 1888 oder 1889 die Blátterabdrücke der bekannten Sabal major 
Uxa. sp. gefunden wurden; Überreste von Baumstámmen sind in denselben 
heute noch hüufig. Unter dem Sandstein lagert ein etwas sandiger Thonmergel, 
der eine Fülle von Brack-, beinahe Süsswasser-Fossilien enthült. Der grösste 
Teil derselben ist neu, in der Literatur bisher unbekannt. Verf. bezeichnet diese 
Schichte infolge der darin in grosser Menge vorkommenden Cerithien: Ceri- 
thienschichte. 

Unter derselben folgt abermals eine Schichte bláulichgrauen Sandsteines, 
die Verf., da darinnen vereinzelte Acteonellen von der Grösse eines Kinderkopfes 
vorkommen, Aciaeonellenschichte benannte. Nahe dem Liegenden weist diese 
Schichte abermals eine grosse Anzahl von Fossilien auf, deren ein Teil noch 
Brackwasser-, deren anderer Teil aber bereits marinen Charakter aufweist. 

Unter diesem, an Fossilien ziemlich reichen Niveau stossen wir auf blauen 
Thonmergel, in welchem, ausser anderen Fossilien, eine grosse Menge von Inocera- 
men und Korallenstöeken vorhanden sind, weshalb Verf. diese Sechichte als 
Inoceramenschichte bezeichnet. 

In dem Conglomerat, welches das Liegende obiger Schichte bildet, gelang 
es nur eine einzige Actaeonella gigantea zu finden, wáhrend in den in der Tiefe 
folgenden Conglomerat-, Sandstein- und Mergelschichten keinerlei Fossilien 
vorhanden sind. 

Ganz dieselben Schichten finden wir auch auf dem rechten Ufer des Maros 
Flusses bis hinab nach Karna, wo sie den neocomen Schichten aufgelagert sind. 
Verf. sammelte noch an mehreren Punkten Fossilien auf, mirgends aber in so 
grosser Menge, wie im Kolcs-Thale. 

Auf dem linken Ufer des Maros-Flusses boten die Conglomerate des Szerata- 
Berges bei Alkenyér sehr gut erhaltene Fossilien, die den Verf. zu der Anschau- 
ung veranlassten, dass die Schichten von Alkenyér und die Inoceramenschichten 
Ablagerungen gleichen Alters seien. Hin Unterschied zwischen den beiden besteht 
nur darin, dass die Fauna von Alkenyér auf Strandsedimente hinweist, wihrend 
sich die Inoceramenschichten aus bereits grösserer Meerestiefe abgelagert haben 
dürften. 

Dem Kreidemergel ist in dünner Schichte roter, buntgefleckter Thon 
und Sandstein aufgelagert, welche Verf. mit jener Bildung für identisch hált, 
die im Südwestteile des Erdélyerer Beckens als Oligocen betrachtet wird. 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 11 


162 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


Auf das Oligocen folgt ebenfalls concordant nach 050 einfallend obermediter- 
raner Sand. 

Verf. gelangt durch den Vergleich der Faunen zu dem Scehlusse, dass die 
Fauna der Alkenyérer und der Inoceramenschichte aus dem Gemenge der Gosauer 
und Aachener Fauna besteht ; es kommen aber auch Arten vor, die einesteils für 
die Fauna von Cserevicz, anderseits für die Kreideformation in Indien charak- 
teristisch sind. Unter den heimischen Vorkommen besitzt nur das von Puj Ahn- 
liehkeit. 

Was von der Fauna der Cerithienschichte bisher in der Literatur bekannt 
ist, erinnert am ehesten an das Garumnien der Pyrenüen. 

Der Actxonellen-Sandstein bildet eine verbindende Region der Inocera- 
men- und Cerithienschichten und es kommen in demselben jene ÁArten der 
Inoceramenschichte vor, die in dem ausgesüssten Meerwasser weiterbestehen 
konnten ; es treten aber darin auch einzelne, etwas verkümmerte Arten der 
Cerithienschichte auf. 

Die Frage: in welches geologische Niveau diese Schichten zu stellen sind, 
ist sehwer zu beantworten, doch meint Verf., dass die Alkenyérer und Inoceramen- 
schichten mit dem meisten Recht zum oberen Senon, die Actaxonellen- und 
Cerithienschichten mit dem das Palmenblatt enthaltenden Sandsteine zum 
Damien, ("arumnien gerechnet werden können. 

Sehliesslieh skizzirt Verf. kurz die tektonischen Verhültnisse seines 
Gebietes und die Verbreitung des Kreidemeeres in dem westsiebenbürgischen 
Gebirge. 

J. Hxaravárs bestreitet — obzwar er denselben nicht gesehen — dass der 
rote bunte Thon oligocenen Álters sei, da es sich von einem grossen Teil des 
westerdélyer Oligocens bereits herausstellte, dass es unteres Miocen oder 
sonst etwas sei. Ín Puj kommt, der oberen Kreide aufgelagert, ebenfalls roter 
Thon vor, den er zur Kreide zöáhlt. Da nun in Alkenyér der rote Thon der Kreide 
ebenfalls concordant aufgelagert ist, glaubt er, dass auch dieser zur Kreide 
gehört. 

J. Böcgn gibt der Meinung Ausdruck, dass der rote Thon von Alkenyér — 
den er wührend seiner geologisehen Arbeiten einmal sah — mit Recht zu jenem 
Gebilde gestellt werden kann, das bisher allgemein als Oligocen bekannt war. 

Dr. J. Pernó entnimmt dem Vortrag mit Freude, dass die obere Kreide- 
fauna Ungarns, Dank den Forschungen PáÁnrvs, wieder mit so interessanten 
Fundorten bereichert wurde, die berufen sind mehr und mehr Licht über die 
Verhültnisse, die am Ende der Kreideperiode herrsehten, zu verbreiten, und die 
uns über die Erstreckung der damaligen Meere immer genauere Anhaltspunkte- 
liefern. 

Dr. Permő möchte hauptsáchlich auf zwei Erscheinungen die Aufmerksam- 
keit lenken. Die eine ist die, dass in der Fauna von Alvincz— Borsómező—Alke- 
nyér Arten vorkommen, die auch in Süd-Indien, Beludschistan und im Péter- 
várader Gebirge (in den Hypersenon-Schichten von Cserevicz) zu finden sind ; 
so : Volutithes septemcostata und Eriphyla subplamissima. (Gardium Duclousi ist 
dem Garumnien von Südfrankreich (Auzas und Ausseing, Haute-Garonne) und. 
Spanien ( Figols, Catalonien) gemein, doch kommen auch im Csereviczer Hyper- 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 163 


senon typische Exemplare dieser Species vor. Pecten Krennert ist eine bisher 
nur aus dem Csereviczer Hypersenon bekannte gemeinsame Art. Wenn wir von 
einigen Arten der oberen Kreide absehen, die in versehiedenen Varietüten in 
ganz Buropa, ja man könnte sagen über die ganze Erde verbreitet sind (Neitha 
guadricosta, Inoceramus Gyipsi, Astarte similis, Turritella Hagenoviana, Actae- 
onella gigantea), so zeigt es sich, dass die südliches Facies der Oberkreide in 
viel engerer Beziehung zu einander standen als man bisher vermutete. 

Von ebenso grosser Wichtigkeit ist die zweite Erscheinung, dass, nach 
Dr. Párrv, auffallend viele Arten in der von ihm besehriebenen Fauna vorkommen, 
welche in der nördlichen Facies der oberen Kreide an mehreren Stellen und in 
reichlicher Menge vorhanden, wáhrend sie in der südlichen Facies sehr selten 
und nur vereinzelt oder aber überhaupt nicht zu finden sind. 

Dr. L. Lóczy hörte mit Freude und Genuss den inhaltsreichen Vortrag 
Dr. Párnrvs an und bringt die Gedanken zum Ausdruck, welche derselbe in ihm 
erweckte. Pánrvy fand die Schichten von Alvincz und Alkenyér der gefalteten 
ülteren Kreide discordant aufgelagert, und zwar in horizontaler Lage, nur durch 
Verwerfungen gestört. Gleichzeitig constatirte derselbe fjordáhnliche Fortsütze 
zwischen dem Bihar- Erdélyi Érezhegység (Bihar-Siebenbürger Erzgebirge) und 
dem Szebeni Hegység. In tektonischer Hinsicht ist also die Lage dieser oberen 
Kreideschichten mit den Gosauschichten des Maros-Thales, die von Lippa an 
bis in das Centrum des Biharhegység, bis zum Ouellengebiete des Aranyos-Flus- 
ses, ununterbrochen verfolgt werden können, identisch. Wáhrend aber der Gosau- 
Charakter der homogenen oberen Kreide im Maros-Thale sowol hinsiehtlich ihrer 
Stratigraphie, als auch ihrer Fauna kaum bezweifelt werden kann, ist nicht nur 
die petrographische Ausbildung, sondern auch die Fauna der oberen Kreide- 
Ablagerungen von Alkenyér—áAlvinez sehr variabel. Sie vereinigen nördliche 
und südliche Elemente. 

Dr. Lóczy folgert daraus, dass diese von einander abweichenden oberen 
Kreideschichten, trotz ihrer geringen Entfernung, unter verschiedenen physika- 
liscehen Verhültnissen zur Ablagerung gelangten. E. Suxss wiess 1875 die grosse 
Transgression der oberen Kreide auf der Erde, besonders aber auf der nördlichen 
Hemispháre, nach. Wenn sich diese Transgression auch nicht so gross erwies, 
wie SvEss vermutete, so ist sie doch auf der nördliehen Tafel von Europa und 
den gefalteten Gebirgen :des Balkans überall u. z. in zwei von einander abwei- 
chenden Ausbildungen als nördliche und südliche Facies zu finden. Die Resul- 
tate PánrYs stellen uns einer ganzen Reihe ihrer Lösung harrender Fragen 
gegenüber. Ob sich wol die oberen Kreideschichten im Biharhegység tatsüchlich 
in Fjorden ablagerten? Oder aber ist die transgressirende allgemeine Decke der 
oberen Kreide infolge spüterer karstartiger Dislocationen in Stücke zerrissen 
worden ? Weist der grosse Unterschied zwischen den oberen Kreideschichten von 
Alvincz-Alkenyér und des Maros Thales nicht auf ein Entstehen der beiden 
Kreidegebjete aus zwei unzusammenhüngenden Meeren hin? Müssen wir doch 
über den Unterschied zwischen dem Esztergom-Budapester und dem Erdélyer 
(S1ebenbürger) Bocen derartige Betrachtungen anstellen, ob dieselben nicht die 
Ablagerungen eines grossen westlichen und eines grossen östliehen eocenen 
Meeres seien? 

115 


164 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 


Waihrend im Biharhegység die obere Kreide der unteren discordant auf- 
lagert, hüángt sie — wie bekannt — im Balkan Gebirge und Krassó-Szörényi 
Középhegység (Kr.-Sz.-er Mittelgebirge) nicht nur tektoniseh, sondern auch 
stratigraphisch mit derselben unzertrennlich zusammen. Diese drei verschiede- 
nen Ausbildungen der oberen Kreide auf einander so nahe gelegenen Stellen und 
der mehr centraleuropáische Charakter der ebenfalls unweiten Bakonyer Kreide 
eröffnen den Forschungen überaus wichtige Perspectiven. Von der Lösung dieser 
Probleme kann die Palgogeographie hochwichtige Resultate erwarten. 

Dr. Párrtr bemerkt, indem er auf das vorhergehende reflectirt, dass er den 
roten Thon von Alkenyér bedingunsweise zum Oligocen stellte und erwáhnte, dass 
derselbe wahrscheinlich mit jener Bildung identisech ist, die man im Südwestteile 
Erdélys als Oligocen zu betrachten pflegt. Darin, dass dieser rote Thon zur 
Kreide gehörig sei, kann Verf. mit Hazavárs nicht übereinstimmen, da er auf 
dem ganzen Gebiete, insbesondere aber im Thale des Kolcs-Baches, wo die 
ganze Schichtenreihe vorhanden ist, im Schichtencomplex keine áhnliche Bil- 
dung vorfand. Der rote Thon von Alkenyér ist aller Wahrscheinlichkeit nach 
mit den roten bunten Thon- und Sandsteinschiechten von Poklos identisch, 
von denen A. Kocn im Insclgebirge von Sárd-Borbánd nachwies, dass sie 
den eocenen Intermediasckhichten aufgelagert sind. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


5—6. FÜZET, 


XXXII. KÖTET. 1902. MÁJUS-—JUNIUS, 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES 
MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 
ÍV. és V. táblával. 


Dr. KocH ANTAL-tól.! 


Társulatunk 1900-ban megérte volt fennállásának 50-ik évét, a nél- 
kül, hogy 1900 julius 6-án tényleges megalakulásának 50-ik évfordulóját 
valami szokásos módon megünnepelte volna. Akkori tisztelt elnökünk, az 
1900 február 7-én tartott közgyűlésen a társulat életének ezen forduló- 
pontjára utalva, nagy vonásokban illően megrajzolta ugyan történetének 
-és működésének legfőbb mozzanatait, de miután senki sem lépett fel kon- 
krét javaslattal arra nézve, hogy ezen nevezetes napot külön, a nagy nyil- 
vánosság előtt 15, meg kellene ünnepelnünk, így az erre való alkalmat el- 
mulasztottuk. A mult év elején azonban, mostani elnökünk indítására a 
választmány elhatározta, hogy társulatunk 50 éves fennállásának emlékére 
megiratja annak 50 éves történetét és elkészítteti kiadványainak utolsó 18 
évfolyamához a tartalommutatót. Az első feladatra, nem ugyan mint erre 
leghivatottabb, de mint a társulat legrégibb tagjainak egyike, én vállalkoz- 
tam, és ennek folytán járulok ma a társulat 50 éves történetének átnéze- 
tével a tisztelt közgyűlés színe elé. 3 

Nem én vagyok az első, ki társulatunk küzdelmeire, fejlődésére, mű- 
ködésére, tehát történetére visszapillant; tették ezt előttem már többen. 
Így Kovárs Gyura társulatunk első titkára, már 1852-ben adja a társulat 
keletkezésének történetét ; ? 1856-ban KuBrwyr FERENcz, társulatunk akkori 
alelnöke, vázolja a társulat 16 évi működését ; ? 1880-ban SCHMIDT SÁNDOR, 
a társulat akkori másodtitkára, a január 28-án tartott közgyűlésen szépen 
leírta és találóan kidomborította társulatunk 30 éves munkásságát. 
Ezeken kívül későbbi elnökeink és titkáraink közgyűlési jelentéseiben is 


: Fölolvasta a Földtani Társulat 1902. évi februárius hó 5-én tartott köz- 
gyűlésén. 

? Első jelentés a Magyarhoni Földtani Társulatról, Pesten 1852. (németül.) 

" A Magyarhoni Földtani Társulat 16 évi működéséről szóló jelentés. Mun- 
kálatok. III. k. Pest 1867. 46. I. 

t Földtani értesítő. Első évfolyam 1880. 2—15. Il. 


Földtami Közlöny. XXXII. köt. 1902. 


166 D: KOCH ANTAL: 


gyakran találkozunk társulatunk multjára vonatkozó értékes visszaemléke-- 
zésekkel, azokból levont következtetésekkel és tanuiságos levonásokkal is. 

Hogy ezen értékes előmunkálatokban szépen és jól elmondottakat 
egyszerűen átvegyem és kibővítve csak ismételjem, arra nézetem szerint 
szükség nincsen, mivel módjában áll mindegyikünknek eme összefoglaló 
jelentéseket olvasnunk ; inkább arra törekedtem tehát, hogy társulatunk 
összes irományainak és kiadványainak gondos átkutatása után kivonjam 
és átnézetesen összeállítsam mindazokat az adatokat, melyek a társulat 
életét és fejlődését számokban és tényekben föltüntetik, s melyekből a 
következtetések könnyen levonhatók. Ezek a statisztikai módszerrel össze- 
foglalt és feltüntetett adatok társulatunk 50 éves építkezésének igazi épü- 
letkövei, melyeknek pontos ismerése és mérlegelése nemcsak tanulságos, 
de szükséges is, ha a továbbépítéshez biztos kézzel hozzáfogni akarunk. 
Mindennek daczára mégis illőnek tartom, hogy bevezetésül legalább tár- 
sulatunk keletkezéséről egészen röviden újból megemlékezzem. 

Mi, régibb tagok mind tudjuk, hogy a lelkes beszterezebányai tanár,. 
dr. ZIPSER ANDRÁS eszméje és javaslata, melylyel a magyar orvosok és ter- 
mészetvizsgálók Sopronban tartott VIII. nagygyűlésén, 1847 augusztus. 
11-én föllépett, volt az elvetett termékeny mag, melyből a bekövetkezett 
viharos idők miatt csak 3 év multával csirázott ki társulatunk csemetéje ; 
az is tudva van, hogy a nagylelkű magyar főúr, EsTERHÁzY PáL herczeg: 
pártfogása indította meg első sorban az elvetett mag csirázását. KUBINYI 
ÁGOSTON és FERENcz, MaRscHawx JózsEr, PErrkó JÁNos és a javaslattevő - 
ZirsER Awpnrás tanácskozása 1848 január 3-án Videfalván továbbá elő- 
készítették a talajt; de az eközben kitört viharban nem kelhetett ki a csi- 
rázó palánta. 

A szabadságharcz leveretése után egyhamar alig jöhetett volna létre 
társulatunk, ha HAIDINGER ViLMmos, az akkori bécsi ifju mineralogusok és 
geologusok vezére, szaktudományaink terjesztésének szempontjából kiin- 
dulva, pártfogása alá nem vette volna ügyünket. Mint az 1849 deczember 
1-jén fölállított cs. kir. birodalmi földtani intézet igazgatója a bécsi kor- 
mánynál jól előkészítvén az utat, 1850 május vége felé Pestre küldte volt 
dr. HöRgNes Mónxiczot, mint a nevezett intézet biztosát, hogy az itteni vezér- 
férfiakkal a fölállítandó társulat programmját megállapítsa. Az értekezlet 
1850 május 24-én ENGEL SÁNDOR, FucHs VILMos, KUBINYI FERENCZ, KOVÁTS 
GYULA, MIKEczZ ANDRÁS, NENDTVICH KÁROLY, PETÉNYI DALAMON ÉS SZABÓ 
Józser jelenlétében megtartatván, dr. HöRgvezs M. kész munkaprogrammot 
ajánlott az alapítandó társulatnak elfogadásra. Mivel társulatunk első műkö- 
dése tényleg ezen munkaterv szerint indult meg, érdekes főbb pontjainak 
ismerése. Ezek voltak: 1. Földtani tekintetben nevezetes vidékeknek 
(Budapest, Hegyalja, Bakony stb.) monografiai és földtani leirásai. 2. Egyes 
helyeknek, melyek Magyarország ifjabb képződményeinek meghatározá- 


2 sé ad lasan kasszák álltak tttáíltltlLátllétllki 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 167. 


sára nagy befolyással leendenek (pl. Szobb és Türkenfeld stb.) mo- 
nografiái és leirásai. 3. Az ifjabb képletű kövületek (pl. Budán, Szobbon) 
folytonos gyűjtése. 4. Egyes bányavidékeknek monografiiája a Corra 
újabb ércztheoriájának folytonos szem előtt tartásával. 5. Iparművileg 
nevezetesebb ásványtani tárgyaknak, pl. a magyarországi építőköveknek, 
mésznemeknek, köszeneknek stb, leirása. 

Az értekezlet továbbá a következő határozatokat hozta: 1. KuBrwyi 
ÁGosrosx megbizatik, hogy egy magyarhoni földtani társulat alapíthatására 
felsőbb helyen a szükséges engedélyt kieszközölje. 2. Kovárs GyYurA a szük- 
séges alapszaáblyok megszerkesztésével és a jövő közgyűlés elé terjesztésével 
megbizatik. Ebben a következő pontok kiemelendők: a) A. magyarhoni 
földtani társulat, mely magánegylet, szoros tudományos kapcsolatban van 
a bécsi cs. kir. birod. földtani intézettel. b) A társulat a magyar nemzeti 
Muzeummal is szoros viszonyban áll, a gyűjtött tárgyak annak tulajdo- 
nába mennek át. c) A m. nemz. Muzeum szolgáltat helyiséget, őrzi a tár- 
sulat iratait, és tisztviselői ingyen szolgálatukat fölajánlják. /) A társulat 
minden pénze csak valóságos tudományos működésekre fordítandó. A ta- 
gok ingyen szolgálnak; csak úti költségeik és napszámosbérei téríttetnek 
meg. e) A felsőbb engedély után azonnal nyilvános közgyűlés tartandó, 
melyre az összes aláirók meghivassanak, s az elfogadandó alapszabályok 
azonnal kinyomassanak. /) A megalakulás után a tudományos kutatások 
még a nyáron haladék nélkül megkezdessenek. 

Ezen programm értelmében azután 1850 jul. 6-án megtartatván az 


. első közgyűlés, a társulat tényleg megalakult és megválasztattak KuBIwYi 


ÁGosros elnöknek, Kovárs GYULA titkárnak, és dr. WAGNER DÁNIEL pénz- 
tárosnak. Az alapszabályokat ugyanazon év szeptember 3-án tartott máso- 
dik közgyűlésen fogadták csak el, melyen herczeg ESTERHÁZY PÁL közakarat- 
tal a társulat pártfogójának proklamáltatott és egyúttal megválasztattak a 
tisztikar többi tagjai is, u. m. Kuprisyi FERENxcz alelnöknek, SzaBó JÓZSEF 
másodtitkárnak, MIKEpcz ANDRÁS, PETÉNYI SALAMON, NENDTVICH KÁROLY és 
MARsSCHAN JózseF választmányi tagoknak. 

Ilyen szorosan körülszabott keretben indult meg tehát társulatunk 
szerény működése 1850-ben, melyet tovább nem kell most vázolnom, 
miután azt 22 év előtt ScHmipT SáxpokR tagtársunk fentemlített jelentésé- 
ben már behatóan jellemezte. Csak 1880-tól kezdve kivánom társulatunk 
további 20 éves munkásságát is folytatólag vázolni. De mielőtt ehhez 
fognék, áttérek előbb szorosabban kijelölt feladatomra, a társulatunk 
50 éves működésére vonatkozó tények átnézetes összeállítására. 


xx 
A mi mindennekelőtt egy társulat létezésének első és főfeltételét, az 


azt fentartó tagokat és azok számainak évi hullámzását illeti, az két mel- 
197 


168 Dr KOCH ANTAL: 


lékletben (I. és II.) van összeállítva. A mindenrendű tagoknak összes 
száma a lefolyt 50 év alatt 1141 volt, vállalatok, iskolák, intézetek és egy- 
leteké 55, a teljes összeg tehát 1196. 

Sajnos, hogy az összes tagoknak minden tekintetben teljes és töké- 
letes jegyzéke a rendelkezésre álló társulati iratokból és kiadványokból nem 
volt összeállítható, s ezen oknál fogya nem is közlöm azt. Igy különösen 
nem volt megtudható az első tagok közűl soknál kilépésüknek pontos idő- 
pontja ; továbbá sok tagnak polgári állása és foglalkozása sem volt beje- 
gyezhető. Az akkori tagoknak minden tekintetben való pontos nyilvántar- 
tása csak 1885-ben jelent meg első izben a Közlönyben, s ezzel egyúttal 
egyszer a foglalkozás szerinti, valamint földrajzi statisztikájuk is. A foglal- 
kozás szerinti statisztikát az 50 év tagjairól én is megcsináltam, a mennyire 
az adatok hiányos volta mellett lehetséges volt. Ez a következő : 


Tagok száma. Százalék-arány. 


1. Geologusok és velök rokon szakbeli tisztviselők 45 397 ha) 
2. Bányászok és kohászok, bánya és kohóbirto- 
kösök ze 274 23"00 


3. Tanárok a féndhelieket pöldéttve egyek és 
műegyetemi, bányászakadémiai, középiskolai. 


polgáritisk) és tanitókek— Zé [OAB 20-75 
4. Mérnökök és építészek 3 ! 32 2:65 
HSZÓLVOSOka Ez EGNT 3 60 5"00 
6. Gyógyszerészek és HELNéSzEk szys 25 200 

7. Ügyvédek, bírák és nem szakbeli orsz. és üll 
képviselők sali 2:58 

8. Magánhivatalnokok és nem szalébeti Hildsas 
tisztviselők  .. 3 120 10-00 

9. Földbirtokosok, gazdák, magáazóls adá 
sok és gazdasági tisztviselők SAD 130 10-80 
10. Gyárosok, kereskedők és iparosok .. . tt 428 2:00 
11. Papok, a rendbeli tanárokat nem számítva 18 1750 
MENŐK e zet za set kLŐ 07-80 
13. Foglalkozásuk nincs ÖN ÉSY ezve 3 124. 10:50 

összesen  .. 1441; és még : 

14. Bányavállalatok és részvénytársaságok 17 1550 
15. Iskolák, intézetek, egyesületek sdke 34. 9:83 
16. Városok (városi tanács, város közönsége) MOT u4b 033 
összesen .. 1196 99-99 


Ebből legalább számszerűleg is ki van mutatva, a mi egyébként is 
tudva volt, hogy a rokonfoglalkozású bányászok és kohászok, a termé- 
szettudományokkal foglalkozó tanárok és a természetkedvelő birtokosok 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 169 


és tisztviselők társulatunknak leghűségesebb szövetségesei és támogatói, 
kik a szakbeli geologusokkal együtt az összes tagoknak közel 70 százalé- 
kát kiteszik. Ez a tény följogosít arra a reménységre, hogy társulatunk 
élete további folyamában is első sorban a társadalom ezen elemeire szá- 
miíthatunk a legbiztosabban. 

A tagok évi létszámának emelkedését és sülyedését, tehát annak 
hullámzását a IV. táblán levő grafikai táblázat tünteti föl. Látjuk ebből, 
hogy a tagok száma kb. 76-on kezdve 1872-ig csak lassan emelkedik ; 
innen kezdve már gyorsabban felszökik 1877-ben 380-ra és fokozatosan 
növekedik 1886-ban a legmagasabb számig (445) ; míg ettől kezdve sajnos 
fokozatosan leapad e szám 1900-ban 322-ve. 

Igazságtalan lenne, ki tagjaink ezen aggasztó apadásának az okát 
abban keresné, hogy társulatunk működése azóta talán meglanyhult, s hogy 
a tagok iránt való kötelezettségének kevésbé felelne meg, mint azelőtt. 
A társulat további működésének objektiv megitéléséből ilyen vádnak alap- 
talan volta ki fog tünni. Szerény nézetem szerint az apadásnak főoka abban 
rejlik, hogy kulturális viszonyaink rohamos fejlődésével mindinkább több és 
részletesebb föladat nehezedik a társadalomnak azon legműveltebb részére, 
mely a kulturális intézményeket támogatni szokta ; és mivel anyagi gyara- 
podásunk azzal arányosan nem emelkedik, a szaktudományunktól távolabb 
eső körök lassanként kénytelenek visszavonulni, hogy inkább szorosabb 
foglalkozásuk köréhez tartozó kulturális intézményeket támogathassanak. 

A tagoknak sorából irodalmi működést társulatunkon belül 141-en 
fejtettek ki; tehát az összes létszámhoz mérve 12!/20/9 működött közre a 
társulat produktiv szellemi munkájában. Mint társulati tisztviselők 59-en 
működtek közre az anyagi és szellemi ügyek elintézésében, tehát az összes 
tagoknak valamivel több, mint 59/9-a. 

A mi társulatunk anyagi viszonyait illeti, a kiadványaiban közzétett 
évi számadások alapján először is az 50 év folyamán kimutatott bevételek 
és kiadások nemeit és összegét, valamint százalékviszonyát állítom össze. 


A) Bevételek nemei és ezek összeget 30 év alatt. 


BPárttogók adománya si e 5 a0-00tSb —ésV5" 00 
Tagoknak évdíjai .. AG A98-AS aZ VAD S a 
Okmánya alk ak MKE IGÉT J SJOZON ET NO B a 
Hladott kiadványokért ZAIKTKEZES ES E ee VEZET 
IRamatok né et Ze) (őz A dskoko tál azza ÁSI ae 
Alapítványok és ajándékok . DIÁBA GAZT EZe t A00 5 


összesen  .. 108,593-08 frt — 100 0 


170 DI KOCH ANTAL: 


B) Kiadások nemei és ezek összegei 50 év alatt. 


A bevétel 

Igazgatás, kezelési költségek — 27,140-19 frt— 25 9/9-a 
Kiadványokra SZ DOZAS 2 GE éSENNNÉ 
Postabérek . ; MOT SL AV SE 
Tudományos kiküldetésekre 531137 4— 5 a 
Tudományos eszközökre. .. EJ EE TO TENG EZ ETO KNK 
Könyvekre és térképekre... .. SZÍT Sa B ÜZ ANNK 
Vegyesekre, rendkívüli kiad. HOZÓ AT VE SOKÁ 

összesen .  98,01865 írt — 90-69/9-a. 


Maradék volna tehát e szerint 10,574"43 frt, mely azonban kamatos 
kamatokkal 1900 végéig 20,853 frtot tevő alaptőkévé növekedett. 

Az évi bevételeknek és kiadásoknak ingadozását és a társulat vagyo- 
nának emelkedését az V. táblán levő grafikai táblázatban tüntettem föl. 
Ebből kiolvasható, hogy 1865-ig, a meddig a társulat számadásairól rend- 
szeres évi kimutatásokat nem találunk, az anyagi viszonyok meglehetősen 
alacsony szinten mozognak. Innen kezdve az évi számadásokat, az 1867. évi 
kivételével, pontosan vezetve és följegyezve találjuk és látjuk, hogy anyagi 
viszonyaink, a kiadások és bevételek folytonos erős indadozásai mellett, 
évről-évre kedvezőbbekké válnak, s a társulat vagyona lassan növekedik 
1882-ig. Ezen évtől kezdve aztán gyorsabban és állandóan emelkednek té- 
teleink és a társulat vagyona az 50-ik év végén 20,853 frtal a legmagasabb 
fokot eléri. 

Ez az örvendetes emelkedés eleintén a tagok számának növekedésé- 
ben is, de sokkal nyomósabban az 1883-ban megindult alapítványokban, 
1887-től kezdve az országos segélyben, végre 1895-ben a SzaBó JÓzsEF 
emlékalap gyűjtésében leli magyarázatát. A társulat vagyonának ez az ör- 
vendetes állapota hű és kitartó tagjainak megnyugtatásul szolgálhat, hogy 
a tagok létszámának újabban tapasztalható csökkenése, egyelőre legalább, 
nem béníthatja meg a társulatot szellemi működésében ; de ha minél ma- 
gasabb czélra akarunl; törekedm, úgy okvetlenül komolyan arról is kell 
gondoskodm, hogy az érdeklődés társulatunk iránt ne csak megmarar- 
Jon, de folytonosan fokozódjék is. 

És most áttérek társulatunk szellemi működésének feltüntetésére, 
ugyancsak átnézetes számadatokban állítva azt szemünk elé. 

Társulatunk 50 éves fennállása alatt, a jegyzőkönyvek és a kiadvá- 
nyokban foglalt följegyzések szerint tartott : 

40 közgyűlést, 
309 szakülést, 
251 választmányi és 
8 vándorűlést; összesen tehát 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 171 


608 különböző ülést, a bizottságiakat nem számítva. Ha ezen szám- 
hoz hozzáadjuk még az 1871-ben megalakult selmeczi fiókegyletnek 
1894-ig tartott 13 közgyűlését és 32 szakülését; úgy az 50 év folytában 
megtartott összes űlések száma 655. 

Az üléseknek ez a tekintélyes száma már magában is bizonyíték a 
szellemi élet élénkségéről ; de csak akkor lesz meggyőző a bizonyító ereje, 
ha mindjárt ideigtatom az anyaegylet szakűlésein sikra kilépett tagoknak 
a neveit, zárjelben utána első föllépésük idejével, megtartott előadásaiknak 
számát a szakkör megjelölésével, melybe tartoznak, és pedig két időszakra 
beosztva a társulat 50 éves működését. 

Az I. táblázat szerint az 1851-től 1870-ig terjedt 20 éves időszakban, 
melyben társulatunk még szorosan a m. nemz. Muzeumhoz volt fűzve, 
és vezetése jórészt még tisztviselőinek gondjára volt bízva, 95 szakülésen 
következő szerzők tartottak előadásokat (I. a táblázatot 177. lapon). 

Ezen £0 éves időszakban tehát 95 szakűlésen 32 szerző tartott össze- 
sen 251 külömböző tárgyú előadást, melyeknek egy része azonban nyomta- 
tásban nem jelent meg. 

A II. táblázat szerint a 1871-től 1900-ig terjedő 30 éves időközben, 
melyben társulatunk szorosabban a m. kir. Földtani Intézethez csatlakozva, 
rendszeresebben és fokozott erélylyel teljesítette föladatát, 201 szakülésen 
következő szerzők tartottak előadásokat (1. a táblázatot 178. lapon). 

Ezen 30 éves időszakban összesen 201 szakűlésen 125 szerző szere- 
pel 857 különböző szakkörbe tartozó előadásokkal, melyeknek legnagyobb 
része a Földtani Közlönyben meg is jelent. 

Az első időszaknak 32 munkatársa közül! csak tizenketten jöttek át 
a másodikba; tehát az utóbbi 30 év folyamában 113 új munkatárs sze- 
gődött nemes ügyünk szolgálatába. Az átjött munkatársak kitartó buzgalma 
és példája csoportosította köréjük a tanítványoknak és követőknek ezt a 
tekintélyes számát. Méltó ok ez, hogy társulatunk ezen szép sikerére meg- 
elégedéssel tekinthetünk vissza, és hogy biztató reményt merítsünk arra, 
hogy a következő 50 évben fokozott mértékben növekedik "majd szaktudo- 
mányaink művelőinek a száma. 

De tekintsük át most a társulat szellemi működésének legbecsesebb 
gyümölcsét, annak kiadványait 185. 

A III. táblázatban összeállítottam összes kiadványainak nemeit, a 
nyomtatott íveknek és a mellékelt tábláknak a számaival (1. a táblázatot 
181. lapon). 

Társulatunk tehát 50 éves fennállása alatt 949 ívnyi, 161 rajztáblá- 
val, geol. térképpel és sok a szöveg közé nyomtatott ábrával ellátott szak- 
kiadványokat, összesen 47 kötetben, juttatott nem csupán tagjainak, de 
számos hazai intézetnek és cserében sok külföldi tudományos társulatnak. 
Ha e tekintetben a hatalmasabb kulturnemzetek hasonló társulataival nem 


172 D: KOCH ANTAL: 


is tudunk versenyezni, de a kisebb nemzetek sorában bizonyára elől járunk 
és így szerény viszonyaink közt ebben az eredményben is megnyugodha- 
tunk, annál is inkább, mivela külföld is méltányolja munkásságunk eddigi 
eredményeit. 

De átnézetet akarok nyújtani kiadványaink tartalmáról is, és pedig 
a szerzők nevének, dolgozataik nemének és számának a feltüntetésével, 
hogy ebből is levonhassa a tanulságot, a ki tényadatokból következtetni 
tud és akar. Ezt a kimutatást is a fentebb már vázolt két időszakra külön- 
külön állítottam egybe (l. a IV. táblázatot a 1853. lapon). 

Társulatunk első kiadványai magyar és német nyelven jelentek meg, 
de már a Munkálatok II. kötetétől kezdve, az anyagi körülmények miatt, 
csak hazai nyelvünkön jelenhettek meg a közlemények. Csupán a Munká- 
latok V. kötetében tétetett egy hosszabb dolgozat német nyelven közzé, és 
1874-ben különállóan PosEpwI F. Die Erzlagerstátten von Rézbányav czimű 
becses tanulmánya is. Ez a körülmény természetesen meggátolta, hogy a 
külföld szakkörei társulatunk teljes működéséről tudomást vehessenek és a 
csereviszonyok megkötését és ápolását is lehetetlenné tette. 1879 márczius. 
5-én tartott közgyűlésén határozta el társulatunk, hogy értekezései a ma- 
gyar szövegen kívül még német, franczia vagy angol nyelven is közzététes- 
senek, és azóta kiadványaink, és velök társulatunk működése fokozatosan 
mind szélesebb körben ismertekké váltak, és társulatunk ezzel eddigi el- 
szigeteltségéből a nagy kulturnemzetek közös tudományos törekvéseinek 
zászlója alá lépett. 

Kiadványaink keresett voltát és széles elterjedését a megkötött csere- 
viszonyoknak évről-évre növekedő száma mutatja. Mig 1886-ban például, 
a mikor a velünk csereviszonyban álló társulatokról az első kimutatás 
megjelent a Közlönyben, még csak 28 külföldi társulattal állottunk össze- 
köttetésben; addig 1900-ban már 68-al állott fenn a csereviszony, és a m. 
kir. Földtani Intézet útján még 164 ilyen társulat kapta a Földtani Köz- 
lönyt és a külön kiadványokat ; összesen tehát 232 példányunk terjedt széj- 
jel a kerek világ összes kulturállamaiban. Társulatunk tehát 50 éves 
fennállásának második felében ezen irányban is jelentékeny sikert tud 
felmutatni. SA 


Társulatunk működésének eme számszerű feltüntetése után röviden 
számot kell adnom még azon fontosabb mozgalmakról és azoknak sikerei- 
rőlis, melyek 1880 óta, a mikor t. i. ScHmipr SÁNxDpoR tagtársunk adott 
volt tömör áttekintést a megelőző 30 évnek kisérletekben és küzdelmek- 
ben gazdag, de még nagyon szerény működéséről s annak megfelelő ered- 
ményeiről, társulatunk kebelében előfordultak és annak élénken lüktető. 
beléletéről tanuskodnak. 

1880-ban a választmány SCHMIDT SÁNDOR akkori másodtitkár indít- 


1 
w 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 5Ü ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. (73 


ványát elfogadva elhatározta, hogy a c Földtani Közlönyv -ön kívül Földtani 
Értesítő czímmel egy külön folyóiratot indít meg. E folyóirat, az indítvány 
szavai szerint, minden szakűlést követő vasárnapra rendszerint és szigorúan 
betartandó időben kiadatván, egyrészt a közönséggel gyorsan és szabott idő- 
ben érintkeztet, másrészt pedig taralmánál fogva általános érdeklődést költ- 
het föl, és áthidalni lenne hivatva azon távolságot, mely az ásvány és föld- 
tan szakkörét a nagy közönségtől ez idő szerint még mindig elválasztja. 

A cFöldtani Értesítőv ezen évben meg is indult és változatos tartal- 
mával ú. m. talpraesett általános érdekű czikkek, a geologiai irodalom 15- 
mertetése, vegyesek, társulati ügyek — a kitűzött czél elérésére derekasan 
törekedett. Az 1883. évi közgyűlés azonban, tekintve azt, hogy Magyar- 
országon nem kevesebb mint 6 olyan tudományos társulat és illetőleg folyó- 
irat van, a hol földtani és rokontárgyú értekezések jelenhetnek meg, és 
tekintetbe véve másrészt a közreműködő munkások kicsiny számát, 1885 
januártól kezdve a Földtani Értesítőv megszüntetését elhatározta. 

Ugyanezen közgyűlés határozatából továbbá, társulatunk 30 éves 
fennállása emlékére, addigi kiadványainak 12 kötetével 50 hazai iskolát és 
intézetet megajándékozott volt. 

1880 deczember 1-én tartott ülésén a választmány Dr. SCHAFARZIK 
FrnReExcz indítványára elvben elhatározta, hogy a földrengések észlelésé- 
nek Magyarország területén való rendezését a M. Földt. Társ. magára vál- 
lalja. A kiküldött bizottságnak (SCHAFARZIK FERENCZ és INKEY BÉLA) javaslata 
az 1851 márczius 2-án tartott vál. űlésen elfogadtatván, ennek alapján 
HOoFMANN KÁRoLny, INKEY BÉLA és SCHAFARZIK FERENCZ a működés megkezdé- 
sével megbizattak. A földrengési bizottság működése eredményeivel aztán 
többször találkozunk már a Földtani Közlöny hasábjain. 

Egy az 1850 nov. 3-ki vál. űlésből kiküldött másik bizottság SzaBó 
JózsEr, HOFMANN KáRoLny, BöckH János, T. RorH LasJos, Lóczy LaAJos és INKEY 
BÉLA a geologiai nomenklatura nemzetközi egységesítésére vonatkozó ja- 
vaslatát 1881-ben elkészítvén, az franczia nyelven a nemzetközi bizott- 
ság titkárának, DepwanovE G. úrnak Liöge-be elküldetett. 

Az 1883 január 24-én tartott közgyűlés elfogadta az 1882 decz. 6.-i 
választm. ülésből kiküldött bizottságnak (ZSIGMONDY VILMos, BöckH JÁNOS, 
T. Rorm Lasos, Lóczy Lagos, HoFMANN KÁROLY, SrauB MónRicz és PETHŐ 
Gyuna mint előadó) igen nevezetes és fontos javaslatát, mely társulatunk- 
nak a m. kir. Földtani Intézettel kötendő szövetségét a x Földtani Közlöny" - 
nek közösen való kiadására, s ezzel kapcsolatban a cFöldtani Értesítős meg- 
szüntetésére, szerkesztő-bizottságnak alakítását és az irói tiszteletdíjak 
életbeléptetését tervezte. A tervezet társulatunknak előnyére meg is va- 
lósult és Közlönyünk 1883-tól kezdve egyúttal a m. kir. Földtani Intézet- 
nek hivatalos közlönyévé is vált. Az új titkárok ennek következtében nagy 
körültekintéssel arról is gondoskodtak, hogy a cFöldtani Közlönyv 1883-tól 


174 DI KOCH ANTAL: 


kezdve szebb formában, jobb papiron és nyomással, kifogástalan rajztábla- 
mellékletekkel, tehát a leggondosabb szerkesztésben jelenjék meg és ebben 
a tökéletesebb új formájában jelenik meg most már társulatunk ezen ren- 
des kiadványa és megy széjjel több száz cserepéldányban a világba. 

E közgyűlésen történt a társulatnak 12 éven át volt nagyérdemű elnöké- 
nek, Bányai Rerrz FniGyEs min. tanácsos úrnak a lemondása és SzaBó JÓZSEF 
egyet. tanárnak az elnöki széken méltó utódjává való megválasztása is. 

1883 szeptember 24-én a választmány az 1885-iki orsz. kiállítás bá- 
nyászati, kohászati és földtani bizottságába kiküldötte volt ZSIGMONDY 
VILMOS, SPLÉNYI BÉLA br., BRUCINAUN VILMOS, WARTHA VINCZE, GRAENZEN- 
STEIN BÉLA, LEITHNER ANTAL báró, KRENNER Józser, Lóczy LAJos és PETHŐ 
GyuLa tagjait. Ezen bizottság sikerdús működésének következtében társu- 
latunk a nevezett orsz. kiállításon méltóan szerepelt és bronzéremmel ki 
lett tüntetve. 

1884-ben ZsiGmonpY ViLMos indítványára fölszólítás intéztetett a 
hazai bánya- és iparvállalatokhoz, nemkülönben a tagokhoz is, hogy pár- 
toló vagy örökítő tagoknak lépnének be, és új tagokat ajánljanak. E föl- 
szólításnak volt is eredménye, s ha fényesnek nem volt mondható, de a 
társulat jövedelmét és alaptőkéjét mégis jelentékenyen gyarapította. Egy 
országos segély iránti kérvény, mely a vallás és közokt. m. kir. ministe- 
riumhoz intéztetett, ebben az évben nem Járt ugyan sikerrel, de kedvezően 
előkészítette az utat, úgy hogy két év múlva az országgyűlés megszavazta 
az 1000 frtos évi segélyt, melyet 1887 óta élvezünk. Ennek hováfordításá- 
ról a választmány 1887 márczius 2-án tartott ülésén úgy határozott, hogy 
annak egy része a Földtani Közlöny tudományos szinvonalának emelésére, 
más része Magyarországnak kiadandó földtani térképére és egy része eset- 
leg tudományos kiküldetésekre fordítandó. 

1885-ben megindult Magyarország átnézetes földtani térképének 
ügye is, és Böckn János elnöklete alatt HoFmaNw KÁáRoLryY, INKeyY BÉLA, 
Lóczy LALos, KocH ANTAL és később még T. Rorn LaJos is bizattak meg a 
térkép összeállításával. 

Az 1886-ik évi közgyűlésen a visszalépő elsőtitkár dr. PErTHő GYULA 
bucsúzó jelentésében egyrészt a magyar szakférfiaktól összeállított Magyar- 
ország földtani térképének kiadását, másrészt a magyar geologiai irodalom 
teljes repertoriumának megiratását és kiadását i8 ajánlotta volt a köz- 
gyűlés figyelmébe. A választmány február 20-án tartott ülésében meg is 
bízta az indítványozót, hogy ilyen repertorium részletes tervével foglal- 
kozni sziveskedjék. ; 

A m. kir. Földtani Intézettel való szövetség is módosíttatott ekkor, 
úgy hogy a Földtani Közlöny 1886-tól kezdve már nem közölte többé a m. 
kir. Földt. Intéz. évi jelentését, de az intézet által külön kiadandó füzetek- 
ből tagjaink számára a kellő számú példányok biztosíttattak. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 175 


A megválasztott új főtitkár dr. örauB Mógicz egy még a mult köz- 
gyűlésen beterjesztett kegyeletes indítványa is elintéztetett e közgyűlésen. 
E szerint: a) az elnök a közgyűlés alkalmával mondandó megnyító beszé- 
dében névleg megemlékezik a lefolyt évben elhúnyt kiváló társulati tagok- 
ról; b) a társulat elhúnyt tiszteleti tagjai, kiváló érdemű tisztviselői vagy 
az elhúnytnak egész életfolyását, a tudomány és a közügyek terén kifejtett 
munkálkodását kimerítő, forma tekintetében is kiváló emlékbeszédek tar- 
tandók ; c) a társulat többi elhúnytjairól a titkár emlékezik meg összefog- 
laló nekrológban. 

1888-ban Magyarország földtani térképe elkészült, s miután kiadási 
költségeire SEmspy Axpok 500 forintot adományozott, a földmiv. m. kir. 
Ministerium a m. kir. Földtani Intézet útján szintén annyit utalványozott 
volt e czélra, nyomására nézve a PosYER K. L. czéggel szerződés köttetett. 

Társulatunk történetében kimagasló mozzanat volt az 1892. évi ápri- 
lis hó 6-án általánosan tisztelt és szeretett volt elnökünk, dr. SzaBó JÓZSEF 
70-ik születésnapja alkalmából tartott ünnepi szakűlése, melyet örömtel- 
jes kegyelettel emlékezetünkbe visszaidézni el nem mulaszthattam. 

1892-ben az ezredéves orsz. kiállításra társulatunk kebeléből az 
országos kiállítási bizottságba Böckn Jáwsos alelnök küldetett ki; a követ- 
kező évben pedig az ezen kiállítás alkalmából tartandó geol. bányászati 
kongresszus bizottságába Böckn JÁnos alelnökön kívül még GESELL HÁNDOR, 
Lóczy LaJos és SCHMIDT SÁNDOR választm. tagok. 

1893 máj. 3-án tartott választm. ülésen a főtitkár indítványozta, hogy 
valaki vállalkozzék a millenniumi kiállítás alkalmára a magyar geologia 
fejlődése történetének megirására. Tudvalevő, hogy BöckH Jáwos alelnök 
végezte el ezt a szép föladatot. Habár becses tanulmánya nem a társulat 
kiadványai közt jelent is meg, de az eszme innen indult ki. 

Az 1894. évben a társulatot Szazsó Józser felejthetetlen elnökének el- 
húnytával pótolhatlan veszteség érte. A választmány 12 éven át volt pá- 
ratlan buzgó elnökének, és a társulat fennállása óta legtevékenyebb tagjá- 
nak elévülhetlen érdemeit jegyzőkönyvbe iktatva kegyeletes részvétének 
méltó kifejezést adott. De hálás elismerésének legmaradandóbb nyoma a 
Szoxracn Tamás tagtárs indítványára megindított Szabó-alapnak össze: 
gyűjtése volt, melynek kamataiból a társulat SzaBó JÓZSEF emlékére ezüst- 
érmet alapított és eredeti kutatásokra fordítandó díjakat is szándékozik 
kiadni. Az elhúnyt elnök érdemes utóda az elnöki székben BöckH JÁxos lett. 

A millennium évében megjelent végre társulatunk kiadásában Magyar- 
ország első magyar földtani térképe, melyből rövid idő alatt közel 800 pél- 
-dányban kelt el. Társulatunk az országos kiállításon való részvétele érem- 
mel és oklevéllel lett megjutalmazva. 

1898-ban BöcgH JÁwvos elnökünk az 1870 utáni években oly szépen 


176 DI KOCH ANTAL: 


sikerült vándorgyűlések és kirándulások fölelevenítését indítványozta. Az 
indítvány örömmel elfogadtatván, 1899 julius 2-tól 7-ig egy ilyen kirándu- 
lás rendeztetett, de meg kell vallanunk, hogy csak csekély számú résztvevő 
tagokat tudott oda vonzani. 

Társulatunk 50 éves fennállásának záró évében, 1900 február 7-én 
tartott közgyűlésén, nyílt először alkalom arra, hogy az alapított Szapó 
JózsEF ezüstérmet odaitéljük a magyar geológia legérdemesbikének, BöcKH 
Jáxos akkori elnökünknek. 

Végre még a selmeczbányai fiókegyesület működéséről is meg kell 
röviden emlékeznem. A fiókegylet 1871 augusztus 10-én a Selmeczbányárai 
rendezett vándorgyűlés alkalmával alapíttatván, alakuló ülését 1872 már- 
czius 11-én tartotta. Működésének jeleit azonban csak 1878-ban kezdte 
volt adni, a mikor Selmeczbánya vidéke geologiai viszonyainak részletes. 
tanulmányozását elhatározta és azzal több tagját megbízta. Ezen érdemes. 
feladatot 1885-ben el is végezte és Selmeczbánya vidékének geológiai tér- 
képe, melyen a bányavidék éreztelérvonulatai is szépen ki vannak tüntetve, 
az országos kiállításon is szerepelt. E térképet a fiókegyesület 500 pél- 
dányban sokszorosíttatta és 1886-ban SzaBó JózsEF magyarázó szövegével 
együtt társulatunk összes tagjainak rendelkezésére bocsátotta. 

A fiókegyesület elhatározta továbbá, hogy ezután Körmöczbánya vi- 
dékének hasonló módon való feldolgozását teszi munkássága czéljává. 


x 


Futólagos szemlémnek a végére jutottam. Társulatunk első 50 éves. 
munkásságának tárgyilagos hű képét igyekeztem minden szubjektív kiszi- 
nezés nélkül elénkbe állítani: vonja le ezekból minden tagja maga a 
következtetéseket és legjobb ereje és tehetsége szerint igyekezzék társula- 
tunkat a második 4) évben nemcsak fentartami, de tovább is fejleszteni 
és lehető legmagasabb fokra emelni. 


zá XXXII. k. Iv. tábfa. 


ke 


zt 
4 


F—t—— ——— it — 
Í 
li 


20.001 


THVZNV-ÁHMUMUITOLIK I -uvwz I 


VESS 


J— 


J XXXII. k. IV. tábfa. 


för 


g 


ő 
KG 


j[dtani 


etö 


GT 


50 Jahre dSesehiehte der ung. geologisehen esellschaft. 


, A Földtani Társulat 50 éves története. 


KOCH 


ESKÜT TEV 


—$ 12000 
(——6 10000 


HETES TédIS 1 SÉGE 
Ess ke hd EN HEE JAKE 
] ZNEITÍZTENAA JET "] eyst7 Tővze [7 
EG MEElKévvVV/ [. [  JoszeN veres] 
j j j j ! j MEZAZSZZENEEZ GR 
0 JEKEK egeei /697e 
ést Eg EGES 0 Ül Szól TEEIT 1 ág zf7ase 
— S60VL/0eZE 
LAS ZÖV7 
j 28187 ez08 
ssal] j EHEZ BOD 
j ! ha D09£1 4 1908 7 
A. 6948 szátizási 
— ] — elte[f/boozi 
—] 1gezft [mez 
[ezé] sorzY $9rz ] 
I ezz ! oorzeYMézez] 
Cezal OZegY 097 
CZ ANNKAZÓ AZZÁ 
BZ .  gtzd-evoz 
[ sszy özzjegzz 
hecze egye rtean] DOFZ ] 
adags je 99877 S 010é 
—gNAS s o6gZ 4004 
[zo 619 
j Oyoz7 7 94def Tan 
ZET h69ZZÍt Te 
118 zSz 


LES 


áutag: Gadrovita Camilla m.kir térkénész . 


rovatok a 


. a kiadá- 


a vizszintes 


Sraphische Darstellung der uctuafionen in den 


megfelelő pénzösszegeket forintokban 
bezeichnet die GCinnamen, sss 


a bevételeket, ..... zén 
sokat, -..------- a vagyoni állapotot jelzi. 


A függőleges rovatok a folyó 


A M. Földtani Társulat bevételei, 
kiadásai és vagyona ingadozásainak 


graphikus kimutatása 50 év folyamán. 


Cinnamen, eAusgaben und dem Vermögensstana der 
Jahreszahlen, die horizontalen Golonnen die eníspre- 
chenden Seldsummen in Sulden zur Darstellung. 


évszámokat, 


dont.  Kellner és Mohrlüder 


KOCH 


autagr Gadrovítz Camillo m.kir tórkénész 


eNyormt  Kelher és 


u 


folyamán. 


ht 50 éw 


oO - 
tzané 


soknak me 


- 


n ata 


felel 


schaft im Laufe von 50 Jahren. 


r 
der 


ecAnzakl 


nialen die enísprechende 


KOGH : A Földtani Társulat 50 éves története. sFöldtani $Közlöny XXXII. k. v. tábfa. 
§ , 50 dJahre dgeschichte der ung. geologisehen dSesellschaft. 


MITGLIEDER-ANZAHL 


Üome KV ; We i Hi Í ő autogr Gabrovitz Camillo  m.kir térkénész 


A M. Földtani Vársulat tagjainak számingadozásai 50 év folyamán. 
A függőleges rovatokban az évszámok, a vizszintesekben a tagoknak meg- 


felelő száma van feltüntetve. 


Jluctuation der Mitglieder-eAnzakt der ung. geologisehen esellschaft im Laufe von 50 Jahren. 
Jn den Vertical-Golonnen sind die Jakreszaklen, in den Horizontalen die entsprechende cAnzahl 
der Miiglieder dargestellt. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 


I. táblázat. 


Előadásaik neme és száma 


Szerzők neve és első föllépésük éve a 2 8 AT b Z 
NEVES SES Naa] 36 E 
eg ta es) a - oO 
Kováts Gyula (1851) 8 al. — 3 S 13 22 4.6 
Mednyánszky Dénes báró (1851). 1 ) — 1 
SzaborTózsetl858 MEN 2 sg ész 9 17 17 il ű) 49 
Kübinyüderenezttsop) md ee psz 2 1 16 19 0997] 
TESÉLTÉTTa tak zAájE LtSÉT la KOLT 0 E LESSRREK EGES ötssatltti állszsatttól Köésszzit lt § aze 1 1 
Imhoff György báró (1855) .. ETET — szav aA íl 2 
] Kovács János (1856)... TANA! KOKEST A a ESR VA HASA ER NYARAT ÚTÓB) j 
Peters Károly (1857) . IN VEÉR ÉSE 0 1 ll — 2 
Molnár János (1857). TER NB 1 EVER HIHE láze 1 — mez — 1 
Adler Gyorgy (1897) 4 e — — Visz r rintére 1 
Vass Samu gróf (1859)... .. -— 1 — 1 F- 1 3 
neti PAL (ÁSZOJ 1680 SZER Ov SANSZ NEE 114850 
Hantken Miksa (1860) .. u. — — 1 2 1827 JV 440 8 [/ 40 
fBernáth József (1804). c E 2 8 1 so) 1 12 
Zsigmondy Vilmos (1864) .. — - .) — ] — Ör dzsszgtilhest Zu 41 
Schwarz Gyüla 809 je ese e —— [ — Argir ek ant 4. 
Koch Antal (1865) .. sb ae 1 s egét iászzi CőLSerE J 
NNeupader János ( [8608 té a 7 — — ] 3 [ — 3 
Moser és Hecke (1866)... .. KENE BEÜT SZET TESz — 1 1 
Bakoyesíéyörey (SGGY Elet ke sz MM VST MET 1 1 
Krenner József S. (1866) —. —- Dima — 1 
Reitz Frigyes (1867) .. HZS ii ! 
Paulinyi Sándor (1867). s Jz üuN 4] — ! ű L. 
Hofmann Károly dr. (1867) .. .. .. — 1 2 1 sága 54 
Schröckenstein Ferencz (18683) "aárúzál LŐSET 1 6A géremi ! [ 
Winkler Benő" (1868)£ la — — 3.01 2 5 
] Luczenbacher János (1868) 1 1 
vanyátindse KÉSOBB Ja 2 éz kul áld sát ze 1 ) — / — 1 
Martha Vincze 196880 Ú 5 e. 1 ] — ps 
Tóth Ágoston (1869) pa He d ! 8 
Böckh János (1869) She 3 ] — ] — ! a 
Pávay V. Elek (1870) TA [6 AVAT [lót szet MGM 
Összesen 19 ] 35 ]! 8958 50 6sMIH25A 


178 Dr KOCH ANTAL: 


IT. táblázat. 


Előadásaik neme és száma 


Szerzők neve és első föllépésük éve — / 7 3 E 9 8 
52030 MÁNAKZT a E TESTES THE (e) 
j ! 
Szabó Józset ÚS53) a 7 ZA 187 őt atatég TTeMtEz AKSZ REESE 
Hantken Miksa (1860) . ez 9900 EA E ET SESB SENATE 
zaemondy iVáltmos (1864) 2 a pa jsztlit szzsses 4 ] — 4 8 
Bernáth József (1864)... .. . — J 4] — 3 llllsmeza 1 fej) 
Koch Antal (1865) . ! 1 SY 1819 217 128640 
Krenner József (1866). .. . I 15]-—-—[I[ E] 2 DN KŐ 
Hofmann Károly (18567) Zg ! 2 íl 1 — 2 6 
Schröckenstein Ferencz (1868)... .. ! — 1 Tis 
Winkler Benő (1868) KGNENSEÉN (REA rre 6 S NISSE ő 
Wartha Vincze (18689) . 1.1... § 2] 21 E Se TEA 
IBőekh Jámnos(ÜS69y EL EZE 5 2 13" Hs20 
MÓOLALÁSOSLON ÁBBI) E 1 2 L NMIEER 147118 AE 1 2 
1 BPávay Bek S70NEE 2 2 sz szd S 1 MI E 3 
Herbich Ferencz (1871) .. MEGLNNN EE  — NE [1 3 
jramznasa Nálhzzos (ILJA) MW) — I Cl 5 5 
Themak Bde (1871) Ma az sz sz zt NANE Stt ESEN 
Péttkó János (ASZA) E sz sz sz aa szt TT NEZD AS EKE 2 
Eezemsi nemez (Szi) a EMKE I — zi 1 rési A átási 1 
A ROHA ATOK ÁGYÁT ed e va ő MA EBE STEE KNEB 51 19 
NOS AVáKoly (MLSZ E E sz zzz TA KE a VE IE 2 
Abt Antal (872). S az ms 1 2 [DOCAUTHOR] ESEN NKEK NER 
BosepnyitletenezlS72) Ez sz za 108 St MESE 1 
Rybár István (1872)... .. BE 1 —zz ZA MAS e 3 
Iuschan Bódog (1872) . ..  . . JJ — ] — 1 1680 HágSSSS 2 
Jermy GÜsztéve 4872 ete sel a — ] — 1 — [ — 1 
Neubauer Ferencz (1872) . . . zzz — 1 esti te 1 
Klug Nándor (1872). E oz 011 EEEN SZT Klan 1 1 
Münnich Adolf (1879... 2 um) ggal MM 
Pfaunséttadttalttts ANEM ESZT eh SE 1 1 
Palzmann (1872) ezt Mvt MESZ, 1 1 
Sárkány Miksa (1872) 2. nd —[ —[ 18 1 1 
Kalchbrenner Károly (1872). . NCS —z s 4 HUSZ 2 
Bauer Károly (MEZ SEt s Ete a 1]. EBA ték 1 
Zsigmondy Béla (1873) 2 a sz [vésse KA AKEN EZ Gé 2 
Hazslinszky Frigyes (1873) -/Im um] —] d] — 1 1 
Wissinger Károly (1873). u. — — ] — ) — 2 2 4 
Sajóhelyi Frigyes (1873) — 1 2 
Átvitel... 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE, 179 


Előadásaik neme és száma 


I! 

MENTETT § WE 

Szerzők neve és első föllépésük éve a ed E Es 8 2 
Áthozatal .. . JEEZ E ESZA E SGüh 93 1 101 ! 284 

Kókán János (1873) teás ME Rei J J KEGE TT vorta 
Stürtzenbaum József (1873) .. — —) 1] — BTTO SZENT NTNÉET ESET MEREK 
BallótMátyási ( 1874) ere pzs ME nék (3 rolb rézet nulsegi Ma 
TŐ ÉLA S amania 4 1r724 He EN a a deti EM NEZZE E fee TAK 
Sehréder Rezső (1874) .. u. u. u ] - 3 Jól zt 6 TTZÁRTAB 
Matyasovszky Jakab (1874) .. . Hó ESA 5 Zára a FLNÁNYOÁK 
Henszlmann Imre (1874)... a. c. mo - út —— 1 — 
MOGE KNBETÁ ST EA ei E ed ea NR A) lt Meg ési 
Molnár Károly (1874)... Návt TALI Szja ait d 
Gesell Sándor (1874) .. .. .. . MESE E Se í TAN EKE lt ss 3 
Nezz ÁSTA ask een ed AD ga Zala őn 
Popovics Sándor Vazul (1874) . . ! 2 Aja E 3 1 E 3 
Kos Bela (19754 el Aszt SES ény [Esős lrgzszt tis fdelátt tea 
Ealaváts Gyuúla (1875). Sea AI VI ris 48 77 NA 
T6dn hé (MEJo) ek ez NE! J l 
Kürthy Sándor (1875) .. .. .. Sölbát ! igyeesoe eká TEN ZREBSÉSÁ EE AKK 
Bentéezik Börenes STB) 2. 2 JT 891 ÚT 17 Ábel e Shedáss, 58 
Gerhard von Rath (1876) .. .. . 10 [ 
inerálta jos ÜLSZ Ke e ea GST sző a 1 1 
Liszkay Gusztáv (1876). .. Hl Nt 1 zs —- 1 
HehmdttoándoTr( ÚSAG) esegszstne Niva 27 ZAR [osi e ések SEL Nas 
Rochlitzer József (1877)  .. -. A SZ NT NE 1 
Maderspach Livius (1877) .. .. .. pee ss 3) Ea 3 
SZTN hilorakezz (Coke eb EE E ES ÁOK KOSRH 08 
Berüsey Andor (IST 1 ES ASS KEST atz aszt 2 
Posewitz Tivadar (1879) u u 1 3 3 09 la 28 sz 108 
MA STÓt STO JE b laz I 
Primics György (1879)... vu uN 1] 4] 1 1) — 7 
Szterényi Hugó (1879) u... 1—[I 7] —]I — 1 8 
Tomsich István (1879)... u u mm ] Vaal j 
Franzenau Ágoston (1879) LETT MÁ TEL REN EE e. TÚL ág 2 1115 
Szontagh Tamás (1880). .. . . MESS ET OT esze; ss OKINEtESÉ 
Krászonyi József (1880). j 1 ha ESRt NAV 
Tausz Ferencz (1880) .. u u ma J J 1 1 
E Ltozsok MGO, E de [11 1 
Tre TAT KET ONTL I 1 2 ARU NJÍGÉSES KÖR VAR EE HEVESEN] et I 
E gélSzGyőzüjét 88 Má za ése e 78 leézzó hdészültéte 
Cseres Muükücsítt 880 ja ese áz ali Ez 1 — — [/ — 1 
Átvitel... .. ! 82] 88 1189 ] 99 1 218 ( 674 


150 


Szerzők neve és első föllépésük éve 


Dr 


KOCH ANTAL. 


Előadásaik neme és száma 


Áthozatal 


Öseh iajos S 82) S-es ze esve 
ető Gyula tS82)E EE Et 
Kalecsinszky Sándor (1882) . .. 


ilósvay Lajos (883) sss e. - 
Hegedüs Jenő (1883) .. .. .. 
Pantocsek József (1884) 


Helzéjámos (Aö860) MESS zzz 


Hazay Gyula (1886) . 
Pocta Fülöp (1886) 
Kocsis János (1887)... . 
Zimányi Károly (1887) 
Petrik Lajos (1887) — -— . 
NothIGYUlat US S) SSE 
Muraközy Károly (1887) 
Loczka József (1887) .. 
Szádeczky Gyula (1888) 
Pelachy Ferencz (1888) .. 
Jankó János ifj. (1888) .. 
Lörenthey Imre (1589) 

Braun Gyula (1889)... .. 
Traxler László (1890) 
Fialovszky Lajos (1890). .. . 
Eiróss Gyüla (4890) BEREN 
Melczer Gusztáv (1890)... 
Litschauer Lajos (1891) 
Treitz PéteriVUS95 Es E 
Francé Rezső (1893) .. .. . 
Núricsán JÓZSETt ez KEZES 
Lengyel Béla (1893) .. .. 
Bittó Béla (1894)... .. 3 
BITÓZMATOSTA SÓ azt 
Fuchs Károly (1895)... . 
Hollós László (1895) .. -— — 
Sóbányi Gyula (1896) .. 
Bene Géza (1896) I 
Horusitzky Henrik (1897) .. 
Papp Károly (1897) 
Moesz Gusztáv (1897) 


jo 8) 


l 


Átéitáik 114 120 


139 


235 


o 
mi 


ma 19 


— 


mh WOODY E OIL 


(e a) 
[dj 


Összesen 


járd Ste 


ma DD We 


2 s a ma (WD 


sarok A 


d — Nt o set — e] 


s, CD 


OT 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 151 
Előadásaik neme és száma 

Szerzők neve és első föllépésük éve a s: E e) 9.) a 
E SAGTN ota sát e a Keze 5 
Áthozatal Ü4 MEJOSE29T [6139 6935 [835 

Adda Kálmán (1897) .. . .. ák — ] — 148 VERY NYÉL SES 2 
Bock ES LES 9 zkt pee ós — ] — jisdita ső 2 

Fraas Eberhardt (1897) S e. l [E 186 
Hörnes Rudolf (1897) : PONT a eszét NI. MEA 
Laczkó Dezső (1898) .. .. .. st — — 1 ! — 7 Ha 

Bál TOrtSOS JEE szt ezt — —- 3 ]  — —f 3 

BÓHGSZRBGYSNEz ÜDE (ASYIO ezet LN ezett 8 at EZREK ÉT ss 

Cholnoky Jenő (1899). 2-1 —1—]I 1]—]1—f tl 

Kövesligethy Radó (1899) hd Készetű kó bikozazzzital igkészsj Hétes. 
Timkó imre 190082 E e sértse 1 
Erdős Lajos (1900) 1 
Kiss Victor Manó (1900) 1 


Összesen... . 


115 1 120 


A szakülések száma ezen időszakban volt 201. 


III. táblázat. 


941 


A társulati kiadványoknak ívszámai és rajztábla-mellékletei. 


A kiadvány czime és megjelenés éve 


Első jelentés. Pest 1852... 


Erster Bericht. Pest 1852... vé c 3 zt MEN 


Munkálatok I. kötete 1856 . 
Arbettemdküss e GE SG Heft 1 856 


Mt zálatokátákot sÜSO zet ai E ealel s MERNE GMR vak 


( TEL SŐZT SA 
( GYEN E S ÜSÖSESE 
a Viz PSZT 
Földtani Közlöny. 
( ( Net 1872 
a a TT 
fi ( TVE e S 7 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902 


TÖUKOL ÉSZ Se 104 ovo TL 


GJ e 


[TTábla- 

I Nyom- ] mel- 

tatott ívek ) lékle- 

száma tek 
szama 

407510) al 

feE 2.500 /  — 

jó 1 4.500 19 
A 5.000 9 
13.625 ! 1 

VO SEKÉNÉS 

025 3 

est k álsz E TA KÜLLÉEN 14.625 4 
16.375 9 

(855) zzz 

90.875 4. 

JÖ AE drje sdeeY 19.625 a] 
Átvitel... .. 1 136.000 ] 45 

13 


182 Dr KOCH ANTAL: 


(Tábla- 
Nyom- ) mel- 
A kiadvány czime és megjelenés éve tatott vsz lékle- 
száma ] tek 
, szama 
Áthozatal.. ] 136.000 [ 45 
Posepny Fr. Erzlagerstátten von Rézbánya. Budapest 1874 12.375 5 
Höldtana Közlöny VE kötsül So ate a a e 18.375 6 
a a V.IEd kzt SU STÁONÉSSE Br eszt át ág SOSE 21.625 4. 
a € VET rt SZEGET Ez sz SEN ESB 25.125 42 
a CA KNRKANTÉN ÉL Ú7 EZ ESA KC SSRLÉBÓ] [o e] tej JOÁB EEEN UE áen BE TÉL Tai 21.000125s2 
a a TENKES Pa ARON EE, egz at VEGERE EKE E 31.000 43 
a a AL TEGZERTÉSSSŐ TT , e EE ANAL NN EB 26.000 5 
Földtani Értesitő. I. évfolyam 1880... KSE VET NA AZ10100-1 E 
Böldtaniktözlony ad ikötsáősie s tét este EDE 2250 4Tas 
Höldtani Birtesitő. Úl-éviolyami 1881 IL East öt 16.500 /  — 
Hóldtaniközlöny s XxkötstSs2 e. zak En MASERT 18.750 2 
Földtani Értesitő. III. évfolyam 1882... 9.000 / — 
Tartalommutató a társulat 1852—1882. évi "kiadványaihoz. 
Budapest 1884. . . TÉS 2 sztk VMS Á eze ai 3440/0409.) 
Földtani Közlöny. STO köt 188 bekes a B tnek NA 272 RAN 
a ( DN Zat éri födi NCS ETÁ jó SES NEE BG s e atok] 2 
[ a Da adnál eteto TES At DER e JÖOZ9 42 
a a XGVÁLEKEKOK ÜSBON 29.125 48 
Dr. Szabó József. Selmecz környék ének szdlkeka mezes J 
Magyarázó szöveg cA selmeczi bányavidék ércztelér- 
vonulatai, czimü részletes geologiai térképéhez. Kiadta 


agselmeczbányatttokegylet: 18800 tte ete E zt 6. 12 SEA VANNA 
Holdtani Közlöny s vőeköt. : 18874 ette ea eket SÜMOLN 7 
a a ZZAAVANTTENKZÉG LAB SZ ESB ézet éle ÉS EE NO ANEM 34.500 ! 6 
a ( BEDE,  ECINRNAK hetet eze KEY alán átÉs tk S NODN 2 
a ( KEXÉNSt I BÓO ZO szent Ea, MEZ AÁSTZÉTYI 97 22 GTA OTOAK ME 
a a ZZXÖTKEER az ABOTL ÓZ ARO Ab 96.000] 5 
( a XERVNESÉtez BOD TEA ez Ete E bú 272450 4 
a A XOXINESSOK ET 893 TET ERTE $ DUDA 3 
a ( KALYI HAGIA SOL 2 ALBA rt NEP 28.750 6 
a a KV ZES OB ez ez ezette E 26.625 ] 5 
a a XXV E SOB e S AE: 95.600 9 
( fi b. GVén E EST SZOT 48 atal 40, 4. 


A magyar korona országai földtani Ezonyaat evil 
vázlata. Magyarázó szöveg Magyarország átnézetes geolo- 
giai térképéhez. Budapest 1897. Magyar és német nyelven ESZÉT KNK 


Hóldtani KÖZLÖTY, SXEKSVTTTSKOT SÓ ső SAGAN RE SE TÉS 95.500! 6 
a f KKK ét TSODE E ERNO tg LB 23.875 ! 


Áthozatal . 873.§75 


4 MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 


Tábla 
Nyom- (/ mel- 
A kiadvány czime és megjelenés éve tatott ívek / lékle- 
száma tek 
szama 
Áthozatal 873.875 ( 154 
Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900 DEZSO arral 
Dr. Koch Antal. Az erdélyrészi medencze Hasndeori képződé j 
ményei. II. Neogén-csoport. Budapest 1900. : JOZHOr A ána3 
Dr. Anton Koch. Die Tertiárbildungen des Beckens he 
siebenbürgisehen Landestheile. II. Neogen - Abtheilung. 
Budapest 1900 .. B tsadk LÉ sel 23.125 3 
Összesen .. .. 1 949.000 ( 161 


IV. táblázat. 


a) A társulat 1852 


— 0 közt megjelent munkálatainak 


tartalma. 
1 SZE MRS ee zta Te ÖSARREBB TERMEKE TREES ÉSE. BESE VESSE ESEL ÉS IEEE ÉR ESÉSE EHETTEK EE ze 
. — Ertekezések KEZE ate dá] E j 
Szerző neve azon sorrendben, SET ZS 8 (2 Sh at edet dea 
a mint a társulat kiadványai- / a JA ez 6 igei 5 Eta B :9 éz] 8 
ban szerepelni kezd LE 388 éz ag 8813 FEd "3 ,B8:8 Esii (8 
Il 3 Meget ekes FE UgcA zza] KH [55 A asz 
Kubinyi Ferenez .. .. 1188 NNAK HAAS NRNRRÉSRON TŰRANTTK I KOZ EE aMAG S EZEK ! 5 
Kováts Gyula HERE HT Ho e eastb hg REN BB 
Pettkó János .. .. —]—) 1 — —]— 1 
Szabó József sze MAZ] 11 
Mednyánszky Dénes br. ES JESS MA 8e 1. 
Petényi Salamon. . .. . — [ej a—] 1 s 1 
Kovács János SI Í 1 1 
Schwarz Gyula térelál —1 1 
Wass Samu gr... .. ekéskoti 4 eg hr S fölé telj) e 1 szal AAN HŐ ee 1 
Rosty Pál j jr VE sg ét EG 
Koch Antal .. . — 2 1—] —] j 2 
Hantken Miksa 181 PESESBNÍNT 3 HÁ SZ TEST ejts tt o ESZED A ÉKES Ő0, 
Bernáth József. . . —] 2]—i 2 
Krenner József 5. —]—j—] 1 1 
Raitz Frigyes ESETERE EZÉ E [LES MKE 47 1] — ) — 1 
Hofmann Károly. JESZÁTÁN ÁLT KEZHARESEÉNÍKÉtE pri - 3 
Franz Schröckenstein.. . 1 ! 
Összesen 17 szerzőtől g 


184 


D: 


KOCH ANTAL: 


b) A társulat 1871—1900 közt megjelent kiadványainak 


tartalma. 
ETI Értekezések 19 dl rag p 

Szerző neve azon sorrendben, [7 s halas ai az € 
a mint a társulat kiadványai- (€ 1 E je) Be 8 Je Bib B-al 8 
ban szerepelni kezd I) AISZ ÍS 8 8 a a 8 "3 Be: ol a 

[szd öz SZÁM ESNISESET E [érette EAN Sa EL ES 

Hantken Miksa . .. FE MA 4 4) —  11—]—] 5] —I 14 
Winkler "Benő ast je 11 —] 2 —[ 13] 2] —]—] 14] —[I 32 
SzabóJózsef, ez 2 ser ae teto LON SAZA SALA 2 (61. 0020ITT a EVA LG TK ET MALDON reá 
Bockh János: a - —]—] 9 1 1 1015 [2 U2 b ő9 
Koch Antal 11] 51 16 41 490 —]—]—]—I 4] 70 
Bruimann Vilmos . . El, cl EZREN SE ea ehes 2 
Pávay V. Elek. .. Eh BI —8 1 1 11) — —] —]—] —] — 2 
je májkátjders ő ti. ot zkt —]—] 2 —]I — —] —]—]—] — 9) 
Pettkó János . —]—] 2 —j[ — —]—)]—]—iI — 9 
Platzer Ferencz REN et: —] —] 1 —[I — —] —]—I —] — 1 
TAIRÓtÁMáajösa vese e KENE rre [előle 38 18 eze keláregeal ALAKOS 
IMÓLESASOST onás (EN NR —] —] 1 —I — 11—]j—]—j- 2 
Fuchs Tivadar 4. 5 LI 99 — TI —i UV — mM I [— I] —i — 3 
Bernath JÖZSet e. za esős zzz agya AD lgegazatt hig gt eve hg ee kV szlav 
Adler Károly 25 s EAN os od 9 lezszátgzai selöe sei a 1 
Előoínmann Károly ser asse 9] 1] 7 —[I — —]—]j—]—]—-—[f 10 
Rybár István . . z/SdEfal—i 9-—) I-es s 8 
Neubauer Férencez .. . .. —]— I 1 —iI — 1 
ReitzBrigyesüz 61 KLNNRNN a ett e Ld 14 
Abt Antal MAY ge ee [I —- — 1 
Matyasovszky Jakab. .. .  —] —] 8] — 810 ET HIRES ESET EST É 
Sajóhelyi Frigyes 44. vu SS. 6] — 1 HK KDISTBY 
Zsigmondy Vilmos . .. ..) —] —] 4 — 1 1] —]—I] —] — 6 
Zsigmondy Béla  ;.2k PS A LALI SES ge 1 
Kalchbrenner Károly .. . MT KASE e E 1.079Ó JEdf0 2. Aa MEROGLAÓ ebe 9 
Wissíingor Károlyi  teNetstttái Met Nt Ea el E — 1 — 7 
Elazslinszky (Erigyes 2 ező ta esse 11 1 
NVATÚAA IVATEZE tés MEL VA EK TÉETRNKANN ENKSONA  NSSSEB SES TVn MEKA ES 3 
Kókán János . ELEK STT SON e 10 ÖBLE MESET, ESETE ETL 7 e 9 
Stürizenbaun JÓZsetk d őMdlNet MEGGTNMESSS KRESZ KKA 6 
Balló Mátyás .. € 8812 4 02 afa 16 ARS (RB ERR TAG HETES et ES s 1 
E AA, ETOLEN EE rög TRÉ HÉ LÉSI EB BZRSESS KERN 1 TEMESI SZÉ [VS EA 1 
Baczoni Albert 4 .. BELYJ URL SZÉ tt 13 RRERSBS KÉPE la er EE s ee il 
Roth Samu dr. a Haat ABBÉ 991 Feki ég) Ov zee[/ Aze, ESTBEN NEG MET 
Molnár Károly 9 e BB RAKEBE TE Th sz 1 szé] SS SE ei 1 
Cesell Sándor estet átstesk LES 7] Ni]. 00 L20djt ts dee s 

Átvitel 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 


Értekezések kre za 2 

Szerző neve azon sorrendben, ÉJ a egés já "sáfe a 
a mint a társulat kiadványai- 3 e 5I2-ha Ja 5 e jás § és Aa 8 
ban szerepelni kezd ésitő as a8j88$ 8 ]48 8 1 88:9 148 WE 
media Én FO" [Hi 5 H E BB oO 

Áthozatat Lal 90 28Nt 102204 5914 41 78] 231 545 

Lóczy Lajos 11 ALAK 0 ALKO Th KO EE ZENE] 
HikeyüBőlar Eros tes 485 a ESEN KEN 58 INN A ENNE TANÁCS 72 TK 1 HERE. A lösz CK! 11 106 
Haláváta Gyülatés Jesz s zzz b 8 a AE I 26 
Tóth Mihály dr. SEAN EE MEL at SS [jesz 
Kea eatddétemez Ld Je so 8 HTO SZAZ E TŐ A SG alia 016 
Jovitza J. és Ordódy Lajos — 1 —] — 1 
Szterényi (Stern) Hugó . .. —] 3] — —[ 20 —- 25 
iiegeza "VGtOts ee vad se eF EIN 18 
Kürthy Sándor KINE-S HKESSSE HG TS VAJ RÉSG Ú) —] — 2 
Popovics Voz. Sándor... .. JE ZETT ESTVE le EE ENE NE 1 
TNS kg sztést. a [As E MA take zjoksáthat te 
BAL KOR Az) eh ét -ő 1 ! 
HERÉK SSE vét EBA MET a E kt 4 zzlé e 1] —] —] -—] —i — 1 
Saint Sándor dus 179 Ko 52 See egesz 408 
Rochlitzer József... . . .!) —]—] 1 —[ — 67 des at ee Ze 1 
Maderspach Livius. . .. .. —] —] 3. —-[ —] —] —]—] —] — 3 
Semsey Andor A élem eteti —]——I 3 
Herbich Ferencz BEEE AESÜNBEKT NBR HI fákéséat I VÉSÉR ISS SL ERTS 1 
TEAel nt, Arne a e Nee AKA I 1 ÁZ UE 1 3 
Posewitz Tivadar dr. 1 VNUNEZTS ATÁT zdés bal IN Hdt KGY RE Krz Ésa feszál] és 
Stáúb Móricz ár a 2 ONT 351 1624 20 1] Tis 49. 900 
MDérer Mih:és Szilneczky Jake e [ 5 e —]—] — — 1 
Z. Knöpfler Gyula .. .. Sjfj eled — 1 
José EN EMNESZESES SRÉ DÉSI RÉ 2 SZEBB HÜ e) VESE se BRT 1 ÖS ÉR 
Névtelen és sss [esek BERN IGESSÉST[ 5SSE E ABES TAKE E SES MESS E ea ei e 
Primics György dr. MIG EDS A ALJA TAI EST zene m6e A: 
Franzenau Ágoston Magát tbe NE EG] SEA TO e fászez [és lesse Tt 111455 
Nagy áSZlói Sötét PS cőgi head c A INAS KE a 428 Hg SEB MESS Et) szt 1 
Mártonfi [Gagjos dee sets ! 1 11 USES NSA NEE VSE TRE 1 
TIER EVÉS ZET GR MBSSZN 4 016 SA osőő] ős ekzat  VANAd tel Kölcsz öerosgi idaza fás VSE 
BET JÓZSA mm ee eV EG EJ 9 
Steiner Antaldr. ESETI ml 1 
Cserey Adolf Lukács. . . [ — 1] Sze Eme 1 
Güekler Egy őzőt ete Más MEN Ne FGL a —) 2 
Szontagh Tamás dr... EHEN TESÉDJA ANT NE KÉSESSE TTOSÉS HTESEZÁA se EÁ sea kezet 111118) 
Pethő Gyula dr. tai DEGFUNESS ie 35 (REF sg MM 70 
Kalecsimszky Sándor 7 hai al cz EG BOJT 148610 SEEM Ef 1 23 
ITONNET JÓZSOMOT ee ENNE SE er, zza zás [szea lásaáraes 8 
Átvitel 124 II 56 691177 61 611103] 14 71371] 8211601 

j ! 


186 Dr KOCH ANTAL: 


Értekezések sz sa ús 

Szerző neve azon sorrendben, [7 ő S8 mp] e sé d 
a mint a társulat kiadványai- (8 [e 8 B Hó al £ léelÉ Te EJB E 
ban szerepelni kezd eSISSIS S 9JA3].2 Í§ 8 s 688 $08 S 

SZA re elte vall JESISS S 1 1) ts TET SES dlenttai tt a NTTTÉSES 

Áthozatal .. 56! 6911771 6116611103] 141 71371! 8211601 

To láss áámó s (ditzát, Eé et ás MEKI TEJE társa áz tíi 2/SNEN TIZ. Gee izlsmálői HP aa 3 
Szerkesztő... 8 aa ES [) 169] 0 NAG ASE [ESETRE TT 
Pesz.SÁMHOT. At. epét HET ORAS Tsa] ei is] ra] csálsal tsa 1 
mobortty Béla a zzz szrtszálirjsá et ess x 2) 1 
Törok Auról ar. ez Se HERSLBE S 8 SAE E ES E ee 1 
ÜNYSAS En e JEG TERTN 111 : IAAARR HAL TENNÉL E MIG E esz [Es e 
DE ÓN a E EHNN a EN EAN REN 131 118 2201 HA MESE TAN ESTI AN E ESNE EST EE see ht) 
ilosyay ÚRjös deres ss ALATT AZÉ ES TE ART KON ZS EE MESS [E TSÉGÁESES 7 
Pantocsek József dr... — -)—]1—]——[Df—-—]—-—]—-—I] 11—j— 1 
imágiás Gábor zs izsrteditee] EZ] BIE Za a koszájátát ip ere szeszrttétaktlt 
sipszeélkikdunák ző séges KET a — 3] I ezálsseék ez 9 
tunázsek Tózset íves sed — I ET je 1 
ÍGE eAgags e ht sze ez NY ALT Mkt ESZA teas ZtE 3 
Jablonszky Flóris B 1 at same a 0 LEN szek 1 
SZAKDIÍZOSÍSÁSOSN se ee ká ír 1 sza te És 24 GAPezi 1 
Fischer Soma dr. . azis — I 11— —[/- éri A 1 
Ko AE Rvani LŐ ESÉSE vez (látám gat) LAS z z zi 1 
BOCGGAGÜLÖDEE TERE ee E) KEEN 1 
Farkas Róbert. L AE — I EI — já I j [54 1 
Csopey 1. -—] —] — —[d 1] —]—]J—]—j]— 1 
To ezka JÓZSBE es kt S OSTEABBE I] 0 sz KO 7 jssáleszei Mászzál sza MáNST 
Zimányi Károly... .. a 1 41—]—1— 59 jea 
HEErtrn Ata A ADSZ JÉKE ela e éz JE CSa E] o ee agas ET TÁGS § 
Martinysistván ez HEZ ER) Fe ZA lira KERETBE § 
Muraközy Károly .. .. - ZMNE NEE 
HesedüszBól ! 2-1 t SEB AR SE HESS HILL I NEE TREE ES EE TEST TVE 1 
Jankó JANOS Mije et e SE RSZN hoLALAi a ELEGET 9 
Kispatió Mihály .. .. - -1—]—] 2 —[ —] — — aza E Tvt kN 
Szádeczky Gyula dr. .. .. DÁS sZ] FH MTA E E e e 
A BEKA TOLYA ese b éz EB Ter ha SES Kg NÉ sztést ez [es 6 
Traxler [László .. .. Ae TETTEK] RND ESET 1 6ZERYNT 1 [E NEVES ÜRES s NN ÉRSAT 
9. 3 Ez EE lesssz 17 1 — köl EE fee ab je te 7 
Bene Géza fr LIKANt NIGEL fe SEA hált A TEGGSSSN NIEN E SES LEE ME EE Tee 
—a MRS IKER hat TER RE! PRRRS HEGÉ TA VT HEEP EE d] 
Hermann Gusztáva 12 a es SZER w 1 
Höfer János Z  EGHT LESSÉS E] süti 2 szk dhisz Baia 1 
Lörenthey Imre dr. 2 1 —1—I a 2l 61—1] —1—I th -e9 
Átvitel...) 70 88 201 781857 1107] 161 91371] 8211879 

l J l j l ; ] 


Minds szészazkea 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 50 ÉVES MŰKÖDÉSÉNEK TÖRTÉNETE. 187 
Értekezések TANKÉSÁNÁS 54 j b 

Szerző neve azon sorrendben, [/ , gogeijfés 8 l88]Ígi 4 a 

a mint a társulat kiadványai- a ars 8 É Bag k- ég E fal E Ez § 

ban szerepelni kezd 3398 1 Eéltelte BÓJA Ezelejeii Z 
Áthozatal .. .. 701 88 201 78 185711071 16! 91371! 821879 

Litschauer János . .. .. f—]—]I 1—])1—-—]j—]— ml ES 1 
ÜtbáneMműhkálya sát eve —h ed 4-1 1-1 -j-9-(- 1 
Thirring Gusztáv... .. — tapal ) 1 
TET a EÁ sb toke lelye PORÁT I z  18E E ÉSE eset ART jea Ess lése ognrel tése NÉ 
Kocsis János dr. .. .. — -) — ! — 1 Esze 4 
Francé Rezső 124 e 3 
MengyeliBóla e Gaia ses 1 ae a DE 99 9 
NuricsániJózsef. aa az 13 ET ga - 1 
Hollós [László sz aes ses UNEZAT TÁ 3 
HóbányuGyula erat e 2 e zlágralozttttaztzatüszítvut 
Kövesligethy Radódr. , . 1—]1—! 2 —] 1] — J 3 
Clnakolkz Jem9 re e e fo 5[ - 9 3 
Melezer Gusztáv dr... ... ..) 3] — I —i — 831 AZSSSI JESESSÉN FESER NO VE 6 
IBOCKNS EÜ ON CET ő SET EAT NAA us — [ 141 —]—])]—]—]—lI 16 
Szokol Pál. FOS] 1] - —— 1 
INEGÉSZ ÉT SZ tj vált MALONE ete —[— 1] —j — 1 
ZD MLS kezdi ég Ve ESEL hé -es DSA 6] 
DERG [MiGe Ne ülsz s zh 1 
Hörnes Rudolf dr. .. .9f—]—1—1 2 1 2 
Eorusítzky. Elentik e es 2 —] —] — i 
JUAN IZÉKET 2 zén sz ez MV J 02 
Addakaálmán. a nen a — 1] 1 
Nopcsa Ferencz br. ifj... .. 3 Sí 2 
Pálfy Mór dr. 2 J 4 
Erdős Lajos ped 
Kiss Vict. Manó 1 
Sz. n. s 4 

Összesen 116] 9871 
Ehhez az a) időszak összegeit MEGY A ego káetá SA] 

IZEK ez VAL a NAA A 2 2] 289] 5] 156 
CTZ a EZÉS EE ZAN Z ÉS ÉSÁL ZAL SS ZŐSESEET EZÉRT ST BESTE 4 fos lk ls es ILS 

Teljes összegek .. .. ! 80 102 246 98 894 117 / 18 11 460 87 12113 


Hozzájő még ezekhez 3 önállóan megjelent munka : [/. Posepny: Die 
Erzlagerstátten von Rézbánya, és Koch Antal: Az erdélyrészi medencze 
harmadkori képződményei; II. Neogen-csoport; és Anton Koch: Die Ter- 
tiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landestheile. II. Neogene- 
Abtheilung, a melyekkel a munkatársak száma 140, az összes dolgozatok- 
nak a száma pedig 2115 lesz. 


188 Dt PETHŐ GYULA. 


NAGY-KÁROLY VÁROS TEGÚJABB ARTÉZI KÚTJÁRÓL. 


Dr. Pearnó Gyutától. 


1900. évi szeptember havában a m. kir. államvasutak nagy-károlyi 
állomásán új artézi kutat fúrtak, mert a régi (1895. évben készült) artézi: 
kút a vasuti állomás jelentékeny vízszükségletét, a későbbi emelkedett for- 
galom idején már nem elégítette ki. Jelenleg tehát a nagy-károlyi vasuti 
állomáson két úgynevezett cartézi kútv van használatban. A föld szinéig- 
azonban se a régi, se az új kút vize nem jut föl a maga erejéből, hanem 
mintegy 6—8 méter fölszin alatti mélységből kell szivattyúzni. Ennélfogva, 
szigorúbban tekintve, bár artézi kút módjára készült mind a kettő, de- 
minthogy nem szökteti ki a vizet, voltaképen csak wcfúrott kúts-nak neve-- 
zendő. i 

I. A régebbi (1895. évi) kút csak 47 m. mély. Befejezése alkalmával 
(a szivattyu felügyelő közlése szerint, a ki akkor a fúrás körül foglalkozott) . 
adott a kút : 


ASZ HE ÍROKOTÁADADN Sa ses lez se ző ele dea sz2kobmétettyűzet 
Az első óra eltelte után nem adott csak... .. -... 2) ( ( 
Miután a fenekét a homok feltódulása miatt lebeto- 

nozták (?), a szabályosabb vízáramlást biztosították, 


AUOLL NOTANKÉTE zá Tsz Mizákzád zsé ezé S f ( 
Jelenleg (1900. X. 20) ad a szivattyúzás első órájában 

TOMLOB ET Ete tesi hészzi sé [zén HE ágát ezé, Úsz b ( ( 
Egy órai szivattyúzás után óránként és minden to- 

vábbi torattartaraa kalattat zs szelte ta) sz szü zzttő a ( 


E kút furását, állítólag, azért kellett abba hagyni, mert a furó lyuk 
fenekén vörös agyagba jutottak (a mi esetleg a diluviális rozsdás-vörös, 
vasborsós vagy úgynevezett babérczes agyag lehetett) s abban, tartva a réteg 
vastagságától, tovább fúrni már nem mertek. 

Közvetetlen az első furás befejezése után, az első furó lyuktól 100 m. 
távolságra, újra lefúrtak 100 méter mélységig, abban a reményben, hogy 
bővebb vizű forrásra akadnak, a melyből az akkori szükségletet könnyeb- 
ben kielégíthetik. A fúrás azonban sikertelen volt, mert épen nem kaptak 
vizet. 

II. 1900 szeptember havában a régi kúttól nem messze és még ma- 
gában a pályaudvarban új kutat fúrtak az örökös vízszükség enyhítése 
végett. Mélysége 51 m. Ezen alul legott a vízrekesztő réteg következik, 
melyen nem mertek keresztül hatolni, nehogy a már elért (a régi kuténál 


NAGY-KÁROLY VÁROS LEGÚJABB ARTÉZI KÚTJÁRÓL. 189 


alig jelentékenyebb) vizmennyiségnek a mélységben való szétszivárgását 
koczkáztassák. 

Minthogy Nagy-Károly közeléből újabb artézi kutak furópróbáit és a 
mélyebb rétegek sorrendjét nem ismerjük, a Földtani intézet fölkérte volt 
a m. kir. államvasutak szathmári osztálymérnökségét, hogy e legújabb 
kútnak hozzá került furópróbáit tüzetesebb megvizsgálás végett lenne szi- 
ves a m. kir. földtani intézetnek átengedni, a hol kellő tanulmányozás után 
az intézet furó-próba gyűjteményében fognának elhelyeztetni. A szathmári 
osztálymérnökség ennek az óhajtásnak eleget tett, a 19 számból álló furó- 
próba sorozatot a földtani intézethez beküldötte. 

Ezek a próbák a következő anyagokkal és adatokkal ismertetnek meg 
bennünket. Felülről lefelé tartó sorrendben a keresztül fúrt lerakodásokból, 
több-kevesebb pontossággal ezeket a képződményeket juttatta a kimosó 
vagy öblitő módszerrel végzett furás a felszinre : 


1. sz. 070—2:0 m. mélységig : Igen kevéssé agyagos, szürkés-vörnyeges barna, kissé 
durva (fövenyes) művelésbeli iszap, parányi guarcz-törmelékkel és ugyancsak 
picziny kavicsocskákkal. 

sz. 270—3-0 m. mélységig: Keményen összeálló, igen finom homokból és igen 
kevés parányi csillámlevélkékből álló keverék, melynek meszes, agyagos iszap 
a kötő anyaga. A kőzet sósavval megcseppentve elég élénken pezseg, poro- 
zitását azonban a benne szétágazó és rajta keresztül hatolt növény-gyökerek 
okozzák. — Az egész képződmény azt a benyomást ébreszti, mintha valamely 
lősz-szerű kőzet volna, de még inkább azt, hogy vízrakosta iszap, mely a 
Zilah és Kraszna folyók útján, emennek árterén ülepedett le s meszét a 
szilágymegyei Meszes-hegységből hozta magával, a hol harmadkori meszes 
márgákon kívül felső krétakori hippurit-pados mészképződmények is talál- 
hatók. 


09 
. 


53. sz. 30—7-0 m. mélységig: Világos, kissé sárgás guarczhomok. (A mosással való 
furás alkalmával teljesen kiiszapolódott.) 
4. sz. 770—$-0 m. mélységig : Világos, sárgás-szürke (megnedvesítve kissé, de igen 
gyöngén zöldes árnyéklatú) finom guarczhomok. (Mosás közben kiiszapolva.) 
5. sz. 80—110 m. mélységig : Világosszürke, tarka, goromba (kavicstalan) guarcz- 
homok, melynek finomabb részeit a mosás, úgy látszik, kiiszapolta. 
6. sz. 110—13-0 m. mélységig: Világos kissé barnás-szürke finom (sőt igen finom) 
guarczhomok, kissé iszapos. Tarkaságát a különböző szinű szemecskék okozzák. 
. sz. 130—15-0 m. mélységig: Világos kékes-sárgás finom guarczhomok. Kissé 
iszapos és kissé összeálló. A megelőzővel csaknem teljesen megegyező. 
8. sz. 15"0—1770 m. mélységig: Finom, hamvas szürke, kissé iszapos (folyóvízi 
fövénynek látszó) guarczhomok. 
9. sz. 1770—19:0 m. mélységig : Igen finom, iszapos, világos kékes-szürke, folyóviz 
hozta guarczhomok. 
10. sz. 19"0—26-0 m. mélységig : Igen finom, iszapos guarczhomok. (A megelőzővel 
szinte teljesen megegyező.) 
11. sz. 26"70—27-"0 m. mélységig: Igen finom, iszapos, kissé kékes-szürke guarcz- 
homok. (Valamivel világosabb mint a megelőző próba.) 
12. sz. 2770—31-"0 m. mélységig: Finom, világos rozsdás-szürke guarczhomok. 
13. sz. 3200—33-0 m. a Igen finom, barnás-szürke, iszapos guarczhomok. . 


sex 


190 D: PETHŐ GYULA. 


14. sz. 330—380 m. mélységig: Igen finom, hamvas barnás szürke, iszapos guarcz- 
homok. (A megelőzőhöz igen hasonló, de még finomabb szemű.) 

15. sz. 380—420 m. mélységig. Fölszinre kerültekor összenyomott s ennek követ- 
keztében erősen megkeménykedett, igen finom homokos, kissé porózus és 
kissé agyagos, világos kékes szürke iszap. 

16. sz. 42-0—435 m. mélységig: Ugyanolyan mint a megelőző, de kissé sötétebb 
kékes-szürke iszap. j 

17. sz. 435—450 m. mélységig: Laza, kékes-barnás szürke, kissé durvaszemű és 
iszapos guarczhomok. 

17." sz. 4570—460 m. mélységig: Ez nincs meg a fúró-próbák sorozatában, de lát- 
tam az állomáson (1900. X. 20): Zöldes-szürke, homokos, agyagos iszap. 
Összenyomás után megszáradva igen megkeménykedik. A téglaalakra ido- 
míitott próba ottlétemkor már szinte kőszilárdságúvá vált. 

18. sz.? 4570—51"0 m. mélységig : Éles szemű, kissé iszapos hamvas-szürke guarcz- 
homok. Jelenleg ez a réteg szolgáltatja a vizet. 

187. sz. 5070—51"0. m. mélységig : Az állomáson (1900. X. 20) látott s még az ere- 
deti kiöntő helyén heverő anyag szerint, valamint a munkások egybehangzó 
állítása szerint is, a megelőző próba után még igen világos szürke, tiszta 
guarczhomok következik, melyben itt-ott egy-egy magnetit szemecske látható. 
A munkások megfigyelése szerint ebből az egy méteres tiszta homokrétegből 
fakad a kút vizének fő forrása. Az anyagból a szatmári osztálymérnökség 
próbái közt nincs külön mutató példány, de jellemére nézve, iszaptalanságát 
leszámítva, teljesen megegyezik a megelőző számúval, melynek határa közé 
tartozik. 

19. sz. 5170 méteren alúl következik : Igen aprócska és parányi guarczszemecskékkel 
s itt-ott nehány piczinyke csillámlevél töredékkel tarkázott, tömött, sötét 
barna-szürke agyagos iszap, melyben andesít-tu/a zárványkák, illetőleg erő- 
sen lekopott andesit (angit-andesit) kavicskák láthatók. Ez a kútnak alsó, 
vízrekesztő (vízelzáró) fenék-rétege. 


Ha most e próbákból tanulságot akarunk meríteni s a fúrással föltárt 
rétegek jelleméből következtetést igyekszünk vonni: mindenekelőtt azt 
vesszük észre, hogy az anyaga egyik rétegnek sem olyan, a melyet viz- 
hordozta lerakodásnál egyébnek lehetne tekinteni. A fenékrétegen kívül 
biztos vizrekesztő réteget alig lehet kiválasztani a sorozatból, hanem ha a 
15. számút (38—42 m. mélységbelit) és a 17." számút (45—45 m. mélys.) 
tekintjük ilyenekűl. De minthogy a fúrást magánvállalat végezte, melynek 
följegyzése vagy a fúró-naplója nem jutott kezünkhöz, e rétegek vízrekesztő 
szerepét s a közbül elterülő homokréteg vízbőségét nem ismerhetjük. Csu- 
pán annyit állapíthatunk meg, hogy annak a nyolcz méteres rétegcsopor- 
tocskának a határai között kell a felső viízrekesztő rétegnek lennie. 

A rétegek anyagát tekintve a 2. számú (2—3 m. mélységbeli) képződ- 
ményre már fentebb nyilvánítottunk véleményt. A vízrekesztő fenékréteg 
anyagára nézve azonban fölmerülhet az a kérdés, vajjon honnan kerültek 
bele az aprócska andesit-kavicsocskák ? E zárványok kicsinysége és erősen 
kopott volta már magában is azt tanusítja, hogy messze tájról hordhatta a 
víz idáig. Ha tekintetbe vesszük a vízjárás irányát és e mellett a Nagy- 


NAGY-KÁROLY VÁROS LEGÚJABB ARTÉZI KÚTJÁRÓL. 191 


Károlyhoz viszonylag legközelebb eső vulkáni vidéket, csakhamar arra a 
véleményre jutunk, hogy ezek az andesit-kavicskák egyedűl a Nagy-Bánya, 
Bikszád, Nagy-Szőlős és Beregszász között — nagy karéj alakjában — hú- 
zódó trachyt-(andesit)-hegységből, de főkép a Nagy- Bánya és Bikszád közötti 
szakaszból származhattak, tehát az Avas hegységből és a nagyszőlősi 
hegyekből, a melyekben nemcsak az andezit-láva, de tufája is bőségesen 
található. Ezen a 10—12 mérföldnyi, tehát 79—90 kilométernyi úton az 
andezit-görgetegek bízvást akár fövenyszemekké is lekophattak. 

Hanavárs Gyuna kimerítő összeállításak furópróbák híján Nagy-Károly 
és környéke altalaját nem ismerteti. Nagy-Károlyban hét artézi kutat említ 
50 m. mélységűt és csak egyet, mely a 100 méter mélységet meghaladja 
(101 m.). Ugyanezen forrás szerint Szathmáron hat artézi kút van, mélysé- 
gök 43-47 m. és 926 m. közt változik. Erről a 90 métert meghaladó, nagy 
piacziról magánértesülésből tudom, hogy bővizű, bár ebből is szivattyúzni 
kell a vizet, mert a tükre 379 m.-nyire marad a fölszín alatt. Nyiregyházá- 
ról Haravárs 14 régibb és újabb artézi kutat sorol föl, a melyek közt 13-nak 
a mélysége 42 és 914 m. között változik (legtöbbnyire 45—52 m. között) 
és csak egynek a mélysége, a városháztérié haladja meg kevéssel a 386 m. 
mélységet. Ezt az egyet Zsigmondy Béla fúrta 1887—1889-ben. 

Újabb fúrások adatai erről a vidékről nincsenek az irodalomban föl- 
jegyezve. Debreczen fúrott kutairól (e városból Haravárs 21 kutat sorol föl) 
tudjuk, hogy mélységök általában 40 és 100 méter közöt; változik, kettőt 
kivéve, a melyek jóval mélyebbek. Így a nagy templom előtti téren 1886. és 
1891. évek között ZsiGmonny BÉLA 837 m. mélységet ér! el s a víz tükre 
460 m.-nyire van a fölsziín alatt. A magyar államvasúi új fűtőházánál 
BavER és Társa 1265 m. mélységig fúrt. Ez a kút naponként 86,400 liter 
14 R. fokos (— 17"5 C. fokos) vizet ad s vize 0-35 m.-nyire emelkedik a 
talaj szine fölé. Ez volna tehát az egyetlen igazi artézi kút. Sajnos, hogy a 
keresztűl fúrt rétegek anyaga az öblítő módszerrel összekeveredett s el- 
kallódott. 

Ha mindazokat az adatokat tekintetbe vesszük, a melyeket Debreczen, 
Nyiregyháza és Szathmár területéről a fúrópróbák alapján Worr HEINRICH 
igen gondosan összeállított, Fk az a meggyőződés támad bennünk, hogy men- 
től tovább haladunk a keletfelőli hegyek koszorújától Ny. és D-Ny. felé 
annál vastagabb rétegekben telepűlnek a sík vidékekre az alluviális kép- 
ződmények; hogy az alluviális hatások a tág folyómedrekben a diluviális 


x HaLAavÁTS GyYuLA, A magyarországi ártézi kutak története, terület szerint- 
eloszlása, mélységök, vizök bőségének és hőfokának ismertetése. (Az 1596. évi ezredi 
éves kiállítás alkalmából.) M. kir. Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1896. 

xk Geologisch-geographische Skizze der niederungarischen Ebene. — Jahrbuch 
d. k. k. geolog. Reichsanst. 1867. Bud. XVII1. p. 25—534 etc. 


192 DI PETHŐ GYULA. 


képződményeket jelentékeny mélységig elmosták és ha közben-közben rej- 
tenek is magukban néhány vízvezető homokréteget, azok egyrészt jelenték- 
telenek, másrészt pedig egészségtelen vizet szolgáltatnak. 

Mig a keleti hegykoszorú tövét még fiatalabb harmadkori közép- és 
felső mioczén-képződmények szegik körül, már a Szathmár, Nagy-Károly, 
Debreczen és Nyiregyháza területén fúrott kutakkal ebbe a korba tartozó 
rétegeket sehol sem értek el. Nagy-Bánya város főterén 26 méteres alluviá- 
lis takaró alatt legifjabb harmadkori réteget találtak Congeria Partschi ég. 
Melanopsis Martimana héjakkal; de már távolabb nyugatra csak diluviá- 
lis homokot és kavicsot értek el, igaz, hogy csekély mélységű fúrásokkal. 
A Tisza felé közeledve azonban még 50 m. mélységben is csak mocsári és. 
szárazföldi csigák héjai voltak találhatók. 

Ezek alapján tehát azt következtethetjük, hogy az alluviális képződ- 
mények általában véve annál vékonyabbak, mentől közelebb jutunk a ke- 
leti hegykoszorúhoz, melynek belső (nyugoti) tagjai legnagyobbrészt közép- 
harmadkori andezit kitörésekből, lávából és tufából állanak. E vulkáni 
anyagok helyenként és igen kedvező dölés esetében elég türhetően vezetik 
ugyan a vizet, de általában rosz vízvezető, sőt inkább vízrekesztő rétegek- 
nek tekintendők. És ez nemcsak a tiszta lávatömegekre, hanem a, velök 
kétségtelenül egyazon korú tufaképződményekre is áll; mert a vulkáni 
hamu, iszap, lapillik és bombák elegye, legnagyobbrészt oly szilárdan 
összeáll, oly kemény és oly kevéssé likacsos (porosus), hogy a magasabb. 
helyekről beleszivárgott vizet egész tömegén nem bocsátja át, hanem csak 
repedésein és választó lapjai mentén vezeti a mélyebb szintájak felé. Ilyen 
képződményekből tehát — egyes igen-igen kedvező, kivételes eseteken nem 
számítva — vizet nem remélhetünk. 

Tudjuk azonban, miként az imént is említők, hogy eme vulkáni 
anyagokon kívül a keleti hegykoszorú tövében más, homokos, meszes, 
középharmadkori rétegek is rakódtak le, a melyekhez hozzájárulnak még 
a legfiatalabb harmadkori (plioczén) üledékek, gyakran igen tekintélyes. 
vastagsággal. 

Valószinűséggel föltehető, hogy a hol az alluviális hatások a régebbi 
képződményeket elmosták — mint a Sajó völgyében, a Bodrogközön s a 
Tisza és a Szamos közén és környékén — ott a mélységben még vagy a 
diluvium (pleisztoczén), vagy a pontusi (plioczén) vagy a felső mioczén 
anyagának egy része még megmaradt, s ha a furó ezeket eléri, a legtöbb 
esetben nemcsak tiszta, egészséges vizet, de bő forrást, sőt kedvező esetben 
még a fölszínen túl kiszökkenő sugarat is lehet reményleni. Föltehető. 
ugyanis, hogy 50 méteren túl az alluvium megszünik s alatta valamely 
régebbi — diluviális vagy pontusi — képződmény kezdődik. 

Kedvezőnek tekinthető az állapot, hogy a diluviális agyag (világos. 
vagy sötétebb sárga, de legtöbbször rozsdásvörös vasborsós képződmény) 


NAGY-KÁROLY VÁROS LEGÚJABB ARTÉZI KÚTJÁRÓL, 193 


nem igen vastag és alatta normális sorrendben és helyezkedésben a dilu- 
vium és a plioczén közötti kavics vagy homokos kavicsréteg következik. 
Vagy ha ezek hiányzanának, a pontusi homok vagy aprókavicsos pontusi 
homok terülne el. Ezek a kavics és homok vagy a kavicsos homokrétegek 
szolgáltathatják a bő és egészséges vizü forrásokat. De hogy czélt érjünk 
a fúrást már eleve is legalább 130—150 méter mélységre kellene tervezni 
s elkészülni arra, hogy 180—200 méterig folytatódjék. Azokban a lágy s 
könnyen és gyorsan keresztülfúrható anyagokban ilyen mélységet elérni 
se túlságos nagy költséggel, se valami megerőltető fáradsággal nem járna. 

Mentől csekélyebb mélységben érjük el tehát a diluviális vasborsós 
agyagot — s különösen ha ez nem vastag — annál nagyobb a valószinü- 
ség, hogy az alatta elterülő kavicsban — ha az illető helyen csakugyan 
meg is van — biztos vízvezető rétegre találunk. Megnyugtatására szolgál- 
hat mindazoknak, a kiknek ilyen föladatot kell megoldaniok, hogy ez a 
kavicsréteg sehol sem vastag, legtöbbnyire csak 0-5 vagy 170 m., de a 2—5 
méter vastagságot sehol sem, vagy csak igen kivételesen haladja meg. 
Arra az esetre ha ez a határkavicsréteg hiányzik, a mi nem épen ritka 
eset, helyt áll érette a pontusi képződmények felső része, mely rendesen 
homok vagy aprókavicsos homok. (Ritka esetben vékony márga rétecs- 
kékkel váltakozik : mert ennek a sorozatnak a nagyobb tömegű márga kép- 
zödményei legalant szoktak elhelyezkedni.) 

Ez a rövid vázlat eléggé meggyőz bennünket arról is, hogy a 40—50 
mélységű fúrott kutakat kerüljük, még akkor is ha elég bő vizűek; mert 
vizök rendesen az alluviális képződmények közbülső vékony homokrétegei- 
ből fakad, kevés kivétellel szennyezett és rossz izü s így se haszon, se 
áldás nem fakad belőlük; hanem legtöbbnyire lappangó váltólázak, mert 
kórfejlesztő anyagokkal fertőzött vizök valóságos terjesztője a beteg- 
ségeknek s a leghathatósabb előmozdítója a szervezet elbetegedésének. 
(Érdekes átalános adatokat foglal magában a mélységből fakadó vizek jósá- 
gáról Haravárs Gyura dolgozata sAz alföld artézi kútjaiv, — a Magyar 
mérnök és építész-egylet 1894. évi közlönyében. XXVIII. köt. 1. füzet.) 

Ha a kutak fúrását törvény szabályozná, vagy valamely okos alap- 
tételek szerinti ellenőrzés alá esnének, az ilyen alluviális rétegekből szi- 
vattyúzott vizeknek a mindennapi táplálkozás czéljaira való használatát 
kereken meg kellene tiltani. Megmérhetetlen és fölbecsülhetetlen az a 
rombolás, a mit némely vidéken a rosz vizű kutak a népesség egészségé- 
ben, munkabirásában s átalában egész szervezetének jólétében okoznak. 


194 Dr PAPP KÁROLY. 


A TRIAS-KORÚ TABULATÁKRÓL. 


PaPP KánRony dr.-tól. 


A tabulata-félék a paleontologia legkétesebb és legérdekesebb állat- 
csoportjai közé tartoznak. Csőszerű, oszlopos sejtekből alkotott korálok 
ezek, a melyek csöveit harántos fenéklemezek (tabulx) rekesztékekre 
osztják. A fenéklemezek azonban nem csupán a MILNE EpwaRDS és HATME: 
szerint vett tabulata-féléken vannak meg, mert igen gyakran más cso- 
portba tartozó olyan állatok is, a melyeknek házuk nagyon hosszú, lakó- 
terüket választó-fallal zárják le. 

A tabulata elnevezést főként a palezontologusok használják, jelezvén 
ezzel a kiválóan palxzozoós, oszlopos törzsű korálokat, a melyeknek 
fenéklemezük van, mig csillagléczük gyengén fejlődött, vagy egyáltalában 
nincs. Az újabb zoologiai rendszerek azonban, mint külön csoportot, nem 
igen ismerik el, hanem a nyolczas-korállok közé sorozva, ezeknek külön- 
böző ecsaládjaiba osztják szét. Azonban már régebben is, számos buvár az. 
alcyonáriák közé osztotta a paleozoós tabulatákat, újabban pedig SARDE- 
sox összeségükben valódi alcyonártálmak tekintvén, az egyes csoportok- 
ban egy-egy élő család ősalakjait ismerte fel. DELAGp-HÉROovARD legújabban 
megjelent nagy művében ? már a következő családok alatt találjuk EDwaRDs: 
és HAImE tabulatátt : 


Rend : Octanthida (Ocfactinia EHRENBERG, Alcyonaria H. MILNE- 
Epwanxops, Octocoralliu HAECKEL.) 

Alrend: Alcyonidee. 

4. Család : Tubiporine ( Tubiporina EHRENBERG; Tubiporindae MILNE 
Epwaxos ; Tubiporidae DANa, emend. GRax ; Tubipo- 
rida Kocn -4- Favosítidae EpwaRDS et HAIME -4- Syrin- 
goporidae Ep. et H. -3- Halysitidae Ep. et H., Auto- 
thecalia G. BouRNE.) 

5. Család : Helioporine (Helioporidae Mosewpy, Goenothecalia p. 
p. G. BouRNE.) 

6. Család : Chetetine ((Ghaetetidace EpwaRps et HArme, (/haete- 
tidae 3 Monticuliporidae NICHOLSON.) 


r Traité de Zoologie Concréte. Par ÍVEs DELAGE — EDGARD HÉROUARD. Tome- 
II. Les Coelentérés. Paris, 1901. Pag. 371—398. 


A TRIAS-KORÚ TABULATÁKRÓL. 159 


Ezzel szemben azonban, különösen a palxontologusok az EDWARDS 
és HAIwmE szerint vett Tabulata csoportot még mindig önálló állatcsoport- 
nak tekintik, a melynek systematikus helyzetét épen nem tartják eldön- 
töttnek, WEISSERMEL-lel szólva,! a mit eddig a ftabulatákról tudunk, mind- 
abból még nem következtethetünk arra, hogy a tabulaták az alcyonariák 
ősei lennének, mert ezek nem phylogenetikusan, hanem csak a törzs alak- 
jában és általános szerkezetében egyeznek meg. Minthogy pedig az ulcyo- 
nariák a mai tengerekben sok tekintetben ugyanazt a szerepet játszák, 
mint a tabulaták a pal:xozoieumban és minthogy hasonló, vagy ugyan- 
azon biologiai hatások alatt állanak, ezért van törzsük fölépülésében a nagy 
hasonlatosság, a miből még nem lehet a két törzs összefüggésére követ- 
keztetni. A palezozoós tabulutálk és az élő alceyonariák között még olyan 
ür tátong, a melyet a legszellemesebb állítások sem tölthetnek ki mindad- 
dig, míg az átmeneti alakokat nem sikerül fölfedezni. Talán majd a meso- 
zoós fabulaták fogják ezt a kérdést megvilágítani. A legújabban ÖPPEN- 
HErm? fedezett föl a maastrichti felső-krétában és a capri tithonban 
olyan alakokat, a melyek talán a hézagot kitöltő fajok hirnökei. Az 
Uvaghsia és (janavaria új nemek, a melyek közül az előbbinek valódi 
fenéklemezei is vannak, az alcyonariákkal is mutatnak némi közös tulaj- 
donságokat, különösen a ccenenechymbeli sarjadzásban. 

Ezek után érthető, hogy milyen érdeklődve tekintettem a trias-korú 
tabulaták felé, annyival inkább, minthogy a Triasból addigelé csupán csak 
egy alakot ismertünk részletes leírásban: a HaAua-féle Monolrypa Recu- 
bartensis ScHauRorH, kagylósmészbeli fajt. 

Lóczy LaJos dr. egyetemi tanár úr, a Balaton Monographiája körébe 
a Bakony geologiai és palegontologiai ismertetését is belevonván, CHOLNOKY 
Jenő adjunetus és Laczkó DEzső veszprémi tanár urak buzgó közreműkö- 
désével a többi között a Veszprémi-márgából, — Böckm J. felső márga- 
csoportjából, — rendkívül gazdag palzeontologiai anyagot tárt fel. A korál- 
fauna feldolgozásával engemet bizván meg, a Bakonyi trias-korálok, 
czímű dolgozatomban,? két monotrypa-fajt írtam le. De jóformán ezzel 
egyidejüleg Vivassa de REGwy PÁL dr. a bolognai egyetem magántanára, a 
hydrozoák és bryozoák feldolgozása közben, szintén számos tabulata- 
félére akadt, a miket azután cBakonyi trias-korú tabulata-, Dryjozod- 
és hwydrozoa-félékv czimű munkájában ? behatóan le is írt. Ennek az 
alapvető műnek az alapján, s az alább leirandó új faj számbevételével, az 


t W. WEISSERMEL: Sind die Tabulaten die Vorláufer der Aleyonarier ? Zeit- 
sehrift d. Deutsch. Geol. Gesellschaft, 1898, 50. kötet, 54. oldal. 

2 P. OPPENHEIM: Über einige Tabulaten-áhnliche Korallen des Mesozoicum, 
Pal. Misc., Zeitschrift d. Deuseh. Geol. Ges., 1899, 51. kötet, 226. old., XIII. tábla. 

" A Balaton tudományos kutatásának eredményei. Szerk.: Lóczy LaAJos dr. 
I. kötet, 1. részének palgontologiai függeléke. Budapest, 1901. 


196 Dr! PAPP KÁROLY. 


eddig ismert trias-korú fabulaták jegyzékét a következő módon csoporto- 
síthatjuk, a fajokat sorszámokkal jelölvén : 
I 
TABULATA, E. H. 


Család: —— Favositide, E. H. 
Nem : Pachypora, LINDSTR. 
Pachypora Lóczyana, VINASSA. 
2 ( (?) dubia, VINASSA. 
Család: — Cheetetide, BE. H. (Chaetetidae et Monticuliporidae 
NICHOLSON.) 
Nem : Cheetetes, FISCHER 
3. Chaetetles Semseyit, VINASSA. 
Nem : Monticulipora, D ORRp., emend. NICHOLSON. 
4. Monticultpora (Heterotrypa) Hornigi, Vrsassa. 
5. c ( Bittnerit, VINASSA. 
Nem : Monotrypa, NicHoLsSOox. 
6. Monotrypa hecubariensis, SCHAUROTH, emend. HAUG. 
fe c Böckhiana, PApp. 
8. ( Pethői, Papp. 
SA ( (Monotrypella) hirsuto-muralis, Papp. 
10. ( (Diamulites) Pappi, VINSAsSA. 
ill ( ( patera, VINASSA. 
19. ( (Diatrypella) capulus, VIwsassa. 
lá ( fű bacomica, VINASSA. 
14. ( ( decipiens, VINASSA. 
Nem : Stenopora Lonsp. 
15. Stenopora (?) Kochi; Vxwxassa. 


A pachyporákat eddigelé csak a palgeozoicumból ismertük, különö- 
sen a silurból és a devonból, a salt-range-ban csak két faj képviseli ezeket, 
és így a mesozoicumban most van először szó róluk.! i 

A chaetetidák a palzozoicumból ugyan felnyúlnak a mesozoicumba 
is, azonban itt nagyon ritkák. Maga a chaetetes nem a carbontól a felső- 
juráig ismeretes, de a mesozoicumban csak gyéren található. A triasban 
azonbau Viwassa új faja, az egyetlen leírt chaetetes, minthogy a LaAuBE-féle 
("haetetes subspongites B. H. és a Ghaetetes Münsteri E. H. set.-cassiani 
fajokról nevüknél egyebet nem igen tudunk.X A Chaeteles Semseyi, 
Visassa hasonlít a Chaetetes Beneckei, Hava liasbeli fajhoz és így a 


X Haug EmIL: Über sogenannte Chetetes aus mesozoisehen Ablagerungen. 
Neues Jahrb. für Min. Geol. Pal. Stuttgart, 1883. I. köt., 174, old., valamint 
Papp K.: Bakonyi-triász-korállok ez. dolgozata (Budapest, 1900) 14. oldalán. 


A TRIAS-KORÚ TABULATÁKRÓL. 197 


bakonyi faj kitölti azt a hézagot, a mely a palegozoós és a jurabeli chae- 
tetidák között volt. A monticuliporák Heterotrypa alneme főkép a silur- 
ban gyakori, a mesozoicumban Vrwassa új alakjai a legelső fajok. A mono- 
. trypákat eddigelé főként a silurból és a salt-rangeból ismertük, a triasban 
az első typusos monotrypát Haug mutatta ki Recoaro kagylósmeszéből. Most 
Viwsassa igen változatos és gyakori fajokban találta meg ezeket a vesz- 
prémi Jeruzsálemhegy márgájában. Ezen monotrypák között igen érdekes 
az egyik Diamulites, a melyet külsőleg is alig különböztethetünk meg 
attól a silurbeli Lichenalá-tól, a melyet HAnL J. az északamerikai Niagara- 
csoportból bryozoa gyanánt írt le, de a melyet ZIrrEn a monticuliporák- 
hoz sorolt. A stenoporálk főként a szénmészben és a zechsteinben gyakoriak, 
a mesozoicumból a Stenopora Kochi az első leírt faj, a melyet VINAssA 
a Stenopora tasmamensis NicHors.-faj rokonának tart. 

Mindezekből kitünik, hogy 1. a triasba tartozó ftabulaták szorosan 
csatlakoznak a palaeozoós tabulata-nemekhez, úgy hogy új nemeknek 
fölállítását egyik szerző sem tartotta szükségesnek ; 2. hogy ennélfogva a 
triasban talált, eddig ismert tabulatákban hiában keresnők az összekötő 
kapcsot a palzozoós fabulaták és az élő alcyonarták között. 

Záradékul itt közlök egy új fajt, a melyhez dr. PerHő Gyurna m. kir. 
főgeologus úr szivességéből jutottam. Ez az új alak a biharmegyei Vaskóh 
trias-meszéből került ki, a melyből Permő úr a többi között gazdag koráll- 
és spongia-faunát gyüjtött. Ez a fauna legjobban a Sct.-Cassian és a vesz- 
prémi Jeruzsálemhegy faunájával egyezik és így a vaskóhi mészkövek 
helyét a noricumi (BIrrNER ladin-emelete) és a karniai emeletek határán 
kereshetjük, a mit különben PErHő dr. egyéb fossiliák alapján már régen 
megállapított. Ezt az új tabulata-alakot az után a veszprémi Jeruzsálem- 
hegy anyagában is megtaláltam, és így mindakét termőhelyről való alakot 
e helyütt, együttesen írom le. 


Monotrypa Pethói n. sp. 


Alma nagyságú törzs, a melynek felületét méhsejtszerű kelyhecskék 
borítják. A kelyhecskék, szabad szemmel nézve, hatszögleteseknek látszanak, 
azonban már kézi nagyító alatt is feltűnik szabálytalan és lekerekített 
sokszögletes alakjuk. A felület egy négyszögcentiméter terére átlagosan 
120 kelyhecske esik. A legtöbb kelyhecske általában megegyező nagyságú, 
csak itt ott látszanak közöttük kisebb sejtek. Faluk, így kivülről nézve, 
teljesen tömöttnek látszik, még kézi nagyító alatt is, a mint ezt a mellékelt 
rajz 3. ábrája mutatja. 

A keresztül metszett törzs (2. ábra) hosszú csövecskéket mutat, a 
melyek alulról sugarasan ágaznak szét s többé-kevésbbé merőlegesek a 
felületre. 


Földtani Közlöny. XXXII. küt. 1902. 14 


198 Dr PAPP KÁROLY. 


Az ábrázolt példány mintegy 80 ilyen csövet, ú. n. korallitet mutat, 
a melyekben már kézi nagyító alatt is látszanak a fenéklemezek, 1 cm-nyi 
csőrészletre mintegy 10 fenéklemez esik. 

A csövekre merőlegesen csiszolatban (4. ábra) mikroskop alatt sza- 
bálytalan, legömbölyödött sejtek látszanak, falaik között hézag mutatko- 
zik. Nyilvánvaló tehát, hogy faluk két lemezből van összetéve. A nagyobb 
sejtek (autoporák) körülbelül hasonló alakúak és nagyságúak, s tul- 


mészetes nagyságában ; — 2. a veszprémi Jeruzsálemhegyről való példány; keresz- 

tül metszve, természetes nagyságában ; — 3. a felület kézi nagyító alatt tekintve ; — 

4. keresztesiszolat, mikroskop alatt ; — 5. hosszcsiszolat, mikroskop alatt. A. autopora 

m. mesopora, sp. akanthopora (spiniform corallits), t. fenéklemezek (tabule) 
g. falközötti sarjadzás (intermuralis gemmatio). 


nyomóan ezek töltik ki a tért. Csak itt-ott látszanak kisebb sejtek (inter- 
stitial tubes, mesopora) és pedig többnyire egymás közelében, egy-egy 
nagyobb sejt körül. A legkisebb sejtek (akanthopora, spiniform corallites) 
csak nagyon szórványosan találhatók, leginkább több sejt összeütközése 
határán. 

A csövek hosszmetszetében (5. ábra) mikroskop alatt szintén előtü- 
nik itt-ott a falak között az elválasztó vonal, a mi azonban a másodlagos 
mészlerakodások miatt általában nem épen szembeszökően mutatkozik. 
A csövek legnagyobbrészt egyenletes vastagságuak, vékonyabbak, csak 
helylyel-közzel láthatók, de úgy a vastagabb, mint a legvékonyabb csöve- 
ket 15 egyenlő értékű fenéklemezek kötik össze. Ezek a fenéklemezek kon- 
kávszerüek, t. i. a középen kissé lehajlanak. 


A TRIAS-KORÚ TABULATÁKRÓL. 199 


Mindezek a tulajdonságok typusos monotrypává avatják a bihari 
alakot. 

Legközelebbi rokona a Monotrypa Böckhiana, a melynek szerkezete 
hasonló, azonban kelyhei sokkal kisebbek s sűrűbben állanak, ugyanilyen 
nagyságú példány 1 cm.? felületére 600 helyecske esik. A Monotrypella 
hirsuto-muralis, a melynek 1 cm? felületére 400 kelyhecske esik, jóval 
vastagabb falaival is elüt a bihari fajtól. A Monotrypa Recubartiensis 
HSCHAUROTH kagylósmészbeli fajnak, HauvG leirása szerint, igen vékony és 
szerkezetnélkülinek látszó falai vannak, s tüskeszerű korallitjei igen sűrűn 
állanak, a mely tulajdonságok ezt, úgy ettől a bihari alaktól, mint a bakonyi 
fajoktól is élesen elválasztják. Szerkezetét tekintve a Monotrypa Pethót, 
mintegy a Monotrypa Böckhiana és a Monotrypella  hirsuto-muralis 
fajok közé illeszkedik. 

Az itt felsorolt összes trias-korú ftabulaták, a Monotrypa. Recuba- 
riensis Schauroth emend. Haug.-faj kivételével, a m. kir. földtani intézet 
(Budapest, Stefánia-út 14) tulajdonában vannak. 


200 Dr. TUZSON JÁNOS. 


ADATOK MAGYARORSZÁG FOSSIL FLORÁJA ISMERETÉHEZ. 


Tuzson János dr.-tól.F 


Két fakövületet kaptam meghatározásra. Az egyiket a m. kir. Földtani 
Intézet küldte, mint dr. DARÁNYI IGwácz földmívelésügyi miniszter úr gyűj- 
tését és ajándékát, mely Budakesz (Pestm.) határából való ; a másikat pedig 
dr. Lóczy LaJos egyetemi tanár úr a Balaton környékén végzett gyüjtései- 
ből adta át, a mely utóbbi Balatonkövesd (Zalam.) határában találtatott. 
A két kövület meghatározását ismertetni érdemesnek vélem azért, mert ér- 
dekes adatokat szolgáltat honunk fossil florájának ismeretéhez. 

A budakeszi kövület az inkább Kovácsi felé eső, ugynevezett cNeue 
Ackerv-ről való. A kövület kiséretében küldött papirlapon az előfordulási 
adatok fölé cHoczén?v van írva. 

A kövület világosbarna szinű, igen kemény, teljesen elkovásodott. 
Rajta a faszerkezetet szabad szemmel jól ki lehet venni úgy a hossz-, mint 
a keresztmetszeteken, mely utóbbiak gyűrűs szerkezetet mutatnak. A gyű- 
rűk meglehetősen egyforma méretüek és pedig átlag 5 mm. vastagok és ha- 
tározott évgyűrűk, melyeknek csekély görbülése azt jelzi, hogy a megvizs- 
gált darab idősebb, külső törzsrészből való. A mikroskopi csiszolatok majd- 
nem teljesen átlátszók s a sejtfalak, — különösen a hosszmetszeteken és 
erősebb nagyitás mellett, — csak igen halványan látszanak s csak itt-ott 
akad egy-egy igen kis, sárga szinű foltocska, melyben e szinezés miatt a 
szerkezet körvonalai jobban kivehetők. 

A keresztmetszet és a sugár irányú hosszmetszett képe szerint (1. és 
2. kép), a fát tracheidák és parenchymás gyantasejtek, ugynevezett egyszerü 
gyantajáratok (2. kép d) és bélsugár-parenchyma alkotják. 

Az évgyűrűk szerkezete igen feltünő sajátságot mutat, mi abban áll, 
hogy minden egyes évgyűrűben, még egy, vagy két tenyészeti gyűrű foglal 
helyet. Ez a sajátságos szerkezet az 1. képen látható, a hol u az évgyűrű 
határa, b és c pedig az évgyűrűben levő két tenyészeti gyűrű. 

Az évgyűrű vezető (tavaszi) rétegét (a felett) nagy lumenű s arány- 
lag vékonyfalu tracheidák alkotják s ez a réteg teszi az évgyűrűnek több, 
mint felét. Az évgyűrű másik, tehát külső felében foglal helyet az emlí- 


X Bemutattatott a Földtani Társulat 1902. évi márczius hó 5-kén tartott 
szakülésén. 


ADATOK MAGYARORSZÁG FOSSIL FLÓRÁJA ISMERETÉHEZ. j 901 


lett egy, vagy két tenyészeti gyűrű 


s ezek úgy képződnek, hogy a ve- Hitt 

zető réteg nagy lumenű sejtjei foko- ús ús 

zatosan összelapulnak, miáltal a fi tie BBESSE 7 

lumen kisebbedvén, a viszonylagos GEES Et 

falvastagság emelkedik s egy tö- eli EEJEBEBI ÉBE áz Hb; E 

möttebb réteg keletkezik; hason- 122 HEHEHE ssis 
MB . 


lóan, mint az évgyűrű határán (a). 
Míg azonban az évgyűrű határán a 
tömött réteg élesen kiválik és elüt 
a következő évi vezető rétegtől, ad- 
dig az évgyűrű belsejében levő te- 
nyészeti gyűrűknél a tömöttebb ré- 


0944 
égés 
követ 


eevttoti b ő ÉZSES 
teg fokozatosan megy át ismét a SEZBő 
rákövetkező vezető rétegbe. EH jeketE 
, , , TALAN [3 , 2 678 
A két ál-évgyűrűhatár rende- H3 l8stai 
HB KI 


sen egymáshoz közel van, sőt néha ti 
egybeolvad. 
Az évgyűrűk e különös szer- 


kezetét, mint állandó jelleget, eddig 


ÚT ÉT] 


És 


még tudtom szerint sem fossilis, HHELTESB 
sem pedig recens fánál nem tapasz- : 38 min: 
talták, s midőn azt a nekem átadott HEH 
kis darabkából készült csiszolaton HELHTEHB 


először észleltem, a recens fáknál 
is előfordulni szokott rendellenes 
többszörös évgyűrű-képződésre gondoltam. Miután azonban láttam, hogy 
ez az alakulás minden évgyűrűben következetesen és egytormán lép fel, 
meggyőződtem, hogy itt nincs valamely rendellenes képződéssel dolgunk, 
hanem határozott jelleggel és kivánatosnak tar- 
tottam — alaposabb meggyőződés cezéljából — a 
kövületből még egy nagyobb darabot is kérni. 

Az ebből készült csiszolatokon a leírt saját- 
szerű évgyűrűszerkezetet szintén határozottan fel 
lehetett ismerni s így ezt a fa faji jellegének kell 
tekintenünk. 

A keresztmetszet képén az évgyűrűn keresz- 
tül szűk sávok (r), bélsugarak vonulnak. Ezek 
 gödörkézése a keresztmetszeteken egyáltalán nem 
volt kivehető. Előfordulásuk igen változó és pedig 
minden 1—18, átlag pedig minden 8 tracheida- 
sorra esik egy bélsugár. Ugyane képen a trachei- 


202 DI TUZSON JÁNOS. 


dák között feketés kitöltésű sejtek is láthatók. Ezek az egyszerű gyanta- 
járatok. j 

A sugárirányú hosszmetszeteken (2. kép) itt-ott felismerhetők voltak 
a tracheidák nagy, kerek szádu, egy vagy. két sorban álló udvaros gödörkéi. 

A tracheidák között az évgyűrű különböző rétegeiben meglehetős 
egyenletesen elosztva egyszerű gyantajáratok láthatók (2. kép J), a melyek 
amazoknál sokkal rövidebb és merőleges végfalakkal záródó parenchymás 
sejtekből állanak. Sugárirányú falaikon a tracheidák udvaros gödörkéinél 
jóval kisebb, egyszerű, kerek gödörkék látszanak és sötét színű, többnyire 
feketés, néha sárgásbarna, szétszórtan álló kitöltéseik által a mikroskop- 
alatt azonnal felismerhetők. 

A sugárirányú metszeteken minden 2— 56, átlag pedig minden 14 
tracheidasorra jutott egy ily egyszerű gyantajárat. 

A bélsugarak falszerkezete a sugárirányú metszeteken sem volt tisz- 
tán kivehető. Annyit azonban meg lehetett állapítani, hogy parenchymás. 
sejtekből állanak, melyek egyszerű kerekded, vagy ellyptikus gödörkékkel 
birnak, a mik egy vagy két sorban foglalnak a sejtek hosszában helyet. 
Egy tracheida szélességére e parenchym sejtekben — a mennyire kivehető. 
volt — 1— 4 gödörke esik. Hogy ezek a gödörkék nem birtak-e áludvarok- 
kal; hogy a bélsugársejtek az egyszerű gyantajáratok felé, valamint egy- 
más között mily gödörkékkel birtak, az az elmosódottság miatt nem volt 
kivehető. 

A húr irányú csiszolatok a legelmosódottabb képet adták s ezekről 
mást nem lehetett megállapítani, mint nagy nehezen azt, hogy a bélsugarak 
egysorosak, 2— 39 sejtnyi magasak ; legnagyobb részüknél azonban az egy- 
más felett álló sejtek száma 25-nél kisebb. Az egyszerű gyantajáratok leirt 
szerkezetét természetesen ezen a metszeten is fel lehetett ismerni. 

A leírt s lerajzolt jellegek alapján a budakeszi kövület egy még le 
nem írt fossilis fa-fajt képvisel, melynek behatóbb meghatározása és leírása 
elé azonban akadályt gördít a már említett ama körülmény, hogy a fa 
szerkezetét az elmosódottság miatt a kellő részletekig pontosan nem lehe- 
tett megállapítani. Ezért e faj behatóbb leirásával s elnevezésével várnunk 
kell addig, a míg jobban megtartott szerkezetű példányokra akadunk. 

A fennebbiekben megadott jellegeket véve szemügyre, az évgyűrűk 
leírt sajátságos szerkezetét, úgy vélem, faji (speciphicus) jellegnek kell 
tekintenünk s a nem (genus) megállapításához az elemi alkotó részek 
milyenségét kell alapul vennünk. 

. Tekintve most már ezt, vagyis különösen az egyszerű gyantajáratolkat 
s a bélsugarak felismerhető szerkezetét a budakeszi kövületet a fossil-lák 
között, a krétától kezdve előforduló CGupressinoxylonok csoportjához, vagyis 
a cziprus typusú fákhoz kell soroznunk. 

A recens fák nemei közül pedig, kövületünk szerkezete különösen a 


ADATOK MAGYARORSZÁG FOSSIL FLÓRÁJA ISMERETÉHEZ. 903 


üryptomerta és (/hamdaecyparis nemek fájának anatomiai jellegeire em- 
lékeztet. 

A balatonkövesdi kövület, a Lóczy LasJos dr. egyetemi tanár úrtól 
velem közölt adatok szerint, a cBerekhátv dülői szőlőkben találtatott, 
veres homokkőben (grödeni homokkő), melyben vékony szénzsinórok is 
találhatók s a mely homokkő a legalsó triashoz, vagy talán még a permi 
systemához tartozik. 

A kövület sötétbarna színű, majdnem fekete; a rostok irányában tö- 
rékeny s keresztben is könnyen repedezik. Concentricus köröket szabad 
szemmel sem a törött, sem pedig a csiszolt keresztmetszeteken nem lehet 
felismerni s a kövület fa volta csakis a hosszmetszeteken tünik fel. 


pl 


0" 


Ne 
a 
vart) 


X( é. é ; 
ml szzt mmezert drag d 
20. rezsi 


wa 


ve 


(A 
(AU 


va 


IC ; 
jddmera H 


77 
e. 
széke 


pereg 


új ű 
2 


WD : 
BEL ÉN S 


CArr 
esti 


ev 
a) 


sg 


FROM 


pi A. 7 . 
B 6. 


3."ábra. 9/1 4. ábra. ""9/1 


Mikroskóp alatt nézve a vékony csiszolatokat, a sejtfalak sárgás 
sötétbarnák, mely szín részben az átalakult organikus anyagoktól ered. 
A sötétszínű sejtfalak és ezek jól megtartott szerkezete elég világosan fel- 
ismerhetők. Elmosódottság csupán a bélsugár-parenchyma vékonyfalú sejt- 
jeinek falszerkezeténél tapasztalható. 

A fa, miként a 3. és 4. képek is mutatják, tracheidákból és bélsugár- 
parenchymából áll, évgyűrűs szerkezetű és az utóbbiak görbüléséből ki- 
vehető, hogy a megvizsgált darab egy idősebb farész. Az évgyűrűk határát 
(3. kép a) a sugár irányában összelapuló 1—3 tracheidaréteg alkotja, a 
mely évgyűrűhatárt képező lapos tracheidák a sugárirányú hosszmetszeten 
(4. kép a) is jól láthatók. 

E körülmény, vagyis, hogy az évgyűrűk külső rétegét csupán 1—3 
összelapult — és a nagy lumenü vezető tracheidákra minden átmenet nél- 


904 Dr TUZSON JÁNOS. 


kül hirtelen következő tracheidasor képezi, első pillantásra elárulja, hogy 
gyökérfával van dolgunk, s arra enged következtetni, hogy a törzs határo- 
zottan kifejlett vezető- és szilárdító-rétegekkel bíró évgyűrűkből állott. 
A megvizsgált darabokon az évgyűrűk vastagsága igen változó: egy 3-5 
mm. vastagságura, egy 2 mm.-es következik és erre egy 775 mm.-nél vasta- 
gabb. Ez utóbbi ugyanis nem teljes. 

A keresztmetszeten a tracheidák között láthatók a bélsugarak (3. kép 
r), melyek e metszeten egy sorban elhelyezett s a sejtfalaknak majdnem 
egész szélességét elfoglaló, egyszerű, kerekded, vagy ellyptikus gödörkéket 
mutatnak. 

A bélsugarak elosztása változó és pedig minden 1—-10 tracheida- 
sorra — átlag pedig minden 4 sorra — esik egy-egy bélsugár. 

A keresztmetszeten helyenként jól felismerhetők a tracheidák sugár- 
irányú falaiban az egyenként, vagy két sorban elhelyezett udvaros gödör- 
kék metszetel. 

A sugárirányú hosszmetszeten (4. kép) a tracheidák falaiban udvaros 
gödörkék foglalnak helyet. Előfordulásuk tömöttség tekintetében változó, 
majd egy vagy két sorban tömötten egymás mellett állanak, majd egy sor- 
ban ritkábban s egyes részecskéken hiányoznak is. Az egy sorban tömötten 
álló gödörkék fent és lent összelapítottak, a kétsorosak pedig váltakozó 
(alternáló) elhelyezésüek s az egymás felé eső oldalukon is összelapítottak, 
miáltal ötszögüeknek látszanak. 

Az udvaros gödörkék szádai (porus) aránylag nagyok, kerekdedek, 
többnyire azonban kissé ellyptikusak. 

A tracheidák a hosszmetszeteken csavarosan csíkolt szerkezetet 
mutatnak. 

Itt-ott akadtam merőleges keresztfalakkal záródó s a rendesnél jóval 
rövidebb tracheidákra is, melyek felületes megtekintés mellett egyszerű 
gyantajáratoknak is volnának tekinthetők, behatóbb vizsgálat mellett azon- 
ban ráakadunk az elemek tracheida-jellegeire is. 

A sugárirányú hosszmetszeteken jól fel lehetett ismerni a bélsugara- 
kat. Ezek parenchymás sejtekből állanak, melyek sugárirányú falain egy- 
szerű kerekded vagy ellyptikus gödörkék foglalnak helyet s a szomszédos 
tracheidák ellyptikus vagy hasadékos gödörkéivel közlekednek. A trachei- 
dák és a bélsugár parenchyma e gödörkéi, nem lévén egyforma nagysá- 
guak, együtt, udvaros gödörke kinézésüek, vagyis ál-udvaros gödörkék, 
milyenek a recens Aruucaria fajok bélsugaraiban is láthatók. Az ál- 
udvart a mikroskopi csiszolatokon ugyan csak itt-ott lehetett kivenni; miután 
azonban az elkövesedés miatt az anatomiai szerkezet finomabb részletei 
többé-kevésbbé mégis csak el vannak torzulva és mosódva, feltehető, hogy 
ha egyes helyeken láthatók áludvarok, akkor ez általános jelleg, a mely az 
elmosódottság következtében nem ismerhető fel mindenütt. Hogy itt nem 


ADATOK MAGYARORSZÁG FOSSIL FLÓRÁJA ISMERETÉHEZ. 2905 


lehet szó a szomszédos tracheidák áttetsző udvaros gödörkéinek körvona- 
lairól, az abból következik, hogy ez áludvaros gödörkék mindenütt a bél: 
sugársejtek közepére esnek és hogy az áludvarok jóval kisebbek, mint a 
tracheidák udvaros gödörkéi. 

A bélsugár-sejtekben egy tracheidára rendesen 1-2 gödörke esik, egy 
vizszintes sorban elhelyezve. Akadnak azonban itt-ott oly 1-2 sejtnyi ma- 
gas bélsugarak is, a melyekben a sejtek aránylag szélesek s bennük 2- 
gödörke is van egymás fölé helyezve. Az ily bélsugár-sejtek hosszuk eg 
táján kiszélesedők. 

A mint a húrirányú csiszolatokból kivehető, a bélsugarak 1-45 sejt- 
nyi magasak, legnagyobb részükben azonban az egymás fölé helyezett sej- 
tek száma 30 nál kisebb. Ugyane csiszolatokon meg lehetett állapítani, hogy 
a bélsugarak egy sejtnyi szélesek s csak itt-ott akadnak olyanok, a melyek- 
ben helyenként két sejtsor foglal helyet egymás mellett. 

A leirt jellegek alapján a balaton-kövesdi fakövület meghatározása 
most már a következő. 

A tracheidák udvaros gödörkéinek leirt jellemző alakja és elhelyezése 
az Araucaria typus sajátsága s ilyen udvaros gödörkékkel bírnak a fossil 
(Gordaiogylon és Araucariorylon csoportok és a recens Araucarta és 
Dammara nemek. 

A fossil csoportokat véve először szemügyre, az irodalmi adatok sze- 
rint a ("ordaioxrylon és Araucariorylon fák egymástól egészen biztosan 
csakis a bélcső szerkezetének ismerete mellett különböztethetők meg. 

GRAND" Euny,Y kinek a (Gordattesek ismeretét köszönhetjük, és Poro- 
N1É XX megállapítottak ugyan oly anatomiai jellegeket is, melyek által e két 
csoport egymástól tisztán a másodlagos fa szerkezete alapján is különbö- 
zik ; az irodalomban található s a nevezett fossil csoportokhoz besorozott 
fajok jellegeit véve azonban alapúl, e két snemv fajai nem oszthatók a 
faszerkezet alapján két csoportra. 

Hogy a jellegek megállapítása, valamint a besorozás minden 557 
esetben helyesen történt-e az egyes kutatók részéről, s hogy helyes volt-e 
az említett két kutató által megállapított jéllegektől eltekinteni, azt itt 
mérlegelnünk messze vezetne. Olyan, — a tüzetes meghatározást nehezitő, 
sőt lehetetlenné tevő viszonyokkal, a milyeneket a tarnóczi kövült fa (/- 
nus Tarnócziensis Tuzs.) FFY leirásánál is ismertettem, itt is találkozunk, 
azzal a különbséggel, hogy itt kihalt nemmel, vagy nemekkel is van dolgunk. 

A GRAND" Euny és a Poronié említett leirásai szerint, a palzozoi for- 


X Flore Carbonifére du dép. de la Loire. 1877. 
kk Die System. Zugehörigkeit d. verst. Hölzer (v. Typus Auracarioxylon) etc. 
Naturwiss. Wochenschrift 1889. és Lehrbuch d. Pflanzenpaleontologie 1599. 
kxx Természetrajzi Füzetek 1901. p. 273. 


206 Dr TUZSON JÁNOS. 


matióban a devontól kezdve a vörösfeküig (Rolliegendes) előforduló Cor— 
daites-ek a Gymnospermákhoz tartoznak s vonatkozásban állanak egy- 
részt a Coniferákkal, másrészt a Gycadaceákkal és hosszú párhuzamos. 
erezetű (monocotyl typusu) levelekkel birtak. Bélcsövük a tengelyre merő- 
legesen álló lamellákkal bir (Artisia), s a bélcsövet körülvevő fa nem 
gyűrűs szerkezetü.? Bélsugaraik több sejtnyi vastagok s a tracheidák sugár- 
irányu falait tömötten elfoglaló udvaros gödörkék 3-4, ritkán 2 vagy 5 sor- 
ban állanak, melyek elhelyezése váltakozó és száduk hasadékos. 

Az Araucartogylonok, mint nevük is jelzi, Araucaria-féle fák voltak 
s ezeknél két csoportot kell megkülönböztetnünk ; először azokat az ÁArau- 
caria typusu fákat, a melyek c Tylodendrom bélkővel, a Gordattesekkel 
együtt, már a vörösfeküben előfordúlnak. Ezek lombozatát biztosan nem 
ismerjük, de együttes előfordulásból következtetve valószinű, hogy a Wal- 
chia fajok gyanánt ismert s az Araucartákra emlékeztető lombozat felel 
meg e törzseknek. Törzsüket jellemzi az, hogy a bélcső, illetőleg az ezt ki- 
töltő cbélkősv felülete nem mutat a tengelyre merőleges gyűrűzést, mint az 
Artista, hanem, hogy ezen a törzs tengelye irányával párhuzamos hosszú 
barázdák vannak (Tylodendron.)? Fájuk Porowxét szerint szintén nem 
évgyűrűs szerkezetü, és tracheidáik sugár irányu falain 1-2, ritkán 3 sor- 
ban állanak a váltakozó elhelyezésü, sokszögű gödörkék. Ezek száda kerek- 
ded s a bélsugarak rendesen egy sejtsorosak. 

Az Araucariogxylonok egy másik csoportját képezik ama Araucarict 
typusu fák, melyek a jurától kezdve fordúlnak elő, s melyekről biztosan 
tudjuk, különösen a talált tobozpikkelyek alapján, hogy a recens Arauca- 
riákhoz tartozhatnak. PoronrÉ a fa anatomiai szerkezete szerint a (ordai- 
ogylonok typusa gyanánt a (. Brandlingt-t s az Araucartogylonok első. 
csoportjára vonatkozólag pedig az A. Rhodeanus fajt hozza fel. 

Visszatérve most már a balaton-kövesdi kövületre, miután a vizsgálati 
anyagot csak egy gyökérfa idősebb, külső részéből való darabka képezi, en- 
nél a bélcsőre alapítható egyszerű és egészen biztos meghatározástól el kell 
tekintenünk s csak a másodlagos fa anatomiai szerkezetére kell támaszkod- 
nunk, melyből a leirtak szerint először is tehát biztos, hogy Arducarit 
typusu fával van dolgunk. 

A Cordaiogylon és Araucartoxylon csoportok közül a jellegek és az 


: Az ilyen bélesövek lenyomatai, melyeket bélköveknek nevezhetünk, régebben 
megkövesült törzseknek tekinttettek s a rajtuk lévő lamellák, levélripacsoknak és 
mint Artisia-fajok irattak le. 

2? Daczára ennek azonban STENZEL a GöÖPPERT hátrahagyott iratai alapján év- 
gyűrűs fákat is soroz e csoportba. — Nachtr. z. Kenntn. d. Coniferenhölzer, p. 10. 

3 Az ily kinézésű bélkövek az Artisiák módjára, régebben mint Tylodendron- 
fajok irattak le. 


: Lehrbuch d. Pflanzenpalgontologie, p. 293. 


ADATOK MAGYARORSZÁG FOSSIL FLÓRÁJA ISMERETÉHEZ. 907 


előfordulás alapján kövületünket az utóbbiaknak első csoportjához (Rho- 
deanus typusu fa, Tylodendron bélés Walchia lombozat) kell csatolnunk, 
azzal a megjegyzéssel, hogy a balaton-kövesdi kövületnek évgyűrűi vannak. 

A mi a faji meghatározást illeti, a leirt fossil Araucariogylonok 
egyikéhez sem csatolhatom kövületünket, egyrészt, mert gyökérfával van 
dolgunk, másrészt pedig, mert amazok nincsenek oly részletességgel ismer- 
tetve, hogy az összehasonlító meghatározás biztos alapokon megtörténhes- 
sék ; új faj felállítása pedig szintén abból az okból, mert gyökérfával és 
ennek is csak egy kis darabkájával rendelkezünk, nem volna jogosult. 

A recens Araucaria typusu fákkal, t. i. az Araucaria és Dammara 
fajokkal is részletesen összehasonlítottam kövületünket, s mig egyrészt 
meggyőződtem arról, hogy az anatomiai jellegek határozottan bizonyítják 
a nembeli rokonságot, másrészt a faji jellegekben elütő viszonyokra is 
akadtam. 

Az Araucarta és Dammara fajok fájának anatomiai szerkezetét se- 
hol sem találtam meg részletesen s összehasonlítólag leirva; úgy látszik 
azonban, hogy oly nemi anatomiai jellegek, melyek szerint e két nemet 
biztosan meg lehetne különböztetni, nem ismeretesek. 

SCHENK X ugyan említi, hogy az Araucaria fajoknak sokkal ritkábban 
álló, tehát csekélyebb számú bélsugaraik vannak, mint a Dammara, fajok- 
nak, egy más helyen azonban F? azt is említi, hogy e két nem fája egymás- 
tól anatomiailag nem különíthető el. 

A balaton-kövesdi fát e tekintetben összehasonlítottam a budapesti 
növénykertből származó Araucaria excelsa, A. Bidwillii, A. brasilhensis 
fajokkal és egy máshonnan eredő A. ((ookii példány fájával s azt találtam, 
hogy bélsugarai jóval tömöttebben állanak mint ezeké. 

Ama réteg geologiai korának meghatározásához, a mely rétegben kö- 
vületünk találtatott, ez részletesebb adatokat nem szolgáltathat, mert oly 
typusu fák a milyenekhez soroztuk, a vörösfekütől kezdve az ennél fiata- 
labb képződményekben is előfordulnak. 


k ZITTEL: Handbuch d. Palgontologie. II. Abt. p. 853. 
SZET ÉKÓDEESGO 


908 Dt MELCZER GUSZTÁV. 


PYRIT A MONZONI HEGYRŐL. 
Dr. MELczER Guszráv-tól.F 


(Három kristályrajzzal a szövegben.) 


F. ZFISKE úr, kissingeni magánzó, a Monzoni hegyről származó igen 
érdekes kifejlődésű pyritkristályokat bocsátott a rendelkezésemre megvizs- 
gálás végett. Szives közlése szerint e kristályok a Monzoni hegy északi lej- 
tőjéről származnak egy xSelle-Aufstiegy és Malinverno között levő mon- 
zonit-domb mészpát teléréből, a melyben vascsillám is előfordul. 

A Monzoni hegyről és pedig ugyancsak Le Selle mellől cnagyszemű 
márványból már DöLTER említ pyritet, a mely szintén vascsillám társasá- 
gában fordul elő, tehát ugyanerről a helyről való.FY Később CATHREINFPF ír 
le pyritet a Monzoni hegyről, a melylyel együtt szintén vascsillám fordul 
elő; ez tehát valószinüleg ugyanezt az előfordulást képviseli, annyival 
inkább, hogy kifejlődés tekintetében i8 azonos a tőlem megvizsgált pyrittel. 
röviden közölni, egyrészt mert sem DÖLTER, sem CATHREIN nem rajzolták le 
ezen igen érdekes kifejlődésű pyritet, másrészt, mivel a tőlem megvizsgált 
kristályokon két, a pyritre nézve általában új, igen egyszerű tengelymet- 
szésű formát állapíthattam meg. 


A köröskörül kifejlődött kristályok calczitban ülnek (egy kis hasadási 
romboéderen méretett 74" 59", számolva 74" 55), nehány mm. nagyok ; 
felületükön egyesek változatlanok, de legnagyobb részük kissé elváltozott, a 
mennyiben igen finom sárgás szinű hártya vonja be őket. Ez a hártya lepat- 
tanva a mikroszkóp alatt teljesen optikailag isotrop test módjára viselkedik. 

Állandóan következő formák vannak jelen a kristályokon : 

a 1100, 
0 1 ia j 


fo9g1l 
p 1221, 


a melyek közül a ( "4211 formát könnyű fölismerni arról, hogy a hexaéder- 
. 1 J 3 9y 


x Előadta a Földtani Társulat 1902 márczius hó 5-én tartott szakülésén. 
kk Mineral. Mittheil. 1877. évf. 79. Il. 
"rx Mineral. u. petr. Mittheil. 10. (1889) 395. I. 


PYRIT A MONZONI HEGYRŐL. 209 


rel való combinatiói éllel párhuzamosan mindig rostos. A p 1221) formát 
sem DÖLTER, sem CATHREIN nem említi ; a tőlem megvizsgált kristályokon, 
apró lapokkal ugyan, de állandóan jelen van. Ellenben a CarnnErx-től 
említett (140)-formát, a mely tehát ellenkező állású, az én kristályaimon 
nem találtam. 

A kristályok pentagondodekaéderes termetüek, de — mint CATHREIN 
is említi — többnyire erősen meg vannak nyúlva és pedig egy főtengely és 


9. ábra. 


egyuttal egy vagy két et él irányában, úgy hogy egészen rhombos kristá- 
lyokhoz hasonlítanak (1. ábra), egynémelyik még jobban el van torzulva 
(2. ábra). Az irodalomban csupán G. RosE említ némileg hasonló elnyult 
pyritkristályokatk, de azok fennőtt kristályok és valószinüleg Angliából 
származnak. 

Csupán egy kristályon találtam az említetteken kívül még több for- 
mát (3. ábra), nevezetesen a po övben a 19927 triakisoktaédert, a mely ezen 
előfordulásra nézve új és a (o övben a 1754) és 1643) dyakisdodekaédere- 
ket, a melyek a pyritre nézve általában újak, mivel sem GOLDSCHMIDT 
Index-ében és szögtabelláiban, sem az azóta megjelent irodalomban nem 
találtam őket. Jóllehet csak egy kristályon vannak jelen, biztos formáknak 


X Pogg. Annalen XIV (1828) 97. I. 


210 D: MELCZER GUSZTÁV. 


tekintendők, mivel jól kifejlődött lapokkal vannak meg és ennélfogva a 
mért és számolt szögek is jól megegyeznek. 

A következő táblázatban foglalt számolt szögértékek legnagyobb része 
dr. ScHmIDT SÁNDOR Egyenlő lapszögek a szabályos kristályrendszerbenv 
cz. értekezéséből van véve. Mint látható, a mért szögek igen jól egyeznek 
a számoltakkal, a miből következik, hogy ez a vékony hártya, a mely a 
kristályokat bevonja, tökéletesen párhuzamos a kristálylapokkal úgy, hogy 
a mérés pontosságára hatással nincsen. Ugyanazt tapasztaltam különben 
haematit-kristályok mérése alkalmával is. Czélszerű ilyen finoman chagrin- 
szerű lapok mérésekor, mint a milyenek ezeket a pyritkristályokat több- 
nyire határolják, a fényforrás erejét csökkenteni; ez esetben a reflektált 
szignált sokkal élesebbnek látjuk. 


A mért A mért 
Mérve kristályok élek d Számolva 

mea i00- 210) — 26251 2 10 zést HÓTKZONÉD AB 
cr— DNO) : (A2VE2 BIT 3 050 24. ao aló 
A — NOV AT) S 2AJNST2SA 3 0 2 D9 AE 
CD 1) EA) SEVTS LŐ 2 592 176 48". 11 23 
pe Ya e) AE 8 JA 2.91 also 
oa— (212) (214) — 187 55 3) gal isk 
POSALI DYE (1) 124 48 /2 1 aj wűl ÜES LN SZÉSZNÉKENB 
OEM 22) e MONKS a 1 DA ÉGYA LOSE SLKESÜB 
boe) 7 ZSNINEG 1 aa DANS ZESSB 

AGA Ld) — 4074 305/2 1 3.2 TM uaRe 

— MV Ed) S ZFENÉS 1 Gyalog JN áló a sze el 


A talált formák tehát valamennyien ugyanazon állásuak. Annak el- 
döntését, hogy vajjon positivok-e vagy negativok, nem kisérlettem meg, 
mivel a kristályok hővillamossági és étetési kísérletekre kevéssé látszottak 
alkalmatosaknak. 

Budapest. Egyetemi ásványtani intézet. 1902 márczius hó. 


x Math. és Természettudományi Értesítő XIII. kötet (1895) 331. I. 


IRODALOM. út 


IRODALOM. 


(1.) SzEnLemv Geyza : Az ó-radnai havasok ércztelepei. Bányászati és Koh. 
lapok XXXIV. évf. 1901. 46—49 old. 


Szerző ezen czim alatt a radnai ércztelepek geologiáját ismerteti. Jónak 
látja azonban a többi előtte ott járt kutató közleményeinek mellőzésével kijelen- 
teni, hogy értekezésében xcnagyjábani dr. Pgrmics György eredményeit követi. 
A felsorolt képződmények csakugyan mind Pgrmrcs-nek közelebbről nem idézett 
(A radnai havasok geol. viszonyai, különös tekintettel a kristályos palákra ; a m. 
tud. akad. math. és term. tud. közleményei XXI. köt.) munkájából vannak átvéve, 
még a geologiai térkép is Pgrmrcs-é, sőt még az 5—6. szelvényben is könnyü 
PRimics rajzaira ráismernünk. A 4-ik cideálisv szelvény ellenben, ugy látszik szerző 
eredeti rajza, deitt elég merész módon egy teljesen különvált, kiemelt kréta- 
rögöt félig eoczén rétegekre látunk ráborulva. Ez olyan nagymérvü zavarodás 
mely mindenesetre megérdemelte volna, hogy szerző vele kissé közelebbről is 
foglalkozzék. 

Egy pontban azonban sehogy sem lehetünk szerzővel egy nézeten, t. 1. 
abban, hogy ő cbizonyos rendes az andezittal vagy annak brecciájával S70r9- 
san összeforrott éreztelepenv kívül a többi ércztelepet, mely a kristályos mészkő 
és csillámpala határán, vagy kizárólag a kristályos mészkőben előfordul, seredeti) - 
nek nyilvánitja, melyen az eruptiv kőzetek feltörése nagyfoku zavarokat idézett 
elő (1.481. bal columna 4—5 sor felülről. Ugyanezen lap jobb oldali colum- 
nájában, felülről a 7—9 sorban pedig azt mondja, hogy a (Nándor) tömzsön, mely 
eredeti éreztelep, tisztán észlelhető az andesit kitörésének hatásav és végre ugyan- 
ott lejebb a 6. kikezdésben. Mindezen telepek egy eredeti éreztelepnek . . . . 
a részei, melyek a trachit kitörése alkalmával részekre daraboltattak, szét- 
hányattako stb. 

Ezen idézetekből nyilvánvaló, hogy SzELLEmyY Geyza úr azon véleményben 
van, miszerint a radnai éreztelepnek azon része, mely a mészkőben kitöltéseket 
képez, már megvolt az eruptiv kőzetek feltörése előtt is, tehát emezeknél régibb. 
Nem hoz fel azonban semmit, a mi ezen véleményét támogatná. 

Ezen sajátságos felfogásával szerző nemcsak PosSErwY F. régebben kifejtett 
nézetével (Verh. d. k. k. geol. R. Anstalt 1870, a 19—20. lapon: Die Natur der 
Erzlagerstátten von Rodna in Siebenbürgen), hanem a trachitos ércztelepeinkre 
vonatkozó eddigi ismereteinkkel is merő ellenkezésbe jutott. Hiszen mi ugy tudjuk 
hogy nemcsak Radnán, hanem más hasonló bányahelyeken is az aranyos-ezüs- 
tös, ólmos teléreink az eruptiv kőzetek feltörését követő postvulkános hatásoknak 
a szüleményei s ennélfogva az eruptív kőzeteknél határozottan fiatalabbak. 
A tulajdonképeni sorrend tehát ez : A) Tektonikai processusok szétzúzzák az alap- 


. hegységet és ekkor nyomban megindul a mélyen fekvő magmák eruptiója. B) S0o1- 


fatára hatás és az ascensió működése (telérek keletkezése). 
Végül elmondja a szerző, hogy a radnai bányászatot a kincstár eddig csak 


212 IRODALOM. 


nagy pénzbeli áldozatok árán tudta fentartani, minthogy csak a galenitot dol- 
gozták fel. A vaskéneg és főleg a zinkkéneg használatlanul maradtak ; ez utóbbi 
azért, mert nagy vastartalmánál fogva nem lehetett megolvasztani. Ujabban azon- 
ban sikerült a zincumot electrolyzis útján vasmentesen előállítani, mely körülmény 
ismét ráirányitotta a bányászati vállalkozás figyelmét az itteni gazdag horgany- 
érczekre. SCHAFARZIK FERENCZ. 


(2.) Scmmipr L.: A máramarosi bányászat fejlődésének története. Bány. és 
koh. lapok. XXXIV. köt. 1901. p. 330—335, magyar. 


Máramaros vármegye bányatörténetére való visszapillantások, a melyekből 
kitünik, hogy a kősó kiaknázása a bronzkorszak: homályába nyulik vissza. 
OCHAFARZIK F.. 


(3.) WAHLNER ArapáR : Magyarország bánya- és kohóipara 1900. évben. B. 
és koh. lapok. XXXIV. köt. Selmeczbánya 1901, 4". 32 old. (Magyarul.) 


Szerző egybeállította a magyar bányászat 1900. évi területi gyarapodásá- 
nak, az újabb berendezéseknek, a munkásviszonyoknak, szerencsétlenségeknek, 
társpénztároknak, begyült bánya-adónak (741,399:"54 korona) és végül a bányá- 
szati és kohászati termékeknek pontos statisztikáját. Utóbbiakat a következő. 
számadatok tüntetik föl : 

korona értékben 


SÁTULÁS TE et zá 3,270-117 Kg, 10.764,576-37, 1899-hez képest -- 7 09 
Ag ga 90,201"968 a JSOGÁUJZSST ( a — 37 a 
Ces PESTEN 1,807-"696 g, 260540 79. a ( -- OB AK 
[5 ojágÉSUELA 21,656-100 c 740,847"64, ( (ca. — 15 " a 
E eszE 4.555,004240 a 35.564,715"34, a ( d- 181 a 
barnaszén 51.282,766 a 34.340,984"41, a at úgés E AGST 
kőszén . 14.470,465 € 15.256,108-44, ( LES VE e StÓ 


Megemlítendő végül, hogy 1900-ban Luh-on (Ungmegye) 231 m. és Felső- 
Komárnikon (Zemplénmegye) 635 m. mélységben petroleumot nyertek és hogy 
mindegyik kút naponkint 5 hordó nyers olajat ad. SCHAFARZIK F. 


(4). M. kir. Pénzügyminiszterium. Adatok a m. kir. kincstári bányászat és 
azzal rokon ágazatok 1900. évi állapotáról. Budapest 1901. 4", p. 1—70. 
(Magyarul.) 

Az előbbi ismertetés kiegészítéseül (melynek számadatai az ország összes 
termelését fejezik ki) e jelentésből csupán a kősó termelésre vonatkozólag meg- 
említjük, hogy azt 1900. évben 1.893,630 ag mennyiségben és 13.658,406 korona 
értékben bányászták. Í OÖCHAFARZIK F. 


(5). MERza KáRory: Máramarosi gipsztelepekról. Bányász. és kohász. lapok, 
XXXIV. köt. 1901. 49—52 oldal. 


Szerző két gipsztelepet ismertet a máramarosi sóformátióból. Egyike ezek- 


IRODALOM. 913 


nek Rónaszéktől ÉK-re fekszik s anyaga annyira tiszta, hogy egészen 99:569/o 
tiszta gipszet tartalmaz. Az eddigi feltárásokból egy 120 m. hosszú, 50 m. széles 
és 18 m. magas gipsztestre lehet következtetni. 

A másik telep, mely lehetőleg még tisztább anyagu mint az előbbi, Akna- 
Sugatagtól DK-re fekszik, de szálban látható kibuvása kisebb méretű. 

Különösnek tünik fel e czikkben, hogy a szerző ehhez a két becses, de 
mégis csak egyszerű megfigyeléséhez oly hosszú — inkább tankönyvbe való — 
általános leirását adja a gipsznek mint ásványnak; határozottan téves pedig 
szerzőnek ama kijelentése, miszerint hazánkban gipszbányászattal eddig még nem 
foglalkoznak ! ? HCHAFARZIK F. 


(6.) OEBBEKE K. und BLANCKENHORN M.: Bericht über ihre im Herbst 1899 
gemeinsam unternommene geologische Hecognoscirungsretse in Sieben- 
bürgen. Verh. u. Mitt. d. siebenb. Vereins f. Naturwissenschaften zu 
Hermannstadt. L. kötet, 1900. évfolyam. Nagyszeben 1901. 42 oldal 
(németül). 


A két szerző a cHermannstüdter Allg. Sparkassav és a cHermannstádter 
Boden-Oreditanstalt, megbizásából több erdélyi, esetleg technikailag is figyelmet 
érdemlő ásványelőfordulást vizsgált meg a következő eredménynyel : 

1. Felső krétakorú szén. Ismertetik Kis-Disznód, Szászváros, Déva és Dobra, 
Vidra és Bárod vidékének geologiai szelvényeit, és leírják ezen képződményekben 
talált szerves maradványokat. A legutolsó Biharmegyében fekvő előforduláson 
kívül azonban egyik sem alkalmas a kiaknázásra. Az erdélyi és romániai kréta 
széntartalmú rétegei mindenütt ugyanazt a szintet foglalják el, még pedig a gosau- 
rétegek turoni része alatt, másrészt pedig a tengeri cenoman fölött. A mennyiben 
tehát ezen lerakódások a felső cenoman és alsó turon emeletét képviselik, sokkal 
idősebbek a Bakony, a Wiener-Neustadt melletti sNeue Weltv és a keleti Alpok- 
ban a gosauképződmény egyéb előfordulásaiban lévő szénlerakodásoknál, a 
melyeket legutóbb a Santonienhez és az alsó Campanienhez szoktak számítani. 

2. A Zsilvölgy oligocsénkorú szene. Fucns T. fejtegetéseivel (1893) szem- 
ben, a ki e szenet a mioczénhez tartozónak mondta, szerzők a Hormawsw K. 
által képviselt régebbi nézethez csatlaxoznak, mely szerint ezen lerakódások 
oligoczénkorúak. 

3. Adatok a szt ágothai tőzeg ismeretéhez. Ezen telep helyenkint 2 m. vas- 
tagságot ér el, az eddig vélt kiterjedéssel azonban nem bír. Kora fiatal diluvialis, 
vagy — a mi valószinűbb — ó-alluvialis. 

4. Az erdélyi medencze déli részében többé-kedésbbé ismert lermészeles 
gázok (CH) kitörésének beható tanulmányozása alapján szerzők ÉRNSZT A. nézeté- 
hez csatlakozva, ezen a vidéken egy mioczén petroleum-zóna létezését nem tart- 
ják kizártnak. 

5. Felemlítik Resinárnál a grufitnak egy kisebb előfordulását, mely tisztáta- 
lanságának daczára mégis további kutatásokra ösztökélne. 

6. Az oláhpiáni mosó aranyról megjegyzik, hogy mennyisége a diluvialis 
lerakódásokban csekély ugyan, de nem tartják valószinűtlennek, hogy földolgo- 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 15 


914 IRODALOM. 


zása a mai igen tökéletes mosó- és előkészítési módszerek segítségével mégis ki- 
fizetődnék. 

7. Manganérczek a déli Kárpátok számos pontján fordulnak ugyan elő, de 
csekély mennyiségüknél fogva kiaknázásra nem méltók. 

8. Szemesés mész (márvány) Resinár és Sebes vidékén fordul elő és a kettő 
közül az utóbbi a fontosabb. 

9. Erdély különböző pontjain előforduló néhány márgára, gipszre és agyagra 
vonatkozólag i5 közölnek egyet-mást. SCHAFARZIK F. 


(7.) Mixciszas LIMAnowski. Uber neue Fossilfunde im Tátragebirge. Verh. 
d. k. k. geol. R.-Anstalt, Wien 1900. 394—395 old. 


1890-ben UHric V. a bélai barlang torkolata körüli dolomitban közép- 
triaszkorú kövületeket talált, minek kövekeztében ő az e vidéki dolomitokat a 
kagylómész sectiójába helyezte. Ujabban pedig Lrmaxowsrkr M. a Javorzinka 
völgyben az ezen dolomitok alatt fekvő homokkő rétegcsoport felső részében, 
melyben vöröses palarétegek is vannak közbetelepülve, a Myophoria costata-t fe- 
dezte fel, a mely tudvalevőleg a werfeni palának vezérkövülete. Ezen lelet meg- 
erősiti egyrészt UHLiG megfigyeléseit, másrészt pedig bizonyítja, hogy a Tátrá- 
nak perm homokkőve és kagylómész dolomitja közé eső rétegcsoport, mely 
pala, homokkő és sejtes dolomitokból áll, a werfeni palának eguivalense. 

Ezen alsó triaszkoru homokkőben szerző még eguisetumokat és kisebb 
Chirotherium lábnyomokat is talált. Minthogy eguisetumokra még az Olezysko 
völgyi keuper homokkőben, valamint a hasonnevű havas rhetiai mészkövében 
is akadt, szerző azon következtetésre jut, hogy a perm ellőtti Tátrának csak leg- 
magasabb csúcsai emelkedtek ki kisebb szigetek alakjában a triasz tengerből. 
Ezeket a középső triasz epochában hatalmas mész (dolomit) szirtek környezték, 
mig a keuper epochában a közeledő tenger egy vörös iszapot ülepitett le, mely 
a szigeteken diszlő eguisetum erdőket maga alá temette. Erre a rá következő 
rheetiai időben még egyszer keletkeztek — bár localisan — korallos mész szirtek, 
mire azután az alsó liasz tenger ezen szigeteket teljesen elborította, mely a 
gresteni rétegekben az érdekes Tomanowa florát szolgáltatta. SCHAFARZIK F. 


(8). R. J. ScnuBERT : Neue Klippen aus dem Trentschiner Comitate. Verh. 
d. k. k. geol. Reichsanstalt, Wien 1901 p. 395—97. 


A bécsi földtani intézet régibb felvételei nyomán szinezett 8. zona/ XX. rovat 
Ujsoly és Ó-Besztereze jelű 1 : 75,000 méretű lapnak azon részén, mely a Zázrivai 
szirt és a Kisuca-Újhelytől D-re fekvő nagy mészkőszirt közé esik és a mely eddig 
mint szirt nélküli terület szerepelt, — sikerült szerzőnek egész sorát az apróbb 
szirteknek kimutatni, melyek petrographiailag mind UHuiG V. szaruköves mészkő- 
fácieséhez tartoznak. Ezen szaruköves mészkő felső jura-, vagy esetleg neokom- 
korú, a mi azonban közelebbről el nem döntetett. A szirtek köpenyét sárga és 
vörös puchói márga, krétakorú és harmadkori homokkövek alkotják. 

SCHAFARZIK FERENCZ. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 215 


TÁRSULATI ÜGYEK, 


Szakülések. 
1902. május hó 71-én. 
Elnök : T. Rorn [LaJos. 


Titkár bejelenti, hogy a mult ülés óta két tag haláláról értesült. Elhunytak 
ugyanis KACHELMANN KÁRoLryY gépgyáros, a Ferencz József-rend lovagkeresztese 
Vihnyén, ki 1871 óta volt tag és FgRaxszn ERnüő bányagondnok Nadrágon, ki 1893 
óta volt tag. Szomorú tudomásúl szolgál. 

Előadások : 

1. SzápEczky Gyura: Adatok a Vlegyásza-Biharhegység geologiájához cz. 
munkáját mutatta be. A Vlegyásza- és a Biharhegység alkotásában a rhyolith is 
tekintélyes részt vesz a dacitok mellett, a minek PRimrcs részletes felvétele alkal- 
mából a rhyolithokat vette. Ezeken kívül valóságos undesitek is előfordulnak az 
eruptiv kőzetek között többféle kiképződésben. A Draganvölgy mentén, valamint 
a petroni Aleuvölgy mentén levő egránitv nem igazi gránit; vegyi összetételénél 
fogva nagyon hasonlít a dacitokhoz, ezért dacogránitnak volna nevezhető, de elég 
jól illik reá az ujabb időben mindinkább használatos granodiorit név is. E gráni- 
tos szövetü közetet rendesen mikrogránit köti össze felfelé a rhyolithokkal. Diorit 
és pegmatit is előfordul, de csak kisebb területeket alkotnak. 

Az említett kőzetek egy, eredetileg egységes magmából származnak és kitö- 
résük idejében legnagyobb részben nem jutottak felületre, hanem fedve maradtak 
különböző mesozoos és régibb üledékes kőzetektől, a melyekkel való érintkezé- 
süknél többféle contactusbeli képződményt hoztak létre. Egyes jelek arra mutat- 
nak, hogy ezeknek a kőzeteknek a kitörésük már a felső krétakorban kezdődött. 

2. ILLÉs Vinmos a Magyarországon talált első trilobitáról szólva, bemutatja 
egy a Griffithides, PoRrrAx alnemhez tartozó kis trilobitáját, melyet Dobsina kör- 
nyékén talált fekete crinoideás carbonkorú mészkőben. Miután az eddig ismere- 
tes trilobitákkal való összehasonlítása után arra az eredményre jutott, hogy ez- 
idáig még ismeretlen az irodalomban, Griffithides Dobsinensis néven új fajként 
irja le. 

3. KALECSINSZKY BÁNDOR végül bemutatta az utóbbi földrengések diagramm- 
jait, melyek közül legérdekesebb a guatemalai földrengésé. 


1902. junius hó 4-én. 
Elnök : T. RorH [LaJos. 


Titkár bejelenti, hogy a május hó 4-én tartott választmányi ülésen rendes 
tagoknak választattak : LöRENTHEY ImRE dr. ajánlatára Pgisz Gyura tanárjelölt 
Budapesten és GERELL SÁxpon ajánlatára Mossoczy SÁxpoR m. kir. bányamérnök 
Deésaknán. 


195 


916 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Előadások : 

Pernő GyuLza dr. indiai Ammonit-typusokat mutat be a csereritzi hyper- 
senonból. Egyik a Pachydiscus supremus alakcsoportja, melynek typusa roppant 
nagy elterjedésű s a belgiumi danientől és a németországi felső krétától kezdve 
déli Francziaország, a Péterváradi Hegység, keleti Dél-India azok a területek, a 
honnan beletartozó példányok kerültek, a melyekhez a Chilehez tartozó kicsiny 
Ouisiguina sziget (369 40m d. sz.) kréta rétegei is hozzájárulnak; a másik a 
Sonneratia cserevitziana, mely leginkább a Pachydiscus peramplus alakcsoport- 
jához csatlakozik. Érdekes jelenség, hogy a magyarországi középkrétában vagy 
legalább a felső kréta alapját szolgáltató cenomán rétegekben egy oly alak fordul 
elő, az Ammonites ( Lytoceras) Sacya, FoRBEs, mely eddigelé Indiától se nyugot, 
se kelet felé nem ismeretes. Ezt a fajt régebben Böcxn János a Bakony veszprém- 
megyei községében Jásdon gyüjtötte, TELEGpI RorH Lajos Krassószörénymegyé- 
ben Stajerlaktól délkeletre csillámos homokkőben Crioceras (Ancyloceras) Mathe- 
ronitanum társaságában találta, Zsusovics pedig Szerbiában, a topcsideri gaultban 
fedezte föl. (Pernő előterjesztése a legközelebbi füzetek egyikében fog megjelenni.) 

Párrv Mór dr. Az erdélyi Érczhegység északi részének geologiai viszonyai- 
ról szólott. Az Aranyostól délre fekvő terület nagy részét Offenbánya és Topán- 
falva között felsőkrétakoru agyagpalák, homokkövek és konglomerátok alkotják, 
melyek közé Offenbányánál egy téglaalakú, vetődési vonalaktól határolt kristá- 
lyos palatömzs nyúlik be. E kristályos tömzs phyllitekből, csillámpalákból, amphi- 
bolitokból s közbe települt kristályos mészkövekből, nyugati részén pedig gránit- 
tal váltakozó phyllitrétegekből áll. A tömzs területén, de gyérebben a krétaterüle- 
ten is, gyakoriak az andesit kitörések. 


Választmányi ülések. 
1902. május hó 1-én. 
Elnök : T. Rorn LaJos. 


Rendes tagoknak választattak ; GEZELL SÁNDOR ajánlatára MossoczY SÁNDOR 
m. kir. bányamérnök Deésaknán és LÖRENTHEY IMRE dr. ajánlatára PRINZ (GYULA 


tanárjelölt Budapesten. 
Titkár bemutatja a folyó évi kirándulás tervezetét, melyet a választmány 


tudomásul vesz. 


A BUDAPESTI FÖLDRENGÉSI MEGFIGYELŐ ÁLLOMÁS ELSŐ 
BERENDEZÉSÉRŐL. 


A mh. Földtani Társulat földrengési bizottsága csak a kiszemelt föld- 
rengést jelző készülék teljes felszerelése és kipróbálása után kezdhette meg 
Budapesten f. évi márczius 1-én a földrengések rendszeres megfigyelését. 

A helyiséget, melyben a földrengést jelző készülék felállítható volt, 
a bizottság a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságától, a Földtani Intézet 


A BUDAPESTI FÖLDRENGÉSI MEGFIGYELŐ ÁLLOMÁS ELSŐ BERENDEZÉSÉRŐL. 917 


újonnan épített palotájában (Budapest, VII., Stefánia-út 14) kapta. Egy 
5 m. mély, a főlépcső alatt lévő pincze ez, mely a Stefánia-útnak kocsi- 
közlekedésre szánt úttesttétől mintegy 41 m. távolságban fekszik. 

Készülékünk egy vizszintes nehéz ingapár, mely GRABLovITZ és OMORI 
utasításai szerint Boscn strassburgi mechanikus műhelyéből került ki. Ezek 
közül az A inga pontosan KF—D—i, a B inga pedig NyY—K—i irányban 
van beigazítva. Az elhelyezés négy darab métermagasságú, a talajba besü- 
lyesztett, köröskörül szabad kőoszlopon történt, s a kövek alsó végei alatti 
betonréteg kb. eléri a diluviális homoktalaj talajvíz-niveauját. 

A pincze padlója aszfalttal van bevonva. A készülék jobb megvédésére 
pedig egy külön deszkaházikó szolgál, melynek mellső falába egy nagy 
üvegablak van beillesztve, úgy hogy a készülék ezen keresztül bárkitől 
könnyen megtekinthető, a nélkül, "hogy az ingák megzavarásától kellene 
tartani. A pincze hőmérséklete meglehetősen egyformán ia e (0 

Az ingák előtti rajzoló pálczikák rövidebb karjai 10-re vannak be- 
állítva, úgy hogy a nehéz ingák kilengéseit 10-szer nagyítva rajzolják, egy 
teljes lengésnek időtartama pedig 155. 

Készülékünk kevésbbé érzékeny, mint pld. a Rebeur-Ehlert féle appa- 
ratus, minek következtében csak az aránylag erősebb rengéseket jelzi. 
A központi pályaudvarban közlekedő vasuti vonatok, vagy az épület előtt 
ügetve elhaladó tüzérütegek által okozott rázkódások nem zavarják a mé- 
lyen elhelyezett ingákat. 

A rajzolás kormozott papiron történik, s a papirlapok kicserélése s 
állandósítása igen egyszerű s néhány percz műve. 

Önkénytes megfigyelőkül a bizottság két tagja jelentkezett: KALE- 
CSINSZKY SÁNDOR m. kir. fővegyész és dr. Euszr KÁLMÁN, kir. vegyész urak, 
a kik f. é. márczius havától kezdve az ingától feljegyzett rengéseket külön 
jelentésekben fogják közölni. A készülék helyes felállítása körül pedig nem- 
csak nevezett két úr, hanem azonkívül különösen még dr. KövESLIGETHY 
Rapó egyet. tanár, bizottsági tag úr is fáradozott. 

A mh. Földtani Társulat földrengési bizottsága eddig a M. Tud. 
Akadémia támogatásában részesült, mig az előzőkben említett készülék 
beszerzése és felállítása körül felmerült költségeket dr. 8. SEMSEY ANDOR, a 
m. kir. Földtani Intézet tiszt. igazgatója sajátjából fedezte. 

Legyen szabad végezetül dr. DARÁNYI IGwácz földmiv. miniszter úr 
Ő nagyméltóságának é és a m. kir. Földtani Intézet igazgatója Böckn JÁNos 
min. tanácsos úr " méltóságának, a Földtani Intézet palotájában levő mély 
pincze átengedéseért, továbbá a tekintetes Magyar Tud. Akadémia és 
dr. s. SEMSEY ANDOR tiszt. igazgató 0 méltóságának a régebben és újabban 
élvezett pénzbeli támogatásokért újolag ezen a helyen is a földrengési 
bizottság mély és hálás köszönetét kifejeznem. 

Budapest 1902 május havában. 

Dr. Schafarzik Ferencz, 
a földrengési bizottság e. i. elnöke. 


A mh, Földt, Társ, Földrengési Bizottságának jelentése az 1902 Márczius Április hónapokban észlelt 
földrengésekről, 


(A földrengési observatortum fekvése: K. h. 199 5" 55" (12 165 23-6") Greenw. K.—E. sz. 479 30 


Készülék: straszburgi horizontális inga. A — $—D inga, érzékeny K—Ny-ra; B — K—VNy inga, érzékeny BE DÉTe. 
E — Előrengés; F — Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje; "4, — Az inga legnagyobb kilengése 
m-ben; V — A rengés vége ; pr — Időtartam; Időszámiítás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. 

Í 4 ] ag] l j 
Sza ELő map B gp M Mn] Az T ] Jegyzet 
A. 901 om ] 901 572 ESA ehet 914k 5m 914 öm 9-() 21" 1 4m 457 
NRTSLKEY OZ ESATÁTÁT ESEK] ——— jo a zs — 3 — 
B. 20 A 905 ! y ZE0b3 12 w 91h 99m 495 35m 
d. A. gh 52m 155 ] -— 81 53m 105. I 9-0 9gn am ga [ Olaszország, 
DR HEJOZZ TSZ OSS e szása ze e - ————— ——— - J Tcca 
MON EE LIKOGTOZ ÁD EE — j gn boa (0 lesz 9gh 9 [SB tartomány 
Aú jdezénnsi ee 164 6m— 16h 15m 305 5 0-5) 162 29m 455) 28m 
Haz Ágazat szd assa en 255 l6h 47m 355 ése 2-0] 177 9Om 105 !  48m 
Igen gyenge mikroseismikus nyi ugtalansá e 3 észlelhető : márcz. 12 22 5 4. MO OK SL SSNÓSS 28-án. 
MAN 3h 36" 58! [4 sm 4.95 b 4h 9 93m 4.35 ] 4n 19m4 405 94. 0 1 : ván 99m 485 l 1 4.m l 
atása OL ATA 49 § —— j Guatemala 


kh.) 
A. mikroseismikus nyugtalanság észlelhető 


I B. 102 9gm 305 ; 10£ 1 4m 395 E 102 167 05 Í w 0-5 [/ 105 18" i § gm 


B. 31 40m 935 44 öm 235— 4h99m935 4 lose 99-0 0 93m 935 (1037 
] 
! 


5.11902. IV. 98. 


Igen gyenge ETEKETTSTTE nyugtalanság észlelhető ÁT. 4-én 
A Földrengési Bizottság megbizásából : 
Kalecsinszky Sándor, 
Dr. Emszt Kálmán. 


0 AE GEL MENT 


ZUM 


KTK KOZLÖNY 


XXXII. BAND, 1902. MAI JUNI. 5—6. HEFT. 


GESCHICHTE DER 50-JÁHRIGEN TÁTIGKEIT DER UNGARI- 
SÚHEN GEOLOGISUHEN GESELLSUHAPT, 


Von ANTON Kocn.Fr 


Mit Tafel IV und V. 


Unsere Gesellschaft hatte im Jahre 1900 das 50. Jahr ihres Bestan- 
des erreicht, ohne dass sie am 6. Juli 1900 die 50. Jahreswende ihrer fac- 
tischen Constituirung auf irgendwelche gewohnte Weise gefelert hátte. Un- 
ser damaliger geehrter Práses hatte zwar, in der am 7. Februar 1900 ab- 
gehaltenen Generalversammlung, auf diesen wichtigen Wendepunkt un- 
seres Gesellschaftslebens hinweisend, die hauptsáchlichsten Momente ihrer 
Geschichte und Tátigkeit in grossen Zügen würdig gezeichnet; da jedoch 
niemand mit einem concreten Vorschlag auftrat, nach welchem dieser 
wichtige Tag besonders, auch vor der grossen Öffentliehkeit, gefeiert wer- 
den möge: so haben wir die Gelegenheit dazu unbenützt vorübergehen 
lassen. Am Anfang des verflossenen Jahres jedoch, hatte der Ausschuss 
auf Anregung unseres jetzigen Práses beschlossen, dass unsere (Gesell- 
schaft, zum Andenken ihres 50-jáhrigen Bestehens, die Geschichte ihrer 
50-jáhrigen Tátigkeit schreiben und zu den letzten 18 Jahrgángen ihrer 
Publicationen den Index anfertigen lásst. Die erste Auftgabe übernahm ich, 
nicht als der dazu am meisten Berufene, aber als einer der áltesten Mit- 
glieder der Gesellschaft, und infolge dessen trete ich nun mit einer kurzen 
Übersicht der 50-jáhrigen Tötigkeit unserer Gesellschaft vor die geehrte 
Generalversammlung. 

Nicht ich bin der erste, der auf die Kámpfe, Entwickelung und Tá- 
tigkeit, also auf die Geschichte unserer Gesellschaft zurückblickt : mehrere 
haben dies bereits vor mir gethan. 50 gibt Junrxus v. Kovárs, der erste 
Secretár unserer Gesellschaft, sehon im Jahre 1882 die Geschichte der 


x Gelesen auf der Generalversammlung der Ung. Geol. Gesellschaft am 5. 
Feber 1902. 


290 ANTON KOCH: 


Entstehung unserer Gesellschaft; Y im Jahre 1856 beschrieb FRaAsz von 
KvBiwyi, damaliger Vicepráses unserer Gesellschaft, deren 16-jáhrige Tá- 
tigkeit ; £x im Jahre 1850 hatte ALEXANDER ScCHMIED, damaliger zweiter 
Secretár unserer Gesellschaft, in der am 28. Januar abgehaltenen General- 
versammlung die 30-jáhrige Wirksamkeit unserer Gesellschaft genau be- 
sehrieben und treffend charakterisirt. Ausserdem finden wir auch in den, 
den Generalversammlungen vorgelegten Berichten der spüteren Prüásese 
und Secretáre hüufig wertvolle heminiscenzen über die Vergangenheit 
der Gesellschaft und daraus abgeleitete Schlüsse und Belehrungen. 

Das in diesen wertvollen Vorarbeiten schön und treffend Gesagte ein- 
fach zu übernehmen und ausführliecher zu wiederholen ist, meiner Ansicht 
nach, in diesem Kreise überflüssig; da es einem Jeden von uns anheim 
steht, jene zusammenfassenden Berichte selbst zu lesen ; ich war deshalb 
mehr darauf bedacht, nach genauer Durchsicht sámtlicher Sehriften und 
Publicationen der Gesellschaft alle jene Daten zu notiren, und übersiehtlich 
zusammen zu stellen, welche das Leben und die Entwickelung der Gesell- 
schaftin Zahlen und Tatsachen zum Ausdruck bringen, aus welehen sich die 
Sehlüsse von selbst ergeben. Diese, nach statistisceher Weise zusammen- 
gefassten und dargestellten Daten sind wahrhaftig die Bausteine des 50-jáh- 
rigen Baues unserer Gesellschaft, deren genaue Kenntnis und Erwágung 
nicht nur lehrreich, sondern auch notwendig ist, wenn wir die weitere 
Ausführung des Baues mit Sicherheit bewerkstelligen wollen. 

Trotz alledem finde ich es dennoch für schicklich, als Binleitung 
wenigstens die Entstehung unserer Gesellschaft ganz kurz aufs Neue in die 
Erinnerung zurück zu rufen. 

Wir álteren Mitelieder wissen es alle, dass die Idee und der Vorschlag 
des begeisterten Lehrers in Beszterezebánya (Neusohl), Dr. ANDREAS ZIPSER, 
mit welchen derselbe in der in Sopron (Ödenburg) abgehaltenen VIII. Ver- 
sammlung ungar. Árzte und Naturforscher am 11. August 1847 auftrat, der 
ausgesüete fruchtbare Samen war, aus welchem wegen Hintritt stürmiseher 
Zeiten erst nach 3 Jahren das zarte Pflinzehen unserer Gesellschaft her- 
vorspross; auch ist bekannt, dass die hohe Protection des grossmütigen 
ungarischen Magnaten, Fürsten PavL EsrTERHÁZY, in erster Reihe die Kei- 
mung des Samens angeregt hatte. Bine Beratung der Herren AuGgusr und 
Fgaxz von Kuprwyi, JosEF MARSCHAN, JOHANN PETTKO und ANDREAS ZIPSER 
am 3. Januar 1848 in Videfalva haben das Feld dazu weiter vorbereitet ; 


k BErster Bericht über die geologische Gesellschaft für Ungarn. Pest, 1852. 
xk A magyarhoni Földtani Társulat 16 évi működéséről szóló jelentés. (Be- 
richt über die 16-jührige Tátigkeit der geologischen Gesellschaft für Ungarn). Mun- 
kálatok. III. Pest, 1867 p. 46. 
krk Földtani Értesítő (Geologischer Anzeiger). I. Jahrgang. 1880. p. 2. 


GESCHICHTE D. 50-JAHRIGEN TATIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 2991 


jedoch konnte der keimende Sprössling in dem nun ausgebrochenen Sturme 
nicht emporkommen. 

Nach der Erdrückung unseres Freiheitskampfes wáre unsere Gesell- 
schaft so bald nicht ins Leben getreten, wenn nicht WILHELM HAIDINGER, 
Führer der damals noch jungen Wiener Mineralogen und Geologen, im 
Interesse der Verbreitung unserer Fachwissenschaften sich unserer Sache 
angenommen hátte. Als erster Director der am 1. December 1849 gegrün- 
deten k. k. Geol. Reichsanstalt sendete er, nachdem er den Weg bei der 
Wiener Regierung dazu geebnet hatte, gegen Ende Mai 1850 als Commissár 
dieser Anstalt Herrn Dr. Motriz HöRgwsxs nach Pest, damit er mit den hier- 
ortigen leitenden Fachmánnern das Programm der zu gründenden Gesell- 
schaft feststellte. Die Conferenz wurde am 24. Mai 1850 in Gegenwart der 
Herren ALEXANDER ENGEL, WILHELM FucHs, FRANZ v. KUBINYI, JULIUS Vv. 
Kovárs, ANDREAS MIXKEcz, KARL NENDTVICH, SALOMON PETÉNYI und JosEF SZABÓ 
abgehalten, in welcher Dr. M. HöRvEs der zu gründenden Gesellschaft ein 
fertiges Arbeitsprogramm zur Annahme vorlegte. Da die Anfangstátigkeit 
unserer Gesellschaft wirklieh nach diesem Arbeitsprogramme begann, ist 
die Kenntnis seiner Hauptpunkte von Interesse. Es waren diese: 1. Mono- 
graphische und geologische Beschreibungen in geologischer Hinsicht wich- 
tiger Gegenden (z. B. Budapest, Hegyalja, Bakony u. s. w.); 2. Monogra- 
phien und Beschreibungen einzelner Fundorte (z. B. Szobb, Türkenfeld 
etc.), welche auf die Feststellung der jüngeren Bildungen Ungarns von 
grossem Einfluss sind; 3. fortwáhrendes Aufsammeln der Versteinerun- 
gen aus jüngeren Formationen (z. B. in Ofen, Szobb u. s. w.); 4. Mono- 
graphie einzelner Bergwerksgegenden, Corrajs neueste Erztheorie immer 
vor Auge haltend ; 5. Beschreibung technisch wichtiger mineralischer Kör- 
per, wie der ungarischen Bausteine, Kalksorten, Steinkohlen etc. 

Die Conferenz fasste weiterhin die folgenden Beschlüsse: 1. Herr 
Director Aucusr v. KuBrsyr wird gebeten, höheren Ortes die notwendigen 
Höchritte um Erlaubnis zur Gründung eines Vereines unter dem Namen : 
cGeologische Gesellschaft für Ungarm zu thun; 2. Jurrus v. Kovárs wird 
betraut für den Verein Statuten auszuarbeiten und einer spüter einzube- 
rufenden Generalversammlung vorzulegen. Darin sollen folgende Punkte 
hervorgehoben werden : 4) Die Geologische Gesellschaft für Ungarn, welche 
eine Privatgesellschaft ist, besteht in enger wissenschaftlicher Beziehung 
mit der Wiener k. k. geol. Reichsanstalt; b) die, Gesellschaft ist mit 
dem ungarischen Nationalmuseum ebenfalls enge verknüpft, die aufzu- 
sammelnden Gegenstánde übergehen in das Higentum des Museums; 
c) das ungarische Nationalmuseum versieht die Gesellschaft mit Local, be- 
wahrt deren Schriften auf und seine Beamten bieten ihren Dienst unent- 
geltlich an; d) das ganze Einkommen der Gesellschaft darf nur auf wirk- 
lieh wissenschaftliche Tátigkeiten verwendet werden. Die Mitglieder dienen 


19 
t; 
2 


ANTON KOCH: 


unentgeltlich, nur ihre Reisespesen und die Taglöhne der Arbeiter werden 
vergütet ; e) nach Erlangung der hohen Erlaubnis soll allsogleich eine Ge- 
neralversammlung abgehalten werden, auf welche alle Subseribenten ein- 
geladen werden, die angenommenen Statuten aber sollen sogleich gedruckt 
werden ; /) nach der Constituirung sollen die wissenschaftliehen Arbeiten 
ohne Aufschub noch denselben Sommer begonnen werden. 

Im Sinne dieses Programmes wurde dann am 6. Juli 1550 die erste 
Generalversammlung abgehalten. Die Gesellschaft constituirte sich tat- 
süchlich und es wurden gewáhlt: AuGusr v. KuBrwxyi zum Práses, JULIUS v. 
Kovárs zum Secretár und Dr. DANIEL WAGNER zum Cassier. Die Statuten 
jedoch wurden erst in der am 3. September desselben Jahres abgehaltenen 
zweiten Generalversammlung angenommen, in welcher Fürst PAUL ESTER- 
HÁZY zum Protector der Gesellschaft proclamirt und weiters gewáhlt wur- 
den : Fgasz v. KuRisyi zum Vicepráses, Jospr SzaBó zum zweiten Secretár, 
ANDREAS MIKECcz, SALOMON PETÉNYI, KARL NExDTvICH und JosEF MARSHAN zu 
A usschussmitgliedern. 

In so engbegrenzten hamen begann nun im Jahre 1850 die bescheidene 
Tátigkeit unserer Gesellschaft, welche ich nun nicht weiter besehreiben 
will, da sie ALBXANDER ScHmIDT in seinem oben citirten Berichte eingehend 
charakterisirt hat. Nur von 1880 angefangen werde ich die weitere 20-jáh- 
rige Wirksammkeit unserer Gesellschaft fortsetzangsweise schildern. Bevor 
ich aber damit beginne, übergehe ich früher zu meiner vorhin enger be- 
grenzten Aufgabe, námlich zur übersichtliehen Darstellung der aut die 
50-járige Wirksamkeit unserer Gesellschaft bezüglichen Tatsachen. 

A 

Was zunüchst die erste Bedingung des Bestehens einer Gesellschaft, 
námlich die Mitelieder und die jáhrliche Oscillation ihrer Anzahl betrifít, 
habe ich dieseinzwei Beilagen zusammengestellt. Die Gesamtzahl der Mitglie- 
der jeder Art war in den verflossenen 50 Jahren 1141 , Jene der Unternehmun- 
gen, Schulen, Institute und Gesellschaften 55, die Totalsumme also 1196. 

Es ist zu bedauern, dass ein in jeder Hinsicht vollstándiges Verzeich- 
nis sámtlicher Mitglieder aus den Schriften und Publicationen der (Gresell- 
schaft nicht zusammengestellt werden konnte, wesshalb ich ein solches 
auch nicht mitteilen kann. S0 war besonders nicht.zu eruiren: bei vielen 
der ersten Mitglieder die pünktliche Zeit ihres Austrittes ; ferner bei vielen 
deren bürgerliche Stellung und Bescháftigung. Die in jeder Hinsicht pünkt- 
liche Evidenzhaltung der damaligen Mitglieder erschien zum ersten Mal 
im Jahre 1885 im cFöldtani Közlönyv, und damit zugleich einmal auch 
ihre statistische Zusammenstellung nach Bescháftigung und dem Wohn- 
ort. Die Statistik nach den Bescháftigungen aller Mitglieder der 50 Jahre 
habe auch ich zusammengestellt, so weit dies bei der Mangelhattigkeit der 
Daten möglich war. Sie folgt hier : 


GESCHICHTE D. 50-JÁHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 223 


Zahlder  Percent- 
Mitelieder verháltnis 


1. Geologen und Beamte geol. Institute — .. 45 375 
2. Bergleute und Hüttenmánner, Berkwerks- u. Hütten- 

Besitzer § 974 23-00 
8. Professoren ak áss geistlichen Orden jüLéstNÉn 


. (von Universitáten "und Politechnicums, der Berg- 
akademien, von Mittel- und Bürgerschulen) und 


Lehrer MANN 4 249 20-75 

4. Ingenieure und rekütekten : 92 9500 
B ÁGYA ÜL 3 ? 60 5"00 
6. Pharmaceuten hd he mekee 25 2:00 
7. Advocaten, Richter und Abgeordnete fel vom Hoche 91] 2:58 
8. Privatbeamte und Staatsbeamte nicht vom Fache 120 10-00 

9. Grundbesitzer, Landwirte, Privatiers, Privatgelehrte 
und Wíirtschaftsbeamte . ; seu 10.80 
10. Fabriksbesitzer, Kaufleute, Cemérbeleüte § 95 2:00 
11. Geistliche, die Ordenslehrer nicht hieher gerechnet 18 150 
12. Biradene - KOTV ÉNN ké Es 10 080 
13. Ihre Béchaftisuna unbekanut 124 10-50 
Zusammen : 1144, dazunoch: 

14. Bergwerks-Unternehmungen, Actien-Gesellsehaften [7 550 
15. Schulen, Institute, Vereine 34 268 
16. Stádte (Gemeinderat, Gemeinde) ES 4 033 


Im Ganzen : 1196 — 99-99. 


Es ist hier also zahlengemüss nachgewiesen, was übrigens schon 
bekannt war, dass die Bergleute und Hüttenmánner verwandter Bescháatti- 
gung, die Professoren der Naturwissenschaften und die naturliebenden 
Grundbesitzer und Beamten die treuesten Anhánger und Stützen unserer 
Gesellschaft sind, die samt den Geologen vom WFache nahezu 70 Percente 
der gesamten Mitegliederzahl ausmachen. Diese Tatsache berechtigt uns zu 
der Hoffnung, dass wir auch im ferneren Lebenslaufe unserer Gesellschaft 
auf diese Elemente der Gesellschaft am sichersten bauen dürfen. 

Das Steigen und Fallen der, alljáhrigen Anzahl der Mitglieder, also 
deren Oscillation, zeigt uns die graphische Tafel IV. Wir sehen daraus, 
dass die Mitgliederzahl], etwa mit 76 anfangend, bis 1872 nur langsam, 
von da an aber schon rascher zunimmt, im Jahre 1877 bis 380 steigt und 
nun stufenweise zunehmend, im Jahre 1886 die grösste Zahl (345) erreicbht ; 
von da an sinkt jedoch — leider — die Zahl wieder stufenweise, bis Ende 
1900 auf 322. 

Es würde ungerecht sein, wenn jemand die Ursache des bedenklichen 
Sinkens der Mitgliederzahl darin suchen würde, dass die Tátigkeit unserer 


994 ANTON KOCH : 


Gesellschaft seitdem vielleicht abgenommen habe, und sie ihren Ver- 
pfliehtungen der Mitglieder gegenüber weniger nachkomme, als früher. 
Bei objectiver Beurteilung der weiteren Tátigkeit der Gesellschaft wird sich 
die Grundlosigkeit einer solchen Beschuldigung herausstellen. Nach meiner 
bescheidenen Ansicht liegt der Grund dieser Abnahme darin, dass mit der 
raschen Entwickelung unserer eculturellen Verháltnisse immer mehr und 
speciellere Aufgaben für jenen intelligentesten Teil der Gesellschaft er- 
wachsen, welcher culturelle Institutionen zu unterstützen pflegt, und da 
unser materielles Fortkommen sich damit nicht proportionirt hebt, müssen 
sich die, unseren Fachwissenschaften ferner stehenden Kreise zurückzie- 
hen, um ihren Bescháftigungskreisen angehörige culturelle Institutionen 
unterstützen zu können. j 

Aus der heihe der Mitglieder haben 141 innerhalb unserer Gesell- 
schaft literarische Tátigkeit entwickelt; es haben also 127/20/9 der Gesamt- 
zahl an der productiv geistigen Arbeit der Gesellschaft Anteil genommen. 
Als Gesellschafts-Funktionáre haben 59 in der Erledigung geistiger und 
materieller Angelegenheiten mitgewirkt, also etwas mehr als 59/9 sámt- 
licher Mitglieder. 

Was die matertellen Verháltnisse unserer Gesellschaft anbelangt, 
habe ich auf Grund der in den Publicationen mitgeteilten Jahresrechnun- 
gen zuerst die Arten und Summen der im Laufe der 50 Jahre ausgewie- 
senen Binnahmen und Ausgaben, so wie deren Percentzahlen zusammen- 
gestellt : 


A) Arten und Summen der Einnahmen waáhrend der 50 Jahre. 


Beitráge der Protektoren dprY-ba 15,940-700 fi. d.i. 15 9/0 
Jahresbeitráge der Mitglieder.. .. .. . .. — 4619848 a a a 4259 
Für Diplome Éz 89038 c 4 ( 054 
Für verkaufte Publicationen 7 ETTE S OO ECET ENSZ KEK 
Interessen. 3 IZZAD ÁOÓT KU EG ad KIARÁEK 
Fundationen und Denationen . EDS TILOS ERTETEK ei 


Zusammen : 108,593"-0O8 fi. d. i. 100-0 9/9 


B) Arten und Summen der Ausgaben wühvend der 50 Jahre. 


Der Einnahme 


Direction, Verwaltung ak 27,140-19 A. d.-1. 25:00/6 
Für Publicationen d e SALA DO AZ DON rak 
Postspesen Ég 3; JUALB DMSO TŰ OGACCATÁENKESZÉKÉSTNT 
Für wissenschaftliche Aussendungen HZ ALÁSZTZ tt GST 
Für wissenschaftliche Mittel .. ! 595.9A- Mekk 
Für Bücher und Karten MEA r ett sAS Vég BZÁZR 0 eki KÜZAK 
Aussergewöhnliéhoráuslágen s , eket tá sen 3 DA Z DT ENEGÉL 


Zusammen : 98,018:65 fi. d. i. 90-60/9 


szil llnánszészsí laz áá 


GESCHICHTE D. 50-JÁHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG, GESELLSCHAFT. 72 


Der Rest wáre also demnach 10.574-43 fi. ; dieser hatte sich aber mit 
Zinses-Zinsen bis Ende 1900 zu einem Grundcapital von 20,853 fl. vermehrt. 

Das Schwanken der jöáhrlichen Einnahmen und Ausgaben und das 
Steigen. des Vermögens der Gesellschaft habe ich auf der graphischen Tafel 
V dargestellt. Man entnimmt daraus, dass bis 1865, bis zu welchem Jahr 
man keinen systematischen Ausweis über die Jahresrecehnungen der Ge- 
sellsehaft vorfindet, die materiellen Verháltnisse sich an einem ziemlich 
niederen Niveau bewegen. Von da an finden wir die Jahresrechnungen, 
mit Ausnahme des Jahres 1867, pünktlieh geführt und notirt, und sehen, 
dass sich unsere materiellen Verháltnisse, trotz fortwáhrenden Schwan- 
kens der Ausgaben und Binnahmen, von Jahr zu Jahr günstiger gestalten, 
und das Vermögen der Gesellschaft sich bis 1881 allmáhlich vermehrt. Von 
diesem Jahre an steigen diese rascher und bestándig, und das Vermögen 
erreicht am Ende des 50. Jahres mit der Summe von 20852 fil. ibre 
höchste Stufe. 

Diese erfreuliche Zunahme des Vermögens findet ihre Erklárung an- 
fangs auch in dem Wachsen der Mitgliederzahl, aber vielmehr nachdrück- 
lich in den im Jahre 1883 begonnenen Fundationen, seit 1887 in dem jáhr- 
liehen Regierungs-Subsidium und endlich im Jahre 1895 in den Spenden 
für-den, dem Andenken Jospr SzaBó" s gewidmeten Fond. Dieser erfreuliche 
Vermögenszustand der Gesellschaft möge seinen treuen und ausdauernden 
Mitgliedern zur Beruhigung dienen, dass die in neuerer Zeit eingetretene 
Abnahme der Mitgliederzahl, derzeit wenigstens, auf die geistigen Bestrebun- 
gen der Gesellschaft nicht láhmend einwirken wird; je höhere Ziele wir 
aber erretchen wollen, umso ernstlicher müűssen wir darauf bedacht sein, 
das Interesse für die Gesellschaft nicht mur wach zu erhalten, sondern 
fortwáhrend noch zu steigern. 

Und nun will ich zur Darstellung der geistigen Tátigkeit unserer Ge- 
sellschaft, diese ebenfalls in übersiehtlichen Zahlendaten vor Auge führend, 
übergehen. 

Unsere Gesellschaft hatte wáhrend ihres 50-jáhrigen Bestandes, nach 
den Aufzeichnungen der Protokolle und der Publicationen, gehalten : 

40 Generalversammlungen, 
309 Vortrags- 
251 Ausschuss- und 
8 Wander-Sitzungen, im Ganzen also 
. 608 verschiedene Versammlungen und Sitzungen, die Commis- 
sionsberatungen nicht mitgerechnet. Wenn wir dieser Zahl noch die 13 Ge- 
neralversammlungen und 31 Vortrags-Sitzungen des im Jahre 1871 con- 
stituirten Tochtervereines zu Selmeczbánya (Schemnitz) hinzuaddiren : so 
betrágt die Summe sámtlicher abgehaltener Versammlungen und Sitzun- 
gen wáhrend der 50 Jahre 653. j 


996 ANTON KOCH: 


Diese ansehnliche Zahl der Sitzungen ist für sich allein schon ein 
Beweis des lebhaften geistigen Lebens; seine beweisführende Kraft jedoch 
wird erst dann überzeugend, wenn ich zugleich die Namen jener Mitglie- 
der anführe, die in den Vortragssitzungen des Muttervereines auftraten, 
das Jahr ihres ersten Auftrittes in Klammern setzend, dann die Anzahl 
ihrer abgehaltenen Vortráge mit Angabe des Fach-Kreises, in welchen sie 
gehören, wobei ich die 50-jáhrige Tátigkeit der Gesellschaft in zwei Perio- 
den einteile. 

Nach der hier folgenden I. Tabelle haben in der von 1851 bis 1870 
dauernden Periode, in welcher unsere Gesellschaft noch mit dem National- 
museum in enger Verbindung stand, und ihre Leitung zum grössten Teil 
der Obhut der Beamten letzterer anvertraut war, in 95 Vortragssitzungen 
die folgenden Vortráge gehalten (Tabelle 233. pag.) 

Wáhrend dieser 20-jáhrigen Periode also haben in 95 Fachsitzungen 
532 Autoren 251 Vortráge über verschiedene Gegenstánde gehalten, welche 
jedoch zum Teil nicht publicirt wurden. 

Nach der II. Tabelle aber haben in der von 1871 bis 1900 dauernden 
30-jáhrigen Periode, wáhrend welcher unsere Gesellschaft, sich an die kgl. 
ung. Geologische Anstalt anschliessend, regelmássiger und mit gesteigerter 
Energie ihre Aufgabe löste, in 201 Fachsitzungen folgende Autoren Vor- 
tráge gehalten (Tabelle 234. pag.) 

In dieser 30-jáhrigen Zeitperiode sind also in 201 Fachsitzungen 
125 Autoren mit 857 Vortrágen aus verschiedenen Föáchern aufgetreten, 
deren grösster Teil auch in dem cFöldtani Közlöny (Geologische Mittei- 
lungen) erschienen ist. 

Von den 32 Arbeitsgenossen der ersten Periode sind blos zwölf (12) 
in die zweite hinüber getreten; es traten also im Laufe der spáteren 30 
Jahre 113 neue Arbeitsgenossen in den Dienst unserer edlen Angelegenheit. 
Der ausdauernde Eifer und das Beispiel der álteren Arbeiter hatte eine so 
bedeutende Zahl der Schüler und Anhünger angezogen. Is ist das ein wür- 
diger Grund, dass wir auf diesen scehönen Erfolg unserer Gesellschaft mit 
Zufriedenheit zurückblieken und die verheissende Hoffínung hegen, dass 
in den folgenden 50 Jahren die Anzahl der Pfleger unserer Fachwissen- 
schaften sich in noch gesteigertem Masse vergrössern wird. 

Wir wollen aber jetzt die wertvollste Frucht der geistigen Tátigkeit 
der Gesellschaft, námlich deren Publicationen, in Betracht ziehen. In Ta- 
belle III habe ich die Art sámtlicher Publicationen, mit der Anzahl der 
Druckbögen und beigelegten Tafeln zusammengestellt. (Tabelle 237. pag.) 

Unsere Gesellschaft hat also im Laufe ihres 50-jáhrigen Bestandes 
sich auf 949 Drückbögen belaufende, mit 161 Tateln, geologischer Karte 
und vielen Textfiguren versehene Fachpublicationen, im Ganzen 47 Bönde, 
nicht blos ihren Miteliedern, sondern zahlreichen vaterlándischen Institu- 


GESCHICHTE D. 50-JÁHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 227 


ten und im Tausche vielen auslándischen wissenschaftlichen Gesellschaf- 
ten zuakommen lassen. Wenn wir in dieser Beziehung mit ühnlichen Ge- 
sellschaften der máchtigeren Culturnationen auch nicht wetteifern können, 
in der Reihe der kleineren Nationen gehen wir jedenfalls voran; und s0- 
mit können wir unter unseren bescheidenen Verháltnissen auch mit die- 
sem Erfolg zufrieden sein, um so mehr, da auch das Ausland die bisherigen 
tesultate unserer Tátigkeit gebührend würdiget. 

Ich möchte aber auch über den Inhalt unserer Publicationen eine 
Übersicht geben, und zwar mit Hervorhebung der Namen der Autoren, der 
Art und Anzahl ihrer Arbeiten, damit ein jeder, der aus Tatsachen zu 
schliessen pflegt und sehliessen will, auch daraus Belehrung sechöpfe. Dieser 
Ausweis ist ebenfalls auf den oben schon skizzirten zwei Zeitperioden ge- 
sondert zusammengestellt. (Tabelle 239. pag.) 

Die ersten Publicationen unserer Gesellschaft erschienen in unga- 
rischer und deutscher Sprache ; aber schon von dem II. Bande der Munká - 
latok: (Arbeiten) angefangen, konnten die Mitteilungen, wegen materiellen 
Umstánden, bloss in unserer Landessprache herausgegeben werden. Nur 
in dem V. Bande der Munkálatok (Arbeiten) ist eine lingere Abhandlung 
in deutser Sprache allein erschienen, und im Jahre 1874 auch die wertvolle 
Studie Fgasz Poszpways: Die Erzlagerstütten von Rézbánya. Dieser Um- 
stand hinderte natürlieh die Fachkreise des Auslandes, von der ganzen 
Tátigkeit unserer Gesellschaft Notiz nehmen zu können ; überdies hat der- 
selbe auch die Anknüpfungen und die Pflege des Tauschverkehrs un- 
möglich gemacht. In der Generalversammlung am 5. Márz 1879 beschloss 
unsere Gesellschaft ihre Mitteilungen ausser dem ungarischen Texte auch 
in deutscher, französischer oder engliseher Sprache heraus zu geben und 
seitdem wurden unsere Publicationen und mit ihnen auch die Tátigkeit 
der Gesellschaft in immer weiteren Kreisen bekannt; unsere Gesellschaft 
trat damit aus ihrer bisherigen Isolirtheit unter die Fahne der gemein- 
schaftlich-wissenschaftlicehen Bestrebungen der grossen Culturnationen. 

Die Beliebtheit und weite Verbreitung unserer Publicationen geht 
aus der von Jahr zu Jahr wachsenden Zahl der angeknüpfíten Tauschver- 
hültnisse hervor. Wüáhrend z. B. im Jahre 1886, als der erste diesbezüg- 
liche Ausweis im [földtani Közlömy erschien, nur 28 auslándische Gesell- 
schaften genannt werden, die mit uns im Tausechverkehr standen, war da- 
gegen im Jahre 1900 deren Zahl schon 68, und im Wege der kel. ungar. 
Geologischen Anstalt erbielten noch 164 solche Gesellschaften den föld- 
tami Közlöny (Geologische Mitteilungen) und die separaten Ausgaben ; im 
Ganzen wurden somit 232 Exemplare in sámtlichen Culturstaaten der 
Welt verbreitet. Unsere Gesellschaft kann also in der zweiten Hülfte ihres 
50 jáhrigen Bestandes auch in dieser Richtung hin bedeutende Erfolge 


aufweisen. 
k 


998 ANTON KOCH: 


Nach dieser statistischen Darstellung der Tátigkeit unserer Gesell- 
sehaft muss ich noch kurz über jene wichtigeren Anregungen und deren 
Erfolge Rechenschaft geben, welche seit dem Jahre 1880, als námlich Dr. 
ALEXANDER SCHMIDT eine gedrüngte Übersicht der an Experimenten und 
Kümpfen reichen, jedoch noch sehr bescheidenen Tátigkeit und dieser ent- 
sprechenden Erfolgen der ersten 30 Jahre gab, — im Kreise unserer Ge- 
sellschaft stattfanden und von einem lebhaft pulsirenden inneren Leben 
Zeugnis ablegen. 

Im Jahre 1880 hatte der Ausschuss auf Vorsechlag des damaligen 
zweiten Secretárs A. Scnmipr beschlossen, dass die Gesellschaft ausser den 
Földtani Közlöny unter dem Titel Földtani Értesítő (Geologischer Anzei- 
ger) eine separate Zeitschrift herausgeben werde. Diese Zeitschrift soll — 
nach den Worten des Vorschlages — nach einer jeden Fachsitzung in re- 
gelmüssig und streng eingehaltener Zeit erscheinen, um einesteils dem 
Publikum schnell zu berichten, anderseits aber mit seinem Inhalt ein all- 
gemeineres Interesse zu erwecken; somit wáre dieselbe berufen die Ent- 
fernung, welche den Fachkreis der Geologie und Mineralogie von dem 
Publikum derzeit noch immer trennt, zu überbrücken. Mit der Herausgabe 
des Földtani Értesítő wurde noch in demselben Jahr begonnen ; derselbe 
war bestrebt mit seinem abwechslungsreichen Inhalt — namentlieh durch 
gelungene Artikel von allgemeinem Interesse, Besprechungen der geologi- 
schen Literatur, Gemischtes und Gesellschafts-Angelegenheiten — sein vor- 
gestecktes Ziel zu erreichen. Die Generalversammlung des Jahres 18853 
fasste jedoch in Anbetracht dessen, dass in Ungarn nicht weniger als sechs 
solche wissenschaftliche Gesellschaften und eben so viele Zeitsechritften be- 
stehen, in welehen geologische und verwandte Mitteilungen erscheinen 
können, anderseits die kleine Anzahl der Mitarbeiter erwágend, den Be- 
schluss, diese Zeitschrift im Jahre 1883 einzustellen. Dieselbe Generalver- 
sammlung beschloss ferner, zum Andenken des 30-jáhrigen Bestehens der 
Gesellschaft die 12 Bánde ihrer bisherigen Publicationen an 50 vaterlán- 
dische Schulen und Institute als Geschenk zu verteilen. 

In der Sitzung am 1. December 1880 fasste der Ausschuss auf Antrag 
seines Miteliedes Dr. Fgaxz SCHAFARZIK im Prinzipe den Beschluss, dass die 
Ungarlüándische Geologische Gesellschaft die Veranstaltung der Erdbeben- 
beobachtungen auf ungarischem Gebiet in die Hand nehme. Das Gutachten 
der entsendeten Commission (FRANZ SCHAFARZIK und BÉLA v. INKEY) wurde 
in der Ausschussitzung am 2. Mörz 1881 angenommen, und die Herren 
KARL HOFFMANN, BÉLA v. INKEY und FRANZ SCHAFARZIK mit dem Angriff der 
Arbeitstátiekeit betraut. Den Resultaten der Tátigkeit dieser Erdbebencom- 
mission begegnen wir seitdem öfters in den Spalten des fröldtani Közlöny. 
Bine von der Ausschusssitzung am 3. November 1880 ausgesendete zweite 
Commission (JosEF SzABó, KARL HoFFMANN, JOHANN BöckH, LupwIiIG Rorn v. 


GESCHICHTE D. 50-JÁHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 929 


TELEGD, LupwIG v.Lóczy und BÉLA v. ÍNKpY) war mit der Ausarbeitung eines 
Gutachtens über die internationale Unification der geologisehen Nomen- 
elatur betraut, und reichte ihre Arbeit im Jahre 1881 ein, welche dann in 
französischer Sprache an den Seecretár der internationalen Commission, 
Herrn G. DEewaneveE in Bruxelles eingesendet wurde. 

Am 24. Januar 18583 hatte die Generalversammlung das sehr nennens- 
werte und wichtige Gutachten einer aus den Herren WILHELM ZSIGMONDY, 
JOHANN BöcxgknHn, LupwiG RorH v. TELEGD, LupwIG v. Lóczy, KARL HOFFMANN, 
Moxiz SrauB und Junius PErHő als Vortragender — bestehende Commis- 
sion — angenommen. Es handelte sich um den Plan, nach welchem un- 
sere Gesellschaft sich mit der kel. ung. Geologisehen Anstalt zur gemein- 
samen Herausgabe des Földtani Közlöny mit Auflassung des Földtani 
Értesítő alliiren möge, dass eine stándige hedactions-Commission ernannt 
und für die Mitarbeiter des földtam Közlöny ein Honorar bestimmt werde. 
Dieser Plan verwirklichte sich auch zum Vorteil unserer Gesellschaft und 
unsere Zeitsehritt wurde von 18853 an zugleich auch amtliches Organ der 
kgl. ung. Geologischen Anstalt. Die neuen Secretáre sorgten in Folge des- 
sen mit grosser Umsicht, dass der Földtam Közlöny von 1883 an in schö- 
nerer Form, auf besserem Papier, mit hübscherem Druck und tadellosen 
graphischen Beilagen, also unter sorgsamster Redaction erscheine, und in 
dieser neuen, anspruchsvolleren Form erscheint nunmehr diese regel- 
mássige Publication unserer Gesellschaft und ist in mehreren hundert 
Tauschexemplaren in der ganzen Welt verbreitet. 

In dieser Generalversammlung geschah auch der Rücktritt des seit 
12 Jahren gewesenen verdienstvollen Práses, Herrn Ministerialrath FRIED- 
RIcH ReErrz v. Bánya und die Wahl des Professors JoseF SzaABó zu seinem 
würdigen Nachfolger im Prágsessitz. 

Am 24. September 1883 entsendete der Aussehuss die Mitelieder 
WILHELM ZsiGmonpy, Baron BÉLA v. SPLÉNYI, WILHELM BRUIMANN, VINCENZ 
WARTHA, BÉLA GRAENZENSTEIN, Baron ANTron LEITHNER, JosEF KRENNER, 
LupwiG v. Lóczy und Junius PerHő in die Commission für Berg- und Hütten- 
wesen und Geologie der Landesausstellung vom Jahre 1885. In Folge der 
erfolgreichen Tátigkeit dieser Commission, war auch unsere Gesellschaft 
auf dieser Ausstellung würdig vertreten, und wurde mit einer Bronze- 
medaille ausgezeichnet. 

Im Jahre 1884 wurde auf WILHELM ZsiGmMonpYys Antrag ein Aufruf 
an die vaterlándiscehen Bergwerks- und Industrie-Unternehmungen, sowie 
auch an die Mitglieder der Gesellschaft mit der Bitte gerichtet, als unter- 
stützende oder gründende Mitelieder beitreten und neue Mitglieder empfeh- 
len zu wollen. Dieser Aufruf war von Erfolg begleitet, und wenn derselbe 
auch nicht elánzend ausfiel, so vermehrte er dennoch das Einkommen und 
das Stammcapital der Gesellschaft um ein Bedeutendes. Ein Bittgesuch 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 16 


230 ANTON KOCH: 


um ein Landes-Subsidium, welches an das hohe Cultus- und Unterrichts- 
ministerium gerichtet wurde, war in diesem Jahr zwar noch nicht mit Er- 
folg gekrönt, ebnete aber günstig den Weg, so dass nach zwei Jahren der 
Landtag eine jáhrliche Beihilfe von 1000 fi. votirte, welche der Gesell- 
schaft seit 1887 regelmássig zufliesst. Über die Verwendung dieser Summe 
hatte der Ausschuss am 2. Márz 1887 besehlossen, dass ein Teil davon zur 
Hebung des wissenschaftlichen Niveaus des fFöldtam Közlöny, ein Teil zur 
Ausgabe einer geologischen Karte Ungarns und ein Teil eventuell für wis- 
senschaftliche Entsendungen dienen möge. 

Im Jahre 1885 wurde auch die Angelegenheit einer übersichtlichen 
geologischen Karte Ungarns in Angriff genommen, und es wurden unter 
der Leitung des Direktors der kel. ung. Geologischen Anstalt Jon. Böckn 
KARL HOFFMANN, BÉLA v. ÍNKEY. LupwIG v. Lóczy, Arvkrox KocH und spüter 
auch LupwiG Rorm v. TELEGD mit der Zusammenstellung der Karte 
betraut. 

In der Generalversammlung des Janres 1886 hatte der zurücktre- 
tende erste Secretár Dr. Junius PErHő in seinem Abschiedsberichte einer- 
seits die Herausgabe der durch ungarische Fachmánner ausgeführten 
geologischen "Karte Ungarns, anderseits die Zusammenstellung eines 
vollstándigen Repertoriums der ungarischen geologischen Literatur der 
Fürsorge der Gesellschaft empfohlen. Der Ausschuss hatte auch in seiner 
Sitzung am 20. Februar den Vorschlagbringenden betraut, sich mit einem 
speciellen Plan eines solchen Repertoriums zu bescháftigen. 

Auch das mit der kel. ung. Geologischen Anstalt geknüpfíte Bündnis 
wurde insofern modificirt, dass der [földtani Közlöny von 1886 an den 
Jahresbericht der Anstalt nicht mehr veröffentlichte, den Mitgliedern je- 
doch eine entsprechende Anzabl der durch die Anstalt selbst herauszuge- 
benden Jahreshefte gesichert wurde. Hin pietátsvoller Antrag des nun ge- 
wáhlten neuen ersten Secretárs, Dr. MoRgiz Srauv8, welchen er bereits der 
vorigen Generalversammlung vorlegte, wurde ebenfalls angenommen. 
Demnach wird: a) der Práses in seiner Ansprache der künftigen General- 
versammlungen den im verflossenen Jahr verstorbenen hervorragenderen 
Gesellschaftsmitgliedern namentlich gedenken; b) über die Ehrenmitglie- 
der, besonders verdienstvolle Functionáre der Gesellschaft, ferner über 
jene Mitglieder, die auf dem Gebiete der durch die Gesellschaft vertretenen 
Wissenschaften sich besondere Verdienste erwarben, sollen Gedenkreden 
gehalten werden, welche den ganzen Lebenslauf, die Wirksamkeit auf dem 
Gebiete der Wissenschaft und des Gemeinwesens des Verstorbenen aus- 
führlich, auch in formeller Hinsicht würdig behandeln; c) der übrigen 
Verstorbenen der Gesellschaft soll der Secretár in einem zusammenfassen- 
den Necrolog gedenken. 

Im Jahre 1888 wurde die geologische Karte Ungarns fertig gestellt, 


Bo: 


GESCHICHTE D. 50-JÁHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 231 


und nachdem Herr Dr. ÁNTON SEMSEY v. SEMSE für die Kosten der Heraus- 
gabe 500 Gulden spendete, und das kel. Ministerium für Ackerbau im 
Wege der kel. ung. Geologisehen Anstalt ebenfalls so viel für diesen 
Zweck flüssig machte, wurde, den Druck der Karte betreffend, ein Contract 
mit der Firma C. L. PossER abgesechlossen. 

Einen hervorragenden Moment in der Geschichte unserer Gesellschaft 
bildet die aus Anlass des 70-igsten Geburtstages unseres verehrten, gewe- 
senen Práses, Dr. JoseFr SzaBó, am 6. April 1892 abgehaltene feierliche 
Fachsitzung, welche ich in freudiger und pietátsvoller Erinnerung zurück- 
zurufen nicht unterlassen konnte. 

Im Jahre 1892 wurde von Seite unserer Gesellschaft der Vicepráses 
JOHANN BöcKH in die grosse Commission für die Millennium-Landesausstel- 
lung entsendet; im folgenden Jahr aber in die Commission des wáhrend 
der Millennium-Ausstellungabzuhaltenden geologisch-montanistischen Con- 
gresses, ausser den Vicepráses JOHANN BöcKH, noch die Ausschussmiteglieder 
ÁLEXANDEB GESELL, LupwIG v. Lóczy und ALEXANDER SCHMIDT gewüblt. 

In der Ausschusssitzung am 3. Mai 1893 stellte der Obersecretár den 
Antrag, es möge zur Gelegenheit der Millenniums-Ausstellung jemand die 
Entwickelungsgeschiechte der ungarischen Geologie sehreiben. Es ist be- 
kannt, dass der Viceprüáses JoHANN BöckH diese schöne Aufgabe löste. 
Wenn auch seine wertvolle Studie nicht in den Publicationen der Gesell- 
schaft erschien, so ging die Idee doch von hier aus. Im Jahre 1894 erlitt un- 
sere (resellschaft mit dem Hinscheiden unseres unvergesslichen Práses JosEF 
v. SzaBÓó einen unersetzliehen Verlust. Der Ausschuss hatte, indem er die 
nie verjáhrenden Verdienste seines 12Jahre hindurch aussergewöhnlich eifri- 
gen Práses und seit dem Bestehen der Gesellschaft deren wirksamstes Mit- 
glied zu Protokoll nahm, seinem pietátsvollen Beileid in Allem würdig Aus- 
druck verliehen. Das bleibendste Zeichen der dankbaren Anerkennung aber, 
welche ihm die Ungarlándische Geologische Gesellschaft bewahrt; ist die 
auf Antrag des Herrn THomaAs SzoNrTaAGH ausgeführte Collection eines 
Szabó-Fondes, aus dessen Interessen dir Gesellschaft zum Andenken an 
JOSEF v. SzaBó eine Silbermedaille gründete, und aueh Stipendien für 
wissenschaftlicehe Untersuchungen zu verleihen gedenkt. Zum würdigen 
Nachfolger des verstorbenen Práses wurde JoHANN BöckH gewübhlt. 

Im Millenniumsjahre erschien endlich als Edition unserer Gesellschaft 
die erste ungarische geologiscehe Karte Ungarns, von welcher in kurzer 
Zeit nahezu 800 Exemplare vergriffen wurden. Die Teilnahme unserer 
Gesellschaft an der Ausstellung wurde mit einer Ausstellungsmedaille und 
mit einem Diplom honorirt. 

Im Jahre 1898 hatte unser Práses JOHaANN BöckH den Antrag gestellt, 
es mögen die in den 70-iger Jahren so gut gelungenen Wanderversamm- 
lungen und Excursionen der Gesellschaft wieder ins Leben gerufen wer- 

16" 


232 ANTON KOCH: 


den. Der Antrag wurde freudig angenommen und vom 2. bis 7. Juli 1899 
eine Excursion in das Erdélyi Érezhegység (Siebenbürgische Erzgebirge) ver- 
anstaltet ; wir müssen jedoch aufrichtig gestehen, dass nur eine ganz kleine 
Anzahl der Mitglieder an derselben teilnahm. 

Im Schlussjahre des 50-jáhrigen Bestehens unserer Gesellschaft, in 
der am 7. Februar 1900 abgehaltenen Generalversammlung, hatten wir 
zuerst Gelegenheit die gestiftete Josef Szabó-Medaille dem Würdigsten 
der ungarischen Geologen, dem Herrn Direktor Jogaxx BöcxkH damaligen 
Práses der Gesellschaft, zu überreichen. 

Schliesslicb muss ich noch auf die Tátigkeit des TocAhtervereimes im 
Selmeczbánya zurückblieken. Dieser Tochterverein wurde am 10. August 
1871, bei Gelegenheit der in Selmeczbánya veranstalteten Wanderver- 
sammlung gegründet; derselbe constituirte sich in der Sitzung am 11. 
Márz 1872. Das erste Zeichen seiner Tátigkeit gab er im Jahre 1878, als er 
die speciale Untersuchung der geologisehen Verháltnisse der Gegend von 
Selmeczbánya besehloss, und damit mehrere seiner Mitglieder betraute. 
Diese würdige Aufeoabe hatte er bis 1885 auch gelöst, und die geologische 
Specialkarte der Gegend von Selmeczbánya, auf welcher auch die Erz- 
gangzüge der Berggegend genau verzeichnet sind, wurde in der Landes- 
austellung von 1885 vorgezeigt. Diese Karte liess der Tochterverein dann 
in 500 Exemplaren vervielfáltigen und stellte sie mit einem erláuternden 
Texte von Professor JosEF v. SzaBó sámmtlichen Miteliedern der Gesell- 
schaft zur Verfügung. 

Der Tochterverein beschloss nun ferner eine áhnliche Bearbeitung 
der Gegend von Körmöczbánya. 

x 

Ich bin am Schluss meiner flüchtigen Revue angelangt. Ich war be- 
strebt ein objectives, genaues Bild der ersten 50-jáhrigen Tátigkeit unserer 
Gesellschaft zu entwerfen ; möge ein jedes Mitglied selber die (jonseguen- 
zen daraus ziehen und nach besten Krüften mitwirken, dass unsere (re- 
sellsehaft in den zweiten 50 Jahren nicht nur aufrecht erhalten, aber auch 
auf eine möglichst hohe Stufe der bintwickelung gehoben werde. 


GESCHICHTE D. D0-JÁHRIGEN TATIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 238 


I. Tabelle. 


Name der Autoren und Jahr ihres ersten ! sera. EAN titake 8 I 8 
Auftretens SEN Sage e tágas 
ÁSI AB] § [őzjEZJá 
[A bel b eljön a IS 
KON ATOT a LT 3 r8gdh BD Ul 46 
Mednyánszky Dénes báró (1851) . SS AEe e kb sz j lg SALY vEsotáizá 
SZADÓKOZSETT MESS sa S ESEL 89." I a 177 1 9 49 
Kübinyitklerenez ÜSS) Egg 2 7 16 12 37 
TE berág ge éőjsi kette a ESA LE KÉKSZÉS öle 2 E HA Nászov SA Ya tegez öl b ee 1 1 
irahorttétyörés báró (1855)k zös. I EM Es HZ ell 12 
Kovács János (1856).e -. L Jaz — [sei ssztet A — ff 1 
JEarane IEtülhz (Bee ez — ] — todut bakó 2 
Molnár János (1857). . en 1 — — ] — 1 
Adler György (1857) .. — — 2. ——- 1 
MASSESAMUKEKOTT ÉS 59 FEK ZE NEE 1 ] — ÚOh ss; JT EENTÓ 
St ESELÜSZOJ Tf As é STAN S Ez VT rá ze 
MELANEKEMÉNI KS ÚTBGOJ Úr [60209 40 8 I 40 
BELNatt JOZSEE GT SGÁJ Ai rk NEZ 168 d.) — haz 
7agmondy Vilmos (1864) — — s uN TT — TT 9 ls ut audi 
SGhWAaszáGyula MS 6 EK aSt elege 2 1 1 4. 
igan anni emo 4 ezt ez EBA — EAN Égi t e TE 9 
Nedpauer Janos (1866) e zzz MS] ki Solarakh 8 
MóSScésEteeke ( N860JES ő es EE a Sz tŰNÉT NK CA ZA tbe 
Palkovics György (1866). SES THE TE SERT tal 1 
KéTénnenJÖZSeteg SG JE at e Ess aj 2 Leeltüzs 3 
Reitz Frigyes (1867) .. . TLER NI. 1 1 
Paulinyi Sándor (1867). .. .. -E4 1 NOEL! zo ils ál szált öt 3] 1 
Hofmann Károly dr..(1869d-- NT 1 DAhjolkakarzr éllel 
Schröckenstein Ferencz (1368) 2 u. [77] 7 EN YsEs (AT 1 
NAmETeráBETóKCÍSOS eszre attó I ESR 3 17 2 5 
ILuczenbacher János (1868) . . . ; hú a) 1 
Óváry Tao RGelti kekőkeg esz nék ktg agóekt IVSBET E 1 Fk egz átá TESB 
Wartha Vineéze (1868)... LV azeszás 1 
TOLÓ AS OSAN ELS ee j üg l 1 
Bűckhdános (ÍSG9) Jets ASE] 3 jok nzt (ALA 3 
PAVAYSVANETSTÁ TS 70 ÉNEM ése E] — delzr ellbűse 2 
Zusammen.. . ) 12 [ 35 ] 89 ] 50 ] 65 1251 
! 
! 
Ig 


93 ANTON KOCH: 


IT. Tabelle. 


Art und Zabl ihrer Vortráge 
Name der Autoren und Jabr ihres ersten [eg 0 9.2 5 esd tást) ugáletéss 31 
Auftretens 583/366 [dsígeatrg Ut 8 B dagi ae 
z bg ás SEGA JANE 
jáSjá áló [88] AjS" 
j ] KET TE f 
Szabó JózsemSb53) a "eh Eg et jEZT váS vga éZAT ÖZOKÍHSSB 
Fútkéseakén (ÁSÓ) Br Méz Tee Új ESETÉRE a Pá VANSARB ALA HET RÁSSAL 
Zeigmóndy vilmos (1964). esze ztmsg 3) 4.1 — JAM 8 
Bernát eázset (I 96ÓL EZ zs lés aal a kedülgsssse ee BESS 1-6 
INGEESÁNTNŰLS65) Baz EARL 9.465 12 1 40 
Krenner József (1860).. .. -. — UI E TE 2 Dr 1; 
Hofmann Károly (1867) s kazak ro MBA áz zető — 2 6 
Schröckenstein Ferencz (1868). .. — 168 1 
öklét Benő (1808): s sze tez ME TEA TE esni 1 9 
Martha vineze (1868) 7 2 el 2 OJ tmestg dt aes This 
Böckh János (1869)... .. eaép ME zetett 6) tágas as szea] ELÉD Vas 4 2 132620 
Mese dlsoston (T809y És tétke 61 Bébi est asszéát ES EKIRENE TEK 101268 
j Pgyam lok (1870) 482 SE BSE ZT EE tra Ni Mezei FENZSÉST Ata ges 3 
Elenbiehegerenezi et SZJ tet EA AAA est Aoá tére AZZS ZAK TE szaz tá TéBÉ 3 
Me szam Vilmos (SZ) as te koz ő hi TESSEK E át ANNE: 5 5 
TeslákHde (1871) erőleadó zett MAKE AKK 
DEO TAnOS ÚLSZÚ) A Et al a I — I — 21 —] — 9 
Platzeremereneze LO) sás e s tal heátzan táv eses eesa btzztá ál szai jgga 
T. Roth Lajos (1871) - - zata Móz züla iszséni ee Ő 4. HAB 
Adlerároly ( 18720 eszt elező Missa tezgd DETI ad áh zet M SEB 
KN S7 2 e E EN sea mésetlíee 1 t 1 
Posepny Ferencz (1872) — mu m e NEEE HESá 2) — 1 
Rybár István (1872). — -— - DAMN TM AT SES LE EN BELÉNK 3 E 
Muschun BOdOSHAS72) "ez Na] gek fed kél Jat ag 
Jár ÜS NETAN LAN za 2 Fez  KEÉR AA ESZ AZÁRT t ES AKA F TRÉ! 
Nenbaneziketenea (1870) zi sz ar Ne táteeő GAY Jog Ethel eset 1 
Klug Nándor (1872)... 8: SAM EE ÉSz NT Th 
MűnnietddoltátüsmoNEs etet ezt e J 1 
Pfaunschmidt (1872) ; d 24 íl 
TA ZA ATLASZ) EKE S tsz ő) ÚN 1 
Hárkány Miksa (87297 AZ ez M 1 
Kalchbrenner Károly (1872)... mu me 2 
Bauer Károly (1872)... - 1 
Zsigmondy Béla (1873) 2 
Hazslinszky Frigyes (1873) költesz l 
Wissinger Károly (1873)... m a em) 
Sajóhelyi Frigyes (1873) 35 
Übertrag .. 


GESCHICHTE D. 50-JÁHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 235 


Art und Zahl ihrer Vortrüge 
Name der Autoren und Jahr ihres ersten [ $ .) ,.8 B ng VA TES ! gi, 
Auftretens apjáa]g 89 ESEN ÉTÉ 
E EE TE EE E 

Übertrag -. ) 43] 31) 86] 23 (101 (284 

Kökénéános (1879) ae ge KEEN e 3 
Stürtzenbaum József (1873) . . TE TSA t2 20 HG 
Mal lóNMátyásátS Ze a ee cz zőül szt hus IE 1 
ROthSatanu ( ÚSZAd táz La Tel — fi 4 Jeg Tzdt [Us 11 
SehrédertRezső (874 e e — j hd 1 
Matyasovszky Jakab (1874) .. . 7 tsz tory tgzlastk Ke met 
Henszlmann Imre (1874)... .. . . Eski öszsiői 114 et NOSE 1 
Miegjésn 18AlE (SZED e vebe za EE e SEzz ll ölészaz ll uaz MGNÉNL —— 1 
IMlmánaktárogya körző ette meste ís pz ! — 1 
Gesell Sándor (1874) 2 za SA dns a NO KSATHLÍB 
Móz iltajos (SZA) lon az zo E TT Á2DET. ea 15430 
Popovics Sándor Vazul (1874) . . ) — ] — 3] — ] — 3 
Inkey Béla (1875) .. Aerel TE ÉSBÜ KÉS szel szadai LON 92 Ment 32 
Ealayáts Cyulas (1876) KEEN SSE MERE KE — 00 TZSÁKONT [KÉSEK LAN 41 
TEGH M DENNY KSIZKON S EZ E .— il w 1 
Kürtaydándor (1975) a. JE Lt TYTOZSÁLT egett 2 
Schafarzik Ferencz (1875) .. .. .. 3 171 16 3 14 53 
Gerhard"von (Batast 870 ezaz e 1 — 1 
jörerttajosz 870) see a sees -— — — — 1 1 
MaszkayzGusztávi (4610) Sze ata —] —] 1 — ] — 1 
Schmidt Sándor (1876) .. .. .. ó est ay Pal 2 — j] 14 45 
IRochlitzer Józset (1877) C. -. EE 1 E — 1 
Maderspach Livius (1877) .. .. .. ezét! ág S SAE MIKE 3 
Súo Nezz (878 z me ml ÜEKOTKKEZSTH 69 
Demsey Andor kor) eset a 1 — ] — ÜL 2 
Posewitz Tivadar (1879) desk Hey ágát 3 Taps dtsi0 
Nagy László (1879) .. .. -. Ha — 1] —] — ] — 1 
Primics György (1879)... u u sz u Tepes 1 1981, 25 1 
Szterényi Hugó (1879) u u ZET STAN EE ikke A 8 
mMonasiekiistváni (879) Eat rk a ak e 1 1 
Franzenau Ágoston (1879) ÉN EE ZEÉ GYAR EEESSS SES RT 11402 15 
szadi 1aramá (880 al NM e 
Krászonyi József (1880) . . .. .. egkskbk ae res 1 
illa usz Berencz( 1980) NE E Ea del 1 
BudaJózsekt88bi mee én E s di 1 
ötedmersámtalí (US SA) ek sé skeet 188 1 2 Me eze has 1 
GueklemGyőző (U88E) e Ae álet — — 1 — - 1 
Cserey Lukács (1881) SZhiS 1 

Übertrag .. .. 3 


936 ANTON KOCH: 


Art und Zahl ihrer Vortráge 

Name der Autoren und Jahr ihres ersten Balla hozta EG ÉG $I a 
Auftretens a 6]B Ed z goj tö res 5 
- D 5 az]jp alj 5s589 
Bl0 7 ]FA Bo] 75 adták ER 
Übertrag .. ..) 82. 88 1189 ! 99 ! 218 I 674 
Csehéllajosi öszes sző ez EE 1 —— 2 129 fra 4 
Pethő Gyula MSS2Z) Es sz 4 EEEN 0 att 
Kalecsinszky Sándor (1882) 1 EGK 980 HÉ A ESEN HERÉK Ed ESET ÉTEL 
Ilosvay Lajos (1883)... sé Ed HANG 5 ippégee 1 ÍS 
Elegedüszlenötülsős) e pe esse se NNKEE ! E I 1 
Pantocsek József (1884) . . ELME SK ÉGTáNi — I "a 2 
Felix János (1886). ázat ES o. vzsoda sz NN KSE GES AAS 3 
ETAzayaGyülatS86 az WERE KERT KA IN ASS ÁL E 1 
POCIAARNOp[FSSŐ] ez JEE ESETET RAL 1 
IOESTSÉÁMOSÁNL SÓT Haze ztás EEG az AK EE SEBES e 4 
Zimányi Károly (1587) Deke gés 9 
Petrik Lajos (1887) .. 1 37 s NEG 9 6 
MotnáGyela (1887) ak 0. TVE cage, he ZEAG Age AES ESÉSE 
Mirakozy Károly (1887) £ 3 z.HN ah 3 a d fü 
Toczka József (1887) 50. 4 — j 3 4 
Szádeczky Gyula (I889JV E. 2 2 2 I 1 5 4) — ! — 10 
PERSAhYtFerenez (889) izt fe Te zt 3 I — ].- — 1 
Jankó János 11]. (1888) 4 3-1 Ez dő 1 2 Hon 87 ditet háteee TESRN KERES 
mórénthey Imre (889) Ez assz NAD [Eg E KÖZE EG átltB 
BrauniGyula (18898. EZ tres NEON E d hos 
"iraxleritászló (1890)..S Ezek 4 ee a DN EST Yet ERO KR) 
Hialovszky najos (1890 2 SSE RT 1 ER 1 
RrősszGyüla (1890) TERE SE 8 ÜGNAL ezt e E get 2 
Melezer Gusztáv (1890. . . — .Ő 6] es — 6 
TAts0hansr njos (1891) s Vá bs se zak GATES 1 
Treitztéteér (1893). 2 4 oz EL E só ESSEN ass 5 
Francé Rezső (1893) .. .. .. ZKT TES UV ala 0 SL NEE 3 
Nuricsán József 3080 EME E ! — Eve l — — 1 
Ténsyél BEIRASOS) a elé V az sz Ne AI ssel kezté 1 
B IDOBE LAT (Al OZ) ESÉS eze 0 RE] 1 
BITÓ TJAJOS (1895 8ES E etre át ezet VT EN ZÁRAKAT ŐS] -— 1 
HüGASsekárolyz( SZA NEE I. — 1 Sh] a — 1 
JETŐMÓSATÓÁSZTÓS S 0 EEKESÁKEE TE st KSE KR] tra 9 
Sóbányi Gyula (1896) .. gy —m JN — ] — DAL ESA E 2 
jene Géza (1896) szaz E ÖS Ees ! 7 szasiát) elél szü Ta 1 
Horusitzky Henrik (1897) .. Fel I ze ale SKÉNT 1 5 
Papp Károly (1897) Loa SEA I — 1 NDK NR ESZRA KSS 
MóeSz GÚSZVÁNI (1183 019 Ez sét e AAN AKA — ] — ] —] — [001 
Übertrag 139 ! 235 (835 


GESCHICHTE D. 50-JAHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT 


Art und Zahl ihrer Vortráge 


939 


Name der Autoren und Jahr ihres ersten ( c MEGY 78 Í SBS gl 4 
SA SZ NESZ LESI 89 ] sze azt iz ee] 
Auftretens sbl8 al a ] E E 381g 
cS Sie LEE E RIÉSE 
Übertrag 114 1120 1227 ) 139 ! 235 ) 835 
Addaskálmán (189794 az esie I — Tt Ferde 6 2 
Böckh Hugó (1 524 At ea sZ vk óbe 4 3 
Fraas Eberhardt (189 1 eh saz 1 
Hörnes Rudolf (189 9 NGALBA ZAN látsz 2 
Laczkó Dezső (1898) . Ybl EA e 1 
Pálfy Mór (1898)... EELAAK 3) I — cars ALKOT less aaa — a) 
Nopcsa Ferencz ifj. b. (1899) NN — ] — is tl EN —— 3 
Cholnoky Jenő (1899) . ha EBREN 5 1 etesse lbht ed 
Kövesligethy Radó (1899) — — 3 )  — -— 3) 
Timkó Imre (1900) . .. — ! — 1 / — —- 1 
Erdős Lajos (1900) irzeről — 1 
Kiss Victor Manó (1900) ELTE 1 szaja 1 
Zusammen  . 1115 ) 120 , 241 145 (236 (857 


Die Zahl der Fachsitzungen wáhrend HiéSéL Pegode war : 901. 


TEETFEtrabette. 


Bogenzahl und Tafelbeilagen der Editionen der Gesellschaft. 


Titel und Erscheinungsjahr der Ausgabe 


Első jelentés. Pest 1852... 
Erster Bericht. Pest 1852. 
Munkálatok I. kötete 1856 . 


keberem dee tt Her 1856". 


Mnkálatok: köt. 1863 4. E ez 


( ÜNSKCTKig 
fi JV tn sáltekőtet eat 
a IESKSZ0 
Földtani Közlöny. I. köt. 1871 
fi ( MSG ASZ 
a [ MS ESTE 
a ( VE re 874 


"! Zahl der 
Druck- 
bogen 


4.500 
5.000 
13.625 
13.625 
7.625 


I 14.625 


— -.. 16.375 


ht 5375 


4 20.875 


J 19.625 


9950 
9.500 ! 


) Zahl 
! der 
( Tafel- 
Bei1- 
5 lagen 


0 a) ren 


Übertrag .. - 


136.000 


938 ANTON KOCH : 


Zahl 
Zahl der ! der 
Titel und Erscheinungsjahr der Ausgabe Druck- " Tafel 
bogen Bei 
lagen 
Übertrag ..  ! 136.000 ] 45 
Posepny Fr. Erzlagerstátten von Rézbánya. Budapest 1874 ) 12.375! 5 
ioldítaműtözlönye " AV.otózéltesiz etetett BEEN NASA Se MNNSEEEK EN ÚSSZA 
( a DÁS ESR An e elet eltart SRA R NI ada] 21.625 4 4 
c EI GYA tesz t Rage 3525: ők 
( aes: VALT TS 78 söt E TR BES E DAO0OK NEK 
ú KERESTE sz KA Más S EHE STTTOOKÉ KÉS 
( ( Xb e ESSÜG ASE SERT RLE e RÉT 26.000 5 
Földtani Értesitő. I. évfolyam 1880. . ITGSAOTD 
Möldtani Közlöny. XL. köts18817 ezik e. tesz e AUBAK ÚT ON A5O ala 
Höldtani Értesítő. IL éviólyam. 18844. e Z Ne SU 165004 
Holdtanidkoözlony ek sskotamus Szet e sattst tsa ea E ZENÉN MLS IZt6 0 tel KAREL 
Höldiani Krtesítő. ÚN évfolyam 188244 Jr TA naut 9-/0007148£E 
Tartalommutató a társulat 1852—1882. évi kiadványaihoz. [ 
Budapest 1884. . EGB nt ESEL 1 RÉ a 0 bő EE Ea ka G0010) ] — 
Holdtantakoztónyz xs kötsslS8ő a sets esett et St VSAtBS Vallaa eh 2 
. . XIV te BB éri degor Ave MS zSÉY SS ENZS SÓ 2 
fi c XV BBÖ UE 36.625 fedje 
a a VR BBŐL EAST TT E Ai 25.12593ESS 
Dr. Szabó József. Selmecz környékének geologiai viszonyai. 
Magyarázó szöveg A selmeczi bányavidék érceztelér- 
vonulatai, czimü részletes geologiai térképéhez. Kiadta j 
a selmeczbányai fiókegylet. 1886 .. 6.125 1 
iRlő látam közlöny. XVITSköt sak S87 esek tes gt tt 37.000] 7 
( a b GATE ke tekejeot EReé EMKE Tee za hez 34.500 6 
a ( KIR art BB OVKSET tt EEEN AT 31.000] 2 
( ( XX ZA RL SOO ES KEEA EY EE 29.500) 5 
a ( XXI.. aa 8915 E Ste Tt 26.000 b3) 
a s XXIII d 1892 5 tás e ETTÉK ESR ETZEONNRÉNBB 
a ( 2.CDR HERE TESB Koo e e TE e s ét da A7TAD25 HENZ 
( ( HXEV át L89A ze TESKÉSZÁTEKA TETÉSE 28.750] 6 
[7 a XXV stat 51895. ZO-O2ZgNNKS 
a ( CAZXG SSEL S90 A 25.600 9 
( út ZEKE ÜSSE S ÖV ss zen esztet Kt 33.490] 4 
A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid 
vázlata. Magyarázó szöveg Magyarország átnézetes geolo- w 
giai térképéhez. Budapest 1897. Magyar és német nyelven GSZEO A4eKKAl 
KOldtanaktozlónyi XXVI ek Öteslte SNS ezette ML a ANNE 25.500] 6 
a 4 XXIX. a - 1899 Eőztsart és ÉKES 23.875 j 
Übertrag ... .. ) 873.875 


GESCHICHTE D. 50-JÁHRIGEN TATIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 


e ezé eles ezámeemászzáme si szkázzáztsasádsts sztsásült szzts áüötsztátttetttatükészztkttdti 


239 


Zahl 

Zabl der [! der 

Titel und Erscheinungsjahr der Ausgabe Druck- / Tafel- 

bogen Bei- 

) lagen 

Übertrag ... .. ! 873.875 [ 154 

Földtani Közlöny. XXX. köt. 1900 s. 21.250) 1 
Dr. Koch Antal. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződő 

ményei. II. Neogén-csoport. Budapest 1900. . t 20.750 3 
Dr. Anton Koch. Die Tertiárbildungen des Beckens Ales 
siebenbürgisehen Landestheile. II. Neogen - Abtheilung. 

Budapest 1900 .. TEA ágáte kal et 23.125 3 

Zusammen .. .. ! 949.000 ( 161 


IV. Tabelle. 


a) Inhalt der zwischen 1852—70 erschienenen Arbeiten 


unserer Gesellschaft. 


; j . Abhandlungen w g sea d 

Name des Autors-in der Reihen- ereje lgela8]s]7 8 z 

folge, wie derselbe in den 5.2 ö 8 § 8-8 É z 5 7 ci E 8 B 

CATbel B Ae tSsales Bea 8 osia E 

Gesellschafts - Arbeiten auftritt É Sözéléslélő 35 f8 s 3 E 

j l ] j 

Kabinyz teren ezte e Ses tal körés NINETTA EE E TES 15 
Kováts Gyula ZET ESSERE AAA ESZ ARESS HSZ E S ED 65 
TEüző JEKOGE 42 szea e See Eh p IS fej 1 
] Szabó József 3 ció EC KZT PRG lest SL] 11 
Mednyánszky Dénes be SEL VEselG RSS HZ ji 
Petényi Salamon . .  1—])J—]—] 1 ! —[—1—j—j[—]j— 1 
Kovács János RL Arszt. HG ige ! eset lfreg 1 
Schwarz Gyula [— HSUHI SES 1 
NVASSZOATMULET. sál es za e — ] —]—] — ! —]—] 1]—/ —] — 1 
MeGcTsstegzlbs ta GBSTR e MNNSSE ES IRS E MEM 8 PT 1— szdszt 
TEGgelá arzelbe nt eh je J! — 9 
Tant ken Miksa ree ee AS 63 E 11—I— hd e2Iha 50 
Bernáth József . . . .. —] 2] e Cég 2 
Krenner József 5. —]—]j—] 11—1—]j—]jJ—]—j— 1 
Raitz Frigyes FEse jea TE ME Les [El 
lElofmann Károly s ser 11] 2 ! w 3 
Franz Schröckenstein.. .. "Ed 1 J! j j 1 
Zusammen von 17 Autoren !) 5] 9721! 12 ! 0108) J 21 2] 89 5 156 


240 


ANTON 


KOCH : 


b) Inhalt der zwischen 1871—1900 erschienenen Arbeiten 
der Gesellschaft. 


!  Abbandlungen ra ese : z 

Name des Autors in der Reihen- [ere j ollo sel sa zi 8 

folge, wie derselbe in den ! 5.2 98 fé) 886 is 3 ss 3] Ta a B: 

Gesellschafts - Arbeiten auftritt 5.5] B E €-le E E 38 5 3 8 z 1] E 
Hantken Miksa .. — —] 4 4) — 1 —]—] 5] —I 14 
Winkler Benő .. .. MD e SZ EB 02 —] 14] —[ 32 
Szabó József . Aizzge MT EKOL ALÁN SÁBA SS 20 Fe Ar skihászentá AZ HT 
Bock Jánosé 42 bár —1—] 9 1] 47101—I 2112] 4h. 39 
Koch Antal ot AGG EGE E 4017 E 6 ENG 
Bruimann Vilmos sas —]—] 2 — 2 
Bávay V. Elek. . NN — —] 1 1) — —]—]—j]a—I]-— 2 
"Mhomák Hide A dzs NAT GES Es DE] Ez Méz NN 
Pettkó János 27... sz Sr SlsA I j51—-j—[ 1- 9 
Platzer Ferencz KK 81 —h—-] M-I —-J—j—j-—-]—)—-— 1 
T.BRóthiLajoszz , zza tsz ze [egők rad AB 2 zz yt [azal szk ES 
Tóth Ágoston JRE RÉS] ARE Ú KASSA ÍNEGESESI EZEL ETELE E 2 
Fuchs Tivadar az ml — I —i 1 — 2 ESR (ir MSBS [As Ir es Zed] E. Z 
BSENÁLA Józset ee er CEST NNNEN GJ HUTTONTÁBÉT NER ATR TRENT TEEEÉ ESSEN 39 [NEZ TRRRRETONÓ 
[s Hero Tetolhy Ea ez ea Ne 1 Shh J zak gotta lee A ss HÜ SBRRT EZEK 1 
Hofmann Károly . . . ) 27 1] 7 —I — —]—]1—]—I —J[ 10 
Rybán istván uz 8 Sekde ető agg jazzes ROM ZtS [s ee ye het e] sét ezési 3 
Neubauer Ferenez.. . KEL TSZ zh sa E 1] 
ELS TÖZTBELGYES és ZESEÁRÉA I TEESSAÉ TELS] 1 ÉB szet aes TONY 11 
FO DOSÁTAGA NE ga EE zzz —0 —-d — JESS IEEE E 1 
Matyasovszky Jakab E DE 8— 16 
Sajóhelyi Frigyes 1 SE 88] 61 —]—I 41] 2/1137 
Zsiettendg Vtnos íz NAK a RA esőt ekőtéáó et 6 
Zsigmondy Béla BEZe [edomita pt és 11 j E9 ja 21 1 
Kalchbrenner Károly SZEGHY AES Vg sztttt KROH IA zs fs EE fAEEÁSÍV BET 9 
Wissinger Károly: 2 — HETÉT ÉS 11 5 Tsi 1 
Hazslinszky Frigyes. .. É-ő or pöetes Bltes dlg sal 1k di 1 
WAartaa  VIReze set tettsNts JÁ NEesá ász Es a 234 
Kókán János .. 3 b sét és tőbt 4 edjej se EBREN ENTER Áa 19 (EZÉSI ISS HE AAte EGE LENA 110. 9 
Stürtzenbaum József .. .. jijjegéess 3 gyalta G 
Balló Mátyás bv [4 LAO ELS g 21 ZIGozdíróbái 
GE TET e NEZET IT SAE] 00201 020010 27 Ed Sőh gabi VÁSÁR 
Baczoni Albert . . . see ee 1 1 —] —1—T—] — it 
Roth Samu dr. TAVGÁV ETT a 2 —[ 17 
Molnár Károly 1 lem 3 , WÉS josz] ELGÁNNLERL AR ASESE 1 
Gesell Sándor es zttk SEN E 5 9] E SÉg S sea öt ee 
Übertrag.. 207 28/1107 24 [204 59. 1 41 78] 23) 545 


nótákat ATA áá 


GESCHICHTE D. 50-JAHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GFOLOG. GESELLSCHAFT. 941 


! Abhandlungen j TEA Ács VSE I KGYAHÉSS 

Name des Autors in der Reihen- 8.8: jar 5 EZÉ a a [8 ; : 
folge, wie derselbe in den sale ai 9-3 S .4A3 Adja FAN EnE NANE 
Gesellschafts - Arbeiten suftaitt .a 808 si 8 fék IE RE 3.8 las 8 
a. IS]é7jál]A [8ajp mgjljjesjlkzatt tés 

Übertrag .. ] 20] 281110] 241204 59 114] 78] 237 545 
MESS NE] AA EG 101 2.260 7649 
META eze e EEEN él ág S 3Atseb 106 
Eálaváts Gyülas ék Ji 1 d ŰL NRENAKOS A KNSZÉ MTESZ S sé seszülli mes —] — [I] 26 
SG SS Ánály dat 7 ze ET gebét (A es — EZÉ e eze ET 
hatara Bezemez e he ESO UZGASI 6 zo 576 
Jovitza J. és Ordódy Lajos ) — 1] — es 1-1—[ 1 
Szterényiílotern eügóz ee o zs] yi Ja SS here e 8 
TETEL NN EKET e Zs egsstt fe tetazott ak KÜNTA tai a TŐ ból Hl. kósza a uzagalj HA § 1 lllznaza Möszol zzz fedénzú szt 18 
JEGfreJény sErnölsra ve RE e —[ — —— 2 
Popovics Voz. Sándor. . — — 1) szegje a Ses ee feet es 1 
Liszkay Gusztáv .. .. .. ÉSI NEE 1 TA! issza klgezoi fáznak sén ( Ages Alja 2 
Ez rzalk ze VT VLJNT AE ET TENG ZESS ÉRI KERTÉN VESE EST LETE ATON KEKE HETES ES TT 
TR AT DA gazt DAN SZEN EEN ESTE ÍTETT  Éaeet 
Sehnüdb SAkHor E. megyet 9] 1 29 - [ 85 27 31 [521104 
Rochlitzer József... .. .. ..)— 1 —] 1 —)——1—]—j—-—f 1 
MIZÁSES PNG Ny TS ee eF ke 3 
Demsey Andor 0. 2 4 1 19 4-9 -—-1—f—-]jJ—[-j- 3 
Herbich Ferenez . . .. —IeI 1 — ! set mi SES ZETK G 17 
PéchAmital ser E sm d E 9 a ese 1 ESÉST) EST Ah 4183 53 
Edsewiz tivadar dr sz Zrt ŐL Száe5 2 2 sN—szöie18 
Btaub Móricz dr... — - 2-1 1] 37 160724 2014 1] 111851/497300 
Dérer Mih. és Szilmeszdegdak J ! tését lé ES, szhje s? —] 1 
7. Knöpfler Gyula Halj! I AAZAákártál SES ZS, zba SSE 
Névtelen ms: hg Ezen ts J — I 28 A éle 
Primics György dr. kesztet TNKEESZATN ELLE ALÉTNÉKS SZENT Éz 
Franzenau Ágoston. Pa LES 31109 — 15 
Nagyiászlóse tt sz EN ! ete nát] EZ [eret] pező I 1 
Mártonfi Lajos dr. . .. 3 - - I 11 —] —]j—] — —) 1 
ESTEK eze áz a sé MME] EH u heldészál 
Budanjózset leeresztett ee em ess 144410 
Steiner Antaldr. n n 1 1 a HEGY 
Cserey Adolf Lukács. .. .. si 1 Jet és EB] 1 
CiúeklerüGyözókeá meet 17 LELEM ggve  eTl ESEM 1ÁGBBBBA EGERBEN ESÉS FESS KSE 5 Ses 9 
Szontagh Tamás dr. . zzz  Z SÜNNET 31 21—] 1í1]— — 9 
Pethő Gyula dr. cdb di EG Be A are 195 Bla Bu Et S EE RT 
Kalecsinszky Sándor .. rra bze bi 40] 12 58 1 93 
Krenner József dee Nee: a ietts 1! j w ( 8 
Übertrag 56 691177 61 661103) 14] 71371) 821601 


ANTON 


KOCH : 


—— ———-e.—— —u—————-5]-"——m]"]-Ő.———.——.—.—ÜÚo———u———————————]"]5mB—]—m—ÚÜVÜ———-——oük—————————en—x.e..—]———————————————]mMS—y—ÚuÚ!S!ő—ÁŰőV—Íuü e ———...——————————————————ö—.y.e.———————x—xy——————————ö—]———————————m—DOóge 


Abhandlungen "ol o d 

Name des Autors in der Reiheu- [7 ej aaTt Í€ s ló Gw-iéti ca 2 3 
folge, wie derselbe in den kere e 8 Bo is ől 44 aáalálg a 
Gesellschafts - Arbeiten auftritt (295 5 éelásls] E I98I 8] 8edtaai 8 
ige S [ATA JA [dajp Já AS 

Übertrag . 56 691177 6116611103! 141 71371! 82/1601 

Felix János dr. Sza BE SAE 21 —]I—] 1 ERNI ÉREB 3) 
Szerkesztő za GYÁRA —]—]— —[I 9] 27—]—]—]1—[.11 
IPeszSándortátaeenes e. 18 — [  — 1 
Toborffy Béla . .. . - [— I 11— —[f— — —]j—]— — 1 
mMörök Arüreltdts ez na zal s EEEN es je ző KRETÉT Isa, Me Sos 1 
ÖGyz 4 S SERMEEBEÜE szz e SZEN szti us BA az TES EEG 1 
EZÉ s gl 2 2 ÚGZVTNKNNTTOS E EG EE EE sz MESE HJA NIREÉK [SES KENT LE [ 
Mosvayllajosídtő za 2 a 1] 44— —f 21—1—]—]—] — 7 
Pantocsek József dr. s TA a 1 
Téglás Gábor SAN MALE gét NNA NÁLA 16 MBE ESEN PET1A RÉ SEEÉL 01 
Hlavacsek Kornél gés REZA IRS KEEBÉS fe ESÉST HÉÉ 9 
TDLunacsek József .. E. ze — I 0 — EÜ; szasát set: sát fosni 1 
CS RRÉTKANASENÉ za sz ör UV A es] —] —1—]—  — 3 
Jablonszky Flóris SGbE eze eses 1 
Szakbizottság. . JÉN 0 REESE Sa MKE Hét VVK I MESE) HESS ESTE S 1 
Fischer Soma dr. .. .. ZESKEÉTA sei ESR MESZ KÖRRE SS 11] 
Noth Gyula JERENBES HIS VEGE BIG VhJNS EZ I VBÉS SIET REN BZ 7 ET 1 
IBOCtA ENHLOTB ES lee a sz s ESÉS EZEL It EEG ÁJK REL É KEEN  H 1 
TET e GYE TÉT ale over a TONÁLENSERTNÉSKÉNTK EI) NEZESE EGES TITRE ESÉSE NANTES EE E E se 1 
Csopey L. Feot VB CE REESE IYATSKI HETESZTR] HÉÉ Úg) KÖRE SES AY É ÉT KESZ. 1 
Moczkarjozset 4. el ala maj Za e ss SES SET Re e 
Zimányi Károly. .. 41—]—] —[ 591—]—jJ—]—JI- 168 
TESZ, a, zh ZEKE ERNORÁKRRNEE A ARON SES) HERE 1] 
Kirentnttzikye két uz" aa e EZ ézet NAB LES EGES ez e 1 
Martiny István EE ERNEK LESSEE ES ÉS 1 
Műraközy Károly 2- asz I 2 AT egre es es ják SA 
IÉTSS ős ti Al ESSRESASES TEK TORRES TET ANNE (GATE TES ES PETE E 1 
JAKÓ ÁM OSÉTN MENSSNE UN Ed ESO feet [SERT NEON 
Kiöpitió Mihály zőesa s 7 d — 1 — 1 Vh If et iz ZAMEK SZE RA 
Szádeczky Gyula dr. .. .. DEN 1 RA AES VAGY SZS 91 
FANG FAKÁTOLY: a 20 éetáestá] esalr 75 her Csjt Ne IEEE EE JRESSSS IGE 6 
MEAzlótMÁszló sé setén át SEN. 29 vadi GY Ser E ba ee N TATE EN SIKÓ 
ÖT ező sam Ze 2 J 61 —] 11—] —] — 7 
Bene Géza TES TI KEZES RGG 1 ÖRERESÉSSI ) Klub Ig, IESZÉS TES MET ÉG e 9 
CA... VAZAE Te hö ze 171 1 EKEDSBI MÁRON ERNSSSB] ( RÖGEBS TEO ASE Ke ZT 2 1 
Hermann Gusztáv .. . .. zs AN geeez s 1 
EHOTer JANOS zt Esz sk ls SEA JEEZ ie MEGT VESE ee keoz 1 
Lörenthey Imredr. se 1 948 NATO a 34 Hetet EE IS SEM S 9 
Übertrag.. 1879 


GESCHICHTE D. 50-JÁHRIGEN TÁTIGKEIT D. UNGARISCHEN GEOLOG. GESELLSCHAFT. 243 


Abhandlungen 
Name des Autors in der Reihen- [7 o 


folge, wie derselbe in den 8.o0l6 
Gesellschafts- Arbeiten auftritt a 99-- 


nere Arti kel 


Referate 
Berichte 
Allgemei- — 
Vorschláge 
Protokolle 
 Erinnerun 
Zusammen 


Übertrag .. 170] 881201] 78 1857 1107 
Litschauer János .. .. — I —z 
TED Mihály s ese —] —] 1 —[/ — 
VIE e ESTSZELYZ e te Üss gát; 
TENG JENO he ee AN 5 
ITANcéREZSős "Aze össz asés; 
[őrnagya JB ez izes elet eelhéz has ől 
INŰElGsántTÓZSETEMI CE — 1] — 
IETOTÓSÉTÁ SZT ÓTA A HALAS EE lee eat 
DODányuiGyülates eresz SE DE DN ge 
9 
1 


l 

J 
tl 
BE 
Er 
IE 
WE 


Kövesligethy Radó dr. .. .. — ] — 
Glrolmokyz Jenőt se ee vess aa szülsz; 
Elzett ÉUSztáy ÜT al ee Et AK e ize Naaa 
IBőda Emó 06 zet 6 9451 [—-j—- 
Szokol Pál... késaábn Se fi sss alkót 
IMÓSSZAGÜSZGÉVI E 154 készletet kez 
TBzgéjo Eémoly ezres sze epW9 I 4 
Fraas Eberhardt dr. .. .. —]—]— 1 

Előrnes Nu dolt dai 1 ll KSH A ha e e Da E ME JE ENE 
Elorusítzky: Elenrik e zati 5 2 

JTA) EREKET B 5 EZ EE ke eza sl VEsK ES 
Adda Kálmán ae aes te szall ze VA 

Nopcsa Ferencz br. ifj... .. f—]—] 3 

TETTE AVÉGETT (Solt NET ÁS ITV8EEGY KESZEN E 
Erdős Lajos 
Kiss Vict. Manó 


Sz. n. 


fők 
ESO ODA AD Mos ID IRD GDV KÉS E E. 


(ssp) 


b9 2 —m 


19 
B E K HW ELI 


ZÜSATMMEN 
Dazu die Summen der a) Pe- 
riode hinzuaddirt PL eB d DREDD SZÁL EREBN CVII IEEE 


18 111460 87 2113 


ee —$—$—Ú—Ó-—Ú—Ú;$;uouÚ—m—o0-Uoocs§———o——wwuO—;"y—— s ATMENT MMSE AMEMMMMEENáNMNMMT . Emma Mea ANEM 


Gesamtsummen .. 80 102 


Dazu kommen noch 3 selbstündig erschienene Arbeiten: /. Posepny: 
Die Erzlagerstátten von Rézbánya, und Anton Koch: Die Tertiárbildungen 
des Beckens der siebenbürgisehen Landestheile. II. Neogen-Abtheilung, 
mit welchen die Zahl der Arbeitsgenossen 140, sámtlichen Arbeiten aber 
2115 erreicbt. 


244 D: JULIUS PETHŐ : 


DER NEUESTE ARTESISUHE BRUNNEN ZU NAGY-KÁROLY. 


Von Dr. Junius PETHő. 


Im September 1900 wurde auf dem Bahnhof der ungarischen Staats- 
bahnen zu Nagy-Károly, unweit des alten artesischen Brunnens ein zweiter 
abgeteuft, dessen Tiefe 51 m. ist. In beiden Brunnen steht das Wasser 
6—8 m. unter der Erdoberfláche, sie sind also nur der Art ihrer Herstel- 
lung nach artesische, eigentlich aber sgebohrte Brunnen". 

Die der kel. ung. Geologischen Anstalt zugegangenen Bohrproben 
ergaben, dass das Material einer jeden Schichte vom Wasser abgelagert 
worden ist. Ausser der Grundschichte des Brunnens (dichter, dunkel braun- 
grauer, thoniger Schlamm, mit Andesittuff-BEinschlüssen, respective stark 
abgerollten Andesitbrocken), kann aus der Serie der Proben mit Sicherheit 
kaum eine zweite wasserundurchlássige Schichte ausgeschieden werden. 
Aus den zur Verfügung stehenden Daten lásst sich nur so viel bestimmen, 
dass die obere wasserundurchlássige Schichte zwischen 538— 46 m. liegt, 
waáhrend die wasserführende Schichte, ein etwas sehlammiger, aschgrauer 
Guarzsand mit scharfkantigen Körnern, zwischen 45—51 m. lagert. 

In Bezug auf ihr Material beansprucht besonders die Grundsehichte 
ihrer Andesiteinschlüsse wegen Interesse für sich. Schon die geringe Grösse 
und stark abgerollte Form dieser Augitandesit-Bröckhen weist darautf hin, 
dass sie von entfernten Punkten über weite Strecken vom Wasser herge- 
bracht wurden. Nehmen wir noch die Richtung der Wasserlüufe und die 
der Stadt Nagy-Károly relativ náchstgelegene vulkanische Gegend in Be- 
tracht, so gelangen wir alsbald zu der Anschauung, dass diese Andesit- 
brökchen nur aus dem sich zwischen Nagy-Bánya, Bikszád, Nagy-Szőllős 
und Beregszász ausbreitenden Trachyt- (Andesit-jGebirge, hauptsáchlich 
aber von dem Abschnitt zwischen Nagy-Bánya und Bikszád, also aus dem 


Avas-Gebirge und den Bergen bei Nagy-Szőllős herrühren können, in wel- 
chen nicht nur die Andesitlave, sondern auch deren Tuft in reichlichen 
Mengen vorhanden sind. Dass auf dieser 75—90 Km. langen Strecke die 
Andesitgerölle von dem sie transportirenden Wasser so sehr zerkleinert 
und abgerollt wurden, kann mit Bestimmtheit angenommen werden. 

Aus den Daten, welche J. HaAzavárs über die artesischen Brunnen 
von Nagy-Károly, Szathmár, Nyiregyháza und Debreczen in seiner Schrift : 
Die (reschcehte der artesischen Brunnen Ungarns etc. hinterlegte und die, 


DER NEUESTE ARTESISCHE BRUNNEN ZU NAGY-KÁROLY. 245 


welche H. WorF ((reol. geogr. Skizze der mederungar. bene) aus Debre- 
ezen, Nyiregyháza und Szathmár zusammenstellte, geht hervor, dass die 
Allavialbildungen je weiter wir uns von dem östliehen Gebirgsgürtel nach 
W. und NW. entfernen, die Ebene mit umso máchtigerer Decke überziehen, 
dass die alluvialen Agentien die Diluvialbildungen in den breiten Fluss- 
betten bis zu bedeutender Tiefe fortsehwemmten und wenn sie auch hie 
und da einige wasserführende Sandschichten einsehliessen, diese einesteils 
sehr unbedeutend sind, anderseits aber ungesundes Wasser liefern. Waáh- 
rend den Fuss der östliehen Gebirgszüge noch jüngere Tertiár- (mittel- 
und obermiocene) Bildungen umsáumen, wurden diese Schichten mit den 
in Szathmár, Nagy- Károly, Debreczen und Nyiregyháza abgeteutten Brun- 
nen nirgends mehr erbohrt und náher zam Tisza-Fluss selbst von 50 m. 
Tiefe nur Schalen von Sumpf- und Landschnecken zu Tage gefördert. 

Die Alluvialbildungen sind also im Allgemeinen umso dünner, je 
mehr wir uns dem östlicehen Gebirgsgürtel náhern, dessen innere (west- 
liche) Glieder grösstenteils aus Andesitausbrüchen, Lava und Tutt des 
mittleren Tertiárs bestehen. Diese vulkanischen Materiale führen stellen- 
weise und bei sehr günstigem Fallen ziemlich leidlich das Wasser, sind 
aber im Allgemeinen als sehlechte wasserführende, oder vielmehr als 
wasserundurchlássige Schichten zu betrachten. Und dies steht nicht nur für 
die Lavamassen, sondern auch für die mit denselben unzweifelhaft gleich- 
alten Tuffbildungen, nachdem das Gemenge der vulkanischen Asche, des 
Schlammes, der Lapilli und Bomben grösstenteils so consistent, so hart 
und wenig porös ist, dass es das von höhergelegenen Punkten zusickernde 
Wasser durch seine ganze Masse nicht durchlásst, sondern dasselbe nur 
in seinen Lassen und Abtrennungsfláchen den tieferen Niveaux zuführt. 
Aus solchen Gebilden ist also — einzelne, überaus günstige, man kan sagen 
Ausnahmsfülle nicht gerechnet — Wasser nicht zu erhoffen. 

Es ist aber bekannt, dass — wie vorher erwáhnt — ausser diesen 
vulcanischen Materialen am Fusse des östlichen Gebirgsgürtels auch 
andere, sandige, kalkige, mitteltertiáre Schichten zur Ablagerung gelang- 
ten. Überdies kommen noch die jüngsten tertiüren (pliocenen) Sedimente 
in oft betráchtlicher Máchtigkeit hinzu. 

Es kann als wahrscheinlich vorausgesetzt werden, dass an den Stel- 
len, wo die alluvialen Agentien die ülteren Bildungen fortgeschwemmt 
haben — wie im Thal des Sajó Flusses, im Bodrogköz und in der Gegend 
der Flüsse Tisza und Szamos — in der Tiefe noch ein Teil des diluvialen 
(pleistocenen) oder pontisehen (pliocenen) oder aber des obermiocenen 
Materials übrigblieb. Wenn der Bohrer diese Schichten erreicht, so kann 
in den meisten Füllen nicht nur reines, gesundes Wasser, sondern eine 
reichliche Ouelle, in günstigem Fall sogar ein emporspringender Strahl 
erwartet werden. Man kann nömlich voraussetzen, dass unter 50 m. das 


Földtáni Közlöny. XXXII. köt. 1902. 17 


946 Dr: JULIUS PETHŐ: 


Alluvium aufhört und eine áltere, diluviale oder pontische Bildung beginnt. 
Als günstig zu betrachten ist der Umstand, wenn der diluviale Thon (ein 
hehter oder dunkler gelbes, zumeist aber rostbraunes, bohnerzführendes 
Gebilde) nicht sehr máchtig ist und unter demselben in normaler Reihen- 
folge und Lagerung die zwischen dem Diluvium und Pliocen lagernde 
Schotter- oder sandige Schotterschichte, im Falle dieselben fehlen sollten, 
der pontische Sand oder kleinschotterige pontische Sand folgt. Diese 
Schotter- und Sand- oder schotterigen Sandschichten liefern reichlich ge- 
sundes Wasser. Um aber den Zweck zu erreichen muss die Bohrung vom 
Haus aus auf zumindest 130—150 m. geplant und Anstalten zu einem 
eventuellen Weiterbohren bis auf 180 —200 m. getroffen werden, was in 
diesen weichen, leicht und schnell durchsinkbaren Schichten weder einen 
allzugrossen Kostenaufwand, noch eine grössere Anstrengung der Arbeits- 
kráfte verursachen würde. 

In je geringerer Tiefe wir also den diluvialen bohnerzführenden Thon 
erreichen — besonders wenn derselbe nicht máchtig ist — umso grösser 
ist die Wahrscheinlichkeit, dass wir in dem unter ihm lagernden Schot- 
ter — wenn derselbe auf dem betreffenden Punkt tatsáchlich vorhanden 
ist — bestimmt eine wasserführende $Schichte finden. Diese Schotter- 
schichte ist zumeist nur 0-5—1"-0 m. müchtig und überschreitet 2—3 m. 
nirgends oder nur sehr ausnahmsweise. Im Falle diese Schottergrenz- 
sehichte fehlt, was nicht eben selten vorkommt, leistet für sie der obere 
Teil der pontischen Bildungen Gewáhr, welcher gewöhnliech aus Sand oder 
kleinschotterigem Sand besteht. 

Diese kurze Skizze beweist auch zur Genüge, dass gebohrte Brunnen 
von 40—50 m. Tiefe zu meiden sind, selbst in dem Fall, wenn sie reich- 
licn Wasser geben, nachdem dasselbe gewöhnlich den mittleren dünnen 
alluvialen Sandschichten entspringt und mit wenigen Ausnahmen von 
sehlechtem Geschmack und inficirt, also ein gefáhrlicher Verbreiter ver- 
schiedener Krankheiten ist. 

Würde die Brunnenbohrung durch Gesetze geregelt oder einer auf 
vernünítigen Grundregeln basirenden Controlle unterworfen, so müsste 
die Verwendung solcher aus Alluvialsehichten gepumpten Wasser zum 
táglichen Nahrungsgebrauch rundweg verboten werden, da die sehlechten 
Brunnenwasser in manchen Gegenden auf die Gesundheit der Bevölkerung 
von unermásslich zerstörender Wirkung ist. 


D: CARL PAPP: 


19 
ks 
s 


ÜBER TRIADISCHE TABULATEN. 
Von 


JDt.(GARU BAPP. 


Die Tabulaten gehören zu den paláontologiseh dubiösesten und 
interessantesten Tiergruppen. Es sind dies aus röhrenförmigen, prismati- 
schen Zellen gebildete Korallen, deren Coralliten durch Tabule in 
Absehnitte zerteilt werden. Diese Tabulae sind aber nicht nur bei den 
im Sinne MILNE EpwaRD s u. HAIMEsS genommenen Tabulaten vorhanden, 
da sehr hüáufig auch Tiere anderer Gruppen, die mit sehr langem Hause 
ausgestattet sind, ihren Wohnraum durch eine Scheidewand abtrennen. 

Die Benennung Tabulata wird hauptsáchlieh von den Palxzontologen 
angewendet, die damit insbesondere jene palszontologisechen, prismatischen 
Korallen zu bezeichnen wünschen, welche Tabule besitzen, deren Septen 
aber nur schwach oder überhaupt nicht entwickelt siud. Die neueren 
zoologischen Systeme erkennen dieselben als besondere Gruppe nicht an, 
sondern stellen sie zu den Octocorallien, indem sie sie in deren verschie- 
denen  Familien verteilen. Die palxozoisehen Tabulaten wurden aber 
auch schon von ülteren Autoren zu den ÁAlcyonarien gezáhlt und in 
neuerer Zeit war es SARDESON, der sie in ihrer Gesamtheit als Alcyo- 
narien auffassend, in den einzelnen Gruppen die Urformen einiger leben- 
der Familien entdeckte. In dem jüngst erschienenen grossen Werke von 
DELAGE-HÉROUARD X finden wir die Tabulaten Epwagp"s und HAIMF"s bereits 
unter folgenden Familien : 


Ordo : Octanthida ( Octactima EHRENBERG, Álcyonaria H. 


MILNE EpwaRoDs, Octocorallia HAFCKEL.) 
Subordo : Alcyonidze 


4. Famila : Tubiporine ( Tubiporina EHRENBERG ; Tubiporinae MILNE 
Epwagps; — Tubiporidae DAawa, emend. 
Gnax ; Tubiporida, Kocn 3- Favositidae 
Epwaxgos et HATME -4- Syringpooridae Ep. 
et H. -3- Halysitidae Ev. et H., Auto- 
thecalia G. BouRNE.) 


x Traité de Zoologie concrete par ÍVES DELAGE — EDGARD HÉROUARD; Tome 
II. Les Celentérés. Paris. 1901. P. 371—398. 


JE 


J48 Dr CARL PAPP: 


5. Familia : Helioporine (Helioporidae MosEnxy, Goenothecalia p. p- 
G. BOURNE.) 

6. Familia : Chetetine (Chaetetidae EpwaRDS et HArmE, Chaeteti— 
dae 3 Monticuliporidae NICHOLSON.) 


Demgegenüber halten die Paleontologen die im Sinne EpwaRp"s und 
HaArmes genommenen Tabulaten als besondere Tiergruppe aufrecht,. 
deren systematische Stellung sie unentschieden betrachten. Wir können 
mit c WEISSERMELY?Y sagen, dass aus all dem, was wir bisher über die 
Tabulaten wissen, auf die Abstammung der Aleyonarien von denselben 
nicht geschlossen werden kann, da sie nicht phylogenetisch, sondern nur 
in der Form und allgemeinen Structur des Stockes mitihnen überein- 
stimmen. Da die Alcyonarien in den heutigen Meeren in vieler Hinsicht 
dieselbe Rolle spielen, wie die Tabulaten im Palxzozoicum und da sie 
hnlichen oder denselben biologisehen Finflüssen unterworfen sind, bil- 
dete sich im Bau ihres Stockes eine grosse Áhnlichkeit aus, was aber noch 
bei Weitem nicht zureicht, um daraus auf eine Indentitát der beiden Tier- 
stámme scehliessen zu können. Zwischen den palxzozoischen Tabulaten 
und den recenten Alcyonarien gáhnt noch eine allzugrosse Kluft, um sie 
durch geistreiche Folgerangen überbrücken zu können ehe die Übergüánge 
nicht entdeckt werden. Vielleiceht werden die mesozoischen Tabulaten 
in diese Frage Licht bringen. Jüngst entdeckte ÖOPPENHEIM FF in der oberen 
Kreide von Maastrich und im Tithon von Capri solche Formen, die viel- 
leicht die Vorlüufer der lückenfüllenden Arten sind. Die neuen Gattungen 
Ubaghsia und Canavaria, deren erstere auch wirkliche Tabule besitzt, 
zeigen auch einige gemeinsame FEigenschaften mit den ÁAlcyonarien, 
besonders in der Ccenenchym-Sprossung. 

Es ist leicht begreiflieh mit welch grossem Interesse ich nach alldem 
den triadischen Tabulaten entgegensah, umsomehr, da aus dem Trias 
bisher nur eine Form in detaillirter Beschreibung bekannt war, námlich 
HauG s aus dem Muschelkalk hervorgegangene Monolrypa hecubariensis 
SCHAUROTH. 

Durch die Bemühungen Prof. [L.. v. Lóczy s, der in die Monographie 
des Balaton-Sees auch die geologischen und palxzontologisehen Forschun- 
gen aufnahm und die tatkráftige Mitwirkung des Adjunkten E. v. CHOLNOKY 
und des veszprémer Oberlehrers D. v. Laczkó wurde unter anderen im 
veszprémer Mergel — obere Mergelgruppe J. Böckrs — ein überaus. 


kW. WEISSERMEL : Sind die Tabulaten die Vorlüufer Aleyonarien ? Zeitschrift 
d. Deutsch. Geol. Gesellschaft. 1898, Bd. 50, P. 54. 

kk ÖSPPENHEIM: Über einige Tabulaten-ühnliche Korallen des Mesozoicum.. 
Pal. Misc. Zeitschrift d. Deutsch. Geol. Gesellschaft. 1899, Bd. 51, P. 226, Tab. XIII. 


ÜBER TRIADISCHE TABULATEN. 949 


reiches palxzontologisehes Material aufgeschlossen. Nachdem mit der 
Beschreibung der Korallenfauna ich betraut wurde, besprach ich in meiner 
diesbezügliehen Arbeit: a Trias- Korallen aus dem Bakonyv?Y auch zwei 
Monotrypa-Arten. j 

Beinahe gleichzeitig stiess Privatdocent an der Universitát in Bologna 
Dr. P. Virvassa de REgGvy wáhrend der Beschreibung der Hydrozoen und 
Bryozoen ebenfalls auf zahlreiche Tabulaten, die er dann in seiner Abhand- 
lung: eTriadische Tabulaten, Bryozoen und Hydrozoen aus dem 
Bakony) rx auch eingehend beschrieb. Auf Grund dieser fundamentalen 
Arbeit können die bisher bekannten triadischen fTabulaten unter Zuzie- 
hung der hier zu beschreibenden neuen Art folgendermassen gruppirt 
werden. (Die Arten sind mit laufenden Nummern versehen.) 


HTRASSEPETASESÁS TÉTEL 
Familia:  Favositide E. H. 


Genus : Pachypora LIxDsTR. 
1. Pachypora Lóczyana VINSASSA. 
2. ( (2?) dubia VIwsassa. 


Familia: —— Chetetidae E. H. (Ghaetetidae et Monticuliporidae 
NICHOLSON.) 
Genus : Chates FISCHER. 
3. CGhaetes Semseyi VIwsassa. 
Genus : Monticulipora D ORB., emend. NICHOLSON. 
4. Monticulipora (Heterotrypa) Hornigi VINASSA. 
0 ( ( Bittneri VINASSA. 
Genus : Monotrypa NicHoLsox. 
6. Monotrypa hRecubariensis SCHAURoTrH, emend. HAUG. 
z ( Böckhiana Papp. 
8. ( Pethőt Parr. 
a) ( (Monotrypella) hirsuto-muralis Papp. 
10. ( (Dianultes) Pappi Viwassa. 
ilúle ( ( patera VINASSA. 
12 ( (Diatrypella) capulus VINassa. 
13. ( ( bacomica VINASSA. 
14. ( ( decipiens VINASSA. 
Genus : Stenopora Loxsp. 
15. Slenopora (?) Koch VINASSA. 


Die Pachyporen waren bisher nur aus dem Palaeozoicum bekannt, 
besonders aus dem Silur und Devon ; im Salt-Range sind sie durch zwei 


k— kk Resultate der wissenschaftlichen Erforschung des Balaton-Sees. Red. 
Dr. L. v. Lóczy. Palöontologiseher Anhang des Bd. I, Teil 1, 1901. 


250 Dr: CARL PAPP: 


Arten vertreten. Somit ist im Mesozoicum von ihnen hier zum erstenmal 
die Rede. Die Chaetetiden reichen zwar vom Pal:zozoicum ins Mesozoicum 
hinauf, sind hieraber sehr selten. Der Genus (haetetes selbst ist vom 
Carbon bis zur oberen Jura bekannt, doch im Mesozoicum nur vereinzelt zu 
finden. Im Trias ist Vrvassa"s neue Art die einzige beschriebene, da über 
DLav8Brs Set.-Cassianer (haetetes subspongites E. H. und Ghaetetes Münsteri 
E. H., ausser ihren Namen, so ziemlich nichts bekannt ist. (haetetes Sem- 
seyi Vrsassa hat mit der liasisehen Chaetetes Beneckei Hauc Ahnlichkeit, 
demnach überbrüeckt diese bakonyer Art jene Kluft, die zwischen den 
palszozoischen und jurassischen (/haetediden vorhanden war. Die Unter- 
gattung Heterotrypa der Monticuliporen ist hauptsáchlich im Silur háufig, 
im Mesozoicum sind die Formen Virwsassa"s die ersten Arten. Monotrypen 
waren bisher hauptsáchlich aus dem Silur, Devon und Salt-hange bekannt, 
im Trias wies Haug die erste typische Monotrypa aus dem Muschelkalk 
von Recoaro nach. Jetzt fand Visassa dieselben in sehr variablen und 
háufigen Arten im Mergel des veszprémer Jeruzsálem-Berges vor. Unter 
denselben ist sehr interessant eine Diamulites, die auch üáusserlich von 
jener silurisehen Lichenala kaum zu unterscheiden ist, welche J. HALt 
aus der nordamerikanischen Niagara-Gruppe als eine Bryozoe beschrieb 
und ZITTEL als zu den Monticuliporen gehörig erkannte. Die Stenoporen 
sind hauptsáchlieh im Kohlenkalk und Zechstein háufig, aus dem Mesozoi- 
cum, ist Stenopora Kochi die erste beschriebene Art, die Visassa mit. 
Stenopora Tasmamiensis NicHorsox für verwandt hált. 

Aus dem Besagten geht hervor, dass 1. die triadiscehen Tabulaten 
sich ummittelbar den palzozoisehen Tabulaten-Genera ansehliessen, so 
dass die Aufstellung neuer Gattungen von keinem Autor notwendig 
befunden wurde und dass 2. in den bisher bekannten triadischen Tabula- 
ten das Bindeglied zwischen den paláozoisehen Tabulaten und den leben- 
den Alcyonarien umsonst gesucht werden würde. 

Zum Sehlusse möchte ich bier noch eine neue Art beschreiben, die 
mir zu übergeben Chefgeologe, Herr Dr. J. Pernő, die Freundlichkeit hatte. 
Dieselbe stammt aus dem Triaskalk von Vaskóh (Com. Bihar), in welchem. 
Pernő unter anderen eine reiche Korallen- und Spongienfauna sammelte. 
Diese Fauna stimmt am besten mit der von Sct. Cassian und der des vesz- 
prémer Jeruzsálem-Berges überein, so dass die Lage der vaskóher Kalke- 
an der Grenze der Norischen (Ladinische Stufe BIrrsER"s) und der Karni- 
schen Stufe zu suchen ist, was übrigens PerHő auf Grund anderer Fossi- 
lien schon lange vorher constatirt hat. Diese neue Tabulata-Form fand ich 


k HAuG: Über sogenannte Chaetes aus mesozoisehen Ablagerungen. Neues 
"Jahrb. f. Min. Geol. Pal. Stuttgart. 1883. Bd. I, P. 174. 
C. Papp r Trias-Korallen aus dem Bakony. Budapest, 1900. Pag. 14. 


ÜBER TRIADISCHE TABULATEN. 951 


spáter auch im Material des Jeruzsálem-Berges und beschreibe hier die 
Formen beider Fundorte daher gemeinsam. 


Monotrypa Pethói nov. spec. 


Der Stock von der Grösse eines Apfels ; Oberfláche mit Bienenzellen 
áhnlichen Kelchen bedeckt. Die Kelche scheinen mit freiem Auge sechs- 
eckig zu sein, doch sehon unter der Lupe tritt ihre unregelmássige, abge- 


Monotrypa Pethői n. sp. 


Fig. 1 Exemplar von Vaskóh (Com. Bihar), Abhang oberhalb Boi: von oben gese- 

hen, natürliche Grösse. — Fig. 2 Exemplar vom veszprémer Jeruzsálem-Berg ; 

durechschnitten, natürliche Grösse. — Fig. 3 Oberfláche unter der Lupe. — Fig.£ 

Ouersehliff unter dem Mikroskop. — Fig. 5 Lüngssehliff unter dem Mikroskop. — 

A. autopora, m. mesopora, sp. akanthopora (spiniform corallites), t. Ouerböden 
(tabule), g. gemmatio intermuralis. 


rundet eckige Form hervor. Auf einen cm? der Oberfláche entfallen durch- 
sehnittlich 120 Kelche. Dieselben stimmen in ihrer Grösse überein, nur hie 
und da finden sich kleinere. Ihre Wand scheint von aussen betrachtet 
selbst unter der Lupe — wie Fig. 3 zeigt — vollkommen compact. 

Der durchsechnittene Stock (Fig. 2) weist lange Röhrchen auf, die 
sich von unten radial verzweigen und auf die Oberfláche mehr-weniger 
vertical stehen. Das abgebildete Exemplar besitzt etwa 80 solcher Coralli- 
ten, in denen schon mit der Lupe die Tabule wahrgenommen werden 
können ; auf einen em des Corallites entfallen etwa 10 Tabulae. 

In dem auf die Coralliten verticalen Dünnsebliffe (Fig. 4) sind unter 
dem Mikroskop Zellen von unregelmássiger abgerundet Form sichtbar 


952 DI CARL PAPP: 


zwischen deren Wánde sich Lücken zeigen. Es ist demnach offenkundig, 
dass ihre Wánde aus zwei Lamellen zasammengesetzt sind. Die Autoporen 
(gyrösseren Zellen) sind untereinander von ziemliech gleicher Grösse und 
Form ; sie sind es, die überwiegend den Raum ausfüllen. Nur hie und da 
kommen kleinere Zellen vor — interstitial tubes, mesopora — und zwar 
nahe aneinander, um eine Autopore gruppirt. Die Akanthoporen, die 
kleinsten Zellen (spiniform corallites) sind nur sehr spárlieh vorhanden, 
zumeist an Punkten, wo mehrere Zellen zusammentreffen. 

Im Lüngssehnitte der Coralliten (Fig. 5) tritt unter dem Mikroskope 
hie und da die Trennungslinie zwischen den Wöánden ebenfalls hervor, 
was sich jedoch zufolge der secundáren Kalkeinlagerung im Allgemeinen 
nur wenig augenfállig zeigt. Die Coralliten sind grösstenteils von gleich- 
missiger Weite, dünnere kommen nur stellenweise vor. Sowol erstere, als 
auch letztere sind mit gleichwertigen Tabulz verbunden. Die Ouerböden 
selbst sind etwas concav, in der Mitte ein wenig nach unten gebogen. 

All diese Bigenschaften lassen die Biharer Form als typische Mono- 
trypa. erscheinen. Ihr am náchsten verwandt ist die Monotrypa Böckhi- 
ana, die áhnlich struirt ist, deren Kelche aber viel kleiner und dichter 
stehend sind, da auf den cm? eines gleichgrossen Exemplares 600 solcher 
entfallen. Die Monotrypella hirsuto-muralis, auf deren einen cm? 400 
Kelche entfallen, weicht schon durch die bedeutendere Dicke ihrer Wánde 
von der biharer Art ab. Monotrypa Recubariensis SCHAUROTH, die aus 
dem Muschelkalk stammende Art, besitzt nach Haus Beschreibung sehr 
dünne, structurlos scheinende Wánde und ihre stachelförmigen Coralliten 
stehen dicht nebeneinander. Diese Bigenschaften trennen sie sowol von der 
biharer Art, als auch von den bakonyer Formen scharf ab. Ihrer Structur 
nach steht die Monotrypa Pethői zwischen Monotrypa Böckhiana und 
Monotrypella hirsuto-muralis. 

Samtliche hier aufgezühlte tryadische Tabulaten befinden sich, mit 
Ausnahme der Monotrypa Recubariensis ScHauRorH emend. HauG, im Be- 
sitze der kgl. ung. Geologischen Anstalt. 


DI JOHANN TUZSON: 953 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER FOSSILEN FLORA UNGARNS 


Von Dr. JottaNN Tuzson. 


Ich habe zwei fossile Hölzer zur Bestimmung erhalten; das eine 
stammt aus der Umgebung von Budakesz (Comitat Pest) und wurde von 
der kgl. ung. Geologisehen Anstalt als Geschenk des Sammlers, Herrn 
Ministers für Ackerbau, Dr. I. v. DARÁNYI zugesendet, das andere, welches 
mir Herr Professor Dr. L. v. Lóczy übergab, wurde bei Balatonkövesd 
(Comitat Zala) gefunden und ist ein Stück aus seiner Sammlung von der 
Umgebung des Balaton-Sees. Zur Publication der Bestimmung dieser bei- 
den Fossilien bewog mich der Umstand, dass dieselben zur Kenntnis der 
fossilen Flora Ungarns interessante Beitráge liefern. 

Dás Fossil von Budakesz stammt von dem, mehr gegen die Gemeinde 
Kovácsi gelegenen, sogenannten sNeuen Ackerv. Unter den Notizen über 
das Vorkommen desselben ist auf dem beigelegten Blatt der Vermerk 
c [/ocen? zu lesen. 

Das Fossil ist lichtbraun, sehr fest, vollkommen verkieselt, die Holz- 
structur mit freiem Auge sowol auf den Lángs-, als auch Ouerschnitten 
gut erkennbar ; letztere zeigen concentrische hinge. Dieselben sind ziem- 
lich gleich, und zwar durchschnittlieh 5 mm. breit und ausgesprochene 
Jahresringe, deren geringe Krümmung darauf hinweist, dass das unter- 
suchte Stück das Fragment eines ülteren, üáusseren Stammteiles ist. Die 
Dünnscehliffe sind beinahe durchsichtig, die Zellwánde erscheinen, — be- 
sonders in den Lángssehnitten und bei stárkerer Vergrösserung, — nur 
ganz blass und bloss hie und da kommt ein sehr kleiner, gelb gefárbter 
Fleck vor, auf welchem die Contouren der Structur gerade infolge dieser 
Fárbung besser hervortreten. 

Nach dem 0Ouer- und radialen Lángssehnitt in Fig. 1 und 2 wird das 
Holz von Tracheiden, parenchymatischen Harzzellen, sogenannten ein- 
fachen Harzgángen (Fig. 2 cl), und Markstrahlen-Parenchym gebildet. 

Die Structur der Jahresringe zeigt eine sehr auffallende KEigentüm- 
lichkeit, die darin besteht, dass jeder Jahresring ein oder zwei Vegeta- 
ttonsringe enthült. Diese eigenartige Structur ist auf Fig. 1 veranschau- 
licht, wo a die Grenze des Jahresringes, b und c die in demselben befind- 
lichen beiden Vegetationsringe bezeichnet. 


xX Vorgelegt der Fachsitzung der Geologisehen Gesellschaft am 5. Márz 1902. 


254 DI JOHANN TUZSON: 


ri 519 
tézis 
ri jHHELTH 


áízgágat 
GIN 


m 


ez 

HA MOT] j. § 5 

998 9/ a? a ÍJ 11) 
uz. saepíái [/ 

fi BTI €) vgy ém agttsa 9 IV 
IMÁT HI AT ÍJ 8 fi 
ege gk VETTE e 

/ f/ péz 7 / 


19 RGEGVEGEGTTT TT? 


smesszoty agy 


tal ké) 


egyi 
anna 


a. 
dr 


jé e 
si 4. e út ty a 6 


boa Tán 
dvagmmzdn am— 7 


veznefa 
jö ag ek We 4 69. 3 tar dől 04. am 68 9-2 


ezren 


CXXIOJOÁL- 
6 am va 

I Bú 0 ez AA an ét 
s en Wave un ati azé 
1 /aetagy ges án 


Hm S sslun EE: 


Das Frühholz wird von weit- 
lumigen, verhültnismássig dünn- 
wandigen Tracheiden gebildet und 
macht mehr als die Hülfte des 
Jahresringes aus. In der anderen, 
áusseren Háifte desselben befinden 
sich die erwáhnten Vegetations- 
ringe, welche dadurech entstehen, 
dass die grosslumigen Zellen des 
Frühholzes  stufenweise  flacher 
werden, wodureh bei allmáhlichem 
Kleinerwerden des Lumens die re- 
lative Dicke der Zellwand wáchst 
und eine dichtere Zone entsteht, 
áhnlich wie an der Grenze des 
Jahresringes (a). Wahrend sich 
aber an der Grenze des Jahresrin- 
ges das Spátholz von dem Früh- 
holz des náchsten Jahresringes 
scharf abhebt, sind die Übergünge 
bei den dazwischen liegenden Ve- 
getationsringen allmöhliche. 

Die Grenzen der beiden fal- 
schen Jahresringe sind gewöhnlieh 
sehr nahe und fliessen manchmal 
sogar in einander. 


Diese eigenartige Structur der Jahresringe wurde bisher meines Wis- 
sens als stándiges Merkmal, weder bei fossilen, noch bei recenten Hölzer 
constatirt und als ich dieselbe in dem, aus dem kleinen, mir zur Ver- 

fügung gestellten Stück gefertigten Dünnsehlift 


zum erstenmal beobachtete, glaubte ich es mit 
einer, ausnahmsweise auch bei recenten Hölzer 
vorkommenden mehrfachen Bildung der Jahres- 
ringe zu thun zu haben. Nachdem ich aber sah, 
dass diese Bildung in jedem Jahresring conse- 
guent auftritt, kam ich zur Überzeugung, dass 
hier nicht eine Abnormitát, sondern ein ganz be- 
stimmtes Merkmal vorliegt. Um mir vollkomme- 
nere Sicherheit zu verschaffen, erbat ich mir 
noch ein grösseres Stück dieses Fossils. Die aus 
demselben hergestellten Dünnsebliffe zeigten 
ausnahmslos 


die besehriebene Structur der 


ian HÉLE 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER FOSSILEN FLORA UNGARNS. 255 


Jahresringe, so dass dieselbe als ein die Art kennzeichnendes Mermal zu 
betrachten ist. 

Auf dem Ouerschnitt werden die Jahresringe von schmalen Streifen 
(r), den Markstrahlen, durchzogen ; die Tüpfelung derselben war im 0Ouer- 
schnitt überhaupt nicht sichtbar. Ihr Vorkommen ist sehr wechselnd; es 
entfállt auf 1—18, im Durchschnitt aber auf 8 Tracheidenreihen je ein 
Markstrabl. Auch sind hier zwischen den Tracheiden schwárzlich ausge- 
füllte Zellen sichtbar : die einfachen Harzgánge. 

Auf den radialen Löngsschnitten (Fig. 2) waren hie und da die gros- 
sen, rundporigen, in einer oder in zwei Reihen stehenden Hoftüpfel der 
Tracheiden erkennbar. 

/wischen den Tracheiden waren in den verschiedenen Schichten der 
Jahresringe ziemlich gleichmássig verteilte einfache Harzgánge sichtbar 
(Fig. 2 d), die aus bedeutend kürzeren, durch verticale Scheidewánde von 
einander getrennten parenchymatischen Zellen bestehen. Ihre Radialwánde 
weisen runde Tüpfel auf, die erheblich kleiner sind, als die Hoftüpfel der 
Tracheiden, und unter dem Mikroskop durch ihre dunkelgefárbten, zumeist 
sehwárzlichen, manchmal gelblich-braunen, zerstreuten Ausfüllüungen so- 
fort auffallen. Auf den Radialschnitten entfiel auf je 2— 36, durchschnitt- 
lich aber auf je 14 Tracheiden ein derartiger Harzgang. 

Die Zellwandstructur der Markstrahlen war auch auf den Radial- 
schnitten nicht klar zu erkennen. So viel konnte festgestellt werden, dass 
sie aus Parenchymzellen bestehen, die einfache, runde oder elliptisehe in 
ein oder zwei Reihen der Lünge nach angeordnete Tüpfel aufweisen. Aut 
eine Tracheidenbreite entfallen — soweit es bestimmt werden konnte — 
. im diesen Parenchymzellen 1— 4 Tüpfel. Ob diese Tüpfel seheinbare Höfe 
besessen haben und mit was für Tüpfeln die Zellen der Markstrahlen unter- 
einander und mit den Harzgángen correspondirten, konnte infolge der 
Versehwommenheit nicht festgestellt werden. 

Die Tangentialsehliffe ergaben die verschwommensten Bilder, aus 
welchen nichts anderes constatirt werden konnte, als mit grosser Mühe die 
Tatsache, dass die Markstrahlen einreihig und 2—39 Zellen hoch sind; 
bei dem grössten Teil derselben ist die Zahl der übereinander stehenden 
Zellen kleiner, als 25. Die besehriebene Structur der einfachen Harzgánge 
ist natürlich auch hier erkennbar. 

Nach den geschilderten und abgebildeten Merkmalen reprásentirt 
das Fossil von Budakesz eine noch nicht beschriebene Holzart, deren ein- 
gehendere Bestimmung und Beschreibung jedoch der bereits erwáhnte 
Umstand vereitelt, dass der Bau des Holzes infolge der Versehwommenheit 
nicht genügend genau zu erkennen war. Deshalb muss mit der eingehen- 
deren Beschreibung und Benennung bis zur Auffindung eines Exemplares 
mit besser erhaltenerStructur gewartet werden. 


19 
JT 
05 


DI: JOHANN TUZSON.: 


In Anbetracht der im Obigen gegebenen Merkmale glaube ich die 
eigenartige Structur der Jahresringe als ein specifisehes Merkmal betrach- 
ten zu müssen, wobei zur Bestimmung der Gattung die Beschaffenheit der 
Elementarbestandteile als Grundlage angenommen werden muss. 

Diese Elementarbestandteile, besonders die einfachen Harzgánge und 
die erkennbare Structur der Markstrahlen weisen das Fossil von Budakesz 
zu der, von der Kreide an vorkommenden Gruppe der (yupressinogyla, 
also zu den Báumen vom Typus der CGypressen. 

Unter den recenten Baumgenera erinnert das Stück besonders an 
die anatomischen Charaktere von Grypiomerita und (/hamaecyparis. 


XXXI 
bell 


dja 

it 

6 

k éa § 
el 


1 
9 
Sp 
ar 


k 


Ah. A 


e 
h / 
ő 3 
ép 


Cszzotnez "7 be fétő 7. 
va 

e. 

60 

kJ 


[J 
710 05.§ 
v. 


/A 
E 
szid ( 
JOK 
81 
ező 
p.. 
A a 
- 
[A 


. 


"ús 
ie e 


a 82 € 


i6ie 

ese 
f. 
Ad 


ei 
BG 
t mVa 
4 
zés 


6 


8 
9 


d 
Za e s Vr isk 
( Y T 
2 van. ; 
ap 
dot TT 


7 
AZ 
kezed 


Fig. 3. 199/1 


Das Fossil von Balatonkövesd wurde, nach einer Mitteilung Herrn 
Professors Dr. L. v. Lóczy, in den Weingüárten des Riedes cBerekhátv in 
rotem Sandstein (Grödener Sandstein) gefunden, in welehem auch Kohlen- 
schnüre vorkommen und der entweder in das unterste Trias oder vielleieht 
schon ins Perm gehört. 

Es ist dunkelbraun gefárbt, beinahe schwarz, in der Richtung der 
Fasern zerbrechlich und spaltet auch in der 0uere leicht. Concentrische 
Xinge sind weder auf dem gebrochenen, noch auf dem geschliffenen Ouer- 
schnitt sichtbar und tritt der Holzeharakter nur in den Lüngssechnitten 
hervor. 

Unter dem Mikroskop erscheinen auf den Dünnsehliffen die Zell- 
wüánde gelblich dunkelbraun, welche Fárbung zum Teil von den umgewan- 
delten organisehen Substanzen herrührt. Die dunkel gefárbten Zellwánde 
und deren ziemlich wolerhaltene Structur sind deutlich zu erkennen. Ver- 


Mik éstítóálkéhalezáztá attam 


BEITRÁAGE ZUR KENNTNIS DER FOSSILEN FLORA UNGARNS. 257 


sehwommen ist nur die Wandstructur der dünnwandigen Zellen des Mark- 
strahlen-Parenchyms. 

Das Holz besteht, wie Fig. 3 und 4 zeigen, aus Tracheiden und Mark- 
strahlen-Parenchym, weist Jahresringe aut, aus deren Krümmung ersicht- 
lieh, dass das untersuchte Stück ein ülterer Stammteil ist. Die Grenze der 
Jahresringe (Fig. 3 a) wird von 1—3 Schichten in radialer Richtung flacher 
Tracheiden gebildet, die auch im radialen Lángsschnitt (Fig. £ a) gut 
sichtbar sind. 

Der Umstand, dass das Spátholz nur aus 1—5 fachen, ohne allen 
Übergang auf die weitlumigen Tracheiden des Frühholzes folgenden, Tra- 
cheidenreihen besteht, lüsst auf den ersten Blick erkennen, dass hier 
Wurzelholz vorliegt und lösst daraut sehliessen, dass der Stamm aus ganz 
deutlieh entwiekelten Jahresringen mit Früh- und Spátholz bestand. Auf 
dem untersuchten Stück ist die Dicke der Jahresringe sehr variabel : auf 
einen 375 mm. breiten folgt ein 2 mm. breiter, dann wieder ein 775 mm. 
übersehreitender. Letzterer ist námlich nicht vollstándig. 

Auf dem ONuerschnitt sind Zwischen den Tracheiden die Markstrah- 
len (Fig. 3 r) siehtbar, die auf diesem Schnitt in einer Reihe angeordnete 
und beinahe die ganze Breite der Zellvand einnehmende einfache runde 
oder elliptisehe Tüpfel aufweisen. 

Die Verteilung der Markstrahlen ist versehieden, auf 1—10, im Durch- 
schnitt aut 4 Tracheidenreihen folgt Je ein Markstrahl. 

Im Ouerschnitt sind in den Radialwánden der Tracheiden die einzeln 
oder in zwei Reihen angeordneten Hofttüpfel gut sichtbar. 

Auf den radialen Lángssehnitten (Fig. 4) lassen sich in den Wánden 
der Tracheiden die Hoftüpfel erkennen. Ihre Verteilung ist verschieden, 
bald stehen sie in ein oder zwei Reihen dicht neben einander, bald wieder 
spörlicher in einer Reihe ; auf einzelnen Partien fehlen sie auch ganz. Die 
in einer Reihe dicht stehenden Tüpfel sind oben und unten abgeflacht, die 
zweireihigen aber alterniren und sind auch auf den einander zugekehrten 
Seiten flach, wodurch sie pentagonal erscheinen. 

Die Poren der Hoftüpfel sind verháltnismássig gross, rund, zumeist 
aber etwas elliptiseh. 

Die Tracheiden zeigen im  Löngssehnitt eine  spiralgestreifte 
Structur. 

Hie und da stiess ich auch auf mit verticalen Ouerwánden abgeschlos- 
sene und im Vergleieh zu den regelmássigen bedeutend kürzere Tracheiden, 
die bei oberflüchlicher Betrachtung für einfache Harzgünge gehalten werden 
könnten, auf denen aber die eingehendere Untersuchung die Tracheiden- 
charaktere entdecken lösst. 

Auf den radialen Löngssehnitten waren die Markstrahlen gut erkenn- 
bar. Dieselben bestehen aus parenchymatischen Zellen, deren Radialwánde 


258 DI JOHANN TUZSON: 


einfache runde oder elliptische Tüpfel aufweisen und mit den elliptisehen 
oder spaltenförmigen Tüpfeln der anstossenden Tracheiden correspon- 
diren. Nachdem die Tüpfel der Tracheiden und die des Markstrahlen- 
Parenchyms nicht von gleicher Grösse sind, sehen sie zusammen wie Hof- 
tüpfel aus; sind also scheinbar behöfte Tüpfel, wie sie die Markstrahlen 
der recenten Araucaria-Arten aufweisen. Die scheinbaren Höfe konnten 
zwar an den Dünnscebhliffen nur hie und da beobachtet werden. Nachdem 
aber infolge der Fossilisation die feineren Details der anatomischen Struc- 
tur, trotzdem das Stück wolerhalten ist, doch mehr oder weniger verzerrt 
und versehwommen sind, kann angenommen werden, dass diese auf ver- 
einzelten Stellen sichtbaren Höfe ein allgemeines Merkmal bilden, das 
infolge der Versehwommenheit nicht überall erkennbar ist. Dass hier nicht 
von den Contouren der durchschimmernden Hoftüpfel an-stossender Tra- 
cheiden die Rede sein kann geht daraus hervor, dass die sceheinbaren Hof- 
tüpfel überall in die Mitte der Markstrahl-Zellen fallen und die Höfe 
erheblich kleiner sind, als die Hoftüpfel der Tracheiden. 

In den Zellen der Markstrahlen entfallen auf eine Tracheide 1—2 
Tüpfel, in einer horizontalen Reihe angeordnet. Es kommen aber stellen- 
weise auch Markstrahlen von 1—2 Zellenhöhe vor, in denen die Zellen 
relativ breiter und darin 2— 3 Tüpfel übereinander gereiht sind. Solche Mark- 
strah] Zellen weiten sich in der Mitte ihrer Lánge aus. 

Wie aus den Tangentialschnitten ersichtlieh, sind die Markstrahlen 
1— 45 Zellen hoch, bei dem grössten Teil derselben bleibt jedoch die Zahl 
der übereinander gestellten Zellen unter 30. Aus demselben Dünnsehlift 
liess sich constatiren, dass die Markstrahlen einreihig sind und nur hie und 
da solche vorkommen, in denen stellenweise zwei Zellreihen neben einander 
Platz nehmen. — Auf Grund der beschriebenen Merkmale ist die Bestim- 
mung des Holzes von Balatonkövesd nunmehr folgende., 

Die geschilderte charakteristisehe Form und Anordnung der Hof- 
tüpfel auf den Tracheiden ist die Kigentümlichkeit des Araucarta-Typus ; 
derartige Hoftüpfel besitzen die fossilen Gruppen Gordaioxgylon und 
Araucariogylon und die recenten Genera Araucaria und Dammara. 

Nehmen wir vorerst die fossilen Gruppen in Betracht. Nach den 
Angaben der Literatur können (jordatogylon und Araucariogylon ganz 
sicher nur in dem Falle unterschieden werden, wenn die Structur des 
Markes bekannt ist. GRaxp Eugy,Y dem wir die Kenntnis der GCordaiten 
verdanken, und PorownIé?P?Y stellten zwar auch anatomische Merkmale 
fest, durch welche die beiden Gruppen auf Grund der Structur des secun- 


k Flore Carbonifére du dép. de la Loire. 1877. 
rk Die system. Zugehörigkeit d. verst. Hölzer (v. Typus Aracarioxylon etc. 
Naturwiss. Wochenschrift 1889 und Lehrb. d. Pflanzenpalzont. 1899. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER FOSSILEN FLORA UNGARNS., 959 


dáren Holzes unterschieden werden können. Werden aber die Merkmale 
der in der Literatur vorkommenden und in die benannten beiden fossilen 
Gruppen eingeteilten Arten als Grundlage genommen, so können die Spe- 
cies dieser beiden cGattungenv auf Grund der Holzstructur nicht in zwei 
Gruppen geteilt werden. 

Ob die Feststellung der Merkmale, wie auch die Binreihung in jedem 
einzelnen Fall richtig durchgeführt wurde und ob es richtig war von den 
durch die obgenannten beiden Forscher festgestellten Merkmalen abzuse- 
hen, das zu beurteilen, würde zu weit von unseren Gegenstand ablenken. 
Die eingehende Bestimmung ersehwerenden, ja vereitelnden Verháltnisse, 
wie ich sie bei Beschreibung des versteinerten Baumes von Tarnócz ( Pinus 
Tarnócziensis, Tuzs.) Y geschildert habe, begegnen wir auch hier, nur mit 
dem Unterschiede, dass wir es hier auch mit ausgestorbenem Genus oder 
Genera zu thun haben. 

Nach den erwáhnten Besechreibungen von GRAND Eugy und PoroNTÉ 
gehören die im Palxzozoicum vom Devon bis zum Rotliegenden vorkom- 
menden (jordaiten zu den Gymnospermen, stehen einesteils mit den 
("omferen, andererseits mit den (yycadaceen in Beziehung und haben lange, 
parallel gerippte Blátter (monocotyler Typus) besessen. Ihr Markrohr weist 
auf die Achse vertical stehende Lamellen auf (ÁArtisia) YFY und das, das 
Markrohr umgebende Holz besitzt keine Ringstructur.FYF Ihre Markstrah- 
len sind mehrreihig, die auf den radialen Wánden der Tracheiden dicht 
stehenden Hoftüpfel sind zu 3—4, selten zu 2 oder 5 Reihen angeordnet, 
die miteinander alterniren. Die Poren der Tüpfel sind spaltenförmig. 

Die Araucariogyla waren, wie auch der Name zeigt, araucariaartige 
Büiume, bei welchen zwei Gruppen unterschieden werden müssen ; erstens 
jene Báume vom Typus 4Araucaria, die den Markkörper c Tylodendron 
besitzen und mit den Cordatten zusammen schon im Rotliegenden vor- 
kommen. Das Laub dieser ist nicht sicher bekannt, doch lásst das gemein- 
schaftliche Vorkommen es als wahrscheinlich erscheinen, dass das Laub der 
als Walchia bekannten, an die Araucarien erinnernden Arten diesen 
Stámmen entspricht. Für den Stamm charakteristisch ist, dass das Mark- 
rohr, beziehungsweise die Oberfláche des Markkörpers keine auf die Achse 
verticale Ringelung zeigt, wie die Artisia, sondern mit der Achse des 


X Természetrajzi Füzetek, 1901, p. 273. 

, "k Abdrücke solcher Markröhren, wurden früher für versteinerte Stámme, 
die darauf befindliehen Lamellen als Blattnarben betraechtet und als Artisia-Arten 
besechrieben. 

krxx Trotzdem záhlt STENZEL auf Grund der hinterlassenen Schriften GÖPPERTS 
auch Jahresringe besitzende Hölzer zu dieser Gruppe. — Nachtrag z. Kenntn. d. 
Coriferenhölzer, p. 10. 


260 7 Dr JOHANN TUZSON: 


Stammes parallellautende lange Furchen aufweist. (Tylodendron).X Ihr 
Holz besitzt, nach Porowsié,YXY ebenfalls keine Jahresringe und auf den 
Radialwánden der Tracheiden stehen die alternirenden, polygonalen Tüpfel, 
deren Poren rundlieh sind, in 1— 2, selten in 3 Reihen. Die Markstrahlen 
bestehen gewöhnlich aus einer Zellreihe 

Die andere Gruppe der Araucarioxyla bilden jene Hölzer vom 
Typus Araucaria, die vom Jura angefangen vorkommen und von welchen 
besonders auf Grund der gefundenen Zapfenschuppen bekannt ist, dass sie 
zu den recenten Araucarien gehörig sein können. Porowsié führt nach der 
anatomischen Structur des Holzes als Typus der, (ordaioxyla die Species 
(7. Brandlingtt und für die erste Gruppe der Araucarioxyla die Art 
A. Rhodeamus an. 

Kehren wir nunmehr zu dem Fossil von Balatonkövesd zurück. Nach- 
dem der Untersuchung nur ein kleines Stück des üusseren Wurzelholzes zur 
Verfügung stand, musste hier von der auf das Markrohr begründeten ein- 
fachen und ganz bestimmten Determination abgesehen, und von der ana- 
tomischen Structur des secundáren Holzes ausgegangen werden. Es ergab 
sich, dass ein Holz vom Typus Araucaria vorliegt. 

Unter den Gruppen (Gordaiorylon und Araucarioxylon muss unser 
Fossil infolge seiner Charaktere und seines Vorkommens zur ersten Abtei- 
lung der letzteren (Holz vom Typus Rhodeanus, Mark von Tylodendron 
und Laub von Walchia ?) gezáhlt werden, mit der Bemerkung aber, dass 
es Jahresringe besitzt. 

Was die specifische Bestimmung anbelangt, kann das Fossil zu 
keiner Art der bisher bekannten Araucarioxylu gestellt werden, nachdem 
einesteils Wurzelholz vorliegt, anderenteils aber diese Arten nicht so ein- 
gehend untersucht und besehrieben sind, dass die vergleiehende Bestim- 
mung auf sicherer Grundlage geschehen könnte. Die Aufstellung einer 
neuen Art wáre jedoch aus demselben Grunde, dass nömlich Wurzelholz 
und auch von diesem nur ein kleines Stück zur Verfügung steht, eben- 
falls nicht berechtiet. 

lch habe das Fossil auch mit den recenten Hölzern vom Typus 
Araucaria eingehend vergliehen und fand, wührend die anatomischen 
Charaktere mit voller Bestimmtheit für die Verwandtschaft sprechen, auch 
einzelne abweichende Verhültnisse in den specifisehen Merkmalen. 

Die anatomische Structur des Holzes von Araucaria und Dammara, 
fand ich nirgends eingehend und vergleichend besehrieben ; es scheint aber, 
dass generische anatomische Merkmale, wonach diese beiden Gattujúgen 
mit Sicherheit zu unterscheiden wören, unbekannt sind. 

: Derartige Markkörper wurden früher, wie die Artisten, als Tylodendron-Axrten 


besehrieben. 


:x Lehrb. d. Pflanzenpal., p. 2983. 


DI G. MELCZER : 961 


ScHENK! erwáhnt zwar, dass die Araucaria-Arten von einander viel 
entfernter stehende, also weniger Markstrahlen besitzen, als die Dammara- 
Arten: an anderer Stelle? erwáhnt er aber auch, dass das Holz beider 
Gattungen von einander anatomisch nicht getrennt werden kann. 

Das Holz von Balatonkövesd verglieh ich.in dieser Hinsicht noch 
mit jenem der aus dem Botanischen Garten zu Budapest stammenden 
Arten Araucaria excelsa, A. Bidwillii, A. brasiliensis und mit dem Holze 
der von anderenorts herrührenden A. Cookii und fand, dass seine Mark- 
strahlen bedeutend dichter stehen, als die der benannten recenten Arten. 

Für die Bestimmung des geologischen Alters jener Schichte, in der 
das Fossil gefunden wurde, konnte dasselbe keine náheren Anhaltspunkte 
bieten, nachdem Hölzer vom Typus derjenigen, zu welchen wir es stellen, 
vom Rotliegenden an auch in den jüngeren Bildungen vorkommen. 


PYRIT VOM MONZONI, 
Von Dr. G. MELCczER.? 


(Mit drei Textfiguren). 


Durch die Güte des Herrn FELIx ZFISKE in Kissingen erhielt ich einige 
interessant ausgebildete Pyrite zur Untersuchung, wofür ich ihm auch hiemit 
besten Dank sage. Sie stammen nach seiner gütigen Mitteilung von der 
Nordseite des Monzoni aus dem Kalkspatgang eines Monzonithügels zwi- 
sechen Selle-Aufstieg und Malinverno; in diesem Kalkspat kommt auch 
Haematit in Bláttchen vor (c. Bisenglanzgrubev). 

Vom Monzoni erwübnt bereits DöLTER! Pyrit und spáter besechreibt von 
hier CATHREIN ? ebenfalls Pyrit. Die von DöLTER erwáhnten Pyrite stam- 
men cvon Le Selle bei dem bekannten Fundorte des strahligen Amphibol 
und Eisenglanzo aus egrossbláttrigen Marmor, also von demselben Fund- 
orte; mit den von CATHREIN beschriebenen kommt ebenfalls Hisenglanz 
vor, auch stammen sie, was den Habitus anbelangt, mit den von mir unter- 
suechten ganz überein — dürften also auch dasselbe Vorkommen reprá- 
sentiren. 


5 ZTtDET s (Elamdbáds Baló MIS FAbtáíp: 858: 

malt C., p- 866. 

; Vorgetragen in der Fachsitzung der Geologisehen Gesellsehaft am 
. Márz 1902. 

£ Min. Mittheil. 1877. p. 79. 

5 Min. u. petr. Mittheil. 10. (1889) p. 395. 


9 
d) 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 18 


2692 DI: G. MELCZER : 


Ich habe es trotzdem nicht für überflüssig gehalten, diesen Pyrit 
nochmals einer kurzen krystallographischen Untersuchung zu unterwerfen, 
da DörTER s Notiz ganz kurz gehalten ist und weder er, noch CATHREIN diese 
Krystalle gezeichnet haben, obwol sie ihrer merkwürdigen Verzerrung hal- 
ber einer Abbildung wol wert sind. Auch konnte ich durch Messung an 
einem Krystalle zwei für den Pyrit überhaupt neue, recht einfache Formen 
feststellen. 


Die einige Millimeter grossen Krystalle sind in Kalkspat (Winkel 
eines kleinen Spaltungromboéders gemessen 74" 59", berechnet 74" 559 


Tee 


ringsum ausgebildet und oberfláchlich teilweise unverándert, teilweise 
jedoch mit einer sehr dünnen Haut überzogen, welche sich abgesprengt 
und mit dem Mikroskop untersucht als ein optisceh vollkommen isotroper 
Körper erweist. 

Stándige Formen sind : 


PYRIT VON MONZONI. 263 


von welchen ( 1421 leicht daran zu erkennen ist, dass sie ihrer Combina- 
tionskante mit a (100, parallel immer gestreift ist. Die Form p 1221) wird 
weder von DöLTER, noch von CATHREIN erwáhnt, sie ist an den von mir 
untersuchten Krystallen — obwol mit kleinen Fláchen — stándig vorhan- 
den, also für dieses Vorkommen neu. Dagegen konnte ich das von CATHREIN 
erwáhnte Pentagondodekaeder 11405, welches also entgegengesetzter Stel- 
lung ist, an meinen Krystallen nicht beobachten. 

Der Habitus der Krystalle ist pyritoédriseh, jedoch sind sie — wie 
auch CATHREIN erwáhnt — meist arg verzerrt und zwar in der Richtung 
der einen Hauptaxe und zugleich in der Richtung einer oder zwei et Kan- 
ten, so dass sie meist rhombischen Habitus haben (Fig 1). Manchmal sind 
sie durch das Vorwalten einer Hexaéder-Fláche noch árger verzerrt ( Fig. 2). 
Binigermassen áhnliche Pyritkrystalle hat G. Rosx beschrieben und abge- 
bildet,k doch sagt er, dass dieselben aufgewachsene Krystalle seien und 
wahrscheinlich von England stammen. 

Ein einziger Krystall zeigte in eimem Oktanten eine fláchenreichere 
Ausbildung (Fig 3.), námlieh ausser den obigen Formen in der Zone po das 
Triakisoktaéder 1832 (für dieses Vorkommen neu) und in der Zone (o 
die Dyakisdodekaéder : 754) und 1643), welche für den Pyrit im Allgemei- 
nen neu sind, da ich sie weder in GorpscHmipTs clndex und Winkel- 
tabellenn, noch in der seitdem (seit 1898) erschienenen neuen Literatur 
vorgefunden habe. Sie sind — obwol nur an einem Krystalle, aber — mit 
gut entwickelten Flöchen vorhanden und ihre gemessene Winkel stimmen 
demgemöss mit den berechneten befriedigend überein ; sie sind also sicher. 

Die berechneten Winkel folgender Tabelle sind der Arbeit Prot. 
A. ScHMIDT s, c Wiederkehr eleicher Fláchenwinkel im reguláren Krystall- 
systemevXX entnommen, resp. aus diesen berechnet. Wie man aus der sehr 
guten Übereinstimmung der gemessenen und berechneten Winkel sieht, 
hat der Umstand, dass die Fláchen mit einer dünnen Haut überzogen 
sind, auf die Genauigkeit der Messung gar keinen Einfluss, also ist dieser 
Überzug den Krystallfláchen genau parallel. Dasselbe habe ich übrigens 
auch an Bisenglanzkrystallen beobachtet. Es thut gut, bei Messung solcher 
überzogener Flichen, welche desshalb eine fein chagrinirte Oberfláche 
haben, die Stárke der Liechtguelle zu vermindern, dann erscheint das reflec- 
tirte Signal viel schárfer. 


X ARO SZÁNT MELYEN ÜSZS po sdl s 
xx Math. és Természettud. Értesítő XIII. (1895) p. 3831. nnd Zeitschrift für 
Krystallographie 25. p. 477. 


264 LITTERATUR. 


Zabl der Zahl der 


Gemessen gemessenen gemessenen I a Berechnet 
Krystalle Kanten 

rra e KVÖVe (210) S A9- 84 2 10 1 TELIOS Aja 9 
Om SZAD AD 51 a) 3 3. 1277 55210 0 
0 A UOOJEKADI) — 29, da 5 6 2 ZA] 
b. 0— DEN A) CA a 42 2 a) 2 20 B 
ÜOSEGARNNENLN2) SZD NB 44 65) 71 5 Me) 2 A] 
mee MIDYESOTA) ST ÜSEKBS 3) § 4 TKI KDO 7 
DO ADIDEKTT 1) ZT 5E2Sre 1 3 1 S KS SZEN 
UE Too) A) SZ GLONEKÉNYE 1 2 Sás, a SAKE 
fo — (A21):(1110)—98 6 1 3 SALO MONTE 2 

(SRI) EKE S kö OR 1 5 2 Nu, 15.425 

MVSZ) SETS SES 1 3 a ala 0) 44 


Die Formen sind also sámtliech einer Stellung. Durch thermoelek- 
trische und Aetzungs- Versuche" zu unterscheiden, ob dieselben positive oder 
negative seien, habe ich unterlassen, da die Krystalle hiezu wenig geeignet 
erschienen. 

Budapest. Mineralog. Institut der Universitát. 1902. Márz. 


LITTERATUR. 


(1.) SzEnLEmY Geyza : Az ó-radnai havasok ércztelepeit. (Die Erzlagerstátten 
des Ó-Radnaer Hochgebirges.) B. és K. L. Jg. XXXIV. 1901. p. 46— 49. 


Verf. bespricht unter diesem Titel die Geologie der BErzlagerstátten von 
Ó-Radna ; hült aber für angezeigt — mit Ausserachtlassung der Publicationen 
der übrigen Forscher, die vor ihm denselben Gegenstand behandelten — zu 
erwáhnen, dass er in seiner Abhandlung am Ganzen und Grossens den Resul- 
taten von Dr. G. Pgimrcs folgt. Die aufgezáhlten Bildungen sind tatsáchlich aus 
der nüher nicht bezeichneten Arbeit PRimics" (A radnai havasok geologiai viszo- 
nyai, különös tekintettel a kristályos palákra. Mitt. aus den math. u. naturw. 
Ber. der ung. Akad. d. Wiss. Bd. XXI) übernommen ; auch die Karte ist die des 
Dr. Pgmiucs, ja selbst in den Profilen 5—6 ist die Zeichnung PRrmrcs unschwer 
wiederzuerkennen. Das 4., sideales Profil aber scheint die Originalzeichnung des 
Verf. zu sein, auf welcher ziemlich kühn ein vollkommen abgetrennter, empor- 
gehobener Kreidestock halb den eocenen Schichten auflagernd dargestellt ist. 
Dies ist eine so hocheradige Störung, die jedenfalls verdient hütte, vom Verf. 
zum Gegenstand einer eingehenderen Untersuchung gemacht zu werden. 

In einer Beziehung können wir aber unter keiner Bedingung mit dem 
Verf. einer Ánsicht sein ; námlich darin, dass er ausser seiner mit einem gewis- 
sen regelmüssigen Andesit oder dessen Breccie in engem Zusammenhang ste- 
henden Erzlagerstáttes die übrigen Erzlagerstütten, welche an der Grenze des 


LITTERATUR. 965 


krystalliniscehen Kalkes und des Glimmersechiefers oder aber ausschliesslieh im 
krystallinisehen Kalk vorkommen, als cursprüngliehes bezeichnet, auf welchen 
der Ausbruch der Eruptivgesteine grosse Störungen hervorbrachte (p. 48, linke 
Columne, Zeile 4—5 von oben). In der rechten Columne derselben Seite, Zeile 
7—9 von oben sagt er, dass sauf dem (Ferdinand-)jStock, der eine ursprüng- 
liche Erzlagerstütte ist, die Wirkung der Andesiteruption deutlich beobachtet 
werden kann.v Sehliesslich lesen wir ebendort im 6. Absatz: cAll diese Lager- 
státten sind . . . Teile einer ursprüngliehen Erzlagerstátte, welche wáhrend dem 
Ausbruch des Traechytes zerstückelt, und deren Teile zerstreut wurden etc. 

Aus diesen Citaten ist es klar, dass Herr GÉzA SzZELLEMY der Ansicht ist, 
jener Teil der Erzlagerstátten von Radna, die im Kalkstein Ausfüllungen bil- 
den, seien bereits vor dem Ausbruch der Eruptivgesteine vorhanden gewesen, 
also ülter, als letztere. Zur Motivirung dieser Ansicht erbringt er aber keine 
Bewelse. 

Mit dieser eigenartigen Auffassung kommt Verf. nicht nur mit der bereits 
vor löngerer Zeit entwickelten Ansicht F. PoszPny s (Verh. d. k. k. geol. R. Anst. 
1870, auf p. 19—20 : Die Natur des Erzlagerstátten von Rodna in Siebenbürgen), 
sondern auch mit unserer bisherigen Kenntnis über die trachytischen Erzlagerstüt- 
ten, die dahin lautet, dass nicht nur in Radna, sondern auch an anderen Bergorten 
die Gold-, Silber-, Ble1-Gánge die Produkte der dem Ausbruch der Eruptivgesteine 
folgenden postvulkaniscehen Wirkungen und sonach unbedingt jünger, als die 
Eruptivgesteine sind, vollstándig in Gegensatz. Die eigentliche Reihenfolge ist 
also folgende : A) Tektonische Vorgánge zertrümmern das Grundgebirge, worauf 
sofort die Bruption des tief liegenden Magma beginnt. B) Wirkung der Solfa- 
taren und Tátigkeit der Ascension ( Entstehung von Göngen). 

Zum Sechlusse erwáhnt Verf., dass das Arar den Bergbau von Radna bisher 
nur durch Geldopfer aufrecht zu erhalten vermochte, da bloss der Galenit aufge- 
arbeitet wurde. Pyrit und Sphalerit blieben unbenützt; letzterer aus dem 
Grunde, dass er seines grossen Hisengehaltes wegen nicht geschmolzen werden 
konnte. In neuerer Zeit gelang es das Zink mittels Electrolyse eisenfrei darzu- 
stellen, welcher Umstand die Aufmerksamkeit der Bergbau-Unternehmung 
wieder auf die hierortigen reichen Zinkerze lenkte. FR. SCHAFARZIK. 


(2.) Scnmipr L. A máramarosi bányászat fejlődésének története. (Geschichte 
der Entwicklung des Bergbaues in der Máramaros.) Bány. és koh. lapok. 
(Bg. u. H. BI.) XXXIV. 1901. pp. 330—335. (Ungarisch.) 

Bergbaugeschichtliche Rückblicke bezüglich des Comitates Máramaros. Die 


ersten Anfánge namentlich der Steinsalzgewinnung reichen bis ins Dunkel der 
Bronz-Zeit zurück. FR. SCHAFARZIK. 


(3.) WAHLNER ALapÁR: Magyarország bánya- és kohóipara 1900. évben. 
(Ungarns Berg- und Hüttenproduction im Jahre 1900.) B. és koh. lapok. 
(Bg. u. H.-Blátter) XXXIV. Bd. Selmeczbánya 1901, 4", 32 Seiten. (Un- 
garisch.) 


Ausführliche Statistik der territorialen Erweiteiung des Bergbaues in Un- 


266 LITTERATUR. 


garn im Jahre 1900, über die neueren Einrichtungen, Arbeiterverháltnisse, Un- 
fálle, Bruderladen, die eingeflossene Bergsteuer (74.1,399"55 Kronen) und sehliess- 
lich über die Berg- und Hüttenerzeugnisse, welch letztere Producte folgende 
Zahlen aufweisen : 


; Kronenwert 
I GrAklet BE 3.270:117 Kg, 10.764,576-37, gegen 1899 4 7 9 
KALYKAONT ATR 20,201"968 a  — 2.306,172:57, a c ÜZ 
Cu te 1,807:696 a, 260,546-75, a 35008ke 
DDELEÉSÉK 21,656"100 a 740 84764, a ú4 Gaz SAKE 
a e ES 5 DOK ONN 355SSZNTS ZATA ( 3. 1891 A 
Braunkohle 51.282,766 c — 34.340984-41, a na AB heil c 
Steinkohle 14.470,465 a LT 5E25GT0OSALNK "A tal tárta TÁTEDETK 


Schliesslich sei noch erwáhnt, dass im Jahre 1900 in Luch (Com. Ung) in 
einer Teufe von 231 m. und in Felső-Komárnik (Com. Zemplén) in 635 m. Petro- 
leum erbohrt wurde und dass jeder der beiden Brunnen töglich 5 Fass Rohöl 
liefert. FR. SCHAFARZIK. 


(4.) Kön. ung. Finanzministertum. — aAdatok a m. kir. kincstári bányá- 
szat és azzal rokon ágazatok 1900. évi állapotáról., (Ausführliche Sta- 
tistik über den ungarisch-árarischen Bergbaubetrieb und die damit 
zusammenhángenden Zweige im Jahre 1900.) Budapest 1901. 4", 
p. 1—170. (Ungarisch.) 3 

Als Ergánzung der die Gesammtproduktion des Landes bedeutenden Daten 
des vorstehenden Referates entnehmen wir dem vorliegenden Berichte blos die 

Production des Steinsalzes, welches in Ungarn ein Monopol des Staates bildet 

und im Jahre 1900 in einer Menge von 1.893,630 g im Werte von 13.658,406 

Kronen ausgebeutet wurde. FR. SCHAFARZIK:; 


(5.) Mepza K. Mármarosi gipsztelepekről (Über Gypslager in der Marmaros). 
Bány. és Koh. Lapok. XXXIV. Budapest, 1901. pag. 49—52. 

Verf. beschreibt zwei Gypslager aus der Marmaroser Salzformation. Hiner 
derselben liegt NO-lich von Rónaszék und ist dasselbe so rein, dass es bis 99-56 9 
schwefelsauren Kalk enthült. Nach den bisherigen Aufschlüssen zu urteilen 
kann man auf ein 120 m. langes, 50 m. breites und 180 m. máchtiges Lager 
sehliessen. 

Das zweite Lager, dessen Masse wo möglich noch reiner ist, wie das vor- 
her erwáhnte, liegt von Akna-Sugatag S0-lich, ist aber seinen anstehenden Auf- 
sehlüssen nach als eines von geringerer Ausdehnung zu bezeichnen. 

FR. ÖCHAFARZIK. 


OFBBEKE K. und BLANCKENHORN M.: Bericht über ihre im Herbst 1899 
gemeinsam unternommene geologische Recognoscirungsreise in Sieben- 
bürgen. Verh. u. Mitt. des siebenb. Vereins f. Naturwissenschaften zu 
Hermannstadt. L. Bd. Jahre. 1900. Hermannstadt 1901. 42 Seiten, 
deutsch. 


LITTERATUR. 967 


Die beiden Verfasser untersuchten im Auftrage der Hermannstüdter Allg. 
Sparkasse und der Hermannstádter Boden-Creditanstalt mehrere eventuell tech- 
nisch beachtenswerte Mineralyorkommen Siebenbürgens und zwar mit folgendem 
Resultate : 

1. Kohlen in der oberen Kreide. Beschreibung der geologischen Profile 
von Kis-Disznód, Szászváros, Déva und Dobra, Vidra und Barod unter Anführung 
der daselbst aufgefundenen org. Reste. Mit Ausnahme des letzteren im Comitate 
Bihar gelegenen Vorkommens ist keines derselben abbauwürdig. Alle diese 
kohlenführenden Schichten innerhalb der Kreide Siebenbürgens und Rumüniens 
nehmen überali den gleichen Horizont ein unter demturonen Teil der Gosau- 
schichten und da wo sie nicht selbst als Süsswasserbildung die Kreideabsátze 
einleiten, über dem marinen Cenoman. Sie sind demnach viel ülter, als die 
Kohlenablagerungen im Bakonyer Wald, der cNeuen Welts bei Wiener-Neustadt 
und anderer Vorkommen der Gosauformation in den Ostalpen, welche neuer- 
dings dem Santonien und unteren Campanien zugerechnet werden. Sie vertreten 
die Stufe des Obercenomans und Unterturons. 

2. Oligocene Kohle im zZsilthale. Entgegen den Ausführungen (1893) 
Tu. FucHs, denen zufolge die Zsilthalkohle dem tiefsten Miocen angehöre, 
schliessen sich die Verfasser der namentlich durch K. HoFMANN vertretenen frü- 
heren Ansicht an, laut weleher dieselbe oberoligocenen ÁAlters ist. 

3. Mitteilungen über den Torf von Szt Ágotha, welcher zuweilen stellen- 
weise bis 2 m michtig ist, doch nicht die bisher vermutete Ausdehnung besitzt. 
Das Alter desselben ist spát diluvial oder wahrscheinlicher altalluvial. 

4. Fingehende Würdigung der mehr-weniger bekannten Naturgas- (CH,) 
Ausströmungen im südlichen Teile des siebenbürger Beckens und in Uberein- 
stimmung mit A. Erxsr Hinweis darauf, dass das eventuelle Vorhandensein eines 
miocenen Erdölherdes in dieser Gegend nicht ausgeschlossen ist. 

5. Geringes Vorkommen von zuweilen unreinem Grafit bei Resinár, das 
jedoch zu Schürfungen ermuntert. 

6. Das Waschgold von Oláhpián ist wol blos in geringer Menge in den 
diluvialen Seifen vorhanden, doch düríte deren Verarbeitung angesichts der 
gegen früher sehr vervollkommneten Wasch- und Aufbereitungsmethoden sich 
vielleicht doch rentiren. 

7. Manganerze an zablreichen Punkten der südlichen Karpaten, jedoch in 
nicht abbauwürdiger Menge. 

8. Körniger Kalk (Marmor) bei Resinár und bei Sebes, von denen das 
letztere Vorkommen das bedeutendere ist. 

9. Einige Bemerkungen über Mergel, Gyps und Thon, welche Materiale 
an versechiedenen Punkten vorkommen, besehliessen die Arbeit. 

FR. SCHAFARZIK. 


(7.) Mixcisrav LIMANovszkI : Über neue Fossilfunde im Tátragebirge. Verh. 
d. k. k. Geol. Reichsanst. Wien, 1901. p. 394—395. (Deutsch.) 


(8.) R. J. ScHuBERT: Neue Klippen aus dem Trentschiner Comitate. Verh. 
d. k. k. Geol. R.-Anst. Wien, 1901. p. 395—397. (Deutsch). 


MITTEILUNG ÜBER DIE ERSTE EINRICHTUNG DER 
ERDBEBENWARTE IN BUDAPEST. 


Nach Vornahme von verschiedenen Adaptirungs-Arbeiten in dem 
uns von der löbl. Direction der k. ung. geologischen Anstalt zur Verfü- 
gung gestellten Kellerraume, sowie nach lángere Zeit wáhrender Prüfung 
des von der Erdbeben-Commission der ung. Geologischen Gesellschaft 
gewáhlten Apparates, wurde mit der regelmássigen Beobachtung der Erd- 
beben am 1. Márz I. J. begonnen. 

Der Raum, in welchem der Seismograph untergebracht wurde, ist 
ein 41 m. von der Strasse entfernter und 5 m. tiefer Keller unter dem Stie- 
genhause des neuen Palais der kgl. ung. Geologiscehen Anstalt (Budapest, 
VII, Stefánia-út 14). Die neue Geologische Anstalt selbst liegt in einem 
Villen-Rayon ausserhalb der Stadt, in ruhiger Gegend. 

Als Seismograph fungirt der nach den Angaben von GRABLoviTZ und 
OwmoRi vom Mechaniker Boscn in Strassburg 1/E angefertigte Horizontal- 
Schwerpendel, resp. ein Paar derselben, von denen der eine A in N—65-li- 
cher, der andere B in W—E-licher Richtung placirt wurde. Die Aufstellung 
geschah auf vier 1 m. hohen, in den Boden versenkten isolirten Steinsáu- 
len. Es wurde mit denselben so ziemlich der Grundwasserspiegel des den 
Untergrund bildenden diluvialen Sandbodens erreicht. 

Das tiefe Gelass ist mit einer Asphaltschichte überzogen und wurde 
über den beiden Pendeln ein kleineres Schutzhüuschen aus Brettern erbaut, 
an dessen Vorderseite sich ein grosses Glasfenster befindet, durch welches 
die Apparate eventuellen Besuchern gezeigt werden können, ohne im Ge- 
ringsten gestört zu werden. Die Temperatur des Kellers betrágt so ziemlieh 
gleichmássig 13" C. 

Der kürzere Hebelarm des Zeichenstiftes ist auf Zahl 10 eingestellt 
(Verháltniss 1 : 10) und betrágt die Schwingungsdauer einer Amplitude 155. 

Die Empfindlichkeit des Apparates gegen den Rebeur-Ehlert"schen 
ist nur eine mittelmássige und können mit demselben bloss die auffallen- 
deren Beben aufgefangen werden. Bodenerschütterungen, hervorgerufen 
durch ca. 1! Km. weit vorbeipassirende Bisenbahnzüge, sowie auch durch 
unmittelbar am Gebáude vorüberfahrende Artillerie-Abtheilungen werden 
von den beiden Pendeln nicht empfunden. 

Da die Aufzeichnung direct auf berusstem Papier geschieht, so ist 
die Handhabung und Bedienung der Apparate eine sehr einfathe und we- 
nig Zeit beanspruchende. 


269 


Als freiwillige Observatoren haben sich die beiden Commissions-Mit- 
glieder, der kgl. Chef-Chemiker Herr A. v. KALzcsixszky und der kel. Che- 
miker Herr Dr. C. Emszr gemeldet, die vom Monate Mörz ab auch die 
Berichte über die Pendelaufzeichnungen verfassen werden. Um die richtige 
Aufstellung der beiden Sehwerpendel hat sich ausser den beiden. genann- 
ten Herren, namentlich noch das Commissions-Mitgelied Herr Prof. Dr. RaApó 
v. KövEsriGETHY verdient gemacht. 

Sehliesslieh sei noch erwáhnt, dass die Erdbeben-Commission der 
ung. Geologisehen Gesellschaft sich bisher der Unterstützung der löbl. 
Ung. Akademie der Wissenschaften erfreute, wáhrend die Kosten des 
Apparates, sowie auch diejenigen der Fundirung und Adaptirung vom 
Honoraár- Director der kgl. ung. Geologischen Anstalt, dem Herrn Dr. AxpoRk 
V. SEMSEY aus eigenen Mitteln gewáhrt wurden. 

Es sei mir endlich auch an dieser Stelle gestattet Sr. Excellenz dem 
Herrn Ackerbauminister Dr. IGwaz v. DARÁNYI, sowie Sr. Hochgeboren dem 
Herrn Ministerialrath, Director der ung. Geologischen Anstalt JoHANN 
Böckn für die Überlassung des tiefgelegenen Kellers im Palais der ung. 
Geologischen Anstalt, ferner der löbl. Ung. Akademie der Wissenschaften 
und Sr. Hochgeboren dem KEhren-Director der kgl. ung. Geol. Anstalt, 
Herrn Dr. AwnpoRk v. SEmsEY für die früher und neuerdings genossene pe- 
cuniáre Unterstützung im Namen der Erdbeben-Commission meinen ehrer- 
bietigsten Dank auszudrücken. 


Budapest im Mai 1902. 
Dr. Franz Schafarzik 


d. z. Prásident d. Erdb.-Commission. 


Bericht der Erdbeben-Commission der Ung. Geol, Gesellschaft zu Budapest über die Erdbeben 
im Márz und April 1902. 


(Lage der Emdbebenwarte: b. 19" 5" 55" (12 16m 23-69) B, Cr.— Br. 479 30! 99" NI 
Apparat : Strassburger Horizontal Schwerpendel. A — N—§-lieher Pendel, Bewegung W—E: B — W—-—E-Pendel, 


Bewegung N— 6. 


Abkürzungen : 


v H 


Vorbeben ; 


Hauptbewegung ; 


M 


Maximalausschlag 


der 


Pendel : 


ny grösste Amplitude ; E — Ende; D — Dauer in Minuten ; Zeit M.-E. Z., gezáhlt von Mitternacht bis Mitternacht. 
j ] j j 
No.! . Datum 9 18L M im E: D 6 ! Anmerkung 
—— ls I ETET ZET Es ma e sz ZTE ZTE zz 5 —- —— 7 szem — zvesszenátsáten joszttezetaaeyűl se smanare ESET TT vettem e ez zzz TET 1 e emet zta e 
I 8 ITT 190 5 p:1a 90 "99m 209 57E- gr 2 109 916 5m Le 91h (621 207 ! 9 1 h 140 45 
ST OHA IS Eső si sss E EZől KA e, A ; ; 
81 901 477m 905 — 180001 Ve otya hee zt 20 99m 495 35m 
9 HEÍN 1902 7.68 ota rege 1938 18 Sh 53m 105 6 20 9 am 7 ls l Lucca, 
ei set ls s 19) 3 gh 59n 59 307. j ? ga 53m 05 sben 9h 9m 102 j in Italien 
3. ! 28. ITI. 1902 A. d kola va 161 08 — 16 í a 309 0" 5 I 0L9ga 498 98m 
9 295. . 3 2. t j8 € SIZE apa 
B 161 9m 95 161 A7m 355 s 9. 108 178 20 408 18 78m dl 7 
. Mikroscismisehe U MENET (ZAK KEL SÁS erk 4. HZAOS el 16. 93. Mező alle ganz sehwach. 
als 31 367 535. ked sm 485 - - 4.h 23m AS J Ah 1 19 405 ] 94"0 [ 5 99m 4.Ss 1 1 Ám ih] 
4. [ESR VS 902 SES ű sagázil j " Guatemala 
158 3h Am 9 4 5m9 09" 35 kezet an 2 99m 235 Ah 16m J 99-0 j 5h 9: 3m 9: 35 103m ] 
"ÉS A. -mikroseismische Unruhe 
9.) 28. IV. 1902. ERESZ STT : w sö7i J 
B. 102 9m305 ) 105 14m 355 102 16m 05) 0-5) 10h 18m 9m 


Sehr schwache seismische Unruhe am 4. April. 
Im süss der Erdbeben-Commission : 


A. v. Kalecsinszky, 


1 C. Emset. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXII. KÖTET, 1902. JULIUS—SZEPTEMBER., 7—9. FÜZET, 


ÚJABB ADALÉKOK A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA GH0O- 
PALEONTOLOGTAI VISZONYAIHOZ. 


Dr. KocH ANTAL-tól.F 


1894 óta, a mikor a Fruskagóra geologiáját megírtam,yYr csaknem 
minden évben megfordúltam a beocsini czementgyár nagy bányáiban és 
mindannyiszor újabb megfigyeléseket tenni és anyagot gyűjteni el nem 
mulasztottam. Különösen lekötötték figyelmemet a czementmárgából ki- 
kikerülő puhatestű és gerinczes állati maradványok, melyeket a gyár 
tulajdonosai a tudományra való tekintetből megőrizni és alkalom adtával 
szaktudósoknak a hazai gyűjtemények számára liberális módon átengedni 
szoktak. Ily módan magam is sok érdekes anyagot szereztem, de a m. kir. 
Földtani Intézet gyűjteményébe még több került belőle. 


Nem régen behatóbban kezdtem tanulmányozni az általam össze- 
gyűjtött gerinczes maradványokat, s miután azoknak meghatározásában 
helyes nyomokra jutottam, tanulmányom körébe fölvettem azt a szép 
anyagot is, mely a m. kir. Földtani Intézet gyűjteményében meghatáro- 
zatlanul hevert, s melyet az intézet igazgatósága ezen czélra készségesen 
rendelkezésemre bocsátott. Tanulmányom eredményeit részletesen kifejtve 
később és más helyen szándékozván közzétenni, itten csak előzetes köz- 
lést kivánok arra nézve tenni. 


xX Előadta a Földtani Társulat 1901 deczember 4-én tartott szakülésén. 
kk A Fruska-gora geologiája. Egy geol. térképpel és egy szelvénytáblával. 


(Math. és Természettud. Közlemények, kiadja a M. Tud. Akad. 18935. 5. sz. 479—572. 1.) 
Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 19 


t9 
kun) 
19 


DI KOCH ANTAL. 


A mi a gyár felett levő nagy czementmárga-bányában és környékén 
tett újabb geologiai megfigyeléseimet illeti, ezeket a mellékelt szelvény- 
ben feltüntetve igyekszem előadni. E bánya közvetlenül a czementgyár 
épületei mögött függőlegesen lemetszett hegyfalat képez, mely a hegy 
belszerkezetét tökéletesen föltárja. Vegyük tekintetbe az azt összetevő 
különböző rétegeket, alulról fölfelé haladó sorrendben. 

1. A hegy alapja az országút színétől kezdve annak ?/3 magasságáig, 
tehát kb. 80—100 méter vastagságban, a régtől fogva ismeretes sárgás- 
vagy szürkés-fehér, krétanemű, alsó-pannoniai emeletű czementmárga, 
mely egész tömegében rétegzetlennek látszik és csak függőleges, szabály- 
talan hasadékoktól van átszeldesve. E márga azonban az országút szintje 
alá is folytatódik még : teljes vastagsága tehát igen tetemes lehet. A márga- 
tömeg felső határa nyugati irányban gyenge lejtést mutat, tehát telepü- 
lése nem egészen vízszintes. E márgából kerülnek ki lefejtése közben las- 
sacskán azok a már jó régóta ismeretes puhatestű lenyomatok, melyeket 
majd minden hazai gyűjteményben találunk és melyek ennélfogva is 
gyakoriaknak mondhatók, habár nem is azon értelemben, hogy mindjárt 
az első csákányütésre bárhol kiperdülnének. Gerinczesek, főképen halak 
csontjai, jóval ritkábban kerülnek elő, de mégis olyan kitartóan, hogy 
ezentúl Beocsinnak mint különböző halmaradványok lelőhelyének is kell 
szerepelni az irodalomban. 

9. Tetejében egy 20—30 cm.-nyi rozsdás homokos vékony márga- 
réteg vonul végig, telve egy nagy Cardium fajnak és egyéb puhatestűek 
fehér héjaival. Ezt a rétegcset a sFruskagóra geologiájai czímű fenn- 
említett munkámban tévesen 10 m.-rel magasabb szintájba helyeztem 
volt; a mit ezennel helyreigazítok. 

3. E fölött kb. 10 m. vastagságban igen porhanyó, csaknem laza, 
világos sárgásszürke, márgaiszapos-csillámos homokkő telepszik, melyben 
a gyakori kisebb-nagyobb golyódad alakú homokkő-concretiók mellett 
gyéren puhatestűek héjai is kaphatók. 

4. Ismét egy homokos márga rétegcse, kb. 20 cm. vastag, különböző 
puhatestűek fehér héjaival. 

5. Újra 10 m. vastag sárgás-szürke, márgaiszapos, csillámos homok, 
nagy homokkő-concretiókkal, sőt összefüggő réteggel is az alján és vékony 
kavicsteleppel a teteje felé; nagyon gyéren puhatestűek héjaival is. 

6. Hófehér fénytelen, krétaszerű, de kevésbbé földes és porhanyó 
sajátságos mészüledék, mely közepütt legfeljebb 2 m. vastag és két oldalt 
kb. 49—50 m. távolságokban lassanként kiékül. Ez a mészkő hideg sósav- 
val nem nagyon feltünően pezseg, és a fénytelen fehér tömött anyagon 
belűl kövelőre emlékeztető, sárgás vagy barnásba hajló, repedezett erecs- 
kéket és fészkecskéket is tüntet fel. Szerves maradványt sem szabad szem- 
mel, sem mikroszkóp alatt nem tudtam fölfedezni a magammal hozott 


ÚJABB ADALÉKOK A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA GEO-PALEONTOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 29783 


kézipéldányokon. Mindezeknél fogva e kőzetet egyszerű mészkőnek nem 
tarthattam és vegyi összetételére lettem kiváncsi. DR. KocH FERENCZ 
pedag. tanár úr szíves volt a mennyileges vegyelemzést végrehajtani és 
eredményeit a következő alakban közölni velem. 

Az elemzéshez vett anyag súlya 52005 gr. 


Ebből sósavban oldhatatlan  H .  .. .. .. 04703 gr. v. 9-04140/ok 
Fe,Os — 01133 gr., átszámítva FeO-lá .. — 0-1019 a v. 19594 , 
Al 0. SY B OGL SZE GEV JAS 
LOACAOSE 05 3650, Arozánmitya Ca0- dá ..  1-8844 a v. 362349 a 
Mg. P,O5 — 1179, átszámítva MgO-dá.. .. 074280 a v. 82278 
CO, meghatározáshoz vett anyag 1325 gr. 

ebből acGOo mennyiségez 0... 05135 a v. 387547 a 
Víz meghatározáshoz vett anyag 03875 gr. 

ebben HO mennyisége .. .. .. .. .. 070080 a v. 2-0645 a 


99-8908 09. 


Ezen eredményekből első tekintetre kitünik, hogy a kőzet legnagyobb 
részben sósavban oldható carbonátokból áll, kis részben pedig oldhatlan 
silicatokból. Az oldható alkatrészeket a valószínű carbonatokra átszá- 
mitva, kijő a következő összetétel : 


Case leg bn RKGAZOShOÓ 
IVIGEOS e TES NE 1 172785 a ! 85.1364.9/9 
BAGOTA UO hal ROSS SOS E 
és Tenmarad még 
az oldatban oldatlanul 
ISZ AN veze A —- 67900 9/9 
LD ÉSEZET Et ZS AE 3.5381 170864 a 
HALAD MELLÉRE SK ÉNEK E LEVET ET e 05538 ( K 
OKÁN uz Ítdáösai d hess 0:5788 a ( 146182 
JAV Keze te 2OGAS — (t 
6 08 ES L NE e et A EE 070363 — (t 


mely alkatrészek kétségtelenül a kővelőforma agyagban foglaltatnak. 


xX A sósavban oldhatlan részben volt: 


ISZOL NN RE e ez 03535 sets v2.072900-0/ 
ZALA E ze ze Sat EOOSGSER SYG Ü SÖZE 
Fe, S 0-Ú 032 ; 5 AtszártN a FeO.- 16 s TOOZZA Ev a SDZSNIIK 
MGO 0 ÜSZS ebből Mg 0 ts OZOTT Éve OLSZSS HA 

9:0090 0/9 


974 DI KOCH ANTAL. 


Világos mindezekből, hogy a kőzet agyaggal tisztátlanított, barna- 
pátösszetételű tömör mészkő ; de a gazdag Mg-tartalomra vonatkozólag a 
szokottabb elnevezéssel magnesiamésznek mondható, melyhez hasonló 
magnesiameszeket a hegység gerinczéhez közelébb, a legfelső-kréta (hyper- 
senon) rétegeken belől, a serpentintelepekkel szoros kapcsolatban, már 
régebben kimutattam, s melyeket az eredeti olivinkőzetek serpentinisatio 
folyamatával járó mészkőátalakulásnak tartok. Egy ilyennek a vegyi ösz- 
szetételét már régebben a következőnek találtam : 


Sósavban oldhatlan Sz;O, .. .- 1462 
(EGT KE SS géz lk Eg Ne 46-95 
HVT ae NSB ZÉRE E za sz KÖTE 
MON 5 SZAR ADNA BEEE ÉTELT ESZRE 950 

100-11 


De geologiai szempontból minek tartsuk hát ezt a kétségtelenül 
nagyon fiatalkori magnesiamész üledéket, melynek lencseszerű nagy lapos 
telepe, a mint a szelvényen is ki van tüntetve, a pannoniai üledékeknek 
egy mélyedését kitölti és még csak 1—-2 m. vastag lősztakaróval (szelvény 
7. száma) van beburkolva? 

Az előfordulási körülményből legközelebb fekszik az a gondolat, 
hogy itten egy a pannoniai rétegek egykori felületén bemélyedő kis tócsá- 
nak vagy pocsolyánák az üledékéről, tehát valódi édesvizi magnesia- 
mészről lehetne szó. Meglehet, hogy e tócsát a mélységből fölfakadó forrás 
táplálta, és hogy az hozta föl magával a mélységben általjárt felső-kréta- 
kori magnesiameszeknek feloldott alkatrészeit és kevés agyagiszappal 
keverten ejtette ki azokat a tócsa fenekére. Arra is lehetne gondolni, 
hogy felületesen összefolyó vizek táplálhatták a föltételezett tócsát vagy 
pocsolyát és ezek alkatrészeiket a hegygerineczhez közelébb föltárt felső- 
krétakori magnesiameszekből vették. 

A körülötte fekvő czementmárgából alig kerülhettek ki ez alkat- 
részek. Ennek összetétele öt régi vegyelemzésből vett középértékben : 


(OO LA vsz ESA NOSEBR : 
116 tértéölE IENNATTRSNSBRR E jszál Úszás aa 
HV aaz sz tutat AGOZ 
SZE 0 slave "RE 834 
TATE : 2-04 
Mn. 0. 3 00 
LENO sa 0-56 
(2 Úr KógnA KENE EENE ZET BŐ 
Súlyveszteség ÉM 015 


UT 10700 


ÚJABB ADALÉKOK A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA GEO-PALEONTOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 275 


Miután ebben a Ca- és Mg-carbonat viszonya egészen más, és neve- 
zetesen a WgC0Os csekély mennyiségével a mi kőzetünknek abban való 
gazdagsága sehogy sem volna egyeztethető : ennélfogva magnesiameszünk- 
nek ezen lehető forrása kevésbbé valószinű. 

Sajnos, hogy kövületnek hiánya miatt e magnesiamészköőnek nem- 
csak keletkezése módját, de geologiai korát sem lehet határozottan meg- 
állapítani. Miután az alsó-plioczénkori pannoniai rétegek tetejében és a 
diluviális lősz takarója alatt fekszik a telepe: képződése végbemehetett 
akár még a plioczén korszak végén, akár már a negyedkornak első felé- 
ben. Mindenesetre még további megfigyelés és egy szerencsés lelet kiván- 
tatik hozzá, hogy ezen érdekes üledéknek valódi természete, keletkezés- 
módja és geologiai kora kétségtelenül meg legyen állapítható. 


x 


A mi most a leírt pannoniai emeletű üledékeknek faunáját illeti, 
dr. LöRENTHEY J. segédtanár úr szíves volt a puhatestűeknek ama réte- 
gekből eddigelé közölt faunáit revideálni és egyúttal a gyűjtött újabb 
alakokat is meghatározni. Én magam a czementmárgából kikerült gerin- 
czes maradványokat tanulmányoztam, a miben hogy dr. Enrz Géza col- 
legám és dr. MÉHnEny LaJos múz. őr szivesek voltak támogatni, azt köszö- 
nettel elismerem. 


A) Az 1. sz. rétegből, vagyis a czementmárgából való puhatestű faunának 

jegyzéke. 

1. Valenciennesia Arthaberit, KRAMB. GoRJ. 

2. ( Schafarziki, KRAMB. GORJ. 

3. Limnaea Panciét, Bnus. (?) 

4. ( Halavátsi, KRAMB. GoRJ. 

9. ( velutina, DEsnH. 

6. ( rugosa, KRAMB. GoRJ. 

7. Hydrobidae-családbeli kis csiga. 

8. Limnocardium Lenzi, R. Hönx. 


8. ( syrmiense R. HöRx. 

10. Congeria banatica, R. HöRx. 

TE ( cf. dalmatica, BRus. 

12 ( cf. navicula, Axpguss. valószinűen új alak ; 


13. Pisidium sp. ind. 
A 2. sz. rétegcséből valók : 


1. Limnocardium Baraci, BRus., roppant gyakori és feltünő nagy 
példányokban, melyek a BRusrsa által felállított faj eredeti példányait 
két- sőt háromszorosan is felülmúlják. 


276 DI: KOCH ANTAL. 


2. Limnocardium Steindachneri, BRus. e. gy. 
54 ( ochetophorum, BRus... ..e. Tr. 
4. ( planum, DEsn. .. ER HONÁTT 
9. ( TUDÜISÉSTD si (2) UN EE AES És 

6. Congeria vel Dreissensta 8sp. T. 

7. Pisidium sp. ind .. 83 


8. Anodonta (?) Smaji, BRus. .. ELOTTT 
Sh ZUG TDKET IT BATOZ 18AZUS S zel sze lsz e. gy. 
10. Valenciennesia, Reussi, NEum. e. gy. 
11. Melanopsis sp. erös síld Es ee 18 

12. B utemazap: adossag EGE Ü sz OSS ÖK 


A következőrétegekből, főkép a 4. sz. rétegecséből valók : 


1. Limnocardtum Baraci, BRus. 

2. ( planum, DEsn. 

. Valenciennesta, Reusst, NEum. 

. Zagrabica Maceki, BRus., átmenet a 
4. eyclostomopsis , (BRus)-ba, 

. Emmerica Schulzeriana, BRus. (?) 

. Pyrgula Törökt, LöRENTH. 

. Melamopsis Friedelit, BRus. 

. Planorbis constans, BRus. 

. és 10. Bythinia sp. ind. két faja. 


S OT s WD 


to 0 


Mindeme fajok meglehetősen gyéren találhatók a nevezett rétegek- 
ben és csak egynéhány többnyire töredezett példányban voltak gyűjt- 
hetők. 

Világosan kitünik ezen jegyzékekből, hogy a czementmárga felett 
elterülő összes kövületes rétegek faunájuk tekintetében együvé tartoznak 
és a felső-pannoniai emeletet képviselik; mig a czementmárga egészen 
elterő faunájával az alsó-pannoniai emeletbe tartozik. 


B) A czementmárgából való gerinczes maradványoknak nemei. 


1. Leggyakoriabbak egy nagy haltól származó egyes csigolyák, bor- 
dák, vállöv- és fejcsontok. Ezek közül leginkább föltüntek nekem : jókora 
állcsont- és állkapocs-darabok, kráterforma fogzsámolyaikkal, melyekről 
a dentin-fogak leestek, de különváltan gyéren elszóródva kaphatók ; aztán 
a koponyának frontaleja, a vállövnek claviculareja stb. De nehány nagy 
példányon mindezen csontok, erősen széthányva ugyan, de mégis egy 
egyénhez tartozólag, együtt is előfordulnak. Átnézve az egyetem állattani 
gyűjteményének halvázait, azt találtam, hogy mindezen maradványok fel- 


ÚJABB ADALÉKOK A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA GEO-PALEONTOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 27 


tünően hasonlítanak a közönséges tőkehal ((iradus (Morrhua) vulgaris) 
megfelelő vázrészeihez, és így mindenesetre valami nagy tőkehalféléhez 
(Gadoida) tartozhatnak csak. Ennek a közönséges fajnak egy közel 1 m. 
hosszú példányához mérve, a mi kövült tőkehalunk maradványai részben 
kisebb, de részben még nagyobb példányokra is engednek következtetni. 

Az északi földgömb sarki és mérsékelt övében mai napság a Gadus 
nemnek 18 különböző faja él, melyeket azonban újabban több alnembe 
osztottak be. 

Ezek közül a fogsoroknak számát és elrendeződését tekintve, a mi 
kövült maradványaink a (radus (Merlangus) vulgaris-hoz állnak legkö- 
zelebb. 

A lágyuszonyosak Gadide családjába tartozó egyéb nemeknek fossil 
alakjai ismeretesek ugyan a magyar korona területének ifjú harmadkori 
rétegeiből is, de azok mind jóval apróbb fajok. Olyan nagyságú tőkehal- 
féle, minő a kihalt beocsini faj, eddigelé tudomásom szerint sehol sem 
találtatott még. IKRAMBERGER-GoRJAnovics futólag említi ugyan Gadide 
állesontoknak és pikkelyeknek előfordulását a beocsini czementmárgához 
hasonló minőségű és korú londjicai márgából,k de semmi részletesebbet 
nem közöl róluk és így azt sem, hogy kb. milyen nagyságú fajtól valók. 
Arról sincs tudomásom, hogy hazánkon kívül ismeretesek-e már ilyen 
nagyságú tőkehalféléknek kövült maradványai! Mindenesetre feltünő, 
hogy Beocsinban oly nagy mennyiségben fordulnak elő már régtől fogva 
e maradványok, hogy sok gyűjteményben találkozhatunk már azokkal a 
nélkül, hogy behatóbban megvizsgálta volna valaki azokat. 

9. A tőkehalfélékhez tartozó nemek közül a Gaduson kívül a beocsini 
czementmárgában megtaláltam a Brosmius gen. egy képviselőjét is. Ez a 
nem egyetlen hosszú hát- és alfeli uszonya által, melyek a farkuszonyig 
elnyúlnak, igen jól van jellemezve. Ennélfogva annak daczára, hogy 
beocsini példányunkon csak a törzs van megtartva, a fej- és a farkuszony 
ellenben hiányzanak, elég biztossággal sorozhattam ide e maradványt. 
Ezt annál inkább is megtehettem, mert dr. KRAMBERGER-GORJANOVICS Drag. 
zágrábi tanár ismeretes monographiájában YXY csakugyan leír és rajzol egy 
állítólag Beocsinból származó nagy (32 cm. hosszú) Brosmius-fajt, melyet 
BR. STROSSMAYERI-nek nevezett. Hogy a gyűjteményemben levő példány 
azonos-e ezen fajjal, azt eldönteni azért nehéz, mert a KRAMBERGER pél- 
dányán épen a hál törzse, mely az enyimen elég jól meg van tartva, 
nagyon hiányos állapotban van és ennélfogva a pontos egybevetés nem 
lehetséges. 


x Die Fauna der unterpontisehen Bildungen von Londjica in Slavonien. Jahrb. 
der k. k. geol. Reichsanst. 1899. XLIX. p. 125. 

kk Die jungtertiüre Fisehfauna Kroatiens. II. Theil. Beitrüge zur Palxontolo- 
gie Oest.-Ungarns u. des Orients. III. B. 1884 p. 69. 


278 Dr: KOCH ANTAL. 


3. Legérdekesebbek azok az elég gyakran előforduló nagy állcsont 
töredékek nagy kúpos és kampós, hüllőszerű fogakkal vagy egész fogsorok- 
kal, melyek első tekintetre valami nagy gyik vagy krokodil maradványaira 
emlékeztetnek. Behatóbb vizsgálatok, melyeknél dr. MésEny Lasros múz. 
őr úr szíves közreműködését igénybe vettem, meggyőztek arról, hogy e 
maradványokat a foggyökerek vasodentin állománya miatt és az állcsont- 
tal való összeforrásuknál fogva a halak osztályába kell helyezni. Miután 
a halaknál a fogak általában gyökér híján a csontokhoz vannak nőve, az 
állcsontok megfelelő odvaiba mélyesztett külön gyökerű fogak csak kivé- 
telesen találhatók : (pl. Pristis, Balistes, Sphyrzena, Dictyodus OWEN, vagy 
Sphyrenodus Ac., Hypsodon Ac. — Megalodon AG.) nem volt nehéz a 
maradványoknak megfelelő genust a recens Sphyraena BrocH.-ban meg- 
találni, mely a tüskeuszonyosak rendjének Sphyraemcdae családjába tar- 
tozik. A. recens sphyrznák többnyire nagy ragadozó halak, melyek tropikus 
és subtropikus tengerekben élnek, de inkább partok mentén, mint a nyilt 
tengeren és két és fél méter hosszúságot is elérnek. Közönséges nevök : 
Barracuda. Kövült maradványaik is elég gyakoriak, pl. Monte Bolca 
eoczén márgapalájában több faja van leírva, a heringi alsó oligoczén- 
tályagból is egy faja. INRAMBERGER?Y a horvátországi Podsused szarmata 
márgapalájából is leir egy fajt, de ez sokszorta kisebb a beocsininál és 
miután fogai és fejcsontjai nincsenek megtartva, nem hasonlítható vele 
össze a mi fajunk. Valószínű, hogy új fajjal van dolgunk, mely a recens 
nagy Barracuda-hoz közel áll. 

4. Még több nagy halfajtól is fekszenek előttem egyes tökéltelen 
maradványok, ú. m. a) szétszóródott nagy pikkelyek csoportjai egyes 
bordatöredékkel és nehány csigolyával; b) egy példánynak pikkelyekkel 
fedett törzsrésze a hátuszonyok nyomaival; c) egy nagy farkuszony a 
gerincz 4 utolsó csigolyájával; és d) egy hátsó peremén végig fogacskás 
preoperculum. Mindezek azonban nem elégségesek arra, hogy belőlük 
valamely nemre biztosan következtetni lehetne. Valószínű, hogy e marad- 
ványok több fajra is vonatkoznak. Csak azért sorolom föl ezeket is, hogy 
a figyelmet fölhíva rájuk, sikerülni fog talán valami tökéletesebb marad- 
ványukat is föllelni. 

5. Végre két jókora kövezetfog is kikerült a beocsini cezementmárga- 
bánya rétegeiből. Az egyik magából a czementmárgából való, szabálytalan 
kerekded, 12—13 mm. átmérőkkel, laposan domború, sima rágófelülettel 
és rovátkos peremmel, s e fölött sárgásfehér rétegkoszorúval a barnás 
alapon. 

A második a czementmárgát fedő felső-pannoniai márgaiszapos ho- 


A Die jungtertiüre Fischfauna Kroatiens. Beitrüge z. Palxgont. Oest.-Ungarns 
und des Orients. Wien, 1882. II. B. p. 86. 5. XXVIII. fig. 1. 


ÚJABB ADALÉKOK A BEOCSINI CZEMENTMÁRGA GEO-PALEONTOLOGIAI VISZONYAIHOZ. 279 


mokrétegből került ki; ovális kerületű, kisebb (9—10 mm. átmérőjű), jóval 
domborúbb és a zománczperemen is síma, beszűkülő nyakkal, melyen a 
zománezrétegen alul a fehér dentin állomány kilátszik. 

Az ilyen kövezetfogakat régebben AGasizzal mind a Pycnodontidz 
vagy a Spherodontide ganoid halcsaládokba tartozó fajokra vonatkoztat- 
ták, míg OWEN és CoccHIi ki nem mutatták, hogy az ifjabb tercziér réte- 
gekben is gyakran előforduló ilyen kövezetfogak a csontos halak garat- 
fogúak (Pharyngognathi) rendjébe és Labridae családjába tartozó alakok- 
tól származnak, melyeknél a garatcsontokra vannak felnőve ilyen köve- 
zetfogak. 

Hogy a beocsini kövezetfogak melyik nemhez tartoznak, azt a további 
vizsgálatok fogják eldönteni; de hogy a két fog lényeges jellegekben eltér 
egymástól, azt röviden már kiemeltem. 


xx 


Eme elég gyakran előforduló halmaradványokon kívül — úgy lát- 
szik, hogy ritkábban — teknősmaradványok is találtattak. Ezekből három 
példány került a m. kir. Földt. Intézet gyűjteményébe és a mult nyáron 
még egy kisebb példányt sikerült a helyszínén kapni. E maradványok : 

a) Valami teknős hátpajzsának jókora és feltünő vastag szegély- 
lemezei (marginalia), melyek közt különösen a farkvégiek, magával a 
farklemezzel (Caudale) és az ahhoz csatlakozó egy csigolyalemez szépen 
összeilleszthetők voltak; a többi töredék nem. Ezen szegélylemezek fel- 
tünő vastagsága és alakja kétségen kívül egy festudo-ra utal. Dr. MÉHELY 
Lasos úr, ki a nemz. múz. testudoival összehasonlította pánczéltöredékün- 
ket, azt hiszi, hogy az teljesen megfelel az orsovai Allion-hegyen ma is 
élő Testudo graeca, L. var. Boettgeri, Moss.-nak. A már ismeretes kövült 
alakokkal való összehasonlítás előtt azonban végleg nem merném elfogadni 
ezt a véleményt. 

0) A második példány ugyanazon teknősnek a hátpajzs-darabja, me- 
lyen öt darab ép csigolyalemez és négy pár törédékes bordalemez látható, 
szegélylemezeknek csak a benyomásai láthatók a márgán. Mivel az a) 
alatt említett farklemez pontosan odaillik ezen hátpajzs végére: való- 
szinüleg ugyanazon 7Testudo-faj hátpajzsával van dolgunk. Megerősíti ezt 
a mult nyáron gyüjtött példányom, melyen a vékonyabb hátpajzson meg 
néhány vastag szegélylemez a maga helyén látható. 

c) Egy harmadik teknősmaradvány annyira fogyatékos, csak csont- 
foszlányokból álló, hogy erről csak a márgában kinyomódott alakja után 
lehet némiképen következtetni. Az alak egy nagy, erősen domború hát- 
pajzszsal, széles és meredeken leeső szegélylemezekkel bíró alakra utal; 
a mi tehát alig lesz egyéb, mint ugyancsak a fentemlített Testudo-fajnak 


egy nagy példánya. 
x 


280 DI KOCH ANTAL. 


A czementgyárhoz közel, a beocsini völgynek nyilása körül van egy 
pár kavicsbánya, honnan a gyár a betonhoz szükséges kavicsot és poron- 
dot veszi, melyek szintén nagyon érdekes geologiai viszonyokat feltün- 
tetnek. A bányáknak görgetegkő-üledéke nem más, mint a beocsini völgy- 
patak diluviális törmelékkúpjának része, mely törmelékkúpot a patak a 
völgy mélyebbítése folyamában a jelenkorban általtört és kettéválasztott. 

A völgytorok bal oldalán fekvő nagyobbik kőbányának a szelvénye 
a következő : 

1. A bánya tetejében sötétebb barnássárga párkányvályog (átmosott 
lősz) 3—4 m. vastag burkolata terül el, mely egy régi temetőnek talaját 
képezé vala és tele van embercsontokkal. 3 

2. Világosabb barnássárga párkányvályog, szabálytalanúl váltakozó 
porond- és kavics-rétegcsékkel meg fészkekkel, kb. 10 m. vastagságban. 

3. Patakgörgetegkövek rendetlen halmaza, szabálytalanul váltakozó 
lőszrétegcsékkel és porondfészkekkel a bánya fenekéig kb. 10 m. vastag- 
ságban. E kavicsüledék falából szedtem ki az Elephas primigenius BLum 
zápfogát és agyartöredékeit, az Eguus fossilis v. MEYER zápfogait és egy 
Camis sp. állkapcsát. 

Ebből a szelvényből kitünik tehát, hogy a görgetegtelep alsó részé- 
nek leülepedése mindenesetre még a negyedkorban ment végbe, egyfelől 
és túlnyomóan a beocsini völgy patakja által legörgetett és lassanként 
feltöltődő görgetegkövekből, másfelől és alárendelten a magyar Alföld sík- 
járól ideszállingózott és itt leesett lőszporból. A görgetegtelep fölött el- 
terülő vályog azonban valószínűen már csak később lemosódott lőszből 
keletkezett. 

A völgynyílás jobb partján nyitott kavicsbányák fekvőjében hasonló 
görgetegkőlerakódás látható. Ebben a hegység összes kőzetei mellett rit- 
kán egész ökölnyi magnetitdarabok is találtatnak, bizonyítva ezen vas- 
éreznek tömeges előfordulását a hegység gerinczéhez közel, a hol nyomait 
több heiyen korábbi években ki is mutattam volt. 

A legalsó kavicsbányában a laza görgetegkő-telep mészkötszerű 
konglomeráttá alakult át, valószínűleg utólagosan beszűrődött mészolda- 
toknak hatása következtében. E konglomerátnak vastag padjai lankásan 
fölfelé a völgynek dűülnek és a rajta települő laza görgetegüledéken is 
ezen rétegzési iránynak a nyoma vehető ki. Ebből kitetszik, hogy az egy- 
kori diluviális törmelékkúpnak csak a hátsó része lehet itten föltárva ; 
mert a mellső vagy homlokrészén a törmelékkúpnak mindenesetre kifelé, 
tehát északi irányban dűlő rétegzési nyomokat kellene mutatnia. 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 981 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 
LasJos FERENCZz-től. 


VI. táblával. 


1901 ápr. 2-án d. u. 6 ó. tájban erős földrengés rázta meg Dél- 
Magyarországot, a mely érezhető volt Torontál, Krassó-Szörény, Temes, 
Bács-Bodrog, Csongrád, Arad, Békés, Szerém, sőt Hunyad- és Kolozsme- 
gyékben, továbbá Szerbia nagyrészében 18. 

Ezen fr.-t már megelőzőleg voltak kisebb rengések az előbb említett 
terület egyes helyein. Így Nagy-Kikindán gyenge rengést éreztek már 
márcz. 26-án d. u. 3 és 4 ó. között ; 

Lugoson márcz. 31-én gyenge Ír. ; 

Fehértemplomon márcz. 31-én reggel 8 ó.-kor DÉ-i irányu hullámzó, 
meglehetősen erős fr., a melynek hatása alatt az órák megállottak. Ez a 
rengés minden valószínűség szerint összefüggésben áll az ugyanekkor 
Dél-Európában, de különösen a Balkán-félszigeten érzett hatalmas fÍr.-el, 
mert a kettő időadata tökéletesen összevág. 

Orsován márcz. 31-én d. e. 8 ó. 40 p. és 8 ó. 50 p. közötti időben 
volt fr., a mely 4—6 lassu ingásból állott. A lökések tartama 2—3 mp. 
Moraj nem volt. A járók nem érezték. 

Szegeden márcz. 31-én reggel 8 ó. 30 p.-kor volt fr., a mely DNy-i 
irányból jött. Ezen két utóbbi hely rengésének az ideje szintén megegyező 
a balkáni fr.-el, de az egyenes összeköttetést az előbbivel nem engedi meg 
az, hogy Orsova és Szeged közé eső nagy területről egyáltalában semmi 
adatunk sincs. 

Oppován márcz. 30-án d. e. 11 és 12 ó. között volt fr., a mely a 
függőlámpákat mozgásba hozta; ápr. 1-én d. e. 11 és 12 ó. között meg- 
ismétlődött, de igen gyengén. 

Mitroviczán ápr. 2-án reggel 4 ó.-kor egy hullámos lökésből álló fr. 


Az ápril 2-iki délutáni földrengésre vonatkozó gazdag adatsorozat a 
következő : 
1. Alibunáron (Torontál m.) d. u. 5 ó. 58 p.-kor erős lökés alulról, utána 
pedig hullámzó mozgás. A lökés 5 mp.-ig a hullámzó mozgás pedig 15 mp.-ig 


k Előadta a Földtani Társulat 1901 junius hó 5-én tartott szakülésén. 


982 LAJOS FERENCZ. 


tartott. A rengés a templom tornyát ingásba hozta. Iránya KNy. A rengéssel 
egyidejüleg zugásszerü moraj. Erőssége 597 volt. (KaJrág JExő, főszolgabiró.) 

9. Antalfalván (Torontál m.) d. u. 6 ó.-kor több alulról fölfelé ható lökés- 
ben nyilvánuló fr., a mely 10—12 mp.-ig tartott. Iránya KNy. A rengéssel egy- 
idejüleg dörgésszerü morajt lehetett hallani. Erőssége 4—59 között. (SZAVITS 
GERŐ, főszolgabiró.) 

3. Aninán (Krassó-Sz. m.) d. u. 5 ó. 50 p.-kor Ír., a mely a szabadban 
nem volt érezhető, de a szobákban az összes tárgyak, még a nehéz iróasztalok is 
mozogtak. A rengés 3 egymásutáni, 1—1 mp.-nyi időközü lökésből állott, a 2 első 
erős, a 3-ik egész gyenge. Moraj nem hallatszott. Anina egy részében egyáltalá- 
ban nem érezték a fr.-t. Erőssége 4". (SzavER ARruk, áll. főnök.) 

4. Arad a) 6 ó.-kor D-i irányu erős fr. Több mp.-ig tartott. Az ablakok 
zörögtek, az órák megállottak, a butorok kimozdultak helyükből. Erőssége 
4—5? között. (N. P. Journal ápr. 3.) 

b) D.u.5 ó.58 p.-kor DDNy—ÉÉK-i irányu, földalatti morajjal összekötött 
fr., a mely 2 hullámzó lökésből állott. A rengés következtében a megfigyelő házá- 
nak falai ropogtak. Erőssége 4—59? között. 

c) D. u. 5 ó. 55 p. és 6 ó. között két Kk—Ny-i irányu lökés, a második gyen- 
gébb. A kisérő moraj olyan volt, mintha rossz kövezetü utczán nehéz társzekerek 
hajtanának végig. A pinczében nem éreztek semmit. Tartama : 3—4 mp. A fali 
órák nem állottak meg. Erőssége 4". 

5. Archangelbánya, (Vaskő, Krassó-Sz. m.). D. u. 5 p.-el 6 ó. előtt egy 
lökésből és rá közvetlenül himbáló mozgásból álló fr., a mely 2—3 mp.-ig tartott. 
A rengés következtében az ablakok és edények rezgésbe jöttek. A rengést körül- 
belül 3 mp.-ig tartó moraj előzte meg. Erőssége 49. (STUFFLÉ DOMINIK, fuvarozási 
felvigyázó.) 

6. Bács-(rombos (Bács-B. m.). D. u. 5 ó. 56 p.-kor D-É-i irányu 5 mp.-ig 
tartó fr., a mely a függőtárgyakat mozgásba hozta. 3 hullám volt észlelhető. Erős- 
sége 3—49 között. (Kgausz JÓZSEF.) 

7. Bács-Kula (Bács-B. m.). D. u. 5 ó. 50 p. és 6 ó. között fr., a melynek 
iránya ÉK-DNy-i, tartama 2—3 mp. volt. A rengés gyenge lökéssel érkezett és 
gyenge rezgéssel vonult el, csak némileg hallható zugás kiséretében. A rengés a 
butorokon látható volt. Egy 10 kg. sulyú függő lámpa 10 cm.-nyi elhajlást tett. 
Erőssége 49. (ÁDámri.) 

8. Bács-Topolyján (Bács-B. m.), d. u. 6 ó.-kor K-Ny-i irányu gyenge Ír., 
körülbelül 2 mp. tartammal, Nem mindenki érezte, csak a nyugalomban levők. 
Erőssége 39. (Bárrsr János.) 

9. Bajmok (Bács-B. m.). D. u. 5 ó. 45 p. körül hullámzó mozgásban nyil- 
vánuló fr., a mely úgy hatott, mint a csendesen lengő csolnak. Külön lökés nem 
volt érezhető. A hullámzás 2—3 mp.-ig tartott. Sokan észre sem vették. 1—2 
mp.-ig gyenge moraj. Erőssége 39. (Rupirs JózsEr.) 

10. Bánlak (Tor. m.). a) D. u. 5 ó. 54 p.-korfr., a mely hullámzó volt, a 
végén erős lökéssel. Tartama 10 mp. A rengés következtében a templom bolthaj- 
tása a hajón és szentélyen átfutólag végig repedt s a torony erősen ingott. Íránya 
ÉK-DNy. Erőssége 5—6? között. Némi recsegés hallatszott, de ez valószinüleg 
az épületekből származott. (HAUSER KÁRoLnY br.) 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 285 

b) D. u. 5 ó. 45 p.-kor Ny-ról K-re vonuló huilámos fr., a mely oly erős 
volt, hogy a butorokat majdnem feldöntötte. Tartama 10 mp. volt. Annak a ház- 
nak a tüzfala, a melyben a megfigyelő észlelt, megrepedt. A rengéssel egyidejüleg 
recsegés hallatszott, de ezt valószinüleg a házak ingása okozta. Erőssége 5—69 
között. (GLASZEN LőRIxcz, h. jegyző.) 

11. Bárányos (Tor. m.). D. u. "/46 ó.-kor egy erős lökésből álló fr., a mely- 
nek következtében a megfigyelő alig tudott lábain megállani és a fák is erősen 
inogtak. Erőssége 4—5" között. ( Kiss Minány, m. kir. pénzügyi vigyázó.) 

12. Basahid (Tor. m.) "/415 ó. és 5 ó. között zugó morajjal összekötött erős 
hullámzó rengés, a melynek következtében az ajtók maguktól kinyiltak. A hang- 
tünemény a rengés alatt mindinkább erősbült és előbb kezdődött, mint a rengés. 
A rázkódás, a mely az épületeket félelmes ingásba hozta, 5 —6 mp.-ig tartott és 
ÉNy-nak ment. Erőssége 59. (Bánrrx GyuLa, gyógyszerész.) 

13. Báziás (Krassó-Sz. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor egy hullámzó lökésből álló fr., 
5 mp. tartammal. A rengés következtében az épületeken apróbb lényegtelen repe- 
dések támadtak. Iránya K-Ny-i volt. A rengést kisérő moraj 5 mp.-ig tartott. 
Erőssége 59 (Kupra Ácosr, máv. áll. főnök.) 

14. Béga-Szt. (ryörgy (Tor. m.). D. u. 5 ó. 50 p.-kor hullámzó fr., erős robaj 
kiséretében, 8 mp. tartammal. A rengés következtében néhány ház kéménye 
ledőlt, az épületek nagy részének falai kisebb-nagyobb repedéseket szenvedtek. 
Iránya Ny-K. A rengést megelőzőleg körülbelül 4 mp.-ig tartó dörgés hallatszott. 
Erőssége 79. (RErs PÉTER, segédjegyző.) 

15. Belgrád. Több mp.-ig tartó fr. É-D-i irányban. (N. P. Journal ápr. 3.) 

16. Békés (Békés m.). Egy mp.-ig tartó DK-ről jövő fr., a melynek követ- 
keztében az ablakredönyök lógó zsinórjai egy ideig ingó mozgásba jöttek a meg- 
figyelő szobájában. Csak kevesen észlelték a rengést. Erőssége 39 lehetett. (Kon- 
KOLY JENŐ, ügyvéd.) 

17. Békés-(Gryula. D. u. 6 ó. előtt 2 p.-el 1—2 mp.-ig tartó fr., a mely cse- 
kély hullámzásban nyilvánult. Moraj nem volt hallható. Erőssége 39. (KöszEGI 
MináÁny, állomási előljáró.) 

18. Beocsin (Szerém m.). D. u. 6 ó,-kor 6 mp.-ig tartó DK-ÉNYy-i irányu 
hullámzó fr. 7—8 hullámszerü rezgéssel. Az első és második rezgés között "/2e mp. 
szünet volt. A könnyebb butordarabok elmozdultak. Erőssége 49. (Dr. BALoGH 
DEzső, gyárorvos.) 

19. Beodra a) (Vor. m.). D. u. 56. 57 p.-kor egy oldalagos lökésből álló fr., 
a mely nagy dübörgéssel és zajjal jelentkezett s körülbelül 25—30 mp.-ig tartott. 
A tartós dübörgés megelőzte a lökést, a melyet hullámzás követett. (ifj. DÖRNER 
MÁRTON.) 

b) Beodrán a fr.-t hatalmas moraj előzte meg. A nagyon erős rengés a 
templom tornyának keresztjét ÉNy-DK-i irányban ingatta. A rengés következté- 
ben néhány rozoga kémény ledőlt. Erőssége 6—79 között. (BAUER GYÖRGY.) 

20. Botos (Tor. m.) D. u. 6 ó. 10 p.-kor ingó mozgásból álló fr. A templom 
tornyán levő kereszt az irányt igen jól mutatta, mert DK-ÉNY-i irányban him- 
bálózott. Tartama 10 mp. A rengés következtében, a melyet tartós dörgés kisért, 
4 kémény bedőlt. Erőssége 6—7? között. ( Előljáróság. ) 

21. Bodrog-Monostorszeg (Szigai telep, Bács-B. m.). D. u. 6 ó.-kor 3 gyenge 


984 LAJOS FERENCZ. 


lökésből álló fr., körülbelül 1 mp.-nyi időközökben. A rengés iránya közel ÉNy-i 
volt. Moraj nem hallatszott. Erőssége 39. (HEGEDÜS Mixtós, kir. mérnök.) 

99. Bulkesz (Bács-B. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor ENy-DK-i irányu fÍr., 3—4 
mp.-nyi tartammal. A rengést, a mely egy hosszabb és erősebb és egy gyengébb 
lökésből állott, tompa földalatti moraj kisérte. Erőssége 4". A szomszédos Petro- 
vácz községben ugyanabból az irányból szintén érezték a fr.-t, a mely az ingaórát 
megállította. Erőssége 4" lehetett. ( VáRapy KÁLMÁN, áll. előljáró.) 

23. Buziás (Temes m.). D. u. 5 ó. 53 p.-kor fr., a mely alulról lökésszerü 
volt, mintha nagyobb kalapácsütés vastagabb közbeeső tárgyon át érte volna a 
lábakat. 3 lökésből állott, 3 mp. tartammal. A rengés következtében a nyitva 
állott ajtók mozogtak, az állványokon álló üvegek összeverődtek és a szabadon 
álló tárgyak ide-oda mozogtak. Iránya ÉNy-DK-i volt. A rengéssel egyidejüleg 
3 mp.-ig dörgésszerü moraj hallatszott. Erőssége 59. (MuGER Józser, főszolgabiró.) 

94. Buziás fürdő (Temes m.). D. u. 6 ó.-kor himbáló fÍr., DNy-ÉK-i irány- 
nyal. Tartama 2—3 mp. volt. A rengés következtében az edények összezörrentek. 
Erőssége 4—59 között. 

95. Charlottenburg (Temes m.). D. u. 5 ó. 56 p.-kor csekély fr. Ny-K-i 
iránynyal. A szekrényeken levő edények a rengés alkalmával csörömpöltek. 
A járó-kelők nem érezték. Erőssége 3—4" között, (KöszEGi Minázy, áll. előljáró.) 

96. Csákova (Temes m.). D. u. 5 ó. 50 p.-kor 2 lökésből álló és 2—3 mp.-ig 
tartó fr., robbanásszerü morajjal. Iránya K-Ny. A rengés következtében több 
kémény ledőlt. Erőssége 79. 

97. Csanád-Palota (Csanád m.). D. u. 6 ó. előtt 5—10 p.-el DNy-ÉK-i 
irányu gyenge fr., a melynek következtében a kisebb tárgyak elmozdultak. Moraj 
nem volt. Erőssége 3—4? között, (Busó LaJos, tanító.) 

98. Csávos (Tor. m.). D. u. 5 ó,-kor több lökésben nyilvánuló fr. A lökések 
közül az egyik hullámzó lökés nagyon erős volt. A rengés tartama 5—8 mp. 
A fr. következtében a község házainak fele megrepedezett, a kémények 7/3-a, ösz- 
szedőlt. Iránya K-Ny. A rengést hatalmas és tartós dörgés kisérte, Erőssége 79. 
(Fonsz JózsEr, jegyző.) 

99. Csene (Torontál m.). D. u. 5 ó. 28 p.-kor fr., a mely inkább ütés volt 
alulról s azt a benyomást tette, mintha döczögős uton kocsin ülne az ember. Az 
ütések szaporán egymásután következtek be, körülbelül 5 mp. tartammal. Az üté- 
sekre következő rezgés szintén 5 mp.-ig tartott. A rengés következtében 4—5 
kémény megrongálódott; egy tüzfal megrepedt, egy a szomszéd házhoz épült 
fal elvált. ÍIránya DK-ÉNY. Óriási dörgés előzte meg az utána következett rez- 
gést. Erőssége 6—7"9 között. ( RUTTNER IsTvÁN, gyógyszerész.) 

30. Déliblát (Temes m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor 10—12 mp.-ig tartó fr. DK- 
ÉNy-i iránynyal. A fr. hullámszerü rázkódásból állott. A kisebb felfüggesztett 
tárgyak ingásba jöttek. Erőssége 49. (Dr. Szirágyi FRIGYES, körorvos.) 

31. Detta (Temes m.). a) D. u. 5 ó. 45 p.-kor hullámzó fr., a mely 4 mp.-ig 
hullámzásból, 2—3 mp.-ig rezgésből állott. Iránya ÉK-DNy. A dörgés 2—3 mp.-ig 
tartott a fr. után. A. falakról kisebb vakolatok hullottak le. Erőssége 5—69 között. 
(GALLÁNYI János.) 

b) D. u. 6 ó.-kor elég heves hullámzó fr. DK-ÉNY-i iránynyal és "/. p. (?) 
tartammal. (ScHwaRcz IRNŐ.) 


átáll 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS, 985 


32. Déva. a) D. u. 5 ó. 50 p.-kor K-Ny-i irányu hullámos fr. (N. P. Journal 
ápr. 3.) 

b) D. u. 5 ó. 50 p.-kor 6 hullámos lökésből álló fr. Az ülő megfigyelőre olyan 
hatást tett a rengés, mintha a székje egyenetlen padlón mozgott volna. Tartama 
6 mp. volt. A rengés a függő-lámpát mozgásba hozta. Iránya Ny-K-i volt. Moraj 
nem volt hallható. Erőssége 37. (TáGLás GáÁBoR, főreálisk. ig.) 

33. Dobricsa (Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor hullámos fr., a mely úgy hatott, 
mint a ringatás. Tartama 10—12 mp. Moraj nem volt hallható. Erőóssége 4". 
(FRANK Minázy, áll. isk. tanító.) 

34. Dognácska (Krassó-Ször. m.). Két, 3 mp.-nyi időközü lökésből álló fr., 
a melyet lassu ingás követett. Iránya É-D-i volt. Moraj nem hallatszott. Erőssége 
3—49" között. (MosER AwTrat, felőr.) 

35. Dombiratos (Csanád m.). D. u. 5 ó. 45 és 46 p. között gyenge lökések- 
ben nyilvánuló fÍr., a melyet csak a nyugodtan ülők vagy állók éreztek. A lökések 
után 2—3 mp.-ig távoli égzengéshez hasonló moraj hallatszott. A rengés követ- 
keztében az épületek recsegtek és a kisebb tárgyak mozgásba jöttek. Erőssége 
3—4" között. (SzaBó Isrván, urad. ispán.) 

36. a) Ernesztháza (Tor. m.). D. u. pár p.-el 6 ó. előtt egy erősebb és egy 
gyengébb lökésből álló s 5—6 mp.-ig tartó K-Ny-i irányu, orkánszerü robajtól 
kisért fr. A templom feltünően himbálózott, tetőzete erősen recsegett és vakolat . 
hullott le ; vagy 10 kémény bedőlt. Erőssége 79. (HAxrxcz FERExNcz, r. k. plébános.) 

b) D. u. 6 ó.-kor reszkető fr. 2—3 mp. tartammal. A rengés következtében 
több kémény bedőlt ; a falak sok helyen megrepedeztek és vakolat hullott le róluk. 
Iránya ÉK-DNy-i volt. Az egyidejü recsegésszerü moraj rövid ideig tartott. Erős- 
sége 79. (Előljáróság.) 

37. Fehértemplom. D. u. 5 ó. 57 p.-kor alulról felfelé ható ütésben és 4 
ugró lökésben nyilvánult a fr, A képek és függő-lámpák mozgásba jöttek, az órák 
megállottak. Iránya Ny-K-i volt. A rengéssel egyidejüleg hallott moraj a terhes 
kocsi zörgéséhez hasonlított. Erőssége 59. (KiRány PáL, főgymn. ig.) 

38. Gaád (Tor. m.) D. u. 5 ó. 56 p.-kor 2—3 mp.-ig tartó K-ről jövő 2 erős 
lökésből álló fr. volt. A rengést erős földalatti moraj előzte meg. A. rengés követ- 
keztében több kémény összedölt, a házak falai megrepedeztek. Erőssége 79. 
(MEKERLE.) 

39. Gospodincze (Bács-B. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor É vagy ÉNy-i irányból 
jövő fr., a melynek tartama 6—7 mp., a morajé pedig 5—6 mp. volt. A. kik ész- 
lelték a rengést, azoknak a lábai reszkettek ezen tünemény lefolyása alatt. Erős- 
sége 49. (Dr. SIKex Món.) 

40. Hód-Mező- Vásárhely. a) D. u. 5 ó. 50 p.-kor körülbelül 4 mp. tartamu 
fr., a mely az ablakokat megrázta, az egymás mellett levő edényeket összecsör- 
rentette ; a függő-lámpák ingásba jöttek. A rengéssel egyidejüleg gyenge moraj is 
hallatszott. Erőssége 3—49" között. (SzaBó ELEMÉR, joghallgató.) 

b) D. u. 5 ó. 58 p.-kor fr., a mely az iróasztalnál ülő megfigyelő székét erő- 
sen megingatta és az ajtószárnyakat megzörrentette. Ugyanekkor szokatlan moraj 
hallatszott. Tartama 2 mp., iránya DK-ÉNY-i volt. (SziráGyr Gyura, kir. köz- 
jegyző.) 

c) D. u. 5 ó. 38 p.-kor 2 hirtelen, oldalagos lökésben nyilvánuló Ír. Az első 


286 LAJOS FERENCZ. 


lökés hosszabb és erősebb volt, mint a rögtön következő második. A rengés követ- 
keztében néhány óra megállott, néhol az ajtók megnyiltak ; a csillárok lengésbe 
jöttek a megfigyelő lakásában. A gymnasium épületének emeletén levők semmit 
sem éreztek. A rengéssel egyidejüleg és némileg követőleg gyenge dörgés hallat- 
szott. Erőssége 3—4" között. (BoDNÁR BERTALAN, főgymn. tanár.) 

41. India (Szerém m.). D. u. 5 ó. 52 p.-kor egy lökésből álló fr., a melyet 
rezgés követett. Tartama 4—6 mp., iránya K-Ny-i volt. A rengést moraj előzte 
meg. A fali órák több helyen megállottak, a képek és a lámpában az olaj inga- 
doztak. Erőssége 49. (Sgkurmcny EMIL, áll. főnök.) 

42. Istvánföld (Tor. m.). D. u. 5 ó. 30 p.-kor alulról felfelé ható ütésben 
"nyilvánuló fr., a mely hullámzásba, utóbb rezgésbe ment át. Tartama 7—8 mp. 
A rengés következtében a házak sorra megrepedeztek, igen sok kémény össze- 
dölt. Hgy asszonyra ráhullott a kémény, koponyacsont-repedést szenvedett és 
meghalt. Iránya D-D-i volt. A rengést erős moraj és recsegés előzte meg és kisérte. 
Erőssége 79. (ScHIRA KÁRotLy, jegyző.) f 

43. Istvánvölgy (Tor. m.). D. u. 5 ó. 56 p.-kor 5—6 egyenletesen hullámzó 
lökésből álló fr., 10 mp. tartammal. Az egyes lökések közti időköz 1 mp. volt. 
Iránya KKD— NyNyÉ. Rombolás nem történt. Moraj nem hallatszott. Erőssége 
3—49 között. (ÖTEINER MiHnáLny, körjegyő.) 

44. Ittvarnok (Tor. m.). D. u. 5 ó. 58 p.-kor hullámos lökésekből álló Ír. 
2"/2 mp. tartammal. A rengés következtében a falak megrepedeztek és néhány 
rozzant kémény ledőlt, Az 1772 mp.-ig tartó moraj, a mely távoli menydörgéshez 
hasonlított, megelőzte a rengést. Erőssége 79. (MomrRov MIKLós.) 

45. Jankahid (Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor 25—30 (?) mp.-ig tartó rengés, 
utána mindjárt rövid lökés. [ránya DNy-ÉK. A rengéssel egyidejüleg csörgés 
hallatszott. Kár nem történt. Erőssége 5—6? között. (Községi előljáróság.) 

46. Karánsebes (Krassó-Ször. m.). a) D. u. 5 ó. 55 p.-kor következett 
be a rengés. A megfigyelő a pamlagon arczával D-felé ült, a midőn felső teste és 
háta jobbról-balra kétszer elmozdult. 4 lökés volt érezhető, 2 mp. tartammal. 
Az irány tehát ezen adat szerint K-Ny-i volt. Erőssége 49. (Dr. WEisz Lxpór, kir. 
törvényszéki orvos.) 

b) D. u. 5 ó. 55 p.-kor hullámzó ingásszerü Ny-K-i irányu morajtól kisért 
fr., a mely 7 lökésből állott. Az első lökés 10—15 mp.-el korábban következett 
be, de alig volt érezhető. A rengés hatása abban állott, hogy a mozgatható tár- 
gyak mozgásba jöttek a szobában. Erőssége 49. (Hongczy János, áll. főnök.) i 

c) D. u. 5 ó. 50 p.-kor pár mp.-ig tartó fr. riasztotta a város lakosságát az 
utczára. A lökés DK-ről ÉNy-i irányban haladt. (Karánsebes és Vidéke ápr. 7.) 

d) D. u. 5 ó. 50 p.-kor fr. volt érezhető, a melynek következtében az abla- 
kok megzörrentek, a falon függő tárgyak mozogni kezdtek, az udvaron levő hor- 
dók helyükről elmozdultak, a fali órák a városban több helyen megállottak, a 
függő-lámpák erősen inogtak. Tartama 3—4 mp. volt. Erőssége 4". ( ToMEKk JÓZSEF, 
kádár segéd.) 

e) D. u. 5 ó. 55 p.-kor lassu hullámos fr., a melynek következtében a függő 
tárgyak lengésbe kerültek, a tetőgerendák gyengén ropogtak és recsegtek. Íránya 
K-Ny-i volt vagy fordított. A rengés gyenge morajjal volt kapcsolatban. Erős- 
sége 4". (BALÁZS SÁNDOR.) 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 987 


47. Karlova (Tor. m.). D. u. 5 ó. 54 p.-kor hullámzó mozgásu Ír. 3—4 
lökéssel, a melyek 4—5 mp.-ig tartottak. Ezt 10 mp.-ig tartó lassu rezgés követte. 
Az épületeket erősen megingatta, az ablakok zörögtek, egyes tárgyak leestek. 
Iránya DK-ÉNY-i volt. A lökésekkel egyidejüleg lassu tompa moraj hallatszott. 
Erőssége 59. (BöRcsök FEREncz, áll. előljáró.) 

48. Katalinfalva (Tor. m.). D. u. 6 ó.-kor 4—5 hullámzó lökésben nyil- 
vánuló fr., a melynél a lökések 4—5 mp.-ig, a rákövetkező rezgések pedig 
mintegy 5—6 mp.-ig tartottak. A rengés következtében 30—35 kémény bedőlt. 
Iránya ÉNy-DK-i vagy fordított volt. A rengést megelőzőleg 2—3 mp.-ig tartó 
menydörgésszerü moraj hallatszott. Erőssége 79, (ScHLErIcH MiuixLós, községi 
jegyző.) 

49. Kétegyháza (Békés m.). D. u. 5 ó. 37 és 38 p. között 5, alig észrevehető, 
gyenge lökésből álló, D-É-i irányu fr. 3 mp. tartammal, moraj nélkül. Erőssége 39. 
(Kövtx LászLó.) 

50. Kevermes (Csanád m.). D. u. 6 ó.-kor egy pillanatig tartó moraj után, 
a mely terhes kocsi dübörgéséhez hasonlított, egy gyenge lökés következett, a 
melynek iránya DK-ÉNYy-i volt. A lökés szintén csak pillanatnyi volt és csak a 
nyugalomban levők vették észre. Az ajtók, ablakok a rengéskor kissé megrezeg- 
tek. Erőssége 3—49 között. ( TÖRÖK Mixkzós, gazdatiszt. ) 

51. Kevi-Szöllős (Tor. m.). D. u. 6 ó. 2 p.-kor Ny-K-i irányu Ír. ( BOLEANTIU 
TRAJÁN.) 

52. Kisfalud (Temes m.). D. u. 6 ó.-kor gyenge fr., a melyet a munkában 
levők nem vettek észre. Az ablakokat kissé megrezegtette. Erőssége 39. ( BEvIs, 
r. k. plébános.) 

583. Kis-Orosz (Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor ÉK-DNy-i irányu fr., a mely- 
nek az első lökése igen erős volt. A lökést igen erős zaj és dübörgés előzte meg, 
a mely bolthajtásos hídra robogó vonat zakatolásához hasonlított. Ezután 1—2 
pillanatig csendesebb hullámzás, végül ujból egy erősebb lökés következett, a 
mely a házat oly mozgásba hozta, mintha azt alapjában felemelnék és vissza- 
eresztenék. A fr. következtében nehány ház fala megrepedezett. Erőssége 6". 
(Hogvárny Taksony, gazdatiszt.) ő 

54. Kis-Torák (Tor. m.). D. u. 6 ó.-kor reszketésből álló fr. 8 mp. tartam- 
mal. A rengés következtében több kémény bedőlt. Iránya DK-ÉNY-i volt. A dör- 
gés megelőzte a reszketést. Erőssége 79. ( Előljáróság.) 

55. Klekk (Tor. m.) D. u. 5 ó. 59 p.-kor 20 mp.-ig tartó, vonat robajához 
hasonló zajtól kisért hullámzó fr., a melynek következtében 18 kémény bedőlt, 
a templom megrepedezett. A rengés ÉNYy-felé haladt. Erőssége 79. (HALLSTANI 
EDE, jegyző.) 

56. Kolozsvár. a) D. u. 6 ó. 10 p.-kor fr. volt DDK—ÉÉNY-i irányban, a 
mely erősen meghintázta az ülő megfigyelőt. Moraj nem volt. Erőssége 3—4" 
között. (Dr. TERNER Apozrr, egyet. tanár.) 

b) D. u. 5 és 6 ó. között volt érezhető a fr. Egy könnyen mozduló és csak 
behajott ajtó kinyilott, másik helyen pedig az emeleten a pohárszékben egymás 
mellé rakott üvegnemüek összekocczantak, A különben gyenge rengés 1—2 mp.-ig 
tartó volt. Erőssége 3—49 között. (FEKETE NaGy BÉLA.) 

57. Kőrösbánya (Hunyad m.). D. u. 6 ó. 20 p.-kor egy jól érezhető lökés- 


(Földtani Közlöny. XXXII. köt, 1902. 20 


2988 LAJOS FERENCZ. 


ből álló fr. volt DK-ÉNY-i iránynyal. Erőssége 3—49 között. (SCHIESSEL MÁRIA, 
áll. tanítónő.) 

58. Lázárföld (Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor Ír., a melynek lökő és hul- 
lámzó természete volt. Az álló észlelőre azt a hatást tette, mintha a föld lábai 
alól tova indulna. A lábak ingása egy-egy lökés, illetve hullám után következett 
be. 3 lökés és 7—8 hullám volt észlelhető, az első lökés volt a legerősebb. Egy- 
egy lökés és ezeket követő egy-egy hullám 2 mp.-ig, a rákövetkező rezgések szin- 
tén 2 mp.-ig tartottak. A lökések és hullámok 2—2 mp.-ig tartott, úgy hogy a 
rengés egész tartama 48 mp. volt(?) — A rengés következtében a községben mintegy 
14 kémény felső része sérült meg, a törmelék többnyire a kémény belsejébe 
zuhant. Az irány valószínüleg DK-ÉNY-i volt. A moraj gyenge menydörgéshez 
hasonlított, a lökéseket megelőzőleg már mintegy 3—4 mp.-el előbb hallatszott 
s az első lökés keletkezésénél megszünt ; tartama tehát 3—4 mp. Erőssége 7". 
(GöRLicH ARruk JEnxő, községi irnok.) 

59. Liebling (Temes m.). D. u. 6 ó.-kor fr., a melyet azonban csak az ülők 
éreztek, a járó-kelők mit sem éreztek. Iránya DNy-ÉK-i volt. Erőssége 3—49 
között. (ZvARINYI EMIL, ág. ev. lelk.) 

60. Lippa (Temes ma.). 5 ó. 56 p.-kor d. u. 2 mp.-nyi időközü 2 lökésből 
álló fr., a melyet rezgés követett. Az ablakok rezegtek, a butorok mozgásba jöt- 
tek, Iránya D-É-i volt. A lökéseket kis moraj követte. Erőssége 4—5? között. 
(BARÓTHY FERENCZ.) 

61. Lugos. aj D. u. 6 ó.-kor fr., a melynek következtében a falon függő 
tárgyak a földre estek. 

b) D. u. 5 ó. 50 p.-kor hullámzó fÍr., a mely ÉK-ről jött a morajjal egyidejü- 
leg. A rengés következtében a kéményből vakolat hullott le és a szobában levő 
tárgyak mozgásba jöttek. Erőssége 59. (PÁRNAI ATTILÁNÉ. ) 

c) D. u. 5 ó. 48 p.-kor két erős lökésből álló fr., 4 mp.-nyi időközzel, a 
melyet rezgés követett. A rengés a butorokat, edényeket mozgásba hozta. Íránya 
D-É-i volt, mert a függő-lámpa is ezen irányban ingott. A rengést 2 mp.-ig tartó 
dörgés előzte meg. Erőssége 59. (FITZNER KÁROLY.) 

62. Lugoshely (Krassó-Ször. m.). D. u. 6 ó. után Ír., a mely 2 egymást 
követő, K-Ny-i irányu, 1—1 mp.-ig tartó hullámos lökésből állott. A második 
lökésnél távoli menydörgéshez hasonló moraj hallatszott, a mely 4 mp.-ig tartott. 
Erőssége 4—59 között. (EELEK IMRE, gazdász.) 

63. Lukácsfalva (Tor. m.). D. u. 6 ó.-kor hullámzó és 4 lökésből álló fr. 
5 mp. tartammal. A rengés következtében egy rozoga kémény összedőlt. Iránya 
ÉNy-DK-i volt. A dörgés, mint távoli menydörgés, mintegy 10 mp.-ig tartott. 
Erőssége 6—7?" között. ( VAszincsiv PÉTER, tanító.) 

64. Lukarecz (Temes m.). D. u. 6 ó. tájban ÉNy-DK-i irányu Ír., néhány 
mp. tartammal. Általában mindenki érezte a rengést. Erőssége 4—59 között. 
(Kuwx János.) 

65. Magyar-Cserruja (Tor. m.). D. u. 5 ó. 59 p.-kor hullámos fr., a melyet 
menydörgésszerü moraj előzött meg. Tartama 8 mp.; iránya ÉK-DNYy-i volt. 
A rengés következtében 56 kémény ledőlt, az épületek falai megrepedeztek., Erős- 
sége 792. (ÁDÁM SÁNDOR.) 

66. Magyar-Pécska (Arad m.). D. u 5 ó. 55 p.-kor 2 K-Ny-i irányu lökés 


AZ 1901 ÁPR, 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 289 


2 mp. tartammal, 1—1 mp. időközzel. Moraj nem hallatszott. Erőssége 39. 
(KoscH FRIGYES.) 

67. Magy.-Szt.-Mihály (Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor fr, a mely 25—30 
mp.-ig tartó rengésből és utána rövid lökésből állott. A rengés következtében egy 
kémény bedőlt. Iránya DNy-EK-i. A rengéssel egyidejüleg tartós dörgés volt 
hallható. Erőssége 6—7" között. 

68. Mária-Radna (Arad m.). D. u. 5 ó. 55 p. és 5 ó. 56 p. között 4 hullám 
volt észlelhető — legerősebb a harmadik volt — azután rezgés. Tartama 10 mp. 
Az egyes hullámos lökések közti időközök:1—1, 2—1 mp. Iránya ÉÉNy DK- 
felé. Morajt az ajtó, az ablak és butordarabok csörgésétől megkülönböztetni nem 
lehetett. Erőssége 4—59" között. 

69. Máriatelek (Arad m.). D. u. 5 ó. 56 p.-kor menydörgő robogás által 
megelőzött fr. Tartama 8—10 mp. volt a megelőző és követő hangtünemény tar- 
tamával együtt. A rengés hatása abban állott, hogy az edények és egyéb tárgyak 
elmozdultak helyükről. Iránya DK-ÉNY-i volt. Erőssége 42. (GALL BÉLA, intéző.) 

70. Mehala (Temes m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor reszkető fr., a mely 7 mp.-ig 
tartott, D-É-i iránynyal. A megfigyelő szabadban volt. Erőssége 5? lehetett. 
(ScHULIN KÁROLY.) 

71. Melencze (Torontál m.). D. u. 6 ó. tájban hatalmas földalatti morajtól 
megelőzött íÍr., a mely a lakosság körében nagy ijedelmet okozott. A. rengés 
következtében, a mely D-nak ment, több helyen beomlott a fal és 4 kémény 
bedőlt. Tartama 1 p. lehetett (?). Erőssége 79. (ScmwrrF J. GyuLa.) 

72. Mitrovicza (Szerém m.). D. u. 6 ó.-kor 2 hullámos lökésből álló fÍr., a 
mely ÉK-i irányban huzódott. Erőssége 3—49 között. (Pesti H. ápr. 5.) 

73. Módos (Torontál m.). a) D. u. 5 ó. 48 p. 5 mp.-kor állott be a fr., a me- 
lyet a moraj 3 mp.-el előzött meg és 7 mp.-ig tartott. A rengés romboló hatásu 
volt, mert a templom főhajóján hatalmas repedés támadt ; majdnem minden ház 
megsérült és sok kémény beomlott. A templom tornya ÉNy-i irányban lengett. 
ÉNy-felé háromszor annyi tégla hullott le, mint ÉK-felé. Erőssége 79. (KRausz 
ÁRmIn, stud. chem. Drezda.) 

b) D. u. 6 ó.-kor 5 mp.-ig tartó hullámzó fr., a melynek következtében .a 
tárgyak a falakról a földre estek és sok kémény beomlott. (N. P. Journal ápr. 3.) 

c) D. u. 5 ó. 55 p.-kor hullámszerü fr., lökés megkülönböztethető nem volt. 
Tartama : 3—10 mp. A hullámzást megelőzőleg tompa menydörgésszerü moraj 
hallatszott, a mely 3—4 mp.-ig tartott. Több ház kéménye bedőlt, a róm. kath. 
templom tornyának fedőcserepei a toronynak D-i oldalán hullottak le. A. rengés 
iránya D-É-i volt. Erőssége 79. (Dr. GYERTYÁNFFx JENnő.) 

74. Móriczföld (Temes m.). D. u. 6"/4 ó.-kor DNy-i irányból jövő, morajtól 
megelőzött fr., a melynek következtében a szobák falai megrepedeztek és vakolat 
hullott le. A morajt a megfigyelő egy század katonaság nem egyszerre való tüze- 
léséhez hasonlítja. Erőssége 5—6? között. ( KRIEGER.) 

75. Mramorák (Temes m.). D. u. 5 ó. 32 p.-kor KNy-i irányu Ír., gyenge 
menydörgésszerü morajtól megelőzve. Tartama 3 mp. Erőssége 4". ( VIG BERNÁT.) 

76. Nagy-Becskerek. (Tor. m.). a) D. u. 6 ó.-kor több hullámzásból álló 
erős fr. (Pest. Lloyd ápr. 3.) 

b) D. u. 5 ó. 56 p.-kor több lökésből álló fr., a melynek tartama 8—10 mp., 

907 


290 LAJOS FERENCZ. 


iránya D—Ét-i volt. Kárt nem okozott. A rengést dörgés előzte meg. Erőssége 59. 
(KRUMENACHER ISTVÁN.) 

77. Nagy-(Gráj (Tor. m.). D. u. 6 ó.-kor egy erős lökésben, majd hullámzás- 
ban nyilvánuló fr., morajtól kisérve. A rengés következtében a függő-lámpa moz- 
gásba jött. A megfigyelőnek fel kellett állania székéről, annak mozgása miatt. 
A rengés D-ről jött. Erőssége 59. (CSAMPAZEVITS DusAaN, postamester.) 

78. Nagy-Kikinda (Tor. m.). a) D. u. 5 ó. 55 p.-kor K-ről jövő hul- 
lámzó 10 mp.-ig tartó és erős robajjal összekötött fr. 2 erősebb lökéssel. (GEncsy, 
százados.) 

b) D.u.5ó.57 p.-kor gyengén hullámzó fÍr., a melyet rezgés követett. 
A hullámzás tartama 5—6 mp., a rezgésé pedig 4—5 mp. volt. A szobákban a 
függő-lámpák mozgásba jöttek, a képek a falhoz verődtek. A rezgéssel egyidejüleg 
erős dörgésszerü morajt lehetett hallani. Erőssége 59. (GRoB BÉLA, főszolgabiró.) 

c) D. u. 5 ó. 57 p.-kor 3 hullámzó lökésből álló fr. 2—3 mp.-nyi időközzel. 
A rengés következtében az ingaórák megállottak. Egyidejüleg dörgés hallatszott, 
a mely a berobogó vonat robajához hasonlított. Erőssége 59. (NEmEs Gvuszráv, 
áll. főnök.) 

d) D. u. 5 6. 59 p.-kor egy hevesebb és egy gyengébb lökésből álló Ír. 
Iránya valószinüleg DNy-ÉK-i volt. A rengés hatása abban állott, hogy a meg- 
figyelő lakásában az ingaóra megállott. Erőssége 59. (HAvsER, főgymn. tanár.) 

79. Nagy-Torak (Tor. m.). D. u. 6 ó. 10 p.-kor lökésszerü fr., a mely úgy 
tünt fel, mintha alulról felfelé hatott volna. A lökések oly rövidek és oly sürüek 
voltak, hogy egymástól elválasztani és megolvasni nem lehetett. Az első lökés 
volt a legerősebb, úgy hogy sok kis gyermek a földre esett. Iránya DK-ÉNY-i 
volt. A rengés következtében 200 kémény többé-kevésbbé bedőlt és igen sok ház- 
ban a falak megrepedeztek. A Béga-csatornában a víz körülbelül 1 m. magas 
hullámokat vetett. A rengéssel egyidejüleg menydörgéshez hasonló hangtüne- 
mény hallatszott és a fr. egész tartama alatt tartott. Erőssége 79. ( CÜHORLÉ GyuLA. ) 

80. Német-Bogsán (Krassó-Sz. m.). D. u. 6 ó.-kor rendkivüli erős fr. ( Pest. 
Lloyd ápr. 3.) 

81. Német-Écska (Tor. m.) D. u. néhány mp.-el 6 ó. előtt eleinte gyengébb, 
majd erősebb reszketés, utóbb rázás, végül lökések, 8—10 mp. tartammal. Összesen 
mintegy 10—18 oldalról jövő lökést vagy rázást lehetett észlelni, a melyeknek 
következtében a fák és házak erősen inogtak. . iránya ÉD-i volt. A rengés alatt 
és előtt kocsizörgéshez hasonló morajt lehetett hallani. Erőssége 5—69 között. 
(MAuzER Gyuza, kir. mérnök.) 

82. Német-Elemér ( Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor 2 hullámzó lökésből álló 
fr., a melyet rezgés követett. A lökések 2 mp.-ig tartottak, a rezgés 30 mp.-ig. 
Rombolást nem okozott. Íránya DNy-ÉK. A rezgést 30 mp.-ig (2?) tartó dörgés 
kisérte. Erőssége 5—6" között. ( Községi előljáróság. ) 

83. Német-Csanád (Tor. m.). D. u. 6 ó. 5 p.-kor néhány mp.-ig tartó, DK- 
1Ny-i irányu hullámzó fr. volt. A hullámzás meglehetős erős volt úgy, hogy a 
lakók rémülten futottak az utczára. A rengés nagy zajjal jött. Az ablakokat meg- 
zörgette, a függőlámpák ingásba jöttek, az edények összecsörömpöltek. Erőssége 
4—5" között. (FRANK HENRIK, áll. tanító.) 

84. Ó-Becse (Bács-B. m.). D. u. 6 ó.-kor nagy zajjal jövő, 2 mp.-ig tartó 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 991 


KNy-i irányu fr., a mely csekély kárt okozott. Erőssége 5—6? között. (N. P. Jour- 
nal ápr. 3.) 

85. Ó-Kér (Bács-B. m.). D. u. 5 ó. 50 p.-kor DK-ről ÉNy-ra tartó fr., a mely 
3 mp.-ig tartott. Ajtók és ablakok zörögtek. Kis képek a falon ingásba, jöttek, 
FErőssége 4". ( BIERBRUNNER GuszrTÁv, ág. ev. lelkész.) 

86. Ó-Lécz (Torontál m.). D. u. 5 ó. 57 p.-kor egy lassu hullámzó lökésben 
nyilvánuló fr., a melyet körülbelül 2 mp.-ig tartó rezgés követett. A rengés az 
épületeket elég erősen megingatta, de repedések nem támadtak. Iránya ÉK-DNYy-i 
volt. A fr.-el egyidejüleg rövid — körülbelül 4 mp.-ig tartó — dübörgésszerü 
moraj hallatszott. Erőssége 59. (JEGES LaJos.) 

87. Ó-Telek (Torontál m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor lassu hullámzó ingásból 
álló fr., a mely oly erős volt, hogy a szabadban levő megfigyelőnek meg kellett 
fogódznia, hogy el ne essék. Tartama 5 mp. volt. A rengés következtében a köz- 
ségben 36 kémény roskadt össze, a templom jelentékenyen megrepedt, alig 
maradt épület, a mely többé-kevésbbé meg ne repedezett volna. Iránya Ny-K-i 
volt. A moraj az ingást megelőzte és menydörgéshez hasonlított. Brőssége 79. 
(VÉGH FERENCz.) 

38. Oppova (Tor. m.). D. u. 6 ó. körül erős 3—4 mp.-ig tartó hullámos fr. 
volt az ajtó, ablak, függő-lámpa feltünő lengése mellett. Iránya DK-ÉNY-i volt. 
Erőssége 4—59 között. ( THEopokovIics 8., gyógyszerész.) 

89. Oravicza (Krassó-Ször. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor az iróasztalnál ülő 
megfigyelő úgy érezte, mintha valaki székét megingatta volna, s utánna rögtön 
dübörgést hallott. Nyomban erre alulról két lökés következett. A fr. következté- 
ben a pályaudvaron levő kocsik lánczai inogtak ; az órák megállottak. Erőssége 42. 
(KtIxGER KÁRotLy, áll. főnök.) 

90. Orsova a) (Krassó-Ször. m.). D. u. 5 ó. 46 p.-kor 4—5 mp.-ig tartó 
hullámos fr., a melynek következtében a szobában levő butorok recsegtek. Erős- 
sége 3—4." között, ( BLocH SÁNDOR.) 

b) Orsován a szabadban a fr.-t nem érezték. ( MILHorFER LaJos, áll. főnök.) 

91. Orlovát (Tor. m.). D. u. 6 "/4 ó.-kor 5—6 gyenge, dé gyors egymásután- 
ban következő hullámzó lökésből álló fr. 5 mp. tartammal. Iránya É-D-i volt. 
A közel levő folyón a fr. É-D-i irányu hullámokat vert. A rengés tartama alatt 
halk dörgést lehetett hallani. Erőssége 4—59 között. ( RApoJEsEvrcs Dusan.) 

92. Pádé a) (Tor. m.). D. u. 6 ó. 15 p.-kor egyenletesen hullámzó fr. 10 mp. 
tartammal. A butorok, edények, függő tárgyak mozgásba jöttek. Iránya D-D-i 
volt. A. rengés ideje alatt terhes kocsi zörgéséhez hasonló moraj hallatszott. 
Erőssége 4—59 között. ( HELLEBRANTH LaJos.) 

b) D. u. 6 ó. 15 p. 22 mp.-kor lassú ingásban, majd reszketésben nyilvá- 
nuló fr. Tartama 4 mp., iránya DK-ÉNY-i volt. A rengést rövid moraj kisérte. 

93. Pancsova. a) D. u. 5 ó. 57 p.-kor fr. Ny-K-i iránynyal. (Pester Ul. ápr. 3.) 

b) D. u. 5 ó. 59 p.-kor állott be a fr., a mely oldalról érzett erősebb lökés 
gyanánt hatott. Ezt még 2 lökés követte, egy erősebb és egy gyengébb. A lökések 
közötti időköz mintegy 3 mp. volt. A rengés következtében a nyitva levő ajtók 
ide-oda inogtak, Iránya ÉNy-DK-i volt. Csak az első lökést kisérte robogás. Erős- 
sége 49. ( ToRgpar Gyökgy, áll, főgymn. ig.) 

c) D. u. 5 ó. 56 p.-kor 4—5 mp.-ig tartó Ír., a mely egy lökésből és ezt 


999 LAJOS FERENCZ. 


követő reszketésből állott. Oly erős volt, hogy a szobában levő butorok inogtak ; 
a gázvilágítási csillárok 10—15 cm. távolságra lengtek ki. A rezgés 2 mp.-ig tar- 
tott. Iránya D-É-i volt. Moraj hallatszott. Erőssége 49. (Csáwnyr Isrván EDE.) 

94. Párdány (Tor. m.). D. u. 5 ó. 58 p.-kor a 3 erős oldallökésből álló fr. követ- 
keztében a megfigyelő majdnem elesett. A lökéseket DK-ÉNY-i irányu erős hul- 
lámzás követte. A lökések 2 mp.-ig, a hullámzás pedig 2—3 mp.-ig tartott. A lakó- 
házak többé-kevésbbé megsérültek, sok kémény bedőlt, a vakolat nagy tömegben 
hullott le. A fr.-t távoli, 1 mp.-ig tartó, menydörgésszerü moraj előzte meg. 
Erőssége 7". (HERTELENDY IMRE.) 

95. Perjámos (Tor. m.). D. u. 5 ó. 58 p.-kor először rázásban, majd 2 mp.-re 
rá 2 lökésben nyilvánuló fr. Tartama 3—4 mp. volt. A rengés, a melylyel egy- 
idejüleg 2—3 mp.-ig tartó rövid dörgés hallattszott, DKK-felől jött. Erőssége 49, 
( GYERTYÁNFFY DÉNES, főszolgabiró. ) 

96. Perlasz (Tor. m.). D. u. 5 ó. 58 p.-kor erős ingásból és 2 külön lökésből 
álló fr. dörgéssel kapcsolatban. A lökéseket rezgés követte. Az előbbiek 10—12 
mp.-ig tartottak, az utóbbi pedig 5 mp.-ig. Iránya b-D. Erőssége 5—69 között. 
( Előljáróság. ) 

97. Pancsovai járás. T.-Almás, Bárányos, Barcsa, Beresztocz, Dolova, 
Franczfeld, Glogan, Hertelendy-falva, Homolicz, Révaujfalu, Sándoregyháza, 
Szefherin, Sztarcsova községekben d. u. "/46 és 6 ó. között lassu ingásszerü Ír. 
volt érezhető 2—2 lökéssel. Az említett községekben a lökések 1—3 mp.-ig tar- 
tottak, a második lökés mintegy 5—10 mp. mulva következett az első után. Az 
összes községekben D-É-i irányu volt a rengés csendes morajtól kisérve, minden 
dörgés nélkül. (Pancsovai járási főszolgabiró. ) 

98. P.- Vedresháza (Tor. m.). ÉNy-DK-i irányu fr., a melyet a szabadban 
levők nem éreztek. Erőssége 39. ( Bárnism JÁnos.) 

99. Rogendorf (Tor. m.). D. u. 5 ó. 48 p.-kor oldali lökésekből álló fÍr., a 
melyet rezgés követett. A lökések tartama 10 mp., a rezgésé pedig 14 mp. volt. 
A fr. következtében több kémény bedőlt, az épületeken erős repedések támadtak, 
a szobák menyezetének kötőgerendái megrepedtek. Iránya Ny-K-i volt. Igen erős 
dörgés hallatszott, a mely úgy tünt fel, mintha messziről jönne, majd olyan lett, 
mint mikor a vonat egy vashídon megy keresztül s végre úgy hallatszott, mintha 
forrott volna az ember lába alatt minden. Erőssége 79. (Ravuscn Lászzó, gazdatiszt.) 

— 100. Román-Bogsán (Krassó-Ször. m.). D. u. "/46 ó.-kor fr., eleinte apró 
lökésekből állott, majd később menydörgésszerü morajjal erős ingásba ment át 
és az épületeket erősen megingatta. A menydörgésszerü moraj a rengéssel egy- 
idejü volt. Tartama 15—20 mp., iránya ÉK-DNYy-i volt. Erőssége 59. (CSÁszka 
Jáwos, műszaki hivatalnok.) 

101. Román-Écska (Tor. m.). D. u. 6 ó.-kor hullámzásból és 4 lökésből 
álló fr., 5 mp. tartammal. A fr. következtében 4—5 rozoga kémény összedőlt. 
Iránya ÉNy-DK. A dörgés, a mely távoli égzengéshez hasonlított vagy 10 mp.-ig 
tartott. Erőssége 6—7" között. ( MorsáR János, körjegyző.) 

102. Román-Kécsa (Tor. m.). D. u. körülbelül 6 ó. 10 p.-kor hatalmas mo- 
rajtól megelőzött fr., a mely 4—5 erős lökésből állott. Iránya MESIDL AN rengés 
következtében az emberek házaikból kiszaladtak, a gyermekek sirni kezdtek. Egy 
pár kémény bedőlt. Erőssége 79. (Rácz János, tanító.) 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 993 


103. Román-Petre (Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor egyfolytában hullámzó fr. 
30—40 (?) mp. tartammal. A rengés a butorokat mozgásba, hozta. Iránya É-D, 
Dörgés vagy morajt nem lehetett hallani. Erőssége 49. (KEcCSKEMÉTHY GYULA, 
s. jegyző.) 

104. Rudna (Torontál m.). D. u. 5. ó. 55 p.-kor erős, 3 mp.-ig tartó fr. 
K-Ny-i iránynyal. A rengést gördüléshez hasonló földalatti moraj kisérte. Erős- 
sége 59. (Pester Ul. ápr. 3.) 

105. Rudolfsgnád a) (Torontál m.). D. u. 5 és 6 ó. között fr., a mely a, 
házakat erősen megrázta, a butorok elmozdultak, a fák reszkettek, sok kémény 
beomlott. Tartama 3 mp. volt. Erőóssége 79. 

b) D. u. 5 ó. 50 p.-kor fr., a mely alulról lassu reszketésből állott, előbb 
gyengén, később erősebben, majd hirtelen abbahagyva, még sokáig parányi resz- 
ketést lehetett érezni. A lökések több mp.-ig tartottak, a rezgés mintegy 5 p.-ig (?) 
A fr. következtében 2 kémény összedőlt és 2 ház tüzfala végig repedt, Iránya 
DK-ENYy. A rengéssel egyidejüleg 3 mp.-ig tartó dörgés. Erőssége 69. (FERcH 
Rezső, községi jegyző.) 

106. Saágh (Temes m.). D. u. 6 ó.-kor menydörgésszerü morajtól megelő- 
zött hullámzó fr. A moraj iránya K-Ny-i, a rengésé pedig D-É-i volt. Erőssége 59. 
( LÖFFLER MÁRTON.) 

107. Sándorfalva (Tor. m.). D. u. 6 ó. 40 (?) p.-kor egy lökésből álló pilla- 
natnyi fr., a melynek következtében az ablakok, ajtók megzörrentek. A függő- 
lámpa K-Ny-i irányban lengett körülbelül 5 p.-ig. Moraj nem hallatszott. Erőssége 
4—59" között. (KERvxucH Apotzr, ág. ev. lelkész.) 

108. Sándorudvar (Tor. m.). D. u. 5 ó. 56 p.-kor Ír., a mely hullámzó moz- 
gásból állott, 6 mp. tartammal. Lökéseket nem lehetett érezni. A moraj a rengést 
nyomban követte és mintegy 3—4 mp.-ig tartott. (VáGH János, áll. előljáró.) 

109. Soborsin (Arad m.). D. u. körülbelül 5 ó. 35 p.-kor igen csekély 
mérvü fr., a mely jóformán csak az emeleti lakásokban volt érezhető. Erőssége 39. 
(ÁII. főnökség.) 

110. Szabadka a) D. u. 6 ó.-kor az egész városban eléggé érezhető fÍr., a 
mely a butorokat kimozdította helyükből. (Pester Ll. ápr. 3.) 

b) D. u. 6 ó. előtt 5 p.-el hullámzó mozgásból és egy lökésből álló : fr. 
A megfigyelő szerint a rengés iránya valószinüleg K-Ny-i volt. Tartama 3 mp. 
(OLsavszzgy GÉZA, ) 

c) D. u. 5 ó. 56 p. 20—25 mp.-kor 2 hullámzó lökésből álló fr. Az első 
lökés mintegy 3 mp.-ig tartott, a másik, a mely valamivel gyengébb volt, talán 
nem egész 1 mp.-nyi időköz után, 2 mp.-ig. [ránya ÉK-DNy. A. megfigyelő az 
első lökés után gyenge morajt hallott, a mely a második lökés után már nem 
hallatszott. Erőssége 3—4? között. (Kganrrcn Jásos, máv. hivatalnok.) 

d) D. u. pont 6 ó.-kor 1 mp.-nyi Ír. D-D-i iránynyal (SziGeruny, gyógyszerész. ) 

111. Szécsány (Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor egy erős lökésben nyilvánuló 
fr., a melyet 25—30 mp.-ig tartó reszketés követett. A rengés következtében a 
butorok kimozdultak helyükből, az épületek tetejéről vakolatdarabok estek le, 
sőt a községben egy kémény be is omlott. Irárya K- ÉNy. A K-Ny-i irányban 
függő órák nem állottak meg, a más irányban levők igen. A rengés alatt folyto- 
nos dübörgés hallatszott. Erőssége 79. ( KeRrész JÓZSET. ) 


294 LAJOS FERENCZ. 


112. Szeged a) D. u. 6 ó.-kor DK-ről jövő fr., a melynek következtében az 
órák megállottak, a képek és lámpák ingó mozgásba jöttek. Erőssége 4". (N. P. 
Journal ápr. 3.) 

b) D. u. 5 ó. 57 p.-kor következett be a fr., mintegy "/2 p-nyi tartammal. 
Iránya É-i volt, kis eltéréssel K-felé. A hullámzó mozgás következtében a buto- 
rok mozgásba jöttek. Abban a házban, a melyben a megfigyelő a fr. alkalmával 
volt, a mozgást a 2-ik emeleten erősen lehetett érezni, mert az épület azon része, 
a mely a sarokra szól, egészben rengett, míg a szomszéd házzal összeépített szo- 
bákban a rengés nem volt észlelhető. Erőssége 49. (Dr. SZÉKELY Virmos, ügyvéd.) 

c) D. u. 6 ó.-kor 4—5 mp.-ig tartó kisebbszerü rengés, a melynek hatása 
alatt a szobában a kisebb tárgyak, edények csörömpöltek s utánna pedig földalatti 
moraj kiséretében nagyobb É-D-i irányu hullámzás volt 3—4. mp.-ig. Erőssége 49. 
(TaRasz Móricz.) 

d) D. u. 6 ó. előtt néhány p.-el erős földalatti moraj hallatszott, a melyet 
nyomban É-D-i irányu, pár mp.-ig tartó rengés követett. A ház, a melyben a 
megfigyelő volt, recsegett, a szoba butorai mozgásba jöttek, az inga-óra sulyai 
inogtak. Erőssége 49. ( BELLE FEREncz, polg. leányisk. tanár. ) 

e) D. u. 5 ó. 56 p.-kor 2 reszketésből álló Ír., a mely a függő tárgyakat kis 
rezgésbe hozta. Tartama 10 mp., a két rezgés közötti időköz 4—5 mp. volt. 
Iránya DK-ÉNY. Moraj nem hallatszott a tüneménynyel kapcsolatban. Erőssége 
3—4" között. (ScHANDL MIixLós, fögymn. tanár. ) 

f D. u. 5 ó. 58 p.-kor hullámzó rezgésszerü fr., a mely a függő-lámpát 
DNy-ÉK-i irányu lengésbe hozta, valamint a megfigyelő fali órájának sulyait is. 
(FIRBÁS NÁNDOR. ) 

g) D. v. 5 ó. 57 p.-kor igen gyengén hullámzó fr. 4—5 mp. tartammal. 
A hullámzást 2 mp.-ig tartó rezgés követte. Kárt nem okozott. Iránya DK-ÉNY. 
Egyidejüleg igen erős moraj hallatszott. (GRÓB IMRE.) 

113. Szentes. D. u. 6 ó. tájban gyenge ingásban nyilvánuló fr., a mely leg- 
feljebb 3 mp.-ig tartott. Iránya K-Ny-i vagy fordított. Csak a tudósítást küldő, a 
ki a fr. alkalmával ágyban feküdt, észlelte egyedül a rengést, tehát igen gyenge 
volt, morajt sem lehetett hallani. Erőssége  . 39. (Dr. Füsri MOLNÁR SÁNDOR, 
ügyvéd.) 

114. Szerb-Aradácz (Torontál m.). D. u. 6 ó. tájban egy lökésből álló Ír. 
körülbelül 6 mp. tartammal, D-É-i iránynyal. Erőssége 59. (Előljáróság.) 

115. Szerb-Elemér (Tor. m. ). D. u. 5 ó. 55 p.-kor 10—11 mp.-ig , tartó 
csörgéstől, recsegéstől kisért, 4 lökésből és rezgésből álló fr., a melyek közül az 
első a legerősebb, a 2-ik, 3-ik, 4-ik fokozatosan gyengült. A lökések 5—6 mp.-ig, 
a moraj és rezgés 10—11 mp.-ig tartottak. Kárt nem okozott. Iránya D-É. Erős- 
sége 5—6? között. (KvarsáKk NÁNpox, községi jegyző.) 

116. a) Szerb-Ittebe (Tor. m.). Erős fr. 1 p.-ig. (Pester Ll. ápr. 3.) 

b) D. u. 6 ó. 2 p.-kor erős rázkódtatásból és lökésekből álló fr. (Szerb- 
Ittebe, Tibormajor) 10—12 mp. tartammal. A majorban levő kútból a fr. alkal- 
mával kéngáz ömlött ki, a mely meggyujtva "/4 óráig égett. A rengés hatása 
következtében 4 kémény részben, 2 kémény egészen ledőlt, az épület falai meg- 
repedeztek. Iránya DNy-ÉK. A fr. előtt és alatt borzasztó erős dübörgő moraj 
hallatszott. Erőssége 7". 


Mn lassan sss 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 995 


c) D. u. 6 ó. előtt hullámos lökésekben nyilvánuló fÍr., a melyet 0-5—-1 
mp.-el moraj előzött meg. A moraj olyan volt, mintha a földben erősen dörögne. 
Ezen rengést követő éjjel a lökések mind alulról-felfelé irányultak. A rengés követ- 
keztében kémények omlottak be, a vakolat lehullott a falakról, a szekrényekről a 
könnyebb tárgyak lebuktak. Azon ingaórák, a melyek nem H-D-i irányban leng- 
tek, megállottak. A rengés iránya É-D-i volt. Az első rengésnél dörgés, a többiek- 
nél pedig durranás és rezgés v(?) hallatszott. Érdekes tüneményt észlelt a meg 
figyelő a cselédjei lakán, a mely K-Ny-i irányu és mintegy húsz öl hosszú. Ennek 
az épületnek cserépfödelén a Tr. mindkét oldalon a cserepeket csomópontszerüen 
4 helyen, mintegy 175 m. átmérőjü körben összeforgatta. Másutt azonban sem- 
mit sem lehetett észrevenni. Erőssége 79. (JENovax ZOLTÁN.) 

117. Szerb-Nagy-Szt- Miklós (Tor. m.). D. u. 5 ó. 50 p.-kor hullámzó moz- 
gásu fr. 8—10 lökéssel, a melyek az épületeket szemmel láthatólag mozgásba 
hozták. Egyidejüleg a kapu alatt elvonuló ágyuk dübörgéséhez hasonló hang 
hallatszott. A szoba boltozata, a melyben a megfigyelő volt, porzott. Tartama 
8—10 mp. Erőssége 59. (Z8orwar JózsEr, m. kir. adópénztáros. 

118. Szóreg (Tor. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor hullámzó fr. 2 mp. tartammal. 
[ránya DNy-ÉK. Morajt a megfigyelő nem hallott, még ha lett volna is moraj, 
nem lehetett volna hallani az épen akkor a pályaudvarhoz közel robogó vonat 
dübörgésétől. Erőssége 49. ( RoBoz Lipór, áll. főnök.) 

119. Temes-Kubin a) (Temes m.). D. u. 6 ó. 15 p.-kor 2 egyforma erejü 
hullámzó lökésből álló fr. Tartama 8—10 mp. ; iránya DK-ÉNY. Egyidejüleg mo- 
raj is hallatszott. Erőssége 49. (PorxgRácz Mixzós, főszolgabiró. ) 

b) D. u. "/4 6 ó.-kor fr. 2 hatalmas lökéssel, K-Ny-i irányban. ( WENNES MIKk- 
Lós, isk. igazgató.) 

120. Temes-Rékás (Temes m,). D. u. 5 ó. 55 p.-kor 6 hullámszerü lökésből, 
majd rezgésből álló fr., a melyet a távolban dörgő ég tompa morajához hasonló 
hangtünemény előzött meg. Tartama 5-—6 mp. volt. A fr. következtében a függő 
tárgyak ingásba jöttek és az épület repedéseiből homok ömlött ki. Iránya DK- 
ÉNY-i volt, mert a függő-lámpa is ezen irányban lengett. Erőssége 69. (JESZENSZKY 
János, főszolgabiró.) 

121. Temesvár. a) D. u. pont 6 ó.-kor erős fr., a mely különösen az emele- 
tek lakóinál nagy félelmet okozott. A rengés következtében a rozzant piarista 
templomon a repedések megnagyobbodtak, sőt a torony leomlásától lehetett tar- 
tani, de csupán néhány párkány omlott le. A lakásokban az edények leestek a 
helyükről. Az iránya DK-ÉNY-i volt. Erőssége 5—69 között. (N. P. Journal 
ápr. 3.) 

b) A meteorologiai állomás jelentése szerint d. u. 5 ó. 56 p.-kor volt a Ír., 
a mely egy hosszabb — 4—5 mp.-ig tartó — hullámzásból és ezután mindjárt 
egy rövid lökésből állott. A rengést a villámos kocsi zúgásához hasonló zaj kisérte. 
Iránya DNy-ÉK-i volt. Sok lakásban a szekrény és konyha ajtaja kinyilt, az óra 
megállt, a képek a falon, a cserépedény a szekrény tetején csörömpölve verődött 
egymáshoz, a Tigris-uteczában egy kémény bedőlt. Erőssége 5—6" között. ( Pesti 
Hirlap ápr. 5.) 

c) D. u. 5 ó. 58 p.-kor fr., a mely 3 hullámból és utánna azonnal egy viz- 
szintes lökésből állott. Tartama körülbelül 6. mp. volt. A rengés DK-ről jött. Vele 


996 LAJOS FERENCZ. 


egyidejüleg erős dörgés volt hallható, a mely a perronra berobogó vonat robajá- 
hoz hasonlított. (NEUBER JEnő, áll. főnök.) 

192. Tolvadia (Torontál m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor meglehetősen erős fr., a 
mely 8—10 mp.-ig tartott. Erőssége 59. (Áll. főnök.) 

123. Torontál-Almás (Tor. m.). D. u. 6 ó.-kor 4 lökésből álló hullámzó fr., 
a melyek közül az első és utolsó gyenge, a második és harmadik erős volt. Iránya 
K—VNy. Kárt nem okozott. A falon függő tárgyak erősen inogtak. Erőssége 49. 
( Marrvasovszxy, áll. tanító. ) 

124. Torontál-Dcszk (Tor. m.). D. u. 6 ó.-kor fr. morajjal kapcsolatban. 
A fr. a butorokat és edényeket mozgásba hozta. Erőssége 59. 

125. Torontál-Erzsébetlak (Tor. m.). D. u. 5 ó. 30 p.-kor egy hullámos 
lökésből álló fr., 2 mp. tartammal, vasuti kocsik dübörgéséhez hasonló morajjal. 
A rengés következtében az épületek gerendázata recsegett. Iránya É-D-i volt. 
Erőssége 5—69 között. (PÁRraYx ZOLTÁN, közs. jegyző.) 

126. Tót-Aradácz (Tor. m.). D. u. 6 ó. tájban egy lökésben nyilvánuló fr., 
5—6 mp. tartammal a lökést követő rezgéssel együtt. A rengést dörgésszerü mo- 
raj kisérte. Iránya D-É. Erőssége 59. (Közs. előljáróság.) 

127. Török-Becse (Tor. m.). D. u. 5 ó. 40 p. körül fr., a mely reszketésben 
nyilvánult. A megfigyelő külön lökéseket nem vett észre. Tartama 3—4 mp. 
A lakásokban a képek és egyéb függő tárgyak elmozdultak. A rengés valószinüleg 
DNy-felől jött. Moraj nem volt hallható. Erőssége 4—59 között. (Dr. WELIACcHA 
KáÁRroLny.) 

128. Török-Kanizsa a) (Tor. m.). D. u. 6 ó. 1 p.-kor erős reszketésben nyil- 

vánuló fr., a mely mintegy 6—10 mp.-ig tartott. Iránya DK- -ÉNYy. A rengés alatt 
erős moraj hallatszott, hasonló ahhoz, a midőn nagy terhes kocsik haladnak 
kövezett utczán végig. ( TANIÁN EMIL.) 

b) D. u. közvetlen 6 ó. előtt DK felől jövő, társzekerek dübörgéséhez 
hasonló morajtól megelőzött, 2—3 lökésből álló fr. A dübörgés tartama 4—5 mp. 
volt, a rázkódtatásé pedig 2—3 mp. A rengés hatása alatt a függő tárgyak ingásba 
jöttek. Erőssége 49 lehetett. ( TALLIÁN JENŐ.) 

129. Uj-Arad a) (Temes m.). D. u. 6 ó. 10 p.-kor terhes kocsi robajához 
hasonló zajtól kisért fr., a melynek iránya ÉNy-DK- 1 da A szobákban az edé- 
nyek mozgásba jöttek a rengés hatása alatt. Erőssége 49. (SEIDNER ADOLF, nyug. 
vasuti hiv.) 

b) D. u. 5 ó. 55 p.-kor hullámzó gyenge fr., a mely 2 hullámos lökésből 
állott. Iránya ÉK- DNy. A rengéssel egyidejüleg dörgéshez hasonló moraj hallat- 
szott. ( KRAusE BRuno, közs. tanító.) 

130. Ujvidék. a) Néhány p.-el d. u. 6 ó. előtt meglehetős erős fr. DK-ÉNY-i 
iránynyal, erős földalatti morajtól kisérve. Tartama 6 mp. volt. (Pest. LI. ápr. 3.) 

b) D. u. 5 ó. 59 p.-kor hullámzó mozgásban nyilvánuló fr., 2—3 mp. tar- 
tammal, mp.-kint 2 hullámszerü lökéssel, Iránya K-Ny. A fr.-el egyidejüleg olyan 
moraj volt hallható, mintha vonat halad el lassan az épület előtt. A. rengés 
következtében a képek a falon elmozdultak, a függő-lámpa ingásba jött, az 
épület K-i részén az ingaórák megállottak. Erőssége 4". (Püspöki Guszráv, áll. 
főnök.) 


c) A fr. alkalmából hatalmas moraj hallatszott és a butorok elmozdultak 


mi 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 99 


helyükből. Az észlelő szerint a rengés sem hullámzó, sem lökésszerü nem volt, 
hanem ettől eltérő, meg nem határozható mozgást tapasztalt a széken, a melyen 
ült. Az iránya ÉNy-DK-i volt. A járó-kelők semmit sem éreztek, Erőssége 3—49 
között. (HELLERNÉ ZSsórrA, áll. polg. isk. tanítónő.) 

d) D. u. 6 ó. előtt 3 p.-el az ülő megfigyelő úgy érezte, mintha hátulról 
meglökték volna. Erre nyomban egy még erősebb lökés következett. A. fr. hatása 
alatt az ablakok zörögtek, a függőlámpa IDŐ irányban lengett, az edények 
elmozdultak. A rengés iránya DNy-ÉK-i volt. Erőssége 42. (Dr. L. STAnoJEvró.) 
nagyobb hullámból állott. A két hullám együttvéve 4 mp.-ig tartott. A. rengés 
hatása alatt a városban az ingaórák több helyütt megállottak, a függő-lámpák 
ingásba jöttek, szabadban a fák koronái DK-ÉNY-i irányban erősen himbálódtak, 
a mi megegyezik a fr. irányával. A hullámzást kocsizörgéshez hasonló zaj előzte 
meg, a mely a hullámzás alatt is hallható volt. Erőssége 49. ( ZANBAUER ÁGOSTON, 
főgymn. tanár.) 

131. Uj-Moldova (Krassó-Ször. m.). D. u. 6 ó. 35 p.-kor 3 erős lökésben 
nyilvánuló, Ny-K-i irányu fr., melyet erős földalatti moraj előzött meg. A 3-ik 
lökés volt a legerősebb. A lökések tartama 2—3 mp. 8—10 mp.-nyi időközökkel. 
A rengés a függő-lámpákat csekélyebb ingásba hozta. A moraj, a mely recsegés- 
szerü volt, megelőzte a fr.-t. Erőssége 3—49 között. ( DYLL Guszráv.) 

132. Varjas (Temes m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor 5 mp. tartamu, DK-ÉNY-i 
irányu, morajtól kisért fr. volt. Erőssége 59. (BREsz BÉLA, áll. főnök.) 

b) A. fr., a mely É-D-i irányu volt, 4 mp.-ig tartott. (Pesti H. ápr. 5.) 

. 133. Vaskő a) (Krassó-Ször. m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor fr., a melynek iránya 
NyNyÉ—KKD. Moraj nem hallatszott. A falon függő tárgyak megmozdultak a 
recsegés hatása alatt. (KRONAWwETTER JÁnos, hiv. szolga.) 

b) D. u. 6ó.5 p.-kor rezgő fr., a melyet ingó mozgás követett. Íránya K-Ny. 
Tartama 10 mp. A rengés következtében az edények összeütödtek. Egyidejüleg 
a ház előtt elhaladó terhes kocsi robajához hasonló hang hallatszott, 4 mp. tar- 
tammal. Erőssége 4—59 között. (JOHANN EMBACHER, felőr.) 

c) D. u. 5 ó. 55 p.-kor fr., (Reichenstein-Grube— Vaskó) a mely először resz- 
ketésből állott, alig hallható menydörgésszerü morajjal, azután erősebb reszketés 
következett, a mely végül erős hullámzásba ment át. A hullámzás, a mint a buto- 
rokon megfigyelhető volt, 5—6 cm.-t tett ki. Az épület K-felé ingott és a falakról 
vakolat hullott le. Az ablakok zörögtek a rengés alatt. Az egész tünemény tar- 
tama 10—12 mp. volt. Erőssége 4—59 között. (BENE Géza.) 

d) D.u.5ó. 55 p.-kor hullámzó mozgásból álló fr., a mely körülbelül 
3 mp.-nyi reszketésbe ment át. A hullámzó mozgás 2 mp.-ig tartott. Iránya ÉK- 
DNYy-i volt. A tüneményt körülbelül 4—5 mp.-ig tartó moraj előzte meg, a mely 
lassan fokozódott és egy puffanással végződött. A puffanással vette kezdetét a 
rengő mozgás. A fr. hatása alatt az ablakok, ajtók zörögtek, az edények össze- 
csörrentek, a függő-lámpa ingásba jött, sőt még a sulyosabb butorok is megmoz- 
dultak. Erőssége 4—5? között. (BENE Géza b., gondnok.) 

134. Weitzenried (Krassó-Ször. m.). D. u. "/.46 ó.-kor a megfigyelő háza 
folyosóján állva hallotta, hogy az ebédlő ajtaja 4—5 mp.-ig olyanformán zörgött, 
mintha valaki belülről jól megrázta volna. A megfigyelő maga nem érezte a ren- 


998 LAJOS FERENCZ. 


gést, csak másoktól hallotta, hogy az említett időben Hi irányu Ír, volt. Erős- 
sége 3—49 között. (SZMETANA ÁGosrox, T. k. lelkész.) 

135. Versecz. a) D. u. 6 ó. előtt 3 p.-el, 3—4 mp.-ig tartó Ír., a mely reszke- 
téssel kezdődött, majd hullámzó mozgásba ment át. Iránya K-DNy-i volt. 

b) D. u. 5 ó. 56 p.-kor hullámzó fr., a melynek tartama 12—13 mp., meg- 
szakítás nélkül. Iránya Ny-K. Az óra azért nem állott meg, mert lengési síkja 
összeesett a fr. irányával. Az óra lengési síkja ÉNy-DK-i volt. A rengéssel egyide- 
jüleg dörgés hallatszott. Erőssége 4—59 között. ( WALDHERR JózsEr, szig. gép. 
mérnök.) 

c) D. u. 5 ó. 56 p.-kor 1 mp.-nyi időközü 2 lökésből álló fr., a mely a falon 
függő tárgyakat ingásba hozta. Iránya É-D. A rengéssel egyidejüleg 2 mp.-ig 
tartó moraj volt hallható. Erőssége 49. (ZALA JózsEr.) 

d) D. u. 2—3 p.-el 6 ó. előtt fr., a melynek hatása alatt a házak falai meg- 
reszkettek, a képek a falakon mozgásba jöttek, az ablakok zörögtek. A rengést 
zugás előzte meg, a mely K-felé enyészett el. A rengés tartama 3 mp. volt. Iránya 
Ny-K. Erőssége 4". 

136. Vinga (Temes m.). D. u. 5 ó. 50 p.-kor hullámzó íÍr., 5—6 mp. tar- 
tammal. Iránya ÉK-DNYy. A fr.-t 2—3 mp.-ig tartó moraj előzte meg. Erőssége" 
4—59 között. ( Vingai járási szolgabiróság. ) 

137. Vojtek (Temes m.). D. u. 5 ó. 50 p.-kor fr., a mely hullámszerü volt és. 
kábítólag hatott a megfigyelőre. Tartama 2—4 mp. volt. A rengés hatása alatt az 
épületek meginogtak, a padláson ropogás hallatszott. [ránya É-D. A fr.-el egy- 
idejüleg az állomásra berobogó tehervonat dübörgéséhez hasonló hangtünemény 
volt kapcsolatban. Erőssége 59. (CHLESINGER MIKSA Mózes, áll. főnök.) 

138. Zimony a) D. u. 6 ó.-kor 3—4 mp.-ig tartó heves fr. K-Ny-i irányban. 
A rengés hatása alatt a butorok mozgásba jöttek és az ajtók maguktól felnyiltak. 
Erőssége 4—5?" között. (N. P. Journal ápr. 3.) 

b) D. u. 5 ó. 55 p.-kor zökkenésszerü Ír., a mely egy lökésből és ezt követő 
rezgésből állott. Tartama 8 mp. volt. Íránya D-É vagy megfordítva. A fr. irányá- 
val nem egy irányban lengő órák megállottak és az ablakok recsegtek. A rengés- 
sel egyidejüleg zúgás hallatszott. Erőssége 49. (NyrrRax AUREL, áll. főnök. ) 

139. Zombor. D. u. 5 ó. 58 p.-kor ingásszerü fr., 3—4 mp. tartammal. 
A rengés hatása abban állott, hogy a megfigyelő iróasztala és a rajta álló lámpa 
mozgott. ÍIránya É-D-i volt. Moraj nem hallatszott. Erőssége 39. ( SZTANKOVICS 
György, kir. főmérnök.) 

140. Zsebely (Temes m.). D. u. 5 ó. 55 p.-kor hullámzó Ny-K-i irányu fÍr., 
95—30 mp. (?) tartammal. A rengést, a melynek hatása alatt az ingaórák meg- 
állottak, egyidejüleg tartós dörgés kisérte. Erőssége 59. (A m. kir. áll. vasutak 
főnöksége. ) 

141. Zsigmondfalva (Tor. m.). D. u. 5 ó. 54 p.-kor hullámos lökésekből 
álló fr. körülbelül 4—5 mp. tartammal. A községben mintegy 8—9 kémény felső 
része lehullott. Iránya K-Ny-i volt. A fr. előtt távoli menydörgéshez hasonló mo- 
raj hallatszott, a mely után a rengés már észlelhetővé lett. Erőssége 6—7"9 között. 
(MAGos FERENcz és KERN FERENCZ.) 

142. Zsombolya a) (Tor. m.). D. u. 5 ó. 51 p.-kor K-ről jövő erős robajtól 
kisért fr., a mely 12 mp.-ig tartott. (N. P. Journal ápr. 3.) 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS, 999 


b) D. u. 6 ó. tájban hullámos fr., a mely olyan hatást tett a megfigyelőre, 
mintha a talaj sülyedne. Tartama körülbelül 15 mp. volt. Iránya É-D-i. A fr. 
hatása alatt 4 kémény ledőlt. Egyidejüleg erős kocsizörgésszerü moraj hallatszott. 
Erőssége 79. ( VAszimescu BÉLA, uradalmi kasznár.) 

c) D. u, 6 ó. 4 p.-kor 2 erős lökésben nyilvánuló, majd hullámzó mozgásba 
átmenő fr. A két lökés 2 mp. alatt követte egymást, a hullámzó mozgás pedig 
körülbelül 18 mp.-ig tartott. Iránya DK-ÉNY-i volt. A rengés következtében 
néhány kémény bedőlt. A fr. tartama alatt erős moraj hallatszott. Erőssége 79. 
(Dr. Csávosy IgGwácz, tb. főszolgabíró.) 

d) D. u. "/4 6 ó.-kor távoli menydörgésszerü moraj hallatszott, a mely mind- 
inkább közeledve erősbödött, míg utóbb ismét gyengülve megszünt. A. föld e 
közben erősen hullámzott, s ezzel egyidőben a föld heves reszketése is észlel- 
lelhető volt. A moraj és hullámzás iránya D-É-i volt. A rengés nemcsak a falu- 
ban, hanem a környékén is nagy károkat okozott, így Csöszteleken a falak sok 
helyen megrepedeztek, sok kémény béomlott és egy téglából épült háznak a tüz- 
fala bedőlt. Erőssége 79. ( KALmusz Awxpok, urad. vízmester.) 


Szives köszönetemet kell kifejeznem úgy a magam, mint a magyar 
földrengési bizottság nevében Dr. DIMITRIE AxruLa, szerb kir. állami geo- 
logus úrnak, a ki nem kimélve a fáradságot, oly szives volt, hogy az 1901. 
évi szerbiai földrengések adatait összegyüjtötte és a magyar földrengési 
bizottságnak megküldötte s így lehetővé tette, hogy a jelen földrengésre 
vonatkozó adatok teljesek legyenek. 

A következő adatokat, a melyek Szerbiára vonatkoznak, az ő adatai 
nyomán közlöm : 


1. Belgrád. Ápr. 2-án d. u. 6 ó. 16 p.-kor hullámzó É-D-i irányu ÍTr., mo- 
rajtól kisérve. A rengés 3 meglehetősen erős lökésből állott, a melynek következ- 
tében az ingaórák az É-D-i irányu falakon megállottak. Erőssége 4" lehetett. 

2. Grocka (Belgrádi kerület). Ápr. 2-án d. u. 5 ó. 50 p.-kor hullámzó K-Ny-i 
irányu, 6 mp.-ig tartó, elég erős fr. Erőssége 4". 

3. Jagodina (Moravai kerület). Ápr. 2-án d. u. 5 ó. 55 p.-kor DK-ÉNY-i 
irányu 2 mp.-ig tartó fr., a mely 6 ó. 15 p.-kor d. u. hullámzóan DNy-ÉK-i irány- 
nyal megismétlődött. Erőssége 39 lehetett. 

4. Koraéica (Belgrádi ker.). Ápr. 2-án d. u. 5 Óó. 50 p.-kor 1 mp.-ig tartó 
elég erős fr. Erőssége 49. 

5. Kragyjevac (Kragujevaci ker.). Ápr. 29-án d. u. 5 ó. 58 p.-kor gyenge Ír. 
FErőssége 39 lehetett. 

6. Kraljevo (Rudniki ker.). Ápr. 29-án d. u. 5 ó. 50 p.-kor Ny-K-i. irányu 
gyenge Ír. Erőssége 39. 

7. Kucevo ( Pozarevaci ker.). Ápr. 2-án d. u. 6 ó. 20 p.-kor 2 mp.-ig tartó 
2 lökésből álló fr. Erőssége 3—49 között. 

8. Lazarevac (Valjevoi ker.). Ápr. 2-án d. u. 6. ó. 16 p.-kor ÉNy-DK-i irányu 
10 mp.-ig tartó fr. Erőssége 3—4" között. 

9. Petrovac (Pozarevaci ker.). Ápr. 2-án d. u. 5 ó. 55 p.-kor Ny-K-i irányu 
meglehetősen erős fr. Erőssége 4". 


300 LAJOS FERENCZ. 


10. Pozarevac (Pozarevaci ker.). Ápr. 2-án d. u. 5 ó. 47 p.-kor ÉNy-DK-i 
irányu fr. Erőssége 49. 

11. Sabac ( Podrinjei ker. ). Ápr. 9-án d.u.6 ó.-kor D-É-i irányu, meglehetősen 
erős, morajtól kisért fr. Erőssége 49 lehetett. 

12. Smederevo (Smederevoi ker.). Ápr. 2-án d. u. 5 ó. 55 p.-kor Ny-K-i 
irányu 2 mp.-ig tartó fr. Erőssége 3—49 között. 

13. Veliki-Gradiste (Pozarevaci ker.). Ápr. 2-án DSK irányu 1 mp.-ig 
tartó fr. Erőssége 3—4" között. 

14. Visnica (Belgrádi ker.). Ápr. 2-án d. u. 6 ó.-kor É-D-i irányu 3 mp.-ig 
tartó fr. Erőssége 4". 

15. Zagubica ( Pozarevaci ker.). Ápr. 2-án d. u. 6 ó. 9 p.-kor É-D-i irányu 
erős morajtól kisért fr. Erőssége 3—4" között lehetett. 

Dr. Axrura adatai szerint érezhető volt még a jelen rengés Mitroviczán 
(Szerém m.), Stari Banovácon, Vukováron (Szerém m.), Banostoron (Szerém m.), 
Krcedinben (Szerém ma.). 

Negativ adatok érkeztek a következő helyekről : 

Hegyes-Feketehegy (Bács-Bodrog m.), Fülöpszállás (P.-P.-5.-K.-Kún m.) 
(VáÉcsEr Emir, áll. főnök). Kis-Kőrös P.-P.-5.-K.-Kún m.) (áll. főnök), Kalocsa 
(P. FÉvyr Gyura), Kecskemét (Áll. főnökség), Zombor (BoDNÁR GYöRGY és MoDEs 
János), Kis-Telek (Csongrád m.) (Luisirs Minány, áll. fönök), Rea (Hunyad m.) 
(Bupa Ápáwm), Kis-Kun-Félegyháza (P.-P.-S.-K.-Kún m.) (Nor Kownnráp, áll. főnök), 
Szarvas (BENka Gyura, gymn. igazg.), Nagy-Enyed (HEREPErI KÁROLY), Toroczkó 
(Torda-Aranyos m.) (Dr. FopoR Mózes), Malomvíz (Hunyad m.) (CSEH BERTALAN, 
erdőmester), Torda (Torda-Ar. m.) (Dr. WorrrF GyuLA). 


Ezen fr.-nek utórengései is voltak, különösen a centralis területen. 
Megismétlődött a rengés a következő helyeken : 


1. Jankahidon : ápr. 3-án d. u. 7 ó. 40 p.-kor 2—3 mp.-ig tartó gyenge 
rengés ; ápr. 8-án d. e. 10 ó. 30 p.-kor 10—15 mp.-ig tartó rengés. 

9. Katalinfawán: ápr. 3-án d. u. 5 ó. 12 p.-kor; ápr. 4-én este 7 Óó. 
40 p.-kor. 

3. Kis-Oroszon : ápr. 3-án d. u. 3 ó.-kor, a melyet azonban már csak keve- 
sen éreztek ; ápr. 4-én "/48 és 8 ó. között szintén volt fr., de ez még az előbbinél 
is gyengébb volt. 

4. Kis-Torákon : ápr. 3-án d. u. 5 ó.-kor ; ápr. 4-én d. u. 7 ó. 30 p.-kor. 

5. Klekken : ápr. 3-án este 7 ó. 45 p.-kor reszketésszerü fr., kocsizörgéshez 
hasonló morajtól kisérve, 10 mp. tartammal. 

6. Magyar-Csernyán : ápr. 4-én, 5-én, 6-án csekély erősségü rengések 2—3 
mp. tartammal, de az első napénál jóval gyengébbek voltak. 

7. Magyar-Szt.- Mihályon : ápr. 3-án 7 ó. 40 p.-kor gyenge lökés ; ápr. 8-án 
reggel 3 ó. 30 p.-kor 10—15 mp.-ig tartó rengés. 

8. Módoson : ápr. 3-án reggel "/23 ó.-kor jóval gyengébb rengés, olyan 
moraj kiséretében, mintha valaki vasrudakat hengergetne a szoba padlója alatt. 

9. Nagy-Kikindán : ápr. 3-án este 9 ó. 15 p.-kor gyenge rengés 5—6 mp. 
tartammal. 

10. Nagy-Torákon : ápr. 3-án reggel "/2 3 ó.-kor 2 mp. tartammal; ugyan- 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 301 


ezen a napon d. u. 5 ó.-kor 5 mp. és ápr. 18-án reggel 6 ó.-kor 5 mp. tartamu 
rengés. 

11. Párdányban megismétlődött a rengés ápr. 3-án négyszer, ápr. 4-én 
pedig kétszer. 

12. Rogendorfon : ápr. 4-én este 7 ó. 40 p.-kor; ápr. 5-én este 8 ó.-kor ; 
ápr. 8-án reggel 3 ó. 32 p.-kor ; ápr. 17-én reggel 7 ó. 54 p.-kor. 

13. Szerb-Ittebén : ápr. 2-án este 7 ó.-kor moraj rezgéssel, "/2 8 ó.-kor, "210 
ó.-kor, 12 ó.-kor ujból; ápr. 3-án reggel "/22 ó.-kor moraj rezgéssel. "/2 3 ó.-kor 
2 mp.-ig tartó rezgő moraj erős lökéssel, 4 ó.-kor moraj, d. u. "/4 6 ó.-kor kis lökés 
morajjal, "/2 6 ó.-kor 1—2 mp.-ig tartó moraj lökéssel ; ápr. 4-én reggel "/2 3 ó.-kor 
2 mp.-ig tartó moraj kisebb lökéssel, d. u. 2 ó.-kor moraj erősebb lökéssel, "/46 
ó.-kor moraj kis lökéssel; ápr. 5-én este 8 ó. 15 p.-kor 2 mp.-ig tartó földalatti 
moraj erős lökéssel, 12 ó.-kor kis lökés ; ápr. 6-án moraj lökéssel; ápr. 8-án reg- 
gel 3 ó. 42 p.-kor földalatti moraj erős lökéssel. (Összesen 17-szer ismétlődött a 
rengés ápr. 8-1g.) 

14. Zsombolyán: ápr. 3-án d. u. ?/4.4 és 5 ó.-kor és ápr. 4-én este "/28 
ó.-kor rengések moraj kiséretében. A rengés és moraj iránya mind a három eset- 
ben ugyanolyan volt, mint a főrengésé, vagyis D--i. 


A mint láthatjuk, az utórengésekre vonatkozó adatok meglehetősen 
hiányosak, egyes helyekről nagyon kevés adatunk van, a centrális terület 
többi helyeiről pedig egyáltalában nincsenek adataink, pedig nagyon való- 
szinű, hogy azokban is megismétlődött a rengés. A mint a fentebbi ada- 
tokból kitünik, az ápr. 2-iki rengésre vonatkozólag beérkezett 171 helyről 
.239 adat, beleszámítva a negativ adatokat 18. 

FoREL erősségi skálája szerint részint a rengés hatásaiból, részint 
pedig a mely adatoknál a rengés hatásának a feltüntetése hiányzott, ott 
saját egyéni benyomásaimból megállapítottam az észlelési helyeken a Ír. 
intensitását, a miből kitünt, hogy a legerősebben megrázott terület Torontál- 
megye közepe tájára esik. 

A fr.-től megrázott terület alakja még leginkább hasonlít a tojás 
alakjának körvonalához. Ezt az alakot az idézi elő, hogy a rengés délen, 
Szerbiában, a Morava völgyében messze tulterjed azon a távolságon, a 
mely a rengés centrális területe és a többi irányban levő rengési határok 
között van. Még ÉK-felé is kicsucsosodnék a rengéstől megrázott terület 
alakja, ha Kolozsvárt is belevettem volna a rengési területbe, a hol szin- 
tén érezték a rengést. De ezt mellőznöm kellett, mivel a közbeeső nagy 
területről egyáltalában semmi adat sem állott rendelkezésemre. Érdekes 
azonban az, hogy Kolozsvár beleesik a rengés centrális területének és az 
első rengési övnek a hossztengelyébe. 

A fr.-től megrázott terület nagysága 72800 km?, tehát a legnagyobb 
földrengések közé tartozik, a melyeket hazánkban a XI-ik század óta 
éreztek. A rengés területének hossztengelye, a mely ÉÉNy—DDK-i irá- 
nyú, 320 km., a haránt tengelye pedig, a mely KKÉ— NyNyD-i irányú, 


302 LAJOS FERENCZ. 


300 km. hosszú. A haránttengely összeesik a centrális terület és az első 
rengési öv hossztengelyével. 

Nagyon valószínű az a feltevés, hogy az ápr. 2-iki főrengés gyenge 
relais rengést támasztott a Morava völgyében és környékén. A Morava 
folyó völgyének különösen középső része igen gyakran van földrengések- 
nek kitéve, a mit a szerbiai földrengéseknek 1901. évi statisztikai adatai 
is bizonyítanak. A Morava völgyében ugyanis az ápr. 2-iki fr.-t megelőző- 
leg, márcz. 31-én és utána ápr. 3-án és 4-én is voltak gyenge rengések. 

A fr.-től megrázott terület határhelységei: Szentes, Békés, Körös- 
bánya, Déva, Orsova, Zagubica, Paréin, Kragujevac, Lazarevac, Sabac, 
Vukovár és B. Monostorszeg. 

Ezen helységek határain belül 8 isosistát lehet meghúzni. 

1. A centrális vagy legerősebben megrázott terület. Ez teljesen sza- 
bálytalan terület, a melynek hossztengelye közel ÉK—DNyi-i irányú. 
A hossztengelye 85 km., a kereszttengelye 45 km., a területe pedig 
2500 km?. Ebbe a területbe azok a helységek esnek, a melyekben a fr. 
romboló hatású volt, kémények dőltek le, vagy a házak falai megrepedez- 
tek. A centrális terület határai: Rudolsgnád, Nagy-Becskerek, Szerb- és 
Német-Elemér, Melencze, Basahid, Zsombolya, Román-Kécsa, Csákova, 
Gaád, Szécsány, Botos, Román- és Német-Écska. Az ezen helységektől 
határolt területen mintegy 20 községben 40 épület és 300-nál több kémény 
elpusztult. Itt tehát a fr. erőssége FoREL skálája szerint 7" vagy 6" és 7" 
között volt. Érdekes az, hogy a legerősebben megrázott helységek a Béga 
és Temes mellékére esnek. A Béga mellékén ez a vonal Kécsától egészen 
le Rudolfsgnadig huzódik, a Temes völgyében pedig Csákovától Botosig. 

A Temes jobbpartján fekvő helységekbe azonban már nem terjedt 
át a fr. romboló hatása, mig a Béga mindkét partján elég széles övben 
vannak azok a helységek, a melyekben a rengés károkat okozott. Igy tehát 
nagyon valószinű az a feltevés, hogy a fr. eredő helye a Béga völgyében 
volt. Megerősíti ezt a feltevést még az is, hogy néhány hitelesebb adat, 
a mely a Béga völgyében fekyő helységekből való, ezen a területen alul- 
ról felfelé ható lökésekben tünteti fel a rengést. 

A centrális területen két halottja is volt a fr.-nek. Istvánföldön és 
Nagy-Torákon, a hol ugyanis a lezuhanó kémények két asszonyt agyon- 
ütöttek. 

2. Az első rengési övbe esnek azok a helységek, a melyekben történt 
ugyan még némi kár, egy-két rozoga kémény összedőlt és néhány ház fala 
megrepedt vagy legalább a butorokat a fr. helyükből kimozdította ; tehát 
a rengés erőssége 6", 6" és 59 között vagy legalább 59 volt. Ez a terület 
egy meglehetősen szabályos ellipsoid, a melynek határai: Ó-Becse, Gosz- 
podincze, Rudolfsgnád, Dobricza, Nagy-Gáj, Liebling, Temes-Rékás, Vinga, 
Perjámos és Karlova. Ebbe a területbe esik egy-két 59-nál gyengébben 


éröldtani éközlöny XXXII. k. VI. tábfa. 


Lajov Ferencz : Frau fajos: 


"Az 1901 április 2- ili ÜBERSICHTS  KARTE 
dölmagyazozszági Jöldzengés des sídungariszben . Grd5ebenz- 


ÁTNÉZETI TÉRKÉPE vor 2. April" 1801, 


BIZ 
d ilegyháza 
Oo Szentet o 94 ua 


9905 Msat 
9 "Kalcra (3) Bűkgyháza 


tini 


a Mödmező-"Wásáríuly Jambizatas 0 3 Dfevewmes 
gét szd 


B Salot 


o52ta VAN 


Ae 99 Weitzenzied 
TON ord -eMaldora ——— Orbova gen 
ÉN 


b. A v 
AA v 
egy a 9 ROMKNIK 
Brszag Aaza § fő 


ZEICHEN - ERKLÁRUNG . 


JELMAGYARÁZAT. j 


4 TELT Közötti művsigü helyzk oszze ő ss Stnosüő 4 VAK bem 77 urb T-TÜer Telen Skala eadforaggen 
e A6I5t6 , és , 9 TA 2 kie, dem Ér und 6-5, Fa 
87 TÜKZBO a ARA s Fagus o ye hn.5-4  , va , 
E I E a 8 Z B OR B 2 0 Mite, dem $-3 , , , " 
$ Ilegatív adatok $ Mitc, mit negdtiven Anadben 
erem TA zentnalió kerület fatára OBragujevac semm Tree des am ftárketen  eredütterten Debietes 
Mitée  T eled nengéti öv § Magadíma Tb, e timéréka Fbgze Der eríten rétölesászane 
men T 2-ik 8 7 ú emet Trey dee zwvciten 7 
CE A zengési kezüket  , 33 its eg AnPerg Anundnng . Óes Séjülegőite 
—a A mengeés inanya ffralioro — Midtung der Tdleenszlen 
SZgjedta  Szörvvils tamil mm Hir bérzesz Bzadnet ova  Bamilő Tadrovi Kin ima Vartnaraf 


Photolitogt és nyomi. Kellner és Mohrlúder, Budapest 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS, 303 


megrázott helység is, de ennek oka valószinüleg a talajban vagy a meg- 
figyelési helyben keresendő. Érdekes az első rengési övben az, hogy a 
Duna-Tisza közé eső részében, tehát Bács-Bodrogmegyében jóval gyor- 
sabban gyengül a rengés hatása, mint másutt. Az első rengési öv hossz- 
tengelye ÉK— DNy-i irányú, tehát összeesik a centrális terület hossz- 
tengelyével. A hossztengely hossza 132 km., a haránttengelye pedig 
86 km., tehát az egész terület 6400 km?. 

3. A második rengési övbe esnek azok a helységek, a hol még a fr. 
oly erős volt, hogy az órák megállottak, a falon függő tárgyak elmozdul- 
tak, a függő lámpák ingásba jöttek és még a szabadban levők is meg- 
érezték, tehát ezeken a helyeken a rengés erőssége 47— 59 között vagy 
4" volt. Ezen a területen a hangtüneményt még mindenütt hallották a 
rengéssel kapcsolatban. Ez a terület is ellipsoid. Hossztengelye, a mely 
majdnem összeesik az első rengési öv hossztengelyével, 230 km. hosszú, 
a haránttengelye pedig 190 km. A második rengési öv területe tehát 
24500 km?. Ezen terület határait a következő helységek képezik : Szeged, 
Dombiratos, Soborsin, Karánsebes, Anina, Oravicza, Báziás, Temes-Kubin, 
Belgrád, Beocsin, Bulkesz, Bács-Kula és Topolya. Ezen rengési övbe esik 
Szőreg (Szeged mellett) a hol egy ház a fr. következtében összedőlt. 
Ennek az oka azonban valószinüleg a rozzantság volt, nem pedig a fr. 
Összedőlt volna magától is, a fr. csak siettette. A második rengési övbe 
esnek bele azok a helységek is, a melyeket az 1879—80-iki földrengések 
meglátogattak. Ezen földrengések eredő helyein az ápr. 2-iki fr. aránylag 
jóval erősebben lépett fel, mint másutt, a centrális területtől ugyanolyan 
távolságban. Nagyon közelálló tehát az a feltevés, hogy az ápr. 2-iki 
főrengés az 1879— 80-iki rengések eredőhelyein relais rengéseket támasz- 
tott, kivéve a bogáros—mokrini rupturát, a melyről ez nem mutatható 
ki, de a temesvár—-buziási és a buziás— moldovai vonalakról határozottan 
kimutatható, mert Temesvárt, Mehalán, Buziáson, Moricz-földön, Fehér- 
templomon, Báziáson aránylag jóval erősebb volt a rengés, mint bárhol 
másutt, a centrumtól ugyanolyan, sőt jóval kisebb távolságban. 

4. A harmadik rengési övbe tartoznak azok a helységek, a melyek- 
ben a rengés erőssége 37—4" között vagy 3" volt és már hangtüneményt 
a rengéssel kapcsolatban nem észleltek. Ez a terület egy keskeny öv; a 
fr.-nek Magyarországra eső területének északi, keleti és nyugati részén 
körülbelül egyforma, délfelé azonban, Szerbiában, hatalmasan kiszélesedik. 

Ennek az övnek a területe 38,000 km?. 

Általában véve a fr. délfelé jóval lassabban gyengült, mint más 
irányokban. Leggyorsabban gyengült a fr. intenzitása délnyugaton és nyu- 
gaton. A rengés még Rudolfsgnadon pusztító hatású, mig a hozzá leg- 
közelebb eső Szerémmegyében, Indiában, alig érte el a 4" erősséget. Bács- 
Bodrog megyében is hasonlót észlelhetünk. A sziklás talajon a centrum- 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 21 


304 LAJOS FERENCZ. 


tól nagyobb távolságban is erősebben volt érezhető a rengés, mint a 
homokos vagy kavicsos talajon nagyobb távolságban. Jóval gyengébben 
érezték a rengést azok a megfigyelők is, a kik pincze felett levő szobában 
vagy bányában voltak a fr. alkalmával, így pl. Aradon, a hol még min- 
denki jól érezte a rengést, egy cselédleány, a ki épen akkor a pineczében 
volt, semmit sem vett észre. Vaskőről 4 adatunk van, a melyeknek nagy 
eltérése legjobban bizonyítja, hogy jóval gyengébben érzi a rengést az, 
a ki bányában vagy bánya felett van a rengés alkalmával, mint a ki alá 
nem vájt talajon. 

Sok esetben nagyon nehéz volt a rengés intenzitásának fokát meg- 
állapítanom, mivel a megfigyelők nagyon szükszavuak a rengés hatásának 
megjelölésében. Sokszor csak annyit jeleznek, hogy kár nem történt, a 
miből azonban a rengés erősségére következtetést vonni nagyon nehéz. 
A mely községben a rengés kárt okozott, ott tekintetbe vettem a község 
nagyságát 15 az intenzitás fokának megállapításánál. 

A mi az időadatokat illeti, a megfigyelések tulnyomó része a rengés 
beálltát d. u. 6 ó. előttre teszi, 5 ó. 48 p. és 6 ó. közé. Vannak ezen 
határokon kívül eső adatok is, de oly csekély számban, hogy tekintetbe 
nem vehetők a többi túlnyomó számú adattal szemben. Teljesen meg- 
bizható adataink azonban még egyáltalában nincsenek s így le kellett 
mondanom a homosisták szerkesztéséről. Az epicentrumban a fr. beállási 
idejéül bátran elfogadhatjuk az 5 ó. 47 p.-et, annál is inkább, mivel ez 
megegyezik azzal az adattal, a melyet dr. KövEsriGErny Rapó tanár kapott 
számítás útján. Ő ugyanis a lembergi és bukaresti observatoriumok idő- 
adatai segélyével javitotta az epicentrum idejét és 5 ó. 47 p.-et kapott. 
Az 5 ó. 47 p.-et még azért is elfogadhatjuk a fr.-nek az epicentrumban 
való beállási idejéül, mert 300 m. terjedési sebességet véve fel mp.-kint, 
a mi a rendes terjedési sebesség a hasonló felépítésű területek földren- 
géseinél mint Délmagyarország, akkor a 300 km.-nyi haránttengely be- 
futására 16 p.-re vagyis a félátmérőére volna szükség, így tehát a ÍT. 
határain a rengés beállási ideje 5 ó. 55 p. — 5 ó. 56 p. volna, a mit a 
jobb megfigyelésen alapuló időadatok is megerősítenek. 

A megfigyelőktől adott irányok 4 csoportba oszthatók: 1. a melyek 
teljesen megfelelnek az epicentrumnak ; 2. a melyek némi kis irányeltérést 
mutatnak az epicentrumtól, s ennek oka részben a megfigyelők tévedése, 
részben pedig a rengés hullámainak a talajban való eltérülése ; 3. olyanok, 
a melyek az igazi iránynak megfordítottját adják, a mi azonban könnyen 
javítható ; 4. a melyek teljesen hibásak és végül 5. a melyek egyáltalában 
nem adnak irányt, mert nem tudták meghatározni. j 

A mozgás nemére vonatkozólag az adatok sokszor nagyon tévesek ; 
legjobban kitünik ez abból, ha az egy helyről beérkezett adatokat vizsgál- 
juk, a melyek úgy a mozgás nemére, mint a lökések számára vonatkozó- 


AZ 1901 ÁPR. 2-IKI DÉLMAGYARORSZÁGI FÖLDRENGÉS. 305 


lag nagyon eltérők egymástól. A lökések számára vonatkozólag sok adat 
igen nagy számot ad, mert a hullámokat is lökéseknek veszik. De azért 
az adatok egybevetéséből mégis kivehető annyi, hogy a centralis területen 
a rengés lökésekben nyilvánult, a melyeket hullámzó mozgás, majd resz- 
ketés követett. A lökések száma a megbizhatóbb adatok szerint 1—5 között 
ingadozik. A centralis terület közelében egyes helyekről a megfigyelők 
oldali lökéseket jeleznek (ilyen adat azonban kevés van), a melyeknek 
száma szintén 2—5 között ingadozik. A rengési övekben általában hul- 
lámzó mozgásban vagy reszketésben nyilvánult a rengés a megfigyelők 
állítása szerint. 

A mi a rengés tartamát illeti, szintén nagyon eltérők és hibásak az 
adatok, mert sok adat 30—40—50 mp.-nek, sőt 1 p.-nek mondja a rengés 
tartamát. Ennek a nagy eltérésnek az oka az, hogy a megfigyelők a ren- 
gés alkalmából nem gondolnak adatgyűjtésre, hanem csak utólag, sokszor 
napok mulva emlékezetből írják az adatokat. A tartamra vonatkozólag 
annyi mégis kihámozható a csekély számú megbizhatóbb adatokból, hogy 
1—10 mp. között ingadozott. Általában véve az vehető ki az adatokból, 
hogy a fr. tartama a határok felé lassan fogyott. A megrázott terület 
határainál a tartam 1—3 mp. között ingadozik. 

A rengést kisérő hangtüneményt különféleképen nevezik a meg- 
figyelők. Nevezik morajnak, dübörgésnek, dörgésnek, csörgésnek, hasonlít- 
ják a vonat zakatolásához, távoli mennydörgéshez, terhes kocsi zörgéséhez, 
hordók görgetéséhez. Vannak olyan adataink, a melyek egy helyre vonat- 
koznak, hogy az egyik említi a hangtüneményt, a másik azonban tagadja. 
Érdekes az is, hogy Bánlakon, a hol a rengés erőssége 59 volt, hang- 
tüneményt a beérkezett két adat közül egyik sem említ, sőt mindkettő 
azt állítja, hogy a rengés alatti recsegést a házak ropogása okozza. Vas- 
kőn az egyik megfigyelő, a ki a rengés alkalmából a bányában volt, szin- 
tén tagadja a hangtüneményt. Néhány adat szerint a moraj a rengés után 
következett be, a legtöbb adat szerint azonban a hangtünemény vagy 
egyidejű, vagy — jóval többször — megelőző volt és pedig minél inkább 
kifelé megyünk a centralis területről a rengés határai felé, annál inkabb 
nagyobb az időköz, a melylyel a moraj a rengést megelőzte. A mint az 
adatokból kivehettem, a hangtünemény is gyengült a centralis területtől 
kifelé, a mi különben természetes 1s. 

A rengés által megrázott terület geologiai viszonyait tekintve, ez a 
legnagyobb részben diluvium, a folyók mellékén pedig alluvium. Ez alatt 
levantei, pontusi s valószinüleg még régibb harmadkori lerakodások tele- 
pültek, a melyek alatt végre az összetört alaphegység tömegei vannak, 
ennek egyes szirtjeit még Horvát-Szlavonországban és a Krassó-szörényi 
hegyekben felszínen látjuk. Valószinüleg ezen lesülyedt és összetört 
alaphegységnek az a törési vonala volt az ápr. 2-iki rengés oka, a mely 
91 


d 


306 Dr SCHAFARZIK FERENCZ. 


mint már fentebb említettem, összeesik a Béga folyó völgyével. Ez már a 
harmadik rengési eredő hely a Maros-Tisza és Duna közé eső területen. 
A másik két törési vonal — t. i. a temesvár—mokrini és a buziás— ó-moldo- 
vai — volt az eredő helye az 1879— 80-iki délmagyarországi földrengé- 
seknek. Ezt a két utóbbi törési vonalat dr. SCHAFARZIK FERENCZ állapí- 
totta meg. 


ELŐZETES JELENTÉS A GÖMÖR ÉS SZEPESMEGYÉKBEN 
ELŐFORDULÓ OUAROZPORPHYROKRÓL ÉS PORPHYROIDOKRÓL. 


Dr. SCHAFARZIK FERENCZ-től. 


Gömörmegye É-ki, valamint Szepesmegye ideszögellő D-i részéből 
visszatérve, bizonyos geologiai megfigyeléseimről röviden a következőkben 
kivánok jelentést tenni. 

Ezen nagy kiterjedésű hegyvidék, melyet a gömör-szepesi érczhegység 
neve alatt ismerünk, a bécsi földtani intézetnek még a hatvanas években 
foganatosított geologiai felvétenyomán főleg agyagpalából, phyllites gneisz- 
ból és kárpáti gneiszból áll, a mely utóbbi az említett geologiai térkép 
szerint az agyagpala között egyes szabálytalan lencséket képez. Mindezeket 
a kőzeteket a kristályos palákhoz sorolták, még pedig azoknak legielső 
részéhez. Ezek egyszersmind azon bányászati körökben jól ismert palás 
kőzetek, a melyekben gazdag és változatos sorozatban rézércz-, antimonit-, 
pyrit-, vaspát- és részben barnavas-, mangánpát-, ankerit stb. teleptelérek 
és tömzsök fordulnak elő. 

Bár az ezen előfordulásokra vonatkozó irodalom nem mondható épen 
szegénynek, mégis különösen ujabb időben nem akadt senki, ki a szóban 
forgó hegytömegek kőzeteivel tüzetesebben foglalkozott volna. 

Mindjárt rozsnyói tartózkodásom első napjaiban sikerült tipusos 
guarczporphyrt találnom, nevezetesen a rozsnyói és a csúcsomi völgyekben, 
a mely utóbbi helyen a guarezporphyr kilométernél nagyobb átmérőjü töme- 
get alkot. Kapcsolatban ezen guarczporphyr-előfordulásokkal, durvaszemü 
szericzites palákat találunk, a melyekben kivált haránttörésben még igen 
jól észlelhetjük a tipusos porphyros szövetet. A porphyros szövet előidézői 
füstszürke vagy más helyeken halványkékes guarczok, valamint egyes, 
még teljesen el nem pusztult földpátszemek, mig a kőzet főtömege, neve- 
zetesen a felzites alapanyag, valamint a földpátok legnagyobb része, vagy 
esetleg ezek egészen is a nyomás következtében szétzúzódtak, mialatt a 
réteglapokon chémiai átalakulás következtében, főleg a földpátok rovására 
szericzites bevonatok keletkeztek. Az ilyen módon palássá vált guarcz- 


tnak mán lk ííesükíaza nssszzátásása NÖNEK 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. K. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 307 


porphyrok szövete egészen a legfinomabb phyllites palasságig is alászállhat. 
Ez utóbbi esetben még a guarczszemek is, — melyek különben többé- 
kevésbbé lencsealaku csomók alakjában paláinkban többnyire megszoktak 
még maradni, — teljesen szétzúzódtak. Rozsnyótól Ny-ra az Ivágyó és a 
Bányaoldal nevü hegyek tömege egész kiterjedésökben ilyenféle kataklasz- 
tos szerkezetet mutató guarczporphyr-palákból állanak, a melyeket RosEw- 
BuscH H. eljárása szerint porphyroidoknak nevezhetünk. Ezen porphyroid- 
palák friss állapotban rendesen fehéresek vagy zöldestehérek, olykor 
hagymazöldek és csak ritkábban violás szinüek. A réteg- és hasadási 
lapokon a szericzites bevonatoktól származó lágy selymes fényt és bizo- 
nyos kiemelkedő csomókat veszünk észre, mely utóbbiak a fénytelen ha- 
ránttörés lapján füstszürke vagy kékes, lencsésen kinyujtott guarczszemek- 
nek felelnek meg. 

Szóval Rozsnyó környékén guarczporphyrokkal és porphyroidok- 
kal van dolgunk, a melyeknek genetikailag az agyagpalával és gneiszszal 
semmi közük. 

Igen valószínünek tartom már ma is, hogy a felsőmagyarországi 
érczhegység túlnyomó része ilyenfajta porphyroidpalákból áll, a mint erről 
több irányban megejtett kutatásaim alkalmával (Csetnek-felé, Dobsina 
irányában és Szomolnokon át Gölniezbánya felé) számos ponton meggyő- 
ződhettem. 

Minthogy tehát ebben a hegységben guarczporphyrokkal és velök szo- 
ros kapcsolatban lévő porphyroidokkal van dolgunk, egészen természetesen 
megmagyarázható a legtöbb itteni gazdag és sokféle epigenetikus érczelő- 
fordulás is, mint az eruptiót követő postvulkános működésnek szüle- 
ménye. 

A tőlem nagy számban gyüjtött kőzetek tüzetesebb leirását, valamint 
egyéb ezen területre vonatkozó megfigyeléseimnek részletesebb előadását 
a jövő téli munkaidőre tartom fel magamnak. 


Budapest, m. kir. Földtani Intézet, 1902 julius 1-jén. 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


A m. kir. földtani intézet 1902. évi geologiai felvételei. 


A m. kir. földtani intézet tagjai, a m. kir. földmivelésügyi miniszter úr ren- 
deletéből, a folyó évben a következő területeket veszik fel részletesen : 

Posewirz Tirvapax dr. osztálygeologus a felvételi idény első felében Mára- 
maros- és Beregmegyében, Szolyva és Volocz között, azután Szepes- és Gömör- 
megyében, Merénytől délre, folytatja részletes felvételeit. 

PxerHő Gyuta dr. főgeologus Biharmegyében a Fenesi-Nagypatak környékén 


308 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. K. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


folytalja felvételeit s rövidebb vizsgálatokat Aradmegye északi részében is fog 
végezni. 

SZONTAGH Tamás dr. bányatanácsos, osztálygeologus szintén Biharmegyében 
Rév, Vár-Sonkolyos, Kalota és Rossia környékén végzi a részletes geologiai tér- 
képezést. 

TELEGDI RórH [LaJos, főbányatanácsos, főgeologus, a Maros balpartján, az- 
után Magyar-Igen és Tövis közt működik, Alsó-Fehérmegyében. Párnry MónR dr. 
osztálygeologus, Abrudbányától nyugatra, Blezseny vidékén Hunyad- és Alsó- 
Fehérmegyében. Papp KáRony dr. geologus pedig Kazanesd és Lunkoj vidékén, 
Guraszáda— Maros Brettye környékén, Hunyad megyében folytatja a részletes 
geologiai felvételt. 

Haravárs GyuLAa, főgeologus a Maros balpartján Piski és Vajda-Hunyad, 
majd Nándor és Kerges környékét Hunyadmegyében veszi fel, míg SCHAFARZIK 
FERExcz dr. bányatanácsos, osztálygeologus, a gömörmegyei Nabadula vidéki geo- 
logiai kutatásai után Krassó-Szörénymegyében Nadrág és Balincz vidékét tér- 
képezi. 

GESELL SÁxDoR bányatanácsos, bányafőgeologus Dobsinától keletre és ILLÉS 
Virmos bányasegédmérnök nyugatra a Garamvölgyi út felé, Gömörmegyében foly- 
tatják bányageologiai felvételeiket. 

Az intézet agrogeologiai osztályából TRErrz PÉTER geologus, DiIcExry DEzső 
és SCHOSSBERGER ADOLF szölőszeti és borászati gyakornokokkal Pécs környékén, 
Baranyamegyében ; HokgusrirzkY HENRIK geologus Vág-Sellye és Mocsonok, nem- 
különben Pered és Farkasd vidékén, Nyitra és Pozsonymegyében; TImkó IMRE 
geologus Marczelháza és Nemes-Ócsa környékén, Komárom és Pozsonymegyében; 
Lurra AURÉL geologus Esztergom, Dorogh, Sárisáp vidékén Esztergommegyében 
és Pilis-Osaba környékén Pestmegyében; GürL ViLmos geologus a Duna folyó 
mellékén, Tass. Dömsöd, Makád, Kun-Szent-Miklós táján, Pestmegyében végez- 
nek agrogeologiai felvételeket. 

Kapró OTTOKÁR dr. és LÁszLó GÁBoR geologus, továbbá kápolnai PAUER VICTOR 
bányasegédmérnök, T. Rorm LaJos, Pánry MóR dr., PaPP KÁROLY dr., HALAVÁTS 
GYULA, SCHAFARZIK FERENCZ dr. és TIMkó ImRE mellett sajátítják el a geologiai rész- 
letes felvételek módszerét. 

3öckn János miniszteri tanácsos, intézeti igazgató, mint máskor, úgy az 
idén is a geologiai felvételeket megtekinti és ellenőrzi. 


Dr. PETHŐ GYULA, m. kir. főgeologus, a magyarhoni Földtani- 
és a kir. magyar Természettudományi Társulat választmányi tagja, folyó évi 
október hó 14-én hosszas betegség után 55 éves korában elhunyt. Nemcsak 
a magyar tudományt érte halálával pótolhatatlan veszteség, hanem Társulatunk 


is sokáig érezni fogja a tapasztalatokban gazdag, kipróbált erejü lelkes tagjá- 
nak hiányát. 

Az elhunyt életéről s működéséről a jövő évi közgyűlésen és a Föld- 
tani Közlöny jövő évi első számában fogunk részletesebben megemlékezni. 


Áldás emlékezetére ! 


"UDULIOIT 92SUIT ad 
"LODUDS NYZSs MISI] OIT 


: Togeseztg som seszjozig IS9ÁT9IPJOJ V 


"av-8z "97 "GT "TT ET TT "6"8"2"9"G"p"e g"T un l gjeUfelzs9 SESUVTELJSNÁT SNYITUISTOSOIYIUI 99UDÁS UDOT 


"u9-65 "26 "96 PE "06 "GT "ST "91 "TT "ET "ET TT "6"8 fem ozeyfe1zs? svsuervzőnáa snyiusiosoryirur asus s U95] 


ul 0£ 88 H J Tor 0£ 06 19 96 19 (08 u6T 19 d 
£ LE LRESSA S e ELSE E ESNET ESETE - I 96 A GO6GT 8 
I ug] ] 09 198 u9 ]10-6 ] or uG6 9 OI m£G 9 n06 19 VI 
[ mOT- (OT uTG a8T 1 SO 478 08 a8T [ aTT a8T dl 
RRKÉEEEETt ———— — —— ]— — az] — GE A GO6T 6 
n0V GT mOG u3] / §-T 506 uéG u] SOT w0€ asI ! 50£ OT a8 IV 
! u$I s0V 06 ug G.0 sOT uS] ze J FÜL GETTGI FETT GYEK ESŐ TT GST GES CZA 
- —————— FF East ea oszt ák SZ GO LT 
a : SE SZ te] szá JA Hé 
gozAsor a5 NI MU, IN ) HA H ] deN 0H [78 


"s1Tez(9 To3tez[9 gurozs opi medoznmoedozog ? SEJIUIVZSOPT ! WIRJIVJOPT — JT, f9594A s95U0I V — A fU9g-M, 
ISAHUATIY ggOASRUHOT VAUI ZV — Mu. : Alpi YAUAS9PUATIH ggoAseusoT tour zy — MW : S99UoIOT — TT !S9dUMIOTH — 
"91-T—H Áuoy9zI9 vőut AÁN—M — g :VI-ÁN—M ÁusyozIi9 out TH — V VÖUI SITYJUOZHOT ISINGZSBIJS : I/TMZSOAT 

Tar (08 ZT 28 T— HM AT99I1p (9.56 97 a) 98 .§ o6T 7 "a : os9nya[ ummaojvasasgo is9busapio[ v 


"TO13J9S9S TIT 07 
JTeTzs9 regyodeuog snrun(— snfeur Zog6I ze 9s9gUoTol xereseszgozig IS9ATAIPJOJ "SIBI, 93PIOJ TU V 


A mh. Földt. Társ, Földrengési Bizottságának jelentése az 1902 julius — augusztus hónapokban észlelt 
földrengésekről, 
LA földrengési observatorium fekvése: K. h. 199 5" 55" (12 16m 23-65) Greenw. K.—É. sz. 479 30" 29". 


Készülék: straszburgi horizontális inga. A — H—D inga, érzékeny K— Ny-ra; B — K—Ny inga, érzékeny É— D-re. 
E — Előrengés; F — Főrengés; M — Az inga legnagyobb kilengésének ideje ; mm, — Az inga legnagyobb kilengése 


"m-ben; V — A rengés vége; T — Időtartam; Időszámitás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. 
GÉNT ——————.K—— lle ,,ll ee 


] ] 
Sz.] Hó, nap E ii M ÚJ AV j JT ]) Jegyzet 
. ] A. 179 55m 955 ) 172. 59m 905 — 181 13m EGEN 1m 105 16-70] 184 302 35m [] Hg 
DEE GATS : sé I — [———  [ Saloniki 
123 1978 567 4101 1sh 00" (181 am 505 a 10 0 fi ksző 31m 35m j . 
E Ae 9n 45 )m 205 31 Am 905 EJ 32 10] 4.h 102 szm 
s alsl0zs AVAR előt alsz TETT SESSSSESSH E F— EE ESSZÉ EETÉ TT Ti 
1598  mikroseismikus ny ugtalanság 
3 178 Ah 54 205 Ah 58m 5h 9-0 ( 5Jh 91m 97m 
d UJOZSEVÍMSE - I 5 SESTÜSER eteti — E 8 SES T 
Süket i HE 4 58 49 587 sáseszesááot tali 5h ESVE 5 0-5 ] 5h 21 2879 
Igen gyenge mikroseismikus ny yugtalanság észlelhető julius MORAL ltőea 24 96- án. 
18 i ! A. Ah 9gm 205 4h 9 3m 205 j 4.h 24 : 305 ] 470 Gb 2 1 367 ] f 
4.11902.VIIIT. 22." sz ES emi] : Es Rea 
; jEZK 4 107 05 I 44 97m 305 4 FÁBA 505 1000 0 61 397: 50 133m j 
igét, mikroseismikus nyugtalanság 
KAL OJ ZÁR VALÓT 30. —] —— 1 
a ú B. 99h 49gm 305 231 9m 305 A j ZAB 3 ot s] 4.0 93n 39m 905 4.4 
Igen gy enge mikroseismikus nyugtalanság észlelhető aug. 1., 3., 80-án. 


A Földrengési Bizottság megbizásából : 
Kalecsinszky Sándor, 
Dr. Imszt Kálmán. 


KA Se EG MLJGN TT 


ZUM 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXII. BAND. 


1902. JULT-SEPTEMBER, 


(795 HEREN 


NEUERE BEITRÁGE ZU DEN GFO-PALAFONTOLOGISUHEN 
VERHALTNISSEN DES BEOCINER CEMENTMERGEL S. 


Von Dr. Asron Kocn.Fr 


Seit dem Jahre 1894, wo ich die Geologie der Fruskagora schrieb, Ft 
habe ich beinahe jedes Jahr die grossen Brüche der Beociner Cementfabrik 
wieder besucht, dabei jedesmal neue Beobachtungen gemacht und neues 
Materiale gesammelt. Besonders fesselten meine Aufmerksamkeit die aus 
dem Cementmergel fortwührend zum Vorschein kommenden Mollusken- 
und Wirbelthier-Reste, welche die Inhaber der Fabrik im Interesse der 
Wissenschaft einzusammeln und gelegentlieh den heimischen Fachgelehr- 
ten für die Sammlungen in liberaler Weise zu übergeben pílegen. Auf 
solche Weise habe auch ich vieles interessante Material für die Univer- 
sitátssammlung erhalten; noch mehr aber kam davon in die Sammlung 
der kel. ung. Geologischen Anstalt. 

Unlángst begann ich die in meinem Besitze sich befindliehen Wirbel- 
thierreste genauer zu untersuchen, und nachdem ich bei deren Deutung 
den richtigen Weg einsechlug, habe ich auch jenes schöne Material in 
den Kreis meiner Untersuchung gezogen, welches in der Sammlung der 
kel. ung. Geologischen Anstalt unbestimmt lag, und welches die Direktion 
des Institutes zu diesem Zwecke mir bereitwilligst zur Verfügung stellte. 

Die Ergebnisse meiner Untersuchungen will ich ausführlicher spüter 
und an einem anderen Orte mittheilen ; hier wünsche ich blos eine vor- 
láufige Mittheilung darüber zu geben. 

Was meine in dem grossen Cementmergelbruch über der Fabrik 
und in dessen Umgebung in neuester Zeit gemachten geologischen Be- 
obachtungen betrifft, will ich diese in dem hier beigelegten Profile vor- 
führend genau beschreiben. Di Grube bildet gleich über den Fabriks- 


x Vorgetragen in der Fachsitzung der Geologischen Gesellschaft am 4. Dezem- 
ber 1901. 

kk Geologie der Fruskagora. Mit einer geol. Karte, und einer Profiltafel. 
(Math. und Naturwissenschaftl. Berichte aus Ungarn. XIII. B. 1896. p. 45—127.) 


2 DI ANTON KOCH. 


sebüuden eine vertical abgeschnittene Bergwand, welche den inneren Bau 
des Berges vollstándig aufschliesst. Wir wollen die zusammensetzenden 
verschiedenen Schichten, von unten nach oben zu der Reihe nach in 
Betracht ziehen. 

1. Die Basis des Berges wird, vom Niveau der Landstrasse an bis 
zu dessen ?/3 Höhe hinauf, also beilüufig in 80—100 Meter Máchtigkeit, 
aus dem lüngst bekannten, gelblich- oder graulichweissen, kreideartigen 
Cementmergel der Pannonischen Stufe gebildet. Dieser erscheint in seiner 
ganzen Masse ungeschichtet, und wird blos durch verticale, unregelmás- 
sige Spalten durchschnitten. Dieser Mergel setzt sich aber auch noch 
unter dem Niveau der Landstrasse in die Tiefe fort: die totale Máchtig- 
keit muss daher recht betráchtlich sein. Die obere Grenze der Mergel- 
masse zeigt gegen Westen zu ein schwaches Abfallen, die Lagerung Ist 
also nicht ganz horizontal. Aus diesem Mergel kommen jene schon lange 
Zeit bekannten Mollusken-Abdrücke allmáhlich zum Vorschein, welchen 
man in vielen Sammlungen begegnet und welche daher als háutfige Vor- 


ENTNIKT 
Msnznvem MANIT 
A "ENNI 


JAY TE Ete 


kommnisse betrachtet werden können, wenn auch nicht in dem Sinne, 
als wenn selbe überall und mit dem ersten Hammerschlage aus dem 
Mergel herauskollerten. Knochenreste von Wirbelthieren, besonders von 
Fischen, kommen bedeutend seltener zum Vorschein, dennoch so an- 
dauernd, dass von nun an auch Beocin als Fundort verschiedener Fisch- 
reste in der Litteratur gelten muss. 

2. Die Decke des Cementmergels bildet eine 20—30 C€m. dünne ros- 
tigsandige Mergelschicht, welche mit den weissen Schalen einer grossen 
Cardium-Art und anderer Mollusken erfüllt ist. Diese Schicehtbank habe 
ich in meiner oben erwáhnten e(Geologie der Fruskagorav irrthümlich 
in einen um 10 Met. höheren Horizont verlegt; was ich nun rectificiere. 

3. Darüber lagert, beiláufig in 10 M. Müchtigkeit, ein sehr mürber, 
beinahe loser, hell gelblichgerauer, mergelig-glimmeriger Sandstein, wel- 
cher, ausser háutigen, kleimeren oder grösseren, kugeligen Sandsteinconcre- 
tionen, selten auch Molluskenschalen in sich biret. 

4. Abermals eine sandige Mergelschicht, beiláufig nur 20 Cm. breit, 
mit den weissen Schalen verschiedener Molluskenarten. 


BEOCINER CEMENTMERGEL. 313 


5. Wieder ein 10 M. máchtiges Lager des gelblichgrauen mergelig- 
elimmerigen Sandes mit grossen Sandstein-Concretionen, ja mit deren 
beinahe zusammenhüngender Schichte nahe zur Basis, und mit einer dün- 
nen Schotterlage gegen das Hangende zu, recht selten auch mit Mollus- 
kenschalen. 

6. Hin schneeweisses, matt kreideartiges, jedoch weniger erdiges 
und mürbes, eigenthümliches Kalksediment, welches in der Mitte höch- 
stens 2 M. breit ist, und gegen beiden Seiten beilüufig in 40—50 M. Ent- 
fernungen sich allmáhlieh auskeilt. Dieser Kalkstein braust mit kalter 
Sure nicht besonders, und zeigt innerhalb seiner weissen dichten Masse 
an Steinmark erinnernde, gelbliche oder brüunliche, kurzklüftige Ader- 
chen und Nester. Irgendwelche organische Reste konnte ich in den mit- 
genommenen Handstücken weder mit freiem Auge, noch unter dem Mikro- 
skop beobachten. Alldemnach konnte ich dieses Gestein nicht für 
einen einfachen Kalkstein halten und wurde begierig seine chemische 
Zusammensetzung zu kennen. Herr Dr. FRasz Kocn, Professor am Peda- 
gogium, war so freundlich dieses Gestein einer guantitativen Analyse zu 
unterwerfen und das Resultat in folgender Form mir mitzutheilen : 

Gewicht des zur Analyse genommenen Materiales 52005 gr. 


Davon in Salzsáure unlöslieh.. 2. . .  . 04703gr.d.1. 904140/9.£ 
He.02-—0-1133 er., im FeO ümgerechnet — — -0T019-c d.1.  1-9594 ( 
KENTÉRŰ) SRRASRANE NEE SE EE S ERESZ S E ESEL OS ÉSÁN aes, DODO et 
CaCOo,—3"3650, daraus berechnet CaO . 18844 c d.i. 36-2349 a 
Mg.P,0.—1 179, daraus berechnet MgO. . 0-4280 a d.i. 8-2278 x 
Zur (70,-Bestimmung wurde genommen 1325 

grerdaraustdie Oúantitattdez OS Eat zko: 51859 e rasa 387027 
Zar H,0O-Bestimmung wurde genommen 

ÚZSZONG Te dat getunden (ED ON ZEKE Z 070080 (e da 20625 (4 


99-82080/9. 


Aus diesem Ergebnisse ist sogleich zu ersehen, dass das Gestein 
zum grössten Theil aus in Salzsáure löslichen Carbonaten, zum kleinen 
Theil aber aus Silicaten bestehe. Die lösliehen Bestandtheile in die wahr- 


x In dem in Salzsáure unlöslichen Theile sind enthalten : 


S;O, NEEE EL AN LEE TT sz 013580. ET dig AR UORZJOVÉS/0s 
AA ENE SE GEN SETA ae. 0FÖBBB vét ÁÁ AS OSGAN 
Fe, 0,7—0-032, darausl ge 0 e e eg 6 VOZZS EKOT ELŐ FDZBTAE 
Mg.P,O.,—0-0838, daraus MgO -.. - — 0-0301 a (ol el E Reten e 


90090 c 


314 Dr ANTON KOCH. 


scheinlichen Carbonate umgerechnet, resultirt die folgende Zusammen- 
setzung : 


(AG OSZ A zao GÁ 7051400/9 
MGO 2 je ahá 2785 ei SSAÁZGAO 
FeCoO, ERNI dd OB E 


wobei zurückblieben : 


in der Lösung unlösliech 
SZÓL ENE E 67900 9 
Al Oz 3:5381 1-0864 a 
FOGA AL szt 0-5538 a 
MgO ME sz ÜGGYAB Vend TSGJV 
EEKONNÜLANE ÚN 6 DFÓBÁB sé 
CR ATZ e ÉR 0-036 —— 


welche Bestandtheile ohne Zweifel in dem steinmarkartigen Stoffe sich 
befinden. 

Es ist aus alldem klar, dass das Gestein ein mit Thon verunrei- 
nigter, dichter Kalk mit braunspathartiger Zusammensetzung sei; be- 
züglich des reichlichen Mg-Gehaltes aber kann man selben mit dem ge- 
wohnten Namen eines Magnesiakalkes belegen. Ahnliche Magnesiakalke 
habe ich nahe zu dem Gebirgsrücken, innerhalb der obersten Kreide- 
Schichten (Hypersenon), in enger Verbindung mit den Serpetinlagern, sehon 
vor langer Zeit nachgewiesen, und habe ich diese für eine Kalkumwandlung 
erklárt, welche mit dem Serpentinisations-Prozesse der ursprünglichen 
Olivingesteine Hand in Hand ging. Die chemische Zusammsetzung eines 
solehen Magnesiakalkes habe ich vor lángerer Zeit also gefunden : 


In Salzsáure unlösliche S;0, .. .. 1462 9. 
(GO SSEEZA VEK ett a Mano ME EZ ONSTOKO NN 
NYERŐ ANN E SAS ES E Ez sze ZOON 
TA Os ES AtOSZt geza NE VESS KE ESR 970 u 


"100711 70/9 


Für was soll man aber in geologischer Hinsicht diese, ohne Zweifel 
sehr junge Magnesiakalk-Ablagerung halten, deren linsenförmiges grosses 
Lager, wie es auch das Profil zeigt, eine Vertiefung in den pannonischen 
Schichten ausfüllt, und nur mit einer noch 1—2 M. máchtigen Lössdecke 
überzogen ist ? 

Aus den Umstánden des Vorkommens liegt der Gedanke am nüch- 
sten, dass man es hier mit dem Absatze eines kleinen, einstens an der 
Oberflüche der pannonischen Schichten vertieften Teiches oder Morastes, 


ötnél kata sa 


BEOCINER CEMENTMERGEL. 01113) 


also mit einem echten Süsswasser-Magnesiakalke zu thun habe. Möglich, 
dass dieser Teich durch eine aus der Tiefe hervortretende (Ouelle gespeist 
wurde, und dass diese aus dem im Liegenden vorkommenden Kreide- 
Magnesiakalke die Bestandtheile autlösend mit sich führte, um sie mit 
wenigem Thonschlamm gemengt auf den Boden des Teiches wieder abzu- 
setzen. 

Auch das liesse sich denken, dass oberflüchlich zufliessende Ouellen 
oder Büáche den vorausgesetzten Teich gespeist haben, und dass diese 
ihre Bestandtheile den nahe zum Gebirgsrücken entblössten Magnesia- 
kalken der oberern Kreide entnommen hatten. Aus dem ringsum liegenden 
Cementmergel dürften die Bestandtheile kaum herstammen. Die Zusam- 
mensetzung dieses Mergels nach 5 ülteren Analysen ist ím Mittel die 
folgende : 

(TOL ERCOJ ÉKEMOSÉNÁB B ME MSZN at . 65-84 ] 


MgO al a FS KENÉZ KOS [7 0 Ste 
ISKO SL BA SERETTHÉT 16-97 
VES sző 3 ZALA 
Mn. Os KAL ék As ss Bs 0-10 
VIREO) 3 OSAN ASE E né 11056 
ira z éti et (pas ae ESA 350 
KNZELLÜSÉ ME üssetek 15 
100-00 


Da hier das Verháltniss der Ca- und Mg-Carbonate ein ganz ande- 
res ist, und besonders die geringe Menge des Mg(/0.-Gehaltes hier mit 
dem reichlicheren Gehalte dort auf keine Weise im KHinklang steht: ist 
deshalb diese mögliche Ouelle unseres Magnesiakalkes weniger wahr- 
scheinlich. i 

Schade, dass man wegen Mangel an Fossilien nicht nur die Ent- 
stehungsweise dieses Magnesiakalkes, sondern auch das geologische Alter 
nicht entschieden bestimmen kann. Da das Lager über den unterpliocá- 
nen Pannonischen Schichten und unter der diluvialen Lössdecke liegt : 
könnte die Bildung entweder noch gegen Ende des pliocánen Alters, oder 
aber in der ersten Hálfte der Diluvialzeit vor sich gehen. Jedenfalls sind 
noch weitere Beobachtungen und ein glücklicher Fund dazu nöthig, um 
die wahre Natur, Entstehungsweise und Alter dieser interessanten Ablage- 
rung endgültig feststellen zu können. 


x 


Was nun die Faunulen der hier beschriebenen Ablagerungen der 
pannonischen Stufe betrifft, war Herr Adjunkt Em. LÖRENTHEY so freundlich, 


316 Dr ANTON KOCH. 


die aus diesen Schichten bisher mitgetheilten Faunulen einer Revision zu 
unterwerfen und zugleich die eingesammelten neueren Formen zu bestim- 
men. Ich selbst studirte die aus dem Cementmergel stammenden Wirbel- 
thierreste, wobei mich Herr Prof. Géza Ewsrz und Museal-Custos Dr. Lup- 
wIG MÉHELnY Íreundlichst unterstützten. 


A) Verzeichniss der aus der Schichte Nr. 1. d. 1. dem Cementmergel stam- 
menden Molluskenfauna. 


1. Valenciennesia, Arthabert, KRAMBERGER-GORJANOVICS. 
9. ( Schafarziki, KRAM.-GORJ. 

3. Limnaea Pamncici, BRus. (?) 

4. ( Halawvátsi, KRAMB.-GoRJ. 

5. ( velutina , DEsn. 

6. ( rugosa, KRAMB.-GORJ. 


7. Hine kleine Schneckenart aus der Familie Hydrobidae. 
8. Limnocai dium Lenzi, B. Hönx. 


9. ( syrmiense, RB. Hönx. 

10. Congeria banatica, BR. HöRx. 

nal; ( cf. dalmatica, Bgus. 

12. c cf. navicula, Awxpguss., wahrscheinlich eine neue Art. 


13. Pisidium sp. ind. 
Aus der dünnen Schichtlage Nr. 2. stammen : 


1. Timnocardium Baraci, Bgus. sehr háufig und in auftallend gros- 
sen Exemplaren, welche die Originalexemplare der durch BRUSINA auf- 
gestellten Art zwei- bis dreifach übertreffen. 


9. Limnocardium Steindachneri, BRus., 75 lot 
3. íj .  ochetophorum, BRus. 2908; 
4. ( planum, DEsn. Z. 8. 
9. ( nov. sp. (2. s. 
6. Congeria vel Dreissensia 8p. u. 0 - S. 
ZAR S TO VEN ASS TD NNA 1EBEL A ES EVA ERNST S. 
8. Anodonta (?) Smajit, BRus. s. h. 
FZAgNADÜGA ÖM GST ÉBRŰS A ML A E 7433 I 
10. Valenciennesia Reussi, Npum. .. u nm "z.h. 
VT METANODSIS SET SZ MESENÉRÉR Ezé AS 3 S. 
TET SIN DEN Az es Mg IA VT VESE BANT REESE KÉt 06 


Aus den folgengen Schichten hauptsüchlich aus der Schichte Nr. 4. 


1. Limnocardium Baraci, BRUS. 
8 ( planum, Desn. 


BEOCINER CEMENT MERGEL. 317 


3. Valenctenncsia Rcusst, NEUM. 

4. Zagrabica Maceki, BRus. Übergang in die 4. eyelostomopsis 
BRus. 

5. Emmericia Schulzeritana, Bgus. (?) 

6. Pyrgula Törökit, LÖRENTH. 

7. Melamopsis cf. Friedeli, BRus. 

8. Planorbis constans, BRus. 

9. und 10. Bythinmia sp. zwei Arten. 


Alle diese Arten finden sich ziemliech selten in den genannten Schich- 
ten eingestreut, und konnten nur in etlichen, meistens fragmentáren 
Exemplaren gesammelt werden. 

Es erhellt aus diesen Verzeichnissen ganz deutlich, dass simmtliche, 
über den Cementmergel liegende fossilienführende Schichten ihren Faunu- 
len nach zusammen gehören und die obere Pannonische Stufe vertreten ; 
wogegen der Cementmergel mit seiner ganz abweichenden Faunula der 
unteren Pannonischen Stufe angehört. 


B) Arten der Wirbelthierreste aus dem Cementmergel. 


1. Am háutfigsten kommen vor : einer grossen Fischart angehörende 
einzelne Wirbel, Rippen, Knochen des Schüdels und des Schultergürtels. 
Unter diesen fielen mir am meisten auf: ziemlich grosse Knochenstücke 
vom Kiefer und der Kinnlade mit kraterförmigen Zahnsockeln, von wel- 
chen die Dentinzáhne herabfielen, abgetrennt und spárliéh zerstreut 
jedoch findet man sie unter den Resten ; dann das Frontale des Schüdels, 
das Claviculare des Sehultergürtels, usw. Auf einigen gyrossen Handstücken 
jedoch kommen alle diese Knochen, zwar sehr durcheinander geworfen, 
jedoch einem Individuum angehörig, auch beisammen vor. Indem ich die 
Fischskelette der zoologisehen Universitátssammlung durehmusterte, fand 
ich, dass die hier erwáhnten Reste auffallend an die entsprechenden 
Skeletttheile des gemeinen Stockfisches (Gadus (Morrhua) vulgaris er- 
rinnern, und folglich jedenfalls nur einem grossen Gadoiden angehören 
dürfíten. Ím Vergleiche mit dem nahezu 1 M. langem Exemplare dieses 
gewöhnlichen Fisches erlauben die Reste unseres fossilen Gadoiden 
zum Theil auf kleinere, zum Theil aber auf noch grössere Exemplare zu 
sehliessen. 

Im den arctischen und gemássigten Zonen der nördlichen Hemi- 
sphaere leben heutzutage 18 verschiedene Arten der Gattung (radus, 
welche jedoch neuerer Zeit in mehrere Untergattungen eingetheilt wurden. 
Wenn wir unter diesen die Zahl und Anordnung der Zahnreihen betrach- 
ten, so stehen unsere fossilen Reste dem (radus (Merlangus) vulgaris 
am nüchsten. 


318 Dr ANTON KOCH. 


Fossile Formen der (Gadidae-Familie sind wohl auch aus den jung- 
tertiüren Schichten des Gebietes der ungarischen Krone bekannt ; es sind 
das aber alle bedeutend kleinere Arten. 50 grosse Gadiden, wie die fossile 
Art von Beocin, wurden meines Wissens bisher noch nirgends gefunden. 
KRAMBERGER-GORJANOVIÓ  erwühnt wohl flüchtig das Vorkommen von 
Gadide-Kiefern und Schuppen im, dem Beociner Cementmergel áhnlichen 
und gleichalterigen Mergel von Londjica,Y gab aber keine ausführlichere 
Mittheilung darüber, und somit auch nicht über die beiláufige Grösse 
dieser Gadidae. Auch darüber ist mir nichts bekannt, ob aus dem Aus- 
lande fossile Reste solch" grosser Gadoide schon bekannt seien. Jeden- 
falls ist es auffallend, dass solche Reste in Beocin bereits seit lingerer 
Zeit schon vorkommen, und man ihnen in mehreren Sammlungen be- 
gegnet, ohne dass selbe bisher genauer untersucht worden würen. 

2. Ausser der Gattung Gadus, habe ich im Beociner Cementmergel 
auch eine zweite Gattung der Gadide entdeckt, námlich einen Vertreter 
des Brosmius gen. Diese Gattung ist durch die einzige lange Rücken- 
und Analflosse, welche bis zu der Scehwanzflosse reichen, sehr gut charak- 
terisirt. Deshalb konnte ich trotzdem, dass an unserem Beociner Exemplar 
nur der Rumpf erhalten ist, Kopf- und Schwanzflosse aber fehlen, diesen 
Rest mit genügender Sicherheit hieher verlegen. Dies konnte ich umso- 
mehr thun, weil Dr. Drag. KRAMBERGER-GokJANovIÓ in seiner bekannten 
Monographie FX eine angeblich von Beocin herstammende grosse (32 Cm. 
lange) Brosmius-Art wirklich besehreibt und abbildet, und selbe Br. Stross- 
mayeri benannte. Ob das in meiner Sammlung sich befindende Exemplar 
mit dieser neuen Art identisch ist, darüber zu entscheiden ist deshalb 
schwer, weil am Exemplare KRAMBERGERS eben der Rumpf des Fisches, 
welcher auf meinem Exemplar ziemlich gut erhalten, in sehr mangelhaftem 
Zustande ist, und deshalb eine genaue Vergleichung nicht möglich ist. 

3. Am interessantesten sind jene, ziemlich hüufig vorkommenden, 
grossen Kieferbruchstücke mit grossen, hackig gekrümmten, reptilartigen 
Záhnen oder ganzen Zahnreihen, welche auf erstem Blick an irgend eine 
gyosse Hidechse oder ein Crocodil erinnern. Die eingehendere Unter- 
suchung, bei welcher mir Herr Museal-Custos Dr. Lupw. MÉHELY beistand, 
haben mich überzeugt, dass man diese Reste, wegen der Vasodentin- 
Substanz der Zahnwurzeln und deren Verwachsung mit dem Kiefer-Kno- 
chen, in die Ordnung der Fische verlegen muss. Da bei den Fischen die 
Záhne im Allgemeinen ohne Wurzel auf den Knochen angewachsen sitzen, 


xx Die Fauna der unterpontisehen Bildungen um Londjica in Slavonien. 
Jahrb. der kk. geol. Reichsanst. 1899. XLIX. p. 125. 

kr Die jungtertiüre Fischfauna Kroatiens. II. Theil. Beitráge zur Palxgontologie 
Oesterr.-Ungarns und des Orients. III. B. 1884 p. 69. 


dd túl ktttt nák 


BEOCINER CEMENTMERGEL. 219 


und mit besonderen Wurzeln in entsprechende Alveolen eingefügte Záhne 
nur ausnahmsweise vorkommen (so z. B. bei Pristis, Balistes, Sphyrzena, 
Dictyodus OwEN oder Sphyrenodon AGc., Hypsodon AG.— Megalodon AG.) 
so ist es nicht schwer die unseren Resten entsprechende Gattung in der 
recenten Sphyraena Brocn zu suchen, welche der Fam. Sphyraenidae der 
Stachelflosser angehört. Die recenten Sphyrenen sind meistens egrosse, 
gefrássige Fische, welche die tropischen und subtropischen Meere be- 
wohnen, die Náhe der Küste mehr lieben, als die hohe See, und bis 21/2 M. 
Lánge erreichen. Man nennt sie gewöhnlich cBarracudav. Ihre fossilen 
Reste sind ziemlich háufig. So sind z. B. aus dem eocánen Mergelschie- 
fer von Monte Bolca mehrere Arten besehrieben, und auch aus dem 
unteroligocánen Tegel von Háring eine Art. KRAMBERGER X beschrieb auch 
eine Art aus dem sarmatischen Mergelschiefer von Podsused; diese ist 
aber um vieles kleiner, als die von Beocin, und da die Záhne und Ge- 
sichtsknochen nicht erhalten sind, kann man unsere Art nicht damit 
vergleichen. Wahrscheinlich haben wir es mit einer neuen Art zu thun, 
welche der recenten cBarracudav nahe steht. 

4. Von mehreren grossen Fischarten liegen ebenfalls einzelne un- 
vollkommene Reste vor, so: u) Gruppen zerstreuter grosser Schuppen 
mit einigen Wirbeln und Rippen-Bruchstücken; b) ein mit Schuppen 
bedeckter Rückentheil, mit Spuren der Rückenflossen; c) eine grosse 
Schwanztlosse mit den 4 letzten Wirbeln, und d) ein am hinteren Rande 
gezáhneltes Preoperculum. Es genügen diese aber nicht, um mit Sicher- 
heit auf eine bestimmte Gattung schliessen zu können. Es ist auch wahr- 
scheinlich, dass diese Reste auf mehrere Arten bezogen werden können. 
Ich erwáhne sie nur deshalb, um die Aufmerksamkeit darauf zu lenken, und 
es vielleicht glücken wird, noch vollstándigere Reste davon zu erhalten. 

5. Endlich habe ich noch zwei ziemlich grosse Pflasterzáhne aus 
dem Beociner Cementmergelbruche erhalten. Der eine stammt aus .dem 
Cementmergel selbst, ist unregelmássig rundliech, 12 und 13 Mm. im 
Durchmesser; tlach convex mit glatter Kaufliche und geriefítem Rande, 
und über diesen mit gelblicehweissem Schichtkranz auf brüáunlichem 
Grunde. 

Der zweite stammt aus den ober-Pannonischen, mergelig-sandigen 
sehichten, welche den Cementmergel überlagern, hat einen ovalen Um- 
riss, ist kleiner (94-10 Mm. im Durchmesser), bedeutend mehr convex 
und auch am Emailrande glatt, mit eingeengtem Halse, an welchem man 
unter der Emailschichte die weisse Dentinsubstanz erblickt. Solche Pfla- 
sterzáhne wurden früher, nach AGassiz, allgemein auf Ganoidfische der 


xX Die jungtertiüre Fischfauna Croatiens. Beitráge z. Palxgontol. Oesterr.- 
Ungarns und des Orients. Wien, 1882. II. B. p. 86. T. XXVIII. fig. 1. 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 22 


320 Dr ANTON KOCH. 


Fam. Pycnodontidae oder Sphaerodontidae bezogen, bis ÖwENx und CoccHI 
nachgewiesen haben, dass die in den jungtertiáren Schichten háufig vor- 
kommenden áhnlichen Pflasterzáhne von Knochentisehen herstammen, 
welche in die Ordnung der Schlundzáhner (Pharyngognathi) und Familie 
der Lippfische (Labridae) gehören, bei welchen ühnliche Záhne die 
Schlundknochen bedecken. 

Welchen Gattungen die Beociner Ptlasterzáhne angehören, das wer- 
den die weiteren Untersuchungen zeigen; dass aber beide Záhne in 
wesentlichen Merkmalen sich unterscheiden, das habe ich schon hervor- 
gehoben. 

x 

Ausser diesen ziemlich háufig vorkommenden Fischresten fanden 
sich — wie es scheint seltener — auch Reste von Schildkröten. Von 
diesen gelangten 3 Exemplare in die Sammlung der kgl. ung. Geol. An- 
stalt, und im vergangenen Sommer gelang es mir an Ort und ötelle 
noch ein kleineres EHxemplar zu erhalten. Diese Reste sind: 

a) Ziemlich grosse und auffallend dicke Randplatten (Marginalia) 
des Rückenschildes irgend einer Schildkröte. Unter diesen Platten konn- 
ten besonders die des Schwanzendes mit der Caudale, und die sich an- 
sehliessende Wirbelplatte schön zusammengefügt werden; wáhrend die 
übrigen nicht zusammenpassten. Die auffallende Dicke und die Form 
dieser Randplatten weisen ohne Zweifel auf eine Testudo hin. Herr 
Dr. Lupw. MéÉHeny, der unseren Panzerrest mit den recenten Testudines 
des Nationalmuseums verglich, meint, dass selber genau stimme mit der 
am Allion Berge bei Orsova noch lebenden Testudo graeca D. var. Boett- 
geri Moss. Bevor aber unsere Reste mit den bisher bekannten fossilen 
Resten verglichen worden sind, möchte ich mich dieser Meinung nicht 
anschliessen. 

b) Das zweite Exemplar ist das Bruchstück eines kückenschildes 
derselben Schildkrötenart. Man sieht daran 5 Stück ganze Wirbelplatten 
und 4 Paar fragmentüre Rippenplatten (Costalia). Von Randplatten sieht 
man nur die Eindrücke im Mergel. In dem das unter a) erwáhnte Can- 
dale genau an des Ende dieses Rückenschildes passt : haben wir es walhr- 
scheinlich mit derselben Testudo-Art zu thun. Bestárkt wird das durch 
mein im vergangenen Sommer erworbenes Exemplar, auf welchem man 
an den dünneren Rückenschild auf seinem Platze auch einige dicke Rand- 
platten bemerkt. 

c) Bin dritter Schildkröten-Rest ist derart unvollstándig, nur aus 
einigen Knochensplittern bestehend, dass man nur nach dem im Mergel 
zurückgebliebenen Eindruck einigermaassen sehliessen kann. Dieser Bin- 
druck weist auf eine grosse, mit stark convexem Rückenschilde, mit brei- 
ten und steil abfallenden Randplatten versehene Form hin; welche also 


BEOCINER CEMENTMERGEL. 3921 


kaum etwas anders sein dürfte, als ein grosses Exemplar derselben, oben 
schon erwáhnten Testudo-Art. 
x 

Nahe zur Cementfabrik, um die Mündung des Beociner Thales 
herum, befinden sich einige Schottergruben, aus welchen die Fabrik den 
zum Beton nöthigen Schotter und Kies gewinnt, welche ebenfalls interes- 
sante geologische Verháltnisse zeigen. Die Geröllablagerungen dieser 
Brüche sind nichts anderes, als Theile des diluvialen Schuttkegels des 
Beociner Baches, welchen Schuttkegel der Bach im Laufe der Vertiefung 
des Thales wáhrend der Jetztzeit durchbrach und entzweiriss. 

Das Profil des auf der linken Seite der Thalmündung liegenden 
grösseren Schotterbruches ist folgendes : 

1. Im Hangenden des Bruches dunkler, bráunlichgelber Terrassenlehm 
(abgeschwemmter Löss) als 3—4 M. máchtige Decke, welcher den Grund 
eines alten Friedhofes bildete und mit Menschengebeinen erfüllt ist. 

2. Heller, bráunlichgelber Terrassenlehm, mit unregelmássig ab- 
wechselnden Schotter- und Sand-Kinlagerungen und Nestern, etwa 10 M. 
máchtig. 

3. Unregelmássige Anháufung von Bachgeröllen mit abwechseln- 
den Lösslagen und Sandnestern, bis zur Sohle des Bruches etwa 10 M. 
michtig entblösst. Aus der Wandung dieser Schotterablagerung habe ich 
den Mahlzahn und Bruehstücke des Stosszahnes von Elephas primigentus 
Biux., die Mahlzáhne von Eguus fosszilis v. Mry. und den unteren Kiefer 
einer Ganis sp. herausgelöst. 

Aus diesem Profile erhellt nun, dass die Ablagerung des unteren 
Theiles des Gerölllagers jedenfalls noch in der Ouartárzeit vor sich ging, 
einerseits durch die vom Beociner Bache hinabgerollten und allmáhlich 
angeháutten Geschiebemasse, andererseits untergeordnet durch den aus der 
Ebene des Alföld von Norden hergewehten und hier niedersinkenden Löss- 
staub. Der über der Geröllmasse ausgebreitete Lehm aber entstand wahr- 
secheinlich aus dem Löss, welcher spáter von den höheren Berg-Lehnen 
herabgeschwemmt wurde. i 

Im Liegenden der am rechten Ufer der Thalmündung geöffneten 
öchotterbrüchen sieht man áhnliche Geschiebeanháufungen. In diesen 
findet man neben sámmtlichen Gesteinen des Gebirges selten auch bis 
faustgrosse abgerollte Stücke von Magnetit, Zeugniss dafür ablegend, 
dass dieses Hisenerz nahe zum Gebirgsrücken irgendwo massenweise vor- 
komme. Die Spuren davon habe ich an mehreren Orten schon vor Jahren 
nachgewiesen. 

In dem untersten Schotterbruch wurde das lose Geröllelager, wahr- 
seheinlieh durch nachtráglich infiltrirte Kalklösung, in Conglomerat mit 
Kalkcement umgewandelt. Die miáchtigen Büánke dieses Conglomerates 


29. 


Evsls FRANZ LAJOS. 


fallen seicht gegen das Thal aufwárts ein, und auch an der darüber fol- 
genden losen Geröllauflagerung lassen sich Spuren dieser Schichtung 
nachweisen. 

Es erhellt daraus, dass hier blos der hintere Theil des einstigen 
Schuttkegels aufgeschlossen sein könne; denn am vorderen oder dem 
Stirntheil müsste der Geröllkegel jedenfalls die Spuren einer nach Aussen 
d. 1. Norden zu gerichteten Schichtung aufweisen. 


DAS ERDBEBEN IN SÜDUNGARN VOM 2. APRIL 1901. 


Von FRawsz [LaAJos.F 
Mit Tafel VI. 


Am Nachmittag des 2. April 1901 erschütterte gegen 6? ein starkes 
Erdbeben Südungarn, das in den Comitaten Torontál, Krassó-Szörény, 
Temes, Bács-Bodrog, Csongrád, Arad, Békés, Szerém, ja sogar Hunyad 
und Kolozs, wie auch auf einem grossen Teil Serbiens verspürt wurde. 
Demselben gingen kleinere Erschütteraungen voran, die sich auf einzelnen 
Punkten des bezeichneten Gebietes zwischen dem 26.—31. Márz bemerk- 
bar machten :- ebenso zeigten sich nachher kleinere Erdbeben, besonders 
im Epicentrum desselben zwischen dem 2.—8. April. Über dieses Erd- 
beben sind von 171 Punkten — auch die negativen eingerechnet — zu- 
sammen 239 Daten eingelaufen, darunter durch die Güte des Herrn 
DimirnIE Awruna, kel. serbischen Staatsgeologen, auch solche von Serbien, 
wofür ich dem genannten Herrn in meinem und im Namen der ungari- 
schen Erdbebencommission besten Dank sage. 

Aus diesen Daten geht hervor, dass das am stárksten erschütterte 
Gebiet auf die Mitte des Comitates Torontál entfállt. Die Form des Schüt- 
tergebietes ist Jener der Contour eines Hies ühnlich und diese Form ist 
dadurch bedingt, dass das Erdbeben gegen Süden, in Serbien, im Thal 
des Morava Flusses aüffallender vorgedrungen ist, als in der Richtung 
der nördlicheren Radien des Schüttergebietes. Die Ausdehnung des Schüt- 
tergebietes betrágt 72.800 Km?, es gehört also dieses Erdbeben zu den 
grössten, die seit dem XI. Jahrhundert Ungarn heimgesucht haben. Die 
Lángsachse, welche die Richtung NNW—SSO verfolgt, betrágt 320 Km, 
die nach 0N0—WSW gerichtete Ouerachse 300 Km. Letztere fállt mit 
der Lüngsachse des Epicentrums und der der ersten Schütterzone in eine 
hkichtung. 

Die Annahme, dass das Erdbeben vom 2. April im Morava Thal 
und dessen Umgebung ein schwaches Relaisbeben verursachte, hat viel 


xX Vorgetragen in der Fachsitzung der Ung. Geol. Gesell. am 5. Juni 1901. 


DAS ERDBEBEN IN SÜDUNGARN VOM 2. APRIL 1901. 323 


Wahrscheinliechkeit für sich. Besonders die mittlere Strecke des Morava 
Thales ist háufigen Erschütterungen ausgesetzt, was auch aus den statisti- 
sechen Daten der im Jahre 1901 in Serbien beobachteten Erdbeben er- 
hellt. Im Thal der Morava zeigten sich námlich vor dem erossen Erd- 
beben am 31. Márz und nach demselben am 3. und 4. April schwache 
Erschütterungen. 

Die Grenzorte des Schüttergebietes sind: Szentes, Békés, Körös- 
bánya, Déva, Orsova, Zagubica, Parein, Kragujevac, Lazarevac, Sabac, 
Vukovár und B.-Monostorszeg. Innerhalb der von diesen Ortschaften mar- 
kirten Grenze können drei Isosysten gezogen werden. 

1. Das Epicentrum ist von ganz unregelmássiger Form, seine 
Lángsachse liegt nahezu in der Riehtung NO—SW und ist 85 Km lang, 
seine Ouerachse aber 45 Km und sein Flácheninhalt betrügt 2500 Km?. 
Hier war das Erdbeben von zerstörender Wirkung, in ca 20 Gemeinden 
stürzten 40 Gebáude und über 300 Schornsteine ein; die Stárke dessel- 
ben ist also nach der FoRELLschen Scala 77" oder zwischen 67 und 77. 
Die am stüárksten erschütterten Punkte liegen an den Flüssen Béga und 
Temes. Wöhrend aber die zerstörende Wirkung des Erdbebens sich auf 
das rechte Ufer des Temes Flusses nicht mehr erstreckte, bilden die Ort- 
schaften, wo dasselbe Schaden angeriechtet hat, auf beiden Seiten des 
Béga Flusses eine ziemlieh breite Zone. Demnach ist es wahrscheinlich, 
dass sich der Ursprungsort des Erdbebens im Béga Thal befindet, was 
auch durch einige Daten, wonach dasselbe hier in Form von unten nach 
oben gerichteten Stössen verspürt wurde, bekráftig wird. Im KEpicentrum 
fielen dem Erdbeben auch zwei Menschenleben zum Öpfer. 

9. In der ersten Schütlterzone, welche die Form eines Ellipsoides 
besitzt, richtete das Erdbeben noch geringfügige Schaden an und 
rückte die Möbel von ihrer Stelle: seine Stárke ist hier 69 oder zwischen 
6" und 5", aber zumindest 59. Interessant ist, dass auf dem zwischen 
die Flüsse Donau und Tisza entfallenden Teil der ersten Schütterzone, 
also im Comitat Bács-Bodrog, die Störke des Erdbebens bedeutend schnel- 
ler abnimmt als in anderen Richtungen. Die Löángsachse dieser Zone, 
welche mit der des Epicentruams zusammenfüllt (NO0—SW), ist 122 Km, 
die Ouerachse 86 Km lang, der Flácheninhalt 6400 Km. 

3. Die zweite Schütterzone ist ebenfalls von der Form eines Ellipsoi- 
des. Das Erdbeben, welches hier noch im Freien verspürt werden konnte, 
brachte die Uhren zum Stehen und die Hángelampen etc. ins Schwan- 
ken, seine Stürke ist hier somit 572—4"? oder 4" ; auch wurden die beglei- 
tenden Schallerscheinungen noch überall beobachtet. Die Lángsachse 
dieser Zone, welche mit jener der ersten Schütterzone beinahe zusam- 
menföllt, hat eine Lünge von 230 Km, die Ouerachse von 190 Km; der 
Flicheninhalt ist 24,500 Km?. In dieser zweiten Schütterzone liegen jene 


324. FRANZ LAJOS. 


Ortschaften, die von den Erdbeben in den Jahren 1879—80 heimgesucht 
wurden, und auf den Ursprungsorten dieser Erdbeben trat das vom 
2. April 1901 viel stárker auf, als auf anderen von dem Epicentrum in 
gleicher Entfernung liegenden Punkten. Es liegt demnach der Gedanke 
nahe, dass dieses Erdbeben auf den Ursprungsorten der Erdbeben von 
1879—80 mit Ausnahme der Ruptur Bogáros— Mokrin Relaisbeben her- 
vorrief, was für die Linien Temesvár—Buziás und Buziás— Moldova auch 
mit Bestimmtheit constatirbar ist. 

4. In der dritten Schütterzone war die Stárke des Erdbebens 
49— 3" oder 39, Schallerscheinungen wurden nicht mehr wahrgenommen. 
Diese Zone ist auf dem auf Ungarn entfallenden Teil des Schüttergebie- 
tes sehr sehmal, weitet sich aber nach Süden, in Serbien máchtig aus. 
Ihr Flicheninhalt betrágt 38,000 Km. 

Im Allgemeinen verminderte sich die Stürke des Erdbebens gegen 
Süden bedeutend langsamer, als in anderer Richtung; am schnellsten 
in SW und W-licher hichtung. Auf felsigem Boden war es auch auf den 
vom Epicentrum entfernteren Punkten stárker zu verspüren, als auf Sand- 
und Schotterböden. Bedeutend sehwácher wurde es in solchen Ráumlich- 
keiten verspürt, die über Kellern gelegen waren; ebenso in den Kellern 
selbst, wie auch über und in Bergwerken. 

Die Zett, in der sich das Erdbeben einstellte, wird von dem über- 
wiegenden Teil der Beobachtungen auf 5 482 bis 62 gesetzt ; vollkommen 
zuverlássige Daten liegen aber nicht vor. Als Beginn des Erdbebens kann 
. trotzdem 52 475 umso beruhigter angenommen werden, nachdem Professor 
Dr. R. v. KövEsziGErny, indem er mit Hilfe der Zeitdaten der Observato- 
rien zu Lemberg und Bukarest die Zeit des Epicentrums corrigirte, 
52 475 als Resultat erhielt. Nehmen wir überdies eine Verbreitungsge- 
sehwindigkeit von 300 m per Secunde an, welche für áhnlich aufgebaute 
Gegenden, wie Südungarn die gewöhnliche ist, so wáren für die Verbrei- 
tung auf der 300 Km langen Ouerachse 169, auf der halben Achse dage- 
gen blos 8M notwendig, so dass sich das Erdbeben auf den Grenzen des 
Schüttergebietes um 52 5546 
besseren Beobachtungen beruhenden Daten übereinstimmt und die An- 


5h 56M eistellen musste, was mit den auf 


nahme von 5t 474 als denjenigen Zeitpunkt, in welchem das Erdbeben 
im Epicentrum eintrat, bekráftigt. 

Die Richtung des Erdbebens wird von den Beobachtern teils voll- 
kommen dem Epicentrum entsprechend, oder von demselben nur um ein 
Geringes abweichend angegeben ; es liegen aber auch Berichte vor, welche 
die entgegengesetzte, und auch solche, die eine ganz falsche oder aber 
gar keine Richtung angeben. 

In Bezug aut die Art der Beweguny kann aus dem Vergleich der 
Daten geschlossen werden, dass sich das Erdbeben im 6 Epicentrum in 


DAS ERDBEBEN IN SÜDUNGARN VOM 2. APRIL 1901. 325 


Stössen offenbarte, welchen eine Wellenbewegung und sodann eine Vibra- 
tion folgte. Die Zahl der Stösse variirt in den verschiedenen Angaben 
zwischen 2—5. Aus der Náhe des Epicentrums wurden von einzelnen 
Punkten Seitenstösse signalisirt, deren Zahl ebenfalls zwischen 2—5 
sehwankt. In den Schütterzonen áusserte sich das Erdbeben entweder als 
Wellenbewegung oder als Vibration. 

Für die Dauer des Erdbebens liegen sehr von einander abweichende 
Daten vor, worunter auch solche vorkommen, welche dieselbe auf 
30— 505 ja sogar auf 19 beziffern. Aus den zuverlássigeren Daten kann 
die Dauer des Erdbebens auf zwischen 1—105 varirend angenommen 
werden; gegen die Grenzen des Schüttergebietes sinkt sie langsam bis 
auf 1—35 herab. 

Die das Erdbeben begleitete Schallerscheinung wird von den Be- 
obachtern auf verschiedene Art bezeichnet. S1e nennen es Getöse, Dröh- 
nen, Donnern, Geklirre und vergleichen es mit dem eines Eisenbahn- 
Zuges, mit entferntem Donner, mit dem Gerassel von Lastwagen, dem 
Rollen von Föássern etc. Es lhegen Daten vor, die sich auf einen 
Punkt beziehen, von welchen die eine Schallerscheinungen registrirt, 
waáhrend die andere eine solche in Abrede stellt. Nach einigen Berichten 
folgte dies unterirdisehe Getöse dem Erdbeben nach, die meisten Daten 
verzeichnen aber, dass es sich mit demselben gleichzeitig einstellte oder 
noch viel háutiger, dass es dem Erdbeben voranging, wobei das Zeitinter- 
vall zwischen der Schallerseheinung und der Erschütterung gegen die 
Grenzen des Schüttergebletes immer grösser wurden. Auch konnte den 
Daten entnommen werden, dass sich dieselbe mit der Entfernung vom 
Epicentrum verringerte, was ja übrigens auch ganz natürlich erscheint. 

Über die geologischen Verhültmisse des Sehüttergebietes kann be- 
richtet werden, dass dasselbe grösstenteils von diluvialen, lángs der Flüsse 
aber von alluvialen Bildungen bedeeckt ist. Unter denselben lagern zu- 
náchst die levantinisehen und pontische, dann wol auch noch tiefere 
tertiáre Schichten, unter welchen schliesslieh die Massen des zertrümmer- 
ten Grundgebirges vorausgesetzt werden müssen, von dem sich einzelne 
öchollen als Inselgebirge in Kroatien und Slavonien, ferner in grosser 
Ausdehnung auch in dem Krassó-Szörényer Gebirge an der Oberfláche be- 
finden. Wahrscheinlich war die Bruchlinie dieses abgesunkenen und zer- 
trümmerten Grundgebirges, die — wie sehon erwáhnt — mit dem Thal 
des Béga Flusses zusammenfállt, die Ursache des Erbebens vom 2. April 
1901. Es ist dies bereits de: dritte Ursprungsort von Erdbeben aut dem 
Gebiete zwischen den Flüssen Maros, Tisza und Donau. Die beiden ande- 
ren Bruchlinien, nömlich die Temesvár—Mokriner und Buziás—Ó-Mol- 
dováer, welche Dr. F. ScHAFARZIK constatirt hat, waren die Ausgangs- 
punkte der Erdbeben in den Jahren 1879— 80. 


396 DI FRANZ SCHAFARZIK. 


VORLÁUFIGE MITTHEILUNG ÜBER DAS AUFTRETEN VON 
OUARZ-PORPHYREN UND PORPHYROIDEN IN DEN COMITATEN 
GÖMÖR UND SZEPES (ZIPS) IN NORDUNGARN. 


Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Soeben aus dem nördlichen Theile des Gömörer Comitates, sowie 
einigen anstossenden (Gegenden des benachbarten Comitates Szepes (Zips) 
zurückgekehrt, erlaube ich mir über gewisse Ergebnisse dieser meiner 
Reise in Kürze folgendes zu berichten. 

Nach den noch in den 60-iger Jahren von der wiener k. k. Geo- 
logischen Reichsanstalt ausgeführten Aufnahmen besteht dieses weit aus- 
gedehnte Gebirgsland, welches unter dem Namen Szepes-Gömörer Erz- 
gebirge bekannt ist, aus Thonschiefern, Phyllitgneissen und Karpathen- 
gneissen, welch letztere auf der geologisehen Karte in Form von mehreren 
unregelmássig vertheilten Linsen zwischen die Thonschiefer eingetragen 
sind. Alle diese Gesteine sind den krystallinischen Schiefern als jüng- 
stes Glied angereiht worden. Es sind dies jene in bergmánnischen Krei- 
sen wohlbekannten Schiefergesteine, in denen in grosser und abwechslungs- 
reicher Menge Kupfererze, Antimonit, Kiese, Siderite und z. Th. Braun- 
eisensteine, Manganspath, Ankerit etc. zumeist als Lagergünge aufsetzen. 

Obeleich die Literatur über die genannten Erzvorkommen nicht ge- 
rade als arm bezeichnet werden kann. hat sich namentlieh in neuerer 
Zeit so zu sagen Niemand mit dem Nebengestein, der Masse des Gebirges 
selbst befasst. 

Gleich in den ersten Tagen meines Aufenthaltes in Rozsnyó ist es 
mir nun gelungen, das Auftreten von echten Ouarzporphyren zu ent- 
decken, namentlich in den Rozsnyóer nnd Csúcsomer Thülern. In letzterem 
Thale bildet der Ouarzporphyr eine über einen Kilometer máchtige Masse. 
Ansechliessend an diese Vorkommen sehen wir dann grobkörnige serici- 
tische Schiefer, die im Ouerbruche deutlich die typische porphyrische 
Structur zeigen, die kenntlich gemacht ist durch rauchgrauen oder bláu- 
lichen Ouarz und hie und da durch einige noch erhaltene lIeldspathein- 
sprenglinge, wáhrend die Hauptmasse des Gesteines, nüámlich die felsi- 
tiscehe Grundmasse und der erösste, wenn nicht ganze Theil der Feld- 
spáthe durch Druck zermalmt und an den Schichttlüchen durch spátere 
chemische Umsetzung theilweise zu sericitisehen Hüáutchen umgewandelt 
worden ist. Die Structur dieser schiefrig gewordenen (9uarzporphyre 
geht bis ins gleichmássig feinstkörnig phyllitische, bei gleichzeitig 
stattgefundener totaler Vernichtung der Ouarzeinsprenglinge, die sich 
sonst in der Regel in den Porphyrschiefern als mehr-weniger geguetschte 


VORLÁUFIGE MITTHEILUNG ÜBER OUARZ-PORPHYREN UND PORPHYROIDEN. B 


linsenförmige Knoten noch am besten erhalten haben. Die Masse des 
Ivágyó und des Bányaoldal Berges westlich von Rozsnyó besteht in ihrer 
ganzen Ausdehnung aus derartig geguetschten, Kataklasstruktur verrathen- 
den Ouarzporphyrschiefern, die wir nach dem Vorgange H. RoSENBUSCH" als 
Porphyroide bezeichnen können. Dieselben sind in der Regel in frischem 
Zustande weiss, oder grünliehweiss bis lauchgrün, seltener auch violett. 
An den Schicht- und Spaltflláchen bemerken wir stets den von Sericit 
herrührenden weichen Seidenglanz und gewisse knotenförmige Erhaben- 
heiten, die sich im glanzlosen Ouerbruche als rauchgraue oder bláuliche 
linsenförmig ausgezogene (Juarzeinsprenglinge erweisen. 

Kurz wir haben es in der Umgebung von Rozsnyó mit ()Juarzpor- 
phyren und Porphyroiden zu thun, die genetisch mit Thonschiefern und 
sericitisehen Gneissen nichts zu thun haben. 

Es scheint mir bereits schon jetzt als höchst wahrscheinlich, dass 
ein grosser Theil des besagten oberungarischen Erzgebirges aus derarti- 
gen Porphyroid-Schiefern besteht, wie ich mich auf in mehreren Rich- 
tungen (gegen Csetnek, Dobsina und über Szomolnok nach Gölniczbánya) 
unternommenen Touren an vielen Punkten zu überzeugen Gelegenheit 
gehabt habe. 

Da wir es also in dieser Gegend mit Ouarzporphyren und mit den- 
selben genetiseh engverknüpíten Porphyroiden zu thun haben, lassen 
sich auch die meisten reichen epigenetisehen Erzvorkommen ungezwun- 
gen als die Producte einer postvulkanischen Thátigkeit erkláren. 

Eine nühere Untersuchung der von mir gesammelten Gesteine und 
ausführlichere Darlegung meiner Beobachtungen behalte ich mir für die 
nüáchste Wintersaison vor. 


Budapest, kön. ung. Geol. Anstalt, am 1. Juli 1902. 


ÁMTLICHE MITTEILUNGEN 
AUS DER KGL. UNG. GEOLOGISUHEN ANSTALT. 


Aufnahmen der kgl. ung. Geologischen Anstalt im Sommer 19082. 


Infolge Erlasses des Herrn kel. ung. Ackerbauministers werden im laufen- 
den Jahr die Mitglieder der kel. ung. Geologischen Anstalt die folgenden Gebiete 
detaillirt aufnehmen : 

Sectionsgeolog Dr. THEopoR Posewirz setzt seine Detailaufnahmen in der 
ersten Hálfte der Aufnahmscampagne in den Comitaten Máramaros und Bereg 
zwischen Szolyva und Volocz, sodann in den Comitaten Szepes und Gömör süd- 
lich von Merény fort. 

Chefgeolog Dr. Jurrus PerHő setzt seine Aufnahmen im Comitat Bihar in 


328 AMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


der Umgebung von Fenesi-Nagypatak fort und wird kürzere Untersuchungen auch 
im nördlichen Teil des Comitates Arad vornehmen. 

Sectionsgeolog, Bergrat Dr. THomas SzonracH nimmt ebenfalls im Comitat 
Bihar die detaillirte geologisehe Kartirung der Umgebung von Rév, Vár-Sonko- 
lyos, Kalota und Rossia vor. 

Chefgeolog, Oberbergrat Lupwric Rorm v. TELEGp ist am linken Ufer der 
Maros zwischen Magyar-Igen und Tövis (Com. Fehér) ; Sectionsgeolog Dr. Mokrz 
Párrv westlich von Abrudbánya in der Umgebung von Blezseny (Com. Hunyad 
und Alsó-Fehér) und Geolog Dr. KARL Papp in der Umgebung von Kazanesd und 
Lunkoj, weiters von Guraszáda und Maros-Brettye (om. Hunyad) tátig. 

Chefgeolog Jurrus Haravárs nimmt am linken Ufer der Maros die Umge- 
bung von Piski, Vajda-Hunyad, Nándor und Kerges aut, wáhrend Sectionsgeolog, 
Beregrat Dr. Fasz ScHaAFARZIK nach der Beendigung seiner geologischen Forschun- 
gen bei Nabadula im Comitat Gömör die Umgebung von Nadrág und Balincz 
(Com. Krassó-Szörény) kariiren wird. 

Montanchefgeolog, Oberbergrat ALEXANDER GESELL setzt seine montangeo- 
logiscehen Aufnahmen östlieh, Montan-Ingenieur-Assistent WILHELM IrrÉs hin- 
segen westlich von Dobsina, bis zur Strasse im Garam Thal (Com. Gömör) fort. 

Von Seite der agrogeologisehen Aufnahmssection der Anstalt nimmt Geo- 
log PETER Terrrz mit den der kgl. ung. Oenologischen Versuchsstation zugeteil- 
ten Praktikanten DESIDER DicExrY und ADOLF SCHOSSBERGER in den Umgebung 
von Pécs (dom. Baranya) ; Geolog HErsgrcH HoRusirzkY in der Umgebung von 
Vág-Selye und Mocsonok, wie auch von Pered und Farkasdin den Comitaten 
Komárom und Pozsony ; Geolog AuREL LIFraA in der Umgebung von Esztergom, 
Dorogh, Sárisáp (Com. Esztergom) und Pilis-Csaba (Com. Pest); Geolog WIr- 
HELM GünL an der Donau in der Umgebung von Tass, Dömsöd, Makád und Kún- 
Szent-Miklós im Comitat Pest agrogeologische Aufnahmen vor. 

Die Geologen Dr. OrTokaR Kapré und GABRIEL LÁSZLÓ, weiters der Montan- 
Ingenieur-Assistent VIKTOR PAUER v. KáPorsa werden sich an der Seite von LUD- 
wiG Rorn v. TELEGD, Dr. Monriz PárFv, Dr. KARL Papp, Jurius HaLaváTs, Dr. FRANZ 
ScHAFARZIK und FmERrIcH Trmkó das Vorgehen bei den geologisehen Aufnahmen 
zu eigen machen. 

Der Direktor der Anstalt, Ministerialrat JogaNws BöcgH wird, wie sonst, auch 
dieses Jahr die geologisehen Aufnahmen in Augenschein nehmen und controlliren. 


Dr. JULIUS PETHŐ, kgl. ung. Chefgeolog, Ausschussmitglied der 
ungarischen Geologischen und der ungarischen Kgl. Naturwissenschaftlichen 
Gesellschaft, hat am 14. Oktober 1. J, nach langem Leiden in seinem 55. Lebens- 
jabr das Zeitliche gesegnet. Nicht nur die ungarische Wissenschaft erlitt durch 
sein Ableben einen unersetzlichen Verlust, auch unsere Gesellschaft wird die 
Lücke, welche ibr an Erfahrungen reiches, erprobtes und hingebendes Mitglied 
nach sich liess, noch lange schmerzlich fühlen. 

Des Lebenslaufes und der Tátigkeit des Hingeschiedenen werden wir 
in der náchsten Generalversammlung und in der ersten náchstjábrigen Nummer 
dieser unserer Zeitschrift eingehender gedenken. 


Friede seiner Asche! 


e ellgaga ae aaa aa Aaa eves ette e e ee S ÉNÉÉSEZÉ ETTÉK KKZKK———Ikk.—.kktTtKRTTETtmttttttttttttttttúútEtKöv 


gzsiuT ) ad 
"fSJZSMASIDJOWT "a PF 


: VOISSIUIO)-UAgegpag J9p 9övAgyNnY UT 


IUMEZSEN S OMEGTE E SG ET GRAZ ez ae tán] AUDSTUISIOS MUIVBUDS IJ9G 
"UDBAUIS ZS ETTE ! TBI "66 "16 "95 "PE "06 "GT "ST "9T "TT "ET "et TI "6" 8 ue üoyniunm ATASIUISTOSOIYTTN 


60] 08 8819. 101 :0£ 296 19 EG 19 [095679 gl 
——— ee BE HÉ ztés —- — [6OGTTA 95] e 
(97 500 98 19 0.6 OT u96 19 OT ag6 19) 0649 
[MOT OT IG a8T (9.0 uz £ a81 mg 8] att alt d 
SESZZEZÉET Zé [3E: Bél Te éket At 3 5 E —  §06I A 9518 
mOP ST 09 u87 ] §.I 506 u£€ u8I SOT 10£ a8] ) :0£ mOT 87 TV 
a8T 1 OT. 08 ag !G.0 OP neT ue OG at ene Jé Je ze tb 


az ] zs os 


sunyouuy [ T rT A 
! ! 


FUJBUJAÁTJA SId IU9RUJOYYTJA UOA IIUEZOS "7 H-IN EZ ! vejnur ur soneg — ag fopug — rr ! opnyijdury 988013 — W,, 


: L/PU9g  Jep SLTUÜASSNLIRUMNZEIN — TI : ounSomogydneg — H !u9gogsox — A : uohunzanygy "39—N Sundomog 
 (Ppuog-H—M — d "H—M sunsomeg Tepteg JxeYor-g—N — "Tepuodzsouyog [ejuoztzorg Josandgssexg : papddy 
ÜN 66 ,06 ZT 14— ID "H (9.86 a91 a) 96 ,G GT TT: 9J40MUG9ODJT J9D ODVT! 


(G06L MOL PUN TETT UI 
vogogpag ep Jegü jsedvpng üz geo I I9seg T0eDg aan 19p UoIssiuog-uegogpig J9p gyoreg 


Bericht der Erdbeben-Commission der Ung. Geol. Gesellschaft zu Budapest über die Erdbeben 
im Juli und August 1902. 
Hüge der emdbtebeműarte: TEHOSSSZO HLETSEs 23-Ö9) AE Gjt ZT DOFSADSANA] 


Apparat : Strassburger Horizontal Schwerpendel. A — N—5-licher Pendel, Bewegung W—E; B — W—B-Pendel, 
Bewegung N—S. Abkürzungen: V — Vorbeben; H — Hauptbewegung; M — Maximalausschlag der Pendel; 


m 
fm 


grösste Amplitude ; E — Ende; D — Dauer in Minuten ; Zeit M.-E. Z., gezáhlt von Mitternacht bis Mitternacht. 


j 
No. Datum Mz 1AL M VS HB D 6 ! Anmerkung 
A. 172 55m 955 ] 174 590205 — 185 13m] 181. 1m 105 ISOTELSE 30 et] 350] 7 
1.1 5. VII. 1902. — e ————— ] — ————— ——— f Saloniki 
SET KENT ZS MEZ 407 ) 182 002 198 s50s LOOSSTSSEBÉS Zé 80 kg 
1 OS MB mg ijen 010 . 31 3297 (04 41025 99 
DS KOsaV LES 902 § SET; 7 sze — j TSZ 
B. mikroseismische Unruhe——————— £ ; ] VA se B 
3 lö VII. 1902 78 /h 547 205 b 58m ai Vé ú Ja 20 ő : DA 5h 218 270 tsáztst 
é ks ü 3 ál) Jon Ah 53m 3 4h 58m s a 08 sé 05 5h 208E : 28m v8 
Mikroseismische Unruhen am 10., 13., 18., 24., 26. Juli ; alle ganz sehwach. 
fedés A, 4h 9m905] 4n93m90 7 ] 4224m305 —— ]470] 6t 25m 136 
ds AAA A /02r KEZES JESS sss ZELEÉSE ETET Hé —— Kaschgar 
Se: ? ] B. 4.h (05 0 og 23 305 § öli 4.h 29m 505 7) 4570 J ok 332 505 1432 j 
5.130.VIII. 1902. A. mikroseismische Unruhe 
A BA BOE akt 29308 gavsag I 4-0]-d3h 383720" [447 


Sehr schwache seismische Unruhe am iláa ába tek August. 


Im Auftrage der Erdbeben-Commission : 


A. v. Kalecsinszky, 
Dr. C. Emszat. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


10—12. FÜZET, 


XXXII. KÖTET. 


A WINDGÁLLE OUARCZPORPHYRJÁNAK KORÁRÓL. 


Irták: dr. BöckH HuGó és dr. SCHAFARZIK FERENCZ.F 


Az Alpesek keletkezését magyarázó nézetek mindig két ellentétes fel- 
fogásból indultak ki. Az egyik nézet aktiv szerepet tulajdonított az Alpesek 
kristályos tömegeinek. Megszemélyesítője gyanánt SrupERr tekinthetjük. 
A másik elmélet ellenben a földkéreg contractiójából magyarázza e hatal- 
mas hegység keletkezését. 

Ma az utóbbi felfogás dominál, a mióta HErim alapvető munkáját : 
eMechanismus der (rebirgsbildungy megírta. 

Az a terület, melynek leirását HExrm ebben a munkában adja, a (rlür- 
msch, a Tödi, a Windgülle területe, talán a legbonyolultabb az Alpesek 
egész tömegében. 

Ismétlődő településben találjuk a régebbi lerakodásokat a fiatalabbak 
felett és a legkomplikáltabb e tekintetben a (Glármisch. Ismeretes, hogy az 
itteni települési viszonyok magyarázatára Hrrm egy kettős redőt tételezett 
fel, egy. B-t és D-t, a melyek mentén a rétegek felgyürődve, a régebbi a 
fiatalabb fölé került. 

Ujabban a Glürnisch-t illetőleg VAcEK, majd RorHPLETZ eltérő ma- 
gyarázatokat adtak. 

És e vidék ismerete elsőrangú fontosságú kérdés. Hiszen az itten 
levont következtetések alapján magyarázzuk ma általában nemcsak az 
Alpesek többi részeit, hanem a világ összes hegységeinek tektonikáját. 

Összefügg azután részben ezzel a vidékkel még egy másik kérdés, a 
dynamometamorphismus kérdése 185. 

Az Alpesek jellemző sajátosságát képezik azok a fiatalabb, triasz- és 
jura-korú ckristályos palák, , melyek a központi tömegeket kisérik. A HETM- 
féle elmélet ezek elváltozását a dislocatiókkal hozta kapcsolatba. 

Semsei dr. SEmMSEY AwDpok úr támogatásával az elmult nyáron alkal- 
munk volt az Alpesekben hosszabb tanulmányutat tennünk, melyek folya- 
mán sok igen becses megfigyelést végeztünk, melyek alkalmasak arra, hogy 
sok tekintetben új megvilágításban tüntessék fel a központi Alpesek fel- 
építését. Vizsgálódásaink még nincsenek lezárva és ez alkalommal csak a 


xX BElőadták a Földtani Társulat 1902 április 2.-án tartott szakülésén. 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 93 


SCHAFARZIK FERENCZ 


BÖCKH HUGÓ ÉS Dr 


DI 


332 


Windgüllék területére vonatkozó egynéhány észlelésünkről akarunk be- 


számolni. 


kimagasló hegytömege, 


1 szegélyezi. 


A Windgálle-csoport az Uri kanton egyik 
mely az ásványairól híres Maderanerthal-t E 


-TÓ 


ő déli redős 


[4 


HEIM és ScHmiDT szerint a Windgülle a glarusi kettős red 


jének 4137 ii Profilja a két szerző nyomán a következ 


Ő: 


1. ábra. A Windgálle geologiai profilja (HEIM és SCHMIDT nyomán). 


"Wibágzegy Z3ö8m. 


TEN 5. 


5 


6 eset 


SS 


e. 


GGG ZT mmm] ; A 
ZZ HL ee, 
HK u § TTKIKÉEI HT 
va tall ug a ún. Hans 14 Mn NN JA unit 
Hú tl 7 1 71 
hi a MKE JI mt NA nül MÁMA (AK HA 1 


Hü LN 
Mut na I Ni hi NN N TANAR 
KESZ E íz 


ZEN 


JI SZ Se 


Kül/ 


t 


Hocén, Malm. Dogger. Carbon. Guarezporphyr. — Kristályos palák. 


A WINDGÁALLE OUARCZPORPHYRJÁNAK KORÁRÓL, 333 


Hatalmas fekvő redővel állunk szemben, mely kristályos kőzeteken 
nyugszik. Alul doggert találunk, melyre malm, majd eoczén, újra malm 
és dogger következik. A dogerre végre guarczporphyr van települve, mely 
alatt helyenként sötét palák találhatók, melyeket HEIM és ScHMIDT canthra- 
cit paláknakv neveznek. 

Különösen érdekes kőzettani szempontból a dogger. Felső részei 
oolithos vasérczekből állanak. Az oolithszemeket chamoisit alkotja, a vas- 
ércz magnetit. Helyenként oly dús a kőzet magnetitben, hogy valóságos 
magnetitpalának mondható. Első pillanatra valami régi kőzet benyomását 
kelti, de a benne bőven előforduló belemnitek fiatal kora mellett szólnak. 

E kőzetet különben C. ScHmipnr részletesen leirta és megvizsgálta! 
Kétségkívül másodlagos elváltozással van dolgunk, melynek okát Hrrm a 
gyürődés alkalmával előállott nyomásban keresi." Ugyanezen a nézeten 
van C. SCHMIDT 18.? 

Egy másik érdekes jelenség a guarczporphyr fellépése. Közettani 
leirását ScHMIDT adta. 

Leirása oly pontos és részletes, hogy ahhoz újat nem fűzhetünk és 
így egyszerűen erre utalunk. Csak azt jegyezzük meg, hogy az alárendelt 
mennyiségben fellépő plagioklas l a-ra 857, L c-re 107 körüli kioltódást 
adott, a mi az albit-oligoklas sorozatra utal. 

Nagyjában kétféle porphyrvarietást különböztethetünk meg, töméges 
és palás-féleséget, mely utóbbi dynamikai hatásoknak köszöni eredetét. 

Minket itt a guarezporphyr kora érdekel. 

A porphyrt először dr. LuUsSER fedezte fel 1826-ban, de korát illetőleg 
nem tudott tisztába jönni. 

Tüzetesen azután Herwm vizsgálta meg a többi kőzethez való viszonyát. 

Szerinte a guarczporphyr a Windgüállen szénpalákra van települve." 
Ez a település azonban fordított, mert a Windgálle redőjének keletkezése 
előtt a szénpalák a porphyron nyugodtak. Magát a porphyrt a carbonnál 
régebbinek tartja. 

Kiemeli továbbá," hogy a guarczporphyr, a mely több helyen érint- 
kezik a jurakőzetekkel, seholsem idéz elő azokon contact hatást és nem 
hatol seholsem beléjük. Sőt a dogger alsó rétegei helyenként sok porphyr- 
törmeléket tartalmaznak. E törmellékdarabok gyakran érintkeznek egy- 


1 Über die Mineralien des Eisenoolithes an der Windgüllen im Canton Uri. 
Zeitschr. f. Kr. u. Min. 11. kötet 597. és k. old. 

?: Mechanismus der Gebirgsbildung. I. k. 62. old. 

5 Geol. petr. Mittheilungen über einige Porphyre der Centralalpen etc. Neues 
Jahrb. f. Min. Geol. u. Pal. Beilage. Band. IV. 395. oldal. 

: Ibidem. 

" HErm. 1. c. IT. k. 38. és 48. oldal. 

6 Hnrm. Ibid. II. k. 116. oldal és I. k. 63. és 64. oldal. 


93k 


334 Dr BÖCKH HUGÓ ÉS Dr SCHAFARZIK FERENCZ 


mással, mig a fentmaradó hézagok a dogger kőzetei által töltetnek ki és 
telve vannak kitünő megtartású kövületekkel, úgy hogy a guarczporphyr 
kétségtelenül régibb a barna juránál. Úgy fogja fel e conglomerátos réte- 
geket, mint valami régi porphyrsziget partján képződött alapconglomerátot. 

ScHumiDT idézett munkájában hasonló következtetésekre jut. Kibővíti 
Hrim megfigyeléseit még azzal, hogy az úgynevezett alsó Furgelli-nél és a 
kis Windgálle DK-i sarkában most a guarczporphyr alatt fekvő sötét szinű 
cszény-palák szögletes guarczporphyrdarabokat tartalmaznak. E palákat, 
noha bennük szerves maradványt nem talált, a Bifertengrátlin ROTHPLETZ 
által talált FX középső carbonrétegekkel hasonlítja össze és ennélfogva a 
guarczporphyr régebb a középső carbonnál. 

Röviden összefoglalva a dolgot, a Windgálle guarczporphyrja ma 
nincs eredeti helyzetében ; régi kőzet, a mely a Windgülle redőjét előidéző 
gyürődés alkalmával került mostani településébe. 

A Windgöüllére tett kirándulásaink e tekintetben meglehetősen eltérő 
eredményre vezettek. 

A felső dogger szalagban ugyanis régi vasbányák maradványaira 
akadunk. Ha innét mintegy 1507" ÉNy-nak haladunk. Itt egy kis bevágás 
K-i oldalán az egykori eletscher által símára csiszolt sziklafalon számos 
palás guarczporphyrdykeot látunk sötét, tömött, palás szövetű kőzeten át- 


törni. A mellékelt vázlat némi fogalmat nyujthat e dykeok nagy számáról. 


2. ábra. Ouarczporphyr dyke-ok doggerpalában. 


A guarczporphyr mikroskopos vizsgálatnál intensiv mechanikai be- 
hatások nyomait mutatja. Typikus kataklazos szerkezetet tüntet fel. 

A kőzet áll guarczból, erősen bontott földpátból, továbbá seriecitből.f99 
Az alapanyag allotriomorphszemcséssé változott. Feltünő a kőzetben sza- 


k SCHMIDT 1]. c. 433. oldal. 
xk ROTHPLETZ. Steinkohlenformation des Tödi und deren Floren. Abh. der 
schweiz. Pal. Ges. VI. k. 1879. 
kik Lásd ScHMIDT Il. c. 428—430. oldal. 


A WINDGÁLLE OUARCZPORPHYRJÁNAK KORÁRÓL. 330 


bálytalanul elosztott graphitos anyag, mely kétségkívül a környező közet- 
ből ered. Ez az anyag a porphyr guarczának resorptiós üregeit i8 kitölti. 

A pigment azután a guarezporphyr és az áttört kőzet határán össze- 
halmozódva, sötét sávot alkot. 

Maga az áttört kőzet typikus leptynolith, mely guarczból, föld- 
pátból, egy sericitszerű ásványból és egyes helyekre concentrálódott pig- 
mentből áll. 

Kétségkivül ez a kőzet is a HErm és ScHmipr-től carbonkorúaknak 
mondott anthracitpalák közé tartozik. 

Megjegyezzük azonban, hogy e kőzetek ezt a nevet absolute nem 
érdemlik meg, a mennyiben az egyik ilyen canthracitpalav, melyet EMsSZT 
KÁLMÁN dr. úr volt szives megvizsgálni, 07790/9 tiszta szenet tartalmazott. 

De föltéve, hogy tényleg carbonnal volna dolgunk, a guarczporphyr 
akkor is fiatalabb, mert e palákon áttör. 

A ScHumipr által a palákban talált guarczporphyrdaraboknak pedig 
egyszerűen az a magyarázata, hogy SCHMIDT egyes darabokat vizsgálha- 
tott, melyek guarezporphyrinjectiók részeit tartalmazták, vagy pedig ezek 
valami más régibb közettől erednek. Ezenkívül az alsó Furgelli fölött 
igen szépen látni, hogy a guarczporphyr egyes ilyen sötét palarészleteket 
zár magában. 

Még világosabbá válik a guarczporphyr kora, ha a felső Furgellinél 
levő feltárást vesszük szemügyre, a hol a dogger és guarczporphyr contact- 
jánál állunk. 

A viszonyokat a következő profil tünteti elénk. 


3. ábra. A guarezporphyr contactusa doggermészkőből. 


crd — echinodermás dogger mész. br — dörzsbreccia. zt — guarczporphyr. 


336 Dr BÖCKH HUGÓ ÉS DI SCHAFARZIK FERENCZ 


A guarezporphyr a dogger meredeken álló rétegeivel érintkezik. A kő- 
zet kövületdús szemcsés mészkő, mely a Stephanoceras Humphresianum 
szintjébe tartozik.? 

A guarezporphyr alul palás, mig felfelé oszlopos elválást mutat. Az 
oszlopok merőlegesen állnak az érintkezési felületre. 

Az érintkezés lapja 10£ 60" alatt dől s a határon egy circa 1 méter 
vastag dörzsbreccia található. ScHmipr (Il. c. 394. oldal így nyilatkozik 
erről a kőzetről: xcsind (t. i. die Schichten) am Contact von eckigen Porphyr- 
stücken erfüllt, so dass man annehmen möchte, dass sich hier eine Reibungs- 
breccie gebildet habe. 

És ez a kőzet tényleg dörzsbreccia. Mikroskópos vizsgálatnál teljesen 
összevegyülve látni a guarezporphyr és a mészkő anyagát. 

A guarczporphyr alapanyaga mészpátszemeket zár magába, szintúgy 
a nagyobb guarczszemekben is van mészpát. Az érintkezési helyeken mint 
contactképződés erősen kettőstörő, összekúszált rostokat, vagy izolált, 
hosszúkás kristályokat formáló ásvány lép fel, mely optikai viselkedése 
alapján csillám és pedig muscovit. 

A mészkő is telve van ezen ásvány apró egyéneivel. 

Még inkább igazolja azonban a contact hatás jelenlétét az a körül- 
mény, hogy egész 30 méternyire a contactustól a doggermészkő át van 
járva apró erektől, melyek itt-ott kiszélesednek. 

Ezek az erek közelebbi vizsgálatnál guarcezporphyr-injectióknak bizo- 
nyulnak. 

A mikroskop alatt guarczból, alárendelten földpátból és azonkívül az 
előbb említett csillámból állanak. A mészkő mellettük szemcsés. 

Contact hatásokkal kapcsolatos injectióval állunk itt szemben. 

Az egész tünemény magyarázata már most a következő : 

A guarezporphyr feltörésekor a doggernek vele érintkező részei össze- 
töredeztek. E darabok közé bekerültek a guarczporphyr egyes részei. Meg- 
merevedtek, de egyúttal a mész átkristályosodott, összeczementeződött, 
úgy hogy a kőzet ma breccia benyomását teszi. Kapcsolatosan ezzel a 
guarczporphyr behatolt a mészkő távolabb eső részeinek a repedéseibe is. 

Ezek az injectiók teljes analogonjukat lelik a Selmecz mellett, a vih- 
nyei völgyben lelhető aplit injectiókban. 

A Windgölle guarezporphyrja ezek szerint fiatalabb a doggernél, me- 
lyen keresztül tör. 

Sajnálatunkra nem vizsgálhattuk meg a Rote Hörnernél, Hrim és 
SoHMIDT által említett, a doggernek legalsó rétegeben található guarczpor- 
phyr zárványokat. 

Kétségtelen, hogy közelebbi vizsgálatnál ezek a rétegek is hasonló 


X ScHMIDT Il. c. 393. oldal. 


A WINDGÁLLE OUARCZPORPHYRJÁNAK KORÁRÓL. ay 


eredetűeknek bizonyulnak majd, a mint az az itt előadottak alapján más- 
kép nem is lehet. Különben is már az magában, hogy a guarczporphyr- 
darabok ott is csak a doggernek vele közvetlenül érintkező rétegeiben for- 
dulnak elő, oly jelenség, mely gondolkodóba kell hogy ejtsen. 
Mindenesetre igen bajos a Windgálle complikált települési viszonyai 
mellett végleges képet adni annak szerkezetéről, miután a dislocátiók 
folytán az a mi eredetileg együtt volt, egymástól el is kerülhetett. Azon- 
kívül szükséges lesz itt is első sorban az egyes szintek pontos megálla- 
pitásával kezdeni a dolgot. Így például a Rotenhorntól K-re levő szikla- 
fokon oly ammonit-faunát sikerült az eddig a doggerhez számított felső 
oolithos rétegekben találni, mely meglepő megegyezést mutat a CHOFFAT 
által a portugál lusitanienből leirt faunával.k Eddig is egy sereg azonos 
formát sikerült kimutatni, úgy hogy a fauna CHorrar montejuntói rétegei- 
vel mutat megegyezést, a minek alapján ezen rétegek már nem a dog- 
gerbe, hanem az oxfordba tartoznak és pedig a bimammatus szintbe. 
Érdekes az is, hogy ép úgy mint Montejuntónál itt is ebben az 
övben régibb és fiatalabb formák vannak specifikus alakokkal keverve. 


A RÉGI SZINLŐK MAGYARÁZATÁHOZ. 


(Dolgozat a kir. m. tudomány-egyetem földrajzi semináriumából). 


Dr. KövesziGETrHY Rapó-tól.FP 


(A tudomány-egyetem földrajzi semináriumában nehány év óta gyakorlato- 
kat tartok, melyeknek czélja, hogy a haladottabb hallgatók a rendelkezésükre 
levő mathematikai és physikai elemi segédeszközökkel a physikai földrajz nehe- 
zebb kérdéseibe betekintést és újabb felmerülő problemák megoldására legalább 
tájékoztató útmutatást nyerjenek. A dolgozatokat a seminárium tagjai önállóan 
oldják meg, természetesen a tanár vezetése mellett. Az itt bemutatott értekezés 
fogalmat nyujthat a semináriumi tevékenység niveaujáról.) 

A skandináv tengerpartokon sűrűn találunk régi partvonalakat, 
melyek — mint Hudiksvall mellett — a jelenlegi tengerszint felett 240 m. 
magasságban vonulnak s a fjordok, általában a szárazföld belseje felé 
rendesen még inkább emelkednek. Észak-Amerika némely partján WAR- 
REN UPHAM szerint tengeri lerakódások 450 m. magasságban 18 ismerete- 


X PAUL CHOFFAT: Description de la Faune jurassigue du Portugal. Classe 
de Cephalopodes. Premiére série: Ammonites du Lusitanien de la Contrée de Tor- 
res Vedras. Avec 20 planches. Lisbonne, 1893. 

xx Előadta a Földtani Társulat 1901 deczember hó 4.-én tartott szakülésén. 


Dr KÖVESLIGETHY RADÓ 


sek. E jelenség földrajzi eloszlása épen nem kedvez ama feltevésnek, 
mintha itt a Föld százados zsugorodásával volna dolgunk, és sokkal 
inkább a jégkorszak egyik hatásával magyarázható. 

Tudtommal ZöpPPRITZ és PExck mint elsők, utánuk meg HERGESELL, 
DRYGALSKI és WooDwARD a tengerszin egykori tetemes emelkedését a kon- 
tinenseken elterülő jégtakaró vonzására iparkodtak visszavezetni. Az 
Észak-Amerikában észlelt tetemes emelkedések ily módon mégis teljes- 
séggel nem magyarázhatók, habár a skandináv partok némely szerényebb 
szintváltozása ez úton érthető. Majd DRyGaALSKY egy újabb momentumra 
terelte a figyelmet. A kontinentális jég kétségtelenül lehütötte az alatta 
fekvő földet, a mely ily módon összehúzódott és lesülyedt. Ha a felszini 
hülést Rupzki szerint 157" / — 8".3 C-ra becsüljük, akkor a depressió 
9-2 m, tehát a megmagyarázandó emelkedéssel szemben elenyésző cse- 
kély mennyiség, a mely e mellett még mindig maximálisnak " tekintendő. 
Ha hozzáveszszük, hogy a glecserviíz lassan beszikkadt a földbe, akkor a 
lehülés természetesen sokkal tetemesebb lesz, de ezen befolyás számítás- 
sal alig követhető. Valószínű feltevések mellett a kontinens sülyedése, 
vagy a mi egyre megy, a tengervíz emelkedése e kedvezőbb esetben sem 
becsülhető 6 m-nél többre. 

Legújabban JAMIEsSoN még egy okra utalt, mely a kontinensek de- 
pressióját előidézhette, és ez a jégtakaró súlya. RupzkI számításai szerint" 
a legnagyobb ily módon magyarázható depressió közel 500 m, tehát a 
szinteltolódás magyarázatára elégséges. 

Ruúpzxki számításai? azon feltevésből indulnak ki, hogy a jégkor- 
szakban a Földet egy 607 gömbi átmérővel (tehát 6666 km. átmérővel) 
biró 2000 m egyenletes vastagságú jégréteg takarta, mely tehát a Föld 
felszínének 6-7 9/9-át borította. Egyes esetekben megvilágítja azt a be- 
folyást is, melyet ily jégtakaró mindkét féltekére együttesen előidézhetne. 

A számítás menete eléggé bonyolódott, akár a jég okozta lehülést 
tekintsük, akár a jég nyomását vagy vonzását; mindenesetre merem 
állítani, hogy általában véve egy geographus sem fog belemélyedni ily- 
nemű kutatásokba. E mellett nem is ment bizonyos feltevésektől, a me- 
lyek még veszedelmesebbek, mint a jégtakaró méreteire vonatkozó ön- 
kényes feltevések. Így a Föld tágulási koefficiensére Woopwarp külön 
formulát volt kénytelen megállapítani, s a jégnyomás hatásának meg- 
becsülésében Rupzxi elastikus, isotrop gömb magaviseletéből indul ki, 
melynek rugalmassági modulusát önkényesen az angol aczéléval meg- 
egyezteti. 

A következő, a földrajzi semináriumban eszközölt számítások az 
elemeken nem mennek túl és teljesen mentek azon feltevésektől, melye- 


x Bulletin International de VAcademie des sciences de Cracovie, 1899. Avril. 


A RÉGI SZINLŐK MAGYARÁZATÁHOZ. 339 


ket a Föld anyagának rugalmas magaviseletére vonatkozólag RuDpzxkI 
tenni volt kénytelen. Igaz, hogy másrészt nem fejthettük ki azt a szigort, 
a mely Ruopzxi dolgozatait jellemzi. De tekintve, hogy az alapul vett 
számértékek a jégtakaró terjedelmére vonatkozólag úgyis feltevéseken 
alapulnak, bátran feláldozhatjuk a formailag szigorú megoldást annak, 
a mely teljes egyszerűsége mellett is a problémába tökéletes betekintést 
enged. 

Sorban meg fogjuk vizsgálni azt a kontinentális depressiót, melyet 
1. a jégokozta lehülés, 2. a jég nyomása okozott és 3. azt a szintemel- 
kedést, mely a jégtakaró vonzása folytán jő létre. A három hatás egy- 
irányuan működik, valamennyi a tengerszint látszó emelésére törekszik, 
tehát a tapasztalható vizemelkedés a három egyes hatás összegével azonos. 

1. A kontinens depressiója a jég lehütése folytán. Ezen hatás ki- 
számításába csúszik a legtöbb hypothetikus elem. De az eredmény, mi- 
ként már a szigorú számítás adatja esetében is említettem, oly csekély, 
hogy a legyakmerőbb hypothezis sem nyer csak némileg is döntő szerepet. 

A hőmérsékleti gradiens tapasztalat szerint állandó a földkéreg 
felső rétegeiben és elméletileg állandó a Föld belsejében, ha ezt, újabb 
nézeteknek megfelelőleg, gáznak tekintjük. Első közelítésben feltehetjük 
tehát, hogy a hőmérséklet a földkéregben befelé egyenletesen nő, s ezzel 
a földsugár összehuzódása hőmérséklet-kisebbedés folytán épen úgy szá- 
míiítható, mintha a földkéreg közepes hőmérsékletével biró állandó mér- 
sékletű pálczával volna dolgunk. A földkéreg vastagságát a gradiensből 
és a kiömlő láva hőmérsékletéből mintegy 30,000 m-nyinek számítjuk. 
Ha a jég okozta felszini lehülés z- — 87.3 és felteszszük, hogy e hülés 
hatása csak a kéreg belső oldalán válik észrevehetetlenné, akkor a föld- 


sugár átlagos hőmérséklete is — 


e] 


teát 8 Evy s 
a fokkal sülyedt. Ha a — 0,000 00872 a 


kőzetek középső vonalmenti tágulási együtthatója és d a földkéreg vas- 
tagsága, akkor 
égy E § adr 


a jégokozta depressió, mely számértékeink behelyettesítése után 
ép Slim, 


tehát valóban elenyésző nagyságúnak adódik. Valójában még ennél is 
kevesebb lesz az összehúzódás, minthogy a sugármenti oszlopok nem 
szabadok, hanem egymással összefüggők. 

2. A jég nyomása folytán beálló kontinentális sülyedés. Tekintsünk 
egy 4 négyzetdeciméter keresztmetszetű hasábot, mely sugárirányban a 
Föld felszinétől a középpontjáig terjed. Ránehezedik h méter (2000 m.) 
vastag jégréteg, a mely e szerint 


p — ghgs 


340 D: KÖVESLIGETHY RADÓ 


kilogrammnyi nyomó erőnek felel meg; g a nehézségi gyorsulás, a jég 
s sűrűségét egyszerűség kedveért egynek veszszük. Ha tehát g— 1 dm8, 
akkor e nyomás 20 tonna. Hogy e nyomás minő süppedést hoz létre, 
azt csak akkor számolhatnók ki, ha ismeretesnek tételezhetném fel azon 
egyenleteket, melyek rugalmas golyónak egyenetlen nyomás alatt létesült 
alakváltozását tárgyalják. De ekkor is tudnunk kellene még a Föld rugal- 
massági modulusát, s minthogy ez befelé bizonyára nem állandó, azon 

törvényt, mely szerint sugármentén változik. 
Mi a következő kerülőn jutottunk ezélhoz, mely egyszersmind a 
problema összes ismeretlen physikai faktorainak befolyását 

p is tekintetbe veszi. 

. Megkeressük a Hold hatását ugyanilyen keresztmetszetű 
R földprizmára, és minthogy megfigyelésekből tudjuk, miképen 
deformálódik a Hold befolyása alatt a Föld, mondhatjuk: a 
. jégokozta: összenyomás úgy aránylik a Hold okozta megnyú- 
T  ) láshoz, mint a jég nyomása a Hold nyujtó erejéhez. Minden- 
; ) esetre áll ez a tapasztalat által teljesen igazolt feltevés alatt, 
kösse ső . hogy mindkét erő a Föld rugalmassági határán belül van. 


1. ábra. Ha m jelenti a Hold tömegét, akkor ennek hatása a 
Föld középpontjában lévő tömegegységre 
m 
Hogan 


a hol R a Hold közepes távolságát jelenti a Földtől, f pedig a tömeg- 
vonzási állandó, a mely g felszini gyorsulással 


egyenlettel függ össze, ha M a Föld tömege és r közepes sugara. A Hold 
hatása a földfelszinnek közvetlen alatta fekvő A pontjára hasonlóan 


SÜT 0 Tr 
Pe fgegy etet] 
Jezust 
R 60 
ezen kis törtnek a második és magasabb hatványait elhagyhatjuk. Azon 
erő, melylyel a Hold jobban vonzza az AO hasáb A oldalát, mint 0 alap- 
ját, a melylyel tehát a hasábot nyujtani iparkodik, lesz 


a mennyiben közel - lévén, a nevezőben álló binom kifejtesében 


P, — P.—P, —2f a r, 


vagy g előbb adott jelentése miatt 


YEN GYV EN 8 


A RÉGI SZINLŐK MAGYARÁZATÁHOZ. 341 
Ez a hasábot nyujtó erő, feltéve, hogy tömege az egységgel egyenlő. 
Am g keresztmetszetű és a földsugárral egyenlő hosszú hasáb tömege 
ÜSZZRÜJ MS 
ha s, a Föld közepes sűrűségét (sg — 5,53) jelenti. A tényleges P nyujtó 
erő tehát 
jpnélsss 3 ÖV tg MLVNN MA ? 
—uP, vagy P— 9ggrs rt) 


és a két erő viszonya 


TORKEZSSÁ e 20 ( 2. hs 

JEE TDK TÁST] CAST 
Minthogy a Hold tömege közel 80-szor kisebb, mint a Földé, 

Mm 

he S4e10 is — 60, s — 1, ss— 5.53, r— 6370000 m és feltevés szerint 


h — 2000, úgy 


p 
BOAT 491. 

A jég nyomása tehát 491-szer akkora hatást idéz elő a földkéregre, 
mint a Hold vonzása. 

Most felhasználjuk azt a tapasztalati tényt, hogy a tengerjárás fél- 
havi periodusa a mareographok adataiból teljesen hiányzik. Ez annyit 
jelent, hogy e periodusban a szilárd Föld dagálya és apálya épen akkora, 
mint a vizé. De a víz emelkedése a 14 napi periodusban négyszer kisebb, 
mint a félnapos periodusban, tehát elméletileg 138 mm, különben oly 
mennyiség, melyet a horizontális inga segítségével közvetlenül is sikerült 
kimutatni. (A legnagyobb a hajlás, melyet a horizontális inga mutat, 
midőn a Föld szinén egy A hosszúságú, a magassággal biró hullám fut 
végig, 

2ra 


as 206265 : 

Az ár-apály hullám esetén A — 20 millió m, a Föld fél kerülete és 
REBEuR-PAscHwirz megfigyelései szerint, melyet többféle módon redukált, 
a Hold okozta legnagyobb talajhajlás 0"00522, a minek a — 80,6 mm 
emelkedés felel meg, mely a Hold által a szilárd földkéregben keltett 
dagályhullám magassága. Minthogy az inga ugyanoly nagyságú egész 
napi periodussal biró hullám jelenlétét is mutatja ki, a 14 napos perio- 
dus kimaradásából következtetett földdeformáczió közvetlenül megfigyelt 
és igazolt jelenségnek nevezhető). 

A fennti számítások szerint tehát a kontinens sülyedése a jégtakaró 
nyomása folytán 491 Xx 0-138 m, vagy 


és — ÖSÉMT 


342 Dr KÖVESLIGETHY RADÓ 


3. A víz emelkedése a jégréteg vonzása folytán. Gömbi jégkalotta 
helyett, melynek tárgyalása több nehézségbe ütköznék, sik körlapot ve- 
szünk, melynek h vastagságát egyelőre igen kicsinynek tekintjük. A kör- 
lap sugara legyen a és anyagának sűrű- 
sége (a jégnek megfelelőleg) ismét s — 1 
közel. Keressük egyelőre a vonzást p, me- 
lyet e körlap tengelyének oly C pontjára 
gyakorol, mely a korong 0 középpontjától 
r távolságra fekszik. Kétségtelenül jobban 
megfelel a természeti viszonyoknak, ha 
azután azon vonzást keressük, melyet a 
korong széle gyakorol egy erre merőlegesen 
álló irányban. Úgy képzelhetjük tehát az 
első esetben a dolgot, mintha a tenger vize 
a korong közepe alatt szabadon emelked- 
hetnék, teszem azáltal, hogy a takaró mé- 
lyen bemetszett fjord fölött is elterült, 
mig a második eset a szinlő emelkedését a nyilt parton fogja szol- 
gáltatni. 

Az 0 középpont körül vonjunk o és o -- 4p végtelenül közel fekvő 
sugarakkal két koncentrikus kört és az így keletkezett végtelen vékony 
körgyűrűből messük ki két igen kis szöget bezáró sugárral az A elemet. 
Ha ez a körgyűrű kerületének n-ed része, a hol n alatt igen nagy szám 
képzelendő, akkor ez elem méretei az /! távolsághoz képest elenyészően 
csekélyek. Ez elem tömege nyilván 


2. ábra. 


277 
u — — ohs4p, 
j n 


és vonzóhatása a (G pontra, ha benne a tömegegységet gondoljuk, az 
l irány mentén, melyet (.B-vel jelölhetnénk 


, 10 
f-p 


SEEN 
a FENY 
Az r tengely menti GD hatást nyerjük, ha ezen vonzást r-re vetít- 
jük, azaz 
CSO — HR 


// 


mennyiséggel szorozzuk. Ezen vonzás tehát 

MEZ 

/ (r2--o?jé , 
a mit úgy is találunk, ha a BCD és ACO háromszögek hasonlóságából 
indulunk ki, a mennyiben most is 


A RÉGI SZINLŐK MAGYARÁZATÁHOZ. 343 


Minthogy minden egyes, a körgyűrűt alkotó tömegelem egészen 
symmetrikusan fekszik a tengelyhez, vagy a mi egyre megy, minthogy 
mindegyik számára a o szög ugyanaz, a teljes körgyűrű hatása egysze- 
rűen az egyes részei hatásának összegével egyenlő, vagyis a körgyűrű 
egyenletes felosztása mellett az egyes elem hatásának n-szeresével, tebát 


; ur 5 04 
TEO ZETTÉ Eg DEGJÜDÜKS 7 
WA med a 


nf 


(22-00? 


kifejezéssel egyenlő. Az egész korong p 
hatását most megkapjuk, ha o-nak minden 
képzelhető értéket adunk , — 0-tól, o — 
a-ig, és az így származott elemi hatásokat 
összegezzük, a mit a mathematikus röviden 


[44 
pdp 


BE Szrhns [AES 
a TALNEN ZT 


kifejezéssel jelöl meg. 
Noha ezen integrál minden integrál- 
gyűjteményben található — értéke ugyanis 


; 5 / ii 
IE Azfhs 1 agzszú FEZBEZZZZEZ 86 
V a2aypz 


mi magunk is könnyen kiszámolhatjuk. E czélra tekintsük (3. ábra) az 
RS korongot mint az r. sugarú gömb gnomónikus vetítésére szánt rajz- 
síkot. A 4o sugár-elem e szerint azon AB igen kis ívnek képe, mely : 
térkép közepétől o gömbi távolságra fekszik és az igen kis 4c szöghez 
tartozik. Az AB ív nagysága tehát 


AD TAG, 


és minthogy a térkép közepe felé húzott irányban a gnomónikus vetület- 
ben a kép tudvalevőleg sectc-szor akkora, mint a tárgy, úgy 


AB 2 


d4p — 


2 2 
COB? COST 9 


Ábránkból azonnal látni, hogy továbbá 


344 Dr KÖVESLIGETHY RADÓ 


a mivel a körgyűrű vonzásának kifejezésében szereplő ker 0A et faktor a 
8 (MASTS08 a 
következő 
rodp 3 
veEE TE TNPÁT 


egyszerű alakba megy át. Az előbbi összeadás tehát most úgy is végez- 
hető, hogy o — 0-tól o — a-ig a o-nek minden képzelhető értékét meg- 
adjuk. Ebben a a látószög, mely alatt a C-ben álló szem a korongot látja, 
és adva van 


d. 
tang a — — 
Tr 


egyenlet által. Az AB ív vetülete az r sugárra E/, és minthogy az OB ív 
és EB egyenesnek B-nél képezett szöge szintén o, az EF— BG vetü- 
letre nyilván az 

EF 


r 


EF—- ABsino vagy sin odo — 


egyenlet áll. E vetületek összege o — 0 és p— a határok között nyilván 
OH hosszával egyenlő, és ezért 
OH — r (1—cos 9) 
lévén, a korong vonzó ereje (/ pontra 18 
P— 2zfhs(1—cosa) ahol tango — éa 

Ha e két egyenletből v-t kiküszöböljük, a már felirt egyenletre buk- 
kanunk. 

A mi esetünkben a korong átmérője a — 6666 km, míg a víz fel- 
szine, a melyre a korong vonzása hat, legfölebb nehány száz méterre 


fekszik alatta; a tehát igen nagy r-hez képest. Ha ra — co Szigorúan, 


akkor o — 909" és egyszerübben 


RE ATS 


mely egyenlet azonban még akkor is közel érvényes, ha a csak végesen 
nagy az r-hez képest. A képletben az a nevezetes, hogy a vonzás nagy- 
sága most független r-től, azaz a korong ugyanazon hatást gyakorolja a 
tengely minden pontjára. E szerint most elejthetjük azt a megszorító fel- 
tevést, hogy h végtelen kicsiny legyen. Ha ugyanis igen sok vékony koron- 
got rakunk egymásra, ezek együttvéve egy h magasságú körhengert alkot- 
nak, melynek vonzása — mint az egyes egyenlő alkotók összesége — 
ugyanazon törvény által fejezhető ki. 

A víz emelkedését ezen P vonzó erő folytán legezélszerűbben ismét 


A RÉGI SZINLŐK MAGYARÁZATÁHOZ. 345 
a Hold P-vonzásával hasonlítjuk össze. A Hold emelő hatása egy a Föld 
felszinén lévő egységnyi víztömegre volt 


m 


R7-2-n 15 


és ennek folytán a jég- és holdvonzás viszonya : 


EN xhsR? k 
B. mr 


Ha a holdtömeg helyébe a Föld tömegét hozzuk be, és ezt térfogat és 
közepes sűrűség által kifejezzük, lesz 


11104 KÉRÉS A MS 
FÜSONZÉSE BO 
és ezzel végleg 
DTM ES S NE ZÜS S 
mo 4 irsz 170981 


a mi a korábban is használt mennyiségekkel 


p 3 
LISZTET) (3 
3 P, ús 
eredményhez vezet. Ám a víz emelkedése a Hold vonzása folytán 0-553 m. 
és ezért a 2000 m. vastag jégtakaró közepén 


es 407 mm § 
emelkedés várható. 
Ha a korongot egyik átmérője mentén elmetszük, akkor nyerjük a 
fél akkora, de még mindig végtelen nagy lapnak hatását a széle felett 
merőlegesen álló pontra. E hatás természetesen — mint azt a szigorú 


számítás is mutatná — az előbbi hatásnak a fele. A jégtakaró szélén 
tehát a tengervíz emelkedése csak 
es — 2903 m 


A három külön vizsgált hatás összege 
Öö Ar op-F eze ÜMÓ me 
adja a tengerszint emelését mélyen bemetszett fjord belsejében, míg 
e t 02 Hez— 272 m 


az emelkedés nagysága nyilt parton. Mindkét emelkedés ugyanazon nagy- 
ságrendű, mint a tényleg megfigyelt szintváltozás és kifejezi azt a tényt 
is, hogy ez emelkedés a szárazföld belseje felé nő. 


346 Dr KOCH ANTAL 


ÚJ ADAT A MUFLON KORÁBBI ELTERJEDÉSÉHEZ. 


Dr. KocH AnTrAL-tól.F 


ORosz ENDRE apahidai állami tanító a f. év tavaszán beküldött volt 
nekem meghatározás végett a két összeilleszthető homlokcsonttal még 
összefüggő nagy szarvcsapokat, melyeket első megtekintésre valamely 
vadjuhtól valóknak ismertem föl. E maradványt Bácsmegye Bodrogh- 
Monostorszeg községénél talált neolithos kőkori telepen GuBrrza KÁLMÁN 
odavaló isk. igazgató ásta ki és küldte volt számos egyéb konyhahulla- 
dékkal Ogosz Ewpngének, ki már hosszabb idő óta behatóan foglalkozik a 
hazai őskori telepeknek kutatásával. 

(A háromélű, erősen hátragörbülő szarvcsapok jóval nagyobbak a 
házi juh legnagyobb kosszarvainál.tk Széles mellső lapjuk ívszerűen 
halad, szintúgy az oldali lapok is; míg a belső és legszélesebb lapok 
inkább síkak és csak fölfele vannak kissé behomorodva. A mellső és 
külső éle a legtompább; a felső vagy belső éle élesebb; az alsó vagy 
hátsó éle pedig a legélesebb. Alapjukon a homlokcsonton egymáshoz 
közel állók. Innen iívszerűen ki és fölfelé görbülnek, majd le- és befelé és 
csúcsaival végre is fölfelé állanak stb.v C. G. GirBernekYYY ez a leírása 
tökéletesen ráillik az előttünk fekvő szarvcsapokra és az Ovis musimon 
ScCHREBH-re, a vadjuhnak eme mai napság Sardinia és Corsica sziklás hegy- 
ségeire szorítkozó fajára, a népiesen úgynevezett muflonra vonatkozik. 

Alkalmam volt egyébként e maradványt a nemzeti múzeumban ki- 
állított egy muflon vázával összehasonlítani, mely példány Esztergom- 
megye valamely vadaskertjéből került volt ide, hová valószinűleg Corsicá- 
ról hozták be. Az összevágás olyan tökéletes, hogy legkisebb kétség sem 


k Előadta a Földtani Társulat 1902 november hó 5.-én tartott szakülésén. 
kr Az 1. ábrán felényire kisebbítve feltüntetett maradvány méretei: 


1. A homlokcsont szélessége a szarvcsapok tövében. .. -— -— — 101 cm 
Mb [ ( ( ri között ze E nk ess STÉT 
9. A szarvosapok "hoSSZA a T6lBŐ Ív  INEDVÉM ez 20 d EZ ZSZONL 
4. a ( szétálló külső végeinek távolsága .. — — -a 825 4 
DK 4 kerületetázok tövében ad va tnézi Ea Stt sz ÖLES 
ÚT a hátsó sík lapjának szélessége a tövön .. — mm Gő a 
VIZÉN 4 4 ívének húrhossza a belső szélektől An] eztlszá VOL OSÉSEB 
8. 4 ( c — magassága belül 633 Épt fas S gya HONAN 


kir Die Siugethiere. Leipzig 1855. p. 279. 


"I9aSozszojsorrOTISOIpog "SÁSeU 5/, TEJYOdtSJAI8ZI B VÍJKOSAJOJUIOT TOTMNUT "A "TT OMISNUL (TTorIsn]JT) s220 


MEZZÁL d 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 


348 Dr KOCH ANTAL 


fér hozzá, miszerint csakugyan egy őskori muftlon-példány maradványa 
van előttünk, mely azonban bizonyára nem a mai Bácsmegye területén 
élt és ejtetett el az őslakók által, hanem valami úton és módon máshon- 
nan kerülhetett oda. 

A tárgy kezdett érdekelni és azért mindenekelőtt annak fölfedezőjé- 
hez, Gupirza KÁLMÁN iskolai igazgató úrhoz fordultam előfordulási viszo- 
nyaira vonatkozó fölvilágosításért. GuBIrza KÁLMÁN úr f. évi május hó. 
12-én Bodrogh-Monostorszegről keltezett levelében erre vonatkozólag a 
következőket írta volt : 

cÖŐstelepünk községünktől és a Dunától nem messze, közvetlen a 
Ferencz-csatorna mellett, az ú. n. Opoljenik dülőben fekszik. Területe 
sik, a talaj szíkes. Szántóföldnek soha sem használták, sőt még legelő- 
nek sem; ma is annyira kopár, hogy helyenként a föld több négyszög- 
méternyi területen kifehérlik a ritkás fűből. Az ősember lakása dombo- 
sabb helyen feküdt. Ezek a dombos helyek, melyek telvék konyhahulla- 
dékkal, 8—10 m távolságban feküsznek egymástól, és azok inkább 
mesterséges úton jöttek létre, mintsem természetes kialakulások. Történ- 
hetett pedig a dolog akképen, hogy a mikor a konyhahulladék, hamu s 
más egyéb a konyhában bizonyos magasságot elért, a tisztogatás helyett 
föltöltötték újra meg újra Írissen hordott földdel. Ennek valószinűsége 
mellett bizonyítanak az egyes metszetek, melyek közül egyet vázlatban 
mellékelek (2. ábra). 


JR 


8 agy 
HOZ 


rég sa 


km — — 


2. ábra. a — humózus feltalaj ; b — hordott föld ill. eulturréteg ; 
tűzhely egymás alatt azon belül; c — lősz." 


ÚSSZA ÁRON 
cA  tűzpadok rendszerint távolabb (10— 15 m) feküdtek a lakástól. 
Azok a dombos helyek, hol az őslakások álltak, 10—80 cm vastag- 

ságban fekete ikrás földdel fedvék. A fedő réteg — a mint már említet- 


X Az utóbbira nézve meg kell jegyeznem, hogy nem valószinű, miszerint valódi 
diluviális lőszön terülne el a culturréteg; mivel régibb megfigyeléseim alapján 
alsó Bácskában mindenütt alluviális sárga vályog, a németek e(Gelber Lehm)-je 
alkotja az altalajt, s a zombori artézi kút fúrásánál a diluviális homokos lösz kb. 
csak 11 mét. mélységben kezdődött. Kocn A. 


ÚJ ADAT A MUFLON KORÁBBI ELTERJEDÉSÉHEZ. 349 


tem — szintén hordott talaj lehet itt is. Ez a fekete, sziksóval bőven 
szaturált réteg, huzamosabb esőzés után annyira elázik, hogy csak úgy 
süpped bele a czipőnk. Ilyenkor a partos oldalak táblás darabokban omla- 
nak le. Szárazság idején pedig olyan kemény, hogy még csákánynyal is 
nehéz itt a munka. 


cEbben a culturrétegben található, rendetlen összevisszaságban 
mindaz, a mit ORosz ENDRE úrnak beküldöttem. A mellékelt vázlat 
(3. ábra) világosabban feltünteti a viszonyokat : 


, 


menü mim 


3. ábra. a — a gyepsziín: b — eulturréteg ; c — lősz ? ill. alluv. sárga vályog. 


A kérdéses szarvcsapok egy ilyen kunyhó fenekén, alig 70—75 cm 
mélyen (a 2. ábrán b.-nél) találtattak. A kiemelés alkalmával a homlok- 
csont még egyben volt; később, a mint száradt, szétesett. Társaságában 
találtunk sok-sok csontot és cserepet. ORosz ENDRE úr meghatározása 
szerint a csontok Bos taurus, L. és az Ovis aries, L. maradványai. 
Találtunk azonkívül Cervus capreolus agancsokat és egy dolichocephal 
alkatú emberkoponyából való 2 drb baloldali falcsontot is. 

Eszközökből előkerültek: guarczhomokkőből való őrlőkövek, jaspis- 
és szarúkó-kések és szilánkok, csiszolt kőbalták, rövid talpcsöves, korong 
nélkül készült, bütykös lánczdiszes tartóedények, agyaggömbök, az Unio 
piciorum kagylóhéjai és egyéb apró csigák, melyek azonban itt nálunk 
már nem élnek.v?Y 


Ezen talpraesett leírásból kitünik tehát, hogy muflon-maradványunk 
egyéb konyhahulladékok és háziállatmaradványok társaságában oly talaj- 
rétegben fordult elő, mely az alluviális üledékeknek meglehetősen a tete- 


X GuBITrza úr kérésemre a kérdéses csigákból is szives volt nehány példányt 
beküldeni. Ezek a Gyelostoma elegans, MüLnLn. fajhoz tartoznak, mely faj Bácska 
területén tudomásom szerint mai napság csakugyan nem fordul elő. Bőven található 
azonban már túl a Dunán a Fruskagora hegységben. Nem tartom valószinűnek, 
hogy ez a csigafaj a történelemelőtti időben még Bácskában élt volna, mert akkor 
más helyeken is föl kellene azt találni, a mi eddig nem történt meg, hanem azt 
hiszem, hogy a bácskai őslakó a túldunai déli területről hozta azt magával vagy 
cserében kapta az ottani lakóktól a végből talán, hogy fonalra fűzve ékességűl 
használja? Kocn A. 


244 


350 Dr KOCH ANTAL 


jén terül el, s hogy e szerint mindenesetre a kőkori ember keze által 
jutott oda, annak képezhette vala vadászzsákmányát és lakomáinak egyik 
kiváló tárgyát. 

Kétséget nem szenved, hogy ezt a vadat a mai Bácskának akkori 
területén nem ejthette el az ősember, mert az ilyen nagy vizektől (Duna, 
Tisza, Dráva, Száva) átfolyt lapályon nem élhetett; de nem lehetetlen, 
hogy azt egyik-másik vadászati kirándulásaiból a Duna és Száván túl eső 
déli területről elhozta magával, de valószínűen csak a szarvcsapos hom- 
lokcsontját, miután a vadat a vadászat helyén elköltötte. 

C. G. GIEBEL a muflon előfordulására vonatkozólag azt írja, hogy 
mai napság Corsica és Sardinia hegyes sziklás területein él; de korábban 
élhetett a baleári szigeteken és Spanyolországban, továbbá Macedoniában, 
Szerbiában, a görög szigeteken és Perzsiában a kerauni hegységben is. 

Evvel szemben ArrR. BREHm. cillustr. Thierlebenv 1877-diki kiadá- 
sának 345. lapján azt mondja cZiemlich allgemein nimmt man an, dass 
der Muflon in früheren Zeiten noch in anderen Theilen Südeuropas vor- 
gekommen sei, sich beispielsweise auch auf den balearischen Inseln und 
in Griechenland gefunden habe; vermag diese Meinung jedoch in keiner 
Weise zu begründen.? 

A bácsmegyei előfordulás most nagyon valószínűvé teszi, hogy csak- 
ugyan GixzpEnnek van igaza és a muflon a történelem előtti időkben való - 
ban a Balkán hegyes vidékein is élhetett. Mert hogy a bácsmegyei ősember 
a muflon mai hazájából, Corsica vagy Sardinia szigetekről, hozta vagy 
szerezte volna be a Bodrogh-Monostorszegen talált mutlon-maradványo- 
kat, azt legkevésbé sem tartom valószinűnek. 

Így tehát ez a bácsmegyei előfordulás igen feltünő világot vet ezen 
érdekes emlősnek régibb elterjedésére s főleg ezen szempontból találtam 
szükségesnek ezen adatnak közlését. 


x Legujabban GuBIrza úr szives volt még egy második muflonpéldánynak 
egy szarvcsapját megküldeni éz azt az egyetem föld- és őslénytani gyüjteményének 
ajándékozni, míg az ábrázolt teljes példány a bácsmegyei történelni társulat tulaj- 
dona. Ebből is kitetszik, hogy a bácsmegyei őslakó valószinűleg hosszú időkön át 
és következetesen járt ezen nemes vad után. 


A MAGYARORSZÁGON TALÁLT ELSŐ TRILOBITA. 


fd) 
Ét 
pit 


A MAGYARORSZÁGON TALÁLT ELSŐ TRILOBITA. 


ILLÉS VILMOS-tól.? 


Mikor ezt a kis trilobita-töredékek itt röviden leirom, nem azért 
teszem, mintha annak bárminő fontosságot tulajdonítanék. De miután az 
eddig ismertetett trilobita-fajok száma már jóval meghaladta a másfélezret 
a nélkül, hogy hazánkban, hol pedig a paleozoikus képződmények szintén 
elég terjedelmes területet foglalnak el, csak egyet is találtak volna, fel- 
tettem, hogy ez a leletem némi érdeklődést fog kelteni. 4 

A. kizáróan a paleozói rétegekre utalt trilobiták virágzásuk tető- 
pontját a silurban érték el, melynek rétegei nálunk nincsenek meg. De a 
többi paleozoi rétegek faunája is nagyon szegényes hazánkban és így nem 
lehet csodálni, hogy trilobitát idáig nálunk még nem találtak. 

Ezt az első és idáig egyetlen példányt Dobsinán a Birkelnbergre 
felvezető út mentén carbon-kori ecrinoidás fekete mészkőben találtam egy 
lima társaságában. A mészkő közelebbi kora még nem ismeretes. Ennek 
meghatározása talán azoknak a kövületeknek segélyével fog megtörtén- 
hetni, melyeket KocH Awran dr. egyetemi tanár úr volt szives meghatá- 
rozás végett nekem átadni. Érdekes, hogy ebből a mészkőből származó, 
ha nem is épen erről a helyről, de innen nem messziről való trilobitákat 
már régebben említenek. Dr. Kiss Asran 1858-ban keltezett értekezésé- 
benXY ugyanis a következőket mondja : aA Spuntennél egy völgyecskében 
a Gölnicz vize felé a mészkő sötétszürke szinű kemény tűzkő kinézésű, 
déli dölésű s hüvelyk vastagságú rétegekből áll; lencse nagyságú két 
teknyős kagyló lenyomásait látni bennök, alantabb gyantásos (bitumenes) 
kinézést, fekete szint vesz fel és a trilobitáknak számnélküli fehér vagy 
barnasárga töredékeivel annyira megtelik, hogy szenesedett, igen kemény 
szőlőtörkölylepényhez hasonlit. Ezen kövesült tengeri rákfaj egészen ép 
egyéneit itt ugyan találni nem tudtam, csak a testnek kiálló középgerin- 
czét, szintúgy a baloldali bordák nagy számmal összevissza hányva tisztán 
kivehetők ; különösen számos, mindenféle és minden új hasítás felületen 
a fejek lenyomatai azt hiszem Trilobites Derbyensistől származnak, egy 
Calymene nyomot is láttam.) ANDRIAN FERDINÁND XXX báró azonban, ki 


" Előadta a Földtani Társulat 1902 május hó 7.-én tartott szakülésén. 
kx Kézirat. Másolata GESELL SÁNDOR ma. kir. főbányatanácsos úr birtokában. 
xxx Bericht über die Uebersichts-Aufnahmen stb. Jahrbuch der k. k. geol. 
Reichsanstalt. 1859. X. k. 554. old. 


B tap ILLÉS VILMOS 


többször hivatkozik Dr. Kiss A. munkájára, azt mondja, hogy a szerves 
maradványok túlnyomó része crinoideák különböző testrészeitől valók és 
hogy lehetetlennek tetszik előtte azokban trilobitát, vagy épen egy hatá- 
rozott fajt felismerni, a minthogy a számos brachiopoda-töredék sem 
határozható meg. 

A szóban forgó kövület, sajnos, szintén elég hiányos. Hiányzik 
nevezetesen a fejpajzs nagyobb 
része, a törzsnek (thorax) és fark- 
pajzsnak jobb oldala. E két utóbbi 
jól reconstruálható, a fejpajzs már 
kevésbbé, de mégis annyira, hogy 
a Griffithides PoRrnock alnemhez 
való tartozása elég bizonyossággal 
megállapítható. 

Összehasonlítva az eddig 18- 
mertetett külföldi  trilobitákkal, 
hasonlónak találjuk GEMMELLARO F 
Griffithides verrucosus nevű fajá- 
hoz. Nevezetesen a farkpajzs ke- 
rületének alakja, hosszának és 
szélességének egymáshoz való v1- 
szonya, a tengely gyűrűinek száma 
teljesen egyező. A fejpajzs azon- 
ban, melyen a Gemmerallo faját 
jellemző széles nyakbarázda (sul - 
cus occipitalis) hiányzik, inkább a 

a) erősen nagyítva, b) term. nagyság. Griffithides (Phillipsia) semimife- 

rus PHinuirs FY fajra emlékeztet. 

Mindkettő különbözik végre magasságában, valamint pleurainak és a 

farkpajzs bordáinak alakjában. Miután egyetlen leirt és a rendelkezésemre 

állott irodalomban feltalálható más fajjal sem sikerült összeegyeztetnem, 

Griffithides Dobsinensis néven új fajként irom le és a következőkben 
adom rövid jellemzését. 

Egészében tekintve, testének kerülete megnyúlt, tojásdad alaku 
lehetett. 


et 


(Griffithides Dobsinensis, n. sp. 


k GANTANO GIORGIO GEMMELLARO: Crostacei dei calcari con fusulina stb. in 
Sicilia. 1890. 12. old. II. t. 6—12. képv. Memoria estralla dal Tomo VIII. Serie 
III. No I. della Societa Italiana delle Scienze (detta dei XL.) 

kk JOHN PHILLIPS: Illustrations of the Geology of Yorkshire 1836. és HENRY 
WoopwaRD: A monograph of the British Carboniferous Trilobites 1883—1884. (The 
Palaeontographical Society). 


Ez utóbbi munkában a többi idevágó irodalom is fellelhető. 


A MAGYARORSZÁGON TALÁLT ELSŐ TRILOBITA. 353 


A fejpajzsból, mint már említettem, csak az annulus occipitalis és 
a glabella egy kis része van meg, ezekből azonban, a thoraxot és pygidiu- 
mot is figyelembe véve, példányunknak a Griffitlhides?" alnemhez való 
tartozása elég bizonyossággal határozható meg. 

A glabella nagy és körtealaku. A phillipsiaknál meglévő kurta oldal- 
barázdák hiányzanak. Nem észlelhetők a glabellától elválasztott basális 
lóbák sem, mert a kövület a hátulsó oldalbarázda helyén — mely a basális 
lóbát a glabella felől határolja — meghasadt és megrongálódott. Annyi 
azonban mégis látható, hogy eredetileg meg voltak. A nyakgyűrű, melyet 
a glabellától meglehetősen széles nyakbarázda választ el, széles és domború. 

A thorax, melyet kilenez segmentum alkot, egészben véve össze- 
nyomott. Az élesen határolt és parabolás keresztszelvényű tengely vala- 
mivel szélesebb a törzs egyes szárnyainál, egyes gyűrűi pedig fent kissé 
előrehajlók, még pedig elől inkább, mint hátul. A pleurák alsó és felső 
részei egy — elül a 907-t megközelítő, hátul valamivel nagyobb szöget 
képeznek. Az így keletkezett taraj két jól meghatározott részre osztja az 
egyes pleurákat és ezzel a törzs mindkét szárnyát, valamint jellemző 
alakot ád az egész testnek is. A pleurák felső részében egy mély barázda 
van, mely a tengely mellett a legszélesebb és a legmélyebb, a térden 
pedig, a hol kiékül, kissé hátra is hajlik. Ez a barázda a pleurák felső 
ágát két részre osztja. Az elülső ág, mely a tengely irányára merőlegesen 
áll, szélesebb és magasabb és a térden alul fokozatosan megvastagodik. 
A hátulsó ág a pleurák térd alatti részének felső, körülbelül ?/5 részén 
még látható. A térden alul a pleurák hátra, majd előre hajolnak és az 
így keletkezett öböl melső szélén laposak, mi az állat begöngyölödését 
segítette elő. 

A farkpajzs kerülete közel félkör alakú, nagyon domború, szélessége 
úgy aránylik hosszúságához, mint 7 : 5. Peremét széles szegély veszi körül, 
mely elül keskenyebb és meredekebb, mint hátul. A parábolás kereszt- 
metszetű tengely hátra felé egyenletesen keskenyedve hirtelen végződik 
a szegélynél. A tengelyen tíz gyűrű van, melyek fent hátrahajlanak. Az 
egyes gyűrűk hátul hirtelenebbül emelkednek ki, mint elül, miért is úgy 
tetszik, mintha zsindelyszerűen fednék a hátsókat. A gyűrűk különben a 
szegély felé, különösen a tengely oldalain, mindinkább elmosódnak. Az 
oldalkarélyokon, melyek elül domborúbbak, mint hátul, hét borda van. 
Az első bordának nemcsak felső, hanem alsó részén 18 egy-egy barázda 
van, hasonlóan, mint a pleurák felső részénél, mely a bordákat fent is, 
lent is 2—2 villaszerűen eloszló, de különösen fent a tengely közelében 


X PORTLOCK: Geol. Rep. Londonderry 1848. p. 310. 
ANTHONY W. VoGpEs: The Genera and Species of North American carboni 
ferous Trilobites. Annals of the New-York Academy of Sciences Vol IV. stb. 


354 ILLÉS VILMOS 


nem annyira elágazó részre osztja. Az elülső szélesebb és magasabb ág a 
tengelytől egyenlő szélességgel és magassággal lefelé haladva, a tarajon 
hátra felé kiszélesedik, majd ismét megkeskenyedve húzódik a szegély 
felé. Miután a bordákon levő barázdák a taréjon megszünnek, ezen a két 
ágat csak az különbözteti meg, hogy a hátsó alacsonyabb. Hátra felé 
haladva, a barázdák fokozatosan eltünnek, míg az utolsó bordák már 
ormó alakuak. 3 

A bordák nem szünnek meg teljesen a szegély mellett, hanem alig 
észrevehetően lehúzódnak körülbelül a szegély közepéig, minélfogva a 
szegély — de csak bizonyos irányból tekintve — hosszúságára rézsutosan 
vonalozottnak látszik. Kivétel az első borda, melynek elülső vastagabb 
ága még szabad, vékonyabb ága azonban már ennek is bele esik a sze- 
gélybe, de jobban kiemelkedik belőle, mint a többi. 


A MH. FÖLDTANI TÁRSULAT TÁRSAS KIRÁNDULÁSA 
A SZEPESI SZIRTEKHEZ, VALAMINT A MAGAS TÁTRÁBA 
1902 SZEPTEMBER 6.—13.-IG. 


Uti napló. Írta dr. SCHAFARZIK FERENCZ.?Y 


A mh. Földtami Társulat társas kirándulása az idén a szepesi szir- 
tek területére és a Magas Tátrába irányult. Remek szép része mind a 
kettő a szebbnél szebb vidékekkel oly pazarúl megáldott felvidékünknek! 
Kezdetben többen jelentkeztek volt erre a kirándulásra a társulat tagjai 
közül, indulás előtt azonban néhányan lemondottak, úgy hogy mind- 
össze hatan maradtunk, még pedig: dr. KAprió OTTOKÁR, dr. PáLnry MónR, 
dr. Posmwirz TIVADAR, SCHAFFER ANTAL, dr. ÖCHAFARZIK FERENCZ és TIMKÓ 
IMRE. Mi kevesen azonban, kik szerencsések voltunk a napirendre tűzött 
kirándulásban részt vehetni, utólag abban a véleményben egyeztünk meg, 
hogy daczára annak, hogy az idén ismeretlenebb vidékre jutottunk, hol 
kalauz nem vezetett bennünket, daczára annak, hogy közben kedvezőtlen 
esős időben is volt részünk, mégis nagyon érdemes volt, hogy az — 
egyikünknek kivételével — előttünk még ismeretlen híres kárpáti mész- 
szirteket és szirtvonulatokat, és azoknak általánosságban geologiai viszo- 
nyait tanulmányozzuk, valamint hogy azután az impozáns, zord s mégis 
annyira kedves, mert könnyen hozzáférhető Tátrát meglátogassuk. 

Szeptember 6-án két különböző vonattal Budapestről elutazva más- 
nap reggel, azaz 


k Felolvasta a Földtani Társulat 1902 november hó 5.-én tartott szakülésén. 


AZ 1902. ÉVI KIRÁNDULÁS. 33) 


Szeptember 7-én Kassán találkoztunk, a honnan a kassa-oderbergi 
vasúttal Lubotinig s onnan tovább kocsin Ó-Lublóig mentünk. A vasut 
vonala eoczénkoru homokkő- és palaterületen vezet át, a melyből a keleti 
oldalon egyes kisebb kopár mészköszirtek bukkannak fel. Délfelé a plavi- 
niczai hágón a Sáros- és Szepesmegyék közti határra értünk, a mely 
magaslatról pompás kilátás nyilott É-felé a Poprád völgyére, Ó-Lublóra 
és a magasan fekvő lublói várra, a melynek jelenlegi ura ZAMoIrsxki len- 
gyel gróf. A hágótól kezdve ezentul a sárosiaknál jobb karban tartott 
úton tovább haladva s a lublói fürdőt balra hagyva, délre beértünk 
Ó-Lubló régi szepesi városkájába, a mely egy többnyire kárpáti homokkő- 
görgetegből álló diluviális kavicsterraszon épült s mely vagy 15 m-rel 
fekszik a Poprád mai szine fölött. Már a város előtti hobgárd-lublói út- 
magaslatról pillantottuk meg az akkori tiszta időben a Magas-Tátrát a 
különösen feltünő lomniczi csúcsával és az ő fehérlő hófoltjaival. 

Őszinte köszönettel említhetem meg ezen a helyen, hogy Ó-Lublón 
a polgármester, a városi főjegyző és főkapitány urak szivesek voltak 
bennünket rövid ottartózkodásunk alatt a városban körülvezetni és nekünk 
a régi nevezetességeket megmutatni és megmagyarázni. 

Délután sietve utaztunk tovább, mert Koronahegyfürdőig még jókora 
út volt előttünk. Derült időben, de erős északi szélben Gnézda városán, 
Kamjonkán, a folyvárki hágón és Nagy-Lipniken át jutottunk említett éjjeli 
szállásunkra. Gnézdánál elhagyva a széles Poprád völgyet, a gnézdai patak 
szűkebb völgyébe tértünk, a melyben Kamjonka felső, északi végén utunk 
egészen a tőlünk É.-ra felbukkanó szirtvonulathoz simult. Ez alkalmat 
felhasználva a legközelebbi juramészkő szirtet meg is tekintettük. Közete 
szarukőgumós, erősen gyűrődött tithonkoru mészkő, mely a neokom és 
óharmadkori palákból és homokkövekből álló környezetéből bástyaszerüen 
kimagaslik. Átjutva a nagy-lipniki völgybe, teljes pompájában magunk 
előtt láttuk az Aksamita (841 m), Naplasni (891 m) szirtvonulatot, a mely 
néhány száz méteres, meredek és bizarr falakkal emelkedik ki a völgy 
alacsony neokom és óharmadkori térszinéből. Milyen ellentétes a térszin 
kifejlődése szemközt, D-felé, hol főleg óharmadkori homokkövekből és 
palákból álló sima kopasz kupokat pillantunk meg. A haligóczi patak völ- 
gyében pedig UHriG Vicronk levélbeli figyelmeztetése folytán az óharmad- 
kori és neokomkoru homokköveknek és paláknak érintkezését tekintet- 
tük meg. J 

Daczára e hosszu utunknak, még világos nappal értünk Koronahegy- 
fürdőre, úgy hogy még az esthomály beállta előtt megnézhettük a regé- 
nyesen fekvő és fenyvesektől körülvett x Vörös klastromo-ot, melynek szer- 
zetesei még II. Józser császár idejében költöztek el innen. 

Szeptember 8-án korán reggel, pompás jó időben a Dunajec part- 
jára siettünk, a hol bennünket már az előző nap megrendelt tutajosok 


356 Dr SCHAFARZIK FERENCZ 


vártak. Négy hosszú, kivájt fenyőszál egymás mellé sorakoztatva és erő- 
sen összekötve képezte a mi tutajunkat, a melyen keresztbe fektetett ülő 
deszkákon foglaltunk helyet. Így indultunk neki a sokat és sokszor emle- 
getett Dunajec szorosának, melyet a nyílsebesen lefelé sikló tutajunkon 
derék tótjaink ügyes kormányzása mellett néhány percz alatt elértünk. 
A Dunajec vize oly tiszta volt, hogy medrében minden kavicsszemet jól 
kivehettünk; kavicsa, a mint később a partokon is meggyőződtünk, kár- 
páti homokkőből és a Tátra gránitjából áll. Vize helyenkint oly sekély, 
hogy tutajunk a fenéket horzsolta. 

Ezt a ritka szép utat megtehetni, a nagyesésű sellőkön visszafojtott 
lélekzettel átsurranni, a mind a két parton felmagasló mészkőfalakban 
gyönyörködhetni, valóban első rangu turista élvezet! de mennyivel inkább 
volt ez nekünk élvezetes, nekünk, a kik mindent a geologus szemével 
tekintettünk. Minden kanyarulata a szeszélyes irányu Dunajecnek új meg 
új perspectivákkal lepett meg — és ezt az utat megtehettük kétszer : 
tutajon lefelé és gyalog a parti ösvényen vissza. 3 

Az aldunai Kazán-szoros nagyszerűségével imponál, a Piennin áttö- 
rése pedig kisebbszerű ugyan, de kedvesebb és formai tekintetben válto- 
zatosabb amannál. Mig a Kazán-szorosban a Duna a juramészkőlánczot 
hosszában szántja, addig a Dunajec a Piennint harántul metszi át. Rövi- 
den összefoglalva a Piennin szivét teszi ama 14 mrtíd hosszú és alig 
1/4 mrtfd széles vonulatnak Rogoznik (Galiczia) és Szeben (Sáros) közt, a 
melyben nem kevesebb, mint körülbelül 2000 szirt bukkan fel, gazdag 
tagozódással kezdve az alsó doggertől egészen a felső tithonig. Maga a 
szorosabb értelemben vett Piennin a Dunajec áttörésében gyűrődött tithon 
mészköveknek egy hatalmas ránczolatából áll, melynek teknőjébe, körül- 
belül az áttörés közepe táján, egy széles neokom pala- és homokkővonulat 
van beleszorulva. 

Miután vázlatos jegyzeteinket még néhány fotografiai felvétellel 
kiegészítettük, délre Koronahegyfürdőre tértünk vissza. 

Ebéd után kocsira ülve Szepes-Ófalun, Mátyásfalun, Hanusfalván 
és a szepesi Magura 956 m-es hágóján át annak D-i oldalára Tótfalura 
kerültünk, a honnét utunk Ny-ra elágazva Landokon át Barlangligetre 
vezetett, a hová csak késő este érkeztünk meg. 

Szeptember 9-én reggel esős időre ébredtünk. Barlangliget szép 
hegyes környékét sűrű köd borította, úgy hogy arról le kellett monda- 
nunk, hogy Zsgyár felől a Tátra É-i mészkőzónáján keresztül a Fehér- 
tóhoz menjünk. Kiadatott tehát a jelszó: megmenteni a programmból 
annyit a mennyit csak lehet, s ennek értelmében megtettük délelőtt az 
utat a bélai patak szurdokában felfelé egészen Zsgyárig, keresztezvén ezen 
az úton a kagylómészkő, a tarka keuper-palák zónáját és a nummulitos 
mészmárgákat, melyeket azután Zsgyártól É-ra az óharmadkori (eocz. 


AZ 1902. ÉVI KIRÁNDULÁS. 357 


és olig.) homokkövek térszíne (azaz a szepesi Magura) váltott fel. Délután 
pedig folyton szitáló esőben felmentünk a bélai cseppkőbarlanghoz, a 
melynek megtekintése után a barlang előtti kagylómészkőben, ugyanazon 
a helyen, melyet UHriG V. 1890-ben fedezett fel, sok fáradsággal néhány 
silány brachiopodát gyűjtöttünk. 

Szeptember 10-én. Programmunkon egyet változtatva a zöldtavi 
kirándulás helyett, a Tátra É-i oldalán fekvő Halastó és a Tengerszem 
megtekintését tűztük ki czélpontúl. Akkoriban épen aktuális volt a, wvitáso 
tengerszem iránti érdeklődés. Ezt a kirándulást csak úgy üthettük nyélbe, 
hogy a Zsgyári jegyző szives közbenjárása folytán a hg. HoHENLonHr-féle 
javorinai uradalom igazgatóságától irásbeli engedélyt nyertünk, hogy a 
javorinai erdőrészen keresztül a békástavi vadászlakig vezető herczegi 
magánutat használhassuk, a honnan azután szintén herczegi fenyveseken 
keresztül jó gyalogút vezet át a Halastóhoz. Más út a magyar oldalon 
nem volt, a Bialka túlsó oldalán lévő lengyel kocsiútra pedig nem kel- 
hettünk át, mivel a két partot összekötő hidat az akkori határvillongások 
hatása alatt álló nép ismételve lerombolta. Így tehát csakis hg. HolfENLoHE 
jóvoltából jutottunk el elég rövid és kényelmes úton körülbelül délelőtt 
10 órára a Halastóhoz. Ennek megpillantása kellemesen lepett meg 
mindnyájunkat s nem is bántuk meg a cserét, a mennyiben a Tátrának 
egyik legkedvesebb panorámája tárult fel szemeink előtt. Az idő is kide- 
rült s a nap teljes pompájában ragyogott a felhőtlen égen, mintha csak 
nekünk kedvezni akart volna. Az 1384 m magas Halas-tavat keleti olda- 
láról megkerülve azonnal tovább mentünk a Tengerszemhez, mely 203 
m-rel fekszik magasabban a nálánál kétszer akkora Halastónál. A tenger- 
szem zord és hófoltokkal ékesített fülkéje tisztán gránitba van kivájva s 
a tó küszöbe is az, s csak öregszemű pegmatit-teléreknek találjuk még 
nyomait a sok gránit között. Míg a kopár környezetű felső tó-katlan 
szálban levő kőzetbe van kimélyítve, addig a Halastó törpefenyű övezte 
vízmedencezéjét morénatörmelék duzzasztja. A tóküszöböt szolgáltató 
homlokmoránán a, lengyeleknek ideiglenes menedékháza áll, a hová külön- 
ben lengyel oldalon ma már pompás jó kocsiúton lehet feljönni. 

A legkellemesebb emlékekkel távoztunk el innen abban a hiedelem- 
ben, hogy ez a kis hegyi paradicsom másé úgy sem lehet, mint a 
MNTÉNLG titto jat annál nagyobb volt azonban a csalódásunk, mikor pár nap 
mulva a hirlapok révén arról értesültünk, hogy a nemzetközi biróság 
itélete alapján nemcsak a Halastavat, hanem azonfelül még a Tenger- 
szemet is elveszítettük föl egészen a Bekásgerincz sziklás éléig. Valóban 
örökké sajnálhatjuk ezen nem várt és hazai turistaügyünkre nézve csak- 
ugyan pótolhatatlan veszteséget ! 

Szeptember 11-én. Reggel átköltözködés Ó-Tátrafüredre. Azon az 
új, ú. n. turistaúton mentünk, mely 900—1000 m magasságban a Magas- 


358 Dr SCHAFARZIK FERENCZ 


Tátra tövét követi és a szebbnél-szebb klimatikus fürdő- és nyaraló-tele- 
peket egymással összeköti. Ó-Tátrafüreden megreggelizve azonnal neki- 
vágtunk dr. Posmewirz TIvapag tagtársunk vezetése mellett a tarpataki 
völgynek, illetve igyekeztünk a tarpataki szállón (egykori Rózsa-menedék- 
házon) át a kistarpataki völgy felső részében épült Tégy menedékházhoz 
feljutni. 

Nem akarom ezen turistáink előtt jól ismert utat részletesebben 
leírni, hanem csak annyit említek meg, hogy turista-egyesületünk fárad- 
hatatlan gondoskodása folytán ma már kényelmes gyalogösvényen jut- 
hatunk fel a 2000 mnél magasabb fekvésű Öttóhoz. Ez utunkon különő- 
sebben érdekelt bennünket a kistarpataki völgy lépcsőzetes kialakulása, 
az ő ismételve mutatkozó egykori tóküszöbeivel és az egykori egyre meg- 
rövidült gletser morénamaradványaival. Délre csakugyan fent is voltunk 
a 2003 m magasságú TéRy-menedékháznál, de velünk együtt megérkezett 
a legsűrűbb köd is, mely nemcsak hogy a délelőtti derült napfényt elfogta 
volna, hanem azonfelül igen rövid idő alatt csunya esőre is változott. 
5 így kénytelenek voltunk, a nélkül hogy odafent csak kissé is szétnéz- 
hettünk volna, visszatérni s az egész utat le egészen Ó-Tátrafüredig Sza- 
kadó esőben megtenni. 

Szeptember 12-én. Nemcsak, hogy előző nap késő estig, hanem 
még egész éjjel is szünet nélkül szakadt az eső, s így valóságos csodának 
kellett vennünk, hogy mire Csorba-fürdőre átkocsiztunk, az idő ismét 
kedvezőre fordult. Utunk a csorbai tóig észrevétlenül 1351 m-ig emelke- 
dett és a gránit-hegység tövét vastagon elborító morénákat legjobban 
Hági és Csorba közt láthattuk. j 

Még mielőtt Csorba-fürdőre értünk volna, leszállottunk kocsijaink- 
ról az útnak ama nagy kanyarulatában, mely messzire beszögelik a men- 
guszfalvi völgybe. Innen kellemes séta után délfelé elértük a kies fekvésű 
Poprád-tó mellett épült Majláth-menedékházat, a honnan a hófoltokkal 
tarkázott főlánczra szép kilátás nyílik. Legérdekesebb ebben a völgyben 
a menguszfalvi és poprádi patakok közt hatalmasan feltorlaszolt közép- 
moréna, mely az egykor két irányból leérkezett jégárakat még jó darabon 
lefelé egymástól elválasztotta. Ennek magassága 60 m. Ebéd után búcsút 
mondva a regényesen fekvő poprádi tónak, a középmorénán lefelé, majd 
pedig a Bástya előtti szintén legalább 60—70 m magas jobboldali mo- 
rénán át délután 5 óra körül Csorba-fürdőre értünk. 

A csorbai tó szép szálas fenyves erdejével és tarka villatelepével 
együtt, a déli Tátra eme csodaszép gyöngye, rövid idő előtt DARÁNYI 
IGwvácz földmivelésügyi miniszter mély belátást eláruló elhatározása foly- 
tán a magyar kincstár birtokába ment át s úgy hallottuk a miniszter el 
fog követni mindent, hogy ezen párját ritkító, magas hegyektől körülvett 
tóvidéket Hurópa elsőrangú üdülőhelyei közé emelje. Ezutáni hivatalos 


AZ 1902. ÉVI KIRÁNDULÁS. 359 


neve pedig: Szentiványi Csorbafürdő örökké fogja hirdetni ezen szép 
telep lelkes megalapítóját. 

Ezzel programmunk ki volt merítve s másnap 

szeptember 13-án újból meg újból hátra tekintve a végre köd- 
fátyolban eltünő fenyves Tátrára, a zakatoló fogaskerekűn mentünk le 
Csorba vasúti állomására. Egy darabig e vasút még a Csorba tó alatti 
kősziklás moránán döczögött lefelé, de nemsokára kb. 900 m-en alul 
ismét a sárgás, kopasz kárpáti homokkőterületre értünk. Pár perczczel 
később azután felszállottunk a Kassa felől jövő gyorsvonatra, mely ben- 
nünket a természeti szépségekben oly gazdag Vágvölgyön át estig haza 
Budapestre röpített. 

Láthatják ezekből igen tisztelt uraim, hogy idei kirándulásunk ama 
főczélját: a Piennint és a Magas Tátrát, hazánk ezen két geologiai neve- 
zetességét megismerhetni, fényesen elértük. Azok a benyomások, melye- 
ket a ráfordított néhány nap alatt gyűjtöttünk, mindnyájunk emlékébe 
mélyen bevésődtek. És ezért, azt hiszem utitársaim nevében is szólhatok, 
hálás köszönetünket fejezhetjük ki a Mh. Földtani Társulat-nak azért, 
hogy ezen tanulságos kirándulást tervezte, valamint mindazoknak az 
uraknak is, kik valami módon vállalkozásunk sikerét előmozdították. Ezek 
névszerint: FIscHER MixkLós főgymnasiumi igazgató és kárpátegyesületi 
elnök Iglón, ZapPry JÁNos GyöRGY jegyző Zsgyáron, BOGYÁNYI JÁNOS polgár- 
mester, KLIMAKOoVICS ANTAL főjegyző és RÁKkossy Gyura főkapitány Lublón, 
UHriG VIcrToR egyet. tanár Bécsben, továbbá a Kassa-oderbergi vasút 
vezérigazgatósága, a barlanghgeti, ó-tátrafüredi és Szentiványi-csorba- 
fürdőt fürdőigazgatóságok és a hg. Hottzxrorr-féle javorinai jószágigaz- 
gatóság. Fogadják mindnyájan mégegyszer legőszintébb köszönetünket 


UJABB ADATOK A SARKVIDÉKI ŐSVILÁGI FLÓRÁHOZ. 
(1896—1900.) 


Dr. SrauB Mónrrcz-tól. 


1. NATHORST A. G., Über die oberdevonische Flora (die cUrsastufev) die Büren- 
Insel. (Vorláufige Mittheilung.) (Bull. of the Geol. Inst. of Upsala No. 8, Vol. IV. 
Part. 2. 1899. pp. 5. w. 2 pl. Upsala 1900.) 

2. NATHORST A. G., Nachtrügliehe Bemerkungen über die mesozoische Flora 
Spitzbergens. (Ofversigt of Kongl. Vetenskaps Akad. Förhdlgn. No. 8, p. 283—257. 
Stockholm 1897.) 

3. RENaAuLr B., Plantes fossiles miocenes dAdvent Bay (Spitzberg). (Bull. d. 
Mus. d"Hist. Nat. No. 6. p. 320—322. Paris 1900.) 

4. WHITE D. und SCHUCHART CH., Cretaceous Series of the West Coast of 
Greenland. (Bull. of the Geol. Soc. of America, vol. IX. pp. 343—365. 2 pl. and 
1 m. Rochester 1898). 


360 Dr STAUB MÓRICZ 


5. VANHÖFFEN E., Die fossile Flora von Grönland. (F. v. Drygalski, Grönland 
Expedition d. Ges. f. Erdkunde zu Berlin 1891—1893. II. Band. p. 358—373. 
Berlin 1897). 

6. HaRrTz N., Planteforsteninger fra Cap Stewart ; Oestgrcenland, med en histo- 
risk Oversigt. (Meddelelser von Grönland; XIX. füzet, p. 215—247, 15 t. Kopen- 
hága 1896). 

7. Newron E. T. and TEALL I. I. H., Notes on a Collection of Rocks and 
Fossils from Franz Josef-Land, made by the Jackson-Harmsworth- Expedition during 
1894— 1896. (The Ouart. Journ. ot the Geol. S0e. of London, vol. LIII. p. 477—519 
w. 1 t. London 1897). 

8. Kozrruirz R., Observations on the Geology of Franz Josef-Land. (Ibid. 
vol. LIV. p. 620—641. Ábrákkal. London 1898). 

9. NEwrosx E. T. and TEALL I. I. H., Additional notes on Rocks and Fossils 
from Franz Josef-Land. (lbid. vol. LIV. p. 645—652, 1 t. London 1899). 

10. NATHORST A. G., Fossil plants from Franz Josef-Land. (F. Nansen. The 
Norvegien North Polar Expedition 1893—1896. Scientific Result. III. Christiania 
1900. 26 old. 2 t. 4"). 

11. JENSEN A. S., Om Levninger of Grundvands dyr paa store Havelyb mel- 
lem Jan Mayen of Island. Über Reste von Seichtwasserthieren in grosser Meeres- 
tiefe zwisehen Jan Mayen und Island. (Vetensk. Meddel. fra den naturalist. Fore- 
ningen p. 229—230. Kopenhága 1900). 


NarHoksT Spitzberga mesozói flórájáról szóló szép tanulmányának 
megjelenését (V. ö. Földt. Közl. XXVIII. köt. 153. old.) több rendbeli az 
arktikus forára vonatkozó közlemény követte, melyeknek cziímeit a meg- 
előző sorokban közöltük. E közlemények legérdekesebbjeinek egyike a 
medve-sziget felső devon florájára vonatkozó előzetes közlemény. Min- 
den, a mi 1894-ig a medvesziget palgeozoi floráját illetőleg már ismeretes 
volt, összeállította és kritikailag megvilágította NATHoRsT, a most említett 
előzetes közlemény szerzője a cZur fossilen Flora der Polarlánder, Theil 
I. Liefg. 19 czímű értekezésében. 3 

Az ezen értekezésben foglalt új tények és birálati megjegyzések nem 
gyaníttatták velünk, hogy ezen érdekes területről még érdekesebbet elvár- 
hatunk. NarHogsr 1897-ben mint egy svéd expeditió vezére látogatta meg 
a medveszigetet és már ez alkalommal hoztak egynehány fosszil növényt, 
de jóval gazdagabb és jelentősebb azon gyűjtés, melyet I. G. ANDERSSON 
és C. A. FogtsBERG az 1899-iki év nyara folytán tettek. A gyűjtés egyne- 
hány legérdekesebb eredményéről számol be NaArHokrsr az említett érteke- 
zésben. Az Archaeopteris hibernica, FoRB. sp. nevű gyönyörű harasztból 
a már ismeretes példányoknál jóval nagyobbakat találtak és pedig termők 
és meddők; szintúgy Archaeopteris fimbriata, n. sp.-ből. Az 1894-ben 
Calymatotheca sp. indet. név alatt említett maradvány aligha nem az 
Archaeopteris sporangium-halmazai. Képe szerint Sphenopteris n. sp. 
szintén a legszebb harasztok közé tartozik. Bothrodendron Kiltortense, 
HAUGTHON sp.-ből talált újabb példányok bizonyítják, hogy B. Carnaggia- 
mum, HEERR és B. minutum, HAuGHT sp. egymással egyesítendők és hogy 


UJABB ADATOK A SARKVIDÉKI ŐSVILÁGI FLÓRÁHOZ, 361 


a Bothrodendron-ok tökéletes Lepidodendron-szabásúak. A gyüjtemény 
legérdekesebb példányainak mondja NaTHogsT Pseudoborma ursina, NATH. 
maradványait. Az ideiglenes genusbeli elnevezés a szerzőtől ered (1894), 
mert HezrR (— Calamites radiatus) meghatározását nem tartja helyesnek. 
E növényből most szár-, gyümölecs- és leveles szármaradványokat talál- 
tak, mely utóbbiakat HEER azelőtt Cardiopteris frondosa és (I. polymor- 
pha, NarHogsr pedig (1894) Sphenopteridium? sp. név alatt irtak le, most 
azonban kiderítik azt, hogy Pseudobormia ursina-hoz tartoznak, mely 
genus most eddig egészen ismeretlen volt typust képvisel, mely való- 
szinűleg inkább a sphenophyllaceakhoz, mintsemhogy az igazi calamaria- 
ceakhoz csatlakozik; de talán czélszerűbb, ha a pseudocalamariaceákhoz 
soroljuk, mely csoportot PorosiÉ olyan átmeneti alakoknak tekint, me- 
lyek a sphenophyllaceákról az eguisetalesre vezetnek át. Az új gyűjtés 
minden kétség fölé helyezte a medvesziget felső devon korát. 

Még ugyanabban az évben, midőn NArHoRsT a Spitzbergák mesozói 
flórájáról szóló értekezését közzétette (V. ö. Földtani Közlöny 1. h.), azon 
kedvező helyzetben volt, hogy Szt.-Pétervárott a szibériai juraflora azon 
eredeti példányait láthatta, melyeket annak idején HEER határozott meg. 
HFER az ezen meghatározásokra vonatkozó megjegyzéseit a rNachtrág- 
liche Bemerkungen etc.v czímű értekezésében (2) közli. SCHENK-et követve 
Narnorsr 1887-ik évi közleményében Elatides curvifolia, DuNx.-hoz szá- 
mitotta E. falcata-, Hz, E. ovalis-, E. parvula-t és E. Brandtiana-t 15. 
Az eredeti példányok összehasonlítása után NATHoRsT a szibériai [. fal- 
cata, HEER és a spitzbergai E. curvifolia, DUNK leveles ágai között tényleg 
nem tehetett különbséget ; ellenben még csak azután tartja eldöntendőnek, 
vajjon a még említett három és tobozok által képviselt faj csakugyan 
azonosítandók a spitzbergai E. curvifolia, Duwxx.-val. Ez utóbbi tobozok 
nem csak rosszul vannak megtartva, úgy hogy a pikkelyek igazi alakja 
biztosan alig ismerhető föl, hanem még az ágon ülnek; azonban vala- 
mennyi az Ust-Balei-ről (Szibéria) származó tobozok el vannak különítve 
ágaikról. Feildemia tényleg előfordul Szibériában ; a Tapka vidékéről leírt 
Podozamites ensiformis tulajdonkép Zamites emsiformis, HEER sp.-nek 
tekinthető, és hogy Carpolithes Hartungi, HEzER tényleg tartozik Drepa- 
nolepis-hez, azt is megerősíthette most NarHoksr. A jurabeli Plerophuyl- 
lum Helmersenmianum, HEER, Anomozamites Schmidti, HEER és A. an- 
gulatus, HEER közelebbi vizsgálata igen valószínűvé tette mind három 
fajnak Nilssonia-hoz való tartozását, de ezen vélemény végleges eldön- 
tésére a megtartás jobb állapotjában levő példányok szükségesek. Nilsso- 
mia comtula, HEEBR nagyon emlékeztet N. Schaumburgensis, DUNK.-ra, 
de az ez utóbbinál valamivel nagyobb. Confervites subtilis, HEERR nem 
moszat ;  Protorrhipsis remiformis, HEER inkább ránczos felületű pikkely 
lehet mintsem levél; Taemiopteris parvula, HRER tulajdonkép Taxites- 


362 Dr STAUB MÓRICZ 


levél; Gycadites sibiricus, HReg törlendő; Gycadites gramineus, HEER 
(Neue Beitráge I. t. 23. f. 16) valamely meghatározhatlan levélmaradvány 
töredéke. 8 

Spitzberga mioczénkorú florájához B. REvxaunr adott érdekes ada- 
lékot (3). A monacoi herczeg hozta a növényeket az Advent Bay ismere- 
tes lelethelyéről. REsAuLT a következő fajokat sorolja föl, ú. m. Sphe- 
nopteris Blomstrandi, HEER, Filicites deperditus, Here, Seguoia Lamgs- 
dorfii, BRwar. longi- et brevifolia változataiban, Taxodium gracile, 
HeEER, T. dubium, Bgwar., Torreya borealis, HEmn, [ris latifolia, HEER, 
Alnus Kefersteiniü, Goxzrpr. var. alata, Corylus Mac Ouarrti, FoRB. és. 
ennek egyik változatát, C. Scottiü, HEER, Populus Richardsont, HEER, 
Platanus aceroides, Gozpp. Tilia Malmgreni, HzzR, Hedera Mc Clurti, 
HEER, továbbá Egwisetum Grimaldti, n. sp., egy Egwisetum gigamtum 
szabású szártöredék, végre Pinus Mc €Clurti, HEgR elkovasodott törzs- 
maradéka, melyet R. Pinus sub-Mc Clurt, HrxR-nek nevezett el. Rajzok 
nem kisérik a leirásokat.?t 

A czímben említett években Grönlandon is tettek meglehetős gaz- 
dag gyűjtéseket ; azok ugyan sok ujat nem szolgáltatnak, de a lelethelyek 
számát szaporítják. D. WHITE és CH. ScHucHaRT (4) mint az 1897. évi 
Peary Arctic Expeditio tagjai azon különös megbizást kapták, hogy Grön- 
land kövülettartalmú rétegeit is zsákmányolják ki. Grönlandon a kréta- és. , 
harmadkorú lerakodások annak nyugati partján, ennek félszigetén és az. 
előtte fekvő szigeteken az é. n. 699 15/—729" 15"-áig vannak föltárva. 3600 
lábnyi vastagságot is érnek el, gnájsz-, gránit-, diorit- és régi bazaltok- 
ból álló szabálytalan takarón feküsznek és harmadkori bazalt borítja lát- 
szólagos szabályos rétegekben. Noha az utóbbit nagy kiterjedésű, hatalmas: 
erosió szakította, mind a mellett még 3000 lábnyi vastagságot mutathat 
föl, sőt a peak Kilertinguakban 4000 lábnyit is. A legrégibb üledékesek 
a tenger színe alatt a régi kristályos emelkedések között feküsznek; a 
legfiatalabb üledékesek gyakran a bazaltok közé vannak beágyazva. Nug- 
suak félsziget (699 55—70" 37" é. n.) északi partján találhatók Kook és. 
Ekorgfat között a már HserR leírta lerakodások (Urgonien). Az új gyűj- 
tést tették a glecserártól nyugatra fekvő első szurdokban; mindössze 
nyolcz növényfajt szolgáltatott, melyek közül hetet már HrER említ a 
Koma-rétegekből ; Seguoia subulata, HExR-t azonban az Atanarétegekből. 
A Kook-glecser-ből nyugatra a nagyobbik szurdokban gyűjtöttek a szer- 
zők 16 fajt, melyek közül HrER 13-at már azelőtt a Kome-rétegekből em- 
lített. Úgy látszik, hogy ez talán ugyanazon lelethely is, csakhogy a most 


X Minthogy a budapesti könyvtárakban a Bull. d. Mus. d"Hist. nat. nem 
található, R. ZEILLER professor úr (Párisban) szivességéhez fordultam és ennek kö- 
szönöm a közlött adatokat. 


UJABB ADATOK A SARKVIDÉKI ŐSVILÁGI FLÓRÁHOZ. 3653 


gyűjtött növények között nem voltak az e lelethelyre jellemző cycadeák 
és a híres Populus primaeva, melyet idáig a Potomaei Flora fölfedezéséig 
a legrégibb kétszikü növénynek tartottak; a helyett most egy rosszul 
megtartott, de Laurus-sal összehasonlítható levelet találtak. /Yook és 
Pagtorfik között a rendetlenül kimosott gnájszon nyugvó vékony, homo- 
kos palákban, melyek hasonlók a Kook mellett előfordulókhoz, a szerzők 
17 fajt gyűjtöttek, melyek közül 15 HEpR dolgozatai nyomán a Koma- 
rétegeknek tulajdoníttatnak ; ujak e lelethelyre nézve csak Taonurus sp. és 
Nilssoma Johnstrupi, HrER, mely utóbbi azonban már az Atana-rétegek- 
ből ismeretes. Új lelethely úgy látszik a Pagtorfiktól csak keveset keletre 
fekvő Kaersut, hol a kristályos sziklák 700 lábnyira a tenger szine fölé 
emelkednek; ott a szerzők a krétakorú rétegekben 13 fajt gyűjtöttek, a 
melyek közül öt eddig a Koma- és az Atanerétegekből; három Grönland 
mind a három krétarétegeiből, három csak a Koma- és egy csak az Atane- 
rétegekből ismeretesek ; új Thyrsopteris n. sp.? 

Kaersuttól nyugatra Ujarartorsuak mellett a krétakorú rétegek 
ismét a part hosszában körülbelül 100 láb magas szaggatott bérczekben 
találhatók és tőlük keletre meg nyugatra fosszil növények lelethelyei ; 
de az utóbbi helyen gyűjtött 27 faj más jelleget mutatnak. Kilenez faj 
eddig csak a Kome-, hat csak az Atane-, négy a Kome- és az Atane-, 
kettő pedig Grönland mind a három krétarétegéből ismeretes; a többiek 
új fajok lehetnek. Ugyanazon lelethely egy másik helyiségén nyolcz fajt 
találtak, a melyek között Platanus Heerit, Lesax. és (elastrophyllum 
cf. Newberryanum, Honrxcxk i5 előfordulnak. A növények társaságában 
édesvizi puha állatok rosszúl megtartott maradékait is találták, melyek 
T. W. STANTON szerint minden valószinűséggel harmadkori lerakodásokra 
utalnak; de a gyűjtött növények kétségtelenné teszik az Atanerétegek 
eddig kérdésben maradt előfordulását Nugsuak félszigetének északi olda- 
lán levő Kome regio közepében. Ujarartorsuaktól közeli nyugati távol- 
ságban a glecser keleti ágában ismét fordul elő vastartalmú homokkő, 
mely telve van Pinus Krameri, HEER famaradványaival; és a glecser 
elágazásától valamivel feljebb, kb. 1000 lábnyira a tenger színe fölött 
ismét akadnak egy növényszintre, melyben kilencz ismét az atanaréte- 
gekre valló fajt gyűjtöttek. Saviarkot-nál concretiókban fa és tengeri kö- 
vületek fordulnak elő; ez utóbbiakról SrAxrowx azt mondja, hogy jellemző 
felsőkrétakorú alakok (Senonien, Montana-formatió Észak-Amerika). Kook- 
Angnertunck mellett a folyó medrében találtak megkövesült fát és Nia- 
kornat mellett a montana-formatióra valló gerinczteleneket. 

Ezután áttérünk Nugsuak félszigetének déli partjára. Ott a követ- 
kező főlelethelyek ismeretesek : Alinaitsunguak, Ata (Atane). Ata mellett 
kis távolságban a régi házhelytől a palák a tenger színéig nyúlnak le, 
égetettek és kevés levél-, meg gerincztelen maradványokat zárnak ma- 


Földtami Közlöny. XXXII. köt. 1902. 25 


364 DI STAUB MÓRICZ 


gukban, még tovább keletre Kugsinersuak mellett 50—100 lábnyira 
Aa tenger szine fölött szálba állanak vékony homokkövek, melyekre 
50 lábnyi vastagságban sötét palák rakódtak le. Levéllenyomatokat és 
megkövesült fatörzsök nagyobb töredékeit találhatni alkalmilag a folyó 
medrében és a széles glacialteknőben. A növények Kwowrrox meghatáro- 
zása szerint a következő fajokhoz tartoznak: Iuglans arctica, HEER, Se- 
guota rigida, HEER?, Andromeda Pfaffiana, HszR?, Laurus plutonia, 
HEER?, Laurus angusta, HEER, olyan fajok azok, melyek az Ataneréte- 
gek tulajdona, de a Patootrétegekben ís előfordulnak. Az állati maradvá- 
nyokról azt mondja SrANxTron, hogy ezeknek egynémelyike (Pecten, Lu- 
cina) a félsziget északi oldalán a krétában találtattak, de a harmadkori 
rétegekben is előfordulnak. 

Patoot nyugati szorosainak egyikében találtak egynéhány növény- 
maradványt, köztük Platanus Heerti, LEsax.-t is, mely Ujarartorsuak 
mellett is gyűjtetett, és eddig csak az Atanerétegekből volt ismeretes ; 
még tovább nyugatra egy másik szoros szenes, homokos paláiban és pe- 
dig 1370 lábnyi magasságban is találtak az említett platánához hasonló 
levéltöredékeket ; 1640 lábnyi magasságban előforduló vaskőszalagokban 
pedig tűlevelü fák, kétszikűek és harasztok maradványait, valamint nagy 
bőségben elkövesedett fákat, néha egyenesen fölfelé álló tuskókat 18. 
A talált gerineztelenek nem engedték meg a kor meghatározását. A ke- 
leti fokok egyikén 720 lábnyi magasságban is találtak növényeket és ge- 
rinczteleneket. A 21 növényfaj közül nyolcz már le van írva a Patoot- 
rétegekből, hat az Atane- és Patootrégekből, egy Kugsinarsuakról, egy 
(Gleichenia Gieseckiana) Kugsinarsuakról az Atane- és a Patootrétegek- 
ből; kettő (Rhamnus brevifolia, Az. Bg., Aspidium Meyeri, HERR?) az 
európai harmadkorból. A geologiai és paleontologiai tekintetben legjob- 
ban kikutatott Atanikerdluk nevű helyiség homokosabb szürke paláiból 
a szerzők csak kevés növénytöredéket hoztak haza, de ezek Atanikerdluk 
typikus harmadkori florájánál fiatalabb korra utalnának. 

A szerzők értekezésük végén közlik Nugsuak félszigetének strati- 
graphiai és geologiai viszonyaira vonatkozó ismereteik összefoglalását, a 
Populus primaeva, HEFR nevű kétszikű növényt szolgáltató Komeréte- 
gekre vonatkozólag a szerzők azt hiszik, hogy ezen rétegek florája összes- 
ségében a Virginiában előforduló Potomacformatió felső rétegeinek florá- 
jával egykorú lehet. A tengeri állatok, melyek szerint HEER a növények- 
kel együtt az Atanerétegeket (Cenomanien) megállapította, világosan mu- 
tatják, hogy correlatióban vannak az Északamerikában fekvő Fort Pierre 
és Fort Hills formatiójával, vagyis a Montanaformatióval; növényeik 
szerint pedig szerves kapcsolatban vannak a Vineyard-series-sal Martha s 
Vineyardon, a new-jerseyi Amboy clayssal (Raritanformatió), vagy az 
albanyi legfelsőbb Potomacformatióval, úgy hogy föl lehet tenni azt, mi- 


UJABB ADATOK A SARKVIDÉKI ŐSVILÁGI FLÓRÁHOZ. 365 


szerint az Amboy Clays Grönland három krétacsoportjának középsőjével 
azonosak. A Patootrétegek lithologiai és palxzontologiai tekintetben elvá- 
laszthatatlanok az Atanerétegektől; olyan növényeket zárnak magokban, 
melyek az Amboy Clays felső részében közönségesek és egyszersmind 
egyéb felső krétaflorák, mint a minő a Laramie-group, növényeinek tár- 
saságában vannak, úgy hogy alig koczkáztatunk nagyot, ha azt állítjuk, 
hogy a Patootrétegek nem csak mint üledékek, hanem szerves zárványaik- 
nál fogva az Atanerétegektől átvezetnek a harmadkorba. Az Atane- és a 
Patootrétegek vastagsága általában 1300 lábat ér el, de talán ennél többet 
is; Atanikardluk mellett a harmadkori klassikus kőzetek 1500 lábnyi 
vastagságot érnek el, mi mellett 200 lábnyi a vastagsággal benyomult 
(intrusirt) bazalt nem jön számításba. A növényszint, melyből a legtöbb 
Hxxx-től mioczénoknak mondott növénymaradék ered, ezen rétegek alap- 
ját képezné, a mit azonban a szerzők önkényes határolásnak mondanak. 
Némely paleophytologus már ezelőtt vonta kétségbe ezen rétegek mioczén 
korát és az oligoczénhez . állították, de a szerzők azt hiszik, hogy még 
idősebbek, eoczénkorúak lehetnek. Ezen növények társaságában eddig nem 
találták tengeri állatok maradványait. Atanikardluktól nyugatra úgy lát- 
szik gyöngül a harmadkori klastikus öv, Patoot és Atane mellett valószi- 
nűleg 200—300 lábnyi vastag homokkő szint képviseli. A félsziget nyu- 
gati végén jelenlétét ott talált cAtanikerdluki növényekv bizonyítják; az 
északi parton Niakornattól keletre az öv gyöngén lehet kifejlődve, de 
Kook belső keletén világosan van képviselve. A szerzők végül azt hiszik, 
hogy a talált növényi anyag pontos faji vizsgálata alkalmával a három 
helyi florára való megkülönböztetés, a mi különben igen fontos, nem min- 
den esetben lesz a kellő pontossággal keresztülvihető. 

A berlini földrajzi társulat részéről és E. v. DRYyGALSKI vezetése alatt 
álló expeditió (5) is hozott Grönlandból fosszil növényekből álló gazdag 
gyűjteményt, melyet H. ExGELHARDT Drezdában tanulmányozott. Az ex- 
peditió valamennyi híres lelethelyeket fölkereste. A Kome-glecser és a 
Safarfik-völgy között fekvő harmadik és legnagyobbik szorosban és az- 
után egy a Kome és a Safarfik-völgy között körülbelül a közepén fekvő 
szorosban. A völgy talpán feketeszürke, puha, vassulfattal bevont pala 
fekszik, mely a növénymaradványokat magában zárja. 36 fajt sorolnak 
föl, melyek között Sphenopteris Drygalskü, n. sp. és Zamites Vanhöffeni, 
n. sp. ujaknak irattak le. Ezeken kívül a homokkőben találtak még kü- 
lönböző nagy- és vastagságú tojásidomú magvakat és szurokszénné átala- 
kult fát. A Vaigat-ban az agyaggumók, homokkövek és palák szintén 
tartalmaznak levéllenyomatokat. Az Atanikerdluk és Patoot mellett tett 
gyűjtés 42 fajt szolgáltatott, melyek közül nyolez nem szerepel a HEER 
adta jegyzékben. Északnyugatra Atanikerdluk egy mértföldnyi távolság- 
ban van a Kardlunguak nevű föltárás; az ottani Brandschieferben talált 


297 


366 D:t STAUB MÓRICZ 


fajokat már HEER irta le az új Leguminosíttes casstoides n. sp. kivételé- 
vel. A patooti szorosban számos, de csak kevés fajra vonatkozó lenyo- 
matot találtak. A Vaigat másik oldalán az Asukban barnás, vékony- 
lemezű palában: [gellokungnak és Amisat mellett barnás homokkőben ; 
Marrak mellett Nugsuak belsejében; a Nugsuak félszigetén fekvő Have B 
Nugsuak, Kugsiuak : továbbá Upernivik 0 és az Ignerit félsziget rövid, 
szük fjordjában előforduló harmadkori homokkőben, mindezen fölsorolt 
helyeken tettek noha csekély eredménynyel járó gyűjtést. Minthogy a. 
gyűjtött növényanyag különböző és egymástól messze fekvő lelethelyek- 
ről ered, egészében jó áttekintést enged a nyugatgrönlandi üledékes terü- 
letről, mely Disko szigetétől Hawre 9-n, Nugsuak félszigetének külső ré- 
szén nyugatra a Sarkok-Komé képezte vonaltól Nbekjenelt szigetén, Uper- 
nivik 0 déli csúcsán és Svartenhuk valamint Ignerit félszigetein átterjed. 
Az Ignerit-Fjord-ban Sondre- Upernivik mellett a harmadkori rétegek 
csak egy keskeny szegélye áll szálban a tenger tükre fölött. A keleti 
Grönlandon eddig csak az é. sz. 74. és 76-iki fokai között, a Boslasa- 
Warren fokon, a Sabine szigeten és Hochstetter Vorland-ján találtak 
harmadkori rétegeket. 

N. Harrz (6) 0. G. PETERSEN referatuma Y szerint leirja azon növé- 
nyeket, melyeket a keleti Grönlandra küldött dán expeditió (1891—1892) 
a jurában gyűjtött, mindössze 14 fajt, melyek közül Cladiophlebis Ste- 
wartiana és Pterophyllum subaeguale új fajok volnának. 

A Ferencz-József-Föld őskori forájáról E. T. Newrowx és I. I. H. 
TEALL (7, 9; R. Kozrruirz (8) és végre A. G. NarHogsr (10) adnak hírt. 

Newrow és TEann (7) behatóan beszélik meg a Ferencz-József- Föld. 
geologiájára vonatkozó irodalmat, továbbá ezen szigetföld bazaltjait és 
végre az üledékes kőzetben talált kövületeket. Azon gyűjtés, mit dr. 
KoETTIITZ már NANSEN odajötte előtt a flora- Cap északi részén tett, ma- 
gában foglalja azon növényfajok legnagyobb részét, a melyeket NANSEN 
hozott haza és meghatározta NarHoRsr (10); de KoErruirz azt említi, 
hogy Ginkgo még olyan levelekben került elő, a melyek talán azonosak 
Ginkgo sibirica, HEFR leveleivel. Ennek ellenéken azt állítja NATHORST, 
hogy a Korrruirz említette levelek is az ő Ginkgo polaris-ához tartoz- 
nak. A tőle talált Thyrsopteris-ről azt állítja Kozrruirz, hogy ez igen ha- 
sonlítana az angol és keletszibériai jurában talált 7h. Murrayana- és Th. 
Maakiana-hoz, de a levélszárnyak azon képekkel is mutatnak hasonla- 
tosságot, a melyeket HEER Adiantites amurensis-ről adott. Erre is azt 
jegyzi meg NarHoksr, hogy a szóban levő növénynek Adiantites nympho- 
rum-mal még nagyobbnak látszik, de határozottan nem állíthatja azt. 
Kozrriirz még Podozamites lanceolatus-, Batera- és Czekanowskta-ra 


k Iust, Bot. Jahresber. XXIV. 2. p. 232. 


UJABB ADATOK A SARKVIDÉKI ŐSVILÁGI FLÓRÁHOZ, 367 


emlékeztető Egwiselum maradékait találta. Elmwood gerinczének agyik 
vízfolyásában találta Ammonites, Belemmites, Pecten, (rorgonia? nevű 
fossziliákat és phosphatos gumókat, mely leletek az alsó Oxfordian jelen- 
létét a Cap-Florán 400—500 lábnyira a tenger szine fölött bizonyítják. 
Fossziliákat találtak még a következő lelethelyeken: Windy Pully-ban, 
egy majdnem északról délre futó völgy északkeletre Elmwoodról, Cap 
(Gertrude, Cap Stephen. Itt is a (ap Grant-nál közel a tenger szinéhez 
kemény, meszes homokkő fordul elő, mely elszenesedett, de a megtartás 
nem jó állapotjában levő növénymaradványok bőségét tartalmazza. KoET- 
TLirz megkisérlette ezen maradványok meghatározását és azt hiszi, hogy 
leginkább megközelítik azon florát, melyet SCHMALHAUSEN a Petschora és 
Tungurska mellől leírt; NarHogsr (10) pedig azt hiszi, hogy a növények 
említett rossz állapotja nem engedi meg az említett szibériai növények- 
kel való összehasonlítást, de minden látszat szerint a triashoz vagy a 
rheethez tartozhatnak. 

A Cap Flora és a Cap Grant között feküsznek az úgynevezett 
c Tween Rocks, melyek palái sok és jó lánggal égő anyagot tartalmaz- 
nak. E lelethely közelében növényeket tartalmazó rétegek, továbbá szén 
is fordul elő, mely a mikroszkóp alatt mikro- és makrosporákból össze- 
tettnek bizonyul; egy kőlemezen teljesen elkovasodott növények vannak, 
melyek Baiera- és Czekanowskiá-hoz tartozhatnak; végre egy osztatlan 
Ginkgo-levél, mely G. integriuscula (Bpitzberga jurája), de még jobban 
G. reniformis, HEER-hez (a Lena mellett levő harmadkori rétegekben) 
csatlakozik. NATHoRsT szerint az említett Batera tartozik Phoenicopsis 
cf. angustifolia, HEER-hez; valamennyire azonban megjegyzi azt, hogy 
jura-, nem pedig harmadkorúak, a mint ezt neki a többi leletek bizo- 
nyítják. Az ugyanazon lelethelyről említett Pinites sp. inkább Pachy- 
phyllum-hoz vagy egy hozzá rokon genushoz tartozhatik. A Cap Rhicht- 
hofen (809 51" é. sz. és 537 40" k. h.) az oldalmoréna tetejében gyűjtött 
összenyomott növénymaradványok sem harmadkorúak. A Cap Crowther- 
nál 12 mértföldre északnyugatra a Cap (Grant-tól; a Gap Neule-nél, hat 
mértföldre tovább északnyugatra és Hooker Island-on, kb. 20 mértföldre 
északkeletre Northbrook-tól találtak elkovasodott fát és kovadarabokat, 
melyek zárványok gyanánt növénymaradványokat tartalmaznak. Elkova- 
sodott fa különben az egész Ferencz-József-szigetlengerben nagyon el 
van terjedve; koruk meghatározása nehéz, de valószinű, hogy harmad- 
kori bazalt árasztotta el az ottani fenyveseket, a melyek nem lehetnek 
idősebbek a felső juránál. A palákba és a homokkövekbe zárt növény- 
maradványok, a lignittelepek és egyéb viszonyok bizonyítják, hogy a le- 
rakodások parton vagy estuariumokban mentek végbe, de társaságukban 
tengeri lerakodások is fordulnak elő, melyekben Ammonites macrocepha- 
lus és A. modiolaris előfordulnak és ezeknek korát illetőleg nem forog 


368 D: STAUB MÓRICZ 


fön kétség. NauMmAxR szerint a juratenger a Callovian és Oxfordian folya- 
mán érte volna el legnagyobb elterjedését, a Ferencz-József-Földön tett 
leletek azonban bizonyítják, hogy azon tenger ennél tovább terjedt 
észak felé, a mint azt eddig hitték. A puha jurabeli üledékeket a bazalt- 
láva még elpusztulásuk előtt takarta be és minthogy sehol sem találko- 
zunk a felső krétával, ennélfogva valószinű, hogy az elterjedt lávakitöré- 
sek a harmadkor előtti időbe esnek. A szárazföld mai configuratiója azt 
mutatja, hogy egy régi plateau bazalttal takart töredékei és ha ezen con- 
figurátiót összehasonlítjuk a Faröiek és a nyugati Skót-föld configurátiójá- 
val, akkor azon a két föld között elterülő óriási viztömeg mellett is 
SvEss North Atlantic-ára fogunk gondolni. Annyi világos, hogy a vulká- 
nikus időszak végén a Ferencz-József-Föld különböző szigetei, egymással 
egyesítve, egy kiterjedett szárazföld részeit alkották. Ezen szárazföld ké- 
sőbben megtöretett, a törési vonal hosszában sülyedtek és emelkedtek 
egyes területek, a denudatió közreműködött és a fölemelt partok még 
ma is tanuskodnak a geokratikus mozgalomról, melynek a magas észak 
alávetve volt. Kozrruirz (8) észrevételei közül különösen azok érdekesek, 
a melyek a bazaltok korára vonatkoznak. A bazalt legnagyobb része nem 
hatolt be az idősb kőzetbe, hanem azt egyszerüen betakarta, de ez még 
nem bizonyít semmit a kora mellett, mérvadó e kérdésben egyesegyedül 
azon tufaszerü, növényeket tartalmazó kőzet, mely két vagy három helyen 
a bazalt második és harmadik harmada között 18 hüvelyknyi vastagság- 
ban és 600 yardnyi kiterjedésben és megszakítás nélkül követhető. 
NATHORST a növények korát felső jurabelinek mondja és ennek következ- 
tében a bazaltok is, a melyek rajta feküsznek, szintén e korba valók. 
Egy ujabb közleményben (9) Newron és TzarL megbeszélik azon anyagot, 
a melyet Kozrruirz 1897-ben hozott haza. Ez alkalommal még egyszer 
figyelmeztetnek az elkovasodott növénymaradványok tömeges előfordulá- 
sára és arra, hogy az elkovasító anyagot a kovasav minden fajtája, ú. m. 
guarcz, chalcedon, achat stb. szolgáltatta. Joggal lehet geysirok akkori 
működésére is gondolni. 

A Cap Flora mellett talált növények ismeretét végre A. J. NATHORST 
(10) jeles tollának köszönjük. Ezeknek jegyzéke a következő : 


1. Cladophlebis sp... m— —m — ma tartozik a jurakorbeli Cladophlebis- 
typushoz. 
2. Sphenopteris sp. a. . .. Összehasonlítható a szibériai jurából való 


? Asplenmum petruschinense, HEER- 
és A. Czekanowskianum-mal. 

3. Sphenopteris sp. b. .. .. — - összehasonlítható Sphenopteris (Thyr- 
sopteris) Murrayana, BRowxGx. Anglia, 
Szibéria s. m. jurájából. 


UJABB ADATOK A SARKVIDÉKI ŐSVILÁGI FLÓRÁHOZ. 


. Sphenopteris sp. c. 


5. Sphenopteris ( Adiamtites) 
SHE ez 
6. Plerophyllum? sp. 


MÉPOTOZONŰLOS ESO tte b 


8. Ginkgo polaris, NATH. 


369 


összehasonlítható Sphenopteris (Thyr- 
sopteris) Maakiana, HEER-val a, szibé- 
riai és egyéb Jurakorbeli formatiókból. 


összehasonlítható Adiantites Nympha- 
rum, HrxR-mal a szibériai jurából. 


cf. Podozamites lanceolatus, LANDL. sp. 
Europa, Spitzberga, Anglia stb. jurá- 
jából. 
összehasonlítható G. sibirica, HERR- és 
fiabellata, HrEmR-val a szibériai 
jurából. 


9. Ginkgo polaris var. pygmaea, NATH. 


MEGGINEJOSS DER VEN EZ ÖB A 13 


. Czekanowskia cf. rigida, 
JEÉBHR 7 SÉME AL AE 
12. Phoemicopsis cf. inge tajo 
ISS ETBEREZ E b 
. Feildenia sp. KÉL 


. Tagcites cf. gramineus, 
HEER sp. 

. Abietites ? sp. 

. Pityamthus sp. 

. Pityostrobus sp. 

. Pityostrobus sp. a. 

. Pityostrobus? sp. b. 

. Pityospermum cf. 
num, HEER sp. 

s0lkó c. ztás ÍS cf. cuwneatum, 

NATH... 


Maakita- 


. Pityospermum sp. 


ETHERE GO te és A e 

Pityophyllum c 2 Tanlstb ömi , 

INAST ET SSERÉNES 

26— 30. arnoNHES ar sp. a, Th 6; cat e 
NATH. 


25. 


: TEdlerze mum MENZA S Ét NATH. 


24. Pityophyllumcf. Staratschini, 


cf. Ginkgo pluripartita Schimp. 


Weald. 


sp. 


. Szibériai jura, skand. rhet. 


szibériai és spitzbergiai jura. 


. összehasonlítható F. Nordenskitöldi 


Nath.-vel Spitzberga legfelsőbb jurá- 
jából. 


Szibéria és Spitzberga jurájában. 


. szibériai jura. 


Spitzberga legfelső jurája. 


Spitzberga legfelső jurája. 


Szüt KOR 


. (— ? Samaropsis, szibériai jura). 


370 Dr STAUB MÓRICZ 


Kapcsolatban az eddig az arktikus flóráról mondottakkal, talán érde- 
kes lesz A. S. JANSEN értekezéséről (11) is megemlékezni, melyet azonban 
e sorok irója csak WEBER ( Brema) referatumából ismer.X A dán Ingolf- 
expeditiótól 1896-ban a Jan Mayen és Izland között kiterülő tenger fene- 
kén gyüjtött héjasok és halak maradékait JANSEN határozta meg. A. 936— - 
2476 m-ig mélységből olyan állatok maradványai is kerültek napfényre 
és pedig nagy mennyiségben, melyek rendesen legfölebb 190 m-, leg- 
inkább azonban 10—100 m-nyi mélységben élnek. Azon lehetőség, misze- 
rint az úszó jég a partokról mostani mélyen fekvő lelethelyökre szálli- 
totta volna, nagy számuk, más állatokkal való társulásuk és megtartásuk 
állapotja miatt kizártnak látszik, és az északi viszonyok alapos ismerői, 
mint a minő p. 0. F. NANSEN, azt alig tartják valószinűnek. Már 1879-ben 
állapíthatta meg H. FRIxDE az északi jegestenger különböző pontjain 
sekély vízben élő állatoknak nagy mélységben való előfordulását. Ebből 
azt lehetne következtetni, hogy a föld ifjabb történetének egy bizonyos 
szakaszában a Grönland és Norvégia között kiterülő jegestengerben na- 
gyobb és inkább összefüggő földtömegek lehettek, mint jelenleg. Ismere- 
tes, hogy ezt a növénygeografusok Grönland flórájának Északeurópáéval 
való kimutatható szoros összefüggés alapján már régen gyanítják. JAN- 
SEN nem bocsátkozik ugyan ebbe a kérdésbe, de azt hiszi, hogy a szá- 
razföld emelkedésének illető időszaka egy jégkorral eshetett össze; a 
referens azonban inkább úgy vélekedik, hogy az említett jelenségben 
megtaláltatott inkább azon régi szárazföldi összeköttetés nyoma, mely a 
harmadkor óta Hurópa és Északamerika között kell hogy megvolt, de a 
negyedkorban lassanként elsülyedt, azonban a jégkorszak vége után még 
nem volt oly hézagos, hogy a növények vándorlását Északeurópából Grön- 
land felé megakadályozhatta volna. 


k Bot. Centralbl. Bd. LXXXV. p. 49. 


IRODALOM. yt] 


IRODALOM. 


(1.) BoETTGER O. dr. : Zur Kenntnis der Fauna der mittelmiocánen Schich- 
ten von Kostej im Krassó-Szörényer Komitat. (Verhandlungen und 
Mitteilungen des Siebenbürgisehen Vereins für Naturwissenschaften zu 
Hermannstadt. I. része a 46. kötet (1896) 49—66. lapjain, II. része az 
51. kötet (1901) 1— 186. lapjain. Német.) 


Idegen az iró neve, idegen a folyóirat czíme is, a melyben ez a nagy 
munka megjelent. Pedig magyar ember magyar földön talált rá azokra a 
gyönyörű fossziliákra, a miket BoErrGER frankfurti tanár ebben a művében 
feldolgozott. A Marosillye és Lugos között épített vasut munkálatai közben, a 
kosteji alagút tárta fel azt a palxzontologiai kincset, a melyet BRANDENBURG 
KáRroLny, szegedi m. kir. fömérnök, a nevezett frankfurti tanárnak ajándékozott. 

A mult nyáron több izben megfordultam Lapugy és Kostej vidékén s 
fájdalommal mondhatom, hogy a világhírű kövülettermő helyeken igen fárad- 
ságos dolog a gyüjtés, részint a természetes akadályok, részint az emberek 
érzéketlensége miatt. 5 midőn szerencsés véletlenből hatalmas alagút szeli át 
a fossziliák temetőjét, az ezer meg ezer kövület még akkor is a külföldre kerül 
tudományos feldolgozásra. A magyar geologusnak pedig, a ki az országos 
felvételek során Kostej vidékére jut, vagy a palazontologusnak, a ki a magyar 
muzeumok részére gyüjt, nem marad más hátra, mint a német tudós után 
keresgélni. A tudományra nézve elvégre mellékes, hogy magyar vagy német 
tollból került-e ki a munka, söt előnyös, hogy jeles specialista kezébe került 
a kosteji anyag, s így korszakot alkotó művel gazdagodott a palxeontologiai 
irodalom. Mint magyar ember azonban fájlalom, hogy ez a gazdag anyag kül- 
földre került és hogy ezt a tudományos kincset nem magyar tudós dolgozta fel. 

De nem erről, hanem a munkáról kell szólanom. BoETTGER műve két 
részből áll. Az első rész czímében Kostej után cim Banatv van, a mit a má- 
sodik részben az iró azzal a megjegyzéssel, hogy a Bánát elnevezés állam- 
jogilag meg nem engedhető, Krassó-Szörény megyére változtatott át. Mindkét 
rész a nagyszebeni természettudományi egyesület évkönyvében X jelent meg, 
az első rész 1896-ban, a második 1901-ben. 

A Maros balpartján Krassó-Szörény és Hunyad vármegyék határán, 
Lapugy, Pánk, Holgya és Kostej között van az a mioczén-öböl, a melynek 
kövületeit eddig főként a felsőlapugyi lelethelyről ismertük. 1896-ban, a mikor 
a marosillye—lugosi szárnyvonal kiépítéséhez kezdtek, Holgya és Kostej között 
a vízválasztó 265 méteres határgerinczét alagúttal törték át s a kihordott 


X Már a cs. és kir. közös hadsereg is a hivatalos magyar helység-névirást 
használja, egyedül a nagyszebeni természettudományi egyesület, a mely pedig fenn- 
állásának ötven éves fordulóját ez évben ünnepelte, nem tud megválni a Hermann- 
stadt névtől. Az 1902-ben nyomtatott évkönyv egyetlenegy helyén sem találtam a 
Nagyszeben nevet. Miért hogy épen ehhez a jeles tudományos egyesülethez ér 
oda oly későn a magyar nyelv szózata ? ! 


372 IRODALOM. 


agyagban temérdek kövületet találtak. Ez alkalommal volt először BoETTGER 
tanár Kimakowrcz nagyszebeni múzeumi igazgatóval együtt e helyen, a hol 
azután BRANDENBURG KÁROLY főmérnök ellátta őket kövülettel. Erről az anyag- 
ról szól BozrrGER művének első része, a melyben két lelethelyről állítja össze 
a faunát. Az egyik helyről, az alagút nyugati végéről 49 faj csigát, 1 ptero- 
podát, 1 cephalopodát, 1 korált és 12 fajta kagylót ír le. A másik helyről 
pedig 108 fajta csigát, 13 kagylót, 2 korált és 2 foraminifera-fajt sorol fel. 
Erre a munkára már KocH AwxraL is hivatkozik nemrég megjelent nagy mű- 
vében, Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei II. részében, sőt 
műve 139. lapján össze is hasonlítja a kosteji faunát a felső-lapugyival, s azt 
találja, hogy a két lelőhely puhatestű faunája között nagy a hasonlatosság, 
csakhogy Kostej faunájában a kagylók jóval nagyobb szerepet játszanak, mint 
Felső-Lapugyon. 

BoErrGER munkájának II. részében jóformán csak a csigákkal foglalko- 
zik, a melyek legnagyobb része az 1899. évi gyüjtésből való. Ez év őszén 
ugyanis ismét ellátogatott BoETTGER tanár a majnamelletti Frankfurtból Er- 
délybe s ez alkalommal Kostej vidékét meglehetősen kizsákmányolta, különö- 
sen azzal szaporodott meg gyüjtése, hogy BRANDENBURG KÁROLY főmérnök saját 
gyüjteményét is neki ajándékozta. Azonkivül vázlatos helyszínrajzot és leirást 
adott át neki Kostej összes kövületes feltárásáról. Ebből megtudjuk, hogy a 
mélyebb árkokban főként plasztikus agyagok vannak, míg a felsőbb részeken 
homokosakká válnak a rétegek. BoErrGER ezután fáradságos s alapvető mun- 
kájának eredményeit vázolja. Az 570 fajta mioczén csiga közül számos faj 
hirnöke a Középtenger most élő fajainak s számos alak részben azonos is 
ezekkel. Azonban igen sok olyan nem és faj is van a kosteji faunában, a 
melyek a Földközi tengerben jelenleg nem élnek. A kicsiny tropikus és kelet- 
ázsiai nemeknek egész sorozata ott van a kosteji mioczén rétegekben, így az 
Oliva, Ringicula, Voluta, Phos, Rostellaria, Ficula, Metula, Fasciolaria, Lati- 
rus, Sigaretus, Niso, Oscilla, Stossichia, Scaliola, Alaba, Neritopsis, Narica, 
Modulus, Oxystele és a Cryptoplax. Úgy hogy a emediterran emelet és a 
amediterran rétegekv elnevezése többé már nem olyan jogosult, mint eddig 
általában hittük. A tropikus elem igen jelentékenynyé válik, habár többnyire 
csak kis alakok képviselik ezt. A Conus, Ancillaria, Mitra, Terebra, Ranella, 
Cancellaria, Pyramidella, Syrnola, Triforis, Rissoina, Tinostoma stb.-félék és 
a kicsiny Pleurotomidák meglepő gazdagsága (akár csak ma a Filippi szigetek 
körül) azt sejteti, hogy az akkori tenger melegebb volt és dél felé messze terjedt. 
Ha a Vörös-tenger apró faunájáról többet tudnánk, úgy a kosteji maradvá- 
nyokkal bizonyára sok analogia és megegyezés derülne ki. De így a szerző 
a kosteji apró faunát csak a Filippinák és Dél-Japán faunájával hasonlíthatta 
össze, a honnét sok és jó összehasonlító gyüjtemény van a német múzeumok- 
ban. A szerző azután leirása rendszerét vázolja, s kiemeli, hogy BELLARDI-SAcco 
beosztását követi. Az cI molluschi dei terreni terziarii del Piemonte e della 
Liguriav Torinóban kiadott munka 1897-ben a gasteropodákra nézve már tel- 
jes mű, a melyet első sorban használt, minthogy a nemek és fajok közeli 
rokonságot, sőt teljes megegyezést mutatnak a délmagyarországi alakokkal. 
Piemont és Liguria öblei a középső mioczénben bensőleg összefüggöttek Er- 


9 


IRODALOM. 373 


dély medenczéjével. Fölemlíti azután a szerző, hogy a kosteji anyagot össze- 
hasonlította a felső-lapugyi faunával is, mert innét is gazdag gyüjteménye 
van; míg bujturi gyüjteményét, a mely pedig sokkal nagyobb és teljesebb, mint 
bármelyik múzeumé, nem használhatta, mert még nincs kritikusan feldolgozva. 
Ezeken felül még badeni, nyugat-francziaországi mioczén gyüjteményeivel, 
valamint középtengeri és adriai recens anyagával hasonlította össze a kosteji 
faunát. Fölsorol, illetőleg leir 570 faj csigát és 5 faj brachiopodát. A több 
. száz új faj közül legyen elég nehányat fölemlítenem : (Gonus wagneri, Nassa 
banatica, Murex kostejanus, Fusus kostejanus, (Gamcellaria brandenburgi, 
Drillia etelkae,i Mangilia brandenburgi, Rhaphitoma halavatsi, Natica kos- 
tejana, Scalaria loerentheyi, Pliciscala tramssylvamica, Pulima halavátsi, Pyr- 
gulina unica, Turbonilla hungarica, Solarium berthae, Gerithium evae, 
Triforis imperatriac, Gerithiella kostejana, Samdbergeria, densesulcata, Lacuna 
banatica, Alvania brachia, Maicroliotia n. g. (Rissoidarum) brandenburgi, 
Pseudonoba n. g. (Rissoidarum) peculiaris, Scaliola semperi, Alaba elata, 
Rissoina  neriniformis, Hydrobia peregrina, Matlulda. praeclara, (Gregamia 
banatica, Vermetus sexcarinatus, Narica transsylvanica, Gollonia globulifor- 
mis, Gibbula renatae, Gyelostrema kostejanum, Tinostoma microdiscus, Ade- 
orbis torniformis, Propilidium circulare, Cocculina miocaemica, Actaeon sub- 
punctulatus, Bulla bitaeniata, Gylichnina parangistoma. A pteropodák közül 
a Vaginella austriaca KiITTL., a brachiopodákból pedig a Megathyris prae- 
cursor n. sp., Cistella cistellula, 8. Woop., Cistella subcordata n. sp., G. sub- 
cuneata n. sp. és a CGrania subrostrata n. sp. vannak meg a kosteji faunában. 

Megemlítem továbbá, hogy a szerző valamennyi új faj diagnozisát szép 
latin nyelven adja. A fajoknak azonban csak a leirása van meg, ábráik még 
nem jelentek meg. Az összes új fajok rajzait BoETTGER a jövő évben fogja 
közölni, a mikor a kagylókat is publikálni fogja, munkájának harmadik részében. 

Papp KÁRoLY dr. 


(2.) Dr. CzigBusz Géza: BALBI ApoRgJán Egyelemes földrajza. V. kötet. 
első rész. Az Alpok és Kárpátok hegyvidéke. Nagy-Becskerek, 1899. 

Dr. Czixeusz Géza nagy munkára vállalkozott, a mikor BALBI" ADORJÁN 
német nyelvü nagy földrajzát megkezdte átültetni magyarra. Nagy munkának 
kell ezt a vállalkozást mondanunk, mert a Banpr-féle földrajz, daczára újabb 
kiadásainak, sok tekintetben javításra szorul. Az eddig megjelent kötetek (az 
idegen kontinensek és az általános földrajz) arról tesznek tanuságot, hogy az 
átdolgozás CziRBuszban mesterére akadt. Jelenleg nem foglalkozom a korábban 
megjelent kötetekkel, sőt a fenn irt czímű kötetnek is csak azzal a részével, 
a mely Magyarország geologiai viszonyait tárgyalja. 

Bámulatos hangyaszorgalommal gyüjtötte össze CzriRBusz a magyar geo- 
logiai és geografiai irodalom kútforrásait. Az a teménytelen hivatkozás, a mely 
a szöveg közt, vagy sub rosa megtölti a művet, már magában olyan kincs, 
a mely elévülhetetlen érdemeket szerez a szerzőnek. 

Még nagyobb érdeme azonban az, hogy ez a mű az első kísérlet hazánk 
modern geologiájának összefoglalására. Hiba és tévedés nélkül ez természete- 
sen nem készülhetett, de a mi hibája van az összefoglalásnak, annak leg- 


374 IRODALOM. 


nagyobbrészt nem CziRBusz az oka, hanem sajnálatos magyar geografiai és 
geologiai irodalmunk, a mely annyi ki nem javított ósdi nézetet s annyi, soha 
beható kritika alá nem vont tévedést és naivitást tartalmaz, hogy ember le- 
gyen a gáton, a ki tévedésnek nem esik áldozatul. Ma, a mikor a tudományos 
geografia és geologia annyi kitünősége működik hazánkban, ma a terméket- 
lenségről kell panaszkodnunk. 

De a komoly, tudományos geografiai czikkek is fehér hollók a magyar 
irodalomban s nem csoda, ha CzrRBusz még elszórt ujságczikkekre is rászorul. 
A források gyarlósága tehát egyik oka a könyv tévedéseinek, de annál nagyobb 
érdeme a szerzőnek, hogy ilyen kitünő összeállítást is tudott készíteni. 

Innen eredő legnagyobb tévedése pl. az, hogy a magyarországi Közép- 
hegység (Bakony, Vértes, Budai hg., Cserhát, Mátra és Bükk) az Alpok cki- 
nyujtott karjav,. Ezek közül a hegycsoportok közül egyetlen egy sem gyűrődött 
hegység, hanem valamennyi a nagy magyar masszivhoz tartozik, a melyet a 
Kárpátok lánczai gyűrűben vesznek körül. Azonkívül még így sem homogén 
eredetüek, mert az egyik igazi röghegység, a másik pedig a Kárpátok belső 
masszivjait körülkerítő vulkáni vonalhoz tartozik. 

Ehhez hasonló több tévedését nem irhatjuk a szerző rovására. Vannak 
azonban elvi tévedések is, a melyeket a szerző elkerülhetett volna. Így pl. 
(168. oldal) a etrachyt-kitódulások, CzriRBusz szerint efeltűrték a kristályos 
kőségeketv. Vulkáni kitörések egyáltalában csak nagyon jelentéktelenül boly- 
gatják meg a környező kőzetek helyzetét. Másutt meg ismét ca gyűrődés 
feszültsége hajtotta ki a kibugygyanó lávát. Ugyancsak a 157. oldalon ez áll : 
cRégebben bazalt, porphyr, p. o. a Balaton mellett, a harmadkorban trachyt, 
p. o. az eperjes-hegyaljai láncz, a Viherlák-Gullin (sic!), Hargita,. Köztudo- 
mású, hogy a magyarországi bazaltok a legfiatalabb vulkáni lávák közül valók, 
pl. a Balaton mellett a pontusi rétegek fölé települtek. 

Nagy tévedése szerzőnek az is, hogy az aldunai sziklák a vizet fel- 
duzzasztják. Ha egy tekintetet vetett volna a LANFRAxcoNnI-féle szelvényekre, 
azonnal belátta volna, hogy ezek a sziklák nem gátak, hanem katarakták ; 
nem az a baj, hogy felduzzasztják a vizet, hanem ezeken a vízszin esése igen 
nagy s ez nehezíti meg a hajózást. 

Nem tartom izléses dolognak, a mű minden hibáját felemlegetni, hol 
van munka, a mely tökéletes volna? Csak még egy megjegyzést engedjen meg 
a tudós szerző, a mely már nem a mű tartalmára, hanem annak tudományos 
nyelvezetére vonatkozik. Eltekintve a hemzsegő sajtóhibáktól, az ilyen túlsá- 
gos eredetiségek, mint a milyen pl. a következő mondat szavaiban és ortho- 
grafiájában rejlik (174. oldal): cPalüozóos (!) guarczitján (!) és vörös homok- 
kövén kívül barlangokat omlasztó (!) (Dömény) mesozoi (!) (kréta) mészpász- 
tája említésre méltó, mely kársztos (!) jelenségekkel tünedezik (!) ... ezek 
nagyon kellemetlenné teszik az olvasást. 

Szerző borzasztónak tartja a röghegység vagy rögös hegység elnevezését, 
de jobb szót nem ajánl helyette, mert a emaradványoss teljesen alkalmatlan, 
a evetődötts, pedig csak úgy volna jó, ha valami gyakorító képzőt lehetne 
bele tenni, de ez még nem sikerült. Rögnek nevezik tudtommal a szántóföld 
összedobált, de eredeti belső szerkezetében meg nem zavart felszíni darabjait, 


IRODALOM. 375 


tehát igen tökéletes a hasonlat a cSehollengebirges széttöredezett, de össze 
nem gyűrt darabjaival. Ha a rögöt szerző semmi áron sem akarja elfogadni, 
akkor a ctöredezett, jelző még jobb, mint. a CzigBusz által adott szavak. 
No de helyesen teszi szerző, ha szókincsünket új szavakkal gazdagítani 
s hiányos tudományos nyelvezetünket javítani igyekszik. 
A mű nagy alkotás, a szerző teljes elismerésünket érdemli meg. 
UCHOLNOKY JENŐ. 


(3.) Dr. CzrgBusz Géza : Magyarország a XA. évszáz elején. Temesvár, 1902. 

Az előbbi pontban ismertetett mű hazánkra vonatkozó geo-tektonikai és 
oro-hidrografiai leirásait hatalmas és nagyjelentőségű könyvben egészítette ki 
a fáradhatatlan szerző Magyarország földrajzává. Mint földrajzi mű irodal- 
munk elsőrendű ilyen termékei közé tartozik, de mint ilyennek megismerte- 
tése nem tartozik ennek a Közlönynek keretébe. Itt csak a geografiai jellem- 
zés alapjául választott geologiai leírást tehetjük birálat tárgyává. 

Mindenekelőtt élénk örömünknek adunk kifejezést, hogy szerző a geo- 
grafiai leirások és rendszerek alapjául a tektonikát választotta úgy ebben, mint 
a fennebb ismertetett művében. Izzel a két nagy jelentőségű művel a magyar 
geografia tudományos alapra van fektetve s lejárt az ideje azoknak a hegy- 
rajzolásoknak, a. melyek még mai nap is legnagyobb részt megtöltik tan- 
könyveinket, t. i. a vízválasztók szerint behuzogatott, szanaszét ágazó gerincz- 
rendszereknek. Okosan tette szerző, hogy kihagyta ebből a műből a lengyel 
geografusok hegybeosztását, a melyek szintén nem sokat törődnek a szerke- 
zettel s inkább tisztán orografiai csoportosítások. Az előbbi, BaArnBiI után készült 
műben ezt még szerző, mint az irodalom kiegészítéséhez szükséges részletet 
bevette. 

A mű geologiai részleteire nézve fentartjuk az előbbi műhöz fűzött: meg- 
jegyzéseinket. Különösen pedig kiemelem az Ős-Mátrav név alatt össze- 
foglalt hegyrendszernek az Alpokhoz való sorozását. Megjegyzem még, hogy 
ha össze is akarnám egy név alatt foglalni a Bakonytól egész a Bükkig nyúló 
hegysor heterogén tagjait, nem választanám névül az Ős-Mátra elnevezést, 
a melynek csakis heraldikai értelme van, a mihez a mi száraz tudományunk- 
nak semmi köze. A Mátra maga épen nem tartozik genetikailag ehhez a hegy- 
porhoz, tehát a leghelytelenebb szerkezetileg épen erről.elnevezni a hegysort. 
Csodálom, hogy az éleslátású és mélyen gondolkozni tudó szerző észre nem 
vette, hogy az eperjes—tokaji trachytvonulatnak (és nem xclánczs-nak, mint 
szerző nevezi) milyen határozott folytatása a Bükk déli peremének trachytjai, 
továbbá a Mátra, a Cserhát és a börzsönyi-esztergomi vulkánikus hegyvidék, 
a mely szép gyűrű élesen elkeríti az éjszakmagyarországi masszivokat az Al- 
föld sülyedésétől. 

A mű orotektonikai része majdnem hű másolata az előbbi műnek s 
megtartotta annak még itt-ott sajtóhibáit is. Megmaradt az új feldolgozásban 
pl. az erdélyi felföldv elnevezés is, holott tipusosabb medenczét. alig lehet 
találni, mint épen ez. Majdnem az egész felső terczieren végig, mint egészen 
különálló, elzárt medencze, a melynek még lefolyása sem volt s a pontusi 
beltó Nagy-Szeben körül végleg beszáradt. 


09 
a 
[ep 


IRODALOM. 


A mint már az előbbi mű ismertetésével megemlítettem, ezek a hibák 
nem annyira a szerzőt, mint inkább hiányos magyar irodalmunkat terhelik. 
Annál szebb azonban a könyvnek az a része, a mely részben saját tapaszta- 
lataira és okoskodásaira, részben valamivel alaposabb irodalom adataira támasz- 
kodik. Ilyen része a műnek a Nagy Alföld valóban kitünő leirása, a mely 
alapjául szolgálhat minden további részletes kutatásnak. Ez igazán olyan szép 
és nagyrészt új elveken alapuló része a könyvnek, hogy mintául szolgálhat a 
további irodalomhoz. Természetesen tévedés és hiba itt is van, de hát töké- 
letes alkotás nincs a földön. Kár, hogy szerzőnek még nem állott rendelke- 
zésére HALavárs czikke a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók idei vándor- 
gyűlésének munkálataiban, mert abból még nagyon sok alapos és beható oku- 
lást nyerhetett volna. Ritka dolog, hogy geologusaink ilyen összefoglaló érte- 
kezések közlésére szánják el magukat! 

CziReusz könyve valóban alapul és sok időre legjobb kompendium gya- 
nánt szolgálhat, különösen a geografus kezében, azért a szerző iránt teljes 
elismeréssel kell lennünk. CHOLNOKY JENŐ. 


(4.) THoura FR.: Die sogenamnten (Grrauwacken- oder Liaskalke von 
Theben- Neudorf (Dévény- Ujfalu). A pozsonyi orv. term. tud. egyesü- 
let közleményei. 1901. évf. pp. 23—30. Pozsony, 1902. Németül. 

A dévényújfalusi mészkőben — melyet eddig grauwacke-mésznek vagy 
pedig liasz-mésznek ismertek — oly cerinoida maradványok fordulnak elő, 
melyekről kétségtelen, hogy a triasban előjövő encrinusokhoz tartoznak. Eizen- 
kívül egy kicsiny Saurichthys-fog is fordult elő, mely nagyon hasonlít a 
bayreuthi kagylómészben előjövő Saurichthys apicalis-hoz. A. S. genus ezideig 
csak a triasból ismeretes s e szerint e mészkő a liász helyett a triashoz 
sorozandó. Párrv M. 


(5.) A m. kir. Földtami Intézet évi jelentése 1899-ról. Budapest, 1901. 
135 oldal, magyar és német, 
Böcxkn János: Igazgatósági jelentés. 21 oldal. 

E jelentésből, mely a m. kir. Földtani Intézet sokoldalu tevékenységéről 
számol be, kivehető, hogy annak tagjai az 1899. évben geologiailag 145133 Km-t, 
bányageologiailag 20-14 Km?-t és agrogeologiailag 981774 Km?-t vettek föl. 
Ezenkívül az intézet különösen hydrologiai kérdésekkel foglalkozott. Említést 
tesz továbbá a jelentés arról is, hogy a m. kir. Földtani Intézet 1899 őszén 
új otthonába, a Stefánia-út 14. szám alatti palotába költözött, valamint arról 
a 7 m hosszú teljes megtartásu bálnáról is, mely a borbolyai (Sopron megye) 
mioczén agyagból került ajándékképen az intézet muzeumába. 


Posewirz Trvapagk: 1. Ökörmező környéke. 13 oldal. 


A bejárt terület havasi vidék, mely az 1340 m magas Mencsil-kúpban 
és az 1425 m magas Smerek-hátban éri el legmagasabb pontjait. A vidék 
legnagyobb folyója a Nagyág, mely Huszt közelében torkolik a Tiszába. Ezt 
a Máramaros megyében fekvő hegységet 6ó-harmadkori kőzetek alkotják, a 
melyek párhuzamos ÉNy-i vonulatokban terülnek el s túlnyomólag strozsolkás 


tn taal üttttllktttllleíttttltllusáz án 


IRODALOM, 927 


kifejlődésű, azaz gömbös elválású, finomcsillámos mészpáterektől sűrűn átjárt 

homokos palákból állanak, a melyek felületén hieroglyphákat találunk. E kő- 

zetek nagy mértékben gyűrödöttek s közöttük helyenkint szürkés márgás- 
palák, valamint menilitbetelepülések lépnek föl. 

9. Függelék. A Hernádszoros Márkusfalva és Szepes-Olaszi közt, Szepes- 
megyében. 

A márkusfalvi és szepes-olaszi-i völgytágulatok között kisebb szorosban 
folyik a Hernád-folyó, a mely szoros kisebb részében triasmészből, nagyrészt 
pedig harmadkori konglomerátokból áll. E konglomerátkőzetek a harmadkori 
lerakódásnak legalsóbb rétegeit képviselik e vidéken és legnagyobbrészt zöld, 
devonkori palagörgetegekből állanak. Mindenütt a triasmész és vörös werfeni 
pala közvetetlen szomszédságában feküsznek. 

PárrY MóR: Az Aranyos-folyó völgyének geologiai viszonyai Albák és 

zkerisora környékén. 20 oldal. 

A leirt terület csaknem kizárólag az Aranyos-folyó vízkörnyékéhez tar- 
tozik s főfolyója a Nagy-Aranyos. Az alaphegységet a kristályos palák középső 
(biotitgneiss és gránát tartalmu muskovitgneiss) és felső csoportja (phyllitek, 
amphibolitok és amphibolgneissok) alkotják. Ezekre következnek alsó dyas- 
korú (?) guarzitok és brecciák, továbbá felső dyas (?) konglomerátok, agyag- 
palák és felsitporphyrok. Albákon felül az Aranyos völgye egy 175 Km széles 
mészkővonulatot metsz át, melyet szerző néhány kisebb párhuzamos vonulat- 
tal egyetemben, települési és kiképződési viszonyait tekintve, mint előző jelen- 
téseiben is, a trias systema guttensteini meszével azonosít. A felső dyaskorú 
rétegekre, részint magára a kristályos palára végül fekete, phyllites fényű 
agyagpalák telepedtek, melyeket egy inoceramus-lelet alapján szerző a felső 
krétához számít. 1 

Az eruptivkőzetek közül föl vannak sorolva: gránit a Hideg-Szamos 
forrásvidékéről és felsitporphyr, mely a felső dyas konglomerátrétegei között 
vékony rétegeket képez. A hegység főtömege ÉK— DNy-i csapásu és egy DK-ről 
jövő nyomás következtében ezzel az iránynyal párhuzamos gyűrődéseket és 
vetődéseket mutat. 

TerEGpi RorH Lasos: Az erdélyrészi Érczhegység aranyosmelléki cso- 
portja Nagy-Oklos, Bélavár, Lunka és Alsó-Szolcsva környékén. 
15 oldal. 

A fölvett területre az Aranyos völgyének az a része esik, mely a nagy- 
oklosi völgy torkolata és Brezest község között, Torda-Aranyosmegyében fek- 
szik. A vonulatok a hegység keletibb részében megfigyelt ÉEK—DDNY-i csapás- 
irányt megtartják itt is. Az alaphegység legmélyebb tagját a kristályos palák 
és ezek közé települt két hatalmas vonulata a kristályos mészkőnek alkotják. 
A palák sericites, echloritos és graphitos palákból és részben valódi konglo- 
merátokból is állanak, a miért szerző az egész sorozatot a kristályos palák 
legfiatalabb csoportjának és nyilván egykori sedimenteredetűeknek tekinti. 

Lunkától K-re egy sziklatömb jelenik meg, mely szarukövet tartalmazó 
mészből áll. Benne perisphincták, más helyeken pedig diceraták fordulnak elő. 
Ezek alapján szerző e mészkövet tithonkorunak mondja. 


378 IRODALOM. 


A leirt területen ÉÉBK—DDNYy-i irányban még felső krétakorú lerakodá- 
sok vonulnak keresztül, a melyek mindenütt a kristályos palákra települtek. 
Túlnyomóan agyagpalákból és konglomerátos márgapalákból, a meredeken álló 
rétegkomplexus feküje felé pedig csillámos homokkövekből és közvetetlenül a 
kristályos palák fölött az alaphegység közeteiből képezett konglomerátból álla- 
nak. A csillámos homokkőóben a (rlauconia (Omphalia) Kefersteini, Mönsr. sp. 
lenyomatai fordulnak elő. Felső-Szolcsvánál szerző tisztátalan szénnyomokat 
is konstatált. 

Régibb eruptiv kőzetek a tithonmeszek alatt fordulnak elő, míg a felső 
krétakorú területen biotitdacitok törtek fel. 

Az Aranyos völgyének magasan fekvő kavicsterrasszai diluvialis korúak 
és aranyat tartalmaznak, melyet azelőtt mostak is. 


Haravárs Gyura: Ó-Sebeshely. Kosztesd, Bosoród, Ó-Berettye. (Hunyad- 
megye) környékének földtami viszonyai. 4 oldal. 

A bejárt terület a Sztrigy alsó folyásától K-re fekszik és annak keleti 
részei 1265 és egész 1442 m magas kúpjaival már a szászvárosi magas hegy- 
séghez tartoznak. E terület geologiai alkata szorosan összefügg orographiai 
tagoltságával. Míg ugyanis a magasabb hegység kristályos palákból, a domság 
ellenben mediterrán lerakódásokból áll, addig az utóbbi aljában elhúzódó kavics- 
terrasz diluvialiskorú, az árterek pedig a jelenkori vizek működésének ered- 
ménye. 

A kristályos palák kivétel nélkül a középső csoportba tartoznak, apró- 
és nagyszemű muskovit-biotit-gneissokból állanak, a melyek között pegmatitok 
sőt vastagabban kifejlődve granitgneiss is található. Ó-Sebeshelytől D-re a 
biotitgneissokat egy 2 m vastag guarzporphyr-dyke töri át, mely ép úgy, mint 
maguk a gneisspadok, 112 felé 509-kal dül. SCHAFARZIK FERENCZ. 


SCHAFARZIK FEREscz: Bukova és Várhely D-i környékének geologiai 
viszonyai. 10 oldal. 

A geologiailag fölvett terület Krassó-Szörény- és Hunyadmegye határán, 
a karánsebes—hátszegi útvonaltól D-re, illetve a Vaskapui hágótól D-re fek- 
szik. Orographiai szempontból e terület röviden a Vurvu Petri hegység (88si 
lejtőjének nevezhető s legemelkedettebb része ama gerincz, mely a Vurvu Petri- 
ben magában 2199 m magasságot ér el. Geologiailag e terület kiegészítő részét 
képezi a már előbb bejárt Retyezát hegységnek. 

A Vu. Petri vidéke a kristályos palák középső csoportjából, nevezetesen 
muskovitgneissokból áll, a melyek közé hatalmas orthogneiss (szemes gneiss) 
tömzs van beékelve. Innét É-ra Ny—K-i csapás mellett a kristályos palák 
középső csoportja képez meglehetős széles övet s ez főkép phyllitekből, serici- 
tes phyllitekből és zöld palákból áll. Ez az öv alkotja egyszersmind a Ny—K-i 
Bisztra-depresszió meredek szélét, melyben különösen a Vaskapu-szoros vidé- 
kén krétakonglomerátok rakódtak le. Ugyanazok a rétegek ezek, melyeket 
ifj. Nopcsa FEREsxcz báró mint szent-péterfalvi rétegeket vezetett be az iro- 
dalomba s melyekben Zajkánynál szénnyomok is mutatkoznak. 

A Vaskapu-szorostól K-re és Ny-ra végül mediterrán rétegek fordulnak 


IRODALOM, 379 


elő, a nélkül azonban, hogy egymással összefüggenének, a melyekben Várhely 
környékén tengeri kövületek találhatók. Bauczárnál van bennük egy körülbelül 
1 m vastag barnaszéntelep is. 

Diluviális és alluviális kavicslerakódások különösen a Bisztra és Zajkány 
hegyi folyók partjain láthatók. Párrv MónR. 
GESELL SÁxpoR: A kornat völgyben, bucsumi völgyben és a, Botes, Ko- 

rabia, Vulkoj hegyek körül Alsófehérmegyében fekvó aranybányászat 
bányageologíiai viszonyai. 7 oldal. 

A kornai völgyben a bányászat részben az andesitben és dacitban, rész- 
ben a helyi üledékben és kárpáti homokkőben folyik. A bucsumi völgy sászai 
részében, a Concordia-bányában az érczelőfordulás egy a homokkőbe beágya- 
zott konglomeráthoz van kötve és oszlopszerűen lép föl; eddig mintegy 85 m 
mélységig észlelték. Itt is, mint e bányavidéken általában, a lapos teléreknek 
a függélyes erekkel való találkozásai képezik a dúspontokat. A. Botes hegyen 
az aranybányák agyagpalára települt kárpáti homokkőben vannak, a melyben 
az érezvezetés nem oszlopszerű, hanem a; rétegzettséggel párhuzamosan övszerű. 

Ehhez hasonló a szomszédos Korabia—Vulkoj érezvezetése is. 

OCHAFARZIK F. 


TRrirz Pérmk : Jelentés az 1599-ik év nyarán végzett talajfölvételi mun- 
kálatokról. 10 oldal. 

Szerző Fülöpszállás és Solt (Pestm.) geologiai és talajviszonyait tár- 
gyalja s behatóan foglalkozik az alluvialis lösz képződésével. A mikor a tavaszi 
ár még az egész területet szabadon ellephette, a benne lebegő iszap legnagyobb 
része a mocsarakban és mélyedményekben rakódott le. A midőn a víz vissza- 
húzódott és az elárasztott területek kiszáradtak, a forró nyári szelek fölkavar- 
ták a laza, száraz iszapot és szétszórták azt. A por ama részéből, mely száraz 
talajra esett, a likacsos lösz lett; a másik része, a mely a tavak sziksós vizébe 
hullott le, abban addig lebegett, míg a víz el nem párolgott s csak a tavak 
kiszáradásakor rakódott le. Miután tehát vizben üllepedett le, teljesen tömött 
szerkezettel bír. E képződmény kiszáradása egész jellemző módon történik. 
Először ugyanis csak a felső rétege szárad ki, a mely aztán a híg pépszerű 
anyagot úgy fedi, mint a jég a vizet. Nyáron ez a folyamat igen gyorsan 
történik, minek következtében a fölszínen számtalan repedés keletkezik s az 
egyes lemezek cserépszerűen elválanak. Ezt a tüneményt cserepesedésnek mond- 
juk. Az eső vize ezekből a cserepekből az agyagot ki és a mélységbe mossa, 
a mi által az amúgy is már kötött talaj eteljesen kővé változik". Ezeket a 
földes kő- vagy agyagkő-rétegeket, ha nagy a mésztartalmuk, csapóföldnek ; 
ha meszet nem, de sok humuszt tartalmaznak, szikfoknak mondjuk. — Végül 
következik Kistelek (Pestm.) agrogeologiai viszonyainak ismertetése, a mely- 
nek talaját futóhomok, lösz és a Tisza alluviuma képezi. 

HORUSITZKY HENRIK : Nagy-Ölved, Magyar-Szölgyén és Csata környé- 
rének agrogeologiai viszonyai. 11 oldal. 

Az oro- és hydrographiai részben szerző az FEsztergommegyében fekvő 
területének ivóvízzel való ellátásával foglalkozik és határozottan mélyebb fúrá- 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 26 


380 IRODALOM. 


sokat ajánl, miután itt csupán a pontusi rétegek átfúrása után várható ele- 
gendő mennyiségű s egyszersmind egészséges ivóvíz. — A terület alkotásában 
részt vesznek: mioczén, plioczén, diluviális és alluviális lerakódások, a melyek 
ismertetésekor szerző különösen egy löszanyagot emel ki, a mely eredeti szer- 
kezetét oly módon változtatta meg, hogy elsődleges fekhelyéről átmosatott vagy 
pedig az által, hogy területe mélyebb fekvésénél fogva az esőzések következ- 
tében vízállásos lett. Mindkét esetben kötöttebb, mint az eredeti lösz, a miért 
is szerző löszagyagnak nevezte el. A talajismereti részben a talaj termőképes- 
ségének tényezői következőkép vannak összeállítva: 1. a vidék meteorogiai 
viszonyai; 2. földrajzi és térszíni viszonyai; 3. vizei és azok geologiai műkö- 
dése, a földárjának mélysége, fekvése és keringése, továbbá egyéb víztartó 
rétegek; 4. a vidék keletkezése, szerkezete és geologiai viszonyai; 5. a talaj- 
nem petrographiai viszonya; 6. a talajnemek összetétele főalkotórészeik sze- 
rint; a felső és alsó talajnemek physikai és cbemiai sajátságai; 7. a míiívelés 
módja. — Ezt követi a talált talajnemek átnézetes összeállítása. 


Timkó ImnE : Jászfalu, Csúz, Fűr, Kürth községek (Komárommegye) kör- 
nyékének agrogeologtai viszonyai. 7 oldal. 

A terület pontusi, diluviális és alluviális képződményekből áll, a melyek 
közül az első kettő nagy kiterjedésű, míg az utolsó alárendelt. Az itt elő- 
forduló fiatal harmadkorú képződmények a terület fővizének, az ú. n. Páris- 
csatornának bal partján: homok, homokkő, márga és agyag, a melyek a magas- 
latok meredek lejtőin szép föltárásokban láthatók; a jobb parton hullámos 
területet borítanak ezek. Míg azonban ott a plioczénképződmények diluviális 
takarója rendesen lösz, a mely közvetetlenül a fenti pontusi képződményekre 
telepedett, addig itt diluviális, vastartalmú homok fedi őket, a mely alatt 
homok, némelykor homokkő, sohasem azonban agyag vagy márga következik. 
Legfiatalabb (?) plioczénképződmény az egy-két helyen előforduló kavicsle- 
rakódás. Diluviális képződmények közül a löszön és kevéssé homokos löszön 
kivül van e területen még vasokkeres homok és vörös, babérczes agyag. A talaj- 
fajokra vonatkozólag szerző megjegyzi, hogy a pontusi képződmények igen 
változatosakat szolgáltatnak. Nehéz, kötött, sárgás és kékes agyagok úgy a fel- 
talajban, mint az altalajban elég gyakoriak; a feltalaj sokszor homokos agyagba 
megy át. Az agyag altalaja homok, vékony agyagrétegekkel, dendrites márga, 
löszszerű homok vagy durva homok. A diluviális talajok közül a vályog leg- 
nagyobb elterjedésű, löszszel az altalajban. Az alluviális talajok — homokos, 
humuszos vagy székes agyagok ; fekete agyag, illetve homok és iszap altalajjal — 
vékony szalagok alakjában húzódnak végig a vízerek mentén. 

GÜLL VILMOS. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 381 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Választmányi ülések. 


1902 jumius hó 4.-én. Elnök: T. Rorn LaJos. 

Elnök mindenekelőtt konstatálja, hogy a választmányi tagok nincsenek 
jelen kellő számban s ezért az ülés érvényes határozatokat nem is hozhat. 
A megjelent tagok elhatározzák, hogy a folyó ügyeket letárgyalják ugyan, 
mert a nyári szünet előtt új választmányi ülés már nem hívható össze, de az 
esetleges határozatokat a jövő választmányi ülés elé fogják terjeszteni. 

Rendes tagnak választatott T. Rorm Lagos ajánlatára GABROvITzZ KAMILLÓ 
m. k. térképész Budapesten. 

A földrengési előadó helyett a titkár bejelenti, hogy SEMsSEY AwNDoR dr. 
úr a földrengést jelző készülék beszerzésére és felállítására 2400 K-t adomá- 
nyozott. A választmány SEMmszY úrnak adományáért jegyzőkönyvi köszönetet 
szavazott. 

Ezzel kapcsolatban ScHwIDT SÁNnpoR dr. azon óhajtását fejezi ki, hogy a 
földrengések tanulmányozására egy specziális szakférfiuról gondoskodjunk. 
A választmány az előadott nézethez szívesen hozzájárul, de nem hiszi, hogy 
lehessen találni jelenleg egy olyan geophysikust, a ki idejének nagy részét 
erre fordíthassa. 

HÖCHMIDT SÁNDOR dr. jelentést tesz az 1903. évi geologiai congressusi ki- 
rándulás ügyének állásáról. A ministeriumok támogatásával a kirándulás költ- 
ségei födözetet találnak és a kiküldött bizottság már megállapodott a végleges 
programmban is, melynek váza a következő: A magyarhoni földtani társulat 
elnöke a bécsi congressuson meghívja a tagokat egy magyarországi kirándu- 
lásra és a kirándulók Budapesten a város és a múzeumok megtekintésével s 
egy pár kirándulással két napot töltenek el, azután a társaság Ujvidékre megy, 
de útközben mellékkirándulást tesz a palicsi tóhoz. Ujvidékről hajón megy 
végig a társaság az Aldunán s a kirándulás Herkulesfürdön a fürdő- és kör- 
nyékének megtekintésével ér véget. A kirándulók költsége fejenkint mintegy 
200 K-ra tehető, ebbe bele van értve minden kiadás, Bécsbe a hajóraszállás- 
tól kezdve egészen a Bécsbe való visszaérkezésig. A bizottság ezenkívül a ki- 
rándulásra mintegy négy ívre terjedő kalauzt ad ki magyar, franczia és né- 
met nyelven. 

Titkár jelenti, hogy a jövő évi közgyülésen a Szabó-érem ujból kiadásra 
kerül s ezért az 1897—1902. évben megjelent szakmunkák birálatára és jelentés- 
tételre bizottságot kell kiküldeni. Erre nézve a választmány úgy határozott, 
hogy — miután a tagok határozatképes számban nincsenek jelen — a bizott- 
ság kiküldésére októberben egy rendkivüli választmányi ülés hivassék egybe. 


1902 október hó §.-án. Elnök: T. Rormn [LaJos. 
A választmány a junius 4-én tartott ülés határozatait magáévá teszi, 
azokat érvényesíti. 


20 


382 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Rendes tagoknak választattak: TD. RorH LaJos ajánlatára kápolnai PAUER 
VixroR m. k. bánya-segédmérnök Budapesten, SCHAFARZIK FERENcz dr. ajánla- 
tára KRausz NÁNDoR a rima-mur.-salgó-tarjáni vasmű részv.-társ. bányagond- 
noka Rozsnyón, PárrY MóR dr. ajánlatára Bavusg Gyura bányamérnök Brádon 
és Lajos FERENxcz főreáliskolai tanár Pécsett, továbbá pártoló tagnak a Gurr- 
MANN és FRANK építési vállalkozó czég Ujvidéken. 

Titkár bejelenti, hogy a nagyszebeni természettudományi egyesület 
augusztus hó 24-én és 25-én ülte meg fennállásának 50 éves ünnepét, melyen 
a Társulatot T. RorH Lasos elnök képviselte és az Erdélyi Kárpát-Egyesület 
október hó 12-re, néprajzi múzeumának megnyitására és az Erzsébet-lobogónak 
felavatására hívta meg a Társulatot. A. választmány fölkérte az elnököt, hogy 
ezen ünnepségeken is képviselje a Társulatot. Titkár jelenti, hogy a folyó évi 
állami segély kiutalványoztatott és ismerteti a földmivelésügyi Minister le- 
iratát, melyben a bécsi int. geol. congressus kapcsán tartandó magyarországi 
kirándulások költségeinek első részletét folyósítja s kiköti, hogy a Társulat a, 
m. kir. Földtani Intézettel karöltve járjon el. A választmány a leiratot köszö- 
nettel vette tudomásul és a kirándulást előkészítő bizottságba beválasztotta 
BőcgkH János min. tanácsost, a m. kir. Földtani Intézet igazgatóját. 

A vallás- és közoktatásügyi Minister SrauB MóRrcz dr. Cinnamomum 
genus az ó-világban czímű munkájának kiadását hajlandó támogatni, midőn 
a munka kiadása tényleg bekövetkezik. 

Végül a Szabó-érem odaitélésére bizottság küldetett ki; a bizottság tagjai : 
SCHMIDT SÁNDOR dr. alelnök elnöklete alatt BöcgkH János, ILosvax LaJos, Lóczy 
DLasos, PETHŐ GYULA, SCHAFARZIK FERENCZ és SZONTAGH TAMÁS. 


1902 október hó 15.-én. Elnök: T. RorH [L4Jos. 

Elnök az ülést megnyitva, szomorúan jelenti be PerHő GyuLza dr. m. kir. 
főgeologusnak, a Földtani Társulat választmányi tagjának, volt első titkárá- 
nak és örökítő tagjának e hó 14-én este történt elhunytát. Méltatja az el- 
hunyt érdemeit s indítványára a választmány elhatározza, hogy ParHó GyuLra dr.. 
érdemeit a jegyzőkönyvben megörökíti, a családhoz részvétnyilatkozatot intéz, 
külön gyászjelentést ad ki, a ravatalra koszorút helyez s fölkéri SCHMIDT SÁN - 
DoR dr. alelnököt, hogy a temetés alkalmával búcsubeszédet tartson. 

Rendes tagnak választatott: SCHAFARZIK FEREwcz dr. ajánlatára KONKOLY- 
THEGE Mixzós dr. m. kir. min. tanácsos, az országos meteorologiai és föld- 
mágnességi intézet igazgatója Budapesten. 

Titkár bejelenti, hogy a m. kir. földmívelésügyi Minister az országos 
seismographiai hálózat felállítására egyszersmindenkorra 5000 K államsegélyt 
utalványozott s így a kért 10000 K államsegély és évi 1000 K fentartási 
összeg helyett egyszersmindenkorra csak 5000 K áll a Társulat rendelkezé- 
sére. Kapcsolatban ezzel ScCHAFARZIK FERENcz, a földrengési bizottság elnöke, 
a vidéki seismographos állomások ügyét terjesztette elő. Miután előadó rövi- 
den azon előzetes eszmecserét ismertette, melyet a m. kir. meteorologiai inté - 
zet igazgatójával folytatni alkalma volt, a választmány felhatalmazta SCHAFAR- 
ZIK FERENcz dr.-t, a földrengési bizottság elnökét és Eumszr Kármán dr. bizott- 
sági tagot, hogy Kowxxonrx-THEGE MiIkLós dr. min. tanácsossal, a meteorologiai 


TÁRSULATI ÜGYEK. 383 


intézet igazgatójával, a seismographos hálózat ügyét további megbeszélés tár- 
gyává tegyék. 


1902 november hó 5.-én. Elnök: T. RorH LaJos. 

Elnök és titkár bemutatják a PerHő GyuLraA dr. elhunyta alkalmával ér- 
kezett részvétnyilatkozatokat. 

Rendes tagnak választatott: a m. kir. országos meteorologiai és föld- 
mágnességi intézet Budapesten, a m. kir. orsz. meteor. és földmágnességi 
Observatorium Ó-Gyallán és a m. kir. Konkoly-alapítványu astrophysikai 
Observatorium Ó-Gyallán. Pártoló tagnak választatott: a c Rudai tizenkét-apostol 
bányatársulatv Brádon és KALECSINSZEY SÁNDOR a rendes tagok sorából az 
örökítők közé lépett át. 

HCHAFARZIK FERENcz dr., a földr. bizotts. elnöke jelenti, hogy a mult- 
kori választmányi ülésen kapott megbizatása folytán EmszT KÁLMÁN dr. b. tag- 
gal együtt folytatta Konxkonry-IHEGE MigxLós min. tanácsos úrral, a m. kir. közp. 
meteorologiai és földmágnességi intézet igazgatójával a Magyarországon fel- 
állítandó seismographiai állomásokról az eszmecserét. 

Dr. Kownxkory min. tanácsos úr hajlandó a Magyarhoni Földtani Társu- 
lattól átveendő 5000 K államsegélyért a szóbanforgó vidéki állomásokat fel- 
állítani; egyelőre kettőt: Brassóban és Temesvárott s azonkivül kész úgy a 
budapesti, mint az ó-gyallai observatoriumokat egy-egy VIcENTINI-féle föld- 
rengésjelző készülékkel kiegészíteni. A jövő évben pedig geophysikai osztály 
felállítását tervezvén, a seismologiai szolgálatot is szélesebb alapokra helyezné. 
A Magyarhoni Földtani Társulatnak adandó VicEswxrrwsr-féle földrengésjelző 
készülék a Társulaté maradna, valamint megtartaná a Magyarhoni Földtani 
"Társulat observatoriuma függetlenségét a jövőben is. Egyedül csak azt tartja 
Kowxonv-THEGE MixLós dr. úr kivánatosnak, hogy a Társulat observatoriuma 
a jövőben a közp. meteor. intézet geophysikai osztályával tudományos össze- 
köttetésbe lépjen s megfigyeléseit esetről-esetre a meteor. intézet által meg- 
indítandó seismologiai folyóirat szerkesztőségével közölje. Viszont KoNKoLnYy- 
THEGE MikLós dr. meteor. intézeti igazgató késznek nyilatkozott, hogy a Föld- 
tani Társulat observatoriumát a jövőben is támogatni fogja és az évi fentar- 
tásáról gondoskodik. Végül ajánlkozik a meteor. intézet arra 15, hogy a ma- 
kroseismikus adatokat saját levelezői útján beszerzi, a melyek feldolgozására 
azonban a földrengési bizottság közreműködését kéri. " 

A mennyiben előadó az elmondottakat teljesen megnyugtatónak találja, 
különösen arra nézve, hogy a seismologia ügye hazánkban biztos mederbe 
tereltessék, ajánlja, hogy Kowkxonry-THEGm Mixzós dr. úrnak, az orsz. meteor. 
intézet igazgatójának ajánlata fogadtassék el s ennek értelmében az 5000 K 
államsegély a magas kormánynak illő köszönettel s magyarázó felirat kisére- 
tében visszaadassék, utalva egyszersmind arra, kogy az orsz. meteor. intézet 
a seismologiai ügy felkarolására ajánlkozik. — Ezen előterjesztést a választ- 
mány többek hozzászólása után elfogadta. 


1902 deczember hó 3.-án. Elnök: T. RorH LaJos. 
Elnök az ülést megnyitva, szives szavakkal üdvözli KRENNER J. SÁNDOR 


384 TÁRSULATI ÜGYEK. 


választmányi tagot abból az alkalomból, hogy Ő felsége őt a m. kir. udvari 
tanácsosi méltóságra emelte. Azután sajnálattal mutatja be SCHMIDT SÁNDOR dr. 
levelét, melylyel a Társulatnál viselt alelnöki tisztéről lemond. A választmány 
egyhangú határozattal megbizza az elnököt és a titkárt, a kikhez SCHAFARZIK 
FERExcz dr. még önkénytesen csatlakozott, hogy a választmány nevében kérnék 
fel az alelnököt elhatározásának megváltoztatására. ILLÉs VILtmos ajánlatára 
rendes tagnak választatott SIKoRA Gyura, bányamérnök, Pécsett. Mint régi 
adósok töröltettek hárman. Titkár előterjesztésére a választmány elfogadja a 
Társulat idei kirándulásának leszámolását és a fenmaradó összegből egy kirán- 
dulási alapot létesít. A jövő évben a bécsi int. geol. congressus miatt hosszabb 
kirándulást nem rendez, de megbizza az elnökséget, hogy saját belátása szerint 
1—2 napos kirándulásokra tegye meg a lépéseket. A választmány fölkérte 
SCHAFARZIK FERExCcz dr.-t, hogy a jövő évi közgyűlésen az elhunyt Pethő Gyula dr. 
felett emlékbeszédet tartson. A Böcgn János visszalépésével és a PErHő GYULA 
halálával megüresedett helyekre KRENNER J. SÁNDOR dr. és FRANZENAU ÁGOSTON dr. 
kérettek fel. 


Szakülések. 


1902 november hó 5.-én. Elnök: T. Rorn LaJsos. 

Elnök az ülést megnyitva, a nyári szünet után üdvözli a szakülést. Sajno- 
san jelenti azonban be, hogy a Társulatnak egy lelkes tagjával kevesebbje van, 
mert PerHő Gyura dr. m. kir. főgeologus elhunytával régi tagját, egykori első 
titkárát és mindvégig buzgó választmányi tagját veszítette el a Társulat. Az 
elnök fölkéri a jelenlevőket, hogy az elhunyt iránt való tiszteletnek ez alkalommal 
felállással adjanak kifejezést. Titkár bejelenti még JAHN Virmos halálát és a 
múlt szakülés óta megválasztott tagokat. Rendes tagoknak választattak: a 
junius hó 4.-én tartott választmányi ülésen T. Rorm Lasos ajánlatára GABROVvITZ 
Kamiutó m. kir. térképész Budapesten; az október hó 8.-án tartott vál. ülésen 
T. Rorm LasJos ajánlatára kápolnai PaávER VIkroR m. kir. bányasegédmérnök 
Budapesten, SCHAFARZIK FERENcz dr. ajánlatára KRausz NÁNDOR a rimamurány- 
salgótarjáni vasmű részv.-társ. bányagondnoka Rozsnyón, Pánrvy Món dr. aján- 
latára BavuER Gyura bányamérnök Brádon és Lasos FERExcz főreáliskolai tanár 
Pécsett; az október hó 15.-én tartott vál. ülésen SCHAFARZIK FERENcz dr. aján- 
latára Kowxxorvx-THEGE MikLós dr. m. kir. minist. tanácsos, a m. kir. országos 
meteor. és földmágnességi intézet igazgatója Budapesten. Továbbá az október 
hó 8.-án tartott vál. ülésen pártoló tagnak választatott a GUTTMANN és FRANK 
építési vállalkozó czég Ujvidéken. 


Előadások : I 

1. KocH Awrar dr. A Muflon korábbi elterjedéséről (1. jelen füzetben). 

9. HULYÁK VALÉR cÁsványtami közleményeki czímű dolgozatát mutatta 
be Zimányi KÁRorYy dr. Szerző szigligeti phillipsitet, szobbi calezitot, gellért- 
hegyi fluoritot, aranyihegyi anorthitot és felsőbányai diaphoritokat vizsgált 
kristálytani szempontból és e vizsgálatainak eredményeit mutatta be a szak- 
ülésnek. (A jövő füzetben közöljük. Szerk.) 


TÁRSULATI ÜGYEK. 385 


1902 deczember hó 3.-án. Elnök: T. Born LaJos. 

Titkár bejelenti a november hó 5.-én tartott választmányi ülésen válasz- 
tott tagokat: ScHAFARZIK FEREncz dr. ajánlatára rendes tagnak választatott a 
m. kir. orsz. meteor. és földmágnességi intézet Budapesten, a m. kir. orsz. 
meteor. és földmágmességi observatorium Ó-Gyallán és a m. kir! Konkoly- 
alapítványú astrophysikai observatorium Ó-Gyallán; a rendes tagok sorából 
az örökítők közé lépett KazEmcsisszkY SáspoR m. kir. fővegyész Budapesten és 
pártoló tagnak választatott a eRudai 12 apostol bánya-társulat Brádon. 

Hlőóadások : 


(1.) ILtÉs Virmos: Dobsina területe nyugati részének bányageologtai vi- 
Szonya. 

A terület alapkőzete a gránit és ennek különféle faciesei. Ezen feksze- 
nek a devoni dioritok, diorit-palák, valamint a chlorit-palák. A carbont agyag- 
palák, melyekben egy vékony graphittelep is van, továbbá konglomerátok ké- 
pezik. Ezekre következnek a permi konglomerátok, homokkövek és palák. Az 
alsó trias homokkövekből áll, melyeken ismét meszes márgák fekszenek. Ezek- 
ben jelentéktelen vasércztelepek is vannak, míg a jégbarlang alatt levő szürke, 
estheriákat tartalmazó mészmárgában vékony széntelep fordul elő. A felső 
triast kövület nélküli mészkő alkotja. Fiatalabb képződmények a meszes kon- 
glomerát és a mésztufa. Az eruptiv-kőzetek sorába tartozik még a serpentin, 
mely a mészkőben fekszik. 

Az érezelőfordulási viszonyokról, miután a bányák régen beomlottak, és 
a rájuk vonatkozó irodalom is szegény, csak kevés adatunk van. A mészkőben 
helyenként vas, az agyagpalákban réz- és ezüstérezek fordultak elő. 


(2.) Kapró OTOKÁR dr. ismerteti GogJanovió zágrábi tanárnak a Krepinán 
talált diluvialis ősemberi csontokról szóló munkáját. 


Goksanxovió munkájában a paleolitikus, diluviális ember kövült maradvá- 
nyairól van szó, melyeket a szerző Krapinán egy diluviáliskorú barlangkitöl- 
tésben talált. A barlang kitöltésének diluviális korát nemcsak a keletkezési 
módja, hanem a benne talált nagyszámú diluviális fauna is bizonyítja. A leg- 
alább is tíz különfélekorú egyéntől származó emberi maradványok közül az 
igen kidomborodott és előrehajlott, vastag szemívek és a hatalmas fodrokkal 
és redőkkel ellátott formaradványok majomjellegekre, ellenben a magas hom- 
lokmaradványok és primitiv kőszerszámok emberi jellegekre mutatnak. Ezek 
a pitekoid és antropoid jellemek mostanáig egy esetben sem voltak így egye- 
sülve észlelhetők, mely tény, az emberi nem korát bizonyító tények mellett, a 
krapinai leletet igen fontossá teszik. [GoRgJanovió ezen ősembert a neander- 
völgyi embercsoportba számítja és Homo neamderthalensis var. Krapinensis- 
nek nevezte el. 


4-ik szám. 


A mh. Földt. Társ, Földrengési Bizottságának jelentése az 1902 szeptember - október hónapokban észlelt 
földrengésekről, 
(A földrengési observatorium fekvése: K. h. 199 5" 55" (12 16m 23-69 Greenw. K.—É. sz. 479 30" 227.) 


Készülék: straszburgi horizontális inga. A — É—D inga, érzékeny K— Ny-ra ; B — K—VNy inga, érzékeny HK—D-re. 
E — Előrengés:; F — Főrengés; M — Az inga legna robb kilengésének ideje; "V4, — Az inga legnagyobb kilengése 
o ) o Leo] 0 c o m o Ov (2) 


mben; V — A rengés vége; TT Időtartam; Időszámitás a középeurópai idő szerint, éjféltől éjfélig. 


Hó, nap HB B M [ny AV JE Jegyzet 
A. 31 5m 3h 49m 55 3h 507 31 43m 33 ] 4499 [104m] ja 
1902. IX. 22. - EE —— ———— j—— 
B. 39 5m155 ])32425355—3450m407 3h 457 65 [ 46402" ] 9ő5m 
TA 91r 377 15" 9959m15r— 99E190104 Ad dám [18 [d A7má5E [1090 
1902. TX..23-— — —  —— — a £ et T Guatemala? 
B. 21" 36" 155 ) 291 9m 555 — 99n20m [ 291 135 455 15 ]) 234 119455] 957 


Igen gyenge mikroseismikus nyugtalanság észlelhető szeptember 1., 3., 4., 6., 16-án. 


(A. 101 29m 98 ( 102 317 235 10£ 39 ) 2 ] 102 59m 28 ) 377 


1902. X. 6. E ESZE SSE Bi BSE ret 3 
B. 101 99m 185 109 317 10£ 337 1 ) 118 37 486 [419] 


Igen gyenge mikroseismikus nyugtalanság észlelhető okt. 4., 5., 7., 24., 26-án. 


A Földrengési Bizottság megbizásából: 
Kalecsinszky Sándor, 
Dr. Emszt Kálmán. 


SUPPLEMENT 


FÖLD TAN I KÖ 7 LÖ NY 


XXXII. BAND, 1902. OKTOBER— DECEMBER, 10-12. HIRET, 


ÜBER DAS ALTER DES OUARZPORPHYRS DER WINDGÁLLE. 


Von Dr. Hugo BöcgH und Dr. FRANZ SCHAFARZIK.F" 


Die Erklárungsversuche der Entstehung der Alpen gingen immer 
von zwei grundverschiedenen Auffassungen aus. Die eine Ansicht schrieb 
den krystallinen Massen der Alpen eine active Rolle zu. Sie ist haupt- 
süchlich in SrupER personificiert. Die andere hingegen erklárt das En- 
stehen dieses gewaltigen Gebirges aus der Contraction der Erdrinde. 

Heute herrscht die letztere Auffassung, seitdem HEIM seine grund- 
legende Arbeit c.Mechanismus der Gebirgsbildungi sehrieb. 

Das Gebiet, dessen Beschreibung HErim in dieser Arbeit gibt, und 
welches das Reich des Glörnisch, des Tödi und der Windgállen umfasst, 
ist vielleicht das complicierteste in der ganzen Masse der Alpen. 

Wir finden hier wiederholt das Áltere auf Jüngerem gelagert und am 
compliciertesten ist in dieser Beziehung der Glárnisch. 

Es ist bekannt, dass Hmm zur Erklárung seiner Lagerungsverhált- 
nisse eine zweifache Falte, eine nördliche und südliche, annahm, welchen 
entlang das Áltere über dem Jüngerem zu liegen kam. 

In neuerer Zeit haben VacEkK und RorHPLETZ für den Glárnisch 
abweichende Erklárungen gegeben. 

Die Kenntniss dieser Gegend ist eine Frage ersten Ranges, da wir 
ja heute auf Grund der hier gewonnenen Folgerungen im Allgemeinen 
nicht nur die übrigen Teile der Alpen, sondern auch die Tektonik der 
anderen Gebirge der Erde erkláren. 

Es hüngt dann mit dieser Gegend zum Teil auch eine andere 
Frage, die Frage des Dynamometamorphismus zusammen. 

Hine charakteristisehe Eigenthümliechkeit der Alpen bilden jene jün- 
geren triadischen und jurassischen ckristallinen Schieferv, welche die 
centralen Massen begleiten. Die Theorie HEwms bringt den Metamorphis- 
mus derselben mit den Dislocationen in Zusammenhang. 

Im vergangenen Sommer hatten wir, mit Unterstützung des Herrn 


x Vorgetragen in der Fachsitzung der Geol. Gesellschaft am 2. April 1902. 


D: HUGÓ BÖCKH UND DZ FRANZ SCHAFARZIK 


388 


eStudienreise in 


Semse, Gelegenheit eine lánger 


, wárend welecher wir 


sammeln konnten, die geeignet sind, den 
einem neuen Lichte erscheinen zu lassen. 


noch nicht abgeschlossen und wir wollen 


Dr. ÁANDOR SEMSEY von 
der Wi 


den Alpen zu machen 


gen 


sehr wertvolle Beobachtun 


Aufbau der Centralalpen in 


Unsere Untersuchungen sind 


hier nur 


einige auf das Gebiet 


legen. 


az SEM CV setal Beobachtungen vor 


KGK 


Fig. 1. Geologisches Profil der Windgülle (nach Herum und SCHMIDT), 


eg Wind at: 


zo 


3199 m 


KG HK 


ú. Né msot 


e W Túl 
Hy fi NN 
Hl Mi RA 


EE 
Ez 
SZE 

2 ESEK 
SE 
SE 


7 Mk ; 
MA u 
va. ük VAN HE. A 


nt ha fr 
ul ut 
UR Ni S il. 


Malm. Dogger. Carbon. Ouarczporphyr. Kr igrálinisohe Schiefer., 


ÜBER DAS ALTER DES OUARZPORPHYRS DER WINDGÁLLE. 389 


Die Windgállen-Gruppe ist ein hervorspringender Gebirgscomplex 
des Canton Uri, der die Nordlehne des wegen seiner Mineralien berühmten 
Maderanertals bildet. 

Nach HEzxm und C. ScHmipT bildet die Windgálle die westliche Fort- 
setzung des südlichen Flügels der Glarner Doppelfalte. 

Ihr Profil ist nach beiden Autoren das beistehende : (S. Fig. 1.) 

Wir stehen einer müchtigen liegenden Falte gegenüber, die kristal- 
linen Gesteinen aufliegt. Unten finden wir Dogger, auf den Malm dann 
Eocön, wieder Malm und Dogger folgt. Dem Dogger endlich ist Ouarz- 
porphyr aufgelagert, unter welchem stellenweise dunkle Schiefer zu finden 
sind, die Heim und SCHMIDT crAnthracitschieferv nennen. 

Besonders interessant ist vom petrographischen Standpunkte aus 
der Dogger. Seine oberen Teile bestehen aus oolitisehen Hisenerzen. Die 
Oolithe bildet Chamoisit, das Bisenerz ist Magnetit. Stellenweise ist das 
Gestein so reich an Magnetit, dass es förmlich als Magnetitschiefer be- 
zeichnet werden kann. Man möchte es für ein altes Gestein halten, wenn 
die zahlreichen darin vorkommenden Belemniten uns nicht eines jün- 
geren Alters belehren würden. 

Das Gestein wurde übrigens von C. ScHmIDT genau untersucht und 
detailliert besehrieben.F 

Wir haben es hier jedenfalls mit einer sekundáren Umwandlung zu 
tun, deren Ursache Herrm in dem bei der Faltung tátigen Drucke erblickt.F?t 
Dieselbe Ansicht teilt auch C. ScCHMIDT.FTI 

Eine andere interessante Erscheinung ist das Auftreten des (Juarz- 
porphyrs. 

C. ScHminr gab eine so detaillierte und prücise Beschreibung des- 
selben, dass wir nichts neues hinzufügen können und einfach auf seine 
Arbeit hinweisen. Wir können nur das eine bemerken, dass der in unter- 
geordneter Zahl auftretende Plagioklas L auf a eine Auslöschung .von 
circa 859, L auf c von circa 107 gab, was auf die Albit-Oligoklas Reihe 
hinweist. 

Wir können im Allgemeinen zwei Porphyrvarietáten, eine mas- 
sige und eine schieferige unterscheiden, welch letztere durch dynamische 
Einwirkungen entstand. 

Uns interessiert hier sein Alter. 

Den Porphyr entdeckte 1826 Dr. LussER, jedoch konnte er betreffs 
seines Alters nicht ins Reine kommen. 


k Über die Mineralien des Eisenoolithes an der Windgüllen im Canton Uri. 
ZOLBGNT TRE átls Minn "Baál 38.997. Ú H. 
xk Mechanismus der Gebirgsbildung Bd. 1. 5. 62. 
xxx (Geol. petr. Mitteilungen über einige Porphyre der Centralalpen etc. Neues 
Jahrb. f. Min., Geol. u. Pal. Beilage Band IV. §. 395. 


390 Dr HUGO BÖCKH UND DI FRANZ SCHAFARZIK 


Detailliert untersuchte dann HErm sein Verháltniss zu den übrigen 
Gesteinen. 

Nach ihm ist der Ouarzporphyr der Windgülle auf cAnthracitschie- 
fer gelagert.! Diese Lagerung ist jedoch eine verkehrte, da vor der Ent- 
stehung der Falte die vAntracitschieferv auf dem Porphyr lagerten. Den 
Porphyr hült er also für álter, als Carbon. 

Er hebt ferner hervor,? dass der Ouarzporphyr, welcher an mehre- 
ren Stellen die Jura-Gesteine berührt, nirgends eine Contactwirkung an 
denselben hervorruft und nicht in dieselben eindringt. Ím Gegenteil 
enthalten die unteren Schichten des Doggers stellenweise viel Porphyr- 
gerölle. Diese Stücke berühren sich oft, wáhrend die Zwischenráume durch 
das Doggergestein ausgefüllt werden und voll der práchtig erhaltenen 
Versteinerungen sind, so dass der Ouarzporphyr gewiss álter ist, als der 
braune Jura. 

Er fasst diese conglomeratischen Schichten als ein am Ufer einer 
alten Porphyrinsel gebildetes Grundconglomerat auf. 

ScHmMIDT kommt in seiner oben citierten Arbeit zu áhnlichen Schluss- 
folgerungen. Er ergánzt HErums Beobachtungen noch damit,? dass beim 
unteren cFurgelliv und in der 50-Ecke der kleinen Windgálle, die jetzt 
unter dem Ouarzporphyr liegenden dunklen Kohlenschiefer eckige Ouarz- 
porphyrstücke enthalten. Diese Schiefer, welche keine Fossilien lieferten, 
vergleicht er mit den, durch Rormprerzt am Bifertengrátli gefundenen 
mittelcarbonischen Schichten, und hienach wáre der Ouarzporphyr ülter, 
als mittleres Carbon. 

Kurz zusammengefasst befindet sich der Ouarzporphyr der Wind- 
göálle heute nicht in ursprünglicher Lagerung. Er ist ein altes Gestein, 
das bei der die Windgüllen-Falte hervorbringenden Faltung in seine 
Jetzige Lage gekommen ist. 

Unsere, auf die Windgálle unternommenen Ausflüge ergaben in 
dieser Hinsicht ziemlich abweichende Resultate. 

In dem oberen Dogger-bande befinden sich die sogenannten oberen 
alten Kisengruben. 

Wenn wir etwa 150 Schritte von diesen oberen Eisengruben gegen 
NW gehen, so sehen wir an der Ostseite eines kleinen Binschnittes an 
der durch den Gletscher glattpolierten Wand zahlreiche schieferige 0uarz- 
porphyradern das dunkle, dichte, schieferige Gestein durchschwármen. 


".Hnrw il re. Bad. 898 ünd 48. 

a MELgIM ab: Bá." 18.62 ar cárund Bart st16; 

5 SCHMIDT I. c. S. 433. 

4 ROTHPLETZ: Steinkohlenformation des Tödi und deren Flora. Abhandl. d. 
sehweiz. pal. Ges. Bd. VI. 1879. 


ÜBER DAS ALTER DES OUARZPORPHYRS DER WINDGÁLLE. 391 


Folgende Skizze kann uns von der grossen Zahl dieser Dykes eine 
Vorstellung geben. 


Va 


Figur 2. Ouarzporphyr Dykes im Doggerschiefer. 


Der Ouarzporphyr zeigt bei der mikroskopischen Untersuchung die 
Spuren intensiver mechanischer Einwirkungen. Er besitzt eine typische 
Kataklasstructur. 

Das Gestein besteht aus Ouarz, stark zersetztem Feldspath, ferner 
Sericit.X Die Grundmasse ist allotriomorph körnig geworden. Auffallend 
ist das unregelmássig im Gesteine verteilte graphitische Material, das 
aus dem Nebengesteine stammt. Diese Substanz erfüllt auch die Resorp- 
tionsbuchten. 

Das Pigment ist an der Contactgrenze stark angehüutt und bildet 
einen dunklen Saum. ; 

Das durchbrochene Gestein ist ein typischer Leptynolith, der aus 
Ouarz, Feldspath, aus einem sericitiscehen Mineral und aus, an gewissen 
Stellen concentrirtem Pigment besteht. 

Gewiss gehört auch dieses Gestein unter die von HErIm und SCHMIDT 
für carbonisch erklárten Anthracitschiefer. 

Wir müssen jedoch bemerken, dass diese Gesteine diese Benennung 
absolute nicht verdienen, da ein solcher cAnthracitschieferv, den Herr 
Dr. Koromawx EmszT untersuchte, nur 0-7790/9 kohlige Substanzen enthált. 

Doch vorausgesetzt, dass wir es tatsáchlieh mit Carbon zu tun 
hátten, so wáre der Ouarzporphyr dennoch jünger, da er diese Schiefer 
durchbricht. 

Dass ScHwmipr in diesen Schiefern Ouarzporphyrstücke fand, erklárt 
sich wahrscheinlich daraus, dass er einzelne Stücke untersuchte, die Frag- 
mente der Ouarzporphyrinjectionen enthielten oder aber stammen diese 
Einschlüsse von einem anderen, ülteren Gesteine her. Ausserdem kann 
man oberhals dem oberen Furgelli gut beobachten, dass der. 0uarz- 


x SCHMIDT I. c. S. 428—430. 


392 DI HUGO BÖCKH UND DI FRANZ SCHAFARZIK 


porphyr einzelne solche dunkle Schieferfragmente eingesehlossen ent- 
halt. 

Noch deutlicher wird das Alter des Ouarzporphyrs, wenn wir den 
beim oberen Furgelli befindlichen Aufschluss ins Auge fassen, wo wir 
am Contacte von Dogger und Ouarzporphyr stehen. 

Die Verháltnisse giebt folgendes Profil wieder : 


Figur 3. Contact des Ouarzporphyrs mit Doggerkalk. 
crd — Echinodermenbreccie, br — Reibungsbreccie, xr — Ouarzporphyr. 


Der Ouarzporphyr tritt mit den saiger stehenden Schichten des 
Doggers in Berührung. Dieses Gestein ist ein körniger Kalk, der dem 
Horizonte des Stephanoceras Humphresianum angehört.F 

Der Ouarzporphyr ist unten schieferig, und zeigt oben süulenför- 
mige Absonderung. Die Sáulen stehen senkrecht auf die Berührungs- 
fláche. 

Die Berührungsfláche fállt unter 102£ 609, und auf der Grenze ist 
eine circa l M. máchtige Reibungsbreccie zu finden. ScHmipr (l. c. 5. 394.) 
áussert sich folgendermassen über dieses Gestein : xsind (d. h. die Schich- 
ten) am Contact von eckigen Porphyrstücken erfüllt, so dass man an- 
nehmen möchte, dass sich hier eine Reibungsbreccie gebildet habev. 

Und dieses Gestein ist in der Tat eine Reibungsbreccie. Bei mikro- 
skopischer Untersuchung sieht man die Masse des Ouarzporphyrs und des 
Kalksteines vollkommen vermigscht. 

Die Grundmasse des (Juarzporphyrs sehliesst Kalkspath-Körner in 
sich, ebenso enthalten auch die grösseren Ouarzkörner Calcit. 


k SCHMIDT Il. c. S. 393. 


ÜBER DAS ALTER DES OUARZPORPHYRS DER WINDGÁLLE. 393 


An den Berührungspunkten tritt als Contactbildung ein stark doppelt- 
brechendes, wirre Fasern oder isolirte, lángliche Krystalle bildendes Mine- 
ral auf, welches auf Grund seines optischen Verhaltens, Glimmer ist, und 
zwar Muscovit. Der Kalkstein ist auch voll mit winzigen Individuen dieses 
Minerals. 

Noch mehr beweist aber das Vorhandensein einer Contactwirkung 
der Umstand, dass bis auf 30 M. vom Contacte der Kalk des Doggers von 
dünnen Adern durchschwármt ist, die sich hie und da erweitern. Diesel- 
ben erweisen sich bei náherer ÜUntersuchung als Injectionen des Ouarz- 
porphyis. 

Unter dem Mikroskope bestehen sie aus Ouarz, untergeordnet aus 
Feldspath und ferner aus dem erwáhnten Glimmer. Der Kalk ist neben 
ihnen körnig. 

Wir stehen hier einer mit Contactwirkungen verknüpften Injection 
gegenüber. 

Die Erklárung dieses Phánomens ist folgende : 

Bei der Eruption des Ouarzporphyrs wurden die mit diesem in Be- 
rührung stehenden Teile des Doggers in Stücke gebrochen. Zwischen 
diese Stücke kamen auch einzelne Teile des Ouarzporphyrs. Sie erstarr- 
ten, aber zugleich wurde der Kalk umkristallisiert, verkittet, so dass das 
Gestein heute den Hindruck einer Breccie macht. Zugleich drang der 
Guarzporphyr auch in die Sprünge der ferneren Teile. 

Diese Injectionen finden ihr vollkommenes Analogon bei Behemnitz, 
in den Aplit-Injectionen im Tale von Vihnye. 

Demnach ist der Ouarzporphyr der Windgülle jünger als der Dogger, 
welchen er durchbricht. 

Zu unserem Bedauern konnten wir die, durch HRzIM und SCHMIDT 
erwáhnten  Ouarzporphyr-Hinsehlüsse in der untersten Schichte des 
Doggers bei den hRoten Hörnern, nicht untersuchen. 

Ohne Zweifel wird der gleiche Ursprung dieser Schichten bei nühe- 
rer Untersuchung erwiesen werden, wie es nach dem Vorgetragenen nicht 
anders sein kann. 

Allein schon das, dass die Ouarzporphyr-Stücke selbst dort nur im 
den, mit ihm in unmittelbarer Berührung stehenden Schichten des 
Doggers vorkommen, ist ein Bedenken erregender Umstand. 

Es ist jedenfalls schwierig angesichts der complicierten Lagerungs- 
verhültnisse ein endgültig richtiges Bild über den Bau der Windgülle 
zu entwerfen, nachdem in Folge der Dislocationen das, was ursprünglich 
beisammen war, von einander auch getrennt worden sein kann. Ausser- 
dem wird es wohl auch hier notwendig sein, die Sache mit der genauen 
Fixierung der einzelnen Niveaux zu beginnen. 50 ist es z. B. gelungen 
an der vom Rotenhorn 0-lich befindlichen Felswand eine Ammoniten- 


394 Dr RADÓ V. KÖVESLIGETHY 


Fauna in den bisher zum Dogger gerechneten oberen oolithischen Schich- 
ten zu finden, die mit der von CHOoFFAT aus dem portugiesisehen Lusita- 
nien besehriebenen Fauna eine überaschende Übereinstimmung aufweist.£ 
Es ist auch bisher gelungen eine ganze Reihe von identischen Formen 
nachzuweisen, auf Grund derer die Windgállen-Fauna mit jener aus den 
Schichten von Montejunto eine Übereinstimmung zeigt, in Folge dessen 
unsere Schichten nicht mehr dem Dogger, sondern bereits der Bimam - 
matus-Zone des Oxford angehören. 

Es ist ferner auch nicht uninteressant, dass hier ebenso wie in 
Moentejunto ültere und jüngere Formen mit spezifischen Arten dieser 
Zone zusammen angetroflen werden. 


ZUR ERKLÁRUNG DER ALTEN STRANDLINIEN. 


(Aus den Uebungen des geographisehen Seminars an der Universitát Budapest.) 


Von Dr. RApó v. KÖöÖVESLIGETHY.?YFT 


(Seit einigen Jahren werden im geographischen Seminare der Universitát 
Budapest Uebungen gehalten, deren Zweck es ist, den vorgeschritteneren Hörern 
mit Hülfe der zur Verfügung stehenden elementaren mathematischen und physi- 
kalischen Kenntnisse Binsicht in sehwierigere Fragen der physikalischen (Geo- 
graphie zu gewáhren, und Fingerzeige zur Lösung neuer Probleme zu geben. 
Die Aufgaben werden von den Mitgliedern des Seminars natürlich unter Leitung 
des Lehrers selbststándig gelöst. Die folgende kleine Abhandlung mag einen 
Begriff von dem Niveau dieser Uebungen abgeben.) 


An der skandinavischen Meeresküste finden sich vielerorts alte 
Strandlinien, die — wie bei Hudiksvall — etwa 240 m über dem heuti- 
gen Seespiegel dahinziehen und gegen das Innere der Fjorde, allgemein 
des Festlandes, noch mehr ansteigen. An einigen Uferpunkten Nord- 
amerikas sind alte Meeresablagerungen nach UPHAM WARREN sogar aus 
der Höhe von 450 m. bekannt. Die geographische Vertheilung der Er- 
scheinung begünstigt keineswegs die Annahme, als ob man es hier mit 
der süökuláren Schrumpfung der Erde zu thun hütte, vielmehr weist 
Alles auf eine Wirkung der Biszeit hin. 

Schon Zöppgirz und PEwxcxk, und spüter HERGESELL, DRYGALSKI und 


x PAUL CHOFFAT: Description de la Faune jurassigue du Portugal. Classe 
de cephalopodes. Premiöre série: Ammonites du Lusitanien de la Contrée de Tor- 
res Vedras. Avec 20 planches. Lisbonne, 1893. 

kk Vorgetragen in der Fachsitzung der Geologischen Gesellschaft am 4. Dezem- 
ber 1901. 


ZUR ERKLÁRUNG DER ALTEN STRANDLINIEN. 395 


WoopwaARD versuchten die einstige máchtige Hebung des Seespiegels auf 
die Anziehung der kontinentalen Hisdecke zurückzüuführen. Gelang es 
auch nicht, die starke nordamerikanische Hebung auf diese Weise ganz 
zu erklüren, so wurde doch die bescheidenere skandinavische Seespiegel- 
sehwankung verstándlicher. Neuerdings machte DRYGALSKI auf ein neues 
Moment aufmerksam. Die Hisdecke musste den Untergrund notwendiger- 
weise abkühlen, was eine Contraction und Senkung des Festlandes bedingt. 
Schátzt man mit Rupzxi die oberfláchliche Abkühlung zu 157" /—-89.3 C, 
so wird die Depression 2-2 m, also eine der zu erklárenden Grösse gegen- 
über versehwindend kleine Wirkung, die noch ausserdem als überschaátzt 
angesehen werden muss. Infolge des Einsickerns des Gletscherwassers 
wird die Abkühlung wol etwas grösser ausfallen, entzieht sich aber voll- 
kommen der Berechnung. Unter wahrscheinlichen Annahmen kann die 
Senkung des Festlandes, oder was dasselbe ist, die hierdurch bedingte See- 
spiegelhebung auf höchstens 6 m veranschlagt werden. 

JAMIESON weist auf eine weitere Ursache hin, welche die Depression 
des Festlandes bewirkte, das Gewicht der BHisdecke. Nach den Rechnun- 
gen Rupzkrs würe die grösste, auf diese Weise erklárbare Binsenkung 
500 m, also zur Erklárung der Strandverschiebung ausreichend. 

Rupzki$X unterlegt seinen Rechnungen die Annahme, dass in der 
Eiszeit 6-79/9 der Erdoberfláche in Gestalt einer Eiskalotte von 607 sphae- 
rischem (— 6666 km) Durchmesser und 2000 m Höhe bedeckt war. In 
einzelnen Fállen wird auch der Einfluss untersucht, den diese Hisdecke 
aut beiden Hemispháren hervorrufen könnte. í 

Der Gang der Rechnung ist ziemlich verwickelt, sowol was die Ab- 
schátzung der Depression durch Abkühlung und KBisdruck, als der Hebung 
durch die Attraction des Hises anbelangt, und es darf wol behauptet werden, 
dass sich im Allgemeinen der Geograph kaum in das Problem vertiefen 
werde. Dabei unterlaufen auch Voraussetzungen, die zum Teile ebenso.ge- 
wagt erscheinen, wie die Annahmen über die Dimensionen der Hisdecke. 50 
musste WoopwaRD eine besondere Formel für den Ausdehnungscoefficien- 
ten der Erde ableiten, und Rupzxki gieng zur Berechnung der Wirkung 
des Eisdruckes von dem Verhalten einer elastischen, isotropen Kugel aus, 
deren Elasticitátsmodul willkürlich angesetzt wurde. 

Die folgende, im geographischen Seminare ausgearbeitete Ableitung 
beansprucht nur elementare Hilfsmittel, und ist vollkommen frei von 
jenen Annahmen, die Rupzkri bezüglich des elastiscehen Verhaltens der 
Erde zu machen gezwungen war. Andernteils kann natürlich jene mathe- 
matische Strenge, welche Rupzxkrs Arbeiten charakteriesirt, hier nicht 
angestrebt werden. Da aber die Dimensionen der Hisdecke ohnehin aut 


x Bulletin International de I Academie des sciences de Cracovie, 1899. Avril. 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902 27 


396 D: RADÓ V. KÖVESLIGETHY 


unkontrollierbaren Voraussetzungen beruhen, kann die formell strenge 
Lösung meines Erachtens nach der grösseren KHinfachheit aufgeopfert 
werden. 

Es möge nun der Reihe nach die kontinentale Depression 1. infolge 
der Abkühlung, 2. des Eisdruckes und 3. die Wasserhebung infolge der 
Eisanziehung untersucht werden. Alle drei Wirkungen sind gleichgerich- 
tet, und bedingen eine wirkliche oder sceheinbare Hebung des Seespiegels, 
so dass die Gesamterhebung durch die Summe der Einzelwirkungen dar- 
gestellt wird. 

1. Kontinentale Depression infolge der Abkühlung durch die His- 
decke. Dieses Element enthált die meisten unkontrollirbaren Annahmen ; 
das Resultat selbst schárferer Rechnung ist aber so versehwindend, dass 
selbst die gewagteste Hypothese keinen entscheidenden Einfluss gewinnt. 

Der Temperaturgradient ist der Erfahrung nach in den oberen Erd- 
schichten ziemlich konstant, und bleibt es theoretisceh im Imnern der 
Erde, falls man dieses neueren Ansichten gemáss als gasförmig auffasst. 
In erster Annáherung mag daher angenommen werden, dass sich die 
Temperatur nach innen gleichmássig erhöht, und daher kann die Contrac- 
tion eines Erdradius infolge der Abkühlung ebenso berechnet werden, als 
ob man es mit einem Stabe von konstanter, der mittleren Temperatur 
der Erdrinde gleichen Temperatur zu thun hátte. Aus dem Gradienten 
und der Temperatur austretender Lava ergiebt sich die Dicke der Erdrinde 
zu etwa 30,000 m, und wenn die oberfláchliche Abkühlung unter der 
Eisdecke - — 87.3 C betrágt, deren Wirkung sich durch die ganze Erd- 
kruste hindurch fühlbar machen möge, so sinkt die mittlere Temperatur 


dieses Stabes um e Ist a — 0,000 00872 der mittlere Ausdehnungs- 
coefficient der Gesteine und d die Dicke der Kruste, so kommt als Depres- 
sion der Erdkruste 

Ba eme 
oder ausgerechnet 

€1 —— 11 141 


also in der That eine verschwindende Zal. Da sich die einzelnen Stábe 
in der Richtung des Radius nicht unabhángig von einander ausdehnen 
können, wird die thatsáchliche Depression sogar noch etwas kleiner. 

2. Senkung infolge des Druckes des Inlandeises. Wir betrachten ein 
radial gelegenes Prisma der Erdkruste mit dem Ouerschnitte g—1 dm8, 
auf welchem eine Hisdecke von der Höhe h (— 2000 m) und der Dichte 
s (die Binfachheit halber— 1 genommen werden kann) ruht. Der Druck 
ist daher, unter g die Beschleunigung der Schwere verstanden, 


p — ghgs, 


oder 20 Tonnen. Die Einsenkung infolge dieses Druckes kann direkt nur 


ZUR ERKLÁRUNG DER ALTEN STRANDLINIEN. 297 


berechnet werden, wenn man in den Deformationsgleichungen einer 
elastisehen Kugel den Elasticitátsmodul und dessen Variation mit der 
Tiefe kennt. 

Ein kleiner Umweg erlaubt aber den Binfluss aller dieser Unbekann- 
ten zu eliminieren. 

Wir berechnen zu diesem Zwecke die Wirkung des Mondes auf 
eben dasselbe — als frei zu denkende — Erdprisma. Da man nun — 
wenigstens annáherungsweise — die Deformation kennt, welche H 
der Mond in der festen Erdkruste hervorbringt, so kann man ! 
den Satz aufstellen: Die Kompression des Festlandes unter 
dem FHisdrucke verhült sich zur Dehnung der Erdrinde unter 
dem Einflusse des Mondes, wie der Druck des Kises zur de- 
formierenden Kraft des Mondes. Die Proportionalitát ist durch 
die, von der Erfahrung gerechtfertigte Annahme begründet, 
dass beide Wirkungen innerhalb der Elasticitátsgrenze der See 
FErdrinde bleiben. 

Bedeutet m die Masse des Mondes, f die Attractions- Fig- 1. 
konstante, und R den mittleren Abstand des Mondes vom 
Erdmittelpunkte, so ist die auf die Masseneinheit im Erdmittelpunkte 
ausgeübte Kraft 


sÉmei 
in welehem Ausdrucke statt f mit Hilfe der Gleichung i 
M 
sake 


auch die Schwerebeschleunigung g eingeführt werden kann. M bedeutet 
hiebei die Masse der Erde, r ihren Radius. Die Mondwirkung auf einen 
Punkt A der Erdoberfláche, in dessen Zenith der Mond steht, ist áhnlich 


m 17 
TT; gs, 


; F 1a98 ; 3 3 
wobei, da nahezu 57 ri ist, die höheren Potenzen dieses Bruches in 
der Entwickelung des im Nenner stehenden Binoms weggelassen werden 
können. Die Kraft, mit welcher der Mond nun das Ende A des Prismas 
mehr anzieht, als das Ende O, mit welcher er mit einem Worte das 
Prisma AO zu dehnen strebt, ist 


B — P.—PP Mft, 


oder mit dem obigen Werte der Attractionsconstante 


398 Dr RADÓ V. KÖVESLIGETHY 


Dieses ist die Dehnung, welche auf den Stab AO ausgeübt wird, wenn 
dessen Masse der Einheit gleich wáre. Die Masse des Stabes ist aber 


e — GrSo 
wenn s, (— 5,53) die mittlere (Dichte der Erde vorstellt, und somit wird 
die Wirkung des Mondes 
97078( a ENNE 
P— uF, — 299rso "mM na , 
und das Verháltniss der beiden Kráfte 


SOS SZAK alzejtő h 
ITT SEE ESA KÉSTE SE ET ÉT 


Die Masse des Mondes ist etwa ke Erdmasse, also És — 80; setzt 
b ! 


man weilter sé c 60. 5 sg Doo úndm— GISZOOOO SES ORkonmik 


p 3 

75; 491, 

so dass der Bisdruck eine fast 500-mal grössere Wirkung ausübt, als der 
Mond. 

Nun benützen wir die Erfahrungstatsache, dass die halbmonatliche 
Gezeitenwelle in den Angaben der Mareographen allgemein fehit. Das 
besagt, dass die Hebung des Festlandes in dieser Periode jener des Was- 
sers gleichkommt. Diese ist aber, ebenfalls aus elementaren Ueberlegun- 
gen abgeleitet, etwa viermal kleiner, als in der halbtágigen Periode, daher 
theoretisch 138 mm. Die Sicherheit dieses Resultates erhöht sich, da es 
nahe in dieser Grösse auch von dem Horizontalpendel angegeben wird. 
Die grösste Bodenneigung, welche ein solches Pendel zeigt, wenn auf der 
Erdoberfláche eine Welle von der Lünge 4 und der Höhe a fortschrei- 
tet, ist 


Für die Gezeitenwelle wird 4 — 20 Millionen m, und nach den auf ver- 
schiedenen Wegen reduzierten Beobachtungen REBEUuR-PAscHwIrzs folgt 
als maximale Bodenneigung unter dem Binflusse des Mondes a—0700522, 
woraus sich a—80,6 mm ergiebt. Da das Pendel ebenfalls eine fast genau 
ebensogrosse ganztügige Welle angibt, so ist die aus dem Ausbleiben der 
14-tágigen Flutwelle errechnete Deformationswelle der Erdrinde auch als 
unmittelbar beobachtet zu bezeichnen. 


ZUR ERKLARUNG DER ALTEN STRANDLINIEN. 399 


Nach der obigen Formel wird mithin die Senkung des Festlandes 
unter der Last des Bises 491 Xx 0,138 m, oder 


aa s öle ans 


3. Hebung des Seespiegels infolge der Anziehung des Hises. An 
Stelle einer Kalotte, betrachten wir Hinfachheit halber die Anziehung 
einer ebenen, kreisrunden Platte von der zunüchst als sehr klein anzu- 
nehmenden Dicke h. Der Radius der Platte 
sei a, ihre Dichte s, und wie früher sei 
s — 1 angenommen. Wir suchen zunáchst 
die Anziehung p, welche die Platte auf 
den in der Axe befindlichen Punkt C, der 
um r vom Plattenmittelpunkte absteht, aus- 
übt. Jedenfalls würde es den wahren Ver- 
háltnissen besser entsprechen, wenn die 
Anziehung in einer am Rande der Platte 
gelegenen Normalen bestimmt würde. Im 
ersteren Falle muss man sich vorstellen, 
dass sich das Wasser unter der Platten- 
mitte frei erhebt, etwa dadureh, dass die 
Hisdecke auch einen tief eingeschnittenen 
Fjord überbrückt; im zweiten Falle erhielte man die Hebung des See- 
spiegels lángs eines Íreien Ufers. 

Um den Mittelpunkt O der Kreisscheibe werden mit den unendlieh 
benachbarten Radien o und p 3- 4o zwei konzentrisehe Kreise beschrie- 
ben; aus dem unendlich schmalen Kreisringe schneide man durch zwei 
engstehende Radien das der Entfernung r gegenüber als Punkt zu be- 
trachtende Element A aus. Bildet dieses den n-ten Teil des Kreisumfan- 
ges, wobei n natürlieh eine sehr grosse Zahl sein soll, so kann dessen 
Masse in der Form 


BÁg 2 


2; 
E —— phs4o 
geschrieben werden, und dessen Anziehung auf den Punkt G, die durch 
CB dargestellt werden soll, wird lángs /: 


u 


séf kettő 
/ ja S 23-09? " 


falls in dem Punkte (G die Masseneinheit angenommen wird. Die Wir- 
kung GD lángs der Axe r ergiebt sich durch Projection von BG aut (D, 
dh. durch Multiplication mit 


COS p — 7 : 


400 DI RADÓ V. KÖVESLIGETHY 


Diese Wirkung ist daher 
ug 


/ (r23-p?)" 


was man auch aus der Aehnlichkeit der Dreiecke BCD und ACGO gefun- 
den hütte, da 
OG 
D—- CB.—— 
C C5 FG 
ist. Da ein jedes Element des Kreisringes gegen die Axe symmetrisch liegt, 
mit andern Worten o und o für alle Elemente dieselben sind, so erhált 
man die Wirkung des ganzen Ringes einfach durch Multiplication der 
Einzelwirkung mit der Zahl n der Elemente. Diese Anziehung ist daher 
040 
und die Wirkung p der ganzen Scheibe ergiebt sich, wenn man die 
Anziehungen aller denkbaren Ringe von a — 0 bis o — a addiert, was 
man durch 


k ur 
JUT eza NE TsONS 
/ (r2 -Ho?jé 


a 


P — Ozfhrs ) Dale 
5 (12 0?)z 


auszudrüecken pflegt. Obwol dieses Integral jeder Integralsammlung ohne 


Schwierigkeit entnommen werden kann, — sein Wert ist einfach 
5 a 17 
DE Azfhs (1 - SRE i 
V a?7-r? 


so ist es doch lehrreich, wenn wir dasselbe selbst zu berechnen suchen. 
Hiezu betrachten wir (Fig. 3) die Platte als Zeichenebene für die gnomo- 
nische Projection eines Globus vom Ra- 
dius r. Die Breite 4o des Kreisringes ist 
somit das Bild des vom Mittelpunkt 0 der 
Karte um den Winkel g abstehenden Bo- 
gens AB, der dem unendlich kleinen Bogen 
do angehört. Es ist somit 


JANZAS Á; 


und da in der gnomonischen Projection 
das Bild eines gegen die Kartenmitte ge- 
richteten kleinen Bogens sec?o-mal ver- 
grössert erscheint, hat man 

AB r4 
40 — — sz uz 


c08? o cos e 


d 


ZUR ERKLÁRUNG DER ALTEN STRANDLINIEN. 401 


Aus der Figur folgt weiter 
a — TANNoM und TV 19- o 


, 


Cc0Sg 
womit der in der Anziehung des Kreisringes vorkommende Faktor 
ro4po 
(r272- 0?jé 


wird. Die vorige Summation kann nun auch so vorgenommen werden, 
dass man dem v alle Werte vom Mittelpunkte der Platte bis zum Rande 
derselben erteilt, wodurch o vom Werte o — 0, bis zu v — a geht, wobei 
a. der Gesichtswinkel ist, unter welchem ein in ( befindliches Auge den 
Radius der Platte sieht; es ist 


— sin 040 


t a, 
EG a E e 
8 (7; 


Die Projection des Bogens AB auf den Radius F ist, wie aus der 
Figür ersichtlich, EF, und da der Winkel B des Bogens OB mit der 
Geraden £B ebenfalls o ist, so ist 
THAD 


r 


TA 1567 — A aan va 00e13 kerni DS 


Die Summe aller dieser Projectionen zwischen den Grenzen v — 0 und 
o — a ist aber einfacn OH, und da 


OH —r (1 cos) 


ist, so hat man für die Anziehung der Platte auf den Punkt C 
PE 2zihs(AS-cosiaj "wo "tanga 75 


ist. Eliminiert man a, so erhált man wieder die schon aufgeschriebene 
Gleichung. j 

In unserem Falle ist der Durchmesser der Scheibe a — 6666 km, 
wogegen der angezogene Wasserspiegel höchstens einige Hundert Meter 
unter derselben liegt; a ist daher sehr gross r gegenüber. Wáre strenge 


a : B 2 ; 
genommen -—7 — co, oder was dasselbe ist, o — 907, so hátte man einfach 
12 rj0ÉK 


und diese Gleichung ist sehr nahe auch dann noch richtig, wenn a nur 
endlich gross gegen r ist. Nun zeigt die Formel das interessante Resul- 
tat, dass in dem Falle einer soleh ausgedehnten Platte die Anziehung 
für jeden Punkt der Plattenaxe dieselbe bleibt. Man kann daher die 
Plattendicke h jetzt ganz beliebig annehmen, da ja jede Platte aus un- 
endlich dünnen Lagen, deren jede dieselbe Wirkung ausübt, zusammen- 
gesetzt werden kann. 


402 Dr RADÓ V. KÖVESLIGETHY 


Es wird wieder am zweckmássigsten sein, die Plattenanziehung 
p mit jener des Mondes, P, zu vergleichen. Die Anziehungskraft des 
Mondes auf die Masseneinheit war relativ gegen die Erde 


m 
JE — 21-—Re 7 
und hieraus 


p — rhsR? 


1588 T0RBPE 


oder wenn man statt der Mondmasse die 80-mal grössere Erdmasse ein- 
führt, und diese durch Volumen und mittlere Dichtigkeit ausdrückt : 


MI TELS WÉS 
e SON BEBBES 
womit endlich wird 
SD DESKKLT hs aga 
782 met gy TSZ 
Mit den früher benützten Zahlenwerthen ergiebt sich 

p 
-— 7 183 
TZRÁGEJLÉ 


und da die Hebung des Wassers durch den Mond 0-553 m ausmacht, so 
kommt als Hebung unter der Mitte der 2000 m dicken Eisdecke 


Zerschneidet man die Platte lángs eines Durchmessers, so hat man 
die Wirkung der halben, aber noch immer unendlichen Platte auf einen 
senkrecht über dem Rande stehenden Punkt. Diese Wirkung ist natür- 


liech — wie es auch die strenge Rechnung zeigt — die Hülfte der frühe- 
ren. Am Rande der Eisplatte betrágt also die Erhebung des Wassers 
a e 05 im 


Die vereinte Wirkung der drei einzeln untersuchten Hebungen be- 
trágt daher 
€1 -- €2 t eg — 476 m 


im Innern eines tiefeingeschnittenen Fjords, und 
€1 ht 02 tesz — 272 m 


lüngs der offenen Meeresküste. Beide Zahlen sind durchaus von der Grös- 
senordnung der beobachteten Strandveránderung und zeigen auch die 
allmálige Erhöhung gegen das Innere des Festlandes an. 


NEUER BEITRAG ZUR FRÜHEREN VERBREITUNG DES MUFLONS. : 403 


NEUER BEITRAG ZUR FRÜHEREN VERBREITUNG 
DES MUELONS, 


Mon PTo tt RTOGE 


ANDREAS ORosz, Lehrer in Apahida (Komitat Kolozs), hatte mir im 
vergangenen Frühjahr zwei, mit den Stirnbeinen noch zusammenhán- 
gende grosse Hornzapfen zur Bestimmung eingesandt, welche ich sogleich 
als solche einer Wildschafart erkannte. Diesen Sáugetierrest hatte aus 
einer práhistorischen Lagerstátte bei Bodrogh- Monostorszeg im Bácser 
Komitat der dortige Schuldirektor KOLOMAN GUBITZA ausgegraben und 
samt vielen anderen Küchenabfállen an ANDREAS ORosz eingesandt, der 
sich schon lángere Zeit mit exingehenden Untersuchungen vaterlándischer 
práhistorischer Lagerstátten befasst. 

cDie dreikantigen, stark nach rückwárts gebogenen Hornzapfen sind 
bedeutend grösser, als die unseres grössten Hauswidders.YY Ihre breite, 
vordere Fláche verlauft bogenförmig, ebenso die seitliche, wáhrend die 
innere und breiteste mehr eben und nur nach oben hin etwas ausgehöhlt 
ist. Der vordere áussere Winkel ist der stumpfste, der obere oder innere 
sehüárfer, der untéere oder hintere am schaárfsten. Auf der Basis an der 
Mitte der Stirn náhern sie sich einander sehr. Von hier aus krümnen 
sie sich bogenförmig aus- und aufwárts, dann wieder abwárts und nach 
innen, mit der Spitze endlich nach oben.s, 

Diese Beschreibung C. G. GIEBEL s XXX passt vollkommen auf die mir 
vorliegenden Hornzapfen und bezieht sich auf Ovis musimon SCHREB. , 
diese heutzutage auf die felsigen Gebirge Sardiniens und Corsicas sich 
beschránkende Wildschafart, den sogenannten Mutflon. 


xX Vorgetragen in der Fachsitzung der Geologischen Gesellschaft am 5. No- 
vember 1902. 


kk Die Masse des auf Fig. 1 in halber Grösse dargestellten Restes sind: 

1. Breite des Stirnbeines am Grunde der Hornzapfen.. .. — - 6 101 Cm. 
2. Breite des Stirnbeines zwischen den Hornzapfen ven ZSY e 41 a 
3. Lünge der Hornzapfen entlang der oberen Krümmung . .. .. 26 ( 
4. Entfernung der beiden Enden der Hornzapfen .. .. . pe HZJLA 
5. Umfang der Hornzapfen an deren Basis Bs 2 UL O: DES 
6. Breite der hinteren flachen Seite der Elavult an den BRG 65 a 
7. Lánge der Sehne des inneren Bogens der Hornzapfen EN INESHA kot ettek 
8. Innere Előhe des Bogens der Hornzapiem 9-7 sal 2 BOK 


xxx Die Süáugetiere. Leipzig, 1855, p. 279. 


Fig. 1. Stirnbein mit Hornzapfen des Ovis (Musimon) musmon, L. oder Muflon, von Bodrog-Monostorszeg"" "/2 Grösse, 


NEUER BEITRAG ZUR FRÜHEREN VERBREITUNG DES MUFLONS. 405 


Ich hatte übrigens Gelegenheit, den vorliegenden Rest mit dem 
Skelett eines im Nationalmuseum aufgestellten Muflons zu vergleichen, 
welches Exemplar aus einem Wildpark des Komitates Esztergom hieher 
gelangte, wohin man es wahrscheinliceh aus Corsica brachte. Die Über- 
einstimmung ist so vollkommen, dass nicht der geringste Zweifel auf- 
kommen kann, dass wir es wirklich mit einem práhistorischen Muftlon- 
Exemplar zu tun haben, welches jedoch sicherlich nicht auf dem Gebiete 
des heutigen Bácser Komitates gelebt hatte und durch die Urbewohner 
erlegt wurde, sondern auf irgend welche Art und Weise von einem an- 
deren Gebiete hieher gelangte. 

Der Gegenstand interessierte mich, und ich wendete mich deshalb 
vor allem Anderen an den Entdecker desselben, den Herrn Schuldirektor 
Koromaw GuBrrza mit der Bitte um Aufklárung über die Verháltnisse des 
Vorkommens. Herr Koromawx GvuBirza schrieb mir am 12. Mai d. J. von 
Bodrogh-Monostorszeg darauf bezüglich das Folgende : 

cUnsere práhistorische Lagerstátte liegt nicht weit von unserer 
Gemeinde und der Donau, unmittelbar neben den Franzenskanal, in dem 
Feldteile Namens Opoljenik. Das Terrain ist eben, der Grund ein Szik- 
(S0da)-Boden. Als Ackerfeld wurde er nie benutzt, ja nicht einmal als 
Weide; er ist auch heute noch so steril, dass stellenweise die weisse 
Erde auf mehrere Ouadratmeter Flöchen aus dem dünnen Graswuchs 
hervorblinkt. Die Wohnungen des Urbewohners lagen auf mehr hügeligen 
Stellen. Diese hügeligen Stellen, erfüllt mit Küchenabfállen, liegen 
8—10 m entfernt von einander, und kann man sie eher auf künstlienem 
Wege entstanden, als für natürliche Bildungen betrachten. Die Sache 


Fig. 2. a — Humoser Obergrund : b — aufgeschütteter Boden, resp. Kulturschichte ; 
1, 2, 3. — drei Feuerherde innerhalb dieser; c — Löss."? 


xX In Bezug des Letzteren muss ich bemerken, dass es nicht wahrscheinlich 
sei, dass die Kultursechichte auf diluvialem Löss liege, indem auf Grund meiner 
ülteren Beobachtungen in der unteren Bácska überall alluvialer gelber Lehm den 
Untergrund bildet, und auch bei der Bohrung des artesiscehen Brunnens in Zombor 
der diluviale sandige Löss beilüufig nur in einer Tiefe von 11 m begann. 

Dr. A. Kocn. 


406 Dr ANTON KOCH 


lásst sich etwa so erklüren, dass die Urbewohner, sobald die Abfálle, 
Asche und sonstiges in der Küche bis zu einer gewissen Höhe sich an- 
geháuít haben, anstatt des Reinigens, die Küche mit frischer Erde wieder- 
holt aufgeschüttet hatten. Für die Wahrscheinlichkeit dieser Erklárung 
sprechen die einzelnen Profile, von welchen ich eine skizziert beilege. 
(Segit 29 

cDie Feuerherde standen in der Regel entfernter (10—15 m) von 
der Wohnung. 

Jene hügelige öStellen, wo die Urwohnungen standen, sind mit 
10—80 cm hoher, schwarzer, griesiger Erde bedeeckt. Die Deckschichte — 
wie ich schon erwaáhnte — dürfte auch hier aufgeschütteter Boden sein. 
Diese schwarze, mit Soda reichlich saturierte Schichte erweicht sich nach 
andauerndem Regen so sehr, dass man völlig einsinkt. Die abschüssigen 
Seiten fallen dann in tafeligen Stücken herab. Im trockenen Zeiten aber 
ist dieser Boden so hart, dass man ihn nur mit der Hacke bearbeiten 
kann. 

cm dieser Kulturschichte findet sich, wirr durcheinander geworfen, 
alles das, was ich Herrn ANDREAS ORosz eingesendet habe. Die beiliegende 
Figur 3 zeigt die Verháltnisse klarer. 


Fig. 3. 
a — Rasendecke ; b — Kulturschichte; c — Löss (d. i. alluvialer gelber Lehm). 


Die fraglichen Hornzapfen fanden sich an der Basis einer solchen 
Hütte, kaum 70—75 em tief (auf Fig. 2 bei b1). Bei der Herausnahme 
war das Stirnbein noch beisammen; spüter, als es austrocknete, fiel es 
in zwei Teile. Damit in Gesellschaft fanden wir sehr viele Knochen und 
Scherben. Nach der Bestimmung des Herrn ANDREAS ORosz stammen die 
Knochenreste von Bos taurus L., Ovis aries L. Wir fanden ausserdem 
Geweihe von (/ervus capreolus L. und zwei Stücke linksseitige Parieta- 
lien von einem dolichocephalen Menschenschüdel. Von Geráten kamen 
zum Vorschein: Mabhlsteine aus Ouarzsandstein, Klingen und Splitter 
von Jaspis und Hornstein, geschliffene Steinbeile, ohne Drehscheibe ge- 
formte irdene Gefásse mit Knoten-Ketten Verzierungen, die Schalen der 


NEUER BEITRAG ZUR FRÜHEREN VERBREITUNG DES MUFLONS. 407 


Muschel Unio pictorum, und andere kleine Schnecken, welche aber bei 
uns nicht mehr leben.v?F 

Aus dieser treffenden Beschreibung ist zu ersehen, dass die Muflon- 
reste in Gesellschaft anderer Küchenabföálle und von Haustierresten in 
einer solchen Bodenschicht vorkommen, welche so ziemlich an der Decke 
der alluvialen Ablagerungen sich ausbreitet, und dass selbe jedenfalls 
durch die Hand des neolithischen Menschen dahin gerieten, wo man sie 
fand, sie folglieh die Jagdbeute und einen besonderen Gegenstand der 
Gastmahle dieses Urbewohners gebildet haben mögen. Hs erleidet keinen 
Zweifel, dass der Urbewohner dieses Wild auf dem Gebiete der heutigen 
Bácska nicht erbeutet haben konnte, da es auf der durch die grossen 
Flüsse: Donau, Tisza, Drave und Save durchströmten Ebene nicht exi- 
stiren konnte; es ist aber leicht möglich, dass er es von seinen Jagd- 
exkursionen aus den südlichen Gebieten jenseits der Donau und der 
Save mit sich brachte, wahrscheinliceh jedoch nur die Hornzapfen mit 
den Stirnbeinen, nachdem er das erlegte Wild am Ort seines Vorkom- 
mens verzehrt hatte.Fr 

C. G. GIEBEL schreibt in Bezug aut das Vorkommen des Mutflons, 
dass es heutzutage die gebirgigen, felsigen Gegenden Corsicas und Sar- 
diniens bewohnt, früher aber auch auf den Balearen und in Spanien, 
ferner auf den griechischen Inseln, in Macedonien und Serbien, endlich 
in dem ceraunischen (rebirge Persiens gelebt habe. 

Dem gegenüber sagt ArFrR. BREHM auf p. 345 der Auflage 1877 
seines Illustrirt. Thierlebens: cZiemlich allgemein nimmt man an,- dass 
der Muflon in früheren Zeiten noch in anderen Teilen Süd-Europas vor- 
gekommen sei, sich beispielsweise auch auf den balearischen Inseln und 


X Herr GuBITzA war so fÍreundlich, mir auf Verlangen einige Exemplare 
dieser Sehneckengehüuse einzusenden. Sie gehören der Art (Gyelostoma elegans MÜLL. 
an, welche heutzutage meines Wissens in dem Gebiete des Bácser Komitates 
wirklich nicht vorkommt. Hüiufig findet man sie jedoch jenseits der Donau im 
Fruskagora-Gebirge. Ich halte es nicht für wahrscheinlich, dass diese Schneckenart 
in práhistorischer Zeit noch in der Bácska gelebt hütte, denn dann müsste man 
sie auch an anderen Orten finden, was bisher noch nicht geschah; sondern ich 
bin der Meinung, dass der Urbewohner der Bácska diese Gehüuse aus den süd- 
liehen Gébieten jenseits der Donau mit sich brachte oder in Tausch von den dor- 
tigen Einwohnern erlangte, vielleicht um selbe auf einen Faden gereiht, als Schmuck- 
gegenstand zu benützen. Dr. A. Kocn. 

kk Neuerdings hatte Herr GuBrIrza mir einen Hornzapfen eines zweiten Muflon- 
exemplares als Geschenk für die Sammlung des geol.-paleontologisehen Univer- 
sitáts-Instituts eingesandt, wogegen das abgebildete ganze Exemplar der Gesell- 
schaft für Geschichte des Bácser Komitates angehört. Es ist daraus ersichtliech, 
dass der Urbewohner der Bácska wahrscheinlieh durch lange Zeiten hindurch kon- 
seguent diesem edlen Wilde nachgegangen war. Dr. A. Kocn. 


408 VILMOS ILLÉS 


in Griechenland gefunden habe, vermag diese Meinung jedoch in keiner 
Weise zu begründen. 

Das Vorkommen im Bácser Komitat nun macht es im höchsten 
Grade wahrscheinlich, dass wirklich C. G. GIEBEL im Rechte sei, und 
dass der Muflon in práhistoriseher Zeit auch in den felsigen Gebirgen 
des Balkans gelebt haben dürfte. Die Ansicht, dass der neolithische Ur- 
bewohner der Bácska aus dem heutigen Vaterlande der Muflon s, námlieh 
aus Corsica oder Sardinien, die bei Bodrogh-Monostorszeg gefundenen Mu- 
flonreste mitgebracht oder bezogen hátte, halte ich viel weniger für wahr- 
seheinlich. 

50 wirft also das Vorkommen im Bácser Komitat ein sehr auffal- 
lendes Licht auf die ehemalige Verbreitung dieses interessanten Süuge- 
tieres, und hauptsáchlich von diesem (Gesichtspunkt fand ich es not- 
wendig diesen Beitrag zu veröffentlichen. 


DIE ERSTE IN UNGARN GEFUNDENE TRILOBITE. 


Von ViLmos ILLÉS.Y 


Indem ich das kleine Trilobiten-Bruchstück hier kurz beschreibe, 
tue ich dies, nicht als ob ich demselben eine besondere Wichtigkeit zu- 
sehriebe, sondern in der Voraussetzung, dass mein Fund, nachdem bisher 
an zweitausend Trilobitenarten bekannt sind, ohne dass in Ungarn, wo 
doch die paláozoisehen Bildungen ebenfalls ziemlich verbreitet sind, nur 
eine einzige gefunden worden würe, einiges Interesse erwecken wird. 

Die ausschliesslich auf die paláozoischen Schichten beschránkten 
Trilobiten erreichten den Höhepunkt ihrer Entwicklung im Silur, dessen 
Schichten in Ungarn fehlen. Aber auch die Fauna der übrigen paláozoi- 
sehen Schichten ist hier eine ziemlich arme, so dass es nicht Wunder 
nimmt, dass Trilobiten bei uns bisher nicht gefunden wurden. 

Dieses erste und bisher einzige Exemplar fand ich in Dobsina, an 
dem auf den Birkelnberg führenden Weg, in einem dem Carbon ange- 
hörigen, schwarzen Crinoidenkalk, in Gesellschaft einer Lima. Das náhere 
Alter des Kalkes ist bisher noch nicht bekannt; vielleieht wird die Be- 
stimmung desselben durch jene Fossilien ermöglicht werden, die mir 
Prof. Dr. A. Kocn behufs Bestimmung zu übergeben die Freundlichkeit 
hatte. Interessant ist, dass diesem Kalk entstammende Trilobiten, wenn 


k Vorgetragen in der Fachsitzung der ungarischen Geologisechen Gesellschaft 
am 7. Mai 1902. 


DIE ERSTE IN UNGARN GEFUNDENKE TRILOBITE. 409 


auch nicht von diesem Punkte, so doch unfern davon, bereits früher 
erwáhnt werden. Dr. Awxrow Kiss sehreibt in seiner aus 1858 datierten 
Abhandlung F folgendes : 

cBei dem Spunten ist in einem kleinen Tal gegen den Gölnicz-Fluss 
der Kalk dunkel gefárbt, von dem Aussehen cines harten Feuersteines, 
fállt nach S exmn und weist daumenbreite Schichten auf. In demselben 
sind Abdrücke einer zweiklappi- 
gen Muschel von der Grösse einer 
Linse sichtbar ; nach unten nimmt 
er ein bituminöses Aussehen und 
schwarze Fárbung an und ist von 
den weissen oder bráunlichgelben 
unzaáhligen Bruchstücken der Tri- 
lobiten in einer Weise erfüllt, dass 
er einem verkohlten, sehr harten 
Weintreberkuchen nicht unáhnlich 
ist. Ganze Exemplare dieser fossi- 
len Kruster konnte ich hier zwar 
nicht finden, aber die Achse und 
die linksseitigen Pleuren sind wirr 
durcheinander in grosser Anzahl 
deutlich erkennbar. Ich glaube, 
dass die überall und auf jeder I 
neuen Spaltungsfíláche hüáufigen - ; : 
Abdrücke des Kopfschildes von sZ 
Trilobistes Derbyensis stammen ; Griffithides Dobsinensis, n. sp. 
überdies fand ich auch die Spur a) stark vergrössert, b) nat. Grösse. 
einer Calymene. 

FERDINAND Baron ANDRIAN,XX der sich zu wiederholten Malen aut 
Dr. A. Kiss" Arbeit bezieht, behauptet, dass der überwiegende Teil der 
organischen Überreste aus den verschiedenen Körperteilen von Crinoiden 
besteht und es erscheint inm unmöglich in denselben Trilobiten oder gar 
eine bestimmte Art zu erkennen, gerade so, wie die zahlreichen Bruch- 
stücke der Brachiopoden nicht bestimmt werden können. 

Das in Rede stehende Fossil ist leider ebenfalls ziemlich defekt. 
Es fehlt namentlieh der grössere Teil des Kopfschildes, wie auch die 
rechte Seite des Rumpfes und Schwanzschildes. Die beiden letzteren 


x Die Absehrift des Manuskriptes im Besitze des Herrn Oberbergrates 
ÁLEXANDER GESELL. 

xx Bericht über die Übersichtsaufnahmen etc.; Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. 
1859, Bd. X, p. 554. 


410 VILMOS ILLÉS 


konnten gut rekonstruiert werden, das Kopischild weniger, aber doch so 
weit, dass die Zugehörigkeit dieser Form zur Untergattung Griffithides 
PoRrrock mit ziemlicher Sicherheit entschieden werden konnte. 

Bei dem Vergleiche unserer Form mit den auslándischen Trilobiten 
finden wir dieselbe der Art Griffithides verrucosus GEMELLARO ühnlich. 
S0 stimmt die Kontur des Pygidiums, das Verhültnis zwischen Lüánge und 
Breite desselben und die Zahl der Segmente vollkommen überein. Das 
Kopischild aber, auf welehem die für GEMELLAROS Art charakteristische 
Nackenfurche fehlt, erinnert mehr an Griffithides (Phillipsia) seminiferus 
PnHinuips.X Von beiden weicht sie aber in der Höhe und der Form ihrer 
Pleuren und des Schwanzbildes ab. Nachdem es mir nicht gelang meine 
Form mit einer beschriebenen, in der mir zur Verfügung gestandenen Lite- 
ratur auffindbaren Art zu identifizieren, beschreibe ich dieselbe unter dem 
Namen Griffithides Dobsinensis und gebe im Nachstehenden ihre kurze 
Charakteristik . 

Der Körper dürfte verlángert oval gewesen sein. Von dem Kopt- 
schild ist nur der Nackenring und ein kleiner Teil der Glabella vorhan- 
den, aus welchen — wie bereits erwáhnt — mit Heranziehung des Thorax 
und Pygidiums die Zugehörigkeit unseres Exemplars zur Untergattung 
Griffithides FY mit ziemlicher Sicherheit hervorging. 

Die Glabella ist gross und birnenförmig, die bei den Phillipsien 
. vorhandenen kurzen ONuerfurchen fehlen. Auch die von der Glabella ge- 
trennten Basalloben konnten nicht beobachtet werden, da das Fossil an 
der hinteren Ouerfurche, welche die Basallobe gegen die Glabelle begrenzt, 
zersprungen ist. So viel ist aber doch noch zu erkennen, dass dieselben 
ursprünglich vorhanden waren. Der Occipitalring, welcher von der Gla- 


bella durch eine ziemlich breite Nackenfurche getrennt wird, ist breit 


und gewölbt. 

Der Thorax, welcher aus neun Segmenten zusammengesetz ist, er- 
scheint ziemlich zusammengedrückt. Die scharf begrenzte Achse, deren 
Ouerschnitt parabelförmig ist, weist eine grössere Breite auf, als die 
Seitenteile, die einzelnen Segmente sind oben etwas vorgebogen, u. zw. 


k GAETANO GIORGIO GEMELLARO: I crostacei dei calcari com fusulina ete. in 
pdoilia.. 1890 /p.. 125 Tat gsebüg 6—127 
Memoria estratta dal Tomo VIII, Serie III, No. 1 della Societa Italiana 
delle Science. (Detta dei XL). 
JOHN PHruurps: Illustrations of the Geology of Yorkshire. 1836 und 
HENRY WoopwaARD: A monograph of the British Carboniferous Trilobites. 
1883—1884. (The paleontographical Society.) In letzterem Werke ist auch die übrige 
einschlágige Literatur aufzufinden. 
kk PoRTLOCK: Geol. Rep. Londonderry. 1848, p. 310. 
ANTHONY W. VoGpEs: The Genera and Species of North American Carbo- 
niferous Trilobites. Annales of the New-York Academy of Sciences. Vol. IV— ete. 


DIE ERSTE IN UNGARN GEFUNDENE TRILOBITE. 411 


am Vorderteil des Körpers mehr, als hinten. Die üusseren und inneren 
Teile der Pleuren bilden vorne einen nahezu 909-igen, hinten einen etwas 
grösseren Winkel. Durch die so entstandene Kante werden die einzelnen 
Pleuren und damit beide Seitenteile in zwei Teile zerlegt, wodurch der 
ganze Körper eine charakteristische Form erhült. Auf dem inneren Teil 
der Pleuren befindet sich eine tiefe Furche, die bei der Achse am brei- 
testen und tiefsten, auf dem Knie aber, wo sie auskeilt, etwas nach hinten 
gebogen ist. Von dieser Furche wird der innere Teil der Pleuren in zwei 
Teile geteilt. Der vordere, welcher auf die Achse vertical steht, ist breiter 
und höher und wird unter der Beuge gleichmássig dicker ; der hintere ist 
in den oberen ? 5 des öusseren Teiles noch sichtbar. Unter dem Knie 
sind die Pleuren erst nach hinten, dann nach vorne gebogen und auf 
dem vorderen Teil der so entstandenen Ausbuchtung glatt, wodurch das 
Einrollen des Tieres erleichtert wurde. 

Die Kontur des Pygidiums ist nahezu halbkreisförmig; dasselbe ist 
sehr gewölbt und seine Breite verhált sich zur Lánge, wie 7 : 5. Der Rand 
bildet einen Umschlag, der vorne schmüler und steiler ist, als hinten. 
Die Achse besteht aus 10 Ringen, die oben nach vorne gebogen sind. 
Die einzelnen Ringe erheben sich hinten plötzlicher als vorne, wodurch 
es scheint, als ob sie dachziegelartig die hinteren bedecken würden. Die 
Ringe sind gegen den Umschlag, besonders an den Seiten der Achse 
immer mehr und mehr verwischt. Auf den Seitenloben, die vorne gewölb- 
ter sind als binten, befinden sich 7 Rippen. Auf der ersten derselben ist 
nicht nur auf dem inneren, sondern auch auf dem üusseren Teil je tine 
Furche sichtbar, áhnlich wie auf dem inneren Teil der Pleuren, welche 
die Rippen sowohl oben, als unten in je zwej sich gabelnde, aber ins- 
besondere in der Náhe der Achse nicht entfernt stehende Teile scheidet. 
Der vordere und breitere derselben erstreckt sich von der Achse in glei- 
cher Breite bis zur Kante, wo er breiter wird um gegen den Umschlag 
wieder allmáhliech schmáler zu werden. Nachdem die Furchen auf der 
Kante endigen, unterscheiden sich die beiden, durch dieselben hervor- 
gerufenen Teile nur dadurch, dass der hintere niederer ist. Nach hinten 
sind die Furchen mehr und mehr verwischt, so dass die letzten Rippen 
bereits einfach sind. 

Die Pleuren hören auf dem Umschlag nicht ganz auf. sondern er- 
strecken sich kaum wahrnehmbar bis gegen die Mitte desselben. wodurch 
er —. aber nur aus einer gewissen Richtung betrachict — guerges reift 
erscheint. Hine Ausnahme bildet nur die erste Rippe, deren vorderer, 
dickerer Teil noch frei ist, wáhrend ihr hinterer Teil aber bereits in den 
Umschlag föllt, sich jedoch besser hervorhebt, als die übrigen. 


Földtani Közlöny. XXXII. köt. 1902. 28 


412 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


GESELLSCHA FISAUSFLUG DER UNG. GEOLOGISCHEN GESELL- 
SHAFT ZU DEN SZEPESER KLIPPEN UND IN DIE HOHE TATRA. 


[6—13. September 1902.] 


Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK.? 


Es sind dies zwei der wunderbarsten Partien des mit Naturschön- 
heiten so reich gesegneten Oberungarns, welche heuer das Ziel des von 
der ung. Geologischen Gesellschaft arrangierten Gesellschaftsausíluges 
bildeten. Nachdem man sich am 7. September in Kassa zusammengefun- 
den hatte, wurde die Reise über Lubotin nach Ó-Lubló angetreten, von 
wo es nach Koronahegyfürdő ging. In das Nagy-Lipniker Tal gelangt, 
erschloss sich dem Auge der Wanderer das herrliche Panorama des Kalk- 
klippenzuges Aksamita (841 m), Naplasni (891 m), der sich mit seinen 
etliehe hundert Meter hohen, bizarr geformten Kalkwánden aus dem 
niederen neokomen und alttertiáren Niveau des Tales erhebt. Auch 
wurde noch im Haligoczer Tale der Kontakt zwischen den alttertiáren 
und neokomen Sandsteinen und Schiefern in Augenschein genommen, 
worauf Prof. V. UHLIa brieflieh aufmerksam gemacht hatte. Am 8. Sep- 
tember wurde eine Flossfahrt auf dem Dunajec unternommen, um den 
Piennindurchbruch zu sehen. Hs ist dies das Centrum jenes 14 Meilen 
langen und kaum !/4 Meile breiten Zuges zwischen Rogoznik (Galizien) 
und Szeben (Komitat Sáros), aus welchem nicht weniger als 2000 Klippen 
mit reicher Gliederung, angefangen vom unteren Dogger bis hinauf zum 
oberen Tithon, emporragen. Der Piennin im engeren Sinne selbst besteht 
in dem Durchbruch des Dunajec aus einer miáchtigen Falte gefalteter 
Tithonkalke, in deren Synklinale ein breiter Neokomsechiefer- und Sand- 
steinzug eingeklemmt ist. f 

Sodann wendete sich die Gesellschaft nach Barlangliget, von wo 
man am 9. September bei regnerischem Wetter die Zone des Muschel- 
kalkes, die bunten Keuperschiefer und den Nummulitenmergel im Bélaer 
Tal gegen Zsgyár guerte, — nachmittag dagegen wurde die Bélaer Tropf- 
steinhöhle besucht. Am 10. September stattete die Gesellschaft dem da- 
mals vielgenannten und seither für Ungarn leider verlustig erklárten 
Halas-See (Fischsee) und Meerauge, einen der lieblichsten Punkte der 
Tátra, einen Besuch ab. Am Morgen des 11. Septembers übersiedelten die 


X Auszug aus dem Berichte des Autors in der Hachsitzung der ung. Geol 
Gesellsch. am 5. November 1902. 


GESELLSCHAFTSAUSFLUG IM JAHRE 1902. 4153 
Ausflügler nach Ó-Tátrafüred. Daselbst erregte besonders die treppen- 
förmige Ausbildung des Kis-Tarpataker Tales das Interesse derselben, 
mit seinen wiederholt auftretenden Seeschwellen und den Moránenresten 
des einstigen in allmáhlichem Rückzug begriffenen Gletschers. 

Am folgenden Tag (12. September) wurde der Rest des Program- 
mes erledigt, indem sich die Gesellschafit nach Csorbafürdő begab, wo 
dieselbe zwischen Hági und Csorba die den Fuss des Granitgebirges 
in grosser Máchtigkeit bedeckenden Moránen am besten zu sehen bekam. 
Zwischen den Menguszfalvaer und Popráder Büchen erhebt sich die 
miáchtig aufgestaute Gufferlinie, welche die einst aus zwei Richtungen 
sich heraberstreckenden Gletscher noch ein betráchtliches Stück abwárts 
von einander getrennt hat. Vom Popráder See wanderten die Ausflügler 
nach Csorbafürdő und statteten dem von schönen Fichtenwáldern um- 
gebenen Csorbaer-See, dieser Perle der südlichen Tátra, einen Besuch 
ab. Derselbe ging durch die Intervention des ung. Ackerbauministers, 
IGwaz v. DARÁNYI, vor Kurzem in den Besitz des ÁArars über und verlautet, 
dass der Minister Alles aufzubieten gedenkt, um diese reizende Hoch- 
gebirgsgegend, deren Gleichen sich nicht so leicht findet, in die Reihe 
der europáischen Erholungsorte ersten Ranges zu erheben. Am 13. Sep- 
tember wurde sodann die Heimreise angetreten. 


LITERATUR. : 


(1.) Dr. 0. BozrrGER : Zur Kenntnis der Fauna der mittelmiocánen Schich- 
ten von Kostej im Krassó-Szörényer Komuitat. (Verhandlungen und 
Mitteilungen des Siebenbürgisehen Vereins für Naturwissenschaften 
zu Hermannstadt. I. Teil in Bd. 46 [18961] p. 49—66; II. Teil in Bd. 
51 [1901] p. 1—186. Deutsch.) 


Fremd ist der Name des Autors und fremd der Name der Zeitschrift, 
in welcher dieses grosse Werk erschienen ist, trotzdem die wunderbaren Fos- 
silien, die Dr. 0. BoErTrGER, Professor in Frankfurt a/M., in demselben auf- 
gearbeitet hat, von einem Ungarn auf ungarischem Boden gefunden wurden. 
Dieser paláontologisehe Schatz, welehen KARL BRANDENBURG, kgl. ungarischer 
Oberingenieur in Szeged, dem genannten Frankfurter Professor überliess, 
wurde bei. dem Bau des Kostejer Tunnels der neuen Bisenbahnlinie Maros- 
illye—Lugos aufgedeckt. 

Im verflossenen Sommer besuchte ich zu wiederholten Malen die Gegend 
von Lapugy und Kostej und habe Gelegenheit gehabt die bedauerliche Wahr- 
nehmung zu machen, dass das Sammeln an diesen weltberühmten Fundorten 
ein überaus schwieriges ist, teils infolge der natürlichen Hindernisse, zum Teii 
aber auch dadurech, dass die Bewohnerschaft hiefür keinen Sinn hat. Und 

285 


414 LITERATUR. 


nun, da durch einen günstigen Zufall diese Fossilienlagerstátte von einem 
michtigen Tunnel durchschnitten wurde, wanderten die tausend und aber- 
tausend Fossilien doch in das Ausland, um dort aufgearbeitet zu werden. Für 
den ungarischen Geologen, welcher im DLaufe der Landesaufnahmen in die 
Umgebung von Kostej gelangen wird, oder den Paláontologen, der für die 
ungarischen Museen Sammlungen anstellt, bleibt nur mehr die Nachlese dessen 
übrig, was der deutsche Gelehrte nicht mitnehmen wollte oder konnte. Vom 
Standpunkt der Wissenschaft ist es ganz nebensüchlich, ob dieses Werk einer 
deutschen oder ungarischen Feder entfloss, ja es ist sogar von grossem 
Vorteil für dieselbe, dass das Material von Kostej in die Hánde eines vor- 
züglichen Specialisten gelangte und infolge dessen die paláontologisehe Lite- 
ratur mit einem epochemachenden Werk bereichert wurde. Als Ungarn aber 
sehmerzt es mich, dass dieses reiche Material in das Ausland gelangte und 
dass dieser wissenschaftliche Schatz nicht von einem ungarisclen Forscher 
aufgearbeitet wurde. 

Doch nicht hievon, sondern von dem Werke selbst habe ich zu referie- 
ren. Das Werk BozrragEgs besteht aus zwei Teilen. Im Titel des ersten 
Teiles steht nach Kostej cim Banat, zu lesen, was aber vom Verfasser im 
zweiten Teil mit der Bemerkung, dass die Benennung cBanatv vom staats- 
rechtlichen Gesichtspunkte unzulássig ist, auf sim Krassó-Szörényer Komitat, 
richtiggestellt wird. Beide Teile sind in dem Jahrbuch des Siebenbürgischen 
Vereines für Naturwissenschaften zu Hermannstadt,X der erste 1896, der 
zweite 1901 erschienen. 

Jene miocene Bucht, deren Fossilien bisher hauptsáchlich von dem 
Fundort bei Felső-Lapugy bekannt waren, liegt an der Grenze der Komitate 
Krassó-Szörény und Hunyad, am rechten Ufer der Maros, zwischen den Ge- 
meinden Lapugy, Pánk, Holgya und Kostej. Als 1896 der Bau der Flügelbahn 
Marosillye—Lugos in Angriff genommen wurde, führte man zwischen Holgya 
und Kostej durch den 265 m hohen Grenzrücken der Wasserscheide einen 
Tunnel. Der aus demselben zu Tag beförderte Ton enthilt eine riesige Masse 
von Fossilien. Bei dieser Gelegenheit war es, als Prof. BoErrgER mit dem 
Direktor des Nagyszebener Museums M. v. Krmaxkowrcz die Lokalitát zum ersten 
Mal besuchte, wo sie Oberingenieur K. BRANDENBURG mit Fossilien versah. 
Dieses Material bebandelt BoErrGER im ersten Teil seines Werkes, in wel- 
chem die Fauna zweier Fundorte zusammengestellt worden ist. Von dem 
einen, am westlichen Tunnelausgang gelegenen, werden 49 Schnecken-, 1 Pte- 
ropoden-, 1 Cephalopoden-, 1 Korallen- und 12 Muschelarten beschrieben; 
von dem anderen Fundort hingegen 108 Schnecken-, 13 Muschel-, 2 Korallen- 


k Sogar das kais. u. kgl. gemeinsame Heer bedient sich bereits der amt- 
lichen ungarischen Schreibweise der Ortsnamen, nur der naturwissensechaftliche 
Verein in Nagyszeben vermag sich von der Benennung Hermannstadt nicht los- 
zusagen, wührend doch derselbe heuer das Jubilüum seines bereits fünfzigjührigen 
Bestandes gefeiert hat. In dem 1902 gedruckten Jahrbuch fand ich nicht ein ein- 
ziges Mal den Namen Nagyszeben. Warum wohl das ungarische Idiom gerade zu 
diesem ausgezeichneten wissenschaftlichen Verein so spüt gelangt? ! 


LITERATUR. 415 


und 2 Foraminiferenarten. Auf diese Arbeit beruft sich bereits Prof. A. KocH 
im II., vor unlanger Zeit erschienenen Teil seines Werkes: Die Tertiár- 
bildungen des Beckens der siebenbürger Landesteile und vergleicht auf 
p. 151 die Fauna von Kostej mit der von Felső-Lapugy. Er gelangt hiebei 
zu dem Resultate, dass zwischen den Molluskenfaunen der beiden Fundorte 
eine grosse Ahnlichkeit herrscht, nur spielen in der Fauna von Kostej die 
Muscheln eine viel grössere Rolle, als in der von Lapugy. 

Im zweiten Teil seines Werkes befasst sich BoETTGER beinahe aus- 
sehliesslich nur mit Schnecken, deren grösster Teil aus der Sammlung vom 
Jahre 1899 stammt. Im Herbste dieses Jahres hatte sich Prof. BozerrgER von 
Frankfurt a/M. nach Siebenbürgen begeben und die Umgebung von Kostej 
ziemlich ausgebeutet. Seine Sammlung erfuhr überdies besonders dadurech 
eine wesentliche Bereicherung, dass Oberingenieur K. BRANDENPRURG seine 
eigene Sammlung dem Professor zum Geschenk machte. Ausserdem übergab 
er ihm einen Situationsplan und die Beschreibung süámtlicher fossilführen- 
der Aufsechlüsse. Derselben ist zu entnehmen, dass in den tieferen Graáben 
hauptsáchlich plastiscehe Tone vorhanden sind, die in den höher gelegenen 
Teilen sandig werden. BoErTTGER skizziert sodann die Resultate seiner müh- 
samen und grundlegenden Arbeit. Von 570 Arten der miocenen Gastropoden 
sind nicht wenige die Vorláufer der rezenten Formen des Mittelmeeres und 
zahlreiche Arten mit diesen auch identiseh. Aber auch eine sehr erhebliche 
Anzahl von Gattungen und Arten wurde in der Fauna von Kostej angetroffen, 
die im Mittelmeer jetzt fehlen. Von tropischen und ostasiatiscehen Gattungen 
ist eine ganze Reihe in den miocenen Schichten von Kostej vorhanden, so 
Oliva, Ringicula, Voluta, Phos, Rostellaria, Ficula, Metula, Fasciolaria, Lati- 
rus, Sigaretus, Niso, Oscilla, Stossichia, Scaliola, Alaba, Neritopsis, Narica, 
Modulus, Oxystelle und Cryptoplax. Das tropische Element herrscht denn 
doch ganz erheblich vor, wenn auch meist nur in kleineren Arten. Aber schou 
die grosse Anzahl von Conus-, Ancillaria, Mitra- und Terebra-Arten, von 
Ranella und Cancellaria, von Pyramidella, Syrnola, Triforis, Rissoina, Tino- 
stoma usw. und der überraschende Reiehtum an kleineren Pleurotomiden 
(áhnlich wie etwa heute an den Philippinen) lüsst die höheren Temperatur- 
verháltnisse des damaligen Meeres und seine weitere Ausdehnung nach 5 
hin vermuten. Wáren wir in der Kenntnis der Kleinfauna des Roten Meeres 
schon weiter, so würden sich namentlich in der dortigen Kleintierwelt Ana- 
logien und Übereinstimmungen mit den Resten von Kostej finden. So musste 
sich Verfasser damit begnügen, mit den Philippinen und Südjapan Vergleiche 
zu ziehen, da von hier in den deutsehen Sammlungen mehr und besseres 
Vergleichsmaterial vorliegt. 

Die Anordnung der Arten geschah nach BELLARDI-SAccos wichtiger, in 
Torino erschienenen Arbeit: I Molluschi dei terreni terziarii del Piemonte e 
della Liguria, die 1897 den Abschluss für die Gastropoden erreicht hat und 
die bei der nahen Verwandtschaft oder vollkommenen Übereinstimmung der 
Galtungen und Arten als Nachschlagebuch auch für das südungarische Miocen 
in erster Linie zu Rate zu ziehen war. Die Bucht von Piemont und Ligurien 
hat zur Miocenzeit in einigem Zusammenhang mit dem Becken des sieben- 


416 LITERATUR. 


bürger Landesteiles gestanden. Von sonstigen Tertiárfundorten ist das Kostej 
benachbarte Felső-Lapugy, von dem Verfasser ebenfalls reiches Material be- 
sitzt, eingehend zum Vergleiceh herangezogen worden, wührend Bujtur, das 
derselbe wohl vollstándiger besitzt, wie irgend eine andere paláontologische 
Sammlung, sehr zurücktritt, weil seine reichen Vorráte von dort noch nicht 
gesichtet wurden. Überdies zog Verfasser Miocenmollucken von Soós, Baden, 
Westfrankreich und lebendes Material aus dem 6 Mittelmeer und der Adria 
zum Vergleiche heran. 

Sodann werden 570 Schnecken- und 5 Brachiopoden-Arten aufgezühlt, 
resp. beschrieben, Von den sich auf mehrere Hundert belaufenden neuen 
Arten mögen hier folgende stehen: Conus wagneri, Nassa banatica, Murexc 
kostejanus,  Fusus  kostejanus, Gancellaria brandenburgi, Drillia etelkac, 
Mangilia brandenburgi, Rhaphitoma halavátsi, Natica kostejana, Scalaria 
loerentheyi, Pliciscala transsylvamica, Eulima halavátsi, Pyrgulina unica, 
Turbomwilla hungarica, Solarium berthae, Cerithium evae, Triforis impera- 
trix, Cerithiella kostejana, Sandbergeria denscsulcata, Lacuna banatica, Al- 
vania brachia, Microliotia nov. gen. (Rissoidarum) brandenburgi, Pseudo- 
noba nov. gen. (Rissoidarum) peculiaris, Scaliola semperi, Alaba elata, Ris- 
soina neriniformis, Hydrobia peregrina, Mathilda praeclara, Geganmia bana- 
tica, Vermetus sexcarinatus, Narica transsylvanica, Gollonia globuliformis, 
Gibbula renatae, Gyclostrema kostejanum, Tinostoma microdiscus, Adeorbis 
torniformis, Propilidium circulare, Gocculina miocaenica, Actacon subpun- 
ctulatus, Bulla bitaemiata, GCylichnina parangistoma. Von Pteropoden ist 
Vaginella austriaca KirrL., von Brachiopoden Megathyris praecursor n. sp., 
Cistella cistellula 5. Woop., Cistella subcordata n.-sp., GCistella subcuneata, 
n. sp. und Crania subrostrata n. sp. in der Fauna von Kostej vorhanden. 

Zum Schlusse sei erwáhnt, dass Verfasser die Diagnose sümtlicher 
neuer Arten in schöner lateinischer Sprache gibt. Es ist aber bloss die Be- 
sehreibung der Arten vorhanden, die Abbildungen derselben sind noch nicht 
erschienen. Die Zeichnungen söámtlicher neu aufgestellter Arten wird Ver- 
fasser im Laufe des nüchsten Jahres, zugleich mit der Beschreibung der Zwei- 
schaler im dritten Teil seines Werkes veröffentlichen. Dr. KaáRL Parr. 


(2.) Dr. CzrgRBusz Géza: BazBI ApoRJáN Egyetemes földrajza. V. kötet, 
első rész. Az Alpok és Kárpátok hegyvidéke. (ApRIAN BarBrs Allge- 
meine Geographie. Band V, 1. Teil. Die Gebirgsgegend der Alpen und 
Karpaten.) Nagy- Becskerek. 1899. 


Dr. G. Czimpusz hat mit der Übertragung in das Ungarische dieses 
deutschen Werkes eine grosse Aufgabe auf sich genommen, deren Lösung 
durch den Umstand, dass die Barsische Geographie trotz ihrer neuen Auflagen 
in vieler Hinsicht der Verbesserung bedarf, wesentlich ersehwert wird. Im 
V. Band befasst sich Verf. mit den geologisehen Verhültnissen Ungarns. Mit 
grossem Fleiss wurde die diesbezügliche Literatur gesammelt und schon die 
grosse Menge der zilierten Arbeiten bildet ein unvergüángliches Verdienst des 
Verf. Die Irrtümer, welchen wir in diesem Werke begegnen, dürfen nicht 
ganz auf Rechnung des Verf. gestellt werden, in vielen Füllen ist der Übel- 


LITERATUR. 417 


stand in den, trotz der zahlreichen ungarischen Gelehrten für Geologie und 
Geographie, heute noch nicht korrigierten, veralteten Ansichten, die in der 
heimatlichen Literatur noch immer vorhanden sind, zu suchen. Es finden 
sich aber auch prinzipielle Irrtümer, die Verf. umgehen hütte können. Trotz- 
dem muss das Werk mit voller Anerkennung empfangen werden, umsomehr, 
da es den ersten Versuch bildet, die Literatur der modernen Geologie Ungarns 
zusammenzufassen. 


(3.) Dr. CiRBusz Géza: Magyarország a XX. század elején. (Ungarn zu 
Beginn des XX. Jahrhunderts.) Temesvár. 1902. 


Die geotektoniscehen und orohydrologisehen Beschreibungen des vorher 
kurz besprochenen Werkes wurden vom Verf. in einem zweiten Werke zur 
Geographie Ungarns ergánzt. Hier kann nur die der geographischen Charak- 
teristik als Grundlage dienende geologische Beschreibung erörtert werden. Es 
ist eine erfreuliche Tatsache, dass Verf. als Grundlage der geographischen 
Beschreibung die Tektonik sowohl in diesem, als auch im ersteren Werke 
wühlte. Bezüglich des geologischen Teiles erhalte ich meine über das vorherige 
Werk geüusserten Bemerkungen aufrecht und bemerke nur noch, dass der 
orotektonische Teil aus demselben übernommen wurde. Jene Teile des Werkes, 
die sich auf eigene Beobachtungen und Erwágnngen oder auf gründlichere 
Arbeiten stützen, wie z. B. die wirklich ausgezeichnete Beschreibung des 
grossen Alföld, welche als grundlegend für die ferneren Forschungen bezeich- 
net werden muss, sind besonders wertvoll. E. v. CHOLNOKY. 


(4.) THourna, FR.: Die sogenamnnten Grauwacken- oder Liaskalke von 
Theben-Neudorf (Dévény- Ujfalu). Mitt. d. Ver. f. Arz. u. Nat.-Wiss. 
Jg. 1901, pp. 23—30. Pozsony 1902. Deutsch. 


In dem Kalke von Dévény-Ujfalu — der bisher als Grauwacken- oder 
Liaskalk bekannt war — kommen Crinoidenreste vor, die unzweifelhaft zu 
den triadischen FEncrinus-Arten gehören. Überdies wurde in demselben auch 
ein kleiner Saurichthujs-Zahn gefunden, der mit dem im Muschelkalk von 
Bayreuth vorhandenen Saurichthys -apicalis eine grosse Ahnlichkeit besitzt. 
Die Gattung Saurichthys ist bisher nur aus der Trias bekannt und ist daher 
der in Rede stehende Kalk nicht zur Lias sondern zur Trias zu rechnen. 

; M. v. PÁLFY. 


(5.) Jahresbericht der kgl. ung. Geologischen Anslalt für 1859. Budapest, 
1901. 163 Seiten, ung. und deutsch. 
Böcxn JoHanxy : Direktionsbericht. 28 S. 


Diesem Berichte, welcher über die vielseitige Tátigkeit der ung. (Geo- 
logischen Anstalt Rechenschaft gibt, entnehmen wir, dass in dem genannten 
Jahre 145133 Km? orogeologiseh, 20-14 Km? montangeologisch und 98174 Km? 
agrogeologisch aufgenommen wurden. Ausserdem hat sich die Anstalt beson- 
ders mit der Lösung von hydrologischen Aufgaben befasst. Ferner wird noch 
erwaáhnt, dass die ung. Geologische Anstalt im Herbste 1899 ihr neues Heim, 
das Palais auf der Stefanie-Strasse 14 bezogen hat und sehliesslieh, dass in 


418 LITERATUR. 


diesem Herbste ein 7 m langer, vollstándig erhaltener Balneopteride aus dem 
miocenen Tegel von Borbolya (Kom. Sopron) als Geschenk eingelaufen ist; 


PosEwirz THEopoR : 1. Die Umgebung von ÖOkörmező. 13 S. 


Das begangene Gebiet ist eine Hochgebirgslandschaft, die in der 1340 m 
hohen Mencsil-Kuppe und dem 1425 m hohen Smerek-Rücken seine höchsten 
Punkte erreicht. Der bedeutendste Wasserlauf der Gegend ist der Nagyág- 
Fluss, der sich in der Náhe von Huszt in die Tisza ergiesst. Dieses im Ko- 
mitat Máramaros gelegene Gebirge wird aus alttertiáren Gesteinen zusammen- 
gesetzt, die in parallelen NW-liehen Zügen dahinziehen mit vorherrsehend 
strozolkaartiger Entwicklung, námlich mit krummschaligen, feinglimmerigen, 
sandigen Schiefern, die oft von Kalkspatadern durchsetzt sind und an den 
Oberflichen Hieroglyphen zeigen. Dieselben sind in hohem Masse gefaltet 
und treten zwischen denselben stellenweise grauliche Mergelschiefer und 
Meniliteinlagerungen auf. 

2. Anhang. Die Hernádenge zwischen Márkusfalva und Szepcs-Olaszi 
im Komitate Szepes. 

Zwischen den Talweitungen von Márkusfalva und Szepes-Olaszi durch- 
fliesst der Hernád-Fluss eine zum Teil von Triaskalk, zum grössten Teil 
jedoch von tertiáren Konglomeratgesteinen gebildete Talenge. Diese Konglo- 
merate bilden die üáltesten Lagen des Tertiárs dieser Gegend und bestehen 
grösstenteils aus grünen Devouschiefergeröllen. Sie liegen überall über dem 
Triaskalk und den rothen Werfener Schiefern. 


PárrY Moxiz v.: (reologische Verháltnisse des Aranyos-Thales in der 
Umgebung von Albák und Szkerisora. 22 8. 

Das besehriebene Terrain gehört fast aussehliesslich zum Flussgebiet 
des Aranyos und seine Hauptwasserader ist der Nagy-Aranyos. Das Grund- 
gebirge wird gebildet von kristallinisehen Schiefern der mittleren ( Biotitgneis 
und granathültige Muscovitgneise) und Schiefern der oberen. Gruppe (Phyllite, 
Amphibolite, Amphibolgneise)  Darüber folgen Ouarzite und Breccien der 
unteren Dyas (?), ferner Conglomerate, Thonschiefer und Felsitporphyre der 
oberen Dyas. (?) Oberhalb Albák durchsehneidet das Aranyos-Thal einen 
15 Km breiten Kalkzug, welcher, sowie auch noch einige kleine Parallelzüge, 
in Anbetracht seiner Lagerungs- und Ausbildungsverhültnisse als mit den 
bereits in den vorhergehenden Jahren angetroffenen Guttensteiner Kalken des 
Trias-Systemes identisch erachtet wird. Über den Dyasschichten liegen schliess- 
lich sehwarze phyllitartig glánzende Thonschiefer, die auf Grund eines Inoce- 
ramusfundes zur oberen Kreide gestellt werden. 

Als eruptive Gesteine werden angeführt: Granit aus dem Ouellgebiet 
der Hideg-Szamos und Felsitporphyr als parallele Lager zwischen den Kon- 
glomeratschichten der oberen Dyas. 

Das Streichen der Hauptmasse des Gebirges ist eim NO—SW-liches und 
erscheint dasselbe infolge eines von 50 herkommenden Schubes parallel die- 
ser Richtung gefaltet und verworfen. 


LITERATUR. 419 


Rorn v. TEreGp, LupwiG: Die Aranyos-Gruppe des siebenbürgischen 
Erzgebirges in der Umgebung von Nagy- Oklos, Bélavár, Lunka und 
Alsó-Szolcsva. 17 5. 


Aufgenommen wurde im Komitat Torda-Aranyos jener Theil des Aranyos- 
Tales, welcher zwischen der Mündung des Nagy-Oklos-Tales und der Ort- 
sehaft Brezest gelegen ist. Die Züge behalten auch hier die im östlicheren 
Teil des Gebirges beobachtete NNO—SSW-liche Streichrichtung bei. Als 
tiefstes Glied des Grundgebirges wurden kristallinische Schiefer und zwischen 
denselben eingelagert zwei müchtige Züge kristallinsschen Kalkes beobachtet. 
Die Schiefer bestehen aus sericitischen, chloritisehen und graphitischen Schie- 
fern und zum Teil auch aus echten Konglomeraten, zufolge dessen die ganze 
Serie als der jüngsten Gruppe der kristallinischen Schiefer und als offenbar 
einstig sedimentüren Ursprunges betrachtet wird. 

Östlich von Lunka erscheint ein Felsklotz, der aus Hornstein-führenden 
Kalkstein besteht, in dem Reste von Perisphincten und an anderer öStelle 
auch Diceraten gefunden wurden, auf Grund welcher der in Rede stehende 
Kalk als zum Tithon gehörig angesprochen wurde. Ferner ziehen von NNO 
gegen SSW durch das besehriebene Gebiet oberkretaceische Ablagerungen, die 
sich durchwegs über den kristallinischen Schiefern befinden. Es sind dies 
vorwiegend mergeliger Schieferton und konglomeratische Mergelschiefer und 
gegen das Liegende des steil aufgerichteten Schichtenkomplexes auch glim- 
merige Sandsteine und zu unterst unmittelbar über den kristallinisehen Schie- 
fern ein grobes Konglomerat von Gesteinen des Grundgebirges. Im glimme- 
rigen Sandstein wurden die Abdrücke von Glauconia (Omphalia) Kefersteimi 
Müxsr. sp. gefunden. Bei Felső-Szolcsva kommen in dieser Schichtenreihe 
auch Spuren eines unreinen Kohlenflötzes vor. 

Altere Eruptivgesteine kommen lagerartig unter den Tithonkalken vor, 
wáhrend das Gebiet der oberkretaceischen Ablagerungen von Biotit-Daciten 
durehbrochen wird. 

Hochliegende Schotterterrassen im Aranyos-Thale sind diluvial und 
führen Gold, das in früheren Zeiten gewaschen wurde. 


Hanavárs Junius : Geologische Verhültnisse in der Umgebungy von Ó-Sebes- 
hely, Kosztesd, Bosoród, Ó - Bereltye (Com. Hunyad). 5 5. 

Das begangene Gebiet liegt östliceh vom Unterlaufe des Strigy-Flusses 
und gehören seine östliehen Teile mit ihren 1265 und bis 1442 m hohen 
Kuppen bereits dem Hochgebirge von Szászváros an. Der geologisehe Bau 
dieses Gebirges hüngt mit seiner orographischen Gliederung enge zusammen. 
Wahbrend nüámlich das höhere Gebirge aus kristallinisehen Schiefern, das 
Hügelland dagegen aus mediterranen Sedimenten besteht, ist die am Fusse 
des letzteren sich hinziehende Schotterterrasse diluvial, wáhrend das Inunda- 
tionsgebiet das Alluvium darstellt. 

Die kristallinischen Sehiefer gehören sömmtlich der mittleren Gruppe 
an und bestehen aus klein- oder grosskörnigen Muscovit-Biotit-Gneisen, Zwi- 
schen denen Pegmatite und sogar auch ein müchtig entwickelter Granitgneis 


490 LITTERATUR. 


zu finden ist. Südlich von Ó-Sebeshely werden Biotitgneise von einem 2 m 
müchtigen Ouarzporphyr-Dyke durchbrochen, der, wie die Gneisbünke selbst, 
mit 509 nach 112k einfüllt. FR. SCHAFARZIK. 


SCHAFARZIK Fgasz: Die geologischen Verhültnisse der §5-lichen Umge- 
bung von Bukova, und Várhely. 11 S. 


Das geologisch aufgenommene Gebiet liegt an der Grenze der Komitate 
Krassó-Szörény und Hunyad, südlich von der Strassenlinie Karánsebes—Hát- 
szeg, resp. südlieh vom Bisernen Thor-Pass. Vom orographischen Standpunkt 
kann dieses Gebiet kurz als die N-liche Abdachung des Vurvu Petri-Gebirges 
bezeichnet werden, das mit der Kuppe des Vu-Petri selbst bis zu 2199 m 
Höhe ansteigt. Geologisceh betrachtet bildet dics Gebiet einen ergánzenden 
Teil des bereits früher begangenen Retyezát-Gebirges. 

Die Gegend des Vu-Petri besteht aus kristallinischen Schiefern der 
mittleren Gruppe, namentlich aus Muscovitgneisen, zwischen die ein mách- 
tiger Orthogneis- (Augengneis)- Stock eingekeilt ist. Nördlich ist diesem Ter- 
rain mit W—0-lichem Streichen eine ziemlich breite Zone von Schiefern der 
oberen Gruppe vorgelagert, die namentliech aus Phylliten, sericitischen Phylli- 
ten und grünen Schiefern besteht. Diese Zone bildet gleichzeitig den Steil- 
rand gegen die W—0-liche Bisztra-Depression, in welcher sich besonders um 
den Eisernen Thor-Pass herum, grobe Kreide-Konglomerate abgelagert haben, 
dieselben Schichten, die von Baron FRaxz v. Nopcsa jun. als Szent-Péterfalvaer 
Schichten in die Literatur eingeführt worden sind und die bei Zajkány auch 
Kohlenspuren enthalten. 

0-liceh und W-lieh des Eisernen Thor-Passes kommen endlich, ohne mit 
einander zusammen zu hüngen, mediterrane Schichten vor, die bei Várhely 
durch marine Petrefakten ausgezeichnet sind. Bei Bauczár befindet sich in 
demselben ein metermáchtiges Kohlenflötz. 

Diluviale und alluviale Schotterablagerungen begleiten besonders die 
beiden Gebirgsflüsse Bisztra und Zajkány. MI sz PÁtwvi 


GESELL ALEXANDER: Die montangeologischen Verhültnisse des Kornaer 
und Bucsumer Tales, sowie des (Goldbergbaues um die Berge Botes, 
Korabia und Vulkoj herum. 7 8. 


Im Korna-Tal bewegt sich der Bergbau theils im Andesit und Dacit, 
teils im DLokalsediment und Karpatensandstein. Im Szászaer Abschnitt des 
Bucsumer Tales ist das Erzvorkommen in der Concordia-Grube an ein in 
Sandstein eingebettetes Konglomerat gebunden, tritt süulenförmig auf und ist 
bisher bis zu einer Tiefe von 85 m konstatiert. Auch hier bilden die flachen 
mit den senkrechten Klüften sich kreuzenden Stollen die Adelspunkte. Auf 
dem Botes-Berg befinden sich die Goldgruben in einem über Schieferton 
gelagerten Karpatensandstein und ist in demselben die Erzführung keine süulen- 
förmige, sondern eine parallel der Schichtung verlaufende zonenartige. 

Áhnlich ist auch die Erzführung in dem benachbarten Korabia-Vulkoj. 

FR. SCHAFARZIK. 


édi atkazmáű szán 


LITERATUR. 491 


TRErTrz, PereR: Bericht über die im Jahre 1599 durchgeführten Boden- 
aufnahmen. 12 8. 


Verfasser bespricht die geologischen und Bodenverhültnisse der Um- 
gebung von Fülöpszállás und Solt (Kom. Pest) und befasst sich eingehend mit 
der Bildung des alluvialen Löss. Als noch die Frühjahrsflut ungehindert das 
ganze Gebiet durchflossen hat, kam der grösste Teil des in ihr schweben- 
den Schlammes in den Sümpfen und Niederungen zur Ablagerung. Nach Ab- 
fluss des Wassers und Austrocknen der Niederungen wurde dieser lose, trockene 
Schlamm durch den trockenen, heissen Wind des Sommers aufgewirbelt und 
zerstreut. Aus jenem Teil des Staubes, der auf trockenen Boden fiel, ent- 
stand der poröse Löss; der andere Teil, der in das sodahültige Wasser der 
Seen fiel, scehwebte in dem von den Winden bewegten Wasser und kam erst 
bei dem Austrocknen der Seen zur Ablagerung. Da er sich im Wasser ab- 
setzte, ist seine Struktur vollkommen dicht. Das Austrocknen dieser Bildung 
geschieht auf ganz charakteristische Weise. Es trocknet námlich nur die obere 
Schichte aus und bedeckt die breiige Masse wie das Bis das Wasser. Im 
Sommer geschiebt dieses Austrocknen rapid, wobei die ganze Oberfláche 
schrundig wird und sich in Platten abhebt. Dieser Zustand wird cserepcsedés 
(cserép — Scherbe) genannt. Der Regen wüscht aus diesen cScherbens den 
Ton in die Tiefe, derselbe durchsetzt den ohnehin schon bündigen Boden, 
der sich dadurch xcvollkommen zu Stein verwandeltv. Diese erdigen Stein- 
oder Tonsteinschicbten werden bei grossem Kalkgehalt csapóföld, bei grossem 
Humusgehalt und Mangel an kohlensaurem Kalk, szikfok (Hardpan) genannt. 

Zum Schlusse folgt die Besprechung der agrogeologisehen Verháltnisse 
von Kis-Telek (Kom. Pest), dessen Boden von Flugsand., Löss und dem Allu- 
vium der Tisza gebildet wird. 


HoRxusirzxky, HErwsRIcH : ÁAgrogeologische Verhültnisse der Umgebung von 
Nagy-Ölved, Magyar-Szölgyén und Csata. 13 S. 

Im oro- und hydrographischen Teil befasst sich Verfasser mit der 
Wasserversorgungsírage seines im Komitat Esztergom gelegenen Aufnahms- 
gebietes und bringt eindringlieh tiefere Bohrungen in Vorschlag, da hier nur 
nach Durchfahrung der pontischen Schichten eine genügende Menge und ge- 
sundes Wasser zu erwarten ist. An dem geologischen Bau des Gebietes nehmen 
miocene, pliocene, diluviale und alluviale Ablagerungen teil, bei deren Be- 
schreibung ein Lössmaterial hervorgehoben wird, das seine ursprüngliche 
Struktur dadurch veründert hat, dass es von seiner primáren Stelle umge- 
waschen oder infolge seiner tieferen Lage durch Regengüsse zu einem wasser- 
stándigen Terrain wurde. Es ist in beiden Füllen bündiger, als der ursprüng- 
liche Löss, weshalb es Verfasser Lösslehm benannte. Im bodenkun:lichen 
Teil werden die Faktoren der Ertragsfáhigkeit eines Bodens wie folgt zu- 
sammengestellt : 1. die meteorologischen Verhültnisse der Gegend ; 2. die geo- 
graphischen und Niveauverhültnisse derselben; 3. die Wüsser des Gebietes 
und deren geologische Tütigkeit, die Tiefe und Lage des Grundwassers und 
anderer wasserhaltender Schichten und die Zirkulation des ersteren; 4. die 
Enstehung, der Bau und die geologischen Verhültnisse der Gegend; 5. das 


4929 LITERATUR. 


petrographische Verháltnis der Bodengattung; 6. die Zusammensetzung der 
Bodenarten nach ihren Hauptbestandteilen, die chemischen und physikali- 
schen Eigenschaften der oberen und unteren Bodenarten; 7. die Art der Be- 
arbeitung. Sodann folgt die übersichtliche Zusammenstellung der vorgefunde- 
nen Bodenarten. 


Timkó, EMERIcH: Ágrogeologíische Verhültnisse in der Umgebung von 
Jászfalu, Csúz, Fúűr und Kürth (Kom. Komárom). 

An dem geologischen Bau des Gebietes beteiligen sich pontisehe, dilu- 
viale und alluviale Bildungen, die beiden ersteren in grosser Verbreitung, 
letztere untergeordnet. Die hier vorkommenden jungtertiáren Ablagerungen 
sind am linken Ufer des Hauptrinnsales, des sogenannten Páris-Kanales: 
Sand, Sandstein, Mergel und Ton, die an den Steillehnen der Anhöhen zu- 
meist in schönen Aufschlüssen zu Tage treten; am rechten Ufer bedecken 
sie ein welliges Terrain. Wáhrend aber dort die diluviale Decke der Pliocen- 
gebilde regelmássig Löss ist, der sich unmittelbar auf die obigen pontischen 
Bildungen gelagert hat, bildet hier diluvialer, grober, eisenschüssiger Sand, 
ihr Hangendes, unter welchem Sand, mitunter Sandstein, nie aber Ton oder 
Mergel vorkommt. Als jüngstes (?) Pliocengebilde werden an ein bis zwei 
Stellen vorgefundene Schotterablagerungen erwáhnt. Von Diluvialgebilden sind 
ausser Löss und etwas sandigem Löss grober, Bisenocker enthaltender Sand, 
und roter, bohnerzführender Ton vorhanden. Die Bodenarten betreffend 
wird bemerkt, dass die pontischen Bildungen deren recht abwechslungsreiche 
ergeben. Schwere, bündige, gelblicehe und bláuliche Tone kommen sowohl in 
der Oberkrume, als auch im Untergrund ziemlich hüufig vor. Die Oberkrume 
geht oít in sandigen Ton über. Der untergrund des Tones ist Sand mit 
dünnen Tonschichten, dendritiseher Mergel, lössáhnliceher Sand oder grober 
Sand. Von Diluvialböden besitzt der Lehm mit Löss als Untergrund. die 
grösste Verbreitung. Die Alluvialböden — sandige, humose oder sodahültige - 
Tone, mit schwarzem Ton, resp. mit Sand und Schlamm als Untergrund — 
ziehen als sehmale Büánder den Wasseradern entlang. W. GÜLL. 


gzsturr SI 4d 
Ffiajes MISI9JOŐ AV 


: UOISSTUIO)-Tg9Gg 1 J9p edeny UT 


HO 98 "FG "Z "e "Th ae oyniun) eY9SIUIST9S 9UJIBMUS IU93 


SP at alt T a£8 sOT aT€ OT (BI nő s0T 


mogG u0L ! 


lő li 


b peta ÖS ADUS 101 
£6 aT8 107 ! "86 ső6 OT VI 


61 / 


u/§ so mh G u ]T 


"JOVATS ZS oTTt ! 3dog 91 "8 "9 "p "geg "Tue uoyniun] SUoSITST9SOLYT A 


uC6 [ GY all uS6 ] SI GTV El u66 ! m0G uG6 — CG u6 u66 [591 98 aló d 3 
6 BI8U9J8ND [d § TESG [A T 5 ő —— A0OV al GŐ 6 
ű m00T I GY ZT 86 ] 8] ur] 166 OF u6l 166—sGT u6 66) SI uz6 aló V dzs 
) aG6 n0V ut ! 59 ur ag [OT a0S a6 — GE mcP us GT ug u6 d SZAR TE 
KEESZESE CEZ i ESETET SSE ET FAT ZS Ő? — ] GOGT XI 66f TI 
uFO[ ut u ] el ugy us OG ug — 5G ugy uc mág mg [7 
$unyremny (ar mm u, TA J H IX uinyed og 


JTAPUISYIT TA SI IUOVUIAJJIJA UOA JIUVZOS "7 H-T HSZ : voznur TT ur gone — a : pud — Hú : opujtIdury 9358013 — "u 
" Tepuog J9p SEIYOSSNEJETKREN — JX !fundomegydneH — H :Uedgogsoa — A : vobunzamygy "39—N Sunsomog 
"Tepuegd-4—M—-—g "H—M sunsomeg Tepueg I9U9I[-3—N — V "Topuodroau9g IejuoZMLOH J9SINngsseug : muavddy 


ÉN 2608 4 19—ID MI (9.96 a9T al) 99 G o6T TI :9MONYIGIGDAT JP bor] 
ZOGT J9GOJAO pun Jogurazdog tut 
uegegpig ep Jsegn gsedepng nz 3yeos[r9s99 1099 Sun 19p TOISSIMUTUOD-U9gogpíg J9p 3491Jeg 


"23; "AN 


Im Bande XXXI des Földtani 
Közlöny ist Seite 389 4-te Zeile von 
unten statt cFeldspatho; Ouarz und 
statt cein Stüeck von; Stücke vom zu 
lesen. 


ANN 


jet 
É 


497 


ÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


EGYSZERSMIND 
A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTI 


Dr. PÁLFY MÓR 


A TÁRSULAT I. TITKÁRA. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1902. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE. MITTHEILUNGEN.) 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 
ci REDIGIRT VON 


Dr. M. v.). PÁLFY 


I. SECRETÁR DER GESELLSCHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1902. 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


az A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala : Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. 
Mindennemü postai küldemény Dr. Pálty Mór első titkár czimére küldendő. 
le die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender Adresse zu ver- 
best; .sehen : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. sz. sa 
tisz "ső KSZZÉTÉNN re tt HE é 6 a eráánz 2 


4: 1) c VAN eg TTLT 


LN 7 sálsa 4 
ErTé EGT Hak AB: Fv ? úz ) USE fv 44 b A 
4 éb Jé sar 9 j. Ég bt s. é ) 
És SE: i hl ada xe 944 gt. ú dj A pó ed MRS OG A a 
A Kgy pé "§ Mia " Tai a VT es d vő is § 


241 ,, Földtani Közlöny" havit FE ZTÉ ő EZAÖBS tsa földtani, BE 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismeretek 
terjesztésére. Megjelenik havonként két vagy három nyolczadrét 
ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai 
10 kor. évi díj fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 10 kor. 


A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. v. 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára.: 


a A tagsági dij minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját a az b 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai. 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti, , 


) 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


Értekezések. 


Dr. PerHő GyuLaA: Emlékezés Adda Kálmánról, arczképpel -  --. --- --- 
CHOLNOKY JENső: A futóhomok mozgásának törvényei (I. és II. táblával) -  --. 

MoEsz GuszrTÁv: Baryt, antimonit, pyrargyrit és pyrit Körmöczbányáról ; 

(ÉRD LÁNYA SA CEST ME paste MET PS ETET VET et TE Ez E 

Rövid közloményak: 

Dr. Lóczy LAJos: Placochelys placodonta, Jaekel, nov. gen. et nov. sp.  - 4 

Dr. SCHAFARZIK. FERENCZ : Ujabb csontleletek Erdélyben --.- --- --- -.. --- ! 49 

Dr. PánrY Móg: Magyar petroleumkutatás 1900-ban 022 222 02 0-2 0-2 

Ismertetések 3 j 5 

GÜLL ViLmos: G. Hellmann u. W. Meinardus: Die grosse Staubfall vom 9. bis § 

12. Márz"1901 in Nordafrika, Süd- und Mitteleuropas 32 36-22." 

Irodalom : 5 67. ágál 

A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1898-ról ... 2 22 2 2 a 2 BA 

A magyar geologiai irodalom repertoriuma 1901. évben... "5 ? 

; Társulati ügyek : 8 

A M. Földtani Társulat 1902. évi februárius hó 5-én tartott közgyűlése. — 


Elnöki megnyitó. — Titkári jelentés. — Pénztári jelentés ... --. ..-, -.- 
Szakülés : 902 AMÚÁLUSKRÓZS ZÁS ezaz zést AASEN ÉN E 
1902 mátezints PG DEGEN LAS e ege e NE Ze ea SZ SE ZER 


1902 április GÖRBE: a Hess vag 17 SRÖN taa KESÍYE ES ETO A RL ÉRT ege ES 
Választmányi ülés : 1902 jadúáryis zt E S Sán a aa Aszt e MS 


Ü90ZAÁNÁTS ZÁ TŐ TT ZÖSÉN EE MKE EV ELEN t sit ML OSR SE 
1902.-rőároztüs Stt DFBÜ I a Srtéseit ee lat Zé NE SZÉ VES 
1902 április e DZÁNA? tt GE ze ne GT ésa rizo ZE SS TRE ETÉKLÉNÉ 


; M.-Kőldtani Társulat tisztvis6lői jesz) söze sl lesek ete ere ál tt NEK E REESE 
A M. Földtani Társulat tagjainak névsora 1901- beh ÉREK TÁRS E e EGT Kát 8 Eg On 

A M. Földtani Társulat csereviszonyainak kimutatása -.- --- 2-2 7-2 0  .- 

A M. Földtani Társulat számára 1901. év folyamán beérkezett cserepóldányok és 

ajándékkönyvek jegyzéke 27 a. A El ez sz ea see e ES ző eset SS 

A M. Földtani Társulat részére tett alapitványok  ...- 


sg ; 
; e: s észt tő 
£ szab ta 9. Szo tásááe 29 ér (ézsá a salt za RÉV TBR 
2 pit ését Mé az szok 2 
s dés ál 9 gbo Ait kdhg. 7 jő Mesa 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 


Abhandlungen. Seite 


MOSSZÁETUSÉÉETHÓ: Hirinnerünesane Koöloman v. Adda £.1. ési táv 22 108 
HEHUGEN v. CHOLNOKY: Die Bewegungsgesetze des Flugsandes (Mit Tafel I—IID. 106 
(Gusrav MoEesz: Baryt, Antimonit, Pyrargyrit und Pyrit von Körmöczbánya 

(AAL KE ADO e Ez SE ÉGBE úgyésén PL EE ÉRÉSE ETNA ESÉS TEREK TK ESEK R ESEK ESSEÉNN Ph 


Kurze Mitteilungen : 


Dr. LupwIiG v. Lóczy: Placochelys placodonta Jaekel, nov. gen. et nov. sp. ... 152 
a .Dr. FRANZ SGHAFARZIK : Nedere Knochenfunde in Erdély --  --. --. -.. --. 153 
Dr. Moxgiz v. Párrx: Petroleumschürfungen in Ungarn im Jahre 1900 .. .. 154 


Litteratur. 


Jahresbericht der kgl. ung. Geologisehen Anstalt für 1898. — G. HELLMANN 
und W. MErsaRpus: Der grosse Staubfall vom 9. bis 12. Müárz 1901 
MEN NOVA Üka ot zta di VELtTeleUTODAZ a ez Sk a EE ms án seek 122 105 


. —— Mitteilungen aus den Fachsitzungen der ung. Geolog. Gesellschaft... ... --. 160 


; A magyar kir. Földtami Intézet muzeuma a közönségnek díjtala- 
E. 3Ű. 7 nu nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. 
Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 
:888 ona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 
1902 januárius hó 1-től április hó 15-ig. 


. Hátrálékos tagsági dijat fizettek : 

Ágh Géza, Budapest-(1900); Áll. agyagipar-iskola, Ungvár (1901); Áll. főreál- 
iskola, Kassa (1901); IEsztergom város tanácsa (1901); Geo-pal. nemz. muz., Zágráb 
— — (1901) ; Gyürky Gyula, Ozd (1901) ; Hemző Lajos, Karczag (1901) ; Huber Imre, Selmecz- 
— — bánya (1901); Kaláni bánya és kohó r. t., Budapest (1901); Kremnitzky Armand, 
88 . Akna-Szlatina (1900, 1901); Noth Gyula, Barwinek (1901); IRef. főgymnasium, 

gy. "Miskolcz (1901); Sehneider Gusztáv, Rozsnyó (1900, 1901); Sóbányi Gyula, Ujpest 

— — (1897); Vargha György, Temesvár (1901). 
lá Tagsági díjukat befizették 1902-re : 

a a) Budapesti rendes tagok: Báthory Nándor, Bedő Albert, Benes Gyula, Berecz 

a Antal, Braun Gyula, Burchard-Bélaváry Konrád, Chyzer Kornél, Dérer Mihály, 

. — Dulácska Géza, IEichel Lipót, Endrey Elemér, HBötvös Lóránd b., Erőss Lajos, 
Fialowszky Lajos, Franzenau Ágoston, Gáspár János, Hoitsy Pál, Hültl József, Hüttl 
. — Ernő, ISszlay József, Kilián Frigyes, Klein Gyula, Kossuch János, Kövesligethy Radó, 
s Krenner J. Sándor, Lengyel Béla, Lóczy Lajos, Lukács László, Machan Ottó, Melezer 
— — Gusztáv, Nagy Dezső tanár, Nagy László, Nuricsán József, Paszlavszky József, Petrik 
Lajos, Pettenkoffer Sándor, Kybár István, Saxlehner Kálmán, Scehenek István, 
. —— Schmidt Sándor, Schulek Vilmos, Schuller Alajos, Semsey Andor, Siehmon Adolf, 
388 Szathmáry Béla, Szontagh Pál, Téry Ödön, Thirring Gusztáv, Válya Miklós, Veress 
. József, Vécsey József b., Wagner Jenő, Wartha Vincze, Wein János, Zsigmondy Árpád. 
13 b) Vidéki rendes tagok: Bothár Samu, Beszterczebánya ; Böckh Hugó, Selmecz- 
38 bánya; Czárán Gyula, Menyháza ; Gothard Jenő, Herény; Gschwandtner Albert, 
. Akna-Szlatina; Hermann A. Árpád, Anina ; Junker Ágoston, Beszterczebánya ; Laczkó 
6 E Dzs; Veszprém ; Maderspach Livius, Zólyom; Manuer Kálmán, Zalathna ; Oelberg 


Gyözes AZZAL CÉÁRE Tóth Imre, Hála ász bába Ulicsny Károly, Csátasas tő 3 

e) Külföldön lakó rendes tagok: Fuchs Tivadar, Wien; Hamberger József, Brü 
Karczag István, Wien; Katzer Fr., Sarajevo; IMMlednyánszky Dénes báró, Wiei 
Mrazec L., Bukarest; Noth Gyula, Barvinek; Seligmann Gusztáv, Coblenz ; W le 
mann A., Braunschweig ; Zlatarszki Gy., Sofia. szivek áli 

d) Rendes tagok jogaival biró intézetek es társulatok : Állami főreáliskola, A 
Tud. egyes. geo-paleont. intézete, Budapest ; Állami főreáliskola, Budapest, VI. 
Kath. főgymnasium, Gyula- -Fehérvár; Állami  főreáliskola, Kassa; Ref. főiskola, 
Kecskemét; Állami főgymnasium, Makó ; Polgári iskola, Miskolez ; Községi iskola, 1 
Nagyvárad ; Főmonostori könyvtár, Győr-Szt-Márton ; Ág. ev. lyceum, Selmeczbánya -. 
Állami főreáliskola, Sopron; Kuun ref. collegium, Szászváros; Állami agyagipar: 
iskola, Ungvár ; Kath. főgymnasium, Veszprém; Geo-palgont. nemzeti TIÚKESRRBB 
Zágráb ; Állami főgymnasium, Zombor. 

Hátralékos előfizetési dijat fizetett : 

Kath. főgymnasium, Kézdi-Vásárhely. 

Előfizetési díjat fizettek 1902-re : 

M. kir. kohóhivatal, Aranyidka ; Révai Leó Vöüyekéri Budapest ; Állami tanit 
képző, Budapest; Állami tanitóképző, Budapest; Tud. egyet. földrajzi intézete, 
Budapest; Középisk. tanárképző gyak. főgymnasium, Budapest; Allami főreáliskola, 
Budapest, II. és V. ker.; Állami főgymnasium, Budapest, I. ker.; Gazd. taninté 
Debreczen ; Állami főreáliskola, Déva ; M. kir. bányahivatal, Dubnik ; M. kir. bá; 
iskola, Felsőbánya ; Állami főgymnasium, Kaposvár; Gazd. tanintézet, Keszth 
Ev. ref. gymnasium, Karczag; Ref. gymnasium, Kis-Uj-Szállás ; M. kir. bányahiv 
Magurka; Reform. Collegium, Maros-Vásárhely; Állami főgymnasium, Munká, 
Bethlen-főiskola, Nagyenyed; Premontrei főgymnasium, Nagyvárad; Salgótai 
kőszénbánya részv.-társ., Petrozsény; Kath. főgymnasium, Privigye; M. kir. bá 
igazgatóság, Selmeczbánya; Székely nemzeti muzeum, Sepsi-Szt-György ; Álla 
főgymnasium, Szamos-Ujvár; M. kir. bányahivatal, Szélakna; Állami főgymnasi 
Szentes; Állami főreáliskola, Székely-Udvarhely; M. kir. főbányahivatal, Zalathna; 
2eform. főgymnasium. Zilah. sí ASS 

Oklevél-díjat fizettek : 58 

Állami főreáliskola, Sopron; Hemző Lajos, Karczag ; Hermann A. Árpád, An 
Huber Imre, Selmeczbánya ; Karczag István, Wien; Pettenkoffer Sándor, Budap 
Sigmond Elek, M. -Óvár ; Ulicsny Károly, Csáktornya ; Wollemann A., Braunschwe 


Szabó József emléktáblára adakoztak. 


Szontagh Tamás ívén Budapesten : Böckh János, Budapest 20 kor. ; Uhlig Vi 
Bécs 20 kor.; T. Roth Lajos, Budapest 4 kor.; Pálfy Mór, Budapest 4 kor.; Lá; 
Gábor, Budapest 4 kor.; Schafarzik Ferencz, Budapest 20 kor.; Szontagh Tai 
Budapest 20 kor.; Schmidt Sándor, Budapest 20 kor. ; Koch Antal, Budapest 10 k 
Semsey Andor, Budapest 20 kor.; Pethú Gyula, Budapest 10 kor.; Válya Mik] 
Budapest 10 kor.; Zimányi Károly, Budapest 2 kor. ; Melczer Gusztáv, Budape 
2 kor.: Lőrenthey Imre, Budapest 5 kor.; Illés Vilmos, Budapest 2 kor. ; ; Grexa 
János, Budapest 2 kor.; Gesell Sándor, Budapest 4 kor.; Kaufmann Kamillo, Buda- 
pest 2 kor.; Teschler György, Körmöczbánya 10 kor.; Zechenter Gusztáv, Közzéöes Z- 
bánya 2 kor.; összesen 1983 kor. 


Dr. Szádeczky (ryula gyüjtő ívén Kolozsvárott: Szádeczky Gyula, Kolzáli 
20 kor.; Szabó Dénes, Kolozsvár 20 kor; Purjesz Zsigmond, Kolozsvár 10 kozit ; 
Richter Aladár, Kolozsvár 15 kor. ; ; Apáthy István, Kolozsvár 20 kor.; Hoor Káro. 
Kolozsvár 10 kor. ; Kenyeres Balázs, Kolozsvár 10 kor.; Lőte József, Kolozsv: 
10 kor.; Udránszky László, Kolozsvár 10 kor.; Marschalkó Tamás, Kolozsvár 6 k. 
Buday Kálmán, Kolozsvár 6 kor.; Davida Leo, Kolozsvár"10 kor.; Lechner Károly, 
Kolozsvár 10 kor.; Riegler Gusztáv, Kolozsvár 6 kor.; Fabinyi Rudolf, Kolozsvár 
10 korona, összesen 173 kor. A-két gyüjtőiven összesen begyült : 366 kor. E. 


Ti Ór 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMCÁJA, 2 sétól 
ek 
Kör 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTI 


Dr. PÁLFY MÓR 


A TÁRSULAT I. TITKÁRA. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1902. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FOLDTANI KOZLONY. 
3 (GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN. ) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 


AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


REDIGIRT VON 


Dr. M. v. PÁLFY 


I, SECRETÁR DER GESELLSCHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNISS S. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1902 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


e eeeeeeeeeeeEENEEENSSNENZNKettttttttttttül 
."A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia-út 14. sz. 
Mindennemü postai küldemény Dr. Pálfy Mór első titkár czimére küldendő. . 


e die Ung. Geol. Gesellschaft betreffenden. HENTES bittet man mit folgender Adresse zu Ver- 
4 ( sehen : peleták ai Föl dtani ársul at, bágzs, sv ., Stefánia-út 14. sz. s édönt é 
sv e8 5 et 


A , Pöldtani Közlöny" hari S] E Szőb EIN , földtani, j 
ásványtani és őslénytani megismertetésére s a Jöldtani ismeretek 
terjesztésére. Megjelenik havonként kétvagy három nyolczadrét 
ívnyi tartatommat. A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai : . 


10 kor. évi díj fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 10 kor. 


A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: 
aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját ME 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai s. 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti 


"9 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


4 


Értekezések. : Tapá $ 0a 


Dr. KocH ANTAL: A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves működésének tör- 


ténete IV. és V. táblával .. --- DEL es ESB ELSZ ORRB 
Dr. PerHő GyuLA : Nagy-Károly város Zájibbi ztési kútjáról "70 ziz ses zs s ASSKRÁ 
Dr: PAPP KÁROLY: A trias-korw tabülatákról E02tse eh sés ela ist ea SAGAN 
Dr. Tuzsows János: Adatok Magyarország fossil-flórája ismeretéhez. .. ... 2007. ö- 


DE. METOZER GUSZTÁV: éPyritü. Monzoni hegyről 2 sz SS hé ES ÚN LEN KÉS 208/7888 


Irodalom : 


(1.) SZELLEMY Geyza: Az ó-radnai havasok ércztelepei. (2.) ScHMiDT L. : A maára- 
marosi bányászat fejlődésének története. (3.) WAHLNER ALADÁR : Magyarország 
bánya- és kohóipara. (4.) M. kir. Pénzügyministerium. Adatok a m. kir. kincs- 
tári bányászat és azzal rokon ágazatok 1900. évi állapotáról. (5.) MERZA KÁROLY : 
Máramarósi gipsztelepekről. (6.) OEBBEKE und BLANCKENHORN: Bericht über 
ihre im Herbst 1899 gemeinsam unternommene geologisehe Recognoscirungs- 
reise in Siebenbürgen. (7.) M. LrmasowskrI: Über neue Fossilfunde im Tátra- 
gebirge. (8.) SCHUBERT: Neue Klippen aus dem Trencséner Comitate...  ... AI 7 


Társulati ügyek : 


gét 

vin Szakülések : 1909 május. hó szzén - ate as tea ös EE rán z És lat 4 TE TRE ZTTK 
jaaa Ű 1902. junitia "hód ója, esszé y ezé e BEL BaS JÉ JA a ELETE EEE 2155 4888 
Bed Választmányi "ülés : 1902 -májts hót én Eeen Sze a LÉ es TIE E ES BE 216 el 
ós én nő ; 
4t 

Vig Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: A budapesti földrengési megfigyelő állomás első be- d 

LVA Tendézéséről , 4 emet etés B et INÖRE SEKINÉNENELÉ RÉS VES NE ES BT 

he KALECSINSZKY §. és dr. Emszr K.: A Magyarkótűi Földtani Társulat Földrengési 
get FÉa Bizottságának jelentése az 1902 márcziuszAáprilis hónapokban észlelt föld- 
Pn et akta rengésekrőlv 2.5, eis see ett zett st KÉKRE Ze Ol te 2 vs let o EE EGES SÉNK SERT H18j 
; 13 3 


4 r 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTES. 


Abhandlungen. Seite 

Dr. AwxTrox KocH: Geschichte der 50-jührigen Tátigkeit der Ungarischen Geolo- 
DISGHEE KEBEL SG HALA TSA ze ákos ézet KT TT 919 
Dr. Junius PerHő: Der neueste artesische Brunnen zu Nagy Károly 2.525 rssza8 
Dr. CAuL Papp: Über triádisehe. Tabúlatem 2-2 ---  5— 1--—  —-  —- 17 Ms 247 
Dr. JOHANN Tuzsos: Beitrüge zur Kenntniss der Fossilen-Flora Ungarns — --- 253 
ME ESMETOZER e ÜGY TIS VÓNA MTONZONÁLAS a IEC LESSEE EZ EK SB TSZ BET 961 

Litteratur. 


(1) SzerzemY G. : Die Erzlagerstátten des 0-Radnaer Hochgebirges. (2.) SCHMIDT 5. : 
Geschichte der Entwickelung des Bergbaues in der Máramaros. (3.) WAHL- 
NER A.: Ungarns Berg- und Hüttenproduction im Jahre 1900. (£4.) Kön. ung. 
Finanzministerium: Ausführliche Statistik über den ungarisch-ürarisehen 
Bergbaubetrieb und die damit zuzammenhüngende Zweige im Jahre 1900. 

(5.) MEgza K.: Über Gypslager in der Máramaros. (6.) OEBBEKE und BLANCKEN- 
HoRw: Bericht über ihre im Herbst 1899 gemeinsam unternommene geolo- 
gische Recognoscirungsreise in Siebenbürgen. (7.) M. LIMANOWSKI : Über 
neue Fossilfunde im Tátragebirge. (8.) J. SCHUBERT: Nee Klippen aus dem 
LEN ÉSÉNeT GOTNLGAT E S et TOR a tág sül SZ sa sg Was Zn szen őzre 264 


Dr. FR. SCHAFARZIK: Mitteilung über die erste Einrichtung der Erdbebenwarte 

fen TÓTÉG ENE ze e e S Rea ke EEe e NE esen SSE TÉRÜLT 268 
A. v. KALEcSINSZKY und dr. C. Emszr: Bericht der Erdbeben-Commission der 
Ung. Geol. Gesellschaft zu Budapest über die Erdbeben in Márz und April 1092 270 


) 


A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtala- 
jeles ETLLE ENSZ ÁZ BESE ÉS Ét e erei (alt BESE E ADÉL SES eg s TÉT 
nul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. 
RCESOSÁE Zséz Le Sv zén e EZEL ÉSA Mel ZO tsak EE AZÉSÉRB 
Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 


korona, személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 


. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 
1902 április hó 16-tól junius hó 12-ig. 


Hátrálékos tagsági dijat fizettek : ) 

Bibel János, Oravicza (1901); Cholnoky Jenő, Budapest (1900—1901); Csató 
János, Nagyenyed (1901); Kögri kaszinó (1900); Forster Elek, Gyulakeszi (1901) ; 
Glanzer Gyula, Budapest (1901) ; Jelinek Ernő, Oza (1899, 1900, 1901); Millhoffer 
Sándor, Közép-Adacs (1901); Riegel Vilmos, Anina (1901); Ruzitska Béla, Kolozs- 
vár (1901). 

Tagsági díjukat befizették 1902-re : 

a) Budapesti rendes tagok: Berdenich Győző, Böckh János, Cholnoky Jenő, 
Duma György, Gabrovitz Kamilló, Gesell Sándor, Glanzer Gyula, IKadié Otokár, 
Kirner Dezső, Lendl Adolf, Miuraközy Károly, Nagy Dezső geol., Posewitz Tivadar, 
Prinz Gyula, T. Roth Lajos. 

b) Vidéki rendes tagok: Andreics János, Petrozsény ; Benacsek Béla, Veszprém ; 
Bene Géza, Vaskő; Beutl Engelbert, Nadrág ; Bibel János, Oravicza ; Csató János, 
Nagy-Enyed ; Czirbusz Géza, Temesvár; Derzsi K. Ferencz, Szentes ; Erdős Lajos, 
Szt. Endre; Forster Elek, Gyulakeszi ; Fritz Pál, Maros-Ujvár ; Gerő Nándor, Salgó- 
Tarján; Glos Arthur, Csiz ; Hickl János, Nagybánya; Horváth Zoltán, Rimaszombat ; 
Hunyady István, Mezőhegyes ; Joós Lajos, Nagyág; IKovách Demjén, Eger; Kunz 
Péter, Pomáz; Leithner Antal br., Körmöczbánya ; Martiny István, Szélakna ; Mill- 
hoffer Sándor, Közép-Adacs; Moesz Gusztáv, Brassó; Mossoczy Sándor, Deésakna ; 


Pelachy Ferencz, Selmeczbánya ; Petrovits András, Krompach-Vasgyár; IReitzner 


Miksa, Körmöczbánya; Riegel Vilmos, Anina; Ruzitska Béla, Kolozsvár; Schaffer 
Antal, Visegrád; Sehreiner János, Veszprém ; Schmidt László, Rónaszék; Siegmeth 
Károly, Debreczen; Singer Bálint, Nagymányok ; Steinhausz Gyula, Nagyág ; Szilády 
Zoltán, Nagy-Enyed ; Vastagh János, Tapolcza ; Zsilinszky Endre, Békés-Csaba. 
Oklevél-díjat fizettek : 
Gabrovitz Kamilló, Budapest ; Miossoczy Sándor, Deésakna : Prinz Gyula, Budapest. 


LOGAN TE zá asz 


27 


ték 


FÉL 


s 


Fr SE LÉRE) 
ő 


mág ÉR gs 
tar 
kn gizék , ék! el 14 ta 


se 


Pl) 


A :Magyarhoni Földtani Társulat" kiadványainak és a közlöny 
mellékleteinek árjegyzéke az 1901. évben. 
( Megrendelhetők a." Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII 


Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Fri igyes eg yetemi könyvkereskedesében, Budapesten, 
V., váczi-utcga 1. sz.) 


Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét cMagyarország geologiai térképére. 
A társulat tagjai ezt a térképet, a mig a készlet tart, 4 koronáért szerez- 
hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára 12 korona. 


Verzeichniss der Publicationen der ung. Geolog, Gesellschaft. 


( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der Gesellschaft [Budapest, 
VII., Stefánia-út 14. sz.] oder durelt den Universitáts-Buchhündler Fried! ich Kilián, 
(Budapest; IV., váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) :§ 


1. Erster Bericht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852 — ... 2 kor. — ill. 
2. Arbeiten der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 c — a 
3. 7 ge zntéarátk FÉBAT társulat munkálatai. 1I. kötet. 1863 --.. --. 10 a — u 
4. c a ( Te LV Sr Me EkÖVet 
ES 1867—1870. Kötetenként SÉT RO SNS TSTt e sg NÉÉS EE IZE ez ee EÜ 
ea 5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 4 -k Sa 
jó gegáző 6. fj a V—-IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) 
sás ÉS IKÖtStankér: STzly best De STT 
íz 7 a c Des a 1880.-Kötetenként és sss e OZ EKE 
8. a c XI. ( 1881. (Hiányos Defect) .. 
ges ak fi dr XII. a 1882." Köfetenköntese, 28- Eae tk ássa tt 
dd ő 10. € ( 9.61 B TA fi 1883. fi sz ÉVbs Fiséő TE EZ et 
út 2: tti ka a c XIV. a 1884. ( att Te Ses KSE 
2 ai 12. ( fj XV. fi 1885. a sg eles ETEK Vt ee 
eset 5 ( a VAA TA a 1886. c ENG SZÉÉÉEZÉTk 2 B ZO KZT 11 
sség Esz sálá ÖXVEL-XXX. a 1887—1900. 4 LAT UETOR ze At 
zeztésat 15. Földtani Értesítő . 1—IIT. fi 1880—1883. Kötetenként. 2 5 gre szt 
cl va 5 A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
sé [: betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- 

CSE. cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) DE g s 
va 16. Néhai dr. Szabó József artzképos- S Ez KA sztk AV 
17. A magyar korona országai földtani viszonyainak Tövid vázlata. Buda- 

Hz DESSA, Ete tte Sár) ESET SEEK kötet 97-69 

eat 18. Geologisel- -montanistische Studien der FErzlagerstütten von Rézbánya 
Vr. in 9..0./. Ungarn von B: Posepny. 41874 172 eves 6. : use éa 
14428 19. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogén 
d. CSODOTL SUTA Koch SAntal 21900 207 Et BE 8 ELEGET TŰK a] 
"4al 20. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landestheile. 
58 IL: Neogenétá bt s DTTAÁNnton  KöGhs 900 sére gyet VNsegy 5 ERESZ feri ALK SSESESÉNÉR 
: 484 21. A selmeeczi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die Erzgünge von 
s ( Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 
kat kép. Szöveggel együtt.) Geolog mont. Karte in: Grossformat — -.. 10 a — e 
li 22. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 
1 Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester  Landes- 
és; ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 
98 und Hüttenwesen) bei éna 1 SENEZNK TE Ee t sz Őz tá a EESGÉTT EZÉSE 
06; 23. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel. Chyzer. MGSD LV E Lt 6 szad a NLÜNIKS 
úr 24. Les Kaux Minérales de la Hongrie AS785S ezt ső ör Sos SEK ASHZÜNÉR 
BOK 25. Egy új Echinolampas faj. Dr. "Pávay TTOKSZES dt tést nél — a 20 a 
SZE 26. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Mile. s ESÁNAN 
gél 27. Evi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — jzzszkétta 
5 tra) der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) --. -.- AI TEKERTE 
lt 28. Jahresberieht der k. ung. Geologischen Anstalt fúr 188427 02 2 c — a 
öz FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMCÁJA, 
, 
ét s he 8" 
kiz 6 kö ti tak ő 
öss B évé 1 § gés; iz ató e 


ha a 
aztat verdttázetanaftasászs dadkataazaá sagásalgani rasáesánlálánaatátááaant 1985EKADA SÁTÁN KOKÁANA KE KATÁNI KA ÁNAK AAA AY KKN Allami 


11] 


HAVI FOLYÓIRAT 


. KIADJA 


EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, 
SZERKESZTI 
Dr. PÁLFY MÓR 


A TÁRSULAT I, TITKÁRA. 


GTUNKAKEKENKÍNAN TANK KEKK KN NK EBA ETL LA VAK TANK KLNKAKTKÁDAA AN LT ÁNÁ LANYA ETVE NYEMA NAN Ma tÉ EVEN, 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


. 


3. BUDAPEST, 1902. 


 MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE MITTHEILUNGEN. ) 


. 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 


AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


TETTEL TTELTELETTTTTTETETTTTTT TTI 


REDIGIRT VON 


Dr. M. v. PÁLFY 


I. SECRETÁR DER GESELLSCHAFT. 


mellékelve 


4 


TETTETETT ETTELETT ETETETT 


van. 


(INHALTSVERZEICHNISS 8. AUF DER INNENSEITE.) 


thez 1 


BUDAPEST, 1907. 


EIGENTHUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


n füze 


Eze 


kövér JISZZSZEBÁRB Földtani "Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker. Stefánia- út 14, sz. 8jéeeA 
szi n ta :küldémény Dr. VE t déveti első titkár czimére küldendő. —— 


ÚNYATN vez let NR pete ESZA SL OT ese) Za NAGRGVS KEST Lk B este 
Ámtliche Mittheilungen aus der kgl. ung. 1. Geelagiséhen Anstalt 2... 2-2 222 3 
mod erlállte see tere set sk e GYÁSZOS KARTNB TEJE KORNAK én és (AL SS ONBÉBB kztsér 1 
Bericht der Erdbeben- -ÖGÉÜSELŐK ÜBr 1 ung. Gól Gesellschaft zu Budapest über ERNE ian 

die Erdbeben im Mai, Juni, Juli und August 1902 --2 --- --- 2 - 329. 

4 4 hó vo A 

A í 4 a X33 f 8 pt Ata, 

. ő s ksjógé VRETKE SAN 

k mase ia aes telket ety a ék dp. RÉ KeldÁs Pöáka 
Peg 5 ké" É a tb 4 1, te shit vik AA 
ja A 9 ese ti vi j § 8 É 7 k 29 4 

1. szár s gr Ag Ör vi ( 44 MELL t ús vő x A 


VÉZARÁTT és őslénytani JENZÖTÉNL E it Ká/4 földtani sake 
terjesztésére. Megjelenik havonkéni két vagy három nyolczadról 3 
ívnyi tartalommat. 4 JMagyarhoni Pöldtani ZJZársultat rendes tagja 2 A 3 É 
10 kor. évi (2 Jejében kapják. KElőfizetési ára egész évre 10 kor. "138 


, 


A MEZÉT SÁS tartalmáért és atjott egyedül a szerzők zzkbel ; 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: 
aA tagsági díj. minden év első "hegyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját az 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb postai 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti, 


474 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


Értekezések. 


Dr. KocH ANTAL: Újabb adalékok a beocsini czementmárga geo- -paleontologiai 


viszonyaihoz. --. 2-2 E ad VÁNY ATS egri d FENa lek NZ 43 271 
. Lajos FERENCz : Az 1901 ápr. 9. tg dól ekésétes KEVÉS (VI. táblával) 2 
Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: Előzetes jelentés a Gömör- és Szepesmegyékben elő- íz 
forduló SAN Og szé ÖS POLPÍLYTONKO KT ÓL MESE ES té 


Hivatalos közlemények a m. kir. Földtani Intézetből Ge MAZ BENE za KET 
 Halálozás RK ÖNÉ) sel FÉLT Ze LA felsz At NE SETNE TES TANYÁK SG ANSES lt A EREKET 


ét julius és KEL EZÉSZLB a betér Ées észlelt földrengésekről vsz 


INHALTSVERZEICHNISS DES SUPPLEMENTRHS. 


Abhandlungen. 


Dr. Asrox:KocH: Neuere Beitrüge zu den geo- eg dklásáltókkekes Veztlfsáken 
des Beociner Cementmergels — ---  --- eb E RNÁSZÁ LÉ, Gb 
Fgasz LaJos: Das Erdbeben in Sjánhgasa vom 2. APS 1901. (Mit Tafel VI.) , 322 Já 
Dr. FR. SCHAFARZIK: Vorlüufige Mittheilungen über das Auftreten von Ouarz- si 
Porphyren und Porphyroiden in den Comitaten Gömör und Szepes in Nord- ; A KG 


Én " Ú. kö s. NT Yo TÁS Llkétpán STÉT VÁ 
EL várt gát EHEN ALLT AN szet dek KNK OMÉSTBT S ESBE Vr C AN a ő LÁB 
: SZAT GI TESLA Ka MENYE 

SZABS bé SK áSes fr EZ TŐGRÉ 

ty 
v/ új . gt 

fin 

s 

de 4 

ee 

A jo: X§ 

k; 


4 magyar kir. Földtani Intézet muzeuma, a, közönségnek díjtala- vé 
SESZGÉTSESE ZET STT VMS ős e ESTÉT ETT e OZOTSÉGTLEK AÚ BENÜCES 


nul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10 Edda 
MERETE SET ESSERE ESA AZRÉE Eb BET MTK ÖrÉVÉMŐ Vt, AES SORS 


Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1 -ig egy 
E SSE ZSZ ELEK ETSO TÉS VÉN ZOKE E Uka ÖN EASTR 


korona személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 
SEA EL EL SA SAL TÉSÉRE Rk EA LAAÁÁLA 5 


ÚN 

b. 

a £ via 

NYILVÁNOS NYUGTATÓ. A0LA 8. 

a 

1902 junius hó 12-től október hó 14-ig. 8 

, 124 ht vi 

Hátrálékos tagsági dijat fizettek : 8. a 
1901. évre: Alexy György, Zalatna; Joós István, Diósgyőr; ILászló Gábor, LT 

. Budapest; Tribus Antal, Petrozsény. hé 
,. Tagsági díjukat befizették 1902-re : vudzld : só 

. a) Budapesti rendes tagok: Güll Vilmos, Illés Vilmos, László Gábor, Liffa Aurél, . SÁLAT 
Pálfy Mór, Papp Károly. zár £ 
b) Vidéki rendes tagok: Alexy György, Jálátnő : Antal Miklós, Nagyenyed; ké 
Baczoni Albert, Kassa ; Brodafka Frigyes, Kapnikbánya ; Gombossy János, Besztercze- . 5 
bánya ; György Albert, Resicza; Hemző Lajos, Karczag; Hudoba Gusztáv, Nagy- 3. 2 
bánya; Jahn Vilmos, Boros-Sebes; Jelinek "Ernő, Ózd; Joós István, Diósgyőr ; KELL 
Kanka Károly, Pozsony; Klekner László, Léeubányás Kocsis János, Kaposvárs S / ős 
Mártonfi Lajos, Szamosujvár; Süssner Ferencz, Felsőbánya, Themák Ede, Temes- AVAR 


. vár; Tuzson János, SZ KÉK b "Wolafka Antal, Debreczen; Wollmann Kázmér, 
Mezőlaborcez. 


e) Külföldön lakó rendes tagok: Wichmann A., Utrecht. BG. 

d) Rendes tagok jogaival bíró intézetek és tál silátölés M. kir. állami főreáliskola, ; Br; 
Kassa ; Kaláni bánya- -és kohó- -részvénytársaság, Budapest; Nadrági vasipartársaság, 
k Nadrág. ; , 
. — — Előfizetési dijat fizettek 1902-re : 

M. kir. bányahivatal, Abrudbánya ; m. kir. főbányahivatal, Akna-Szlatina, (II. félév) ; 


m.. kir. sóbányahivatal, Akna-Sugatag (II. félév) ; Technologiai iparmuzeum, Buda- ú48 
pest; m. kir. bánya- és kohóhivatal, Kapnikbánya; K. monostori gazd. tanintézet, s 
. Kolozsvár; m. kir. sóbányahivatal, Marosujvár; állami főreáliskola, Nagyvárad; ; fő 
m. kir. sóbányahivatal, Rónaszék (II. félév); kir. kath gymnasium, Selmeczbánya. Fe 
Oklevél-díjat fizettek : A k. 
Antal Miklós, Nagyenyed ; László Gábor, Budapest. AK 


A Magyarhoni Földtani Társulat" kiadványainak és a közlöny 7 
mellékleteinek árjegyzéke az 1902. évben, 7 "7 
( Megrendelhetők a. Magyarhoni Földtami Társulat titkári hivatalában, TÓ dezgástera 196 ie 


Stefánta-út 14. sz., vagy Kilián Fri ügyes egyetemi kön yvkereskedeésében, Budapesten, c 
IV., váezi-utcza 1. sz.) 


Me 


Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét cMagyarország geologiai térképéres. fs 38 
ZER A társulat tagjai ezt a térképet, a mig a készlet tart, 4 koronáért szerez- ? 
3 hetik meg, mig annak könyvkereskedői ára ző korona. 


Verzeichmiss der Publicationen der ung. Geolog. Gesellschaft. 


( Dieselben sind entweder direct durch das Secretariat der (Gesellschaft [Budapest, 
VII., Siefánia-út 14. sz.] oder durch den Universitáts-Buchhandler Friedrich Kilián, 
(Budapest, IV., váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) 


1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 ..  2kor.—fll. 
2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... — 10 c — a 
3. SÁS isz sástárté főllami társulat munkálatai. II. kötet. 1863... ... 10 c — c 
4. a a a III, IV. és V. kötet. : 
1867—1870. Kötetenként Ste MENÉS Size RE e — e 
5. Földtani Közlöny. I—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ... 4 a — e 
6. a u V—-—IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) 
Kötetenként. .. .. 2 Sa e al ESTERE 
74 a a 9.28 a 1880. Köteténként 1-2. Aa d0 : a. gs E SERA 
e € € XT a 1881. (Hiányos Defeect) -.. KESO 
9. a 6 XII ri 1882. Kötetenként..." .. 2. 4 a — e 
10. a a 9. 4UN B 1 1883. a Ksjel ELÉ 10 ac — e 
4 a gú 9.£1 As a 1884. € Es edge E KÖRÖK a AT sz 14 
19. fi ri LEK e a 1885. a atott KELTA zsak E 
; Eza L PRL ÁSTA XVI. fi 1886. (1! ese té va eza ASZT A [Eszt 
14. ac XVIIXXXI. a 1887—1901. e ENE p élő 10 c — a 
15. Földtani Értesítő . I—IIL f 1880—1883. Kötetenként  ... 2 (4 — a 
A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betüsoros  tartalommutatója. — (General-Index sümmtlicher Publi- 
cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 ea— a 
16. Néhai dr. Szabó József arezképe . .. sé MAZ sás geszti 
17. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- ő t 
Tart kel fejes St EVESENE TÉK LG kezét gk ZERO 


18. Geologisch-montanistiseche Studien der "Erzlagerstütten von Rézbánya § 
in 8. 0... Ungarn yon F. Posepny. 1874 22 vsz see TTCSMTOyE : 8 

19. Az erdélyrészi medencze harmadkori képződményei. II. Neogén LA 
esopórt. : Dr. Köcbi Antal. 190002 2002 élek teto lege 45 KB zh 90 9 EE ERR 

20. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen Landestheile. j 
II. Neogene Abth. Dr.Anton?: Koch. 9090 NESRÉTÉS e EZEKET; ros) Sk 

21. A selmeczi bányavidék éreztelér-vonulatai. (Die Erzgüánge von 
Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- ; ee. 
kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in Grossformat 9... 10 4—G a 

22. A budapesti országos kiállítás VI-dik esopottjának részletes katalogusa. s-sstzb 
Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. (Budapester  Landes- 
ausstellung. Specialkatalog der VI-ten ÉrapAó Geologie, Bergbau 


und Hüttenwesen) Ápt HEAT e gés, ELV SÁTRÁT KE z tk Ea e SET 
23. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. HADÁT E ee — c 40 a 
24. Les Eaux Minérales de la Hongrie 1878 este et kaset eaz T02L kelsási ÉLESEN 
25. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek ... ... --- mezt TÖKRE 
26. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay lek... ár SBS 
27. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — Err KÉSÉS 

der k. ung. Geologischen Anstalt 1883) ... 0... vaz Da e 
28. Jahresbericht der k. ung. Geologischen Anstalt füg 14884 s ls 2 c — a 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


FEL yző 2 2. tn AA őt A eV / 


bt téve, ne 
v TJVÁLAA HANYAG 


ÖS AL : 


OS . 1902. ). OKTÓBER — DRCZEMBER. 


HAVI FOLYÓIRAT 


S1ADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT; 


" EGYSZERSMIND 
A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYR. 


? SZERKESZTI 


Dr. PÁLFY MÓR 


A TÁRSULAT I. TITKÁRA. 


(A JELEN FÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


"BUDAPEST, 1902. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


 FOLDTANI KOZLOÖONY. 
(GEOTOGISCHK. MITVEILUNGRN.) 
. ZRITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSOHAFT 
3 ké 167. ZUGLEICH 
. AMTLICHES ORGAN DER K. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


Dr. M. v(. PÁLFY 


I, SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT 


(INHALFESVERZEICHNIS S. AUF DER INNENSEITE. 


BUDAPEST, 1908. 


t 


ZIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


HNÜLB 14. st 


MEEHAN 
; tag 


10 pek évi díj jogat ak fer edbk HR tágzetési ára egész évre 2 10 FÉNY: di. 


GE a— — — S —a ! iz — —— sss 


. A . közlemények t tartalmáért és ERAZRAGYTA EZASTNÉS a KÖZSSO é felelősek. 


rgetzsztées wz ldjsstikáttat d: §-ára: 


aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját. az 4 
első negyedben be nem fizette, a társulat áz illelő űsszeget a legrövidebb postai 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizet 


A JELEN FÜZET TARTALMA. 


Ertekezések. 


. BöckH HuGó és dr. ÖCHAFARZIK FERENCZ : A Windgálle amarezporphyrjának 1 s 
elek LESZ ENÉN SZEMLE OSÉDV AY LEV LAO ENEK RÉS 2 ; 3 beé á81a8 


ILLÉS VILMOS: TS Sdzgatásásévű talált első MMELHUt EEZÉESSÁN aA Se 

Dr. SCHAFARZIK FERENCZ: A Földtani Társulat társas fáránduáss 1902 szep- 8 
tember -6.—15.-igi 2 0-2 ze cset SE ERAT VE 

Dr. SrauR Móngicz: Ujabb árakat a sarkvidéki SVlséi flórához 


Irodalom. 


(1.) BoerrGeg: Zur Kenntnis der Fauna der mitteleocánen Schiehten von Köstej 
im Krassó-Szörényer Komitat. — (2.) Dr. CzigBusz GÉzA : BALBI ADORJÁN egye- vot 
temes Ágy s —  (8.) Dr. CziRBusz GÉzA : Magyarország a XX. évszázad k Ká 
elején. (4.) THoura: Die sogenanten Grauwacken- oder Liaskalke von 
Theben- Neudorf (Dévény-Ujfalu). — (5 .) A m. kir. Földtani Intézet évi jelen. 
tésó 1999 ŐL Asz PNB z ete ESEL IGÉK VETŐ ÉV ee ZA ESSÁERE NET 


Társulati ügyek. 


Választmányi . ülések : 1902 juniüs 4-én z ex IL BENN VAS toe s UE Net ESEN EE kel 
1902 október 8-án . 
1902 október 15-én .. 
1902 november 5-én .. 
1902 deczember 3-án 
Szakülésbk:, 1902 november z:ón vesző szan VALA ESE Té ME e jelz 384 
a 1902 deczember 3-án ... ... Aa sZ ÁAHAÁSZÓ BAN ág all 
A földrengési bizottság jélentése 1902 SZGDÉGERTÉ és október hónapokról 


4 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 


r 


Abhandlungen. 


Dr. Hucó BöckH und Dr. FRANZ SCHAFARZIK : Über das Alter des Ouarzporphyrs 

der Windgülle — ... Jat sztem 98 
Dr. RaApó von KöVESLIGETHY : Zur Erklürung der alten Strandlinien 0. .. 394 
"Dr. ANTON Kocs: Neuer Beitrag zur früheren Verbreitung des Muflons ... . . 403 
Virmos IELÉs: Die erste in Ungarn gefundene Trilobite —. 0 2 2. 2. 408 
Dr. FRANZ SCHAFARZIK : Ausfiug der Geol. Gesellschaft vom 6—13. September 1902 412 


Seite 


Literatur. 


AK) BoOETTGER: Zur Kenntnis der Fauna der Mitteleocinen Schichten von Kostej 
. im Krassó-Szörényer Komitat. — sk Dr. CzigBusz GÉZA: ADORIAN BALBIDS 
Allgemeine Geographie. — (3.) Dr. CzigBusz Géza: Ungarn zu Beginn des 
KSE Jahrhunderts. (4.) THoutAa: "Tis sogenanten Grauwacken- oder Lias- 
kalke von Theben-Neudorf (Dévény- Ujfalu). ke 6.) Jahresbericht der köngl. 
ung. Geoloógischen Anstalt für 1899 0... --- 413 


, Bericht der Erdbeben-Commission über die Erdbeben im . September und Oktober 423 


., A magyar kir. Földtani Intézet muzeuwmu a közönségnek díjtata- 


nul nyitva áll minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig." 


Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy 


korona személyenkénti belépő díj befizetése után tekinthető meg. 


né NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 


1902 október hó 15-től deczember hó 20-ig. 


. Hátrálékos tagsági dijat fizettek : 

Bencze Gergely, Selmeczbánya (1901); Dudás Andor, Zenta (1901); Jahn Vilmos; 
Nadrág (1901) ; Loczka József, Budapest (1901) ; Márkus Károly, Sajó-Szt-Péter (1901) , 
Ruffiny Ernő, Dobsiná (1899—1901); Starna Sándor, Körmöczbánya 1900—1901) . 
Szellemy László, Horgospataka (1899—1901) ; Zujovié. J. M., Belgyád (1899—1901); 

Tagsági díjukat befizették 1902-re : 

a) Budapesti vendes tagok: Fillinger Károly, Gianone Adolf, IKonkoly-Thege 
Miklós, kápolnai Pauer Viktor. 

b) Vidéki rendes tagok: Bauer Gyula, Brád; Bencze Gergely, Selmeczbánya ; 
Dudás Andor, Zenta; Gyürki Gyula, Ozd; Huber Imre, Nagykanizsa; Jahn Vil- 
mos, Nadrág; ILajos Ferencz, Pécs; Márkus Károly, Sajó-Szt-Béter ; Ruffiny Ernő, 
Dobsina ; Sehröckenstein Frigyes, Anina ; Starna Sándor, Körmöczbánya ; Stoll János, 
Veszpréra; Szádeczky Gyula, Kolozsvár; Szellemy László, Horgospataka: Vitális 
István, Selmeczbánya, sk 

e) Külföldön lakó rendes tagok: Ösi János, Páris; Zujovié J. M., Belgrád. 

d) Rendes tagok jogaival biró intézetek: FEsztergom város tanácsa; Ev. ref. 
főgymnasium, Miskolcz ; m. kir. orsz. meteor. és földmágn. int., Budapest; m., kir. 
orsz. meteor. és földmágn. observatorium, Ógyalla ;  m. kir. Konkoly- alapitv. astro- 
physikai observatorium, Ógyalla. 

Előfizetési dijat fizetett : 

M. kir. vasgyári üzemvezetőség, Tiszolcz. 

Oklevél-díjat fizettek : 


Bauer Gyula, Brád; Bencze Gergely, Selmeczbánya; IKonkoly-Thege Miklós, 


Budapest; m. kir. orsz. meteor. és földmágnességi intézet, Budapest ; m. . kir. orsz. 
meteor. és földmágnes. obszervatorium Ogyalla; m. kir. Konkoly- alapítványú Astro- 
phisikai observatorium Ogyalla; kápolnai Pauer Viktor, Budapest. .  . 


A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak és a közlöny : 
mellékleteinek árjegyzéke az 1902. évben. . 


( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, Vigóa 
Stefánia-út 14. sz.. vagy Kilián Frigyes egyetemi  könyvkereskedesében, Budapesten, É 
IV., váczi-utcza 1. sz.) 


Felhivjuk a tisztelt tagok figyelmét "Magyarország geologiai térképéres. — .. 
A társulat tagjai ezt a térképet, a mig a csekély készlet tart, 4 koronáért —— 
szerezhetik meg, mig annak könyvkereskedői ara 12 korona. wz 


Verzeichnis der Publikationen der ung. Geolog, Gesellschaft. ; 


( Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretartat der. (zesellscehaft [Budapest, 
VII.. Stefánia-út 14. sz.) oder durch den Universitáts-Buchhándler Friedrich Kilián, 
(Budapest, IV., váczi-utcza 1. sz.] zu beziehen.) 


1. Erster Berieht der geologisehen Gesellsehatt für Ungarn. 1852  ... 2kor.— £ll. 
2. Arbeiten der geologisehen (Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 10 4 — a 7 
3. A MAGVAK UNA földtani társulat munkálatai. II. kötet. 1863... -— 10 a — a 7 
b. a a a c XB EL EPA EVESEN ti V. kötet. - g 

1867—1870. Kötetenként .. . zá0b8 ELT ak Üzlet Va ERESZ SS 
5. Földtani Közlöny. 1—IV. évfolyam. 1871—1874. Kötetenként ge 47 a éle 
6. ri a V-IX. a 1875—1879. (Hiányos — Defect) —. § 

Kötetenkénte: 2307 2 9.6 g 
vő a a p.s fi 1880. -(Kötetenként 25. een ev A ZET ESEN 
8. a a XxE a 1881. (Hiányos Defect) ... t He; 
9. a a XII. fi 1882." Kötetenként s: 222 UL Ág Og át 
10. a a XLTE: u 1883. a sztsnte el 10 a-— a 
£ ts a a XIV. a 1884. a szán varta I ZÁ 
12 c a XV. a 1885. a may ü b Es LENA Mk ze) 
13. a 4 XVI. a 1886. ZS pt E eleg a ET e e Og E 
14. a XVII--XXXI. a 1887—1901.x dd 10 c — ua 
15. köldtani Értesítő . 1—ITI. u 1880—1883. Kötetenként .. 2.46 

A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 

betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümmtlieher Publi- 

.  cationen der ung. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 2 a — . 
16. Néhai dr. Szabó, József arezképe..  ... Le én EG ÜSESSRE 
17. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- 

DOSLZTSZZK (ez badge ERRENET I HEG tér aa 
18. Geologiseh- montanistisehe Studien der Erzlagérstütten von Rézbánya 

irt. 5: 0. OtgaTrn vőn 8: Posepny, 1874 L2yEss sz B. ezis 
19. Az erdélyrészi medenecze harmadkori képződményei. 148 Neogén 

csoport. Dr. Koch Antal. 1900... 0. 3. 4 — a 
20. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen "Landesteile. 

II. Neogene Abth. Dr. Anton Koch. 1900. .. . 3 a — a 
21. A magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902. — a 60 4 
22. Geseliehte der fünfzigjáhrigen Tütigkeit der. úng. Geologisehen 

Giésellschaft. Dr. Anton Koch 19092 .. .. EE a KEZEL SES AC ONÉÉN 
25. A selmeczi bányavidék  éreztelér-vonulatai. (Die.  Erzgünge von i 

Schemníitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 

kép. szöveggel együtt.) Geolog mont. Karte in Grossformat  ... 10 a — e 
24. A budapesti országos kiállítás "VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 

Bányászat.  Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester  Landes- 

ausstellung. Specialkatalog der VI-ten Gruppe. ezt zgdt Bergbau 

und Hüttenwesen)  . ; 3 ALGINENET HAGEL TELET LT ee 
25. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. JÁ ESEK EE Ae! val — a 40 a 
26, Les Eanx Minérales de Ja Hongrie, 18782 2 Eza íz SEKBOST 
27. Egy új Echinolampas faj. Dr. Pávay Elek ... ... Bs — 4 20 e 
28. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Eleket VEG ÁRAK 


29. Evi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet. 1883. — VÁREKK Ül 
der k, ung. Geologischen Anstalt 1883) . MESE MAGA LL e KÉt ta 
Aa. Jahresbericht der k. ung. Geologisehen Anstalt für 1884 ... 2 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


ve ! " fi 
sa s ő 
Ez § : patt szg : ú J0 Csá 
:y4 ; a és p/ A vin t 
d § ké aA 9 jé, 4 pe 
Pár tn ; hé a epe 
§ ét [) pe h ( hé he 
th eg 


4 Hhevi JAPK 


DÉNet 


áá 
tag 


le 
a 


a 


ség 


II 


ül 


0 


MÜ 


;