vttit 
91 


HAL 


ké 
És 
FÉL 


ERESSÉST 


E: 


eréssi 
sértés 


KEN ják; s 

ú JB kisüt 

Ab kaeátaáás tatánti diab 
ÉRETT KTÉÜ TÉS its k Hét BELÜ ? 


JEVÉRELRUKEKÉL NEE; TARÁK 


e 


199 


ele HEgjék 


ll cs 
$2Al ági 


Eszt etéstő 


! k ti ii ájttágoe 
at 164404 VB) 1 ri) jó 4 úÚ 1 vaj sb; ! : sk A új 
KAVKEZ JAPOKÁRHÁNTÉAB] ni ! jtj 1 His j Hi ft 


b bak sötigsk tó HL Hitt 
rö slús e 


BEZt- Ész si 


THESE ELTÁNTLERZANTÉLOKT ÉG ÉT GOLRHÁLÁLÁ RÍ ÁRÁLÁSAKÁB HELATÁKt 
JENS kzt ettau tát ÁLT EKE a tat eostázrtáájetááateste ELÉ 


ret ba k Bi 
TÁRTA Eb ; 
Kbt tátAT H3 HT 
; ödékékEtS 
; Hrégettátébi ún AhsA 
kezttáat a a81 HV! e 
Hej ja. ki usd) gat 
MNK tanítátkátsezsátát 
HR rk Ata . . 
MHEN fi 1 HE i ; Ó Hki sit eh 
ityüjtéstő 1 


EK 14 15 ét in Kin; ii b üt; ft úesata vk 


! hi :Miyi 31) 4 kattat 41 ! s Rt b (zös kegék HRbl E 
14; "; kiki MT, i , ütiat 949 ja ipngitei 
ra Kus veget b IYHeT EY AÉLTT? 1e8A 1 HAt 1 18) fitt) ú 
ui ri MELEGET Katt 4 h fü 


jkataztát EEZTÁNALKÉRE ER mi 
fi fijvgtepzoáotttetázttttást bat INAK JN HEKENTÁLTTAL AK anál 


ssnsjk 


vakge 
savat 1.4 malt KAT 
szpilgyá etvitbe 


HL. 
4 1 HUHAA 
pi tattarotttáti J6tat 


KÁLHKKAB éz ; 
Véjey 1 
JE Mir rád HEKÜTKSTLTA "ft 7, 199) gu Lt 


4. ft 9 KI TZAK ) ky anyat ik 
si nes jetéáe gel nni ( ha ina he MVtIé sizata gájük 
"ös tén a 


jötte ait Titi : 

4 j44b Mi § ú11 he 
j ILAATZÁÁLTA TES? 
[§ KÖlyvábi 


pet 


12 iglhtágégó 


83 gk; tab, 
já key b hégt kg 


sézé tés 
SSE SZASZÉLT ÉS 


Hit sar ktagage 


KERI 
HEH 


CESTKEENI ÖZ esés ja pilvá ljó 


fj 11 ken 
jarelegyattt i isi 91 tét ékek 
bart § ZAd9 si Hő! ját RB j4tbK 


4 ny 1 19419! di 
ztószetatbtebtb SEDHEÁATVa EJ ETZGEE BET KÁ 
Jaryoja set ig pvatatk mstjés ntnbtk HBB ALHHBÁT KK j) 
? penal de rév nes JA gib § É Hit dts Tas 


1914 vsaeg pján 

t Mód sál . 9-3 sddgta hig há 

jeti é j8 149. ; 1 4 j. je súg tetsük; jEtGTbtt 
Ta új a apejeetje dát. 


kát 1, EHÉTOB 
KödteköN f Tún8 pint KA NTT TAL LES jet j v rebted 
1 ni Jat PSÁSTHHÁN ÁS eigtedtátéez denen tetézze e tai 
h héj HÁ hi sza tsa ui : jjeksésásása 4 ep tal Tr tajt öErtsbtk ist 


; szük kia 


fa kérte 4 üss 


124 ssgyőei 


tres 


nt 
jdobati kinepi tet kö Lp rRpetáN] j 
7 ke zás HERE jók éz MÜ 
a L86/1 ih v 7 
TAL LES vit áta tinó v . ú8 7 tapló ri; ejts titénát , 
jztg9i Pén: vagj kiráz si ; TEHN ; Hi f 
ÖNRE SE ÉL EZER E SERKSK TT KEJKELK stkk Hiv ELEG HE jgtetKNHH EK E 
i egett kötertttbk a EbnRTDE je jéé kildtks; HR 
KEREKRET ts hvg totta j JB HRRTL TA S MKE 


vit elsztbbt 


Th 4 ab 
sepatátti 9-ew xtt 
í ét te 

rá 
TERHEL EE 


5 KINEK f 14 W [) 
j/ a ebe jut 14888 44 hi 
ESZHNEKTTTATL ÉREK mi tak pult gitt 
414 4 HL. 


diát 499 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND 


A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


SZERKESZTIK 
B 


Dr. LŐRENTHEY IMRE és GÜLL VILMOS 


A TÁRSULAT TITKÁRAI 


HARMINCNYOLCADIK KÖTET. 1908. 


HAT TÁBLÁVAL S HU ZONKILENC SZÖVEGKÖZÖTTI RAJZZAL. 


FOLDTANI KOZLONY. 
(GEOLOGISCHK MITTEILÜNGEN.) 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


REDIGIERT VON 


Dr. II. LŐRENTHEY usp W. GÜLL 


SEKRETARE DER GESELLSCHAFT. 


ACHATUNDDREISZIGSTER BAND. 1908. 


MIT SECHS TAFELN UND NEUNUNDZWANZIG TEXTILLUSTRATIONEN 


MS GNIDZÁSS ESA 49087 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA." BIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHA FT , 


éli 


3 , 10.000 AAL 


usd Ji VZSOK 3 b. i . SG fak aA 0 d vád ha 419 4 Pak rálkee Bi 
A ú ka yi f A 1 oz 7 
KE e etre : d KSÜŐ 


FRÁSZ TESTEETT EN VT ZAL AA FLSATHATTÓBLAN e 


ete MENTEK KN á 1 1  S ALLEN 


sé sz 
84-12197a- may KEL ét 
á s s k . E l ő Vg 
4 
a. F § yi at 
e e ,§ 2 FAK ép 9 
"Was e c ? 
e § fé ég zlkei 


ep várnta et na "a j 


Mb 4 ú 
fül "c ag 
kő s ; cak 


MET Mákos aat a 
kéj. zaoág c 
ez MET. - e. 8 x 
"ss fa ( ? § B 
Me ésns éa LB 4 VÉGI 


TARTALOMJEGYZÉK. 


ÉRTEKEZÉSEK. 


A Szabó-emlék leleplezése (3 ábrával) . u. u. .. 

EmszT KÁLMÁN .. .. .. . . A tőzegek fűtőképességéről . nú S 

KALECSINSZKY SÁNDOR . . A margitszigeti artézikút vizének EGsátékt ViISZO- 
TIGYVELÜT ŐS MESE 23 esz 


ILOCHLÁNTAT E e ÚJ adatok trachatatyásnak a budavidéki öbaznsd 


kori üledékekben való előfordulásához (2 ábrával). 
LIFFA AURÉL .. — — Adatok a hazai pyrit kristálytani ismeretéhez (az V. 
es Itáliára esztet Bs és 
— — — — A leleplezési ünnepély (3 árával) 
LŐRENTHEY IMRE. ... Dr. Melczer Gusztáv (arcképpel) .. 


— — — A tihanyi fehérpart pannóniai rétegeiről re 
— mm A rézbányai cerussitek kristálytani viszonyai (a II. és 


Lőw MÁRToN .. 


III. táblával és 1 ábrával) .. HE EB 
MARos IMRE... ... — —m mm Pyrit Déváról. (Előzetes jelentés.) .. ző 
MaAuxgirz BÉLA . . .. Új Zeolith lelethely. (Előzetes jelentés.) 


— — e — Megjegyzések Pinkert Ede: cA bulzai kegy elonokt 


Lap 


eruptivus kőzeteinek ismeretéhez, c. értekezéséhez . 583 

MÉHES GYULA .. .. .. .. Adatok Magyarország pliocén ostracodáinak ismere- 
téhez (a VIII—XI. táblával és 2 ábrával)... 537 

Papp KÁROLY .. . . .  Almásszelistye ércetermő vidéke Hunyad vármegyében 
(a VII. táblával és 3 ábrával se — 294 

ROZLOZSNIK PÁL és dr. EmszT KÁLMÁN: Előzetes jelentés a Medv SSHET Bt ség (Nóg- 
rád vm.) amphibolos nephelines basanitjáról 36 
SCHAFARZIK FERENC .. .. Ásványtani közlemények sel esze ő, ze [1990 

— — —— — A bukaresti petroleumkongresszusról és a romániai " 

petroleum geológiai viszonyairól 30b izet 37 

Hai — — — A naptól fölmelegedő szovátai konyhasós tacaknaló 

főleg a forró Medvetónak geológiai, hidrografiai és 
egynémely fizikai viszonyairól (3 ábrával)... 326 

"SIGMOND ELEK... -. A talajelmállásról és az ásványtani talajelemzés hasz- 
nosságáról 8 é i17/8) 

SZÁDECZKY GYULA... .. . Adatok a Hideg Szamos ér tályos baratnak Ezert 
(a ÍV. táblával) .. Se 257 
Szerkesztői előszó (arcképpel)  .. adá AS SA EB áz 247 

ÖZONTAGH TAMÁS 4. ua mu A hont áégyei Eutpatak völgyének b ásványos förtásai 
(3 ábrával) £ E 329 
mi — — — Történeti visszapillantás 83 511 
TIMKÓ ÍMRE .. .. ... ... mm Adatok hazánk síklápjainak AErOSGOTO S ÁLBK 8 345 
TREITZ PÉTER... .... Sós földek a Nagy-Alföldön (az I. táblával és 1 ábrával) 6 
VAapász M. ELEMÉR .. ... Szabad lakókamrás lytoceras-faj a felső-liasból (1 ábrával) 32 

VIrÁLIS ISTVÁN .... .. A tihanyi fehérpart pliocénkorú rétegsora és faunája 
(1 ábrával)... sz ző . 665 
VOGL VIKTOR . Tanulmányok az eocén nautilfjok köréből (7 ábtáv al) 56 


a? 


IV TARTALOMJEGYZÉK. 


NEKROLÖG. 


PAPP. KÁROLY. s 2 A igeológta Malottai 1908-ban " 2 4 Sza 


BTUSÍN A KO DITLÁNOT E es ez zzz se 
Burckhardíztüdolk " sz sz isz ee it 
Credner Rudolf Ce ESZE E S AK 
Döll Edvárd . - sk s 
Delgado Nery JÓAGÜE Filipe SE Bazze éy EST e 
EVAanSy John gye ei Ve szsktszépezan kezi aze ESÉSE 
GCAUdGY-ÁJDEN ezzel sel elyezi SZÁN: Ez 
Elarrinotonjkenatd, e Meg ezi ez szasz s 
Eiarrisson Vilmos JeTOnKOS 2 ts ze a st 


Lapparent Albert .. .. .. Tele jeez zá 


Loriol-Le Foret Kel Tajóg -Pároey al 
IOwe Nándor szasa te att eszpee 
Mártont Bájos szet éz tek! zt ze A 


BTOA ZATOT UZ sk E, szet Tens ELME ve EKOT éz se 


Keéinzingesétlenmik eaz sea ai El 

RG SR VO BBE ze UA és TE 
Dorby (GEtoOH ELGÜMŰ KM áz él sz ES 
ochrmdtAbriGyYés Sőt asks pad Ela zza Se 


RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 


Vapász M. ELEMÉR .... A hangyák és a hangyasav hatása a mészkőre 


ISMERTETÉSEK. 


Dr. PaPP KÁRgoLYr: Miskolc környékének geológiai viszonyai .. .. Zé 
Dr. KApió OTTOKÁR: Mesocceetus hungaricus, KaApió egy új bakonopteridas -faj a 
borbolyái miiocéntétegekből 4 zet át sea tl E a ET SNEK 


IRODALOM. 


E. KLEINFELDT: Studien am Eisenglanz von Dognácska s 
Az 1907-ik évi magyar geologiai irodalom repertoriuma .. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Közgyülés 1908. február hó 5.-én. Elnöki megnyitó. — Titkári jelen- 
tés: —  Pénztári Jelentés: e (ss ést isa dö ree véstek a ázat zs ZENE EM 


Szakülések : 

I. 1908. január hó §.-án. Dr. LÁSZLÓ GÁBoR: Magyarország tőzegtelepei- 
ről. — Dr. KApió OTTOKÁR: A hámori ősemberről .. .. .. szea, Ve 

II. 1908. március hó 4.-én. TREirz PÉTER: A romániai és oroszországi sík 
területen tett tanulmányútjáról. — Löw MÁRToNx: A rézbányai cerussitok kris- 


Lap 


686 
686 


1087 


687 


.. 688 


688 


-. 688 


688 


689 


689 
690 
690 


"090 


692 
692 
693 


. 643 


693 
695 


2190 


195 


192 


659 
58 


67 


íz 


tálytani viszonyairól mu ma "e Elena KEN zén ss 8 ALÓ 


TARTALOMJEGYZÉK. v 


III. 1908. április hó 1.-én. Dr. "SIGMOND ELEK: A talajelmállásról és az 
ásványtani talajelemzés hasznosságáról. — SCHRÉTER ZOLTÁN: A pilisborosjenői 
mélyfúrás geológiai eredményei. — VoGL VIKTOR: Két dunántúli paleogén lelet- 
hely faunájáról és siratigraphiai helyzetéről. . — mm - — mm sz — a. 199 


IV. 1908. május hó 6.-án. Dr. Lóczy LAJos: Balatonkörnyéki ősemlős ma- 
radványokról és az akarattyai Balatonpart megrogyásáról. — MaARos Imre : 
Előzetes jelentés dévai ásványokról. — Dr. Vapász M. ELEMÉR: A Cserhát 
DNY-i triasz- és óharmadkori rögeiben eszközölt földtani vizsgálatok eredményei 368 


V. 1908. junius hó 3.-án. Dr. LászLó GÁBoR : Magyarországi tőzeglápok. — 
Dr. EmszT KÁLMÁN : A tőzegek fűtőképessége-, vízfelszívó- és gázelnyelő képes- 
ségéről. —- Dr. GAÁL Isrván: Rákosd (Hunyad megye) környékének földtani 
alkotása és a rákosdi szarmata édesvizi és EZEK ŐT molluscum fauna .. 597 


VI. 1908. november hó 4.-én. Dr. SCHAFARZIK FERENC: Ásványtani közle- 
mények. — Dr. PRIsz GyuLA: A Tiensán-hegység pleistocén képződményeiről 695 


VII. 1908. december hó 2.-án. Dr. SCHAFARZIK FERENC: A királyhidai 
Spittelberg ÉNy-i lejtőjén lévő kőbánya geológiai szelvénye. — Dr. Vapász M. 
ELEMÉR : A déli Bakony jurarétegei. — Dr. GAÁL ISTVÁN: A marosvölgyi harmad- 
kori sótelep Déva melletti foszlányairól. — BuprIwÖsszkY KÁRorY: A Felis spelza 


solyimári előfordulása. -- —- — — SEA e lás ks a vez ae 1010 
Vatasztmányi ütések. I. 1908. januárius hó 8.-ám.. —.— — — — 78 
MTETEEK a EZŐSOME Za EME SEN ez EE TŐ 

TESSEK EAT CIB TATA SÉNN Ez EA E 198 

IV. c "április Úzér KÁTTZÉ TÉN OS EE ETEL E 199 

V. c május út: ÖSZATT ESA ele S EE SZŐ 

NAT SKKGÉTTÉDNLS HTSA EÁ ETN ee Ze 097 

PTE ON emŰbeTÁn ka MÁ ZETT ta EME 699 

VIETS Ze december 78 SZA zs es eaz sz 100 

Pályázati hirdetések  .. .. den est EE NEE S NEE 79 
A Mh. Földt. Társ. tiz risölős Sesikezets Mé ez e 
(0 SEG c c — tagjainak névsora az ; 1907. ÉVSSÉZÉMET (ze zi NE 81 
48 4 ( c — csereviszonyainak kimutatása az 1907. GMDOTY zzz EEZEZÉSIO 
Cserepéldányok és ajándékkönyvek jegyzéke .. .. áz áz 95 
A Mh. Földt. Társ. részére tett alapítványok 1907. év Ftdécémber TA 31. -én  .. 100 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


A m. kir. Földtani Intézet 1908. évi országos geológiai felvételei .. .. .. — 599 


en b 
VESSE 7 ÉT, EVÉD TEZVÁRBS Hi 
§ gp 7) 19 


4.7 J . e Le b 4 7 
bg aan - E Alva er VAK ENTT 
: 9 e ZEN NY TETT NÓTÁT A EL AL TT a aN KELNE e at 
deze FA TT AZA OTLATATAT fe ANGEOKA e ETVE VILLA ünk JATNB rt 4 398 
s vi Mé f s. 4 
re A a ém HUTGLAET Hi TA Tt (var paki yi mu ( Mag aó ú A a rat; 
j És veg J Ú é If LAYMETJK TV KLÁRI TAT ARRA 
di w ALANT NE AAL ÖTLET KENY HASSAL MEZ KPT tt JAY HALORA a ú) 
u VKÜUT HOT ALA 11. KÖ YT I JAGÉS ZH LÉRE ÉGETT HAS METAL 
ká rvurut entert e eés TK Ú S TOVA tv s. a, agya 
i A kih 9 Alit v h hate MEN MALE YATKANA EV NNA Ua, VAGY 
ő as K 
má itala h Ft Ag AES Hudák A ba A, vt6 EÖJA 40 KLLAGGASZRT 
ti j fiáé! FSZ VLAN LÉVŐ 1040 48 4 SG NEY ABAN HOPTArtk VAL 
Jt (A Ve ál! a 1 1 HW 974A KÖLDLő a rar éle 1039 jack 
c j 
x 1 j tag fk PUN AZ 0w n/ § FEYETÉL E ká 
Hl . 
kó jj ; t 
4 fi Of át ! tt1á Fi (Pi noédp [A él) f 44 j CS VAS FI eat T 
(a E ; § ő 
an TIR ML DTESTTT e tejre 7 va erv ső] Tavi A LELT AVAVIÚ 
ú . s í É c ; j 
ti pi I . I i j . j "1 d 
í HON UA ég ő vid HA Arm RT T0 rő § MRA AN 
€ . 18 NONEK 4 öv tl AVÁTN AE Vt dara atai EISÉLÁTNAT 
£ . AT 19 MAT Kai pont NA TED N Tal t 2 ERO ÉBÁT [Ű 
1 any : TART ea ÉVÉT Lá NNAL NAP ENYT E 17 TtReNAT HT TTL 
Hit ; g" 
- ; § horá pt 
z Pv , rt (re S ETT ANNA d sal 43 140 
vi la? DN FA 
a 94 án NAK ! LE FA 
f k j d 44 y Kr Yzli LON 194 É , el 
mg ! ű vak 11 vatán! 9 tr kH 
Hid st ar 6551, AT HAGY 
Vt í § 14 MIEGSf : h kező 
éH s d jj CARVA 1404 3 vi ) 


4 a : 0.7 tálostáti 

I 4 i ú Fe : add, A tépi "eről Tv 
11 ezét ; PET 

í j i 116 ! kéz vi vCYét KA 

(1 ae ARRRRBB (04 Av Tab Új Kühöst pa 

a ő MÁN ig 

A 14)? Érti (át TART YTLÉÉNI e zá LON LAT A Hév 


Pé; 


a Kat a pe ZALSY AM A 


Új 
í 


KEL Sb 4) 


hír 
va hi kez 
45 j a, 
Ha le 
5 4 
e a § 
u bi 
ige 4 i 
kJ 


INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS 


EmszT, K. . 


IRAT EGSENSZEN MAS tozó 


TK OGEZ ÁL E EÜ sz vé Tz 


JUT EBA: AG 


LŐRENTHEY, I... 


Lő WV M. 
MaRos, I. 


MAunxrTz, B. 


NEMES AGY szot ééay e 
TELT tÉgál rlaltegyettlgestl 
ROZLOZSNIK, P. u. Emszr, K. 


DOHARARZTK, Bee szeszes 


"SIGMOND, E. 


Száprczky, J. 


ABHANDLUNGEN. 


. Über die Heizkraft der Torfe. . . sze 


Über die Temperaturverhültnisse des arte KEhOK Bran 
nenwassers der Margitinsel in Budapest 

Neue Beitráge zu dem Vorkommen von Trachyt- 
material in den alttertiáren Ablagerungen des Buda- 
pester Gebirges (mit 2 Fig.) s 

Beitráge zur kristallographischen Tegamkrős der unga- 
rischen Pyrite (mit Tat. V u. VI) 

Die Enthüllungsfeier (mit 3 Fig.) .. 

Dr. Gustav Melezer (mit Bildnis) 

Über die pannonisechen Schichten des Habétpast jázt 
Má amyz zs és sz 

Die EriSÉATOSTAK MUSChOtÓ TT erhültnisse ületi CVorntsite 
von Rézbánya (mit Taf. II, III u. 1 Fig.) -. É 

Pyrit von Déva, Komitat Hunyad, Ungarn (vorláufiger 
Berek ess ze MET tes te j 

Über einen neuen Zeolithfundort (vorláufiger Bericht) 

Einige Bemerkungen zur Arbeit des Herrn Eduard 
Pinkert: Beitráge zur Kenntnis der Eruptivgesteine 
der Berggruppe von Bulza.. 


Ungarns (mit Taf. VIII XI u. 2 Fig.) 

Das Erzgebiet von Almásszelistye im Kom. Hunyad 
(mait marzso: ae, 3 Bo ásás sal 

Vorláufiger Bericht über einen Kotabolnepk íubAs al 
nit des Medvesgebirges (Komitat Nógrád) 

Über den Petroleumkongre8 zu Bucuresti und die geo- 
logischen Verháltnisse des rumünischen Petroleums 

Über die geologisehen, hydrographischen und einige 
physikalische Verhültnisse der durch Insolation er- 
wármten Salzseen, insbesondere des heiben Medvetó- 
Sees bei Szováta (mit 3 Fig.) .. 

Mineralogische Mitteilungen 

Über die Verwitterung der Böden und ülő Nuttek 
keit der mineralogiseh-petrographischen  Boden- 
analyse .. 

Zur Kenntnis der Kelótallinisekesi "Senzatós gáz Édes: 
Szamos (mit Taf. IV) 


s030 
.. Beitráge zur Kenntnis der bilssanén TÖsKETANE 


601 


. 493 


136 


990 


. 382 


VIII INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 

vé Seite 

SZONTÁGB, 46 esz sz ÜBOT sé Mineralguellen des Búrtales im Kom. Hont 
(na: oO NN ESTE ée A szeg se a) 
— — E — — Geschichtlicher Rüekbllek es Eg STT 
TIMKÓ, FE... — sz sz me me ZAÜT Agrogeologie der Flachmoore Ungásaó aa AES 

TnRerrz, P. .. .. .. .. -. Die Alkaliböden des ungarisehen groBen Alföld (mit 
AY Tb a a TATE É pt et -— 106 

Vapász, M. E... .. .. .. Über eine oberliassische ÜDetatázt ák srúéelöster 
Wohnkammer (mit 1 Fig.)... o - ség aló! 

VITALIS, §T. mm Die pliozáne Sehichtenreihe des Fehérpart hel Dihany 
und deren Fauna (mit 1 Fig.) .. dei éz EZ ZT 
VOGE, V.- — — — 7. Über eczime Nautiademtímmit / Búg Sz a NEPSBB 
Die Hathüllana des Szabó: Denkmals (mit 3 Fig.) SSE e ttéT NK S az S 
Vorwort des Redakteurs (mit Bildnis) PGA (zs e LEÉGARAÓL 


KURZE " MITTEILUNGEN, 


MÉR OS Die Wirkung der Ameisen und der Ameisensüáure auf 
Kalkstein NEEE Re Sea, PA] 


VADÁSZ, M. HE... 


REFERAT E. 


Dr. Papp, KARL: Die geologiscehen Verhültnisse der Umgebung von Miskolc 236 
Dr. Kapió, OTTOKAR: Mesocetus hungaricus, KADpIó, eine neue Balánopteridenart 


aus dem Miozán von Borbolya in Ungarn ések EG szaz EZÉSE Ta ES Zeke 
r a 1 
LITERATUR. 
BE. KLEINFELDT: Studien am Hisenglanz von Dognácska -— -— -— -. mm 0 20699 
Repertorium der auf Ungarn bezügliechen geologischen Literatur i. J. 1907... 58 


MITTEILUNGEN AUS DEN FAGCHSITZUNGEN DER UNGARISÚHEN 
GEOLOGISCHEN GESELLSUHAFT. 


8. Jünner 1908. Lászró, G.: Über Ungarns Torfmoore. — Kapró, O.: 
Ausgrabungen in der Szeletahöhle zat 1 ZET B se S REGE seas ÉSz vid 163 


4. Műrz 1908. Tgxirz, P.: Studienreise in den rumünisehen und russi- 
schen Ebenen. — Löw, M.: Die kristallographischen Verhültnisse der Cerussite 
von Rézbánya s a CELESTE e ei zzesin szek ÉSZ 


1. April 1908. "SIGMownp, A.: Mineralogisech-petrographische Methode zur 
Bestimmung der feinen Mineral- und Gesteinfragmente des Bodens. — SCHRÉTRR, 2. : 
Über die geologischen Ergebnisse der Tiefbohrung in Pilisborosjenő. — VoGti, V. : 
Über dic Fauna und stratigraphische Lage zweier jenseits der Donau gelegenen 
paliogenen Fundorte we f : 241 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. IX 


Seite 
6. Mai 1908. Lóczy, L.: Ursüugetierfunde aus der Umgebung des Balaton- 
sees und über den Einsturz des hohen Balatonufers bei Akarattya. — MaAnos, E. : 
Bericht über Mineralien von Déva. — Vapász, M. E.: Triadische und alttertiáre 
Setollensdes ASOR Eht OS ez E sz szesz ze sük az zzz zs 506 


3. Juni 1908. Lászó, G.: Über Ungarns Torfmoore. — Emszr, K.: Die 
Torfe, ihr Heizwert, Wassefaufsaugungs- und Gasabsorbtionsvermögen. — 
GAÁL, Sr.: Die geologisehen Verhültnisse der Umgebung und die sarmatischen 


Land- und SüBwassermollusken von Rákosd (Komitat Hunyad) . . -. 660 
4. November 1908. SCHAFARZIK, F.: Mineralogische Mitteilungepn. — PRINZ, 
Gy.: Die Pleistozánbildungen des Tien-sham. vo. u 0 mo -- EST S SONT 2 


2. Dezember 1908. SCHArVARZIK, F.: Das geologische Profil des bei Király- 
hida (Komitat Sopron) am NW-Abhang des Spittelberges gelegenen Stein- 


bruches. — Vapász, M. E.: Über die Juraschichten des südliehen Bakony. — 
GAÁL, Sr.: Spuren des tertiáren Salzkörpers im Marostale bei Déva. — 
BUDINSZEY Kr Helis; spelea beiSolyanán 1— mol —m — 725 


GESELLSÜHA FTSANGELEGENHEITEN. 


Funktionáre der Ungarischen Geol. Gesellschaft. .. . te néne zza zo 

Verzeichnis der Mitglieder der Ungarischen Geol. Ceselleébalt Ezen ML SI 

Verzeichnis der im Jahre 1907 für die Ungar. Geol. Gesellschaft eingelautenen 
Tauschexemplare und Geschenke .. .. ES [s Ő 


Fundationen zu Gunsten der Ungar. Geol. Cesóllzehátt am 318 Köszeriber 1908 100 


AMTLICHE MITTEILUNGEN 
AUS DER KGL. UNGAR. GEOLOGISUHEN ANSTALT. 


Aufnahmen der kgl. ungar. Geol. Reichsanst. im Jahre 1908 .. ..  . .. .. 662 


ZS 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 
(Alphabetisches Register.) 


IA mi a német szövegre vonatkozik ( )-be van foglalva.) 


"Das auf den deutschen Text Bezügliche ist in ( ) gesetzt.! 


I. 


SZEMÉLYNEVEK. 


(Personennamen.) 


Alimanestiáno C. 39, 41, 56 (139, 140, 142, 160) — Anastasiu N. 7 (161) — 
Amdrusowáozállad — Aradi" Vir 58. (698. (DON (27 e a28) — D-ATrehdae 579 (6449 
647) — Ascher A. 67, 73 — Athanasiu F. 48, 56 (150, 160). 

Baird 545, 558 (609, 623) — Balló R. 78 — Balogh F. 74 — Barrande 515 
(530) — Bassler R. S. 549 (614) — Becke F. 37, 261 (137, 387) — Benyó 258 
(383) — Berényi I. 301 (431) — Berthelot 362 (500) — Biot 53 (156) — Bitt- 
ner 693 — Bleichröder F. 56 (160) — Boerhaave 695 —  Bogdánffy 0. 58 — 
Boleman E. 332, 333 (465, 466, 467) — Born J. 518, 520 (531 532) — Bosnjako- 
vié F. 58 — Boucher de Perthes 688 — Böckh H. 58, 183, 511, 512, 515, 525 
(5327, 528, 529, 531) — Böckh J. 69, 73, 511, 665, 696, 697 (527, 528, 701, 724, 
725 726) — Böhm F. 58 — Bradofka F. 512 (529) — Brady 555, 556, 564 
(620, 622, 631) — Broili F. 577 (644) — Brusina F. 58, 686, 657 — Bryson.F. 
694 — Buch v. L. 515 (530) — Budinszky K. 71, 699 (728) — Burckhardt R. 687. 

Capellini J. 194, 195 (235, 236) — Carp A. 39 (139) — Cesaro 173 (213) — 
Chathrein 293 (422) — Choffal 688 — Cholnoki J. 58, 61, 63, 66, 355, 356 (492, 
493) — Czirbusz G. 58 — Cobalcescu 48 (150) — Coguand H. 48 (504) — Cotta 
299 (428) — Cotteau 692 — Credner Hen. 687 — Credner Herm. 687 — Cred- 
ner R. 687 — Cuvier 689 — Cseh L. 320, 331, 334, 369, 511, 512 (462, 464, 465, 
468, 506, 527, 528) — Cséti O. 73. 

Daday F. 538, 552, 567 (602, 618, 634) — Dana E. S. 293 (422) — Dávid V. 74 — 
Darányi Í. 72 — Darwin 689 — Delage A. 179, 181, 152, 183, 184, 186, 158, 
TSZ SELGYSSZŐVRZOKKOD A SERDDEKDIZ NZDÁ DOB; 2AT, 229, 240, 262 S eDelgadó 
Nery J. F. 688 — Derussi 67 — Déchy M. 59, 67, 68, 690 — Descloiseaux 690 — 
Dicenty D. 200, 202 (242, 243, 244) — Doby G. 5 — Doelter C. 295, 69£ (424) — 
Döll E. 688 — Dulong 5362 (500). 

Fdeleanu L. 39, 56 (139, 140, 160) — Edwards 568, 571, 582 (635, 638) — Egger 
541, 546 (605, 611) — Eisele G. 59 — Emszt K. 36, 37, 61, 67, 683, 72, 278, .301, 
315, 316, 319, 360, 598, 699 (136, 137, 407, 431, 436, 447, 448, 451, 498, 661, 


XII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


728) — Engler C. 52 (155) — Enyedy B. 40 (140) — Eppelsheim 368 (506) — 
Erdős L. 67 — Erdős Zs. 301 (431) — hg. Esterházy.M. 67, 74 — Eschka 
361 (499) — Evans J. 688. 

Farbaky I. 523 (535) — Ferdinánd fÍhg. 39 (139) — Finka F. 514, 524 (529, 
535) — Fischer H. 694 — Fodor F. 59 — Foetterle 48 (150) — Foord 568, 581 
(635, 648) — Fougue 694 — Franzenau Á. 59, 67, 71 — Frauscher 568, 569, 578, 
579 (635, 636, 646) — Frech F. 4 (104) — Fritsch K. 693 -— Fuchs 575 (642). 

Gaál F. 71, 189, 598, 698, 699 (230, 665, 707, 728) — Gaudry A. 368, 686, 688 
(506) — Gauthier 692 — Gerster M. 38, 39 1139, 140) — Gesell S. 67, 699 — 
Glasner A. 59 — Goldschmidt 169, 175,.-177, 178, 179, 279, 281, 283, 285, 286, 
287, 289, 290, 291, 292 (210, 216, 218, 219, 220, 408, 410, 412, 414, 415, 416, 418, 
419, 420, 421, 422) — Gorove F. 522 (534) — Gorjanovié-Kramberger K. 59 — 
Gömöry K. 5 — Gretzmacher J. 304, 305 (435) — Grexa J. 68, 73 — Grillusz E. 
524 (535) — Grittner. 362 (500) — Groth 4, 5 (104) — Grubenmann 264, 265, 
267, 271 (391, 392, 398) — Grybowszki 52 (155) — Gubányi K. 59 — Gül vV 
59, 67, 70, 600 (663). 

Heckel 253 (378) — Halaváts Gy. 59, 195, 196, 197, 349, 599, 665, 666, 669, 671, 
SZAG ZA GTA "STO ÖNT SOZS 085, 6985 KOYO 230 E2BZT 2385 280 SZSD OSZT 
TOZTOS SZTAS ZAL STÁB SZÁD, OT LS S 723 ZO) E eanikó Vo 315 sb ezzá3BONS 
(447, 448, 468, 471, 727) — Hantken M. 2, 250, 234, 691 (103, 375, 378) — Har- 
rington B. 689 — Harrison V. J. 689 — Hauer F. 258, 322, 325, 337 (383, 456, 


471) — Heilwein A. 74 — Helmhacker 292 (421) — Hermann M. 522 (535) — 
Herman 0. 195, 196, 197 (236, 237, 238, 239) — Hilgard E. . W. 17, 18 (117, 
120) — Hintze C. 293 (422) — Hobbs 173 (213) — Hochstetter 578 (645) — 


Hoernes M. 195 (237) — Hotbauer 36 (136) — Hofímann K. 59, 71, 249, 250, 
251, 252 (373, 374, 375, 376, 377) — Hollósvári J. 59 — Höfer — 52 (155) — 
Horusitzky H. 59, 60, 67, 71, 355, 600 (492, 663) — Horváth E. 59 — Horvát L. 
59 — Hubrecht 175 (216) — Hudleston V. 694 — Hyatt 36 (136). K 

Iddings 695 — Illés V. 60 — Illyés L. 308, 311 (437, 444) — Ilosvay L. 67, 75, 
79 — Inkey B. 60, 69, 70, 71. 

Jámbor J. 60 — Judd J. W. 695. 

Kachelmann K. 247, 512, 525 (372, 529) — Kadic 0. G0, 71, 72; 78, 192. 495, 197 
5399 (162, 233, 236, 239, 622) — Kalecsinszky S. 15, 69, 306, 311, 315, 316, 317, 321, 
337, 340, 699 (115, 437, 444, 447, 448, 449, 453, 471, 476, 728) — Kanitz J. 40 


(140) — Kanka K. 78, 337 (471) — Katzer F. 60 — Kaufmann A. 539, 552 
(605, 617) — Kerényi 523 (535) Kerner F. 60 — Kilián F. 74 — Kispatió M. 
60 — Kjeldahl 361 (499) — Kleinfeldt E. 592, 593 (659) — Kletsinszky 332 


(465) "— Koch A. 48, 61, 67, 71, 77, 73, 198. 199. 203, "904,- 948, 2949, 295" 2975 
369, 370, 513, 514, 524, 525, 526, 576, 582, 5097, 399, 692, 695 (1AlL, 872. 83795 4245 
4296, 529, "35, 506, 643, 649, 660, 724) — Koch F. 252 (377) — Koksarow 167, 
175, 176, 177, 478. (207, 216, 217, 218, 219) E IKölözswáry Ö. 60 — Kormos T. 
67, 600 (664) — Kovács L. 368 (506) —- br. König-Jónás Ö. 39 (139) — Kraus 
B. H. 289 (418) — "Krenner J. S. 61, 67, 75, 165, 179" 199, 337: (205 522OSSZÁO 
471) — Kraker 362 (500) — Kürthy S. 295 (424) — Kvassay J. 61. 

Laczkó D. 61 — Lacroix 695 — Lackner A. 61 — Lagatu H. 179, 181, 182, 183, 
184, 186, 188, 189, 199, 200. 1220, 221, 2922, 123, 224, 295, 997, 299, 241,"242) 


Lapparent A. 686, 690 — Lang 175, 178 (21r, 219) — Larousse 690 — Lasz 5. 
67, 78 — [László E. 40 (140) — László G. 61, 67, 70, 77, 360, 511, 597, 600 
(162, 498, 527, 660, 463) — Lázár V. 78 (600, 663) — Lehne 36 (136) — Len- 


gyel B. 2, 311, 316 (103, 448) — Lienenklaus 540, 542, 544, 549, 563 (604, 606, 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIII 


608, 614, 629) — Liepold 693 — Liffa Au. 61, ő7, 71, 72, 276, 513, 600 (405, 
529, 663) — Littke Au. 58, 61, 63, 66 — Loewinson-Lessing 695 —  [Loczka J. 
ELLE LGZS ZR öö ezy 2 ST AA OZ TOT 711995 299,..368, 309, (á25, 696. (103, 
139, 140, 240, 424, 506, 724) — Loriol—Le Fort K. L. P. 690, 691 — Lőrenthey 
TEST ESOSKOZ DE ZSZ ZÁ NT SZS0 294320 53397. 9382 005: 6605 06085. 6069. 1670, 
671, 672, 673, 675, 676, 677, 678, 679, 684 (103, 375, 377, 378, 379, 380, 415, 423, 
GONSEGA9TOLS TODT OSZ OZ ET OSZTOTT 708, 7095Z10 . 7125 7435 215, 7165 722) — 
Löw M. 165, 199 (205, 241) — Löwe N. 6386, 691 — Lunzer R. 269 (396). 
Máhler 362 (510) — Mancas N. 57 (160) — Martiny J. 73 — Marcusson 53 
(156) — Maros I. 67, 189, 369, 592 (230, 507, 659) — Mártonfi L. 686, 692 — 
Mason 313 (445) — Mawuritz B. 191, 281, 283, 286, 288, 289, 291, 292, 293, 582, 585, 
591, 696 (231, 410, 412, 415, 418, 420, 421, 422, 650, 652, 658, 725) — Mayer 
Eymar K. 74 — Mehedinteanu M. 40 (141) — Méhes Gy. 67, 71, 537 (601) — 
Melczer E. 1 (103) — Melezer G. 1, 2, 3, 68, 70, 73, 286, 593 1103, 104, 105, 415, 
660) — Melezer G.-né 67 — Mendelejetft 52 (155) — Menier 183 (223) — Mer- 
tens P. J. 62 — Merzbacher G. 62 — Messinger K. 5 — Michel Lévy 694 — 
Miller 279, 281, 283, 285, 287, 290, 291, 292 (408, 410, 412, 414) — Milne Ed. 
545 (6 9) — Mojsisovics E. 74 — Molnár J. 333 (467) — Moltrecht 40 (141) — 
Mrazec L. 39, 41, 48, 49, 51, 52, 53, 56, 57, 70 (139, 140, 142, 151, 152, 154, 155, 


156, 159, 160, 161) — Munteanu 57 (161) — Murgoci G. 57 (161) — Mügge 
166 (206) — Müller G. W. 539, 540, 541, 542, 544, 546, 549, 550, 559 (603, 604, 
605, 606, 609, 612, 614, 616, 624) — Müller 0. F. 544 (609) — Münster G. 


563 (629). 

Naumann 279, 287 (408, 416) — Neubauer C. 67 — Neumayr 685 (723) — Nicol 
V. 694 — br. Nopcsa F. 62 — Noszky J. 600 (663) — Noth Gy. 62, 71 — 
br. Nyáry 327 (460). 


Oczovek N. 62 — Olszewszki 48, 49 (150, 151) — Oppenheim 568, 575, 578 (635, 
642, 645) — Osann 264, 265, 269, 583, 584, 585, 5380, 287, 588, 589 (391, 392, 
396, 6S3, 6oD1, 652, 653, 654, 656) — Osiceanu 57 (161) — Osváth Gy. 337 


(478) — Ott 323, 325, 337 (456, 458, 471). 
Pajano N. J. 57 (161) — Pálfy M. 63, 67, 70, 71, 72, 258, 511, 599, 698 (383, 527, 


662, 727) — Pantocsek J. 325, 326 (457, 459) — Papp K. 58, 61, 62, 63, 66, 67, 
GOSZAETSELGS SE LYO AZ 2 TŐ SZTN YA H995 16005 "6092 s (l6ás 230, 23/45 238. 1259, 
405, 423, 662) — Papp S. 264, 271, 337 (391, 398, 471) — Parona 571, 582 (638, 


649) — Partsch 591 (658) — Paul A. 48, 49, 67 (150, 151, 152) — Pazár D. 62, 
63 — Pazár J. 334 (468) — Pécsi A. 63 — Pekánoviecs J. 63 — Peron A. Göt, 


692. 693 — Pelikán 593 (659) — Peters K. 165, 172, 174 (205, 213, 215) — 
Pethő Gy. 195(237) — Petrik L. 67, 70, 75, 79 — Petrovics D. 16 (116) — 
Pettkó J. 520 (532) — Philipp H. 286, 288, 292 (415, 418, 421) — Phleps O. 


63 — Pinkert E. 63, 71, 295, 297, 583, 584, 585, 586, 587, 589, 590, 592 (425, 
426, 650, 651, 652, 653, 654, 655, 656, 657, 659) — Plósz P. 258 (384) — Pomel 
692 —  Pompecki 32, 35, 36 (132, 135) —  Popovici-Hátszeg 49 (151, 152) — 
Popper E. 63 — Posewitz T. 63, 72, 599 (662) — Potier 690 — Pregl 361 (499) — 
Primics Gy. 258, 286, 295 (383, 415, 424) — Prinz Gy. 63, 64, 67, 577, 582, 696 
(644, 649, 725) — Prinzinger H. 693. 

Vuenstedt 34 (134). 

Rosenbusch 520, 584, 694 (533, 651) — T. Róth K. 67, 600 (663) — T. Róth L. 
38, 39, 64, 67, 70, 195, 196, 197, 257, 349, 511, 599, 600 (139, 140, 237, 234; 362, 
485, 527, 662) — Roth S. 5 (105) — Rakusin 53 (156) — Raák Gy. 368 (506) — 
Rákóezy F. 64 — Reguly J. 73 — Réthly A. 64 — Reuss A. E. 561, 672 (627, 


XIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


709) — Reus V. 686, 693 — Robertson 555, 556 (620, 622) — br. Richthofen 
520 (533) — Róka K. 583 (650) — Rómer F. 337 (471) — Rose G. 3 — Roth- 
pletz 4 (104) — Rozlozsnik P. 36, 64, 67, 68, 72, 78, 295, 296, 297, 298, 299, 
599 (136, 424, 425, 426, 427, 429, 662) — Rózsay J. 337 (471) — Rupcié Gy. 
64 — Ruzitska B. 264, 271 (391, 398). ] 

Sacco 571, 582 (638, 642) — Sajó 258, 383 — Sajóhelyi F. 369 (507) — Saligny A. 
39 (139) — Sars G. 0. 545 (609) — Schafarzik F. 37, 40, 64, 67, 69, 70, 72, 
189, 243, 299, 306, 307, 309, 312, 338, 340, 367, 511, 512, 521, 569, 581, 590, 600, 
696 (137, 140, 230, 423, 428, 437, 439, 441, 443, 472, 477, 509, 527, 528, 534, 636, 
649, 657, 663, 725) — Schafháutel 568, 572, 574, 576, 577, 578 (635, 641, 643, 
644, 645) — Schilling L. 526 — Sehlösing-Fils 183 (224) — Schmidt 175, 179 
(216, 220) — Schmidt F. 695 — Schmidt S. 2, 286, 287, 288, 289, 292 (103, 415, 
416, 415, 421) — Behraut A. 165," 1745 SÉT4 ST 0 MT TET SEZOS SZÁZ Aa: ŐS 
218, 219) — Sehréter Z. 64, 67, 71, 203, 592, 600 (245, 659, 663) — Schubert 
R. J. 64 — Schwachöffer 367 (500) — Sehwarz P. 57 (161) — Scott J. D. 289 
(418) — Seligmann 592 (659) — Semsey A. 198, 346 (239, 482) — Sevastos R. 57 
(161) — Short 313 (445) — Sicard 181 (222) — Sigmond E. 21, 22, 23, 64, 179, 
199, 200, 201, 202 (120, 124, 220, 241, 243) — Simioneseu 48, 49, 57 (150, 152, 
161) — Soellner J. 36 (136, 137) — Somogyi K. 332 (465) — Sorby Ch. H. 686, 
693, 694, 695) — Sotsien 53 (156) — Sowerby 33, 568 (134, 635) — Spiegel B. 
301 (431) — Stache G. 258, 369 (383, 507) — Staff J. 72 — Staub M. 2, 337 
(471) — Stella 55 (158) — Stegel K. 64 — Steinmann 34, (134) — Sterry H. 
689 — Storadza D. A. 39, 41 (139, 142) — Struever G. 284, 289 (413, 418) — 
Stur D. 277, 295 (405, 424) — őStubel A. 693 — Suess E. 53 (156) — Süss- 
ner F. 74. 

Szabó D. 525 — Szabó J. 2, 68, 79, 247, 248, 249, 250, 251, 252, 233, 256, 261, 
262, 337, 345, 346, 356, 360, 369, 511, 512, 513, 514, 515, 516, 517, 518, 519. 520) 
J2i, 522, 523, 524, 525, (520. 60944(403. ZÁ ZZAZTZ ZTAZT A BT 6 BSTAT ONKOR 
387, 388, 471, 481, 493, 498, 527, 528, 529, 530, 532, 533, 534, 535) — Szádeczky 
Gy. 40, 65, 248, 267, 299, 511, 512, 525, 569 (140, 372, 394, 428, 527, 528, 636) — 
Szamosi J. 526 — Fülei Szántó K. 65 — Szathmáry B. 74 — Szathmáry L. 65, 
67 — gr. Széchenyi B. 369 (507) — Szilády Z. 65 — Szontagh T. 65, 67, 68, 
75, 79, 323, 331, 337, 541, 512, 5225598, 599, 696. (455, 464, 465. AZ1 527398 
534, 661, 662, 724) — Szuppán V. 526. 

TVeisseyre 48, 50, 51, 53, 57 (150, 151, 153, 157, 160, 161) — Than K. 2, 339, 342, 
699 (103, 475, 479, 710) — Thomas F. 692 — Tietze 48 (150) — Till A. 65 — 
Timke 40 (141) — Timkó I. 65, 67, 248, 345, 600 (372, 480, 663) — Toborffy Z. 
65, 66, 71, 190, 591 (231, 658) — Toglio L. 333 (467) — Tomka I. 38, 39 (139, 
140) — Traube 175, 177 (216, 218) — Treitz P. 6, 15, 58, 61, 63, 66, 67, 198, 
199, 202, 353, 354, 355, 600, 699 (106, 115, 239, 240, 244, 490, 493, €63) — 
Tschermak 265, 583, 585, 587, 588, 589, 592, 5-3, 694 (392, 650, 652, 654, 655, 
656, 659) — Tuéan F. 66 — Tuzson J. 66. 

Uhlig V. 511, 525, 527 — Ulrich E. 0. 549 (614). 

Vadász M. E. 32, 66, 67, 71, 78, 191, 369, 679, 697. (181,"232, 507, 716, 726) 
Vane F. 301 (431) — Varga Gy. 67 — Veres J. 512, 513 (529) — Vitális I. 66, 
71, 511, 600, 665, 666, 667, 679, 683, 684, 686 (527, 663, 701, 702, 703, 716, 717, 
720, 722, 723, 724) — Vogl V. 66, 67, 71, 203, 568 (245, 635) — Vogelsang H. 
694 — Vojnich 0. 66 — Von Lasaulx 694 — Vujevics P. 9, 66. 

Warth J. 67 — Wartha V. 250 (374) — Weinschenk 4 (104) — Whinn Sill 585 
(652, 653) — Wolf J. E. 4 (105) Williamson 694 — Winkler 361 (499) — 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XV 


Winkler J. 327, 328, (459, 460, 462) — Wolf H. 326, 330, 331, (458, 464, 465) — 
Wollaston 694, 695 — Woodburner 694, 695. 

Zepharovich 173, 175, 178, 665, (213, 216, 219, 701) — Zimányi K. 66, 67, 72, 2589, 
597, (418, 660) — De Zigno 578, (645) — Zirkel N. 694, 695 — Zittel K. 4, 690, 
(104) — Zsigmondy V. 338, 339, 340, (472, 475, 476) — Zsilinszky G. 67 — 
Zsivny V. 67. 


II. 


HELYNEVEK. 


(Ortsnamen.) 


Aba 365 (503) — Ajka 368 (506) — Alieudi 585 (652) — Alkajanel 599 (662) — 
Almás 600 (663) — Almásel 277, 279, 294, 305, 306 (406, 407, 423, 436) — Almás- 
szelistye 277, 294, 295, 296,. 297, 298, 299, 300, 304, 305, 306 (406, 423, 424, 425, 
496, 427, 498, 429, 430, 434, 435, 436) — Alsópetény 191 (232) — Alvácza 277 
(405) — Ancona 693 — Apostolake 41 (142) — Ardánháza 599 (662) — Auxerre 
692 — Avasujfalu 600 (663). 

IE com as áz s ST oD sou t88 "14357 154159 4605 1614). — "Bak: 369. (5071 
Bakau 38, 41, 56 (138, 142, 160) — Bakonszeg 346, 347, 349, 351 (482, 483, 484, 
485, 487) — Baku 42 (143) — Balatonfőkajár 368 (506) — Balatonmagyaród 365 
(503, 504) — Balmazujváros 31 —  Balázsfa 364 (502) — Baldócz 367 (505) — 
Baltavár 368 (506) — Bars 337 (471) — Báránd 357 (494) — Bárna 600 (663) — 
" Batizfalu—Felső-Hági 367 (505) — Bázel 687 — Bécs 165 — Békásmegyer 251 
(376) — Békéscsaba 17, 19, 20 (117, 119, 120) —  Bélabánya 247, 248, 370, 513, 
514, 515, 523, 524 (372, 529, 530) — Berettyóujfalu 349, 357 (486, 494) — Ber- 
kely 74 — Berlin 287, 540, 693 (416, 604) — Besztercze 599 (662) —  Betlér 
73 — Bihalkút 599 (662) — Bikszád 600 (663) — Bilka 599 (662) — Birmingham 
689 — Black butta 587 (654, 655) — Bodófalu 367 (505) — Boglár 597 (660) — 
Bologna 194 (235) — Borbolya 72, 192, 194 (233, 236) — Borfő 323 (455) — 
Borgóprund 599 (662) — Bori 323, 325, 327, 328, 330, 336 (455, 456, 457, 459, 
461, 462, 470) — Boronka 367 (505) — Boulong sur Mer 691 — Bourges 690, 
692 — Brád 599 (662) — Brassó 44 (146) — Breaza 49 (152) — Bridlington 
Crag 694 — Brugues 182 (223) — Bucsa 346 (482) — Budakesz 249, 252 (373, 
377) — Budaörs 249, 252 (373, 374, 377) — Budapest 2, 3, 33, 36, 43, 73, 74, 
165, 184, 192, 249, 250, 251, 258, 261, 295, 337, 338, 339, 342, 343, 512, 537, 538, 
543, 553, 55o, 556, 558, 562, 563, 569, 570; 571, 575, 576, 577, 578, 579, 582, 665, 
676, 684, 690 (103, 104, 105, 132, 136, 144, 205, 225, 230, 233, 373, 375, 376, 385, 
387, 423, 424, 425, 471, 472, 475, 479, 480, 528, 601, 603, 607, 619, 620, 621, 623, 
628, 629, 636, 637, 639, 642, 643, 644, 645, 646, 647, 649, 701, 713, 721, 722) — 
Buffalo Peak 585 (652, 653) — Bujtur 692 — Bukarest 37 — Bukuresti 38, 39, 
40, 46, 56, 57, 70 (137, 138, 139, 140, 141, 148, 160, 161) — Bulza 583, 585, 587, 
590 (650, 652, 653, 654, 657) — Bunila 600 (663) — Bustenari 38, 41, 42, 50, 57 
(138, 142, 143, 153, 160, 161) — Busteni 49 (151) — Buzeau 41 (142). 


Campina 57 (160, 161) — Campuri 55 (159) — Caranga Petrodavae 49 (151) — 
Czecze 366 (504) — Cesareda 688 — Cintea 41 (142) — Czirkvenicza 73 — 
Clouzou 182 (223) — Colibasi 57 (160) — Constanta 57 (161) — Crater Lake 


589, 590 (656, 657) — Crosskey 555, 556 (620, 622) — Csákány 366 (504) — 


XVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Csanád-Apácza 184, 185 (225, 226) — Cseberk 154, 185 (225, 226). — Cserbely 
599 (662) — Cserbia 29 (424) — Cserény-Csacsi 335 (469) Csernavoda 38 
(138) — Csernowitz 691 — Csernye 698 (726) — Csiklovabánya 299 (428) — 
Csorba 367 (505) — Csorba—Móitelep 367 (505) — Csór 365 (503) — Csorna 364 
:(502) — Csökmő 346, 350 (482, 487) — Csungány 277, 278 (406, 407). 

Dad 600 (663) — Dalmad 331 (464) — Dancsháza 357 (494) — Dannenberg 175, 
179 (216, 220) — Dány 600 (663) — Darufalva 538, 541, 543, 544, 546, 547, 549, 
550, 552, 553, 555, 556, 562, 563, 564, 567 (603, 605, 607, 608, 610, 612, 613, 616, 
617, 619, 620, 621, 628, 629, 631, 634) — Darvas 349, 357 (485, 495) — Day 52 
(155) — Debreczen (109) — Deménd 322 (455) — Demsus 599 (662) — Derecske 
348 (484) — Déva 189, 698 (230, 727) — Dévaványa 347 (483) — Dimbovica 41, 
57 (142, 160) — Diósgyőr 196 (238) — Dobrapatak 600 (663) — Dobsina 1, 2, 
3 (103, 104, 105) -— Doftana 42 (143) — Dognácska 298, 592 (428, 659, 660) — 
Dombhát 599 (662) — Doncaster 689 — Draganeasa 41 (142) — Dunaszerdahely 
364 (502). 

Egegh 325, 333, 335 (458, 467, 469) — Endréd 367 (505). 

Félegyháza 21 (121) — Felvácza 299 (423) — Felsőtúr 323 (461) — Figueira-da- 
Foz 688 — Foinica 293 (422) — Fonyód 676, 683 (713, 721) — Franklin Fur- 
nace 4, 289 (105, 418) — Frontenex 690 — Fülöpszállás 24 — Füzesgyarmat 
346, 351, 357 (482, 487, 495). 

Galgagyörk 600 (663) — Galati 47 (149) — Game Ridge 588 (655) — Gánócz 335 
(469) — Gavosdia 184, 185, 186, 187 (225, 226, 227, 228) — Geletnek 247, 511, 
512, 513, 514, 524, 526 (371, 527, 528, 529) — Genéve 539, 690 (613) — Godinyesd 
296 (425) — Gölle 366 (504) — Gótha 687 — Göttingen 687 — Grand Pré 182 
(223) — Greisswald 687, 688 — Gura 55, 57 (159, 160) — Gyergyóvásárhely 276 
(404) — Gyurgyevo 16, 38, 483 (116, 138, 144) — Gyügy 323 (458). ; 

Hajduböszörmény (109) — Halas 21, 25 (121) — Halle 687 — Halmágy 277, 295 
(405, 424) — Harrogate 694 — Heidelberg 693 — Hemsworth 689 — Hévíz 600 
(663) — Hódmezővásárhely 30 — Homoród 600 (663) — Hradistye 322 (455). 

Igar 3666 (504) — Igló 1 (103) — Inaktelke 570 (637) — Ipolyság 331 (464) — 
Irisora 268, 269 (394, 395, 396) — Istenmező 600 (663). 


Jánosháza 184, 185, 187 (225, 226, 228) — Jarim-Burgasz 573 (645) — Jászkerek- 
egyháza 600 (663) — Jegenyefürdő 569 (637). 

Kalinowka 575 (642) — Kálna 323 (455) -—— Kalocsa 518 (532) — Kalotaszentkirály 
570, 572 (637, 640) — Kálóz 366 (504) — Kapnik 592 (659) — Kaposvár 366 


(504) — Kaposujlak 366 (504) — Kapuvár 3614 (502) — Káposztafalu 367 (505) — 
Kapriora 297 (426) — Karakó 365 (503) — Karczag 346 (482) — Karlsbad 525 — 


Karlsrube 52 (155) — Kazanesd 276, 277, 294, 298, 305, 306 (405, 423, 428, 435, 
436) — Kasin 55 (159) Kecskemét 69, 600 (663) —  Kékesfalva 600 (663) — 
Kémeshőgyész 369 (502) — Kenese 368, 369, 685 (506, 723) — Kertsch 51 (153) — 
Keszthely 385, 386, 597 (368, 503, 506, 660) Kéthely 597 (660) — Kimpina- 
Pojána 41 (142) — Kigyós 20 (120) — Kimpina 38, 41, 42, 43 (Campina) 50 
(138, 142, 143, 144, 1531 — Királybánya 600 (663) — Királyhida 696 (725) — 
Kis-Apáti 365 (503) — Kiskér 328 (461) — Kisterenne 600 (663) — Kisujszállás 
5346 (482) — Klausthal 687 — Kocs 600 (6i63) — Kokova 591 (658) Kolozs- 
monostor 570, 571, 575, 577 (637, 639, 642, 644) — Kolozsvár 257, 512, 525, 526, 


692 (352, 383, 527) — Komádi 346, 350 (462, 467) — Komarnik 49 (152) — 
Komorzán 600 (663) — Konstanza 38, 40, 43 (138, 140, 144) — Kotterbach 289 
(417) — Kovászna 49 (151) — Kőhalom 6t00 (663) — Könitz 693 — Körmöcz- 
bánya 247, 511 (371, 527) — Kőrösladány 349 (486) — Krasznahorkaváralja 73 — 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XVII 


Krompach 599 (662) — Kunbaja 600 (663) — Kunhegyes 356 (494) — Kunszent- 
miklós 19, 21, 22 (119, 121, 123, 124). 

Lauzier 182 (223) — Leipzig 687 —  Lelesz 600 (663) — Lengyeltóti 366 (504) — 
Léva 184, 185, 323, 326, 328, 331 (225, 226, 455, 458, 461, 464, 465) — Liége 38 
(138) — Lissabon 688 — London 69 — Losoncz 77 (162) — Lukacsesti 40 (141) — 
Lyon 308, 692 (506). 

Magyarád 323, 324, 325, 326, 327, 328, 330, 331, 332, 335, 337 (455, 456, 458, 459, 
460, 461, 462, 465, 466, 469 471) — Magyaróvár 20 (120, 124, 228) — Maneciu 
49 (152) — Mannheim 693 —- Mapimi 169 (210) — Marathon 689 — Marculesti 
46 (148) — Marosillye 599 (662) — Marsillargues 180, 181 (221) — Mátranovák 
600 (663) — Mehádia 600 (663) — Melencze 15, 16, 25 (115, 116) — Mélykút 
600 (663) — Méngusfalu 367 (405) — Mere 335 (469) — Meszesgyörök 365 (503) — 
Mikanesd 295, 297, 298, 304, 305 (425, 427, 428, 434, 435) — Milvaukee 74 — 
Miskolez 72, 195, 196, 197 (236, 237, 238, 239) — Montpellier 179, 180, 181, 199 
(220, 222, 241) -— Montreál 689 — Médgyes 11 — Moreni 38, 41, 51, 55, 56, 57 
(138, 142, 154, 160) —. München 4, 569, 699 (104, 636, 7258). 

Nadabula 3 — Nadap 190, 590, 591, 592, 696 (231, 657, 658, 659, 725) — Nádasd- 
ladány 364 (502) — Nagybajom 349, 351, 357 (455, 487, 494) — Nagyboróecz 367 
(505) — Nagyilva 599 (662) — Nagykartal 600 (663) — Nagykovácsi 250, 251, 
257 (374, 375, 382) — Nagypadány 364 (502) — Nagypestény 599 (662) — Nagy- 
rábé 351, 357 (487, 494) — Nagyselyk 599 (662) — Nagyszalók 367 (505) ,— 
Nagyszeben 599 (662) — Nagyszombat 606 (663) — Németgurab 364 (502) — 
New-Jersey 289 (418) — Nyiregyháza (126) — Nyirmada 526 — Nyusta 600 (663). 

Okány 350, 357 (487, 495) — Okniczai 55, 57 (159, 160) — Olasztelep 257 (382) — 


Oravicza 591 (658) Oraviczabánya 298 (428) — Orosháza 11 — Orsova 600 
(663) — Öreglak 366 (504) — Örkény 600 (663) — Ősi 3465 (503). 
Pakurecz 40, 41 (141, 142) — Palies 15, 24, 25 (115, 123, 125) — Pápa 73 — 


Parajd 309, 319 (440, 451) — Paris 37, 74, 688, 691 (138) — Peogoup-Pass 599, 
590 (656, 657) — Peremarton 537, 541, 543, 555, 556, 558, 562 (601, 605, 607, 
620, 621, 623, 628) — Pétervásár 600 (663) — Philadelphia 74 — Pikermi 368, 
689 (7506) — Pilisborosjenő 203 (245) — Piszke 33, 191, 203, 569, 570, 575, 576, 
578, 579, 582 (132, 232, 245, 636, 637, 642, 643, 645, 646, 647, 649) Plojesti 
40, 42 (141, 143) — Polom 600 (663) — Pomogy 364 (502) — Pont de Laru 182 
(222) —  Poprocs 600 (663) — Porkura 281, 283, 286, 289, 290, 291, 292 (410, 
412, 415, 418, 419, 420, 421) — Pozsony 69, 78, 333, 337 (467, 471) — Pozsony- 
szentgyörgy 364 (502) — Praja 50, 51 (153, 154) — Prahova 41, 57 (142, 160, 


161) — Prága 691 — Pré du Champ Rauby 182 (223) — Pritilina 597 (661) — 
Prossnitz 691 — Proszék 184, 185, 187 (225, 226, 228) — Pusztabasahalom 184, 
185, 186, 187 (225, 226, 227) — Pusztanagyláng 365 (503) — Pusztapó 184, 185, 


186, 187 (225, 226, 227, 228) — Püspökladány 346, 349 (452, 485). 

Kábé 349 (4835) — Radna 592 (659) — Rákosd 598 (6ől) — Raposka 365 (503) — 
Recsea 41 (142) — Regensburg 43 (144) — Rézbánya 165, 169, 172, 174, 199 
(205, 209, 213, 215, 241) — Rimabánya 600 (4063) — Rimabrezó 600 (663) — 
Rimaszombat 1, 591 (103, 658) — Rimnik 47 (149) — Rincon de la Vieja 587 
(654) — Rovigno 687 — Rozsnyó 1, 3, 73 (103) — Ruszanda 1535, 16 (115, 116). 

Saint-Germain en Lay 689 —  Saint-Fargeau 692 — Salzburg 692, 693 — Salz- 
kammergut 693 — Sálya 599 (662) — Sámson 11 — Sarat 47 (149) — Sár- 
mellék 365 (503) — Sárszentmiklós 366 (328, 504) — Sátoraljaujhely 74 — Sávoly 
366, 597 (504, 660) — Ségala 181 (222) — Selmeczbánya 73, 247, 248, 251, 326, 
SZO NON MAUKZTTE SZAZ SAS ST 515 "518, 5205 522, 523, 524 ASZOTSZANZ7 15872, 


h 


XVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


375, 458, 470, 506, 527, 528, 529, 530, 531, 532, 533, 534, 716) — Sheffield 693, 
694, 695 — Sinaja 38, 49 (138, 151) — Siómaros 367 (505) — Slanic 38, 45 
(128, 146, 147) — Soborsin 297 (426) — Sopron 537, 538, 541, 543, 544, 546, 
547, 549, 550, 552, 553, 555, 562, 563, 564, 567 (601, 603, 605, 607, 608, 610, 612, 
613, 616, 617, 619, 620, 621, 623, 627, 628, 629, 631, 632, 634) — Sopronrákos 
191 (232) — Sósmező 48 (151) — Sotrile 49 (152) — Strassburg 592 (659) — 
Stuttgart 540 (604). 

Szabadka 9 (109, 123) — Szabar 366, 597 (509, 660) — Szakál 349 (485) — Szalatnya 
328, .333, 335 (461, 467, 469) — Szamosujvár 692 — Szántó 323, 325, 326, 327, 
328, 330, 331, 333, 334, 336, 337 (455, 456, 457, 458, 459, 460, 461, 462, 464, 467, 
468, 470, 471) — Szarkád 666 (702) — Szászkabánya 298, 591 (428, 658) — Szaty- 
maz 23 — Százd 322 (455) — Szeged 12, 21, 23, 24 (112, 121, 123, 124) — Szeg- 
halom 346, 347, 357 (482, 484, 495) — Szelindek 599 (666) — Szentboldog- 
asszonyfa 369 (506) — Szentes 11 — Székesfehérvár 190, 364, 597 (231, 502, 
660) — Szentjános 364 (502) — Szentnaihály 364 (502) --—— Szentpétervár 695 — 
Szepesbéla 367, 597 (505, 661) — Szerep 346, 351, 357 (482, 487. 494) — Szete 
323 (455) — Szigliget 365, 597 (503, 660) — Szilasbalhás 366 (504) — Szilágy- 
somlyó 692 — Szirb 599 (662) — Szklenó 511, 512, 514, 524 (527, 525, 529) — 
Szlánik 49, 50 (152, 154) — Szócsán 553, 555 (619, 620) — Szováta 306, 307, 
308, 309, 310, 311, 312, 314, 315, 318, 319, 322 (437, 438, 439, 440, 441, 443, 444, 
445, 446, 447, 450, 451, 452, 455) — Szökedencs 366 (504) -- Sztanizsa 592 
(659) — Sztolna 276 (404). 

Tapolcza 597 (660) — Tarcsa 364 (502) — Tarlesti 50 (153) — Táska 367 (505) — 
Tata 74, 600, 698 (663, 726) — Tatabánya 569, 581 (636, 637, 649) — Tatatóváros 
538 (602) — Tatárszentgyörgy 600 (663) — Tihany 3653, 665, 666, 667, 676, 679, 
684, 686 (503, 701, 702, 703, 713, 716, 722, 724) — Tiszafüred 356 (494) — Tisza- 
radvány 20 (120) — Tiszarofft 356 (494) — Torda 351, 357 (487, 494) — Torino 
284 (413) — Törökkanizsa 20 (120) — Tulcea 46, 47 (148, 149) — Turkeve 346 
347 (482, 483) — Tzintea 51, 55 (154, 159). 

Udvari 346, 357 (482, 494) — Ugra 346, 350, 357 (482, 487, 494) — Ujdombovár 
366 (504) — Ujleszna 367 (505) — Ujmoldova 592 (659) — Ujradna 599 (662) — 
Ujszöny 600 (663) — Urhida 203 (245) — Urvölgy 5 (106) — Üröm 3, 251 (376). 


Vácz 190 (231) — Vámosladány 325 (458) — Vádudobri 599 (662) — Valla 364 
502) — Várpalota 365, 597 (503, 660) — Varsány 325, 328 (458, 461) — Vásár- 
hely 11 — Vavrisó 597 (661) — Velencze 190 (251) — Verebély 337 (471) — 


Veresegyháza 599 (662) — Verespatak 73 — Verbic 367 (505) — Veszprém 191 
(232) — Vésztő 346, 350, 358 (482, 487, 495) — Veszverés 73 — Vihnye 247, 251, 
512, 525, 526 (372, 375, 529) — Visante 55 (159) — Vízakna 599 (662) — Vörösvár 
203 (245) — Vörs 365 (503) — Vulkoj 591 (659). 

Waldenstein 292 (421) — Wien 51, 74, 194, 247, 511, 665, 686 (154, 236, 371, 
öz; 701) 

Yale 689. 

Zadar 686 — Zagreb 387, 686 — Zalavár 369 (503) — Zalaszántó 365 (503) — 
Zám 195, 297, 306 (421, 426, 436) — Zamárdi 367 (505) — Zára 686 — Zell am 
See 693 — Zombor 16 (116) — Zürich 74 — Zsablya 16 (116) — Zsadány 350, 
357 (487, 495) Zsáka 351 (487) — Zsibó 570, 573, 576 (637, 640, 643) — Zsid 
666, 668 (702, 724) — Zsobók 570, 573, 574, 576 (637, 640, 643). 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XIX 
TET 


ÁSVÁNY- ÉS KÖZETNEVEK, 
(Mineral- und Gesteinsnamen.) 


Agyas 10742 14 15522526 528, 2954S, 53, 55, 183; 184, 185, 192, 195, 196, 197, 
MaGSZZOOSSZOZSZZO SZO ZNZSSZAS DÜS SZO 33 BÁR 319, 3215 324, 325, 327, 334, 
40 349 Z50."351 392 F3N5. IRJAL FIN, 290, 368, 369, 669, 670, 673, 674, 675, 676, 
677, 678, 679, 680, 681, 683, 684, 697, 698, 699 — Agyagos homok 8 — ÁAgyagos 
márga 51, 202, 252, 255 — Agyagpala 201, 252, 257, 309 — Albit 3, 258, 260, 
266, 269, 270, 272, 273 (106, 383, 386, 393, 396, 397, 399, 490) — Albitgneisz 
269, 275, 276 (396, 403) — Alkaliföldpátgneisz 267 (392) — Aluminium 267 
(394) — Amphibol 36, 37, 181, 201, 252, 254, 273, 274, 275, 296, 297, 326, 328 
(136, 137, 222, 243, 376, 379, 399, 401, 402, 403, 426, 427, 459, 461) — Amphibol- 
andesit 587, 698 (727) Amphibolaplit 298 (427) — Amphibolbasalt 36 (136) -— 
Amphibolbiotitandesit 586 (653) — Amphibolgabbroporfirit 297 (426) — Amphi- 
bolgranit 297, (426) — Amphibolit 273, 275, (399, 403) — Amphibolnephelin- 
basanit 36 (136) — Andesin 274 (401) — Andesin oligoklas 297 (427) — Ande- 
SIÜLS9ELJÜK 250 2525299.- 309, 324, 326, 327. 328, 518, 320. 592. 698, 699. (230, 
231, 374, 376, 429, 440, 456, 4538, 459, 460, 468, 532, 659, 727, 728) — Andesit- 
conglomerat 307, 309, 313, 327 (438, 440, 442, 444, 452, 460) — Andesittufa 196, 
306, 308, 309, 327, 328, 333, 335, 698 (238, 423, 439, 440, 441, 460, 461, 467, 
469, 727) — Anigmatit 36 (136) — Asbest 327 (459, 460) — Apatit 37, 180, 181, 
184, 187, 188, 261, 263, 267, 268, 273, 275, 297, 659 (137, 221, 222, 224, 228, 229, 
387, 390, 394, 395, 399, 403, 427) —- Aplit 269, 297, 298 (396, 427) — Aplit 


granitit 294, 303 (427, 433) — Aragonit 3, 5, 325 (106, 457) — Arany 305, 318, 
591 — Arsén 278 (407) — Aszfalt 52, 72 (155) — Augit 36, 37, 201, 202, 295, 
296, 326, 328 (136, 137, 243, 244, 424, 425, 459, 461) — Augitamphibolandesit 
326, 327, 335, 336 (458, 460, 469, 470) —- Augitamphibolandesitbreccia 327 
(460) — Augitamphibolandesittufa 327, 328 (460, 461) — Augitamphibolgabbro 
296 (426) — Augitandesit 585, (652) — Anorthit 266, 267, 269, 272 (393, 394 


396, 400) — Azurit 301, 591 (430, 658). . 
Banatit 68, 72, 298, 299 (428) — Barnapát 593 — Barnaszén 77, 362 — Baryt 3 
.(105) — Bazalt 181, 666, 678, 686 (222, 702, 715, 724) — Belvedere kavics 
(-Schotter) 51 (154) — Bimsstein (459, 460, 461) — Biotit 180, 181, 201, 202, 
950, 252, 253, 254, 256, 260, 261, 263, 264, 266, 267, 268, 274, 297, 298, 326, 589 
(221, 222, 943, 244, 374, 376, 377, 378, 379, 381, 386, 387, 389, 390, 393, 394, 395, 
402, 426, 427, 428, 459, 656) — Biotitaugitdioritporphyrit 299 (429) — Biotit- 


gneisz 260, 276 (386) — Biotitgranit 268 (395) —  Biotitmikroklingneisz 275 
(403) — Bitumenes pala 40 — Bituminöser Schiefer (141) — Black Alkali Sand 
(117) — Blei (205, 435) — Borostyánkő (Bernstein) 49 (151) — Braunkohl (162, 
500) — Bryozoa márga (-Mergel) 203, 245, 249, 251, 569, 570 (373, 375, 636, 
637) — Budai márga (-Mergel) 203, 253, 254, 256 (245, 378, 381) — Bytownit 


296 (426). 
Get 3 "ISTTBO 563, "064. 266, "271, 272, 275, 289, 296, 297, 526,.590-7592, 998, 
696 (105, 222, 230, 389, 390, 393, 398, 400. 493, 418, 426, 427, 439, 655, 659, 


, 542, 2 


725) — Cementmárga (-Mergel) 49 (152) —  Ceritiumos homok (-Sand) 698 
(72) Gerűssítt 105, 166, 168" 1695 172, 174, 199. (205, 206057"20S; 209, 210, 215, 


lk 


XX BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


240) — Chabasit 190, 591, 592, 696 (658, 659, 725) — Chalcedon 250, 593 
(374) — Chalkanthit 189 (230) — Chalkopyrit 189, 294, 298, 301, 305, 306 (230, 
423, 427, 431, 436) — Chlorit 261, 263, 264, 268, 295, 296, 297, 298 (387, 390, 
395, 424, 425, 426, 427, 428) — Chbloritpala (-Schiefer) 309, 591 (440, 658) — 
Chrysokoll 174 (215) — Corund 2665, 272 (399, 400) — Cossyrit 36 (136) — 
Csillám 259, 260, 261, 263, 267, 298, 590 — Csillámpala 259, 260, 309, 694. 

Dachsteinmész (-Kalk) 190, 191, 203, 697 (231, 232, 245, 726 — Dacit 190, 276, 
299, 518, 520 (231, 404, 429, 532) — Dacogranit 299 429) — Dacittufa 50, 
(152) — Damurit 182 (223) — Dawsonit 689 — Delessit 252 (376) — Desmin 
591, 696 (058, 725) — Diabás 277, 294, 295. 296, 298. 299. 300, 303, "304, 1695 
(405, 424, 425, 426, 427, 428, 429, 431, 435) — Diabasaphanit 295 (424) — Diabas- 
porphyrit 296, 303 (425, 433) — Diallag 296, 297 (426) — Diatomapellit 325 
(457), — Diopsid 169, 275 (396, 403), — Diorit 294, 295 (424) — Dioritporphyrit 
299 (429) — Dolomit 191, 203, 249, 250, 254, 271, 272, 328, 333, 336, 339 (232, 
245, 373. 374, 379, 398, 400, 461, 469, 470, 475) — Dolomit konglomerátum 249 
(373, 374) — Durvamész 570, 572, 573, 574, 577 (637, 640, 644). 

Édesvizi kvarczit 679 — BEisen (109, 221, 222, 227, 243, 380, 390, 435) — Eisen- 


glanz 592 (6539) — Eisenglimmer (429, 430, 438) — Eisenokker (377) — Eisen- 
oxyd (112) — Epidot 261, 253, 264, 268, 273, 274, 275, 296 (387, 389, 390, 395, 
399, 401, 402, 403, 426) — Epistilbit 591, 592, 696 (658, 659, 725) — Ezüst 


301, 305. 

Fehér alkáli talaj 17 — Fekete alkáli talaj 17 — Fekete agyag 17 — Felsit 298, 
(428) — Fillit 698, (727) — Flugsand (109, 112, 125) — Flugstab (114) — Fluorit 
591, 592, 696.(658., 629, 725) — Forrás mészkő 323, 324, 325, 326, 328, 381, 332 
Födolomit 697 — Földpát (Feldspath) 200, 201, 202, 248, 250, 252, 253, 259, 260, 
961. 262.:963.2601."267,.268. 2695 2705 273. 274 DI5KZR902IT: 29SEZZOKSZZOSAZAB 
290 (242, 2943, 244372. 374319 3765 3705! 389 3860, FAST SARS NT OBAÁTBZJO KBT 
392, 394, 395, 396, 397, 398, 399, 401, 402, 403, 426, 427, 428, 459, 533, 534, 657) — 
Fucoida márga (-Mergel) 48 (151) — Futóhomok 8), 9, 14, 24. 

Gabbró 296, 297, 298, 302 (426, 427, 428, 432) — Gabbróporphyrit 297 (426) — 
Galenit 165, 174, 305, 591 (205, 215, 436, 658) — Gay Lussit 26, 23 (127) — 
Gipsz 16, 18, 19.720, 21522, 53, 1489, 250, 223, 255, 6I8(116, 118. 419. 420 
122, 156, 230, 374, 378, 379, 380, 727) — Glaubersó 23 — Glimmer (384, 385, 
3865, 387, 390, 394, 428, 657) — Glimmersehiefer (385, 386, 440) — Globigerina 
mész (-Kalk) 50 (152) — Gneisz 250, 260, 261, 262, 263, 264, 265, 267, 268, 269, 
270, 273 (384, 385, 386, 387, 388, 390, 391, 392, 394, 396, 397, 399) — Gold (435, 
5:12, 658) — Gránát 260, 273, 299 (385, 399, 429) — Granit 190, 258, 260, 265, 
268, 269, 273, 275,.279. 298, 590, 591, 696 (2315 383,1385, 392..394,7395, 896399 
403, 404, 426, 427, 657, 658, 725) — Granitit 268, 297, 298, 304, 696 (395, 426, 
427, 434, 435, 725) — Granititporphyr 296, 298, 303, 304 (425, 427, 433, 434) — 
Granodiorit 296, 259, 591 (426, 425, 429, 658) —  Granodioritporphyrit 298 
(428) — Granulit 181 (222) — Grobkalk (637) — Grünsehiefer 687 — Grünstein 
(426) — Grünsteinartiger diabas (425, 430, 433). 

Hámatit 5, 189, 264, 271, 272, 275, 296, 305, 589, 592, 593 (106, 230, 390, 398, 
400, 402, 426, 436, 656, 660) — Hárshegyi homokkő (-Sandstein) 203 (275) — 
Hardystonit 4 (105) — Hauptdolomit (726) — Heulandit 190, 591, 696, (658, 
72594231) — Homok 5, 8; 9, 140, 11, 12. 183544, 15222 ERR, 24, DD ZO SAS ER 
5-5, 56, 196, 201, 308, 309, 310, 327, 334, 346, 349, 350, 351, 352, 357, 368, 369, 
598, 666, 669, 670, 671, 673, 674, 675, 677, 678, 679, 680, 682, 694. —- Homokkő 
44, 48, 49, 50, 53, 56, 196, 308, 309, 310, 369, 598, 698 — Homokos lösz 8, 10, 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXXI 


11, 357 —  Hornstein (163) — Humus 7, 8, 9, 14, 16, 27, 28, 29, 253, 354 (107, 
109, 116, 128, 130, 490, 491) — Humoser Ton (122) — Humuszos agyag 22, 
323 — Hyeroglipha homokkő (-Sandstein) 48, 49, (151, 152) — Hypersthen 266, 
269, (393, 396) — Horzsakő 326, 327, 328. 

Ilmenit 264, 273, 274, 275, 296, (390, 401, 402, 425) — Intermedia márga (-Mergel) 
570, 575, 577, (637, 641, 644) — Intermedia mész (-Kalk) 251, (375) — Iszap 8, 
HASZON VOT DZEZB MBA 192320 SZAG 353, 399. 1698. 

Kalcedon 180. (221) — Kalk (109, 112, 114, 117, 118, 119, 121, 122, 125, 127, 229, 
232, 242, 243, 244, 245, 274, 438, 491, 718) — Kalkmergel (375), — Kalksehiefer 
(16) — Kalksandstein (150) — Kalkstein (118, 150, 151, 221, 232, 244, 245, 275, 
379, 428, 429, 458, 459, 460, 462, 464, 465, 469, 470, 507, 661, 725, 726) — Kalk- 
spat (221) — Kalktuff (456) — Kaolin 183, 202, 250, 252, 256, 263, 264, 296, 297, 
298, 304, (224, 244, 375, 376, 381, 389, 390, 426, 427, 428, 434, 435 — Kárpáti 


homokkő 44, 294 — Karpaten Sandstein (145, 424) — Kavics 12, 51, 52, 53, 
196, 197 — Kén 301, 305 — Kénkovand 294, 304, 305 — Keupermárga 328, 
335, (-Mergel 461, 469) — Kiscelli agyag (-Ton) 203, 250, 251 (245, 374, 375, 


376) — Kiscelli tályag (-Tegel) 250, 251, 253, 254, 255, 256 (375, 377, 378, 379, 
380, 381) — Klinozoizit 264, 274 (390. 401, 402) — Klinozoizit amphibolit 273, 275, 
76 (399, 403). Klippenkalk (424) —  Kochsalz (123, 126, 437, 443, 451, 466, 
97) — Kohl (162, 245) — Konglomerát 48, 49, 53, 248, 250, 257, 309, 334, 595, 
698 (150, 151, 152, 156, 374, 375, 382, 438, 440, 468, 661, 662, 727) — Konyhasó 
29, 23, 306, 312, 319, 332, 698 — Kopasz szik 23 — Korund 4, 5, 589 (106, 656) — 
Kotusföld 27, 350, 351, 352, 353, 355, 356, 358 (487, 489, 491, 496) — Kovásmárga 
48 — Kovásmészkő 48, 49 — Kotu 198 (240) — Köősó 45, 47, 50, 52, 53, 54, 55, 


2 
1 


56, 308, 310, 311, 314, 315, 318, 319, 322 — Kőszén 77, 362 — Kreidepulver 
(148) — Kristályos "pala 44, 45, 47, 49, 52, 248, 257. 258, 259, 260, 264, 265, 
967, 269, 273, 275, 276, 294 — Kristalliniscehe Sehiefer (145, 146, 147, 149, 151, 


154, 372, 382, 383, 384, 385, 356, 391, 392, 396, 399, 403, 404) — Kupfer (230, 
405, 431, 433, 435, 5533). 

Labrador 296 (426) —  Lajtamész (-Kalk) 191, 327, 697 (232, 460, 725) — Lehm 
(109, 124, 126, 128) —  Lepidomelan 260, 263 (386, 390) — Lesuin 190 (231) — 
Leucit 36, 201 (136, 242) — Leucoxen 268, 297 (395, 427) — Libethenit 3 (106) — 
Limburgit 36 (136) — Limonit 174, 181, 259, 271, 301, 305, 328, 593 (215, 222, 


384, 398, 430, 436, 461) — Lithothamnium mész (-Kalk) 50, 191 (112, 232) — 
Liparit 518, 589 (5332, 656) — Lösz 8, 10, 11, 12, 14, 17, 18, 19, 21, 24, 25, 26, 


27, 29, 45, 46, 198, 200, 203, 257, 324, 349, 350, 351, 355, 356 — Löss (108, 109, 
MOSELTT SETS ASZ SÁS RO 2 235124 MRD ADO SA2T 128529 146, 
148, 240, 242, 9245, 382 — Lössmergel (122). 

Mágnesvas 296, 299 — Magneteisen (425, 429) — Magnesit 250, 252, 253, 256, 264, 
DOGSEZOY ELTON ATZ ATÁT ATON 2905 2987 32855I3: (340. "376, 37485.381.53907393 206, 
398, 399, 402, 425, 426, 428, 461) — Malachit 174, 189, 296, 301, 305, 591, 593 
(214, 230, 426, 430, 436, 658) — Manganführender Feuerstein (726) — Mangános 
tűzkő 697 — Márga 22, 26, 49, 50, 53, 55, 56, 180, 203, 253, 254, 255, 257, 326, 
397, 575, 576, 577, 578, 579, 582, 598, 679, 697, 698 — Márgás agyag 48 (150) — 
Márgás lösz 22 — Márgapala 328 —  Melaphir 294, 295 (424) — Meletta pala 
(-Sehiefer) 252, 253, 255, 256, 257 (377, 379, 380, 381, 582) — Menilitpala (-Schiefer) 
48, 49, 53 (151, 152, 156) Mergel (112, 117, 122, 127, 130, 152, 153, 154, 156, 
159. 221, 245. 378, 379, 350, 352, 459, 642, 643, 644, 645, 647, 649, 661, 662, 716, 
725, 726, 727) — Mergeliger Sand (124) — Mergelschiefer (461) — Meroxén 297 
(42714 — : Mészes, 12. 145 17. 185 195 21722. 25, (26... ISS, /200.5204, 2025 2083. 250, 


XXII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


354, 681 — Mészkő 48, 49, 180, 190, 191, 202, 203, 250, 254, 299, 308, 325, 326, 
327, 328, 330, 331, 335, 336, 369, 598, 696, 697 — Mészmárga 353 — Mészpát 
49, 180 (151) — Mészpala 679 — Mésztutfa 323, 324 — Meteorit 688 — Mikro- 
dioritporphyrit 299 (429) — Mikrolin 260, 262, 263, 267, 268, 273, 274, 275 (386, 
388, 389, 394, 395, 401, 402, 403) — Mineralstaub (110) — Mocsárlösz 355 — 
Molybdánit 590, 591, 596 (657, 658, 725) — Monzonit 299 (429) — Muskovit 180, 
181, 250, 259, 260, 261, 263, 267, 268, 270, 297, 298 (221, 222, 374, 385, 386, 387, 
390, 394, 395, 397, 398, 427, 428) — Muskovitmikroklinpegmatit 259 (385). 

Nakrit 593 —  Natronkalkfeldspath (427) — Natronmészföldpát 298 — Nephelin 
36, 37, 201 (136, 137, 213) — Nikkel 278 (407) — Nummaulit mészkő (-Kalkstein) 
249, 250 (313, 374, 375). 

Odessai mészkő (-Kalk) 52 (153) — Oligoklas 180, 181, 268 (221, 222, 395) — Oli- 
goklasalbit 263, 268, 270, 273 (389, 395, 397, 401) —- Oligoklasandesin 263, 270, 
274 (389, 397, 401) — Olivin 37 (137) — Ólom 165, 305 — Orbitoidmész (-Kalk) 
903, 250, 251, 256, 560, 570, 575 (245, 375, 376, 381, 636, 637, 643) — Orthoklas 
180, 181, 152, 250, 254, 262, 266, 268, 269, 272, 273, 295, 297, 298/1589 (22155222, 
993, 374, 379, 388, 393, 395, 396, 400, 401, 424, 427, 656). 

Padkás szék 28 (129) — Pala 182, 259, 260 — Palás agyag 253, 254 — Párkány- 
vályog 254 — Pegmatit 258, 259, 260, 275 (383, 385, 386, 403) — Petroleum 37, 
38, 39, 40, 41, 42, 43, 48, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 70, 72, 599 (137, 138, 139, 
140," 141, 142, 143. 144, 150, 151, 14153, 154, 155. 156, 157, 1585 .159.16055Ú6G1S 
662) — Pisolit 324 (456) — Plagioklas 36, 37, 263, 266, 268, 295, 296, 297, 328, 
590 (137, 389, 393, 395, 424, 425, 426, 427, 461, 657) — Podsol 198 (240) — Por 
10, 14, 21, 54, 199 —  Porphyr 295 (424) — Porszék 30 (130) —  Posidonomia 
mészkő (-Kalkstein) 697 (726) —  Propilit 520 (532, 533) —  Pteropodás márga 
(-Mergel) 251, 252, 253, 254, 255, 256, 257 (376, 377, 378, 379, 380, 381, 382) — 
Phyllit 260 (385) — Pyrit 3, 189, 250, 260, 269, 271, 272, 276, 277, 278, 279, 281, 
984, 286, 287. "289, 290, 291, 292, 293, 301, 302, 303, 304, 305, 306, 394£5593.696 
(156, 230, 375, 385, 397, 398, 400, 405, 406, 407, 408, 412, 413, 415, 416, 419, 420, 
421, 422, 431, 432, 433, 434, 435, 436, 658, 725) — Pyroxenandesit 590, 591, 696 
(657, 658, 725). 

Ouarc (Aduarz) 180, 181, 189, 250, 252, 253, 254, 256, 259, 260, 261, 263, 264, 266, 
967268 "269, 270, 272, 273, ZAFATT1, 2975 298, "302." 3285 328. aS9-FOVÁZTJOSZUZZNS 
929, 230, 374, 376, 375, 379, 381, 385, 386, 387, 389, 391, 393, 394, 395, 396, 397, 
398, 399, 400, 401, 402, 406, 427, 428, 432, 458, 459, 461, 656, 657, 658) — Ouarce- 
diorit 299, 300 (428, 429, 434) — Ouarecdioritporphyrit 299 (429) — Ouarehomok 
(-Sand) 203, 349 (245, 485, 486) — Ouarehomokkő (-Sandstein) 203 (245) — 
Onuarcit 180, 279 (221, 407) — Ouarckavics (-Schotter) 324 (456) — Ouarecpala 
(-Schiefer) 180 (221) — Ouareporphyr 277, 297, 298, 299, 302, 303 (405, 427, 428, 
429, 432, 433, 434) — Ouaretraehyt 250, 251. 252, 253, 256, 257 (374, 375, 377, 
378, 381, 382] — Ouarctrachyttufa 250, 253, 255 (374, 375, 377, 379) — Ouellen- 
kalk (455, 456, 457, 458, 459, 462, 465). 

KRagyás szék 98 (129) — Réti agyag 15, 16, 17, 26, 27, 28, 29, 198, 350, 353, 354, 
355, 358 — Réz 189, 277, 301, 302, 304, 305, 520 — Rhönit 36 (136, 137) — 
Rhyolith 68, 247, 511 512, 514, 515, 589 (371, 527, 528, 530, 656) — Riebeckit 
granit 46, 57 (148, 161) Rutil 268, 297 (395, 427). 

Salzton (156, 728) — Sand (106, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 121, 122, 123, 124, 
125, 126, 127, 128, 129, 153, 158, 159. 237, 243, 438, 441, 460, 468, 482, 486, 487, 
458, 494, 506, 507, 661, 662, 704, 704, 707, 710, 711, 712, 714, 716, 717, 718, 720, 
722) — Sandige Székboden (124) — Sandlöss (109, 111, 1172, 494) — Sanidin 252, 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXIII 


590 (376, 657) —- Sanidintrachyt 588, 590 (655, 657) — Sandstein (145, 146, 150, 
151, 152, 153, 156, 157, 159, 238, 438, 441, 507, 661, 727) — Schefferit 4 (105) — 
Schiefer (221, 223, 385) — Sehieferton (378, 380) — Sechlamm (108, 109, 110, 
125, 127, 155, 156, 157, 233, 452, 453, 482, 489, 497, 727) — Sehliek (114) — 
Scehotter (154, 156, 237, 238) — Schwarzboden (111) — Scehwarzerde (128, 129, 
240) — Schwefel (431, 435) — Serpentin 275 (402) — Sericit 180, 181, 263, 269 
(221, 222, 389, 426) — Sericitpala (-Sechiefer) 180, 181, 182, 309 (221, 222, 4410) — 
Siderit 271, 272, 296, 299, 301, 305, 593 (398, 400, 426, 429, 430, 436) — Silber 


(431, 435) — Soda (1II1, 113, 117, 119, 121, 122, 124, 125, 126, 127, 129) — Soda- 
boden 114. Ú17. T9120""199"123, 124, 126. 127. 128, 129. 240, 491, 492! 496) — 
Sós agyag 53, 309, 351, 699 — Sós talaj 14, 15, 17, 31, 198, 199 — §Spha- 
lerit 302, 305, 591 (432, 436, 658) — Sphen 261, 264, 267, 268, 269, 271, 
973, 274, 275 (387, 390, 394, 395, 398, 401, 402, 403) — Steatit 259 (384) — 
Steinkohl (162, 500) — Steinsalz (159, 438, 441, 442, 450, 454) — Sumpflöss 
(492) — Süsswasserguarcit (716). 

Szarukő 78, 593 — Székboden (116, 126, 128, 129) — Székes agyag 17 (Szikes 
agyag) 350 — §Székes talaj 13, 14, 15, 17, 19, 20, 23, 26, 27, 29, 31, 198, 199 — 
Széksós talaj 14, 17, 26, 358 — Szén 77, 203 — Szikes talaj 14 — Sziksó talaj 
23 — Sziksós agyag 21 — §Sziksós homok 21 — Sziksós vályog 21. 

Takir 53, 355 (156, 492) — Tályag 250, 253 (374) — Tarka agyag 276 — Termé- 
keny szik 23 — Terrassenlehm (378) — Tetradymit 591 (655) — Titanaugit 37 
(137) — Titanit 180, 181, 264, 297 (221, 222, 390, 427) — Titanvas (-Eisen) 5, 
968, 269. (10607895, 425) — Ton (112. 114, 121, 122, 126, 128, 130, 150, 156, 158, 
994. 225, 232, 236, 237, 238, 240, 242, 244, 384, 404, 424, 438, 441, 442, 445, 446, 
451, 453, 456, 457, 458, 460, 468, 482, 485, 486, 487, 488, 489, 491, 492, 496, 506, 
Za NOS ZA VAS táKas gále, AV álá ll ls, zákkög Vt gátor: AK TA TA OZ AZÁS TE 
728) — Tonmergel (245, 377, 378, 379, 380, 382) — Tonschiefer (242, 377, 440) —- 
Torf (114, 162, 240, 485, 486, 487, 488, 489, 491, 495, 496, 497, 498, 499, 500, 501, 
GOVKSOVE  NVőzeg 12 13 ASSE Te A9g9 SZAT SZSV ZA SZO2 354 358 5354 960 
361, 362, 363, 597, 598 — Trachyt 248, 249, 250, 251, 252, 256, 257, 518, 520, 
589 (372, 373, 375, 376, 377, 381, 382, 532, 533, 656) — Trachytlapilli 256 (381) — 
Trachyttufa 950, 251, 252, 253, 254, 255, 256 (374, 375, 376, 377, 378, 379, 580, 
381) — Tsernosjom 27, 198, 199, 353, 354, 355, 358 (111, 112, 128, 240, 490, 491, 
492, 495) — Tufa 196, 250, 252, 216, 341 (238, 374, 377, 404, 478) — Tufás márga 
325 — Tuffmergel (458) — Turmalin 80, 181, 260, 269, 270, 273 (221, 222, 385, 
DJ 398399): 

Uralit 296 (425) — Uralitdiabas 296 (425) — Uralitporfiritdiabas 296 (425) — Ur- 
völgyit 520 (533). 

Vályog 26, 27, 253, 350, 357 (377, 487, 494) — Vas 3, 8, 9, 180, 181, 186, 201, 255, 
963, 301, 305 — Vascsillám 300, 301 — Vasokker 252 — Vaspát 3 — Verrucano 
309 (440) — Viaszopál 327 — Vörös vasérc 593. 

"Wachsopal (459) — Waldhumus (109) — Wiesenton (114, 116, 117, 126, 127, 128, 
129, 240, 487, 490. 491, 492, 496) — Withe Alkali Land (117) — Wulfenit 174 (215). 

Zeolith 190, 201, 591, 592, 696 (231, 242, 243, 658, 659, 725) — Zink 4, 302, 305 
(Á05 452435) ES  Zirkon 180-5151-. 261. 273 "2755. 2975 9891 (2245 222337, 401; 
403, 427, 656) — Zöldkő propilit 296 (426) — Zöldköves diabás 296, 300, 302 — 
Zöldköves guarcos diorit 304. 


XXIV BETŰRENDES TÁRGYMUTATO. 


[V. 


PALAEONTOLOGIAI NEVEK. 


(Paláontologiscehe Namen.) 


Acanthoceras Mantelli sp. 49 (152) — Actinodon 689 — Actynoptichus Szontaghi-i 
n. sp. Pant. 326 (459) — Aepiornis 687 — Alleoneis Castracaneii n. sp. 326 
(459) — Ammonit 35, 74, 570, 571, 692 (135, 638) — Alveolina melo F. és Moll. 
681 — Ammonites tenuilobatus 691 — Anceylus hungaricus Brus. 681, 685 (718, 
723) — Anodonta cfír. Bradenburgi Brus. 674, 675 (710, 711, 712); A. md. sp. 
681 (718, 720); A. sp. 675, 676, 681, 632 (712, 713, 718, 720) — Archaeopterix 
688 — Aturia Rovasendiana, Par. 570 (637) — Aulocetus 194 (235); Au. calari- 
tanus 194, (236). 

Bacillaria 325, 326 (457, 459) — Baculina 32 (132) — Baculites 32 (132) — Bairdia 
neglecta, Reuss, var. gibbosa, Egger 546 (611) —  Bairdiidae 567, 568 (634) — 
Balanopterida 72, 192 (233) — Belemnitella Hoeferi, Schlb. 49 (152); B. mucro- 
nata, d Orb. 49 (152) — Bison priscus 350 (486) — Bithynia 671, 6574, 675, 680, 
681, 682, 683; B. Brusinai, Halav. 668; B. margaritula, Fuchs. 668, 670, 671, 672, 
675, 677, 680, 682, 683 (705, 707, 708, 712, 714, 715, 718, 720) ; B. sp. 668 (705) — 
Bryozoa 48 (151) — Bulimina pyrula, dOrb. 598 (661). 

Cardium 51, 598 (153, 662); C. carinatum, Desh. 51 (153); C. novorossicum, Barb. 
51 (153); C. obsoletum, Eichw. 50 (153); C. plicatum 598 (662); C. protractum, 
Fichw. 50 (153); C. semisulcatum, Rouss. 51 (153); C. sguamulosum, Desh. 51 
(153). — Cerithium pictum, Eichw. 598 (661) — Chama granulosa, d Arch. 570 
(637) — Chenopus heringensis, Gümb. 255 (380) — Choristoceras 32 (132) — 
Cidaris 49 (151) — Clavulina Szabói 251 (375) — Cochloceras 32 (132) — Con- 
geria 92, 694, 693, 696 (702, 704, 705, 706, 707, 708, 709, 712, 713, 744, 715, 716, 
717, 720, 721, 722, 723); C."balatonica, PartscA. 665. 6660. 608, 669, 670, 6715" 6725 
676, 677, 678, 679, 682, 683, 684, 685; C. efr. balatonica, Partseh. 671 (707); C. 
labiata, Andr. 669, 670, 682, 690, 671 (706, 707, 720); C. Neumayri, Andr. 680 
(718); C. n. sp. 669, 696 (706); C. rhomboidea, M. Hörn. 50, 665, 666, 673, 669, 
678; 683, 685 (153, 702, 705, 706. 70970 7TAZKSMLZ EZT TDK ZZB)AKOSEÉSTAMIS 
gularis, Partsch. 665, 666, 668, 669, 670, 676, 672, 677, 678, 681, 682, 683, 684, 
683, 692, 694, 695, 6096 (702, 704 705, 706704 7OSSSZÁZ TÁS 71516, 719728 


722, 721, 720) — Corbula gibba, Olivi 598 (661) — Coscinodiscus boryanus 326, 
(459) — Crioceras 32 (132) — Cyeciostomum 698 (727) — Cyelostreon parvulum, 
Gümb. 70 (638) — Cymbella Sturii, Grun. 325 (457) —- Cypride 537, 544, 567, 
(601, 609, 634) — Cypridina angulata, Reuss. 561 (627) — Cypris 544, 563 (609, 


629) Cythere, 0. F. Müller. 544, 545, 548, 549, 563 (608, 609, 613, 614, 629) ; 
C. albumaculata, Baird. 558 (624); C. egregia n. sp. 546 (611); C. Naca n. sp. 
548 (613); C. osnaburgensis, Lkls. 563 (629, 630); C. punctata, Münst. 563 (629) ; 
C. spiniplicata 549 (614); C. tenuipunctata n. sp. 545 (609) —  Cytheridea, 
jousguet. 552, 558 (617, 624); C. ampullata n. sp. 556 (622); C. banatica n. sp. 
552 (618); C. heteropora, Egger, 540, 541 (604, 605); C. lacustris, Sars. 552 (617) ; 
C. pannonica n. sp. 553, 555, 556 (619, 621, 622); C. pan. var. tuberculata n. var. 


—-..- 


553, 555 (618, 621); C. torosa, (Jones) Brady var. teres 555 (620); 0. torosa, 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXV 


Jones. 556 (622) — Cythereis, G. 0. Sars. 558, 559, 563, 565, 566 (624, 630, 631, 
633); C. foveata n. sp. 565 (631); C. hungarica n. sp. 562 (628): C. Mülleri n. 
sp. 543, 563 (607, 630); C. tenuistriata n. sp. 559 (625); C. Lőrenthey n. sp. 
561, 562 (627, (28, 629) — Cytheride 537, 539, 544, 551, 567 (601, 603, 604, 609, 
617, 634) — Cytherideis, Jones. 539, 566 (603, 632, 633) ; C. longissima n. sp. 566 
(633) — Cytherura Sarsii, Brady. 544, 565 (631). 

Darvinula, Brady. 538 (602); D. Dadayi n. sp. 538 (602); D. Stevensoni, Brady és 


Robertson. 538 (602, 603) — Darvinulide 537, 567 (651, 634) —  Dinotherium 
giganteum var. gigantissimum 51 (154) — Dreissensia 698 (727); D. auricularis, 


Fuchs. sp. var. simplex, Fuchs. 668, 670, 671, 676, 681, 682 (ZOAL ZOOSSZOTSET 35 
719 720); D. Dobrei, Brus. 668, 670, 671, 675, 6830, 681 (704, 706, 707, 712, 718 — 
D. marmota Brus. 671 (707); D. rostriformis, Desh. var. gibba, Andr. 51 (153); 
D. serbica Brus. 668, 670, 671, 673, 674, 675, 676, 680, 681, 682 (704, 706, 707, 
A 702 mo zá 2 ges ea 40 720) a ADA Ersagalkekeg ASE ds b 29l AKSI) a 1D 
sp. 670, 677, 680 (706, 710, 718); D. unioides Fuchs. 676 — Dosinia Exoleta, 
Linné. 50 (153). 

Echinoconus conicus, Breyn. 49 (152) — HEchinoidea 255 (380), Elephas primige- 
nius, Blmb. 196, 324 (237, 45£) — Endietya boryana n. sp. 326 (459) — Eguus 
caballus, L. foss. 196, 349 (237, 486) — Ervilia podolica, Eichw. 50 (153) — 
Exogyra heliotoidea, Sow. 49 (151). 

Felis spelea 699 (728) — Foraminiferia 49, 54, 250, 253, 254, 327, 692 (152, 157 
374, 378, 379 459). 

Gasella brevicornis 51 (154) — Gityoxilon conf. 49 (151) — Globigerina 48, 53, 
54 (151, 156, 157) — Gryphea Brogniarti 48 (150) —- Gulnaria cfr. auriculata, 
Linn. 324 (456). 

Halobia Lomelli 693 — Harpoceras 369 (507) — Helix 50, 598, 698 (153, 662, 
727); H. cfr. depressa, KI. 598 (662); H. (Tachocampylea) Doderleini, Brus. 668, 
675, 676, 685 (704, 712, 713); H. Palawanica 598 (662); H. sp. 674, 680, 681 
(710, 718) — Hipparion gracile 51 (154); H. elegans 368 (506); H. cf. gracile, 
Kaup. 368, (506) — Hoplites Chaferi, Pict. sp. 49 (151); H. karpathicus, Zitt. 49 
(151) — Hyalina 598 (662) — Hydrobia? atropida, Brus. 670 (706) — Hydrosera 
Boryana n. sp. 326 (459) — Hyperodapredon Gordoni 687. 

Inoceramus 48 (150). ű 

Krithe Brady, Crosskey et Robertson. 539, 549 (603, 614); K. paralella n. sp. 550, 
551, 552 (615, 617); K. paralella n. sp. var. minor n. var. 551 (616); K. similis; 
Müller G. W. 550 (616). 

Lepidopus (Lepidopides), Heckel. 253, 254, 255 (378, 379, 380) — Lepidopides bre- 
vispondylus 253 (378) — Lichas (Uralichas) Ribeiroi 688 — Limga 674, 681 
(719); L. minima, Halav. 658 (704); L. sp. 668, 671, 674, 682 (704, 710); L. 
stagnalis, Linn. 324 (456) — Limax fonyódesis, Lőrent. 681, 685; L. sp. 682 
(719, 720, 723) — Limnocardium apertum, Münster sp. 668, 670, 671, 675, 676, 
ÖZZEGSONSSTMKOSZ (704: 7ÓSSZOZSSZOS AZOTA ZTA TA 120 88) :rdeco- 
rum, Fuchs sp. 668, 670, 671, 674, 675, 676, 677, 680, 681 (704, 706, 707, 708, 
TALOSSZTSZAZ SKZ LE SZ GY s ssnibdeseTrtünn, Lőrent. 682 — Limnophysa 
palustris, Müll. 324 (456) — Loriolaster 691 — Loriola 691 — Loxoconcha G. 0. 
Sars. 539, 541, 542 (603, 606); L. glabra 544 (608) ; L. Kochi n. sp. 543 (607); 
L. porosa n. sp. 542 (606) — Lytoceras 32, 35 ML ZZEZS] e ee volutumni m 
sp. 33, 34, 35 (132, 133, 134, 135); L. fimbriatum, Sow. sp. 32, 33, 34 (132, 184, 
135); L. Francisci, Opp. sp. 33, 35, (134 135); L. postfimbriatum, Prinz. 33 
(132) — Litoceratide 32 (132). 


XXVI BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


Machairodus cultridens 51 (154) —- Mactra caspica 50 (153); M. podolica 598 
(662) — Mastodon 369, 689 (507); M. arvernensis 51 (154); M. Borsoni 51 
(154); M. longirostris, Kaup. 369 (506) — Mastogloia Szontaghi-i n. sp. 326 
(459) — Melanopsis Bielzi, Brus. sp. 677, 683 (720); M. (Lyrcea) caryota, Brus. 
668 (704); M. efr. Boni, Fer. 671 (708); M. cfír. decollata, Stoll. 670 (706); M. 
ccelata, Brus. 668, 670, 677, 683 (705, 715, 716, 720); M. (L.) eylindrica, Stoll. 668, 
671, 672, 675, 676, 680, 682 (704, 708, 709, 712, 713, 718, 719); M. decollata, Stoll. 
668, (071. 675, 676, 677, 681," 682. (683. (705, 708, 712. 744, 745. TU9S7T20Y SEM KdeS 
collata, Fuchs. sp. 675 (712); M. Entzi, Brus. 668, 672, 674, 675 (704, 711, 712); 
M. gradata, Fuchs. 670 (706); M. oxyacantha, Brus. 668, 676 (70, 713); M. pre- 
morsa, L. sp. 668, 671 (704, 705, 708); M. Radmanesti, Fuchs. 670 (706): 
M. Schwabénnai, Fuchs sp. 668, 670, 671, 675, 677, 681, 682, 683 (705, 706, 708, 
742, 713, 714, 715,719, 720): (M. "sp. "083. (720) MENStor RiechstósS0 (7 8)1e— 
Meletta crenata, Heckel. 49, 252, 253, 254, 255 (151, 327, 378, 379, 380) —- Meso- 
cetus hungaricus, Kadié. 72, 192 (233); M. Agrami 195 (236); M. pinguis 195 
(236) — Micraster corauguinum, Ag. 49 (152) — Mieromelania Haidingeri, Stoll. 
sp. 6685, 670, 671, 677, 682, 683 (703, 706, 708, 714, 715, 719,.720); M.(?) lgevis, 
Füchs sp. 668," 670, 671, 674, (675, 677. 680, (68. JÖSZÁTOS SZOT ÜSZÉ SZ ÁKLSTNNRLEZE 
713, 714, 715, 718, 719) —  Modiola 598 (662); Modiola marginata, Eichw. 
50" (153). 

Natica (Ampullina) vulcani, Brgt 570 (637) — Nautilus 568, 569, 571 (635, 636, 
638); N. af. tumesceus, Frausch. 570 (637); N. centralis, Sow. 570, 576 
(637, 644); N. efr. centralis, Sow. 570 (637); N. efr. leonicensis, de Zign. 570, 
577, 578 (637, 644); N. efr. parallelus, Schafh. 570, 572 (637, 639); .N. efr. 
regalis, Sow. 570 (637); N. efr. Rollandi, Leym. 570, 576 (637, 643); N. efr. 
urbanus, Sow. 570, 575 (637, 642); N. cír. vicentinus, Oppenh. 570 (637); N. 
Corneti, Mourl. 568 (635); N. (Hercoglossa) crassiconcha n. sp. 569, 570 (636, 
637); N. Deluci, D Arch. 570 (637); N. Lamarecki, Deh. 569, 576 (635, 643); N. 
leonicensis, de Zign. 577, 578 (644, 645); N. macrocephalus, Schafh. 569, 576, 
577 (636, 643, 644); N. n. sp. ind. 570, 575 (637); N. parallelus, Schafh. 569, 
570, 572, 573, 574, 575 (636, 637, 639, 640, 641, 642); N. parallelus, Schafh. var. ? 
574 (641); N. parallelus, Schafh. var. acuta n. var. 570, 573 (637, 640) ; N. pari- 
siensis, Desh. 568 (635); N. regalis, Sow. 570, 571, 572 (637, 638, 639); N. Rol- 
landi, Leym. 569, 576 (636, 643); N. sp. ind. 570, 573 (637, 640) ; N. umbiliecaris, 
Desh. 569, 570, 574 (636, 637, 641); N. undulatus, Schafh. 568, 577, 578 (635 
644, 645) — Navicula Haueri Grün. 325 (457) —- Neritina (Clithon) acuticarinata, 
Fuchs. 570 (707) ; N. (Clithon) acuticarinata, Fuchs. var. ecarinata, Brus. 670, 672 
(707, 708) ; N. (Clithon) erescens, Fuchs. 669, 670 (705, 707) ; N. (Clithon) obtusan- 
gula, Fuchs. 669, 672 (705, 7083); N. (Clithon) Radmanesti, Fuchs. 669, 670, 672, 
674, 675, 680 (705, 707, 709, 711, 712, 718); Neritina sp. 682 (720) — Nerito- 
donta ind. sp. 680, 681 (718, 719) — Nitzschia spectabilis, (Ehrb.) Grün. 325 
(457) — Notidanus 254 (379); N. efr. microdon, Ag. 255 (380); N. paucidens, 
Koch. 255 (380) — Nummaulites 49, 249 (152, 374); N. complanata 49 (152); 
N. Fichteli 48 (151); N. garansensis 250 (375); N. intermedius 48, 250 (151, 
375) — N. Lucasanus 48 (150); N. perforatus 48 (150); N. Tsehichatseffi 
49 (152). 

Orbitoida 48 (151) — Orbitoides aspera 49 (152); 0. papyracea 49 (152) — Otodus 
cfr. serratus, Ag. 255 (380) — Otolithus (Seigenidarum) efr. Schuberti, Lőrent. 
670 (707) — Ostracoda 537, 681, 683 (601, 718, 719, 720) — Oxyrhina ef. exigua, 
Probst. 255 (380). 


BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. XXVII 


Paludina 51 (154) — Patula 598 (662) — Pecten Bronni, May. 255, 570 (350, 
636); P. corneus 49 (152); P. plebejus 48 (150) — Picea excelsa 49 (151) — Pinna 
imperialis, Gümb. 570, (638) — Pisidium Krambergeri, Brus. 668, 670, 671, 674, 
SZÓLSZ, A6G94 1696 E(ZOASZOS, ZO 7AO, 714 712714 Bossp. (MS 720) Bs gp. 
cfr. hybonotum, Brus. 681, 682 — Planorbis aff. tentüs s; Bells. 077 (7dAjoe b. 
(Gyrorbis) Baconicus, Halav. 668, 669, 674, 694, 695, (704, 705, 710, 711, 719); 
P. Borellii, Brus. 685, (723); P. (Tropodiscus) earinatus, Müll. 324, (456); P. 
(Coretus) cornu, L.?:669, 681 (706, 711, 718); P. (Coretus) cornu, Brang. 668, 
674, 694 (704, 706, 710); P. efr. Radmanesti, Fuchs. 671 (708); P. cfr. varians, 
Fuchs. 677 (714); P. eurustomata nov. sp. 685 (723); P. eurustomata var. exe- 
hontohelix nov. f. 685 (723); P. grandi, Halav. 668, 694 (704) ; P. inornatus, Brus. 
670, 676, 696 (706, 713, 714); P. Kimakovicsi, Brus. 682 (719); P. (Segmentina) 
Lóczyi, Lőrent. 668, 669, 695 (704, 706); P. (Tropodicus) marginatus, Müll. 324 
(456); P. sp. 672, 681, 682, 685 (719, 720, 723); P. subtyehophorus, Halav. 668, 
681, 685, 694, (704, 705, 706, 708, 712, 714, 719, 720); P. (Gyraulus) tenuistriatus , 
iőrentósí a öso (Ag 723) 2 varians, Euchs. sp. 6685 0707 "671 070, O706052, 
684, 696 (704, 706, 708, 712, 713, 714, 719, 720); Proantigona longirostra 49 
(151) — Prosodacna, Tourn. 51 (154) — Psilodon, Cob. 51 (154) — Plagiodacna 
Auingeri, Fuchs. sp. 670, 679, 682, 696 (706, 720) — Pteropoda 253, 255 (8378, 
380) — Pupa 598 (662) — Pyrgula hungarica, Lőrent. 682, 685 (719, 723); P. 
incisa, Fuchs. 668, 682, 695 (705); P. incisa var. Pannonica, Lőrent. 608, 670, 
675, (GZZTOS2 ÖBB, 099. "IDE OD S ZŐ0TSZ AR ESTZ ZTA 195 720) 


Radiolaria 327 (459) — Rhabdoceras 32 (132) — Rhinoceros 699 (723); Rh. me- 
garchinus 51 (154); Rh. tiehorrhinus, Cuv. ,196 (237) — Rostellaria goniofora, 
Bell. 570 (638). 

Salacia Boryana n. g. et sp. 326 (459) — Schizaster sp. 255 (380) — Scienida 


669, 682, 695 (705, 720) — Seguoia Reichenbachi, Geinitz, 49 (151) — Staurosira 
Harrisonii var. amphiteatrus, Grün. 325 (457) — Stylodacna, Sabba. 51 (154) — 
Succinea (Amphibina) elegans, Risso 324 (456); S. A. Pfeifferi, Rossm. 324 
(456) — Surirella Clematis, Grün. 325 (457); S. fastuosa, var. 326 (459). 

Tacheocampylea 598 (662); T. Doderleini, Brus. 598 (661) — Tapes 598 (662) — 
Tellina budensis, Hofm. 255 (380) — Terebratula aspasia, Mgh. 697 (726) — 
Triceraticaum horridum n. sp. 326 (459) — Trilobita 688, 695 — Trochus 598 
(662); T. podolieus, Eichw. 50 (153) — Tudora 598 (662); T. conica, KI. 598 
(662) — Turrilites 32 (132) — Tymus Albui 49 (1531). 

Unio Bielzi, Zek. 51 (154); U. Condai, Porumb. 51 (154); U. eymatoides, Brus. 
51 (154); U. Fuchsi 51 (154); U. Halavátsi, Brus. 668, 671, 673, 674, 676, 677, 
ÖZOMEGSÜES GZ TOASESZOZ SZESZ OS KET KO EZAZ SZAT ÁT s0DJts TU örecümbens, 
Fuchs 51. (154); U. sp. 682, (720); U. subatavus, Teiss. 50 (153); U. subrecur- 
rens, Teiss. 50 (153); U. Wetzleri, Dunk. 666, 668, 669, 684, 685, 692, 694, 696 
(702, 704, 706, 722, 723, 724); UV. Wetzleri, Dunk. sp. 669 — Ursus speleus 
78 (163). 

"Valenciennesia 51 (154) — Valvata (Aphanotylus) adeorboides, Fuchs. 669, 695 
(705); V. Balatonica, Rolle 666, 670, 671, 675, 676, 677, 682, 6833, 695 (705, 
ZOTSZOS ST TOSZÁZ ZA TAS ZL9SZZO avatott oradata, Euehs.rSz0 (OZ) a eVéretne 
variabilis, Fuchs. 675 (712, 715); V. helicoides 685; V. Aphanotylus kupensie, 
HücGAs: OSZ EZ2O V. simplex, "Huchs 6695 "670,"6765,. 1690 (Z055EZOZT TAN Ve 
simplex var. bicincta, Lőrent. 669, 695 (705); V. simplex, Fuchs. var. polycincta, 
ILőrent. 675, 682 (712, 719, 723); V. sp. 682, 683 (719, 720); V. tenuistriata, 
Fuchs. 670 (707); V. tihanyensis, Lőrent. 682 (719); V. variabilis, Fuchs. 669, 


XXVIII BETŰRENDES TÁRGYMUTATÓ. 


671, 675, 677, 695 (708, 712, 715) — Valvatella 252 (377) — Vitrina 598 (662) E 
Vivipara bifarcinata, Bielz. 51, 55 (154, 159); V. eyrthomaphora, Brus. 669, 670, 
672, 695 (705, 707, 709); V. cefr. kurdensis, Fuchs. 669, 675 (712); V. cfr. kur- 
densis, Lőrent. 675, 695 (705, 712); Vivipara Neumayri, Brus. 51 (153); V. 
Popesgui, Cob. 51 (153); V. Sadleri, Partseh sp. 666, 669, 670, 671, 672, 674, 
681, 695 (702, 705, 707, 708, 710, 711, 719); V. sp. 680, 682 (714, 718, 719). 
Xerophila obvia, Hartm. 668, 682, 694 (704, 719) — Xestoleberis, G. O. Sars. DdV 
540, 542 (603, 604, 606); X. fuscomaculata, G. W. Müller. 540, 541 (604, 605). 


,$ 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


1908, JANUÁRIUS—FEBRUÁRIUS, JEZEKÜZBT 


XXXVIII. KÖTET, 


Dr MELCZER GUSZTÁV. 


1869 augusztus 31. — 1907 október 2. 


Dr. LŐRENTHEY ÍMRE, 


a m.-honi földtani társulat első titkárától.1! 


Tudományos életünket az utóbbi " 55 - ORAT; 
években ért veszteségek közül egyike 
a legnagyobbaknak az, mely 1907 ok- 
tóber 2-án érte; midőn dr. MELCZER 
Guszráv a tudományra, társulatunkra, 
családjára, tisztelőire és barátaira egy- 
aránt nagy csapásként, örökre lehunyta 
szemét. 

Ő egyike volt ama keveseknek, 
kik mostoha viszonyaink között sok- 
oldalú elfoglaltsága közepette is te- 
kintélyt vívott ki magának nemcsak 
idehaza, hanem külföldön. is, dicsősé- 
get és hirt szerezve nemcsak magá- 
nak, hanem a magyar tudományos- 
ságnak is, melynek egyik dísze volt. 

MELrLczER Guszráv egyéni kiváló- 
ságait ama gondos nevelésnek köszön- 
hette, melyben a szülői háznál része- 
sült. Mint Melczer Ede egyetlen fiú- 
gyermeke született Guszráv 1869. év 
augusztus 31-én Dobsinán, hol édes- 
atyja eleinte a községi fiúiskolában, majd pedig a később létesített polgári 
leányiskolánál tanított. A kis Gusztáv középiskoláit Rozsnyón kezdette, 
majd Rimaszombatban folytatta s Iglón végezte, hol 1887-ben jelesen 
tett érettségit. 


1 Felolvasta a Magyarhoni Földtani Társulat 1908. február 5.-én tartott köz- 
gyülésén. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 1 


9 D: LŐRENTHEY IMRE 


Mint olyan atyának gyermekében, ki hivatását odaadó szeretettel 
teljesítette, benne is korán kifejlődött a kötelességtudás s látva otthon 
atyja nemes hivatását, ő is korán elhatározta, hogy a tanári pályára 
lép. Mi természetesebb tehát, mint hogy a természet szépségével annyira 
megáldott Dobsina szülötte, a természetrajzot választva tárgyául, 1887 
szeptemberében a budapesti tud. egyetemre rendes bölcsészetkari hall- 
gatónak iratkozott be, természetrajz, vegytan és földrajzra. Itt mint 
dr. SzaBó JózsErF, HANTKEN MIKsA, dr. SCHMIDT SÁNDOR, dr. THAN KÁROLY, 
dr. LExGYEL BÉLA és dr. Lóczy LaJos szorgalmas tanítványa, csakhamar 
kitűnt társai közül. 

Már egyetemi hallgató korában is kiváló előszeretettel az ásvány- 
tannal és rokon tárgyaival foglalkozott és főleg e szakok képviselőivel 
és művelőivel kereste az érintkezést. Így 1889-ben belépett a magyar- 
honi földtani társulatba is, hogy így inkább legyen alkalma a szakma 
művelőivel érintkezve tanulnia. Elvégezve az egyetemet, dicséretes ered- 
ménynyel letette a tanári vizsgálatot s a gyakorló mintagymnásiumba 
ment, hol dr. SrauB Móg vezető tanár mellett mint gyakorló tanár mű- 
ködött, hogy megszerezze a tanári oklevél elnyeréséhez szükséges tanítási 
jártasságot. A tanári oklevelet 1893-ban szerezte meg. 

MEcczER Guszráv kortársai közül annyira kitünt, hogy midőn 
dr. SCHMIDT SÁNDoRt 1895-ben a műegyetemre nevezték ki az ásványtan 
és földtan rendes tanárává, őt, mint legjelesebb tanítványát vette maga 
mellé első tanársegédének. E minőségében MELnczER csakis az 1895/6. 
és 1896/7. tanévekben működött, 1897. dec. 4-én letette a doktori szi- 
gorlatot, az ásványtan és földtan mellé melléktárgyul az őslénytant és 
földrajzot választva. 1897-ben a székesfőváros nevezte-ki a II. ker. 
polgári leányiskolához rendes tanárnak, miután 1894 óta mint óradíjas 
tanár működött már ez intézetnél. Ez intézetnél működött élete végéig. 
Így végleges álláshoz jutva, minden szabad idejét kedvenc tárgyának, a 
kristálytannak szentelte. j 

Tudományos egyéniségének fejlődése azonban társulatunkkal van 
a legszorosabb kapcsolatban, a mennyiben még egyetemi hallgató korá- 
ban 1889-ben belépett tagjaink sorába s ez időtől kezdve szaküléseink- 
nek egyik legszorgalmasabb látogatója, majd később mint egyik legjobb 
előadónk s közlönyünknek egyik legszorgalmasabb munkatársa tünt ki. 
Tudományos dolgozatait néhány kivétellel — (melyek a Math. Term. 
Tud. Értesítőben, a Magyar Chemiai Folyóíratban, valamint a Math. und 
naturw. Berichte aus Ungarn című folyóiratban és a Groths. Zeitschrift f. 
Kristalographie u. Mineralogie-jában jelentek meg) — mind társulati 
üléseinken mutatta be. Legelső értekezései, melyeket műegyetemi tanár- 
segéd korában írt, szintén a Földtani Közlönyben jelentek meg. 

Így az első, mely egyszersmint doktori értekezése volt, 1896-ban 


D: MELCZER GUSZTÁV, 3 


jelent meg cAdatok a budai Calcit kristálytani ösmeretéhezv melyben a 
budapesti Kis-Svábhegynek és az ürömi Rókahegynek calcit-ikerkris- 
tályain végzett méréseiből nyert újabb eredményeket ismerteti meg. Ösz- 
szesen 23 kristályformát ismertet meg e calcitokon és közöttük 9-et, 
melyek a calcitra általában újak. 

Ugyanitt jelent meg még ebben az évben eBaryt Dobsinárób 
című értekezése, melyben az első baryt kristályokat ismerteti meg a 
dobsinai cMassörterv nevű vasbányákból. Ez értekezésében nemcsak a 
dobsinai, hanem a budai baryt tengelyszögét is megállapítja Na-fényben. 
A vaspáton ülő dobsinai baryt kristályok külalak tekintetében egészen 
eltérők az eddig ismeretes magyar barytoktól. Ezeken ugyanis 18 alakot 
állapít meg MELczER, közöttük a (772) piramist, tehát olyan lapot, melyet 
a baryton eddig nem észleltek. 

Itt jelentek meg továbbá 1898-ban cAdatok a budapest-környékbeli 
calcit iker-kristálynak ösmeretéhezv. Ebben tárgyalja a calcitnak — 
1a Rés 2 R lapok szerinti ikerképződését. 

1899-ben: c Továbbnövéses calcit a budai hegyekbőlv. Itt kimutatja, 
hogy a fiatalabb calcit generáció a régibb kristályok csúcsain jelenik 
meg és pedig teljesen párhuzamos tengelyrendszerrel. 

1902-ben: aPyrit a Monsoni hegyrólv. A pyritnek sajátságosan 
megnyúlt pentagondodekaideres kristályait ismerteti innen. 

1904-ben: wAdatok az aragonit symmetriájához és A libithe- 
mnitrólv. Nagyszámú étetési kisérlet alapján tanulmányozza az ara- 
gonit symmetria viszonyait; a libethenitnek pedig a formáját, symme- 
triáját és tengelyviszonyát határozza meg, melyekkel megerősíti G. RosE 
adatait. 

Ugyancssk itt jelent meg 1905-ben az utolsó kristálytani mun- 
kája is cAdatok az albit pontos ismeretéhezi címen. E jeles munká- 
jában a Nadabuláról (Rozsnyó mellett) való albit kristályokat ismerteti 
meg s egyúttal az addigi albitvizsgálatok eredményeit, de különösen a 
kristály-geometriai állandókra vonatkozókat. 

MEcnczER Guszráv sokoldalúlag volt elfoglalva, elfoglaltsági köre 
azonban mindég tanári működésével és szaktárgyaival volt kapcsolatos. 
Így 1897—99-ig II. titkára volt a Természettudományi Társulatnak. 
Azonkívül tanított a leánygymnásiumban is s midőn a tanításban és a 
szakmunkálkodásban kifáradt — mint kitűnő hegedüs — üdülni a zené- 
hez fordult, melyben mindég megtalálta a lelki szórakozást és üdülést. 
A nyári szünidőben Dobsina környékén téve kirándulásokat, folyton 
gyűjtött ásványokat, nem kerülte el azonban figyelmét egyetlen kőzet 
vagy kövület sem. Éles szemét és hangyaszorgalmát dicséri az a becses 
kövületgyűjtemény is, melyet a dobsinai tengeri-karbonból gyűjtve, a 
tud. egyetemi paleontologiai gyűjteménynek ajándékozott. Az ő gyűj- 

1k 


4 Dr: LŐRENTHEY IMRE 


tései keltették föl a szakkörök figyelmét, s így került gyűjteményeinkbe 
az a becses anyag, melyet 1906-ban dr. FREcn FRIGYES breslaui tanár 
ismertetett meg közlönyünkben.! 

Boldogult barátunk azok közé a kevesek közé tartozott, kik a 
középiskolai tanításnak is pedansul eleget téve, szaktárgyainak a műve- 
lését sem hanyagolta el; sőt talán éppen a szakpályától való elterelődése 
serkentette őt arra, hogy érdemeket szerezve, oda mielőbb visszatér- 
hessen s majdan ott érvenyesülhessen, mint a mely pálya hajlamainak az 
egyedül lett volna megfelelő. Ambiciója serkentette őt a folytonos mun- 
kára; mindég dolgozott s tanulni vágyott. Tudományszomját kielégítendő. 
1899-ben egy évi szabadsággal Münchenbe — a mineralogusok Mekká- 
jába — ment, hol GRorH, WEINSCHENK, ROTHPLETZ és ZITTEL voltak 
tanárai. Innen ismeretekkel gazdagodva, szeretetreméltó egyéniségével 
sok barátot szerezve magának és nemzetünknek tért vissza 1900-ban, 
hogy elemi dolgok tanításával ölje tovább magasabbra hivatott lelkét. 
Az őt nagyrabecsülő mesterével GRorH-al azonban, mint a Zeitschrift 
für Kristallographie und Mineralogie referense állandó összeköttetésben 
maradt. 

Hivatásának megfelelő munkakör először akkor nyilt neki, mikor 
1902-ben a tud. egyetemen a kristálytan magántanára lett. 1905-ben 
társulatunk választmányi tagjává választotta, azonban már 1906-ban 
betegsége megfosztotta társulatunkat az ő közreműködésétől. 

Egyénisége lekötelezően előzékeny, szerény lévén, mindenki szerette 
és becsülte őt. Mint a tudomány munkását rendkívüli pedans lelkiisme- 
retesség jellemezte, a mit Münchenben is megcsodáltak benne. 

Alig van mineralógusunk, a ki többet dolgozott volna mint ő, 
10 évi irodalmi működésének ideje alatt írt ugyanis 17 szakértekezést, 
melyek mind német nyelven i8 megjelentek, sőt egyesek csakis németül, 
GgorH Zeitschriftjében. Ilyen a müncheni tartózkodása idején Jonwn E. 
WorrF vegyészszel együtt írt : 

cHardystonit und Zink-Schefferit von Franklin FHurnace, New- Yersey. 
Mit einer Notiz über die Brechungsindices des Schefferit., IGRorn. 
Zeitschr. f. Kryst. u. Mineralogie 30 kötet. 1900.! 

A magy. tud. akadémiának xaMath. és Term.-tud. Értesítő, -jében 
jelentek meg: 

1900-ban: eNéhány ásványról, főleg Geylon szíigetéról.v (XVIII. 
kötet. 

1901-ben: vAdalok a korund kristálytami és optikai ismeretéhez. 
(XIX. köt.) 


1 Tengeri eredetű karbon Magyarországon. [Földtani Közlöny XXXVI. 
köt.) 1906. 


Dr MELCZER GUSZTÁV. 5 


1903-ban: cAz úrvölgyi aragonitrólv (XXI. köt.), mely értekezé- 
sében a már régóta ismert, de kristálytáni szempontból közelebbről még 
meg nem vizsgált úrvölgyi aragonitnak kristályformáit, tengelyviszonyát, 
ikerképződését és törésmutatóját állapítja meg. 

Ezek németül GRorH Zeitsehriftjében a magyarral egyidejüleg je- 
lentek meg. Ugyanitt jelent meg 1902-ben a XXXV. kötetben : 

c Uber einige krystallographischen und optischen Gonstanten des 
(Gorunds., Ebben azokról az igen szép kristályoptikai vizsgálatairól számol 
be, melyeknek alapján több fényre nézve megállapítja a korund főfény- 
törési együtthatóit a sugár minimális eltérésével. 

A Magyar Chemiai Folyóiratban megjelentek : 

1897-ben : a4Adatok a selensulfarsenatok kristálytani ismeretéhez. 
(III. köt. 6. f.) Ebben a MEssixGER KÁRonYrtól kapott sókon végzett kristály- 
tani vizsgálatainak eredményéről számol be. E sók közül csak a nátrium- 
monoselensulfarsenát volt mérésre alkalmas. Ismerteti itt azokat az 
eljárásokat is, melyekkel kristálytani mérésekre alkalmas kristályokat 
lehet csinálni. 

1903-ban : aA hümatit szimmetritáj áról és tengelyarányáról.) (IX. év- 
folyam.) Ez értekezésében kb. 100 kristály mérése alapján kimutatja, 
hogy a hámatitnak és korundnak megegyező a tengelyviszonya, t. 1. : 
1: 13654 hámatité és 1 : 13652 a korundé. 

1904-ben DozBv Gézával együtt írta eNéhány titánvas tengelyará- 
nyáról és chemiai összetételéről. (X. évfolyam.) Szerzők szépen kimu- 
tatják, hogy a kristály vegyi összetétele mily szorosan függ össze annak 
alaki és fizikai tulajdonságaival. Itt is, mint más isomorf sorozatnál 
ugyanis a tengelyviszony és fajsúly függvényei a kémiai összetételnek, 
a mennyiben a titán tartalom növekedtével a c tengely hossza is nő, 
míg a fajsúly fogy. ; 

E két utóbbi is németül GRorn Zeitschriftjében jelentek meg 1903 
és 1904-ben. 

Legutolsó munkája, melyet már betegsége idején fejezett be 1906-ban 
c A Balatonfenék homokjairól.v [a Balaton Tudományos Tanulmányo- 
zásának Eredményeiv I. k. 1. rész petrografiai függelék.) 

Írt még 21 hosszabb-rövidebb közleményt, ismertetést és fordítást 
a Természettudományi Közlönyben és Pótfüzeteiben; végül átdolgozta, 
illetve átírta RorH Samu Ásványtanát. 

1904-ben aug. 27-én nősült meg, nőül vevén élete végéig hű házas- 
társát, GömöRY KiáRÁt, kitől azonban éppen úgy mint kis fiától, sajnos, 
hamar elragadta a kérlelhetetlen sors. 

A küzdelmes élet, a folytonos szellemi munka időelőtt megőrölte 
lelkét s testét, úgy, hogy hosszas betegség után 1907 okt. 83-án örökre 
búcsút vett szeretett feleségétől, kis fiától s mindazoktól, kik szeretettel 


6 TREITZ PÉTER 


emlékezünk vissza szerény, kedves egyéniségére, egyenes jellemére. 
Búcsút vett rajongással szeretett szaktárgyától s tanítványaitól. 

Bánatunkat némileg csak az a tudat enyhíti, hogy bár korán ra- 
gadta el kedves társunkat a halál, mindazonáltal kötelességének eleget 
tett, tett annyit, a mennyit tennie a sors engedte. 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 


TRErIrz PÉTEx-től. 


A vízben oldható sóknak a talaj felső rétegeiben való fölszapo- 
rodása éghajlati hatásoknak eredménye s száraz aszályos éghajlathoz. 
van kötve. 

Sivatagos klima zonájában, mind az öt világrészben, sós a föld. 
A talaj felső rétege sókkai van átitatva, az összegyülemlő csapadékvizek 
pedig sós tavakat alkotnak. A sós földek és sós tavak regiója azonban 
belehúzódik a nagyobb csapadékú területekbe is. Tüzetesebb tanul- 
mányozásuk után kitünt, hogy kialakulásuk nem annyira a csapadékok 
mennyiségével, mind inkább azzal a körülménnyel van kapcsolatban, 
hogy a lehulló csapadék nagyobb része átszüremkedik-e a talajon s 
levezetődik-e a földárjában vagy sem. 

A víz körforgása a természetben oly képpen folyik le, hogy a 
tengerből kiemelkedő pára a szárazföld fölé kerül s itt csapadék alak- 
jában lehull a földre. Lassanként lehatol bizonyos mélységig az alsó 
rétegekhez alkalmas körülmények között összegyűlik s a földárjának 
nevezett földalatti viízfolyásban elfolyik, végezetül a tengerbe jut vissza. 
Ilyen körülmények között, a földet alkotó ásványoknak elmállásakor és 
a vegetatio maradványainak elbomlásakor keletkező új vegyületek, az 
alkáliáknak és földfémeknek vizben oldható egyszerű sói, nem szaporod- 
hatnak fel a talajban, minthogy az átszüremkedő és elfolyó víz kilugozza 
őket belőle. 

Bizonyos klimatikai hatások alatt azonban a víznek föntvázolt 
körforgása megváltozik. Nevezetesen a lehulló csapadéknak legnagyobb 
része nem ér rá lefolyni, hanem visszakerül ugyanott a hová lehullott 
a levegőbe. Kezdetben lehuzódik e helyt is a mélyebb rétegekbe, de 
ott megreked; a nedvesség főtömegét a száraz évszak alatt uralkodó 
fön jellegű szelek fölszivják a talaj kapilláris csövein át a felszínre s 
itt elpárologtatják; csak igen kis hányad kerül a föld árjába s ennek 
közvetítésével a tengerbe. A föld alkotórészeinek, nevezetesen az ásvá- 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. f/ 


nyoknak és a humusznak elbomlásakor kiváló alkáli és földfémsók ilyen 
körülmények között már nem mosatnak ki a talajból, hanem lassanként 
felszaporodva, származási helyöket, vagy annak környékét sós föiddé 
változtatják. 

A talaj sótartalma emelkedik vagy apad a szerint, a mint a földre 
hulló csapadéknak kisebb, vagy nagyobb hányada szüremkedik a föld 
felső rétegein át és folyik le a föld árjába. 

Sivatagos területen a lehulló csekély nedvesség utolsó cseppig ott 
párolog el, a hova hullott, ennélfogva a bomlás terményei is helyben 
maradnak s a föld minden körülmények között sóssá válik. A föld 
felszínén lévő sót egy-egy zápor vize a legközelebbi medencébe szállítja, 
a hol sóstó alakul. Sivatagos klima jellegzetes jelensége a talaj fel- 
színét tarkító megszámlálhatlan apró sós tó. 

A vízben oldható sóknak a talajban való felszaporodása tehát nem 
annyira a csapadék csekélységének, mint a talajkilugzás hiányának vagy 
elégtelen voltának köveikezménye. 

A hazai sós területek eloszlása világosan bizonyítja a fentírt sza- 
bály helyességét. A sós területek hazánk ama regióiban találhatók, 
melyeken a helyben lehullott, vagy más helyről odakerült csapadékvizek 
összegyűlnek és a nyári idény alatt elpárolognak. 

E közleményemben tisztán a nagy-alföldi sós területekkel kivánok 
foglalkozni, bár sós területeink az Alpesek lábánál, valamint az Erdélyi 
cMezőségv völgyeiben is vannak. Ez utóbbiakat más közleményem- 
ben fogom ismertetni. 

A tapasztalat azt tanítja, hogy a Nagy-Alföldön található sós 
földű területek éghajlati tekintetben is élesen elválnak a környezettől. 
A sós jellegű zónák rendesen észak-déli irányú keskeny hosszúkás alaku 
és élesen határolt szigetek. A feléjük vonuló nyári esőfelhők szétválnak 
előtte és rendesen megkerülik. Ha egy-egy zivatarfelhő áthalad felette, 
akkor a lehulló zápor erős párolgás következtében annyira megfogy, 
hogy a földre csak imitt-amott jut le egy-egy csepp. A magasban jól 
látszik, hogy erős zápor indul meg a felhőből, de a szakadó zápor 
lefelé mind világosabb és átlátszóbb lesz s a földre alig ér le belőle 
valami. A sósföldű területekre három nyári hónapban mindig sokkal 
kevesebb eső jut mint a környékre ; 3830—100 esőtlen nap egyfolytában 
nem tartozik a ritkaságok közé. 

A szigeteken a levegő mozgását legjobban az állandó forgószelek 
tüntetik föl, melyek a kopár felszín száraz sós porát 100 m. magasra 
is felkavarják s messze elszállítják. De mutatja a levegő rendkívüli 


1 Sajnos e tapasztalatot meteorologiai adatokkal nem támogathatom, mert e 
helyeken meteorologiai állomások ezidő szerint még nincsenek. 


s TREITZ PÉTER 


szárazságát az esténkint felemelkedő finom por is, mely órákig marad 
lebegő állapotban s ködbe burkolja a tájat. 

"A Nagy-Alföld eme száraz klimájú és sós talajú szigeteinek el- 
helyezkedésén bizonyos szabályosság észlelhető, mely a Nagy-Alföldet 
borító talaj minőségével és a magassági helyzettel szoros kapcsolatban 
áll. Mielőtt e területek tüzetesebb ismertetésébe fognék, szükségesnek 
tartom a Nagy-Alföld dombozatáról és földjéről gyűjtött eddigi ismere- 
teinket röviden összefoglalni. 

x 

A Nagy-Alföld felszíne délkeletfelé hajló gyenge lejtésű sík, benne 
három kiemelkedő szigetet vagy dombságot különböztethetünk meg, 
melyek a környező hegységgel mamár nincsenek kapcsolatban. E három 
sziget szerkezete bizonyos hasonlóságot mutat, a dombozata, valamint 
a talaj minősége és az egyes talajok helyzete hasonló származásról tesz 
tanulságot. 

Minden egyes szigetnél három magassági szintet találunk, melyek 
lépcsőszerűen esnek egymás alatt. A legmagasabb színtáj talaja, a 
szigetek magva homok, az alatta következő lépcsőfokot lösz alkotja, 
melyről a legalsóra, a folyók és belvizek öntés területére jutunk alá. 

A három magaslat: a Nyirség homok területe, azután a Duna- 
Tisza közti homok hát, régül a Delibláti homokpuszta 


I. A homok területek. 


A Nyirség. Az Alföld északi részében találjuk az első homok- 
szigetet, a Nyirséget. Homokját a levantei és diluvialis korszakokban 
az északra lévő Kárpátoknak feléje hajló lejtőiről leömlő vizek mosták 
a medence szélére. Kezdetben óriási törmelékkúpot alkotott; a hegységgel 
való kapcsolatát az újkorban a Tisza és Bodrog elhordták s helyét 
öntés iszappal pótolták. 

A Nyirség talaja futóhomok; a homokbuckák és partidüne vonu- 
latok azonban nagyrészt lösz homokkal, vagy löszszel vannak beborítva. 
E felső finomabb szemcsékből álló takaró egy későbbi nedvesebb klima 
alatt rakódott a homokra reá, midőn már a hegyekről kevesebb homok 
és több finom rész került alá a csapadékvizekkel. A felső takaró anyagát 
a homokterületet beborító erdő humussza részben elváltoztatta ; a savas 
erdei humusz a homok és a lösz ásványszemeit erősen megmarta, rész- 
ben el is bontotta. E hatás eredményeként a felső réteg agyagos részé- 
ben a vas igen felszaporodott míg ellenben a mész teljesen megfogyott. 
A hol a régi felszín változatlanul megmaradt ott vasas agyagos homok 
vagy vasas homok alkotja a felszínt, futóhomok azokon a részeken 
került a felszínre, a hol a szél a régi vasas takarót elhordotta. 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 9 


Az erdei növényzet maradványainak, az elhalt levelek, az ágrészek 
és a gyökerek, továbbá a humuszoknak . elbomlásakor keletkező hamu- 
alkatrészek, a buckák közötti völgyekben gyűltek össze. Minthogy az 
egész Alföldön a lehult csapadékból a nagyobb rész párolog el s csak 
a kisebb rész az mely a folyókban elfolyik," itt is fölszaporodott idővel 
a só s a vízállásos helyek sósakká váltak. 

A Nyirségről eredő vizek mai nap a felszínen észak felé folynak 
le, míg ellenben az altalaj vizek délnyugat, dél és délkeleti irányban 
mozognak. 

A Duna-Tisza köze. A második nagyobb homokterület a Duna- 
Tisza köznek északi felét foglalja el. Északon a Galga és Zagyva folyók- 
nál kezdődik s délen Szabadkáig ér, a hol a futóhomok a telecskai 
platóra szalad rá. Az egész homokterület délkelet felé hajló lap, melynek 
legmagasabb pontja a nyugati széle, ennek déli vége 174 m. emelkedik 
a t. sz. fölé. A keleti széle alacsonyabb (90—82 m.), ennélfogva az 
összes csapadékvizek délkeleti irányban folynak rajta végig s mind a 
Tiszába ömlenek. , 

A történelmi kor előtt ezen a homokterületen is erdő tenyészett. 
Az ember az erdő takarót több izben elpusztította s a homokot felsza- 
badította. Az újkorban a homoknak több izben való erős mozgását lehet 
kimutatni, úgy hogy az erdei tenyészetet jelző nagyon vasas réteg csak 
helyenként található föl, a terület legnagyobb részéről a szél lefujta. 
A mint ugyanis a homok megmozdul, a szél a finom részt kirostálja 
belőle s nagy távolságra szállítja el, helyben csak a goromba homok- 
szemek maradnak. A futóhomokon az egykori növényzet hatását csak 
a homokszemeket borító vörösbarna vasrozsdás kéreg l tatja. 

A buckák közötti völgyekben itt is összegyűltek a növényi anyagok 
elbomlásakor, a szerves rész elégése után fennmaradó alkatrészek, a 
völgyeket kitöltő tavak és mocsarak vize sóssá vált. 

A Nyirség és a Duna-Tisza közi homokterület hajdan összefüg- 
gésben állottak egymással. Ma a Tisza mentén elszórtan fekvő egyes 
szigetek jelzik a hajdani homokterület helyét. 

A harmadik homokterület a Nagy-Alföld délkeleti sarkában a 
Deliblát homokpuszta. E homokterület délkeleti részén ugyancsak sós 
tavak töltik ki a buckák közötti völgyeket. 


1! Dr. P. Vujevics. Die Theiss. Geograph. Abhandlungeu Pr. Dr. A. Peuk. 
Bd.SVIT. ET. 4. 


10 TREITZ PÉTER 


II. A lösz területek. 


. Mind a három homokterület az uralkodó szél alatt eső oldalon 
változó szélességű löszcsíkkal van beszegve. Közvetlen a homok mellett 
homokoslösz a talaj, mely azután kifelé a széleken tipusos lössszé 
válik. A Nyirséget keletről, délről és nyugatról övezi a löszecsík; a 
Duna-Tisza közi homokot délről és keletről, míg a  Delibláti-homok- 
pusztát nyugatról, északról és keletről, a keleti szegély a legkeskenyebb. 

E lösz területek szerkezetének vizsgálata arról győz meg bennünket, 
hogy mindegyik ama homokterületből származó anyagból alakult, melyet 
körülfog. Mindegyik löszcsik a homoksziget szél alatti oldalát szegi be 
s az uralkodó főszél alatti szakaszon van legjobban kifejlődve. 

De a löszréteg nemcsak abból a finom porból épült föl, melyet a 
szél a homokterületről felkavart s ennek a határán lehullatott, hanem 
legnagyobb részben abból az anyagból, melyet a lefolyó tavaszi csapadék 
vizek hoztak ki lefolyásuk alkalmával a homok szélére. A homokbuckák 
között lévő völgyek mind a löszterületre nyilnak, részint szét terülnek 
rajta, részint mélyebb csatornákban folytatódnak s végül a lösz alatt 
elterülő jelenkorú ártérbe torkolnak. A csatornák egy részét későbben 
eltemette a lösz. 

A löszlerakodás idejében, a dilluviumban a homok szigetek még 
egyenes kapcsolatban voltak a hegység nyúlványaival. Az akkor ural- 
kodó, mainál szárazabb klimában nyáron át kevesebb eső esett, a nö- 
vényi takaró gyengébb volt, ennélfogva a csapadékvizek rövid idő alatt 
futottak le. A vízvezető árkokban és medrekben a mozgó víz gyorsasága 
szerint gorombább vagy finomabb anyag, por vagyhomok maradt a fenéken ; 
az agyagot a víz magával vitte a folyóba vagy tóba, a hová bele- 
torkolott. 

A fenéken maradt anyag laza volt, minthogy a vizi üledékekben 
a kötő- vagy ragasztó-anyagként szereplő anyagot a mozgó víz elviszi 
magával. A fenék hamar megszáradt s a legcsekélyebb szélben is porzott. 
A szél felzavarta a kőlisztett, a port, vagy a homokot s a meder szélén 
halmozta fel. Minden vízvezető meder két partján hosszan elnyúlt mes- 
terséges töltésre emlékeztető dombvonulat alakult. mely a vízfolyást a 
forrástól a torkolatig végig kisérte. A meder partján emelkedő domb- 
vonulatok a parti dünék; rendesen homok, homokos lösz és tipusos lösz- 
ből vannak felépítve. Minthogy testük abból a laza anyagból alakult, 
mely a víz lefolyása után a meder fenekén maradt, anyaguk a víz 
sebessége szerint majd homok, majd por. 

A víz mozgási sebessége kellett hogy időközben megváltozzon, 
mert a legtöbb parti düne magja homok, tehát az a víz, mely anyagát 
szállította alakulása első idejében erősen folyott. Fölfelé a fölsőbb réte- 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 11 


gekben finomul az anyag, előbb homokos lösszé, majd tipusos lösszé válik, 
ez a fölsőbb finomabb szemcséjű anyag minden esetre lassubb folyású víz 
fenekén ülepedett le. Továbbá a homokhoz közel eső zónában a. 
partidünék anyaga gorombább szemű, távolabb tőle fokozatosan fino- 
mabbá válik. i 

Kezdetben a hegység lejtőiről a homokszigetre s innen a mai lösz- 
területre igen sok ágon folyott le a hólé és esővíz, ezek az ágak egy- 
mással többé kevésbbé párhuzamosan futottak s a kisérő parti dünék is 
párhuzamosak voltak. 

A gorombább szemű anyagot nem emeli fel a szél magasra, 
inkább csak hajtja maga előtt, ebből magasabb de keskenyebb domb- 
hátak alakulnak, a finomszemű port ellenben magasra emeli és távo- 
labbra hordja el, ebből szélesebb és alacsonyabb hátak támadnak. A leg- 
finomabb port már úgy hordja a szél mint a havat, ennélfogva ez a 
parti dünék közötti mélyedéseket is kitölti; a kimagasló dünéket pedig 
elfödi s ilyen módon a homokból álló párhuzamos irányú parti dünék 
fölött kialakul a siíkfölületű lösztábla. A legfelső löszréteg évről-évre 
vastagszik, növeli az a folytonosan hulló por, mely még ma is egy-egy 
erősebb szél hatása alatt a bomokterületen fölkerekedik. 

A Nyirséget, a Duna-Tisza közét és a Deliblátot övező löszzónáknak 
mindegyike hasonló származásról tanúskodik. A Duna-Tisza közi homok 
aljában fekvő legnagyobb terjedelmű löszhátnak a telecskai fensiknak 
alsó részében ugyancsak kimutatja a talajfúró a hát alapját szolgáltató 
homokból álló parti dünéket, melyek a homokterületen kezdődve a lösz 
alatt a Tisza mai völgyéig húzódnak. 

A  homokszigeteket övező löszterületeken kívül a Nagy-Alföld 
tiszántuli részén, nevezetesen a Kőrös-Tisza-Maros és a Maros-Tisza- 
Temes között több külön álló lösztáblát találunk, de minden egyes tábla 
altalajában megleljük a homokból épült parti dünéket melyek a lösz- 
táblák alapját szolgáltatták. 

Maga a löszréteg kitölti a dünék közeit és végül befödi a kiemel- 
kedő parti dünéket. 

Különösen szépen láthatók a hatalmas diluvialis parti-düne vonu- 
latok a  Kőrös-Tisza-Maros közén. Egyik hatalmas düne vonulat a 
Fehér-Kőröstől Megyesen, Orosházán, Sámsonon át Vásárhelyig követ- 
hető, innen a Tisza medréig; a mai ártéren keresztül egyes megmaradt 
szigetek jelzik régi irányát. Orosházától egy második ága Szentes felé 
tér el s itt nyilik bele a Tisza völgyébe. 

Az összes löszterületek eredetileg sokkal nagyobb terjedelmüek 
voltak mint ma. A későbbi időben egyes vízfolyások nagy tömegeket 
elmostak belőlök. 


12 TREITZ PÉTER 


III. A rétek és az öntésterületek. 


Az Alföld altalajában helyenként 400--600 m vastagságban finom- 
szemű és igen agyagos természetű rétegek sorozatát tárja fel a fúró, 
míg más helyütt hatalmas vastagságú, majdnem tisztán homok rétegek 
sorakoznak egymás alatt. A lerakódás után az agyagrétegek igen laza 
állományuak, de lassanként mindjobban összeülepednek s tömött szilárd 
köőzetté válnak. Az összeülepedés nagy mértékű térfogat csökkenéssel 
jár. A homok térfogata már lerakodásakor a legkisebb, jobban nem 
képes többé összeüllepedni, legföljebb úgy válhatik tömött szerkeze- 
tüvé, hogy pórusait vasrozsda vagy szénsavas mész tölti ki. Az agyagos 
réteg-k vastagsága tehát idővel csökken míg a homokrétegek változat- 
lanul maradnak. 

A sík fölszín alatt lévő ily különböző anyagú rétegek változó 
mértékű összeülepedése nem marad hatás nélkül a fölszínen sem, az 
agyagos rétegek fölött lévő terület ugyanis lassankint besüpped, mig a 
homok és kavics rétegek fölött kimagaslik. Helyenkint az altalaj agyag- 
rétegeinek vastagságához és terjedelméhez mérten kisebb-nagyobb me- 
dencék támadtak, melyek a fölszínen valamint a földben mozgó vizek 
folyási irányát megváltoztatták. Az egyenetlen sülyedés következtében a 
folyók lassanként új irányba terelődtek helyenként rátolytak a sülyedő 
lösztábla fölszínére s rajta nagy területeket árasztottak el. A lefolyó 
víz vagy keskeny csatornákat, vagy sekély de széles völgyeket ásott a 
löszhát testébe. 

Egyes jobban sülyedő területeken medencék támadtak, melyekben 
a viz szétterült s megrekedt. A sekély állóvízzel borított mélyedmények- 
ben rétség alakult, némelyikbe több folyó árvize futott össze. Így például 
a Szeged melletti Tápéi rétbe a Tisza, a Kőrös és a Maros vize torkolt ; 
mig a Sárrétet a Hortobágy, a Berettyó és a Kőrös vize táplálta stb. 

Az egyes folyómedrek partjain, a folyás mentén, itt is parti dünék 
alakúltak, ezek mélyen benyomúltak a rétségbe, sokszor keresztül is 
szelték azt s a folyóvizet elzárták a rétség vizétől. Ha két vízfolyás 
iránya keresztezte egymást, akkor a folyóvizek mentén kialakult parti 
dünék gátakká váltak, melyek a medence vizének lefolyását megakasz- 
tották s ezzel tőzeges lápok keletkezését okozták. Továbbá rétség alakul 
a folyóvizek árterein akkor is, ha az uralkodó szél a folyási irányt 
keresztezi. Ilyen módon alakult ki a Béga középső szakaszán elterülő 
nagy rét. A Béga délnyugatnak folyik, a délkeleti irányú Kossava- 
szél a delibláti homokpusztáról fölkavart anyagból keresztben a Béga 
folyásával hátat épített, mely a vizet földuzzasztotta. E rétség helyzetét 
a mellékelt térkép (]. tábla) jól láttatja. 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 185 


A Nagy-Alföldön sok mocsaras rétséget találunk, melyek nagyrésze 
ma már lecsapolva, ki van szárítva. Tőzeges lápnak alig maradt egy- 
kettő közülök. 

Lápoknak maradtak a következők : 

Az Alföld északi részén a Szernye-mocsár, ennek lefolyását a 
Latorca anyaga gátolta meg. 

Továbbá az Ecsedi-láp, Körösök Sárrétje, a Berettyó Sárrétje s 
délen az Alibunári-mocsár. E lápok mindegyike le van csapolva s rajtuk 
az elszékesedés hatalmasan halad. Az Alibunári-mocsár helye például 
ma már összefüggő székes terület. 

A nagy terjedelmű mocsárterületeken kívül nagyszámú kis rét- 
ségeket találunk, melyek kiszáríttattak s ma mezőgazdasági művelés 
alatt állanak; csak a talajvizsgálat alapján mutatható ki régi állapotuk. 
Eme kisebb terjedelmű rétségek mindig egy-egy elhagyott folyómedret 
kísérnek végig, mely vízfolyások ma már a főmederrel nincsenek kap- 
csolatban, a mennyiben magasan a folyóvíz mai szintje fölött feküsznek 
8 csak a belvizek levezetésére szolgálnak. De a régi meder még ma is Jól 
kivehető s külön nevet visel. A sok közül a térképen következők van- 
nak kijelölve : 

Hortobágy, Berettyó, mindkettő a Tisza vízgyűjtő területéről szár- 
mazó vizeket vezette le, míg ma csak helyi eredetű belvizek folynak 
le medreikben. 

Korogy, Szárázér, a Kőrös egykori ágai; Aranka a Marosnak volt 
mellékmedre. 

A Duna völgyének felső szakaszán a Kigyós és a Vajas, alsó sza- 
kaszán pedig a Mosztonga-Kigyós nevű folyások voltak a Dunának régi 
mellékágai. 

A felsorolt vizfolyásokon kívül még számtalan olyan van mely 
vagy egyenesen a hegységből, vagy valamelyik homokterületről indúl ki 
s reáfut a lőszhátakra. Vize az itt levő mélyedményeket és völgyeket 
foglalja el árterületnek. E medrek mindegyikében olyan csapadékvíz 
folyik a medencébe, mely előzőleg a hegyoldalakat fedő erdő földjén, 
vagy a magaslatok homokos talaján szüremkedett át s itt a talaj ásvány- 
szemeinek elmállásakor és a növényi anyagok bomlásakor fölszabaduló 
sókat föloldotta s már sóval megrakodva ért le az árterületre. 

E völgyek rendkívül csekély esésűek, a viz igen lassan mozog 
bennök, mélyebb részekben megreked s ott lassan bepárlódik. A Nagy- 
Alföld aszályos klimájának hatása alatt a völgyeket elborító belvizek 
folytonosan besűrűsödtek, ennek folytán árterületeiknek földje sóssá vált, 
a rajtok megrekedő viz pedig idővel sós tavakat formált. 

A nagy-alföldi sós földek, sós tavak és székes talajok mind e 
diluviális vagy 6ó-alluviális folyómedrek árterületeit foglalják el. 


14 TREITZ PÉTER 


Az elpárolgó sós vízből leváló sók azonban nem maradhattak vál- 
tozatlanul a különféle természetű talajokban. A sós talajrétegen átszű- 
remkedő csapadékvizek különféle elváltozásokat okoztak bennök. A talaj 
sóinak átalakulása az anyaföld természetét is megváltoztatta, ennek 
folytán különféle természetű talajok alakultak, nevezetesen székes vagy 
szikes talajok, széksós talajok és sós talajok. 


A székes és sós talajok kialakulása. 


Az előbbiekben láttuk, hogy a folyók a Nagy-Alföld felszínét borító 
rétegek kialakulása óta folyási irányaikat többször megváltoztatták, a 
régi medreiket elhagyták s a lőszrétegekben újakat mélyítettek maguk- 
nak. Az újkori medrek mindannyian sokkal mélyebb fekvésűek, mint a 
régiek, úgy, hogy ez utóbbiakba már csak a legritkább esetben kerül 
az árvizekből folyóviz. A régi medrek magasan vannak a folyóviz mai 
árvizszíne fölött s kizárólag belvizek levezetésére szolgálnak. Ártereik 
enyhe lejtéssel nyúlnak bele a folyók mai völgyeibe. 

A homokterületekre és a lőszhátakra hulló csapadék mindeme 
régi medrek közvetítésével jut a folyóba. A régi elhagyott folyóágyak 
idővel eliszaposodtak, ma sekélyek; a tavaszi árviz szétterül a mellé- 
keiken s ártereik elmocsárosodtak, időnként kiszáradó rétségek lánco- 
latává váltak. 

Nedves klima alatt, vizállásos helyeken, az elhalt vizi növényzet 
részeiből tőzeg alakul, míg az aszályos klima alatt a folyton hulló por 
és a vizállásos helyeknek időnként való kiszáradása, meggátolja növényi 
részek eltőzegesedését. Kiszáradáskor a növényi részek elkorhadnak s 
elkorhadásuk alkalmával a szerves részek elégése után a hamualkat- 
részek a talajban maradnak, annak sótartalmát szaporítják. Az Alföldön 
a száraz időszakban ma is folyton hull a por. A futóhomokhoz közel 
eső mocsaras helyeken az elhalt növényi részek porral keveredve jutnak 
a talajba s itt bomlásnak indulnak. Minthogy az év nagyobb részében 
vizzel vannak borítva, vagy legalább nagyon nedves helyzetben vannak, 
bomlásuk kevés oxigén hozzájárulásával, vagy esetleg ennek teljes kizá- 
rása mellett folyik le. Ilyen természetű bomlásnak terményei szerves 
savak, mig a cellulose bomlás közben elszenesedik. A szerves savak 
megmarják a talaj könnyebben málló ásványszemeit; a kovasavas ás- 
ványokból agyag alakul, míg a szénsavas mész és szénsavas magnésia 
összetételű ásványok feloldódnak a savas vizben s vele vagy a felszínen 
vagy az altalajon átszűremkedve eltávoznak. A leírt körülmények hatása 
alatt kialakúló talaj fekete színű, rendkívül agyagos, 20—309 agyag 
van benne; sok humuszt tartalmaz és teljesen mésztelen. Minthogy a 
rétségek fenekét foglalja el, származásának megjelölése czéljából réti 


- 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 15 


agyagnak neveztük el. A réti agyag, a sós talaj, vagy székes talaj 
alakulásának első stádiuma. 

A homokterületektől távol lévő mocsaras helyek mélyedményeiben, 
a hol a viz állandóan megreked, az Alföldön is képződik tőzeg, de e 
tőzeges területek szélein itt is mindenütt réti agyag a fölszín. 


I. TÁBLÁZAT, 


Sós kútvizek és Sóstavak vizeinek összetétele. 


Kútvizek Állandó jellegű sóstavak 
1000 súlyrészben van Hortobá. EZ Palicsi tő dszanTA 
gy!  Lágy- alicsi tó / tó Melen- 
mányos "cze mellett 
§ ELVEÉ LEE Ae ÜL SEL ABT 
! jj 
Kénsavas káli — K SO, .. — ma —— —- 0-O0614 ] 0-1878 ] 0-160 
Kénsavas nátron —- Na, 50, .. -— — 12:6617 — 1"880 
Kénsavas magnezia MgSO, .. . ÜSZZSEEDOSZTSO —— ! — 
IGÉTTOSZ ÚTON SE ee ze vs : 1"3018 —— — — 
CHlorkattuna Ta eze 707330 —- —— 0-2359 ] — 
Chlornatrium — NaCl . . 3:634 15719 1 1:2383 1 0"-3423 1:893 
Chlormagnezia — MgCIl, ... . —m] 3"-724 — — — — 
Chlorkalcium — CaCGl, 0. ve mee 4"825 e GAL Be ! ése ! 
Nátronsalétrom — NaNO, . .. S ——- e. OS0EUZAN — 
SZEkSO Val 0 OBA EZEL É S zás 2-8885 ! 3-1156 ! 0:5813 ! 1:976 
Szénsavas magnezia— MgCoO,.. — e 0-3769 ] 0-3536 ! 0-031 
Szénsavas mész — GCaCOs c. va mes sz 0-0371]! 070800 ! 0-029 
Szénsavas vasoxidul — FeCO,.) 0-008 — 0-0181 — — 
Szénsavas lithium — Li, CO, . E — 0:0081 — — 
Foszforsavas aluminium — 
ELDA IR ee ee — — 00173 mé [d — 

] Foszforsavas natron — Na, HPO, — tai S — 0"054. . 
AL TINA UTAL ÓS VAS E Ezres . E — 0"0040 / —- 
KOVASAV—ISZÜ 2 9 szia ezé e. — 0-0643 ! 070020 ] 0-001 
Kovasavas kali— K S10,.. — -—l  0"009 sz sei azta AI ee 
DZENHAY Os zzz zzz sz élsz 0-036 —- — —— — 

MŰSZÖTVES ANYADOK a ee eaz zt — — OSTZO7ZE OS 4200 0-238 
MESZTBBE S ESÉSE e Ász E — — — — 07014 

Összesen .. —] 14488 ! 40-9024 ] 5"-1113 ] 1"9181 ] 6-276 


1. A Hortobágyi keserűvizforrás. Term.-tud. Közlöny VI. Kt. 198. lap 1874. 

2. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. KALECSINSZKY S. Dr. 1898. 184. lap. 

3—4. TREIrz P. Palicsi tó leirása. Földtani Közlöny. 1903. XXXIII. Kötet. 
7—9. füzet. 

5. KALECSINSZKY S. Dr. Ruszarida tó partján kivirágzott só. Földtani Közlöny. 
XXXVIII. 283. lap. 


16 TREITZ PÉTER 


II. TÁBLÁZAT. 
Duna-Tiszaközi sóstavak vizeinek összetétele.,! 


(6. sz. Torontálmegye.) 


1 liter vizben van gramm 


Sóstavak nevei öz DN [ haz TW Szilárd 
aa 5 0 Na.C Oz NaCl — Jalkatrészeki  S0. 
ESC est összege 
1] ! Ivanacska, Zombor mellett ! 1":0065 3"4476 0:"9536 Gida TO SZBB 
2 ! Fehérmocsár, x k 170020 ] 2:1746 ] 0"3978 29-84 — 
3 ! Bajsai, Keréktó mellett Fe0030ZNTSŐIGTTKOSZSÁG 51670 —— 
4 , Dévény, Gyurgyevó mellett ! 10060 3:ODISAÁSZSIZ SZZ8 dl SÁS 
5 / Kopovó, Zsablya a (SE [ 05039 ] 0:3276 Ü OLA a Mea 
6 ". Buszanda, Melencze  - — J 1"976 18598 6:276 9"040 
7 ! Halasi, Sóstó a S HSOS9ZBSESOSÁSYA ESAA St OSS 


A mocsaras területek vize rendkívül sós (I., II. táblázat), a nyári 
aszályos időszakban e vizek besűrűsödnek s a bomló növényi anyagok 
vizfölötti részein sókristályok virágzanak ki. A sós viz átjárja a széleken 
fekvő réti agyagot s ennek altalajában kiszáradáskor kikristályosodó sók 
elfoglalják az elhalt gyökerek helyét s a csövecskéket teljesen kitöltik. 
E fekete földek sótartalmának elemzése világos bizonyítéka annak, 
hogy e sók a növényi részek elbomlásakor maradó növényi hamunak 
vizben oldható alkatrészei. III. tábla egy ilyen sós réti agyag vizben 
oldható sótartalmának összetételét mutatja be. 


III. TÁBLÁZAT. 


Sós rétiagyag vizben oldható sóinak összetétele. Békés-Csaba. 
Zsilinszky major. 


100 rész 
talajban van JEByzok 

Szénsavas nátron Na, GO, OSA2T7 kX Az illó alkatrészek: Ammonsók, 
Konyhasó Natul .. psz 0"013 kötött viz, vizben oldható szerves sók. 
Kénsavas nátron Na, SO, .. ) 0:067 A humuszos réteg 140 cm. vastag, 
Keserűsó MgSO,.. AZA ÉSA BÚ 0"340 a sós réteg 120 cm. körül van. 
Kovasavas káli K.SiO; ... m ! 0"044 A sós réteg egy réti agyaggal ki- 
Foszforsavas nátron Na HPO, 0:003 töltött ér altalajában van, a széksós 
Kovasavas nátron Na,SzO, .. 0:112 terület szélén. 
Gipsz CaSO, HE 8E 1212 Az elemzés a kir. földtani intézet 
IIló alkatrészek § ... .. 3 0"472 agro-geologiai laboratoriumában 
Nátron salétrom NaNO, .. ] 0"024 készült. 

Összesen NECSTET 


1 PETROVITS DÖME. Zomborvidéki mocsarak" ól. Term.-tud. Közlöny. 1898. XV. kt. 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. Ú7 


A minta a Békéscsaba melletti székes területről való; a székes 
földön egy ér húzódik keresztül, mely két méternyi vastagságban fekete 
sós réti agyaggal van kitöltve. Az egész fekete réteg sóval van át- 
itatva. 

Közvetlen az ér partján lősz az altalaj s a fölszínén székes a 
talaj. Hasonló sós talajt találtam a Hortobágy szélén, a székes terület 
közvetlen szomszédságában is. 

A fekete sós talajokat nevezik fehér alkáli talajoknak is, mert 
alkalmas körülmények között felszínükön a kénsavas sók kivirágzanak, 
ellentétben a székes talajokkal, melyek széksótartalmuk következtében 
vizrekesztő tulajdonságúak s így a só nem virágozhatik ki rajtuk (kivéve 
ha öntözés alá kerülnek), miért is mindég feketék maradnak. Az utób- 
biakat fekete alkáli talajoknak nevezik. 

Közvetlen a fekete sós talajok mellett, mihelyt meszes altalajt 
érünk, rögtön megváltozik a talaj sótartalmának összetétele. A kénsavas 
sók megfogynak, a szénsavas sók pedig megszaporodnak benne, illetve 
a meszes altalaj hatása révén a kénsavas sók szénsavas vegyületekké 
válnak. A sótartalomnak elváltozása maga után vonja e sókat magában 
rejtő talajréteg átalakulását is. A réti agyag székes agyaggá vál- 
tozik. 

A székes agyag alakulásának első és nélkülözhetlen 
alapföltétele a meszes altalaj. 

A Hortobágyon és Békéscsaba melletti székes területen, egymás 
mellett találtam a kénsavas sókat tartalmazó sós fekete agyagot és a 
szénsavas sókat rejtő székes földet. Az előbbinek szelvényében csak 
210 em mélyen találtam gyengén meszes réteget, míg az utóbbi alatt 
40—50 cm mélyen már lőszt tárt föl a fúró. 

A hazai székes talajok szelvényei, valamint a Fekete-tenger part- 
jain található széksós talajok, úgyszintén Romániában a hazaiakhoz 
hasonló régi folyómedrek mentén és a sós tavak szélén levő széksós 
talajok szelvényei világos bizonyítékai E. W. Hilgard tanárnak a 
széksó alakúlásáról szóló magyarázata helyességének: Széksó mindig 
csak meszes talajban alakul. 

Lássuk most már, hogy mi módon alakulnak a kénsavas sók 
szénsavas sókká, milyen körülmények között születik a széksó? 

A mocsarak és a réti agyagföldű árterek lősztáblákba vannak be- 
vágódva, a széleiken tehát lősz az altalaj. A rétség sótartalmú vize 
beleivódik a lősz lukacsos anyagába. A nyári száraz időszak beálltával 
a száraz szelek és az insolatió együttes hatása alatt, a sós talaj nedves- 
sége a felszínre szívódik. A párolgási veszteség pótlására fölhúzódik a 
lősz hajszálcsövein az altalaj sós vize is s a só a viz elpárolgása után 
megszilárdul, a talaj felső rétegének sótartalma nagyon fölszaporodik. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908 2 


18 TREITZ PÉTER 


Az e helyen fölhalmozódó sók azonban a meszes lőszrétegen való 
fölszívódásuk közben elváltoznak. A rétség vizében alkáliák s földfémek 
kénsavas és kumuszsavas sói voltak föloldva. A mint a sós oldat a talaj 
lukacsaiban fölfelé mozog, útközben a talajlégből szénsavat nyel el, 
e szénsavtartalma segélyével pedig a lőszből szénsavas meszet old ki; 
az oldatban tehát szénsav és szénsavas mész van. 

A mint az oldatba szénsavas mész kerül, rögtön vegyi folyamatok 
indulnak meg. Az oldatban lévő kénsavas alkáliák és alkáliehloridok 
szénsavas mész oldatával érintkezésbe lépve, szénsavas vegyületekké ala- 
kulnak át, míg a mész a kénsavhoz és a sósavhoz kötődik. Ezt a vegyi 
folyamatot laboratoriumban is lehet utánozni. Ha vizbe mészkőlisztet 
keverünk, azután szénsavat vezetünk bele s lassanként hozzáöntjük az 
alkáliák kénsavas sóinak és chloridjainak oldatát, bizonyos idő mulva 
az oldatban szénsavas alkáliákat és kénsavas meszet lehet kimutatni." 

A szénsavas és kénsavas alkáliák továbbra is mozgó állapotban 
maradnak s a talajnedvességgel fölfelé vagy lefelé mozognak, míg ellen- 
ben a kénsavas mész vagy gipsz, mint igen nehezen oldódó só, a kelet- 
kezés helyén kikristályosodik s ott a fölfelé és lefelé mozgó talajned- 
vességben oldott sókat, a mint rajta áthúzódnak, elbontja. 

A mészchlorid, mint legkönnyebben oldódó só, azzal a csekély 
csapadékvizzel távolodik el, mely ezen a talajon aszályos klimában is 
átszüremkedik. 

A rétség barna vizében a kénsavas sókon és chloridokon kívül 
még humuszsavas sók is vannak, nevezetesen humuszsavas alkáliák és 
humuszsavas földfémek, továbbá csekélyebb mennyiségben humuszsavas 
vasammonium. A humuszsavas sók oldata csak addig marad egyen- 
súlyban, míg fölös mennyiségű szénsavas mész nem kerül hozzá. A mint 
a humuszsavas alkáliákat tartalmazó viz a rétséget körülvevő lősz luka- 
csaiba beivódik, s itt a talajlégből szénsavat nyel el s ennek segélyével 
szénsavas meszet oldva föl, rögtön vegyi folyamatok indulnak meg. 
A humuszsavas alkáliák és a szénsavas mész elbomlanak, az alkáliák a 
szénsavhoz, a mész pedig a humuszsavhoz kötődve, egyrészről szénsavas 
nátron, vagyis széksó és szénsavas káli vagy hamuzsír, másrészről hu- 
muszsavas mész keletkezik. 

A szénsavas alkáliák tehát a növényi hamualkatrészeknek kén- 
savas sóiból és chloridjaiból, továbbá a bomlásban lévő növényi alkat- 
vészek szerves vegyüleleiből alakulnak szénsavas mész és szabad szénsav 
közvetítésével. 

A humuszsavas mész nehezebben oldható, mint az alkáliák hasonló 
összetételű sói, ennélfogva leválik keletkezési helyén. A rétségek szélén 


1 E. W. Hilgard. Berichte der Deutschen Chem. Gesellschaft. Jg. XXX. 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 19 


tapasztalhatjuk, hogy a lősznek közvetlenül a fölső humuszos réteg 
alatti része 50—60 em. vastagságban szürke színű, vagyis humuszos 
oldattal van átitatva. A humuszsavas mész a legváltozóbb szerves só, a 
baktériumok nagyon könnyen bontják föl, a fölbontáskor mészoxid, 
szénsav és viz származik, a mészoxid rögtön egyesül a szénsavval, szén- 
savas mészszé. De ez az ujonnan alakult szénsavas mész összehasonlít- 
hatatlanul könnyebben oldódik mint a régi, mely eredetileg a talajnak 
volt alkatrésze s így a talaj oldata mind meszesebbé válván, a sók 
átalakulása folytonosan fokozódik. Így magyarázhatjuk meg magunknak 
azt a nagymértékű átalakulást, mely évente a székes talajokban végbe 
megy. 

Télen és tavaszszal a felszínről az altalajba mosott szóda a 
mésztelen humuszos részben kivált gipsz hatása alatt kénsavas nátronná 
válik; a nyári meleg beálltával a talaj párolgása növekedik s a kén- 
savas nálron oldata újra fölfelé emelkedik s a gipsz helyén levált 
szénsavas mész közvetítésével újra szódává alakúl ; ez a folyamat évról- 
évre ismétlődik. 

Így azután megeshetik, hogy az év bizonyos szakában a székes 
talajokban nem találunk széksót, elemzéssel nem tudunk széksót kimu- 
tatni, mert a talajvizzel lefelé húzódó széksót a gipsz átváltoztatta s 
így az egész székes rétegben nincs szóda. Ha ugyanezt a talajt az őszi 
esők beállta előtt vizsgáljuk meg, 0-1—0-4"o szódát tudunk benne ki- 
mutatni. 

A széksó mindig szabad só alakjában marad a talajban, csak a 
fönt leírt mutatiónak van az év száraz és nedves szakában alávetve. 
A káli sói azonban az agyagos talajban már nem maradnak ilyen moz- 
gékony vegyületeknek, hanem a talaj zeolithos összetételű alkatrészei 
lekötik. A székes talajoknak agyagos részében ennélfogva igen fölszapo- 
rodik a káli, a nátronsók pedig igen megfogynak. A ÍV. és V. táblá- 
zatban fölsorolt talajok közül a békés-csabaiban 5390-nyi sósavban 
oldható rész, 17360/9 kálium s csak 015990 nátrium van. Az V. táblá- 
zatban a kúnszentmiklósi talajban 1":5099 kálium és 002299 nátrium. 
Hasonló arányt találunk az amerikai székes talajokban, a kálium és a 
nátriumsók között. 

A székes talajokban a sók mennyisége mindig attól függ, hogy az 
illető helyen milyen a csapadékvizeknek a mozgása. Ha az illető talaj 
helyzete olyan, hogy a reá hulló csapadékból sok folyik el, akár a fölszinen, 
akár pedig a talajon átszüremkedve a föld árjában, akkor csak igen kevés 
só marad meg benne, ezek közől is csak azok, melyek a talajban le- 
kötődnek, a könnyebben oldhatókat elviszi magával az átszüremkedő viz. 
Ha ez a végleges kilugozás nem volna, akkor minden talajban óriási 
sótömegek halmozódnának föl. 


920 TREITZ PÉTER 


IV. TÁBLÁZAT. 
Székestalajok. 


jét sei tárü tetők Kögyősi Ősi , Tisza jiőrök-, MET ESTÉB : 
talújban vaz ÖV ear jáljátegető szántó HEVES Radvány" öntözött Cse fize véseű 
tábla [Óó tábla] föld / föld ] legelő [ rét ( 318.sz. ! 466. sz. 

Nedvesség .. ! 6590] 5:-661] 3:640! 4032] 4270] 8:209 
Izzitási vesz- / N 4995 3:144 
teség ... —. —] 4410] 8017] 4572] 7:601] 5:604] 4712 j 
Oldhatlan .. ] 64048] 53:608] 67:618  50-140! 57-497 ] 53:246 ! 70-:565 ! 80:031 
Oldható kova- / J 

SAV... . ..)  9:608] 16:649] 10-478] 25:186  18:270] 11152] 77266! 4212 
GOES S TZ30Í400-2301 1O-YSDÍJ NEZ, 1 E. SSZGON NASSTGTH ANNE 
ISO ÉLES 28 0137] 0-O74I 0-108] 0-0O58! 0-048] 0-041] 0-041]  0-052 
ANZOSÉSÉ E BEL7D I EESÁZ Tá Ear EZOGS NE SZOGZÁT E 7-888!  4-296 
Fe.Ő; z — ad 42001 4450 10615 2-725 3862 18 MO 5.752]. 3-181 
CaO ..—.-— ] 2270] 1460] 0-375] 0-325] 0-225] 3:225] 1-362] 0-108 
MgO .—.. .] 1267] 1-540] 0-OA7] 0-O58] 0-063] 177691 1411] 0-225 
Ki.O . mm mm] 07742] 1-365] 0-438] 0-916/ 0-825] 1-283] 0-729]  0-216 
Nax0 ... — mm]  0-554l 0-155] 0-032] 0-276) 0-549] 0418] 0-2641  0-091 
OZ Szet e Ez Shh et 2 0-117]  0-113 
Mr szzzsozi élés Es zés ma ési 0-059 !  0:133 
Összesen... ...  1100-331]101-052 ! 99:176 ! 99:280 ! 99:883 / 100-556 ! 99:993 ( 100-178 
Összes foszfor- 

sav. — mm s] 0138] 0448] 0-174] 0-O92] 0-O79!  0-116 
Nitrogen.. ... 0:228] — 0-253] 0-233] 0-230! 0-302] 0-163 


Az összes sók közül legjobban lekötődik a talajban a kaliumsilikaton 
kívül a széksó, míg a kénsavas sók és a chloridok, az altalajba mo- 
satnak le. A kénsavas sók közül továbbá legnehezebben oldódik a 
gipsz, ennélfogva ez a só az agyagos talajokban, melyekben a viz ne- 
hezen és lassan mozog s a talaj oldata a nyári szárazság beálltával, a 
fokozott párolgás következtében a mélyebb rétegekben is besűrűsödik, 
szintén kikristályosodik. k 

A Nagy-Alföldön a székes talajok alsó rétegeiben, vagy olyan he- 
lyeken, melyeknek fölszíne előző időkben székes volt, de utóbb termé- 
szetes kilúgozás következtében normális talajjá vált; találunk nagy gipsz- 
kristályokat. Az 1. ábrában a Hortobágyon ásott kút szelvényében jól 
láthatni a gipsz keletkezésének helyét. A romániai síkságon hasonló 
körülmények között képződtek az altalajban a gipsz-kristályok. 


1 Az elemzések a m.-óvári központi növénytermelési kisérleti állomás labora- 
toriumában készültek. 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 91 


V. TÁBLÁZAT. 


Duna-Tiszaközi homokterület székes földjei." 


I. szám II. szám III. szám IV. szám 
100 rész talajban van A megelemzett felszini réteg vastagsága 
0—15 em. ) 0—10 em. ! 0—25 em. ] 0—20 em. 
100—1059 C nedvesség .. .. ] 0-932 3"604 3"064 95291 
Humus GRANDEAN szerint... 0:388 1224 0:686 1:060 
Chemiailag kötött viz .. ...] 0-895 2233 2:528 47744 
(karat tan 7 se sszem] TODD 68"084 60-703 53"700 
Na,CO,-ban oldható kovasav ! 2:23919.agg 274711 5361 2719519.1551 2"63619.736 
Sósavban oldható kovasav.. ! 0-050[/ 0:065/ 0-650] ] 0:-100/ 
MMSE s EzÉYet 5 Len 7 :215 5"241 0)o2ila] 95352 
BOE ze 0-020 0-087 0-036 0-125 
EV AGE 0-080 0-037 0:028 0-037 
ABEL GESEZ Kkess2e 5"075 JSTto 5"905 
DOS ús [45500 2:330 DAZD 4"785 
MgO -.. L I 2-539 9: 386 9.353 3.636 
GOJ A teszi I 7:450 6:900 11050 10950 
KÖ SZE ÜL 003 1087 1-139 1-503 
Na,O0 .. ! 0:-298 0-494 0:327 0: 022 
Összesen .. [101078 ] 0 101-248 ] 101-372 ] 101-841 
I. sz. Sziksós homok Szeged vidékéről, Makraszéki sóstó mellől. 
EE a vályog Halas ( Füzes pusztáról. 
MEA 4 fű c Félegyháza vidékéről Csongrád—-Alpár út köze. 
TV. eg a agyag Tetétlen puszta kunszentmiklósi Tételhalom közelében. 


Fekete-tenger partján a löszrétegek aljában 20—30 em vastag 
gipsz kőpadok alakultak. Itt azonban a gipsz kiválását nagyobbrészt 
a tengervízben oldott sók okozzák. A hullámtaréj élén habzó tengervíz 
porát a szél felkapja s messze, sok kilométer távolságra beviszi a szá- 
razföldre. Nagy szél után a parton lévő növények szárain s levelein 
sókivirágzást találunk. Az eső ezt a sókeveréket belemossa a talajba, 
itt a lösz mésztartalmával érintkezve elbomlik s a vegyi folyamatok 
alatt származó gipsz egyik vízrekesztő réteg fölött kiválik. 

A különböző sók nem egyformán hatnak a talajra. Általában mond- 
hatjuk, hogy minél több só van a talajoldatban, annál jobban, annál 
könnyebben szüremkedik a víz rajta keresztül. De az egyes sók is külön- 
féleképen hatnak. A talaj szűrőképességét a mészsók fokozzák, hasonlóan 
az alkáliák kénsavas sói és chloridjai is, de aránytalanul kisebb mérték- 


1 Dr. SIGMOND ELEK. A valódi szóda vagy sziksó talajok egyes válfajairól. 
Kisérletügyi Közlemények. IX. kötet. 2 .füzet. 


22 


TREITZ PÉTER 


ben; míg a szénsavas alkáliák a talai kapillaritását egyenesen csök- 


kentik. 


A széksónak fölszaporodása a talajban eme kétféle hatásnak ered- . 
ménye. Az agyagos részben lévő alkáli silicátok jobban lekötik a szék- 


283. s, 


VET ay 


47-10. 


a [ " sem— 


SYAS Feszes 


1. ábra. Puszta-Hortobágy szék- 
talajának szelvénye. 
I. húmuszosagyag, II. márgás- 
lösz (átalakult lösz), III. márgás- 
lösz gipsz kristályokkal, IV. már- 
gáslösz csigákkal és mészkon- 
krétiókkal, V. kék agyag, VI. sárga 
márga, VII. sárga homok. 


sót, mint más sót. Széksós vízben földuz- 
zadnak s a talaj lukacsait kitöltve, szűrő- 
képességét csökkentik. Ha a részleges ki- 
lúgozás folyamata alatt a sók megfogynak 
a széksónak a talaj szűrőképességét gátló 
hatása mindjobban érvényesül, míg végre 
a talaj egészen viízrekesztővé válik s meg 
fogja a benne rejlő sókat. Ezek ezután a 
talajnedvességgel együtt nyáron fölfelé, té- 
len pedig lefelé mozognak, de vándorlá- 
suk helyéről ki nem mosatnak. 

A sóknak eloszlását a székes talajnak 
egymás alatti rétegeiben jól mutatja az 
VI-ik táblázat. Az altalajban 60—90 em 
mélységben 0-1190 kénsavas só van, mig 
a felszíni rétegben (0—30 cm) e sónak 
nyoma sincs. Ugyan e helyen söprött sós- 
mintában 81-40/9 széksó, 67990 konyhasó, 
11:50/9 szerves vegyület s csak 0-190 a 
kénsavas só van. Az év négy szakában 
azonban változik az egyes rétegek sótar- 
talma, amennyiben a nedves évszak alatt 
leszivárgó csapadékvizek a talaj sótartal- 


mának főzömét az altalajba mossák, míg 
a száraz évszak beálltával a felszíni párolgás hatása alatt fölemelkedő 
talajvíz a felső rétegekbe szállítja vissza. Újra föl kell említenem, hogy 
a sók e mozgásuk közben el is változnak, ennélfogva az év különböző 
szakában egyugyanazon helyen végzelt vizsgálatok különböző eredmé- 
nyeket fognak szolgáltatni. 

A hol az altalajvíz mozgása gyenge, ott mindenütt megtalálhat- 
juk a kénsavas sókat vagy kikristályosodva, vagy csak a talajnedvesség- 
ben föloldva. A hol azonban a föld árjának erős a mozgása 8 az altalaj. 
homok, ott az átszüremkedő csapadékvizek elviszik a kénsavas sókat s 
csak a széksó és konyhasó marad a talajban. Ilyen állapotot talált 
Dr. Sismorxrp ELEK a Duna völgyében Kúnszentmiklós környékén (VI. tábla, 
8. szám). 

A Duna völgyében az altalaj homok, benne a földárjának rend- 
kívül erős a mozgása s elmosta az összes altalajba került kénsavas, 


SÓS FÜLDEK A NAGY-ALFÜLDÖN, am 


VI. TÁBLÁZAT. 
Duna-Tiszaközi homokterület völgyeiben lévő székes tófenekek 


sótartalma.! 
EZEK PTNEELEEKT NEK TET MO ZENE IZ SZT SEBET TET VE ES EZESE MET, ELT UK VNNEZNEN TT 7 ZAK CJK EN ZETT a EZI Tin EGET MEETSZT 1 IZZS MET IEEE STT MESSZE SZ ZET FB ELT 0 NU CI OTEAT ELIT at BISZHTO ESETET 
mélység Szoda Konyha- Glaubersó Kö 8 
em. Na:C0z] wc ! Na250, maekasa BZ 
0— 15 0-15 0-183 10"07—0"02] 0-04—0-03 
e "14 :06 ran :9 
hiakraszókitó mellett kb ÚT uz akó] Ét 
Ed sé ; 30— 45 0-10 0"09 s. 0525 
pasz szik. (Tavaszszal tó- Z 4 
hel c A Za 0 II 10528 0711 — 030 
fenék.) Szegedi határ. E zati 
90—120 ] 0-05 07-03! 0"-10 0-20 
I 120—200 (aaa 0-04 ! (ort 0530 

Ugyanott fűvel benőtt ter- j 

MIEKEMYESZÜS E ez öz assz TT Sz KOZOS OKOT TOTOZEZOT0A 
k 0— 30 0-08 0-0OS Es 015 

Nagysósszéki tó melletti 

TISSZÉNNKKÉÉER 8 TE. za JOST5OK hr ÖBÖT 007 0-15 
NR b ű; si határ] 55— (65 ] 0-05 ] 0-03 ]  0-12 0:20 

[A 1 [e 
ZAK GAGE 65—100 ] 0-03 ! 0-02 ! — 0-05 — ]0-10—0-05 
OSBÜJ s ÖFOZ Ah 0705 0:05—4"10 
Ugyanott, fűvel benőtt 30— 60 0-02 003 0:05—0" 10 
part. 60—120 ] 0"-02 006 0"10—0"05 w 
120—260 ] 0-04 ! 0-03 0-05—0-10 ] 
Ugyanott, televényes ho-[/ 
KSE eleztett omlik 2. sgfdvtabo keszen stb al Jaszbénó 
! aE PO APT Ot ss öüj ses 2 4 hÖs05—O0s 10 -0z05— 0 JO 
w 30 em. sárga homok, só- j 
kivirágzásokkal. ( 

Szegedi Fehértó. A homok 0— 15 053 0-14 I] 1700—0:50 
terület határán. Ebben 0— 30 S ZZEESOZ09 — 0-20—0-15 
gyülik össze a homokról 30— 60 — — — 0:20—0" 15 
ide lefolyó szikes laposok 60— 90 003 OSS KOSTASZOSOGSOZZOS 0515 

" vize. 0—75 em. felszin 90—180 — 0-07 10-08—0-03 0"-10—0"15 
Szatymar felől, 0—30 em.]]  180—270 — 0-"06 — 0:15—0"10 
felszin és alsó rétegek 970—370 — 0505 005 ] VELŐ 
Szeged felőli oldalon. 370—400 — 004 0:06 0"10 

1—. 25 zt — — 0-4 

Dunavölgyi székes talajok, 25— 60 VSZZNNKOZ2ZO s 0"5—0"4 

Nagymakai tó mellett. 60—160 OSZZN OSI — 0:15—0"10 
170—240 (02(0455. HK — 0:10—0"05 
MESZ AOa re alet eln szd 0:2—0:15 

Tételhalom közelében szik- 20— 50 0:33 0:24 — 054053 

sós kaszáló. 50—160 OZA (I OSZ — 05-08 
160—210 0-04 0-08 —- 0-10 


1 Kisérletügyi Közlemények IX. kötet. 2. füzet. Dr. SIGMOND ELEK. A valódi 
szóda nagy sziksó talajok egyes válfajairól. 


94 TREITZ PÉTER 


sókat. De már lejebb Fülöpszállás határában, a hol az altalaj is agya- 
gos, ott a kénsav is megtalálható az alsó rétegekben. 

Futóhomok területen a buckák közötti mélyedésekben hasonló 
körülmények között gyülik össze a só és a partjaikon ugyanilyen mó- 
don alakul belőlök széksó. 

A csapadékvizek átszüremkednek a homokbuckán s föloldják a 
fölső növényi takaró elbomlásából származó hamualkatrészeket, lemos- 
sák a völgyben lévő vízállásba. A homokon levő mélyedményeknek elég- 
telen a lefolyása, így több víz párolog el belőlök, mint a mennyi le- 
folyik, ennélfogva a sók lassanként fölszaporodnak bennök. A mélyed- 
ményeket környező homok alsó rétege mindég meszes 8 így e meszes 
homokban hasonlóképpen alakul a szóda, mint a löszterületen s e mé- 
lyedményeket kitöltő tavak vize széksóssá válik. 

Minthogy a homokterületek a Nagy: Alföld legmagasabb dombságai, 
természetes, hogy a csapadékvizek egy része e homokterületekről részint 
a fölszín völgyeiben, részint pedig az altalaj homokján átszüremkedve 
lefolynak a löszterületre. A víz egy része a lösztábla vízvezető árkain 
a régi folyómedrek ártereit elfoglaló rétségekbe jut, más része azonban 
szétterül a homok határain a szél hatása alatt kialakult medencékbe s 
itt sós tavakat alkot. Ilyen pl. a szegedi Fehértó, a halasi Sóstó, a 
Palicsi-tó, Ludastó stb. 

z altalajon való átszüremkedésnek eredménye az a sajátosság, 
hogy a homokok altalajában kénsavas sók nincsenek! (VI. táblázat 
Nagysósszékitó melleti gyep.) A lefolyó vizek kihozzák őket a löszterü- 
letre, a homokon csak a széksó marad, mely a tavak kiszáradása alkal- 
mával a tó fenekén kivirágzik. A homok szélén, a lösztáblán levő tavak 
vizében megmaradnak, ha állandó a tó, míg a kiszáradó tóban az al- 
talajba kerül. 

A sós tavak vizében oldott kénsavas sók csak akkor maradnak 
változatlanul, ha a tó vize nem szárad ki. Az állandó jellegű tavakban 
a sós vízben élő alsóbbrendű növények igen sok sót halmoznak föl teg- 
tükben. A különböző vízi növények más és más fajta sókat gyűjtenek. 
Tenyészetük befejezése után a vízfenékre leszállanak s itt elrothadnak. 
Magas kéntartalmuk következtében a rothadás alkalmával erős kénhydro- 
génszagot terjesztenek, mit a tavak környékén nyáron jól lehet érezni. 
Bomlásuk végeredménye fekete szinű kénes iszap, mely 10—100 em 
vastagon fedi a tó fenekét. Ez a kénes iszap állandóan pótolja, a tó 
részleges kilúgozása folytán, a kénsavas sókban beálló veszteséget. A tó 
partja lösz vagy meszes homok; a sós víznek a part meszes anyagán 
való átszivárgása alkalmával a kénsavas sókból széksó alakul 8 a víz- 
parton kénsavas só helyett széksó virágzik ki. Az eső ezt a kivirágzott 
sót belemossa a tóba s ezért ebben a kénsavas sók mellett szénsavas 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. mtás 


sók is foglaltatnak. A száraz éghajlatú vidékek sós tavainak 
vize mindég lugos hatású. 

A II. táblázatban a Palicsi-tó elemzési adataiból látjuk, hogy eb- 
ben a kénsavas sók mellett sok széksó is van. A Palicsi-tó állandó, a 
mennyiben eddig csak egyszer száradt ki. 

Ruszanda-tó szintén az állandó vizű tavak közé tartozik, ebben is 
sok szénsavas só van a kénsavas sók mellett. 

Romániában és Dél-Oroszországban sokkal aszályosabb a klima, 
minek következtében itt a tavak sótartalma is sokkal nagyobb, úgy hogy 
a fenéken az iszap alatt hatalmas sókéreg válik le a vízből. A tó szé- 
lén a meszes tófenék fölött e helyeken is széksó virágzik ki; így az 
összes tavak, még a tengerpart szélén levő limánok vize 
is tartaimaz széksót. 

A löszterületen fekvő mindama tavak fenekén, melyek évente 
kiszáradnak, nem gyűlhetik föl a kénes iszap; mert a mi csekély meny- 
nyiség keletkezik, az a beszáradás alkalmával elbomlik s a sulfid-sók 
kénsavas sókká alakulnak. 

A víz elpárolgása után a tó feneke kezd száradni s mély repedé- 
sek támadnak rajta, melybe az eső a felszínen kikristályosodott sókat 
belemossa. A mint az altalajvíz párolgásával a sók újra a fölszínre 
húzódnak, útközben a márgás tófenék mésztartalma a kénsavas sókat és 
echloridokat átalakítja s a fölszínen már széksó virágzik ki. 

A söprött sók elemzési adataiból látható, hogy a kénsavas sók a 
kivirágzott só tömegének csak egy kis százalékát teszik. 

A Palicsi-tó mellett levő — évente kiszáradó — Vértó és Sóstó 
fenekén is csak széksó-kivirágzást találunk. 

A homokterületeken lévő, évente kiszáradó sós tavak mind szék- 
sósak, a kiszáradt tófenéken söprött sóban alig van kénsavas só; 
80—9090 széksó mellett alig találni 011—0-599 kénsavas sót. A homok- 
terület magas fekvése folytán a homoki sós tavak sekélyek, évente 
majd mind kiszáradnak. A. homokos altalajon sokkal több víz folyik el, 
mint a löszterület tavaiból. A tavak nem állandó jellegűek, a kilúgozás 
pedig tökéletesebb bennük, ennélfogva sokkal kevesebb só van vizökben 
föloldva; sótartalmukban a kénsavas sók pedig igen csekély mennyiség- 
ben szerepelnek. Homokterületen fekvő tóvizekből csak egy van eddig 
megelemezve, nevezetesen a halasi Sóstó vize (III. tábla. 7. szám); ez 
is inkább a homok és lösz határán levő tavak közé számítható. 

A III. tábla a déli Bácska löszterületi tavainak sótartalmát mutatja 
be. Ezekben az állandó jellegüek sok kénsavas sót tartalmaznak, míg az 
évente kiszáradókban kénsavas só csak nyomokban mutatható ki. 

A BRuszandató Torontálmegyében Melence mellett van, ugyancsak 
löszterületen. Állandó jellegű tó levén, sok kénsavas só van vizében. 


96 TREITZ PÉTER 


A széksót ma konyhasóból gyártjuk, mielőtt azonban e gyártási 
mód közkeletűvé vált, a szükségletet a söprött termés széksó pótolta. 
A régi széksótermőhelyek nagy része a homokterületen van, kisebb része 
pedig a lösztáblák alján. De valamennyi kivétel nélkül tó mellett feküdt." 
A széksó ugyanis csak tó szélén, vagy a kiszáradt tó fenekén virágzott 
ki olyan mennyiségben, hogy azt söpörni lehetett. Hazánkban csak tó 
mellett vagy tófenéken van sókivirágzás, s az széksó. 

A kiszáradt tófenéken kivirágzott só a nap sugarainak hatása alatt 
elveszti kristályvizét és porrá hull. A szél fölkavarja a port, szétszórja 
a környéken s ilyen módon még a jó vályogtalajon is támadnak székes 
foltok. A tó környéke pedig lassanként elszékesedik. Az agyagos terüle- 
teken a székes talaj vízrekesztő tulajdonságai meggátolják a talaj sóinak 
a fölszínen való kivirágzását. Ha azonban a székes talajban gödröt 
ásunk vagy vízlecsapolás céljából árkot metszünk bele, akkor ennek az 
oldalain csakhamar kivirágzik a só, persze ez sohasem szóda, hanem 
mindég kénsavas sók keveréke. 


A székes talajok változatai. 


A különböző vidékek székes területeit bejárva azt látjuk, hogy a 
széksós talaj nagyon sokféle alakot ölt magára, sokféle a színe, a minő- 
ősége és nagyon változók a tulajdonságai. Tüzetesebb vizsgálat azonban 
mihamarább meggyőz bennünket arról, hogy mindegyik változat csak 
különböző fokozata egy és ugyanannak a folyamatnak, nevezetesen : 
a réti agyagnak vagy vályognak a széksó hatása alatt való elválto- 
zásának. 

A homok és a homoki tavak feneke kevésbé változik el, de a 
székes tavak fenekére rakodó iszap már jellemző összetételű, meszes. 
márga, úgynevezett scsapó földs, melynek mésztartama nem tiszta szén- 
savas mész, hanem sok Gay-Lussittal van keverve. A Gay-Lussit 
meghatározása kissé komplikált eljárás; finomabb elemzési eljárásokra 
berendezett laboratorium híján a százalékot nem határozhattam meg, 
csak minőségileg állapíthattam meg jelenlétét. Különben a homoki szé- 
kes tavak fenékiszapjának minden tulajdonsága megegyezik a Gay-Lussit 
ismeretes tulajdonságaival: nevezetesen, kifőzött vízben nem oldódik, — 
az iszap vízben nem ázik szét, az eső lefut róla; de szénsavas vízben 
feloldódik, — az iszapot a hólé átjárja, minthogy ebben rendkívül sok 
a szénsav. 


1 Az 1896. évben közölt Magyarország székes és löszterületeis 
czímű térképen, (Földt. Közlöny XXVIII. kt) ezek a régi fontosabb széksót termő 
helyek fel vannak tüntetve. 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 97 


A mi már most a székes talajok fajtáinak elterjedését illeti, úgy 
mindég az illető vidék orografiai helyzetétől függ, hogy melyik féleség 
lesz benne az uralkodó talajfajta. 

A székes terület helyzete nagyjában kétféle lehet, nevezetesen a 
székes földek valamely medence belsejét s ennek is mélyebb pontjait, 
vagy a síkságból kiemelkedő hátak lejtőit, vagy fönsíkját foglalják el. 
A kétféle helyzetű területben a székes talajnak majdnem minden fajtá- 
ját megtalálhatjuk, csakhogy az egyik csoportban uralkodó talajfajta a 
másik csoportban csak elvétve, alárendelten található és viszont. 

A helyzet szerint tehát megkülönböztethetünk. 1. Medencében vagy 
depressiókban fekvő úgynevezett völgyi székes talajokat és 2. háti szé- 
kes talajokat. 

A medencékben lévő székes talajok általában rétt agyagból alakul- 
tak. Az alföldi depressiók löszhátakba mélyednek s széleiken a lejtők 
altalaja már lösz. A székes talajok kialakulásának tárgyalása alkalmá- 
val már láttuk, hogy a széksó a medencét 100—200 em vastagság- 
ban kitöltő réti agyag szélein a löszhát lejtőin alakul. Az esővizek 
lemossák a medence belsejébe a székes felszínt, a sósvíz átjárja a réti 
agyag felső rétegét, termő széket formál belőle. 

A cmedence és a löszpart lejtős jelzéssel nem magas partot és 
mély depressiót kivánok jelölni, hanem inkább csak a helyzetet s a 
belvizeknek a helyzethez- kötött mozgását kivánom föltüntetni. A me- 
dence 1—10 km széles is lehet, a legmélyebb pontja a löszhátakhoz 
viszonyítva ma már sokszor alig egy vagy másfél méter. A helyszinen 
a magassági különbözeteket csak lejtmérővel vagy a talaj minőségéből 
lehet megállapítani. 

A fekete termőszék eleintén csak a széleken mutatkozik, a mélye- 
dés belseje sokszor még kotusföld, vagy humuszos fekete föld, a dél- 
oroszországi tipusos csernozjom-nak magyarországi alakja. 

A fokozatos lecsapolással együttjár a fölös humusztartalomnak 
oxidálódása s a fekete föld lassanként réti agyaggá válik. A réti agyag- 
ból azután a ráfolyó széksós csapadékvizek termőszéket alakítanak, 
lassanként az egész depressio felszinét termőszék borítja. 

A löszhátat, melybe a depressio bele van ágyazva, vályog termő 
talaj borítja. A vályog és a termőszék határán a lefolyó csapadékvizek 
hatása alatt egy erősen széksós csik alakul ki, melyen fokozatosan 
mindegyik változat kifejlődhetik. 

A csapadékvizek kimossák a feláztatott felszínből a lúgos vízben 
oldható humuszt és az agyagos résznek vízben oldható kovasavas vegyü- 
leteit. A régi fekete szinű termőréteg mindig jobban kivilágosodik végre 
alig marad benne egy kis humusz és szine egészen világosszürkére vál- 
tozik. A szürke szinű földet szürke széknek nevezik. 


19 
[90] 


TREITZ PÉTER 


A szürke székről lemosott fekete lé a termőszék és szürke szék 
határán gyűlik össze; a lemosott humuszos és agyagos réteg vastagsága 
sokszor 50—100 em-nyire is felszaporodhatik. Ez a fekete réteg annyi 
agyagos részt, ebben oly sok vízben és lúgokban oldható kovasavas ve- 
gyületeket tartalmaz, továbbá a talajváz alkatrész kevés lenne s a mi 
van, az is annyira finomszemű, hogy ez összetételének alapján a növé- 
nyek tenyésztésére alkalmatlanná válik. 

Felszíne azonban nem marad fekete, hanem hamarosan kristály- 
tiszta fehér hömokszemekkel fedődik be. A mint ugyanis a felső réteg 
kiszárad, a talaj lukacsait a megszilárduló kovasavas és humuszsavas 
vegyületek kitöltik s az egész réteg vízrekesztővé válik. Ezután a fel- 
színre kerülő víz nem tud a földbe behatolni, hanem a mennyit fel- 
áztat a felső rétegből, azt le is mossa onnan. De minthogy ez a vastag 
folyadék igen lassan mozog, a homokot nem tudja magával vinni, csak 
az agyagos részt, a humuszt és az ásványlisztet; a homok néhány milli- 
méternyi vastag rétegben fedi a felszint. A homokréteg alatt átmenet 
nélkül rögtön a fekete szurkos rétegbe jutunk le. 

Egyes növények még ebben a nagyon rossz talajban is megélnek, 
gyökereik megakadályozzák a környezetükben lévő föld elmosását, de a 
mellettük való földet persze elhordja a víz, annál jobban, minél távo- 
labb esik tőlük. Ilyen módon igen lapos oldalú kis csonka kúpok ala- 
kulnak ki, a csonka kúp tetején rövidszárú kis növénykékből egy kis 
zöld folt támad; a kúp lejtőit pedig az imént tárgyalt módon kiváló 
tiszta homokréteg födi. Végül a kúpok lábánál keskeny kis kanyargó 
ereket találunk, a melyekben a hátakról lemosott fekete agyagos lé gyűlik 
össze és folyik le. Az ereket kitöltő agyagos oldat nem szárad meg, 
mert semmi hajcsövessége sincs, legfölebb a felületen támad egy kis ke- 

ény kéreg, de rálépve térdig is elsülyedhetünk a fekete sárba. 

Az ilyen terület tarka kinézésű, a fehér homokban fekete erek és 
zöld foltok vannak, a fölszín olyan, mintha ragyás volna, azért ezt 
ragyás sziknek is nevezik. 

Egyes területeken a víz jobban mozog, a lefolyás erősebb; ily 
helyen nem alakulnak kerek zöld foltok, hanem hosszan elnyúlt zöld 
szallagok. A szallagok szélén 10—15 cm magas lépcsőfok forma kiemel- 
kedés van s innen kezdődik a fehér homokkal födött lejtő, melynek 
aljában van a vízvezető ér. 

Az ilyen terület azt a benyomást kelti a szemlélőben, mintha a 
felület egymásmellé rakott padkákból volna összeróva, 8 a nép saját- 
ságos külseje alapján találóan padkás széknek nevezte el. 

Némely helyen a székes réti agyag csak annyi széksót és oldható 
humuszsavas és kovasavas vegyületeket tartalmaz, hogy gyepnövényzet 
még megél rajta, de már gazdasági művelésre alkalmatlan. A gyep- 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 29 
növényzet gyökérzete csak a legfelső 10—15 cm réteget hálózza be. 
Nyáron ez a felső réteg különválik az alsótól, mert az alsóban mind 
összegyült az az agyagos rész is, melyet a csapadékvízek a felsőből 
kimostak. Az alsó kiszáradáskor jobban össze zsugorodik, mint a fölső 
és összerepedezik, s végül ökölnyi rögök válnak benne külön. 

Szántás alkalmával az eke a felső 10 cm-nyi réteget lefordítja s 
az alsó rögös réteg kerül a fölszínre. A szántás ilyenkor olyan mintha 
fekete sarkos tojásokból volna összerakva s a nép ezt tojásos szik- 
nek nevezi. 

A termő szik szántott rétege alatt szintén megtaláljuk ezt a tömő- 
dött réteget, a német Ackersoole-nak, az angol plow sole-nak, a 
nép az alföldön szalonnás kéregnek mondja. 

A népies elnevezések sorozatát még sokáig folytathatnám, van még : 
kézzel rakott szék, angyal hullásos szék, göröngyös szék, vak szék stb. 

Az eddigi tárgyalásokból is kiviláglik, hogy ez a sokféle elnevezés 
egy és ugyanannak a folyamatnak különböző alakja, melyek a keletkezés 
helyének sajátos felületi alakulása révén fejlődtek ki. 

2. A háti székes talajok. A folyóvizek helyenként új medreket 
és árkokat ástak a lösz testébe, sok kisebb-nagyobb szigetre osztották. 
A szigetek 1—6 m magas többé-kevésbé meredek fallal emelkednek ki 
a medrek és ártereik színtjéből. 

A medrek és ártereik szélessége 100—10,000 m, s rendes körül- 
mények között réti agyaggal vannak kitöltve, de helyenként még ma is 
akad bennök zsombékos rét. 

A réti agyag fölött megálló csapadékvíz, ugyan abban a mérték- 
ben tartalmazott sót, mint a rétség mai vize. Minthogy ez a sós víz 
a kiemelkedő hát lábait mosta, annak testébe is beivódott, . ennél- 
fogva a nyári aszály beáltával a fölszínre huzódó talajnedvességgel a 
fölület alá jutott vagy alkalmas körülmények között csekély mértékben 
ki is virágzott rajta. 

A csapadékvizek a téli időszak alatt föláztatták a fölső sós kérget 
kioldották belőle a humuszt és az oldható kovasavas vegyületeket. 
A sókat tartalmazó humuszos oldat lefolyt a hát természetes laposaiba 
s innen a völgybe, (melyekbe a folyók szabályozásáig még az árvizek is 
belé ömlöttek) s ezeken keresztül a folyóba. 

Az évek hosszú során folytonosan tartó kilugozásnak eredménye 
gyanánt a hát termőrétege elhalványodott, világosszürke színt kapott. 
A kötőanyag, a humusz- és az agyagtartalom megfogyott benne, kötött- 
ségét csak a szóda és helyenként Gay-Lussit okozta. Ha a lejtés erős 
volt, akkor a fölszínt is elmosta a lefolyó csapadékvíz s a lösz került 
napfényre. Ennek meszes talajában alakult a Gay-Lussit ki. A háti székes 
talajoknak uralkodó fajtája a szürke szék. 


30 TREITZ PÉTER 


Tavasszal a szántott fölszín rögös, de ha hirtelen éri a forró nap, 
a széksó elveszti kristályvizét s a rög porrá hull szét. Ezt a szürke 
poros széket nevezik porszéknek. 

A kiemelkedő hátak majd egész terjedelmükben székesek, majd 
pedig csak a széleken fut egy székes csík körül. A székes folt kiterje- 
dése rendkívül nagy határok között ingadozik, lehet néhány négyszögöl, 
de lehet helyenként több száz hold. 

A mi a székes talajok termő értékét illeti, erre nézve nem lehet 
biztos véleményt mondani, a talaj kihasználása tapasztalásom szerint a 
vidék földéhségétől és a gazda intelligenciájától függ. Helyenként a termő- 
széket is használatlanul hagynak, más vidéken, pl. Hódmezővásárhely 
határában, a vakszék területeket is művelés alá fogták s 5—8 év alatt 
folytonos intenzivus munkával megszelidítették és termőre változtatták. 
Az ottani vakszék területek megjavítását a  Kőrös-Tisza-Maros ármen- 
tesítő-társulat belvíz levezető csatornahálózata tette lehetővé. 

Végül még egy sós talajfajtáról kell megemlékeznem, mely a 
régebbi időkben igen nagyfontosságú terményt szolgáltatott, ma azonban 
a megváltozott gazdasági üzem következtében eltünt, nevezetesen a 
salétromot termő sós talaj. 


A salétromos sós talajok. 


A mult század hatvanas évéig a magyarországi lőporkészítéshez 
szükséges salétromot a Nagy-Alföld salétromszérüi szolgáltatták. Az 
Alföld északi részén lévőkön inkább káli salétromot, mig a déli szérükön 
mész salétromot söpörtek, melyet még káli salétrommá főztek ki. Az 
utóbbi szérüket gyakran kellett trágyalével megöntözni. 

A salétrom képződés egyszerű folyamata tisztán helyi viszonyokon 
és a talaj sótartalmán alapul, mely a kárpáti sótelepekkel nincsen 
semmiféle kapcsolatban. 

Abban az időben midőn a Nagy-Alföldet még vasút nem szelte 
keresztül, a gabonatermelés nem volt jövedelmező s a gazdasági üzem 
inkább az állattenyésztésre volt fektetve, minthogy az állatok szállítása 
bármely időben lehetséges volt. 

A jószág egész éven át a legelőn volt s csak a leghidegebb téli 
hónapok alatt került a helységekben istállóba. A lakósság csak annyit 
szántott föl földjéből, amennyi saját szükségletét megtermette. A szántó- 
föld aratás után több évig ugarnak maradt s ennélfogva trágyázásra 
nem volt szükség. 

A téli istállózás alatt összegyűlt trágya csak gondot okozott s ki- 
szállításáért a gazdának füzetni kellett, legjobb esetben téglának préselve 
tüzelésre használták föl. 


SÓS FÖLDEK A NAGY-ALFÖLDÖN. 091 


Legtöbb helységből a trágyát a helységen kívül fekvő gödrök kitöl- 
tésére használták föl (pld. Balmazújváros), a hol a gödrökben össze- 
gyűlt víz a nitrogén vegyületeket kioldotta belőle s a környék földjét 
átitatta vele. 

Más helyütt a helység szélén nagy dombokká halmozták föl; 
a csapadék vízek itt is kioldták a nitrogén vegyületeket belőle s azok 
bele ivódtak a talajba. A nyári meleg beáltával ez a nitrogén tartalmú 
talajnedvesség fölhúzódott a fölszínre s ott a víz elpárolgása után a sók 
kivirágoztak. A meszes altalajban az ammoniak vegyületek nitrifikálódtak 
s a fölszínen mészsalétrom virágzott ki. 

A salétromtermő helyek mindannyian egy ér, tó, vagy vízállás 
szélén voltak, a községi trágyatelep közelében. 

Mióta a trágyát a szántóföldre viszik, a salétrom kivirágzás is 
megszünt. A talajfelvételeim alkalmával fölkerestem e régi salétrom- 
szérüket, de sehol sem tudtam a talajban szokatlan mennyiségű salét- 
romot kimutatni. Salétrom kivirágzásnak pedig sehol már nyomát sem 
találtam. 


A székes és sós talajok elterjedése. 


A Közlöny kerete nem engedi meg, hogy az egyes székes területek 
tüzetes leirását adjam, a mellékelt térképen összefüggésüket iparkodtam 
megvilágítani s elterjedésüket lehetőségig feltüntetni. A homoki székes- 
területeket külön jelöltem ki, de a háti és a völgyi agyagos székeket 
külön választani a kisméretű térképen nem volt lehetséges. 

E munkám célja nem lehetett a hazai széksós területek ismerte- 
tése. Ehelyt csak a Nagy-Alföld székes- és sósterületeinek kialakulási 
folyamatát kivántam megvilágítani s a széksó képződésnek a Nagy- 
Alföld domborzati, éghajlati és talaj alakulatával való összefüggését 
óhajtottam bebizonyítani. 

Hiszem hogy sikerült meggyőznöm szaktársáimat arról, hogy a székes 
talajok tanulmányozásakor és hasznosításukat célzó kisérletek végzésekor 
nem szabad ötletszerűen végzett utazások alkalmával, az év különböző 
szakában, gyűjtött minták elemzéséből következtetéseket vonni s a 
javítást célzó eljárásokat pusztán a kémiai elemzés adataira alapítani. 


SZABAD LAKÓKAMRÁS LYTOCERAS-FAJ A FELSŐ LIASBÓL. 


Dr. Vaápász M. ELEMÉR-től. 


Sokat vitatott alakok az ammonitesek között azok, melyeknél 
a kanyarulatok nem födik egymást, nem is érintkeznek, hanem szaba- 
don csatlakozók, kiegyeresedők vagy csigaházszerűleg csavarodók. Ezek- 
nek a rendestől eltérő alakoknak (:Nebenformenv) rendszertani helye 
sincsen eléggé tisztázva s sokszor csak a hasonlóság alapján vannak 
egyik vagy másik helyre besorolva. Megvannak a triasban s jurában is, 
de főként a krétára jellemzők. 

A kanyarulatok rendellenes csatlakozási módjában nyilvánuló jelen- 
ségnek okaival teljesen tisztában még nem vagyunk. PomPEcxJ! reá- 
mutatott arra, hogy ez, valamint a vele konvergens s az ammonitesek - 
nél elég gyakori másik jelenség, a xrendellenesv lakókamra azoknál a 
nemeknél vagy alaksoroknál mutatkozik, melyek szereplésüknek fény- 
korát már túllépték s hanyatlóban vannak. KH mellett bizonyít az a 
körülmény, hogy a rendellenesen csatlakozó kanyarulatok a különböző 
alakoknál különböző időben mutatkoznak s ez a jelenség mindenütt 
azonos módon nyilvánul meg. Kezdetben csak a lakókamra válik el, 
majd a belső kanyarulatok is (choristoceras [trias] — erioceras [jura- 
kréta); a kicsavarodás folytatódik s a kanyarulatok kiegyenesednek 
(rhabdoceras Ítrias] — baculina [jura] — baculites (kréta)), majd ismét 
csigaházalakban fölcsavarodnak (cochloceras [trias] — turrilites [krétaj]). 

Ezek közül az alakok közül a legtöbb a lytoceratide családba tar- 
tozik, a hova főként kamravarrat alapján kerültek. A mig azonban 
valamennyit fejlődéstanilag is nem ismerjük, addig ezeknek rendszer- 
tani helye sem tisztázható. Tény az, hogy a lytoceratide családba tar- 
tozó alakok erősen evolutusok, a kanyarulatok némelyik alaknál oly 
kevéssé érintkeznek, hogy közelfekvő a gondolat egészen elkülönült 
kanyarulatú alakok idesorolására. A lytoceras nembe sorolt alakoknál 
azonban még ilyen jelenséget nem észleltek, bár a L. fimbriatum Sow. sp. 


1 Über Ammonoiden mit sanormalers Wohnkammer. (Jahreshefte d. Ver. f. 
vaterl. Naturk. in Württemb. 1894, p. 220—290.) 


SZABAD LAKÓKAMRÁS LYTOCERAS-FAJ A FELSŐ LIASBÓL. 33 


csoportjába tartozó alakok kanyarulatai olyan kis mértékben fedik egy- 
mást, hogy egyik-másik alak (L. fimbriatum Sow. sp. — postfimbriatum 
PRixz) nincsen messze ettől a stádiumtól. A budapesti egyetemi 
föld- és őslénytani intézet gazdag piszkei felső-lias anyagából 
előkerült egy ilyen alak, melynek leírását a következőkben adom. 


Lytoceras evolutum nov. sp. 


Átmérő : 410 mm. Utolsó kany. magassága : 3690 
Köldökbőség: 3490 ( c — szélessége: .? 

Példányunk hirtelen növekedő kanyarulatai elliptikus keresztmet- 
szetűek. A kanyarulatok magassága nagyobb a szélességnél. A kőbél 
egyik oldalán a középvonalon túl corrodált sígy a kanyarulatok széles- 
sége meg nem állapítható; a mennyiben azonban az oldalok domború 
voltából következtetni lehet — úgy látszik — mintha a belső kanya- 
rulatok szélesebbek volnának s az utolsó kanyarulat — lakókamra  :— 
keresztmetszetében is megváltozott. A kanyarulatok magassága egy 
kanyarulaton belül csaknem megnégyszereződik (3-8). Körülbelül 25 em. 
átmérőnél kezdődik a lakókamra, a mely az alatta levő kanyarulattal 
nem érintkezik, szabadon áll, a kettő között mintegy 2 cm. széles 
hézagot hagyva. A L. fimbriatum Sow. sp. csoportjára jellemző sűrű, 
finom bordázottság a lakókamrán jól látszik; ugyancsak ezt a csoportot 
jellemző befűződésekből is észlelhető kettő a lakókamra második és 
harmadik negyedén. Kamravarrata a L. fimbrialum Sow. sp.-étől semmi- 
ben sem tér el. 

L. fimbriatum Sow. sp. kanyarulatai közel köralakúak s jóval 
lassabban növekednek, mint a LL. evolutum nov. sp.-éi, utóbbi tehát 
kanyarulatalakban és azok növekedési módjában tér el a L. fimbriatum 
Sow. sp.-től. A L. postfimbriatum Persz! kanyarulatalakban jobban 
megközelíti példányunkat, de a kanyarulatok növekedési módjában itt 
is ugyanaz a viszony van, mint SowERBY fajával szemben. A közel 
hasonló alakok közül még a L. Francisci Orr. sp. említhető, a mely- 
nek kanyarulatai magasabbak, lassabban növekednek, bordák nincsenek, 
csak a héjjon, míg a kőbél sima. 

A L. evolutum nov. sp. főjellemvonása abban nyilvánul, hogy 
kanyarulatai a kamrázott részen alig érintkeznek, lakókamrája pedig 
egészen elvált, szabad. Hogy ez a jelenség példányunknál is a kanya- 
rulatok kicsavarodásával függ össze, bizonyítja az a körülmény, hogy 
a kicsavarodással kapcsolatos eltérések mindig a lakókamrától indul- 


1 Az ÉK-i Bakony idősb jurakorbeli faunája. (M. k. Földt. Int. Évkönyve 
XV. k. 1 füz. 1904, p. 47.) 


3. 
2. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 


34 Dr VADÁSZ M. ELEMÉR 


Lytoceras evolutum nov. sp. (Több mint két és félszer kicsinyítve.) 


nak ki. Ennek a különleges fejlődésnek okát többféleképen magyaráz- 
ták. A legtöbb palxeontologus senilis jelenségekre vezeti vissza. Mások 
kóros jelenség gyanánt tekintették," míg ÖTEINMANN ?" szabadabb uszással 


1 OVENSTEDT: Petrefaktenkunde. III. Aufi. 1885. p. 582. 
2 Elemente d. Palüontologie, p. 452. 


SZABAD LAKÓKAMRÁS LYTOCERAS-FAJ A FELSŐ LIASBÓL. 35 


hozza kapcsolatba. ABEL!" ezt a különböző csoportokon belül megnyil- 
vánuló jelenséget arra vezeti vissza, hogy az illető csoportok variálási 
képessége ki lévén merítve különböző degeneratiós jelenségek lépnek föl. 

Ha ezek alapján a L. evolutum nov. sp. kicsavarodott lakókam- 
ráját szemügyre veszszük s ennek okát az elmondott magyarázatok 
valamelyikében keressük, szem előtt kell tartanunk, hogy a szóban- 
forgó alak kétségtelenül teljesen kifejlett példány. Nemcsak a 
nagyságból következtethető ez, hanem abból az analogiából is, melyet 
PompPEcxJ a rendellenes lakókamrájú és krétakorú ckorcsv-ammonitesek 
között kimutatott. PomPrcxki a rendellenes lakókamrás alakokról a 
következőket mondja: xcHin Ammonit, mit cranormalers Wohnkammer 
ist fast ausnahmlos als vollkommen ausgewachsen zu betrachtenv.? 
Ezzel kapcsolatban mondhatjuk, hogy azok az alakok, melyeknél a 
lakókamra  kicsavarodása egyéni rendellenesség gyanánt van 
meg — mint a L. evolutum nov. sp.-nél — szintén csak kifejlett pél- 
dányok lehetnek, a melyeknél ez a jelenség az egyén elöregedésé- 
vel járó tehetetlenséggel magyarázható. A L. evolutum nov. 
sp.-nél megnyilvánuló jelenség tehát sem a nem, sem az alaksor ki- 
halását nem előzi meg, mivel a felső liasban a lytoceras nem is, a 
L. fünbriatum Bow. sp. csoportja is jóformán még fejlődésének kezdetén 
van. Ez a jelenség csak egy egyén halálával kapcsolatos. Ebből 
az okból kifolyólag a L. evolutum nem is tekinthető külön faj- 
nak, hanem valamely — a L. fimbriatum Sow. sp. és L. Fran- 
cisci OPP. sp. között álló — faj degenerált egyedének. Mert 
azonban a megfelelő typust nem ismerjük, elkülönítjük külön faj gya- 
nánt, de nem szabadon álló lakókamrája, hanem a kanyarulatok kereszt- 
metszete és növekedésének módja alapján. 

A kanyarulatok növekedési módjának rendellenességei szintén nem 
lehetnek becsesebb systematikai jellegek, mint a rendellenes lakó- 
kamrav, a melyről PomPrcxJ a következőket mondja: elm allgemeinen 
wird man daher die anormale Wohnkammer nicht zu Klassifikations- 
zwecken benutzen können. . .." Korcsalakok lehetségesek az ammonite- 
seknél családok, nemek, alaksorok és egyéneken belül egyaránt, épen 
ezért a kanyarulatok csatlakozási módja nem elégséges ezeknél az 
alakoknál systematikai helyük megállapításánál. Nem elégséges azért 
sem, mert — mint fentebb már kiemeltük — a legkülönbözőbb cso- 
portok amellékalakjaiv alakra azonosak lehetnek, a fejlődés menete 


1 Über d. Aussterben d. Arten. (Congr. géol. internat. Compte Rendue de la 
IX. Sess. Vienne, 1903, p. 747.) 

TAKE jon elen eke 

S (e gap E 


360 ROZLOZSNIK PÁL ÉS DI: EMSZT KÁLMÁN 


mindenütt ugyanaz lévén. Ezeknek az alakoknak rendszertani helye 
csakis fejlődéstani alapon volna tisztázható, ha ki tudnánk keresni az 
alapformát, melyből a rendellenes fejlődés kiindult. Feltételezhetjük 
ugyanis, hogy a szóban forgó rendellenes alakok rendes alakoktól szár- 
maztak degenerált egyének rendellenes jellegeinek átöröklése útján, a 
mint HYyarr kifejtette." Az átöröklődésben nagy szerepe van a kör- 
nyezetnek, az életmódnak is, a mire PompPEcxJ is reáutalt. Az elöre- 
gedéssel járó esetleges degenerálódások kényszerítik az állatot létkörül- 
ményeinek megváltoztatására. Az alakbeli rendellenesség tehát vég- 
eredményben az életmódhoz való alkalmazkodásra vezethető vissza. 


ELŐZETES JELENTÉS A MEDVESHEGYSÉG (NÓGRÁD VM) 
AMPHIBOLOS NEPHELINES BASANITJÁRÓL. 


ROZLOZSNIK PÁL és dr. EmszrT KÁLMÁN-tól. 


A Magyarhoni Földtani Társulatnak 1905. évben Salgótarján kör- 
nyékére rendezett kirándulása alkalmából Somoskőtől DK-re, a HorF- 
BAUER és LEHNE budapesti cég kőfejtőjében oly kőzetmintát gyűjtöt- 
tem, mely számos amphibol alakú s szabad szemmel nézve szürkés- 
fekete, fénytelen és tömött képződményeket tartalmazott; egyesek belsejé- 
ben még eredeti amphibol is volt észlethető. Egyébb elfoglaltságom azon- 
ban megakadályozott e közetek tanulmányozásában: 1907-ben SoELL- 
NER J. érdekes cikket közölt, melyben rhönit néven egy a basikus. 
nephelines és leucitos kőzetekben és limburgitokban előforduló, az. 
ünigmatit-tal és cossyriltal isomorph triklin ásványt vezetett be az iro- 
dalomba, mely szerinte a Rhön vidéki amphibolos basaltok és augitok 
amphiboljainak magmatikus resorptiójánál is keletkezik. 

A kőfejtő kőzetének mikroskopikus megvizsgálása alkalmával ki- 
derült, hogy fönnt említett képződményei teljesen megfelelnek S0ELLNER 
teljes resorptiót szenvedett amphiboljainak (1. c. XL. tábla 1. és 2. ábra) 
s m. a. egy rhönit féle ásványból s augitból álló aggregatumnak bizo- 
nyultak, melyhez még kevés plagioklas és nephelin is csatlakozik. 


1 Genesis of the Ariet. p. 28. 

2 SOELLNER: Über Rhönit, ein neues ünigmatitáhnliches Mineral und über 
das Vorkommen und die Verbreitung desselben in basalisehen Gesteinen. (Neues. 
Jahrb. für Mineralogie. XXIV. 1907. p. 475—547.) 


ELŐZETES JELENTÉS AZ AMPHIBOLOS NEPHELINES BASANITJÁRÓL. 37 


Maga a kőzet holokristályosan porphyros. Beágyazásai — a resor- 
beált amphibolon kívül — titánaugit és olivin. Az alapanyag érczből, 
augitból, vékony plagioklas lécekből áll és nephelinból. A nephelin na- 
gyobb egyéneket alkot, melyben a többi alkatrész be van ágyazva s 
melyben apatitnak számos vékony tűje is észlelhető. 

Ez adatokból egyszersmind kiviláglik, hogy a Medveshegység kő- 
zetei BEckE F. atlantikus csoportjához tartoznak. 

Ezekben akartuk előzetes vizsgálataink eredményét közölni s meg- 
jegyezzük, hogy e kőzetek részletesebb petrografiai és kémiai megvizs- 
gálását, mely utóbbit dr. Emszr NALMÁN válalta magára, föntartjuk ma- 
gunknak. 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL ÉS A ROMÁNIAI 
PETROLEUM GEOLOGIAI VISZONYAIRÓL. 


KÖZGYŰLÉSI ELŐADÁS.! 


Dr. SCHAFARZIK FERENC, 


a mh. földtani társulat másodelnökétől. 


(Tartalom: A bukaresti 1907-iki III. nemzetközi petroleumkongresszus. — 
Románia geologiai, stratigrafiai és tektonikai viszonyainak rövid áttekintése. — 
A romániai petroleum tartalmu rétegek geologiája és a bennök foglalt petroleum 
képződéséről. — Irodalom.) 


Tisztelt Közgyűlés ! 

Engedve a mH. FöLpraNI TÁRsurAT mélyen tisztelt ELNÖKE és VÁ- 
LASZTMÁNYA kitüntető felhívásának — a miért e helyen is őszinte köszö- 
netet mondok — bátorkodom a tavaly őszszel Bukarestben meg- 
tartott III. nemzetközi petroleumkongresszus lefolyását, valamint 
a romániai petroleum előfordulási viszonyait általában röviden meg- 
ismertetni. 

A mult század második felében fogamzott meg a nemzetközi kon- 
gresszusok ügye és sűrü egymásutánban sok mindenféle szakból rendez- 
tek nemzetközi összejöveteleket, még pedig többnyire Hurópa tudományos 
centrumaiban. Ezek során mint egyike a legfiatalabbaknak, született meg 
Párisban 1900-ban, az akkori világkiállítás idejében, az I. nemzetközi 


1 1908 február 4-iki közgyűlésen. 


38 DI: SCHAFARZIK FERENC 


petroleumkongresszus is. Ezt követte ezután Liége-ben 1905-ben a má- 
sodik. A nemzetközi kongresszusoknak a tudományra való kihatásáról 
nem mindig egyformák a vélemények és úgy látszik, hogy a petroleum- 
köngresszus az első és második alkalommal szintén bizonyos kivánni valókat 
hagyott hátra. És bizonyára ennek a kielégítetlenségnek tulajdonítható, 
hogy a liége-i gyűlés elhatározta, hogy a következő összejövetelt oly 
országban kell megtartani, a hol petroleum is van, ezzel remélvén a 
kongresszusnak méltóbb keretet és nagyobb súlyt biztosíthatni. S már 
előre is jelezhetem, hogy ebben a feltevésökben nem is csalódtak! 

A kongresszust 1907 szept. 8-ikára hívták össze Bukarestbe, Ro- 
mánia fővárosába, hat napi időtartamra. Az ülésszakot megelőzőleg 
Baikoiu- Bustenári-Kimpina-Morénire szűkebb szakkörben egy három- 
napos, a kongresszus tartama közben pedig a nagyközönség számára 
egy egynapos kirándulást terveztek ugyancsak Kimpina-Bustenáriba és 
Szinaiába is, továbbá egy félnaposat Szlanikra az ottani sóbánya meg- 
tekintésére és végre a kongresszus befejezése után egy kétnapos kirán- 
dulást Gyurgyevóba és innen a Dunán le Csernavodára és Konstanzába 
a Fekete-tenger partjára, az ujonnan épült kereskedelmi és petroleum- 
kikötő megszemlélése végett és legutoljára azután még egy többnapos 
kirándulást Moldvába, a Bakaui petroleumterületek tanulmányozása cél- 
jából. Mind eme kirándulásokban egy tanulságosan szerkesztett és sok 
térképpel és szelvénynyel ellátott aguides szolgált magyarázatul. 

A programmba fölvett előadások témái érdekeseknek és változato- 
saknak igérkeztek s emellett kilátás nyilott arra is, hogy Románia pet- 
roleum területeinek bonyolodott geologiai viszonyaival közelebbről is 
megismerkedhessünk. Különösen reánk nézve volt csábító ez az alkalom, 
a mennyiben a magyar petroleum-kérdés mindeddig megoldva még nin- 
csen. De üzemben lévő gazdag petroleum-telepeket láthatni másokra is 
vonzó erőt gyakorolt és ennek tulajdonítható az a rendkívüli érdeklődés, 
a melylyel ezt a kongresszust látogatták. Összesen 18 országból közel 
800 tagja volt a kongresszusnak, még pedig : 

Románia (430), Ausztria (87, köztük 68 galiciai), Franciaország (74), 
Németország (59), Oroszország (24), Magyarország (20), Belgium (17), 
Hollandia (14), Olaszország (14), Anglia (13), Egy. Áll. (13), Szerbia (5), 
Bolgária (3), Mexikó (3), Canada (1), Portugalia (1), Guatemala (1), Svéd- 
ország (1). 

A legtöbb felsorolt állam hivatalos képviselőket küldött ki és ezek 
során hazánk kormánya is nem kevesebb, mint négy kiküldöttel kép- 
vigseltette magát. Ezek a PÉNZÜGYMINISZTER megbízásából dr. L. Lóczy 
LaJos, egyetemi tanár és T. Tomka JÓZSEF, a KERESKEDELEMÜGYI MINISZTER 
részéről GERSTER MIKLós, főiparfelügyelő és a FÖLDMÍVELÉSÜGYI MINISZTER 
részéről T. RorH Lasos, m. k. főbányatanácsos és főgeologus. 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. 39 


Minthogy a már jó előre hirdetett tárgysorozat, valamint a kilá- 
tásba helyezett geologiai kirándulások fölötte tanulságosaknak igérkeztek, 
magam is igyekeztem e kongresszuson résztvehetni és ezt annyiban 
értem el, hogy mint magánszemély ugyan, de a kir. József-műegyetem 
támogatásával utazhattam Bukarestbe. Fogadja ezért a mult évi Rektor, 
br. Kövrc-Jósás Öpöns, udv. tanácsos úr ő Méltósága ezen a helyen is 
legőszintébb köszönetemet. 

A kongresszusra való meghivást a romániai FÖLDMÍVELÉS, IPAR- ÉS 
KERESKEDELEMÜGYI, valamint az állami birtokok MiwxiszTERE nevében 
C. AÁLIMANESTIANO, Prof. Dr. L. MRazxc és Dr. L. EDELEANO intézték az 
érdeklődő közönséghez. A kongresszus elnöke A. SArriGwy, a román tud. 
Akadémia elnöke és főtitkára, C. ALIMANESTIANO bányamérnök és ország- 
gyűlési képviselő voltak. 

A kongresszus ünnepélyes megnyitása az Athenxeumban, a rom. 
tud. Akadémia szép palotájában történt meg, és az egészségügyi okok 
miatt távol lévő protektora: FERDINÁND, romániai kir. főherceg és 
Trónörökös Ő fensége nevében Awxrows Canp, földmívelésügyi miniszter 
nyilvánította megnyitottnak. 

Mint első szónok DÉm. A. SrouRpza miniszterelnök adta elő a 
román petroleumügy történeti fejlődését és mai állását. Irre az elnök 
felhívására előléptek azután a különböző államok hivatalos képviselői és 
elmondották üdvözlő beszédeiket. Ezek során választmányunk igen tisz- 
telt tagja, dr. L. Lóczy LaJos szólott francia nyelven és köszönetet mondva 
a kongresszusra való meghívásért, a magyar kormány tisztelettelteljes 
üdvözlését és legmelegebb rokonérzését tolmácsolta a III. nemzetközi 
kongresszus előtt. Egyszersmind a maga részéről is ama meggyőződésé- 
nek adott kifejezést, hogy a III. nemzetközi petroleumkongresszus mun- 
kálkodása nemcsak egyedül az elméleti és gyakorlati tudományt gyara- 
pítandja, hanem hogy egyszersmind hivatva lesz megszilárdítani. azt a 
barátságos viszonyt, mely Románia és Magyarország között fönnáll, eme 
két szép királyság között, melyek legközelebb feküdvén egymáshoz, azok 
között, melyek a sors által arra vannak mintegy kiszemelve, hogy egy- 
mással kezet fogva, előrehaladjanak abban a nemes küzdelemben, melyet 
népeik boldogulása és gyarapodása érdekében folytatnak. 

Az élénk tetszéssel fogadott beszéd után megalakult a korgresszus 
három szekciója és megválasztották egyúttal az elnököket és a titkárokat. 
Az I. szekció (géologie, exploration, exploitation) elnöke Prof. Dr. L. Mnazrc, 
a II. szekció (chimie et technologie du petrole) Dr. L. EpEnpawu, a III. 
szekció (législation, commerce) Ing. ÁLIMANESTEANU. 

A magyar csoportból a következő hivatalos képviselők lettek kon- 
gresszusi alelnökök: GERSTER MiIKLós, ipari főfelügyelő, dr. Lóczy LaJos 
egyet. tanár és T. Rorn Lasos főbányatanácsos, főgeologus és T. Tomka 


40 Dr SCHAFARZIK FERENC 


Józser miniszt. titkár; de megtiszteltek még a nem hivatalosan meg- 
jelentek közül is többünket és pedig megválasztották szekció alelnökök- 
nek EwyEepv BÉLA bankigazgatót, dr. SCHAFARZIK FERExc műegyet. tanárt 
és dr. SzápEczkY GYULA kolozsvári egyet. tanárt, továbbá titkároknak 
Kanxirz JAKAB és LÁSZLó ERNŐ vegyészmérnököket. 

Nem lehet azonban célom, hogy eme fölötte változatos és moz- 
galmas kongresszus minden mozzanatáról részletesen beszámoljak, ezért 
röviden csak annyit említek meg, hogy a kongresszus tagjai a kir. román 
kormánytól, Bukarest fővárosa és Konstanza kikötő városa hatóságaitól, 
a románia pelroleum vállalatoktól, valamint egyesektől is folytonosan a 
legnagyobb megtiszteltetésben és barátságos meghivásokban részesültünk. 
Lehetetlen továbbá, hogy a kongresszus előtti és utáni, valamint a köz- 
ben megtartott kirándulások tanulságait mind részletesen fölsoroljam, 
de lehetetlen még az is, hogy a kongresszuson elhangzott, a százat meg- 
közelítő tudományos előadást és beszédet mind érdemök szerint meg- 
ismertessem. A hallottak és látottak sokasága egyszerűen lehetetlenné 
teszi ezek rövid megismertetését. E helyett inkább megkisérlem a romániai 
petroleum-ipar fejlődését, valamint a romániai petroleum geologiai viszo- 
nyait röviden vázolni, a kongresszusi anyag alapján. 

x 

Romániában a petroleumot már ősrégi idő óta ismerték, még pedig 
lakurec község határában (Munténiában) és Lukacsesti-ben Moldvában, 
de termelését mégis csak 1857-ben kezdették meg. Előbbi helyről 
kapta a nyers petroleum a homániában még ma is divó nevét: pakura. 
Bukarestben 1857 április havában használtak először destillált petro- 
leumot utcavilágításra, s így e város az elsők egyike, hol a petroleumot 
világításra fölhasználták. A petroleumot Plojestiben, MARIN MEHEDINTEANU 
kis finomítójában raffinálták, melyet neki MorrRecHr hamburgi cég ren- 
dezett be. Ez a kezdetleges finomító olyan volt, mint a milyenek akkori- 
ban a bitumenes palák lepárlására divatosak voltak. A petroleum égeté- 
séhez szolgáló lámpákat, melyeket belk-eknek neveztek, ugyancsak egy 
hamburgi gyáros: TimKE készítette. Ma a kis plojesti gyárnak nyoma 
sem látszik többé, de közelében két kolosszusként a Véga és a Romána- 
Amerikána, finomítói emelkednek, melyek közül az első 1906 ban 112,872, 
az utóbbi pedig 65,060 tonna nyers petroleumot dolgozott föl. 

Az 1857 után beállott szerény föllendülést azonban 1866 körül az 
amerikai, majd pedig az orosz verseny is tönkretette és harminc évnél 
tovább tartott az ekkor beállott visszaesés. 

Dacára ennek azonban a nép nem tágított, és a petroleum kutatás 
még ezentúl is szakadatlanul a népies foglalkozások közé tartozott. Két- 
három román paraszt ugyanis egeszen 250 méter mély, szűk kerek 
kútaknákat szokott ásni még ma is, melyeket kezdetleges módon frissen 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. 41 


vágott fahusángokkal vagy rőzsefonadékokkal bélelnek ki. Ezeknek a 
sokszor nagy veszedelemmel hajtott aknáknak szellőztetése hatalmas 
kovács-fujtatókkal, az aknafenéknek a megvilágítása ellenben, miután a 
bőven fejlődő robbanékony petroleumgázok miatt oda lámpát levinni 
nem tanácsos, a napfénynek tükördarabokról való reflektáltatása útján 
történik. A kivájt anyagot, valamint a későbben összeszivárgó petroleumot 
vederben és lóval indított járgány segítségével huzzák föl. 

1896-ban új éra köszöntött a romániai petroleum iparra. Nagyobb 
lett a vállalkozási kedv és tetemesebb pénzösszeggel karolták föl az addig 
elhanyagolt ipart. Másrészt pedig kezdetüket vették a komoly tudományos 
vizsgálatok, melyek világosságot derítettek a petroleum-telepek előfordu- 
lási körülményeire, és egyszersmind irányítólag hatottak azoknak föl- 
kutatására is. 1903-ban pedig külön PETROLEuMm-BrizorrsáGcor nevezett ki 
a kormány, a melyben az egyre nagyobbszabású munkálatok keresztül- 
vitelével MgAzrc L. dr. egyetemi tanárt, az új földtani intézet igazgatóját 
bizták meg a legmesszebbmenő fölhatalmazásokkal. 

DÉm. A. SrouRpza miniszterelnöknek a kongresszus megnyitásának 
napján elmondott beszédéből, valamint C. ALIMANESTIANU értekezéséből 
megtudjuk, hogy a petroleumtermelés az utóbbi tíz évben, a hatvanas 
évekéihez képest tetemesen fölszökött, a mint ez a következő összeállí- 
tásból is kiviláglik : 


1866... . Bla 42 RID ANNO, 930,000 fres értékben. 
1900 MESE S0T000 ( 10.000,000 c fi 
1903 Ste SZSA KONDOR TEDYATOZHNE ( 
NOSE rase BESt SOZ LHÁNKCNE LOOO0KOOON KKK ( 
Kerületenként ez a mennyiség így oszlik meg: 
BTahovats zése Ér 845,452 tonna. 
Dimbovica égy sazzfi 99251 a 
Buzau b Ke keze (15680 a 
Bakau Let SE ék 10,071 ( 
A leggazdagabb prahovai kerületben pedig: 
1904. 19035. 1906. 
Bustenári .. ee gibn d KZT KKADO SZT AKÖNZSZSZ E tONTAE 
Moónréni 6 e 3 ate ÜZE OGB E KÖZSSOSKAN 
Kimpina-Pojána .... EROS GIL 950 SO AAS ETEK 
Baikoiu .. gen Bs be 9021 TT 5 oko 
Cintea .. egi e 4.105 765 VAOJA. u 
Recsea 3 é 1589 3.000 TESZEK 
Pakurec . ; 1,120 5538 TSZZZ AG 
Apostolake : J 142 420 DR As let 


Draganeasza — 199 At o 


49 D: SCHAFARZIK FERENC 


Ép úgy mint Oroszországban Baku, úgy Romániában Bustenári a 
leggazdagabb petroleumtermő hely. Bustenári kb. 16 k.-méterre fekszik 
Kimpinától K-re, még pedig egy erősen dombos terület magaslatán ; Kim- 
pináról vasút vezet még egy darabig Doflána végállomásig, mely a 
hasonnevű szomszédos völgyben fekszik. Innen azután jókarban tartott 
kocsiút visz föl szerpentinekben Bustenáriba. Nevezetes a Doftána hegyi 
folyója arról, hogy ez szolgáltatja az egész vízmennyiséget, a mit odafenn 
Bustenárin a gőzgépek táplálásához és az öblögetésre elhasználnak. Több 
szivattyuállomást is pillantunk itt meg a folyó partján, melyek közül 
egyedűl a Steaua románáé 244-ként 2000 köbmétert szolgáltat részint 
Bustenáriba, részint Kimpinára a finomítókba. A Telega Oil Ce ltd. szi- 
vattyutelepe 1500 kbmtr, a Baragan társaságé 500 kbmtr víz szivattyú- 
zására van berendezve stb. Ugyanitt van a Steaua romána nagy elek- 
tromossági műve is, mely a bustenárii üzem számára 10,000 volt áramot 
fejleszt. 

Bustenárin a fölszivattyúzott vizet a petroleum-telep fölötti magas- 
latokra épített hatalmas 60—60 waggon ürtartalmú, fából készített tar- 
tályokba vezetik, innen azután elágazó csőhálózaton az egyes szondákhoz. 
Bustenárin és Kimpinán a villamosságon kívül motorikus célokra még 
igen sok benzint, egyes esetekben pedig magukból a szondákból kiömlő 
természetes petroleumgázt használják föl. 

A Bustenárin levő 227 produktiv, kézzel ásott kút (498 impr.) és 
163 produktiv szonda (156 impr.) szolgáltatta petroleum 140—250 mtr 
közti mélységekből származik és évenkénti értéke (42200 waggon a 300 lei) 
127/a mill. lei. 

Ezt a hatalmas petroleummennyiséget különböző  pipelinekben 
vezetik részint Kimpinára, részint Baikoiuba, sőt még Plojestibe is az 
ottani nagy finomítókba. A Credit petrolifér társaság pedig egyedül csak 
a kisebb vállalkozóktól produkált petroleummennyiségek összevásárlá- 
sával és Bustenáriból pipelinekben való elszállításával foglalkozik. 

1906-ban Romániában 591 produktivus és 1480 improduktivus kút, 
továbbá 451 produkt. és 530 impr. szonda volt. 

1907-ben a petroleum kiaknázásával 53 társaság foglalkozott 7869 
román és csak 809 idegen szakszemélyzet alkalmazásával. E társaságok 
összes befektetései 194.695,000 leire rugtak, a miből 76 mill. német 
tőke; utána következik a holland, francia, a román (16 mill.), olasz, 
amerikai, belga, osztrák és angol (3 mill.). Legerősebb társaság a főleg 
német szervezetű Steaua romána 36 millióval. 

Petroleum finomító ezidőszerint 56 van és ezek közt nyolc olyan, 
mely évenkint 20,000 tonna nyers olajnál többet dolgozik föl. E téren 
is vezet a Steaua romána, a melynek óriási kimpinai finomítójában 
901,377 tonnát finomítanak. A lepárolás terményei benzin, lámpaolaj, 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. 43 


ásványolajak és kátrányok, a mikből 1906-ban 53,374 tonna nyers pet- 
roleumon kívül külföldre eladtak : 169,691 tonna lámpaolajat és 71,114 t. 
benzint. Ebből a benzint főleg Francia-, Német- és Angolország veszi, 
a lámpaolajat pedig ezeken kívül még Olasz- és Törökország. Magyar- 
ország 14.861 t. nyers olajat vásárolt, a mit hazai finomítóinkban dol- 
goztak föl. 

Mindezekből a román kincstárnak megadóztatások és vasúti szállí- 
tások révén 1906-ban 8.747,557 lei bevétele volt. 

Ezen kívül föl kell még említenünk, hogy a román vasútak jelenleg 
1983 cisternawaggonnal rendelkeznek, melyekben a petroleumot többi 
között Gyurgyevó dunai kikötőbe szállítják. Gyurgyevóból először 600— 
1000 tonnás rom. állami hajókon jut a petroleum föl Budapestig, itt 
azután átszivattyuzzák 300 —400 tonnás sekélyebb járású hajókra, melyek - 
egészen Regensburgig viszik el az ott újabban nagy költséggel beren- 
dezett petroleum-kikötőbe. Ha most végre még hozzáteszem, hogy Romá- 
niának még egy mintaszerűen berendezett új tengeri kikötője is van, 
Konstanza, mely a nagykaliberü reservoirjai révén évenkénti 1 mill. t. 
elszállításra van berendezve, valamint hogy tervbe van véve megfelelő 
pipeline lefektetése a petroleum területekről és finomítókból az országon 
keresztül Konstanzáig, — akkor meglehetősen fölemlítettem mindent, a 
mi Homániában az utolsó években e szép és jövedelmező ipar terén 
történt. Valóban roppant sok, annyi, a mennyi más sokkal nagyobb álla- 
moknak is dicséretére válnék, — a jövőben azonban ennél is több munka 
vár még megoldásra, mert elvégre is ennek a hatalmas ipari fejlődésnek 
még csak az elején vannak. Legjobban kitűnik ez akkor, ha az összes 
eddig produkált romániai petroleumot a világtermelés számaival hason- 
lítjuk össze. 

A nyers petroleum világtermelége : 


Egyesült Államok 1857—1906-ig.. .. .. .  214.909,958 tonna. 
Oroszország 1880—1906-ig . . mm  144.284,5992 . a 
Holland-India 1893—1906-ig .. . EGEN AZ SES TSZEZÁTÁ 
Galicia 1874—1906-ig .. .. .. 3 TAAZSSÍLO: a Mkt 
Románia 18357/—1906-ig. .. .. .. .. NOTE GÁ 
India 1889—1906 ig. . AN f 9.952AOA "a 
Japán 1880—1906-ig .. .. .. .. FESTÉS OAK 
Németország: 1880—1906-ig — 1 706,500 a 
Más országok 1860—1906-ig 299485 a 


Összesen 284,228.079 tonna. 


44 DI SCHAFARZIK FERENC 


Románia geologidi viszonyainak rövid áttekintése. 

Románia királysága D-i és K-i Kárpátjaink külső szélén terül el, 
a Dunáig, illetve a Pruthig, azonkívül hozzátartozik még a Duna leg- 
alsó" szakaszának jobb partján Dobrudzsa. Ezen a területen több geolo- 
giai és orografiai egységet lehet megkülönböztetni. 

1. A kristályos palák két szigetet alkotnak. D-en nagyobb kiter- 
jedésben, a Fogaras, Szeben, Hunyad és Krassó-Szörény megyék hasonló 
nevű hegységeinek folytatását tevő rész. É-ra egy kisebb folt van a 
Csiki és Beszterce-Naszódi, valamint Bukovina alkotta beszögelésben, 
mint a Gyergyói- és Radnai-havasok folytatólagos és egyszersmint össze- 
kapcsoló része. Mind a kettő erősen átalakult és hatalmas redőkben gyűrt 
képződmények sorozata, melyeknek áttolódása nagyjából a cenoman 
transgressió előtt befejeződött. 

2. A kárpáti homokkó vagyis a flis-zóna mint folytatása a galiciai 
és a bukovinai Kréta-Paleogén flisnek. Ez az a zóna, mely Aranyos- 
Beszterce tájáról D-felé egészen a Dimbovicáig lehúzódik. Többnyire 
iszapos és homokos kőzetek uralkodnak benne, mint egykori sekély mély- 
ségű lagunás tengernek üledékei. E zónában nagyjából három vonulatot 
különböztethetünk meg, u. m. a belsőt, mely főleg krétakorú rétegek- 
ből áll, a középsőt vagyis a közép és esetleg az alsó eocén homokkő 
vonulatát és egy külsőt, melyben csak barton- és oligocénrétegek 
találtatnak. Mind a három vonulat nagyon gyűrődött és ráncaik ki- 
felé hajlottak és mindig a fiatalabb zónák fölé átnyúlók. A legkülső ránc 
már a következő subkárpáti zóna rétegeire borúl rá, még pedig legkife- 
jezettebben a brassói szöglet külső oldalán. Viszont pedig azt láthatjuk, 
hogy a flisöv legbelső vonulatára, vagyis az alsó krétakorú homokkőre a 
kristályos palák áttolt ránca helyezkedik el. Moldvában jellemző a flisre, 
hogy áttolódásának vonala nem párhuzamos a subkárpáti övvel, hanem 
hogy vele ferde szöget zár be. A mint azután a brassói szögletet meg- 
kerüljük, azt látjuk, hogy a három fisvonulat közül a legkülső elválik 
a többitől és Valéninél sarkantyúszerű félszigetet formál, a melyet három 
oldalról a subkárpáti képződmény rétegei vesznek körül. E félszigettől 
Ny-ra a felső eocén és oligocén már csak nagyon alárendelten van meg. 

3. A subkárpáti zóna a harmadik egység, mely kívülről veszi körül 
a flist és Moldván végig, majd pedig ívben kanyarodva a brassói szöglet 
előtt és innen azután Ny-felé fordulva, még egészen Dimbovicáig elhu- 
zódik. Domborzata alacsonyabb és lerakodásai majdnem kizárólag a 
neogén rétegsorozatból valók. Ez öv É-ki része K-felé a moldvai szármáti 
platóval ; Ny-i végződése ellenben a nyugatromániai hegységekkel határos ; 
DK-felé ellenben a romániai alföld fogja körül. 

A subkárpáti öv jól körülírható határain belül három szakaszt is- 
merhetünk föl, még pedig a) az északibb moldvai, É-felé összeszűkülő 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. 45 


vonulatrészt, mely D-felé a Tatrosig terjed és melyet majdnem kizárólag 
a subkárpáti sóformátió gyűrődéses rétegei alkotnak, melyek lagunás és 
sótömzsöket létrehozó mediterrán faciesnek felelnek meg; b) a délibb 
Moldva területén végighúzódó szakaszt, a Tatrostól egészen a Szlaniki 
vagyis a bodzási völgyig. Ez az öv ugyan vetődésektől zavart, de azért 
mégis rendes sorban több neogén emeletből áll, melyek közül legbelső 
az erősen gyűrődött sóformáció. Ezt környezi azután kifelé a szármáti 
és pliocén lerakodások öve, melynek rétegei a sóformációval való érint- 
kezésnél föl vannak gyűrődve, még pedig legtöbbször úgy, hogy a só- 
formáció a vele közvetlenül érintkezésben lévő szármáti emelet rétegei 
fölé áttolódik. Ez öv keleti szélén a pliocén lerakodások legfiatalabbja, 
az u. n. Candasti rétegek uralkodnak. Ezek helyenkint 1000 mtr ma- 
gasságú hegyekre is fölnyúlnak, de végre azután a román alföld álta- 
lános lösztakarója alá merülnek. c) A subkárpáti öv harmadik szakasza 
az, mely Szlaniktól végig, azaz a Dimbovica vonaláig terjed s a melynek 
legkomplikáltabbak a tektonikai viszonyai. Itt látjuk belenyúlni a Valéni- 
féle paleogén sarkantyút, melynek NyDNy-i folytatásában, részben már 
a Prahovától Ny-ra a subkárpáti öv neogénjéből még egynéhány paleogén 
sziget merül föl. E félsziget és a flis közé beékelve találjuk a Szlaniki 
sótartalmú miocént. Ez öböl miocén területén gyakran akadnak gyűrődött 
szármáti, sőt néha még gyűrődött pliocén lerakodásokra is, melyeknek 
tanulmányozásából kitűnik, hogy az utolsó orogenetikai erők működése 
pos pliocén koru. 

A valénii félszigettől D-re ezek a postpliocén redők azzal vannak 
jellemezve, hogy magvaikkal föltörnek és vagy a levantei rétegek takaró- 
jából bukkannak föl, vagy pedig többszörösen vannak redőzve és szinkliná- 
lisokkal egymástól elválasztva. Ez az elrendeződés sajátságos küllemet 
kölcsönöz e vidéknek, a mennyiben itt a tektonikai diszkordancia, a 
rétegek áttolódása, a lépcsőzetes elvetődés jelenségei gyakori tünemények. 
A fiatalabb vetődési vonalak főképen a Valéni félsziget és a flis szigetek, 
másrészt pedig a miocén sótömzsök föllépésével vannak mintegy előre 
megszabva. A Prahova és a Dimbovica közti subkárpáti redők öve, el- 
tűnik azután a hatalmas felsőpliocén-korszaki lerakodások alatt. 

4. Nyugati Románia hegyes területét É-ról és Ny-felől a D-i Kár- 
pátok kristályos palavonulata fogja körül. D-felé folytatódik ez a hegység 
Szerbián és Bulgárián keresztül egészen a Balkánig; K-felé ellenben a 
román alföld és pedig a Dimbovica vonala szab neki határt. Ez a roppant 
nagy terület, mely majdnem egészében a gétiai depresszióval esik egybe 
és kb. 36,000 kmtr?" nagyságú azelőtt K-felé a perikárpáti mélyedmény- 
nyel volt összeköttetésben. Valószínüleg a felső kréta idejében képző- 
dött, a mióta megszakítás nélkül egészen a Negyedkorig el volt árasztva. 

5. A moldvai plató olyan fönsík, mely zavartalan telepedésü szár- 


46 Dr SCHAFARZIK FERENC 


mátkorszakú lerakódásokból áll. E fensik 4—500 m. magas. Ny-felől a 
subkárpáti zónával határos, ellenben D-felé hirtelen módon merül a romá- 
niai alföld színe alá. 

. 6. A román síkság Románia egész DK-i részét alkotja. Ez volta- 
képen nem más, mint a perikápáti depressziónak egy része. A kárpátok 
ívét egész hosszában körülövező perikárpáti depresszió keletkezése a flis- 
tenger visszavonulásával függ össze és a miocén kor elejére tehető. 
A moldvai subkárpátok, épúgy mint a moldvai plató is részei valának 
a perikárpáti depressziónak, a melyből azután mint elsők merültek föl 
és csak később követték őket a subkárpátok többi részei, valamint Ny-i 
Romániának dombos területe is. Egyedül csak a román síkság térsége 
volt az, mely alig emelkedett ki mély színtje fölé, ezzel mintegy bizo- 
nyítva a perikárpáti depresszió egykori létezését. Ennek a depressziónak 
tengelye, vagyis legnagyobb mélységének vonala kb. Bukarest és a sub- 
kárpáti régió széle között lehetett. 

A markulesti mélyfúrások révén konstatálták a síkság D-i és DK-i 
részén, hogy a Dobrudzsa hegységei a síkság neogén lerakodásaitól el- 
takartan, a síkság alatt ÉNy-felé előretolódnak. A román síkság eltakarja 
tehát a Dobrudzsa mélyebbre szorult homlokrészeit; viszont a síkság 
neogén lerakodásai fölött egy majdnem megszakítás nélküli hatalmas 
lösztakaró terül el. 

7. A Dobrudzsa. Romániának eme dunántúli tartománya nem más, 
mint a Kárpátokat megelőzött földségből fönmaradt régi horsztok egyike. 
E terület magva valószínüleg egy élesen redőzött variscusi hegylánc 
maradéka. EK hegységrészt paleozói és trias időszaki rétegek alkotják, 
melyeket viszont imitt-amott keresztültörő vulkáni kőzetek alakítottak át. 
Hz utóbbiak közül első helyen fölemlítendő az alkáliákban dús Riebeckit 
gránit, a Tulcseai kerületben. A Dobrudzsában a rétegek csapása DK-ÉNy-i 
vagyis az itteni hegylánc a román síkság és a DK-i Kápátok alá irányul, 
Délfelé ez a régi hegylánc hatalmas júra-kréta időszaki takaró alatt 
tűnik el, melynek rétegei diszkordansan terülnek el az alattuk lévő régi 
formátiók fölött; viszont azonban gyengén dűlve maga a takaró is alá- 
merül az eocén és a szármáti képződmények alá. 


x 


A különböző tektonikai egységek, melyek a K-i és D-i Kárpátok 
alkotásához hozzájárulnak, éppen úgy, mint előtérségeik is, egymástól 
tektonikai vonalakkal vannak elkülönítve, melyek a legfontosabb 
dislokaciókkal" vannak összefüggésben. Ezek a tektonikai vonalak vagy 
hosszantiak, vagy haránltosak. Többnyire kréta-időszakiak és habár nagyobb- 
részt más különböző korú emeletektől vagy pedig egészen a mostani 
időig eltartott gyűrődések következtében el is vannak takarva, mégis 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. 47 


mindenütt szembetűnők az illető vidékek általános tektonikája folytán. 
Annyi bizonyos, hogy mindama változások alkalmával, melyek a krétától 
a mostani időig bekövetkeztek, fontos szerepet játszottak. 

I. Hosszanti törések. 

1. Mint ilyenek mindenekelőtt az áttolódások régióinak szélei, azaz 
a mesozoi kristályos palaszigetek szegélyei emítendők meg. Ez a szegély 
a keleti kristályos palaszigetnek áttolódási vonala; a Déli kristályos pala 
szigetének D-i széle ellenben ma a süppedésnek vonala. Vele párhuza- 
mosan futó és egészen analog dislokació az, mely az eocén szigetek 
megjelenését tette lehetővé Ny-i Románia dombos területén. 

9. A flisszegély vonala, mely egészben véve áttolódási vonal. Ez leg- 
határozottabban a Kárpátok fordulóján a Tatros és a Bodzás völgyei 
között látható, a mennyiben itt több helyen a miocen sóformáció fölött 
a fliisnek valóságosan áttolódott takarói figyelhetők meg. 

3. A Duna vonala, vagyis jobban mondva a dislokaciók egész szisz- 
témája az Alduna mentén. Ez a vonal a perikárpáti depresszió D-i 
határvonalainak egyike és ennek analogonja az É-i kárpátok előtérségein : 
a podoliai vetődés. 

II. Harántos tektonikai törések. 

E vonalak sugárszerűen futnak szét a hegységből a Kárpátokat 
környező dombos, sík és platószerű területek felé. Ezek többnyire egy- 
mástól jól megkülönböztethető szakaszokra osztják a hegységet. Romániá- 
ban három ilyen nagyjelentőségü vonalat ismerhetünk föl. 

1. A Tatros vonala, mely a moldvai flist Ny—K-i irányban ketté 
vágja. Az északi részben a flisnek a sótartalmú miocénre való áttolódása 
kevésbbé jut kifejezésre, a tőle D-re fekvőben ellenben mindig jobban 
és jobban észlelhető ez. Hz egyszersmind ugyanaz a vonal, mely a sub- 
kárpáti zóna első és második régióját egymástól elválasztja. Nevezetes 
továbbá még az is, hogy a Tatros eme vonalának K-i folytatása közelí- 
tőleg még a moldvai szármáti plató déli szélével is egybeesik. E vonal 
létezését és jelentőségét bizonyítja egyebeken kívül még a Komanesti- 
Lapos cpontusiv korszakbeli medencének föllépése is, mely a Tatros 
völgyében a külső flis-öv kellő közepén van. 

9. A Penteleu (1776 m.), Rimnik Szarat, Galac, Tulcsea vonal, 
mely szintén kb. Ny—K-i irányú. Ez választja el a 2. és 3. subkárpáti 
régiót egymástól; további K-i folytatásában pedig határolja a Dob- 
rudzsát É-felől. Figyelemre méltó továbbá, hogy a román síkságon 
éppen azon a régión megy keresztül, mely igen gyakori földrengéseknek 
a szinhelye. 

3. A Dimbovica vonala. A flisredők utolsó nyomai a Dimbovicától 
kissé Ny-ra tűnnek el és ugyanezen a vonalon merülnek el a subkárpáti 
redők is Ny-i Románia hatalmas pliocén lerakódásai alá. 


48 DI SCHAFARZIK FERENC 


Az É-i Kárpátok előtérségeit átszelő haránttörések minden tekin- 
tetben hasonlítanak az imént fölsoroltakhoz. Ezek a Visztula vetődése, 
a podoliai horst ÉNy-i és DK-i széle, a mely dislokaciók éppen úgy, 
mint a romániaiak is a cenoman korban keletkeztek. 


x 


A petroleum tartalmú rétegek geologiai korával a mult szá- 
zadban H. CoovuAND, CoBALCESCU, FOETTERLE, OLSZEWSKI, PAUL, TIETZE és 
mások foglalkoztak, de a szóban forgó területek rendszeres geologiai 
tanulmányozását csakis újabban az állami birtokok miniszterétől kikül- 
dött c PETROLEUM BizorrsáGv végezte el. 

A petroleum tartalmú rétegek közé tartoznak a következő képződ- 
mények. j 

A. A flisöv. I. E-1 Moldvában ez az öv kb. 15 kmtr széles, közvetlen 
folytatása a bukovinai flisnek. Tovább D-re kiszélesedik ez a paleogén öv 
és antiklinálisában kréta-időszaki rétegek bukkannak föl. 

A Kréta-flis Moldvában még kevéssé ismeretes, miután csak rit- 
kán találni benne kövületeket (inoceramus), és ideiglenesen a következő 
rétegcsoportokat különböztetik meg bennök: a) a S0imu-rétegeket 
(kovásmészkő, meszes homokkövek korongalakú konkrétiókkal, agyag és 
kovásmárgarétegek) és b) az uzi homokkövet (HERBIcH). 

A paleogén fiisben 5. ÁTHANASIU, SIMIONESCU és TEISSEYRE meg- 
figyelései szerint a benne előforduló kövületek alapján (Nummulites 
perforatus, N. Lucasanus, Pecten plebejus, Gryphaea Brogniarti) a 
közép eocén és az alsó oligocén között több emelet különböztethető meg. 
Bakau megyében (Moldva) a petroleumtartalmú paleogénben legjobban 
a következő emeleteket tanulmányozták. 

a) A Tirguoknai rétegek, tarka, zöldes és vöröses márgás agyag- 
rétegek, vékonypalás homokkő, brecsiás konglomerátumok, hieroglifás 
homokkő, fucoidos márgák, bryozoumokkal, globigerinákkal, orbitoidák- 
kal és apró nummulitesekkel (N. inlermedtus, N. Fichteli). 

b) A Tirguoknai rétegek alatt analog képződmények találhatók, de 
nagyobb nummulitesekkel. Ez a mojnesli homokkó emelete, mely a 
tirguoknai rétegekkel együtt a flisvronulatban a legfőbb petroleumtar- 
talmú rétegek közé tartozik. A tirguoknai rétegek Moldvában gyakran 
kapcsolatosak paleogén sólerakodásokkal. 

c) A menilitrétegek emelete, mely a paleogén flis legfiatalabb ré- 
tegeit tartalmazza, a hatalmas vastagságú és 10—20 kmtr szélességben 
föllépő Kliwa homokkőóvel és az alatta fekvő menilitpalával van jelle- 
mezve. Kocn A. Sósmezőn a kliwa homokkövet az aguitánienbe helyezte, 
minélfogva a menilitpalák korára a középoligocén kor valószinű. A kliwa. 
homokkő gyakran 500 mtr vastagságot is elérhet és MRAZEc és TEISSEYRE 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. 49 


szerint egykori dünék származottja. A menilitpalákban halpikkelyeken 
és ritkább, de szép hallenyomatokon (Melelta crenata) Proantigona 
longirostra, Garanga Petrodavae, Tymus Albui) kívül nem találni egyebet, 
mint kövesült fadarabokat (rilyoxrilon conf. Picea excelsa és borostyán- 
követ. 

II. A fiis Munténiában. 1. A kréta. Popovici-HÁTrzEG szerint Színaia 
és Busteni között a magas hegység mészkőszirtjei a tithont és az alsó 
neokomot képviselik. Az utóbbiban megvan a Hoplites Chaferi, Picr. sp. 
és H. karpathicus, Zirr. A Prahova völgyben lefelé haladva e szirtek 
fedőjében kovásmészkő és durva homokkőből álló rétegcsoport következik, 
a melynek rétegei tele vannak mészpáterekkel és emellett erősen gyűrő- 
döttek. Ebben a rétegesoportban a következőket lehet megkülönböztetni : 

a) A Szinaiai rétegeket, a melyek kövületekben szegények és 
bizonyos galiciai Ropianka rétegekre emlékeztetnek. Ezeket már PAUL 
és OLszEwsKI is megfigyelték és PaAuLr azonosoknak tartotta a kovász- 
naiakkal. 

b) A felső Kréta. A szinaiai rétegek fölött nagy vastagságban 
homokkövek és konglomerátumok vannak (Bucsecsi kongl.), a melyekben 
részint a mesozoos mészszirtek anyagából, részint pedig az alaphegység 
kristályos első csoportjából (MRazrc) kisebb-nagyobb zárványokat találunk. 
E konglomerátumok olyan abráziós takaróhoz tartoznak, melynek alapját 
a kristályos palák és a mesozoikumból álló szigetek alkották. PopPovIicI- 
HárzEG szerint ebben a komglomerátumban gyéren az kgxogyra halio- 
foidea, Sow., Seguoia Reichenbachi, Gesxsirz, (idaris tüskék, továbbá 
nagy számban foraminiferák is vannak; PavL pedig Komarniknál az 
Acanthoceras Mantelli spt. találta bennök. Koruk alsó Cenomán, de a 
Dimbovicsiora öblében ennél régibb korú, t. i. gaultbeli lerakódások is 
találtattak. 

c) A senon jelenlétét Popovicri-HárzEGa és SrimioNnEscu állapították 
meg. Tarka márgák Belemnitella Hoeferi ScHrB., cet maradványokkal 
Breaza körül, más pontokon Echinoconus conicus, BRexwN, Micraster cor 
auguinum, Aa., Belemnmitella mucronata, d"ORB. fajokkal. Szlaniktól É-ra 
azonban ennek az emeletnek inkább a homokkő faciese van meg. 

2. A Paleogén. Míg a moinesti homokkőnek még a magas hegység 
alkotásában is része van, addig már a Prahova-völgy táján eltűnik, úgy 
hogy innen Ny-felé a paleogén inkább cementmárgák és olykor oligocén 
korú menilites palákkal van képviselve. Néhol azonban közbetelepedett. 
hyeroglyphás komokkövek is vannak. Ezekben a rétegekben nummuli- 
tok találhatók, így pl. Sotrilenél és Maneciunál a Teleagen mellett, a 
hol Mgazzc a Nummulites Tschihatscheffi, N. complamatus, ÖOrbitoides 
papyracea, O. aspera és a  Pecten corneus fajok fellépése alapján a 
barton emeletet kimutatta. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 190 . 4 


50 Dr SCHAFARZIK FERENC 


Tektonikai szempontból legnevezetesebb a Valéni de Muntei paleogén 
sarkantyúszerű félsziget, mely a flisövtől elválva NyDNy-i irányban a 
subkárpáti sóformátióba belenyúlik. 

B. A Neogén-öv vagyis a subkárpátok regiója. A szla- 
niki öbölben, valamint a Valénii paleogén félszigettől É-ra elterülő 
vidéken neogén képződmények rakódtak le. Ezek között főképen a 
miocén sóformátió uralkodik, mely Moldvában helyenkint 35 kmtr szé- 
les. Ez övet azonban majdnem kizárólag az alsó sótartalmu miocén 
(Burdigalien- Helvétien- Tortonien) jellemzi és csak elvétve van meg fölötte 
még a felső (II.) mediterrán is (Lithothamniumos-mész Szlaniknál), mely 
lerakódások azonban kövületekken oly szegények, hogy pl. Olténia (Bahna) 
fossziliákban gazdag hasonlókorú rétegeivel össze sem hasonlíthatók. 
Konglomerátumok, dácittufa és globigerinás márgák azok a kőzetek, 
melyek e régióra jellemzők, s köztük sok hatalmas sótömzs is van. 
Ez utóbbiak részint régibb sómasszivumok, melyek a flisöv szegélye 
mentén helyezkedtek el, részint fiatalabbak, melyek a geoszinklinális 
közepén lévő másodlagos antiklinálisokban vannak, távol a flis szegé- 
lyétől. Ellentétben a sóformációnak É-kárpáti kifejlődésével, hol a medi- 
terránt még a szármáti, meotiai, cpontusiv, dániai és a levantei emeletek 
rétegei is borítják. Ennek a több száz mtr vastag komplexusnak egyes 
emeletei sokszor átmenetekkel kapcsolatosak egymással, olykor azonban 
bizonyos transzgresszióban is találni őket egymás fölött, így a meotiai 
emeletet a paleogen fölött (Bustenári), a pontusit a miocén (Praja) 
vagy az oligocén (Tarlesti) fölött. 

A következő szármáti emelet a petroleum előfordulása szempont- 
jából kevésbbé fontos. TEISSEYRE szerint ez az emelet ugyanolyan kifej- 
lődésü, mint a szomszédos Oroszországban. Kövületdús padjai a sztrati- 
grafiai tájékozódás szempontjából jó szolgálatot tesznek. Kövületeik követ- 
kezők : Card. protraclum, Ercuw., C. obsoletum, FrcHw., Modiolua mar- 
ginata, Ercnw., Ervililia podolica, Excuw., Trochus podolicus, Ercnw., 
Martra  caspica. A méotiai emeletet keleti Munténiában márga-, homok- 
rétegek és homokkövek képviselik, melyek mindenütt a kövületdús szár- 
máti rétegek fölé vannak települve. Kimpina- Bustenári táján ez az emelet 
transzgredál az ottani mioccn sóformáció fölé. Két fáciest különböztetünk 
meg a meotiai emeletben, még pedig a Dosinia- (D. Exoleta, LINNÉ) 
fáciest, mely rendesen alul fekszik és az Unio- (U. subatavus TErss.), 
(M. subrecurrens, TEiss., stb.) és Helix tartalmú rétegeket, melyek a 
felső rétegkomplexumot szolgáltatják. 

A apontusis, dáriai és levantei emelelek. Ennek elsejét a Cong. 
rhomboidea, M. HöRx., jellemezi, mely alapon a pannoniai medence 
fölsőbb rétegeivel hasonlíthatók össze. A különböző lelethelyek faunisz- 
tikus eltérései nem alkalmasak tüzetesebb sztratigrafiai alosztályozások 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL, 51 


keresztülvitelére, hanem ez alapon inkább csak fáciesbeli különbségek 
tűnnek föl, melyek TFEISSEYRE szerint következők : 

A) Az apró cardiumok homokos rétegei C. novorossicum, BARB., 
C. semisulcatum Rouss., Dreissensta simplex, BARB., Vivipara Neu- 
mayri, BRus. ; 

B) A nagy cardiumok rétegei C. carinatum, DEsn., C. sguamu- 
losum, DEsn., Dreissensia rostriformis, DEsnH. var. gibba, Aspg., Vivipara 
Popesgui, CoB. 

Az előbbiek az odesszai mészkővel hasonlíthatók össze, az utóbbiak 
pedig inkább a kertsehi (Krimm) kagylós rétegekkel azonosak. E két 
rétegcsoport gyakran váltakozik egymással, vagy pedig néha két helyen 
ellentétes sorrendben is föllép egymás fölött. 

C) Valencitennesiás agyagos márga rétegek. 

D) Edesvízi epontusis rétegek. Ezek csak lokálisan lépnek föl 
(Szlanikon, Praján). 

Eltekintve az utóbbitól, a többi lerakodás különböző árnyalatokban 
a Kaszpi tengeri fáciesnek felel meg. Ezeknek az alsó pliocén korszakú 
faunáknak szárazföldi eguivalensei a Dinotherium gigamteum var. gigan- 
tisstimum, Hipparion gracile, (razellai brevicornis tartalmú lerakodások. 

A cpontusiv rétegecsoport fölött következő komplexus különböző 
átmeneteket képvisel a kaszpi fáciestől a mocsaras édesvízihez és ezekben 
az u. n. psilodontár az uralkodók (Psilodon, CoB., Prosodacna, Tounx., 
Slylodacna, SABBA. genusok). Ennek a rétegcsoportnak felsőbb része már 
a Vivipara bifarcinata, Bixuz tartalmú rétegekkel xeguivalens. E két 
(alsó és felső) psilodontás emeletet, valamint még néhány más fácies 
rétegeit is, mint közép pliocén korszakú dáciai emeletet vezették be az 
irodalomba és faunájának szárazföldi eguivalensei gyanánt a következő 
emlősöket sorolják föl. Mastodon arvernensis, M. Borsoni, Rhinoceros 
megarhinus, Machairodus cultridens, Hipparion gracile, Dinotherium 
giganteum, var. gigantissinum. A dáciai emelet Vivipara bifarcinata 
rétegei a petroleum előfordulása szempontjából igen nevezetesek (Baikoi, 
Tzintea, Moréni). 

E dáciai emelet fölött következnek mint a tisztán édesvízi fácies 
képviselői a tulajdonképeni paludinás rétegek és a diszített héjju uniok 
lerakódásai (Unio pracumbens, FucnHs., M. Condai, PoRumB., U. cyma- 
toides Bgus., U. Bielzi, ZEx., U. Fuchsi stb.) és ezeket borítják azután 
végre az u. n. Candesti rétegek hatalmas fluviatilis lerakodásai, melyek 
a wieni Belvedere kavicshoz hasonlíthatók, habár ez utóbbi kíssé régibb 
korú. Fölfelé kövületnélküli lerakódások sokszor alig különböztethetők 
meg a diluviális kavicsoktól. 

A subkárpáti régióban gyakran igen tipusosan kifejlődött kawics- 
terrasszok is vannak, és MRaAzxc szerint nem lehetetlen, hogy ebben az 

4r 


59 D: SCHAFARZIK FERENC 


esetben a legmagasabb terrasz vizszintes kavicsrétegei a Candesti rétegek 
É-i szélét képviselik. MnRazEc különben azt tartja, hogy a gyűrődött 
Kimpulungi kavicsok, ép úgy mint azok is, melyek a Kárpátok széle 
mentén az Olttól egészen a Zsilyon túlig elhúzódnak, szintén a Candesti 
nívóhoz tartoznak. E lerakódások gyarapították a déli kristályos pala 
hegység sziget déli partjait és egy a sziklába bevágott terrasza jelzi a 
levantei tó régi északi szélét. 

Nyugati Munténiában a másodlagos petroleum és aszfalt fekvőhelyek 
fölmennek egészen a Candesti rétegek nívójáig. 

Ismerve most már a geologiai egységeket, ezek közül mint petro- 
leum-tartalmuakat a következőket nevezhetjük meg. Ezek 

a) fisvonulat, 

b) a subkárpáti öv, 

c) a nyugatromániai halmos vidék. 

Ezeket az öveket, valamint a rajtuk ismeretes petroleum kibuvá- 
sokat a romániai kormánytól kinevezett petroleum-bizottság egy külön 
térképen ábrázolta. Ezekben az övekben föllépő geologiai képződmények 
közül a flis és a miocén sóformáció olyanoknak tekinthetők, melyekben 
a petroleum elsődleges helyen van, míg minden ezeknél fiatalabb elő- 
fordulás másodlagos. 

Általában véve azt látjuk, hogy valamennyi eddig fölsorolt harmad- 
időbeli emeletben találni petroleumot, de azért mégis leggazdagabb a 
meoliai emelet. A miocén sóformáció és a pannoniai emeletek határo- 
zottan szegények és a paleogén ezidőszerint szintén annak látszik, de 
megjegyzendő, hogy eddigelé — kivált Moldvában — kellőképen átkutatva 
még nincsen. 

A III. petroleumkongresszus alkalmával L. MRaAzErc-nek egy igen 
fontos értekezése jelent meg, melyben behatóan a petroleum genezisével, 
migrátiójával és a petroleumtelepek keletkezésével foglalkozik. Olyan 
jelenségek ezek, melyek bennünket geologusokat különösen érdekelnek s 
a melyek egynémelyikével a kongresszus tartalma alatt MRaAzzc-en kívül 
többé-kevésbbé hasonló szellemben még GRgyBowsKI, Dav, HöFER, ENGLER, 
ÁNDRUSSOW és mások is foglalkoztak. 

A petroleum genezisére nézve a legtöbben elvetve a MENDELEJEFF 
szerinti anorganikus leszármaztatást, teljesen ENGLER C. karlsruhei poly- 
technikumi tanár nézetéhez csatlakoztak, mely szerint a petroleum eredeti 
anyaga egy zsiradék, mely leginkább az egykori sóstenger sekély lagu- 
náiban elpusztult és finom iszappal betakart, nagyobbrészt állati mikro- 
organizmások bomlásából keletkezett. ENGLER különben még más tekin- 
tetben is tört lándzsát a petroleum organikus eredete mellett. 

Tudvalevőleg a nyers petroleum optikailag aktiv viselkedésű és 
ennek kapcsán csakhamar fölmerült az a további kérdés is, hogy vajjon 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. 53 


honnan származik a petroleumnak eme tulajdonságát előidéző hozzá- 
keveredése. Már 1835-ben mint első, Brior vette észre a petroleum eme 
sajátságát, de szabatosabban SoTsIEN, RAKUSIN és mások csak 1898-ban 
állapították meg annak jobbra forgató cirkulár polárosságát. Az az anyag, 
mely a poláros fény forgatását előidézi: a Cholesterin, még pedig az 
állati származásu, a mint azt 1904-ben MaARcussow kisérletileg is bebi- 
zonyította. A petroleumnak e magatartását szem előtt tartva, a carbi- 
dokból anorganikus uton való keletkezése teljesen kizártnak látszik. 

Különösen a romániai petroleumtelepek genezisét kutatva, konsta- 
tálja MRazzc, hogy a paleogénben a primér petroleum a felső eocénre 
és az alsó oligocénre szorítkozik s hogy a petroleum itt főleg agyagos 
lerakódásokban keletkezett, melyek tele vannak állati mikroorganizmu- 
sokkal és lithothamniumokkal. Azonkívül fellép a petroleum primér 
módon még az oligocén menilitpalákban is. 

Az agyagrétegek néha olyannyira bitumentesek, hogy a közéjök 
telepedett homokkőrétegek gyakran észrevehető módon petroleummal 
vannak impregnálva s a paleogénben főleg azok a rétegek petroleumosak, 
melyek egyszersmind sótartalmuak is. 

Még sokkal világosabb a petroleum genezisének kérdése a subkár- 
páti formacióra nézve. Romániában ez az emelet tarka konglomerátumos 
és homokos parti képződmények, valamint szürke agyag-, márga-, gipsz- 
és kősóval van képviselve. Ebben a sósagyag fáciesben, különösen a só- 
tömzsök körül rendszerint bőségesen vannak szénhidrogének, sőt ilyenek 
még magában a kősóban is kimutathatók. A sóformáció keletkezését 
MnReazEc a visszavonuló flistenger fáciesének tartja és szerinte a romániai 
és az erdélyi sóformátiók a Bodza és az Ojtoz folyók között egymással 
össze is függöttek. Ebből a tengerből a só mély árkokban, árokszerű 
vetődésekben rakódottt le, amelyek a Kárpátokat széles övben vették 
körül. Parti konglomerátumok, folyami kavicslerakódások, hullám és 
féregnyomok, az iszap száradása közben keletkezett repedések, továbbá 
a sósagyag, mely az ázsiai steppe takirjához hasonlít, mind olyan geo- 
fizikai jelenségek, melyek SvuEcs E. nomenclaturájával élve egy elhaló 
tenger végső maradványára utalnak. A globigerinák, melyek imitt-amott 
a sósagyagban nagy mennyiségben találhatók, a miknek alapján sokan 
ezeket a lerakódásokat pelagikusaknak veszik, valószinüleg csak tengeri 
áramlásokkal sodortattak be a nyilttenger színéről a lagunákba, me- 
lyeknek erősen sós vízében azután elpusztulva, a vízben lebegő finom 
iszappal együtt fenékre szállottak. 

Hogy a mediterrán korban megvolt a tendencia szárazföld képző- 
désére, kitűnik abból is, hogy a legfelsőbb oligocénban a K-i és ÉK-i 
Kárpátokban olyan hatalmas pados homokkő lerakódások vannak, me- 
lyeket MRAzEc és TEISSEYRE homokkővé vált dúne homoknak ismertek 


54 Dr: SCHAFARZIK FERENC 


föl. Ez mindenesetre arra vall, hogy abban az időben a szárazföld már 
nagyobb kiterjedésü volt. 

Romániában is a kárpáti sóformációban nagyobb kövületekben 
ritkák, csak foraminiferák, különösen globigerinák találhatók benne, a 
partok közelében pedig növényfoszlányokra is akadunk; a sótömzsök 
körül kisebb halak maradványaira, magában a sóban pedig olykor egy- 
egy fatörzsre bukkanunk. Kitetszik tehát ezekből, hogy a sóformáció. 
petroleumának keletkezése semmi esetre sem vezethető vissza tömegesen 
előfordult magasabbrendü állatok elpusztulására. A petroleum keletkezését 
csak úgy érthetjük meg, hogyha a mikroorganizmusokat vesszük figye- 
lembe. Ilyenek pedig bőven jutottak be a szóbanforgó lagunákba, a hol 
elhalva, egy folytonos planktoneső alakjában az öblök fenekére sülyedtek. 

Másrészt azonban tudjuk azt, hogy organikus anyagokból szénhidro- 
gének csak úgy keletkezhetnek, ha a bomlás légmentesen történik és. 
ezek azok a körülmények, melyek éppen a Kárpátok tövében elterülő 
lagunakban mint tehetségek föltehetők. A lagunákba beszakadó folyó- 
vizek iszapja ugyanis a lagunák sós vízében csakhamar lecsapódott, úgy 
hogy a fenékre jutott planklon már a lehető legrövidebb idő alatt egy 
finom iszapréteggel bevonódhatott, — de hozzájárult továbbá a környező 
steppe-területekről a széltől fölvert legfinomabb por is, mely mint suba- 
érikus por a lagunák területére hullott. Efféle folyamatok nemcsak e 
konkrét esetben, hanem általában is alkalmasak arra, hogy a szárazföldi 
kiemelkedések partjai körül a tengerfenékre jutott organizmusokat a 
rothadást előidéző bakteriumoktól megvédjék, — s így fejlődhetnek azután 
szénhidrogének, melyek utóbb az egész lerakódást bitumenessé teszik. — 
Úgy látszik azonban, hogy a bitumen keletkezése főleg a steppe-területek 
iszapos sósvízeinek planktonjából történik legeredményesebben. Az ide- 
vágó megfigyelések mind azt bizonyítják, hogy lagunákban, sóstavakban, 
álló sósvízekben és mocsarakbau mindig nagyobb mennyiségü szénhidro- 
gének találhatók. Izért bátran elfogadható az a nézet, hogy ilyen he- 
lyeken, a koncentrált sós oldatok egyidejü hatása mellett a bitumenizáció 
gyorsabban és tökéletesebben megy végbe, mint másutt. 

Végeredményben tehát arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a 
nagyobb mennyiségü szénhidrogének föllépése a sótelepek közelében vagy 
sóskőzetekben nem puszta véletlen, hanem, hogy a petroleum képződése 
genetikailag a sósvíz jelenlététől függ. Romániában a paleogén öv sós 
faciesében, valamint a mediterrán sóformációban is nagyobb mennyiségű 
szénhidrogének keletkeznek, még pedig föltétlenül mindig több, mint a 
harmadik időszak összes többi faciesében. 

tomániában primér petroleum csakis a paleogénben és a miocén 
sóformátltióban ismeretes, míg a szármáti, meoliai, pannoniai és levantet 
rétegek petroleum tartalma másodlagos. Ezekbe a petroleum migráció 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. 55 


útján került be. SrELLa ugyanis kísérletileg bebizonyította, hogy a pet- 
roleum agyagból homokba is átszivároghatik, kimutatta továbbá azt, hogy 
migráció és a kőzeteken keresztül való szűrődése következtében chemiai 
összetételében is megváltozik. Romániában ez a migráció nem annyira 
kőzetrepedéseken, mint inkább lágy, plasztikus kőzeteken át történik, a 
hajcsövesség és a diffuzió törvényei szerint. 

A migráció indító okai különbözők; szerepelhet ilyenül a szén- 
hidrogének gáznemű komponenseinek feszültsége, de kiűzheti a szénhidro- 
géneket az agyagos minőségü anyakőzetből a cirkuláló víz is, a mennyi- 
ben már csak az agyagos kőzet hidratációja és az ennek folytán beálló 
térfogatnagyobbodás is elég arra, hogy az agyaggal sem fizikai, sem 
kémiai kapcsolatban nem lévő, tehát benne csak lazán előforduló szén- 
hidrogének kiűzessenek. De közreműködik leghatalmasabb tényezőként 
még az orogenelikai nyomás is. Romániában ugyanis a szármáti és a 
pliocén rétegekben csakis ott vannak hatalmasabb petroleumtelepek, a 
hol azokat a miocén sóformáció áttöri, avagy ott, a hol ez föléjük át- 
tolódott. A föltörés antiklináléjának magvát többnyire maga a sótömzs 
alkotja s így gyakori eset az, hogy a sótest magánál sokkal fiatalabb 
rétegekkel közvetlenül érintkezik. 

Tudjuk, hogy a sóformációban és különösen a nagy sótömzsök 
szomszédságában igen sok a primér bitumen és könnyen beláthatjuk 
most már azt, hogy ugyanaz a nyomás, mely a sóformációt fölgyűrte, 
elegendő volt arra is, hogy a benne foglalt szénhidrogéneket vándorlásra 
késztesse. Ezen az úton került azután a petroleum a sótömzsök körül 
lévő fiatalabb geologiai színtekbe. A migráció szükségképen az áttolódási 
vonalak mentén éri el maximumát, a mennyiben e vonalak egyszermind 
a legkisebb elleutállásnak a helyei, és ebből megérthető azután, hogy 
miért leggazdagabbak a fiatal harmadidőszaki rétegek, éppen az áttoló- 
dási vonalak mentén. És valóban a kasini, kimpuri, vizantei, valea-sarii 
petroleumtelepek mintegy kb. 60 kmtr hosszú áttolódási vonalon vannak, 
melynek mentén a gyűrődött miocén sóformáció a szármáti-pliocén övre 
dülleszkedik. Ezen a vonalon a szármáti homokrétegek csakis az áttolódás 
mentén petroleumosak. 

Egy igen szép és analog példa továbbá Munténiában a Tzintea- 
Baikoiu- Moréni-Gura-Oknicei kb. 30 km hosszú áttolódási vonal is, me- 
lyen petroleum igen nagy mennyiségben van, még pedig úgy a begyűrt 
Vivipara bifarciata-rétegekben, mint pedig az antiklinális lesüppedt 
déli szárnyában. 

Nevezetes volt ebben az övben Baikoiun a Sleagua romána 6. sz. 
szondája, melyet az antiklinále déli szélére telepítettek. Kezdetlen (1905 
végén) a levantei rétegekben haladt le a fúró; a 80-dik m.-ben a pan- 
noniai márgát érték el, 150 m.-ben pedig kősóra akadtak. Már lemondtak 


56 D-: SCHAFARZIK FERENC 


minden reményükről, de szerencséjükre tovább fúrtak, s ekkor kitünt, 
hogy itt a kősónak csak kisebb, a pannoniai rétegek közé szorított kősó- 
csücsökkel volt dolguk, a melyet 210 mtrben tényleg át is döftek, úgy 
hogy alatta ismét a pannoniai márgába jutottak. Most azután habozás 
nélkül tovább fúrtak, mire 1906 februáriusában 270 m. mélységben olyan 
petroleum-szintre bukkantak, melynek bősége minden várakozást fölül- 
múlt és mely közvetlenül a morénii gazdag előfordulással vetekedett. 
E szondából hatalmas sugárban szökött föl a nyers petroleum és az 
első két hétben 300 ciszternát töltöttek meg véle. Ekkor azután meg- 
gyulladt a szonda és csak 10 napi kemény küzdelem után tudták e vesze- 
delmes tüzet eloltani és a szondát ismét használhatóvá tenni. A forrás 
azután is erős nyomással erumpált és még sokáig naponta 30 ciszterna 
petroleumot adott, miközben nagy mennyiségü homokot, olykor azonban 
még nagyobb homokkődarabokat is dobott ki. 
k 

A mi pedig végezetül az áttört redők képződésének okát 
illeti, úgy arra nézve MRAzrc olyan mélyen megnyilatkozó tangenciális 
erőket tételez föl, melyeket alátolulásnak (Unterschiebung) nevez. 

Általában a Kárpátok kiemelkedését, a Subkárpátok gyűrődését és 
a flisszegély áttolódását MRAazEc szerint a Kárpátok előtti terület alá- 
tolulása eredményének lehet tekinteni. 

A Kárpátok elővidékének eme alátolulását az orosz és a prebalkani 
táblák kölcsönös közeledése okozhatta, a mit pedig viszont a föld zsugo- 
rodásával lehet magyarázni. 

A szóbanforgó romániai redőzéseket tekintve, arra a meggyőződésre 
kell jutnunk, hogy ezek a postpliocén, vagy legkorábban a felső pliocén- 
ben keletkeztek. A gyűrődés tehát mindenesetre igen fiatal. Ilyen fiatal 
gyűrődések észlelhetők nemcsak a DK-i Kárpátokban, hanem Ny-ton az 
Alpesekben is, Keleten pedig Ázsián végig Indiáig. 


Irodalom. 


ÁLIMANESTIANU C. Patruzcei de ani in industria petrolului disi Romania 
1866—1906. Bucuresti 1906. §9. 

ÁLIMANESTIANU 0. Donnés statistigues sur Findustrie du petrole en Roumanie. 
Bucarest 1907. Kis 89. 

ATHANASIU E. Esguisse géologigue des régions pétroliféres des Carpates du 
district de Bacau. Bucarest 1907. Kis §9. 

CONGRÉS INTERNATIONAL DU PÉTROL5s, KRoumanie, esguisse géographigue etc, 
3ucarest 1907. Kis 89. 

DISCONTO-GESELLSCHAFT et 5. BLEICHRÖDER. Le développement de Vindustrie 
du pétrole en Roumanie. Bucarest 1907. 89. 

EDELEzANU L. Le pétrole Roumain, sa composition et ses propriétés physi- 


gues et technigues. Bucarest 1907. 49. 


A BUKARESTI PETROLEUMKONGRESSZUSRÓL. GY 


JOURNAL du III éme Congrés du Pétrole. Bucarest. 1907. Nagy 89. 

Loki E. Baicoiu. Petroleum-Zeitschrift II. Nro. 23. Berlin 4-". 

MAncas N. Production mondiale du pétrole. Bucarest 1907. 49. 

MINISTÉRE S"AGRICULIURE, Statistigue des mines. etc. Bucarest 1906. 

MINISTÉRE DE LAGRICULTURE, La Roumanie 1866—1906. Bucarest 1907 89. 

MRgaAzec L. Contribution á Vétude de la depression subcarpathigue, Bull. de 
la soc. des sciences de Bucurest. IX. 1900. 87. 

MeaAzrc L. Distribuirea geologica a zonelor petrolifere in Romania. Bucu- 
resci 1903. 49. 

MRgazec L. Presentei sarmaticului la Colibasi in judetul Dámbovita. Bull. 
soc. de sciinte. Bucarest 1904. 89 

MeazEc L. Contribution a la géologie de la region Gura. Ocnitzei-Moreni. 
Moniteur du pétrole roumain Nro. 23. Bucarest 1905. 47. 

MeaAzEc L. et TEISSEYRE W. Communication préliminaire sur la structure 
géologigue de la région Cámpina-Bustenari (Prahova). Bucarest 1906. 89. 

MRazxc L. Despre prezenta Bartonianului in judetul Prahova. Acad. nom. 
Bucarest 1906. 89. 

MRgazec L. Uber die Bildung das rumünischen Petroleum lagerstátten. 
Vortrag i. d. rom. Akad. 1907. 8. (roman) és németül 1907 mint a petr. kongressus 
kiadványa. 89. 

MRaAzec L. Exeursion a la saline de Slanie. Bucarest 1907. 

MRgaAzExc L. et TEISSEYRE W. Excursion dans les régions pétroliféres de la 
vallée de la Prahova. Bucarest 1907. Kis 89. 

MRgazzc L. et TEISSEYRE W. 1. Esguisse tektonigue de la Roumanie. 2. Stra- 
tigraphie des regions pétroliféres de la Roumanie et des contrées avoisinantes. 
3. Esguisse tectonigue des subkarpates de la vallée de la Prahova. Bucarest 1907. 

MUNTEANU-MuRGoci G. Zácésnintule succinului din Románia. Bucurest 1902. 
Diss. 89. 

MuRsoci G. Nasterea riebeckitei si Consolidarea rocelor cu Riebeckita Buca- 
rest. 1904. 89. 

MuRgGcoci G. Tertiarul din Oltenia, cu privire la sare, petrol si ape minerale. 
Bucuresti 1907. 4". 

MuRGoci G., Anastasiu N., Osiceanu C., La plaine roumaine et la balte du 
Danube. — La Dobrogea et le pont de Constanta. — Les carriéres et les mines de 
la Dobrogea. Bucarest 1907. Kis 87. 

PAIAno N. J. La grande industrie en Roumanie de 1866— 1906. Bucarest 1906. 89. 

PETROLEUM-KoMmMIiSSION, — Arbeiten der mit dem Studium der Petroleum- 
Regionen betrauten Kommission. Bucarest (németül) 1904. 49" és franczia nyelven 
(1905) 89. 

—R—, Baicoiu. Petroleum-Zeitsechr. Berlin 1906. Jg. Nr. 15. 47. 

—R—. Bustenari. Petr.-Zeitschr. Berlin 1906. I. Jg. Nr. 5. 4". 

ScHwaRZz P. Festschrift für den III. internationale Petroleum-kongress (Bu- 
karest, September 1907) Berlin 1907. 4". 

Szvasros R. Sur la faune pleistocéne de la Roumanie. Bull. de la soc. géal. 
de france. Tom III. 1903. 8". 

Szvasros R. Observations sur le defilé des portes de fer et sur le cours in- 
férieur du Danube. Bull. de la soc. géologigue de france Tom. IV. 1904. 89. 

SrmioNEscu J. Geologia Romaniei Literat. geolog. Bucaresti 1906. Nagy §9. 

TEISSEYRE W. et MgazEc L. Das Salzvorkommen in Ruminien. Östr. Zeitschr. 
TB. tu EL. EE JesewWaeni1903. 49: 


IRODALOM. 
Az 1907-ik évi magyar geologiai irodalom repertoriuma. 
Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1907. 


Aradi, V.: A bustenari-cámpinai petroleumzóna geologiai viszonyai. Bány. 
és Koh. Lapok. XI. évf. II. k. p. 288—293. Budapest 1907. 

— Válasz dr. Pálfy Mór eNéhány megjegyzéséres. Bány. és Koh. Lapok. 
XI. évf. I. k. p. 319—320. Budapest 1907. 

— A pelróleumszintek képződése Romániában. Bány. és Koh. Lapok. XI. évf. 
II. k. p. 584—603. Budapest 1907. 

— Végszavam a déli cselrási utazási jegyzetekhez. Bány. és Koh. Lapok, 
XI. évf. I. k. p. 648. Budapest 1907. 

— A m. kir. Földtani Intézet megismertetése. Budapest 1907. 

Bogdánfy, Ő.: A Duna és Tisza közötti csatorna. Magy. Mérnök és Ép. 
Egyl. Heti Értesítője. XXVI. évf. p. 26. Budapest 1907. 

Bosnjakovié, S.: Kemijsko istrazivanje termálnih voda i blata kupalista 
Daruvara. Rad jugos av. akademije znanosti i umjetnosti. Knjiga 167, 
p. 189—199, Zagreb 1906. ; : 

— Kemijako istrazivanje morske vode uz hrvatsko primorje. Rad jugoslav. 
akademije znanosti ií umjetnosti. Knjiga 167, p. 200—204, Zagreb 1906. 

Böhm, F.: Reambuláció Csetnek és Henczkó közölt. A magy. kir. Föld. Int. 
Évi Jelentése 1906-ról. p. 139—118. Budapest 1907. 

Böckh, H.: Levél a szerkesztőhöz. Bány. és Koh. Lapok. XI.. évi. I. k. 
p. 50£—505. Budapest. 1907. 

— Megjegyzések dr. Toborffjy úr válaszára. Bány. és Koh. Lapok. XL. évf. 
I. k. p. 709—711. Budapest. 1907. 

— Válasz Toborffy dr. úr cikkére. Bány. és Koh. Lapok. XI. évi. II. k. 
p. 94—97. Büdapest 1907. 

— A szepes-gömöri Erczhegység, Nagyrőcze, Jolsva és Nagyszlabos körmyé- 
kére lerjedő részében eszközölt részletes földtami felvételról. A magy. kir. 
Földt. Int. Évi Jelent. 1906-ról, p. 136— 138. Budapest 1907. 

Brusina, 5.: Naravoslovne ertice sa sjevero-istoéne obale Jadranskoga mora. 
Dio éetorti i posljednji, specijalni. Rad jugoslav. akademije znanosti i 
umjetnosti. Knjiga 169, p. 195—251. Zagreb 1907. 

Cholnoky, J.: A Tiszameder helyváltozásai. Földr. Közl. XXXV. k. p. 381— 
405. és 425—445. Budapest 1907. 

Cholnoky, Littke, Papp, Treitz: A /öld. Budapest 1907. I. k. p. 1—658. 

Czirbusz, G.: A szinnai tengerszem. Földr. Közl. XXXV. k. p. 41—46. Buda- 
pest 1907. 

— Das Meerauge von Szinna. Abrégé du Bull. d. 1. Soc. Hong. de Geogr. 
vol. XXXV. p. 9—10. Budapest 1907. 


Az 1907-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 59 


Déchy, M.: Kaukázus. Budapest 1907. I. k. p. 1—478. 

— Kaukasus. Bd. I—III. Berlin 1907. 

Eisele, G.: Gömör és Borsod vármegyék bányászati és kohászati mono- 
graphiája. Selmeczbánya 1907. 

Fodor, F.: Tengerfenéki ásványszemek meghatározása. Uránia. VIII. évf. 
p. 233—234. Budapest 1907. 

Franzenau, Á.: Az esztergomi Kis-Strázsahegy calcitjairól. Földtani Közlöny. 
XXXVII. k. p. 238—242. Budapest 1907. 

—- Über den Kalzit vom Kis-Strázsahegy bei Esztergom. Földtani Közlöny. 
Bd. XXXVII. p. 301—303. Budapest 1907. 

— Über den Kalzit vom aKis-Strázsahegy, bei Esztergom. Zeitschr. f. krystal- 

logr. u. Mineralog. Bd. XLIII. p. 469—473. Leipzig. 1907. 

Glasner, A.: A kiskőburkolat. Budapest 1907. 

Gorjanovié-Kramberger, K.: Da li je bila gora zagrebaéka olectena i kako 
je postala zagrebaéka terasa. Glasnik hrvat. nar. drustva. God. XIX, 

MEGK poT— 43. SZagrebátt 9078 

— Taubach und Krapina. Glasnik hriat. nar. drustva. God. XIX, p. 268— 
272. Zagreb, 1907. 

— Zasto se prapor (Loess) vertikalno otkida? Glasnik hrvat. nar. drustva. 
God. XIX, p. 313—314. Zagreb, 1907. 

— Die Kronen und Wurzeln der Mahlzühne des Homo primigenius und ihre 
genetische Bedeutung. Mit 18 Textfig. Anatomischer Anzeiger. Bd. XXXI, 
Nr. 4 u. 5. p. 97—134. Jena 1907. 

Gubányi, K.: Ausztrália artézi kútjai. Földr. Közl. XXXV. k. p. 341—349. 
Budapest 1907. 

-— Über die artesischen Brunnen Australiens. Abrégé du Bull. de I. S0c. hongr. 
de Geogr. vol. XXXV, p. 131—133. Budapest 1907. 

Güll, V.: Agrogcologiai jegyzetek az Irsa, Czegléd és Örkény közötti terület- 
ről. A magy. kir. Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 187—196. Budapest 1907. 

Halaváts, Gy.: Szerdahely-Koncza környékének földtani alkotása. A magy. 
kir. Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 117—125. Budapest 1907. 

— sSzászsebes környékének geologiai alkotása. A magy. orvosok és természet- 
vizsg. vándorgy. Munk. XXXIV. k. p. 261. Budapest 1907. 

Hofmann, K.: Adatok a pécsi hegység geologiájához. Földt. Közl. XXXVII. k. 
p. 111—116. Budapest 1907. 

— (reologische Mitteilungen über das Pécser Gebirge. Föld. Közl. Bd. XXXVII. 
p. 161—167. Budapest 1907. 

Hollósvári, J.: Adalékok a hunyadi vaskőtelepról. Bány. és Koh. Lapok. 
XI. évf. II. k. p. 465—485. Budapest 1907. 

Horváth, E.: Petróleum és aszfalt Magyarországon. Bány. és Koh. Lapok. 
XI. évf. I. k. p. 695—698. Budapest 1907. 

Horvát, L.: Das Vorkommen der Alluvien von Ungarn und Siebenbürgen 
und deren Abbaauwürdigkeit im grofen mittelst Baggers. Mont. Zeituug. 
Nr. 13, 14 u. 15. Graz 1907. 

Horusitzky, H.: A kis Magyar Alföld nyugati részének föld- és talajtani 


60 Az 1907-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


leirása. A magy. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1906-ról. p. 149—162. Buda- 
pest 1907. 
— A talaj fizikai vizsgálatának újabb módjáról. Természettudom. Közlöny. 
. XXXIX. k. Pótf. p. 1099—113. Budapest 1907. 

— A Duna törmelékkúpjaíról Pozsonynál és azoknak kihatásáról a mező- 
gazdaságra. A magy. orvosok és term.-vizsg. vándorgy. Munk. XXXIV. k. 
p. 261—274. Budapest 1907. 

Illés, V.: Adatok a (römörmegyében a Kis-Sajópatak és a Balogpatak között 
fekvő terület geologiájához. A magy. kir. Föld. Int. Évi Jel. 1906-ról. 
p. 204—214. Budapest 1907. 

Inkey, B.: A nemzetközi geologiai congressus X. ülésszaka Mexikóban 1906 
nyarán. Földt. Közl. XXXVII. k. p. 16—25. Budapest 1907. 

—  Bcricht über die X. Tagung des internationalen (reologenkongresses in 
Mexico 1906. Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 93—99. Budapest 1907. 

Jámbor, J.: Az ásványos vizek keletkezése. Természettud. Közl. XXXIX. k. 
p. 487—490. Budapest 1907. 

Kadié, 0.: A Maros balpartján, Tisza, Dobra és Lapugy környékén elterülő 
hegyvidék geologiai viszonyai. A magy. kir. Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. 
p. 90—96. Budapest 1907. 

—  Mésocetus hungaricus, Kadiéegy új balaenopteridafaj a borbolyai miocén 
rétegekből. A m. kir. Földt. Int. Évkönyve. XVI. k. p. 21— 86. Buda- 
pest 1907. 

— Mesocetus hungaricus Kadié eine neue Balaenopteridenart aus dem Miocen 
von Borbolya in Ungarn. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. 
Bd. XVI. p. 23—91. Budapest 1907. 

— Adatok a szinvavölgyi diluvialis ember kérdéséhez. Földt. Közl. XXXVII. k. 
p. 333—345. Budapest 1907. : 

—  Beitrüge zur Frage des diluvialen Menschen aus dem Szinvatale. Földt. 
közl. Bd. XXXVII. p. 381—395. Budapest 1907, 

Katzer, F.: Der Bergsehlipf von Mustajbasié in Bosnien. Verhandil. d. k. k. 
Geol. Reichsanst. Nr. 9. p. 229—232. Wien 1907. 

Kerner, F.: Das kohlenführende Palüogen von Ruda in Mitteldalmatien. 
Verhandl. d. k. k. Geol. Reichsanst. Nr. 6. p. 134—157. Wien 1907. 

— Lias und Jura auf der Südseite der Svilaja planina. Verhandl. d. k. k. 
Geol. Reichsanst. Nr. 11. p. 268—281. Wien 1907. 

— Die Überschiebungspoljen. Veihandl. d. k. k. Geol. Reichsanstalt. Ni. 12. 
p. 287—294. Wien 1907. 

—  Vorláufige Mitteilung über Funde von Triaspflanzen in der Svilaja pla- 
nina. Verhandil. d. k. k. Geol. Reichsanst. Nr. 12. p. 294—297. Wien 1907. 

Kispatié, M.: Manganov fayalit iz Zagubaéke gorc. Rad jugoslav. akademije 
znanosti i umjetnosti Knjiga 167, p. 1—7. Zagreb, 1906. 

— Dvadeset i éetvrto potresno izvjesée za prvu cetvrt godine 1906. Rad 
jugoslav. akademije znanosti i umjetnosti. Knjiga 169, p. 1—54. Zagreb, 1907. 

Kolozsváry, Ő.: A Duna-Tisza csatornával kapcsolatos őntözések. A Magy. 
Mérnök és Ép. Egyl. Heti Értesítője. XXVI. évf. p. 85—86. Budapest 1907. 


Az 1907-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 61 


Krenner, J.: A Schuller-féle arsensulfid kristálytani és optikai viszonyairól. 
Math. és Természettud. Értesítő. XXV. k. p. 271—280. Budapest 1907. 
—  Manganspinelle in der Hochofenschtacke von Menyháza. Zeitsehr. f. 

Krystallogr. u. Mineralog. Bd. XLIII. p. 473— 475. Leipzig 1907. 

— Die Kristallform und optischen Eigenschaften des Schullerschen Arsen- 
sulfides. Zeitschr. f. Krystallogr. u. Mineralog. Bd. XLIII. p. 476— 479. 
Leipzig 1907. 

— Über den Dimorphin der Solfatara in den phlegraáischen Feldern. Zeitschr. 
f. Krystallogr. u. Mineralog. Bd. XLIII. p. 479—484. Leipzig 1907. 

Koch, A.: Petrovaradinon 1900-ban fúrt kisérleti artézi kút geologiai szel- 
vénye. Földt. Közl. XXXVII. k. p. 116—121. Budapest 1907. 

—  Geologisches Profil des im Jahre 1900 in Petrovaradin abgebohrten arte- 
sischen Brunnens. Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 167—173. Budapest 1907. 

— Adácson (Heves vármegye) 1904-ben fúrt kútnak geoloyiai szelvénye. Földt. 
Közl. XXXVII. k. p. 346—349. Budapest 1907. 

— Geologisehes Profil eincs im Jahre 1904 in Adács (Kom. Heves) nieder- 
geteuften Bohrbrunmcs. Föld. Közi. Bd. XXXVII. p. 392— 398. Bpest 1907. 

— A kőzetátalakulás folyamatainak legújabb magyarázata. Természettud. 
Közlöny. XXXIX. k. Pótf. p. 103—108. Budapest 1907. 

Kvassay, J.: Mélybevágású Duna-Tisza csatorna. A Magy. Mérnök és Ép. 
Egyl. Heti Értesítője. XXIV. évf. p. 42—43. Budapest 1907. 

Lackner, A.: Jelentés a szászvárosi és kudzsiri havasokon az 1906-ik évben 
végzett földtani felvételemről. A magy. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1906-ról. 
p. 131—135. Budapest 1907. 

Laczkó, D.: Geologiai jegyzetek Déchy M. 1902-iki kaukázusi expediciójáról. 
Déchy M. Kaukázus. I. k. p. 419—427. Budapest 1907. 

László, G. és Emszt, K.: Jelentés 1906-ik év folyamán eszközölt geologiai 
tőzeg- és lápkutatásokról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 215— 
235. Budapest 1907. 

Liffa, Au.: Geologiai jegyzetek a Gerecsehegység és környékéről. A m. ki. 
Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 163—176. Budapest 1907. [ 
— Megjegyzések Staff: vAdatok a (Grerecsehegység stratigraphiai és tektonikai 
viszonyaihozi című munkájának stratigraphiai részéhez. A m. kir. Földt. 

Int. Évkönyve. XVI. k. p. 3—18. Budapest 1907. 

— Bemerkungen zum stratígraphischen Teil der Arbeit Hans v. Stafjs: 
c Beitrüge zur Stratigraphie und Tektonik des (rerecsegebirgesv. Mitt. a. d. 
Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Anst. Bd. XVI. p. 3—19. Budapest 1907. 

Littke, Cholnoky, Papp és Treitz: A Föld. Budapest 1907. 

Loczka, J.: Az ásványchemia köréből. Magy. Chem. Folyóirat. XIII. évf. 8. füz. 
p.: 117—121, 9. füz. p. 138—141, 10. füz. p, 151—154. Budapest 1907. 

— Über Mineralchemie. Annales hist. nat. Mus. Nation. Hung. V. köt. p. 433— 
451. Budapest 1907. 

— Chemische Analyse eines in der Hochofenschlacke von Menyháza gebil- 
deten Mangamspinells. Zeitschr. f. Krystallogr. u. Mineralog. Bd. XLIII. 
p. 571—574, Leipzig 1907. 


62 Az 1907-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Lóczy, L.: Megfigyelések a Kelet-Himalájában. Földr. Közl. XXXV. k. p. 227, 
243 és 293—310. Budapest 1907. 

— Beobachtungen im östlichen Himalaja. Abrégé du Bull. 1. S0c. Hong. de 

. Geogr. vol. XXXV. p. 95—117. 

Magyarország hegységeinek csoportosítása. A magy. orvosok és term.-vizsg. 
vándorgy, Munkálatai. XXXIV. k. p. 260 Budapest 1907. 

Lőrenthey, I.: Vannak-e juraidőszaki rétegek Budapeslen? Földt. Közl. 
XXXVII. k p. 359—368. Budapest 1907. 

—. Gibt es Juraschichten in Budapest? Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 410— 
419. Budapest 1907. 

— Palacontologiai tanulmányok a harmadkorú rákok köréből. Math. és 
Termtt. Közl. XXIX. k. p. 1—103. Budapest 1907. 

— Beitrüge zur tertiüren Dekapodenfauna Sardiniens. Math. u. Naturw. 
Berichte aus Ungarn. Bd. XXIV. p. 202—259. Leipzig. 1907. 

— Über die pannonischen und levantinischen Sechichten von Budapest und 
deren Fauna. Math u. Naturw. Berichte aus Ungarn. Bd. XXIV. p. 260— 
308. Leipzig. 1907. 

Mertens, P. J.: Beitrüge zur Kenntnis der Karbonfauna von Süddalmatien. 
Verhandl. d. k. k. Geol. Reichsanst. Nr. 8. p. 205—211. Wien 1907. 
Merzbacher, G.: Megjegyzések Prinz Gy. dr. úti jegyzeteihez. Földr. Közl. 

XXXV. k. p. 149—153. Budapest 1907. 

—  Finige Bemerkungen zu den Reiseberichten von Dr. J. Prinz. Abrégé du 
Bull. d. 1. Soc. hong. de Geogr. vol. XXXV. p. 37—41. Budapest 1907. 
Báró Nopcsa, F.: A katholikus Észak-Albánia. Földr. Közl. XXXV. k. p. 191— 

913. és 243—266. Budapest 1907. 

— Das katholische Nordalbanien. Abrégé du Bull. d. I. 50c. hong. de Geogr. 
vol. XXXV. p. 45—88. Budapest 1907. 

Noth, Gy.: A Komarnik-Mikovai és Luhi petroleumelőfordulásokról. Földt. 
Közl. XXXVII. k. p. 25—29. Budapest 1907. 

-— Über die Petroleumvorkommen von Komarnik— Mikova und ILuh. Földt. 
Közl. Bd. XXXVII. p. 99—104. Budapest 1907. 

Oczovek, N.: A szénkérdés. Bány. és Koh. Lapok. XI. évf. II. k. p. 513— 
519. Budapest 1907. 

Papp, D.: A drágakövek megimunkálása és hamisítása. Uránia. VIII évf. 
p. 446—451. Budapest 1907. 

—, K.: Viszka vidékének geologiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Tel. 
1907-ról. p. 84—89. Budapest 1907. 

— Miskolcz környékének geologiai viszonyai. A magy. kir. Földt. Int. Év- 
könyve. XVI. k. p. 91—134. Budapest 1907. 

— Die geologischen Verhültnisse der Umgebung von Miskolcz. Mitt. a. d. 
Jahrb. d. kel. ung. Geol. Anst. Bd. XVI. p. 95—141. Budapest 1907. 

— Szakvélemény az almásszelistyei ércbányászatról. p. 1—5. Budapest 1907. 
A Kaukázus kövületei. Déchy M.: Kaukázus. I. k. p. 405—410. Buda- 
pest 1907. 


— Beschreibung der wührend der Forschungsreisen M. v. Déchys im Kau- 


Az 1907-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 63 


kasus gesammelten Versteinerungen. M. v. Déchy: Kaukasus. Bd. III 
p. 143—173. Berlin 1907. 

Papp, K., Cholnoky, Littke és Treitz: A Föld. Budapest 1907. 

—, K. és Pazár, J.: A Mezőség vízhiányának orvoslása. Bány. és Koh. Lapok. 
XI. évf. II. k. p. 385—399. Budapest 1907. 

Pálfy, M.: A telérek mellékkőzetének befolyása a telérek nemesérckitöltésére. 
Bány. és Koh. Lapok. XI. évf. I. k. p. 71—76. Budapest 1907. 

— Néhány megjegyzés ifj. Aradi Viktornak : cUtazási jegyzetek a Csetrás- 
hegység vidékérőb című közleményére. Bány. és Koh. Lapok. XI. évf. 
I. k. 238—242. Budapest 1907. 

— Néhány szó Aradi úr megjegyzésére. Bány. és Koh. Lapok. XI. évf. I. k. 
p. 365—366. Budapest 1907. 

— A Csetráshegység nyugati és déli része. A magy. kir. Földt. Int. Évi Jel. 
1906-ról. p. 108—116. Budapest 1907. 

— Bemerkungen zu Hevrn Tills Mitleilung : cDer fossilführende Dogger von 
Villány". Verhandl. d. k. k. Geol. Reichsanst. Nr. 6. p. 131—134. Wien 1907. 

—  Magura környéke. Magyarázatok a m. kor. orsz. részl. földt. térképéhez. 
Budapest 1907. 

— Die Umgebung von Magura. Erláuteraungen z. geol. Spezialkarte. d. ung. 
Krone. Budapest 1907. 

Pekánovits, J.: A Duna-Tisza csatorna. A Magy. Mérnök és Ép. Hgy]. Heti 
Értesítője. XXVI. évf. p. 179—180. Budapest 1907. 

Pécsi, A.: A kalábriai földrengés. Természettud. Közl. XXXIX. k. p. 706— 
708. Budapest 1907. 

— Az októberi nagy földrengések. Uránia. VIII. évf. p. 507—510. Budapest 1907. 

Phleps, 0.: Über das Skelett eines weibl. Bison priscus, Boj. sowie andere 
Bison- und Bosreste aus dem Diluvium Siebenbürgens. Verhandl. u. Mit- 
teil. d. siebenbürg. Vereins für Naturwissenschaft zu Hermanstadt. Bd. LVI. 
p. 7—44. Jg. 1906. 

Pinkert, E.: Adatok a bulzai hegycsoport eruptivus kőzeteinek ismeretéhez. 
Földt. Közl. XXXVII. k. p. 213—238. Budapest 1907. j 

—- Beitrüge zur Kenmtnis der Eruptivgesteine der Berggruppe von Bulza. 
Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 272—300. Budapest 1907. 

Popper, E.: A brádi aranyipar. Földr. Közl. XXXV. k. p. 138—149. Bpest 1907. 

— Die Goldindustrie von Brad. Abrégé du Bull. d. 1. Soc. hong. d. Geogr. 
Vol. XXXV. p. 42—44. Budapest 1907. 

Posewitz, T.: Zsdenyova (Szarvasháza) környéke Beregmegyében. A magy. 
kir. Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 39—44. Budapest 1907. 

— Petroleum und Asphalt in Ungarn. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ung. (Geol. 
Anst. Bd. XVI. p. 1—465. Budapest 1907. 

Prinz, Gy.: Ut; jegyzetek Közép-Ázsiából. Földr. Közlem. XXXV. k. p. 350— 
371. Budapest 1907. 

— Uti jegyzetek Közép-Ázsiából. Földr. Közl. XXXV. k. p. 405—411. Buda- 
pest 1907. 

— Reiscskizzen aus Centralasicn. Abrégé du Bull. d. I. Soc. hongr. de Geogr. 
vol. XXXV. p. 135—164. Budapest. 1907. 


64 Az 1907-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Prinz, Gy.: Felelet Merzbacher Gottfried dr. megjegyzéseire. Földr. Közlem. 
XXXV. k. p. 223—225. Budapest. 1907. 

— Erwiderung auf díe Bemerkungen Dr. Gottfried Merzbachers. Abrégé du 
Bull. d. 1. Soc. hongr. de Geogr. vol. XXXV. p, 117—120. Budapest 1907. 

— A hullámzás a Garda-tó partján. Földr. Közl. XXXV. k. p. 89. Budapest. 1907. 

— Die Brandung am Ufer des Garda-Sees. Abrégé du Bull. d. 1. Soc. hongr. 
de Geogr. vol. XXXV. p. 30. Budapest. 1907. 

Rákóczy, F.: Magyarország aranyos iszapu vizei. Bány. és IKoh. Lapok. 
XI. évi. I. k. p. 1—29. Budapest 1907. 

Réthly, A.: A földrengések megfigyelései. Természettud. Füzetek. XXXI. évf. 
p. 208—216. Temesvár 1907. 

— Adalék a nyugatmagyarországi főldrengéshez. Természettudom. Közlöny. 
XXXIX. k. p. 214—215. Budapest 1907. 

Telegdi Róth, L.: Az erdélyrészi medence geologiai alkotása Balázsfalva kör- 
nyékén. A magy. kir. Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 126—130. Bpest 1907. 

Rozlozsnik, P.: A Biharhegység déli részének geologiai viszonyai Nagy- 
halmágy és Felsővidra között. A magy. kir. Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. 
p. 69—84. Budapest 1907. 

Rupcic, Gy.: A Duna és Tisza közötti csatorna. A Magy. Mérnök és Ép. 
Egyl. Heti Értesítője. XXVI. évf. p. 13—14. Budapest 1907. 

Schafarzik, F.: Ruszkabánya környékének geologiai viszonyai. A m. kir. 
Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 97—107. Budapest 1907. 

— Déchy Mór kaukázusi utazásainak kőzettani eredményei. Déchy Mór: 
Kaukázus. I. k. p. 412—418. Budapest 1907. 

— Petrographische Ergebnisse der wührend der Forschungsreisen M. v. Déchys 
im Kaukasus gesammelten zusammengesetzten kristallinischen Gesteine. 
M. v. Déchy: Kaukasus. Bd. III. p. 177266. Berlin 1907. 

Schréter, Z.: A Gellérthegy délkeleti lejtőjén föltárt löszről és Dumaterrasz- 
ról. Földt. Közl. XXXVII. k. p. 252—254. Budapest 1907. 

— Über den Löp und die Donauterrasse am Südosthang des Gellérthegy. 
Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 314—316. Budapest 1907. 

Schubert, R. J.: Vorlüáufige Mitteilung über Foramimiferen und Kalkalgen. 
aus dem dalmatinischen Karbon. Verhandl. d. k. k. Geol. Reichsanst. 
Nr. 8. p. 211—214. Wien 1907. 

— Der geologische Bam der Insel Puntadura (Dalmatiren). Verhandl. d. k. k. 
Geol. Reichsanst. Nr. 10. p. 250—256. Wien 1907. 

Sigmond, E.: Jelentés az amerikai szikes talajok javítására vonatkozó tanul- 
mányokról. Kisérletügyi Közl. X. k. p. 438—443. Budapest 1907. 

Az ásványok és talajok chemiai összetételének új kifejezésmódjáról. Magy. 
Chem. Folyóirat. XIII. évf. 11. füz. p. 161—171, és 12. füz.: p. 193—199. 
Budapest 1907. 

A salétrom újabb forrásáról. Természettud. Közlöny. XXXIX. k. p. 636-— 
638. Budapest 1907. 

Stegel, K.: Die Wasserverhültnisse des Graner Braunkohlenreviers Österr. 
Zeitschr. f. Berg- u. Hüttenw. Nr. 15—18. Wien 1907. 


Az 1907-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 65 


Sz. Szathmáry, L.: A Vezuvio lávájának vegytami és kőzettani vizsgálata. 
Földt. Közl. XXXVII. k. p. 131—133. Budapest 1907. 

— (Chemische und petrographische Untersuchung des Lavastromes des Vesuvio. 
Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 180—183. Budapest 1907. 

Szádeczky, Gy.: A Biharhegységben és a Vlegyászán 1906. évben végzett 
geologiai reambulációim. A magy. kir. Földt. lnt. Évi Jel. 1906-ról. 
p. 51—68. Budapest 1907. 

— A Biharhegység középső részének kőzetlam és tektonikai viszonyairól. Földt. 
Közl. XXXVII. k. p. 1—15. Budapest 1907. 

— Über die petrographischen und tektonischen Charaktere cles mittleren 
Teiles des Bihargebirges. Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 77—983.. Buda- 
pest 1907. 

Fülei Szántó, K.: Pozsonymegyer Morva vidéke. A magy. orvosok és term.- 
vizsg. vándorgy. Munk. XXXIV. k. p. 258—259. Budapest 1907. 

Szilády, Z.: Diluvialis embernyomok hazánkban. Természettud. Közlöny. 
XXXIX. k. p. 329—331. Budapest 1907. 

— A Nagy-Pietrosz. circuszvölgyei. WFöldr. Közl. XXXV. k. p. 6—-8. Buda- 
pest 1907. 

— Die Circustüler des Nagy-Pietrosz. Abrégé du Bull. d. I. Soc. hongr. de 
Geogr. vol. XXXV. p. 1—2. Budapest 1907. 

— A barlangi medve koponyája. A magy. orvosok és term.-vizsg. vándorgy. 
Munk. XXXIV. k. p. 260. Budapest 1907. 

Szontagh, T.: Meziád, Kreszulya környékének, valamint a Belényestől keletre 
eső halmos terület (Bihar vármegye) geologiája. A magy. kir. Földt. Int. 
Évi Jel. 1906-ról. p. 45—50. Budapest 1907. 

Till, A.: Herrn Dr. M. v. Pálfy zur Entgegnung bezüglieh Villány. Verhandil. 
d. k. k. Geol. Reichsanst. Nr. 10. p. 246—250. Wien 1907. 

— Zur Ammonitenfauna von Villány. Verhandl. d. k. k. Geol. Reichsanst. 
Nr. 5. p. 121—129. Wien 1907. 

Timkó, J.: Agrogeologiai megfigyelések Budapest környékén. A magy. kir. 
Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 177—186. Budapest 1907. ; 

— Komárommegye természeti viszonyai. Magyarország Vármegyéi és Városai. 
XII. k. Komárom vármegye. p. 1—17. Budapest 1907. 

Toborffy, Z.: A Jánositról. Földt. Közl. XXXVII. k. 122—130. Budapest 1907. 

— Über den Jánosit. Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 173—180. Budapest 1907. 

— Adatok a magyar calcitok és gypsek ismeretéhez. Földt. Közl. XXXVII. k. 
p. 247—252. Budapest 1907. 

— Beitrüge zur Kenmntnis der ungarischen Kalcite und 6 (ripse. Földt. Közl. 
Bd. XXXVII. p. 308—313. Budapest 1907. 

— Kristálytani közlemények, Annales hist.-nat. Mus. Nation. Hung. V. köt. 
p. 494—499. Budapest 1907. 

— A aJánosito kérdéséhez. Bány. és Koh. Lapok. XI. évf. II. k. p. 45—47. 
Budapest 1907. 

— Felelet dr. Böckh Hugó úr utolsó eJánosits, cikkére. Bány. és Koh. Lapok. 
XI. évf. II. k. p. 303—304. Budapest 1907. 


I 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 


66 Az 1807-IK ÉVI MAGYAR GEOLOGIAI IRODALOM REPERTORIUMA. 


Toborffy, Z.: Válasz dr. Böckh Hugó tanár úrnak. Bány. és Koh. Lapok. 
XI. évf. I. k. p. 646—647. Budapest 1907. 
— A Föld belsejéről. Természettud. Közlöny. XXXIX. k. p. 629—635. Buda- 
pest 1907. 
— Über den Jánosíit. Zeitschr. f. Krystallogr. u. Mineralog. Bd. XLIII. p. 369— 
378. Leipzig 1907. 
— Epidot aus dem Val di Viu. Zeitschr. f. Krystallogr. u. Mineralog. Bd. XLIII. 
Bd. 564—570. Leipzig 1907. 
Treitz, P.: Jelentés az 1906. évben végzett agrogeologiai felvételekről. A m. 
kir. Földt. Int. Évi Jel. 1906-ról. p. 197—203. Budapest 1907. 
, Cholnoky, Littke és Papp: A /öld. Budapest 1907. 
Tuéan, F.: Radnje iz mineralosko-petrografskoga muzeja u Zagrebu. Glasnik 
hrvat. narav drustva. God. XIX, p. 92—100. Zagreb, 1907. 
Tuzson J. Növényi eredelü ál-növénykövület. Növénytani Közlemények. VI. k. 
p. 21—23. Budapest. 1907. 
— Über eine Pseudoversteinerung pflanzlichen Ursprungs. Beiblatt zu den 
Növénytani Közlemények. Bd. VI. p. 6—8. Budapest. 1907. 
Vadász, M. E.: Fejlődésbeli elkülönülések a phyllocerasok családjában. Földt. 
Közl. XXXVII. k. p. 349—355. Budapest 1907. 
—  Entwicklungsgeschichtliche Differenzierung in der Familie Phylloceratidae. 
Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 398—405. Budapest 1907. 
- Az alsórákosi (Persányhegység) alsóliaszkorú rétegek faunájáról. Földt. 
Közl. XXXVII. k. p. 355-—359. Budapest 1907. 
— Über die Fduna der unterliassischen Schichten von Alsórákos (Persány- 
gebirge). Földt. Közl. Bd. XXXVII. p. 406—410. Budapest 1907. 
— A ribiczei felső mediterrán korszaki korallpad faunájáról. WFöldt. Közl. 
XXXVII. k. p. 368—373. Budapest 1907. 
—- Über die obermediterrane Korallenbank von Ribicze. Földtani Közlöny. 
3d. XXXVII. p. 420—425. Budapest 1907. 
Vitális, J.: Hont vármegye lermészeti viszongai, Magyarorsz. Vármegyéi és 
Városai. Hont vármegye. XI. k. Budapest 1907. 
Vojnich, O. : Utazások Oceánia tűzhányói közt. Földr. Közl. XXXV. k. p. 44.6— 
453. Budapest 1907. 
Vogl, V.: Adatok a fóti alsó mediterrán ismeretéhez. Földt. Közl. XXXVII. k. 
p. 243—246. Budapest 1907. 
Beitrüge zur Kenntnis des Untermediterrans von Fót. Földtani Közlöny. 
Bd. XXXVII. p. 303—307. Budapest 1907. 
Vujevié: Die Theif. Geogr. Abh. Leipzig 1906. 
Zimányi, K.: Két gömörmegyei barytról. Annales hist.-nat. Mus. Nation. 
Hung. IV. k. p. 556—560. Budapest 1907. 
Über zwei Baryte vom Komitate Gömör. Annales hist.-nat. Mus. Nation. 
Hung. Bd. V. p. 560—563. Budapest 1907. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1908 februárius hó 5-én 
tartott közgyűlése. 


Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Jelen vannak: dr. SCHAFARZIK FERENc másodelnök; özv. MELczER Gousz- 
rávné, GEoRGe DERussi román kir. főkonzul, PAUL ÁGosrown főkonz. titkár, 
NEUBAUER CoNSTANTIN, TELEGDI RorH KÁROLY és ZSILINSZKY GÁBOR vendégek ; 
dr. Décny Móxg, dr. Emszr KÁLMÁN, ERpős LaJos, dr. FRANZENAU ÁGOSTON, GESELL 
SÁNDOR, HoRusiTrzkY HENRIK, dr. ILosvay LaJos, dr. KoRmos TrvapaR, dr. KRENNER 
JózsEF SÁNnpokR, dr. Lasz Samu, dr. LÁászLró GáBoR, dr. LIFFA AURÉL, DLoczka 
JózsEr, MARos IMRE, MÉHEs GyuLa, dr. PárnryY MóRk, dr. PaPP KÁROLY, PETRIK 
LaJos, dr. PRisz GyuraA, TELEGDI RorH LAJos, ROZLOZSNIK PÁL, SCHRÉTER ZOLTÁN, 
Sz. SzarHmáRy LászLó, dr. SZoNTaGH TAMÁS, TIMKó IMRE, TRErrz PÉTER, dr. VADÁSZ 
M. ELEMÉR, VARGHA GYÖRGY, VoGL VIKTOR, dr. WARTHA VINcE, dr. ZIMÁNYI KÁROLY, 
ZsrvsYy VixkrogR tagok; dr. LŐRENTHEY IMRE első titkár, GÜLL ViLmos másodtitkár 
és ÁSCHER ANTAL pénztáros. 

1. Elnök a közgyűlést következő beszédével nyitja meg : 

Tisztelt Közgyűlés ! 

A múlt évi közgyűlés kegyes volt az elnöki tisztet újabb három évre 
reám ruházni. E megtisztelő megbízásnak az elmúlt évben is legjobb erőm és 
tehetségem szerint igyekeztem megfelelni s ha ez némileg sikerült, azt tiszt- 
társaim és a választmány odaadó közreműködésének köszönhetem, a mit teljes 
elismeréssel és hálás köszenettel kiemelni első sorban kötelességem. 

Társulatunk története ismét egy év tapasztalataival és tanulságaival gaz- 
dagodott. Elnöki kötelességemből kifolyólag visszapillantást akarok vetni azokra 
az eseményekre, melyek társulatunkat közelebbről érintve, úgy azon belül, mint 
kívűl, szaktudományunk haladásával kapcsolatban állanak. Ámbár a múlt év 
sem tartozott a mozgalmasabbak közé, mégis a rendes mederben lefolyt ese- 
mények közül — mikről a titkár úr van hivatva beszámolni — néhányat ki 
akarok emelni. 

Társulatunk beléletére vonatkozólag mély hálával kell megemlékeznem 
a Nagym. Vallás- és Közoktatási m. kir. Minister úr magas kegyéről, melyből 
kifolyólag társulatunk a múlt évben már 3000 K országos segélyben részesült. 
Hasonlóképen ki kell fejeznem mélyen érzett tiszteletünket és hálánkat nemes 
pártfogónk, Galantai herceg Esterházy Miklós dr. úr ő főméltósága iránt, ki 


th fal 


68 TÁRSULATI ÜGYEK. 


társulatunk céljait a mult évben is rendes évi adományával hathatósan elő- 
mozdítani kegyes volt. 

Társulatunk tagjainak létszámában, sajnos, a múlt évben is súlyos veszte- 
ségeket okozott a kérlelhetlen halál. Mindjárt az év elején elvesztettük GRExA JÁNos 
műegyetemi guzgstor, volt pénztárosunkat, ki 1899 óta páratlan buzgalommal 
és pontossággal kezelte társulatunk vagyonát. Október 3-ikán a halál kiragadta 
sorainkból dr. MEnLczER Guszráv egyik legmunkásabb tagtársunkat, az 1905. és 
1906. években társulatunk buzgó választmányi tagját. Társulatunk körűl szer- 
zett érdemeiről, melyek külön kegyeletes megemlékezésemet indokolttá teszik, 
valamint társulatunk múlt évi többi veszteségéről is, szokás szerint a titkár úr 
fog részletesebben megemlékezni. ; 

Örömmel jelenthetem azonban, hogy a selmec- és bélabányai Bány. és 
Kohász. Egyesület vezetősége a múlt évnek folyamán elkészíttette néhai nagy- 
érdemű elnökünk, dr. SzaBó JózsEr tanár emlékezetére a geletneki völgy tor- 
kolatánál kiemelkedő rhyolithsziklába beillesztett feliratos emléktáblát és hogy 
ez év első felében alkalmunk lesz ennek az emléknek fölavatását nyilvánosan 
is megünnepelni. A fölavatás napja nincs még véglegesen megállapítva, de 
remélhetőleg erre nézve a fönnevezett egyesület legközelebb határozni fog, a 
mikor is közlönyünk útján értesíteni fogjuk tagtársainkat azzal a fölhivással, 
hogy eme kegyeletes ünnepélyen minél többen megjelenni sziveskedjenek 
Az emlék fölavatása után földtani kirándulás is tervbe van véve. Ismeretes, 
hogy ez emlékmű létesítését a társulatunk kebelében megindított gyűjtés ered- 
ménye tette lehetővé. A begyült összegek kezelésén dr. Szorracn Tamás bánya- 
tanácsos úr volt szíves több éven keresztűl fáradozni, úgy hogy a múlt évben 
összesen 844 K 50 fillérnyi összeget küldhettünk az emlékmű költségeinek fe- 
dezésére. Úgy hiszem, hogy a tisztelt Közgyűlés is örömmel járul ahhoz, hogy 
dr. SzorracH Tamás bányatanácsos úr, választmányi tagunknak ez ügyben ki- 
fejtett buzgó és sikeres fáradozásáért köszönetet mondok, nemkülönben a sel- 
mec- és bélabányai Bány. és Kohász. Egyesület tisztelt Vezetőségének is, mely 
az emlékmű létrehozásán buzgón és sikeresen közremunkált. 

Ezzel kapcsolatban megemlíthetem azt is, hogy választmányunk dr. BöckH 
HuGó tanár úrnak indítványára elhatározta, miszerint a SzaBó JózsEr-emlék 
fölavatási ünnepélyének alkalmára a cFöldtani Közlönyv egyik f. évi számát 
néhai kiváló elnökünk dicső emlékere, tanítványaitól irandó tudományos 
cikekkel és értekezésekkel fogjuk kiadni és minél szélesebb körben terjeszteni. 
Eddig SzaBónak 12 volt tanítványa jelentette be e kegyeletes emlékfüzetben 
való közreműködését. 

Fölemlíthetem továbbá, hogy a választmány határozatából a SzaABó JózsEF 
emlékére összegyűlt pénzalapnak kamataiból az idén is 300 koronát fogunk 
geologiai kutatásokkal való megbízásra fordítani. Iz elhatározásra biztató volt 
a két év előtti megbízásoknak szép eredménye, mely szerint Dr. ROZLOZSNIK 
PÁL és dr. Emszr Kármán tagtársaink Tanulmányok a banatitokról;, címü 
munkájukkal teljes mértékben kiérdemelték a pályadíjat. 

Fölemlíthetem még azt is, mire nézve különben már tisztelt elnöktársam 
az 1906. évi közgyűlésen részletesen nyilatkozott, hogy társulatunk földrengési 


TÁRSULATI ÜGYEK. 69 


bizottsága a múlt évben véglegesen föloszlott, a még rendelkezésére állott 
325 K 66 fllérnyi pénzalapját társulatunk alaptőkéjének növelésére átengedte. 

Örömmel értesültünk annak idején társulatunk két kiváló tagjának ki- 
tüntetéséről. Nagyérdemű tiszteleti tagunknak, BöcgH János ő Méltóságának a 
Felség cwNAGYSURI" előnévvel a magyar nemességet adományozni kegyeskedett; 
dr. KaLEgcsisszkY SÁwDoR vál. tagunkat pedig a Kolozsvári Tud. Egyetem a 
tiszteleti doktori címmel tüntette ki. Fogadják a tisztelt tagtársak társulatunk 
nevében is meleg gratulációnkat a megérdemelt kitüntetéshez ! 

Osztatlan elismeréssel kell adóznunk tisztelt örökítő tagunknak, DÉcny 
MóR úrnak a Kaukazus hegységben éveken keresztűl páratlan lelkesedéssel és 
áldozattal végzett geografiai és glaceologiai kutatásainak eredményeiről írt, 
háromkötetes, fényes kiállítású nagyszabású művéért, mely a külföld tudomá- 
nyos köreinek is általános elismerésével találkozik. HF művének III-ik kötete 
bennünket geologusokat is közelebb érdekel, a mennyiben szerzőnek szaktudo- 
mányunk körébe is vágó összefoglaló tanulmányát és azonkívűl dr. SCHAFARZIK 
FERExc tisztelt másodelnökünknek és dr. Papp KÁRory választmányi tagunknak 
a hegységre vonatkozó kőzettani, illetve őslénvtani tanulmányait is tartalmazza. 
Fogadják első sorban az egész nagyszabású műnek tisztelt létesítője és másod- 
sorban munkatársai is, őszinte elismerésünknek kifejezését a fényes eredmény- 
hez, mely, minekutána tisztán hazánk fiainak áldozat- és munkakészségét hir- 
deti, hazánknak jó hirét és nevét is széthordozza az egész művelt világon. 

A társulatunkon kívül végbement, de azt mégis közelebb érdeklő néhány 
fontosabb eseményről is meg kell még emlékeznem. 

A magyar Orvosok és Természetvizsgálók múlt évi augusztus 25—29 -ikén 
tartották Pozsonyban XXXIV-ik vándorgyűlésüket, melyre az állandó bizottság 
elnöksége társulatunkat is meghívta. Társulatunk tagjai közül többen részt is 
vettek e vándorgyűlésen, melyet megnyitása napján táviratilag üdvözöltünk. 
Ez alkalomból a pozsonyi Orvos- és Természettudományi Egylet augusz- 
tus 25-ikén, 50 éves fönnállása emlékére díszközgyűlést tartott, melyre ha- 
sonlókép távirati üdvözletet küldtünk. 

A Magyar Földrajzi Társaság múlt évi október 11 és 12-ikén első vándor- 
gyűlését tartotta Kecskeméten. Üdvözöljük a testvér Társaságot s a Magyar 
Alföld behatóbb és rendszeres természettudományi tanulmányozásának ezzel 
meginduló akcióját, melyben bizonyára társulatunk sok tagja fog tevékenyen 
közreműködni. 3 

A cGeological Society of London múlt évi szeptember 26—28-ikán 
nagyszerűen megünnepelte fennállásának százéves jubileumát. Miután a nagy- 
hírű társaság elnöksége már az év elején meleghangú meghívást küldött, kérve 
a mi társulatunk részéről is képviselő kiküldését, fölkértem INxkeY BÉLA örökítő 
tag urat, hogy a mint a megelőző évben a mexikói internacionális geologus 
kongresszuson oly méltóan képviselte társulatunkat, szíveskednék azt a londoni 
jubileum alkalmából is elvállalni. INkpy úr készségesen elfogadta a megbizatást 
és a társulatunk részéről küldendő angol nyelvű üdvözlő iratot is megszerkesztve, 
szíves volt küldetésében a legszebb sikerrel eljárni és arról jelentést is tenni, 
mely a Földtani Közlöny XXXVII. köt., 9—11. füzetében megjelent. A londoni 


70 TÁRSULATI ÜGYEK. 


geologiai társaság elnöksége utólag írásban megköszönte társulatunk méltó 
képviseltetését és a megtartott jubileum alkalmából kiadott, 100 éves történe- 
tét tartalmazó emlékkönyvet is megküldötte. Fogadja INgzy Béna tisztelt tag- 
társunk teljesített buzgó szolgálatért ezúttal is őszinte köszönetünket. 

Legközelebbi szomszédságunkban Bukurestiben a múlt szeptember hóban 
folyt le a III. nemzetközi petroleum kongresszus, a melyre annak agilis és 
tudós geologus alelnöke, dr. MRgaszc L. tanár úr írásban és személyesen is 
meghívta társulatunk több tagját. 

Ezek között tisztelt másodelnökünk, továbbá dr. Lóczy Lagos és T. RorH 
LaJos vál. tagjaink részt is vettek a nemzetgazdasági szempontból oly nagy- 
fontosságú petroleumkérdések tárgyalásában és Románia nagyszerű petroleum 
iparának megtekintésében. Elnöktársam "volt szíves vállalkozni ott szerzett 
tapasztalatairól és benyomásairól az eziránt minden bizonynyal érdeklődő tag- 
társaknak előadást tartani. 

Tisztelt Közgyűlés! Beszámolván a Társulatunkat érintett múlt évi fon- 
tosabb eseményekről és mozzanatokról, 1908. évi közgyűlésünket megnyitott- 
nak nyilvánítom. 

9. Elnök a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére PETRIK Lagos és 
dr. Lászrtó GáBoR urakat kéri föl. Fölszólítja az elsőtitkárt, hogy emlékbeszé- 
dét dr. MErczER Guszráv egyetemi m. tanár, társulatunk rendes és választmányi 
tagja fölött tartsa meg. (Az emlékbeszédet I. e füzet elején.) 

3. Elnök fölkéri dr. SCHAFARZIK FERENc másodelnököt, hogy a bukaresti 
TITI. nemzetközi petroleumkongresszus és a romániai petroleum geologiai viszo- 
nyairól szóló előadását tartsa meg. (L. e füzet 37. oldalán.) 

4. Elnök fölszólítja az elsőtitkárt, hogy jelentését terjeszsze elő, a mit 
az elsőtitkár a következőkben tesz meg: 

Tisztelt Közgyűlés ! 

A múlt év közgyűlésén társulatunk vezetésében változás állott be, a 
mennyiben volt titkára dr. Pánry MóR a választmány kérésének ellenére, meg- 
maradt elhatározása mellett s visszavonult; a tisztelt Közgyűlés pedig a titkári 
teendőket reám s GÜLrL Virmos titkártársamra bízta. 

Most, midőn első ízben van szerencsém jelentést tenni a Magyarhoni 
Földtani Társulat munkálkodásáról, a tisztelt társulati tagok elnézését kell 
kérnem, hogy ha az egy év előtt belém helyezett megtisztelő bizalomnak talán 
nem feleltem meg annyira, mint a mennyire szerettem volna. 

A lefolyt évnek több olyan eredménye van, mely a társulat fejlődéséről 
és a tudományos életnek elevenebb lüktetéséről tanúskodik. Tagjaink száma, 
ha nem is olyan mértékben mint ezt óhajtottuk, de mégis emelkedett, vagyona 
gyarapodott, közlönyünk terjedt, azok a szellemi kapcsok pedig, melyek más 
rokon társulattal fűzik össze, erősbödtek és szaporodtak. 

Társulatunknak a lefolyt évben kifejtett szellemi munkásságáról beszámo- 
landó, legelőször a szakülésekről szólok : 

A lefolyt évben csak hét szakülést tartottunk, melyen azonban 19 elő- 
adásban alkalmuk volt a tisztelt tagoknak nemcsak a geologia minden ágában, 
hanem ennek legközelebbi rokon tudományának keretébe vágó, önálló kuta- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 71 


tásokon alapuló előadást is élvezni. Így általános geologiai volt: 4; bányászati 

geologiai 1; agronomgeologiai 1; stratigrafiai geologiai 6 ; paleontologiai 2 ; 

faunisticai 1; paleoanthropologiai 1; petrografiai 1; mineralogiai 2. Ez elő- 

adások, hogy érdeklődést keltettek, igazolják az előadással kapcsolatos viták, 

melyek a társulat tudományos életének lüktető élénkségéről tanúskodnak. 
Előadást tartott a következő 18 tagtársunk : 


DE. BUDINSZEY RAROLY 0. huz glldst 

dr. FRANZENAU ÁGOSTON 4. 42... 

(ő ró a (ő ge vrtara] KEJTTASLAN szot esse zség éleset k néven 

ETO RÜSÜTZKSZÁ THIN TR ee át i 

ENKESZBETAS SS AS EN 

CESNKLADT ÉS ÜÉTORÁR ELS ee a e éb 

CESKOGET SÁNTA e d eze 

dr. LIFFA AURÉL 

dr. Lóczy [aJsos .. 

dír. TŐRENTHEY ÍMRE 2 

MÉHEs Gyura  . 

dr. PárrY MóR. . 

dr. PINKERT EDE... .. 

SCHRÉTER ZOLTÁN .. 

dr. TOBORFFY ZOLTÁN 

dr. Vapász M. ELEMÉR 

ÜSS VITÁTIS ÁSTVÁNI Ez E ez 

KYGLE E VTK TRÉ Ee sé CSE e sel S ! 
Összesen TT 


ksm! kész zkt szk. . ematálg (szá Tesla ál sat / kezek ; ozüls 


A mi szellemi munkálkodásunk fő szervét a Földtani Közlöny-t illeti, 
örömmel jelenthetem, hogy ebben nemcsak az üléseken tartott szakelőadáso- 
kat közöltük, hanem becses közleményeit egyrészt elhalt tagtársunknak dr. HorF- 
MANN KáRorynak, másrészt NorH Gyurának és dr. VaApász M. ELEMÉRnek. Tudo- 
mányos életünknek egészségesebb mederbe való terelődését látjuk köziönyünk- 
ben meghonosodni azzal, hogy tudományos viták jelennek meg. Eddig ugyanis 
a tudományos vitáknak hiánya, vagy ritka jelenségként való megjelenése, meg- 
bénította a magyar geologiai irodalmat. Értem e vitatkozó cikkek közül azokat, 
melyek nem személyi hiúságot, hanem a tárgyi igazságot szolgálják s így nem 
személyeskedők. Hogy közlönyünk füzetei az idén késve jelentek meg, ennek 
oka nemcsak a kezdet nehézségeivel küzdő új szerkesztőségben, hanem főleg 
a munkatársakban, illetve ezek hiányában keresendő. Sokszor nem volt kéz- 
iratunk, vagy pedig olyan nagyobb munkákat kaptunk, melyek szűkös anyagi 
viszonyaink miatt nem voltak még eddig kiadhatók. 

Közlönyünk terjedelme 37 ív, aminő eddig közlönyünknek csakis egy 
vaskosabb kötete volt. A közlönyön kívül díjtalanul kapták még tagjaink a 
m. kir. Földtani Intézet kiadványaiból a következőket : 

A magy. kir. Földtani Intézet Évi Jelentését, 1906-ról, 15 ív terjedelemben. 

A magy. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből : 


72 TÁRSULATI ÜGYEK. 


XV. köt., 4. füzetét. Dr. Pozewirz TivapaR cPetroleum és aszfalt Ma- 
gyarországon, 15 ív terjedelemmel, egy térkép melléklettel. 

XVI. köt. 1. füzet. Dr. LIFFA AURÉL c Megjegyzések Staff János ,, Adatok 
a (rerecse hegység stratigraphiai és tektonikai viszonyaihoz" című munkája, 
stratigraphiai részéhezs, egy ív terjedelemben. 

XVI. köt. 2. füzet. Dr. Kapré OTTOKÁR a Mesocetus hungaricus Kadic, egy 
új Balenopterida faj a borbolyai miocen rétegekből; négy ív terjedelemben, 
három táblával. 

XVI. köt. 3. füzet. PaPP KÁROLY c Miskolc környékének geologiai viszonyais 
három ív terjedelemben, egy térkép melléklettel. 

E szerint tehát összesen 75 ív szakmunkát juttattunk tagjainknak 9 tábla 
melléklettel. 

Társulatunk szellemi működéséről teljes képet nyújtandó, meg kell em- 
lékeznem arról, hogy az évekkel ezelőtt megkísérelt nagyobb geologiai kirán- 
dulások helyett, miután azok részvéttelenség miatt nem igen sikerültek, az 
idén két kisebb kirándulást rendeztünk Budapest területén, ennek két érdekes 
pontjára. Az egyiket május 22-én a Pál-völgybe, az eocen alól kibukkanó 
mesozoos rög tanulmányozására; a másodikat május 29-ikén a Farkasvölgybe, 
illetve Irhásárokba az Ördögorom mesozoos és eocen rétegeinek tanulmányo- 
zása céljából. Az elsőn 17, a másodikon 9 tagtársunk vett részt. 

A Szabó-alapból hirdetett nyilt pályázat-ra beadott tervezet alapján 
HRozLozsNIK PáL és dr. Emszr KÁLMÁN megbízattak cTanulmányok a banatito- 
kon, cimű munka megírásával. A munka elkészülvén a dr. SCHAFARZIK FERENC 
elnökletével kiküldött Loczka Józser, dr. PárryY MónR és dr. ZIMÁNYI KÁROLY 
biráló tagokból álló bizottság egyhangú véleménye alapján a pályadíjat a szer- 
zőknek a választmány kiadta. Fogadják a szerzők e helyről is gratulációmat, 
kivánom, hogy a nyert pályadíjban rejlő erkölcsi elismerés buzdításként hasson 
a további munkálkodásra. 

Hogy társulatunk igazgató testületének működéséről, a választmányi 
ülések-ről 18 számot adjak, ki kell emelnem, hogy gondja volt a választmány- 
nak arra, miszerint a 2590-kal emelkedő nyomdaköltségek okozta kiadási több- 
letre, mely társulatunk eddigi föllendülésének véget vethetne, kárpótlást sze- 
rezzen. Elhatározta tehát, hogy dr. DaRÁányri IGnác földmívelésügyi miniszter 
úr őexcellenciájától küldöttségileg és kérvényileg állandó állami segélyt kér- 
jen; miután a vall. és közokt. miniszter úrtól kapott segélyt a nyomdai költ- 
ségek fölemésztik. Ebbeli kérelmünket hogy siker fogja koronázni, azt hiszem, 
szabad remélenünk. Óhajunk beteljesedése nagyban föllendítené társulatunkat, 
a mennyiben egyrészt nagyobb értekezések kiadása válnék lehetségessé, más- 
részt pedig hazánk földtani viszonyainak kutatására volna évenként bizonyos 
összeg fordítható. 

Társulatunk tagjaira térve át, örömmel jelenthetem, hogy dr. PAPP KÁROLY 
választmányi tagunk 200 koronával az örökítők közé lépett; továbbá, hogy 
1907-ben 33 új nevet írtunk be tagjaink sorába. H csekély gyarapodással szem- 
ben nagy veszteségekről is kell megemlékeznem. Kilépett ugyanis négy s töröl- 
tetett tíz tagunk, halottja pedig hét volt társulatunknak az elmúlt munkaévben. 


TÁRSULATI ÜGYEK, 13 


Két szaktársunk, társulatunk pénztárosa, egy örökítő tagunk, egy levelezőnk 
s két rendes tagunk húnyta le örökre szemét. 

Az a megemlékezés, melyet itt elhúnyt tagtársaink emlékének szentelünk, 
legyen a szeretet virágából font koszorúnk. 

Elhúnytak dr. MEzczER Guszráv tud. egyetemi magántanár, volt választ- 
mányi tagunk. (Lásd e füzet 1. lapján.) 


REGUIY JENŐ 


magy. kir. bányasegédmérnök. Született Pápán 1876 október 31-én. Innen 
középiskoláinak az elvégzése után 1895-ben Selmecre menve a bányászati 
akadémiára iratkozott be. Ennek elvégzése után 1900-ban megszerezte a 
bányamérnöki oklevelet. Önkéntesi évének befejezése után Selmecbányán szol- 
gált a bányászat különböző ágánál mint gyakornok, tisztjelölt és segéd- 
mérnök, ez utóbbi minőségben bányaművezetője volt .-a selmecbányai ma- 
gyar kir. Miksaaknának. Időközben Csérr Orró tanár mellé tanársegédnek is be 
volt osztva. Selmecről, a pénzügyminiszternek ama kellőleg nem méltányolható 
intézkedéséből kifolyólag, hogy évenként két fiatal bányamérnököt további ki- 
képzés céljából két évre beosztat Budapestre a m. kir. Földtani Intézethez, 
REGury JEnxő is fölkerült 1903 januárius 31-én. Itt azonban nem két évig, ha- 
nem 1904 július 23-án bekövetkezett súlyos betegsége miatt, két és félévig, 
1905 okt. 31-ig volt kiküldetésben. Budapesten tartózkodása idejében egyetemi 
előadásainkat látogatta s résztvett az egyetemen rendezett kirándulásainkban. 
A nyári szünidőben pedig a Földtani Intézet fölvételeiben vett részt, eleinte 
Erdélyben, majd később Gömörben Rozsnyó környékén. 1904 július 23-án a 
fölvételek közben súlyosan megbetegedett s valószínűleg erre a betegségére ve- 
zethető vissza az 1907 június 13-án agyhártyagyuladás következtében bekövet- 
kezett korai halála 15. Budapestre kerülve, 1903 okt. 14-én nősült meg, nőül ve- 
vén volt főnökének MaRrrwy Isrvás főbányatanácsosnak kedves leányát. 1903-ban 
lépett be társulatunk rendes tagjai közé. 1905 őszén Verespatakra lett áthelyezve 
s a bányamérnökség vezetésével megbízva. Mielőtt azonban geologiai tapasz- 
talatait értékesíthette volna, elhúnyt fiatalon, 3í éves korában. A Földtani 
Intézet évi jelentéseiben három dolgozata jelent meg nyári fölvételeiről. Az első 
1904-ben, cNagykő (Volovec) déli lejtője Betlér és Rozsnyó között.s (A m. kir. 
Földtani Intézet Évi Jelentése 1903-ról.) 

(A. Volovec déli lejtője Veszverés és Betlér között.; (Földt. Int. Évi 
Jelentés 1904-re) 1905. 

cA Szepes-gömöri Érchegység Nagyveszverés és Krasznahorkaváralja kö- 
zötti szakaszának geologiai viszonvai. (Föld. Int. Évi Jelentés 1905-re) 1906. 

Elvesztette társulatunk vagyonának hűséges kezelőjét ifj. GRExA JÁNos 
pénztárosunk személyében, 1907 március 23-án. Hosszas betegség vetett véget 
még aránylag fiatal életének Cirkvenicán. Szerető családja, kivánsága szerint, 
szülővárosában, Rozsnyón, temettette el március 27-én. Utódja a pénztárosi 
székben és hivatalában AscHER AwxraL műegyetemi guzgstor lett, ki az április 
3-iki választmányi ülésben választatott meg. 


74 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Elhúnytak még: DÁviDn Virmos mérnök Budapesten, ki 1866-tól volt ren- 
des és 1885-től örökítő tagunk. SzarHMÁRY BÉLA nyug. pénzügyminiszteri taná- 
csos meghalt Budapesten, 1869 óta volt rendes tag. SÜSSNER FERENC bánya- : 
tanácsos, a felsőbányai bányahivatal főnöke 1907 április 9-én, 1860 óta volt 
társulatunknak rendes tagja. GARAMVEZEKEI BaALoGH FERExc tatai római katho- 
likus kántortanító 1907 október 14-én. Kit társulatunk Tata geologiai viszo- 
nyainak kutatása körülszerzett kiváló érdemeinek elismeréséül négy évvel ez- 
előtt, 1904-ben, levelezőjévé választott. Kirtiás FRrgyEs budapesti könyvárús, 
bizományosunk, kinek cége 1880 óta tagunk. 

Nyugodjanak békében! ! 

Azokról a veszteségekről, melyek a geologiai tudományt több kiváló kül- 
földi tudós elhúnytával érték, titkári jelentésem szűk keretében nem emlékez- 
hetem meg. Három nevet azonban nem mellőzhetek hallgatással. Az egyik 
HEILPRIN ANGELO, aki bár a fizikai földrajz tanáraként halt meg Philadelphiá- 
ban, 1907 július 17.-én, mindamellett közelebbről érdekel bennünket is, mert 
egyrészt korábban Philadelphiában a természettudományok főiskoláján (Aca- 
demi of Natural Sciences) a paleontologia tanára volt, majd a Wagner féle 
intézetben geologiát adott elő; másrészt pedig hazánk szülötte volt s így 
büszkék lehetünk reá, mint olyan honfitársunkra ki világhírűvé lett. HEILPRIN 
1853-ban született Sátoraljaújhelyen s mint kis gyermek vándorolt ki szülei- 
vel Amerikába ; szülőföldjére azonban mindég szeretettel gondolt. 

MaYvYER-EvrmaR KáRoLrY zürichi egyetemi tanár, nem volt ugyan társula- 
tunknak tagja, kiváló érdemeket szerzett azonban hazánk geologiai viszonyai- 
nak kutatásával. Ismételten fölkereste hazánkat a tertier képződmények tanul- 
mányozása céljából. Így többekkel közülünk személyes ismeretséget kötött, 
itthon kalauzoltuk s csodáltuk bámulatos emlékező tehetségét. Nincs külföldi, 
ki hazánk tertierjét úgy ismerné mint ő ismerte. A különc természetű öreg úr 
a vezérlőkövületekre esküdő régi geologiai iskolának volt még a híve. 

Mossvági Mossrsovics EDE a wieni földtani intézet aligazgatója, 1907 
okt. 2-ikán halt meg. A wieni akadémiának tett félmilliós hagyományával 
különös hálára kötelezte honfitársait. Hazánk körül a Balatonmelléki trias- 
ammoniteseknek tanulmányozásával szerzett kiváló érdemeket. 

Elhunytok nagy veszteség tudományunkra. 

Azoknak a szellemi kapcsoknak, melyek társulatunkat más társulatokhoz 
fűzik, erősbödését jelzik újabban kötött csereviszonyaink (4). Ezek a 

Société Francaise de Mineralogies Paris. 

-The University of Californiav Berkeley. 

cPublic museum of the city of Milvaukees Milvaukee. 

:Múzeumi és Könyvtári Értesítő, Budapest. 

Mielőtt beszámolómat befejezném, kedves kötelességet teljesítek azzal, 
hogy hálás köszönetet mondok GALANTHAI herceg ESTERHÁZY MiIigLós dr. úr 
őfőméltóságának, társulatunk pártfogójának, ki ez évben is a szokásos évi se- 
gélyben részesítette társulatunkat; továbbá a m. kir. vall. és közokt. minisz- 
ter úr őkegyelmességének a fölemelt államsegélyért és a m. kir. földmívelés- 
ügyi miniszter úr őkegyelmességének a Földtani Intézet kiadványaiért. 


" 


TÁRSULATI ÜGYEK. í 75 


Köszönettel tartozunk továbbá NAGYSURI BöckH János miniszteri tanácsos úr 
őméltóságának, a Földtani Intézet igazgatójának, egyrészt azért, hogy a Föld- 
tani Intézet Évkönyvét ezután 280 helyett 320 példányban kapjuk, továbbá, 
hogy titkári hivatalunknak és raktári készletünknek helyet volt kegyes átengedni. 

Köszönettel tartozunk még másik házigazdánknak, dr. KRENNER JózsEF S. 
udvari tanácsos, egyetemi tanár úr öméltóságának azért a szívességeért, hogy 
társulati üléseinknek fűtött s világított hajlékot ad. 

Legyen szabad még a magam részéről is hálás köszönetet mondani mind- 
azoknak, kik föladatom teljesítésében támogatni szívesek voltak. 

Végül Tisztelt Közgyűlés, ama óhajommal fejezem be titkári jelentésemet, 
hogy a Földtani Közlöny az Önök közreműködésével a jövőben is dicsöséget 
szerezzen társulatunknak és a magyar geologiának. 

Közgyűlés a titkári jelentést tudomásul veszi. 

4. Másodtitkár fölolvassa a múlt évben kiküldött pénztárvizsgáló bizottság je- 
lentését, a mit a közgyűlés tudomásul vesz és a pénztárosnak a fölmentést megadja. 

5. Elnök a pénztárvizsgáló bizottságnak köszönetet mondván, a jövő évi 
pénztárvizsgálatra újból fölkéri dr. ILosvax Lagos, PETRIK LaJos és dr. SZONTAGH 
Tamás urakat. 

6. Elsőtitkár a pénztáros helyett előterjeszti a pénztári jelentést s az 1908. 
évi költségvetést : 


PÉNZTÁRI JELENTÉS 


a Magyarhoni Földtani Társulat 1907. évi pénztári forgalmáról és 
vagyonának állásáról az 1997. év december hó 31-én. 


I. Horgó tőke. 


a) Bevétel: 
Előirányzat Tényleges bevétel 
1907-re 1907-ben 
1. Pénztári áthozatal 1906-ról . .  1950kor. 85 fll. 1950 kor. 85 fil. 
2. Országos segély 1907-re 3000" . —; ac — 3000 d — - 
3. Hg. EsrTERHázY MIKLós pártfogó ; 
JA SÜN 0TGKON EF e tet SZO a— SAO, E 
4. Alaptőke kamatja . . BE 1200 c — ua VO Se tú 
5... Biorsó tőke kamatja si eLecz fe 50 a — . 90 c 49 a 
6. Hátralékos tagdíjak .. ha HONA Héet3) se (0 e 
7. atacdíjak: V907-Te: re, az 2100. u —. w . 2248 c 90 , 
8. Előfizetők 1907-re cet. dés 2 JON a s a 930 a Tizde e 
9. Eladott kiadványok .. ha HON atta Ti GÉ tt 
10. Dr. SzaBó-emlékalap kamataiból 
hátralékos pályadíjrészlet . .. — mg G ( 9200 c — a 
11. Dr. Papp KáRoLrY alapítványa — 4 — u 200 c — : 
12. Dr. SzABó-emlékalap kamatjához — dm GC [ TATE HABBI Ae 
13. A földrengési bizottságtól átvett 
tőke és kamatai vegi éz sz — a 32571 a 66 a 
14. Alaptőke utáni kamat a törzs- 
vagyon kiegészítésére 3 — 4 — ( ZEGIGO je 
15. Vegyesek ny 57 20 ép ze 122580 


Összesen 0660 kon 85 AN ÍTI58Kos 8ÖHI 


76 ; TÁRSULATI ÜGYEK. 


b) Kiadás : 
Előirányzat Tényleges kiadás 
1907-re 1907-ben 
1. Földtani Közlöny mem 6000 kor. — füll. 5063 kor. 483 füll. 
. 2. M. kir. Földtani Intézet kétévi 
jelentésének különlenyomata . — 800 a — a: CG00zid s 374 
3. Tisztviselők tiszteletdíja .. .. 1400 a — a 1233 a 33 a 
4: Irmmok jutalonmidíjai Sz Me 50 a — 4 50 a — a 
5. Szolgák jutalomdíja otbá ab 300 GC 360 c — ua 
6. Postaköltség ty? NEMEM ESTE var MERT 449 ac 88 a 
7. Irodai és vegyes kiadások  .. 400 a — u 3981 dr4l a 
8. Dr. SzaBó-emlékalap kamataiból 
hátralékos pályadíjrészlet . . SZ 900 c — a 
9. Dr. PaPP KÁROLY B ÉSEKE NK Ab a 
törzsvagyonhoz 04 — 4 — 4 0 Dö S7r ab 
10. Dr. SzaBó emlék kamataihoz. . S MLLE e MET ÉENSZT 
11. A földrengési bizottságtól átvett 
tőke és kamatai a törzsva- 
gyonhoz . FETT Ze 325 c 66 a 
12. Alaptőke utáni kamat a törzs- 
vagyon kiegészítésére .. — ú — u 2 AzOGYJKE 
13. Előre nem látott kiadások . .. (5080aSZSÉt T28 eszet 
14. Forgó tőke maradványa mint 
egyenleg 5... etet — 4 — 4 1992..a 97 a 
Összesen .. 9660 kor. 85 fill. 11158 kor. 86 fill. 
II. A társulat vagyona 1907 végén: 
1. Alaptőke  .. mel egés ze SZZTO0 kor: — 
2. Dr. SzaABó- emlékalap elege Ugye E egres at sét 8400 : — a 
3. Dr:Szazó-emlékalap kamatjanái Szt tötégtes es DG GB AS 9Ne 
4. Horgó töke maradványai 6 s ked szttieg se E T9927 te Zoe 


Összesen 44458 kor. 16 fil. 


Budapesten, 1907 december hó 31.-én. 
ÁSCHER ANTAL s. k., pénztáros. 


ha 


Dr. ILosvax Lasos s. k., PErgix LaJos s. k., dr. SzorracH Tamás s. k., mint a 
közgyűlés részéről kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság tagjai. 


Költségvetés 1908-ra. 
a) Bevétel : 


1. Pénztári áthozatal 1907-ről sz zzz WEBSTSOD KOTON EÜTS 
2. Országos segély 1908-ra.. .. 3000 a — u 
3. Herceg EsTERHÁZY MIxLós pártfogó díja 1908-ra S4GI 7 4 1— a 
4. Alaptőke kamatja . ; 34 ÜZSOKKa 18. rt 
5. Forgó tőke kamatja. . H tél? 50 a — a 
6. Hátralékos tagdíjak 188 507 4 — a 
7. Tagdíjak 1908-ra  .. szzsfönn 9900 w — a 
8. Előfizetők 1908-ra ÁAO0 47 za Zak 
9. Eladott kiadványok Ne ta DUNE K 
10. Vegyesek S GES 2. f Éz 20 dzs — s 


Összesen 9882 kor. 57 All. 7 


TÁRSULATI ÜGYEK. 767 


b) Kiadás. 

1. Földtani Közlöny 6500 kor. — fil. 
2. M. kir. Földtani Intézet évi i jelentésének különle- 

nyomata At ti 400 c — a 
3. Tisztviselők tiszteletdíja. elére saj ak 1400 a — a 
4. Irnok jutalomdíja .. .. -. S més 50 a, — a 
9. Szolgák jutalomdíja:.. zúg zta 400 FK — u 
6. Postaköltség .. . él té 3 550 r( — c 
7. Irodai és vegyes kezdok ÁRUT 29] zel , éle 400 : — u 
8. kilöre nemátott kiadások 3 e — - TESEZTRÉNTKL EK EZT TTE 


Összesen 9882 kor. 57 fll. 


A közgyűlés a pénztári jelentést tudomásul veszi és az előterjesztett 
1908. évi költségvetést egyhangúlag elfogadja. 

7. Elnök jelenti, hogy a Társulat választmánya a f. évben a dr. SzaBó 
JózsEr-emlékalapból 300 K-t tűzött ki tudományos kutatásra. 

8. Elnök, a napirend véget érvén, a közgyűlést berekeszti. 


Szakülés. 


1908 januárius 8-án. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Előadások. 

1. Dr. LÁSzLó GÁBoR, Magyarország tőzegtelepeiről értekezik s mindenek- 
előtt a láp definicióját adja. Lápok azok a területek, melyeknek víz közvetítésével 
keletkezett természetes talajai túlnyomóan növényi eredetüek, tehát szénben gazda- 
gok. Ily láptalajok válfaja a tőzeg. Talajnak kell neveznünk a tőzeget (nem pedig 
kőzetnek), mert túlnyomóan szerves eredetű és mert rajta közvetlenül növényi élet 
fejlődhetik. 

A tőzegnek keletkezése mindig vízhez van kötve. A víz alatt lassú korhadás- 
nak induló növényi testek szénalkatrészeiket nagyrészt megtartják és ezek a tőzeg- 
ben felhalmozódnak. A növényi rostoknak amúgy is lassú elbomlását a bőségesen 
keletkező humussavak még lassítják. Így megkülönböztethetünk rostos és földes 
tőzegeket ; előbbiek rendesen fiatalabb, utóbbiak régibb keletkezésüek. Növényi össze- 
tételük szerint is csoportosíthatjuk a tőzegeket, ú. m. mohatőzeg, hangatőzeg, nád- 
tőzeg vagy gyeptőzeg és erdei tőzeg. Tisztán erdei tőzeg ritka, bát fás alkatrészek 
minden tőzegben találhatók. 

A tőzegek széntartalma szabja meg fűtőképességüket. Légszáraz tőzegnek 
fűtőképessége többnyire meghaladja a fa fűtőképességét és sok esetben eléri a 
barnaszénét. A középminőségű kőszénnel összehasonlítva a tőzeg fűtőképessége úgy 
aránylik, mint 2 : 1. 

A tőzegtelepek kiaknázása hazánkban általában nagyon csekély és rendezet- 
len. Legtöbbnyire egyszerű ásással nyerik és kiszárítva tüzelik tőzegeinket. A 80— 
9599 vizet tartalmazó tőzegnek kiszárítása 2090 víztartalomig elégséges. Csak el- 
vétve találjuk a gyúrógép segítségével történő tömörített tőzeg előállítását vagy az 
ugyancsak gép segítségével tépett atomtőzegét. Számos más alkalmazása közül még 
csak fertőtelenítésre fordítják nálunk a tőzeget, így nagyobb arányokban Losonc 
városában. Hazánkban bőségesen vannak tőzegtelepek úgy a síkságokon, mint a 
hegyvidékeken. Leggazdagabb e tekintetben a Dunántúl. 


78 TÁRSULATI ÜGYEK. 


2. Dr. KApió OTrrokáR A hámori ősemberről címen a Szeleta barlangban 
az 1907. év folyamán végzett rendszeres ásatásokról számolt be. A felásott terüle- 
ten végig felül alluviális, alul diluviális rétegeket választhatott szét az előadó. 

Az alluviális rétegekből — éppen úgy, mint a próbaásatások alkalmával — 
tüzhelyek, törött cserépedények és háziemlősök tördelt csontjai kerültek ki; ezeken 
kívül több csiszolt és díszített csontszerszámot, néhány csiszolt és átfúrt kőszerszá- 
mot és több pattintott kovapengét talált. 

A diluviális rétegekből számos, részben tördelt, részben koptatott Ursus 
spelaeus-csont került ki, a melyek társaságában közel 90 darab paleolitos 
kőszerszám került napfényre. 

A kőszerszámoknak egy része szabályosan, majdnem művésziesen van meg- 
munkálva, legtöbbjüknek alakja azonban szabálytalan és véletlen, de a pattintás 
nyoma valamennyin kétségtelen. A kőszerszámok anyaga legnagyobbrészt ugyanaz 
a kékes-szürke szarukő, melyből az avasi lelet készült. Ezt a szarukövet dr. PAPP 
KÁROLY az Avason szálban megtalálta, a mi arra vall, hogy a szeletai ősember az 
Avasról hozta szerszámaihoz az anyagot. 

Igen fontos, hogy előadó a barlang északnyugati ágának hátulsó részében 
a diluviumban bolygatatlan kulturarétegre akadt. A kulturaréteg egységes 
szabálytalan sáv alajában minden irányban terjed. Tartalma hamu, faszén, tördelt 
és részben megpörkölt, részben egészen szénné égetett ősmedve csont, valamint 
számos paleolitos kőszerszám. 

Emberi csontokat a barlangkitöltésnek diluviális részében előadó eddig sehol 
sem talált. 


Választmányi ülések. 


1908 januárius 8. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Rendes tagoknak választattak: dr. BALLó Rezső fővárosi tanár, Budapest 
(aj. dr. VApDÁSz M. ELEMÉR) és dr. Lasz Samu főgymnasiumi tanár, Budapest, (aj. a 
titkárság). 

Csereviszony köttetett: a cMuzeumi és Könyvtári Értesítős című folyóirattal. 


1908 januárius 29.-én. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Elsőtitkár kegyeletes szavak kiséretében bemutatta a Pozsonyi Orvos-termé- 
szettudományi Egyesület gyászjelentését, melyben elnökének, dr. KANKA KÁROLY 
kir. tanácsosnak, a pozsonyi m. kir. állami kórház nyug. igazgatójának f. hó 26.-án 
történt elhunytáról értesíti Társulatunkat. Dr. KANKA KÁROLY elhalálozása annál 
fájdalmasabban érint bennünket, mert egyike volt azoknak, kik ott állottak Tár- 
sulatunk bölesőjénél. Dr. KANKA ugyanis 1851 óta volt megszakítás nélkül, 57 éven 
keresztül, Társulatunk rendes tagja. 

Rendes tagnak választatott LÁZÁR VAzuL m. kir. bányamérnök Budapesten 
(aj. Rozlozsnik Pál r. t.). — Kilépett egy tag. — Az American Museum of Natural- 
History Társulatunkkal föntartott csereviszonyát fölbontotta. — A Geological Society 
of London vezetősége levélben köszönetet mondott a Társulatnak 100 éves fönn- 
állása alkalmából neki küldött üdvözlőiratért s egyszersmind a Geological Society 
of London 100 éves történetét tartalmazó alkalmi kiadványát is megküldötte. 

A választmány tudomásul vette a pénztárvizsgáló bizottság jelentését a f. hó 
26.-án megejtett pénztárvizsgálatról s a pénztárosnak, köszönete nyilvánítása mel- 
lett, a fölmentést megadta. Elnök a pénztárvizsgáló bizottságnak fáradozásáért 


TÁRSULATI ÜGYEK. 79 


köszönetett mondott s az 1908. évre ismét ILosvaáY LAJOS, PETRIK LAJOS és SZoN- 
TAGH TAMÁS urakat kérte föl a pénztár vizsgálatra. — A választmány továbbá az 
1908. évi költségvetést, valamint a f. é. februárius 5.-én tartandó közgyűlés napi- 
rendjét és helyét állapította meg. 

Végül elhatározta, hogy a folyó évben a dr. SzaBó JózsEF emlékalap kamatai- 
ból 300 K-t fog kutatásra fordítani. 


PÁGYÁZATL HIRDETÉSEK. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1908 február 5-én tartott 
közgyűlése a SzaBó JózsEr-emlékalapból a földtan körébe tartozó (geologia, kőzet- 
tan, paleontologia, sztratigrafia, ásvány-földtani kémia és ásványtan) munkára 
300 korona erejéig megbízást ad. 

Pályázati föltételek (kivonat a SzaBó JózsEr-emlékalap ügyrendjéből). 

A választmány a Társulat tagjait esetleg oly megbízásban is részesítheti, a 
melynek tárgyát és módozatát a választmány szabja meg. Ilyen megbízatások ese- 
tében a válaszimnáy a megszavazott pénzösszeget előre kifizeti a megbízottnak. 
A megbízott köteles két éven belül megbízásának eredményéről a Társulat egyik 
szakülésén egy előadásban beszámolni. 

A Társulat megkivánja, hogy a gyűjtésekkel és azoknak feldolgozásával meg- 
bízott összes gyűjteményét, mint a munka hitelességét igazoló eredeti példányokat 
(ásványokat, kőzeteket, kövületeket), kész munkájával együtt beszolgáltassa, mely 
esetben az anyaggal a Társulat rendelkezik s hiteles helyen leendő megőrzéséről 
gondoskodik. Ettől eltérő előleges megállapodás esetén azonban megengedhető, hogy 
az illető az imént körülírt anyagot, valamely hazai közintézetben (nyilvános gyűj- 
teményben) oly módon elhelyezze, hogy ahhoz mind a birálók, mind pedig a tárgy 
iránt érdeklődő szakemberek könnyen hozzáférhessenek. 

A. választmány ez úton fölhívja mindazokat, kik a 300 korona megbízási 
összegre egészben vagy részben igényt tartanak, hogy szándékukat a Társulat 
titkárságánál (Budapest, VII., Stefánia-út 14) legkésőbb 71908 ápril 50-ig jelentsék 
be, föltüntetve a tervbe vett kutatást és az erre szükséges összeget. 


A K. M. Természettudományi Társulat 
pályázat-hirdetése 1908-ra. 


Függőben lévő pályázat a Bucár-alapból. A földtan köréből. cKi- 
vántatik valamely kevésbbé ismert hazai vidék geologiai viszonyainak leírása. 

Főgond fordítandó a sztratigrafiai viszonyok pontos megállapítására és a 
rétegekbe zárt kövületek szabatos meghatározására; de befejezésül a terület tek- 
tonikája és geologiai története is kifejtendő. 

A gyűjtött tárgyak, valamint az új kövületformák pontos rajzai is a pálya- 
munkához mellékelendők. Jutalma a BuGár-alapból 600 korona. Benyujtásának 
határideje 1908 október 31-ike. 

1. E kérdésre csupán a K. M. Természettudományi Társulat tagjai pályáz- 
hatnak. — 2. A jutalmazott pályamű, ha kisebb, a Társulat közlönyében is meg- 
jelenhet s ez esetben a pályadíjon kívül még a szokásos tiszteletdíjban is részesül; 
ha pedig nagyobb, akkor a pályázó tulajdona marad s mint a K. M. Természet- 
tudományi Társulattól koszorúzott pályamunkát, külön, maga is kiadhatja. — 


80 A TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 


3. A pályamű idegen kézzel, tisztán írva, lapszámozva, kötve legyen. A hozzá tar- 
tozó rajzok külön mellékeltessenek. — 4. A szerző nevét rejtő pecsétes levélen 
ugyanaz a jelmondat legyen, mely a pályamű homlokán. — 5. Az így fölszerelt 
pályamű a megszabott határidőig a Társulat titkári hivatalába (Budapest, VIII., Ester- 
házy-utca 16) küldendő. — 6. A jutalmat nem nyerő pályamunkák kéziratai a 
hozzájuk tartozó mellékletekkel (rajzokkal stb.) együtt a Társulat irattárában meg- 
őriztetnek, a szerzőknek vissza nem adatnak, legfeljebb az azokba való betekintés 
és esetleg a Társulat helyiségében való lemásolásuk engedtetik meg. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
tisztviselőt, 


választattak az 1907 februárius 6.-án tartott közgyülésen az 1907—1909. évi 
trienniumra. 


FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISUHEN GESELLSCHAFT, 


gewáhlt in der am 6. Februar 1907 abgehaltenen (reneralversammlung 
für das Trienntum 1907—1909. 


Elnök (Prásident) : Dr. KocH AwraL, egyet. ny. r. tanár, A Magy. Tud. Akadémia 
rendes tagja, a Geological Society of London rendes kültagja stb. 
Másodelnök (Vizeprásident): dr. SCHAFARZIK FERENC, műegyet. ny. r. tanár, m. 

kir. bányatanácsos, a Magy. Tud. Akadémia lev. tagja stb. 
Titkárok (Sekretáre): Első titkár: Dr. LőRENTHEY IMRE, egyet. ny. rk. tanár, 
a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb. 
Másodtitkár: GüLL Vizrmos, m. kir. geologus. 
Pénztáros (Kassier): ÁscHER AwraL, műegyetemi guzestor. 


Választmányi tagok (AusschuBmitglieder) : 
I. Állandó tagok, mint Budapesten lakó tiszteleti tagok: 
BöcxgH JÁNOS dr. SEMSEY ÁNDOR 


dr. DARÁNYI IGNÁC gróf SZÉCHENYI BÉLA 


II. Választott tagok : 


dr. FRANZENAU ÁGOSTON dr. Lóczy LAJos 
GESELL SÁNDOR dr. PánryY MóR 
HoRusirzgY HENRIK dr. PaAPP KÁROLY 

dr. Inosvax LaJos Telegdi RorH LaJos 
dr. KALECSINSZKY SÁNDOR dr. SZONTAGH TAMÁS. 


dr. KRENNER J. SÁNDOR dr. ZIMÁNYI KÁROLY 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TAGJAINAK 
NÉVSORA 


Az LL 907 év Végén, 


VERZEICHNIS 


DER MITGLIEDER DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSÜHAFT 


mit Ende 1907. 


Jegyzet. A lakóhely után következő szám a tag megválasztásának évét jelenti. 


A hol két szám fordul elő, ott az első (zárójel közötti) jelenti a rendes taggá választás 
évét, a második pedig a tiszteleti, pártoló, örökítő vagy levelező taggá választás idejét. 


a 


Pártfogó. (Protektor.) 


GALANTHAI HERCEG ESTERHÁZY MigLós, Fraknó örökös ura, Edelstetten fejedelmi 
grófja, Sopron vármegye örökös főispánja, cs. és kir. kamarás, az aranygyapjas 
rend lovagja, v. b. t. t., államtudományi doktor, cs. és kir. 11. huszárezredbeli 
tartalékos hadnagy. 


Tiszteleti tagok. (Ehrenmitglieder.) 


Blanford W. T., a londoni Royal Society tagja s a londoni geologiai társulat 
titkára, London. 1886. 

Böckh János (nagysuri) miniszteri tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet igazgatója, 
az osztr. cs. Vaskorona-rend III. o. 1., az orosz csász. St. Szaniszló-rend. csill. 
II. o. I., a M. Tud. Akadémia lev. tagja stb. Budapest. (1868) 1901. 

Capellini Giovanni, a bologniai egyetemen a geologia tanára, és a R. Comitato 
geologico elnöke, Bologna. 1886. ; 

Darányi Ignác dr. (pusztaszentgyörgyi és tetétleni), v. b. t. t., m. kir. földmive- 
lésügyi miniszter stb. Budapest. 1904. 

Semsey Andor dr. (semsei), főrendiházi tag, nagybirtokos, a Szt. István-rend 
középkeresztese, a budapesti és kolozsvári tud. egyetemek tiszt. doctora, a 
M. Tud. Akadémia tiszt. és igazg. tagja, a m. kir. Természettud. Társulat 
tiszt. tagja, a m. kir. Földtani Intézet tiszt. igazgatója, a M. Nemz. Múzeum 
ásványtári osztályának tiszt. osztályigazgatója, Budapest. (1876). 

Stache Guido, cs. és kir. udv. tanácsos és a cs. k. geologiai intézet ny. igaz- 
gatója, Wien. 1872. 

Suess Ede, a wieni tudomány-egyetem nyugalmazott tanára, a wieni cs. tud. 
akadémiának elnöke stb. Wien. 1886. 

Széchenyi Béla grőf, v. b. t. t., főrendiházi tag, koronaőr, Budapest. 1904. 


Földtani Közlöny XXXVIII. köt. 1908. 6 


ma 


0 


20 


25 


80 


35 


40 


TAGOK NÉVSORA. 


Levelező tagok. (Korrespondierende Mitglieder.) 


Beszédes Kálmán, Konstantinápoly. 1874. 

Buda Ádám, földbirtokos, Rea. (1886) 1885. 

Conwentz Hugó, prof. dr., a nyugatporosz tartományi muzeum igazgatója, 
Danzig. 1892. 

Felix János dr., a paleontologia tanára, Leipzig. 1888. 

Fraas Eberhardt, prof. dr., a württembergi kir. természetrajzi muzeum conser- 
vatora, Stuttgart. 1895. 

Korniss Emil gróf, Budapest. 1880. 

Müller Károly, Villány. 1875. 

Roccatagliata Péter dr., Napoli. 1885. 

Stevenson John, a newyorki egyetemen a geologia tanára, New-York. 1892. 


Pártoló tagok. (Unterstützende Mitglieder.) 


Andrássy Dénes gróf, bányabirtokos, Dernő. 1885. 

Budapest székesfőváros 1851. 

Első cs. és kir. szab. dunagőzhajózási társulat, Budapest és Pécs. 1873. 
Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és iparvállalat részvény-társaság, 
" Budapest. 1885. 

Frank és Guttmann, építési vállalkozó cég, Újvidék. 1902. 

Kőöszénbánya és téglagyár részv.-társulat, Budapest. 18/2. 

Nagyági m. kir. és magántársulati aranybányaműc-vállalat, Nagyág. 1583. 
Osztrák-magyar államvasuttársaság, Budapest és Wien. 1885. 

Pesti hazai első takarékpénztár-egyesület, Budapest. 1883. 
Rimamurány-Salgótarjáni vasmű-részvénytársaság, Salgótarján. 1885. 
Rudai tizenkét-apostol-bányatársulat, Brád. 1902. 


Örökítő tagok. (Gründende Mitglieder.) 


Balla Pál, ügyvéd, Ujvidék. 1583. 

Besztercebánya szab. kir. város tanácsa, Besztercebánya. 1855. 

Bethlen főiskola, Nagyenyed. 1902. 

Bezerédy Pál, földbirtokos, Hidja. 1884. 

Déchy Mór, birtokos, Budapest. (1875) 1897. 

Esztergomi főkáptalan, Esztergom. 1586. 

Fischer Samu dr., gyógyszertár-tulajdonos, Verőce. (1877) 1888. 

Ilosvay Lajos dr., m. kir. udvari tanácsos, a M. Tud. Akadémia rendes tagja, 
műegyetemi ny. r. tanár, a Kir. M. Természettudományi Társulat főtitkára, 
Budapest. (1883) 1885. 

Inkey Béla (palini), földbirtokos, a M. Tud. Akadémia lev. tagja, Tarótháza., 
(1875) 1886. 

Kalecsinszky Sándor dr., a m. kir. Földtani Intézet fővegyésze, a M. T. Akadémia 
lev. tagja, Budapest. (1882) 1902. 

Kauffmann Kamilló, ny. m. kir. bányakapitány, Budapest. (1866) 1890. 

Koch Antal dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia rendes tagja és a 
Geological Society of London rendes kültagja, Budapest. (1866) 1884. 

Korláti bazaltbánya részv.-társaság, Budapest. 1901. 


45 


50 


55 


60 


8 


a 


75 


TAGOK NÉVSORA. 83 


Lőrenthey Imre dr., egyet. ny. rk. tanár, a Magyar Tud. Akadémia lev. tagja, 
Budapest. (1885) 1893. 

M. kir. kath. főgymnasium (Balla Pál alapítványa), Ujvidék. 1883. 

Mattyasovszky Jakab (mátyásfalvi), ny. m. kir. osztálygeologus (Zsolnay Vilmos 
nevére tett alapítvány), Pécs. (1872) 1900. 

Magyar kir. tengerészeti hatóság, Fiume. 1876. 

Mágócsy-Dietz Sándor dr., egyet. ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja. Buda- 
pest. (1877) 1885. j 

Mednyánszky Dénes báró, Wien. (1851) 1905. 

Myskowszky Emil, bányamérnök, bányafelügyelő, Mecsekszabolcs. (1903) 1904. 

Papp Károly dr., m. kir. geologus, Budapest (1897) 1907. 

Rapoport Arnót (porodai) dr., bányabirtokos, Wien. 1891. 

Salgótarjáni kőszénbánya részv.-társaság, Budapest. 1572. 

Schafarzik Ferenc dr., műegyet. ny. r. tanár, m. kir. bányatanácsos, a M. Tud. 
Akad. lev. tagja, Budapest. (1875) 1884. 

Szádeczky Gyula dr., egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár. (1883) 1904. 

Fülöp, Szász-Coburg-Gothai herczeg vasgyárai, Pohorella. 1885. 

Szontagh Tamás dr., m. kir. bányatanácsos és főgeologus Budapest. (1879) 1887. 

Urikány-Zsilvölgyi magy. kőszénbánya részvénytársaság, Budapest. 1895. 

Zimányi Károly dr., m. nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia lev. tagja. 
Budapest. (1885) 1893. 

Zselénszky Róbert gróf, v. b. t. t., nagybirtokos, főrendiházi tag. 1906. 

Zsigmondy Béla, mérnök, a cs. kir. Ferenc József-rend lovagkeresztese, Budapest. 
(1871) 1875. 


Rendes tagok. (Ordentliche Mitglieder. ) 
a) Budapesti rendes tagok. 


Ascher Antal, műegyetemi gugstor. 1907. 

Babes Kornél, bányavállalkozó. 1907. 

Balkay Béla, ügyvéd. 1905. 

Bauer Mór dr., ügyvéd. 1903. 

Bedő Albert (kálnoki), nyug. m. kir. államtitkár, a M. Tud. Akad. lev. tagja. 1888. 

Berényi Sándor dr., ügyvéd. 1907. 

Bojár Sándor, lapszerkesztő. 1905. 

Braun Gyula dr., magánzó. 1885. 

Brössler J., mérnök-vegyész. 1904. 

Budai Ernő, okl. fémkohó-mérnök. 1906. 

Budinszky Károly, fővárosi tanító. 1907. 

Burchard-Bélaváry Konrád, főkonzul, a főrendiház tagja. 1885. 

Dérer Mihály, m. kir. főbányatanácsos. 1874. 

Dicenty Dezső, szől. és bor. felügyelő. 1902. 

Emszt Kálmán dr., m. kir. vegyész. 1899. 

Eötvös Loránd báró, dr., v. b.t.t. nyug. m. kir. miniszter, a Ferencz József-rend 
nagykeresztese, egyet. tanár, a M. Tud. Akad. igazgatósági tagja, főrendiházi 
tag stb. 1867. 

Erdős Lajos, tanár. 1900. 

Erdős Zsigmond dr., ügyvéd. 1907. 

Erőss Lajos dr., székesfőv. polgári iskolai tanár. 1885. 


80 


8 


or 


9 


o 


or 


100 


105 


d 


110 


115 


120 


TAGOK NÉVSORA. 


Fillinger Károly, székesfőv. keresk. iskolai igazgató. 1871. 
Franzenau Ágoston dr., a M. Tud. Akad. lev. tagja, nemz. múzeumi igazgatóőr. 1877. 
Gáspár János, kir. fővegyész. 1901. 


. Gesell Sándor, m. kir. főbányatanácsos, bányafőgeologus, az osztr. cs. vaskorona- 


rend TEL. o. 18717 

Grenzenstein Béla, ny. m. k. államtitkár. 1872. 

Grósz Lajos, székesfőv. polg. leányiskolai tanár. 1903. 

Güll Vilmos, m. kir. geologus. 1899. 

György Albert, az osztr.-magy. áll. vasúttársaság főbányamérnöke. 1898. 

Hoitsy Pál dr., földbirtokos. 1885. 

Horusitzky Henrik, m. kir. osztálygeologus. 1897. 

Hültl József, ny. m. kir. miniszteri tanácsos, bányaigazgató. 1878. 

Hüttl Ernő, magánzó. 1890. 

Kadié Ottokár dr., m. kir. geologus. 1901. 

Kahn Gusztáv, a Mattoni cég budapesti képviselője. 1903. 

Kilián Frigyes utóda, m. kir. egyetemi könyvárus. 1880. 

Klein Gyula, műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. rendes tagja. 1873. 

Konkoly-Thege Miklós dr., m. kir. min. tanácsos, az Országos Meteorologiai 
Intézet igazgatója, a M. Tud. Akad. tiszt. tagja. 1902. 

Kormos Tivadar dr., m. kir. geologus. 1903. 

Kossuch János, üveg- és fayence-gyáros. 1880. 

Kosutány Tamás dr., az orsz. kém. int. és vegykis. állomás igazgatója, III. 0. Vas- 
korona r. tul. 1905. 

Kövesligethy Radó, egyet. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja. 1899. 

Krenner József Sándor dr., m. kir. udvari tanácsos, tud.-egyetemi ny. r. tanár 
és nemz. múzeumi osztályigazgató, a M. Tud. Akad. r. tagja. 1864. 

Kuncz Péter, ny. miniszt. oszt. tanácsos. 1868. 

Lackner Antal, főbányamérnök 1904. 

László Gábor dr., m. k. geologus. 1899. 

Legeza Viktor, székesfőv. felsőbb leányiskolai tanár. 1874. 

Lendl Adolf dr., v. orsz. képviselő, műegyetemi magántanár. 1887. 

Lengyel Béla dr., miniszteri tanácsos, tud.-egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. 
Akad. r. tagja. 1892. 

Leopold Andor, oklev. vegyészmérnök, törvényszéki hites vegyész. 1907. 

Liffa Aurél dr., m. kir. geologus. 1898. 

Lobmayer János Ferenc, magánzó. 1907. 

Loczka József, nemzeti múzeumi igazgatóőr. 1883. 

Lóczy Lajos (lóczi) dr., tud.-egyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akadémia rendes 
tagja. 1874. 

Löw Márton, egyetemi tanársegéd. 1907. 

Lukács László dr., v. b. t.-t., ny. m. kir. pénzügyi miniszter. 1882. 

Machan Ottó, székesfővárosi mérnök. 1898. 

Maros Imre, műegyet, tanársegéd. 1906. 

Mauritz Béla dr., egyet. tanársegéd. 1903. 

Mayer Márton, tanárjelölt. 1907. 

Méhes Gyula, tanár. 1906. 

Muraközy Károly dr., m. kir. eultur-vegyész és műegyetemi magántanár. 1886. 

Nagy Dezső, műegyetemi ny. r. tanár. 1884. 

Nagy Dezső (gyimesi), geologus. 1900. 

Nagy László, állami tanítónő-képezdei c. igazgató, tanár. 1880. 


12 


or 


13 


o 


135 


140 


145 


15 


o 


155 


160 


16 


or 


TAGOK NÉVSORA. 85 


Natanson Thadée, az Erdélyi bánya részv.-társ. főigazgatója. 1904. 

Pálfy Mór dr., m. kir. osztálygeologus. 1895. 

Paszlavszky József, m. kir. főreálisk. c. igazgató, tanár, a M. Tud. Akad. lev. 
tagja. 1873. 

Pécsi Albert, a budapesti kir. m. tud.-egyet. földr. int. földrengési observato- 
riumának assistense. 1907. 

Petrik Lajos, m. kir. állami felső ipariskolai igazgató. 1887. 

Petrovics András, a MÁV. főfelügyelő. 1884. 

Pinkert Ede dr., műegyet. tanársegéd. 1906. 

Pitter Tivadar, m. kir. térképész. 1905. 

Pollák Lipót, gyáros. 1905. 

Posewitz Tivadar dr., m. kir. osztálygeologus. 1877. 

Prinz Gyula dr., egyet. tanársegéd. 1902. 

Rombauer Emil, kir. főigazgató. 1886. 

Róth Flóris, bányaigazgató. 1904. 

Roth Lajos (telegdi), m. kir. főbányatanácsos és főgeologus. 1870. 

Rozlozsnik Pál, m. kir. geologus. 1903. 

Saxlehner Kálmán, magánzó. 1891. 

Schenek István dr., m. kir. főbányatanácsos, nyug. bányaakadémiai tanár. 1871. 

Schréter Zoltán, műegyet. tanársegéd. 1906. 

Schuller Alajos, műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. Akad. r. tagja. 1874. 

Schwarz Ignácz, bányavállalkozó. 1904. 

Siegmeth Károly, ny. MÁV. igazgatóhelyettes. 1879. 

Siehmon Adolf, mérnök. 1874. 

Sigmond Elek, egyetemi m. tanár. 1902. 

Steinhausz Gyula, ny. m. kir. főbányatanácsos. 1871. 

Strömpl Gábor, tanárjelölt. 1907. 

Szathmáry Béla, m. kir. miniszteri tanácsos. 1869. 

Sz. Szathmáry László, műegyet. tanársegéd. 1907. 

Szőcs Andor, szől. és bor. felügyelő. 1902. 

Szterényi Hugó dr., kir. főgymnasiumi tanár. 1883. 

Takács Bálint, bányavállalkozó. 1904. 

Téry Ödön dr., min. osztálytanácsos, m. kir. közegészségügyi fölügyelő. 1878. 

Thirring Gusztáv dr., a székesfőváros statisztikai hiv. igazgatója, tud. 00y ebutat 
rk. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja. 1883. 

Timkó György, nemzeti muzeumi gyakornok. 1904. 

Timkó Imre, m. kir. geologus. 1899. 

Toborffy Zoltán dr., egyet. tanársegéd. 1903. 

Treitz Péter, m. kir. osztálygeologus. 1891. 

Tuzson János dr., mű- és tud.-egyetemi m. tanár 1900. 

Vadász M. Elemér dr., egyetemi gyakornok. 1905. 

Válya Miklós, székesfőv. polgári iskolai igazgató. 1876. 

Vargha György, tanár. 1900. 

Wagner Jenő (zólyomi) dr., kir. tanácsos, vegyészeti gyártulajdonos. 1885. 
Wartha Vincze dr., miniszteri tanácsos és műegyetemi ny. r. tanár, a M. Tud. 
Akad. r. tagja, a Kir. M. Természettudományi Társulat elnöke, stb. 1868. 

Wein János, székesfővárosi vízvezetéki nyug. igazgató. 1867. 

Winkler Lajos dr., egyet. rk. tanár, a M. Tud. Akad. lev. tagja. 1892. 

Zichy Tivadar gróf ízichi és vásonkeői), valóságos belső titkos tanácsos. 1907. 
Zsivny Viktor, mérnök. 1907. 


86 


170 


180 


185 


190 


195 


200 


205 


210 


21 


or 


TAGOK NÉVSORA. 


b) Vidéki rendes tagok. 


Acker Viktor, m. kir. bányamérnök, Gyalár. 1904. 

Ádámosi Ferencz, m. kir. bányamérnök, Désakna. 1903. 

Andreics János, m. k. bányatanácsos, bányaigazgató, Petrozsény. 1890. 

Antal Miklós, gazdatiszt, Czelna. 1900. 

Baczoni Albert, áll. főreáliskolai tanár, Kassa. 1874. 

Baradlai Bertalan, lyceumi tanár, Késmárk. 1904. 

Bauer Gyula, bányamérnök, Kőrösbánya. 1902. 

Baumerth Károly, bányatanácsos és bányahivatali főnök, Felsőbánya. 1887. 
Benacsek Béla, kápt. alapítv. hivatal főkönyvelője, Veszprém. 1898. 

Bene Géza, üzemvezető főbányamérnök, Vaskő. 1885. 

Beutl Engelbert, nagyolvasztó és öntődevezető, Nadrág. 1893. 

Bibel János, kir. tanácsos, műépítész, Oravica. 1886. 

Bothár Samu dr., városi orvos, Besztercebánya. 1885. 

Böckh Hugó dr. (nagysúri), kir. bányatan., bány. főisk. tanár, Selmecbánya. 1895. 
Böhm Ferenc, m. kir. bányamérnök, Nagysármás. 1906. 

Bradofka Frigyes, m. kir. bányatan., bánya- és kohóhiv. főnök, Hegybánya. 1890. 
Cholnoky Jenő dr., egyet. ny. r. tanár, Kolozsvár. 1899. 

Csató János, kir. tanácsos, Alsó-Fehérm. ny. alispánja, Nagyenyed. 1867. 

Cseh Lajos (szentkatolnai), m. kir. bányatan. és bányageologus, Selmecbánya. 1871. 
Czirbusz Géza dr., főgymn. tanár, Nagybecskerek. 1898. 

Dósa Gergely, nyug. körjegyző, Temesd. 1907. 

Endrey Elemér, calculator, Ógyalla. 1901. 

Erdős Lipót, bányamérnök, Plavisevica. 1883. 

Farbaky István, m. kir. főbányatan., ny. bányászakad. igazgató, Selmeczbánya.1871. 
Forster Elek, földbirtokos, Gyulakeszi. 1899. 

Fuchs Ármin, téglagyáros, Neszmély. 1907. 

Gaál István dr., főreálisk. tanár, Déva. 1904. 

Gerő Nándor, bányaigazgató, Salgótarján. 1883. 

Glos Arthur, fürdőigazgató, Csíz. 1890. 

Gothard Jenő, földbirtokos, Herény. 1880. 

Győrffy Árpád báró, földbirtokos és aranybánya-tulajdonos, Brád. 1907. 
Gyürky Gyula (gyürki), bányaigazgató, Óza. 1885. 

Halmai József, főgymnasiumi tanár, Nagybánya. 1876. 

Henrich Viktor, bányamérnök, Petrozsény. 1896. 

Herrmann A. Árpád, bányafőmérnök, Anina. 1902. 

Hollaki Imre, birtokos, Acsuca. 1907. 

Huber Imre, piarista tanár, Kolozsvár. 1901. s 

Hulyák Valér, tanár, Eperjes. 1900. 

Hunyadi István, m. kir. vegyész, Mezőhegyes. 1901. 

Illés Vilmos, bányászati és erd. főisk. adjunctus, Selmecbánya. 1901. 

Inkey Imre báró, cs. és kir. követségi titkár, Rasinja, Horvátország. 1905. 
Jahn Vilmos, vasgyárigazgató, Nadrág. 1893. 

Jex Simon, bányaigazgató, Tatabánya. 1905. 

Joós István, m. kir. üzemfelügyelő, Diósgyőr. 1881. 

Joós Lajos, m. kir. főmérnök, bány. és kohóhiv. főnök. Oláhláposbánya. 1883. 
Junker Ágoston, ev. gymnasiumi tanár, Besztercebánya. 1887. 

Kachelmann Farkas, m. kir. bányatanácsos, Selmecbánya. 1885. 

Kanka Károly dr., kir. tanácsos, főorvos, Pozsony. 1851. 


220 


235 


9 
ne. 
o 


245 


25 


o 


25 


or 


or 


26 


TAGOK NÉVSORA, 87 


Karczag István, bérlő, Keszthely. 1902. 

Kazay Endre, gyógyszerész, Ógyalla. 1907. 

Klekner László, bányagondnok, Vashegy. 1893. 

Kocsis János dr., áll. főgymnasiumi tanár, Kaposvár. 1883. 

Kovács Nándor, bányamérnök, Szászvár. 1907. 

Körmendy Gyula dr., járási orvos és bányatulajdonos, Brád. 1907. 

Kralovánszky Imre, okl. bányamérnök, Nemtibánya. 1906. 

Krausz Nándor, bányagondnok, Rozsnyó. 1902. 

Laczkó Dezső, kegyesrendi főgymn. tanár, Veszprém. 1897. 

Lajos Ferencz, főreálisk. tanár, Pécs. 1902. 

Maderspach Livius, m. kir. bányatanácsos, Zólyom. 1593. 

Maléter László, ügyvéd, Pécs. 1906. 

Mamusich Bódog dr., ügyvéd, Szabadka. 1907. 

Martiny István, m. kir. bányatanácsos, bányaügyi előadó, Nagybánya. 1883. 

Moesz Gusztáv, középiskolai tanár, Brassó. 1897. 

Mossoczy Sándor, m. kir. bányamérnök, Désakna. 1902. 

Müller Sándor, bányafőmérnök, Ózd. 1907. 

Nopcsa Ferenc báró, dr. Szacsal. 1899. 

Noszky Jenő, lyceumi tanár, Késmárk. 1906. 

Nuricsán József dr., m. k. gazd. akad. tanár, Magyaróvár. 1591. 

Oelberg Gusztáv lovag, m. kir. bányakapitány, Zalatna. 1867. 

Pantocsek József dr., orsz. kórházi igazgató, a közegészségügyi tanács tagja. 
Pozsony. 1885. 

Pauer Viktor (kapolnai), m. k. bányamérnök, Selmecbánya. 1902. 

Pelachy Ferenc, kir. főbányamérnök, bánya- és kohóhiv. főnök, Aranyida. 1887. 

Pettenkoffer Sándor, m. kir. szől. és bor. fölügyelő, Budafok. 1901. 

Profanter János dr., kir. bányamű-orvos, Aknasugatag. 1885. 

Reitzner Miksa, m. kir. bányatanácsos, Körmöcbánya. 1874. 

Réz Géza, m. k. bányász. és erd. főisk. tanár, Selmecbánya. 1888. 

Riegel Vilmos, üzemvezető, Anina. 1890. 

Ruffiny Jenő, bányatanácsos, Dobsina. 1872. 

Ruzitska Béla, tud.-egyet. rk.-tanár, Kolozsvár. 1888. 

Schaffer Antal, m. kir. műszaki tanácsos, Visegrád. 1901. . 

Schmidt László, m. kir. főbányatan., ny. főbányahiv. főnök, Máramarossziget. 1590. 

Schreiner János, káptalani jószágfelügyelő, Veszprém. 1898. ; 

Schuster Henrik dr., orvos, Arad. 1907. 

Schwartz Ottó dr., bányász. és erd. főisk. tanár, Selmecbánya. 1871. 

Sikora Gyula, bányamérnök, Baranyasomogy. 1902. 

Singer Bálint, bányafőmérnök, Nagymányok. 15891. 

Starna Sándor, m. kir. mérnök, Alsóhámor. 1885. 

Steiger Zsigmond, bányamérnök, főbányahiv. főnöksegéd, Aknaszlatina. 1904. 

Steiner Szilárd, Szeged. 1906. 

Szellemy László, m. kir. bányafőmérnök, Felsőbánya. 1889. 

Szentpétery Zsigmond dr., egyet. tanársegéd, Kolozsvár. 1906. 

Szilády Zoltán dr., ev. ref. főgymn. tanár, Nagyenyed. 1899. 

Szontagh Pál (gömöri), földbirtokos és gyártulajd., Csetnek. 1885. 

Teschler György, állami főreálisk. tanár, Körmöcbánya. 1875. 

Themák Ede, kir. reálisk. tanár, Temesvár. 1869. 

Tirscher József, m. kir. bányatanácsos, Szélakna. 1876. 

Tóth Imre dr., kerületi főorvos, Selmecbánya. 1900. 


88 


19 
CS) 
o 


275 


285 


295 


300 


805 


or 


810 


TAGOK NÉVSORA. 


Ulicsny Károly, m. kir. szől.-bor. felügyelő, Csáktornya. 1902. 
Vaszary Antal, főerdész, Nyergesújfalu. 1907. 

Vaszary Gyula, uradalmi intéző, Pusztamarót. 1907. 

Vaszary Mihály, uradalmi intéző, Esztergom. 1907. 

Veress József, m. kir. főmérnök, zúzóműfölügyelő, Szélakna. 1895. 
Vitalis István dr., lyceumi tanár, Selmecbánya. 1902. 

Vogl Viktor, tanárjelölt, Rákospalota. 1907. 

Wick Gyula, bányamérnök, Szomolnokhuta. 1905. 

Windhager Ferencz, főiskolai tanársegéd, Selmeczbánya. 1905. 
Wolafka Antal, jószágigazgató, Debrecen. 1899. 

Wollman Kázmér, földbirtokos, Mezőlaborecz. 1901. 
Zsigmondy Árpád, bányamérnök, főfelügyelő, Anina. 1883. 
Zsilinszky Endre dr., földbirtokos, Békéscsaba. 1895. 


c) A rendes tagok jogaival biró intézetek és egyesületek. 


M. kir. állami főreáliskola, Arad. 1880. 

Drenkovai kőszénbányaművek igazgatósága, Berzászka. 1885. 
Tud.-egyetem földtani és őslénytani intézete, Budapest. 1899. 
Tud.-egyetemi Természetrajzi Szövetség, Budapest. 1907. 

M. kir. József műegyetem ásv.-földtani intézete. Budapest. 1906. 

M. kir. országos meteorologiai és földmágnességi intézet, Budapest. 1902. 
M. kir. állami főgymnasium, Budapest, III. ker. 1906. 

M. kir. állami főgymnasium, Budapest, VI. ker. 1904. 

Kegyes tanítórendi főgymnasium, Budapest, ÍV. ker. 1905. 

M. kir. állami főreáliskola, Budapest. VI. ker. 1897. 

Magyar Altalános Kőszénbánya részv. társ., Budapest. 1905. 
Felsőmagyarországi bánya és kohómű részv. társ., Budapest. 1905. 
Kaláni bánya és kohó részvénytársaság központi igazgatósága, Budapest. 1884, 
Esztergom város tanácsa. 1873. 

Pannonhalmi főmonostori könyvtár, Győrszentmárton. 1891. 
Nagygymnasium könyvtára, Gyulafehérvár. 1881. 

M. kir. állami főreáliskola, Kassa. 1890. 

Reform. főiskola, Kecskemét. 1873. 

Ag. ev. lyceum, Késmárk. 1906. 

Ferencz József tud.-egyetem földrajzi intézete, Kolozsvár. 1995. 

Ferencz József tud.-egyeteim ásv.-földtani intézete, Kolozsvár. 1906. 

M. kir. gazdasági akadémia talajismereti tanszéke, Magyaróvár. 1904. 
Ev. ref. collegium, Marosvásárhely. 1903. 

M. kir. állami felső kereskedelmi iskola, Miskolc. 1907. 

M. kir. állami polgári iskola, Miskolc. 1883. 

Reform. főgymnasium, Miskolc. 1880. 

Vasipar-társulat igazgatósága, Nadrág. 1882. 

Községi iskolai könyvtár, Nagyvárad. 1893. 

Ag. h. ev. főgymnasium, Nyiregyháza. 1905. 

M. kir. Konkoly-alapítványú astrophysikai observatorium, Ógyalla. 1902. 
M. kir. országos meteorologiai és földmágnességi observatorium, Ógyalla. 1902. 
Protestáns főgymnasium természetrajzi muzeuma, Rimaszombat. 1903. 
Orsz. magyar bány. és koh. egyesület salgótarjáni osztálya, Salgótarján. 1905. 
M. kir. bányászati és erdészeti főiskola igazgatósága, Selmecbánya. 1903. 


TAGOK NÉVSORA. 89 


Ag. hitv. ev. lyceum, Selmecbánya. 1899. 


315 Selmecbánya város tanácsa. 1875. 


33 


33 


34 


o 


0 


5 


o 


M. kir. állami főreáliskola, Sopron. 1902. 

Kuún reform. collegium, Szászváros. 1875. 

M. kir. agyagipari szakiskola, Ungvár. 1898. 

Róm. kath. főgymnasium, Veszprém. 1899. 
Geologisches Institut d. k. k. Universitát, Wien. 1905. 
Geo-palgontol. Nemzeti Múzeum, Zagreb. 1896. 

M. kir. állami főgymnasium, Zombor. 1885. 


d) Magyarországon kívül lakó tagok. 


Aradi Viktor (ifj.) geologus, Bucuresti, 1904. 

Fuchs Tivadar, cs. udv. tanácsos, egyet. rk. tanár, cs. és kir. termr. udv. múz. 
ny. igazgató, Wien. 1879. 

Hamberger József, szénbánya főfölügyelő, Teplitz-Schönau. 1901. 

Hörnes Rudolf dr., egyetemi tanár, Graz. 1884. 

Kallus Antal, bányafőinspektor, Brüx. 1904. 

Katzer Friedrich dr., boszniai-herczegov. geologus, Sarajevo. 1899. 

Mándi György, Blantyre. 1907. 

Mrazec L., egyet. tanár Bucuresti. 1897. 

Noth Gyula, bányaigazgató, Barwinek (Galiczia). 1885. 

Ősi János Jenő, a Mexican £ General Syndicate Ltd. igazgatója, Apartado. 1900. 

Seligmann Gusztáv, magánzó, Coblenz. 1893. 

Staff János dr., tanársegéd, Breslau. 1904. 

Teger Henrik, tanárjelölt. Breslau. 1904. 

Uhlig Viktor dr.. egyetemi tanár, Wien. 1891. 

Wolleman A. dr., főreálisk. tanár, Braunschweig. 1902. 

Zlatarsky George N., geologus és bányafőnök, Sofia. 1891. 

Zujovic J. M., főiskolai tanár, Beograd. 1886. 


e) Levelezők. (Korrespondenten. ) 


Joachim Gyula, a Rábaszab. társ. gát-őre, Győr. 1901. 
Kovách Károly, polgármester, Zalaegerszeg. 1888. 
Lunácsek József, néptanító, Felsőesztergály. 1888. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 
csereviszonyosainak kimutatása 


az 1907. évben. 


Magyarország. 


1. Budapest, Magyar Földrajzi Társaság. 

2. ( Természetrajzi Füzetek. 

3. a Magyar Turista Egyesület. 

4. a Köztelek. 

5. ( Polytechnikai Szemle. 

6. c Bány. és Koh. Lapok. 

Te c Budai könyvtár-egyesület. 

8. ( Uránia tudományos egyesület. 

9 ( Magyar Tanítók Otthona. 

10. c Muzeumi és Könyvtári Értesítő. 

11. Kolozsvár, Erdélyi Kárpát Egyesület. 

12. ( Erdélyi Muzeum Egylet. 

13. Nagyszeben, Siebenbürg. Verein für Naturwissenschaften. 
14. Pozsony, Természettudományi és Orvosi Egylet. 

15. Temesvár, Délmagyarországi Természettudományi Társulat. 
16. Turóczszentmárton, múzeumi tóttársaság. 

17. Zagreb, Societas historico-naturalis Croatica. 


Musztria. 


18. Wien, Allgemeine Oesterreichische Chemiker und Techniker-Zeitung. 
19. . c  K. k. Geographische Gesellschaft. 

20. c  K. k. Geologische Reichsanstalt. 

21. Wien, K. k. Naturhistorisehes Hofmuseum, 

22. a  K. k. Zoologisch-botanische Gesellschaft. 

93. Brünn, Naturforschender Verein. 

24. Graz, Montan-Zeitung für Oesterreich-Ungarn und die Balkanlünder. 
25. Laibach, Krainischer Musealverein. 

26. Prag, Deutscher Naturwissenschaftlich-medizin. Ferein Böhmen eDLotos, in Prag. 
27. Reichenberg, Verein der Naturfreunde. 

28. Sarajevo, Bosnyák és herczegovinai országos múzeum. 

29. Troppau, Naturwissenschaftlieher Verein. 


47. 
48. 


49. 


52. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI., 


Németország. 


. Berhn, Nature Novitates. 

. Damzig, Naturforschende Gesellschaft. 
32. 
. Elberfeld und Barmen, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Giefen, Oberhessische Gesellschaft für Natur- und Heilkunde. 
. Greifswald, Geographische Gesellschaft. 

. Görlitz, Naturforschende Gesellschaft. 

. Halle a/S., Verein für Erdkunde. 

. Hannover, Naturhist. Gesellsehaft. 

. Königsberg, Physikalisch-ökonomische Gesellschaft. 

. Magdeburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Regensburg, Naturwissenschaftlicher Verein. 

. Wiesbaden, Nassauischer Verein für Naturkunde. 


Dresden, Naturwissenschaftliche Gesellschaft elsiso. 


Olaszország. 


. Modena, Nuova Notarisia. 

. Palermo, Collegio degli Ingegneri et Architetti. 
. Perugia, Rivista italiana di paleontologia. 

. Roma, Reale Comitato Geologico d Italia. 


Francziaorszag. 


Paris, Feuille des Jeunes Naturalistes. 
c — Société Francaise de Minéralogie. 


Belgium. 


Bruxelles, Société royal malacologigue de Belgigue. 


Dánia. 


. Kjobenhavn, Dansk. geologisk. Forening. 


Angolország. 


. Newcastle- Upon-Tyne, Institute of Mining and Mechanical Engineers. 


Sváj cz. 


Winterthur, Naturwissenschaftliche Gesellschaft. 


Oroszország. 


. Kiew, Société des Naturalistes de Kiew. 
54. 
55. 


Moszkva, Société Impériale des Naturalistes. 
Nova-Alexandria, Annuaire géologigue et minéralogigue de la Russie. 


91 


60. 


61. 


63. 


Tee 
80. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


5. Nova- Alexandria, Rédaction des Mémoires de I Institut Agronomigue et Forestier 


de Nova-Alexandria. 


. Szt.- Pétervár, Comité Géologigue de la Russie. 


a Société des Naturalistes. Section de Géologie et de Minéralogie. 
[ Russ. kais. Mineralogische Gesellschaft. 
Finnország. 


Helsingfors, Commission Géologigue de Finnlande. 


Svédország. 


Upsala, The geological Institution of the University. 


Afrika. 


2. Pretoria, Geologische Opname der Zuid-Afrikaansche Republiek. 


Dominion of Canada. 


Ottawa, Commission Géologigue et d"Histoire naturelle du Canada. 


Északamerikai Egyesült- Államok. 


. Berkeley, University of California. 

5. Chicago, Academy of Sciences. 

. Cleveland, Ohio, The Geological Society of Amerika. 

. Madison, Wisconsin Academy of Sciences, Arts and Letters. 
. Milwaukee, Public Museum of the City ot Milwaukee. 

. Minnesota, Geological and Natural History Survey. 

. Missoula, Montana, University of Montana, Biological Station. 
. New- York, American Museum of Natural History. 

2. Rolla (Missouri), Bureau of Geology and Mines. 

. San Francisco, Academy of Sciences. 

. Topeka, Kansas Academy of Science. 

5. Washington, Smithsonian Institution. 


c United States Geological Survey. 
a United States Departement of Agriculture. 
Délamerika.. 


78. Lima, Peru, Cuerpo de ingenieros de minas del Peru. 


Mexico. 


Mexico, Sociedad Cientifica sAntonio Alzates. 
a Société Geologigue Mexicaine. 


81. Toluca, Servicio Meteorologico del Estado Mexico. 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


dMustralia.. 


82. Melbourne, Geological Society of Australasia. 


83. a Australasian Institute of Mining Engineers. 
85. Sydney, Australian Museum. 
84. a Geological Survey. 

dArgentinia. 


86. Buenos-Ayres, Deutsche Akademische Vereinigung. 


93 


A m. kir. Földtani Intézet útján még a következő bel- és külföldi társulatok 


87. 
88. 
89. 
90 
91: 
92. 
93. 
94. 
95. 
96. 
s 
98. 


kapják a aköldtami Közlöny -t. 


Amsterdam, Academie Royale des Sciences. 

Basel, Naturforschende Gesellschaft. 

Berlin, Kgl. Preu8. Akademie d. Wissenschaften. 
a Kgl. PreuG. geol. Landesanstalt und Bergakademie. 
a Deutsche Geologische Gesellschaft. 

Bern, Naturforschende Gesellschaft. 

c — Schweizerische Gesellschaft f. d. ges. Naturwissenschaften. 
Bologna, Accademia delle Scienze dell! Instituto di Bologna. 
Bonn, Naturhistorischer Verein f. d. Rheinlande und Westfalen. 
Bordeaux, Société des Sciences Physigues et Naturelles. 
Boston, Society of Natural History. 

Bruxelles, Commission Géologigue de Belgigue. 


00. ( Société Belge de Géographie. 

100. a Musée Royal dhistoire naturelle. 

101. ( Société belge de Géologie et de Paléontologie. 

102: c Académie Royale des Sciences, des Lettres et des Beaux Arts. 
103. Budapest, Meteorologiai és földdelejességi m. kir. központi intézet. 
104. c Mérnök- és Építész-Egyesület. 

105. a Kir. m. Természettudományi Társulat. 

106. [ Országos Statisztikai Hivatal. 

107. a M. Tud. Akadémia. 

108. Buenos-Ayres, Direction general de Estadistica La Plata. 

109. Caen, Société Linnéenne de Normandie. 

110. Calcutta, Geological Survey of India. 

111. Christiantia, L Université Royal de Norvége. 

112. a Recherches géologigues en Norvége. 

113. Darmstadt, Verein für Naturkunde u. mittelrhein. geolog. Verein. 
114. Dorpat, Naturforschende Gesellschaft. 

115. Dublin, Royal Géological Society of Ireland. 

116. Firenze, R. Instituto di Studii superiori pratici e di perfezionamente. 
117. Frankfurt a/M., Senckenbergische Naturforschende Gesellschaft. 
118. Frankfurt a/O., Naturwissenschaftliceher Verein. 

119. Freiburg z. B., Naturforschende Gesellschaft. 

120. Göttingen, Kgl. Gesellechaft d. Wissenschaften. 

121. 


Graz, Naturwissenschaftlicher Verein für Steiermark. 


94 


199. 
193. 
124. 
195. 
126. 
197. 
128. 
199. 
130. 
Br 
132. 
1383. 
134. 
135. 
136. 


13 


168 


169. 


170 


A FÖLDTANI TÁRSULAT CSEREVISZONYOSAI. 


Halle a. d. Saale, Kais. Leop. Carol. Akademie d. Naturforscher. 
a Naturforschende Gesellschaft. 
Heidelberg, Grossh. Badische Geol. Landesanstalt. 
Helsingfors, Administration des mines en Finlande. 
a Société de Géographie de Finlande. 
Innsbruck, Ferdinandeum. 
Kassel, Verein für Naturkunde. 
Klagenfurt, Berg- und Hüttenmünnischer Verein für Kürnthen. 
Kiel, Naturwissenschaftl. Verein für Schleswig-Holstein. 
Krakau, Akademie der Wissenschaften. 
Lausanne, Société Vaudoise des Sciences Naturelles. 
Leipzig, Naturforschende Gesellschaft. 
a Verein für Erdkunde. 
lLiége, Société Géologigue de Belgigue, 
Lisbonne, Section des Travaux Géologigues. 


. London, Royal Society. 
138. 
139. 
140. 
141. 
142. 
143. 
144. 
145. 
146. 
147. 
148. 
149. 
150. 
151. 
152. 
153. 
154. 
155. 
156. 
157. 
158. 
159. 
160. 
161. 
162. 
163. 
164. 
165. 
166. 
167. 


a Geological Society. 
Milano, Societa Italiana di Scienze Naturale. 

a Reale Instituto Lombardo di Scienza e Lettere. 
München, Kgl. Bayerisches Staatsmuseum. 

a Kgl. Bayerische Akademie der Wissenschaften. 

a Kgl. Bayerisches Oberbergamt. 
Napoh, BR. Accademia delle Scienza Phisiche e Matematiche. 
Neuchátel, Société des Sciences Naturelles. 
New- York, Academy of Sciences. 
Osnabrick, Naturwissenschaftliceher Verein. 
Padova, Societa Veneto-trentina di Scienze Naturale. 
Palermo, Accademia Palermitana di Scienza Lettere et Arte. 
Paris, Académie des Sciences. Institut National de France. 

c — Société Géologigue de France. 

a — École des Mines. 

a — Club alpin francais. 
Pisa, Societa toscana di Scienza Naturale. 
Prag, Kgl. Böhmische Gesellschaft der Wissenschaften. 
Riga, Naturforscher-Verein. 
Rio de Janeiro, Commission Géologigue du Brésil. 
Roma, Reale Accademia dei Lincei. 

a Société Géologigue Italienne. 
Rostock, Verein der Freunde der Naturgeschichte in Mecklenburg. 
St.- Louis, Academie of Sciences. 
Santiago, Deutscher Wissenschaftlicher Verein. 
St.-Petersbourg, Académie Impériale des Sciences de Russie. 
Selmeczbánya, Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola. 
Stockholm, Académie Royale Suedoise des Sciences. 
Stockholm, Geologiska Föreningen. 

u Bureau géologigue de Suéde. 
Strabburg, Kommission für die geologische Landesuntersuchung von 
Lothringen. 

Stuttgart, Verein für vaterlündisehe Naturkunde in Württemberg. 
Tokio, Seismological Society of Japan. 


ElsaB- 


KÖNYVJEGYZÉK., ; 95 


171. Tokio, University of Tokio. 

172. . a — Imperial Geological Office of Japan. 

173. Trondhjem, Société Royale des Sciences de Norvége. 

174. Torino, Reale Accademia della Scienze di Torino. 

175. Venezta, Reale Instituto Veneto di Scienze. 

176. Washington, United States Geological Survey. 

177. Wien, Verein zur Verbreitung naturwissenschaftlicher Kenntnisse. 
178. a — K. und k. Militár-Geographisches Institut. 


179. . c — Lehrkanzel für Mineralogie und Geologie der techniscehen Hochschule. 
180. c  K. und k. Technisehes und Administratives Militár-Komitee. 

181. . a — Sektion für Naturkunde des österreichisehen Touristenklubs. 

182. Wien, Kais. Akademie der Wissenschaften. ; 
183. . a — Deutscher und Oesterreichischer Alpenverein. 


184. Würzburg, Physikalisch-mediziniseche Gesellschaft. 
185. Zagreb, Jugoslovenska akademia. 

186. Zürich, Eidgenössiches Polyteechnicum. 

187. c Naturforschende Gesellschaft. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT SZÁMÁRA 


AZ 1907-IK ÉVBEN BEÉRKEZETT CSEREPÉLDÁNYOK ÉS AJÁNDÉKKÖNYVEK 
JEGYZÉKE, 


VERZEICHNIS DER IM JAHRE 1907 FÜR DIE UNGARISCHE GEOLOGISCHE GESELLSCHAFT 
EINGELAUFENEN TAUSCHEXEMPLARE UND GESCHENKE. 


1. Cserepéldányok. 
Tauschexemplare. 


Berlin. Nature Novitates. Jg. XXIX, No. 1—20. [1907]. 

— Berieht ü. d. Verlagstátigkeit von R. Friedlánder k Sohn. No. LVIL. [1907]. 

Bucuresti. Anuarul Institutului Geologic al Romániei. Vol. I. [1907]. 

Budapest. Annales hist.-nat. Mus. Nat. Hung. Vol. V, pars 1—2. [19077]. 

— Muzeumi és Könyvtári Értesítő. I. évf. 1—4. füz. 119071]. 

— Földrajzi Közlemények. XXXV. k., I—IX. füz. Abrégé. Vol. XXXIV, livr. 
1—8. [1907]. 

— Köztelek. XVII. évf. [1907]. 

— Az Orsz. Magy. Gazdas. Egyes. 1906—7. Évkönyve. XVI. [1907]. 

— Polytechnikai Szemle. XI. évf. 1—36. [1907], 

— Turisták Lapja. XVIII. évf., 11—12; XIX. évf., 1—10. [1906—7]. 

-— Uránia. VIII. évi, 1— 12. sz. 119071. 

— Bányászati és Kohászati Lapok. XL. évf. I. k. 1—12; II. k. 13—24. [1907]. 

Chicago. Bulletin of the Chicago Academy of Sciences. No. IV, part II; 
NOSSVLL ATKO; l 

Danzig. Schriften d. Naturf. Ges. in Danzig. N. F. Bd. XII, H. 1. [1907]. 

GieHen. Ber. d. oberhess. Gesellsch. f. Natur- u. Heilkunde. N. F. Naturwiss. 
Abt. Bd. 1. (1904—06), Med. Abt. Bd. 2. [1907]. 


96 KÖNYVJEGYZÉK. 


Görlitz. Abh. d. Naturf. Ges. zu Görlitz. Bd. XXV, H. 2. [19077]. 

Graz. Montanzeitung. Jg. XIV. [1907]. ; 

Greifswald. Jahresbericht d. Geograph. Gesellseh. zu Greifswald. X (Fest- 
schrift), u. Bericht ü. d. Tátigkeit d. Gesellseh. i. d. ersten 25 Jahren 
ihres Bestehens. [1907]. 

Halle a. S. Mitteilungen d. Ver. f. Erdkunde zu Halle a. S. Jg. 31. 1907. 
[11907]. 

Helsingfors. Bull. de la Com. Géol. de Finland. No. 18, 20— 23. [1907]. 

Kiew. Mémoires de la Soc. des Naturalistes de Kiew. T. XX, livr. 2. [1906]. 

Kobenhavn. Meddelelser fra Dansk Geologisk Forening. Nr. 11—12. [1905—6]. 

Kolozsvár. Erdély. XVI. évf. 1—10. sz. [1907]. 

Königsberg i. P. Sehriften d. Phys.-ökon. Ges. z. Königsberg i. Pr. Jg. XLVIL 
1906. [19071]. 

Laibach. Jzvestja muzejskega drustva za Kranjsko. Letn. XVII, Ses. 1—4. 
119071. 

—  Mitteil. d. Musealver. für Krain. Jg. XX, H. 1—III. [19071. 

Lima. Boletín del Cuerpo de Ing. de minas del Perú. No. 47—49, 51— 52, 
54. [1907]. 

Mégico. Boletín del Inst. geológ. de México. No. 22, 24. [1906]. 

— Memorias y rev. de la Soc. cient. cAntonio Alzates. Tomo 22, Nos. 9—12 ; 
Tomo 23, Nos. 5—12; Tomo 24, Nos. 1—9. [1905—7]. 

Modena. La Nuova Notarisia. Ser. XVIII, genn., apr., lugl., ottobre [19077]. 

Montana, Missoula. Bulletin of University of Montana. No. 36—37, 39, 42. 
11906— 7]. 

Nagyszeben. Verh. u. Mitt. d. Siebenb, Ver. f. Naturw. Bd. LV—ULVI. [19071. 

Newcastle-Upon-Tyne. Annual report of the Council and accounts for the 
year 1906—7. [1907]. 

— Transactions of the North of Engl. Inst. of min. and mech. Eng. Vol. LIV. 
part 9; Vol. LV, part 7; Vol. LVI, part..4—5, Vol. LVII, part 2—5. [1907]. 

New-York. Annual rep. of the pres. of the Americ. Mus. of. Nat. History for 
the year 1906. [1907]. 

— Bulletin of the Americ. Mus. of. Nat. Hist. Vol. XXII, 1906. [19067]. 

Novo-Alexandria. Annuaire géol. et min. de la Russie. Vol. IX, livr. 1—6. 
[19077. 

—  Mémoires de IInst. agronom. et forest. a Novo-ÁAlexandria. Vol. XVIII, 
livr. 2—3, Vol. XIX, livr. 1. [1906—77]. 
Godavoj átcset 1905. [19077]. 

—  Meteorologicseszkija nablyugyenia. 1906. april—juni, juli— szept. [1907]. 

— P. Bupgix: Rezultáti ápiítav po primjenyéniju udabrjenii etc. [1907]. 

— I. 0. SiRokicH: Fáze rázbitia ucséniá o rácionalynom káriomlyénii etc. 


11906]. 
Ottawa. Summary Rep. of the Geólog. Surv. Dep. of Canada for 1905, 1906. 
11906]. 


— Annual Rep. of the Section of Mines for 1904. [1906]. 
— R. W. BRgock: Prel. Rep. on the Rossland, B. C. mining district. [1906]. 


KÖNYVJEGYZÉK. 97 


Ottawa. A. P. Low: Rep. on the Chibougamau mining region. [190617. 

— D. G. 5. NEprusE: Rep. on the Dominion government expedition to Hudson 
bay and the Arctic Islands. [1906]. 

Paris. Bulletin de la Soc. Franc. de Minéralogie. Tome XXX, No. 1— 6. [19077]. 

— [La Feuille des Jeunes Naturalistes. IVe ser. 37e année, No. 435—444, 38e 
anné, No. 445—446. 11907]. 

Perugia. Rivista ital. di Paleontologia. Anno XIII, fasc. I—III. [19077]. 

Prag. Lotos. N. B. T. Bd., d. ganz. Reihe:55. Bd., Nr. 1— 10. [19077]. 

— Sitzungsber. d. Deutsch. naturw.-med. Ver. f. Böhmen in Prag. Jg. 1906, 
INET OV Ba sdőssánz e Retiessá Bad. (49061. 

Rolla. Biennial report of the state geologist transmitted by the board of 
managers of the Bureau of Geology and Mines to the 44 general assembly. 
[19071]. 

Roma, Bollettino del R. Com. geolog. dItalia. Anno 1906, N. 4; Anno 1907, 
N. 1—2. [1906]. 

— Terremoti, 1904, aprile—agusto ; agusto—dicembre. [19071. 

Sarajevo. Glasnik zemaljskog muzeja u Bosni i Hercegovini. XIX (1907), 1—3:- 
KESO 

Szent Pétervár. Bulletins du Com. géol. XVII, No. 1—5; XVIII, No. 1—2; 
XEXSENO 75 9— 105 XXIV, No. 1 10; XXV, No. 1—9. [1905—-67: 

— Mémoires du Com. géol. Nouvelle série. Livr. 16, 21, 23—27, 29, 31, 33. 
[1906—77. 

— Travaux de la Section géologigue du Cab. de Sa Majesté. Vol. VI, livr. 2. 
149071. 

— Explorations dans les régions auriféres de la Sibérie. Région aurifére de 
la Léna, livr. III—IV; de VAmour, livr. V-VI. — Carte géol. de la 
région aurifere de la Léna, description de la feuille III!—6; de 1 Amour, 
feuille I, II; de la Zéla, feuille III—2, III—3, IIT— 4. f1904— 7]. 

— Travaux de la Société Imper. des Naturalistes de St.-Pétersbourg. Vol 
XXXIV, livr. 5, sect. de géol. et de minéralog. [19067]. 

— Comptes rendus des séances de la Soc. Imp. des Naturalistes de St.-Péters- 
bourg. 1905, No. 4—8. 1906, No. 1—8. [1906—7]. 

— Verhandl d. ruB.-kais. Mineral. Ges. Ser. II, Bnd. XLIV, Lief. 1—II. 119067]. 

Sydney. Annual report of thne Dep. of mines N. S. Wales, for the year 
1906. [1907]. 

— Records of the Australian Museum. Vol. VI, No. 4. [1907]. 

— Records of the geol. Surv. of N. S. Wales. Vol. VIII, part. III. [1907]. 

Temesvár. Természettud. Füzetek. XXX. évf. 3—4. f.; XXXI. évi., 1—2. f.: 
[1906—77]. 

Topeka. Transact. of the Kansas Acad. of Sc. Vol. XX, part II. [1907]. 

Washington. Annual rep. (twenty-seventh) of the director of the U. S. Geol. 
Surv. 1905—6. [1906]. 

— Bulletin of the U. S. Geol. Surv. 275, 277—303, 305—308, 310, 312, 314- 
315. [1906—7]. 

— Mineral resources of the U. S. Geol. Surv. 1905. [1906]. 


Füldtani Közlüny. XXXVIII. köt. 1908. / 


98 KÖNYVJEGYZÉK. 


Washington. Monographs of the U. S. Geol. Surv. L. [1906]. 

— Professional Paper of the U. 5. Geol. Surv. 46, 50—52, 54—55, 57. 
[1906]. 

— Waater Supply and Irrig. Paper of the U. S. Geol. Surv. 155— 156, 158, 
164, 170, 172—194, 196, 200. [1906—7]. 

— Annual rep. of the Smithsonian Inst. of the year 1905. [1906]. 

— Annual rep. of the board of regents of the Smithsonian Institution. 
Report of the U. S. Nat. Mus. 1905, 1906. [19067]. 

— Smithsonian Contributions to Knowledge. Part of vol. XXXV (No. 1718). 
[19077]. 

— Smithsonian Miscellaneous collect. Vol. XLVIII, Pub. No. 1656, 1695 ; 
Vol. I, Bab.: No. 4703, 1725. Ouarterly " isste,! Vol ELL parto85 45 
Vol. IV, part 1—2; továbbá: part of Vol. XLIX, (No. 1652, 1717, 1720— 
M07ZAL EA TNKOROT7ÁTE 

— F. W. TeuE: Remarks on the typs of the fossil cetacean Agorophyus 
pygmeeus (Müller). (No. 1694). [19077]. 

Wien. Abhandlungen d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. XVIII, H. 2. [1907]. 

— Jahrbuch d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. LVII, 1—4. [19077]. 

— Verhandil. d. k. k. geol. R.-Anst. Jg. 1906, No. 16—18; Jg. 1907, No. 1—10. 
[1906—7]. 

— Annalen d. k. k. Naturhist. Hofmuseums. Bd. XX, Nr. 4; Bd. XXI, 1—2. 
[1905—6]. 

— Chemiker- u. Techniker-Ztg. Jg. XXV. [1907]. 

— Abhandlungen der k. k. Geograph. Ges. Bd. VI, Nr. 2. [190717. 

— Mitteil. d. k. k. Geograph. Ges. Bd. 50, Nr. 1—9. [1907]. 

— Verhandl. d. k. k. zool.-bot. Gesellseh. Bnd. LVII, H. 1—9. [1907]. 

Wiesbaden. Jahrbücher d. nassauischen Ver. f. Naturkunde. Jg. 60. [1907]. 


2. Ajándékok. 
(eschenke. 


Baltimore. Maryland Geological Survey. Plocene and Pleistocene. 2. pld. [1906] 

Berlin. A. WorLtEMaNN: Die Bivalven und Gastropoden des norddeutschen 
Gaults. - [1907]. 

— 0. HEcxkER: Beobachtungen an Horizontalpendeln u. s. w. [1907]. 

— —  Seismometrische Beobachtungen u. s. w. [1907]. 

Bucurecsti. St. C. Hepires: La premiére réunion de la Commission perman. de 
[Asscc. internat. de seismologie. [19061]. 

Budapcst. Akadémiai Értesítő. 205—216. füz. [1907]. 

— Math. és Természettud. Értesítő. XXIV. k., 5. füz.; XXV. k., 1—4. füz. 
11906 — 7]. 
Földmívelésügyi Értesítő Gazdasági Szemléje. IL évf. 1—12. sz. [19077]. 

— Kisérletügyi Közl. X. k., 1-—3. füz. 11907]. 

— Magyarország földmívelésügye az 1905. évben. [19061]. 


KÖNYVJEGYZÉK, 99 


Budapest. Évi jelentés a magy. szt. kor. orsz. földreng. állomásairól. 1906. 
[19077. ; 

— Bulletin hebdomadaire des Observatoires sismigues de la Hongrie et de la 
Croatie. [1907]. 

— RérHLy A.: Az 1906. évi magyarországi földrengések. [1907]. 

— A budapesti Tud.-Egyet. almanachja az 1905—6. tanévre; — 126. év- 
fordulójának ünnepe ; — Beszédek az 1906—7. tanévi rektor és tanács 
beigtatásakor; — Tanrendje az 1906—7. tanév 1. és 2. felére. [1906]. 

— A kir. József-műegyetem 1907—8. tanévének megnyitásakor tartott beszé- 
dek ; — Programmja az 1907—8. tanévre. [1907]. 

Buenos-Aires. Anales del Museo Nacional de Buenos-ÁAires. Ser. III, T. VI, 
VET T9O6JE 

Colorado. Colorado College Publication Gen. ser. No. 24, Engin. ser. Vol. 1, 
INGEM Gen Ser NOSE 2á s Ses SEEN NOS 505 Vol EXIT Bp. 397. 
[1906—77]. 

Darmstadt. Notizblatt d. Ver. f. Erdkunde u, d. grobh. geol. Landesanst. zu 
Darmstadt. IV. Folge, 27. H. [1906]. 

Des Moines. Iowa geological Survey. Vol. XVI, Annual report 1905. [19067]. 

Frankfurt a. M. Ber. ü. d. fünfte Gescháfítsjahr 1906 d. Zentrale f. Berg- 
wesen. [1907]. 

Halle a. S. Abhandl. d. Naturforsch. Gesellseh. zu Halle. Bd. XXIV, XXV 
[1901—6]. 

Latbach. G" GgaBLowirz: Weltkarte d. Azimute u. d. Entfernangen für Ham- 
burg. [1907]. 

— 8. RizrLeR: Die Uhrenlage d. Hauptstat. f. Erdbebenforsch. am physik. 
Staatslabor. zu Hamburg. [1907]. 

Leipzig. H. CREDNER: Die sáchsischen Erdbeben wáhrend d. J. 1904—1906. 
[1907]. 

— F. Erzorun: Siebenter Bericht der Erdbebenstation Leipzig. [19077]. 

Marchegg. C. BLöMEKE: Ü. d. trockene u. nasse elektromagn. Aufbereitungs- 
verfahren d. cHernádtaler Ungar. Eisenind.-A.-G. zu Budapesto. [19077]. 

Milano. F. SaAcco: Le pieghe degli gneiss tormaliniferi della Cassa Val di 
Susa. [19071]. 

Perth. Bulletin of the Geol. Surv. of Western Australia. No. 23—26. [1906—7]. 

Riga. Korrespondenzblatt d. Naturforscherver. zu Riga. IL, L. [(1906—7]. 

Rochester. Bulletin of the Geol. Soc. of America. Vol. 17. 11906]. 

— J. J. SrevEssox: The Carboniferous of the Appalachian Basin. [1903—7]. 

Selmecbánya. Erdészeti Kisérletek. IX. évf., 1—2 sz. [1907]. 

10kyo. The Journal of the Coll. of Sc. Imp. Univ. Tokio, Japan. Vol. XXZ]I, 
art. 2—7, 9, 11; Vol. XXII; Vol. XXIII, art. 1. [1906—7]. 

Torino. F. Sacco: Essai schématigue de Séleonologie. [1907]. 

Wien. Allg. Ber. u. Úhronik d. i. J. 1905 in Österr. beobacht. Erdbeben, 
No. IC 119077 

—  Wöchentliche Erdbebenberichte d. k. k. Zentralstat. f. Meteorologie und 
Geodynamik. [1907]. 


100 ALAPÍTVÁNYOK. 


Wien. Mitt. d. Sekt. f. Naturk. d. österr. Touristenklub. Jg. XXVIII. [1906]. 
— E. Kirri: Festschrift anl. d. 25-jáhr. Best. d. Sekt. f. Naturk. d. Österr. 
Touristen-Klubs. [19067]. 


3. Térképek. 
Karten. 


Ottawa. Geol. Sheet No. 59—65, 74—76, 82—83. [19077]. 

Szent-Pétervár, Carte géol. de la région aurifére de la Sélemdja, zr. I, z. II; 
de Zéla, P. III—z. 2, P. III—-r. 3, P. III—zr. 4. [1907]. 

Washington. Geologic Atlas of the U. S. Folios 136—140. [1906—7]. 

— Topographic atlas sheets, Sending M, 86 drb.; Sending N, 56 drb. (1906—7]. 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 


részére tett alapítványok 1907. évi december 31-én. 


1850. (T)uGróf Andrászgy (György — 2 2 2 s zs készbenzben 210 kor. 
IS5ter(T) Báró, Podmaniózkya JámoBsee gek 8 ege fi 210 a 
1556. (rt) zBÁtÓ Sina dOLTOT S s kget eket E Eh S ( 1050 a 
1838. (t) Ittebei Kis Miklós . .. Bev ESR u 210 e 
1860. (t) Prudniki Hantken Miksa, Budatostatet Zo áláz 3 c 210 c 
1864. (1) Dr. Schwarz Gyula, Budapesten. . .. . f 300 a 
1867. (1) Drasche Henrik lovag Bécsben. — — - — a 200 - a 
1872. Pesti kőszénbánya- és téglagyártársulat. u .. ( 600 a 
— Salgótarjáni kőszénbányatársulat . u. — . a 200 d 
1873. Az első cs. és kir. szab. Dunagőzhajózási Társulat, 

Bűdábostz ós BéGBI "2 r, En kert iatte dee d tat At (/ 400 a 
— (1) Kálláy Benjamin, "Bécsben" esos ds el k 200 a 
1876. (7), Rónay Jáczint, Pozsonyban. — Im sz ez ( 200 a 
—  M. kir. tengerészeti hatóság, Fiumében... . .. 1 200 / 
1877. (1) Gróf, Erdődijőándom , ses és Sal ae! fj 200 a 
1879. Gróf Karácsonyi Guidó Rudolf- alapísványából e a 200 a 
1881. Budapest Szókös, ÓVATOS, , se feileyi szelnz Else c 400 5 
1883. (1) Okányi Szlávy József, Budapesten . .. .. ( 400 a 
— — és 1885. A pesti hazai első Takarékpénztár-Egyesület a 400 s 
— A nagyági m. kir. és magántársulati aranybányamű 

vállalat 24 zetét ES Rt EZ ELŐA ( 400 a 
— Balla Pál, Tridáttorsís S jos ( 200 a 
—  — Balla Pál alapítványa az újvidéki m. a( dd gyed: 

NeYÉTO 2 séel szk kes zá u 2060 , 7a 
1884. Bezerédy Pál, BdAGSSÉSÉ ES: et ZEET ALNBEZE I EILARNES 5 u 200 a 
S (1) Módfovits. (Gergely se sőt EEEN sa a 200 a 


—  (t) Zsigmondy Vilmos, Budapesten .. .. u. a 400 a 


1884. Dr. Koch Antal, Budapesten . — 


15893. 
1893. 
1895. 


1896. 
S07e 
1900. 


1901. 
1902. 


5. Zsigmondy Béla, Budapesten  . u. 


s Dr. Künez Adolf, prépost, Csorna sz —. 


. Dr. Fischer Samu, Budapesten. 
. Kauffmann Kamilló, Budapesten... 
. Porodai dr. Rapoport Arnót, Bécsben .. .. 
. Özv. dr. Hofmann Károlyné bold. férje dr. Hofntaán 


ALAPÍTVÁNYOK. 


ÜDE Roth  Sanmus sőcsen e sé. uegttzse 
Dr. Schafarzik Ferencz, Budapesten, BERENESSE ot fzágll (os 
(t) Dr. Szabó József, Budapesten  .. - — 

Dr. Ilosvay Lajos, Budapest  .. mu o -— 


David: Vilmóss: Budapasten 49 ra kezi es 
(t) Gróf Andrássy Manó, Budapesten .. . .. 
(t) Husz Samu, Budapesten JÉLYEÉ SES st EG 
(4 Felső-Szopori Tóth Ágoston, CráGIHAn ada 263 


Üyek et  EipotséBüdapesten dő a s te EN 


GrótáAndrássy (Démes IDErmóit s sz o sz szé 
Északmagyarországi egyesített kőszénbánya és ipar- 
vállalat részvénytársulat, Budapesten .—. .. 0 0 
Rimamurány - Salgótarjáni vasmű részvénytársaság, 
DALGOLATJÁTMDAN Eza zza EA deze) za BELE ez 
Fülöp, szász-coburg-góthai herczeg ő fensége vas- 
EVA MBONONKO LT Áta e AE e A sa 
Beszterczebánya sz. kir. város — — — mo 
(t) Gróf Csáky László, Budapesten ess tzs 
Osztrák-magyar szabadalmazott Államvasút- IMÁZSA 
BASA RETADOSUT ÉS ANTON, el za asán ezis b izzó 
Dr. Mágócsy-Dietz Sándor, Budapesten... . . 
(eDr Pethó-Gyuúla, Budapestenyesi 252 sss 
(if). Kempelen, Imre, Molhán a: — 4 e 


(1). Dr. Heriech Károly, Budapesten -. —. — — 
EISZtOLSÓTAT TŐkaptalani Sz sza sezlisi] ss 
B. Tnkey" Bóla; Büdaposten — — — a 
(t) Dr. Staub Móricz, Budapesten . . .-. 
Dr. Szontagh Tamás, Budapesten 


Károly emlékére tes laz el CTRÁG AE EGT ee eg Ét 
Dr. Lőrenthey Imre, Budagoston sp 
Dr. Zimányi Károly; Budapesten .. .. — — 
Urikány-Zsilvölgyi Magyar kőszénbánya RÉSZVÉNYE: 
Társaság Budapesten . . sat sző GE 
(t) Királdi Herz Zsigmond, Bndáptáteni 
Déchy Mór, Budapesten .. . ÉGNE 
Mattyasovszky Jakab ját ástalvaj, iIDéLaatti 7zölias 
Vilmos nevére .. . 


Korláti bazaltbánya FE NÉN S TATEGSÁg Budapesten 
Bethlen főiskola Nagyenyed 288 LT azta te 
(t) Adda Kálmán nevére Adda Valtozt He ES zegée 
Guttmann és Frank építési vállalkozó czég Újvidéken 
Rudai tizenkét apostol bányatársulat Brádon . . 
Kalecsinszky Sándor, Budapesten 


állampapirban 


készpénzben 
( 


állampapirban 
készpénzben 


101 


900 kor. 


200 
200 
400 
200 
200 
200 
400 
200 
200 
200 
400 


400 


102 ALAPÍTVÁNYOK. 

1904. Szádeczky Gyula dr., Kolozsvár - - — — 

— — Schafarzik Ferencz dr., Budapesten 1884-ben tett 
alapítványához még  .. BAZE ÜSS VE 

— — Myskowszky Emil, Mecsokszabolás , szé MELŐ 

1905. (Gróf Széchenyi Béla, Büdapost-. -- c — E 


1906. 
1907. 


Báró Mednyánszky Dénes, Wien... 0 

Koch Antal dr., Budapest 1884-ben tett Tagapátó 
ványához 2 o nú mud gganál art BB 
Gróf Zselénszky Bóbezti Bán est I ak ZIES 
Papp Károly dr., m. kir. geologus, Budapest . 


készpénzben 


200 kor. 


100 
200 
1000 
220 


100 
200 
200 


SUPPLEMENT 


KELDTENI KÖZLÖNY 


XXXVIII. BAND. JANUAR—FEBRUAR 1908, 1—2. HBFT. 


Dr GUSTAV MELCZER. 
31. August 1869—2. Oktober 1907. 


Von Dr. I. LŐRENTHEY, 


ersten Sekretár der Ungarischen Geologischen Gesellschaft.! 


Einen der gröBten Verluste, welche unser wissenschaftliches Leben 
in den letzten Jahren erlitten hat, bedeutet der Tod Dr. Gusrav MELCZERS. 

Als einziger Sohn des Lehrers an der Knabenbürgersehuüle EDUARD 
MELczER in Dobsina am 31. August 1869 geboren, verdankte er seine 
hervorragenden Charaktereigenschaften jener sorgfáltigen Erziehung, die 
er im Elternhause genossen hat. Die Mittelschulklassen absolvierte er 
in Rozsnyó, Rimaszombat und Igló, wo er auch maturierte. Der edle 
Beruf seines Vaters übte schon frühzeitig eine besondere Anziehungs- 
kraft auf ihn aus und so beschlob er ebenfalls die Lehrerlaufbahn zu 
betreten. Nichts ist natürlicher, als da8 der inmitten der Naturschön- 
heiten des Gömör-Szepeser Erzgebirges Herangewachsene die Natur- 
geschichte zum Fachgegenstand wühlte, als er sich im September 1887 
an der philosophischen Fakultát der Universitát Budapest für Natur- 
geschichte, Chemie und Geographie inskribieren lieB. Seine Lehrer waren 
hier die Professoren Dr. JOSEPH v. SZABÓ, MAXIMILIAN v. HANTKEN, Dr. KARL 
v. THAN, Dr. Béra v. LExGYEL und Dr. LupwiG v. Lóczy. 

Schon als Student befabBte er sich mit Vorliebe mit der Mineralogie 
und dn verwandten Wissenschaften und suchte mit den Vertretern 
dieser Fácher auch dadurch in náhere Beziehung zu treten, dab er 1889 
Mitglied der Ungarischen Geologischen Gesellschaft wurde. 1893 erwarb 
er sich das Diplom eines Mittelsehulprofessors und 1895 berief ihn 
weil. Dr. ÁLEXANDER SCHMIDT, o. ö. Prof. der Mineralogie und Geologie 
am kgl. Joseph-Polytechnikum Budapest, als Assistent an seine Seite, 
in welcher Bigenschaft Gusrav MELczER in den Studienjahren 1895/6 


1 Gelesen in der Generalversammlung der Ungarischen Geologischen (Gesell- 
sehaft am 5. Feber 1908. 


104 D: I. LŐRENTHEY 


und 1896/7 tütig war. Am 4. Dezember 1897 legte er das Doktorexamen 
aus Mineralogie-Geologie (Hauptgegenstand) und Palüontologie, (Geo- 
graphie (Nebengegenstánde) ab und wurde im selben Jahre durch die 
Haupt- und Residenzstadt Budapest an die Miüdchenbürgerschule im 
TI. Bezirk zum Professor ernannt, in welcher Stelle er bis zu seinem 
Lebensende verblieb. 

Die Entwicklung der wissenschaftlichen Individualitát Gusrav MEL- 
czEeRs steht in innigem Zusammenhang mit unserer Gesellschaft, deren 
Fachsitzungen er von Beginn an fleiBig besuchte und deren er spáter 
einer der besten und eifrigsten Mitarbeiter wurde. Die meisten seiner 
Arbeiten — darunter auch sein Erstlingswerk — legte er den Fach- 
sitzungen unserer Gesellschaft vor. 

Gusrav MELCzER war vielseitig in Anspruch genommen, der Kreis 
seiner Inanspruchnahme stand aber stets mit seiner Lehramtstátigkeit 
und seinen Fachgegenstánden im Zusammenhang. S0 war er 1897—-99 
zweiter Sekretár der Ungarischen kel. Naturwissenschaftlicehen Gesell- 
schaft und unterrichtete auch am Müdchengymnasium, in den Ferien 
aber war er wáhrend seinen Ausflügen in die Umgebung von Dobsina 
ein emsiger Sammler nicht nur von Mineralien, sondern auch von 
Gesteinen und Fossilien. Durch seine Aufsammlungen, die er dem 
paláontologischen Institut der Universitát Budapest schenkte, wurden 
die Fachkreise u. a. auf das marine Karbon bei Dobsina aufmerksam 
und dem ist das wertvolle Material unserer Sammlungen zu verdanken, 
welches 1906 durch Prof. Dr. FRirz FREcH bearbeitet wurde." 

G. MezczER gehörte zu jenen, die bei pedantester Versehung des 
Mittelsechulunterrichtes auch ihr spezielles Fach nicht vernachlássigen. 
Oder war es gerade der Umstand, dab er von der seinen Neigungen 
allein entsprechenden wissenschaftliehen Laufbahn abgelenkt wurde, der 
ihn zu ausdauernder, emsiger Tátigkeit anspornte, um dahin zurück- 
kehren, sich ganz derselben widmen zu können. Dies veranlabte ihn 
auch mit einem einjübhrigen Urlaub sich nach München zu begeben, 
wo er an der Seite der Professoren GROTH, WEINSCHENK, ROTHPLETZ und 
ZirrEL sein Wissen bereicherte. 1900 nach Budapest zurückgekerht, erhielt 
er mit GRorH als Referent der Zeitschrift für Kristallographie und Mine- 
ralogie die Verbindung aufrecht. 

Ein seiner Berufung entsprechender Wirkungskreis eröffnete sich 
ihm erst, als er 1902 Privatdozent der Kristallographie an der Univer- 
sitát Budapest wurde. 1905 wáhlte ihn unsere Gesellschaft zum Ausschub- 
mitelied, doch wurde sie schon 1906 infolge der Erkrankung MELCZERS 
seiner Mitwirkung beraubt. Die fortwáhrende angestrengte geistige Arbeit 


1 Das marine Karbon in Ungarn. (Földtani Közlöny, Bd. XXXVI, p. 103—154. 


h 


Dr GUSTAV MELCZER. 105 


rieb seinen Geist und Körper vor der Zeit auf und am 3. Oktober 1907 
sagte er seiner geliebten Wissenschaft auf immer Lebewohl. 

Der gerade Charakter Gusrav MELcczeRs, seine verbindliche Zuvor- 
kommenheit und edle Bescheidenheit, sowie seine aufbergewöhnlich pe- 
dante Gewissenhaftigkeit, die er bei seinen wissenschaftlichen Forschun- 
gen betütigte, erwarben ihm viele Freunde, die wir mit tiefster Betrüb- 
nis seines frühzeitigen Dahinscheidens gedenken. 

Ein Trost in der Trauer ist uns jedoch das BewudŐGtsein, dab es 
Gusrav MELczER gegönnt war, auf dem Gebiete der Wissenschaft trotz 
der kurzen Zeitdauer seiner wissenschaftlichen Táatigkeit, so viel zu 
sehaffen, wie es nur wenigen beschieden ist. AubDer 21 lángeren und 
kürzeren Mitteilungen, Referaten und Übersetzungen im Természet- 
tudományi Közlöny und den Pótfüzetek und der Neubearbeitung der 
S. Rorunschen Mineralogie erschienen von ihm unter 10 Jahren 16 Fach- 
abhandlungen in ungarischer und deutscher oder auch nur in deutscher 
Sprache. Es sind dies die folgenden :! 


1896. Daten zur kristallographischen Kenntnis des Kalzitcs vom Kleinen 
Schwabenberge bei Budapcst. Földtani Közlöny, Bd. XXVI, p. 79—94 ; 
und 1898. Zeitschrift für Kristallographie und Mineralogie, Bd. XXX, 
Heft II, p. 182—183. 

1896. Baryt von Dobsina. Földtani Közlöny, Bd. XXVI, p. 357—360 ; und 
1898. Zeitschrift für Kristallographie und Mineralogie, Bd. XXX, Heft II, 
p. 183—184. 

1897. Daten zur kristallographischen Kenntnis der Selensulfarzenate. Zeit- 
sehrift für Kristallographie und Mineralogie, Bd. XXIX. Heft 1—II, 
p. 146—148. 

1898. Daten zur Kenntnis der Zwillingskristalle des Kalkspates aus der Um- 
gebung von Budapest. Földtani Közlöny, Bd. XXVIII, p. 257—262 ; und 
1900. Zeitschrift für Kristallographie und Mineralogie, Bd. XXXII, Heft VI, 
p. 621— 622. , 

1899. Calcit mit Fortwachsungen aus dem Ofner Gebirge. Földtani Közlöny, 
Bd. XXIX, p. 217222; und 1901. Zeitsehrift für Kristallographie und 
Mineralogie, Bd. XXXIV, Heft V—VI, p. 709. 

1900. Brechungsindizes des Zink-Schefferit. (Notiz zu Jomws E. WorrFF : Hardys- 
tonit und Zink-Schefferit von Franklin Furnace, New Yersey.) Zeitschrift 
für Kristallographie und Mineralogie, Bd. XXXIII, Hett II, p. 149—151. 

1900. Über einige Mineralien, vorwiegend von Ceylon. Zeitschrift für Kristallo- 
graphie und Mineralogie, Bd. XXXIII, Heft III—V, p. 240—262. 


1 Die ungarischen Titel und Orte der Erscheinung s. im ungarischen Text 
p. 3—5 dieses Heftes. 

Sümtliche Arbeiten MELCzZERS sind in der Form von Abhandlungen oder 
Referaten auch in den Mathematisch-Naturwissenschaftlichen Berichten aus Ungarn 
erschienen. 


106 PETER TREITZ 


1901. Über einige kristallographische Konstanten des Korund. Zeitschrift für 
Kristallographie und Mineralogie, Bd. XXXV, Heft VI, p. 561—581. 

1902. Pyrit vom Monzoni. Földtani Közlöny, Bd. XXXII, p. 261—264 ; und 

. 1902. Zeitschrift für Kristallographie und Mineralogie, Bd. XXXVII, 
Heft III, p. 268—270. 

1903. Über die Symmetrie und das Achsenverháltnis des Hümatit. Zeitschrift 
für Kristallographie und Mineralogie, Bd. 37, Heft VI, p. 580—602. 
1903. Über den Aragonit von Úrvölgy. Zeitschrift für Kristallographie und 

Mineralogie, Bd. XXXVIII, Heft III, p. 249—263. 

1904. Daten zur Symmetrie des Aragonit. Zeitschrift für Kristallographie und 
Mineralogie. Bd. XXXIX, Heft III, p. 277—287 ; und 1904. Földtani 
Közlöny, Bd. XXXIV, p. 275—276. 

1904. Über . Libethenit. Zeitschrift für  Kristallographie und  Mineralogie, 
Bd. XXXIX, Heft III, p. 288—293; und 1904. Földtani Közlöny, 
Bd. XXXIV, p. 277—278. 

1904. Mit G. v. Dogy : Über das Achsenverhültnis und die chemische Zusammen- 
setzung einiger Titaneisen. Zeitschrift für Kristallographie und Minera- 
logie, Bd. XXXIX, Heft V-VI, p. 526—540. 

1905. Daten zur genaueren Kenntnis des Albit. Zeitschrift für Kristallographie 
und Mineralogie, Bd. XL, Heft VI, p. 571—587; und 1905. Földtani 
Közlöny, Bd. XXXV, p. 191—194. 

1906. Über die Sande des Balatonbodens. Resultate der wissenschaftlichen 
Erforschung des Balatonsees, I. Bd., 1. Teil. 


DIE ALKALIBODEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 


Von PETER TREITz. 


(Mit Tafel I.) 

Die Anhüufung von Alkalisalzen im Boden ist das Resultat von 
klimatischen Wirkungen und erfolgt nur in ariden Gebieten. 

In den Wüstengebieten der fünf Weltteile ist der Boden durch- 
wegs von Salzen geschwüngert. Die oberen Bodenschichten sind von 
Salz durchdrungen, die sich in den Vertiefungen ansammelnden Nieder- 
schlagswasser bilden Salzlacken und Salzseen. 

Die Region der Salzböden nimmt jedoch an der Grenze der Wü- 
sten kein Ende, sondern reicht in Gebiete hinein, die reicher an Nieder- 
sehlügen sind. Hine genauere Untersuchung der Ursachen ihrer Ent- 
stehung ergab, dab diese nicht mit der Menge der Niedersehláge, son- 
dern vielmehr mit jenem Umstande in innigem Zusammenhange steht, 
ob der gröbte Teil der niederfallenden Feuchtigkeit in den Boden ein- 
dringt und in den Untergrundswassern abgeleitet wird oder nicht. 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 107 


Der Kreislauf des Wassers in der Natur spielt sich in folgender 
Weise ab. Die aus dem Meere aufsteigenden Wasserdümpfe werden von 
der Luftströmung über das Festland geführt und fallen hier als Regen 
oder Schnee nieder. Die Feuchtigkeit dringt in den Boden ein, sammelt 
sich an dazu geeigneten Orten an und flie8t von hier als Grundwasser 
ab und gelangt endlich wieder in das Meer zurück. 

Unter diesen Verhültnissen können sich die Salze, die bei der 
Verwitterung der Bodenmineralien und bei der Oxydation der organi- 
schen Substanzen entstehen, nicht ansammeln, da das abfliefende 
Sickerwasser diese aus dem Boden auslaugt und mit sich führt. 

Gewisse klimatische Verhültnisse bewirken jedoch die Ánderung 
des oben angegebenen Kreislaufes. 

Infolge der herrsehenden Dürre wáhrend des Sommers kommen 
die in den Boden eingedrungenen Niederschlagsmengen nicht zum Ab- 
fiuB, sondern verdunsten eben daselbst, wo sie niederfielen. Im Früh- 
jahre dringt die Feuchtigkeit auch an diesen Stellen tief in den Boden; 
jedoch die sehr zeitlieh eintretenden trockenen Winde saugen die 
gröbere Menge der Feuchtigkeit wieder an die Oberfláche, wo sie zur 
Verdunstung gelangt. Nur ein kleiner Teil flieGt im Grundwasser ab. Auf 
diese Weise werden die Salze der Alkalien und Erdmetalle, die bei der 
Verwitterung der Mineralien und Verwesung der Pflanzenreste entstehen, 
aus dem Boden nicht ausgelaugt, sondern sammeln sich mit der Zeit 
dort an und bewirken die Entstehung eines Salzbodens. 

Der Salzgehalt eines Bodens steigt oder fállt je nach der GröbBe 
der Niederschlagsmengen, die an Ort und Stelle verdunstet werden oder 
durch den Boden sickern und im Grundwasser zum AbfluG gelangen. 

In Wüstengebieten wird die gesamte Menge des geringen Nieder- 
sechlages dort verdunstet, wo sie niederfiel, es bleiben infolgedessen alle 
Rückstüönde der Verwitterung und Verwesung im Boden zurück; dieser 
wird ohne Ausnahme zu Salzboden. Die spárlichen Regen schwemmen 
die an der Oberfliche des Bodens ausgewitterten Salze in die Depres- 
sionen des Gebietes, wo Salzteiche enstehen. Zur Charakteristik einer 
Wüstenlandschaft gehören die zahlreichen Salzteiche, welche die Ein- 
tönigkeit des trockenen salzig-tonigen Bodens unterbrechen. 

Die Ansammlung der wasserlöslichen Salze im Boden ist also nicht 
so sehr das Resultat der Regenlosigkeit, als vielmehr einer ungenügen- 
den Bodenauslaugung. 

Die Verteilung der Salzböden im ungarischen groBen Alföld be- 
weist die Richtigkeit dieser Regel. Die Salzböden Ungarns finden sich 
in jenen Regionen, in welchen die hier niedergefallenen oder von be- 
nachbarten Gebieten hierher abflieBenden Niederschláge zur Verdunstung 
gelangen. 


108 PETER TREITZ 


In dieser Mitteilung will ich mich nur mit den Salzböden des 
ungarischen groben Alföld befassen, obzwar sich Salzseen und §alz- 
böden auch am FuBe der Alpen und in den Tálern der Hügellandschaft 
Mezőség vorfinden. Diese letzteren gedenke ich in einer spüteren Arbeit 
zu behandeln. Die Erfahrung lehrt, dab sich die Salzgebiete der ungari- 
schen groben Tiefebene auch in klimatischen Beziehungen von der Um- 
gebung unterscheiden lassen. 

Innerhalb der Grenzen der ungarischen grobBen Tiefebene, die an 
und für sich zu den relativ regenarmen Gebieten gehört (450—600 mm 
im Jahre), kann man noch speziell dürre Regionen unterscheiden. Es 
sind dies gröbBtenteils von Nord nach Süd streichende Landstreifen von 
10—920 km Breite und 50—100 km Lönge, die sich durch Vegetations- 
losigkeit und eine besondere Bodenbeschaffenheit auszeichnen. Im Sommer 
ist der Kontrast besonders avffallend. Kein Baum, kein Strauch gedeiht 
auf dem absolut ebenen, aus hartem, undurchlássigem Ton gebildeten 
Boden. Kurzes bláuliehgrünes Gras und verschiedene halophile Kráuter 
sind seine einzige spürliche Bedeckung im Frühjahre und auch diese 
ist meist schon anfangs Juli ganz verdorrt. Die gegen solche Land- 
streifen heranziehenden Wolken teilen sich meist vor ihnen und weichen 
ihnen aus; zieht aber doch eine Gewitterwolke darüber, so kann man 
von Weitem beobachten, wie der ihr entströmende RegengubB in der 
heiBen trockenen Luft, die über jenen Böden lagert, sehon unterwegs 
verdampft, so dab nur wenige Tropfen den Boden erreichen. Eine Folge 
von 80—100 regenlosen Tagen ist in solchen Gegenden zur Sommer- 
zeit nicht selten. 

Hingegen treiben die Wirbelwinde auf den kahlen trockenen Ebenen 
ihr Spiel: über 100 Meter hoch steigen die Staubsáulen auf und wer- 
den weiter entführt. Die LöBbbildung ist hier heute noch in vollem 
Gange. 

Die Lage dieser Regionen weist eine gewisse Gesetzmábigkeit auf, 
welche mit der Höhenlage und der Beschaffenheit in innigem Zusam- 
menhange stehen. Bevor ich die Besprechung der Salzgebiete beginne, 
erachte ich es für notwendig die Orographie und Bodenbeschaffenheit 
des groben Alföld auf Grund der neuen Daten in grofen Zügen dar- 
zustellen. 

x 

In dem von Nord gegen Süd sehwach geneigten Becken der grobGen 
Ebene lassen sich drei Bodenarten auch nach ihren Höhenlagen unter- 
secheiden, nümlich 1. Sand, 2. LöB, 3. Marschboden und alluvialer 
Schlamm. 

Die gröbten Höhen erreichen die Dünenzüge, welche sich aus dem 
Niveau der Sandgebiete erheben. Die zweite Höhenlage ist die der Löb- 


BIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN. GROSZEN ALFÖLD. 109 


terrassen, welche die Sandinseln umgürten und die Vordünenzüge der 
diluvialen FlubBláufe begleiten. Von den LöBterrassen reichen die ehe- 
mals versumpfíten Táler der altalluvialen FluPláufe in das tiefstgelegene 
Inundationsgebiet der jetzigen Flüsse hinab. 

I. Sandgebiete. Im nördlichen Teil der Ebene befindet sich die 
erste Sandinsel, Nyirség genannt. Sie wird im Norden und Osten 
durch die Flüsse Tisza und Kraszna begrenzt; im Süden reicht das 
Sandgebiet bis an die Stadt Debrecen, im Westen bis zur Stadt Hajdu- 
böszörmény. 

Das Material dieses Sandgebietes wurde im Zeitalter der levanti- 
nischen Stiufe (junges Pliozán) und des Diluvium durch die Flüsse aus 
dem nördlich vorliegenden Teil der Karpathen herabgeschwemmt, spüter 
jedoch wurde der nördliche Teil dieser Anschwemmung durch die Flüsse 
Bodrog und Tisza wieder abgetragen, durch Schlamm und Sand ersetzt 
und so die Verbindung der Sandebene mit dem Fuf8e des Gebirges 
unterbrochen. 

Der Boden der Nyirség ist Flugsand, die Sandhügel und Dünen- 
züge sind jedoch teilweise mit LöB oder Sandlöb überdeckt. Diese obere 
feinkörnige Bodenschicht wurde in einer spüteren Zeit abgelagert, als mit 
den Niedersechlagsmengen feinere Bodenteilchen herabgesehwemmt wur- 
den. Das Material dieser oberen Decke wurde durch die das Gebiet be- 
deckende Waldvegetation teilweise umgewandelt, der saure Waldhumus 
sehlob die einzelnen leiechter verwitternden Mineralkörner der oberen 
Schichten auf. Durch die Einwirkung des Waldhumus wurden diese 
Böden entkalkt und die tonigen Teile mit Hisen angereichert. Wo die 
ursprüngliche Bodenoberfláche blieb, finden wir eisenreichen roten Sand 
oder Lehm ; wurde hingegen diese durch den Wind FLSESSETETE kommt 
der Flugsand zutage. 

Die bei der Verwesung der Pflanzenreste entstandenen Salze sam- 
melten sich in den Mulden, zwischen den Hügeln an. Da im grobBen 
Tieflande der gröbBere Teil der Niederschláge verdunstet und der kleinere 
abfliebt, wurde das Wasser der Teiche salzreich. 

Die Untergrundwasser der Nyirség haben ihren AbfliuB meistens 
nach Süden, wáhrend das Wasser an der Oberfliáche sich gegen Norden 
bewegt und der Tisza zueilt. 

Das zweite Sandgebiet erstreckt sich zwischen der Donau und der 
Tisza. Es beginnt im Norden bei den Flüssen Galga und Zagyva und 
reicht im Süden bis Szabadka, wo der Flugsand auf das Löbplateau 
von Telecske übergreift. Dieses Sandgebiet stellt eine gegen Südosten 
geneigte Flöche dar, deren höehste Punkte am Westrande 110 bis 
174 m ü. d. M. liegen. Am östliehen Rande verflachen die Dünen und 
verlaufen in die ebene Oberfláche des Lödstreifens, der das Tal der 


110 PETER TREITZ 


Tisza von dem Sandgebiete trennt. Die Niederschlagswasser bewegen 
sich, ganz vom westlichen Rande angefangen, südöstliech und haben 
ihren AbfliuBb sömtliech in die Tisza. Die Sehneeschmelze und das Regen- 
wasser sammeln sich in Mulden zwischen den Sanddünen und bilden 
hier ebenfalls Teiche und Sümpfe. Wührend des Sommers troknen 
diese Teiche ganz oder teilweise ein und auf ihrem Grunde wittert Salz 
aus. Diese Salzauswitterungen nehmen von Nordwest gegen Südost an 
Menge zu; am stürksten zeigen sie sich in der Umgebung der Stadt 
Szeged. 

Das dritte Sandgebiet heibt Deliblat; es liegt an der unteren 
Donau. Auch hier gibt es Salzteiche, namentlich am südöstliehen Rande 
des Flugsandgebietes. 

II. Lölgebiete. Alle drei genannten Flugsandgebiete werden von 
SandlöBzonen. diese wieder von echtem LöB umgürtet. Die Mulden, 
welche, im Sande beginnend, diese üubBeren Sandlöb- und Lölbzonen 
durehschneiden, führen salziges Wasser; wo sich letzteres ausbreitet, 
bildet es Salzseen und in dessen Umgebung Alkaliböden. 

In der groben Tiefebene nimmt der LöB die mittlere Höhenlage 
ein und breitet sich in Gestalt wenig müáchtiger Tafeln, teils die Sand- 
inseln umgürtend, teils die FluPláufe begleitend aus. 

Zur Diluvialzeit war der Lauf der von den Gebirgen im Osten 
und Norden der Tiefebene zueilenden Flüsse von den heutigen FlubB- 
láufen vielfach verschieden. Man erkennt die Richtung dieser verlas- 
senen Flufláufe an den langen Vordünenzügen, welche meist, trotz der 
sie überlagernden LöbBdecke, aus der Ebene deutlich hervortreten. Das 
eigentliche LöbBgebiet liegt diesen Vordünen entlang und begleitet sie 
in Form zweiler verschieden breiter Streifen bis an das Tal der Flüsse. 
Besonders klar treten diese Vordünenzüge zwischen der Kőrös, der 
Maros und der Tisza hervor. 

Zur Zeit der LöBRablagerung im Diluvium waren die Sandgebiete 
noch mit den Auslüufern der CGebirge in innigem Zusammenhange. 
Unter dem herrschenden dürren Klima war die Vegetation eine schwü- 
echere, die Niederschláge liefen in kürzerer Zeit ab. Nach Abflu8 der 
Hochwasser blieb in den Rinnen nur feiner Sand, Mineralstaub oder 
Mineralmehl liegen, welche, eines jeglichen tonigen Bindemittels ent- 
behrend, — das flieőende Wasser führt alle tonige Teile mit — nach 
ihrer Austrocknung von den schwüáchsten Winden in Bewegung gebracht 
werden konnten. Da das Wasser aus den Rinnen erst zu Ende Juni 
ablief, als schon grobe Sonnenhitze und Dürre eintrat, konnte in dem 
frisceh abgelagerten Schlamme keine Vegetation FuB fassen. Der Boden 
blieb also kahl, sein feiner Mineralstaub wurde vom Winde leicht empor- 
gehoben und zu beiden Seiten der Rinnen aufgeháuft, Vordünen bil- 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. tt 


dend, welche sich, im Gegensatze zu dem Boden der Rinnen, von Jahr 
zu Jahr mit einer Rasendecke bekleideten, so dab das vom Winde jáhr- 
lich neu zugeführte Material sich als LöB, Sandlöb oder LölBsand aus- 
bildete. 

Der Kern der Vordünen wird von Sand gebildet, dieser von Sand- 
löb und von Löb überdeekt. In der Náhe der Sandgebiete ist das ab- 
gelagerte Material grobkörnig, weiterhin wird das Korn immer feiner. 

Die Wasserrinnen liefen von den Gebirgen in das Sandgebiet, von 
hier auf die diese umgürtende Löbablagerung hinab. Die Rinnen liefen 
mehr oder weniger parallel und waren süámtlich von Vordünen be- 
gleitet. 

Der Wind hebt das gröbere Material nicht empor, die Sandkörner 
werden von dem Winde gerollt und übereinander geschoben, zu schma- 
len und hohen Dünenzügen aufgetürmt. Die feineren Körner hingegen 
werden schon gehoben; aus solchen bauen sich breitere und niedrige 
Dünen auf. Endlich wird das feinste Mineralmehl in der Weise vom 
Winde geweht, wie der Schnee; die Vertiefungen werden ausgefüllt, die 
Höhen eingeebnet, so entsteht über den parallelen Vordünenzügen die 
Löbtafel. Diese Löldecke nimmt von Jahr zu Jahr an Müchtigkeit zu, 
sie wird durch die alljáhrlich niederfallenden Staubschichten genührt, 
die noch in unseren Tagen bei windigem Wetter auf den Sandgebieten 
aufgewirbelt werden. 

Die hauptsáchlichsten Löbtafeln der groben Tiefebene sind folgende : 

1. Zwischen der Donau und Tisza liegt die gröbte LöbBtafel Te- 
lecska genannt. Auf diesem Plateau ist die Lölsehicht 6—10 m miách- 
tig. Sodateiche oder Salzböden finden sich nur an der Grenze des Flug- 
sandes. Der übrige Teil des Löbgebietes bildet den besten und frucht- 
barsten Ackerboden Ungarns : es ist brauner Tschernosjom oder Schwarz- 
boden. : ; 

2. Jenseits der Tisza finden wir mehrere getrennte Löbgebiete. 
Die gröbte Ausdehnung besitzt jener LöDstreifen, der das Sandgebiet 
der Nyirség umgibt; sein Boden ist jedoch nicht gleichmábig, denn, 
unmittelbar am Sande angrenzend, liegt Sandlöb, der dann allmáhlich 
in normalen LöB übergeht. Die westliche Grenze dieses Gebietes bildet 
das Tal des Hortobágy, welcher einen altalluvialen Arm der Tisza dar- 
stellt, der jetzt nur noch die Binnenwasser ableitet. 

3. Das dritte LöbBgebiet liegt zwischen den Flüssen Körös, Tisza 
und Maros. Diese ursprünglich einheitliehe Bildung wurde nachtráglich 
durch einen Arm der Kőrös, Korogy genannt, in zwei Teile geteilt: 
der westliche Teil erstreckt sich lángs der Tisza, der östliehe reichte bis 
an das Gebirge, von welchem er jedoch spáter durch einen Wasserlauf 
abgetrennt wurde. 


) 41 SZ) PETER TREITZ 


4. Das vierte LöbBgebiet finden wir zwischen den Flüssen Maros, 
Tisza und Temes; es ist aber durch die Flüsse Bega und Aranka sowie 
durch mehrere Binnenwasser in zahlreiche kleinere und gröbere Inseln 
zerschnitten. Der Bau dieser Löbggebilde unterscheidet sich wesentlich 
von dem des Telecskaer Löbplateaus. Die eigentliche Löbsehicht ist 
hier nur 1—3 m michtig, darunter folgt eine Lage von gelbem, löB- 
áhnlichem Mergel, der wohl aus demselben Material besteht wie der 
LöB, jedoch eine viel dichtere und kompaktere Struktur besitzt. Eine 
Schichtung ist an seinem gesamten, 2—10 m michtigen Profil nicht 
zu sehen. Der Verwitterungsboden süámtlicher Löffláchen ist eine Art 
Tschernosjom. 

5. Endlich wird noch das Flugsandgebiet Deliblat von einer LöB- 
zone umgeben. Auch hier, wie beim Sande der Nyirség, stöbt unmittel- 
bar an den Sand Sandlöb, der in typischen LöB übergeht. 

III. Marschboden der altalluvialen Inundationsgebiete. Im 
groben Tieflande sind Stellen, an welchen der bis zu einer Tiefe von 
400—600 m erbohrte Untergrund durchwegs von tonigen Ablagerun- 
gen gebildet wird, auf anderen Gebieten wurden bis zu önlicher 
Tiefe michtige Sandschichten aufgeschlossen. Die tonigen Scehichten 
sehrumpfen nach der Ablagerung allmáhlich zusammen ; die Volumver- 
ánderung kann bis 209/9 betragen. Die Sandschichten, einmal abgelagert, 
verándern ihr Volumen nicht mehr, diese können nur dadurch eine 
dichtere Struktur annehmen, dab die Zwischenráume der Sandkörner 
durch kohlensauren Kalk oder Eisenoxyd ausgefüllt werden. 

Die verschiedenen Volumveránderungen, die in den Schichten des 
Untergrundes vor sich gehen, bleiben auch an der Oberfláche nicht ohne 
Wirkung. Auf den Tonschichten entstehen, infolge der Absackung dieser 
letzteren, tiefe Mulden, wogegen die Gebiete mit sandigen Untergrund- 
schichten aus der Ebene allmáhlich herausragen. Die ungleiche Senkung 
der Untergrundschichten hatte an der Oberfláche die Anderung der FluB- 
láufe zur Folge; die Flüsse nahmen andere Richtungen an, ergossen 
sich über die LöbBtafeln und nagten ihre neuen Bette in diese hinein. 

Auf einigen stark einsinkenden ő$Stellen entstanden Mulden, in 
welchen das Wasser sich ausbreitete, stagnierte und die Mulde zu einem 
Sumpfe umwandelte. In manchen Mulden fHoB das Hochwasser von 
mehreren Flüssen zusammen, so z. B. ergossen sich in das Ried Tápé 
bei Szeged die Flüsse Tisza, Maros und Kőrös. Auf den beiden Ufern 
der einzelnen Rinnen entstanden ebenfalls Vordünen, welche entlang 
des Laufes tief in das Sumpfgebiet eindrangen. 

Die Flullüufe werden auch in den Mulden durchwegs von Vor- 
dünen begleitet. Wenn sich nun an solchen Orten die Vordünen eines 
FluGlaufes guer zur Richtung eines anderen ausbildeten, so hemmten 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 13 


sie die Bewegung und den Abflub des letzteren und zwangen sein Was- 
ser sich auszubreiten: so entstehen Sümpfe in der Ebene auch oben 
auf dem Löbplateau. 

Im grobBen ungarischen Tieflande finden wir folgende, jetzt schon 
gröbtenteils künstlich trockengelegte Sumpfgebiete, die auf obige Weise 
entstanden sind. 

Im nördlichen Teil liegt der Szernyesumpf, dessen AbfluB 
durch das von der Latorca mitgeführte Material gehemmt wurde. 

Südlieh davon befindet sich das Ecsedi láp genannte Moor, wel- 
ches durch die Ablagerungen der Tisza aufgestaut wurde. Ebenso be- 
deutend sind die Sümpfe Berettyó-Sárrét und Kőrös-Sárrét, und 
in Südungarn das Moorgebiet von Alibunár. 

AuBer diesen grölberen BSumpfgebieten, gibt es noch unzühlige 
kleinere, zum Teil trockengelegte und durch landwirtschaftliche Kulti- 
vierung unkenntlich gemachte, die sich dann nur vermittels der Boden- 
untersuchung als solche nachweisen lassen. Hauptsáchlich sind es alt- 
alluviale FluBláufe, die hoch über dem Spiegel der heutigen Flüsse 
liegen und nur noch die Binnenwasser ableiten, welche von ehemaligen 
Sümpfen in einer Breite von 2—10 Kilometer begleitet werden. 

In diesen altalluvialen Fludtálern sind die verlassenen FluBRbette 
noch deutlich erkennbar; sie führen auch besondere Namen, von denen 
wir folgende auf den Karten verzeichnete, anführen wollen: 

Hortobágy und Berettyó, Flubbette der Tisza im Diluvium; 
Korogy, Szárazér und Áranka, ehemalige Arme der Kőrös und 
Maros; Kigyós am oberen und Mosztonga-Kigyós am unteren Ab- 
sehnitt der Donau; u. a. m. 

Die Salz- und Sodaböden, oder kurz, die Alkaliböden liegen nun 
in den hoch über dem heutigen Wasserspiegel der Flüsse befindlichen 
Inundationsgebieten dieser altalluvialen oder alluvialen FluPlüufe, die 
teils sichtbar an der Öberflüche, teils aber, mit Flugsand überdeckt, 
unterirdisch bis in die Sandgebiete hinaufreichen. 


Die Entstehung der Alkaliböden. 


Wir haben gesehen, da die Flüsse seit der Ausgestaltung der heuti- 
gen Oberfláche des ungarischen groBen Alföld ihre Flufrichtung oft geün- 
dert haben. Die alten Bette wurden verlassen und in den LöBtafeln 
neue ausgebildet. Bei der fortschreitenden Vertiefung ihrer stándigen 
Flubláufe, blieben die alten Rinnen und Mulden hoch über dem Wasser- 
spiegel des Hochwassers und dienen nun aussehlieBlieh zur Ableitung 
der Binnenwasser, ihre Inundationsgebiete münden in das heutige 
Flubtal. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908 


(9.9) 


114 PETER TREITZ 


Die Niederschlagswasser, die auf die Sandgebiete und LöbBtafeln 
niederfallen, gelangen durch diese Táler in die Flüsse, die mit ange- 
schwemmtem Schlick und niederfallendem Flugstaub aufgefüllt wurden 
und allmáhlieh versumpften. 

Die Sumpfvegetation, die sich in den stagnierenden Wassern an- 
siedelte, würde in einem feuchten Klima zur Bildung von Torfmooren 
geführt haben. Im verháltnismábig trokenen Klima unserer Tiefebene 
war dies aber nur in beschránktem MadDBe der Fall. Das zeitweilige voll- 
stündige Austrocknen der Sümpfe und die reichliche Bedeckung mit 
Flugstaub verhinderten die ununterbrochene Anháufung der Torfsubstanz. 
Was an abgestorbenen Pflanzenbestandteilen, mit viel Mineralstaub ver- 
mengt, in den Boden gelangte, wurde nur teilweise verkohlt, zum an- 
deren Teil verfiel es der Fáulnis. Da die verwesende Pflanzensubstanz 
wáhrend des ganzen Jahres in feuchter Lage ist, wird die Verwesung 
zu Füulnis. Es entstehen organische Sáuren, welche die leichter ver- 
witternden Mineralkörner aufschlieben; die kohlensauren Kalk- und 
Magnesiakörner des Bodens lösen sich in dem humussauren Wasser des 
Sumpfes und werden von dem sich jöhrlieh erneuernden Wasser fort- 
geführt. Unter diesen Verháltnissen entsteht ein aubBerordentlieh toniger 
Boden, mit 20—3099 kolloidalem Tongehalte, der durch die verkohlten 
Pflanzenreste schwarz gefárbt wird und nur 0-1—0-0299 Kalk enthült. 

Dieser schwarze Marschboden bedeckt die Oberfüáche der Mulden 
und Vertiefungen der heute trockengelegten Sumpfgebiete, er wird zur 
Bezeichnung seiner Entstehung Wiesenton genannt. 

Der Wiesenton ist das erste Stadium in der Entste- 
hung der Salzböden und Sodaböden. 

In den Vertiefungen von Sumpfgebieten, die von dem Sandterrain 
entfernt liegen, entsteht auch Torf, doch sind auch an solchen Stellen 
die mit Torf bedeckten Strecken von Wiesentonzonen umgeben. 

Das Wasser der Sumpfgebilete ist sehr salzreich (Tabellen I u. ID). 
Wáhrend der dürren Jahreszeit im Sommer wird das Wasser dieser 
Sümpfe dermaben konzentriert, dab auf den Pflanzenteilen an der Ober- 
fláche Salz auswittert. Das salzige Wasser durchtránkt den Wiesenton 
des Uferrandes und die Salze kristallisieren bei dem Austrocknen des 
Bodens aus. Es füllen sich die nach der Verwesung der Wurzeln im 
Boden zurüeckbleibenden Röhrehen und Kanülchen mit feinen Kristall- 
nadeln. 

Die Analyse der lösliehen Salze dieser schwarzen 
Wiesentonböden liefert den ersten Beweis, daB diese Salze 
nichts anderes sind, als die Aschenbestandteile der verwe- 
senden Pflanzensubstanz. 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 


Tabelle I. 


115 


Zusammensetzung des Wassers zweier Brunnen und zweier Salzseen im 
grobBen Alföld. 


Brunnenwasser aus HBeewasser aus dem Salzsee 

In 1000 Teilen sind enthalten Fznöst ő KS lle Palics bei Szabadka élne era 

Hortobágy  wasser bei Melence 
Nr.1  [BudaNr.2] Nr.3 Nr. 4 Nr. 5 
Sechwefelsaures Kali — K,SO, .. — — 0"0614 ] 0-1878 0-160 
Sechwefelsaures Natron — 

NTLETST ÜL ÉZakdkáste aeéeátt ellá ts e IE 12:6617 sss -z 1:880 
Schwefelsaure Magnesia— 

NYEGÜS SE e ESSERE EE ÁZ DZSI IK 225ATB5 — - 7 
GIBE (00 ös e EZ E láz — 13018 — a S 
Chlorkalium— KGI . o... —] 0"330 — — 0:2359 —- 
Chlornatrium — NaCl . . . 3"634 15719. 1 1"2383 ] 0"-34253 169 
Chlormagnesia — MgCl, — — —] 3"724 — — —— zi 
Chilorkalztm (Galla ete uz 4:825 — — -- — 
Salpetersaures Natron — NaNO, —- — — 0:0112 — 
Kohlensaures Natron — Na, CO. —- 2:8885 [ 3:1156 ] 0-5818 ] 1:976 
Kohlensaure Magnesia — 

TOKE ELS LA ANETTE sé EE GSS769 HKOSZSZONTKOSOZT 
kNohlensaurer Kalk — GaCO, .. — — 00371 ]! 0-0800 0:029 
Kohlensaures Bisenoxydul — 

ÚRAT OJ OS EA E tá kek és NOROOS — 0:0181 — — 
Kohlensaures Lithium — Li, CO, -— — 0:0081 — — 
Phosphorsaures Aluminium — 

KALÓ Áe e ZEZB E SOS RE ZA B — —- 0:0173 — — 
Phosphorsaures Natrium .. .. — E ME — 0:054 
Aluminium und Eisen . . .. — — — 00040 ! spuren 
Kieselszure — SO a ell zs sz 1 0-0643 ! 0-0020 ! 0-001 

] Kieselsaures Kali— K,S270, ..] 0-009 — — —— "zt 
Kohlensáure— CO, 0:036 — ja —— sál 
ÖOrsamisehorotolos ez 2 esz ez — — O1797 1 0-1200 0:238 
Verlust akut — — — — 0-014 

Summe ... ..] 14488 ] 40:9024 ] 51113 ] 1"9181 6":276 


Nr. 1. A Hortobágyi keserűvízforrás. Természettudományi 


Seite 198. 
Nr. 
Seite 184. 
Nr. 


1874. 


sees. Földtani Közlöny. Bd. XXXIII, Heft 7—9. 1903. 
Nr. 5. A. v. KALECSINSZKY. Ausgewittertes Salz vom Ufer des Rusandasees. 


Földtani Közlöny, Bd. XXVIII, Seite 283. 


9. A. v. KALECcsINSZKY. Jahresbericht d. kgl. ung. Geol. 


Közlöny Bd. VI. 


Anstalt für 1885. 


3—4. P. TREirz: Bodenkundliche Beschreibung d. Umgebung d. Palics- 


Sk 


116 PETER TREITZ 


Tabelle II. 


Analysen des Wassers einiger Salzseen aus dem Gebiete zwischen der 
Donau und Tisza, Komitat Pest und Bács.! 


(Nr. 6. Komitat Torontál.) 


In 1 Liter Wasser sind enthalten Gyramm 


mk 
Der Salzsee ka ndessart iz Hin- 
Gewicht 
] bei 15"5 o c Na.C 03 NaCl ast ek 509 
1 J Ivanacska bei Zombor... ... ) 170065 ! 3-4476 ! 0:9536 ) 6-:52 0:789 
2 ! Fehérmocsár bei Zombor  ! 1:"0020 ] 2"1746 ! 0-3978 2:84 .— 
3" Kerektó bei Bajsa .. —1— ] 1-0050 ] 1-696. ] 0-7546 1 33-76 ei 
4 Deveny bei Gyurgyevó .. ] 1:0060 ) 3:6598 ! 1:3572 6:38 MRGANES ES 
5 [ Kopovó beli Zsablya.. — — ] 1— 05039 ) 0:3276 1-86 — 
6 Ruszanda bei Melencze .. E 1 a ZESOZO EN SB 6.276 2:040 
7 PF Ealastórbol Elalas a zt — 0"9285 ] 0:1895 1"14 — 
Tabelle III. 


Zusammensetzung der wasserlöslichen Salze eines neutralen Alkalibodens 
bei Békéscsaba. (Zsilinszky-Meierhof.) Im Sodagebiete.? 


In 100 Teilen 
Boden sind Anmerkung 
enthalten 
Kohlensaures Natron Na CO, 05A27 x Flüchtige Teile : Ammonsalze ; che- 
Kochsalz SENaGL az ee eza a 0013 misch gebundenes Wasser ; wasserlös- 
Gianbérsalz NasS07 52. 0-067 liche organische Substanzen, 
Bittersalz MgSO0, — — az 0":340 Die scehwarze Humusschicht dieses 
Kieselsüures Kali K,SZO, .. 0:044 Bodens ist 140 em michtig, die salz- 
Phosphorsaures Natron haltige Lage reicht bis 120 em hinab. 
Nas PO S szzke Es sztó 0-003 Dieser neutrale Salze enthaltende 
Kieselsaures Natron Na,sSiO; OSSKEZ Streifen bildet eine schmale Rinne 
GANa Gad szél zkt zi 1212 im Lölgebiete an der Kőrös, auch 
Einchtise tere? sees nat 0"472 die Schichten im Untergrunde sind 
Salpetersaures Natron NaNO, 0:024 kalklos. 
Zusammen .....] 9:414 — ] — Die Anhöhen, die diese Rinne um- 
geben, sind Székböden. 


1 PETROVITS DöME. Zomborvidéki mocsarakról. Term.-tud. Közlöny. XV. 1898. 
2 Die Analyse wurde im Laboratorium der kgl. ungar. Geolog. Anstalt aus- 


geführt. 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 147 


Tabelle Nr. III enthült die Analyse des löslichen Salzgehaltes eines 
Wiesentonbodens aus der Umgebung von Békéscsaba. Das Sodagebiet 
durechsehneidet eine Rinne, welche mit einer 2 m máchtigen Lage von 
salzigem Wiesenton bedeckt ist. Unmittelbar am Ufer ist die Oberfláche 
des Lösses Sodaboden. Áhnliche Verhültnisse fand ich am Rande der 
Rinne Karacs in der Puszta Hortobágy vor. 

Diese schwarzen salzreichen Wiesentonböden werden in Kalifornien 
Withe Alkali Lands genannt, da auf ihrer Oberfláche unter günsti- 
gen Verhültnissen das Salz auswittert, im Gegensatze zu den Sodaböden 
die infolge ihres Sodagehaltes wasserundurehlássig sind, so dab das 
Salz sich an der Oberfláche niemals ansammeln kann (ausgenommen 
bei künstlicher Bewüsserung!). Der Boden bleibt immer schwarz und 
wird dementsprechend Black Alkali Land genannt. 

Auf den unmittelbar an den schwarzen salzreichen Wiesenton 
grenzenden Gebieten ándert sich die Zusammensetzung der Salze sofort, 
wie nur im Untergrund kohlensaurer Kalk erscheint; die sehwefelsauren 
Salze nehmen ab, wáhrend die kohlensauren Salze überwiegen, bez. die 
sehwefelsauren Salze werden durch den kalkhaltigen Untergrund in 
kohlensaure umgewandelt. 

Die Umwandlung des Salzgehaltes bedingt auch eine Anderung 
der Bodeneigenschaften. Aus dem Wiesenton wird Sodaboden. 

Die erste und unumgüánglich notwendige Bedingung 
der Sodabildung ist kalkhaltiger Untergrund. 

Auf der Puszta Hortobágy und in der Umgebung von Békéscsaba 
fand ich den salzreiehen Wiesenton und den Sodaboden neben einander. 
Im Untergrund des ersteren fand sich in einer Tiefe von 210 em ein 
geringer Kalkgehalt, wáhrend unter dem Sodaboden der ÜUntergrund von 
40 cm angefangen sehr kalkreicher Löb ist. 

Die Bodenprofile der .Sodaböden in Ungarn und in der Ebene 
Rumüniens sowie am schwarzen Meere in RubBland bestátigen die von 
E. W. Hingagp in Kalifornien gemachten Beobachtungen über die Bil- 
dungsart dieses Salzes. Auch hier liegen, wie in Amerika, die Sodaböden 
ausschlieBlich auf Löb oder Mergel. 

Die Sodabildung kann auf folgende Weise erklürt werden. Das 
salzhaltige Wasser der Sümpfe dringt in den porösen Boden der um- 
gebenden LöBtafeln von unten ein, steigt in demselben auf kapillarem 
Wege bis an die Oberfláche, wo es unter dem FEinflubB der trockenen 
Winde rasch verdunstet, aber auf demselben Wege immer neu ersetzt 
wird. Bei der Verdunstung wird natürlich der Salzgebalt des Wassers 
an der Oberfláche des Lösses abgelagert. Die Bodenfeuchtigkeit, welche 
alle Poren der durchlássigen LöBsehicht erfüllt, absorbiert aber auch 
die in der Bodenluft reichlich enthattene Kohlensüure und löst mit 


118 PETER TREITZ 


Hilfe derselben den Kalk des Bodens auf. Nun beginnt die Umsetzung 
der in der Bodenfeuchtigkeit mitgeführten Salze. 

In der Bodenfeuchtigkeit sind enthalten: Sulfate und Chloride der 
Alkalien und Alkalierden, sowie auch deren humussaure Salze. 

Sobald kohlensaurer Kalk in Lösung geht, erfahren die Sulfate 
und Chloride der Alkalien eine Umsetzung. Es entstehen kohlensaure 
Alkaljen, wáhrend der Kalk von der Schwefelsáure und der Chlorsáure 
gebunden wird. Dieser chemische Prozeb kann im Laboratorium nach- 
geahmt werden, w enn man im Wasser Kreidepulver aufschlámmt, dann 
Koblensüure einleitet und Natriumchlorid- oder Natriumsulfatlösung all- 
miábhlich zugiebt. 

Die kohlensauren Alkalien bleiben als freie Salze in der Boden- 
feuchtigkeit gelöst und bewegen sich mit dieser nach den Jahreszeiten 
aufwárts oder abwárts. Der Gips hingegen scheidet sich als schwerlös- 
liches Salz am Orte seiner Entstehung ab und bewirkt eine immer- 
wáhrende Umwandlung der gelösten kohlensauren Alkalien bei ihrem 
Durchsickern. Das Kalziumehlorid wird als leichtlösliehstes Salz von 
der geringen Menge der auch durch diese Böden durchfiltrierenden 
Feuchtigkeit fortgefühit. 

In dem braunen Wasser des Sumpfes sind neben den Sulfaten 
und Chloriden auch betráchtliche Mengen humussaurer Alkalien enthal- 
ten. Diese bleiben nur solange in Lösung, bis kohlensaurer Kalk hinzu- 
kommt. 

Sobald das braune Sumpfwasser in die Poren des das Ufer bil- 
denden Lösses eindringt, absorbiert es aus der Bodenluft Kohlensüure 
und löst mit Hilfe dessen Kalk aus dem Lösse. 

Nun beginnt abermals eine Umsetzung zwischen den humussauren 
Salzen der Alkalien und dem kohlensauren Kalke; es entstehen kohlen- 
saure Alkalien und humussaurer Kalk. 

Die kohlensauren Alkalien entstehen also bei der 
Wechselwirkung von kohlensaurem Kalk mit humussauren, 
sechwefelsauren und echlorsauren ÁAlkalien. 

Der humussaure Kalk scheidet sich als schwererlösliches Salz am 
Orte seiner Bildung ab. Am Rande der Sümpfe finden wir den Löb 
unterhalb der humosen Schicht bis zu einer Tiefe von 100—120 cm 
von Humus gefárbt. Humussaurer Kalk bildet aber einen vorzügliehen 
Náhrstoft für die Bodenbakterien und wird dureh diese sofort in Kalk- 
erde, Kohlensáure und Wasser gespalten. Die Kalkerde verbindet sich 
welter wieder mit der Kohlensáure zu Kalkkarbonat, welches nun um 
vieles leichter löslich ist als der ursprünglich im Boden vorhandene 
kohlensaure Kalk, es gehen grölbere Mengen von doppeltkohlensaurem 
Kalk in Lösung und bewirken dassAnwachsen der sich umsetzenden Salz- 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 119 


mengen. Nur auf diése Weise sind die chemischen Umsetzungen zu 
erkláren, die sich in den Sodaböden alljáhrlieh vollziehen. 

Wahrend der feuchten Jahreshülfte zieht das in der 
Bodenfeuchtigkeit gelöste kohlensaure Natron von den 
oberen Schiechten in den Untergrund hinab und erfáhrt un- 
terwegs durch den hier auskristallisierten Gips eine Um- 
setzung in Natriumsulfat. Bei Eintritt der warmen Jahres- 
zeit wvandert die Bodenfeuchtigkeit wieder empor und wird, 
an der Stelle angelangt, wo sich aus dem Gipse bei der Um- 
setzung kohlensaurer Kalk abgeschieden hat, durch dessen 
Einwirkung wieder zu Soda und zieht als solches Salz in 
die oberen Schichten hinauf. 

Auf diese Weise kann es vorkommen, dab wir auf ein und der- 
selben Stelle in den versechiedenen Jahreszeiten im Boden einen ver- 
schiedenen Salzgehalt finden. Im Frühjahre finden wir im Sodaboden 
keine Soda, im Untergrund aber viel Natriumsulfat, im Herbst hingegen 
in der Oberkrume mehr Soda und im Untergrund wenig Natriumsulfat. 

Natriumkarbonat oder Soda bleibt als freies Salz in der Boden- 
feuchtigkeit gelöst, hingegen erfáhrt das kohlensaure Kalium eine wei- 
tere Umwandlung : es wird von den tonigen Bestandteilen des Bodens, 
namentlich von den sogenannten zeolithisehen Substanzen gebunden, 
wo es an die Stelle des Natrium tritt. Die tonigen Bestandteile der 
Sodaböden enthalten daher ungewöhnliche Mengen von Kalium. S0 ent- 
hált z. B. der Sodaboden bei Békéscsaba (Tabelle IV) bei 5390 sáure- 
löslichen Teilen 173699 Kalium, neben 0-1599 Natrium. Der Székboden 
von Kunszentmiklós (Tabelle V) neben 2:6309/9 süurelöslieher Kiesel- 
sáure 15099 Kali und 002299 Natron.! 

Der Salzgehalt der Böden hüánegt immer mit der Bewegung der 
Niederschlagswasser des betreffenden Ortes zusammen. Je mehr Wasser 
von der niederfallenden Feuchtigkeit abfiiebt, desto mehr Salz wird aus 
dem Boden ausgelaugt, je mehr dagegen an Ort und Stelle verdunstet, 
desto mehr Salz háuft sich im Boden an. 

Unter allen Bodensalzen wird vom Boden nach den Kalisalzen 
die Soda am meisten gebunden. Die Chloride und Sulfate werden in 
den Untergrund geführt. Unter den Sulfaten ist Gips am schwersten 
löslich ; dieses Salz kristallisiert infolgedessen im Untergrunde aus. 

Im groBen Tieflande finden wir im Untergrunde der Sodaböden 
oder an solchen Stellen, deren Oberkrume dereinst Sodaboden war, 
groBe Gipskristalle. 


1 Der auffallend niedrige Natrongehalt dieses Bodens hüngt mit der voll- 
stündigen Drainage dieses Gebietes zusammen ; im Untergrund sind müchtige Sand- 
schichten, in denen das Wasser lebhaft zirkuliert und die Natronsalze wegführt. 


120 PETER TREITZ 


Tabelle IV. 
Székböden. 


Békés-Csaba ! 


K BE ! Kigyós 
Weide, ! Weide, Áckezi 


Ősi- Tisza . Török- Amerika? 
jj ott 5 z : 
puszta [radvány, ! kamizsa, ! MlAtsde NEE snda 


sechlechtel gute ] Acker! ] Weide ! jgesttsső Region ) Region 
parzelle ] Parzelle )]  /DEYZSESEt NET ST SHIN ESÉSE 

Feuchtigkeit. . 6590] 5-661] 3640] 4032] 4270] 38-209 

Feuerflüchtige / 4995] 3144 
Melle Ed 2 EA VASALÓ TES OTZ TT SASZA ESZ GOT SEEÓ0ANM Sá 712 

Unlöslieh  . 64-048) 53:608) 67-618 ) 50-140 ) 577497 [ 53:246 ) 70-565 ) 80-031 
Lösliche Kiesel-! j 

SAN OJ ze 9:608]1 16:6491 10478] 25:186] 18270] 11152] 7266] 4212 
CG SZ SZO LE KOZZZOJ MOTOZÁS ESR MESE 2760] 13161! — 
szet ata S hat 0-1837]  0-O74]) 0-108] 0-058 I  0-048] 0-O41] 0-041]  0-052 
ATSOSSZR UT B ZA LABON UT ee ha) LEN 3 7963]  8-067 3 7888] 4296 
TEO 0 ző: 200 44BŐ 110615 2-725 !  3-862 18 250145.750..egdőt 
CGG0 és ev E DD7ON, 6 4BON 4 OBZB u OSZABÍ I ODDÁ 4, SAZAIEEZOZN KOKOS 
ha ked 0 SE TESÉRÉNÉS 1267] 1540] 0-047] 0-058] 0-063] 1769] 1411]  0-225 
KO . . -—. ] 0742] 1-365] 0438] 0-916] 0-325 1-283 ! 0-729] 0-216 
Na,O . . . ] 0-554l 0-155! 0-0321 0-276! 0-549] 0418] 0-264]  0-091 
IZ gk et e sá [ed — — ELT a (SE ] ANAK OTA NN SOAB 
MIO ee ABE NAT É EL ez3 KÜ ezt as 0:059!  0:133 
bumos a sze O0 ZAL 101-O52 09-76 99280 99:883 / 100:556 ! 99:993 1 100178 
J 

Gesamte Phos- j 

phorsüáure .. 0-138]  0-148] 0-174] 0-092]) 0-O79 [ers01á6 

Stickstoff  .. 0228 KOZSZ ÁG O2ZBZBN 0230 O-302 410165 


Die Figur auf S. 122 stellt das Profil eines Sodabodens des Hor- 
tobágy dar, wo aus einer Tiefe von 28 dm ein sehr salzreiches Wasser 
angefahren wurde. Auch das Wasser der tieferen wasserführenden 
Schicht von 59 dm führte viele Gipskristalle. 

In der Ebene Rumniens sind unter den Sodaböden ebenfalls 
Gipskristalle vorhanden. 

Am Ufer des Schwarzen Meeres kommen 20—30 cm miüchtige 
Bünke aus Gips in den untersten Schichten des Lösses vor. Die Gips- 
bánke bilden sich hier aus den Meeressalzen, die von den Winden im 
scháumenden Meereswasser über die Umgebung zerstreut werden. Das 
am Kamme der Wellen scehüáumende Wasser wird vom Winde über das 
Land getragen, wo es niederregnet. Die Pflanzen bedecken sich in der 


1 Die Analysen wurden im Laboratorium der Versuchstation für Pflanzenbau 
in Magyaróvár durch Dr. E. "SiGMoND ausgeführt. 


el 


2 E. W. HiLGARD The influence of climate ete. 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 121 


Tabelle V. 


Székböden aus dem Sandgebieté zwischen der Donau und Tisza. 


És mme———....———— ...———]—]—-am——.—.—.———]—.—.—.—..—.—.—..... 


Boden Nr. I. / Boden Nr. II. / Boden Nr. III. / Boden Nr. IV. 
Tiefe der analysierten Bodenschicht — 
0—-15 cm 0—10 em 0—25 cm 0—90 cm 
J W J 

Feuchtigkeit 100—1059€ .. ] 0-932 3:604 I 3-:064 3:291 
Humus nach GRANDEAU .. ] 0"388 J 1"224 0:686 1! 1060 
Chemiseh gebundenes 

Nasser ő té d a Mt UE DOSSOB 9 :933 2:-598 I 4744 
Ünlöstteheés ee éra ela et TÓSSBI 68084 1 60-703 53"700 
In Na, GO, löslicehe Kiesel- 

BAT OSSseár ant tér, ax SÖvEs 0839) 3 TATA céh 95A8P] 

] In Salzsáure lösliche Kiesel- ) . 12.989 2-536 9155 27361 
SETS See ter e ezé zs 0050 . 0-065 0-650] 01001 
(ODO ERAT EMELETE ENE AT CI MÁLTA ) 5"241 ! 9:213 9:352 
SOS TÁL StOT e EN NAT EEG NT 0HÖZŐ ! 0-087 F0z036 I 0-125 
Öltée tás 4 BÉRBE AWOBOBÓ ! 0-037 ) 0-028 ! 0:037 
ANAK Sen Sz nesze ear ÁBBB , 5073 I 2-715 5:905 
MEL SMSST s sz ak szegd ÁG 300 ESZESZŐ I 5"375 I 4:785 
TVTENO REESE Sze Le ee 25530 I 2:386 ) 2:353 ) 3:636 
Oral Ols ze habos lgaá ká ág E [seek MME TT) [1 6:900 11050 10:950 
MAGZAR A ESETE EM zt ED) S0L6ZB , 1087 I 1-139 1503 
jaaa be za er BAL Esni N0P2S 0- 424 0:327 I 0"-022 
Summe .. ..] 101:078 101-248 ] 101-372 ] 101"841 


Nr. I: Eingetroekneter Teichgrund vom Salzsee Makraszék bei Szeged. 
c II: Mulde im Sandlölstreifen im Sandgebiete von Halas. 

a III: LöBstreifen bei Félegyháza. 

a IV: Donautal; Mulde im alluvialem LöBgebiet bei Kunszentmiklós. 


Nöáhe des Meeres nach jedem Sturme mit einer Salzkruste. Der Regen 
schwemmt das Salzgemenge in den Untergrund, wo es sich mit dem 
kohlensauren Kalke des Lösses zu Gips umsetzt, welches über der un- 
durchlássigen Schicht auskristallisiert. 

Die verschiedenen Salze üben auf den Boden eine sehr verschie- 
dene Wirkung aus. Im allgemeinen kann man sagen, dab eie Filtrations- 
fáhigkeit des Bodens durch die Salze erhöht wird. Durch die Khalksalze 
wird sie am meisten erhöht, weniger durch die Sulfate und Chloride 
der Alkalien; wührend durch die Soda diese Bodeneigenschaft vermin- 
dert, oft ganz aufeehoben wird. 

Die Ansammlung der Soda im Boden ist das Resultat dieser Wir- 
kungen; die kolloidalen Silikate des Tonbodens halten die Soda mit 
gröberer Kraft zurück, als die anderen Salze, sie guellen in alkalischer 


122 PETER TREITZ 


Lösung auf und füllen die Bodenporen aus und hemmen dadurch des- 
sen Filtrationsfáhigkeit. Wenn der Salzgehalt eines Sodabodens durch 
die Auslaugung unter ein gewisses Minimum sinkt, so gelanet die Wir- 
kung der Soda allein zur Geltung und 
der Boden wird undurchlássig. Die Nie- 
derschlagswasser  können nun nimmer 
durchsickern, sie gelangen nur bis zu 
einer gewissen Tiefe (50—200 cm) und 
bewegen sich im Laufe des dJahres auf 
und ab. Im Winter und Frühjahre wan- 
dern sie abwárts, im Sommer aufwárts. 
Was von den Niederschlágen in den Bo- 


283. 


By FOOCOVLVZZET den nicht eindringen kann, lauft in den 
EE 1 Mulden der Oberflácehe zusammen und 
410, VÖ E  — bildet da kleine Salzlacken. Ende Juni 
ZEZEZSEZ ZET trocknen alle Salzlacken aus und der Bo- 
EZ-E ZEZM. den wird bis 3—44a m Tiefe trocken únd 
EZ-E javas . laleszun 35 ú élom (Creininal 


5985. ,, ; 
. Profil eines Székbodens aus der 
Publta Hortobágy. 
I. Humoser Ton, II. Lölbmergel 
(umgewandelter LöB), III. LöB- 
mergel mit Gipskristallen, 


der Baumlosigkeit dieser Gebiete. 
Unterhalb der jábrliech durechfeuchteten 
Schicht liegt eine trockene 50—70 cm 
müáchtige Tonbank, die nie durchnábt 
wird. Diese trockene Lage bildet für die 


IV. Löbmergel mit Konechylien 
und Kalkkonkretionen, V. Blauer 
Ton, VI. Gelber Mergel, VII. Gel- 


Wurzeln ein undurehdringliches Hinder- 
nis und vereitelt hierdurech die Vegetation 
der Báume. 


ber Sand 5 ú ; 
Die Verteilung der einzelnen Salze 


in den Untergrundschichten ist aus Ta- 
belle VI gut ersiehtlich. In der Tiefe von 
60—90 cm sind 01199 Sulfate enthalten, 
wogegen in den oberen Schichten dieses Salz gánzlich febhlt. 

Hine daselbst gekehrte Salzprobe enthielt 817490 Soda, 67990 Koch- 
salz, 11590 organische Substanzen und nur 07190 Sulfate. Auf anderen 
Orten gekehrte Salze zeigen ein ühnliches Verhültnis. In den verschie- 
denen Jahreszeiten üándert sich die Verteilung der Salze wesentlich, in- 
dem im Frühjahre der gröbte Teil der Bodensalze in die unteren Schich- 
ten gelaugt wird, wáhrend bei Eintritt der trockenen Jahreszeit diesel- 
ben wieder emporsteigen. Es muB wiederholt hervorgehoben werden, 
dab sich die Salze bei ihrer Wanderung umsetzen; daf die 
Zusammensetzung der Salze der in den verschiedenen 
Jahreszeiten entnommenen Bodenproben, an ein und der- 
selben Stelle eine verschiedene sein kann. 


Grundwasserniveau ; obe- 
und 


unteres Grundwasser 
salzhaltig. 


res 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 123 


Wo die Bewegung der Untergrundswasser eine schwache ist, dort 
können im Untergrunde die Sulfate entweder auskristallisiert oder aber 
in der Bodenfeuchtigkeit gelöst vorgefunden werden; wo dagegen die 
Bewegung eine intensive und der Untergrund Sand ist, dort laugen die 
durchsickernden Niederschlagswasser alle Sulfate aus dem Boden aus 
und es bleibt nur Soda und Kochsalz zurück. 

Dies ist der Fall bei den Sodaböden in der Umgebung von Kun- 
szentmiklós. (Siehe Tabelle VI, Nr. 8.) In den Sandgebieten, sammelt 
sich in den Vertiefungen das Salz in áhnlicher Weise an. Auch hier 
erfolgt im kalkigen Untergrunde des Uferrandes eine Umsetzung der 
Sulfate und Chloride. 

Die Niederschlagswasser lösen die Aschenbestandteile, welche bei 
der Verwesung der Pflanzenreste entstanden sind, auf und führen sie 
in die Vertiefungen, welche sich zwischen den Sandhügeln vorfinden. 
Der AbfluS dieser stagnierenden Salzteiche ist ungenügend, es ver- 
dunstet jöhrlieh mehr Wasser aus ihnen, als zum Abflub gelangt; die 
Salze háufen sich imfolgedessen in den Mulden an. Der Sand des Ufer- 
randes ist kalkhaltig, in diesem erfolgt die Bildung der Soda in áhn- 
licher Weise, wie in den LöBgebieten und das Wasser der Teiche wird 
allmáhlich sodahaltig. 

Nachdem die Sandgebiete im ungarischen groben Alföld die 
höchste Lage einnehmen, so fliebt natürlich ein Teil des hier nieder- 
gehenden Niederschlages teils in den Rinnen der Öberfláche, teils im 
sandigen Untergrunde auf die LöBzonen ab. Am Rande der Sandgebiete 
bildeten sich müchtige Sammelbecken aus, welche das abfliebende Was- 
ser aufnehmen. Durch die jáhrlich sich wiederholende teilweise oder 
vollstándige Bintrocknung dieser Becken reichert sich ihr Wasser an 
Salzen an und das Becken wird zu einem Salzsee. Solche sind: der 
Sós tó (Salzsee) bei Halas; Fehér tó bei Szeged; Palics- und Ludássee 
bei Szabadka u. s. w. Durch die grölbere Filtrationsfáhigkeit der Sand- 
gebiete wird der geringe Sulfatgehalt des Untergrundes bedingt, die 
abflieBenden Wasser führen den gröbBten Teil auf die Löbgebiete hinaus. 
In den Salzteichen am Rande der Sandgebiete bleiben sie dann unver- 
üándert, wenn der Salzsee nicht austrocknet; tritt dies ein, so werden 
sie in den Untergrund gelaugt. Jene Seen, die nie austrocknen, enthal- 
ten viel sehwefelsaure Salze, andere, die jáhrlich trocken werden, nur 
Soda und Kocbsalz. Im Wasser leben verschiedene niedere Pflanzen, 
die in ihrem Körper Salze anháufen. Nach der Beendigung ihrer Vege- 
tationszeit, sinken sie auf den Grund des Sees und verfaulen hier. In- 
folge ihres hohen Sehwefelgehaltes entwickelt sich bei der Füulnis 
Schwefelwasserstoff, welches Gas im Sommer in der Nöáhe dieser Salz- 
teiche, besonders des Abends, deutlich erkennbar ist. Das Resultat dieser 


Tabelle VI. 


Sodaböden im Sandgebiete zwischen der Donau und Tisza. 


sadeiáka ak Na:COg] NaCl Na,sS 0, Summe 
em 

Sandige Székböden aus Te 0:15 0-:13 10:07—0-092) 0-04—0"03 

dem Sandgebiete zwi- 15— 30 0-14 0:06 kás 0:90 
sehen der Donau und 30— 45 09-10 0:09 ké 0:95 
Tisza. 45290 0:98 0:11 E zá 0:30 

1. Makraszék bei Szeged[/ 90—190 09-05 0:-05 0-10 0:90 
(kahle Randzone des 1920 — 900 0"11 0-04 0:15 0:30 
Salzsees). 

2. Randzone am Salzsee Viol OFUSZALSOLUS sói Méz 
Nagy sós szék bei CTENÉ a TALAN eat tel HE úLÉ 
egésée ] 55— 65 ] 0-05 ! 0-03 0:12 0:20 

E ii 65—100 0-03 ] 0-02 "05 0:10—0-05 
ÖSSESOKÁ KOZOS OO 0"05—0-"10 

3. Daneben Rasenfliche 30— 60 0-02 ] 0-03 —— 0:05—0-10 

(Untergrund Flugsand). 60—120 0-02 0:06 Hi VEL SZYE US] 
120—266 0-"04 0"03 e 0-05—0-10 

4. Der mergelige Unter- 
grund der Sanddüne € be 0-35 0:921 — 0:50 
Ufer des Salzsees Nagy 
sós szék. 

5. Oberkrume der Sand- 4 $ 
TELL ÖS VEG éa oz ÍR 30 EZ szt 0"05—0-10/ 0"05—0-:10 

I 6. Nordrand des Salzsees 
Fehér tó bei Szeged .. 0—715 0-583 ) 0-14 09 HG SESZteS r 

7. Südrand des Salzsees 
Fehér tó. Oberkrume: 
mergeliger Sand. Unter- 0— 30 0:97 0:09 —- 0"20—0"15 
grund:  gelber Lehm 30— 60 Sk sért; s 020015 
(Umgewandelter  LöB). 60— 90 0-:03 0"06 10"11—0"06] 0"20—0"15 
Der Salzsee Fehér tó bil- 90—180 kél 0:"07 10"08—0"03] 0-10—0"-15 
det ein Sammelbecken, 180—270 HE 0:06 tg 0:"15—0"10 
wo die Niederschlags- 970.—370 h3 0-"05 0:05 0:10 
wasser aus dem Sand- 370—400 ég 0:04 00-06 0-10 
gebiete  zusammenflie- 

Ben. Der See trocknetl[/ 
jührlich ein. J 

5. Die Verteilung des Salz-r/ 
gehaltes in den Boden- (0) SEK ze [RÉT es Eeet 0-"40 
schichten von 0 bis 240 95— 60 ] 0-49 0.20 A 0:50—0"140 
cm des Sodabodens aus 60-—160 0:97 0"14 SA 0"15-—0"10 
dem Donautale bei Kun- 170—940 ! 00-05 09-10 gi 0:"10—0-05 
szentmiklós Puszta ! 

Tételhalom, 


Die Analysen wurden Ausgeführt durch Dr E. "Srsmonp an der kgl. ungar. 
Landwirtschaftlichen  Versuchstation für  Pflanzenbau in Magyaróvár (Magyar 
Chemiai Folyóirat 1906). Die Daten der Rubrik .Summes wurden durch Messun- 
gen mittels des elektriechen Apparates bestimmt. 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 125 


Fáulnisprozesse ist ein schwarzer Schlamm, welcher grobe Mengen 5ul- 
fide enthált und den Seegrund mit einer 10—100 cm tiefen Schicht 
bedeckt. Dieser Schlamm ersetzt den jöáhrliehen Verlust, der im $See- 
wasser an sehwefelsauren Salzen durch den teilweisen Abflub dieser 
Salzseen entsteht. 

Das Ufer des Salzsees ist LöB oder kalkreicher Sand. Das salz- 
reiche Wasser des Sees durechtránkt den Boden des Ufers und ver- 
dampfít an dessen Oberflüche. In dieser kalkreichen Bodenschicht er- 
fahren die sehwefelsauren Salze und die Chloride der Alkalien eine Um- 
setzung und an der Oberfláche gelangt nur Soda zur Kristallisation. 
Der Regen schwemmt die Salzkruste, welche den Seerand bedeckt, in 
den See zurück, demzufolge enthalten alle Salzseen neben den schwefel- 
sauren Salzen und Chloriden immer betráchtliche Mengen von Soda. 
Alle Salzseen der ariden Regionen enthalten S0da. 

In Tabelle II ist aus den analytisehen Daten des Seewassers von 
Palics ersichtlich, dab neben den Sulfaten im Wasser viel Soda ent- 
halten ist. Áhnliche Verhültnisse finden sich auch im Salzsee von 
Ruszanda vor. 

In Rumünien und in SüdruBland ist das Klima ein viel arinderes 
als im grolBen Alföld. Die Salzseen sind viel reicher an Salzen, so dab 
sich am Grunde dieser Seen eine 10—20 cm dicke Salzschicht abschei- 
det ; diese Salzkruste besteht aussehlieBlich aus Sulfaten. Doch am Rande 
dieser Salzseen kristallisiert auch hier überall Soda aus; das Wasser 
aller dieser Salzseen ist sodahaltig. Sogar das Wasser jener Li- 
manen, welche vom Schwarzen Meere durch eine 500 S5ehritte 
breite Sandbank getrennt sind, in welche Limanen bei stür- 
mischem Wetter Seewasser gelangt, ist laugig, sodahaltig." 

Im Wasser der Salzteiehe, die auf dem LöBgebiete liegen und 
jáhrlich austrocknen, kann sich kein schwefelhaltiger Schlamm ajsam- 
meln. Die geringe Menge, die hier in einem Jahre an Sulfiden entsteht, 
wird beim Eintrocknen des Sees zu schwefelsauren Salzen oxydiert. 

Nach dem Verdampfen des Wassers trocknet der Seegrund aus, 
es entstehen tiefe Risse in ihm, in welche der Regen die ausgewitterten 
Salze hineinsehwemmt und in die unteren Schichten laugt. Ín den 
náchsten trockenen Tagen steigen sie wieder empor und erfahren unter- 
wegs in dem kalkigen Seegrund eine Umsetzung, so daB auf die Ober- 
fliáche nur mehr Soda zur Kristallisation gelangt. Die an dem ein- 


1 Wáhrend meiner Studienreise im Jahre 1907 untersuchte ich das Wasser 
der Salzteiche und Limanen am Rande des Schwarzen Meeres und konnte in jedem 
einzelnen ohne Ausnahme Soda nachweisen. Die Ergebnisse meiner Untersuchun- 
gen werde ich in meinem Reiseberichte veröffentlichen. 


126 PETER TREITZ 


getrockneten Seegrunde gekehrten Salzproben beweisen zur Genüge, 
dab auf die Oberfláche nur Spuren von sehwefelsauren Salzen gelan- 
gen; neben 70—8090 Soda finden sich nur 075—0-199 Sulfate. 

. Ebenso enthalten die jáhrlich eintrocknenden Salzteiehe der Sand- 
gebiete keine schwefelsauren Salze, nur Soda und Chloride. (Nur 
einige stündige Seen, z. B. der Sós tó bei Nyiregyház, enthalten schwe- 
felsaure Salze neben Soda.) Hier ist die Auslaugung eine vollstándigere, 
so dab alle Sulfate in den Untergrund und von hier auf das LöBgebiet 
hinausgeführt werden. Die Salzkruste, die den Grund des eingetrockne- 
ten Salzsees in den Sandgebieten bedeckt, ist zu 80—9094 Soda. 

In Tabelle III sind die Analysen einiger Salzlacken und Teiche 
aus dem Süden des Komitates Bács angeführt. Alle jene Teiche, die 
jáhrlich eintrocknen, enthalten nur Soda und Kochsalz, hingegen kann 
in jenen, die stándig mit Wasser bedeckt bleiben, auch sehwefelsaures 
Salz nachgewiesen werden. 

In früheren Zeiten wurde sehr viel gekehrtes Salz aus Ungarn 
exportiert. Die Kehrplátze befanden sich fast ausschlieBlich im Sand- 
gebiete, ein kleinerer Teil fállt in das LöbBgebiet. Alle lagen aber am 
Rande oder in der unmittelbarsten Náhe eines Teiches oder Sumpfes. 

Die Salzkruste, die beim Hintrocknen des Sees die Oberfláche des 
Seegrundes bedeckt, verliert im Laufe des Tages durch die Wirkung der 
Sonnenstrahlen ihr Kristallwasser. Das Salz zerfállt zu feinem Staub. 
Der Wind wirbelt den losen Staub empor und führt ihn in die Um- 
gebung des Sees. Wo das Sodasalz niederfállt, entstehen Sodaflecke — 
Székböden; auf diese Weise wird der beste Boden allmáblich verseucht. 

Auf Tonboden wird die IEntstehung einer Salzkruste an der Ober- 
fláche durch die geringe Durchlássigkeit des Tonbodens — zu welcher 
überdies auch der Sodagehalt noch bedeutend beitrágt — verhindert. 
Wenn man aber in den Sodaboden eine Grube oder einen Kanal grübt, 
so bedeckt sich die Wand desselben alsbald mit kleinen Salzkristallen, 
die an manchen Orten eine zusammenhüngende Kruste bilden können. 
Diese Salzkristalle sind natürlieh niemals Soda, sondern schwefelsaure 
Salze. 


Die Abarten der Sodabödén. 


Die Sodaböden—Székböden, die in den versehiedenen Gegenden 
des groben Alföld liegen, haben ein sehr verschiedenes Aussehen. Ihre 
Figenschaften, Farbe und Verhalten ist sehr mannigfaltig. Bei einer 
genaueren Üntersuchung wird es jedoch bald klar, daB alle diese For- 
men nur verschiedene Grade eines und desselben Prozesses darstellen, 
námliech der Umbildung eines Wiesentones oder eines Lehmbodens in 
Sodaboden. 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 127 


Der Sandboden und der Grund eines Salzsees im Sandgebiete wird 
durch die Soda wenig verándert, hingegen ist der weibe Schlamm, der 
sich auf den Boden der Sodateiche niederschlügt, sehr charakteristisch. 
Es ist dies ein kalkreicher Mergel, dessen Kalkgehalt nicht aus reinem 
kohlensaurem Kalk besteht, sondern noch viel von einem Doppelsalze 
enthált, dessen Zusammensetzung mit dem des (rwry-Lussit identiseh 
ist. Die Bestimmung und Isolierung dieses Minerals aus dem Boden 
erfordert ein besser eingerichtetes Laboratorium als mir zur Verfü- 
gung stand, so dab ich mich mit dem gualitativen Nachweise dieses 
Minerals begnügen mubte. 

Gay-Lussit löst sich nicht in reinem destilliertem Wasser, auch 
der weiBe mergelige Seegrund bleibt in destilliertem Wasser lange un- 
verándert. In kohlensáurehaltigem Wasser löst sich Gay-Lussit in be- 
tráchtliehen Mengen, in der Lösung lábt sich kohlensaures Natron 
neben Kalk nachweisen. Der harte kalkreiche Mergel wird nur von 
kohlensáurehaltigem Wasser erweicht, dieses löst aus ihm kohlensauren 
Kalk und Natron. 

Was nun weiter die Verbreitung der einzelnen Sodabodenarten 
anbelanegt, so bedingen immer die orographischen Verháltnisse der be- 
treffenden Gegend die herrschende Bodenart. 

Die Sodaböden können je nach ihrer Lage in zwei Gruppen geteilt 
werden. 51e nehmen entweder die tiefsten Stellen einer Mulde ein oder 
sie liegen auf dem Plateau der Inseln, die sich mit mehr oder weniger 
steilen Wánden aus den Sumpfgebieten erheben. In diesen beiden Grup- 
pen können alle Sodabodenarten vorkommen, nur sind jene, die in 
tiefer Lage vorherrschen, auf den Plateaus nur in sehr untergeordnetem 
Grade entwickelt und umgekehit. 

Es können also der Lage nach zwei Gruppen von Sodaböden autf- 
gestellt werden: 1. Die Gruppe der Talsodaböden, das heilt soléher, 
die das Innere oder die Abhánge einer Mulde einnehmen. 2. Die Gruppe 
der Plateausodaböden, welche auf den Plateaus der aus dem Inun- 
dationsgebiet der alten FluBláufe emporragenden Löbinseln vorkommen. 

1. Die Talsodaböden sind meistens aus Wiesenton entstanden. 
Die Mulden und Depressionen im groBem Alföld sind in die Löbtafeln 
eingeschnitten und an ihren Rándern ist der Untergrund Löfb. Bei der 
Besprechung der Sodabildung (Seite 117) haben wir gesehen, dab die 
Soda überall an den Rándern der von 100—200 cm müchtigem Wiesen- 
ton bedeckten Mulden entsteht. Die Niedersehlüge waschen die Soda 
auf den Wiesenton hinab, das salzige Wasser durchtránkt die Ober- 
krume desselben und es entsteht ein fruchtbarer Sodaboden, in 
welchem noeh Weizen von sehr guter Oualitát wüchset. 

Die Mulden sind meistens solche flache Vertiefungen, welche mit 


128 PETER 1REITZ 


freiem Auge kaum mehr zu erkennen sind. Die Neigung des Bodens 
ist nur durch die Bewegung der Binnenwásser wahrnehmbar. Die Breite 
der Mulden betrágt 1—10 km, ihre tiefste Stelle ist heutzutage oft nur 
1—92 m unter dem Niveau des ganzen Gebietes. 

Der sehwarze fruchtbare Sodaboden nimmt in der ersten Zeit nur 
die Ründer der Mulden ein, wáhrend die Mitte der Mulde noch mit 
Schwarzerde bedekt ist, weleh letztere Bodenart dem russischen cTscher- 
nosjomv gleichkommt, nur viel toniger ist. 

Mit der Entwásserung dieser Schwarzerdegebiete hült die Oxyda- 
tion des groben Humusgehaltes Schritt; aus der Schwarzerde wird all- 
möhlich  Wiesenton. Die salzigen  Niederschlagswasser durchtránken 
immer breitere Zonen, bis sich endlich die ganze Oberfláche der Mulde 
in fruchtbaren Sodaboden umwandelt. 

Die Oberkrume der LöbBtafel, in welcher sich die Mulde befindet, 
ist leiehter Lehm, cVályogi. An der Berührungslinie der Lehmfláche 
mit dem fruchtbaren Sodaboden entsteht eine Zone von unfruchtbarem 
Sodaboden, in welcher sich nach und nach alle Arten von Székboden 
ausbilden. 

Die Niederschláge laugen die im alkaliscehen Wasser löslichen 
Humusverbindungen aus, die Farbe des Bodens wird immer heller, bis 
endlich kaum mehr etwas Humusgehalt zurückbleibt. Dann ist die Farbe 
des Bodens hellgrau und seine Oberfláche ganz kahl. Diese Varietát 
des Sodabodens wird grauer Szék genannt. 

Die schwarze dicke Lösung, die aus dem nunmehr grauen Szék aus- 
gelaugt worden ist, fliebt in eine náchstliegende Vertiefung, wo sich eine 
50—100 cm müchtige Lage von áuBerst humosem Ton ansammeln kann. 

Die schwarze Schicht enthüált einerseits so viel kolloidalen Ton, 
in Laugen lösliche kieselsaure und humussaure Verbindungen, ander- 
seits so wenig Bodenskelett bildende Teile, dab er infolge seiner un- 
günstigen Zusammensetzung zur Ernáhrung der Pílanzen ungeeignet 
wird. Die Oberfláche bleibt jedoch nicht schwarz. Sobald die ganze 
Schicht austrocknet, wird der Boden, da seine Poren durch die kiesel- 
saure und humussaure Lösung ausgefüllt sind, dicht und fast wasser- 
undurchlássig. Die Niedersehláge können nun nicht mehr in den Boden 
eindringen, sie flieben an der Oberfláche ab und führen aus der dün- 
nen Schicht, die wührend den 6 Monaten der niederschlagsreichen 
Jahreszeit durchfeuchtet wurde, allen Tongehalt und Humus mit, so 
dab nur das feinkörnige Bodenskelett zurüekbleibt, welches den Boden 
mit einer 5—10 mm dicken Kruste bedeckt. Unter dieser feinen Sand- 
schicht folgt ohne Übergang der schwarze tonige Boden. 

Stellenweise finden sich kleine grüne Flecke von 1 m Durchmes- 
ser, auf welchen einige kurzgestielte Pflanzen ihr Dasein fristen. Sie 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 129 


halten mit Hilfe ihrer Wurzeln das Erdreich unter ihnen fest, so dab 
sich diese kleinen Inselechen alsbald um 10—40 cm über das Niveau 
erheben. Sie bilden kleine Stutzkegel von einigen em Höhe. Die Seiten 
derselben sind schwach geneigt und mit weibem Sande bedeckt. Der 
grüne Rasenfleck befindet sich in der Mitte. Am FuBe des Kegels finden 
wir eine schmale Rinne, die sich mit vielfachen Windungen und Krüm- 
mungen zwischen den Kegeln durchschlángelt und in welcher das ab- 
geschwemmte Material, als schwarze, humos-tonige, trübe Flüssigkeit 
AbfluB findet. Diese trübe Flüssigkeit trocknet zu einem dicken Brei 
ein, welcher, da er gar keine Kapillaritát besitzt, nur an der Oberfláche 
hart wird. Die untere Lage bleibt weich; wenn jemand auf die trockene 
Kruste tritt, bricht sie wie Eis ein und man sinkt knietief in die 
schwarze breiige Masse ein. Ein solches Sodaland hat ein fleckiges Aus- 
sehen und wird c:BRagyás Székv (ragyás pockennarbig) genannt. 

Auf manchen Gebieten, wo die Oberfláche eine gröbere Neigung 
besitzt und das Wasser rascher flieBt, können sich keine kreisrunden 
Rasenflecken ausbilden, sondern es entstehen löngliche Streifen, die 
10—20 cm hoch über den mit weibem Sand bedeckten Lehnen empor- 
ragen. Die Landschaft sieht aus, als würe sie aus lauter kleinen Treppen 
mozaikartig zusammen gesetzt. Diese Art von Székboden wird cPadkás 
szék, (padka — Büánkchen) genannt u. s. w. 

Es gibt noch eine Unzahl] von Formen und Gebilden in den ein- 
zelnen Sodagebieten, die vom Volke mit Namen bezeichnet werden. 
Es ist hier nicht möglich alle Arten zu benennen und zu besechreiben. 
Doch schon aus den bisher erlüuterten ist es ersichtlich, dab alle diese 
Formen nur Stadien eines Umwandlungsprozesses sind, bei welchem 
der Wiesenton, bez. die Schwarzerde den Ausgangspunkt, der kahle, 
graue, unfruchtbare Székboden aber das Endprodukt bildet. 

2. Die Höhensodaböden. Die LöBtafeln wurden infolge der AÁn- 
derung der Flubrichtungen in zahllose kleinere und gröbBere Inseln 
geteilt, die aus den Rinnen und deren Inundationsgebiet mit 1—6 m 
hoher steiler Wand emporragen. Die wasserführenden Mulden und 
Rinnen haben eine Breite von 100—10,000 m und sind mit Schwarz- 
erde oder Wiesenton ausgefüllt. Stellenweise finden sich auch noch 
torfige Moore in denselben vor. [In den meisten flob noch bis in die 
letzte Zeit bis zur Beendigung der FluPregulierung der ÜberschuB der 
Flüsse bei Hochwasser ab. 

In diesen moorigen, sumpfigen Rinnen war das Wasser salzig, es 
drang in die Poren des Lösses ein, weleher die Rinnen umgab und 
wurde von den Winden und von den Sonnenstrahlen an die Oberfláche 
gezogen, wo es bei seiner Verdunstung die gelösten Salze als Kruste 
zurücklieB. I 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. J 


130 PLTER TREITZ 


Die Niederschlüge lösten dieses Salz auf und löBten aus dem 
Boden mit ihrer Hilfe den Humus und kolloidalen Ton heraus und 
sehwemmten diese in die Rinnen hinab. Der Boden wurde hell und 
leicht. Dieser graue, wenig fruchtbare Boden, der graue Szék, ist der 
Haupttypus der Höhensodaböden. An manchen Stellen ist die Auslaugung 
der tonigen Teile und des Humus so weit fortgesechritten, dab der Boden 
nach dem Pflügen bei trockenem, sonnigem Wetter zu Staub zerfüllt. 
Man nennt diese Art .Porszék, — Staubszéko. 

Ist die Insel von kleinem Umfange, so verwandelt sich dessen 
ganze Oberkrume in grauen, unfruchtbaren Sodaboden ; ist sie dagegen 
sehr grob. so wird nur die Lehne, und der Rand zu Sodaboden. Die 


ganze Insel wird mit einem Streifen von unfruchtbarem Székboden um- 
gürtet. 


Die Entstehung der salpetersauren Salze in der ungarischen Tiefebene. 


Endlich bliebe noch die Besprechung der Salpeterböden übrig, wo 
in früheren Zeiten der für die Pulverfabrikation notwendige Salpeter 
gekehrt wurde. 

Bis in die sechziger Jahren des vergangenen Jahrhundertes wurde 
der gesamte Bedarf an Salpeter für die Pulverfabrikation in Ungarn auf 
Kehrplátzen gewonnen, die sich in der groben Tiefebene, namentlieh 
in deren nördlichem Teile, befanden. Hier gab es Kehrplátze, welche 
reinen Kalisalpeter lieferten, wáhrend in Südungarn nur Kalksalpeter 
gewonnen wurde, der erst zu Kalisalpeter umgearbeitet werden mudte. 
Diese Kehrplátze benötigten ein öfteres BegieBen mit Jauche. 

Die Bildung des Salpeters ist ein ganz leicht erklárlicher Vor- 
gang, der mit den Salzlagern der Karpathen in keinerlei Zusammen- 
hang steht. 

Zu einer Zeit, wo noch keine oder nur wenig KEisenbahnen die 
grobe Tiefebene durchkreuzten, war die Landwirtsehaft wegen des sehwer- 
fálligen und teueren Transportes viel weniger auf Getreidebau, als auf 
die Viehzucht angewiesen, da sich das Produkt der letzteren viel leich- 
ter und billiger auf dem Weltmarkte verwerten lie8. Das Vieh blieb 
fast das ganze Jahr über auf der Weide, nur in den strengsten Winter- 
monaten wurde es in den Ortschaften in Stüllen gehalten. Zum Anbau 
des für die einheimische Bevölkerung nötigen Getreides wurden nur 
wenig Felder benützt und diese nach jeder Ernte der mehrjáhrigen 
Brache überlassen, so dab sie keiner weiteren Düngung bedurften. Dem- 
nach fand der in den Ortschaften wáhrend des Winters sich ansam- 
melnde Dünger keine andere Verwertung, als dab man ihn teilweise in 
Backsteinform  austrocknen lieB und als Heizmittel verwendete, teils 


DIE ALKALIBÖDEN DES UNGARISCHEN GROSZEN ALFÖLD. 131 


aber einfach als Kehricht ausführte und damit die Lehmgruben um den 
Ortschaften auffüllte. 

Wenn nun der Dünger aus einer gröleren Ortschaft Jahrzehnte, 
wohl Jahrhunderte lang immer an ein und derselben Stelle abgelagert 
wurde, so ist es natürlieh, dab sich der Boden mit stickstoffhaltigen 
Verbindungen süttigt, besonders im regenarmen Gebiete der Tief- 
ebene, wo keine Auslaugung stattfinden konnte. Diese Verbindungen 
drangen durch den kalkhaltigen Boden, wurden dabei nitrifiziert und 
kamen an geeigneten Stellen, meistens in unmittelbarer Nöáhe der 
Wassertümpel, die dort jede Ortschaft umgaben, als Salpeter zur Aus- 
blühung. 

Bei manchen Ortschaften wurde der Dünger auBerhalb der Ge- 
meinde zu wahren Bergen aufgehüuft und die Kehrplátze lagen dann 
immer unterhalb des Düngerhaufens, auf der gegen eine Mulde geneig- 
ten Fláche, am Rande des Wassers. 

Seitdem der Getreidebau überhand genommen hat und der Dün- 
ger auf die Ackerfelder gefahren wird, hat die Salpeterbildung aufge- 
hört. Ich habe im Laufe der Jahre Hunderte der ehemaligen Kehrplátze 
besucht und zu verschiedenen Jahreszeiten ihren Boden untersucht, 
habe aber nirgends mehr ungewöhnliche Mengen von Salvetersáure in 
ihnen gefunden und von einer Salpeterausblühung ist keine Spur mehr 
vorhanden. 


ÜBER FINE OBERLIASSISOHE LYTOGCERASART MIT 
AUFGELÖSTER WOHNKAMMER. 


Von Dr. M. E. Vapász. 


Viel umstritten sind jene Formen der Ammoniten, deren Um- 
günge einander nicht umfassen, ja einander nicht einmal berühren, 
sondern aufgelöst, gerade gestreckt oder aber schneckenförmig auf- 
gewunden sind. Die systematische Stellung dieser esNebenformens ist 
nicht hinlánglich geklürt und sie werden oft nur auf Grund von Ahn- 
liehkeiten in die eine oder die andere Gruppe eingereiht. Sie kommen 
schon in der Trias und im Jura vor, sind jedoch hauptsáchlich für 
die Kreide bezeichnend. 

Die Ursachen der in der unregelmábBigen Aneinanderreihung der 
Umgönge sich kundgebenden Erscheinung ist noch nicht genügend 


0x 


132 Dr M. E. VADÁSZ 


ermittelt. PomPEckJ! wies darauf hin, daB diese, sowie eine andere, 
damit konvergente und bei den Ammoniten ziemlich háufige Erschei- 
nung, die canormales Wohnkammer, bei solchen Gattungen und For- 
menreihen vorkommt, die den Kulminationspunkt ihrer Entwicklung 
bereits übersechritten haben und in Verfall begriffen sind. Für diese 
Auffassungen spricht der Umstand, dab sich die Umgüánge bei den ver- 
schiedenen Formen zu verschiedenen Zeiten auflösen und dab sich 
diese Erscheinung überall in der gleichen Weise offenbart. Anfangs 
löst sich nur die Wohnkammer auf, spáter auch die inneren Umgánge 
(Choristoceras [Trias) — CGrioceras [Jura-Kreide)) ; die Auflösung sehreitet 
fort, und die Umgánge werden gerade (Rhabdoceras [Trias! — Baculina 
[Jura] — Baculites [Kreide]), um sich dann wieder schneckenförmig 
aufzuwinden ((Gochloceras [Trias] — Turrilites [Kreide]. 

Die meisten dieser Formen werden auf Grund ihrer Suturlinien 
in die Familie Lytoceratide gestellt. Solange jedoch nicht alle auch 
in phylogenetischer Hinsicht bekannt sind, wird ihre systematische 
Stellung nicht sicher festzustellen sein. Es ist wohl Tatsache, daB8 die 
zur Familie Lytoceratide gehörenden Formen stark evolut sind und 
dab sich die Umgöüánge bei einigen Arten so wenig berühren, daB es 
naheliegend erscheint, auch aufgelöste Formen hierher zu stellen. Bei 
den Arten der Gattung Lytoceras wurde aber bisher eine solche Er- 
scheinung nicht beobachtet, obzwar die Umgüánge der in die Gruppe 
des Lytoceras fimbriatum Sow. sp. gehörenden Formen sich so wenig 
umfassen, dab einige von ihnen (L. fimbriatum Sow. sp. — postfim- 
briatum PRxIwsz) nicht entfernt von diesem Stadium sind. Das reiche 
oberliassische Material von Piszke des geologisch-paláontologi- 
scehen Universitátsinstitutes Budapest enthült eine derartige 
Form, deren ausführliche Beschreibung im folgenden gegeben sei. 


Lytoceras evolutum nov. sp. 


Durchmesser : 410 mm Höhe d. letzten Umganges: 3690 
Nabelweite : 3499 Breite d. c ( -E 


Der Durchsechnitt der rasch zunehmenden Umgünge unseres Exem- 
plares ist elliptisceh. Die Höhe der Windung übertrifft die Breite der- 
selben. Der Steinkern ist an der einen Seite über der Mittellinie kor- 
rodiert, so dab die Breite der Umgüánge nicht zu ermitteln ist; soweit 
aber aus der Wölbung der Seiten geschlossen werden kann, scheinen 
die inneren Umgünge breiter zu sein und dürfte sich der letzte Um- 


1 Über Ammonoiden mit ranormalers Wohnkammer. (Jahreshefte d. Ver. f. 
vaterl. Naturk. in Württemb. 1894, p. 220— 290.) 


ÜBER EINE OBERLIASSISCHE LYTOCERASART MIT AUFGELÖSTER WOHNKAMMER. 133 


Lytoceras evolutum nov. Sp. (Mehr als zwei und einhalbmal verkleinert.) 


gang — die Wohnkammer — auch in bezug auf den Durchschnitt 
veründert haben. Die Höhe der Umgünge nimmt innerhalb einer Win- 
dung fast um das vierfache (3:8) zu. Bei. einem Durchmesser von un- 
gefáhr 25 em beginnt die Wohnkammer, die aufgelöst ist, also den 
folgenden Umgang nicht berührt, frei steht und zwischen den beiden 
einen ungefáhr 2 cm breiten Raum enstehen láBt. Die für die Gruppe 


131 Dr M. E. VADÁSZ 


des L. fimbriatum Sow. sp. bezeichnende feine, dichte Berippung ist 
auf der Wohnkammer gut sichtbar. Auch sind zwei der für diese 
Gruppe charakteristisehen Binschnürungen — im zweiten und dritten 
Viertel der Wohnkammer — gut zu beobachten. Die Suturlinie weicht 
von jener des L. fimbriatum Sow. sp. in nichts ab. 

Der Durchschnitt der Umgüánge von L. fimbriatum Sow. sp. ist 
nahezu kreisförmig, die Umgünge nehmen allmáhlicher zu als bei L. 
evolutum nov. sp., letzterer weicht also von L. finmbriatum Sow. sp. 
in der Gestalt der Umgüánge und in der Art des Zunehmens dersel- 
ben ab. In bézug auf die Gestalt der Umgánge nöhert sich L. post- 
fimbriatum PRrsz" unserem Exemplare mehr, doch besteht bezüglieh 
des Zunehmens der Umgünge auch hier das námliche Verhültnis wie 
gegenüber SowERBxs Art. Von den ühnlichen Formen kann noch L. 
Framcisci Opp. sp. erwáhnt werden, dessen Umgünge höher sind, all- 
miühlicher zunehmen und bei welchem eine Berippung nur auf der 
Schale vorhanden ist, wáhrend der Steinkern glatt ist. 

Das Hauptmerkmal des L. evolutum nov. sp. besteht darin, dab 
sich die Umgüánge in dem gekammerten Teile kaum berühren, die 
Wohnkammer aber ganz aufgelöst, frei ist. Dab diese Erscheinung auch 
bei unserem EHxemplare mit der Auflösung der Umgánge zusammen- 
hüngt, ist dadurch erwiesen, dab die mit der Auflösung verbundenen 
Abweichungen immer von der Wohnkammer ausgehen. 

Die Ursache dieser eigenartigen Entwicklungsweise wurde auf ver- 
schiedene Art erklárt. Die meisten Paláontologen führen dieselbe auf 
senile Erscheinungen zurück, andere betrachten sie als eine pathologi- 
sche Erscheinung,? wáhrend sie von STEINMANN ?" mit freierem Schwim- 
men erklürt wird. ABEL" führt diese in versehiedenen Gruppen auf- 
tretende Erscheinung darauf zurück, dab die Variationsfáhigkeit der 
bezüglichen Gruppen erschöpft war, infolgedessen sich Degenerations- 
erscheinungen einstellten. 

Wenn wir auf dieser Grundlage die aufgelöste Wohnkammer von 
L. evolutum nov. sp. betrachten und die Ursache dieser Erscheinung 
in einer der erwáhnten Erklárungen suchen, so müssen wir vor Augen 
halten, dab die in Rede stehende Form-ein vollstándig ausge- 
wachsenes Exemplar ist. Hierauf kann man nicht nur aus der 


1 Die Fauna der ülteren Jurabildungen im 6 N0O-liehen Bakony. (Mitt. a. d. 
Jahrbuche d. kgl. ungar. Geologischen Anst. Bd. XV, H. 1, pag. 52 und 53; Buda- 
pest, 1904.) 

2 (OUENSTEDT: Petrefaktenkunde. III. Aufi. 1885, pag. 582. 

3 Elemente der Palüontologie, p. 452. 

4 Über d. Aussterben d. Arten. (Congr. géol. internat. Compt. Rend. de la 
IX sess. Vienne, 1903, p. 747.) 


ÜBER EINE OBERLIASSISCHE LYTOCERASART MIT AUFGELÖSTER WOHNKAMMER. 135 


GröBe derselben sechlieben, sondern auch aus jener Analogie, welche 
von PoMmPEckI zwischen den kretazischen cKrüppelformens und denen 
mit ranormaler Wohnkammerv nachgewiesen wurde. PompPEcxI üuBert 
sich über die Formen mit anormaler Wohnkammer folgendermafen : 
cHin Ammonit mit , anormaler" Wohnkammer ist fast ausnahmslos 
als vollkommen ausgewachsen zu betrachtens.! Im Zusammenhange 
damit kann es ausgesprochen werden, dab jene Formen, bei welchen 
die aufgelöste Wohnkammer als individuelle Abnormitüt vor- 
kommt — wie bei L. evolutum nov. sp. — ebenfalls nur ausgewachsene 
Exemplare sein können, bei denen diese Erscheinung durch das mit 
der Greisenhafítigkeit des Individuums Hand in Hand ge- 
hende Unvermögen erklüárt werden kann. Die bei L. evolutum nov. 
sp. sich offenbarende Erscheinung ist also kein Vorbote des Aussterbens 
weder der Gattung noch der Formenreihe, da im oberen Lias sowohl 
die Gattung Lytoceras, als auch die Gruppe des L. fimbriatum Sow. 
sp. sozusagen noch am Anfang ihrer Entwicklung steht. Diese Er- 
scheinung ist nur mit dem Tode eines Individuums im Zusam- 
menhange. Aus diesem Grunde kann L. evolutum nov. sp. auch als 
keine selbstándige Art betrachtet werden, sondern ist als 
ein degeneriertes Individuum einer zwischen L. fimbriatum . 
Sow. sp. und L. Framcisci OpP. sp. stehenden Art aufzufassen. Nach- 
dem jedoch der entsprechende Typus nicht bekannt ist, seheide ich die 
Form als neue Art ab, jedoch nicht wegen seiner aufgelösten Wohn- 
kammer, sondern auf Grund des Durchschnittes und der Art des Zu- 
nehmens ihrer Umgánge. 

Auch die Abnormitáten im Zunehmen der Umgöünge können nicht 
als besonders wertvolle systematische Merkmale gelten, gerade so 
wie die canormale Wohnkammers, über die sich PompPEcxJ folgender- 
mafBen áubert: clm allgemeinen wird man daher die" anormale Wohn- 
kammer nicht zu Klassifikationszwecken benützen könnenv.? Neben- 
formen können bei den Ammoniten sowohl innerhalb einzelner Familien, 
Gattungen, als auch innerhalb Formenreihen und Individuum vorkom- 
men; eben deshalb ist die Art des Anschlusses der Umgüánge zur Be- 
stimmung der systematischen őStellung nicht hinreichend. Dieselbe 
genügt umso weniger, als die Nebenformen der verschiedensten Grup- 
pen — wie weiter oben bereits hervorgehoben wurde — von gleicher 
Gestalt sein können, da der Gang der Entwicklung überall derselbe ist. 
Die systematische Stellung dieser Formen könnte nur auf entwicklungs- 
geschichtlicher Grundlage geklürt werden, wenn es möglich wáre, die 


136 PAUL ROZLOZSNIK UND D: KOLOMAN EMSZT 


Grundform zu ermitteln, von welcher die anormale Entwicklung aus- 
ging. Es kann nümlich angenommen werden, dab die besagten anor- 
malen Formen aus normalen entstammten, indem sie die anormalen 
Merkmale degenerierter Formen ererbten, wie dies Hxyarr ausführt." 
Bei der Ererbung spielt auch die Umgebung, die Lebensweise eine grobe 
Rolle, worauf schon PompEckJ hinwies. Das Tier wird durch die mit 
dem Greisenalter eintretende Degeneration zur Anderung seiner Existenz- 
bedingungen gezwungen. S0 können dann die in der Gestalt sich often- 
barenden Abnormitáten in letzter Reihe auf die Anpassung-an die 
Lebensweise zurückgeführt werden. 


VORLÁUFIGER BERICHT ÜBER EINEN AMPHIBOLNEPHELIN- 
BASANIT DES MEDVESGEBIRGES (KOMITAT NÓGRÁD). 


Von PauL RozLtozsNIK und Dr. KoLoMAN EMSszT. 


Im Laufe der durch die Ungarische Geologische Gesellschaft im 
Jahre 1905 in der Umgebung von Salgótarján arangierten Exkursionen 
hatte ich Gelegenheit in dem $0-lich vom Somoskó liegenden, Higen- 
tum der Firma HoFrrBavER und LEHNE Budapest bildenden Steinbruche 
ein Probestück zu sammeln, das sich durch den Gehalt an zahlreichen 
die Gestalt von Amphibol aufweisenden, makroskopiseh grauschwarzen, 
glanzlosen und dichten Bildungen auszeichnete; in dem Innern einzel- 
ner Bildungen war auch noch der ursprüngliche Amphibol zu beobach- 
ten. Durch anderwártige Inanspruchnahme war ich aber an dem Studium 
dieser Gesteine verhindert. Im Jahre 1907 ist von J. So0ELLNER ein in- 
teressanter Aufsatz erschienen,? in welchem er unter dem Namen 
Rhönit ein in den basiscehen Nephelin- und Leuzitgesteinen und in den 
Limburgiten auftretendes, mit Ánigmatit und Cossyrit isomorphes tri- 
klines Mineral in die Literatur einführt, welehes sich nach dem Autor 
auch bei der magmatischen Resorption der Amphibole in den Amphibol- 
basalten und Augititen der Röhngegend bildet. 

Bei der mikroskopischen Untersuchung des Gesteines aus dem 
besagten Steinbruche stellte es sich heraus, dab die erwáhnten Bildun- 


1 Genesis of the Arietide, p. 28. 

2 J. SoELLNER: Über Rhönit, ein neues ünigmatitühnliches Mineral und über 
das Vorkommen und die Verbreitung desselben in basaltisehen Gesteinen. (Neues 
Jahrb. für Mineralogie. XXIV, 1907, p. 475—547.) 


" VORLÁUFIGER BERICHT ÜBER EINEN AMPHIBOLNEPHELINBASANIT. tő7 


gen den total resorbierten Amphibolen SoELLNERSs (s. 1. c. Taft. XL, Fig. 1 
und 2) vollstándig: entsprechen und sie entpuppten sich u. d. M. als 
das Aggregat eines rhönttáhnlichen Minerals und Augits, wozu sich noch 
etwas Plagioklas und Nephelin gesellt. 

Das Gestein selbst besitzt holokristallinporphyrische Struktur. Als 
Einsprenglinge finden sich — aubBer dem resorbierten Amphibol — noch 
Titanaugit und Olivin. Die Grundmasse setzt sich aus Erz, Augit, aus 
sechmalen? Plagioklasleisten und Nephelin zusammen. Der Nephelin 
kommt in gröbBeren Individuen vor, in denen sich die übrigen Gemeng- 
teile eingebettet finden und in welchen auch zahlreiche dünne Nadeln 
von Apatit zu beobachten sind. 

Aus diesen Daten erhellt zugleich, dab die Eruptivgesteine des 
Medvesgebirges der atlantischen Sippe F. BEckEs angehöőren. 

Soviel wollen wir als Resultat unserer vorláufigen Untersuchungen 
berichten und bemerken noch, daG6 wir uns die eingehendere petro- 
graphische und chemische Untersuchung dieser Eruptivgesteine, welch 
letztere Dr. KoLroman Emszr übernommen hat, vorbehalten. 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUGURESTI 
UND DIE GEOLOGISUHEN VERHÁLTNISSE DES RUMAÁNISUHEN 
PETROLEUMS. 


GENERALVERSAMMLUNGSVORTRAG.! 


Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK, 


zweitem Prüásidenten der Ungarischen Geologischen Gesellschaft. 


(nhalt: Der 1907 in Bucuresti abgehaltene III. internationale Petroleum- 
kongre8. — Kurze Übersicht der geologischen, stratigraphischen und tektonischen 
Verháltnisse Rumüniens. — Über die Geologie der rumánisehen petroleumführen- 
den Schichten und die Bildung des darin vorkommenden Petroleums. — Literatur.) 


Geehrte Generalversammlung ! 

Der von seiten des Prásidenten und des Ausschusses der 
Ungarischen Geologischen Gesellschaft an mich ergangenen ehrenden 
Aufforderung entsprechend — wofür ich auch an dieser Stelle meinen 
aufrichtigen Dank ausspreche — erlaube ich mir den Verlauf, welchen 


1 Gehalten in der Generalversammlung der Ungarischen Geologisehen Ge- 
sellechaft am 5. Feber 1908. 


138 Dr: FRANZ SCHAFARZIK 


der III. internationale Petroleumkongreh zu Bucuresti 


im vergangenen Herbste genommen hat, sowie auch im allgemeinen 
die Verhültnisse des rumánischen Petroleumvorkommens in Kürze zu 
besprechen. 

Die Idee der internationalen Kongresse hat in der zweiten Hülfte 
des vorigen Jahrhunderts Platz gegriffen und in rascher Aufeinander- 
folge wurden dann auch in den verschiedensten Fáchern intefnationale 
Zusammenkünfte veranstaltet u. z. hauptsáchlich in den wissenschaft- 
lichen Zentren Westeuropas. Als einer der jüngsten trat 1900 in Paris, 
zur Zeit der dortigen Weltausstellung, auch der I. internationale Petro- 
leumkongreb5 ins Leben. Diesem folgte 1905 in Liege der zweite. In 
betreftf der Vorteile der internationalen Kongresse für die Wissenschaft 
sind die Ansichten der Fachgenossen nicht immer die gleichen und 
es hat den Anschein als habe auch der PetroleumkongreB bei der 
ersten und zweiten Gelegenheit HBiniges zu wünschen übriggelassen. 
Sicherlich ist es dieser nicht ganz vollen Befriedigung zuzuschreiben, 
dab die Lieger Tagung den Beschlub fabte, die náchste Zusammen- 
kunft in ein Land einzuberufen, in dem auch Petroleum vorhan- 
den ist, in der HoffÍnung hierdurch dem Kongreb einen entsprechen- 
deren Rahmen und eine gröBere Bedeutung zu sichern. Und ich kann 
schon im voraus bemerken, dab man sich in dieser Voraussetzung 
nicht getáuscht hat. 

Der KongreG wurde für den 8. September 1907 nach Bucuresti, 
der Hauptstadt Rumüniens, für sechs Tage Dauer zusammenberufen. 
Vor der Tagung wurde für einen engeren Fachkreis nach Baikoiu- 
Bustenari-Campina-Moreni ein dreitágiger, wáhrend der Dauer des Kon- 
gresses aber für eine grobe Zahl von Teilnehmern ein eintügiger Aus- 
fliug ebenfalls nach Campina Bustenari geplant, ferner ein halbtágiger 
Besuch nach $Slanic zur Besichtigung der dortigen Salzgrube und endliech 
nach AbschluG des Kongresses ein zweitügiger Ausflug nach Giurgevo 
und von hier auf der Donau nach Cernavoda und Constanza, an den 
Gestaden des öSchwarzen Meeres, zur Besichtigung des neuerbauten 
Handels- und Petroleumhafens und zu allerletzt noch ein mehrtügiger 
Ausflug nach der Moldau zum Studium der Petroleumdistrikte von 
Bacau. Bei all diesen Ausflügen diente ein lehrreieh redigierter und 
mit vielen Karten und Profilen versehener Guide zur Erkárung des 
(Gesehenen. 

Der Stoff der ins Programm aufgenommenen Vortrüge versprach 
vieles Interessante und eine reiche Abwechslung und dabei winkte uns 
noch die Aussicht mit den verwickelten geologischen Verhültnissen der 
Petroleumdistrikte Rumüniens nüher bekannt zu werden. Namentliech 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI, 139 


war diese Gelegenheit für uns Ungarn verlockend, da die ungarische 
Petroleumfrage bisher noch als ungelöst zu betrachten ist. In Betrieb 
stehende reiche Petroleumfelder sehen zu können, wirkte jedoch auch 
auf Andere verlockend, und diesem Umstande ist wohl das aubBerordent- 
liche Interesse zuzuschreiben, dessen sich dieser KongreBb von seiten 
der weitesten Kreise erfreute. Aus zusammen 18 Löüándern fanden sich 
am Kongreb 800 Mitglieder zusammen, u. zw. aus: 

Rumünien (430), Österreich (87, davon aus Galizien 68), Frank- 
reich (74), Deutschland (59), RuPland (24), Ungarn (20), Belgien (17), 
Holland (14), Italien (14), England (13), Vereinigte Staaten von Nord- 
amerika (13), Serbien (5), Bulgarien (3), Mexiko (3), Kanada (1), Por- 
tugal (1), Guatemala (1), Scehweden (1). 

Die meisten der aufgezühlten Staaten entsendeten offizielle Ver- 
treter, darunter auch Ungarn, dessen Regierung sich durch vier offiziell 
Exmittierte vertreten lieBb. Diese waren im 6 Auftrage des Finanz- 
ministers Univ. Prof. Dr. LupwiG v. Lóczy und JosEPH v. Tomka, 
seitens des Handelsministers Gewerbeoberinspektor NIKoLAus GER- 
STER, von seliten des Ackerbauministers Oberbergrat und Chef- 
geolog LupwIiIG RorH v. TELEGD. 

Da das bereits im Vorsommer publizierte Programm sowie die 
in Aussicht gestellten geologischen Ausflüge sich überaus lehrreich zu 
gestalten versprachen, trachtete auch ich an diesem Kongreb teilnehmen 
zu können und ich erreichte dies auch insofern, als ich zwar blob in 
privater Higenschaft, jedoch mit Unterstützung des kgl. Joseph-Poly- 
technikums Budapest, nach Bucuresti reisen konnte. Es sei mir ge- 
stattet hierfür auch an dieser Stelle dem vorjáhrigen Rektor des Poly- 
technikums Herrn Hofrat Br. Epmuwsp KöwvrG-Jósás meinen ergebensten 
Dank aussprechen zu dürfen. 

Die Einladungen zu diesem Kongreb wurden im Namen des rumá- 
nischen Ackerbau-, Gewerbe- und Handelsministers und des Ministers 
der staatliehen Dománen durch €C. ALIMANESTIANOo, Prof. Dr. L. MRAZEc 
und Dr. L. EDELEANo an die Interessenten gerichtet. Prásident des 
Kongresses war A. SALIGNY, Prüsident der rum. Akademie der Wissen- 
schaften, Chefsekretár aber C. ALIMANESTIANo Bergingenieur und Land- 
tagsabgeordneter. 

Die erste feierliche Sitzung des Kongresses fand im Atheneum, 
dem schönen Palaste der rum. Akademie der Wissenschaften statt und 
wurde dieselbe im Namen des aus Gésundheitsrücksiehtigen ferne 
weilenden Protektors: Sr. Hoheit des kgl. rumánischen Erz- 
herzogs und Tronfolgers FERDINAND, durch den Ackerbauminister 
Anrowx CaRgp als eröffnet erklárt. 

Als erster Redner hielt Ministerprásident DEm. A. SrouRpza einen 


140 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


Vortrag über die geschichtliche Entwicklung und den heutigen Stand 
der rumánischen Petroleumindustrie. Hierauf traten, durch den Prási- 
denten hierzu aufgerufen, die offiziellen Vertreter der verschiedenen 
Staaten vor und hielten ihre BegrülBungsansprachen. In ihrer Reihe 
brachte auch unser geehrtes Ausschulmitglied Dr. L. v. Lóczy in fran- 
zösiseher Sprache, vorerst für die ehrende Einladung zum KongreB 
dankend, den hochachtungsvollen GruB und die aufrichtigsten Sym- 
pathien der ungarischen Regierung vor dem III. internationalen Petro- 
leumkongreb zum Ausdruck. Gleichzeitig gab er auch seiner innigen 
Überzeugung Ausdruck, dab die Tátigkeit des III. internationalen Petro- 
leumkongresses nicht nur zur Förderung der theoretisehen und prak- 
tischen Wissenschaften beitragen, sondern zugleich auch berufen sein 
wird, jenes freundschaftliche Verháltnis. welches zwischen Rumnien 
und Ungarn besteht, zu festigen, zwischen jenen beiden Königreichen, 
die, einander am nüchsten gelegenen, durch das Schicksal gewisser- 
maflen dazu ausersehen sind, Hand in Hand vorwárts zu schreiten, 
in jenem edlen Kampfe, den sie zum Wohle und Gedeihen ihrer 
Völker führen. 

Nach der mit Beifall aufgenommenen Rede konstitutierten sich 
die drei Sektionen des Kongresses und gleichzeitig wurden die Prüsi- 
denten und Sekretáre gewühlt. Es wurden: Prásident der I. Sektion 
(géologie, exploration, exploitation) Prof. Dr. L. MgazEc, der II. Sektion 
(chimie et technologie du pétrole) Dr. L. EpELEzanu, der III. Sektion 
(législation, commerce) Ing. ALIMANESTIANO. 

Aus der ungarischen Gruppe wurden die folgenden offiziellen Ver- 
treter Vizeprásidenten des Kongresses: Gewerbeoberinspektor NIKOLAUS 
GERSTER, Prof. LupwIiG v. Lóczy, Oberbergrat, Chefgeolog LupwIG RorH 
v. TELEGD und Ministerialsekretár JosmpH v. Tomka. Doch beehrte man 
auch unter den nicht offiziellen KongrePmitgliedern mehrere, indem 
sie zu Vizeprásidenten gewühlt wurden, u. zw. Bankdirektor BÉLA v. 
EwyEpy, Polytechn. Prof. Dr. FRANz ScHAFARZIK und Univ. Prof. Dr. Junius 
v. SZÁDECZEY; zu Vizesekretáren wühlte man die Chemikeringenieure 
JAKOB KÁánirz und ERNST LÁSZLó. 

Es .kann nicht Zweck dieser Zeilen sein, jedes Moment dieses 
überaus abwechslungsreichen und lebhaften Kongresses aufzuzühlen, 
weshalb ich in Kürze nur so viel erwühne, da8 die KongreBmitglieder 
von seiten der kgl. rumánischen Regierung, der Behörden der 
Hauptstadt Bucuresti und der Hafenstadt Constanza, der 
rumánisehen Petroleumunternehmungen und Einzelner wáhrend 
der ganzen Kongrebdauer unausgesetzt mit Ehrungen und freundlichen 
finladungen bedacht wurden. Auch ist es mir unmöglich all das Lehr- 
reiche der vor und nach dem KongreB, sowie wührend desselben statt- 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI. 141 


gehabten Ausflüge aufzuzáhlen, ja es ist sogar unmögliech die auf dem 
KongreG gehaltenen wissenschaftlichen Vortráge und Reden, deren Zahl 
nahezu an Hundert grenzt, nach Gebühr zu würdigen. Die Fülle des 
Gehörten und Gesehenen macht es einfach unmöglich es auch nur in 
knapper Fassung wiederzugeben. Anstatt dessen möchte ich es aber 
lieber versuchen, die Entwicklung der rumánischen Petroleumindustrie, 
sowie die geologischen Verháltnisse des rumünischen Petroleums in 
Kürze zu skizzieren, u. zw. auf Grund des gesamten Kongrefmateriales. 


x 


Das Petroleum war in Rumnien seit uralter Zeit bekannt, und 
zwar in der Umgebung der Ortschaft Pakurec (in Muntenien) und in 
Lucacesti in der Moldau.- Mit der Gewinnung desselben jedoch wurde 
erst 1857 begonnen. Dem ersterwáhnten Orte verdankt das Rohöl 
seinen in Rumaánien noch heute gebráuchliehen Namen pakura. In 
Bucuresti wurde zum erstenmale im April 1857 Petroleum zur StrabBen- 
beleuchtung verwendet und so ist denn diese Stadt überhaupt eine der 
ersten wo Petroleum zu Beleuchtungszwecken benutzt wurde. Das Petro- 
leum wurde in Ploiesti in der primitiven Raffinerie des MARIN MEHE- 
DINTEANU gereinigt, welche durch die Hamburger Firma MOLTRECHT 
eingerichtet wurde. Diese kleine Raffinerie war derart eingerichtet, wie 
sie damals zur Destillation von bituminösem Schiefer usuell waren. Die 
zum Brennen des Petroleums dienenden Lampen, welche bec genannt 
wurden, verfertigte ebenfalls ein Hamburger Fabrikant: TIMKE. Heute 
ist nicht einmal die Spur mehr der Ploiestier Fabrik zu sehen, in 
ihrer Náhe erheben sich dagegen zwei Kolosse, die Raffinerie der Vega 
und der Romana-Americana, deren erstere im Jahre 1906 112.872, 
die letztere 65.060 T. Rohöl verarbeitete. 

Der 1857 platzgreifende bescheidene Aufsehwung wurde jedoch 
um das Jahr 1866 durch die amerikanische und spáter auch durch 
die russische Konkurrenz zugrunde gerichtet und dieser Rückfall wáhrte 
nun über dreibBig Jahre. 

Trotzdem lieB das Volk nicht ab und das Schürfen nach Petro- 
leum gehörte auch weiterhin zu den volkstümlichen Bescháftigungen. 
Zwei-drei Bauern pflegen nümlich auch heute noch einen bis 250 m 
tiefen engen, zylindrischen Schacht abzuteufen, den sie mit frisch ge- 
schnittenen Prügelhölzern oder mit Reisiggeflecht primitiv verschallen. 
Die Wetterhaltung dieser oft mit groBen Gefahren abgetriebenen Schüchte 
erfolgt mittels grober Schmiedeblasbálge, die Beleuchtung des Schacht- 
sumpfes aber, da es nicht ratsam ist der sich reichlich entwickelnden 
explosiven Petroleumgase wegen eine Lampe mit hinabzunekmen, mit- 
tels Reflexion des Sonnenlichtes durch Spiegelstücke. Das ausgegrabene 


142 DI FRANZ SCHAFARZIK 


Erdreich, sowie das spüter zusammensieckernde Petroleum wird in Kübeln 
mit Hilfe eines durch Pferdekraft betriebenen Haspels zutage gefördert. 

Das Jahr 1896 bedeutete hierauf einen Wendepunkt in der Ge- 
sehichte der rumünischen Petroleumindustrie. Die Unternehmungs- 
lust wurde gröBer und griff der bis dahin vernachlássigten Industrie 
durch Zuwendung von bedeutenderen Geldsummen unter die Arme. 
Anderseits nahmen die fachgemáben wissenschaftlichen Unter- 
suchungen ihren Anfang, welche in die Verháltnisse des Vorkom- 
mens der Petroleumlager allmáhlich Licht brachten und zugleich als 
Richtschnur bei der Erschürfung derselben dienten. 1903 aber ernannte 
die Regierung eine besondere Petroleumkommission, in welcher 
mit der Durchführung der immer breiter angelegten Untersuchungen 
mit den weitestgehenden Bevollmáchtigungen Univ.-Prof. Dr. L. Mnazxc, 
Direktor der neuen geologisehen Anstalt, betraut wurde. 

Aus der am Eröffínungstage des Kongresses gehaltenen Rede des 
Ministerprásidenten DEm. A. STouRDzA, sowie aus der Abhandlung C€. 
AÁLIMANESTIANUS erfahren wir, dab die Petroleumproduktion in den letzten 
zehn Jahren gegenüber den sechziger Jahren betráchtlich in die Höhe 
gestiegen ist, wie dies aus folgenden Zablen ersichtlich ist ; 


TSOG LN e LASER TRE ESO Tonmnen sz 0004Ttes ZENET 
TOO KAESZ EAN MARY DOTOGO c 10.000,000 a ( 
GYOZ Sea És I3SZANOV KEKEZLYZOZONT Et ( 
TJ0GESE 1 AM SÁNES a eT HATÁL HEAT SS OSSZES BEJ ZÜ c 40.000,000 a ( 


Nach Distrikten verteilt sich dieses Ouantum wie folgt: 


Prahova .. TATA ML AAMTZÁRÁ lk TESZ E EZ SZE O TAN eNni 

Dimbovica. NEMA e eztet e eetvésneva ÁVO ( 

Buzau. LTE azza MÉ VBA SERA e NK Ű) ( 

Bakau MÉ ANÉL St eta kesz ét eg vsz ( 
Im reicbsten Prahovaer Distrikt aber: 

1904 1905 1906 
justenari sz a 33ZZ3T S ADOTSZLE SÍÉS SZKOK STT 
Moréni o... JATZ BE 4.314 49.060 — 162,806 c 
Campina-Poiana .. .. .. 108196 949Do METOZÁS a 
Baikoiu . 9 021 1,937 45,382 ( 
Tintea éshuká 4 45105 74es9l ali 11,094 ( 
Recea Eder 131843) 3,000 1,845 ( 
Pakurec HA 240) 3 aj 1,723 ( 
Apostolache b. ; 142 420 2.375 a 


Draganeasa db — 199 994 ( 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI. 143 


Wie in Rubland Baku, so ist in KRumánien Bustenari der 
reichste Petroleumfundort. Bustenari liegt ungefáhr 16 km 0-liceh von 
Cámpina, und zwar auf der Höhe eines stark bügeligen Gebietes. Von 
Cámpina führt noch eine Strecke weit die Bisenbahn bis zur Endstation 
Doftana, welche im egleichnamigen Nachbartale liegt, von wo aus 
dann eine in gutem Stand gehaltene Chaussee in Serpentinen nach 
Bustenari hinaufführt. Der GebirgsfíluB Doftana ist insofern bemerkens- 
wert, als dieser die gesamte Wassermenge liefert, welche oben in 
Bustenari zur Speisung der Dampfmaschinen und zur Bohrspülung 
benötigt wird. Am Flufufer erblicken wir auch mehrere Pumpanlagen, 
worunter die der Steaua románá allein 2000 m? pro 24 teils nach 
Bustenari, teils aber nach Campina in die Raffinerien liefert. Die 
Pumpanlage der Telega Oil Co Ltd. ist auf 1500 m?, die der Baragan 
Gesellschaft auf 500 m? eingerichtet usw. Hier befindet sich auch die 
groBe elektrisehe Anlage der Steaua romána, welche für den Betrieb 
in Bustenari 10,000 Volt Strom entwickelt. 

In Bustenari wird das hinaufgepumpte Wasser in michtige, auf 
den über der Petroleumkolonie sich befindenden Anhöhen aus Holz 
erbaute, je 60 Waggon fassende Reservoirs und von hier mittels eines 
Robrnetzes zu den einzelnen Sonden geleitet. In Bustenari und Cámpina 
wird auBer der Elektrizitát zu motorischen Zwecken sehr viel Benzin, 
in einzelnen Fállen aber auch das aus den Sonden selbst ausströmende 
natürliehe Petrolgas verwendet. 

Das in Bustenari aus den dortigen 227 produktiven mit der Hand 
gegrabenen Brunnen (498 impr.) und 163 produktiven Sonden (156 impr.) 
gewonnene Petroleum stammt aus Tiefen zwischen 140—250 m und 
reprásentiert einen jöáhrlichen Wert von (43,200 Waggon a 300 Lei) 
12"/2 Millionen Lei. 3 

Diese bedeutende Petroleummenge wird in verschiedenen Pipelinen 
teils nach Cámpina, teils nach Baikoiu, ja sogar auch noch nach Ploiesti 
in die dortigen groBen Raffinerien geleitet. Die Crédit petrolifér 
aber befabBt sich allein nur mit dem Aufkaufen der durch kleinere Un- 
ternehmer produzierten Petroleummengen und der Fortschaffung der- 
selben aus Bustenari mittelst ihrer Pipelinen. 

1906 waren in Rumünien 591 produktive und 1480 improduktive 
Brunnen, ferner 451 produktive und 530 improduktive Sonden zu 
verzeichnen. 

1907 wandten 53 Gesellschaften ihre Tátigkeit der Ausbeutung 
des Erdöles zu mit einem aus 7869 rumünischen Staatsbürgern und 
809 Auslündern bestehendem Fachpersonale. Die gesamten Investierun- 
gen dieser Gesellschaften beliefen sich auf 194,605.000 Lei, worunter 
sich 76 Millionen Lei deutsches Kapital befinden; nach diesem folgt 


144 Dr: FRANZ SCHAFARZIK 


Holland, Frankreich, Rumánien (16 Millionen), Italien, Amerika, Bel- 
gien, Österreich und England (3 Millionen). Die kapitalkráftigste Gesell- 
schaft ist in erster Linie die deutsch organisierte Steaua románá mit 
36 Millionen Lei. 

Petroleumraffinerien bestehen derzeit 56, darunter 8 solche, die 
jáhrlich über 20,000 Tonnen Rohöl verarbeiten. Auch auf diesem Ge- 
biete fállt der Steaua románá die leitende Rolle zu, indem in ihrer 
kolossalen Raffinerie zu Cámpina 301,377 Tonnen gereinigt werden. 
Die Derivate der Destillation sind Benzin, Lampenöl, Mineralöle und 
Teere, w ovon 1906 auBer 53,374 Tonnen Rohöl nach dem Auslande 
verkauft wurden: 169,691 Tonnen Lampenöl und 71,114 Tonnen Benzin. 
Letzteres wird hauptsáchliceh von Frankreich, Deutschland und England, 
das Lampenöl aber auBer diesen noch von Italien und der Türkei auf- 
genommen. Ungarn kaufíte 14,861 Tonnen Rohöl, welches Ouantum 
in den heimatlichen Raffinerien gereinigt wurde. 

Naeh all dem hatte das rumünische ÁArar an Steuern und Eisen- 
bahnfrachtsátzen 1906 eine Binnahme von 8.747.557 Lei. 

Auberdem mubB noch erwáhnt werden, dab die rumánischen Hisen- 
bahnen gegenwártig über 18953 Zisternenwaggons verfügen, in welchen 
das Petroleum u. a. in den Donauhafen zu Gyurgievo befördert wird. Von 
Giurgievo gelangt das Petroleum auf 600—1000 Tonnen fassenden árari- 
schen rumánischen Schiffen nach Budapest (Csepel-Ouai), wo es in kleinere 
300—400 Tonnen fassende Schiffe mit geringerem Tiefgang überpumpt 
wird, welche es dann bis Regensburg in den dort in neuerer Zeit mit 
grobem Kostenaufwand erbauten Petroleumhafen weiter befördern. Wenn 
ich schlieflich noch hinzufüge, dab Rumünien auch einen mustergültig 
erbauten neuen Seehafen besitzt, Constanza, der mit seinen groBange- 
legten Tanks auf eine jáhrliche Verfrachtung von 1 Million Tonnen 
eingerichtet ist, ferner dab die Legung einer entsprechenden Pipeline 
von den Petroleumgebieten und -Raffinerien durch das ganze Land bis 
Constanza geplant wird, so habe ich so ziemlich alles erwáhnt, was in 
Rumánien in den letzten Jahren auf dem Gebiete dieser scehönen und 
rentablen Industrie geschehen ist; wahrlich auBerordentlich viel, so 
viel, dab es auch anderen, viel gröberen Staaten zur Ehre gereichen 
würde. In der Zukunft harrt jedoch noch viel mehr Arbeit der Er- 
ledigung, denn schlieBliceh steht das Land doch nur erst am Beginne 
dieser miüchtigen industriellen FEntfaltung. Am besten geht dies aus 
einem Vergleiche der bisher produzierten Gesamtmenge rumünischen 
Petroleums mit den Ziffern der Weltproduktion hervor. 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI. 145 


Die Weltproduktion an Rohöl: 


Vereinigte Staaten 1857—1906. .. . . .. 214.909,958 Tonnen 
Rukdlandt8S80ESÍ00OG epe NET zzz 144.284.592 a 
Hollándisch-Indien 1893—1906. . . . . 7.318,847 ( 
Galizien 1874—1906 .. 7"143,810 ( 


Ge Le, s SAST ( 
FLTAJ CEESERÉ 7 ké 2.952,10£ ( 


Rumünien 1857—1906 .. . 
Indien tS$89-t900 28 ar tál 


apank sss Üg0 ök ezet sen o gas k.280s4159 ( 

Deutschland 1880—1906.. .. .. s o 706,500 c 

Amdere tandesetS6G0— 190608, HÉ /E EB 999485 ( 
Zusammen .. .. 284.228.079 Tonnen 


Kurze Übersicht der geologischen Verháltnisse Rumüniens. 


Das Königreich Rumünien breitet sich am AuBenrande der 5- und 
0-Karpaten bis zur Donau bez. bis zum Pruth aus; auberdem gehört 
noch am rechten Ufer des untersten Donauabschnittes die Dobrudsa 
dazu. Auf diesem Gebiete können mehrere geologische und orographische 
Einheiten unterschieden werden. 

1. Die kristallinischen Schefer bilden zwei Inseln. Im § in 
gröberer Ausdehnung die Fortsetzung der ühnlich benannten Gebirge 
der ungarischen Komitate Fogaras, Csik und Beszterce-Naszód; im N 
eine kleinere Partie im einspringenden Winkel zwischen den Komitaten 
Csik und Beszterce-Naszód, sowie der Bukovina, als fortsetzender und 
zugleiceh verbindender Teil der Gyergyóer und Rodnaer Hochgebirge. 
Beide umfassen eine Reihe stark umgewandelter, in grobBe Falten geleg- 
ter Bildungen, deren Überschiebung im grobBen ganzen von der ceno- 
manen Transgression abgeschlossen war. ; 

2. Der Karpatensamdstein oder die Flyschzone als Fortsetzung 
des Kreide-Palüogenflysches Galiziens und der Bukovina. Dies ist jene 
Zone, welche sich von der goldenen Bistriz gegen 5 bis zur Dambovica 
erstreckt. In derselben herrschen hauptsüáchlich pelitisehe und psam- 
mitische Gesteine vor, als Absütze einstiger seiehter Lagunen. In dieser 
Zone können im grobBen ganzen drei Züge unterschieden werden, u. Z. 
ein innerer, vornehmlich aus Kreideschichten, ein mittlerer, aus mittel- 
und eventuell untereozánem Sandstein bestehender und ein üuferer, 
in welchem nur dem Barton und Oligozün entsprechende Schichten 
vertreten sind. Alle drei Züge sind sehr gefaltet, ihre Falten nach 
auBen umgeschlagen und immer auf die jüngeren Zonen hinübergreifend. 
Die üáuBerste Falte liegt schon auf den Schichten der folgenden sub- 
karpatischen Zone, u. z. am ausgesprochendsten an der Aubenseite der 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 10 


146 Dr: FRANZ SCHAFARZIK 


Brassóer Gebirgsecke. Anderseits ist zu sehen, dab auf den innersten 
Zug der Flyschzone, d. i. auf dem unterkretazischen Sandstein die über- 
schobene Falte der kristalliniscehen Schiefer Platz greift. In der Moldau 
ist es für den Flysch charakteristisch, daB seine Übersehiebungslinie 
nicht parallel der subkarpatischen Zone verláuft, sondern mit ihr einen 
sehrágen Winkel einschlieGt. Wenn wir sodann die Brassóer Ecke um- 
geben, so sehen wir, dab sich der áubBerste der drei Flyschzüge von 
den beiden anderen trennt und bei Valeni eine spornartige Halbinsel 
bildet, welche von drei Seiten von den Schichten der subkarpatischen 
Bildung umgeben wird. W-lieh von dieser Halbinsel sind oberes FBozán 
und Oligozán nur mehr sehr untergeordnet anzutreffen. 

3. Die subkarpatische Zone bildet die dritte Einheit, welche 
den Flysch von auBen umgibt und sich durch die Moldau entlang, 
sodann vor der Brassóer Ecke im Bogen gekrümmt und scbhlieBlich 
von hier dann in gerader Richtung gegen W bis zur Dámbovita er- 
streckt. Ihre orographischen Formen sind niedriger und ihre Ablage- 
rungen beinahe ausschlieBliceh Glieder der neogenen $Schichtenreihe. 
Der nördliche Teil dieser Zone stöbt im O0 an das sarmatische Plateau 
der Moldau, ihr W-liches Ende dagegen an die westrumánischen Ge- 
birge an, wáhrend sie gegen S0 von der rumánischen Tiefebene um- 
geben wird. 

Innerhalb dieser wohlumschriebenen Grenzen der subkarpatischen 
Zone lassen sich drei Abschnitte erkennen, u. z. a) der sich gegen 
N verschmülernde Abschnitt in der nördlicheren Moldau, welcher gegen 
S bis an den Tatros reicht und beinahe ausschlieblich durch die gefal- 
teten Schichten der subkarpatischen Salzformation gebildet wird, die 
einer Salzstöcke bildenden Lagunenfazies entsprechen; 4) der in die 
südliehere Moldau herabstreichende Abschnitt, vom Tatros bis zum 
Slanic, d. i. bis zum Buzau-(Bodzás-)Tale. Diese Zone ist zwar durch 
Verwerfungen gestört, besteht aber trotzdem in regelmábBiger Reihen- 
folge aus mehreren Stufen des Neogen, deren innerste von der stark 
gefalteten Salzformation gebildet wird. Letztere wird gegen auben durch 
die Zone der sarmatisehen und pliozánen Ablagerungen umgeben, deren 
Schichten am Kontakt mit der Salzformation aufgestaut und in den 
meisten Fállen von dieser (der Salzformation) übersehoben erscheinen. 
Am 0O-Rande dieser Zone herrschen die jüngsten der pliozánen Ab- 
lagerungen, die s. g. Candestischichten, vor. Diese eben reichen stellen- 
weise selbst bis auf 1000 m hohe Berge hinan, versehwinden aber 
sehlieBlieh unter der allgemeinen Lölbdecke der rumánischen Tiefebene. 
c) Der dritte Abschnitt der subkarpatischen Zone ist jener, welcher 
von Slanic bis zu Ende, also bis zur Linie der Dámbovita reicht und 
deren tektonische Verháltnisse am kompliziertesten sind. Hier sehen 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESII, 147 


wir den paláogenen Sporn der Halbinsel von Valeni eindringen, in 
dessen WSW-licher Fortsetzung, teils  sehon W-liech vom Prahovatale 
aus dem Neogen der subkarpatisehen Zone nur noch einige palüogene 
Inseln zum Vorscheine kommen. Zwischen diese Halbinsel und den 
Flysch eingekeilt finden wir das salzführende Miozán von Slanic. Auf 
dem miozünen (Gebiete dieser Bucht stöbt man háufig auf gefaltete 
sarmatische, manchmal sogar auch noch auf gefaltete pliozáne Ab- 
lagerungen, aus deren Untersuchung hervorgeht, da8 die letzte Tátigkeit 
der orogenetischen Kráfte bereits in die postpliozáne Zeit hineinfállt. 

S-lien von der Halbinsel von Valeni sind diese postpliozánen 
Falten dadureh charakterisiert, dab sie mit ihren Kernen aufbrechen 
und entweder aus der Decke der levantinischen Schichten emportauchen 
oder mehrfach gefaltet und durch Synklinalen von einander getrennt 
sind. Diese Anordnung verleiht dieser Gegend ein eigenartiges Gepráge, 
indem hier tektonische Diskordanz, Überschiebung der Schichten und 
Staffelbrüche hüáufige Erscheinungen sind. Die jüngeren Verwerfungs- 
linien sind namentlich durch die Halbinsel von Valeni und die kleinen 
Flyschinseln, anderseits aber durch das Auftreten der miozünen Salz- 
stöcke gewissermaBen vorgezeichnet. Die subkarpatische Faltenzone 
zwischen Prahova und Dámbovita verschwindet sodann unter den ober- 
pliozánen Ablagerungen. 

4. Das westrumaánische Gebirgsland wird im N und W durch 
den kristallinisehen Scehieferzug der §S-Karpaten umgeben. Gegen 68 
setzt dieses Gebirge über Serbien und Bulgarien bis zum Balkan hin 
fort; im O dagegen bereitet ihm das rumünische Tiefland u. z. die 
Linie der Dámbovita ein Ende. Dieses ausgedehnte Gebiet, welches 
beinahe in seiner Gánze mit der gaetischen Depression zusammenfüllt 
und ungefáhr 36,000 km? umfaBt, stand einst im Osten mit der . peri- 
karpatischen Hinsenkung in Verbindung. Wahrscheinlich gestaltete es 
sich in der oberen Kreidezeit aus, seit welcher es ohne Unterbrechung 
bis zum Ouartár überflutet war. 

5. Die Moldauer Platte ist eine Hochebene, welche aus ungestört 
lagernden Sedimenten besteht. Ihre Höhe betrágt 4—500 m. Im W 
stöbt dieselbe an die subkarpatisehe Zone, gegen 5 dagegen taucht 
sie plötzlieh unter die Oberfláche des rumánischen Tieflandes. 

6. Das rumánische Tiefland bildet den ganzen $S0-lichen Teil 
Rumániens. Die Entstehung der den Bogen der Karpaten seiner gan- 
zen Lánge nach umsüumenden perikarpatischen Depression hüngt mit 
dem Rückzug des Flyscehmeeres zusammen und kann an den Beginn 
des Miozán verlegt werden. Die Moldauer Subkarpaten, sowie auch 
die Moldauer Platte waren Teile der perikarpatischen Depression, aus 
welcher sie sodann als erste wieder emportauchten; erst spáter folgten 

10 


148 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


ihnen die übrigen Teile der Subkarpaten, sowie das Hügelland West- 
rumániens. Die rumánische Ebene allein war es, welche sich über ihr 
tiefes Niveau kaum wieder erhoben hat, hierdurch gewissermabBen die 
einstige Existenz der perikarpatisehen Depression beweisend. Die Achse 
dieser Depression, d. i. die Linie ihrer gröbten Tiefe dürfte ungefáhr 
zwischen Bucuresti und dem Rand der subkarpatischen Region ge- 
legen haben. 

Anláblieh der Tiefbohrungen in Marculesti wurde im §-lichen 
und S0-lichen Teile des Flachlandes konstatiert, dab die Gebirge der 
Dobrudsa unter der Ebene, durch die neogenen Absütze derselben ver- 
deckt, gegen NW vordringen. Das rumünische Flachland verdeckt also 
die tiefer liegende Frontalregion der Dobrudsa; über den neogenen 
Ablagerungen der Ebene hinwieder breitet sich eine beinahe ununter- 
brochene máchtige Löfdecke aus. 

7. Die Dobrudsa, diese jenseits der Donau gelegene Provinz 
Rumániens ist nichts anderes, als einer jener alten Horste, die von 
dem einstigen den Karpaten vorangegangenen Festlande übriggeblieben 
sind. Der Kern dieses Gebietes ist wahrscheinlich der Rest einer scharf 
gefalteten variscischen Gebirgskette. Dieser Gebirgsteil wird aus palá- 
ozoischen und triadischen Sebichten zusammengesetzt, die durch stellen- 
weise sie durchdringende vulkanische Gesteine teilweise umgewandelt 
wurden. Unter letzteren ist an erster Stelle die alkalienreiche Miebeckit- 
granit von Tulcea zu nennen. In der Dobrudsa ist das Schichtenstreichen 
ein $0—NW-liches, die daselbst befindliche Gebirgskette nimmt also 
eine Richtung gegen und unter das rumünische Flachland und die 
80-Karpaten. Gegen 5 versehwindet diese alte Gebirgskette unter einer 
müchtigen Jura-Kreidedecke, deren Schichten sich diskordant über den 
darunter lagernden alten Formationen ausbreiten; mit einem leichtem 
Verfláchen taucht jedoch sehlieBliceh auch diese Decke selbst unter die 
eozünen und sarmatischen Bildungen unter. 

x 

Tektonische Linten, welche mit den wichtigsten Dislokationen 
in Verbindung stehen, trennen hierauf die sich am Aufbaue der 0- und 
5-Karpaten beteiligenden verschiedenen tektonischen orogeologisehen 
Finheiten, sowie ihre vorliegenden Gebiete von einander. Es sind dies 
entweder Lüngs- oder Ouerbrüche. Zumeist sind sie kretazischen 
Alters und, obzwar grölBtenteils durch verschiedene andere jüngere Ab- 
lagerungen oder durch bis zur Gegenwart angehaltene Faltungen ver- 
deckt, doch überall infolge der allgemeinen Tektonik der betreffenden 
Gelánde auffallend. So viel ist sicher, dab sie bei allen Veránderungen, 
die von der Kreidezeit an bis zur Gegenwart. stattgefunden haben, eine 
wichtige KRolle gespielt haben. 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI. 149 


I. Löángsbrüche. 

1. Als solche sind vor allem die Ründer der Übersechiebungs- 
regionen, d. 1. die Grenzen der mesozoischen kristallinischen 
Sehieferinseln zu erwáhnen. Dieser Saum stellt die Überschiebungs- 
linie der östliehen kristallinisehen Sehieferinsel dar; der $-Rand der 
5-lichen kristallinisehen Schieferinsel dagegen entspricht heute einer 
Senkungslinie. Hine parallel dieser verlauftende und ganz analoge Dislo- 
kation ist jene, welche das Erscheinen der eozánen Inseln im Hügel- 
land Westrumániens ermöglichte. 

9. Der Rand der Flyschzone, welcher im ganzen eine Über- 
sehiebungslinie darstellt. Diese ist am schöárÍsten an der Wende der 
Karpaten zwischen den Tüálern Tatros und Buzau (Bodzás) sichtbar, 
indem hier an mehreren Punkten über der miozánen Salzformation 
die faktisch überscehobenen Decken des Flysch beobachtet werden 
können. 

3. Die Donaulinie oder besser das ganze System von Dislo- 
kationen an der unteren Donau. Es ist dies eine der 5-lichen Grenz- 
linien der perikarpatischen Depression und erkennen wir als ein 
Analogon derselben im Vorlande der N-Karpaten die podolische Ver- 
werfung. 

II. Tektonische Ouerbrüche. 

Diese Linien verlaufen radial aus den Karpaten gegen die sie 
umgebenden hügeligen, ebenen und plateauartigen Gebiete. Dieselben 
zerstückeln das Gebirge in meist gut von einander zu unterscheidende 
Absechnitte. In Rumünien lassen sich drei solche hochwichtige Linien 
erkennen. : 

1. Die Tatroslinie, welche den Moldauer Flysch in W—0-licher 
Richtung entzwei sehneidet. Im nördlichen Teile kommt die Über- 
schiebung des Flyseh auf das salzführende Miozán weniger gut zum 
Ausdruck, dagegen ist sie im 5§5-lichen immer besser und besser zu 
beobachten. Es ist dies zugleieh dieselbe Linie, welche die erste und 
zweite Region der subkarpatischen Zone scheidet. Von Bedeutung ist 
ferner auch, das die 0-liche Fortsetzung dieser Linie annáhernd mit 
dem S-Rand des sarmatischen Plateaus der Moldau zusammenfállt. Die 
Existenz und Bedeutung dieser Linie wird unter anderem auch durch 
das Auftreten des pontischen Beckens von Comanesti—Lapos bewiesen, 
welches im Tatrostale im Zentrum der üuBeren Flysechzone liegt. 

2. Die Linie" Penteleü (1776 m) BRimnic-Sarat, Galati, 
Tulcea, welche ebenfalls annáhernd W—0-lieh verláuft. Diese trennt 
die 2. und 3. subkarpatische Zone von einander; in ihrer weiteren 
0-lichen Fortsetzung aber begrenzt sie die Dobrudsa an ihrer N-lichen 
Seite. Bemerkenswert ist ferner, dab sie das rumünische Flachland 


150 Dr: FRANZ SCHAFARZIK 


gerade in jener Region durchsetzt, welche der Schauplatz sehr hüufiger 
Erdbeben ist. 

3. Die Dámbovitalinie. Die letzten Spuren der Flyschfalten 
versehwinden etwas W-lich von der Dámbovita und an derselben Linie 
tauchen auch die subkarpatischen Falten unter die máchtigen Pliozán- 
absátze Westrumániens unter. 

Die das Vorland der N-Karpaten durchsetzenden Ouerbrüche sind 
in jeder Hinsicht den eben aufgezáhlten áhnlich. Es sind dies die 
Verwerfung der Weichsel, der NW- und 80-Rand des podo- 
liscehen Horstes, welche Dislokationen gerade so wie die ruamánischen 
im Cenoman entstanden sind. 


x 


Mit dem geologischen dÁAlter der petroleumführen- 
den Schichten bescháftigten sich im vorigen Jahrhundert H. Coguanp, 
COBALCESCU, FOETTERLE, OLSZEWSZKI, PAuL, TIerzE und andere; die syste- 
matische geologische Erforschung der in Rede stehenden Gebiete wurde 
jedoch erst in neuerer Zeit durch die vom Minister der staatlichen 
Domünen entsendeten Petroleumkommission durchgefühit. 

Zu den petroleumführenden Schichten gehören die folgenden Bil- 
dungen. 


A) Flyschzone. 


I. In der nördlichen Moldau ist diese Zone ungefáhr 15 km breit 
und bildet die unmittelbare Fortsetzung des bukowinaer Flysches. Weiter 
S-lich wird diese paláogene Zone breiter und in ihrer Antiklinale treten 
Kreideschichten zutage. 

1. Der Kreideflysch ist in der Moldau noch wenig bekannt, da 
sich darin nur selten Versteinerungen (Inoceramus) finden; einstwei- 
len unterscheidet man in demselben die folgenden Schichtengruppen : 
a) die Soimuschichten (kieseliger Kalkstein, Kalksandsteine mit 
scheibenförmigen Konkretionen, Ton- und kieselige Mergelschichten) und 
b) den Uzer Sandstein (HERBIcH). 

2. Im paláogenen Filysch können nach den Beobachtungen von 
S. ATHANASIU, SIMIONESCU und - TEISSEYRE auf Grund darin vorkom- 
mender Fossilien (Nummuliles perforatus, N. Lucasanus, Pecten ple- 
bejus, Gryphaea Brognarti) zwischen dem Mitteleozán und unteren 
Oligozán mehrere Stufen unterschieden werden. Im petroleumführenden 
Palüogen des Kreises Bacau (Moldau) wurden die folgenden Stufen am 
besten studiert. 

a) öchichten von Tárgu-ocna, bunte, grünliehe und rötliche 
mergelige Tonschichten. dünnschiefriger Sandstein, brecciöse Konglo- 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI. 151 


merate, Hieroglyphensandstein, Fucoidenmergel mit Bryozoen, Globigeri- 
nen, Orbitoiden und kleinen Nummuliten (Nummulites intermeditus, 
Ns Fichteh). 

b) Sandstein von Mojnesti, eine analoge Bildung im Liegen- 
den der Schichten von Tárgu-ocna, jedoch mit grölberen Nummauliten. 
Diese und die vorhergehende Stufe gehören im 6 Flysehzuge zu den 
hauptsáchlichsten petroleumführenden Formationen. Die Schichten von 
Tárgu-ocna stehen in der Moldau háufig mit paláogenen Salzablagerun- 
gen in Verbindung. 

c) Stufe der Menilitschiechten, welche die jüngsten Schich- 
ten des paláogenen Flysches umfassen, bestehen aus den in grober 
Máchtigkeit und in einer Breite von 10—20 km auftretenden Kliwa- 
samdsteinen und den darunter liegenden Menilitschiefern. A. Kocn stellte 
den Kliwasandstein in Sósmező zur aguitanischen Stufe, auf Grund 
dessen für die Menilitsehiefer das mitteloligozáne Alter als wahrschein- 
lich angenommen werden kann. Der Kliwasandstein erreicht háufig eine 
Máchtigkeit bis zu 500 m und stammt nach MRAzEgc und TEISSEYRE 
von einstigen Dünen her. In den Menilitsehiefern finden sich auber 
Fischschuppen und selteneren jedoch schönen Fischabdrücken (Meletta 
crenata, Proantigona longíirosítra, Garanga Petrodavae, Tymus albui 
nur fossile Hölzer (Gityoxilon efr., Picea exmcelsa) und Bernstein vor. 

II. Der Elysch in Muntenien. 1. Kreide. Nach PopoviciI-HATzEG 
vertreten zwischen Sinaia und Busteni die Kalkklippen des Hochgebir- 
ges das Tithon und das untere Neokom. In letzterem ist [Hoplites 
Chaferi Pier. sp. und H. karpathicus Zirrr. vorhanden. Im Prahovatale 
abwárts folgt im Hangenden dieser Klippen eine aus kieseligem Kalk- 
stein und grobem Sandstein bestehende Schichtengruppe, deren Schich- 
ten mit Kalkspatadern erfüllt und dabei stark gefaltet sind. In dieser 
Gruppe können die folgenden Schichten unterschieden werden : 

a) Schichten von Sinaia, fossilarm und an gewisse galizische 
Ropiankaschichten erinnernd. Diese wurden schon von PauL und OL- 
czEwszKI beobachtet und durch PauL mit jenen von Kovászna für iden- 
tisch erklürt. 

b) Oberkreide. Über den Schichten von Sinaia folgen in groBer 
Máchtigkeit Sandsteine und Konglomerate (Konglomerat von Bucegi), 
in welchen sich teils aus dem Material der mesozoischen Kalkklippen. 
teils aus der ersten kristallinisehen Gruppe des Grundgebirges (MRAZEc) 
kleinere und gröBere Einschlüsse vorfinden. Diese Konglomerate gehören 
einer Abrasionsdecke an, deren Basis durch die kristallinischen Sehiefer 
und den aus dem Mesozoikum bestehenden Inseln gebildet wurde. Nach 
Popovicri-HarztG kommen in diesem Konglomerat spárlich Exogyra 
haliotoidea Sow., Seguoia Reichenbachi Gexrsirz, Cidarisstachel, ferner 


152 D: FRANZ SCHAFARZIK 


in grobBer Anzahl auch Foraminiferen vor; Paur aber fand in demsel- 
ben bei Comarnic Acanthoceras Mantelli sp. Es gehört dem unteren 
Cenoman an, doch wurden in der Bucht der Dámboviciora auch ültere, 
u. z. Gaultablagerungen angetroffen. 

c) Das Senon wurde durch Popovici-HATzEG und SrimroNvEscu nach- 
gewiesen. Bunte Mergel mit Belemnitella Hoeferi ScHuB8. und Hai- 
resten bei Breaza, an anderen Punkten mit Ecechinoconus conicus BREYN, 
Micraster corauguinum Aa., Belemnitella mucronata D"ORB. N-lich 
von Slanic ist jedoch eher die Sandsteinfazies dieser Stufe vorhanden. 

2. Palüogen. Wáhrend sich der Sandstein von Moinesti auch 
noch am Aufbaue des Hochgebirges beteiligt, verschwindet er in der 
Gegend des Prahovatales bereits güánzlich, so da$ von hier gegen W 
das Paláogen mehr durch Zementmergel und manchmal durch oligozáne 
Menilitschiefer vertreten ist. Manchmal begegnen wir jedoch auch 
zwischengelagerten Hieroglyphensandsteinen. In diesen Schichten fin- 
den sich Nummuliten, so z. B. bei Sotrile und bei Maneciu am Tele- 
agen, wo MRgazEc auf Grund des Auftretens von Nummulites Tschiha- 
tscheffi, N. complanatus, Orbitoides papyracea, 0. aspera und Pecten 
corneus das Barton nachgewiesen hat. 

Von tektonisehem Gesichtspunkte ist die spornartige Palüogen- 
halbinsel von Valeni de Muntei am wichtigsten, welche sich von der 
Flyschzone abtrennt und in WSW-licher Richtung in die subkarpati- 
sche Salzformation hinein erstreckt. 


B) Die Neogenzone oder die Region der Subdkarpaten. 


In der Bucht von Slanic, sowie auf den 0-lich der paláogenen 
Halbinsel von Valeni sich ausbreitenden Gebieten haben sich Neogen- 
bildungen abgelagert. Unter diesen waltet namentlich die miozüne 
Salzformation vor, welche in der Moldau stellenweise 35 km breit ist. 
Diese Zone wird jedoch beinahe aussehlieBlieh durch das salzführende 
Untermiozán (Burdigalien-Helvetien-Tortonien) charakterisiert und nur 
mitunter ist über demselben auch noch das obere (II.) Mediterran 
(Lithothamnienkalk bei Slanic) vorhanden, welche Ablagerungen jedoch 
derart fossilarm sind, dab sie z. B. mit den fossilreichen, gleichaltrigen 
Schichten von Oltenien (Bahna) nicht vergliehen werden können. Kon- 
glomerate, Dazittuff und Globigerinenmergel sind die Gesteine, welche 
für diese Region charakteristiseh sind und zwischen ibhnen kommen 
müchtige Salzstöcke vor. Diese letzteren sind teils Reste ülterer Salz- 
massive, welche am Rande der Flyschzone placiert waren, andernteils 
aber sind sie jünger und dann kommen sie in der sekundüáren Anti- 
klinale, welche sich in der Mitte der Geosynklinale befindet, weit 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI. Tao 


vom Flyschrande entfernt vor, im Gegensatz zur nordkarpatischen 
Ausbildung der Salzformation, wo das Mediterran noch von den Schich- 
ten der sarmatischen, meotischen, pannonischen, dazischen und levan- 
tiniscehen Stufen bedeckt wird. Die einzelnen Stufen dieses, mehrere 
hundert Meter müchtigen Komplexes sind oft durch Übergünge mit 
einander verbunden, manchmal finden sie sich jedoch in Transgression 
über einander vor, so die meotische Stufe über dem Palüogen (Bus- 
tenari), die pannonische über dem Miozán (Praja) oder Oligozán 
(Tarlesti). 

Die folgende sarmatische Stufe ist vom Gesichtspunkte des 
Petroleumvorkommens weniger wichtig. Nach TEISSEYRE ist diese Stufe 
von derselben Ausbildung wie in RuBland. Ihre fossilreichen Bánke 
leisten in der stratigraphischen Orientierung einen guten Dienst. Ihre 
Fossilien sind: Cardium protractum Brcnw., C. obsoletum Eicnw., 
Modiola marginata Erxcnw., Ervilia podolica, Bicaw., Trochus podolicus 
Ericaw., Mactra caspica. 

Die meotische Stufe ist in Ost-Muntenien durch Mergel-, Sand- 
sehiehten und Sandsteine vertreten, welche überall fossilreichen sar- 
matischen Schichten auflagern. In der Gegend Cámpina— Bustenari 
transgrediert diese Stufe über die dortige miozáne Salzformation. In 
der meotischen Stufe werden zwei Fazies unterschieden, u. zw. die 
dosinia- (D. exoleta L.) und die unio- (U. subatarus Tsxss., U. sub- 
recurrens TEIss. usw.) sowie helixführende Fazies, deren erstere 
in der Regel unten liegt, die letztere dagegen den oberen Schichten- 
komplex bildet. 

Die pontische, dazische und levantinische Stufe. Die erste 
derselben ist durch Congeria rhomboidea M. HöRgx. charakterisiert, in- 
folgedessen sie mit den höheren Schichten des pannonischen Beckens 
verglichen werden kann. Die faunistisehen Abweichungen der verschiede- 
nen Fundorte sind zur Durchführung einer detaillierten stratigraphischen 
Einteilung nicht geeignet, es kommen auf dieser Grundlage eher nur 
fazielle Unterschiede zum Ausdruck, die nach TEISSEYRE die folgen- 
den sind: 

A) Die sandigen Schichten der kleinen Cardien (CG. novoros- 
sicum BAaRB., C. semisulcatum Rouss., Dreissensia simplex BARB., Vivi- 
para Neumayri BRgus.). 

B) Die Schichten der groBen Cardien (C. carinatum DEsn., 
C. sguamulosum DEsn., Dreissensia rostriformis DEsH. var. gibba 
ANDR., Vivipara Popesgut CoB.). 

Die ersteren können mit dem Odessaer Kalk verglichen werden, 
wáhrend die letzteren eher mit den muschelführenden Schichten von 
Kertsch (Krimm) identisch sind. Diese beiden Schichtengruppen kom- 


154 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


men oft wechsellagernd oder aber manchmal an zwei Punkten auch 
in kontrárer Reihenfolge über einander vor. 

() Valenciennesienführende tonige Mergelschichten. 

D) Pontische Sübwasserschichten, welche nur lokal auf- 
treten (Slanic, Praja). 

Von den letzteren abgesehen, entsprechen die übrigen Absátze in 
verschiedenen Nuancen der Kaspiseefazies. Die terrestriscehen Águivalente 
dieser unteroligozánen Faunen sind die Ablagerungen mit Dinotherium 
giganteum var. gigantissimum, Hipparion gracile und (razella brevi- 
cornis. 

Der über der pontischen Schichtengruppe folgende Komplex re- 
prásentiert verschiedene Übergünge von der kaspischen zur sumpfig- 
morastigen SübBwasserfazies und in diesen sind die sogenannten Psilo- 
donten vorherrschend (die Gattungen Psilodon CoB., Prosodaena TouRx. 
Stylodaena S4BBA). Der obere Teil dieser Schichtengruppe ist bereits 
mit den Vivipara bifarcinata BiErz führenden Schichten águivalent. 
Die beiden (untere und obere) Psilodontenstufen, sowie die Schichten 
noch einiger anderer Fazies wurden als mittelpliozáne dazische Stufe 
in die Literatur eingeführt und als die Festlandáguivalente ihrer Fauna, 
die folgenden Süáugetiere aufgezáhlt: Mastodon arvernensis, M. Borsoni, 
Rhinoceros megarhinus, Machairodus cultridens, Hipparion gracile, 
Dinotherium gigamteum var. gigantissimum. Die Vivipara bifarcinata- 
Schichten der dazischen Stufe sind vom Gesichtspunkte des Petroleum- 
vorkommens sehr wichtig (Baikoi, Tintea, Moreni). 

Über der dazischen Stufe folgen als Vertreter einer reinen SüB- 
wasserfazies die eigentliehen Paludinenschichten und die Absátze 
der verzierten Unionen (Unio praecumbens Fucns, U. Condai 
PaRumB., U. cymatoides BRus., U. Bielzi ZEx., M. Fuchsi usw.) und 
diese werden sehlieBlich von den miáchtigen fluviatilen Absátzen der 
s. g. Candesti Schichten bedeckt, welche dem Wiener Belvedere- 
sechotter verglichen werden können, obzwar der letztere tatsáchlich etwas 
álter ist. Aufwárts sind die fossilleeren Ablagerüngen oft kaum von 
den diluvialen Schottern zu unterscheiden. 

In der subkarpatisehen Region kommen hüáufig auch typisch aus- 
gebildete Schotterterrassen vor, und nach MRazec ist es nicht 
unmöglich, da in diesem Falle die horizontalen Schottersehichten der 
höchsten Terrasse den Nordrand der Candesti Schichten vertreten. 
MRazrc ist übrigens der Ansicht, daB die gefalteten Sehotter von Cam- 
pulung und ebenso auch jene, die am Karpatenrande vom Olt bis 
jenseits des Zsil (Tiu) sieh erstrecken, ebenfalls dem Candesti Niveau 
angehören. Diese Ablagerungen augmentierten den Boden der Insel 
des südlichen kristalliniscehen Schiefergebirges und eine in den Fel- 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI. 155 


sen eingenagte Terrasse bezeichnet das nördliche Ufer des levantini- 
sehen Sees. 

Im westlichen Munetien reichen die sekundáren Petroleum- und 
Asphaltlager bis zum Niveau der Candesti Schichten hinautf. 


Als petroleumführende geologische Hinheiten kön- 
nen unter den im obigen skizzierten die folgende genannt werden : 

a) der Flyschzug, 

b) die subkarpatische Zone, 

c) das westrumániseche Hügelland. 

Diese Zonen sowie die in denselben bekannten Petroleumausbisse 
wurden von der durch die rumánische Regierung ernannte Petroleum- 
kommission auf einer besonderen Karte zur Darstellung gebracht. Unter 
den in diesen Zonen auftretenden geologischen Bildungen können der 
Flysch und die miozáne Salzformation als solche betrachtet werden, 
in welehen das Petroleum an primürer Státte vorkommt, wáhrend 
alle jüngeren Vorkommen sekundür sind. 

Im allgemeinen sehen wir, dab sich in allen aufgezáhlten Stufen 
des Tertiárs Petroleum vorfindet; als die reichste ist aber doch die 
maeotische Stufe zu bezeichnen. Die miozáne Salzformation und 
die pontische Stufe sind entsehieden arm und ebenso hat es derzeit 
den Anschein, da$ auch das Paláogen arm sei, doch muG bemerkt 
werden, da8 dasselbe bisher — namentlich in der Moldau — noch 
nicht genügend durchforscht ist. 

Aus Anlab des III. internationalen Petroleumkongresses erschien 
eine sehr wichtige Abhandlung aus der Feder L. MRaAzEcs, in welcher 
er sich mit der Genesis, der Migration und der Entstehung der Petro- 
leumlager eingehend bescháftigt. Es sind dies Erscheinungen, welche 
für uns Geologen von ganz besonderem Interesse sind und mit mancher 
derselben befabBten sich auf dem Kongresse auber MRazxc in mehr oder 
weniger öübnlichem Sinne noch GRYBowsKI, DAY, HörER, ENGLER, AN- 
DRUssow und andere. 

Die Genesis des Petroleums betreffend schlossen sich die meisten, 
MENDELEJEFrs Lehre der anorganischen Entstehung ablehnend, voll- 
kommen der Anschauung C. ENGLERS, Professor am Polytechnikum 
Karlsruhe, an, wonach die ursprüngliche Materie des Petroleums ein 
Fettstoff wáre, der hauptsáchliech durch die Zersetzung von in den 
seichten Lagunen des einstigen Salzmeeres abgestorbenen und mit 
feinem Schlamm bedeckten, gröbtenteils animalischen Mikroorganismen 
entstanden ist. ENGLER trat übrigens auch noch in anderer Hinsicht 
für den organischen Ursprung des Petroleums ein. 

Bekanntlich ist das Rohöl optisch aktiv und im Zusammenhang 


156 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


damit tauchte alsbald auch die weitere Frage über den Ursprung der 
diese Higenschaft des Petroleums verursachenden Beimengung auf. Sehon 
1835 nahm Bior als erster diese FEigenschaft des Petroleums wahr, 
pröziser jedoch wurde die rechts drehende Zirkularpolarisation dessel- 
ben erst 1898 durch SorsrIEN, RAkusIN und andere festgestellt. Die die 
Drehung des polarisierten Lichtes hervorrufende Substanz ist Cholesterin, 
u. zw. das animale Cholesterin, wie dies 190£ durch MARcussowx auch 
experimental nachgewiesen wurde. Angesichts dieses Verhaltens erscheint 
die Entstehung des Petroleums aus Karbiden auf organischem Wege 
völlig ausgeschlossen. 

Der Genesis der ruamánischen Petroleumlager im besonderen nach- 
forschend, konstatiert MnRazrc, dab das primáre Petroleum im Paláogen 
auf das obere Eozán und das untere Oligozán beschránkt und dab hier 
das Petroleum hauptsáchlich in tonigen Absátzen entstanden ist, welche 
mit tierisehen Mikroorganismen und Lithothamnien erfüllt waren. Auber- 
dem tritt das Petroleum primár auch noch in den oligozánen Menilit- 
schiefern auf. 

Die Tonschichten sind manchmal so bituminös, dab die ihnen 
eingelagerten Sandsteine hüáufig merkliech mit Petroleum imprágniert 
sind und führen des weiteren im Palöogen hauptsáchlich jene Schichten 
Petroleum, welche zugleich auch salzführend sind. 

Noch viel klarer liegt die Frage der Genesis des Petroleums be- 
zügliech der subkarpatischen Formation. In Rumnien ist diese Stufe 
durch bunte konglomeratische und sandige Strandbildungen, sowie durch 
grauen Ton, Mergel, Gips und Steinsalz vertreten. In dieser Salzton- 
fazies sind, namentlich im Bereiche der Salzstöcke, in der Regel reich- 
lienh Kohlenwasserstoffe vorhanden, die sogar auch im Steinsalz selbst 
nachgewiesen werden können. Dje Salzformation betrachtet MRAZzEc als 
die Fazies des im HKRückzug befindliechen Flyschmeeres und nach ihm 
standen die rumánische und die siebenbürgische Salzformation zwischen 
den Flüssen Buzau (Bodza) und Ojtuz (Ojtoz) auch in tatsáchlichem 
Zusammenhange. Aus diesem Meere sehied sich das Salz in tiefen 
Gráben, in grabenartigen Verwerfungen ab, von welchen die Karpathen in 
breiter Zone umgeben waren. Erscheinungen, wie Strandkonglomerate, 
fluviatiler Schotter, Wellen- und Kriechspuren, durch das Austrocknen 
des Schlammes verursachte Sprünge, Salzton, dem Takir der asiatiscehen 
Söteppen áhnlich, beweisen alle, da die hier zu jener Zeit obwaltenden 
geophysikalischen Verhültnisse jenen áhnlich sind, welche E. Suvzss als 
die Relikte eines absterbenden Meeres bezeichnet. Die Globigerinen, 
welche hie und da in grober Menge im Salzton vorkommen, auf Grund 
derer diese Ablagerungen von vielen Forschern als pelagisch betrachtet 
wurden, dürften wahrscheinlich durch die Meeresströmungen von der 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCUREST-(, 157 


Oberflüche der freien See in die Lagunen gespült worden sein, in deren 
stark salzigem Wasser sie zugrunde gingen und mit dem im Wasser 
sehwebenden feinen Schlamm zusammen zu Boden sanken. 

Dab in mediterraner Zeit die Tendenz zur Festlandbildung vor- 
handen war, geht auch aus den máchtigen bankigen Sandsteinablage- 
rungen des obersten Oligozáns der 0- und N0O-Karpaten hervor, in 
welchen MRAzzc und TEISSEYRE zu Sandstein gewordenen Dünensand 
erkannt haben. Dies weist jedenfalls darauf hin, dab zu jener Zeit das 
Festland bereits eine gröbBere Verbreitung besessen hat. 

Auch in Rumáánien sind, wie in der karpatiscehen Salzformation 
überhaupt, gröbBere Fossilien selten; es finden sich in derselben nur 
Foraminiferen, namentlich Globigerinen, und in der Nühe der Ufer 
jedoch fand man auch Pflanzenreste; im Bereiche der Salzstöcke stieB 
man auf die Reste kleinerer Fische und im Salze selbst hie und da 
auf einen Baumstrunk. Hieraus geht hervor, dab die Entstehung des 
Petroleums der Salzformation keinesfalls auf den Untergang massenhaft 
vorhanden gewesener höher organisierter Tiere zurückgeführt werden 
kann. Die Entstehung des Petroleums wird nur dann verstündlich, 
wenn die Mikroorganismen in. Betracht gezogen werden. Diese aber 
gelangten in groben Massen in die in Rede stehenden Lagunen, wo 
sie abgestorben in der Form eines fortwáhrenden Planktonregens auf 
den Grund der Buchten niedersanken. 

Anderseits ist es bekannt, dab aus organischen Substanzen Kohlen- 
wasserstoffe nur dann entstehen können, wenn die Zersetzung bei voll- 
stándigem LuftabsechluB erfolgt. Und gerade dies kann in den am 
FuBe der Karpaten gelegenen Lagunen als leicht möglich voraus- 
gesetzt werden. Der Schlamm der in die Lagunen einmündenden 
Flüsse schlug sich in dem salzigen Wasser der Lagunen rasch nieder, 
so dab der zu Boden gesunkene Plankton in möglichst kürzester 
Zeit mit einer feinen Schlammdecke überzogen wurde; hierzu trat 
jedoch auch der aus dem Steppengebiet durch den Wind ausgewehte 
feinste Staub, welcher als subaerischer Staubfall auf die Lagunen 
herniederging. Solche Vorgánge sind nicht nur im konkreten Falle, 
sondern auch überhaupt geeignet, die in der Náhe der Festlandsufer 
auf den Meeresgrund abgesunkenen Organismen vor den fáulniserregen- 
den Bakterien zu schützen, und auf diese Weise konnten sich sodann 
die Koblenwasserstoffe entwickeln, welche spüter die ganze Ablagerung 
bituminös gestalteten. Es hat jedoch den Anschein, da6 die Entstehung 
des Bitumens hauptsáchlieh aus dem Plankton der schlammigen §Salz- 
wasser der Steppengebiete am erfolgreiehsten stattfinden kann. Alle ein- 
sehlügigen Beobachtungen beweisen, da8 sich in Lagunen, Salzseen, ste- 
henden Salzwassern und Sümpfen immer gröbere Mengen von Kohlen- 


158 D: FRANZ SCHAFARZIK 


wasserstoffen vorfinden. Man kann daher die Ansieht füglich gelten 
lassen, dab an solchen Stellen unter gleichzeitiger Einwirkung der kon- 
zentrierten Salzlösungen die Bitumenisation rascher und vollkommener 
vor sich geht, als anderwárts. 

Als Endresultat müssen wir also zu dem Schlusse gelangen, dab 
das Auftreten gröberer Mengen von Kohlenwasserstoffen 
inder Náhe von Salzlagern oderin salzführenden Gesteinen 
kein lediger Zufall ist, sondern da8$ die Bildung des Petro- 
leums von der Anwesenheit des Salzwassers genetisch ab- 
hüngt. In Rumüánien entstehen in der Salzfazies der Paláogenzone, 
sowie auch in der mediterranen Salzformation grölbere Mengen von 
Kohlenwasserstoffen, und zwar entschieden immer mehr, als in allen 
übrigen Fazies des Tertiárs. 

In Rumüánien ist primüáres Petroleum nur in der paláo- 
genen und miozünen Salzformation bekannt, wáhrend die 
Petroleumführung der sarmatischen, meotischen, panno- 
nischen undlevantinischen Schichten sekundár ist. Ín diese 
gelangte das Petroleum durch die Migration. STELLA hat nám- 
lich experimental nachgewiesan, dab das Petroleum auch aus Ton im 
Sand übersickern kann, ferner, dab dasselbe infolge der Migration und 
des Hindurchsickerns durch die Gesteine auch in seiner chemischen 
Zusammensetzung eine Veründerung erleidet. In Rumánien erfolgt diese 
Migration nicht so sehr entlang der Gesteinsspalten, als vielmehr durch 
plastische, milde Gesteine hindurch im Wege der Kapillaritát und 
Diffusion. 

Die Ursachen der Migration sind verschieden; als solche kann die 
Tension der gasförmigen Komponenten der Kohlenwasser- 
stoffe gelten, jedoch können aus tonigen Gesteinen die Kohlenwasser- 
stoffe auch durch das zirkulierende Wasser ausgetrieben werden, indem 
schon die blobe Hydratation des tonigen Gesteins und die 
infolgedessen sich einstellende Volumzunahme hinreichend ist, um die 
mit dem Tone weder in physikalischem, noch in chemischem Zusammen- 
hange stehenden, also nur lose darin vorhandenen Kohlenwasserstoffe 
auszutreiben. Als gewaltigster Faktor aber wirkt auch noch der oro- 
genetische Druck mit. In Rumüánien sind nömlich in den sarma- 
tischen und pliozánen Sehichten nur dort miáchtigere Petroleumlager 
vorhanden, wo sie durch die miozüne Salzformation durehbrochen wer- 
den oder aber wo diese über dieselbe überschoben ist. Den Kern der 
Aufbruchsantiklinale bildet zumeist der Salzstock selbst und so ist es 
háufig der Fall, da der Salzkörper mit viel jüngeren Schichten in Be- 
rührung tritt. 

Bekanntlich ist in der Salzformation und besonders im 6 Bereiche 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUKURESTI. 159 


der groben Salzstöcke sehr viel primáres Bitumen vorhanden und es 
ist nunmehr leicht einzusehen, daB derselbe Druck, welcher die Salz- 
formation auffaltete, hinreichend gewesen sein mul auch die darin ent- 
haltenen Kohlenwasserstoffe zur Wanderung zu veranlassen. Auf diesem 
Wege gelangte sodann das Petroleum in die die Salzstöeke umgebenden 
jüngeren geologisehen Horizonte. Die Migration erreicht notwendiger 
Weise an den Übersechiebungslinien ihr Maximum, indem diese Linien 
zugleich die Stellen geringsten Widerstandes sind und hieraus 
ist es sodann verstándlich, warum die jungtertiáren Sechichten gerade 
an den Überschiebungslinien am petroleumreichsten sind. Und tatsách- 
lich, die Petroleumlager von Kasin, Campuri, Vizante, Valea sari liegen 
an einer etwa 60 km langen Überschiebungslinie, löngs welcher sich 
die gefaltete miozüne Salzformation an die sarmatisch-pliozáne Zone 
anlehnt. An dieser Linie sind die sarmatisehen Sandschichten nur ent- 
lang der Überschiebung petroleumführend. 

Ein sehr schönes analoges Beispiel ist ferner auch die ca 30 km 
lange Überschiebungslinie Tintea-Baikoiu-Moreni-Gura-Ocnitzei, an wel- 
cher das Petroleum in sehr grober Menge empordringt, und zwar 
sowohl aus den eingefalteten Vivipara bifarcinata-Schichten wie im 
abgesunkenen Südflügel der Antiklinale. 

Merkwürdig war in dieser Zone in Baikoiu die Sonde Nr. 6 
der Steaua románá, welche am Südrande der Antiklinale placiert 
wurde. Anfangs (Ende 1905) bewegte sich der Bohrer in den levanti- 
nischen Schichten; bei 80 m erreichte man den pannonischen Mergel, 
bei 150 m aber Steinsalz. Man hatte bereits jede Hoffnung aufgegeben, 
zum Glück aber doch weiter gebohrt. Alsbald stellte es sich heraus, dab 
es sich hier nur um einen kleineren, zwischen die pontischen Schichten 
hineingeprebten Zipfel des Steinsalzstockes handelte, der in 210 m dann 
auch tatsáchlich durchstoben wurde, worauf dann der Bohrer abermals 
in pontische Mergel gelangte. Nun bohrte man ohne Zaudern weiter 
und stieb sodann im Feber 1906 in 270m Tiefe auf einen Petroleum- 
horizont, dessen Reichhaltigkeit alle Erwartung übertraf und unmittel- 
bar mit dem reichen Vorkommen von Moreni verelichen werden konnte. 
In máchtigem Strahl entsprang das Rohöl dieser Sonde und füllte in 
den zwei ersten Wochen 300 Zisternen. Dann aber entzündete sich die 
Sonde und das geföhrliche Feuer konnte erst nach zehntágigem harten 
Kampfe erstickt und die Sonde abermals nutzbar gemacht werden. Die 
Ouelle erumpierte auch dann noch mit starkem Druck und gab noch 
lange Zeit tüglicenh 30 Zisternen Petroleum, wobei sie grobe Mengen 
Sandes, manchmal sogar auch eröbere Sandsteinstücke heraussehleuderte. 


x 


160 D:t FRANZ SCHAFARZIK 


Die Bildungsursache der durchbrochenen Falten 
betreffend setzt MgRAzec sehlieBlieh so tief auftretende tangentiale Kráfte 
voraus ; die er als Unterschiebung bezeichnet. 

Überhaupt kann die Hebung der Karpaten, die Faltung der Sub- 
karpaten und die Überschiebung des Flyschrandes nach MnRazEc als 
Resultat der Unterschiebung des vorkarpatischen Gebietes betrachtot 
werden. : 3 

Diese Unterschiebung des Vorlandes der Karpaten dürfte durch 
die gegenseitige Annáherung der russischen und prábalkanischen Tafeln 
verursacht worden sein, was wieder durch das Zusammenschrumpfen 
der Erdrinde erklárt werden kann. 

Die in Rede stehenden rumánischen Faltungen betreffend müssen 
wir zu der Überzeugung gelangen, dab dieselben in postpliozüner 
oder frühestens in oberpliozáner Zeit entstanden sind. Die Faltung ist 
also jedenfalls sehr jugendlich. Derartige junge Faltungen sind nicht 
nur in den 80-Karpaten, sondern auch im W in den Alpen, im 0 
aber über ganz Asien bis nach Indien hinein zu beobachten. 


Literatur. 


ÁLIMANESTIANU C. Patruzeci de ani in industria petrolului din Romania 
1866—1906. Buecuresti 1906. 89. : 

ÁLIMANESTIANU C. Donnés statistigues sur Findustrie du petrole en Roumanie. 
Bucarest 1907. Klein 89. 

ATHANASIU E. Esguisse géologigue des régions pétroliféres des Carpates du 
district de Bacau. Bucarest 1907. Klein 89. 

CONGRÉS INTERNATIONAL DU PÉTROLs, Roumanie, esguisse géographigue etc. 
Bucarest 1907. Klein 89. : 

DISCONTO-GESELLSCHAFT et 5. BLEICHRÖDER. Le développement de Vindustrie 
du pétrole en Roumanie. Bucarest 1907. 89. 

EDELEANU L. Le pétrole Roumain, sa composition et ses propriétés physi- 
gues et technigues. Bucarest 1907. 4". 
; JOURNAL du III éme Congrés du Pétrole. Bucarest. 1907. Gro8 89. 

Loki E. Baicoiu. Petroleum-Zeitschrift II. Nro. 23. Berlin 4". 

MaAxcaAs N. Production mondiale du pétrole. Bucarest 1907. 49. 

MINISTÉRE S"AGRICULIURE, Statistigue des mines. etc. Bucarest 1906. 

MINISTÉRE DE LAAGRICULTURE, La Roumanie 1866—1906. Bucarest 1907 89. 

MRaAzec L. Contribution á Vétude de la depression subcarpathigue, Bull. de 
la soc. des sciences de Bucurest. IX. 1900. 89. 

MxaAzrc L. Distribuirea geologica a zonelor petrolifere in Romania. Bucu- 
resci 1903. 42. 

MtgaAzzc L. Presentei sarmaticului la Colibasi in judetul Dámbovita. Bull. 
soc. de sciinte. Bucarest 1904. 89 

Mgazzc L. Contribution a la géologie de la region Gura. Ocnitzei-Moreni. 
Moniteur du pétrole roumain Nro. 23. Bucarest 1905. 42. 

MegaAzrc L. et TEISSEYRE W. Communication préliminaire sur la structure 
géologigue de la région Cámpíina-Bustenari (Prahova). Bucarest 1906. 89. 


ÜBER DEN PETROLEUMKONGRESZ ZU BUCURESTI. 161 


MRgaAzEc L. Despre prezenta Bartonianului in judetul Prahova. Acad. nom. 
Bucarest 1906. 89. 

MRAzzc L. Uber die Bildung das rumánischen Petroleumlagerstütten. Vor- 
trag i. d. rom. Akad. 1907. 8. rumániseh und deutsch 1907. Edition des Petroleum- 
kongresses 89. 

MRaAzrc L. Excursion a la saline de Slanie. Bucarest 1907. 

MRAzxc L. et TEISSEYRE W. Excursion dans les régions pétroliféres de la 
vallée de la Prahova. Bucarest 1907. Klein 89. 

MRaAzec L. et TEISSEYRE W. 1. Esguisse tektonigue de la Roumanie. 2. Stra- 
tigraphie des regions pétroliféres de la Roumanie et des contrées avoisinantes. 
3. Esguisse tectonigue des subkarpates de la vallée de la Prahova. Bucarest 1907. 

MUNTEANU-MuRGocI G. Zácmaintele succinului din Románia. Bucurest 1902. 
Diss. 89. 

MuRkGoci G. Nasterea riebeckitei si consolidarea rocelor cu Riebeckita Buca- 
rest. 1904. 89. 

MuRGoci G. Tertiarul din Oltenia, cu privire la sare, petrol si ape minerale. 
Bucuresti 1907. 4". 

MuRGoci G., Anastasiu N., Osiceanu C., La plaine roumaine et la balte du 
Danube. — La Dobrogea et le pont de Constanta. — Les carriéres et les mines de 
la Dobrogea. Bucarest . 1907. Klein 87. 

PAIAno N. J. La grande industrie en Roumanie de 1866—1906. Bucarest 1906. 87. 

PETROLEUM-KOMMISSION, — Arbeiten der mit dem Studium der Petroleum- 
Regionen  betrauten Kommission. Bucarest, deutsch (1904) 47 und französich 
MIOBJASS 

—R—, Baicoiu. Petroleum-Zeitschr. Berlin 1906. Jg. Nr. 15. 4". 

—R—. Bustenari. Petr.-Zeitschr. Berlin 1906. I. Jg. Nr. 5. 4". 

ScHwARZ P. Festschrift für den III. internationalen PetroleumkongreB (Bu- 
karest, September 1907) Berlin 1907. 4". 

Sxzvasros R. Sur la faune pleistocéne de la Roumanie. Bull. de la soc. gélo. 
de France. Tom III. 1903. 87. 

SzvasTos R. Observations sur le defilé des portes de fer et sur le cours in- 
férieur du Danube. Bull. de la soc. géologigue de France. Tom. IV. 1904. 89. 

SImIoNEscu J. Geologia Romaniei Literat. geolog. Bucaresti 1906. Grob 89. 

TEISSEYRE W. et MRAzEc L. Das Salzvorkommen in Ruminien. Östr. Zeitsclir. 
06 ús Ezt Je Wien 1903. 4. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHBSITZÜNGEN DER UNGARISUHEN 
GEOLOGISHEN GESELLSÚHA FT. 


— 8. Jünner 1908. 


Dr. GABRIEL v. LászLó befaBt sich in seinem Vortrage mit Ungarns Torf- 
mooren. Moore sind Gebiete, deren unter Vermittlung des Wassers entstandene 
Böden überwiegend pflanzlichen Ursprunges, also reich an Kohlenstofft sind. Eine 
Varietüt dieser Moorböden ist der Torf. Der Torf muB als Bodenart (und nicht als 
Gestein) bezeichnet werden, da er überwiegend organischen Ursprunges ist und 
sich auf ihnm unmittelbar pflanzliches Leben entwickeln kann. 

Die Entstehung des Torfes ist stets an Wasser gebunden. Den unter dem 
Wasser einer langsamen Verwesung anheimfallenden pflanzlichen Körpern bleibt 
der gröBte Teil ihrer Kohlenstoffe erhalten, die sich im Torf anháufen. Die ohne- 
dies langsame Zersetzung der Pflanzenfasern wird durch die reichlieh entstehenden 
Humussüuren noch mehr verlangsamt. 50 unterscheiden wir faserige und erdige 
Torfe; die ersteren sind in der Regel jünger, die letzteren ülter. Die Torfe können 
auch ihrer pflanzlichen Zusammensetzung nach klassifiziert werden ; u. z. Moostorf, 
Heidetorf, Rohrtorf oder Wiesentorf und Waldtorf. Reiner Waldtorf ist selten, ob- 
zwar sich Holzgemengteile in jedem Torfe vorfinden. 

Die Heizkraft der Torfe hángt von deren Kohlenstoffgehalt ab. Dic Heizkraft 
des lufttrockenen Torfes übertriffít in der Regel jene des Holzes und erreicht in 
vielen Füállen die der Braunkohle. Mit der Steinkohle mittlerer Oualitát verglichen 
verhült sich die Heizkraft des Torfes wie 2 : 1. 

Die Ausbeutung der Torflager ist in Ungarn im allgemeinen sehr gering 
und ungeregelt. Unsere Torfe werden zumeist durch einfaches Graben gewonnen 
und getrocknet aufgeheizt. Das Trocknen des 80—9599 Wasser enthaltenden Torfes 
genügt bis 2090 Wassergehalt. Nur sporadiseh wird mittels Knetmaschienen ver- 
dichteter Torf und ebenso mittels Maschienen Spreutorf hergestellt. AuBer seinen 
zahlreichen übrigen Verwendbarkeiten wird der Torf in Ungarn nur noch als Des- 
infektionsmittel benützt, in gröberem MaBstabe namentlich in der Stadt Losonc. 

Ungarn ist sehr reich an Torflagern, sowohl im Flach-, als auch im Gebirgs- 
lande ; am reichsten in dieser Beziehung ist der jenseits der Donau gelegene Teil. 

2. Dr. OTTOKAR KaApié berichtet über seine im Laufe des Jahres 1907 in der 
Szeletahöhle vorgenormmenen systematischen ÁAÁusgrabungen. Vortragender konnte 
auf dem durchforschten Teile durchwegs eine obere alluviale und eine untere 
diluviale Schichtenreihe unterscheiden. 


In den alluvialen Schichten wurden — ebenso wie auch gelegentlieh der 
Versúchsgrabungen — Feuerherde, Tongefülscherben und aufgebrochene Knochen 


von Haussüugetieren ans Tageslicht gefördert; auBerdem hat man mehrere polierte 
und verzierte Knochengerüte, einige polierte und durchbohrte Steinwerkzeuge und 
mehrere abgesprengte Kieselklingen gefunden. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNG. GEOL. GESELLSOHA F 163 


In den diluvialen Schichten fand man eine groBe Anzahl teils aufge- 
brochener, teils abgenützter Knochen von Ursus spelaeus, in deren Gesellschaft 
nahezu 90 Stücke paláolithische Steinwerkzeuge angetroffen wurden. 

Der eine Teil der Steinwerkzeuge ist regelmüBig, fast künstleriseh bearbeitet, 
die meisten sind jedoch  unregelmáBig und zufüllig geformt, die Spur des Zu- 
sehlagens ist jedoch auf einem jeden unzweifelhaft. Das Material ist meist jener 
blüuliehgraue Hornstein, aus welchem der Avaser Fund verfertigt wurde. Diesen 
Hornstein fand Dr. KARL v. PaPP anstehend am Avas, ein Zeichen dessen, dab der 
Urmensch der Szeletahöhle das Material zu seinen Werkzeugen vom Avas holte. 

Es ist sehr wichtig, dab Vortragender im hinteren Teile des nordwestliechen 
Astes im Diluvium eine ungestörte Kulturschicht angetroffen hat. Die Kultur- 
schicht verbreitet sich in Form eines zusammenhüngenden gesehlüöngelten Bandes 
nach allen Richtungen. Der Inhalt ist Asche, Holzkohle, aufgeschlagene und teils 
angebrannte, teils vollstándig zu Kohle gebrannte Höhlenbárenknochen, sowie zahl- 
reiche Steinwerkzeuge. 

Menschliche Knochenreste fand Vortragender im diluvialen Abschnitt der 
Höhlenausfüllung nirgends. 


hw ! EKRHE 


j (Ta aaa ka teh gatiara. ia vizet it at ae! 47 ÉLES S 


p tv ÜZ (TRÉ! í §a3 agy oz éntata éb Ta Hú: Matt fi 
nite HT At ts drag fas ts? Hak: GY KönÉÉS; B 
Las bé özéső ken av et. ya köz danfát tué jicsöze Hét 


141 hir 


df. .4ttjtk 


fee TEN ENITÉZE earl Ge rea gegen ZATTY Vt dérk gp ESNE 7 át (ÜT AEEESEESESŐ 


nORA IT Apai séta urt anyégyétgjéet 


No AA vésd Kit CT öléa ien FA 


(644 tA 


AY LAN ára - 


MELL NGÉGYE rint áh 
400 k ÉV Iza ag HE 
4 fast va 4 KA b J9bAS 128 


Z aek ÜT TIT egyi si tá tüöEe KELT TAT ta ót § LV 1 a AAN fáal te 
hi s 


KELLETT ALBA rá ie elet c AMEN 
MISE aetéb tág, AUS 2. ST ANT VB Te; neti - 


, ukáz) áTÉnv e ed KÉSEL ŐR £hlst e 3 31YENt 


A röv pesta (e ag edd VEB dát dőtk 
HAN ah A8 aal 
ztatni út 
TÓT 4 joy? Hít 


PGY LETÉT VESE mya viáryáái tt gr ütal Te élei Alagi 


4 


it An jat AA Ge SÁÁSDBŐT eetdn 
sét Zen, Ae tolla és a EVÜNRKE 


a FG ELEN Ji Tée zajra júal rat.ena 2 
és b j akt 


zi 6 
e ? 
x k 
6 : Fia) ÉBE 
"a. ú ? www 
6 
y a 
e é ee 
1) 
jé b ő 
4 § 
k út 
) ür 
k b 
7 a fe 
s 4 , 
1 Ni § d! 
) 
€ 7 
a s. e ha 
; 21 
f h a 
a e 
1 
, Aú 
TeNöl 4 a 
2 
, 
a A 
jé 44? " ovet d 1 s p 
e ő a SG Av PER peer 


egyért 4 ATR ka! 


VINNY ossoz6 uoyosumwbun sop vopogyony — ag 
ESET tg ji u fi je k a bg KELL él ATA 


TREITZ : Sós földek a Nagyalföldön. — Alkaliböden des ungarischen grossen Alföld. 


ESR 


cx 
TOLEM 
2 


I. TÁBLA. 


Jelmagyarázat : 
f Idősebb képződmények 
áAltere Ablagerungen 


Lösz 


Löf 


Lösz 
LöB 


Kötött homok 
Bindiger Sand 


Futó homok 
3 Flugsand 


ó ( Lösz székes foltokkal 
ett 
(274 Lög mit Sodaflecken 
11 Réti agyag (Csernozjom) 
111 
II] Wiesenton ( Tschernosjom) 


Réti agyag székes foltokkal 
Wiesenton ( Tachernosjom) mit 
Sodaflecken 


7 Tőözeges terület 
Moor 


el Sós tavak 
SSE Salzseen 


Régi folyóágak (morotvák) 
3] áAlte Flufiláufe 


19727 Parti düűünék 
! Vordünenzüge 


Diluvium 


Alluauvium 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXVIII. KÖTET, 1908, MÁRCIUS-ÁPRILIS, 3—4, FÜZET, 


A RÉZBÁNYAI CERUSSITEK KRISTÁLYTANI VISZONYAI. 


Löw MÁRroNx-tól.! 


Rézbányán, Biharmegyének eme nevezetes bányahelyén, mint is- 
meretes, sok érdekes ásványt találnak. Ezek közül kiemelendő a galenit 
ama átalakulási terméke, mely vegyileg szénsavas ólomból áll, a cerussit. 
Ezt az ásványt kristályainak tökéletessége tünteti ki és formagazdagságuk 
miatt a szakemberek ismételten tanulmányozták. 

Így 1860-ban PEregs KÁRorx? budapesti egyetemi tanár foglalko- 
zott kristályalakjuk megfejtésével, ki észleléseit a bécsi tud. Akadémia 
irataiban közölte; ScHRAUF ALBRECHT" bécsi egyetemi tanár pedig 
1873-ban vizsgálta meg azokat. PETERS azonban a meghatározott és 
fölsorolt kristályalakokat nem támogatja szögadatokkal, ScHRAUuF pedig 
e termőhelynek csak néhány typusával foglalkozott. 

Hogy a rézbányai cerussitek formagazdagságáról és typusainak vál- 
tozatosságáról tökéletes képet nyerjünk, megbízott engem dr. KRENNER 
Józser tanár úr, hogy azoknak kristálytani viszonyait behatóan tanul- 
mányozzam. Hnnek megfelelve, az eredményt a következőkben közlöm. 

A megvizsgált kristályok öt typusba sorolhatók és pedig 


I. a brachitengely irányában megnyúlt, 
II. az a(100) szerint táblás, 
III. a Db(010) szerint táblás, 
IV. a c (001), szerint táblás és 
V. az oszlopos typusba. 


Az utolsó typust csak mint ikreket találtam, s azért azok közt tárgyalom. 


I. typus. 


Az idetartozó kristályok a leggyakoriabbak: egyrészük színtelen, 
átlátszó, más részük szürke, gyémántfényű, barnásan áttetsző. 


1 Előadta a Mh. Földtani Társulat 1908 április 1-jén tartott szakülésében. 
2 PETERS: Sitzber. Wiener Akad. 44, 154 (1861). 
3 SCHRAUF : Tschermaks min. Mitth. 1873, 203. 
ScHRAUF: Atlas der Krystallformen. Taf. XLII, Fig. 4, 5, 6, 9, 20, 30 ; 
"Tat XELEÉSEHas 325 
Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 12 


166 LÖW MÁRTON 


A színtelenek a nagyobbak és lapdúsabbak; 2—4 mm hosszú és 
1—2 mm széles fennőtt kristályokat alkotnak. A combinatiókban x(012), 
(102), b(010) és p(111) váltakozva uralkodó alakokká lesznek. Csak- 
nem egyensúlyban látjuk ezeket a formákat 4(011), i(021) és v(031) 
domákkal kifejlődve az első ábrában feltüntetett kristályon, melyen 
még r(130), m(110), a(100) és c(001) is megvannak. Ez egyike eme 
csoport legegyszerűbb kristályainak. 

A 2. ábrában a combinatio uralkodó formája p(111) síma, fényes 
lapokkal és (010) vízszintes és függélyes rovátkolással. y (102) csak 
mint egy kis fénylő rombus jelenik meg, míg m(110) teljesen hiányzik 
s (100) is csak kevéssé fejlett. A kristály zömökebb s kissé már a 
b (010) szerint táblás typus felé hajlik. Rendkívül lapdús itt is, mint a 
később leirandó combinatióknál a brachidoma öv, melyben jelen kris- 
tályon nyolc domát tudtam biztosan megállapítani. Mig 1(061), n(051), 
z (041) csak mint keskeny sávok jelennek meg az x (012), k (011), z (021) 
és v(031) mellett, addig bh(0.14.1) doma, melyet még csak MÜGgGE" 
észlelt spanyolországi cerussiteken, két rendkívül széles lap alakjában 
mutatkozik. A prismaövben r(130), a főpiramisövben o(112) és g(113) 
csak jelentéktelen kis lapok. A combinatio tehát a következő formák- 
ból áll: 


b (010), p(111), (0141), i(021), k(011), x(012), v(031), y (102), 
(130), a(100), 0(112), 2 (041), n (051), t (061), g (113). 


A következő kristálynál (5. ábra) p(1l11) teljesen háttérbe szorul 
s y(102) válik uralkodóvá. Erősebben van még b (010), i (021) és x(012) 
kifejlődve. A brachidomaöv lapjai itt is, mint az előbbeni kristálynál, 
különösen a [ (010)-hez közel lévők, vízszintesen rostozottak, úgyannyira, 
hogy a reflexek egy világos szalagot formálnak, melyben az egyes 
lapokat fényesebb csíkok jellemzik. A 012 lap azonban a 012. 102 él 
szerint, a 012 lap pedig a 012.102 él szérint rostozott. Ez még a 
4. ábrában föltüntetett kristályon is tapasztalható. Az alapprisma itt 
is hiányzik, csak 7(130) van meg, fölötte a v (131) brachipiramissal. A fő- 
piramissor három tagja szintén megvan, csakhogy itt 0(112) lép fel a 
legnagyobb lapokkal. Az (102) és p(111) formák combinatio élét, egy 
keskeny, nem reflektáló csik tompítja, mely fölcsillanással mérve u(324)- 
nek bizonyult. A combinatio az alábbi 16 formából alakult : 


YAVO2 SDKOLO); (021), 2 (012), EOTL ARAT KEGOTKLAT SZ) SKGYEKKKT KÉS 
p(111), 9(113), 9 (131), 2 (041), n (051), t (061), n (091), u (324). 


1 MÜGGE : Neues Jahrb., 1882. II. 49. 


hd 


A RÉZBÁNYAI CERUSSITEK KRISTÁLYTANI VISZONYAI. 167 


Ehhez közel áll s a lapok rostozottságára is megegyezik a követ- 
kező combinatio, melyben (100) és m(110) megvannak, a u(324) és 
3(113) pedig hiányzanak (4. ábra) : 


y (102), b(010), (012), i(021), k(011), p(111), a(100), r(130), 
9 (131), m(110), 0(112), v(031), z (041), n (051), t(061), n (091). 


Végül az e csoportba tartozó leglapdúsabb kristályon (3. ábra) 
c (012) és y(102) domák az uralkodó formák, minek következtében a 
kristály szélessége jóval felülmulja magasságát. A lapok rendkívül fénye- 
sek és rajtok semmi rostozottság sem látható. A többi brachidomák 
nagyság tekintetében x(012)-től messze elmaradnak, de szintén igen 
fényesek és jól reflektálnak. Míg a brachipiramisöv erősen fejlett, addig 
0 (112) és (113) csak igen kis lapocskák. 

Az észlelt formák a következők : 


VALOT E a 1082 EX010. a (400) DOL) 7(430), s(4204 e(131) 
MGO EKOT DET KOZ ÚT O(08U zo) sm 051). (061); o42) eg (39. 


A szürke kristályok általában sokkal kisebbek, mint a színtelenek, 
de különben jellemző formáik ugyanazok. Csaknem mindig megleljük 
OOKO NEZO) SDL ea ET KO) E VA Z S OV ÁTALL SOK JOT (021) 
alakokat, de c(001), o0(112) és g(113) szintén gyakori. 

A mért szögek a KokscHagowtól" megállapított tengelyarányból 
számítottakkal megegyeznek s azért a következőkben számításaim alap- 
jául is ezt használom. 

Az I. typuson mért szögértékek a következők : 


mért számított 
b m 010.110 SÓS S Boz 
DG 010.130 I8930 285394/2" 
GŰ 100.102 HOST ms 2 
bab OLOSOLTAS 1 o 40 90381/a" 
been 010.091 ge AT 8944. 
DEZt 010.061 M3 S 128597 
b n 010.051 Tao 15998" 
besz 010.041 199 4" 19855 
Bu. 010.031 94945" DAAa 
bag 010.021 34941" 34940" 
b k ON0 0 549 9" 549 8" 
b a 010.012 MOSESK 709 71/a! 
p m 111 é 110 35047" 35046" 
o m 112-110 aaz by 5D014" 
g m 113.110 ÖdSzÜr (alat 0) 
b. p 010.111 659— 6504 at 


1 KOKSCHAROW: Mat. z. Min. Russlands VI. 1870. 


168 LŐW MÁRTON 


mért számított 
Bis 010.121 46956" 479. 
b 9 010.131 350341/2" 35934" 
B gr TO 499591/2 499591! 
Mob 110.012 798517 79948" 
m y 110.102 640111/2" 64912" 
br 4 010.001 90952! 900 
(NK) 001.100 909 909— 
ai b 1009.010 909— 909— 
y p 102.111 ala SSE 
y k 102.011 45948" 45948" 
y g 102.113 15301 TD 31/a 
y u 102.324 18932" 18936" 
1740 1029112 AZ 7 17916" 
bo 010.112 72948" 72944" 
b 1 010.102 909— 909— 

II. typus. 


A megvizsgált anyagból csak egy kristály (9. ábra) tartozik e 
typusba, mely sok tekintetben eltér a többitől. A prismaöv lapjai, me- 
lyek, ha ki voltak fejlődve, mindenütt egységes reflexet szolgáltattak, 
itt rendkívül sok fénycsíkot mutatnak, mert függélyesen rostozottak. 
Ellenben fényes lapokból áll a brachidomaöv, melyben v (031) és b (010) 
combinatio élet tompítva YD(0.11.2) a cerussitra nézve új formát 
találtam. Feltünő az is, hogy x (012) itt egyáltalán nincs meg s y(102) 
helyén is csak egy mérhetetlen kis fénylő folt látható. Az ac(100) 
lapon kívül még erős kifejlődést mutatnak wvc(031), i (021), b (010) és 
p(111). A combinatio az alábbi formákból áll : 


a (100), v(031), i(021), b(010), p(111), m(110), r(130), k(011), 
: (001), (051), D(0.11.2), n (091). 


A mérési adatokat következőkben adom: 


mért számított 
b m 010.110 58939" HO Jl 
by 010.130 98940" 980391/2 
b n 010.091 dan ia jé 8944" 
b 22 O01020.41.2 HASZ Th 140 7 
b n 010.051 14969" 15998" 
b v 010.031 949471/a" 94945" 
B" at 010.021 34939" 34940" 
b k 010.011 549181/2" ESZES 8 
p 9 IA1ELÜ 499591/9 499591/a" 


k Uj forma. 


A RÉZBÁNYAI CERUSSITEK KRISTÁLYTANI VISZONYAI. 169 


III. typus. 


A b(010) szerint táblás kristályok nagyobbrészt a brachitengely 
szerint vannak megnyújtva; ezek az I. typushoz közel állanak s csak 
a prismaöv s ebben különösen b(010) erőteljes kifejlődésében külön- 
böznek attól. A következő combinatiót figyeltem meg ezek között: 


b(O10) OGY KODAK) E (OO e (BOL SALY (151), 
o (119), SEEN a (012), g (023), k (011), i (021), v (031), z (041), n (051), 
t (061). 


Egy másik, szintén a tengely szerint megnyúlt kristály, mely vas- 
tag táblásnak mondható (6. ábra), föltünő alakját 0 (010), m(110) és 
ac (012) erős fejlettségének köszöni, r (130) és a brachidomák csak vékony 
csíkokban tompítják az uralkodó formák combinatio éleit. A sarkokat 
p(111), o0(112) és g(113) piramisok és y(102) makrodoma kerekítik le. 

A föllépő formák a következők : 


CEO SEEK ATÉNKO) EG (ORE) FEKET ÉTÉ S y (102), 0 (112), r (130), g (113), 
k (011), 1 (021), v (031), z (041), n (051), o (001), t(061), u(071), €(081), 
9(010 1). 


A most leirandó kristály (7. ábra) már lényegesen különbözik az 
előbbeni két táblás kristálytól és az összes tőlem vizsgált rézbányai 
cerussittől. Ez 472 mm hosszú, 2-8 mm széles a főtengely irányában 
megnyúlt, világos zöld, átlátszó kristály. Egyik lényegesen eltérő saját- 
sága az, hogy a makrodomaövben általában egyedül szereplő y(102) 
itt meglehetős kicsiny, de helyette :r (302) nagy lapokkal van meg, sőt 
a kristály egyik végét egyedül zárja be. Ezenkívül még egy harmadik 
makrodoma is mutatkozik y(102) és (302) között mint egy kis trapez 
alakú lap, mely a mérésnél a Gorpscumiprtől" a mapimi-i cerussiteken 
fölfedezett A (304-nek bizonyult. Igen érdekes e kristálynál, hogy míg 
három negyedében alig van 2—3 brachidoma, addig a 4-ik negyedben 
a brachidomák 0 (010)-nak csaknem a közepéig lehuzódnak s oscilla- 
torikusan mutatkoznak. A szalagszerű reflexből fényesebb csíkokkal a 
következő formákat tudtam megállapítani: 


b (010), g(0.10.1), n(091), €(081), u(071), £M(0 132), t(061), 
XD(0.11.2), n(051), 2(041), FC(072), v (031), R(052), i(021), (011). 


Az egész combinatio tehát a következő 26 formából áll : 


1 GOLDSCHMIDT: Neues Jahrb. f. Min. B. B. 15, 563 (1902). 


170 LŐW MÁRTON 


b (010), (302) a(100), m(110), p(111), r(130), s(121), (131), 
w (211), x (012), y (102), k (011), 1 (021), v (031), z (041), R (052), FC (072), 
h(O5LUZD(0? 1 DTOKOGU FEKMKOCAZ EZ (07 AJ ENO0SL) Te (0919, 
9(010 1), A (304. 

b (010) és a brachidomák itt is vízszintesen rostozottak, a többi 


lapok simák és kifogástalan fényesek. 
A szögmérések a következő eredményt adták : 


mért számított 
b m 010.110 58037" DOG 
b r 010 130 28941" 289391/2" 
y 100.102 H45194 Sy: [4 
ÜL gt 100.302 2952 299911/92" 
a A 100.304 48918" 489992" 
DG 010.0101 JG MEZ a 
b n 010.091 8945" 8944" 
bolt 010.081 9954 99481/2! 
bú 010.071 TS20 TA08/2t 
b M 010.0132 N2KG 110 1 
INAKÉ 010.061 1359 2" 129597 
b) 010.0112 14910" 182 74 
b n 010.051 15929" Ta 28g 
baz 010.041 1996 199 41/2" 
b. "CG 010.072 DIZSI dBA 
OVB 010.031 2446" 94945" 
b EA 010.052 224037 JSNAZA 
b 010.021 34940" 34940" 
Dió 010.011 Dá s0s DAB 
hp sa 010.012 702 9" 709 71/2/ 
b g 010.023 64916" 64916" 
p y 111.102 391124 6810 318 ge 
y g 102.113 Moi 159315/2" 
m p TO SANTA 35946" 35946" 
m o 110.112 5D014" HDLAK 
m g 110.113 DDrAlSt (ódagsat KOZ 
me 110.001 9097— 909.-— 
a w 100.211 275301 975301 
a p 100.111 46913" 469 9" 
4.00 etet átal 43947" 43951" 
b p 010.111 659— 659 1/a" 
b. § 010.121 46959" 479— 
b 9 010.131 JDSZAL 35034. 
ú.Vő 010.112 72943 720431/97 
IV. typus. 


A r(001) szerint táblás kristályok az I. typustól abban térnek el, 
hogy az ott gyakran meg sem jelenő r(001) forma itt uralkodik (8. ábra). 


A RÉZBÁNYAI CERUSSITEK KRISTÁLYTANI VISZONYAI. 171 


Mellette. megjelennek még: b(010), p(111), y (102) az I. typus állandó 
formái, a (100), m (110), r(130) és a brachidomák. A combinatiókon a 
következő formák vannak : 

c (001), b(010), p(111), 4(102), r(130), m (110), a (100), a (012), 
TED FSOORAL 4 LB St (0 DK 0 (05ADE 


A formák megállapítása a következő mért szögértékekkel történt: 


mért számított 
CN OOTSEL 54915" 54914" 
e m 001.110 89959" J0SS 
a mm 100.110 21925. 219931 
CN 100.130 G12931 619901/2" 
04.50) 001.102 30940" 30939" 
ark 001.011 jaj apúl e SAN JÜ 
CYöKÜ 001.021 D920 DOSZ 
cb 001.010 909 9" 909. 
c a 001.012 HAS 199591/2" 
1 Kz 001.041 70SABÚ 709551/92! 
e n 001.051 74933" MASRO 

Ikrek. 


m(110) szerinti ikreket a II. typus kivételével, mindenütt talál- 
tam, sőt alig akadt oly egyén, melyen egy kis ikerállású egyén vagy 
töredéke ne lett volna. 

r (130) szerint képződött ikret a megvizsgált anyagban nem találtam." 

Az I. typusú kristályok között vannak először olyan ikrek, melyek 
két egyenlő nagyságú egyénből állanak, másodszor olyanok, melyeknél 
az egyik egyén nagyságra jóval fölülmulja a másikat. Az itt fölsorolt 
és megmért ikrek mind az első csoportba tartoznak. Hzek habitusa 
piramisos. 3 
Az elsőnél (10. ábra) az uralkodó forma y(102) és o(112). Az 
összenövési sík itt 110, maga az ikersík, melynek irányában láthatók 
egyrészt a beugró ikerszögek, másrészt az ikervarrat. Fényes lapokkal 
van kifejlődve a prismaöv, a mivel az ikertörvény megállapítása nagyon 
könnyű volt. A piramisok közül p(111), g(113), s(121) és (131) van- 
nak még meg. Az iker hátsó felével van az alapanyaghoz nőve s így 
a domák nem rendes kifejlődésűek. A következő formákat észleltem : 


VLOZ) NKÖM a OKGOTO EE 00) o (1010) 5 TAKAO Et 90 (10) eg LLKT ő 
JEA, S (ADU a OLTE S (032), (ODÚ KUNOZÁ Te (OSAN (061), 
N (OZAN f 


1 SCHRAUF : Tschermaks min. Mitth. 1873, pag. 208. 


172 LŐW MÁRTON 


A másik ikernél (11. ábra) legnagyobb lapokkal g(113), y (102) 
és 0(010) van kifejlődve. Itt ikervarrat nem látszik. Az összenövési 
sík az 110 prismalapra merőleges. Az egyik egyén g(113) és (102) 
lapja annyira corrodált, hogy csak egyes csíkok maradtak fényesen. 
A második egyén 1/(102) domáján természetes étetési figurák láthatók, 
melyek 7113, 9113 és y 102 combinatio éleivel párhuzamos oldalú 
háromszögek. A következő formákat figyeltem meg: 


4J(113), (102), b(010), p(111), (012), k(011), i(021), v (031), 
miio), oda2 r(150), g(023 OS SZKUDSI Et A JNLO ÉT TS ő 


Ugyanolyan typusú zömökebb, hatszögletes ikerkristályon, mely- 
nél az összenövés 110 prismalap szerinti a következő alakokat hatá- 
roztam meg: 


OD EGT A) Zea) OTTO) oeETOK TERET) ETT AAKT ATA SÉRTEK KSS A ESA OOALS TB 
g (023), i (021), z (041), n (951). 


A c(001) szerint táblás ikerkristályon (12. ábra) egy Rézbányára 
új prismát V.(350)-t találtam, de csak az ikeregyének egymáshoz hajló 
oldalán. Az uralkodó r001 lapon 110 lappal párhuzamosan látszik a 
két egyén határa, ikervarrat alakjában. A c(001) lap a két egyénnek 
megfelelően a tengelylyel párhuzamosan finoman rostozott. A kristályt 
oldalt b(010) rostozott lap és (350), r(130), m(110) meg a(100) 
lapok zárják be. u(100) fölött (102), m(110) fölött p(111) és b fölött 
a brachidomák, úgy mint n (051), v (031), i (021), k (011), x(012) emel- 
kednek. A 12. ábrában a brachidomák nincsenek föltüntetve, de azok 
itt 15 úgy lépnek föl mint a 8. ábrában. 

Az eddig tárgyalt ikrek mind juxtapositios ikrek, hátra van még 
két typusa a penetratiós ikreknek, melyek ellentétben az előbbi kettős 
ikrekkel, mind három illetve négy egyénből állanak. 

A 13. ábra egy általában közönséges b6b(010) szerint táblás, hár- 
mas ikret képvisel. b(010) oldallapon kívül még )(111) van erősen 
kifejlődve s mellette vékony sáv alakjában w(131) észlelhető. Az iker- 
egyéneken a következő formát figyeltem meg : 


Jú b (010), p (111), m(110), r(130), y(102) a (400) (1314) (042) 
k(011), 4(113), o (1129. 
V. typus. 


Ebbe a typusba tartoznak a Peregstől tű- és rostalakú s a brachi- 
diagonalis tengely szerint nyujtott kristályokként leirt cerussitek. A mé- 


k Új formák. 


A RÉZBÁNYAI CERUSSITEK KRISTÁLYTANI VISZONYAI. 173 


rések és egynehány a c tengelyre merőleges csiszolat mikroskopiumi 
vizsgálata alapján (mellékelt 1. ábra) kitünt, hogy ezek a főtengely szerint 
megnyult és m (110) szerinti hármas, illetve né- 
gyes penetratiós ikrek, milyeneket ZEPHARovIcn,! 
HoBes? és CEsARo? is leírtak. 

A 14. ábrában föltüntetett kifejlődést víz- 
tiszta, sárgás árnyalatú átlátszó kristályok mu- 
tatják. A látszólag hatszöges prisma lapjait 
már a rostozottságáról felismerjük, mert míg 
b (010) mindig vízszintesen rostozott, addig 
m(110) vagy függélyesen rostozott, vagy síma. 
Az ikert fölül v(031) és 7(021) domalapok zár- 
ják be az itt mindig homályos r (001) véglappal. 

Teljesen a hatszöges prismát és piramist 
utánzó ikert találtam a c tengely szerint meg- 
nyúlt kristályok másik csoportjában, melyek 
fehér, át nem látszó, selyemfényű, belsejükben 
a c tengelylyel párhuzamosan erősen rostozott 
kristályok. (15. ábra.) Az ikert oldalt bezáró b(010) lapok az iker- 
határokon függélyesen rovátkoltak, különben a vízszintes rostozottság 
sohasem hiányzik. 

Az ikreken mért fontosabb szögértékek a következők : 


624 


1. ábra. 


mért számitott 

d 100 350 45998" 45928"19" 
b XB 010 095 37993" 37932/49" 
ba. 010 032 49941" 49940/43" 
bEgb 010 010 62945" 62945"50" 
bis b 010 0T0 54098" 54998"95" 
m om 110 170 62053" 62045"50" 
m m 110 110 54996" 54098/95" 
b m 010 110 49 8! 49 8745" 
ba et 010 130 90274 GJ SSTAT 04 
bon 010 010 125930" 195931/35" 
bm OTO 110 121993" 121922"50" 
m 010 110 660561/2" 66954"35" 
rom 130 110 249301/2! 24930"35" 
br 010 130 349 71/2! 349 6"30" 


1 ZEPHAROVICH : Sitzb. Wiener Akad. 62. (1) 439, 1870. 
2 HoBBs: Am. Journ. of Sc. 50. 121, 1895. 
3 CEsARO: Mém. d. TV Akad. R. d. Sc. d. Lettres et C. Arts de Belg. 53 (1897). 


174 LŐW MÁRTON 


mért számított 
me 110 130 329591 32048" 5" 
lú 100 130 10495/51 1995"10 
(del 43 130 130 da7s16i 117914"10" 
VEGY 350 350 26920" J6S17132 


A kristályok előfordulási viszonyait a következőkben foglalom 
össze. Lukacsos, olykor sejtes, ockeres limoniton, melyben galenitnak 
már csak nyomai vannak, finom hajalakú, máskor gömbös, vagy csak 
tömör malachittal, apró wulfenit táblácskák kiséretében ülnek e víz- 
tiszta, kékeszöld kristályok. Máskor a kristályok a limonitra telepedett 
likacsos cerussiten találhatók. A szürkés kristályok egy törékeny zöld, 
helyenkint feketésbe játszó chrysocoll erektől áthatott tömegen foglal- 
nak helyet. Különben az előfordulási körülményeket PerERs! is tanul- 
mányozta és hasonlónak találta. 

Az alábbi táblázatban összefoglaltam a rézbányai cerussiteken 
észlelt formákat : 


PETERS SCHRAUF Aur. 
11 a 100 a 100 a 100 
2. b 010 b 010 b 010 
0. c.a001 c 001 éc" 001 
4. m 110 m 110 m 110 
B. V 350 
6. r "130 pp: 1830 
8 fa z0s14A 
8. úg OAI 
zh 09 
10. CG 081 
114 8 ze koyvül 
125 XM 0.13.2 
13. 44061 
14. 97 DA 0 ea Erő 
15. n 0531 n 031 
16. z 041 
ú7 5 KG 072 
18. 04051 v 031 
19. ROSZ 
20. 1 5021 0 "02 it 021 
21: XB 095 
22 o 032 
93. k 011 k 011 ko "00£ 
24. g 023 
95. x 012 x 012 0012 
26. y 013 y 013 
27. y 102 aa 102 v 0102 


1 PerERs: Sitzb. Wiener Akad. 44, 154 (1861). 


A RÉZBÁNYAI CERUSSITEK KRISTÁLYTANI VISZONYAI. 175 


PETERS SCHRAUF Aur. 

28 A 304 
99. é. 101 Frei 101 

30 mú 302 
31. ö 201 184201 

32. jet alálas g 183 
ah) OU Om H2 OG 
34 ALÁ] fd. ALÁÁJAL jam 141 
35 p 131 p 131 
36 a SENET2 SAN 
37. 8 133 

38 (22 

ai ew: 211 000 2181 
40 VIKESÜ 

41. u 324 


Végül összeállítottam az ez ásványról ismeretes összes formákat!" 
azok szögértékeivel együtt. 

A prismák, brachidomák és makrodomák szögértékeit saját szá- 
mításaim alapján," a piramisokét pedig az alább közölt forrásokból 
írtam össze." 

A 16. ábrában feltüntettem ezeket gömbprojectióban a c(001) 
lapra vetítve. 

Prismák : 


guga 310 100 TET Z4 
bizd 210 100 UGSZZÉRA 
f ud 530 100 9000 GGG 
m a 110 100 BALA 
v: a 350 100 45998"19" 
ja 120 100 50939/29" 
Fa 380 100 kae la [62 
F.a 130 100 61920"40" 
G a 150 100 IZRÁEL 
EZ 170 100 76949" 5" 
DP ra 180 100 MS ZHNTS 


1 Zavarok elkerülése végett a HUBRECHT [Zeitschr. für Krystall. 40 186 (1905)] 
dolgozatában meg nem betüzött formákat is betűkkel láttam el. 

2 Számításaim alapjául a KokscHaRowtól meghatározott tengelyarányt vet- 
tem. A piramisok szögértékeit csak oly munkákból írtam ki, melyekben KoKSCHAROWw 
tengelyarányát vagy ahhoz közel esőt vettek a számítás alapjáúl. 

3 v. KokscHAROw : Mat. z. Min. Russlands VI. 1870. 

v. ZEPHAROVICH : Sitzb. Wiener Akad. 62 (1), 1870. 
SCHRAUF : Tsehermaks min. Mitt. 1873, 206. 

v. LaAnxG: Verh. d. russ. min. Ges. St. Petersb. 9, 1874. 
SCHMIDT: Értek. a term.-tud. kör. 12, 1. 1882. 

V. GOLDSCHMIDT: Winkeltabellen 1897, 89. 

TRAUBE : Zeitschr. d. d. geol. Ges. 46, 1894. 
DANNENBERG : Zeitschr. f. Kryst. 18, 65. 1890. 


176 


Brachydomák : 


e 
IT 
[/ 


Pyramisok : 
h 
h 
h 


GETE S ERNE eggyel SZT EST 


öv S" S 


a 
h 


LÖW MÁRTON 


037 1.010 
033 1.010 
0291.010 
0221.010 
0141.010 
OB LO 
0101.010 
091.010 
081.010 
071 010 
0.13.2 010 
0254 010 
061 010 
0EEZSOLÓ 
051 010 
041 010 
072 010 
031 010 
052 010 
021 010 
095 010 
032 010 
054 010 
076 010 
087 010 
011 010 
034 010 
023 010 
012 010 
025 010 
013 010 
016 010 


105 001 
104 001 
103 001 
102 001 
304 001 
101 001 
302 001 
201 001 


114 001 
114 100 
114 114 


99 897" 
9094! o" 
2943"50" 
3035"51" 
TIZ ezek ta 
its sk UO 
T932"99 
8944"13" 
90148739" 
VST 0SZ 
129 0746" 
12998"49" 
199058"59" 
JAS aGVOTe 
15927"46" 
199 4798" 
21933"46" 
24945" 6" 
28057 187 
34239"58" 
2/3109 
49940"43" 
AT oDBto gi 
A9gS5 TASI 
5090" 1" 
DA 750 
SASZV S 
64915"57" 
JOSSZTZOG 
73059"127 
TOSAZ OB 
Sa AZT ETATS 


T3520£L 
16980/29" 
DISZAZZ 
JOSZA AD 
1 Ar head 
49950 49" 
60938"41" 
Sze ZART 


1997 8781" 
73944"35" 
19939"48" 


Kokscn. 


A RÉZBÁNYAI CERUSSITEK KRISTÁLYTANI VISZONYAI. 


GR 


o 


p 
p 


113 
113 
113 


112. 
112 
1425 


111 
111 
15 úl 


221 
221 
221 


331 
331 
331 


441 
441 


14141. 
14141. 
14141. 


11 48 
161. 


161. 
161. 


131 
131 
131 


121 
121 
121 


323. 
323. 
323. 


313 
313 
313 


001 
100 
113 


001 
100 
112 


001 
100 
111 


001 
100 
231 


001 
100 
331 


001 
441 


24950" 6" 
68959"16" 
25916" 2" 


34946" 7" 
600520" 
34933" 07 


54914"12" 
462 9"10" 
49959/28" 


70711"42" 
36033"41" 
58940"26" 


J0S30 OR 
JdHDA LO 
60950"34" 


79947"43" 
61935"50/ 


FBT 
62240" 


81" 6752" 


A7S28" 
dd 0 
140938" 


67958"38" 
63036" 18" 
108052"26" 


61951"38" 
569 0744" 
5959"42" 


51959" 
430 8! 
34032" 


50925" 
40957" 
T75ZUAÓ 


si 


KoKkscH. 


KOKscnH. 


KOKSCH. 


SCHRAUF 


SCHRAUF 


TRAUBE 


GOLDSCHMIDT 


TRAUBE 


GOLDSCHMIDT 


SCHRAUF 


KOKSCH. 


GOLDSCHMIDT 


GOLDSCHMIDT 


177 


178 


[44 


[/d 


. LŐW MÁRTON 


133 001 
133 100 
133 133 


377.001 
377.100 
SAE SÜT 


2 001 
9 100 
9 122 
322.001 


322.100 
3292.3922 


211 001 
211 100 
lát 28 


311 001 
311 100 
Aú 48311 


324.001 
324.100 
324.324 


342 001 


342 100 
342 342 


394 001 
394 100 
394 394 


354 001 
354 100 
354 354 


134 001 
134 100 
134 134 


562.001 
562.100 
562.562 


FISI9KSE 
72914"45" 
6795 07 67 


41927"34" 
SZZZZBL 
65936"16" 


A3 9. 
64920"46" 
63945"40" 


625901 
34946" 
SD 


Cs HV sb 
27929"54" 
31923"28" 


74035"34" 
190 I8-IgV 
299 81581 


43049 
509 7" 
30016" 


66925" 


44940"45" 
70939"50" 


61940" 
(őjajsot al [4 
101558 


51944" 
56936" 
689 4" 


lsz 
75994" 
1/25m 


74946" 144 
SROJZOK 
099997 SE 


T— 


KokscH. 


ZEPHAROVICH 


KokscH. 


LANG 


KokscnH. 


SCHRAUF 


GOLDSCHMIDT 


SCHRAUF 


LANG 


GOLDSCHMIDT 


LANG 


SCHRAUF 


A RÉZBÁNYAI CERUSSITEK KRISTÁLYTANI VISZONYAI. 179 


w c 154 001 43934." 

w a 154 100 770367 j GOLDSCHMIDT 
w w 154 154 81930" i 
ÉR G gal" 001 78950"49" 

H a 351 100 46031"39" j SCHMIDT 

ja TAN 351 351 88945"52" 

175 28 HA 001 68999" 

ny a 352 100 49017" ,) LANG 

tg 352 352 d 0 ] 

úg 173 001 60870 GOLDSCHMIDT 
SZAR; 173 100 78936" Egé 

G G TB: TIR" Ji 

N c FISt3.4004 . . 86296" 

N. a 1413.4100 HOSE ZA GOLDSCHMIDT 
N N ÜST KÜLT3 1 71994" 

A iz 486 45.021 374521" — DANNENBERG 


Dolgozatomat azzal fejezem be, hogy hálás köszönetet mondok 
dr. KRgEssER Józser tanár úrnak úgy a vizsgálati anyagért, mely a 
Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának tulájdona, mint különösen 
nagybecsű tanácsaiért, melyekkel vizsgálataimban támogatott. 


A. TALAJELMÁLLÁSRÓL ÉS. AZ ÁSVÁNYTANI TALAJELEMZÉS 
HASZNOSSÁGÁRÓL. 


Dr. SIGMoND ELEK-től. 


Már régi törekvés a talajismeret terén, hogy a talaj ásványtani 
elemzésére alkalmas, gyakorlatilag gyors eljárást dolgozzanak ki, mely- 
lyel nemcsak a durvább, de a legfinomabb ásványi törmelék szemcsé- 
ket is meghatározhassuk. Két francia tudós, DEraAGE A. a montpellier-i 
egyetem, és LAGaTu H. a montpellier-i gazdasági főiskola tanára 1905-ben 
e célra igen egyszerű és leleményes eljárást irtak le." Külföldi tanul- 
mányutamban a fönt nevezett két francia tudóssal alkalmam volt hosz- 


1 A. DELAGE és H. LAGATU -Constitution de la terre arable; Montpellier. 
1905. 1. közlemény 7. I. ; 


180 DI: SIGMOND ELEK 


szabb időt tölteni és eljárásukat és készítményeiket megismerni. Az 
eljárás maga is figyelmet érdemel, ezért röviden ismertetem. Vizsgála- 
tukhoz az 1 mm.-nél finomabb talajrészt használták. Ezt megnedvesítve 
tésztává gyúrják és két vagy három kis hengert idomítanak belőle. A hen- 
gerecskék mintegy 5—6 em. magasak és 2 cm. átmérőjüek. A hengere- 
ket a levegőn megszárítva alkalmas ragasztóval melegen átitatják, mely 
kihülve a talajrészecskéket összetartja. Ezt azután épúgy mint a kőzet- 
darabokat "/100 mm.-nyi vékony lemezzé csiszolják. Így elérik azt, hogy 
a talaj legfinomabb ásványi szemcséit is meghatározhatják. A meg- 
határozásra az ismert optikai eljárásokat használják épúgy, mint a 
kőzetek vizsgálatakor. Az eljárásnak nagy előnye, hogy a jártas mineralo- 
gus vagy petrografus igen rövid idő alatt meghatározhatja a csiszolat- 
ban észlelhető ásványokat és kőzetszilánkokat. Az eljárás magában véve 
nem új, mert a mállásban lévő kőzetekre már régen alkalmazzák, de a 
talaj vizsgálatára eddig még nem alkalmazták. E tekintetben előnye, 
hogy az eddig ajánlott fáradságos és körülményes microkémiai eljárá- 
sok és különféle sürüségű oldatokkal való elkülönítés fölösleges, amennyi- 
ben a mikroskopium a talaj ásványainak tiszta képét mutatja. 

Igen figyelemre méltók továbbá azok a megfigyelések és végered- 
mények, melyeket ez eljárással eddig elértek. Ezeket is itt röviden 
összefoglalva ismertetem egyrészt, hogy a figyelmet ezekre felhívjam, 
másrészt pedig, hogy kidomborítsam e vizsgálati eljárás talajismereti 
hivatását és jelentőségét. Midőn mult tavasszal (1907 április havában) 
Montpellierben voltam, már mintegy 1000 ilyen csiszolatot határoztak 
meg. Eddig szerzett tapasztalataikat a következő példákon világít- 
ják meg." 

A Marsillargues környékén fekvő egyik talajban, mely a Vidourle 
folyó alluvialis hordaléka, következő ásványokat határozták meg : mészkő 
és mészpát törmelék igen sok ; kettőspiramisokat alkotó és legömbölyíi- 
tett guarc szemcsék; guarcittörmelék, és  sericites-guarcpalatörmelék 
kalcedonhoz hasonló gömbölyű guarc szemecskék, ortoklas, oligoklas, 
biotit, muskovit, sericit, turmalin, titánit, zirkon, apatit, és különböző 
vasképződmények. 

A Vidourle felső folyásában a (Cévennes-ek sericites paláit mossa, 
később pedig csaknem kizárólagosan harmadkori mészkő és márga le- 
rakodásokon folyik át. A talaj bő mészkőtörmeléke innen származik, a 
többi ásványt pedig a sericites palákban és az ebben lévő granulitos 
erekben mind megtalálták. A kalcedonszerű gyömböcskék és a vaskép- 
zőödmények nagyrészt a talajban képződhettek, mert az eredeti közetben 
nem találhatók. 


1 U. o. 1. közlemény 20—21. 1. 


A TALAJELMÁLLÁSRÓL ÉS AZ ÁSVÁNYTANI TALAJELEMZÉS HASZNOSSÁGÁRÓL. 181 


A másik talaj az agde-i sikságból való, és a Hérault folyó alluviumá- 
ból képződött. Ásványi összetétele csaknem ugyanaz, mint a marsillargue-i 
talajé, mert a Hérault folyó ugyanazokon a kőzeteken folyik át, mint 
a Vidourle. De agde környékén bazaltok vannak, így felételezték, hogy 
ezek is hozzájárultak a talaj képződéséhez. A talaj mintában azonban 
bazalt törmeléket nem találtak. Ez azt bizonyitja, hogy a Hérault 
alluriuma, melyből e talaj képződött, e helyen a bazaltból nem tartal- 
mazott semmit. 

A harmadik talaj helyben képződött ismét a fönt említett sericites- 
granulitos palákból. Ez a ségala-i talaj tartalmazott: kevés calcitot; 
igen sok guarcot; sok ortoklast, kevés oligoklast; közepesen biotitot 
és muskovitot; sok  sericitet; továbbá apatitot, zirkont, turmalint, 
amfibolt, titanitot, limonitot és más vasképződményeket. Ugyanezek 
alkatrészei az anyakőzetnek is sőt az ásványok viszonylagos mennyi- 
sége is hasonló. 

Ehhez hasonló példát igen sokat említenek és irtak már le." Vala- 
mennyi azt bizonyítja, hogy atalajban megtaláljuk mindazokat 
az ásványokat, melyeket az anyakőzet tartalmazott. Ez pe- 
dig nemcsak a helyben képződött talajok sajátja, de a hordalékos 
talajoké is. Az utóbbi esetben csak az a különbség, hogy esetleg több 
anyakőzet ásványait találjuk meg, a szerint hogy a folyó minő kőzetek 
törmelékéből rakta le alluviumát. Lényeges különbséget árul el az ásvá- 
nyok fizikai külseje. Igy pl. a ségala-i két talaj közül az egyik: az 
anyakőzettől alig nehány méternyire, a másik pedig mintegy 1200 m. 
távolságra fekszik. Mindkettőnek ásványi alkotó részei azonosak és az 
anyakőzet ásványaival is megegyeznek, mely anyakőzet a granulit és 
sericites palák metamorf átalakulásából keletkezett. A különbség csak az, 
hogy a kőzet ásványkristályai egészek, a talajokban széttöredezettek; a 
két talaj közt pedig az a különbség, hogy a kristály darabok élei és 
csúcsai az 1200 m.-re elhordott alluvium talajában jobban elkoptak, és 
legömbölyödtek, mint az anyakőzet közvetetlen szomszédságában fekvő 
talajban.? 

Ujabban 1907-ben ismét egy nagyobb közlemény jelent meg, mely 
a Tarn-départementban fekvő Pont-de-Larn községhez tartozó 


1 Ilyen példákat találunk DELAGE és LAGATU hasonló cimű 2. közleményében 
6—7. lap, és a 3. közleményben, mely a Ségalai talajok és anyakőzetük részletes 
ismertetését tartalmazza; további öt talajról szól LAGATU és M. L. SICARD cÉtude 
analytigue des terres de la plaine de Loyettes (Ain) 1905., és DELAGE, LAGATU, 
SICARD rEtude anal. des terres arables formées par le schiste siriciteux granulitisé,. 
1907. Montpellier. 

2 Erről részletesen a 3. közlemény számol be. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908 13 


182 Dr: "SIGMOND ELEK 


talajokról szól." Ez kiválóan érdekes azért, mert különböző geologiai 
időkben képződött talajokra vonatkozik, mely talajok mind ugyanabból 
a kőzetből a cMontagne Noires granulitos-sericites paláiból származ- 
tak. Következő talajokat tanulmányozták : 

1. Lauzier talaja jelenben az alatta fekvő palából helyben képződött. 

2. Két hegyoldal talaja: Brugues és Clouzou, altalajukból kép- 
ződtek, mely eocen-korú hordalék; anyaga szintén a felső palák törme- 
Iékéből rakódott le és hosszú ideig ki volt téve az elmállás fizikai és 
kémiai tényezőinek. 

3. Két talaj az alsó sikságon Pré du Champ Rauby és Pré 
Rauby ó-alluviális eredetű és anyagát a Larn folyó hozta le a felső 
pala sziklákból. 

4.. Az utolsó talaj Grand Pré a jelenidő alluviuma, melynek 
anyaga szintén a granulitos-sericites palákból származik. 

A kutatások részleteit illetőleg az eredeti közleményre utalok, itt 
csak a végkövetkeztetéseket ismertetem. Ez pedig röviden az, hogy vala- 
mennyi talajban megtalálták azokat az ásványokat, melyek az eredeti 
kőzetben is megvannak, ideszámítva a ritkább járulékos ásványokat is ; 
az ásványok e talajokban ép olyan tisztán vannak meg, mint az anya- 
kőzetben, s a talajban talált átváltozott ásványokat az anyakőzetben is 
mind föltalálták. Hasonlatosság a talajok és az eredeti el nem mállott kőzet 
között, annyira föltünő, hogy a kit előre be nem avatnak a készítmé- 
nyek eredetébe, azt gondolná, hogy valamennyi csiszolat ugyanabból a 
kőzetből származott. Az egyedül észrevehető különbség a kristályok szét- 
töredezettségében és kopottságán észlelhető. Itt még megemlítem, hogy 
e talajokat kémiai elemzés céljából forró salétromsavval oldották és az 
oldás után visszamaradt ásványi részt szintén mikroskópium alatt meg- 
vizsgálták. Ebben a csiszolatban is csak ép ásványokat találtak, 
mint az oldás előtt, és csak azok az amorfívas vegyületek 
hiányoztak, melyeket a salétromsav föloldott. 

Mind e tapasztalataikat összegezve azt állítják, hogy a talaj ás- 
ványi szemecskéin, bármily aprók legyenek is, és bármily régen hatot- 
tak legyen reájuk az elmállás tényezői, csupán a fizikai elmállás 
hatását észlelték, de azásványok kémiai átalakulását nem. 
Más szóval a talajban talált ortoklas szemecskék egész tömegükben ortoklas 
szemek, és ha egy részük pl. damurittá alakult át, ugyanezt az át- 
alakulást még nagyobb számban az anyakőzetben is föltalálták. 
A talajban tehát, tapasztalataik értelmében, az elmállás hatására, az 
ásványok szorosabb értelemben vett átalakulásáról szó 


1 Etude anal. des terres arables formées par le Schiste Sericiteux Granulitisé, 
Domaine du Pont de Larn (Tarn) A. DELAGE, H. LAGATu, L. SicaRp. Montpellier 1907. 


A TALAJELMÁLLÁSRÓL ÉS AZ ÁSVÁNYTANI TALAJELEMZÉS HASZNOSSÁGÁRÓL. 153 


nem lehet. De minden ásványt kis mértékben a víz, vagy szénsavas 
víz fölold. Ezt DAUBRÉE, MENIER és mások tapasztalatai bizonyítják. Ha 
az oldás az ásványi vegyület egész molekulájára kiterjed, akkor a vissza- 
maradt ásvány ép annyira tiszta el nem változott ásvány, mint az ol- 
dás előtt volt. Ezt bizonyitja többi között a salétromsavval oldott talaj 
ásványi elemzése. Tekintve azt, hogy a talajkészítményekben mind 
ilyen ép ásványokat találtak, továbbá tekintve azt, hogy az oldhatat- 
lanoknak minősített ásványok is kis mértékben vízben oldódnak, DELAGE 
és LaGaru a talaj ehemiai elmállását akként magyarázzák, hogy a 
talaj alkotó ásványok kis mennyisége a talajvízben föloldódik és mivel 
HSCcHLÖSING-FiLs tapasztalatai alapján ez az oldás kémiai egyensúlyon 
alapszik, ha az oldatokból bizonyos anyagok kiválnak, vagy az oldat 
fölhigul, újabb mennyiségek oldatnak föl. Az így képződött oldatok 
azután vagy közvetetlenül táplálják a növényeket, vagy kémiai átalakulá- 
sok folytán egy részük az oldatokból kiválik. E közben új vegyületek 
keletkeznek, melyek különösen a kolloid agyag aluminium, vas- és kova- 
savban dús, eddig közelebbről nem ismert vegyületei, de semmi- 
esetre sem az ásványtanból ismert Kaolin." Ezek az oldatok és új 
vegyületek táplálják a gazdasági növényeket, az ásványi szemecskék 
csak az oldáshoz szükséges nyers anyagot szolgáltatják. 

A talajelmállás ez új elméletét a Társulat mineralogus és geologus 
tagjai nálamnál hivatottabban birálhatják meg; az eljárásra nézve azon- 
ban megjegyzem, miszerint a talajok megismerését illetőleg érdemes, hogy 
felkaroljuk. Mert miként szerzőik is kidomborítják, eza mineralogia 
elemzés hamarosan tájékoztat a talajok kőzettani eredetéről 
és nyerstápanyaggazdagságáról. A mineralógiai elemzés előnye, 
hogy a talajt alkotó ásványokat hamar fölismeri s ezzel egyszersmind 
rá mutat arra is, hogy minő elemi alkotórészek alkotják a talajt. 
E tekintetben a kémiai elemzést olyan adatokkal egészíti ki, melyeket 
a kémiai elemzés ma figyelmen kívül hagy. 

De a mineralogiai elemzés csak minőleges természetű. Már az 
ásványszilánkok megszámlálása is nagyon fáradságos és sokszor lehe- 
tetlen, annál kevésbbé keresztülvihető az ásványok súly szerint való 
mennyiségének megállapítása. A mineralogiai elemzés nem is ad felvilá- 
gosítást a talaj összes alkotó részeiről. Így pl. a talaj alkotásában sze- 
replő szerves anyagok, a talajoldatok és gázok és végre a talajban 
lévő alaktalan képződmények, melyek nem ásványok és nagyrészt 
az u. n. kolloid agyagot alkotják, a mineralogiai elemzés munkakörén 


1 Erre vonatkozólag megemlítem, hogy dr. Böckn H. Geologiájában szintén 
élesen megkülönbözteti az agyagképződést a kaolinosodástól és rámutat nemcsak az 
eredet, de a képződmény különbözőségére is. (Lásd I. köt. 329. és 373. lap). 


16 


184 DI: "SIGMOND ELEK 


kívül vannak. E téren a talaj chemiai elemzése pótolhatatlan és a mine- 
ralogiai elemzést kiegészíti. Többször előfordult ugyan, hogy a francia 
tudósok mineralogiai és chemiai elemzése egybehangzó eredményeket is 
adott. Nevezetesen tapasztalták azt, hogy ha pl. sok K-t tartalmazó 
ásványt fedeztek föl a talajban, a talaj ehemiai elemzése is bő kalium- 
tartalomról tanuskodott. De voltak olyan esetek is, midőn a K-tartalmú 
ásványok száma kevés volt s a talaj finom része (1 mm.-nél kisebb át- 
mérővel) mégis elég kaliumtartalmat árult el. Ilyen esetekben éppen 
azt tapasztalták, hogy e talajok a kaliumtrágyákat meg nem hálálták, 
valószinüleg azért, mert a talajban lévő kalium nagyrészt nem volt 
már nehezen oldható ásványokban, hanem a talaj alaktalan, közelebbről 
nem ismert vegyületeiben. Hasonlóképpen ha a talaj a mineralogiai vizs- 
gálatban csak kevés apatitot mutat föl, de a chemiai elemzés bizonysága 
alapján elég sok a foszforsav, ez azt a föltevést támogatja, hogy a talaj- 
ban a foszforsav ásványi vegyületéből átalakult és valószínüleg köny- 
nyebben átsajátítható növényi tápanyaggá változott, mint az apatit. 

DELAGE és LaGaru e tapasztalatait és föltevéseit a foszforsavra 
vonatkozólag saját tapasztalataim is megerősítik. A talajfoszforsav fizikai 
eloszlását tanulmányozva, azt tapasztaltam elsősorban, hogy a talajból 
különválasztott agyag a legtöbb talaj esetében viszonylagosan több foszfor- 
savat tartalmaz, mint az egész talaj." 


is Osszes foszforsav 09 
Osszes foszforsav 00 


Talaj neve ága si a 24 óra iszapolással 
az egész talajban különválasztott agyagban2 
Csanád-Apácza (Mokry-féle) .. .. .. 01946 06846 
Pasztas Bod zázáir éa e ésízt és ásza át gzéz a ÜRTA2Ó 04720 
PasztasBashalomi ette esete 0054 074450 
Gavxosdia (Swvábzfélej a s seg ela; 00565 072415 
Gsebenker esne séta petéket "ésa si 400509 0.2347 
JÁNnOShAZASAN izttma leb ea elé úgy é, ZÜ OS 01360 
Lévarosztas geo raz OAOGA 071250 
Proszék (Joób Álbact fá dea ane a0 0828 00367 


Ez adatok azt bizonyítják, hogy a sorozat utolsó tagját nem tekintve, 
a talajfoszforsav rendesen a kolloid-agyagban mintegy koncentrálódik. 
A koncentrálódás mértéke pedig úgy látszik összefügg azokkal a chemiai 
átalakulásokkal, melyek a talajban végbementek és melyekről saját tapasz- 
talataim szintén tájékoztatnak. 


1 Lásd vA könnyen átsajátítható foszforsav jelentősége és meghatározása 
talajaink trágyaszükségletének megállapítása céljából; c. akadémiai pályadíjjal ju- 
talmazott munkámat. Math. és Term. Tud. Közlemények XXIX. köt. 1. sz. 42. 1. 

2 Az alkalmazott eljárás leírását lásd u. o. 95—96. I. 


A TALAJELMÁLLÁSRÓL ÉS AZ ÁSVÁNYTANI TALAJELEMZÉS HASZNOSSÁGÁRÓL. 185 


Ugyanezekben a talajokban saját eljárásommal, melyet idézett mun- 
kámban részletesen leírtam, a könnyen átsajátítható foszforsavat is 
meghatároztam. Ez adatok alapján meghatároztam a talajfoszforsav 
eloszlási és átsajátíthatósági hányadosát, vagyis más szóval kiszámítottam, 
hogy az összes foszforsavból hbány százalék foszforsavat találáltam az 
agyagban (eloszlási hányados : E) és ismét kiszámítottam, hogy az összes 
foszforsavból hány százalék oldható olyan mértékben, hogy könnyen 
átsajátíthatónak minősítsük (átsajátíthatósági hányados: A). Számításaim 
eredményét következő értékek mutatják :? 


E Á A foszforsavtrágya 

§ Vg 09 hatásfoka 
Csanád-Apácza (Mokry-féle) 2. 646:-0 4670 0 
Puszta-Poó él FÜZEKÜT A ag e 943 99-4 0 
Puszta-Bashalonms zés tt a Husz zosl 22 169 
Gavosdia (Svab-féle) e". au ; 98-4 0 14 99 
Cseberk.. 32 J4 HV elk 179 676 99 
ÖÉKOSMAZANS JEL DEDB BR ÁDYNBL  ngabüli NN AETSZ 0 49-70 9 
Léva kö erom ad zaj ügnelőő 12:2 igen szembeszökő 
Proszék. (Joób Albert-féle. . .. . 61 0 489 9 


Ezek az adatok azt. bizonyítják, hogy a csanádapáczai, cse- 
berki és lévai talajban a foszforsav viszonylagos eloszlása és old- 
hatósága, melyet itt az átsajátíthatósággal egyértelműnek kell értel- 
meznünk, igen közelítőleg megegyezik. A pusztapoói talajban 
az oldhatóság, a pusztabashalmi, gavosdiai és jánosházi talaj- 
ban az eloszlás kedvezőbb. Minként magyarázhatjuk e jelenségeket? Én e 
jelenségeket már akkor, midőn pályamunkámat a Magy. Tud. Aka- 
démiának 1904 április havában benyujtottam, e munkámban 
akként fejtettem meg," hogy feltételeztem, miszerint a könnyen oldható 
és ennek következtében könnyen átsajátítható foszforsav a talajban vala- 
mikor oldott állapotban volt. A foszforsav fizikai eloszlása a talajban 
annál egyenletesebb, minél tovább és minél több foszforsav oldódott föl 
a talaj képződési és fejlődési folyamatai közben. A megkötött foszforsav " 
oldhatósága pedig attól függ, hogy a föloldott foszforsav a talajban minő 
más vegyületekkel találkozott. Ezek a tényezők határozták meg a talaj- 
foszforsav eloszlását és oldhatóságát. A csanádapáczai, cseberki és lévai 
talajokban az eloszlás mértéke lépést tartott az oldhatósággal; a puszta- 
poói talajban az oldott foszforsav csak rővid ideig maradt föloldva és 


KEVSKOSZSGESÜHE E 
lök akozez ses e 
3 Lásd u. o. 44. 1. 


186 D: "SIGMOND ELEK 


csakhamar könnyen oldható foszforsavvegyületet alkotva kivált, ezért az 
eloszlás az oldhatósághoz viszonyítva, kedvezőtlen; a többi vizsgált ta- 
lajban úgy látszik a föloldott foszforsav elég sokáig volt föloldva, de a. 
föloldott mennyiség nem sok és azután olyan vegyületekké alakult át, 
melyek csak nehezen oldódnak. Így magyaráztam e jelenségeket már 
akkor, midőn DELaGE és LaGaru új elmálási elméletét még nem ismer- 
tem.! De e magyarázatom nemcsak puszta föltevésen alapult, mert egyes 
esetekben tényleg rámutattam a talajban közreműködő tényezőkre, melyek 
az eloszlás és oldhatóság e sajátságos jelenségeit okozhatták. Így pl. a 
pusztapoói talaj porhanyó vályogtalaj, mely 311 99 CaCosot tar- 
talmaz. Jogosan föltételezhettem tehát, hogy a CaCo, a talajoldatból a 
foszforsavat hamar kiválasztotta, de egyszersmind megóvta attól, hogy 
nehezebben oldható vasfoszfátok képződjenek. Ezért e talajban a fosz- 
forsav eloszlási hányadosa kedvezőtlen, de az oldhatóság, vagyis az át- 
sajátíthatósági hányados igen kedvező. Ennek éppen fordított esetét ta- 
pasztaltam a pusztabashalmi és gavosdiai talajokban. E talajok 
(1aCo,-ot nem tartalmaznak, az oldószer, melyet a könnyen átsajátítható. 
foszforsav meghatározására használtam, kis mennyiségű vasat is föloldott 
holott ugyanaz a pusztapoói talajból a vasnak nyomát sem oldotta föl, 
E tapasztalatok megerősítik föltevésemet, hogy e talajokban a föloldott 
foszforsav a talaj vasvegyületeivel nehezebben oldható foszfátokat alko- 
tott és mivel a talajban a vasvegyületek rendesen csak kis mértékben 
oldódnak, ezért a talajoldatban föloldott foszforsav aránylagosan lassan 
vált ki az oldatból és egyenletesen oszolhatott el a talajban. 

Mindeme fejtegetéseket csaknem szóról-szóra már idézett munkám- 
ban megtaláljuk. Ma DELaGE és LaGaru új tapasztalataira támaszkodva, 
a föltevéseimet megerősítve látom és viszont saját tapasztalataim DELAGE 
és LaAGaTu oldódási elméletét megerősítik. 

Tapasztalataim végre azt is bebizonyították, hogy a talajfoszforsav 
eloszlási és átsajátíthatósági hányadosának a talaj trágyaszükség- 
letére is van hatása. Ezt az utóbbi táblázat utolsó rovata igazolja. 
Az első rovat adataival összehasonlítva, azt látjuk, hogy a talajfoszforsav 
kedvező fizikai eloszlása a talaj trágyaszükségletét észrevehetőleg befo- 
lyásolja. De látszólagosan találunk ellentmondásokat, melyeket a 2. rovat, 
vagyis az átsajátíthatósági hányados fejt meg. Legszembeszökőbb az 
ellentmondás a pusztapoói és pusztabashalmi talaj között. 

A talajfoszforsav fizikai eloszlása utóbbiban még valamivel kedve- 
zőbb, mint a pusztapoóiban, mégis a foszforsavtrágya a pusztapoói 
talajon hatástalan volt, a pusztabashalmin ellenben észrevehetően hatott. 
Az átsajátíthatósági hányados rovatát tekintve, megtaláljuk a feleletet, 


1 DELAGE és LAGATU 1. közleménye 1905-ben jelent meg. 


A TALAJELMÁLLÁSRÓL ÉS AZ ÁSVÁNYTANI TALAJELEMZÉS HASZNOSSÁGÁRÓL. 187 


hogy miért? — azért, mert a foszforsav oldhatósága a pusztapoói ta- 
lajban igen kedvező, a pusztabashalmiban nem. 

Igen szépen mutatkozik továbbá a fizikai eloszlás fokozatos hatása 
a trágyaszükséglet csökkentésére a proszéki, jánosházi és gavos- 
diai talajokon, melyek átsajátíthatósági hányadosa meg nem határozható 
csekély volt. 

E tapasztalataim tehát azt bizonyítják, hogy a talajfoszforsav 
oldódása és újra kiválása nemcsak elméletileg, de gyakor- 
latilag is figyelmet érdemel. 

A talajok foszforsavtartalmának. ősforrása az apatit. De ez gyenge 
savakban nagyon nehezen oldódik és a növény gyökerei nem tudják jól 
átsajátítani. Mindkét állításomat már mások is bebizonyították, de saját 
tapasztalataim is megerősítik. Az orsz. m. kir. növénytermelési kisérleti 
állomáson több foszforsavvegyület oldhatóságát vizsgáltam meg, az elemzés 
eredményeit a monokalciumfoszfát oldhatóságához viszonyítva, következő 
táblázatba foglaltam :" 


Oldószer minősége : 


. 1 90-08 úEJU OB higított salétromsav 
citromsav ecetsav T ; 

viszonylagos foszforsavhatás 500 mg N.O; pro liter 
Monocalcium phosphat .. .. 100 100 3 100 
Dicalcium ( rests 100 6455 40-6 
Tricalcium c Seas abodb 40-70 213 
Apatit ( Sgpul b 4501 034 13708 
Magnesium c sas 10000 92-21 39-26 
Aluminium ( mm. 46796 6-68 — 1340 
Ferro u ke és et JJ 114 609 


Ferri ( Sam za 1491 1"90 998 


Ez adatok azt bizonyítják, hogy az apatit nagyon sok olyan vegyü- 
letté alakulhat át a talajban, mely vegyületek oldhatósága jobb az apatit- 
nál. De azt is látjuk, hogy a vasvegyületek oldhatósága a higított salétrom- 
savban, melyet talajvizsgálataimhoz használtam, igen csekély. Ez magya- 
rázza meg azt a jelenséget, hogy a mely talajban vasfoszfátok keletkeztek, 
a viszonylagos oldhatóság nagyon kedvezőtlen. 

Az edénykisérletek pedig azt bizonyítják, hogy a gazdasági növények 
az apatitot oly nehezen sajátítják át, ha egyáltalán erről beszélhetünk, 
hogy az apatit alkalmazása mindenütt nemcsak hatástalan 
volt, de legtöbbször terméscsökkenést okozott. 


1 Kisérletügyi Közlemények IX. kötet (1906.) 2. füzetéből rA különféle fosz- 
forsavvegyületek átsajátíthatóságáról; c. dolgozatom 2. lapján. 


188 Dr: "SIGMOND ELEK 


Itt kisérleteim eredményei közül csak a következő adatokat - em- 


lítem meg: 
100 gr. P;05-ból az árpa összes termésében visszatérül! : 


mészszegény talajon mészben dús talajon 
a hatásfoka a hatásfoka 
dicale. pa.— 100/m dicalc. ph. — 100 m 
er. vonatkoztatva gr. vonatkoztatva 
Monocalcium phosphat.. .. 33-6 98 99 DLS7 48 90 
Dicalcium c 3 345 100 - 448 100 c 
Tricalcium a EZ KO HIVE veszteség 
Apatit u b veszteség veszteség 
Aluminium a BEN let 53 . - —— 
Ferro c E 2:9 8 a veszteség 
Ferri u ss A836 54 a 7-9 15 9 


Ez adatokat itt csak azért említem meg, hogy rámutassak: 1. hogy 
az apatit átsajátíthatósága a gazdasági növényekre nézve semmivel 
egyenlő; 2. hogy a talajban átalakult foszforsav átsajátíthatóságára igen 
lényeges, hogy miféle foszforsavvegyület vált ki a talajoldatból ; 3. pedig 
az is mérvadó a növényre nézve, hogy az illető talaj mészszegény vagy 
mészben gazdag. B 

Ezek az adatok tehát közvetett tapasztalatokkal bizonyítják azt, hogy 
az apatit a gazdasági növény igényeit ki nem elégíti. Megerősíti egy- 
szersmind DELAGE és LaGaATU ama megfigyelését, hogy az apatitban gazdag 
talaj nem jelzi azt, hogy nincs szükség foszforsavtrágyára. Ellenkezőleg 
akkor nincs foszfortrágyázásra szükség, ha a chémiai elemzés sok, köny- 
nyen oldható foszforsavról tanuskodik, apatitot pedig a mineralogiai 
elemzés alig tud fölmutatni. Ilyenkor DELAGE és LAGATu föltételezik, hogy 
az apatit már régóta átalakult mineralogiailag fel nem ismerhető fosz- 
forsavvegyületekké, melyek a gazdasági növények tápanyagát szolgáltatják. 

Az én fönt fejtegetett tapasztalataim DELAGE és LAGATU eme föltevését 
i8 megerősítik, de kiegészítik még azzal, hogy az oldatból kivált 
foszforsav átsajátíthatósága attól is függ, hogy mennyire 
oldható vegyületekké alakult át és mennyire finoman 0sz- 
lott el a talajban. 

Ha DEraGE és LAGaru mineralogiai eljárását e tapasztalataim szer- 
zésekor ismerem, talán sikerült volna chémiai vizsgálataimat mineralo- 
giaiakkal kiegészíteni, a mi mindenesetre érdekes fölvilágosításokat 
nyujthatna. Nemkülönben jó szolgálatokat tehet a mineralogiai vizsgálat 
az olyan talajelemzések esetében, mikor a talajok egész chémiai össze- 
tételét, jellegét meghatározzuk.? A chémikus egymaga e kérdéseket meg 


1 A többit a Kisérletügyi Közleményekből idézett dolgozatomban találjuk meg. 
2? Magy. Chem. Folyóirat XIII. évf. 11—12. füzet. cAz ásványok és talajok 
chemiai összetételének új kifejezésmódja; Sigmond Elektől. 


A TALAJELMÁLLÁSRÓL ÉS AZ ÁSVÁNYTANI TALAJELEMZÉS HASZNOSSÁGÁRÓL. 189 


nem oldhatja. Izért igen követésre méltó DELAGE és LAGAru példája, hol 
a jártas petrografus a mezőgazdasági chémikussal összeállott, hogy e 
sokoldalú kérdést tudományosan megoldják. Talajismeretünk a jövőben 
csak akkor fog igazi hivatásának megfelelni, ha a mechanikai, minera- 
logiai, petrografiai, chémiai, növényélettani, agrár-meteorologiai és bak- 
teriologiai vizsgálatok egymást kiegészíitk, mert csak így remélhetjük, hogy 
talajismeretünket valaha szigorúantermészettudományi 
alapokra fektethetjük. 


PYRIT DÉVÁRÓL. 
(Előzetes jelentés). 


MaRos ImRÉ-től. 


A m. kir. József műegyetem ásvány-földtani intézete a mult év 
végén dr. Gaán Isrván dévai főreálisk. tanár ajándéka révén nagyobb 
mennyiségű, az ottani rézbányából származó, ásvány birtokába jutott. 

Ez ásványok vizsgálatával főnököm, dr. ScCHAFARZIK F. műegyet. 
tanár engem bizott meg. Időközben megtudtam, hogy ugyanerről, a még 
le nem írt lelethelyről, külföldre idegen kezekbe is került anyag s ezért, 
bár vizsgálataimat még be nem fejezhettem, kénytelen vagyok eddigi 
eredményeimet előzetesen közölni: 

A dévai mállott andesit-darabokon a következő ásványokat találtam : 
pyrit, chalkopyrit, guarc, haematit, calcit, malachit, gyps, chalkanthit, 
és egy eddig még közelebbről meg nem vizsgált vassulfát. 

Ezek közül a pyritet tüzetesebben megvizsgálva, az apró, lapokban 
igen gazdag kristályokon eddigelé a következő formákat állapíthattam meg : 
MONO MA RTOT 130272 Fo BL 114533) 21) (321) 
1721) A kristályok két főtypusba sorozhatók; az egyik typus uralkodó 
alakja a (210) és (111) középkristálya, a másiké az (111). 

Ikreket nem találtam. 

A megállapított formák helyességét bizonyító szögmérési adataimat, 
a főbb typusokat feltűntető rajzaimat, valamint a többi ásványra vonat- 
kozó vizsgálataim eredményét a legközelebbi jövőben fogom közölni. 


ÚJ ZEOLITH LELETHELY., 


(Előzetes jelentés.) 


Dr. Mauxgirz BéÉLÁtól. 


A székesfejérvári-velencei gránitszigetet több ponton andesit és 
dacit töri keresztül. Egyike a kitöréseknek Velence és Nadap között (az 
országúttól nyugatnak) kőbányában jól föl van tárva. A kőzet, melyet 
itt fejtenek, kékesszürke friss andesit, melyben nagyobb gránitzárványok 
találhatók. A friss kőzetrepedések mentén és egyes hólyagok közül laza, 
szétmorzsolható anyaggá van elmállva; az üregek pedig zeolithokkal 
vannak kitöltve. : 

Három év előtt egy kiránduláson, melyet dr. TOBORFFY ZOLTÁN 
kollégámmal tettem e vidékre, nagyobb mennyiségben Lesuint gyűjt- 
hettünk e lelethelyen, ez év április havában pedig heulanditot és cha- 
basitot fedeztem föl. A chabasit igen apró kristályokban van meg; a 
Lessuin 1—5 cm nagy kévéket és sugaras-rostos rózsákat alkot, me- 
lyeken csak a terminalis lapok vannak jól kifejlődve; míg a heulandit 
víztiszta 1—10 mm nagy kristályokban jelenik meg. 

Az anyag ásványtani és vegytani vizsgálata folyamatban van. 


RÖVID KÖZLEMÉNY. 


A hangyák és a hangyasav hatása mészkőre. A közelmúltban a váci 
Nagyszál dachstein-mészkő területén járva szemembe ötlött egy 60 cm át- 
mérőjű hangyaboly tetején fekvő 30 cm hosszú mészkődarab. Közepén mintegy 
5 cm hosszú nyolcasalaku (oo) lyuk volt, a mely a 20 em vastag mészkő- 
darabban ferde irányban haladva egyenesen a fekete hangyák fészekbejáratá- 
hoz vezetett. A bejárat alakja tökéletesen egyezett a lyuk alakjával. Bár nem 
lehetetlen, hogy az egész lyuk a hangyák behatására keletkezett, mégis való- 
színűbb, hogy a hangyák csak hozzájárultak a lyuk keletkezéséhez. A lyuk 


RÖVID KÖZLEMÉNY. 191 


oldalfalán ugyanis egyes apróbb, tömöttebb részecskék állanak ki, melyek azt 
gyengén érdessé teszik s az egésznek olyanforma külsőt adnak, mint a savak 
hatásának kitett mészköveké. Kétségtelen tehát, hogy ebben az esetben a kis 
repedés mentén keletkezett lyuk kibővítéséhez a hangyasav is hozzájárult. 
Ennek igazolására próbákat tettem különböző erősségű hangyasav-oldat- 
tal, hogy annak néhány mészköféleségre gyakorolt hatását megállapítsam. 
Ennek eredményeit az alábbiakban sorolom föl, megemlítvén azt, hogy az 
oldatok erősségét jelző százalékos adatok nem pontosak, csak megközelítők. 


A hangyasav higitási aránya 


A kőzet neme 


7500 


TE 


5000 3009 


tömény 9009 ! 1509 110—1209/: 509 


Alveolinás laza lajta- J 


mészkő — (Sopron- Poralakban és darabokban teljesen feloldódik. 
AKOS Jas az éz 
Lithothamniumos 
f.-eocénkorú mészkő j Darabokban feloldódik. 
(Alsópetény) u . A 
Vörös f.-liász mészki "yen-] Gyen-! Erő- ! Elég jó j B 
TEST EB B Tole ETV TÉSÉt Lél Ideptsajy " E96gá et gág ela, 
NEE ETSENESGT ] Jól oldódik. 
F.-triászkorú bitume- ! ; 
nes mészkő (Csővár) Jól oldja Legerősebb oldás Oldódik 
Dolomit (Veszprém) Csakis hevitve mindegyikben jól oldódik. 


A végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a sav a higítás arányában 
bizonyos fokig mind erősebben hatoti a mészkőre, míg a tömény általában 
gyengébben. Minthogy a hangyák váladéka legföljebb közepes erősségű lehet, 
ez a váladék kétségtelenül lehet a mészkövekre oldó hatással, a váladékban 
jelenlevő egyéb anyagok pedig a mészkőöre közömbösek. 

Természetes, hogy a hangyáknak csekély savmennyisége csak keveset 
oldhat ki a mészkőből és ezt is csak hosszú idő alatt; ezért a hangyáknak 
nagyobb lithogenetikai fontosságot tulajdonítani nem lehet. Bizonyos esetek- 
ben azonban már megindúlt mállási folyamatoknak elősegítői vagy befejezői 
lehetnek. Nevezetesebb lithogenetikai szerepük már életmódjuk miatt sem lehet. 

Dr. Vapász M. ELEMÉR. 


ISMERTETÉSEK. 


(1.) Dr. Kapió Orrokák: Mesocetus hungaricus Kadié, egy új 
balaenopterida-faj a, borbolyai miocén-rétegekból! (há- 
rom táblával és 70 szövegábrával. A magyar, királyi földtani inté- 
zet Évkönyvének XVI. kötete, 2. füzete, Budapest 1907, 20—86 
oldalain. 


A földkerekség egyik legrégibb s legteljesebb ősbálna-csontvázának tudo- 
mányos leírását tartalmazza a szóbanforgó munka. A borbolyai ősbálna a 
budapesti állami földtani intézet múzeumának a dísze, melyhez fogható, 
mutatós őscsontváz eddigelé több nincs hazánkban. Csaknem egy évtizede már, 
hogy a sopronvármegyei kis község téglavetőjében a ritka csontvázra rábuk- 
kantak s csaknem öt esztendeje, hogy a töredezett csontok művésziesen Tre- 
konstruálva a földtani intézet múzeumát diszítik s hogy az ősállat tudomá- 
nyos feldolgozása mégis csak most jelenik meg, ez legjobban mutatja a szerző 
komoly alaposságát. Ha a vaskos tanulmányt végig lapozgatjuk, úgy annak 
minden sorából komoly tudományos készültség s aprólékos, körültekintő gon- 
dosság tükröződik vissza. A bevezető a borbolyai ősbálna fölfedezésének a tör- 
ténetét és a csontváz kikészítését s összeállításat tárgyalja, majd Borbolya 
vidékének földtani viszonyait ösmerteti. Az agyagrétegeknek az a része, mely- 
ből az ősbálna kikerült, a felsőmediterrán emeletnek az aljához tartozik, az 
osztrák geológusok grundi szintjéhez, a mi nyugateurópaiasan mondva a kö- 
zépső miocén-emeletnek felel meg. A csontváz közelében talált csigák és 
kagylók közepes mélységű tengeri lerakodásokra utalnak, a mit a finom iszap- 
ból leülepedett agyagrétegek is mutatnak. Kisebbszerű tengeröböl lehetett egy- 
kor az a tájék, melynek 220 méter tengerszínfölötti fekvésű szakadékából a 
ritka csontváz napfényre került. 

A munka főrésze a csontváz egyes részeinek a leírását tartalmazza. 
A hetedfél méter hosszaságú emlősnek a koponyája csaknem telje- 
sen megmaradt és 1 méter 85 centiméter hosszaságú. Nyakszirt-csontjá- 
ból azonban hiányzik egy darab és pedig az alapi részlet, a mi valószínűleg 
a kiásatáskor veszett el. A nyakszirtpikkely bár megvan, de nagyon össze- 


1 Iljen érdekes magyar különlegességnek leírásáról szóló munka címlapján 
különösen sérti a szemet az, hogy mikor csakis egyedül a Mesocelus hungaricus 
van a munkában leírva a szerző mégis külön megmagyarázza . . . , hogy ez egy 
új balaenopterida-faj. Ez a germanizmus fölösleges. Szerk. 


ISMERTETÉSEK. 193 


roncsolódott állapotban, úgy hogy.a gipsszel összeraggatott töredékek csak 
tökéletlen képét mutatják eme részlet egykori alakjának. Úgylátszik mégis 
hogy a nyakszirtpikkely hátul széles volt s mellfelé keskenyedett, minél- 
fogva háromszögformája lehetett. Több töredékből középső, taraj alakú lécre 
is lehet következtetni. A nyakszirtesont oldalrészeihez, mély barázdával elvá- 
lasztva, a halántékcsont csatlakozik. A  halántékcsontnak majdnem vízszintes, 
háromszögletű, vastag nyulványa van: a processus zygomaticus, melynek 
fölső része élben végződik. A fülcsontok közül a két tympanicum-csont jól 
megmaradt, csak hajlásuk törött le. Tudvalevőleg a cetféléknek ezek a dob- 
csontok a leggyakoribb maradványai s azért nagyon jellemzőek. A miért is 
szerettük volna, ha a szerző ez irányú alapos tanulmányait kissé bővebben 
közölte volna, különösen a rokon bálnák fülcsontjaival összehasonlítva ezeket. 
Sőt rajzban is bemutathatott volna egypár hasonló csontot, kiemelve úgy a 
nagyságbeli, mint az alaki eltéréseket. A tudós szerző mindezt bizonyára meg- 
tette, azonban összehasonlító kutatásait nagyon szűkszavúan tárja elénk. 
A borbolyai ősbálna tympanicum-csontja különben jókora darab, mert 7 cm. 
a hossza és 4 cm. a szélessége. A koponya falcsontjai fönt összeérnek s a 
nyakszirtecsont pikkelyeinek a hegye és a homlokcsont között 4 em. hossza- 
ságú taréjba verődnek. A hom!okcsontok helyét a dirib-darabokból összerag- 
gatott koponyán inkább csak sejteni lehet, de nem látni. Annál jobban kitűn- 
nek a felső állcsontok, az orrmány fő alkotórészei, melyek mellfelé mindjob- 
ban keskenyedve, csaknem hegyesen végződnek. Belső szélükön, sávval elvá- 
lasztva, az állközötti keskeny csontok következnek, melyeknek hegye túl- 
haladja a fölső állcsontok végét. 

A csontváz legjobban megmaradt részei az állkapocs két csont- 
rúdja. Az állkapocs ágai hátul félgömb alakú ízületi csontban végződnek. Az 
ízületi fejecs lefelé az angulus mandibula részbe megy át. A fogmeder nyilá- 
sába vivő csatorna egy ideget és két véredényt vezetett a fogmederbe. A pro- 
cessus coronoideus jól kifejlett. Az állkapocs disztális része haránt irányban 
összenyomódott s végső pereme kerek. Közel a végéhez helyezkedik kívül a 
foramen mentale s belül a crista mentalis éle. ; 

A csigolyák csaknem teljes számban maradtak meg, csak az utolsó 
farkcsigolyák hiányoznak s egy lágyékcsigolya, melyet még a munkások a 
helyszinén zúztak össze. Összesen 46 csigolyája van és pedig 7 nyaki-, 
12 háti-, 11 lágyék- és 16 farkcsigolya. A legtöbb csigolyának csak a tömör 
testei maradtak meg, míg a gyönge nyúlványai vagy letöredeztek vagy szét- 
roncsolódtak. A. hét nyakcsigolya szabad s a két első csigolya: az atlas és az 
epistropheus a többi öt nyakcsigolyától különbözik. Ez utóbbiak ferde négy- 
szögalakúak, míg hátrafelé elliptikussá válnak. A csigolyatestei hátrafelé mind 
kisebbek, keskenyebbek és hosszabbak. Az első és utolsó nyakcsigolya kivételé- 
vel, mindegyiknek két pár harántnyúlványa van, egy felső és egy alsó pár. 
Az első hátcsigolyáknak alakja olyan, mint az utolsó nyakcsigolyáé. A hát- 
csigolyák testei mindinkább hosszabbodnak és hengeres illetőleg homokórára 
hasonló alakot nyernek. A harántnyúlványok az első hátcsigolyákon.a test 
fölső részének mellső szélén erednek. Hátrafelé mind szélesebbek, laposabbak 


194 ISMERTETÉSEK. 


és eredeti helyükről mindinkább a csigolyátest közepe felé sülyednek. A har- 
madik háti csigolyától kezdve a testnek fölső ívük és hátrafelé nyúló tövis- 
nyulványuk van. Az ágyék- vagy lágyékcsigolyák meglehetősen egyformák, elül 
kisebbek, mint hátul s egyaránt homokóra alakúak. A hetedik lágyékcsigolyás 
tól kezdve az ívek falain metapofizisek vannak. Tövis és harántnyúlványai 
olyanok, mint a hátcsigolyákéi. A mellső harántnyúlványok hátrafelé nyúlnak, 
az ötödik lágyékcsigolya nyúlványai egyenesek, míg a következők mindinkább 
előre igazodnak. Az első farkcsigolyák az utolsó lágyékcsigolyákhoz hasonlí- 
tanak. Hátrafelé azonban a farkcsigolya testei fokozatosan kisebbednek, négy- 
szögüekké lesznek, az utolsók felülről lefelé összelapítvák és haránt irányban 
kiszélesednek. Hipofizisei hátrafelé fokozatosan redukálódnak. 

A 13 bordapárból leginkább a vertebrális végek s itt-ott a középső 
részek maradtak meg; a sternális végek legtöbbnyire elvesztek. E miatt a 
bordák hosszaságát megállapítani nem lehet. A bordák alakja nagyjában olyan, 
mint a többi cetaceán s semmiféle különösséget sem mutatnak. A jobboldali 
lapockából csupán nehány töredék maradt meg, a baloldali azonban tel- 
jesebb, bár a lapocka lapja maga ennek is hiányzik. A fölkarcsont igen 
rövid s a felső ízületi fej és az alsó ízületi vég a fölkarcsont testével még nem 
volt összenőve. Az alsó vég ízületi lapjai, a melyek az alkarcsonttal és az 
orsócsonttal függenek össze, tompa szög alatt találkoznak. A singcsont va- 
lamivel hosszabb, mint a fölkarcsont, lapos, hátulsó széle kerek, a mellső 
tompaszögű. Felső vége vastagodott s elváló ovális ízületi koronggal van 
ellátva, valószínűleg olekranonja is volt, bár ezt nem találták. Az orsócsont 
olyan hosszú, mint a singcsont s két vége felé kissé vastagodott; alsó végé- 
nek bemélyesztett érdes felülete van, a felső vége felé hosszúkás kerek ízületi 
koronggal van ellátva. A kéztőcsontok alakja hengeres vagy metszett 
kúpalakú, melynek fölső és alsó lapja sima, palástja azonban érdes. Van 
azonban olyan is, mely többszögű és minden lapja érdes. Úgylátszik a töre- 
dékes s hiányos csontokból, hogy a kéznek hét csontocskája volt, melyek 
két sorban rendezkedtek. Az ujjpercek homokóra alakú, lapított érdes vég- 
lapú csontdarabok. Összevissza tíz ujjperc maradt meg, mik közül három a 
végéből való. Végső tagjainak hegyei gömbölyűek és érdesek. 

Ez rövid foglalatja az oszteológiai leírásnak. A barmadik rész az ős- 
bálna rendszertani helyzetével foglalkozik. 

Tudvalevő dolog, hogy ősbálnánkat CapPEnnisi Jáwxos, bolognai egyetemi 
tanár az Aulocetus nembe sorozta, a miként ezt a borbolyai ősbálnáról 
szóló előzetes jelentésben a Földtani Közlöny XXXIV. kötetének 225. oldalán 
fölemlítettem. CAPELLINI tanár a csontvázat a wieni IX. geológiai kongresszusról 
való kirándulásakor látta s 1904 februárius 28-án Bolognából keltezett levelé- 
ben a következőket írja: cAz önök példánya valóban egy Awulocetus, de saj- 
nos, nélkülözi a legjellemzőbb részeket, melyek révén a már ismert Auloce- 
tushoz való viszonyát megállapítani lehetnes. Majd a Reale Accademia dei 
Lincei XIII. kötetében (19? sem., serie 5-a, fasc. 129. — Sedula del 19 giugno 
1904): Balenottera di Borbolya (Ungheria) című értekezésében bál- 
nánkat az Aulocetus calaritanus miocénbeli fajjal hasonlítja össze. Igaz, 


ISMERTETÉSEK, 195 


hogy az olasz faj magas nyakszirtcsontjával határozottan különbözik fajunk- 
tól — bár a magyar faj lapos nyakszirtpikkelye sem , biztos alak, minthogy 
az összetöredezett csontokból a preparátor magas nyakszirtpikkelyű alakot is. 
formálhatott volna, — valamint állkapcsa és dobcsontja is határozottan más 
jellegű, mint az említetc fajé és így Kapic dr. meghatározását kifogástalannak 
kell minősítenünk; mégis elvártuk volna a szerzőtől, hogy olyan kiváló és 
magyarbarát tudósnak, mint a minő CAPELLINI tanár, az érveléseit figyelembe 
vegye s azokkal szemben észrevételeit is megtegye. De Kapic dr. egy szóval 
sem hivatkozik CaPELLIsI tanár tanulmányára s az összehasonlításban csupán 
a fiatalabb geológiai korú Mesocetus Agrami és a Mesocetus pinguis maradvá- 
nyait tárgyalja, a hasonlókorú olaszországi cetacea-maradványokat föl sem 
említve. Az összehasonlításnak még egy hiánya mutatkozik abban, hogy a 
szerző a magyar faj fiatal voltát sem veszi figyelembe, pedig a teljesen elvált 
végepifizisek azt bizonyítják, hogy a magyar faj igen fiatal egyén volt. 

Fzek az apró hiányok azonban mit sem vonnak le a munka értékéből, 
mely dicsőségére válik a magyar paleontológiai irodalomnak és szerzőjének 
alapos és komoly oszteológiai készültségéről tanúskodik. 

PaPP KÁRoLny. 


(2.) Papp, K. — Miskolc környékének geologiai viszonyait. 20 szöveg- 
beli ábrával és 1 térképpel. (A magy. kir. Földt. Intéz. Évkönyve, 
XYI"köt. 3. fúz. pag. 99 135.) 


A föntebbi dolgozat magva az ismert miskolci paleolitos kőszerszámok 
kérdése. Ismeretes, hogy 1893-ban HERmawn Orró három gyönyörű köszer- 
számot írt le Miskolcról, melyek a mostani Rákóczy úton levő Bársony-féle 
ház alapozása alkalmával 3 m mélységből kerültek a napfényre. A három 
kőszerszám alakilag egészen a franciaországi Sommevölgy diluviális rétegeiből 
ismert híres paleolitokra hasonlít, mely hasonlatosságból HERMAN OrTró azt 
következteti, hogy archeologiai szempontból a miskolci kőszerszámok is dilu- 
viális korúak. Ugyanebben a dolgozatban a Szinva völgyének szelvénye van, 
melyen az alluvium alá diluvium van rajzolva. Hiteles állítás szerint a három 
köszerszám a diluviális részből, egy sárgás-szürke agyagrétegből került ki, mi- 
ből HERMAN Orró jogosan a kőszerszámok diluviális korát geologiai szempont- 
ból is bebizonyítottnak vélte. Ezzel szemben HaLzavárs Gyura több ízben a tárgy- 
hoz hozzászólva, a köszerszámokat szolgáltató rétegnek diluviális korát kétségbe 
vonta arra utalva, hogy a kőszerszámok ártéri területről valók s mint ilyenek 
diluviális korúak nem lehetnek. Egy évtized multán megjelent HoERNES MóRiIc- 
nak az európai diluviális emberről írt műve, melyben a miskolci hármas lele- 
tet tárgyalva ezeket alakilag határozottan paleolitosnak vagyis diluviális korú- 
nak nyilvánítja. 1905-ben HERMAN Orró Miskolcról egy újabb paleolitos köszer- 
számot írt le, mely azonban nem a Szinva árterén, hanem az avas oldalán, 
temetőben sírásás közben 130 m mélységből diluviális mogyoróköves agyagból 
került ki. Ugyanitt azt a szelvényt eredetiben mutatja be, melyet TELEGDI 
Rorn LaJsos rajzolt és néhai PErHő Gyura precizirozott. Ebben a dolgozatban 


196 ISMERTETÉSEK. 


újabb érvekkel a miskolci kőszerszámok diluviális korát bizonyítja. Ez újabb 
indokolás szakkörökben oly föltünést keltett, hogy HERMAN Orró indítványára 
"e fontos kérdést immár a Földtani Intézet magáévá tette és Miskolc vidéke 
sztratigrafiai viszonyainak tisztázásával Papp KáRory geologust bízta meg, a 
ki Miskolcon végzett tanulmányainak eredményét a föntebbi munkában fog- 
lalta össze. 

Szerző dolgozatában legelőször Miskolc környékének geografiai viszonyait 
részletesen írja le, azután e vidék géologiai szerkezetét tárgyalja. Az egyes 
képződmények közül legfontosabb itt a diluvium, a mennyiben a vitás paleo- 
litos kőszerszámok kérdése ennek föllépésével függ szorosan össze. 

A diluvium Miskolc vidékén főképpen kavicsterraszok alakjában az ottani 
dombokat fogja körül, ott pedig, a hol a Szinva a Sajóba ömlik a törmelék 
legyezőszerűen terjeszkedik. E kavicsterraszokban több helyen Elephas primi- 
genius, Bume., Rhinoceros tichorrhinus, Cuv. és Eguus caballus 1. foss. ma- 
radványait találták, a mi arra vall, hogy ezek a kavicsterraszok diluviális korúak. 

A miskolci paleolitokra vonatkozólag Papp KáRorYy a következőket álla- 
pította meg. A Rorn-Pernő-féle szelvény helytelen. A partok oldalain talált 
kavicsterraszok bizonyítják, hogy a Szinva a diluviumban magasabban folyt. 
Diluvium óta a Szinva folytonosan mélyíti medrét, úgy hogy jelenleg már a 
mediterrán homok és agyag rétegeken folyik. A Bársony-féle ház a szabályo- 
zott medertől 10 méternyi távolságban az ártéren épült. E szerint kétségtelen, 
hogy a három kőszerszám, úgy mint azt Haravárs Gyuna állította, nem dilu- 
viális rétegben, hanem az alluviumban találtatott. Viszont HERMANN OTTÓ is 
teljesen jogosan védhette álláspontját a részére készült szelvény alapján. Való- 
színű, hogy a kőszerszámokat eredeti diluviális rétegből a víz kimosta és az 
allaviumba, mint másodlagos helyre, újból lerakta. 

Egy másik vitás pont az avasi temető, melyben az 1905. évi leletet 
találták. A temető a Szinva ártere fölött jóval magasabban, az Avas oldalában 
egy terraszon van. Haravárs Gyura erre a helyre vonatkozólag azt mondja, 
hogy ez a terrasz nem folytatása a Sajó völgyében levő diluviátis terrasznak, 
hogy e helyen hiányzik a diluvium, ha volt is, azt rég elmosta az erózió. Eme 
állítás első része helyes, mert az avasi temető terrasza tényleg nem függ össze 
sem a diósgyőri, sein a népkerti terrasszal, nem egészen helyes azonban az 
állítás második része, mert a diluvium itt meg van a mogyoróköves agyag 
alakjában. 

Haravárs Gyura azt mondja továbbá, hogy az avasi temető sírjai szár- 
máti homokkőbe vannak ásva. Papp Kánorx erre vonatkozólag azt találta, hogy 
az avasi temető zöme a diluviális terraszon van, azonban a széle már a szár- 
máti tufákra is fölnyúlik. Hazravárs Gyura tehát olyan sírt nézett, melyet a 
temető szélén az andesittufába ástak, HERMANN Orró pedig a temető közepe 
tájáról a diluviális mogyoróköves agyagból kapta az 1905. évi paleolit kőszer: 
számot. Hogy e kőszerszám bolygatatlan talajból került-e ki, azt utólagosan 
megállapítani nem lehet. 

Igen becses még ama gyönyörű paleolitos kőszerszám is, melyet a Petőfi- 
utca 12. számú ház udvarában kútásás közben a kiszórt anyag eltakarítása 


ISMERTETÉSEK, 197 


után egy munkás talált. Ez a hely szintén az ártéren kivül a Szinva egyik 
terraszán van. 

Parp KáRoLY ebben az udvarban egy gödröt ásatott s meggyőződött, hogy 
közvetlenül a televény alatt bolygatatlan barnaagyag van, azután sárgásbarna 
nyirok következik s végre durvaszemű kavics telepedett. A sárgásbarna nyirok- 
ból, mely diluviáliskorúnak vehető, hét darab paleolitos köszerszám került 
napvilágra. Hasonló pattintgatott köszerszámot ParPp KáRoryY az Avas hátán, 
nevezetesen az ú. n. Tüzkövesoldalon is nagyszámban talált. 

A miskolci diluviális ősember kérdése felette fontos, amennyiben ez az 
első eset, hogy Magyarországon a diluviális ember nyoma kőszerszámok alak- 
jában kimutatható. E kérdés megoldása azonban a konkrét esetben igen nehéz 
volt. Mindenki, kinek alkalma volt pataklerakodásokat tanulmányozni, meg- 
győzödhetett, hogy a geologusnak milyen nehézségekkel kell küzdeni, ha vala- 
mely pataklerakodás szelvényében a korbeli határokat kövületek nélkül ponto- 
san meg kell állapítani. A. miskolci esetben azonban még azok a nehézségek 
is meg vannak, hogy a kőszerszámok egy régi város területén találtattak, a hol 
a talajt ki tudja hányszor forgatták föl és a tárgyakat ki tudja hányadik kéz- 
ből kapta a geologus. Itt egy végleges, helyes megoldás a geologus részéről 
szintén lehetetlennek látszott. Mind a mellett örömmel konstatájuk, hogy 
ParpP KáRony-nak sikerült alapos és pártatlan tanulmányai alapján a miskolci 
paleolitok homályos kérdésébe világosságot hozni és az évek óta tartó vitát 
véglegesen eldönteni. Parp KáRory főérdeme, hogy mindjárt a dolog lényegébe 
markolt, fölfedezte az ellentétek igazi okát, de egyszersmint a megoldás kul- 
csát is megtalálta. 

A HERMmAwx-HaLavárs-féle évekig tartó vitatkozásnak főokozója a RorH- 
PErHő-féle szelvény volt. Papp KÁánRoLrY kiderítette, hogy ez a szelvény nem 
felel meg a természetben lévő viszonyoknak s helyébe egy másik szelvényt 
állított, mely aztán az egyes vitás kérdéseket helyes világításba helyezte. 
Igaz, hogy a leletek mindegyikét olyan körülmények között találták, hogy azok 
korát geologiailag utólagosan teljes biztossággal megállapítani nem lehet, de 
a kőszerszámok paleolitos alakját tekintetbe véve kétségtelennek látszik, hogy 
a diluviális ember nyoma Miskolc vidékén immár meg van. Ezt a föltevést a 
közeli barlangokban végzett újabb kutatások eredményei is igazolják. 

Kapi OTTOKÁR 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt, 1908. 14 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


; Szakülések. 


1908. március 4.-én. Elnök: dr. KocH ANTAL. 


1. TRErrz PÉTER a romániai és oroszországi sík területeken tett tanulmányi 
útjának eredményeiről számol be. E tanulmányútját dr. S5EMSEY AwpoRnak, a m. kir. 
Földtani Intézet tiszt. igazgatójának bőkezűsége tette lehetővé. Az újabb geologiai 
kutatások bebizonyították, hogy a Magyarország fölszinét borító legfölső földréteg 
szerkezete és minősége teljesen különbözik a nyugati országokat borító takarótól,, 
míg a tőlünk keletre lévőkkel szerkezete és minősége megegyezik. Hazánk klimája 
különbözik az É-i és Ny-i országok klimájától s a K-i területek klimazónájához 
tartozik. Minthogy pedig a legfölső mállási kéreg közvetlenül attól a klimától függ, 
mely alatt kialakult, ennélfogva a hazai termőtalaj-typusok mását csak K-en talál- 
hatjuk meg. A talajismeret, mint szaktudomány, a világirodalomban Oroszország-. 
ban áll legmagasabb fokon s az ottani talajtypusok, melyek egyszersmind hazai 
typusok is, ott vannak legjobban tanulmányozva. 

Oroszország talaj tekintetében két zónára oszlik: erdős és steppe-zónára. 
Az erdőzónának talaja kilúgozott, szegényebb termőerejű. Színe sötétebb vagy vilá- 
gosabb szürke. Hazánkban a hegységek belső völgyoldalait födi ehhez hasonló talaj. 
A steppe zónája fátlan, füves térség. Fátlansága onnan ered, hogy a nyár és az ősz 
rendkívül aszályos, a száraz szelek a téli csapadék főtömegét a fölszínre szívják s. 
elpárologtatják. Ilyen körülmények között a mállási termények legnagyobb része a 
málló rétegben marad. Ennélfogva ezek a talajok rendkivül gazdagok. A sztjep 
zónája három övre oszlik: feketeföld, barna föld és a száraz steppe zónájára, barnás- 
sárga földdel. A fekete föld zónája a legészakibb, az erdőterület határán vonul 
végig, földrajzi tekintetben ez még nem steppe, hanem szavanna. Hazánkban ilyen 
természetű fekete földeket a Nagy-Alföldön a lecsapolt rétségek fenekén vagy sze- 
gélyén, továbbá az Alföldre ereszkedő dombhátak fölszínén és völgyeiben találunk. 
(kotus föld, réti agyag, fekete nyirok). A barna föld (csokoládé- és gesztenyeszinű 
csernozjom) a közbeneső zóna felszínét borítja. Hazánkban hasonló termőtalajok 
borítják a Kis-Alföldön s a Dunántúl egyes megyéiben, a Tisza-Duna közén s a 
Tiszántúl a löszt. A barnássárga száraz steppe-talaj a legdélibb területeken s a 
tengerpart mellékén alkotja a fölszínt. Hazánkban e talajfajta hiányzik, helyét a 
sós és székes talajok foglalják el. A keleti tartományokban a sós és székes talajok, 
továbbá a sós tavak ebbe a zónába tartoznak. Továbbá még a kilúgozott területek 
talajáról emlékezik meg az előadó; ez az ú. n. podzol, hamutalaj, a mely savas 
humuszos talajnedvesség kilúgozó hatásának eredménye. Hazánkban nagy terjedelmű 
térségek talaját alkotja podzol; nevezetesen ott, a hol régente rétségek voltak és. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 199 


agyagtalaj fölött tőzeges rét alakult. A lecsapolás után a tőzeg elbomlott s a világos- 
szürke, szegény agyagtalaj került a fölszínre. Ilyen területek vannak a Hortobágyon, 
a Duna völgyében, alsó Bácsban, Somogyban s a Bánátban. Végül pedig a székes 
és sós talajok, a sós tavak kialakulásának okait s a Jimánok származását fejtegeti. 
(Előadó tanulmányútjáról szóló részletes beszámolója a m. kir. Földtani Intézet 
1907. évi jelentésében fog megjelenni. — Szerk.) 

Dr. KRENNER JózsEF megjegyzi, hogy a sztjep fátlanságának magyarázatánál 
az előadó talán túlságos nagy súlyt fektet a talaj minőségére. A vegetatiónak fej- 
lődésére azonban nemcsak a talaj fontos, hanem fontosak a klimatologiai és meteoro- 
logiai viszonyok is. A csernozjom nagyon termékeny talajnem s még sem teremnek 
rajta fák. Ennek okát lehetne az éghajlati viszonyokban keresni. A Szahara száraz, 
forró szelei nem jutnak el Középeurópába, hanem Kisázsiába s valószínűleg a sztjep 
fátlan területére is. Hosszan tartó száraz nyári szél nálunk is hullásra készteti a 
fák leveleit, melyek nélkül a fa tönkre megy. Azt hiszi, hogy az afrikai száraz 
szelek okozhatják a szóban forgó területen a fák hiányát. 

TREITZ PÉTER válaszában reámutat arra, hogy a száraz sztjep-zóna s a nedves 
erdei zóna határa nagyjában összeesik az Oroszországot elborító glecserek déli 
szélével. A glecserek kiterjedését pedig a száraz és nedves légmozgások találkozása 
határozza meg. A meddig a déli száraz szelek szárító hatása ér, addig nyultak le 
a glecserek, ott alakultak ki a morénák. Ez a körülmény szintén bizonyítéka ama 
észlelésnek, hogy a sztjep kialakulása tisztán a talajnedvesség eloszlásával és csekély 
voltával függ össze. 

Dr. Lóczy LAJos felszólalásában fölemlíti, hogy a Szahara felől jöhető szél 
(a scirokko) a legnedvesebb. Kétségtelen a száraz nyári szeleknek az a hatása, a mit 
dr. KRENNER kifejtett, csakhogy a működő faktor az északi szél, mely teljesen 
száraz: ez a krivec, mely — Oláhországban keletivé változva — talán mint a 
kossava jön be Magyarországba is. Magyarország klimájára nézve fölhozza, hogy 
bár nagyon a kontinentális klima hatása alatt állunk, mégis van hatása még az 
oceáni klimának is. Így pl. Bihar is egészen az oceáni klima hatása alatt áll; a 
Nagy-Alföldünk azonban tényleg kontinentális. A talajképződéskor a főmomentum a 
levegőből lehulló por, mert a levegő — ellentétben a vízzel — mindenhová el tud 
hatni s mindenütt lerakja a benne lebegő port. Ha a szélnek van szerepe a délorosz- 
országi puszták fátlanságában, úgy az csak az északkeleti lehet. 

9. Lőw MÁRTow ismerteti a rézbányai Cerussitok kristálytani viszonyait. 
A kristályoknak öt typusát különbözteti meg, melyek egy typus kivételével az 
m (110) prizma szerint ikreket is alkotnak. Előadó ezeken a kiváló szép kristályo- 
kon 14 Rézbányára és négy általában a Cerussitra nézve új formát észlelt. Ezzel a 
rézbányai Cerussiton észlelt formák száma 23-ról 41-re emelkedett. 


1908 április 1.-én. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 


1. Dr. "SIGmorD ELEK előadásában rámutat arra, hogy eddig alkalmas minera- 
logiai-petrografiai eljárás nem volt, melylyel a talajok finom ásványi és kőzettörme- 
lékét meghatározzuk. DELAGE A. francia geologus és LAGaATu H. francia mezőgaz- 
dasági kémikus, montpelliers-i tanárok több évi fáradságos tanulmány alapján 
1905-ben e hézagot pótló mineralogiai-petrografiai talajvizsgálati eljárásukat ismer- 
tették. Ez eljárás nemcsak egyszerű és gyors, de a kémiai talajelemzést becses 
adatokkal egészíti ki. SIgmowsp dr. külföldi tanulmányútjában megismerkedett neve- 
zett francia tudósokkal és több napot szentelt az ezerre menő készítményeik áttekin- 


174 


200 TÁRSULATI ÜGYEK. 


tésére és új elméleteik megbeszélésére. Ezek alapján ismerteti az eljárást és új 
elméleteiket. Az eljárás hasonlít a kőzetek petrografiai meghatározásához. Új talaj- 
elmálási elméletük értelmében föltételezik, hogy a talajban működő málási tényezők 
az ásványokat nem részlegesen, de molekuláris egészükben oldják föl. A képződött 
talajoldatokból vagy közvetetlenül táplálkoznak a gazdasági növények, vagy a talaj- 
oldatokban végbemenő kémiai átalakulások termékeiből. Utóbbiakat az ásványtani 
vizsgálat meg nem határozhatja, ez a kémiai talajvizsgálat föladata. A kémiai 
vizsgálat viszont meg nem határozhatja, hogy minő ásványok alkotják a talajt. Így 
a két eljárás egymást kölcsönösen kiegészíti. 

Majd "SiIGmonp dr. néhány saját tapasztalatait ismerteti, melyeket akadémiai 
pályanyertes munkájában! már 1994-ben, tehát egy évvel előbb a Magy. Tud. 
Akadémiának benyujtott. E tisztán kémiai és mechanikai úton szerzett tapasztala- 
tokból "SiGmonp dr. a gazd. növények táplálkozására vonatkozólag sok tekintetben 
hasonló következtetésekhez jutott, mint a két említett francia tudós. 

Azt ajánlja végül, hogy ezentúl nálunk is a mineralogus és petrografus a 
talaj megismerésében a mezőgazdasági kémikusnak segédkezet nyujtson, mert csak 
akkor remélhetjük, hogy a talajok megismerését a jövőben szigorúan természet- 
tudományi alapokra fektetjük, ha a mezőgazdasági kémikussal a geologus, mine- 
ralogus és petrografus, továbbá a bakteriologus és botanikus karöltve működik. 

DIcENTY DEzső fölszólalásában kifejti, hogy a két francia tudós ama állítása, 
miszerint valamely talaj finom homokjából készített csiszolatból az illető talaj ere- 
detére pozitivus fölvilágosítást nyerhetünk — nem áll. Nem pedig azért, mert hor- 
daléktalajoknál egyáltalában nem lehet az anyakőzet után kutatnunk, a helytállóknál 
pedig eltekintve attól, hogy a talaj fölszines rétegének úgy fizikai, mind pedig kémiai 
kialakulásában, illetőleg összetételében a levegőben úszó ásványszemecskéknek, por- 
nak, tehát a szeleknek is igen nagy részük van, az ásványi összetétel alapján igen 
sok olyan szemecskére már nem akadhatunk, a mi pedig a kőzetben megvolt. Éppen 
azért nem hogy a finom talajrészek mineralogiai vizsgálata nyújtana támasztópontot 
az eredet kiderítésében, hanem még inkább a talaj ez osztályára támaszkodhatunk 
e tekintetben éppen legkevésbbé, mert 

1. e finom szemcsék voltak és vannak kitéve a legnagyobb deformáló- 
dásnak, 

2. mert igen finom szemecskék a porhullás útján is egészen fölszaporodhat- 
nak valamely talajban, pl. a szénsavas mészszemecskék a löszben. 

DELAGE és LAGATU ama állítását, hogy a természetben nincsen ásványmállás, 
csak molekuláris partikulisatio, nem oszthatja a fölszólaló, mivel a földpátok után 
származó agyag az ép kőzetben nincsen meg, legalább nem az ismeretes jellegeiben, 
míg a talajban megvan és különválasztható. Nem mondja, hogy a talaj agyagrésze 
talán kémiailag teljesen eltérő, valami aluminiumsilikát összetétel lenne, de mivel 
olyan végtelen finom szemecskékben jelenik meg, hogy mineralogiailag önállóan nem 
vizsgálható, szemcsekoloniáin pedig már a köznapi agyag tulajdonai láthatók s mint- 
hogy vegyileg nem áll másból, mint alluminiumból meg siliciumból, kénytelenek 
vagyunk eme aluminiumsilicat-agyagot a földpáttól némileg elütő vegyületnek tar- 
tani és belőle származtatni. De hogy az ásványok a természetben a talajkialakulás- 
kor tényleges vegyi elbomlásnak vannak alávetve, azt legjobban igazolhatja az 


! cA könnyen átsajátítható phosphorsav jelentősége és meghatározása tala- 
jaink trágyaszükségletének megállapítása céljából ) A Magy. Tud. Akadémiától jutal- 


mazott PGY Irta: dr. SIGMOND ELEK. Megjelent a Math. és Természettud. Közl. 
AXALX; köt. 1. öz. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 901 


erdélyrészi miocenmedence agyagos palaszármazású talajaival, a hol magas fekvések- 
ben minden külső vegyi hatástól menten, a tengeri sók ásványai egyik helyről kimo- 
satnak, másik helyütt felgyülemlenek, pl. calciumsulfat kicsapódik mint calciumcar- 
bonát, natriumsulfát mint natriumnitrát, tehát atomszerű elbomlás nélkül el nem 
képzelhető. De a talajban igen sokszor előjövő amorphkovasav szintén bizonyítja, 
hogy a silicát ásványok bomlásban kell hogy legyenek, több mint bizonyos, hogy 
a földpátokból zeolithokból, nephelinből, leucitból stb. kerül ki, vagy a silicium 
oxidjaiból, a mi megint feltétlenül maga után vonja azt, hogy a nála könnyebben 
oldható silicatok (a földpátok stb.) is oldódásnak legyenek alávetve. De az ásványok 
elbomlása nélkül nem tudjuk elképzelni, honnan kerülnek a zeolithféle (nem zeo- 
lithok) ásványok a talajba ? i 

Az átváltozást, teljes elbomlást igazolják a baranyai pannoniai homokokban 
valószínűleg a biotit, augit, amphibol után rétegesen, levelekben kiképződő valósá- 
gos fémvaslemezek előállásai. 

Konstatálja "SIGmMoND dr., hogy a francia kutatók vizsgálataival ő már négy 
évvel ezelőtt, a trágyázás lényegének megállapításában megegyező eredményre 
jutott. JT. i. hogy a tápanyag fölvehetése függ az ásvány oldódó képességétől, tehát 
az elem vegyi formájától és a szemecske nagyságától. 

Fölszólaló pedig konstatálja, még pedig örömmel, hogy ők ezt már régen tud- 
ják, sőt gyakorlatban hat év óta igen szerencsésen föl is használják, eddig még nem 
ugyan a trágyázás tekintetében, hanem egynémely gazdasági növényre veszedelmes 
elem mennyiségének, éppen hatékony mennyiségének, megállapítása tekintetében. Ez 
a szénsavasmész, az amerikai oltvány kulturában. 

A maga részéről hozzá kell tennie még, hogy vizsgálódásai alapján be- 
igazolva látja, hogy nemcsak a kémiai forma számít a tápfölvehetőség tekintetében, 
hanem az illető elem kémiai formája és a szemcsenagyság közötti arány az, mely az 
oldhatóság alapján megszabja, hogy milyen értékes az illető vegyület a növényzetre. 
Mert pl. a kalium sulfátja nagyobb szemecskékben is értékes még a növényre nézve, 
míg pl. silicatja (földpát formájában) már sokkal kevésbbé. 

Annál nagyobb az érték közötti különbség a különböző kémiai fontos tápláló 
elemeknél, úgy hogy a három fontos főnövényi táp ugyanabban az időben hatékony, 
hasznos, felvehető mennyiségének megállapítására a felvehetőség fokát a maximális 
szemcsenagyságy alapján épen úgy meg kell állapítanunk, mint a hogy megállapí- 
tottuk a szénsavas mésznél. Itt 0702 mm diameter a maximális szemcsenagyság- 
határ, a tápláló fontos elemeknél valószínűleg, sőt bizonyos, hogy kevesebb, mivel 
a priori kevésbbé oldhatók. 

A két francia kutató vizsgálatainak eredményei, éppen úgy mint "SIGMOND köz- 
lései is, csak örömünkre szolgálnak, mert a mészeljárásaink helyességét pontosan 
igazolják, fölszólaló részéről a többi elemnél követendő meghatározási eljárás körüli 
vizsgálódási irányát pedig helyesnek itéli. 

Mindezt csak azért látta szükségesnek elmondani, hogy a majdan leszürem- 
kedő, kialakult, használható gyakorlati eredmények méltánylásánál ne tünjünk föl 
a francia eszme, ötlet detail munkásainak, hanem mint alapeszmetermelők is sze- 
repeljünk. 

E gondolatirányát legjobban igazolhatja a még februárius havában a Köz- 
teleken tartott szőlőtalajtani előadásában, hol a talaj alkatrészeinek kémiai osztá- 
lyozását már az eddigi rendes fölosztásoktól teljesen elütőleg a szemcsenagyság, a 
vegyi összetétel és a fizikai forma alapján vette föl. 

Dr. "SiGmonp E. az előtte szóló ama fejtegetéseinek megvitatásába nem bocsát- 
kozik, melyek az előadott tárgyhoz nem tartoznak. Az előadottakat azonban nem 


202 TÁRSULATI ÜGYEK, 


úgy értelmezte, mint azt az előadó értette. Sem az előadó: ( SIGMOND), sem a neve- 
zett francia tudósok nem állítják, hogy a talajban nincs kémiai átalakulás. A régi 
és új talajelmállási elmélet csak abban különbözik, hogy a kémiai átalakulás 
módját másként értelmezik. Eddig pl. azt tanították, hogy a földpátok elmálása- 
kor először hidroszilikátok, majd a szénsav és víz hatására karbonátok, szabad 
kovasav és egyszerűbb silikátok, az oxigén és viz hatására fémoxidok kelet- 
keznek. Az oldható vegyületeket azután a talajvíz kimossa s a maradék fő- 
tömegében aluminiumhidroszilikát, mely amorf kaolinként, az agyag jellemző 
alkotórésze. E régi elmélet értelmében tehát a talajban előforduló földpátokat a 
talajban legalább részben hidrátosodva és átalakulva kellene találnunk. A francia 
tudósok ásványi vizsgálatai az ellenkezőt bizonyítják. Találtak földpátot, augitot, bio- 
titot és több ásványt a talajban, de a mikroszkopium alatt ez ásványi törmelék 
egész tömegében egyneműnek bizonyult és a talajban végbemenő kémiai átalakulás- 
nak semmi jelét sem mutatta. Az új elmélet e jelenséget akként fejti meg, hogy föl- 
tételezi, hogy az ásványok molekulái a maguk molekuláris egészében oldódnak fel 
a talajvízben. Így azután a visszamaradt föl nem oldott ásvány ép olyan, mint volt 
az oldás előtt, csak tömege kevesbedett. A föloldott rész pedig a talajoldatban szen- 
ved kémiai átalakulást. Itt képződnek új vegyületek és oldhatatlan részük mint 
kolloidális agyag kiválik. Ez azután nemcsak aluminiumot és kovasavat, de mind- 
azokat az alkotórészeket tartalmazza, melyek a talajoldat kémiai egyensúlyának 
megfelelőleg a szilárd halmazállapotba léptek át. 

Ez a két elmélet közt a különbség. A francia tudósok talaj-ásványtani el- 
járását pedig tudomásom szerint eddig sem a fölszólaló, sem más még nem 
alkalmazta. 

TREITZ PÉTER az előadónak arra a megjegyzésére kiván reflektálni, hogy a 
DicEwxTrY DEzsőtől említett mészmeghatározásnak nincsen ásványtani alapja. A ne- 
vezett mészmeghatározás helyességét a szénsavas mésznek a talajban található 
különféle alakjainak a szénsavas vízben való változó mértékű oldhatósága, vala- 
mint az amerikai alanyfajtáknak a talajban lévő szénsavas mész egyes alakjai iránt 
tanúsított érzékenysége is igazolja. 

A szénsavas mésznek a talajban található alakjairól az irodalomban közölt 
adatok hiányosak, ennélfogva fölszólaló kénytelen volt a szénsavas mésznek alaki 
tulajdonságait és a különböző alakok hasonló viszonyok között való oldhatóságát ki- 
sérleti úton is megállapítani. E munkával már több éven át foglalkozik, a kisérletek 
még nincsenek befejezve, mégis az eddigi munkája eredményeit előzetes jelentés. 
gyanánt a Földtani Közlöny egyik idei füzetében közölni fogja. 

Most röviden csak annyit említ meg, hogy a termő talajokban kétféle szár- 
mazású szénsavas mész van. 

1. Kőözéttörmelék, mely a kristályos mészkőnek elporlásával kerül a 
talajba. 

2. Másodlagos képződésű szénsavas mész, a mészkőtörmelék fölol- 
dása és újból való kiválása alkalmával alakul. Az utóbbi szénsavas mészforma sokkal 
apróbb szemcsékből áll, mint az első. Míg a kőzettörmelék legkisebb szemcséje 0701 
mm, ennél apróbb kristálytörmeléket még nem sikerült találnom, addig a másodla- 
gos képződésű szénsavasmész szemcséi 07009 mm-nél sohasem nagyobbak. Továbbá 
az elporlott kőzet szilánkjai mindig egyenként és külön állanak a talajban, a má- 
sodlagos képződésű szénsavas mész pedig a termőtalaj ásványszemeit kéreg alakjá- 
ban burkolja be, az agyagos márgában még az agyagszemcsék is, melyek 1/1000 mm-nél 
sokkal kisebbek, mind mészkéreggel borítvák. 

A mi pedig a kétféle származású mész oldhatóságát illeti, ez rendkívül kü- 


TÁRSULATI ÜGYEK, 903 


lönbözik egymástól s e külömbség magyarázza meg a szőlő viselkedését a mész- 
szel szemben. Teljesen azonosságú szemcséket véve alapul, aránytalanul több oldó- 
.dik a másodlagos alakulású mészből, mint a kőzet porladékából. Az a talaj lesz 
tehát ehlorotikus hatású, melyben több van az utóbbi formából, függetlenül a 
nagyobb mészkőtörmelék mennyiségétől. 

Amint látható, e mészmeghatározásnak nemcsak hogy ásványtani alapja van, 
hanem egyenesen erre van alapítva. 


9. SCHRÉTER ZOLTÁN : vrA pilisborosjenői mélyfúrás geologiai ered- 
ményeis, című előadásában fölsorolja azokat a geológiai képződményeket, melyeket 
a 92 m mély pilis-borosjenői mélyfúrás föltárt. E mélyfúrást abból a célból mé- 
. lyesztették, hogy megállapítsák, vajjon a kis medencének alján megvan-e a vörös- 
vári középeocén széntelepnek a folytatása. 

A föltárt rétegek sorozata: a fölszínen 4 m-es lösz; ez alatt 53 m vastag 
kiscelli agyag, mely képződmény alatt guarchomokkő, guarchomok és végül túl- 
nyomólag dachsteinmészből és dolomitból álló törmelék volt kimutatható, mely 
rétegek előadó szerint részben még a kiscelli agyaghoz, részben már a hárshegyi 
homokkőhöz sorolhatók. 

Kétségtelennek tartható, hogy az eocénrétegekbe bele sem jutottak s így még 
egyáltalában nincs eldöntve a szén jelenléte vagy hiánya. 


3. VoOGL VIKTOR: (Két dunántúli paleogén lelethely faunájáról és 
sztratigrafiai helyzetéről címen az urhidai (Fehér m.) eocénrétegeknek s 
a piszkei ú. n. sbryozoás márgánakv faunájáról számol be. Urhidán tömött fehér 
mészkő van, melybe lazább sárgásbarna márgaréteg települ. A mészkő kövületei 
alapján teljesen megegyezik a budai orbitoidásmészszel, a márgában csak mikro- 
fauna mutatkozott. 

A piszkei márgából nagyobb faunát határozott meg, melynek alapján a pisz- 
kei márga közelebbi kapcsolatba jut a budaimárgával. 


Választmányi ülések. 


1908. március 4. — Elnök: Dr. KocH ANTAL. 


1. Rendes tagoknak választattak : 

a székelyudvarhelyi m. kir. állami főreáliskola, 

a budapest IX. kerületi tisztviselőtelepi m. kir. állami főgimnázium (aj. a 
titkárság); 

Tircs JÁsos, a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársulat főmérnöke 
Budapesten (aj. dr. LIFFA AURÉL rendes tag). 

2. Csereviszony köttetett: a 

Magyar Katonai Közlönnyel Budapesten és az 

Institutul Geologic al Romániei-val Bucurestiben. 

3. Az 1908. évre közfelkiáltással újból ASCHER ANTAL műegyetemi guegstort 
választották meg a Társulat pénztárosává. 


9204 TÁRSULATI ÜGYEK. 


1908. április 1.-én. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Rendes tagoknak választattak: Apsav V. JÁNos, cA Bánya), felelős szerkesz- 
tője, Budapesten (aj. a titkárság), GöRGEY RuDpoLrr, egyetemi hallgató, Wienben 
(aj. dr. MauRkirz BÉLA r. t.) Veszprémvármegyei Muzeum, (aj. LAczkó 
DEzSŐ r. t.). 

A Társulat cA Bányav című szaklapból cserepéldányt kap. 

Miután az 1909. évi januárius 6.-án tartandó közgyülésen a Szabó József- 
emlékérem negyedszer kerül kiadásra, a választmány héttagú bizottságot kül- 
dött ki véleményes jelentéstételre. A bizottság elnöke: dr. SCHAFARZIK FERENC 
másodelnök, tagjai dr. ILosvAY LAJos, dr. LŐRENTHEY IMRE, dr. PÁLFY MóR, dr. PAPP 
KÁRoLY, TREITZ PÉTER és dr. ZIMÁNYI KÁROLY. 

A választmány elhatározta, hogy a hazai geologiai és rokon egyéb természeti 
ritkaságok és szépségek megvédésére lépéseket fog tenni. (Lásd a boritékon a 
tagjainkhoz intézett kérelmet!) 


ed EE E b 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXVIII, BAND, MÁRZ—APRIL 1908, VE T EZÉ 


DIE KRISTALLOGRAPHISCHEN VERHÁLTNISSE DER CERUSSITE 
VON RÉZBÁNYA, 
Von M. Lőw. 


(Mit Tafel II u. III.) 


Bekanntlich wurden in Rézbánya, in diesem berühmten Bergwerk 
des Komitates Bihar, schon sehr viele interessante Minerale gefunden. 
Unter diesen sind diejenigen Umwandlungsprodukte des Galenits her- 
vorzuheben, welche chemisch aus kohlensaurem Blei bestehen, námlich 
die Cerussite. Die Kristalle dieses Minerals zeichnen sich durch ihre 
Vollkommenheit aus und waren ihres Formenreichtums wegen schon 
wiederholt Gegenstand der Üntersuchung. 

So bescháftigte sich 1860 KARL PETERS,? Professor an der Univer- 
sitát in Budapest, mit der Bestimmung ihrer Kristallformen und ver- 
öffentlichte seine Beobachtungen in den Berichten der Wiener Akademie. 
ALBRECHT SCHRAUF,? Professor an der Universitát Wien, hatte dieselben 
1873 untersucht. An den von Prof. PErTERs bestimmten und aufgezühlten 
Formen wurden jedoch keine Messungen vorgenommen und auch SCHRAUF 
bescháftigte sich nur mit einigen Typen dieses Fundortes. 

Prof. Dr. JosePH KRENNER beauftragte mich mit der Untersuchung 
der Cerussite von Rézbánya, um so ein vollkommenes Bild von dem 
Formenreiehtum und der Mannigfaltigkeit der Typen zu bekommen. 
Dementsprechend werden im folgenden die Resultate der Untersuchun- 
gen mitgeteilt. 

Die untersuchten Kristalle können in fünf Typen eingereiht wer- 
den eü zs 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
am 4. Márz 1908. 
2 PETERS: Sitzb. Wiener Akad. 44. 154 (1861). 
3 SCHRAUF: Tschermaks Min. Mitt. 1873. 203. 
SCHRAUF : Atlas der Kristallformen 1874. Taf. XLII, Fig. 4, 5, 6, 9, 20, 30. 
"Paf. XLIII, Fig. 32. 


906 M. LŐW 


I. nach der Brachydiagonale a verlüángerter, 
II. nach a(100) tafeliger, 
III. nach b(010) tafeliger, 
IV. nach c (001) tafeliger, 

V. sáulenförmiger Typus. 


Den letzten Typus fand ich nur als Zwillinge, weshalb er bei 
diesen besprochen werden soll. 


I. Typus. 


Die hierher gehörigen Kristalle sind am hüufigsten. Sie sind teils 
farblos, durchsichtig, teils aber grau, mit Diamantglanz und bráunlich 
durchscheinend. 

Die farblosen sind gröBer und formenreicher. Sie bilden 2—4 
mm lange und 1—2 mm breite aufgewachsene Kristalle. wx (012), 
(102), b(010) und p(111) werden in den Kombinationen abwechselnd 
zu dominierenden Formen. An dem in Fig. 1 dargestellten Kristall 
sehen wir diese Formen mit den Domen k(011), i(021) und v (031), 
beinahe im Gleichgewicht ausgebildet, ferner können wir auch r(130), 
m(110), a(100) und c(001) finden. Dieser Kristall ist einer der ein- 
fachsten dieser Gruppe. 

Die dominierende Form der in Fig. 2 dargestellten Kombination 
ist p(111), mit glatten und b(010), mit horizontal und vertikal ge- 
riefíten Fláchen. y(102) erseheint nur als kleiner glánzender Rhombus, 
m(110) fehlt gánzlich, a(100) ist wieder nur wenig entwickelt. Dieser 
Kristall ist schon kürzer und neigt bereits zu dem nach b(010) tafel- 
förmigen Typus. Sehr fláchenreich ist hier, wie auch bei den spáter zu 
beschreibenden Kombinationen, die Zone der Brachydomen, in welcher 
ich an diesem Kristall acht Domen bestimmen konnte. Wáhrend t (061), 
n(051), 2(041) nur als schmale Streifen neben x(012), k(011), i (021) 
und v(031) erscheinen, sehen wir das Brachydoma b(0.14.1), welches 
sonst nur MüGGE allein an spanischen Cerussiten beobachtet hatte, 
durch zwei aubBerordentlich groBe Flöchen reprásentiert. r(130) in der 
Prismenzone, 0(112) und g(113) in der Hauptpiramidenreihe sind nur 
bedeutungslose Fláchen. Die Kombination besteht aus den nachfolgen- 
den Formen : 


b (010), p(111), b(0 141), i (021), (011), (012), v(031), y (102), 
(130), a(100), 0(112), z (041), n (051), t (061), g (113). 


Bei dem folgenden Kristall (Fig. 5) tritt p(111) gánzlich zurück 
und wird (102) dominierend. Vollkommener sind noch b(010), i(021) 


DIE KRISTALLOGRAPHISCHEN VERHÁLTNISSE DER CERUSSITE VON RÉZBÁNYA. 907 


und wx(012) entwickelt. Die Fláchen der Brachydomenzone, besonders 
die b(010) genáherten, sind auch hier wie bei dem vorigen Kristall, 
horizontal gerieft, so sehr, dab die Reflexe ein lichtes Band bilden, in 
dem die Fláchen durch lichtere vertikale Linien charakterisiert werden. 
Die Domenfláche 012 ist parallel der Kante 012.012, die Fláche 012 
aber parallel der Kante 012.102 gerieft. Dies ist auch noch an dem 
in Fig. 4 dargestellten Kristall sichtbar. Das Grundprisma fehlt auch 
hier, es ist nur r (130) und über diesem die Brachypiramide (131) vor- 
handen. Auch die drei Glieder der Hauptpyramidenreihe treten auf, 
nur ist hier o(112) höchst stark entwickelt. Die Kombinationskante 
y (102), p(III) wird durch eine nicht reflektierende Fláche abgestumpft, 
welche sich, dureh Aufhellen gemessen, als (324) bestimmen lieb. Die 
Kombination wird durch folgende 16 Formen gebildet : 


y(109), b(010), i(021), 2(012), k(011), v(031), o(112), r(130), 
p (111), 9113), o (131), 2(041), n (051), t(061), n (091), u (324. 


Diesem nahestehend und mit demselben auch in der Riefung der 
Fláchen übereinstimmend ist die folgende Kombination, in welcher a (100) 
und m(110) vorhanden sind, u(324) und g(113) aber fehlen (Fig. 4) : 


VAAOZ OKOTOK (AD OZA YT TKOKÁ TE 0 (A ME (100 80); 
COÁRLZAT SETOTÖNSTKOJ SOKAL ENO SAL KOZT) SEZOOSHN SE KOGT TEN 


Endlich sind am formenreichsten Kristall dieser Gruppe (Fig. 3) 
(012) und wy(102) die dominierenden Formen, demzufolge die Breite 
des Kristalls die Höhe weit übertrifft. Die Fláchen sind auferordent- 
lich glánzend und zeigen gar keine Riefung. Die übrigen Brachydomen 
bleiben der GröbBe nach weit hinter x(012), sind aber gleichfalls sehr 
glánzend. Wüáhrend die Brachypyramidenzone gut entwickelt ist, sind 
0(112) und g(113) nur kleine Fláchen. i 

Die beobachteten Formen sind folgende : 


y (109), (012), b(010), a(100), p(111), r(130), s (121), e (131), 
m (110), k (011), i (021), o (031), z (041), n(051), t(061), 0 (112), g (113). 


Die grauen Kristalle sind im allgemeinen kleiner als die farb- 
losen, im übrigen bleiben die charakteristisehen Formen dieselben. Man 
fmdet b (010), y.(102), p(A11) em (UO) (042) a (005 e7(13005-4 (011), 
1 (021) beinahe immer, doch sind auch c (001), o(112) und (113) háufig. 

Die gemessenen Werte stimmen mit denen aus dem KOKSCHAROW- 
schen! Achsenverhültnis gerechneten vollkommen überein, weshalb ich 
auch meinen weiteren Berechnungen diese Werte zugrunde lege. 


1 KoKSCHAROw : Mat. z. Min. RuBlands. VI. 1870. 


208 M. LŐW 


Die gemessenen Winkel des I. Typus sind: 


Gemessen Berechnet 
b m 010.110 HOZÁ HON 
br 010.130 28939" 289391/2" 
0 100.102 DdS2 599921" 
b b 010.0141 5049" 59381/9" 
b on 010.091 Jeg 8044" 
bett 010.061 139— 1259 
b n 010.051 Og 15928" 
mez 010.041 1919 41 190758 
04D 010.031 24945" 94-45" 
1 igő 010.021 34941" 34940" 
biik 010.011 549 97 DALNOK 
Gye 010.012 707481 TOP. 75/2t 
p m 1540 Biohe. vál 35046" 
0. an 112-110 HONAN 55014" 
gimi 113.110 (SS ÜS 65910" 
bb 010.111 659— Hazai 
Duras 010421 46956" 479— 
b o 010.131 359341/2" 35934" 
Jt 4 MLLE 499591/2" 499591/2" 
170. 88 110.012 MONO 79948" 
may 110.102 649111/2! 64912" 
b TE 010.001 9092 909— 
GT 001.100 909— 909 
0.40 100.010 909— 9097— 
07440 TO2ZSUA al SES] 
1 elp 102700 45948" 45948" 
y g 102.113 NON 159311/2" 
yen 102.324 KSSSZN 18936" 
tao 102012 AE 17946 
baro 010.112 72948" 72944" 
b új 010.102 909. 900— 

II. Typus. 


In dem untersuchten Material gehört nur ein Kristall (Fig. 9) 
zu diesem Typus, welcher von den übrigen sehr verschieden ist. Die 
Flöchen der Prismenzone, welche, wenn sie ausgebildet waren, überall 
einheitliche Reflexe gaben, zeigen hier sehr viele Lichtstreifen, weil 
sie vertikal gerieft sind. Aus glánzenden Flöchen besteht hingegen die 
Jrachydomenzone, in welcher ich eine die Kombinationskante v (031). 
b (010) abstumpfende für den Cerussit neue Form D(011 2) fand. Auf- 
fallend ist auch, dab x(012) überhaupt nieht vorhanden und auch an- 
statt y(102) nur ein unmeBbarer kleiner glünzender Fleck sichtbar ist. 
AubBer a(100) zeigen noch v(031), i(021), b(010) und pC(111) eine 


DIE KRISTALLOGRAPHISCHEN VERHÁLTNISSE DER CERUSSITE VON RÉZBÁNYA. 2909 


vollkommene Ausbildung. Die Kombination besteht aus den folgenden 
Formen : 

CU SEKÁO STÁD KEK OZAT EAOAO SKOT 1) s LORA SO) TE KOTÁÓS 
CBAGONDA I TAMADO ETATS ET (ONE 


Die Messungsresultate gebe ich im folgenden : 


Gemessen Berechnet 
b m 010.110 58039" BITES 
elda 010.130 98940" 989391/2" 
ore 010.091 JESS 3Dt 8944." 
10) OTOSOSKHA2 149 6" VAGY 
b n 010.051 14769" 115522e 
b v 010.031 949471/a" 94945" 
dt a) 010.021 34939" 34940" 
bFk OLr0SOLT 549181/2" 549 8" 
Da tálakat ak] 499591/2" 499591/2! 


III. Typus. 


Die nach b(010) tafelartigen Kristalle sind gröBtenteils nach der 
Brachyachse verlángert; sie stehen dem I. Typus nahe und unterschei- 
den sich von diesem nur durch eine kráftigere Ausbildung der Prismen- 
zone, besonders des Brachypinakoid b(010). Unter diesen beobachtete 
ich folgende Kombination : 


b (010), p(111), (102), m(110), a(100), r(130), s(121), o (131), 
0(112), g(113), (012), g (023), k(011), i(021), v (031), z(041), n (051), 
t (061). 


Ein anderer dicktafeliger, nach der a-Achse verlüngerter Kristall 
(Fig. 6) hat seine eigentümliche Form der starken Ausbildung der Formen 
b (010), m(110) und x (012) zu verdanken. r(130) und die:Brachydomen 
stumpfen die Kombinationskante der dominierenden Formen nur in 
Form schmaler Streifen. Die Ecken werden durch die Pyramiden p(111), 
0 (112) und g(113) und durch das Makrodoma 1(102) abgerundet. Die 
auftretenden Formen sind folgende : 


b (010), m(110), a(019, p(111, y(102), (112, r(130), 9(113), 
k (011), i(021), v (031), z (041), n (051), 0 (001), (061), u (071), EGB 
9(010 1). 


Der jetzt zu beschreibende Kristall ist von den beiden vorher- 
gehenden Kristallen und überhaupt von allen übrigen von mir unter- 
suchten Cerussiten aus Rézbánya wesentlich verschieden. Es ist dies 
ein 4 mm langer, 28 mm breiter nach der Hauptachse verlüngerter, 


210 M. LŐW 


liehtgerüner, durchsichtiger Kristall. FHine abweichende Eigentümlichkeit 
besteht darin, dab das in der Makrodomenzone allgemein allein stehende 
y(102), hier nur ziemlieh klein, statt dieser aber :r(302) mit grober 
Fláche entwickelt ist; das eine Ende des Kristalls wird sogar von die- 
ser Form allein geschlossen. AuBerdem zeigt sich noch ein drittes 
Makrodoma zwischen y(102) und :r (302) in Form eines kleinen Trapez, 
welches sich bei den Messungen als die von GorpscHMIDT" an Cerussi- 
ten von Mapimi entdeckte Form A C(304) erwies. 

Sehr interessant ist noch bei diesem Kristall, dab wáhrend in 
drei Ouadraten nur kaum 2—3 Brachydomen auftreten, im vierten 
Ouadrant die Domen bis in die Mitte des Brachypinakoids b—(010) 
reichen und ein oszillatorisches Auftreten zeigen. Aus dem bandförmi- 
gen Reflex konnte ich dureh einzelne lichtere Streifen die folgenden 
Formen bestimmen : 


b (010), 9(0.10.1), n(091), €(081), u(071), £M(O 132), t(061), 
xXD(0.11.2), n(051), 2(041), £C(072), v (031), R(059), i(021), k(011). 


Die ganze Kombination besteht aus folgenden 26 Formen: 


b(OAOJ z(BO2 ATTOL KON ÁTAL E ASOJAES AZA EKOT Gő 
w (211), a (012), y(102), "KO Sz (OZÜ U031), z(0A ROSZ EK KOT2)S 
(051) DIKTAL E EBSTTVTA OO ETÉBEN KOTZÁÉT EKET ÁD EST EOVA (OLTÁS 
9(010 1), A (304). 

b (010) und die Brachydomen sind auch hier horizontal gerieft, 


die übrigen Fláchen dagegen glatt und glánzend. 
Die gemessenen Winkel sind folgende: 


Gemaben Berechnet 
b m 010.110 HOZÁ HOS, 
b 010.130 984 289391/9" 
d y 100.102 99519 59921 
a ma 100.302 99999! 999911/9" 
a A 100.,304 48918" 48999" 
DaZa 010.0101 VEGY 79591/2" 
0" 010.091 8945" 8944." 
DIE 010.081 9954" 99481/2" 
b u 010.071 149907 119104/9" 
b M 010.0132 19997 69 hi 
b d 010.061 139 27 428959! 
b. 48) 010.0112 14910" 116 SZAZ 
b n 010.051 15999" 15998" 
b z 010.041 19926" 199 41/a!" 
b :G 010.072 21935 91934" 


1 GOLDSCHMIDT: Neues Jahrbuch f. Min. B. B. 15, 563 (1902). 


DIE KRISTALLOGRAPHISCHEN VERHÁLTNISSE DER CERUSSITE VON RÉZBÁNYA. 


br 2 010 
b R 010 
De? 010 
DIZAtK; 010. 
CANSSB 010 
bud 010. 
pp y 148 
y g 102. 
mp 110. 
m o 110. 
m g 110. 
ME 110. 
d w 100. 
a p 100. 
hr 011. 
b p 010. 
DAÉS 010. 
b 9 010. 
0440 010. 


Gemessen 
.031 24646" 
.052 FRADI 
.021 34940" 
011 o Sakk 
.012 MMOSALO 
023 64916" 
102 SÉG 
113 Ü09 127 
1411 jaj kaják 
112 JDo14" 
148 [ei dott stl 
001 907— 
211 972301 
114 46913" 
1114 43947" 
aga] Ö3ES 
121 46959" 
131 35934" 
112 72943" 
IV. Typus. 


Berechnet 
94945" 
98957 
34940" 
HÁgVO 
7O0747a 
64916" 
Ji Vg kol 
TSS2 (472 
35946" 
55014" 
65910" 
909.— 
97030" 
469 9" 
d9cDi 
659 1/2! 
AES 
35034" 
729431/2" 


211 


Die nach c(001) tafelartigen Kristalle weichen von dem I. Typus 
nur dadureh ab, dab hier die dort háufig fehlende Form c(001) domi- 
nierend wird. Neben dieser kommen noch b(010), p(111), y (102), die 
bestándigen Formen des I. Typus, ferner a(100), m(110), r(130) und 
die Brachydomen vor. An den Kombinationen sind folgende Formen 


zu sehen.: 


c (001), b(010), p(111), y(102), r(130), m(110), a (100), ac (012), 
k (011), i(021), v (031), 2 (041), n (051). 


Die Bestimmung der Formen erfolgte durch die folgenden Winkel- 


messungen : 


CN) 001.111 
sm 001.110 
ÜEZHÍTŰ 100.110 
(0 MORE 1) 100.130 
Gst 001.102 
01 001.011 
cé Et 001.,021 
CSŐ 001.010 
em 001.012 
NY 001.041 
c n 001.051 


Gemessen 


540151 
89059" 
S1S25I 
61528 
30940" 
359917 
55090" 
909 9! 
19951 
70958" 
74933" 


Berechnet 


54914." 
909— - 
SS 
619901/2" 
30530 
ajajlajai 
HOSAOK 
909 
1995921/2" 
709551/2" 
VASZDA 


2174 M. LŐW 


Zwillinge. 


Mit Ausnahme des II. Typus fand ich überall Zwillinge nach 
m(110), man konnte sogar kaum ein Individuum finden, an welchem 
nicht ein zweites zwillingstándiges Individuum oder wenigstens ein Bruch- 
teil davon vorhanden gewesen würe. Nach v(130) fand ich im unter- 
suchten Material keine Zwillinge." 

Unter den Kristallen des I. Typus gibt es erstens Zwillinge, welche 
aus zwei gleichgroBen Individuum bestehen, zweitens solche, bei welchen 
das eine Individuum viel gröBer als das andere ist. Die hier auf- 
gezühlten und gemessenen Zwillinge gehören alle in die erste Gruppe. 
Diese haben einen pyramidalen Habitus. 

Bei dem ersten (Fig. 10) sind y(102) und o(112) die dominie- 
renden Formen. Die Verwachsungsfláche ist 110 selbst, in welcher 
Richtung einerseits die einspringenden Winkel, andererseits die Zwil- 
lingsnaht sichtbar wird. Mit glönzenden Fláchen ist die Prismenzone 
ausgebildet, durch welche das Zwillingsgesetz leicht zu ermitteln war. 

Von Pyramiden sind noch p(111), g(113), s(121) und p(131) vor- 
handen. Der Zwilling ist mit dem hinteren Teil an die Grundmassge 
aufgewachsen, weshalb die Domen nicht vollstándig ausgebildet sind. 
Ich beobachtete folgende Formen : 


(4102), HOAA2) AG04O) tao 042) ses zer) FENT (ÁK FEET MEB 0) PGEKATATATOLB 
JJ (113), s (121), o (131), K (011), 5 (032),2(021), v.(031), n (0514), t(061); 
TALTÁDE 


Bei dem zweiten Zwilling sind mit den gröbten Fláchen g(113), 
y (102) und b(010) entwickelt. Die Zwiilingsnaht ist hier nicht sichtbar. 
Die Verwachsungsebene ist eine auf die Prismenflüche 110 normale 
Flöche. Die Fláchen der Formen g(113) und y(102) des einen Indi- 
viduums sind so korrodiert, dab nur einige glünzende Streifen ver- 
schont blieben. 

Das andere Individuum dagegen zeigt auf der Flöiche 102 schöne 
Atzfiguren, Dreiecke, welche mit den Kombinationskanten 4113, g" 113 
und 1," 102 parallel sind. Beobachtet wurden die folgenden Formen : 


g (1137 YILODETOKOTO) a OKAT) ee OLD) ROTH SOK KOKOBZÁNS 
m(it0), ore on t30 ag rOZZ ROL KEKORB s TOKOT SAS 

An einem sechsseitigen, kugeligen Zwilling von demselben Typus, 
an welchem die Verwachsung nach der Prismenflüche 110 erfolgt ist, 
bestimmte ich folgende Formen: 


! ScCHRAUF : Tschermaks Min. Mitt. 1873, pag. 208. 


DIE KRISTALLOGRAPHISCHEN VERHÁALTNISSE DER CERUSSITE VON RÉZBÁNYA. 913 


y (102), g(113), 2 (012), b (010), p(111), m(110), r(130), k(011), 
g (023), i (021), z(041), n (951). I 


An dem nach c(001) tafelartigen Zwillingkristall Fig. 12 fand 
ich ein für den Fundort Rézbánya neues Prisma VW(350), welches 
aber nur an der einander zugewandten Seite der Kristalle auftritt. Auf 
der Fláche c (001) sieht man parallel der Fliche 110 die Zwillingsgrenze 
der Kristalle. Das Pinakoid c (001) ist den Individuen entsprechend der 
Achse a parallel fein gerieft. An der Seite wird der Kristall von der 
horizontal gerieften Flüche b (010) und von den Flüchen V (350), r(130), 
m(110) und a(100) begrenzt. Über a(100) ist das Makrodoma y (102): 
über m(210) aber p(111) entwickelt; endlich sehen wir über b(010) 
die Brachydomen n(051), v(031), it (021), k (011) und x(012) erschienen. 
In Fig. 12 sind die Makrodomen nicht gezeiechnet, sie kommen aber 
auch hier in derselben Weise vor, wie sie in Fig. 8 dargestellt sind. 

Die bisher behandelten Zwillinge sind alle Juxtaposítionszwillinge, 
es sind noch zwei Typen der Penetrationszwillinge übrig, welche im 
Gegensatz zu den vorigen alle aus drei, respektive vier Individuen 
bestehen. 

Fig. 13 stellt einen allgemeinen, gewöhnliehen nach b(010) tafel- 
artigen Penetrationsdrilling dar. AubBer dem Makropinakoid b-(010) ist 
hier noch p(l11) gut entwickelt, neben weleher als schmaler Streifen 
9(131) zu beobachten ist. An den Individuen des Drillings beobachtete 
ich folgende Formen : 


ODA A e (ETO), 30 YO) ar 100), a(131),. (012), 
[és (KOALA) ye 07 B) E ONT 


V. Typus. 


Hierher gehören die von PETERs als nadel- und stengelförmige, nach 
der Brachydiagonale gestreckte Kristalle beschriebenen Formen. Durch 
die Messungen und die mikroskopische Untersuchung einiger auf die 
Löngsache c vertikaler Dünnscehliffe (s. Figur auf folgender Seite) wurde 
es klargelegt, dab dies nach der Lángsachse gestreckte und nach dem 
Prisma m (110) gebildete drei1-, beziehungsweise vierfache Durchkreuzungs- 
zwillinge sind, welche ZEPHAROvIcH," HoBps,?" CxsaRo ? besehrieben hat. 

Die in Fig. 14 dargestellte Ausbildung ist wasserklaren, gelblichen, 
durchsichtigen Kristallen eigen. Die Flichen des scheinbaren hexagonalen 


1 ZEPHAROVICH : Sitzb. Wiener Akad. 62 (1), 439 (1870). 
2 HoBBs: Am. Journ. of Sc. 50, 121. (1895). 
3 CESARO : Mém. de VAkad. R. d. Se. d. Lettres et d. Arts de Belg 53 (1897). 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 15 


214 


Fig. 1. 


M. LŐW 


Prisma können schon an der Riefung leicht 
erkannt werden; wührend  nöhmliech bX(010) 
immer horizontal gerieft ist, besitzt m(110) 
entweder eine vertikale Riefung oder ist glatt. 
Der Zwilling wird oben und unten durch die 
Domen v(031), z(021) und durch das hier 
immer matte Pinakoid c(001) abgeschlossen. 
Einen das hexagonale Prisma und Pyra- 
mide vollkommen nachahmenden Zwilling fand 
ich in der zweiten Gruppe der nach der Haupt- 
achse verlángerten Kristalle, welche weiB, un- 
. durchsichtig,  seidenglünzend und im Innern 
parallel der Achse c stark gerieft sind (Fig. 
15). Die den Kristall umsehlieBende Fláche 
b (010) ist an den Zwillingsgrenzen vertikal ge- 


rieft, übrigens fehlt auch die horizontale Riefung nicht. 
Die an den Zwillingen gemessenen wichtigeren Winkelwerte sind 


folgende : 


"OR 


Gemessen Berechnet 
100 350 45998 45928"19" 
010 095 37993 37032/19" 
010 032 42941" 42040143" 
010 010 62045" 62045"50" 
010 010 54098 54998/95" 
110 110 62053" 62945"50" 
170 110 54026" 54928/95" 
010 110 40 81 49 gas! 
010 130 91927" 91925"10" 
010 010 125930" 125931/35" 
010 110 121993 121999"50" 
010 110 669561/2" 66954"35" 
130 1710 249301/2! 24530"35" 
010 130 349 71/2! 342 6"30" 
110 130 32059" 39048" 5! 
100 130 19191/9/ 1995"10" 
130 130 117216" 117914"10" 
350 350 26920" 26217"32" 


Die Verhültnisse des Vorkommens fasse ich im folgenden zu- 


sammen. 


Wasserhelle, blüulicehgrüne Kristalle kommen in (Gesellschaft von 
feinem, haarförmigem, kugeligem oder derbem Malachit und mit kleinen 


DIE KRISTALLOGRAPHISCHEN VERHÁLTNISSE DER CERUSSITE VON RÉZBÁNYA, 215 


Wulfenittáfelchen vor, u. z. auf porösem, manchmal zelligem Limonit, 
in welehem nur mehr die Spuren von Galenit vorhanden sind. 

Ein anderesmal sitzen die Kristalle auf dem am Limonit lagernden 
löcherigen Cerussit. Die graulichen Kristalle kommen auf einer grünen, 
hie und da ins Schwarze neigenden Masse vor, welche von Chrysokoll- 
adern durchdrungen ist. Übrigens sind die Verhültnisse des Vorkom- 
mens auch von PereRs! untersucht worden und auch er fand Ahnliches. 

In der folgenden Tabelle sind die Formen zusammengestellt, 
welche am Cerussiten von Rézbánya beobachtet wurden: 


PETERS SCHRAUF Aur. 

13 a... 400 a. 100 a 100 

4 b 010 b 010 b 010 

8. 0 001 c 001 c 001 

4. m 110 m 110 m 110 

BE V2:350 

6. 7 430 1.130 

VE b. .014.1 
S. GKOSLO SA 
9 "091 
10 CS081 

11 HOZÁ 
112 XM 0.13.2 
13 t 061 

14 JD OT ASS 
15. n 031 n 051 

16 z 041 

157 x(C 072 
18 v03zi v 031 

19 A 052 
20. vet021 7. 0021 0.024 
91 xB 0953 
925 Se052 
935 AES KETTOS a 00 
924 g 023 
22. ú 012 as 012 x 012 
26. y 013 y 013 
27. gy 162 gy: 102 4102 

28 A 304 
29. e. 101 z0l 

3 4 302 
31. t 201 ds 201 

32. (0/dAlAlRi gp 113 
39 07 142 0 : 12 ou 2 
34. pt p 411 p 1t1 
39. p 131 p 131 


1 PErERs: Sitzb. Wiener Akad. 44, 154 (18661). 


216 M. LŐW 


PETERS SCHRAUF Aur. 
36. 8. 2 Szal 
97. 8 133 
38. csl22 
39. w 211 0 21 
40. 4) ayal 
41. u 324 


Endlich wurden auch die sámtlichen an diesem Mineral bekann- 
ten Formen! samt ihren Winkelwerten zusammengefabt. 

Die Winkelwerte der Prismen, Brachydomen und Makrodomen 
stammen aus eigenen Berechnungen," die der Pyramiden aber aus den 
unten angegebenen Arbeiten.? 

In Fig. 16 habe ich die Formen in der spárischen Projektion auf 
die Fláche e(001) entworfen. 


Prismen : 
g a 310 100 s RI9KZA 
Vá 210 100 TGS GYE 
Te 530 100 DOSZSKOK 
m a 110 100 31999755" 
v a 350 100 45998719" 
va 120 100 D0S39/29I5 
I) 380 100 do ZAJ a 
r"a 130 100 61920740" 
G a 150 100 MESZOTÁT 
Ta, 170 100 MOSZAD 
ia 180 100 MAG DDLNOT 


Brachydomen : 


1. 00 0371.010 DI ZT s 
Y ab 033 1.010 I24"-O" 
X b 0291.010 2943"50" 


1 Um Irrtümer zu vermeiden, habe ich auch die in HuBREcHTsS Arbeit nicht 
mit Buchstaben versehenen Formen mit Buchstaben bezeichnet. 

2 Als Grundlage meiner Berechnungen diente das von KokscHAROw bestimmte 
Achsenverhültnis. Die Winkelwerte der Pyramiden entnahm ich solchen Arbeiten, 
in welchem das KokscHaARowsche oder ein diesem nahes Achsenverhültnis als 
Grundlage der Berechnung diente. 

3 v. KokscHARow : Mat. z. Min. RuBlands. VI. 1870. 

v. ZEPHAROVICH : Sitzb. Wiener Akad. 62 (1), 1870. 
SCHRAUF : Tschermaks Min. Mitt. 1873, 206. 

v. Lang: Verh. d. ruB. min. Ges. St. Petersb. 9, 1874. 
SCHMIDT: Értek. a term.-tud. kör. MSZT EL a ALS 

V. GOLDSCHMIDT: Winkeltabellen. 1897, 89. 

TRAUBE : Zeitschr. d. D. geol. Ges. 46, 1894. 
DANNENBERG : Zeitschr. f. Kryst. 18, 65. 1890. 


DIE KRISTALLOGRAPHISCHEN VERHALTNISSE DER CERUSSITE VON RÉZBÁNYA. 


ves csn 


- 
—- 


za 
S 
o. Og OS OV Go OI OI OI Gy 5 o 


[ap álla HK 


Makrodomen : 


Pyramiden : 


h 
h 


e 
Sá 


OT o 


ÉLES TES LGS CST KEGY GE LÉ 


a 


a 


0221 
0141 
0 13.1 
0101 

091 


071 
0.13.2 
0254 

061 
0112 

051 

041 

072 

031 

052 

021 

095 

032 

054 

076 

087 

011 

034 

023 

012 

025 

013 

016 


105 
104 
103 
102 
304 
101 
302 
201 


114 
114 
114 


113 
113 
113 


.010 
.010 
.010 
.010 
.010 
081. 


010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 
010 


001 
001 
001 
001 
001 
001 
001 
001 


001 
100 
114 


001 
100 
113 


5 EtsZJtB]I [d 
HRZALDAK 
(asz se BON 
7592/2918 
804413" 
90148/32" 
MST0 37 
TS: 0ELOT 
12998/49" 
IDSASTHA 
145 61578 
15927"46" 
195 428 
ZAZZZZTON 
Z4ASÁDT 6 
DSA 
34939 58" 
le 198 
42940"43" 
ZISHA BAK 
AD DSE 
HUZZON 
DA 17997 
SAS3Á(ta2 
SAST" 57 
TÁS 7/6304 
13052"127 
JOS2Z0R0 
SZAT HA 


TATE 
NOS30522G 
21533133" 
HOSZAMAT 
41538"/121 
49950"49" 
60938"41" 
ÖZ/ sa TAB 


11891874 ey Ell 
73944"35" 
19939"48" 


24950" 6" 
68959"16" 
25916" 2" 


j KoOKkscH. 


j KoKkscnH. 


217 


19 
00 


p 
p 


m 


Sp 


M. LŐW 


2.001 
2.100 
29-12 


001 
100 
AT 


217004 
1 100 


291 221 


001 
100 
331 


001 
441 


.001 
.100 
.14141 


.001 


.001 
.100 
.161 


001 
100 
131 


001 
100 
121 


.001 
.100 
.323 


3 001 


100 
313 


001 
100 


3138 


34946" 7" 
60952" 0" 
34933" 0" 


54914"12" 
469. 9"10" 
49959"28" 


7OS1TADT 
360334" 
58040"26" 


70030/807 
32 52.18 
60950"34" 


a fest A et Nanát S— — 


79047"43" 
61935"50" ! 


telen KK 
SAS j 
62940" 


BÍ976I9T 


TÍ7EZNes 
Tés 

140938" 
S7.5AAS 
63036"18" 

1089052"96" 


569 0744" 
85959"42" 


61951"38" j 


439 8" 


51501 
34932" j 


40957" 


50925" 
d esl0 j 


72914"45" 


390929" 8" 
67950" 6" 


KokscnH. 


KokscnH. 


SCHRAUF 


SCHRAUF 


TRAUBE 


GOLDSCHMIDT 


TRAUBE 


GOLDSCHMIDT 


SCHRAUF 


KokscnH. 


GOLDSCHMIDT 


GOLDSCHMIDT 


KoKkscnH. 


DIE KRISTALLOGRAPHISCHEN VERHÁLTNISSE DER CERUSSITE VON RÉZBÁNYA., 219 


) eléztt 377 .001 41997"34" 

As ga 372. 100 5231/387 ) ZEPHAROVICH 
AKA 377.377 659036"16" 

0.6 192 001 432 4"19" 

c a 122 100 51020/467 ) KokscH. 

0. et 122 1922 63945"40" 

TE 322.001 62999" 

v a 22100 34946" j LANG 

pp yv 322.392 29997 

w c 211 001 682 1362 

w a 911 100 27929754n KokscH. 

w w 911 211 SASIZLISE 

2396 311 001 74935"34" 

Fa TT? 311 100 192 sag] SCHRAUF 
Az SALTS DOCESKASE 

u c 324.001 43949" 

ea 324 .100 HÜDOZ j LANG 

ie 324.394 300167 

(0 342 001 66925" GOLDSCHMIDT 
o a 342 100 44940"45" ) g 

o o 342 312 TÖSZATHNT j "SBESÉSE 
Étel; 394 001 619407 

cu 394 100 Hat j LANG 

tf § 394 394 1012 8" 

1264 354 001 51944" 

Ket 354 100 56236. j GOLDSCHMIDT 
TASS A 354 354 689 4" 

wc 134 001 31944" 

w a 134 100 75994" j LANG 

wy 134 1834 54958" 

dő 562.001 74946" 1" 

ös 562.100 3802" .97 SCHRAUF 
00 562.562 699099" 8" 

(EC 154 001 43934" 

w a 154 100 748368 j GOLDSCHMIDT 
w u 154 154 81930" 


290 DI ALEXIUS V. "SIGMOND 


He 351 001 78050"42" 

TT a 351 100 100avvaw SCHMIDT 

ZT aa 351 351 880945 59" 

[/ át 352 001 68929" 

87" a 352 100 49917" j LANG 

87977 352 352 S30a6 

G 10 173004 602 0" GOLDSCHMIDT 
6. a 173 100 78936" Tét 

c 0 173 173 1159 0" ae 

N c ÜZ TON 86096" 

N a ÜTSZ Et00 Bainy[/ j GOLDSCHMIDT 
NO N MNB des 71994" 

Da 486 45.021 akol kajla [d DANNENBERG 


Am Schlusse meiner Arbeit angelangt, sei es mir gestattet, Herrn 
Hofrat. Prof. Dr. JosEPH KRENNER sowohl für das untersuchte Material, 
welches BEigentum des Mineralienkabinets des Ungarischen National- 
museums ist, als auch insbesondere für seine wertvollen Ratschláge, mit 
welchen er meine Untersuchungen zu fördern die Güte hatte, meinen 
ergebensten Dank auszusprechen. 


ÜBER DIE VERWITTERUNG DER BÖDEN UND DIE 
NÜTZLICHKEIT DER MINERALOGISCH-PETROGRAPHISCHEN 
BODENANALYSE. 


Von Dr. ALEXIUS v. "SIGMOND.! 


Die Bestrebung in der Bodenkunde eine der mineralogischen Unter- 
suchung der Böden entsprechende und auch praktisch rasch ausführbare 
Methode zu erforschen, ist nicht neu. Zwei französische Gelehrte, 
A. DELAGE, Prof. der Geologie an der Wissenschaftlichen Fakultát zu 
Montpellier, und H. LAGaTru, Prof. der Bodenkunde an der Landw. Hoch- 
schule zu Montpellier, haben zu diesem Zwecke im Jahre 1905 eine 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
am 1. April 1908. 


ÜBER DIE MINERALOGISCH-PETROGRAPHISCHE BODENANALYSE. 921 


sehr einfache Methode veröffentlicht." Verfasser hat im Laufe seiner 
Studienreise in Frankreich Gelegenheit gehabt mit den genannten Pro- 
fessoren lángere Zeit das Verfahren besprechen und ihre Práparate be- 
sichtigen zu können. Das Verfahren selbst ist kennenswert und besteht 
in folgendem. Aus dem Bodenteil von 1! mm KorngröBe wird mit Wasser 
ein Teig hergestellt und daraus 2—3 kleine Zylinder geformt. Die Höhe 
der Zylinder wird ca 5—6 em, der Durchmesser ca 2 em gewübhlt. Die 
Bodenzylinder werden an der Luft getrocknet, sodann mit entsprechen- 
dem Bindemittel warm durchtránkt und nach dem Erkalten daraus in 
üblicher Weise "100 mm feine Dünnscbhliffe hergestellt. Auf diese Art 
ist es möglich die feinsten Mineralteilehen optisceh zu bestimmen, wel- 
ches Verfahren in der Petrographie schon lange ausgeübt wird. Ein 
geübter Petrograph kann die Analysen binnen kurzer Zeit erledigen. 
Das Verfahren selbst ist für verwitterte Gesteine schon langeher in 
Anwendung, die genannten französischen Fachgelehrten haben es nun 
für die Bodenanalyse angewendet. Es liegt ein entschiedener Vorteil 
in diesem Verfahren, gegenüber der bis jetzt für die mineralogische 
Bodenanalyse vorgescblagenen mühsamen und komplizierten mikro- 
chemischen und auf Sedimentierung in schwereren FlüBigkeiten fuBen- 
den Trennungsverfahren ; denn wir sehen auf einmal das mineralogische 
Bild der Bodenkonstituenten im Mikroskop. 

Zur Beurteilung der bisher erzielten Ergebnisse und SchluBfolge- 
rungen mögen folgende Beispiele dienen, welche nur einen geringen 
Teil der etwa 1000 durchgeführten Analysen ausmachen.? 

Im Boden von Marsillargue, welcher aus dem Alluvium des 
Vidourlefüusses entstand, wurden folgende Mineralbestandteile bestimmt : 
Sehr viel Kalkstein und Kalkspat; abgerundete und doppelpyramiden- 
förmige Ouarzkörner; (uarzit, Serizit- und Ouarzschiefer, Chalzedon, 
Orthoklas, Oligoklas, Biotit, Muskovit, Turmalin, Serizit, Titanit, Zirkon, 
Apatit und verschiedene eisenhaltige Gebilde. 

Der Vidourle fliebt erst durch die serizithaltigen Schiefer der 
Cévennes und dann durch tertiáre Kalkstein- und Mergelsedimente. 
Daher stammt der Kalkstein im Boden, die anderen Mineralien hin- 
gegen kann man in den Schiefern alle. auffinden. Nur der Chalzedon 
und die eisenhaltigen Produkte allein scheinen neuere Bildungen des 
Bodens zu sein. 

Der Boden von Agde, ist aus dem Alluvium der Héraultílusses 
entstanden. Seine Mineralbestandteile sind ungefáhr dieselben, wie die 


1 A. DELAGE u. H. LAGaTru Constitution de la terre arables. Montpellier 1905. 
SANDA 7238 
2 Daselbst, 1. Abhandlung, 5. 20—21. 


DI ALEXIUS V. "SIGMOND 


12 
[68] 
[As] 


im Boden von Marsillargue, weil eben der Hérault dieselben Gesteine 
durchbricht, wie der Vidourle. Allerdings hat man hier erwarten kön- 
nen, dab auch das Basaltgestein, welches in der Umgebung von Agde 
vorkommt, an der Bildung des Bodens teilnehmen wird. Im Boden fand 
man jedoch keine Anzeichen desselben, es scheint daher, daB8 hier das 
Alluvium des Hérault keinen Basalt enthielt. 

Der Boden von Ségala wurde an Ort und Stelle, aus dem Serizit- 
Granulitsehiefer gebildet. Er enthált: wenig Kalzit, sehr viel Ouarz, 
viel Orthoklas, wenig Oligoklas, eine mittelmáBige Menge von Biotit 
und Muskovit, viel Serizit; ferner Apatit Zirkon, Turmalin, Amphibol, 
Titanit, Limonit und noch andere eisenhaltige Gemengteile. Das Mutter- 
gestein enthált dieselben Mineralien, und ungefáhr in denselben Men- 
genverhültnissen. 

Áhnliche Beispiele sind in groBer Zahl in den Abhandlungen der 
beiden französisehen Gelehrten zu finden.! Alle Beispiele deuten darauf 
hin, dab man im Boden dieselben Mineralien auffindet, welche auch das 
Muttergestein enthált. Dies gilt nun aber nicht nur für die an Ort und 
Stelle gebildeten Böden des Muttergesteines, sondern auch für die 
Geschiebeböden. In letzterem Falle kann man aber im Boden eveéntuell 
auch Mineralien mehrerer Muttergesteine zusammen auffinden. 

Sehr auffallend ist der Unterschied in dem physikalischen Aus- 
sehen der Mineralpartikel. Z. B. von den beiden Böden aus Ségala 
liegt der eine von dem Muttergestein kaum auf etliche m, der andere 
jedoch auf etwa 1200 m entfernt. Die Mineralien sind in den beiden 
Böden genau dieselben und gleichen denen des Muttergesteines. Allein 
sind die Mineralkristalle im Muttergestein gut erhalten, dagegen in bel- 
den Böden zerbröckelt, u. zw. im Boden, welcher 1200 m entfernt liegt, 
sind die Kanten der Mineralpartikel viel mehr abgesehliffen, als im Boden, 
welcher dem Muttergestein nahe liegt. 

Im Jahre 1907 erschien eine neue Abhandlung von den genann- 
ten französischen Gelehrten, welche Böden gleichen Ursprunges, jedoch 
verschiedenen Alters behandelt.? Die Böden gehören zum Département 
Tarn und liegen in der Umgebung von Pont-de-Larn. Sie sind alle 
aus den Granulit-Serizitschiefern der Montagne Noire entstanden. 
Die untersuchten Böden waren folgende : 


1 2. Abhandlung S. 6—7. 

Die 3. Abhandlung enthült die Beschreibung der Böden von Ségala. Weitere 
5 Böden behandelt die Abhandlung: vÉtude analytigue des terres de la plaine de 
Loyettess 1905, von LAGATU und SIcARD; ferner cÉtude anal. des terres arables for- 
mées par le schiste sericiteux granulitisé.s 1907. DELAGE, LAGATU und SICARD. 

2 cÉtude anal. des tenes arables formées par le schiste sericiteux Granuli- 
tisé etc. DELAGE, LAGATU et SICAKD Montpellier 1907. 


ÜBER DIE MINERALOGISCH-PETROGRAPHISCHE BODENANALYSE. 993 


1. Boden aus Lauzier, welecher an Ort und Stelle aus dem 
Muttergestein entstand. 

2. Böden von Brugues und Clouzou, beide am Abhang, aus 
dem Untergrund gebildet, welcher das Sedimentgestein der Hozánzeit 
war und aus denselben Schiefern entsprang, wie der erste Boden ;  allein 
waren beide Böden den Verwitterungsfaktoren für lange Zeit blosgestellt. 

3. Die Böden im Tale Pré du Champ Rauby sind altalluvialen 
Ursprunges und wurden von dem Larnflub aus dem Gerölle der obigen 
Schiefer zusammengebracht. 

4. Der Boden im Tale Grand Pré entstammt neualluvialer Zeit 
und aus denselben Sehiefern wie all die hier genannten Böden. 

Bezüglich der Einzelheiten sei auf die schon zitierte Originalab- 
handlung verwiesen, es möge hier nur die Zusammenfassung der End- 
resultate stehen. Es wurden namentlich in allen oben genannten Böden 
dieselben Mineralien, welche auch im Muttergestein vorkommen 
undin derselben Reinheit wie im unverwitterten Gestein 
aufgefunden. Die Ahnliehkeit zwischen Muttergestein und Böden 
scheint so vollkommen, dab, wübBte man nicht den Ursprung der Dünn- 
sehliffe, man alle für Dünnschliffe desselben Gesteins halten würde. Allein 
die Mineralkristalle sind in den Böden mehr oder weniger zerbröckelt 
und die Kanten abgeschliffen. Es mag hier noch bemerkt sein, dab die 
Böden zur chemischen Analyse mit konzentrierter und heibBer Salpeter- 
sáure behandelt und der ungelöste Rückstand wieder mineralogisch 
untersucht wurde. Auch diese Analyse unterschied sich wenig von der 
ersteren, nur die eisenhaltigen Produkte versehwanden zum Teil. 

DELaAGE und LaGaru fassen nun ihre Erfahrungen in folgenden Haupt- 
sátzen zusammen: Wie lange auch die Verwitterungsfaktoren ihre KEin- 
wirkung auf die mineralischen Bodenbestandteile ausgeübt haben mögen, 
so kann man an den Mineralpartikeln doch nur die Wirkung der physi- 
kalischen Hinflüsse, nicht aber die der ehemischen Veránderung beobach- 
ten. D. 1. mit anderen Worten, die Orthoklaskörner z. B. sind im Boden 
in ihrer ganzen Masse unverüánderter Orthoklas. Und kam es auch vor, 
dab ein Teil zu Damourit umgebildet war, so konnte man stets damou- 
ritisierten Orthoklas in dem Muttergestein in gröbBerer Menge vorfinden. 
Die Mineralbestandteile werden also im Boden eigentlich 
nicht chemisch veröndert, nur zum Teil gelöst, wie das aus 
den Erfahrungen von, DauBRÉ, MENIER u. a. zur (Genüge erhellt. Es 
seheint, dat das Mineral in seiner ganzen molekularen GröBe gelöst 
wird und der noch nicht gelöste Teil unveründert zurüekbleibt. Man 
hat ja auch in den mit Salpetersüure behandelten Böden nur unyver- 
ánderte Mineralpartikel gefunden. Nach alldem sehlieben DELAGE und 
LaGaru darauf hin, dab wáhrend der Verwitterung die Mineralteile in 


994 DI ALEXIUS V. "SIGMOND 


kleinen Mengen gelöst werden. ScHLösSING-FiLs, hat für einzelne Bestand- 
teile bewiesen, dab hier stets ein Gleichgewichtszustand angestrebt wird 
und dab die aus den Lösungen ausgesechiedenen Bestandteile von neuem 
erseízt werden können. Diese weit verdünnten Bodenlösungen dienen 
teils zar Ernáhrung der Pflanzen, teils erleiden sie auch chemische Ver- 
önderungen und werden aus den Lösungen niedergesechlagen oder wer- 
den sie mit der Bodenlösung in tiefere Bodenschichten ausgewaschen. 
Die neugebildeten Verbindungen sind gröbtenteils amorpher Natur und 
machen die Bestandteile des kalloidalen Tones wie: Al, Fe, Si0O, ete. 
aus, was aber nicht mit dem echten Kaolin postvulkanisehen Ursprunges 
zu verwechseln ist. Diese neuen cehemischen Verbindungen dienen als 
Nahrungsvorrat für die Kulturpflanzen, wogegen die Mineralpartikel 
nur als Rohstoffe zu betrachten sind. 

Es ist Aufgabe der Mineralogen und Petrographen diese neuen 
Anschauungen nüher zu prüfen und zu beurteilen. Doch möchte ich 
bezüglien der Wichtigkeit der Methode vom Standpunkte der Boden- 
kunde einiges hervorheben. Schon die Erfinder der Methode betonen, 
dab die mineralogische Analyse den groBen Vorteil hat, uns über die 
mineralisehe Beschaffenheit und damit über den gesamten Nöhrstoff- 
reichtum des Bodens rasch zu unterrichten. In dieser Hinsicht ist die 
mineralogische Analyse noch viel ausführlicher als die übliehe chemische, 
denn letztere betrifft nicht alle adventiven Bestandteile, deren Vorkom- 
men aus der mineralogischen Analyse ohne weiteres erhellt. 

Allein die mineralogische Analyse bleibt nur gualitativer 
Natur und wird demzufolge durch die chemische Analyse stets 
ergünzt werden müssen. 

Auch gibt die mineralogische Bodenanalyse keinen AufschluB über 
den Gehalt an Humus und an amorphen kolloidalen oder gelösten Be- 
standteilen des Bodens. Da kann sie also die ehemische Analyse nicht 
ersetzen. Nach den Erfahrungen von DEraGE und LaGaAru kam es öfters 
vor, dab in Böden, welche viel kaliumreiche Mineralien enthielten, auch 
viel Kalium chemisch bestimmt werden konnte. Allein es kam auch vor, 
dab Böden, welche wenig kalireiche Mineralien enthielten, sich in der 
chemischen Analyse doch reich an Kalium erwiesen hatten. Das waren 
eben Böden, welche Kaliumdünger nicht verlangten, wahrscheinlich des- 
halb, weil eben das Kalium in diesen Böden gröbtenteils sehon nicht 
mehr als schwerlöslicher Bestandteil der Mineralteile, sondern als leich- 
ter lösliehe echemische Verbindung vorhanden war. AÁhnlicher Weise, 
wenn der Boden arm an Apatit ist, aber viel Phosphorsáure gelöst 
wird, so ist das ein Zeichen, dab die ursprüngliehe Posphorsáure schon 
gröbtenteils ehemiseh verándert und den Pflanzen zugánglicher gewor- 
den ist als der Apatit. 


ÜBER DIE MINERBALOGISCH-PETROGRAPHISCHE BODENANALYSE. 225 


Letztere Behauptungen von DELAGE und [LaGaru werden durch 
meine Erfahrungen vielfach bestátigt. Ich habe námlich in mehreren 
Böden die Phosphorsáure im kolloidalen Ton bestimmt und es hat sich 
herausgestellt, dab in den meisten Föállen der Ton des Bodens verhült- 
nismábBig reicher an Phosphorsüáure ist, als der Gesamtboden.! 


Tabelle 1. 
Gesamt- P, O- Gesamt-P,O. im 
Name des Bodens im Boden kolloidalen Ton? 
09 09 

Csanádapáca  (Mokny nes sa as 01936 0-6846 
Bdszta POÓrlkoj veze keze Ide es 071426 0-4720 
BUsSZztas Bass halomás a sza date e tesz 01084 04450 
Gavosdiaslosáb hesssméi tea ze 070863 02415 
Csebőt közét jee éhes sa OKOSBO 02347 
Jámogházaetget százat es otüláé 071108 071360 
MÉ AES ÉS Lee esz adata, ( ASSKÜSTOBA 01250 
IBrószék (Joódb:Alberb)i s ezt, 070823 070367 


Nach diesen Angaben seheint die Bodenphosphorsáure, mit Aus- 
nahme des letzten Bodens, stets in dem kolloidalen Ton, welcher den 
nach 24 stündigem Sedimentieren nicht abgesetzten Bodenteil darstellt, 
konzentriert zu sein. Es scheint auch wahrscheinlich, dab der Grad 
dieser Konzentration im Ton mit den echemischen Umsetzungen in den 
Bodenlösungen Hand in Hand geht. 

In meiner oben zitierten Arbeit habe ich ein Verfahren ausgear- 
beitet und geprüft, nach welehem mittelst ehemischer Analyse der leicht- 
assimilierbare Vorrat an Phosphorsüure im Boden bestimmt werden kann." 
Mit diesem Verfahren wurde die leicht assimilierbare Phosphorsáure, 
welche in einer weit verdünnten Salpetersáurelösung bestimmt wird, 
auch in den oben genannten Böden festgestellt. Nun berechnete ich 
wie viel 990 der Gesamtphosphorsáure sich im kolloidalen Ton des 
Bodens vorfindet (£), bez. wie viel 99 der Gesamtphosphorsáure in der 


1 Die Originalangaben wurden in der von der Ungarischen Akademie der 
Wissenschaften Budapest preisgekrönten Arbeit des Verfassers cA könnyen átsajá- 
títható phosphorsav jelentősége és meghatározása talajaiuk trágyaszükségletének 
megállapítása céljából; veröffentlieht. Math. és Természettudományi Közlemények 
BAZSXEK Nin. 5 5. 42 

2 Das Verfahren wurde daselbst S. 95—96 mitgeteilt. 

3 Daselbst. S. 86—95. In deutscher Sprache am 6 VIII. Internationalen 
Landwirtschaftliehen Kongre8 am 23. Mai 1907 in Wien vorgetragen : cÜber die 
praktische Bedeutung der chemischen Bodenanalyse. Zeitschr. d. landw. Versuchs- 
wesen in Österreich.v 1907. S. 581—603. 


296 DI ALEXIUS V. "SIGMOND 


verdünnten Sáure lösliech war (A). Diese Verháltniszahlen sind in fol- 
gender Tabelle zusammengefaft : 


Tabelle 2. 

E Á P-Wirkung 

07 07 in 09 
Csanádapáta (Mokgyy ez s Tami AG OnAAS0 0 
PUSZzka BOD Za ezja ! ERTE et FT ÁLAKK HA 0 
Puszta- bas talomas ete alat k Za 2951 16 
Gavosdía (Ov ábj ek NE ame as DSA 0 14. 
CSEDELE/ a a LENE ae fsz SS 179 67-76 
JáMOSMAZa ez az VES A Ezek 900418 B 0 42"0 
Dévaszsi iz báb ee ége ese ge ZOTT IDEDTS Ta Lem Eoll8 
PTÓSZÓK (JÓÓGBEAlDert) ege 6-1 0 482 


Es scheint nach diesen Angaben, da8 sich die Werte E und Á, 
d. 1. der relative Verteilungs-, bez. Löslichkeitskoeffizient der Phosphor- 
sáure in den Böden: Csanádapáca, Cseberk und Léva nahezu 
decken. Im Boden Puszta-Poó ist die relative Löslichkeit in den 
Böden Puszta-Bashalom, Gavosdia und Jánosháza hingegen 
die relative Verteilung der Bodenphosphorsáure günstiger. Wie erkláren 
wir nun diese Erscheinungen ? Schon im Jahre 1904, als ich im Monat 
April meine Arbeit der Ungarischen Akademie der Wissenschaften vor- 
legte, sprach ich die Vermutung aus, dab der Vorrat an leichtlös- 
licher und demzufolge leicht assimilierbarer Phosphorsáure im Boden 
vormals — wenn auch nur vorübergehend —-—— mindestens einmal in 
Lösung gewesen und aus dieser Lösung nach löngerer oder kürzer Frist 
ausgeschieden wurde. Demzufolge gestaltet sich die relative Ver- 
teilung der Bodenphosphorsáure umso günstiger, je lán- 
ger die Phosphorsáure in der Bodenlösung war. Die Lös- 
lichkeit dieser ausgefállten Phosphorsáure hángt dann davon ab, welcher 
Natur die in der Bodenlösung befindlichen anderen gelösten Verbindun- 
gen gewesen sind. S0 kann es vorkommen, dab sich in Böden, wie 
z. B. die von Csanádapáca, Cseberk und Léva, die relative Löslich- 
keit und die Verteilung der Bodenphosphorsüure nahezu decken ; dagegen 
secheint im Boden Puszta-Poó die Phosphorsüure nur für kurze Zeit 
in Lösung geblieben und in leichlöslicehen Verbindungen bald ausgefüllt 
worden zu sein. In den übrigen Böden scheint wieder die Ausfállung 
langsamer eingetreten, aber dabei schwerer lösliche Phosphorsüurever- 
bindungen: entstanden zu sein. 


1 Siehe ib. S. 44. 


ÜBER DIE MINERALOGISCH-PETROGRAPHISCHE BODENANALYSE, 997 


Diese Erklárung gab ich für obige Erscheinungen ungefáhr ein 
Jahr früher ab, als die erste Abhandlung von DELAGE und LaGaru über 
die Konstitution des Bodens erschien.! 

In einzelnen Füllen wurde auch dahin gedeutet, dab in Böden, 
wo der kohlensaure Kalk reichlich vorkam, wie z. B. im Boden Puszta- 
Poó (3119 CaCO,), die einst in Lösung gegangene Bodenphosphorsáure 
wahrscheinlich als leichtlösliehe Kalkphosphate rasch niedergeschlagen 
und von der Bildung sehwerlöslieher HBisenphosphate geschützt wurde. 
Dagegen in den Böden Puszta-Bashalom und Gavosdia, welche 
keine Spuren von CGaCO, enthielten und die gelöste Phosphorsáure mit 
den allmáhlieh sich lösenden Eisenverbindungen des Bodens zusammen- 
traf, wahrscheinlieh sehwerer lösliche Bisenphosphate entstanden, welche 
sich allmáhlieh und langsam ausscheiden und ziemlich gleichmábig ver- 
teilen konnten. Darauf deutet auch die Erfahrung hin, dab bei diesen 
Böden in der sehwach sauren Bodenlösung das Eisen gualitativ nach- 
gewiesen werden konnte, was beim Boden Puszta-Poó nicht nach- 
weisbar war. 

Diese Erscheinungen wurden schon in meiner zitierten preis- 
gekrönten Arbeit in ungarischer Sprache veröffentlieht und auch die 
oben angegebene Erklárung ist schon daselbst zu finden. Wenn wir nun 
die  Erscheinungen im Lichte der neuen Hypothese von DELAGE und 
Lacaru bezüglich der Auflösung der Mineralien im Boden prüfen, so 
finden wir meine Erklürungen damit bestütigt oder wir können auch 
sagen, dab diese Erscheinungen die Lehre von DEraGE und, LaGaTru be 
státigen. 

Um nun zu prüfen, was für praktische Bedeutung diese Angaben 
haben können, vergleichen wir die Werte der Tabelle 2 mit der Phos- 
phorsáurewirkung auf dem betreffenden Boden. Wenn wir zuerst blob 
die relative Verteilung — Kolonne / — der Bodenphosphorsüáure be: 
rücksichtigen, so finden wir, dab wo die Phosphorsáure im Ton am mei- 
sten konzentriert ist, auch kein Phosphorsáurebedürfnis vorhanden war, 
dagegen in dem Boden, wo die Verteilung der Bodenphosphorsáure sich 
ungünstig erwies, der Phosphorsáuredünger stark zur Geltung kam. 
Allein die Verteilung selbst ist nicht genügend für die Wirkung der 
Phosphorsáure, denn z. B. in den Böden Puszta-Poó und Puszta- 
Bashalom war die relative Verteilung nahezu die gleiche, im letzteren 
noch etwas günstiger; dennoch hat die Phosphorsáure auf den ersten 
Boden nicht gewirkt, dagegen war die Wirkung bei dem Boden Puszta- 
Bashalom augenscheinlich. Die Erklárung hierfür finden wir in den 
Lösliehkeitsverháltnissen der beiden Böden, namentlich war die Lös- 


ndlung erschien im Jahre 1905. 


998 Dr: ALEXIUS V. "SIGMOND 


lichkeit im Boden Puszta-Poó viel günstiger. Als Gegensatz finden 
wir bei den Böden Prószék, Jánosháza und Gavosdia, in wel- 
chen die Löslichkeit sich stets ungünstig erwies, und die Phosphorsáure 
auch stets zur Wirkung kam, die Wirkung umso geringer, je günstiger 
sich die relative Verteilung der Bodenphosphorsüáure darstellt. 

So hat nun die Hypothese, dab sich die Originalbodenphosphor- 
süure einst gelöst und wieder ausgeschieden hat, nicht nur theore- 
tisehe, sondern auch praktische Bedeutung. Als Urguelle der 
Bodenphosphorsáure mubB stets der Apatit gelten. Diese Mineralverbin- 
dung ist aber nicht nur sehwer löslieh, sondern auch den Kulturpflanzen 
sehwer zugüánglich. Das haben u. a. auch meine Vegetationsversuche 
bestátigt. Ich hatte an der Kgl. Ung. Reichsversuchsstation für 
Pfanzenbau in Magyaróvár die Löslichkeit und Assimilierbarkeit 
des Apatit und anderer rein chemischer Phosphorsalze geprüft und 
verglichen.! Bezüglieh der relativen Löslichkeit mögen folgende Angaben 
Aufklárung geben : 


Tabelle 3. 
Zur Lösung benützte Sáuren : 
Vérdünnte 
199-ige 1990-ige — Salpetersüure 
Zitronensüure — Essigsüure 500 mg N.O; 
pro Liter 
Relative Phosphorsáure- Wirkung 
Monokalziumphosphat  .. .. .. 100 100 100 
fDikalzimmphosphat sz aza hat b00 6455 40-6 
Trikalziumphosphat .. . . .. 0 066656 40-70 21:5 
Ápatitesén szgázoszil etisztész 7"51 034 13-08 
Magnesiumphosphat .. .. .. .. 100 92.21 906 
Alumtmiumphosphat ee eme 46-96 6-68 13740 
EeEtopkosphabas s szá ai TEA 092 1714 6-09 
BerpkospHats zzz sss ézet me 1491 1790 298 


Aus diesen Angaben geht zur Genüge hervor, dab die in der 
Bodenlösung einmal gelöste Phosphorsáure viele neue Verbindungen 
eingehen kann, deren Löslichkeit die des Apatit übertreffen. Auch ist 
ersichtlich, dab die Eisenphosphate in der verdünnten Salpetersáure nur 
sehr wenig löslieh sind. Dies erklárt nun die Erscheinung, daB in Böden, . 
wo die einst gelöste Bodenphosphorsáure in KEisenverbindungen über- 
gangen war, die relative Löslichkeit sehr gering sein mub. 

Die Vegetationsversuche haben dann auch dargetan, dab Apatit 
von den Pflanzen soviel wie garnicht ausgenützt wird, wogegen die 


1 Nüheres darüber siehe xcKisérletügyi Közlemények, Bd. IX. (1906) Heft 2. 


ÜBER DIE MINERALOGISCH-PETROGRAPHISCHE BODENANALYSE. 299 


anderen Phosphorsáureverbindungen, je nach ihrer Art, mehr oder we- 
niger zur Geltung kommen. 


Tabelle 4. 


Von 100 g P.O; der gegebenen Phosphorsalze 
wurde in der Mehrernte zurückgewonnen 
(Versuchspflanze : Sommergerste) 

1. Kalkarmer Boden II. Kalkreicher Boden 


P2Os g P. 0 Wickung P.Os g P, megs 
Monokalziumphosphat .. . 0 . 336 kozos 2197 4.8 90 
Dikalziumphosphat . . . 345 100 448 100 
Makalzmmpkosphat "2 255109 3 P,O.-Verlust 
Apatit.  -. ze KÉVÉT SES ES DS Merlüsb dtto 
Allúmamumptosohat sze e s 2855 83 — — 
Hetrondosnhato a etes sa 26) 8 PF, O,-Verlust 
Hersiphosphateszzesz a E sz 51856 54 178) 15 


Wenn wir die Ergebnisse dieser Tabelle zusammenfassen, stellt 
sich u. a. heraus, dab: 1. .Apatit sich stets unwirksam erwies. 2. Wenn 
Apatit im Boden in Lösung geht und neue Verbindungen eingeht, so 
hángt die Assimilierbarkeit davon ab, wasfür neue Verbindungen sich 
im Boden bilden. 3. Endlich hat auch die chemische Reaktion, d. i. 
der Gehalt des Bodens an kohlensaurem Kalk eine entscheidende Wir- 
kung auf die Assimilierbarkeit der Phosphate. 

Diese Angaben erkláren nun auch die Erfahrungen von DELAGE 
und LaGaru, nach welchen die Böden, welche sich als apatitreich er- 
weisen, nicht immer reich an assimilierbarer Phosphorsáure sein dürften, 
dagegen wenn eben im Boden wenig Apatit aufzufinden ist und die 
echemische Analyse viel Phosphorsáure aufweist, in solchen Füllen der 
Boden gewöhnliech reich an assimilierbarer Phosphorsüure ist. 

Nach alledem scheint aus meinen Erfahrungen die Hypothese von 
DEraGE und LAGaru bezügliech der praktischen Anwendung ihrer mine- 
ralogischen Bodenanalyse im Einklang zu sein. Sie möge aber noch 
damit ergüánzt sein, daG nicht nur die Umwandlung des Apatit zur 
Assimilierbarkeit notwendig ist, sondern sehr viel auch davon abhángt, 
wie sich die Löslichkeit und physikalische Verteilung der neugebildeten 
Phosphorsáureverbindungen im Boden gestaltet. Hierüber kann aber nur 
die chemische Methode Aufklárung geben. 

50 scheint denn das neue Verfahren von DEraGE und LaGaru auch 
in anderen üöhnlichen praktischen Bodenfragen von Nutzen zu sein und 
die chemische Bodenanalyse zu ergánzen. Noch mehr geeignet erscheint 
das Verfahren bei Bodenanalysen, wo man die ganze chemische und 
mineralogiscehe Beschaffenheit des Bodens festzustellen hat, wie es in 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 16 


230 I. V. MAROS 


meiner Studie über die Alkaliböden Ungarns durchgeführt und der 
modernen chemischen Auffassung entsprechend dargestellt wurde." 

Es ist sehr wünschenswert, dab in der Zukunft der Mineralog, 
bez. Petrograph Hand in Hand mit dem Bodenchemiker wirke, um die 
vielseitige Frage der Bodenerkenntnis dem Ziele náher bringen zu 
können. Die Aufgabe der Bodenkunde, die Erklárung der Erscheinungen 
auf exakter naturwissenschaftlicher Grundlage, wird nur dann erreicht, 
wenn die mechanischen, mineralogisch-petrographischen, chemischen, 
pilanzenphysiologischen, agrarmeteorologisehen und bakteriologischen 
Hilfsmittel Hand in Hand gehen und sich gegenseitig unterstützen und 
ergánzen. 


PYRIT VON DÉVA, KOMITAT HUNYAD, UNGARN. 
(Vorlüufiger Bericht.) 


Von I. v. MAxos. 


Das mineralogisch-geologische Institut des kgl. ung. Josephs-Poly- 
technikum in Budapest gelangte Ende vorigen Jahres durch ein Geschenk 
des Herrn Dr. Sr. GaáL, Prof. an der Oberrealschule zu Déva, in den 
Besitz einer Serie von Mineralien, welche aus den dortigen Kupferberg- 
werken stammen. 

Die Untersuchung dieser Mineralien hatte mein Chef, Herr Prof. 
Dr. FR. SCHAFARZIK mir übertragen. Prioritátsrücksichten veranlassen mich 
über meine bisherigen Resultate einen vorláufigen Bericht zu erstatten. 

Es fanden sich an den verwitterten Andesitstücken von Déva fol- 
gende Mineralien vor: Pyrit, Chalkopyrit, 0uarz, Hámatit, Kalzit, Mala- 
chit, Gips, Chalkanthit und ein Eisensulfat. 

Von diesen habe ich den Pyrit eingehender untersucht und konnte 
an den kleinen, sehr fláchenreichen Kristallen bisher folgende Formen 
feststellen: (100), (110), (111), (210), 1302), (221), 1211), 1311), 15335, 
(4211, (321), (721. 

Die Kristalle lassen sich in zwei Haupttypen einreihen: vorherr- 
schende Form des einen ist der Zwischenkirstall von (210) und 1111 
wáhrend am zweiten Typus 1.118 dominiert. 

Zwillinge sind nicht vorhanden. 

Meine diesbezüglicehen Winkelmessungen und Zeichnungen, ferner 
die Beschreibung der übrigen Mineralien folgen in kürzester Zeit. 


1 Magy. Chem. Folyóirat XIII. Jahrg. 11—12. Heft. 


ÜBER EINEN NEUEN ZEOLITHFUNDORT. 


(Vorláufiger Bericht.) 


Von Dr. BÉLA v. MAUuRITZ. 


Die Granitinsel zwischen Székesfehérvár und Velence wird an 
mehrerén Punkten von Andesit und Dazit durchbrochen. EHiner dieser 
Ausbrüche ist zwischen Velence und Nadap (W-lich von der LandstraBe) 
in einem Steinbruche gut aufgeschlossen. Das Gestein, welches hier ge- 
brochen wird, ist ein frischer Andesit mit gröBeren Graniteinsechlüssen. 
An Rissen und um einige Blasen herum ist das frische Gestein zu einem 
lockeren, krümeligen Material verwittert, die Hohlráume aber mit Zeo- 
lithen erfüllt. Bei Gelegenheit eines mit Kollegen Dr. ZOLTÁN v. TOBORFFY 
vor drei Jahren in diese Gegend gemeinschaftlich unternommenen Aus- 
fluges konnten wir an diesem Fundort eine gröbere Menge von Desmin 
sammeln; im April dieses Jahres aber entdeckte ich hier Heulandit 
und Chabasit. Der Ghabasit tritt in sehr. kleinen Kristallen auf; der 
Desmin bildet 1—5 cm dicke groBe Garben und radiárfaserige Rosetten, 
an welchen nur die terminalen Fláchen gut entwickelt sind; der Heulan- 
dit endlich erscheint in wasserhellen 1—10 mm groben Kristallen. 

Die mineralogisehe und chemische Untersuchung des Materials ist 
im Gange. j 


KURZE MIITEILUNGEN. 


Die Wirkung der Ameisen und der Ameisensüure auf Kalkstein. Als 
ich vor kurzem den Dachsteinkalk des Nagyszál bei Vác besuchte, fiel mir 
dort ein 30 cm langer Kalksteinblock auf, welcher auf einem Ameisenhaufen 
von 60 em Durchmesser lag. In der Mitte dieses Kalksteinblockes gewahrte ich 
ein Loch von der Form einer Acht (oo), welches denselben in schrüáger Rich- 
tung durchsetzte und direkt zum Nesteingang der schwarzen Ameisen führte. 
Die Form des Einganges stimmte mit der des Loches vollkommen überein. 


16" 


939 KURZE MITTEILUNGEN. 


Obzwar es nicht unmöglich ist, dab das ganze Loch unter der Einwirkung 
der Ameisen entstand, so erscheint es doch wahrscheinlicher, daB die Ameisen 
zur Entstehung desselben nur beigetragen haben. Aus den Seitenwánden des 
Loches stehen nömlich einzelne dichtere Partikelehen hervor, durch welche 
die Wandung etwas rauh erscheint und das Aussehen eines der Einwirkung 
von Süuren ausgesetzten Kalksteines erlangt. Unzweifelhaft hat somit in diesem 
Falle zur Ausgestaltung des an einer kleinen Spalte entstandenen L:oches auch 
die Ameisensüure beigetragen. 

Um mir hierüber GewiBheit zu versechaffen, machte ich mit Ameisensüure 
verschiedener Konzentration Versuche und bestimmte so die Wirkung dersel- 
ben auf einige Kalksteinarten. Die Ergebnisse wurden in folgender Tabelle 
zusammengestellt; es sei bemerkt, da8 die die Konzentration angebenden 
Zahlenwerte nur annáhernd sind. 


Konzentration der Ameisensüáure 


Gesteinsart 


kenzed (7509 ] 5009 ] 3000) 2000 ! 1500 


10 —1204 500 


Alveolinenführender 
lockerer Leithakalk 
(Sopronrákos) .. 


Obereozüner Lithotham- l és a Lméls £ 
nienkalk (Alsópetény) !/ J EBED TET ms s 


Löst sich in Pulverform und in Stücken vollstándig. 


Roter liassisceher Kalk AZ § I! Ziem- ! 
(pitákay TÉNŐ TS ÉL gát TELE Schwach Stürker Tétigut (Besserj . Am besten Sehwaek 
enné je; (Nagy- fi Löst sich gut. 
sé 223 aaz mez [] 
Obertriadischer bitu- Zé j 
minöser Kalkstein Eegébses Am besten MittelmáBig 
o 


(CSŐVÁT) zzz ezzaN 


Dolomit (Veszprém) Löst sich nur erwürmt gut. 


1 

Wie hieraus ersichtlich, wirkte die Ameisensüure bis zu einer gewissen 
Grenze im Verháltnis zu ihrer Dilution immer stárker, wáhrend die konzen- 
trierte Süure im allgemeinen von schwücherer Wirkung war. Nachdem die 
Absonderung der Ameisen höchstens von mittlerer Stárke sein dürfte, kann 
diese Sekretion unzweifelhaft von lösender Wirkung auf die Kalksteine sein, 
wáhrend die in der Sekretion vorhandenen übrigen Stoffe indifferent erscheinen. 

Natürlich kann durch die geringe Süáuremenge der Ameisen aus dem 
Kalkstein nur wenig und auch das nur wüáhrend langer Zeit gelöst werden, 
weshalb den Ameisen keine grölere lithogenetische Wichtigkeit beigemessen 
werden kann. In gewissen Föüllen aber greifen sie fördernd oder abschlieBen- 
den in den bereits begonnenen VerwitterungsprozeB ein. Bine wichtigere 
lithogenetisehe Rolle können sie übrigens schon infolge ihrer Lebensweise 
nicht spielen. Dr. M. E. Vapász. 


REFERATE. 


(1.) Kapró, OrrokaR: Mesocetus hungaricus Kapió, egy új balae- 
nopteridafaj a borbolyai miocénrétegekből. — Mesocetus hungaricus 
Kapié, eine neue Balánopteridenart aus dem Miozán von Borbolya, 
in Ungarn. (Mitteil. a. d. Jahrbuche d. kel. ungar. Geolog. Anst. 
Bd. XVI, H. 2, p. 20—92, mit 3 Taf. u. 70 Textfig. Budapest 1907.) 


Obige Arbeit enthált die wissenschaftliche Beschreibung eines der voll- 
stándigsten Urwalskelette der Erdenrunde. Der Urwal von Borbolya bildet 
eine Zierde des Museums der kel. ungar. Geologisehen Reichsanstalt, und fin- 
det dieses Skelett in Ungarn seinesgleicehen nicht. Vor nahezu einem Jahr- 
zehnt wurden die Knochen im Ziegelsehlage von Borbolya, Komitat Sopron, 
entdeckt und ungefáhr fünf Jahre sind bereits verflossen, dab das Skelett 
künstleriseh rekonstruiert im obigen Museum aufgestellt wurde. DaB sejne 
Beschreibung doch erst jetzt erseheinen konnte, zeugt von der Gründlichkeit 
des Studiums, welchen es von seiten des Verf. unterzogen wurde. 

In der Einleitung wird die Entdeckung des Urwals, die Práparation 
des Skeletts, sowie die geologischen Verhültnisse der Umgebung von Borbolya 
geschildert. Die Schichten, in welchen der Urwal gefunden wurde, gehören 
der Basis des oberen Mediterrans oder westeuropáisch ausgedrückt dem mitt- 
leren Miozán an. Die in der Náhe des Skeletts gefundenen Sechnecken und 
Muscheln verweisen auf eine Meeresablagerung von mittelmáBiger Tiefe, 
worauf auch die aus feinem Schlamm entstandenen Tonschichten hinweisen. 
Dieses Gebiet dürfte einst eine kleinere Bucht gewesen sein, aus deren 220 m 
ü. d. M. liegenden Becken das seltene Skelett ans Tageslicht gelangte. 

Der Hauptteil der Arbeit umfabBt die Beschreibung der einzelnen Skelet- 
teile. Der Schüdel des 6-5 m langen Skeletts ist fast vollstündig er- 
halten, seine Lönge ist 185 m. Vom Hinterhauptbein fehlt der Grundteil, 
der vielleicht bei der Ausgrabung verloren gegangen sein dürfte. Die Hinter- 
hauptschuppe ist wohl vorhanden, jedoch in sehr zerstörtem Zustande, so 
daB man sich aus der durch Verkittung der zahlreichen Bruchstücke gewon- 
nenen Form über die ursprünglieche Gestalt und Lage nur ein unvollkom- 
menes Bild entwerfen kann. Sie scheint jedoch hinten breit gewesen zu sein 
und versechmülerte sich allmáhlieh nach vorn, ein Dreieck bildend. Aus 
mehreren Bruchstücken der mittleren Partie láBt sich auf das Vorhandensein 
einer mittleren kammförmigen Lüngsleiste sehlieBen. An die Seitenteile des 
Hinterhauptbeines schlieBt sich, durch eine tiefe Furche getrennt, das Schláfen- 
bein an. Dasselbe entsendet nach vorn einen fast horizontal gerichteten, 


934 REFERATE. 


dreieckigen, verdickten Processus zygomaticus, dessen oberer Teil mit einer 
Kante endigt. Von den Ohrknochen sind die beiden Tympanica gut erhalten, 
nur die Windungen sind abgebrochen. Bekanntlich sind die Tympanica die 
háufigsten Reste der Cetaceen, weshalb es zweckmábBig gewesen wáre, wenn 
Verf. seine diesbezügliehen eingehenden Studien, namentlich den Vergleich 
mit den Ohrknochen anderer Wale, etwas ausführlich mitgeteilt hütte. Es 
würe sogar vorteilhaft gewesen einige hnliche Knochen auch abzubilden und 
sowohl die GröBenunterschiede wie die in der Form sich kundgebenden Ab- 
weichungen hervorzuheben. Verf. hat diese Vergleiche sicherlich durechgeführt, 
teilt aber seine diesbezüglichen Forschungen leider zu kurz gefaBt mit. Die 
Tympanica sind übrigens von ansehnlicher GröBe, 7 cm lang und 4 cm 
breit. Die Parietalknochen stobBen nach oben zusammen und bilden zwischen 
der Spitze der Hinterhauptschuppe und dem Frontale einen 4 cm langen 
Kamm. Die Stirnbeime können an dem aus zahlreichen Stücken zusammen- 
gefügten Schüdel nur vermutet werden; umso besser sind die Oberkiefer 
sichtbar, welche nach vorn allmáhlieh schmüler werden und fast spitzig 
enden. An ihrem Innenrande folgen, durch eine deutliche Sutur getrennt, 
die schmalen Zwischenkiefer, deren Spitzen die der Oberkiefer überragen. 

Die am besten erhaltenen Knochen des Skeletts sind die Unter- 
kieferüáste. Ihr hinteres Ende weist eine halbkugelige Artikulationsfláche 
auf. Das halbkugelige Capitulum geht nach unten in den Angulus mandibula 
über. Der in den Hingang des Zahnkanals führende Kanal führte einen Nerv 
und zwei Blutgefábe in den Zahnkanal. Der Processus coronoideus ist gut 
entwickelt. Der distale Teil des Unterkieferastes guer zusammengedrückt, 
sein vorderster Rand abgerundet. Unmittelbar vor seinem Ende befindet sich 
auBen das Foramen mentale, innen die Crista mentalis. 

Die Wirbel!l sind beinahe vollzáhlig vorhanden ; nur die letzten Schwanz- 
wirbel und ein Lendenwirbel, der noch auf der Lagerstátte zertrümmert 
wurde, fehlen. Die Gesamtzahl der gefundenen Wirbel ist 46; u. z. 7 Hals-, 
12 Brust-, 11 Lenden- und 16 Schwanzwirbel. Meist sind nur die massiven 
Körper gut erhalten, die zarter gebauten Fortsátze dagegen abgebrochen oder 
zertrümmert. Die sieben Halswirbel sind frei, die ersten zwei, Atlas und 
Epistropheus, von den übrigen fünf Halswirbeln abweichend gebaut. Diese 
letzteren sind trapezförmig und werden nach hinten allmühlich elliptiseh. Die 
Wirbelkörper werden gleichzeitig immer kleiner, sehmüler und lönger. Mit 
Ausnahme des ersten und letzten besitzen sömtliche Halswirbel zwei Paar 
Ouerfortsátze, ein oberes und ein unteres Paar. Die ersten Brustwirbel sind 
dem letzten Halswirbel áhnlich. Nach hinten werden die Körper immer lün- 
ger und nehmen eine zylindrische bez. sanduhrartige Form an. Die Ouer- 
fortsátze entspringen bei den ersten Brustwirbeln seitlieh am oberen Kör- 
perteil. Nach hinten werden sie immer breiter, abgeplattet und sinken von 
ihrem  ursprünglichen Platz immer tiefer. Vom dritten Wirbel angefangen 
entspringt am oberen Körperteil ein Bogen, der einen nach hinten gerich- 
teten Dornfortsatz trügt. Die Lendenwirbel sind ziemlich eleichförmig gebaut, 
vorn kleiner als hinten und sanduhrförmig. Vom siebenten Lendenwirbel an 


REFERATE. 2935 


sind an den Bogenwánden Metapophysen vorhanden. Die Dorn- und Ouer- 
fortsátze wie bei den Brustwirbeln. Die. vorderen Ouerfortsütze sind nach 
hinten geneigt, der fünfte gerade seitlich, die folgenden immer mehr nach 
vorn gerichtet. Die ersten Schwanzwirbel sind den letzten Lendenwirbeln 
áhnlieh; nach hinten nehmen aber die Körper in ihren Dimensionen all- 
miühlich ab, werden immer mehr guadratisch, die letzten sind von oben 
gegen unten niedergedrückt und guer verbreitert. Ihre Hypapophysen redu- 
zieren sich nach hinten allmáhlich. 

Von den 13 Paar Rippen sind meist die Vertebralenden und hie 
und da die mittleren Partien vorhanden; die Sternalenden sind überall ver- 
loren gegangen, weshalb die Löánge der Rippen nicht festgestellt werden 
konnte. In ihrem Baue weisen die Rippen Formverhültnisse auf, wie wir 
denselben auch bei den übrigen Cetaceen begegnen, und besitzen keine beson- 
dere KEigentümlichkeit. Vom rechten Scehulterblatt liegen bloB einige 
Bruchstücke vor, das linke ist vollstándiger, obzwar die Flöche desselben 
auch hier fehlt. Der Oberarm ist sehr kurz, der obere Gelenkkopf und 
das untere (relenkende mit dem Körper noch unverwachsen. Die Verbindungs- 
fláchen mit Speiche und Elie stoBen unter einem stumpfen Winkel zusam- 
men. Die Elle ist etwas linger als der Oberarm, plattgeárückt, der hintere 
Rand abgerundet, der vordere stumpfeckig. Das obere Ende etwas verdickt 
und mit einer unverwachsenen ovalen (Gelenkscheibe versehen; wahrschein- 
lich war auch ein Olecranon vorhanden, dasselbe wurde jedoch nicht ge- 
funden. Die Speiche ist von gleicher Lönge wie die Elle, nach den 
beiden Enden hin etwas verdickt; das untere Ende mit einer vertieften 
rauhen Flüáche, das obere mit einer unverwachsenen láneliceh abgerundeten 
Gelenkscheibe versehen. Die Knöchel der Handwurzel sind zylindrisch 
oder von der Form eines Kegelstutzes, dessen obere und untere Flüáche glatt, 
die Mantelflüche dagegen rauh ist. Es gibt jedoch auch solche, die mehr 
eckig und mit meist rauhen Flöchen versehen sind. Die Zahl der zu je einer 
Hand gehörenden Knöchel scheint, aus den Bruchstücken und mangelhaften 
Knochen geurteilt, sieben gewesen zu sein, die in zwei Reihen angeordnet 
waren. Die Fingerglieder sind sanduhrförmige, abgeplattete, mit rauhen 
Endflichen versehene Knochenstücke. Im ganzen sind nur zehn Fingerelieder 
mehr-weniger gut erhalten, von denen drei Eindelieder sind. Die Spitzen der 
Endelieder sind abgerundet und rauh. 

Dies der kurze Inhalt der osteologisehen Beschreibung. Der dritte Teil 
befabt sich mit der systematischen Stellung des Urwals. 

Bekanntliceh wurde unser Urwal durch (G. CAPELLINI, Professor an der 
Universitát Bologna, zur Gattung Aulocetus gestellt, wie ich dies in dieser 
Zeitschrift, Band XXXIV, Seite 288 bereits erwáhnte. Prof. CAPELLINI sah das 
Skelett wáhrend seines gelegentlich des Wiener IX. internationalen Geologen- 
kongresses gemachten Ausfluges und schreibt in seinem vom 28. Feber 1904 
aus Bologna datierten Briefe folgendes: clhr FExemplar ist tatsüáchlich ein 
Aulocetus, entbehrt aber leider die charakteristisehen Merkmale, auf Grund 
deren sein Verháltnis zu dem schon bekannten Aulocetus festgestellt werden 


936 REFERATE. 


könntesv. Spüter vergleicht er im XIII. Bande der Reale Accademia dei Lincei 
(12 sem., serie 5a, fasc. 12. — BSeduta del 19. giugno 1904) in seiner!Ab- 
handlung: Balenottera di Borbolya (Ungheria) unseren Wal mit dem 
miozánen Aulocetus calaritanus. Zwar weicht die italieniscehe Art durch ihr 
hohes Hinterhauptbein von der ungarischen entsechieden ab — obschon ander- 
seits auch die flache Hinterhauptsehuppe der letzteren keine sichere Form 
ist, da der Práparator aus den Bruchstücken auch eine Form mit hoher 
Hinterhauptschuppe hütte herstellen können — zwar ist auch der Unter- 
kiefer und das Tympanicum der erwáhnten Spezies entschieden anders gebaut, 
so dab Kapiéó Bestimmung als einwandfrei bezeicehnet werden muB, trotzdem 
hátte man erwarten können, dab der Verf. die Argumentation eines so her- 
vorragenden Gelehrten, wie es Prof. CAPELLIwNI ist, berücksichtigen und diesem 
gegenüber seinen Bemerkungen Ausdruck verleihen wird. Wider Erwarten 
beruft sich Verf. mit keinem Wort auf CaAPELLINIs Studie und berücksichtigt 
bei dem Vergleiche nur die Reste des geologiseh jüngeren Mesocetus Agrami 
und des Mesocetus pinguis, ohne die italienisehen Cetaceenreste ühnlichen 
Alters zu erwáhnen. Bei dem Vergleiche macht sich auch noch ein anderer 
Mangel fühlbar, indem Verf. das jugendliche Alter der ungarischen Spezies 
nicht berücksichtigt, trotzdem aus den vollkommen gesonderten Endepiphysen 
hervorgeht, da$ dieselbe ein sehr jugendliches Exemplar ist. 

Diese Müngel vermindern jedoch den Wert der Arbeit nicht, die der 
ungarischen paláontologisehen Literatur zur IEhre gereicht und von den 
gründlichen osteologisehen Kenntnissen des Verf. ein beredtes Zeugnis ablegt. 

KARL v. PAPP. 


(2.) Papp, K. — Die geologischen Verháltmnisse der Umgebung von 
Miskolc. Mit 20 Textfiguren und 1 geolog. Karte. (Mitteil. aus dem 
Jahrbuche der kgl. ungar. Geol. Anstalt, Bd. XVI, Heft 3, pag. 93—142.) 


Der Kern der obigen Arbeit ist die Frage der bekannten paláolithiscehen 
öteinwerkzeuge von Miskolc. Es ist bekannt, dab im Jahre 1893 Orro HERMAN 
drei wundersehön bearbeitete Steinwerkzeuge von Miskolc besehrieben hat, 
welche gelegentlich der Fundamentierung des in der Rákóczi-utca stehenden 
Bársonyschen Hauses aus der Tiefe von 3 m ans Tageslicht gelangt sind. 
Der Form nach sind die drei Steinwerkzeuge ganz den französischen aus dem 
Diluvium des Sommetales bekannten berühmten palüolithisehen Steinwerk- 
zeugen ühnlich. Auf Grund dieser Áhnlichkeit folgert Orro HERMAN, da8 die 
öteinwerkzeuge von Miskolc vom archüologisehen Gesichtspunkte beurteilt, 
ebenfalls diluviai sind. In derselben Arbeit befindet sich das Profil des Szinva- 
tales, in welehem unter dem 6 Alluvium Diluvium eingezeichnet ist. Es wird 
glaubwürdig behauptet, da8 die drei Steinwerkzeuge aus dem diluvialen Ab- 
sehnitt, aus einer gelblichgrauen Tonschicht hervorgegangen sind, was mit 
iecht Orro HERMAN zur Annahme führte, dab das diluviale Zeitalter der Stein- 
werkzeuge auch vom geologischen Gesichtspunkt aus erwiesen sei. Den Gegen- 
stand berührte einigemal auch Jurrius Harzavárs, der das geologische Alter 


REFERATE. 931 


jener Schicht, in welcher die Steinwerkzeuge vorkamen, bezweifelte. Er wies 
darauf hin, dab die Steinwerkzeuge aus dem Inundationsgebiet des Szinva- 
baches stammen, somit nicht diluvial sein können. Nach zehn Jahren erschien 
das Werk von Mokirz HoEtwsezs über den diluvialen Menschen in Huropa, in 
welchem er, den ersten Fund von Miskolc besprechend, denselben seiner Form 
nach für entschieden palöolitiseh oder diluvial hült. Im Jahre 1905 beschrieb 
OTrro HERMAN ein weiteres palöolithisehes Steinwerkzeug von Miskolc, welches 
aber nicht im Inundationsgebiet des Szinvabaches, sondern am Abhang des 
Avas, im Friedhofe, gelegentlich der Aushebung eines Grabes in der Tiefe 
von 1-30 m in diluvialer HaselnuBerde gefunden wurde. Dieser Arbeit liegt 
auch das Original jener Profilskizze bei, welche LupwriG RorH v. TELEGD ge- 
zeichnet und weiland Jurrus PErHő prázisiert hat. In dieser Arbeit sucht OTTo 
HERMAN mit neuen Argumenten da; diluviale Alter der Steinwerkzeuge von 
Miskolc zu beweisen. Diese neue Begründung erregte in Fachkreisen Aufsehen, 
so daB sich infolge eines Vorschlages seitens Orro HERMAN die kgl. ungarische 
Geologische Anstalt dieser Frage angencmmen und mit der Revision der strati- 
graphischen Verhültnisse der Umgebung von Miskolc den Geologen Dr. KARL 
von ParrP betraut hat, der die Resultate seiner in Miskolc vorgenommenen 
Studien in obiger Arbeit zusammenfaPte. 

Verfasser gibt in seiner Arbeit zunáchst eine genaue Beschreibung der 
geographischen Verhültnisse der Umgebung von Miskolc und bespricht nach- 
her den geologisehen Aufbau dieser Gegend. Von den einzelnen Bildungen 
ist hier das Diluvium die wichtigste, insoferne die Frage der strittgen paláo- 
lithischen Steinwerkzeuge mit dessen Auftreten eng zusammenhüngt. 

Das Diluvium kommt ia der Gegend von Miskolc hauptsáchlich in Form 
von Schotterterrassen vor, wo sie die dortigen Hügel amgürten ; dort wieder, 
wo der Szinvabach in den Sajóflub einmündet, breitet sich das Geschiebe 
fácherförmig aus. In diesen Sehotterterrassen hat man an einigen Stellen 
Knochenreste von Elephas primigenius BumB., Rhinoceros tichorrkinus Cuv., 
Eguus caballus L. foss. gefunden. ein Beweis, dab diese Schotterterrassen 
diluvial sind. ; 

Bezüglich der Miskolcer Paláolithe konnte KARL v. Papp folgendes fest- 
stellen. Das Profil von v. Rorn-PEerHő ist unrichtig. Die an den Talabhángen 
gefundenen Schotterterrassen beweisen, dab der Szinvabach im Diluvium höher 
geflossen ist. Seit dem Diluvium vertieft sich "rIlmáhlich das Becken, so dab 
der Bach gegenwürtig sehon auf den mediterranen Sand- und Tonablagerun- 
gen dahinflieBt. Das Bársonysche Haus wurde vom regulierten Bachbett 10 m 
entfernt im Inundationsgebiet erbaut. Somit ist es unzweifelhaft, dab die drei 
Steinwerkzeuge, so wie es Jurrus Hazavárs behauptet hat, tatsáchlich nicht 
im Diluvium, sondern im Alluvium gefunden worden sind. Anderseits mub 
man zugestehen, dab Orro HERMaw mit vollem Recht seinen Standpunkt ver- 
fechten konnte, wenn ihm ein solches Profil eingehündigt wurde. Es i15t wahr- 
seheinlieh, dab die Steinwerkzeuge durch Wasser aus der ursprünglichen 
Schicht ausgesehwemmt und im Alluvium, auf sekundárer Stelle, von neuem 
abgelagert wurden. 


238 REFERATE. 


Ein zweiter strittiger Punkt ist der Avaser Friedhof, aus welchem man 
den Fund von 1905 erhalten hat. Der Friedhof befindet sich ziemlieh hoch 
über dem Inundationsgebiete des Szinva, an der Lehne des Avas auf einer 
Terrasse. Über diese Stelle üuBert sich Jurrus Haravárs dahin, da8 diese 
Terrasse nicht die Fortsetzung der im Sajótale befindlichen diluvialen Terrasse 
sei; dab an dieser Stelle das Diluvium fehle, wenn es da war, wurde es von 
der Erosion lüngst fortgerissen. Diese Behauptung ist in ihrem ersten Teile 
richtig, da die Terrasse des Avasfriedhofes tatsüchlich weder mit jener von 
Diósgyőr, noch mit der des Volksgartens zusammenhünet; ihr zweiter Teil 
dagegen ist nicht ganz richtig, nachdem das Diluvium hier in Form der 
HaselnubBerde vorhanden ist. 

Jurius Harzavárs behauptet weiter, daB die Grüber des Friedhofes am 
Avas in den sarmatischen Sandstein gegraben sind. Diesbezügiich hat Dr. KARL 
v. Papp befunden, daB der überwiegende Teil des Avasfriedhofes auf der dilu- 
vialen Terrasse liegt, seine Ründer aber sich bereits auf den sarmatisechen 
Tutf erstrecken. Jurius HaLavárs besichtigte somit ein Grab, das man am 
Friedhofrande in den Andesittuff gegraben hat, Orro HeERman aber bekam das 
paláolithische Steinwerkzeug aus der mittleren Partie des Friedhofes, aus der 
diluvialen HaselnuBerde. Ob dieses Steinwerkzeug jedoch aus unrberührtem 
Boden stammt, kann nachtráglich nicht bestimmt werden. 

Hehr wertvoll ist auch jenes wunderschöne Steinwerkzeug, welehes im 
Hofe des Hauses Petőfi-utca No. 12 nach der Ausgrabung eines Brunnens 
gelegentlich des Wegráumens des ausgehobenen Materials ein Arbeiter gefun- 
den hat. Diese Stelle befindet sich ebenfalls sehon auBerhalb des Inundations- 
gebietes auf einer Terrasse des Szinva. 

KARL v. Papp lieB in diesem Hof eine Grube abteufen und überzeugte 
sich, dab sich unmittelbar unter dem Humus ein unberührter brauner Ton 
befindet, darunter folgt ein gelblicehbrauner Nyirok und endlieh fand man Ab- 
lagerung von grobem Schotter. Aus dem gelblichbraunen Nyirok, der als dilu- 
vial bezeicehnet werden kann, kamen sieben Stück palüolithiscehe Steinwerk- 
zeuge ans Tageslicht. Áhnliche zugeschlagene Steinwerkzeuge hat KARL v. PAPP 
auch auf dem Avasrücken, hauptsáchlich an der s. g. Tüzköveslehne in groBer 
Anzahl gefunden. 

Die Frage des diluvialen Urmenschen von Miskolc ist von ganz beson- 
derer Wichtigkeit, insofern dies der erste Fall ist, dab man die Spuren des 
diluvialen Menschen in Ungarn in Form von Steinwerkzeugen nachgewiesen 
hat. Die Lösung dieser Frage war jedoch im konkreten Fall sehr sehwierig. 
Jederman der Gelegenheit hatte Bachablagerungen zu studieren, konnte sieh 
davon überzeugen, mit welchen Schwierigkeiten der Geolog zu kümpfen hat, 
wenn er im Profil irgend einer Bachablagerung die Grenzen der einzelnen 
Altersstufen ohne Versteinerungen genau zu bestimmen hat. Bei dem Mis- 
kolcer Falle liegen au erdem auch noch die Schwierigkeiten vor, dab man die 
Steinwerkzeuge auf dem Gebiete einer alten Stadt gefunden hat, wo man den 
bBoden wer weihb wie oft gegraben und die Gegenstünde der Geolog aus wer 
weib wie vielter Hand bekommen hat. Hier schien eine endgültige, befriedi- 


MITTEILUNGEN A. D. FACGHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFTI. 239 


gende Lösung der Frage seitens des Geologen fast unmöglich. Wir können 
mit Freude konstatieren, da8 es Dr. KaRL v. PaPP auf Grund eingehender 
und unparteiiseher Studien dennoch gelungen ist die dunkle Frage der Mis- 
kolcer Palüolithe ins rechte Licht zu setzen und den jahrelang dauernden 
Streit endgültg zu erledigen. Das Hauptverdienst KARL v. PaPpps ist, dab er 
das Ding sogleich in seinem Wesen ergriffen, die eigentliche Ursache des 
Streites entdeckt, aber auch gleichzeitig den Schlüssel zur Lösung gefunden hat. 
Zum jahrelang dauernden HERmawx— Harzavársschen öStreit hat haupt- 
süchlich das Profil von v. RorH— Pernő Veranlassung gegeben. KARL v. PAPP 
ist es gelungen klarzulegen, da8 dieses Profil den eigentlichen in der Natur 
obwaltenden Verhültnissen gar nicht entspricht, er setzte an dessen öStelle ein 
neues Profil ein, welches dann sömtliche strittige Fragen ins rechte Licht 
zu stellen imstande war. Allerdings hat man sümtliche Funde unter solchen 
Verhültnissen angetroffen, dab deren Alter geologiseh nachtrágliceh mit voller 
Sicherheit nicht mehr nachgewiesen werden kann, nimmt man jedoch die 
paláolithische Beschaffenheit der Steinwerkzeuge in Betracht, so secheint es 
unzweifelhaft zu sein, dab die Spuren des diluvialen Menschen in Miskolc 
sichergestellt . sind. Diese Annahme bestüátigen auch die Resultate jener 
neueren Untersuchungen, welche in den nahe liegenden Höhlen vorgenom- 
men wurden, 8 OTTOKAR KAapré. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN 
GEOLOGISUHEN GESELLSUÜHAEFT. 


4. Mürz 1908. 


1. PEreR TREzrrz berichtet über seine Studienreise in den rumünisehen und 
russischen Ebenen, welche durch den Ehrendirektor der kgl. ungar. Geologischen 
Anstalt, Magnatenhausmitglied Dr. ANDOR v. SEMSEY ermögliecht wurde. Aus den 
neueren geologisehen Forschungen ging hervor, da die Ungarns Oberflüche be- 
deckende oberste Bodenschicht in Struktur und Beschaffenheit von jener des 
Westens völlig abweiecht mit jener des Ostens dagegen übereinstimmt. Ungarns 
Klima ist von jenem der W- und N-liehen Lünder verschieden und gehört zur 
Klimazone der 0-lichen Gebiete. Nachdem aber die oberste Verwitterungsschicht 
unmittelbar vom Klima abhüngt, unter welchem sie entstanden ist, können den 
ungarischen analoge Ackerbodentypen nur im O gefunden werden. Die Bodenkunde 
steht als Fachwissenschaft in der Weltliteratur in RuBland auf höchster Stufe, 
dessen Bodentypen, welche zugleich heimatliche Bodentypen sind, dort am eingehend- 
sten studiert wurden. RuBland zerfállt in bodenkundlicher Hinsicht in zwei Zonen: 
in die Wald- und Steppenzone. Der Boden ersterer ist ausgelaugt, ármer ; seine 
Farbe dunkler oder heller grau. In Ungarn bedeckt áhnlicher Boden die Talgehánge 
im Innern der Gebirge. Die Steppenzone ist eine baumlose, grasbewachsene Fláche. 
Die Baumlosigkeit wird durch den auferordentlich dürren Sommer und Herbst 
verursacht. Die trockenen Winde saugen den grölten Teil der Winterfeuchtigkeit 


240 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 


an die Oberfláche, wo sie verdunstet. Unter solchen Umstüánden bleibt der weitaus 
gröbte Teil der Verwitterungsprodukte in der Verwitterungsrinde, was zur Folge 
hat, dab diese Böden sehr reich sind. Die Stjepzone teilt sich wieder in drei Unter- 
zonen: die Zone der Schwarzerde, der Braunerde und der trockenen Steppe mit 
bráunlichgelbem Boden. Die erste ist die nördlichst, am Rande des Waldgebietes 
gelegene, welche in geographischer Hinsicht eigentlich noch keine Steppe, sondern 
Savanna ist. Derartige Schwarzböden kommen in Ungarn am Grunde oder am 
Rande entwásserter Wiesengebiete des groben Alföld, sowie an der Oberfláche der 
in das Alföld abfallenden Hügelrücken und in deren Tálern vor (Kotuboden, Wiesen- 
ton, scehwarzer Nyirok). Braunerde (schokoladen- und kastanienbrauner Tschernos- 
jom) bedeckt die mittlere Zone. In Ungarn bedecken áhnliche Böden den LöB im 
kleinen Alföld, in einigen Komitaten jenseits der Donau, auf dem Gebiete zwischen 
Donau und Tisza und jenseits der Tisza. Der gelblichbraune Boden bildet in dem 
südlichst gelegenen Gebiete, in der Zone der trockenen Steppe, und am Meeresufer 
die Oberfláche. In Ungarn fehlt diese Bodenart, statt ihr kommen salzige und soda- 
haltige Böden vor. In den 0-lichen Provinzen gehören die Salz- und Sodaböden sowie 
die Salzseen dieser Zone an. Im weiteren befabt sich Vortr. noch mit dem Boden 
der ausgelaugten Gebiete, dem s. g. Podsol, Aschenboden, welcher das Ergebnis der 
auslaugenden Wirkung einer sauren humosen Bodenfeuchtigkeit ist. Podsol bedeckt 
in Ungarn weite Strecken, namentlich dort, wo einst Wiesengründe vorhanden 
waren und über Tonboden torfige Wiesen entstanden sind. Nach der Entwásserung 
wurde der Torf zersetzt und der hellgraue, arme Tonboden gelangte an die Ober- 
fláche. Solche Flichen sind am Hortobágy, im Donautale, in der südlichen Bács, 
in Somogy und im Banat vorhanden. Zum Schlusse werden die Ursachen der Aus- 
bildung von Soda- und Salzböden, sowie von Salzseen, desgleichen der Ursprung 
der Limanen besprochen. 

Dr. JosEPH KRENNER bemerkt, daB der Vortr. bei Erklárung der Baumlosig- 
keit des Stjepgebietes vielleicht ein zu groBes Gewicht auf die Oualitát des Bodens 
legt. Für die Entwicklung der Vegetation ist jedoch nicht nur der Boden, sondern 
auch die klimatologisehen und meteorologisehen Verhültnisse von Wichtigkeit. Der 
Tschernosjom ist eine sehr fruchtbare Bodenart und doch gedeihen auf demselben 
keine Büáume. Die Ursache hierfür könnte in den klimatologisehen Verháltnissen 
gesucht werden. Die heibBen trockenen Winde der Sahara gelangen nicht nach 
Mitteleuropa, sondern nach Kleinasien und wahrscheinlich auf das Gebiet der Stjep. 
Lang andauernde trockene Sommerwinde verursachen auch bei uns Laubfall und 
ohne Blálter kann der Baum nicht gedeihen. Er ist der Ansicht, daG die trockenen 
Winde Afrikas Ursache der Baumlosigkeit des in Rede stehenden Gebietes sein 
dürften. 

PETER TREiTz weistin seiner Erwiderung darauf hin, dab die Grenze zwischen 
der trockenen Stjepzone und der feuchten Waldzone im grolBen ganzen mit dem 
Südrand der russischen Gletscher zusammenfüllt. Der Rand der Gletscher aber 
wird durch das Zusammentreffen der trockenen und feuchten Lufttströmungen be- 
dingt. Wie weit die trocknende Wirkung der trockenen Südwinde reicht, so weit 
zogen sich die Gletscher gegen S hinab, dort befinden sich die Morüánen. Auch 
dieser Umstand ist ein Beweis für jene Beobachtung, daB die Ausbildung der Stjep 
nur mit der Verteilung und geringen Menge der Bodenfeuchtigkeit zusammenhüngt. 

Dr. LupwIiIG v. Lóczy erwühnt, da der Wind, weleher von der Sahara kom- 
men kann (der Schirokko) am feuchtesten ist. Die von Dr. KRENNER erörterte Wirkung 
der trockenen Sommerwinde steht auBer Zweifel, doch ist der hier tütige Faktor 
der Nordwind, welcher vollstündig trocken ist: der Krivez, der — in Ruminien eine 


Enlil tsttnsítéttllll 


MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSUHAFT. 241 


östliche Richtung nehmend — vielleicht als der Kossawa auch nach Ungarn ein- 
dringt. Bezüglich des Klimas von Ungarn bringt er vor, dab — obzwar das Reich 
sehr unter der Wirkung des kontinentalen Klimas steht — hier doch auch das 
ozeanische Klima zur Geltung kommt. So z. B. steht das Bihargebirge ganz unter 
ozeanischem Klima; das grole Alföld dagegen ist tatsüchlich kontinental. Bei der 
Bodenbildung ist das Hauptmoment der aus der Luft fallende Staub, da die Lutt, 
im Gegensatz zum Wasser, überall eindringen und überall den in derselben sechwe- 
benden Staub ablagern kann. Wenn dem Winde an der Baumlosigkeit der südrussi- 
schen Stjep eine Rolle zufüllt, so kann es nur der Nordwestwind sein. 


2. MARTIN Löw bespricht die kristallographisehen Verháltnisse der Gerussite 
von Rézbánya. Er unterscheidet 5 Typen der Kristalle, welche mit Ausnahme eines 
nach m (110) auch Zwillinge bilden. Vortr. beobachtete an diesen auBRerordentlieh 
sechönen Kristallen 14 für Rézbánya und 4 für den Cerussit überhaupt neue Formen. 
Mit diesen steigt die Zahl der am Cerussit von Rézbánya beobachteten Formen von 
23 auf 41. 


— 1. April 1908. 

. 1. Dr. ALExIUS v. SIGMOND weist in seinem Vortrage darauf hin, da8$ bisher 
keine geeignete mineralogisch-petrographische Methode zur Bestimmung der feinen 
Mineral- und Gesteinsfragmente des Bodens vorhanden war. Der französisehe Geolog 
A. DELAGE und der französisehe Agrikulturchemiker H. LAGATu, Professoren zu 
Montpelliers, teilten 1905, nach mehrjáhrigem mühsamen Studium, ihre lücken- 
füllende  mineralogisch-petrographische  Bodenuntersucehungsmethode mit. Diese 
Methode ist nicht nur einfach und rasch durchführbar, sie ergünzt auch die che- 
mische Bodenanalyse mit wertvollen Daten. Dr. "SIGMoND wurde wührend seiner 
auslindisehen Studienreise mit den beiden französisehen Gelehrten bekannt und 
widmete mehrere Tage der Durchsicht ihrer an Tausend zühlende Práparate und 
der Besprechung ihrer Methode. Dies dient ihm zur Grundlage bei der Auseinander- 
setzung dieses Verfahrens und der damit verknüpfíten neuen Theorien. Die Unter- 
suchungsmethode ist der petrographischen ühnlich. Im Sinne ihrer neuen Boden- 
verwitterungstheorie aber setzen die beiden französischen Forscher voraus, dab die 
im Boden die Verwitterung bewirkenden Faktoren die Mineralien nicht partial, 
sondern in ihrer molekularischen Günze lösen. Die wirtschaftlichen Pflanzen er- 
nühren sich entweder unmittelbar aus den so entstandenen Bodenlösungen oder 
aber aus den echemischen Umwandlungsprodukten derselben. Diese letzteren können 
durch die mineralogische Untersuchung nicht ermittelt werden, dies ist Aufgabe 
der chemischen Bodenuntersuchung. Letztere hinwieder ist aubBerstande die den 
Boden zusammensetzenden Mineralien zu bestimmen und so ergünzen sich diese 
beiden Verfahren gegenseitig. 

Sodann teilt Dr. "SIGMoND einige seiner eigenen Beobachtungen mit, welche 
er in seiner durch die Ungarische Akademie der Wissenschaften preisgekrönten 
Arbeit 1 1904, also ein Jahr vor der Publikation der französisehen Methode, nieder- 


1 A könnyen átsajátítható phosphorsav jelentősége és meghatározása talajaink 
trágyaszükségletének megállapítása céljából (— Die Bedeutung und Bestimmung der 
leicht assimilierbaren Phosphorsüure auf die Feststellung des Düngerbedürfínisses 
unserer Böden.) Durch die Ungarische Akademie der Wissenschaften preisgekrönte 
Arbeit. Von Dr. ALEXxIUS v. SriGMmoxp. Ersehienen in Mathematikai és Természettudo- 
mányi Közlemények, Bd. XXIX, Nr. 1. 


242 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFTI. 


gelegt hat. Aus seinen auf rein chemischem und mechanischem Wege erworbenen 
Wahrnehmungen gelangte Dr. "S:Gmorxp in bezug auf die Ernüáhrung der landwirt- 
schaftlichen Pflanzen in vieler Hinsicht zu ühnlichen Schlüssen wie die französi- 
sehen Forscher. 

Zum Schlusse empfiehlt Voriragender, daB sich in Zukunft bei Erforschung 
des Bodens dem Agrikulturchemiker der Mineralog und Petrograph hilfreich zur 
Seite stellen möge, denn nur so ist zu hoffen, dab die Erkenntnis des Bodens auf 
streng naturwissenschaftlicher Grundlage aufgebaut werden könne, wenn mit dem 
Agrikulturchemiker der Geolog, Mincralog und Petrograph, ferner der Bakterolog 
und Botaniker Hand in Hand dieses Ziel anstrebt. 

DESIDER v. DicEsxTrY führi aus, dab es unmöglieh sei, aus dem Dünnsehliff 
des Feinsandes eines Bodens auf den Ursprung des letzteren eine positive Auf- 
klárung zu gewinnen, wie es die beiden französisehen Gelehrten behaupten. Bei 
Anschwemmungsböden kann man nach dem Muttergestein überhaupt nichi forschen, 
in anstehenden Böden aber wird man — ganz abgesehen davon, da8 in der physi- 
kalischen wie in der chemischen Ausgestaltung der oberfláchlichen Bodenschieht 
der subaerische Staub, also die Winde, eine wesentliche Rolle spielen — sehr viele 
Mineralkörner vermissen, die im Gestein vorhanden waren. Die mineralogische 
Untersuchung der feinen Bodenteile bietet also nicht nur keine Anhaltspunkte zur 
Aufklárung des Ursprunges, sondern gerade diese Klasse der Bodenkörner ist €s, 
auf die wir uns in dieser Beziehung am wenigsten stützen können, weil 

1. diese feinen Körner den Angriffen der verschiedenen Wirkungen am meisten 
ausgesetzt waren und sind; 

2. da sich sehr feine Körner durch Staubfall im Boden ansammeln können, 
wie z. B. die Körner des kohlensauren Kalkes im LöB. 

Jene Theorie DELAGESs und LaGATUs, wonach in der Natur keine Mineralver- 
witterung, sondern nur eine molekulare Partikulation existiere, kann Sprecher nicht 
teilen, da der durch Verwitterang der Feldspate entstehende Ton im frischen 
Gestein nicht vorhanden ist, wenigstens nicht mit seinen bekannten Merkmalen, 
im Boden dagegen ja und hier separiert werden kann. Er möchte nicht behaupten, 
dab der Tonteil des Bodens vielleieht irgend eine ehemisch günzlich abweichende 
Aluminiumsilikatverbindung würe, nachdem aber derselbe in so feinen Körnehen 
erscheint, die mineralogisch nicht mehr selbstündig untersucht werden können, an 
den Körnchenkolonien aber bereits die Bigenschaften des alltügliehen Tones zu be- 
obachten sind, da derselbe ferner chemisch aus nichts anderem, als aus Aluminium 
und Silizium besteht, sind wir gezwungen diesen Aluminiumwsilikat-Ton als eine vom 
Feldspat einigermabBen abweichende Verbindung zu betrachten und aus demselben 
herzuleiten. Dab die Mineralien bei der Bodenbildung tatsüchlieh einer chemischen 
Zersetzung unterworfen sind, dafür kann v. DicEwsrY die aus Tonschiefern entstan- 
denen Böden des siebenbürgischen Beckens als besten Beweis anführen, wo in hohen 
Lagen, frei von allen üuBeren chemischen Wirkungen, dic Mineralien der Meeres- 
salze von einer Stelle fortgeschwemmt, an einer anderen wieder angehüuft werden. 
Kalziumsulfat scheidet sich als Kalziumkarbonat, Natriumsulfat als Natriumnitrat 
aus, was ohne Zersetzung in Atome nicht denkbar ist. Auch die im Boden sehr oft 
vorkommende amorphe Kieselsüure ist ein Beweis dessen, daB die Silikatmineralien 
in echemischer Zersetzung begriffen sein műssen. Es ist mehr als sicher, dab die- 
selbe aus den Feldspaten, Zeolithen, aus Nephelin, Leuzit usw. oder aber aus den 
Siliziumoxyden hervorgeht, was wieder zur unbedingten Folge hat, da8 auch die 
im Vergleich zu ihr leiechter löslichen Silikate (die Feldspate usw.) der Lösung 
unterworfen sein műüssen. Ohne Zersetzung der Mineralien lübt es sich nicht er- 


MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 243 


kláren, wie die zeolithartigen Mineralien (nicht Zeolithe!) in den Boden ge- 
langen. : 

Die Umwandlung, die vollstündige Zersetzung wird durch die in den pan- 
nonischen Sanden des Komitates Baranya wahrscheinlich nach Biotit, Augit, Amphi- 
bol erfolgende Entstehung von echten metalliscehen BEisenlamellen bewiesen. 

Dr. SiGmorp hat in seinem Vortrage konstatiert, da8 er bereits vor vier 
Jahren zu Ergebnissen gelangte, die in betreff der Feststellung des Wesens der 
Düngung mit jenen der íranzösisehen Forscher übereinstimmen, da8 nümliech die 
Aufnehmbarkeit des Nührstoffes von der Löslichkeit des Minerals abhüngt, also von 
der chemischen Beschaffenheit und der GrölBe des Kornes. 

Sprecher dagegen konstatiert nun, da8 dies seit langem bekannt ist und sogar 
in der Praxis seit sechs Jahren sehr erfolgreich angewendet wird, noch nicht zwar 
in betreff auf die Düngung, sondern behufs Feststellung der wirksamen Menge 
eines für manche Wirtschafítspflanzen nachteiligen Faktors. Es ist dies der kohlen- 
saure Kalk in der amerikanisehen Rebenkultur. 

Seinerseits sieht sich v. DIcENTY veranla0t hinzuzusetzen, daB er es auf Grund 
seiner Untersuchungen als erwiesen betrachte, dab nicht nur die ehemische Form 
in der Aufnehmbarkeit der Nöhrstoffe von Belang ist, sondern daB es das Verhált- 
nis zwisehen der chemiscehen Form des Elements und der KorngröBe ist, welches 
auf Grund der Löslichkeit den Wert der betreffenden Verbindung für die Vegeta- 
tion bedingt. Denn Kaliumsulfat ist z. B. auch in gröBeren Körnern noch für die 
Pflanze von Wert, Kaliumsilikate dagegen (in Feldspatform) schon viel weniger. 

Noch gröler ist der Unterschied zwischen dem Wert der ehemiseh verschie- 
denen wichtigen Nührstoffe, so dab wir zur Feststellung der zur selben Zeit wirk- 
samen, nützliehen aufnehmbaren Ouantitát der drei wichtigen Hauptnáhrstoffe den 
Grad der Aufnehmbarkeit auf Grund der maximalen KorngröbBe gerade so bestim- 
men müssen, wie wir ihn bei dem kohlensauren Kalk bestimmt haben. Hier ist ein 
Durchmesser von 0-02 mm die maximale KorngröBe, bei den wiehtigen Náhrstoffen 
ist sie wahrscheinlich, ja sicher geringer, da sie a priori weniger löslieh sind. 

Die Ergebnisse der beiden französisehen Forscher gereichen uns gerade so 
wie die von Dr. "SIGMOND zur Freude, da dieselben die Richtigkeit unserer Kalk- 
bestimmungen auf das genaueste bestütigen, die durch den Sprecher bei Bestim- 
mung der übrigen Bestandteile eingeschlagene Forschungsrichtung aber als die 
richtige erscheinen lassen. i 

All dies wollte v. DicEsrY nur deshalb vorbringen, daB wir dereinst bei Wür- 
digung der abgeklürten, praktisch verwertbaren Resultate nicht als Detailarbeiter 
der französischen Idee, sondern Hervorbringer eigener Grundideen erscheinen mögen. 

Diesem seinen Gedankengang verlieh er bereits in dem im Feber im Verein 
der Ungarisehen Landwirte gehaltenen Vortrag über die Weinböden Ausdruck, wo 
er die chemische Klassifikation der Bodenbestandteile, von der bisherigen Einteilung 
vollkommen abweichend, auf die KorngröBe, die ehemische Zusammensetzung und 
physikalische Form basierte. 

Dr. ALEXxIUS v. SIGMOND wünseht auf die vom Gegenstand seines Vortrages 
abschweifenden Bemerkungen v. DicEsTrys nicht zu reflektieren, doch legte sich 
dieser das Vorgetragene nicht in dem Sinne aus, wie es "SIGMOND zu erörtern be- 
strebt war. Weder er (SIGMoND), noch die genannten französisehen Gelehrten be- 
haupten, da8 es keine chemische Umwandlung im Boden gebe. Die alte und neue 
Bodenverwitterungstheorie unterscheiden sich von einander blo8 dadureh, dab sie 
die Art der chemiscehen Umwandlung anders arklüren. Bisher wurde z. B. angenom- 
men, dab bei Verwitterung der Feldspate zuerst Hydrosilikate, dann durch Einwir- 


2944 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 


kung von Kohlensüure und Wasser Karbonate, freie Kieselsüure und einfachere 
Silikate, durch Einwirkung von Sauerstoff und Wasser Metalloxyde entstehen. Die 
lösliehen Verbindungen werden sodann durch das Grundwasser ausgelaugt und der 
Rückstand ist der Hauptmasse nach Aluminiumhydrosilikat, weleher als amorpher 
Kaolin der charakteristisehe Gemengteil des Tones ist. Nach dieser alten Theorie 
mübte man also die im Boden vorkommenden Feldspate wenigsten teilweise hydrati1- 
siert und umgewandelt im Boden vorfinden. Die mineralogisehen Untersuchungen 
der französisehen Forscher beweisen das Gegenteil. Sie fanden Feldspat, Augit, 
Biotit usw. im Boden, unter dem Mikroskop erwiesen sich jedoch die Mineralfrag- 
mente in ihrer ganzen Masse als einheitlieh und verrieten keine Anzeichen der im 
Boden vor sich gehenden chemischen Umwandlung. Diese Erscheinung wird nach 
der neuen Theorie dadureh erklürt, dab sieh die Moleküle der Mineralien 
in ihrer molekularen Ganzheit im Grundwasser lösen. Infolgedessen 
sieht der nicht gelöste rückstündige Teil des Minerals nach der Lösung gerade so 
aus, wie vor derselben, nur seine Masse wurde weniger. Der aufgelöste Teil 
erfáhrt sodann in der Bodenlösung eine chemische Umwandlung. Hier bilden 
sich neue Verbindungen und scheidet sich ihr unlöslicher Teil in der Form koloida- 
len Tones aus. Dieser enthült sodann nicht nur Aluminium und Kieselsáure, son- 
dern alle jene Bestandteile die dem ehemischen Gleichgewicht der Bodenlösung 
entsprechend in festen Aggregationszustand übergegangen sind. 

Dies ist der Unterschied zwischen den beiden Theorien. Das mineralogisch- 
petrographisehe Verfahren der französisehen Gelehrten aber wurde seines Wissens 
weder durch v. DicEesrY noch durch irgend jemandem anderen bei der Boden- 
untersuchung angewendet. 

PETER TREirz möchte nur an eine Bemerkung des Vortragenden einige Worte 
knüpfen, wonach die von D. v. DIcENTY erwühnte Kalkbestimmung keine mineralo- 
gische Basis haben sollte. Die Richtigkeit dieser Kalkbestimmung wird durch die 
verschiedene Löslichkeit der im Boden sich vorfindenden verschiedenen Formen 
des kohlensauren Kalkes in kohlensáurehaltigem Wasser sowie durch die Empfind- 
lichkeit der amerikanisehen Rebenunterlagen gegen die verschiedenen Formen des 
im Boden vorhandenen kohlensauren Kalkes bewiesen. 

Die fliterarischen Daten über die im Boden vorkommenden Formen des 
kohlensauren Kalkes sind mangelhaft, weshalb Sprecher gezwungen war die Form- 
eigenschaften des kohlensauren Kalkes und die Lösliehkeit der versehiedenen For- 
men unter gleichen Verhültnissen auch experimental festzustellen. Mit dieser Arbeit 
beschaáftigt er sich bereits seit mehreren Jahren, die Untersuchungen sind jedoch noch 
nicht zum AbschluB gelangt. Trotzdem gedenkt er das Bisherige in der Form eines 
vorláufigen Berichtes noch in einem diesjührigen Hefte des Földtani Közlöny zu 
publizieren. 

Vor der Hand möchte er nur erwühnen, daB in den Ackerböden kohlensaurer 
Kalk zweierlei Ursprungs enthalten sei : 

1. Gesteinpulver, welches bei dem Zerfall des kristallinisehen Kalkes in 
den Boden gelanet, und 

2. sekundüár entstandener kohlensaurer Kalk, welecher sich durch 
Lösung des Gesteinpulvers und abermalige Ausscheidung bildet. Diese letztere 
Form des kohlensauren Kalkes besteht aus viel kleineren Körnern als die erstere, 
Wáhrend die geringste Korngröbe des Gesteinspulvers 0701 mm ist, wenigstens 
gelang es ihm bisher noch nicht kleinere Kristallfragmente zu finden, besitzen die 
Körner des sekundür entstandenen kohlensauren Kalkes nie eine Gröle über 0009 mm. 
Verner kommen die Splitter des zu Staub zerfallenen Gesteins überall einzeln und 


MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 945 


gesondert vor, der sekundür gebildete kohlensaure Kalk dagegen umgibt die 
Mineralkörner des Ackerbodens in der Form einer Kruste; im Tonmergel sind 
sogar die Tonkörner, welche viel kleiner als §/100 mm sind, sümtlich mit einer 
Kalkkruste umhüllt. 

Was aber die Lösliehkeit des zweierlei Ursprung besitzenden Kalkes betrifft, 
so ist dieselbe auBerordentlieh von einander verschieden und aus diesem Unter- 
sehiede erklürt sich das Verhalten der Rebe dem Kalke gegenüber. Vollkommen 
idente Körner als Grundlage genommen, löst sieh unvergleichlich mehr von dem 
sekundür entstandenen Kalk als aus dem Gesteinzerreibsel. Demnach wird also jener 
Boden von chlorotiseher Wirkung sein, in welehem die letztere Form im Über- 
gewicht vorhanden ist, unabhángig von der Menge des grölBeren Kalksteinschuttes. 

Nicht nur daB also diese Kalkbestimmung — wie ersichtlieh — eine mine- 
ralogische Grundlage besitzt, sie baut sich direkt auf dieser auf. 


2. ZOLTÁN SCHRÉTER zühlt in seinem Vortrage über die geologischen 
Ergebnisse der Tiefbohrung in Pilisborosjenő jene geologisehen Bil- 
dungen auf, welehe durch die genannte 92 m tiefe Bohrung durechteuft wurden. 
Zweck derselben war die Feststellung dessen, ob am Grunde des hiesigen kleinen 
Beckens die Fortsetzung des mitteleozánen Kohlenfiözes von Vörösvár vorhanden 
sei. Die erbohrten Schichtenreihe ist folgende: An der Oberfláche 4 m LöB, darun- 
ter 53 m Kisceller Tegel, dann Ouarzsandstein, Ouarzsand und sehlieBlieh ein 
überwiegend aus Dachsteinkalk und -Dolomit bestehender Schutt. Diese Schichten 
können nach dem Vortragenden teils noch zum Kisceller Tegel, teils aber zum 
Hárshegyer Sandstein gezáhlt werden. Als unzweifelhaft kann es angesehen werden, 
dab man die Eozánschichten bei der Bohrung gar nicht erreicht hat, so da8 das 
Vorhandensein oder Fehlen der Kohle überhaupt nicht entschieden ist. 


VIKTOR VoGL berichtet über die Fauna und stratigraphische Lage 
zweier jenseits der Donau gelegenen paláögenen Fundorte, nament- 
lieh über die Hozünschichten von Urhida (Komitat Fejér) und die Fauna des 
s. g. .Bryozoenmergels; von Piszke. Bei Urhida kommt ein dichter weiBer Kalk- 
stein vor, in welchen eine mehr lockere gelbliehbraune Mergelschicht eingelagert 
ist. Der Kalkstein stimmt auf Grund seiner Fossilien mit dem Orbitoidenkalk von 
Buda vollkommen überein, im Mergel zeigte sich blo8 eine Mikrofauna. 

Aus dem Mergel von Piszke hat Vortragender eine grölere Fauna bestimmt, 
auf Grund welcher derselbe mit dem Budaer Mergel in náherer Beziehung tritt. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 17 


Bo, 
; HÓ YE 


ESSSÁKT An ji 


dák 


9 . 
7 "a T ki 
At ga jaj AK KORA NAGYÁT épylrltós age str MBE 4508 eddé 
ll pétz já 17 A túl út. 42 dús ő f. 84 4 k 
k fd: 90 ( La ben 
h v ; Ú ek aa ata 60) 
i OZ ÜK Ain PANNGÉT ÁGOTA agyíttáae 3ztge e éz 
j i E az kérd ű Sá Ma a É 
Út ÖDŰY LVT LLÉRÉTÁÁTONT ÁTTÉTELE RÉST KÉZ MguaTAó til 19 Alk 
a e. KP ertor ált ATA ÉT az RL EGT? 17 TÖAtSbe s ly: elél 
hp Call ja vi k ba pé ga jé ke 
s ka TV t 912 Alfi gú 4 tú GTA ASI ÉN keönn tévétsi ekat temet 
17 199 716 kt Pk ? géfi 1 f) is ; i dé zer hi És ; 988 9 iakybétess 
98 j pr je K e Ap ú 
Ú já: VE VK Nt I ele Ge kiigsátal (úák 
1 , WT f3 4 204, eg d , : 
f ef § söt et) sr új. Met 
til ; p fán i 1 
k/ vi 1 Í VESÉT! bi 
i a gi ( Fry ze adot -É 
í ú d y e 6. hl 
kel d H 
t fr ks sA 
Vu ő i i áll 
é É 9 í 181 
í Fe i 
HA é jZ 
Pét N i § á 
4 
ís 
[d v 
ti 8 
dl 
; 
b ; j űi 
Mé y 4 
új A 4) 
; § . 
§ v f 
. r.k i 4 
9 ; ! pé 1é0s 
t y ú 
, 
. je 
b ! 
í are 
§ jö 1 
4 - Várt 
Eé.YÉ § b8. ta 
Gül Hi ca 


á a kai 3 "404 W ém 
6 tk ; 


di aze 


Aa Ea réatttát 2 SK 
ha. 

sad 

ös 


v XXXVIII.köt. II.Tábla. 


zlon 


ko 


Foldtani 


— 


öw M. Cerussi 


szem 


N 


Xi 


Lőw M. Cerussit. Földtani Közlöny XXXVIII.kot. III. Tábla . 


9. 10. 


a DLYAS STT NGAO7 el VZX 
[LR l 


[ith. és ny. Grund V. utódai Budapest 


4 


at 


TT 

or oyinndéő 
FÖLDTANI KÖZLÖNY 
XXXVIII. KÖTET, 1908. MÁJUS, j 5. FÜZET, 


SZABÓ- 
HEFT 


SZABO- 
FÜZET 


MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT-nak 1901 szeptember 22— 
99-ig Selmec- és Körmöcbányára rendezett kirándulása alkalmából 
merült föl az az eszme, hogy a Geletneki-völgyben emléket állítsanak a 
társulat néhai elnökének SZENTMIKLÓSI Dr. SzaBó JózsEr egyetemi tanár- 
nak, a ki Magyarországon a petrografia megteremtője, atyja és cSelmec 
környékének geológiai leírása című nagy munkájának tanúsága szerint 
Selmec környékének legfáradhatatlanabb kutatója s legalaposabb isme- 
rője volt. 

A Geletneki-völgynek egyik festői rhyolith szikláját a kiránduló 
geológus társaság söSzabó sziklás-nak nevezte el s lépéseket tett a wieni 
cs. és kir. földrajzi intézetnél, hogy ez elnevezést a katonai térképeken 
is alkalmazzák. Egyidejűleg elhatározták a geletneki völgy Ny végénél, 
Geletnekről Selmecre vezető út É oldalán lévő cSzabó sziklás-nak em- 
léktáblával való megjelölését, minek költségeire úgy társulatunk, mint a 
Bányászati és Kohászati Egyesületnek Selmec- és Bélabánya vidéki osz- 
tálya gyűjtést indított. Az így összegyűlt összegből és IKACHELMANN 


Földtani Közlüny XXXVIII. köt. 1908 18 


248 ELŐSZÓ, 


KÁRoLrYy vihnyei vasgyár tulajdonos úrnak áldozatkészségéből létesült az 
emlék, mely a szikla föliratából szaBó szikra és ezzel szemben lévő — 
következő szövegű — magyarázó táblából áll : 


HIRDESSE A SZEMBEN LÉVŐ SZIKLA 
Dr. SZABO JOZSEF-NEK 


A VIDÉK FÁRADHATATLAN KUTATÓJÁNAK, 
A MAGYAR GEOLÓGIA EGYIK MEGALAPÍTÓJÁNAK EMLÉKÉT. 
HÁLÁS KEGYELETTEL A MH. FÖLDTANI TÁRSULAT, AZ ORSZ. 
MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS KOHÁSZATI EGYESÜLET 


SELMEC- ÉS BÉLABÁNYA VIDÉKI OSZTÁLYA ÉS TISZTELŐI. 


Ez emléket leplezi le a két egyesület, a hatóságok s SzaBó JÓZSEF 
hálás tanítványai s tisztelői e hó 30-ikán. 

Ez ünnepélyre adta ki a Mh. Földtani Társulat a Szabó-füzetet, 
melyet tanítványai írtak. E füzet a mestertől elvetett magnak gyü- 
mölcse; amennyiben legtöbb értekezés a SzaBótól kezdett, de halálá- 
val megszakadt munkának folytatása. Így pl.: volt első tanársegéde és 
utóda társulatunk elnöki székében dr. KocH ANTAL SzaBótól a budavidéki 
óharmadkori üledékekben fölfedezett trachytanyagnak elterjedését ismer- 
teti. SzaBótól Békés és Csanád vármegyékben kezdeményezett talajtani 
tanúlmányaiban kijelölt irányt szolgálja TrImkó IMRE cikke. Majd dr. 
SZÁDECZKY GYULA, SzABÓ volt tanársegéde pedig a Hidegszamos kristályos 
paláinak vizsgálata közben arról győződött meg, hogy a sokaktól elévüűlt- 
nek tartott Szabó-féle földpát meghatározási mód xértéke még soká meg 
fog maradni.) 

A kőbevésett emléken kívül e Szabó-füzet hirdesse a szeretett mes- 
ter iránt táplált tiszteletet és hálát, mellyel azok a tanítványai koszo- 
rúzzák meg legméltóbban emlékét, kik a mester nyomdokában haladva, 
nemes példáján és a geológia iránti lelkesedésén buzdúlva, szakmájának 
művelőivé lettek. 

Szerkesztő. 


ÚJ ADATOK TRAUHYTANYAGNAK A BUDAVIDÉKI 
ÓHARMADKORI ÜLEDÉKEKBEN VALÓ ELŐFORDULÁSÁHOZ, 


Dr. KocH ANTAL-tól. 


Ismeretes, hogy bold. Szazó Józser tanár födözte föl a trachyt- 
anyagnak előfordulását Budapest vidékének ó-harmadkori üledékeiben ! 
Az előfordulás helye Budakesznél a 2-ik árok, mely a községtől a Jáher 
Stich-hegy s a Makkos-Mária melletti nummulitos mészkőbánya között 
K-nek a Széchenyi-hegy felé vonúl. E mély ároknak alján találta Szabó 
trachytos kőzetnek részint szabadon heverő, részint az árok fenekét tevő 
dolomitkonglomeratumba belegyúrt töredékeit. Akkor még abban a véle- 
ményben volt, hogy vulkáni dörzsbreccsiával van dolga, mit a mellékelt 
geologiai térképén és szelvényén is kifejezett. 

1871-ben dr. HorMmaxs KáRony kimutatta," hogy ennek a trachyt- 
zárványos konglomerátumnak padjai csekély DK. dűléssel a fedő num- 
mulitmészkő alá esnek, és még a felsőeocén nummulitos mészkő cso- 
porthoz tartoznak. Ezt a kijelentését azzal bizonyíthatta, hogy a budaeőrsi 
Kis- és Nagy- Kálvária, valamint Lucker-hegyeken is megfigyelte ugyanazt 
a trachytzárványos dolomitkonglomerátumot, mely itt mindenütt a trias- 
dolomiton fekszik, a Lucker-hegy déli lejtőjén azonban a bryozoás- 
márga rétegek alá dől. Szerinte ugyanazzal a kifejlődéssel messze követ- 
hető ez a trachytzárványos konglomerátum. Megtalálta azt a Széchenyi- 
hegy északi lejtőjén, a Királyfához vezető útón, továbbá a Zúgliget 
bejáratánál, a Fácán-vendéglőhöz vivő út mellett fekvő elhagyott kőbá- 
nyában, hol a konglomerátumpad a nummulitos mészkő közé van tele- 
pülve. Végre reáakadt a Guger-hegy tetején heverő nummulit tartalmú 
dolomitkonglomerátum tuskóiban is. Kiemeli még azt is, hogy a buda- 
eőrsi Kis-Kálvária-hegyen legnagyobbak a trachyttöredékek és egészen 


1 Pest-Buda környékének földtani leírása. A m. tud. akad. által a Nagy 
Károly díjjal koszorúzott páiyairat. Egy földtani abrosszal. Pest, 1858. 56. lapján. 

2 A buda-kovácsii hegység földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Intéz. Év- 
könyve. I. (1871) 232. lapján. 


18" 


250 Dr: KOCH ANTAL 


szögletesek, alig kopottak; míg ÉNy-felé haladva mind apróbbakká és 
kopottabbakká válnak. 

A kőzetnek faját erős bomlottsága miatt HorMaANw nem tudta biz- 
tosan meghatározni, de porphyros andesithez hasonlónak mondja azt, 
utólagos kovasav (Chalcedon) kiválástól erősen elváltozva. WARTHA V. 
tanár 7099-nál több SzZO,-at talált benne. Végezetül kimondja, hogy az 
egész előfordulás tuffa-, illetőleg lapilliszerű, és hogy egy bizonytalan 
helyű, felsőeocen tengeralatti vulkán termékeivel van dolgunk. 

1872-ben SzaBó Józser ismét rátért e tárgyra," fölemlítve, hogy a 
Kis- és Nagy-Svábhegy közötti horpadásban, a Nagy-Svábhegyre vezető 
egyik mély útban trachyttufát látott, mely látszólag az oligocen tályagon 
nyugszik s a legfelső réteget alkotja. Iszapolva azt, szerves testet nem 
kapott benne, de guarcot és mállásnak indult biotit táblákat, sőt oszlop- 
kákat is, végre még eléggé üde földpát töredékeket világos hasadási 
lapocskákkal, melyeket orthoklasnak határozott meg. Mindebből guarc- 
trachytnak tufájára lehetett következtetnie. Azt is kiemeli még, hogy a 
dr. HorFMaNN KÁRotLYrtól leírt trachytdarabok közt is kapott olyant, mely- 
nek földpátja még elég üde volt és orthoklasnak bizonyodott. 

1879-ben ismét SzaáBó Józser értekezett? a kérdéses trachyt előfor- 
dulásokról. Leírja (18 és 19. 1.), hogy a Ferenc József keserűforrás kút- 
jának fenekét tevő kiscelli tályagot iszapolván, a foraminiferákon kívül 
gipszet, mész- és dolomit szemecskéket, továbbá kétféle guarcot talált 
benne. Ezek vagy kopottak és fehérek, vagy átlátszó üvegtiszták és szög- 
letesek, a minők a guarctrachytokban szoktak lenni. Továbbá látott benne 
még aranysárga biotit- és gyéren fehér muskovit-pikkelykéket, valamint 
igen apró földpát szemecskéket is, melyek részint K-, részint Na-föld- 
pátra utaltak; végre sok fekete magnetit és barnás pyrit szemecskéket. 
E megfigyeléséből azt következtette, hogy a kiscelli-tályag a guarctrachyt- 
nak finom törmelékét is tartalmazza. 

A 74. lapon leírja továbbá, hogy Nagy-Kovácsin HANTKEN társasá- 
gában, a felsőeocen nummulitos-mészkő (N. intermedia-val és garansen- 
s18-szel) felső részébe telepűlve, a guaretrachytnak tufáját észlelték, mely 
legnagyobbrészt kaolinná van elmálva. Ebből azt következtette, hogy a 
guarctrachytnak kitörése a felsőeocen korszakot közvetlenül megelőzhette 
még, s hogy a dr. HorMaNN K.-tól megfigyelt trachyttörmelékes kon- 
glomeratum valószínűleg azonos korú a nagykovácsii Numm. intermedia 
tartalmú mészkővel, melyet Hantkennel egyetértően a budai numm. ille- 
tőleg orbitoidás mészkőnél idősebbnek tart. 


1 Trachytképlet nyomai Budán. Földt. Közl. II. (1872) 102. I. 
7 Budapest geologiai tekintetben. Egy geologiai térképpel és 3 táblarajzzal. 
A m. Orv. és Term. vizsg. 1879-ik évi vándorgyűl. munkálataiból. Budapest, 1879. 


TRACHYTANYAG A BUDAVIDÉKI ÓHARMADKORI ÜLEDÉKEKBEN. 2951 


Ugyanez évben SzaBó más helyen ! röviden ismétli az összes erre 
vonatkozó megfigyelést; de a kiscellitályag közötti trachyttufaréteg föl- 
említésénél már azt mondja, hogy a cSvábhegy keleti oldalán tetemes 
vastagságban ismerte föl a trachyttufaréteget a Clavulina Szabói-képletet 
alkotvand (2), csőt tovább nyomozva, az egész kiscellitályag tartalmaz 
trachyttufát, hol kevésbé, hol jobban fölismerhető állapotban. 

Ugyanabban az évben dr. HoFrMaNw K. a kérdés tisztázása céljából 
még egyszer elmondja saját megfigyeléseit? és kifejti, hogy a nagy- 
kovácsii intermedias mészkövet egyidejű facies képződménynek tartja a 
budai orbitoidásmészszel, s ennélfogva a trachyt-anyag Buda vidékén a 
felsőeocen korszaknak alsó felében jelennék meg először. Aztán megvallja, 
hogy utólagosan ő is meggyőződött, hogy guarctrachyttufaszerű behelyez- 
kedések a kiscelli-agyagban, Buda vidékén meglehetősen elterjedve jelent- 
keznek. 

1898-ban dr. LŐRENTHEY I. említi," hogy a Kis-Svábhegy legészakibb 
kőbányájában, a bryozoásmárga és az orbitoidásmészkő csoport határán 
kaolinos trachyttufa van közbetelepűlve. A hullámosan lefutó rétegecske 
szóbeli közlése szerint kb. tenyérnyi vastag (8—10 em.) lehet. 

1903-ban ugyancsak ő röviden fölemlíti még azokat a kiscellitályag 
közé települt trachyttufa rétegcséket," melyeket együttes kirándulásainkon 
több helyen is megfigyeltünk. 

Kitűnik ezekből, hogy Szazó Józszrünkké a főérdem, egyrészt a 
trachytanyagnak a Budapest vidéki ó-harmadkori rétegekben történt föl- 
fedezésében, másrészt tovább-nyomozásában és beható tanulmányozásá- 
ban is, s dr. HorrMaNx KÁáRoLyé második sorban, ki annak geologiai 
korát és szélesebb elterjedését is megállapította. A későbbi kutatóknak 
csak egyes újabb előfordulások fölfedezése és részletesebb ismertetése 
maradt fönn, s e tekintetben magam is hozzá kívánok járulni nehány 
részint új, részint pontosabban megfigyelt adattal. j 


xx 


1-ször. A békásmegyeri nyaralótelepról Ürömbe vivő gyalogúton, 
jó fönn a Rókahegy meredek keleti lejtőjén, orbitoidásmészkő között 


1 A nummulit-képlet viszonya a trachythoz Vihnyén, Selmec mellett. Földt. 
Közl. IX. (1879) 309. I. 

2 Megjegyzések trachytanyagnak a hazai ó-harmadkori lerakódásokban való 
előfordulására nézve. Földt. Közl. IX. (1879) 406. I. és Pótlék a jelen füzet IX. számú 
rövid közleményéhez. 485. I. 

3 Paleontologiai tanulmányok a harmadkori rákok köréből. Math. és Term.- 
tud. Közlem. XXVII. 2. sz. (1898) a 10. lapon. 

£ Pteropodás márga a budapesti ó-harmadkori képződményekben. Földt. 
Közl. XXXIII. (1903) 472. 1. 


259 DI KOCH ANTAL 


1900-ban egy vékony réteget találtam, mely mogyoró-tyúktojás nagyságú 
szögletes trachytdaraboktól breccsiás: szerkezetű. A kőzet szabad szemre 
sűrűn kiválott fehér kaolinos földpátkristálykáktól középporphyros, de 
van aprószemecskés is közöttük. Alapanyaga halvány kékeszöld kővelő- 
formára el van változva. A kaolinos földpátokon kívűl azonban sötétebb 
zöld, oszlopos metszetek is mutatkoznak, melyek teljesen elváltozott 
amphibolnak tekinthetők. Ouarcszemecskéket kézi nagyítóval vizsgálva 
sem tudtam találni, valamint biotit vagy magnetit fekete pettyei sem 
láthatók. Mikroskópium alatt az alapanyag szürkés, átlátszatlan. 

A földpátok legnagyobbrészt űrt hagytak hátra, mert a kaolin ki- 
porlódott. Egynéhány zöldföld- vagy delessiítből álló oszlopmetszet a 
preexistált amphiboltól származhatott. De vannak a sötét alapanyagban 
gyérebben elszórva apró, szabályos épnégyszögű átlátszó metszetek is, 
melyek derékszöges hasadásokat mutatnak és apró zárványokat is tar- 
talmaznak. Ezek keresztezett nikólok között élénk tarka mozaik képét 
mutatják, vagyis aprószeműek, tehát nem egységes kristálykák. Legvaló- 
színűbbnek tartom, hogy erősen repedezett sanidinek. Az apió porphyros 
kőzet hasonló a mikroszkópium alatt. Ezekből kitetszik, hogy a kőzet 
semmiesetre sem lehet guarctrachyt, hanem valószínűen trachyt, de 
andesites külemmel. Ilyeneknek találta dr. HoFrMANN K. is a budakeszi 
és budaeőrsi példányokat. 

2-szor. Szasó Józsertől a Nagy-Svábhegy keleti oldalára fölhúzódó 
egyik mélyútban megfigyelt trachyttufa előfordulás alig lehet más, mint 
tőlem a Diana-út bevágódott elején észlelt kitűnő föltárás, melyre 
FERENC öcsém, pxedagogiumi tanár figyelmeztetett évekkel ezelőtt. Az 1. 
szám alatt mellékelt szelvény magyarázatakép következőket mondhatom. 

Mindjárt az útnak-elején, a diluviális takaró két omlásával (0, és 0) 
megszakítva, a fehér trachyttufa két (I. és II. sz.) kb. 10 és 6 em.-nyi 
rétegcséjét láthatjuk, utólagos lecsuszamlás következtében erősen össze- 
gyűrődött, piszkossárga agyagmárga (1, 2) közé telepűlve. Az alsó meg- 
szakadt és összegyűrt tufarétegcse alatt kékesszürke, vékonypalás, le- 
mezes agyagmárga (3. sz.) következik, a dr. LőRENTHEY I.-től kimutatott 
pteropoda (Valvatella) lenyomataival telve (Pteropodásmárga). 

A szelvény közepe táján a fölső tufarétegecske is meg van sza- 
kadva, majd 3 vékonyabb rétegcsére oszlik, melyek újra egyesűlnek. 
A három rétegcse között, de fölöttük és alattuk is, barnássárga, sósavval 
nem pezsgő, lemezes agyagpala van, telve a Meletta crenata HECKEL 
pikkelyeivel (Meletta-pala), és gyakran kénsárga, vasokker porral bevonva, 
mely jelenség a Kárpátok melettás paláin is gyakran mutatkozik. Alatta. 
egy darabon, a pteropodás agyagmárga közé még két vékonyabb trachyt- 
tufa rétegcse (III. és IV.) ékelődik, a VV.-gyel jelölt vetődési vonalig, 
mely fölött újra a két fölső tufarétegese folytatódik, és a följebb emel- 


TRACHYTANYAG A BUDAVIDÉKI ÓHARMADKORI ÜLEDÉKEKBEN. 


kedő útnak a széléig leereszkedve, a felület alatt 
eltűnik. Ez érdekes föltárásnak hosszát legalább 
100 m.-re becsülöm. 

A tufa sárgás kővelőforma anyag és kaolini 
zált fehér földpátszemecskék egyenletesen sűrű 
keveréke, itt-ott fénylő fekete pontocskákkal, melyek 
biotit- és magnetitra utalnak. Azonkívül igen gyé- 
ren még víztiszta, üveges guarcszálkák is láthatók 
benne. Iszapolván e tufát, a maradékban gömbö- 
lyödött fehér kaolinos földpátszemek és víztiszta 
guarcszilánkok csaknem egyenlő mennyiségben ta- 
lálhatók és mint legnehezebb por, csekély mennyi- 
ségben fénylő fekete magnetit és biotit részecskék 
gyűltek meg a keverék alján. Ugyanazt találtam 
tehát benne, mit SzaBó is fölemlített már, és így 
az eredeti guaretrachytra való következtetését is 
el kell fogadnunk. 

A piszkossárga, táblásan palás márga sósavval 
erősen pezseg, és inkább mészmárgának, mint 
tályagnak vehető. Mindenütt gyakoriak benne a 
Meletta erenata Hxrck. pikkelyei, egyes rétegei 
"telvék pteropodák nyomaival. Iszapolási mara- 
dékában a túlnyomó márgarögöcskéken kívül egyes 
legömbölyödött  guarcszemecske, nagyobb gipsz- 
csomók és barna áttetsző halcsontocskák láthatók 
csupán ; ellenben foraminiferák teljesen hiányoznak 
benne. Feltűnt egy hegyes, kissé lapított, hosszú 
fogacska is, mely a Lepidopus (Lepidopides 
HxcKrL) fogaira emlékeztet. Világos ezekből, hogy 
kőzetünk a tipusos kiscellitályagtól igen eltér 8 
közelebb van a budaimárgához. 

A felső trachyttufa réteget kísérő, sárga ok- 
kerbevonatos, világos csokoládébarna színű lemezes- 
palás kőzet ellenben sósavval éppen nem pezseg, 
tehát tiszta palás agyagnak mondható. Ez is tele 
van a Meletta ecrenata pikkelyeivel, de találtam 
benne egy állkapocsnak végét is hegyezett hosszú 
fogakkal, mely a Lepidopides brevispondy- 
lus fajtól származhatik, mely fajt HEckEn tudval- 
evőleg budai anyag alapján állított föl. 

3-szor. A trachyttufának egy második előfor- 
dulási helye a Kissvábhegy délkeleti lejtője, ott, 


és 0, 


253 


első és második omlás; V — vetődés ; D — diluviális törmelékes vályog ; 


4 


1. ábra. XY — a Diana-út lejtője, 0, 


guarctrachyttufa, 


1—IV 


kiscellitályag ; 2 — melettáspala ; 3 — pteropodásmárga ; 


1 


2954 DI KOCH ANTAL 


hol a Kékgolyó-utcából É-nak fölhúzódó Birsalma-utca a 2-ik haránt- 
úttal találkozik. A Birsalma-utcának bevágásában göröngyös- és pados 
budai márgának ÉÉNy-nak dűlő rétegei vannak föltárva, s mindjárt 
ennek tetejében van a kérdéses trachyttufás föltárás. E helyen gyűj- 
tötte bold. HANTKEN Miksa tanár az első darabka pteropodásmárgát, 
melyet dr. LőRENTHEY I. az egyetem palxgontologiai intézetében s 
azután a helyszínén is megtalált, s később ismertetett. Itten körül- 
belül 1 méternyi törmelékes diluvialis párkányvályog alatt piszkos- 
sárga, erősen lemezes-palás márgának össze-vissza hasadozott rétegei 
lankás boltozatot alkotva kiemelkednek, és aztán kb. 10" alatt ÉNy-nak 
dőlnek. A pteropodákon kívűl rétegenként itt is gyakoriak a Meletta 
crenata pikkelyei és csontocskái. Az iszapolási maradékban a túlnyomó 
márgagöröngyök közt nehány tejfehér guarckavicska, mészkő- és dolomit- 
törmelék, egyes fehér kagylóhéj darabka és sárgás, áttetsző halesontocskák 
láthatók csupán, de semmi foraminifera. Akadtak Lepidopus- és Noti- 
danus-fogacskák is. Tehát itt sem a tipusos, foraminiferás kiscellitályag- 
gal van dolgunk. 

A diluviális takaró alján, mindjárt egymás alatt két, 10—12 és 
2—3 cm.-nyi és 2—3 méterrel lejebb egy harmadik, kb. 4 em.-nyi fehér 
trachyttufa rétegcse van a pteropodasmárga közé települve, úgy, hogy 
DK-nek hamar kiéküűlnek, ÉNy-nak pedig a keresztútnak színe alá merül- 
nek. Dr. LőRENTHEY I. innen öt tufarétegecskét említ; lehet, hogy kettőt 
elfödött azóta az omladék, vagy oly vékonyak, hogy nekem nem tűntek 
föl, vagy esetleg kiékültek. 

A trachyttufa hasonló az előbbenihez, de jó nagyocska, barna fénylő 
biotit lemezkéket, sőt hatszögű oszlopkákat is tartalmaz. Iszapolási mara- 
dékában kevesebb üveges guarcszemecske látszik, de biotit elég bőven; 
azonkívűl igen föltűnő, kővelőforma anyaggá elváltozott orthoklas és 
amphibol kristálykák, tehát pseudomorphák is találhatók. 

4-szer. Legérdekesebb azonban, és legkönnyebben hozzáférhető a 
harmadik trachyttufa előfordulás, mely a statisztikai hivatal parkjá- 
nak! északi sarkában pár év előtt még igen szépen föl volt tárva, de azóta 
a fölülről lehulló márgatörmeléktől részben már elfödetett. 

Ennek a szelvénynek DK-felé 107 alatt dűlő rétegsorát pontosan 
fölvettem (2. ábra). Ez fölülről lefelé a következő : 

1. Piszkossárga lágy kiscelli-tályag, rendes kiképződésében, DK-nek 
tovább terjedve. 

2. Sárgásbarna lemezes-palás agyag, a Meletla crenata pikkelyeivel 
melettáspala), kb. 50 em. 


! LőRENTHEY I. Pteropodásmárga a budapesti óharmadkori képződmények- 
ben. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. (1903.) 472. lap. 


TRACHYTANYAG A BUDAVIDÉKI ÓHARMADKORI ÜLEDÉKEKBEN. 


I. Trachyttufa 10 em. vastag rétegcséje. 

3. Sárgásbarna melettáspala, kénsárga vas- 
:-okker bevonattal, 70 em. 

II. Trachyttufa 15 em.-nyi rétege. 

4. Sárgásbarna melettáspala, kénsárga ok- 
kerbevonattal, 25 em. 

III. Trachyttufa 5 em.-nyi rétegcséje. 

5. Sárgásbarna melettáspala 10 em. 

6. Táblásan-palás, sárga márga meletta 
pikkelyekkel és csontocskákkal 1 m ; közberéte- 
gezve gipszkristályok összetapadása folytán ke- 
letkezett 1—1 em.-nyi rétegcse. 

7. Sötétszürke, kiálló gipszgömböcskéktől 
homokos palás agyagmárga, sok meletta-pikkely- 
lyel és csontocskával, kevés pteropodával ; 30 em. 

8. Táblásan palás, sárga márga, sok me- 
letta-pikkelylyel és elég bőven pteropodákkal 
ISS DONNA: 

IV. Trachyttufa 10 em.-nyi rétegcséje. 

9. Táblásan palás, sárga márga, sűrűn 
telve pteropodákkal és halpikkelyekkel; 30 em. 

V. Trachyttufa 15 em.-nyi rétegcséje. 

10. Táblásan palás sárga márga, kevesebb 
pteropodával, de telve Meletta erenata pik- 
kelyeivel és kevés cápafoggal (ú. m. Noti- 
danus cf. microdon Ac., N. paucidens 
KocH, Otodus ef. serratus Ac., Oxyrhina 
cf. exigua PRoBsr), végre a Lepidopus-ra 
utaló lapított hosszú hegyes fogacskákkal; 
30 em. 

VI. Trachyttufa 5 em.-nyi rétegcséje, mely 
:mind a két irányban hamar kiékül. 

11. Táblásan palás márga, kevesebb ptero- 
podával, de sok halmaradványnyal, kb. 50 cm. 

12. Kékesszürke, héjasan gömbös elválású, 
még elég kemény kiscelli-tályag, kevés halpik- 
kelylyel, de elég sok echinoidea és puhatestű 
maradványával (ú. m. Tellina budensis Horm., 
Pecten Bronni May., Lima Szabói? Horxm., 
Chenopus haeringensis? GümB. és Schizaster 
sp. táblácskái stb.) Ez a kétségtelen kiscelli- 
tályag a föltárás északnyugoti végében 4—5 m. 


pteropodásmárga ; 


— melettáspala ; 6, 8—11 


5 


JE 


9 


ábra. 0 — fenyőfákkal beültetett oldal; 1 — kiscellitályag ; 


9: 


g ; VI — guaretrachyttufa. 


ömbhéjjasan elváló kiscellitálya 


o 
oD 


12 — 


— sötétszürke agyagmárga gipszgömböcskékkel ; 


Ül 


256 Dr KOCH ANTAL 


magas falat alkotva, a parknak beültetett északnyugoti oldala alatt 
eltűnik. Alatta a parkon kívűl már a Tudor és Bimbóutcákon a tipusos 
budaimárga következik. 

.. A mi ez előfordulás trachyttufáját illeti, az is halványsárgás kővelő- 
forma anyag, és fehér kaolinpettyek egyenletes keverékének látszik; 
egyes pontnyi fényes fekete lemezkékkel (Biotit), vagy szemecskékkel 
(Magnetit?). Víztiszta üvegszerű guarcszemecskék is föltűnnek itt-ott 
benne. Az iszapolási maradékban a túlnyomó gömbölyödött kaolin és 
kővelő szemecskék mellett elég sok víztiszta guarcszemecske és szilánk 
is látható. A biotit és magnetit keverék csekély fekete por alakjában 
ülepedett le az iszap alján. 

5-ször. Megfigyeltük még a trachyttufát két vékony rétegcsében a 
farkasréti temető mögött lefutó mély Felső-Németárokban is, hol szintén 
a melettapikkelyes és pteropodás táblásan palás márga közé van tele- 
pűlve. Itt azonban a föltárás távol sem oly rendes és tanulságos, mint 
az előbb letárgyalt helyeken. 

6-szor. Végre megfigyeltem a trachyttufa nyomait, szintén a ptero- 
podás és melettapikkelyes márgán belűl, 1905. őszén az Alkotás-utca 
színe alatt, a Vöröskereszt kórháza mögött, hol csatornakészítés alkal- 
mából 3 m. mélységig leástak. 

x 


Az eddigelé megfigyelt adatokból és megállapított tényekből, mint 
végeredményt, a következő tételeket állíthatom föl. 

1-ször. A budavidéki ó-harmadkori üledékeknek két, egymástól 
időben elég távoli színtájában találhatók az egykori trachytvulkánok mű- 
ködésének bizonyságaiként, ezek kivetett lapillija vagy hamuja, és pedig : 

a) a felsőeocen emelet mélyebb színtájában vagyis az orbitoidás- 
mészkőben egy guarcmentes trachytnak a lapillija és tufája; b) az alsó- 
oligocen emelet közép színtájában, vagyis a budai márgának felső hatá- 
rához közel, de még a kiscelli-tályagban, — egy guarctrachytnak finom 
tufája. 

2-szor. Ebből az következtethető, hogy a budai hegység szomszéd- 
ságában valahol, ha nem kerületén belől, a felsőeocen korszakban trachyt- 
vulkán, az alsóoligocen korszakban ellenben guaretrachytvulkán működött. 
Az idősebb trachytvulkán túlnyomó lapilli termékeit tekintve, bizonyára 
közelébb fekhetett, mint az ifjabb guaretrachytvulkán, melynek csak 
kivetett hamúja jutott el idáig. 

3-szor. A fölvehető két paleogen vulkánnak a helye és nyoma 
még eddigelé nem ismeretes ; azok a működésük óta letelt hosszú geolo- 
giai idő alatt részint denudáltattak, részint ifjabb harmadidőszaki üle- 
dékektől elboríttattak. Szasó Józspr ráutalt ugyan (5. sz. a. id. m. 310. 1.) 


TRACHYTANYAG A BUDAVIDÉKI ÓHARMADKORI ÜLEDÉKEKBEN. 957 


annak a lehetőségére, hogy a TEL. Rorn Lasostól 1871-ben Fehérmegyé- 
ben Sárszentmiklósnál megfigyelt kis guarctrachytkúp, mely ott a lőszből 
kiüti magát, talán a keresett paleogen vulkán romja; csakhogy ennek 
korát nem lehetett meghatározni. 

4-szer. A felsőeocen trachytvulkánnak csupán csak egy kitörésére 
lehet következtetni a nagykovácsii trachytzárványos konglomerátumból 
és a kissvábhegyi tufarétegből; míg az alsóoligocen guaretrachyt vulkán- 
nak kitörése, a melettáspalával és pteropodásmárgával váltakozó 6 tufa- 
réteg tanúsága szerint, legalább is hatszor ismétlődhetett. A trachyt- 
tufával váltakozó márga és agyagpala rétegek nem igen vastagok ugyan, 
de tekintve anyaguknak eredeti finoman iszapolt voltát és a sűrün beléjük 
zárt szerves maradványokat, nagyon valószínű, hogy azoknak leülepedése 
igen lassan történhetett, és így elég hosszú időközöket jelenthetnek, 
melyek alatt a trachytvulkán nyugalmi állapotban volt. 


ADATOK 
A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 


Dr. SzápEczxkY Gyutától. 


(A IV. táblával.) 


Kolozsvár villamos erejét a Hidegszamos esése szolgáltatja. E cél- 
ból a folyó vizét az Olasztelep alatt épített gáttal a völgy jobb oldalán 
készült csatornába terelik és 3/2 km-nyi út után 60 m magasságból 
ejtik le a Kisriska völgytorkolata fölötti kitágulásban fölállított. tur- 
binákra. 

Ezt a berendezést most olyan módon bővitik ki, hogy a nappali 
gyöngébb használatkor föl nem használt vizet a teleptől egy 400 m 
hosszú alagúton át a szomszédos Riskavölgybe vezetik, a hol raktáro- 
zás céljából a torkolattól 440 m-re 26-5 m magas völgyzáró gát épül. 
A Szamosnak és Riskának ilyen módon fölfogott vizét a nagyobb 
villamos áram fogyasztás idején ugyanazon a csatornán a kibővített 
újabb turbinákra szándékoznak: hozni. 

Kolozsvár Tanácsának kérésére résztvettem 1905-ben a csatorna 
építésekor egy bizottsági kiszálláson és ekkor alkalmam volt a nagyob- 
bára nyilt bevágásban és hat kisebb alagúton vezetett csatorna vál- 
tozatos kristályos paláit a természetben megismerni. 1907 őszén egy 
másik bizottsági kiszállás alkalmából ismertem meg a Kis: Riskába vezető 
alagútnak és a gátépítéssel kapcsolatos feltárásoknak kőzetét 18. 


258 DI SZÁDECZKY GYULA 


A laboratoriumi vizsgálatokra gyűjtött kőzetek sorozatát szíves 
volt Sasó mérnök úr a csatorna mentén gyűjtött, 50 darabból álló 
sorozattal kiegészíteni, melyeknek lelethelyeit méretekben pontosan 
közölte. Az alagúti gyűjtéseimet pedig BENnyó városi mérnök úr szíves- 
kedett egy sorozattal megtoldani. Ilyen módon gazdag kristályos pala- 
sorozat birtokába jutottam a Hidegszamos völgy ama szakaszáról, mely 
a m. kir. Földtani Intézetnek 1907-ben kiadott Magura című lapján a 
kristályos palák középső csoportjának színével van megjelölve és mely- 
nek felső vége vagy 10 km távolságban kezdődik a magura-mariseli 
gránittömeg K-i végétől. A kristályos palák felső csoportja pedig az emlí- 
tett térképen a Kisriska torkolatától!" vagy 4 km-nyire K felé kezdődik, 

Tekintve azt, hogy részletesebb kőzettani leírás nem jelent meg, 
sem a Hidegszamos völgye, sem a Gyalui havasok egyéb részének 
kristályos paláiról, háládatos feladatul kinálkozott az említett gazdag 
sorozattal foglalkozni. 

A Hidegszamosvölgy eme szakaszának tektonikájára vonatkozólag 
megemlítem, hogy a csatorna felső részében a rétegek uralkodólag 
ÉÉK-re dőlnek 50, 42, 45, 25, 40, 26, 14, 24 fok alatt fölülről lefelé 
egymásután következő mérési adataim szerint; mindössze a 90-ik m-nél 
találtam NyÉNy-i 30"7-os dőlést. A Hidegszamos völgye a Hidegszamos 
eme szakaszában egészben véve ÉK-i irányú, a 900-ik m-nél azonban 
erősebben kanyarodik K-i, majd É-i irányban. Ennek a kanyarodásnak 
utolsó szakaszában, az 1000-ik m körül KÉK-i 427-os dőlést mértem. A 6-ik 
alagút végén, 2557 m-nél KKÉK-re, a 3500-ik m-nél pedig ÉK-re 52" 
alatt dőlnek a rétegek. A villamos telep alatt, a Szamos jobb partján 
levő kőbányában eléggé változó, az É-tól majd K-re, majd Ny-ra eltérő, 
gyenge 119" körüli dőléseket találunk. Az alagút felső részében az 
50-ik m körül ÉÉNYy-i 719-os dőlést mért Piósz Pár igazgató mérnök 
úr, az alagút alsó végén pedig (360 m tájon) Ny-i 8097-os dőlést mér- 
tem. Nagyon változó, de uralkodólag Ny-i vagy NyÉNYy-i 11—80" alatt 
változó, többnyire 45" körüli dőlést lehetett látni a Riska völgyében 


1 Magura 19. zóna, XXVIII. rovat. Geologiailag felvették: dr. PáLrY MóR, 
m. kir. osztálygeologus 1896—1898; dr. Pgrmics GyökGy, m. kir. segédgeologus 1889. 

Az erre vonatkozó xcMagyarázatok,-ban, melyet dr. PÁLFY MóR írt (Buda- 
pest 1907), a 22—24. lapon fel van sorolva a szóban lévő területre vonatkozó fon- 
tosabb irodalom, illetőleg az 1863 előttire utalva van HAUER és STACHE cGeologie 
Siebenbürgenss című könyvére. 

Ezekhez én hozzáfüzöm sAdatok Erdély Ásványtanáhozs című, Értesítő, 
term.-tud. szak. 1898. évi XX. köt. II—III. füz.-ben megjelent közleményemet, 
melyben a Hideg-Szamos völgyéből a Bethlen szikla és Olasztelep közötti szakasz- 
ról már kimutattam az albitot egy pegmatitban. E vidék kristályos paláiban eme 
nagy szerepet játszó ásványt eddig másutt nem említették. 


ADATOK A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 959 


a gát alapozási munkálatainál. Tehát az ÉNy—DK-i csapás és ÉK-i 
dőlés uralkodik a csatorna mentén a villamos telep fölött. Az alagút- 
nak főleg K-i végén azonban az É—D-i csapás és a Ny-i dőlés válik 
uralkodóvá. Éles ellentétben áll ezzel a közelében, tőle É-ra lévő, a 
kőbányában föltárt gneisz betelepülés környéke az enyhe, uralkodólag 
É-i dőlésével. 

A rétegek meggörbülése több helyütt jól látható a természetben, 
sőt egyes kézi példányokon is észreveszünk apróbb gyűrődéseket. 

E szakasz kristályos palái különösen a csatorna fölső részében 
eléggé épek, habár haránt repedések, — melyen a fekete csillám elbom- 
lásából származó limonit bőségesen, kisebb mennyiségben pedig car 
bonatok vannak kiválva, — a legépebb kőzetből sem igen hiányoznak. 
A csatorna alsó részének, de különösen az alagútnak vékony réteges 
kristályos palái azonban igen nagy mértékben össze vannak repedezve 
és utólagos képződményekkel (limonit, carbonat, steatit, agyag) vannak 
átjárva. 

Közvetlen a völgyzáró gát felett, a Riskavölgyet harántoló nagyobb 
törési síkot is lehetett konstatálni, melynek mentén a baloldalon erős 
források fakadtak, a jobb oldalon pedig kutató táróval sem tudták 
elérni a szálban álló kőzetet. Egyébként az alagút több helyén is volt 
gyengébb szakadásokkal, ezek mentén pedig nagyobb vízszívárgásokkal 
baj, minek következtében a csatornának vasbetonból való építtetését 
határozta el a bizottság. 


A. kristályos palák általános jellege. 


Ezek a kőzetek — eltekintve egy pár pegmatitos lencsealakú be- 
településtől! — aprószemű palák, melyekben az 1! mm-nyi kristályok 
mikroskopium alatt már többnyire porphyros elegyrészekként szerepel- 
nek. A csatorna felső, nagyobb részében, 0—1900 méterig a földpát 
olyan szerepet játszik ezekben a közetekben, hogy azok aprószemű 
gneisnak minősítendők, mindössze 90—150 m és 850—960 m-nyi sza- 
kaszban fogy ki a csillám és a guarc közül a földpát annyira, hogy 
"a kőzet csillámpala nevet érdemel. 

Az 1900 m-től kezdődőleg aztán a földpátban nagyon szegény 
kristályos palák lesznek uralkodóvá, melyeknek ásványszemei is aprób- 
bak és a melyek között csak helyenként vannaknagyobbszemű és föld- 


1 A csatorna felső végétől 1450 m-re fekete csillámból káliumföldpátnak és 
guarcnak 5 em-re is megnőtt kristályaiból álló pegmatit van, melyben muscovitot 
csak mikroskopiummal találni. Hasonló öregszemű, de muscovitmikroklinpegmatit 
van a Kis-Riska völgyében a gát alatt, a jobb oldalon nyitott kőbányában. 


960 D: SZÁDECZKY GYULA 


pátban gazdagabb gneisok. A csatorna 3000 m-nyi távolságában selymes, 
ehloritos, apró gránátszemeket tartalmazó leveles pala van, mely na- 
gyon hasonlít azokhoz a kristályos palákhoz, melyeket a felső csoportba 
szoktak sorolni." 

Ettől kezdődőleg a csatorna mentén, valamint a Riskavölgybe 
vezető alagút vonalán is sűrű, paláss, helyenként chloritos, kevésbé át- 
kristályosodott, vagy utólag igen erősen elbomlott, többnyire összeszaka- 
dozott, zúzott phyllitet találunk. Helyenként azonban ezekben is vannak 
aprószemű, uralkodólag földpátból álló, gyakran turmalinos, kevés pyritet 
is tartalmazó betelepülések. Ilyet találtam az alagút 80, 200, 380 m-nyi 
szakaszában, továbbá a Riskavölgyi gát alapozásánál a baloldalon föltárt 
falban. 

Ezek a felső csoporthoz hasonló, csillámpala-féle kőzetek sokkal 
apróbb szeműek, kevésbé vannak átkristályosodva, illetőleg erősebben 
el vannak mállva és jobban össze vannak zúzva, mint az előbbiek. 

A villamos-telep építkezéseinek vonalán lévő kristályos palák csil- 
láma uralkodólag sötét csillám: biotit, illetőleg részben talán lepidome- 
lan. E mellett azonban rendesen muscovit is van alárendelten. A mus- 
covit csak kivételesen válik uralkodóvá, vagy nagyon ritkán egyedüli 
csillámmá. A földpátok közt gyakran uralkodik az albil, helyenként a 
mikroklin. A guarc, csillám, földpát összeszövődése az alsó szakaszban 
uralkodólag olyan, hogy egyféle ásványból álló rétegek vannak, melyek- 
ben csak alárendelten van egyéb ásvány. A felső gneisos területen 
azonban rendesen bensőleg, egyenletesen hullámosan egymásba szövődve 
keverednek a különböző ásványok a nélkül, hogy minden irányban egyen- 
letes gránitos szövetűvé lennének. 

Az összes kőzet részletes leirása helyett itt csak egy pár jelleg- 
zetesebb fajtának ismertetésére szorítkozom, melyek alkalmasaknak 
látszanak arra, hogy e csillámpalák változatos kifejlődését és azok kép- 
ződési módját bizonyítják. 


A villamos telep alatti kőbánya biotitos gneisa. 


A villamos-telep építésekor a völgykitágulás alsó részén, a jobb 
oldali falban kőbányát nyitottak, melylyel vagy 9 méter magasságban 
föltárták a leirandó gneist. A kőbánya déli részében nagyon jól lehet 
látni, hogy vagy három, 1—2 dm vastag pegmatit ér nyomúl az apró- 


1 Megemlítem, hogy jobban átkristályosodott, gránáttartalmú palákat kis 
mennyiségben a villamos telep alatt a völgyszoros baloldali részében, továbbá a 
Hideg-Szamos felsőbb, a gránittömeghez közelebb eső szakaszában, a Bethlenszikla 
környékén is ismerek. 


ADATOK A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 961 


szemű szürke gneisba. Ezek a pegmatitok nem egyenletes vastagságúak, 
hanem több helyen le vannak gömbölyödve és itt magukba gyúrták a 
bezáró gneis anyagát. A benyomulás egészben véve a rétegek mentén 
történt, tehát teleptelér keletkezett. A kőbánya É-i részében, honnét a 
leirandó kőzet való, az előbbiek helyett sok vékony fehér ér szövődik a 
gneis testébe. A kőbánya gneisa legnagyobb részében egyenletesen át- 
kristályosodott, 1 mm 6 körüli nagyságú, üde kristályszemekből álló, 
szürke színű, jól rétegzett kőzet, melyben a feketecsillámos és földpá- 
tos vékony rétegek eléggé szabályos sávokban váltakoznak egymással, 
helyenként azonban ezek ásványai egyenletesen összeszövődötteknek lát- 
szanak (IV. tábla, 1, 2. kép). De vannak benne egyes, majdnem egészen 
földpátból és kevés guarcból való, szürke vagy halvány rózsaszínű, a 
bezáró köőzetnél jóval savanyúbb sávok is, a melyek helyenként lencse- 
alakúlag kitágulnak és injectio jelleget árulnak el. Szabad szemmel 
nézve a fényes fekete csillámlemezeken kívül egyéb csillámot nem ve- 
szünk észre ebben a kőzetben, tehát jól illik reá a bzotitos név;! 
mikroskopiummal azonban nagyon kevés muskovitot, továbbá apatil 
szemeket és igen alárendelt mennyiségben sphent, epidotot, zircont utó - 
lagos képződményként ehloritot és carbonatokat is találunk. 

Az injektióra visszavezethető változatosságot — a mit szabad 
szemmel való első megtekintésnél is észreveszünk — fokozott mérték- 
ben látjuk a mikroskopiumi vizsgálat folyamán. Hgy kézi példa külön- 
böző helyeiről készült csiszolat egészen új ásványokat tartalmazhat; az 
egyenletes szürke részben helyenként több epidot és sphen van, mely 
ásványok másutt alig, vagy épen nem találhatók. De lássuk egyenként 
az ásványokat. 

E gneis egyenletesen kiképződött sűrű, szürke részében a földpátok- 
nak csak a legnagyobb szemei nőttek ! mm-nyire, rendesen !2 mm-nél 
is kisebb, középmértékben 0-2 mm-re becsülhető szemeket alkotnak, a 
melyek egymással, vagy guarccal vannak szabálytalanul összeszövődve, 
vagy igen apró tojásdad guarcszemeket tartalmaznak bezárva. Helyen- 
ként a földpát, másutt pedig a guarc uralkodik. 

Miután az apró földpát szemek csak ritkán ikerrovátkosak, sőt 
igen sokszor hasadási vonalakat sem lehet rajtuk találni, a guarccal 
való összeszövődésüket nagyon jól értékesíthetjük a BEckE-féle, fény- 
törésen alapuló meghatározásuknál. Meg kell itt emlékeznem a SzaBó- 
féle láng kisérleti-földpát meghatározásról? is. A ki arra gondol, hogy 


1 A fekete csillámok csak a felület közelében, vagy egyes repedések mentén 
vannak chloritosodva, hol a földpátok is elvesztik üdeségüket. 

2 Dr. SzaBó JózsEFr: Egy új módszer a földpátok meghatározására kőzetek- 
ben. Budapest, 1874. 


262 D: SZÁDECZKY GYULA 

mennyire tökélesedtek ennek megalapítása óta a földpát meghatározási 
módok, a ki ismeri a sok oldalú és gyakran igen pontos meghatározáso- 
kat engedő optikai eljárásokat, könnyen azt gondolhatja, hogy SzABó. 
módszere — mely a maga idejében sem igen részesült kellő elismerés- 
ben — most már teljesen idejét multa. Azok azonban, a kik gyakor- 
latilag ismerik és alkalmazzák ezt a módszert, számtalanszor meggyő- 
ződhetnek arról, hogy a mennyiben ez a vegyi összetételről tájékoztat 
a leggyorsabb módon, igen sok esetben most is nagyon jól használható. . 
a többi földpátmeghatározó eljárások mellett és nem egyszer kivezet, 
a mikor az optikai meghatározások útvesztőjében nehezen tudunk el- 
igazodni. 

A szóban lévő kőbánya gneisában is, mely a földpátok túlnyomó 
nagyrészének aprósága miatt egyébként sem igen alkalmas a SzaABó-féle 
meghatározásokra, nagyon könnyen és biztosan meggyőződhetünk a 
káliumföldpátok fontos szerepéről, a mire nézve az orientált metszetekre 
vonatkozó optikai meghatározások alapján nem kapunk mindig olyan 
biztos ismeretet. Mert az ilyen kőzetekben az optikai wállandóki; nem 
bizonyulnak olyanoknak, aminőknek nevük mondja: az orthoklasoknak 
tengelynyilásuk változik úgy, hogy nem mindig az ny (a) körül van a 
hegyes szöglet; a közbeszorult vékony mikroklin ikerrészek pedig olyan 
változatos tengelyképet mutatnak, hogy ezek alapján tiszta fogalmat 
alig szerezhetünk róluk. 

Ha ezek mellett a SzaBó-féle földpát meghatározások didaktikai 
értékére is gondolok, ha látom, hogy milyen nagy mértékben hozzá- 
járulnak ezek — különösen a vegytannal részletesen nem foglalkozó 
fiatal mineralogusoknál — a földpátok vegyi összetételének helyes meg- 
ismeréséhez, ha azt látom, hogy milyen könnyű szerrel elsajátítják és 
milyen jó eredménynyel dolgoznak vele, akkor az a jól eső érzés támad 
bennem, melyet itt a SzaBó-füzetben a legmegfelelőbb helyen nyilváni- 
tok, hogy a SzaBó-féle földpátmeghatározás értéke még soká meg fog 
maradni. 

A lángkisérleti meghatározás szerint uralkodólag káliumföldpátot 
találunk e kőzetben. A mikroskopiumi vizsgálat alapján csak részben 
orthoklasoknak, másrészt mikroklinoknak bizonyulnak. A rózsaszínű föld- 
pátos injectiókan előfordulnak 2 mm-nyi, sőt nagyobb ilyen káliumföld- 
pát kristályok is, melyeknél a negativus jellegű orthoklasok össze- 
szövődnek néha mikroklinokkal. A nagy kristályokon kívül vannak igen 
apró közbeszorult mikroklin kristálykák is, melyek későbbi kristályoso- 
dás termékeinek látszanak. Ezekben a földpátokban a két jó hasadással 
összeeső sík irányában, helyenként erősen megnyúlt, egyirányba helyez- 
kedett üregek sorozata látható, melyek olyanok, mintha eredetileg 
folyadékzárványokat tartalmaztak volna és ezek eltávozásával maradtak 


ADATOK A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 263 


volna vissza az öregek. Egyéb zárványokként apró guarc szemeken ki- 
vül biotit lemezkéket és pikkelyeket találni bennük. Helyenként sericite- 
sedni, vagy kaolinosodni kezdenek. 

A natrium-calcium földpátok is legtöbbnyire a guarcnál gyen- 
gébb fénytörésűek. Csak ritkán egyenlő a guarc és a földpát fénytörése 
vagy a guarc em földpát np(a) A natrium-calcium  plagioklasok 
közül az orientált metszetek elsütétedése alapján is andesin-oligoklas 
(Ab, An) és oligoklas andesin (Ab, An.) látszik a leggyakoribbnak, 
de az ép üde plagioklas szemek között andesin (Ab, Ana) viselkedésű 
is van ritkábban. Egyesek ezek közül többszörös ikreket is alkotnak az 
albit és periklin ikertörvény szerint, tehát a mikroklinokéhoz hasonló 
rácsos szerkezetük van. 

Az andesin-oligoklasokban ritkán apró, görbe felületü myrmekites 
guarcszálak is vannak. Egyik oligoklas-albitban sárga folyadékzárványt 
és igen vékony epidot (?) tűket is találtam, hossztengelyükkel a földpát 
(001) és (010) síkja irányában helyezkedve. 

Még egy sajátságos behegedési folyamatról kell megemlékeznem, 
a melyet egy vékony, guarc és földpáton átmenő repedés mentén észlel- 
tem. Ennek a repedésnek kitöltő anyaga a guarcban mindenütt calcit, 
a mi mutatja, hogy calciumos oldat szerepelt a behegedésnél. A repedés- 
nek földpátokon át vezető részében azonban nem calcit, hanem az 
eredeti földpáttal egyszerre sötétedő földpát, a melyik üde, tiszta egy- 
nemű, mig az öreg tisztátalan, földpátban calcitos és sericites elváltozás 
bőven van. 

Ouarcszemek és szögletes  guarckristályoknak 1 mm.-nyi, sőt 
nagyobb halmaza is látható e kőzetben. Az apróbb kristálykák épebbek, 
míg a nagyobbak gyakran hullámosan sötétednek. Sárga folyadékzár 
ványok élénken mozgó libellákkal, egyenes vonalak mentén sűrűn lát- 
hatók bennük. , 

A biotitnak zöldesbarna, a rétegzettség irányában megnyúlt lemezkéi 
a csillámdús sávokban 1 mm.-nél hosszabb, másutt rendesen rövidebb 
kristályokat alkotnak. Pleochroismusok a jó hasadás irányában zöldes- 
barna, harántúl pedig világos sárgás-zöld színű. Sárga apró folyadék- 
zárvány és levegővel telt üreg a biotitban is található. A mállás folyamán 
chlorittá kezd átváltozni. Valószínűnek látszik, hogy a gneis csilláma lepi- 
domelan felé hajlik, mert a kőzet porából a sósav tetemes vasat oldott ki. 

Muskovit nagyon kis mennyiségben van a földpátos, savanyúbb 
injectiós részben; apró pikkelykéi csak kivételesen érik el a 0-3 mm. 
nagyságot és a sötét csillám előtt váltak ki. 

Az apattt egyenletesebben előforduló ásványa a gneisnak. Némely- 
kor szőlőmag alakú, de többnyire szabálytalan körvonalú, 0708—0-16 mm. 
szemeket alkot, leginkább biotithoz tapadva, részint a biotitba zárva. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 19 


264 D: SZÁDECZKY GYULA 


Egyenetlenül eloszolva és kis mennyiségben van a kőzet sötétebb 
részében gyakran bematitos szélű és titan tartalmú magnetit, ezenkivül 
ilmenitt is. Némelykor apró zárványokként szerepelnek a biotitban, 
máskor meg az ilmenitnek "2 mm.-re is megnőtt lapos kristálykái 
tapadnak a biotitokhoz. 

Igen apró, veres haematii pikkelykék szabadon is találhatók, bár 
minimalis mennyiségben. 

Az epidot nagyon egyenlőtlenül eloszlott ásványa a gneisnak. Több 
csiszolatból egészen hiányzik, másban pedig világos sárgászöld színű, 
egész 2 mm.-re megnyult oszlopos kristálykái, vagy töredékszerű legöm- 
bölyödött szemei nagyobb csoportokat is alkotnak. Pleochroismusok igen 
gyenge: ng — zöldessárga, mm — világosabb zöldessárga, np — világos 
sárgászöld. Nagy tengelynyílású positivus charakterü epidotok ezek, 
melyek tulajdonságai leginkább klinozoiziíra vallanak. 

A sphen is igen kis mennyiségben fordul elő, az epidotnál sötétebb 
világos zöldes-barnás-szürke 1 mm.-nél rendesen kisebb szemeket alkotva. 
Az epidotos foltokban elég egyenletesen van elterjedve; másutt a biotit- 
hoz szegődik. 

Az utólagos elbomlásból származó ásványok között kevés calcit, 
chlorit és kaolin említhető meg. 

Ez ásványok felsorolt társasága jól kifejezett palás texturát és 
granoblastos structurát alkotva szövődik össze. Az egyes kristályok 
csak ritkán idioblastosak, többnyire tökéletlenül kifejlődött xenoblastos 
alakúak. Nagyobb porphyroblastos egyének egészen rendetlenül vannak 
benne itt-ott elszórva. 

A mikroskopiummal észlelhető tulajdonságai közül a granoblastos 
strukturán kívül a földpátokban itt-ott látható apró tojásdad guarc-zár- 
ványok vallanak leginkább üledékes származásra; a myrmekites képződ- 
. mények pedig — melyek a Vlegyásza eruptivus teléreiben is igen szépen 
ki vannak fejlődve — inkább eruptivus származás mellett bizonyítanak. 

Vegyi összetételének megismerése céljából megelemeztettem a 
helybeli vegykisérleti állomáson: dr. RuziTska BéÉLa egyet. rk. tanárral, 
ennek a gneisznak vastagabb földpátos injectiotól mentes egyenletes 
szürke részét. A nyert elemzést az alábbi táblázatokban közlöm azokkal 
az átszámításokkal, a melyeket PaAPP Srmon intézeti demonstrator vége- 
zett, OSANN értékeinek GRUBENMANNtól a kristályos palákra alkalmazott 
eljárása szerint, hogy az elemzési adatok a kristályos palák csoport- 
Jaira kiszámított középértékekkel összehasonlíthatók legyenek, Az elem- 
zési adatoknak az eruptivus kőzetekével való összehasonlítása céljából 
kiszámíttattak az OsaNx-féle értékek, továbbá az amerikai petrografusoktól 
inegállapított sorozatos beosztásban való helyük is. 


ADATOK A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 965 


S 7 Reducti 100-ra 4 
Eredeti elemzés HZ ÉLé tása Szözínt ALSZÁLAÍTVá 3 Mol. prop. ]/ Mol. perczent 
1 ! 
SO, S GZ 06 67"37 68"10 11350 75"10 
ALÓ, 17:02 a 17"02 17:20 0:1686 11-16 
FeO ssal 0 ET 3"40 3"44 0"0478 3:16 
Fe,O, 1:66 a [—CaCO,0"18Ca0 1: ss 
CaO TE SÜNEK 1"62 1"64 00293 1"94 
MgO 0":66 a 0"66 j 0-67 0-"0167 $5t1 
KÖT a Éz AS 2 ae 9.22 1 5"78 ,  0-0615 4"07 
Na,O DSSAK 2: 82 2-85 0"0460 KNESGOZ 
ÚOZNOZZS TE MONA — —— ] --— s. 
CaCO; gő — a 0:32 032 — ]  0-0064 0" 42 
Hygr. viz... 0"04 a ke S — Éz 
Kötött viz 053774 — az 1 3 szt 
Összesen 99:51 99 9951 100"00 1"5113 100"00 
Csoport értékek: 
S 0 molekülámse jó sban sees zs 7510 
SE O ENO Fels VEB de safe 
c - (EDIT a 28 SZÉ JESSE E ER DESA e 
Ez ERO MIO ECÁOTT Aires b 271 ARA 
há (CaO maradék, mely az /-hez átetetél ssz0:00 
TSZ TAO Tölösleg SET RBY avn 8 Es 1 tt ADA 
S ) 
KE EE esős etes ezt eseté szg 30 
64A--2C€71-F 
A háromszögre viendő projectiói értékek : 
90. A 20 3 201. 
4 —-— — -— a 7-106; c— —-——-—-—29; f—— -— —-—65. 
AT-Ci3F AT C1-F A3C3-F 


Az elemzési adatokból a következő OsaNw-féle értékeket kapjuk : ! 


AE 11 E 120 dől ESEDADI e 
Fzeket 20-ra átszámítva: a — 113, c— 31, [— 56. 


Utóbbi értékeket az OsANw-féle háromszögre víve azt látjuk, hogy 
a villamostelep gneisza a gránitok családjának a területére és pedig 
az Osanw-féle 12-ik Hauzenberg és 25-ik Woodstock gránittypusok 
között van. 

GRUBENMANNtóÓl a kristályos palák csoportjaira megállapított közép- 
értékekkel egybevetve az elemzés adatait : 


DE 70710, SAS 7 TESSEN AS DTD S 2 TS TERME 


1 Tsehermaks Mineralogische und Petrographische Mitteilungen. 19. Band 
Wien 1900. P. 351. etc. 


19 


káttztttílttműtettéttmmm——]—eűeű——.—.————.—...——............———— e. e 


j ! ] 
SZO, ] AL,0, 1 Fe,O,1 FeO ] MgO Í CaO Na.01 KO! CO, 1 H.O--I H.O0— Összesen 
k— EZNEZ — mm —- — e ] ————— — EZ — 
EM ett elemzése zet OZ SZ TODT KAOG ELS 9A OT ÖS TÜSBŐT KZEBONEZSZON OS Tá MOSZ RO OZ SEGOS S 
100 sr. száraz anyagra átszámítva NOZ"70117"10) 167] 192 00-67] 1781] 2-831 5-75]1 0"14] 0"37- 0-04[I 100-00 
Molecularis proportio.. .. -— 11128 70108 05010 [0027 0-OT7 TT 0-032 107046 T0"-061 100031 — — — ][] Az ásványok mol. 94 
CAGVÜ SE Bet seen e ELT Ez ak E — — — — 107003] — — ]10-003] — —- 0:30 
MEG ADL LA zza EDE Et És Se száz — — 10-O0I0OJO"-O010  — — — —— — - — — 2"32. Fem—6 "59 
TA BEEE kozott etes mez s Ne 0034)  — — ]0"-017 00-07] — - ] - - 3"97 
Orthoklas .. res aszt 0366 0-061 Ti — - — — 10061] — — I] — [/ 33792 a 
JANE AE ZS ÉNSÉ HI 0-27610-0466/] —] —] —] — foo] —] —] —Ii I 24"10 2) BE 7 
Anorthit .. ... ze MOKDSSÍKOSOZOA SS — "  — 10029] — — — — ]  — 8-06] 6" ges 
ÖTATOZ MA) BE 10 (E 918 Vess ÉSE sé SZE Japoss Hi. ÉR EEEN ae — ! 23:640 92:98 
(ÖLpi ark le SES e EN s —0A0B2 le Ez — — — — —- — 3"26 
6 Hal 92-98 14 7 0 23:64 1 er éril 99:57 
A 5 ) 3 99": 
E ES — el a 57 ——Zz C-5sz Or 3 b 
; NSZO DŐ e le L. persalan, JAS OSÜS ÚT 7 ordo 4. britannar 
KAZE NGO E COO7Z BG 75 K,O MODOD mA) 
lez mez hseül[ 73 tátüt ező —- -— e A LEE e EZ véd sző 3. S. 
5 CaO 0-029 1 C17 37998 2. toscanas, Na.0 — 07046 1 es 37 5 subrang 3. toscanas 
je 
a 
E Az előbbiek alapján a valóságos ásványos összetétel (umodus)). 
a fi 
S0, 1 AI505 1 fe.Oz! FeO TP MgoOT Cao] Na,0O! KO H,O3- H,O 
ESZES Ez 1. A MTE E 5 — Ez ———zzzj Az ásványok mole- 
5 5 £ 5 l j cularis mennyiségének 
Molecularis proportio.. .. -. — 117128 10-168 107010 [ 07027 [ C":017 10"-032 1 0-046 1 0-061 1 0"003 -éd [EZ megfelelő 90 
BIÓVTÜ KE ttsem eze Le 0"046 1 07014 ] 0"003 ! 07020 ! 0-"017 — -  10-008 — ]J0"012 — 5"27 
CANOTUK Eza eszet — -— — ] — 10-003] — s EVOSO0SZ E S 0"30 
MEGNéRI Ek őz Eso Zen se — S OSO0T FT OSO07 — — — — —- - (edsi62 
Orth OKlAs ztette été ze Btkzlk ts 0318 10:053 - 0:053 99 "47 
JAT fe eeréntne őt ásznedk pé eti .  110"276 10"046 — — — — ]0"046 —— -— a" [I] 24"10 
VANNOVU LUN szét este 3 0-05810"029]  — — — ]0"-029] — zni — - N 8"06 
Ouarez AVE EN ZÉk ígdttla ZER CÉlgete 0-430 — — — j — — [1 25"80 
OR AOÓ Azé ese TS PEN SS VET ezek 0:026 ]  — — — E SAN Net ÍM E II. 2565—97"27 
Az anorthitban levő CaO és az albitban levő Na,O a következő plagioklast adja: 46 Nu, :29 €4a0—158:1, 
o . 
a  Ab5:.— án, c Ab, An, 5 Ab, An, — Andesin. 


ADATOK A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 267 


azt találjuk, hogy ezek igen jól megegyeznek az ő első csoportja alkali 
földpátos gneiszainak következő középértékeivel : " 


MESTER ESO e ri TOGO Kb MÜ 


Ezekből következik, hogy e gneisz helye a háromszögben is jól 
beleillik az alkali földpátos gneiszok területébe. 

GRUBENMANN csoportjain belül a kiképződésnek mélységi öve szerint 
3 rendet különböztet meg: a legmélyebb (kata), középső : (meso) és 
felső (epi) övnek kristályos paláit. A további beosztásnál tehát az a 
kérdés, a három öv melyikébe tartozik a szóban lévő alkali földpátos 
gneiz. Tekintetbe véve ennek kitűnő palás szerkezetét, az injectióra valló 
jelenségeket, a kisebbfokú mechanikai hatásnak nyomát, határozottan a 
középső (meso) öv rendjébe kell sorolnunk e gneiszt, melynek egyes tu- 
lajdonságai, nevezetesen a mikroklin és muscovit jelenléte, a myrmekites 
kiképződés, eruptivus, tehát gránitos származásra vallanak. A tekintélyes 
aluminium fölösleg (7 — 2:11), a földpátokban — habár gyéren — de 
előforduló apró guarc-szemcsék pedig az üledékes eredetnek volnának 
bizonyítékai. 

Az aluminium fölöslegre vonatkozólag megjegyzem, hogy ez olyan 
tulajdonság, a mely a közeli Biharhegység határozottan eruptivus szár- 
mazású kőzeteinél is nagy mértékben megvan." Kétségtelennek látszik 
tehát, hogy a villamostelep gneiszában az eruptivus származás lényeges 
vonásként szerepel, de azért alárendelten üledékes jelleget is mutat. 

Az amerikai petrografusoktól megállapított rendszertani hélyzetéről 
később lesz szó. 

A lényegesebb ásványok százalékos szerepére vonatkozó számítá- 
sokra meg kell jegyeznem, hogy a biotit értéke nem tekinthető pontos- 
nak, a mennyiben a benne levő fekete csillámnak vegyi összetételét nem 
ismerjük. A kalium-földpát értéke csekéllyel nagyobb a ténylegesnél, 
mert az igen kis szerepet játszó muskovit nem határoztatott meg. Az 
anorthit számított értéke pedig nagyobb a ténylegesnél, mert sem az 
apatitban kis mennyiségben szereplő foszforsav, sem a sphen titansava 
nincs meghatározva az elemzésnél, minek következtében ez ásványok 
calciuma az anorthitot szaporítja. 


1 Die Kristallinen Sehiefer. Berlin 1907. 23. I. 
2 Dr. SzápEczgkY GyuLA: A Biharhegység középső részének kőzettani és tek- 
tonikai viszonyairól. Földt. Közl. XXXVII. kötet. 1907. 


268 D: SZÁDECZKY GYULA 


Az irisorai gránit. 


A villamostelep kőbányájának gneiszát megismerve, a származására 
vonatkozó következtetések után nem lesz érdektelen, összehasonlítani, a 
központi nagy gránittömeg anyagával. E célra a rendelkezésemre álló 
legépebb gránitot választom, melyik a villamos telepi gneisztól vagy 
20 km.-re DDNYy-ra lévő irisorai kőbányából származik és a központi 
gránittömeg belső részéhez tartozik. 

1—3 cm hosszúságú, vastagtáblás földpátkristályoktól porphyros 
gránit ez, a melynek "/2—1-mm.-nyi, nem szabályos körvonalú guarc- 
szemei az egész kőzetben egyenletesen eloszlott csoportokat alkotnak. 
Éppen ilyen egyenletesen vannak eloszolva az 1—2 mm nagyságú biotit- 
lemezkék is, egyenletes szürke színt kölcsönözve a gránit alapanyagszerű 
apróbb alkotó részének. 

Muscovitot szabad szemmel nem látunk benne, tehát a Özotitos 
gránit (granitit) név jól illik reá. 

A nagy földpátok, lángkisérleti viselkedésük alapján kálium föld- 
pátoknak, optikailag pedig részben orlhoklasoknak, kisebb mennyiségben 
mikroklinoknak bizonyúlnak. A mikroklin kevesebb és rendesen jóval 
tisztább is, mint az orthoklas. A földpátok belsejében némelykor sok 
idegen zárvány: epidot, muscovit, biotit van. A földpátba zárt muscovit 
némelykor szabályosan van elhelyezve a jó hasadás irányában. 

A kalium földpátokon kívül oligoklas-albit és oligoklas-sorba 
tartozó, némelykor zónás szerkezetű plagioklas kristályok vannak benne, 
az egyes zónák között nagyon csekély elsötétedési különbséggel. Ezek 
részben erősen sericitesedettek és apró apatit-zárványkákat tartalmaznak. 
Myrmekites összeszövődések kis mennyiségben ezeknél is észlelhetők. 

A guarcnál is két generációt lehet megkülönböztetni. Az elsőnek 
tagjai nagyon hullámosan sötétednek és sok, élénken mozgó libellás 
folyadékzárványt tartalmaznak. A másodikba tartozó apróbb szemeket 
alkot, melyek egészben véve tisztábbak, mechanikai hatásokat nem vagy 
csak gyengén árúlnak el és gyakran körülveszik a földpátokat. 

A biotit-lemezek a hasadás irányában zöldes-sárgás-barna, arra 
merőleges irányban pedig világos zöldes-sárga pleochroismust mutatnak. 
Vékony muscovit-szálak, valamint apatit-kristálykák és sphen-szemek a 
biotitban is vannak. Ezeken kívül némely biotitban egymást 607 alatt 
metsző, igen vékony tűket (rutil?) is találni, valamint leucoxenes szegély 
is van egyesek körül. Némely biotit chlorittá kezd átváltozni. 

A földpátba és biotitba zárt muscovitokon kívül ritkán a biotit 
végéhez tapadt, erősen összegyűrt muscovit is akad a kőzetben. 

Nagyon kis mennyiségben találtam az irisorai gránitban 0:1— 0-2 mm 
nagyságú sphen szemecskéket, melyeknek belsejében gyakran titánvas- 


ADATOK A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 969 


mag látható s ennek bomlási terméke a sphen. Éppen ilyen ritka és 
esetleges ásványa e gránitnak a klinozotsíit-féle viselkedésü apró epidot. 

Az irisorai gránitnak igazi iránynélküli gránitos szövete van; az 
egyes ásványoknak, különösen a földpátoknak, idiomorphismusa jóval 
nagyobb, mint a villamostelepi gneiszban. A földpátokban ovalis átmet- 
szetű guarcszemeket nem találtam. Az ásványoknak fajtái azonban föl- 
tűnően megegyeznek a villamos-telep gneiszának ásványaival. 

Nem kisebb hasonlatosságot találunk a vegyi összetétel tekin- 
tetében sem, amit e gránitról dr. LuNszER RóBERT határozott meg. Még 
szembetünőbben nyilvánúl meg e két kőzetnek rokonsága vegyi össze- 
tételüknek az amerikai petrographusoktól megállapított módon való át- 
számításánál. Így ugyanis azt tapasztaljuk, hogy mind a kettő ugyan- 
abba a classisba (persalan), ordoba (britannar), rangba (toscanas), sőt 
subrangba (toscanos) tartozik. 


1176. sz. Gránit-— Irisóra, 
100 s.-r. száraz anyagra átszámított elemzési adatok : 
SAD TSA OS OS 2 BEOS eMgŐG 22 OO, 1. NAzO : KŐ 
ÖLŐ em ÁD 4 ELENK e KÁLN KÖDEÜL EE EAN O) KÖNELÉRL OKOZ LT 
A. OsaANN módszere szerint számított értékei : 


S 


: A CG F a c f n Sorozat  Al,0, fölösleg 
TA LESZ OT ÉVÜK 3: ZÖME Te SZÉ NO o KT É Si -7 


Az amerikai petrographusok módszere szerint számított értékei és 
rendszertani helyzete : 


Ouare Orthoklász, Albit Anorthit Diopsid Hypersthen Magnetit" 


1459 3225 AJ 19-51 025 4"10 1"62 
Classis Ordo Rang Subrang 
I. Persalán 4. Britannár 2. Toscanas 3. Toscanos. 


Az irisorai gránit tulajdonságai tehát igen nagy mértékben meg- 
erősítik azokat a feltevéseket, a melyeket a villamostelepi gneisz erupti- 
vus képződésére vonatkozólag tulajdonságai alapján következtettünk. 


Aplitféle albitgneisz. 


A villamostelepi munkálatok mentén lévő kristályos palák vál- 
tozatos kifejlődésének illusztrálására egy halvány rózsaszínű, szürke 
guarcerekkel és helyenként fekete turmalinnal tarkázott, gyéren pyrit- 


270 D: SZÁDECZKY GYULA 


tel hintett, aplitos külsejű kőzetet óhajtok közelebbről megismertetni, 
mely az előbb tárgyalt gneisztól DDK-i irányban kb. 200 m távolságra 
van, a Riskába vezető alagútnak körülbelül 80 m-nyi szakaszában. 
A bevezetésben vázolt vékonyréteges, mállott, aprószemű gneisz testé- 
ben élesen föltünt ez a mindössze pár méternyi hosszú, lencsealakú 
betelepülés, világos rózsaveres színével és sötét turmalin foltjaival. 

A lturmalin több em vastag kékesfekete színű, igen apró, leg- 
nagyobbrészt porszerű halmazzá széteső, csak helyenként szálas ki- 
képződésű, itt-ott meggörbült vagy szétszakadt kristályokat alkot. 

Ilyenféle, porszerűen széthulló, apró turmalinos injekciót a gát 
alapozási munkálatainál feltárt helyen, a Riskavölgy mindkét oldalán 
észre lehetett venni. 

A microscopiumi vizsgálat mutatja, hogy ez a kőzet lényegében 
guarc és földpát összeszövődéséből áll, melyben a földpát uralkodik, 
habár kis részletekben kevesebb is lehet, mint a guarc. 

A földpátok legnagyobbrészt 0-2 mm átmérőjű, csipkés szegélyű, 
tehát xenomorph albit kristálykákból állanak; de vannak köztük por- 
phyrosan kivált, 1—2 mm-re nőtt kristálykák is, a melyek karlsbadi, 
ezenkívül elég gyakran albit-, ritkábban periklin-ikreket alkotnak. Az 
albit-ikerlemezek rendesen nagyon vékonyak és némelykor nem tarta- 
nak végig az egész lemezen (IV. tábla 2. és 3. kép). Az apró kristályok 
többnyire nem ikrek. Kevés oligoklasalbit is előfordul közöttük (n,, 
fénytörése olyan, mint a balzsamé), sőt oligoklasandesin is. A nagyobb 
kristályok többnyire az u és r tengely szerint vannak megnyúlva, tehát 
a (010) szerint vastag táblákat alkotnak. 

Mechanikai hatások a földpátokon is észlelhetők; a nagyobb föld- 
pátok némelykor meg is vannak görbülve és gyakran az aprók is 
gyenge hullámosan elsötétednek. 

Gázzárványok bőségesen vannak e földpátok közül főkép a na- 
gyobbakban, kevés folyadékzárványnyal együtt. Ritkák bennük az apró 
muscovit pikkelyek, ellenben egyes helyeken turmalin tűknek bőséges 
halmaza szürke foltként látható, a vékony csiszolatban (IV. tábla, 3. kép 
alján). Ezek a sokszor 011 mm-nél nem hosszabb tűk rendkívüli vé- 
konyságuk mellett is elárulnak gyenge pleochroismust: e — világoszöld, 
w — sötét barnászöld. 

Muscovi! a földpátokon kívül is előfordul, de elenyésző kis mennyi- 
ségben és mindig apró pikkelyek alakjában. 

A Jjuarc lényeges szerepet visz a kőzet alkotásában, mindig hul- 
lámosan sötétedik és részben a földpát után vált ki. Turmalin zárványt 
nem találtam benne, folyadék és gázzárványt azonban úgy, mint az 
előbbi kőzetekben. 

A nagyon kis mennyiségben szereplő ásványok között még magne- 


ADATOK A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ, 27 


tilt, apró haematit-pikkely, helyenként apró szemekből álló 0707 mm 
körüli átmérőjű sphen-halmaz említendő meg. 

Az utólagos származású, gyenge limomttos festés okozza részben 
a kőzetnek halvány rózsaszínét. Ilyen származásúak a gyéren látható 
apró carbonát-foltocskák is. 

Ezek nagyságra nézve rendkívül változatos ásványok kis mérték- 
ben egy irányban megnyult granoblastos szövettel bírnak. 

A rózsaszínű, egyneműnek látszó kőzetet, a szabad szemmel lát- 
ható pyritek kiválasztása után, dr. Ruzirska B. tanár megelemezte, az 
elemzés számadatait pedig PaAPP Simon átszámította. 


Reductio 100-r j 
Eredeti elemzés ) Grubenmann ! , 8 a . Mol. prop. ! Mol. perczent. 
j EZ ETTi w átszamitva ! ! 
foga AS Ta ET n fos AZT 73"96 NEZ 79"29 
Za LALO AES tt tes 15"85 c 15"85 ÜOSgA s 0-1563 10"05 
FeO. Fe a OSS — - —— — — 
Fe, 0, 4 0"-10"e — -z -- — 
Ga0 MEGOSSZA 025 0825 j 0"0045 0"29 
MgO mé 0"12 a zzz —. ] — —— 
Ka (9 ige FÜST 0"18 0"18 0"0019 0"19 
Na,0O 43 7"68 a 7"68 VÁG Té 0"1945 8"01 
ElyeT. viza 2 2 05701 a —— — — — 
Kötött viz .. "ZT Ta e zzz s — 
fo st (heg IE -—- ess —- 
0 A OTA 2 a mg TE 
Pyrit szk lzér 5 psi — 0-23 0:23 0"0019 0"12 
IDOTOMmAt "e ES ] 0"48 0"48 0"0106 0"70 
Calcit SÉG GE 2 0:27 0-27 0-0054 0-34 
zak korat Tt ákezt Bán — 0"97 0"97 0"0168 1"08 
Összesen  .. 99"85 99 99" 48 100-00 15546 100"00 
Csoport értékek : 
901000 erolle kiméne 840 s Dam ee e NN BE 7929 
AZ E Vet; WEB é Ek KIRE ee La 813 
(Cas : Sr elé EEEN ÉLEZET 1822 ARO 
E E(RE0-E M40-- ÜKON Braz BESE Be t. 0700 
M — (CaO maradék, mely az F-ben flhászmáltatott) 0-00 
TEENDO SETONOS ÉG OAK: ÉRE Tét JAS MKE LGA 161 
E ( 63 ) 161 
oak ÜGSZKE ESETT ASK RÁK GE FT ÁS TEK TÉK ú 
Projectiói értékek : 
AA E 1 ; 
a — ——— — -193; c—-- val ését ERTB see f — 20. ! — 00. 
A3-C73- FE A1-C--b í AG Gaz 


SZÁDECZKY GYULA 


DI 


MgO ) CaO Na 0] 1EX0) 


CO, S F ! Összesen 


Eredeti elemzés sét 
Átalakitva a pyrit §-hoz 
szükséges Fe kivonásával 
Molecularis proportio 

JER TÁLTUT Stant zá se tÉ E tte ézet 
Eldendatítar Es zzz 

okos ztrni osei ete esetb MET 


JD OLÜNTTTS see e E Té 
CELGY Tetra esettszetlls BE: Bé: 4 Né 
Orthoklag; 22 SE 
ÖLD esz SEEN EE B 


TOPTTÜLT zet öles zó 
ÓTATOZÉE Zsák Zé 
Corund ESB S TázÉT És 


15:55 


0"-002 ! 


0-124 


0"003 1 


0" 026 / 


07-46 
0"006 


Ot 2ze 0558 


05-12 
0003 


199:85 


99 "82 0-03 07 


Az ásványok mol. mennyi- 


10"006 


0003 


0-"16 

0"70 ! Feom—2 "04 
0"45 

0-:50 

ti] og 

64598 sijsa ER 
0"83 ! D 97":41 
927:840 ; 
2:65 


Bel SOMA SATZOTT 7 


Me 20L s. 


K,0--NapO  0-I26 42 


(4a0 SERT] 


elassis I. persalan, 


rang 1. liparas, 


SES r ál 
METED EAT 
(4850) 0":002 
A ET Sz d 
Na o eOsTozte 67 


A valóságos ásványos összetétel (xmodusv). 


FeO0 ) MgO ) Cao ! 


ordo 4. britannar. 


subrang 5. noyangos. 


KO GÖs 


Al, 0, 
Molecularis proportio . 0-1553140"001 0"006 / 
Él teet ezt" zi TS EE — 
a ematutász en ati zet I — I — 
SAANTOT ek : E MÉ tes I E — ]10"-006.] 
Dolomit . bes - - 
CGalcitai s et. tés — s 
OROK LABZ e esszel 0"002 as 
JAVIT one er ass REA 0"124 j 
ATON - fee esett azé E 0"003 -—- 
Ouarecz — —- És 
Agyag . HOOKE 


ensszi ÁT SS KÁ 


0-00310"010 


10-G0210-O0I6 0 gének megfelelő 96 


0":003 


Az anorthitban levő Cws0 és az albitban levő 
s Albit. 


a következő plagioklast 0:3 C€Ca0 


ségének megfelelő 9 
0"23 


99-45. 


X A pyrithez tar- 
tozó feleslegesen 
oxydált /e0— 0-ja. 


!Í 
Az ásványok mo- 
lekula mennyisé- 


LR 
0"16 
0"70 
0"45 
0"50 
1541 


64"98 


083 


127"8§4 


9: 65 99"45 


413: 1. 


ADATOK A HIDEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 3 


Az elemzésnek adatai és az átszámítások tisztán mutatják az albit- 
nak lényeges szerepét. Az is kitűnik, hogy az albiton kívül egyedül a 
guarc szerepel e kőzet alkotásában. 

Nemcsak a turmalin, hanem a kőzetnek egész megjelenése erup- 
tivus származásra vall, tehát ebben a kőzetben a gránitos magmának 
egyik érdekes szétválási termékével van dolgunk. 


Klinozoisitamphibolit. 


A szóban lévő terület kristályos palái változatosságának kitünte- 
tésére egy amphibolitot mutatok még be, mely a villamos telep alatt lévő 
gneiszkőbánya fölött, néhány méterrel a Kis-Riskába vezető nyak alatt 
kezdődve, összefüggő borítékot alkot. Csillámos guarelencséket tartal- 
mazó rétegek között van ez az amphibolitréteg és helyenként 4—5 m 
vastagságot ér el. Áthuzódik a Szamos bal partjára is, hol a gyalog- 
híddal szemben levő sziklafalon gránátot, turmalint tartalmazó, nagyon 
változatos rétegsorozat van a társaságában. Az alább részletesen leírt kőzet 
ebből a csoportból származik. 

Sötétzöld színű, középmérték szerint 1! mm vastag amphibo 1- 
oszlopkákból, jóval kevesebb földpát- és epidotból álló réteges kőzet ez, 
a melyben microscopiummal az említett ásványokon kívül kevés guarcot, 
apatitot, magnetitot, ilménitet, sphent és zircont is találni. (IV. tábla, 
5. és 6. kép.) 

A részletes vizsgálat szerint az amphibotok "741—2 mm vastag, 
1—5 mm hosszú xenomorph, csak részben idiomorph kristályokat alkot- 
nak. Utóbbi esetben csP(110), c9.Pos (010), c0Ros (100) alakokat lehet 
rajtuk látni, oszlopszerinti jó hasadással. Pleochroismusok n,(r) — sötét 
kékeszöld, nm(8) — sárgás barnászöld, n,(a) — világos, zöldes szürkés- 
sárga. (—ny— 129". A közönséges zöldamphibolok minden lényeges 
tulajdonságával birnak ezek az amphibolok, tehát olyan fajhoz tartoz- 
nak, mely úgy a tűzi eredésű, mint az üledékes kőzetekben megvan. 
Minden amphibol kivétel nélkül igen sok zárványt tartalmaz és pedig 
legnagyobb részben epidotot, kevés sphent és földpátot. Annyi e pol- 
kilites zárványok száma, hogy általuk a kőzet rostás szövetűvé lesz. 

A földpátok szerepe eléggé változatos, mert helyenként a kőzet- 
nek majdnem fele földpát, másutt pedig csak kis mennyiségben szorong 
a színes ásványok között. 

A földpát legnagyobb része rácsos ikrekből álló mikrolin, a mi 
többnyire 0-16 mm-nyi szemeket alkot, de kivételesen 1! mm-nyi is van 
belőle a többi ásványok között. A mikroklinok a legutolsó kristályosodási 
termékek közé tartoznak. Jóval kevesebb orthoklas és elég gyakran 
oligoklas-albit is fordul elő még a földpátok közül. Ezek többnyire 


974 D: SZÁDECZKY GYULA 


nem ikrek és jó hasadást mutatnak, a mi ritka a mikroklinoknál. Oli- 
goklasandesin és andesin csak ritkán és rendesen pusztuló félben akad 
e kőzetben. Némelykor ez utóbbiak mikropegmatitosan vagy myrme- 
kitesen összeszövődnek mikroklinnal, vagy pikkelyes hálózatot alkotnak, 
melynek igen apró részecskéit nem annyira az elsötétedés, mint inkább 
a különböző fénytörés segítségével lehet megkülönböztetni. Ezekben az 
átalakulásra valló szövedékekben apró klinozoisit szemcsék, továbbá 
guarc is megjelenik. A basisosabb földpátok régibb származásúak, részben 
az amphibolok előtt váltak ki és bennük az epidot minthanemcsak 
átalakulási termékként, hanem zárványul is előfordalna. 

A gJuarcnak igen alárendelt szerepe van ebben a kőzetben, a 
mennyiben többnyire a földpátokba zárt apró szemek vagy parányi, 
némelykor kiflialakú metszeteket formálnak. A 02 mm-nyi guarcszemek 
már a legnagyobbak közé tartoznak. Apró folyadék zárványokat, mozgó 
libellákkal, melyek utólagos injectió jellegét mutatják, ezekben a pici 
guarcszemekben is találunk. 

A földpát és amphibol mellett e kőzetnek harmadik uralkodó 
ásványa az epidot, a melyik az előbbiek zárványaként is bőségesen elő- 
fordulván, a kristályosodás sorrendjén láthatólag megelőzte azokat. Az 
epidot világos sárgászöld színű, többnyire 0-12, csak ritkán 1 mm-nyi 
oszlopkákat és apró szemeket alkot, melyek az egész kőzetben el van- 
nak terjedve, sőt helyenként ezek szemcsés halmaza válik uralkodóvá. 
Az oszlopkák rendesen legömbölyödött lapokkal végződnek, de egészben 
véve nagyobb részüknek — a nagy fajsúlyukra visszavezethető korai 
kristályosodásuk következtében — idiomorph alakja van. Zárványként 
bennük gyakran igen apró sphenszemcséket találunk. Az alább kö- 
vetkező optikai tulajdonságaik alapján a klinozoisítekhez sorozandók. 
Positivus jellegüek, kabár tengelynyílásuk majdnem 909. Úgy az ny-re, 
mint az nyp-re merőleges metszetben kettős törésük majdnem olyan 
nagy, mint a mikroklinok kettős törése nm-re merőleges metszetben, 
úgy hogy kettős törésük n,—np—0"011-re becsülhető, ennek megfelelő- 
leg kettős törési színök 0703 mm vastag csiszolatban nm-re merőleges 
metszetben sárga. Vannak azonban ilyen sárgaszínű metszetekben ibolya- 
színű részek zöld maggal, tehát a rendesnél kétszer erősebb törésű, 
epidotnak megfelelő foltok is. Az apró haránt metszetekben a (001) 
szerint való hasadás többnyire észlelhető, az (100) szerinti azonban 
gyakran nem. (/—n, szöglete mindig kicsi (2" körül), de majd az 001——100 
tompa, majd hegyes szöglete felé esik. Pleochroismusa alig észlelhető. 

Barnásveres bioltit nagyon kis mennyiségben és egészen szabály- 
talan alakban van e kőzetben és gyakran sphen tapad hozzá. 

Magnetit és ilmenit sincs nagy mennyiségben, habár több van 
belőlük, mint a biotitból és egyenletesebben van élterjedve az egész 


ADATOK A HIGEGSZAMOS KRISTÁLYOS PALÁINAK ISMERETÉHEZ. 97a 


kőzetben. Az ilmenit gyakran széthasadozik és levelei között serpentin- 
féle termék jelenik meg vagy némelykor sphennel van összenőve. 

Haematit igen kis mennyiségben van és pedig vagy a magnetitok 
szélén vagy apró pikkelyekként szabadon. 

A sphen is nagyon gyér és apró, habár elég egyenletesen eloszlott 
ásványa e kőzetnek. 014 mm hosszaságú, az epidotnál sötétebb zöld- 
színű rhomboéderes képű kristálykákat vagy kristálypárokat is alkot. 

Nagyon ritka, a sphennél világosabb színű és apró töredékekben 
található ásványa a zirkon. 

Az apatit szintén nagyon alárendelt szerepet játszik. 

A leírt amphibolithoz hasonló, de jóval világosabb színű és epi- 
dotban gazdagabb, zöld rétegeket tartalmazó közetet találtam még a 
villamos teleptől a riskavölgyi gáthoz átvezető nyakon. Ebben a kőzet. 
ben azonban már szemalakú —- és nem repedés töltelékként szereplő — 
calcit is előfordul, az amphbibol kevesebb, mellette diopsid is van, a 
földpátok pedig tisztán sarjadzó, xenomorph alakúak. 

A részletesen megvizsgált három fajta kristályos pala közül tehát 
ennek van legtöbb üledékes charaktere, mely származást az előfordulási 
körülmények is kétségtelenné tesznek. Olyan, anyagában gyorsan vál- 
tozó üledékes képződménynek kell ezt tartanunk, melyre utólagos átkris- 
tályosodásánál a kőbánya hatalmasabb injectiós tömege lényegesen 
hatott. A mikroklinföldpát minden valószínűség szerint ennek a terméke. 

Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy a Hideg-Szamos alsó szaka- 
szában tisztán eruptivus származású amphibolit is van. A Hideg-Szamos 
község mellett levő amphibolit külső megjelenésében is hatalmasabb 
tömzsnek látszik. Ennek részletes megállapítása azonban jelenlegi fel- 
adatom körén kívül van. 


Végeredmény. 


Az előbbiekből kitűnik, hogy a hidegszamosmenti kristályos palák 
sokkal változatosabb sorozatból állanak, mint azt eddig hittük. hogy az 
albitgneisz, ezeknek egyik fontos tagja, érdekes fajtákkal van itt kép- 
viselve, mellette biotitos mikroklinos gneisz, pegmatit, klinozoizítos 
amphibolit is van változatos társaságban. Ezeknek képződése részben a 
központi gránittömegével megegyező magmára vezethető vissza. 

A gyalui havasok kristályos paláinak képződéséről azt kell tar- 
tanunk, hogy azoknak legnagyobb része eredetileg közönséges üledék 
volt, melybe a központi nagy gránittömeg intrusiójával kapcsolatban, 
származásra nézve azzal megegyező injectiók nyomultak. Az eredeti üle- 
dékeknek utólagos átkristályosodása lényegileg eme injectióknak és ezzel 
kapcsolatos folyamatoknak a következménye. Nem adhatom elő itt 
azokat az okokat, melyeknek alapján valószínűnek tartom, hogy ez a 


276 Dr LIFFA AURÉL 


gránitos intrusio a paleozoos ara vége felé bekövetkezett nagy eruptio 
eyklus sorozatába tartozik. Jóval későbbiek azok a nagyobbára dacit- 
telérek, melyek a m. kir. Földtani Intézet említett térképe szerint olyan 
nagy mennyiségben szelték át a kristályos kőzeteket. Semmikép sem 
tekinthetem azonban ezeket felső mediterrán korúaknak, mert ezeknek, 
valamint a Vlegyásza vonulata eruptióinak az erdélyrészi medence 
tufáihoz semmi közük sincs, mert sem a gyalui, sem a sztolnai vastag 
telér, sem a gyerővásárhelyi eruptio semmiféle elváltozást nem árul el 
az alsó tarkaagyaggal való érintkezésnél, a mi azok lekopott felületére 
látszik lerakódva lenni. Sokkal valószínűbb, hogy ezek a felső krétában 
megindult és tán a harmadidőszak elejére is áthuzódott kitörési soro- 
zatnak termékei a Vlegyászával egyetemben. 
578 

Igaz, hogy a kristályos palák apró, gyakran szeszélyes változásait 
geologiai térképen kitüntetni szinte lehetetlen, de a nagyobb betele- 
pülések megjelölése és a közet anyagának pontosabb megállapítása 
elengedhetetlen feladata a felvevő geologusnak, különösen most, midőn 
látjuk, hogy a kristályos palák beható tanulmányozása eloszlatja azt 
a sűrű ködött, a mely nem is olyan régen átláthatatlan takaróként 
borúlt az úgynevezett calaphegység?-ekre. 


Tábla magyarázat. 


1. Biotitos-gneits, felső beállítással. Hidegszamos, villamos telep alatti kőbánya. 

2. Ugyanaz, keresztezett nikolok között nézve. 

3. Albitos-gneis, alúl turmalintól származó szemcsés folttal. Hidegszamosi 
villamos telep alagutjából. 

4. Ugyanaz, keresztezett nikolok között. Porphyros albittal. 

5. Klinozoisít-anphibolit. Hidegszamosi villamos telep alatt a balpartról. 

6. Ugyanaz, keresztezett nikolok között. 

Valamennyi kép 25-szörös vonalas nagyítással van fotografálva. 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 
Dr. LIFrA AUuRÉL-tól. 
(Az V. és VI. táblával.) 


1. A Kazanesd vidéki pyrit.! 


Az 1903. évi országos geologiai felvétel alkalmával dr. PAPP KÁROLY 
geologus társam a már régóta ismert pyrit termelő vidéken, Kazanesden 
fordult meg, a hol alkalma nyilt nehány pyrit s tufát összegyűjteni. Az 


1 Előadatott a mh. Földtani Társulat 1906 dec. hó 5-én tartott szakülésén. 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISNXERETÉHEZ. 977 


ő szívességéből jutottam ez anyag birtokába, melyet kristálytani vizsgá- 
latra azért találtam érdemesnek, mert kristályai egyrészt erre alkalmasak 
voltak, másrészt pedig különösen azért, mert kristálytani szempontból 
mindezideig egyáltalában nincsenck ismertetve. Vizsgálataim eredményét 
a következőkben foglalom egybe. 

Ezt megelőzőleg szükségesnek tartom előre bocsátani, hogy a Kaza- 
nesd vidékén előforduló pyrit első vizsgálója Srunk volt," a ki azonban annak 
csupán geologiai előjövetelére, kiterjedésére és a társaságában lévő réz- 
ércekre volt tekintettel. Bányászásával csak újabb időben foglalkoztak 
behatóbban, midőn t. i. a hazai vegyi ipar föllendülésével a pyrit ke- 
regett érecé vált. Ennek tulajdonítható, hogy itteni előfordulását nagyobb 
érdeklődéssel és fokozott figyelemmel kezdték kutatni. E kutatások álla- 
pitották meg,? hogy ez terjedelmes fészkek és tömzsök alakjában a 
diabásbam és a guarcporphyrban fordul elő úgy Kazanesden, mint annak 
környékén: Csungányon, Almáselen, Almásszelistyén stb. 

A vizsgálat alapjául szolgáló kristályok az imént elsorolt két első 
lelethelyről erednek, a melyekből mindössze 12 darabot mértem és pedig : 
hármat Csungányról és kilencet Almáselről. 

1. A csungányi pyrit szürkéssárga színű, vaskos éretömeget alkot, 
melyben a kristályok csak kisebb-nagyobb fészkekben vannak, és pedig 
gyakran igen szépen kifejlődve. A kiszabadított kristályok legnagyobb 
része igen törékeny, málló, mely tulajdonságuk miatt a vizsgálatnál 
különös óvatosságot igényeltek. De akadtak . helylyel-közzel teljesen ép 
megtartású kristályokat magukba záró fészkek is, melyekről behatóbb 
vizsgálatnál kitűnik, hogy azok apró, finom guarckristálykákkal vannak 
behálózva. Valószinűleg ez az oka annak, hogy a benn ülő kristályok 
a többieknél keményebbek, mert a kovasav a fészkek környékének egy 
részével ezeket is infiltrálta. Ezt igazolja a kristályoknak az alábbiak- 
ban közölt vegyi összetétele is. 

E lelethelyről való kristályok általában véve aprók, amennyiben 
átmérőjük 0-2—0-4 cm között ingadozik; igen fényesek, de formákban 
szegények. Két tipust lehetett rajtuk megkülönböztetni, nevezetesen : 
hexaéderes és pentagondodekaedéres tipust. 

A hexaéderes termetű kristályok az átvizsgált anyagban a leggya- 
koriabbak, melyek vagy egyszerűen csak hexaéderek, vagy ennek okta- 


1 Sruk D.: Die geologische Beschaffenheit der Herrschaft Halmágy im Zarán- 
der Komitate in Ungarn. 497. I. (Jahresb. der k. k. Geologischen Reichsanstalt. 1868. 
XVIII. köt. 4. füz.) 

2 Dr. Papp K.: Alvácza és Kazanesd vidéke Hunyad vármegyében. 64—95. I. 
(A magy. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1903.) 

LACKNER A.: A kazanesdi kénkovand-bánya Hunyad vármegyében. (Földtani 
Közlöny XXXIV. .köt. 399. old.) 


278 D: LIFFA AURÉL 


éderrel való kombinációi, vagy pedig a hexaödernek a pentagondodekaéderrel 
való kombinátiói Ez utóbbiakon a hexaéderlapok a r 12101 pentagondo- 
dekaéder lapjaival váltakozva ismétlődnek s ennek következtében finoman, 
majd egész durván rostozottak. E tipus kristályai az 1100) és az 1111) 
formák lapjainak igen fényes volta miatt igen élesen határolt reflexeket 
szolgáltattak, úgy hogy hajlásszögeik — mint a következőkből is lát- 


ható — alig mutatnak eltérést a számított szögértékektől. 
Mért : ny Ú0A dd! Számított : 
(100) . (010) — 9071 — 5 3 DA 907— — 
. (LT EZ SHT ZTTK ge VESSZEN SSE Ö SE 


Kivételt tesznek az említett rostos kombinációk, melyek éppen 
rostozottságuk következtében a jelek egész sorozatát reflektálták. 

A pentagonos tipusú kristályok ritkábbak az előbbieknél és ezeknél 
jóval nagyobbak. A tipust megszabó uralkodó formájuk a x 1210) posi- 
tivnak vett pentagondodekaéder, melynek jellemző éleit a hexaéder gyakran 
elég széles sávok alakjában, míg trigonális csúcsait apró, de fényes la- 
pokkal az oktaéder tompítja. 

A hexaéder lapjai, valamennyi e tipushoz tartozó kristályon a z (210) 
jellemző éleivel egyközesen finoman rostozottak, minek következtében a 
reflexek egész sorát szolgáltatták. A :r 12107 pentagondodekaéder lapjai az 
előbbiekkel szemben — jóllehet egyik-másiknak felülete homályos — igen 
jól reflektáltak, éppen úgy, mint az oktaéderéi. 

A Csungányról eredő kristályokon észlelt formák ezek szerint a 


következők : 
a 100) olc fAdájsésze s c 42i0k 


A csungányi pyrit vegyi összetételét illetőleg föl kell említenem, hogy 
azt dr. EmszT KÁLMÁN m. kir. vegyész úr volt szíves mennyilegesen meg- 
elemezni, a mely analysisből kitűnik, hogy a rendes alkatrészeken kívül 
nyomokban arsént, meghatározható mennyiségben pedig nikkelt és kova- 
savat is tartalmaz. Ennek alapján összetétele 100 súlyrészre átszámítva 


a következő : 


ME S ATON ESO GYA SZÜ ÖSS 
As — nyomok 
Ni 0705 
Oeseiükón 
Kovasav At ee MÜ ( —ELKAE ze 


9986 


1 L. a 282. lap erre vonatkozó jegyzetét. 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 9791 


Látnivaló ezekből, hogy vegyi összetétele teljesen azonos a nor- 
mális pyritekével, t. i. /FőS,-vel. 

2. Az Almáselről származó pyrit élénk sárga színű; mérésre 
alkalmas kristályai a guarcitban behintve vannak, melylyel együttesen 
nem ritkán 1—2 mtr vastag telléreket is szoktak alkotni. — A kristályok. 
nagysága ingadozó. mivel egyesek csak alig érnek el 0-1—0-2 emt, mások 
ellenben még az 1-0 cmt is meghaladják. Az aprók igen fényesek, mig 
a nagyobbak egyik-másik lapja homályos felületű. 

A megvizsgált 12 kristályon, — melyek formák száma tekintetében 


meglehetősen szegényeknek mondhatók, — a következőket észleltem :. 
Éandmmtzüzmáuzemz-m.————/—————.t.—..—.—-—-——-—————.z.-...........——.....—..z..k.. 
Sor- (Betű (I Goldschmidt ! " Miller [NN 
szám etu oldschmi iller ] Naumann 
Tee aira (1004 00000 
) 9 r9191 0002 
va c j 209 J n(210) CEZ 
3 0 1 ÉHAD, (9) 1 
4 n 2 2119 202 j 
5. (333) 5730 5/3 
) k s ) S 91 8/ss0e 3 
6 3 2 TT 1863) ] sr ] 
2 NTB 
V/ 92 ky fORT7 
7 a s 14987) 3([ 5 ] 
y MAYA, 
8 k 11/8 7/ j(11.7.6) [ 5 ] 


A formák száma ezek szerint összesen nyolc, melyek közül a F-al 
jelöltek a pyritre nézve újak; ezeken kívül van még 1—2 alak, mely 
azonban csak egyszeri föllépése s lapjainak apróságából kifolyó rossz 
reflexei miatt nem sorolható a biztosan megállapítható formák közé. 

E kristályok, formáik kifejlődése tekintetében négy tipusba oszthatók. 

Az első tipust hexaéderes termetű kristályok alkotják, melyek rész- 
ben csak hexaéderek, részben pedig ennek az oktaéderrel, a 121 14 deltoidi- 
kositetraöderrel és a r(210) positivnak vett pentagondodekaéderrel való 
kombinációi. A. megvizsgált anyag legnagyobb részét e tipus kristályai 
adják. Jellemző rájuk nézve, hogy a kombinációikon túlnyomó mértékben 
kifejlődött hexaéder lapjai rendszerint a zx 1210) jellemző éleivel egy- 
közesen finoman rovátkoltak, a mi szabad szemmel alig, csupán a gonio- 
meter távcsövével látható. Az oktaüder lapjai ezekkel szemben mindig 
igen fényesek. Felületükön az Ah és a 1211; lapjainak váltakozó 
ismétlődéséből keletkezett háromszögeket, vagy ritkábban a ola éleivel 
egyközes finoman rovátkoltak, a mik a kristály orientálását sok esetben 
igen megkönnyítik. 


1 V. ö. a 287. lapon felsorolt formák jegyzetrovatát. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 20 


980 DI LIFFA AURÉL 


Hexaéderes tipusú kristályt összesen hármat mértem, melyeknek 
alakja az 1. számú ábrában van közölve. A rajtuk észlelt formák, nagy- 
ságuk szerint csoportosítva, következők : 


a, 0, 18 e ák x 
HOONAÁLLÁ ÁM 16210 sz 808 LŐ; 

Mint legélesebb reflexet adó alakok, kitűnnek ezek közül az oktaéder, 
a 1211) deltoidikositetraöder és végül a z 12107 positivnak vett pentagon- 
dodekaüöder, a mit az is igazol, hogy egyik-másiknak mért szögértéke 
csak másodpercekben tér el a számítottól. Így pld az 


Mért : -- d Számított : 
(ALÁ ETETETT ES Tt SZÁLA OSZ 70931 44" 


Kevésbbé jók a hexaéderlapok reflexei, a minek oka azok sűrű, 
finom rovátkosságában kereshető. 

A hexaéderes termetű kristályok egyikén, az imént elsorolt formák 
két utolsóját, t. i. a x (863) és a -(11.7.6) positivnak vett dyakisdode- 
kaüdereket észleltem, a melyek keskeny, de kielégítő jó reflexeket adó 
lapocskák alakjában vannak kifejlődve. Mind a két alak két-két övben 
volt mérhető, még pedig 


az egyik: a [010.102] és [121.102] övekben, 
a másik pedig: az 1102.121] és [112.211] övekben, 


minélfogva indexüket közvetlenül az övviszonyból állapíthattam meg, a 
mi ezek szerint: 

z 18637 és 

z (11.7.61-nak felel meg. 


Mind a két alak a pyritre nézve újnak bizonyúlt. 
Erre az alakra a következő szögadatokat nyertem : 


Mért : Számított : 
(386) a (OKOS 39936 1/2-ca. 329958 50" 
. (102) — 50914"— 502 1710" 


E szögértékeknél mutatkozó nagyobb eltérés, a hexaéder igen sűrű 
rostozottságából származó rossz reflexeire és az új alak kis felületéről 
visszavert fény csekély intenzitására vezethető vissza. Ha azonban tekin- 
tetbe vesszük alacsony tengelymetszéseit, és mindenekelőtt a két övben 
való helyzetét, úgy a szögértékek kevésbbé kielégítő egybehangzása ellenére 
is a forma biztosan meghatározottnak tekinthető. 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 981 


A két körös goniométerre alkalmazott positiós szögei s többi segéd- 
értékei a következők : 


da I ] ] jj ] 
z j j 
. A 3 ! 7 hi is. Nr 2 d. 
rm e — p 0 50 N- si 1 li 7 
a d - d - j 10 ] final [/ A 
Öö zi a Il(a:y) tg 9 


0-375010"7500! 0"£385 
0-5000 1"3333 1-4240 
29/3683 (36052/127 73918/03"" 63226/06"" 69026"38""! 3500442"" 50001/09""[2:0000/ 2:6666! 3:3333 


90 jeled eu] 


378 3/§ 368 [] 26033"54"" 39958"51"" [] 2003322" 36052"12""() 16041"57"" 35004"42"" 


1at/s 386 I] 2003322" 54055/18" II 26033"54"" 53007"48" II 16041/57"" 50001/09"" 


A 7(11.7.6) dyakisdodekaöderhez egy igen közelálló formát észlelt 
Mauxirz a porkurai pyriten,! t. i. a z(11.7.51-öt, a mely utóbbinak 
szögértéke : 

Mért : Számított : 
(IKSZÉS) EKOT 38504 38717/2 míg a 
(11.7.6) . (100) — DO 195/5. 


Il 


Különbség mutatkozik ezenfelül a formák kifejlődésében is, mert 
míg a :-r(11.7.5) dyakisdodekaöder MauRirz észlelései szerint a porkurai 
pyrit több kristályán, több ragyogó lappal volt képviselve, addig a zr (11 7.6) 
a megvizsgált kristályok között csupán ezen az egy egyénen volt egy 
keskeny fényes csik alakjában kifejlődve. 

Szögértékeire nézve a következő adatokat nyertem : 


Mért : Száratokt : 
(AMEZSO (02) EZ 25 AI 48 
BO EST TO 31995733" 


A két körös goniométerre alkalmazott positiós szögei s egyéb segéd- 
értékei a következők : 


sehmidt 


Miller 


Gold- 


§/11 7/a1 ! 6.7.11 40036/05"" 39058/04"" [/ 28036/38"" 32028/16" [/ 24042739"" 29011/25""0:5454 0-6363! 08381 
6/g 11/7. " 6.11.71] 25236/35""] 68048/3 "7 


hi li 
40036"05"" 57031/414" [] 24942"39"" 50901"58""110"8571/1"5714/ 177699 
jj ! 


; ] ! 
7/6 11/§ 17.11.6]] 32028/16" 65917"21"" [/ 49023"55"" 61923/22"" [/ 29011"25"1 50001"55"" 11666] 15333] 21731 


j ! [ao ; 


1 Maugirz BÉLA: Újabb adatok a porkurai pyritről (Mathemat. és term.-tud 
Értesítő. 1903. XXI. köt. 365 és 371. I.) 


Dr: LIFFA AURÉL 


Mért szögek EEG ET KE GE aa szözésték 
(100) : (010) — /90200/06" (13 201217 001142" 90200/00" 
:(1109—1 4520/1571 31 8] 31 099" 7 Ente etelEBb] 
:(120)— 63026/45" 21 21 41 0944 —  63026/05" 
:(210)—. 26933/20" (121181410 0034 26033/54" 
:(111)—1 54944"15" 1131221561 091" 54944108" 
:(211)—  35P16/21" 1131111631 005/ 35015/51" 
(111): (211) —[ 19927753" [14121661 091 19098717" 
00) EJ 7OSSESOT HAD 46 8 OST 70931"44" 
: (111) —/ 109227"50" 1101121131 098/4" 10992928/16" 
: 221) —] 15246733" ( 5110] 8] 09927 15947"36" 
: 633) — MÁSIZTZO A KET — 14995"14" 
: (544) —I 6042— h1j1]2 s: 6012"31" 
: 821) —! ddo11"107 ( 3] 3] al! o01ye! 1 92919/98" 
: 582) —  90097"30"7.) 21 21— 091/9 20930/50" 
(321) :(2109—0 1791" 407 4] 3] 5[) 0012" 17201/26" 
- (100) El. 60480" ej eyayit ss 36041"57" 
:(211 —[ 10052/407 1 21 3] 1] 0917 10056"36" 
(5392): 210) —] 19024/37" 1 2] 4] 1] 0221 19995705" 
(532): (211)—! — 693530" f dj 112 — 6235/12" 
:(111)— I 200287— II 2] 21—0 001! 20030/50" 
CK A ES HK izles Maca lés 4 ÉL 4218/24" 
(291): (001)—0 70031517 1 3] 7] 40 092112" 70031"44" 
(445) : (001) El 499137307 f 11 11—I  — 48031"37" 
: (021) —] 39033"15" ) 1] 21—] 0014. 39038728" 
: 211)—1  60056"307 [1] 21—1 000" 60952"42" 
FSS VOT SZOBI A zi 37201"30" 
A ELTE TEST INAK VE rest HEZETATTlog 1 FESS ei 1945"39" 
dys 479ZBIZOTÁ beee 17042"38" 
: (001) — ze gy) 64947"58" 
: (221) —I 602730") 11 11—I  — 16937"48" 
TAO) ea ev 2B TVE RÍ METNe tel 7 8 95914"34" 
(241):(121)—] 11925"30" f 1] 1] — sa 11929715" 
: (129) —[ 929919— 1] 1]: se 990192/21" 
j 2(003b S 77990"— TNS — 77993"44" 


! k — a kristályok száma, amelyeken az élszög méretett ; 


2: n, — az élszögek száma, amelyekből az arithmetikai középérték való ; 

: n, - az élszőgek száma, amelyek nem vétettek tekintetbe az arithmethikai 
középarányos képzésénél ; 

tk d—- a középértékek különbségeinek arithmetikai középarányai. 


14 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 983 


A második tipus oktaéderes termetű kristályokból áll (1. a 4. ábrát), 
melyek a megvizsgált anyagon szintén igen gyakoriak ; lapokban, — te- 
kintve nem egészen 0"1 ecmt kitevő átmérőjüket — az előbbiekhez viszo- 
nyítva, gazdagabbak. Maguk az egyszerű oktaéderek ugyan nem ritkák, 
de a hexaöder, a (211) deltoidikosítetratder és a 1210; positivnak vett 
pentagondodekaéderrel való kombinációi jóval gyakoriabbak. Jellemző 
rájuk, hogy a hexaéder lapjai — melyek az oktaéder tetragonális csúcsait 
csak kis hatszögek alakjában tompitják, — ezen kombinációkon is min- 
dig finoman rostozottak a a 12104 pentagondodekaéder jellemző éleivel 
egyközesen. A többi formák kivétel nélkül igen élénk fémfényű lapokból 
állanak és a hexaéderrel szemben igen élesen határolt reflexeket adtak. 

E tipusbeli kristályokból csupán egyet mértem, a melynek formái 
között egy, a porkurai pyriten MauRgirztól csak nem régen észlelt 1533) 
deltoidikositetraédert találtam." Ez az alak keskeny csík gyanánt lép fel 
az oktaéder és a 4211) deltoidikosítetraéder közötti élt tompítva. Meg- 
lehetősen fényes és reflexe jó. 

Kiszámítva e forma positiós szögeit s megfelelő többi segédértékeit, 
a következőket nyerjük : 


kását tasatíéttezükt díszét 
hazi j j] 
sz nERT i 5; at 
u 5 £ p j o 60 10 ] S 1] dna a t 8 
Ci E a j es) 9 
Sz í ú I I] ] ! 
3/; ] 335 1] 452 — — 40218"56" () 30957 50"] 37957"50" gyogaiag7] SZAZ ZAN 076000 0-"60001 08485 
15/2 ] 353] fue zs 6204627"" [] 452 — — 5990210" delateni 49941"06""111"0000 1"66661 179436 
jj j 1 j ! fi 
j 1 


E tipust a következő, nagyságuk szerint csoportosított formák 
alkotják : 

0 e a 4. n 
(11117 (2104 f100045823.4AAL 

A harmadik tipushoz tartoznak a pentagondodekaéderes termetű 
kristályok, melyek az előbbieknél legfeljeb 1—2 mm-rel nagyobbak. — 
Szintén egyszerű kombinációk, melyekben a tipust megszabó zx (210) 
positivnak vett pentagondodekatderen kívül még csak a hexaéder, az 
oktaüder és a (211, deltoidikositetratder észlelhetők. 

Formáit röviden jellemezve, megemlíthetem, hogy a kivétel nélkül 
mindig meglevő hexaéder, többnyire csak keskeny sávok gyanánt tompítja 
az uralkodó mértékben kifejlődött zx (210) pentagondodekaéder jellemző 
éleit. Lapjai mint eddig, most is szabad szemmel alig láthatóan, finoman 
rostozottak a a (210) éleivel egyközesen. Az oktaéder lapjai az előbbitől 


1 MAuRgITrz B. : id. munk. 361 és 367. I. 


284 DI LIFFA AURÉL 


eltérően annak dacára, hogy kicsinyek, mindig igen fényesek, épp úgy, 
mint a (211) deltoidikosítetraöderéi is. Ez utóbbiak igen szépen helye- 
ződnek el az e tipust képviselő 2. ábrán, hol a trigonális csúcs körül 
csoportosulva, az oktaéderrel jutnak metszésbe. Hasonló az alakok ilyetén 
kifejlődése s elhelyezkedése STRUEvER G-nek a Piemont és Elba szigetről! 
leírt pyritek egyik kristályán, melyet alább idézett munkája IV. tábláján 
a 27. számú ábrán mutat be. Különbözik ettől az almáseli kristály, hogy 
az előbbin, mint keskeny csík még a r 1421) positivus állású dyakisdo- 
dekaéder is ki van fejlődve, a mi ezen hiányzik. 

A pentagondodekaéderes kristályokat ezek alapján a következő nagy- 
ságuk szerint csoportosított formák alkotják : 


e, 0, n, a 
T 12107, 11117, 12113, 11003. 

Az utolsó tipusa e lelőhelyről eredő kristályoknak az u. n. közép- 
alak, mely a hexaéder és oktaöder lapjainak egyenlő mértékben való 
kifejlődésével keletkezett (I. az 5. ábrát), E tipusba tartozó kristályok a 
megvizsgált anyagon elég gyakoriak; kicsinyek, a mennyiben átmérőjük 
alig ér el 175 mmt. Lapokban nem gazdagok, de a meglevők majdnem 
kivétel nélkül igen élénk fényűek, és jól reflektálók. A hexaöder és 
oktatder túlnyomóan kifejlődött lapjain kívül megvannak alárendeltebb 
mértékben még: a r 1210) positivusnak vett pentagondodekaéder és a 
211; deltoidikosítetraéder is. 

Ezeken kívül e kristályok egyikén az oktaédernek egy igen közel 
fekvő vicinális lapja is van. Ez az elég széles és megbízható fényes 
reflexeket adó lap az (111 .210] övben fekszik. Mivel más zónában nem 
volt mérhető, indexét a tautozonális egyenletből számítottam ki, a mi 
ennek alapján zx 1987) positiv állású dyakisdodekaédernek és a pyritre 
nézve egy új alaknak bizonyúlt. 

E formára nézve a következő szögértékeket nyertem : 


Mért : Számított : 
SZISIE BT SET SRE 504940" 
KOZ SE DO 2072 edd ML ZEN 


Positiós szögei és a megfelelő többi segédértékei a következőkben 
vannak egybefoglalva : 


1 STRUEVER G.: Studi sulla Mineralogia Italiana pirite del Piemonte e dell 
Elba. Torino. 1869. 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 285 


( o j a ) j Iz Ti hez 
Pp 4 i 0 10 ! l tgo 


J 30010"/127") 35903/19"" 0-7777 0-8888 1"1811 


T —— ] —— — — ; 
7/95/o ] 789 [/ 41911/09"1 490450") 37052/30"] 41035701" 
7/5. 9/s 1 798 (1 3705273077 54956/41"7 ( 41911/09"1 489221/59" ( 30010/127"! 40915710" 078750 112507 1"4252 


! ] E; 
8/7 9/7 697 [1 41938701" 9049/4717] 45948"51""] 52007"30"" 35003/19"" 40915/10"" 71"1428 128577 177202 
j ] ; 3 


Eléggé egybehangzó szögértékei s jó reflexei ellenére e formát a 
biztosan megállapítottak közé csak fentartással sorolhatom, mert tengely 
metszései már igen közel vannak az oktaéderéhez, azonfelül pedig csak 
egy lappal van képviselve. 

Jellemző e termetű kristályokra egyébként, hogy a hexaéder lapjai, — 
melyek az eddig ismertetett tipusok mindegyikén több-kevesebb mérték- 
ben a rx (2104 jellemző éleivel egyközösen rostozva voltak — itt oly 
finoman rovátkoltak, hogy ez szabad szemmel nem is látható. Az ok- 
taöder és a (211) deltoidikosítetraöder most is a legjobban reflexektáló for- 
máknak bizonyultak. Csakhogy kifejlődésük az egyes egyéneken változó, 
amennyiben a (211) az egyik kristályon csak igen keskeny csíkok alak- 
jában van meg, míg egy másikon az oktatdernél is nagyobb mérvű a 
kifejlődése. Hasonló nagyságbeli ingadozás észlelhető a x (2101 penta- 
gondodekaédernél is, mely egyik egyénen egész alárendelten, másikon 
ellenben a hexaéder és oktaéderrel egyenlő mértékben van meg. 

E tipus kristályait a következő, nagyságuk szerint osztályozott 
formák adják : 


a 0 n € X 


Tina VAL e EAN Etna RÉ ÁG zŰ 
LŐ ZT ML eze SZO RÉS 1987 ;. 


E lelethelyről eredő anyagon, az eddigiekben ismertetett kristá- 
lyokon kívül még egy igen tanulságos példáját találtam az alakok me- 
rofdrikus kifejlődésének. A kristály — melyen e meroédrikus kifejlődés. 
észlelhető — kicsi; dimensiói sugár irányában alig érnek el Il mm-t. Első 
tekintetre egy ditetragonos piramisnak egy tompább és egy hegyesebb. 
melynek a középsikban lévő tetragonális csúcsait egy másodrendű prizma 
tompítja. A szimmetria ilyetén való csökkenését a (211) deltoidikosi- 
tetraéder lapjainak és éleinek, a vertikális tengely irányában való egyön- 
tetű megnyúlása okozza. 

E megnyúlt deltoidikositetratder lappárokat a vertikális tengely 
végén, a hegyesebb tetragonális elsőrendű piramisnak látszó oktaéder és 
a tompább tetragonális elsőrendű piramisnak látszó deltoidikosítetraéder 
lapjai tetőzik be. 


286 DI LIFFA AURÉL 


A szimmetriának hasonló, de ennél még nagyobb mérvű csökke- 
nését észlelte MErczER a Monzoni hegyről származó pyriten, melynek 
kristályai, a r1 210 pentagondodekaéder lapjainak egyenletes megnyúlása 
következtében egész rhombos habitusúak lettek. 

A deltoidikosítetraédert jellemzi, hogy a vertikális tengely irányában 
megnyúlt lapjai az oktaéder éleivel egyközesen, finoman rostozcttak ; 
míg az oktaéderrel egyenlő mértékben kifejlődött s egy egyenlő oldalú 
háromszöggé csökkent lapjai igen fényesek. Az oktatder lapjai közül 
egyik-másikon, a deltoidikosítetraéder éleivel egyközes egyenlő oldalú 
háromszög alakú díszítés van, a mi azonban oly finom, hogy ennek 
dacára igen élesen határolt reflexeket ad. 

Összes formái, nagyságuk szerint csoportosítva : 


(4 [4 a 
jott JíTai za 
2 Le KELT ESESTO0T 


2. A porkurai pyrit. 


Nagyrabecsült barátom, dr. LŐRENTHEY IMRE egyetemi tanár úr évek- 
kel ezelőtt Porkurán, e lelőhely felfedezőjével, néhai dr. PRrmics GyöRGY- 
gyel pyritkristályokat gyűjtött, a melyeket kristálytani megvizsgálás 
végett szives volt nekem már régebben átengedni. Jóllehet az e lelő- 
helyről eredő anyag az irodalomban korántsem ismeretlen, — ameny- 
nyiben már dr. SCHMIDT SÁNDOR," dr. GOLDSCHMIDT és PHIniPp," újabban 
pedig MAuRirz BÉLA" irták le — a vizsgálat mégsem bizonyúlt hiába- 
valónak. Akadt ugyanis az egyébként mérsékelten lapdús kristályokon 
néhány forma, mely nemcsak a porkurai lelethelyre, de a pyritre nézve 
általában újnak bizonyúlt, igazolván ezzel egyúttal e lelethely kristályainak 
formákban való rendkívüli gazdagságát. — A talált eredményeket óhaj- 
tom az alábbiakban röviden egybefoglalni. 


1 Dr. MELczER Guszráv: Pyrit a Monzoni hegyről. Földtani Közlöny 1902. 
XXXV. köt. 208—210. 1. (261—264). 

2 Dr. SCHMIDT SÁNDOR: Pyrit Porkura határából Hunyad megyében. (Ter- 
mészetrajzi füzetek 1890. 13. köt. 88—92.) 

Pyrit aus der Umgebung von Porkura, Hunyader Conitat, Ungarn. (Zeitschrift 
für Krystallographie etc. 1891. 19. köt. 58—62.) 

3 GOLDSCHMIDT V. u. PHILIPP H.: Pyrit von Csetrás, (Zeitsch. für Kryst. 
1902. 36. köt. 386—387.) 
4 MaAukRirz BÉLA: Ujabb adatok a porkurai pyritről. (Mathem. és term.-tud. 
Ertesítő. Budapest, 1903. 21. köt. 358—373.) 

Neuere Beitráge zur Kenntniss des Pyrit von Pokura. (Zeitschr. für Krist. etc. 
1904. 99. köt. 357—365.) 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ, 


A rendelkezésemre bocsátott anyagban — mely nagyobb mértékben 
csak kristály töredékből állott — öt, a mérésre alkalmas kristályt találtam. 
Ezek közül négy darab ép vagy legalább is nagy részben ki volt fejlődve, 
míg egy darab a kristálynak egy negyed részénél csak alig valamivel töb- 
bet kitevő töredéke. Nagyság tekintetében meglehetősen egyformák, a 


menynyiben átmérőjük csak 0-3—0-5 em között ingadozik. 


E megvizsgált anyagon a következő formákat állapíthattam meg: 


] 
Sor- a]  Gold- MinE. 1 
BE Betü sráseztéb Miller Naumann Jegyzet 
11 [a 000 1100) 
9. d 09 f110) 
! l 
s e dóa. (210) 
jj 
4.] ej 002 (120) 
BE 10 e osi en láToy 
! 
ŐL Age cot ] x(140) 
ÜLHNzOr a zA ANAL) (4) Goldsehmidt ezen formát p-vel jelöli.! 
"I 
Sza me dője (544) 5/4054 
9...x [1 47" 1415.8.8Í] 3575 015/ 
HO n 2 ju szitál 200 c ( c g-val a 
TATE AGTD 22 (221) 20 € fi eval a Te 
i.sz] 5 ETNTa pőáslg 1) 0-val a 
pe mi a 9/2 Te [ 9 —] j (( ( (( [-Vva 
303] 
13: s 32 n4321) É . 2] ! a fd ( x-el [ 
j 
40 2-7! Goldschmidt és Sehmidt?2 ezen formát 
9 14911 § 8 
14. ( 42 n4421 zsé. 9 ] y-vel jelöli. 
3 ] 402 
45. fát 24 fék) 155 


Ezek szerint az észlelt formák száma összesen 15, a melyek közül 
a Y-al jelöltek a pyritre nézve ujak, míg a kérdőjellel megjelölt nem 


biztos alak. 


1 Dr. V. GoLpscHMIDT : Krystallographische Winkeltabellen. Perlin 1897. 277. 1. 


2 Dr. ScHMIDT I. c. 


19 


988 Dt LIFFA AURÉL 


A megvizsgált kristályok — melyek kivétel nélkül csupán egyszerű 
kombinációk — kifejlődésüket véve tekintetbe, három tipusba oszthatók, 
a szerint, a mint uralkodó alakok gyanánt a hexaéder 11007, az oktaéder 
(111) vagy a pentagondodekaéder 771210) lapjai lépnek fel. 

Az I. tipus a hexaéder és oktaéder lapjainak egyforma mértékben 
való jelenléténél fogva egy középalak, mely a kapott anyagban csupán 
egy kristálylyal volt képviselve. E kristály (I. az V. sz. tábla 3. és 
a VI. tábla 7. ábráját) egy-két lap híján csaknem teljesen van kifej- 
lődve; átmérője irányában 0-3 cm-t kitevő csekély dimensióinál fogva, 
majdnem teljesen gömbölyű termetű. Alakját, — eltekintve a habitusát 
megszabó oktaüder és hexaéder lapjaitól — a következő, nagyságuk sze- 
rint csoportosított formák adják : 


e n p e s d Ta 
fo1nt Jztilt Jooirt -! ER SOIT KE 1 


E fölsorolt formák legnagyobb része igen fényes és azért csaknem 
kivétel nélkül kitünően reflektálók. Különösen kiemelendő ezek között 
az oktaüder és a (211) deltoidikosítetraéder lapjai, melyeknek tükröző 
felülete valamennyi forma között a legsimább és legfényesebb. A (2114 
lapjainak nagysága az oktaéderéhez viszonyítva ugyan jóval kisebb, a 
mennyiben az oktaéder lapjait gyakran csak egészen keskeny hosszú 
sávok alakjában szegik be, fényük azonban ennek dacára oly élénk, 
hogy mindig igen élesen határolt reflexeket adtak. Igen élénk fényük van 
a — csaknem teljes számmal meglevő — (221) triakisoktaéder lapjainak 
is, míg a rhombdodekaéder, — mely összesen csak hat lappal van kifej- 
lődve s hosszabb-rövidebb, igen keskeny csíkokkal tompítja az oktaéder, 
illetőleg a két pentagondodekaéder éleit — csak halavány elnyúlt. 
reflexeket engedett megkülönböztetni. 

A pentagondodekaéderre áttérve, megemlítendő, hogy mint ural- 
kodó alak a positivusnak vett - 1210; van kifejlődve, mely mint általában, 
úgy e lelőhely kristályainak is egy soha nem hiányzó formája. Lapjai 
kivétel nélkül igen fényesek és ezért igen élesen határolt reflexeket. 
eredményeztek. 

A negativ formák között jelen vannak a (120) negativnak vett 
pentagondodekaéder és a 1241) negativ dyakisdodekaéder. 

A (120) pentagondodekaéder két igen jól kifejlődött lappal van 
képviselve, csakhogy mind a kettőnek a felülete érdes s így reflexük 
alig kivehető. E formának ezt a tulajdonságát megemlítik: SCHMIDT 
SÁNDOR,! GOLDSCHMIDT és PHILIPP? valamint MaAuRirz BÉLA is," a mi ez. 


1 SCHMIDT SÁNDOR : Il. c. 
2 GOLDSCHMIDT V. és PHiLiPpP H.: Il. c. 386. Il. 
3 MAuRiTz BÉLA : I. c. 361. 1. és Zeitsch. f. Kryst. 39. köt. 359—360. 1. 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 989 


esetben abból magyarázható, hogy a calcitot, melyben a pyrit kristályok 
bennőttek, higított sósavval oldották le. A (120) meghatározásának 
alapjául egy másik kristály jól mérhető szögértéke szolgált. 

A 71241) negativ dyakisdodekaéder két keskeny és szintén gyöngén 
tükröző lappal szerepel, egész simmetrikusan elhelyezve a jobb és bal 
oktansban. E forma két övben volt mérhető nevezetesen a /010.211! és 
az [121.001] övekben, minélfogva indexét közvetlenül az övviszonyból 
lehetett megállapítani. 

E formára nézve a következő szögértékeket nyertem : 


Mért: Számított : 
2420) 112572 11 Lo) StBy 
(241).(221) — 187— TS AAO2T 
(24) KORO) E 3022 KGN 


E két utóbbi szögadatnál a mért és számított értékek között mutat- 
kozó nagyobb eltérés, a lapok érdes felületéről visszavert fény: csekély 
intensitására vezethető vissza, a mi egyébként ez esetben a forma biztos 
megállapítására nagyobb fontossággal nincs, mivel azt a két övben való 
helyzete teljesen biztosítja. 

E dyakisdodeködernek megfelelő positivus alakja a 71421) a pyri- 
teken, különösen pedig a Piemont és Elba szigetről származókon igen 
gyakori, a mint erről SrgurveRk G.!" munkája tanuskodik. De nem ritka 
ez a hazai pyriteken se, így a porkurain, a hol azt először SCHMIDT 
SáxDoR? majd utóbb MaAuRirz BÉLA? is észlelte, továbbá a kotterbachin, 
a hol dr. ZImáwyi KÁRonYx" figyelte meg. Ujabban pedig E. H. KRaus és 
I. D. Scorr írják le? amerikai (Franklin Furnace, New Jersey-i) pyri- 
teken. A t,— 1241) negativ forma azonban eddigelé nemcsak a por- 
kurain, de a pyriten általában ismeretlen. ő 

GOLDSCHMIDT V." ezen forma holotderjének a két körös gonio- 
meterre alkalmazott positiós- és egyéb segédszögértékeit következőképen 
foglalja egybe : 


1 STRUuEVER G.: Studi sulla Mineralogia Italiana pirite del Piemonte e del! 
Elba Torino. 1869. 

2 SCHMIDT SÁNDOR : Il. c. 

$ MAURITZ BÉLA: 1! e. 

4 ZIMÁNYI KÁROLY: Pyrit Kotterbachról Szepes vármegyében (Annales Musei 
nation. Hungar. 1904. vol. II. 93—114. I.) és Ueber den Pyrit von Kotterbach im 
Comitate Szepes (Zeits. f. Kryst. u. Min. 1904. 39. köt. 125—141. 1.) 

5 B. H. KngRaus u. I. D. Scorr: Über interessante amerikanische Pyrit- 
krystalle (Zeitschr. f. Krystallogr. u. Miner. 1907. 44. köt. 144—153.) 

6 V. ö. GOLDSCHMIDT V. Krystallographische Winkeltabellen. Berlin 1897. 
277. lap. 


990 Dr: LIFFA AURÉL 


schmidt 

Miller 
am 5 
er MD 
esőt] 


1! Gold- 


j idos szt eessseéa ól ate sgői á 
/a1/2] 124 ! 26933 54" 29912721/1] 14902"10""! 26033"54" 12936/16" 2505236"" 02500 05000 0-559 

122] 142 ; 14902"10"" C4907/24"" 26933 54"! 63226/06" 12036/16" 60047 "39""0-75000 2"0000 2"0615 

I 24 241 26033"54"  77023"44""! 63926"06"! 75957/50"" 2505236" 60947"39""12"0000 4"0000 4"4721 


—— Vt 
fe 


Végül meg van e kristályon még a z (321) positivnak vett dyakis- 
dodekaéder is, a mely csak egy kicsi, de fényes lappal van képviselve 
tompítván a (021) és (111) közötti élt. 

E kristály formája, melyet a 3. sz. ábra a lapok észlelt nagysá- 
gának megfelően ideálisan kifejlődve tüntet föl, nagyon emlékeztet a 
GOLDSCHMIDT V.-től leírt porkurai pyrit Ev ÁÁ azzal a különbséggel, 
hogy ez még lapdúsabb, a mennyiben még a 77 4 15321 és a z1521) dya- 
kisdodekatderek is megvannak, ellenben a z (120) kegpél ese] KIE 
deltebb kifejlődésű. A formák egyéb nagysági viszonyai különben 
amazzal csaknem teljesen megegyeznek. 

A 7. sz. ábra ugyane kristály horizontális képét mutatja. 

A II. tipust oktaéderes kristályok alkotják, melyekből összesen három 
darabot mértem. Nagyság tekintetében nem mutatnak nagy eltérést az 
előbbitől, a mennyiben átmérőjük 0-3—0-5 em ingadozik. E tipus kris- 
tályait a következő, nagyságuk szerint csoportosított formák alkotják : 


L/ 


[4 a n (4 Pp 
1 1 
1117, 1100), (211), (210) 1291), 


x d s Bi ú 


115.8.87; (110), (321), 715321 és (421) 


A habitust megszabó oktaüder lapjainak legnagyobb része igen 
fényes, kivéve egy-két jobban megnyúlt lapot, mely szabad szemmel 
nem, csupán a goniometer távcsövével látható s az oktaéder éleivel 
egyközesen finoman rovátkolt. Durvább rostozás észlelhető az okteder 
csúcsait tompító hexaüder némely lapján, hol a rovátkák a pentagon- 
dodekaéder jellemző éleivel egyközesek és ritkábban ez utóbbi formá- 
val lépcsőszerűen váltakozó lapokká olvadnak. A legjobb reflexeket a 
1211, deltoidikosítetratder és a (221) triakisoktatder adják, dacára án- 
nak, hogy csak keskeny sávok alakjában vannak kifejlődve. 

A hemiederes formák közül kiválnak élénken tükröző felületükkel : 
a 712101 positivnak vett pentagondodekaéder és a x (321) positivnak 
vett dy KLSÜDÁSE der, melyek mindegyike kicsi KEESEbT gőte van 
kifejlődve. Hileghen mint legkisebb, de megbizható reflexeket szolgáltató 
formák a (532) és a z1421) positiv dyakisdodekaüderek említhetők. 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 991 


E tipusbeli kristályok egyikén az (111.211] övben egy a (211)-hez 
közelálló deltoidikosítetraédert találtam, meglehetősen széles, jól tükröző 
lap alakjában kifejlődve. Mivel ez az alak csupán ebben az övben volt 
mérhető, a tautozonális képlet 07032"-nyi kontrollhibával a 


115.8.8) 
indexet eredményezte. 
E formára a következő szögértékeket nyertem : 


Mért : Számított : 
MSSSSG E TK SZT SKZŐE Ze ke 
(NA) ZEN 5 IG 


Kiszámítva ezekből e forma positiós szögeit és a megfelelő többi 
értékeit, a következő táblázatot nyerjük : 


IrESEa 1 JJ ] l 
Betü ! 48 9 p 0 Ti S) n ! [3 1 Sá 
go jveg ai 3 ú j 5 j űj j ; jen k tg9 
HE s 2 I al 8 Ai e — 
—— ET — ——-——— S SSSGTTÉ -— 
; 8/15 8.8.15/ 459 — — MESZGOTZUG po 9 ) 25904 21 aa 259 d 05333 0" 2235] 07542 
] 
155/s 8.15.8]] 28090421""] 64947 55" I 450 — — 1619 25539" jele 25012704") 5205629""11"0000] 1" 8750 2"1250] 
[1 ! JJ J 
l I l j I I j 


E tipust illetőleg megemlíthetem, hogy kristályai a MavuRirz-tól 
ismertetett porkurai pyritek 4. sz. ábrájára emlékeztetnek, azzal a 
különbséggel, hogy a MAunirrz é emezeknél lapokban jóval szegényebb. 

E tipus során említhető meg az oktaéder lapjainak túlnyomó 
mértékben való kifejlődésénél fogva a 6. ábrán feltüntetett kristály, 
mely lapdús volta miatt már közel áll egy közép alakhoz. Nagysága 
körülbelül 0-3 cm. Mivel aránylag csekély dimensióihoz képest lapokban 
igen bővelkedik, alakja egész gömbölyű. 

A csak néhány lap hiján majdnem teljesen kifejlődött kristályt 
a következő — nagyságuk szerint csoportosított — formák alkotják : 

0 e a n 2 
(dd hez 20 AÓOY ADÁT] 014532), 
d jő Pp (ZA s 


(110), 1544), (221), r(120j és 71321) 


E fölsorolt formák csaknem valamennyien jól tükröző lapokkal 
vannak képviselve, melyek közül mint legjobbak, a kristály habitusát 
megszabó oktaéder, a positivusnak vett 12101 pentagondodoekaéder, 
a hexaüder és a f24ik deltoidikosítetraöder emelhetők ki. Az oktaédert 


! Az idézett munka német szövegében ezen ábra a 2-ik. 


2992 D: LIFFA AURÉL 


illetőleg megjegyezhető, hogy egyik lapja háromszögbe összefutó s a 
(211) éleivel egyközes rostozást tüntet fel, a mely oly finom, hogy 
szabad szemmel alig, csupán a goniometer távcsövével vehető észre. 

. Az alárendeltebb formák közül legjobb reflexeket adtak a (2214 
triakisoktaéder és a pyriten legelőször HELMHAcKER-től észlelt! x1532, 
dyakisdodekaéder lapjai. Ez utóbbi, — a mennyire SCHMIDT? GOLDSCHMIDT 
és PHinipp," MauRirz! idevágó munkái s a jelen észlelésekből is követ- 
keztethető, — a porkurai pyritnek egy igen gyakori alakja, épp úgy, mint 
a 1321) dyakisdodekatder is, a melynek igen keskeny fényes lapjai 
kis felületüknél fogva már"jóval halaványabb reflexeket adtak. 

E formákon kívül két oktansban két meglehetősen széles lappal 
van meg az (544) dyakisdodekaöder, a mely a (021.211] és 1112.111] 
övekben volt mérhető s indexét ennek alapján közvetlenül az öv- 
viszonyból állapíthattam meg. 

E formát illetőleg meg kell jegyeznem, hogy azt a porkurai pyriten 
már MavuRgirz is említi," sőt néhány szögértékét is közli, azonban a 
formák jegyzékébe nincs fölvéve. Lehetséges, hogy MauRrrz ezt az 
alakot ritkább voltánál fogva kétségesnek találta s a biztosak jegyzékéből 
kihagyta. Ha azonban tekintetbe vesszük az említett két övben való 
helyzetét, alacsony tengely metszéseit és a mért szögértékeknek kielégítő 
megegyezését a számítottakkal, nincs ok arra nézve, hogy e formát a 
pyritnek biztosan meghatározott alakjai közé ne soroljam. 

A talált szögértékei a következők : 


Mért : Számított : 
(544). (411) — 62127 6219"31" 
214 E 43 "04 T3 a 46 


E formának positiós szögeit és megfelelő többi segéd értékeit a 
következő táblázat foglalja magában : 


szúlv al AZ 
K-i si ] ] . ] [A d7 
Betü CN - I 9 8 , Hh ize : ij ! x 
Jé8] E ; i ks "deal " ] te 
j 7 I EESSSET Eza Ta it jssoly arasszal ű VER 7 Ti I 
[ 1/5 445 !/ 45000700"" 48931"37"11 38039"35"") 38039"35"11 3195934"] 3195934"110"7800010"8000 1"131 
[/ 15/4 ) 454 ( 38039/35"1 58900"26"" 45900700""! 51920725""7 31939/34""1 41928/23"" 1-avog 172500 pas] 
j ] 
l I l 


1 HELMHACKER: Pyrit von Waldenstein in Kürnthen (Tschermakjs Miner. 
Mitth. 1876. 13—24. I.) 

2 SCHMIDT SÁNDOR : I. c. 88—90. 1. és Zeitrsch. f. Kryst. XIX. köt. 59. I. 

3 GOLDSCHMIDT és PHILIPP : Il. c. 386. 1]. 

4§ MAURITZ BÉLA. Il. c. 359. I. és Zeit. für. Kryst. XXXIX. köt. 358. Il. 

szót TRE ölés 1011 VÁTBET ÚA 


ADATOK A HAZAI PYRIT KRISTÁLYTANI ISMERETÉHEZ. 993 


A negativus formák közül föllép e kristályon a (120) negativus 
állású pentanondodekaöder, a mely összesen nyolc lappal van kifej- 
lődve. Mint az előző kristályokon, úgy itt is keskeny, többé-kevésbbé 
érdes felületű csík alakjában van meg. Szögértéke négy esetben volt 
mérhető, melyek közül a számítottal kettő vágott egybe a legjobban, a 
mint ez a 282. lapon egybe foglalt szögtáblázatból is látható. 

Az eddig ismertetett formákon kívül végre még két negativus 
állású pendagondodekaédert is észleltem, melyek két oktansban két-két 
lappal vannak szimmetrikusan elhelyezkedve, nevezetesen az (100.010. 
és az ennek megfelelő negativus ivrészen. Kiszámítva talált szögérté- 
keikből a tautozonális egyenlet alapján indexeiket, 


az egyik forma részére a — 1140) 
a másik . a ( uzs zx (4701-t nyertem. 


Mind a két alaknak megfelelő positivus állású felese t.i. a 7(410) és a 
1740) már régibbb idő óta ismeretes," sőt az első, a hazai pyriteken 
se ritka.? A fönti negativusoknak vett hemiederek közül ellenben eddig 
csak a 71140) ismeretes, a melyet CATHREIN? a Monzoni hegy pyritjén 
észlelt. A 7 (470; pentagondodekaöder a pyriten eddig ismeretlen. A biz- 
tosan megállapítbató formák közé azonban nem sorolhatom, mivel egy- 
részt a lapok igen kicsik és reflexeik ennélfogva igen gyöngék, másrészt 
pedig, mert az indexeikből visszaszámított szögértékeik az észleltekkel 
szemben nagyobb eltérést mutatnak. 

A III. tipus egy pentagondodekaéderes termetű kristálynak töre- 
déke, melyen az uralkodó :-(210) positivusnak vett pentagondode- 
kaéderen kívül, mint alárendeltebb formák az oktaéder, a 1211 del- 
toidikosítetratder és a 1221 triakisoktaöder vannak egy-két lappal 
képviselve. s 

x 


Végül kedves kötelességemnek tartom, hogy e helyen is hálás 
köszönetet mondják első sorban dr. SCHAFARZIK FERENcz műegyetemi nyilv. 
r. tanár úrnak, a miért intézetének műszereit ismert szivességével ren- 
delkezésemre bocsátotta s megengedte, hogy vizsgálataimat labora- 


1 V. ö. DasA E. S.: The system of Mineralogy. New-York 1892. 84. 1. 
Dr. Hixrze C. : Handbuch der Mineralogie Leipzig, 1900. I. köt. 715. lap. 
Dr. MuauRkirz B.: Pyrit Foinicáról (Bosznia) [Földtani Közlöny. 1905. 
XXXV. köt. 484—491. 1. (537—544).] 
2 ILásd ZIMÁNYI K.: 1]. c. 105. lap és Zeitsch. f. Kryst. 539. köt. 138. I. 
3 CATHREIN: Beitráge zür Mineralogie Tirols. (Mineralogische und petrogr. 
Mittheilungen. 1889. 10. köt. 396. lap. 


994 Dr PAPP KÁROLY 


tóriumában végezhessem, másodsorban Dr. LŐRENTHEY IMRE tud. egye- 
temi tanár úrnak és dr. PAPP KÁRorY geologus úrnak, a miért szivesek 
voltak az anyagot vizsgálataim céljaira átengedni. 


(Készült a kir. József műegyetem ásványtani laboratoriumában.)] 


ALMÁSSZELISTYE ÉRCTERMŐ VIDÉKE HUNYAD 
VÁRMEGYÉBEN. 


Dr. PaPPp KÁRoLY-tól. 


(A VII. táblával.) 


Arad- és Hunyad vármegyék határos részein, a Maros és a Fehér- 
Kőrös között, az eruptivus kőzeteknek hatalmas vonulata tárul elénk, 
mely úgy kőzettani, mint bányászati szempontból érdekes viszonyokat 
mutat. Ez a vidék mintegy ütköző pontja a Pojána-Ruszka, a Hegyes- 
Drócsa, az  Erdélyrészi-Érchegység és a Biharhegység vonulatainak. 
Kőzetek tekintetében legváltozatosabb ez a vidék Almásszelistye, Almásel 
és Kazanesd között, s ugyanitt van a leggazdagabb éretermő vidék 18. 
Kazanesd ma már élénk bányászat középpontja, hol különösen a kén- 
kovand igen jól füzet, Almásel gyönyörű telérei is föl vannak tárva 
pár év óta, és tetemes mennyiségű chalkopyrit van fejtésre előkészítve ; 
Almásszelistyén azonban még csak a geológus szeme sejtheti azt a 
gazdagságot, a mi a telérek mélyében rejtőzik. Úgy Kazanesd, mint 
Almásel bányái egy évtized óta, szemeim előtt keletkeztek, óhajtom, 
hogy jelen cikkem Almásszelistye érces teléreire is reáirányítsa az 
érdekeltek figyelmét. 


I. Kőzettani viszonyok. 


A szóbanforgó vidéket tisztán eruptivus kőzetek alkotják ; üledék- 
nek — a diluviális törmeléken és agyagon kívül — itt híre hamva 
sincs. A Maros-Kőrös közének nyugati részén, a kristályos palák terü- 
letén, a legjellemzőbb eruptivus kőzet a diorit, viszont kelet felé, az 
Erdélyrészi-Érchegység szirtes meszeinek és kárpáti homokköveinek a 
vidékén, a melafir-féle kőzetek adják meg a jelleget; míg a kettő 
között, Arad és Hunyad vármegyék határos részein a diabas az ural- 
kodó kőzet. 


ALMÁSSZELISTYE ÉRCTERMŐ VIDÉKE HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 995 


1. Diabas. Almásszelistye környékének alapkőzete a diabas, melyet 
először Sruk DéÉnwEs írt le 1868-ban! dioritiseche Gesteine néven. 
Petrografiailag helyes néven először DoELTER tanár? írja le a követ- 
kező sorokban: ecZwischen Cserbia und Zám-mik scheint auBer Diorit 
auch Porphyr und Melaphyr (Diabas) vorzukommen. Aber auch dichte, 
schwarzgrüne aphanitiscehe Gesteine kommen daselbst vor, die aus 
Plagioklas, Orthoklas, Augit, Chlorit und Grünerde bestehen. Sie sind 
vielleiceht dem Diabas zuzurechnen.v Később, 1878-ban, KocH ANTAL dr. 
egyetemi tanár írta le részletesen a diabasokat is, azon a kőzetanyagon, 
melyet Lóczy LaJsos dr. egyet. tanár, akkorában földtani intézeti osztály- 
geológus, gyüjtött a Maros-Kőrös közén. KocH Awrar a diabasokról a 
következő pregnáns összefoglalást? írja: aDiabasjaink általában véve 
aprószemű, vagy egészen tömör (aphanitos) szövetűek és sötétzöld 
színűek ; ennélfogva, kivált ha szinök is sötétszürkébe hajlott, korábban 
majd a malefirokhoz csatoltattak, majd diorit, majd diabas-aphanitek- 
nek vétettek, csakis a górcsövi vizsgálat az, mely valódi természetüket 
kétségtelenül föltárja., Legújabban aztán RozLozsNIkK PÁL állami geoló- 
gus, a modern kőzettani állásponton, nagyon alapos és kimerítő tanul- 
mányban dolgozta föl a Maros és Kőrös közének eruptivus kőzeteit, 8 
ebben a munkájában" a diabasok változatait is leírta. Megemlítem még, 
hogy PiwskERT Epr, műegyetemi tanársegéd a szomszédos Bulzai hegy- 
ség eruptivus kőzeteiről" írott doktori értekezésében hasonló diabaso- 
kat sorol föl. 

A szóbanforgó vidéken típusos diabast találunk a mellékelt térkép 
északnyugati csücskén túl, a Mikanesd határában levő Kereszthegy 
(Vrf. Krúcsi, vagy La Ruga) 599 méteres pontján. Hamuszürke színű, 
középszemcsés kőzet ez, melyben a mésznátronföldpát és a vöröses 
barna színű augit világosan fölismerhető. Az augit apróbb kristályai, 


1 Die geologisehe Beschaffenheit der Herrschaft Halmágy im Zaránder 
Komitate in Ungarn. Von D. Sruk. Jahrbuch der k. k. geol. Reichsanstalt, 1868 
18. Bd., 4. Heft, pag. 478. 

2 Aus dem Siebenbürgischen Erzgebirge. Von Dr. C. DoELTeR. Jahrbuch d. 
k. k. geol. Reichsanstalt, 1874 24. Bd., 1. Heft, pag. 24. 

3 A Hegyes—Drócsa—Pietrosza hegység kristályos és tömeges kőzeteinek, 
valamint Erdély nehány hasonló kőzetének is petrographiai tanulmányozása. KÜRTHY 
SÁNDOR tanársegéd és PRImIcs GYÖRGY okleveles tanárjelölt közreműködésével végezte 
dr. KocH ANTAL egyetemi tanár. Földtani Közlöny, VIII. 1878 Budapest, 196. old. 

4 A Maros-Kőrös közének eruptiós kőzetei Arad és Hunyad vármegyék hatá- 
ros részein, ROZLOZSNIK Pátctól. Földtani Közlöny, XXXV. köt., 1905, Budapest, 
465—471. oldalakon. 

5 Adatok a Bulzai hegyesoport eruptivus kőzeteinek ismeretéhez. PINKERT 
Epétől. Földtani Közlöny, XXXVII. kötet, Budapest, 1907, 224—227. oldalakon. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 21 


2996 DI PAPP KÁROLY 


illetőleg töredékei a plagioklás metszetek közé vannak szorulva, a 
mágnes és titiánvassal, valamint a mállási terményekkel együtt, úgy hogy 
szabad szemmel rostosan szemcsés szerkezetűnek látjuk. A mikanesdi 
Kereszthegy felől a diabas vonulat keletnek terjed a Sztanyászapatak 
felé. A térkép déli felén, a Dosulujhegy táján látjuk a másik diabas- 
vonulatot. Az 565 méteres Dosuluj tetőtől dél felé van a Magura 
Godinyescsilor 647 méteres csúcsa, melytől nyugatra a szekérút kanya- 
rodásán zöldes-szürke, uralitos diabast ütöttem le. Uralitosodását 
abból magyarázhatjuk, hogy közvetetlenül a granititporfir szomszédságá- 
ban van. E kőzet sajátságos zöldes színét az augitból átváltozott uralit 
és chlorit okozza. 

2. Diabasporfirit. Az említett godinyesdi Magúra 647 méteres 
kupján, a kecske-akol földhányásából kivetett darabot RozLozsNIK PÁL 
barátom porfiros szövetbe hajló diabasnak ösmerte föl. Ennek az ura- 
litos porfirites-diabasnak alkotórészei, szerinte, plagioklás, uralit, sok 
mágnes- és titánvas. A magnetit és ilmenit vasfekete szemecskéitől a 
kőzet szürke színű, de jól látszanak rajta a zöldes uralit-sávok már 
szabad szemmel is. Szövete, mikroszkópiumban nézve, diabasosnak bizo- 
nyult. Porfiros szövetű diabast találtam az Almásszelistyéből északnak 
ágazó Sztrimbu völgyben is, a felső malmok táján. Sötétszürke, tömött 
kőzet ez, melyből tökéletes plagioklas és augit kristályok váltak ki. 

3. Zöldköves diabas. A Dosuluj tetőn a gömbös diabasokban 
ÉK—DNy irányú repedések látszanak s ugyanezekben az irányokban a 
diabas jódarabon zöldkövesedett. Az elváltozást legnagyobbrészt a ké- 
sőbben kitörő granodiorit, s a kitöréssel kapcsolatos utóhatás okozhatta, 
részben azonban az atmoszferiliák is segíthettek az elbontásban. A ter- 
mális hatásokból magyarázhatjuk a telérképződését. Ezt a telért mé- 
lyebb szintjeiben siderit, míg följebb hematit és malachit töltik meg 
a calcit erek mellett. A diabas színes alkotórészei itt chlorittá, epidottá 
s részben amfibollá alakultak, a földpát elkaolinosodott, szericitté és 
calcittá alakult. A diabas-vonulatnak ezt a részletét zöldkő-propilit néven 
tüntettem ki. 

4. Gabbro. Az almásszelistyei templomtól keletre, mintegy har- 
madfél kilométer hosszaságú vonulatban öregszemű, szürkésen csillogó 
kőzetet találtam, a mit 1901. évi fölvételi jelentésemben gabbrónak jelöl- 
tem. RoztLozsNIK PÁL az itt talált kőzeteket mikroszkópiumban részle- 
tesen átvizsgálván, két fajtára különítette el. A, templomtól keletre levő 
hegyoldalon, a 388 m. pont alatt levő kőzetet augitos amfibolos 
gabbrónak minősítette, a melynek plagioklasa a labrador-bytownit 
sorba tartozik, zöldesbarna amfibolja a diallagot veszi körül. Diallagja 
halványzöldes színű, telve fekete magnetittel, a mi 0-4—0-6 mm.-es 
oktaéderekben termett meg. A két színes alkotórész allotriomorf a föld- 


ALMÁSSZELISTYE ÉRCTERMŐ VIDÉKE HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 297 


páthoz képest. Plagioklasa majdnem teljesen üde, csak egyes repedések 
mentén kezd bomlani. Határos ezzel a 

5. Gabbro-porfirit. A templomtól északra menve, a Kolibi árokba, 
illetőleg innét az 552 m. magas Grujul-Urzuluj tetőre, a durvaszemű 
gabbrót apróbb szemű zöldes-szürke kőzet váltja fel, melyet ROZLOZSNIK 
barátom amfibolosodott gabbró porfiritnak minősített, s említett munkájá- 
nak 457 oldalán részletesen le is irt. Ebből csupán annyit említek, 
hogy a sötétszürke kőzet alapanyaga finoman holokristályos és 1—2 mm. 
hosszú üveges plagioklastól, ritkán uralitos diallagtól porfiros. Neve- 
zetes, hogy plagioklasaik gyakran több részre széttörtek, részeik egy- 
mástól eltolódtak, s a repedésekbe amfibol tűk nőttek be. Némelyik 
egyén a periklin törvény szerint 50 ikerlemezt is mutat, a mi nyilván- 
valóan dinamometamorfózis eredménye. 

6. Granitit. A Hegyes-Drócsában, a miként ezt KocH Antal tanár, 
említett művének 165. oldalán kifejtette, a biotit tartalmú amfibolos 
gránitok uralkodnak, és így ezek a Vogesek és a déltiroli Predazzo 
granitjaival egyeznek. Ezek az amfbolos granititek a Hegyes-Drócsából 
kelet felé a Maros mentén egész Kaprióra, illetőleg Soborisn vidékéig 
terjednek, hol ezeket PiNxeRr Epx (id. műve 217. oldalán) még meg- 
találta. Zámtól kezdve azonban a granititekben nincs többe amífibol, 
legalább eddigelé egy példányban sem találtam. A szóbanforgó vidéken 
típusos granititet találtam Almásszelistye és Mikanesd határán, a Baj- 
sásza völgy torkolatán, a hol hatalmas padjai láthatók. Kristályos szem- 
csés, közepes szemnagyságú közet, mely húsvörös földpátból, zsiros 
fényű guarcból és fekete biotit pikkelyekből alakult, s így vörhenyes 
szürke színe van. Ennek a típusnak a mikroszkópiumi képe ROZLOZSNIK 
barátom szerint a következő: cföldpátja bontott ortoklas és plagioklas 
sok zárványnyal, vashidroxiddal festve; gyakran bomlott, muszkorvit, 
kalcit s kaolinná, mihez még kevés guarec is járul. Biotitja, a hol ép, 
ott meroxénhez hasonlít. Zárványa zirkon és apatit. Gyakrabban el 
van bontva, vagy csak elhalványodott; ritkábban chlorittá bomlott, a mi 
mellett titán tartalma leukoxén alakjában vált ki. Van benne magnetit, 
titán tartalmára mutat az itt-ott keletkező leukoxén. Bő guarcában sok 
gáz- és folyadékzárvány van, itt-ott libellával. Szövete hipidiomorf és 
az aplitos szerkezet felé hajlik, a mi bő guarc tartalmából magyarázható. 

7. Aplit. A granititnek biotit és plagioklas tartalma csökkenvén, 
csaknem biotitmentes, aplitos-panidiomorf szövetű aplittá alakul. Az így 
keletkezett aplitos granitit Almásszelistye vidékének a legelterjedtebb 
kőzete. Ettől teljesen elütő aplitot tatáltam a mellékelt térkép keleti 
szélén túl, a Grujul Urzuluj 552 m. teteje alatt, a gabbró és a guarc- 
porfir közé ékelődve. Ezt a cukorszerű kőzetet, melyben" andezin-oligo- 
klas földpát, halaványzöld amfboloszlopok, borsárga rutil mikrolitok, 

AT 


998 DI PAPP KÁROLY 


de főkép sok. guarc van, RozLozsNIK Pár amfibolos aplit néven, 
idézett munkája 464 oldalán részletesen leírta. 

Úgy a granitokban, mint az aplitokban igen sok a behintett 
chalkopyrit. 

8. Granititporfir. Közvetlenül a granitithez csatlakozik. Holo-:- 
kristályosan porfiros kőzet, melyben a földpát 1—2 cm-es nagyságot is 
elér. Vörhenyes alapanyagába főkép húsvörös ortoklas, itt-ott nátron- 
mész földpát, guarec és biotit van beágyazva. Két típust különböztethe- 
tünk meg, úgymint mikrogranitos és granofiros alapanyagú granititpor- 
firt. Az előbbi a Csemare völgytől délre, az utóbbi ettől északra gya- 
kori. Mindkét fajta granititporfir mintegy összekapcsolja a granititet 
a guarcos porfirral; mert szövete ugyan már porfiros, de üveges alap- 
anyaga még nincs, mint az effuzivus guarcos porfirnak. Almásszelistyén 
igen szépen mutatkozik az a rég ismert jelenség, hogy a granitos 
magma a középső részekben típusos granitittá fejlődött, míg a széleken, 
ott a hol a diabasba vékony nyulványokat bocsát, guarcos porfirrá 
alakult. 

9. Ouarcos porfir. Almásszelistye templomától keletnek, a 280 m.-es 
ponttal szemben, a Koszra-féle ház fölött vörhenyes színű kőzetet találunk, 
mely vékony telérben törte át a gabbrót. A testszínű tömör felzitben 
fél centiméteres téglavörös földpát kristályok vannak kiválva. A fehér 
csillámpikkelykék és víztiszta guarcszemek mellett magnetit szemecskék, 
itt-ott biotit pikkelyek is vannak benne, melyek azonban legnagyobb- 
részi már chloritosak. A községtől északra, a Válea Máre és V. Sztrimbu 
között meglehetősen elterjedt a guarcos porfir. Barnásan vörös, felzites 
alapanyagában testszínű földpát kristályok, guareszemek és zöldesen 
mállott biotit-pikkelyek láthatók. A guarcos porfir nagy része erősen 
bomlott, különösen az érces telérek közelében. Földpátja elkaolinosod- 
ván, eredetileg vasoxiddal festett alapanyaga is elszintelenedik és az 
egész tömeg kaolinos, muszkovitos, guarcos aggregátummá válik. El- 
kaolinosodott fehér guarcos porfirt láttam Almásszelistye és Kazanesd 
között, a Gyalu Pogorescilor 563 m. tetején, a Gyalu Komorile s 
Parúsza tájékán, míg a brassói út elágazásán, a 212 m. pont körül 
teljesen elváltozott és elkovásodott guarcos porfir található. A Mikanesd 
és Almásszelistye határán húzódó Bajsásza völgyben ezek a kaolinos 
guarcos porfirok ércet is tartalmaznak, úgyszintén a Plesuluj és Goro- 
nyilor árkokban is. 

10. Granodiorit-szerű porfirit néven foglalom össze azokat a 
fiatalabb kőzeteket, melyek úgy a diabasokat, mint guarcos porfirokat 
egyaránt áttörik. Ugyanazok a kőzetek, melyek a krassószörénymegyei 
hegységekből a Pojána-Ruszkán át egész. Biharig húzódnak s banatit 
néven is szerepelnek. Délen, Oravicabánya, Szászkabánya, Dognácska 


ALMÁSSZELISTYE ÉRCTERMŐ VIDÉKE HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 999 


és Csiklovabánya vidékén a Corra-féle banatitek, melyek részint guarcos 
dioritek, részint andesitszerű granodioritek, a kréta időszaki meszeket 
törik át. Folytatásukat a Pojána-Ruszkában ScCHAFARZIK FERENC dr. mű- 
egyetemi tanár az 1901. és 1902. években találta meg," s kitörésüket a 
felső-krétakorba teszi. A Biharhegységben nagyon hasonló kőzeteket 
tanulmányozott több éven át SzápEczky Gyuna dr. egyetemi tanár, 8 
legutóbbi munkájában? ahhoz az eredményhez jut, hogy a telér kőzetek- 
diorit-porphyrit szoros összefüggésben van nemcsak egymással, 
hanem a savanyúbb tagok révén a központi dacogranit tömegével 
is. Mindezek felnyomulását az alsókréta utáni időkbe helyezi. RozLozs- 
NIK Pán azt találta," hogy a Biharhegység déli részén a granodioritos 
sor kőzetei a felső krétarétegeket is áttörték, s így tehát fiatalabbak 
ezeknél a rétegeknél. 

A Maros-Kőrös közötti észleleteimből annyit mondhatok, hogy a 
felvácai Magurán úgy a granodiorit, mint a guarcos diorit-porfirit a 
középkréta meszeket áttörte, s ezeket kristályos meszekké változtatva, 
bennük gránát kristályokkal együtt siderítet, s mágnesvasat rakott le, 
amikre a szabadságharc előtt a Vurtopfli, La Mujeri stb. helyeken 
bányászkodtak 18. 

Almásszelistyén a granodioritos sor kőzeteinek csak az a fajtája 
van meg, melyet RozLrozsNIK barátom guarctartalmú biotitos 
augitos diorit-porfiritnek határozott meg, s melyet röviden 
guarcos dioritnak (guarcos Monzonit) nevezek. Ez vékony telérekben 
töri át úgy a diabast, mint a guarcos porfirt, s kitörését több helyütt 
ércesedés is kiséri. 

Ha most még visszapillantunk a fölsorolt kőzetekre, úgy föltűnik, 
hogy Almásszelistye környéke igen változatos képet nyújt. Bár e terü- 
leten üledéknek nyoma sincs, a szomszédos vidékek szedimentumainak 
tanulmányozásából annyi mégis kitűnik, hogy a szóbanforgó kőzetek 
kitörése az alsótriaszban a diabasokkal kezdődött, s a felsőkrétában a 
guarcos dioritekkel végződött. A harmadidőszaki andesiteknek s dacitok- 
nak, melyek a Maros-Kőrös közének egyéb helyein gazdag változatos- 
ságban sorakoznak, Almásszelistyén nyomát sem találjuk. 


1 SCHAFARZIK FERENC dr.: Furdia és Német-Gladna környékének geológiai 
viszonyai; 1901. évi jelentés 100. old.; Román-Gladna környéke. Földtani r--intézet 
1902. évi jelentése 92. oldalon. ; 

2 SZÁDECZKY GYULA dr.: A Szárazvölgy geológiája Rézbánya vidékén. Múzeumi 
Füzetek I. köt., 1906, Kolozsvár, 50—73. oldalakon. 

3 ROZLOZSNIK PÁL: A Biharhegység déli részének geológiai viszonyai, A m. 
k. földtani intézet 1906. évi Jelentésének 70, 77. oldalain. 


300 D:t PAPP KÁROLY 


II. Az éretermőhelyek leírása. 


1. Dosuluj vascsillám bánya. Az almásszelistyei templomtól délre, 
a Dosuluj nevű hegytetőn van. A tárna szája 520 m. magasan fekszik 
a tenger színe fölött, míg a községi templom küszöbe fölött mintegy 
260 méterrel. A gömbös diabasba 50 méter hosszú tárna van hajtva 
10£ 59 irányban, azaz délkelet felé. A tárna először egy 10 ceéntiméte- 


1. ábra. Vascsillámbánya a Dosuluj-hegyen Almásszelittyén. 


res telért keresztez, a minek képződése a guarcos diorit posztvulkánikus 
hatásaihoz van kötve, mert a mállott telér mellett eme kőzet nyomait 
ösmerhetjük föl. A vékonyka telér 32 107 irányban csap és 55 fokkal 
ÉNYy-felé dűl. Beljebb vastagabb telér húzódik, a mire jobb és bal felé 
keresztvágat van hajtva. Ez a 20 centiméteres telér szintén 32 107 
csapásban húzódik és 607 fokkal ÉNy-felé dűl. Ferde gurítókkal a 
talp felé is föltárták. Az északkeleti vájatvégen a zöldköves diabas 
1kh 57 csapású repedést mutat, ugyanennek felel meg a délkeleti 


ALMÁSSZELISTYE ÉRCTERMŐ VIDÉKE HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 301 


vájatvégen levő 12 109 és 2 hórás irány is. Az utóbbit tehát telérel- 
ágazódásnak kell tekintenünk, mert a főtelér 32 és 42 között halad. 

A főtelér a napszínen is kibúvik a Dosuluj tetején, az 1. ábrán is 
látható bokrok között, a hol a 20 em. vastag telér 3£ 107 csapásban és 
60" ÉNy dülésben bukkanik elő és itt a limoniton kívül malachit és 
azurit bekérgezéseket mutat. A tárnában ellenben a sziderit mellett fő- 
kép vérvörös vascsillám, pikkelyes hematit a tölteléke, a melynek le- 
fejtett darabjait az 1. ábra gorcán látjuk. A telér kétségtelenül folytató - 
dik úgy a csapás irányában, mint a mélység felé, s ezért további fel- 
tárása ajánlatos. A tömött vascsillámot nem annyira olvasztáshoz, mint 
inkább festék készítéséhez lehetne használni, mert az ilyen tiszta vas- 
csillámot a hajófesték-gyárakban meglehetősen füzetik. 

2. A Goronyilor-árok föltárása a Sztrimbu-völgyből északnyugat- 
nak kiágazó árokban van, körülbelől 320 méter magasan a tenger színe 
fölött. A tárnácska 10 méter hosszú és végig ércben halad. Ennek a 
telérnek már a napszíni kibukkanása is figyelemreméltó volt, a mennyi- 
ben az itt talált vad-éreben dr. Emszr KÁLMÁN, a m. kir. földtani 
intézet vegyésze 1906. jul. 7-én kelt elemzésében a következő alk otó- 
részeket találta : 


IOYaSay tozó REESE 34"120 90 
Vasoxid (/e,0,) e ÉS Sze E 5/20) 
AL oxa aa zt VS Ő A KAN ze 250 
Kalcumosxaetéig 0 e te eT nt 1800 a 
Magnéziumoxid (MgO). -. - 1080 a 
ÜRSZOKTA 09 ez ze LÉ 0890 a 
Bámezüst lg) ese stee zak RE 000274 
KENNY ar Ve I EVA KOÉss l 


Összesen 99:882 99 


Ebből az érces kőzetmálladékból számítva tehát a telér tonnánkint 
20 gramm fémezüstöt tartalmaz. Magából a telérből elemzést csak rézre 
végeztek, s benne SPIEGL BÉLA hites törvényszéki vegyész 1906. aug. 15. 
kelt elemzése szerint 6-:25 0/99 rezet talált. A goronyilori főtelér 50 centi- 
méter vastag 15b azaz 32 irányban halad és 60 fokkal délkelet felé dűl. 
Ugyanezt a telért egy 8 méter mély akna is föltárja. Ezen kívül egy 
vékony pyrites ér is van benne 159 ÉNy dűlésben, s ez a patak med- 
rében is folytatódik. A tárna száját a 2. ábra mutatja, a kifejtett chalko- 
pyrites érccel, s tulajdonosaival : dr. ERDŐS ZSIGMOND 8 BERÉNYI SÁNDOR dr. 
fővárosi ügyvédekkel, továbbá VANE FERENc bányamérnökkel. 

A goronyilori föltárás a környék legszebb érces telére, mert guarcos 
töltelékében az ezüst tartalmú pyrit mellett tiszta chalkopyrit is van. 


302 Dr: PAPP KÁROLY 


Valószinűleg ugyanennek a telérnek a kibukkanása a Válea-maréban levő 
(5.) alsó telérsorozat is, úgy, hogy föltételezhetjük, hogy ez a telér, bár 
vetődésekkel megszaggatva, mintegy 500 méter hosszaságra nyúlik. 

. 83. A Kolibi-árok föltárása, a gabbro és a guarcos porfir határán, pyrit 
és sphalerit ásványokat mutat. Sajnos, hogy az árok csuszamló oldalán 
nagyon bajos a föltárás, mert a lezuhanó törmelék csakhamar össze- 


2. ábra. A goronyilori réztartalmú telér föltárása. 


roppantja az ácsolatokat. A 3. ábrán látjuk a Kolibi-árok föltárását, a 
bedőlt tárna gorcával. 

3. A Kolibi-árok cinkbányájától délkeletnek a hegyoldalon fehér 
aplitos guarclisztben pyrittel kitöltött erek mutatkoznak. 

4. A Sztanyásza nevű árokban van a vidék legészakibb föltárása. 
Ez az árok a Sztrimbu-völgyből nyugatnak ágazik ki, s az elágazástól 
5300 méternyire 8 e fölött 50 méterrel gazdag ércesedés van. Az árok 
hosszában hajtott tárna a telérkereszteződésen szép cink- és rézércet 
ütött meg. A telérek iránya 222 59" és 2? között van, a zöldkövegsedő 
diabasban. Ezzel kapcsolatban említem a 


ALMÁSSZELISTYE ÉRCTERMŐ VIDÉKE HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 303 


4a. Sztrimbu-völgy feltárásait a felső malmok között, a diabas- 
porfirit és a guarcos porfir érintkezésén. Gyenge pyrites érceket láttam 
az egyik nyugat felé hajtott tárnában. 

5. A Válea-máre föltárásai. Ez a völgy a Válea Csemare fővölgy- 
ből észak felé ágazik ki. Mindjárt az utolsó ház alatt 2? csapású érces 
eret mutat kb. 300 méter tengerfölötti magasságban. A völgy ÉNy kanya- 
rodásán 22 és 23? csapású telérek találkoznak a 2 és 3? irányú telé- 
rekkel. Bár a patakban látható erek csak 5 és 10 em. vastagok, annyi- 


3. ábra. Cink-bánya beomlott szája a Kolibi árokban. 


ban figyelemre méltó ez a hely, minthogy itt sejthetjük a 2. sz. goro- 
nyilori telérnek a folytatását. Följebb haladva a völgyben, a granititporfir 
és az aplitos granitit számos eret mutat, melyek 10 és 20 em. vas- 
tagság között váltakoznak. Figyelemreméltó ezek között az 

Ba. Orlici-árok elágazásán levő 20 cm. pyritér, mely 21! irány- 
ban csap, s 70 fokkal DNy-nak dűl, 336 m. t. f. magas szintben. Továbbá az 

5b. Orlici-árok érces erei, melyek többszörös kereszteződést mu- 
t atnak. A felső kis tárna 21£ irányú 15 em. pyrit eret tár föl az árok 
egyéb teléreivel párhuzamosan. A diabas és a guarcos porfir határát kelet- 
nyugati s e mellett ÉK-Ny irányú hasadékok szeldesik keresztül-kasul, 
itt-ott pyritfészkekkel kitöltve. 

6. A Pleskuca-árokban, 280 m. t. f. magasságú szintben, két 
tárna van hajtva egymással szemben. A nyugati 12 m. hosszú s egy 


304 D: PAPP KÁROLY 


991 707 DNy dűlésű pyrit-eret mutat, a mely 15—20 em. vastag. A keleti 
tárna ellenben erre merőleges telért láttat, mert ez 3? 7" irányban DK- 
telé dűl. Bár vékony a tölteléke, mégis figyelmet érdemel, mert lehet- 
séges, hogy alaposabb föltárás a 2. sz. goronyilori és az 5. számú vále- 
marebeli telérekkel való kapcsolatát is kiderítheti. 

7. A Plesuluj-árok alsó tárnája mintegy 260 m. t. f. magasan, 
291 109" csapású félméteres telért tár föl. Ugyanezt a telért följebb, a 
farkasszemet néző tárócskák között, az árok mélyén is megtaláljuk, 
ugyancsak 222 10" csapás mellett 859 NyDNy dűlésben a hol 60 em. pyrit- 
eret láttam. A keleti tárócska e mellett még 10 em. eret is mutat. 
A helyes föltárásnak tehát az árok hosszában kellene hatolnia, hogy a 
telér csapása és minősége kiderüljön. 

8. Bajsászai föltárások nevén foglalom össsze a Mikanesd és 
Almásszelistye községek határán húzódó völgynek az érces ereit. Az alsó 
föltárás mintegy 240 m., s a felső 400 m. magasan fekszik a tenger 
szintje fölött, s a kettő között csaknem 2 kilométer hosszú vonalon a 
Bajsásza-völgy (magyarul Bánya-völgy) számos telért mutat. Az alsó föl- 
tárás az első mellékárokkal szemben keleten van, egy aknácska s egy 
tárna-lyuk, s ezek 48 csapású s DK dűlésü 10 em.-es pyrit-eret láttatnak. 
A patak oldalain farkasszemet néző tárnákban 15 cm. pyrit-eret láttam, 
s a 232 irányú telért kelet-nyugati ér is keresztezi a granititban. Fölöttük 
a zöldköves guarcos dioritban 22? csapású és 607 DNy dűlésü telér hú- 
zódik, a mit tiszta pyrit-fészkek töltenek ki. 

A 8a-val jelzett telérvonulatokat két szemben levő tárna födi föl. 
Följebb a granititporfirban s ennek málladékos kaolinjában szinte több 
kisebb pyrites ér van, főképen 21—22: irányban, úgyszintén a granitit- 
ban is, a mit tetemes hosszaságban tár föl a patak. A völgy felső el- 
ágazásán, a 

8). jelzésű helyen 2£ és 21? 107 irányú telérek kereszteződnek s 
10—15 em. pyrit-tölteléket mutatnak. Ezzel analógus telér-kereszteződés 
van följebb a diabas és a granitit érintkezésén is. Bár ezek a telérek 
igen vékonyak, de sok jel oda mutat, hogy ezek a mélység felé vastagod- 
hatnak, s itt-ott fészkekké is tágulhatnak. Ugyanezt mondhatjuk a leg- 
fölső telérekről is, melyek a kaolinos málladék széleit szabálytalanul 
hálózzák be. 

Végül ideiktatom a Mikanesd és Almásszelistye községek határán 
fekvő, Barbara-bányaterületről származó réztartalmú kénkovand elem- 
zését. A Barbara-bányaterület —  GRETZMACHER GyuLA szakvéleménye 
szerint ! — 4 nagy bányamezőből (16 bányamérték, 180, 465 m7-vel) és 


! JULIUS GRETZMACHER Oberbergrat u. Professor a/d Bergakademie zu Schem- 
nitz: Exposé über die in der Gemeinde Mikanesd und Almáselszelistye, Hunyader 


ALMÁSSZELISTYE ÉRCTERMŐ VIDÉKE HUNYAD VÁRMEGYÉBEN. 305 


6 zártkutatmányból áll (850 m. átmérővel), úgy, hogy több mint 4 km? 
területet foglal el. 

Főfeltárása a Hannliaska-hegy északi lejtőjén van, s három tárná- 
ból áll, melyek egymástól 175 méternyire vannak. GRETZMACHER tanár 
szerint az I és II. föltárások telérei a mélységben tömzszsé fognak egye- 
sülni, miként Kazanesden. A boldogult tanár ez óhajtása nem volna 
rossz dolog, azonban erre semmi remény nincs. A Barbara próbáinak 
elemzése a következő eredményeket mutatja : 


tiszta réztartalmú 
kénkovand kovand 
IVÉTAKÓ ez VELE aza DE GOT A 40. p ONDDT ÚN 
Mason e J/S9DE es AY a 
Réz (GY. 4 AN HK Ci 
Arany (Aw Ke 070014 a 070012 a 
TESZT EGG) o ENE E S EZT 0KÖJÁ 9 DAN c 
OTTO ES At JG TS nyoma nyoma 
Ólom (DDE LANE e RE a ( 
Arzén (As)... KE, etek (t ( 
Maradék: 059) "ene FRONTE SZZANI Kt 


Összesen 999994 —— 99-99 9, 


III. Összefoglalás. 


Az elmondottakban láttuk, hogy Almásszelistyén az ércesedés ma- 
gasságbeli zónája meglehetős méreteket mutat, mert a 240 méteres 
szinttől egész az 520 méter tengerfölötti magasságig találunk érceket, 
a mely tény mutatja, hogy ezen a vidéken még szép remény van a 
bányászkodásra. A legmélyebb szintekben pyrit és chalkopyrit, a középső- 
zónában chalkopyrit, galenit és sphalerit, míg a legmagasabb részeken 
siderit és hematit vannak, másodlagos limonit- és malachit bekérgezé- 
sekkel. Az ércesedés kizárólag telérekben s vékony erekben mutatkozik. 
A telérek főiránya 1 és 3 hóra között van, e mellett azonban 21 és 23 
hórás irányú teléreket is találunk. A telérek tehát főkép északkelet felé 
húzódnak, de mellékesen északnyugatnak is. Kapcsolatos ez a jelenség a 
Maros-Kőrös közének tektonikai irányaival. 

Ha a szóbanforgó vidéket a szomszédos bányavidékekkel össze- 
hasonlítjuk, azt látjuk, hogy Almásszelistye telérei főkép Almásel gyö- 
nyörű rezes teléreihez, s másrészt Kazanesdnek az úgynevezett káprilor- 


Comitat, Siebenbürgen, gelegene kupferhültige Sehwefelkiesgrube, benannt Mine 
Barbara; Mikanesd am 1 Mai 1904. 


306 DI SCHAFARZIK FERENC 


völgyi és a Miklós-aknában föltárt rézteléreihez hasonlítanak. Ellenben 
Rossia és Kazanesdnek tatarojai pyrit-tömzseivel alig találunk némi 
hasonlóságot. Hogy a telérek a mélység felé is terjednek, azt a szom- 
szédos Almásel tanúsítja, melynek Balán nevű bányájában a 120 méter 
hosszaságú főtelért eddigelé 150 méter mélységig tárták föl, s a fönt 
félméter szélességű malachitos telér a kutató aknában másfélméter vastag 
chalkopyrites telérré vastagodott. A föltárt rézére mennyisége az almáseli 
Balánban meghaladja a félmillió métermázsát. 

Almásszelistye telérei sem igen állanak az almáseli telérek mögött, 
sőt tekintve a jóval több kibukkanást s a nagyobb függőleges elterjedést, 
bátran versenyre kelhetnek azokkal. 

S minthogy Almásszelistye vidéke könnyen hozzáférhető, — lévén 
a falu 12 kilométernyire a marosvölgyi fővonal Zám állomásától, — 
minden megvan ahhoz, hogy itt tisztességes polgári hasznot hajtó 
bányászkodás fejlődhessék. 


A NAPTÓL FÖLMELEGEDŐ SZOVÁTAI KONYHASÓS 
TAVAKNAK, FŐLEG A FORRÓ MEDVETÓNAK GROLOGIAI. 
HIDROGRAFIAI ÉS EGYNÉMELY FIZIKAI VISZONYATRÓL.. 


Dr. SCHAFARZIK FERENCc-től. 


Mióta dr. KALECSINSZKEY SÁNDOR a szovátai Medvetó szokatlan föl- 
melegedésének elmés magyarázatát adta," azóta hazánknak ez a pontja 
az irodalomban valóságos locus classicussá lett, melyre mindannyiszor 
hivatkoznak, valahányszor a föld kerekségén hozzá hasonló jelenségekre 
bukkannak. Érdemes volna tehát már ezért is, hogy a Medvetó geolo- 
giai chemiai, fizikai, balneologiai és egyéb viszonyai minél részletesebben 
tanulmányoztatnának. Sajnos, hogy ez eddig még nem történt meg s így 
sok tekintetben hézagosak még erre a párját ritkító forró tóra vonatkozó 
ismereteink. 

Nekem három évvel dr. KALECSINSZEY SANDOR közleményeinek meg- 
jelenése után volt alkalmam egynéhány napot Szovátán tölthetni, abból 
az alkalomból, mikor a gyors fölvirágzásnak induló fürdőhely tulajdo- 


! KALECSINSZKY S. I. A szovátai meleg és forró konyhasós tavakról, mint 
természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és kőakkumulátorok előállítá- 
sáról. Földt, Közl. XXXI. köt. Budapest, 1901. 329—353. I. 


nil 


xi gyattilát vu. 


s E 
XN z 
s z 
S 108 É 
z ) z 
TI / £ 
/ / e 
aa TÁ z 
Erdő  Z 


Jiz 
. Tisztás 
töb 


Nt 
SSző Md! 
; § KörisToplicza 
z ne 


NN TT 


I Pü Sasbánya 


z genya 
":Régi fürdő 


ÖZA T kadé. Kh 


Eszothegy 
: 98 


.4 mediterran söképzödménytSlés a 
A  Konyt andezittuda (Bköztt hatar 


9 
aA /Rorn Kath. Egyház 76 Grenzlirmie zroischeru der medtlterranen $diz 
i UL SSTR 14) eTégjE § !  rmatioulS)u dem Andezttkonglomerat IN. 
je LLLTZTTKESS 
Ü (dog 200 300 5400 500 500 700 800 300 vö tő 


1. ábra. A szóvátai sóstavak és sósforrások térszinvázlata. 
Fölvette (dr. SFHAFARZIK FERENC. 1904.) 


308 Dr: SCHAFARZIK FERENC 


nosa, sófalvi ILLyÉs LaJsos, a sóstavak, első sorban a Medvetó számára 
a törvényszabta védőterület megállapítását kérelmezte. Ekkor a tavak és 
közelebbi környékük tanulmányozása közben egynéhány oly adat birtokába 
jutottam, melyek különösen a Medvetó fizikai viszonyait és részben 
változásait is közelebbről megvilágítják. 


Orografiai és geologiai viszonyok. 


Szováta fürdő domborzata É-on a Cseresnyés nevű 912 m. magas 
hegycsúcsban kulminál. Legfeltünőbb az az éles gerince, mely a csúcsból 
kiágazva D-i, majd DDNYy-i irányban Szováta község felé lehúzódik és 
egyúttal a Szováta és a Sebespatak vizei között a vízválasztó vonalat 
alkotja. Ez az Eszok nevű erdős gerinc egyszersmind az, mely az új 
fürdőtelepet kelet felől határolja. A Cseresnyés DNy-i oldaláról pedig több 
rövidebb gerinc ágazik ki, melyek a Kőris-Toplica tisztásig érnek le. 
Azon túl DDNYy-i irányban szabálytalan dombokat látunk elterülni, melyek 
közül egyedül csak az u. n. Bérc-utja válik ki, mint egységes, Szováta 
felső végéig lehúzódó alacsony gerinc. A dombok közti mélyedményeket 
több sós és néhány édesvízi tó foglalja el. 

E vidék geologiai viszonyai annyiban mondhatók egyszerűeknek, 
a mennyiben mindössze csak két képződmény alkotja, egyike az alsó 
mediterrán sóformáció, másika az agglomerátumos andesittufa. 

A mellékelt térképvázlaton feljegyeztem azt a határt, mely e két 
képződményt egymástól elválasztja. Ez a vonal nagyjából a Kőris-Toplica 
tisztás tájáról a Medvetó K-i széléhez húzódik le, onnan tovább az Eszok 
aljába és végre a Fekete-tó árkát érintve, a Szováta patakhoz. E vonaltól 
Ny-ra elterülő dombos, tavas és sósziklás térszin, az u. n. ssóközev az, 
mely a sóformációt képviseli, míg ettől keletre már mindenütt az andesit- 
tufa található. A sóformáció legmélyebben fekvő köőzete maga a kósó, 
mely lépten-nyomon a völgyoldalakon, valamint a hepe-hupás területen 
lévő töbrök oldalain szálban álló sziklák alakjában látható. Szövete 
durván szemcsés, szine fehér, vagy a több-kevesebb hozzákevert agyag- 
tól szürke. Az eső okozta erózió a legcifrább barázdákat mosta ki 
rajta. A még meg nem bontott kősó-sziklákat vékonyabb kékes agyag 
borítja, legfelül pedig elég vastag réteg-csoportot formálva sárgás homo- 
kot, illetve laza homokkövet találunk, mely nagyjából a Zoltán-tető ma- 
gaslatát foglalja el. A Sóspatak völgyétől É-ra pedig a Bérc útján az I. sz. 
sóőrház felé, valamint följebb a Szabóné-oldalában szintén sárga homokos- 
nak találjuk a fölszint. Az olyan pontokon, a hol az agyagnak védő- 
takarója fölülről átázott és besüppedt, valóságos nyelő-lyukak, vagy 
töbrök keletkeztek, melyek formai: tekintetben hasonlítanak a Karszt 
mészkő töbreihez. 


A NAPTÓL FÖLMELEGEDŐ SZOVÁTAI KONYHASÓS TAVAK. 4 309 


A sósagyag, illetve ZS 
az agyagos homok fölött 
több ponton egy régi kon- e 
glomerátum takarónak ta- 
láljuk maradványait, mely 
abban tér el a közeli an- 
desit  konglomerátumtól, 
hogytörmelékének anyaga 


nemcsak andesit rögök, UGOG si 
hanem egyszersmind a ( 9vapojy Jos. SANT) 
régi alaphegység törmelé- v19apoy 991 se 


két is tartalmazza. Ilyen 
kőzetek pl. a szericites és 
csillámos palák, a zöldes 


1904.) 


: kenjézte gásési (Pumarzios])  / 
chlorit palák, és a vörös píphung 9uy sz 


verrucano-szerű agyagpa- 2 
lák. Megemlítem, hogy 


ndezit kongt és tufa (AMndesit. konglomerat u Tulff) 


s 
Z 
fs) 
Fd 

Hi 

: ; ; SS a ÉG s 

ilyenféle . konglomerátu- S ESTÉS S 8 

, . CS(ass Ki he s 

mokat nemcsak a szovátai SZG 24 S Ez 

; alas a eses SS 3 a si 

sóformáció fölött, hanem SS sa Öö 
; SAJAT N ÍS 

a szomszédos parajdi só- IG MESS ki 

; : ; HZ) TE 

háton is találhatunk. zi a ELS E 

, 4 Maró " gyundsgyuasnp]) X- AGST AR B 

A sóformáció és az ; Kjazeant SS MEG g 

3 p ; ése V CS ee - za 

andesit konglomerátum ata MD e 5 8 52 

közti határvonaltól K-re UIDOYUDVZSOS TS E 2x 

már mindenütt többé-ke- 

vésbé összeálló szilárd ( ugyon ros / si 


andesit konglomerátumot vsvilop vhuvgvuhuoy "5 


találunk, a mely a sós- 
fürdő-telep közelebbi kör- 


. ápra. A szovátai ILLYÉS-féle Medvetó környékének vázlatos geologiai szelvénye. 


nyékén főleg a Csefes- (peg sony) 9pany 1594 28 
nyés hegyet és az Eszok Bis 
: ; Ez u 741 
gerincet alkotja. (ped) ammvd vvaoze L 
A sóformáció és a "E 
konglomerátumos andesit- szg 
fsz 


tufa közti határnak §$Szo- 

váta fürdőjének építészeti fejlődésében fontos szerepe van, a mennyi- 
ben a bizonytalan csuszamlásos térszint a szilárdtól elválasztja. Ez utóbbit 
t. 1. a konglomerátumos andesittufa területét építkezés szempontjából 
már annyira biztos talajnak kell itélnünk, hogy rajta még a nehezebb 
tégla és kőépületek emelését is minden aggodalom nélkül megengedhe- 
tőnek tartom. 


510 DI: SCHAFARZIK FERENC 


Hidrologiai viszonyok. 


Édes víz. Eltekintve a szóban forgó területet K-ről és Ny-ról hatá - 
roló Sebes és Szováta patakoktól a föntebbiekben körvonalozott térszinen 
csak két kicsiny árok hálózatáról számolhatunk be, melyek egyike a 
Kőris-Toplica-bánya, a másika pedig az Aranybánya pataka, melyek a 
Cseresnyés-hegy D-i oldalán összegyülemlő vizet levezetik. Rendes körül- 
mények között, főleg száraz időben csak igen kevés víz csörgedez bennök, 
záporok alkalmával azonban rohanó vad patakká változnak. Mind a két. 
árok víze az 502 méter tsz. feletti magasságban fekvő Medve-tóba ömlik. 

Sósvízi tavak. A Medvetó, a melynek felülete kb. 42,000 m? tisztán 
sósvízü, a mennyiben medrének és partjainak tetemes része kősósziklák- 
ból áll. ÉNy-i irányban egy szűk sósziklás völgyecskében a kicsiny Zöld- 
és Vörös tavakat találjuk, melyeknek víze vízbőség idején a Medve-tóba 
lefolyik. A Medvetó lefolyása a csak néhány méterrel alacsonyabban 
fekvő u. n. Magyarósi tavat táplálja, míg az innen is lefolyó víz, mint 
vékony sósér kanyarodik a régi szovátai sósfürdő (alsó fürdőtelep) felé, 
a mely alatt csakhamar a szovátai patakba beömlik ; ez az u. n. Sóspatak. 
A Medve és Magyarósi tavak lefolyásán kívül e patak útjában még 
számos apró sósforrás u. n. géra vízét is veszi föl magába. 

Az említett tavakon kívül azonban még más tó is létezik a fölső- 
és alsó fürdőtelep területén, vagyis a Zoltán-tető környékén. Egyike 
ezeknek az u. n. Feketetó, a Zoltán-tető keleti oldalán, továbbá az 
Édestó, ugyane tetőtől Ny-ra. Míg a Feketető sós, addig az utóbbi édes- 
vízü, valamint édesvízü még a II. számu sóőrház alatti Kigyóstó is. 

A Sóközének hepe-hupás térszíne semmi egyéb, mint egy tipusos 
beomlási terület. A számos helyen történt és még folytonosan észlelhető 
talaj-süppedések és omlások, a kősószikláknak fokozatos kilugoztatásának 
következményei. 

Erre a folyamatra az adott geologiai viszonyok kiválóan kedvezők. 
A térszin legfelső rétegét u. i. miként már említettem volt, sárga ho- 
mokkő, vagy homok s csak gyérebben agyagos homok alkotja. Ez a kőzet 
lazább fizikai szerkezeténél fogva igen alkalmas arra, hogy a csapadék- 
vizeket nagyobb mennyiségben magába fölszívja. A talaj fölső részébe 
ilyenformán könnyen bejutó víz csakhamar eléri a sótestet közvetlenül 
és nem nagy vastagságban borító agyagréteget. Ezt az utóbbit egyes 
pontokon átáztatva és áttörve hozzáférkőzik azután magához a kősóhoz is. 
A kősó-testben most már könnyen halad tovább, a mennyiben a teljes 
telitettségig 34 százalékot képes belőle feloldani. Ilyen módon kicsiny 
vízerek keletkeznek a sótömzsben, a melyek azután a külső széleken 
mint apró sósforrások lépnek ismét ki a külszinre. Minthogy azonban 
a sótesten ilyen módon keresztül folyó víz szüntelenül nagy mennyiségű 


A NAPTÓL FÖLMELEGEDŐ SZOVÁTAI KONYHASÓS TAVAK. anal 


sót távolít el a tömeg belsejéből, joggal föltehető, hogy előbb-utóbb 
nagyobb üregek és sósvízzel telt barlangok is keletkeznek, melyek mind- 
addig nagyobbodnak, míg végre a fölszin besüppedését okozzák. Ilyen 
töbörszerű horpadásokat szemlélhetünk a Zoltán-tető Ny-i oldalán a 
Zoltán-bánya helyén, továbbá a Magyarósi-tótól Ny-ra a Palackos legelőjén 
stb. Ezek sósziklafalas 20—25 méter mély tölcsér alakú mélyedések, a 
melyek alján az eső és a hó víze nyomtalanul eltünik. Figyelmesebben 
szemlélve a Sókőze topografiáját, csakhamar észrevesszük, hogy a terü- 
letén található tavak szükségképen szintén ehhez hasonló beomlásoknak 
köszönhetik létrejöttöket. Maga a Medvetó is ilyenformán keletkezett, 
még pedig nem is olyan nagyon régen. Mindössze 25 éve annak," hogy 
a Cseresnyés oldalából lefolyó édesvíz a Medvetó helyén létezett völgyön 
végig folyt és a Zoltán-tető É-i tövében lévő Pálné bányája vagy gödre 
nevű omlásos hegyoldal sószikláinak egyik üregében eltűnt. Mondják, 
hogy abban az időben a Zoltán-tető D-i oldalán, vagyis a régi sósfürdő 
telepével szemközt, az ottani sósziklák alól egy tömény sósforrás bu- 
gyogott elő, a mi különben egészen valószínűnek is látszik. 

1879-ben történt azután, hogy a Pálné-gödre környéke beomlott, 
miáltal egy tátongó tölcsér keletkezett, melynek falai tiszta kősóból 
állottak. Ez a beomlás a kis csermely földalatti lefolyását eltorlaszolta, 
sőt csatornáját sósagyaggal teljesen be is tömte, úgy, hogy egy bizonyos 
idő mulva a kis patak vize a kaszálót elöntötte. Minthogy a hely katlan- 
szerű volt, a víz mindinkább emelkedett, míg végre a Magyarósi-tó felé 
fekvő alacsony nyergen át nem folyhatott. A tó közepes mélysége kb. 
10 méter. Kezdetben a rét tulajdonosai és haszonélvezői eme termé- 
szetes gát átvágásával akarták a víz alá került réteket ismét használ- 
hatóvá tenni, de munkájuk minden kisérlet alkalmával kárbaveszett, 
mert a szűk völgynyílás két oldaláról a föld, t. i. a sósagyag mindig 
újból összefutott. A tó jelenlegi birtokosa Irnyés LaJos ellenben felismer- 
vén a sóstó rendkívüli balneologiai értékét, inkább arra törekedett, hogy 
. e gátat, mely a Medve tavat a mostani magasságáig felduzzasztja, teljes 
épségben fönn is tartsa. Ezért veretett le a gát belső oldalán egy sor 
hosszú bükkfa-hasábot, hogy ezáltal, ha csak primitiv módon is, megvédje 
a töltést, a netáni gátszakadás veszélyétől. 

Az előadottakból tisztán kivehető, hogy ez esetben duzzasztott tóval 
van dolgunk. 

A szovátai forró sóstó (Medvetó) mélységére vonatkozólag eddigelé 
csak bizonytalan adatok állottak rendelkezésünkre. Legmélyebb pont- 
ját ugyanis túlbecsülték és KALECSINSZEY SÁNDOR is, hallomás szerint, 


1 LENGYEL BÉLA, a szovátai Illyés- (Medve) tó Földt. Közl. 28. köt. Budapest, 
1898. 229—234. lap. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 22 


S 
; 
sa 


pticza 


zt sizrbiztet je 


Hórius 7) 


g Vllyes 
fürdőhaza 


andezit - 
sziklatat 


mélységbeli viszonyai. 
SCHAFARZIK FERENC.) 


3. ábra. A. szovátai forró konyhasóstó (Medvetó) 


0) s 


(A rétegektervet fölvette 1904 augusztus 9-én dr. 


A NAPTÓL FÖLMELEGEDŐ SZOVÁTAI KONYHASÓS TAVAK. 313 


34 m.-nek mondja fent említett értekezésében a tó mélységét, hozzátéve 
azt, hogy az andesit konglomerátumfal előtti tájt tartják a tó legmélyebb 
részének. Minthogy ez az adat vagy ellenőrizhetetlen közléseken vagy 
megbízhatatlan mérésen alapult, a tó fenekének fölmérésére határoztam 
el magam. Szélcsendes időben kompra szállva, keresztül-kasul szeltem 
a tavat s minden öt evezőcsapás után lebocsájtottam a függő ónt. 
Két-két méteres isohypsák alakjában összeállítva méréseim eredmé- 
nyét, a tófenék domborzatáról az idemellékelt vázlatot készítettem, 
mely mindaddig lesz hivatva ebben a tekintetben a hiányt pótolni, míg 
a tó mélységi viszonyai teljes mérnöki apparatussal egészen szabatosan 
meg nem fognak állapíttatni. A tó legmélyebb tája eme vázlat szerint 
csakugyan a konglomerátumos andesitfal és a sziget közt mutatható ki 
10—16 mtr közti mélységgel, a legmélyebb pont pedig ennek a teknőnek 
DK-i árokszerü nyulványában található meg, a népfürdővel szemben, 
egy 23 mir mély gödör formájában. Ennél nagyobb mélységet sehol 
kimutatni nem bírtam. A közepétől a partok felé eleinte mindenütt elég 
meredeken, majd pedig halkabban emelkedik a tófenék. 

A Medve-tavon kívül a Sóközén még más tavakat is találunk, a 
melyek szintén beomlásnak és részben duzzasztásnak köszönik létre- 
jöttöket. Ilyenek a Fekete-tó, a Zöld-, a Vörös-tó, a Magyarósi-tó, melyek 
mind sósvízüek, továbbá az Édes-tó a Zoltán-tető oldalában, és a 
Kigyós-tó, a melyek édesvízüeknek tekinthetők, a mennyiben a sónak 
csak igen kis nyomát tartalmazzák. Ez utóbbiaknak a víztartalma csak 
úgy maradhatott meg majdnem teljesen édesnek, hogy a tófeneket egy 
elég vastag agyagréteg szolgáltatja, a mely a vizet az alatta fekvő sótest- 
től teljesen elzárta. 

Sósforrások. Végre meg kell még említenem a sósforrásokat, az 
u. n. gérákat is, melyek részint a Sóspatak mentén, részint pedig a régi 
fürdőteleppel szemközti sósziklák alján előszivárognak. Ezeknek vize 
rendszerint igen telített sósoldat. j 

A Sóköze területén, úgy a felszinen mint pedig magában a sótest- 
ben cirkuláló víz fizikai viszonyainak teljes megértése végett nem lesz 
érdektelen a nevezetesebb tavak és források tszf. magasságáról, a folyó 
és forrásvizek mennyiségéről, és azok sótartalmáról is külön megemlékezni. 

Magasságok. A. magasságokat egy SHoRT és MaAson-féle aneroid 
barométerrel állapítottam meg; az adatok pontossága csak közelítő, a mi 
azonban a kívánt célra teljesen elegendő. 

Tengerszinfeletti magasságok (1. a mellékelt szelvényt) : 


ik Zoltán-hegy teteje ek zta ene e sz O St 
. Zoltán-bánya .. ses SZOK 
3. Édes-tó a Zoltán- HETE úg erett d DK é 


314 DI SCHAFARZIK FERENC 


Az aBöketéstől, a 802 IMÉNT KÉRY RE BE SAKÉET e E 506 m. 
HT MGCKSZBŐ ? 181 ke HT LAT, ROI MAT ALAK ÁSKK SZÉRE SZÉ E KÖÉTR KOD VÉGBE 
ÖS IMAGYATÓSISHÓ]I HEG UT ELM az Ze agT A ÁZNNELEÁN I 494 a 
7 A VETŐFOGÁSHÓL JAN MILAN KÉN EMYVÉLY ÁROBÉKS s RAGE EE SET ZRLEETÉLS 
Sr BIRAÉTUTd ót te 3 atdkagt [igy 462 a 
9. Konyhabánya Hósforékadit ag va pia  JAGASSAGBR a 
10"Básbánya úrök gérájás Beam stat 462 . 
14. AVIZMáEt SérÁjási TE MANI ASK KENE SETÉT LT KÉST SS ZER 
ÜZ aReGvrúvdősza ME aBI A 4148 a 
13. Sósárok betorkolása a Öt filtakbá 446 a 
14. Szovátai patak az országút hídjánál.. 442 a 


Területünk folyó és forrásvizeinek mennyisége. Vízterületünk főbb- 
helyein a lefolyó vizet oly módon határoztam meg, hogy a kifolyó vizet 
egy szűk bukógáton folyattam át, úgy hogy az összes lefolyó víz mennyi- 
ségét egy nagyobb, ismert ürméretű edényben felfoghattam. A méré- 
seket 1904. május 28-án már hosszabb idő óta tartó száraz időben vé- 
geztem. Méréseim eredménye, mely szintén csak megközelítő pontosságra 
tarthat igényt, a következő : 


24 óra alatt. 


1. A Kőris-Toplica édesvízi csermelye. — 8,899"-20 ltr. 
9. Az Aranybánya-patak édesvíze . 6 27,475-20 a 

3. A Medve-tó lefolyása  .. . .. .. 37,800 ( 

4. A Szakadék árkok sósgérái .. .. 30240 c 

5. A DBasbanya árok gérája c 1 2 tl 080 ( 

6. A Sósárok vize közvetlenül a Szo 


patakba való betorkolása előtt, tehát 
az igen lényegtelen Fekete-tó árka 
kivételével az egész Sóközének vize 86,400 ( 


Minthogy 3 (— 37,800 I.) a Medve-tó fölületén föltételezhető pá- 
rolgás dacára is nagyobb mint 1--2 (— 36,374-40 Itr.) az következik, 
hogy a Medve-tó még egyéb forrásokból, valószinűleg a Vörös-, Zöld-tó 
felőli gérákkal is táplálkozik. Továbbá a 3--4--5 (— 79,120-00 ltr.) 
kisebb mint a Sóspatak kitorkolásának vizmennyisége, 6 (— 86,400 Itr.) 
miből következik, a mit különben látni is lehet, hogy a Magyarósi-tótól 
lefelé még több apró géra és szejkés víz (— félig sósvízü forrás) is szakad 
bele a Sóspatakba. 

Sósvizeink sűrűsége és hófoka. Pillanatig sem kételkedhetünk abban, 
hogy a szovátai sóstavak sótartalmukat máshonnan, mint a Sóköze kősó- 
testéből kapnák. Eredetileg a légköri csapadékok édesvíz alakjában jut- 


A NAPTÓL FÖLMELEGEDŐ SZOVÁTAI KONYHASÓS TAVAK. 315 


nak le a sótest területére, vagy közvetlenül, vagy pedig a Cseresnyés 
D-i oldalában fakadó két kis patak utján. 

Egyik része olyan egykori töbrökbe jut, melyeknek alját agyag 
borítja, úgy hogy a víz nem férkőzhetvén az alatta lévő kősótesthez, 
édesnek marad meg. Ilyen az u. n. Édes-tió, a Zoltán-hegy nyugati ol- 
dalán és a Kigyós-tó, a Bérc utja II. sz. sóőrháza alatt. Az egyiknek, 
még pedig az Édes-tónak tőlem merített vízpróbáját dr. Emszr KÁLMÁN 
vizsgálta meg, a mikor is mindössze csak 07-42 gr. NaCl-t talált literjében. 
E tavak fizikai viszonyai is bizonyítják különben vízök édes voltát, a 
mennyiben gazdag tavi flóra és fauna él bennök. 

Az a víz ellenben, mely a sóformáció sószikláival jön érintkezésbe, 
többnyire már tetemes sómennyiségeket old föl, így pl. a Medve-tó 8só- 
tartalma 25, sőt 30 99-ra is fölszaporodik. 

E mellett azonban a nagyobb tavak víze nem egyforma sűrűségű, a 
mennyiben a felületükre több-kevesebb édesvíz jut le, hol eső, hol pedig 
édesvízi források alakjában. Ez a viz, miként ezt KALECSINSZKY SÁNDOR 
részletesen kifejtette, alig keveredik a sóstavak nagy (1"118—1-2) sűrű- 
ségű sósoldatával, sőt mint könnyebb folyadékréteg a felületen úszva, 
egyenesen meg is akadályozza amannak a felszínre való jutását. Ez a 
körülmény akkor áll elő, mikor a naptól sütött Sós-tó legjobban felme- 
jegedett víz-részecskéi a felszínre akarnának felszállani, de a midőn 
nagyobb sűrűségöknél fogva csak a borító édesvízi réteg alsó határáig 
luthatnak fel. E védőburok hatása alatt a napközben néhány fokkal 
fölmelegedett sósvíz éjjel csak részben veszíti el sugározással a naptól 
szerzett melegét, úgy, hogy a víz egy bizonyos meleg-mennyiséget, mely 
benne az elmúlt napi fölmelegedésből megmaradt, a következő napra 
átvihet. A másnapi insolátió most máris előmelegítve találja a fölső 
édes és hideg vízü vízréteg alatti sósvizet, minek következtében a 
napközben újólag fölhalmozódó meleg a nap végéig egy olyan hőfokot 
eredményez, mely az előző napit bizonyos mértékben fölülmulja. Egy- 
egy napos időszakban tavaszszal vagy nyáron a nap sütése fölmelegítheti 
a Medve-tó 0"50—3-0 m mélység közt lévő sósvízét 50—60, sőt néha 
70 C9-ra is. Onnantól lefelé a temperatura azután ismét apad, a mit 
általánosságban először T. Roru LaJosnak volt alkalma konstatálhatni. 
KALECSINSZKY SÁNDOR pontosabb mérései szerint a Medve-tó vízének hő- 
foka 14. méter mélységben az egyidejüleg 1722 méterben észlelt 56"-os 
maximum alatt csak 12 C"-ot ért el. 

Megtudandó az időközben netán beállott változásokat, Szovátán 
létemkor megmértem dr. HANKó Virnmos t. barátom szíves segédkezésével 
a tó vízének hőmérsékletét a népfürdővel szemben és ugyanekkor meri- 
tettem belőle több vízpróbát is különböző mélységekből, a melyeknek 
NaCl tartalmát dr. Eumszr KÁLMÁN úr, a m. kir. földtani intézet vegyésze 


316 Dr SCHAFARZIK FERENC 


határozta meg. Ezeket az újabb eredményeket a régibb KALECSINSZKY- 
félékkel alább egy táblázatban állítottam össze, a miből azután kitűnik, 
hogy 1904. augusztus 9-én 1. az egész nyáron át tartott fürdőzés követ- 
keztében a fölső édesvízréteg nagy mértékben összekeveredett,! 2. hogy 
a maximális hőfok tetemesen kisebb és lejebb fekvő volt és 3. hogy a 
tófenék temperaturája és sótartalma KALECSINSZKY vizsgálatai óta meg- 
növekedett. 

Legfontosabb e kimutatásban a két utóbbi körülmény, mivel ez a 
tó mélyében zavartalanul alakulhatott ki és csaknem biztosra vehetjük, 
hogy ebben a tekintetben a növekedés tendentiája a jövőben is meglesz. 
A legmelegebb réteg temperatura csökkenése és lejebbszállása pedig 
részben a fürdőévad előhaladottságában is találhatja magyarázatát.? 

Nézetem szerint még sokszor és különböző évszakokban kellene 
megismételnünk az ilyen temperaturabeli és egyéb méréseket, mert 
csak úgy fogjuk ennek az anyalug természetéhez közeledő sóstónak 
összes fizikokémiai tulajdonságait teljesen kitapasztalhatni. 

Ha a Medve-tó eme, ezidőszerint páratlan tulajdonsá- 
gát balneologiai szempontból fönn akarjuk tartani, akkor 
az édesvízi források szolgáltatta vízelboríttatást a jövő- 
ben is változatlanul fönn kell tartanunk. 

Végül hátra volna még a régi fürdő fölött az u. n. szakadék olda- 
lában a 461—2 méter magasságban fakadó sósgéráknak a megvizsgálása. 
Ezeknek sűrűsége 1-2 körüli és a bennök feloldott NaCi mennyisége 
egészen 314 grammig növekszik literjében. E mellett e források hidegek, 
t. 1. 779 C-fokúak, a mi valószinűleg a hely évi középhőmérsékletének 
felel meg. Ebből az következik, hogy e sós források nem fakadnak nagyobb, 
mint legföljebb 19—25 méter mélységből. 

A Fürdőterület lefolyó vizeinek sótartalma 1904. május végén. 
Ez adatok megállapítása olyanformán történt, hogy 1904. május hó végén 
az illető pontokon tiszta üvegbe vízet merítettem, melyet azután a m. 
kir. földtani intézet chemiai laboratoriumában dr. EMszT KÁLMÁN vegyész 
úr chlor-tartalmára vizsgált meg. Habár LENGYEL BÉLA és dr. EMsSZT 


1 Tekintetbe veendő még az a körülmény is, hogy 1904. nyarán a Arany- 
bányapatak vízét az akkoriban folyamatban volt nagyobb építkezésekhez elvezették, 
s hogy ennélfogva hónapokon át csakis a Kőristoplica felől érkezett egy kevés 
édesvíz a tó felületére. 

2 Ezt látszik bizonyítani dr. HANkKó ViLmos úr 1905-ben, július 23-án végzett 
néhány temperatura mérése is, melyek szives közlése szerint következők : 


0-50 mtr mélységben za TE te ASZT) 
TOO Vég (j ss üs ene ege zer 3042 "0 
132 dat a KER ELYSARÉ BENE ee ERR hb 
200 a a es ak 9 50-09 C 


ztás Ültthhtettttlezaítna 


da azt 


A NAPTÓL FÖLMELEGEDŐ SZOVÁTAI KONYHASÓS TAVAK. 317 


e e ezeezzzESzZE ZSZ EZZEEEZETENSEZKKKTKK/7T77€——€—KK€K£(.....bLKLKv////sL,, ,, e, 


KALECSINSZKY SÁNDOR Ujabb mérések 
1901 julius havában " 1904 augusztus 9-én d. u. 6—7h közt 

tele Nadt op 6 NaCI 90 

0-"00 916 E J6-as 17"08 
0-10 S 5 — — 
0"20 — 11 — — 
0:30 es 15 J ves ez 
0-40 — 18 ] — j — 
0-42 392 E4d — - 
0:50 — 20 297102 — 
052 459 — — — 
0:62 469 -- —— - — 
0"-72 2105 — — — 
0-82 BG — — — 

1"00 — 23 3890 18-91 

16532 569 — - —— 

1:50 s 24 ADAS 25:50 
1"82 J 21398 — — —- 

2:00 - 24 ADs 05 99-12 
d:32 479 —- — — 
2:50 s 94 4459 — 
2:82 402 — — 
3"00 - 24 41"99 — 
3"32 ae — — — 
3"50 — 94 — — 
3"82 Je s — — 
4"00 —— 24 ara 912 — 
4"32 Ae — — — 
5"00 — 25 JANOS — 
D" 32 908 —- e. — 
6:00 — — ed0Bals — 
7"00 —- 25 30508 — 
ME 999 — — — 
8"00 — -—— 28 ateis — 
IY:ÓD 33 0 28: 80 4 
10:"00 — 2) DSK — 
10532 va sz s — 

12"00 — 295 7 8s 30-99 
12:32 20 — — — 
14:50 e 25 —- — 
14" 82 192 — — 
15"00 — — DOS — 

1870 — —- J0028 30-99 


318 DI SCHAFARZIK FERENC 


KÁLMÁN elemzései alapján tudjuk, hogy a Medve-tó vízében s valószinűleg 
az összes szovátai sósvízekben is az uralkodó Na(C1-on kívül még kevés 
CaCl, és MgCIl, is van, úgy mégis a dolog egyszerűsítése kedvéért ez 
esetben az egész Cl mennyiségét kősónak számítottuk. 


1. A Medve-tó lefolyása tartalmaz 1 literben — 6-98 gr-t 
2. A Magyarósi-tó lefolyása .. .. .. [ALA 2 
3. A Konyhabánya sósgérája lefolyása . 3146 0 a 
4. A Sósárok víze közvetlenül a Szováti 

patakba való betorkolása előtt. ..  .. 24135 a 


Az 1. alatti kis szám bizonyítja, hogy a Medve-tóba beszakadó 
édesvíz végig folyhat a Sóstavon a nélkül, hogy az 1 méter mélységtől 
lefelé a fenékig 230—307 gri tartalmazó sűrű sóoldatból magába sokat 
fölvegyen. Pedig az én méréseim alkalmával egyesek már fürödtek és 
csónakáztak is a tavon. A Magyarósi-tóból is, mely a mélyben 230—260 gr 
sót tartalmaz ltr-ként, alig visz a lefolyó víz többet magával, mint 0-7 "o 
sót, noha méréseim napján fürdőzés következtében mélyebben is történ- 
hetett a víznek bizonyos fölkeveredése. Ezeknél sokkal töményebbek azok 
a sósforrások, melyek a nép előtt mint gérák ismeretesek és a melyek 
nemcsak köröskörül a zZoltán-hegytető tövében, hanem a Vörös-tó só- 
falaiból, a Kinyuló bányából, a Cifra-bánya és a Rabosné bányájából 
előszivárognak. Legbőségesebbek azok, melyek a Zoltán-tető D-i tövében, 
mint Sasbánya, Lőrinci gödre, és Konyhabánya gérái ismeretesek, a: mint 
ezt a 3. a. megvizsgált Konyhabánya gérája bizonyítja, melynek u. i. 
minden liter elfolyó vízében 3146 gr. NaCl. van. Ezek a gérás forrá- 
sok szöktetik fel azután a Sósárok vizét 2413 grammra literenkint, 
míg ellenben a Medve- és a Magyarósi-tó lefolyása ehhez csak igen 
kevéssel, t. i. literenként csak 713 grammal járul hozzá. 

Ebből az következik tehát, hogy sósvíz útján a sósterületről eltá- 
vozó NaCl leginkább a sótest belsejéből származik. Hogy ez mennyit 
tesz ki, arra nézve az a két adat nyújthat legjobb tájékozódást, melyek 
szerint a BSósárok kitorkolásánál (május végén száraz időben) naponta 
86400 liter víz folyt le, minden egyes literjében 24135 gramin NaCIl-t 
vivén magával, mi naponta 208-5 g, vagyis a kősó tömöttségét csak 2"1 
véve, közel 10 kbmtr kősónak, vagyis egy olyan kősókockának felel meg, 
melynek élhossza 2:15 méter. Ez évenként 3850 kbmtrnek, vagyis egy 
olyan kősókockának felel meg, melynek élhossza 15-4 méter. És ez még 
csak a száraz időnek a kilugzása! — Könnyen elképzelhető most már, 
hogy minő változásokat hozhat létre az ilyen rohamos anyageltávolítás 
a kb. csak 1-5 kmtr. hosszú és erre merőlegesen csak 07-75 kmtr széles 
Sóköze sótestében. Méginkább meg fogjuk érteni a víznek eme szünet 


A NAPTÓL FÖLMELEGEDŐ SZOVÁTAI KONYHASÓS TAVAK. 319 


nélküli romboló munkáját akkor, ha bejárva a Sóközét, lépésről-lépésre 
szemügyre vesszük az agyagos oldalak friss süppedéseit és omlásait. 

Ugyancsak 1904-ben augusztus 9-én ismét volt alkalmam Szovátán 
megfordulhatni. Ezt az alkalmat újabb vízmerítésre használtam föl, s 
ezeket a próbákat szintén dr. Emszr KÁLMÁN kir. vegyész úr volt szíves 
megvizsgálni, még pedig a következő eredménynyel : 


1 liter vízben volt : 


1. A Medve-tó felszínén . .. .. .. 170815 gr. konyhasó 
9. a ( 1 mtr mélységében. 189"105 ua ( 
d.et c 1"/a mtr ( Se Z35ORB ( 
4. a f 2 mtr c szg DANEEL 149 IK ( 
ta AK tt 2 a f( sz SAD ei a 
6. a (t 1 ESTÉT ( ző 309999 c (( 
TRE a — lefolyásánál.. . -. 170-428 a ( 
8. A Magyarósi-tó TESZ ETt ESNE OSZZ ŐT ( 
9. A Konyhabánya gérája . .. .. . 314007 c ( 
10. A Kántor-féle sósforrás [a Rabosné- 

bánya és a pénzügyőri laktanya közt 

a Sósárok jobb partján] .. 0 .. .. 313425 u ( 
11. A Sóspatakban a régi fürdő és a 

szovátai patak közt. u - . 0 . 277821 a ( 


Látjuk tehát, hogy a fürdőévadban, mikor már kb. 6 hét óta fü- 
rödtek a tavakban és ennek következtében a tavak fölszini vízrétegét 
fölkavarták, a Medve-tó fölszínének a víze sokkal sósabb. Ezzel kapcso- 
latban több sót lehetett a Sóspatak lefolyásában is kimutatni. 


A szovátai sóstavak geologiai multja, jelene és jövője. 


A mióta a Hargitta DNy-i szegélyén a mediterrán sóformációnak 
egyes foszlányai, nevezetesen a parajdi és a szovátai kősótömzsök a fel- 
színre nyomúltak, azóta a sónak legnagyobb ellensége, az édesvíz szakadat- 
lanul ostromolja a sziklasó bástyáit. A víz részint a külszinen erodálva, 
részint pedig a hol a védő agyagtakarón léket birt ütni, magába a só- 
testbe is behatolt és kilugozva pusztította annak tömegét. Ez utóbbi uton 
földalatti üregek keletkeztek, melyek beomlása következtében töbrök, 
majd pedig, ha ezeknek az alja agyaggal beiszapolódott, tavak kelet- 
keztek. Egy ilyen sóstó a medrébe kibukkanó sósziklák feloldása után, 
kivált ha állandó lefolyása is volt, idővel olyan, agyaggal kibélelt me- 
dencévé változik, melyben a víz mint édesvíz maradhat meg. Ilyenek az 
Édes-tó és a Kigyós-tó. Mindkettő kétségkívül a sótest hátán fekszik. 


320 D: SCHAFARZIK FERENC 


Ezeknek a tavaknak, mint ezt a már felényire redukált Kigyós-tavon 
láthatjuk, beiszapolás útján teljes föltöltetés a jövendő sorsuk. 

Nyilvánvaló dolog, hogy e sorsot idővel a mai Magyarósi- és a 
Medve-tó sem fogják elkerülhetni, addig azonban még igen hosszú idő 
fog elmulni, mert e tavak mai mélyedményei csak abban az esetben 
telhetnének meg édesvízzel, ha majd a vizök színe fölött lévő valamennyi 
só teljesen föl lesz oldva. De eme, csak a messze jövőben bekövetkezendő, 
enyészeten kívül még több más közelebb eső körülmény is fenyegetheti 
tavainkat, s főleg az egész szovátai sóvidék mai kincsét, a Medve-tavat. 
Ezeket az eseteket a következő pontokban igyekszem megvilágítani. 

a) Lecsapoltatás völgyerózió állal. Ha a Magyarósi, a Medve-, a. 
Zöld- és a Vörös tó láncolata magára hagyatnék, akkor a rajtok keresztül 
a Sósárokba lefolyó víz idővel annyira kimélyítené a medrét és annyira 
átvágná az egyes tavak duzzasztó gátjait, hogy csakhamar rendes völgyület 
foglalná ismét el a mostani tavak helyét. A lefolyó víznek e törekvését 
azonban nagyon könnyen ellensúlyozhatjuk, mesterségesen az illető 
gátak föltöltésével és jókarban tartásával. 

b) A tavak törmelékkel való feltöltődése. Rendes körülmények 
között kis vízü az a két csermély, mely a Cseresnyés felől a Medve-tóba 
ömlik, de felhőszakadáskor rakoncátlan ár gyanánt ontja mind a kettő 
zavaros, törmelékkel telt vizét a tó É-i végébe. Tavaly történt ugyanis, 
hogy nemcsak az Aranybánya-patak, hanem a Kőöőrös-Toplicáé is valósá- 
gos kis deltát épített a tóba, egyetlen egy fölhőszakadás alkalmával. 
Hasonló esetekben a zavaros víztől, vagyis jobban mondva a finomabb 
iszaptól nem igen fogjuk megvédhetni a tavat soha. De az andesit kon- 
glomerátum durva törmelékétől megszabadítani a lerohanó árt nemcsak, 
hogy hatalmunkban van, hanem kötelességük is. Ezt pedig igen köny- 
nyen elérhetjük azzal, hogy — kivált a nevezett patakok alsó szur- 
dokszerű szakaszaiban — egy-két vagy a szükséghez mérten több 
harántfalat építünk be, miáltal e falak mögött leülepedésre kényszerítjük 
a vízzel lesodort kőtörmelék köves részeit. Ezekből az iszapfogókból 
azután könnyen távolíthatjuk el a köőtörmeléket, amivel elejét vehet- 
jük a tónak idő előtt való föltöltődésének. 

c) Újabb töbrök képződése és a tónak lecsapolása a sótesten ke- 
resztül. A Medve-tó keletkezése előtti időben egybehangzó elbeszélések 
nyomán a Cseresnyés oldali árkok víze a Pálné bányája táján tünt el 
a sótestben, melyből azután újból csak a Zoltán-hegy D-i oldalán, a 
Szakadék tövében mint erős forrás jutott napfényre. Az eltünés helye 
akkoriban tetemesen a mai tószin alatt létezhetett, tehát kb. 475—480 
méter t. sz. f. magasságban. A túloldali forrás fakadási helye pedig 
alighanem a mostani gyengébb források niívójában feküdhetett, azaz kb. 
461—462 méter magasságban. Ebből az következik, hogy a Pálné oldalá- 


A NAPTÓL FÖLMELEGEDŐ SZOVÁTAI KONYHASÓS TAVAK. 32t 


ban eltünt patak víze mintegy 15—20 méternyi eséssel vonult át a kb. 
075 kmtrnyi Zoltán-hegyi sótesten. A Pálné oldala lecsuszamlása meg- 
szakította azután ezt a lefolyást, a mennyiben földalatti csatornáját tel- 
jesen beiszapolta. A felduzzasztott tó pedig ezentúl a Magyarósi-tó felé 
eső alacsony gáton át keresett magának lefolyást. 

Minthogy a tó feneke agyaggal, tehát egy vízhatlan lepellel van 
borítva, nem valószínü, hogy sótöbrök keletkezzenek a tó mélyebb részén, 
hanem inkább annak szélén várhatnók azokat, ahol az atmosferilikus víz 
közvetlenül a kiálló sósziklákat megtámadhatja. Egy ilyen dolina be- 
szakadása rést hasíthatna ugyan a tó mostani medencéjének oldalába is, 
úgy, hogy vízének egy része a netalán újból megnyiló régi csatornán át 
lefolyást is találhatna, de hogy egy ilyen beomlás az egész tavat eltün- 
tethetné, az a fönti okoknál fogva nem valószínű. Arra azonban minden 
esetre el kell készülve lennünk, hogy netalán ujonnan keletkező és a 
Medve-tó mostani egyensúlyi helyzetét károsan befolyásolható töbröket, 
illetve azok csatornáit, szükség esetén minden lehető módon kővel és 
agyaggal betömjük. 

Újabb, a tó szélén keletkező töbrök azonban esetleg olyan termé- 
szetűek is lehetnek, hogy általuk a meglévő tófelület inkább gyarapodni, 
mintsem apadni fogna. 

d) A tavak s különösen a Medvetó kiédesedése. Az előbbiekben 
rámutattam már arra, hogy minden sós tó idővel a kerületén lévő só- 
tömegek fölemésztése után valamikor okvetlenül édesvízüvé fog átvál- 
tozni, és ennek az aggodalmának adott kifejezést KALECSINSZKY SÁNDOR dr. 
is, a cNaptól fölmelegedő sóstavakv címü értekezésében. Joggal emelte 
ki azt, hogy a fölső édesvízi vagy áthaladtában higított sósvízü réteg 
túlságos megnövekedésével az alsó tömény sósviz rétegszintje is lejebb 
szoríttatnék. Ezzel a tó hőmérsékleti viszonyaiban is könnyen romlás 
állhatna be. A felső hígabb réteg túlságos meggyarapodását főleg a tó 
vízének fölkavarása segítheti elő, milyen egyebeken kívül az úszás, a 
csónakázás, valamint a Magyarósi-tóban a Medve-tó lefolyásának zuhany- 
szerű beömlése. Azonkívül annak is adott kifejezest KALECSINSZKY dr. 
hogy a Medve-tónak tömény-sóoldat pótlása valószinüleg nem akkora, 
mint az a sómennyiség, melyet a tó felületén mozgó édesvíz magával 
szokott ragadni, úgy hogy ezen az alapon a tó sótartalmának fokozatos 
apadásától kell tartanunk, kivált ha vize fölkavartatik. 

KALEcsINszrY dr. a tó kifolyásának vízében 2—39o-re teszi a távozó 
sómennyiséget, én magam pedig 1904. május havában egy olyan próbát 
merítettem, melyben literenkint csak 6-98 gr. NaCl volt. Ez naponta 
2-6 mm. kősónak felel meg. Ha a tónak kősóban való bevétele nem 
volna annyi, hanem ennél kevesebb, akkor ebből idővel csakugyan az a 
baj származhatik, hogy a sóoldat töménysége megcsökken. 


322 Dt SCHAFARZIK FERENC 


A Medve-tó jelenlegi nevezetes fizikai sajátságának föntartása cél- 
jából mindenesetre arra kell törekednünk, hogy a tó sóbevétele ne száll- 
hasson a lefolyássali vesztesség mennyisége alá. Erre nézve természetesen 
hosszabb időn át rendszeres megfigyelések eszközlendők. Ezért nem fog- 
lalkozhatom most tüzetesebben ezzel a kérdéssel, mert még nincsen meg 
az arra való alapunk. Egyedül csak azt kivánom megjegyezni, hogy a 
Medve-tavon netán kimutatandó sóveszteséget mesterségesen is lehetne, 
sőt kellene is ellensúlyozni azzal, hogy kősót juttatunk bele a tóba. 
És erre a célra nem annyira a szilárd kősót ajánlanám, a mennyiben 
ez a Medve-tó közel telített sósoldatában csak fölötte lassan oldódnék 
föl, hanem inkább a régi fürdővel szemközti sósgéráknak a vízét, melyből, 
tekintve e víz literenkénti 314-6 gr. sótartalmát, 826 hektolitert kellene 
naponta a tóba beállított tölcsér segítségével a mélyebb régióba bocsáj- 
tani abból a célból, hogy a fentebbi 2-8 métermázsányi naponkénti 
veszteség ismét teljesen ki legyen pótolva. Minthogy azonban a netán 
megejtendő részletes megfigyelések mégis csak valami természetes uton 
való sóbevételt is fognak kimutatni, ennek a 8:26 hektoliternek csak egy 
bizonyos részére lenne szükség, hogy az egyensúlyi helyzet föntartassék. 

Másrészt pedig ez alkalommal röviden még arra a kilátásra is reá 
akarnék mutatni, mely akkor nyilik meg előttünk, ha a szovátai fürdő- 
ben kellő mennyiségű édesvízzel fogunk rendelkezni. A fürdő jövője ugyanis 
előbb-utóbb megfogja kivánni azt, hogy a közeli Sebes-patak víze rész- 
ben vagy egészen bevezettessék s ha ez meg fog történni, akkor a Medve- 
tónak édesvízzel való elboríttatását szükség esetén szabályozni is lehetne. 

Szakszerű megfűggyeléssel és némi mesterséges beavatkozással tehát 
nemcsak a Medve-tó mostani kedvező fizikai viszonyai lennének még 
igen hosszú időn át változatlanul föntarthatók, hanem könnyü szerrel 
hasonlókká lehetne fejleszteni a többi létező és netán még a Sósárok 
mentén létesítendő Sóstavakat is. S mind ez a legdúsabb erdei vegetá- 
cióval borított parkszerű vidék közepén történhetnék meg, a mi már 
egymagában is minden időn át biztosítani fogja Szováta fölényét, a világ 
minden más sósfürdője fölött. 


A HONTVÁRMEGYEI BÚRPATAK VÖLGYÉNEK ÁSVÁNYOS 
FORRÁSAI. 


Dr. SzorraGH Tamástól. 


Hont vármegyében, Léva városától keletre, Kálna és Borfőtől É-ra, 
az öreghegy D-i lejtőjéből (Hradistye 284 m. a t. sz. f.) erednek azok a 
vizetvezető mélyedések, melyek egyesüléséből kis csermely indúl meg. 
A mint jobbról-balról hozzáfolynak a térszini vizek, nagyobbbodik medre. 
Borfő községtől már mint .Búrv-patak folytatja útját DDK-re, majdnem 
egyközösen az Ipoly folyóval. Bori, Szántó, Magyarad, Deménd, Százd 
községeket érinti és Szete községnél egyesül az Ipoly folyóval. A 22 kilo- 
méter úton összes esése 151 m. 

Föltűnő e patak völgyének egyenes iránya. Elég kicsiny vízgyűjtőterü- 
lete kopár és vizmosásos. A csapadék tehát gyorsan éri el a kis patak sekély 
medrét s a szabályozás előtt torrens természetével igen sok kárt okozott. 

A völgy mindkét oldalán 150—260 m. magas, egészen egyforma 
halmos vidék terül el. 

Hidrogeológiai tekintetben a Bori-Magyarad szakasz a legérdekesebb. 
Itt látni a völgyben azokat a nagy kenyéralakú forrásmészkő képződé- 
seket, melyek ásványos gyógyvizek lassú lerakodásából keletkeznek. Erről 
a rövidke, mintegy 3-5 kilométer hosszú szakaszról írom le mindazt, a 
mit 1888-ban a magyaradi ásványos gyógyvíz védőterületi tervezetének 
elkészítésekor és jóval későbben ott járva tapasztaltam és azóta hallot- 
tam, felhasználva az irodalmi adatokat is. 

E vidék geologiai átnézetes bejárását és térképezését 1865-ben 
F. vor HAUERR és OrT végezte. 1 : 144,000-hez mértékű térképök meg is jelent. 

1. Alluvium. A Búrpataknak és mellékvölgyecskéinek fenekét, kü- 
lönösen a vizek mentén, fekete humuszos agyag alkotja. Ezen a vizet- 
rekesztő talajfélegségen sok vadvizes, mocsaras hely volt. Mióta a patak- 
medret szabályozták, a térszini vizek gyorsabban és jobban húzódnak le. 
A völgy szárazabb lett. Bori és Magyarad község között az ásványos 
vízü források egy része még mostan is rak le mésztufát s így e képződés 
egy része is ide számítható. 


3924 DI SZONTAGH TAMÁS 


Az alluviális csöves és szivacsszerű mésztufában a következő mol- 
luszkákat gyűjtöttem. Planorbis (Tropodisecus) marginatus Münv. Pla- 
norbis (Tropodiscus) carinatus Mürnr. Limnaed stagnalis LISNS. (ul- 
naria cf. auricularia Lass. Limnophyssa palustris Mürnn. Succinea 
(Amphibina) elegans Risso. Succinea (Amphibina) Pfeifferi Rossm. 

Az egyik magyaradi buzgó (forrásmészkő alkotta kenyérszerű dom- 
bocska) oldalában sugaras forrásmészkő helyett fészekszerű alakulást 
találtam, melyben gömbölyded borsószem nagyságú pisolitok s 2—5 em. 
hosszú gömbölyű pálcikaszerű forrásmészkőképződéseket látni. Érdekes, 
hogy a pálcikaszerű képződés tengelye nem valaminő növényi anyag. 
Az 1. ábra e fészekszerű csinos mészkőképződést mutatja. 


1. ábra. 


2. Diluvium. A fensíkokat, dombtetőket és oldalakat nagy részben 
változatos összetartásús-agyag borítja. Néhol forrásmészkő vagy andesit- 
törmelékkel, másutt mint a cKisegresv dülőben az agyag homokos vagy 
apró borsó nagyságú guarckaviccsal van keverve. 

E diluviális agyag az ásványosvízű források közvetlen környékén 
HCI-ral nem pezseg. 

Az osztrák geologiai térképen kitüntetett löszt e környéken nem 
találtam. 

A diluviumhoz tartozik még a fórrásmészkő egy része is. Mely 
keményebb természetű és melyben, legalább így hallottam, köőfejtéskor 
klephas . primigenius, Blumb. fogat és csontrészeket is találtak. A , dilu- 
viális mészkő zárványként egy régibb forrásmészkő szögletes és legömbö- 
lyödött darabjait is tartalmazza. 


A HONTVÁRMEGYEI BÚRPATAK VÖLGYÉNEK ÁSVÁNYOS FORRÁSAI. 3) 


A részben alluvium borította diluviumi forrásmészkő kiterjedése 
elég nagy. Néha, főként a Szántó község feletti magaslatról, az óriási 
cipóalakú forrásdombok egymáshoz sorozódó maradványait is látni lehet 
még. A Búrpatak jobb oldala a malom táján a bal parttal egykor össze- 
függésben volt. Nagyobb forráslerakodás zárta el egykor itten a völgyet. 
Lehet, hogy a megduzzadt víz tört magának erre utat, de nem lehetetlen 
az sem, hogy az egykori, itten felbugyogó ásványos vízű forrás beépü- 
lése után, a megfeszült szénsavgáz robbantotta szét a forrásmészkődomb 
-e részét. Az itteni forrásmész igen kemény, réteges és aragonitszarű. 

Szarmáti emelet. 

Bori községtől ÉK-re a Litásihegy ÉNy-i aljában, a aNagyerdőnekv 
vagy Disznóároknaki nevezett mélyedésben és pedig a bal oldalon, 
szennyes-sárgás fehér igen vékony levelekben elváló diatomapellit van 
feltárva. 

Dr. PaáAnxrocsEx Józser ennek a pellitnek bacillaria telepét is meg- 
"vizsgálta. A bacillariákból azt következteti, hogy e lerakódás szarmáti 
korú. A tömegesen szereplő pompás alakok valószínűleg meleg vízben 
éltek, mely azonban kissé sós is lehetett. Erre vall dr. PANTocsEK szerint 
az igen szép Nilzschia spectabilis (EHRB.) GRuws. A sok alakból a Stau- 
rosira Harrisonti var. amphiteatrus GRuwx., a Surirella Clematis GRUN., 
Cymbella, Sturti GRuxn., Navicula Haueri GRUNx. stb. tömegesen található. 

Településére nézve tény az, hogy a kis föltárás a későbben leirandó 
fehér tufás márga fölött, azaz magasabban, a diluviális agyag és homok 
alatt fekszik. Legfölső részében falevéllenyomatok nyomait i8 látni. 
Valószínű, hogy melegvízű geizirek vízével keveredett elegyes vízben 
rakodott le. Ilyen melegforrások hajdani létezésének lehet talán tulaj- 
donítani a sok kövesedett fa egy részét is. 

Magyarad, Szántó község környékén, a diluviális forrásmészkő 
alatt, az 1865-ik évi osztrák geologiai átnézetes felvételek szerint F. von 
HAuvER és Orr) mintegy 7-5 km? kiterjedésű forrásmészlerakódás van. 
Hasonló forrásmészkő az 1:144,000 méretü térképen, a Szikincepatak 
és Garam folyó között Varsány és Vámosladány község között a Siklós- 
hegy környékén; Magyarad, Szántótól K-re Egegh és Gyügy között a 
Selmecpatak völgyének bal oldalán van kitűntetve. Én csak a magyarad- 
szántói csoportot láttam. E tömött, kemény forrásmészkő többé-kevésbé 
összefüggő dombvonulatokat alkot. Magyaradnál és Szántó községnél 
162 m-nél magasabban is látható. A szántói temploratól D-re a aCson- 
kásoks nevű domb tetején kőfejtőket nyitottak e mészkőben. Itt a mész- 
követ mintegy 0-35 m vastag fekete televényes agyag borítja, mely 
HCI-ral nem pezseg. Ez alatt még vékony mészkőtörmelékes agyag van. 

A kőfejtőkben szintesen fekvő 6—30 cm vastag mészkőrétegek a 
lejtők felé meg vannak törve és mintegy 38 fokkal dőlnek és pedig 


326 Dr SZONTAGH TAMÁS 


KKD-felé. Ez valaminő későbbi helyi mozgásra bizonyít. Egészen hasonló 
viszonyok között látjuk a forrásmészkövet a szántói Keresztalja nevű 
dűlőben a Lévára vezető országúttól jobbra és balra, a hol két elég jó 
föltárás van. A forrásmészkő itt is igen szívós, úgy hogy a jobboldali 
fejtőben lépcsőfokoknak is faragják. 

Szerves vagy más kőzetzárványt e mészkőben nem találtam. 

WorrF H. osztrák geologus lehetségesnek tartja, hogy e forrásmészkő 
a selmecbányai andesiteruptióval egykorú. Feltűnő, hogy a közeli erup- 
tivus kőzetek dacára, ezek zárványait benne nem látni. Ellenben guarc- 
darabkák vannak benne. 

E forrásmészkő korát biztosan megállapítani nem igen lehet, de 
én az augitos amphibolos andesiteruptiónál fiatalabbnak tartom és 
körülbelől a szarmáti emelet körébe helyezem. 

Az bizonyos, hogy e mészkő KNy irányú hosszú vonal mentén 
kitörő forrássorozat lerakodása, melynek óriási dombjait, diluviális és 
alluviális rétegek borítják, de amelyeknek nagy cipószerű gömbölyded 
szerkezetét, a Szántó község feletti magaslatról mostan is elég szépen 
látni. 

Ide tartozhatik még az a sajátságos összetételű mészkő is, melyet 
Magyarad község Éi részénél a szántóföldről hordanak ki. Ebben lenne 
a magyaradi fürdő vendéglőjével szemben, az országút melletti 5"35 m 
mély kút feneke is. E mészkő igen kemény. A világos-szürke meszes 
anyagban gömbölyded mészkőszemecskéken kívül sok biotitlemezke, . apró 
horzsolókő s andesitzárványka van. Kaolinos földpátkristálykákat, víz- 
tiszta guarc valamint augit és amphibol-féle ásványszemeket is tartalmaz. 
Vékony csiszolatában főként 0-15 mm nagy calcitszemeket, ezenkívül 
chloritos biotittáblácskákat és bomlásnak induló andesitdarabkákat lehet 
benne megkülönböztetni. 

4. Mediterrán. 

A mediterrán-emelet legfelső részét világos, majdnem fehér tufás. 
krétaszerű márga képviseli, mely néhány igen apró cardium kőmagon 
és csigabenyomódás helyén kívül igen gazdag és szép tengeri bacillaria- 
telepet rejteget. A rendkívüli gazdag bacillariatelepet dr. PANTOcsEK JÓZSEF 
pozsonyi állami kórházi igazgató — ösmert botanikus — a neki küldött 
darabokban fedezte föl és írta le. 

PANTOCSEK dr. munkájában ebből az anyagból 203 fajtát sorol fel, 
Jellemző erre a bacillariatelepre a tömegesen előforduló Surirella fas- 
(uosa var., az igen nagy termetű Actynoptichus Szontaghi-i n. 8p. PANnT. ; 
Salacia Boryana, n. g. et sp., Endictya boryana nov. sp; GCoscino- 
discus boryanus; Hydrosera Boryana n. sp: Mastogloia Szontaghi-i 
nov. sp; Alloeoneis CGastracaneii n. sp; Navicula Kellerii n. sp; Tri- 
ceraticum horridum n. sp. stb. 


A HONTVÁRMEGYEI BÚRPATAK VÖLGYÉNEK ÁSVÁNYOS FORRÁSAI. 327 


Radioláriák, foraminiferák és spongia-tűk is vannak e tufás-krétás 
márgában. Lefelé e márga keményedik és tömöttebb lesz. 

Ez a tufás márga Bori határában a Szebecske-völgy bal oldalán volt 
jól feltárva. 

Ugyancsak a bori határban a Winkler-féle birtok rárói majorja 
alatt, a völgy É-i oldalából nagyobb mennyiségben sárga viaszopál és a 
Szebecske-völgy felett, a mediterrán márga tetejéből igen csinos kövesült 
fadarabok kerülnek ki. Ezek leggyakrabban opálos anyagúak, de találtam 
olyan fehérszínű kövesült fadarabot is, a melynek hosszúságban futó 
rostjait, azbesztszerűen lehet szétszedni. Az azbeszt-szálaktól ; eltekintve 
egyéb eltérő chemiai és physikai tulajdonságaitól; csak törékeny, rideg 
szerkezete különbözteti meg. 

Az osztrák geologiai fölvétel az 1 : 144,000 mértékű térképen Lajta- 
mészkövet is mutat ki. Én tulajdonképeni lajtamészkövet nem találtam 
(ha csak a följebb leírt világos-szürkés mészkövet nem számították ide). 
E helyett az augitos-amphibolos andesit hatalmas tufalerakodását mu- 
tathatom ki, melyet Bori községtől ÉÉK-re, a Rárópuszta mellett, WINKLER 
JÁNos sógorom volt birtokán, egy ásott kútban közel 100 méter mély- 
ségig tártak föl. A majdnem 100 méter mély kút mintegy 230 m ma- 
gasan fekszik a t. sz. f. Szelvénye a következő : 


1. a termőréteg alatt mintegy 10 méter sárga agyag; 

2. igen lágy andesiíttufa 6 méter ; 

3. keményebb hamuszínű horzsaköves andesittufa 44 m ; 
4. igen kemény szivacsszerű andesit 6 méter : 

5. keményebb hamuszínű andesittufa 18 méter ; 

6. feketés homok (?) 16 méter. 


A kút tehát jóformán egészen az augit-amphibol andesittufában 
van telepítve. Vízállása állandóan 5—6 méter. Az első víz 80—82 m 
mélységben mutatkozott. A. 84 méter alatti mélységből, különösen az 
egészen alant levő fekete homokból (?) igen sok víz tört elő. 

Az augitos amphibolos andesittufa és breccia a Búrpatak völgyének 
mind a két oldalán, továbbá Szántó és Magyarad község környékén is 
megvan. Magyarad község déli végén a br. Nyáry-majornál és a község- 
től Ny-ra a cKisegresv dülő K-i oldalán is megvan, majdnem szemben 
a kis templomocskával. Az andessittufa homokos és lágy. Egy része trasz- 
szerű, elég sok horzsolókő, perlit és más eruptivus anyag lapilijével és 
zárványával. 

Érdekes az az andesittufa és konglomerátum sorozat, mely a 
Winkler-féle mély kútból került ki. A kút 40 méternyi mélységéből 
való hamuszürke tufából szép levéllenyomatok kerültek elő. Mintegy 
60 méter mélységből hamuszürke színű tufa került ki, mely konglome- 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 23 


328 Dr: SZONTAGH TAMÁS 


rátumos. A hamuszürke tufába sűrűn vannak világosszínű horzsolókő, 
mogyoró nagyságú egészen gömbölyű darabjai beágyazva, 70—90 m 
között a hamuszürke, elég keménytufában a horzsolókő és más zárvá- 
nyokon kívül egyes rétegeiben ismét növényi lenyomatok vannak. 

A kemény tufának vékony csiszolatában a többnyire limonittal 
megfestett és apró zárványokkal telt kovasavas isotrop kötőanyagból, a 
plagioklas földpátnak számos kisebb-nagyobb töredéke és az eruptivus 
kőzet kisebb darabkái tűnnek ki. Ez utóbbiak részben horzsolókőda- 
rabkák, főképen azonban a kikristályodás különböző stádiumát mutató 
andesit, melyben főként plagioklaslécecskék és augitféle mikrolitok, 
itt-ott magnetitek is váltak ki. A szövet is gyakran emlékeztet az augit 
tartalmú andesitre. Ezen kívül még egy-két guarctöredék és színes ásvány- 
szemecske látszik benne. Több kimállott keresztmetszet észlelhető még, 
a melyből az egyiknek alakja amphibolra utal. Egy helyen biotit táb- 
lácska is látható. 

Ennélfogva a tufa andesitnek felel meg és pedig valószínűleg augitot 
és amphibolt tartalmazó andesitnek. 

A conglomerátumos tufaréteg egy helyen erősen van tarkázva, a 
különböző sárgára, vörösre és barna színűre festett horzsolókőzárvá- 
nyoktól. 

Ezek után az osztrák fölvétel egy helyütt, Magyarad községtől 
K-re a szalatnyai fürdőnél, Keuper-márgát mutat ki. Én Bori községtől 
Ny-ra, a Léva felé menő országút bal oldalán DDK-nek, elég meredeken 
dülő sötétszürke, meszes, jobb oldalon pedig sárga márgapalát találtam, 
mely valószínűleg szintén a legfelső triashoz tartozik. 

A Keuper-márga alatt fekszik az osztrák fölvétel szerint Varsány 
és Kiskér környékén a felső trias mészkő. Én ilyen kékes sötétszürke 
calciteres mészkövet még Bori községtől Ny-ra a Lévára vezető út 
mellett, a már említett szürkeszínű meszes márgapala alatt is találtam. 

Végre helyenként megvan még a felső trias dolomit is, mely tá- 
volabb, Szántótól ÉK-re a megye határán, a Dolnja-hegyen van feltárva. 

Látjuk tehát, hogy a selmecbányai nagy eruptiós kőzettömeg DNy-; 
szélén, Léva város és [relsőtúr község között, a Triaskorú alapkőzet 
egyes kisebb folton föl van tárva. 

A Búrpatak völgyének vizei. Magyarad és Szánló környékén a 
közönséges ivóvizet tartalmazó kutak 4—5 méter mélységből kapják 
vízöket. A hol rendesen kiépített kút van, mint p. u. Magyaradon a 
DJomogyi udvarban, a víz tiszta és kellemes ízű. A szénsavas mésztar- 
talom természetesen itt is elég nagy. 

A Winkler-féle rárópusztat mély kút vizéről már megemlékeztem. 

A bBúrpatak medrében, a hol az Szántó és Magyarad határán, a 
diluviális (vagy régibb) forrásmészkő gátat áttöri és magának mély 


1000 Mm 


2. ábra. 


330 DI SZONTAGH TAMÁS 


medret vájt, egészen a szántói malomig források fölszállását észleltem. 
E forrásokat a vízzel telt mederben nem tanulmányozhattam. 

; Áttérve az ásványos vizekre, Bori község déli határától kiindúlva 
Magyarad községig, 12 ilyen forrást látunk. A források kitörését a 2. áb- 
rán levő vázlaton 1—XII. jelzés mutatja. 

É-ról D-nek haladva, először is az I. számú forrást találjuk. A Búr- 
patak völgyének mély részén a rétben fakad. Foglalva nincsen és nincs 
15 gondozva. A talajvizek és rothadó szerves anyagok behatásától semmi 
sem óvja. Hideg, szénsavas savanyúvíz. Szénsavas meszet nem rak le. 
Száraz nyári időben vizét isszák. Azt állítják, hogy jó savanyúvíz. Néhai 
Csszn LasJos m. k. bányatanácsos vízét 1887 augustus hó 15-ikén délben 
307 GC levegőnél, 16" C-nak találta. Benne a szénsavbuborékok lassan 
szállnak föl. 

Tovább D-re, ott, a hol a Búrvölgy kissé összeszűkül s azután 
ismét kitágul, a völgyön keresztül ÉK-ről DNy-ra négy különálló kisebb- 
nagyobb mészkődombot látunk (Vázlaton II., III., IV., V.), melynek köze- 
péből, mintegy kürtőn törnek föl az ásványos vízű források. E források 
szénsavas meszet és vasoxydot raknak le. Legkevesebbet a II. számú. 
A III. vizét ivásra is használják. Mind a négy forrásban erős gázkitörést 
látni, aminek egyrésze kénhydrogént is tartalmaz. 

A II. számú forrás posványos helyen jön föl. Vizében a gáz több 
helyen élénken bugyog. A víz fölületén vasoxydos kéreg képződik. 
Hőfoka 187" C. Mintegy 45 m távolságban emelkedik ki a II[-ik forrás- 
mészkődomb, mely a legtöbb vizet adja. A mészkőcipó tetején kitörő. 
víztükör átmérője 30 cm. A gáz nagy buborékokban száll föl. Hőfoka 
1355—177" C. Kissé sósízű vizét ivásra használják. 

A IV-ik forrásdomb K-re mintegy 55 méter távolságban emelkedik 
ki a mocsaras-rétből. Mintegy három m magas és aljában 30 m kerületű. 
A vízmedence mintegy 3-5 m átmérőjű. A víz hőfoka 18" C. Csak für- 
désre használják. Vize nem egészen tiszta és szénsavas mész lerakása 
sem valami igen tetemes. 

A IV-ik forrástól át a Búrpatak medrén mintegy 128 méterre látjuk 
az V. sz. forrást. Ez a legnagyobb forrásdomb. Magassága a rét szinlő- 
jétől számítva mintegy 5 méter s talpának kerülete mintegy 60 m 
A forrás mészkőcipó tetején felbugyogó ásványosvíz forrásnyilásának 
átlója három méter. A víz hőfoka 1887 aug. 15-én 10 órakor d. e. 17" C, 
a levegőé 30" C. néhai Csen LaJos szerint; Worr HENRIK szerint pedig 
a víz hőfoka 23-75" C, a levegőé pedig 25" C. 

E völgyön áthúzódó II, III., IV., V. számú forráscsoporttól D-re 
mintegy 500 méter távolságban. VI-nál, a posványos rétfenék Ny-i részén, 
jóformán egy É-ról D-re húzódó egyenes vonalban egymás alatt látni több 
kisebb kitörésből álló forráscsoportot. A szénsavas gázok föltörését szépen 


A HONTVÁRMEGYEI BÚRPATAK VÖLGYÉNEK ÁSVÁNYOS FORRÁSAI, 331 


látni. A víz hőfoka néhai CssH LaJos mérése szerint --30" C levegőnél 
187" C; saját megfigyelésem után —39" C-nál 189 C. Szénsavasmész le- 
rakodása nem észlelhető. Itt több ponton tör elő a szénsavas gáz. E he- 
lyen egy szénsavas meszet lerakó, a feljebb leírt alacsonyabb hőfokú 
ásványos vízű forrásoknak megfelelő régibb forrás még felismerhető 
lerakodásának törmeléke látható, a melyből jelenleg másodlagosan, 
szénsavas ineszet le nem rakó hideg szénsavas savanyúvíz bugyog föl. 
Szántó községtől K-re, a léva-ipolysági állami és dalmadi kocsiút keresz- 
tezésénél, a Búrpatak bal oldalán, közel a hídhoz mintegy 10 m magas 
s mintegy 40 méter kerületű mészkődomb emelkedik, melynek tetején 
24 m? területű mélyedésből tódul föl a tejfehér színü víz.. A víznél 
a hidrotionszagot erősen érezni. Néhai Csen LaJos szerint 31" C leve- 
gőnél a víz hőfoka 207 C. SzorragyH Tamás mérése —3" C levegőnél 
17757 C. A nép cLuca. kútjánakv nevezi. Igen szép forrásmészkőből föl- 


öz ezges 
ER e — EZ ÉÉSEZSE z HON Bs ÉT lle. 
Sri) Has Miszeé e vi Ek A JNA Le E ege et ELL 
XS / y 3 § bzs : slat NELZÉTE § td vik 1/ d ANAK di ZAASÁNS VS J[//4 94 Haza VALÁL 


3. ábra. 


épült forrásdomb. A forrásvíz a domb síma mészkőfelületének egyik 
mélyebb részén ömlik le a térszínre. (3. ábra.) Innen K-re nem messze 
a Búrpatak bal oldalán közel egymáshoz több, már kiapadt és beépült 
forrásdombot találunk. A térképvázlaton e forrás VIII-al van jelölve. 

A VIII-as számú forrástól DK-re közvetlen a Lévára vezető or- 
szágút mellett, Magyarad határában van a IX—X. számú forrás. Ez ma 
a legmélyebben fekvő, de a leghatalmasabb forrás is, mely épületbe 
foglalva adja a magyaradi fürdő vizét. Igen nagy szénsavas és kén- 
hydrogénes gázfeltörés kiséretében elég nagy vízmennyiség ömlik itt ki. 
Ez a víz az itteni alacsonyabb hőfokú termák legmelegebbje. Worr HENRIK 
95" C levegőnél 28-75" C-nak; néhai Csen Lasos 307" C-nál 26-27" C-nak 
és SzorraGÓn Tamás 6-2" C-nál 237 C melegnek találta. 

A fürdőtükör a IX. sz. forrás nyílására van telepítve. Itt külö- 
nösen 2 erős forrás feltörése mutatható ki. Az egyik a fürdőtükör kö- 
zepén, a másik a középső forrástól ÉNy-ra a tükör szélén. De az egész 
fürdőtükör területén szállnak föl gázbuborékok. A fürdőtükör hossza 
7530 m, szélessége 5"60 m. 


332 DI SZONTAGH TAMÁS 


Körülbelül 1862—1863-ban a mai fürdőtükör helyén még csak iszapos, 
piszkos vízű tócsa volt. Somogy KÁRorY magyaradi földbirtokos építtette 
a forrásra a fürdőépületet. A fürdőépület 1865-ik évben már megvolt. 

A fürdőtükör térfogata 58 m?. A fölszálló tejszínű zavaros vízzel 
annyi szénsav és kénhydrogéngáz hatol föl, hogy a fürdőt élvezőket 
folytonosan legyezni kell, hogy így a fojtó kéndioxyd és kellemetlen 
kénhydrogéngáz a friss levegővel keveredjék. 

A források 1 óra alatt 7"5 m? vizet adtak. Az ásványos gyógyvizet 
1864-ben KLETsINxszkY wieni vegyész elemezte." Szerinte 1000 rész vízben 
van 59-30 szilárd alkotó rész: 


Szerves anyagok s mellette ammoniak nyomok együtt 14-58 


JV ÉL ásik ú) Past ág NÉgÉ ÉVE Jo NE S E S EE ÉKE RE EE Ét EST, (Sebl 
Ver bet ES NSZ a Sz Z  ÁSeS ESA E 00 
MS Vzszj sast tl EA ÉME - BEA ÉS ne MOB 
CNSO g as azta zá bazze FÜL ENE a elet ta 
GAGO S szeszt ás leszz zs VÉ E ez [toe a a 0S 
MgC 0, taOVES ezmaieT ZEN) ér 2 fe Izz za 050 
Aléniámógyű és siattak dies, nem ülönbén fém- 
oxydok (vas, réz és manganoxyd) nyomai . . 053 
Szilárd alkotórészek összege 59-30. 
Féle kötött "Szén8SAV E Czsssszezl VETÉSI A Esett ESZE KORSÓ 


BOLEMANN EDE gyógyszerész 1864-ben a szabad szénsavat is meg- 
határozta s azt 252 cm"-nek találta. - 

A fönti vegyelemzésből látni, hogy a fürdővíz natriumsullát és 
konyhasó tartalmú. 

A magyaradi fürdődomb Ny-i oldalából, közel a Búrpatak medréhez, 
kifolyó s a környék lakosaitól keserűvíznek használt XI. sz. forrásvizet 
KLETSINSZKY szintén megelemezte. 1000 rész vízben talált : 


Natriumsülfátot . 2 Tés aba Bo ATA: SRA MAT TO] USA AS SSSRLÉ TOT 
Nátriumechkloridotá .étk 4 ARAK ARE aA , ZAN MLRASE LAN E ERTNRT RK 
Magnesiumgsulfátot .. u. . .. SOIT. AV aba a IAZESOL 
Calciumsultátotaz" BAN ARMEE r MGTARL E 4222 4AR EMEL AS SMN ÁT 
Caléiumcarbonátot " "Vak tk MERT RAST KAT EA ELL SNÉ SNBA S SES 
Magnesiumcarbonátot .. . .. rt ságsztbőg kezte akk B zel 
Aluminiumoxydot és ailtötüthdtoky üot a szedjék S ES OB ehe, UH 
Szerves anyagokat. .. . . 2:18 

BENKE: álkölözészek összege 45-50 

Félig kötött szénsav .. . 6 8-86 


1 Az elemzés BOLEMAN EDE közlései után M. Orvosok és Természetvizsgálók 
XI-ik nagygyűlés munkálataiból 1865. 


A HONTVÁRMEGYEI BÚRPATAK VÖLGYÉNEK ÁSVÁNYOS FORRÁSAI. 555) 


Ebből is látni e mellékforrásnak a főforrássali azonosságát. 

A fürdőépülettől D-re mintegy 16 méternyire van a X-ik számú 
szintén elég erős forrás, melynek vize egyforma a fürdőével, csak hőfoka 
alacsonyabb, azaz 29" C. A forráska víztükrén vékony hártyaként parányi 
szénsavas mészszemecskék úszkálnak. 

A forrásmészkődomb Ny-i oldalán még több kisebb forráska bugyog 
föl, különösen pedig erősebb gázkitörések figyelhetők meg. Évekkel ezelőtt 
itt is volt egy kis fürdőmedence. 

A Búrpatak melletti malomtól mintegy 250 méternyire a patak 
balpartján fakad a XII. számú szénsavas forráska. Azt állítják, hogy 
vize olyan, mint a szántói szénsavas égvényes vizű forrásé. Nyáron át 
a lakosság mint üdítő ivóvizet használja is. Ottlétemkor, az 1888-ik 
évben a forráska el volt iszapolva, s csípős íze alig volt érezhető. Szén- 
savas meszet nem rak le. 

A Búrpatak jobboldalán, Szántó község K-i szélén a cPajta felett, 
nevű magaslat aljában, találjuk a jól ismert Szántói ásványos 
gyógyvíz forrását. A vázlaton VII. sz. 

Az 1845-ik évben a savanyúvízforrás csak kivájt fatörzsbe volt 
foglalva és csak helyben fogyasztották. 

Midőn 1858-ban a K-re mintegy 10 kilométernyire fekvő Egegh 
környékén a szalatnyai savanyúvíz forrásvize a januárius hó 15-iki 
földrengés alkalmával egészen elromlott, kezdték helyette a szántói 
savanyúvizet forgalomba hozni. 

BOLEMANN EDE gyógyszerész, a cMagyar Orvosok és Természetvizs- 
gálók 1866. évi Pozsonyban tartott XI. nagygyűlésének történeti vázlata 
és munkálatai, című munkában a 335—339-ik oldalon foglalkozik a 
szántó-magyaradi forrásokkal. A forrás akkori mélysége 2:5 m, átmérője 
0794 m. Vöröses andesittufával volt kibélelve. A kút fenekén kavics 
feküdt. Az ásványos víz hőfokát az 1863. év tavaszán 12-57 C, levegőn 
17" C-nak találta. A víz mennyiségét 24 óra alatt 0-5430 hektoliternek 
találták. 

Az ásványos vizet már 1838-ban ToGgrro LaJos pesti egyetemi 
tanár minőlegesen elemezte. Az 1863-ik évben a forrást BoOLEMANN EDE 
megvizsgálta és vizének mennyileges elemzését MoLNÁR JÁnos pesti gyógy- 
szerész végezte. j 

A savas vegyi hatású, szabad szénsavban bővelkedő, kellemes ízű 
savanyúvíz alkotása a következő : 


334 Dr SZONTAGH TAMAS 


1 liter vízben van: 


Kénsavas kalium (Kaliumsulfáb-. —m —m - .. 01718 gr. 
Kénsavas natrium (Natriumsulfát) .. .. .. .. 04283 a 
Ohlórnatriúm (Natriumehlorid) mé eaz on 5002 ee 
Szénsavas natrium (Natriumcarbonat) .. .. .. 02604£ ua 
Szénsavas calcium (Calciumcarbonat) La ém OSBARN 
Szénsavas magnesium (Magnesiumcarbonat) .. 02473 c 
Alaminiüm (Alúminiamosgya) ő kt Ot OKOK S SZK 
Kovasav (Siliciumdioxyd) . A MANNA ÉP 1 ékét HOGOTATNZAÁKI 


Összesen: 2:7130 gr. 


SzabadöszénsaNt ee ett et Ea as FEET ELNE RO AS SEN 


Későbben Hawkó ViLmos dr. tanár elemezte a szántói alkálisföldes 
savanyúvizet és pedig két ízben. 


Van 1000 gr vízben : Blés zés ISS Ab. 
Calctimhyárocastbonat MESE e E oSZSNor ea G9 A JNNES 
Natriumhydrocarbonat ee za KD SID eg AU ASONJBYSa 
Natriumsulfat. ezt ERTE ROSSZÁ TGGA OLASZ 
Magnésruméenlordt ess és TEN ENE BO OO KOKKOSZGZBN 
Kaliümehlortas a e stgeet e NEE OSUZ S ZÚGNAK ZTE SEBET 
Nateranmenlonrd ts t e era ene E SKOOAOZTK KOZT SZE 
Vashydrocatbonat Nesze EE OJOVBSA GEKKO RO 
Inthiumhydrocatbonat, s- a 2 psz 00068 1 OOOZZ E 2I8Y 
Manganhydrocarbonat  .  . .. . 070006 c — 0-0008 a 3-2 gr. 
Siliciumdioxyd aZ e az 00291 vig 00272 


Összesen : 31458 gr. 45/0249 gr. 
Szabad széndioxyd ANEM ESA BBDOHOT E I000T en 
( ( térfogata a LENN EG zEeG NEEMENÜSSEGE. 


A szántói savanyúvíz az elemzés szerint az alkális földes savanyú- 
vizek sorába tartozik; utolsó kémiai vizsgálata óta összetételében elő- 
nyére változott. 

Hőfokát néhai CseH LAJos bányatanácsos 30" C levegőnél 11" C-nak 
találta, az én hőmérőm 30" C-nál szintén 11" C-t mutatott. 

Legújabban PaAzáR Isrvás m. k. közegészségügyi mérnök úr a régi 
forrás felett egy új fúrást telepített. Szíves közléséből tudom, hogy a 
fúrást az eddigi kitörésnél magasabb ponton a domboldal felé indította 
meg. A fúrással 17 méternyire hatoltak le. E mélységben márgás cal- 
citos (2?) törmelékes homokot kaptak. Közben a kékagyagot mésztufa és 
konglomerátumos rétegek szakították meg. A 17-ik méterből erősen 
pezsgő víz emelkedett föl a térszín fölé. PazáR Isrván m. k. mérnök 


A HONTVÁRMEGYEI BÚRPATAK VÖLGYÉNEK ÁSVÁNYOS FORRÁSAI. 335 


továbbá közli, hogy ha az ásványos víz a töltőszínben van, akkor a vörös- 
fenyő csőből feltörő H.0-73-CO, (víz és kéndioxyd) valóságos látványosság. 
Ugyanis először a csőből ezernyi parányi szökővízsugár ugrik ki, azután 
a szénsavnyomás a víztükröt hullámos gömbfelületté nyomja. E közben 
az akna néhány perc alatt teljesen megtelik szabad C0,-val. 


x 


Ásványos vizű források a többi völgyben nem fakadnak föl. 

Magyaradtól K-re mintegy 12 kilométerre Mere, Egegh és Szalatnya 
községben, a Selmecpatak völgyében, jóformán párbuzamosan a Bori- 
völgygyel, ismét ilyen forrásokat látunk. Szalainyánál az osztrák geolo- 
gusok ismét Keuper-márgát mutatnak ki. 

A NyÉNy-ról KDK-re haladó vonal leg-KDK-ibb végén F. v. FoEr- 
TERLE és M. Raczkrevicz az 1864-iki 1:144,000 térképen Felsőtúr 
községnél, a Korpona, völgyében, mutatnak ki ismét ilyen tarka Keuper- 
márgát. 

Látni tehát, hogy az ásványos vizű források egy olyan tektonikai 
vonal mentén törnek föl, mely a fölsőtriasz időszaki mészkő és dolomit 
szélén a föntjelzett irányban vonul. A források közvetlen környékén 
andesittufák, feljebb azonban az andesitek uralkodnak. Az egykori vul- 
káni kitörések mélyében a szénsavforrások megvannak és egyéb más — 
időről-időre — gyengülő postvulkános működések sincsenek kizárva. 

Az augitos amphibolos andesit nagy föltörésekor támadt dislocatio 
egyik vonalán már az alsómediterrán időben törtek fel az első meleg- 
források, melyek a vulkáni működések gyengülésével úgy fölszállási ere- 
jökben, mint kémiai és physikai tulajdonságaikban gyengültek, megvál- 
toztak. A föltörésre alkalmas kürtők, repedések is változtak, részben be- 
épültek a hosszú idő alatt. Az ásványos víz kitörésének ereje is folytonosan 
gyengült és gyengül. Ha a gázokkal fölnyomuló víz kifolyása környékét 
a szénsavas mész kiválasztása folytán olyan magasra építi, hogy már 
nincs olyan nyomása, miszerint a mészkődombról lefolyjon; egy ideig 
még a kürtőben vagy repedésben mozog, kiömölni azonban már nem 
képes. Ezután lassanként a közlekedési nyílás is beépül a kiváló szén- 
savas mészszel. A dombot befödi a moha és a gyep és a forrás betemette 
magát. Ilyen dombokat Szepes vármegyében a gánócifürdő melletti réten, 
valamint Zólyom vármegyében Cserény-Csacsin község határában talál- 
tam, melyekben egészen jól hallani még a beépült forrásnyílás alatt az 
ásványos víz sajátságos csendes rotyogását és bugyborékolását. Ha azután 
a forrás kitörési nyílása még jobban beépült, a forrásvíz másfelé keres 
magának alacsonyabb pontra való fölszállást. Megtörténhetik még az is, 
hogy az így elzárt gáztömeg olyan erős nyomást gyakorol az ilyen 
dombra, hogy azt megbontja. 


336 DI SZONTAGH TAMÁS 


Az itt leírt ásványos vízű források vize az augitos amphiboloós"an- 
desittel és triászmészkővel, valamint dolomittal bizonyára érintkezik 8- 
miután már előbb szénsavval telíttetett, a kémiai elemzésekben kimu- 
tatott alkotórészek fölvételét is könnyű megmagyarázni. 

A Búrpatak völgyének ásványos vizei hasonló kémiai összetételökkel 
hőfokjuk szerint körülbelül három csoportba sorolhatók. 

Az 1-ső csoportba tartozik az I-ső, VI-ik, VII-ik és a XII-ik számú 
hideg alkális savanyúvíz. A víz hőfoka 1179—15" C. Mészkőlerakódás igen. 
kevés — jóformán semmi. 

A 2-ik csoportba a Bori-Szántó közötti réten kitörő négy forrás : 
térképvázlaton II., I[I., IV., V-ik számú tartozik. Ezek 17—207" C hő- 
fokú, tehát langyos szénsavas, hidrotionos ásványos vizek, nagyobb szén- 
savas mészlerakódással. 

A 3-ik csoportba sorolható a VIII., IX., X., XI. számú ásványos- 
forrásvíz, 20—26" C hőfokkal, sok szénsavval és kénhidrogéngázzal és a 
legnagyobb szénsavas mészkő kiválasztó képességgel. 

A XI-ik számú xcsósvízs-nek nevezett forrásvíznek csak azért van 
alacsonyabb hőfoka, mert mély fekvése folytán a patak és talajviízzel 
erősen keveredik. 

Valószínűnek tartom, hogy a most fölsorolt 12 ásványos vizű forrás. 
egy vagy legföljebb két víztartóból kapja többfelé szétágazó kürtőkön és 
repedéseken vizét. A kémiai és fizikai eltéréseket pedig főként a közön- 
séges viz különböző mennyiségének hozzájárulása okozza. 


x 


A Bori magaslatokról ÉÉK-felé tekintve, a messzeségben kékesen . 
derengő hegyláne zárja be a látóhatárt. A selmecbányai hegység ez: 
A Szitnya formás szürke sziklacsúcsa elég jól válik ki az ég sötét kék- 
ségéből. Munka után vagyok. Szemem a szép hegységen megpihen. A késő. 
őszi komor hangulatú, alkonyodó időben a mulandóság és az elváltozás 
annyi jelképe környez. Annyi emlék fakad föl lelkemben. 

Felelevenedik egykori tisztelt, szeretett és jóakaró mesterem nagy- 
becsű emléke is, ki annyi igazi rajongó odaadással kutatta e távoli szép 
hegykoszorú történetét. 

Az Ő porladozó nemes szíve, munkás élete, kedves egyénisége em- 
lékének hódolok hálás érzéssel én is, mikor e szerény pár sorral hozzá- 
járulok ahhoz a munkához, melylyel tanítványai dicső emlékezetét e 
helyütt is megkoszorúzzák. 


A HONTVÁRMEGYEI BÚRPATAK VÖLGYÉNEK ÁSVÁNYOS FORRÁSAI. S 


Irodalom. 


1. A Magyar Orvosok és Természetvizsgalók 1865 aug. 28—szept. 2-ig Pozsony- 
ban tartott XI. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. RózsaáYv JóÓzsEF 
közreműködésével szerkesztették KaAUKA KÁROLY és RóMER FLóRIS. Pozsony, 1866. 

2. Umgebung von Bars und Verebély. Aufgenommen 1865 von F. v. HAUER U. 
MARKSCH OTT. F5. 1 : 144,000-hez. 

3. SZONTAGH TAMÁS. Magyarad, Szántó (Hont vm.) ásványos forrásairól. Föld- 
tani Közlöny. Szerkesztik: dr. STauB MóRkirc és dr. SZONTAGH TAMÁS. XIX. köt. 1889. 
Pag. 53. 

4. Dr. HANkó ViLmos. Magyarország fürdői és ásványvizei. Budapest. 

5. Dr. PAPP SAMU és dr. HANKó VILMOos. A Magyar birodalom ásványvizei és 
fürdőhelyei. Budapest, 1907. 


. A MARGITSZIGETI ARTÉZI-KÚT VIZÉNEK HŐMÉRSÉKLETI 
VISZONYAIRÓL. 


Dr. KALECSINSZKY SÁNDOR-tól.! 


A mostani Margitsziget É-i vége fölött, a pesti part és a budai 
nagysziget között, a Rákospatak beömlésével szemközt volt egy kis fürdő- 
sziget, a mely későbben csakis a Duna alacsony vízállásakor volt látható. 

E fürdőszigetet dr. SzaBó Józser, dr. KERNER tanártársával együtt 
1854, 1856 és 1857-ben tanulmányozta. SzaABó a megfigyeléseket és a 
méréseket 1857-ben közölte.? E kis sziget derekán kb. 500 négyszögölnyi 
területen, 50—60 kisebb-nagyobb melegforrást találtak, melyeknek hőfoka 
a Duna vízállása szerint némileg változott. 1857 márc. 7-én 12 olyan 
forrást mértek, melyeknek hőmérséklete 40 C foknál magasabb, a leg- 
melegebbé 42:2 C fok volt. 


E fürdősziget az újabb kutatások szerint a rómaiak idejében, a mostani 
Margitszigettel egy egészet alkotott, sőt úgy aguincummal, mint a pesti parttal 
állandó híddal: 164—175. évek között történt elpusztulása után pedig hajóhíddal 
volt összekötve. A szigeten fürdő és egyéb épületek voltak. A későbbi időben azután 
a Duna árja a sziget felső részéből nagyobb területet elmosott és a különálló fürdő- 
szigetet alkotta és csak az 1870-es években tünt el, mikor is a Duna szabályozása 
alkalmával teljesen elkotorták. 1]. OsvárH GyYuLA Szent-Margitsziget hajdan és most. 
Budapest, 1901. 


1 Előterjesztette a Magy. Tud. Akad. 1908. évi febr. 17-én tartott osztályülésén. 
2 SzaBó JózsEFr. Fürdősziget Pest és Buda között. A Magy. Természettud. 
Társulat Évkönyvei III. kötet, p. 250—256. 


338 DI KALECSINSZKY SÁNDOR 


A mostani artézi-kúttól kb. 30 méternyire, csekély vízálláskor min- 
denkor egy kis pocsolya keletkezett, melynek hőfoka 30—32 C fok volt. 

Ezek ismerete indította az érdekelteket arra, hogy a Margitszigeten 
artézi-kútat fúrjanak. 

ZSIGMONDY VILmos félévi munka után 1867 máj. 13-án már 118.5 m. 
mélységben oly erős hévvízre akadt, hogy kevés nappal a kitörés után 
24 óránként 0632 m. magasságban a sziget szintje fölött 56800, és 
1726 m.-nyire a fölszin alatt pedig 160,000 hektoliter hévvízet szolgál- 
tatott. A víz a sziget szintje fölé több mint 948 m.-re emelkedett.! 

A margitszigeti fúrás tulajdonképen nem egyéb, — mondja dr. SCHA- 
FARZIK 157 — mint az azelőtt rendetlenül és sok akadálylyal küzködő 
fölszálló forrás csatornája fölső részének helyesebb foglalása. E fölfogást 
az a körülmény is igazolja, hogy a fúrás befejezésével a régi, szabadon 
fölszálló természetes forrás eltünt. 

A budapesti hévvízekre vonatkozó és huzamos ideig tartó pontos 
mérések és tanulmányok ez ideig hiányoznak. Egyéb teendőim mellett 
és szaksegítség nélkül az összes hévvizek tanulmányozására nem vállal- 
kozhattam, de tekintettel arra, hogy szabad időm egy részét a Margit- 
szigeten szoktam eltölteni, önként elhatároztam, hogy ez artézi-kút vizét, 
főleg hőmérsékletére nézve, egyéb körülmények tekintetbe vételével, tanul- 
mányozni fogom. 

A 344— 345. oldalon következő táblázatban közlöm 1898 máj. 23-ától 
1907 év végéig történt méréseim eredményét. 

A víz hőmérsékletét tized fokokra beosztott és hitelesített normal 
hőmérővel, ezenkívül 1898. és 1899. években maxim. forráshőmérővel is, 
a levegőt pedig egy kisebb zsebhőmérővel mértem. 

Kezdetben a hőmérőt egy nagy palackba téve, a kiáramlás fölött 
a víz alatt legalább egy félóráig állani hagytam és csak ezután olvastam 
le a hőfokot, midőn ez megegyezett a direkt mérés eredményével. Ha 
azonban a medencében néha kevésebb víz volt, úgy a mérés ily módon 
pontos eredményt nem adott, ezért későbben csupán a hőmérőt az áramlás 
fölött, lehető mélyen tartottam megfelelő ideig és a vízben tartva olvas- 
tam le a higany állását. 

A földszinti kis csurgónál a hőmérséklet rendszerint 0-4 C fokkal 
kisebb volt. 

E tíz évi időközben végezett méréseim alapján a margitszigeti 
artézi-kútvíz hőmérséklete a kifolyó-cső felső részében 424—427 C. fok 


! ZSIGMONDY VILMOS. A városligeti artézi-kút Budapesten, 1878. p. 9. 
2 Dr. SCHAFARZIK FERENC. Szakértői javaslat a szt.-margitszigeti artézi gyógy- 
forrás védőterületének megállapítása ügyében. 1906. p. 16. 


A MARGITSZIGETI ARTÉZI-KÚT VIZÉNEK HŐMÉRSÉKLETI VISZONYAIRÓL. 359 
között változott, de ez ingadozás éveken át eléggé szabályszerűen ál- 
landó volt. 

Összehasonlításul az artézi-víz hőmérsékletére vonatkozó régi ada- 
tokat is összegyűjtöttem. 

ZsiGmornpY V. 1867-ben a víz kitörésekor 438 C fokot mért.! 

Dr. THaAw KáRory 1868 október 30-án 43-22 C, 1869. szeptember 
1-én 4333 C fokúnak találta.? 

ZSIGMONDY 1868—78-ig az artézi-vizet többször megmérte és azt 
írja, hogy va kútból hatalmas erővel kiömlő víz tiszta, színtelen s hőfoka 
11 év óta állandóan --43-8 C fokv p. 13. 

1878—1898-ig hiteles hőméréseket nem találtam. 

Ha e régi mérési adatokból csupán a kisebb THáw-féle értékeket, 
melyek századfokos hiteles és controllált hőmérővel mérettek, vesszük 
kiindulásul és tíz évi méréseim átlagával (42-6" C) hasonlítjuk össze, 
azt látjuk, az artézi-víz imai hómérséklete középértékben 0-7 GC fokkal 
alacsonyabb, mint az az első 11 évben volt, a mi mindenesetre föltünő 
eredmény. 

Kérdés, mi lehet az oka e hőmérsékletesökkenésnek? 
Hypothezisek fölállítását mellőzni akarom, hanem inkább kutassuk azt, 
vajjon 1878—1898-ig vagyis abban az időszakban, a melyben mérési 
adataink hiányzanak, nem történtek-e a thermák közelében olyan na- 
gyobb változások, melyek a hőcsökkenéssel összefüggésben lehetnek. 

Ezeket megelőzőleg csupán rövidesen föl akarom említeni, hogy 
már régebben ki van mutatva, hogy a Budapest területén fekvő összes 
hévvizek eredete egymással szoros összefüggésben van, hogy valamennyi 
hévvíz közös földalatti víztartóból tápláltatik. 

A városligeti artézi-víz, mely 970-5 m. mélységből, a dolomitból 
tör elő, 7388 C hőfokú, míg a Sáros-, Rudas-, Rácz-, Király-, Lukács- 
és Császárfürdők, a margitszigeti stb. hévvizek az elsőnél már alacso- 
nyabb hőfokúak, a szerint a mint a therma a természetes repedéseken 
át a fölszínre jutva, útközben több vagy kevesebb hidegvízzel keveredett. 

ZSIGMONDY csupán a margitszigeti kút fúrásánál 118 m. mélységig 
négyféle víztartót mutatott ki. 

A nagy viízbőségű hévforrásoknál az útmentén érintkező kőzet 
évtizedeken, évszázadokon vagy évezredeken át olyan hőmérsékletüre 
melegedett föl, a milyen az áthaladó víz hőfoka, ezért nagy hibát nem 
követünk el, ha az úgyis rosszabb hővezető talaj hőelvezetésétől és az 
ebből származó hőveszteségtől eltekintünk. 


1 ZSIGMONDY VILMOos. A városligeti artézi-kút Budapesten, 1878. p. 13. 
2 THAN KÁROLY. A margitszigeti hévforrás vegyi elemzése. M. Tud. Akad. 
értekezések a term. tud. köréből. 1875. 


340 D: KALECSINSZKY SÁNDOR 


Ha tehát a fő meleg thermát pl. 74 C foknak vesszük, a különféle 
hévforrások vizbőségét és hőfokát pedig ismerjük, akkor minden egyes 
forrásra kiszámíthatjuk azt, hogy útközben a melegviz milyen arányban 
keveredett hidegvízzel. 

1878—1898. évek között a hévvizeket érintő nagyobb változások a 
következők voltak : 

1. 1878 május hó 15-én ZsiGmMownpy befejezi a városligeti artézi- 
kút fúratását, a honnét 24 óránként a fölszínre 7370 hektoliter 74 C 
hőfokú víz kerül föl 135 m.-nyi nyomással. 

2. ZsigmonpY 1878-ban megjelent munkájában még megemlékezik 
a fürdőszigetről, azután a Dunaszabályozás alkalmával e kis szigetet, 
illetőleg zátonyt, teljesen eltávolították és azóta a rajta lévő hévforrások 
a Duna fenekén bugyognak föl. 

3. Végül fölemlíthető még, hogy 1897 jan. 13-án az eskü-téri hídfő 
munkálatainál a budai oldalon 47 C fokos fölszökő vízre bukkantak. 
A fölszökő víz becslés szerint 24 óránként legalább egy millió liter volt, 
de ezt sikerült nemsokára betömni. A víz kitörése 1898 aug. 31-én és 
október 4-én kisebb mértékben ismétlődött." 

Vizsgáljuk meg ezek után, vajjon a fölsoroltak befolyásolhatják-e 
a termákat? 

A városligeti artézi-kút évenként 2.690,050 hektoliterrel apasztja 
a földalatt elterülő víztartó vízét, de ha a csövek tömítése nem a leg- 
jobban sikerült, vagy pedig ezek utólagosan kémiai vagy mechanikai 
elváltozás folytán hézagokat kaptak, akkor a vízfogyasztás a kimutatott- 
nál sokkalta nagyobb lesz. 

Mindenesetre itt olyan tényezővel van dolgunk, mely a víztartóban 
a nívót megfelelőleg megváltoztatni és pedig sülyeszteni fogja, midőn 
a közlekedő csőben a nyomás is kisebb lesz s ennélfogva az egyes for- 
rásoknál a vízbőség kevesbedését is előidézheti. Igaz ugyan, hogy a 
városligeti artézi-kút vízbősége (24 óránként 7370 hektoliter) a budai 
és a margitszigeti hévvíz nagy vízbőségéhez képest elenyészőleg csekély 
(a Duna medrében felszálló források tekintetbe vétele nélkül 24 órán- 
ként kb. 552,200 hektoliter) csupán csak 9/75-öd része, de azért nem 
képzelhető el, hogy a kitörés az összes thermákra kisebb-nagyobb mér- 
tékben hatással ne lett volna, de erre vonatkozólág direkt mérési ada- 
tokkal nem rendelkezünk. 

Ugyanígy gondolkodik dr. ScHAFARZIK F. Ráczfürdői javaslatában? 
ugyanis a következőket írja : 


! KALECSINSZKY S. A budapesti eskütéri hídfő munkálatai alkalmával kitört 
artézi hévvíz chemiai elemzése. Földtani Közlöny XXVIII. kötet. p. 306—311. 

7 Dr. SCHAFARZIK FERENC. Szakértői javaslat a ráczfürdői gyógyforrások védő- 
területének megállapítása ügyében. 1898. 


A MARGITSZIGETI ARTÉZI-KÚT VIZÉNEK HŐMÉRSÉKLETI VISZONYAIRÓL, 341 


(A császárfürdő és a gellérthegyi hévforrások közti összefüggés 
már eddig is kétségtelenül be van bizonyítva, de léteznek ezenkívül, 
miként ezt a szakférfiak sejtik, az egyes források között még egyéb, 
eddig meg nem figyelt, kapcsolatok 18. 

Aligha képzelhető ugyanis, hogy a városligeti artézi-kút vizoszlo- 
pának a kitörése, a budai hévforrásokra semmiféle visszahatással ne lett 
volna. Ha az egyes források nívójában nem is, úgy mindenesetre vala- 
melyest a nyomásban és a 24 órai vízszolgáltatásban okozhatott változást. 
A fürdőtulajdonosok a nagy vízbőség mellett a beállott csekély változást 
észre sem vették. 

Egy másik helyen írja (Margitszigeti sz. javaslata p. 13): 

c Valamelyes csökkentő behatást a városligeti kút is gyakorolt a 
budai thermákra, de szerencsére alig feltűnő módon. 

A városligeti artézi-víz kitörésekor és utána a budai thermáknál 
direkt és huzamos ideig tartó mérések nem történtek, legalább ilyenek 
birtokomban nincsenek; tény azonban, hogy az új artézivel a földalatti 
víztartóból évenként mintegy 3 millió hektoliter vízzel több fogyott 
el, mint annakelőtte és így a víz cirkulatiója gyorsabb lett és a kiseb- 
bedő nyomásváltozással a vízszolgáltatásnak is megfelelőleg kisebbedni 
kellett. 

A kitörés okozta változás, úgy a margitszigeti vízre, mint a többi 
thermákra is valószinűleg nem azonnal mutatkozott, hanem csak bizo- 
nyos idő elteltével, tehát fokozatosan történt és főképen ez lehetett 
aaz oka, hogy a változásokat alig vették észre. 

A fürdősziget, illetőleg zátony elkotrásával az önalkotta akadályok 
(tufa-rétegek) részben eltávolíttattak s így valószinű, hogy a Duna fenekén 
levő eme melegforrások, könnyebben, kisebb akadályokkal juthatván a 
fölszínre, vízbőségük is megszaporodott. Minthogy azonban e források 
csakis a fölszinhez közel zavartattak meg, ha vízbőségük így esetleg 
némileg megszaporodik is; hatása főképen abban nyilvánult volna, hogy 
a közel fekvő rokontermészetű és hasonló hőfokú margitszigeti artézi- 
kútvíz nyomását és vízbőségét némileg megapasztották volna, de hőmér- 
gékletét aligha csökkenthetik." 

Végül az eskütéri hídnál föltörő víz távolhatására nézve az a 
véleményem, hogy bár a vízbőség elég nagy volt ugyan, de ezt fő- 
képen a Rudas- és Rácfürdők forrásvizeinek lecsapolásából nyerte, míg 
a betömés idejéig a József-hegy alatt levő Király-, Lukács- és Császár- 
fürdők forrásai e megcsapolást észrevehetőleg meg sem érezték. Az egset- 


1 Utólag arról értesültem, hogy a fürdőszigetet 1874-ben kotorták el. Miután 
1878-ig vannak a margitszigeti artézivízre vonatkozó hőmérések és ezideig válto- 
zást nem vettek észre, ez a legjobban bizonyítja fönti okoskodásom helyes voltát. 


342 DI KALECSINSZKY SÁNDOR 


leges kis vizveszteség a nagy vízreservoirban csakhamar kiegyenlítődött 
volna. 

Mindezekből azt következtetjük, hogy a margitszigeti 
artézi-kútvizre változást előidéző hatást — mondhatjuk — 
csupán az 1878. évben föltörő és azóta állandóan működő 
városligeti artézi-kút gyakorolt. 

Már előbb megemlékeztem arról, hogy a különféle hőfokú thermák 
úgy keletkeztek, hogy a fölszínre törő melegvizekhez más víztartókból 
eredő több vagy kevesebb hidegebb víz keveredett. 

Ha a hideg és a meleg víztartókban a víz nyomása állandóan 
ugyanaz, akkor a keveredésükből származó és kiáramló viznek hőfoka 
is állandóan ugyanaz marad, de ha mondjuk a mi esetünkben, a meleg- 
víz nyomása csökken, akkor ezzel arányosan kevesebb melegvíz fog 
fölszállani, mely az előbbeni mennyiségű hidegvízzel csakis alacsonyabb 
hőmérsékletű vízzé fog keveredni. 

Minthogy pedig Budapesten a hidegvízű forrásokban mindég keve- 
sebb szilárd alkotórész van föloldva, mint a nagy mélységből jövő meleg- 
vízben, ennélfogva a margitszigeti artézi-viízben most kevesebb szilárd 
alkatrésznek kell lenni s így hígabb lesz, mint régente volt. 

1908 februárius 4-én végzett vizsgálataim szerint a margitszigeti 
artézi-víz egy literében tényleg 88 mgr.-al kevesebb szilárd alkotórész 
volt, mint THAN K. vizsgálatakor, a mi előbbeni következtetéseim he- 
lyességét a legjobban bizonyítja. 

A föntebbiekhez hozzájárulhat az is, hogy miután a városligeti 
artézi-kúttal a vízmedencében a víz áramlása gyorsabb lett, ennek maxi- 
mális hőmérséklete i8 valamivel csökkenhetett. 

Ezek érthető magyarázatát adják annak, hogy miért csökkent a 
margitszigeti artézi-víznek a hőmérséklete, mióta a városligeti kút vizet 
szolgáltat. 

Az évi csekély hőmérséklet ingadozás, úgy látszik, a meteorologiai 
viszonyokkal s főleg talán a csapadék eloszlásával, a légnyomással és 
esetleg a Duna vízállásával is összefüggésben van. 

Föltűnő és bizonyára nem csupán a véletlen dolga, hogy a város- 
ligeti kút naponkint kb. 7400 hektoliter vizet szolgáltat, a többi thermák 
összesen 75-ször többet, a margitszigeti 7"7-szer több vizet szolgáltat. - 
A városligeti víz hőmérséklete 74 C fok és a margitszigeti víz 07 C 
fokkal csökkent. 

Bizonyosra vehető, hogy a városligeti kút hatását a többi hévforrás 
is megfelelő mértékben megérezte. 

A kimutatott hőcsökkenés és az évi hőfok ingadozás a mellett 
szól, hogy a budai thermák főtömegükben vadosus, azaz a felszinről 
infiltrált vizi eredetüek. 


A MARGITSZIGETI ARTÉZI-KÚT VIZÉNEK HŐMÉRSÉKLETI VISZONYAIRÓL. 343 


A hévvizek vegyi összetétele is azt mutatja, hogy tipusos dolomitos 
vízzel van dolgunk, de az egyes alkotórészekből arra is következtetünk, 
hogy kisebb arányban juvenilis vizek is keverednek hozzá. 

A felsoroltak arra a következtetésre vezetnek, hogy újabb és külö- 
nösen a városligetinél nagyobb átmérőjü csővel artézi-kútak megnyitása, 
a budapesti thermáknál bizonyosan nagyobb és lényegesebb változásokat 
fognak előidézni. 

A fölszínhez közel elért új fúrt-kút a közeli, de a távolabb fekvő 
thermáknál is, valószínüleg leginkább a vízbőséget és a víznyomást fogja 
csupán ecsökkenteni; míg a nagyobb mélységből eredő új artézi-kút a 
hőmérsékletet is megfelelően csökkenti és esetleg e vegyi alkotásukban 
is lényegesebb változást okoz. 

A hőcsökkenés valószínüleg a kevésbbé meleg hévforrásoknál na- 
gyobb mértékben lesz érezhető, mint a magasabb hőfokúaknál. 

E tanulmány eredménye az, hogy a többször megpendített s az 
összes budapesti thermákra vonatkozó közös védőterület szükségességét, 
illetőleg helyes voltát is igazolja. 

Úgy tudományos, mint gyakorlati szempontból is igen kivánatos 
és fontos volna, ha az összes budapesti hévforrásokat egy jól megvá- 
lasztott szakemberekből álló bizottság természettani, vegytani és földtani 
tekintetben részletesen és állandóan tanulmányozná. 


x 


jövid összefoglalás. Az utolsó tíz év alatt végezett méréseim 
alapján kimutatom azt a föltünő tényt, a mit eddig senki sem figyelt 
meg, hogy a margitszigeti artézi-kútvíz hőmérséklete eléggé állandó 
ugyan, de az 1867—1878. évekéhez képest átlagban 0-7 C fokkal csökkent. 

Kimutatom egyúttal, hogy e hőcsökkenés az 1878 óta folytonosan 
előtörő városligeti artézi-kútvízzel van szoros összefüggésben. Egyúttal, 
hogy a mostani margitszigeti artézi vízben az oldott összes alkotórészek 
mennyisége kisebb lett, mint régente volt. 

Ezek kimutatása a mellett szól, hogy a budapesti thermák főtöme- 
gükben vadosus eredetüek és csak kisebb részben keverednek hozzá 
juvenilis vizek. 

Újabb és a városligetinél nagyobb átmérőjü artézi-kútak megnyitása, 
a többi hévforrásokon nagyobb változásokat fognak előidézni. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 24. 


344. Dr KALECSINSZKY SÁNDOR 


A margitszigeti artesi kutviz vizsgálata 1898—1907 években. 


sera oD s -B 
jet § 58 8 3 888 Jegyzet 
ES 28 BENNT ÁNNTE 
SE osas eesáele ES 
1898 J 
május 231 892157" reg.[ 42"609 [/ 219 759"5]] 288 7] Napos, déli szél. 
c 240 79230" a [142:5621 18:59/ 7565) 294 (] vékony felhőréteg, déli szél. 
al 268215 za 42:550 1997 , 11756 294 AáSzA ea 0 zén lent a 
a 28] 7250" a [/42:5 91 189 ](/761-8[/ 288 
junius 2/ 82 a [1426 01189 (763:8] 308 ( É. Ny. szél, félig borús. — 
ce s6ligés resen olhaga, 7653. 2A8ks díj As edé itel 2 B 
a 8982 Va 42 S GES E2OS 707331 1206 
ao 8 a 142:6 91199 1 764-8] 240 [/ Borúlt. 
a til 80 a [142-6 21219 0 762:80 234 
c : 15] 82 c 142:6 ol 189 ] 7613) 284 / Borúlt, hűvös. 
a 918 a h42:"6 201 162 1 763-8[ 368 Esős, hideg. 
CI GZZÜNSATS EKG ADAS Rat 760-6! 346 Tegnap óta sirocco, nyári meleg. 
CAT Jaz) Iltatos c 142-6 S NEA7es 462 368 EZT Ét, ZS KETNÚ 
a 98 ESE tu 426 HI99S 76171 346 J Erősebb dél szél. 
kSZON ABE c N42-6 ell 200 1 764:31 332 [/ D. Ny. szél. 
julius 2) 80 a 1427 9220 [[764-5/ 332 ap gézemetos ES lég e Aa 
eines c 142-6 9[h 219 1762 1! 322 [/ E. Ny. szél. 
a. 110182 c 42:6 01162 1 76131 348 JÉ. Ny. erős szél. 
szept. 3]II 82307 a N42-7 oll130 1769 1] 170 [/ Ködös, hűvös. 
es ü.5Ihése a 497. ol 149 [/ 765 157 JI É. Ny. szél. 
ú TANA egee fi 497 2( 182 7603 146 É. Ny. nagy szél. Napos. 
c 100 82157 a I42:6 2l 499 1 760-5] 124 
euú8 s 49:5 91 189 [759 d 
f 16 es 49"5 2[] 182 767 98 Derült, kissé szeles É. Ny. 
a 19] 80307 a [42:5 ol a20 1762 98! Ködös. 
a 93] 80307 a [42-5 ol 150 1757 0] 83 /É.Ny. szél, derült. 
a 27] 8230" c [42600 119 764 67 ]] Borús. 
okt 4 115309 107 1 AD ABOMÁRE 761 84 ! Feltünően kevés viz folyt. 
c 9110230" a [142:5591 109 ]] 759 72 
23 1107 c h42-6 ol 92 769 113 (] Kissé ködös. 
1899] 3 
junius 7] 82 c. 1 49"6 9/1919 764 277 , Gyenge E. Ny. szél. Napos. 
julius 9! 9230" a 1429:5 2199 761"6 316 I Kevés viz folyt a nagy haszná- 
s j lat miatt. 
tt. 38 — 142"569 [/ 202 763"7]1 417 ]JI Napos, meleg, szélesend. 
a 450  —  042:6ol209 1 764-4l 361 I Borús. 
szept. 9] 9" a [426 9219 I 758-20 180 f 


5 


A MARGITSZIGETI ARTÉZI-KÚT VIZÉNEK HŐMÉRSÉKLETI VISZONYAIRÓL. 


i —- - 
! se dd N:o € a 
Cls ketátba JE GES] 
Kelet Óra £s 9 § 9 88.§ Jegyzet 
s d 9.2 kes j Áss? 
s .S [st so d .S 8 
see b . aga he gPö 

1900 
junius 12) $930/reg.1 426 9( 189 — ][] 363 ]] Derült, napos. 

da AZ TLSZ0 a AR STe HC — " 310 I B Ny. szól. 

a 29 IS KE INAJS DOS — — 400 Borús, meleg. 
szept. 301120 KÁD E GES ZZSSZOZKNNEÉSZ Meleg, nyári napos idő. 

2-k Erős déli szél bbára d 
JEE . 100 JzháG) o 2 98 rős déli szél, nagyobbára de- 
junius 16 [10 a [425 20 760 220 rült, lent a egurgónál 48.99 € 
szept. 231112250" a [/42:5 9] 249 [764 242  ! Napos, meleg. 

1902 
márc. 23111930" a [/42-5 91 159 [754 203 

1903 
május 28] 5930"/d.u.1 4274 9] 249 [761 293 


jenis VIa a [425 9[ 249 [ 7583] 236 J] Lent a ecsurgónál 42:27 C. 


julius 51 19 a [142:5 9] 289 [/ 76251) 227 1 Napos, déli szél. 
okt. ts SZMSZ REZA SE ZRO e 8 e haszelesé poros: 
Tiki 3 ] A föld 6 og 
z a IzoSz 0] Csaj ssszzágikát földszinti csurgónál 42-29" C. 
szept. 221] 1 a. a2 6 5 15 MELÓ SE SZABKŰSÁnAS 
d 30 fasz 42:6 21 182 es — — (Lent a csurgónál 42-32 C. Éjjel 
j és reggel eső, gyenge E. szél. 


ADATOK HAZAI SÍKLÁPJAINK AGROGFOLOGIÁJÁHOZ. 


Timkó IMRÉ-től. 


Az 1858. év nyarán nevezetes tanulmányok eszközlése céljából 
fordult meg Békés és Csanád vármegyék területén a Magyarhoni Föld- 
tani Társulatnak hosszu időn át lelkes vezére, a természettudományoknak 
hazánkban uttörő bajnoka néhai való dr. SzaBó Józser. A Nagy Magyar 
Alföldön ezuttal oly irányu geologiai vizsgálatokat tűzött ki céljául, 
melylyel első sorban hazai mezőgazdálkodásunkat óhajtotta szolgálni. 
E nagyfontosságú munkálkodásának eredményét 1860-ban adta ki a 
Magyar Gazdasági Egyesület: cGeologiai viszonyok és talajnemek ismer- 
tetése I. füzet. Békés Csanád megye földtani viszonyai és talajnemeis 
címen. Munkájához egy szinezett talajtérképet is mellékelt a tudós 
szerző cBékés Csanád vármegye földtani térképe SzaBó JózsEr-től. 1858. 
1 hüvelyk 8000 öl mértékben. 


94 


346 TIMKÓ IMRE 


Ez a munka a geologiai kutatásnak egy új irányát jelölte ki hazánk- 
ban; azt az irányt, mely geologiai alapra támaszkodva a hazai termő- 
föld vizsgálatát természettudományi alapon, annak eszközeivel óhajtja 
buvárkodása tárgyává tenni, azaz, a fizikát, kémiát segítőül véve bevilá- 
gítani a talajok legrejtettebb szerkezeti viszonyaiba s a tudományos 
eszközökkel végzett buvárlati eredményeket a gyakorlati mezőgazdaság 
számára értékesíteni. Igy vetette meg fönt idézett munkájával SzaABó 
JózsEr már a mult század közepén, tehát most éppen 50 éve a tudo- 
mányos talajismeret alapját hazánkban. Hervadhatlan érdemei sorába 
iktassuk belé ezuttal tehát azt is, hogy a hazai agrogeologia őt vallja 
első mesterének s hogy ezirányu uttörő munkásságával nemcsak taniít- 
ványaiban, a természettudományok hivatásos művelőiben, hanem a 
magyar gazda lelkében is emléket állított nevének. 

Munkájában Szazó Józszr a Berettyó, Körös-Maros közötti síkság 
tetemes részét ismerteti talajtanilag s azon 6-féle talajfajtát állapít meg, 
ú. m. jó fekete földet, székes, turfás vagy korhany talajt, homokot, 
kötött agyagot és végül iszap-talajt. 

Ehhez a nagy területhez északkelet felől csatlakozó sárréti láp- 
vidéket óhajtom ezuttal a talajismeret mai állásának megfelelően ismer- 
tetni ama megfigyeléseim alapján, melyeket a közelmultban itt — meél- 
tóságos Semsey Andor úr áldozatkészségéből — Ecsedi lápi részletes 
láptanulmányomhoz egy rövid kirándulás keretében eszközöltem. 

Nagy Magyar Alföldünk egykori mocsaras területei közül a közel- 
multban még a legtekintélyesebbek egyike a körülbelül 30 mfd? kiter- 
jedésü Berettyó és Sebeskörös Sárrétje volt. Ez a hatalmas lápterület 
egyrészt a Tisza, másrészt a Hortobágy, Berettyó és Körös folyók sza- 
bályozása, nemkülönben a belvizek rendezésével teljesen szárazzá lett. 

A Nyirség déli és délnyugati széléhez csatlakozó e mocsárvidék 
három lápmedencére oszlik. Ezek középpontjában Füzesgyarmat fekszik. 
Az egyik medence a Berettyónak szeghalom-bakonszegi szakaszától 
délkeletre terül el Csökmő, Vésztő, Ugra, Komádi községek között. 
Ez a Sebeskörös Sárrétje. A Berettyó említett szakaszától északnyugatra 
találjuk a másik két medencét, az ú. n. Berettyó-Sárrétet, és a Füzes- 
gyarmat— Turkeve közöttit, melyeket azután a Füzesgyarmat—-Bucsán 
át huzódó kisebb magaslat választ el egymástól. Kisebb mocsaras terü- 
letek nagy számmal csatlakoznak az említett lápmedencékhez, melyek 
közül legösszefüggőbb terület a  Püspökladány—Karcag—kKisújszállás 
közötti Hortobágy mocsaras vidék. Ezt a Berettyó Sárrétjétől az Udvari, 
Szerep és Bucsa puszta közötti hát választja el. 

Ha vizsgálat tárgyává akarjuk tenni az egyes lápmedencék kelet- 
kezési körülményeit, akkor vissza kell térnünk a szabályozás előtti 
időkbe, mikor is e vidék vízrajzi viszonyai egészen másképen alakultak, 


ADATOK HAZAI SÍKLÁPJAINK AGROGEOLOGIÁJÁHOZ. 347 


a maitól egészen elütő lápvilágot tártak a szemlélő elé. Lássuk tehát 
mindenekelőtt Sárrétünk régi vízrajzát, ennek nyomán mai kialakulását 
s a megfigyelt talajkialakulási viszonyokból vonjuk le következtetéseinket 
a Sárrét jövőbeni képét illetőleg. 

A Sebeskörös menti ú. n. cKis Sárrét, mai kotus területén a sza- 
bályozás előtt a Sebeskörös :nagy vizei terültek szét. A régi meder 
ugyanis, mely ma Holtkörös néven szerepel, a nagyobb vizek elveze- 
tésére elégtelen volt s így a területet kellő vízlefolyás hiányában többé- 
kevésbbé állandóan víz borította, melyen hatalmas vízinövényzet ütött 
tanyát. A folyó szabályozására még 1854-ben alakult meg a társulat, 
mely a vízrendezési munkálatokat annak felső szakaszán 1859-ben meg 
is indította, a sárréti szakaszra pedig elhatározták, hogy a régi folyó- 
meder elzárása mellett a Sárréten keresztül vonuló és kellő méretű 
védtöltésekkel ellátott csatorna létesíttessék. Ez utóbbi munkát 1860-ban 
meg is kezdették ; teljes befejezését azonban csak 1887. év végén érte 
el. Eddig az ideig a Sárrét i8 a töltések elégtelen magassága következ- 
tében majdnem minden évben kisebb-nagyobb mérvben elöntetett. 

A külső vizektől végre megszabadított Sárréten a belvízszabályo- 
zási munkálatok maradtak még hátra. Ezek 1895-ben indultak meg és 
csak a legutóbbi években fejeződtek teljesen be. Ez utóbbi vízrendezés 
kapcsán nemcsak a belvizeket vezették le rendszeresen, hanem a talaj- 
vizet is tetemes mélységbe sülyesztették. 

A Sárrét régi mocsári képe ezzel teljesen megváltozott. A stagnáló 
vízzel járó tőzegképződés a víznek elvezetésével végleg megszünt, a nádas 
kipusztult, a zsombékos területek részben legelők maradtak, részben 
elrónáztattak s az egykori láp java része eke alá került s ezzel a láp- 
terület talajkialakulásának első periodusa lezárult és a második vette 
kezdetét. ; 

A Berettyó Sárrétjének keletkezésében részben a nevezett fgtávó, 
részben pedig a Kálló éren lekerülő nyíri vizek szerepeltek főtényező- 
ként. E területet a Berettyó vízszabályozó és ármentesítő társulat csa- 
polta le, belevonván 340 ezer katasztrális hold kiterjedésű mentesített 
árterületébe a Nagysárrétet is. Szabalyozás előtt ugyanis a Berettyó vize 
Bakonszeg alatt a Nagysárrétben terült szét és e medencéből Nagy- 
bucsánál kilépve Dévaványa, Turkeve határain át ömlött a Körösbe. 
A Berettyónak Bucsától lefelé már a szabályozás előtt is számba vehető 
medre volt, Bucsa és Bakonszeg között azonban az eleven erejét vesztett 
víz megfelelő medret nem birt ásni, hanem itt a Sárréten széjjel 
terülvén, több mint 30000 holdnyi területet elmocsarasított. E nagy 
kiterjedésű mocsár az 1854-ben megindított Berettyó-szabályozással a 
víz alól fölszabadult. A szabályozó társulat ugyanis Bakonszegtől Szeg- 
halomig új csatornát ásatott és 1865-ben a Berettyó vizeit a Sárréttől 


348 TIMKÓ IMRE 


elzárta. E munkával a társulat a sárréti érdekeltségben azt a reményt 
keltette, hogy a lápterület most már csakhamar művelhető lesz. Azonban 
e remény csak évtizedek mulva valósult meg. A Sárrétbe több ízben 
betörő árvizek és belvizek ugyanis annak lecsapolását fölötte késlel- 
tették; a társulat pedig árvédelmi műveinek fejlesztésével teljesen el 
lévén foglalva, egyidejüleg a Sárrétbe jutó belvizek levezetéséről nem 
gondoskodott. Csakhamar belátták azt is, hogy a Nagysárrétet nemcsak 
a Berettyón, hanem a Kálló éren lefolyásra kerülő nyirségi vizek kiön- 
tései ellen is meg kell védeni. Ezt úgy érték el, hogy a Kálló eret 
Derecske alatt eltöltötték s a nyiri vizeket a Kálló csatornával fölfogva, 
a Sárréttől elzárták s azt Csiffnél az említtte csatorna segítségével a 
Berettyóba vezették. Ezek után a belvizek levezetésének ideje követ- 
kezett el. Igaz ugyan, hogy a tulajdonképeni Sárréten belvíz alig kelet- 
kezik, mert a lehullott csapadékot a lápterület kotus talaja teljesen 
elissza. A lápmedence peremén azonban, hol kötöttebb talajok vannak, 
különösen csapadékdúsabb időkben, a belvíz összegyűl és a Sárrét felé 
nyomul. Ennek elhárítására a társulat több belvíz levezető csatornát 
létesített, melyekkel a Nagysárrétről a belvizeket teljesen elvezette. 
.E munkálatainál figyelmét az sem kerülte el, hogy tekintve a Sárrét 
medenceszerű fekvését, onnan a belvizek és a betörhető árvizek könnyen 
levezethetők legyenek, még pedig természetes úton és rövid idő alatt. 
A teknőalakú medencében ugyanis — dacára a talaj nagy vízátbocsátó 
képességének — egymásután következő nedves esztendők csapadékai a 
talajvíz állására károsan hathatnak vissza; továbbá a medencében a 
víznek előbb bizonyos magasságot kell elérnie, hogy abból kifolyhasson. 
A medence belvize levonulásának utját azonban eddig a Bucsánál levő 
Ördögsziget zárta el. 

Az ármentesítés és belvízrendezéssel teljesen megváltozott a Sárrét. 
régi vízrajzi képe s ezzel kapcsolatban talajkialakulásában is új periodus 
indult meg, mely a vízborította — majd itt-ott rövid ideig száraz — idő-. 
szaktól teljesen elütő talajviszonyokat hozott létre. A legnagyobb hévvel 
indult meg a sarréti lápon a mezőgazdálkodás is. Számos puszta, tanya. 
népesíti be ma nagykiterjedésű szántóföldekkel az egykori beláthatatlan. 
mocsárvilágot. És hol azelőtt a nádasok utvesztőiben csupán a halászok 
és pákászok közlekedtek keskeny sajkájukkal, ott ma termőföldeket szel 
át a vasut és számos közut. 

A Sárrét egykori vízrajzi viszonyai ép oly szoros kapcsolatban 
vannak talajviszonyaival, mint a végrehajtott szabályozás a láp talajának 
jövőbeni kialakulásával. Végeredményében tehát lápunk talajainak kelet- 
kezése, átalakulásának folyamata tüzetesebb agrogeologiai vizsgálódás tár- 
gyává téve megismertet arról, hogy milyen volt, milyenek ma lápunk talaj- 
viszonyai s minő jövőnek néz eleibe az azon megindult mezőgazdálkodás. 


ADATOK HAZAI SÍKLÁPJAINK AGROGEOLOGIÁJÁHOZ. 349 


A Sárrét siklapjaink ama fajtájához tartozik, melyeket mint folyók 
menti lápmedencéket ismerünk. Valamint a szomszédos Ecsedi láp a 
Krasznának csekély lejtése következtében előidézett vízgyüjtője volt, 
úgy a Berettyó Bakonszegnél enyészett el a Nagysárrétbe, a Sebes- 
körös pedig Szakálnál futott bele Sárrétjébe. Az így szétterülő tespedő 
vízben megindult a lápképződés. A régi folyó-hordalékokon a mocsár 
fenekét agyagtakaró borította el, mely fölé a dús mocsári vegetáció 
évről-évre tőzeget halmozott föl. Ezek alluvialis hatások következményei. 

Geologiai szerkezetébe e vidéknek a környéki artézi kutak enged- 
nek mélyebb betekintést. Ezek közül pl. a püspökladányi kutak geologiai 
szelvényét T. RórH LaJos és HaáALavÁTS GYULA főgeologusok dolgozták föl. 
Sajnos, hogy magában a lápmedencében, továbbá annak peremén furott 
több mélyebb artézi kút szelvénye anyag hiján nem ismeretes, mindössze 
annyit sikerült megtudnom, hogy Réti-pusztán Nagybajom, Darvas, Rábé 
községekben több artézi kút van, melyek 400 m körüli mélységből 
meleg fölszökő vizet adnak. A püspökladányi mélyebb artézi kút szel- 
vénye a következő: Alluvialis sárga, majd kék agyag 15 m-ig, diluvialis 
kék agyag vékony guarchomok-rétegekkel váltakozva 160 m-ig; neogen 
(levantei) rétegek, melyek kékes guarchomok, kékes agyag és csillámos 
homokból állanak, 27690 m-ig Ez utóbbi rétegöszletből kikerült szerves 
maradványok a fölső levantei rétegekre vallanak. 

A Nagyalföld homokszigetei közül, mint említém, a Nyirség áll 
lápunkkal legszorosabb kapcsolatban, még pedig e dombságnak délnyugat 
felé eső alacsonyabb színtájával, mely a Nyirséget fölépítő homoknak 
mintegy külső övét alkotja. Ez a terület a homok és a jelenlegi folyó- 
öntésterületek közötti lösz-zona. 

Kelet felől a Körösök közötti löszfoltok, délről pedig a Körös— 
Tisza—Maros közötti lösztábla illeszkedik be ez övbe. 

E lösztáblákon belül, mint legmélyebbre sülyedt terület foglal 
helyet Sárrétünk, melybe a Berettyó és Sebeskörös vize rekedt meg és 
terült szét. Alapját, mint az artézi kutak geologiai szelvénye mutatja, 
kizárólag vízi üledék teszi. Még pedig a legalsó tagot tevő, a tetemes 
vastagságú levantei rétegöszleten, mely Alföldünk egészséges ivóvizének 
hordozója, csaknem 150 m vastagságú diluviális takaró fekszik. Ez a 
takaró javarészben kék agyag, tehát állóvízi üledék. Ezt azonban 
vékony guarchomok rétegek tarkítják, a mi a mellett bizonyít, hogy 
elevenebb vízjárás is nyomult be időnkint az állóvízzel borított medencébe, 
mely homokhordalékát az egymásra következő agyagrétegekbe iktatta. 
Erre a diluvialis vastag agyagrétegre sárga iszapos homokréteg követ- 
kezik, mely a Berettyó és Körös régibb hordaléka. Ebből a felső dilu- 
viális rétegöszletből került ki Sárrétünk közvetlen közeléből, Berettyó- 
újfaluról Eguus caballus, L. 2 felső zápfoga; Körösladányról pedig 


350 TIMKÓ IMRE 


Bison priscus, Bos. koponyatöredéke, jobb- és baloldali állkapcsa, hát- 
csigolyája, keresztcsontja, balkarcsontja és lábközépcsontja, melyek a 
Földtani Intézet múzeumában vannak. 

Ezen a diluvialis részletesoporton indult meg a lápképződés, tőze- 
get hozva létre medenceszerűleg lesülyedt területen ott, hol állandó 
volt a tespedő víz, agyagos területeket pedig annak peremén, hova csak 
az időszaki árvizek jutottak. 

Alföldünk száraz klimájának hatása következtében e belvizek hova- 
tovább mind jobban besürüsödtek, kellő időben és gyorsabb lefolyásukat 
akadályozta a vízfolyásokból kifuvott anyagból felépített parti düne. 
Miután pedig a helyben lehullott, továbbá a más helyről odakerült 
csapadékvizek éppen az állandóan vízzel borított lápmedence szélein 
nyáron át elpárologtak, a partokon sós területek származtak. 

A sós területek a láp visszahúzódásának arányában növekednek. 
Ezzel a talajátalakuló processzussal egyszersmind belejutunk az alluvialis 
hatások korszakába, mikor is lépmedencénk peremén a lösztáblák övével 
kontaktusban a szikes agyag öve alakul ki, a lépmedence állandóan vízzel 
borított mélyedményeiben pedig a tőzegképződés indul meg és halad 
előre. Az alluviális idősebb képződmény az egész medencében sárga agyag. 

Ez a képződmény részben a környi löszterületek átmosásából 
részben az állandóan lehulló pornak vízben való leülepedése és föl- 
halmozódásából eredt. A fúró aránylag csekély mélységből fölhozza ezt 
a képződményt úgy a tőzeóg all, mint a réti fekete tőzeges agyag, végül 
a szikes hátak szürke és fehéres kötött székes agyagos vályogja és agyagja 
alól is. 

Ez a vízrekesztő talajréteg okozója a talaj elégtelen, azaz hiányos 
kilúgozásának is, minek következménye a vizben oldható sóknak a talaj- 
ban való fölszaporodása. 

Ha e talajféleséget homok helyettesítené, akkor az alkáliáknak és 
földfémeknek vízben oldható sói nem szaporodhatnának föl a talajban, 
mert a lehulló csapadék átszüremkedve a talajon, kilugozná, azokat onnan. 

Nézzük ezek után tüzetesebben a Sárrét talajfajtáinak eloszlását a 
Berettyó és Sebeskörös lápmedencéjében. 

Az alluvialis hatások a lápmedencében, mint már említém, tőzeg- 
felhalmozódást eredményeztek. A tőzeges, vagy a mint itt nevezik, kotus- 
terület a Sebeskörös Sárrétjén Komádi, Csökmő, Vésztő, Okány és Zsa- 
dány községek között van. Legszélesebb a tőzeggel telt medence Csökmő 
és Okány községek között, tehát annak nyugati végződésénél, kelet- 
lelé ellenben fokozatosan elszükül és Ugra határában végződik a Nagy- 
tóti major és Peszere-puszta között. Ezen a kotus-területen fut végig 
kelet-nyugati irányban körülbelül 20 km hosszban a Sebeskörös új csator- 
názott medre; továbbá ennek jobbpartján a Nagyfok-csatorna 14 km 


ADATOK HAZAI SÍKLÁPJAINK AGROGEOLOGIÁJÁHOZ. 3164] 


hosszban; a Szabadfok-csatorna pedig 5 km hosszban. A Körös-csatorna 
balpartján a Sebeskörös holt medre 32 km hosszban; a Cigányfok- 
csatorna pedig 24"/2 km-en át ugyancsak mindvégig kotus-területen 
huzódik. 

A Berettyó Sárrétjén összefüggő kotus-terület a Szerep, Nagybajom, 
Nagyrábé, Torda, Bakonszeg, Zsáka, Füzesgyarmat községek között lévő 
lápmedence. Füzesgyarmat és Akasztóhalom között a Jány-érmenti hát 
két medencére tagolja ennak hatalmasan kiszélesedő nyugati részét. 

A láp mai kotus-területének egyes fejlődési fázisai voltak a vízi- 
növényláp; melyet a náderdő követett, majd nádrét; végül a rétláp. 
E processzust a láprét fejezte be a Sárrét teljes kiszárításával. 

Tőzegképző ezek közül a náderdő, nádrét és rétláp stádium volt, 
mely perioduson belűl ingovány a lápok gyüjtőneve. 

A Sárrét föntemlített csatornáinak falán nem egy helyén szerez- 
hetünk bepillantást lápunk felépítése és talajszerkezeti viszonyaiba. 
Az 5—6 m mélységű csatornák falán legalul kék agyag foglal helyet. 
Ennek alján néhány mélyebb kút szelvénye még sárga agyagot és ugyan- 
csak sárga iszapos homokot tárt föl. A kék agyag a tőzegképződést köz- 
vetlenül megelőző mocsári üledék, az alatta levő sárga agyag és iszapos 
sárga homok a környező löszterület bemosott anyaga, a hulló porral 
keveredve. 

Ez a sárga színű, hol agyagos, majd iszapos, végül homokos talaj- 
öszleteomplexus genezise úgy magyarázható, hogy a mint az Alföldünk 
hatalmas homokhátjait övező lösztáblák e hátak homokjaiból zeolikus 
hatások útján származtak, úgy e sikság legmélyebb depresszióiban föl- 
lépő sárga színű talajöszlet e szélhatásoknak víziüledékekkel való combi- 
natiójából származott. A homokhátak között levő lassu vízfolyások ugyanis 
a löszterületre nyilnak. Oda és onnan ugyancsak finom hordalékot szál- 
lítanak a lösztáblák alatt levő alluvialis területekre, hol elég tekintélyes 
szélesség és vastagságban raktározódtak föl. A mai szikes hátakon és a 
lápmedence közvetlen peremén ez az ú. n. másodlagos lösz az uralkodó 
altalajféleség. 

Magában a lápmedencében tehát egykor állandóan vízzel borított 
területen az állóvíz jellegzetes kék agyag és iszapos agyag üledék telepszik 
a fenti képződményre. 

A kék agyag fölött következő tőzegréteg erősen iszapos. Ez a réteg 
a láp lecsapolása és kiszárításával kapcsolatosan a legnagyobb mérvben 
megfogyatkozott. 

A fölötte levő összefüggőbb tőzegrétegre, továbbá ennek legfelsőbb 
földes korhadó fölületére leeső csapadékvizek, valamint a szivárgó vizek 
is ebben a rétegben raktározódtak föl. Hosszabb esőzés, gyorsabb hó- 
olvadás nyomán a medencében ok víz gyűlt össze, mely a medence 


392 TIMKÓ IMRE 
fenekének agyagján megrekedt és a fölötte levő tőzegréteget fölemelte. 
Ez az ú. n. ingóláp állapot. 

Hogy akár az Ecsedi lápon, akár itt egyesek oly vastag tőzegréteget. 
mértek, annak oka abban rejlik, hogy az összefüggő tőzegréteghez számí- 
tották annak ebben az összegyűlt talajvízben lebegő részét is a fenéken 
levő iszapos töőzeggel együtt. A Sárréten a tőzeg alatt levő víztartó- 
réteget teljesen lecsapolták a mélyen vezetett belvízcsatornákkal úgy, 
hogy a talajvíz állása ott, hol a belvízrendezés előtt rövid nádszállal 
elérhető volt ma 8—12 m mélyre sülyedt az. A talajvíz ma az altalaj- 
ban levő kék, majd sárga agyag után következő homokban kering. Kivételt 
ez alól a Berettyó Sárrétjén a 83—84 m magasság közé eső területek, 
a Sebeskörös Sárrétjén a 85—86 m tengerszínfeletti magasságban levő 
mélyedmények tesznek, melyekben — mint legmélyebb depressziós terü- 
leteken, a talajvíz még a kotu alatt van. 

Sárrétünk uralkodó talajfélesége tehát mint láttuk, a tőzeg, vagy 
a mint e vidéken nevezik, a kotu-talaj. Rajta javarészben mezőgazdál- 
kodást üznek. Hazánk síklápjai közül úgy a Sárrét, mint az Ecsedi láp 
tőzegének ipari kiaknázására ugyanis nem igen gondoltak. De nem is 
volna mondható valami gazdaságosnak itt a tőzeg ilynemű értékesítése. 
Az 1860-as években mért 8—10 lábnyi vastagságú tőzegréteg ugyanis- 
számos furásom alapján átlagban nem bizonyult 30—40 cm-nél vasta- 
gabbnak. 1—-1!/2 m vastagságu tőzeget csak elvétve, nagyon kis terü- 
leten találtam. Felülete erősen földes a legtöbb helyen, alsó része pedig: 
többé-kevésbbé iszapos. Anyagára nézve csaknem kizárólag nádból áll, 
melynek rostjai csomósan (ú. n. böndő) találhatók a még ép tőzegréteg- 
ben. Ezt a körülményt egész természetesnek fogjuk találni, ha elgon- 
doljuk, hogy ez a tőzeg lápunk náderdő- és nádrét-stádiumának marad- 
ványa, melyhez mindössze a rétláp-stádiumban fellépő sásfajok nyomán 
keletkezett zsombékosból eredő tőzeg járult. Ez az egész tőzeganyag 
csekély vízfölszívó és földes volta miatt ipari célokra (tüzelő, alom stb.) 
gyönge minőségü. 

A lecsapolás nyomán a tőzeg fölső rétege erősebb korhadásnak 
indult s míg alján elegendő vízzel rendelkezett, legelő és rét gyanánt 
kiválóan hasznosítható volt. 

A talajvíznek mélyre való sülyesztésével — a belvízrendezés kap- 
csán —- a tőzeg veszedelmesen kiszáradt. Ennek eredménye első sorban 
a tőzeg rohamos pusztulása. A szárazsággal vele járó rohamosabb kor- 
hadás nyomán a szél viszi el jókora hányadát a ma mezőgazdasági 
célokra használt föllazított tőzegnek. Víz hiányában rétnek nem alkalmas, 
legelőül silány. E gyors átalakulásban lévő talajféleségen a mezőgazdál- 
kodásnak egész más forma szerint kell menni, mint a megállapodott. 
talajféleségeken, mert itt, hogy a késő tavaszi és kora őszi fagyoktól 


ADATOK HAZAI SÍKLÁPJAINK AGROGEOLOGIÁJÁHOZ. 353 


eltekintsünk, még pl. a tűzveszélyesség is figyelembe veendő. Hogy ily 
körülmények között a mezőgazdálkodást siker nem igen koronázza, az 
könnyen érthető. 


Ha e tőzeget — kiszáradva és föllazítva — a szél elhordja, akkor 
a fekete tőzeges agyag kerül a fölszínre, továbbá a tőzeges kékes iszap 
és agyag. 


Ha helyben maradva a műveléssel gyorsabb korhadásnak indul, akkor 
az alább ismertetendő talajféleségbe megy át. 

A kotunak alsó talaja fekete tőzeges agyag, iszapos tőzeg és kékes 
tőzeges iszap. 

A koturól már most a medence partjaira térve át, ott a talajokat 
bizonyos magassági övben látjuk elrendezkedni. A közvetlen parti részek, 
melyek minden évben vízzel boríttattak be egy időre: a fekete réti- 
agyag zónáját adják. E talajféleség — mint az egész vidék legjobb 
termőtalaja — az ú. n. tsernoziom talajképző folyamattal keletkezett. 
Tavasz kezdetén a bő csapadék, továbbá mikor a Sárrét medencébe 
részint a nyirségi vizek, részint a környi hátak vize belezúdult, a parti 
részeken is szétterült a láp vize. A száraz időszak beálltával innen csak- 
hamar visszahúzódott a víz a legmélyebben fekvő medencékbe s a szá- 
razon maradt parti részeken dús réti vegetáció indult meg. 

A steppe-fűvek elhatalmasodásának a száraz nyár szabott gátat s 
azok évről-évre talajukat bő humuszszal gazdagították. A steppe vegetáció 
természetesen sok finom hulló port is megkötött s így a réti agyag is 
ennek arányában — továbbá a képződő humusz mennyiségének (és minő- 
ségének) megfelelően a tsernoziom fajainak egész sorát eredményezte. 

De világítsuk meg közelebbről, hogy miben is áll és hogyan folyik 
le ez a tsernoziomképző folyamat? 

Erre nézve az orosz pedologusok utmutatásait kell követnünk. 
Déloroszország steppéin ugyanis, továbbá a romániai Baragánon és a 
szomszédos galiciai síkságon ez a talajféleség az uralkodó. Ebbe a hatal- 
mas talajzónába beletartozik a mi Alföldünk is. Oroszországban e talaj- 
féleség keletkezése, szerkezete, kémiai és fizikai tulajdonságai ismertetésé- 
nek egész irodalma van.A mi Alföldünknek e jellegzetes talajfajtájával 
tüzetesen TRErIrz PÉTER foglalkozott eddigi nagyalföldi részletes agro- 
geologiai fölvételei kapcsán. Évek során szerzett tapasztalatait a Sós 
talajféleségről összefüggő egészben éppen most tette közzé vSós földek 
a Nagy-Alföldönv! című munkájában. 

Ezek a vizsgálatok nagyon érdekes és tanulságos bepillantást en- 
gednek Alföldünk termőtalajainak nemcsak képződési viszonyaiba, hanem 


1 TREITZ PÉTER: Sós földek a Nagy-Alföldön. Földtani Közlöny XXXVIII. köt. 
1—2, füz. 1908. 


354 TIMKÓ IMRE 


ezzel kapcsolatban fizikai és kémiai elváltozásaiknak minden fázisába. 
Mert nem is lehet közömbös reánk nézve, hogy hazánk éléskamrájának, 
az Alföldnek talajviszonyai hogyan alakultak, miféle változásoknak vannak 
alávetve s jövedelmező hihasználásuk milyen vezető elvek szerint tör- 
ténjék. Így válik a tudományos talajismereti buvárkodásnak egy kérdése 
hatalmas közgazdasági tényezővé. 

Tapasztalati tény, hogy nedves éghajlat alatt, állandóan vízborította 
területeken az abban élő növényi vegetáció elhalásával tőzeg képződik. 
Aszályos klima mellett a vízállásos helyek időnként kiszáradnak. Ez az 
utóbbi körülmény a növényi részeknek elkorhadását eredményezi az 
eltőzegesedés helyett. Az elkorhadás folyamatával a szerves részek elégése 
után a hamualkatrészek a talajban maradnak és növelik annak sótar- 
talmát. Az elhalt növényi részek bomlásuk közben az Alföldünkön állan- 
dóan hulló porral keverednek. A nedves időszak beálltával e növényi 
anyagok bomlása kevés oxygén hozzájárulása mellett megy végbe. Ennek 
eredménye szerves savak keletkezése, míg a növényi cellulose bomlás 
közben elszenesedik. A szerves savak megtámadják a talaj könnyebben 
málló ásványszemeit s e folyamat nyomán a kovasavas ásványokból agyag 
lesz, a szénsavas mész- és magnezia-összetételü ásványok föloldódnak a 
savas vízben s azzal a talajon átszüremkedve eltávoznak. Ezek alatt a 
hatások alatt kialakuló talaj fekete színű, rendkívül agyagos (20—309 
agyag), humuszt bőven tartalmazó, teljesen mészmentes. 

Minthogy nálunk rétterületeknek a tipusos talaja ez, talajismereti 
irodalmunkba TRrrrz rétiagyag néven vezette be e képződményt, mely 
azonos az oroszországi kövér tsernoziom talajféleséggel. 

Valamikor a Berettyó és Sebeskörös egész árterületének javarésze 
rétiagyag (tsernoziom) lehetett, kivéve az említettem kotus és a folyó- 
vizek menti parti dünés és öntésterületeket. 

Hogy Alföldünk legkiválóbb termőtalaja ez, az kétséget nem szenved. 
A réti agyag, a sós vagy székes talaj alakulási folyamatának első szaka. 
Idővel, t. 1. az állandó mívelés alatt levő fekete földön, ha egy-egy hantot 
föltörünk, fehér kivirágzást észlelünk. Talajunk átalakulása újabb stá- 
dium felé tart ezzel. 

A terület ugyanis a mezőgazdasági mivelés alatt áll, mely körül- 
mény az árvíztől való mentesítését föltételezte, a csapadék pedig kevés 
és eloszlása egyenlőtlen, az egykor fölraktározott humusz a szárazság 
hatása alatt gyorsan bomlik, oxidálódik, a növénytermeléssel pedig roha- 
mosan fogy. De e bajjal karöltve jár még az a körülmény is, hogy a 
talaj fölső rétegeiben a helytelen kilugzás következtében a talajt alkotó 
ásványok elmállásakor és a vegetáció maradványainak elbomlásakor ke- 
letkező új vegyületek, az alkáliáknak és földfémeknek egyszerű sói, fel- 
szaporodnak. E fekete földek sótartalmának elemzése arra az eredményre 


ADATOK HAZAI SÍKLÁPJAINK AGROGEOLOGIÁJÁHOZ. 390 


vezetett, hogy e sók a növényi részek elbomlásakor maradó növényi 
hamunak vizben oldható alkatrészei. Vízben oldható sóknak pedig a 
talajban való fölszaporodása a székesedéshez vezet. A réti agyag elszéke- 
sedését a környező székhátakról lefolyó csapadékvizek is elősegítik. 

Ez a tsernoziom talajzóna tehát az elszékesedés felé halad, éppúgy, 
mint a kotu fokozatos, lassu kiszáradás mellett mint rét a réti agyag 
(tsernoziom) felé való talajalakulást mutatja. 

A harmadik talajzóna a szikes talajok területe. Hz két fő talajtipust 
mutat ú. m. termő és vakszéket. 

Mint említettem már, a réti agyag zónáján belül széksós hatások 
mutatkoznak a talajban. Itt-ott vakszékes foltok is föllépnek a jelzett 
tsernoziom (réti agyag) terület peremén, mely felé a talaj színe is foko- 
zatosan világosabb lesz. A művelés alatt álló területek világos színű székes 
vályog-talajok. Ezekben sűrűn vannak vakszékes foltok. Kissé emelke- 
dettebben fekvő területek ezek az egész környék térszínéhez képest. 
Az ezeket környező nagy kiterjedésű laposok Nagyalföldünk legtipusosabb 
vak-székes területei. 

Itt a nem egyenletes csapadékeloszlás következtében a tavaszi eső- 
zéseknél fölgyülemlett csapadékvizek nem találtak az altalaj sárga agyag- 
ján keresztül utat; többé-kevésbbé elzárt mélyedmények lévén legföljebb 
nagyon lassu esésű síksági vízfolyásokkal volt összeköttetésük, miért is 
ott helyben párologtak el a tartós szárazság beálltával. 

Ennek következtében a talajok tökéletlen kilugzása állott be, minek 
eredményeként az elszékesedés következett be. 

A láp körül fekvő nagy kiterjedésü legelők mind az elszékesedés 
legelőhaladottabb állapotában vannak. Rajtok csak tavaszszal díszlik a 
vegetáció, nyáron kisül belőle minden s bántóan fehérlik a nagy róna- 
ságon ezer holdszámra a hasznavehetetlen szikes. 

Sárrétünk környékén levő székes talajok általában rétiagyagból 
alakultak. Mivel a lápmedence löszhátba van bemélyedve, altalaja legalább 
peremén a lösz átváltozott félesége, melyet HORUSITZKY wsmocsárlöszv 
gyanánt vezetett be az irodalomba, CHorwxokY pedig xtakirs-nak nevezi 
e képződményt. 

Ennek a képződménynek jelentős fontossága, éppen a székes talajok 
képződése szempontjából van, mert a székesagyag alakulásának egyik fő- 
feltétele a meszes altalaj. A mocsárlösz tehát, ha érdekes képződmény, 
mint elváltozott löszféleség ; tanulmányozása azonban és elterjedésének 
kutatása Alföldünkön a székes talajokkal való szoros kapcsolata révén 
birhat elsőrendü fontossággal. 

TREirz PÉrER vizsgálatai nyomán Alföldünk sósterülein a széksó 
keletkezését következőképen magyarázza: A mocsarak és a réti agyag- 
földü árterek lösztáblákba vannak bevágódva, a széleiken tehát lösz az 


356 TIMKÓ IMRE 


altalaj. A rétség sótartalmu vize beleivódik a lösz lyukacsos anyagába. 
A nyári száraz időszak beálltával a száraz szelek és az insolátió együttes 
hatása alatt a sóstalaj nedvessége a felszínre szívódik. A párolgási vesz- 
teség pótlására fölhúzódik a lösz hajszálcsövein az altalaj sós vize is § 
a só a víz elpárolgása után megszilárdul, a talaj felső rétegének sótartalma 
nagyon felszaporodik. Az e helyen fölhalmozódó sók azonban a meszes 
löszrétegen való fölszívódásuk közben elváltoznak. A rétség vizében alká- 
liák és földfémek kénsavas és humuszsavas sói voltak feloldva. A mint 
a sósoldat a talaj lyukacsaiban fölfelé mozog, útközben a talajlégből 
szénsavat nyel el, e szénsavtartalma segélyével pedig a löszből szénsavas 
meszet old ki; az oldatban tehát szénsav és szénsavas mész van. 

Ez a szénsavas mész azután különböző vegyi folyamatok és átala- 
kulásoknak lesz okozója, mely végeredményben a szénsavas alkáliák 
képződéséhez vezet, hogy pedig ezek mily károsan hatnak a talaj fizikai 
tulajdonságaira, az közismert dolog. 

Sárrétünk közelében annak közvetlen peremén érdekes jelenséggel 
találkozunk még, mely úgy földrajzi, mint agrogeologiai szempontból külö - 
nösebb figyelmet érdemel. A kotus talajzónán kívül ugyanis főleg a mai 
szikes területen számtalan gyenge ívben hajló elnyúló halmot láthatunk, 
melyek között azokkal párhuzamosan haladó laposok vannak. E halmok 
itt-ott teljesen összefüggő, hosszan elnyúló hátat adnak, legtöbbször 
azonban meg-megszakítottak, rövidek, rendetlen irányt követnek ; néha pedig 
egészen egyedül mint halmok elkülönítve emelkednek ki a hatalmas sík- 
ságból. Ez utóbbiak mint kunhalmok ismeretesek és számuk igen jelen- 
tékeny. Keletkezésükről e hátak és halmoknak sok kalandos teoria látott 
napvilágot. Helyes nyomon haladva először dr. SzaBó Józser magyarázta 
származásukat : egész genezisüket, szerkezeti viszonyaikat pedig alaposan 
dr. CHorwxoxY JENŐ világította meg: cA Tiszameder helyváltozásaii című! 
munkájában. CHOLNOKY e képződményeket parti düne névvel jelöli. 
Ismerteti őket a Tisza alföldi szakaszának egész hosszából, tüzetesebben 
pedig a Tiszafüred és Kunhegyes közötti középszakaszáról. 

Én e képződményeket úgy a Berettyó, mint a Sebeskörös Sárrétje 
vidékén szintén fölleltem. Szabályosságuk e parti dünéknek nem oly 
szembetűnő itt, mint pl a tiszaroffi, kunhegyesi és tiszafüredi csopor- 
toknak, mert itt e gerincek irányában és hajlásában sokszor nagy zavar 
uralkodik. Egyeznek azonban amazokkal, keletkezésük és talajszerkezeti 
viszonyaikban. A mint amazok a Tisza mairés régi medrei mentén, — 
mely utóbbiak, mint erek, morotvák, laposok maradtak meg, hirdetvén 
a Tiszának Alföldünkön való kalandozó vízjárását, —- húzódnak ; emezek 


! CHOLNOKY JENŐ dr.: cA Tiszameder helyváltozásais. Földr. Közl. 1907. IX. 
és X-ik füzet. 


ADATOK HAZAI SÍKLÁPJAINK AGROGEOLOGIÁJÁHOZ. 357 


a Körös és Berettyó régi vízfolyásai — ma belvizlevezető csatornák — 
mentén sorakoznak. Ma szabályozott medre lévén mind a Berettyónak, 
mind a Sebeskörösnek, a magas gátak között parti dünék nem kép- 
ződnek. 

Magasságuk e gerinceknek nem nagy, mert mindössze 3—5 m-nyire 
emelkednek nagy átlagban a síkság közepes magassága fölé. A rajtuk 
ülő halmok, melyek közül számos prehistorikus emlékekben bővelkedik, 
még nehány méterrel e magasság fölé emelkednek. 

Szerkezetükre nézve e hátak a következőképen alakultak. Legalul 
van a Berettyó és Körös régibb hordaléka, mely sárga színű többé- 
kevésbbé iszapos homok. Erre telepedik a halom tulajdonképeni anyaga, 
egy löszös homokféleség, melyet azután homokos lösz föd be, melynek 
vályog fölső talaja az egész környék legbiztosabb termőtalaja közé tar- 
tozik. A hátak pereme a termő székes területekbe olvad belé, melyet 
azután a mind sürübben követő vakszékfoltos területek és teljesen székes 
laposok követnek. Ez utóbbi helyeken nem ritka a kivirágzott só, mely 
a napon elvesztvén kristály vízét, porrá hull szét, melyet a szél szár- 
nyaira véve, a parti dünék jó vályogtalajain elszór. Így e körülmény azo- 
kon is székes hatások okozója lesz. 

A Berettyó és Sebeskörös Sárrétje mentén található parti dünéket 
a következőkép csoportosíthatjuk. 

A Berettyó egykori medre mentén Berettyóujfalutól kezdődőleg 
Torda, Nagyrábé, Dancsháza, N.-Bajom, Báránd, Udvari és Szerepen 
át húzódó, nagy kanyarulatokat formáló vízfolyás mentén fekszik az 
északi csoport, mely a szentkozmapusztai hátat, Andaháza, Halastó és 
Kincses hátakat foglalja magában a Török-, Puszta-, Nagy-, Görbe-, Sima-, 
Békás-, Fekete-, Bárándi- Dobti-, Fél-, Tikicsi-, Ökörös-, Balázs-, Poros- 
és Őr-halmokat foglalja magában. A második csoportot a Füzesgyarmat és 
Bucsai nagy major közötti vonulat adja, mely a Berettyó sárréti medencét 
osztja déli és északi félre. Ez a csoport is szorosan követi a Berettyónak 
egy régi vízfolyását. E hátra telepedtek a Pap-, Sütött-, Geszlence-, Ösvény-, 
Akasztó-halmok. A harmadik csoport a Darvas-, Füzesgyarmat-, Szeg- 
halom közötti vízfolyás mentén húzódik és rajta a Csontos-, Korhány-, 
Barda-, Füzi-, Márton-, Cigány-, Balkány-, Turbuc-, Bálint-, Bene-, Pap-, 
Pakác-, Köves- és Dió-halmok helyezkednek el. A negyedik vagy déli- 
csoport Bakonszeg-, Zsáka-, Vekerd-, Csökmő-községek mentén halad s 
ezen találjuk a Kórógy- és Vasi-pusztákat, a Határbeli gyep, Királydomb, 
Sóstóhalom, Káposztás- és Vargadomb halmokkal. 

A Sebeskörös Sárrétjével kapcsolatban három csoportját találjuk a 
parti düne vonulatoknak. Ezek közül az északi a mai Nagyfok csatorna 
mentén huzódik, a középső vonulat a Cigányfok csatornával kapcsolatos, 
a harmadik pedig a Holtkörösnek Harsány, Ugra, Zsadány, Okány, 


358 TIMKÓ IMRE 


Vésztő községek és az utóbbitól ÉK-re eső Kistanya közötti szakaszán 
foglal helyet. 

Ezek közül az első két csoport nagyon elmósodott úgy annyira, 
hogy annak csupán egyes nyomaira akadunk ma már. A Holtkörös 
menti hátcsoport azonban jellegzetes formájában megmaradt több apró 
halmával egyetemben. 

Rövid, vázlatos képe ez csupán a Körös és Berettyó mentén a 
parti düne képződményeknek, melyek behatóbb, pontosabb vizsgálatot 
igényelnek a jövőben. Elsőrendű fontosságú ezeknek tanulmányozása 
talajismereti szempontból is, mert Alföldünk talajviszonyainak kialaku- 
lásában jelentős tényezőként szerepelnek. 


Összegezve már most a Berettyó- és Sebeskörös Sárrétjén és köz- 
vetlen környékén talajismereti szempontból eszközölt megfigyeléseimet, 
megállapíthatjuk a következőket. 

Sárrétünk csak egy rövid évszázzal ezelőtt Nagy Magyar Alföldünk 
egyik leghatalmasabb mocsár területe volt és vele parti része steppe 
vidék. A mocsaras terület két nagy lápmedencét alkotott, mely külö- 
nösen alkalmas volt a tőzeg képződésre. 

Alluvialis hatások nyomán halmozódott föl idők multán a láp tőzege 
s ugyancsak alluvialis hatások eredményezték parti részein a talaj- 
viszonyok kialakulását a tsernoziom- és széksós talajképző folyama- 
tokkal, melyek a steppe vidék illetve, klimával a legszorosabb össze- 
függésben állanak. 

Ugyancsak alluvialis hatások hozták létre a lápmedence peremén 
a parti düne képződményeket, melyek a Sárrét környéki sikságot mintegy 
részekre tagolják. 

A közelmultban a Berettyót és Köröst szabályozták s a lápot 
lecsapolták. Területünk földrajzi képe megváltozott s vele karöltve vál- 
tozik legfiatalabb geologiai képződménye: talaja is. A medence állan- 
dóan vízzel borított területének maradványa: a kotu talaj, kőzettani 
nevén a tőzeg. Kiszáríttatván, művelés alatt gyorsan bomlik, fölélődik a 
tőzeg, itt-ott meg el is ég vagy elégetik. Eredeti állapotában nem 
biztos talaj. 

Fokozatos kiszáratással, megfelelő művelési ág mellett, e talaj- 
féleség idővel a tsernoziom-képző folyamattal réti agyaggá lett volna. 
Ily talajzónát reprezentál a lápmedence pereme, mely idővel fokoza- 
tosan székesedésnek indul. 

Kellő körültekintéssel tehát az a talajátalakuló folyamat, mely 
kotuból a székes talajig vezet, ha meg nem is akadályozható vég- 
érvényesen, de legalább késleltethető. A jelenlegi állapotok azonban 
föltartóztatlanul oda vezetnek, hogy egykori mocsaraink helyén arány- 


ADATOK HAZAI SÍKLÁPJAINK AGROGEOLOGIÁJÁHOZ. 359 


lag rövid mezőgazdasági kihasználás után az elszékesedés követke- 
zik be. 

Ha már most az Ecsedi lápot a Berettyó és Sebeskörös Sárrétjével 
összehasonlítjuk, a következőket konstatálnatjuk. Mindkét lápterület a 
Nyirség peremén helyezkedik el: amaz annak ÉK-i, emez DNy-i szélén. 
Keletkezésükben ugyancsak megtaláljuk az elhelyezkedésükben meg- 
nyilatkozó hasonlatosságot. Mig az Ecsedi lápot a Kraszna szétterülése 
eredményezte, addig emezt a Berettyó folyóé. Amott a Szamos föltöltött 
partja zárja el K-felé a lápmedencét, emitt D-felé a Sebeskörösé. Mind- 
kettőnek árvizei szinte kihatással voltak a lápmedencék vízi viszonyaira. 
Hasonlóságot találunk továbbá a két lápmedence tőzeganyagában és 
altalajviszonyaiban 18. 

Lényeges különbségek mutatkoznak azonban a lecsapolás módoza- 
taiban s ebből kifolyólag a lápi talaj kialakulásában és az egyes talaj- 
tipusok eloszlása és területi kiterjedésében. 

Az Ecsedi láp nagy egészében ma is ingóláp. A lápok átalakulá- 
sának rétláp stádiumában van, melyet még nagy kiterjedésű zsombé- 
kosok borítanak. A tőzeg-réteg rajta éppen ebből kifolyólag úgy füg- 
gélyes, mint vízszintes elterjedésben nagyobb méretü. A tőzeg-réteg s 
annak alapját tevő agyag között a talajvíz van, melybe a tőzeg-réteg 
alsó része uszik. A talajvíznek a felülethez való közelsége gátolja a láp 
kiszáradását, védi tüzesetek alkalmával a tőzeg-réteg fenékig való kiégését, 
egyszersmint azonban a lápon való sikeresebb mezőgazdálkodást lehe: 
tetlenné teszi. Az ily lápterület réti gazdálkodásra alkalmas kiválóan. 
A lápmedence parti részeit illetőleg az ecsedi láp K-i partján szeren- 
csésen alakultak ki a talajviszonyok azzal, hogy tőzegét termékeny 
Szamos-iszap borította be, Ny-i részén pedig leiszapolt nyirségi homok 
keveredett a tőzeg közé. Csupán a déli és DNy-i részek azok, melyek 
legkorábban szabadulván föl a víztől, a bennük lévő tőzeg gyorsan föl- 
élődött s a visszamaradt agyagtalajon az elszékesedés mind nagyobb 
arányokat ölt. 

Ezzel ellentétben a Sárrét a láprét állapotában van jelenleg. A le- 
csapolást oly módon eszközölték, hogy a talajvíz nivóját tetemes mély- 
ségre szállították le. Úgy a Berettyó és Körös, mint a belvízcsatornák 
oly mély medrüek és olyan esésüek, hogy a felgyült víztömegeket 
gyorsan s teljes mérvben elvezetni képesek. Ennek köszönheti a Sárrét, 
hogy lecsapolása nyomában rögtön mezei gazdálkodás vehette rajta kez- 
detét egész területén. Hogy azonban célirányos volt-e a tökéletes kiszá- 
rítás, az vita tárgyát képezheti. Nevezetesen példákat ismerünk, melyek 
azt bizonyítják — minden kétséget kizáró módon — hogy az ily alapos 
kiszárítás veszedelmeket rejt magában. Hogy csak egyet említsek, a Hany- 
ságot lecsapoló csatornával pl. fényes eredményt értek el ugyancsak e láp 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 25 


360 Dr EMSZT KÁLMÁN 


kiszárítása tekintetében, de e fényes eredményt egy hatalmas és tetemés 
költségbe kerülő zsilippel kellett megkorrigálni, hogy a láp tőzegét a szél 
el.ne hordja, visszahagyván a nem kulturtalajt képező agyag-tőzegfeküt. 
A költségesen elvezetett vizet még nagyobb költséggel kellett visszatartani. 

De fenyegető veszedelmet rejt magában a teljes kiszárítás abban 
a tekintetben is, hogy a tőzeg intenzivusabb korhadásnak indulva, csak- 
hamar megállapodottabb kulturtalajjá lesz ugyan, de ez átváltozás gyor- 
saságának arányában huzódik mindig szükebb körre az a székes talaj- 
gyürü, mely pl. a Sárrétet ma már teljesen körülfogja. 

Az érdekeltség s vele együtt a lecsapoló társulat a Sárrét vesze- 
delmét csupán abban látja, hogy a Sebeskörös, nemkülönben a Berettyó 
felől árvizek törhetnek be a lápmedencébe, főleg jégzajlásnál, az említett 
folyók földuzzasztott vizei következtében. A talajviszonyok fönt említett 
a lecsapolás módjának megfelelő átalakulási folyamata teljesen elkerülte 
figyelmüket. Az árvizeket én nem tartom oly veszedelemnek, mint ez 
utóbbit. Mindössze töltésrongálásával okozhat a társulatnak nagyobb 
károkat, mert a betört víz a belvízcsatornákon könnyen levezethető 
lévén, a visszamaradt iszap termékenyítő áldásait élvezheti ilyeténképpen 
az arra nagyon is rászoruló lápterület. 


A TŐZEGEK FŰTŐKÉPESSÉGÉRŐL. 


Dr. EwszrT KÁLMÁNtól. 


Hazai tőzegek chemiai tulajdonságáról az irodalomban pár elemzés- 
től eltekintve, alig találunk adatokat, vegytani szempontból feldolgozva 
maig nem voltak, pedig úgy ipari, mint gazdasági tekintetben kivánatos 
volna e gazdag természeti adományunk bővebb ismerete. E bajon kívánt 
segíteni a m. kir. földtani intézet igazgatósága, midőn munkaprogramm- 
jába a hazai tőzegek geologiai és kémiai kutatását felvette, az előbbi 
munkálatokkal dr. László Gábor kir. geologust, az utóbbi munkával 
pedig e sorok íróját bizatta meg. 

A tőzeget, mint fűtőanyagot, a külföldi államok már rég széltében 
használják s számos iparvállalat aknázza ki jó tulajdonságait. Nálunk 
a legelsők között már dr. Szazó Józser is fölhívta a figyelmet tőzegeink- 
nek, mint fűtőanyagnak vóló értékesítésére, kiemelve ennek gazdasági 
fontosságát is." Mindamellett, pár nagyobb gazdaságtól eltekintve, a 


! Geologiai viszonyok és talajnemek ismertetése. Kiadja a Magyar Gazdaság 
Egyesület. I. füzet. Békés és Csanádmegye. Irta SzaBó Józser, Pest 1861. 


A TŐZEGEK FÜTŐKÉPESSÉGÉRŐL, 361 


tőzegtelepeink még kihasználatlanok. Ennek oka az, hogy a tőzeg fűtő- 
erejét nem ismerik, vagy ha erről tudomásuk van is, idegenkednek attól 
a kevés költséget igénylő befektetéstől, mely rövid időn belül meghozná 
a maga busás kamatait. 

A tőzeg kémiai alkata ugyanúgy, mint a szeneknél, két részből 
áll: organikus anyagokból a mi éghető, és az elégés után visszamaradó 
részből, hamúból, vagyis anorganikusokból. 

Az organikus rész alkatrészei a szén, hydrogen, oxygen, nitrogen. 

Az angorganikus alkatrészek pedig kovasav (oldható és oldhatlan), 
vasoxyd, aluminiumoxyd, manganoxyd, calcium és magnesiumoxyd, alkali 
fémoxydok (K és Na), széndioxyd, kénsav. 

A fűtőképesség meghatározásához szükséges az organikus alkat- 
részeknek pontos meghatározása. Az organikus anyagok CHO meghatá- 
rozását a szokott módon végeztem, munkám elején az elégetésre ólom- 
echromáttal megtöltött csövet, később pedig PREGL " előírása szerint készült 
oxydált rézasbesttel és ólomperoxyddal megtöltött csövet használtam. 
Az égetőcsöveket kettős kemencébe helyeztem el, a minek nagy előnye, 
hogy két kisérletet párhuzamosan végezhetünk. Az elégetés folytán ke- 
letkezett vizet tömény [.S50.,-el megtöltött Winkler-féle csőben, széndi- 
oxydot pedig 4099-es KOH-dal megtöltött Geisler-féle elnyelő készülék- 
ben fogtam fel. 

A kén meghatározását az Hschka-féle módszerrel végeztem, mely 
módszer szerint a tőzeget magneziumoxyd és natrium carbonat keveré- 
kével nyitott tégelyben, borszeszláng felett égetjük el s az elégetés után 
brómos sósavban oldtam. A leszűrt oldatból a vas leválasztása után a 
kénsavat BaGl,-del a rendes úton határoztam meg. 

A nitrogént KJELDAHL módszere szerint határoztam meg, melyben 
1 gr anyagot 20 cc töménykénsavval és 1 gr higanyoxyddal addig 
forraltam jenai üvegből készült lombikban, mig az oldat színtelen vagy 
teljesen átlátszó nem lett, a reactió befejezte után az oldatot nagyobb 
lombikba mostam át, a melybe fölös tömény NdOH oldatot adunk. 
Ez oldatból krb. 100—120 cet destilálunk "10 n H,SO,-ba, mely a víz- 
zel elpárolgó ammoniakot elnyeli s a kénsavat "ion KOH dal vissza- 
titráltam. 

A Hamut az égető csövekben a platin csónakban visszamaradó 
rész lemérése által határoztam meg. 

A nedvességet pedig oly módon, hogy a tőzeget beköszörült dugójú 
mérőüvegekben 2 órán át 105" C-on hevítettem, s a súlyveszteség adja 
a keresett vízmennyiséget. E kisérleti eredményekből számítottam ki a 
tőzeg fűtőértékét. 


1 Magy. chemiai folyóirat. 1906. 181. 1. 


362 Dr: EMSZT KÁLMÁN 


A tőzegek fűtőértékét a legujabban megjelent munkák is vagy a 
Dulong-féle, vagy a Schvachöffertől eredő képlet szerint adják meg. Kisér- 
leti meghatározásokat tudtommal nem végeztek. Pedig e számított értékek 
hibásak, mert Mabler, ki a Dulong-képlet helyessegét vizsgálta, azt 
találta, hogy a kisérleti és számított értékek közötti eltérés annál nagyobb, 
minél közelebb áll a tüzelőanyag szerkezete a fa szerkezetéhez. Tehát 
jól lehet alkalmazni a kő- és barnaszeneknél, míg a ligniteknél és tőze- 
geknél már hibás eredményeket ad. Ugyanezt tapasztalta Grittner? 18. 

Én összehasonlításul a számított értéket a Schvachöffertől? eredő 
képlet alapján számítottam ki. 5 


28 -42500 5S—600H, 0 


2 


100 


8100 C-4-29000 (H— 
rest 


A kisérleti fűtőérték meghatározást nagyrészt a m. kir. földtani 
intézet régi Berthellot-Mahler-féle koloriméterével végeztem, de pár adatot 
már a tőzeg vizsgálatra beszerzett platinbélésű Mahler-Kroeker-féle ko- 
loriméterrel határoztam meg s az eredményeket a 364—367. lapokon 
levő táblázatban foglaltam össze. 

E táblázatos összehasonlításból kitűnik, hogy a kisérleti és szá- 
mított fűtőértékek igen nagy eltérést mutatnak, —28-24"90 és --28:2290 
között ingadoznak, tehát a számított értékek használhatatlanok. 
Ez ingadozás különböző chemiai alkatú tőzegeknél könnyen megmagya- 
rázható, de az oly tőzegek, melynél nemcsak a chemiai alkat, hanem a 
szerkezet is közel egyenlő, s az ilyeneknél az eddigi kisérletek nem nyúj- 
tanak kellő felvilágosítást. 

Így pl. az 1494 és 1506 fúrásból megvizsgált tőzegek csaknem 
egyenlő chemiai alkat mellett a kisérleti fűtőérték a számítottnál az első 
esetben 105 koloriával kevesebb, a másodiknál 26 koloriával többnek 
adódott ki, a kisérleti értékek egymás között elég jól egyezők. Az 
1558 és 1559. számú fúrásból származó próba szintén csaknem 
egyenlő chemi ai alkat mellett, első esetben 152 koloriával több, a 
másodikban 172 koloriával kevesebb, a kisérleti adatok egymás között 
nem egyezők. E felsorolt példák síkláp tőzegek voltak, de ugyanez 
áll a fellápok tőzegeire is, mint azt az 1605. és 1606. számú 
fúrások elemzési eredményei mutatják; itt egyenlő chemiai alkat 
mellett a két tőzegminta számított fűtőértékei egymásközött egyezők 
s a kisérleti értékek pedig egymásközött 145 koloria eltérést mutatnak. 


! Bulletin de la soc. deencour. 1892 pag 319. 
7 Grittner: Szénelemzések 1906. 


s CG 


behvachőöfier: sHeizwerth der Kohlen Öesterreich-Ungains. 


A TŐZEGEK FÜTŐKÉPESSÉGÉRŐL. 363 


Míg ugyane tőzegek kisérleti fűtőértékei a számítottnál az első esetben 
382 koloriával, a második esetben 244 koloriával ad többet. Hogy mi 
okozza e nagy eltéréseket, azt a következő kisérletek fogják eldönteni, 
mert valószínű, hogy e nagy különbséget a tőzeg alkotó növényzet el- 
korhadási foka okozza. Ugyanis a tőzegtelepek tőzegei nem egyneműek, 
más a korhadási foka a felszinhez közelebb álló részeknek, s más annak 
a résznek, mely állandóan víz alatt van. Az eddig megvizsgált tőzegek 
átlagosabb értékét adják a tőzeg fűtőképességének, mert az az anyag 
vétetett vizsgálat alá, mely egy fúrásból kikerült, vagyis a felszíntől meg- 
szabadított területtől a tőzegtelep aljáig. Az ezután következő vizsgála- 
toknál szükséges lesz nemcsak e fúrásokból kikerült átlag próbáknak, 
hanem rétegek szerint elkülönített anyagoknak a vizsgálata is. A mely- 
ben még külön meghatározandó lenne a tőzeg elkorhadási foka, s ha 
majd e kisérleteket összehasonlítjuk, remélem, ezek több világosságot 
vetnek e kérdés tisztázásához. 


EMSZT KALMAN 


Dp 


364 


, egy. le . cl . 6elg6 . elre . 0988. e1—1eee— 1966£ [egt les. 1ec. 6 GY-6 61-180.ő0P-eGEL.PEL-GYI €64 [49494 "Áuyperr-ps epe 
) 116£9.009.€09.9£/49.G[40. £€ £8.TT--Lgő-t 6661 [6921 10£.099.6198-S 04.0T£.G56.FITE.GY9-TZ] ELL E SZZATRR "IVAIFTJOJSOYAZS 
) reg. 0e0 . ges : 6880. eGe . cela .6 —L4 — ÍBTST ÍE981 6T-OY-GY0E.Z ET.TOF. 10.91 E€.GGÍ 692 lő ur 199  ÁIVUIT- amozgi 
) 068.0/ET.ELV-EE9T . Gő - BUEG: 8 —681— JETTG [OEG Í9P.OTE.9PT6G.Z 109. TGP. Tep- ET SE. eL8. 92 89z ! ar agyog "Areyr-zuezg 
) 02g.0 Aga ra EE Bert 0298 ILSTEe 26.069. FTPB-TTPL.TLE.T29.659L. 6.98 poz [77 sogog "áreyr zuezg I 
,  1899.0/6L . €G8 . BEIEB . €1E9 . 196 V-t egg t pazc IeG6T Jer. 060. L4G8 . e. 1119. TÍeg .91lee. ől6: JE. GE G0L ke. Áuoszog álegepsozseund 
, Ig SB OK og RÁNSBE I6.£ —41e1— Í991£ 1063 KÖ tegé elen s Ten OSS LT geg eat 6e9 [vi Áuoszog "Auwpeg-ASeNx 
d TS9.OBP-£98-TETO.996.BEF6.L — 146— ÍG£0£ ezet (86. 198.95£0. 1TG8-OGT .zL4.GIIL.€4g.9e szg [a Amoszog "ezszejeg 
1799. 0feT . £6T . 46108. 998. 29pe . 80— 946— IGree [e6Gy €G.7/eL.1600.01106.0G1.6166. 9188. 19£ 869 "ur Áuoszog "egszeieg 
)  Reg.0188-ETG. 0116. 60fe-P-— 9e1— Írere 2978 0£.1£6-TGYI-E199.TEg.G08-SIG9.EPT-9E FON [7 Áuoszog "gwanp gogy 
9OGTÍE8e ONT. €E9.9E16-951.£9E0.9 —661— BETG 11996 64.0146-OPOT-TT69.0£9. 146. LT86. G142. ez 18e "A81040- jog gekuosoét 
) 286.0196. GST: GEJ106 . 999. 6968. 6 — R0OT— I8LGY I98ET [EG T196-9 82.OTTS. 08. 11£.9678.F98. ST. SE [ar szA zsaAsoysouomoy 
) T981T-049.T91.28€6.€TG.9€79.£ — (EeT— 1999£186L€E TO. 168. § 97.076. T6£- TE. 6389 499. et ILG jú "ur UOSOTY "RTIRA 
) ec. 06.180. 4£70. dr. 9el96:1.—rr — ÍpzrelTee0e.oloe.8 164.et4z.0lLp. Tre. 8198. elp . eg GYG "ur uoxdog íayandey 
,  IGeT.019. 1108. cEl68 . d66. 98: 6.—e6 — errleszr ro. 1116.p 7.6 6€-T98-176.6616.700.87I S8I — "ur uoxIdog "8UJosa 
,) EEG. OJG0. 76: 5€40.9109.6dÍIa.8 —Í$.6— TELE 809£ (ze . 108. 2198. 2199.24€. 16r. Teo. $1.6e 6 "u uosogy "Agouog 
, 296-OI .686.6£95.909.SETE-P —1494— 16988 [9807 69-TÍBT.TT99-ITT6.TE9.160.€5€4.Pc.PT 98 77 "UI TOSOJT "ETIBA ] 
) GSE.0VO.06.0£56: 948. 09/4E.9 — IG (LEE 8898 £€.1169.£2198.0162.0G£.1100.06£0.TIBE.-6E[ FP [7 7 ma uosogy "erga 
) ep. O9 . 108 . GEJG8. c 19 . 80169. 9. — 047 — ÉSE JEGSE Ee.Tz.6 00.9721.0£6.1193.re9e.p6e-er pr 7 "UI COSOT "eTIRA 
) EGG. 0189. 587. GElE8. elre. Gelez.0 —8 — §098 (1198 fé6. 1 92-TT0£.CTV8-0EB.1P6.c660.TI66-OTVI 6£ e "UI OSOTT "VSOIBJ, 
" 1086.090-GOT.6E6T.964.6£/E9.T.—961— (GEGV SGYY EL. TÍBL.9 85.OT86.069.16€-9510.e46.SH 7 "ur uosojg "soy r-zuozg 
20611186-066 . 197: £805.9/69 8.188... -FLTT- (0907 esőt re. [68-E1I68. 116. OST. TP -VGjE9-1PL.eY] 9 7 "UT HOSOJT "S0UYf-guezg 
[02 vagttauzs ga BIJOSBÁTB dggosea9y ssal atesteli 8) A BE. ÁTYTTOI9rT 
vál SZAJA UHASSZAPOU Aga ggog. [8 B . SI UBA USGZSOJÁINS 00[ S 
casa ! s9 -U9y "-nUeH T2LT9JOUITIOTBY ! szil B. 


66 


EPESSEGEROL, 


1 
) 


GEK FÜT( 


4, 


10ZI 


A 


v. geg. 0eT.e88.€€8é. er. 19199-0 —]aG — Íe92e [06Z£ 160. 18-11. TTBE. 19.096. Gz(16- PIE -EP]  c9rT ü érez pozeAsen-uozejeg [147 
, EGY.0E8.€91.6£P8. GET. SUh0e.6 —T8 — 666£ J0OTEE BI -T64.9196-9TG0. T6V.662-OGLL.E60.LE[ GYI 7 "ur erez agaerez [er 
v. 607:082. 686. GET. 086. 9-0 ET HF JETTEÍGOTE 18.09-L1e1.2108.008. i 


£4.56199-elce.-9eN  geeri 7 erez gerremuaeg Ia 
11 ! j 2 k pl 2 Í ő A pé Éz Szi § 3 
v. JESF. 10. EB. 6869- e . 8009 -T —19 — T63E [696£ PT. Tlöt.6 WE.GTLO.198.GLV.EGGE-POL-eT] EGT ur erez aeaerez Tr 


j I hi ! 
Ji 


£79.Gee.FEDL-T —88 — ÍFP91 (5291 88.006. 6-86.6 E6-OGT.166-ETHO-GPL-61) ROTT] ma erez "19x9£p-sezseny [or 
£:916.-9SGTE-T —109 — [I6S8E [GYOS [IZE 


1 
3 2. 1162.GTI89. 6 98-TTS.ITP.9518. VGE.EPÍTESOT[ 7 7 mt AZomog "sxo4 16e 
, ey . 0160 . 160 . 28169 . 9/9096 . SClee .-p —1£91— [OVE 1068 198.TI9I.FTGT.G19€- TT. 188. EGB FOT. GYI VEBUTÓ 7 ma ASonog "szoA 188 


) ]R99.06.€46.EETE. CET. SEL -4 —01— ÍISTE rege [41.0GP-LTET-FI9E-TT6.66£.6792.E00-GE SYOT 7 7 erez sertemreg (ze 
) [20£.0/66.746.6806.€16-SGÍLT-1 —LT — [6007 9e046£.10£-OTE£.OT£5-186.694.£619.4LP.GY EFOT "a erez "Árogyzsog 1198 


kiss 
GO 


, Jeeg.098.27a.velre.9e0. Ldlee.r —£61—[9r8z [696 91.04e. 1685.1186.0€2.188.0628-E6P-PEf TOT 7 u erez ougzserez [eg 
§ 1699-0lrr. 269. ege. egy. Ld1ő.-T —6p —9e8£ ÍeS8e 188. 1110. 91T6.116€.10.296.0000.-PTP-EH[ 866 [7 erez nedv-sry [re 
 Ír8e.0146.€66-1819.9£6.6EÍTP.11— 1£0— ÍrL0g Jegy [0. 1180. 1649. GT PT. IPT.GöP.0209.€61.68f 946 [7 7 erez gesrőizg fee 
v JErL-OMTT-€I.Ge66-FEGT.99je6.2 -HI6T-F [9046 2685 116 - ! 
) Pe9.0196.€GT.08€4.€48.09102.§ —011— Í8G61T Í8e0z [ez .0156.068€.6 04.086. 198 
) 1819.08£.£9£.€£40.976.CEÍ(T-£ —8Z — 826 16925 13.028. GYBT.8 16.09. 100 
) rev. 0j€. GP. 988. e6T. epe —181— ÍPIve [1668 18.0 GP. 7686.6 TT. 1169.TI6Y 
6F.E91.ZE[T8. ea. edlee.6 —eG — [e165 19587 168. 0 


(0 6) 
a 


186. $866.-8 (80. TI6€.T80.8TEG.508.87)  TEG . 7 "ur erez eysodey (Ge 
mr k besz BIG 7 7 sea rogerex Í Te 
LUz6.290.9z 906 7 u sgA "oyuey 108 
T6e6.€280.LE[ 168 [77 erez "Ameyig, [1 6z 
STI6.-618.94! 698 [u urszdzsaA "egojgdagA 


(9 a) 
61 


) IIZTF.0 


10.GY98.9 166.0164.TT9 
e 


) 91T.0RE.€E8. GEl6Z . 086. LT. €7—1140— ÍRoTG Ieegz 188. 0leT. Lele6.6 ST. Te. 166-9r00.€00.o£el epg [7 7 "u merdzso 150 148 
] ] ! ] ! ! B 8 
JN z3zek 090.826 . gö/V6 . £0.99 86-61-—60P— [ILG€ 18298 180-TTO.T6(ES-ET6I 196. 1 £9.9191 :6I66-GYI GES TT aggyon 1959 1196 
7 1969.0169.§ [4.666 .9 ep. 6dr..£ —801— 114097 I66cz re. 142.28190.6 189. T8e.Geg. etes .€19-oe! 28 [7 "I 199 g 8gY I GG 
, GY9.016€.007.$8l6.€6£.1999.8 —£55— [eze 19626 160. 088. 87149-6104.0186.179.61PO-EPT-EE) VIS [/era99 A "SUVIÁSEN-ezzsng [pe 
9061.969-0 6.640.6£9£.€£80.09 C6.£€ — 86 — [IZOTE [E0GEÍP8-OZP. GGYL-TTE6.OYVG. TEV. 6TITE-EET-ZE[ FO8[ 7 7 7 a a9yeg 1959 [86 
Tsz "j 17 Za ! ZATI ! ! Far TESZ s össze eves 
z MAEZE HERE [KÖT JÓEESÉK KOR agrotKOTS SI JEgA EZÉ 5 EGYEB EH KETTTTA E VASV NENT 0 TAG MLKOL A GET "a 
B. 8 71 —— E Szines] § IZE EI E I )£ 
ev [0 7 [[ gagtutezsjé tINOSBÁUB dgdgosoa9y ESZES E B. j 8 ÁTOTOTOrT B 
4 S9jUo MÁJSSZA po Adsasagog JB [8] E uea uogzsazárns 007 Hi Sen] 
a 89 -U9Y "-NUIBH TPAJIJOTITIOTBY fi ta nelköszésész al 


, 


EMSZT KALMAN 


r 


366 


) JeyG.0 43. VSY.SETG. SI. 2 02-0-F 196 TISL9E699€ 118. 0£6- 161 . G11e6-O9Y-1T8K-98ET-108-EH] 9081 "a Agoumog Aag9yyyeAsusrr 
, sze. 01Ge.T6g.98116.€6£.90198.-€-- 0eT-k (e9£e J0gze [p6.0£5-TELE.6 (£6.098 . VSZ. EZÍT6.£66-9E[  10€1 "u Ásourog meI5910) 


) [06 . 0129 . c196 . Pel96 . e9P . 9ce8 .6— 1901— 118022 1808£ (66. T 16-IT29.0160.100.804.9689-16I.EV TETT! "u Asomosg mozgo A suorT 


) J06P.094.16£.6£08-€90.0960.-4— 966— 4818 1098€TT-T6g.a6LV-6 PL.OGT-1 98.0789.-ETT.8£ cepl[[ 7 ui Agouiog "avasodey 
, rep.ol6e. 16. Pel68. eze. Ldlre.4— 1061—6eLő 16285 188.0101.FELE-8 8E-0Í16.0146.6T2£.€/06-Ge  gzept! u ASomog "yerlnsodeg 


! 


)  [618.0f96. 190.9808. Gj6T.99fT2-6-k (GOLF 988 [0928 00.1126.5166-6 [e2.019.198.Lő8P.PIP-EP[ copi[] 7 7 AZomog ter9D 
n [16.0109-Grp.9EGF. EG. GUÍIP-6t 6Z -ÍGLGETEGTEÍT9.OPT.S1€9-G116.064.168.$e(62.£06.LFÍ £OPI "u AZoog "aI19D 


? JOZG.OJDT.£168 . 98189. S8E.Peee.9-t 86T-t [GT e19565 [19.0/196-IGTTP-61 £8.060.691.-Tc6)-669.S6 esel u eutog, ayaogurog-[n 
)  L9 0196 . 68€. SEITE. GGV . ECHO. 6— 1105— 18866 [EGYE [66 0/19 . 64118 . GT89 . 0169 . T20.7GYO-E0V-0£) Szet 7 vurog, ":amaoguiog-[n 
)  829.0128.£89.PE96 . cI6e. 9e96.P— G6 — [RETG [0056 fe. 08. ere: 6 20-142.TP8.eTeL-őL4-eel eper] vutagadzso A seyTeg-SeIIzg 


?  108€.OJTO. 716 . 5€/56 EGT. 6€162.7— ÍTTT— 16265 1080£ 120. T $F.669.4-OTE6-T9T-T 86.6I8P.£19.18l see! — TT ut agyag aes 
) 1699.0190.zI67.8E88. G8G. EdrG őt [2 Tt (8Ez6 IST61I8.086.cP.L-8 (GP.086.00P.SIT8.619-EG TET kak eg UT BET "aws] 
) 879. 0e6.£90-FEBT. G49. 9LÍTT.6— 1e26— [rő 110295 199. 0196. Fele. 017 el: VO0T.6120.-81 16.6120.08 PIE 7 7 agyag ezoszg 


)  1059-OJTT. $96 - 26169 . SG . EGjőT 87 1061 [0186 [/DEYG [280169 . £é66-OTTL.068.-TT6.6TTO.ESS.SG) OTET "u I9YJ9g ZOIYN 


LOGTÍ799 . 0199. TBE . E€88 GST . 6919 : 61—ÍT8T — IGTG [IGE6G 1196 . 0188.0£/€0. TTE9 . 698. 018. 8T95-ET8-EE)  00£T a 19Yyeg SOL azuszsa eg 


)  egL.0198.c96.PE69.€BT. 1910. F— 1801— [18696 (1087 108 . OEP. G8G0.OTGG. TT9.1Í2T.6TIGT.£00.6£) OSGII 7 ma AZomog Aupyys) 
) EGG. 0180. €106 . GE/EG . G(GG : SGG0.0-t [6 TF JESSE ELSE 80. TÍTT . GT109 - ITET.T66.GEL.TGYT.P86.EP OLGT[ 7 7 ta Asowmog "Áloayg 
)  1889.0/4Z - 888. GET . 469 .GY40.P-t [2T6-t 1180£ 4985 19P 0164 . csIT8-FISY. 008. § 10.6676.€69.48 6961 "ur Asourog "ÁIOAYS 
d) (ETV: 0108. 699 - 65166 . GEG . 29189-0— IG6 c086 IISTSE[PE-TT9-TTET-oTS0-TTT .ö6£.0608. Og. €1 O9gotI 7 "ur eleg aegezg 


1) ! "a 
) (PLE.06€-G8T.B8ELP.S92-ELBB.9-t [PPG 197eEG0£€ 69.086. GT6£-OTTA-T06.TI6.21600-TITE-6€/ 4 GPG1V] "a elez "P9AVÁSBIN- uo e eg 
) 89. 0119 . 6160. GEJEZ . e/49 . 90195 . 6— 1888— 1879£198Z£ 10. 160. TTZS.OTST-1 I0.ze6.92I4.peG.epi Ve "ur erez porvÁSeI-uogereg 
! ! 1] 1 "eléd 
9OGTÍTZG. 010. €lGZ - egleG. elp . Le9T.0-t 19 t-I86LEGSZE 1166. 08Z . IT97-6186.096-616.S6EI :VS1.-ep poli ur Asouog "saunepoeyozg 


s 
ai 
s 


[/ ] ] 
Sz ! Éj INET TES STTT KÉRÉS 60 ő ae e ortoresi szE sz8 nm. ÚTAREN0 SET NSSENENTÉN NEG ETKá Nt 1 a a 
MS eliesssssrte ; ESkeSs B] T Ég 
. 2] VAJIUIBZSJB BIXOSBÁTUB !— ggos9A9Y EBB Eög§ B] 4 [8 me ÁTP YO OTT 
j, sojuoudossoa pon [ ÁSBA gg03 8 B 98 Eh] UBA UOGZSAJÁINS (01 feie 
fe: $9 -U9Y "-NUIBH 1 [DIJOJOTITIOTB ; ta! I! 8 ] 


367 


, ez 


SÉGÉRŐL, 


, 


1 


A TŐZEGEK FÜTŐKÉPES 


1 


! Hegesi] I jet] w J 
, 1897.0169.7eg.8£6£.065.E€ÍF 8-4 20£-t Í8T9E eg ev. 0/0z-FIGI.0TG9.070-7 41.8670. d V.91 u 9gdrz mrezgpog [28 
) 160€.0J0T.Gl6g. 984. .€T8.9S[E9.€-- £06-F 16098 [6688 £198 .0TS-6198-8 66 . hő I49.c6€0.TP6-6E) 8991 [7 7 "m g4dyIotgieA [198 
) 6eg.0 80. 6 . 080. 960. 09 19.9— 876— (1928 (6668 109. TÍB8 L1T0. 8 0. 66.60€.651TYV.TVI6G-ET 7991 ! "ur 93drr "z99xog-ÁSEN [e8 
) 6ep.0lee.ere.9e4e. ez. edle6.6-- 92€- ÍPSZE ROPE [109-0JTe-ETT6-OT [L.0T6-1 [6 . .1P) 0991 [7 sedezg "etgg-sedozg [18 
, 1019.0 £.€85.9884.e59-dlaz .€-K 801 Jereg[4058 1e8-0186.6791.S 97.0€2.769.-PGGG.E90-LE GY9T [a sedozg er9g-sedozg [88 
) 1972-099.288-TE9E-GOT-15E9.6-t TOT-F IBT8E [LTZE 92.00P-ETGT-OTTO: 1£0.69.9860.PI9.EYI ge9y [71 sedezg "et9g-sodozg [68 
) PE9.0190.€Í8P-88€05.-EIT-EL86-8- 6LT-K [1916 [6861 [26.0/66-97 26 . L4.OS€-TPE.LTIP.2£6-EG 9991 ("u sodozg mruzezzsodyy (18 
) e29.06L.2]L8.0P26- 91. 19566.86-4BES-F [6966 (TE1G 160-0GY-.7ő EE -6 86.042.169.956Y.€9€-£€ 0691 [7 "u sodozg mpezsnöuogy 08 
) 96£.-Owe.TeL.LEHO.€9 c6/16-8-t 0ye-t ÍTTIPÍÍTOSE 86. 0lva. 68. 8 GY.086-T08.1€16-4LY.99 JET] TÁR EÉ EL AEZNETI 64 
, LTP.09z.cÍGE.9€90.€£4.0dÍG8.0-- Te -F694€ ÍTeze 88.0/e9.6 89. HTÍ8L OL :16£.S76Y-TFEG- eri LE9T va sodezg "y91vzs-ÁSeN [82 
d 08.04. 290.S£€G. ca FEET 8-4 186-4 ÍVE 9918 ) £-0JET-ST8E.OTÍGS.052. 18.982. €0£- ge eI9t [7 ma sedezg feuzsorT-(n [22 
n Top.O0ez.192.OPe6 .GPo. eleget prot TIP L46£[22.09-T EZ.8 180.OGT. 1109. 9E/E£. 06.94] 9091 (a 94drT "doTAATOIN-vaTOSa [94 
) TGST.08T-186 GE1S. 200. EdÍ8-8-F 68£-t [9881 126 (09.019. 9£.§ EE.0G0-TP-GEST.GTO-LH CO9T [7 7 94ÁrT "dos [ez 
) J8642-0128 g8e. 9826. 987.Edhe.5— 0£ — OZGTÍhOgT [44.0je9.9988.€ FP.OGO.T8.6 0L-TIS-PIJ SEL] TT sedezg zo9pIeg [72 
) 1Fag.0 16.GET.GEGT. 92198 GP.6— SZ — ÍTETe[600£ TT -TÍB8 67100. TTG9.E£9. 108. 6768. €fe9. GE eget [7 "a Afouog maymez [EZ 
, 1e66.OleT. epp. egg. 960. 1db0.0— T —riGgljerze[6g- 102. 16156 GL.T6.109.0788.-€00.£é/ TSEI "ur Agomog poxpum [62 
) 16.£-0189.169.G£90-949.90fga.P-t L9T- (LV6E [08ZE 6. Ileg.61ec. 0196. 1195-TV8.959€.PEG. GP T8ET [/7 a mozdzseA soremgis fr 
v GYE. 06£.270.GET9.206.69f65-P— 6LT— (9007 [8LIV 10£-1168-6 65-0189.068.198. ELT. vop.L4 Gegr [7 "mi Agourog eysyr [02 
) 10£.Olep.076.E£9£-es5.8eP9.£-k GET [991 P ÍPTOT [6.-OjLy.L 16-TI 16.046.196.LETE-4ES-91) SEGT "ur ABouIog "ISYT 169 
) 1peg.0l66-TIT-.8E4€.G0£. edes .8- eeg-t [oe1r fe6Ze 09.088. L 1-6 1.000.T2€8.I86Y-T tg: epikzegi 4 s AZouiog "eIsYI, [89 
LO61 L6.690.9E€V.€46. 94... 666-t jeg6t [rele [EL-OJOT-6 68-TIL.O6L-144.S786.VPE- HV] 9681 [7 TT SOLA SES OZART HEG 
sz N97 10 [H 19) 90 smooxJEzE ezi jeg jee ot S [u (8) av. 88 8 
5. VAJIUIBZSJB BIHOSVÁTB ggosoa9y ÉRE EZÉ gi A E E ÁTOYWPIOrT § 
at SAJUAOUJJSSOA DOT AZva ago3 E E B; UBA USGZSZJÁ[US 00T a 
a S9 -U9Y "-NUIRH TRTTOKSHZTTODYZT ! a] ! ző I! 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Szakülések. 


1908. május 6.-án. Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Első titkár kegyeletes szavak kiséretében emlékezett meg SZENTKATOLNAI 
CsEH LaJos m. kir. bányatanácsosnak f. é. április 11.-én bekövetkezett haláláról. 
CsEH LaJosban, a ki 1871 óta volt tagja Társulatunknak, a magyar bányageológia 
egyik leglelkesebb bajnokát s különösen a selmecbányai kerület fáradhatatlan ku- 
tatóját veszítette el. 


Előadások. 


1. Dr. Lóczy LaJos előadása két részből állt. Az elsőben balatonkörnyéki 
ősemlős maradványokat mutatott be, a másodikban az akarattyai Balatonpartnak 
röviddel ezelőtt bekövetkezett megrogyását ismertette vetített képek kiséretében. 

a) Mastodon longirostris Kaur. és Hipparion cf. gracila KaAuvP. a Balaton kör- 
nyékéről. ; 

Az első a keszthelyi múzeum, a második RAÁK GYULA devecseri gyógysze- 
rész birtokában van. 

A mastodon-tog nagy termetű fiatal egyénnek fölső jobb állkapocsbeli utolsó 
valódi zápfoga, melyet a fogtaréjok közti mélyedések belső szélén álló nagy járulé- 
kos bütykök kissé szokatlan alakúvá tesznek. Szentboldogasszonyfa kisközségben 
900 m t. sz. feletti magasságban kútásás alkalmával lelte Kovács LAJos gazda, Ér- 
deme, hogy a keszthelyi múzeumnak beszolgáltatta. A fog rétegzési helyzetét a 
helyszínén pontosan megállapíthattuk. A keszthelyvidéki pannoniai homokkő fölött 
van az. A mastodon-fog egy szenes, turfás telepet födő sárga homokból származik, 
melyre 22 m-rel magasabban még leveles agyag következik. A baltavári híres ős- 
emlős ecsontlelőhely rétegénél mélyebb szintből származik a mi leletünk. 

Az ajkai Csingervölgyből, tehát már ugyancsak messzire a Balatontól, szár- 
mazik egy hipparion-koponya. Laza homokkő nyomul be a Csingervölgy alsó sza- 
kaszába és arra keresztben, a 450 m Bocskorhegyig. Innét származik ez az első 
Magyarországon lelt hipparion-koponya, melynek valamennyi zápfoga megvan. 
Feltünő kicsinységére a pikermii és eppelsheimi alakoktól különbözik, ellenben a 
Mt. Leberani tipussal jobban megegyezik. Gaupgy II. gracile névvel jelöli ezt a 
leírt alakot, a lyoni múzeumban H. elegans néven szerepel. Érdekes csikókoponya 
ez, mely alig hogy elvesztette a tejfogait. 

b) Az akarvattyai magas part csúszásáról. 

A kenesei 50—80 m magas part omlása, rogyása régóta tart és csaknem 
minden évben kárt vallanak a balatonfőkajári és kenesei vízszéli birtokosok kisebb- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 369 


nagyobb omlásoktól. 1908.év husvét vasárnapján az akarattyai magas partfalaknak 
régebben leomlott alja 400 m hosszúságban erősebben elmozdult az épülő balaton- 
vidéki vasút alatt. 

Pannoniai rétegek alkotják az altalajt. A kenesei parton ÉRHNy—DDK irány- 
ban gyenge boltozatba emelkedik az alúl agyagból, fönt homokból és mészkonkre- 
ciós rétegekből álló fiatal harmadidőszaki rétegösszlet. Az alsó agyag 15—20 mé- 
ternyire emelkedvén a boltozat tengelyében a víz fölé, csúszásokat, omlásokat okoz. 
1869-ben volt az utolsó nagy csúszás. 1906-ban Aligán csúszott a part hasonló 
okokból. A mostani rogyást a vasúti bemetszésekből lehányt anyag is előmoz- 
dította. 

A Balaton elmossa a magas part aljában vízszintesen elterülő agyagot és így 
meredekebbé teszi a partot 10 fokkal, mint a mely rézsüben megállhatna. A 15— 20 
méter magasságra emelkedő agyag kinyomul a súlyos homoktömegek alúl, melyek 
meredek falban állnak meg. Ebből a folyamatból származnak a magas parttól elsza- 
kadt földtornyok a Csúcsos parton és a Csittényhegy alatt. A mostani rogyás geo- 
lógiai érdekességét fokozza, hogy a mozgó tömegek mozgása a Balaton színtjénél 
mélyebbre is terjed. A víz szélén ugyanis fölemelkedett 1—2 m-rel a fenék és a 
parttal párvonalas gerincben a fenék; hullámverte redői, símára mosott homokja, 
élő Unio és Anodonta kagylók kerültek ki a víz alól. Hasadékaival a partomlás 
valamely glecserhez hasonlít legjobban. 

Gróf SÉCHENYI BÉLA az előadás első részére vonatkozólag megjegyezte, hogy 
a zalamegyei Bak községnél levő birtokán egy nagyobb halmot vágtak át, melyben 
tömegesen találtak mastodon-fogakat, ezek azonban a levegőn szétporladoztak. Egy 
mégis megmaradt s ezt fölszólaló a gyűjtemény számára fölajánlja, az előadó 
Lóczy drt pedig meghívja e domb átkutatására, mert meg van győződve, hogy 
onnét még fognak Mastodon-fogak, sőt csontok is kikerülni. 


2. MARos IMRE előzetes jelentést terjesztett a szakülés elé dévai ásványokról. 
(L. e folyóirat ez évi 3—4. füzetének 189. lapját). 


3. Dr. VáApász M. ELEMÉR a Cserhát DNy-i triász- és ó-harmadkorú rögeiben 
eszközölt előzetes földtani vizsgálatainak eredményeit közölte. Ezek szerint megvál- 
toztak a rögök stratigraphiájára vonatkozó ismereteink annyiban, hogy a STAcHEnál 
jurakorúnak feltüntetett csővári bitumenes mészkövek triászkorúaknak bizonyultak, 
továbbá, hogy az eocén több faciesben szerepel, a homokkő pedig nem eocénkorú, 
hanem a hárshegyi homokkővel azonos, alsó oligocénkorú. Ezenkívül a rögökről 
való ismereteink tektonikai irányban bővültek. 

Dr. SCHAFARZIK FERENCZ előadó figyelmét fölhívta arra a harpocerasra, a 
melyet SAJÓHELYI FRIGYES hozott az 1880-as években a Csővárról s mely a Föld- 
tani Intézetben van. Ez igen tipusos darab, melynek alapján a magyar geológusok 
is jura- és nem triászkorúnak tartották a csővári mészkövet. Ez szintén olyan vilá- 
gos mészkő, mint a milyet előadó bemutatott. 


370 TÁRUSLATI ÜGYEK. 


Választmányi ülések. 


1908. május 6. — Elnök: Dr. KocH AnTraLz. 


Elsőtitkár jelentést tesz a geletneki völgy bejáratánál elkészült Szabó-emlék 
leleplezéséről, melyet az Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Egyesület Selmec- 
és Bélabánya vidéki osztálya kebeléből kiküldött rendezőbizottság f. é. május 30-ára 
tűzött ki. A Földtani Közlönynek ez alkalomból kiadásra kerülő Szabó-füzete nevé- 
hez méltó tartalommal és terjedelemben fog megjelenni. Az általa okozott költség- 
többlet fedezésére több munkatárs lemondott tiszteletdíjáról a Szabó-füzet javára: 


SUPRPPEEMENT 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


5. HEFT. 


XXXVIII. BAND, MAI 1908, 


SZABÓ- 
FÜZKAT 


S7ABÓ- 
EKET 


IE UNGARISCHE GEOLOGISCHE GESELLSCHAFT unternahm am 

22—29. September 1901 einen Studienausflug in die Umgebung von 
Selmec- und Körmöcbánya. Bei dieser Gelegenheit tauchte die Idee auf, 
dem einstigen Prásidenten der Gesellschaft, weil. Prof. Dr. JosEPH SzaBó 
V. SZENTMIKLÓS, dem Begründer der Petrographie in Ungarn, dem uner- 
müdliehsten Erforscher und gründliehsten Kenner der Umegebung von 
Selmecbánya, im Geletneker Tale ein Denkmal zu setzen. 

Die Teilnehmer des Studienausfluges benannten einen malerisechen 
Rhyolithfelsen des Geletneker Tales cSzabó-sziklas und machten bei 
dem k. u. k. Militárgeographischen Institut Wien die nötigen Schritte behufs 
Eintragung dieser Benennung in die Spezialkarte. Gleichzeitig wurde 
beschlossen den am W-Inde des Geletneker Tales, an der N-Seite der 
Strabe Geletnek—Selmecbánya sich erhebenden Szabó-szikla mit einer 
Gedenktafel zu bezeichnen, deren Kosten durch eine von der Unxa- 


379 VORWORT. 


rischen Geologischen Gesellschatt und der Selmec- und Bélabányaer 
Sektion des Ungarischen Bereg- und Hüttenmüánnischen Vereins einge- 
leiteten Kollekte aufgebracht wurden. 

Diesen Spenden und der Opferwilligkeit des Bisenfabrikeigéntümers 
Herrn KARL KACHELMANN-Vihnye ist es zu danken, dab das Denkmal 
zustánde kam. Dasselbe besteht aus der am Rhyvolithfelsen angebraéhten 
Aufsehrift: SzABÓ-SZIKLA und einer demselben egegenüber aufgestellten 
Gedenktafel folgenden Inhaltes : 

Möge der gegenüber befindliche Felsen das Andenken Dr. JosEPH 
v. SzaBós, des unermüdlichen Erforschers dieses CGrebietes, eines der 
Beeründer der ungarischen Geologie, verkünden. — Errichtet in dank- 
barer Erinnerung von der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, der 
Selmec- und Bélabánvaer Sektion des Ungarischen Berg- und Hütten- 
mánnischen Vereins und seinen Verehrern. a 

Dieses Denkmal wird von den beiden Vereinen, den Behörden 
und dankbaren Schülern v. SzaáBós am 30. Mai 1908 feierliéh enthülit. 

Anláblieh dieser Feier gibt die Ungarische Geologische Gesell- 
schaft vorliegende Festschrift heraus, deren Inhalt aus der Feder der 
Schüler des groben Meisters stammt. Dieselbe ist also eine Frucht des 
von ihm gesüten Samens; die meisten Aufsátze bilden die Fortsetzung 
der von SzaBó begonnenen und mit seinem Tode unterbrochenen Arbeiten. 
50 befabt sich sein einstiger erster Assistent und nun Nachfolger im 
Prásidentenstuhl unserer Gesellschaft, Prof. Dr. Awrosn Kocn, mit der 
Verbreitung des von Szazó in den alttertiáren Ablagerungen der Um- 
gebung von Budapest entdeckten Trachytmaterials. Den von SzaáBó in 
den Komitaten Békés und Csaba vor gerade 50 Jahren angebahnten 
bodenkundlichen Forschungen schlieBt sich der Artikel EMERIcH TimKós 
an. Prof. Dr. Junius v. SzápEczxgy aber, einst ebenfalls Assistent des 
Meisters, gibt bei Beschreibung der kristallinisehen Schiefer des Hideg- 
Szamostales mit Genugtuung seiner Überzeugung Ausdruck, dab die 
von Vielen als veraltet betrachtete SzaBósehe Feldspatbestimmung durch 
Flammenreaktion noch lange ihren Wert beibehalten wird. 

Auber dem in Stein gehauenen Denkmal möge auch dieses SZzABóÓ- 
Heft Zeugnis ablegen von der Verehrung und Dankbarkeit, mit welchen 
jene Schüler des geliebten Meisters sein Andenken bewahren und am 
würdigsten feiern, die durch sein edles Beispiel und seine Hingabe zur 
Geologie begeistert, in seine Fubstapfen getreten sind und sich seinem 
Fache gewidmet haben. 


Der Redakteur. 


NEUE BEITRÁG E ZU DEM VORKOMMEN VON TRAGHYTMATERIAL 
IN DEN ALTTERTIÁREN ABLAGERUNGEN DES BUDAPESTER 
GEBIRG ES. 


Von Dr. AnTrowx Kocn. 


Es ist bekannt, daB weil. Prof. Dr. JosEPH v. SzaBó es war, der 
das Vorkommen von Trachytmaterial in den alttertiáren Ablagerungen 
der Umgebung von Budapest zuerst entdeckte.! Die Stelle dieses Vor- 
kommens ist bei Budakesz der zweite Graben. welcher von der (Ge- 
meinde zwischen dem Berg Jáher Stich und dem Nummulitenkalkstein- 
bruch bei Makkos Mária sich nach Osten gegen den Széchenyiberg zu 
erstreckt. In diesem tief eingeschnittenen Graben hatte v. SzaBó teils 
frei umherliegende Stücke, teils in das Dolomitkonglomerat eingeknetete 
Fragmente eines trachytischen Gesteins gefunden. v. SzaBó war damals 
noch der Meinung, daB er es mit einer vulkanischen Reibungsbreccie 
zu tun habe, welcher er auch in seiner beigelegten geologisehen Karte 
und in einem Durchschnitt Ausdruck verlieh. 

Im Jahre 1871 zeigte Dr. "KARL HoFManw,? dab die Bünke des 
Konelomerates mit Trachyteinschlüssen, mit schwachem 50-Verflüchen 
unter die Nummulitenkalkdecke einfallen und noch der obereozánen Num- 
mulitenkalkgruppe angehören. Diese AuBerung konnte er damit bekrül- 
tigen, dab er auf dem Kleinen und GrobBen Kalvarienberg von Buda- 
örs, so auch am Luckerberg dieselben trachyeinsehlüsseführenden Konglo- 
meratbünke beobachtete, welche hier überall auf dem Triasdolomit liegen, 
am Luckerberg aber unter die Schichten des Bryozoenmergels einfallen. 
Nach ihm löBt sich das trachyteinsehlüsseführende Konglomerat weithin 
verfolgen. Er fand dasselbe am Nordabhange des Széchenyiberges am 
Wege zum Királyfa; dann am BEingang in das Zugliget, in dem ver- 


1 Pest-Buda környékének földtani leírása. (Geologische Beschreibung der Um- 
gebung von Pest-Buda). Von der ung. Akad. d. Wiss. preisgekrönte Sehrift. Mit 
einer geologischen Karte. Pest 1858. p. 56. 

2 Die geologisehen Verhültnisse des Ofen-Kovácsier Gebirges. Jahrb. der kgl. 
ung. Geol. Anstalt I. (1871). 


374 DI: ANTON KOCH 


lassenen Steinbruch am Wege, welcher zu dem Fácán- Wirtshaus führt, 
wo die Konglomeratbank zwischen den Nummulitenkalk eingebettet liegt. 
Endlich fand er es auch in dem nummulitenführenden Dolomitkonglo- 
merat, dessen Blöcke am Rücken des Gugerberges umherliegen. Er hob 
zugleich hervor, dab am Kleinen Kalvarienberg von Budaörs die Trachyt- 
stücke am grölbten und noch ganz eckig, kaum abgerieben seien; wáh- 
rend sie gegen NW zu vorsehreitend immer kleiner und abgeriebener 
werden. 

Die Art des Gesteins konnte HoFMaANN wegen starker Zersetzung 
desselben nicht genau bestimmen, er fand es aber einem porphyrischen 
Andesite áhnlich, durch nachtrágliche Kieselsáure-(Chalzedon)-Ausschei- 
dung stark veründert. Prof. V. WaRrHA fand über 7090 S7O, darin. 
Schlieblieh sprach er sich dahin aus, da das ganze Vorkommen ein 
tuff- bez. lapilliartiges sei und dab man es mit den Produkten eines 
obereozánen submarinen Vulkanes unbestimmter Stelle zu tun habe. 

Im Jahre 1872 kam Prof. v. SzaBó wieder auf diesen Gegenstand 
zurück,! indem er hervorhob, dab er in der Vertiefung zwischen dem 
Kissváb und dem Nagysváb-(Széchényi-)Berg, in einem Hohlweg, welcher 
auf den Széehenyiberg führt, Trachyttuff gesehen habe, welcher an- 
scheinend über dem Kisceller Tegel lag und die oberste Schicht bil- 
dete. Indem er dieses Material schlámmte, fand er keine organische - 
Reste im Rückstand, jedoch Ouarz- und verwitterte Biotittáfelehen, ja 
sogar Prismen, endlich auch einige ziemlich frische Feldspatfragmente 
mit deutliechen Spaltungsfláchen, welche er als Orthoklas bestimmen 
konnte. Aus alldem durfte er auf einen Tuff des Ouarztrachytes sehliebBen. 
Auch hob er noch hervor, dab er auch unter den von Dr. HOFFMANN 
beschriebenen Trachytgeröllen solche fand, deren Feldspat noch ziem- 
lich frisch war und als Orthoklas bestimmt werden konnte. 

Im Jahre 1879 besprach abermals Prof. v. SzaBó das fragliche 
Trachytvorkommen.? Er teilte hier (p. 1 u. 19) mit, dab er den Kis- 
celler Tegel vom Boden des Franz Joseph-Bitterwasserbrunnens ge- 
schliámmt habe und im Rückstand au8er Foraminiferen Gips, Kalk- 
und Dolomitkörnehen und zweierlei O0uarz fand. Diese waren teils ab- 
gerieben und weiB, teils durchsichtig, glashell und eckig, wie solche in 
den Ouarztrachyten vorzukommen pflegen. Ferner sah er noch darin 
goldgelbe Biotit- und weibe Muskovitsehüppehen; auch winzige Feld- 


1 A trachytképlet nyomai Budán. (Spuren der Trachytbildung in Ofen.) Föld- 


tani Közlöny, II. (1872). p. 102. 
2 Budapest geologiai tekintetben. (Budapest in geologiseher Beziehung). Mit 
einer geol. Karte und 3 Tafeln. Aus den Arbeiten der Wanderversammlung unga- 


rischer Arzte und Naturforscher. Budapest 1879. 


TRACHYTMATERIAL IN DEN ALTTERTIAÁREN ABLAGERUNGEN BUDAPESTS. 9/o 


spatkörner, welche sich bald als K-, bald als Na-Feldspat verhielten, 
endlich viel sehwarze Magnetit- und braune Pyritkörnchen. Aus diesen 
seinen Beobachtungen schloBb er dann, dab der Kisceller Tegel auch 
feines Zerreibsel von Ouarztrachyt enthalte. Auf Seite 74 beschrieb er 
weiter, dab er in Gesellschaft v. HANTKENS in Nagykovácsi, eingelagert 
in den oberen Schichten des obereozánen Nummulitenkalkes (mit Numm. 
intermedia und N. garansensis), den Tuff von Ouarztrachyt beobachtet 
habe, welcher zum gröbBten Teil zu Kaolin zersetzt war. Daraus folgerte 
er dann, da8 der Ausbruch des Ouarztrachyts dem obereozánen Zeit- 
alter unmittelbar voranging und das trachytgerölleführende Konglomerat 
Dr. K. HoFMaxwus mit dem Nummaulitenkalk (mit NN. intermedia) von 
Nagykovácsi wahrscheinlich gleichen Alters ist; und diesen Intermedia- 
kalk erklárte er, im Einklang mit HANTKEN, für ülter, als den Orbitoiden- 
kalk von Budapest. 

Im selben Jahre rekapitulierte Prof. v. SzaBó an anderer Stelle 
sümtliche auf diesen Gegenstand bezügliche Beobachtungen und sprach 
sich bei der Hervorhebung des im Kisceller Tegel eingelagerten Trachyt- 
tuffes folgendermabBen aus: cAn der Ostseite des ,öchwabenberges" er- 
kannte ich Trachyttuffsehicehten von bedeutender Müchtigkeit als Glieder 
der Ülavulina Szabói-Etage, ja als ich die Untersuchungen weiter 
ausdehnte, gelangte ich zu der Überzeugung, dab der ganze Kisceller 
Tegel, in mehr-weniger erkennbarem Zustande Trachyttuft enthált,. 

Noch in demselben Jahre trug dann auch Dr. K. HoFMANN zur 
Klarstellung der Frage, noch einmal seine eigene Beobachtung vor,? 
wobei er auch darlegte, dab er den Intermedienkalk von Nagykovácsi 
als gleichalterige Faziesbildung mit dem Budaer Orbitoidenkalk halte 
und dab folgliceh das erste Erscheinen des Trachytmateriales in der 
Umgebung von Buda auf die untere Hülfte des obereozünen Zeitalters 
fiele. Zugleich erklürte er auch sich nachtrüglich überzeugt zu haben, 
dab trachyttuffartige Einlagerungen im Kisceller Tegel der Gegend Buda- 
pests ziemlieh verbreitet vorkommen. 

Im Jahre 1898 erwáhnte Dr. I. LőRENTHEY," dab er im nörd- 
lichsten Steinbruch des Kissvábberges, an der Grenze des Bryozoen- 
mergels und des Orbitoidenkalkes kaolinisierten Trachyttuff eingelagert 


1 Das Verhültnis der Nummulitenformation zum Trachyt bei Vihnye nüchst 
Schemnitz. Földtani Közlöny. IX. (1879). p. 452 

2 Bemerkungen über das Auftreten trachytischen Materials in den ungarisch- 
siebenbürgisehen alttertiáüren Ablagerungen. Földtani Közlöny. IX. (1879). p. 474. 
und Anhangsnote zu diesem Aufsatze. Ebenda. p. 480. 

3 Beitráge zur Dekapodenfauna des ungarischen Tertiárs. Természetrajzi 
Füzetek. XXI, p. 7. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 26 


376 D: ANTON KOCH 


beobaechtet habe. Nach seiner mündlichen Mitteilung ist die wellig ver- 
laufende Schicht ungeführ handbreit (8—10 em). 

. Im Jahre 1903 záhlt derselbe kurz jene dem Kisceller Tegel ein- 
gelagerten Trachyttuffsehichten auf," welche wir wáhrend unserer gemein- 
schaftlichen Exkursionen an mehreren Stellen beobachtet haben. Wir 
ersehen hieraus, dab das Hauptverdienst unserem J. v. SzaBó gebührt, 
einerseits das Trachytmaterial in den alttertiáren Ablagerungen der Ge- 
gend von Budapest entdeckt, anderseits dasselbe weiter verfolgt und 
genauer studiert zu haben und weil. Dr. K. Hormanx in zweiter Reihe, 
der dessen geologisches Alter uud weitere Verbreitung festgestellt hatte. 
Den spáteren Forschern blieb nur die Entdeckung einzelner neuerer 
Vorkommen und die eingehendere Beschreibung derselben vorbehalten 
und in dieser Hinsicht wünsche auch ich mit einigen, teils neueren, teils 
genauer beobachteten Daten zur Frage beizutragen. 


x 


1. Am FuBGwege, welcher von der Villenkolonie bei Békásmegyer 
nach Üröm führt, ziemlich hoch am östlichen Steilabhang des Róka- 
berges, habe ich 1900 im Orbitoidenkalk eine dünne Lage beobachtet, 
welche durch haselnu8- bis eigrobBe, eckige Trachytbrocken breccien- 
artig ist. Das Gestein erscheint, mit freiem Auge besehen, durch dicht 
ausgeschiedene weibe, kaolinisierte HFeldspatkristállehen mittelporphy- 
risch; aber auch kleinporphyrische Stücke finden sich unter ihnen. Die 
Grundmasse ist zu einer bla8b bláulicherünen, steinmarkartigen Substanz 
umgewandelt. AuBer dem kaolinisierten Feldspat sieht man jedoch auch 
noch dunklergrüne, sáulige Durchschnitte, welche man für gánzlich um- 
gewandelten Amphibol halten dürfte. Ouarzkörnehen konnte ich auch 
mittelst Lupe nicht beobachten, aber auch schwarze Punkte von Biotit 
oder Magnetit bemerkt man nicht. Unter dem Mikroskop zeigt sich die 
Grundmasse als eine graue, undurchsichtige Substanz. Der Feldspat 
hinterlieb zum gröbBten Teil leere Ráume, da der Kaolin ausbröckelte. 
Hinige delessitartige Prismenschnitte dürften von práexistiertem Amphibol 
herstammen. Hs zeigen sich jedoch in der dunklen Grundmasse spür- 
licher eingebettet auch noch kleine, wasserhelle, regelmáBig viereckige 
Durchschnitte mit rektanguláren Spalten und kleinen Kinschlüssen. Diese 
zeigen unter gekreuzten Nikols das Bild eines lebhaft bunten Mosaiks, 
besitzen also eine kleinkörnige Struktur und können nicht als einheit- 
liche Kristalle betrachtet werden. Ich halte dafür, dab es stark zer- 
sprungene Sanidine seien. Auch das kleinporphyrische Gestein zeigt ein 


! Pteropodenmergel in den alttertiüren Bildungen von Budapest. Földtani 
Nözlöny. XXXIII. (1903). p. 520. 


TRACHYTMATERIAL IN DEN ALTTERTIÁREN ABLAGERUNGEN BUDAPESTS. 072 


ühnliehes Bild unter dem Mikroskop. Aus diesem 
geht hervor, dab das Gestein keinesfalls Ouarz- 
trachyt, sondern wahrscheinlich Trachyt mit ande- 
sitisehem Habitus sei, wie auch Dr. K. HOFMANN 
die bei Budakeszi und Budaörs gefundenen Gerölle 
als solchen befand. 

2. Das dureh J. v. SzáABó in einem Hohl- 
wege am östlichen Abhang des Nagysvábberges 
beobachtete Trachyttuffvorkommen dürfte kaum 
ein anderes sein, als der von mir beobachtete 
ausgezeichnete Aufsehlu8B am unteren Ende des 
vertieften Dianaweges, auf welchen mein Bruder 
FRANz, Professor am Pádagogium, meine Aufmerk- 
samkeit lenkte. Als Erklárung des Fig. 1 beigefüg- 
ten Profils kann ich folgendes sagen. Gleich am 
Anfang des Weges sieht man, durch zwei Ab- 
rutschungen (0, und 0.) der diluvialen Decke 
unterbrochen, zwei, ungefáhr 10 und 6 em dünne 
Schichtlagen (I und II) des weiBen Trachyttuftes 
zwischen — sehmutziggelben — Tonmergelschichten 
(1 und 2) eingelagert, welche infolge nachtráglicher 
Terrainrutschung stark gefaltet erscheinen. Unter 
der tieferen, abgerissenen Trachyttufischicht folgt 
bláuliehgrauer, dünnschieferiger, blátteriger Ton- 
mergel (3), erfüllt mit den Abdrücken der von 
Dr. I. LőRENTHEY nachgewiesenen  Pteropoden 
(Valvatella), der Pteropodenmergel. Ungefáhr in 
der Mitte des Profils ist auch die obere Trachyt- 


V — Verwerfung ; D — diluvialer steintrümmerführender 


3 — Pteropodenmergel ; I—IV — Ouarztrachyttutt. 


— Melettaschiefer ; 


2 


tuffschicht unterbrochen, dann aber teilt sie sich § 
in drei dünnere Schichtchen, welche sich wieder a 
vereinigen. Zwischen diesen drei Schiehtchen, aber f a 
auch unmittelbar über und unter ihnen, liegt ein 1 § 
bráunlichgelber, mit Salzsáure nicht brausender, Al § 


blátteriger Tonschiefer, erfüllt mit Schuppen der 
Meletta crenata HFcKEL (Melettaschiefer) háufig mit 
sehwefelgelben Bisenockerpulver überzogen, welche 
Erscheinung auch in den Melettaschiefern der 
Karpathen hüufig auftritt. Darunter folgen eine 
Strecke weit, in dem Pteropodenmergel eingelagert, 
noch zwei dünnere Trachyttufilagen (III und IV), 
bis zu der Verwerfungslinie VV., oberhalb. wel- 
cher die zwei oberen Tufischiehten fortsetzen und 


XY — Dianaweg ; 0, und 0, — erster und zweiter Sturz ; 
Vályog ; 


ni 


Fig. 


26" 


378 Dr ANTON KOCH 


bis zu dem ansteigenden Weg sich senkend, unter der Oberflüche ver- 
sechwinden. Die Lünge dieses interessanten Aufsehlusses schütze ich auf 
wenigstens 100 m. 

Der Tutt ist ein gleichmáBig dichtes Gemenge einer gelblichen 
steinmarkartigen  Substanz und von kaolinisierten weiBen Feldspat- 
körnchen, hie und da mit sehwarzen eglünzenden Punkten, welche auf 
Biotit und Magnetit hinweisen. AufBerdem bemerkt man noch sehr 
selten kleine wasserklare, glasige Ouarzsplitter darin. Nachdem ich diesen 
Tuft sehlámmte, fand ich im Rückstand abgerundete, weiBe, kaolinisierte 
Feldspatkörner und wasserklare Ouarzsplitter in beinahe gleicher Menge 
und als sehweres Pulver sammelten sich in ganz kleiner Menge schwarze 
Magnetit- und Biotitpartikel an der Basis des Rückstandes an. Ich fand 
also dasselbe, was bereits v. SzaBó hervorgehoben hatte und mub daher 
sein SchluB auf einen ursprüngliehen Ouarztrachyt angenommen werden. 

Der schmutziggelbe, tafelig-schieferige Mergel braust mit Salzsáure 
sehr heftig, ist daher eher ein Kalk- als Tonmergel. Schuppen der 
Meletta crenata HEcxk. sind darin überall háufig, einzelne Lagen aber 
auch mit Abdrücken von Pteropoden erfüllt. Im Sechlimmungsrückstand 
sieht man neben überwiegenden Mergelkrümchen einzelne abgerundete 
Ouarzkörner, gröbere Gipsknollen und bráunlich durchscheinende Fisch- 
knöchelchen, dagegen keine einzige Foraminifere. Es fiel mir auch ein 
langer, etwas abgeplatteter spitzer Zahn auf, welcher an jene des Lepi- 
dopus (Lepidopides HEckEL) erinnert. Es erhellt daraus, dab unser Ge- 
stein vom typischen Kisceller Tegel sehr abweicht und sich mehr dem 
Budaer Mergel nühert. 

Das die obere Tuftlage begleitende, hell sehokoladenbraune schieferig- 
plattige Gestein mit dem gelben ÖOckerbeschlag, braust mit Salzsüáure 
nicht, ist also ein reiner Schieferton. Auch dieser ist mit den Schuppen 
von Meletta crenata erfüllt; ich erhielt auBerdem auch das Ende einer 
Mandibulare mit langen spitzen Záhnen, welches von Lepidopides brevi- 
spondylus HEcx. herstammen dürfte, da HEcgKEL diese Art bekanntlich 
auf Grund Budaer Materials aufgestellt hat. 

3. Ein zweites Vorkommen des Trachyttufis findet sich am süd- 
östlichen Abhang des Kissvábberges, an der Ecke, wo die Birsalma- 
utca mit dem zweiten Seitenweg zusammentrifft. In dem Binschnitt der 
Birsalma-utca findet man zuerst gegen NNW einfallende Schichten von 
bröckeligem und bankigem Budaer Mergel aufgesehlossen und eleich 
darüber befindet sich der Aufschlu8B mit Trachyttuff. An dieser Stelle 
sammelte weil. Prof. v. HANTKEN das erste Stück von Pteropodenmergel, 
welehes Dr. I. LŐRENTHEY in der paláontologisehen Universitátssamm- 
lung und auch am Kissvábberg vorfand und spüter besehrieb. Hier 
findet man unter einer ungefáhr 1m michtigen Decke diluvialen Terrassen- 


TRACHYTMATERIAL IN DEN ALTTERTIÁREN ABLAGERUNGEN BUDAPESTS. 


lehmes, zerklüftete Schichten des scehmutzig- 
gelben, schieferig-blátterigen Mergels etwas 
bogenförmig erhoben und dann unter ca 207 
gegen NW einfallend. Aufer den Pteropoden 
kommen auch hier lagenweise Schuppen und 
Knöchelehen der Meletta crenata hüáufig vor. 
Im Schliámmungsrückstand beobachtete ich 
unter den vorherrschenden Mergelbröckehen 
einige milehweibBe Ouarzgerölle, dann Kalk- 
und Dolomitstückehen, einzelne weife Mu- 
sehelfragmente und bráunlichgeelb durchschei- 
nende Fischknöchelchen, jedoch keine Fora- 
miniferen. Auch Züáhne von Lepidopus sp. 
und Notidanus sp. fanden sich. Wir haben 
es also auch hier nicht mit dem typischen, 
foraminiferenführenden Kisceller Tegel zu tun. 

Gleich unter der diluvialen Decke sieht 
man zwei, 10—12 und 2—3 cm dünne und 
2—3 m tiefer eine dritte, etwa 4em dünne 
weibe Trachyttufischicht zwischen den Ptero- 
podenmergel eingelagert, so dab dieselben 
gegen 50 zu sich alsbald auskeilen, gegen 
NW zu aber unter das Niveau des Kreuz- 
weges einfallen. Prof. I. LŐRENTHEY záhlte 
hier 5 Tufischichtehen; möglich, dab zwei 
davon seitdem durch Sechutt bedeeckt wurden 
oder so dünn sind, dab sie mir nicht auf- 
felen oder ganz ausgekeilt sind. 

Der Trachyttutf ist dem vorhergehen- 
den ühnliech, sehlieSt aber ziemlich grobe 
braune, glünzende Biotitbláttehen, ja auch 
sechsseitige Prismen ein. Im Schlimmungs- 
rückstand sieht man weniger glasige Ouarzit- 
körnehen, jedoch ziemliech viel Biotit, auber- 
dem auffallende, steinmarkartige Pseudomor- 
phosen nach Orthoklas und Amphibol. 

4. Am interessantesten aber und am 
meisten zugünglich ist das dritte Trachyttuff- 
vorkommen, welches in der nördlichen Ecke 
des Parkes neben dem statistischen 
Amte vor einigen Jahren noch sehr gut 
aufgeschlossen war, seitdem aber zum Teil 


— 5 — Melettaschiefer ; 


dunkelgrauer Tonmergel mit Gipsknollen ; 


12 — krummschaliger Kisceller Tegel; I—VI — Ouarztrachyttuft. 


9 


isceller Tegel; 


K 


z Lehne mit Kieferbestand ; 1 


6, 8—11 — Pteropodenmergel ; 7 


2. 0 


Fig. 


319 


380 DI: ANTON KOCH 


schon verschüttet ist.! Die unter 109 nach 50 einfallende Schichtenreihe 
dieses Profils habe ich genau aufgenommen (s. Fig. 2). Sie ist von oben 
nach unten die folgende: 

1. Schmutziggelber weicher Kisceller Tegel in normaler Ent- 
wicklung, gegen 80 weiter ziehend. 

9. Gelbbliehbrauner blátteriger Schieferton, mit Schuppen der 
Meletta crenata (Melettaschiefer), ca 50 em. 

I. Hine 10ecm dünne Trachyttuffschicht. 

3. Gelblichbrauner Melettaschiefer, mit gelbem Ockerüberzug, 70 cm. 

II. Eine 15 em dünne Trachyttuffischicht. 

4. Gelblichbrauner Melettaschiefer, 10 em. 

III. Eine 5 cm dünne Trachyttuffschicht. 

5. Gelblichbrauner Melettaschiefer, 10 em. 

6. Tafelig-sehieferiger, gelber Mergel mit Melettaschuppen und 
-Knöchelchen 1m; darin eine 1—2cm dünne Lage von zusammen- 
gebackenen Gipskristallen. 

7. Dunkelgrauer, durch eingestreute Gipskügelechen sandiger, schie- 
feriger Tonmergel, mit háufigen Melettaschuppen und -Knöchelchen, 
wenig Pteropocden, 30 cm. 

8. Tafelig-schieferiger, gelber Mergel, mit zahlreichen Meletta- 
schuppen und ziemlich háufigen Pteropodenabdrücken, 50 em. 

IV. Eine 10cm dünne Trachyttuffschicht. 

9. Tafelig-schieferiger, gelber Mergel, dicht erfüllt mit Pteropoden 
und Fischschuppen, 30 em. 

10. Tafelig-schieferiger, gelber Mergel mit weniger Pteropoden, 
jedoch erfüllt mit Schuppen der Meletta crenata und einzelnen Haifisch- 
záhnen (wie: Notidamus cf. microdon Aa., N. paucidens KocH, Otodus cf. 
serratus Ag., Ogyrhina cf. exygua PRoBsr.), schlieBlieh mit langen spitzen 
Záhnen von Lepidopus sp.; 30 em. 

V. Eine 5em dünne Trachyttuftlage, welche sich in beiden Rich- 
tungen bald auskeilt. 

11. Tafelig-schieferiger Mergel mit weniger Pteropoden, aber háufigen 
Fischresten, ca 50 cm. 

12. Bláulichgrauer, schalig-kugelig zerklüfteter, ziemlich harter Kis- 
celler Tegel, mit einzelnen Fischschuppen, aber ziemlich hüufigen Kchi- 
niden- und Moiluskenresten (wie: Tellina budensis HoFum., Pecten Bronni 
May., Lima Szabói? Horum., CGhenopus haeringensis? GuEMmB. und Schi- 
zaster sp.-Táfelchen u. s. w.). Dieser typische Kisceller Tegel bildet am 
nordwestlichen Ende des Aufsehlusses eine 4—5 m hohe Wand und ver- 


1 LŐRENTHEY: Pteropodenmergel in den alttertiáren Bildungen von Buda- 
pest. (Földtani Közlöny, XXXIII, p. 520.) 


TRACHYTMATERIAL IN DEN ALTTERTIÁREN ABLAGERUNGEN BUDAPESTS. 381 


sehwindet unter der bepflanzten NO-Seite des Parkes. Darunter folgt auBer- 
halb des Parkes in der Tudor- und Bimbó-utca der typische Budaer Mergel. 

Was den Trachyttuff dieses Verkommens betrifft, zeigt sich auch 
dieser als ein gleichmaábBig dichtes Gemenge einer gelbliehen stein- 
markartigen Substanz und von weiben Kaolintupfen, mit einzelnen 
glünzend schwarzen Schüppchen von Biotit oder Körnechen von Magnetit. 
Auch glasartige Ouarzkörnehen sieht man hie und da. Im Schlámmungs- 
rückstand sieht man neben vorherrsehenden Kaolin- und Steinmark- 
körnern auch ziemlich viel wasserklare Ouarzkörnehen und -Splitter. 
Das Gemenge von Biotit und Magnetit setzte sich als wenig schwarzes 
Pulver am Grunde des Schlámmungsrückstandes ab. 

5. Wir beobachteten den Trachyttuff in zwei Schichtehen noch in 
dem tiefen Felső-Németgraben, hinter dem Farkasréti temető (Fried- 
hof) ebenfalls zwischen Melettaschuppen und Pteropoden führendem 
sehieferig-tafeligem Mergel eingelagert. Hier aber ist der Aufsehlub bei 
weitem nicht sc regelmábig und lehrreich, wie an den vorher besprochenen 
Stellen. 

6. Endlich habe ich die Spuren von Trachyttuff, ebenfalls inner- 
halb des Pteropoden- und Melettaschupnren führenden Mergels, im Herbste 
1905, unter dem Niveau daer Alkotás-utca, hinter dem Roten Kreuzspital 
beobaehtet, wo man bei dem Baue eines Kanals 3 m tief hineingrub. 


x 


Aus den bisher beobachteten Daten und konstatierten Tatsachen 
lassen sich die Endergebnisse in folgenden Sátzen zusammenfassen : 

1. Die Zeugen der Tátigkeit einstiger Trachytvulkane, námlich 
ausgeworfene Lapilli und Asche,:finden sich in zwei in der Zeit von 
einander ziemlich fern stehenden Horizonten der alttertiáren Ablage- 
rungen der Gegend von Budapest vor; und zwar: a) im tieferen Hori- 
zonte der obereozünen Stufe, d. i. im Orbitoidenkalk die Lapilli und der 
Tuft eines Trachytes ohne Ouarz; b) in dem mittleren Horizont der 
unteroligozánen Stufe, das ist nahe zur oberen Grenze des Budaer 
Mergels, jedoch noch innerhalb des Kisceller Tegels, der feine Tutt 
eines Ouarztrachytes. 

2. Daraus kann man sehlieBen, dab in der Nachbarschaft des 
Budaer Gebirges irgendwo, wenn nicht vielleieht innerhalb desselben, 
im obereozánen Zeitalter ein Trachytvulkan, im unteroligozánen Zeit- 
alter aber ein Ouarztrachytvulkan existierte und tátig waren. Aus den 
vorherrschenden Lapilliprodukten des üálteren Trachytvulkans kann man 
darauf sehlieben, dab dieser Vulkan sicherlieh náher gelegen war, als der 
jüngere Ouarztrachytvulkan, von welchem blo$ die Asche bis hierher 
gelangte. 


382 D: JULIUS V. SZÁDECZKY 


3. Die Stellen und Spuren dieser beiden vorausgesetzten paláogenen 
Vulkane sind bisher noch nicht bekannt; diese mubten wáhrend der 
seit ihrer Tütigkeit verflossenen langen geologischen Zeit teils denu- 
diert, teils durch jungtertiüre Schichten bedeckt worden sein. Prof. 
v. SzaBó hatte wohl auf die Möglichkeit hingewiesen (p. 310 d. e. Mitt. 
Nr. 5), dab vielleicht die im Komitat Fehér bei Sárszentmiklós durch 
L. Rorn v. TELEGD beobachtete kleine Ouarztrachytkuppe, welche aus 
dem Löb emportaucht, die Ruine des supponierten palüogenen Vulkans 
sei: es liebB sich aber deren Alter nicht bestimmen. 

4. Man kann aus dem Konglomerat mit Trachyteinschlüssen und 
aus der Tuffschicht bei Nagykovácsi und am Kissvábberg, blob auf eine 
Eruption des obereozünen Trachytvulkans schlieben; wáhrend der Aus- 
bruch des unteroligozánen Ouarztrachytvulkans sich, aus den mit Meletta- 
sehiefer und Pteropodenmergel wechsellagernden 6 Tufischichten ge- 
sehlossen, wenigstens sechsmal wiederholen mubte. Diese Zwischenschichten 
sind zwar nicht michtig, jedoch ihre feinschlammige Natur und die 
dicht eingeschlossenen organischen Reste in Betracht genommen, mubG 
man es für sehr wahrscheinlieh halten, dab deren Ablagerung sehr 
langsam erfolgte und somit ziemlich lange Zeitintervalle bedeutet, wüh- 
rend welcher der Trachytvulkan im Ruhezustand war. 


ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISUHEN SCHIEFER 
DER HIDEG-SZAMOS. 


Von Dr. JULIUS v. SZÁDECZKY. 


(Mit. Tafel IV.) 


Die elektrische Kraft für Kolozsvár wird aus dem (Gefülle der 
Hideg-Szamos gewonnen. Zu diesem Zwecke wird das Flu8wasser mit 
Hilfe eines unterhalb Olasztelep erbauten Wehres in einen, am rechten 
Ufer des Tales führenden Kanal geleitet und nach einem Wege von 
35km aus 60m Höhe in die Turbine hinabgelassen, die in der Er- 
weiterung des Tales oberhalb der Hinmündung des Kis-Riskatales auf- 
gestellt wurde. 

Diese Anlage wird jetzt in der Weise erweitert, dab das bei Tag, 
wührend der geringeren Inanspruchnahme erübrigende Wasserguantum 
von Olasztelep durch einen 400 m langen Tunnel in das benachbarte 
hiskatal geleitet werden wird, woselbst zum Aufspeichern des Wassers, 
440 m von der Mündung entfernt, eine 26-5 m hohe Talsperre errichtet 


ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS, 383 


wird. Das so aufgefangene Wasserguantum der Szamos und der Riska be- 
absichtigt man zur Zeit des intensiveren Elektrizitátskonsums durch 
denselben Kanal zu den erweiterten neuen Turbinen zu leiten. 

Auf Ansuchen des Magistrats von Kolozsvár nahm ich im Jahre 
1905 bei dem Bau des Kanals an einer kommissionellen Exmission teil 
und hatte damals Gelegenheit die kristalliniscehen Schiefer, welche durch 
den meist in offenen Einschnitten und durch 6 kleinere Tunnele führen- 
den Kanal aufgesehlossen werden, auch in der Natur kennen zu lernen. 
Wahrend einer anderen kommissionellen Exmission im Herbst 1907 
lernte ich auch die Gesteine des in das Kis-Riskatal leitenden Tunnels 
und der mit dem Bau der Talsperre verbundenen Aufsehlüsse kennen. 

Die behufs Untersuchungen im Laboratorium gesammelte Gesteins- 
suite war Herr Ingenieur SaJó so freundlich mit 50, lángs dem Kanal 
gesammelten Handstücken zu vervollstándigen, die Fundstelle der einzel- 
nen Handstücke ist in Metern genau angegeben. Meine Sammlung der 
Gesteine des Tunnels aber bereicherte der stádtische Ingenieur Herr 
BEwyó mit einer Gesteinsserie. Auf diese Art gelangte ich in den Be- 
sitz einer reichen Suite von kristallinischen Sehiefern jenes Abschnittes 
des Hideg-Szamostales, welcher auf der in der Ausgabe der kel. ungar. 
Geologischen Anstalt im Jahre 1907 erschienenen Karte cMagurav mit der 
Farbe der mittleren Gruppe der kristallinisehen Schiefer bezeichnet ist. 
Das obere Ende dieses Komplexes beginnt in ca 10 km Entfernung vom 
östliechen Ende des Granitmassivs Magura-Marisel. Die untere Gruppe 
der kristallinisehen Schiefer aber fángt nach der erwáhnten Karte! in 
ca 4 km östlicher Entfernung von der Mündung der Kis-Riska an. 

Nachdem über die kristallinischen Schiefer des Hideg-Szamostales 
und auch der übrigen Teile des Gyaluer Hochgebirges noch keine ein- 
gehendere petrographische Beschreibung erschienen ist, bot sich das 
Studium der erwáhnten reichen Gesteinssuite als eine áuBerst dankbare 
Aufeoabe dar. 


1 Magura, Zone 19, Kol. XXVIII. Geologisch aufgenommen von Dr. MoRITz 
v. PÁánryY, kel. ungar. Sektionsgeologen 1896—1898 u. Dr. GEoRG PRrmrcs, kgl. ungar. 
Hilfsgeologen 1889. 

In den auf dieselbe sich beziehenden cErláuterungens von Dr. Mokirz v. PÁLFY 
(Budapest 1907) wurde auf Seite 24—26 die wichtigere Literatur des in Rede ste- 
henden Gebietes zusammengestellt, bezw. betreffs der vor 1863 erschienenen Literatur 
auf HAUER und STACHES: Geologie Siebenbürgens verwiesen. 

Diesen füge ich noch meine Abhandlung: cBeitráge zur Mineralienkenntnis 
Siebenbürgens)s bei. Revue über den Inhalt des c Értesítőv, Bd. XX, Kolozsvár 1898, 
p. 102, in welecher ich aus dem zwischen Bethlenfelsen und Olasztelepn gelegenen 
Abschnitt des Hideg-Szamostales in einem Pegmatit bereits Albít nachgewiesen 
habe. Dieses in den kristallinisehen Schiefern dieser Gegend eine bedeutendere 
Rolle spielende Mineral wird in der bisherigen Literatur sonst nirgends erwühnt. 


384 DI: JULIUS V. SZÁDECZKY 


Was den tektonisehen Aufbau dieses Abschnittes des Hideg- 
Szamostales anbelangt, soll erwváhnt werden, dab die Schichten im oberen 
Teile des Kanals vorherrsehend nach NNO einfallen, und zwar nach 
meinen von oben nach unten aufeinander folgenden Daten unter den 
Winkeln 509, 42", 459 259, 40", 269, 14", 24"; nur bei dem 90-sten 
Meter wurde ein WNW-liches Einfallen mit 307 beobachtet. Die Richtung 
dieses Abschnittes des Hideg-Szamostales ist im groben ganzen eine 
NO-liche, in 900m Entfernung macht das Tal eine stárkere Wendung 
nach O0 und bald darauf gegen N. Im letzten Teile dieser Wendung, 
bei dem 1000-sten Meter findet sich ein Einfallen naeh ONO mit 429, 
am Ende des 6-ten Tunnels bei dem 2557-ten Meter fallen die Schichten 
nach O0ONO, bei dem 3500-ten Meter aber nach NO mit 52" ein. Unter- 
halb der elektrisehen Anlage können in dem am linken Ufer der Sza- 
mos liegenden Steinbruche ziemlich variierende, aus der N-lichen bald 
in 0-liehe, bald in W-liehe überschlagende flache Kinfallsrichtungen 
von ca 117" beobachtet werden. 

Im oberen Abschnitte des Tunnels wurde von dem leitenden Inge- 
nieur Herrn PauLr Prósz in ca 50m Entfernung ein Einfallen 717 NNW 
gemessen, am unteren Ende des Tunnels (ca 360 m) beobachtete ich ein . 
Einfallen von 807 W. In dem Riskatale konnte ein bei den Funda- 
mentierungsarbeiten der Talsperre wechselndes, jedoch vorherrschend 
gegen W oder WNW gerichtetes Binfallen zwischen 10—809", meist bei 45", 
beobaechtet werden. Löngs dem Kanale herrscht also ober der elektrischen 
Anlage ein Streichen von NW—SO und ein Einfallen nach NO vor. 
Hauptsácblieh am östlichen Ende des Tunnels gelangte jedoch ein 
N—§$-liehes Streichen und nach W gerichtetes KEinfallen zur Herr- 
schaft. Ín scharfem Gegensatz hierzu steht das flache, vorherrschend 
nach N gerichtete Einfallen der Umgebung der in der Náhe des Tunnels, 
N-lich davon in einem Steinbruche aufgeschlossenen Gneiseinlagerung.. 

Die Faltung der Schichten kann auch in der Natur an mehreren 
Punkten schön beobachtet werden, sogar auch in einzelnen Handstücken 
können wir kleinere Faltungen bemerken. 

Die kristallinisehen Schiefer dieses Abschnitts sind besonders im 
oberen Teile des Kanals ziemlich frisch, obwohl Ouerklüfte, von reich- 
lichem, durch die Zersetzung des Biotit entstandenem Limonit, in ge- 
ringerer Menge auch von Karbonaten erfüllt, auch in den frischesten 
Gesteinen kaum fehlen. Die kristallinisehen Schiefer des unteren Kanal- 
abschnittes, insbesondere aber die dünnschichtigen Gesteine des Tunnels 
sind jedoch stark zerklüftet und werden von sekundüren Produkten 
(Limonit, Karbonate, Steatit, Ton) durchdrungen. 

Unmittelbar ober der Talsperre kann eine das Riskatal vergueren- 
dere bedeutendere Bruchfláche konstatiert werden, lüngs weleher an der 


ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS, 385 


linksseitigen Lehne ergiebige Ouellen auftreten; an der rechten Seite 
konnte das anstehende Gestein nicht  einmal mit einem $Schurfstollen 
erreicht werden. Übrigens verursachten an mehreren Stellen des Tunnels 
unbedeutendere Bruchfláchen und an diesen sich einstellende Wasser- 
einbrüche Schwierigkeiten und aus diesem Grunde wurde von der 
Kommission die Verkleidung des Tunnels mit Eisenbeton besehlossen. 


Allgemeiner Charakter der kristallinischen Schiefer. 


Die Gesteine erweisen sich, wenn wir von einigen pegmatitischen 
linsenförmigen Hinlagerungen absehen,! als feinkörnige Schiefer, in 
denen die 1 mm grolBen Kristalle bereits meist die Rolle porphyrischer 
Gemengteile spielen. In den Gesteinen des oberen, gröleren Teiles des Kanals 
von 0—1900 m spielt der Feldspat eine derartige Rolle, dab die Gesteine 
als feinkörnige Gneise bezeichnet werden műüssen, nur in den Ab- 
sehnitten von 90—150m und von 850—960m tritt der Feldspat im 
Vergleiche zum Glimmer und Ouarz so stark zurüeck, dab die Gesteine 
die Bezeichnung Glimmersehiefer verdienen. 

Vom 1900-ten Meter angefangen gelangen aber die an Feldspat 
sehr armen kristallinisehen Schiefer zur Herrschaft, deren Gemengteile 
gleichfalls eine geringere KorngröbBe besitzen und nur stellenweise 
kommen inzwischen grobkörnigere und feldspatreichere Gneise vor. In 
3000 m FEntfernung finden sich im Kanal seidenschimmernde, chlorit- 
führende und kleine Granatkörner aufweisende blátterige Scehiefer vor, 
die mit jenen Schiefern, die man der oberen Gruppe einzuverleiben 
pflegt, eine grobBe Ahnlichkeit besitzen.? 

Von da an treten lings dem Kanale, sowie in dem in das Riska- 
tal führenden Tunnel dicht geschiehtete, örtlich ehloritführende, minder 
gut umkristallisierte oder nachtráglich stark zersetzte, meist zerklüftete, 
stellenweise steatitische, zertrümmerte Phyllite auf. Hie und da kommen 
aber auch in diesen feinkörnige, vorherrschend aus Feidspat bestehende, 
oft Turmalin und auch etwas Pyrit führende FBinlagerungen vor. S0lche 


: In 1450 m Entfernung vom oberen Kanalende findet sich ein aus schwar- 
zem Glimmer und aus bis 5 cm GröB8e erreiehenden Feldspat- und Ouarz- 
kristallen zusammengesetzter Pegmatit vor, in welchem der Muskovit nur unter 
dem Mikroskop zum Vorschein kommt. Ein áhnlich grobkörniger, aber Muskovit 
und Mikroklin führender Pegmatit ist auch im Kis-Riskatale, unterhalb der Tal- 
sperre im rechtsseitigen Steinbruche aufgesechlossen. 

2 Es ist zu erwáhnen, dab mir besser umkristallisierte, granatführende 
Schiefer in untergeordneter Menge unterhalb der elektrischen Anlage, an der linken 
Seite der Talenge, ferner auch noch aus dem oberen, dem 6 Granitmassiv nüher 
liegenden Abschnitte der Hideg-Szamos, aus der Umgebung des Bethlenfelsens 
bekannt geworden sind. 


386 DI JULIUS V. SZÁDECZKY 


Schiefer konnte ich in dem Tunnel bei 80, 200 und 380 m, ferner auch 
in dem Riskatale in der durch die Fundamentierungsarbeiten der Tal- 
sperre an der linken Seite aufgeschlossenen Wand beobachten. 

Diese den Vertretern der oberen kristallinisehen Scehiefergruppe 
áhnlichen, glimmerschieferartigen Gesteine sind bedeutend feinkörniger, 
minder gut umkristallisiert, besser zersetzt und intensiver zertrümmert 
als die vorhergehenden Gesteine. 

Die kristallinisehen Schiefer, die lángs den Gebüuden der elek- 
trischen Anlage auftreten, führen überwiegend einen dunklen Glimmer, 
Biotit, bezw. vielleiceht Lepidomelan. Dabei kommt aber untergeordnet 
in der Regel auch Muskovit vor. Der Muskovit gelangt nur ausnahms- 
weise zur Herrschaft und wird nur üáuBerst selten zum alleinigen 
Glimmer. Zwischen den Feldspaten überwiegt oft der Albit, stellen- 
weise der Mikroklin. Die Vergesellschaftung der Gemengteile: Ouarz, 
Glimmer und Feldspat ist im unteren Abschnitte vorherrsehend eine 
derartige, dab sich die einzelnen Schichten aus einem und demselben 
Mineral zusammensetzen und in denselben ein anderes Mineral nur 
untergeordnet auftritt. Im oberen Gneisgebiete dagegen vermengen sich 
die verschiedenen Gemengteile in der Regel innig und gleiechmáBig, wellen- 
förmig ineinander verwoben, ohne aber dabei eine richtungslose grani- 
tische Struktur zu resultieren. 

Statt der eingehenden Beschreibung der gesamten Gesteine, will 
ich mich an dieser Stelle nur auf die Beschreibung einiger charak- 
teristischerer  Varietáten beschránken, die geeignet erscheinen, die 
mannigfache Ausbildung der kristalliniscehen Sehiefer und ihre Genesis 
zu beleuchten. 


Der Biotitgneis des Steinbruches unter der elektrischen 
Anlage. 


Wahrend des Baues der elektrischen Anlage wurde im unteren 
Teile der Talausweitung ein Steinbruch eröffnet, durch welehen der zu 
beschreibende Gneis in ca 9m Höhe aufgeschlossen wurde. Im Süd- 
teile des Steinbruches kann es gut beobachtet werden, dab der fein- 
körnige dichte Gneis von drei 1—2 dm müchtigen Pegmatitadern dureh- 
setzt wird. Diese Pegmatitadern weisen keine gleichmábBige Michtigkeit 
auf, sondern sind an mehreren Stellen abgerundet und kneteten die 
umsehlossene Gneissubstanz in sich ein. Die Intrusion ist im groben 
ganzen lüngs den Schichtfláchen erfolgt und es bildeten sich daher 
Lagergünge. Im Nordteile des Steinbruches, woher das zu beschreibende 
Gestein stammt, wird der Gneiskörper statt den vorher erwühnten von 
zahlreichen dünnen weiBen Adern durchsehwármt. 


ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS. 387 


Der Gneis des Steinbruches ist gröbtenteils ein gleiehmáBig kristal- 
linisches, aus ca 1mm groBen frischen Kristallindividuen bestehendes, 
graues, gut geschichtetes Gestein, in welchem die schmalen Schichten 
von dunklem Glimmer und Feldspat in ziemlich regelmüBigen Lagen 
miteinander abwechseln, örtlieh aber scheinen diese Mineralien gleich- 
möábBig verwoben zu sein. (S. Taf. IV, Fig. 1 und 2). Es finden sich 
darin jedoch auch einzelne, nahezu rein aus Feldspat und etwas Ouarz 
bestehende, grau oder blabBrosa gefárbte, im Verháltnis zu dem um- 
sehliebenden Nebengesteine weit azidere Lagen vor, die sich stellen- 
weise lentikulár erweitern und den Stempel der Injektion an sich tragen. — 
Mit freiem Auge betrachtet, kann in dem Gneis aubBer dem glönzenden 
dunklen Glimmer kein anderer Glimmer erkannt werden, daher gebübrt 
ihm mit vollem Recht die Bezeichnung Biotitgneis ;! u. d. M. finden 
sich jedoch auch noch sehr spárlicher Muskovit, ferner Apatitkörner, 
in sehr untergeordneter Menge Sphen, Epidot und Zirkon, als sekun- 
dáre Produkte Chlorit und Karbonate vor. 

Die auf Injektion zurüeckzuführende Mannigfaltigkeit — die mit 
Íreiem Auge bereits beim ersten Anblick auffállt — macht sich im Laufe 
der mikroskopischen Untersuchung in gesteigertem Mabe bemerkbar. 
Von verschiedenen Stellen ein und desselben Handstückes verfertigte 
Sehliffe können ganz neue Minerale enthalten; in dem eleichmágBigen, 
grauen Teile kommt örtlieh mehr Epidot und Sphen vor, welche Mine- 
ralien andernorts kaum oder überhaupt nicht beobachtet werden können. 
Betrachten wir nun die Gemengteile im einzelnen. 

In dem gleichmöábBig ausgebildeten dichten, grauen Teile des Gneises 
erreichen nur die gröbten Körner des Feldspats die KorngröbBe von 
1 mm, meist bleibt seine KorngröBbe unter 05mm und kann im Mittel 
mit 02mm angesetzt werden; die Körner aggregieren sich unrxegel- 
mábBig entweder mit einander oder mit Ouarz, oder aber umsehliebBen 
sie sehr kleine eiförmige Ouarzkörnehen. Örtliceh überwiegt der Feld- 
spat, an anderen Stellen der Ouarz. 

Da die kleinen Feldspatkörner nur selten verzwillingt sind, sehr 
oft sogar auch keine Spaltrisse aufweisen, kann ihre Vergesellsehaftung 
mit Ouarz sehr gut zu ihrer Bestimmung nach der BEckEschen, auf der 
Verschiedenheit der Lichtbrechungen beruhenden Bestimmungsmethode 
verwertet werden, 

Es muB hier auch der SzaBósehen, auf Flammenreaktionen beru- 
henden Feldspatbestimmungsmethode? gedacht werden. Wenn man die 


1 Der dunkle Glimmer ist nur an der Oberfláche oder lángs der einzelnen 
Klüfte ehloritisiert, wo auch die Feldspate ihren frischen Habitus einbüBen. 
2 Dr. JosEPH v. SzaBó: Über eine neue Methode die Feldspate auch in Ge- 


steinen zu bestimmen. Budapest 1876. 


388 DI JULIUS V. SZÁDECZKY 


Vervollkommnung der Feldspatbestimmungsmethoden bedenkt, welche 
diese seit der Aufstellung der Flammenreaktion erlangt haben, wer die 
vielseitigen und oft sehr prázisen Bestimmungen ermöglichenden opti- 
sehen Methoden kennt, ist leicht geneigt die SzaBósche Methode, welche 
auch seinerzeit nicht nach Verdienst gewürdigt wurde, als heute bereits 
vollstándig veraltet zu betrachten. Jene aber, welche die Methode auch 
in der Praxis kennen lernten und sie benützen, konnten sich in zabl- 
reichen Füllen davon überzeugen, daB sich diese Methode, da sie uns 
über die chemische Zusammensetzung am raschesten Aufklárung ver- 
sechafft, in zahlreichen Fállen in Gemeinschaft mit den übrigen Feld- 
spatbestimmungsmethoden sehr gut anwenden láBbt und in so manchem 
Falle aushilft, wenn wir uns im Labyrinth der übrigen optischen Metho- 
den schwer zurechtfinden können. 

Auch im Gneis des in Rede stehenden Steinbruches, der sich 
übrigens infolge der überwiegend geringen Korngröbe der Feldspate 
nicht eben zur Bestimmung nach der SzaBósehen Methode eignet, können 
wir uns sehr rasch und sicher von der wichtigen Rolle der Kalifeld- 
spate überzeugen, von welcher Rolle wir auf Grund der auf orientierte 
Schnitte bezügliehen optischen Bestimmungen nicht immer eine der- 
art sichere Kenntnis erlangen. In diesen Gesteinen námliech weisen 
die optisehen sKonstantend kein solches Verhalten auf, wie es nach 
ihren Namen zu erwarten wüáre: Der Achsenwinkel des Orthoklas ándert 
sich derart, dab sich die Bisektrix ny (a) nicht immer im spitzen Achsen- 
winkel befindet; die dazwischen eingezwángten Mikroklinpartien weisen 
wieder solche veründerliche Achsenbilder auf, daB wir auf Grund der- 
selben kaum ein klares Bild über die Feldspate gewinnen können. 

Wenn ich dabei auch den didaktiscehen Wert der SzaBósehen Feld- 
spatbestimmungen bedenke und sehe, in welch hohem Mafbe sie, in8- 
besondere bei den mit Chemie sich nicht eingehender befassenden 
jungen Mineralogen, auch zur richtigen Beurteilung der chemischen 
Zusammensetzung der Feldspate beitrügt, wenn ich sehe. wie leicht 
sie sich diese Methode aneignen und mit welch gutem Erfolge sie sich 
derselben bedienen, so bemüchtigt sich meiner das wohltuende Gefübl, 
dem ich hier in. der SzaABó-Festschrift an geeignetster Stelle Ausdruck 
verleihen kann, dab sich der Wert der SzaBóschen Feldspatbestimmung 
noch lange behaupten wird. 

Auf Grund der Flammenreaktionen ist in dem Gesteine vorherrschend 
Kalifeldspat zugegen. U. d. M. erweist sich der Feldspat nur teilweise 
als Ortholrlas, teils als Milrroklin. In den rosafarbigen Feldspatinjektionen 
kommen 2mm grobe und noch grölBere Kalifeldspatkristalle vor, in 
denen der optisch negative Orthoklas örtlich mit Mikroklin Ver- 
wachsungen eingeht. AubBer den gro8en Kristallen finden sich noch 


ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHLEFER DER HIDEG-SZAMOS. 389 


kleine eingezwüngte Mikroklinindividuen, die Produkte einer nachtrág- 
lichen Kristallisation zu sein scheinen. In diesen Feldspaten sind stellen- 
weise stark gestreckte sehnurartig angeordnete Porenreihen zu be- 
obachten in der Richtung von zwei Fláchen, die mit der vollkommenen 
Spaltbarkeit zusammenfallen und den Eindruck machen, als ob sie ursprüng- 
lich Flüssigkeitseinsehlüsse gewesen und die Poren nach der Entfernung 
der Flüssigkeit zurückgeblieben würen. Ferner finden sich noch als Ein- 
sehlüsse aubBer winzigen Ouarzkörnehen Töfelehen und Schuppen von 
Biotit. Stellenweise nimmt die Serizitisierung oder die Kaolinisierung 
ihren Anfang. 

Die Natronkalkfeldspate weisen ebenfalls meist geringere Licht- 
brechungen als der Ouarz auf. Selten besitzen sie gleiches Berechnungs- 
vermögen mit dem Ouarz oder aber ist e (Ouarz) — np(az Feldspat). 
Auch auf Grund der Auslösehungssehiefen der orientierten Schnitte 
seheint zwischen den Natronkalkfeldspaten der Andesin-Oligoklas (Ab, 
An, und der Oligoklas-Andesin (Ab, Anm,) vorzuherrschen, zwischen den 
frischen Plagioklasindividuen finden sich seltener auch das Verhalten 
von Andesin (Ab, An,) aufweisende Individuen. Hinige der Feldspate 
bilden auch repetierende Zwillinge nach dem Albit- und Periklingesetz, 
demzufolge sie eine an Mikroklin erinnernde Gitterstruktur aufweisen. 

In dem Andesin-Oligoklas lassen sich selten kleine, rundliche 
myrmekitische Ouarzstengel beobachten. In einem Albit-Oligoklasindívi- 
-dium konnte ich einen gelben FlüssigkeitseinschluB und sehmale Nadeln 
von Epidot (?), die sich mit ihrer Lángsachse parallel den Fláchen (001) 
und (010) des Feldspats anordnen, nachweisen. 

Es soll noch eines eigentümlichen Verheilungsvorganges gedacht 
werden, den ich löngs eines schmalen, den Ouarz und Feldspat durch- 
-setzenden Sprunges beobachtete. Die Ausfüllungsmasse dieses öprunges 
ist im Ouarz überall Kalzit, ein Zeichen dessen, dab bei der Verheiluug 
eine Kalklösung die Rolle spielte. Im den im Feldspat aufsetzenden 
Teilen dagegen tritt nicht Kalzit, sondern eine mit den primáren 
Feldspaten gleichzeitig auslöschende Feldspatsubstanz auf, die sich als 
frisch, rein und homogen erweist, wáhrend in dem primüren unreinen 
Feldspate als Umwandlungsprodukte Kalzit und Serizit reichlich zu- 
gegen sind. 

Die Körner und eckig begrenzten Individuen von (Juarz bilden 
im Gesteine Aggregate von 1mm, ja auch von bedeutenderer Korn- 
gröbe. Die kleineren Körner sind ungestörter, wührend die gröbBeren 
oft undulatorische Auslöschungen aufweisen. Gelbe Flüssigkeitseinsehlüsse 
mit sich lebhaft bewegenden Libellen können in schnurartiger An- 
-ordnung reichlich beobachtet werden. 

Die grünlichbraunen, in der Richtung der Schieferung gestreckten 


390 DI: JULIUS V. SZÁDECZKY 


Lamellen von Biotit bilden in den glimmerreiehen Lagen meist über 
1 mm lange Individuen, an anderen Stellen sind sie in der Regel 
kürzer. Ihr Pleochroismus erweist sich in der Richtung der vollkom- 
menen Spaltbarkeit als grünlichbraun, senkrecht dazu aber als hell- 
gelblichgrün. Gelbe winzige Flüssigkeitseinsehlüsse und Luftporen kom- 
men auch im Biotit vor. Durch Verwitterung ist der Biotit in Um- 
wandlung zu Chlorit begriffen. Aller Wahrscheinlichkeit nach neigt der 
Glimmer des Gneises zu Lepidomelan, da sich durch Behandlung mit 
Salzsáure aus dem Gesteinspulver Bisen extrahieren löbt. 

Muskovit kommt in sehr geringer Menge in den feldspatreichen, 
azideren Injektionspartien vor; die kleinen Muskovitschuppen erreichen 
nur ausnahmsweise eine Korngröbe von 03mm und haben sich vor 
dem dunklen Glimmer ausgeschieden. 

Der Apatit ist ein konstanter auftretender Gemengteil des Gneises. 
Er weist hie und da weintraubenkernförmige Konturen auf, meist aber 
bildet er unregelmüBig begrenzte 0708—0-16 mm gro8e Körner, die in 
der hegel am Biotit haften oder in den Biotit eingeschlossen sind. 

In unregelmüábBiger Verteilung und geringer Menge kommen in 
den dunkleren Partien des Gesteines oft titanhaltiger, Hümatitsáume 
besitzender Magnetit und Ilmenit vor. Manchmal treten sie als Bin- 
sehlüsse im Biotit auf, in anderen Füllen haften bis 0-5 mm grobe 
tafelige Kristalle von Ilmenit dem Biotit an. 

Sehr wenige, rote Hámatitsehuppen kommen, obwohl in mini- 
maler Menge, auch selbstündig vor. 

Der Epidot ist ein ungemein unregelmüBig verteilter Gemengteil 
des Gneises. In mehreren Sehliffen fehlt er gönzlich, in anderen da- 
gegen bilden seine hell gelbliehgrünen, bis 2 mm langen, schlanken 
Jáulen oder aber seine fragmentartig abgerundeten Körner auch gröbBere 
Gruppen. Er weist einen sehr scehwachen Pleochroismus auf: fia s igrün- 
liehgelb, nm — heller grünliehgelb, n, — hell gelblichgrün. Er besitzt 
einen groben Achsenwinkel und optiseh (-4-) Charakter, seine Eigen- 
schaften verweisen am besten auf Klinozoisit. 

Der Sphen ist ebenfalls in sehr geringer Menge zugegen und findet 
sich in, dem Epidot gegenüber eine tiefere Fárbung aufweisenden, hell 
grünlichbráunlichgrauen, meist 1 mm Korngröbe nicht erreichenden 
Körnern vor. In den Epidotpartien ist er ziemlich regelmüBig verbreitet ; 
an anderen Stellen begleitet er den Biotit. 

Von den Zersetzungsprodukten kann etwas Kalzit, Chlorit und 
Kaolin erwáhnt werden. 

Die Assoziation dieser Gemengteile weist eine wohl ausgebildete 
schieferige Textur und ein granoblastisehes Gefüge auf. Die 
einzelnen Individuen sind nur selten idioblastiseh, meist unvollkommen 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS, 391 


ausgebildet d. h. xenoblastisch. Hie und da kommen auch, ganz unregel- 
mábig verteilt, gröbere porphyroblastisehe Individuen vor. 

Unter den mikroskopischen KEigenschaften weisen auf§er der grano- 
blastischen Struktur hauptsáchlich die in den Feldspaten hie und da 
auftretenden winzigen eiförmigen Ouarzeinschlüsse auf den sedimentáren 


Ursprung des Gesteines hin; die myrmekitischen Bildungen — die 
in den Gesteinen der Eruptivgánge des Vlegyászagebirges in sehr 
sehöner Ausbildung anzutreffen sind — beweisen eher den eruptiven 
Ursprung. 


Um die chemische Konstitution kennen zu lernen, lieB ich 
an der chemischen Versuchsstation Kolozsvár durch Prof. Dr. ALBERT 
RuzITSKA eine homogene, keine dickeren Feldspatinjektionen führende 
graue Partie chemisch untersuchen. 

Die gewonnenen analytisehen Daten sind in der folgenden Tabelle 
mit jenen Umrechnungen zusammengestellt, die der Institutsdemon- 
strator SIMON Papp, nach der von GRUBENMANN bei den kristallinischen 
Sehiefern angewandten Berechnungsmethode der Osaxsschen Konstanten, 
berechnete, um die analytisehen Daten mit den auf die einzelnen 
Gruppen der kristallinisehen Sehiefer berechneten Mittelwerten ver- 
gleichen zu können. Zum Vergleiche der analytisehen Daten mit der 
Zusammensetzung der Eruptivgesteine wurden auch die Osawxxschen 
Konstanten berechnet, ferner auch ihr Ort in der klassifikatorischen 
Einteilung der amerikanischen Petrographen bestimmt. 


Original- 3 B Umrechnun Molekular- ! Molekular- 
analyse ] Reduktion auf 100 7 proportionen prozente 
510, 67-37 SZESZ 68"10 1350 
Al,O; 17"02 177502 d7520 0"1686 
Fe0O ] 1291 3"40 3" 44 0"0478 
HeS0- 1:66 — — — 
CaO 180 N62 1"64 0"0293 
MgO 0-66 OOO 0"67 FEGKOFOTSZ 
KO 0 /2 BZ a BSZS sz. iz ( OSOBÚS 
Na,O Morar a] I.SZ 2.8 0"0460 
CS 0-14 — J — ) .— 
CaCO, -— 03244 0-32  ] -0-00664 
Hygr. Wasser 05642 - —— j —- —- 
Chemisch gebun- j 
denes Wasser 0537 — ] — j — — 
Summe 99-51] 98-93 100:00 1"5113 100-00 


Földtani Közlöny XXXVIII. köt 1908. 277 


392 Dr: JULIUS V. SZÁDECZKY 


Gruppenwerxte : 
S (SiO, in Molekularprozenten)— . .. 75-50 
k. KOZ ANaz as E E AZÁS 76 4 
GCAGa0 a , szine sági ásás sat bá 00382 
F (FeO 3- MyO 7- CaO) Eger sága 427 
M (CaO-Rückstand zu [/ SETPELBEN e szaga ea 00 
Tadonerdeübetéehüb  —ages ne DA 
s S 
ús 6A 2 eF] SEN KEZE! 


Die in das Osawxwsehe Dreieck einzutragenden Projektionswerte : 


204 KE SEGKELT 20F 


e —, o — ae fsz — 99 : 
ÖLTEM ES KS AZTTKTET BENE ETET 


s 0. 


(S. hier Tabelle auf Seite 293.) 

Aus den analytisehen Daten berechnen sich folgende Osawxwsche! 
Werte : 

ASE T19, AG A96 1 a 3561: (Redüzleren wirusle sat 20 Sz0SGeS 
winnen wir 13. ac e ros lanmadá— 50: 

Zeichnen wir diese Werte in das Osaswsche Dreieck ein, so kommt 
der Gneis der elektrischen Anlage auf das Feld der Granitfamilie zu 
liegen und zwar befindet sich seine Projektion zwischen den Osanwschen. 
Granittypen Nr. 12 Typus Hauzenberg und Nr. 25 Typus Wood- 
stock. Vergleichen wir die aus den analytisehen Daten berechneten 
WerteS.azőt0s edes geza ese 9 edge oz edett kg ÁSÁS 
M— 0 mit den von GRUBENMANN für die Gruppen der kristallinischen 
Schiefer festgestellten Mittelwerte, so finden wir, dab sie mit den fol- 
genden Mittelwertén? der ersten Gruppe GRUBENMANNS, der Alkali- 
feldepatgneiBe 9— Z00. A (636 r (sale HALE ESEK hi 8 
M— 0, gut übereinstimmen. Daraus folgt zugleich, da8 der Ort des 
Gneises im Dreieck gut in das Feld der Alkalifeldspatgneise hineinfállt. 
GRUBENMANN unterséheidet innerhalb seiner Gruppen je nach der Tiefen- 
zone der Ausbildung drei Klassen: die kristallinisehen Sehiefer der 
tiefsten (kata), "der "mittleren (meso) und oberen (epi) Zone. Bei der 
weiteren Klassifikation drüngt sich daher jene Frage auf, welcher Zone 
der in Rede stehende Alkalifeldspatgneis wohl angehören mag. In An- 
betracht seiner ausgezeichneten Sehiefertextur, der auf Injektion hin- 
weisenden Anzeichen und der Spuren einer geringeren mechanischen 
Beeinflubung mubG unser Gneis entschieden in die mittlere Zone ein- 


1 Tsechermaks Min. und Petr. Mitteilungen. Bd. 19. Wien, 1900, p. 351. 
2 Die kristallinen Sehiefer. Berlin, 1907, p. 23. 


393 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS., 


ursopuy — up gy za 


KÖZT 
ur ay 


zup ötgy a: Bea sz av 05 


BON 97 


: SeTJOTSéIg E JE VEZET s9p 0"70N Sep pun bob d 0140) fE OTA kását tl od 


16.16 — §9.6 
08.Go 
90.8 
01-16 
LV.66 
609-I 
0£.-0 
L46.§ 
9guozoIg 
spusyoszdszua 
TAI[VIJUTJAI I9p 95UOIT 
UsIxenyejoUuI J9p orr 


—O"H 


gőg mg SE 960- 0 sz 51 z tt  pundoyp 13) 
— E --— — — SES OGTSOs sz a tása ja BENNETT" SZKTLGY I ON 
IEEE saj ersz ÖG0-0L eaz BE erotl 660-0 1890.-0O 5 ez § a id a E und 
— 7- 9$0-O] — I j 9100 1926-O [7 á SZE As 4 NT 
SE sa esÜs0 Hz Ez Bi elsö sa ő 169070 ISKÉKOZT TT KZGSEÉ s SETTOUIO 
J w az —— , 1200.0 Vág knalááese ESZ ZS etés a A tg HOUBBIT 
j sz GOBÓ IRE Sze GVOZOLTAzz os vREsi ET géz E j B a 6 ta TITRE 
Ken KDAT RUA A ez ALWa 1060-0O (£00.0 (FTO-O 910-0- 7 A e KN zset a ÍTOTÓT 
I — —1£00.0 [190.0 1970O.0 [650.0 IZTO-O 1260.-0 OTO-O 1I891-0 S6[-I 7 57 7" uguogzodoxdaemyeronT 
T [j Ke ket ág a j Jár. 
TOTH! "09 "08 10"9N ] 099 OB 024 Io" [fogy ! "og ] 


"(SNPOWV  FUuNZJOSUAUIUIVSNZ AUDSIHOTVIAUIUI AUDITAJIM 9JAIUDAIAA AII9JB], UJPUN9UPSIAUJOA 19 punt9y Me ord 


"SOUBISOT, "£ duvigug ő z£ A Ess SÜSÜ ee CIZELNÜS "SOUBOSOT, "6 985 S e [/ it [és E ESSŐGŐRÜ S ÉL 
BG Ba TOT (05 La 9 7 40407 0"0N-FŐSYI 
ű JN EEG ESÉS ORAT S 4 SG ÉG 
s. dés JEEITAET SOPDIG ASSE — "URTBSID SIS$P 2 fú. 
L8-66 özentla E ] TOSBÉL HÓ EL az e BL E PT 86-66 TS 
95.€ EZ Ez s sza Tk tesz tett az AAN DE szá [10 mg sziésnáát  bumaozr 
g6.z6] . 279-£6 sásléz adón sztó fe zzse ele e zer 2 óda. llaániáéi KÖRE kés [ " zaen0) 
—1reg) eri ]90-8 J Tb 630.0 Ílge0.erl 2 37.055 E jyyódy 
ol J01-T6 [7 ei előt OKOZOK szaz s za — — ]197O.O0 1926-O [7 Ad ta BV eb HANY 
06 (26-E8 J 5 SET ODEOR "e szall —— 00 [DN8aln IT van ZSBIMOHMÓ 
UTÓ a zs I VASzzs sss; 5 — — —TKDADAKOKOA — FGOLÓ zzz 7 oygszodÁmH 
66.9 — og 168. 6 Ez s sza — JOTO.0 JOTO.O0] — TT MG ETL zza 7 gyeusem 
SENKÉS ÉS úg Hé az GHSO0SO Ms Száz IGOÖO [37 — - — s e ze MR vég zzák fen éj 
AJUAZOTÁIVIMIBIOIT OIT [7 — —1€00.0 1190.-0 1970.0. 6€0-0 [ZTO.-0 1260.0 JOTO.0 (897.-0 8GT-T (7 UguoHJodozdaemyoTon 
00.-00T [ 70.01 48-0 ] FT.0] ez.-G ] e8.G ! 18-T ) 429.-0 [ 66-T ( 29.-T ] 0V-LZT 02.29] ; e uogynpeg 
. 19-66 [0-0 [/2£-0 [ TI-0 ] 62.§ ] 8-6 ] 08-T 1 99.-0 [.16-T [ 99-T [60-21 LE. L9 SSÁTLUL[EUISIHIO 

euung T 0 SRE SOK (OLYEN OFONNEODD 2 Oo0m ! oaT "0 ! "TOTY $p1g 

hi í l 


394 Dr JULIUS V. SZÁDECZKY 


gereiht werden und zwar sprechen einzelne EKigenschaften, so namentlich 
die Anwesenheit von Mikroklin, Muskovit und Myrmekit für eruptiven, 
daher granitiscehen Ursprung, wührend der betráchtliche Tonerdeüber- 
sehub (7 — 211) und die in den Feldspaten obzwar selten, aber doch 
auftretenden winzigen WOuarzeinsehlüsse einen sedimentüren Ursprung 
bezeugen würden. 

Was den TonerdeüberschuB anbelangt, soll bemerkt sein, daB dies 
eine derartige FBigenschaft ist, welche auch die entschieden eruptiven 
Gesteine des nahen Bihargebirges in hohem MaBe aufweisen." Es ist 
daher als zweifellos zu betrachten, dab die Anzeichen des eruptiven 
Ursprunges ein wesentliches Charakteristikum des Gneises der elektri- 
scehen Anlage bildet, anderseits weist er jedoch auch untergeordnet sedi- 
mentáre Merkmale auf. 

Von der klassifikatorischen Stellung in dem von den amerikani- 
schen Petrographen festgestellten System soll spáter noch die Rede sein. 

Bezügliech der die prozentuale Ouantitát der wesentlicheren Mine- 
ralien ermittelnden Berechnungen muG bemerkt werden, dab die pro- 
zentuale Menge von Biotit nicht als genau betrachtet werden kann, da 
die chemische Zusammensetzung des anwesenden schwarzen Glimmers 
nicht bekannt ist. Der Wert für Kalifeldspat ist etwas gröBer als die 
tatsáchliche Menge, da die Bestimmung der Ouantitát des eine sehr 
untergeordnete Rolle spielenden Muskovit unterlassen wurde. Die be- 
rechnete Anorthitmenge ist gleichfalls gröBer als die tatsáchlich vor- 
handene, da weder die im Apatit steckende geringe Phosphorsáure, 
noch die Titansáure des Sphen analytiseh bestimmt worden ist, infolge- 
dessen der Kalziumgehalt dieser Mineralien die Menge des Anorthit 
vergröbern. 


Der Granit von Irisora. 


Nachdem wir nun den Gneis des Steinbruches bei der elektrischen 
Anlage kennen gelernt haben, wird nach den genetischen Folgerungen 
ein Vergleich mit dem Material des groBen zentralen Granitmassives 
nicht ohne Interesse sein. Zu diesem Zwecke wurde das frischeste der 
mir zur Verfügung stehenden Granithandstücke gewühlt, das dem vom 
Gneise der elektriscehen Anlage 20 km SSW-lich entfernten Steinbruche 
entstammt und dem inneren Teile des zentralen Granitmassives angehört. 

In diesem Granit heben sich 1—3 cm lange, dicktafelige Feld- 
spatindividuen porphyrartig hervor, die 12—1 mm groben unregelmábig 
begrenzten (Ouarzkörner bilden in dem ganzen Gesteine gleichmábBig 


! Dr. JuLrus v. SZÁDEczKkYy : Über die petrographischen und tektonischen Charak-- 


tere des mittleren Teiles des Bihargebirges. Földtani Közlöny, XXXVII, 1907. p. 77. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS, 395 


verteilte Gruppen. Die 1—2 mm groben Biotittáfelehen finden sich in 
ebenfalls gleichmábPiger Verteilung vor und verleihen dem von den 
kleineren Gemengteilen gebildeten grundmasseartigen Teile eine gleich- 
mibBig graue Fárbung. 

Muskovit ist mit freiem Auge nicht zu beobachten, weshalb das 
Gestein mit vollem Recht als Biotitgranit (Granitit) bezeichnet wer- 
den kann. 

Die groben Feldspatindividuen erwiesen sich auf Grund der 
Flammenreaktionen als Kalifeldspate, auf Grund der optisehen Be- 
stimmungen teils als Orthoklas, untergeordnet auch als Mikroklin. Der 
Mikroklin ist in geringerer Menge als der Orthoklas zugegen und in der 
Regel auch reiner, als dieser. Im Inneren der Feldspate finden sich 
gelegentlieh zahlreiche fremde Einschlüsse, sowie: Epidot, Muskovit 
und Biotit. Der Muskovit ist im Feldspat manchmal regelmüáBig in 
der Richtung der vollkommenen Spaltungen angeordnet. 

AuBer den Kalifeldspaten kommen auch noch in die Oligoklas- 
Albit- und Oligoklas-Reihe gehörende, hin und wieder zonüre Plagioklas- 
individuen vor; die einzelnen Zonen lassen sehr geringe Differenzen 
der Auslöschungssehiefen erkennen. Die Plagioklase sind teilweise stark 
serizitisiert und führen auch winzige Apatiteinschlüsse. Myrmekitische 
Verwachsungen treten in untergeordnetem MaGe ebenfalls auf. 

Der Ouarz löBt gleichfalls zwei Generationen erkennen. Die 
Körner der ersten Generation löschen stark indulatorisch aus und bergen 
zahlreiche, lebhaft sich bewegende Libellen besitzende Flüssigkeits- 
einschlüsse; die zweite Generation wird von kleineren Körnern gebildet, 
die im groBen ganzen einschluBármer sind, Spuren von mechanischen 
Hinflüssen nicht oder nur in untergeordnetem MabBe aufweisen und 
öfters die Feldspate umgeben. j 

Die Bioltltafeln weisen in der Richtung der Spaltbarkeit grünlich- 
gelbliehbraunen, senkrecht dazu hell grünliehgelben Pleochroismus auf. 
Schmale Muskovitstráhne sowie Apatitsáulehen und Titanitkörnehen 
kommen im Biotit gleichfalls vor. AubBerdem lassen sich in einigen 
Biotittafeln schmale, unter 607 angeordnete Nadeln (Rutil?) beobach- 
ten, manche Tafeln werden von einem Leukoxensaum umgeben. Hie 
und da ist der Biotit in Verwandlung zu Chlorit begriffen. 

AubBer jenem Muskovit, der sich im Feldspat und im Biotit ein- 
geschlossen vorfindet, kommen in dem Gesteine seltener noch den Enden 
der Biotittafeln anhaftende, stark verbogene Muskovitindividüuen vor. 

In áuBerst geringer Menge können ferner im Granit von Irisora 
0:1—0-2 mm grobe Körnehen von Sphen beobachtet werden, sie schlieBen 
oft einen Titaneisenkern ein, der Sphen scheint daher ein Umwandlungs- 


produkt vom Titaneisen zu sein. Ö 


396 Dr JULIUS V. SZÁDECZKY 


Einen ebenso seltenen und zufálligen Gemengteil des Granits bil- 
det ein die Higenschaften von Klinozoisit aufweisender Epidot. 

Der Granit von Irisora besitzt eine typisch richtungslose, grani- 
tische Textur, die einzelnen Gemengteile, insbesondere die Feldspate, 
weisen einen bedeutend höheren Idiomorphismus als der Gneis der 
elektrisehen Anlage auf. Im Feldspate liebBen sich ovale Ouerschnitte: 
aufweisende Ouarzkörnehen nicht beobachten. Die Mineralien stimmen 
aber mit den Mineralien des Gneises der elektriscehen Anlage gualitativ 
auffallend überein. 

Hine nicht geringere Ahnlichkeit finden wir auch in der chemischen 
Zusammensetzung des Granits, dessen Analyse Dr. BRoBERT LUNZER be- 
werkstelligte. Die ehemische Verwandschaft dieser beiden Gesteine kommt 
noch viel augenfálliger im Laufe der Berechnung nach der Methode der 
amerikanischen Petrographen zum Ausdruck. Wir können hierbei die 
Erfahrung machen, dab beide Gesteine derselben Klasse (Persalan), dem- 
selben Ordo (Britannar), Rang (Toscanas) und auch Subrang (Toscanos) 
angehören. 


Nr. 1176. Granit (Irisora). 


Auf 100 reduzierte wasserÍreie Zusammensetzung. 
StO, Al, Oz Fe,Oz FeO MgO CaO NaOo KO 
66-81 17/52/a; 1517 2e1sZ 0747 3-60 4"08 9"47. 
A) Die nach der Methode Osawus berechneten Werte : 
s A c F a ( j n  Reihe TonerdeübersechuB 
TÁSA TETSZETT fest ÚR eszes OLT KÁLNL E Es ESEL ESZRZÉK ONES Ke NEJE — 
Die nach der Methode der amerikanischen Petrographen berech- 
neten Werte und die klassifikatorische Stellung : 
Ouarz Orthoklas Albit Anorthit Diopsid Hypersten Magnetit 
14-52 3225 3458 6 12-51 0-25 4"10 1502 


Classis Ordo Rang Subrang 
I. Persalan 4. Britannar 9. Toscanas 3. Toscanos. 


Durch die Eigenschaften des Granits von Irisora werden also jene- 
Annahmen, zu welchen wir beim (Gneise der elektrisehen Anlage be- 
züglich der Genesis desselben auf Grund seiner Bigenschaften gelangt 
sind, in hohem MadfBe bekráaftigt. 


Aplitartiger Albitgneis. 


Zur Illustration der mannigfaltigen Ausbildung der lüngs den 
Objekten der elektrischen Anlage aufgesehlossenen kristallinisehen Schie- 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS. 997 


fer soll noch ein blab rosafarbiges, von grauen Ouarzadern durchsetztes, 
örtlieh schwarze Turmalinputzen aufweisendes, an und zu mit Pyrit 
eingesprengtes Gestein von aplitisehem Habitus eingehender beschrieben 
werden. Dasselbe tritt in S5S0-licher Richtung ca. 200 m von dem vor- 
her behandelten Gneis, in dem ca. 80-sten Meter des in das Riskatal 
führenden Tunnels auf. Dieses Gestein, welches eine im ganzen kaum 
einige m lange, linsenförmige Binlagerung bildet, hebt sich durch seine 
helle rosenrote Farbe und seine dunklen Turmalinfleceken von dem in 
der Einleitung geschilderten dünnsehieferigen, verwitterten, feinkörnigen 
Gneiskörper scharf ab. 

Der Turmalin kommt in mehreren cm breiten, bláulichschwarzen, 
winzigen, gröbtenteils zu staubartigen Aggregaten zerfallenden, nur 
stellenweise stengelig ausgebildeten Kristallen vor, die hie und da ver- 
bogen oder zerbrochen sind. 

Derartige sich zerstáubende kleine Turmalininjektionen konnten an 
der durch die Fundamentierungsarbeiten aufgedeckten Stelle zu beiden 
Seiten des Riskatales beobachtet werden. 

Die mikroskopische Untersuchung weist dahin, dab sich das Gestein 
wesentliech aus den netzförmig einander durechdringenden Gemengteilen : 
Ouarz und Feldspat zusammensetzt, wobei der Feldspat vorherrscht, ob- 
wohl er in kleineren Partien auch in geringerer Menge, als der Ouarz 
zugegen sein kann. 

Die Feldspate erweisen sich zum gröBten Teil als zackig begrenzte, 
daher xenomorphe Albitindividuen von 072 mm Durchmesser, es finden 
sich aber auch porphyrisch hervortretende 1—2 mm grobBe Individuen 
darunter, die nach dem Karlsbader, und auBerdem ziemlich hüáufig 
nach dem Albit-, seltener nach dem Periklingesetz verzwillingt sind. Die 
Albitlamellen sind in der Regel sehr scehmal und können manchmal 
nicht durch das ganze Individuum hindurch verfolgt werden (Taf. IV, 
Fig. 2 und 3). Die kleinen Kristalle sind meist nicht verzwillingt. Es 
kommt auch etwas Oligoklas-Albit (die nm entsprechende Lichtbrechung 
stimmt mit jener des Kanadabalsams überein), ja auch Öligoklas- 
Andesin vor, Die gröBeren Kristalle sind meist nach den Achsen a 
und c gestreckt und bilden dicke Tafeln nach (010). 

Mechanische Einflüsse lassen sich an den Feldspaten gleichfalls 
nachweisen: die gröberen Feldspatindividuen sind manchmal gebogen 
und auch die kleinen weisen hüufig schwache undulatorische Aus- 
lösehungen aut. 

Gaseinsehlüsse nebst spürlichen Flüssigkeitseinsehlüssen treten 
reichlich in den Feldspaten, insbesondere in den gröbBeren Individuen 
auf. Spárlich lassen sich in ihnen auch winzige Muskovitschuppen be- 
obachten, an einzelne Stellen gebunden hingegen treten reichliche Aggra- 


398 DI JULIUS V. SZÁDECZKY 


gate von Turmalinnadeln auf, die im Schliff in der Gestalt von grauen 
Flecken erscheinen (Taf. IV, Fig. 3, am unteren Rand). Diese, oft 0-1 mm 
Löánge nicht erreichenden Nádelchen lassen trotz ihrer auBerordent- 
lichen Feinheit noch schwachen Pleochroismus erkennen: e — hellgrün, 
w — dunkel bráunlichgrün. 

Muskovit kommt auBer in den Feldspaten noch selbstándig in ver- 
sehwindend kleiner Menge und stets in der Gestalt winziger Schuppen vor. 

Der uarz spielt in der Zusammensetzung des CGesteines eine 
wichtige Rolle, löscht stets undulatoriseh aus und hat sich teilweise 
nach dem Feldspat ausgeschieden. Turmalineinschlüsse konnten in ihm 
nicht beobachtet werden, sonst aber führt er Flüssigkeits- und Gasinter- 
positionen ebenso, wie im vorhergehenden Gesteinc. 

Von den in sehr spürlicher Menge auftretenden Mineralien ver- 
dienen noch Magnelitt, winzige Hüűmatitschuppen, die gelegentlieh vor- 
kommenden, aus winzigen, ca. 0707 mm groben Körnern zusammen- 
gesetzten Sphenaggregate Erwáhnung. 

Die blaB rosenrote Farbe des Gesteines wird durch die schwache 
Fárbung eines sekundáren Limonit bedinegt. Dergleichen sekundáren 
Ursprung besitzen auch die selten erscheinenden kleine Karbonatflecken. 

Diese, eine ungemein variierende KorngröBe besitzenden Gemengteile 
weisen eine nach einer Richtung gestreckte granoblastische Struktur auf. 

Das rosafarbige, homogen erscheinende (Gestein wurde nach der 
Ausscheidung der mit freiem Auge erkennbaren Pyritkörner von Dr. B. 
Ruzirsxa analysiert und die analytisehen Daten von SIMoNn PAPP um- 
gerechnet. 


Original- B ! Berechnun Molekular- Molekular- 
simals 48 Begükitan j auf 100 ú proportionen prozente 

SO, 73"57 T(B37597/ 73990 j 12327 

Al, Ó; 15"85 15"85 15-94 — ]  0-1563 
FeO 0:60 — — — 
Fe, 0, (öz Kr 1 -- -— j — 

CaO 90-53. 0"25 ÚSZS. "AOSOOAS 
MgO 0-a2 —- — — 

K,O 0"18 0"18 OLAS ze 020019 

Na, 0 7"68 7"68 ze I. 10:1245 
Hygr. Wasser 1 0"01 — ki j — 

Chemisch gebun- // 

j denes Wasser / 0344 "1 Ej - j -- 
fv ; 0-r1924 ki — —- — 
CO, 0:72 tő j S 

Pyrit s 0-"93 0"93 0"0019 

Dolomit — 0"48 0-48 0"0106 

Kalzit 0" 97 0"27 0-"0054 

Siderit 0"97 0"97 0"0168 

Summe 99: 85 99: 48 100-00  ]  1:5546 100"00 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS. 399 


Gruppenwerte : 
5. (970. an Molekularprozentenji — —- 17929 
ARON E TEV TOO S ész És de 9413 
COO ESSERE zár nESséá ébe A VEL 02Ő 
Ta MKB OK (EGON Tee 0-00 
M(CaO-Rest, der in / aufgenommen. ist)... 0700 
Tas Könerdeübersehübjis aló gek ze 163 
z S ) 4 
K eTFSETF re vara .... sm save 70 van 1 61 
Projektionswerte : 
; TT JEZÉA KEÁTSER gpess TÖJGÉZN LOG ERESZTENI ELRÉZÁNS 
41 MELETT NAAG B EIT OT ÜSS AT TETTSEn s10700 


(S. hier die Tabelle auf Seite 400.) 

Aus den analytisehen Daten sowie aus den Werten der Umrech- 
nungen geht die wichtige Rolle des Albit klar hervor. Ferner erhellt, 
dab an der Zusammensetzung des Gesteins auber dem Albit nur (Juarz 
wesentlichen Anteil nimmt. 

Nicht nur die Anwesenheit von Turmalin, sondern die ganze 
Erscheinungsform des Gesteins weist auf eruptiven Ursprung hin, wir 
haben es daher in diesem Gesteine mit einem interessanten Differen- 
tiationsprodukt des Granitmagmas zu tun. 


Klinozoisitamphibolit. 


Zur Illustration der Mannigfaltigkeit der kristalliniscehen Sehiefer 
des in Rede stehenden Gebietes will ich noch einen Amphibolit an- 
führen, welcher oberhalb dem unter der elektrisehen Anlage befind- 
licehen Steinbruche, einige m unter dem in das Kis-Riskatal führenden 
Sattel beginnend, eine zuasammenhüngende Decke bildet. Diese Amphibolit- 
schicht lagert zwischen guarzlinsenführenden, glimmerigen Schichten 
und erreieht stellenweise eine Müchtigkeit von 4—5 m. Sie zieht auch 
auf das linke Gehünge der Szamos hinüber, wo in ihrer Gesellschaft 
an der gegenüber dem FuBstege befindliehen Felsenwand ein Granat 
und Turmalin führender, sehr mannigfacher Schichtenkomplex zu be- 
obachten ist. Das zu beschreibende Gestein entstammt diesem Schichten- 
komplexe. 

Es ist dies ein dunkelerünes, aus im Mittel 1! mm groBen ge- 
drungenen Ampbibolsáulen und in bedeutend geringerer Menge aus Feld- 
spat und Epidot bestehendes schieferiges Gestein, in welehem u. d. M. 
aubBer den erwáhnten Mineralien noch etwas Ouarz, Apatit, Magnetit, 


SZÁDECZKY 


D: JULIUS V. 


400 


) I ALOMTES 0, A TEO VIGO 0 Na,0 
szt ál sz 4 beás L le éa 
Originalanalyse. ge 73:57 [15-85 10-16 10-60 10-12 10-53 17-68 10-18 10-72 J 0"12 
Mit Ausscheidung der ] 
zum Binden des S nöti- j 
GSM e Mengele ee ZSOTÁTSZSBEOSTSS KÖZBE KOSTZ E KOSSZ SZZOSETOSZÚS SIKOSZZE NOS AZ ROSA SKOZZÁTKOZOTM JO: SZTOSOZTONS 
Molekularproportionen.. / 12261 0:155/0"001 / 0:006 / 0:003 / 07010 ) 07124 0002 10-016/ — — ] — — [— 
JEG tessék Sotet [5 — — — — — ] — J] 0121] 011] — — [] 0"23 
TE Ára nzz se es BE tbe Sk KÖSOD TE ze — )] — ] — —a EA E —- pudli 250 jeg ERETSE 
Biderit — mmm mm a JN — [ — [ — 100061 — ) — ] — [ — ]J0-006j — [ — [ — ( — [07094 
MDOLOTATD a sz seat sej s -— -— — ]10"-003]0-"002]1 — — ]10-005/ — 0"45 
CSALT E eze e — ] — — ] — — ]J0-005] — — ]0-005] — — — -— 0:50 
Orthoklas ve era ESA OSOTZT OSOO2 : — [5 e e. — J]0O:-002] — / — — — -— ela! Tas 
UDTU SS zzz eze VA OSZAAOSTZA - - — ]10-124] — — ] — — — — 116498 g.991sa1— 
Amorthit és és ál E NFOSOOGTOSOOZ E SERTO SOÓ BN ES zó Egg sz E iz ÖZS3 97-41 
ONASZSE zzz té za INÜRAGAI —— IZ — —- — — — ] — si - —" [124"840 § 
Korund IZ sz zsír SSE ONOZÓ] — —— — — —- — — ] — ] — — — 2:65 
me És ke 28 22. Ül E T Clasiss I. Persalan, 1. E veas He ez 8 e : ordo 4. Britannar. 997 B 
K,0--Na,0 . 0-126 a 7 KO 0"002 1 1 kz X Das dem Pyrit angehörende, über- 
EZT EKOÉOÜS pl zw B 1. Liparas, Na, a THEM 5 2 7 subrang 9, noyan8os. flüssig oxydierte 0 des FeO. 
Der cModuss der tatsáchlichen mineralogisehen Zusammensetzung : 
EZZEL TEA BEEE ESNEK EE E ESET ESZ ] J T 
St 0, [ál OS des OS e (EKB AEKONAT TAO (EKB); fej Fe H,O öl 
Molekularproportionen 1226 0:15510"001 10006 [0-003 0-01010"124]0:00210:016 " 0"004 0"0021] — ] — [/ 
Bnilée sze sát e ze Sb 188 EAN e e S e KORÓOTKOSODAN Szess alli .  ZOSSS 
ELÁTA tt sztee zet : szk ÍM — 10" ÜZE 17 ett — — ] — [ — [/ 0716 
Siderit .. MAARESAZ TK E e EE OR 28 EZTNOSO OG NEE ég éltás TE Tőezz át s ÖL 70 
IDOTOTÁt E: 35 oz, szász szar E BZ [s 10"00310"0021 — ] — J]J0-005]/ — EEEN tet SM 0"45 
ÜGANZT Te ete 8 ÉN — — ] — — — 10"005 — ]J0-005] — — Pp — / 0"50 
Orthoklas SEA KOSOTANTO ZOON EE: — ] — ]J0"002 5 — : Kei la 
ADDIG E: e sz OSZAATOADA — ] 0-124]) — j — ] — Í] — [ — ][ — 16498 
Amontbt es ez e e OZOOSMOSÓOBZ 1 SZ KOKOOBI MS Re E 0 ST sg ájjnÖséB 
Ouarz . resen ke 2 NONAGA z 2 I E — ]127-84 
IKorúnd 82 e SO SÖDGY E ss [vs zs EZSRNIN e Erő] Boter és s 2:65 — 99"45 


Die im Ararát steckende (0 — Menge und das Na,O des Albit resultieren den Durchsehnittsplagioklas 
124 Na 052 Cao AAA SS e Ab, An: Albit. 


2 b 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS. 401 


Ilmenit, S$phen und Zirkon nachgewiesen werden können (Taf. IV, 
Bass 5éundsóje 

Die eingehende Untérsuchung zeigt, dab. der Amphibol 1/4—2 mm 
breite und 1—5 mm lange xenomorphe und nur teilweise idiomorphe 
Individuen bildet. In letzterem Falle lassen sich die Flöchen co P(110), 
co P 09 (010), 00 PR 00(100) und die prismatische Spaltbarkeit gut be- 


obachten. Der Pleochroismus ist ny (7) — dunkel bláulichgrün, 1.(8) — 
gelbliehbráunliehgrün, n,(a) — hell grünliehgraulichgelb. c—ny — 127. 


Der Amphibol weist daher alle FHigenschaften der gemeinen grünen 
Hornblende auf, gehört also einer solchen Art an, die sowohl in den 
Gesteinen eruptiven Ursprunges, als auch in den sedimentáren Ge- 
steinen vorkommt. Der Amphibol sehlieőt ausnahmslos zahlreiche KHin- 
sehlüsse, und zwar vorwiegend Epidot, spárlicher auch Sphen und Feld- 
spat, ein. Die Binschlüsse treten so zahblreich auf, dab dadurch eine 
poikilitisehe Struktur zustande kommt. 

Die relative Menge der Feldspate variiert stark, denn stellenweise 
setzen sie fast die Hálfte des Gesteines zusammen, anderenorts finden 
sie sich in geringer Menge zwischen die farbigen Gemengteile einge- 
zwángt Vor. 

Der gröbte Teil der Feldspate erwies sich als Gitterlamellierung 
aufweisender Mikroklin; derselbe tritt meist in 0716 mm groben Körnern 
auf, ausnahmsweise findet er sich jedoch auch in 1 mm groben Indi- 
viduen zwischen den übrigen Mineralien. Der Mikroklin gehört zu den 
spütesten Kristallisationsprodukten. Von den Feldspaten kommt noch 
in bedeutend geringerer Menge Orthoklas und ziemlich háufig auch 
Oligoklas-Albit vor. Diese Feldspate sind meist nicht verzwillingt und 
weisen scharfe Spaltrisse auf, welche Bigenschaft am Mikroklin nur 
selten zu beobachten ist. Oligoklas-Andesin und Andesin kommen nur 
selten vor und sind in der Regel in Zersetzung begriffen. Manchmal 
finden sie sich in mikropegmatitiseher oder myrmekitischer Verwachsung, 
und zwar mit Mikroklin, oder bilden sie ein schuppiges Netz, dessen 
überaus winzige Partikel nicht so sehr durch die Auslösechungssehiefen, 
sondern vielmehr durch die Verschiedenheiten der Lichtbrechung von 
einander unterschieden werden können. In diesen auf Umwandlungs- 
vorgánge verweisenden Geweben treten Klinozoisiítsáulehen und ferner 
auch Ouarzkörner auf. Diese basischen Feldspate bilden eine frühzeitige 
Ausscheidung, sie haben sich teilweise vor dem Amphibol ausgesechieden 
und es scheint in ihnen der Epidot nicht nur als Umwandlungsprodukt, 
sondern auch einschlüssebildend vorzukommen. ; 

Der Ouarz spielt in diesem (Gesteine eine sehr untergeordnete 
Rolle, da er meist in der Form von in Feldspat eingesechlossenen Kör- 
nern oder in winzigen, hie und da kipfelförmigen Durchschnitten zu 


402 Dr JULIUS V. SZÁDECZKY 


beobachten ist. 072 mm groBe Ouarzkörner gehören bereits zu den 
gröbBten der vorkommenden Körner. In den winzigen Ouarzkörnern kön- 
nen kleine Flüssigkeitseinschlüsse mit beweglichen Libellen, welche die 
Eigenschaften der nachtráglichen Injektion an sich tragen, gleichfalls 
beobachtet werden. 

Neben Feldspat und Amphibol bildet £pidot das dritte herrschende 
Gemengteil des Gesteins; der Epidot kommt auch in den vorher be- 
handelten Gemengteilen reichlich vor, seine Kristallisation ist daher jener 
der genannten Mineralien vorangegangen. Der Epidot ist hell gelblichgrün 
gefárbt, er bildet 07-12 mm und nur selten 1 mm lange Süáulen, die im 
ganzen Schliffe verbreitet sind; örtlich gelangen sogar ihre körnigen 
Aggregate zur Herrschaft. Die Sáulchen enden in der Regel mit abge- 
rundeten Flöchen, im grobBen ganzen weisen sie infolge der auf ihr 
hohes spezifisches Gewicht zurückzuführenden frübzeitigen Kristallisa- 
tion idiomorphe Konturen auf. Als Hinschlüsse können in ihnen win- 
zige Söphenkörnehen hüáufig beobachtet werden. Auf Grund der folgenden 
optisehen Kigenschaften gehören sie dem Klinozoisít an. Sie besitzen 
optisch positiven Charakter, obwohl ihr Achsenwinkel sich 907 nühert. 
S1e weisen in Schliffen ! ny, sowie ln eine Doppelbrechung auf, die 
jener, welche an den ! ny orientierten Mikroklinschnitten beobachtet 
werden kann, nahe steht, weshalb n— np— 07011 geschátzt werden 
kann;  dementsprechend weisen ihre l nm orientierten Sechnitte in 
dem 0-03 mm dicken Dünnsehliffe gelbe Interferenzfarben auf. In den 
mit gelben Farbentönen interferierenden Schnitten kommen aber auch 
violett interferierende Partien mit grüne Interferenzfarben aufweisenden 
Kernen vor; diese Flecken entsprechen also einer Epidotgattung, deren 
Doppelbrechung die normale um das Doppelte übersteigt. In den win- 
zigen Nuerschnitten können die Spaltrisse nach (001) meist beobachtet 
werden, die Spaltung nach (100) kommt oft nicht zum Vorschein. Die 
Auslöschungssehiefe c— np ist konstant gering (ca. 29), liegt aber bald 
im stumpfen Winkel 001—-100, bald in dem spitzen Winkel. Pleochrois- 
mus kann kaum wahrgenommen werden. 

Der braunrote Biotit kommt in dem Gesteine in üuBerst geringer 
Menge und in ganz unregelmáBiger Begrenzung vor und wird oft von 
öphen begleitet. 

Auch Magnettt und Imenit kommen nicht in groBer Menge vor, 
obwohl dieselbe jene des Biotit übersehreitet und sie im Gesteine gleich- 
műibiger verteilt sind. Der Ilmenit gabelt sich oft und zwischen den 
einzelnen Tafeln ersecheint eine serpentinartige Substanz; ferner ver- 
wüchst der Ilmenit mit Sphen. 

Hámatil tritt spárlieh als Umrandung von Magnetit und in win- 
zigen öchuppen auch selbstündig auf. 


nzénttttllllltttátáítkáántílkunma lta ása 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER KRISTALLINISCHEN SCHIEFER DER HIDEG-SZAMOS. 403 


Der Sphen bildet einen gleichfalls spárliechen und in winzigen 
Körnern erscheinenden, obwohl ziemlich konstant verteilten Gemengteil 
des Gesteins. Er kommt in 0-14 mm langen, rhomboederartigen Körn- 
ehen, oder Zweihülíftler vor, die eine dunkler grüne Fárbung als der 
Epidot besitzen. Bin sehr seltener, dem Sphen gegenüber heller ge- 
fárbter und in winzigen Bruchstücken auftretender Gemengteil ist noch 
der Zirkon. 

Der Apatil spielt gleichfalls eine untergeordnete Rolle. 

Ein dem besehriebenen Amphibolit áhnliches, jedoch bedeutend 
hellere und epidotreichere grüne Lagen aufweisendes Gestein beobach- 
tete ich auf dem Sattel, der von der elektriscehen Anlage zur Talsperre 
des Riskatales hinüberführt. In diesem Gesteine kommt aber bereits 
körniger — und nicht Spalten ausfüllender — Kalzit vor, Amphibol 
ist in geringerer Menge zugegen, neben ihm tritt auch Diopsid auf, die 
Feldspate finden sich in deutlich blastiseher, xenomorpher Ausbildung. 

Von den drei eingehend untersuchten kristallinisehen Sehieferarten 
besitzt also dieses Gestein den ausgesprochensten sedimentáren €Cha- 
rakter, welche Genesis auch durch die Verháltnisse des Auftretens aubBer 
Zweifel gesetzt wird. Wir műüssen darin ein derartiges, raschen Stoff- 
wechsel aufweisendes sedimentáres Gebilde erblicken, bei dessen nach- 
tráglich erfolgter Umkristallisation auch die máchtige Injektionsmasse 
des Steinbruches wesentlich mitgewirkt hat. Das Auftreten von Mikroklin 
ist aller Wahrscheinlichkeit nach ein Produkt dieser Wirkung. 

Ím Zusammenhange damit soll bemerkt werden, dab sich in dem 
unteren Abschnitte der Hideg-Szamos auch rein eruptive Amphibolite 
vorfinden. Der bei der Gemeinde Hidegszamos auftretende Amphibolit 
trágt schon in seiner üáuBeren Erscheinungsform die Charaktere eines 
michtigeren Eruptivstockes an sich. Der eingehende Nachweis davon 
fállt aber bereits auber den Rahmen meiner gegenwártigen Aufgabe. 


Ergebnisse. 


Aus dem obigen geht hervor, dab die kristallinischen Schiefer des 
Hideg-Szamostales weit mannigfaltiger ausgebildet sind als bisher be- 
kannt war, dab der Albitgneis ein wichtiges Glied derselben bildet und 
hier durch interessante Arten vertreten ist und dab in der wechsel- 
reichen Schichtenfolge dabei auch Biotitmikroklingnetse, Pegmatite und 
Klinozotsítamphibolite auftreten. Die Bildung eines Teiles dieser Gesteine 
ist auf ein mit dem zentralen Granitmassiv übereinstimmendes Magma 
zurückzuführen. 

Die Bildung der kristallinischen Schiefer des Gyaluer Hochgebirges 
mubG in der Weise aufgefabt werden, da8 dieselben ursprünglich ge- 


404 : DI JULIUS V. SZÁDECZKY 


wöhnliche Sedimente waren, in welche im Zusammenhange mit der 
Intrusion des grobBen Granitmassivs eine genetiseh mit dem Granit 
übereinstimmende Injektion erfolget war. Die nachtrágliche Umkristalli- 
sierung der ursprünglichen Sedimente ist wesentliech ein Resultat der 
Injektion und der damit verknüpíten Prozesse. Es können hier nicht 
die Gründe erörtert werden, die es als wahrscheinlich erscheinen lassen, 
daB diese Granitintrusion ein Glied des gegen Ende des paláozoischen 
Zeitalters erfolgten máchtigen Eruptionszyklus bildet. Die Eruption der 
meist eine dazitiscehe Zusammensetzung besitzenden Eruptivgánge, welche 
nach der zitierten Karte der kgl. ungar. Geologischen Anstalt so zahl- 
reich die kristallinischen. Sechiefer durchsetzen, ist bedeutend spüter 
erfolgt. Keinesfalls kann ich aber das Eruptionsalter als obermediterran 
betraéhten, da diese Gesteine, sowie auch die Eruptionen des Vlegyásza- 
zuges mit den Tuffgesteinen des Beckens der siebenbürgisehen Landes- 
teile in keinem Zusammenhange stehen, denn weder der bei Gyalu, 
noch der bei Sztolna auftretende. máchtige Eruptivgang, noch die bei 
Gyerővásárhely befindliche FEruption lábt an der Grenze des unteren 
bunten Tones Kontaktwirkungen erkennen, die Tonschichten seheinen 
sich vielmehr auf die abradierte Oberfliche derselben abgelagert zu 
haben. Es ist viel wahrscheinlicher, da8 diese Gesteine samt den Ge- 
steinen der Vlegyásza die Produkte eines Eruptionszyklus sind, dessen 
Eruptionen in der oberen Kreide begonnen und sich vieélleiceht auch 
noch zu Beginn des Tertiárs fortgesetzt haben. 


Freilich ist es fast unmöglich, die oft launenhaften, geringe Dimen- 
sionen besitzenden Varietáten der kristallinisehen Sehiefer auf der geolo- 
gischen Karte zu verzeichnen, die Kartierung der bedeutendéren Hin- 
lagerungen und die genauere Bestimmung der Gesteinsgattung bildet 
jedoch eine unerlábliehe Aufgabe des kartierenden Geologen, insbeson- 
dere heute, da wir sehen, dab durch eingehende Studien der kristalli- 
nischen Schiefer jener dichte Nebel, der noch vor gar nicht allzú langer 
Zeit als undurchdringlicher Schleier das sogenannte"aGrundgebirges ver- 
hüllte, in Auflösüng begriffen ist. 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISUHEN KENNTNIS DER 
UNGARISUHEN PYRITE. 


Von Dr. AuREL LIFFA.! 


(Mit Tafel V und VI.) 


1. Pyrit aus der Umgebung von Kazanesd. 


AnláBlich der geologisehen Reichsaufnahme im Jahre 1903 be- 
suchte mein Kollege Herr Geolog Dr. KARL v. Papp die schon seit langer 
Zeit infolge ihrer Pyritvorkommen bekannte Gegend von Kazanesd, wo 
sich ihm Gelegenheit bot einige Pyritstufen zu sammeln. Durch seine 
Freundliehkeit gelangte ich in den Besitz des Materiales, welches 
ich der kristallographisehen Untersuchung deshalb für wert hielt, weil 
sich dasselbe einerseits als hierzu geeignet erwies, anderseits aber bisher 
in kristallographischer Beziehung noch überhaupt nicht bearbeitet wurde. 
Die Ergebnisse meiner Untersuchungen seien im folgenden zusammen- 
gefabt. 

Bevor mub jedoch noch vorausgeschickt werden, dab der Pyrit 
der Umgebung von Kazanesd zuerst von SruR? untersucbt wurde, der 
aber nur das geologisehe Vorkommen, die Verbreitung desselben, sowie 
die in Gesellschaft desselben vorkommenden Erze in Betracht gezogen 
hat. Mit der Gewinnung des Schwefelkieses begann man sich erst in 
neuerer Zeit eingehender zu befassen, als nümlich derselbe durch den 
Aufschwung der heimischen chemischen Industrie zu einem gesuchten 
Erze wurde. Dem ist es zuzuschreiben, dab man dem hiesigen Vor- 
kommen mit gröberem Interesse und besonderer Aufmerksamkeit nach- 
forschte. Diese Forschungen? stellten fest, dab derselbe in Gestalt aus- 
gedehnter Nester und Stöcke im Diabas und Ouarzporphyr, sowohl bei 
der Gemeinde Kazanesd, als auch in deren Umgebung, bei den Ort- 


1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellséhaft 
am 5. Dezember 1906. 

2 D. Srug: Die geologische Beschaffenheit der Herrschaft Halmágy im Kom. 
Zaránd in Ungarn p. 497 (Jahresb. d. k. k. Geol. Reichsanst. 1868. Bd. XVIII. 
Heft 4.) . 

3 Dr. K. v. Papp: Die Umgebung von Alváca u. Kazanesd im Komitat 
Hunyad. (Jahresber. der kgl. ungar. Geolog. Anstalt f. 1903; p. 70—104.) 

A. LACKNER: Die Schwefelkiesgrube in Kazanesd, Komitat Hunyad. (Föld- 
tani Közlöny Bd. XXXIV, p. 469—488.) 


406 Dr: AUREL LIFFA 


schaíten Csungány, Almásel, Almásszelistye u. s. w. vor- 
zufinden ist. 

Die den Gegenstand der Untersuchung bildenden Kristalle stammen 
von den beiden ersterwáhnten Fundorten, von welchen ich insgesamt 
12 Stücke gemessen habe, und zwar drei von Csungány und neun von 
Almásel. 

1. Der Pyrit von Csungány bildet eine graulichgelbe grobe Erz- 
masse, in welcher die Kristalle nur in grölberen oder kleineren Drusen, 
und zwar oft sehr schön entwickelt vorkommen. Der gröBte Teil der 
freigemachten Kristalle ist sehr zerbrechlich, in Verwitterung begriffen, 
weshalb sie bei der Untersuchung eine besondere Vorsicht in der Hand- 
habung beanspruchten. Doch kamen hie und da auch vollkommen wohl- 
erhaltene Kristalle einschlieBende Drusen vor, welche bei gründlicherer 
Untersuchune mit einem gitterförmigen oder netzartigen Gewebe von zar- 
ten nadelförmigen Ouarzkristállehen durchzogen erscheinen. Wahrschein- 
lich ist dies die Ursache, dab die darin sitzenden Kristalle im Gegen- 
satz zu den übrigen hárter und unverletzt sind, da die Kieselsáue samt 
einem Teil der Umgebung der Drusen auch diese infiltriert hat. Dies 
wird auch durch die unten angeführte chemiseche Zusammensetzung der 
Kristalle bestátigt. 

Die diesem Fundorte entstammenden Kristalle sind im allgemeinen 
klein, inr Durchmesser schwankt zwischen 0-2—04cm; sie sind sehr 
glánzend, jedoch arm an Formen. Es konnten an ihnen zwei Typen 
untersechieden werden, nömlich ein hexaedrischer und ein pentagondode- 
kaedrischer Typus. 

Die Kristalle von hexaedrischem Habitus sind in dem untersuchten 
Materiale am háufigsten und entweder nur elinfach Hexaeder oder 
Kombinationen desselben mit dem Oktaeder oder aber Kombinationen 
des Hexaeders mit dem Pentagondodekaeder. An letzteren wechseln 
die Hexaederfláchen z 1210) wiederholt mit den Pentagondodekaeder- 
fláchen ab und sind demzufolge fein oder ganz grob geriett. Die: 
Kristalle dieses Typus geben infolge des sehr starken Glanzes der Fláchen 
der Formen (100) und (111) sehr scharf abgegrenzte Reflexe, so dab 
ihre Winkelwerte — wie aus folgendem ersichtlieh — von den berech- 
neten Werten kaum abweichen. 


Gemessen ny na -Hd! Berechnet 
(1007--(O4OY E 9054 3 ű (ATS 90" 
(LA) SEC SARASIZON 4 — SL 5494408" 


1 Vgl. Amerkung auf S. 411. 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DER UNGARISCHEN PYRITE. 407 


FHine Ausnahme bilden die erwáhnten Kombinationen, welche gerade 
infolge ihrer Riefung eine ganze Reihe der Zeichen reflektierten. 

Die Kristalle von pentagonem Typus sind seltener als die obigen 
und viel gröler als jene. Die den Typus bestimmende vorherrschende 
Form ist das als positiv angenommene Pentagondodekaeder r 1210), 
dessen charakteristisehe Kanten durch das Hexaeder oft als ziemlich 
breite Streifen, die trigonalen Ecken jedoch mit kleinen, glánzenden 
Fláchen durch das Oktaeder abgestumpft werden. 

Die Hexaederfláchen sind an sümtliehen Kristallen dieses Typus 
parallel den regelmábigen Kanten des :z 2107 fein gerieft, demzufolge 
sie eine ganze Reihe der Reflexe lieferten. Die Flchen des Pentagondo- 
dekaéders z 1210) reflektierten gegenüber den früheren — obzwar eine 
oder die andere matt ist — sehr gut und ebenso auch jene des Oktaeders. 

Die an den Kristallen von Csungány beobachteten Formen sind 
demnach folgende : 


EATOV aZ (d ramdé zer 1210) 


Bezüglieh der chemischen Zusammensetzung des Pyrits von Csun- 
gány muG bemerkt werden, dab Herr kel. ung. Chemiker Dr. KoLOoMAN 
Emszr so freundlich war denselben zu analysieren, aus welcher Analyse 
hervorgeht, da derselbe auber den gewohnten Bestandteilen auch Spuren 
von Arsen und Nickel, Kieselsáure aber in mebPbarer Menge enthült. 
Demnach ist die Zusammensetzung desselben auf 100 Gewichtsteile be- 
rechnet folgende : 


Hesásinonm s saáguwakaz-rorostoti csi 
As — Spuren 
NY 0705 
J99y— DNGOL Áe ŐK ad anvala —O16090S 2 
Kieselsáure — 284 
99-86 


Wie hieraus ersiehtlich, stimmt die Zusammensetzung desselben 
vollkommen mit jener der normalen Pyrite, d. i. fer S, überein. 

2. Der Pyrit von Almásel ist lebhaft gelb; die zu Messungen 
geeigneten Kristalle kommen in Ouarzit eingesprengt vor, mit welchem 
sie zusammen nicht selten Gönge von 1—2m 6 Máchtigkeit bilden. — 
Die GröBe der Kristalle ist sehwankend, da einzelne kaum 0711—0-2 em, 
andere hingegen bis über 170 em erreichen. Die kleinen sind sehr glinzend, 
wührend bei den gröbBeren die eine oder die andere Fláche matt er- 
scheint. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 28 


408 Dr AUREL LIFFA 


An den untersuchten Kristallen, die als formenarm bezeichnet 
werden können, wurden folgende Formen beobachtet : 


gk Feszt Goldschmidt — — Miller Naumann ] 
18 a 090 1100£ L Pe 
2.11" € 200 In(210) [4 —g— 
3. o 1 (1113 o 
4 n 2 "2 202 ; 
5. 53 (533). délékÜb 
6. 8 8/3 2 (863) 1 4[/2—] 
sékel öss; sa] nt987y ] JESS 
8. isi 11/5 7/6 (11 7.64 -- EE 


Die Gesamtzahil der Formen ist demnach acht, von denen die 
mit § bezeichneten für den Pyrit neu sind; auBer diesen gibt es noch 
1—2 Formen, die jedoch wegen nur einmaligem Auftreten und den 
infolge ihrer geringen GröBe schlechten Reflexen nicht unter die sicher 
ermittelten Formen gestellt werden können. 

Diese Kristalle können in bezug auf die Entwicklung ihrer Formen 
in vier Typen eingeteilt werden. 

Den ersten Typus stellen Formen von hexaedrisehem Habitus dar, 
welche teils nur Hexaeder, teils aber Kombinationen dieses mit dem 
Oktaeder, dem Deltoidikositetraeder 4211), sowie dem als positiv an- 
genommenen Pentagondodekáeder z (2104 sind. Den gröbten Teil des 
untersuchten Materials bilden die Kristalle dieses Typus. Charakteristisch 
ist für sie, dab die Fláchen des an den Kombinationen überwiegend 
entwickelten Hexaeders gewöhnlich parallel den regelmáBigen Kanten 
des (210) fein gerieít sind, was mit freiem Auge kaum, sondern nur 
durch das Fernrohr des Goniometers sichtbar wird. Dem gegenüber sind 
die Oktaederfláchen immer sehr glánzend. An ihrer Oberfláche werden 
infolge abwechselnder Wiederholung der Flöchen (211) entstandene Drei- 
ecke oder seltener mit den Flöchen des (211) parallele feine Streifen 
sichtbar, durch welche die Orientierung der Kristalle oft sehr erleich- 
tert wird. 

Kristalle von hexaedrischem Typus wurden insgesamt drei ge- 
messen, deren Form in Fig. 1 dargestellt ist. Die an diesen beobaéhteten 
Formen sind, nach ihrer GröBe grúppiert, folgende : 


1 Vgl. die Rubrik vAnmerkungens auf S. 416. 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DER UNGARISCHEN PYRITE. 409 


k k 


a [4 n e : 
1100), (1115, (211), 1210) (863), z(11.7.6). 


Als am besten reflektierende WFormen zeichnen sich hiervon das 
Oktaeder, das Deltoidikositetraeder (211) und sehlieflieh das als po- 
sitiv angenommene Pentagondodekaeder z 12104 aus, was auch daraus 
erhellt, da die gemessenen Winkelwerte einzelner nur in den Sekunden 
von den berechneten abweichen. So z. B. : 


Gemessen : td Berechnet: 


ÜTBHATT) S700ZTT5T Log pay S 7OTZV JAT 


Minder gut sind die Reflexe der Hexaederflüchen, dessen Ursache in 
der feinen, dichten Riefung derselben zu suchen ist. 

An einem der Kristalle von hexaedrisehem Habitus wurden die beiden 
letzten der eben angeführten Formen, d. i. die positiven Dyakisdode- 
" kaeder 7 (863) und 7(11.7.6) beobachtet, die in Gestalt schmaler, doch 
genügend gut reflektierender Fláchen entwickelt sind. Beide Formen waren 
in je zwei Zonen zu messen, und zwar 


die eine in den Zonen [(010.120] und [121 .102] 
die andere in den Zonen [102.121] und [112.21117 


demzufolge ergab sich ihr Index unmittelbar aus den Zonenverhültnissen 
welcher also 

z 1863) und 

x(11.7.6) entspricht. 


Beide Formen erwiesen sich für den. Pyrit als neu. 
Für diese Formen erhielt ich folgende Winkelwerte : 


Gemessen : Berechnet : 
(386) . (010) — 39"36"/2" ca. FOZJSTHJÜK 
. (102) — 50914 FOOD 


Die gröbBere Abweichung in diesen Winkelwerten kann auf die aus 
der sehr dichten Riefung der Hexaederfláchen folgenden schlechten 
Reflexion, sowie auf die geringe Intensitát der von den kleinen Fláchen 
der neuen Form reflektierten Strahlen zurückgeführt werden. Wenn 
aber die niedrigen Achsenschnitte und vor allem die Lage derselben in 
den beiden Zonen in Betracht gezogen wird, so kann die Form trotz 
der minder befriedigenden Übereinstimmung der Winkelwerte als sicher 
bestimmt betrachtet werden. 

Die auf den zweikreisigen Goniometer bezogenen Positionswinkel 
und anderweitige Hilfswerte sind folgende ; 

28. 


410 D: AUREL LIFFA 


62 
(2: y) 


[/ 


. 
I 


3/8 3/5 368 !! 26933"54"") 39958"51"" 20933"22"" 3605.12" 16941"57"" 35004"42""110"3750/ 077500 


1/2§/2 ! 386 /(] 20033/22"! 54055/18" ( 26033"54"" 53007/48" I 16241/57"" 50001709"" [/0"5000/ 1"3333 


2 5/3 683 [] 36952712" 73918703"" [/ 63026"06"" 69926/38"" 35004427 50901"09"" [20000 2"6666 


ji 
hj 


Eine dem Dyakisdodekaeder r(11.7.6) sehr nahestehende Form, 
CLSÉLÉNZT AÚ vé ee Bu: wurde von Mauxirz ! an Pyriten von Porkura beobach- 
tet, weleh letztere folgende Winkelwerte aufweist: 


Gemessen : Berechnet: 
Üs 77e 50000) Ez 10 3879 172 hingegen 
CNNTESÉZHÉK JÉT 00) ZEÉ 59.09 a S//e 


Ein Unterschied besteht ferner auch in der Entwicklung der " 


Formen, da, wáhrend das Dyakisdodekaeder x (11 .7.5.4 nach MAuRirz 
Beobachtungen an einigen Kristallen des Pyrits von Porkura durch 
mehrere glánzende Fláchen vertreten, :r Val S 6) unter den untersuchten 
Kristallen nur an diesem einen Individuum in Gestalt eines einzigen 
glinzenden Streifens entwickelt war. 
Bezüglich der Winkelwerte erhielt ich folgende Daten.: 

Gemessen : Berechnet : 

(KSSSZKERŐ E OZ EN 25-21 48" 

(DA) ESZO ay HASIJTZBU 


Die auf den zweikreisigen Goniometer bezogenen Positionswinkel 
und anderweitige Hilfswerte sind folgende : 


sehmidt 


hi l 
6/11 7/11 S57SAN) 40936"05"" 39958704"" [/ 28936"38"" 32928716"" [] 24942"39"" 29011"25" 110"5454 0"6363] 0" 8381 
udagdaez he 6.11.71] 2503635" 68048"34" [/ 40936705"") 57031"44"" [] 24942"39"] 50001/58" [078571 1"5714/ 177899 
! ! ] 

7/6 11/ 7.11.6 32928/16" 65017"21"" [] 49923"55"" 61923/22"" [] 29011/25"7 50901"58"" [/1"1666] 183331 2"1731 f 


l 


Der zweite Typus besteht aus Kristallen von oktaedrisehem Habitus 
(Wig. 4.), welche in dem untersuchten Materiale ebenfalls sehr hüufig 
sind; an Flüchen sind dieselben — ihren nicht ganz 0-1 em betragen- 
den Durchmesser in Betracht gezogen — im Verhültnis zu den vorigen 


! BÉLA MAuRkrrz : Neuere Beitrüge zur Kenntnis des Pyrit von Porkura. (Zeit- 
schrift für Kryst. u. Mineral. 1904. Bd. XXXIX. p. 357—365.) 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DER UNGARISCHEN PYRITE. 


! Kristall 
Winkel Gemessen "AZA kdt Berechnet 
Ih1 na 

(100) : (010) —  90900706" 113201211 09172") 90200700" 

(1109—] 4590,15"] 3] 8] 31 099" Ho — 
(120)—] 63026/43" [ 21 2] 4] 091/4 63026/05" 
(210)—]  26933"20" 1121181411 093/4" 26033/54" 
(111)—] 54944"15" 1131221561 001" 54944"08" 
(211)— 359167217 1131111631! 093/47 35015"51" 
(111):(211)— 19927"53" 1141121661 021" 19098/17" 
:(111)— 70031/207 (121151181 02184" (0 700317/44" 
: 1T1) — 109227"50" 1101121131 005/47 — 1 109028716" 
: (221)—!  15946"33"/] 5110] 8/ 099" 15947"36" 
: (633) —]] 14093730" 13 11— szá 14925714" 
: Szja GIL t 1] 9 st 6912"31" 
: (821 —[ 22o11"to" ! 3] 3] 41 ooí1a ] 22019798" 
: (532) —! 20027"30"7 [ 2] 21—] 09127 20930/30" 
(321): (210)— a701 49" 4] 3] 5] 001/2/ 17901/26" 
:(100)—1 360417307 1 27 1] 1 ős 36041"57" 
:(211)—] 100527/407 ( 21 31 1] 0917 10056"36" 
(532) : 210) —]  19924/377 ) 21 4] 11 002147 ] 19995705" 
(532): (211)—] 6235"307f 21 112 HE 6935"19" 
:(111)—1 200287— I 2] 21—] 091" 20930"50" 
: (321 —T  4020— [2119 1ES 4918724" 
(221) :(001)—] 700317517 ( 3] 7] 40 0011e" ] 0 70031744" 
(445) : (001) —] 492137307 f 1] 11— két 48031"37" 
: (1021 —  39933715" ( 1] 21—T 091 39038/28" 
: (211—  60056"30"7 f 1] 21— 000/ 60952"42" 
15.88): (100) —]! 379037/—, 1 11511 — et 37201"30" 
204) e gar d a a gk 1945"39" 
: gya ih 17938/807 JI 1]. 1] — E 17042"38" 
: (001) — És Fell ee sőbl ide E 64947!58" 
:(221)— 16927"307 f 1] 11— st 16937"48" 
: (210) [S 950g1 yt aa 3. 25014"34" 
(241):(121)— 119257307 ) 1] 11— iss 11929715" 
s (AAS NZaBe gyz MT b azt 29912/21" 
: (0014) —] 779207— T 1] 11— jak sli 2384 


26 


3 
Betracht gezogen wurden. 


7 Anzahl der Kristalle, an denen die Winkel gemessen wurden. 
2 n, — Anzahl der Winkel, aus welechen das Mittel berechnet wurde. 
—- Anzahl der Winkel, welche bei Berechnung des Mittels nicht in 


4 3 d — Arithmetisches Mittel der Differenz der Mittelwerte. 


411 


412 D: AUREL LIFFA 


reicher. Die einfachen Oktaeder selbst sind zwar nicht selten, doch sind 
Kombinationen mit dem Hexaeder, dem Deltoidikosiítetraeder (211) und 
dem als positiv betrachteten Pentagondodekaeder z (210) viel hüáufiger. 
Charakteristiseh ist für sie, dab die Hexaederflácehen — welche die tetra- 
gonalen Ecken des Oktaeders nur in Gestalt von kleinen Sechsecken 
abstumpfen — auch bei dieser Kombination immer fein geriefít er- 
scheinen, und zwar parallel den Kanten des Pentagondodekaeders 
r 1210. Die übrigen Formen bestehen ohne Ausnahme aus sehr leb- 
haft metallelánzenden Fláchen und geben gegenüber dem Hexaeder sehr 
scharf abgegrenzte Reflexe. 

Von den Kristallen dieses Typus mabG ich nur einen, unter dessen 
Formen ich ein von Mavuxirz an Pyriten von Porkura erst vor kurzem 
beobachtetes Deltoidikosiítetraeder 15331 antraf. Diese Form tritt als 
schmaler Streifen, die zwischen dem Oktaeder und Deltoidikositetraeder 
1211) befindliche Kante abstumpfend, auf. Dieselbe ist ziemlieh glánzend 
und reflektiert gut. 

Die Positionswinkel und die übrigen entsprechenden Hilfswerte 
dieser Form sind folgende : 


gi 

a 18 al 1 év ATI 5 z 2 d — 

ri k [/ s [/ 1 

s 3 E p 9 0 10 S 1 (a:y) y tgy 
8 MEEMEES A Lé Eg B bet 52 ki ETŐ S Ze [os sei ss a AZ st S AMIE (ral a zet 1 állÉS 
1 335 W 459 — — 40218"56" [ 30957"50""] 37957"50"" [1] 27213"33""] 27213"33"" 0-6000l 0-6000 08485 
j ! 

353 / éket 62046"27"" (! 452 — — ] 59002"10"" [1 27213"33""! 49041"06""111"0000 1"6666 179436 


Dieser Typus besteht aus folgenden nach ihrer Gröbe geordneten 


Formen : 
(0) e a x n 


1 do40t VIÓÖL 4533A 
(144), 74210), 100). 45327-(2ÁÉT 


Zum dritten Typus gehören die Kristalle von pentagondodekaed- 
risehem Habitus, welche höchstens um 1—2 mm gröler als die vorigen 
sind. Es sind gleichfalls einfache Kombinationen, an denen auber dem 
den Typus bestimmenden als positiv betrachteten Pentagondodekaeder 
nur noch das Hexaeder, Oktaeder und Deltoidikositetraeder auftreten. 

Die Formen kurz charakterisiert, ist zu bemerken, dab das aus- 
nahmslos stets vorhandene Hexaeder die regelmüábigen Kanten des 
Pentagondodekaeders zx (1210) nur in Form schmaler Streifen abstumpít. 
Seine Flöchen sind, wie bisher, auch hier mit freiem Auge kaum wahr- 
nehmbar parallel den Kanten des (210) gerieft. Die Oktaederfláchen 
sind abweichend von den vorigen, trotzdem sie klein sind, immer 
sehr glánzend, ebenso auch jene des Deltoidikositetraeders (2161. Sehr 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DER UNGARISCHEN PYRITE. 413 


schön sind letztere auf der diesen Typus darstellenden Fig. 2 verteilt, 
wo sie um die trigonale Ecke gruppiert, mit dem Oktaeder in Schnitt 
kommen. Áhnlich ist die Entwicklung und Lagerung der Formen auf 
einem von G. STRUEVER beschriebenen Pyritkristalle von Piemont und der 
Insel Elba,! welcher auf Taf. IV, Fig. 27 des unten angeführten Werkes 
abgebildet ist. Der Kristall von Almásel unterscheidet sich von diesem 
dadurch, da8 an letzterem auch das positive Dyakisdodekaeder z (421) 
als schmaler Streifen entwickelt ist, wáhrend es an jenem febhlt. 

Die pentagondodekaedrisehen Kristalle werden demnach von fol- 
genden, der GröBe nach geordneten Formen gebildet : 


[4 n [44 


e 
J p geg J KAY 


Der letzte Typus der Kristalle dieses Wundortes ist die Mittel- 
kristallform, die aus der gleichen Entwicklung der Hexaeder- und Oktaeder- 
fláchen entsteht (Fig. 5). Die Kristalle dieses Typus sind im unter- 
suchten Materiale ziemlich háufig ; dieselben sind klein, ihr Durchmesser 
erreicht kaum 1:5 mm. Sie sind an Fláchen nicht reich, die vorhandenen 
jedoch, fast ohne Ausnahme, sehr lebhaft glánzend und gut reflektierend. 
AuBer den vorherrsehend entwickelten Hexaeder- und Oktaederfláchen 
kommen untergeordnet noch vor: das als positiv belrachtete Pentagon- 
dodekaeder 74210) und das Deltoidikositetraeder (212). 

AubBerdem besitzt an einem dieser Kristalle das Oktaeder eine sehr 
nahe liegende Vizinalfláche, die aber eine ziemlich breite, verláBglieh 
reflektierende Fláche der Zone [111.210] bildet. Da sie in keiner an- 
deren Zone mebbar war, so berechnete ich deren Index aus der tauto- 
zonalen Gleichung, aus welcher sich das positive Dyakisdodekaeder 
zx 1987], also eine für den Pyrit neu Form ergab. 

Für diese Form erhielt ich folgende Winkelwerte : 


Gemessen : Berechnet : 
(ZéS e A STT a 59 49" 40" 
ROZI ERO /s eled ZLÍVÁ 


Ihre Positionswinkel und die übrigen Hilfswerte sind im folgenden 
zusammengefabt : 


1 G. STRUEVER: Studi sulla mineralogia italiana pirite del Piemonte e dellV 
Elba. Torino 1869. 


414 Dr AUREL LIFFA 


1] e 


d — 
(2 :y) tge 


úrc 


10 


4cr 
S 


p ? y 


schmidt 


7/o §/a ! 789 1! 419211709"1 49044/50"" ( 37052/30"" 41938701"" [ 3001012"" 35903/19"" 0-7777 0"8888 1"1811 
7/z 9/s ] 798 Í 37252730"] 54956"41"" ( 41211"709""] 48921"59" [/ 30010712"" 409157/10" 11078750 171250 174252 
s/; 9/7 897 [1 41938701") 59049747"" ( 48948"51""] 52007"30" [/ 35903"719"] 40015"10" 11"1428 1"2857/ 177202 


Trotz ihrer ziemlich übereinstimmenden Winkelwerte und ihrer guten 
Reflexe kann diese Form nur mit Vorbehalt unter die sicher bestimm- 
ten gestellt werden, da ihre Achsenschnitte jenen des Oktaeders schon sehr 
nahe liegen und sie aubBerdem nur durch eine Fláche vertreten ist. 

Übrigens ist es für die Kristalle dieses Habitus charakteristisch, 


dab die Hexaederfláchen — welche an jeden der bisher besprochenen 
Typen in gröbBerem oder kleinerem MaBe parallel den regelmálbigen 
Kanten des zx (210) gerieft sind — hier so fein gerieft erscheinen, dab 


dies mit freiem Auge gar nicht sichtbar ist. Auch hier erwiesen sich das 
Oktaeder und das Deltoidikosiítetraeder (211) als die am besten reflektie- 
renden Formen. Doch ist ihre Entwiecklung nach Individuen verschieden, 
insofern 1211) an einem Kristall nur in Gestalt sehr sehmaler Streifen 
vorhanden ist, wáhrend seine IEntwicklung an einem anderen Kristalle 
auch jene des Oktaeders übertrifft. Hine áhnliche Schwankung in der 
GröbBe ist auch bei dem Pentagondodekaeder T 1210) zu beobachten, 
welches an einem Exemplare ganz untergeordnet, an einem anderen hin- 
gegen in gleichem MabBe mit dem Hexaeder und Oktaeder autftritt. 

Die Kristalle dieses Typus werden von folgenden, der Gröle nach 
geordneten Formen gebildet : 


a 0 n e k 


(100411 M211 7 (210 nd 19877 


An dem von diesem Fundorte stammenden Materiale beobachtete 
ich aubBer den angeführten Kristallen auch noch ein sehr lehrreiches 
Beispiel der meroedrischen Entwicklung der Formen. Der Kristall, an 
welchem die Meroedrie beobachtet werden kann, ist klein; seine Dimen- 
sionen betragen in radialer Richtung kaum 1 mm. Auf den ersten Blick 
erscheint er als die Kombination einer ditetragonalen Pyramide mit 
einer stumpferen und einer spitzigeren Pyramide erster Ordnung (Vgel. 
Fig. 8), deren in der Mittelebene gelegene tetragonale Ecken durch 
eine Pyramide zweiter Ordnung abgestumpft werden. Die derartige Ver- 
minderung der Symmetrie wird durch die gleichmábige Verlingerung 
der Flüchen und Kanten des Deltoidikosiítetraeders (21 ti in der Richtung 
der vertikalen Achse verursacht. 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DER UNGARISCHEN PYRITE. 415 


Diese verlüngerten Flöchenpaare des Deltoidikositetraeders werden 
am Ende der vertikalen Achse von dem als die spitzigere tetragonale 
Pyramide erster Ordnung erscheinenden Oktaeder und dem als eine 
stumpfere tetragonale Pyramide erster Ordnung erscheinenden Deltoid- 
ikositetraeder abgestumpft. 

Eine ühnliche, jedoch noch gröbere Verminderung der Symmetrie 
beobachtete MErczER an dem Pyrit vom Monzoniberge," dessen Kristalle 
infolge der gleichmáBigen Verlüngerung der Flüchen des Pentagon- 
dodekaeders z (210) einen ganz rhombischen Habitus annahmen. 

Das Deltoidikositetraeder ist dadurch charakterisiert, dab seine in 
der Richtung der Vertikalachse verlángerten Flüchen parallel den Oktaeder- 
kanten fein gerieft, wührend seine mit den Oktaederfláchen in gleichem 
MaBe entwickelten und zu einem eleichseitigen Dreieck verkleinerten 
Flichen sehr eglünzend sind. An einer oder der anderen Flüche des 
Oktaeders kommen Skulpturen in der Gestalt den Kanten des Deltoid- 
ikositetraeders paralleler gleichseitiger Dreiecke vor, welche jedoch so 
fein sind, dab die Flöchen trotzdem sehr scharf abgegrenzt reflektieren. 

Sámtliche, der Gröbe nach gruppierten Formen sind: 


Nn (4) a 
Joaa 1 f : 1 
2t1;, dül) und 51007. 


2. Pyrit von Porkura. 


Mein hoechgeehrter Freund, Herr Univ.-Prof. Dr. I. LŐRENTHEY 
sammelte vor Jahren bei Porkura in Gesellschaft des Entdeckers dieses 
Fundortes, weil. Dr. GxogG PRimrics, Pyritkristalle, welche er mir zwecks 
kristallographischer Untersuchung schon vor lüngerem freundlichst über- 
lassen hat. Obzwar dieser Fundort in der Literatur keineswegs unbekannt 
ist — insofern derselbe sehon von Dr. ALEXANDER SCHMIDT," Dr. V. GoLD- 
SCHMIDT und PHILIPP," sowie neuerlich von Béza v. Maugirz !" beschrieben 
wurde — erwies sich die Untersuchung doch nicht als fruchtlos. Es 
fanden sich nömlich an den im übrigen mábBig formenreichen Kristallen 
einige Formen, die nicht nur für Porkura, sondern für den Pyrit über- 
haupt neu sind. Die erhaltenen Resultate sollen im folgenden kurz zu- 
sammengefabt werden. ; 


1 G. MELczER: Pyrit von Monzoni. (Földtani Közlöny 1902. p. 261—264.) 

2 A, ScHMIDT: Pyrit aus der Umgeb. v. Porkura, Hunyader Komitat, Ungarn. 
(Zeitschr. f. Krystallogr. etc. Bd. XIX. 1891. p. 58— 62.) 

3 V. GOLDSCHMIDT und H. PHiniPp: Pyrit v. Csetrás. (Zeitschr. f. Kryst. 
Bd. XXXVI. 1902. p. 386—7.) 

4 B. Mauvgirz: Neuere Beitrüge zur Kenntnis d. Pyrit v. Porkura. (Zeitsehr. 
f. Kryst. ete. Bd. XXXIX. 1904. p. 357—365.) 


416 Dt AUREL LIFFA 


In dem mir zur Verfügung gestellten Materiale, das gröBRtenteils 
nur aus Kristallfragmenten besteht, fand ich fünf zum Messen geeignete 
Kristalle. Hiervon waren vier vollstándig oder wenigstens zum gröBten 
Teil entwickelt, wáhrend ein Stück höechstens den vierten Teil des 
Kristalls darstellt. Bezüglieh der GrölBe sind sie ziemliech gleich, insofern 
ihr Durchmesser nur zwischen 0-3——-0"5 cm schwankt. 

An diesem untersuchten Materiale konnten folgende Formen fest- 
gestellt werden: 


Num- Buch-! Gold- ; 
mer " stabe! schmidt Miller  ] Naumann Anmerkung 
12 ra dr 00 ]reoy ie osÖsés 
251.d 090 S10y 6650 
02 
3.] e [ 200 (210) ee. 
J 2 
4. Here. 4600 al 20 [— e 
! oO 77 
Ba. zta szarja d zetátojk We ? 
04 
Szélíek assets 
ZETAG 1 (111) : 4.0 Goldschmidt bezeichnet diese Form mit p.! 
8 x 5/4 1544) 5/4 0 5/4 
I 
9 k 1589  ](15.8.8)] 55/8 O 15/g 
10 n 2 (211) 202 ( a a a té 
11 p 92 (221) 20 ( a a var seb sz 
5/2 0 5/ 
12 27 5/28/2 ] (532) É HASIS ( a ( KB, 
2 
3 
13 s 32 n4321) Ez 19] a c a a e x 
4 0 2-1! Goldsehmidt und Schmidt 2 bezeichnen 
11 / 42 TX 4217 [ 9 ] diese Form mit w. 
40 
Tan 24  ] (241) 1—[/ 5 


Demnach ist die Gesamtzahl der beobachteten FHormen 15, von 
denen die mit X bezeichneten für den Pyrit neu sind, wüáhrend die mit 
Fragezeichen versehene Form unsicher ist. 


1 Dr. V. GOLDSCHMIDT: Krystallogr. Winkeltabellen. Berlin 1897. p. 277. 
2 Dr. A. SCHMIDT Il. c. 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHISEN KENNTNIS DER UNGARICHEN PYRITE. 417 


Die aufgezáhlten Kristalle, die ohne Ausnahme nur einfache Kom- 
binationen sind, können in drei Typen eingeteilt werden, je nachdem 
als herrsehende Form die Fláchen des Hexaeders ( 100), Oktaeders 
(111) oder des Pentagondodekaeders -r(210) auftreten. 

Typus I ist infolge der gleichen Entwicklung der Hexaeder- und 
Oktaederfláchen eine Mittelkristallform, welche in meinem Materiale 
durch einen einzigen Krystall vertreten war. Dieser Kristall (Taf. V, Fig. 3 
und Taf. VI, Fig. 7) ist mit Ausnahme von ein-zwei Flüchen fast ganz 
entwickelt und infolge seiner geringen, im Durchmesser 0-3 cm betragen- 
den Dimension von fast ganz kugeligem Baue. Die Form wird — 
abgesehen von den den Habitus bestimmenden Oktaeder- und Hexaeder- 


fláchen — von folgenden, der GröbBe nach geordneten Formen gebildet : 
n p e, S d UE 
z (210), (d A2ALI (1201, ék JÓK AAL z (2411. 


Der gröbte Teil der angeführten Formen ist sehr glánzend und 
deshalb fast ohne Ausnahme voórzüglich reflektierend. Besonders hervor- 
zuheben sind darunter die Oktaederfláchen und jene des Deltoidikosi- 
tetraeders 1211), deren Spiegelungsfláche die glatteste und glünzerdste 
aller Formen ist. Die Gröbe der Flüchen des (211) ist zwar im Ver- 
háltnis zu jenen des Oktaeders viel geringer, da sie die Oktaederfláchen 
oft nur als ganz schmale Streifen umsáumen, ihr Glanz ist Jedoch trotz- 
dem so intensiv, dab sie immer scharf abgegrenzt reflektierten. Binen 
sehr intensiven Glanz besitzen auch die fast vollzáhlig vorhandenen 
Fláchen des Triakisoktaeders dl b wáhrend das hhombdodekaeder, das 
insgesamt nur von sechs Fláchen vertreten ist und die Kanten des 
Oktaeders, bezw. der beiden Pentagondodekaeder blob in der Form 
schmaler Streifen abstumpft, nur trübe verzogene Reflexe beobach- 
ten lieB. 

Auf das Pentagondodekaeder übergehend mub6 bemerkt werden, 
dab als vorherrscehende Form das als positiv betrachtete -(210j ent- 
wickelt ist, welches — wie im allgemeinen, so auch an den Kristallen 
dieses Fundortes — eine nie fehlende Form ist. Seine Fláchen sind 
ohne Ausnahme sehr glünzend und ergaben daher sehr scharf abge- 
grenzte Reflexe. 

Von negativen Formen sind das negative Pentagondodekaeder 
z(120) und das negative Dyakisdodekaeder 7r (241 vorhanden. 

Das Pentagondodekaeder z (120) wird durch zwei sehr gut ent- 
wickelte Flichen vertreten, doch sind beide fahl und ist ihr Reflex 
daher kaum wahrnehmbar. Diese Bigenschaft dieser Form wird auch 


418 DI AUREL LIFFA 


von A. SCHMIDT," GOLDSCHMIDT und PHILIPP,? sowie von v. MaAuRirz? 
erwaáhnt, was sich in diesem Falle dadurch erklárt, dab die Kalzite, in 
die der Pyrit eingewachsen ist, mit diluierter Salzsáure gelöst wurden. 
Zur Bestimmung des r (120) wurden die gut mebBbaren Winkelwerte 
eines anderen Kristalls benutzt. 

Das negative Dyakisdodekaeder tritt mit zwei schmalen und gleich- 
falls scehwach reflektierenden Fláchen, ganz symmetrisch im rechten 
und linken Oktant gelegen, auf. Diese Form war in zwei Zonen mebbar, 
nöámlich in den Zonen [010. 211] und [121 . 001], demzufolge ihr Index 
unmittelbar aus den Zonenverhültnissen zu ermitteln war. 

Für diese Form erhielt ich folgende Winkelwerte : 


Gemessen : Berechnet: 
MATAT RT) SETS MED EI 
(241) . (221) — 189 — TSÉG EN 
(b) SAD 0) s— 00 22! OJNKNTEZÁSZA TS 


Die bei den beiden letzteren Winkelangaben zwischen den ge- 
messenen und berechneten Werten vorhandene gröbBere Abweichung ist 
auf die geringe Intensiítát des von den fahlen Fláchen reflektierten 
Lichtes zurückzuführen, was übrigens in diesem Falle für die sichere 
Bestimmung der Form von keiner gröBeren Wichtigkeit ist, da diese 
durch die Lage in den beiden Zonen gánzlich gesichert erscheint. 

Die diesem Dyakisdodekaeder entsprechende positive Form 7 1421) 
ist an den Pyriten — besonders an den von Piemont und der Insel 
Elba stammenden — sehr hüáufig, wie die aus G. STRUEvERs" Werk her- 
vorgeht. Doch ist dieselbe auch an den heimischen Pyriten nicht selten, 
so an jenem von Porkura, wo sie zuerst von A. ScHMIDT? und dann 
von B. v. MauRirz" beobachtet wurde, ferner an jenem von Kotterbach, 
wo sie von KARL ZIMÁNYI" gefunden wurde. Neuerlich wurde sie von 
E. H. KRgaus und J. D. Scorr? auch an amerikanischen (Franklin Fur- 
nace, N. J.) Pyriten beschrieben. Die negative Form t,— 7(241) ist 
jedoch bisher nicht nur an dem Pyrit von Porkura, sondern am Pyrit 
überhaupt unbekannt. 


1 SCHMIDT l. c. 
2 GOLDSCHMIDT u. PHIxrpP Il. c. p. 386. 

3 Maugrrz I. c. p. 359—360. 

4 STRUEVER, Studi s. mineral. ital. pirite d. Piem. e d. Elba, Torino 1869. 

5 A. SCHMIDT l. c. 

$ B. MAunirz I; -e. 

7 K. Zimányi, Üb. d. Pyrit v. Kotterbach im Komitate Szepes. (Zeitschr. f. 
Kryst. u. Min. 1904. Bd. 39, p. 125—141). 

5 E. H. Kgaus u. J. D. Scorr, Üb. interessante amerikanische Pyritkristalle. 
(Zeitschr. f. Kryst. u. Min. Bd. 44, 1907, p. 144—153.) 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DER UNGARISCHEN PYRITE. 419 


V. GorpscHmipr! fabt die für den zweikreisigen Goniometer ange- 
wandten Positionswinkel und anderweitige Hilfswerte des Holoeders 
dieser Form im folgenden zusammen : 


milésatábér TENEEE E 
a sál SI 9 j CÖROKÁ ÍMÉ Ho ÉS 1] KANÓ y lési 
8. ai. ! 2: y) j g9 
ál8?] 8 ák 
! ! 
Ve9/e] 124 [[26033547 29012721"]] 14002/10"] 26033/54 12036/16"] 25052736"[0-2500/ 0-5000/ 0-559 
w hl ve2 ) 142] 14902/10") G4907/24"") 26033/54/") 63926/06"] 12936/16"" 60247/39""0-5000 2:0000 2-061 
24 241 ( 26033/54") 770237/44" 63926/06""! 75057/50"") 25052/36"! 60247"39"" 20000 4"0000 4" 4721 


Sehlieblich kommt an diesem Kristalle noch das als positiv be- 
trachtete Dyakisdodekaeder z- 1321) vor, welches, nur durch eine kleine, 
jedoch glánzende Fláche vertreten, die Kante zwischen 1021) und tt 
abstumpft. 

Die Form dieses Kristalls, welcher in Fig. 3 der beobachteten 
Gröbe der Fláchen entsprechend idealisiert dargestellt erscheint, erinnert 
lebhaft an den von V. GoLpsScCHMIDT beschriebenen Pyritkristall von Por- 
kura, mit dem Untersehiede, dab dieser noch fláchenreicher ist, indem 
auch die Dyakisdodekaeder a 15921 und z 1521) vorhanden sind, z (120) 
hingegen etwas untergeordneter entwickelt ist. Die anderweitigen Gröfen- 
verháltnisse der Formen stimmen übrigens mit jenem fast güánzlich 
überein. 

Fig. 7 stellt das Horizontalbild desselben Kristalls dar. 

Den II. Typus bilden oktaedrische Kristalle, von denen ich ins- 
gesamt drei gemessen habe. Bezüglieh der GröBbe weichen sie nicht 
erheblich von dem vorigen ab, indem ihr Durchmesser zwischen 0-3—0-5 
mm schwankt. Diesen Typus bilden folgende, der GröBe nach geordnete 
Formen : 


[9 a n e x d § 22 t 
íj t 16 1 19 UT TE 14 fag1l fz99gi JA9g1l 
(111), (100), (211), z (210), (15. 8.8], (1101, (3211, z (532) und (421). 


Der gröbte Teil der Flichen des den Habitus bestimmenden Oktaeders 
ist sehr glünzend, mit Ausnahme einiger verzerrt entwickelter Flöchen, 
welche mit freiem Auge nicht, sondern nur durch das Fernrohr des 
Goniometers sichtbar werden und parallel den Oktaederkanten fein 
gerieft erscheinen. Hine gröbere Riefung ist an einigen Flöchen des 
die Oktaederecken abstumpfenden Hexaeders sichtbar, wo die Riefen 
parallel den regelmáBigen Kanten des Pentagondodekaeders verlaufen 
und seltener mit dieser letzteren Form zu treppenförmig abwechselnden 


1 Vgl. V. GorpscHMIDT, Kristallogr. Tabellen. Berlin 1897. p. 277. 


420 DI AUREL LIFFA 


Fláchen verschmelzen. Am besten reflektieren das Deltoidikosiítetraeder 
(24 und das Triakisoktaeder (221), trotzdem sie nur als schmale 
Streifen entwickelt sind. 

. Von den hemiedrischen Formen zeichnen sich durch intensiv 
reflektierende Fláchen das als positiv betrachtete Pentagondodekaeder 
z (210) und das positive Dyakisdodekaeder zx (1321) aus, deren jedes 
durch kleine untergeordnete Fláchen vertreten ist. Als kleinste, doch 
verlábliche Reflexe liefernde Formen können noch die positiven Diakis- 
dodekaeder zx (532) und 1421) erwáhnt werden. 

An einem der Kristalle dieses Typus fand ich in der Zone [111 . 211] 
ein dem (211) nahestehendes Deltoidikositetraeder in Gestalt von ziem- 
lich breiten gut reflektierenden Flüáchen entwickelt. Da diese Form nur 
in dieser Zone meBbar war, ergab die tautozonale Gleichung mit einem 
Kontrollfehler von 070" 32" den Index: 


194850 § 


Für diese Form erhielt ich folgende Winkelwerte : 


Gemessen : Berechnet : 
MAx8 58.) (Add) 17 38-30 Ae ADAS 5 
a (DEL) SET AS NO 


Aus diesem die Positionswinkel und die übrigen entsprechenden 
Hilfswerte berechnet, erhált man folgende Tabelle : 


9 [] 
100 NEgts 
EE a] 9 3 b ÜZE MAKE a moci gyi GÉ 
9 a rez Hl 1 bi ős; 7 j 2 iy 
zi legek EM 3 
[j 
! §/15 8.8.151] 459 — — 3700131"1] 2870421") 2890421"1] 25012704"") 25912704"0"5333/0"5333 077. 
115/5. 8.15.81/ 2800421""] 64047"55"") 459 — — ! 61955/39""] 25012/704"" 52058/29""1"0000/ 1"87501 2" 1 
! ! Í jj 
[) 
! 1 


Bezüglich dieses Typus kann bemerkt werden, dab die Kristalle 
desselben an Fig. 2 der von MaAuRirz beschriebenen Pyrite von Porkura 
erinnern, mit dem Unterschiede, da8 der MaAuRirzseche viel fláchenármer 
als dieser ist. 

Bei diesem Typus kann der überwiegenden Entwicklung der Oktaeder- 
fliáchen halber der in Fig. 6 dargestellte Kristall erwáhnt werden, welcher 
sich infolge seines Fláchenreichtums schon einer Mittelform nühert. 
Heine Gröbe betrügt ca 0-3 cm. Da er bei seiner geringen Dimension 
verháltnismábig viel Formen aufweist, erscheint er ganz kugelig. 

Der mit Ausnahme einiger Fláchen fast vollstándig entwickelte 
Kristall wird von folgenden Formen gebildet : 


tata tk tl asta káteítmászíttattlkínzttlttt tk kt itt tl akt íttlklllkaú 


BEITRÁGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DER UNGARISCHEN PYRITE. 421 


0 e a n 27 d 38 p (ZA s 
J 110 J G ISagV I J5AAt 1o9oTl 11991 911 
(1111, z (210), (1001, (211), 1532), (1107, (544), 1221, 711207 u. z (3217. 


Fast alle der angeführten Formen sind durch gut reflektierende 
Fláchen vertreten, von denen als beste das den Habitus des Kristalls 
bestimmende Oktaeder, das als positiv betrachtete Pentagondodekaeder 
12104, das Hexaeder und das Deltoidikositetraeder (2114 zu nennen 
sind. Bezüglich des Oktaeders sei erwáhnt, dab eine seiner Fláchen eine 
im Dreieck konvergierende, den Kanten des 121 parallele Riefung auf- 
weist, die so fein ist, dab sie mit freiem Auge kaum, sondern nur 
durch das Fernrohr des Goniometers sichtbar wird. 

Von den mehr untergeordneten Formen reflektierten die Fláchen 
des Triakisdodekaeders (221), sowie des an dem Pyrit zuerst von 
HELMHACKER "! beobachteten Dyakisdodekaeders zx (532) am besten. Letz- 
teres ist — insofern aus den einschlágigen Werken von A. SoHmIDT,? 
GOLDSOCHMIDT und PHInrpP,? ferner von MauRirz" sowie aus den vorlie- 
genden Beobachtungen geschlossen werden kann — an den Pyriten von 
Porkura eine sehr hüufige Form, ebenso wie auch das Dyakisdodekaeder 
z 1321], dessen sehr schmale glünzende Fláchen infolge ihrer geringen 
GröbBe schon viel matter reflektieren. 

AuBer diesen Formen tritt in zwei Oktanten das Deltoidikositetraeder 
1544) mit zwei ziemlich breiten Flüchen auf, welches in den Zonen 
r021.211] und [112.111] meBbar war und sein Index demnach un- 
mittelbar aus den Zonenverhüáltnissen ermittelt werden konnte. 

Angesichts der Lage dieser Flichen in den erwáhnten beiden Zonen, 
ihrer niedrigen Achsenschnitte und der befriedigenden Übereinstimmung 
der gemessenen und berechneten Winkelwerte kann diese unzweifelhaft 
zu den sicher bestimmten Formen des Pyrits gezáhlt werden. 

Ihre Winkelwerte sind folgende : 


Gemessen : Berechnet : 
(544) . (111) — 6? 19! 65 19"31" 


HOME 130 0AT - 139 1DrÁG, 


Die Positionswinkel und übrigen Hilfswerte dieser Form umfabt 
die folgende Tabelle: 


1 HELMHACKER, Pyrit v. Waldenstein in Kürnthen. (Tsehermaks Min. Mitt. 
1876. p. 13—24.) 

2 SCHMIDT Il. c. p. 59. 

3 GOLDSCHMIDT u. PHizrPpP Il. c. p. 386. 

4 MAuRITZ 1. e. p. 358. 


499 Dr AUREL LIFFA 


j e d7 
(e 1) tge 


Buchstabe 
S 
10 
a) 
s 
gre 


j 
38039"35"] 38039-35"1] 3195934"! 31959"34"10"8000/ 0"8000] 1"131 
45900"00" 51920725"" 3195934"] 41928723""1"0000] 172500 idd 


48931"37"" 
58900-26" 


17/6 ) 454 [] 38039"35"" 


i ! 4/5445.) 45000700" 
! 
l 


Von negativen Formen tritt an diesem Kristalle das negative Pen- 
tagondodekaeder 7(120) auf, welches in insgesamt acht Flüchen ent- 
wickelt ist. Wie an den vorigen Kristallen, so tritt dasselbe auch hier 
in Gestalt schmaler, mehr oder weniger fahler, rauher Fláchen auf. 
Sein Winkelwert war in vier Fállen meBbar, von denen zwei mit dem 
berechneten am besten übereinstimmten, wie dies auch aus der Winkel- 
tabelle auf Seite 411 ersichtlich ist. 

Auber den bisher behandelten Formen wurden schlieblieh auch 
noch zwei negative Pentagondodekaeder beobachtet, welche mit je zwei 
Flchen symmetrisch in zwei Oktanten gelegen sind, d. 1. im (100. 010] 
und in dem diesem entsprechenden negativen Bogenteile. Aus den erhal- 
tenen Winkelwerten auf Grund der tautozonalen Gleichung die Indexe 
berechnet, erhielt ich für die 


eine Form — r 1140), 
für die andere — z (470). 


Die den beiden Formen entsprechenden positiven Hemieder, d. 1. 
TT (4101 und z(740) sind schon seit langem bekannt! und die erstere 
sogar auch an heimischen Pyriten nicht selten.? Von den obigen nega- 
tiven Hemiedern hingegen ist nur T(140) bekannt, welches von CATHREIN? 
an Pyriten vom Monzeniberge beobachtet wurde. Das Pentagondodekaeder 
z(470) wurde an Pyriten bisher überhaupt nicht beobaechtet. Zu den 
sicher bestimmten Formen kann dasselbe jedoch nicht gestellt werden, da 
einerseits die Fláchen sehr klein und demzufolge die Reflexe sehr sehwach 
sind, andererseits aber die aus den Indexen zurückberechneten Winkel- 
werte gegenüber den gemessenen eine grölbere Abweichung aufweisen. 

Typus III ist das Fragment eines Kristalls von pentagondode- 
kaedrischem Habitus, auf welchem aubBer dem vorherrschenden als positiv 
betrachteten Pentagondodekaeder zx (2104 als untergeordnetere Formen 


1 E. S. DANA, The syst. of Mineralogy. New-York 1892. p. 84. 

HiIsTzE, Handb. d. Mineralogie. Leipzig 1900. Bd. I. p. 715. 

MaAuRirz, Pyrit von Fojnica (Bosnien). (Földt. Közlöny, Bd. XXXV, 1905, 
pag. 537—544.) 

£ ZIMÁNYI Il. c. p. 138. 

? CATHREIN, Beitrüge z. Min. Tirols (Mineral. u. petrog. Mitt. Bd. 10. 1889. p. 396.) 


BEITRÁAGE ZUR KRISTALLOGRAPHISCHEN KENNTNIS DER UNGARISCHEN PYRITE. 423 


das Oktaeder, das Deltoidikosítetraeder 214 und das Triakisoktaeder 
12211 mit ein-zwei Flüchen vertreten sind. 


e 


Es ist mir eine angenehme Pflicht zam Schlusse meinen ergebensten 
Dank in erster Reihe Herrn Polyt. Prof. Dr. FR. ScHAFARZIK auszu- 
sprechen für die freundliche Überlassung der Instrumente seines Instituts 
und die gütige Erlaubnis, meine Untersuchungen in seinem Laborato- 
rium durchführen zu dürfen. Besten Dank sage ich auch Herrn Univ.- 
Prof. Dr. I. LŐRENTHEY und Herrn Geologen Dr. KARL v. PaPP für die 
freundliche Überlassung des Materials. 


(Aus dem 6 mineralogisch-geologisehen Laboratorium des kel. Joseph- 
Polytechnikums Budapest.) 


DAS ERZGEBIET VON ALMÁSSZELISTYE IM KOMITAT HUNYAD. 
Vo DESÁ KART év BAPE I 


(Mit Tafel VII.) 


Auf den Grenzgebieten der Komitate Arad und Hunyad breitet 
sich zwischen den Flüssen Maros und Kőrös ein miáchtiger Zug von 
Eruptivgesteinen aus, der sowohl in petrographischer als auch in mon- 
tanistiseher Hinsicht interessante Verhültnisse aufweist. Dieses Gebiet 
ist sozusagen der Knotenpunkt der Pojana-Ruszka, der Hegyes Drócsa, 
des Siebenbürgisehen Erzgebirges und des Bihargebirges. Von petro- 
graphischem Gesichtspunkte am mannigfaltigsten gestaltet sich die Ge- 
gend zwischen Almásszelistye, Almásel und Kazanesd und dies ist zu- 
gleich auch das reichhaltigste Erzgebiet. 

Kazanesd ist heute bereits der Mittelpunkt eines lebhaften Berg- 
baues, wo sich namentlich Schwefelkies gut rentiert; auch die reichen 
Günge von Almásel sind seit einigen Jahren erschlossen und betrücht- 
liche Mengen von Chalkopyrit sind zum Abbau vorgerichtet; in Almás- 
szelistye kann jedoch der Reichtum, welchen die Gánge bergen, vorláufig 
nur vermutet werden. Die Bergbaue von Kazanesd und Almásel sind 
wáhrend eines Jahrzehnts vor meinen Augen entstanden und nun möchte 
ich die Aufmerksamkeit der Interessenten auf die Erzgünge von Almás- 
szelistye richten. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 29 


494 Dr KARL V. PFAPP 


I. Petrographische Verhültnisse. 


. Das in Rede stehende Gebiet setzt sich ausschlieBlich aus Eruptiv- 
gesteinen zusammen; Sediment fehlt hier — abgesehen von diluvialem 
Schutt und Ton — günzlich. Wáhrend im westlichen Teile des Gebietes 
zwischen Maros und Kőrös, auf dem Gebiete der kristallinischen Schiefer, 
Diorit das charakteristisehste Eruptivgestein ist, gegen Osten aber dem 
Gebiete der Klippenkalke und des Karpathensandsteines des Sieben- 
bürgisehen Erzgebirges melaphyrartige Gesteine seinen Charakter ver- 
leihen, ist zwischen den beiden auf den Grenzgebieten der Komitate 
Arad und Hunyad Diabas das herrschende Gestein. 

1. Diabas. Das Grundgestein der Umgebung von Almásszelistye 
ist Diabas, der zuerst von Dionys SruR! 1868 unter der Bezeichnung 
dioritisehe Gesteine beschrieben wurde. Unter einem petrographisch 
richtigen Namen wurde es zuerst von Prof. DoELTER? in folgenden 
Zeilen beschrieben : cZwischen Cserbia und Zám-mik scheint aubBer Diorit 
auch Porphyr und Melaphyr (Diabas) vorzakommen. Aber auch dichte, 
sehwarzgrüne aphantische Gesteine kommen daselbst vor, die aus Plagio- 
klas, Orthoklas, Augit, Chlorit und Grünerde bestehen. Sie sind viel- 
leicht dem Diabas zuzurechnenv. Spáter, 1878, lieferte Prof. Dr. ANToN 
KocH eine eingehende Beschreibung auch der Diabase in jenem Gesteins- 
material, welches Prof. Dr. LupwigG v. Lóczy, zu jener Zeit Sektions- 
geolog der kel. ungar. Geologischen Anstalt, auf dem Gebiete zwischen 
Maros und Kőrös gesammelt hat. Kocn gibt die Diabase betreffend fol- 
gende Zusammenfassung:? cUnsere Diabase sind im allgemeinen von 
feinkörniger oder ganz dichter (aphanitischer) Struktur und dunkel- 
grüner Farbe; demzufolge wurden sie, insbesondere wenn auch ihre 
Farbe zum Dunkelgrau neigte, bald als Diorit, bald als Diabasaphanite 
bezeichnet, ihre wirkliche Beschaffenheit wird nur durch die mikro- 
skopische Untersuchung unzweifelhaft festgestelltv. In neuester Zeit 
bearbeitete Staatsgeolog PAUL ROZLOZSNIK " in einer ersehöpfenden Studie 


! Die geologische Beschaffenheit der Herrschaft Halmágy im Zaránder Komitat 
in Ungarn. Von D. Sruk. Jahrbuch a. k. k. geol. Reichsanst., 1868, XVIII. Bd., 4. Heft, 
p. 478. 

2 Aus dem Siebenbürgisehen Erzgebirge. Von Dr. C. DoELTER. Jahrbuch der 
k. k. geol. Reichsanst., 1874, XXIV. Bd., 1. Heft, p. 24. 

3 A Hegyes-Drócsa-Pietroszahegység kristályos és tömeges kőzeteinek, vala- 
mint Erdély néhány hasonló kőzetének is petrographiai tanulmányozása. KÜRTHY 
JÁNDOR tanársegéd és PkrImrcs GYÖRGY okleveles tanárjelölt közreműködésével végezte 
Ir. KocH ANTAL egyetemi tanár. Földtani Közlöny, VIII, Budapest 1878, p. 196. 

4 Die Eruptivgesteine des Gebietes zwischen den Flüssen Maros und Körös 


an der Grenze der Komitate Arad und Hunyad. Von PAUL RozLozsNIK. Földtani 
Közlöny, XXXV., Budapest 1905, p. 515—522. 


DAS ERZGEBIET VON ALMÁSSZELISTYE IM KOMITAT HUNYAD. 49295 


auf moderner petrographischer Grundlage die Gesteine des Gebietes 
zwischen Maros und Kőrös und besehrieb darin auch die Diabasvarie- 
töten. Zu erwühnen ist noch, dab der Polytechnikumassistent EDUARD 
PINKERT in seiner Dissertation über die Eruptivgesteine des anstolenden 
Bulzaer Gebirges! áhnliche Diabase anführt. 

Auf dem in Rede stehenden Gebiete finden wir typischen Diabas 
jenseits der Nordwestecke der beigehefteten Karte bei Kote 599 des in 
der Gemarkung von Mikanesd gelegenen Kereszthegy (Vrf. Krúcsi oder 
La Ruga). Es ist dies ein aschgraues, mittelkörniges Gestein, in welchem 
Kalknatronfeldspat und rötlichbrauner Augit deutlich erkennbar ist. Die 
kleineren Kristalle, bezw. Fragmente des Augit sind zwischen die Pla- 
gioklasschnitte mit dem Magnet- und Titaneisen sowie den Verwitterungs- 
produkten zusammen eingekeilt, so dab es mit freiem Auge eine diver- 
gentstrahlige Struktur aufweist. Vom Mikanesder Kereszthegy her er- 
streckt sich der Diabaszug gegen Osten in der Richtung des Sztanyásza- 
baches. In der südlichen Hülfte der Karte erblicken wir in der Gegend 
des Dosulujberges den zweiten Diabaszug. Südlich vom 565m hohen 
Dosulujgipfel befindet sich der 647 m hohe Gipfel des Godinyescsilor 
und westliceh davon sammelte ich an der Krümmung des Fahrweges 
Uralitdiabas. Die Uralitisierung desselben erklárt sich aus der unmittel- 
baren Náhe des Granitporphyr. Seine eigentümlich grünliche Fárbung 
wird durch aus dem Augit entstandenen Uralit und Chlorit verursacht. 

2. Diabasporphyrit. Das auf der 647m hohen Kuppe der 
erwáhnten Magura bei Godinyest aus dem Erdauswurfe des Ziegenstalles 
gesammelte Stück wurde durch meinen Freund PAUL ROZLOZSNIK als 
ein zur porphyrischen Struktur neigender Diabas bezeichnet. Nach ihm 
sind die Gemengteile dieses Uralitdiabasporphyrit:  Plagioklas, Uralit, 
viel Magnetit und Titaneisen. Die eisensehwarzen Magnetit- und Ilmenit- 
körner verleihen dem Gestein eine graue Farbe, doch sind auch die 
grünen Uralitstreifen schon mit freiem Auge daran zu erkennen. U. d. M. 
ist die Struktur diabatisch. Porphyrisch struierten Diabas fand ich auch 
in dem von Almásszelistye gegen Norden abzweigenden öSztrimbutale, 
in der Gegend der oberen Mühlen. Es ist dies ein dunkelgraues dichtes 
Gestein, aus welchem sich vollkommene Plagioklas- und Augitkristalle 
hervorheben. 

3. Grünsteinartiger Diabas. Auf dem Dosulujgipfel sind 
im Kugeldiabas NO—SW-lich gerichtete Spalten sichtbar und in der- 
selben Richtung ist der Diabas über eine ziemlich lange Strecke grün- 
steinartig umgewandelt. Die Umwandlung dürfte gröbtenteils durch den 


1 Beitrüge zur Kenntnis der Eruptivgesteine der Berggruppe von Bulza, 
Von EDUARD PINKERT. Földtani Közlöny, Bd. XXXVII., Budapest 1907, p. 285—-289. 


99 


426 DI KARL V. PAPP 


spüter aufgebrochenen Granodiorit und die dem Ausbruch folgenden 
Nachwirkungen verursacht, zum Teil aber konnte die Zersetzung auch 
durch die Atmosphaárilien gefördert worden sein. Aus den thermalen 
Wirkungen lübt sich seine Gangbildung erklüren. Dieser Gang wird 
neben den Kalzitadern in den tieferen Horizonten von őSiderit, weiter 
aufwárts aber von Hámatit und Malachit ausgefüllt. Die farbigen Gemeng- 
teile des Diabas sind hier zu Chlorit, Epidot und teilweise Amphibol 
umgewandelt, der Feldspat kaolinisiert, zu Serizit und Kalzit geworden. 
Diese Partie des Diabaszuges schied ich als Grünsteine aus. 

4. Gabbro. Östlieh von der Kirche in Almásszelistye fand ich 
in einem zwei und einen halben Kilometer langen Zuge ein grob- 
körniges, graulichglánzendes Gestein, welches ich in meinem Aufnahms- 
beriehte vom Jahre 1901 als Gabbro bezeichnete. PaáuL ROZLOZSNIK 
unterschied bei der mikroskopischen Untersuchung zwei Varietáten des 
hier vorkommenden Gesteines. Das an der Berglehne östlich von der 
Kirche unter der Kote 388m 6 vorhandene Gestein bezeichnete er als 
Augitamphtbolgabbro, dessen Plagioklas in die Labrodor-Bytownitreihe 
gehört und dessen grünliehbrauner Amphibol den Diallag umgibt. 
Letzterer ist blabBgrün und mit 0-4—0-6 mm grolfen, schwarzen Magnetit- 
oktaedern erfüllt. Die beiden farbigen Gemengteile sind im Verhültnis 
zum Feldspat allotriomorph. Der Plagioklas ist beinahe ganz frisch und 
und nur an einzelnen Sprüngen in Zersetzung begriffen. An dieses Ge- 
stein grenzt 

5. Gabbroporphyrit. Von der Kirche gegen Norden, in dem 
Kolibigraben, bezw. von hier auf den 552 m hohen Grujul-Urzuluj vor- 
dringend, löst den grobkörnigen Gabbro ein feinkörnigeres, grünlich- 
graues Gestein ab, welches RozrozsNIK als amphibolisierten Gabbro- 
porphyrit bestimmt und Il. c. p. 507 eingehend besechrieben hat. Dies- 
bezüglich sei nur so viel erwáhnt, dab die Grundmasse desselben fein- 
holokristallin und durch 1—2mm lange glasige Plagioklase,  selten 
durch uralitisierten Diallag porphyrisch ist. Die Plagioklase sind háufig 
in mehrere Stücke zerbrochen, die Teile gegen einander verschoben und 
in die so entstandenen Spalten Amphibolnadeln hineingewachsen. Manches 
Individuum weist nach dem Periklingesetz bis zu 50 Zwillingslamellen 
auf, was offenbar das Ergebnis einer Dynamometamorphose ist. 

6. Granitit. In der Hegyes-Drócsa herrschen — wie dies ANTON 
KocH auf Seite 165 seiner erwánten Arbeit ausführt — Biotitamphibol- 
granite vor, welche demnach mit den Graniten der Vogesen und jenen von 
Predazzo in Südtirol übereinstimmen. Diese Amphibolgranite erstrecken 
sich aus der Hegyes-Drócsa löngs der Maros gegen Osten bis in die 
Gegend von Kaprióra, bezw. Soborsin, wo sie E. PINKERT (l. c. p. 278) 
noch konstatiert hat. Von Zám angefangen führen jedoch die Granitite 


DAS ERZGEBIET VON ALMÁSSZELISTYE IM KOMITAT HUNYAD. 497 


keinen Amphibol mehr, wenigstens wurde derselbe bisher in keinem 
Handstücke gefunden. Auf dem in Rede stehenden (Gebiete begegnete 
ich typischem Granitit an der Grenze von Almásszelistye und Mikanesd, 
bei der Hinmündung des Bajsászatales, wo er michtige Bünke bildet. 
Es ist dies ein kristallin-körniges Gestein von mittlerer KorngrölBe, 
welches aus fleischrotem Feldspat, fettglinzendem Ouarz und schwarzen 
Biotitschuppen besteht und daher eine rötlichgraue Farbe besitzt. U. d. M. 
verhált es sich nach RozLozsNIK folgendermaben: xSein Feldspat ist 
zersetzter Orthoklas und Plagioklas mit vielen Einschlüssen, durch Eisen- 
hydroxyd gefürbt; hüáufig zu Muskovit, Kalzit und Kaolin zersetzt, wozu 
noch etwas Ouarz kommt. Der Biotit, wo frisch, dem Meroxen áhnlich. 
Einschlüsse sind Zirkon und Apatit. Hüufiger ist derselbe zersetzt oder 
nur gebleicht; seltener zu Chlorit zersetzt, wobei sich sein Titangehalt 
als Leukoxen ausgeschieden hat. AuBerdem ist Magnetit vorhanden, auf 
seinen Titangehalt verweist der hie und da entstehende Leukoxen. Der 
reichliche Ouarz führt viele Gas- und Flüssigkeitseinschlüsse, mit ver- 
einzelten Libellen. Die Struktur ist hipidomorph und neigt zur apli- 
tisehen Struktur, was sich aus dem reichen Ouarzgehalt erklárt. 

7. Aptit. Dureh abnehmenden Biotit- und Plagioklasgehalt geht der 
Granitit in einen nahezu biotitfreien Aplit mit aplitisch-panidiomorpher 
Struktur über. Der so entstandene Aplitgramittt ist das verbreitetste 
Gestein der Gegend von Almásszelistye. Hinem von diesem vollkommen. 
abweichenden Aplit begegnete ich auBerhalb dem Ostrande der bei- 
gegebenen Karte unter dem 552 m hohen Grujul-Urzuluj zwischen 
Gabbro und Ouarzporphyr eingekeilt. Dieses zuckerartig struierte Ge- 
stein, welches Andesin-Oligoklasfeldspat, blasÖgrüne Amphibolsáulen, 
weingelbe Rutilmikrolithe, hauptsáchlich aber viel Ouarz führt, wurde 
von P. RozLozsNIK Il. c. p. 514—515 als Amphibolaplit eingehend be- 
sehrieben. 

8. Granititporphyr sceblieBt sich unmittelbar dem Granitit an. 
Es ist dies ein holokristallin-porphyrisches Gestein, in welchem der Feld- 
spat eine GröbBe bis zu 1—-2 em erreicht. In seine rötliche Grundmasse 
sind vornehmlich fleischroter Orthoklas, hie und da Natronkalkfeldspat, 
Ouarz und Biotit eingebettet. Es können zwei Typen unterschieden wer- 
den, und zwar Granititporphyr mit mikrogranitisceher und mit grano- 
phyrischer Grundmasse. Ersterer ist südlich, letzterer nördlieh vom 
Csemaretale hüufig. Die beiden Granitporphyrarten stellen zwischen dem 
Granitit und Ouarzporphyr gewissermaben ein Verbindungsglied dar, 
indem sie zwar sehon porphyrisch sind, jedoch noch keine glasige Grund- 
masse besitzen, wie der effusive Ouarzporphyr. Die seit langem bekannte: 
Erscheinung, dab sich die granitische Magma in den zentralen Pártien 
zu typischem Granitit, an den Rüándern dagegen, wo sie in den Diabas 


4928 Dr: KARL V. PAPP 


dünne Fortsátze entsendet, zu (Ouarzporphyr ausbildet, ist bei Almás- 
szelistye sehr schön zu beobachten. 

9. Ouarzporphyr. Östlich von der Kirche in Almásszelistye, 
gegenüber der Kote 280 m findet sich ober dem Koszraschen Hause ein 
rötliches CGrestein, welches in der Form eines schmalen Ganges den 
Gabbro durchbrochen hat. In dem fleischfarbigen, dichten Felsit sind 
ziegelrote Feldspatkristalle von 5-5 cm Grölbe ausgeschieden. Neben weiben 
Glimmerschüppchen und wasserklaren Ouarzkörnern sind Magnetitkörner, 
hie und da Biotitpláttehen, meist schon chloritisiert, vorhanden. Nörd- 
lich von der Gemeinde ist zwischen dem Valea mare und V. Sztrimbu 
der Ouarzporphyr ziemlich verbreitet. In seiner brüunlichroten, felsi- 
tisehen Grundmasse sind fleischfarbige Feldspatkristalle, Ouarzkörner und 
grünlich verwitterte Biotitpláttchen sichtbar. Hin grobBer Teil des Ouarz- 
porphyr ist stark zersetzt, namentlich in der Nöáhe der Erzgánge. Nach- 
dem sich der Feldspat kaolinisiert, entfárbt sich auch die ursprünglich 
durch FHisenoxyd gefüárbte Grundmasse und die ganze Masse wird zu 
einem kaolinischen, muskovitischen Ouarzaggregat. Kaolinisierten. weiben 
(Juarzporphyr fand ich zwischen Almásszelistye und Kazanesd, auf dem 
563 m hohen Gyalu Pogorescilor, in der Gegend des Gyalu Komorile 
und Parúsza, wáhrend bei der Abzweigung der Brassóer SirabBe, in der 
Umgebung der Kote 212 m vollstándig umgewandelter und verguarzter 
Ouarzporphyr vorkommt. In dem an der Grenze von Mikanesd und 
Almásszelistye dahinziehenden Bajtászatale führen diese (Ouarzporphyre 
auch Erz und ebenso auch in den Gráben Plesuluj und Goronyilor. 

10. Granodioritartiger Forphyrit. Unter dieser Bezeich- 
nung fasse ich jene jüngeren Gesteine zusammen, welche sowohl die 
Diabase, als auch die Ouarzporphyre durehbrechen. Es sind dies die- 
selben Gesteine, welche sich aus dem Krassó-Szörényer Gebirge über 
die Pojana Ruszka bis zum 6 Bihargebirge erstrecken und unter dem 
Namen Banatit bekannt sind. Im Süden durchbrechen in der Gegend 
von Oraviczabánya, Szászkabánya, Dognácska and Csiklovabánya die 
Corraschen Banatite, welche teils Ouarzdiorite, zam Teil aber andesit- 
artige Granodiorite sind, die Kreidekalke. Ihre Fortsetzung entdeckte 
1901 und 1902 Polytechnikumprofessor Dr. FRANZ SCHAFARZIK " und ver- 
legt ihren Ausbruch in die Oberkreide. Im Bihargebirge studierte sehr 
ahnliche Gesteine Univ. Prof. Dr. JuLrius v. SzápEczkY mehrere Jahre 
hindurch und kommt in seiner letzterschienenen Arbeit? zu dem Ir- 


! SCHAFARZIK: Über die geologischen Verhültnisse von Furdia und Német- 
gladna. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. für 1901, p. 114; Umgebung von 
Romángladna. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. für 1902, p. 104. 

2 SzÁDEozKY: A Szárazvölgy geologiája Rézbánya vidékén. (Múzeumi Füze- 
tek, I. Bd., Kolozsvár 1906, p. 50—73. 


sasiástttttélkatlllhála álása zza szása 


DAS ERZGEBIET VON ALMÁSSZELISTYE IM KOMITAT HUNYAD. 499 


gebnis, dab die beiden Serien der Ganggesteine: der gewöhnliche Diortt- 
porphyrtt und der Mikrodtortporphyrit in innigem Zusammenhange 
stehen nicht nur mit einander, sondern durch Vermittlung der azideren 
Glieder auch mit der Zentralmasse des Dakogranit. Den Aufbruch. all 
dieser versetzt er in nach-unterkretazisehe Zeit. PAUun ROZLOZSNIK fand,! 
dab im südlichen Teile des Bihargebirges die Gesteine der Granodiorit- 
reihe auch die oberen Kreideschichten durehbrochen haben und daher 
jünger als diese Schichten sind. 

Aus meinen auf dem Gebiete zwischen Maros und Kőrös gemachten 
Beobachtungen kann ich mitteilen, dab auf der Felvácaer Magura sowohl 
der Granodiorit, als auch der Ouarzdioritporphyrit die Kalke der mitt- 
leren Kreide durchbrochen, dieselben zu kristallinisehen Kalken um- 
gewandelt und in ihnen nebst Granitkristallen Sideiit und Magneteisen 
abgelagert haben, welche vor dem Freiheitskampfe am 6 Vurtopíli, La 
Mujeri u. a. o. auch abgebaut wurden. In Almásszelistye ist nur jene 
Gesteinsart der Granodioritreihe vorhanden, welche ROZLOZSNIK als guar2- 
führenden Biotitaugíldiorilporphyrit bestimmt hat und die ich kurz als 
Ouarzdiorit (duarzmonzonit) bezeichne. Derselbe durchbricht in der Form 
sehmaler Gánge sowohl den Diabas wie den Ouarzporphyr und sein 
Ausbruch ist mehrerenorts von Vererzung begleitet. 

Wenn wir nun die aufgeezáhlten Gesteine überblicken, so fállt die 
mannigfaltige Gestaltung der Umgebung von Almásszelistye auf. Obzwar 
hier keine Spur von Sedimenten vorhanden ist, so geht aus der Er- 
forschung der Ablagerungen benachbarter Gebiete doch hervor, dab der 
Ausbruch der in Rede stehenden Gebiete in der unteren Trias mit den 
Diabasen begonnen hat und in der oberen Kreide mit den Ouarzdioriten 
abgeschlossen wurde. Von den tertiüren Andesiten und Daziten, die sich 
auf dem Gebiete zwischen Maros und Kőrös in reicher Mannigfaltigkeit 
an einander reihen, findet sich in Almásszelistye keine Spur. 


II. Beschreibung der Erzlagerstátten. 


1. Die Eisenglimmergrube Dosuluj befindet sich südlich von der 
Kirche in Almásszelistye auf dem Dosuluj genannten Berge. Das Stollen- 
mundloch liegt 520m ü. d. M., 260m über der Kirchenschwelle. In 
den Kugeldiabas ist ein 50 m langer Stollen gegen 10£ 5", also gegen 
Südosten getrieben. Der Stollen verguert zuerst einen 10cm breiten 
Gang, dessen Ausbildung an die postvulkanischen Wirkungen des Ouarz- 
diorit gebunden ist, denn neben dem verwitterten Gange sind die Spuren 


2 RozLOoZzSNIK: Die geologischen Verhültnisse des südliehen Teiles des Bihar- 
gebirges. Jahresber. d. kgl. ungar. Geol. Anst. für 1906, p. 79 und 87—88. 


430 DI KARL V. PAPP 


dieses (Gesteines zu erkennen. Der schmale Gang streicht nach 3k 109 
und fállt mit 557" nach NW ein. Weiter einwárts befindet sich ein 
máchtigerer Gang, auf welchen nach rechts und links ein Ouerschlag 
getrieben ist. Auch dieser 20ecm breite Gang streicht nach 3£ 107 und 
verflácht unter 607 gegen NW. Mittels tonnlügigen Schüchtehen wurde 
er auch in der Sohle aufgeschlossen. Am 6 nordöstliehen Feldorte 


Fig. 1. Eisenglimmergrube am Dosulujberge in Almásszelistye. 


weist der grünsteinartige Diabas eine in der Richtung 1£ 5" streichende 
Spalte auf und derselben entspricht am nordöstliehen Feldorte auch 
die Richtung 1k 107 und 2h. Letztere mu8 demnach als Gangverzwei- 
gung betrachtet werden, da der Hauptgang zwischen 32 und 42 streicht. 
Der Hauptgang beibt am Dosulujgipfel auch zutage aus, was auch auf 
der Abbildung zwischen den Gestrüuchen sichtbar ist, wo der 20em 
breite Gang mit einem Streichen nach 3£k 1079 und Verfláchen unter 
60" gegen NW zutage tritt und auBer Limonit Malachit- und Azurit- 
inkrustationen aufweist. Im Stollen dagegen ist nebst Siderit haupt- 


DAS ERZGEBIET VON ALMÁSSZELISTYE IM KOMITAT HUNYAD. 431 


süchlich blutroter Eisenglimmer und schuppiger Hümatit seine Aus- 
füllung, deren abgebaute Stücke auf der Halde in Fig. 1 sichtbar sind. 
Der Gang setzt sich zweifellos, sowohl in der Streichrichtung, wie gegen 
die Tiefe zu fort, weshalb seine weitere Erschliebung empfehlenswert 
erscheint. Der dichte Eisenglimmer könnte nicht so sehr zur EHisen- 
fabrikation als vielmehr zur Farbenerzeugung verwendet werden, da 
ein so reiner Eisenglimmer in den Schiffarbenfabriken ziemlich gut 
bezahlt wird. 

2. Der Aufschluh des Gornyilorgrabens befindet sich in dem 
gegen Nordwesten abzweigenden Graben des Sztrimbutales ungefáhr 
320m ü. d. M. Der kleine Stollen ist 10m lang und verlauit seiner 
ganzen Lánge nach in Erz. Schon der AusbiB dieses Erzes war be- 
achtenswert, indem das hier gefundene Roherz nach der vom 7. Juli 
1906 datierten Analyse des Chemikers der kel. ungar. Geologischen 
Anstalt, Dr. Koromawn Emszr, folgende Bestandteile enthült : 


IKTESSTSATBES OSD OB Et ee ve o zk  12056 
Hdsemosyakt Ülve OS eza eáá e ae Lee sz 379590 
Aluminiumoxyd (Al,09)e. - sg zt SZETA ON 
MR TT OSGy TES (MOD BERN SENR EL a TELT e GSOO 
Magnesiumoxyd (MgO) .. .. .. EZ OSOKK 
Kupferoxyd (CuO)... .. st SE: S90E 
Wietallgtl bem (ézet eszt ess ezk a ez eg0 002 
Sechwefel (9)  .. sz És SENZSNJOK 
Zusammen . .. 99-882 99 


Aus diesem Verwitterungsprodukt des Erzes berechnet. führt demnach 
der Gang 200 Gramm Metallsilber pro Tonne. Aus dem Gange selbst 
wurde nur auf Kupfer eine Analyse hergestellt; BÉára SPrIEGL, beeidigter 
Gerichtschemiker, weist in seiner Analyse vom 18. August 1906 darin 
62590 Kupfer nach. Der Hauptgang des Goronyilorgrabens ist 50 cm 
michtig, streicht nach 15h, d. i. 3k und fállt unter 607 nach 50 ein. 
Denselben Gang schlieBt auch ein 8 m tiefer Schacht auf. Auberdem 
ist auch eine dünne Pyritader unter 159" nach NW verfláchend darin 
vorhanden, die sich auch im Bachbette fortsetzt. Fig. 2 veranschaulicht 
das Stollenmundloch samt dem gewonnenen Chalkopyriterze und den 
Eigentümern Dr. SiGmusxp ERDős und Dr. ALEXANDER BERÉNYI, Rechts- 
anwülte in Budapest sowie dem Bergingenieur FRANZ VANE. 

Der Aufschlub im Goronyilorgraben ist der schönste Erzgang dieser 
Gegend, da in seiner guarzigen Ausfüllung neben silberführendem Pyrit 
auch reiner Chalkopyrit vorhanden ist. Den Ausbib desselben Ganges 
reprásentiert wahrscheinlich auch die untere Gangreihe (5) des Valea- 


432 D: KARL V. PAPP 


máre, so dab man voraussetzen kann, daB sich dieser Gang, obzwar 
durch Verwerfungen unterbrochen, auf eine Lönge von 500 m erstreckt. 
. 8. Der Aufschluő des Kolibigrabens weist an der Grenze von 
Gabbro und Ouarzporphyr, Pyrit und Sphalerit auf. Leider sind die Autf- 
sehluBarbeiten an der abrutschenden Lehne des Grabens recht schwie- 
rig, weil die Zimmerung durch den abstürzenden Schutt leicht zerstört 


Fig. 2. Auftschlu§ des kupferführenden Ganges im Goronyilorgraben. 


wird. Fig. 3 veranschaulicbt den Aufschlub des Kolibigrabens mit der 
Halde des verstürzten Stollens. 

3a. Südöstlich von der Zinkgrube des Kolibigrabens zeigen sich 
an der Berglehne in weifem aplitisehem Ouarzmehl mit Pyrit ausge- 
füllte Adern. 

4. Im Sztanyászagraben befindet sich der nördliehste AufsehluB 
der Gegend. Dieser Graben zweigt aus dem Sztrimbutale gegen Westen 
ab und 300 m von der Verzweigung entfernt, 500 m über derselben 
ist reiche Vererzung vorhanden. Durch den lüngs dem Graben getrie- 
benen Stollen wurden bei der Verguerung des Ganges sechönes Zink- 


DAS ERZGEBIET VON ALMÁSSZELISTYE IM KOMITAT HUNYAD. 433 
und Kupfererz angeschlagen. Die Richtung der Göünge liegt zwischen 
99 h 59 und 2k im grünsteinartigen Diabas. Im Zusammenhang damit 
mögen auch 

4a. die Aufschlüsse des Sztrimbutales erwáhnt werden, welche 
zwischen den oberen Müklen am Kontakt von Diabasporphyrit und 
Ouarzporphyr liegen. In dem einen, gegen Westen getriebenen Stollen 
sah ich schwache Pvyriterze. 


Fig. 3. Eingestürztes Mundloch der Zinkgrube im Kolibigraben. 


5. Die Aufschlüsse des Valea mare. Dieses Tal zweigt vom Valea 
Csemare genannten Haupttale gegen Norden ab. Unmittelbar unter dem 
letzten Hause ist in ca 500 m Höhe ü. d. M. eine nach 2b streichende 
erzige Ader sichtbar. An der NW-Krümmung des Tales treffen nach 22 
und 232 streichende Gánge mit nach 2 und 3£ gerichteten zusammen. 
Obzwar die im Tale sichtbaren Adern nur 5 und 10 cm michtig sind, 
so ist diese Stelle doch insofern beachtenswert, als man hier die Fort- 
setzung des mit 2 bezeiehneten Ganges des Goronyilorgrabens vermuten 
kann. Ím Tale weiter aufwárts weist der Granitporphyr und Aplitgranitit 
zahlreiche Adern von 10 bis 20 cm Breite auf. Beachtenswert unter 
ihnen ist die 

Ba. an der Verzweigung des Orlicigrabens befindliche 20 em breite 
Pyritader, welche 336 m ü. d. M. in der Richtung 21b streicht und unter 
707 gegen NW einfallt. Ferner die im 


434 Dr KARL V. PAPP 


5b. Orlicigraben befindliehen Erzgüánge, welche mehrfache Kreu- 
zungen aufweisen. Der obere kleine Stollen schlieBt eine nach 212 strei- 
chende 15 cm breite Pyritader den anderweitigen Göngen des Grabens 
parallel auf. Die Grenze des Diabas und Ouarzporphyr vergueren 0—W- 
und auBerdem NO--SW-lich gerichtete Spalten, hie und da mit Pyrit- 
nestern ausgefüllt. 

6. Im Pleskucagraben sind 280 m ü. d. M. zwei Stollen einan- 
der gegenüber getrieben. Der westliche ist 12 m lang und weist eine 
99h 707 SW streichende 15—-20 cm máchtige Pyritader auf. Der östliche 
Stollen dagegen zeigt einen auf erstere senkrechten, weil nach 3h 77" 
gegen 80 einfallenden Gang. Trotzdem seine Ausfüllung schmal ist, 
verdient dieser doch Beachtung, da durch ihn bei gründlicherer Er- 
sehlieBung vielleicht der Zusammenhang des Ganges im Goronyilor- 
eraben (2) mit jenen des Vale mare (5) ermittelt werden könnte. 

7. Im Plesulujgraben wird durch den unteren Stollen in ca 260 m 
Höhe ü. d. M. ein 22 k 107 streichender, 0-5 m langer Gang aufgeschlossen. 
Denselben Gang finden wir auch weiter aufwárts zwischen den einander 
gegenüber liegenden kleinen Stollen an der Grabensohle, ebenfalls mit 
einem Streichen nach 29 b 10" und einem Verfláchen unter 857" nach WSW, 
wo ich eine 60 em michtige Pyritader sah. Der östliche Stollen zeigt 
auBerdem auch noch eine 10 em breite Ader. Der richtige Aufschlu6 
müBte daher lángs des Grabens erfolgen, um das Streichen des Gan- 
ges und seine Beschaffenheit zu ermitteln. 

8. Die Aufschlüsse des Bajsászatales. Unter dieser Bezeichnung 
fasse ich die Erzadern des an der Grenze der Gemeinden Mikanesd und 
Almásszelistye dahinziehenden Tales zusammen. Der untere Aufschlub 
liegt ca 240 m, der obere 400 m ü. d. M. und zwischen den beiden 
weist das Bajsászatal in einer Lönge von nahezu 20 km zahlreiche 
Gönge auf. Der untere AufschluB befindet sich gegenüber dem ersten Seiten- 
graben im Osten; es ist dies ein kleiner Schacht und ein Stollenloch, welche 
eine nach 42£ streichende und gegen S0 einfallende 10 cm breite Pyritader 
erschlieBen. In den auf den Tallehnen einander gegenüber liegenden 
Stollen sah ich eine 15 cm dicke Pyritader und der 232 streichende Gang 
wird auch durch eine 0— W-liche Ader im Granitit verguert. Über ihnen 
befindet sich im grünsteinartigen Ouarzdiorit ein nach 222 streichender 
unter 607 nach SW einfallender Gang, welcher mit reinen Pyritnestern 
ausgefüllt ist. 

8a. bezeiehnet Gangzüge, welche durch zwei gegenüber liegende 
Stollen erschlossen sind. Weiter aufwárts sind im Granitporphyr und 
in seinem Zersetzungsprodukte, im Kaolin, ebenfalls mehrere kleinere 
Pyritadern, hauptsáchlich in der Richtung 21—22h, desgleichen auch 
im Granitit, in betráchtlicher Lünge durch den Bach aufgeschlossen, 


DAS ERZGEBIET VON ALMÁSSZELISTYE IM KOMITAT HUNYAD, 435 


vorhanden. An der oberen Verzweigung des Tales kreuzen sich an 
der mit 

8b. bezeichneten Stelle gegen 26 und 21£ 107 streichende Göünge, 
welche 10—15 cm breite Pyritausfüllung aufweisen. Hine analoge Gang- 
kreuzung findet sich auch weiter aufwárts am Kontakt von Diabas und 
Granitit. Diese Günge sind zwar dünn, doch weisen viele Zeichen darauf 
hin, dab sie gegen die Tiefe zu breiter werden. Dasselbe ist auch bei 
den obersten Göngen der Fall, welche die von Kaolin gebildeten Sahl- 
bünder unregelmábBig durchadern. 

Zum Schlusse sei hier noch die Analyse des kupferführenden 
Schwefelkieses verzeicehnet, welcher aus dem an der Grenze von Mikanesd 
und Almásszelistye gelegenen Barbarabergrevier stammt. Das Barbara- 
bergrevier besteht — nach dem Fachgutachten JULIUS GRETZMACHERST — 
aus £4 grobBen Bergfeldern (16 Grubenmabe zu 180 465?) und 6 Frei- 
sehürfen (mit einem Durchmesser von 850 m), so dab es ein Gebiet 
von über 4 km? umfabt. Sein AufschluB befindet sich an der Nordlehne 
des Hannliaskaberges und besteht aus drei Stollen, die 17 m von ein- 
ander entfernt sind. Nach Prof. GRETZMACHER dürften sich die Gánge 
der Aufschlüsse I und II in der Tiefe zu einem Stock vereinigen wie 
in Kazanesd. Dieser Wunsch des verewigten Professors wáre sehr vorteil- 
haft, doch ist keine Aussicht darauf vorhanden. Die Proben der Barbara 
ergaben folgende analytiscehe Ergebnisse : 


Reiner Kupferführender 
sehwefelkies: — Schwefelkies : 

MENET elte (Ko) érő MENT 91"65 90 435290 
HET TRM e e Lt EN MEg B 44:19 
EGT GAS SE (10 je sétát KN k etés kele ÜK 545 
GON (ATOMS jl S BEI TS VST E 070014 00012 
lb erezte Mese ze 70-09 07017 
SZTTMNKSE (SZZTÜ JAS ENE E SEEM SET SO TEN Spuren 
Blei (Pb)... daokááási [dtlk aa ( ( 
JASÉBENNE LAS ta Ző SIÓ EBB UL c ( 
TREEK Stand ee esz a 330 8:82 

Zusammen.. . 999994 96702) ss 


X JULIUS GRETZMACHER, Oberbergrat u. Prof. an der Bergakademie in Schem- 
nitz: Exposé über die in der Gemeinde Mikanesd und Almásszelistye, Hunyader 
Komitat, Siebenbürgen, gelegene kupferhaltige Sechwefelkiesgrube, benannt Mine 
Barbara. Mikanesd am 1. Mai 1904. 


430 DI KARL V. PAPP 


III. Zusammenfassung. 


Aus dem vorhergehenden ist ersichtlich, dab in Almásszelistye der 
Niveauunterschied der Erzführung ziemliche Dimensionen aufweist, da 
sich vom 240 m Horizont bis zur Höhe von 520 m ü. d. M. Erze vor- 
finden; diese Tatsache zeigt, da in dieser Gegend der Bergbau noch 
hotffnungsvoll ist. In den tiefsten Horizonten kommen Pyrit und Chalko- 
pyrit, in der mittleren Zone Chalkopyrit, Galenit und Sphalerit, in den 
höchsten Partien aber Siderit und Hámit mit sekundáren Limonit- und 
Malachitinkrustationen vor. Die Vererzung zeigt sich ausschlieőlieh in 
Gángen und dünnen Adern. Die Hauptrichtung der Göánge liegt zwischen 
1 und 3kh, wobei sich jedoch auch Gönge nach 21 und 23£ vorfinden. 
Die Günge streichen also hauptsüáchlieh gegen Nordost, nebensáchlich 
jedoch auch gegen Nordwest. Diese Erscheinung steht mit den tektoni- 
chen Richtungen des Gebietes zwischen Maros und Kőrös im Zusam- 
menhange. 

Vergleichen wir das in Rede stehende Gebiet mit den benachbar- 
ten Grubengebieten, so sehen wir, dab die Günge von Almásszelistye 
hauptsáchlieh den schönen Kupfererzgángen von Almásel, anderseits 
aber den im Kaprilortale und im Miklósschacht aufgeschlossenen Kupfer- 
erzgángen von Kazanesd ühnlich sind. Dagegen weisen sie mit den 
Tatarojaer Pyritstöcken von Rossia und Kazanesd kaum irgendwelche 
Ahnlichkeit auf. Das sich die Günge auch in die Teufe fortsetzen, 
beweist das benachbarte Almásel, in dessen Balán genannter Grube der 
120 cm lange Hauptgang bis zu einer Tiefe von 120 m aufgeschlossen 
wurde und der oben 0-5 m breite Malachitgang sich im Schurfschachte 
zu einem 1-5 m michtigen Chalkopyritgang erweitert. Die Ouantitát des 
in der Balángrube bei Almásel aufgeschlossenen Kupfererzes übersteigt 
eine Halbe Million Tonnen. 

Die Gánge von Almásszelistye stehen jenen von Almásel nicht sehr 
nach, in Anbetracht der bedeutend gröbBeren Anzahl der Ausbisse und 
der gröbBeren vertikalen Verbreitung können sie mit jenen zuversiehtlich 
die Konkurrenz aufnehmen. 

Und nachdem die Gegend von Almásszelistye leicht zugánglich 


ist — die Ortschaft liegt 12 km von der EFisenbanstation Zám der 
Hauptlinie des Marostales entfernt — sind alle Vorbedingungen zu 


einem kleineren, jedoch gewinnbringenden Betriebe gegeben. 


ÜBER DIE GEOLOGISUHEN, HYDROGRAPHISCHEN 
UND FINIGE PHYSIKALISUHE VERHÁLTNISSE DER DURCH 
INSOLATION ERWÁRMTEN SALZSEEN, INSBESONDERE DES 

HEISZEN MEDVETŐ-SEES BEI SZOVÁTA. 


Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


Deitdem Dr. ÁLEXANDER v. KALECSINSZKY seine sinnreiche Erklá- 
rung der ungewöhnlichen Erwármung des Medvetó-Sees bei Szováta ver- 
öffentlicht hat," wurde dieser Punkt unseres Vaterlandes in der Lite- 
ratur zu einem wahren Locus classicus, der jedesmal angeführt wird, 
so oft irgendwo auf der Erde áhnliche Erscheinungen angetroffen wer- 
den. Schon deshalb wáre es wünschenswert, die geologischen, chemischen, 
physikalischen, balneologisehen und anderweitigen Verhüáltnisse des 
Medvetó-Sees Je eingehender zu untersuchen. Leider ist dies bisher noch 
nicht geschehen und sonach sind unsere Kenntnisse bezüglich dieses einzig 
dastehenden heilben Sees noch in vieler Hinsicht lückenhaft. 

Ich hatte, drei Jahre nach dem Erscheinen der Publikationen von 
Dr. ALEXANDER v. KALEcsisszkv, Gelegenheit, einige Tage in Szováta zu 
verbringen, und zwar bei der Gelegenheit als der Besitzer des sich 
rasch emporschwingenden Badeortes, LupwIG v. ILLYÉS, um die Ver- 
leihung eines Schutzrayons für die Salzseen, besonders für den Medvetó- 
See angesucht hatte. Damals gelangte ich wáhrend der Untersuchung 
der Seen und ihrer náheren Umgebung zu einigen Resultaten, die be- 
sonders die physikalischen Verháltnisse des Medvetó-Sees und teilweise 
die Veránderungen desselben etwas nüáher beleuchten dürften. 


Orographische und geologische Verhültnisse. 


Das um Szováta herum gelegene bergige Terrain kulminiert im N 
in dem 912 m hohen Gipfel des Cseresnyés. Am aufföülligsten erscheint 
Jener scharfe Kamm, der vom Gipfel abzweigend in §-lieher, spáter 


1 A. v. KALECSINSZKY: Über die ungarischen warmen und heiBen Kochsalz- 
seen als natürliche Wármec-Accumulatoren, sowie über die Herstellung von warmen 
Salzseen und Wárme-Accumulatoren. Földtani Közlöny, Bd. XXXI. Budapest 1901. 
Pp. 409—431. 


438 DI: FRANZ SCHAFARZIK 


55 W-licher Richtung gegen die Ortschaft Szováta herabzieht und zu- 
gleich die Wasserscheide zwischen den Büchen Szováta und Sebespatak 
bildet. Auch ist es dieser Eszók genannte bewaldete Kamm, der die 
neue Badanlage gegen O0 zu begrenzt. Von der SW-Seite des Cseres- 
nyés dagegen zweigen mehrere kurze Rücken ab, die bis zur Kőöőris— 
Toplica Lichtung hinabreichen. Herwárts derselben sieht man in SSW-licher 
uchtung eine ganze Gruppe von mehr-weniger regellosen Hügeln, unter 
denen nur der sog. Bércútja als einheitlieher, bis zum oberen Ende 
von Szováta herabziehender niedriger Kamm verfolgt werden kann. Die 
Senken zwischen den Hügeln werden von mehreren salzigen und einigen 
SübBwasserseen eingenommen. 

Die geologischen Verháltnisse dieser Gegend können insofern ein- 
fach genannt werden, als sich am Aufbaue derselben nur zwei For- 
mationen beteiligen, d. 1. die untermediterrane Salzformation und der 
agglomerierte Andesittutft. 

Auf der beigefügten Kartenskizze bezeichnete ich die Grenze, die 
diese beiden Formationen von einander trennt. Diese Linie zieht im 
allgemeinen von der Gegend der Kőris— Toplica Lichtung zum 0-Rande- 
des Medvetó hinab, von dort weiter zum FuBe des Eszók und sehlieB- 
lich nach Berührung des Feketetó-Grabens zum Szovátabache. Das W-lich 
von dieser Linie gelegene Seen und Salzfelsen aufweisende hügelige 
Gelánde, das sog. cSóközes ist: es, das die Salzformation vertritt, wáh- 
rend 0-lieh davon schon überall der Andesittuff angetroffen wird. Das 
tiefst aufgeschlossene Gestein der Salzformation ist das Steinsalz 
selbst, dem wir überall an den Talgehángen, sowie an den steilen Wün- 
den der zahlreichen Dolinen auf Schritt und Tritt als anstehender Fels 
begegnen. Dasselbe ist grobkörnig, weiB oder durch mehr oder weniger 
beigemengten Ton grau gefárbt. Durch die atmosphárilischen Nieder- 
sehlüge wurden an seiner Oberfláche die zierliechsten Rillen und Furchen 
erodiert. Die intakte Salzmasse wird zu oberst von einem blüulichen 
Tone bedeckt, über dem man noch eine ziemlich michtige Schichten- 
gruppe eines gelbliehen Sandes, bezw. lockeren Sandsteines antrifíft, 
welcher im allgemeinen auch die Oberflüche des Zoltánhügels bildet. 
Auch N-lich vom Tale des Sóspatak trifft man auf dem Bércútja gegen 
das Salzwáchterhaus Nr. I, sowie weiter oben an der cSzabóné oldalan 
genannten Lehne gelbliche Sande an. An solchen Stellen, wo die Ton- 
schutzdecke von oben her durchweicht und eingesunken ist, entstanden 
Trichter oder Dolinen, die in Hinsicht ihrer Form den Kalkdolinen des 
Karstes ganz ühnlich sind. 

Über dem Salztone, bezw. dem tonigen Sande finden sich an meh- 
reren ötellen heste der ehemaligen Konglomeratdecke vor, die sich von 
dem nahen Andesitkonglomerate darin unterscheidet, daB sie nicht nur 


s V// 


ST utal 


3 5 aját 
SE : 
ks 
Ni Tisztás 


MI mk 
ayant LT masnak 
LNTOTTKAKASN 


Kiryuló bánya 


z Szabóné oldala; ! 


Zoltán búnga 


1 
PiÓ Sasbánya ML. 
peter r 
sel Fürdő ÉS 
N Szakadék S 
28 7; Pe S 


0 Fszokalja Eszok 02 egy 


KS 7 medüerran Sókepzöődmény l (Slés a 


A Konyt andezíttuta (Aköztt határ 
A SANS kt 3 
4 Grenzlinie zrvaschen. der medilerranen S54iz 


formatiauL S) u. dem . Indezttkonglomeral (A) 


jel /118 nt 


] 
0 100. 200. 300 400. 500 600 0 700 800 900 0 1999m 
Er 1 JEE ÉS L 1 1 


Fig. 1. Situationsplan der Salzteiche und Salzguellen von Szováta. 
Aufgenommen von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 1904. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 30 


440 Dr: FRANZ SCHAFARZIK 


Andesittrümmer, sondern auch Fragmente des ehemaligen Grundgebirges 
enthült. Solche Gesteine sind z. B. die serizitisehen und Glimmer- 
schiefer, die grünlichen Chloritschiefer und die roten verrucanoartigen 
Tonschiefer. Es sei erwáhnt, dab derartige Konglomerate nicht nur auf 
der Salzformation von Szováta, sondern auch auf den benachbarten 
Salzrücken von Parajd anzutreffen sind. 

0-lich von der Grenzlinie der Salzformation und des Andesit- 
konglomerates findet sich überall sehon das mehr oder weniger kom- 
pakte, feste Andesitagglomerat vor, aus welehem in der náheren Um- 
gebung des Bades hauptsáchlich der Cseresnyésberg und der Eszók- 
rücken gebildet wird. 

Die Grenze zwischen der Salzformation und dem agglomerierten 
Andesittuffe spielt in Hinsicht der baulichen Entwicklung des Bades 
Szováta eine wichtige Rolle, indem sie das Rutsehterrain von dem 
festen Boden scheidet. Das letztere, d. i. das Gebiet des agglomerat- 
artigen Andesittuffes kann in baulicher Hinsicht schon als ein derart 
fester Grund betrachtet werden, dab auf demselben selbst die Errichtung 
von massiveren Ziegel- und Steinbauten ohne Bedenken vorgenommen 
werden kann. 


Hydrologische Verháltnisse. 


Sübwasser. Abgesehen von den das Gebiet 0-lieh und W-lich 
begrenzenden beiden Büchen Sebespatak und Szováta kann auf dem 
oben skizzierten Terrain nur von zwei sich einigermabBen verzweigenden 
kleinen Gráben Erwüáhnung getan werden, deren einer der Kőris- 
Topliczagraben, der andere aber der Aranybányagraben ist, die das an 
den südlichen Gehüángen des Cseresnyésberges sich ansammelnde Wasser, 
ableiten. Unter normalen Umstánden, besonders bei trockenem Wetter, 
führen dieselben nur sehr wenig Wasser, bei Gewittern hingegen wer- 
den sie zu reibenden Wildbüchen. Das Wasser beider Gráben ergieőt 
sich in den 802m ü. d. M. gelegenen Medvetó. 

Salzseen. Der Medvetó, dessen Oberfláüche ungeführ 42000 m? 
mibt, enthált reines Salzwasser, da ein betráchtlicher Teil seines Bodens 
und seiner Ufer aus reinen Salzfelsen besteht. Gegen NW befinden sich 
in einem engen, von Salzfelsen umrahmten Tale die kleinen Seen Zöld- 
und Vöröstó, deren Wasser sich in der nassen Jahreszeit in den Medvetó 
ergiebt. Der Abflub des Medvetó speist hingegen den nur einige Meter 
tiefer gelegenen, sog. Magyarósitó, wáhrend das wieder von hier ab- 
fliebende Wasser als dünner Faden gegen das alte Salzbad von Szováta 
(untere Badeanlage) abfliebt, unterhalb dessen es dann alsbald in den 
Szovátaer Bach einmündet. Dies ist der sog. Sóspatak (Salzbach), welcher 


DURCH INSOLATION ERWÁRMTE SALZSEEN. 441 


auBer den Abflüssen des 
Medvetó und Magyarósitó, 
waáhrend seines  Laufes 
auch noch das Wasser 
von  mehreren kleinen 
Salzguellen, den sog. Gé- 
ras aufnimmt. 

AuBer den erwáhn- 
ten Seen gibt es auf dem 
Gebiete der oberen und 
unteren Badanlage, d. 1. 
in der Umgebung der An- 
höhe Zoltántető, auch noch 
andere Seen. Hiner der- 
selben ist der sog. Feketetó 
an der 0-Seite des Zoltán- 
tetőhügels, — ferner der 
Édestó genannte Sübwas- 
serteieh W-lieh von der- 
selben Anhöhe. Wáhrend 
der Feketetó salzig ist, 
enthált letzterer Sübwas- 
ser, ebenso wie auch der 
unterhalb des Salzwáchter- 
hauses Nr. II befindliche 
Kigyóstó blob Sübwasser 
enthált. 

Das unebene Terrain 
des  Sóköze  genannten 
Salzrückens ist nichts an- 
deres, als ein typisches 
Einsturzfeld. Die an vie- 
len Stellen eingetretenen 
und noch fortwáhrend zu 
beobachtenden Bodenab- 
rutsehungen und -Sen- 


DE TUgN 
Es : 
Ssztölro 
Sz 
rS 
"Ég 


u609 
(9gvapoly Jos. S9ANC) 
19apajy egy se 


(puwaizjos) 


pínkung 9umy 


JÓO m 


Zollan lelő 
Zetánhöhe 


ndezit kongt és tufa (Andesit. konglomerat u Tulr) 


( U9S1914195) 
HNIDOUVZSOS 


EZE] Homokkő és homok (Sandstem und Sand ) 


ÍS 

S 

ÉS 

§ 

psi 

A 
(AVA Hösó (Szeinsulz) 
MI Sós agyug (Salzton) 


Geologisehes Profil des ILLyÉssehen Medvetó-Sees bei Szováta. 
Aufeenommen von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 1904. 


( ugnanbz19s/ 
psVIJoj Víiurg VUNUoY 


Fig. 2. 


(peg soy) opany 159 


311; 
(tpeg) nd VIDa0ZS 


(a) 


kungen sind das Resultat der ununterbrochenen Auslaugung des Unter- 
grundes, námlich des Salzlagers. 


Dieser Prozeb wird durch die gegebenen geologischen Verhültnisse 
auberordentlich begünstigt. Die oberste Schieht der Terrainoberfláche 
wird nümlich, wie erwüáhnt, von gelbem Sandstein oder Sand und nur 
seltener von Ton gebildet. Dieses Gestein ist infolge seiner lockeren 


304 


449 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


Struktur sehr befáhigt, die Niederschlüge in bedeutenderer Menge auf- 
zusaugen. Das derart in die oberen Partien des Bodens eindringende 
Wasser erreicht alsbald die den Salzstock unmittelbar, jedoch in geringer 
Michtigkeit bedeckende Tonschicht. Indem nun die letztere aufgeweicht 
und stellenweise auch durechbrochen wird, erreicht das Wasser auch das 
Salzlager selbst. Ín dem Salzstock dringt es hierauf bedeutend leichter 
welter, indem es bis zur vollstándigen Sáttigung 34 Prozente davon 
aufzulösen imstande ist. Dadurch entstehen im Salze dünne Wasser- 
adern, die dann an den áulBeren Rüándern als kleine Salzguellen zutage 
treten. Da aber das derart durch den Salzstock fliebende Wasser be- 
stündig grobe Mengen Salzes aus dem Inneren der Salzmasse entfernt, 
kann mit Recht angenommen werden, dab früher oder spüter gröbere 
Hohlráume und mit Salzwasser angefüllte Höhlen entstehen, die sich 
solange vergröbern, bis sie endlich den Einsturz der Oberfláche ver- 
ursachen. Solche trichterförmige Einsenkungen können an der W-Lehne 
des Zoltántető bei der sog. Zoltángrube beobaehtet werden, ferner W- 
lieh vom Magyarósiító auf der Palackos Hutweide u. s. w. Es sind dies 
alles von Felsenwánden umgebene 20—25 m tiefe trichterförmige Hin- 
senkungen, an deren Grunde das Regen- und Schneewasser spurlos 
gegen die Tiefe zu verschwindet. Wenn wir die Topographie des Sóköze 
autfmerksamer beobachten, können wir alsbald bemerken, dab die Seen 
dreses Gebietes ihre Hxistenz ebenfalls derartigen Bodensenkungen ver- 
danken. Auch der Medvetó selbst entstand auf solehe Weise, und zwar 
vor gar nicht so langer Zeit. Es sind kaum 25 Jahre, dab das von den 
Gehángen des Cseresnyés abfílieBende SüBwasser durch das an der 
Stelle des heutigen Medvetó bestandene Tal dahinflob und in einer Höhle 
der am N-Fube des Zoltántető befindliehen Salzwand, der sogenannten 
Pálné bányája oder Pálné gödre verschwand. Man erzüáhlt, da8 damals 
an der §-Lehne des Zoltántető, also gegenüber dem alten Salzbade, 
unter dem dortigen Salzfelsen eine konzentrierte Salzguelle hervor- 
sprudelte, was übrigens auch ziemlich wahrscheinlich erscheint. 

1879 geschah es dann, dab die Umgebung der Pálné gödre ein- 
stürzte, wodurch ein klaffender Trichter entstand, dessen Wünde reines 
öteinsalz waren. Durch diesen Binsturz wurde der unterirdische AbfluB 
des kleimen Baches verlegt, ja der Lauf desselben mit Salzton derartig 
verstopft, dab das Wasser des kleinen Baches die Wiese in kurzer Zeit 
übersehwemmte. Da diese Talstelle eine kesselartige Anlage besaB, stieg 
das Wasser allmüáhlich, bis es schlieBlieh über den gegen den Magya- 
rósító gelegenen niedrigen Sattel überflieBen konnte. Die mittlere Tiefe 
des Sees betrügt ungefáhr 10m. Anfangs wollten die Besitzer und 
Fáchter der auf diese Weige unter Wasser gesetzten Wiesen dieselben 
mittels eines Durchstiches durch diesen natürlichen Damm wieder nutzbar 


CZ pp 


plicza 


S 


HMóristo 


8 [yes 
fürdőhaza 


onglomerdaitos 
sz) andezit - 


10 20-30-00 (SD. 60470 8957 90. 100 
s ET EZESZ EE Esz eszme ze z e 


Fig. 3. Die Tiefenverhültnisse der warm-heiBen Kochsalzsees (Medvetó) bei Szováta. 
Ausgelotet am 9. August 1904 von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


444 D: FRANZ SCHAFARZIK 


machen, doch erwies sich ihre Mühe bei jedem Versuche als eine vergeb- 
liche, da das Erdreich, d. 1. der Salzton von den beiden Lehnen der engen 
Talöfinung immer wieder abrutschte und den AbfluB aufs neue verlegte. 
Hingegen erkannte der jetzige Besitzer des Sees Lupwic v. ILLYÉS alsbald 
den hohen Wert des Salzsees und trachtete im Gegenteil den von der 
Natur gebotenen Damm, der den Medvetó zu seiner heutigen Höhe auf- 
staute, unversehrt aufrecht zu erhalten. Deshalb lieB er an der Innen- 
seite des Dammes eine heihe von Buchenscheiten einrammen, um den- 
selben auf diese, wenn auch etwas primitive Weise vor einem etwaigen 
Durchbruch zu sehützen. 

Aus dem Angeführten geht deutlich hervor, dab man es in diesem 
Valle mit einem Stausee zu tun hat. 

Bezüglieh der Tiefe des heiBen Salzsees (Medvetó) von Szováta 
lagen bisher nur unsichere Daten vor. Sein tiefster Punkt wurde nüm- 
lich bisher überschátzt und auch Dr. A. v. KALgcsiNxszkY gibt die gröbte 
Tiefe des Sees in seiner erwáhnten Abhandlung auf műündliche Nach- 
richten hin mit 34m an, wobei er noch bemerkt, dab man den vor der 
Andesitkonglomeratwand befindlichen Teil des Sees für den tiefsten hált. 
Da sich diese Angabe entweder auf unkontrollierbare . Mitteilungen oder 
auf unzuverlábliehe Messungen stützte, entschlob ich mieh zur Aus- 
lotung des Seegrundes. Bei windstillem Wetter durchguerte ich auf 
einem Flobe den See nach allen Richtungen und lieB das Lot nach 
jedem fünften Ruderschlage hinab. Die Ergebnisse meiner Messungen in 
Isophysen von je zwei Metern zusammengestellt, sind aus der beistehenden 
Skizze ersichtlich. (Fig. 3.) Dieses Seebodenkürtehen dürfte berufen sein 
die Lücke in der Kenntnis der Tiefenverhültnisse des Sees insolange 
auszufüllen, bis diese nicht im Wege exakterer Vermessungsmethoden 
genauer festgestellt sein werden. Nach unserer Skizze befindet sich die 
tiefste hegion des Sees tatsüchlich zwischen der Andesitkonglomerat- 
wand und der Insel, und zwar mit 10—16m; den tiefsten Punkt aber 
trifft man in der 80-lichen grabenförmigen Fortsetzung dieses Beckens 
gegenüber dem Volksbade als eine 23m tiefe Grube an. GröBere Tiefen, 
als die gemessene, konnte ich nirgends nachweisen. Von der Mitte aus 
erhebt sich der Seegrund gegen die Ufer zu anfangs ziemlich steil, 
spáter sanfter. 

Auljer dem Medvetó kommen auf dem Sóköze genannten Salz- 
rücken auch noch andere Seen vor, die ihr Entstehen Binstürzen und 
teilweise auch Stauungen verdanken. Solche sind der Feketetó, Zöldtó, 
Vöröstó, Magyarósitó, die alle Salzsolen enthalten, ferner der Édestó 
an der Lehne des Zoltántető-Hügels und der Kigyóstó, weleh beide 
letzteren als Sübwasserseen betrachtet werden können, da sie nur sehr 
geringe Spuren von Salz enthalten. Das Wasser dieser beiden konnte 


DURCH INSOLATION ERWÁRMTE SALZSEEN. 445 


nur darum fast ganz süb bleiben, weil der Seegrund von einer ziem- 
lieh máchtigen Tonschicht gebildet wird, die das Wasser von dem dar- 
unter gelegenen Salzstocke vollstándig absehlielt. 

Salzguellen. Sehliebliceh mub noch jener Salzguellen, den sog. 
Géras, gedacht werden, die teils lings des Sópatakerabens, teils am 
Fube der gegenüber der alten Badanlage befindlichen Salzfelsen hervor- 
guellen. Das Wasser derselben ist gewöhnliech eine sehr konzentrierte 
Salzlösung. 

Um mit den physikalischen Verhültnissen des auf dem Gebiete 
des Sóköze sowohl an der Oberfláche, als auch im Salzstocke selbst. 
zirkulierenden Wassers vollstándig bekannt zu werden, wird es nicht 
uninteressant sein auch die Seehöhen der wichtigsten Seen und Ouellen, 
der Menge der FlubB- und Ouellwasser, sowie deren Salzgehalt besonders. 
anzuführen. 

Höhen. Die Höhen bestimmte ich mittels eines SHoRT- und MAsowx- 
sehen Aneroidbarometers, dessen Ablesungen zwar nur annáhernde 
Werte ergaben, die jedoch für den vorliegenden Zweck vollstándig hin- 
reichen. 

Seehöhen (s. das beiliegende Profil). 


JSElőhet des Zzoltámhügelei te ez: 360 
2. Zoltánbánya Salzfelsen.. . . 520 a 
5. Sülwasserteich an der égette es Zolánhúsols 5140 
24. Bieketetor Ja ZSSe Et eza ea seek zás ts DÓDI 8 
9... MEGVETŐKÜSZÍZSSG NE Et s a fsz sza zeke sg "DO 
6. Magyarósiító (Salzsee) . .. zttk a keze a JN 
Jee ETOTSOSTÓ A DAIZBES a E Sá va as peak 
8. Bihalfürdő (— Büffelbad) tegaa gat sensi ss dáoda A 
9. Géra-Solguelle an der Kolybabányar ma ma 461—462 e 
TS GératimáGgrabenűder basbányad EE aa OZ 
ÜSS TEMAN V ÜZE S zet éz sza sz ének mak DK AA 
TDSCALTES Bad: sz str ző esz zi ÉS — A4B a 


13. Mündung des Sósárokbatbos í in den SizováLáST ásza 446 a 
14. Szovátaer Bach bei der Brücke an der Landstrabe 442 ex 


Die Menge der Flub- und Ouellemwvasser des (rebtetes. Die Menge 
des abfliebenden Wassers bestimmte ich an mehreren Punkten des 
Wassergebietes derart, dab ich das gesamte Wasser durch eine Rinne 
ablaufen lieB, so dab es in einem gröleren Gefábe von bekanntem Raum- 
inhalt aufgefangen werden konnte. Die Messungen führte ich am 28. Mai 
1904 nach schon lang andauernder Dürre aus. Das Ergebnis meiner 
Messungen, die gleichfalls nur auf annöáhernde Genauigkeit Anspruch 
erheben, ist folgendes : 


446 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


in 24 Stunden 


1. Sübwasser des Kőris-Toplicagrabens .. .. .. 8.89920 1 
9. SüBwasser des Aranybányagrabens.. .. ..  27.475-20 a 
3. AbfliuB des Medvetó-Salzsees .. .. E s ESO SN 
4. Die Géra-Solguellen der Szakadékgráben .. 30240 — a 
5. Géra des Sasbányagrabens. . .. ül 020 dő 


6. Wasser des Sósárokgrabens únnittalbas VOT 7: dor 
Einmündung in den Szovátaer Bach, also sámt- 
liehes Wasser des ganzen, Sóköze genannten 
Salzrückens mit Ausnahme des sehr unbedeu- 
tenden Grabens beim WFeketetó .. .. .. .. 86.400 . a 


Da Nr. 3 (—37.800 D auch trotz der an der Oberflüche des Medvetó 
anzunehmenden Verdunstung gröBer ist als 17-2 (—36.374"40 1, mub 
angenommen werden, dab der Medvetó auch noch andere Zuflüsse, wahr- 
scheinlich durch Géra-Solguellen vom Vöröstó und Zöldtó her besitzt. 
Ferner ist 33-43-5 (—79.120 D geringer als die Wassermenge der Mün- 
dung des Sóspatak, woraus folgt, was übrigens auch ganz zweifellos er- 
sichtlich ist, dab sich in den Sóspatakgraben (unterhalb des Magyarósitó- 
Salzsees noch mehrere Géra-Solguellen und Szejkes genannte, d. i. 
schwach salzige Ouellen ergieben. 

Das spezifische (Gewicht und die Temperatur der Salzwasser. 
Es kann nicht einen Moment lang bezweifelt werden, dab die Salzseen 
von Szováta ihren Salzgehalt nicht aus dem Salzstocke selbst erhielten. 
Ursprünglich gelangen die atmosphárischen Niederschlüge als SübBwas- 
ser auf das Gebiet des Salzstockes, entweder direkt oder durch Vermitt- 
lung der zwei kleinen an der §-Lehne des Cseresnyés entspringenden 
Báchlein. 

Ein Teil davon gelangt in ehemalige Dolinen, deren Boden heute 
von Ton bedeckt ist, so dab das Wasser, da es nicht zu dem darunter 
gelegenen Salzstocke gelangen kann, süb verbleibt. Solche sind der 
Édestó (SüBer Teich) an der W-Seite des Zoltánhügels und der Kigyóstó 
genannte Sülwasserteich unterhalb der Salzwáchterhütte No. II am Bérc- 
útja genannten  Rücken. Hine von mir geschöpfíte Wasserprobe des 
einen, u. zw. des Édestó wurde von Dr. Koromax Emszr untersucht, 
der in einem 1l nur 042 g NaCl nachgewiesen werden konnte. Übri- 
gens bezeugen auch die physikalischen Verhültnisse dieser Seen die 
sübe Beschaffenheit ihres Wassers, da sie von einer reichen Teichflora 
und -Fauna besiedelt erscheinen. 

Jenes Wasser jedoch, das mit den Salzfelsen der Salzformation 
in berührung kommt, löst bedeutende Salzmengen auf; so z. B. erreicht 


der Salzgehalt des Medvetó 25, ja sogar 309 


DURCH INSOLATION ERWÁRMTE SALZSEEN. 447 


Dabei besitzt aber das Wasser der gröberen Seen nicht die gleiche 
Dichtigkeit, weil auf ihre Oberflácehe auch noch mehr oder weniger SüB- 
wasser sowohl als Regen als auch als sübes Ouellwasser herabgelangt. 
Dieses letztere miseht sich nun — wie dies bereits Dr. A. v. KALE- 
CSINSZKY eingehend erörtert hat — kaum mit der senr dichten (17118—1-2) 
Sole der Salzseen, sondern sehwimmt an deren Oberfláche als leichtere 
Wasserschicht, wodurch das Emporgelangen der Sole geradezu ver- 
hindert wird. Dies ist besonders dann der Fall, wenn die am meisten 
durchwármten Wasserteilehen des von der Sonne beschienenen Salzsees 
an die Oberfláche zu gelangen trachten, jedoch eben infolge ihrer gröle- 
ren Dichtigkeit nur bis an die untere Grenze der sie bedeckenden Süb- 
wasserschicht aufsteigen können. Unter dem Einflusse dieser Sehutzdecke 
verliert das tagsüber um einige Grade erwármte Salzwasser seine von 
der Sonne erhaltene Wárme wáhrend der Nacht bloB8 teilweise, so dab 
eine gewisse Wármemenge, die von der Insolation des vorherigen Tages 
zurückblieb, auf den náchsten Tag übertragen werden kann. Die Beson- 
nung des nüchsten Tages trifft nun die unter dem oberen süBen und 
külteren Wasser befindliche Salzsole schon vorgewármt an, infolge- 
dessen die sich tagsüber anhöáufende Wárme gegen Abend eine Tempe- 
ratur erreicht, welche jene des vorigen Tages um ein gewisses Plus über- 
sehreitet. Wáhrend eines sonnigen Zeitabschnittes im Frühjahr oder 
im Sommer kann die zwischen 0-50—3-00 m Tiefe befindliche Salz- 
wasserschicht des Medvetó durch die Sonnenwárme bis zu 50—60, ja 
manchmal bis zu 707 C erhitzt werden. In grölberer Tiefe sinkt dann 
die Temperatur wieder, was im allgemeinen zuerst von L. RorH v. TELEGD 
beobachtet worden ist. Nach den genaueren Messungen von Dr. v. KALE- 
csINSZKY betrug die Temperatur des Seewassers in einer Tiefe von 14 m 
bei einem geleiehzeitigen Maximum von 56" bei 132 m nur 127" C. 

Um die seither etwa eingetretenen Veránderungen zu erfahren, 
habe ich, unterstützt von meinem geehrten Freunde Dr. W. HANKó, 
wührend meines.  Aufenthaltes in Szováta die Temperatur des Sees gegen- 
über dem Volksbade gemessen, bei welcher Gelegenheit ich auch zu- 
gleicnh Wasserproben von verschiedenen Tiefen schöpfte, die dann von 
Herrn Dr. KoLomAN Eumszr, Chemiker der kgl. ungar. Geologischen Anstalt, 
analysiert wurden. Diese neueren Resultate wurden samt den ülteren 
von Dr. v. KALEcsiINszkY weiter unten in einer Tabelle zasammengestellt, 
aus der hervorgeht, dab am 9. August 1904£:1) die obere Sübwasser- 
schicht sich infolge des den ganzen Sommer hindurch wáhrenden Badens 
bereits stark vermischt hatte," 2) dab die maximale Temperatur erheb- 


1 Hierbei ist auch noch der Umstand in Betracht zu ziehen, dab das Wasser 
.des Aranybányagrabens im Sommer 1904 zu den damaligen :gröleren Bauten abge- 


448 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


lieh geringer und tiefer gelegen war und 3) dab die Temperatur und 
der Salzgehalt des Seebodens seit KALEcsisszkys Untersuchungen zu- 
genommen hat. 

Am wichtigsten sind in diesem Ausweise die beidén letzteren 
Momente, da sich diese in der Tiefe des Sees unbehindert entwickeln 
konnten und es fast als sicher angenommen werden kann, dab die 
Tendenz zum Anwachsen der Temperatur und des Salzgehaltes auch 
künftig vorhanden sein wird. Das Sinken der Maximaltemperatur aber 
und ihr Herabsteigen in grölbere Tiefe dürfte seine Erklárung teilweise 
in der Vorgesechrittenheit der Badesaison finden.! 

Meiner Ansicht nach sollten solche Temperatur- und anderweitige 
Messungen noch öfters und zu verschiedenen Jahreszeiten wiederholt. 
werden, da nur so alle physikalisch-chemischen HBigenschaften dieses 
einer Mutterlauge nahestehenden Salzsees völlig erkannt werden können. 

Wenn diese in balneologisecher Hinsichtzurzeit einzig 
dastehende Eigenschaft des Medvetó erhalten werden soll, 
mübBte die von den SüBbBwasserguellen gelieferte Wasser- 
bedeckung auch in Zukunft gesichert werden. 

SehliePlieh wüáre noch die Erwáhnung der oberhalb des alten 
Bades am FuBe der sog. Szakadék-Salzwand in einer Höhe von 461— 
462 m entspringenden Salzgéras (Ouellen) übrig. Die Dichtigkeit dieser 
betrügt etwa 12 und die Menge des gelösten NaGi steigt per Liter bis 
zu 314 Gramm an. Dabei sind die Ouellen kalt, 7-97C, was wahr- 
seheinlich der mittleren Jahrestemperatur des Ortes entspricht. Daraus. 
folgt, dab diese Ouellen aus keiner allzugroBen Tiefe — aus höchstens 
19—25 m — entspringen. 

Der Salzgehalt der vom Badegebiete abflieenden Wasser Ende 
Mai 1904. Die Ermittelung dieser Daten geschah auf die Art, dab ich 
Ende Mai 1904 an den betreffenden Stellen in eine reine Flasche Wasser 
sehöpíte, welches dann im chemischen Laboratorium der kgl. ungar. 
Geologischen Anstalt von Herrn Chemiker Dr. K. Emszr auf seinen Gehalt. 
an Chlor untersucht wurde. Obzwar es schon auf Grund der Analysen von 
BÉLA v. LENGYEL und Dr. K. Emszr bekannt ist, dab das Wasser des. 


leitet wurde und da8 demzufolge nur von der Köris-Toplica her ein wenig Süb-. 
wasser an die Oberfláche des Sees gelangte. 

1 Darauf scheinen auch einige am 23. Juli 1905 durehgeführten Messungen von 
Herrn Dr. WILHELM HANKÓ hinzuweisen, die nach seiner freundlichen Mitteilung: 
folgendes ergaben : 


da emet T8Ie vODTÚRÜ MAZ ze Eg 0] 
(/ a (t d TD) ág te Kéne és 382 a 
a a na 1"32 a. . A LE ASZ AKP zRE EK 


a a a fi 900 a s Mt ZS 2 500 ( 


DURCH INSOLATION ERWÁRMTE SALZSEEN, 


ÁLEXANDER V. KALECSINSZKY 


Neuere Messungen am 


449 


Meter im Juli 1901 19. August 1904 n. M. zwischen 6—7h 
12 c ÚN  Nact 99 e I Naci 00 
0:-00 919 —— 96-39 17-08 
0-10 pzs 5 s et 
0:20 sz 11 sz ég 
0-30 a 15 EE BESZ 
0-40 e 18 3 — 
0" 42 392 zzz — — 
0:50 si 90 27"02 — 
0:52 452 — —z — 
0:62 462 e — — 
0:72 502 — ke — 
082 529 — —- — 
1:00 ae 23 33-09 1891 
1"32 569 — e. — 
1:50 is 24 42:12 25:50 
1:82 5390 — — — 
29:00 ez 24 45"62 99:12 
9:32 472 — — — 
2:50 as 94 44:52 — 
2:82 409 — — — 
3":00 ÉS 94. 41:92 - 
3:32 388 — -— — 
5250 ző 94 AS Té 
3:82 350 I vé — 
4:00 S 24 HDGUS — 
4"32 390 és egés; zak 
5"00 Sz 95 32:"02 — 
D":32 S0e —— - —— 
6:00 isds ke. 3058 — 
7:00 at 95 30-02 — 
ME32 990 éges tét Éz: 
8"00 vs a 98 : 80 És 
9":00 as És 3 98: 80 ás 
10-00 ez 95 9789 —. 
10539 930 Esés ák bze 
12:00 st íj! 95 97:89 30-99 
12:32 200 ! sás b és 
14:50 dd J 95 — zi 
1482 199 ! sziv: d — 
15"00 ss ! le 97":99 - 
18:70 ez ! 48 96: 20 30-99 


450 Dr FRANZ SCHAFARZIK 


Medvetó und wahrscheinlich süámtliche Salzwasser von Szováta nebst 
dem vorherrschenden NaCl auch noch etwas CaCiI, und Mg CI, enthal- 
ten, so wurde doch der EBinfachheit halber der ganze (7/-Gehalt auf NaCI 
berechnet. 

Es enthált pro Liter : 


I. der Abfliub des Medvetó TÁR LARA A 4: a. 16-98 


5 
2. der Abflub des Magyarósitó At JAA 
3. die Géra-Solguelle der sKonyhabánya .. .. 3146 a 


4. das Wasser des Sósárokgrabens unmittelbar vor 
der seiner Hinmündung in den Szovátaer Bach 24135 u 


Die geringe Menge sub 1 beweist, dab das in den Medvetó herab- 
gelangende Sübwasser über den Salzsee flieben kann, ohne viel von 
der zwischen 1 m Tiefe bis zum Grunde 250—307 g enthaltenden 
reichen Salzlösung aufzunehmen. Auch aus dem Magyarósitó, der in der 
Tiefe pro Liter 230—260 g Salz enthált, nimmt das abfliebende Wasser 
kaum mehr als 0-799 Salz mit, obzwar gelegentlieh meiner Messungen 
infolge des Badens das Wasser auch tiefer einigermabBen aufgerührt 
gewesen sein mag. Viel konzentrierter sind jene Solguellen, die vom 
Volke cGéras; genannt werden und die nicht nur ringsum die Gehünge 
des Zoltántető-Hügels, sondern auch aus den Salzwánden des Vöröstó, 
aus den Salzfelsen Kinyuló, Cifra und der Rabosnebánya hervorsickern. 
Am reichlichsten sind jene, die am 8-FuBe des Zoltántető als die Géras 
der Sasbánya, Lőrincigödre und Konyhabánya genannten Salzwünde be- 
kannt sind, wie dies die unter 3 untersuchte Géra des Konyhabánya- 
grabens bezeugt, die námliech in jedem Liter abfliebenden Wassers 
3146 g NaCl enthált. Diesen Ouellen ist es zuzuschreiben, dab das 
Wasser des Sósárok 241"35 g pro Liter enthült, wáhrend der AbfluB 
des Medve- und Magyarósitó hierzu nur sehr wenig, pro Liter blob 
V43 e beitrágt. 

Daraus folgt also, daB das in gelöstem Zustande aus dem Salz- 
gebiete entfernte NaGl hauptsüchlieh aus dem Inneren des Salzstockes 
herstammt. Wie viel dies betrügt, darüber geben am klarsten jene beiden 
Daten Auskunft, nach denen an der Ausmündung des Sósárokgrabens 
(Ende Mai, bei trockenem Wetter) tüglich 86.400 1 Wasser abflo8, das 
pro Liter 24135 g NaCl enthielt, was also tüglieh 2085 g oder das 
spez. (Gewicht des Salzes mit nur 2:1 angenommen 10 m? Salz, d. i. 
einem Steinsalzwürfel von 2:15 m Kantenlünge entspricht. Und dies ist 
blol das Resultat der Auslaugung bei trockenem Wetter! Man kann sich 
also leicht vorstellen, welche Veründerungen eine solche rapide Stoffentfer- 
nung in dem Salzstocke des nur ca 15 km langen und nur 0-75 km 
breiten aSóközes genannten Salzrückens hervorzubringen vermag. Noch 


DURCH INSOLATION ERWÁRMTE SALZSEEN. 451 


vielmehr wird dieses rastlose Werk der Zerstörung verstándlich sein, wenn 
man die vielen neuen Bergsehlipfe und Einstürze des Salztones an den 
Berglehnen auf Schritt und Tritt in Augenschein genommen hat. 

Ebenfalls im Jahre 1904 hatte ich am 9. August abermals Gele- 
genheit mich nach Szováta begeben zu können. Diese Gelegenheit be- 
nützte ich zu neuerlichen Probenahmen, welche wieder Dr. K. EmszT zu 
untersuchen so freundlich war; u. zw. mit folgendem Resultate : 

1 Liter Wasser enthielt : 


1. an der Oberfláche des Medvetósalzsees 170-815 g Kochsalz 
desibetteimet ülete vom, 17. mg el asz 189105 ( 
ea. ÜT (t ( TOTAL ERET a MTE ÁS S kelN (t 
25. dt ( (t CN ZS ORE Sá ré SDL Ot ( 
2 mek fű (t I ALÁ TEN EESASE 0 IG E (t 
LÉLÁVÉL ( a MT ALÉST éger e t vES ESZ ( 
7. beim AbfluG des Medvetósalzsees .. 170428 a ( 
82 a [6 ( c  Magyarósító.. .. .. 156420 a ( 


9. Géra-Solguelle des Konyhabányagrabens 314-007 u ( 
10. die Kántorsche Solguelle (zwischen der 
Rabsonnébánya und der Finanzwáchter- 
kaserne, am rechten Ufer des Sósárok- 
Orabengj ee sze NÖT EE VEZETETT ÉGNE S 
11. im Sóspatakbache zwischen dem alten 
Bade und dem Szovátaer Bache . . . 277821 u c 


Es geht hieraus hervor, dab das Wasser an der Oberfláche des 
Medvetó wáhrend der Badesaison, als man schon ungefáhr seit 6 Wochen 
badete und die oberfláchliche Wasserschicht der Seen demzufolge stark 
aufgemischt wurde, viel salziger ist. Hand in Hand damit konnte auch 
im Abflusse des Sóspatakbaches mehr Salz nachgewiesen werden. 


Die geologische Vergangenheit, Gegenwart und Zukuníft 
der Salzseen von Szováta. 


Seitdem am SW-Saume des Hargittagebirges einzelne Partien der 
mediterranen Salzformation namentlich die Salzstöcke von Parajd und 
Szováta zutage getreten sind, werden die Salzfelsen derselben ohne 
Unterlab von ihrem gröbten Feinde, dem Wasser angeriffen. Das Wasser 
verzehrte teils an der Oberfláche erodierend, teils aber, wo es durch 
die schützende Tondecke in den Salzstock selbst eindringen konnte, 
durch Auslaugung dessen Masse. Auf letztere Art entstanden unter- 
irdiscehe Höhlungen, durch deren Einsturz Trichter, hierauf aber, wenn 
an deren Grunde sich Ton ansammeln konnte, Seen entstanden. Hin 


452 DI FRANZ SCHAFARZIK 


solcher Salzsee kann nach Auflösung der in seinem Becken angestan- 
denen Salzfelsen, besonders wenn er auch einen stándigen AbfluB besaB, 
mit der Zeit zu einem mit Ton ausgekleideten Becken werden, in dem 
das Wasser auch weiterhin als Sübwasser verbleiben kann. Derartige 
Sübwasserbecken sind die beiden Seen Édestó und Kigyóstó. Beide 
liegen zweifellos über dem Salzstocke. Das Los dieser Seen ist, wie dies 
an dem nun schon auf die Hálfíte reduzierten Kigyóstó ersichtlich ist, 
eine vollstándige Anfüllung durch Verschlammung. 

Diesem Los können natürlieh mit der Zeit auch der heutige 
Magyarósi- und Medvetó nicht entgehen, doch wird es bis dahin noch 
lange dauern, da die heutigen Becken dieser Seen sich erst dann voll- 
stándig mit Sübwasser anfüllen können, bis alles über ihrem Wasser- 
spiegel befindliche Salz aufgelöst sein wird. 

Doch können unsere Seen und besonders das Kleinod der ganzen 
Szovátaer Salzgegend, der Medvetó, auber diesem erst in der geologischen 
Zukunft eintretenden Verderben auch durch mehrere andere, náher lie- 
gende Umstánde bedroht werden. Es mögen diese Fálle im folgenden 
beleuchtet werden. 

A) Abzapfung durch Talerosion. Wenn die Seenkette des Magya- 
rósi1-, Medve-, Zöld- und Vöröstó sich selbst überlassen bliebe, so würde 
das durch sie in den Sósárokgraben abfliebende Wasser sein Bett mit 
der Zeit so tief erodieren und die die einzelnen Seen stauenden Dámme 
so tief durchságen, dab die Stelle der heutigen Seen alsbald wieder zu 
einem gewöhnlichen Talsysteme umgewandelt würde. Dieses Bestreben 
des abfliebenden Wassers kann jedoch durch Anschüttung und Instand- 
erhaltung der betreffenden Staudámme leicht hintangehalten werden. 

B) Die Verschüttung der Seen mit Schutt. Unter normalen Ver- 
háltnissen sind die beiden Büáchlein, die sich vom Cseresnyés her in 
den Medvetó ergieBen, arm an Wasser, bei Wolkenbrüchen jedoch 
strömt aus beiden trübes, mit Schutt erfülltes Wasser als reibende Flut 
in das N-liche Ende des Sees. Ím vorigen Jahre ereignete es sich nám- 
lich, dab nicht nur der Aranybányabach, sondern auch jener des Kőris- 
Toplica wáhrend eines einzigen Wolkenbruches ein wahres kleines Delta 
in den See hineinbaute. In ühnlichen Föállen wird der See vor dem 
trüben Wasser, d. h. besser gesagt, vor dem feineren Schlamm wohl 
niemals geschützt werden können. Die herabstürzende Flut jedoch von 
dem gröberen Schutt des Andesitkonglomerats zu befreien ist nicht 
nur möglich, sondern geradezu Pflicht, was auch sehr leicht er- 
reicht werden kann, dadurch, wenn man — besonders in dem unteren 
sehluchtenartigen Abschnitten der genannten Büche den Umstánden 
angepabt einige — (uermauern zieht, wodurch die groben steinigen 
Teile des abgeschwemmten Schuttes hinter diesen Mauern zum Absatze 


Mádai Ült ll ÜL Ésa 


DURCH INSOLATION ERWÁARMTE SALZSEEN. 453 


gezwungen werden. Aus diesen Schlammfángen kann dann der Schutt 
leicht entfernt werden. Dadurch könnte man einer vorzeitigen Anfüllung 
des Sees kráftig entgegenarbeiten. 

0) Bildung neuer Trichter und Abzapfung des Sees durch den 
Salzstock hindurch. In der Zeit vor der Entstehung des Medvetó soll 
nach übereinstimmenden Berichten das Wasser der Gráben an den 
Gehüngen des Cseresnyés, in der Gegend der Berglehne Pálné bányája 
versehwunden sein, um dann erst an der 8-Lehne des Zoltánberges am 
FuBe der Szakadék-Salzwand wieder als reiche Ouelle wieder zutage zu 
treten. Die Schlundstelle mubte damals bedeutend unter dem heutigen 
Seespiegel gelegen sein, etwa zwischen 475—480 ü. d. M. Die Stelle 
des Entspringens der Ouelle an der anderen Seite aber düríte wohl im 
Niveau der dortigen, jetzt schwácheren Ouellen gewesen sein, d. i. in 
ungefáhr 461—462 m Sechöhe. Hieraus folgt, dab das an der Lehne 
Pálné oldalas versehwundene Wasser mit einem Gefálle von ca 15—20 m 
durch den ungefáhr 075 km breiten Salzstock des Zoltánberges drang. 
Dieser Abflu6b wurde dann durch die Rutschung der Pálné oldala-Lehne 
unterbrochen, indem der unterirdisehe Lauf völlig versehlammt wurde. 
Der gestaute See aber suchte sich über den gegen den Magyarósitó 
selegenen niedrigen Damm einen Abflub. 

Da der Boden des Sees mit Ton, also mit einer wasserundurch- 
lössigen Schicht bedeckt wird, ist es nicht wahrscheinlich, dab an tiefe- 
ren Stellen des Sees Salztrichter entstehen könnten, sondern es ist dies 
eher am Rande desselben zu erwarten, wo die hervorragenden Salz- 
felsen durch das atmosphbárilisehe Wasser auch unmittelbar angegriffen 
werden. Der EHinsturz einer solehen Doline könnte zwar auch in die 
Lehnen des heutigen Seebeckens eine Bresche schlagen, 80 dab ein Teil 
des Wassers sogar durch den etwa wieder frei werdenden Kanal -ab- 
flieBen könnte, doch ist es aus den obigen Gründen nicht wahrschein- 
lich, dab ein solcher Binsturz das Verschwinden des ganzen Sees nach 
sich ziehen würde. Darauf muB man jedoch auf alle Fálle vorbereitet 
sein, dab etwaige neu entstehende und das heutige Niveau des Medvetó 
ungünstig beeinflubende Trichter, bezw. deren Kanöüle im Notfalle auf 
jede mögliche Art mit Ton und Steinen verschüttet werden. 

Neuere am Rande des Sees entstehende Trichter könnten jedoch 
allenfalls auch von derartiger Beschaffenheit sein, dab sie den vorhan- 
denen Seespiegel eher vergröbern, als verkleinern würden. 

D) Aussübung der Seen, besonders des Medvetó. Im vorgehenden 
wurde darauf hingewiesen, dab jeder Salzsee mit der Zeit, nach Auf- 
lösung der an seinem Rande befindlichen Salzmassen, zu einem Süb- 
wassersee wird, und dieser Befürchtung wird auch von Dr. v. KALE- 
CSINSZKY in seiner zitierten Abhandlung Ausdruck gegeben. Mit Recht 


454 D: FRANZ SCHAFARZIK 


wird hervorgehoben, dab durch die Zunahme der aus Sübwasser oder 
nach dem Durchflieben aus einer verdünnten Salzlösung bestehenden 
oberen Schicht das Niveau des unteren konzentrierten Salzwassers herab- 
gedrückt werde, wodurch sich aber auch die Temperaturverhültnisse 
des Sees leicht verschlimmern könnten. FBine allzugrobe Zunahme der 
oberen verdünnten Schicht wird besonders durch das Aufmischen des 
Seewassers befördert, so unter anderen durch das Schwimmen, Rudern 
und durch die wasserfallartige Überführung des abflieBenden Wassers 
aus dem Medvetó in den Magyarósitó. Auferdem vermutet Dr. v. KALE- 
csINSZKY l. c. auch noch, dab der Ersatz" der konzentrierten Salzlösung 
im Medvetó geringer ist, als der Verlust durch die Auslaugung des an 
der Oberfláche des Sees dahinfliebenden SübBwassers, so dab infolgedes- 
sen eine allmáhliche Verminderung des Salzgehaltes im See zu befürch- 
ten wáre, besonders wenn das Wasser háufig aufgemischt wird. 

Dr. v. KALgcsisszkYy schützt die sich im Abflusse des Sees entfer- 
nende Salzmenge auf 2—390, ich selbst brachte im Mai 1904 eine 
Probe mit, die pro Liter 69899 NaCl! enthielt. Dies entspricht táglieh 
einem Verluste von 2-6 g Salz. Wenn die Salzzufuhr des Sees nicht 
so viel, sondern weniger betragen würde, so könnte hieraus mit der 
Zeit wirklich der Nachteil entstehen, dab die Konzentration der Salz- 
lösung nachlassen würde. 

Um die heutigen hervorragenden physikalischen Bigenschaften des 
Medvetó zu erhalten, müBte auf jeden Fall darauf gesehen werden, dab 
die Salzeinnahme des Sees nicht weniger betrage, als der Verlust an 
der Wáiáhre. Zu diesem Zwecke műübten natürlieh durch lüngere Zeit 
systematiscehe Beobachtungen vorgenommen werden. Deshalb kann ich 
mich nicht eingehender mit dieser Frage befassen, weil dazu heute 
die Basis noch nieht vorhanden ist. Es soll nur bemerkt werden, dal 
der im Medvetó etwa nachzuweisende Salzverlust auch künstlich ersetzt 
werden könnte, ja sogar ersetzt werden mügte dadurch, dab dem See 
wieder Salz zugeführt würde. Und zu diesem Zwecke wáre weniger festes 
Steinsalz zu empfehlen, da dieses von der hochkonzentrierten Salz- 
lösung des Medvetó nur schwer gelöst werden könnte, sondern vielmehr 
das Wasser der Solguellen gegenüber dem alten Bade, von dem bei 
seinem Salzgehalt von 31456 g pro Liter tüáglich 8-26 hl vermittelst 
ciner in den See eingelegten Röhre in die tieferen Regionen eingelassen 
werden mübten, um den oben nachgewiesenen táglichen Verlust von 
28 g vollstándig zu ersetzen. Da aber die etwa anzustellenden einge- 
henden Untersuchungen doch auch irgend eine natürlieche Salzzufuhr 
nachweisen werden, würe nur ein Teil dieser 8-26 hl nötig, um die 
Gleichgewichtslage im See zu erhalten. 


Anderseits sei in Kürze auch noch auf jene Perspektive hingewie- 


DURCH INSOLATION ERWÁARMTE SALZSEEN. 455 


sen, die sich eröfinet, wenn im Bade Szováta einmal genügendes SübB- 
wasser zur Verfügung stehen wird. Die Zukunft des Bades wird es früher 
oder spáter erfordern, dab sübes Wasser aus dem benachbarten Sebes- 
patak eingeleitet werde und wenn dies geschehen sein wird, dann könnte 
im Bedarf die Überdeckung des Medvetósees mit Sübwasser genanu regu- 
liert werden. 

Mit fachgemáben Beobachtungen und einigen künstlichen Bin- 
egrifflen sind also nicht nur die günstigen physikalischen Verháltnisse 
des Medvetó noch für lange Zeit hin aufrecht zu erhalten, sondern es 
könnten auch die noch vorhandenen oder lüngs des Sósárokgrabens 
etwa noch abzudámmenden Salzseen aáhnlich eingerichtet werden. Und 
alldies könnte inmitten einer mit der reichsten Waldvegetation bestan- 
denen parkartigen Gegend geschaffen werden, was schon allein an und 
für sich den Vorzug Szovátas vor allen Salzbádern der Welt für alle 
Zeiten sichern wird. 


ÜBER DIE MINERALOUELLEN DES BURTALES 
IM KOMITAT HONT. 


Von Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 


Im Komitat Hont entspringen 0-lieh von Léva, nördlich von 
Kálna und Borfő am Südhange des Öreghegy (Hradistye, 284 m ü. d. M.) 
Wasserrinnen, aus deren Vereinigung ein kleines Büchlein entsteht. 
Dieses nimmt von rechts und links die Tagwasser auf, wobei sich" sein 
Bett allmáhlich erweitert. Von Borfő an setzt es bereits als Burbach 
seinen Weg fort, u. z. gegen 550, nahezu parallel dem Ipolyflusse. Der 
Bach berührt die Ortschaften Bori, Szántó, Magyarad, Deménd, Százd 
und vereinigt sich bei Szete mit dem Ipoly. Sein Gefálle ist auf einer 
Strecke von 22 km 151 m. 

Auffallend ist die gerade Richtung seines Tales. Sein ziemlich 
kleines Wassersammelgebiet ist kahl und von Wasserrissen durchzogen. 
Die Niederschlüge erreichen daher rasch das kleine und seichte Bett 
und verursachten vor der Regulierung infolge ihrer torrenten Natur sehr 
viel Schaden. Zu beiden Seiten des Tales breitet sich ein 150—260 m 
hohes, ganz egleichförmiges Hügelland aus. In hydrogeologiseher Be- 
ziehung ist der Abschnitt Bori—Magyarad am interessantesten. Hier 
kommen im Tale jene groBen brodlaibförmigen Ouellkalkbildungen vor, 
welche aus Mineralheilwassern durch langsamen Niedersechlag entstehen. 


Földtani Közlöny. XXX VIII. köt. 1908. 31 


456 DI: THOMAS V. SZONTAGH 


Über diesen kurzen, ungefáhr 3-5 km betragenden Abschnitt möchte ich 
n den vorliegenden Zeilen all das mitteilen, was ich im Jahre 1888, 
als ich behufs Herstellung des Sehutzrayonentwurfes für das Mineral- 
wasser von Magyarad denselben besuchte, beobachtet und seither erfahren 
habe, mit Benutzung der literarischen Daten. Die geologiscehe Übersichts- 
aufnahme dieses Gebietes wurde 1865 von F. v. HaAvER und Orr bewerk- 
stelligt. Ihre Karte ist im Madgstabe 1 :144000 auch erschienen. 

1. Alluvium. Die Sohle des Burbaches und seiner Neben- 
tülchen wird, namentlien dem Wasser entlang, von einem schwarzen 
humosen Ton gebildet. Auf dieser wasserundurchlássigen Bodenart waren 
morastige Stellen reichliceh vorhanden. Seitdem das Bachbett reguliert 
wurde, laufen die Tagwasser rascher und besser ab; das Tal wurde 
trockener. Zwischen Bori und Magyarad setzt ein Teil der Mineral- 
guellen auch in der Gegenwart noch Kalktuft ab, so dab ein Teil dieser 
Bildung ebenfalls hierher gezáhlt werden kann. 

In dem von Röhren durchzogenen, schwammartigen alluvialen 
Kalktuff sammelte ich folgende Mollusken: Planorbis (Tropidodiscus) 
marginatus MünL., Planorbis ( Tropidodítscus) carinatus Münr., Limnaea 
stagnalis LISxx., Gulneria cfr. auricularta LINSx., Limnophysa palustris 
MüLrnL, Succinea (Amphibina) elegans Risso, Succinea (Amphibina) 
Pfeifferi Rossm. 

An der Lehne eines aus Ouellenkalk bestehenden laibförmigen 
Hügels (hier cbuzgóv genannt) fand ich statt strahligem Ouellenkalk eine 
nesterartige Ausbildung, in welcher rundliche erbsengrolbe Pisolite und 
2—5 cm lange zylindrische Stábchen sichtbar sind. Es ist interessant, 
dab die Achse der stábchenförmigen Gebilde nicht durch pfílanzliche 
Substanz gebildet wird. Fig. 1 veranschaulicht diese niedliechen Kalkstein- 
gebilde. 

2. Diluvtum. Die Plateaus und Hügelrücken und deren Lehnen 
sind zum groBen Teil mit Ton von verschiedener Bindigkeit bedeckt. 
An manchen Stellen ist derselbe mit Ouellkalk- oder Andesitschutt, 
andernorts wieder, wie im Riede Kisegres, mit Sand oder erbsengrobem 
öchotter vermenet. 

Dieser diluviale Ton braust in der unmittelbaren Umgebung der 
Mineralguellen mit Salzsüure nicht. 

Den in der österreichischen geologischen Karte verzeiehneten Löb 
fand ich auf diesem Gebiete nicht. 

Dem Diluvium gehört auch noch ein Teil des Ouellenkalkes an, 
welcher hürter ist und in welehem — wie mir mitgeteilt wurde — bei 
dem Brechen desselben Zühne und Knochenfragmente von Elephas 
prunigenius BrumB. gefunden wurden. Der diluviale Kalkstein führt 
auch eckige und abgerundete Hinschlüsse eines ülteren Ouellenkalkes. 


ÜBER DIE MINERALOUELLEN DES BURTALES IM KOMITAT HONT. 457 


Die Verbreitung des zum Teil durch das Alluvium bedeeckten dilu- 
vialen Ouellenkalkes ist ziemlich gro8. Von manchem Punkte aus, so 
hauptsüchlieh von der über der Ortschaft Szántó sich erhebenden An- 
höhe, lassen sich auch noch die an einander gereihten Reste der riesen- 
haften Brotlaiben hnlicehen Ouellhügel erkennen. Die rechtsseitige Lehne 
des Burtales stand einst mit der linksseitigen im Zusammenhang. Das 
Tal wurde hier dereinst durch eine gröbere Ouellenablagerung abgesperrt. 
Vielleicht hat sich hier das aufgestaute Wasser einen Weg gebahnt, 
doch ist es nicht unmöglich, dab dieser Teil des Ouellkalkhügels, nach- 
dem die hier vormals aufsprudelnde Ouelle gönzlieh verbaut war, durch 
die Expansion des Kohlensüuregases gesprengt wurde. Der Ouellenkalk 
ist hier sehr hart, geschichtet und aragonitartig. 


Biogal 


3. Sarmatiseche Stufe. NO-lich von Bori ist am NW-FuBe des 
Litásihegy, in der Nagyerdő oder Disznóárok genannten Einsenkung, 
u. z. an der linken Seite derselben, ein schmutzig gelbliehweiBer, sich 
in sehr dünne Blátter sondernder Diatomeenpelit aufgeschlossen. 

Dr. JossPH PANTocsEK untersuchte die Bacillarien dieses Pelit und 
sehliebt aus denselben auf ein sarmatisches Alter dieser Ablagerung. 
Die massenhaft vorkommenden schönen Formen lebten wahrscheinlich 
in warmem Wasser, welches jedoch auch etwas salzig gewesen sein 
dürfíte. Hierauf verweist nach Dr. PANrocsEK die sehr schöne Nifzsehia 
spectabilis (EHRB.) GRuws. Unter den zahlreichen Formen treten Stauro- 
sira  Harrisoni var. amphiteatrus GRuxwx., Surirélla Clemalis GRUN., 
CGymbella Sturit GRux., Navicula Haueri GRux. usw. massenhaft auf. 

31 


458 D: THOMAS V. SZONTAGH 


Bezüglieh seiner Lagerung ist es Tatsache, daf der kleine Auf- 
sechlub über dem spáter zu beschreibenden Tuffmergel, also höher, und 
unter dem diluvialen Ton und Sand liegt. In seiner obersten Partie 
sind auch Spuren von Baumblattabdrüecken zu sehen. Seine Ablagerung 
erfolgte wahrscheinlich aus einem mit dem warmen Wasser von Geisern 
vermengten Brackwasser. Der einstigen FExistenz derartiger Thermal- 
guellen dürfte vielleicht auch ein Teil des vielen versteinerten Holzes 
zugesehrieben werden. 

In der Umgebung von Magyarad und Szántó folgt unter dem 
diluvialen Ouellenkalk nach der österreichischen Übersichtsaufnahme 
aus dem Jahre 1865 (F. v. HaávER und Orr) eine Ouellkalkablagerung 
von ungefáhr 7"5 km? Ausdehnung. Ein áhnlicher Ouellenkalk ist in 
der Karte 1 : 144000 zwischen dem Szikincebach und GaramfluB, zwischen 
den Gemeinden Varsány und Vámosladány, in der Umgebung des Siklós- 
hegy, ferner 0-lich von Magyarad und Szántó, zwischen Egeg und Gyügy, 
an der linksseitigen Tallehne des Selmecbaches verzeichnet. Ich sah 
nur die Gruppe Magyarad—Szántó. Dieser dichte, harte Ouellenkalk 
bildet mehr oder weniger zusammenhüngende Hügelzüge. Bei Magyarad 
und Szántó ist er in einer Höhe von über 162 m anzutreffen. §-lich 
von der Szántóer Kirche wurde auf dem Csonkások genannten Hügel 
ein Steinbruch in diesem Kalkstein eröffnet. Hier ist derselbe mit einem 
ungefáhr 0735 m máchtigen sehwarzen humosen Ton bedeekt, der mit 
Salzsáure nicht braust. Unter diesem befindet sich noch eine dünne 
Lage von mit Kalksteintrümmern erfülltem Ton. 

Die im Steinbruch horizontal lagernden 6—30 cm michtigen 
Kalksteinschichten sind gegen die Lehnen hin gebrochen und fallen 
unter ca 387" gegen 0S0 ein. Dies weist auf irgendwelche spátere lokale 
Bewegung hin. Unter ganz ühnlichen Verhültnissen treffen wir den 
Ouellenkalk im Keresztalja genannten Riede bei Szántó, rechts und 
links von der nach Léva führenden $Strabe an, wo sich zwei ziemlich 
gute Aufschlüsse befinden. Der Ouellenkalk ist auch hier sehr záb, so 
dab im rechtsseitigen Steinbruche Treppenstufen daraus hergestellt werden. 

Organische oder Gesteinseinschlüsse fand ich in diesem Kalk- 
stein nicht. 

Der österreichische Geolog H. Worr hült es für möglich, dab 
dieser (Ouellenkalk mit der Andesiteruption von Selmecbánya gleichen 
Alters sei. Es ist auffallend, daB trotz der nahen Eruptivgesteine, Ein- 
sehlüsse derselben darin doch nicht zu finden sind. Dagegen sind kleine 
(Juarzkörner darin vorhanden. 

Das Alter dieses Ouellenkalkes sicher zu bestimmen ist kaum 
möglich; ich betrachte ihn für jünger als die Augitamphibolandesit- 
eruption und stelle ihn ungefáhr in das Sarmatikum. 


ÜBER DIE MINERALOUELLEN DES BURTALES (IM KOMITAT HONT. a 459 


S0 viel ist sicher, dab dieser Kalkstein die Ablagerung einer Reihe 
von O0uellen ist, die entlang einer von O nach W ziehenden langen Linie 
emporbrechen. Ihre máchtigen Hügel sind von diluvialen und alluvialen 
Schichten bedeckt, deren brodlaibförmiger Bau jedoch von-der Anhöhe 
ober Szántó auch jetzt noch ziemlich gut zu erkennen ist. 

Hierher dürfte vielleicht auch noch jener eigentümlieh zusammen- 
gesetzte Kalkstein gehören, welecher im 6 N-lichen Teile der Gemeinde 
Magyarad aus den Ackern ausgeführt wird. In diesem soll auch der gegen- 
über der Baderestauration, an der LandstraBe gelegene, 535 m tiefe Brunnen 
seine Sohle haben. Dieser Kalkstein ist sehr hart. In dem hellerauen 
Kalkmaterial sind auBer gerundeten Kalksteinkörnern viel Biotitblátt- 
chen, kleine Bimsstein- und Andesiteinsehlüsse enthalten. Auch führt 
er kaolinisierte Feldspatkristállehen, wasserhelle Ouarz- sowie augit- 
und amphibolartige Mineralkörner. Im Dünnscbhliff lassen sich in dem- 
selben hauptsáchlich 07-15 mm grofe Kalzitkörner, auBerdem chloriti- 
sierte Biotittáfelehen und in Zersetzung begriffene Andesittrümmerehen 
unterscheiden. 

4. Mediterran. Die oberste Partie der Mediterranstufe ist durch 
einen hellen, beinahe weibBen, tuffigen, kreideartigen Mergel vertreten, 
welcher auBer einigen sehr kleinen Cardiumsteinkernen und Schnecken- 
abdrücken eine sehr reiche und schöne Bacillarienkolonie führt. Letztere 
wurde durch den bekannten Botaniker Dr. JosEPH PAwTrocsEk, Direktor 
des staatl. Spitals in Pozsony, in den ihm übersendeten Stücken ent- 
deckt und beschrieben. 

PANTocsSEK zöhlt in seiner Arbeit aus diesem Material 203 Arten 
auf. Charakteristisceh für diese Bacillarienkolonie ist die massenhaft 
auftretende Surirella, fasluosa var., die sehr grobe Form Aciynoptichus 
Szontagli. n. sp. Pawr., ferner Salacia Boryana n. g. et sp., FEndictya 
boryana nov. sp., Coscinodiscus boryanus, Hydrosera boryama n. sp.., 
Mastoglota Szontaghi nov. sp., Alloeoneis Gastracaneti n. sp., Navicula 
Kellerti n. sp., Triceraticum horridum n. sp. usw. 

Auch Radiolarien, Foraminiferen und Spongiennadeln kommen in 
diesem tuffigen, kreideartigen Mergel vor. Gegen die Tiefe zu wird 
dieser Mergel immer hárter und dichter. 

Dieser tuffige Mergel war in der Gemarkung von Bori, an der 
linksseitigen Lehne des Szebecskatales gut aufgeschlossen. 

Ebenfalls in der Gemarkung von Bori gelangen unterhalb dem 
Ráró-Meierhofe des WiwsxgrERschen Gutes aus der N-Lehne des Tales in 
gröbBerer Menge Wachsopal und ober dem Szebecsketale aus dem obersten 
Teile des mediterranen Mergels sehr schöne fossile Hölzer ans Tages- 
licht. Das Material dieser letzteren ist zumeist opalartig, doch fand ich 
auch weiBe fossile Hölzer, deren der Lánge nach laufende Fasern asbest- 


460 Dr THOMAS V. SZONTAGH 


artig von einander getrennt werden können. Von den Asbestfasern unter- 
scheiden sich dieselben, abgesehen von ihren sonstigen ehemischen und 
physikalischen BEigenschaften, nur durch ihre zerbrechliche spröde Be- 
schaffenheit. 

Im der Karte 1 : 144000 der österreichischen geologiscehen Aufnahme 
ist auch Leithakalk verzeichnet. Higentlichen Leithakalk fand ich jedoch 
nicht (wenn nicht eventuell der im obigen beschriebene hellgraue Kalk- 
stein hierher gezühlt wurde). Statt dessen kann ich eine máchtige Tuft- 
ablagerung des Augitamphibolandesit nachweisen, die NNO-lich von 
Bori, bei Rárópuszta, auf dem einstigen Gute meines Schwagers JOHANN 
WINEKLER in einem gegrabenen Brunnen bis nahezu 100 m Tiefe auf- 
geschlossen wurde. Der beinahe 100 m tiefe Brunnen liegt 230 m ü. d..M. 
Sein Profil ist folgendes : 


1. unter der Kultursehicht ca 10 m gelber Lehm; 

2. sehr milder Andesittuff, 6 m ; 

3. hárterer aschgrauer, bimssteinführender Andesittuft, 44 m ; 
4. sehr harter scehwammiger Andesit, 6 m; 

5. hárterer aschgrauer Andesittuft, 18 m ; 

6. sehwárzlieher Sand 4?). 


Der Brunnen ist demnach beinahe seiner ganzen Tiefe nach in 
den Augitamphibolandesittuff gegraben. Sein Wasserstand ist konstant 
5—6 m. Das erste Wasser zeigte sich bei 80—82 m. Aus der unter 
84 m befindliehen Tiefe, insbesondere aber aus dem zu unterst lagern- 
den schwarzen Sand(?) brach sodann sehr viel Wasser empor. 

Augitamphibolandesittuff und -Breccie ist auch an beiden Lehnen 
des Burtales, ferner in der Umgebung von Szántó und Magyarad vor- 
handen. Der am $Südende von Magyarad beim Br. Nyányschen Meier- 
hofe und W-lich von der Gemeinde an der Ostseite des Riedes Kisegres, 
beinahe der Kapelle gegenüber vorkommende Andesittuff ist sandig und 
weich. Bin Teil desselben erweist sich als traBartig, mit ziemlieh vielen 
Lapili und Hinsehlüssen von Bimsstein, Perlit und anderem eruptiven 
Material. Interessant ist jene Serie der Andesittuffe und -Breccien, die 
aus dem WiwsxgzrERschen tiefen Brunnen hervorgegangen ist. In 40 m 
Tiefe des Brunnens führte der aschgraue Tuff schöne Blattabdrücke. 
Aus ungefáhr 60 m gelangte ein aschgrauer Tuff zutage, welcher kon- 
glomeratisch ist; in den aschgrauen Tuff sind hellgefárbte haselnubB- 
srobe, vollkommen abgerundete Bimssteintrümmer eingebettet. Zwischen 
710—90 m führte der aschgraue, ziemlich harte Tuff aubBer den Bims- 
stein- und anderen Hinsechlüssen in einzelnen Lagen abermals Pflanzen- 
abdrücke. 


ÜBER DIE MINERALOUELLEN DES BURTALES IM KOMITAT HONT. 461 


Im Dünnsehliffe des harten Tuffs treten aus dem durch Limonit 
gefürbten und mit kleinen Einschlüssen erfüllten isotropen Bindemittel 
zahlreiche kleinere und grölbere Plagioklasfragmente und kleinere Trüm- 
merchen des Eruptivgesteins hervor. Diese letzteren sind zum Teil 
Bimssteinpartikel, hauptsüchlieh aber versehiedene Stadien der Aus- 
kristallisierung aufweisender Andesit, in welchem sich namentlich Plagio- 
klasleisten und augitartige Mikrolithe, ferner hie und da Magnetite aus- 
geschieden haben. Auch die Struktur erinnert hüufig an Augitandesit. 
AuPerdem sind darin noch ein-zwei Ouarztrümmer und farbige Mineral- 
körner sichtbar. Auch mehrere ausgewitterte Durchschnitte lassen sich 
noch beobachten; die Form eines derselben verweist auf Amphibol. 
An einer Stelle ist auch ein Biotittáfelehen sichtbar. Demnach entspricht 
der Tuff einem Andesit, u. 2. wahrscheinlich einem Augitamphibolandesit. 

Die konglomeratische Tuffschicht ist an einer Stelle durch die ver- 
schieden gelb, rot und braun gefárbten Bimssteineinsehlüsse sehr bunt- 
farbig. 3 

Die österreichische Aufnahme weist sodann 0-lieh von Magyarad, 
bei dem Bade Szalatnya Keupermeigel nach. Ich traf W-lich von 
Bori an der linken Seite der nach Léva führenden Landstrabe einen 
gegen SS0 ziemlieh steil einfallenden dunkelgrauen, kalkigen, an der 
rechten Seite desselben aber einen gelben Mergelschiefer an, welche 
wahrscheinlich ebenfalls zur oberen Trias gehören. 

Unter dem Keuwpermergel lagert — nach der österreichischen Autf- 
nahme — in der Umgebung von Varsány und Kiskér der obere 
Triaskalk. Binen derartigen blüuliech dunkelgrauen, von  Kalzitadern 
durchsetzten Kalkstein fand ich auch noch W-lich von Bori an der 
StraBe nach Léva unter dem bereits erwáhnten grauen kalkigen Mergel- 
sehiefer. Schlie8lieh ist auch oberer Triasdolomit stellenweise vorhan- 
den, welcher von Szántó NO-lich weiter entfernt, an der Komitatsgrenze, 
am Dolnje genannten Berge aufgeschlossen ist. 

Wie ersichtlich, ist am SW-Rande der groben Eruptivmasse von 
Selmecbánya, zwischen Léva und Felsőtúr das triadische Grund- 
gebirge an einzelnen Punkten aufgeschlossen. 


Die Wasser des Burtales. 


In der Gegend von Magyarad und Szántó erhalten die gewöhn- 
liches Trinkwasser enthaltenden. Brunnen dasselbe aus 4—5 m Tiefe. 
Wo die Brunnen regelrecht ausgemauert sind, wie im SomoGYI-Hofe zu 
Magyarad, dort ist das Wasser rein und wohlschmeckend. Der Gehelt 
an kohlensaurem Kalk ist natürlich ziemlich grol. 


462 Dr THOMAS V. SZONTAGH 


Über das Wasser des tiefen Brunnens auf der WINELERSchen Ráró- 
puszta wurde bereits berichtet. 

Im Bette des Burbaches beobachtete ich an der Grenze von 
Szántó und Magyarad, wo er den diluvialen (oder álteren) Ouellkalk durch- 
briebt und sich ein tiefes Bett ausgearbeitet hat, bis zu den Szántóer 
Müblen aufsteigende Ouellen, die ich jedoch in dem mit Wasser erfüll- 
ten Bett nicht untersuchen konnte. 

Nunmehr auf die Mineralwasser übergehend, können vom Südende 
der Gemeinde Bori angefangen bis zur Ortschaft Magyarad 12 derartige 
Ouellen verzeichnet werden. Der Ausbruch der Guellen ist in der Skizze 
auf Seite 463 durch die Zahlen 1I— XII angegeben. 

Von N gegen 8 vorschreitend stoben wir zuerst auf die Ouelle I. 
Dieselbe entspringt im tief gelegenen Teile des Burtales auf der Wiese. 
Sie ist nicht gefabt und wurde nicht gepfílegt. Nichts schützt sie gegen 
die Binwirkung der Grundwasser und der verfaulenden organischen 
Stoffe. Es ist dies ein kalter Sáuerling, der keinen kohlensauren Kalk 
absetzt. Wáhrénd der Sommerdürre wird das Wasser getrunken; es ist 
angeblich ein guter Süuerling. Weil. LupwiG v. Cser, kel. ungar. Berg- 
rat, fand die Temperatur desselben am15. August 1887 mittags, bei 3070 
Lufttemperatur, 1670. Die Kohlensáureblasen steigen darin langsam aut. 

Weiter §-lieh erblicken wir an der Stelle, wo das Burtal sich 
etwas versehmülert und dann wieder ausweitet, das Tal in NO0—SW- 
licher Richtung verguerend, vier gesondert stehende Kalksteinhügel von 
verschiedener GröBe (II, III, IV, V der Skizze), aus deren Mitte, gewis- 
sermabBen wie aus einem Schlot, die Mineralguellen emporbrechen. Diese 
Ouellen setzen kohlensauren Kalk und Eisenoxyd ab; am wenigsten die 
Ouelle II. Das Wasser der Ouelle II wird auch getrunken. In allen 
vier Ouellen ist ein starker Gasausbruch zu beobachten, wovon ein Teil 
Sehwefelwasserstoff ist. 

Die Ouelle II tritt an einer morastigen Stelle zutage. In ihrem 
Wasser sprudelt Gas an mehreren Stellen lebhaft auf. An der Oberfláche 
des Wassers bildet sich eine HBisenoxydhaut. Die Temperatur ist 187C. 
Ungefáhr 45 m davon entfernt erhebt sich der III-te Ouellkalkhügel, 
welcher das gröbte Wasserguantum liefert. Der Durchmesser des auf 
der laibförmigen Kalksteinerhebung aufbrechenden Wasserspiegels ist 
30 cm. Das Gas sprudelt in grobBen Blasen auf. Die Temperatur ist 
135—1770. Das etwas salzig sehmeckende Wasser wird getrunken. Der 
IV-te Ouellhügel erhebt sich auf ungefáhr 55 m Entfernung aus der 
morastigen Wiese. Hr ist etwa 3 m hoch, sein unterer Umfang 30 m; 
der Durchmesser seines Wasserbeckens 3-5 m. Temperatur 189C. Wird 
nur zum Baden benützt. Das Wasser ist nicht ganz rein und auch der 
Niederschlag von kohlensaurem Kalk nicht sehr betrüchtliech. Jenseits 


112500 Keze CEE 
1 125 250 500 750 GYBAN ; 
j ] 


Hig. 2; 


164 Dr THOMAS V. SZONTAGH 


des Burbaches sehen wir von der Ouelle IV ungefáhr 128 m entfernt 
die V-te Ouelle. Dies ist der gröBbte Ouellhügel. Seine Höhe ist ca 5 m 
über der Wiesenfláche, sein unterer Umfang ca 60 m; der Durchmesser, 
der auf dem laibförmigen Kalksteinhügel entspringenden Ouelle 3 m. 
Die Temperatur des Wassers ist nach weil. LupwiG v. CseH, am 15. August 
1887 v. M. 10 Uhr gemessen, bei 3070 Lufttemperatur 1720, nach 
HExwsRicH WorF bei 259C€ Lufttemperatur 23-759C€. 

Von der über das Tal sich erstreckenden Ouellengruppe II—V 
gegen S ungefáhr 500 m entfernt stoben wir bei VI, im westlichen 
Teile des morastigen Wiesengrundes, in beinahe N—S$-lich gerichteter 
gerader Linie, auf eine aus mehreren kleinen Ausbrüchen bestehende. 
Guellengruppe. Die Temperatur ist hier nach der Messung von weil. 


z : - z , 
za 7 Zé TIZ hi Eszi 
on EGES zza NET gi szezon AV zá SZ NA el VISTA EZ A 
"4 : S ádtbl e oz tsaddok ghás tadak Üs ME VA Kala al Xg HA AG erne aZ áág/ 


Fig. 3. 


LupwIG v. CsER bei 3-307C Lufttemperatur 18" C, nach meiner Messung bei 
— 370 Imfíttemperatur ebenfalls 187C. Bin Niederschlag von kohlensauiem 
Kalk ist nicht zu beobachten. Kohlensáuregas bricht hier an mehreren 
Punkten hervor. An dieser Stelle ist der Sehutt der noch erkennbaren 
Kalksteinablagerung einer kohlensauren Kalk absetzenden, den oben 
beschriebenen Mineralguellen mit niedrigerer Temperatur entsprechen- 
den O0uelle sichtbar, aus welchem jetzt sekundár ein kohlensauren Kalk 
nicht absetzender kalter Sáuerling entspringt. 

0-lien von Szántó erhebt sich bei der Kreuzung der Staats- 
strabe Léva—Ipolyság und des nach Dalmadi fübrenden Weges, an der 
linken Seite des Burbaches, nahe zur Brücke ein ungefáhr 10 m hoher 
Kalksteinhügel von 40 m Umfang, auf dessen Höhe das Wasser aus 
einer 24 m? umfassenden Vertiefung emporguillt. Das Wasser ist 
milchweiG und riecht stark nach Sehwefelwasserstoff. Die Temperatur 
ist nach weil. L. v. Cser bei 307C Lufttemperatur 2070, nach TH. v. 
SZONTAGHS Messung bei —39"C Lufttemperatur 17590. Das Volk nennt 
diesen aus sehr schönen Ouellenkalk aufgebauten Ouellhügel cLuca 
kútjas (Luciebrunnen). Das Wasser flieBt in einer Vertiefung der glatten 


il lsá ák ássák 


ÜBER DIE MINERALOUELLEN DES BURTALES IM KOMITAT HONT. 465 


Kalksteinoberfláche ab. Nicht weit 0-lich von hier finden sich an der 
linken Seite des Burtales nahe bei einander die Hügel mehrerer bereits 
versiegter und verbauter Ouellen. In der Kartenskizze sind diese Ouellen 
mit VIII bezeichnet. 

Von den O0uellen VIII gegen 50, unmittelbar an der nach Léva 
führenden Strabe befinden sich in der Gemarkung von Magyarad die 
Ouellen IX—X. Es sind dies heute die am tiefsten gelegenen, zugleich 
aber die stárksten Ouellen, welche in ein Gebüáude gefaBt, das Wasser 
des Magyarader Bades liefern. Es fliebt hier bei starkem Kohlensüure- 
und Sehwefelwasserstoffausbruche eine ziemliech betráchtliche Wasser- 
menge aus. Unter den hiesigen Thermen mit niedriger Temperatur sind 
dies die wármsten. Es wurde gemessen: durch H. WorF bei 2570 Luft- 
temperatur 287590, durch weil. L. v. Csen bei 3070 Lufttemperatur 
26-27C, durch TH. v. SzonraGH bei 6270 Lufttemperatur 23"C€. 

Der Spiegel des Bades befindet sich über der Ouelle IX. Es kön- 
nen hier besonders zwei starke 0uellen nachgewiesen werden: die eine 
in der Mitte des Spiegels, die andere NW-lich davon am Rande des- 
selben; doch steigen auf der ganzen Fláche des Spiegels Gasblasen auf. 
Die Lánge des Spiegels ist 77-50 m, die Breite 560 m. 

Ungefáhr 1862—1863 stand an der Stelle des heutigen Bades 
noch ein schlammiger, schmutziger Tümpel; KaRn v. Somogyi, Grund- 
besitzer in Magyarad, lieB das Bad errichten. Das Gebüáude stand be- 
reits 1865. 

Der Rauminhalt des Spiegelbades ist 58 m". Mit dem aufsteigenden 
milchweiben, trüben Wasser dringen soviel Kohlensáure- und Schwefel- 
wasserstoffgase empor, dab man die Badenden unausgesetzt fácheln mub, 
wodurch sich das atemraubende Kohlendioxyd und der unangenehme 
Schwefelwasserstoff mit der frischen Luft mengt. 

Die Ouellen lieferten 75 m?" Wasser per Stunde. 

Das Mineralheilwasser wurde 1864 durch den Wiener Chemiker 
KLETSINSZKY analysiert.! Nach ihm enthalten 1000 Teile des Wassers 
59":30 feste Bestandteile. 


1 Die Analyse nach der Mitteilung EDUARD BOLEMANS in den Arbeiten der 
IX. Versammlung ungarisecher Arzte und Naturforscher, 1865. 


466 Dr THOMAS V. SZONTAGH 


Organische Stofte und Ammoniakspuren .. 14-58 
INGE 0 EV VES RÉ A EE TA BEL es SET foraltal 
JV as szikra En s gen dátertheskG00 
MgSO, side ebet e ságetsztitta 639 
GASOze üteg  jES NKOLA 
(TAG s zet het Cse VÉRE VEZE SAKE RÉS 
MgC Ös SZÁR te zata száj 690 


Aluminiumoxyd Sad KÜ záádtoszel ferner 
Spuren von Metalloxyden (Eisen-, Kupfer- 
und Manganoxyd) .. A Éz ÜT VEZRKÜÜJBR 
Feste Bestandteile . .. .. 59-30 
Halb gebundene Kohlensáure .. 8:86 


Apotheker EpvuaRD BOoLEMAN bestimmte 1864 auch die freie Kohlen- 
süure und fand 25-2 em.? 

Aus obiger Analyse ist ersichtlich, dab das Wasser des Bades 
natriumsulfat- und kochsalzhaltig ist. 

Das aus der W-Lehne des Magyarader Badehügels nahe dem Bette 
des Burbaches ausfliebende und von den Bewohnern der Umgebung als 
Bitterwasser benützte Wasser der Ouelle XI wurde von KLETSINSZKY 
ebenfalls analysiert. Er fand in 1000 Teilen desselben : 


Natrumsultató A. KENETET ESZ L LAO 
Natraumchilorid ae zen es tedikézzaátasét ELENK VÓ 
Macsnesiümasültat a bat zett stny e KESZ a) 
Kalziúmsülfatez égtek netezés e ekes le 0-41 
Kalziumkarbonat CÉ 1 ESEN SVor82 
Magnesiumkarbonat .. .. .. án 950 
Aluminiumoxyd und SK Amatdgyás; 41022 


Orcanische Stoffe.. 83 alte) 
Summe der féstéhni -Beátajtdkeile 45"50 
Halb gebundene Kohlensüáure .. 83-86 


Auch hieraus ist die Identítát dieser Nebenguelle mit der Haupt- 
guelle ersichtlich. 

Die Ouelle X liegt ungefáhr 16 m §-lieh vom Badehaus und ist 
ebenfalls ziemlich kráftig. Ihr Wasser ist mit dem der Hauptguelle 
gleich, nur ihre Temperatur etwas niedriger: 2290. Auf ihrem Wasser- 
spiegel schwimmen in der Form einer dünnen Haut winzige Körner 
von kohlensaurem Kalk. An der W-Lehne des Ouellhügels sprudeln 
noch einige kleinere Ouellen auf, besonders aber sind stürkere Gasaus- 
brüche zu beobachten. Vor Jahren war auch hier ein kleines Badebassin. 


ÜBER DIE MINERALOUELLEN DES BURTALES IM KOMITAT HONT. 467 


Etwa 250 m von der Mühle am Burbache entfernt, entspringt am 
linken Ufer desselben die Ouelle XII. Man behauptet 1hr Wasser komme 
dem kohlensauren alkalisehen Wasser der Szántóer Ouelle gleich. Im 
Sommer wird es als erfrischendes Trinkwasser von den Bewohnern auch 
getrunken. Whrend meines Dortseins im Jahre 1885 war diese (O0uelle 
versechlammt, ihr prickelnder Geschmack kaum wahrnehmbar. Sie lagert 
keinen kohlensauren Kalk ab. 

An der rechten Seite des Burbaches treffen wir am 0-Rande der 
Gemeinde Szántó, am FubBe der cPajta felettv genannten Anhöhe auf 
die wohlbekannte Szántóer Mineralheilg uelle. 

1845 war dieser Sáuerling nur in einen ausgehöhlten Baumstamm 
gefaBt und wurde blob lokal genossen. Erst als 1858 das Wasser des 
ungefáhr 10 km 0-lieh in der Umgebung von Egeg gelegenen Sza- 
latnyaer Sauerbrunnens infolge des am 15. Jánner erfolgten Erdbebens 
gönzlich verdarb, begann man statt dessen den Szántóer Sáuerling in 
Verkehr zu bringen. Apotheker EpvaRD Bormman befabt sich auf 
Seite 335—339 des Werkes: cMagyar Orvosok és Természetvizsgálók 
1866. évi Pozsonyban tartott XI. Nagygyűlésének Történeti vázlata és 
Munkálatais mit den Oüellen von Szántó— Magyarad. Die damalige Tiefe 
der Ouelle war 2-5 m, ihr Durchmesser 0794. m. Sie war mit rötlichem 
Andesittuft ausgelegt. Am Grunde des Brunnens lag Schotter. Die Tem- 
peratur des Wassers fand er im Frühjahre 1863 bei 12:57C Lufttem- 
peratur 177C; die Wasserguantitát war 0-5430 HI per 245. 

Das Mineralwasser wurde schon 1838 durch LupwiG ToGrIxo, Pro- 
fessor an der Pester Universitát, gualitativ analysiert. 1863 untersuchte 
E. BOLEMAN die O0uelle und die guantitative Analyse ihres Wassers wurde 
durch den Pester Apotheker JOHANN MOLNÁR durchgeführt. Die Zusammen- 
setzung des sauer reagierenden, an freier Kohlensüure reichen, wohl- 
schmeckenden Süáuerlings ist folgende : 

In 1 Liter Wasser sind enthalten : 


Kalhumsultata. me. VA ASNET IBEROZÉTÉST e 
INAS ÜLT GAZ zt zza A 074283 c 
IN a onaakol mi roja Ez aes a lőe ed Ea EE ez A ZEN OKOT 0 AEK 
INAST kat b OT tá zta 2Ő0Az et 
ialzrümtatóomnatasztr öket Eset KOSSZ 
IMacnesttmikanb ont a kezet tte EOF ZART at 
JAN ÁGYO TAVASZÁN ző e Et EE át E AVAS) 12 
JOJÉNIZ UGAT CTL OZKGy emet a e ET EE OF ONKZHE 

Zusammen .. .. 2:7130 fa 


Ereje kítohlensáuneti CK EL OZZ a EME 


468 Dr: THOMAS V. SZONTAGH 


Spáter analysierte Prof. Dr. WILHELM HANKó den alkalischen Süuer- 
ling von Szántó u. z. zweimal. 
In 1000 g Wasser sind enthalten : 


Áttácc Atalja gástábtts már, 
Kalziumhydrokarbonat  —-. — . .. 15939 € 16949 g 
Natriumhydrokarbonat .. .. .. .. . 05295 a 170098 a 
NATELTLMASTUTA S E ee E SZD 06452 a 
Marnesrumehlorid al esse sza N0267900 03633 a 
Kalitmenlorddéss Es elte ák ÜSD gÁTA 0-1488 a 
NATTTUMENTOT eső e Séd EOK 01152. e 
Hizenhydzokatbonat e sz see ezel LEON SAE 070120 a 
Tzthiuümhydrokarbonat zu zs E M006S A 070077 u 
Manganhydrokarbonat  .. . .  .. 070006 a 0-0008 a 
JOLÉOZTÜNONYO a zzz et za d e e SZOKE 070272 a 
Zusammen . 31459 € 4"0249 g 
Éreresékohlendtoxyás ee sz szgk B SZONEK 29006 a 

( a , (Volamez ez MAGT emit e TAO s 


Der Szántóer Süuerling gehört nach der Analyse zu den alkali- 
schen Sauerwassern; seit der letzten Analyse hat sich derselbe zum 
Vorteil verándert. 

Die Temperatur bestimmte weil. L. v. CseH bei 307C Lufttempe- 
ratur mit 1170, ich fand sie bei —39C Lufttemperatur ebenfalls 1197€. 

In neuester Zeit bewerkstelligte königl. ungar. Kulturingenieur 
STEPHAN v. PaAzáR ober der alten Ouelle eine neue Bohrung. Nach seiner 
freundlichen Mitteilung ist es mir bekannt, dab er die Bohrung an 
einem höheren Punkte als der bisherige Ausbruch, gegen die Hügellehne 
zu ansetzte. Man bohrte bis 17 m Tiefe. Hier stieb man auf mergelige, 
mit Kalzit(?) durchsetzte Sandsteintrümmer. Inzwischen wurde blauer 
Ton, Kalktuff- und Konglomerat durehteuft. Aus 17 m erhob sich stark 
sprudelndes Wasser über die Oberfláche. Ingenieur STEPHAN v. PazáR teilt 
ferner noch folgendes mit. Wenn das Wasser in der Füllkammer ist, 
so bietet das aus dem Lürchenrohre emporbrechende Wasser und das 
Kohlendioxyd eine wahrhaftige Sehenswürdigkeit. Zuerst springen nám- 
lich Tausende kleiner Wasserstrahlen aus dem Rohr empor, dann wölbt 
der Druck des Kohlendioxyds den Wasserspiegel zu einer welligen Kugel- 
flüche auf. Wáhrenddessen füllt sich der Schacht unter einigen Minuten 
vollstándig mit freiem CO,,. 

x 


ÜBER DIE MINERALOUELLEN DES BURTALES IM KOMITAT HONT. 469 


In den übrigen Tálern entspringen keine Mineralguellen. 

Etwa 12 km 0-lieh von Magyarad entfernt begegnen wir bei den 
Gemeinden Mere, Egeg und Szalatnya, im Tale des Selmcebaches, 
nahezu parallel dem Boritale, neuerdings solchen (mellen. Bei §Sza- 
latnya weisen die österreichischen Geologen wieder Keupermergel nach. 
Am 080-Ende der WNW—-0OSO-lich streichenden Linie wird durch 
F. v. FoETTERLE und M. Raczczxkixvicz in der 1864 erschienenen Karte 
1:144000 bei der Gemeinde Felsőtur im Korponatale abermals 
Keupermergel verzeichnet. 

Wie ersichtlich, brechen die Mineralguellen an einer solchen tek- 
tonischen Linie empor, welche am Rande des Obertriaskalkes und -Dolo- 
mits in der oben angegebenen Richtung streicht. In der unmittelbaren Um- 
gebung der Ouellen herrschen die Andesittuffe, weiter aufwárts jedoch 
die Andesite vor. In der Tiefe der einstigen vulkanischen Ausbrüche sind 
die kohlensauren Ouellen vorhanden und sind auch sonstige — von 
Zeit zu Zeit schwücher werdende —  postvulkanische Erscheinungen 
nicht ausgesechlossen. 

An einer Linie der bei dem groBen Aufbruche des Augitamphibol- 
andesits entstandenen Dislokation brachen schon zur unteren Mediterran- 
zeit die ersten Thermalguellen empor, welche mit der sehwácher werden- 
den vulkanischen Tütigkeit sowohl in ihrer Emporsteigungskraft, als 
auch in ihren chemischen und physikalischen KEigenschaften ebenfalls 
schwücher wurden, sich veránderten. Auch die dem Aufbruch günstigen 
Schlote und Spalten erlitten wáhrend der langen Zeit Veránderungen 
und wurden zum Teil verbaut. Die Kraft, mit weleher das Wasser empor- 
bricht, wurde und wird ebenfalls immer schwüácher. Wenn das mit Gasen 
aufsteigende Wasser seine Umgebung mit dem von ihm abgesetzten 
kohlensauren Kalk so hoch aufgebaut hat, dab sein Druck nicht mehr 
genügend groB ist, um von dem Kalksteinhügel abílieben zu können, 
bewegt es sich noch einige Zeit im Schlot oder Spalt, kann jedoch nicht 
mehr ausströmen. Allmühlich verbaut sich sodann auch die Mündung 
mit kohlensaurem Kalk. Den Hügel bedecken Moose und Rasen und 
die Ouelle hat sich begraben. Derartige Hügel fand ich im Komitat 
Szepes, auf der Wiese bei dem Bade zu Gánóc, sowie im Komitat 
Zólyom, in der Gegend von Cserény—Csacsin, in welchen unter der 
verbauten Ouellenmündung das eigentümliche leise Brodeln und Sprudeln 
des Mineralwassers noch ganz gut hörbar ist. Wird sodann die Aus- 
bruchsmündung noch besser verbaut, so sucht sich die Ouelle an einem 
tiefer gelegenen Punkte einen AusfluB. Auch ist es möglich, dab die 
abgeschlossene Gasmasse einen derart starken Druck auf einen solchen 
Hügel ausübt, dab er ihn auch sprengt. 

Das Wasser der hier beschriebenen Mineralguellen steht mit dem 


470 Dr THOMAS V. SZONTAGH 


Augitamphibolandesit sowie mit dem Triaskalkstein und -Dolomit offen- 
bar in Berührung und, nachdem es schon vorher mit Kohlensüáure ge- 
sáttigt wurde, ist die Aufnahme der durch die chemische Analyse nach- 
gewiesenen Bestandteile leicht erklárlich. Die Mineralwasser des Burtales 
können bei ihrer áhnliehen chemischen Zusammensetzung etwa in drei 
Gruppen eingeteilt werden. 

Der 1-ten Gruppe gehören die kalten alkalischen Sáuerlinge der 
Ouellen I, IV, VII und XII an. Ihre Temperatur ist 11—157"€. Die 
Kalkablagerung ist sehr gering, sozusagen Null. 

Zur 2-ten Gruppe können die auf der Wiese zwischen Bori und 
Szántó emporbrechenden vier Ouellen II, III, IV und V gezáhlt wer- 
den. Ihre Temperatur ist 17—209; es sind laue kohlensaure, hydro- 
thionische Mineralwasser mit bedeutenderer Ablagerung von kohlen- 
saurem Kalk. 

Die 3-te Gruppe umfaBt die Mineralguellen VIII, IX, X und XI, 
mit 20—26"C Temperatur, viel Kohlensáure- und Schwefelwasserstoff- 
gasen und der betráchtliehsten Ausscheidung von kohlensaurem Kalk. 

Das als cSalzwasserv bezeichnete Ouellwasser XI weist nur des- 
halb eine niedrigere Temperatur auf, weil es sich infolge seiner tiefen 
Lage mit dem Bach- und Grundwasser stark vermengt. 

Ich betrachte es für wahrscheinlich, dab die hier aufgezáhlten 
12 Mineralwasserguellen ihr Wasser aus einem oder höchstens zwei 
Reservoiren durch mehrfach verzweigte Schlote und Spalten hindurch 
erhalten. Die chemischen und physikalischen Abweichungen aber werden 
durch das Hinzutreten von verschiedenen Mengen gewöhnlichen Wassers 
bedingt. 

x 

Von der Anhöhe bei Bori gegen NNO ausblickend, beschliebt in 
der Ferne eine blüulieh schimmernde Bergkette den Horizont. Es ist 
dies das Gebirge von Selmecbánya. Der schön geformte graue Gipfel des 
Szitnya hebt sich vom tiefen Blau des Himmelsgewölbes ziemlich 
deutlich ab. Ich bin nach der Arbeit, mein Auge ruht auf dem schönen 
Gebirge. In der düsteren Spütherbststimmung umgeben mich in der 
Abenddámmerung so viele Zeichen der Vergünglichkeit und Veründerung. 
Es erwachen in mir die Erinnerungen, die Erinnerung an meinen einstigen 
hochgeschátzten, wohlwollenden Meister, der mit so groBer Hingabe die 
Geschichte des aus der Ferne herüberbliekenden Gebirgskranzes erforschte. 

Dem Andenken an sein edles Herz, sein tütiges Leben und seine 
nebenswürdige Individualitát bringe auch ich mit meinen bescheidenen 
Zeilen den Tribut dankbarer Erinnerung dar und trage zu jener Arbeit 
bei, durch welche seine Schüler seinem hehren Andenken auch an 
dieser Stelle ein Denkmal setzen. 


ÜBER DIE MINERALOUELLEN DES BURTALES 1M KOMITAT HONT. 471 


Literatur. 


1. A Magyar Orvosok és Természetvizsgalók 1865 aug. 28—szept. 2-ig Pozsony- 
ban tartott XI. nagygyűlésének Történeti vázlata és Munkálatai. Rózsa JÓZSEF 
közreműködésével szerkesztették KANKA KÁROLY és RóMER FLÓRIS. Pozsony, 1866. 

2. Umgebung von Bars und Verebély. Aufgenommen 1865 von F. v. HAUER u. 
MARKSCH OTr. F5. 1 : 144,000. 

3. Tu. v. SzorvraGH. Die Mineralguellen von Magyarad und Szántó (Kom. Hont) 
Földtani Közlöny. Redigiert von Dr. Mokriz STAUB und Dr. THOMAS v. SZONTAGA. 
XIX. 1889. Pag. 127. 

4. Dr. HANKÓ ViLMos. Magyarország fürdői és ásványvizei. Budapest. 

5. Dr. PaPP SAMU és dr. Hawkó ViLMmos. A Magyar birodalóm ásványvizei és 
fürdőhelyei. Budapest, 1907. 


ÜBER DIE TEMPERATURVERHÁLTNISSE DES ARTESISCHEN 
BRUNNENWASSERS DER MARGITINSEL IN BUDAPEST. 


Von Dr. ALEXANDER v. KALECSINSZKY.! 


Oberhalb dem Nordende der jetzigen Margitinsel (Margareteninsel) 
befand sich zwischen dem Pester Ufer und der Budaer groBen Insel, 
gegenüber der Einmündung des BRákosbaches eine kleine Badeinsel, 
welche spáter nur bei niedrigem Wasserstand der Donau sichtbar war." 

Diese Badeinsel studierte Prof. Dr. JosEPH v. SzaBó mit seinem 
Kollegen Prof. KERNER in den Jahren 1854, 1856 und 1857. v. SzaABó 
teilte seine Beobachtungen und Messungen 1857 mit." In der Mitte der 


1 Vorgelegt der Klassensitzung der Ungarischen Akademie der Wissen- 
schaften am 17. Feber 1908. 

2 Diese Badeinsel bildete nach neueren Forschungen zur Römerzeit mit der 
Maxrgitinsel ein Ganzes und war sowohl mit Aguincum wie mit dem Pester Ufer 
durch eine stabile Brücke, nach der zwischen den Jahren 164—175 erfolgten Zer- 
störung derselben aber durch eine Schiffbrücke verbunden. Auf der Insel befanden 
sich Bade- und sonstige Gebüude. Spüáter schwemmte die Strömung der Donau 
ein groBes Stück vom oberen Teile der Insel hinweg und so entstand die ab- 
gesonderte Badeinsel, welche in den 1870-ger Jahren verschwand als sie bei Regu- 
lierung der Donau günzlich fortgebaggert wurde. S. OsvárH GYULA: Szent Margit- 
. sziget hajdan és most. Budapest 1901. 

3 SzaBó, J.: Fürdősziget Pest és Buda között. A Magyar Természettudományi 
Társulat Évkönyvei. Bd. III. p. 250— 256. 


Fölltani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 32 


472 DI ALEXANDER V. KALECSINSZKY 


Insel fanden die beiden Forscher auf einer Flöche von ca 500 Ouadrat- 
klaftern 50—60 kleinere und gröBere Thermalguellen, deren Temperatur 
nach dem jeweiligen Wasserstande der Donau einigermaBen schwankte. 
Am 7. Márz 1857 maGen sie 12 Ouellen, deren Temperatur über 40?" C, 
die der wármsten aber 42-27" C war. 

Etwa 30 m von der Stelle des jetzigen artesisehen Brunnens ent- 
fernt bildete sich bei niedrigem Wasserstande stets ein kleiner Tümpel, 
dessen Temperatur 30—329 C war. 

Die Kenntnis hiervon veranlabBte die Interessenten zur Bohrung 
eines artesischen Brunnens auf der Margitinsel. 

Nach halbjáhriger Arbeit stieb WILHELM v. ZSIGMONDY am 13. Mai 
1867 schon bei 118"5m Tiefe auf so reichlicehes Thermalwasser, dab 
die Menge desselben einige Tage nach dem Ausbruche bei 0-632m ü. d. 
Inselniveau 56 800, unter der Oberfláche aber 160000 HI pro 24t war. 
Das Wasser erhob sich mehr als 948 m über das Inselniveau.! 

Die Bohrung auf der Maregitinsel ist eigentlich nichts anderes — 
sagt auch Dr. FR. SCHAFARZIK? — als die richtigere Fassung des oberen 
Teiles der vorher unordentlich unter vielen Hindernissen aufsteigenden 
G0uelle. Diese Auffassung wurde auch durch den Umstand gerechtfertigt, 
dab nach Abschlu8 der Bohrung die alte frei aufsteigende Ouelle ver- 
sehwand. 

Löángere Zeit hindurch bewerkstelligte genaue Messungen und Er- 
forschungen der Budapester Thermalwasser stehen derzeit noch aus. 
Bei meinen sonstigen Obliegenheiten und ohne sachverstándige Hilfe 
konnte ich das Studium der sömtliehen Thermalwasser Budapests nicht 
unternehmen; in Anbetracht dessen aber, dab ich einen Teil meiner 
freien Zeit auf der Margitinsel zu verbringen pflege, beschlo8b ich das 
Wasser ihres artesiscehen Brunnens, namentlich auf seine Temperatur, 
unter Berücksichtigung anderweitiger Umstánde, zu studieren. 

In der Tabelle auf Seite 473—47£ sind die Ergebnisse meiner vom 
23. Mai 1898 bis Ende 1907 bewerkstelligten Messungen zusammen- 
gefabt. 


1 ZsiGMoNDY, W.: Der artesische Brunnen im Stadtwüáldehen zu Budapest. 
Jahrbuch d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. XXVIII, 1878, p. 659. 

2 SCHAFARZIK, FR.: Fachmünnischer Vorschlag in Angelegenheit der Fest- 
stellung des Schutzrayons für die artesische Heilguelle der Margitinsel. 1906, p. 16 
(ungarisch). 


DIE TEMPERATURVERHÁLTNISSE DES ARTESISCHEN BRUNNENS DER MARGITINSEL. 473 


Die Untersuchung des artesischen Brunnenwassers der Margitinsel 
in den Jahren 1898— 1907. 


MESET] át Es) höz d MET 
Datum Stunde 5 8 a J sz 18 : Éz E Anmerkung 
ába a elj AU ESA I 
1898 
935Mai WS ed5" Br. 42"-609 1 919 7595] 288 " Sonnenschein, S-Wind. 
94. a 1930" a [42:5691 18-59 756-5/) 294 " Dünne Wolkenschicht, S-Wind. 
96. a 8215" a [1492:5 21 190 756 994 ! Das Wasser dampte stark, seine 
Temperatur beim unteren 
28. a FL Ta út ( éz AZA JÉeAl VESS 761:8I 288 Ausflu6G 42-22 C. 
2 Juni ii 88 a [142"6 2][ 182 76381 308 NW-Wind, halb bewölbt. 
BE MSszet KE aze ts zo TNZG5 sat 984 N Vleal adon Bergen 
te 8. a ADO TOP 767"31 266 
10. a 0 a 142"6 21192 1 764-8I 240 [/ Bewölkt. 
IME (eh KZT GST IE ATS 762-:8I 234 
18. "4 82 GANZ SOT NETSE 761"31) 284 JI Bewölkt, kühl. 
21. a 82 Cr sál [e ale saj tat KG 763:8 368 J/ Regnerisch, kalt. 
BA Ke ge T8E al TI 48-75 dúe 9 760-G] 3É6 ébe Wa 
28. s efa efa voz ) aes rzizemis dmemmon netes 
ebb 82 d 42"6 91 990 7617]! 346 Stárkerer S-Wind. 
30. a 89 d ADOG 9 "209 76431 332 SW-Wind 
BENE JOssers [ee gepe Pago TTGB [332 Esze Ek örneneseááos Ül 
ZNI 82 dá 0 DATE 762 ! 322 [ SW-Wind. 
10. a 82 ező" 97 6e 76131 348 ] Starker SW-Wind. 
3. Sept.]] 8230" a N42:7 21132 769 170 ! Nebelig, kübl. 
5. a 8? 47 4257 911 145 765 157 ! SW-Wind. 
TSA 82 GAEL EZT NM HSE 76031 146 Grober SW-Wind, Sonnenseh. 
10. a OZAT KI A2SOZG 98 760-"5/ 124 
d3-ste —— AZ 88 759 111 
16. a eset 49":5 21 182 767 98 Klares Wetter, etw. SW-Wind. 
19. a 8030" a [/42-5 9 192 762 98 ! Nebelig. 
ZKT] SOR a ADB OO 757 83 S W-Wind, klares Wetter. 
mllesz jő fejzarm DTar 9 AL ESET ST aa ét lése 764 67 ]/ Bewölkt. 
4. Okt. 111"-30" a [42:559]/ 182 761 84 Es fiob auffallend wenig Wasser 
AEK JOSZÜZSKT ADB HOS 759 72 
235 c 102 ENERZEGESHÍAIE 769 113 ) Etwas nebelig. 
1899 á 
7 ám IGE ze e skoda SAL ABS És ege zenes a MEM ÉSA NAA 
9.Juli Í 9230" a 149:5 2l 190 7616! 316 ! Es fiob wenig Wasser, infolge 
groben Verbrauches. 
132 ésa — 4256" [/ 209 76371 417 " Sonnenschein, warm, Windstille. 
Í55éa - AG al 200 764741) 361 1 Bewölkt. 
9. Sept.[] 92 CSOZGESSH ONE 75821! 180 


474 D: ALEXANDER V. KALECSINSZKY 


(0 
, em 


Iufttem- 


Stunde Anmerkung 


Temperatur 
d. artesisch. 
Wassereg 
oben, 
peratur, C 
Aneroid 
Wasser- 
stand der 
Donau 


1900 


19. funi [ESSZOVRT S 42 aG ESNE ÉLSE e 363 ]/ Klares, sonniges Wetter. 
Í7- a TASZOZEaT HAD AGNS — — 310 [ NW-Wind. 
ÖG TA 1 k 427558 — — 400 7! Bewölkt, warm. 
! 
30. Sept. [129 ú ADHESIN EZZOMZOB 82 ] Warm., sommerl. sonnig.Wetter 
1901 [! ; A 
16. FárÁL 11097 mag 5 e 200 NI TGAT ERR Net teeeá AS ete b lent 
23. Sept.1112950" a [42:5 9][) 249 [/ 764 242 Sonnig, warm. 
1902 3 
93. Márz1 11230" c 1425 9[) 159 [/ 754 203 
1903 j 
98. Mai [I 5230" Vm. 42"4 91 249 (761 2923 
I880 hr reirt 11144 hág c 142:"5 2] 249 [ 75831 236 [/ Beim unteren AusfluB 42-27" C. 
adódhat jr als a [425 9[] 28" [/762:51) 227 1] Sonnenschein, 8-Wind. 
9.Okt. 1 49 a [42749] 21" [/756 118 (/ Windig, staubig. 
1. j Bei teren AusfluB 42-22 C 
8 E eim unteren AusfluB 42: ; 
22. Sept.[] 19 a MADE GES MS 98 — — als nee ső 
308 sz 49"6 2 188 - s B. unt. Abflu6 4239" C. Nachts u. 
] morgens Regen, sehw. N-Wind. 


Die Temperatur des Wassers wurde mit einem in Zehntelgrade 
eingeteilten und geprüften Normalthermometer, auBerdem in den Jahren 
1898 und 1899 auch mit einem Maximumguellenthermometer, die Luft 
aber mittels eines kleineren Taschenthermometers gemessen. 

Anfangs lieB ich das in einer groBen Flasche untergebrachte 
Thermometer über den Ausflu8 zumindest eine halbe Stunde unter 
Wasser stehen und las erst dann ab, wobei das Resultat mit dem der 
direkten Messung übereinstimmte. Wenn jedoch manchmal im Becken 
weniger Wasser war, gab die Messung auf diese Weise kein genaues 
Resultat, weshalb ich spáter nur das Thermometer entsprechende Zeit 
über den Ausflub ziemlich tief ins Wasser hielt und im Wasser hal- 
tend ablas. 

Bei dem unteren kleinen Ausfílusse war die Temperatur in der 
Regel um 0-4" C geringer. 

Nach meinen wührend zehn Jahren angestellten  Messungen 
schwankte die Temperatur des artesisehen Brunnenwassers der 
Margitinsel im oberen Teile des AusfluBrohrs zwischen 424—427" C, 
doch war diese Schwankung Jahre hindurch ziemlieh regelmáBig 
konstant. 


DIE TEMPERATURVERHÁLTNISSE DES ARTESISCHEN BRUNNENS DER MARGITINSEL. 475 


Zum Vergleich sammelte -ich auch die auf die Temperatur dieses 
artesischen Wassers bezügliechen alten. Daten. 

W. v. ZsiGMonpDY hat 1867 bei Ausbruch des Wassers 43-87 C 
gemessen.! 

Dr. KARL v. THAN bestimmte die Temperatur am 30. Oktober 1868 
mit 43-22" C, am 1. September desselben Jahres mit 43-33" C.? 

W. v. ZsiGmonpY hat das Wasser zwischen 1868—78 öfter ge- 
messen und schreibt: cDas aus dem Brunnen mit Vehemenz aus- 
strömende Wasser ist vollkommen klar, farblos, besiítzt seit 11 Jahren 
eine konstante Temperatur von 43-89 C....v (p. 671). 

Aus den Jahren 1878—1898 fand ich keine authentisehen Tem- 
peraturmessungen vor. 

Nehmen wir unter diesen álteren Messungen nur die niedrigeren 
THaAwxschen Werte, welche mit geprüftem, in Hundertstelgrade eingeteiltem 
Thermometer gewonnen wurden, als Ausgangspunkt an und vergleichen wir 
sie mit dem Durchschnittswert meiner zehnjáhrigen Messungen (42:6? 0) 
so sehen wir, dab die jetzige Temperatur des artesischen 
Wassers im Mittel um 0-77C niedriger ist als in den ersten 
11 Jahren, was jedenfalls ein autffallendes Ergebnis ist. 

Es fragt sich nun was die Ursache dieser Temperaturverminderung 
sein kann. Ich möchte die Aufstellung von Hypothesen umgehen und 
statt dessen untersuchen, ob in dem Zeitraume 1878—1898, aus welchem 
uns Temperaturmessungen fehlen, nicht gröbere Veránderungen in der 
Umgebung der Thermen vorgefallen sind, die etwa mit dem Sinken der 
Temperatur in Zusammenhang stehen können. 

Vorher sei jedoch noch kurz erwáhnt, dab es schon seit lángerem 
nachgewiesen ist, dab der Ursprung söámtlicher Thermen des Gebietes 
von Budapest in innigem Zusammenhange steht, das sömtliche Thermalr 
guellen ihr Wasser aus einem gemeinschaftlichen unterirdisehen Reservoi- 
erhalten. 

Das Wasser des artesischen Brunnens im Városliget (Stadtwáldchen), 
welches aus 9705 m Tiefe aus dem Dolomit empordringt, besitzt eine 
Temperatur von 73887 C, wáhrend die Thermen des Sáros-, Rudas-, 
Rác-, Király-, Lukács- und Császárbades, sowie der Margitinsel u. s. w. 
schon eine niedrigere Temperatur aufweisen, je nachdem sich die an 
natürlichen Spalten an die Oberfláche gelangende Therme unterwegs 
mit einer gröBeren oder geringeren Menge kalten Wassers vermengt. 


1 ZsiGMoNnpYy, W.: Der artesische Brunnen im Stadtwáldchen zu Budapest. 
Jahrbuch d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. XXVIII, p. 659. Wien 1878. 

2 THAN, K.: A margitszigeti hévforrás vegyi elemzése. M. Tud. Akad. Érte- 
kezések a természettudományok köréből. 1875 


476 Dr: ALEXANDER V. KALECSINSZKY 


v. ZSIGMONDY selbst hat bei der Bohrung auf der Margitinsel bis 
zur Tiefe von 118m nicht weniger als vier wasserführende Schichten 
nachgewilesen. 

Bei den groBen, wasserreichen Thermen konnte das Gestein, welches 
dieselben unterwegs berühren, wáhrend Jahrzehnten, Jahrhunderten oder 
Jahrtausenden sich zur Temperatur des sie durchdringenden Thermal- 
wassers erwármen, so dab wir keinen grobBen Fehler begehen, wenn 
wir von der Wármeabgabe des zu den schlechteren Wörmeleitern ge- 
hörenden Bodens und dem hieraus resultierenden Wármeverlust absehen. 

Wenn wir also die Temperatur der Haupttherme, z. B. mit 74" C 
annehmen und den Wasserreichtum, sowie die Temperatur der ver- 
schiedenen Thermalguellen kennen, so können wir in jedem Falle be- 
rechnen, in welchem Verháltnisse sich das Thermalwasser mit kaltem 
Wasser gemengt hat. 

In dem Zeitraume 1878—1898 waren die die Thermen berühren- 
den gröbBeren Veránderungen folgende : 

1. Am 15. Mai 1878 beendigt W. v. ZsiGmonpy die Bohrung des 
artesischen Brunnens im Városliget, aus welchem unter 244 7370HI 
Wasser von 747 C Temperatur mit 135m Druck an die Oberfláche 
gelangt. 

2. W. v. ZsiGmMorpYy erwáhnt in seiner 1878 erschienenen Arbeit 
noch die kleine Badeinsel, die sodann bei der Donauregulierung gánz- 
lich entfernt wurde. Seither sprudeln die auf derselben einst hervor- 
guellenden Thermalwasser am Grunde der Donau empor. 

3. SchlieBlich ist noch zu erwáhnen, dab man bei den Arbeiten 
des Budaer Kopfes der Elisabethbrücke auf aufspringendes Wasser von 
47" C Temperatur gestoBen ist, dessen Menge auf zumindest 1 Million 
Liter pro 24k geschátzt wurde. Es gelang jedoch alsbald dasselbe zu 
unterdrücken. Der Ausbruch des Wassers wiederholte sich in geringerem 
Mabe am 31. August und 4. Oktober 1898." 

Nun wollen wir untersuchen, ob die aufgezáhlten Ereignisse von 
Einflub auf die Thermen sein können. 

Der artesische Brunnen im Városliget verringert die Wassermenge 
des unterirdisehen Wasserreservoirs jáhrliceh um 2690 050HI, wenn 
aber die Dichtung der Rohre nicht vollstándig gelang oder aber die- 
selben durch nachtrügliche chemische oder mechanische Veründerungen 
Lücken bekommen haben, so ist das Wasserguantum ein bedeutend 
grö Beres. 


! KALECSINSZKY, A.: Die chemische Analyse der wührend der Vorarbeiten 
beim Brückenkopfe am Schwurplatze von Budapest ausgebrochenen artesischen 
Therme. (Földtani Közlöny, Bd. XXVIII, p. 343—349.) 


DIE TEMPERATURVERHÁLTNISSE DES ARTESISCHEN BRUNNENS DER MARGITINSEL, 477 


Jedenfalls liegt hier ein FHaktor vor, welcher im Reservoir das 
Niveau entsprechend verándern, und zwar zum Binken bringen wird, 
wobei in der Kommunikationsröhre auch der Druck abnimmt und welcher 
daher bei den einzelnen (Ouellen auch die Verminderung der Wasser- 
menge hervorrufen kann. Wohl ist das Wasserguantum des artesischen 
Brunnens im Stadtwáldchen (7370 Hl pro 24") im Vergleiche zu dem 
Wasserreichtum der Ouellen in Buda und auf der Margitinsel (ohne 
Berücksichtigung der im Donaubett aufsteigenden ONuellen ca 552 200 HI 
pro 245) verschwindend gering und macht bloB "/75 desselben aus, doch 
ist es trotzdem nicht denkbar, da8 der Ausbruch nicht auf sümtliche 
Thermen von gröberem oder geringerem Einflub gewesen würe, obzwar 
diesbezügliche direkte Messungen fehlen. 

Dieselbe Auffassung vertritt auch Dr. FR. ScHAFARZIK in seinem 
das Rácfürdő betreffenden fachmánnischen Vorschlag." Er sehreibt hier : 

cDer Zusammenhang zwischen den Thermalguellen des Császár- 
fürdő und Gellérthegy war auch schon bisher unzweifelhaft erwiesen, 
doch existieren aubBerdem, wie die Fachmönner vermuten, zwischen 
den einzelnen Ouellen auch noch anderweitige, bisher nicht beobachtete 
Beziehungen.) 

cEs ist námlieh kaum denkbar, da8B der Ausbruch der Wasser- 
süule des artesiscehen Brunnens im Városliget von keinerlei Rückwirkung 
auf die Budaer Thermalguellen gewesen würe. Wenn auch nicht im 
Niveau der einzelnen Ouellen, so dürfte er doch jedenfalls einiger- 
mabBen im Druck und in der 24£-igen Wasserlieferung eine Veránderung 
verursacht haben. Die Badeeigentümer haben bei dem groben Wasser- 
reichtum die eingetretene geringfügige Veránderung gar nicht gemerkt. 

An anderer Stelle áuBert er sich folgendermaben (sein die Bohr- 
therme der Margitinsel betreffender fachmánnischer Vorschlag, p. 13): 

cHine einigermabBen vermindernde Wirkung übte auch der arte- 
sische Brunnen im Városliget auf die Budaer Thermen aus, zum Glück 
jedoch in kaum merklicher Weise.? 

Nach dem Ausbruch des artesischen Wassers im Városliget ge- 
schahen bei den Budaer Thermen keine direkten, lüngere Zeit hin- 
durch fortgesetzte Messung, zumindest sind keine solchen in meinem 
Besitze; Tatsache aber ist, dab durch den neuen artesischen Brunnen 
dem unterirdisehen Reservoir jührlich mit ungeführ 3 Millionen HI 
mehr Wasser entzogen wurde als vorher, wodurch die Zirkulation des 
Wassers rascher wurde und mit dem verminderten Drucke auch die 
Wasserlieferung eine geringere werden multe. 


1 SCHAFARZIK, FR.: Fachmünnischer Vorschlag in Angelegenheit der Fest- 
stellung des Schutzrayons für die Heilguellen des Rácfürdő. 1898 (ungarisch). 


478 Dr ALEXANDER V. KALECSINSZKY 


Die durch den Ausbruch hervorgerufene Veránderung zeigte sich 
sowohl an dem Wasser der Margitinsel wie an den übrigen Thermen 
wahrscheinlich nicht sofort, sondern erst nach Ablauf einiger Zeit; sie 
erfolgte also allmáhlich und dies dürfte hauptsáchlieh die Ursache sein, 
dab die Veránderung kaum wahrgenommen wurde. 

Mit der Fortbaggerung der Badeinsel, bezw. Sandbank wurden 
auch die selbst erzeugten Hindernisse der Ouellen (Tufisehichten) ent- 
fernt, so dab eine dadurch verursachte Vermehrung des Wasserguantums 
dieser am Grunde der Donau nun leichter, mit weniger Hindernissen 
empordringenden Thermen wahrscheinlich ist. Nachdem aber diese (uellen 
nur nahe zur Oberfiáche eine Störung erfuhren, würde dies, wenn ihr 
Wasserreichtum hierdureh eventuell auch einigermabBen gesteigert wurde, 
nur insofern von Rückwirkung auf den artesiscehen Brunnen gewesen 
sein, dessen Wasser von ühnlicher Beschaffenheit ist und eine áhnliche 
Temperatur besitzt, dab der Druck und das Wasserguantum desselben 
einigermaBen eine Verminderung erlitten haben konnte; dagegen dürfte 
seine Temperatur infolgedessen kaum gefallen sein.! 

Bezüglich der Fernwirkung des bei dem Kopfe der Elisabethbrücke 
erfolgten Wasserausbruches bin ich der Ansicht, da8 die übrigens ziem- 
licn grobe Wassermenge hauptsáchlich den Ouellen des Rudas- und 
Rácbades entstammte, wáhrend die Ouellen der unter dem Józsefhegy 
gelegenen Király-, Lukács- und Császárbáder den Ausbruch bis zur 
Unterdrückung desselben in wahrnehmbarer Weise gar nicht empfunden 
hatten. Der eventuelle geringfügige Wasserverlust glich sich im groBen 
Wasserreservoir alsbald aus. 

Aus "all dem kann man sehlireken : dab anti cdas att 
sische Brunnenwasser der Margitinsel — man kann sagen — 
nur der 1878 aufbrechende und seither bestándig tátige 
artesische Brunnen im Városliget von solcher Rückwirkung 
war, die eine Veránderung desselben hervorrufen konnte. 

Es wurde schon vorher erwaáhnt, dab die eine verschiedene Tem- 
peratur besitzenden Thermen dadurch entstanden sind, da8 sich dem 
empororechenden Thermalwasser in verschiedenem MaBe kaltes Wasser 
aus anderen Wasserreservoiren beimengte. 

Wenn in den kalten und warmen Wasserreservoiren der Druck 
des Wassers konstant ist, so bleibt auch der Wöármegrad des aus ihrer 
Mischung entstandenen ausströmenden Wassers bestándig derselbe, wenn 


1! Wie ich nachtrüglich erfuhr, wurde die Badeinsel 1874 fortgebaggert. 
Nachdem die Temperaturmessungen des artesiscehen Wassers der Margitinsel bis 
1878 reichen und bis dahin keine Veründerungen derselben wahrgenommen wur- 
den, ist dies ein Beweis für die Richtigkeit meiner obigen Voraussetzung. 


DIE TEMPERATURVERHÁLTNISSE DES ARTESISCHEN BRUNNENS DER MARGITINSEL. 479 


aber — wie in unserem Falle — der Druck des warmen Wassers ab- 
nimmt, so wird proportional eine geringere Menge warmen Wassers auf- 
steigen, das mit der unveránderten Ouantitát des kalten Wassers ver- 
mengt, nur eine Wassermischung von niedrigerer Temperatur ergeben kann. 

Nachdem ferner in den Kaltwasserguellen Budapests stets eine 
geringere Ouantitát fester Bestandteile gelöst ist, wie in dem aus groBen 
Tiefen stammenden warmen Wasser, so mub demzufolge jetzt im arte- 
sischen Wasser der Margitinsel eine geringere Menge fester Bestand- 
teile gelöst, dasselbe als diluierter sein, als vormals. 

Nach meinen am 4. Feber 1908 durchgeführten Untersuchungen 
ist die Ouantitát der festen Bestandteile im artesischen Wasser der Margit- 
insel tatsáchlieh um 85 mg geringer, als sie zur Zeit der K. v. THAN- 
sehen Untersuchung war, wodurch die Richtigkeit meiner SehluBfolge- 
rung am besten bewiesen wird. 

Hierzu kann auch noch kommen, dab —  nachdem durch den 
artesiscehen Brunnen des Városliget die Zirkulation des Wassers im 
Becken gröBer wurde — auch die Maximaltemperatur desselben etwas 
sinken konnte. 

Dies wáre die natürliche Erklárung jener Erscheinung, warum die 
Temperatur des artesiscehen Wassers der Margitinsel gesunken ist, seit- 
dem der artesisehe Brunnen im Városliget Wasser gibt. 

Die geringfügige jáhrliehe Temperaturscehwankung scheint mit den 
meteorologisehen Verháltnissen und hauptsáchlich vielleiceht mit der 
Verteilung der Niedersehláge, dem Luftdruck und eventuell mit dem 
Wasserstand der Donau im Zusammenhang zu stehen. 

Auffallend ist es und offenbar kein Zufall, dab der artesische 
Brunnen im Városliget táglich ca 7400 H1 Wasser gibt, die übrigen Thermen 
zusammen 75-mal, der artesische Brunnen der Margitinsel 777 m mehr ; 
die Temperatur des Brunnens im Városliget 74" C betrügt und die des 
Wassers der Margitinsel mit 0-7" C gesunken ist. 

Es kann als sicher angenommen werden, daB die Rückwirkung 
des artesischen Brunnens im Városliget auch durch die übrigen Thermen 
in entsprechendem MafBe verspürt wurde. 

Die nachgewiesene Temperaturverminderung und die jáhrliehe Tem- 
peraturschwankung sprechen dafür, dab die Budaer Thermen in ihrer Haupt- 
masse vadoser Natur, d. i. an der Oberfláche infiltrierte Wasser sind. 

Auch die chemische Zusammensetzung der Thermalwasser spricht 
für ein typisches dolomitisches Wasser, doch kann aus den einzelnen 
Bestandteilen darauf geschlossen werden, daB sich demselben in gerin- 
gerem Mabe auch juvenale Wasser beimengen. 

Das Aufgezáhlte führt zu dem Schlusse, dab neuere und beson- 
ders mit KRöhren gröbBeren Durchmessers als die des Brunnens im Város- 


480 D- ALEXANDER V. KALECSINSZKY 


liget angelegte artesische Brunnen bei den Budapester Thermen sicher- 
lich gröbere und wesentliehere Veründerungen hervorrufen würden. 

Ein nahe zur OÖOberfláche erreichter neuer artesischer Brunnen 
würde bei den nahe, jedoch auch bei den entfernter gelegenen Thermen 
wahrscheinlieh nur die Wassermenge und den Wasserdruck herab- 
mindern, wáhrend aus gröbBeren Tiefen entspringende neue artesische 
Brunnen auch die Temperatur entsprechend verringern und eventuell 
auch in ihrer chemischen Zusammensetzung wesentlichere Veránderungen 
verursachen würden. 

Als Resultat dieser Beobachtungen und Erwágungen ergibt sich 
die Notwendigkeit, bezw. Richtigkeit eines gemeinschaftlichen Schutz- 
rayons für sömtliche Thermalguellen Budapests, wie solceher schon wieder- 
holt angeregt wurde. 

Sowohl von wissenschaftlichem wie von  praktischem Gesichts- 
punkte wáre es wünschenswert und von nicht geringer Wichtigkeit, dab 
die sámtlichen Budapester Thermen durch eine aus gut gewáhlten Fach- 
mönnern bestehende Kommission in physikaliseher, cehemischer und 
geologischer Hinsicht stándig studiert werden mögen. 


Kurze Zusammenfassung. Auf Grund meiner wáhrend den letzten 
zehn Jahren bewerkstelligten Messungen wird die bisher nicht be- 
obachtete, auffallende Tatsache nachgewiesen, dab die Temperatur des 
artesischen Brunnenwassers der Margitinsel in Budapest, obzwar sie 
ziemlich konstant ist, im Vergleiche zu der in den Jahren 1867—1878 
beobachteten Temperatur doch um 0-7" C gesunken ist. 

Zugleich wird auch der Nachweis erbracht, daf diese Temperatur- 
verminderung mit dem seit 1878 fortwáhrend ausströmenden Wasser 
des artesischen Brunnens im Városliget in innigem Zusammenhange 
steht, dab ferner die Gesamtmenge der im artesischen Wasser der Margit- 
insel gelösten festen Bestandteile heute geringer ist, als sie zuvor war. 

Der Nachweis dieser Tatsachen spricht dafür, dab die Budapester 
Thermen in ihrer Hauptmasse vadosen Ursprunges sind, denen sich 
nur in geringerer Menge juvenale Wasser beimengen. 

Die Anlegung von neueren, einen gröberen Durchmesser als der 
des artesisehen Brunnens im Városliget besitzenden artesischen Brunnen 
wird an den übrigen Thermalguellen grölBere Veründerungen hervorrufen. 


ZUR AGROGEOLOGIE DER FLAUCHMOORE UNGARNS, 


Von EMERICH TIMKÓ. 


Die Erledigung wichtiger Studien war es, welche den langjáhrigen 
Führer der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, den bahnbrechenden 
Vorkámpfer auf dem Gebilete der ungarischen Naturwissenschaft, weil. 
Prof. Dr. JosEPH v. SzaBó im Sommer 1858 auf das Gebiet der Komitate 
Békés und Csanád führte. Er hatte sich diesmal derartige geologische 
Untersuchungen auf dem ungarischen groBen Alföld zum Ziele gesetzt, 
die berufen waren in erster Linie der heimatlichen Landwirtsehaft zu 
dienen. Die Ergebnisse dieser seiner hochwichtigen Forschungen publi- 
zierte er in der unter dem Titel: aGeologiai viszonyok és talajnemek 
ismertetése. Kiadja a Magyar Gazdasági Egyesület. I. Békés-Csanád- 
megyev erschienenen Arbeit, der er auch eine kolorierte Karte im MabB- 
stab 1 Zoll, 8000 Klafter beigab: sBékés-Csanád vármegye földtani tér- 
képe SzaBó JózsEFr-től. 18589. Diese Arbeit zeichnete den geologischen 
Forschungen in Ungarn eine neue Richtung vor, jene Riehtung, die, 
auf geologisches Grundlage fufend, die Untersuchung des heimatlichen 
Kulturbodens vom Standpunkte der Naturwissenschaften aus, mit den Hilfs- 
mitteln derselben, zum Gegenstand der Erforschung macht, mit anderen 
Worten, die mit Hilfe der Physik und Chemie die verborgensten Struktur- 
verháltnisse des Bodens zu beleuchten und die Ergebnisse der wissen- 
schaftlichen Erforschung für die praktische Landwirtschaft nutzbar zu 
machen trachtet. 

50 legte JosEPHn v. SzaBó durch diese seine Arbeit schon in der 
Mitte des vorigen Jahrhunderts, also gerade vor 50 Jahren, den Grund- 
stein zu einer wissenschaftlichen Bodenkunde in Ungarn. Wir wollen 
daher nebst seinen sonstigen unvergüángliehen Verdiensten auch jenes 
nicht vergessen, dab ihn die ungarische Agrogeologie als ihren ersten 
Meister verehrt und da8 er mit seiner in dieser Richtung bahnbrechen- 
den Arbeit nicht nur bei seinen Schülern, bei den die Naturwissen- 
schaften berufsmáBig Betreibenden, sondern auch bei den ungarischen 
Landwirten seinem Namen ein bleibendes Denkmal setzte. 

J. v. SzaBó gibt in seiner zitierten Arbeit die bodenkundliche Be- 
schreibung eines betráchtlichen Teiles des zwischen den Flüssen Berettyó, 


482 EMERICH TIMKÓ 


Kőrös und Maros gelegenen Flachlandes und unterscheidet auf dem- 
selben 6 Bodenarten; und zwar gute Schwarzerde, Sodaboden, Torf- 
oder Humusboden, Sand, bindigen Ton und Schlickboden. 

Im nachstehenden soll das an dieses weitausgebreitete Gebiet im 
NO sich ansehlieBende, Sárrét genannte Moorland dem heutigen Stande 
der Bodenkunde entsprechend besehrieben werden, auf Grund jener 
Beobachtungen, die ich vor kurzem — dank der Opferwilligkeit Herrn 
ÁNDOR Vv. SEMSEYS — zu meiner Studie über das Ecsedi láp wáhrend 
eines kurzen Ausfluges hier machen konnte. 


Unter den Sumpfgebieten des ungarischen grofBen Alföld war noch 
vor nicht langer Zeit eines der bedeutendsten die 30 Ouadratmeilen 
umfassende, s. g. Berettyó und Sebeskőrös Sárrétje. Dieses ausgedehnte 
Moorland wurde durch die Regulierung der Tisza einesteils, anderseits 
aber durch die der Flüsse Hortobágy, Berettyó und Kőrös, sowie der 
Binnenwasser vollkommen trocken gelegt. 

Dieses dem §- und SW-Rande des Nyirség genannten Sand- 
gebietes sich anschlieBende Sumpfgelánde zerfállt in drei Moorbecken, in 
deren Zentrum die Stadt Füzesgyarmat liegt. Das eine Moorbecken breitet 
sich 50-lich von dem Abschnitte Szeghalom—Bakonyszeg des Berettyó- 
flusses zwischen den Gemeinden Csökmő, Vésztő, Ugra und Komádi 
aus. Es ist dies die s. g. Sebeskőrös Sárrétje. NW-lich vom genannten 
Abschnitt des Berettyó finden wir die beiden anderen Moorbecken, die s. g. 
Berettyó Sárrétje und das zwischen Füzesgyarmat und Turkeve gelegene, 
welch letztere durch die über Füzesgyarmat und Bucsa sich erstreckende 
mábGige Anhöhe von einander getrennt werden. Diesen Moorbecken reiht 
sich eine grobe Anzahl kleinerer Söumpffláchen an, worunter das zwischen 
Püspökladány, Karcag und Kisújszállás gelegene Hortobágy genannte 
Sumpfgebiet am zusammenhángendsten ist. Dieses wird von der Berettyó 
Sáriétje durch einen zwischen Udvari, Szerep und Bucsa puszta dahin- 
ziehenden Rücken getrennt. 

bei Untersuchung der Entstehungsweise der einzelnen Moorbecken 
műssen wir auf die Zeit vor der Regulierung zurückgreifen, als die 
hydrographischen Verhültnisse des Gebietes von den heutigen wesent- 
lich verschieden waren. Wir wollen denn vor allem die einstige Hydro- 
graphie in Augenschein nehmen, um sodann die heutige Entwicklung 
zu untersuchen und sehlieBlien aus den beobachteten Bodenverhált- 
nissen auf die zukünftige Ausgestaltung der Sárrét unsere Schlüsse zu 
ziehen. 

Auf dem lángs der Sebes-Kőrös sich ausbreitenden, heute mit 
Kotuboden bedeckten Gebiete der s. g. Kis-Sárrét, breiteten sich vor 
der hegulierung die Hochwasser der Sebes-Kőrös aus. Das alte Bett, 


ZUR AGROGEOLOGIE DER FLACHMOORE UNGARNS, 483 


welches heute den Namen Holt-Kőrös führt, war nümlich zur Ableitung 
gröberer Wassermengen ungenügend, so dab dieses Gebiet infolge un- 
genügenden Wasserabflusses mehr oder weniger bestündig mit Wasser 
bedeckt war, auf welehem eine üppige Vegetation FuB fabBte. Die FluB- 
regulierungsgesellsehaft konstituierte sich noch 1854 und nahm die Ar- 
beiten am oberen Abschnitt 1859 auch in Angriff; bezüglieh des Sárrét- 
abschnittes aber wurde nebst Absperrung des alten FluBbettes die An- 
legung eines die Sárrét durchziehenden, mit entsprechenden Schutz- 
dámmen versehenen Kanales besehlossen. Diese letztere Arbeit wurde 
1860 auch begonnen, jedoch erst Ende 1887 zum AbschluB gebracht. 
Bis zu diesem Zeitpunkte wurde auch die Sárrét infolge ungenügender 
Höhe der Dámme beinahe alljáhrliceh in gröBerem oder geringerem 
Mabe überschwemmt. 

Auf der von den üáuberen Wassern endliech befreiten Sárrét er- 
übrigte nun noch die Regulierung der Binnenwasser. Diese wurde 1895 
in Angriff genommen und erst in den letzten Jahren zu einem end- 
gültigen Abschlu8 gebracht. Durch diese Regulierungsarbeiten wurden 
nicht nur die Binnenwasser systematisch abgeleitet, sondern auch das 
Grundwasserniveau zu bedeutender Tiefe gesenkt. 

Die einstige Sumpfwelt des Sárrét erlitt hierdurch eine totale Um- 
wandlung. Die mit dem stagnierenden Wasser Hand in Hand gehende 
Tortbildung hörte mit der Wasserableitung endgültig auf, der Rohrwald 
ging zugrunde, die mit Bülten bedeckten Strecken blieben teils Hut- 
weiden, teils wurden sie planiert und der gröbBte Teil des Moores kam 
unter den Pflug. Hiermit war die erste Periode der Ausgestaltung der 
Böden dieses Moorgebietes abgesechlossen und eine zweite nahm ihren 
Anfang. 

An der Entstehung der Berettyó Sárrétje waren teils der genannte 
FluG, teils die durch die Kálló ér genannte Rinne abgeleiteten Wasser 
der Nyirség als Hauptfaktoren beteiligt. Dieses Gebiet wurde durch die 
Berettyó- Wasserregulierungs- und -Schutzgesellsechaft entwüssert, die in 
das 340 Tausend Katastraljoch umfassende befreite Gebiet auch die Nagy- 
Sárrét einbezog. Vor der Regulierung breitete sich nüámlich das Wasser 
des Berettyóflusses unterhalb Bakonszeg auf der Nagy-Sárrét aus und 
eilte, dieses Becken bei Nagybucsa verlassend, durch die Gemarkungen 
von Dévaványa und Turkeve hindurch der Kőrös zu. Der Berettyó besab 
von Bucsa abwárts echon vor der Regulierung ein in Betracht kommen- 
des Bett, zwischen Bucsa und Bakonszeg aber konnte sich das seine 
Energie eingebülte Wasser kein entsprechendes Bett vertiefen, es breitete 
sich auf der Kbene aus und versumpfte ein Gebiet von über 3000 Joch. 
Dieser ausgebreitete Sumpf wurde durch die 1854 in Angriff genommene 
Berettyóregulieraung vom Wasser befreit. Die Regulierungsgesellschaft 


484 EMERICH TIMKÓ 


lieB nümlich von Bakonszeg bis Szeghalom einen Kanal graben und 
schlob 1865 die Wasser des Berettyó von der Sárrét ab. Hierdurech er- 
weckte die Gesellschaft bei den Interessenten die Hoffnung, dab das 
Moorgebiet in Bálde urbar gemacht werden kann. Diese Hoffnung wurde 
jedoch erst nach Jahrzehnten zur Tatsache. Durch die in die Sárrét 
wiederholt einbrechenden Hochwasser und die Binnenwasser wurde die 
Entwöásserung überaus verzögert; die durch die Weiterausgestaltung ihrer 
Wasserschutzwerke völlig in . Anspruch genommene Gesellschaft aber 
sorgte nicht gleichzeitig auch für die Ableitung der in die Sárrét ge- 
langenden Binnenwasser. Alsbald gelangte man auch zur Kinsicht, dab 
die Sárrét nicht nur gegen die Übersehwemmungen des Berettyó, son- 
dern auch der in der Kálló ér abflieBbenden Wasser des Nyirség zu 
schützen sei. Dies wurde dadurech erreicht, dab man die Kálló ér bei 
Derecske abdámmte und die Wasser der Nyirség in den Kállókanal 
auffing, sie so von der Sárrét abschlob und durch den genannten Kanal 
bei Csiff in den Berettyó leitete. 50 kam dann auch die Ableitung der 
Binnenwasser an die Reihe. Zwar entsteht auf der Sárrét eigentliches 
Binnenwasser kaum, da die Niederschláge durch den Kotuboden des 
Moorgebietes gánzlich aufgesaugt werden; jedoch an den Rüándern des 
Moorbeckens, wo bindigere Bodenarten vorkommen, sammelt sich das 
Binnenwasser namentlich in niederschlagsreiecheren Perioden an und 
dringt gegen die Sárrét. Zur Beseitigung dieses Umstandes wurden 
mehrere Binnenwasserkanüle hergestellt, welche die Binnenwasser von 
der Nagy-Sárrét vollkommen ableiten. Hierbei war die Gesellschaft auch 
darauf bedacht, dab angesichts der beckenförmigen Lage der Sárrét die 
jinnen- und eventuell einbrechenden Hochwasser auf natürliehem Wege 
leicht und rasch abgeleitet werden können. In dem Becken wirken nám- 
lich die Niederschláge auf einander folgender nasser Jahre, trotz der 
groben Durchlássigkeit des Bodens, auf den Stand des Grundwassers 
schádlieh zurück und ferner muB das Wasser im Becken erst eine gewisse 
Höhe erreichen, um abflieben zu können. Der Weg des Abflusses aber 
war bis dahin durch die bei Bucsa gelegene Insel Ördögsziget versperrt. 

Durch die Regulierung wurde eine vollstándige Umwandlung nicht 
nur der hydrographischen, sondern auch der Bodenverhültnisse bedingt. 
Auf dem Sárrétmoore setzte auch die Landwirtschaft mit voller Kraft 
ein, Puszten und Gehöfte entstanden. weit ausgebreitete Ackerfelder 
bedecken das einst unübersehbare Moorland. Wo írüher nur Fischer 
das Rohrlabyrinth mit ihren schmalen Küáhnen durechkreuzten, dort 
durchzieht heute die Eisenbahn und zablreiche StraBen fruchtbare Felder. 

Die einstigen hydrographischen Verhültnisse der Sárrét stehen mit 
ihren Bodenverhültnissen in ebenso inniger Beziehung, wie die durch- 
geführte Regulierung mit der zukünftigen Ausgestaltung ihres Bodens. 


ZUR AGROGEOLOGIE DER FLACHMOORE UNGARNS, 485 


Im Endresultat erfahren wir also aus der agrogeologiscehen Unter- 
suchung der Entstehung und Umwandlung der Böden unseres Moores, 
wie die Bodenverháltnisse desselben waren, wie sie heute sind und 
welecher Zukunft die Landwirtschaft auf dem einstigen Moorgebiet ent- 
gegengeht. 

Die Sárrét gehört jener Art der Flachmoore an, welche als Be- 
gleiter der FluPláufe bekannt sind. Wie das nahe gelegene Ecsedi láp 
das infolge geringen FlufBgefálles entstandene Sammelbecken des Kraszna 
war, so versehwand der Berettyó bei Bakonszeg in der Nagy-Sárrét und 
so breitete sich die Sebes-Kőrös bei Szakál in ihrer Sárrét aus. Auf 
dem derart stagnierenden Wasser begann sodann die Moorbildung. Auf 
das alte Flufgeschiebe lagerte sich eine den Grund des Sumpfes bil- 
dende Tondecke ab und über dieser háufte die reichliche Sumpfvege- 
tation von Jahr zu Jahr Torf an. Dies sind die Folgen alluvialer Wir- 
kungen. In den geologiscehen Bau unseres Gebietes gewáhren die arte- 
sisehen Brunnen der Umgebung einen tieferen Einblick. S0 wurden 
z. B. die geologischen Profile der in Püspökladány abgebohrten Brunnen 
durch L. Rorn v. TELEGD und Gy. v. HaLavÁTS aufgearbeitet. Leider sind 
die Profile mehrerer im Moorbecken selbst sowie an dessen Ründern 
abgebohrten artesisehen Brunnen in Ermanglung des Materials un- 
bekannt. Alles in allem konnte ich nur soviel in Erfahrung bringen, 
dab auf der Réti puszta, in den Gemeinden Nagybajom, Darvas und 
Rábé mehrere artesiscehe Brunnen vorhanden sind, die aus einer Tiefe 
von 400m warmes aufspringendes Wasser liefern. Das Profil des tieferen 
artesiscehen Brunnens zu Püspökladány ist folgendes: Alluvialer gelber, 
dann blauer Ton bis 15 m, — diluvialer blauer Ton mit dünnen Ouarz- 
sandschichten wechsellagernd, bis 160m, —  neogene (levantinische) 
Schichten, aus blzuliehem Ouarzsand, bláuliehem Ton und glimmerigem 
Sand bestehend, bis 276790 m. Die aus dem letzteren Sehichtenkomplex 
hervorgegangenen organischen Reste verweisen auf oberlevantinisches 
Alter. 

Unter den Sandinseln des ungarischen groben Alföld steht unser 
Moor — wie erwáhnt — mit dem Nyirség in innigstem Zusammen- 
hange, und zwar mit dem SW-liehen niedrigeren Absehnitte dieses 
Hügellandes, welches gewissermafBen die Randzone des die Nyirség auf- 
bauenden Sandes bildet. Es ist dies die zwischen dem Sande und den 
heutigen Anschwemmungsgebieten der Flüsse gelegene LöBzone. Im 0 
fügen sich die zwischen den Armen der Kőrös befindlicehen LöBflecken, 
im S aber die LöBtafel zwischen den Flüssen Kőrös, Tisza und Maros 
in diese Zone ein. Zwischen diesen LöBtafeln nimmt als tiefste De- 
pression die Sárrét Platz, in welecher das Wasser des Berettyó und 
Sebes-Kőrös sich ausbreitete und stagnierte. Ihr Grund wird, wie aus 


486 EMERICH TIMKÓ 


dem geologisehen Profil der artesischen Brunnen hervorgeht, ausschlieB- 
lieh durch fluviatile Ablagerungen gebildet, und zwar lagert dem hier als 
unterstes (Glied géltenden müchtigen levantinisehen Schichtenkomplex, 
welcher Tráger des gesunden Trinkwassers des ungarischen groBen Alföld 
ist, eine nahezu 150m miáchtige diluviale Decke auf. Diese letztere 
wird zum gröBten Teil aus blauem Ton, also dem Sediment eines ste- 
henden Gewüssers, gebildet. Inzwiscehen kommen jedoch auch dünne 
Ouarzsandlagen vor, ein Zeichen dessen, dab zeitweilig auch lebhaftere 
Wasser in das mit stehendem Wasser bedeckte Becken eingedrungen 
sind, die ihren Sand zwischen die auf einander folgenden Tonschichten 
eingeschaltet haben. Auf diese müáchtige diluviale Tonschicht folgt ein 
gelber sehlammiger Sand, das üáltere Ansehwemmungsprodukt des Berettyó 
und Kőrös. Aus dieser oberdiluvialen Sechicht gingen in unmittelbarer 
Náhe der Sárrét, bei Berettyóújfalu zwei obere Molare von Kkguus 
caballus L., bei Kőrösladány aber Schádelfragmente, der rechts- und 
linksseitige Unterkiefer, Brustwirbel, Sacrum, linker Unterarmknochen 
und FuBknöckel von Bison priscus Bos. hervor, die im Museum der 
kel. ungarischen Geologischen Anstalt aufbewahrt werden. 

Auf dieser jungdiluvialen Schicht nahm die Moorbildung ihren 
Anfang. Im Laufe derselben bildete sich in dem beckenartig abgesun- 
kenen, bestándig mit stagnierendem Wasser bedeckten Teile Tori, an 
den Rándern aber, wo nur die zeitweiligen Überschwungsfluten hin- 
gelangten, Ton. 

Unter der Einwirkung des trockenen Klimas unseres grolen Al- 
föld wurden die Binnenwasser allmühliech konzentrierter, ihr rascherer 
und zur richtigen Zeit eintretender Abflub aber durch die aus dem 
ausgewehten Material der Wasserrinnen aufgebauten Vordünen verhin- 
dert. Nachdem aber die an Ort und öStelle niedergegangenen und von 
anderen (Gebieten hierher gelangten Niederschláge gerade an den Rüán- 
dern des bestüándig mit Wasser gefüllten Moorbeckens wührend des 
Sommers verdunsteten, entstanden an den Ufern salzige Strecken. 

Diese salzigen Strecken nehmen mit dem HRückzüuge des Moores 
an Umfang zu. Mit diesem ProzeBb der Bodenausgestaliung gelangen 
wir zugleich in die Periode der alluvialen Wirkungen, allda am Rande 
unseres Moorbeckens im Zusammenhang mit der Zone der Lödltafeln 
die Zone des sodahaltigen Tones, in seinen stündig mit Wasser be- 
deckten Teilen ader Torf entsteht. Die Bildung des ülteren Alluvium 
ist im ganzen Becken gelber Lehm, welcher teils aus dem umgeschwemmten 
Material der umgebenden LöBpartien, teils aber aus der unter Wasser 
erfolgten Ablagerung und Anháufung des bestündig fallenden Staubes 
entstammt. Der Bohrer bringt dieses Material aus verháltnismáBig ge- 
ringen Tiefen unter dem Torf sowohl, als unter dem schwarzen, torfigen 


ZUR AGROGEOLOGIE DER FLACHMOORE UNGARNS. 487 


Wiesenton, sowie unter dem grauen und weiBlichen, bindigen, soda- 
haltigen tonigen Vályog und Lehm der sodahaltigen Rücken zutage, 
Diese undurchlássige Bodenschicht ist der Ürheber der ungenügenden, 
mangelhaften Drainage des Bodens und verursacht infolgedessen die 
Anreicherung des wasserlöslichen Salze im Boden. Würde statt dieser 
Bodenschicht Sand vorhanden sein, so könnten sich die wasserlösliehen 
Salze der Alkalien und Erdmetalle im Boden nicht anháufen, da sie 
bei dem durchsickern der Niederschláge aus dem Boden gelaugt werden 
würden. 

Nehmen wir nun die Verteilung der Bodenarten der Sárrét im 
Moorbecken der Flüsse Berettyó und Sebes-Kőrös nüher in Augenschein. 


Die alluvialen Wirkungen resultierten im Moorbecken — wie er- 
wühnt — eine Torfanháufung. Das Gebiet des Torfes oder — wie 
er hier genannt wird —- Kotu liegt zwischen den Gemeinden Ko- 


mádi, Csökmő, Vésztő, Okány und Zsadány. Das mit Torf gefüllte 
Becken ist zwischen Csökmő und Okány, also an seinem Westende, 
am breitesten und wird gegen 0 hin allmáhlieh sebmüler, um in der 
Gemarkung von Ugra, zwischen Nagy-Tóti major und Peszere puszta 
abzusehlieBen. Dieses Kotugebiet durchziehen in 0—W-licher Richtung 
in einer Lánge von ungefáhr 20km das neue kanalisierte Bett der 
Sebes-Kőrös, ferner an der rechten Seite desselben der Nagyfokkanal in 
14km und der Szabadfokkanal in 5km Löánge, an der linken Seite 
aber das tote Bett des Sebes-Kőrös in 32km und der Cigányfokkanal 
in 245km Lánge. 

In der Berettyó Sárrétje reprásentiert das zwischen den Gemein- 
den Szerep, Nagybajom, Nagyrábé, Torda, Bakonszeg, Zsáka und Füzes- 
gyarmat gelegene Becken ein zusammenhüángendes Moorgebiet. Zwischen 
Füzesgyarmat und dem Akasztóhügel wird der máchtig ausgeweitete west- 
liche Teil desselben durch den lángs der Jány ér genannten Rinne 
dahinziehenden Rücken in zwei Becken geteilt. Die einzelnen Int- 
wicklungsphasen des heutigen Kotugebietes waren : das Wasserpflanzen- 
moor, der Rohrwald, die Rohrwiese und sehlieBlieh das Wiesenmoor. 
Dieser Entwicklungsgang wurde mit der völligen Entwásserung der 
Sárrét durch die Moorwiese abgeschlossen. Torfbildend waren darunter 
der Rohrwald, die Rohrwiese und das Wiesenmoor, die mit dem Sammel- 
namen schwingendes Moor bezeichnet zu werden pflegen. 

An den Wünden der oberwáhnten Kanále gewinnen wir an meh- 
reren Stellen Einblick in den Aufbau und die Bodenverháltnisse unseres 
Moores. Zu unterst erblieken wir an der Wand der 5—6 m tiefen Kanüle 
blauen Ton. Im Liegenden desselben wurden in einigen tieferen Brunnen 
auch noch gelber Lehm und ebenfalls gelber schlammiger Sand auf- 
geschlossen. Der blaue Ton ist die der Torfbildung unmittelbar vor- 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 33 


ASS EMERICH TIMKÓ 


angegangene Sumpfablagerung, der darunter lagernde gelbe Lehm und 
gelbe schlammige Sand aber das eingescehwemmte Material des um- 
gebenden Lösses mit fallendem Staube vermengt. Die Entstehung dieses 
gelben, bald tonigen, bald schlammigen, sehlieBlich sandigen Boden- 
komplexes kann in der Weise erklárt werden, dab gerade so, wie die 
die müchtigen Sandrücken unseres Alföld umgebenden LöBtafeln durch 
áolische Wirkungen aus dem Sande dieser Rückeni hervorgegangen sind, 
der in den tiefsten Depressionen der Ebene auftretende gelbe Boden- 
komplex seine Existenz einer Kombination dieser Windwirkung mit 
Wasserablagerungen verdankt. Die zwischen den Sandhügeln langsam 
fiiebenden Wasserláufe münden nömlich auf das LöBgebiet. Bis dahin 
und von hier weiter führen sie feines Material auf die unter den LöbB- 
tafeln gelegenen alluvialen Gebiete, wo sie in ziemlich ansehnlicher 
Breite und Máchtigkeit angehüuft wurden. Auf den heutigen soda- 
haltigen Rücken und dem unmittelbaren o Rand des Moorbeckens ist 
dieser s. 9. sekundáre Lö8 die herrscehende Untergrundart. Im Moor- 
becken selbst, auf dem einst stündig mit Wasser bedeckten Gebiete, 
lagert also diese Bildung unmittelbar dem charakteristisehen Absatz 
der stehenden Gewásser, dem blauen Ton und schlammigen Ton, aut. 
Die über dem letzteren folgende Torfschicht ist sehr schlammig. Diese 
Schicht erfubr durch die Entwásserung und Austrocknung eine auber- 
ordentlich groBe Verringerung, Die Niederschlags-, sowie die Sicker- 
wasser sammelten sich nömlich vormals in dieser zasammenhüngenderen 
Torfschicht und in ihrer erdigen humifizierten Oberflüche an. Nach 
lángerem Regen oder Schneeschmelze war die Menge des sich hier auf- 
speichernden Wassers sehr betráchtlieh und da es durch den Ton des 
Beckenerundes nicht hindurchlaufen konnte, hob es die Torfschicht 
empor. Es ist dies das Stadium des schwingenden Moores. Diesem Um- 
stande ist es wohl zuzusehreiben, daB sowohl am Ecsedi láp als auch 
hier so müáchtige Torflager gemessen wurden ; man rechnete zur zusammen - 
hüngenden Torfschicht auch den in diesem angesammelten Grundwasser 
sehwimmenden Teil desselben, sowie den am Boden liegenden schlammigen 
Torf hinzu. Auf der Sárrét wurde das unter dem Torfe befindliehe Wasser 
mittels tiefen Binnenwasserkanülen gánzlich abgeleitet, so dab das Niveau 
des Grundwassers, welches früher mit einem kurzen Rohrhalme erreicht 
werden konnte, auf 8—12m Tiefe hinabgesenkt wurde. Das Grund- 
wasser zirkuliert heute in dem unter dem blauen und gelben Ton fol- 
genden Sande. Eine Ausnahme bilden nur auf der Berettyó Sárrétje die 
353—84 m, auf der Sebeskőrös Sárrétje aber die 85—86 m ü. d. M. ge- 
legenen ötrecken, auf welchen sich, als in den tiefsten Depressionen 
des Gebietes, das Grundwasser noch unter dem Kotu befindet. 

Die herrschende Bodenart unserer Sárrét ist also — wie wir ge- 


ZUR AGROGEOLOGIE DEB FLACHMOORE UNGARNS. 489 


sehen haben — der Torf oder — wie er hier genannt wird —  Kotu- 
boden. Auf demselben wird gröltenteils Landwirtschaft betrieben, denn 
weder hier noch am Ecsedi láp dachte man an eine industrielle Ver- 
wertung des Torfes, was übrigens hier auch garnicht rentabel ge- 
wesen würe. Die in den 1860-er Jahren mit 9—10 FuB gemessene 
Miáchtigkeit der Torfschicht erwies sich bei meinen zahlreichen Boh- 
rungen als 30—40em betragend; 1—1-5 m máchtiger Torf kommt nur 
vereinzelt auf kleine Flecken beschránkt vor. Seine Oberfláche ist an 
den meisten Stellen stark erdig, die untere Partie aber mehr oder min- 
der schlammig. Sein Material ist beinahe ausschlieBlich Rohr, dessen 
Fasern sich knüuelförmig in dem noch unzersetzten Torfe vorfinden. 
Dieser Umstand erscheint ganz natürlich, wenn man bedenkt, dab dieser 
Torf den Rest des Rohrwald- und Rohrwiesenstadiums unseres Moores 
darstellt, zu dem nur noch der aus den Binsenbulten des Wiesenmoor- 
stadiums entstandene Torf hinzutrat. Dieses ganze Torfmaterial ist 
infolge seines geringen Aufsaugungsvermögens und seiner erdigen Be- 
schaffenheit für industrielle Zwecke (Heizmaterial, Spreu u. s. w.) von 
sehwacher Oualitaát. 

Nach der Entwásserung begann eine stárkere Humifikation der 
Torfoberfláche, die, solange hinreiechend Grundwasser in den tieferen 
Partien des Torflagers vorhanden war, eine vorzügliche Hutweide und 
Wiese abgab. Als das Grundwasser durch die Regulierung der Binnen- 
wasser in die Tiefe sank, trocknete der Torf rasch aus. Die erste Folge 
davon war die rapide Zersetzung desselben. Infolge der mit der Trocken- 
heit Hand in Hand gehenden intensiveren Humifikation wird ein be- 
tráchtlicher Teil des durch den Ackerbau aufgelockerten Torfes vom 
Wind hinweggefegt. Derselbe ist in Ermanglung an Wasser als Wiese 
ungeeignet, als Hutweide minderwertig. Auf dieser in rascher Umwand- 
lung begriffenen Bodenart muB auch der Ackerbau nach einem ganz 
anderen System betrieben werden wie auf fertigen Böden, denn hier 
ist — abgesehen von den Frühjahrs- und Frühherbstírösten — 2. B. 
auch die Feuergefáhrliehkeit vor Augen zu halten. Dab unter solchen 
Umstánden der Ackerbau von nicht allzugroben Erfolgen begleitet wird, 
ist leicht verstándlich. 

Wenn der ausgetroeknete und aufgelockerte Torf vom Winde fort- 
geführt wird, so gelangt der schwarze torfige Ton an die Oberfláche, 
ferner der torfige blüulicehe Sehlamm und Ton. Verbleibt er dagegen an 
Ort und Stelle und fállt einer intensiveren Humifikation anheim, so 
übergeht er in die weiter unten zu besehreibenden Bodenarten. 

Der Untergrund des Kotu ist schwarzer torfiger Ton, schlammiger 
Torf und bláulicher torfiger Schlamm. j 

Übergehen wir nun auf die Ründer des Beckens, so sehen wir 


99 
6 3) k 


490 EMERICH TIMKÓ 


dort die Böden in gewissen Höhenzonen angeordnet. Die unmittelbaren 
Uferpartien, welche alljáhrliceh auf einige Zeit überflutet wurden, stellen 
die Zone schwarzen Wiesentones dar. Diese fruchtbarste Bodenart der 
ganzen Gegend ist das Produkt eines bodenbildenden Prozesses, wie er 
dem Tschernosjom eigen ist. Als zu Beginn des Frühjahrs die reich- 
lichen Niederschlüge auf das Sárrétbecken herniedergingen und sich 
ferner die Wasser der Nyirség sowie der umgebenden Rücken in das- 
selbe ergossen, breitete sich das Moorwasser auch auf den Uferpartien 
aus, welehes sich sodann nach FEintritt der trockenen dJahreszeit von 
denselben alsbald wieder in die tiefstgelegenen Senken zurückzog und. 
auf den nun trockenen Rándern einer üppigen Wiesenvegetation Platz 
machte. Der Wucherung der Steppengráser setzt die Sommerdürre ein 
Ziel und diese bereicherten ihren Boden von Jahr zu Jahr mit Humus. 
Durch die Steppenvegetation wurde natürlich auch viel fallender Staub. 
gebunden und ergab der Wiesenton, dem Mengenverháltnis des ihm bei- 
gemengten Staubes, ferner der Ouantitát und Oualitát des sich bilden- 
den Humus entsprechend, eine ganze Reihe von Tschernosjomvarietáten. 

Doch betrachten wir den Verlauf der Tschernosjombildung und 
deren Wesen etwas náher. 

Wir műüssen hierbei den russiscehen Pedologen folgen. Auf den 
Steppen SüdrubBlands, auf dem rumánisehen Baragan, auf dem gali- 
zischen Flachlande ist diese Bodenart die herrschende. Dieser aus- 
gedehnten Bodenzone gehört auch das ungarische grobe Alföld an. Im 
RuBland besitzt die Entstehung, Beschaffenheit, die chemisechen und. 
physikaliscehen Higenschaften dieser Bodenart eine weitverzweigte Lite- 
ratur. Mit diesem charakteristisehen Bodentypus unseres Alföld befabte 
sich wührend seinen bisherigen agrogeologisehen Aufnahmen dieses 
Flachlandes eingehend PETER TREirrz. Seine wührend einer Reihe von 
Jahren die salzige Bodenart betreffend gesammelten Beobachtungen 
publizierte er vor kurzem als zusammenhüngendes Ganze in seiner 
cDie Alkaliböden des ungarischen groBen Alföldv betitelten Arbeit." 

Diese Untersuchungen gewáhren einen interessanten und lehrreichen 
Einblick nicht nur in die Bildungsverháltnisse der Böden unseres Alföld, 
sondern auch in alle Phasen ihrer physikaliscehen und chemischen Ver- 
ánderungen. Denn es kann für uns wohl keinesfalls gleichgültig sein, 
wie sich die Bodenverháltnisse des ungarischen groBen Alföld aus- 
gestaltet haben, welchen Veránderungen sie unterworfen sind und nach 
welchen Grundprinzipien ihre rentable Ausnutzung zu erfolgen hat. — 


1 P. TRErrz: Die Alkaliböden des ungarischen grof8en Alföld. Földtani Köz- 
löny, Bd. XXXVIII, Heft 1—2, p. 106, Budapest 1908. 


ZUR AGROGEOLOGIE DER FLACHMOORE UNGARNS. 491 


Auf diese Art wird eine Frage der wissenschaftlichen Bodenerforschung 
zu einem hochwichtigen nationalökonomischen Faktor. 

Es ist eine durch Erfahrungen bekráftigte Tatsache, dab unter 
feuchtem Klima auf stündig mit Wasser bedecktem Gebiete nach dem 
Absterben der Sumpfvegetation Torf entsteht. Unter aridem Klima 
trocknen die wasserstándigen Fláchen zeitweilig aus, wodurch die Humifi- 
kation der Pflanzenteile bedingt wird, die hier an Stelle der Torfbildung 
tritt. Nach günzlicher Zersetzung der organischen Teile bleiben. die 
Aschenbestandteile im Boden zurück und vermehren dessen Salzgehalt. 
Die abgestorbenen Pflanzenteile vermengen sich wáhrend der trockenen 
Periode auf dem groBen Alföld bestándig mit herniederfallendem Staub. 
Nach Eintritt der feuchten Periode geht die Zersetzung dieser pflanz- 
lichen Stoffe unter Hinzutritt sehr geringer Sauerstoffimengen vor sich. 
Das Ergebnis hiervon ist die Entstehung organisecher Süuren, wührend 
die Zellulose verkohlt. Die organischen Süáuren greifen die leichter ver- 
witternden Mineralkörner des Bodens an, wodurch aus den kieselsauren 
Mineralien Ton entsteht, die Kalk- und Magnesia enthaltenden aber 
im sauren Wasser gelöst und aus dem Boden ausgelaugt werden. Der 
auf diese Weise entstehende Boden ist schwarz, aubBerordentlich tonig 
(20—309 Ton), humusreich, vollkommen kalkfrei. Nachdem derselbe 
der typische Boden unserer Wiesen ist, führte TRErirz diese Bil- 
dung unter dem Namen aréti agyagi, Wiesenton, in die ungarische 
Literatur ein. Dieselbe ist mit dem fetten Tschernosjom RuBlands 
identisch. 

Einst dürfte nahezu das ganze Inundationsgebiet der Flüsse Be- 
rettyó und Sebes Kőrös Wiesenton (Tschernosjom) gewesen sein, mit 
Ausnahme des erwáhnten Kotu, der Vordünen und der Anschwemmungs- 
gebiete. DaG dies der auserlesendste Ackerboden des ungarischen groben 
Alföld ist, unterliegt wohl keinem Zweifel. Der Wiesenton stellt im 
Ausbildungsprozesse der Soda- oder Salzböden die erste Periode dar. 
Mit der Zeit láBt sich an den Schollen des unausgesetzt unter Kultur 
befindliehen Schwarzbodens ein weiBer Beschlag beobachten. Es ist dies 
ein Anzeichen, da$ unser Boden einem weiteren Stadium seiner Ent- 
wicklung entgegengeht. Das Gebiet steht unter landwirtschaftlicher 
Kultur, welche den Schutz desselben gegen Hochwassei bedingte, die 
Niederschláge aber sind gering und ungleichmábBig verteilt; der einst 
auftgespeicherte Humus wird unter der Einwirkung dieser Trockenheit 
rasch zersetzt, er oxydiert und nimmt infolge des Pflanzenbaues rapid 
ab. Dieser Übelstand wird noch dadurch vergröbBert, dab sich in den 
oberen Bodenlagen infolge unrichtiger Auslaugung neue, bei Verwitte- 
rung der bodenbildenden Mineralien und der Zersetzung der pflanz- 
lichen Reste entstehende Verbindungen, einfache Salze der Alkalien und 


492 EMERICH TIMKÓ 


Erdmetalle, anháufen. Die Analyse des Salzgehaltes dieser Schwarz- 
böden führte zu dem Resultat, dab diese Salze die wasserlösliehen Be- 
standteile der nach der Zersetzung der Pflanzenteile erübrigenden pflanz- 
lichen Asche sind. Anreicherung von wasserlösliehen Salzen im Boden 
aber führt zur Entstehung von Sodaböden und dieser Vorgang wird 
auch durch das von den umgebenden sodahaltigen Rücken ablaufende 
Wasser befördert. 

Diese Tschernosjomzone geht also dem Stadium des Sodabodens 
entgegen, gerade so, wie der Kotu bei allmáhliehem Austrocknen als 
Wiese die Umwandlung in Wiesenton (Tschernosjom) erkennen lábt. 

Die dritte Bodenzone ist die der Sodaböden. Es lassen sich hier 
zwei Bodentypen unterscheiden, ein fruchtbarer und ein unfruchtbarer. 
Wie erwáhnt, lassen sich schon in der Zone des Wiesentones auf Soda 
verweisende Erscheinungen im Boden erkennen. Hie und da treten 
kahle Sodafleceken am Rande des bezeiehneten Tschernosjom-( Wiesenton-) 
Gebietes auf, gegen welchen auch die Farbe des Bodens allmáhlich 
heller wird. Die unter Kultur stehenden Strecken sind mit hellgefárbten 
sodahaltigen Vályogböden bedeckt, auf welchen kahle Sodaflecken dicht 
verstreut sind. Es sind dies im Vergleiche zum Niveau der ganzen Um- 
gebung etwas höher gelegene Gebiete. Die dieselben umgebenden aus- 
gedehnten Senken sind die typischen Sodafláchen des ungarischen groben 
Alföld. In diesen mehr oder weniger abgeschlossenen Bodensenken, die 
höchstens mit tráge fliebenden Rinnen in Verbindung standen, mubte 
das infolge ungleichmáBiger Verteilung der Niederschlüge sich an- 
sammelnde Wasser nach Hintritt der trockenen Periode, da es durch 
den gelben Lehmuntergrund nicht hindurchsickern konnte, an Ort und 
Stelle verdunsten, infolgedessen sich eine ungenügende Auslaugung des 
Bodens und als Resultat derselben die Sodabildung einstellte. 

Die das Moor umgebenden ausgedehnten Weidefláchen befinden 
sich sámtlich in vorgeschrittenem Stadium der Sodabildung. Nur im 
Frühjahre bedecken sich dieselben mit Vegetation, im Sommer brennt 
alles aus und auf der weiten Ebene blenden unnutzbare weiBe Flichen 
tausendjochweise das Auge. 

Die in der Umgebung der Sárrét vorhandenen Sodaböden gingen 
zum gröbBten Teil aus Wiesenton hervor. Nachdem das Moorbecken in 
eine Löbtafel vertieft ist, besteht sein Untergrund, zumindest an den 
Röándern aus metamorphem LöB, für den H. Hogusirzxy die Bezeichnung 
.Sumpfflöbs in die Literatur eingeführt hat und den E. v. CHOLNOKY 
als ecTakirs anspricht. Diese Bildung besitzt also gerade vom Gesicbts- 
punkte der Ausgestaltung der Sodaböden eine wesentlichere Bedeutung. 
Der Sumpflöb ist als metamorphisierte Bildung jedenfalls interessant, 
seine Untersuchung und die Ermittlung seiner Verbreitung auf unserem 


Mut Ült ál akát alsázásza men 


ZUR AGROGEOLOGIE DER FLACHMOORE UNGARNS. 493 


Alföld aber ist infolge seines innigen Zusammenhanges mit den Sodaböden 
von eminenter Wichtigkeit. 

P. TRErrz gibt auf Grund seiner Forschungen für die Entstehung 
der Soda auf den Salzgebieten des ungarischen groBen Alföld die fol- 
gende Erklárung. Die Sümpfe und mit Wiesenton bedeckten Inundations- 
gebiete sind in LöBtafeln vertieft, an ihren Rüándern ist daher Löb ihr 
Untergrund. Das salzhaltige Wasser der Sümpfe dringt in das poröse 
Material des Lösses von unten ein. Mit Eintritt der Sommerdürre zieht 
sich unter der vereinten Wirkung der trockenen Winde und der Inso- 
lation die salzige Bodenfeuchtigkeit an die Oberflüche. Um den durch 
Verdunstung erlittenen Verlust zu ersetzen, steigt in den Kapillarröhren 
des Lösses auch das salzige Wasser des Untergrundes empor, das Salz 
erhürtet nach Verdunstung des Wassers und der Salzgehalt der oberen 
Bodenschicht nimmt betrüáchtlieh zu. Die hier sich anhüáufenden Salze 
erleiden jedoch bei ihrem in der kalkhaltigen LöbBsehicht erfolgenden 
Emporsteigen eine Umwandlung. Im Wasser der Sümpfe waren schwefel- 
saure und humussaure Salze der Alkalien und Erdmetalle gelöst. Wáh- 
rend sich die Salzlösung in den Bodenporen aufwürts bewegt, absor- 
biert sie aus der Bodenluft Kohlensüure und löst mit Hilfe derselben 
kohlensauren Kalk aus dem Lösse auf. Dieser kohlensaure Kalk wird 80- 
dann Urheber verschiedener chemischer Prozesse und Umwandlungen und 
führt als Endresultat zur Bildung von kohlensauren Alkalisalzen, deren 
nachteilige Wirkung auf die physikalischen Bigenschaften des Bodens 
zur Genüge bekannt ist. 

In der Nöhe der Sárrét, unmittelbar am Rande derselben, be- 
gegnen wir einer interessanten Erscheinung, die sowohl von geographi- 
schem, als auch von agrogeologisehem Gesichtspunkte Aufmerksamkeit 
verdient. AuBerhalb der Zone des Kotubodens gewahren wir nömlich 
hauptsáchlich auf dem heutigen Sodagebiete zahllose, in schwachem 
Bogen leicht gekrümmte, gestreckte Hügel, zwischen welchen sich 
parallele Senken befinden. Diese Hügel bilden stellenweise vollkommen 
zusammeuhüngende langgestreckte Rücken, zumeist aber sind sie unter- 
brochen, kurz und von unregelmüBiger Richtung. Manche erheben sich 
vereinzelt aus der weiten Ebene. Diese letzteren sind die s. g. Kumaniler- 
hügel, die hier in betrüehtlicher Zahl vorhanden sind. Über die Ent- 
stebung der ersteren Rücken und Hügel wurden verschiedene Ver- 
mutungen ausgesprochen, ihr eigentliehes Wesen jedoch zuerst von 
Dr. J. v. SzazBó richtig erfaBt. Die vollstándige Genesis und den Bau 
dieser Vordünen scehildert Dr. E. v. CHorwoxkYr" in seiner diesbezüg- 


1 Dr. E. v. CHorwoxy: Über die Lageveründerungen des Tiszabettes. Abrégé 
du Bull. de la Soc. Hongroise du Géographie, XXXV, 9—10, p. 135. Budapest 1907. 


494 EMERICH TIMKÓ 


lichen Arbeit ausführlieh, indem er sie am groBen Alföld lángs der 
Tisza verfolgt und namentlieh aus dem mittleren Laufe dieses Flüsses 
zwischen Tiszafüred und Kunhegyes eingehend beschreibt. 

Diese Gebilde traf ich auch in der Gegend der Berettyó und 
Sebeskőrös Sárrétje an. Hier ist die RegelmáBigkeit dieser Vordünen 
nicht so augenfállig, wie z. B. die der Gruppen bei Tiszaroft, Kun- 
hegyes und Tiszafüred, da hier in der Richtung der Hügelrücken oft 
eine grobe Verworrenheit herrscht. Dagegen stimmen sie mit jenen in 
der Entstehungsart und Bodenzusammensetzung überein. Wie jene lángs 
den heutigen und einstigen Betten der Tisza —  weleh letztere als 
Rinnen, Moráste und Bodensenken Zeugnis für den einstigen abenteuer- 
liehen Lauf dieses Flusses ablegen — dahinziehen, so reihen sie sich 
hier den alten Wasserláufen dem Kőrös und Berettyó (heute Binnen- 
wasserkanále) entlang aneinander. Nachdem heute sowohl der Berettyó- 
als auch der Sebes-Kőrös ein reguliertes FluBbett besitzt, bilden sich 
zwischen den hohen Dámmen keine Vordünen. Die Höhe dieser Rücken 
ist nicht bedeutend, im groBen Durchschnitt erheben sie sich 838—5m 
über die mittlere Höhe der Ebene. Die Höhe der auf denselben sitzen- 
den Hügel, deren viele reich an práhistorischen Funden sind, betrágt 
einige Meter mehr. 

Ihren Aufbau betreffend setzen sich diese Hügel folgendermaben 
zusammen. Zu unterst lagern die álteren Anschwemmungen der Flüsse 
Berettyó und Kőrös, ein gelber, mehr oder weniger schlammiger Sand. 
Auf diesen folgt das eigentliehe Material der Vordüne, ein LöBsand. 
der mit sandigem LöB bedeckt ist. Der Vályogboden dieses letzteren 
gehört zu den ertragfáhigsten Ackerböden der ganzen Gegend. Die 
Rönder der Hügel schmiegen sich in das Gebiet des fruchtbaren Soda- 
bodens hinein, worauf dann Strecken mit immer dichter werdenden 
Sodaflecken und sehlieBlich die gánzlich unfruchtbaren Sodafláchen fol- 
gen. Auf letzteren kommt nicht selten ausgewittertes Salz vor, welches 
an der Sonne sein Kristallwasser verliert und zu Staub zerföllt, welcher 
durch den Wind aufgewirbelt und auf dem guten Vályogboden der Vor- 
dünen abgelagert, auch hier Erscheinungen der Sodawirkung verursacbt. 

Die lángs der Berettyó und Sebeskőrös Sárrétje vorkommenden 
Vordünen können folgeadermaben gruppiert werden. 

HEntlang dem einstigen Berettyóbett, dem bei Berettyóújfalu be- 
ginnenden, über Torda, Nagyrábé, Dancsháza, Nagybajom, Báránd, Ud- 
vari und Szerep mit groben Windungen dahinziehenden Wasserlaufe 
liegt die nördliche Gruppe, welche den Rücken der Szent Kozma puszta, 
den Andaháza-, Halastó- und Kincseshát, mit den Hügeln Török-, 
Puszta-, Nagy-, Görbe-, Sima-, Békás-, Fekete-, Bárándi-, Dobti-, Fél-, 
Tikicsi-, Ökörös-,  Balázs-, Poros- und" Őrhalom umfaBt. Die zweite 


ZUR AGROGEOLOGIE DER FLACHMOORE UNGÁRNS. 495 


Gruppe stellt der Zug zwischen Füzesgyarmat und dem Meierhof Bucsai 
nagy major dar, welcher das Becken der Berettyó Sárrét in eine 5-liche 
und eine N-liche Hülfte teilt. Auch diese Gruppe schlieBt sich eng an 
einen alten Lauf des Berettyó an. Seine Erhebungen sind die Hügel 
Pap-, Sütött-, Geszlence-, Ösvény- und Akasztóhalom. Die dritte Gruppe 
folgt dem zwischen Darvas, Füzesgyarmat und Szeghalom befindlichen 
Wasserlaufe. Seine Hügel sind der Csontos-, Korhany-, Barda-, Füzi-, 
Márton-, Cigány-, Balkány-, Turbuc-, Bálint-, Bene-, Pap-, Pakác-, 
Köves- und Dióhalom. Die vierte südliche Gruppe erstreckt sich in der 
Linie der Ortschaften Bakonszeg, Zsáka, Vekerd und Csokmő. Aut 
dieser sind die Puszten Kórógy und Vasi gelegen; sie weist die 
Hügel Határbeli gyep, Királydomb, Sóstóhalom, Káposztás- und Varga- 
domb auf. 

Im Zusammenhang mit der Sebeskőrös Sárrétje treten drei Gruppen 
von Vordünenzügen auf. Die nördliche derselben erstreckf sich lüngs 
dem heutigen Nagyfokkanal, der mittlere Zug steht mit dem Cigányfok- 
kanal in Zusammenhang, der dritte aber folgt dem zwischen den Ge- 
meinden Harsány, Ugra, Zsadány, Okmány, Vésztő und der NO-lich 
von letzterer gelegenen Kistanya befindlichen Abschnitte der Holt- Kőrös. 

Darunter sind die beiden erstgenannten sehr verwischt, so dab 
man heute nur mehr einzelne Spuren derselben entdecken kann. Die 
dritte dagegen ist am Holt-Kőrösarme in ihrer charakteristisehen Form 
mit mehreren kleineren Hügeln erhalten geblieben. 

Es ist dies nur eine knappe Skizze der Vordünen lángs den 
Flüssen Kőrös und Berettyó, die eine eingehendere, genauere Erforschung 
auch vom Gesichtspunkte der Bodenkunde erheischen, da sie an der 
Ausgestaltung der Bodenverhültnisse des ungarischen groBen Alföld als 
wesentliche Faktoren mitgewirkt haben. 


Fassen wir nun meine auf der Berettyó- und Sebeskőrös Sárrét 
und in der unmittelbaren Umgebung gemachten bodenkundlichen Be- 
obachtungen zusammen, so ergibt sich folgendes. 

Die Sárrét war noch vor einem Jahrhundert eines der bedeutendsten 
Sumpfgebiete des ungarischen groBen Alföld, seine Uferpartien aber ein 
Steppengebiet. Der Sumpf bildete zwei Moorbecken, die besonders ge- 
eignet waren zur Tortbildung. 

Der Torf háufte sich im Laufe der Zeiten infolge alluvialer Wir- 
kungen an und ebenfalls alluviale Wirkungen resultierten auf den Ufer- 
partien die Ausgestaltung der Bodenverhültnisse im Wege eines boden- 
bildenden Prozesses, wie er dem Tschernosjom und Sodaboden eigen 
ist und der mit dem Steppegebiet, bezw. -Klima in innigem Zusammen- 
hange steht. 


496 EMERICH TIMKO 


Desgleichen verdanken die am Rande des Moorbeckens vorkommen- 
den Vordünen alluvialen Wirkungen ihre Existenz, durch welche das 
die Sárrét umgebende Flachland gewissermaBen in Teile zergliedert er- 
seheint. 

Vor einigen Jahren wurden die Flüsse Berettyó und Kőrös regu- 
liert und das Becken entwássert. Hierdurch veründerte sich das geolo- 
gische Antlitz des Gebietes und Hand in Hand damit verüöndert sich 
auch ihre jüngste geologiscehe Bildung: der Boden. Der Überrest des 
stándig mit Wasser bedeckt gewesenen Teiles des Beckens ist Kotu- 
boden oder Torf. Ausgetrocknet wird derselbe unter der Kultur rasch 
zersetzt und verbraucht, hie und da verbrennt er auch oder wird ver- 
brannt. In ursprünglichem Zustande ist es kein sicherer Boden. Durech 
allmáhliche Austrocknung würe bei entsprechendem Kulturzweig aus 
dieser Bodenart durch einen der Tschernosjombildung entsprechenden 


Entwicklungsgang Wiesenton entstanden. Hine solche Bodenzone reprá- 


sentiert der Rand des Moorbeckens, die mit der Zeit allmáhlieh dem 
Stadium des Sodabodens entgegengeht. 

Bei entsprechender Umsicht kann jener UmwandlungsprozeB, der 
vom Kotu zum Sodaboden führt, wenn auch nicht endgültig verhindert, 
so wenigstens verzögert werden. Die gegenwürtigen Zustánde aber führen 
unaufhaltsam dahin, dab an öStelle unserer einstigen Sümpfe nach 
kurzer landwirtschaftlicher Ausnutzung Sodaböden entstehen. 

Stellen wir nun noch einen Vergleich zwischen der Berettyó und 
Sebeskőrös Sárrétje und dem Ecsedi láp an, so können wir folgendes 
konstatieren. Beide Moorgebiete nehmen am Rande der Nyirség Platz; 
das Ecsedi láp am NO-lichen, die Sárrét am SW-liehén. In ihrer Ent- 
stehung finden wir ebenfalls eine Ahnlichkeit. Das Ecsedi láp wurde 
durch die sich ausbreitenden Fluten des Krasznaflusses, die Sárrét aber 
durch die des Berettyó hervorgerufen. Dort wird das Moorbecken gegen O, 
durch das aufgediámmte Ufer der Szamos hier durch das der Sebes- 
Kőrös gegen S abgeschlossen. Beide Flüsse waren durch ihre Hoch- 
wasser auf die Moorbecken von FinfluB. Bine weitere ÁAhnlichkeit lübBt 
sich auch im Torfmaterial und den Untergrundverháltnissen der beiden 
Moorbecken erkennen. 

Wesentliche Unterschiede zeigen sich jedoch in der Art der Ent- 
wásserung und infolgedessen in der Ausgestaltung des Moorbodens, der 
Verteilung und regionalen Verbreitung der einzelnen Bodentypen. 

Das Ecsedi láp ist im groBen ganzen noch heute ein scehwingendes 
Moor und befindet sich im Wiesenmoorstadium, welches noch mit aus- 
gedehnten Bültenflüchen bedeckt ist. Die Torfschicht ist gerade dem- 
zufolge sowohl in vertikaler wie in horizontaler Ausdehnung bedeutender. 
/wischen der Torfschicht und dem den Grund bildenden Tone ist Grund- 


tözsttnítaíék 


ZUR AGROGEOLOGIE DER FLACHMOORE UNGARNS. 497 


wasser vorhanden, in welchem die Basis der Torfschicht schwimmt. 
Durch die Náhe des Grundwassers zur Oberfláche wird das vollstándige 
Austrocknen des Moores verhindert, doch sehützt es dasselbe bei Brán- 
den vor einem völligen Ausbrennen bis zum Grunde; hinwieder macht 
es einen erfolgreicheren Ackerbau zur Unmöglichkeit. Bin solches Moor- 
gebiet eignet sich am besten zur Wiesenkultur. Die Uferpartien des 
Moorbeckens betreffend weist das Ecsedi láp insofern glücklieh ge- 
staltete Bodenverhültnisse auf, als sein Torf am 6 Ostrand mit frucht- 
barem Szamosschlamm bedeekt, am Westrand aber mit von den Lehnen 
der Nyirség abgescehwemmtem Sand vermengt wurde. BloB die 5-lichen 
und SW-liehen Randgebiete sind es, auf welehen, als vom Wasser 
zuerst befreiten Strecken, der Torf rasch zersetzt wurde und auf dem 
zurückgebliebenen Tonboden die Sodabildung gvöbBere Dimensionen er- 
reichte. 

Im Gegensatz hierzu befindet sich die Sárrét heute im Stadium 
der Moorwiese. Die Entwásserung wurde so durchgeführt, da das Grund- 
wasser in betráchtliche Tiefe sank. Sowohl der Berettyó- und Sárrét-, 
wie die Binnenwasserkanüle besitzen eine solche Tiefe und ein solches 
Gefülle, dab sie imstande sind die sich sammelnden Wassermassen 
rasch und vollstándig abzuleiten. Diesem Umstande verdankt es die 
Sárrét, dab auf ihrem ganzen Gebiete nach erfolgter Entwásserung 
sofort der Ackerbau einsetzen konnte. Ob áber diese vollstándige Trocken- 
legung zweekdiénlieh war, ist immerhin fraglich. Es gibt námlich Bei- 
spiele, welche jeden Zweifel ausschliebend beweisen, dab eine so voll- 
stándige Entwásserung Gefahren in sich birgt. Es möge hier nur an 
das Hanyságmoor erinnert werden, auf welchem mittels eines Ent- 
wásserungskanales ein glünzendes Resultat vom Gesichtspunkte der 
Trockenlegung erzielt wurde. Spáter aber muBte dieses glünzende Re- 
sultat durch ein müchtiges, betráchtliche Kosten verursachendes Wehr 
korrigiert werden, damit der Wind den Torf des Moores nicht fort- 
wehe und nicht das Liegende desselben, der keinen Kulturboden bil- 
dende Ton, zurückbleibe. Das mit vielen Kosten abgeleitete Wasser 
mubBte mit nocb betráchtlicheren Kosten zurückgehalten werden. Jedoch 
auch eine andere drohende Gefahr birgt die vollstándige Trockenlegung 
in sich. Der Torf wird infolge derselben durch raschere Zersetzung 
zwar unter kurzer Zeit zu einem konstanteren Kulturboden, im Ver- 
hültnis zur Geschwindigkeit seiner Umwandlung wird jedoch auch jener 
von Sodaboden gebildete Ring immer enger, weleher z. B. die Sárrét 
gánzlich umfabt. 

Die Interessenten und auch die Entwásserungsgesellschaft erblicken 
nur in der Möglichkeit eines FEinbruches der Hochwasser des Sebes- 
Kőrös und des Berettyóflusses, namentlieh aber der bei HEisgang auf- 


498 DI KOLOMAN EMSZT 


gestauten Fluten dieser Flüsse in das Moorbecken eine Gefahr für die 
Sárrét. Der im obigen beleuchtete, durch die Art der Entwásserung 
bedingte UmwandlungsprozeB der Bodenverhültnisse aber ist ihrer Auf- 
merksamkeit gánzlich entgangen. Ich meinerseits kann die Hochwasser 
als keine so groBe Gefahr betrachten, wie die letztere. Die Hochfluten 
können höchstens durch Dammrisse einen gröPeren Schaden verursachen ; 
doch lagern sie hinwieder ihren mitgeführten befruchtenden Schlamm auf 
dem Moorgebiete ab, dessen dasselbe nur zu sehr bedazf. 


ÜBER DIE HEIZKRAFT DER TORFE. 


Von Dr. KOLoMAN EMszT. 


Über die chemischen Bigenschaften der ungarischen Torfe sind in 
der Literatur, abgesehen von einigen Analysen, kaum irgendwelche Daten 
vorhanden ; sie waren von chemischem Gesichtspunkte bisher nicht auf- 
gearbeitet, trotzdem die eingehendere Kenntnis dieser Naturgabe sowohl 
in industrieller wie wirtschaftlicher Beziehung sehr wünschenswert ge- 
wesen wöüre. Diesem Übelstande abzuhelfen nahm die Direktion der 
kel. ungarischen Geologisehen Anstalt auch die geologisehe und che- 
mische Erforschung der ungarischen Torfe in das Arbeitsprogramm der 
Anstalt auf und betraute mit ersterer den Geologen Dr. GABRIEL v. LÁSZLÓ, 
mit letzterer aber Schreiber dieser Zeilen. 

Der Torf ist als Heizmaterial im Auslande schon seit langem weit 
verbreitet und zahlreiche Industrieunternehmungen machen sich die vor- 
teilhaften Higenschaften desselben zunutze. In Ungarn war es Dr. JOSEPH 
v. SzaBó, der als einer der ersten die Aufmerksamkeit auf die Verwer- 
tung der heimatlichen Torfe als Heizmaterial lenkte und die wirtschaft- 
liche Wichtigkeit desselben betonte.! Trotzdem liegen — von einigen 
gröberen Wirtschaften abgesehen — die ungarischen Torflager noch 
brach. Die Ursache davon ist wohl darin zu suchen, da$ die Heizkraft 
des Torfes nicht bekannt ist oder aber dab man, wenn ja, die wenig 
Kosten verursachende Inyvestition, welche unter kurzer Zeit reichliche 
Zinsen tragen würde, scheut. 

Die chemische Konstitution des Torfes besteht, wie bei den Kohlen, 
aus zwei Teilen; aus brennbaren organischen Stoffen und aus einem 


! Geologiai viszonyok és talajnemek. Kiadja a Magyar Gazdasági Egyesület 
I. füzet. Békés- és Csanádmegye. Irta SzaBó JózsEr. Pest, 1861. 


ÜBER DIE HFIZKRAFT DER TORFE. 499 


nach der Verbrennung rückstándigen anorganischen Teile, der Asche. 
Die organischen Bestandteile sind Kohlenstoff, Wasserstoft, Sauerstotff, 
Stickstoff und Schwefel, die anorganischen Kieselsáure (lösliche und un- 
lösliche), Bisenoxyd, Aluminiumoxyd, Manganoxyd, Kalzium- und Mag- 
nesiumoxyd, Alkalimetalloxyde (K und Na), Kohlendioxyd und Schwefel- 
sáure. 

Zur Bestimmung der Heizkraft ist die genaue Kenntnis der orga- 
nischen Bestandteile notwendig. Die Bestimmung von G, H, O in den 
organischen Substanzen erfolgte in gewohnter Weise. Anfangs benützte 
ich zur Verbrennung ein mit Bleikarbonat gefülltes Rohr, spáter aber 
ein solches, welches mit nach der PRExarschen Vorschrift "! hergestelltem 
oxydiertem Kupferasbest und Bleioxyd gefüllt war. Das Verbrennungs- 
rohr wurde in einen zweifachen Brennofen gebracht, dessen Vorzug 
darin besteht, daB zwei Versuche parallel gemacht werden können. 
Das bei der Verbrennung entstehende Wasser wurde in einem mit H,SO, 
gefüllten WiNsxLrERschen Rohr, das Kohlendioxyd aber in einem mit 
4099 -gem KOH gefüllten GErsrERsehen Absorptionsapparat aufgefangen. 

Die Bestimmung des Schwefels erfolgte nach der FEscHxgaschen 
Methode, nach welcher der Torf mit einem Gemenge von Magnesium- 
oxyd und Natriumkarbonat in offenem Tiegel über der Spiritusflamme 
verbrannt und nach der Verbrennung in bromhaltiger Salzsáure gelöst 
wurde. In der abfiltrierten Lösung bestimmte ich nach Ausscheidung 
des Eisens die Schwefelsüure mit BaCl, in gewohnter Weigse. 

Der Stickstoft wurde nach der KsELpaáHLsechen Methode bestimmt 
und 1 g Material mit 20 cm? konzentrierter Sehwefelsáure und 1 g 
(mecksilberoxyd so lange in einem aus Jenaer Glase verfertigten Kolben 
gekocht, bis die Lösung farblos oder vollkommen durchsichtig wurde. 
Nach Abschlu6b der Reaktion spülte ich die Lösung in einen gröBeren 
Kolben über und setzte so viel konzentrierte NVOH-Lösung hinzu, dab 
dieselbe im ÜberschuB war. Hiervon wurden ca 100—200 em? in 110 norm. 
H SO, destilliert, welehe den mit dem Wasser verdampfenden Ammoniak 
absorbiert. Die Schwefelsáure wird sodann mit 10 norm. KOH zurück- 
titriert. 

Die Ouantitát der Asche wurde durch Abwágen des im Platin- 
schiffechen nach der Verbrennung übrigbleibenden Rückstandes ermittelt. 

Behufs Bestimmung der Feuchtigkeit wurde der Torf in einem 
Wágegláschen mit eingeschliffenem Propfen 2h hindurch auf 105970 er- 
hitzt; der Gewichtsverlust ergab die Wassermenge. 

Aus diesen Ergebnissen berechnete ich den Heizwert des Torfes. 

Der Heizwert der Torfe wird auch in den neuest erschienenen 


1 Magyar Chemiai Folyóirat. 1906, p. 181. 


500 Dr KOLOMAN EMSZT 


Arbeiten nach der Duzrowxcschen oder nach der von SCHWACHÖFFER stam- 
menden Formel gegeben. Experimentalbestimmungen wurden meines 
Wissens bisher nicht gemacht. Die berechneten Werte aber sind falsch, 
denn die Differenz zwischen den experimentalen und berechneten Wer- 
ten ist — wie schon MAHLER, der die DuLowncsche Formel auf ihre 
Richtigkeit prüfte, nachgewiesen hat — umso gröler, je nöher das Heiz- 
material zur Holzstruktur steht. Die Formel kann also bei Stein- und 
Braunkohlen gut angewendet werden, gibt dagegen bei Ligniten und 
Torf falsche Resultate. Dasselbe beobachtete auch GRITTNER.? Die zum 
Vergleieh berechneten Werte erhielt ich aus der von BCHwWACHÖFFER ? 
stammenden Formel : 


8100 €-4-29000 (4H—-5)--2500 SZ600H.Ó 
100 


IK 


Die experimentale Bestimmung des Heizwertes bewerkstelligte ich 
zum gröBeren Teil mittels des alten BERTHELor-MAHLERschen Kalori- 
meters der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt, einige Resultate er- 
zielte ich jedoch schon mit dem für Torfuntersuchungen neu ange- 
schafften MAHLER-KROEKERSChen Kalorimeter, dessen Inneres mit Platin 
ausgefüttert ist. Meine so gewonnenen Ergebnisse wurden in der Tabelle 
auf Seite 502—505 zusammengefabt. 

Aus dieser vergleiehenden Tabelle ist ersichtlich, daB die experi- 
mentalen und berechnete Heizwerte sehr groBe Differenzen aufweisen, 
pie zwischen — 28-24"96 und 34-28:2299 schwanken. Die berechneten 
Werte sind demnach unbrauchbar. Die Schwankung ist bei Torfen 
von versehiedener chemischen Zusammensetzung leicht erklárlich, bei 
solcehen Torfen aber, deren chemische Zusammensetzung nicht nur, 
sondern auch ihre Struktur nahezu gleich ist, geben die bisherigen Ver- 
suche keine befriedigende Aufklárung. S0 erwies sich bei den aus den 
Bohrungen 1494 und 1506 untersuchten Torfen von nahezu gleicher 
chemischer Zusammensetzung die experimentale Heizkraft im ersten 
Falle um 105 Kalorien geringer, im zweiten um 26 Kalorien höher 
als die berechnete, wobei die experimentalen Werte ziemlich gut mit 
einander übereinstimmen. Die aus den Bohrungen 1558 und 1559 stam- 
menden Proben ergaben bei ebenfalls beinahe gleicher ehemischer Kon- 
stitution im ersten Falle um 152: Kalorien mehr, im zweiten um 
172 Kalorien weniger; die experimentalen Werte stimmen mit einander 


! Bulletin de la Soc. dsencour, 1902, pag. 319. 
2 Szénelemzések, 1906. 


: Heizwert d. Kohlen Österreich-Ungarns. 


ÜBER DIE HEIZKRAFT DER TORFE. 501 


nicht überein. Dies waren Flachmoortorfe ; dasselbe zeigt sich jedoch auch 
bei den Torfen der Hochmoore, wie aus den Untersuchungsresultaten des 
Materials der Bohrungen 1605 und 1606 hervorgeht. Die berechneten 
Heizwerte dieser beiden Torfproben sind gleich, die experimentalen 
Werte dagegen weisen eine Differenz von 145 Kalorien auf; wáhrend die 
experimentalen Werte mit den berechneten verglichen bei der ersteren 
Torfíprobe um 382, bei der letzteren um 244 Kalorien höher sind. Die 
Ursache dieser grobBen Abweichungen wird sich wohl aus den weiteren 
Untersuchungen ergeben, da es auch jetzt sehon wahrscheinlich erscheint, 
daB dieselbe mit dem Humifikationsgrad der torfbildenden Pflanzen zu- 
sammenhüngt. Der Torf ein und desselben Torfgrundes ist nöámlich 
nicht homogen, der Humifikationsgrad nahe zur ÖOberfláche ein an- 
derer wie in dem bestündig unter Wasser befindliehen Teile. Die bisher 
bestimmte Heizkraft der untersuchten Torfe reprásentiert Durchschnitts- 
werte, da jenes Material untersucht wurde, welches aus einer Bohrung 
hervorging, also das ganze Torflager, bez. dessen vermengtes Material 
von der vom Humus befreiten Oberfláche bis hinab zum Grunde des- 
selben. Bei den ferneren Untersuchungen wird es notwendig sein, nicht 
nur derartige Durehschnittsproben der einzelnen Bohrungen, sondern 
auch nach Schichten gesondertes Material zu benutzen, in welch letzte- 
rem auch der Humifikationsgrad des Torfes zu bestimmen sein wird. 
Ein Vergleich der auf diese Weise gewonnenen Ergebnisse wird — wie 
ich hoffe — mehr Licht auf diese Frage werfen. 


EMSZT 


KOLOMAN 


Ld 


D 


502 


"HÁuyperT-PSEDEN 


"—-Áuoszog "M "ejszeleg 
Áuoszog "Y "ejszeleg 


ÁKOSZOJG "UIOY 
"AS10ÁA0-juoZzSg-Áuoszog 


7 — UOSOJN "UIOM "BII?A 


"7 uoxIdog "TOY "8UIOSD 
UOSOTT "Uoy "Ásorog 
UOSOTAI "UO "RI[?A 

7" COSOJA "UO "BIT?A 
UTOSOTAI "TOY "BIIBA 


COSOTA TOY "889IB 
A ai 


TOSOTT "4 "soy f-zuezg 


) Egy. OG . c . 65186 . elre . 69189 . €1—1eg6— 1966£ [Iregr [es - 1eg.6 [ey.6 cT.1e0.dop- ese. PeL.6r e6z [19 

) 11669 . 0109 . 109. 9£149 . €40. €GfE8. TT -T-12£6-t 6661 [692T 109.0/99.6798.8 104.OTg. 069. FITE.GP9-TG EZ4 [ J9T9A "HI IVA SoY9Zg 

) 1189.0€6 .€eg.6£80. G6€. 6989€.G —IZP — ÍSTST JE98ST GT. OTT. 6P0E.-2 [eT- TOP: 1160.9TIGT.Gee.Gd 694 [799 "3 "ÁTEUTI-juozg 

)  [068.0JGT . €LY . EE/97 . eye . BCe6-8 —681— (GT Tő ÍrOeG 19Pp.OTe.9716.4 169.T Gy. Tlep.GT8e.7L8.9d 894 [ Jegeg "a "Areyrm-guozg 

) 026-016 . TET. 1109. 9E-0€46-€1-T-B8P-t 162198 [Z28TE [e6.0/1€€.FIP8-TTVZ.T4£.T29.6692.$I66-98 TAL [1978 "HI "ÁTEUITT-gaozg 

" 1899. 062 . £68- 8€/E8. €je9 . 19162 -VT-t-őeg-t [4ezG IGG6I Jer. 06a.L758.2 185-TT9.TES.91eG.c6g- az GOL [/ Ánoszog "4 "áteyepzezseundg 

)  11669.0186.£88. TE8E. 696. 60116 -€ —eT— 1991€ J06GE TO. 18e.PőlTT-TTZ0.T80.2121.0cleG. elre -Lel 669 ( Auoszog "4 "Auepeg-AS3eN 

) 1189. O8T.€90.TETO.906 8-6. 4 —[Í146— Ie0e [lezce [86. 198. 95160. TTI6GS - 0/GT . cl. 6112. ele .9e 869 

)  1799.OJeT . €l6T . 4608 . 998 . e9Pe . 86—1976— ÍGYEE [c6GY [eg . cez . 16100. 01106 . OZT . 2165. IT8G.719e. Er 979 

" 1eS-0JE8-816.0€66.€16.60vE-TP —981— ÍTETE [495£ 108. 11e6.VőFT.E199.-TEg.G108-STG9.E/PT 980 109 [Ámoszog "3 gwixnp Jeg Nt 
90OGTESE. OMT . 289. 98/16.952 - £eE0.9 —I651— Í8ETG [2976 Í82 . 0/a . OPIOT . TTI69. 0169. Te. 186. cl22. ec 198 

) 186. 09.681. 6£106. 4199. 6€ 6€.6 —801— [8267 198E7T 109. Te6.9 88. OTTS-0€8.TÍTE.92/78-198-STI SSE [ SA "H zs9ÁSgyseuouToy 

)  98T.0149 . 191 . 1€/26 . evő . 999 .£ —IEgT — 16998 18642 TO. TÍGS.8 194.OTZ6- Te. Te. 6789-199.er 146 

) JEg6-0T6.TE0.ZE60.GFO.9€95.T —itt — [6Lre RTcg108.010€.8 (64.eTLL.OLPp. Tre. 35198. E/PT-er epe [7 uoxzdog "uoy ayandeg 

) GET .0169 1109. GEI68 . cl66 - 9-6 .6 —6 — EIT [esz [ro.146.-T LP.6 (cg. T9€.11T6.65146.FI00.STI 881 

)  JESGG-0180. 6186 .6E/40. 919. 6816 .8 —ÍrLG— (rege 18098 [2e. T08. 2T98-6199.c4€-T6t.TelG0.112.6E 6a 

) 1296.OMT . 6186 . 6£196 - 9909 . BETE 7 —1491— 1698£ 19e0P 179. TÍBT. TT199.TTT5.Te9 . 1160. ezlez .FoG.FtI 98 

)  J8G6 - OO . 6106 . 0£/06 . 978. 097e .9 —IG— [eg 1889€ [Fe . TG9 . ez198-OTI64 -06£€- T100.00(£0.7188-6eh TR 7 

)  EYT . 049 . 6108 . G£168 - c149 . 89169 .9 —107G— [Egee JezSE [Eg Tl26-6 100.9TZL.096.1193.PG9e.76£-et Tr 

) EGG.0189.GI8T.6€1E8:.G1€. 6€62.0 —I8  —1209£1119£ [ec . 1192. FT0g. GTTS. 008. TÍPa . z6150.T166-OT 6£ 

) 1086.-090.GOT.GEGT.964.691€9-T —961— [ect IBGPP JEL. TÍRZ.9 185.OTS6.069.T6g-93T0.C46.SHI TV UOSOJA[ "UO "SOT? f-zuozg 
GO6 185 - 0166 . T9T . eg0z . 909. 8CÍBB. 6 -ÍZTT- [080r eg6e [re . a. z168.116.-OSP. TP. .pee9-TPL.ep 9 sú 
kEleéla [o [R]9 ] 3 [dexlessl Egs merev jog s ]Ín]o]H]9 s 

sé ee LEET S CÉL ete ese "dxe -n "o91eg "B "8 E TOJTETJUD 387 TOTTOZSZUOIMOY 00T UI [8 

a [-aeyose "-gojoayos guy] 2 ATOIOHT a ai 


Ke 


"IN epuemerT 


3 


0 


5 


ÜBER DIE HEIZKRBAFT DER TORFE. 


Geg.0eT. el88. €e8e. e. 2d99.0 —l]ez — [Ie92€1062é1160.Tr8.TTTE.TTÍ8E. 1198. c19G. 6116. 118-8r GITT eIEZ"H POeÁSeIT-uogeteg [TP 
4GY . 01GS . €l91 . EPS. CET. SEJ0€. 6 —1T8 — 1656€ 0OTee SEA EO TÉT Eő4 sű 0852. €69-ZE) GYTTÍ7  etez og yaerez [er 
G0F.0 £6.CETL.€85.90ÍIP-0 ET HF JETTEEOTE [P8.0169-LTET.ZTO8-008. TEL. G 6689.£6£.98 ELT 7" eIEZ Toy AeITemIvsS [Gr 
St .Me9.€88. GeG9. ely. Se99.T —IT9 — 682 [IG6E Pr. TMer.6 Te.GTZ0. 1eg.G47.eGGE- 408. .GfhI GGITÍ7 "etez moy aeaerez Ty 
£r6.060.£6.1.9€79.9e€-PEJ0L-T —Í86 — PIT 5291 8E.006.6€86.6 (6. OT - 166. : ETO. GYyL-61I COTTI elez "MH "491049-sezsejg [07 
erG.086.164.7e6£.916-9dPG.T —]09 — ZS8eGy6eze.164-G189.6 98-TTe.TP.9628-VGE. er AS8OTJ 7  7ASourog "Uoy "SI0A 168 
erG.0160.G60. €£69.906. Gere. —e91—0PLE IE06E 198. T 9T.FICT.ZT9E-TI€.T88. EGB .-FOT.GYIVEBOT] 7 ASourog :moy "sxoA 188 
£99.066.€46.eeIg. CET. SGÍIL.T —10€T— ISTE rege [2.0 GP.LTET-FTBE.TT6.56£.6790.£00. 68) SPOT] 7 erez mos getrtemuieg [ze 
108.0/66.-c€(46.6806.€T6.SGÍLT-T —ILT — 116007 19e0F (68 - 1108. OT Eg. OT CG - 186.694.€619.PLP-GY EEOTI eleg moy "Areyyzsoy 1198 
Ge€.098. ere. peLe.9€0. Le 6£.P —£G1— 19786 16966 92.0148.1786-1186-0£2.188.0/48.£67.78 TIOTJ 7 erez "roy roguezserez [eg 
799.0 IT-€69.€8G2.€ep.Ldfl6-T —6t — (9E8£ JESBE [88 - 170. 9176. IT 68 . TO. 6106 0600. Vrr-ev] 866 elez mon nydy-sry [re 
TSG.046.£66- £19.Ge6.6€ IP-11—11€8— (7L0£ [/eG £0. T6G€.GTIPT IT. 667. 0509. EGT. 6e) 94617 — elez mroy gesisizg [ge 
erL.OMTT-e1Y.G866-TGT .9ee6.L TT6T--190Pő 12686 16.086.8856-8 ! £0.116€. 180. 8166. Ge8.87) VEG - ejez toy eysodey 1 Ge 
7G9.096.EGT.0£€..628.09f02-8 —011— (8661 1806 (ez 66. gee. 6 02.086.198-TTLT.296-a0) 81617 7 sgA mo oxeiex 1 1e 
819.0Jeg.£9£.C£L0.976.CLÍIV-£ —8L —148gG 169£ Ieg.GPBT-8 16.009.100.L186.598.98 906 [7 S8A moy 9oyexey [108 


0 
0 
[GY . OJJES . elv . 9658 8-G61.9€ Ly.§ —281— IFIVE[L266E 28. OGY. G686 . 6 ITT.T69. 67. T6G6.G80.Zs) T68/ 2IRZ Wo "Áueytj, [66 
0 
] 
I 


o 


LI.Ol6P.e9T. 46 jre.er re.-ede.6 — ee —leLGs 040.GY98.9 66-0€L.TT9-STI6.GT8.98) 698 ! mordzsoA "3 "egoredírva 186 

GT.L8e6.6 ST. TeZ.T66.9T00.€00-Og] er [7 mszdzsoyrmog "ag [c 

10. TGE8-ET6I-796.189.9T91.866-GH[ geg [771979 mog 1950 198 

(96£.0j69.IL-6EPő.-9EP-GCÍTL.£ —801— [409 6Gső (re.142.2€90.6 89.T8£.78€-GT 66-89-08] 2I8 [77 19708 "moy tegy [gő 

GP9.0l6e.00r.peLG.a6£.1d99.8 —£rs— [eze 19615 60.088. 87 19.6102.0€6.199. GIVO-EPT-E8] TIS [dodeA "3" SuvrASeN-ezzsnd [a 
0 


li 
917088. €jES 6861. G86.L9LT-96—1246— I 8OTG [896 188 . 
j 

Kölegjaszélesua bistébe dő 86-61 60V-— [TZ6C [IEL9€ 1180 - 


3 [j - ! ve és . c . 

969.0 67.640. 6896 : $80.09 26. tejét 7 IZOTS 5066 V8- (Lv.GGPL.TT86-0G.TE8-6I TE. EGT. 8 608 ITTAM TUTOZT FAJSOHSÓ 
mh .. ] A £ 5 err [mi a! ő g 8 . jé 7 kAtái 

ÉJT KELNE tést AAT J 99 -orext Bi Hő BEB ÉG eyosy 0 B ISZANÉNTÜ H ő vő a 

S ; E ESSZEKETBN — IS S MIS S — — — —— — —-— B e 

BB VENEDE EE § OJISMAZIOH es E 8 B si gi oj jropung B, 

a 8 -UIn uszuvisang "dxo m:yoorog] "EJ §8j Ej Tezegyus 38I ToTTOZSIUDIM9D 00T UT a kes 

a [ete zszI9[ogygonaz pun [/ . B, o Z 

[7 c § p zuosogia o ké 7. 

-U9UI9SR "-TOJOMAU9S MV ks. H 


34 


Földtani Közlöny. XXX VIII. köt. 1908. 


KOLOMAN EMSZT 


D: 


504 


ere-0 8. VST. SE 16.GWI.L20L-0-t 96 Tt 
64€.0lG£: T6£: 9846. €6£:9G98-£4- [0£T-t 
uGY 0169. 196. PEY6 . e9r . 9eES . — 1G01— 
06P.094.116£- 6£08 . CO. 09160. 12— 1975— 
1ep. 069. 116 - FElG8 . ele. 2 -4— 1051— 
618.0/€6-190.9£08.GÍ6T.9G[T4.6-F ENIT 
[68.069-ő$4.98Gr.éGp.agÍr.6-t 64 
022-ODI.£68. 9889. cse? CIRg.9-k IS61T-T 
149. 096.68€.SE TE. CET. ECHO. 6— 1107— 
849.0(48.£8£.TE96.G60.GC96.7— [76 — 
08€.0 14.696.6£56-2GT. 65 GVEzá HTV; 
cG9.060-76T. SES. G8G. egye. oT [IG Tt 
$T9. 0e6 . E00.-4ESF.CLG. 96 IT .6— 1ezG— 
009.OÍTP.€c£. 2869 . eleg. EGST .0— 1061— 
798 .019e. T8E. £E88 GST . 609 - 61—1181— 
€£..098.696-7E69.L8T. 4€T0.7— 1801— 
CG. 0160. €106 . Gelee . e6G 890 .0-- [6 
889.0 L1.EBE. GET. 069. e40.4-k Janrázus 
EI7.008.599.£€66. Gee . 1ce9.0— [eg — 
Le.0 6€.EST.SEL4.€92. 088 .9-t 416 
KzANÉTE E 0.GgEL. cy9 . 9c9z . 6— 1889— 
TIG.0 0-8 L.8£6€ . GW. LG 91. ORSO K szt 
pő Ta E btto AE: 94 -oruy 
ÉT] ozni moímusang ambit 
6 jogzasnotánaonet Van] morogta 


8.9E 
c988 
€04€ 
jésike 
16cL6 

2988 


6696 
CESG 
IS0€ 
teldtete 
97eG 
SV9E 
tej 


[aA 


1 


UOLIOJ?Y 


"7 I9AZISH 
tejegusurui9dxd 


669£ 118.0/26-1T61. ő1e26.007-T89-97lET-108-eY] 9081] A$omog "y "u9yteksuerT [99 
0£selr6.0es.PelLe.6 1e6.0198.084. EGÍT6:£66-9EN  TOEI SOUIOS "UIOY "HVIS910 /€9 
808£G6.T6-TT29.OTGO.1100.604.96€0€.FET.EPI  TGPI ASomog "gy myoteAsuorT [49 
098£1-T6g.9őLT.6 L.0GT.198.0789-ETT-SEJ  cegpI[ ASomog "moy ayasodey 1e9 
(GZ8z 188. O10T:PELE-S (8E.016-0146-6TLE-£06.Gé) 9zpI) ASomog "y "yerlnsodey [29 
092£0.125.5166-6 (EL.01€.198..L68P.PIIV-EH cOPI 7 AZomog moy "erep 119 
EGTE19-OWT.ST€9.GTT6- 064. 1168. PelsL.€06.LA eor1[ 7  AZotrog "mo terep 109 
966/.19.096.1617-GTES.0€0-G91.7669.£69.cE cser] vuJog, "MI avaogurog-[n 1 6e 
CGYő 66.0/19.66/18-6T89.0169-140.7GT0-EOT.0£ szet öntől a ágyogmodkn had 
Dező [eL.048.-EPGE.6 £0.T44.-TV8.EeTEL-6LP-C6]  epet[ merdzso "s "seyteg-serrzg 129 
080£ [20.T8.6892.OTJE6. 19118 86-6TSV-E19-FEI Jee 7 7I9UeA mo 13] [98 
IST6(19.086.EY.L-8 ÍEH.086-O0Y.SI18-€[I9.€őf  1ge1f 77 TU mo "vő [ce 
0496199.0/9€.Felze.OTEL: TOT. cL0.STÍT6.640.-O£8) PIE 7 1994 "MO "929979 (pe 
perc ee.0169.c€65-OTTL.068-TP6.61O.E8E.BŐ) OTET 7 7 19194 ON ZOIYN [ee 
7£66 (6-0/88.0£ 80. ITG9.698.01€.ST95.ET8-EE)  00£T PT "HI S9AMUzUSZS IS [96 
1086 108-0(€7. 6£60.OTEG-.TT9.TZT.6TI6T.€00.5£)  O8GTI ASomog "moy Áuyyysp [Te 
€E8E[B0- TIT. 6109. TET. T66-ZEZ.TE9T.VB6-EH OLGT 7 ASomog -uoy Aloayg 10 
T98G 970 64.GGÍTe-FIST-0€E.GÍT0.GGT6.£09- TE c9GT) "ASourog "uroy "ATOAYS [GF 
STSEPE-TT9. TTET-GTE0-TIT-ő5£.000€-4OL-ep 096117 7 esz mog "regezg [gy 
€0£8 [690 86.S16t .OTT6-T06.TT6.2600.PITE.6E 4rGye1 elez "MI p9avásejy-uogereg [Lp 
982£g0. 1/€0. TTZ8.OTSI . TÍTO. ze6. 984. 4eG. e veret erez "HI pozeAőery-uoyereg 97 
: 6628 1e6.08L-TT9P-5186.095.6/16.ZET-HST-EP[ PI] ASomog "y "sauopoxozg [ep 
BEI ms TAB ÖRGG NET NAKS 1 A TSÉGNTASA KK SESÁSÉEZNNTTSA wz Hi 
Hz cjül 58 j jiopung I a 
FS3j) Ej aegeye g8r verregszyormep 001 ur 8 j he 

"8 ! A 


505 


DIE HEIZKRAFT DER TORFE. 


ÜBER 


] j w ] ] ] ! ] ] 

; 897.069.6££.8£6£- 362-edjr-8 Tt 108-F [8T9E [IPEe GF.0 arlenolentb- .ce2.SGYO- 105-Ov VLOT 7 MyT og mieyopog [Ls 
, 1609. 001. eleg. 98[21..18 . adle9.€-- 1906-t 109£ I66££ 198.08-6198-8 66.0SV.1V9.€5 GO. 16. 6€ 8991 [7 793drT og forgzox [98] 
)  6gg. 0180. €16 . 080. 960 . 09Í19.9— 846— (ISLE 1666£ 109.T88-L1TO.8 EGET Életet VIG-ET 9991) 94drI "3 7o910g-A8ex Jeg] 
)  6gp.0 Ha: ége. 9ETB-J84L. 06 €6.6-t- 948-t (W8ZE IBOVE 109.0 [0.E1I6-OTL-O[6-116.1600-PEL-1 TI 0991 [7 sadozg "4 "et9g-sedezg hi 
) J019.0/6£.£86.9£81.€69-TC06-E- BOTH IETSE [2065 [E8.06.5794.S 97.006. 669. 1666-£90.L£ GTA sedozg "HM "vI9g-sodozg [gs 
) 97E.099.688.VE9E. SOT -19fE9-6-K TOT BIBE LELE[92-O0P-GTIGT.OTHO. 180. 619. 9860. 19. gp ee9t [7 sedezg "3 ei9d-sodezg [68 
, 1Pe9.0190.€[8P -8EeE. ETT - Ee[8G.8- 6ZT-t [1916 [6861 [E6.0f0.9VE6.Z 42.088. IE. LVI: 6€ £6.-€5) 9691 ) sedozg " mrezjezzsodyy [18 
) JE2G.0f61.6128.0VG6-CI9T- IS 35.85-tI8eg- 16965 ÍTe15 160. OGY. Folge-6 86.042.1199.906GY.€9£-£El 0691 ! — sedezg "Hy mrejsnsuoy 1108 
, ]962.olya. Tez. Lero.€19. edlta:8-- 04e-- ÍTrir ÍTOSE (85.02 688 modász já [EE ei [791 Sk ZTE TM ő 
s. ILrp.0192.elee.9£90. elez.edle8.0-F e -k ÍG9ze rez 188. 0JEG-6 89.IT84.042-168.S7GP.VEG.EPÍ LI91 [/ sedezg "y x9rezg-ASex [sZ 
v.10£.O4p.2190.S€€06. cs -PeEL.8-H 186-F LTE [9918 198. OLT. S18E-OT68.064-128.9612.£0£. BE SI9T [/ sedozg uo "euzserT-[n [2 
) IOp.0e6.194.OPGG-SHO.GSÍG8-€-K 4PG-K ÍTGIT [LD6£ [22.049-T €2.8 80.OGT- 1109. 9E£g.206.-99/ 9091 [/ 91ÁFI "3 "deTPYOIT-varosa [94] 
, TEST.OBT 186. GES. 00. EGÍTS.8-- G8£- [9Eg1 426E [e9.01€9.6 9£.§ EG.0G0.TPY.LEBT.TO.LYI €09T [7 794ÁrT "mo "varos [ez 
, 864.0(48.£8£.9845.98P-£€ 98.6— (0£ — ÍozGt hO£T 24. 0feG.9988-€ $F.0€0-T8.6 02.TIG-PIÓ SGET [ 7sedozg utog "zogpreg [4 
, 1eg.0 L€. EJT -GEJET. 92196 6p.2— 84 — ere60z£ Ír! -TÍR8- 5700. 1169. 29. 108. 6768. €e9. ag/ eger [/7ASomog moy "pivmez [g 
, 60.02 -€PP.E€6£.960. 6 00.0— (I — PIG JEeTGE [6€ H02.1616-6 62. T6-1109.02Í88-£00-£€/) 7891 [/ 7 Afomog "3 poxpum 16 
) 1628-0189.169.G€/90-949.99fé2-4-H L91-tH [/766 [08ZE I6-198.-619.01£6.196-TV8.9790.VEL.GY ISET [//ugadzso A "4 sogwugig [1 
) GVE.06£-00.6£9.S26.69l66-P— 6L1— [9007 8LIT 108.1168.6 166-0189.068.19£. SELP-VGY. LT) 605 7Ágomog "MOM "eIsrI 02 
) 1G0£.Olep.GT6.eg9e. esz. 8eh9.€-- 6eT-K PAT ÍPTOPÍT6- Op. 16. TTT6.046-196-LE18.PEB.9T] EGT [7 ASomog "uo "exsYI 169] 
v 6eg.0l66- TIT. 8el2e.c0£.9dfes.8-4- 60g-- [oe1r [622 J08.0188.4 TT.6 2.000. 12€. 18jev.119. ep oc€ 7Á8outog "o "EIsYI 189 
LOGTÍZYF.O16-6190.9Ejev. 46. 9erL.€-t 6z6-t [jeg6£ [pee JeL-OJOT-6 jó£-TTL-064.TrV.8G86-POR- HAJ] 9081 [//Adocsog moy eyuozog 129 

5 STTJSTOHA TON; pun zo 7 ö3 moorad i E 41 ai s ah B eket E b kz 

2; [[-UATDSB "-TOJAALYOS JÜV DEZOHZGAECT ! A ű A 


edd ra ŰÉSSSEEZ EE EKKKKKKKddÚ[€[d€[€n€ncxxxxmttLLcL  ereyeeeöüeeőettÉTtEtTEÉüTrEKRKK 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISCHEN 
GEOLOGISCHEN GESELLSCHAEFT. 


— 6. Mai 1908. 


Dr. LupwiG v. Lóczy legt im ersten Teile seines Vortrages der Fachsitzung 
Ursüugetierftunde aus der Umgebung des Balatonsees vor; im zweiten Teile aber 
bespricht er den BHinsturz deg hohen Balatonufers bei Akarattya. 

a) Álastodon longirostris KaAuvp, und Hipparion cfr. gracile KaupP. aus der 
Umgebung des Balatonsees. 

Der erstere Fund befindet sich im Museum zu Keszthely, der andere im 
Besitze des Apothekers GYULA RAÁK in Devecser. 

Der vorliegende Mastodonzahn ist der obere rechte letzte Molar eines Indi- 
viduums von auBergewöhnlicher GröBe, welchen groBe, am Innenrand der zwischen 
den Warzen befindlichen Tüler stehende adventive Warzen von etwas ungewöhn- 
licher Form erscheinen lassen. Derselbe wurde in der Kleingemeinde Szentboldog- 
asszonyfa, 200 m ü. d. M. gelegentlich einer Brunnengrabung durch den Landwirt 
LupwiG Kovács gefunden und in lobenswerter Weise dem Museum zu Keszthely 
cingeliefert. Die Lage des Zahnes in den aufgeschlossenen Schichten konnte an Ort 
und Stelle genau bestimmt werden. Die Fundschicht liegt ober dem pannonischen 
Sandstein der Umgebung von Keszthely; der Mastodonzahn aber stammt aus dem 
im Hangenden einer kohligen, torfigen Lage vorkommenden gelben Sande, über 
welchem 22 m höher noch ein blütteriger Ton folgt. Dieser Fund stammt aus einem 
tiefleren Horizont als die Schicht des berühmten Fundortes von Ursüugetierknochen 
bei Baltavár. 

Aus dem Csingertale bei Ajka, also schon ziemlich entfernt vom Balaton, 
stammt der vorgelegte Hipparionschüdel. In den unteren Abschnitt des Csinger- 
tales dringt ein lockerer Sandstein ein, der denselben durchkreuzt und sich bis 
zum 450 m hohen Bocskorhegy erstreckt. Von hier stammt dieser erste in Ungarn 
gefundene Hipparionschüdel, dessen sümtliche Backenzühne vorhanden sind. Durch 
selne auffallende Kleinheit weicht er von den Formen von Pikermi und Eppelsheim 
ab und stimmt etwas besser mit dem Mt. Leberani-Typus überein. GaAuDpRY bezeich- 
net dicse kleine Form als Hipparion gracile, im Museum zu Lyon dagegen führt 
sie den Namen H. elegans. Es ist dies der interessante Schüdel eines jugendlichen 
Individuums, das gerade den Zahnwechsel durchgemacht hat. 

b) Die Rutschung des Steilufers bei Akarattya. 

Uferstürze und Rutschungen kommen am 50—80 m hohen Keneseer Ufer soit 
langem vor und verursachen den Bigentümern der an den Rand herantretenden 
besitzungen beinahe alljührlich Sehüden, Am Ostersonntag 1908 erfolgte am Ufer 
bei Akarattya in einer Lüngenerstrecekung von 400 m unter der im Bau begriffo- 
nen Eisenbahnstrecke cine gröbere Bewegung dos schon früher abgestürzten unte- 
ren Teiles der Uferwünde. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNG. GEOL. GESELLSCHAT. 507 


Der Untergrund wird von pannonisechen Schichten gebildet. Am 6 Ufer bei 
Kenese ist die unten aus Ton, oben aus Sand und Kalkkonkretionen führenden 
Schiechten bestehende Bildung in NNW—5$SS0-licher Richtung leicht aufgewölbt. Der 
untere Ton erhebt sich hier in der Achse der Wölbung bis zu 15—20 m 6 Höhe 
über den Wasserspiegel und verursaecht Rutschungen und Hinstürze. Die letzte 
groBe Rutschung erfolgte 1869. Im Jahre 1906 glitt das Ufer bei Aliga aus áhnliehen 
Ursachen ab. Der jetzige Finsturz wurde auch durch das aus dem Bisenbahn- 
einschnitt ausgeworfene Material beschleunigt. 

Das Wasser des Balatonsees spült den am FuBe des Steilufers horizotal la- 
gernden Ton hinweg und gestaltet hierdurch die Böschung steiler aus, als daB sie 
stehen bleiben könnte. Der bis 15—20 m sich erhebende Ton dringt unter den 
sehweren Sandmassen heraus, und diese bleiben mit steilen Winden stehen. Auf 
diese Weise entstanden die vom Steilufer abgerissenen Erdtürme am Csúcsos part 
und unter dem Csittényhegy. Der jetzige Ufereinsturz ist auch insofern noch von 
geologisehem Interesse, dal die Bewegung der Massen auch unter dem 6 Wasser- 
spiegel fortdauerte. Am Rande des Secs hat sich námlich der Seegrund mit 1—2 
m erhoben und in einem dem Ufer parallelen Wall gelangten die durch den Wel- 
lensehlag verursachten Rippelmarken, der glatt gewaschene Sand, lebende Unionen 
und Anodenten des Seegrundes über Wasser. Mit seinen Spalten egleicht der Ufer- 
sturz am besten einem Gletscher. 

Graf BÉLA SzÉCHENYI bemerkte den ersten Teil des Vortrages betreffend, dab 
auf seinem bei Bak, Komitat Zala, gelegenen Gute ein grölberer Hügel durch- 
sehnitten wurde, in welehem man zahlreiche Mastodonzáhne fand, die aber an der 
Luft zerbröckelten. Trotzdem befindet sich einer derselben im Besitze Sprechers, 
den er für die Sammlung gerne überlübt. Den Vortragenden, Prof. Lóczy, aber ladet 
er zur Untersuchung des Hügels ein, da er überzeugt ist, dab aus demselben noch 
Mastodonzáhne und auch -Knochen zutage gelangen werden. 


2. EMERICH v. MARos legte einen vorláufigen Bericht über Mineralien von Déva 
vor. (5. pag. 230 des Heftes 3—4 dieser Zeitschrift.) 
Dr. M. ELEMÉR Vapász teilte die Ergebnisse seiner in den SW-lichen 
Trias- und alttertiáren Schollen des Cserhátgebirges vorgenommenen vorláufigen 
geologisehen Untersuchungen mit. Hierdurch erfuhr die bisherige Kenntnis der 
Stratigraphie dieser Schollen insofern eine Veründerung, da8 sich die durch STACHE 
als jurassiseh bezeichneten bituminösen Kalksteine vom Csővár als triadisch erwie- 
sen haben, dab ferner das Eocün, in mehreren Fazies auftritt, der Sandstein aber 
nicht eozün, sondern identiseh mit dem Hárshegyer Sandstein, also unteroligozün 
ist. Aufderdem ergaben sich einige neue Momente die Tektonik dieser Schollen 
betreffend. 

Dr. FRANZ SCHAFARZIK machte den Vortragenden auf einen Harpoceras auf- 
merksam, der in den 1880-ger Jahren durch FRIEDRICH SAJÓHELYI am Csővár ge- 
sammelt wurde und sich in der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt befindet. 
Es ist dies ein sehr typisches Stück, auf Grund dessen der Kalkstein vom Csővár 
auch durch die ungarischen Geologen als jurassisch und nicht triadisch betrachtet 
wurde. Es ist dies ein heller Kalkstein, wie der vom Vortragenden vorgelegte. 


st j s s u 4 
b ; tj kö €-23 
) — da 
e Hl a d 
VE SEAT KÁ ZÁ enE ERTI, IA et TZBET Jat zés HEFAL ML 


124 ató rak dobudag westlotdaák azottak 007 Katie ól pl 
vatkó atti og tv ékévégála ói ÖV" zaba, NET Ae roi, una gaddir Alá 17-a NY 
Hp zrattyésztoa tebotat petét nat nül OEZzét A ég ító jelet tt emu ktáód! 4 éltsék 
aPat ne út. at ha ua sagdíóvi kafi azílo ak zo dat vak lakk ZEÉGKB f" 
atvertek heztá esetet A NŐRE ht V netet a sale év 
bat kitz hant azt A ége ba) sala tí tráát etet DK AB egyre mudatar A 
iatádgar ák jat dna dák alőnsr datni GÉNN jagfedől . azlsátot 10 0 


NET Aze, lmzetvagatattáezáv tan 
ké [ddetzítérsd GENT LAST t Bra, A ág dt, d vis ADe ek 
Ps hat elme ésa MÖKÉS TAENLE tet he (zat hh éllt gatat a 


ós nad Tudta uk eb deti. Köre . 14 "át att vast sün őé gedit, ; 
ps 


igő TAVA EN zelső AKT, VA kegüt szú keátv attaőüst áápoztttkzktől ma Bás 
da, kire 1 s seg tana Hiryes ijed NA 1 err eV ivar ásta AAN 7 aj 
Lrézae áteg öretualt , tság tek hunt -uzdgi kb italt v ÉTM ú rattbrzaztat dé 
SIAKAR 1 la, 999041 gl Mk 19 48. ÖT LY fyáze pl ET SZÉN YÁTK vat AZT 18 
éz ta dé Arátt] a LEZÁT peria , KEÜ VA) Stt ek ta bárá "agüi bi 
rezes razaék drei all radgírjlszy Uh? Felei ved Eg E ségét HA söt ÁL ERAÉ 
cas ah sltsegat VÁ asz INASA ÓZ, STB AL VR Alit tr páái A erő sa na 
lid éa STÁG Tán egén a Ar vzea, HIEy kör ab ped vsáb tARoáKSEMTR OB 
b i JAS eaz Ze é als jelk úlámg vlad AAN 63 
E atta AL ke EÁ a TÁL LÉ LAT LEE KBEN st 8 
r [ gar ajá ató ÍN-ÁZAVLA etés , 430 vásg tztáji 44 ak eg MEOE hatti da 
sa, rk pál átl Beat egyedét sé tata Alá ati 1 pe! RA vatelt ret Vr út Máá egz Ásá ai 

4 éa C vaa eeslén esőt, ar Va KÖLT bá EMlóftat ÖNK KÁJeztttsó EÁ RORZNAtSARNÁB 
es 9 a8l: ep at ÍGE AAA KFB Éz ár SES EG 


Ata út? TE Ő ÉN te PÁL, ezyéltaa véráltórvzte zá ÉZESSASA 


48 


KANYÉ z 


KEZES VB 2 9k dog tg Ag) 


8] 317 a "Wátat ARA A aa aga § 
- $t 444 té hg a j8 VTK hi T o? 6. Av 086 [ TAT zenélt . tt 
s ah ! Had t 
. hi) We E 
, úétés eretet RÉV NEL KA Én ib Frdttérék ML A e ésa ate 71 sorts 3 
hA 


rét ts jé éz ie. ni dada e e E TI RÁ án ső 


4 
v , (Ta [/ 


STT A LP LÉNY PE FE ATTYA je 


vev 6 a 12 VENNE 5lll LELET HG Ég 
jei sat a, d RV AETAOT aA Aa as p ih ant ése rás sári, B á " 
A : Ki fá a tNtbE FEAR st ai d 
Juh 2£ 0 VAA A OH GYETTENLÉGEÉG T  [ lg dt gall ú sit 
HA 1 9 HA jióoa. Et Ara ÉT át ös MANN szél éz 4 4ANÁRÓ Ti: 
bi É év] . j a íj 
va d: ta ) E 4 KERN GTV LAT, TILL MAT ZA le DELL ? 
val) us 1 Út (hd age fate ONE at TAM af reál €4h Uagdájlő A 


8 Vg pt NMEA sál ir vezeted pee dsttásras IERÉNZÉNER 


tuzte AS ala ANY SNÁKE E "agnt váj át, eldrzásé "azaz ászt 


í ÜLET E É 7394 
elsáti kí új ÍÍTGÜN kél TP duh éNTGas zak EZÉ A azádll Ar 
tt. aa a X nt gt "ft KAEK "ALRAL Hor tk tédel adna, 4 
joba iítud, NA MNYTL ÉLTET trák Tree 198 éjt b, akk Bár ubi h 
AZ era ay ü GNHRŐ he Vga na satnya TÁGG APA a814K sa AA 


kelelvszzkenk elte teas gala bere elél AE TTAT SA OMEKÉNEÉTA AY ERAGON ESETRE ANT gé 
HIT; nok agyetuv 140 1412-BEN jön sál eallást id jeztégegérége 
"ax UN ee Tá 


ada a ll Fi 2 egyy za ezét 
6 val ZUG 


"ég 
he 


al 


set 


2 9 ha Kedd I hő fe are e 7 Ai 
Et em rő ei fi YA . 1 8. kai a B Pe 18 pá A gi j ( 
ögrlklát r za VT B: vi ő 
j "ser Vág k i 
k MB I 
y Pi b Z . 
e - S a 
sa u Dsa ll fú) . ai 
ú Éli j A 8 . , 
TANSZAAYDAMAITTAT , 
94E / a elddt VT tie IZ 


LANÜSA ttsigsolgi aonzalliv ed agar anti 1ha SÓT nad atát 


" 
Fe JSZRÉIT MSÓSÓA MOKA JISZADSBOJRA kié [/őDRU JAN é 
s ! ré ; 4 . kő a 4 í 
s go rnngggpabta  istiiet -SüBDNABA OSBUAANA (ütik orr át dák százas ms e 


B : Jog móvslu gal9t soualltv 


Anddrála HOI rilazoM AjÓsOA Hl A INSSÁSZON S A regni b 


a [A véretisád B Í1alávagolai zoncüttv tzolriásánobi 1 Ay totateepszá oz aA E 


A18SOH ol ÁUL föSSRtSsSútAaT ásra 
9. sgiálgotot Ház Ígekő five att e VOL LÉŐTSKE AE fg Tenyaorun / 
f ; zi ért r hi 
AAA GHÁAHTAN 
g 


AT Adta 


 téh díkádajan  donsdarota katt ká-sobr a (ával maniere end ata d 


8 Hula 6 dat 
v.VÁLZ Kotara rán matlozies Esetek ne zel A u . 
múk tud —- sedtiótó oguosutlánrad adlmöd súia ser gi TRENT 
? Í zenesz egatuH KEREM E KELSZ Kiss An 
itdi A 19rihbeir tágrog adowák zak nails óvsagíloelwa (ildső adot te 
7. . adásai $ai 


uh HA ah agy elirá izoumtáosia gah o dísíasraü KLTE LSE ELÁLLTAK ELÉ, AE 


Jonretoit roet árosi etes te 


túr 1: OEZBAT an ageesol etni M- vedoiltur8n agtri pet őse ee MALI 
kt c űj ü xi 
í ka 
. -3 
a c 

. a j rö 

f 
a 
E 


-e 


TÁBLAMAGYARÁZAT. 


(IV. tábla.) 


1. Biotitos-gnets, felső beállítással. Hideg-Szamos, villamos telep alatti kőbánya. 

2. Ugyanaz, keresztezett nikolok között nézve. 

3. Albitos-gneis, alúl turmalintól származó szemcsés folttal. Hidegszamosi 
villamos telep alagutjából. 

4. Ugyanaz, keresztezett nikolok között. Porphyros albittal. 

5. Ktinozotsít-amphibolit. Hidegszamosi villamos telep alatt a balpartról. 

6. Ugyanaz, keresztezett nikolok között. 


Valamennyi kép 25-szörös vonalas nagyítással van fotografálva. 


TAFELERKLARUNG. 


(Tafel IV.) 


1. Biotitgneis, Einstellung hoch. — Hideg-Szamos, Steinbruch unterhalb der 
elektrischen Anlage. 

2. Der gleiche Scbliff zwischen gekreuzten Nikols.. 

3. Albitgneis; unten ist eine körnige Turmalinsonne sichtbar. — Aus dem 
Tunnel der elektriscehen Anlage der Hideg-Szamos. 

4. Der gleiche Sehliff zwischen gekreuzten Nikols. Auch porphyrischer Albit 
ist sichtbar. 

5. Klinozotsítamphibolit. — Unterhalb der elektrisehen Anlage der Hideg- 
Szamos, linksseitiges Gehünge. 


Die VergröBerung süömtlicher Mikrophotographien ist 25 : 1. 


Elza zés 


Szádeczky Gyula: Kristályos palák. Földtani Közlöny XXXVIII. köt. IV. tábla. 


Klösz Gy. és fia, Budapest. 


Liffa A. Pvrit. Földtani Közlöny XXXVIII. köti V. TÁBLA. 


412 100 472 
vő rain 


T í 3 WV atáadi Rudanoct 
1th. es Ny. Grund V. utogdi Budapest 


te 


a 8 (d 
ue 
ü vl 
gi J 
ba Lidt a I a pi a 
a. 

b Fő a 
? a i 69" i 

4 e. úl 
ú ! 
. , a 

E ! t k 
( 4 eTŰ j 
. 
44 
kh) 
b , 
a. 
í Fi 
fi 
hl a. 
ri 0 
. 
s 
j/ 8 
b 
ya 


— Uffa A. Pvrit. Földtani Közlöny XXXVIII. köt. VI, TÁBLA. 


fo 72 
) 


( 7 ölzAN 
jen 7 


Ú 


es 


7 


a 


DaSaszszál 


há da ú 


e 4 
a TI A 
. 
a 74 € /§gé Mi e 
ú4 ő a PTeT "tr 
j § EI t2 tg 
i ; d 
98 At 9 
4 
1 
Ai § 
E 
. 
v 
- 
kt 
.- 
; 
va 
. 
2. 
1 
, 
a 
vs I u 


PAPP K. : Alsószelistye. 


) 7. És 
) Joo 904 ; 

; doo09o 9 
2 ZAR OBB 0 o 0100 90 

od 

092 a DOOR ar OT 0 OLE 
000095 9050090 o Oo gá 
00059000 9952 Doplo29 o o eg 
Doo 029/ főzés 0900 o SÓo 9909 S; 
boo7o Ld SAO JISTA S OLTÓ LOTS ÓL to ri 
9 og-Z 09009.99.929900097992900 
DpVo Ő 990 o 00095bo o o oj 

boron fej 00 VE 
Gr o 0090090096 o Ga 
0959-0009 O909000 
o ol 090 

(ságpohe 909090£ o 
91-79 0970 

(efeksáte o 

9000 


990 ő 
09099000£ 
Ge 6ia 0090 
99090500 
08 s 00 


S? ÖÁRAAZÁVÁN NET 

050 99 ARIEL AOK SK VIE 

ogot 8 TVt 06490 SEzgik // od 
2 d : 


98 KK 


hgy 4 


IMézte 
D 100200 300 400 500 


Mily 


Bajsásza 
240m — 400 


SEKGNEÉSEZZŰNEENENNEE éa A als emu BE memyznj[/ E Emese emesmnzősmatmm 


PAPP K. : Alsószelistye. Földtani Közlöny XXXVIII. köt. VII. tábla. 


EHET] — 


TET tt ] Al 


AMiagyazázai 8 


Fatak hordelék Alluwum 


Bachanschwemmung, 


keze Hegyitörmelék Diluvium 


Gehangeschutt. 


Cranomorit [Avarcos Monzonit 


Dranititporfir -Kaolinos 
Aput. 

58 Cranitit. 

Cabbró 


Ed DiabázporÍirit 


Hz Diabéz -Zölokő propilit 
Diabas, Gyünstein, 


FE 
ÜTÉS Hovana, pirit, 


Schwefelkies, Pyrvit. 


pé 
1 98 
[o] Fézére, chalkopírit. 


Kupfererz, Chalcopyrit. 


SS 


mA ét 
a — na 
tata ÖtZ 


IZE ] Cinkérc. Zinkerz. 


E ] F 
L vascsillárn, hematit 
Eisenglimmer, Hámatit. 


100. 200 300 400 500 


z ZA ] Atelérek kutató iránya 
miügv Ü eg rest — Die Schurfrichtung der Gáűnge, 


Bajsásza Flesutuj Fleskucza Valea mere Coronyilor  Dosuluj 
280 JN0m.tf 320 521 Ze 
Vescydrimal 
ttéttőtr Metár 50 métera tenger 

szin fölött 


szátlsszlt a ose rak — d 6 áá Té aY YI 


ACADEMY OF SCIENCES, 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


1908, JÚNIUS, 6. FÜZET. 


XXXVIII. KÖTET, 


A SZABÓ-EMLÉK LELEPLEZÉSE. 


(3 ábrával.) 


TÖRTÉNETI VISSZAPILLANTÁS, 


Dr. SzorraGHn TAamá-stól, 


A Magyarhoni Földtani Társulat — sajnos, most már egészen 
abbanmaradt — tanulmányozó kirándulását, az 1901. évben Selmec- 
bánya és Körmöcbánya környékére irányította. 

A dr. BöckH HuGó főiskolai tanártól jól és alapos tanulmánynyal 
előkészített kirándulás tagadhatatlanul az összes tanulmányozó kirán- 
dulások legtanulságosabbja volt. A. résztvevők mindegyike bizonyára még 
most is hálás szívvel és a legkedvesebben emlékezik vissza a fáradsá- 
gos, de jól rendezett, élvezetes, igazán nagyon hasznos és szakszerű 
kirándulásra, valamint kedves, jó kalauzaikra. 

A kirándulás a Földtani Közlöny 1901. évi (31. évf.) 233—236. 
oldalán részletesen le van írva. 

A tanulmányozó geologusok kis csapata: Böcgn JÁNwos, BöcKH 
HuGcó, CsEH Lasos, LÁszLó GáBoR, PÁárnryY MóRg, TELEGDI Rorn LaJsos, 
ÖCHAFARZIK FERENC, SZÁDECZKY GYULA, SZONTAGH TAMÁS, UHLIG VICTOR 
(Wien) és Viráris Isrván, éppen a geletneki rhyolitszirtek szépségében 
gyönyörködött, a mikor BöcgkH JÁnos ministeri tanácsos, a m. kir. Föld- 
tani Intézet igazgatója, beszélgetés közben megemlékezvén dr. SzaBó 
JózsEr ! néhai egyetemi tanár méltó érdemeiről, azt indítványozta, hogy 
a szklenói völgy geletneki nyilásában az úttól északra fekvő xLihotsko 
Bralov nevű festői szép sziklafal, az elhúnyt érdemes társulati elnök 
emlékezetére Szabó József sziklának lenne elnevezendő. 

Ezután a geletneki erdő hűs fenyvesében ebédelve, BöckH JÁNos 
ajánlatára, dr. SzaBó Józszr emlékének itteni megörökitését elhatározta 
a kicsike társaság és az erre szolgáló pénzgyűjtést azonnal meg is 


1 SzaBó JózsEF életrajzát dr. KocH ANTran tollából lásd a Földtani Közlöny 
(1895. évi) XXV. kötetének 273—302. oldalain. 


or 


Földtant Közlöny. XXXVIII. köt. 1908 09 


519 Dr SZONTAGH TAMÁS 


kezdte. A gyűjtés és emléktábla ügyét BöckH HuGcóra, Cser LaJosra, 
SZÁDECZKY GYULÁra, és SZONTAGH Tamásra bízta. 

A Budapestben, Kolozsvárott és Selmecbányában "kiadott gyűjtöív 
szövege a következő. 


c Kérelem. 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1901-ik évi tanulmányozó kirán- 
dulásának kis csapata szeptember hó 23-ikán a szklenói völgy geletneki 
nyilásának jobb oldalán meredeken kimagasló riolitsziklában gyönyör- 
ködvén elhatározta, hogy a sziklavonulatot ezentúl sSzabó József sziklás - 
nak nevezi és az érdemes magyar tudósnak, a ki annnyi szeretettel, 
igazi lelkesedéssel és fáradhatatlan munkával tanulmányozta e környék 
szövevényes geologiai alkotását, a sziklafalba emléktáblát helyez el. 

E célból a kiránduló szaktársak, a sziklavonulat elnevezésének a 
térképen való bevésése miatt a cs. és kir. Katonai Földrajzi Intézetben 
a szükséges lépéseket megteszik és az emléktáblára pénzt gyűjtenek. 

A gyűjtő és intéző bizottságba nyomban megválasztották dr. Böcxm 
Hucót Selmecbányán, Csen LaJost Selmecbányán, dr. SCHAFARZIK FEREncet 
Budapesten, dr. SzápEczky GyuLÁt Kolozsvárott és dr. SzorraGH Tamást 
Budapesten. 

A gyűjtő bizottság a tisztelt szaktárs urak szives adakozását kéri.) 


Erre azután a gyűjtés megindult és begyűlt: 


Búdapostbenyze eget ÉSA 
IKOLOZRVÁTOT: "ús ez ABE ENNE é ULOK 
Bélmocbányában szzező ada e sezáete ZON 


Összesen: 511 K 


Ehhez járult a Magyarhoni Földtani Társulat 
selmecbányai fiókja, : -— e E Ea 200 AKÉval 
Rendelkezésére állott tehát összesen: 711 K 


és a kamatok. Eme 544 kor 52 fillért kitevő pénzösszeg a selmecbánya 
végrehajtó bizottságnak lett átadva. 

A selmecbányai végrehajtó bizottság: BöckH HuGó, BRADOFKA 
FeiGyes és VEREss JózsEF urak hathatós és igazán lelkes tevékenysége 
folytán valamint KACHELMANN KÁRory vihnyei gépgyártulajdonos úr nagy 
áldozatkészségére, a szikla jelzése és az út szélén — szemben a Szabó 
József sziklával — felállítandó magyarázó emléktábla még az 1907. év 
október havában elkészült. KACHELMANN KÁROLY nagyérdemű és nemes- 
lelkű barátunk a Szabó-szikla felirásának 172 m magas vasbetűit aján- 
dékba készíttette. A betűknek a sziklába való beerősítése mintegy 35 m 


TÖRTÉNETI VISSZAPILLANTÁS. a11 83 


magasságban (igazán mestermunka), a magyarázó bronz emléktábla ön- 
tése és az ezt befogó kőemlék falazatának költsége, összesen 1315 ko- 
rona. Fedezetlen maradt tehát még 470 K 42 fillér, a mely összeget az 
Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Selmec- és Béla- 
bánya vidéki osztálya, nagylelkűen a magáéból fedezett. 

Ilyen nemes és igazán csak tisztelő és szerető szivek áldozatkész- 
ségével létesülhetett a Selmecbánya vidéki Szabó József emlékmű. 

Az ilyen igazi ünnepben úgyis elég szegény magyar kulturális 
élet e méltó nagy ünnepe, minden modern reklám és nagydobverés nél- 
kül, csendesen és szerényen, de igazi lelkesedéssel, az ország és a 
hirlapirodalom meglehetős közömbössége mellett, folyt le. 

A kiküldött bizottság most második föladatát végezi és megkeresi 
a wieni cs. és kir. Katonai Földrajzi Intézetet, hogy térképeire a rSzabó- 
sziklav jelzést bevegye. 


A LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLY. 


Dr. LiFFa AURÉL-tól. 


1908 május 30.-án verőfénytől ragyogó időben, midőn a tavaszi nap- 
sugár ráterítette langyos takaróját a természetre s az erdők és mezők 
végtelenségére ráköltöztek a virágok ezrei, midőn a mezők a pacsirták 
dalától, az erdők a fülemilék csattogásától visszhangoztak, folyt le e vidék 
legfáradhatatlanabb kutatójának, a hazai geologia megalapítójának, szent- 
miklósi dr. Szasó JózsEF emlékének szentelt ünnepély. Ott a hol egykor 
talán maga is gyönyörködve szemlélte az égnek meredező rhyolith 
ormokat a geletneki völgy kies torkolatában, áll ma a fáradságot nem 
ismerő munka s a tudomány dicsőségét hirdető emlék, melynek ünne- 
pélyes leleplezésére volt barátjai, tanítványai s tisztelői összegyültek, 
lerovandók a kegyelet, a hála adóját. 

Az ünnepély a vonattal érkezők fogadtatásával kezdődött a gelet- 
neki állomáson. VEREss JózsEr kir. főmérnök, az országos magyar Bá- 
nyászati és Kohászati Egyesület, Selmec-Bélabánya vidéki osztályának 
titkára, mint a rendezőbizottság tagja, üdvözölte az érkezőket. Beszédjé- 
ben rámutatott ama tényekre, melyek a sSzabó emlék megszületését és 
leleplezését lehetővé tették és ama erkölcsi kötelességre, mely a jelen- 
lévőket ez alkalomból ide hozta. E szives fogadtatást az érkezők részéről 
dr. Kocn AwraL egyetemi ny. r. tanár, társulatunk elnöke köszönte meg 
nehány rövid szóval, hangsúlyozván a napnak jelentőségét, a mit azután 
a jelenlevők ismerkedése váltott föl. A résztvevők ezek után kocsikra 


307 


514 Dr LIFFA AURÉL 


szálva, hosszú, tömött sorban az ünnepély szinhelyére: a geletneki 
völgybe a cSzabó sziklás-hoz vonultak az ez alkalomból ünnepi diszt 
öltött községen keresztül. 

" A cSzabó sziklan órmán már messze távolról látható nemzeti- 
szinű lobogók jelezték az ünnepély szinhelyét, a hol az érkezőket — 
miután az ünneplők egy része már korábban itt elhelyezkedett — 
ropogó mozsarak és cigányzene fogadta. Rövid ismerkedés után, kez- 
detét vette az ünnepélyes aktus. 

Siri csend lett! . . . a langyos szellő meg-meg rázta a rhyolit 
szikla ormára s a vele szemben levő emlékmű körül letüzött lobogókat 
és végig suttogott a cserfa galyakkal koszorúzott emlék lombjain. Haja- 
don fők sorakoznak és tömörülnek mind szorosabbra, mint midőn egy 
kedves halottól utolsó búcsút vesznek. — A ki távolról nézte e jelene- 
tet, — temetésnek vélte, pedig feltámadás volt ez! föltámadása a nagy 
szellemnek, a melynek, hogy áldozzanak, méltó helyet találtak tisztelői. 

A csendet FINSKa SÁnponk járási főszolgabíró törte meg, a ki Bars- 
vármegye és Geletnek község képviseletében következőkép üdvözölte a 
megjelenteket: 

cBars-vármegye közönsége, Szklenó és Geletnek községek nevé- 
ben, valamint saját nevemben szivem mélyéből üdvözlöm a Magyarhoni 
Földtani Társulat, valamint az országos magyar Bányászati és Kohászati 
Egyesület Selmec-Bélabánya vidéki osztályának mélyen tisztelt képvi- 
gselőit, valamint az összes jelenlevőket, itt az Isten szabad ege alatt. 
E helyen üdvözlöm Önöket Uraim, hova a mai napon elzarándokoltak, 
hogy SzaBó szellemének, e szellem óriásnak igaz szivből hódolatukat le- 
rójják. A nagy szellem előtt való meghódolás méltó Önökhöz, mert SzaBó 
szelleme, nagy tudása, fürkésző tehetsége nemcsak a tudományt vitte 
előre, hanem édes hazánknak dicsőséget is szerzett fáradhatatlan mun- 
kásságával. Önöket pedig áldja meg az egek Ura! Isten hozta Önöket ! 

Eme nagy tetszéssel fogadott beszéd elhangzása után, társulatunk 
elnöke dr. Kocn Awrar egyetemi ny. r. tanár lépett az emlékműnek 
fehér lepellel letakart érctáblája elé, hogy azt a következő beszéd kisé- 
retében leleplezze : 


Tisztelt Ünnepi Gyülekezet ! 


Az elismerés és kegyelet hálás érzéseivel zarándokoltunk ide, első 
sorban a Magyarhoni Földtani Társulat és az Országos Bányászati és Ko- 
hászati Egyesület Selmec- és Bélabánya vidéki osztályának képviselői, 
másodsorban hazánk legkiválóbb tudományos intézeteinek és társulatai- 
nak kiküldöttei s velök az érdeklődő nagy közönség tekintélyes száma, 
hogy lélekemelő ünnepet üljünk a szabad természet templomában, 
melyben a szemben fekvő óriási sziklafal mint oltár emelkedik az égbe. 


A LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLY. 515 


Valóban hálát mondhatunk a természet Urának, hogy ennek és 
szerte a hazában sok más szikla oltárnak olyan fölkent papját adta 
nekünk néhai SzaBó Józser tanárban, a hazai bányászat és geologia 
lelkes bajnokának személyében, ki igazán méltóvá tette magát arra, 
hogy emléke fönnmaradjon, nemcsak derék fiai, hálás tanítványai, élet- 
ben levő kortársai, számos barátja és tisztelője szivében és elméjében, 
de hazánk minden hű fia és a késő utódok számára is, kik a tudomá- 
nyos érdemeket elismcrni és megbecsülni tudják. 

Igaz, hogy a beavatottak előtt az Ő nagybecsű művei alkotják a 
legméltóbb emléket, melyet dicső nevének Ő maga állított volt életében; 
de mivel e műveit édes hazánk minden hű fiának örökül hagyta, illő, 
sőt szükséges is, hogy halhatatlan nevét és hirét a szabad természet- 
nek egy fenséges alkotása is, melyet életében fáradhatlanul kutatott, 
mindenkinek hirdesse és századokon át megőrizze. 

A Mt. Völdt. Társ. 1901. évi tanulmányozó kirándulásának egy 
kis csapatában, mely szeptember 23-án gyönyörködött a velünk szemben 
meredeken felnyuló riolitsziklákban, született meg az eszme, hogy e 
sziklavonulatot ezentúl SzaBó JózsEF sziklának nevezi és az érdemdús 
magyar tudósnak, ki annyi szeretettel, igaz lelkegedéssel és fáradhatat- 
lan munkával tanulmányozta e környék szövevényes geológiai alkotását, 
a sziklafalba emléktáblát helyeztet el. 

Ezt a szép eszmét, melyre példákat Németországban a Leopold 
von Buch vándorkövében, Csehországban a Prága közelében emelkedő 
Barrande sziklában és Aussignál a Humboldt sziklában már megvaló- 
sítva találunk, — a Mh. Földt. Társ. és az Orsz. Bány. és Kohászati 
Egyesület Selmec- és Bélabánya vidéki osztálya magukévá tették és a 
maguk körében összegyűjtötték a kivitelre szükséges összeget; és most 
megilletődéssel itt állunk a kész emlék előtt, hogy azt ünnepélyesen 
fölavassuk és a nyilvánosságnak átadjuk. i 

Szívem mélyéből üdvözölve az ünneplő Gyülekezetet, ünnepünket 
ezennel megnyitom s az emléktáblát leleplezem. Hulljon le a lepel! 

Ezek után átadom a szót dr. Böckn HuGó főiskolai tanár úrnak, 
fölkérve őt ünnepi beszédének elmondására. 

Az érctábla leleplezését s a beszédet követő lelkes éljenzés után 
előlépett az ünnepi szónok: BöckH Hucó dr. magy. kir. bányatanácsos, 
főiskolai tanár, a ki a következőket mondotta : 


cMélyen tisztelt Ünneplő Közönség! 


Áldozni jöttünk az emlékezés, a kegyelet oltárán. Összegyűltünk, 
hogy a magyar tudomány bajnokának, a magyar geologia és bányászat 
úttörőjének emlékét ércbetűkkel sziklába vésve örökítsük meg. Össze- 
gyűltünk itt, ebben a völgyben, a hol egy másik lánglelkű hazánkfia, 


Szerencsét, fényképfölvétele.) 


. (A Jó 


bra. Szabó-szikla 


á 


E 


HIRDESSÉ A 57 
D:SZABO 
2 Sö5 Ti ARA KELÁN FAFO. ű 

; EGALAPITOJÁS AK EMLÉKET 


9. ábra. Szabó emléktábla. (A Jó Szerencsét, fényképfölvétele.) 


D1S D: LIFFA AURÉL 


Bonw IGwác, va bánsági geologia atyjav, több mint egy század előtt a 
közeli Szklenón összehívta a bányászat, a földtan és a rokon tudomá- 
nyok képviselőit, hogy e szakok szolgálatában közös munkára egye- 
sítse őket. 

Több mint félszázaddal később ismét e vidékről, Selmecbányáról 
indult útnak Szazó JózsEr, hogy magyarul, magyar szellemben hirdesse, 
megteremtse a magyar geologiát. Rögös, töretlen volt az ösvény, me- 
lyet választott. Mellőzés, félreértés volt osztályrésze nem egyszer pályája 
elején, de ő hivatása érzetében nem csüggedve, bízva haladt a kiválasz- 
tott úton. Dolgozott, tett, teremtett. 

Irással, szóval, tudós értekezésekkel, népszerű felolvasásokkal, tan- 
könyvekkel szolgálta szakját és nemzetét. Műveinek száma egész kis 
könyvtárra rúg és a budapesti egyetem ásványtani intézete, a melyet 
ő teremtett meg és fejlesztett azzá, a mi, már egymagában nevet biz- 
tosít számára a magyar kultura történetében. 

Tudományának úgyszólván nincs olyan része, melyben SzaABó ne 
dolgozott volna, melyben valami maradandót ne alkotott volna; mégis 
egy dolog volt, a mi főkép vonzotta: a harmadidőszaki eruptivus 
kőzetek. 

Hazánk nagy rónaságát, a Nagy Magyar Alföldet hosszú vonulat- 
ban szegélyezik a harmadidőszaki vulkánok. Hatalmasan nyilvánult itt 
a rég eltünt időkben a vulkánosság. Óriási lávafolyások, tufa és breccsia 
takarók képződtek, melyek anyagából égbe törő vulkánok emelkedtek a 
harmadidőszaki tengerek partjain. — 

De nemcsak a Nagy Alföld szélén, az Erdélyi Medence peremén 
is ott vannak a harmadidőszaki vulkánosság tanúi, mint a Hargitta, 
vagy az aranyat rejtő erdélyi Érchegység eruptivus kőzetei. 

Ma csend honol a régi vulkánok tájain és a vulkáni utóhatás 
végső jelei, szénsavas ömlések, borvizek, itt-ott kénes exhalációk és hő- 
források az egykori tevékenység utolsó megnyilvánulásai. 

Az Alföldet szegélyező eruptivus tömegek vonzották első sorban 
SzaBó JózsEr-et, Kalocsa szülöttét, az Alföld fiát. 

Ezeket a kőzeteket ismerte meg Selmecbányán, a hol magába 
szívta a bányászat, a geologia alapismereteit, a hol úgy megkedvelte 
ezt a két szakot, hogy eredeti pályáját, a jogot otthagyva, ő belőle, a 
kő nélküli Alföld fiából, a magyar geologia úttörője lett. 

De nem feledte el szűkebb hazáját, a délibábos rónaságot sem 8 
annak geologiáját is fürkészte, kutatta. 

Legszebb eredményeit azonban az andezitek, a dacitok, a lipa- 
ritok, a hogy ő nevezte a trachytok tanulmányozása körül érte el. 

Nem elégedve meg azzal, hogy csak Hazánk tercier vulkános vidé- 
keit vizsgálja, kutassa, bejárta a külföldet is. Elment Amerika vulkános 


(ereggaTrozdoyÁueg egesorrazozg orv Vw) "esgzetdeTeT PIAPIAPITA 9AEZS V BIN E 


520 DI: LIFFA AURÉL 


tájékaira, ott járt a Vezuvon, a Strombolin, ott a Szantorin szigeteken, 
a hol szembetűnően mutatják hatalmukat vén Földünk endogén erői. 
Ott leste, kutatta a vulkáni utóhatások, a gázok, gőzök hatását a mű- 
ködő vulkánokon. 

A legmaradandóbb, legbecsesebb, a mit az eruptivus kőzetek tanul- 
mányozása közben alkotott, zöldkövesedési elmélete. 

Hazánk nemes érctermőinek túlnyomó része a harmadidőszaki 
eruptivus kőzetekhez, andezitekhez, dacitokhoz van kötve. 

Ott, a hol ezek ércet rejtenek méhükben, sajátságos elváltozás 
észlelhető rajtuk, mely a legszembetünőbben abban nyilvánul meg, hogy 
a kőzetek zöldes színt valtanak, propilitosak, zöldkövesek. 

A zöldkövesedés és a kőzetek érctartalma között oly szembetünő 
az összefüggés, hogy BoRw egyenesen cSaxum metalliferum, -nak, ércet- 
termő kőzetnek nevezte ezeket a zöldköveket, melyeket ósdi, a régibb 
vulkános kőzetekre emlékeztető külsejük miatt sokáig régi, paleovulkános 
kőzeteknek tartottak. 

A selmeci bányászati és erdészeti főiskola, akkor még akadémia, 
professzora, PErTTko JÁwnos nagyérdemű elődöm volt az, a ki először 
ismerte föl, hogy itt, Selmec környékén ezek a kőzetek harmadkoriak és 
megint a selmeci főiskola neveltje, tanítványa, Szazsó JózsEF az, a ki meg- 
előzve a külföld tudósait, a propilitok lényegét helyesen értelmezi, a mi- 
kor már 1873-ban a bécsi világkiállításon közreadott füzetben kimondja, 
hogy a zöldkő, a propilit vazon módosulat, melyet valamely öregebb tra- 
chyt-iajon leginkább a kénes és vízpárás exhalációk idéznek előv, vagyis 
hogy a propilit nem önálló, külön kőzet, hanem bizonyos harmadidő- 
szaki eruptivus kőzeteknek a vulkáni utóhatások okozta elváltozása. 

SzaBÓó ezzel szembe került RIcHTHoFEx báróval és az osztrák és 
német geologusokkal, kik a propilitot önálló kőzetnek tartották. 

RosewxBuscn, a kiváló német petrografus, csak hat évvel később, 
1879-ben jutott a Szabóéval azonos eredményre. 

Azóta évtizedek multak el és az ellenkező nézetekkel szemben 
SzaABÓ felfogása ma már általános érvényre jutott. 

Ime ez Szabó tudományos munkásságának legszebb eredménye, 
melyhez azután még sok más becses megfigyelés és eredmény, mint 
például a földpátok lángkísérleti úton való meghatározása, vagy az 
Úrvölgyit nevű rézszulfát felfedezése csatlakozik. 

Nemzeti szempontból, a magyarság szempontjából éppen olyan 
becses, de talán még becsesebb az, a mit a tanítás és a tudomány 
népszerüsítése érdekében tett és az az önálló gondolkodás, felfogás, mely 
műveiben, melyek első sorban magyar irányúak, magyar szelleműek, 
megnyilvánul. 

Tankönyveivel, tanári működésével, magyar szellemben, magyar 


A LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLY. 521 


tudományt tanitott és az édes Hazában képezett utódokat hagyott maga 
után, kik megkezdett munkáját folytatják. 

Csaknem másfél decennium mult el fejünk fölött azóta, hogy 
SzaBó JózsEF örökre lehúnyta szemét, de emléke mais ott él a magyar 
bányászat, a magyar geologia napszámosainak körében. 

cExegi monumentum zere perenniuss; mondja a költő és az örök 
igaz szellemi alkotások csakugyan állandóbbak az ércnél. 

SzaBó JózsEF műveiből, szellemi alkotásaiból is a szín, igaz, túl- 
élte alkotóját s érenél maradandóbb emléket biztosít számára. 

Itt, a harmadidőszak kialudt vulkánjai, kihült lávaárjai között, 
ezen a vidéken, mely kutató szellemét megihlette, kerestük ki munka- 
társa és barátja, Édesatyám indítványára azt a folfelé nyúló sziklát 
ott szemben. mely évezredek óta dacol az idők vasfogával, hogy nevét 
viselje, hogy a sír enyészetén diadalmaskodó munkásságának, érdemei- 
nek jelképe legyen, hogy késő utódainknak is hirdesse a magyar tudós 
nemes emlékét.v (Éljenzés.) 

A Magyar Tud. Akadémia és a Kir. Magyar Természettudo- 
mányi Társulat képviseletében dr. ScHAFARZIK FERENc műegyetemi 
ny. r. tanár, társulatunk másodelnöke tartotta a következő beszédet, 
mely szószerint következőképpen hangzott : i 

cSzentmiklósi SzaBó JózsEr életének és tudományos tevékenységé- 
nek képe hova-tovább mindig jobban domborodik ki lelki szemeink 
előtt és egyre tisztábban bontakozik ki a magyar geologiának és hazá- 
jának tett szolgálatainak igazi értéke is. 

Elismerés és hála illeti fényes emlékét és szerencsésnek érzem 
magam, hogy ennek itt a M. Tud. Akadémia és a Kir. Magyar Ter- 
mészettudományi Társulat megbizása folytán kifejezést adhatok. 

SzaBó a geológiát nem szobatudósok módjára a négy fal között, 
hanem kint a szabad természet ölén mívelte és lelkes példaadással ott 
kedveltette meg tanítványaival is ezt a tudományt úgy, mint ő előtte e 
hazában senki. Ő mint geologus a petrografiai irányt karolta föl és 
különösen hazánk harmadidőszaki vulkáni kőzetei voltak kedvenc tár- 
gyai. S valamint a körültekintő építész a leendő épülethez először az 
építő anyagokat hordja össze, úgy ő is egyes részletkérdésekkel foglal- 
kozik előbb, hogy azután befejezésül egy harmonikus egészszé illeszt- 
hesse össze azokat. Előre megfogalmazott terv szerint nyúlt már a hat- 
vanas évek végén a mikroskopiumhoz, de minthogy ez őt abban az 
időben a kőzetalkotó elegyrészek legfontosabbikára, a földpátokra nézve 
ki nem elégítette, elmés módon egy eredeti földpátmeghatározó mód- 
szert alkotott magának, mellyel a mikroskopikus vizsgálatot szeren- 
csésen kiegészítette. Így fölfegyverkezve próbálta azután ki képességét 
és erejét hazánk különböző vulkáni vidékeinek tanulmányozásában. 


522 D: LIFFA AURÉL 


Végül pedig hozzáfogott Selmecbányának, ennek a nevezetes bányaterü- 
letnek a rendszeres geologiai megismertetéséhez, amire őt a tárgy ér- 
dekességén kívül főleg az Alma mater-re való édes visszaemlékezés is 
ösztökélte. Egy vaskos kötet és egy részletes, 1 :14400 méretű geológiai 
térkép teszi kitartó szellemi munkájának gyümölcsét, melyben átte- 
kinthetően mindazt elénk tárja, mit sok évi páratlan szorgalommal 
összegyűjtött. 

Valóban fejedelmi ajándék az nemcsak Selmecbánya sz. kir. bánya- 
városának, de egyszersmind a magyar tudományosságnak is és ezzel 
szemben véghetetlenül gyenge a hálaadásnak szava és módja, mert az 
a néhány betű, a mellyel SzaBó Józser érdemekben halhatatlan nevét 
megörökíteni akarjuk, ha ércből való is, mégis csak mulandó! Ily kö- 
rülmények között egyedül csak az a tudat vigasztal és nyugtat meg, 
hogy egykori vezérünk emléke, a mig bányász és geologus e hazában 
él, nem pusztán csak itt, e helyen, hanem a szivekben is élni fog. 

Ezután a magyar kir. Földtani Intézet képviselője iglói dr. Szowx- 
TÁGH TAMÁS helyettes igazgató, magyar kir. bányatanácsos koszorúzta 
meg az emléket, következő beszéd kiséretében: 


cMélyen tisztelt ünneplő közönség! 


A magyar kir. Földtani Intézet mély tisztelettel és a legnagyobb 
elismeréssel hódol dr. szentmiklósi SzaBó JózseF nagyrabecsült emlékének. 

Az ünnepelt volt az, kinek 1868-ban a m. kir. Földtani Intézet 
szervezésekor, GoRovE ISTVÁN miniszter legelőször felajánlotta az igazgató- 
tisztséget. SzaBó nem fogadta el, tanár maradt. 

Mint egyetemi tanár teljes mértékben átérezte hivatásának ma- 
gasztos voltát. Mint tősgyökeres magyar, jól tudta kötelességét. Abban 
az időben az újjá alakult hazának, első sorban szellemi munkásokat 
kellett nevelni. Ez volt a legelső, legszentebb kötelesség ! 

Ha valaki, úgy bizonyára Szazó JózsEr volt az, a ki e kötelesség- 
nek is híven, teljes odaadással megfelelt. 

A magyar kir. Földtani Intézetnek azonban mind végig jó barátja 
maradt. Őszintén örült intézetünk minden sikerének. 

Mi babérkoszorunkat nemcsak a munkás, a jeles magyar tudós — 
nemcsak a lelkes kitünő tanár — de az igazi jellemes, nemesszívű 
hazafi és a szeretetre méltó ember emlékének is szenteljük. 

Legyen az Ő hasznos, munkás és igazán a hazának szolgáló 
élete — mindnyájunknak buzdító példa! 

Eme zajos tetszéssel fogadott beszéd után, HERMANN Mixsa kir. 
bányatanácsos, a selmecbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskola 
rektora lépett az emlékmű elé s szép beszéd kiséretében kiemelte, 
hogy dr. Szazó Józser élete pályáját Selmecbányán kezdte, s innen 


A LELBEPLEZÉSI ÜNNEPÉLY. 523 


indult érdemekben gazdag útjára, . . . shogy hazája javára gyakorlati- 
lag alkalmazza a tudomány vívmányait.v Beszédét azzal végezte, hogy... 
ca főiskola SzaBó emlékét hirdetni fogja, mig bányász oldalán csákány 
lesz s gondoskodni fog róla, hogy emlékezete fönmaradjon és vasnál 
vésőnél tartosabb legyen." 

Rövid szünet után a m. kir. bányászati és erdészeti főiskola kép- 
viseletében KEnéÉNyI főiskolai hallgató tolmácsolta az ifjúságnak az ün- 
nepélyen való részvételét a következő szavakkal : 

cMélyen megilletődve lépek e helyre, hogy a selmecbányai m. kir. 
bányászati és erdészeti főiskola ifjúsága nevében kifejezést adjak annak 
a mély megbecsülésnek, tanújelét adjam annak az általános igaz hódo- 
latnak s tiszteletnek, mellyel mi a főiskola polgársága SzaBó JózsEr 
emléke iránt adózunk. Hazánk nagy tudósának, a magyar geologia 
úttörőjének halhatatlan emlékét a hálás utókor a mai napon emléktáblá- 
val örökítette meg. De érenél és márványnál maradandóbbak, halhatat- 
lanabbak azok, a miket ő alkotott. Nem szükséges alkotásait fölsorolnom, 
nem szükséges érdemeire hivatkoznom, nem kell, hogy sokoldalú szak- 
ismereteire, nagy szellemi mozgékonyságára, bámulatos munkaerejére, 
csodálatos, érdemdús tevékenységére rámutassak ; mert hisz mindnyájan 
tudjuk, átérezzük e jelen pillanatban, hogy ki volt SzaBó Józser?! Öröm- 
mel jöttünk ma ide, erre az ünnepélyre; örömmel azért, mert hiszen 
SzaBó Józser körünkből indult el később oly dicső életpályájára; mert 
hiszen a selmeci főiskolán szerezte meg tudományának alapját, a me- 
lyet később vas szorgalommal oly szépen tovább fejlesztve, annyi sikert 
és babért aratott. De ez ünnep fénye megsokszorozódik, dicsősége 
tízszeres erővel fellángol és jelentősége eltörölhetetlenül szivünkbe véső- 
dik azzal, hogy ez az ünnep nemcsak a selmecieké, hanem az egész 
magyar társadalomé, immár az egész országé. A mai napon SzaBó JÓZSEF 
emlékét szivünkbe véstük és emlékül viszszük e szent helyről azt a tuda- 
tot, hogy van egy út — és ez úton SzaBó Józsrr is haladott, melyen 
haladva a halhatatlanok közé lehet emelkedni és ez az út a szorgalom, 
a kitartó munka, a fáradtságot nem ismerő buzgó tevékenység.v (Éljenzés.) 

Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Selmec- 
Bélabánya vidéki osztálya nevében FARBAKY IsrváNn kir. főbányatanácsos 
és az egyesület alelnöke, következő beszéde kiséretében koszorúzta meg 
az emléket: 

cAma hálás szeretetnél fogva, amelyben a megdicsőült minden 
bányász- és az egész bányászközönségnél áll, továbbá ama nagy érde- 
meknél fogva, melyeket a megdicsőült a bányászat, továbbá a geologia 
és petrografia terén szerzett magának, végre ama szoros kapcsolatnál 
fogva, melyben a bányászat és a geologia régóta áll: az wOrszágos 
Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületv múlhatatlan kötelsségének 


524 Dr LIFFA AURÉL 


tartotta, hogy ezen az ünnepélyen részt vegyen, azon képviseltesse ma- 
gát és koszorút helyezzen az emléktábla homlokára v (Éljenzés.) 

Ezután dr. KocH AnTAL, társulatunk elnöke helyezett egy pálma- 
ágat az emlékre a Magyarhoni Földtani Társulat nevében a következő 
szavakkal : 

cA Magyarhomi Földtani Társulat nevében leteszem a pálmaágat 
felejthetetlen nagyérdemű volt Elnökének, dr. Szazsó JózsEr tanárnak 
emlékkövére. Ott volt O társulatunk bölcsőjénél és 0 ápolta s fejlesz- 
tette azt szeretettel és kitartással negyvenöt éven keresztül. Legyen azért 
áldott az emléke mindig körünkben?! 

A kir. magy. Tud. Egyetem bölcsészeti kara nevében pedig a kö- 
vetkezőket tolmácsolta : 

cA kir. m. Tudomány-Egyetem bölcsészeti Kara, melynek dr. SzaBó 
Józser tanár közel harmincöt éven át egyik dísze volt, általam jelenti 
be üdvözletét az ünneplő Társulatoknak és lélekben való részvételét 
jeles kartársa dicső emlékének felújításában! 

Az emlékművet ez után GRILnusz Emrn kir. főbányatanácsos, bánya- 
igazgató, mint az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület 
Selmec-Bélabánya vidéki osztályának elnöke, a közigazgatási hatóságnak 
a következő szavakkal adta át : 

cAz imént elhangzott szép beszédekben kimerítően ismertetve vol- 
tak a mai ünnepély indító okai. SzaBó JózsEF geologiai művei, hasznos 
munkássága és a hazai geologia terén szerzett érdemei folytán, hálás 
elismerésünk külső jeléül állítottuk föl emlékkövét azon a helyen, a hol 
ő munkálkodott. Nekem az a kötelességem, hogy hálás köszönetet mond- 
jak egyrészt az érdőkincstár elnökének, másrészt az urbéres közönségnek, 
hogy megengedte e helyen ez emléktábla felállítását, továbbá mindazok- 
nak, kik szives megjelenésükkel az ünnepély fényét emelni sziveskedtek. 

Az ünneplő testületek nevében ez emléktáblát és sziklafeliratot 
ezennel átadom a közönségnek és a hatóság képviselőjének, fölkérvén 
öt, mint a közigazgatási járás főszolgabiráját, hogy ez emléktáblát és 
feliratot gondozni szíveskedjék, hogy ez emlékek hosszú időkön át fönn- 
maradjanak. (Éljenzés.) 

Ezt követte végre FINKA SÁNDOR járási főszolgabírónak az ünne- 
pélyt berekesztő beszéde, mellyel az emlékművet átvette : 

Midőn a két emlékművet Szklenó és Geletnek közönsége képvise- 
letében tisztelettel átveszem, igérem úgy magam, mint a két község nevé- 
ben, hogy azokat szenteknek tekintjük. Hála a gondviselésnek s azoknak, 
kiknek lelkében megszülemlett ez eszme. Hála azoknak, kik által az 
teljesítve lett. Köszönöm az ünneplő közönségnek itt való megjelenését 
és fogadom, hogy legszorgosabb gondomnak fogom tartani az emlékek 
megőrzését. Éljenek! (Éljenzés. Mozsárdurrogatás.) 


A LELEPLEZÉSI ÜNNEPÉLY. 325 


Ezzel véget ért az ünnepély! Az emlék leleplezésére megjelentek 
még egyszer körülhordják tekintetüket az emlékművön, majd az ére- 
betűs sziklaóriáson,... egy-egy lombot törnek az emléket díszítő cserfa- 
galyból, hogy azután kocsiba szállva, búcsút vegyenek e helytől! 


A nap még nem áldozott le, midőn az egész társaság Vihnyén az 
ez alkalomból rendezett díszebédhez ült. Itt olvasták föl az üdvözlő 
iratok egész sorát, melyek szószerint a következők : 


Dr. Koch Antal egyetemi tanárhoz, mint a Mh. Földt. Társulat Elnökéhez. 


Hochgeehrter Herr Kollege ! 

Ihre freundliche im Namen der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
erstattete Binladung zur Enthüllung der Szabó-Gedenktafel hat mich ebenso 
gefíreut wie geehrt. Ich bitte Sie, hierfür meinen wármsten Dank entgegen- 
nehmen zu wollen. 

Gar gern würde ich nach langer Zeit wiederum die Karpathen besuchen 
und um so lieber, als es bei diesem Anlasse in so sympathischer Gesellschaft 
geschehen könnte. Leider aber war ich bemüBigt Karlsbad aufzusuchen und 
so werde ich diesmal gezwungen sein, mir die Freude an Ihrem Feste teil- 
zunehmen zu versagen. 

Ich bitte Sie hochgeehrter Herr Kollege dies der Gesellschaft mit mei- 
nem wármsten Danke mitteilen zu wollen. 

Dem Feste den glückliehsten und erhebendsten Verlauf wünschend, 
zeichnet mit besten GrülBen Ihr hochachtungsvollst ergebener 

Karlsbad 22. V. 08. VARRT TV ÜLTE 


A Földtani Intézet honnmaradt geologusaitól Budapestről. 
Ngs. Dr. Böckh Hugó főiskolai tanár Geletnek-Szklenófürdő állomás. 


Felkérjük Nagyságodat, hogy a Szabó-ünnepélyre összegyült kartársak- 
nak üdvözletünket tolmácsolni szíveskedjék. 


Kalecsinszkytől, Budapestről, Kachelmann Károlynak Vihnyére. , 


Szabó-sziklához kirándult társaságot szívesen üdvözli. 


Dr. Szádeczky Gyula egyetemi tanár, Kolozsvárról. 
Szabó-emlék bizottságnak Geletnek. 


Hivatalosan akadályozva lévén, csak lélekben lehetek szeretett főnököm 
emlékét ünneplőkkel. Kivánom, hogy az ünnepelt nemes buzgóságának s szel- 
lemének megfelelőleg a geologia és bányászat szép tudománya magyar földön 
ennek javára s dicsőségére magasra fölvirágozzék. 


Szabó Dénestől Kolozsvárról. 


Dr. Böckh Hugó főiskolai tanár úrnak, Fürdőszálló Vihnyefürdő. 


Szivből üdvözlöm, hálásan köszönöm fáradozásukat mindazoknak, kik 
boldogult édes atyám emlékének adóznak, midőn őszintén sajnálom, hogy ezt 
személyesen élő szóval nem tehetem, kérem sziveskedjék ezeket az érzelmei- 
met és üdvözleteimct az egybegyülteknek tolmácsolni. Alázatos szolgája. 


26 Dr LIFFA AURÉL 


Lóczy Lajos, Budapestről. 
Nagys. Koch Antal úrnak Geletnek. 


A Szabó-emlék leleplezési ünnepe alkalmával hódolatát tolmácsolja az 
0 emlékezeténék. 


Lőrenthey, Nyirmadáról. 
Geologus-társaság Vihnyefürdő vendéglő. 


A tudomány győzelmi ünnepén Szabó szellemében való továbbműködést 
és tudományágunk fölvirágozásához jó szerencsét kiván. 


Geologische Gesellschaft Selmecbánya. 


Wien. V/30- EU EKO AM 
Am Feste zu Ehren ihres groBen Forschers in Herzen teilnehmend 
rufe der ungarischen geologischen Gesellschaft herzliehes Glückauf zu. 
Uhlig. 
Erdélyi Múzeum Egyesület 123—1908. 


Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Selmec-Bélabánya 
vidéki osztályának Selmecbánya. 


Az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöksége mélyen sajnálja, hogy május 
30-án nem lehet jelen a geletneki völgy Szabó-sziklájánál. Együtt érzünk azon- 
ban azokkal, kik ott megjelenve, kifejezik az utódok kegyeletét Szentmiklósi 
dr. Szabó József iránt s leleplezik azt az emléktáblát, melyen a kiváló tudós- 
nak a hazai bányászat és geologia terén szerzett nagy érdemeit hirdetik nem- 
zetének. Őszintén kivánjuk, hogy emlékezetének felujítása legyen áldásos, buz- 
dító hatású követőinek lelkében. 

Kolozsvárt, 1908 május 24-én. 

Az Erdélyi Múzeum- Egylet nevében : 
Dr. Szamosi János, Dr. Schilung Lajos, 
alelnök. : főtitkár. 


Budapesti Kereskedelmi Akadémia (V. Alkotmány-utcza 11.) 


Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Selmec- és Béla- 
bánya vidéki osztályának Selmecbányán. 


Közbejött akadályok miatt nem valósíthatom meg ama szándékomat, 
hogy a dr. Szabó József emléktáblája leleplezése ünnepélyén megjelenve, ott a 
Budapesti Kereskedelmi Akadémia nevében róla megemlékezzem. Kérem a 
mélyen tisztelt elnökséget, méltóztassék e bejelentésemet tudomásul venni. 
Kényszerű távolmaradásomat igen sajnálom. 

Mert dr. Szabó József 1858/59-iktől kezdve öt éven át a Budapesti 
Kereskedelmi Akadémiának rendes tanára, 1859, 60-tól kezdve első rendes igaz- 
gatója volt és nemcsak kiváló szakbeli képzettségével vált intézetünk díszévé, 
hanem nevét azáltal is örök emlékezetűvé tette, hogy megindította az akkor 
még német intézet megmagyarosítását és fölsőiskolai színvonalra való kifej- 
lesztését. 

Legyen áldott az ő emléke a mi intézetünk részéről is azon szép 
ünnepélyen, melyet a Földtani Társulat és a Bányászati és Kohászati Egye- 
sület Selmec- ég Bélabánya vidéki osztálya május 30-án rendez. 

Kiváló tiszteletem nyilvánításával vagyok hive 

Budapest, 1908 május 28-án. 

Szuppán Vilmos, 
kir. tanácsos, a budapesti kereskedelmi 
akadémia igazgatója. 


SUPPLEMENT 


ZUM 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXVIII. BAND, JUNI 1908, Ő. HEFT. 


DIE ENTHÜLLUNG DES SZABÓ-DENKMATS. 


GESUHIGHTLIUHER RÜGKBLICK. 


Von Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 


Die Ungarische Geologische CGresellschaft lenkte im Jahre 1901 
ihren —- jetzt leider gánzlich unterbleibenden — Studienausflug in die 
Gegend von Selmec- und Körmöcbánya. 

Der vom Hochschulprofessor PBergrat Dr. HucGo v. BöckH gründ- 
lich vorbereitete Ausflug war unstreitig der lehrreichste sümtlicher 
ötudienaustlüge. Sicherlich denkt auch heute noch jeder Teilnehmer 
dankbaren Herzens und mit Befriedigung an diesen műühevollen, jedoch 
gut arrangierten, genubreichen, wahrhafít sehr nützlichen und fachgemi- 
ben Ausílug sowie an die liebenswürdigen vorzüglichen Führer zurück. 

Dieser Studienaustlug ist im 531. Bande (1901) des Földtani Köz- 
löny, Seite 279 —283 eingehend beschrieben. 

Als die kleine Gesellschaft der teilnehmenden Geologen — JoHANN 
Böckn, Hugo BöckH, LuDwIG CSEH, GABRIEL LÁSZLÓ, MoRITzZ PáLry, LUDwIG 
RorH, FRANZ DCHAFARZIK, JULIUS SZÁDECZEY, THOMAS SZONTAGH, VIKTOR 
UHLIG (Wien) und BTEPHAN Viráris — eben die Schönheiten der Rhyolith- 
felsen bei Geletnek bewunderte, war es Ministerialrat JoHANN Böckn, 
Direktor der kel. ungar. Geologisehen Anstalt, der im Laufe des Ge- 
spráches der unvergünglichen Verdienste des verewigten Universítáts- 
professors JosEpH SzaBó! gedenkend, den Antrag stellte, die in der 
Geletneker Öffnung des Szklenóer Tales nördlich vom Wege sich er- 
hebende cLihotsko Bralos genannte malerisch schöne Felsenwand zum 
Andenken an den verewigten verdienstreichen Prásidenten der Ungari- 
schen Geologischen Gesellschaft Szabó József sziklu zu benennen. 


1 Dr. JosEPH SzaáBós Biographie aus der Feder Dr. ANrox KocHs siehe im 
Földtani Közlöny, Bd. XXV (1895), Seite 321—327; die Zusammenstellung seiner 
literarischen Tütigkeit auf Seite 287—302 desselben Bandoes. 


földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 30 


528 D: THOMAS V. SZONTAGH 


Bei dem nachher im Fichtenwalde bei (reletnek eingenommenen 
Mittagmahle beschlob sodann auf JogaAnn BöckHs Antrag hin die kleine 
Geologenschaar die Verewigung des Andenkens JosEPH SzaáBós an die- 
ser Stelle und leitete zu diesem Zwecke sogleich eine Kollekte ein. 
Gleichzeitig wurde die Angelegenheit der weiteren Sammlung und des 
Denkmals Hucco Böckn, LupwIiG CsEH, JuLrius SzápDEczKkY und THoMms4s 
SZONTAGH übertragen. 

Der Text des in Budapest, Kolozsvár und Selmecbánya ausgegebe- 
nen Sammelbogens ist folgender : 


c A ufruf. 


Die Teilnehmer des Studienausfluges der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft im Jahre 1901 fabten am 23. September, als sie den in 
der Geletneker Öffnung des Szklenóer Tales, an dessen rechter Seite 
steil emporragenden Rhyolithfelsen bewunderten, den Beschluf8, die 
Felsenwand fortan cSzabó József szikla zu heiBen und zum Andenken 
an den hochverdienten ungarischen Gelehrten, der mit so vieler Hin- 
gabe, aufrichtiger Begeisterung und unermüdlicher Arbeit den ver- 
wickelten geologischen Bau dieser Gegend studierte, an derselben eine 
(redenktafel anbringen zu lassen. 

Die am Ausflug beteiligten Fachgenossen werden behufs Hintra- 
gung dieses Namens in die Spezialkarte bei dem k. u. k. Militárgeo- 
graphischen Institut die nötigen Schritte einleiten und für die Gedenk- 
tafel die Geldmittel im Wege einer Sammlung beschaffen. § 

In das Sammel- und Exekutivkommittee wurden an Ort und Stelle 
gewáhlt: Dr. Huco Böckm Selmecbánya, LupwIiG CsEH Selmecbánya, 
Dr. FRANZ BSCHAFARZIK Budapest, Dr. Jurrus SzápEczkY Kolozsvár und 
Dr. THomas SzoNnTraGH Budapest. 

Das Kommittee ersucht die geehrten Fachgenossen um freundliche 
Spenden. 


Die im Geletneker Walde eingeleitete Kollekte ergab folgende 
Summen : 


in. BUdAapost 1 süss tás ee al ért OLE KODDEK 

in Kolozsvár... LOVA LANE BA LON ZS 

in Selmecbánya .. EZ AZA NNY E ETTEK 
Zasamitmen s: csek az két 


Hierzu der Beitrag der Selmecbányaer 
Filiale der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft B dal sen tez hös a DEŐRSZN AK 
Somit standen zur Verfügung  .. .. 711 Kronen. 


GESCHICHTLICHER RÜCKBLICK. 5929 


und deren Zinsen. Diese 844 Kronen 52 Heller betragende Summe wurde 
dem Selmecbányaer Executivkomité übergeben. 

Dank der unermüdliehen Tátigkeit dieses aus den Herren Huco 
BöcKH, FRIEDRICH BRADOFKA und JosePH VEREss bestehenden Ausschus- 
ses sowie der groben Opferwilligkeit des Maschinenfabrikanten KARL 
KACHELMANN-Vihnye war die Bezeiehnung des Felsens, desgleichen 
auch die am Wegraine dem Szabó-szikla gegenüber aufzustellende, als 
Erklárung dienende Gedenktafel noch im Oktober 1907 fertiggestellt. 
KARL KACHELMANN, unser verdienstvoller und hochherziger Freund, lieb 
die 172 m hohen Fisenbuchstaben der Aufschrift des Szabó-szikla un- 
entgeltlich herstellen. Die Befestigung der Buchstaben an der Felsenwand 
in ungefáhr 35 m Höhe (ein kühnes Unternehmen !), der GuB der erklá- 
renden Bronzegedenktafel sowie der Bau des dieselbe tragenden $Stein- 
denkmals verursachten einen Kostenaufwand von insgesamt 1315 Kronen. 
Es blieben somit 470 K 42 H ohne Deckung, welechen Betrag die Sel- 
mec- und Bélabányaer Filiale des Ungarisehen Berg- und Hüttenmöánni- 
sehen Vereins aus eigener Kasse opferwillig beisteuerte. 

50 kann das Joseph Szabó-Denkmal in der Umgebung von Selmec- 
bánya durch die Opferfreudigkeit wahrhaft nur von Verehrung und 
Liebe durchdrungener edler Herzen zustande. 

Die Enthüllung des Denkmals, eine erhebende und würdige Ieier 
im ungarischen kulturellen Leben, verlief in bescheidener Stille, jedoch 
getragen von edler Begeisterung. 

Das entsendete Kommittee ist jetzt daran, den zweiten Teil ihrer 
Aufgabe zu erledigen, indem sie an das k. u. k. Militárgeographische 
Institut das Ansuchen richten wird, die Bezeichnung eSzabó-sziklan in 
die Spezialkarte aufzunehmen. 


ÜBER DEN VERLAUF DER ENTHÜLLUNGSFEIER. 


Von Dr. AuREL [LIFrFA. 


Die Enthüllung des JosEpH v. SzaBó-Denkmals hat am 30. Mai 1908 
stattgefunden. 

Nach der Begrübungsrede des in Vertretung des Komitates Bars 
und der Gemeinden Szkleno und Geletnek erschienenen Öberstuhl- 
richters ALEXANDER FINKA eröffnete Prof. Dr. Awxron Kocn, Prásident 
der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, die Ieier mit folgender 


Ansprache : 


30r 


530 Dr AUREL LIFFA 


cSehr geehrte Festversammlung ! 


Mit den Gefühlen vollster Anerkennung und Dankbarkeit sind wir, 
die Vertreier der Ungarischen Geologischen Gesellschaft und der Selmec- 
Bélabányaer Sektion des Ungarischen Berg- und Hüttenmünnischen 
Vereins, sowie der hervorragendsten wissenschaftlichen Institute Ungarns, 
deseleichen Zahlreiche aus der Reihe des Publikums an diese Státte 
gekommen, um ein erhebendes Fest zu begehen im Tempel der freien 
Natur, in welchem die gegenüberliegende Felsenwand einem Altare gleich 
emporragt. 

Dank der Vorsehung, dab sie uns einen so berufenen Priester dieses 
Felsenaltares und noch so vieler anderer heimatlicher Gebirge in der 
Person Prof. Dr. JosEpPH v. SzaBós, dem begeisterten Vorkámpfer auf dem 
Gebiete des heimischen Bergbaues und der Geologie, beschieden hat. Ein 
Mann, würdig, dab sein Andenken immerdar fortlebe nicht nur im Geiste 
und im Herzen seiner Söhne, Schüler und Verehrer, sondern auch für jJeden 
Sohn des Vaterlandes bis zu den spátesten Nachkommen erhalten bleibe ! 

Wohl sind seine Werke für die Fachgenossen das bleibendste Denk- 
mal, das er sich selbst gesetzt hat. Da er jedoch die in denselben 
niedergelegten Erfahrungen allen Söhnen dieses Vaterlandes als Gemein- 
gut hinterlieb, so ist es gerecht, dab sein unvergánglicher Name und 
huf auch durch eine majestátische Schöpfung der Mutter Natur ver- 
kündet und den künftigen Jahrhunderten überliefert werde. 

Anláblich eines Studienausíluges der Ungarischen Geologischen 
Gesellschaft am 23. September 1901 geschah es, dab unter den an dem- 
selben Teilnehmenden die Idee auftauchte, die uns gegenüberliegende 
Rhyolithfelswand als Szabó József-szikla zu bezeichnen und dem ver- 
dienstvollen ungarischen (Gelehrten, der mit so inniger Hingabe und 
erober Begeisterung, in rastloser Arbeit den verwickelten Bau dieser 
Gegend erforschte, eine (Gedenktafel zu errichten. 

Diesen schönen Gedanken, welchen wir in Deutschland in Hrati- 
schen Block LegeoporpD v. Bucms, in Böhmen in dem bei Prag sich er- 
hebenden BARRANDE-Felsen und bei Aussig als HumBorpr-Felsen verwirk- 
licht sehen, machten sich die Ungarische Geologische Gesellschaft und 
die Selmec-Bélabányaer Sektion des Ungarischen Berg- und Hüttenmön- 
nischen Vereins zu eigen und veranstalteten diese beiden in ihrem 
Schobe eine Sammlung zur Aufbringung der hiezu notwendigen Kosten. 
Und jetzt stehen wir gerührten Herzens vor dem fertigen Denkmal, um 
es feierlich zu enthüllen und der Öffentlichkeit zu übergeben. 

Indem ich nun die geehrte Festversammlung aufs herzlichste be- 
grübe, eröffíne ich hiermit unsere Feier und enthülle die Gedenktafel. 
Fs falle die Hülle! 


ÜBER DEN VERLAUF DER ENTHÜLLUNGSFEIER. ay] 


Nunmehr trat der kgl. ung. Bergrat Prof. Dr. Hugo v. BöckKH vor, 
und hielt folgende Festrede : 


cHochgeehrte Festversammlung ! 


Wir kamen hierher um dem Andenken eines unserer Tüchtigsten 
unsere Pietát zu bezeugen. Wir beabsichtigen in diesem Momente die 
Erinnerung an einen Vorkümpfer der ungarisehen Wissenschaft, den 
Bahnbrecher auf dem Gebiete der ungarischen Geologie und des Berg- 
wesens mit Lettern aus FErz in Fels zu verewigen. Wir versammelten 
uns hier in diesem Tale, wo einst auch ein anderer genialer Sohn 
unseres Vaterlandes, IGwarz v. BokRw, ,der Vater der Banater Geologie", 
vor mehr als einem Jahrhunderte im nahen Szklenó geweit hat und 
die Vertreter des Bergwesens, der Geologie und der verwandten Wissen- 
sehaften zusammenberufen hatte, um sie im Dienste dieser Disziplinen 
zu gemeinsamer Arbeit zu vereinen. 

Mehr als ein halbes Jahrhundert spáter hat wieder von dieser 
Gegend, von Selmecbánya aus, seinen Weg JosEPH v. SzABÓ angetreten, 
um in unserer Muttersprache und im ungarischen Geiste die heimische 
Geologie zu begründen und zu verbreitern. Es war dies ein schwieriger, 
ungebahnter Pfad, den er sich erwáhlt hat. Am Beginne seiner Lauf- 
bahn ward ihm nicht selten Übergehung und MiBverstündnis zuteil: er 
aber schritt, im Bewubtsein seiner Berufenheit nicht erlahmend, mit 
Zuversicht auf dem einmal erkorenen Wege vorwürts. Er arbeitete und 
sehuf unentwegt. 

Im Wort und Schrift machte er sich durch wissenschaftliche Ab- 
handlungen, populáre Vorlesungen, durch Lehrbücher seinem Fache 
und seiner Nation verdienstlieh. Die Zahl seiner Arbeiten belüuft sich 
auf eine ganze kleine Bibliothek und schon das mineralogische Institut 
der Universitát in Budapest allein, das er zu seiner heutigen Entfal- 
tung gebracht hat, sichert ihm in der Kulturgeschichte Ungarns einen 
Namen. 

Es gibt gewissermaben keinen Teil seiner Wissenschaft, in welchem 
er nicht gearbeitet und etwas Bleibendes geschaffen hütte; ein Thema 
aber übte dennoch die egröbte Anziehuneskratft auf ihn aus, nümlich 
die tertiáren Eruptivgesteine. 

Die grobe Tiefebene Ungarns ist in langen Ketten von tertiáren 
Vulkanen umrandet. Der Vulkanismus hatte sich hier máchtig bekundet 
in lüngst verflossenen Zeiten. GroBartige Lavaströme, Tuftf- und Brekzien- 
decken hatten sich gebildet, aus deren Material sich hochaufragende 
Vulkane an den Gestaden der tertiáren Meere erhoben hatten. 

Doch nicht nur am Rande des ungarischen groben Alföldes, sondern 
auch am Saume des Siebenbürgisehen Beckens stehen die einstigen 


532 Dr AUREL LIFFA 


Zeugen des tertiüren Vulkanismus, wie z. B. die Hargitta oder die Masse 
des goldführenden Siebenbürgisehen Erzgebirges. 

Heute herrseht Ruhe in allen den Regionen dieser alten Vulkane 
und die letzten Nachklünge, kohlensüure Ausströmungen, Süáuerlinge, 
hier und da sehwefelige Exhalationen und Thermalguellen, sind die 
letzten Offenbarungen ihrer einstigen Tátigkeit. 

Die das Alföld umgebenden Eruptivmassen waren es nun, deren 
Erforschung sich SzaBó, der in Kalocsa geborene Sohn des Alföldes, in 
erster Reihe hingezogen fühlte. 

Ihre Gesteine lernte er zuerst in Selmecbánya kennen, wo er die 
Grundbegriffe des Bergwesens und der Geologie in sich aufsog und wo 
er diese beiden Disziplinen so lieb gewann, dab er seine ursprüngliche 
Laufbahn, die der Rechte, aufgab und als Sohn des steinlosen Alföldes 
zum Bahnbrecher der ungarischen Geologie wurde. 

Doch vergab er darüber auch seine engere Heimat, das weite 
Flachland nicht, zu dessen Geologie er ebenfalls das Seinige beigetra- 
gen hatte. 

Seine schönsten Erfolge erzielte er aber durch das Studium der 
Andesite, Dazite und Liparite, — der Trachyte, wie er sie nannte. 

Nicht. zufrieden mit dem Studium der ungarischen tertiáren Vulkan- 
gebiete allein, durchstreifte er auch fernere Gegenden. Er besuchte die 
vulkanischen Gebiete Amerikas, besuchte den Vesuv und Stromboli und 
bestieg den Atna, besuchte die Santorin-Inseln, wo die endogenen 
Kráfte unserer alten Erde so augenfállig ihre Wirkungen erkennen 
lassen. An all diesen klassischen Punkten spürte und forschte er der 
postvulkanischen Tátigkeit, hervorgerufen durch die Wirkung von Gasen 
und Düámpfen aktiver Vulkane, nach. 

Das Bleibendste und Wertvollste, was er bei dem Studium der 
Eruptivgesteine geschaffen hat, ist seine Theorie der grünsteinartigen 
Modifikation. 

Der überwiegende Teil der ungarischen edlen FErzlagerstátten ist 
an tertiáüre Eruptivgesteine, Andesite und Dazite. gebunden. 

Wo dieselben Erze enthalten, ist an ihnen eine eigenartige Um- 
wandlung zu beobachten, die sich darin bekundet, dab ihre Gesteine 
eine grünliche Fárbung angenommen haben und propylitisiert erscheinen. 

Zwischen dieser Propylitisierung und dem Erzgehalte der Gesteine 
besteht ein so augenfálliger Zusammenhang, dab BoRx diese Grünsteine, 
welche nach ihrem altertümliehen, an das der ülteren vulkanischen 
Gesteine gemahnenden AuBeren für palüovulkanisehe Gesteine gehalten 
wurden, direkt als ,saxum metalliferum" bezeichnet hat. 

JOHANN PErTKo, Professor an der Hochschule, damals noch Aka- 
demie für Berg- und Forstwesen zu Selmecbánya, mein verdienstvoller 


ÜBER DEN VERLAUF DER ENTHÜLLUNGSFEIER. aes 


Vorgünger, war es, der als erster erkannte, dab diese (Giesteine in der 
Umgebung von Selmecbánya tertiáren Alters sind, und abermals ein 
Schüler der Selmecbányaer Hochschule, SzaBó war es, der der Gelehr- 
tenwelt des Auslandes voraneilend das Wesen der Propylite richtig 
deutete, indem er bereits 1873 in seiner an der Wiener Weltausstellung 
veröffentlichten Sehrift es aussprach, dab der Grünsteintrachyt, der 
Propylit ,die Modifikation ist, welche an öülteren Trachyten hervor- 
gebracht wird, vorzüglich durch die schwefeligen und wösserigen Ex- 
halationen", das heiRt, dab der Propylit kein selbstándiges, besonderes, 
sondern ein durch postvulkanische Wirkungen hervorgebrachtes Um- 
wandlungsprodukt gewisser tertiürer Gesteine darstellt. 

Hierdurch geriet SzaBó in Gegensatz zu RICHTHOFEN und den 
österreichischen und deutschen (Geologen, welche den Propylit als selb- 
stándiges Gestein auffabten. 

RosEwxBuscH, der hervorragende deutsche Petrograph, kam erst 
sechs Jahre spáter, 1879 zu einem, dem Szazósehen gleichen Ergebnisse. 

Seither sind Jahrzehnte verflossen und den anderweitigen Ansich- 
ten gegenüber gelangte SzaBós Auffassung zur allgemeinen Geltung. 

Dies ist SzaáBós sehönstes wissenschaftliches Verdienst, dem sich 
aber noch zahlreiche andere wertvolle Beobachtungen und Resultate 
anschlieBen, wie z. B. die Bestimmung der Feldspate durch die Flam- 
menreaktionen oder die Entdeckung des Úrvölgyit genannten Kupfer- 
sulfates u. a. 

Ebenso wichtig oder vom nationalen Gesichtspunkte vielleicht 
noch viel wichtiger ist das, was er im Interesse des Unterrichtes und 
der Popularisation der Wissenschaften geleistet hat, und jene selb- 
stándige Denkungsart und Auffassung der Dinge, die sich in seinen 
Werken kundgibt, welche in erster hReihe speziell von ungarischem 
Geiste getragen sind. 

In seinen Lehrbüchern, in seiner Lehramtstütigkeit verkündete 
er den Geist ungarischer Wissenschaft und zog seinem Vaterlande 
sachtüchtige Nachkommen auf, die sein begonnenes Werk fortzusetzen 
berufen sind. 

Nahezu sind über unseren Hüuptern anderthalb Dezennien dahin- 
gezogen, seit SzaBó sein Auge für immer geschlossen hat; sein Anden- 
ken aber lebt fort im Herzen der Jünger ungarischen Bergwesens und 
der ungarischen Geologie. 

, Exegi monumentum are perennius", sagt der Dichter und die ewig- 
wahren Schöpfungen des Geistes sind wahrhaftig bestüöndiger, denn 
záhes Erz. 

Hier im Gebiete der erloschenen Vulkane tertiárer Zeiten, zwischen 
den erkalteten Lavaströmen wáhlten wir in diesem Gebiete, das seinen 


534 DI AUREL LIFFA 


Geist inspirierte, auf den Vorschlag seines Arbeitsgenossen und Freun- 
des, meines Vaters jene steile Felswand aus, die seit Jahrtausenden 
den Unbilden wechselvoller Zeiten trotzt, auf dab sie seinen Namen 
trage und ein Wahrzeichen seiner über das Grab hinaus triumphieren- 
den Tütigkeit und Verdienste werde, und auch fernen Nachkommen 
das edle Andenken des ungarischen Gelehrten verkündes. 


Nach dieser mit Beifall gehörten Festrede hielten die anwesenden 
Vertreter der verschiedenen wissenschaftlichen Institute und Korpora- 
tionen ihre Ansprachen. 

Ím Namen der Ungarischen Akademie der Wissenschaf- 
ten und der Ungarischen kgl. Naturwiss. Gesellschaft hob 
Bergrat Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK in seiner Rede hervor, wie SZABÓ 
als Geolog hauptsáchlich die petrographisehe Richtung verfolgte, wie er 
als umsichtiger Baumeister erst Stein für Stein zusammentrug, um Sie 
dann zu einem harmonischen Ganzen zu vereinigen. Mit einem vorher 
ausgearbeiteten zielbewubten Plane griff er bereits Ende der sechziger 
Jahre zum Mikroskop, und als ihn dasselbe die Feldspate betreffend 
zu jener Zeit nicht befriedigte, ergünzte er die mikroskopische Unter- 
suchung durch die sinnig ausgeführte Methode mittelst der Flammen- 
reaktionen. SehlieBlich trat er dann an die grobe Aufgabe der geolo- 
gischen Erforschung der Umgebung von Selmecbánya heran und das 
Werk, das er hierbei geschaffen hat, ist fürwahr ein fürstliehes Geschenk 
nicht nur für die kel. Frei- und Bergstadt Selmecbánya, sondern auch 
für die ungarische Wissenschaft im Allgemeinen. (Beifall.) 

In Vertretung der kgl. ungar. Geologischen Reichsanstalt 
legte Direktorstellvertreter Bergrat und Chefgeolog THOMAS v. SZONTAGH 
einen prücbtigen Lorbeerkranz auf den Sockel des Denkmals nieder, 
indem er daran erinnerte, dab v. SzaBó, dessen Andenken Gegenstand 
der heutigen Feier ist, der erste war, dem der kgl. ungar. Minister 
STEPHAN v. GoRovE, als 1868 die kel. ungar. (reologiscehe Reichsanstalt 
organisiert wurde, die Direktorenstelle derselben angetragen hat. Doch 
nahm er dieselbe nicht an. Als Professor an der Universitát in Buda- 
pest war er von der Erhabenheit seines Berufes durechdrungen und 
kannte als guter Ungar seine Pflicht. In jener Zeit des neukonstituier- 
ten Vaterlandes war es das höchste Bedürfnis, diesem geistige Arbeiter 
zu erziehen. Der kel. ungar. Reichsanstalt blieb er jedoch stets ein 
guter Freund. Den Lorbeerkranz widmet diese Anstalt nicht nur dem 
Andenken des hervorragenden ungarischen (Gelehrten, nicht nur dem 
des ausgezeichnetsten Lehrers, sondern auch dem Andenken des charak- 


tervollen, edeldenkenden Patrioten und dem liebenswürdigen Menschen. 
(Beifall.) 


ÜBER DEN VERLAUF DER ENTHÜLLUNGSFEIER. 


Öt 


Seitens der kgl. ungar. Hochschule für Berg- und Forst- 
wesen in Selmecbánya ergriff nun Bergrat Prof. MAXIMILIAN HER- 
MANN, Rektor der Hochschule, das Wort. Die Hochschule — sagte 
er — von welcher die siegreiche Laufbahn SzaBós ausging, wird seine 
Verdienste stets verkünden, solange der Bergmann die Schrámmhaue 
noch schwingt. Sie wird Sorge dafür tragen, dab sein Andenken nie ver- 
blasse und fester verbleibe als Schlügel und EBisen.v (Lebhafter Beifall.) 

Hierauf brachte der Hörer A. KERénYI auch die Teilnahme der 
ötudentenschaít der kgl. ungar. Hochschule für Berg- und 
Forstwesen in Selmecbánya zum Ausdruck. 

Sodann legte im Namen des Ungarischen Berg- und Hüt- 
tenmünnischen Vereins dessen Vizeprásident Oberbergrat STEPHAN 
v. FARBAKY, in Begleitung von tiefempfundenen Worten einen Kranz 
auf das Denkmal. 

Im Namen der Ungarischen Geologischen Gesellschaft 
legte deren Prásident Prof. Dr. Asron KocH einen Palmenzweig nieder. 
in dankbarer Erinnerung an ihren einstigen langjáhrigen Prásidenten. 

Die philosophische Fakultát der Ungarischen kgl. Univer- 
sitát in Budapest, welcher SzaBó als eines ihrer hervorragensten 
Mitglieder nahezu fünfunddreiBig Jahre hindurech angehörte, lieb sich 
ebenfalls durch Prof. Dr. Auron KocH an der Feier vertreten, dureh 
den sie den Festteilnehmern ihren homagialen Grub entbot. 

Hiernach übergab Oberbergrat Bergdirektor EMIL GRILLusz, Prási- 
dent der Selmec-Bélabányaer Sektion des Ungarischen Berg- und Hüt- 
tenmánnischen Vereins, das Denkmal dem anwesenden Vertreter der 
politisehen  Behörde, worauf  Oberstuhlrichter ALEXANDER FINKA mit 
lebhaften Worten versicherte, dab er es stets für seine heiligste Pflicht 
erachte, dieses Denkmal zu behüten und zu bewahren. 

Damit endete diese wahrhaft erhebende Feier und es folgte nun 
ein in Vihnyefürdő veranstaltetes Festbankett, wobei die mittlerweile 
eingelaufenen BegrüBungssehreiben und Telegramme verlesen wurden. 
(SZESZEHZ0 


hi 


3) 


a) 


Én 


ji 


td au gziahtA 
c Hatot vagtadtej 


hr , 
( 


a Car ől 
vtágé ván neig késő 91) nb usls ÁtOet , 3 bi 
Átt h sat NETAN 91 NYAL KN ped té d 
t "LAKÓT Már "18 44 na Hé E TESLHÁNA Nád Hölubáa iszt 


kV s [/ 

Takgytssáló 
et érkeia 
arin a eres MADRATÉTA, ZANA) V. 


? al 
ah e CX.ka 
be Ni kek "2 
ds. A 208 
ji 
ref éló TENNI ALA) tiszte, Vá nát 
j ka LENÉZ dt VEN 


48 18 atai éM 4 VE 

ad jetaogál Av AZÉ HAt, 
Ni HK sas Vé TtoA 
. TA, Mán nt igás ae 


a AMS 


HESS 


vati d 4 iga TA FE 8 


110 ugyi úg) pt Hú KA yó ovit e y vé Gt tér 
Ra izé as tü) / intezni Hi MTA YÉNEK NOS Hot az 
; i I Toth A RU A dot ún (fv zal kivet . 44 tn 
sú u (4 940 pi § rab új A k 1 l é HT j i tata js 
; veétágy 1. há me fü ehe ta At E. tálrtkstt INYE áá 24 ZS akátó 
vi A6 ty LU) ót [7 AÚ TATAI A vam avi 4: ENLÚLI 
I i I Tata 90 sal ő TŰR 
E. vidra TALNGONET TVT GŰ Í Vb ALAK ezt e 
i is BAL A OLY KÁGKATN ék: il Útu A "ati Hő ésgzék EGÉLYE a 
vjv) neti h 144 1 TA HH A 4 o 9 í TÜdOLAA 41 1 (9 4 
"ő § fa A b" tai LENN eti ja AT í-e tab e jgettjáti 
gyet éve ha f Ú3u0l köpte b tét E 
A" ási Vg f Héun Tar vk ÁRÁRA 
fr erű 1 ri ) ÁRVA : Va jzdgt Né "EL jtó 
é A " i gin 1. 19 IT E ő 
. 9. JÖZKA EB páva sag e METTRE AR ZANA 
1 9! txt j Egé TAR At A VÁLA PA ÖNÉ 7 097 
§ di j KETÁERSZAL  é f 0, FE 1 tn AGAS 
j KÍHET Az bITHRN Tura ergy tant ek" fergese köll 
aha: ti vs áz A ír Tgdveevátp An önbe éa" ELERLÉRÉB ht 
k GT DÉL áa Ú Ax rele FEET eg ezy tét FL ENRAÁKNNSRRBB 
TŐ át TÉK a. ÉLJ tárt ah ate ANNAK KZT 
T 1141 1 (ri sgütág 1 put tAt eti et $iuk KAUKA LEÉLT 
CATO TLAN KAVTELA HON EK OLE LU ke: ALMKÓS SZAR 
j ú? a tgpattai 
. A (461 
et ta "LME 
ú; € 8 rusrttág san 
. f . két VT. KITETT S a jé 
a Festi i va, RAN ÉNAEGÁ 
, ü úam pizgk ket i 
A HAGAR GNTS AGE et 
Teli ds NY (ul dé 
tvsál,! tt Pa A TAKAR 
da j "EN KÉTGET u osztható 


SA DORRTY OF Set NCES. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


7—10, FÜZET, 


XXXVIII. KÖTET, 1908, JÚLIUS—OKTÓBER, 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK 
ISMERETÉHEZ. 


II. Az alsó-pannoniai emelet Darwinulid2e-i és Gytherid2-i. 
Irta : dr. MÉHEs GyuLA. 


[VIII.-XI. táblával.) 


Dr. LŐRENTHEY ÍMRE egyetemi tanártól földolgozásra kapott gazdag 
pliocén ostracoda anyag vizsgálatának eredményeként közlöm itt a Dar- 
winulidae és Gytheridae családokba, tartozó nemek és fajoknak leírá- 
sát. E közlemény befejező része előbbi értekezésemnek, mely ugyane 
czímen jelent meg,! tárgyalva a Gypridae-család képviselőit Sopron, 
Budapest-Kóbánya és Peremarton (Veszprém vármegye) alsó-pannoniai 
emeletéből. 


Darwinulidze. 


A jobb kagyló a ballal teljesen megegyező. A kagylók oldalról, 
valamint fülölről nézve is megnyúltan tojásdadok. Mindkét csúcsszegély 
kerekített, a hátoldali gyengén ívelt, a hasoldali majdnem egyenes. 
A kagylószegély igen vékony csíkot alkot, likacscsatornái soha sin- 
csenek, valamint belső peremlemez sincs. Zárókészüléke olyan, mint a 
Cypridae-család képviselőinél. 

A kagyló falazata nagyon finom, egészen üvegszerű. Vagy teljesen 
sima, fénylő ; vagy pedig lapos kör, vagy ellipszis-alakú terecskékkel sűrűn 
behintett. A mellső kagylószegélyen vékony, kis rövid serték emelkednek. 

Az izombenyomatok száma 9—-10, melyek a kagyló mellső har- 
madában helyezkednek el, mindig szabályos köralakban. 

A. Darwinulidae-család képviselőit, állkapcsi lábainak szerkezete 
alapján a zoologusok úgy tekintik, mint átmeneti állatokat a Cypridae 
és Gytheridae-családok közt. 

A  Darwinulidae-család sem a palxzontologiában, sem a zoologiá- 
ban nem játszik jelentékeny szerepet, a mennyiben eddig még csak 


1 Földtani Közlöny XXXVII. k. 1907. 


[do 
7 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 


538 MÉHES GYULA 


két édesvízi faja ismeretes és ezek sincsenek nagyon elterjedve ; például 
Hurópában sem mondhatók általánosan elterjedteknek. EHzek közül a 
Darwinula Stevensoni BRApDY et RoBERTsoN, DapaYv J. vizsgálatai szerint 
hazánk nagy tavaiban (Balaton, Tata-Tóváros) 15 megvan. 


I. Nem. Darwinula BRapyY. 


A nem Jelleme teljesen megegyezik a családéval. A magyarországi 
alsó-pannoniai anyagban talált Darwinula-faj kagylója szerkezetében tér 
el az eddig leírt fajoktól, miért is új faj képviselője gyanánt minősítem. 

A Darwinula-nemnek kövesült fajai eddig nem igen ismeretesek, 
a Darwinula Stevensonmi Anglia legfiatalabb harmadidőszaki képződ- 
ményeiben megvan, hazánk területéről eddig nincs kimutatva. 


1. Darwinula Dadayi n. sp. 
(VIII. t. 19.—22. ábra.) 


Hossza : 0763 mm, átmérője: 0-25 mm, magassága: 0-3 mm. 

Kagylói oldalról nézve megnyúlt tojásformát mutatnak, a bal 
kagyló a jobbal teljesen megegyezik, csak valamivel keskenyebb és 
kisebb (VIII. t. 19. á.). A mellső kagylószegély jóval alacsonyabb, mint 
a hátulsó, hegyesen kerekített, s észrevétlenül olvad be úgy a hát-, 
mint a hasoldali kagylószegélybe. A mellső kagylószegély, valamint a 
többi is, nagyon keskeny övű, likacscsatornás öve, belső peremlemeze 
nincs, azonban finom sörtékkel gazdagon ellátott (VIII. t. 21. á.). A hát- 
oldali kagylószegély gyengén ívelt, elülről hátrafelé emelkedik, a csúcs- 
szegélyekbe észrevétlenül megy át. A hátulsó kagylószegély félköralakúan 
kerekített, mindkét kagylószegélylyel észrevétlenül egyesül, egész lefutá- 
sában észrevehetően ívelt. A hátulsó kagylószegély szerkezetére nézve 
megegyezik a mellsővel, de sörtéi nincsenek. 

Fölülről nézve a kagylók megnyúlt tojásformájúak, mely legszéle- 
sebb a hátsó harmadában; hátsó csúcsa jóval tompább, mint a mellső. 
A két oldalvonal a mellső csúcs felé lejtősödő ívet ír le (VIII. t. 20. á.). 

A kagyló falazata nagyon vékony, üvegszerű; felülete nem síma, 
hanem sűrűn behintett meglehetős nagy kör-, vagy ellipszis-alakú lapos 
terecskékkel (VIII. t. 22. á.). 

Az izombenyomatok száma 9—10, melyek többnyire sonkaalakúak, 
s egy körben helyezkednek el majdnem a középvonalban (VIII. t. 22. á.). 

Lelethelye: Sopron (Darufalva), Budapest- Kőbánya. Elég gyakori. 

Úgy oldalról, valamint felülről nézve nagyon hasonlít a Darwi- 
nula Stevensoni BRapY et ROoBERTSoN nevű fajhoz, melytől főleg a 
kagyló falazatának díszítésében tér el. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 539 


Cytheridee. 


A kagylók úgy oldalról, mint fölülről nézve igen változatos for- 
májúak, oldalról nézve mégis a vesSe-, felülről nézve pedig a csónak-, 
illetve tojásalak az uralkodó. A kagyló széle, szegélye, valamint belső 
peremlemeze nagyon változatos szerkezetű. A kagyló széle a mellső és 
hátulsó  csúcsszegélyen sokszor fogazott, a kagyló szegélye és belső 
peremlemeze néha úgy nő össze, hogy az összenövési öv, illetve vonal 
föl sem ismerhető. Likacscsatornás öv mindig van, a likacscsatornák 
vagy egyszerű lefutásúak, vagy gazdagon elágaznak. A zárókészülék 
nagyon változatos, rendesen fogak s ezeknek megfelelő gödrök vannak. 
A fogak, illetve gödrök közt igen gyakran sövények és barázdák vonul- 
nak végig. 

A kagyló falazata elég vastag, üvegszerű. Csak néha síma, több- 
nyire igen változatosan díszített, gödrökkel, pontokkal, szép külsejű háló- 
zattal. Nem ritkák a felületen a dudorok, halmok és befűződések sem. 

A záróizmok benyomatainak száma 4—6, legtöbb esetben csak 
négy van, melyek egy sorban rendezkednek el. Ezek fölött rendesen 
még egy hármas izombenyomat szokott helyet foglalni. 

A GCytheridae-családot a zoologusok alcsaládokra osztják fel, a mi 
a palaontologiaban ez idő szerint kivihetetlen. 

A Gytheridae-családot a tőlem átvizsgált anyagban 7 nemben 
18 faj képviseli, melyek közül a AXestoleberis, Loxoconcha, Krithe és 
Cytherideis eddig ismeretlenek voltak hazánk fossilis faunájából. Egyes 
képviselői nagyon gyakoriak. 

A Gytheridae-család képviselői jelenleg is élnek édes-, tenger- és 
elegyes vízben egyaránt; de mindenesetre gyakoriabbak a tengerekben, 
mint édes-, illetve elegyes vízben. Fajokban egyike a leggazdagabb 
családoknak G. W. MüÜLnER szerint, ki a nápolyi öböl faunájában ebből 
az egy családból több képviselőt talált, mint hat más családból együtt- 
véve. Parton vagy fenéken élnek, némely buvárok szerint algákon. 
A. KaAUFMANN ! szerint kizárólag mélyen lakó állatok, ő sem part mellett, 
sem homokos parton sohasem találta a Gytheridae-család képviselőjét, 
sőt vízi növényeken sem. 


I. Nem. Xestoleberis G. 0. SARs. 


A bal kagyló a jobbal néha teljesen megegyezik. Oldalról, vala- 
mint felülről nézve a kagylók változatosak. Mindkét csúcsszegély kere- 


1 Dr. A. KAUFMANN : Die schweizerischen Cytheriden (Revue Suisse de zoologie) 
Genéve, 1896. 


617 his; 


540 MÉHES GYULA 


kített, a mellső valamivel alacsonyabb, mint a hátulsó. A kagylószegély 
keskeny övet alkot, likacscsatornákkal gazdagon ellátott: a likacscsator- 
nák a kagylószegély belső széléről erednek, egyszerűek, el nem ágaznak. 
A belső peremlemez különösen a mellső szegélyen jól fejlett. LIENEN- 
KLAUS szerint zárókészülékének fogai a bal héjon vannak, ezt azonban 
én nem észleltem. 

A kagyló falazata meglehetős vastag. Felülete G. W. MÜLLER sze- 
rint mindig sima; én példányaimon kis pontocskákat láttam elhintve 
a felületen. 

Az izombenyomatok száma 4, melyek a kagyló mellső harmadá- 
ban rendezkednek el egy sorban kissé ferdén a hossztengely irányára. 
A négy izombenyomat fölött még egy ötödiket is lehetett látni. 

A Xestoleberis-nem fajokban igen gazdag, de a fajok szétválasz- 
tása a kagylók nagy hasonlósága miatt G. W. MÜLLER szerint nagyon 
nehéz. 

A Xestoleberis-nem fajai G. W. MÜLLER vizsgálatai szerint a mai 
tengerekben elég nagy mélységekben élnek algák, szivacsok társasá- 
gában. 

Csak egy képviselőjét ismerem átvizsgált anyagomban, mely hazánk 
eddigi kövesült kagylósrákjai közt nem szerepelt. 


1. Xestoleberis fuscomaculata G. W. MÖÜLLER. 


1558. Gytheridea heteropora EGGER, Die Ostrakoden der mioc. Schiechten bei Orten- 


burg in Nieder-Bayern. Neues Jahrb. f. Min. Geol. ... Stuttgart, 413. p., 
EROVS ate eaéta 


1894. Xestoleberis fuscomaculata G. W. MüÜLLER, Die Ostrakoden des Golfes von 
Neapel, Berlin, 337. p., XXVI. t., 3. á. 


Hossza : 0765 mm, átmérője: 07-36 mm, magassága: 0736 mm. 

A bal kagyló a jobbal teljesen megegyezik (1. 1. á.). A kagylók 
oldalról nézve többé-kevésbé tojásdadak. A mellső kagylószegély sokkal 
alacsonyabb, mint a hátulsó, hegyesen kerekített, a hátoldali kagyló- 
szegélybe majdnem észrevétlenül megy át. A mellső kagylószegély széles 
övű, likacscsatornái a belső peremlemezen egyenkint, vagy kettesével 
állanak, vastagok, nem egyenletes lefutásúak (1. 3. á.). A belső perem- 
lemez nagyon szépen fejlett. A hátoldali kagylószegély igen erősen, 
egyenletesen ívelt, mely láankásan ereszkedik a mellső kagylószegély 
felé, melylyel a szemtájék előtt kis halmot alkot, míg a hátulsó kagyló- 
szegélybe észrevétlenül megy át. A hátulsó kagylószegély tompa ívelt- 
ségű, a hasoldali kagylószegélybe észrevétlenül megy át. A hátulsó 
kagylószegély keskenyebb, mint a mellső, likacscsatornái pedig igen 
ritkán állanak egymás mellett; belső peremlemeze fél olyan széles, 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 541 


mint a mellsőé. A hasoldali kagylószegély mellső harmadában mélyen 
öblös, elülső és hátulsó harmadában pedig gyengén ívelt. 

Felülről nézve a kagylók tojásformájúak, mely legszélesebb közepe 
táján; alsó csúcsa tompán, a felső hegyesen kerekített; oldalvonalai 
tompa, egyenletes ívet írnak le. A két 
kagyló közül a jobb valamivel kisebb 
s ezt a nagyobb bal körülfogja (l. 2. á.). 

A kagyló falazata meglehetős vas- 
tag, üvegszerű ; felülete nagyon finoman 
szemcsés s egymástól távol álló kis 
pontocskákkal borított. A szem benyo- 
mata is szépen megfigyelhető. 

Az izombenyomatok száma 4, el- 
lipszis-alakúak, egy sorban rendezked- 
nek el a test mellső harmadában. A záró- 
izmok benyomatai előtt a hasi oldalon 
még egy izombenyomatot lehet észlelni, 
mely az egyik mandibularis izom be- 
nyomatának felel meg LAS Xestoleberis fuscomaculata G. W. 


MÖLLER. — 1. cagyló 1 ; 
Lelethelye: Sopron (Darufalva), HEREarer 15 Jobb Kagylókottsltáls 
k 2. kagylók felülről ; 3. mellső csúcs 

Peremarton. hitka. 


szerkezete oldalról, belülről ; 4. izom- 
A rendelkezésemre állott s az benyomatok oldalról, kivülről. 


előbbeniekben leírt példányok nagyon 

. hasonlítanak úgy oldalról, mint felülről nézve az EGGERtől Cytheridea 
heteropora, 8 a G. W. MüLnvnERtől Xestoleberis fuscomaculata nevek 
alatt leírt fajokhoz, különösen az utóbbihoz hasonlítanak úgy az alak, 
mint a kagyló falazatának szerkezetét illetőleg, az izombenyomatok 
számának s elrendezkedésének tekintetében, a miért is Xestoleberis 
fuscomaculata G. W. Mönn. képviselőinek tartom. i 


lk DETRE 


II. Nem. Loxoconcha G. 0. Saxs. 


A jobb kagyló a ballal majdnem teljesen megegyezik. Oldalról 
nézve a kagylók kerekített négyszöghöz, felülről nézve tojáshoz hason- 
lítanak. A mellső csúcs olyan magas, mint a hátulsó, mindkettő tom- 
pán kerekített, a kagylószegély széles övű. A likacscsatornák a belső 
peremlemezről erednek, nagyon ritkán állanak egymás mellett, el nem 
ágaznak. A belső peremlemez legtöbbször keskeny övet alkot. A has- 
oldali kagylószegély a hátoldalival párhuzamosan halad, ez okozza a 
kagyló jellegzetes négyszögű formáját. A hasoldali kagylószegély ren- 
desen erősen betűrődik s a kagyló szélét kisebb-nagyobb mértékben 
eltakarja. A hátoldali kagylószegélyen van a zárókészülék, mely áll a 


542 MÉHES GYULA 


bal kagyló mellső és hátsó részén elhelyezett egy-egy fogból, melyek 
a jobb kagyló megfelelő helyein levő mélyedésekbe illeszkednek bele. 
Némely esetben azt tapasztaltam, hogy a jobb kagyló mellső részén egy 
fog, a hátulsón pedig egy mélyedés volt, melyek közt sövények, illetve 
barázdák húzódnak végig a két kagylófél minél szorosabb egymáshoz 
való rögzítésére. Vizsgálataim folyamán nem észleltem azt, hogy a 
zárófogak közt lévő szél fogazott volna, a mint G. W. MÜLLER és 
LIENENKLAUS azt leírják. 

A kagyló falazata vastag, áttetsző, felülete vagy nagy szemölcs- 
szerű terecskékkel, vagy szép hálózattal díszített. 

Több esetben nem észleltem a záróizmok benyomatait, a látott 
esetekben azonban számuk és elhelyezkedésük olyan volt, mint a 
Xestoleberis-nemnél. 

Jelenleg tengervízben élnek e nem képviselői, különösen szeretik a 
lankás, homokos partokat, hol korallok társaságában érzik jól magukat. 

A Loxoconcha-nemnek két faját ismerem hazánk fiatal harmad- 
időszaki képződményeiből. 


1. Loxoconcha porosa n. sp. 
IVIII. t. 10.—14. ábra.) 


Hossza: 0-68 mm, átmérője: 041 mm, magassága: 0-48 mm. 

A kagylók oldalról nézve lekerekített rombusformájúak, a jobb a. 
ballal teljesen megegyezik (VIII. t. 10. á.). A mellső kagylószegély 
éppen olyan magas, mint a hátulsó, tompán, egyenlőtlenül kerekített, 
a hátoldali kagylószegély fele lankás lejtővel emelkedik, a hasoldali 
kagylószegélybe észrevétlenül megy át. A mellső kagylószegély széles. 
övet alkot, szerkezet nélkül való (VIII. t. 13. á.). A belső peremlemez. 
ennél sokkal szélesebb övet alkot, felső széléről likacscsatornák ered- 
nek. A likacscsatornák egymástól távol, egyenkint állanak, tűalakúak. 
A hátoldali kagylószegély majdnem egyenes egész lefutásában, a hátulsó. 
kagylószegélylyel tompa szögletben egyesül. Egész lefutásában gyengén 
betűrődik (VIII. t. 11. á.), a jobb kagyló mellső harmadában egy fog, 
hátsó harmadában pedig alig észrevehető kis mélyedés van mint záró- 
készülék. A hátulsó kagylószegély is egyenlőtlenül kerekített, de ez a 
hasoldali kagylószegély fele gyengén ívelt lejtővel halad, s ez okozza 
a kagylónak sajátságos rombus formáját; szerkezetére nézve teljesen 
megegyezik a mellső kagylószegélylyel. A hascldali kagylószegély egye- 
nes lefutású, s a hátoldali kagylószegélylyel párhuzamosan halad. 
A hasoldalon a belső peremlemez a hátulsó csúcstól kiindulva széles. 
övben követi a kagylószegélyt, s azt a hasoldalon egészen eltakarja 
KKEL et lá; A. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 543 


Felülről nézve a kagylók tojásdadak, legszélesebbek középtájt. 
A két csúcs hegyben végződik; az oldalvonalak egyenletes, tompa ívet 
írnak le (VIII. t. 12. á.). A kagyló felülete szemölesszerű terecskékkel 
sűrűn behintett, melyek között a terecskéknél kisebb, hólyagszerű ki- 
emelkedések vannak egymástól távol (VIII. t. 14. á.). 

A záróizmok benyomatainak száma 4, melyek a test mellső har- 
madában helyezkednek el egy sorban, kissé ferdén a hossztengelyre. 
Ezek előtt a két mandibularis izom benyomata is megvan (VIII..t. 14. á.). 

Lelethelye: Sopron (Darufalva), Budapest-Kőbánya, Peremarton. 
Elég gyakori. 


2. Lhoxoconcha Kochi n. sp. 


[EX. t. 5.—9. ábra.) 


Hossza: 0756 mm, átmérője: 0732 mm, magassága : 0-31 mm. 

Oldalról nézve a kagylók nagyon hasonlítanak a Gytherets Mül- 
leri-hez, csak annyiban térnek el attól, hogy ezek valamivel zömökeb- 
bek (Mxa 435 6zrája Az mellső kagylószegély tompa íveltségű, mind a 
hát-, mind a hasoldali kagylószegélybe észrevétlenül megy át; vékony 
pereme van, melyen belül széles övű (IX. t. 8. á.). A belső peremlemez 
elég széles övű. A hátoldali kagylószegély igen gyengén öblözött, alig 
észrevehetően megy át a két csúcsszegélybe; Öve széles, alsó és felső 
harmadában van a zárókészülék, mely áll a jobbkagylón egy-egy fogacs- 
kából, melyek beleillenek a balkagylónak megfelelő mélyedéseibe. A. há- 
tulsó kagylószegély tompán kerekített, a hátoldali kagylószegély felé 
rövid lankás lejtővel halad, a hasoldali kagylószegélylyel pedig tompa 
ívben egyesül; szerkezete olyan, mint a mellső kagylószegélyé, azonban 
annál jóval keskenyebb. A hasoldali kagylószegély gyengén öblözött, 
olyan szerkezetű, mint a csúcsszegélyek; mellső harmadában elkeske- 
nyedik, s az erősen behajló kagylószél eltakarja, mellső harmadában 
pedig szélesen kiemelkedő taréjkát alkot. 

Fölülről nézve a kagylónak nagyon érdekes formája van; nagy- 
jában ékhez hasonlít, mely legszélesebb alsó harmadában; hátsó csúcsa 
tompán, a mellső hegyesen kerekített (IX. t. 7. á.). Oldalvonala nem 
egyenletes, rajta dúdorok emelkednek, melyek közül különösen három 
tűnik föl; ezek közül legnagyobb az alsó, a mellső egészen ellankásodik, 
míg a középső jól föltünő halmot alkot. Kisebb halmok és dúdorok 18 
emelkednek a kagyló felületén, melyek annak sajátságos s érdekes kül- 
sőt kölcsönöznek. Ezenkívül a kagylón hosszirányban végig vonuló sövé- 
nyek láthatók, melyek a kagyló falazatát díszítő hálózattól erednek. 

A kagyló falazata meglehetős vastag, áttetsző. A felület többé- 
kevésbé hatszögű terecskékkel borított, melyeknek körvonalai nem emel- 


544 MÉHES GYULA 


kednek ki sövények gyanánt, hanem egészen elmosódottak. A kagyló 
fala finom csatornácskáktól átlyukgatott (IX. t. 9. á.). 

Az izombenyomatok száma 5, melyek közül négy egy sorban 
helyezkedik el, míg az ötödik ezek fölött áll (IX. t. 9. á.). 

Lelethelye: Sopron (Darufalva). Igen ritka. 

E faj oldalról nézve hasonlít a LIENENKLaustól Loxoconcha glabra" 
néven leirt fajhoz, azonban egyrészt annál jóval nagyobb, másrészt 
sem a felület díszítésében, sem a falazat szerkezetében nem egyezvén 
meg vele, azzal nem tarthatom azonosnak. 


III. Nem. Cythere 0. F. MÜLLER. 


Oldalról, valamint fölülről nézve a kagylók nagyon változatos 
formájúak. A mellső csúcs rendesen magasabb, mint a hátulsó, mind- 
kettő tompán ívelt, néha hegyesen kerekített. A kagylószegély össze 
van nőve a belső peremlemezzel, az összenövési öv, illetve vonal nem 
vehető észre. Likacscsatornák nagy számmal vannak, széles alappal 
erednek, s a kerület fele agancsszerűen elágazva vagy hegyben, vagy 
kis gömbben végződnek. A kagylószegély a hasi oldalon rendesen erősen 
kitűrődik s a kagylószélét nagy részben eltakarja. Zárókészüléke nagyon 
komplikált és változatos. A zárásra szolgáló fogak mindig a jobb kagyló 
hátoldali szegélyének alsó és fölső harmadában vannak, míg a fogak 
befogadására szolgáló gödröcskék a bal kagyló megfelelő helyein. Egy 
esetben sem láttam sem fogat a jobb, sem gödröt a bal kagyló fölső 
hátoldali szegélyén, csak az alsón. A fogak és gödrök közt sövények, 
illetve barázdák vonulnak végig. 

A kagyló falazata nagyon finom, egészen üvegszerű, fényes. Fölü- 
lete nagyon változatosan díszített. A legegyszerűbb esetben kis kör- 
alakú szemölcsökkel behintett a felület, máskor meg a szemölcsök sok- 
szögű terecskékké egyesülnek, melyek közt ösvények húzódnak, sokszor 
kisebb-nagyobb dúdorok, halmok teszik változatossá a felületet. Befűző- 
dések is lépnek föl a halmok közt. 

Az izombenyomatok száma 4 egy sorban, ezek fölött legtöbbször 
még egy-két izombenyomat észlelhető. 

G. W. MüÜürreR szerint a Gythere-nem úgy a paleontologiában, 
mint a zoologiában az a Gytheridae-családban, a mi a Gypris-nem a 
Cypriddae-családban, melyben a legkülönbözőbb nemeket szokták egye- 
síteni. Először 0. F. MÜLLER használja 1785., s sokáig az összes ide- 


j ! E. LIENENKLAUS: Monographie der Ostrakoden des norddeutschen Tertiürs. 
Zeitschr. d. d. Geol. Ges. LXVI. Berlin, 1894., 236. p., XVI. t., 6. A. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 545 


tartozó alakokat, ebben az egy nemben egyesítették, csak később állí- 
tottak föl új nemeket MILNE EpwaRDS, BAIRD, G. 0. BARS. 
A Cythere-nemnek eddig hazánk fossilis faunájából 23 faja volt 
ismeretes, melyekhez én vizsgálataim alapján még három újat csatolok. 
A GCythere-nem képviselői jelenleg is nagyon elterjedtek édes- és 


sós vízben egyaránt. 


1. Cythere tenuipunctata n. sp. 


TEX. 4. 10— 16. ábra.) 


Hossza : 0"54 mm, átmérője : 0728 mm, magassága : jobb : 0-28 mm, 
bals0: 3 mama 

A kagylók oldalról nézve némikép romboid formát mutatnak, a 
bal kagyló a jobbtól lényegesen különbözik. A bal kagyló mellső sze- 
gélye tompán kerekített, a hátoldali kagylószegély fele gyengén hajló 
ívvel lejt, s abba észrevétlenül megy át (IX. t. 10. á.). A mellső kagyló- 
szegély összeolvadt a belső peremlemezzel, s a kettő széles övet alkot 
(IX. t. 15. áj); az összenövési vonal tájékáról indulnak ki a likacs- 
csatornák, még pedig nagyon széles alappal, a kerület felé elkeskenyed- 
nek; szarvas agancshoz hasonlóan, jellegzetesen ágaznak el. A belső 
peremlemez, valamint a kagylószegély felületén is hosszú barázdák 
vonulnak végig. A hátoldali kagylószegély mellső harmadában gyengén 
ívelt, hátsó harmadában alig észrevehetően öblös, a hátulsó kagyló- 
szegélybe kis zúgot formálva megy át; mellső harmadában a záró- 
készüléknek semmiféle nyomát sem tudtam fölismerni, alsó harmadában 
azonban a kagylószegélybe iktatott kis mélyedés tünt föl (IX. t. 14. á.), 
mely a jobboldali kagylónak ugyanezen részén levő kis fogának elfoga- 
dására szolgál (IX. t. 13. á.). A jobboldali kagyló hátoldali szegélyének 
mellső harmadában sem észleltem zárókészüléknek semmi nyomát. 
A hátulsó kagylószegély fölső részén éles taraj gyanánt kiszélesedik, 
alsó részén gyenge öblöt alkotva egészen a kagyló széle alá kerül, 
mely igen föltünő halom gyanánt emelkedik ki, s az egész kagyló- 
szegélyt maga alá takarja (IX. t. 14. á.). A hasoldali kagylószegély 
igen erősen ívelt, csak egy kis része látható, mert a középső részén 
erősen öblözött kagylószél a többi részét egészen eltakarja. A hátulsó 
kagylószegélyről még meg kell jegyeznem, hogy szerkezetére nézve 18 
alig hasonlít a mellső kagylószegélyhez, a mennyiben meglehetős kes- 
keny, belső peremlemeze nincs, likacscsatornái igen gyéren állók, nem 
ágaznak el és sokkal rövidebbek. A jobb kagyló mellső szegélye hegye- 
sen kerekített, a hátoldali kagylószegélybe gyenge zúgot alkotva megy 
át, míg a hasoldaliba alig észrevehetően (IX. t. MEA ÁStnátoldal 
kagylószegély gyengén ívelt, a hátulsó kagylószegélybe észrevétlenül 


546 MÉHES GYULA 

megy át; ez hegyesen, egyenlőtlenül kerekített, a hasoldali kagyló- 
szegélylyel gyengén menedékes lejtővel egyesül; szerkezete olyan, mint 
a baloldalié. A hasoldali kagylószegély mellső harmadában gyengén 
öblözött, hátulsó harmadában pedig finoman ívelt. 

Fölülről nézve a kagylók ékformájúak, mely legszélesebb az alsó 
részén. A mellső csúcs hegyes, a hátulsó az oldalvonallal tompa szög- 
letet alkot, s innen meredek lejtővel haladva kicsúcsosodik (IX. t. 12. á.). 

A kagyló falazata meglehetős vastag, néha egészen áttetsző. Fölü- 
lete nagyon szépen díszített, szemölcsszerű kiemelkedésekkel igen sűrűn 
behintett, melyek néha szabályosan párhuzamos sorokban futnak le, 
máskor meg szabálytalan sokszögű terecskéket fognak körül (IX. t. 16. á.). 

Az izombenyomatok száma 4—6, melyek közül négy egy sorban 
helyezkedett el, majdnem összeolvadtak, ezek fölött pedig még egy-két. 
izombenyomatot lehet észlelni (IX. t. 16. á.). 

Lelethelye: Sopron (Darufalva); elég gyakori. 

Az előzőkben leírt állat bal kagylója hasonlít az EGGERtől Bairdid 
neglecta Reuss, var. gibbosa ÉEGGER! név alatt leírt fajhoz, melytől 
eltér főképpen abban, hogy annak hasoldali kagylószegélye középen 
nem tűrődik ki oly feltünően, hátoldali kagylószegélye erősen ívelt, 
mig az enyémé majdnem egyenes. A csúcsszegélyek szerkezete meg- 
egyező, de izombenyomataik már nem egyeznek meg, a miért is nem 
tekinthetni az én példányaimat a Bairdia neglecta Rxuss, var. gibbosa 
EGGER képviselőinek. 


2. Cythere egregia n. sp. 
(IX. t. 17.—23. ábra.) 


Hossza : 0759 mm, átmérője: 073 mm, magassága: 0-54. mm. 

Egyike a legszebb és legérdekesebb alakoknak. A kagylók oldalról 
nézve megnyúlt veseformát mutatnak, a jobb a ballal teljesen meg- 
egyezik (IX. t. 17. á.). A mellső kagylószegély jóval magasabb, mint 
a hátulsó, tompán ívelt, a hátoldali kagylószegély fele lejtősen halad, 
s azzal kis halmot alkot, a hasoldali kagylószegély fele félköralakú 
ívben halad, s azzal mély zúgban egyesül. A mellső kagylószegélynek 
vékony cuticula pereme van, mely keskeny csik gyanánt vonul végig 
a kagylószegélyen (IX. t. 20. á.). A kagylószegély összeolvadt a belső: 
peremlemezzel, az összenövési vonal tájáról erednek a likacscsatornák 
széles alappal, a kerület felé haladva többszörösen elágaznak, elkes- 
kenyednek, s többnyire kis gömbben végződnek. A hátoldali kagyló- 
szegély gyengén hullámzatos vonalat ír le, elülről hátrafelé lejtősödik, 


! G. G. EGGER: Die Ostr. der mioc. Schicht. bei Ort . . . 406. p., XIX. t., 4. á. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 547 


a hátulsó kagylószegélylyel tompa szögletben egyesül. A jobb kagyló 
mellső és hátulsó harmadában egy-egy kis fogszerű képlet van, még 
pedig a mellső harmadban ellipszis-alakú, a hátsó harmadban pedig 
egy háromosztatú, melyek a bal kagyló megfelelő mélyedéseibe illenek 
bele (IX. t. 19. á.). Ezenkívül a kagylószegélye be is tűrődött, úgy 
hogy belül, mint hosszú sövény húzódik a két fog között. A hátulsó 
kagylószegély tompán kerekített, a hátoldali kagylószegély felé meredek 
lejtővel halad, a hasoidaliba észrevétlenül megy át; szerkezete olyan, 
mint a mellső kagylószegélyé, azonban jóval keskenyebb annál, a likacs- 
csatornák sokkal rövidebbek, s legfeljebb csak két ágra oszolnak és 
pedig mindjárt eredésüknél. A hasoldali kagylószegély majdnem egyenes 
lefutású, mellső harmadában a kagyló széle alá kerül s az egészen 
eltakarja. 

Fölülről nézve a kagylók általában véve tojásdadok, ezt azonban 
a felületen emelkedő halmok és dúdorok igen változatossá teszik. 
A kagyló mellső csúcsa hegyes, a hátulsó tompa csúcsban végződik. 
Az oldalfalazaton öt-hat halom, s több kisebb dúdor emelkedik, melyek 
az oldalvonalnak sajátságos hullámos felületet kölcsönöznek (IX. t. 18. á.). 

Nagyon szép és változatos a kagyló falazata is. A falazat nagyon 
merev, meglehetős vastag, áttetsző. A felületet szemölcsszerű kiemel- 
kedések borítják be sűrün, ezek csoportokba rendezkedve szabálytalan 
sokszögű terecskéket zárnak be, melyeknek határvonalai teljesen el- 
mosódottak, a terecskék sajátságos hálózattal vonják be az egész felü- 
letet, mely helylyel-közzel finom csatornácskákkal átlyukgatott. Némely 
példányon a terecskézettség egészen elmosódott, a csatornák azonban 
mindig jól megfigyelhetők (IX. t. 21. á.). 

Az izombenyomatok száma 4—6, melyek közül négy egy sorban 
rendezkedik el, ezek fölött pedig még egy-két kiflialakú nagyobb izom- 
benyomat van (IX. t. 17. á.). i 

Lelethelye: Sopron (Darufalva). Elég gyakori. 

A fiatal példány (IX. t. 22. á.) alakjára nézve majdnem teljesen 
megegyezik az ivarérett egyénekkel, az alakot tekintve eltérés csak a. 
mellső kagylószegélynél van, itt ugyanis a mellső kagylószegély a hát- 
oldali kagylószegélybe erős tompa ívvel megy át, mig a kifejlettnél 
lejtősen; a hasoldali kagylószegélybe pedig egyenes vonallal halad s 
általában véve tompábban ívelt, mint a kifejlett példányé. A főeltérések 
a szerkezetben nyilvánulnak meg. Nevezetesen a mellső kagylószegély 
likacscsatornái sokkal sűrűbben állanak, rövidebbek, vastagabbak s 
kevésbé elágazók (IX. t. 23. á.), s itt a hasoldali kagylószegélynek is 
van likacscsatornás öve. A felületen emelkedő halmok és dúdorok nem 
olyan feltünőek, mint a kifejlett példányokon s kevésbé ismerhetők föl 
az izombenyomatok is. 


548 MÉHES GYULA 


Oldalról nézve alakja, likacscsatornás övének szerkezete, izom- 
benyomatainak száma és elhelyezkedési viszonya nagyon közelíti e fajt 
a Münnentől! leirt és lerajzolt Cythere diffusa-hoz, melylyel azonban 
mégsem állapíthatom meg azonosságát, mert fölülről nézve, s a kagyló 
falazatának díszítésére nézve attól teljesen eltér, de szerkezetére nézve 
kétségtelenül a GCGythere-nem egy képviselője gyanánt tekinthetem. 


9. (Gyithere :Nacasn. ssp: 


(REGAS ENO SADEB] 


Hossza: 0-5 mm, átmérője: 023 mm, magassága: 0-3 mm. 

A kagylók alakjára, valamint szerkezetére nézve egyike a leg- 
érdekesebb alakjaimnak. Oldalról nézve a kagyló körvonalai vesefor- 
májúak (X. t. 8. á), a mellső kagylószegély jóval magasabb, mint a 
hátulsó, tompán ívelt, a hátoldali kagylószegélybe menedékes lejtővel 
megy át, a hasoldalival észrevétlenül egyesül. A mellső kagylószegély- 
nek vékony cuticula pereme van, likacscsatornás öve nincs (X.t. 10. á.). 
A belső peremlemez igen széles övet alkot, likacscsatornái vannak, 
azonban az egyes csatornák eredéshelyei jól nem figyelhetők meg, 
lefutásuk is igen elmosódott. A belső peremlemez felületén apró kis 
dúdorok emelkednek. A hátoldali kagylószegély egészen el van takarva 
a felületen emelkedő dúdoroktól, melyek a kagylószegélynek érdekes 
külsőt kölcsönöznek (X. t. 12. á.). A bal kagyló zárókészüléke a hát- 
oldali kagylószegély mellső és hátulsó harmadában elhelyezett egy-egy 
gödörből áll, melyek mellett igen apró fogszerű képletek emelkednek. 
A hátulsó kagylószegély hegyesebben kerekített, mint a mellső, belső 
peremlemeze olyan keskeny, hogy alig vehető észre. A hasoldali kagyló- 
szegély középső részében öblözött, hátulsó harmadában ívelt; nagyrészt 
azonban ezt is eltakarják a felületen emelkedő dúdorkák és halmok. 

Fölülről nézve a kagylók körvonalai megnyultan tojásdadak, leg- 
szélesebbek középtájt. Az oldalvonal nem vehető észre a dúdoroktól. 
A választóvonal egyenes (X. t. 9. á.). : 

A kagyló falazata meglehetős vastag, törékeny, eléggé áttetsző. 
Fölülete nagyon szépen díszített, finoman szemcsés, ezenkívül hurka- 
szerű kis kiemelkedések láthatók, melyek néha csoportosulva pálcika, 
kötélalakú képleteket alkotnak, közöttük pedig kisebb-nagyobb köralakú 
kiemelkedések vannak, s még változatosabbá teszik a felületet különösen 
a kerületeken emelkedő nagyszámú kisebb-nagyobb dúdorok, melyek 


1 MÜLLER: Die Ostrakoden des Golfes von Neapel. 354. .p., XXVII. t., 25. á. 
és XXVIII. t., 16., 28. 4. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 549 


az egész kagylónak jellegzetes, változatos külsőt kölcsönöznek. A felület 
helylyel-közzel finom csatornákkal is átlyukgatott (X. t. 11. á.). 

Izombenyomatokat nem észleltem. 

Lelethelye: Sopron (Darufalva). Igen ritka, csak egy bal kagyló 
állott rendelkezésemre. 

E faj oldalról nézve eléggé hasonlít a CGythere spimiplicata, ULRICH 
et BASSLER! név alatt az északamerikai miocenből leirt fajhoz, mint- 
hogy azonban szerzők sem felülről nem rajzolják a Gytihere spinipli- 
cata-t, sem a kagyló szerkezetének finomabb rajzát nem közlik, az 
ezzel való rokonságot, illetve azonosságot meg nem állapíthatom s így 
a Gythere-nem új faja gyanánt tekintem. 


IV. Nem. Krithe BRADY, CROSSKEY et ROBERTSON. 


A kagylók oldalról nézve lekerekített téglalaphoz, felülről nézve 
csónakhoz hasonlítanak. A mellső csúcs olyan magas, mint a hátulsó ; 
mindkettő tompán kerekített. A kagylószegélyének finom pereme van; 
a kagylószegély a belső peremlemezzel összenőtt, úgy mint a Gyihere- 
nemnél, melylyel különben likacscsatornáinak lefutására és szerkezetére . 
nézve is nagyon megegyezik, csak a likacscsatornák jóval rövidebbek 
és vastagabbak. A hátoldali kagylószegély a hasoldalival párhuzamos. 
Zárókészüléke nagyon érdekes, úgy tapasztaltam ugyanis vizsgálataim 
folyamán, hogy a bal kagylón a hátoldali kagylószegély alsó és felső 
harmadában a fogak befogadására szolgáló gödrökön kívül még fogak 
is vannak, de hogy milyenek a viszonyok a jobb kagylón, arra nézve 
semmi bizonyosat nem mondhatok, mert csak egy-két s nem is jó 
megtartású példány állott rendelkezésemre. A zárókészülékre vonatkozó- 
lag azonban G. W. MÜLLER s LIENENKLAUS azt mondják, hogy fogazat- 
lan, illetve sima felületű fogak vannak. 

A kagyló falazatát nem találtam egész simának, mint azt G. W. 
MÜLLER észlelte, hanem a felületen mély, ritkán álló gödröket láttam. 

Izombenyomatokat a leggondosabb vizsgálat mellett sem tudtam 
észrevenni. 

A tőlem átvizsgált anyagban e nemet egy faj s ennek egy fajtája 
képviseli; de hovatartozását biztosan nem állapíthatom meg, mert nem 
állott elég példány rendelkezésemre. Irányadóm a nem megállapításá- 
nál G. W. MüLLERnek nagy munkája volt. 

A Krithe-nem képviselői jelenleg is élnek tengerekben algák 
között, de gyéren. 


1 E. 0. ULRICH et R. S. BASSLER: Ostrakoda. Maryland Geological Survey 
(Miocene). Baltimore. 1904. XXXVIII. t. 18. á. 


550 MÉHES GYULA 


Te keertne soapatleta moss be 
EGE) AN] 


Hossza: 053 mm, átmérője : 023 mm, magassága: 0-25 mm. 

A kagyló oldalról nézve megnyúlt lekerekített téglalaphoz hason- 
lít (X. t. 1. á.). A mellső kagylószegély olyan magas, mint a hátulsó, 
tompán, egyenletesen kerekített, a hátoldali kagylószegélybe gyenge kis 
zúgot alkotva megy át, a hasoldaliba pedig egyenletes ívvel. A kagyló- 
szegély össze van nőve a belső peremlemezzel; innen az összenövési 
övről erednek a kagylószegély likacscsatornái (X. t. 3. á.), melyek széles 
alappal erednek, elágaznak, egyenlőtlen lefutásúak, egyesek ampulla- 
szerűen kiduzzadnak, s valamennyien tűalakú hegyben végződnek. A hát- 
oldali kagylószegély középső részében gyengén ívelt, alsó és fölső har- 
madában pedig alig észrevehetően öblözött. A hátoldali kagylószegély- 
nek a mellső és hátulsó csúcsszegélyekkel való érintkezési pontjánál 
van a kagyló zárókészüléke, mely a jobb kagylón egy-egy kis fogból 
áll, s ezek a bal kagyló megfelelő mélyedéseibe illenek bele. A hátulsó 
kagylószegély tompa háromszögalakúan kerekített, legjobban középső 
részében emelkedik ki; szerkezetére nézve nagyon hasonlít a mellső 
kagylószegélyhez, de sokkal keskenyebb annál, likacscsatornái is jóval 
rövidebbek. A hasoldali kagylószegély majdnem egyenes lefutású, a hát- 
oldali kagylószegélylyel párhuzamosan halad, mellső harmadában a 
kagyló erősen kiívesedő széle alá kerül, mely egy részét eltakarja. 
A hasoldali kagylószegélyen is vannak likacscsatornák, de ezek kevésbé 
ágaznak el, s jóval vékonyabbak, mint a mellső és hátulsó kagyló- 
szegélyeké. 

Fölülről nézve a kagylók megnyúltan tojásdadok, legszélesebbek 
középtájt, az alsó csúcs tompa, a fölső hegyesen végződik. Az oldal- 
vonal hátulról mellfelé lejtősödő hullámos vonalat ír le (X. t. 2. á.). 

A kagyló falazata meglehetős vastag, áttetsző. Felülete finoman 
szemcsés, a szemcsék néha szabályosan sorakoznak, s szabálytalan sok- 
szögletű terecskéket zárnak be. Ezenkívül a fölületen meglehetős nagy, 
egymástól távol álló gödrök foglalnak helyet. 

Izombenyomatokat a leggondosabb vizsgálat mellett sem tudtam 
megfigyelni; csak egy teljes példány állott rendelkezésemre, melynek 
bal kagylója a szétfeszítés alkalmával úgy megrongálódott, hogy csak 
a jobb oldali kagyló volt alkalmas a vizsgálódásra, melyen azonban 
izombenyomatokat felismerni nem lehetett. 

Lelethelye: Sopron (Darufalva). Igen ritka. 

Nagyon hasonlít a G. W. MünrnERtől Krithe similis" néven leírt 


1 G. W. MÜLLER : Die Ostrakoden des Golfes von Neapel. 359. p., XXX. t., 2. á. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 551 


fajhoz, melylyel oldalról nézve majdnem teljesen megegyezik, nem 
azonosíthatom azonban azzal egészen eltérő szerkezetű mellső és hátulsó 
kagylószegélye miatt. 


2. Krithe parallela n. sp. var. minor nov. var. 
IX. t. 4.—7. ábra.) 


Hossza: 0751 mm, átmérője: 0716 mm, magassága : 0725 mm. 

Úgy alakjára, mint szerkezetére nézve hasonlít a Krithe paral- 
lela n. sp.-hez, annál azonban valamivel kisebb (X.t. 4. á.). A hosszúra 
nyúlt kagylók mellső szegélye alacsonyabb, mint a hátulsó, tompán 
egyenletesen kerekített, mely mind a háti, mind a hasoldali kagyló- 
szegélybe majdnem észrevétlenül megy át. Szerkezete teljesen meg- 
egyezik a Krithe parallela n. sp.-ével, eltérés csak annyiban van, hogy 
likacscsatornái jóval sűrűbben állanak, sokkal keskenyebbek (X. t. 7. á.). 
A hátoldali kagylószegély lefutása is megegyezik a már említett fajé- 
val, azonban szerkezete eltérő. Ugyanis a tőlem vizsgált egyetlen bal 
kagylón azt észleltem, hogy a zárókészülék egy héjon fogakból és 
mélyedésekből áll, még pedig a mellső csúcsszegély alatt a hátoldali 
kagylószegélyen van három mélyedés, melyek közül legnagyobb a 
középső, ezek alatt pedig egy hosszú, ellipszisalakú fogképlet helyez- 
kedik el (X. t. 6. á); a hátulsó csúcsszegély fölött pedig egy nagy 
mélyedés van, mely alatt a mellsőnél jóval nagyobb négyszögalakú 
fogképlet foglal helyet. Hogy azonban milyenek a viszonyok a jobb 
kagylón, arra nézve véleményt teljes bizonyossággal nem mondhatok, 
mert jobb kagylót nem láttam, a balból is csak egy állott rendelkezé- 
semre. A hátulsó kagylószegély hegyesebben kerekített, mint a mellső, 
meredek lejtővel halad a hátulsó kagylószegély felé, míg a hasoldalival 
erős egyenletes ívben egyesül; szerkezete megegyezik a mellsőével, de 
likacscsatornái el nem ágazók, vékonyabbak s ritkábban állanak. A has- 
oldali kagylószegély majdnem egyenes, a hátoldalival párhuzamosan 
halad; szerkezete olyan, mint a hátulsó kagylószegélyé. 

Fölülről nézve a kagylók körvonalai csónakformájúak, mely majd- 
nem egész lefutásában egyforma széles. A hátulsó csúcs tompán kere- 
kített, a mellső csúcs hegyes, a két oldalvonal hullámzatos lefutású 
vonalat ad, mely a mellső csúcs felé menedékesen lejt. A választóvonal 
egyenes (X. t. 5. á.). 

A kagyló falazata igen vékony, finom, átlátszó. Felületi díszítése 
olyan, mint a Krithe parallela-é. 

Izombenyomatokat pontosan ennél sem lehetett megállapítani, 
azonban erős nagyítás mellett a CGytheridae-családra jellemző két-három 
izombenyomat elmosódva látható volt. 


52 MÉHES GYULA 


Minthogy az előzőkben leírt faj úgy a kagylók szerkezetére, mint 
alakjára nézve nagyon hasonlít a Krithe parallela n. sp. név alatt 
leírt fajhoz, s attól csak néhány, föntebb kiemelt pontban tér el, nem 
tekinthetem egyébnek, mint a Krithe parallela n. sp. helyi változatának. 

Lelethelye: Sopron (Darufalva). Igen ritka. 


V. Nem. (ytheridea BosauerT. 


A kagylók egyenlőtlenek, a bal rendesen nagyobb, mint a jobb. 
Oldalról nézve vese-, felülről nézve csónak-, illetve orsóalakúak. A mellső 
kagylószegély vagy olyan magas, mint a hátulsó, vagy valamivel ma- 
gasabb, különösen a fiatal példányoknál. A mellső kagylószegély szélén 
5—9 fog van, a hátulsón néha egy, vagy hiányozhatnak is a fogak. 
A. kagylószegélynek mindig finom cuticularis pereme van, vastag övet 
alkot, gazdagon likacscsatornás, belső peremlemez nincs. Zárókészüléke 
nagyon érdekes s az eddigiektől eltérő. Áll a jobb kagyló hátoldali 
szegélyén a felső részen 5—7, az alsón 5—9 fogból, melyek a bal 
kagyló megfelelő helyein levő négyszögű kis mélyedésekbe illenek bele. 

A kagyló falazata vastag, áttetsző. Felületén köralakú szemölcsök 
emelkednek, melyek néha sokszögű terecskékké egyesülnek. A felületen 
néha halmok is lépnek föl. 

Az izombenyomatok száma rendesen 4, melyek egy sorban ren- 
dezkednek el, ezek fölött legtöbbször még egy-kettő, néha mögötte is 
egy izombenyomat észlelhető. 

Hazánk harmadidőszaki képződményeiből eddig e nemet hat faj 
s egy fajta képviselte, melyekhez én három új fajt s egy fajtát csatolok 
hazánk alsó-pannon képződményeiből. 

A GCytheridea-nem képviselői jelenleg is élnek édes- és elegyes 
vízben. A. KAUFMANN Schweiz tavaiból említi a Gyiheridea lacustris 
DARS-t, melyet 60 m mélységig terjedő különböző mélységekből nagyon 
gyakorinak mond. A (/ytheridea-nem nem általános elterjedésű Hurópá- 
ban sem, elszórva fordul elő Norvégiában, Svédországban, Angliában. 
Ujabban Dapayv J. találta egy képviselőjét HEgyptom tavaiban. Tzt a 
nemet úgy is lehet talán tekintenünk, mint rég letünt korokból fön- 
maradt relictumot, mely tengődik, küzködik még a létért, de végre is 
a megváltozott létföltételek miatt ki fog pusztulni. 


1. Cytheridea banatica n. sp. 
[X. t. 13.—16. ábra.) 


Hossza : 07-45 mm, átmérője : 0726 mm, magassága: 0-32 mm. 
Oldalról nézve a kagylók lapátalakhoz hasonlítanak (X. t. 13. á.); 


a éz zkákak 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 


OT 
ÖL 
w 


a jobb kagyló a ballal megegyezik. A kagyló mellső szegélye jóval 
magasabb, mint a hátulsó, tompán kerekített, mind a hát-, mind a 
hasoldali kagylószegélybe észrevétlenül megy át. A mellső kagylószegély 
meglehetős keskeny övet alkot, egy vékony csik osztja ketté, likacs- 
csatornái vannak, melyek a kagylószegély belső pereméről erednek, 
egymástól távol állanak, egyenletes lefutásúak (X. t. 15. á.). Belső perem- 
lemez nincs. A hátoldali kagylószegély hátrafelé erősen lejtősödő egye- 
nes vonalat alkot, mely mellső harmadában jól föltünő halomban emel- 
kedik ki. Nagyon érdekes a zárókészüléke, mely a jobb kagylón mellső 
harmadában mintegy 14—15, a hátulsó harmadban pedig mintegy 9—10 
apró, négyszögű fogacskából áll, mint a Gyiheridea pannonica, var. 
tuberculata-nál (I. X. t. 19. á.), a melyek a bal kagyló megfelelő számú 
mélyedéseibe illeszkednek. A hátulsó kagylószegély a hátoldali kagyló- 
szegélylyel tompa szögletben egyesül, s meredek lejtővel halad a has- 
oldali kagylószegély felé, melylyel egyenletes ívet alkot. Szerkezetére 
nézve sem egyezik meg a mellső kagylószegélylyel, a mennyiben likacs- 
csatornái nincsenek, sőt belső peremlemeze sincs. A hasoldali kagyló- 
szegély egyenletes ívet alkot, a két csúcsszegélybe észrevétlenül megy át. 

Fölülről nézve a kagylók majdnem szabályos ellipszist alkotnak, 
mely legszélesebb közepe táján. A mellső csúcs valamivel hegyesebb, 
mint a hátulsó; a két oldalyonal egyenlőtlen, a hátulsó harmadban 
tompa szögletben megtörő ívet ír le (X. t. 14. á.). 

A kagyló falazata vastag, áttetsző, nem fénylő; fölületén meg- 
lehetős nagy, köralakú gödröcskék vannak elhelyezve, melyek körül a 
fölület finoman szemcsézett (X. t. 16. á.). 

A. záróizmok benyomatainak száma 4, melyek ellipszis-, illetve 
tojásalakúak s egy sorban rendezkednek el, még pedig az eddigiektől 
eltérőleg, a felső és első függélyes irányban, a két középső pedig .víz- 
szintes helyzetben (X. t. 16. á.). 

Lelethelye: Sopron (Darufalva, Tómalom), Szócsán, Budapest- 
Kőbánya. Igen gyakori. 


2. Cytheridea pannonica n. sp. 
[XI. t. 6.—14. ábra.) 


Hossza nőstény : 075 mm, átmérője : 0738 mm, magassága : 0742 mm. 
teámat ÜSZGMEK ( 035. 1ex ( 07-44 a 
Nőstény: (XI. t. 6., 7. ábra). Oldalról nézve a kagylók majdnem 
szabályosan veseformájúak (XI. t. 6. á.), a bal kagyló mellső szegélye 
olyan magas, mint a hátulsó, a jobb kagylóé valamivel magasabb. 
A mellső kagylószegély tompán kerekített, a hátoldali, valamint has- 


oldali kagylószegélybe majdnem észrevétlenül megy át (XI. t. ils EE 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 38 


5n54 MÉHES GYULA 


Szélén 5— 8, alig kiemelkedő kis fogacska van, melyek e fajra nagyon 
jellemzően majdnem minden példányon megtalálhatók. A mellső kagyló- 
szegély nagyon széles övet alkot, likacscsatornákkal gazdagon ellátott 
öve van. A likacscsatornák a kagylószegély belső széléről erednek, széles 
alappal egyenkint vagy párosával, alsó harmadukban ampullaszerűen 
kiduzzadnak, a külső szél felé gyengén elmosódnak. A hátoldali kagyló- 
szegély igen keskeny övű, majdnem egyenesen fut le, a hátulsó csúcs- 
szegélybe kissé föltünőbb lejtővel halad, mint a mellsőbe. Zárókészüléke 
áll a jobb kagyló hátoldali szegélyének mellső és hátulsó harmadában 
elhelyezett 9—16 négyszögű fogacskáiból (XI. t. 11. á.), melyek a bal 
kagyló megfelelő helyein levő kis négyszögű gödröcskéiben foglalnak 
helyet. A hátulsó kagylószegély valamivel hegyesebben kerekített, mint 
a mellső, sem a jobb, sem a bal kagyló szélén fogacskák nincsenek, 
egyebekben szerkezete teljesen megegyezik a mellső kagylószegélyével. 
A hasoldali kagylószegély középső részében gyengén ívelt, mellső és 
hátsó harmadában alig észrevehetően öblözött; a  esúcsszegélyekkel 
észrevétlenül egyesül. 

A bal kagylótól csak annyiban tér el a jobb, hogy valamivel 
megnyultabb (XI. t. 7. á.), hátoldali kagylószegélye elég erősen ívelt, 
a hátulsó kagylószegélylyel tompább ívben egyesül, a hasoldali kagyló- 
szegélye gyengén öblözött. 

Felülről nézve a kagylók megnyultan tojásdadak, mely legszéle- 
sebb alsó harmadában. A mellső csúcs hegyes, a hátulsó tompán kere- 
kített. A két oldalvonal hátulról előre lejtősödő, középen gyengén öblö- 
zött ívet ír le. A választóvonal majdnem egyenes (XI. t. 8. á.). 

A kagyló falazata meglehetős vastag, nem fénylő ; felülete meg- 
lehetős nagy szemölcsszerű kiemelkedésekkel behintett, melyekből sugár- 
szerűen finom kis fonalak indulnak ki s az egész felületet sűrűn be- 
hálózzák kesett szasa 

A záróizmok benyomatainak száma 5—-G, melyek a test mellső 
harmadában helyezkednek el, még pedig négy egy sorban, a hosszten- 

Him : (t. 9—14. ábra). Kagylói oldalróln ézve (XI. t. 9. á.) nagyon 
hasonlítanak a nőstényéhez; némi eltérés azonban van, ez főkép a 
hátoldali és hátulsó kagylószegélynek lefutásában nyilvánul meg. A hát- 
oldali kagylószegély ugyanis nem egyenes, illetve gyengén ívelt, hanem 
középső részében gyengén öblözött s jóval menedékesebb lejtővel halad 
a csúcsszegélyek felé, mint a nősténynél. A hátulsó kagylószegély nem 
tompán kerekített, hanem gyengén öblözött, ferde leltőjű vonalat tüntet 
föl. A kagylószegélyek szerkezete különben a nőstényével teljesen meg- 
egyezik, meg kell azonban jegyeznem, hogy a hím példány hátulsó kagyló- 
szegélyének mellső részén is van egy kis fogszerű kiemelkedés (XI. t. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. Da 


13. á.). A kagyló falazatát, szerkezetét tekintve a hím teljesen meg- 
egyezik a nőstény példánnyal, de azt meg kell jegyeznem, hogy a 
hím példány kagylóin a szemölcsszerű kiemelkedések száma sokkal 
nagyobb, mint a nőstényén. 

Fölülről nézve a kagylók orsóalakúak, mely a csúcsokat kivéve 
egész lefutásában egyforma széles. A mellső csúcs hegyes, a hátulsó 
tompán kerekített. A választóvonal egyenes (XI. t. 10. á.). 

Lelethelye: Sopron (Tómalom, Szőlők melletti út, Darufalva), 
Peremarton, Budapest-Kőbánya, Szócsán. Igen gyakori. 

E faj alakjára nézve nagyon hasonlít a BRADY-RoBERTSoxtól : (ythe- 
ridea torosa (Jonxs) BRapy var. teres" név alatt leírt fajhoz, melytől 
azonban eltér egyrészt a kagyló falazatának szerkezetére, másrészt ama 
körülményre nézve, hogy mellső csúcsának szélén 5—8 kis fogszerű 
kiemelkedés van, míg a Gytiheridea torosa var. teres-én ezek nincsenek 
meg, azonban ennek hátulsó csúcsszegélyén van egy jó hosszúra ki- 
nyult fogszerű képlet, illetve tüske, a mi viszont az általam vizsgált 
példányokról hiányzik. Mindezek alapján példányaimat nem tekinthetem 
a Gytheridea torosa var. teres képviselőinek. 


3. Cytheridea pannonica n. sp. var. tuberculata nov. var. 
IX. t. 17—21. ábra.) 


Hossza : 101 mm, átmérője: 0748 mm, magassága : 0756 mm. 

Kagylói oldalról nézve (X. t. 17. á.) teljesen megegyeznek a törzs- 
alakéval, eltérés talán csak a hátulsó kagylószegélynek lefutásában van 
némikép, a mennyiben ez nem tompán kerekített, hanem ferdén leszelt 
lejtővel halad a hasoldali kagylószegély felé. A kagylószegélyek szer- 
kezete teljesen megegyezik a törzsalakéval, de meg kell jegyeznem, 
hogy ez állat hátulsó kagylószegélyének mellső részén is van egy fog- 
szerű kis nyulvány, mely a GCytheridea pannonica-ról hiányzik. 

Fölülről nézve a kagylók körvonalai erősen megnyult tojásfor- 
májúak, melynek csúcsai egyformán tompán kerekítettek. A két oldal- 
vonal egyenletes ívet ír le. A kagyló falazatán emelkedő két-két nagy 
halom érdekes külsőt kölcsönöz az oldalvonalnak (X. t. 18. á.). 

A záróizmok benyomatai közül csak a négy egy sorban állót 
figyelhettem meg, míg az ezek fölött álló két izombenyomatot nem 
észleltem. 

A kagyló falazatának különös érdekességet az kölcsönöz, hogy az 


1 BRADY-CROSSKEY et ROBERTsoN: A. Monograph of the Post-Tertiary Ento- 
mostraca of Scotland (Ineluding species from England and Ireland). London, 1874. 
178. pag. 

384 


556 MÉHES GYULA 


izombenyomatok előtt s azok mögött egy-egy nagy halom emelkedik, 
a melyek a törzsalakon nincsenek meg s attól lényegesen megkülön- 
böztetik. Különben a felület díszítése is teljesen megegyezik. 

. Lelethelye: Sopron (Darufalva), Budapest-Kőbánya, Peremarton. 
Igen gyakori. 

A most leirt állatok társaságában elég nagy számmal találtam 
ivaréretlen egyéneket is, melyek oldalról nézve a nagyság mellett 
(07 mm h.) sok tekintetben eltérnek a kifejlődött egyénektől (X. t. 
90. á.). A mellső kagylószegély jóval magasabb, mint a hátulsó, tompán 
ívelt, a hasoldali kagylószegélylyel észrevétlenül egyesül, a hátoldalival 
pedig lapos halmot alkot; szegélyén fogacskák emelkednek, likacs- 
csatornás öve nagyon fejletlen. A hátoldali kagylószegély gyenge egye- 
nes lejtővel halad a hátulsó kagylószegély felé, melylyel úgy egyesül, 
mint a mellsővel. A hátulsó kagylószegély ferde lejtővel halad a has- 
oldali kagylószegély felé, melylyel észrevétlenül egyesül; szélén kis fog- 
szerű kiemelkedés nincs. A hasoldali kagylószegély gyenge ívben fut le. 

Fölülről nézve majdnem teljesen megegyezik a fiatal példány az 
ivarérettel, csak annál valamivel zömökebb (X. t. 21. á.). 

A kagyló falazatát illetőleg meg kell jegyeznem, hogy teljesen 
olyan, mint a kifejlett példányoké, csakhogy nem két, hanem három 
halom emelkedik ezeken, melyek háromszögű idomot zárnak körül. 

Az előzőkben leírt fajta nagyon hasonlit a BRapy és RoBERTsoNntól 
üytheridea torosa (JoNnEs)! név alatt leírt fajhoz, melytől elsősorban 
abban tér el, hogy annál valamivel zömökebb; egyéb eltérései közül 
kiemelendő elsősorban az, hogy a GCGytheridea torosa mellső és hátulsó 
csúcsszegélyének szélén fogszerű kiemelkedések nincsenek, felületén öt 
halom emelkedik, míg a tőlem leírt példányokén csak kettő-három. Eme. 
eltérések miatt nem azonosíthatom példányaimat a Gytheridea torosa- 
val, hanem miután úgy alak, mint szerkezet tekintetében nagyon hason- 
lít a Gytheridea pannonica-hoz, e faj helyi változatának minősítem. 


4. Cytheridea ampullata n. sp. 
DG ZKZÉGY éa  B E té] 


Hossza : 0-69 mm, átmérője: 0726 mm, magassága : 0-4 mm. 

Nőstény : (XI. t. 1., 2. ég X. t. 22—23. ábra). A kagylók oldalról 
nézve megnyúltan veseformájúak (XI. t. 1. á.). A mellső kagylószegély 
valamivel magasabb, mint a hátulsó, tompán ívelt, a hátoldali kagyló- 
szegélybe észrevétlenül megy át, a hasoldali kagylószegély felé erősen 


1 BRADY-OROSSKEY et ROBERTSON: A Mon. of the Post-Tert. Ent. of Scotl. .. . 
178. pag. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. AY 


hajló ívvel halad, s mellső részén szélesen kiemelkedő tarajkát alkot. 
A mellső kagylószegélynek vékony cuticularis pereme van, a kagyló- 
szegély széles övű, gazdagon likacscsatornázott; a csatornák a kagyló- 
szegély belső pereméről erednek, egyenkint állanak, nagyon hosszúak, 
s igen vékonyak ; nem egyenletes lefutásúak, mert a közepükön ampulla- 
szerűen kitágulnak és tűalakú hegyben végződnek. Belső peremlemez 
nincs (X. t. 22. á.). A hátoldali kagylószegély gyengén ívelt, középső 
táján finoman öblözött, a hátulsó kagylószegélylyel jól föltünő halmot 
alkot. A hátulsó kagylószegély hátulsó harmadában gyengén öblözött, 
mellső harmadában tompán kerekített, a hasoldali kagylószegélybe észre- 
vétlenül megy át; szerkezete teljesen olyan, mint a mellső kagyló- 
szegélyé. A hasoldali kagylószegély középső részén erősen ívelt, mellső 
harmadában mélyen, hátulsó harmadában lankásan öblözött, széles övű, 
egész lefutásában olyan a szerkezete, mint a csúcsszegélyeké. 

Felülről nézve a kagylók mandula-formát mutatnak, a két oldal- 
vonal hátulról lejtősödő ívet ír le. Mindkét csúcs hegyes, a hátulsó 
valamivel tompább, mint a mellső. A választóvonal igen gyengén hul- 
mos lefutású (XI. t. 2. á.). 

A kagyló falazata finom, egészen átlatszó, üvegszerű, felülete 
fénylő és sokszögű, alig kiemelkedő szemölcsökkel igen sűrűn behintett, 
melyek igen gyakran szabálytalan sokszögletű terecskékké csoportosul- 
nak és ezek közt ösvények futnak le (X. t. 23. á.). 

Az izombenyomatok száma 5—6, melyek közül négy egy sorban 
rendezkedik el a test mellső harmadában; ezek mögött, illetve fölötte 
található még egy-két izombenyomat ; valamennyien hosszúra megnyul- 
tak (At 23 ád 

Hím : (XI. t. 3—4. ábra). Oldalról nézve többé-kevésbé szabályos 
veseformájú (XI. t. 3. á.), jóval zömökebb mint a nőstény. A mellső 
kagylószegélye tompán, egyenletesen kerekített, a hátoldali kagyló- 
szegélybe észrevétlenül megy át, a hasoldalival nem alkot olyan erősen 
föltünő tarajkát, mint a nőstényé. A hátoldali kagylószegély hátrafelé 
gyengén hajló ívet ír le, a hátulsó kagylószegélybe majdnem észrevét- 
lenül megy át, ez a hátoldali kagylószegély felé menedékes lejtővel 
halad, alsó részében pedig tompán kerekített, a hasoldali kagylószegély- 
lyel észrevétlenül egyesül. A hasoldali kagylószegély közepe táján gyen- 
gén öblözött. A kagylószegelyek szerkezete teljesen megegyezik a nős- 
tény példányéval. Megegyezik a hím példány a nősténnyel fölülről 
nézve is (XI. t. 4. á.), de annál valamivel zömökebb; úgyszintén a 
kagyló falazatának szerkezetében s felületének díszítésében azzal a 
különbséggel, hogy felületén a kiemelkedések sokszögű terecskékké való 
egyesülését nem észleltem egy esetben sem. Izombenyomatokat nem 
tudtam fölismerni, mindazonáltal a kagyló szerkezetére való tekintettel 


558 MÉHES GYULA 


ezt az állatot nem tekinthetem külön faj képviselőjének, hanem ugyan- 
annak a fajnak egyik ivaregyéne gyanánt. 

A fiatal példány kagyló falazatának szerkezetét, s díszítését te- 
kintve teljesen megegyezik a kifejlett példányokkal, csak nagyságban 
és alakban tér el némikép. nevezetesen mellső kagylószegélye jóval maga- 
sabb, mint a hátulsó s ez a hátoldali kagylószegély felé mélyen öblö- 
zött, alsó harmadában pedig tarajszerűen kiszélesedő (XI. t. 5. á.). 

Lelethelye: Sopron (Tómalom, Szőlők melletti út), Budapest- 
Kőbánya, Peremarton. Elég gyakori. 

Oldalról, valamint felülről nézve is a most leírt faj hasonlít a 
Baxptől Cythere albomaculata Bargp! néven leírt fajhoz, melytől főleg 
a hosszúság és magasság közti különbségben tér el. Az én példányaim 
ugyanis körülbelül csak másfélszer olyan hosszúak, mint magasak, BAIRD-éi 
kétszer olyan hosszúak, mint magasak. De nem egyezik meg a Cythere 
albomaculata a felületi díszítés és az izombenyomatok tekintetében sem 
e fajommal. 


VI. Nem. Cythereis G. 0. SARxs. 


A kagyló többnyire változó formájú, oldalról nézve többé-kevésbé 
vese-, felülről nézve csónakformájú. A mellső kagylószegély rendesen 
magasabb a hátulsónál, tompán kerekített, illetve ívelt, míg a hátulsó 
kagylószegély majdnem mindig tarajszerűen kiszélesedő. Néha mindkét 
csúcsszegély szélén fogak emelkednek. A kagylőszegély széves övet alkot, 
gazdagon likacscsatornázott, elhelyezkedésük és lefutásuk nagyon emlé- 
keztet a GCyiheridea-nemre. Belső peremlemez van, ez azonban a kagyló- 
szegéllyel annyira összenő, hogy az összenövési vonalat, illetve övet 
nem is lehet fölismerni. A hátoldali kagylószegélyre jellemző, hogy 
majdnem kivétel nélkül menedékes lejtővel halad a hátulsó kagyló- 
szegély felé. A zárókészülék áll a jobb kagyló hátoldali szegélyének 
alsó és fölső részében elhelyezett egy-egy nagy fogból, melyek a bal 
kagyló megfelelő mélyedéseiben foglalnak helyet. Néha a rendes záró- 
fogakon kívül segédfogak is szerepelnek a nagy zárófogak mellett, 
különösen a fölső részen. 

A kagyló falazata meglehetős vastag, áttetsző, s mindig gazdagon 
diszített pontokkal, gödrökkel, nagy árkokkal; gyakran hosszú ösvények, 
illetve tarajok futnak végig a fölületen, néha dúdorok is föllépnek. 
Egyes esetekben a szem benyomata is látható. 

A záróizmok benyomatainak száma 4— 6, melyek egy sorban ren- 
dezkednek el majdnem a középvonalban, ezek fölött rendesen még 
három fölfelé haladó rézsútos vonal irányában helyezkedik el. 


1 BAIRD : Brit. Entomostraca, p. 169, XX. t., 7. á. 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ., 559 


A magyarországi fossilis faunából eddig a Gyiheries-nemnek 9 
faja volt ismeretes, melyekhez a tőlem átvizsgált anyagból én még ötöt 
csatolok s így a fajok száma 14-re emelkedik. A fajok képviselőit majd- 
nem minden esetben nagy mennyiségben találtam, a miből széleskörű 
elterjedésükre lehet következtetni. 

G. W. MÜLLER szerint a Gytherets-nem képviselői a jelenlegi ten- 
gerekben nagyon el vannak terjedve mindenféle mélységekben. A Föld- 
közi-tengeren kívül találták az Északi-tengerben és Atlanti oceánban. 
Fajokban igen gazdag. 


1. Cythereis tenuistriata n. sp. 


Hossza: 076 mm, átmérője: 0-36 mm, magassága bal: 0-45 mm, 
jobb: 07-46 mm. 

Oldalról (5., 6. á.) a kagylók szabálytalan négyszögalakúak, a bal 
kagyló a jobbal nem egyezik meg. A bal kagyló (5. á.) mellső szegélye 


WWW 


w 


üythereis tenvistriata n. sp. — 5. Bal kagyló oldalról; 6. jobb kagyló oldalról; 
7. kagylók fölülről nézve ; 8. jobb kagyló fölülről nézve; 9. a mellső csúcs szerke- 
zete oldalról, belülről; 10. Izombenyomatok, s a kagyló falazata. 


jóval magasabb, mint a hátulsó, tompán kerekített, a hát- és hasoldali 
kagylószegélybe észrevétlenül megy át; szélén 5—6 tarajszerű kiemel- 
kedés van ; a kagylószegély nagyon széles, gazdagon csatornázott, a csa- 
tornácskák a peremlemez külső széléről erednek széles alappal, közepükön 
ampullaszerűen kitágulnak s tűalakú hegyben végződnek, el nem ágaznak. 


560 MÉHES GYULA 


A belső peremlemez (9. á.) jóval keskenyebb övet alkot, szerkezetnélküli. 
A hátoldali kagylószegély a szemtájék fölött erősen ívelt, innen kezdve 
gyenge, egyenletes lejtővel halad a hátulsó csúcsszegély felé, mellyel 
tompa szögletben egyesül. A hátulsó kagylószegély középső részében 
gyengén öblözött, alsó részében tompán kerekített, a hasoldali kagyló- 
szegélybe egyenletes ívvel megy át; a szélén tarajkák vannak, még 
pedig nagyobb számmal, mint a mellsőén ; máskülönben szerkezetére 
nézve teljesen olyan, mint a mellső kagylószegély. A hasoldali kagyló- 
szegély mellső harmadában igen gyengén öblözött, hátulsó harmadában 
pedig gyengén ívelt; nagyon széles övű s sűrűn elhelyezett likacscsa- 
tornákkal ellátott, melyek úgy alakjukra, mint szerkezetükre nézve tel- 
jesen megegyeznek a mellső és hátulsó kagylószegély likacscsatornáival. 
A jobb kagyló (6. á.) alakja tekintetében lényegesen eltér a baltól. A mellső 
kagylószegély jóval erősebben kerekített, a hátoldali kagylószegély felé 
gyengén lejt, miközben kis öblöt alkot, s azzal jól föltünő halomban 
egyesül, míg a hasoldali kagylószegély felé erősen kiszélesedik, s mellső 
részén valóságos, széles tarajkát alkot, s a hasoldali kagylószegéllyel 
tompa zúgot hoz létre. Szerkezetére nézve a baléval megegyezik, belső 
peremlemeze azonban jóval szélesebb. A hátoldali kagylószegély szintén 
egyenletes lejtővel halad a hátulsó kagylószegély felé, mellyel jól föl- 
tünő púpban egyesül. A hátulsó kagylószegély hátsó részében mélyen 
öblözött, középső részében éles tarajkát alkot, mellső részében egyen- 
letes ívvel halad a hasoldali kagylószegély felé, mellyel észrevétlenül 
egyesül; szerkezete olyan, mint a bal kagylóé, de annál szélesebb. 
A hasoldali kagylószegély középső részében egyenes lefutású, erősen 
betüremlik, mellső harmadában tarajkát, hátulsó harmadában egyen- 
letes, tompa ívet írva le egyesül a csúcsszegélyekkel; likacscsatornás 
öve olyan, mint a bal kagylóé. A kagylóknak szépen fejlett zárókészü- 
léke (8. á.) van, mely a jobb kagyló hátoldali szegélye alatt a mellső és 
hátulsó harmadban elhelyezett két kúpszerű tagból s a bal kagylón 
ugyanott elhelyezett megfelelő mélyedésekből áll, melyekbe a jobb kagyló 
fogai beleilleszkednek. 

Fölülről nézve a kagylók megnyúltan tojásdadok, legszélesebbek 
középtájon. A két csúcs egymással teljesen megegyezik, az oldalvonal 
tompa hullámos ívet ír le, a választóvonal egyenes. (7. á.) 

A kagyló falazata (10. á.) rideg, vastag, törékeny, homályos ; fölü- 
lete finoman szemcsés, pontozott, s meglehetős nagy, lapos hólyagszerű 
kiemelkedésekkel födött. Némelyik kagyló falazatán elmosódva hálózat 
nyomait is föl lehet ismerni, melynek szálai néha mint erősen kiálló 
tarajkák tünnek föl a felületen. Színe szürkésfehér, néha sárgásbarna. 

A  záróizmok benyomatainak száma 8—9, melyek közül öt-hat 
egy sorban szokott elhelyezve lenni, még pedig a hossztengelyre merő- 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 561 


legesen. Ezek fölött három külön izombenyomat áll, s rézsútos irány- 
ban helyezkedik el a kagyló közepe táján. (10. á.) 

Lelethelye: Sopron (Tómalom, Szőlők melletti út). Ritka. 

E faj úgy a kagylók alakjára, mint nagyságára nézve eléggé meg- 
felel a REucsstól Cypridina angulata! néven leírt fajnak, még pedig a 
tőlem leírt és lerajzolt jobb kagyló; a kettőnek azonosítását azonban 
még sem tartom helyén valónak, különösen a REuvss hiányos rajzára 
való tekintettel. 

2. Cythereis Lőrentheyi n. sp. 


[VIII. t. 1—6. ábra.) 


Hossza nőstény : 082 mm, átmérője : 0732 mm, magassága : 042 mm. 
CG ihámas (FIZT a 07305€ ( 07-48 a 

Nőstény : (VIII. t. 1.—2. ábra). A kagylók oldalról nézve szabály- 
talan négyszögűek. A bal kagyló a jobbal teljesen megegyezik. (VIII. t. 
1. á) A meliső kagylószegély egyenlőtlenül ívelt, a hátoldali kagyló- 
szegély felé gyenge lejtővel halad, s azzal tompa szögletben egyesül, 
mig a hasoldali kagylószegéllyel erős tompa ívben találkozik. A hát- 
oldali kagylószegély a hátulsó csúcsszegély felé lankás lejtővel eresz- 
kedik, s azzal jól föltünő tompa szögletben egyesül; mellső és hátulsó 
harmadában nagyon szépen látszik a jobb kagylón levő zárófogak be- 
fogadására szolgáló két mélyedés, nemkülönben a szem benyomata is. 
A hátulsó kagylószegély fölső részében gyengén öblös, alsó részében 
pedig finoman ívelt, s észrevétlenül megy át a hasoldali kagylószegélybe, 
mely mellső harmadában mélyen öblözött, hátsó harmadában pedig 
egyenletesen, tompán ívelt; középső részében nagyon elkeskenyedő, 
likacscsatornás öve van. 

Hím: (VIII. t. 3., 4. ábra). A kagyló oldalról nézve magasan vese- 
formájú (VIII. t. 3. á.). A mellső kagylószegély sokkal magasabb, mint 
a hátulsó, tompán ívelt, a hátoldali kagylószegélybe erős ívvel hajlik, 
a hasoldaliba tompa ívvel megy át, s találkozásánál lapos tarajkát 
alkot. A kagyló szerkezete teljesen olyan, mint a nőstény példányé. 
A hátoldali kagylószegély mellső és hátulsó harmadában gyengén öblö- 
zött, közepén finoman ívelt, a hátulsó kagylószegéllyel igen föltünő 
halmot alkot. A. hátulsó kagylószegély fölső részében mélyen öblözött, 
alsó részében tompán kerekített, a hasoldali kagylószegélybe észrevét- 
lenül megy át, mely gyengén, egyenlőtlenül öblözött. 

Fölülről nézve mindkét ivaregyén kagylója megnyúltan tojásfor- 
májú, de a nőstény kagylója mégis hosszabb (VIII. t. 2. á.) míg a 


1 Rxuss: Die fossilen Entomostraceen des österreichischen Tertiárbeckens. 
Haidingers Naturw. Abh. III. Wien, 1850. 68. p., IX. t., 23. á. 


562 MÉHES GYULA 


hímé valamivel zömökebb (VIII. t. 4. á.). A nőstény legszélesebb mellső, 
a hím hátsó harmadában. A hímen a hátsó csúcs valamivel hegyesebb, 
mint a mellső, a nőstényen ellenben majdnem egyforma a két csúcs. 
Az oldalvonal tompa, hullámzatos ívet ír le, a mellső csúcson dúdorok- 
kal. A választóvonal egyenes. 

A kagyló falazata meglehetős vastag, merev, törékeny; fölülete 
nagyon szépen díszített. A kagyló hosszirányában éles tarajkák futnak 
végig, melyek megnyúlt sokszögű terecskéket zárnak be. A terecskéken 
belül apró kis hólyagszerű kiemelkedések díszítik a kagyló felületét 
CV (SSOSSÁ: 

A záróizmok benyomatainak száma 8, melyek elhelyezkedése sza- 
bálytalan (VIII. t. 6. á.). 

Lelethelye: Sopron (Tómalom, Darufalva, Szőlők melletti út), 
Budapest-Kőbánya, Peremarton. Igen gyakori. 

A fiatal és kifejlett példányok közt éles megkülönböztetést ten- 
nünk nem lehet, mindenben megegyeznek az ivarérett egyénekkel, az 
eltérés csak a nagyságbeli viszonyokban észlelhető (VIII. t. 5. á.). 


3. Cythereis hungarica n. sp. 
(VILI. t. 7.—9. ábra.) 


Hossza : 0775 mm, átmérője : 037 mm, magassága : 047 mm. 

Úgy alak, mint szerkezet tekintetében nagyon megegyezik az 
előbb leírt CGythereis Lőrentheyi-vel, még pedig annak hím példányá- 
val. Eltérés oldalról nézve (VIII. t. 7. á.) csak annyiban van, hogy 
mig amannak mellső kagylószegélye tompán ívelt, ezé kacsacsörszerűen 
laposan kerekített, a hátoldali kagylószegélylyel mélyebb öblözetet alkot s 
a szemtájék fölött képződő halma feltünőbb ; a hasoldali kagylószegély- 
lyel pedig mély zúgot alkot. Egyebekben azzal teljesen megegyezik. 

Fölülről nézve már nem oly nagy a hasonlatosság, a mennyiben 
ennek kagylói széles csónakformájúak, mely legszélesebb közepe táján; 
mindkét csúcsa egyformán hegyes, oldalvonalai egyenletes tompa ívet 
írnak le. A kagyló fölületi díszítése már egészen eltér; a mennyiben 
sűrűn be van hintve meglehetős nagy pontokkal, melyek néba szabály- 
szerűen csoportosulnak, sokszögű terecskéket zárnak körül s ezek közt 
hosszú sövények húzódnak végig (VIII. t. S. á.). 

Az izombenyomatok elhelyezkedése sem egyezik meg a Gyihereis 
Lőrentheyi-vel, a mennyiben hat izombenyomat sorban rendezkedik el 
ferde irányban, még pedig úgy, hogy az első és harmadik sorban egy- 
egy, a második és negyedik sorban kettő-kettő van egymás mellett. 
lizek fölött helyezkedik el még három izombenyomat ferde vonal irá- 
nyában (VIII. t. 7. á.). 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 563 


Lelethelye: Sopron (Darufalva), Budapest-Kőbánya. Gyakori. 

A fiatal példány nagyon hasonlít a kifejletthez, csak annál jóval 
kisebb (VIII. t. 9. á.); mellső kagylószegélye jóval magasabb, mint a 
hátulsó, a hátoldali kagylószegéllyel alig észrevehető zúgot alkot; has- 
oldali kagylószegélye pedig középen ívelt, mellső és hátsó harmadában 
gyengén öblözött. Egyebekben az ivarérett egyénekkel teljesen meg- 
egyezik. Jellemző rája az, hogy a fölületén lévő köralakú pontocskák 
aránytalanul nagyok. 

E faj fölülről, valamint oldalról nézve is nagyon hasonlít a 
Gythere punctala Münxsr.! és a Gytihere osnaburgensis Lxrs.? néven 
leírt fajokhoz, különösen az utóbbihoz; azonban mégsem azonosíthatom 
azzal, mert úgy az alakban, mint a szerkezetben eltérések vannak. 
Eltérés nyilvánul első sorban a hosszaság és magasság közti viszony- 
ban. Nevezetesen a Gythere osnaburgensis LKLs. csak majdnem egy 
félszer olyan hosszú, mint magas, mig az én példányaim majdnem még 
egyszer olyan hosszúak, mint magasak. A (íythere osnaburgensis mellső 
szegélye egyenletes ívben egyesül a hátoldali kagylószegéllyel, mig Az 
én példányaimon gyenge öblözetet alkot; továbbá annak hátoldali 
kagylószegélye erősen ívelt, az utóbbié pedig gyengén ívelt lejtővel 
halad a hátulsó kagylószegély felé. A két faj nem egyezik meg az 
izombenyomatok számára és elhelyezkedésére nézve sem, a mennyiben 
a Gythere osnaburgensis hat izombenyomata közül négy egy sorban 
van, kettő pedig külön. Mindezeket tekintetbe véve, bár alakra nézve 
példányaimat nagyon közel állónak tekintem a (íythere osnaburgensis 
Lxus. fajhoz, azzal nem azonosíthatom, hanem a kagyló szerkezetére, 
izombenyomatainak számára és elhelyezkedésére való tekintetből a 
üythereis-nem egy képviselője gyanánt tartom. 


4. Cythereis Mülleri n. sp. 
HEZ tf d ds VINO 154 lők éri 


Hossza: 052 mm, átmérője : 022 mm, magassága : 03 mm. 

A kagylók oldalról nézve kerekített téglalaphoz hasonlítanak, a 
jobb kagyló a ballal majdnem teljesen megegyezik. Oldalról nézve a 
mellső kagylószegély tompán kerekített, a hátoldali kagylószegélybe 
gyenge lejtővel megy át s azzal eléggé föltünő halmot alkot, a has- 
oldali kagylószegélylyel pedig egyenletes ívben egyesül (IX. t. 1. á.). 


1 G. von MÜNSTER: Über einige fossile Arten Cypris und Cythere. Jahrb. 
f. Min. Geog. ... Heidelberg, 1830. 62. p. 

2 LIENENKLAUS: Mon. der Ostrak. des nordw. Tert. Zeitschr. d. d. Geol. Ges. 
TEVET AA Gt ASEMES Kesz EAT 


564 MÉHES GYULA 


A mellső kagylószegély (IX. t. 4. á.) nagyon széles övű, finom cuti- 
cula pereme van, közepén egy gyenge csík vonul végig; egymástól 
nagyon távol álló likacscsatornái vannak, melyek széles alappal erednek, 
alsó: harmadukban egy kissé kiduzzadnak, s vékony hegyben végződnek. 
A. belső peremlemez keskenyebb, mint a kagylószegély, külső széléről 
erednek a likacscsatornák. A hátoldali kagylószegély egyenes lefutású, 
mindkét csúcsszegéllyel jól föltünő halomban egyesül, ez alatt van a 
kagyló zárókészüléke, mely áll a bal kagyló hátsó szegélyén elhelyezett 
kis mélyedésből (VIII. t. 16. á.), s a mellső szegélyen elhelyezett ellip- 
szisalakú fogból, mely belé illik a jobb kagyló megfelelő mélyedésébe 
(VIII. t. 15. á.), míg ugyanennek szögletes foga a bal kagyló megfelelő 
mélyedésében foglal helyet. A mélyedések, illetve fogak közt a hát- 
oldali kagylószegélyeken sövények, illetve barázdák húzódnak végig, 
melyek a kagylóknak szorosabb egymáshoz való erősítésére szolgálnak. 
A hátulsó kagylószegély fölső felében gyengén öblös, innen kezdve 
erősen kihajló ívet ír le, majd ferde gyenge ívvel lejtősödik a hasoldali 
kagylószegély felé, mellyel alig föltünő lapos halomban egyesül. Szer- 
kezetére nézve megegyezik a mellső kagylószegéllyel, azonban öve jóval 
keskenyebb, likacscsatornái igen gyéren állanak, s belső peremlemeze 
egészen eltűnik (VIII. t. 17. á.). A hasoldali kagylószegély igen cseké- 
lyen öblözött, széles övű, hátsó harmadában likacscsatornás, széles 
cuticula pereme van, mely mellső harmadában egészen eltakarja az 
igazi kagylószegélyt, míg alsó részében vékony csík gyanánt kiséri azt 
(EXTENT 

Fölülről nézve a kagylók többé-kevésbé orsóformájúak, melyek 
mellső és hátsó harmadukban egyforma szélesek. A hátsó csúcs vala- 
mivel tompább, mint a mellső. A két oldalvonal középen öblözött, 
mellső és hátulsó harmadában pedig gyenge ívvel halad a csúcsok felé. 
A választóvonal egyenes (IX. t. 3. á.). 

A kagyló falazata finom, átlátszó, merev ; felülete egymástól távol 
álló szemölcsszerű kiemelkedésekkel behintett, némelyiknek a felületén 
pedig nagyon finom kis sövények vonulnak végig, melyek sokszögű 
terecskéket zárnak be, úgy hogy a fölület ennek következtében saját- 
ságos hálózatos szerkezetűvé lesz (IX: t. 18. á.). 

Példányaim koptatottak lévén, mindössze csak egy izombenyomatot 
észleltem, még pedig a bal kagyló mellső hasoldali szegélye alatt. 

Lelethelye: Sopron (Szőlők melletti út), Darufalva; igen ritka. 

A most ismertetett állat úgy oldalról, mint fölülről nézve hasonlit 
a Bnrapyvtől (íytherura Sarsti" néven leirt fajhoz, azzal azonban nem 


! G. Sr. BRapY: A Monograph of the Recent British Ostrakoda. London, 
1868. 442. p., XXXII. t., 56—59. á. 


dt unka E Aa 


01 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ. 56: 


azonosíthatom a következő okok miatt : A (/ytherura Sarsti jóval nyulán- 
kabb, mint az én példányaim, nevezetesen kétszernél nagyobb a hosszú- 
sága, mint magassága, az én példányaim pedig még nem is kétszer 
olyan hosszúak, mint magasak. Hasoldali kagylószegélye erősen öblözött, 
a hátulsó kagylószegéllyel jól föltünő tarajban egyesül, csúcsszegélyei- 
nek szerkezete sem egyezik meg. Felülről nézve pedig a Gytiherura. 
Sarsiit mindkét csúcsa jóval hegyesebb, mint az én példányaimé. Mind- 
ezek alapján, bár alakra nézve nagyon közel áll ahhoz, még sem azo- 
nosíthatom vele, hanem a kagyló alakjára és szerkezetére való tekin- 
tetből a Gythereis-nembe sorolom. 


9. Cythereis foveata n. sp. 
DRESESSSE TS ÁPta] 


Hossza : 0535 mm, átmérője: 028 mm, magassága: 0-4 mm. 

A kagyló körvonalai oldalról nézve szabálytalan négyszöghöz hason- 
lítanak (XI. t. 15. á.). A mellső kagylószegély jóval magasabb, mint a 
hátulsó, tompán ívelt, külső pereme nem egyenletes vonalat ir le, 
hanem kisebb-nagyobb halmoktól hullámzatos (XI. t. 17. á.). A hát- 
oldali kagylószegélylyel igen föltünő halmot alkot, a hasoldalival tompa, 
halomban egyesül. A kagylószegélynek finom cuticula pereme van, 
rajta párhuzamos csikok vonulnak végig. Gazdagon likacscsatornázott. 
Likacscsatornák a külső peremlemez széléről erednek széles alappal, 
vékonyak, majdnem egyenletesen futnak le, a fölületre többnyire ferde 
szög alatt hajolnak. A külső peremlemez keskeny övű. A hátoldali kagyló- 
szegély erősen hajló lejtővel halad a hátulsó kagylószegély felé, mely- 
lyel alig észrevehető öblözetet alkot. Zárókészülékének tiszta képét nem 
adhatom, mert csak egyetlen bal kagyló állott rendelkezésemre, s ez is 
meglehetős kopott volt már. A hátulsó kagylószegély jóval alacsonyabb, 
mint a mellső, középső részén tompa halmot, alsó és fölső harmadában 
pedig lankás öblözetet alkot; szerkezetére nézve teljesen megegyezik a 
mellsővel. A hasoldali kagylószegély közepe táján erősen ívelt, mellső és 
hátulsó harmadában gyengén öblözött, a csúcsszegélyekkel tompa halom- 
ban egyesül; szerkezetére nézve teljesen olyan, mint a csúcsszegélyek. 

Fölülről nézve a kagylók széles csónakformájúak, mely legszéle- 
sebb közepe táján. Mindkét csúcs egyformaképen kihegyesedő. Az oldal- 
vonalak egyenletes, tompa ívet írnak le, az alsó harmadban az oldal- 
vonalon kis félgömbalakú kiemelkedés van (XI. t. 16. á.). 

A kagyló falazata finom, törékeny, egészen üvegszerű; fölületén 
elmosódott sokszögű terecskék láthatók, melyek sajátságos hálózatot 
kölcsönöznek a fölületnek; itt-ott a kagyló falazatán a letört tüskék 
eredéshelyeit mutató szemölcsszerű kiemelkedések is láthatók. 


566 MÉHES GYULA 
A záróizmok benyomatainak száma 7, melyek közül négy egy sor- 
ban rendezkedik el a kagyló középtáján, ezek fölött pedig három kör- 
alakú, ferde vonal irányában (XI. t. 18. á.). 
" Lelethelye: Sopron (Szőlők melletti út). Igen ritka. 


VII. Nem. Cytherideis Jones. 


A kagyló oldalról nézve nagyon hosszúra nyúlt veséhez hasonlít, 
fölülről pedig megnyúltan csónakformájú. A mellső kagylószegély csak 
egy kissé magasabb a hátulsónál s tompán ívelt. A kagylószegély- 
nek finom cuticula pereme és likacscsatornás öve van, a likacs- 
csatornák a belső peremlemezről erednek, s többszörösen elágaznak, 
rövid lefutásúak. A belső peremlemez széles övű, likacscsatornákkal 
ellátott. A hasoldali kagylószegély mélyen öblözött, a hátoldali egyen- 
letesen ívelt. A zárókészülék nagyon hasonlít a (íythereis-neméhez. 

A kagyló falazata nagyon vékony, finom, egészen üvegszerű. Fölü- 
lete nem síma, hanem szemölcsszerű, köralakú kiemelkedésekkel sűrűn 
behintett. 

Izombenyomatot nem lehetett fölismerni. 

A (ytherideis-nemnek eddig hazánk fossilis faunájából egy kép- 
viselője sem volt. A tőlem átvizsgált anyagban is nagyon ritkának 
látszik, a mennyiben csak egy faj képviseli, s ennek is csak egy pél- 
dányát találtam. 

A (iytherideis-nem jelenleg is él tengerekben, de nagyon ritka. 


1. Cytherideis longissima n. sp. 
IX. t. 24.—27. ábra.) 


Hossza : 059 mm, átmérője: 0718 mm, magassága : 072 mm. 

Oldalról nézve a kagylók nagyon hosszúra megnyúlt veseformájúak, 
két és félszer oly hosszúak, mint magasak (X. t. 24. á.). A mellső 
kagylószegély olyan magas, mint a hátulsó, tompa íveltségű, kacsa- 
csőrhöz hasonló, a hátoldali kagylószegélylyel észrevétlenül egyesül, a 
hasoldaliba egyenletes ívvel hajlik. A kagylószegélyét vékony cuticula 
perem borítja, mely likacscsatornákkal ellátott. A likacscsatornák a 
belső peremlemezről erednek, a kagylószegélyen két-három ágra oszolva 
haladnak a kerület felé. A belső peremlemez nagyon széles övet alkot 
(X. t. 26. á.). A hátoldali kagylószegély egyenletesen ívelt, legmagasabb 
közepe táján, a hátul sókagylószegéllyel jól föltünő halmot alkot. A záró- 
készülék a jobb kagylón egy-egy fogból áll, a melyek a felső, illetve 
hátulsó harmadban vannak elhelyezve s a bal kagyló megfelelő mélye- 
déseibe illenek. A hátulsó kagylószegély alsó részében egyenletesen ívelt, 


as üssék sa dák án dti 


ADATOK MAGYARORSZÁG PLIOCÉN OSTRACODÁINAK ISMERETÉHEZ, 567 


felső részében meredek lejtővel halad a hátoldali kagylószegély felé. 
A hasoldali kagylószegély közepe táján mélyen öblözött, a csúcsszegé- 
lyekbe észrevétlenül megy át; széles peremlemeze van, mely csak a 
mellső harmadban keskenyedik el; szerkezetnélküli. 

Fölülről nézve a kagylók megnyúlt csónakformájúak, melyek a 
csúcsok kivételével majdnem egyforma szélesek. A mellső csúcs hegyes, 
a hátulsó tompán leszelt. Az oldalvonalak hátulról mellfelé lejtősödő hul- 
lámos vonalat írnak le. A választóvonal hullámzatos lefutású (X. t. 25. á.). 

A kagyló falazata nagyon vékony, igen törékeny, átlátszó ; fölülete 
meglehetős nagy, köralakú, szemölesszerű terecskékkel sűrűn behintett 
(REED A 

Izombenyomatokat a leggondosabb vizsgálat mellett sem tudtam 
észrevenni. 

Lelethelye: Sopron (Darufalva). Igen ritka. 

Ax. 

Mindezeket összegezve tehát eddigi vizsgálataim alapján megálla- 
píthatom, hogy Magyarország négy lelethelyéről rendelkezésemre álló 
alsó-pannoniai anyagban a kagylósrákoknak három következő családja 
van képviselve : 


( ypridae, Darunnulidae, üytheridae, 


még pedig a Cypridae-családot 6 nemen belül 21 faj, a Darwinulidae- 
családot 1 nemen belül 1 faj, a Cytheridae-családot pedig 7 nemen 
belül 18 faj, összesen tehát 14 nem képviseli 40 fajjal, melyek közül 
eddig hazánk fossilis ostracoda faunájából 9 nem 34 fajjal tel- 
jesen új. A fönt említett három családra vonatkozólag érdekes meg- 
említenünk azt a körülményt, hogy DapaYv J. vizsgálatai szerint mind- 
három család képviselői jelenleg is élnek hazánk édes-, illetve szikes 
vizeiben, még pedig legnagyobb elterjedésnek örvendenek a Gypridae- 
család képviselői, legkisebbnek a Darwinulidae-családé; a Gytiheridae- 
családnak kevésszámú képviselője van jelenleg, mig a pliocénben, 
mint a fönnebbiekből látjuk, nagy számmal volt képviselve. Érdekes 
és jellemző, hogy a Bairdtdrae-családnak, melynek képviselői jelenleg 
csak tengerekben élnek, hazánk alsó-pannon emeletében egyetlen egy 
faját sem találtam, s a Darwinulidae-családnak is, melynek képviselői 
jelenleg csak édesvízben élnek, csak nagyon kevésszámú példánya talál- 
tatott, míg a Gypridae- és Gytheridae-család képviselői, melyek jelenleg 
édes- és elegyes-vizben egyaránt jól érzik magukat, nagyon szép szám- 
mal fordulnak elő, a miből is megerősíthető az a föltevés, hogy a 
magyarországi pliocéntenger már nagyon is elegyesvízű lehetett, 
mind az édes-, mind a tengervízi kagylósrákok nagyon hasonultak, 
alkalmazkodtak a megváltozott körülményekhez, minek következtében 


568 MÉHES GYULA 


egyesek fönnmaradtak és jelenleg is nagy elterjedésűek, mások pedig 
nem tudván alkalmazkodni, kipusztultak s jelenleg már egy képviselő- 
jük sincs; a Bairdiidae-család képviselői pedig, melyek egyáltalán nem 
tudtak hozzászokni a félsós-, illetve édes-vízben való élethez, hazánk 
területén hamarosan kipusztultak, a mennyiben a hazai pliocénből ez 
idő szerint nincs még egy képviselőjük se kimutatva, bár az eocénben, 
oligocénben és miocénben megvannak képviselői, a mint azt Pávaynak 
és Héssasnak Erdély területén tett vizsgálatai bebizonyították. 
x 

Készült részben a budapesti tud. egyetem geologiai és palxonto- 

logiai, részben pedig a budapesti József-műegyetem állattani intézetében. 


TANULMÁNYOK AZ EOGÉN NAUTILUSOK KÖRÉBŐL. 


VoGL VIKTOR-tól. 


Az eocén nautilusokról való ismereteink még rendkívül hézago- 
sak. EpwaRDS! régi monografiáján s FooRp? katalogusán kívül össze- 
foglaló munka nem jelent meg róluk, s a körülbelül 30—40 eocén 
nautilusfaj legnagyobb része elszórtan, vegyes faunák keretében van le- 
írva. Van azonban e fajok között olyan is, mely le sincs írva (N. Cor- 
neti, MouRL.), másoknak nincsen ábrája, vagy ha van, az többé-kevésbbé 
hasznavehetetlen (N. undulatus, SCHAFH., N. parisiensis, DEsn.) Ily körül- 
mények között igazán hálás föladat volna, a felállított fajokat lehetőleg 
az eredeti példányok alapján alaposan átvizsgálni. Ez a revizio bizo- 
nyára a fajszám tetemes csökkenését vonná maga után, mint azt már 
OPPENHEIM ? is hangoztatja. 

Ily irányzata van különben már FRAUSCHER cNautilusse von 
Guttarings című munkájának." FRAUSCHER ebben a munkájában több 
SCHAFHÁUTL-féle fajt von be, főleg régi SowERpY-féle fajokba; ezt az 
összevonást azonban sajnos minden megokolás nélkül teszi, úgy hogy 
az végleg nem fogadható el, hanem még igazolásra szorul. 

FRAUSCHER idézett munkájában a Nautilus genus további taglalását 
hozza javaslatba. A lakókamra keresztmetszetalakja alapján a Nautilus 


! Mon. of the eoc. Ceph. and univalv. of Engl. Pal. Soc. 1849. 

2 Cat. of the foss. Nautil. 

5 Die Priabonasch. u. ihre Fauna. Paleontogr. Bd. XLVII. f. 252. 
: Jahrb. d. Mus. Klagenfurt. Bd. XIII. 


TANULMÁNYOK AZ EOCÉN NAUTILUSOK KÖRÉBŐL, 569 


genust fölosztja Nautili compressi és Nautili depressi csoportokra. 
A Nautili compresst-re jellemző, hogy. a lakókamra magassága nagyobb 
a szélességénél, a Nautili depressi-n e viszony fordított. 

Kétségtelen, hogy a lakókamra alakja az állat testének alakjára s 
így bizonyos fokig a szervezetre is befolyással van, a mint azt FRAUSCHER 
hangoztatja; faji elkülönítéseknél okvetetlenül elsőrendű szerepe van. 
Másrészt azonban, mint magasabbrendű elkülönítő jelleg, mondjuk mint 
alnemi (subgenus) jelleg, aligha állhatja meg helyét, a mennyiben fej- 
lődéstani jogosultsága aligha mutatható ki. Már a sokszor hiányos 
leírások és ábrák is azt mutatják, hogy a két csoport nem különül el 
élesen egymástól, hanem közöttük meglehetősen szoros kapcsolat van. 
A N. parallelus ScHarH., mely a mondottak alapján compressus csoport- 
beli alak, sokkal távolabb áll a többi compressus nautilustól, mint a 
depressus N. umbilicaris DEsnH.-tól, mely úgy látszik egyike a legköze- 
lebbi rokonainak. Másrészt a N. Rollandi Leym. meglehetősen közeledik 
bizonyos depressus fajokhoz s elsősorban talán a N. macrocephalus 
SCHAFH. fajhoz. Nagyobb anyag átvizsgálására bizonyára több idevonat- 
kozó példát fog szolgáltatni. 

Az eocén nautilusok részletesebb tanulmányozása is olyan kisebb 
alakcsoportokat, alaksorokat fog eredményezni, minők az ammonitesek- 
nél már régóta ismeretesek. Ily külön alaksor tagjai talán a N. Lamarcki 
DEsn., a N. Rollandi LEvYm. és a N. macrocephalus SCHAFH. 

A rendelkezésemre álló csekély anyag s főként a rossz meg- 
tartási állapot miatt nem lehetett rendszertani kérdések megoldását 
még csak meg sem kisérelnem. 

Az anyag jó része a budapesti tud. egyetem geologiai és palxon- 
tologiai gyüjteményének tulajdona s a piszkei ú. n. bryozoásmárgából, 
a budapest—kissvábhegyi orbitoidásmészkőből, a tatabányai perforatus 
rétegekből s különböző erdélyi eocén lelethelyről származik. Ezek 
aránylag még a legjobb megtartású példányok. Néhány főleg erdélyi 
lelethelyről származó, az erdélyi múzeumegylet tulajdonában levő pél- 
dányt dr. SzápEczkvy Gyunra egyet. tanár úr volt szíves átengedni. A föl- 
dolgozott anyagnak határozottan legszebb darabja az a szép, héjjas 
N. crassiconcha, n. sp. példány, melyet dr. SCHAFARZIK FEREXc műegye- 
temi tanár úr a tatabányai perforatus rétegekből gyüjtött. Végül sikerült 
megszereznem a N. undulalus ScHarn. faj originalisát a müncheni pa- 
leeontologiai múzeumból. 

A rendelkezésemre állott nautilusok részben a középső eocénből, 
részben a felső eocénből származnak. Legidősebbek azok, melyek Jegenye- 
fürdőről a perforatusos-rétegek legfölsőbb részéből, tehát a középső eocén 
(párisi emelet) fölső részéből származnak. Ebből a szintből valók a tata- 
bányai nautilusok is. Ezekből a rétegekből 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 3 


570 VOGL VIKTOR 


N. cerassiconcha n. sp. 
N. efr. leonicensis DE ZIGN. 
N. efr. hollandi LEym. 
kerültek ki. 
A fölső durvamészből és az intermediásmárgából is több példány 
került ki. A durvamészből valók Kolosmonostorról, Kalotaszentkirályról, 
Inaktelkéről, Zsobók és Zsibóról a 


N. centralis Sow. 

N. parallelus ScHAFH. var.? 
N. efr. parallelus SCHAFH. 
N. ecfr. Rollandi LEYxxm. 

IN a8p. and, 


míg az intermediásmárgából Kolozsmonostorról 


N. umbilicaris DEsn. 
N. efr. centralis Sow. és 
N. ecfr. regalis Sow. 


ismeretesek. 
Ezekkel körülbelül egyidősek a Budapest—Kissvábhegy orbitoidás- 
mészkövéből való 


N. regalis Bow. és 
N. efr. urbanus Bow. 


A legfiatalabb szintet képviseli a piszkei ú. n. cbryozoásmárga, 

melyből 

N. parallelus ScHAFH. var. acuta n. var. 

N. leonicensis DE ZIGN. 

N. Deluci DARcn. 
cfr. vicentinus OPPENH. 
7. aff. tumescens FRAusSCH. 
N. növ. sp. ind. 


Aturia Rovasendiana PAR. ismeretesek és pedig olyan fauna tár- 


sagságában, melyben egyrészt priabonai alakok — pl. Chama gramulosa 
D"Agcn., Natica (Ampullina) vulcami BRar., Rostellaria gomiophora. 
BELL., — másrészt alsó oligocénfajok —  Pecten Bronni MaYy.-Exm., 


Gyelostreon parvulum Güme., Pinna imperialis GümB. vannak. Ezt a 
képződményt, mai ismereteink alapján, az eocén és oligocén határréte- 
gének kell tekintenünk. 

A. következőkben az egyes fajok leirásánál ugyanazokat a mód- 
szereket követem, melyek az ammoniteseknél már régóta szokásosak. 


TANULMÁNYOK AZ EOCÉN NAUTILUSOK KÖRÉBŐL 571 


Azt hiszem, hogy ez az eljárásom bővebb megokolásra nem szorúl. 
Az ammoniteseknek a nautilusokhoz való nagy alakbeli hasonlatossága 
mellett ugyanis nyilvánvaló, hogy az előbbieknél szokásos százalékokban 
kifejezett méretek utóbbiaknál ép oly jó szolgálatot tehetnek. Egyébként 
ezt a módszert a harmadidőszak előtti nautilusokra már régóta alkal- 
mazzák, a harmadidőszaki nautilusok leírására, ellenben csak elvétve 
(Parona, Sacco). 


Fajok leirása. 
Genus: NAUTILUS L. 


1. Nautilus regalis Sow. 


1849. Nautilus regalis, Sow., EpwAaRPs, Mon. ofthe eoc. Ceph. and univalv. of Engl. 
Pal. S0e.-p.: 465 Tab. LV, Tab. VIIN üg. 5. 
1891. Nautilus regalis, Sow., FooRp. Cat. of. foss. Naut. p. 318. 


AA KŐK MNK Je E AE mi 200 tám 

KÖLdÖKBŐBES zs det 89 109 

Kanyarulat magasság... .. -. 59 9 6009 
a szélesség .. HON 6190 


Teljes, de kissé kopott kőbél, mely jellegeinek legnagyobb részé- 
ben e fajra utal. A ház oldalról nézve köralakú, a köldök szűk, mély 
meredekfalu; a kamravarratok — a mennyiben megfigyelhetők — alig 
görbültek csak igen gyenge lapos oldallobust alkotnak. A kanyarulat 
keresztmetszetben lekerekített négyzet, körülbelül époly magas mint 
széles. A szifó helye nem látszik. 

A kanyarulat alakja s a kamravarratok kifejlődése teljesen a 
N. regalis fajra utal, s csak a köldökben mutatkozik eltérés, a mennyi- 
ben a N. regalis So0w. köldöke EpwaRDps szerint zárt. Ez az eltérés azon- 
ban csak látszólagos. EpwaRDsS ugyanis héjas példányt ír le, melynek 
azért nincs köldöke, mert azt a szájperemnek megvastagodása eltakarja. 
Kőbélen tehát, melyen a szájperemnek e megvastagodása nem maradt 
meg, a köldök természetesen nyitott, a mint azt EpwaRDsS munkájának 
VIII. t. 5. ábráján látni. 

Egy másik igen nagy, de töredékes példány valószinűleg szintén 
a N. regaltis Sow. fajhoz tartozik. A kanyarulat kereszmetszetalakját 
azonban a kőbél töredékes volta miatt nem lehet egészen biztosan meg- 
itélni. 

A kisebb példány a Kissvábhegyről, a nagyobbik a Kolozsmonos- 
tori intermediás-márgából való, mindkettő a budapesti tud. egyetemi 
gyüjtemény tulajdona. 


HJA 


72 VOGL VIKTOR 


1. ábra. N. regalis Sow. kanyarulat keresztmetszete. (Term. nagyság). 


2. Nautilus cefr. parallelus ScHAFn. 


1863. Nautilus parallelus, SCHAFHAUTL, Lethea geognost. Südbayerns. pag. 216. 

Taf. LVI, fig. 2. a—c. 

Töredékes és meglehetősen összenyomott kőbél, mely — a mennyi- 
ben jellegei biztosan felismerhetők — a N. parallelus ScHAFH. fajra 
utal. Kanyarulata keresztmetszetben igen magas, talán valamivel kevésbbé 
lekerekített, mint a tipusé. A kamravarratok lefutása megegyező, a köl- 
dök ellenben példányomnál úgy látszik jóval szűkebb, mint SCHAFHAUTL 
fajáé; utóbbi eltérés azonban talán részben a példány összenyomottságá- 
val magyarázható. 

A  kalotaszentkirályi felső durvamészből való s a budapesti tud. 
egyetemi gyüjtemény tulajdona. 


TANULMÁNYOK AZ EOCÉN NAUTILUSOK KÖRÉBŐL. 573 


3. Nautilus sp. ind. 


Meghatározhatatlan töredékek, melyeknek kamravarrata s úgy 
látszik kanyarulatalakja is a NAN. parallelus ScHAFH. fajra utal. 


A zsibói és zsobóki felső durvamészből való. Az Erdélyi Múzeum- 
egylet tulajdona. 


4. Nautilus parallelus ScHAFH. var. acuta n. var. 


Átmérő rsztA 2 .. 165 mm 145 mim 165(mm!475. mm 

Köldökböségm 10 9 100. 87 10 9 10 99 

Kanyarulat magasság .. 559 559 549 5409 
( szélesség .. ál I AT Wm a 


Négy, többé-kevésbbé kifogástalanul megtartott példányt vizsgáltam, 
mely oldalnézetben nagyon hasonlít a N. parallelus ScHarn. fajhoz, 


AGYON? új 
7 


VAA 


9. ábra. N. pavallelus SCHAFH. var. acuta n. var. kanyarulat alakja. (Term. nagys.). 


melytől csakis köldökének szűkebb voltában s eltérő kanyarulatalakjá- 
ban különbözik. Kanyarulata keresztmetszetben ugyanis eliptikus; kö- 
zépütt legszélesebb, has- és hátoldal felé egyaránt keskenyedő. Has- 


574 VOGL VIKIOR 


oldala ennélfogva nem oly széles, lapos mint a tpusé, hanem szinte éles. 
Tekintve azt a körülményt, hogy a tipikus N. parallelus ScHAFH. 
nem eléggé ismeretes, nem lehetetlen, hogy a szóban forgó példányokat 
a tipus alaposabb tanulmányozása után be lehet majd vonni, a mit 
SCHAFHÁUTL ábrája és leirása alapján nem lehet megtenni. 

Piszkei bryozoásmárga. A budapesti egyetemi gyüjtemény tulajdona. 


5. Nautilus parallelus ScHAFH. var. ? 


Átmérő c4l mo ábrá AI 2 sze OROtna 

Köldökbőség CR, KELLŐ VES 14 6 9 

Kanyarulat magasság . . Kszrt ob él 
( szélesség ih 44 9 


Egy igen nagy, jó megtartású példányt ismerek, mely SCHAFHÁUTL 
fajától csak jóval szűkebb köldökében tér el. 

Tekintettel a köldökbőségben mutatkozó jelentékeny eltérésre talán 
jogosult volna a szóban forgó alaknak varietásként való elkülönítése, 
melytől azonban el kell tekintenem, mivel a tipust sem tartom eléggé 
körvonalzottnak. 

Zsobókról, a felső durvamészből való. Erdélyi múzeumegylet tu- 
lajdona. I 


6. Nautilus umbilicaris DEsn. 


1824. Nautilus umbilicaris, DESHAYEs, Cogu. foss. d. env. d. Par. p. 767. Pl. 49 


fig. 1—2. 
Tés Átmérő — z 68 min LAS mama 
N Iköldökbőségen EE 16 Vajas GE 
3 Kanyarulat magasság... .. 59 99 60094 
( szélesség .. 60 9 629 


Kis, töredékes példány, mely határo- 
zottan megegyezik ezzel a fajjal. A kanyaru- 
lat alakja félkör, valamivel szélesebb mint 

NM magas. A kanyarulat alsó negyedében leg- 
szélesebb, innen a köldökperem felé merede- 
kén leereszkedő. A hasoldali perem felé 
gyengén ívelt, széles hasoldalt formál. — 
A sypho helye nem látszik. Köldök tág, 
kamravarratok hasonlóak a N. parallelus 
HOCHAFH.-éihoz, valamivel gyengében hajlottak. 
23 GERE AN TETEL ÉK Ez a faj határozottan közel áll a N- 
3. abra. N. umbilicaris DEsH. z 
kanyarulat keresztmetszete.  Parallelus ScHarn. fajhoz. Megegyezik vele 
(Term. nagys.) tág köldökében egész oldalnézetében és a 


TANULMÁNYOK AZ EOCÉN NAUTILUSOK KÖRÉBŐL. BZ 


kamravarratok lefutásában s lényegesebb különbség csak a kanyarulat 
alakjában van. 

A. kolozsmonostori erdő (Gálcsere) intermediásmárgájának legalsó 
szintjéből való. Az Erdélyi Múzeumegylet tulajdona. 


7. Nautilus nov. sp. ind. 


2? 1869. Nautilus parallelus, SCHAFH., FucHs Conchylienfauna v. Kalinowka p. 3 

Taf. I, fig. 3. 

FucHs idézett munkájában egy nautilust N. parallelus SCHAFH. 
néven ír le és ábrázol, mely azonban semmi esetre sem tartozik-e faj- 
hoz. OPPENHEIM! a kalinowkai példányok egy részét a N. vicentinus 
OPPENH.-hoz sorolja, FvucHs lerajzolt példánya azonban aligha tartozik 
oda. Köldöke szűkebb, kanyarulatai magasságban gyorsabban növeked- 
nek s maga az egész alak valószínűleg sokkal laposabb. 

A szóban forgó kalinowkai példánynyal oldalnézetben teljesen 
egyező példányt én is vizsgáltam. 

Igen magas, keskeny, gyorsan növekedő kanyarulatú alak. A kamra- 
varratok megegyeznek a N. parallelus ScHAFH.-éival, a sypho helye 
nem látszik. 

Nem ismerek olyan fajt, melylyel ez a példány azonosítható volna 
Mivel azonban meglehetősen rossz megtartású, kissé összenyomott, — 
a mi egyik másik jellegét némileg befolyásolhatja, — nem tekinthető 
biztosan meghatározott új fajnak. 

A piszkei márgából. — A budapesti egyetemi gyűjtemény tulajdona. 


8. Nautilus efr. urbanus Sow. 


1849. Nautilus urbanus, Sow.-EpwaRDS, Mon. of the eoc. ceph. etc. p. 46. Tab. IIL 
fig. 2a—b. Tab. VIII. fig. 4. 
1891. Nautilus urbanus Sow.-FooRp Catalogue of foss Nautil. p. 320. 


E fajhoz kell vennem egy nagy példány töredékét a kanyarulat 
alakja alapján. 

Ez a faj különben úgylátszik igen közel áll a N. subfleurtausianus 
D" Axcnx.-hoz. Utóbbinak köldöke azonban talán valamivel szűkebb, az 
egész alak pedig kissé lapítottabb. 

A budapesti Kissvábhegy, orbitoidás mészkövéből való. — A bu- 
dapesti egyetemi gyűjtemény tulajdona. 


1 Priabonaschichten u. ihre Fauna p. 254. 


576 VOGL VIKTOR 


9. Nautilus efr. Rollandi LEYM. 


1844. Nautilus Rollandi LEYMERIE Les form. num. des Corbiéres. Mem. de la soc. 
geol, de France Ser. 2. Vol. 1. p. 365. Pl. I. 
Két töredékes példányt számítok ide, melyek egyike N. Lamarcki 
DEsn.-nak volt határozva." 
A kanyarulat alakja keresztmetszetben háromszögű s a köldök 
felőli harmadában a legszélesebb. Az oldalak meglehetős erősen íveltek, 
a hasi oldalon szögben találkoz- 
nak. A köldök ismeretlen, való- 
színűleg szűk volt. A kamravarra- 
tok egyszerüen hajlottak. 
E faj közel áll a N. La- 
a marcki DeEsn. fajhoz, de semmi- 
esetre sem azonosítható vele. 
Utóbbi ugyanis jóval laposabbnak 
j látszik és oldalnézete is eltérő. 
KÖZÉ Bizonyos vonatkozásban áll talán 
a N. hollandi LEYm. a N. macro- 
9 cephalus S0HAFH. fajjal is, amen- 
nyiben kamravarrataik körülbelül 
egyenlő lefutásúak. Utóbbi faj 
kanyarulata azonban alacsonyabb 
s így aránylag szélesebb, a hasi 
4. ábra. N. efr. Rollandi LEYm. kanyaru- oldal pedig, BCHAFHAUTL ábrájá- 


lat alakja. (Term. nagys.). ból? itélve, kevésbbé éles. 
Zsibó és Zsobók perforatás 
rétegeiből valók. — Erdélyi muzeumegylet tulajdona. 


A piszkei márgából egy teljesebb, de erősen összenyomott s kopott 
kőbél van, melynek kanyarulatalakja erre a fajra utal. A kamravarratok 
nem látszanak. 

A budapesti egyetem tulajdona. 


10. Nautilus centralis Sow. 


1849. Nautilus centralis Sow.-EpwaRDs. Mon. of the eoc. ceph. etc. p. 45. Tab. IIL 
Fig. 11—c. Taf. VIII. fig. 2. 
1891. Nautilus centralis Sow.-FooRp, Cat. of foss. Nautiloidea p. 316. 


j ! V., ö. KocH A. Az erdélyrészi medence harmadkori képződm. Földt. Int. 
Evk., X., k. 207. (49.) old. 
2 SCHAFHAUTL, Lethea Taf. LIV. fig. 2. a. 


TANULMÁNYOK AZ EOCÉN NAUTILUSOK KÖRÉBŐL. 


ÁL ENGKÖLS LT zt et zt AMA o ttejéb kántane 
Köldökböőség "02 U50e dt 24 VA 
Kanyzámagasság na ENASNEKEIN EB A SZATBB 
Kany.eszélesség 1 meka LNB 


Kis gömbölyded alak, melyet igen egyszerű lefutású kamravarratai, 
szűk köldöke, széles, igen alacsony, keresztmetszetben félköralakú ka- 
nyarulata s majdnem központi helyzetű syphója jellemez. A hátoldal 
igen széles. 

Egy másik nagyobb példányt csak fentartással lehet idesorolni. 
Ez a példány karcsubb s kanyarulatalakja is kissé eltérő, a mennyiben 
az oldalak nem alkotnak oly egyenletes ívet, hanem némileg hajlandók 
a hasoldalon szögben összefutni. A sypho helye nem látszik, az egész 
alak kissé kopott, töredékes. 

FRAUSCHER ebbe a fajba vonja be a N. macrocephalus ScHAFH. 
fajt, mely kétségtelenül igen közeláll hozzá. Kanyarulatalakja azonban 
kevéssé eltérő, a mennyiben valamivel magasabb; a kamravarratai pedig 
hajlottabbak s a syphoja dorsalis helyzetű. Nagyon valószinű, hogy e 
fajok között bizonyos phylogenetikai kapcsolat van. 

A nagyobbik példány Kolozsmonostorról az intermediás márgából 
való, a kisebbik a f. durva mészből ugyancsak Kolozsmonostorról való. 
Mindkettő a budapesti egyetemi gyűjteményben van. 


11. Nautilus efr. Liteonicensis DE ZIGx. 


1863. Nautilus undulatus (non Sow.) ScHaAFHAuTrL Leth. geogn. p. 214. Taf. LIII. 
iség 

1881. Nautilus leonicensis De ZIGwo Annot. pat. Mem. del Ist. Vencto Vol. XAI. 
p. 12. Fig. 19—20. j 

1899. Nautilus leonicensts, ÖPPENHEIM. Die Priabonasch. u. ihre Fauna. Palacontogr. 
Bd. XIGVII p. 252. Tat. XVIII. Big. 


Dr. Pgisz Gyura egyet. tanársegéd úr szives közvetítése révén 
sikerült megszereznem a Nautilus undulalus ScHAFH. faj eredeti pél- 
dányát. Ez meglehetősen töredékes kopott kőbél, mely dr. BRorni F. 
magántanár úr szives közlése szerint a faj egyetlen originalisa." 

SCHAFHÁUTL példánya meglehetősen lapos alak, oldalnézetben 
eliptikus. A kanyarulatok szélességben gyorsan növekednek, úgy hogy 
az utolsó kanyarulat a köldök felé eső szélén nagy fület formál. A köl- 
dök mély, elég szűk, meredekfalú. A kanyarulat keresztmetszetben 


1 Meg kell azonban jegyeznem, hogy ez a példány nem azonos avval, melyet 
SCHAFHAUTL ábrázol. 


578 VOGL VIKTOR 


oldalt kissé összelapított félkör, magassága a szélességét kevéssel felül- 
mulja. A hasoldal keskeny, rajta elmosódott hullámzottság észlelhető, 
mely visszamaradt régi szájszegélyekre vezethető vissza. 

OCHAFHÁUTL példánya töredékessége s kopottsága dacára jól meg- 
egyezik a N. leonicensis DE Zrawx. fajjal. Ettől csak eliptikus alakja, 
valamint talán kamravarrataiban tér el némileg. Ugyanis a mennyiben 
ezek megfigyelhetők, kissé kevésbbé élesen hajlott, inkább lekerekített 
lobust formálnak. 

A krétakori NAN. undulatus Sow. fajtól, BcHAFHAUTL példánya nyított 
köldökében s hasoldalának keskenyebb voltában különbözik; szóval az 
egész alak lapítottabb mint az undulatus. 

A piszkei márgából több épebb felületű, de erősen összenyomott 
példányt ismerek, melyeket ide kell sorolni. Ezeknek kamravarrata 
teljesen megegyezik DE Zrcwo fajáéval. Hullámzottság ezeken nem ész- 
lelhető. 

HOCHSTETTER ! is említ a jarim-burgasi tercierből egy €N. undu- 
latus ScCHAFH.)-t melynek hovatartozása a föntiek alapján kétes. 


12. Nautilus vicentinus OPPENH. 


1899. Nautilus vicentinus, OPPENHEIM. Die Priabonaschichten etc. Palaeontogr. Bd. 

XLVII. p. 253. Taf. III. Fig. 11—12. 

A tőlem áttanulmányozott anyagban van egy teljesebb s több 
töredékes példány, melyek jellegeik legnagyobb részében e fajra 
utalnak. 

A meglehetősen széles alak hasoldala lapos, köldöke igen tág, 
melyben az utolsó előtti kanyarulat is látható. A kamravarratok példá- 
nyaimon kissé egyenletesebben hajlottak, mint a hogy OPPENHEIM ábrá- 
zolja. Ez az egyetlen megfigyelhető eltérés, mely oly jelentéktelennek 
látszik, hogy a szóban lévő alakok OPPENHEIm fajával biztosan azono- 
saknak tekinthetők. 

E példányok a piszkei márgából valók s a budapesti egyetem 
tulajdonai. 


13. Nautilus sp. ind. (aff. tumescens FRAuscH). 


Egy nagy példányt említek e néven, mely töredékessége s kopott- 
sága miatt közelebbről meg nem határozható. A kanyarulat keresztmet- 
szete még legjobban hasonlít a N. tumesrens FRAvscn-éhez;? oldalai 


! Die geol. Verhültnisse d. östl. Teiles d. Türkei. Jahrb. d. k. k. geol. Reichs- 
anst. Bd. XX. 1870. p. 375. 
2 Frauscher I. ec. p. 6. 


TANULMÁNYOK AZ EOCÉN NAUTILUSOK KÖRÉBŐL. 579 


azonban domborubbak, köldöke igen szűk. Sypho helye és kamravarra- 
tok lefutása nem észlelhető. 
Piszkei márgából. — A budapesti egyetemi gyűjteményben. 


14. Nautilus Deluci D ARcn. 
1853. Nautilus Deluci DARcHIAc. Foss. num. de VInde p. Pl. XXXV. fig. 2. 


Két teljesebb példány s egy nagyobb alaknak a kanyarulat darabja 
nagy valószinűséggel ehhez a fajhoz sorolhatók. 

Igen lapos alak, oldalnézetben kerekded. Kanyarulatalak igen 
magas, hegyes háromszög, a hasoldal éles. A sypho körülbelül közép- 
tájon van valamivel a belső oldal felé 


tolódva. 
Példányaim két pontban térnek el 
DARcHniac fajától, melyek azonban — 
tekintettel D"ARcHiac ábráinak láthatólag 
idealizált voltára — sokkal jelentéktele- 
nebbek, semhogy ezekre akárcsak változat- 
beli elkülönítést lehetne alapítani. 
Példányaim köldöke ugyanis vala- 
mivel szűkebb, a belső kanyarulatok en- 
nélfogya nem látszanak annyira, mint 
azt DARcHiac ábrája feltünteti. Azonkivül 
a kamravarratok is némileg eltérők, a 
mennyiben hullámzatosabbak, úgy hogy a ; 
lobus mélyebb s e tekintetben a N. para- 1 


bolicus, ScHAFH. fajhoz közeledik. Ez 


utóbbi faj kamravarratai azonban sokkal Ag 
távolabb állnak egymástól mint a AN. De- ő 
luci DARCH.-éi. 5. ábra. N. Deluci DARcH. 
Ez a faj közel áll a N. parabolicus kanyarulat alakja. (Verm. nagys.). 
SCHAFH. és a N. Soverbyi WErn. fajok- 
hoz, melyeket FRAUSCHER azonosaknak tart. D"ARcniac faja azonban 
sokkal lapítottabbak ezeknél. 
A vizsgált példányok a piszkei márgából valók s a budapesti egye- 
temi gyűjtemény tulajdonai. 


580 VOGL VIKTOR 


Subgenus: HERCOGLOSSA Cownx. 


15. Nautilus (Hercoglossa) crassiconcha n. sp. 


ÁALMÓTÓ TEA A 118 mm. 
KöldökböRége ten er a Sv 5 9 
KAN AMADAR BON SZET EEEN GNEYS 


Kanye SZELES BE et ESTE MERNÉK KÉS 0 KO 


Anyagom legszebb példánya, melyen héjrészletek is maradtak meg. 
A héj különösen a köldöktájon igen vastag, felületén barnássárga színű, 
növendékvonalakon kivül diszítés nincs rajta. 


6. ábra. N. (Hercoglossa) crassiconcha n. sp. (Term. nagys.). 


A kanyarulat alakja keresztmetszetben tojásdad, köldök felőli ne- 
gyedében a legszélesebb, innen a köldök felé erősen lejtő, a hasoldal 
felé lassan keskenyedő. Hasoldal keskeny, de lekerekített. Köldök szűk 
mély, héjas részein igen meredekfalú, kőbélen lejtősebb. 


9, 


TANULMÁNYOK AZ EOCÉN TAUTILUSOK KÖRÉBŐL. 581 


Ez alaknak legközelebbi rokona a N. (Hercoglossa) Aegypticus 
Foorp" faj, melytől azonban nyitott köldökében s lekerekítettebb has- 
oldalában különbözik. A kamravarratok lefutása sem egyező e két fajnál. 


7. ábra. N. (Hercoglossa) erassiconcha n. sp. kanyarulat alakja. 
(Term. nagyság). 


Az oldalobus a szóban levő fajnál ugyanis kissé alacsonyabb, szélesebb, 
s a nyereg sem oly mély mint az egyptomi fajé. 

E példány a tatabányai perforatus rétegekből való s a műegyetemi 
gyűjtemény tulajdonában van, a honnan dr. SCHAFARZIK FERENC pro- 
fessor úr volt szives leirásra átengedni. E szivességeért e helyen is 
kötelességemnek tartom köszönetet mondani. 


1 FooRp Cat. of th. foss. Ceph. Brit. Mus. p. 334., 395. 


582 VOGL VIKTOR 


Genus: ATURIA BRoxx. 


16. Aturia Rovasendiana PAR. 


1895. Aturia Rovasendiana. PARONA. Note sui cef. terz. del Piemonte. Pal. It. Vol. 
GY. pp. 156. Taw XII He. al ata. XT esos 
1901. Aturia Rovasendtana. PAR.—SaAcco. I. moll. d. terr. terz. d. Piem. e. d. Lig. 


Pte. XXX. p. 10. Tav. II. fig. 60—7. Tav. III. fig. 1—2. 
KTLÉTŐ E. Aze e ta SZEMET ATOT NAK 
KAN MAGASBA ONE EN ZET EZ OZ 
IKany SSZelESSÓG ERNE Ez zTN0 


Számos töredéken kivül van egy jól megtartott példány is, melyet 
határozottan evvel a fajjal kell azonosítani. Az A. Rovasendiana PAR.-t 
eddig az A. Aturt Basr.-val tévesztették össze, melytől azonban PARONA 
szerint nagyobb termete, lapítottabb kanyarulatai s a lobus hosszabb, 
s végén kissé hajlott volta különbözteti meg. 

Kamravarrata meglehetősen olyan mint az A. Parkinsomi Epw. 
sp.-é,! azonban EpwaRrDps ábrájából itélve az A. Parkinsoni Epw. jóval 
szélesebb. 

Az A. Rovasendiana PAR. fajhoz sorolok egy töredéket is, mert 
kamravarratában e fajjal jól megegyezik, de kanyarulata úgylátszik va- 
lamivel szélesebb. Miután ez az eltérés jelentéktelen, lehetséges hogy 
SaAcco-nak igaza van, a mikor e különbséget ivari eltérésre vezeti vissza.? 

A piszkei márgának ez a leggyakoribb nautilidája, a mennyiben 
magában a budapesti egyetemi gyűjteményben körülbelül 50 példány 
van belőle. 

Dolgozatom végére érve kedves kötelességet teljesítek, a mikor 
dr. KocH ANTAL s dr. LÖRENTHEY IMRE egyet. tanár uraknak, valamint 
dr. Pgisz Gyura tanársegéd urnak hálás köszönetet mondok azért 
a szives támogatásért, melyben munkám elkészítésénél részesítettek. 


1 EpwaARDS. Mon. of the eoc. Ceph. etc. p. 49. Pl. — VII. FooRp. Cat. of foss. 
Ceph. p. 347. 
2 JA OGO MSG ÁD 


MEGJEGYZÉSEK 
"PINKERT EDE: ADATOK A BULZAI HEGYCSOPORT ERUPTIVUS 
KŐZETEINEK ISMERETÉHEZ? CÍMŰ ÉRTEKEZÉSÉHEZ 


Dr. MAuxirz BÉrÁá-tól. 


A Földtani Közlöny XXXVII. kötetének 213—238. oldalain PINKERT 
EpE úr részletesen leírja a bulzai hegycsoport eruptivus kőzeteit. Érte- 
kezésében három elemzés is van, melyeket Róka KÁLMÁN úr készített. 

A közölt elemzésekből PINSKERT úr kiszámítja az OsaNx-féle typus- 
formulákat. 

A. OsaNN részletesen kifejti cVersuch einer chemischen Classi- 
fication der Eruptivgesteines című munkájában," hogy mit fejeznek ki 
e formulák és milyen módon történik a kiszámításuk. PINKERT úr azon- 
ban Osanx munkáját egyáltalában nem értette meg, a miről fényes 
tanubizonyságot tesz az az eljárás, melynek segítségével ő az említett 
három elemzésből a typusformulákat kiszámította. Természetes, hogy 
az így nyert eredményből levont összehasonlítások és következtetések — 
a hibás számítási eljárás folytán — szintén romba dőlnek. 

Vegyük sorba vizsgálat alá a három elemzést. 


JE 


Olivines augitos andezit (230. oldal) : 


DÓL RA hel zak ADR 
VÁROS Sa szentel 4 ek ae OSD a 
Te 0 Sa zágmézak et za Ea egtát 92BE 1 
NŐ sas zez ta A ddua EA Ú-55ire 
Me egesze zaká tú 9790 4 
CG OMAz ete EK L) Ed oz 962 e 
Eset es slat KÓD a 
KÖZE sk EL szak azpsnah JSzZT 
FG HAteváz tet erS LOB gl) 4 TET ÖLZÖK € 
Izzítási vesztesség .. .". 2:60 a 
100771 99 


1 TSCHERMAKS Mineralogische u. petrographische Mitteilungen. XIX. 351— 
469. és XX. 399—555. 


584 MAURITZ BÉLA 


Ez elemzésből PINKERT úr a következő typusformákat számította ki: 


s A G F a G j n 

HJÁSZZ ZTE ata ERNEK S a NEZ 2 55 ENO KENÉZ 
A mint látjuk csv értéke azonos a kovasav értékével; wAv értéke 
egyenlő az alkáliák összegével (29673-2"15—5"-11). Az alkáliák értékét 
levonta az agyagföld értékéből (16-62—5-11—11":51) és megkapta 10 
értékét. Ezután összeadja a ferrioxyd, manganoxyd, magnesiumoxyd és 
calciumoxyd értékeit (928-4-0-554-5-363-9-62—24"81) és így az így nyert 
eredményből levonja xu(; értékét és megkapja (24"81—11":51 — 13"30) 
az a[/ értékét. Azután A, (/ és / értékeit úgy számítja át, hogy az 

ujonnan nyert három érték összege 20-szal legyen egyenlő; tehát 


a--ei4-f — 20 
OL ásza e ARS ak 


és 


Az ans értékét a következő egyszerű eljárással kapja meg : 


K,0--Na,0 —245-4-2:96 — 5-11, 
Na, 0: (Nas0o--KkSO) 296550 Er 10) 
UE átok 


Ez eljárásnál két megbocsáthatatlan tévedés történt: 

1. Fe,O, értékét nem számolta át /e0-ra, hanem Fe,O,-at (egy 
sesguioxydot) egyszerűen összeadja az MnO, MgO és CaO (monoxydok) 
értékeivel ; 

2. a második, sokkal súlyosabb hiba abban rejlik, hogy az elem- 
zés révén nyert asúlypercenteketv nem számította át wmolekulapercen- 
tekrev. Számtani műveleteket végez különnemű értékekkel ! 

A molekulahányadosok gyors kiszámítására OsaNwsx"! egy külön 
tabellát készített, a melyet PINKERT úr bizonyára nem ismer. Miként 
ismeretes, a molekulahányadost úgy nyerjük, hogy a súlypercenteket 
elosztjuk a molekulasúlyokkal. Például a kovasav értékénél: 


9152 


ls 0855. 
60 13 


Az így nyert molekulahányadosokat átszámítjuk, hogy összegük 100-at. 
tegyen ki és csak így nyerjük a esmolekulapercenteketv.? 


1 OSsANN: Beitráüge zur chemischen Petrographie. I. Molekularguotienten zur 
Berechnung von Gesteinsanalysen. Stuttgart 1903. 

7 E műveletek részletesen le vannak. írva RosExBuscH: Elemente der Ge- 
steinslehre 180—189. lapjain. 


MEGJEGYZÉSEK (PINKERT EDE: ADATOK A BULZAI HEGYCSOPORT ERUPTIVUS STB. 585 


E közetnél az Osawxw-tól előírt módszer szerint számítva : 


súly- molekula- molekula- 

percent hányados percent 

SZOM ENE ea za 5Í30 0-855 56-29 
ROSS SS a 16-62 0163 MOSZ 
JGAT ESEL — — 
Meg SZOB ÉS ke 0116 7"64 
JOVO ES ez esze e sa 090 07008 0-53 
ENE. NE RENÉE Ő 0-134 8:82 
VET REZ EE ter ez 02 0-172 1422 
ÉN OSLO KEZE e ee zt TŐ 0-7048 216 
IRETENÉS EE a eat e NORD 0-023 1-51 
ALONE Alesi tételbe TERE! 15 E E 
Izzítási vesztesség .. .. 2-60 — —-- 

TO0FZNE S Ú5ŰM 10000 


s A c F a c f n sor k 
DO JNSSZLŐZSEKOZÜ S SEZZ 2 SNEET SETS ZKKETSzZ SEEK ÖS ZEOKZO 30 


tehát az eredmény ugyancsak eltér a PINKERT úr adataitól. 

PINKERT úr különben azt állítja, hogy az ő értékei legjobban meg- 
egyeznek az Osanu-féle tabellák wAlicudi (Aeoli szigetek)  augitandezit- 
jének typusformulájával; lássuk az összehasonlítást : 


s A c a c f n sor 
HSZ JESSZE SZE Zza los 98 y PINKERT 
GASSZEKASSOZ KÁSÁT LESZ TSTES NON SS B ZAB OSANN-féle tabellák ! 
JOZZNNÁTOZ EA GOD SZZ2ZA ES ESZÜLZ SON OSZ B MAURITZ 


Miként e táblázatból látható, PINkKERT úr értékei meglehetősen 
eltérnek az Osann-féle typusformulától; PINKERT úr nem jtalált? az 
OSsANN-féle táblázatban olyan kőzetet, mely rokonságot mutatott volna 
az ő formulájával, minthogy nem is találhatott. A helyesen kiszámított 
értékek szerint a kőzet megfelelő helye a Buffalo Peak és Whin Sill- 
typus között van, a melyeknek typusformulája : 


s a c j7 

) 3 513) 45 12:5 Buffalo Peak-typus 
565 2-8 2097] 18"5 Bulza 

58 20 219 145 Whin 5Si1II-typus 


! PINKERT úr két-két helyen hibásan idézi OsANwN adatait, úgy a magyar, 
mint a német szövegben, miért is az eredmény reá nézve kedvezőbb lett. Lásd 
TSCHERMAKS Min. petr. Mitt. XX. 430: Analyse 163. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 40 


OT 
(0 5) 
[o3 


MAURITZ BÉLA 


2. 


Amphibolos biotites andezit (234. lap); összetétele a következő : 


JOL ÓH EÉS eges sz beee ENID OL On 
Va MALE E ONE AE KEN 
Fe, 0, Ez A EE Sk e EL ELMÉS ESNE) SY BNC 
IVEO LSE tea NO VA 
COO et eze e ENNI OROT 
VOLA COESK zzz kt eke ES S KÁ At 
EKE ZÉ fesse ee SE MKE 186 a 
ENE ee eza A NYOMOK 
Izzítási vesztesség a .. .. mm . 220 c 
100-48 "90 


A kőzet már nem teljesen friss, onnét a kissé magas Al,O. érték; 
a kőzet — OsaANNx terminologiája szerint — agyagfölddel kissé atúl- 
telített). 

E kőzet kiszámításánál PINKERT úr még súlyosabb hibát követett 
el mint az elsőnél. T. i. : 

1. ugyancsak nem számította át a ferrioxydot ferrooxyddá ; 

2. ugyancsak nem számolta át a xcsúlypercenteketv amolekula- 
percentekre" ; 

3. midőn a( értékét kiszámította és rájött arra a körülményre, 
hogy az összes monoxydok nem elégségesek az agyagföld lekötésére, 
akkor a hiányzó 2:59 értéket egyszerűen xa/-nek vette! Észre nem 
vette, hogy egy olyan kőzettel volna dolga, melyben az alkáliák, a mész 
és az összes monoxydok összege nem volna elégséges az agyagföld 
lekötésére. 

A kőzet typusformulája szerinte : 


s A G 1 a c 1 n 
56-65 596 16-15 401518 5 1153 2 1/ 


számításai a következők : 


A c41041-86 — 596, 
(G — 92:11—5"96 — 16-15, 


csakhogy a monoxydok összege (beleértve /e,0,-at is) 
3"31--0"16-7-6-67 3-3"42 — 13-56, 


tehát még mindig 2:59-ezel kevesebb, mint a(v értéke; a 2:59-et ő 
egyszerűen c//9-nek veszi! 


MEGJEGYZÉSEK (PINKERT EDE: ADATOK A BULZAI HEGYCSOPORT ERUPTIVUS STB. 587 


OsaNx ! tabelláiban a legközelebbi rokontypus szerinte a Black 
butte-i amphibolos andezit, melynek formulája : 
s A ( F a (5 f n 
MŰLGNNEKSZÉ GEO Z KKA KC SEKESEKST ama ÉSr6 


PINKERT és OSANN formulái között nehéz valami rokonságot föl- 
fedezni. 
A helyes úton kiszámított értékek a következőek : 


súly- molekula- molekula- 
percent hányados percent 
IEEE E a 9000 0944 63703 
Je JJ a MÉG Tee TGESE ERGA S] 0217 1448 
NESZE Ez ez B — — 
EEG B tl 07042 2-80 
JUK) e és e Ek EÜ 07004 027 
MOS e zzák teat EA 0:086 574 
MONA ZSZ A te zz y D0:6Z 091416) 794 
ÜNKATÁLO S gl SE 0) 0-066 4441 
VO get GREAT OT 186 0"020 1533 
Tiaa ESNE e nyomok — — 
Izzítási vesztesség . . 220 — — 
100-4.8 17498 100-00 
s A c 7 al a 6 A TÖRNSSOTANÁGS 


(a a0Bs 4 sol  ASADIL  Agoll 78 AL TET a LAS 


A typusformula a Black butte és a Rincon de la Vieja (Costarica) 
formulái? között van: 


s a c fi 
705 (00513) S 0940) Black butte 
630 9 158 fal Bulza 
67"5 45 7 8-5 Rincon de la Vieja 


Helyes számítással tehát minden erőszakolás nélkül mégis a Black 
butte-i typus közvetlen közelébe kerül a kőzet. 


! TSCHERMAKS Min. petr. Mitt. XX. 435. 
2 TSCHERMAKS Min. petr. Mitt. XX. 435. és 509. 


40 


588 MAURITZ BÉLA 


0. 
Sanidintrachyt, Kaprioriska-völgy (236. lap): 


SS e rt Mae a IKES 
Oz ZA ez ez za ÁL JJOBA 
TOGO E ZÁST ARABAKÉ 0 AM TULOR FVASSÁEKA 
MO Ozzyéetez se szirzagá Tés esz VÁGY 
CÖrGD CONBEÉNES s LV TERATOGÉN 
IVO te ke EE gE me ezet ő 930ONÉt 
KS as. es dee ez az DDD 
TE ESÉK E za ESA ME MT E NYOMOK: 
Izzítási vesztesség .. — -. —:m 315 a 

99-63 90 


Számításai a következőek : 


A — 3-09 3- 2:95 — 6-04, 
CCASOS GOK ETO 


csakhogy ennyi agyagföld lekötésére megint nem elégségesek a többi 
összes jelenlevő oxydok: 


4"843-1"773-0"16 — 6777. 


A hiányzó 0-27-et egyszerűen elhallgatja; ekkor /" természetesen — 0. 
Az elkövetett hibák megint a következők : 
1. Fe,O, nincs átszámítva /e0O-ra; 
92. a súlypercentek megint nincsenek átszámítva molekula-per- 
centekre ; 
3. a hiányzó 0"27 egyszerűen el van hallgatva. 
A typusformula szerinte : 


s A G Tá a c f n 
70-59 604 704 00 9 TOSSS0-0N sss 
7408 986 234 15 145 35 20 58 Game Ridge-typus " 
Saját typusformulája és az alsó sorban közölt Game Ridge-i typus- 


formula között rokonságot vél felfedezni; ehhez már igazán erős 
illusió kell. 


1 OsaNx : Tschermaks Min. petrogr. Mitt. XX. 411. 


MEGJEGYZÉSEK (PINKERT EDE: ADATOK A BULZAI HEGYCSOPORT ERUPTIVUS STB. 589 


OSsANN eljárása szerint számítva : 


súly- molekula- molekula- 

percent hányados percent 
DOES szora 241059 ÚSZTA 79-43 
AN OS a e ezzen 14808 0128 863 
HOSOB ASE EZg e eze a 64 -— —. 
TEORMYEZT SE AN TÉL MBA 0-7060 404 
TYTOOSEÉ e OSAN OST JÓ 07004 0-27 
ÚGYE TART, e ÜLYÜT 07032 2:16 
ING EÉN Ze , SERA RK /0D 07050 JD0 
EZRES dee SL GA zletera öket 13) 07031 2"09 
TREE EL ea AE denyomok — — 
Izzítási vesztesség... ..  3"-15 -— — 

99:63 17482 100-00 


Az alkáliák és a mész nem elégségesek együttesen sem az agyag- 
föld lekötésére, a minek oka a biotittartalomban rejlik; OsAaANw szerint 
a kőzet agyagfölddel kissé atúltelítettv, a mi a biotitban gazdag kőze- 
teknél gyakori eset. Ennek folytán a ferrooxydból 1"0 mol.-percentet 
még a mészhez kell csatolni; a minek következtében 


F — 4"04—-1703-027 — 3"-31 
és a kőzet typusformulája 


s A C F a c f n sor. kk 
MAO Zea ÜSSE SK ZS at NESZ ON TT OZME ATA 87 


A kőzet maga e typusformula alapján nem trachyt, hanem rhyolith 
(liparit); OsaNn tabelláiban hiába keres PINKERT úr egy trachytot, mely- 
nek igen magas ass és akv értéke volna. A kőzet rhyolith voltára utal 
különben maga PINKERT úr is, a midőn azt mondja, hogy caz alap- 
anyagnak eme három ásványos elegyrésze — (t. i. hematit, korund és 
zirkon) — közti terét az allotriomorf orthoklas és a guarc szemcséinek 
keveréke tölti kiv, tehát az alapanyagban szabad guarc van kiképződve ; 
sehol sem említi azonban, hogy az alapanyag a typikus etrachytstruk- 
turátv mutatná. 

Máskülönben a kőzet typusformulája igen szépen beilleszkedik az 
OsANN-féle liparit-táblán! a Crater Lake (Oregon) és a Peogoup-Pass 
(Navada) typusformulája közé : 


1 TSCHERMAKS Min. petr. Mitt. XX. 505. Tabelle I. és 405. 


590 MAURITZ BÉLA 


s a G fi k 

7 10-5 90 6-0 Is62 Crater Lake 

79-43 92 573) 50 187 Kaprioriska (Bulza) 
745 1633 5"5 70 151 Peogoup-Pass 


Miután az anyagból semmi sem áll rendelkezésemre, a mineralogiai 
eredményekhez alig szólhatok hozzá. Egyet mégis megemlítek. PINKERT 
úr a sanidines trachytról a következőket mondja: cA földpátot a köőzet- 
ben a sanidin képviseli, melynek egyénei igen tiszták s az átalakulási 
jelenségek nyomait sem mutatják. Jellemzi ezeket a polysynihetes iker- 
képződés ritka. volta  stb.v Látott-e már polysynthetes sanidinikert? 
Csaknem biztos plagioklások e polysynthetikus ikerkristályok. 


PisxkeRT úrnak — mielőtt újra megkisérelne egy petrographiai- 
chemiai munkát — néhány tanácsot adnék : 


1. tanulja meg, hogy mit jelentenek az /e elemnél e fogalmak 
cferrioxydv és aferrooxydo; mi a különbség a kettő szerepében a sili- 
catoknál ; 

2. szerezzen világos képet e fogalmakról csúlypercentv, cmolekula- 
hányados; és smolekulapercent, ; 

3. ha számításai lehetetlen eredményekre vezetnek, úgy ne igye- 
kezzék azokat meg nem engedhető módon lehetségessé változtatni. 


ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 


Dr. SCHAFARZIK FERENCcZz-től.! 


1. Molybdánit Nadapról (Fejér vármegye). 


Nadaptól mintegy egy km-re DK-re fekszik a községi kőbánya, 
melyben gránititon áttörve egy kb. 40 m széles piroxén:andezit telért 
láthatunk. E telért K-ről befogó, jóformán csillámnélküli, kissé mállott 
gránititból 1907 április hó 28-án a kir. József-műegyetemi hallgatókkal 
rendezett geologiai kirándulás alkalmával nagyobb kékesszürke kvarc- 
szemektől körülvéve, két kb. fillérnagyságú foltot alkotva, egy Molybdaánit 
fészek került ki. Fajilag következő tulajdonságai alapján volt fölismerhető : 

Molybdánitunk könnyen és kitünően hasítható a bázis szerint, 
vékony levélkéje hajlítható anélkül azonban, hogy rugalmas volna. 


! A Mh. Földtani Társulatnak 1908 május 6. szaküléséből elmaradt előadás, 


melyet szerző a november 4 


4. szakülésben mutat be, 


ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 591 


Tapintata sikamlós, zsíros ; K — 1 (körömmel karcolható). Kaliumhigany- 
jodidban, melynek sűrűsége 3-5, gyorsan alámerül, tehát ennél nagyobb 
fajsúlyú. Vörhenyes ólomszürke és élénken fémfényű; karca porcellán- 
lemezen zöldesszürke, papiroson pedig szürke színnel fog. Magában 
aszbesztszálon a BuwsEx-lángba tartva nem olvad meg, a lángot azon- 
ban erősen sárgászöldre festi. Szódagyöngyben pezsegve fölolvad s ha 
azután e gyöngyöt megnedvesített ezüstlapra tartjuk, akkor azt hama- 
rosan megbarnítja (hepar). Platinakanálban kálisalétrommal hevítve, izzó 
fényt árasztva és sziporkázva olvad össze, mely olvadék híg sósavval 
főzve feloldódik és kb. ugyanannyi vizzel való fölhígítás után staniollal 
rázva jellemzően megkékülő oldatot adott. 

A Molybdánit, mely az ónércformációnak jellemző ásványa, leginkább 
gránitban található (Norvégia, Finnland, Ural, Szászországban, Cornwall, 
Grönland, Észak-Amerika). Nálunk Oravicán galenittal és barna spha- 
lerittal társul, Szászkabányán calcitba van behintve, mindkét helyen 
azonban gránodioritok kontaktusában. Vulkojon pedig a Vulkoj-hegyen 
aranynyal, azurittal és malachittal találtatott, vasokkeres telérguarcban, 
nyilván az ottani harmadkorszaki eruptivus kőzettel kapcsolatosan. 
A negyedik magyar lelethely t. i. Kokova, Rimaszombat mellett van, 
a hol állítólag aranynyal chloritpalában találták. PaARrscn szerint ez az elő- 
fordulás kétes s szerinte inkább Tetradymitre, semmint Molybdünitre utal. 

Ezek után a nadapi Molybdánit előfordulás tulajdonképen az első, 
melyet Magyarországról grámitból ismerünk. 


2. Fluorit Nadapról. 


Ugyancsak az előbb említett nadapi kőbányában találtam a /luo- 
rit-ot is, még pedig egyes üregekben a durván padozott piroxén-ande- 
zittelér elválási lapjai mentén. Ezek az üregek főleg zeolithokkal, továbbá 
fiatalabb képződésű calcittal és ebbe belehintve apró pyritkristálykákkal 
vannak kitöltve. A zeolithok közül a desmin karfiolszerű kristálycsoportjait 
és a majdnem kockaszerű AR(1011) Chabasitot már régebben ismerem, 
de MavuRgirz BÉna dr. úr, ki e kőbányát ToBoRrrY ZOLTÁN dr. úrral később 
szintén meglátogatta, innen még a heulanditot is fölemlíti előzetes köz- 
leményében.! Szóbelileg közölte még velem, hogy ugyanitt a ritkábban 
található Epistilbitet is fölfedezte. MauRirz dr. úr részletesebben fog- 
lalkozik mindeme zeolithokkal és valószínű, hogy legközelebb ismertetni 
is fogja vizsgálati eredményeit. 

Abban az anyagban, melyet ismételt kirándulásaimon ebben a kő- 


1 Dr. Maukirz BÉLA : Új zeolith lelethely. (Előzetes jelentés.) F. K. XXXVIII. köt. 
1908, 190 I. 


592 Dr SCHAFARZIK FERENC 


bányában főleg PINKERT EDE dr., MaARos I. és SCHRÉTER 2. asszistens urak 
segítségével gyüjtöttem, még Calcittól elborítva egyes violáskékes pontok 
ötlöttek szemembe, melyekben még a helyszinén fluoritot gyanítottam. 
Otthon híg sósavba helyezve a darabot, kitünt a beborító Calcit eltávo- 
lítása után, hogy a druzák felületén zeolithok (Chabasit és Epistilbit) 
társaságában csakugyan 3—4 mm átmérőjű /luorit-kristályok is ülnek. 
A kristályok, melyek uralkodóan 01111) és alárendelve cs0 oo (100) 
formák kombinációi, felhősen violáskék szinűek, helyenkint egészen 
víztiszta kristályrészletekkel. A hexaéder lapjai fényesebbek, mint az 
oktaéderéi. 

Az egyik törött kristály vékony szilánkja a színtelen BUNSEN-lángot 
vörösre festette, miközben spektroskoppal a Ca jellemző színképe meg- 
figyelhető volt, végre azután zavaros gyönggyé olvadt meg. Másik mor- 
zsáját kis csepp tömény kénsavval két üveglemez közé fogva HI" fejlő- 
dött, mely az üveget észrevehetően megtámadta. 

A fluoritnak föllépése Nadapon az andezittelérben bizonyos post- 
vulkáni, H/I-t tartalmazó gőzöktől kisért hatásokra vezethető vissza és 
nagyon érdekes, hogy ez az előfordulása, a budai fluoritok (Kis-Sváb- 
hegy és Gellérthegy) fölfedezése óta, a magyar Középhegységben máso- 
dik lelethelye ez ásványnak. 

E két ponton kívül Magyarországon még csak Újmoldován, Kap- 
nikon, Radnán és Sztanizsán van fluorit. 


IRODALOM. 


E. KLEINFELDT: Studien am Eisenglanz von Dognácska. (Neues Jahr- 
buch für Mineral., Geologie ete. 1907. XXIV. Beilage, Bd. Seite 
325—389. Mit Taf. XVIII-XXIV.) 


A dognácskai szép hümatit vizsgálatával már többen foglalkoztak ; ! újabban 
erről a tárgyról ismét nagyobb kristálytani dolgozat jelent meg, melynek bő vizs- 
gálati anyaga a strassburgi egyetem ásványgyűjteményéből és SELIGMANN híres 
magángyűjteményéből való volt. A szerző 10 nagy, 12 kisebb példányt és 56 szabad 
kristályt vizsgált meg, a kristályokat igen kimerítően, sőt mondhatni hosszadal- 
masan írta le, így például a különféle lapok metszéséből és a kristályok össze- 
növéséből keletkező lapok alakját, méreteit is megemlíti; a megmért kristályokat 
hét táblán, 57 változatos, részben szines rajzban mutatja be. Kár, hogy szerző a 
különböző typusoknak legalább egy-egy jellegző kombinációját nem rajzolta le, 
hogy azok is, kik a dognácskai hümatitot csak leírásból ismerik, a kristályok szép- 
ségéről és kifejlődéséről képet alkothassanak maguknak. j 


! Földtani Közlöny 1887. XVII. köt. 546. I.; Tschermaks Mineralog. und 
petrogr. Mitteil. 1897. XVI. köt. 517. 1. Magyar Chemiai Folyóirat. 1903. IX. köt. 
86. lap. 


IRODALOM. 593 


A megvizsgált példányokon a kisérő ásványok gyakoriságuk sorrendjében a 
következők: tömör vörösvasérc, pyrit, limonit, nakrit, magnetit, siderit, barnapát, 
calcit, guarc, chalcedon, szarúkő és malachit. A pyrit gyakori és pedig kristá- 
lyodottan vagy behintve; a limonit az üregekben és hasadékokban gyakran bo- 
rítja a hümatit kristályokat, a melyekről azonban könnyen leválasztható. Ugyan- 
csak az üregekben találni a nakritot apró, gyöngyfényű pikkelyek alakjában. 
A siderit, barnapát és calcit nagyszemcsésen és kristályosan fordulnak elő, nem 
ritkán a hümatit kristályokat egészen beágyazzák, nemkülönben a sárga szarúkő 
és a chalcedon is, melyeken olykor a kihullott kristályoknak negativus lenyomatait 
láthatjuk. 

Majdnem minden kristályba r (1011) lapjai szerint vékony ikerlemezek nőt- 
tek, a mi azonban a kombinációk jellegét nem változtatja, csak a lapok rostozását 
eredményezi. Ha az ikerlemezek vastagabbak, akkor az ikerszög is mérhető ; a 
kristályokon olykor látható hasadás, illetőleg elválás szintén a poiysynthetikus 
ikerösszenövéstől ered. 

Szerző jól kifejlett kristályokon, sima és jól tükröző lapokon az alaprhom- 
boéder hajlását a basishoz 57936"30"-nek határozta meg, a miből c— 13651; ugyan- 
ezt az eredményt kapta MEcLczER! is, a kinek munkáját szerző csodálatosképen 
nem említi, holott ez már néhány évvel ezelőtt egy tekintélyes német szaklapban 
is megjelent. 

. Míg PEnixán2 csak r (1011), e (0112), n (2243), c (0001), (4269), (8.2.10.257 
alakokat állapíthatta meg, addig KLEINFELDT a megmért kristályokon összesen az 
alább fölsorolt 40 alakot határozta meg biztosan, melyek közül a "-gal jelölt tizen- 
három alak új a hümatitra. Majdnem minden kristályon kifejlettek r (1011), e (0112), 
n 122431 és c-(0001); a legtöbb alak mint alárendelt él- vagy csúcstompító kes- 
keny, apró lapocskákkal fejlett ki, hiányos lapszámmal. 


c 100014 s (0221) 
xZ 14487) p (05514 
m:111234 HOZOL DSIDA 
n 12243) d 16287) 
z (2241) t (21344 
a (1120) ti 14265) 
JEROSÜS ÚGY k (2131) 
9 (1019) 30 t4.5.6.11) 
u (1014) kap (1.5.6.87 
zt (20354 xj (2.8.T0.15) 
3 4 140191 kb (13174 
J (1012) 47 (1344) 
X (4077 c (12559 
o (3035) P (2467) 
98 (10119 2 11232 
y (01184 k (/ 15.9.14.235 
U (0116) FOT3Ó.8. 194 
u 101157 "RA (2358. 
y 102275 3Y(5.7.12.19) 
e (0112) KIÁASAST ÁT 


1 Magyar Chem. Folyóirat 1903. IX. köt. S7. Le 
2 TsCHERMAKS Mineral. petrogr. Mitteil. 1897. XVI. köt. 519. I. 


594 


IRODALOM. 


konstatált alakok legalább a következő hat öv egyikéhez tartoznak 
0001—010] övben 9 positiv és 7 negativ rhomboéder. 


[r : ecsi011 : 


, a (1130). 


sZ 


fér 
HI 


I 


A 
2: 


NE A 


II] 


I 


Ig 


G 
il Tiaa Azta y iz ttész ügető tg jáklaelzi áz álaj is 
I 


(ÖÖEEET 2 Ez 
c sz 
ae (6 
02 O07-S 
ég, [0422 
("EZ 
Ua . SE 
92 [AZ 
ere 
Y:e - 
VÉZNA 
FELE 
[ CI [E 
387 Bilat — 


1), (1347), ro. (4235), "C(5:.9. 14.28) 0(8 


a (1210). 


mérve 

(4487) : (48147) S öZ0 10 

: (0001) S3SR0K 

(4049) : (0001) — 34948! 
(MD zs Tsz (OJ a TA 
: (0001) — 57956" 

(LSSE6GKLL) OLT) ESO 
(0001) zs 38999/ 

(1568) : (0112) SSSSt 

: (0001) SABB] 

(a TDSÁla) 2 (112) — 9914! 
: (0001) — 449 4 

(1347) : (0112) SMS 

: (0001) z 30999 

(1344) : (0112) S AU80407 

: (0001) — 154935! 

(5.9.14"23) : (0112) — 139 3! 
: (0001) s 4091 


SA 9E5EZZ EZ SA 
SOZS Di ál S dB) SA SOZRB 
(8.50. 18) E 40055 


(0001) sz 407127 

(2358) : (2538) SOS DA 
(5328) s49032 

(0001) S 0536 

(5.7-12. 49) - (0142) szi dos Ap 
(5.7.12.19) : (0001) E 40-bbI 
E N2ETÉSSTO ESA 

(BEAT SE EB SZA EKBOBBAT 


: (7.7.3.11) — 43949" 
: (0001) — 419 97 


— 


TIT 


: c —1120 : 0001—110] övben a II-rendű pyramisok. 
e : n 0112 : 2243—142] övben : e (0112), j (2.8.10.15), P (2467) és 
u—1150;1104— 231] övben: u(1104), e(0112), 


8.13), R (2358), 5. 
1), x (1123) : t (2134), r (1011), AZAZ Ea je 
r—1210. 1011—212] övben: 9(1011), £2(10.2. 


A 

18 

2. [a : e—2110 : 0112—121] övben összesen ue alak lapja, ú. m 

16. ül 

AL 

. 8. [a: 

n (2243), 2 (1232), s (0221), 
. la 
: [e 
. [a : 


). d (628 


n 
(1568), Z 


) 
Az új alakok meghatározására szolgált mérések a következők : 


számítva 
35949" 
370 
agas 1 

meant 
97750" 

DA 
DORÁT 
TASK 
47940" 

OGY 
HI ADLO 

82492" 
399 4" 
199921 
J49a2 
135 7 
409 6" 
48914" 
27948" 
dzs 0 
40919" 
210120. 
45949" 
40939" 
15945" 
40953" 
44941" 
32936" 
43958" 
419 4 


Ne 


sÉL 
TEToNU7hő 


i (4255), 


(2213). 
(1374), 


A mérések és számítások közt csak Z (11344) alaknál nagyobb az eltérés, de 
: 0112 — 221] és [0001.2687 — 620] övekben! fekszik. A lapok 


mivel az alak [1232 


gyakori rostozását vagy 


lapjainak ismétlődése okozza, ezek főkép az [r : n—1011 


: Nem pedig 


[0001 


az r (1011) lapjai szerint az ikerlemezek, vagy egy öv 


: 2243], [r 


c—1011 : 


0001], 


: 6257] övben, mint az tévesen van a dolgozat 336. lapján. 


IRODALOM, 595 


le : c — 0112 : 0001] és [r : e— 1011 : 0112] övek lapjai. Az ikerrovátkok vagy mind 
a három rhomboéder lap szerint egyenlőképpen, vagy csak az egyik szerint külö- 
nösen föltünőek. A bázison gyakran a lapismétlődések következtében letompított 
három- vagy hatszögű alacsony pyramisokat láthatunk, a melyek oldalait r (1011t 
és e 10112) lapjai alkotják. 

Szerző az egyszerű és ikerkristályokat nagyon részletesen ismertette, nem 
csak a különböző kombinációkat, de az alakok kifejlődését a lapok nagysága, alakja 
és felületük szerkezete szerint is. Az egyszerű kristályoknál a kombinációknak hét 
typusát különbözteti meg, ezek a következők : 

1. Az alaprhomboéder uralkodása és a nagy bázis jellegző a kristályokra, 
a kombinációk: r; r, c; r, c, n; r, c, n, 7; ezeken kívül alárendelten k (2131), 
d 16287), 2(10.2.12.11) egyes lapjaik is kifejlettek. 

2. Az ide sorozható kombinációk mintegy átmenetet alkotnak a következőhöz, 
melyeknél már az e (0112) rhomboéder uralkodik, de jellegük szintén rhombo- 
éderestatbázissmidissikaiesis Korabinációkisis ma es es TO Paes Cs TO ga EGE ez 
n, c, d, i, 4, P, k, a; alárendelten, hiányos számú lapokkal x és t és egy kristályon 
yw és Z új skalenoéderek. Jellemző az [1011 : 2243] övben d, í, / skalenoéderek vál- 
takozása r és n lapjaival és a II-rendű oszlopnak keskeny éltompító lapjai. 

3. E typus kristályain uralkodik e (0112), de a kombinációk többnyire egy- 
szerűbbek : e, r, c, n; e, r, n, c, P, c, 7. A tompa rhomboéderek közül csak U, y, 
u és 4 jeleit lehetett meghatározni, ezeken kívül elvétve még a és J volt föl- 
ismerhető. 

4. Uralkodó alak e (0112) fényes, de a [0112 : 1011] övben fekvő skalenoéde- 
rekkel sűrűn váltakozó lapokkal; a kombináció : e, c, Z, O, R, y (?). 

5. Az ide tartozó kristályokon az r (10114 és e (0112) egyensúlyban fejlettek 
ki, mitől pyramisos külsejök van. Az alaprhomboéder lapjai föltünően simák, mivel 
(n.r) él szerint nincs rostozás és az ikerlemezek is gyérek. A véglap rostos és rajta 
gyakoriak a három- vagy hatszögű letompított pyramisok. Az (r : e — 1011 : 0112) 
és (e : c—0112 : 0001) élek erősen legömbölyödöttek. Kombinációk : r, e, n, c, c, P, 
O, R, L; r, e, c, n, P, a, 4, o; más, hasonló jellegű kombinációkon az említett 
alakokon kívül még J(10123, o 13035), x (1123) és az új skalenoéder B (1347). 

6. Ezek a kristályok táblás jellegüket a sok tompa positivus és negativus 
rhomboédertől nyerik, melyek azonban meg nem határozhatók, mivel egymásba 
mintegy átmennek. A véglap többnyire alárendelt háromszögletű lapocska. Az egyik 
kristály kombinációja : r, e, n, c, c, P. 

7. A kristálynak a megelőzőktől egészen eltérő alakja emlékeztet az elbai 
hámatitokra; kombinációja: r, p, n, 2, a, c, i, 4, 5, ezekhez járul még sok meg 
nem határozható rhomboéder, r (1011), p (0551) és n (2243) körülbelül egyensúlyban 
fejlettek ki a többi alárendelt. A negativus rhomboéderek c (00017 és e (0112). közt 
egy folytonos, szalagalakú reflexet eredményeznek, némi valószínűséggel csak 
U(0116) volt meghatározható; a positivus rhomboéderek lapjai keskeny, fényes 
csíkok és nem mennek megszakítás nélkül egymásba át, biztosan meg lehetett 
állapítani 4, 9, u, J, XA alakokat. 

A kristályok közt gyakoriak az ikrek, eltekintve a már említett ikerlemezek- 
től, az ikersík mindig c (0001); az egyének egymással többnyire szimmetriásan 
nőttek össze m (1010) egyik lapja szerint, vannak azonban többé-kevésbbé átnőtt 
ikrek is. Az ikreknek a c tengely két végén olykor más a kifejlődésük, különben 
elég nagy a változatosság és az átmenetek a juxtaposiciós és penetrációs ikrek 
közt sokféle. 


596 IRODALOM, 


Az új alakokra vonatkozó néhány ikerszög a következő : 


mérve számítva 
C : C — (5.9.1X.23) : (5.9.17.23) — 11950" 199 9 
0: 0 — (3.5.8.13) : (3.5.8.13) — 10920" 10037" 
RS(Rz (2358) : (2358) —  — 8912 8099" 
Y:Y— (5.7.TD.7) : (b.7.12.17) — 794! 7912" 
TO OEM ÉS BOL) eto ÁN TT 1) 8 JÉGDVBT 6919" 


A. szimmetriás ikreken 7 (1011) és e (01121 rhomboéderek többnyire egyen- 
súlyban fejlettek ki, a minek következtében a kristályok pyramisos jellegűek, a 
bázis körvonalai hatszögesek és beugró szögek rajta nincsenek. A két egyén egyes 
n (2243) lapjai egy síkban vannak és a közepükön az ikerhatár húzódik végig 
melyhez az esetleges ikerbarázdák (r (1011) lapjai szerint) szimmetriásan fekszenek. 
Kombinációk : r, c, n; r, e, c, n, a, y és ezekhez járulnak egyes, kis lapocskákkal 
kotd, tap, sz, Vo y, aze nen, Pu JI BG, ta, 77 A nem szimmetriásani kifejlett 
ikreknél az I. egyénnek csak egy, a II. egyénnek lapjai pedig öt sextanst foglal- 
nak el, vagy az I. egyénen négy egymás mellett fekvő sextans, a II. egyén két 
sextans; egy ilyen kevésbbé szimmetriás iker kombinációja r, e, n, c, o, P, c. 

A penetrációs ikrek kombinációjuk jellege szerint háromfélék, ú. m., a me- 
lyeknél az alaprhomboéder uralkodik, hasonlóak az egyszerű kristályok 1. és 2. 
typusához az egyik egyén r-(10114 lapjairól a másiknak csúcsai emelkednek ki, 
a véglap gyakran mint hatágú csillag jelenik meg; az ikerösszenövés folytán a 
skalenoéderek mint 12-oldalú pyramisok fejlettek ki. Kombinációk: r, c, n; Tr, c, 
NE TŐ ZTE ETL NOEGAL Ue ITATÚ TESOSNÉs 

A kristályok másik typusánál az n-(2243) uralkodása folytán pyramisos 
alakúak, s a két egyén modellszerűen átnőtt. Kombinációja: n, r, e, c, P és egy 
sor tompa, meg nem határozható -- és — rhomboéder. Az n (2243) lapjai a sűrű 
étetési alakoktól selyemfényűek, az étetési alakok oldalát alkotó lapocskák közül 
r(1011)-et és P (2467)-et lehetett megállapítani. Az ikerhatárok az egy síkba eső 
c 10001) és n 12243) lapokon, de a két szomszédos lapfélen az (n: e) élekkel pár- 
huzamos rostozás és az étetési alakok orientált fekvésétől előidézett sajátságos 
fény is különböző. e 10112) lapjai simák, fényesek, de a sok fohhlt-től lassankint 
a véglapba megy át; P(2467) skalenoéder lapjai az iker mind a két tengely végén 
kifejlettek. 

A harmadik typus egy kristályának kombinációja: n, r, e, c, c és hiányos 
számú lapokkal még u, u, x, b, j alakok. Tökéletesen átnőtt iker; a két egyén 
e (0112) lapjai egy hexagonalis pyramist alkotnak, c 1235) pedig mint dihexago- 
nalis pyramis jelenik meg. n (2243) lapjai telvék a már említett étetési alakokkal, 
míg c 10001) lapnak csak egyes részei bágyadtak a sűrű étetési alakoktól. 

A juxtapoziciós ikrek az e (0112) uralkodás folytán lapos rhomboéderes ter- 
metűek, lapjaik erősen rostosak, mivel [0112 : 1011] öv skalenoédereivel sűrűn vál- 
takoznak. A megfigyelt kombinációk: e, c, r, n, c, RT GY SSE te Op AGSZ B 
TAG EE NT KO S TODAY ES NOZEN E NTÜK KOZ VS D TE; 

Az ikreknek egy más typusa szintén átmenetet alkot a juxtapoziciós ikrektől 
a penetrációs ikrekhez; jellemző, hogy az [e:r— 0112:10T1] öv skalenoéderei 
uralkodnak, melyek között biztosan meg lehetett határozni a következőket: ac, O, 
A, Y, L, az utóbbinak a lapjai legnagyobbak és rostosak, mivel a többiekkel vál- 
takoznak ; ezeken kívül kifejlődtek még c, e, r, n, Z, nx. Ezek az ikrek hasonlítanak 


TÁRSULATI ÜGYEK. 597 


azokhoz az egyszerű kristályokhoz, melyeknél x(1123) II-rendű pyramis ez ural- 
kodó alak, a lapok közepén az ikerszög vonul végig. E skalenoéder-lapok hajlása 
a bázishoz : 39949/—4194", míg z . c — (1123) : (0001) — 42919", a két egyén szom- 
szédos skalenoéder-lapjai közt ez ikerszögek 13954/—69"12", míg x-(1123) pyramis- 
nál a két szomszédos lapfél egy lapnak felel meg. Egy igen szépen és csaknem 
köröskörül kifejlett penetrációs iker kombinációja: L, e, c, c, 0, R, Y, m. 

Ref. ZIMÁNYI KÁROLY. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Szakülés 


1908 június 3-án. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 

1. Dr. LászLtó GáBoR Magyarországitőzeglápokról tartott előadást, 
mely 1908. évi január 8-iki előadásának folytatását képezi.! 

A m. kir. Földtani Intézet megbizásából tőle végzett tőzeg- és lápkutatások 
ezideig a Dunántúlra és Északmagyarországra terjedtek ki. Úgy e kutatások, mint 
az őket megelőző adatok azt bizonyítják, hogy Magyarországnak dunántúli része a 
leggazdagabb tőzegtelepek tekintetében. Innen ismeretesek eddig nemcsak a legna- 
gyobb kiterjedésű, de egyszersmind legnagyobb vastagságú telepek. Területi nagy- 
ságra nézve legtekintélyesebbek : 

A Hanyság (Moson és Sopron vármegyékben) 229-5 km?, 

a Boglár és Kéthely közt (Somogy vármegyében) elterülő nagy berek 92 km?, 

a Keszthely, Szabar és Sávoly környéki (Zala és Somogy vármegyékben) 
három egymással összefüggő lápvölgy 59 km?, 

a Marcalság (Vas, Veszprém és Zala vármegyékben) 22 km3, 

a Székesfehérvár és Várpalota közti cSárréts, (Fejér és Veszprém vármegyék- 
ben) 17 km, 

végre a Szigliget és Tapolca közti tőzegláp (Zala vármegyében) 13 km? ki- 
terjedéssel. 

Ezek mind síklápok, melyeknek tőzeganyaga mintegy kizárólagosan füves 
növényekből képződött. — Hogy milyen hosszú időt igényelt a tőzeg lerakodása, 
bizonyítják ama nagy mélységek, melyeket a tőzeg kitöltött. — Így a Marcal láp- 
völgyében a fúrás egy helyen 775 m mélységben érte csak el az altalajt. A szig- 
liget-tapolcai völgyben, továbbá a keszthelyi nagy lápvölgyben a 7 m-es tőzegréteg 
elég gyakori. 

Egészen más természetüek a Felvidék tőzegtelepei, a mennyiben sokkal kisebb 
kiterjedésüek és mélységi viszonyaik is elenyészően csekélyek a síklápokéival 
szemben. 

A legnagyobb ezideig megfigyelt mohaláp Liptó vármegyében Vavrisó és 
Pribilina községek közt egy patak völgyében terül el, mintegy 240 kat. holdas 
kiterjedéssel. 

Nagyság tekintetében utána következik a Magas Tátra lábánál, Szepesbéla 
határában egy 40 kat. holdas láp, melynek tőzegrétege helyenként a 45 m-t 
"is eléri. 


1 L. e folyóirat XXXVIII. kötetének 77. oldalán. 


598 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Általában a Felvidék magas hegységeinek lejtői igen bővelkednek moha- 
lápokban, de nagyrészük csekély tömegük, másrészt nehezen hozzáférhető helyze 
tüknél fogva értékesítésre ez idő szerint nem számíthatnak. 


2. Dr. EmMszT KÁLMÁN a tőzegeket fűtőképességükre, vízfelszivó és 
gázelnyelő képességükre vizsgálta meg. A legkisebb fűtőérték, a mit talált, 
2100, a legnagyobb 4200 kaloria. Ha a síkláp tőzegét száraz lepárlásnak vetjük alá, 
a sok érdekes mellékterméken kívül, 33—3490 tiszta tőzegszenet kapunk, mely- 
nek fűtőképessége 6200 kaloria. Ha a kisebb hamutartalmú felláp-tőzeget szenesít- 
jük el, úgy a fűtőképesség a 8000 kaloriát is eléri. Vízfelszivó képesség tekinteté- 
ben a legnagyobb érték 100 :950 súlyrészhez; míg gázelnyelő képessége: 1 térfogat 
tőzeg 3—47/2 térfogat ammoniák gázt nyel el. Sajnos, hogy nálunk úgy ipari, mint 
gazdasági tekintetben a tőzeg sok értékes tulajdonsága mellett is csaknem teljesen 
kihasználatlan. 

Dr. SzorraGH Tamás az elhangzott két előadáshoz fűzött megjegyzésében 
kifejti, hogy a tőzeglápok fölkutatása úgy tudományos, mint gyakorlati szempont- 
ból egyaránt fontos. Magyarország közgazdasági viszonyaira rendkívül érdekesek e 
kutatások szolgáltatta adatok. A tudományos oldalán kívül ez késztette a m. kir. 
Földtani Intézet igazgatóságát arra, hogy e kutatásokat az intézet munkaprogram- 
jába fölvegye. 


3. Dr. GAÁL Isrváv hákosd (Hunyadmegye) környékének földtani 
alkotása és a rákosdi Szarmata édesvízi és szárazföldi mollus- 
cum fauna címen beszámolt a Szabó-alapból nyert ösztöndíj segítségével végzett 
kutatásairól. 

Bevezetésül előadta. hogy a rákosdi szarmata-öböl partját D és DNy felől 
a devon (?) korú mész, Ny felől pedig felsőkréta mészkövek és homokkövek alkot- 


ják. — E és K felé egészen a Maros, illetve Egerügy völgyéig a szarmata homok- 
és márgarétegek borítják a területet. — Áttérve a rákosdi neogén réteg-összletre, 


az eddig meddőnek ismert sárga homokrétegről kimutatta, hogy fölső mediterrán 
korszakú, miután benne Gorbula gibba OLIrviI, valamint Bulimina pyrula DORE., 
Uvigerina sp. héjakat talált. Az erre következő szürke homokkő meddőnek mond- 
ható. Majd 4 m vastagságban kvarckavicsos konglomeratum van a falu ÉNy-i végén 
föltárva, melyben bemosott Gerithium pictum FicHw. mellett szép számban talál- 
hatók a szárazföldi és édesvízi molluscumok. Ezek közül egy igen nagy Helix tűnik 
föl leginkább, mely a kövült fajok -közül a Tachaeocampylea Duderleini BRus. alak- 
köréből valónak látszik, míg a recens fajokat tekintve a Helix Palawanica-hoz áll 
igen közel, mely a $Szunda-szigeteken él. Föltűnik ezenkívül a Helix ef. depressa 
Ki., Tudora conica KL., melynek legközelebbi élő rokonai szintén a keleti sziget- 
tengerben honosak. A konglomeratumra homok, majd márga telepszik, melyben a 
legközönségesebb szarmata brakvízi fajok találhatók (Mactra podolica, Gardium 
plicatum stb.). 

Erre cerithiumos sárga homok következik, melyben egy 20-—25 cm-es homok- 
rétegben újra Tachaeocampylea-k Helix-ek, ezeken kívül apró Hyalina-k, Vitrina-k, 
Patula-k, Pupa-k s több Tudora faj találhatók. Majd szürke meszes homokot talá- 
lunk, melyben feltünő ép Modiola, GCardium, Tapes és Trochus fajok szarmata 
alakjait gyűjthetjük. Az erre települő sárga homokban főként Donax lucida ErIcEw. 
az uralkodó, az egész rétegsorozatot pedig Cerithiumos és Ostreás durva mészkő 
zárja le. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 599 


Választmányi ülés 


1908 június 3-án. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Elnök dr. Lóczy LAJost meleg szavakkal üdvözölte abból az alkalomból, hogy 
a német földrajzi társaság tiszteleti tagjának megválasztotta, dr. SZONTAGH TAMÁS 
választmányi tag pedig örömmel üdvözölte dr. KRENNER JózsEret a Magyar Tudo- 
mányos Akadémia Semsey-díjának megnyerése alkalmából. 

Rendes tagoknak választattak : 

Jon PopPEscu VOITESTI tanár és 

GH. BorEs tanársegéd, Bucuresti 

A Szabó-emlékalapból megbizásra hirdetett 300 K-t a választmány dr. GAÁL 
IsTVÁN és dr. VApász M. ELEMÉR között osztotta meg egyenlő részekben. Előbbi az 
Ipoly jobb partján tekvő vidéket, utóbbi a Cserhát DNy-i üledékes rögeit fogja 
földtanilag tanulmányozni. 

Dr. Lóczy LaAJos választmányi tag ajánlatára a választmány ADAM ARNOLD 
r. kath. tanítót és STARK SIGMOND gyárvezetőt Urkúton őslénytani leleteknek buzgó 
gyűjtése elismeréseképpen a Társulat levelezőivé megválasztotta. 


h (aj. dr. VADÁSZ M. ELEMÉR r. t.). 


HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


A m. kir. Földtani Intézet 1908. évi országos geologiai felvételei. 


A. m. kir. Földtani Intézet az 1908. évben a következő helyeken végez 
részletes geologiai térképezést : 


I. A hegyvidéki fölvételekben. 


1. Dr. PosEwirz TIrIvapaR főgeologus Ung vármegye északi részén, a 
petroleumtartalmú vidéken, majd a szepesvármegyei Krompach környékén ; 

2. dr. SzorraGH Tamás főgeologus és bányatanácsos a besztercenaszód- 
vármegyei Borgóprund és Beszterce környékének magas hegységében ; 

3. RozrozsNIK PáL geologus Újradna, Nagyilva és Dombhát hegységei- 
ben, Beszterce-Naszód vármegyében ; 

4. dr. Papp KÁRoLrY osztálygeologus a hunyadvármegyei Szirb, Alkajánel, 
Marosillye és Brád között fekvő Érchegységben ; 

5. dr. PánrY Móxk főgeologus az alsófehérvármegyei Zalatna vidékén, majd 
a beregvármegyei Bihalkút, Ardánháza és Bilka környékén végez fölvételt ; 

6. TELEGDI Rorn Lasos főbányatanácsos és főgeologus Alsófehér és Nagy- 
küküllő vármegyék határos részein, Sálya, Nagyselyk és Veresegyháza között 
dolgozik ; ; 

7. Haravárs Gyura főgeologus Vízakna, Nagyszeben és Szelindek kör- 
nyékét térképezi ; 

8. dr. Kapió OTTOKÁR geologus a hunyadvármegyei Vádudobri, Cserbely, 
Demsus, Nagypestény környékén ; 


600 HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR KIR. FÖLDTANI INTÉZETBŐL. 


9. dr. Kogmos TIvaADAR geologus pedig TELEGDI Rorn LasJos főbányataná- 
csosnak, majd dr. PaPP KÁRoLry főgeologusnak segédkezik. 

Ezenkívül 

10. dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár a hunyadvármegyei Kékes- 
falva, Bunila, Lelesz és Királybánya környékén végez részletes fölvételeket; 

11. dr. Viraris Isrvás selmecbanyai tanár a gömörmegyei Rimabánya, 
Rimabrezó, Dobrapatak, Polom, Poprocs és Nyustya környékét ; 

12. Noszkyx JEső késmárki tanár a nógrádmegyei Bárna, Kisterenne, 
Mátranovák, Istenmező, Pétervásár környékét és Heves vármegye határos 
részeit térképezi ; 

13. SCHRÉTER ZOLTÁN műegyetemi tanársegéd Krassó-Szörény varmegyé- 
ben Mehádia és Orsova között végez kiegészítő fölvételeket; 

14. TEreGpi Rorn KáRony tanárjelölt a nagyküküllőmegyei Köhalom és 
Homorod vidékét tanulmányozza. 


II. A síkvidéken 


agrogeologiai fölvételeket végeznek : 

15. HonrusirzgY HENRIK osztálygeologus Nagyszombat vidékén és nyitra- 
megyei Vágvölgyében ; 

16. dr. LIrFa AURÉL osztálygeologus Komárom vármegyében Tata, Újszöny, 
Kocs és Dad vidékén; 

17. Timkó IMRE osztálygeologus Pest vármegyében Hévvíz, Dány, Galya- 
györk és Nagykartal vidékén ; 

18. GüLL Virmos geologus Kecskemét, Jászkerekegyháza, Örkény és Tatár- 
szentgyörgy határában ; 

19. TRErrz PÉTER osztálygeologus Szabadka vidékén, majd a bácsbodrog- 
vármegyei Mélykút, Almás és Kunbaja vidékén végez fölvételt. 

Végül 

90. LázáR Vaázur bányamérnök a szatmárvármegyei Bikszád, Komorzán 
és Avasújfalu vidékének széntelepeit és 

21. dr. Lászró GÁBoR geologus Zemplén, Ung, Bereg, Máramaros, Szatmár, 
Szabolcs, Hajdu és Szilágy vármegyék tőzegtelepeit tanulmányozza. 


DJ BPLEMENT 


ENEKEL NTKÖZTÖN V 


XXXVIII. BAND, JULI—OKTOBER 1908, 7—10, HEFT. 


BELTRÁGE 
ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 


II. Die Darwinulidxzen 
und Cytheridxen der unterpannonischen Stufe. 


Von Dr. GyurLaA MÉHEs. 


(Mit Tafel VIII—XI.) 


Darwinulidze. 


Rechte und linke Klappe vollkommen übereinstimmend. Die Schalen 
sind von der Seite, sowie auch von oben gesehen verlüngert eiförmig. 
Beide Spitzenránder abgerundet, der dorsale schwach bogig, der ven- 
trale nahezu gerade. Die Schalenránder bilden einen schmalen Streifen, 
sind niemals mit Porenkanálen versehen und auch eine Innenlamelle 
fehlt. Schliebapparat mit jenem der Familie Gypridae übereinstimmend. 

Die Wandung der Schale ist sehr zart, ganz glasartig. Entweder 
ist dieselbe vollstándig glatt, glünzend, oder sie ist mit flachen kreis- 
förmigen oder elliptisehen Feldern dicht bedeckt. Am vorderen Schalen- 
rande erheben sich dünne, kurze, kleine Borsten. 

Zahl der Muskeleindrücke 9—10, die im vorderen Drittel der 
Schale stets in einem regelmábBigen Kreise angeordnet sind. 

Die Vertreter der Familie Darwinulidae werden von den Zoologen 
auf Grund der Beschaffenheit ihrer Mandibularfübe als Übergangsfor- 
men zwischen den Familien CGypridae und (yiheridae betrachtet. 

Die Familie Darwinulidae spielt weder in der Paláontologie, noch 
in der Zoologie eine bedeutende NRolle, insofern bis jetzt erst zwei 
Sübwasserformen bekannt sind, die ebenfalls nicht weit, nicht e:nmal 


1 Die erste Mitteilung (Die Cyprideen der unterpannonisechen Stufev) s. d. 
Ztsehr. Bd. XXXVII, S. 495—536. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. küt. 1908. 41 


602 D: GYULA MÉHES 


in Europa allgemein verbreitet sind. Von diesen kommt Darwinula 
Stevensomi BRapy k RoBERTsoN nach den Untersuchungen von E. v. 
Dapav auch in den groBen Seen Ungarns (Balaton, Tata-Tóváros) vor. 


I. Gattung. Darwinula, BRADY. 


Die Charaktere der Gattung stimmen vollstándig mit jenen der 
Familie überein. 

Die im unterpannonischen Material Ungarns vorgefundene Dar- 
winulaart weicht von den bisher beschriebenen Arten durch die Schalen- 
struktur ab, weshalb sie als neue Art betrachtet werden soll. 

Fossile Arten der Gattung Darwinula sind bisher kaum bekannt: 
Darwinula Stevensoni kommt in den jüngsten Tertiárbildungen Englands 
vor, aut dem Gebiete Ungarns ist dieselbe hingegen noch nicht nach- 
gewiesen. 


1. Darwinula Dadayi n. sp. 
(Taf. VIII, Fig. 19— 22.) 


Löánge : 063 mm, Durchmesser: 025 mm, Höhe: 0-3 mm. 

Schalen von der Seite gesehen verlüngert oval, die linke Klappe 
mit der rechten vollstándig übereinstimmend, nur etwas schmüler und 
kleiner (Taf. VIII, Fig. 19). Der Vorderrand viel niedriger als der Hin- 
terrand, spitzig abgerundet und sowohl in den Dorsal-, wie in den 
Ventralrand unvermerkt übergehend. Der Vorderrand, sowie auch die 
übrigen Schalenránder sehr schmalzonig, ohne Porenkanalzone und 
Innenlamelle, jedoch reichlich mit feinen Borsten versehen (Taf. VIII, 
Fig. 21). Dorsalrand schwach bogig, von vorn nach hinten ansteigend, 
unmerklich in die Spitzenránder übergehend. Der Hinterrand halbkreis- 
förmig, abgerundet, mit beiden Schalenrándern unvermerkt verbunden, 
in seinem ganzen Verlaufe merklich bogig. Der Hinterrand stimmt 
betrefis seiner Struktur mit dem vorderen überein, doch fehlen ihm 
die Borsten. 

Von oben gesehen sind die Schalen verlüngert oval, in ihrem 
hinteren Drittel am breitesten; die hintere Spitze viel stumpfer als die 
vordere. Die beiden Seitenlinien beschreiben einen gegen die vordere 
Spitze abfallenden Bogen (Taf. VIII, Fig. 209. 

Die Schalenwandung sehr dünn, glasartig; Oberfláche nicht glatt, 
sondern mit flachen kreis- oder ellipsenfőrmigen Feldern dicht bestreut 
(dat VIIL Big. 99). 

Zahl der Muskeleindrücke 9—10, die meist schinkenförmig und 


in der Gegend der Medianlinie in einem Kreise angeordnet sind (Taf. 
VIII, Fig. 29). 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZANEN OSTRAKODEN UNGARNS, 603 


Fundort: Sopron (Darufalva) ; Bpest-Kőbánya. — Ziemlich háufig. 
Sowohbl von der Seite, als auch von oben gesehen ist sie der Art 
Daruinula Stevensoni BRapY £ ROBERTSON sehr ahnlich, von welcher 
sie sich hauptsáchlich durch die Struktur der Wandung unterscheidet. 


Cytheridze. 


Die Schalen weisen sowohl von der Seite, als auch von oben ge- 
sehen sehr mannigfaltige Formen auf, doch ist von der Seite gesehen 
die Nierenform, von oben gesehen die Kahn-, bezw. Biform die vor- 
herrschende. Der Rand sowie die Innenlamelle der Schale ist von sehr 
mannigfaltiger Struktur. Der Schalenrand ist am vorderen und hinteren 
Spitzenrand oft gezühnt, der Schalenrand und die Innenlamelle wüchst 
zuweilen derart zusammen, daB die Verwachsungszone, bezw. -Linie gar 
nicht kenntlich ist. Hine Porenkanalzone ist stets vorhanden; die 
Porenkanüle sind entweder einfach verlaufend oder reich verzweigt. 
Die SchlieBvorrichtung ist sehr mannigfaltig, meist sind es Záhne mit 
ihnen entsprechenden Gruben. Zwischen den Züáhnen, bezw. Gruben 
ziehen sehr háufig Leisten und Furchen hindurch. 

Die Wandung der Schale ist ziemlich dick, glasartig. Nur selten 
ist sie glatt, meist sehr mannigfaltig mit Grübehen, Punkten und 
sehönem Netzwerk verziert. Nicht selten sind an der Oberfláche auch 
Knoten, Erhebungen und Einschnürungen bemerkbar. 

Die Zahl der Sehliefmuskeleindrücke ist 4—6, welche in einer 
Reihe gelegen sind, in den meisten Föllen sind nur vier vorhanden. 
AubBerdem kommen meist noch 1-——3 Muskeleindrücke vor. 

Die Familie Gytheridae wird von den Zoologen in Unterfamilien 
eingeteilt, was in der Paláontologie zur Zeit noch unausführbar ist. 

Die Familie Gytheridae wird in dem untersuchten Materiale inner- 
halb sieben Gattungen von 18 Arten vertreten, von denen Xestoleberis, 
Loxoconcha, Krithe und Gytherideis bisher aus der fossilen Fauna 
Ungarns unbekannt waren. FHinzelne Vertreter sind sehr hüufig. 

Die Vertreter der Familie Gytiheridae leben auch heute im Süb-, 
Meer- oder Brackwasser, doch sind sie im Meere jedenfalls háufiger, 
als im süben, bez. brackisehen Wasser. Es ist dies nach G. W. MÜLLER 
eine der artenreichsten Familien, insofern derselbe Autor im Golf von 
Neapel mehr Vertreter dieser einen Familie nachwies, als von anderen 
sechs Familien zusammen. Sie leben am $Strande oder am Grunde, 
nach einigen Forschern an Algen. Nach A. KaurMmanw! sollen es aus- 


1 Dr. A. KAUFMANN : Die schweizerischen Cytheriden. Revue Suisse de Zoologie, 
(Geneve 1896. 


41" 


604 Dr GYULA MÉHES 


sehlieflich Tiefseetiere sein; derselbe fand weder am Strande, noch am 
sandigen Boden, ja auch an Wasserpflanzen niemals einen Vertreter 
der Familie Cytheridae. 


I. Gattung. Xestoleberis G. 0. Saxs. 


Die linke Klappe stimmt mit der rechten manchmal vollstándig 
überein. Von der Seite sowie von oben gesehen zeigen die Schalen 
mamnnigfaltige Formen. Beide Spitzenránder sind abgerundet, der vor- 
dere etwas niedriger als der hintere. Der Schalenrand bildet eine 
sehmale Zone und ist mit Porenkanüálen reichlieh versehen; die Poren- 
kanüle beginnen bei dem Innenrand des Schalenrandes, sie sind ein- 
fach, unverzweigt. Die Innenlamelle ist besonders am Vorderrande wohl 
entwickelt. Nach LIENENKLAUus befinden sich die Zöhne des Sehlieb- 
apparates an der linken Klappe, doch konnte ich dies nicht beobachten. 

Die Schalenwandung ziemlich dick. Die Oberflüche derselben nach 
G. W. MÜLLER immer glatt; bei meinen FEHxemplaren lassen sich auf 
der Oberfláche zerstreute winzige Pünktehen erkennen. 

Zahl der Muskeleindrücke 4, die immer im vorderen Drittel der 
Schale in einer zur Lüngsachse der Schale etwas schief gelegenen Reihe 
angeordnet sind. Über den vier Muskeleindrücken konnte auch noch 
ein fünfter beobachtet werden. 

Die Gattung Xestoleberis ist sehr artenreich, doch ist die Unter- 
scheidung der Arten, nach G. W. MÜLLER infolge der groben Ahnlichkeit 
der Schalen sehr schwJerig. 

Die Arten der Gattung Xestoleberis leben, nach den Untersuchun- 
gen G. W. MüLnnERs, in den heutigen Meeren in ziemlicher Tiefe, in 
(Gesellschaft von Algen und Spongien. 

In dem untersuchten Materiale fand sich nur ein einziger Ver- 
treter, der unter den fossilen Ostrakoden Ungarns bisher nicht be-. 
kannt war. 


1. Xestoleberis fuscomaculata G. W. MÜLLER. 


1858. GCytheridea heteropora EGGER: Die Ostrak. d. mioc. Schicht. bei Ortenburg 
in Nied.-Bayern. Neues Jahrb. f. Min. Geol. . . . 

1894. Xestoleberis fuscomaculata G. W. MÜLLER: Die Ostrak. d. Golfes von Neapel. 
Berlin. 


Lüánge : 0-65 mm, Durchmesser: 0-36, Höhe: 0-36 mm. 

Die linke Klappe stimmt mit der rechten vollstándig überein 
(Fig. 1). Die Schalen sind von der Seite gesehen mehr oder weniger 
oval. Der Vorderrand viel niedriger als der hintere spitzig abgerundet 
und in den Dorsalrand fast unmerklieh übergehend. Der Vorderrand 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 605 


breitzonig, die Porenkanále an der Innenlamelle einzeln oder zu zweit 
stehend, dick, nicht gleichmábBig verlaufend (Fig. 3). Innenlamelle sehr 
sehön entwickelt. Der Dorsalrand sehr stark, gleichmábig stumpfbogig, 
und gegen den Vorderrand sanft abfallend mit demselben vor der 
Augenregion einen kleinen Hügel bil- 
dend, in den Hinterrand dagegen un- 
merklich übergehend. Der Hinterrand 
stumpfbogig und in den Ventralrand 
unmerklich übergehend. Der Hinter- 
rand sechmüler als der vordere, seine 
Porenkanüále sehr spárlich  stehend. 
Seine Innenlamelle isthalb so breit als 
jJjene des Vorderrandes. Der Ventral- 
rand in seinem vorderen Drittel tief 
gebuchtet, in seinem vorderen und hin- 
teren Drittel hingegen schwach bogig. 

Von oben gesehen sind die Scha- 
len oval, in der Mittelregion am brei- 
testen. Die untere Spitze stumpf, die Xestoleberis fuscomaculata G. W. 
öbere epitzigtabgerűndet ; " die Seitent Aszen. r— 1. rechie Sehale von der 
linien  besehreiben einen  stumpfen, KKE SÜN EE E SALA Hó ső kesek től 

struktion der oberen Spitze von der 
gleichmábBigen Bogen. Die rechte Klappe Seite; 4. Muskeleindrücke von der 
ist etwas kleiner und wird von der Seite, von auBen. 
gröbBeren linken umfabt (Fig. 2). 

Die Schalenwandung ziemlich dick, glasartig; die Oberfláche sehr 
fein gekörnelt und mit weit von einander gelegenen kleinen Pünktehen 
bedeckt. Auch der Augeneindruck ist gut zu erkennen. 

Zahl der Muskeleindrücke 4, die ellipsenförmig im vorderen Kör- 
perdrittel in eine Reihe geordnet sind. Vor den Sehlieőmuskeleindrücken 
kann an der Ventralseite noch ein Muskeleindruck beobachtet werden, 
der dem Eindruck des einen Mandibularmuskels entspricht (Fig. 4. 

Fundort: Sopron (Darufalva); Peremarton. — Selten. 

Die mir zur Verfügung gestandenen und im obigen beschriebenen 
Exemplare sind sowohl von der Seite, wie von oben gesehen den von 
EGGER als GCGytheridea heteropora und von G. W. MÜLLER als Xesto- 
leberis fuscomaculata besechriebenen Arten sehr áhnlieh, und haben 
sowohl bezüglieh der Gestalt als auch der Struktur der Sehalenwandung, 
der Zahl und Anordnung der Muskeleindrücke besonders zu letzterer 
eine grobe Ahnlichkeit, weshalb sie als Vertreter der XNestoleberis fusco- 
macrulata G. W. MÜLLER zu betrachten sind. 


606 D: GYULA MÉHES 


II. Gattung. Loxoconcha G. 0. SARs. 


Rechte und linke Klappe fast vollstándig übereinstimmend. Von 
der Seite gesehen gleichen die Schalen einem abgerundeten Viereck, 
von oben gesehen sind sie oval. Vordere Spitze ebenso hoch wie die 
hintere, beide stumpf abgerundet; Schalenrand breitzonig. Die Poren- 
kanále beginnen an der Innenlamelle, stehen sehr spárlich neben einan- 
der und sind unverzweigt. Die Innenlamelle bildet meist eine schmale 
Zone. Der Ventralrand verlüuft parallel dem Dorsalrand; dies ver- 
ursacht die charakteristische viereckige Form der Schale. Der Ventral- 
rand gewöhnlich stark eingestülpt, er verdeckt in grölberem oder gerin- 
gerem MabBe den Saum der Schale. Am Dorsalrand befindet sich der 
Schliebapparat, der aus je einem am vorderen und hinteren Teil der 
linken Klappe placierten Zahn besteht, welche in an entsprechenden 
Stellen der rechten Klappe befindliche Vertiefungen passen. Zuweilen 
konnte ich beobachten, dab sich am vorderen Teile der rechten Klappe 
ein Zahn, am hinteren eine Vertiefung befand, zwischen denen zur 
festeren Verbindung der beiden Klappenleisten, bezw. Furchen hin- 
durchziehen. 3 

Die Schalenwandung dick, durchscheinend, die Oberflüche entweder 
mit grobBen, papillenartigen Feldern oder mit schönem Netzwerk verziert. 

In mehreren Föllen konnten die Sehlieőmuskeleindrücke nicht 
beobachtet werden, wenn sie jedoch zu sehen waren, so stimmten sie 
betrefts der Zahl und Anordnung mit jenen der Gattung Xestoleberis 
überein. 

Gegenwártig leben die Vertreter dieser Gattung im Meere und 
bevorzugen die sanft abfallenden sandigen Ufer, wo sie in Gesellschaft 
von Korallen vorkommen. 3 

Aus den jungtertiáren Bildungen Ungarns sind mir zwei Arten 
der Gattung Loxoconcha bekannt. 


I TSxzöconeha Dorosa més: 
(Taf. VIII, Fig. 10—14.] 


Lánge: 0-68 mm, Durchmesser: 07-41 mm, Höhe: 0-48 mm. 

Die Schalen von der Seite gesehen abgerundet rhombisch, die 
rechte und linke Klappe vollstándig übereinstimmend (Taf. VIII, Fig. 10. 
Der Vorderrand ebenso hoch, wie der Hinterrand, stumpf, ungleichmábig 
abgerundet, gegen den Dorsalrand schwach ansteigend, in den Ventral- 
rand unmerklich übergehend. Der Vorderrand eine breite Zone bildend, 
strukturlos (Taf. VIII, Fig. 13). Die Innenlamelle bildet eine noch viel 
breitere Zone, von ihrem oberen Saume gehen Porenkanüle aus. Die 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 607 


Porenkanüle stehen entfernt von einander, einzeln, und sind nadel- 
förmig. Der Dorsalrand in seinem ganzen Verlauf fast gerade und mit 
dem Hinterrand in einem stumpfen Winkel zusammenstolend. In seinem 
ganzen Verlaufe ist er schwach eingestülpt (Taft. VIII, Fig. 11). Im 
vorderen Drittel der rechten Klappe befindet sich ein Zahn, im hin- 
teren aber eine kaum merkliche Vertiefung als SchlieBapparat. Auch 
der Hinterrand ist ungleiehmábig abgerundet, doch verlüuft dieser gegen 
den Dorsalrand zu mit einer sanfít bogigen Abdachung und eben dies 
verursacht die eigentümlich rhombische Form der Schale. Betreffs seiner 
Struktur stimmt er vollstándig mit dem Vorderrande überein. Der 
Ventralrand-ist von geradem Verlauf und verlüuft parallel dem Ventral- 
rande. An der Ventralseite folgt die innenlamelle dem Schalenrand von 
der hinteren Spitze angefangen als breite Zone und verdeckt denselben 
an der Ventralseite vollstándig (Taf. VIII, Fig. 11). 

Von oben gesehen sind die Schalen oval, in der Mittelregion am 
breitesten. Die beiden Spitzen enden spitzig, die Seitenlinien beschrei- 
ben einen gleichmábigen stumpfen Bogen (Taf. VIII, Fig. 12). Die 
Oberfláche der Schale ist dicht bestreut mit papillenartigen Feldern, 
zwischen denen sich weit von einander kleinere blasenförmige Erhebun- 
gen befinden (Tat. VIII, Fig. 14. 

Zahl der Schliebmuskeleindrücke 4, die im vorderen Drittel des 
Körpers in einer gegen die Lángsachse schiefen Reihe angeordnet sind. 
Vor diesen sind auch die FEindrücke der beiden Mandibularmuskeln 
vorhanden. 

Fundort: Sopron (Darufalva), Budapest-Kőbánya, Peremarton. — 
Ziemlich selten. 

ZS TOSZOGOMTOMa TO GI  MESD: 


[Taf. IX, Pig. 5—-9.] 


Löánge: 056 mm, Durchmesser : 0-32 mm, Höhe: 0-31 mm. 

Schalen von der Seite gesehen der (yythereis Mülleri sehr ühnlich, 
von dieser nur dadurch verschieden, dab dieselben etwas gedrungener 
sind (Taft. IX, Fig. 5, 6). Der Vorderrand stumpfbogig, sowohl in den 
Dorsal-, als auch in den Ventralrand unmerklieh übergehend. Derselbe 
besitzt einen dünnen Saum und innerhalb diesem eine breite Zone 
(Vaf. IX, Fig. 8). Die Innenlamelle ziemlieh breitzonig. Der Dorsalrand 
sehr schwach gebuchtet, in die beiden Spitzenránder kaum merklich 
übergehend. Seine Zone ist breit, in seinem unteren und oberen Drittel 
befindet sich der Schliebapparat, welcher an der rechten Klappe aus 
je einem zZöáhnchen besteht, die in entsprechende Vertiefungen der 
linken Klappe passen. Der Hinterrand stumpf abgerundet, gegen den 
Dorsalrand mit einer sanften Lehne anstéigend, mit dem Ventralrande 


608 Dr GYULA MÉHES 


hingegen in einem stumpfen Bogen zusammenstoBend. Die Struktur 
desselben jener des Vorderrandes gleich, doch ist er viel schmüler als 
letzterer. Der Ventralrand schwach gebuchtet, die Struktur dieselbe wie 
die der Spitzenránder, in seinem vorderen Drittel versehmülert und 
durch den stark eingebogenen Schalensaum bedeckt, in seinem vor- 
deren Drittel aber ein breit hervorstehendes Kielchen bildend. 

Von oben gesehen hat die Schale eine sehr interessante Form; 
im grolBen ganzen ist sie einem Keile gleich, in ihrem unteren Drittel 
am breitesten, die hintere Spitze stumpf, die vordere spitzig abgerun- 
det (Taft. IX, Fig. 7). Die Seitenlinie nicht gleichmáBig; auf ihr er- 
heben sich Knoten, von denen besonders drei auffallen; hiervon ist 
der untere der gröbBte, der vordere ganz abgeflacht, wáhrend der mitt- 
lere einen gut kenntlichen Hügel bildet. AuBerdem erheben sich an 
der Oberfláche kleinere Hügel und Knoten, welche jener ein eigentüm- 
liches interessantes AuBere verleihen. Überdie6 lassen sich auf der 
Schale der Lünge nach verlaufende DLeisten bemerken, welche der die 
Schalenoberíláche sehmückenden Skulptur entstammen. 

Die Schalenwandung ziemlich dick, durchscheinend. Die Oberflüche 
mit mehr oder weniger sechseckigen Feldern verziert, deren Umrisse 
nicht als Leisten hervorstehen, sondern ganz verwischt erscheinen. 
Auberdem ist die Schalenwandung durch feine Kanülchen perforiert 
(MAKE ENE ezette) 

Zahl der Muskeleindrücke 5, wovon vier in einer Reihe gruppiert 
sind, wáhrend der fünfíte darüber liegt (Taf. IX, Fig. 9). 

Fundort: Sopron (Darufalva). — Sehr selten. 

Von der Seite gesehen ist diese Art der von LIENENELAUs unter 
dem Namen Loxorconcha glabra! beschriebenen Art sehr áhnlieh, doch 
ist sie einerseits viel gröBer als jene, andererseits stimmt sie auch 
weder betrefis der Oberflichenskulptur, noch betreffs der Struktur der 
Wandung mit jener überein, so dab sie mit derselben nicht identifiziert 
werden kann. 


III. Gattung. Cythere 0. F. MÜLLER. 


Von der Seite sowie von oben gesehen weisen die Schalen sehr 
mannigfaltige Formen auf. Die vordere Spitze ist gewöhnlich höher 
als die hintere, beide stumpfbogig, zuweilen spitzig gerundet. Der 
Schalenrand mit der Innenlamelle verwachsen, die Verwachsungszone, 
bezw. -Linie unkenntlich. Porenkanüle in grobBer Anzahl vorhanden, 
mit breiter Basis beginnend, gegen die Peripherie geweihartig verzweiet, 


1 B. LIENENKLAUS: Mon. d. Ostrak. d. nordwestdeutsehen Tertiürs. Zeitschr. 


d. d. geol. Ges. LXVI, 1894, p. 236, Taf. XVI, Fig. 6. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 609 


entweder in einer Spitze oder ciner kleinen Klugel endigend. Der 
Schalenrand an der Ventralseite gewöhnlich stark ausgestülpt, den Saum 
der Schale zum groBen Teil verdeckend. SchlieBapparat sehr kompliziert 
und mannigfaltig. Die SehloBzáhne befinden sich immer im unteren 
und oberen Drittel des Dorsalrandes der rechten Klappe, wáhrend die 
zur Aufnahme der Zühne dienenden Vertiefungen an entsprechenden 
Stellen der linken Klappe liegen. 

Zwischen den Záhnen und Gruben ziehen Leisten, bezw. Furchen 
hindurch. 

Die Schalenwandung sehr zart, ganz glasartig, glánzend. Die Ober- 
fláche sehr mannigfaltig verziert. Im einfachsten WFalle mit kleinen 
kreisförmigen Papillen bestreut, ein anderes Mal vereinigen sich die 
Papillen zu vieleckigen Feldern, zwischen denen Leisten hindurchziehen, 
oft verleihen der Oberfliáche auch grölere oder kleinere Knoten, Hügel 
Abwechslung. Auch KEinschnürungen treten zwischen den Hügeln aut. 

Zahl der Muskeleindrücke 4, in einer Reihe angeordnet, darüber 
sind meist noch ein-zwei Muskeleindrücke zu beobachten. 

Nach G. W. MÜLLER ist die Gattung Cytihere sowohl in der Palü- 
ontologie wie in der Zoologie dasselbe für die Familie Gytheridae, was 
die Gattung Gypris für die Familie GCypridae, in welcher die ver- 
sehiedensten Gattungen vereinigt zu werden pflegen. Dieselbe wurde 
1785 von 0. F. MüLrLER aufgestellt und lange Zeit wurden alle hierher 
gehörigen Formen in dieser Gattung vereinigt; erst spüter stellten 
MILNE EpwagRDSs, Bargp, G. 0. SaARs neue Gattungen auf. 

Aus der fossilen Fauna Ungarns waren bisher 23 Arten der Gat- 
tung GCGytihere bekannt, denen ich auf Grund meiner Untersuchungen 
noch 3 neue hinzufüge. 

Die Vertreter der Gattung Cythere erfreuen sich auch heute sowohl 
im Süb-, als auch im Salzwasser einer groben Verbreitung. 


1. Cythere tenuipünctata n. sp. 
(Tai. IX, Fig. 10—16.) 


Löünge : 054 mm, Durchmesser : 025 mm, Höhe rechte Klappe : 0725 mm. 
linke ( 03 a 

Die Schalen sind von der Seite gesehen ejnigermaben rhombiseh ; 
die linke Klappe weicht von der rechten erheblich ab. Der Vorderrand der 
linken Klappe stumpf gerundet, gegen den Dorsalrand zu in schwachem 
Bogen ansteigend und in denselben unmerklich übergehend (Taf. IA, 
Fig. 10). Der Vorderrand mit der Innenlamelle verschmolzen, die beiden 
eine breite Zone bildend (Taf. IX, Fig. 15). Von der Gegend der Ver- 
wachsungslinie gehen die Porenkanüle aus, u. z. mit sehr breiter Basis 


610 D: GYULA MÉHES 


gegen die Peripherie zu sich verschmálernd, charakteristiseh hirsch- 
geweiheartig verzweigt. An der Oberfláche der Innenlamelle sowie auch 
des Schalenrandes verlaufen lange Furchen. Der Dorsalrand in seinem 
vorderen Drittel sehwach bogig, in seinem hinteren Drittel kaum merk- 
lich gebuchtet; er übergeht in den Hinterrand einen kleinen Winkel 
bildend. In seinem vorderen Drittel ist keine Spur eines SchlieBappa- 
rates bemerkbar, in seinem unteren Drittel hingegen fiel eine in den 
Schalenrand eingeschaltete Vertiefung auf (Taf. IX, Fig. 14), welche 
zur Aufnahme des an der nömlichen Stelle der rechten Klappe gelege- 
nen kleinen Zahnes dient (Taf. IX, Fig. 13). Auch in dem vorderen 
Drittel der rechten Klappe konnte keine Spur eines SchlieBapparates 
bemerkt werden. Der Hinterrand verbreitet sich in seinem oberen Teile 
als breiter Kiel, in seinem unteren Teile gelangt er, eine schwache 
Einbuchtung bildend, ganz unter den Saum der Schale, welcher sich 
als sehr auffallender Hügel hervorhebt und den ganzen Schalenrand 
bedeekt (Taf. IX, Fig. 19: Der Ventralrand ist sehr stark bogig und 
nur ein kleiner Teil desselben sichtbar, da die übrigen Teile von dem 
in seinem mittleren Teile stark gebuchteten Schalensaum bedeckt wer- 
den. Über den Hinterrand muB noch bemerkt werden, dab er mit dem 
Vorderrand auch in  seiner Struktur kaum irgendwelche Ahnlichkeit 
aufweist, indem er ziemlich schmal ist, keine Innenlamelle besitzt, 
seine Porenkanále sehr spárlich stehen, unverzweigt und viel kürzer 
sind. Der Vorderrand der rechten Klappe ist spitzig abgerundet und 
übergeht in den Dorsalrand einen schwachen Winkel bildend, in den 
Ventralrand hingegen kaum merklieh (Taf. IX, Fig. 11). Der Dorsal- 
rand schwach bogig, in den Hinterrand unmerklich übergehend; dieser 
ist spitzig ungleichmábig gerundet, mit dem Ventralrande in einer 
sanft abfallenden Abdachung zusammenstobend. Die Struktur desselben 
jener des linken gleich. Der Ventralrand in seinem vorderen Drittel 
schwach gebuchtet, in seinem hinteren Drittel hingegen sanft bogig. 

Von oben gesehen sind die Schalen keilförmig, im unteren Teile 
am breitesten. Die vordere $Spitze spitzig; die hintere bildet mit der 
Seitenlinie einen stumpfen Winkel und spitzt sich von hier an steil 
ván TANAR eke TÉVE AT 

Schalenwandung ziemlich dick, manchmal ganz durchscheinend. 
Oberfláche sehr schön verziert, mit papillenartigen Erhebungen dicht 
bestreut, die zuweilen in regelmübig parallelen Reihen verlaufen, ein 
anderes Mal unregelmábig vieleckige Felder umfassen (Taf. IX, Fig. 169. 

Zahl der Muskeleindrücke 4—6, wovon vier in einer Reihe an- 
geordnet, fast miteinander versechmolzen, darüber aber noch ein bis 
zwei Muskeleindrücke sichtbar sind (Taf. IX, Fig. 169. 

Fundort: Sopron (Darufalva) — Ziemlich hüufig. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 611 


Die linke Klappe des im obigen beschriebenen Tieres gleicht der 
von EGGER beschriebenen Form Bairdia neglerta REuss var. gibbosa,! 
von der sie sich hauptsáchlieh dadurch unterscheidet, dab der ventrale 
Schalenrand von B. neglerta var. gibbosa nicht so auffallend aus- 
gestülpt, sein dorsaler Schalenrand stark bogig, wührend jener der 
neuen Art dagegen fast gerade ist. Die Struktur der Spitzenründer ist 
übereinstimmend, die Muskeleindrücke jedoch nicht, weshalb meine 
FExemplare nicht als Vertreter der Bairdia neglerta Reuss var. gibbosd 
EGG. betrachtet werden könnmen. 


2. Cythere egregia n. sp. 
[Taf. IX, Fig. 17—23.] 


Lönge : 059 mm, Durchmesser: 0-3 mm, Höhe: 0-34 mm. 

Eine der sehönsten und interessantesten Formen. Die Schalen 
von der Seite gesehen verlángert nierenförmig, die rechte mit der lin- 
ken vollstándig übereinstimmend (Taf. IX, Fig. 17). Der Vorderrand 
viel höher als der hintere, stumpf bogig, gegen den Dorsalrand ab- 
sehüssig und mit diesem einen kleinen Hügel bildend, gegen den Ven- 
tralrand in einem halbkreisförmigen Bogen verlaufend und mit diesem 
in einem tielen Winkel zusammenstobend. Der Vorderrand hat einen 
dünnen Kutikularsaum, welcher als schmales Band am Schalenrand 
entlang zieht (Taft. IX, Fig. 20). Der Schalenrand mit der Innenlamelle 
verschmolzen; die Porenkanüle entspringen aus der Gegend der Ver- 
wachsungslinie mit breiter Basis, verzweigen gegen die Peripherie zu 
mehrmals, verengen sich und enden meist in kleinen Kugeln. Der 
Dorsalrand beschreibt eine schwach wellige Linie, steigt von vorn nach 
hinten ab und stobt mit dem Hinterrand in einen stumpfen Winkel 
zusammen. Ím vorderen und hinteren Drittel der rechten Klappe befin- 
det sich je eine kleine zahnförmige Bildung, u. zw. im vorderen Drittel 
eine ellipsenförmige, im 6 hinteren Drittel eine dreigeteilte, welche in 
entsprechende Vertiefungen der linken Klappe passen (Tat. IX, Fig. 19). 
AuBerdem ist der Schalenrand auch eingestülpt, so dab er als lange 
Leiste zwischen den beiden Zühnen dahinzieht. Der Hinterrand stumpf 
abgerundet, gegen den Dorsalrand steil abschüssig verlaufend, in den 
Ventralrand unmerkliech übergehend. Die Struktur desselben jener des 
Vorderrandes gleieh, jedoch viel schmáler als letzterer, seine Poren- 
kanüle viel kürzer und höchstens in zwei Áste verzweigend, u. z. gleich 
beim Beginn. Der Ventralrand fast gerade verlaufend, in seinem vor- 


1 J. G. EgGGER: Die Ostr. d. mioc. Schicht bei Ort ... p. 406, Taf. XIX, 
Fig. 4. 


612 Dr GYULA MÉHES 


deren Drittel unter den Schalenrand gelangend und hier von diesem 
ganz bedeckt. 

Von oben gesehen sind die Schalen im allgemeinen oval, doch 
gestalten die an der Oberfláche befindlichen Knoten und Hügel die 
Form sehr mannigfaltig. Die vordere Spitze der Schale spitzig, die 
hintere in einer stumpfen Spitze endigend. An der Seitenwandung er- 
heben sich 5—6 Hügel und mehrere kleinere Knoten, welche der Seiten- 
linie einen eigentümlich welligen Verlauf verleihen (Taf. IX, Fig. 18). 

Sehr schön und mannigfaltig ist auch die Schalenwandung. Sie 
ist sehr spröde, ziemlich dick, durchscheinend. Die Oberfláche wird von 
papillenartigen Erhebungen dicht bedeckt, diese schlieben in Gruppen 
geordnet unregelmábige Felder ein, deren Umrisse ganz versehwommen 
sind; die Felder bedecken die ganze Oberfláche in der Form eines 
eigentümlichen Netzwerkes, das stellenweise durch kleine Kanülchen 
perforiert erscheint. An manchem Exemplar ist die Felderung vollstán- 
dig verschwommen, die Kanüle sind jedoch immer deutlich zu beobach- 
GET Tate MEKA ost: 

Zahl der Muskeleindrücke 4—6, wovon vier in einer Reihe an- 
geordnet sind, über welchen aber noch ein bis zwei kipfelförmige Mus- 
keleindrücke liegen (Taf. IX, Fig. 17). 

Fundort: Sopron (Darufalva). — Ziemlich háufig. 

Das jugendliche Exemplar (Taf. IX, Fig. 22) stimmt mit den ge- 
sehlechtsreifen Individuen fast vollstándig überein, betreffs der Gestalt 
ist elne Abweichung nur beim vorderen Schalenrande vorhanden, da 
hier der Vorderrand in den Dorsalrand mit einem stumpfen Bogen, 
bei dem ausgewachsenen Hxemplare hingegen abschüssig übergeht; 
gegen den Ventralrand verlauft derselbe in gerader Linie und ist über- 
haupt stumpfbogiger als jener des ausgewachsenen KExemplars. Die 
Hauptunterschiede zeigen sich in der Struktur. Namentlich stehen die 
Porenkanále des vorderen Schalenrandes viel dichter, sind kürzer, dicker 
und weniger verzweigt (Taf. IX, Fig. 230, auch hat hier der Ventralrand 
gleichfalls eine Porenkanalzone. Die an der Oberfláche befindlichen 
Hügel und Knoten sind nicht so auffallend als bei den ausgewachsenen 
Exemplaren, auch sind die Muskeleindrücke schwerer bemerkbar. 

Die von der Seite gesehene Gestalt, die Struktur der Porenkanal- 
zone, die Zahl und Anordnung der Muskeleindrücke bringen diese Art 
der von MÜLLER"! als Gythere diffusa beschriebenen und abgebildeten 
sehr nahe, doch kann sie mit ihr doch nicht identifiziert werden, da 
sie von derselben sowohl in der Obenansicht wie in der Skulptur der 


! Die Ostr. d. Golfes v. Neapel, p. 354, Taf. XXVII, Fig. 25 ü.. Taf. XXVIII, 
Fig. 16, 28. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 613 


Schalenwandung vollstándig abweicht, doch mub sie auf Grund ihrer 
Struktur ohne Zweifel zur Gattung Gythere gestellt werden. 


3. Cythere Naca n. sp. 
[Taf. X, Fig. 8—12.] 


Lánge: 0-5 mm, Durchmesser : 07-23 mm, Höhe: 0-3 mm. 

Die Schale ist betreffs ihrer Gestalt und Struktur eine der interes- 
santesten meiner Formen. Von der Seite gesehen nierenförmig (Taf. A, 
Fig. 8); der Vorderrand viel höher als der hintere, stumpfbogig, in 
den Dorsalrand sanft abschüssig, in den Ventralrand unmerklich über- 
gehend. Der vordere Schalenrand besitzt einen dünnen Kutikularsaum, 
ohne Porenkanalzone (Taf. X, Fig. 10). Die Innenlamelle weist eine sehr 
breite Zone auf: mit Porenkanüálen versehen, doch ist die Stelle des Be- 
ginnes der einzelnen Kanüle nicht deutlieh zu beobachten, auch ist ihr 
Verlauf versehwommen. An der Oberflüche der Innenlamelle erheben 
sich winzige Knoten. Der Dorsalrand durch die an seiner Oberfláche 
befindlichen Knoten ganz bedeckt; diese verleihen dem Schalenrand 
ein interessantes Aubere (Taf. X, Fig. 12). Der SehlieBapparat der lin- 
ken Klappe besteht aus je einer im vorderen und hinteren Drittel des 
Dorsalrandes gelegenen Grube, neben denen sich sehr kleine zahnartige 
Bildungen erheben. Der hintere Schalenrand spitziger gerundet, als der 
vordere, seine Innenlamelle so schmal, dab sie kaum bemerkbar ist. 
Der Ventrvalrand in seinem mittleren Teile gebuchtet, im hinteren Drittel 
bogig, zum gröbten Teil ebenfalls von Knoten und Hügeln bedeckt. 

Von oben gesehen sind die Schalen verlángert oval, in der Mittel- 
gegend am breitesten. Die Seitenlinie wegen den Knoten nicht bemerk- 
bar. Die Scheidelinie gerade (Taf. X, Fig. 9). 

Schalenwandung ziemlich dick, zerbrechlich, ziemlich durchschei- 
nend. Oberfláche sehr schön verziert, fein .granuliert, auberdem sind 
kleine wurstförmige Erhebungen sichtbar, die zuweilen zu stábchen- 
oder seilförmigen Gebilden gruppiert sind; zwischen diesen kommen 
kleinere oder gröbBere kreisförmige Erhebungen vor und noch mannig- 
faltiger wird die Oberfláüche durch zahlreiche, besonders an der Peri- 
pherie gelegene kleinere oder gröbere Knoten gestaltet, die der ganzen 
Schale ein charakteristisehes, mannigfaltiges AuBere verleihen. Die Ober- 
fláche stellenweise auch durch feine Kanülchen perforiert (Taf. X, Fig. 11). 

Muskeleindrücke nicht beobachtet. 

Fundort: Sopron (Darufalva). — Sehr selten; es stand mir eine 
einzige linke Klappe zur Verfügung. 

Von der Seite gesehen ist diese Art der aus dem nordamerikani- 


614 Dr: GYULA MÉHES 


schen Miozán beschriebenen (íythere spiniplicata ULRrIcH K BASSLER " 
ziemlich áhnlich, da jedoch die Autoren Gythere spiniplicata weder 
von oben gesehen abbilden, noch eine feinere Zeichnung der Schalen- 
struktur mitteilen, kann die Verwandtschaft, bezw. Identitát nicht fest- 
gestellt werden und muB sie als neue Art der Gattung Gythere be- 
trachtet werden. 


IV. Gattung. Krithe BRADpY, CROSSKEY £ ROBERTSON. 


Schalen von der Seite gesehen gerundet rechteckig, von oben 
gesehen kahnförmig. Vordere Spitze ebenso hoch wie die hintere, beide 
stumpf abgerundet. Schalenrand mit feinem Saum; mit der Innen- 
lamelle verwachsen wie bei der Gattung GCythere, mit welcher sie übri- 
gens auch bezüglieh des Verlaufs und der Struktur der Porenkanále 
sehr übereinstimmt, nur sind die Porenkanüle viel kürzer und dicker. 
Dorsalrand mit dem Ventralrande parallel. SchlieBapparat sehr interes- 
sant; ich konnte námlich beobachten, dab im unteren und oberen 
Drittel des Dorsalrandes der linken Klappe auBer den zur Aufnahme 
der Záhne dienenden Gruben auch Záhne vorhanden sind. Wie jedoch 
die rechte Klappe beschaffen ist, darüber kann nichts sicheres gesagt 
werden, da mir nur ein bis zwei nicht zum besten erhaltene Exemplare 
zur Verfügung standen. G. W. MÜLLER und LIRNENKLAUSs berichten be- 
trefis des Schliefapparates, dab er zahnlos ist, bezw. dab Zühne mit 
oslatter Oberfláche vorkommen. 

Die Schalenwandung fand ich nicht ganz glatt, wie dies G. W. 
MÜLLER beobachtete, sondern ich fand spárlich stehende Gruben vor. 

Muskeleindrücke konnten trotz der sorgfáltigsten Untersuchung 
nicht bemerkt werden. 

In dem von mir untersuchten Materiale wird diese Gattung von 
einer Art und einer Varietát dieser Art vertreten, doch kann deren 
Zugehörigkeit nicht sicher festgestellt werden, da mir nicht genug Exem- 
plare zur Verfügung standen. Bei der Feststellung diente mir MÜLLERS 
grobes Werk als Direktive. 

Vertreter der Gattung Krithe leben spárlieh auch heute in Meeren 
zwischen Algen. 


! E. 0. ULRICH und R. 8. BASSLER: Ostrakoda. — Maryland Geol. Surv, 


(Miocene) 1904. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁANEN OSTRAKODEN UNGARNS. 615 


1. Krithé parallela n. sp. 
(Eat ex Bűg. 178] 


Löánge : 0733 mm, Durchmesser: 0-23 mm, Höhe: 0-25 mm. 

Schale von der Seite gesehen einem verlángerten Rechteck glei- 
chend (Taf. X, Fig. 1). Der vordere Schalenrand ebenso hoch, wie der 
hintere, stumpf, gleichmábig gerundet, in den Dorsalrand unter Bildung 
eines kleinen Winkels, in den Ventralrand mit gleichmábigem Bogen 
übergehend. Schalenrand mit Innenlamelle verwachsen: von der Ver- 
wachsungszone entspringen die Porenkanále des Schalenrandes (Taf. X, 
Fig. 3), welche mit breiter Basis beginnen; sie sind verzweigt, mit un- 
geleichmáBigem Verlauf; einige sehwellen ampullenartig an, alle enden in 
einer nadelförmigen Spitze. Der Dorsalrand in seinem mittleren Teile" 
sehwach bogig, im unteren und oberen Drittel hingegen kaum merklich 
gebuchtet; der Schliebapparat befindet sich an der Übergangsstelle 
zwischen dem Dorsalrande, bezw. dem hinteren und vorderen Spitzen- 
rande und besteht an der rechten Klappe aus je einem kleinen Zahn, 
die in entsprechende Vertiefungen der linken Klappe passen. Der hin- 
tere Schalenrand stumpf dreieckig abgerundet, sich am 6 meisten in 
seinem mittleren Teile hervorhebend. Betrefis der Struktur dem vor- 
deren Schalenrande sehr áhnliech, doch viel schmüler als jener, auch 
seine Porenkanöüle viel kürzer. Der Ventralrand fast gerade, mit dem 
Dorsalrand parallel verlaufend, in seinem vorderen Drittel unter den 
weit vorgebogenen Saum der Schale gelangend, der einen Teil davon 
verdeckt. Auch am Ventralrande befinden sich Porenkanöle. doch sind 
diese wenig verzweigt und viel dünner als jene des vorderen und hin- 
teren Schalenrandes. 

Von oben gesehen sind die Schalen verlüngert oval, in der Mitte 
am breitesten, die untere Spitze endet stumpf, die obere spitzig. Die 
Seitenlinie beschreibt eine von hinten nach vorn abschüssige, wellige 
nme (Vat ax RŰ Noe 

Schalenwandung ziemlich dick, durchscheinend; die Oberfláche 
fein gekörnelt, die Körnchen zuweilen regelmábBig angeordnet, unregel- 
mibig vieleckige Felder umsehlieend. AuBerdem kommen an der Ober- 
fláche ziemlich groBe entfernt von einander stehende Gruben vor. 

Muskeleindrücke konnten trotz der sorgföáltigsten Untersuchung 
nicht beobachtet werden, da mir nur ein einziges vollstándiges Exemplar 
zur Verfügung stand, deren linke Klappe bei der Auseinandernahme 

ermaben beschádigt wurde, dab nur die rechte Klappe zur Unter- 
suchung geeignet war, an dieser aber keine Muskeleindrücke beobacütet 
werden konnten. 


616 Dr GYULA MÉHES 


Fundort: Sopron (Darufalva). — Sehr selten. 

Sehr áhmnlich der von G. W. MÜnLER! beschriebenen Krilhe similis, 
mit der sie von der Seite gesehen fast vollstándig übereinstimmt ; 
wegen der gánzlich abweichenden Struktur ihres Vorder- und Hinter- 
randes kann sie jedoch mit dieser nicht identifiziert werden. 


2. Krithe parallela n. sp. var. minor n. var. 
irat x, Big. 4 74 


Lánge: 051 mm, Durchmesser: 0716 mm, Höhe: 0-25 mm. 

Sowohl betreffs ihrer Gestalt, als auch der Struktur der Krithe 
parallela n. sp. áhnlich, jedoch etwas kleiner als jene (Taf. X, Fig. 4. 
Der Vorderrand der langgezogenen Schalen niedriger als der hintere, 
stumpf gleichmáBig abgerundet, sowohl in den Dorsal-, als auch in 
den Ventralrand fast unmerklich übergehend. Struktur vollstándig mit 
jener der Krithe parallela n. sp. übereinstimmend, eine Abweichung 
nur insofern vorhanden, als die Porenkanaále hier viel dichter stehen, 
viel schmöler sind (Taf. X, Fig. 7). Auch der Verlauf des Dorsalrandes 
stimmt mit jenem der erwáhnten Art überein, doch ist seine Struktur 
abweichend. An der untersuchten einzigen linken Klappe wurde nám- 
lich beobachtet, dab der SchlieBapparat an einer und derselben Klappe 
aus Záhnen und Vertiefungen besteht, u. z. befinden sich unter dem 
vorderen Spitzenrande am Dorsalrande drei Vertiefungen, von denen 
die mittlere die gröBte ist; unter diesen aber liegt ein langes ellip- 
tiscehes Zahngebilde (Taf. X, Fig. 6): ober dem hinteren Spitzenrande 
hingegen befindet sich eine groBe Vertiefung, unter weleher ein vier- 
eckiges Zahngebilde liegt, das viel gröber als jenes des vorderen Spitzen- 
randes ist. Wie die Verháltnisse an der rechten Klappe sind, kann 
nicht mit Bestimmtheit beurteilt werden, da ich keine rechte Klappe 
zu Gesicht bekam und mir auch von linken nur eine einzige zu Ver- 
fügung stand. Der hintere Spitzenrand spitziger abgerundet als der 
vordere, gegen den Dorsalrand steil ansteigend, mit dem Ventralrande 
hingegen sich in einem starken gleichmáBigen Bogen vereinigend. 
Struktur mit jener des vorderen übereinstimmend, Porenkanüle jedoch 
unverzweigt. dünner und spárlicher stehend. Ventralrand fast gerade, 
dem Dorsalrand parallel verlaufend, seine Struktur mit jener des hin- 
teren Schalenrandes übereinstimmend. 

Von oben gesehen sind die Schalen kahnförmig, fast in ihrem 
ganzen Verlaufe eleich breit. Die hintere Spitze stumpf gerundet, die 
vordere spitzig, die beiden Seitenlinien ergeben eine wellige Linie, 


1 G. W. MÜüLLER: Die Ostr. d. Golfes v. Neapel, p. 359, Taf. XX.£X, Pig, 2. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 617 


welche gegen die vordere Spitze zu sanft abfállt. Die Scheidelinie gerade 
(éa X Ber 5 

Schalenwandung sehr dünn, zart, durchsichtig. Skulptur der Ober- 
fliche mit jener der Krithe parallela n. sp. übereinstimmend. 

Muskeleindrücke konnten auch hier nicht mit Sicherheit fest- 
gestellt werden, doch wurden bei starker Vergrölberung die für die 
Familie Cytheridae charakteristisehen 2—3 Muskeleindrücke versehwom- 
men sichtbar. 

Fundort: Sopron (Darufalva). — Sehr selten. 

Da die im obigen besehriebene Form sowohl betreffs der Struktur 
als auch der Gestalt der Schalen der Krithe parallela n. sp. sehr áhn- 
lich ist und von dieser nur in einigen im obigem hervorgehobenen 
Punkten abweicht, kann sie nur als lokale Varietát von Krithe parallela 
betrachtet werden. 


V. Gattung. (ytheridea Bosouer. 


Schalen ungleich, linke gewöhnlich gröbBer als die rechte. Von 
der Seite gesehen nieren-, von oben gesehen kahn-, bezw. spindelförmig. 
Vorderrand entweder ebenso hoch wie der Hinterrand oder etwas höher, 
letzteres namentlich bei Jugendformen. Am Saume des Vorderrandes 
5—9 Záhne, am Hinterrand zuweilen ein Zahn; die Záhne können 
auch fehlen. Der Schalenrand immer mit feinem Kutikularsaum; der- 
selbe bildet eine breite Zone, ist reichlieh mit Porenkanüálen versehen, 
ohne Innenlamelle. SchliebBapparat sehr interessant, von den bisherigen 
abweichend. Er besteht am Dorsalrand der rechten Klappe im oberen 
Teile aus 5—7, im unteren aus 5—9 Záhnen, welche in an entsprechen- 


den Stellen der linken Klappe gelegene kleine viereckige Vertiefungen 
passen. ; 

Schalenwandung dick, durehscheinend. An der Oberfláche kreis- 
förmige Papillen, die sich zuweilen zu vieleckigen Feldern vereinigen. 
Auch treten an der ÖOberfláche oft Hügel aut. 

Zahl der Muskeleindrücke gewöhnlich 4, welche in eine Reihe 
geordnet sind, über ihnen sind meistens noch 1— 2, dahinter zuweilen 
noch ein Muskeleindruck zu beobachten. 

jisher wurde diese Gattung in den tertiüren Bildungen Ungarns 
durch sechs Arten und eine Varietüt vertreten, wozu jetzt aus den 
unterpannonischen Bildungen noch drei neue Arten und eine Varietát 
hinzukommen. j 

Die Vertreter der Gattung (Gytheridea leben auch heute im Süb- 
und Brackwasser. Von A. KAUFMANN wird aus den schweizerischen Seen 
(ytheridea lacuslris SARs angeführt, die in verschiedenen, bis zu 60 m 
reichenden Tiefen sehr hüufig sein soll. Die Gattung Cytheridea ist 


3 9 
Földtani Közlöny. XXXVIII. köt 1908. 42 


618 D: GYULA MÉHES 


auch in Europa nicht allgemein verbreitet; zerstreut kommt sie in 
Norwegen, Schweden, England vor. Neuerdings wurde ein Vertreter der- 
selben in den Seen Agyptens von FB. v. DapaxY nachgewiesen. Diese 
Gattung kann vielleieht als ein Relikt aus früheren Zeiten betrachtet 
werden, das noch ums Dasein kümpft, doch schliePlieh infolge der ver- 
ünderten Lebensverhültnisse aussterben wird. 


1. Cytheridea banatica n. sp. 
[Taf. Xx, Fig. 13—16.] 


Lánge: 045 mm, Durchmesser: 07-26 mm, Höhe : 0-32 mm. 

Schalen von der Seite gesehen schaufelförmig (Taf. X, Fig. 13): 
die rechte Klappe mit der linken übereinstimmend. Der Vorderrand 
der Schale viel höher als der Hinterrand, stumpf gerundet, so in den 
Dorsal als in den Ventralrand unmerklich übergehend. Der Vorderrand 
eine ziemlich schmale Zone bildend, von einem dünnen Bande in zwei 
Teile geteilt, mit Porenkanülen, welche am Innensaum des Schalen- 
randes beginnen, ziemlich weit von einander stehen, gleichmábig ver- 
laufen (Taf. X, Fig. 15). Innenlamelle fehlt. Der Dorsalrand bildet eine 
nach hinten stark abfallende gerade DLinie, welche sich in ihrem vor- 
deren Drittel als gut kenntlicher Hügel hervorhebt. Sehr interessant 
ist der SchlieBapparat, der in der rechten Klappe im vorderen Drittel 
aus etwa 14—15, im hinteren aber aus etwa 9—10 winzigen, vier- 
eckigen Zühnchen besteht — ebenso wie bei Gytheridea pannonica 
n. sp. var. tuberculata n. var. (Vergil. Taf. X, Fig. 19) —, welche in 
entsprechende Vertiefungen der linken Klappe passen. Der Hinterrand 
mit dem Dorsalrande in einem stumpfen Winkel zusammentreffend und 
gegen den Ventralrand steil abfallend, mit welchem er einen gleich- 
mübBigen Bogen bildet. Auch betreffs seiner Struktur stimmt er mit dem 
Vorderrande nicht überein, insofern ihnm Porenkanüle fehlen und auch 
keine Innenlamelle vorhanden ist. Der Dorsalrand einen gleichmábigen 
Bogen bildend, unmerklich in die beiden Spitzenránder übergehend. 

Von oben gesehen sind die Schalen fast regulür elliptiseh, in der 
Mittelregion am breitesten. Die vordere $Spitze etwas spitziger als die 
hintere; die beiden Seitenlinien ungleichmábBig, im hinteren Drittel 
einen in stumpfem Winkel gebrochenen Bogen beschreibend (Taf. X, 
Fig. 14. 

Schalenwandung dick, durehscheinend, nicht glünzend. An der Ober- 
HMüche ziemlich grobe, kreisförmige Grübchen, um die herum die Ober- 
fláche fein gekörnelt erscheint (Taf. X, Fig. 16). 

Zahl der Sehlieőmuskeleindrücke 4, die elliptiseh, bezw. oval, in 
cine Reihe geordnet sind, u. z. abweichend von den bisherigen der 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁANEN OSTRAKODEN UNGARNS. 619 


unterste und oberste in senkrechter, die zwei mittleren in wagrechter 
Richtung (Taf. X, Fig. 16). 

Fundort: Sopron (Darufalva, Teichmübhle); Szócsán; Budapest- 
Kőbánya. — Sehr háufig. 


2. Cytheridea pannonica nm. sp. 
HTA£ x Blgs 6— 14.) 


2 Lönge: 0775 mm, Durchmesser : 0738 mm, Höhe: 0-42 mm. 

3 ( OSZGFEGEG c 03588 ESKÜSÁLZNÉ e 

Weibechen (Taf. XI, Fig. 6, 7): Schalen von der Seite gesehen fast 
regelmábig nierenförmig (Taf. XI, Fig. 6), Vorderrand der linken Klappe 
ebenso hoch wie der Hinterrand, jener der rechten Klappe etwas höher. 
Vorderrand stumpf gerundet, in den Dorsal-, sowie Ventralrand fast 
unmerklieh übergehend (Taf. XI, Fig. 12). An seinem Saume 5—8 kaum 
erhobene kleine Záhnchen tragend, welche sehr charakteristiseh für diese 
Art und fast auf jedem FExwcmplare anzutreffen sind. Der Vorderrand 
bildet eine sehr breite Zone und besitzt eine mit Porenkanálen reich- 
heh versehene Zone. Die Porenkanále entspringen am Innensaum des 
Schalenrandes mit breiter Basis einzeln oder zu zweit, sind in ihrem 
unteren Drittel ampullenartig angeschwollen, gegen den üáuBeren Saum 
zu ein wenig versehwommen. Der Dorsalrand sehr schmalzonig, fast 
gerade verlaufend, gegen den hinteren Spitzenrand etwas auffallender 
absteigend als gegen den vorderen. SehliebBapparat aus im vorderen 
und hinteren Drittel des Dorsalrandes der rechten Klappe gelegenen 
9—-16 viereckigen Záhnchen bestehend, die in entsprechende viereckige 
Grübchen der linken Klappe passen. Der Hinterrand etwas spitziger 
gerundet als der Vorderrand; weder am HRande der rechten, noch an 
jenem der linken Klappe kommen Záhnchen vor; im übrigen stimmt 
seine Struktur vollstándig mit jener des Vorderrandes überein. Der 
Ventralrand in seinem mittleren Teile séhwach bogig, im vorderen und 
hinteren Drittel kaum merklieh gebuchtet, mit den Spitzenrándern ün- 
merklich verbunden. 

Die rechte Klappe weicht von der linken nur insofern ab, als 
dieselbe etwas verlüngerter (Taf. XI, Fig. 7), der Dorsalrand ziemlich 
stark bogig und mit dem Hinterrande durch einen stumpféren Bogen 
verbunden, der Ventralrand aber schwach gebuchtet ist. 

Von oben gesehen sind dié Schalen verlüngert oval, im unteren 
Drittel am breitesten. Vordere Spitze spitzig, die hintere stumpf gerún- 
det. Die beiden Seitenlinien beschreiben einen von hinten nach vorn 
abfallenden, in der Mitte schwach gebuchteten Bogen. Die Scheidelinie 
fast gerade (Taf. XI, Fig. 38). ; 


494 


620 Dr GYULA MÉHES 


Die Schalenwandung ziemlich dick, nicht glünzend. Die Oberfláche 
mit ziemlich grobBen papillenartigen Erhebungen bestreut, von welchen 
feine Föden strahlenförmig ausgehen und -die Oberfláche dicht durch- 
netzen (Taf. XI, Fig. 149. : 

Zahl der Schliedmuskeleindrücke 5—6, die im vorderen Drittel 
der Schale liegen, u. z. vier in einer Reihe in der Richtung senkrecht 
zur Lángsachse, zwei über diesen unregelmábig (Taf. XI, Fig. 14. 

Mánnchen (Taf. XI, Fig. 9—14): Schalen von der Seite gesehen 
jenen des Weibchens sehr üáhnlich (Taf. XI, Fig. 9), doch gibt es einige 
Unterschiede, die sich hauptsáchlich im Verlaufe des Dorsal- und Hin- 
terrandes kundgeben. Der Dorsalrand ist námlich nicht gerade, bezw. 
schwachbogig, sondern in seinem mittleren Teile schwach gebuchtet 
und verlauft schiefer abschüssig gegen die Spitzenránder. Der Hinter- 
rand ist nicht stumpf gerundet, sondern stellt eine schwach gebuchtete 
schief abfallende Linie dar. Die Struktur der Schalenránder stimmt 
übrigens mit jener des Weibchens vollstándig überein, ausgenommen, 
daB am vorderen Teile des Hinterrandes auch eine kleine zahnartige 
Erhöhungen vorkommt (Taf. XI, Fig. 13). Die Wandung und Struktur 
der Schale betreffend stimmt das Münnchen vollstándig mit dem Weib- 
chen überein, doch mub bemerkt werden, dab die Zahl der papillen- 
artigen Erhebungen an der Schale des Mánnchens viel gröber ist als 
an jener des Weibchens. 

Von oben gesehen sind die Schalen spindelförmig, die Spitzen 
ausgenommen in ihrem ganzen Verlaufe gleich breit. Die vordere Spitze 
spitzig, die hintere stumpf abgerundet. Scheidelinie gerade (Taf. XI, 
Fig. 10). 

Fundort: Sopron (Teichmühle, Weg bei den 80-lieh von Sopron 
gelegenen  Weingárten, Darufalva); Peremarton;  Budapest-Kőbánya ; 
Szócsán. — Sehr háufig. 

Diese Art ist betreffs ihrer Gestalt der von BRapY-ROBERTSON be- 
sechriebenen (wtheridea torosa Jowxxs-BRapY var. teres! sehr áhnlich, 
unterscheidet sich jedoch von dieser einerseits durch die Struktur der- 
Schalenwandung, andererseits durch den Umstand, dab sich am Rande 
ihrer vorderen Spitze 5—8 kleine zahnartige Erhebungen vorfinden, 
wáhrend diese bei Gytheridea torosa var. teres fehlen; dagegen weist 
der hintere Spitzenrand letzterer ein sehr langgezogenes zahnartiges 
(Gebilde bezw. einen Stachel auf, der wieder an den von mir unter- 
suchten Exemplaren fehlt. Auf Grund dessen können die in Rede 
stehenden Exemplare nicht als Vertreter der Gytheridea torosa var. 
teres betrachtet werden. 


! BRADY-OROSSKEY £ ROBERTSON: A Monograph of the Post-Tertiary Ento-- 
mostr. of Scotl. London, 1574, p. 178. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS, 621 


3. Cytheridea pannonica n. sp. var. tuberculata n. var. 
[URES ARE ál] 


Lánge: 101 mm, Durchmesser : 048 mm, Höhe: 0756 mm. 

Schalen von der Seite gesehen mit jenen des Typus völlig über- 
stimmend (Taf. X, Fig. 17), eine Abweichung ist vielleicht einigermaben 
nur im Verlaufe des Hinterrandes vorhanden, indem dieser nicht stumpf 
gerundet, sondern schief zugestutzt ist und abschüssig gegen den Ven- 
tralrand verlautt. Die Struktur der Schalenránder stimmt vollstándig 
mit jener des Typus überein, doch mub bemerkt werden, dab bei diesem 
Tiere auch am vorderen Teil des Hinterrandes ein kleiner zahnartiger 
Fortsatz vorkommt, der bei CGytheridea pannonica fehlt. 

Von oben gesehen sind die Schalen ziemlieh verlüngert oval, die 
Spitzen gleich stumpf gerundet. Die beiden Seitenlinien beschreiben 
einen gleichmábigen Bogen. Je zwei grobe Hügel, die sich auf der 
Wandung der Schale erheben, verleihen der SeitenJinie ein interessanteg 
Anbere (Mat. X, Big; 18). 

Die Schalenwandung verdankt námlich dem Umstand besonderes 
Interesse, dab sieh vor den Muskeleindrücken und hinter denselben 
je ein groBer Hügel erhebt, die beim Typus fehlen und unsere Form 
von jenem betráchtlich unterscheiden. Im 6 übrigen stimmt auch die 
Skulptur vollstándig überein. 

Von Muskeleindrüeken konnten nur die vier in einer Reihe ge- 
legenen beobachtet werden, wührend die darüber befindlicehen beiden 
Muskeleindrücke nicht sichtbar waren. 

Fundort: Sopron (Darufalva) ; Budapest-Kőbánya ; Peremarton. — 
Sehr háufig. 

In Gesellschaft der eben beschriebenen Tiere fanden sich in ziem- 
lich groBer Anzahl auch geschleechtsunreife Individuen, die von der 
Seite gesehen, auber der Gröbe (07 mm Lánge), in vielen Beziehun- 
gen von den ausgewachsenen Individuen abweichen (Taf. X, Fig. 20. 
Der Vorderrand viel höher als der Hinterrand, stumpfbogig, unmerklich 
in den Ventralrand übergehend, mit dem Dorsalrand hingegen einen 
flacehen Hügel bildend; an seinem Saume erheben sich Záhnchen; die 
Porenkanalzone sehr schwach entwickelt. Dorsalrand in gerader, scehwach 
abschüssiger Linie gegen den Hinterrand verlaufend, mit dem er sich 
ebenso vereinigt, wie mit dem Vorderrande. Hinterrand mit schiefer 
Lehne gegen den Ventralrand ziehend, mit demselben unvermerkt ver- 
sechmelzend. An seinem Saume ist keine kleine zahnartige Erhöhung 
vorhanden. Ventralrand in leichtem Bogen verlaufend. 

Von oben gesehen stimmt die Jugendform fast vollstündig mit dem 
geschlechtsreifen überein, nur ist es etwas gedrungener (Taf. X, Fig. 21). 


6292 DI GYULA MÉHES 


Bezüglieh der Schalenwandung muB bemerkt werden, dab dieselbe 
ganz so beschaffen ist wie jene der ausgewachsenen Tiere, nur erheben 
sich auf ihr nicht zwei, sondern drei Hügel, die eine dreieckige Figur 
umschlieben. 

Die im obigen beschriebene Varietát ist der von BRApY und 
RoBERTrsox ! beschriebenen Gytheridea torosa Josxzs sehr áhnlich und 
unterscheidet sich von dieser in erster Reihe dadurch. dal sie etwas 
gedrungener als jene ist. Von anderen Abweichungen ist noch besonders 
hervorzuheben, dab am Saume des vorderen und hinteren Spitzenran- 
des bei Gytheridea torosa zahnartige Erhöhungen fehlen, wáhrend sich 
an seiner Oberfláche fünf Hügel erheben, bei den eben beschriebenen 
Exemplaren hingegen nur zwei bis drei derartige Hügel vorhanden 
sind. Wegen diesen Abweichungen können meine Exemplare nicht mit 
Cytheridea torosa identifiziert werden, sie sollen vielmehr, da sie sowohl 
betreffs der Gestalt als auch der Struktur der Gytheridea pannonica 
sehr áhnlich sind, als lokale Varietát dieser Spezies gelten. 


4. Cytheridea ampullata n. sp. 
[dat Xx, Hig. 22— 23 m. Tat. XI, Hig. 1—5.] 


Lönge : 0-69 mm, Durchmesser : 0726 mm, Höhe: 0-4 mm. 

Weibechen (Taft. XI, Fig. 1, 2 u. Taff. X.ERagr 2223) eeSehalen 
von der Seite gesehen verlüngert nierenförmig (Taf. XI, Fig. 1). Der 
Vorderrand etwas höher als der Hinterrand, stumpfbogig, in den Dor- 
salrand unmerklich übergehend, gegen den Ventralrand mit starkem 
Bogen verlaufend und in seinem vorderen Teile ein breit vorstehen- 
des Kielchen bildend. Der Vorderrand mit dünnem Kutikularsaum, der 
Schalenrand breitzonig, reich mit Porenkanále versehen; die Kanüle 
am Innensaum des Schalenrandes beginnend, einzeln stehend, sehr lang 
und dünn. Sie verlaufen nicht gleichmüábBig, da sie in der Mitte am- 
pullenartig angeschwollen sind und in einer nadelförmigen Spitze enden. 
Eine Innenlamelle fehlt (Taf. X, Fig. 22). Dorsalrand schwachbogig, 
in seinem mittleren Teile fein gebuechtet und mit dem Hinterrande 
einen gut kenntlichen Hügel bildend. Der Hinterrand in seinem hin- 
teren Drittel scehwach gebuchtet, im vorderen Drittel stiumpf gerundet, 
in den Ventralrand unmerklieh übergehend; seine Struktur mit jener 
des Vorderrandes vollstándig übereinstimmend. Der Ventralrand in 
seinem mittleren Teile stark bogig, im vorderen Drittel tief, im 6 hin- 
teren Drittel flach gebuchtet, breitzonig, in seinem ganzen Verlaufe 
von derselben Struktur wie die Spitzenründer. 


1 BRADY-OROSSKEY £ ROBERTSON: Mon. of the Post-Tert. Ent. of Seotl. p. 178. 


BEITBÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 623 


Von oben gesehen sind die Schalen mandelförmig, die beiden 
Seitenlinien besechreiben einen nach hinten abfallenden Bogen. Beide 
Spitzen spitzig, die hintere etwas stumpfer als die vordere. Scheide- 
linie von sehr schwach welligem Verlauf (Taf. XI, Fig. 2). 

öchalenwandung zart, ganz durchsichtig, elasartig, Oberfláche elün- 
zend und mit vieleckigen kaum erhabenen Papillen sehr dicht bestreut, 
welche sehr oft zu unregelmábig vieleckigen Feldern egruppiert sind, 
zwischen denen Bünder verlaufen (Taf. X, Fig. 23). 

Zahl der Muskeleiíndrücke 5—6, wovon vier im vorderen Körper- 
drittel in eine Reihe geordnet sind; hinter bezw. über diesen finden 
sich noch ein bis zwei Muskeleindrücke vor; alle sind langgezogen 
Mat XA Bea 297 

Möánnchen (Taf. XI, Fig. 3, 4: Von der Seite gesehen mehr 
oder weniger regelmábig nierenförmig (Tat. XI, Fig. 3), viel gedrun- 
gener als das Weibchen. Vorderrand stumpf, eleiechmábig gerundet, in 
den Dorsalrand unmerklich übergehend, mit dem Ventralrande kein so 
auffallendes Kielchen bildend wie bei dem Weibchen. Der Dorsalrand 
beschreibt einen nach hinten leicht geschwungenen Bogen und über- 
geht fast unmerklieh in den Hinterrand; dieser verlüuft gegen den 
Dorsalrand in einer schwach abfallenden Abdachung, ist in seinem 
unteren Teile stumpf gerundet und mit dem Ventralrande unmerklich 
vereinigt. Der Dorsalrand in seiner Mitte schwach gebuchtet. Struktur 
der Schalenránder mit jenen des Weibchens vollkommen übereinstim- 
mend. 

Das Mánnchen stimmt mit dem Weibchen auch von oben ge- 
sehen überein (Taft. XI, Fig. 4), doch ist es etwas gedrungener als 
jenes; auch in der Skulptur der Oberfláche stimmen sie überein mit 
dem Unterschiede, dab hier eine Gruppierung der Erhöhungen zu viel- 
eckigen Feldern in kleinem Falle beobachtet wurde. Auch Muskelein- 
drücke konnten nicht untersehieden werden. Trotzdem kann dieses Tier 
in Hinsicht auf die Struktur der Schale nicht als Vertreter einer be- 
sonderen Art betrachtet werden, sondern nur als Vertreter des einen 
Geschlechtes derselben Art. 

Die Jugendform (Taf. XI, Fig. 5) stimmt betreffs der Struktur und 
Skulptur der Schalenwandung vollstándig mit den ausgewechsenen 
Exemplaren überein, von denen es nur in der Gröle und (restalt einiger- 
mabBen abweicht. Namentlich ist sein Vorderrand viel höher als der 
Hinterrand, gegen den Dorsalrand zu tief gebuchtet, in seinem unteren 
Drittel hingegen kielartig verbreitert. 

Fundort: Sopron (Teichmühle, Weg bei den 50-lich von Sopron 
gelegenen Weingürten); Budapest-Kőbánya: Peremarton. — Ziemlich 
háufig. 


621 Dr GYULA MÉHES 


Die eben beschriebene Art ist von der Seite sowie auch von oben 
gesehen der von BArIRp! besehriebenen Gyihere albomaculata ühnlich, 
weicht jedoch von dieser hauptsáchlich durch den Untersechied zwischen 
der . Lánge und Breite ab. Meine Exemplare sind námlieh ungefáhr 
nur, anderthalbmal so lang als hoch, wáhrend BAIRDsS Exemplare zwei- 
mal so lang als hoch sind. Doch stimmt Gythere albomarulata auch 
betrefis der Skulptur der Oberfláche sowie der Műuskeleindrücke nicht 
überein. 


VI. Gattung. Cythereis G. 0. Sans. 


Die Schale meist von mannigfaltiger Gestalt, von der Seite ge- 
sehen mehr oder weniger nieren-, von oben gesehen kahnförmig. Der 
Vorderrand gewöhnlich höher als der Hinterrand, stumpf gerundet, 
bezw. bogig, wáhrend der Hinterrand fast immer kielförmig verbreitert 
ist. Manchmal erheben sich am Saume beider Spitzenránder Záhne. 
Der Schalenrand bildet eine breite Zone, ist mit Porenkanülen reichlich 
versehen, deren Gruppirung und Verlauf sehr an die Gattung GCytheridea 
erinnert. Eine Innenlamelle vorhanden, jedoch mit dem Schalenrand 
dermaben verwachsen, dab die Verwachsungslinie, bezw. -Zone gar 
nicht zu beobachten ist. Für den Dorsalrand ist es bezeichnend, dab er 
gegen den Hinterrand zu fast ausnahmslos sanft abfállt. Der SchlieB- 
apparat besteht aus je einem groBen, im oberen und unteren Teile des 
Dorsalrandes der rechten Klappe gelegenen Zahn, die in entsprechende 
Vertiefungen der linken Klappe passen. Zuweilen treten neben den 
gewöhnlichen SchlieSzáhnen auch Hilfszáhne auf, besonders im obe- 
ren Teile. 

Die Schalenwandung ziemlich dick, durchscheinend und mit Punk- 
ten, Gruben und groben Furchen reichlich verziert; hüufig verlaufen 
an der Oberfiüche auch lange Böünder, bezw. Kiele, manchmal treten 
auch Knoten auf. Zuweilen ist auch der Augeneindruck sichtbar. 

Zahl der Muskeleindrücke 4—6, die fast in der Medianlinie in 
einer heihe angeordnet sind; über diesen sind gewöhnlich noch drei 
in einer nach oben gerichteten Linie gruppiert. 

Aus der fossilen Fauna von Ungarn waren bisher 9 Arten dieser 
Gattung bekannt, denen ich nun auf Grund des untersuchten Materials 
noch 5 hinzufüge, so dab die Zahl der Arten auf 14 steigt. Die Ver- 
treter der Arten wurden fast immer in grober Anzahl angetroffen, 
woraus auf ihre weite Verbreitung gesechlossen werden kann. 

Nach G. W. MÜLLER sind Vertreter der Gattung Gythereis in den 
jetzigen Meeren in verschiedenen Tiefen überall sehr verbreitet. AuBer 


1 BAIRD: Brit. Entomostr. p. 169, Taf. XX, Fig. 7. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 625 


dem Mittelmeere werden sie auch in der Nordsee und im Atlantischen 
Ozean angetroffen. Die Gattung ist sehr artenreich. 


1. Cythereis tenuistriata n. sp. 


Löánge : 0-76 mm, Durchmesser : 07-36 mm, Höhe, linke Klappe: 0745 mm. 
Get reGhtem ád 0746 c 

Schalen von der Seite gesehen unregelmübig viereckig, die linke 

Klappe mit der rechten nicht übereinstimmend. Der Vorderrand der 

linken Klappe viel höher als der hintere, stumpf gerundet in den 

Dorsal- und Ventralrand unmerklich übergehend. An seinem Saume 


Cythereis tenmvistriata n. sp. — 5. Linke Schale von der Seite ; 6. rechte Schale von der 
Seite: 7. Schalen von oben gesehen; 8. rechte Schale von oben gesehen ; 9. Konstruk- 
tion der oberen Spitze von der Seite; 10. Muskeleindrücke und Wand der Schale. 


befinden sich 5—6 kielartige Erhöhungen ; Schalenrand sehr breit, reich- 
lich mit Kanülen versehen; die Kanálchen am áuBeren Rande der 
Innenlamelle mit breiter Basis beginnend, in ihrer Mitte ampullenartig 
erweitert, in einer nadelförmigen Spitze endigend und unverzweigt. Die 
Innenlamelle eine viel schmülere Zone bildend, strukturlos. Der Dorsal- 
rand über der Augengegend stark bogig, gegen den hinteren Spitzen- 
rand eleichmábig abfallend und sich mit diesem in einem stumpfen 
Winkel vereinigend. Der Hinterrand in seinem mittleren Teile schwach 
cebuchtet, im unteren Teile stumpf gerundet und in den Ventralrand 
mit einem gleichmábigen Bogen übergehend. An seinem Saume befin- 


626 Dr GYULA MÉHES 


den sich Kielchen, u. z. in gröBerer Zahl als am Vorderrand ; - im 
übrigen ist seine Struktur mit jener des Vorderrandes vollkommen 
identisch. Der Ventralrand in seine vorderen Drittel sehr schwach 
gebuchtet, im hinteren Drittel hingegen schwach bogig; sehr breitzonig, 
mit dicht stehenden Porenkanálen versehen, welche sowohl ihrer Gestalt, 
als auch der Struktur nach vollkommen mit den Porenkanöálen des 
Vorder- und Hinterrandes übereinstimmen. Die rechte Klappe betreffs 
der Gestalt von der linken wesentlich abweichend. Der Vorderrand viel 
stárker gerundet, gegen den Dorsalrand sanft abfallend, wobei er eine 
kleine Bucht bildet und mit ihm in einem gut wahrnehmbaren Hügel 
zusammenstobBt; gegen den Ventralrand nimmt er an Breite betráchtlich 
zu und bildet in seinem vorderen Teile ein echtes breites Kielchen, 
mit dem Ventralrand aber einen stumpfen Winkel. Bezüglieh seiner 
Struktur stimmt er mit jenem der linken Klappe überein, seine Innen- 
lamelle ist jedoch viel breiter. Der Dorsalrand fállt gleichfalls gleich- 
mábig gegen den Hinterrand ab, mit dem er sich in einem gut kennt- 
lichen Buckel vereint. Der Dorsalrand ist in seinem hinteren Teile tief 
gebuchtet, bildet in seinem mittleren Teile ein scharfes Kielchen und 
verláuft in seinem vorderen Teile in gleichmáBigem Bogen gegen den 
Ventralrand, in den er unmerklich übergeht. Seine Struktur mit jJener des 
Dorsalrandes linken Klappe identisch, doch breiter als jener. Der Ventral- 
rand in seinem mittleren Teile gerade verlaufend, stark eingestülpt und 
sich. mit den Spitzenrándern in seinem vorderen Drittel ein Kielchen, im 
hinteren Drittel hingegen einen eleichmáBigen stumpfen Bogen bildend, 
vereinigend. Porenkanalzone mit jener der linken Klappe identisch. 
Die Schalen besitzen einen wohlentwickelten SchlieBapparat, welcher 
aus zwei kegelförmigen, unterhalb dem Dorsalrand der rechten Klappe 
im vorderen und hinteren Drittel gelegenen Zühnen und aus an ent- 
sprechenden Stellen der linken Klappe gelegenen Vertiefungen besteht, 
in welche die Záhne der rechten Klappe hineinpassen. 

Von oben gesehen sind.die Schalen verlüngert oval, in der Mittel- 
region am breitesten. Die beiden Spitzen miteinander vollstándig über- 
einstimmend, die Seitenlinie einen stumpfwelligen Bogen besehreibend, 
öcheidelinie gerade. 

Schalenwandung spröde, dick, zerbrechlich, matt; die Oberfláche 
fein granuliert, punktiert und mit ziemlich groBen, fach blasenförmi- 
gen Brhöhungen bedeckt. An der Oberfláche mancher Schale können 
auch verwischte Spuren eines Netzwerkes beobachtet werden, dessen 
Fáden an der Oberfláche als scharf hervorstehende Kielchen erseheinen. 
Farbe grauweibB, zuweilen gelblichbraun. 

Zahl der Schlieömuskeleindrücke 8—9, wovon 5—6 in einer Reihe, 
u. zw. senkrecht auf die Lüngsachse zu stehen pflegen. Darüber befin- 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 627 


den sich drei besondere Sehliefmuskeleindrücke, die in der Mittelregion 
der Schale in schiefer Richtung liegen. 

Fundort: Sopron (Teichmüble, Weg bei den 50-lich von Sopron 
gelegenen Weingüárten)  — Selten. 

Diese Art, namentlich die von mir beschriebene und abgebildete 
rechte Klappe, entspricht sowohl betreffs der Gestalt als auch der 
GröbBe der Schalen ziemlich gut der von Reuss! besehriebenen Gypri- 
dina angulata. Doch seheint mir angesichts der mangelhaften Be- 
schreibung und Abbildung Reuss, eine Identifizierung der beiden als 
unzulássig. 


2. Cythereis Lőrentheyi n. sp. 
MEZ VTUS Tatés A-68 


2? Lánge: 082 mm, Durchmesser : 0-32 mm, Höhe: 0-42 mm. 
d ( ÜTÉSEK ( ÜSZHM a 048 a 
Weibehen (Taf. VIII, Fig. 1—2): Schalen von der Seite ge- 
sehen unregelmábig viereckig, rechte Klappe mit der linken vollstándig 
übereinstimmend (Taf. VIII, Fig. 1). Der Vorderrand unregelmábig 
bogig, mit schwacher Abdachung gegen den Dorsalrand ziehend und 
mit diesem in einem stumpfen Winkel zusammentreffend, wáhrend er 
mit dem Ventralrande in einem starken stumpfen Bogen zusammen- 
stobt. Der Dorsalrand mit schwacher Abdachung gegen den hinteren 
Spitzenrand verlaufend, mit diesem in einem gut kenntlichen stumpfien 
Winkel zusammentreffend. In seinem vorderen und hinteren Drittel 
sind die zur Aufnahme der in der rechten Klappe befindlichen Zaáhne 
dienenden beiden Vertiefungen sowie der Augeneindruck sehr deutlich 
zu sehen. Der Hinterrand in seinem oberen Teile schwach gebuchtet, 
im unteren Teile hingegen fein bogig und unmerklieh in den Ventral- 
rand übergehend, welcher in seinem vorderen Drittel tief gebuchtet, 
im hinteren Drittel hingegen eleichmábig stumpfbogig ist. In seinem 
mittleren Teile besitzt er eine sehr verschmülerte Porenkanalzone. 
Mánnchen (Taf. VIII, Fig. 3, 4): Schalen von der Seite hoch 
nierenförmig (Tat. VIII, Fig. 3). Der Vorderrand viel höher als der 
Hinterrand, stumpíbogig, gegen den Dorsalrand in starkem Bogen ver- 
laufend, gegen den Ventralrand hingegen mit stumpfem Bogen ziehend 
und an der Begegnungsstelle einen flachen Kiel bildend. Die Struktur 
der Schale mit jener des Weibchens vollstándig übereinstimmend. Dor- 
salrand in seinem vorderen und hinteren Drittel schwach gebuchtet, 


1 Reuss: Die foss. Entomostraceen d. österr. Tertiárbeckens. Haidingers 
Naturw. Abh. III, 1850, p. 68, Taf. IX, Fig. 23. 


625 D: GYULA MÉHES 


in der Mitte fein bogig und mit dem 6 Hinterrande einen sehr auffal- 
lenden Hügel bildend. Hinterrand in seinem oberen Teile tief gebuchtet, 
im unteren Teile stumpf gerundet, in den schwach ungleichmábig ge- 
buchteten Ventralrand unmerkliech übergehend. 

Von oben gesehen sind die Schalen beider Geschlechtsindividuen 
verlángert oval, doch ist die Schale des Weibehens etwas lánger (Taf. 
VIII, Fig. 2), die des Mánnchens etwas gedrungener (Taf. VIII, Fig. 4. 
Das Weibchen ist in seinem vorderen, das Mánnchen in seinem hinteren 
Drittel am breitesten. Bei dem Mnnchen ist die hintere Spitze etwas 
spitziger als die vordere, beim Weibchen dagegen sind beide Spitzen 
fast gleich. Die Seitenlinie beschreibt einen stumpfen, welligen Bogen 
und ist an der vorderen Spitze mit Knoten versehen. Scheidelinie gerade. 

Schalenwandung ziemliech dick, steif, zerbrechlich. Die Oberfláche 
sehr schön verziert. In der Löngsrichtung der Schale verlaufen scharfe 
Kielchen, welche verlüngert vieleckige Felder umschlieBen. Innerhalb 
der Felder verleihen winzige, blasenförmige Erhebungen der 5Schale 
Mannigfaltigkeit (Taf. VIII, Fig. 6). 

Zabl der Sehlieőmuskeleindrücke 8, deren Gruppierung unregel- 
mabios18t (at VELE ABÁ o 16)s 

Fundort: Sopron (Teichmühle, Darufalva, Weg bei den 50-lich 
von der Stadt gelegenen Weingárten) ; Budapest-Kőbánya ; Peremarton. — 
Sehr háufig. 

Zwischen den jugendlichen und ausgewachsenen Exemplaren kann 
kein scharfer Unterschied festgestellt werden, die ersteren stimmen mit 
den gesehlechtsreifen Individuen vollkommen überein, ein Unterschied 
ist nur in der GröBbe vorhanden (Taf. VIII, Fig. 5). 


3. Cythereis hungarica n. sp. 
ME NT aa EU 


Lönge : 0775 mm, Durchmesser: 0-37 mm, Höhe: 0-47 mm. 

Sowohl der Gestalt wie auch der Struktur nach mit der eben 
besechriebenen Gythereis Lórenlheyi, u. z. mit dem mánnlichen Exem- 
plare derselben sehr übereinstimmend. Hine Abweichung ist, von der 
Seite gesehen (Taf. VIII, Fig. 7), nur darin zu beobachten, dab der 
bei GC. Lórentheyi stuampfbogige Vorderrand hier entenschnabelförmig, 
platt und gerundet ist, mit dem Dorsalrande eine tiefere Finbuchtung 
bildet und der oberhalb der Augengegend befindliche Hügel auffallen- 
der ist, wührend er mit dem Ventralrand einen tiefen Winkel bildet. Im 
übrigen stimmt diese Form mit (€. Lórenthewyi vollstándig überein. 

Von oben gesehen ist die Ahnlichkeit keine so grobe mehr, indem 
die Schalen der in Rede stehenden $Spezies von oben gesehen breit 


szákszt za ös a LÜL ásál áz sza ániáálálaszza lá lk álta azáatsazán ááá tását lisa zánattkáiéékiáiiiiitkt[Ól[ó8ooŐ .//, EL S E L.éFt EcfCLC LL ÓL. 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 629 


kahnförmig, in der Mitte am breitesten sind. Beide Spitzen sind gleich 
spitzig, die Seitenlinien beschreiben einen gleichmáBigen stumpfen Bogen. 

Die Skulptur der Schalenoberfláche ist bereits völlig abweichend, 
da sie mit ziemlich groben Punkten dicht bestreut ist, die zuweilen, 
regelmábig gruppiert, vieleckige Felder umsehliebBen, zwischen denen 
lange Büánder hindurchziehen (Taf. VIII, Fig. 8). 

Auch die Gruppierung der Muskeleindrücke stimmt. mit jenen der 
CGyihereis Lórenlheyi nicht überein, indem die 6 Muskeleindrücke in 
schiefer Richtung in vier Reihen gestellt sind, u. z. so, dab in der 
ersten und dritten heihe je einer, in der zweiten und vierten Reihe 
je zwei nebeneinander liegen. Darüber befinden sich in schiefer Reihe 
noch 3 Muskeleindrücke (Taft. VIII, Fig. 7). 

Fundort: Sopron (Darufalva) ; Budapest-Kőbánvya. — Hüufig. 

Die Jugendform (Taf. VIII, Fig. 9) ist der ausgewachsenen sehr áhn- 
lich, doch viel höher als der Hinterrand, mit dem Dorsalrand einen kaum 
merklichen Winkel bildend; der Ventralrand in der Mitte bogig, in seinem 
vorderen und hinteren Drittel schwach gebuchtet. Im übrigen stimmt sie 
mit den geschlechtsreifen Individuen vollkommen überein. Charakteris- 
tisceh für die Jugendform ist die unverháltnismábige Gröbe der kreis- 
förmigen Punkte an der Oberfláche. 

Diese Art ist sowohl von der Seite wie von oben gesehen der 
Gythere punctala Müxvsr.! sowie der (íythere osnaburgensis UKCs.,? 
besonders aber letzterer sehr áhnlich. Doch können meine Exemplare 
mit dieser doch nicht identifiziert werden, da so in der Gestalt, wie 
in der Struktur Abweichungen obwalten. Hine Abweichung zeigt sich 
in erster Reihe in dem Verháltnis zwischen Lüánge und Höhe. CGythere 
osnaburgensis ULxus. ist nöámlich nahezu nur halb so lang als hoch, 
wáhrend meine Exemplare beinahe noch einmal so lang als hoch sind. 
Der Vorderrand von Gythere osnaburgensis vereinigt sich in gleich- 
möábigem Bogen mit dem Dorsalrand, wáhrend dieselben an meinen 
Exemplaren eine schwache Einbuchtung bilden; ferner ist der Dorsal- 
rand jener stark bogig, derjenige der letzteren dagegen mit schwach- 
bogiger Abdachung gegen den Hinterrand verlaufend. Auch betreffs der 
Zahl und Einteilung der Muskeleindrücke stimmen die beiden Arten 
nicht überein, insofern vier der sechs Muskeleindrücke von Gytihere 
osnaburgensis in einer Reihe, zwei hingegen gesondert stehen. Alldies 
in betracht gezogen, können meine Exemplare, obzwar sie der (th. 


1 MÜNSTER: Üb. einige foss. Arten Cypris u. Cythere. Jahrb. f. Min. Geol. . . . 
1830, p. 62. 

2 LIENENKLAUS : Mon. d. Ostrak. des nordw, Tert. Zeitschr. d. D. geol. Ges. 
EVT p. 191, Ta£ XIII, Big. 11. 


630 Dr GYULA MÉHES 


osnaburgensis Ugrzs. sehr nahe stehen, mit derselben doch nicht iden- 
tifiziert werden, sondern müssen angesichts der Schalenstruktur, sowie 
der Zahl und Gruppierung der Muskeleindrücke als Vertreter der Gat- 
tung GCythereis betrachtet werden. 


4. Cythereis Mülleri n. sp. 
[Taf. IX, Fig. 1—4 u. Taf. VIII, Fig. 15—18.) 


Lánge : 052 mm, Durchmesser: 0-22 mm, Höhe: 0-3 mm. 

Schalen von der Seite gesehen einem abgerundeten Ziegel áhnlich, 
die rechte Klappe mit der linken fast vollstándig übereinstimmend. 
Von der Seite gesehen ist der Vorderrand stumpf gerundet, übergeht 
in den Dorselrand mit einer sanften Abdachung und bildet mit dem- 
selben einen ziemlich auffallenden Hügel, wührend er sich mit dem 
Ventralrand in einem gleichmábBigen Bogen vereinigt (Taf. IX, Fig. 1). 
Der Vorderrand sehr breitzonig (Taf. IX, Fig. 4), mit feinem Kutikular- 
saum; in seiner Mitte verlauft ein schwacher Streifen. Er besitzt ein- 
zeln und sehr spárlich stehende Porenkanále, welche mit breiter Basis 
beginnen, in ihrem unteren Drittel etwas erweitert sind und in einer 
dünnen Spitze endigen. Die Innenlamelle schmüler als der Schalenrand, 
die Porenkanále an seinem üáuBeren BRande beginnend. Der Dorsalrand 
gerade, mit beiden Spitzenrándern in einem deuilichen Hügel sich 
vereinigend. Darunter befindet sich der SehlieBapparat der Schale, der 
aus elner am Hinterrand der linken Klappe gelegenen kleinen Ver- 
tiefang und einem am Vorderrand befindlichen elliptisehen Zahn besteht, 
welch letzterer in eine entsprechende Vertiefung der rechten Klappe 
pabt, wáhrend ein eckiger Zahn derselben einer Vertiefung der linken 
Klappe entspricht. Zwischen den Vertiefungen, bezw. Záhnen ziehen 
an den Schalenrándern Leisten, bezw. Furchen hindurch, welche zur 
gegenseitigen Festigung der Klappen dienen. Der Hinterrand in seiner 
oberen Hálfte schwach gebuchtet, von hier einen stark vorstehenden 
Bogen beschreibend, um dann in schwachem, schiefem Bogen gegen 
den Ventralrand abzufallen, mit dem er sich in einem kaum bemerk- 
baren flachen Hügel vereinigt; betrefis seiner Struktur stimmt er mit 
dem Vorderrande überein, doch ist seine Zone viel schmüler, séine 
Porenkanále stehen sehr spárlich und seine Innenlamelle verschwindet 
gánzlich (Taft. VIII, Fig. 17). Ventralrand sehr seicht gebuchtet, breit- 
zonig, in seinem hinteren Drittel mit Porenkanálen versehen, einen 
breiten Kutikularsaum besitzend, welcher den eigentliehen Schalenrand 
in seinem vorderen Drittel gánzlich verdeckt, wáhrend er in seinem 


unteren Teile den Schalenrand als schmaler Streifen begleitet (Taf. IX, 
Figa 2). 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 631 


Von oben gesehen sind die Schalen mehr oder weniger spindel- 
förmig, in ihrem vorderen und hinteren Drittel eleich breit. Die hin- 
tere Spitze etwas stumpfer als die vordere. Die beiden Seitenlinien in 
der Mitte gebuchtet, in ihrem vorderen und hinteren Drittel hingegen 
in schwachem Bogen gegen die Spitzen verlaufend. Scheidelinie gerade 
KÜLENE A AKZA akgs5 E 

Die Schalenwandung zart, durchsichtig. Die Oberflüche mit weit 
von einander stehenden papillenartigen Erhebungen bestreut, zuweilen 
mit sehr feinen, zarten Bündern bedeckt, die vieleckige Felder um- 
sehlieben, so dab die Oberfláche hierdurch eine eigentümlich netz- 
artige Struktur erhált (Taf. VIII, Fig. 18). 

Muskeleindrücke sah ich selbst nach der sorgsamsten Práparierung 
und ÜUntersuchung nicht, da meine Exemplare etwas abgerieben sind. 
Alles in allem konnte ich einen einzigen Muskeleindruck unterhalb 
den vorderen Ventralrand einer linken Klappe beobachten. 

Fundort: Sopron (Weg bei den 50-lieh von Sopron gelegenen 
Weingárten, Darufalva). — Sehr selten. 

Das eben besechriebene Tier ist sowohl von der Seite, als auch 
von oben gesehen der Gytiherura Sarstit BRapy! sehr ühnlich, kann 
jedoch mit ihr aus folgenden Gründen nicht identifiziert werden. (1íhe- 
rura Sarsti ist viel schlanker als meine Exemplare, sie ist über zwei- 
mal so lang als hoch, wührend meine Exemplare nicht einmal ganz 
zweimal so lang als hoch sind. Ihr Ventralrand ist tief gebuchtet und 
trifft mit dem Hinterrand in einem deutlich bemerkbaren Kiel zusam- 
men; auch stimmt die Struktur der Spitzenránder nicht überein. 

Von oben gesehen sind beide öSpitzen der Gyilherura Savsti viel 
spitziger als an meinen Exemplaren. Auf Grund alldessen können sie, 
obzwar sie betrefis der Gestalt einander sehr nahe stehen, doch nicht 
identifiziert werden, sondern sind in Anbetracht der Gestalt und Struk- 
tur der Schale zur Gattung (yilhereis zu stellen. 


5. Cythereis foveata n. sp. 
[Taf. XI, Fig. 15—18.] 


Lánge: 0535 mm, Durchmesser : 0728 mm, Höhe: 0-4 mm. 

Die Umrisse der Schale von der Seite gesehen einem unregel- 
mábigen Viereck áhnlich (Taf. XI, Fig. 15). Der Vorderrand viel höher 
als der Hinterrand, stumpfbogig, sein AuBenrand beschreibt keine gleich- 
mábige Linie, sondern ist durch gröbBere odere kleinere Hügel wellig 


1 BRapx: Mon. of the recent British Ostrak. London 1868, p. 442, Taf. XXXII, 
Fig. 56—59. 


632 Dr GYULA MÉHES 


gestaltet (Taf. XI, Fig. 17). Mit dem Dorsalrand bildet er einen sehr 
auffallenden Hügel, mit dem Ventralrande stobt er in einem stumpfen 
Hügel zusammen. Der Schalenrand hat einen zarten Kutikularsaum, 
auf welchem parallele Streifen verlaufen. Derselbe ist mit Porenkanülen 
reich versehen. Die Porenkanüle beginnen am Rande der AuBenlamelle 
mit breiter Basis, sind dünn und verlaufen fast gleichmábig, an die 
Oberfláche stolen sie in schiefem Winkel. Die AuBenlamelle schmal- 
zonig:; die Breite der Innenlamelle konnte nicht festgestellt werden, 
da der innere Teil durch und durch zersplittert ist. Der Dorsalrand 
verlauft mit steiler Abdachung gegen den Hinterrand zu, mit dem er 
eine kaum bemerkbare Einbuchtung bildet. Hin genaues Bild des Schlieb- 
apparates kann nicht gegeben werden, da mir nur eine einzige linke 
Klappe zur Verfügung stand und auch diese ziemlich abgerieben war. 
Der Hinterrand ist viel niedriger als der Vorderrand und bildet in 
seinem mittleren Teile einen stumpfen Hügel, im unteren und oberen 
Drittel dagegen eine seichte Bucht; betreffs seiner Struktur stimmt er 
vollkommen mit dem Vorderrand überein. Der Ventralrand in seinem 
mittleren Teile stark bogig, im vorderen und hinteren Drittel schwach 
gebuchtet mit den Spitzenrándern in stumpfem Hügel zusammentreffend ; 
betrefis seiner Struktur stimmt er vollstándig mit den Spitzenrándern 
überein. 

Von oben gesehen sind die Schalen breit kahnförmig, in der 
Mittelregion am breitesten. Beide Spitzen gleichförmig zugespitzt. Die 
Seitenlinien beschreiben einen gleichmábigen stumpfen Bogen, im un- 
teren Drittel befindet sich an der Seitenlinie eine kleine halbkugel- 
förmige Erhebung (Taf. XI, Fig. 16). 

Die Schalenwandung zart, zerbrechlich, ganz glasartig. An der 
Oberfláche sind verwischte, vieleckige Felder sichtbar, die ihr eine eigen- 
artige Netzstruktur verleihen; hier und da sind an der Schalenwandung 
auch die Basis der abgebrochenen Stacheln bezeichnende papillenartige 
Erhebungen sichtbar. 

Zahl der Sechlieőmuskeleindrücke 7, wovon vier in einer Reihe in 
der Mittelgegend der Schale gruppiert sind; darüber liegen drei kreis- 
förmige Eindrücke in schiefer Richtung (Taf. XI, Fig. 19). 

Fundort: Sopron (Weg bei den Weingárten 80-lich von Sop- 
ron). — Sehr selten. 


VIL Gattung. Cytherideis Jowers. 


Jchalen von der Seite gesehen sehr verlángert nierenförmig, von 
oben gesehen gestrekt kahnförmig. Der Vorderrand nur etwas höher 
als der Hinterrand. stumpfbogig. Der Schalenrand besitzt einen zarten. 


BEITEBÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 633 


Kutikularsaum, die Porenkanüle beginnen an der Innenlamelle, sind 
mehrfach verzweigt, von kurzem Verlauf, die Innenlamelle breitzonig, 
mit Porenkanülen versehen. Der Ventralrand tief gebuchtet, der Dorsal- 
rand gleichmüBig bogig. SchlieBapparat jenem der Gattung Gythereis 
sehr áhnlich; von G. W. MÜLLER wurde derselbe nicht beobachtet. 

Schalenwandung sehr dünn, zart, ganz glasartig. Die Oberfláche 
nicht glatt, sondern dicht mit papillenartigen, kreisförmigen Erhebun- 
gen bestreut. 

Muskeleindrücke konnten nicht bemerkt werden. 

Die Gattung GCytherideis hatte in der fossilen Fauna Ungarns 
bisher keinen Vertreter. Auch bei mir erwies sie sich als sehr selten, 
insofern sie nur dureh eine Art vertreten wird, und auch diese sich 
nur in einem Exemplare vorfand. 

Die Gattung GCytherideis lebt auch heute in den Meeren, doch 
ist sie sehr selten. 


1. Cytherideis longissima. n. sp. 


[Taf. X, Fig. 24—27.] 


Lüánge : 059 mm, Durchmesser: 018 mm, Höhe: 0-2 mm. 

Schalen von der Seite gesehen sehr verlüngert nierenfőrmig, zwei 
und ein halbmal so lang als hoch (Taf. X, Fig. 24. Vorderrand ebenso 
hoch wie der Hinterrand, stumpfbogig entenschnabelförmig, in den 
Dorsalrand unmerklich, in den Ventralrand mit gleichmáBigem Bogen 
übergehend. Der Schalenrand von einem dünnen Kutikularsaum bedeckt, 
mit Porenkanülen versehen. Die Porenkanüle beginnen an der Innen- 
lamelle und verlaufen am Schalenrande, in zwei-drei Áste verzweigt, 
gegen die Peripherie. Innenlamelle sehr breitzonig (Tat oxrebne gdb 
Dorsalrand  gleichmáBig bogig, in der Mitte am höchsten, mit dem 
Hinterrand einen gut kenntlichen Hügel bildend. Schliebapparat in der 
rechten Klappe aus je einem Zahn bestehend, der im oberen, bezw. 
unteren Drittel gelegen, in die entsprechende Vertiefung pabt. Der 
Hinterrand in seinem unteren Teile gleiehmábBig bogig, im oberen mit 
steiler Abdachung gegen den Dorsalrand zu verlaufend. Der Ventral- 
rand in der Mitte tief gebuchtet, unmerklich in die Spitzenründer über- 
gehend; er besitzt eine breite Lamelle, die sich erst in ihrem vorderen 
Drittel versehmálert; strukturlos. 

Von oben gesehen sind die Schalen langgezogen kahnförmig, mit 
Ausnahme der Spitzen fast gleich breit. Die vordere 5öpitze spitzig, 
die hintere stumpf zugestutzt. Die Seitenlinien beschreiben eine von 
hinten nach vorn abfallende wellige Linie. Scheidelinie wellig verlaufend 
(af. X,. Big. 25). 


Földtani Közlöny XXXVIII. köt. 1908. 43 


634 DI GYULA MÉHES 


Söchalenwandung sehr dünn, zerbrechlich, durchsichtig. Die Ober- 
fiüche mit ziemlieh groben, kreisförmigen, papillenartigen Feldern dicht 
béstreut (Taf. X, Fig. 27). 

Műskeleindrücke konnten trotz sorgfáltigster Untersuchung nicht 
beobachtet werden. ; 

Fundort: Sopron (Darufalva) — Sehr selten. 


x 


Überblicken wir nun die in meinen beiden Aufsützen besprochenen 
Ostrakoden, so können wir feststellen, dab in dem von vier ungari- 
sehen Fundorten mir vorgelegenen unterpannonischen Material folgende 
drei Ostrakodenfamilie vertreten waren : ; 


üypridae, 
Darwinulidae, 
üytheridae, 


u. zw. die Familie CGypridae. innerhalb 6 Gattungen mit 21 Arten, die 
Familie Darwinulidae innerhalb 1 Gattung mit 1 Art und die Familie 
Cytheridae innerhalb 7 Gattungen mit 18 Arten. Insgesamt waren also 
14 Gattungen mit 40 Arten vorhanden, von denen 9. Gattungen mit 
34 Arten für die fossile Ostrakodenfauna Ungarns völlig neu sind. 
Die angeführten drei Familien betreffend erscheint der Umstand interes- 
sant, dab die Vertreter aller drei Familien nach E. v. Dapavxs Unter- 
suchungen auch heute in Ungarns SüB- und Sódasalzwassern leben, 
u. z. ist die Familie CGypridae am meisten, die Familie Darwinulidae 
am wenigsten verbreitet; auch die Familie Gytheridae hat heute nur 
wenige Vertreter aufzuweisen, wührend sie im Pliozán — wie dies aus 
obigem ersichtlieh — in ganz ansehnlicher Anzahl vertreten war. 
Interessant und bezeichnend ist es auch, dab die Familie Bairdidac, 
deren Vertreter heute nur in Meeren leben, in der unterpannonischen 
Stufe Ungarns mit keiner einzigen Art angetroffen wurde und auch von 
der Familie Darwinulidae, deren Vertreter heute nur im SübBwasser 
leben, sich nur sehr wenige Exemplare fanden, wührend die Familien 
Cypridae und Gyiheridae, deren Vertreter im SüB- und Brackwasser 
gleichgut gedeihen, sehr schön vertreten sind, wodurch die Annahme, 
dab das ungarische Pliozánmeer bereits sehr bráckisch gewesen sein 
dürfte, bekráftigt wird. Sübwasser- wie Meeresostrakoden haben sich 
den veránderten Verhültnissen angepabBt; einige Formen gediehen weiter 
und sind auch heute weit verbreitet, wáhrend dagegen andere, die sich 
nicht anpassen konnten, ausstarben und heute keinen einzigen Ver- 
treter aufzuweisen haben. Die Vértreter der Familie Bairdiidae aber, 
die sich dem Brack-, bezw. SüBwasser überhaupt nicht . anzupassen 


BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLIOZÁNEN OSTRAKODEN UNGARNS. 635 


vermochten, starben alsbald aus, so dab im 6 Pliozán zur Zeit noch 
kein Vertreter derselben nachgewiesen werden kann, obzwar sie im 
Bozán, Oligozán und Miozán vorhanden sind, wie dies durch die von 
Pávax und HéÉJsJas in den siebenbürgischen Landesteilen durehgeführten 
Untersuchungen nachgewiesen wurde. 


x 
Verfertigt teilweise im geologiscehen und paláontologisehen Universitáts- 


institut Budapest, teilweise im zoologisehen Institut des kgl. Joseph-Polytech- 
nikum Budapest. 


ÜBER FOZÁNE NAUTILIDÉN. 


Von VIKTOR VOGL. 


Unsere Kenntnisse über die eozáünen Nautiliden sind noch überaus 
lückenhaft. AuBer der alten Monographie EHpwaRDS! sowie dem FooRDp- 
schen Katalog? erschien über dieselben keine gröBere zusammenfas- 
sende Arbeit und der grölte Teil der ungefáhr 30—40 eozánen Nauti- 
liden wurde einzeln, im Rahmen gemischter Faunen besechrieben. Es gibt 
aber unter diesen Arten auch solche, die gar nicht besehrieben sind 
(N. Corneti Mountc.). Andere sind nicht abgebildet, oder wenn ja, so ist 
ihre Abbildung mehr oder weniger unbrauchbar (N. undulatus SCHAFH.., 
N. paristensis DEsH.). Unter solchen Umstánden wáre es sehr lohnend, 
die vorhandenen Arten wo möglich auf Grund der Originale einer gründ- 
lichen Revision zu unterziehen. Diese Revision würde gewiB eine grobe 
Reduktion der Artenzahl ergeben, wie dies schon OPPENHEIM? betont. 

Eine derartige Tendenz verrát übrigens schon eine kleine Arbeit 
FRAUSCHERS. FRAUSCHER zieht in dieser Arbeit mehrere ScHAFHAuTLsche 
Arten hauptsáchlich zu alten SowERBxsehen Arten; dieses Verfahren 
wird aber leider nicht begründet, so dab "dasselbe nicht. akzeptiert wer- 
den kann, sondern noch einer Rechtfertigung bedarf, 

FRAUSCHER schlügt l. c. eine weitere Gliederung.der Gattung Nau- 
tilus vor. Auf Grund der Gestalt des Wohnkammerdurehsehnittes teilt 
er die Gattung Nautilus in die Gruppen Nautili compressi und Nautili 


1 Mon. of the eoc. Ceph. and Univalves of Engl. Pal. Soc. 1849. 
2 Cat. of the foss. Naut. Brit. Mus. ; 
3 Die Priabonaschichten u. ihre Fauna. Paleontogr. Bd. XLYIIL. p. . 952. 
4 Nautilusse v. Guttaring. Jahrb.:-d. Mus, Klagenít. Bd. XIIL 1895. 3 


435 


636 VIKTOR VOGL 


depressi. Die Nautili compressi besitzen eine höhere als breite Wohn- 
kammer, bei den Nautili depressi ist dieses Verháltnis ein umgekehrtes. 

Es ist unzweifelhaft, dab die Gestalt der Wohnkammer auf die 
Gestalt des Tierkörpers und somit bis zu einem gewissen Grade auf 
den Organismus von EinfluB ist, wie dies FRAUSCHER betont; bei Arten- 
scheidungen kommt dieselbe unbedingt in erster Reihe in Betracht. 
Andererseits aber kann dieselbe als Trennungscharakter höheren Grades 
etwa als Subgenuscharakter wohl kaum bestehen, die phylogenetische 
Berechtigung derselben wird kaum nachweisbar sein. Schon die oft 
mangelhaften Beschreibungen und Abbildungen weisen darauf hin, dab 
die beiden Gruppen einander nicht so scharf gegenüberstehen, da viel- 
mehr zwischen denselben ein ziemlich enger Zusammenhang besteht. 
N. parallelus ScHAFH., welcher auf Grund des gesagten eine kompresse 
Art ist, steht viel entfernter von den übrigen Nautili compressi als von 
dem depressen N. umbilicaris DEsH., welcher einer seiner nüáchsten 
Verwandten zu sein scheint. Andererseits nühert sich N. Rollandi LEYm. 
gewissen depressen Arten, in erster Reihe vielleieht dem N. macro- 
cephalus ScHAFH. Die Untersuchung eines gröberen Materials wird ge- 
wib mehr diesbezügliche Beispiele ergeben. 

Die eingehendere Untersuchung wird auch bei den eozánen Nau- 
tilusarten kleinere Formenreihen und Formengruppen nachweisen, wie 
solche bei den Ammoniten schon lángst bekannt sind. So stellen wohl 
N. Lamarcki DEsn., N. Rollandi LEym. und N. macrocephalus ScHAFH. 
einzelne Glieder einer solchen Formenreihe dar. 

Das untersuchte Material war viel zu ármlich und schlecht erhal- 
ten, als dab es auch nur einen Versuch der Lösung dieser systemati- 
sehen Fragen zugelassen hátte. 

Ein groBer Teil des Materials ist im Besitz der geo-paláontologi- 
schen Universitátssammlung zu Budapest aus dem sog. Bryozoenmergel 
von Piszke, aus dem Orbitoidenkalke von Budapest-Kissvábhegy aus den 
Perforatusschichten von Tatabánya und von verschiedenen siebenbürgi- 
schen eozünen Fundorten stammend. Einige, hauptsáchlich von sieben- 
bürgiscehen Fundorten herrührende, im Besitz des Siebenbürgischen 
Museumvereins befindliche Exemplare wurden mir von Univ. Prof. 
Dr. J. v. Szápeczky zum Studium freundlichst überlassen. Das unzweifel- 
haft sehönste Exemplar des Materials, ein mit Schalenresten versehenes. 
Exemplar von N. (Hercoglossa) ecrassiconcha n. sp. aus den Perforatus- 
schichten von Tatabánya, verdanke ich der Freundlichkeit des Herrn 
Polyt. Prof. Dr. FR. SCHAFARZIK. SchlieBliech gelang es mir aus dem 
palüontologisehen Museum zu München ein Original von N. undulatus 
SCHAFH. zu erhalten. 

Die untersuchten Nautiliden sind teilweise mitteleozün, teilweise 


ÜBER EOZÁNE NAUTILIDEN. 637 


obereozán. Am ültesten sind jene, die aus Jegenyefürdő aus den ober- 
sten Partien der Perforatusschichten stammen. Aus diesem Horizonte 
rühren auch die Nautili von Tatabánya her. Aus diesen Schichten ge- 
langten 

N. (Hercoglossa) crassiconcha n. sp. 

N. cfr. leonicensis DE ZIGN. 

N. efr. hollandi LEexm. 
zutage. 

Stark vertreten war der obere Grobkalk, welecher dem oberen Teil 
der unteren Bartonstufe entspricht, und mehrere Exemplare entstammen 
dem Intermedienmergel, also dem unteren Teile der oberen Bartonstufe. 
Aus dem Grobkalk von Kolozsmonostor, Kalotaszentkirály, Inaktelke, 
Zsobók und Zsibó rühren her: 


N. centralis Sow. 

N. parallelus Scs4FH. var. ? 
N. efr. parallelus ScCHAFH. 
N. cfr. Rollandi LEYxMm. 


IN sp. ind5 
wührend in dem Intermedienmergel zu Kolozsmonostor 


N. umbilicaris DESH. 
N. efr. centralis Sow. 
N. efr. regalis Bow. 


vorkommen. 
Ungefáhr gleichen Alters sind die aus dem Orbitoidenkalk von 
Budapest-Kissvábhegy hervorgegangenen Formen, namentilich : 


N. regalis Bow. 
N. efr. urbanus S0w. 


Den jüngsten Horizont vertritt der sog. Bryozoenmergel von 
Piszke, wo 
N. parallelus ScHAFH. var. aculd n. var. 
N. leonicensis DE ZIGNX. 
N. Deluci, D Axcn. 
N. vicentinus, OPPENH. 
N. aff. tumescens FRAUSCH. 
N. nov. sp. ind. 
Aturia Rovasendiana PAR. 


in Gesellschaft einer Fauna vorkommen, die teils aus Priabonaformen — 
z. B. Chama granulosa wARcm, Natica (Ampullina) vulcani BRar., 


638 j VIKTOR VOGL 


Rostellaria gomophora BELL. —, teils aus unteroligozánen Formen — 
wie Pecten Bronni MaYv.-Exm. Gyelostreon parvulum Güme., Pinna im- 
peridlis GümB. — besteht. Diese Bildung dürfte als Grenzschicht des 
Eozáns und Oligozáns betrachtet werden. 

Im folgenden sollen bei Beschreibung der einzelnen Arten diesel- 
ben Methoden befolgt werden, die bei den Ammoniten schon lángst in 
Gebrauch sind. Dieses Verfahren bedarf. wohl keiner eingehenderen Be- 
gründung. Bei der groben Formenáhnliehkeit der Ammoniten zu den 
Nautiliden ist es nümlich selbstverstándlich, daG6 die bei den ersteren 
gebráüchlichen, in" Prozentén" ausgédrückten MaBe bei letzteren "ebenso 
gute Dienste leistén können. Übrigens ist diese Methode bei den práter- 
tiüren Nautiliden schon löngst eingebürgert, bei den Bescéhreibungen der 
tertiáren Nautiliden wird dieselbe hingegen selten, hauptsáchlieh nur 
bei den Italienern angetroffen. 


Beschreibung der Arten. 


Genus: NAUTILUS L. 


1. Nautilus regalis Sow. 


1849. Nautilus regalis Sow.-EpwaARDSs, Mon. of the eoc. Ceph. and Univalv. of Engl. 
Pal. S0c. p. 46, Tab. IV, Tab. VIII, fig;:5. 
1891. Nautilus regalis S0w.-FookRp, Cat. of the  foss. Naut. p. 


Durehmesserei ez AA mm "200/ min 
NaDelyyeit esete s RT 890 109 
Előhe ed: , letzt. mess Et 5090 609 
Breite..des letzt. Umg... .. 509 6190 


Bin vollstándiger, jedoch etwas abgeriebener Steinkern, dessen 
Charaktere zum gröbten Teil auf diese Art verweisen. Von der Seite 
gesehen ist das Gehüuse kreisförmig, Nabel eng, tief, steilwandig; die 
Suturlinie — insofern sie zu beobachten ist — kaum gebogen und nur 
einen sehr flachen Seitenlobus bildend. Durchschnitt der Umgünge ab- 
gerundet guadratisch, ungefáhr ebenso hoch als breit. Sypho nicht zu 
beobachten. 

Bezüglich der Gestalt der Umgánge und dem Verlauf der Sutur- 
linie stimmt unser Exemplar vollstándig mit dieser Art überein; eine 
Abweichung gibt sich nur in der Nabelweite kund, insofern der Nabel 
von N. regulis Sow. nach EpwakRDS geschlossen ist; da jedoch EDWARDS 
ein beschaltes Exemplar beschreibt, dessen Nabel nach der Beschreibung 
durch eine Verdickung des Mundrandes verdeckt wird, und da ferner 
der auf Taf. VIII, Fig. 5 abgebildete Steinkern entschieden benabelt ist, 
verliert diese Abweichung jede Bedeutung. 


ÜBER EOZÁNE NAUTILIDEN. 639 


Fig. 1. Umgangsgestalt von N. regalis Sow. (Nat. GrölBe). 


Ein anderes; sehr grobBes, jedoch unvollstándiges Exemplar gehört 
wahrscheinlich ebenfalls hierher. Wegen der Unvollstándigkeit des Stein- 
kernes kann jedoch die Gestalt des Umgangsdurchschnittes nicht genau 
beurteilt werden. 

Das kleinere Exemplar stammt vom Kissvábhegy in Budapest, das 
gröbere aus dem Intermedienmergel von Kolozsmonostor. —  Beide 
Exemplare sind Eigentum der paláontologischen Universitátssammlung 
Budapest. 

2. Nautilus cfr. parallelus ScHAFR. 
1863. Nautilus parallelus ScHAFHAUTL, Lethea geogn. Südbayerns p. 216, Taf. LVI, 

Fig. 2a—c. 

Ein vollstándiger und ziemlieh verdrückter Steinkern, der — 1n- 
sofern seine Charaktere sicher zu ermitteln sind — auf diese Art ver- 


640 VIKTOR VOGL 


weist. Durchschnitt der Umgünge hoch, vielleicht etwas weniger abge- 
rundet als bei dem Typus, fast rechteckig; der Verlauf der Suturlinie 
der typischen Form entsprechend, der Nabel hingegen viel enger ; letztere 
Abweichung mag jedoch teilweise der Verdrücktheit zuzuschreiben sein. 

Aus dem Grobkalke von Kalotaszentkirály. — Eigentum der palá- 
ontologischen Universitátssammlung Budapest. 


3. Nautilus sp. Túa10 s 7 


Unbestimmbare Fragmente deren Suturlinie und, wie es scheint, 
auch die Gestalt der Umgánge auf N. parallelus ScHAFH. verweist. 

Grobkalk von Zsibó, Zsobók. — Higentum des Siebenbürgischen 
Museumvereins. 


4. Nautilus parallelus ScHAFH. var. acuta n. var. 


Durchmesser.- " -. .." .. 165 mm 145 mm 165 mm 175 mm 
Nabelweite. . . 1099 1099 109 109 
Höhe d. letzt. Umg.. .. 559 5590 5499 549 
Breite d. letzt. Umg. .. 4190 40 99 90 3890 


Fig. 2. Umgangsgestalt von N. parallelus SCHAFH. var. acuta n. var. (Nat. GröBe). 


ÜBER EOZÁNE NAUTILIDEN. 641 


Vier mehr oder weniger tadellos erhaltene Exemplare die von der 
Seite gesehen dem N. parallelus ScHarH. sehr nahe stehen. Von dieser 
Art unterseheiden sich dieselben nur durch ihren engeren Nabel sowie 
durch die Umgangsgestalt. Der Durchschnitt der Umgüánge ist námlich 
elliptiseh, in der Mitte am breitesten. dorsal und ventral gleichmáBig 
enger werdend. Die Ventralseite ist demzufolge nicht so breit als beim 
Typus, sondern fast scharf. 

Da der typische N. parallelus ScHarH. kaum genügend bekannt 
ist, erscheint es nicht ausgeschlossen, dab die in Rede stehenden Exem- 
plare nach einer eingehenderen Untersuchung des Typus in denselben 
einbezogen werden können ; soviel steht jedoch fest, dab dies auf Grund 
der ScHarHáurrschen Abbildung und Beschreibung nicht erfolgen kann. 

Mergel von Piszke. — Eigentum der paláontologischen Universitáts- 
sammlung Budapest. 


5. Nautilus parallelus ScHAFx. Var. ? 


IDE HESS et NENT EZ 2507 ma 
Nabelyettet sére szil sei ze 6 90 
EHőke d: letzt. Ung £. E 2-7 909 
Bremender letzt mesa Et 440 


Ein sehr grobes, wohlerhaltenes Exemplar, das sich von BCHAFHAUTL8 
Art nur durch seine viel geringere Nabelweite unterscheidet. 
Hinsichtlich der betráchtliehen Abweichung in der Nabelweite wáre 
vielleieht eine Abscheidung dieser Form als 
Varietát begründet; es soll aber davon ab- 
gesehen werden, da auch der Typus noch 
nicht genügend festgestellt erscheint. 


6. Nautilus umbilicaris DESH. 


1824. Nautilus umbilicaris DESHAYES, Descr. des cogu. 
tossztds eny. d.(Dar. p. 707549, müg4— 2. 


Dűürehmtess er ezt ŐS maa SE maa 
NA DELYelte test Set BEÜT 169 
Eöhe d. letzt. Umg. .. : - 5970 609 
Breite d. letzt. Umg. . 609 6290 


Ein kleines unvollstándiges Exemplar, 
das entschieden mit dieser Art überein- 
stimmt. Die Gestalt des Umganges ist halb- ... ; 
DEOZ VÉ Ú ; Fig. 3. Umgangsgestalt von 
kreisförmig, etwas breiter als hoch. Am N. úmbilhogris DES 
breitesten im unteren Viertel, von hier gegen (Natürliche GröBe), 


642 VIKTOR VOGL 


den Nabelrand steil abfallend. (regen den Ventralrand hin sanft bogig; 
Ventralseite breit. Stellung des Sypho nicht zu ermitteln. Nabel weit, 
Suturlinie jener des N. parallelus ühnlich, etwas sehwácher gebogen. 

Diese Art steht dem N. parallelus ScHAFH. entschieden sehr nahe. 
Dieselben stimmen mit einander in dem weiten Nabel, in der ganzen 
Seitenansicht überein; auch bezüglieh der Suturlinie stehen sich die 
beiden Arten nahe, und nur in der Umgangsgestalt ist ein wesentlicher 
Unterschied zu beobachten. 

Wald von Kolozsmonostor (Gálcsere): unterste Partie des Inter- 
medienmergels. — Im Besitze des Siebenbürgisehen Museumvereins. 


T/5.INTERSÁRUTL ES TaKONZEETOb T0L 


? 1869. Nautilus parallelus ScCHAFH.-FucHs, Conchylienfauna v. Kalinowka p. 3, 

Tat. I, Fig. 3. 

Von FucHs wird 1. c. ein Nautilus besechrieben und abgebildet, 
welcher auf keinen Fall zu XN. parallelus ScHAFH. gehört. OPPENHEIM ! 
stellt einen Teil der Exemplare von Kalinowka zu N. vicentinus ÖPPEN5. ; 
das abgebildete Exemplar gehört jedoch kaum hierher. Der Nabel des: 
selben ist enger, die Umgánge nehmen an Höhe rascher zu. Die ganze 
Form ist gewib viel tlacher. 

Es liegt mir ein mit dem in Rede stehenden Exemplar in der 
Seitenansicht vollkommen übereinstimmendes Exemplar vor. Es ist eine 
Form mit sehr hohen schmalen. Umgüángen. Die Suturlinien stimmen 
mit jenen des N. parallelus ziemlich überein, die Stelle des Sypho ist 
nicht zu beobachten. 

Es ist mir keine Art bekannt, mit der dieses Exemplar identifiziert 
werden könnte. Da dasselbe jedoch ziemlich sehleicht erhalten, etwas 
züsammengedrückt ist, was das eine oder andere Merkmal beeintráchti- 
gen dürfte, kann es nicht als sicher bestimmte neue Art betrachtet 
werden. 

Mergel von Piszke. —- Palüáontologische Universitátssammlung 
judapest. 


8. Nautilus cfr. urbanus Sow. 


1849. Nautilus urbanus Sow.-EpwARDs, Mon. of. the eocen Ceph. etc. p. 46, Tab. III, 
fig. 24a—b, Tab. VIII, fig. 4. 
Das Fragment eines grolben Exemplares, das bezüglieh seiner Um- 
gangsgestalt auf diese Art verweist. 
Diese Art scheint übrigens N. subfleuriausianus DIARcH. sehr nahe 


!-Priabonaschichten u. ihre Fauna p. 254. 


ÜBER EOZÁNE NAUTILIDEN. 643 


zu stehen. Letztere ist vielleicht etwas engnabeliger, die ganze Form 
etwas abgetlachter. 

Orbitoidenkalk von Budapest-Kissvábhegy. — Paláontologische Uni- 
versitátssammlung Budapest. 


9. Nautilus efr. Rollandi LEYm. 


1844. Nautilus hollandi LEYMERIE, Les form. num des Corbiéres. Mém. de la soc. 

geol d Brance. Sor. 2. Vol d p..3655" PL EG i 

Zwei unvollstündige Exemplare, déren eines als N. Lamarcki DEsn.! 
bestimmt war. 

Umgangsgestalt mit dreieckigem Dürchschnitt, in dem dem Nabel 
zu gelegenen Drittel am breitesten. Die Seiten verlaufen in einem ziem- 
lich starken Bogen gegen die 
Ventralseite, wo sie in einem 
Winkel zusammenstoben. Nabel 
únbekannt, wahrscheinlich eng. 

Suturlinie einfach gebogen. 

Diese Art steht N." La- 
marcki DEsHn. nahe, doch kann (6 
sie mit letzterer keinesfalls iden- 
tifiziert werden. Letztere scheint 
viel flacher zu sein, auch ist ihre 
Seitenansicht eine andere. N. Rol- 
landi Legym. dürfte auch zu o N. 
macrocephalus SCHAFH. ín gewi8S- 
ser :"Beziehung  stehen, dessen 
Süturlinie ziemlich ahnlich ver- 
láuft. Der Umgang der letzteren 
Art ist jedoch niedriger, verhált- 


nismábig breiter und die Ventral- Fig. 4. Umgangsgestalt von N. cfr. 
seite ist nach der Abbildung? Rollandi. Leym. (Natürliehe GröBej. 
geurteilt weniger schart. 

Perforatussiehten von Jegenyefürdő. — Siebenbürgischer Museum- 
verein. 


Aus dem Mergel von. Piszke liegt mir ein vollstándigerer, jedoch 
ziemlich verdrückter und abgeriebener Steinkern vor, dessen Umgangs- 
gestalt ebenfalls auf diese Art verweist. Die Suturlinie ist nicht sichtbar. 

Paláontologische Universitátssammlung Budapest. 


1 Vergl. A. Kocn, Tertiárbild. d. Beckens d. Siebenbürg. Landest. Mitt. a. d. 
Jahr. d. kgl. ungar. Geol. Anst. Bd X, p. 230. 
2 SCHAFHAUTL, Il. c. Taf. LIV, Fig. 2a. 


644 VIKTOR VOGL 


10. Nautilus centralis Sow. 


1849. Nautilus centralis Sow.-EpwaRDs, Mon. ofthe eoc. Ceph. ete. p. 45, Tab. III, 
fig. 1a—c, Tab. VIII, fig. 2. 
1891. Nautilus centralis Sow.-FooRp, Cat. of the foss. Nautil. p. 816. 


MDüTehmeSSer HE EE té AKEKS ös — 84 mm 
Nabelyeier és ret test ság Sent neee 79 
EHőkesasletztetüno ez ETET Seg0 
Bree déd eszt me NMEA Se e OO 


Eine kleine kugelige Form, die durch sehr einfach verlaufende 
Suturlinien, den engen Nabel, die breiten, sehr niedrigen, im Durch- 
"schnitt halbkreisförmigen Umgánge und den nahezu mittelstándigen 
Svpho gekennzeichnet ist. Ventralseite sehr breit. 

Ein zweites etwas gröBeres Bxemplar kann nur mit Vorbehalt 
hierher gestellt werden. Dieses Exemplar ist schlanker und auch die 
Gestalt der Umgánge ist etwas abweichend, insofern die Seiten nicht 80 
gleichmaáBig gebogen verlaufen, sondern eine gewisse Neigung bekunden, 
an der Ventralseite in einem Winkel zusammenzustoBen. Stellung des 
Sypho nicht zu beobachten; die ganze Form ist etwas abgerieben, un- 
vollstándig. 

FRAUSCHER stellt N. macrorcephalus ScHAFHR. zu dieser Art. Die bei- 
den stehen einander gewib nahe, doch ist die Umgangsgestalt der er- 
steren etwas abweichend, höher, die Suturlinien gebogener, der $ypho 
dorsal gestellt. Sehr wahrscheinlich ist, dab zwischen den beiden Arten 
eine gewisse phylogenetische Verwandtschaft besteht. 

Das gröbere Exemplar stammt aus dem Intermedienmergel von 
Kolozsmonostor, das kleinere aus dem Grobkalk ebenfalls von Kolozs- 
monostor. — Beide in der paláontologisehen Universitátssammlung 
Budapest. 


11. Nautilus leonicensis DE ZIGY. ? 


1863. Nautilus undulatus SCHAFHAUTL, Leth. geogn. p. 214, Taf. LIII, Fig. 9. 
1881. Nautilus leonicensis DE ZIGNO, Annot. palxeontol. Mem. del. Ist. Veneto, Vol. XXI, 

p. 12, fig. 19—20. 

1901. Nautilus leonicensis DE ZIGN.-OPPENHEIM, Die Priabonaschichten u. ihre Fauna. 

Paleontogr. Bd. XLVII, p. 252, Taf. XVIII, Fig. 1. 

Durch freundliche Vermittlung des Herrn Assistenten Dr. Gy. PRiINz 
gelang ich in den Besitz des Originals von N. undulatus ScHAFH. ES ist 
dies ein ziemlich sehlecht erhaltener, abgeriebener $Steinkern, nach 
Privatdozenten Dr. F. BRornis freundlicher Mitteilung das einzige Ori- 
ginal dieser Art.! 


1 Doch nmG bemerkt werden, da8 dasselbe nicht mit dem von SCHAFHAUTL 
abgebildeten Exemplar identisch ist. 


ÜBER EOZÁNE NAUTILIDEN. 645 


ScHaFHAuTLs Exemplar ist eine ziemlich flache, von der Seite ge- 
sehen elliptisehe Form. Die Umgünge nehmen an Breite rasch zu, so 
dab der letzte Umgang am Nabelrande breite Ohren trügt. Nabel tief, 
ziemliech eng, steilwandig. Durchschnitt der Umgünge halbkreisförmig, 
seitlich etwas abgeplattet, die Höhe etwas gröBer als die Breite. Ventral- 
seite sehmal mit versehwommener Undulation versehen, welche auf Reste 
alter Mundrönder zurückzuüführen ist. 

SCHAFHÁUTLS Exemplar stimmt im Verhültnis zu seiner Unvoll- 
stündigkeit und Abgeriebenheit gut mit N. leonicrensis DE ZIGN. überein. 
Von dieser Art weicht dasselbe nur durch seine elliptisehe Form und 
allenfalls einigermaBen durch seine Suturlinie ab. Insotern letztere nám- 
liceh zu beobachten ist, scheint sie einen etwas weniger scharf gebogenen, 
mehr abgerundeten Seitenlobus zu bilden. 

Vom kretazisehen N. undulatus Sow. unterscheidet sich SCHAFHAUTLS 
Exemplar durch seinen offenen Nabel und seine mehr abgeflachte Gestalt. 

Aus dem Mergel von Piszke müssen mehrere an der Oberfláche 
wohlerhaltene, doch stark verdrückte Exemplare zu dieser Art gestellt 
werden. Die Suturlinie derselben stimmt vollstándig mit jener der 
DE ZigGnoschen Art überein. Eine Undulation ist an diesen nicht zu be- 
obachten. 

HOoCcHSTETTER! erwáhnt aus dem Tertiár von Jarim-Burgas einen 
aN. undulatus ScHAFH.v, dessen Hierhergehörigkeit unter den gegebenen 
Umstánden zweifelhaft ist. 


12. Nautilus vicentinus OPPENH. 


1901. Nautilus vicentinus, OPPENHEIM, Die Priabonaseh. etc. p.. 253, Taf. III. 
Fig. 11—12. 


Ein vollstándigeres Exemplar und mehrere Fragmente, deren Cha- 
raktere zum gröbBten Teil auf diese Art verweisen. 

Es ist eine ziemlieh breite Form mit flacher Ventralseite, sehr 
weitem Nabel, in dem auch die vorletzte Windung sichtbar ist. Die 
Suturlinie meiner Exemplare ist etwas gleichmáBiger gebogen, als wie 
sie von OPPENHEIM abgebildet wurde. Es ist dies der einzige sichtbare 
Unterschied, der so unbedeutend zu sein scheint, dab die in Rede ste- 
henden Formen sicher als identiseh mit OPPENHEIms Art betrachtet 
werden können. 

Mergel von Piszke. —  Paliontologisehe Universitátssammlung 
Budapest. 


1 Die geol. Verh. d. östl. Teiles d. Türkei. Jb. d. g. R. A. Bd. XX. 1870. p. 375. 


6465 VIKTOR VOGL 


13. Nautilus sp. ind. (aff. tumescens FRAuscH.). 


Ein groBes Exemplar, das infolge seiner Unvollstándigkeit und 
seiner Abgeriebenheit nicht nüher bestimmbar ist. Bezüglieh des Um- 
gangsdurchschnittes steht dasselbe dem N. tumescens FRauscn." noch 
am nüchsten; seine Seiten sind jedoch bauchiger. Nabel sehr eng. Stelle 
des Sypho sowie Suturlinien nicht sichtbar. 

Mergel von Piszke. —  Paláontologisehe Universitátssammlung 
Budapest. 


14. Nautilus Deluci DARcn. 


1853. Nautilus Deluci DARcHIAc, Foss. núm. de IInde p. 337, Pl. XXXV, fig. 2. 


Zwei vollstándigere FExemplare und das Umgangsfragment eines 
gröberen Exemplars, die mit grobBer Wahrscheinlichkeit zu dieser Art 
j gestellt werden können. Bine sehr flache 

Form, von der Seite gesehen kreisförmig. 

Umgangsgestalt hoch dreieckig. Ventral- 

seite scharf. Sypho ungefáhr mittelstándig, 

etwas dem Innenrand genühert. : 

Meine Exemplare weichen von DÁAR- 
cHIAcs Art in zwei Punkten ab, die jedoch 
in Hinsicht auf die augenscheinlich ideali- 
sierten Abbildungen D ARcHiacs viel unbe- 
deutender erscheinen, als da$ darauf auch 
nur eine Abtrennung als Varietát begrün- 
det erscheinen würde. 

Der Nabel meiner Exémplare scheint 
nömliech etwas enger zu sein. und dem- 
zufolge sind die inneren Windungen nicht 
so weit zu sehen, als dies auf DÁRCHIACS 
Abbildung der Fall ist. AuBerdem ver- 
laufen auch die, Suturlinien etwas ab- 

Fig. 5. Umgangégestalt von N."! weichend ; die Sutfurlinien- meiner ; Fxem- 

Deluci DAgcn. (Nat. Grö8e). — plare sind nöámlich viel gebogener, bilden 

einen ziemlich tiefen Lobus und nöáhern 

sich in dieser Beziehung dem N. parabolicus ScHaFrH. Die Suturlinien 

dieser Art stehen jedoch viel weniger dicht nebeneinander, als jene 
des N. Deluci DARcn. sin 

Diese Art steht dem N. parabolicus ScHarH. und dem N. Sowerbyi 


1 FRAUSCHER, Nautilusse v. Guttaring p. 6. 


e 


ÜBER EOZÁNE NAUTILIDEN. 64 


WerH nahe, welch beide von FRAusScHER für identisceh gehalten werden, 
Dp AgcHiacs Art ist jedoch viel flacher als diese. 

Mergel von Piszke. — — Palüáontologisehe Universiítátssammlung 
Budapest. 


Subgenus : HERCOGLOSSA Coxn. 


15. Nautilus (Hercoglossa) crassiconcha n. sp. 


DúTechmesSSéíz ete Re ma ÉSE mán 
IN DSE ÜT Set ese e Me e (Et ME KS 590 
Elohesdsületzttn es aes áksea én se 4 a 0 
förentesdsle tizet Una ezet ett 5090 


Das schönste: Exemplar des Materials, an dem auch Schalen- 
fragmente erhalten; sind. Die Schale ist besonders in der Nabelgegend 


Fig. 6. N. (Hercoglossa) crassiconcha n. sp. (Nat. Gröle. 


648 VIKTOR VOGL 


sehr diek, an ihrer Oberfláche bráunlichgelb, auber Anwachsstreifen ist 
daran keine Skulptur vorhanden. 

Die Gestalt des Umgangsdurchschnittes ist oval, in dem gegen dilő 
Nabel gelegenen Viertel am breitesten, von hier gegen den Nabel stark 


Fig. 7. Umgangsgestalt von N. (Hercoglossa) crassiconcha n. sp. 
(Natürliche GrölBe). 


abfallend, gegen die Ventralseite sich langsam verjüngend. Ventralseite 
schmal, jedoch abgerundet. Nabel eng, tief, an beschalten Stellen sehr 
steilwandig, am Steinkerne mit sanfter abfallenden Winden. 

Diese Form steht dem N. (Hercoglossa) Aegypticus FooRp" am 
nüchsten, unterscheidet sich jedoch von diesem durch ihren offlenen 
Nabel und ihre abgerundetere Ventralseite. Auch der Verlauf der Sutur- 


1 FooRp. Catal. of. foss. Ceph. p. 331, 395. 


ÜBER EOZÁNE NAUTILIDEN. 649 


limie stimmt nicht überein. Der Seitenlobus ist bei der in Rede stehen- 
den Art námlich etwas niedriger und auch der Sattel nicht so tief als 
jener der ágyptischen Art. 

Tatabánya, Perforatusschichten. — Sammlung des kgl. Joseph- 
Polytechnikums, Budapest. 


Genus: ATURIA BRownx. 


Aturia Rovasendiana PAR. 


1895. Aturia Rovasendiana PARONA, Note sui cefalop. terz. del Piemonte. Pal. Italica. 
Vol. IV, p. 156, Tav. XII, fig. 1, Tav. XIII, fig. 1—3. 

1901. Aturia Rovasendiana PAR.-SAcco, I moll. dei terz. d. Piem. e della Liguria. 
Pte. XXX, p. 10, Tav. III, fig. 1—2. 


IDATÉZE NET NE JEE EE e A Ám 
Tsa 64 Ez 1Ulrnez zöige e 629 
Breiterd Tetzt s Ümo sets eza SS 


Aulber zahlreichen Fragmenten ein wohlerhaltenes Exemplar, das 
unbedingt mit dieser Art zu identifizieren ist. A. Hovasendiana PAnR., 
welche bisher hüáufig mit A. Aturi Basr. verwechselt wurde, unterschei- 
det sich nach PaARoNA von dieser Art durch ihre bedeutende GröfBe, 
ihre abgeplatteteren Umgünge und durch ihren lángeren, am Ende ge- 
bogenen Lobus. 

Ihre Suturlinie stimmt ziemlich gut mit jener der A. Parkinsoni 
Epw.! überein, doch ist dies — nach EpwaRps Abbildung geurteilt — 
eine viel breitere Form. 

Ein Umgangsfragment, welches bezüglieh der Suturlinie gut mit 
A. Rovasendiana PaR. übereinstimmt, scheint etwas breiter zu : sein. 
Da diese Abweichung keinesfalls bedeutend ist, dürfte sie auf Geschlechts- 
unterschiede zurüekzüführen sein.? 

Mergel von Piszke. —  Paláontologisehe Universitátssammlung 
Budapest. 


Am Ende meines Aufsatzes angelangt, sei es mir erlaubt den 
Herren Professoren Dr. A. KocH, besonders aber Dr. I. LŐRENTHEY sowie 
Herrn Univ. Assist. Dr. Gy. Pgisz für die Unterstütznng, die sie mir 
bei Fertigstellung meiner Arbeit zuteil werden lieben, meinen besten 
Dank auszusprechen. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 44 


FINIGE BEMERKUNGEN ZUR ARBEIT DES HERRN 
EDUARD PINKERT: "BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER ERUPTIV- 
GESTEINE DER BERGGRUPPE VON BULZA". 


Von Dr. BÉLA MAUuRITZ. 


Im Bande XXXVII (1907) dieser Zeitschrift beschreibt auf den 
Seiten 273—300 Herr E. PiIxKkKERT eingehend die Eruptivgesteine der 
Bergeruppe von Bulza. Der Beschreibung wurden drei Analysen bei- 
gegeben, die durch Herrn Koroman Róka ausgeführt wurden. 

Aus diesen Analysen hat Herr PINKERT die Osansschen Typen- 
formeln berechnet. 1, 

Prof. A. Osasn führt in seiner Arbeit eVersuch einer chemischen 
Klassifikation der Eruptivgesteinev ! die Bedeutung und die Art und 
Weise der Berechnung dieser Typenformeln eingehend an. Herr. PINKERT 
hat jedoch die Arbeit Prof. Osanws gar nicht verstanden, wóvon die 
Methode, mit deren Hilfe er die Typenformeln der drei erwáhnten Ana- 
lysen berechnet, ein glünzendes Zeugnis ablegt. Selbstredend sind die 
Konklusionen, die er aus auf falsehem Wege berechneten Resultaten 
erhalten hat, vollstándig unrichtig und zu verwerfen, 

Betrachten wir kritiscnh nacheinander die Analysen. 


f 12 
Olivinaugitandesit (Seite 292): 


I a ret tape lelsz se OO HERK L 
ALSO DEN ETANOLOS 
1 ZA E GONE ne Sh EE state AÚ 
TO zése kez SKOT ÉSE SB B: át 
MGO. 105 zans EM :BIDOKÁ 
GAO1 AS Elek éer SA 9:62 a 
INGSOSÓ Het te Ne ROB 
JE E ÉT ORAS, SET STAN 
EÜ egg zése őánás eb OS 
GITNYOTLÜST a él EN 9:60 a 


10071 9 


! Tschermaks Min. petrogr, Mitteilungen. XIX. 351—469. u. XX. 399—558. 


A Na ztálnz leila tássászztkszsszz—— 


EINIGE BEMERKUNGEN ZUR ARBEIT DES HERRN EDUARD PINKERT. 651 


Aus dieser Analyse berechnet Herr PINKERT die folgende Typenformel: 


s A (8 117 a (4 jő n 
Dés ago l PS52 1329 mó) 150 970 5"8 


Der Wert s ist gleich dem Werte der Kieselsüure: A ist gleich 
der Summe der Alkalien (296 4-2:15 — 5711). 3 

Den Wert (7 erhielt er, indem er die Summe der Alkalien 
von der Tonerde abgezogen hat (1662—5-11— 11-51). Dann sucht er 
die Summe von EBisenoxyd, Manganooxyd, Magnesiumoxyd und Kalk 
(9:287-0-55—-5"36 1-9"62—24.81) und zieht von dieser Summe den Wert 
C ab; somit erhált er (2481—1151—13-30) den Wert /. Dann werden 
die Werte A, C und //" derart umgerechnet, dab die Summe ihrer neuen 
Werthe — 20 ausmachen solle ; d. h. : 


a-(t-ci1f— 20, 
E [cotóa be AL 9él Me 


Den Wert von n erhielt er auf folgendem einfachen Wege: 


K,0-3-Na, 0 — 2:15--2:96 — 511, 
INGEEKÜN Gas OEK 0 RIO Zo TC 0 
maz 98 


Bei dieser Berechnungsmethode wurden zwei sehr schwere Fehler 
begangen : 

—" 1. Fe.O, wurde nicht umgerechnet in FeO; sondern Fe,O, (ein 
Sesguioxyd) wurde ohne weiteres der Summe der Monoxyde (Mn07- 
Mg0O7-Ca0O) einfach zugegeben ; 

9. der zweite, gar nicht zu entschuldigende Fehler besteht darin, 
dab die bei der Analyse gewonnenen cGewiehtsprozentes, 
nicht in cMolekularprozentev umgerechnet wurden. Mit 
einem Worte Herr PINKERT rechnet mit heterogenen Werten ! 

Zur beguemen Berechnung der Molekularguotienten hat Prof. 
OSANN ! besondere Tabellen berechnet, die Herr PINKERT auBer acht lieB. 

Wie bekannt, erhalten wir die Molekularguotienten, indem wir 
die Gewichtsprozente mit den zugehőrigen Molekulargewichten div1- 
dieren.? Z. B. bei der Kieselsüure : 


51"32 
760 


(0090 


1 Beitráge zur chemischen Petrographie. I... Molekularguotienten zur Berech- 
nung bitésa Gesteinsanalysen. Stuttgart 1903. ; ! 
2 Dieses Verfahren findet sich ausführlich beschriehen in  ROSENBUSCH : Fle- 

mente der Gesteinslehre, Seite 180—189. 


441 


652 D-: BÉLA MAURITZ 


Die so gewonnenen Molekularguotienten werden auf 100 umgerech- 
net; nur so erhalten wir die c Molekularprozente". 
Besagtes Gestein laut den Vorsehriften Prof. Osanws berechnet, gibt : 


Gewichts- Molekular- Molekular- 


prozente guotienten prozente 
SO, sz le kadoba H1552 0855 56-29 
Fa Vg ÜLNBE ges 16-62 0163 10-73 
VIZÁLL ÉS EeE 8 Se 28 — — - 
Fe0 Eg a zés s — 0116 164 
MnO Della EE EMELŐ 07008 055 
MgO zá ésgt bő ZÁRÓ 07134 882 
nb) e ERZEL JÖ 07172 1432 
Nas0 EE AKÓ 07048 916 
TEO zeke zo tk EZER R RL 07023 19591 
Pilisi sz sszsesazátt: , WU sik isz 
Glükverüsté 4 ET 260 —— — 
STO VBA /ONAGGŐŐ 
s A (6 F a c f n Reihe k 


56-29 467 6706 DA:25 2-8 59 135 67 B (00 


Das Resultat weicht stark von den Werten Herrn PINKERTS ab. 

Übrigens behauptet Herr PINKERT, dab seine Werte am besten 
mit der Typenformel des Augitandesit von Alicuri (Áolische Inseln) 
in den OsaáNswsschen Tabellen! übereinstimmen. Zum Vergleieh mögen 
alle diese Werte untereinander stehen : 


s A c F CUNBÉRE 1 n Reihe 
DMSO PG ts HA Z2 KAB 2IA Sa MO 99 SBI NSZ PINKERT 
OVS7 ráros AL 15-19 , 39-30 4855 24 B Osawwsche Tabellen 
96029 4-67  6-06 2225 28, 37 135 67 B MAURITZ 


Wie ersichtlich, weichen Herrn PINKERTs Werte ganz beteutend 
von der Osaxsschen Typenformel ab. Herr PINKERT fand in den OSANN- 
schen Tabellen kein Gestein, das mit seiner Typenformel irgend eine 
náhere Verwandtschaft zeigte; es ist unmögliech dortselbst eine seinen 
Werten verwandte Typenformel zu finden. Laut den richtig berech- 
neten Werten, ist die Position des Gesteins zwischen den Typen Buffalo. 
Peak und Whin Sill, deren Formeln? folgende sind: 


! Herr PINKERT wiederholt die Osawwsche Typenformel im ungarischen und 
auch im deutschen Texte je zweimal falsch, wodurch das Resultat für ihn günstiger 
ausfállt. S. Tschermaks Min. petr. Mitt. XX. 430; Analyse 163. 

2 Tschermaks Min. petr. Mitt. XX. 439— 440. 


u 


EINIGE BEMERKUNGEN ZUR ARBEIT DES HERRN EDUARD PINKERT. 65- 


s a c T 

63 HAD) 450 1255 Typus Buffalo Peak 
56 2-8 3977 1855 Bulza 

58 2:0 993) 1455 Typus Whin 5Sill 


2 
7 


Amphibolbiotitandesit (Seite 296); die Analyse ergab : 


510, CA ea EGN SZEZON tó a 3009 09 
ANSOS pettEN ee Tee DAL VAG 
TMADS s ég seg A b B Ala Ki 
VII Ó s HRAEESY á le se KA 07-16 a 
JEG es e TT ESET DER 
Cao. EA á ag st eg e 667 a 
IVO KSSÉRTER SMS szk s szt ENLONA 
KO seek A ATS p3 7 VAKAMTO i 186 a 
ESÉS tetézi ártér ODHISÓ 
Glühverlust .. szop 290 a 


10048 9 


Das Gestein ist nicht mehr vollstándig frisch, infolgedessen der 
Tonerdegehalt etwas zu hoch, nach der Osaxwsschen Terminologie das 
Gestein mit Tonerde etwas xübersáttigtv ist. 

Bei der Berechnung dieses Gesteins hat Herr PINKERT noch be- 
deutendere Fehler begangen, wie bei der ersten. Námlich : 

1. das KHisenoxyd wurde gleichfalls nicht in Hisenoxydul um- 
gerechnet ; 

2. die Gewichtsprozente wurden ebenfalls nicht umgerechnet in 
Molekularprozente ; ; 

3. bei der Berechnung von CG reicht die Summe söámtlicher Mon- 
oxyde nicht hin die Tonerde zu binden, es fehlt an Monoxyden noch 
2:59, dieser Wert wurde einfach egleich / genommen! Herr PINKERT 
bemerkte es nicht, dab er hier ein Gestein vor sich hüátte, in dem die 
Summe der Alkalien, des Kalkes und sámtlicher Monoxyde zur Bindung 
der Tonerde nicht ausreichend wöáre. 

Er berechnet für das Gestein die Formel : 

s A 16 1 a c 
56-65 DÓ) 16-15 2500 5 15 


Bo. 
S 
ső 


Seine Berechnungen sind die folgenden : 


A S 4106 1:BOI- 5796. 


ÜSS OZ ÜSS 


654 i DI BÉLA MAURITZ 


Nun ist aber die Summe der Monoxyde (samt Fe,O,): 
331 13-0:16-4-6-673-3"42.— 13:56, 

also noch immer mit 2:59 weniger als C; er nimmt den Wert 2:59 
einfach für /. 

In den Osawwschen Tabellen! würe nach seinen Angaben der 
nüchtsverwandte Typus derjenige von Black butte, mit. der Formel : 

A c 3 ab a tére n 

70-69 3746 6597 445 6-5 8 375 8-6 


S 


EÖS 


Es ist schwer zwischen der Formel des Herrn PINKERT und der- 
jenigen von Black butte irgend eine bedeutendere Verwandschaft zu 
erkennen. 

Auf richtigem Wege berechnet erhált man die Werte : 


Gewichts- Molekular- Molekular- 


prozente guotienten prozente 
JOVO SSE e DD 07944 63703 
EVÉ L TS verése a mk Úl 0217 14-48 
mes Ezé ÖÖ Eat koo — — - 
NORA ea ate át EL 07042 2-80 
JTA EZÉSE ő més ssaDAhó 07004. 0727 
e lo Oezszééesánepe , eze 07086 574 
LELET ESÉSE aA EE et; ADO Ketel ga RAL 1794 
TT 6 ottz ügyét égők segatt 9 KÜ) 07066 4741 
ŐS E dajása garzneisátkenítoz zés teszek kás ú 07020 133 
EG Se kez ODUTEN e — 
Giükverlüst eze se e220 — — 
100-48 1498 ——  100-00 
S A (bi F a c T n — Reihe k 
HAVA a OT TO ÁT NERO TETOS TS S ÉTT S TO SEA ET Seat EE at ÁKANL S 


Die Formel füllt die Lücke zwischen den Typenformeln? Black 
butte und Rincon de la Vieja (Costarica) aus: 


s a c fi 
710"5 6-5 8 579 Typus Black butte 
630. 51 78. 67d a Balga 
675 45 14 85 tincon de la Vieja 


1 Tschermaks Min. petr. Mitt. XX. 435. 
2 Tschermaks Min. petr. Mitt. XX. 435 und 509. 


EINIGE BEMERKUNGEN ZUR ARBEIT DES HERRN EDUARD PINKERT. 655 


Richtig berechnet befindet sich die Formel — ohne gezwungen 
zu werden — in der náchsten Náhe des Typus Black butte. 


) 


0). 


Sanidintrachit, Kaprioriskatal (Seite 299). Die Analyse ergab : 


ISO MEBZRÉL ő m0:59490 
JNA 0 egz ée 98 13-08 a 
e, 08 ke RG sz erez 4SZ s 
NYŰ ÉSÉSÉS ES SE ÉT t. 8 OŐT e 
(CaO cd igás B 60 
Na, O SL els et éle ég HAN 
160 MON ET JRE AT UDV 
TA zdétetes JEM es ee KO DÜTEN 
Glühverlust .. GEÓR SZAD 


99-63 9/9 


Herr PisxkERT berechnet hieraus : 


EROS EME 
(De AN 5A00b— 904 


aber zur Bindung dieser Tonerdemenge reicht die Summe sümtlicher 
übrigen anwesenden Oxyde nicht hin. 


4"B4.-1"77-HO"16 — 6777. 


Der feblende Wert von 0-27 wird ohne weiteres versehwiegen ; 
dadurch erhált man : [/— UV. 

Die begangenen Fehler sind die folgenden : 

1. Fe,O, ist nicht umgerechnet in Fel; 

2. die Gewichtsprozente sind gleichfalls nicht umgerechmet in 
Molekularprozente ; I 

3 der fehlende Wert von 0-27 wird verschwiegen. 

Somit erhielt Herr PINKERT: 

s A C F a c fő n 
ZÖSJENGTOZSE TO A SKOZOMEBE A TOSEKÖSON ABS] 
TEOS EJ BOSSZSZÁ STATEN TO 5-8 Typus Game Ridge" 


und will zwischen seiner eigenen Formel und der Typenformel von 
Game Ridge irgend eine Verwandschaft finden; jedenfalls gehört jedoch 
hierzu ein wenig Illusion. 


1 Tsechermaks Min. petr. Mitt. XX. 411. 


656 Dr BÉLA MAURITZ 


Mit Hilfe der Anweisung von OsSANN berechnet, erhalten wir: 


Gewichts- Molekular- Molekular- 


prozente guotienten prozente 
SO, az 7059 CAST 7 719743 
Al, 0, SENATE. SzNZs0S 0128 863 
TA essek tsz 484 — — 
TO OSZ EÜ KER MESE —- 07060 45704 
IMG s SAE BE ES 07-16 07004 027 
EGO ze be EL GÜS 07032 2:16 
INOG ZS AE Age áz 88050? 07050 338 
SL hez E ENE 2.95 07031 2:-09 
EGO PÉSVZB öpuren — — 
Glühverlust Pie call -— — 

99-63 1482. 100700. 


AG 338 209534 
C —863—547 — 316. 


Die Summe der Alkalien und des Kalkes reicht nicht zur Bin- 
dung der Tonerde aus, die Ursache liegt im Biotitgehalt. Laut der 
OsaNnNscten Terminologie ist das Gestein mit Tonerde etwas wüber- 
sáttigt, ; das ist ein Umstand, welcher bei den biotitreichen Gesteinen 
ziemlieh oft vorkommt. Infolgedessen wird noch vom Werte des EBisen- 
oxydul 170 Molekularprozent dem Kalk zugerechnet. Somit erhált man : 


I" — 4704—1.:0--0-27 S 331 ; 
die Formel des Gesteins ist : 


s A ( F a c if n  Reihe k 
J9AZSáSÁ ZSZ 6 EZ ZO a er OLOSIÉO 2 fej 187 


Laut dieser Formel ist das Gestein kein Trachyt, sondern ein 
Rhyolith (Liparit); umsonst sucht Herr PINKERT in den Osanxsschen 
Tabellen einen Trachyt, der einen so hohen Wert von s und k hátte. 
Übrigens lübt Herr PINSKERT selbst an einen Rhyolith denken, indem 
er schreibt: cDer Raum zwischen diesen drei Gemengteilen der Grund- 
masse (nümlich Hümatit, Korund und Zirkon) wird durch ein Gemenge 
allotriomorpher Orthoklas- und Ouarzkörner ausgefüllt, ; d. h. in der 
Grundmasse hat sich Ouarz frei ausgebildet; nirgendwo wird erwáhnt, 
dab die Grundmasse eine typische cTrachytstrukturv aufweigse. 

Übrigens reiht sich die Formel sehr schön in die Tabelle der 
Liparite! zwischen zwei Typenformeln (Crater lake, Oregon und Peogoup- 
Pass, Nevada) ein: 


1 OSANN : Tschermaks Min. petr. Mitt. XX. 505. Tabelle I und 405. 


EINIGE BEMERKUNGEN ZUR ARBEIT DES HERRN EDUARD PINKERT. 657 


s a c P k 
78 10-5 112 670 162 Crater lake 
79543 :- 92 3747) s, 18 Kaprioriska (Bulza) 
145 7765 5715) 10 (554 Peogoup-Pass. 


Nachdem mir vom Materiale gar nichts zu Verfügung stand, kann 
ich nur weniges bezüglieh der mineralogisehen Resultate erwáhnen. 
Etwas war mir doch auffallend. Herr PINKERT schreibt über seinem 
Sanidintrachyt: Der Feldspat ist Sanidin, dessen Individuen sehr rein 
sind und keine Spuren der Zersetzung erkennen lassen. Charakteristisch 
für dieselben ist die Seltenheit der polysynthetisehen Zwillingsbildung . . ." 

Hat Herr PiwskERr schon polysynthetisch verzwillingte Sanidine 
gesehen? Höchstwahrscheinlich sind alle diese Kristalle nur Plagioklase 


MINERALOGÍSUHE MITTEILUNGEN. 


Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. 


1. Molybdánit von Nadap im Komitate Fejér. 


Ungefáhr einen km 50 von der Gemeinde Nadap liegt der Gemeinde- 
steinbruch, in welehem man durch Granitit aufbrechend einen ca 40 m 
breiten Pyroxenandesitgang erbliekt. Aus dem beinahe glimmerfreien, 
etwas angegriffenen Granite, welcher die Ostseite dieses Ganges flankiert, 
gelang es mir am 28. Aoril 1907 anláblieh einer mit den Hörern des 
kel. Joseph-Polytechnikums unternommenen geologisehen Exkursion ein 
Molybdánitnest mit zwei ungefáhr zweihellerstückgroben Putzen, um- 
geben von gröBeren bláulieherauen Ouarzkörnern zu erhalten. Spezifiseh 
war dieses Mineral auf Grund folgender Higenschaften zu erkennen : 

Unser Molybdánit ist leicht und ausgezeiehnet nach der Basis 
spaltbar; seine dünnen Bláttchen sind ungemein biegsam, ohne im gering- 
sten elastich zu sein, und sind dieselben fettig glatt anzufühlen; H— 1 
(mit dem Fingernagel ritzbar). In Kaliumguecksilberjodid von der Dichte 
35 sinken Partikelehen desselben rasch unter, sie sind daher von gröBe- 
rem sp. Gew. als jenes. Lebhafter Metallglanz, rötlieh bleigrau; Strich 
auf Porzellan grünlichgrau, auf Papier grau. Ein Bláttehen auf einer 
Asbestfaser in die Buwxsezssche Flamme gebracht, ist zwar unschmelzbar, 
fárbt jedoch dieselbe intensiv gelbliehgrün. In der Sodaperle schmilzt 
der M. unter Aufscháumen und fárbt, hierauf die Sehmelze auf eine mit 
Wasser benetzte Silbermünze gebracht, diese sofort braun (Hepar). In 


658 D: FRANZ SCHAFARZIK 


einem Platinlöffelehen mit Kalisalpeter erhitzt, sehmilzt derselbe unter 
Erglühen ünd lebhaftem Spratzen zusammen, ferner ergibt diese Schmelze 
in verdünnter Salzsáure kochend gelöst und etwa auf das Doppelte mit 
Wasser verdünnt nach Hinbringung eines Stanniolblüttehens unter Schüt- 
teln die charakteristische blaue Farbe der Lösung. 

Der Molybdánit, eines der charakteristisehen Mineralien der Zinn- 
erzformation, kommt zumeist in Granit vor (Norwegen, Finnland, Ural, 
Sachsen, Cornwall, Grönland, Nordamerika). In Ungarn tritt derselbe bei 
Oravica mit Galenit und brauner Zinkblende vergesellschaftet " auf ; 
in Szászkabánya dagegen in Kalzit eingesprengt und zwar in beiden 
Füllen in der Kontaktzone der Granodiorite. In Vulkoj wurde M. am 
Vulkoj-Berge mit Gold, Azurit und Malachit in einem ockerigen Gang- 
guarz, wahrscheinliech in Verbindung mit den dortigen tertiüren Eruptiv- 
gesteinen angetrofilen. Der vierte ungarische Fundort Kokova bei Rima- 
szombat, wo derselbe angeblich mit Gold in Chloritsehiefer vorkommen 
sollte, ist nach PaRrscH zweifelhaft und ist nach demselben dieser Fund 
eher auf Tetradymit, als. auf Molybdánit zu beziehen. 

Demnach ist das Vorkommen von Molybdünit von Nadap in Ungarn 
das erste, welches aus eigentliehem Granit bekannt geworden ist. 


2. Eluorit von Nadap. 


In ebendemselben " Steinbruche von Nadap fand ich auch /uorit, 
und zwar in einzelnen flachen Klüften des grobbankigen Pyroxenande- 
sites. Diese Hohlráume sind zumeist mit Zeolithen, ferner mit jüngerem 
Kalzit und in diesen eingestreut mit kleinen Pyritkristállehen ausgefüllt. 
Von den Zeolithen waren mir die karfiolartigen Kristallgruppen des 
Desmin und die würfeláhnliehen R(1011) Chabasitkristalle schon seit 
lönger bekannt. Spátér entdeckte in diesem Steinbruche Herr Dr. BÉLA 
MaAuxirz in Gesellschaft mit Herrn Dr. Béra ToBoRgrrx noch den Heu- 
lamtdit. Auch teilte ersterer mir noch mündliech mit, dab er daselbst 
auch den selteneren f/epistilbit gefanden habe. Herr Dr. MAuRirrz unter- 
zieht nun alle diese genannten Zeolithe einer náheren Untersuchung 
und dürfte deren Resultate wahrscheinlich demnüchst veröffentlichen.? 


! Dr. BÉLA MauRkirz: Über einen neuen Zeolithfundort. Földtani Közlöny 
1908. S. 231. 

2 Bereits nach Fertigstellung des ungarischen Textes obiger Mitteilung und 
wáhrend der Drucklegung dieser deutschen Übersetzung legte Herr Dr. BÉLA 
MAuRirz seine Arbeit über die eZeolithe von Nadap, aufBertourliceh ebenfalls noch 
n der Sitzung der ungarischen Geologischen Gesellschaft am 5. November 1908 
vor. Dieselbe erschien mit ungarisehem und deutchem Text mit einer Tafel in 


Annales Musei Nationalis Hungarici VI. Band. Budapest, 1908. S. 587. ff. 


MINERALOGISCHE MITTEILUNGEN. 659 


In dem Materiale nun, welches ich auf meinen wiederholt in diesen 
Steinbruch unternommenen Exkursionen namentlich mit Hülfe der Herren 
Assistenten Dr. E. PINKERT, E. v. MaRos und Z. ScHRÉTER gesammelt 
hatté, fielen mir einzelne von Kalzit verdeckte violblaue Punkte auf, in 
denen ich noch an Ort und Stelle f/wuorit vermutete. Zuhause gelang es 
dann den Kalzit mit verdünnter Salzsüure zu entfernen, worauf in 
Gesellschaft von, Chabasit und Epistilbit 3—5 mm im Durchmesser be- 
sitzende Fluoritkristüllehen zum Vorschein kamen. Dieselben weisen 
0 (111) als dominierende und 05000 (100) als. - untergeordnete. Form 
auf. Ihre Farbe ist fleckig violblau mit stellenweise ganz wasserhellen 
Partien. Die Hexaéderfláchen sind glánzender als diejenigen vom Oktaéder. 

Ein Splitter von einem beschüdigten Kristall fárbte die BussENxsche 
Flamme lebhaft rot, wobei durch das Spektroskop die für Ca charak- 
teristisehen Spektrumfarben beobachtet wurden. Das Korn selbst schmolz 
zu einer trüben Perle. Bin weiterer Splitter wurde mit einem kleinen 
Tropfen konz. Sehwéfelsüure benetzt zwiechen zwei Glasplatten gebracht, 
worauf das Glas in der Nöhe des Tropfens durch das sich entwickelnde 
HF ersichtlich angegriffen wurde. 

Das: Vorkommen des Fluorites im. Andesitgange bei Nadap kann 
auf gewisse von HF-Gasen begleitete postvulkanische IErscheinungen 
zurüekgeführt werden, und es ist interessant, dab dieser Fund, seit der 
Entdeckung des Budaer (Ofener) Fiuorites — am. Kis Svábhegy (kleiner 
Schwabenberg) und am Gellérthegy (Blocksberg) — im Ungarischen 
Mittelgebirge der zweite ist. 

AubBer diesen beiden Fundstellen findet sich in Ungarn Fluórit 
nur noch in Újmoldova, in Kapnikbánya, Rodna und Sztanizsa vot. 


LITERATUR. 


E. KLEINFELDT: Sludien am Bisenglanz von Dognácska. (Neues Jahr- 
buch für Mineral. Geologie usw. 1907. XXIV. Beilage. — Bd. Seite 
325—389, Mit Taf. XVIII-XXIV.) 


Das reiche Untersuchungsmatérial stammt von der mineralogiséhen 
Sammlung der Universitát Strabburg und von der Privatsammlung des Herrn 
SELIGMANN in Koblenz. Der Autor fand den Hisenglanz von Dognácska viel 
formreicher als PELIKAN,! er konnte an den gemessenen Kristallen 40 For- 
men sicherstellen, darunter sind die mit X bezeichneten neu (Vergl. Seite 593 


1 Tschermaks Mineralog. und Petrogr. Mitteil. 1897. Bd. XVI. S. 517. 


660 LITERATUR. 


des ungarischen Textes). Die Kristalle sind einfach oder verzwillingt nach 
r 100013, diese bieten ein besonderes Interesse; auBer dem sind sehr hüufig 
nach (1011) eingesehaltete, dünne Zwillingslamellen, welche auf den Flichen 
Streifung hervorrufen. Es werden die verschiedenen einfachen und Zwillings- 
kristalle sehr eingehend beschrieben. Schade, dab Verfasser nur schematische 
Kristallfiguren zeichnete, wodurch die scehönen Kombinationen nicht zur Gel- 
tung kommen können. Die auf die neuen Formen bezüglichen gemessenen 
und berechneten Winkel findet man auf Seite 594 und 596 des ungarischen 
Textes. Sonderbarerweise erwáhnt Verfasser MeEnczERs! Arbeit über den 


Hámatit von Dognácska nicht. 
K. ZIMÁNYI. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGARISÜHEN 
GEOLOGISUHEN GESELLSÚHAFT. 


— 3. Júni 1908. 


1. Dr. GABRIEL v. LÁSZLÓ hielt über Ungarns Torfmoore einen Vortrag 
der die Fortsetzung seines am 8. Jánner 1908 gehaltenen Vortrages bildet.! Seine 

LES v. /Atsehm BASZXXZOV TET S 102 
über Auftrag der kgl. ungar. Geologischen Anstalt bewerkstelligten Torf- und Moor- 
forschungen erstrecken sich bisher auf das Gebiet jenseiz der Donau und auf Öber- 
ungarn. Sowohl aus diesen Forschungen wie aus den vorhergehenden Aufzeichnun- 
ven geht hervor, dab Ungarns jenseits der Donau gelegener Teil an Torflagern am 
reichsten ist. Von hier sind bisher nicht nur die ausgedehntesten, sondern zugleich 
auch michtigsten Lager bekannt Bezüglich der territorialen Ausdehnung sind am 
bedeutendsten : 

Hanyság (in den Komitaten Moson und Sopron) 2295 km", 

der grobe Torfgrund zwischen Boglár und Kéthely (Kom. Somogy) 92 km, 

d e mit einander zusammenhüngenden Moortáler in der Gegend von Keszt- 
hely, Szabar und Sávoly (Kom. Zala und Somogy) 59 km, 

Marcalság (Kom. Vas, Veszprém, Zalai 22 km8, 

Sárrét, zwisehen Székesfehérvár und Várpalota (Kom. Fejér und Veszprém) 
17. kos, 

das Torfmoor zwischen Szigliget und Tapolca (Kom Zala) 13 km. 

Dies sind sümtlieh Flachmoorc, deren Torfmaterial sich sozusagen aus- 
schlieflich aus Grüsern gebildet hat. Welch langen Zeitraumes die Ablagerung des 
Torfes bedurfte, geht aus jenen betrüáchtliehen Tiefen hervor, welche der Torf aus- 
füllt. So wurde im Moortale des Marcalflusses an einem Punkte erst bei 7-5 m der 
Untergrund erbohrt. Werner sind auch im Tale von Szigliget— Tapolca und im 
sroben Moortale bei Keszthely 7 m miüchtige Torflager ziemlich hüutfig. 

Von ganz anderer Beschaffenheit sind die Tortlager Oberungarns ; sie sind 
von viel geringerer Ausdehnung und auch ihre Tiefenverhültnisse im Vergleieh zu 


1 Zeitschr. für Kristallogr. 1903. Bd. 37. S. 580. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 661 


den Flachmooren gering. Das bisher beobachtete grölbte Moosmoor befindet sich 
im Kom. Liptó, zwischen den Ortschaften Vavrisó und Pribilina im Tale eines 
Baches ; es umfaBt ca 240 Katastraljoch. Der GröB8e nach folgt ihm ein am FubBe 
der Hohen Tátra in der Gemarkung von Szepesbéla gelegenes Moor, mit einem 
Fláchenraum von 40 Kat.-Joch und einem stellenweise 4— 5 m miüchtigen Torflager. 
Die Lehnen der Hochgebirge Oberungarns sind im allgemeinen reich an Moos- 
mooren, die meisten derselben können aber infolge ihrer geringen Masse, ander- 
seits aber infolge ihrer unzugángliehen Lage heute noch auf keine Ausbeutung 
zühlen. 


9. Dr. KOLOMAN EMSZT hat die Torfe auf ihren Heizwert, ihr Wasser- 
aufsaugungs- und Gasabsorptionsvermögen untersucht. Der kleinste 
Heizwert, den er gefunden hat, war 2100, der grölte 4200 Kalorien. Wird der 
Flachmoortorf einer trockenen Destillation unterworfen, so gewinnt man auler den 
übrigen wertvollen Nebenprodukten 33—34/0 Torfkohle, deren Heizwert 6200 Kalo- 
rien ist. Verkohlen wir den aschenármeren Hochmoortorf, so ergibt sich für diese 
Torfkohle ein Heizwert von 8000 Kalorien. Bei dem Wasseraufsaugungsvermögen 
war der höchste Wert 100:950 Gewichtsteilen, wüáhrend er bei dem Gasabsorp- 
tionsvermögen der folgende war: 1 Volum Torf absorbiert 3—4!2 Volum Ammonia- 
gas. Leider wird der Torf trotz seiner zahlreichen wertvollen Eigenschaften bisher 
in Ungarn weder industriell, noch landwirtschaftlich verwertet. 


Dr. THomaAs v. SZONTAGH erörtert in seiner die beiden gehörten Vortrüáge be- 
zügliechen Bemerkung die Wichtigkeit der Torfmoorforsehungen, welche dieselben 
sowohl in wissenschaftlicher wie in praktischer Hinsicht besitzen. Die aus densel- 
ben sich ergebenden Daten sind für die nationalökonomischen Verhültnisse Ungarns 
von hoher Wichtigkeit. Au8er der wissenschaftlichen Seite war es diese Wichtigkeit 
der Frage, durch welche sich die Direktion der kgl. ungar. Geologischen Anstalt 
dazu veranlabt fühlte diese Forscehungen in das Arbeitsprogramm der Anstalt auf- 
zunehmen. 


3. Dr. STEPHAN GAÁL legte unter dem Titel Die geologischen Verhilt- 
nisse der Umgebung und die sarmatischen Land- und SüBwasser- 
mollusken von Rákosd (Komitat Hunyad) einen Rechenschaftsbericht 
über die Ergebnisse seiner mit Hilfe der aus dem Szabófond erhaltenen Unter- 
stützung bewerkstelligten Forschungen. 

Die sarmatische Bucht von Rákosd wird im S und SW durch Devon- (?)Kalke, 
im W aber durch Kalk- und Sandsteine der Oberkreide umrandet. Gegen N und 0 
wird das ganze Gebiet bis zum Maros- bez. Egerügytale von sarmatischen Sand- 
und Mergelschichten bedeekt. Auf den neogenen Sehiehtenkomplex von Rákos 
übergehend wies Vortragender nach, daB die bisher als fossilleer betraehtete gelbe 
Sandschicht obermediterranen Alters ist, nachdem er darin Corbula gibba OLrvI, 
Bulimina pyrula D.ORB., Uvigerina sp. gefunden hat. Der ihr auflagernde graue 
Sandstein kann als fossilleer bezeiehnet werden. Am NW-Ende des Dorfes ist sodann 
eine 4 m michtige, aus Ouarzsehotter bestehende Konglomeratbank aufgesechlossen, 
in welcher aubBer eingesehwemmtem GCerithium pictum EBrcHw. in groBer Menge 
TLand- und Sülwassermollusken vorkommen. Unter diesen fállt namentlich eine grolbe 
Helicart auf, welche unter den fossilen Formen in den Formenkreis der Tachocam- 
pylea  Doderleini Bgus. zu gehören scheint, wáhrend sie unter den rezenten Formen 
Helix Palavanica sehr nahe steht, welche auf den Sundainseln lebt. AuBerdem sind 


662 AMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 


vorhanden Helix cfr. depressa Kr. und Tudora conica KL., deren nüchste lebende. 
Verwandte ebenfalls auf den Inseln des Ostens leben. Dem Konglomerat lagert Sand 
und. diesem Mergel auf, in welchen die gewöhnlichsten sarmatischen Brackwasser- 
formen (Mactra podolica, Cardium phicatum usw.) vorkommen. Darüber folgt gelber 
Cerithiensand und eine in demselben auftretende 20—25 cm breite Sandlage:führt 
abermals Tachocampylea, Helix, auBerdem Hyalina, Vitrina, Patula, Pupa und 
mehrere Judoraarten. Sodann finden wir einen gráuen kalkigen Sand, in welchem 
auffallend schön -erhaltene sarmatische Formen der Gattungen Modiola, Cardium, 
Tapes und Trochus. Nun folgt aufwürts cin gelber Sand, in welehem hauptsüchlieh 
Donay lucida EBicHw. vorherrscht. Den ganzen Schichtenkomplex beschlieBt ein 
etierhten- und ostreenführender Grobkalk. 


AMTLIGHE MITTEILUNGEN AUS DER KGI. UNGARISCHEN 
GEOLOGISUHEN ANSTALT. 


Die geologischen Detailauftnahmen der kgl. ungar. Geologischen 
Anstalt im Jahre 1908. 


Von seiten der kgl. ungar. Geologisehen Anstalt werden im Jahre 1908 
an folgenden Stellen geologiscehe Detailaufnahmen durchgeführt. 


I. Gebirgsaufnahmen. 

88 kartiert : 

. Dr. THEopoR PosEewirz, Chefgeolog, im dördiehet Teile des Komita- 
tes jú auf dem petroleumführenden Gebiete, ferner in der Umgebung von 
Krompach. Komitat Szepes ; 

2. Dr. THomas v. SzorragH, Chefgeolog, Bergrat, im Hochgebirge von 
Borgóprund und Beszterce, Komitat Beszterce-Naszód; 

3. PauL RozzozswIk, Geolog, in den Gebirgen bei Újradna, Nagyilva und 
Dombhát, Komitat Beszterce-Naszód; 

4. Dr. KaRL v. Parr, Sektionsgeolog, in dem Erzgebirge zwischen Szirb, 
Alkajánel, Marosillye und Brád, Komitat Hunyad ; 

5. Dr. Moxirxz v. Párrv, Chefgeolog, in der Gegend von Zalatna, Kionülésű 
Alsótfehér, sodann in der Umegebung von Bihalkút, Árdánháza und Bilka, 
ge Bereg ; i 

. Lupwic Rhorm v. TELEGpD, Chefgeolog, Oberbergrat, in den Grenz- 
ge zs der Komitate Alsófehér und Nagyküküllő jwisohen Sálya, Nagyselyk 
und Veresegyháza ; 

7. GYULA v, HALAVÁTS, Chefgeolog, in der Gegend von Vízakna, Nagy- 
szeben und Szelindek ; 

8. Dr. OTTOKAR Kapic, Geolog, in der Umgebung von Vádudobri, Cser- 
hely, KESZ und Nagypestény, Komitat Hunyad; 

. Dr. THEopoR KoRkmos, . Geolog, wird dem Oberbergrat ksaéki RorH 
V. igitez sodann dem Geologen Dr. KARL v. Papp assistieren. 


AMTLICHE MITTEILUNGEN AUS DER KGL. UNG. GEOLOGISCHEN ANSTALT. 665 


Ferner bewetrkstelligt : 

10. Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Professor am Josephs-Polytechnikum Buda- 
pest, Bergrat, in der Umgebung von Kékesfalva, Bunila, Lelesz und Király- 
bánya, Komitat Hunyad ; 

11. Dr. STEPHAN Viránis, Professor am Lyzeum Selmecbánya, in der 
Gegend von Rimabánya, Rimabrezó, Dobrapatak, Polom, Poprocs und Nyustya, 
Komitat Gömör ; 

12. EuGEN Noszkx, Professor am Lyzeum Késmárk, in der (Gegend bei 
Bárna, Kisterenne, Mátranovák, Istenmező und Pétervásár, Komitat Nógrád, 
sowie in den anstoíRenden Grenzgebieten des Komitates Heves geologische 
Detailaufnahmen ; 

13. ZOLTÁN SCHRÉTER, Assistent am kgl. Josephs-Polyteehnikum Buda- 
pest, nimmt im Komitat Krassó-Szörény zwischen Mehádia und Orsova ergán- 
zende Aufnahmen vor ; 

14. KaáARL RorH v. TELEGD, Lehramtskandidat, wird die Gegend von Kxő- 
halom und Homoród, Komitat Nagyküküllő, studieren. 


II. Agrogeologische Autfnahmen. 


Es führen agrogeologisehen Aufnahmen durch : 

15. HErsRicH HoRkusirzxv, Sektionsgeolog, in der Umgebung von Nagy- 
szombat und im Vágtale, Komitat Nyitra; 

16. Dr. AuREL LIrra, Sektionsgeolog, bei Tata, Újszöny, Kocs und Dad, 
Komitat Komárom ; 

17. IumRE Timkó, Sektionsgeolog, in der Gegend von Hévvíz, Dánya, 
Galyagyörk und Nagykartal, Komitat Pest; 

18. WirHELmM GüÜLL, Geolog, in den Gemarkungen von Kecskemét, Jász- 
kerekegyháza, Örkény und Tatárszentgyörgy, Komitat Pest: 

19. PerER TRErrz, Sektionsgeolog, in der Umgebung von Szabadka, so- 
dann in der Gegend bei Mélykút, Almás und Kunbaja, Komitat Bács-Bodrog. 
SchlieBlich studiert : § 

, 20. VáAzur LázáR, Bergingenieur, die Kohlenflöze der Gegend bei Bik- 
szád, Komorzán und Avasújfalu, Komitat Szatmár; und 
21. Dr. GABRIEL v. LászLó, Geolog, die Torflager der Komitate Zemplén, 
Ung, Bereg, Máramaros, Szatmár, Szabolcs, Hajdu und Szilágy. 


SZOLAL ÁT HAGEL NT ÁS 7 


énő 


a reti:s És él Alva 


Ctá tai 


MÉG AF A 
d utuort Hara 
VELŐ AA 0r ő, man 


Úúnis 


(ég Én a 9vű 


£. Na 

eki 

FR 0 14; 

sei ( 
4 

ge hüső 


$.4 w he 
s 
1 
) 
44 
fiáé 1) 
1 
fi 
; 
b 
s 
pap! 
" a § 
ú 4 


ga j 


ax Mire b 
dns 435 


4 


rint; ék elévél 1 dt va vutwzatbó egálban 


kai 


épt- 


-ú0 
j pig vat 
a runs JERSENSB 5-4 IR JER v e 49 


ee gessé ga Ea 4 a vésztatáatása I 
5) 


ktevs Évd 7" ÖL va VÁLT ké de HV 
AA ji ús ab ír EGG jr! Mis 
a A fa ACT EN! 
éb Vr 1. uktézE f ATYG 12 4 "at et ú máj 
mú gy ú z J4 dal, átt: dt Tf új 


ő Fi 199 sk 


A ulkás 5 öyetáhestl . uwsagáából 


tál kez Nr nwek EAT FA 19 ést i ve 8 stA a Aja 
riadkéz Us gát éebelŐ KRRLYSLY MTA (1 
ri u oúg agy soabasdoláruszésb az al 
: ira ép táreanál 
él Én m At ez iOS A B 
ket) szól ét ő égre urt 1ú éli: ki 
. vé. ELEK 
Hiv ésa! Et savetba ME VS ák, Li KAT § 2 
DATA NAT ÉLNEK EZ 7 TETT [DANTE Feet 
A új 
er ap xy kó "ál 
LA Astrát sfój óra He 74 
ét "ij (/ í p A ki d heg feúd eti 1.6 A y al. 
jele sze és DATA td 
IRNDNTS AT GYÁTSORORU BORSENEK a 8 
ri VE GR TAAN2E REAR és Er ME dát 
$ Ete FLY Lt 2 MRP A TÉN NT 1: Vht (MÉG S 
. LÉT PÍTNS V tat rat 
T és 
st 
í té 
§ sülhet b tünés tr JA Vá 
s h Pa [ 
12 ett kt v fe Ve 
4 
f i e FT? 
! vi ú ó 4. wys 
új ún. d 
a É 
? Vg í , 4 A Ca AN A 
pe vi 2. eds IN 
f 1 t 


VIII. TÁBLA. 


Lap 
1—6. GCGythereis Lőrentheyi n. sp... vm sk al Mb d 2 DON 
1. £? bal kagylója oldatzók kívülről 1 nézve. — ReEIcH. ?/3. 
2. Ugyanaz felülről nézve. — ReErcn. ?/3. 
3. d? bal kagylója oldalról, kívülről nézve. — ReIcH. ? 3. 
4. Ugyanaz felülről nézve. — RErIcn. ?/3. 
5. Fiatal példány jobb kagylója oldalról, kívülről nézve. — Rercn. ?/3. 
6. Izombenyomatok s a kagyló falazata. — REIcH. 76. 
7—9. Gythereis hungaritca n. sp. — mm ii ez Sz HOZ 
7. Jobb kagyló oldalról, kívülről nézve. — Rei a, 
8. Ugyanaz felülről nézve. — REIcnH. ?/3. 
9. Fiatal példány jobb kagylója oldalról, kívülről nézve. — REeIcnH. ?/3. 
10—14. Loxoconcha porosa n. sp. - - EA Á tsa eszt SEEOAT 
10. Jobb kagyló oldalról, kív ülről nézve. — KR vet 9/. 
11. Ugyanaz oldalról, belülről nézve. — RercH. ? 3. 
12. Kagylók felülről nézve. — RErxcn. ?/3. 
13. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — REIrcH. 2/6. 
14. Izombenyomatok s a kagyló falazata oldalról, kívülről nézve. — 
REIcH. ?/6. 
15-— 18. Gytherets Műllerv nm. 8p.—- 3 sast s 
15. Jobb kagyló sárókészüléke oldalról belülről nézve. — birtezati 5/3. 
16. Bal kagyló zárókészüléke oldalról, belülről nézve. — RErIcH. "/s. 
17. A bal kagyló hátulsó csúcsának szerkezete oldalról, belülről nézve. — 
RErcn. ? e. 
18. A kagyló falazata oldalról, kívülről nézve. — REIcH. ?/6. 
19—22. Darwinula Dadayi n. sp. -.. e za D20 


19. Jobb kagyló oldalról, kív ülről nézve. — Vrebs 274. 

20. Kagylók felülről nézve. — ReEIcH. ?/3. 

21. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — REIxcH. ?/6. 

22. Izombenyomatok s a kagyló falazata oldalról, kívülről nézve. — 
ReErcn. ?/6. 


Az összes eredeti példányok a budapesti tud. egyetem földtani és őslénytani 
intézetének gyűjteményében vannak. 


TAFEL VILI. 


Seite 
1—6. Cythereis Lőrentheyi n. 8p... — — 0 vm Zeke ööEZROZA 
1. Linke Klappe eines £? von der TET von KV aRÜG MESE 2/3. 
2. Dieselbe von oben gesehen. REIxcH. ?/s. 
3. Linke Klappe eines 3? von der Seite von auBen. REIcH. ?/3. 
4. Dieselbe von oben gesehen. REIcH. ?/3. 
5. Rechte Klappe eines jungen Exemplares von der Seite von auBen 
gesehen. REIcnH. 9/3. 
6. Muskeleindrücke und Schalenwandung. REIcH. ?/6. 
7—9. EA hungartca n. sp. 8? ÉL SEkbs EAT EE ezi ek De 
. Rechte Klappe von der "Seite von auBen. TErajsz 2/8 
6 Dieseibe von oben gesehen. RErcH. ?/3. 
9. Rechte Klappe eines jungen Exemplares von der Seite von auBen 
gesehen. REIrcH. 23. 
10— 14. Loxoconchasporosa za BD: Ses zet b szk 5 zs 006 
10. Rechte Klappe von der Seite von Snrea EGSEREN TT 198 
11. Dieselbe Klappe von der Seite von innen gesehen. RErcH. ?/3. 
12. Schalen von oben gesehen. REIcH. ?/3. 
13. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen gesehen. 
Rercn. 9/6. 
14. Muskeleindrücke und Sechalenwandung von der Seite von auBen 
gesehen. REIrcH. ?/e. 
15— ÚSGythereis SMüllere met 8 Deze Meet e eát SZ stGBŰ 
15. SchlieBapparat der fgugisa Klappe von der Seite von innen. TE 5/8. 
16. SchlieBapparat der linken Klappe von der Seite von innen. REIcH. "/3. 
17. Struktur der hinteren Spitze der rechten Klappe von der Seite 
von innen. REIcH. ?/e. 
18. Schalenwandung von der Seite von auBen. REIxcH. 3/6. 
19—22. Darwinula Dadayi n. sp. .. u - sza o pee été EZZDÜB 
19. Rechte Klappe von der Seite von SÁT MEJON, 2/3. 
20. Schalen von oben gesehen. RErcH. ?/s. 
21. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen. REICcH. ?/6. 
22. Muskeleindrücke und Schalenwandung von der Seite von auBen 
gesehen. RErcnH. ?/e. 


Saámtliche Originale in der fszt des geologisehen und palüontologischen 
Universitátsinstituts Budapest. 


Földtani Közlöny XXXVIII. köt. VIII. tábla. 


Pliocen ostracoda. 


Méhes 


Klösz Gy. és fia, Budapest. 


Aut. ad nat. del. 


bj 
4 


pzzoát SL 4 AGA öve F ka Ha EV! 
aj RV 3 4 HIV A, A Ge 9? ; 


IX. TÁBLA. 


Lap 
1— 4. Öythereis Műlleni  mEjBpss ulsz ten séls sluzr lex ek - 563 
1. Bal kagyló oldalról, kívülről nézve. — RercnH. ?/s. 
9. Ugyanaz oldalról, belülről nézve. — REICH. "/3. 
3. Kagylók fölülről nézve: — REICH, 9/3. 
4. A bal kagyló mellső csúcsának szerkezete oldalról, belülről nézve. — 
RercnH. 2/6. 
5— 9. Loxoconcha Kochi n. sp. E gteae inna kne tes, öl ke ks íhize iésafi 543 
5. Bal kagyló oldalról, kívülről nézve. — ReErcnH. ?/3. 
6. Ugyanaz oldalról, belülről nézve. — REICH. ?/3. 
7. Kagylók felülről nézve. — REICH. 438 
8. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — REICH. 2/6. 
9. Izombenyomatok s a kagyló falazata oldalról, kívülről nézve. — 
REIcH. ?/s. 
10—16. Gythere tenuipunctata n. 8p.  — —7 e em osz om mm — 945 
10. Bal kagyló oldalról, kívülről nézve. — REIcn. 3/3. 
11. Jobb kagyló oldalról, kívülről nézve. — REIcH. ?/3. 
12. Kagylók felülről nézve. — REICH. alas 
13. A jobb kagyló hátsó csúcsa és hátoldali szegélye oldalról, belülről 
nézve. — REIcH. "/3. 
14. Baloldali kagyló ugyanúgy. 
15. A jobb kagyló mellső esúcsának szerkezete oldalról, belülről nézve. — 
REIcnH. ?/e. 
16. Izombenyomatok oldalról, kívülről nézve. — REICH. ?/e. 
17—23. Cythere egregia n. sp. LEE BE a NEK ÍVE és zs 546 
17. Jobb kagyló oldalról, kívülről nézve. — RercnH. ?/3. 
18. Kagylók felülről nézve. — REICH. 0 
19. Jobb kagyló zárókészüléke oldalról, belülről nézve. — RErcH. ?/3. 
90. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — RErcH. ?/6. 
91. Részlet a kagyló falazatának díszítéséből. — REICH. /5. 
99. Fiatal példány jobb kagylója oldalról, kívülről nézve. — RETCH. /3. 
93. Ugyanennek mellső csúcsa oldalról, belülről nézve. — REICH. d/6s 


Az összes eredeti példányok a budapesti tud. egyetem földtani és őslénytani 
intézetének gyűjteményében vannak. 


5—9. 


10—16. 


. Gythereis Mülleri n. sp. 


TAFEL IX. 


1. Linke Klappe von Es Hette von VEzEn, uj 4803 

2. Dieselbe von der Seite von innen gesehen. RErcn. 3/3. 

3. Schalen von: oben gesehen. RErcHn. 3/3. 

4. Struktur der vorderen Spitze der linken Klappe von der Seite von 
innen. REIcH. ?/6. 

Loxoconcha Kochi n. sp. Ek E 

5. Linke Klappe von der Seite von a ntén EGEKET BA 3/3. 

6. Dieselbe von der Seite von innen gesehen. REIcH. ?/3. 

7. Schalen von oben gesehen. RErcH. ?/3. 

8. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen. REIcnH. ?/6. 

9. Muskeleindrücke und Schalenwandung von der Seite von auBen 
gesehen. REIcH. ?/6. 

üythere tenuipunctata n. sp. Bé hsz 

10. Linke Klappe von der Seite von zata Sósáhoni RRIOn. 8/3s 

11. Rechte Klappe von der Seite von au8en gesehen. REIrcH. ?/3. 

12. Schalen von oben gesehen. REIcn. ?/3. 

13. Hintere Spitze und Hinterrand der rechten Klappe von der Seite 
von innen gesehen. RErxcn. §/3. 

14. Linke Klappe ebenso. 

15. Struktur der vorderen Spitze der rechten Klappe von der Seite 
von innen gesehen. REIcH. ?/6. 

16. Muskeleindrücke von der Seite von auBen. REIcH. 9/6. 


3. Gytihenreregregtáasm: Bp. 2 zek b 6 SA LENN TSES 


17. Rechte Klappe von der TT von sin gesehen. Con 273. 

18. Schalen von oben gesehen. RercH. ?/3. 

19. SchlieBapparat der rechten Klappe von der Seite von innen ge- 
sehen. REIcH. ?/3. 

20. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen. REICH. ?/6. 

21. Partie der Skulptur der Schalenwandung. REIrcH. ?/6. 

22. Rechte Klappe eines jungen Exemplares von der Seite von auben 


gesehen. ReErcn. ?/3. 
23. Vordere Spitze derselben von der Seite von innen gesehen. REICH. ?/6. 


Seite 


630 


. 607 


21009 


611 


Sümtliche Originale in der Sammlung des geologisehen und palüáontologisehen 
Universitátsinstituts Budapest. 


Méhes: Riocen ostracoda. Földtani Közlöny XXXVIII, köt, IX. tábla, 


Aut. ad nat, del, Klösz Gy. és fia, Budapest. 


ér esd AT EAT E BANK ts 


akta 322 42, ed 


ms 
se 
b, k . í Figén 
Új s TGGR 
8 . , 
s 1 s . 3 gy 
§: z 1. § 


1 esel szétséá 


éri LAS k (£ 4 vá é 
ÉlS . és bery A d lés AAA e árait 
Peron 1. alt 4 VENCROK ÖL OEÉT ge 
je Öes at ö9be ; : abááááát ta ; vé Ze 
Ő 9 8 s h L 
43 2 elt a f 1 vit 
É /§ ra 14 ej rg0t Ési 
"ei 4 , ké 
EL ÖN; 
íg 4 fe 
ús siet 
? úgy a" p kéz 9. ; 
9 a va h s ÓÓ 
0 úg t at 6" 
2 k 2 ált fi 
p9 [4 ad 86 
É. X 1 9 j .. 
w lú td 
A 44 4-9 ri 
78 bij ez 1) 4 d € 
d j a. d . 
$; gl 2 V, 4 S 
lez 9 s7 8. ms lg ! fa ) ő 
d age Hz ( pe ta a 
fú stb ő .esa 
19 kn k KáZz 4 
d / Tk ri 
€ 1 hé § h 
s ha A 
L 94 4.9 k vi 
4 4 18 k I 
9 Teve mn 4 
Mo ÁRASE zt ; 
, a st b . 
za . a mk a 
MAT 
s Valle 
J a Védi 
té 4 hez 9. vág 
é x A 
4 A Wés 
N e. 4 94) f . li 
ver A 
P e.t sal 
aa r í 9" A hit § av 
4 "a. v vl mi 
ír ráry . Bágt fell 2 t Vg 
h Haag ye Je vg 
Í ME tá Vat 0 Wégé 
Á ra ha Mar 
és" 01 a 19 SL 
? § € [A d a é. ki ai d pek v. 
B 4 9y/) ém f Cai 
vé de: vag 
A / 1 Nr táj 
1 on kád at ás 
ő A Év ív? e 
am ( 4 
v pe há [/ at la 
r han Et. hd 4 a. ) 
; 6 Ave 
aló 4" md 
? a 67 
W a há É. A. 


8—12. 


13—16. 
17—91. 
22—23 


24— 97. 


X, TÁBLA. 


s. Kritherparatteta mase 80 s sz 


1. Jobb kagyló oldalról, kivülről nézve. — Öpt, ja 3. 


2. Kagylók felülről nézve. — REIcH. ?/3. 

3. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — REicn. ?/6. 
..Kretherpatollelás a: 8Ds VALA MINOT OS VATJEz s za 

4. Bal kagyló oldalról, kívülről nézve. — ReIrcn. ? 3. 

5. Kagylók felülről nézve. — Rercn., ?/3, 

6. Bal kagyló zárókészüléke oldalról, belülről nézve. — ReErcn. "/3. 

7. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — RercnH. ?/6. 


CyyühenelNaca megg p e ő HAVA os Sz E 

S. Bal kagyló oldalról, kívülről. nézve. — BEK sl2/ ös 

9. Kagylók felülről nézve. — REIcnH. 23. 

10. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — ReErxcH. ?/6. 
11. A. kagyló falazata oldalról, kívülről nézve. — REICH. ?/6. 

12. Bal kagyló zárókészüléke oldalról, belülről nézve. — RercH. f/3. 
ÜYthertdedükaNnattedmsé s pe ke vé za EZEREGY  Mes 
13. Bal kagyló oldalról, kívülről nézve. — EZTET 873. 

14. Kagylók felülről nézve. — REIxcH. "/3. 

15. Mellső csúcs oldalról, belülről nézve. — ReErcn. ?/6. 

16. Izombenyomatok s a kagyló falazata. — REIcH. ? 6. 

Cytheridea pamnonica n. sp. var. tuberculata nov. var. e u 
17. Jobb kagyló oldalról, kívülről nézve. — REIcnH. 5/o. 

18. Kagylók felülről nézve. — ReErcn. ?/o. 

19. Jobb kagyló zárókészüléke felülről nézve. — ReErcn. ? 3. 

20. Fiatal bal kagyló oldalról, kívülről nézve. — REIcH. ?/o. 

21. Kagylói felülről nézve. —- REIrcH. ?/o. 


: Gyiheridea ampullata ns Ap. a a 1 ea 3 HSÉue 


29 / 


22. A mellső csúcs szerkezete oldalról, kívülről nézve. — RATÓ. 2/84 
23. Izombenyomatok s a kagyló falazata oldalról, kívülről nézve. — 


RErcn. ?/6. 
CGytherideis longissima n. sp. nza sei E 
24. Jobb kagyló oldalról, kívülről nézve. — Ezt, 3. 


25. Kagylók felülről nézve. — RErcnH. ?/3. 


96. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — REIxcH. ?/6. 
27. A kagyló falazatának díszítése oldalról, kívülről nézve. — REICH. "/6. 


Lap 


- 550 


sa. FAJBA 


. 548 


ot 
ÖT 
Ot 


Az összes eredeti példányok a budapesti tud. egyetem földtani és őslénytani 
intézetének gyűjteményében vannak. 


8—12. 


13—16. ( 


24— 27. 


TAFEL X. 


Seite 


. Krithe parallela n. sp. K és ta de GE 


1. Rechte Klappe von TE Sörte von Tt en Hdddkoál Rercn, 3/3. 

9. Schalen von oben gesehen. REICH. ?/3. 

3. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen. REICH. ?/6. 
Krithe paraxtlela n. sp. var. minor n., var... Beksézskz101B 
4. Linke Klappe von der Seite von auben Srddkta Burcf, 3/8. 

5. Schalen von oben gesehen. REreH. ?/3. 

6. SchlieBapparat der linken Klappe von der Seite von innen. REIcH. "/3. 

. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen. RErcH. ?/6. 
eb Naca n. sp. BOCA , szt ESRGYTER 

8. Rechte Klappe von der Seite von aüBon FöShrA RErort a 3. 

9. Schalen von oben gesehen. RErcn. ?/3. 

10. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen. REICH. ?/6. 

11. Schalenwandung von der Seite von aussen gesehen. REIcH. ?/6. 

12. SchlieBapparat der linken Klappe von der Seite von innen gesehen. 
RErcn. $/3. 

(ytheridea banatica n. 8p.-. 2. imák tj, sz k0lltós 
13. Linke Klappe von der Seite von SE Hósbhóái Tee 6/3. 
14. Schalen von oben gesehen. RErcH. "/3. 

15. Vordere Spitze von der Seite von innen gesehen. RErcH. ?/6. 
16. Muskeleindrücke und Schalenwandung. RErcH. "/6. 


21. Cytheridea pannonica n. sp. var. tuberculata n. var. ab Ze szlbőkk 


17. Rechte Klappe von der Seite von auBen gesehen. REIcH. ?/o. 
18. Schalen von oben gesehen. RErxcnH. ?/o. 

19. SchlieBapparat der rechten Klappe von oben. Rercn. ?/3. 

20. Jugendliche linke Klappe von der Seite von auBen. REICH. ?/o. 
21. Schalen von oben gesehen. RErIcH. "/o. 


23. Cytheridea ampullata n. sp. ; esz xx 02 


22. Struktur der vorderen Spitze von áss Beitd von GAS TEK ő 2/6z 

23. Muskeleindrücke und Schalenwandung von der Seite von aufBen. 
REIcH. ?/56. 

Cytherideis longissima n. sp. 4 ea dd 

94. Rechte Klappe von der Seite von auben Feddhota  RETGE 2/3. 

25. Schalen von oben gesehen. REIcH. 9/3. 

26. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen. REICH. ?/s. 

27. Skulptur der Schalenwandung von der Seite von auBen. REICH. "/6. 


Sümtliehe Originale in der Sammlung des geologisehen und paláontologisechen 
Universitátsinstituts Budapest. 


Méhes: Pliocen ostracoda. Földtani Közlöny XXXVIII. köt. X. tábla. 


Aut. ad nat. del. Klösz Gy. és fia, Budapest, 


.. 


f V YAR LP 14 
Fé Ca ág 7 ve 
2 É 
, 
t 
s . 
. 
A a z 
FL AAT § s. 
C 4 
Fe 
A 
a 
nád 


f 
Pia 
a 
a 
a? 
62 
í 
ata 
2.8 
s 
k! 
etes 


XI. TÁBLA. 


Lap 
Gytheridea ampullata n. sp. d adó tö Szdsz 990 
1. 2? bal kagylója oldalról, kívülről nézve. — Tete 979. 
2. Kagylói felülről nézve. — ReErcH. ?/3. 
3. d? bal kagylója oldalról, kívülről nézve. — ReEmixcn. 2/3. 
4. Kagylói felülről nézve. — Reicn. 23. 
5. Fiatal példány bal kagylója oldalról, kívülről nézve. — ReErcn. 2/3. 
. Gytheridea pannontca n. sp.  .. . gb Sa éz ASE sek) 
6. 9? bal kagylója oldalról, kivulrőlét nézve. — Tag 2/3. 
7. ?? jobb kagylója oldalról, kívülről nézve. — RercnH. 273. 
8. Kagylók felülről nézve. — REIicnH. 273. 
9. 4? bal kagylója oldalról, kívülről nézve. — ReIxcn. 2/3. 
10. Kagylók felülről nézve. — ReIcn. 273. 
11. Ugyanazon példány zárókészüléke oldalról, belülről nézve. 
12. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — RErxcH. 2/6. 
13. Hátulsó csúcs ugyanúgy. 
14. Izombenyomatok s a kagyló falazata oldalról, kívülről nézve. — 
RErcn. ?/s. A 
. Gythereis foveata n. sp. dei sz KESZ zet A SSE DO 


15. Bal kagyló oldalról, kívülről. nézve. — Jn Ej 

16. Kagylók felülről nézve. — RercH. 3/3. 

17. A mellső csúcs szerkezete oldalról, belülről nézve. — ReEIxcnH. 2/6. 
15. Izombenyomatok oldalról, kívülről nézve. — RErcH. 2/6. 


Az összes eredeti példányok a budapesti tud. egyetem földtani és őslény- 
tani intézetének gyűjteményében vannak. 


JÁSRU BIT EX 


Seite 
1—5. CGytheridea ampullata n. sp. 3 kel teso dear MO 
1. Linke Klappe eines ?? von der Seiés von sevőar gesehen. REIcnH. ?/3. 
2. Schalen desselben von oben gesehen. REIcH. ?/3. 
3. Linke Klappe eines 3? von der Seite von aulen gesehen. REIcn. ?/3. 
4. Schalen von oben gesehen. REIxcn. ?/3. 
5. Linke Klappe eines jugendlichen Exemplares von der Seite von 
auBen gesehen. REIrcH. ?/35. 
6—14. Cytheridea pannonica n. sp.  .. . rt 2 BI 
6. Linke Klappe eines £? von e HágteS von sraljaé jEletése ala. 
7. Rechte Klappe eines ?? von der Seite von auBen. REIrcn. ?/3. 
8. Schalen von oben gesehen. RErcH ?/3. ; 
9. Linke Klappe eines A ? von der Seite von auBen. REIcnH. ?/3. 
10. Schalen von oben gesehen. RErcn. ?/3. 
11. SchlieBapparat desselben Exemplars von der Seite von innen ge- 
sehen. 
12. Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen gesehen. 
REIcnH. 96. 
13. Hintere Spitze ebenso. [7 
14. Muskeleindrücke und Schalenwandung von der Seite von auBen 
gesehen. RErcn. ?/s. 
15—18. Gythereis foveata n. sp... . 5 lé ZAOBB 
15. Linke Klappe von der iát; von ves SENsEt RICH. 3/3. 
16. Schalen von oben gesehen. RErcn. ?/3. 


U7/6 


18. 


Struktur der vorderen Spitze von der Seite von innen gesehen. 
REIcn. ?/6. 
Muskeleindrücke von der Seite von aulBen gesehen. RErcnH. ?/6. 


Sámtliche Originale in der Sammlung des geologisehen und palüáontologisehen: 
Universitátsinstituts Budapest. 


Méhes: Riocen ostracoda. Földtani Közlöny XXXVIII. köt. XI. tábla. 


Aut. ad nat. del. Klösz Gy. és fia, Budapest. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY 


XXXVIII. KÖTET. 1905, NOVEMBER—DEGEMBER, 11—12, FŐZET, 


A TIHANYI FEHÉRPART PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS 
FAUNÁJA, 


Dr. ViráLis IsTvÁN-tól, 


A Tihanyi félsziget keleti partoldalának a déli részén már messzi- 
ről feltűnik az a függőlegesen kiemelkedő partrészlet, melyet cFehér- 
part,-nak nevez a balatonmelléki ember. 

A kettőstornyú apátsági templomtól délre, az Akasztó-domb kelet 
oldalán, néz ez a meredek fal a vízre és az égre. 

A Fehérpartot föld- és őslénytani szempontból régebben ZEPHA- 
RovicH! lovag, a Tihanyi félsziget első monographusa, majd BöckH 
János," a Balaton-fölvidék első magyar felvevő geológusa és újabban 
HaLavárs GYuLA? és LŐRENTHEY IMRE dr." a Magyar Földrajzi Társaság 
Balaton Bizottságának a tagja tanulmányozta. 

A két újabb kutató közül, kik részletesebben vizsgálták a Fehér- 
part rétegeit és faunáját, HALavÁTS GYULA két, LŐRENTHEY ÍMRE dr. pedig 
három kövületes réteget ismert föl és sztratigrafiailag a hazai pliocén- 
korú sedimentumok faunájának e két lelkes és szorgalmas kutatója ahhoz 
a végső eredményhez jutott, hogy a Fehérpart alsó része a Congeria 
triangularis és a Congeria balatonica tömeges föllépésével jellemzett 
szintet képviseli, a felső része pedig már a HaALavárstól congeria rhom- 
boidea-szintnek nevezett rétegekhez tartozik. 

Haravárs GyuLa ugyan még csak annyit ír, hogy a Fehérpart alsó 
részének második fossziliás rétegét, az auniósv réteget, whatár-réteg- 
nek, tekinti a Congeria rhomboideá-s szinthez, melyben már észrevehető 


1 V. voN ZEPHAROVICH: Die Halbinsel Tihany im Plattensee und die náchste 
Umgebung von Füred. Sitzungsberichte der k. Akademie der Wissenschaften. Math.- 
naturwissenschaftliche Classe. XIX. B. Wien, 1856. p. 339. 

2 BőckH Jásos: A Bakony déli részének földtani SzD si IE:r. A ra kir 
földtani intézet Évkönyve III. k. Budapest 1875/78. 90. I. 

3 HALAVÁTS GYULA : A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája, a v Balaton 
Tudományos Tanulmányozásának Eredményei. I. k. 1. r. Budapest, 1902. 10. 1. 

4 LŐRENTHEY IMRE: Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájá- 
hoz és stratigrafiai helyzetéhez. U. o. 1905, illetve a német szövegű kiadás 1906. 10. 1. 


Főldtani Közlőny. XXXVIII. köt. 1908 45 


666 DI VITÁLIS ISTVÁN 


a víz kiédesedése," LőRENxTHEY IMRE dr. azonban már egyenesen azt 
állítja, hogy a Congeria rhomboideá-s szintbe tartozó zsíros, bitumenes 
fekete agyag vagy szenes réteg van a tihanyi Fehérpart felső részében." 

Hanavárs Gyurának, de különösen LŐRENTHEY IMRE dr.-nak e 
kijelentéseiből világosan kitetszik, hogy a tihanyi Fehérpart az a klasz- 
szikus hely, a hol az ú. n. Congeria rhomboidea-szint közvetetlenül tele- 
pül a Congeria triangularis és a Congeria balatonica tömeges föllépésé- 
vel jellemzett szintre. 

Az ú. n. Congeria rhomboideá-s szint sztratigrafiai helyzetének pon- 
tos megállapítása azért érdekelt közelebbről, mert a balatonmelléki 
bazalterupciók kora kutatásaim szerint? egyrészt a Tihanyi félsziget 
nyugati (Szarkádi) part oldalán, másrészt a zsidi Öreglázhegy nyugati olda- 
lán fölfedezett feltárások alapján egyfelől a Congeria triangularis és 
C. balatonica és másfelől az Unio Wetzleri tömeges föllépésével jel- 
lemzett pliocénkorú rétegek lerakódási ideje közé esik, vagyis azzal a 
rétegcsoporttal volna párhuzamba állítandó, melyet HALAvÁTS GYULA ÉSs- 
LŐRENTHEY IMRE dr. congeria rhomboideá-s szintnek nevez és melyet a két 
szerző ugyancsak a Congeria triangularis és Congeria balatonica, illető- 
leg az Unio Wetzleri tömeges fellépésével jellemzett rétegek közé helyez. 

Fontos felvilágosítást és nagy horderejű bizonyítékot vártam tehát 
a Fehérpart részletes átkutatásától, a mit még kivánatosabbá tett az a 
körülmény is, hogy az eddigi kutatók a nehezebb hozzáférhetés követ- 
keztében a feltárásnak csakis az alsó részét vizsgálták meg részletesebben. 

Nekem a Fehérpartot egész magasságában, illetőleg vastagságában 
sikerült átkutatnom úgy az északi, mint a déli oldal felől s kutatásaim- 
ról, melyek az eddig ismert három kövületes réteg számát nyolcra emel- 
ték s a Fehérpartot föld- és őslénytani tekintetben új világításban tün- 
tetik föl, a következőkben számolhatok be. 

A Fehérpart alsó részét a Balatontó vízszintje fölött (aneroiddal 
mérve) 25, vagyis a tenger szintje felett mintegy 130 méter magasságig 
omlás takarja, igen sok jól megtartott kövülettel, melyek felülről, a le- 
omlott rétegekből, kerültek ide. Itt gyüjtöttem többek közt egy olyan 
Vivipara Sadleri PaRrscn sp. példányt is, melyen még a feketés szinező- 
dés is szépen látszik. 

A legalsó föltárt kövületes réteg (I.) 20—40 em vastag, laza, 
helyenkint vasas, sárgásszürke színű homok. Ez a kövületes réteg a föl- 
tárás tövének csak a közepétől dél felé kerül fölszínre a törmelék alól 


2 1. a 65 

2 I. m. német szövegű kiadás 202. I. 

: Dr. Viráris IsrváN: A balatonmelléki bazaltos kőzetek kora. Földt. Közl. 
XXXVII. k. Bpest, 1907. 156. I. 


úg 


. fekete agyag vagy szenes réteg .van a tihanyi Féhérpart felső részében." 


v A ; 74 atára hat up VA bj ( 


666 Dr VITÁLIS ISTVÁN Í f 


a víz kiédesedése," TLÖRENTHEY IMRE dr. azonban már egyenesen azt 18 
állítja, hogy a Congeria rhomboideá-s szintbe tartozó zsíros, bitumenes fi 
. Hatavárs Gwxyutának, de különösen LŐRENTHEY IumRe dr.-nak e: - 
kijelentéseiből világosan kitetszik, hogy a tihanyi Fehérpart aza klasz- 1 
szikus hely, a hol az ú. n. Congeria rhomboidea-szint közvetetlenül tele. Éz 
pül a Congeria triangularis és a Congeria balatonica HIMRS föllépésé- § 
vel jellemzett szintre. a 5; 
Az ú. n. Congeria rhomboideá-s szint sztratigrafiai HÁJSLAÉNA pon- 
tos megállapítása azért érdekelt közelebbről, mert a balatonmellél 
bazalterupciók kora kutatásaim: szerint" egyrészt a Tihanyi tt 5 
nyugati (Szarkádi) part oldalán, másrészt a zsidi Öreglázhegy nyugi 
lán fölfédezett feltárások alapján egyfélől a Congeria triangala 
(C. balatonica és másfelől az Unio Wetzleri tömeges föllépé 
lemzeit pliocénkorú rétegek lerakódási ideje közé esik, vagyis, c 
rétegesoporttal volna párhuzamba állítandó, melyet HA 
LőzenTrHRgY IMRE dr. congeria rhomboideá-8$ szintndk nevi 
szerző ugyancsak a B AtÉ a riangularisfés Coilreria fbalátozficas ijlétő- 
leg az Unio Wetzleri tömeggő fellépésével fellemdőítt réfegék 3 elyez, 
Fontos felvilágosítáétíés nagy hordetejű kizonyftélfot ké ftam tehát, új 
a Fehérpart részletes Átkjatásátók-a mí-arég kivánatosatbá fett az. 
körülmény is, hog kutatók a fehezebb hozzáférhetés követ- 
keztében a feltáré Aa ald§ az alsó részét vizsgálták meg részletesebben. 8 
Nekem a .Fehészpartot "egész magasságában, illetőleg vastagságában " 
sikerült átkutaínom úgy az északi, mint a déli oldal felől s kutatásaime 
ról, melyek zeddig ismert három kövületes réteg számát nyolcra emel- 
ték s a Fellérpartot föld- és őslénytani tekintetben új világításban tün 
tetik föl, a következőkben számolhatok be. 1 
A Péhérpart alsó részét a Balatontó vízszintje fölött (inezotatakól 
mérvey/25, vagyis a tenger szintje felett mintegy 130 méter magasságig 
omlás takarja, igen sok jól megtartott kövülettel, melyek felülről, a 681 
omlott rétegekből, kerültek ide. Itt gyüjtöttem többek közt egy olyan 
Vívipara Sadleri Pazrscn sp. példányt is, melyen még a feketés színező 
dés is szépen látszik. 
A legalsó föltárt kövületes réteg (I. 20—40 cm Gajkéi laza, 
helyenkint vasas, sárgásszürke színű homok. Ez a kövületes réteg a föl- v 
tárás tövének csak a közepétől dél felé kerül fölszínre a törmelék alól 


Va 


1], m. 65. ], 

2: L in. német szövegű kiadás 202, l. s MU 

5 Dr. Virátrs Isrván:; A balatonmelléki bazaltos közetek kora. Földt. Közl. 
XXXVII. k. Bpest, 1907. 156. L j 9 


4" 
"ra 
ú 


"OTog9gA [ojdoggÁUuoz NYAIST SIIVLIA 


"ad "gaedi9yge gy 


TÁGeUI FV 


668 Dr: VITÁLIS ISTVÁN 


s úgy vélem, elkerülte úgy HALAvÁTS GYULA, valamint LŐÖŐRENTHEY ÍMRE 
dr.-nak figyelmét. 

Ebből a legalsó, föltárt kövületes rétegből a következő fajokat S1- 
került eddigelé meghatároznom : 


(ongeria balatonica PaRrscH 8. p. 


( triangularis PaRrscm 2. p. 
Dreissensia Dobrei Beus. 5. p. 
( serbica BRus. 16. p. 
a auricularis FucHs var. simplea: FucHs 6. p. 


Unio Halavátsi BRgus 9. p. 
Unio Wetzleri Duxx. 2. p. 
Limnocardtum aperlum MÜNSTER sp. igen gyakor1. 
( vicinum FucHs sp. gyakori. 
( decorum FucHs sp. gyakori. 
Pisidium Krambergert Bngus. 4. p. 
Helix (Tacheocampylaea) Doderleini Bgus. l. p. 
Xerophila obvia HaRru. foss.? 1. p. 
Limnaea minima Hanav. 1. p. 
( BD. 2-5. 
Planorbis (Coretus) cornu BRonG. 2. p. 


( grandis Hazav. töredékek. 

( (Gyrorbis) Bakonicus Hanav. 8. p. 

( subtyehophorus HaAnav. 10. p. 

( varians Fucns 4. p. 

( tenuis Fucns 1. p. 

( (Segmentina) Lóczyi LőRENT. 2. p. 
Melanopsis praemorsa L. sp. sok p. 

( decollata Sror. sok p. 

( Entzi BRus. gyakori. 

a ogryacantha BRus. gyakori. 

( (Lyrcaea) caryota BRus. 3. p. 

a ( cylindrica Sror. 7. p. 
Pyrgula incisa FucHs 3. p. 

a a var. Pannonica LŐRENT. 6. p. 
Micromelamida (?) laevis Fucas sp. sok p. 

( Sehwabenum Fucas sp. 3. p. 


( Haidingeri Sror sp. 8. p. 
u coelata Beus. 1. p. 
Bithynia (2?) margaritula Fccns 16 p. 
Bithynia Brusinai Harzav. 1. p. 
( sp. fedő 2. p. 


A TIHANYI FEHÉRPART PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. 669 


Vivipara Sadleri PARTScCH sp. gyakori. 
( cyrthomaphora BRus. 1. p. 
( cfr. kurdensis Fvcns. 1. p. 
Valvata simplex FucHs 4. p. 
( ( var. bicincla Fvcns 2. p. 
( balatonica ROLLE 4. p. 
( vartabilis FucHs 3. p. 

( (Aphanotylus) adeorbotdes FucHs 4. p. 
Neritina, (Clithon) radmamesti FucHs 4. sp. 
( ( crescens Fucns 1. p. 

( ( obtusangula FucHs 4. p. 
Sciaenida-fog 2. p. 
Chara-mag 3. p. 


Hogy ez a réteg a Congeria triangularis és a Congeria balatonica 
tömeges föllépésével jellemzett pliocénkorszakú rétegkomplexushoz tar- 
tozik, a gyakori Congeria balatonica alapján kétségtelen, de hogy a 
planorbisok olyan értelemben szintjelzők volnának, mint a hogyan 
LŐRENTHEY IMRE dr." írja, hogy t. i. a felső pannoniai emelet szintjei- 
nak meg volna a maguk planorbisa, aligha tartható fenn, miután a 
Planorbis ((Gyrorbis) bakomicust, mely e szerző szerint a Congeria 
rhomboidea-szint édesvízi faciesében van meg, már ebben a rétegben is 
nyolc példányban gyüjtöttem s ugyancsak itt a Congeria rhomboideá-s 
szint édesvízi faciesébe vett planorbisok közül a Planorbis (Segmentina) 
Lórczyi és a Planorbis (Coretus) cornu 2—2 példányát is megleltem. 

Különös érdekessége e rétegnek az Unio Wetzleri Duwx. sp., melyet 
két teljes és egy töredékes példányban leltem itt. Eddigelé ez a faj 
a Balaton mellékéről csakis a apontusis vagy pannoniai emelet leg- 
magasabb rétegéből volt ismeretes, melyet éppen e faj tömeges föllépése 
jellemez. 

Erre az első kövületes rétegre mintegy 3-5 m vastag, tranzverzális 
rétegzésű homok települt, két-három, vékony agyagos paddal s fedőjében 
alig 10 cm vastag, kissé vasas, kövületes homokréteggel (II.). Valószínű- 
leg ez a HALAvÁTS GYULA és LŐRENTHEY IMRE dr. első kövületes rétege. 

Innen a következő fajokat határoztam meg: 


Congeria. balatomica, PARrscH, nagyon sok p. 


( labiata AwpR. 2. p. 
( triangularis PaRrscn 2. p. 
(i n. SDska 


1 I. m. német szöveg 109. 1. 


670 Dr VITÁLIS ISTVÁN 


Dreissensia Dobrei BRus. 2. p. 


( serbica BRus. 3. p. 
/ n. sp. ? 
[ auricularis FucHs var. simplex FucHs 5. p. 


Playiodacna Auingeri Fucus sp. 3. p. 
Monodacna (Pseudocatillus) simplex FucHs sp. 2. p. 
Limnocardium apertum MüvNsr. sp. igen sok p. 

( decorum FucHs sp. gyakori. 
Pisidium Krambergeri Bgus.. 3. p. 
Planorbis tenuis Fucns 12. p. 


a inornatus Bgus. 1. p. 

( vartans Fucus 4. p. 
Melanopsis gradata Fucns 1. p. 

( efr. decollata Sror. 2. p. 


Hydrobia? atropida Bnus. 1. p. 
Pyrgula incisa FucHs, var. pannonica LŐRENT. 2. p. 
Micromelamia ? laevis FucHs sp. 2. p. 


a S-chwabenaui FucHs sp. 2. p. 
( Haidingeri Sron. sp. 10. p. 
( Radmanestt Fucns 3. p. 

( coelata BRus. 2. p. 


Bithyjniu? margaritula FucHs 3. p. 
Vivipara Sadleri PARTSCH sp. 4. p. 

a eyrthomaphora Beus. 1. p. 
Vaulvuta efr. gradata Fucuss 1. p. 

a ss somplezcBocHs 14sD: 

a balatonica ROLLE 4. p. 

c tenuistriata Fucws 1. p. 
Nerudina (Clithon) radmamesti Fucns 1. p. 


( ecrescens Fucns 4. p. 
( acuticarinata FucnHs 1. p. 
( acuticarinata FucHs var. ecarinata BRgus. 2. p. 


O.olilhus (Sciaenidarum) efr. Schuberti LőRENT. 1. p. 


Most mintegy 2 m vastag, kékesszürke csillámos homok követke- 
zik, mely mintegy 30 em vastag kékesfeketés agyaggal záródik (III.). 
Úgy vélem, hogy ez a LŐRENTHEY dr. második (II.) kövületes rétege. 
Ez a réteg tele van Congeria balatonicaval. Innen a következő fajokat 
gyüjtöttem : 


Congeria balatonira PARrscH, temérdek sok p. 
( efr. labiala ANDpR. 3. p. 


A TIHANYI FEHÉRPART PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. 671 


Dreissensia marmorala BRus. 1. p. 


a serbira BRus. gyakori. 
Limnocurdium apcrlum Müvsr. sp. 4. p. 
( decorum Fvucns sp. 3. p. 


Bithynia fedő 1. p. 
Vivipara Sadleri PaRrscH sp. 4. p. 


Erre homokosabb rétegek következnek és mintegy 6 m-rel feljebb 
8—10 cm vastag homokréteg nagyon sok Unio Halavátsit tartalmaz. (IV.) 
Ez a HALavárs második vagy uniós s egyben LŐRENTHEY dr. harmadik (III.) 
kövületes rétege. 

Harnavárs Gyura 16 kövületfajt említ innen, LŐRENTHEY dr. pedig 
71-et az ostracodakon és a meghatározatlan halakon és puhatestűeken 
kívül. Én a következő fajokat határoztam meg eddigelé gyüjtésemből : 


Congerta efr. balatonica Panrscn 2. p., kopott wesőrv -töredéke. 


€ a  labiata ANDpR. 1. p., kopott. 
( a  triangularis PaRrscn 2. p. kopott. 
( dactylus BRus. 1. p. 
Dreissensia Dobrei Bgus. 3. p. 
a serbica BRus. 10. p. 
( auricularis FucHs sp. var. simplex FucHs 1. p. 


Unio Halaválsi BRus. n. sok p. 
Limnocardium secans Fvcns sp. 1. p. 


( apertum Münsr. sp. 10. p. 
( decorum FucHs sp. 20. p. 
( Sp.tmdóköupi 


Pisidium Krambergeri Bgus. 2. p. 
Plamorbis varians FucnHs 9. p. 


( lenuis Fucuns 5. p. 
( aff. tenuis FucHs 2. p. 
( efr. radmanesti FucHs 5. p. 
Melanopsis (Lyrcaea) eylindrica $Srot. 1. p. 
c MDEGEMONKSTEBENSDÉKOSÉp: 
( decollata Sror. 15. p. 
( GITBOTOULETAR AK DZNOS 
Micromelanmia ? laevis FucHs sp. nagyon sok p. 
( FandengerveSTonespss98 ps 
( Sechwabendaui FucHs sp. 42. p. 
Bithynia fedő 1. p. 
( ? margaritula FucHs 24. p. 


Valvata variabilis Fucns 4. p. 
( balatonica RoLLE 9. p. 


672 Dr: VITÁLIS ISTVÁN 


Vivipara Sadleri PaRrscn 10. p. 
Neritina (Clithon) acuticarinata Fucns var. ecarinata BRus 7. p. 
c ( obtusangula Fucus 1. p. 


Hatavárs GyuLA! kiemeli, hogy ebben a rétegben már nem gyüj- 
tött Congeria balatonicat, a mire LŐRENTHEY IMRE dr.? azt jegyzi meg, 
hogy ő meg 100 példányt gyüjtött. 

Itt mindenesetre tévedés van. 

Én részemről szintén csak öt congeria-töredéket leltem s mind az 
öt példány annyira kopott, hogy közülök 15 csak két példányt vehettem 
a Congeria balatonica sp.-hez. A déli oldalon is csak kopott Congeria 
Balatonica-példányokat leltem, a Cong. triangularisnak ellenben két ép 
példánya is előkerült innen. Itt az északi oldalról felsorolt fajokon kívül 
még a következőket gyüjtöttem : 


Dreissensiomya unioides Fucns 1. p. 
Melanopsis (Lyrcaea) eylindrica Sron. 2. p. 
Vivipara eyrtihomaphora BRus. 6. p. 
Neritina (Clithon) radmamesti Fucns 2. p. 


Ebben a rétegben tényleg igen-igen ritka a Congeria balatonica 
úgy, hogy az említett két szerző ellentétes nézete valószínűleg onnan 
ered, hogy LŐRENTHEY dr. az általam említett harmadik kövületes réteget 
is HALAVÁTS cunios-s rétegéhez vette, a melyben valóban nagyon sok a 
(ongeria balatonica. 

Ebből az uniós rétegből LŐRENTHEY IMRE dr. egy új Planorbis sp.-t 
ír le? s azt i. m. I. tábla 13. és 14. ábráján le is rajzolja és parvulus sp. 
névvel jelöli meg. Megjegyzem azonban, hogy a parvulus sp. megjelölést 
Reuss A. E. Skizze der tert. Süsswassersch. des nördl. Böhmens c. 
1852-ben megjelent művében (Tab. IV. Fig. 9.) már alkalmazta egy 
másik planorbis-fajra, melyet a szövegben pl. exigius-nak nevez ajánlom, 
hogy félreértések elkerülésére a warvulus név jövőben kizárólag a 
LöRENTHEY-féle fajra alkalmaztassék. 

Erről az cunios-s rétegről azt írja HaLavárs, hogy bár Congeria 
balatonica-t nem is lelt benne, az Uniokkal együtt talált 16 faj fosszilia 
társasága alapján még ezt a réteget is a Congeria balatonica szintjéhez 
sorozza s felső határrétegnek tekinti, melyben már észrevehető az ele- 
gyes víznek kezdődő kiédesedése." 


ma 
—i AH A 


tat JN Ci 


A TIHANYI FEHÉRPART PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. 673 


Hasonló "értelemben nyilatkozik LŐRENTHEY dr. is. cAz uniok — 
írja i. m. 12. lapján — fölfelé mindig gyakoriabbak lesznek, valamint 
a Dreissensia serbica BRus. is. Fölfelé haladva mindinkább szaporodnak 
azok az alakok, melyek a felső Congeria rhomboidea jellemezte szintben 
lesznek uralkodóvá. 

Az eddig említett rétegkomplexus, mely HaLavárs Gyura I—II., 
LŐRENTHEY IMRE dr. 1—III. s az általam 1—IV. jelölt kövületes rétegeket 
foglalja magában, mintegy 12:5 méter vastag. 

Ámde ez a Fehérpartnak csak a fele része. 

A Fehérpart másik (felső) fele részéről HaALAvÁTrs GyuLA csak ennyit 
mond : a felső fossziliás (xwuniov-s) réteg felett egy aszenes réteg, majd 
sárga, sötétebb, foltos agyag következikv. LŐRENTHEY IMRE dr. már kissé 
részletesebben azt írja, hogy az uniós réteg felett következő 8—12 m 
vastag, csaknem függőleges falban, melyet csak létrával lehetne meg- 
közelíteni, sárgás vagy kékes agyagpadok váltakoznak három feketés 
réteggel, a melyek kövületnélkülieknek tetszenek, legfölül pedig a humusz 
alatt kb. 1 m vastagságban finom rétegzésű, töredékes darabokra könnyen 
széteső homokosagyag van. A három feketés réteg egyikéről pedig azt 
írja, hogy az már a Congeria rhomboideá-s szinthez tartozik. 

A részletes kutatás mindezt más világításba helyezi, a mint az az 
alábbiakból is kitetszik. 

Az Unio Halavátsi Bxus. tömeges föllépésével jellemzett (wuniós? ) 
homokréteg fölött leveles-pados, homokos agyag következik 173 m vas- 
tagságban. Erre előbb mintegy 75 em vastag kékes, majd 40 em 
vastag világossárga s végül 1 m vastag sötétes sárgás homokréteg 
települ, a melynek a fedőjében 30 cm vastag, sötétes, csaknem fekete 
agyagpad van igen csekély elszenesedett résszel. Ez az a azsíros, 
bitumenes fekete agyag vagy szenes rétegvy, a melyet LŐRENTHEY dr. 
már a Congeria rhomboideá-s szinthez számít és a mely már messziről 
látszik a Fehérpart közepe táján fekete csik alakjában. (lásd az ábrát) 

Kövületet nem leltem benne. 

Erre az első, viszonylagosan vastag, feketés agyagpadra közvetetlenül 
mintegy 30 em vastag, világossárga, leveles, csillámos, agyagos homok, 
majd 80 cm vastag kékes-szürke homok s végül 14 m vastag vöröses 
szinű homok következik, mely utóbbi összeálló padokat formál és a 
melynek a fedője: a második fekete agyagrétegecske, alig 10 cm 
vastag. 

Ez a második vékony fekete agyagrétegecske (V.) is fölötte szegény 
kövületekben. Belőle a következő fajokat gyűjtöttem: 


Dreissensta, serbica BRus. 14. p. 
Unio Halavátsi Beus. 1. p. 


674 Dr: VITÁLIS ISTVÁN 


Anodonta efr. Brandenburyi BRus több töredékes p. 
Limnocardium decorum Fucus sp. 10. p. 

Pisidium Krambergeri Bnus. 1. p. 

Heleosprsálásp: 

lhimnaea sp. l. p. 

Planorbis ((jovetus) cornu BRowG. 1. p. 

a (Gyvorbis) bakomicus HaLnav. 5. p. 
Melanopsis FEntzi Bgus. 6. p. 
Micromelania ? laevis FucHs sp. 6. p. 
Bithynia fedő, 1. p. 

Vivipara  Sadleri Pagrscn. 1. p. 
Neritina (Clilhon) radmanesti Fucns 3. p. 


E fölött a második fekete agyagrétegecske fölött 1715 m vastag, 
összeálló, kékes-szürke homok következik igen gyér kövülettel, melyek 
közül a következőket említhetem : 


Unio Halaválst Beus. 1. p. 

Limnocardium decorum Fvucnws sp. 1. p. 
Plamorbis ( Gyrorbis) bakonicus Hazav. 1. p. 
Vivipara, Sadleri PanRrscn. 1. p. 

Neritina (Glithon) radmanesti Fucns 3. p. 


A fauna fele t. i. a Limnocardium decorum, Pisidium Kramber- 
geri,  Plamnorbis (Coretus) cornu, Melamopsis  Entzi, Micromelania 
laevis és Neritina (Clithon) radmanesti HAnaváTrs és LÖŐRENTHEY dr. 
táblázatai szerint egyaránt előfordul a balatonicás és a rhomboideás 
szintben. A Dreissensta serbicát Hazavárs csak a rhomboideá-s szintből 
említi, LŐRENTHEY dr. azonban a balatonicásból is; a Fehérpart legalsó 
kövületes rétegéből én is 16. p.-át leltem. HAaLavárs a rhomboideás 
szintből sorolja föl az ő Planorbis bakonicus-át i8, LŐÖŐRENTHEY dr. 
azonban ezt is megemlíti kérdőjellel a balatonicás szintből is. A Fe- 
hérpart legalsó kövületes (balatonicás) rétegében én 8 példányát leltem. 
A közelebbről meg nem határozható Helix, Limnara sp.-t, a Bithynia 
fedőt és az Anodonta efr. Brandenburgit-t, melyet LŐRENTHEY dr. a 
balatonicás szintből említ, figyelmen kivűl hagyva, visszamarad az Unio 
Halaválsi és a Vivipara Sardleri, melyek együtt eddigi ismereteink 
szerint csakis a balatonicás szintben találhatók. 

Ezek szerint a második fekete agyagrétegecskét és a reája tele- 
pülő homokot még mindig a Congeria balatonica felső határrétegének 
kell tartanunk Hanavárs értelmezése szerint. A Helix, a Limnaea és a 
Anodonta az elegyes víz folytonos kiédesedésére vall. 

A gyér kövületet tartalmazó, összeálló homok fedőjét a harmadik 


A TIHANYI FEHÉRPART PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. 675 


kékes-fekete agyagrétegecske (VI.) alkotja. Ez csak mintegy 6 em. vastag 
s belőle a következő fauna került elő : 


Dreissensia serbica BRus. 15. p. 
Anodonta efr. Brandenburgi Bnrus. 1. töred. p. 
Limnocardium derorum Fvcns sp. 4. p. 
Pisidium Krambergeri Bnus. Ll. p. 
Melanopsis Entzit BRgus. 4. p. 
( decollata Fucns sp 2. p. 
Vivipara etfr. kurdensis LŐRENT. 1. p. 
Bithynia fedő 1. p. 
Nerittina (Ctithon) radmamesti Fucns 2. p. 


Vagyis csaknem csupa olyan faj, a mely HALAvÁTS és LÖRENTHEY dr. 
táblázatai szerint egyaránt megvan a balatonicás és a rhomboideás 
szintben. Itt azonban már csak az Anodonta efr. Brandenburgi utalna 
a balatonicás szintre, a mennyiben azt LÖRENTHEY dr. ebből a szintből 
sorolja föl. 

Ép ilyen bizonytalannak tünik föl a sztratigrafiai helyzete, önma- 
gában véve, a negyedik fekete mocsárrétegnek (VII.), melyet a har- 
madiktól 18 m vastag, kemény, sárgás homok választ el; ez mintegy 
20 em vastag. 

Hz a negyedik kékes-fekete agyagpad limnocardiumokkal, dreis- 
sensiákkal és mirromelamúákkal van tele. 

Innen a következő fajokat határoztam meg : 


Dreissensia Dobrei Bgus. 3. p. 
a serbica  BRus. n. 8. p. 
Anodontla sp. töredék. 
Limnocardium apertum Müxsr. sp. n. 8. p. 
a decorum FucwHs sp. n. s. p. 
Heha etfr. ( Tacheoorcampylaea) Doderleini BRus. 1. tör. p. 
Planorbis varians Fucuns 2. p. 


a tenuis FucuHs 2. p. 
Melanopsis decollata Sron. 6. p. 
( (Lyrcaea) eylindrica Sron. 1. p. 


Pyrgula incisa Fucns var. pannonica LÖRENT. 3. p. 
Micromelamia ? laevis FucHs sp. n. s. p. 
( Schwabenaui FucHs sp. n. 8. p. 

Bithynia? margaritlula Fucus gyakori. 
ValWwvata simplex Fucus var. polycincta LŐRENT. 1. p. 

a balatonica RoLntnE 1. p. 

a cfr. vartabilis FucHs 3. töredékes p. 
Neritina (Cttthon) radmanesti Fucus 1. p. 


676 Dr VITÁLIS ISTVÁN 


HALAVÁTS és LŐRENTHEY dr. táblázatai szerint ezekből 14 faj 
egyaránt megvan a balatonicás és a rhomboideás szintben, a közelebbről 
meg nem határozható Anodonta sp.-t. figyelmen kivül hagyván, vissza- 
marad még a Limnocardium apertum és a Valvata balatonira. Ezt a 
két fajt HALAVÁTS is, LŐRENTHEY dr. is csak a balatonicás szintből so- 
rolja föl. A Limnocardium apertum (a L. decrorummal) a leggya- 
koribb kövülete ennek a rétegnek. A Valvata balatonica-nak is 11 
példányát leltem, tehát (a többihez viszonyítva) szintén elég gyakorinak 
mondható. Mindez a Congeria balatonica tömeges fellépésével jellemzett 
rétegcsoporthoz való tartozóságra utal, noha ebből a rétegből sem 
került elő Congeria balatonica. 

A Helix (Tacheocampylaea) DopERLEIwI jelenléte ugyan a rhom- 
boideás rétegre vallana, ha tényleg megállana LÖRENTHEY dr.-nak az az 
újabb kijelentése, hogy ez a faj seddig rsukis a felsőpannóniai eme- 
letnek cong.-rhomboidea-szintjéből ismeretes." Ámde ez téves állítás, 
mert hiszen ezt a fajt maga LŐRENTHEY dr. is felsorolta már a Con- 
geria triangularis és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett szint- 
ből Fonyódról, még pedig 8 példányban.? A tihanyi Fehérpart legalsó, 
kétségtelenül balatonicás rétegében magam is gyűjtöttem egy ép példányát. 

A negyedik feketés agyagréteggel meszes, homokos agyag kapcso- 
latos, melyből a következő kövület-társaság került elő : 


Congeria balatonica PaRrscH. 2. p. 


( iriangularis PaRrscH. 1. p. 
Dreissensia serbica BRus. n. s. p. 
( auricularis FucHs sp. var. simplex Fucns 1. p. 


Dreissensiomya umiotdes Fucus 1. p. 

Unio Halavátsi Bgus. 2. p. 

Anodonta sp. töredékek. 

TLimnocardium apertum MüNxsr. sp. gyakori. 
( virinum Vucuns sp. gyakori. 


( derorum FucHs sp. gyakori. 
Planorbis varians Fucns 1. p. 
( inornatus BRus. 1. p. 


Melamopsis decollala STor. sok p. 

a oxryarcanitha Bngus. 2. p. 

( (Lyrcaea) eylindrica SroLn. 2. p. 
Pyrgula inrisa FucHs var. pannonica LŐRENT. 1. p. 


1 LŐRENTHEY IMRE: Budapest pannóniai- és levantei-korú rétegei és ezek fau- 
nája. Math. és Természettud. Értesítő. XXIV. k. 326. 1. Bpest 1906. 

2 LŐRENTHEY IMRE dr.: Beitráge zur Fauna u. strat. Lage d. pann. Schichten 
in d. Umgeb. des Balatonsees. P. 32, 98 u. 192. 


A TIHANYI FEHÉRPART PLIOCÉNKORÚ RÉTEGSORA ÉS FAUNÁJA. 677 


Micromelania? laevis FucHs sp. temérdek sa. p. 


( Schwabenaui FucHs sp. sok p. 
( Haidingeri SrTov. sp. 1. p. 
( Bielzi BRgus. sp. 1. p. 


Bithymia.? margaritula FucuHs 8. p. 
Vivipara sp. (Sadleri-re emlékeztető töredék). 
Valvata, balatonica, RorLE. 12. p. 


Ebben a meszes, homokos agyagban tehát az Unio Halavátsi-val 
együtt újra föllép a CGongeria balatonica és triangularis, habár csak 
elvétve is. Hogy a Fehérpartnak e négy fekete-agyagpadot bezáró hatal- 
mas (felső) réteg-komplexusa még tényleg a Congeria triangularis és 
balatonica tömeges föllépésével jellemzett szinthez tartozik, kiderült 
abból, hogy a negyedik kékes-fekete agyagpadra települő, mintegy egy m 
vastag, gyéren kövületes, homokos-agyagos rétegekre olyan laza, sárga 
homok következik, a melyet csaknem teljesen megtölt a (Gong. balatonica 
PaRrscn. (VIII[-ik kövületes réteg). Egyéb fajok sem hiányzanak ugyan 
e rétegből, de többnyire könnyen szétmálló rossz megtartásúak. E laza, 
sárga homokrétegből a következő fajokat sikerült kipraeperálnom : 


(ongeria balatonica PARTSCH. sok p. 
( triangularis PARTScH. 3. p. 
Dreissensia 8p.-ek (főleg Dreissensia serbica-ra és Dr. auri- 
cularis var. simplex-re valló töredékek.) 
Limnocardium apertum Müsxsr. sp. töredékek. 
( vicinum FucHs sp. 3. p. 
( derorum FucHs sp. embryók és töredékek. 
Pisidium Krambergeri Bus. 1. p. 
Plamorbis efr. varians FvcrHs töredékek. 
( lenuis FucHs 3. p. 
Melanopsis decollata Sron. 1. p. 
Micromelania ? laevis FucHs sp. töredékek. 


( S-hwuabenaui Fucns töredékek. 
( Haidingeri Srotc. sp. 3. p. 

( efr. Haidingeri 6. p. 

( coelata BRus. 2. p. 


Bithynia? margaritula FucHs 4. p. 
Valvata variabilis FucHs 2. p. 
( balatonica, Rornnr 1. p. 


A Fehérpartnak e felső (VIII.) Congeria  balatonica-ban dús 
rétege és az euniósv (HAaLavárs-tól II., LŐRENTHEY dr.-tól III. s általam 
IV. jelölt) réteg között több mint 10 m vastag az a rétegkomplexus, 


678 Dr VITÁLIS ISTVÁN 


mely a föőntiek szerint még mindég a Congeria triangularis és a Con- 
geria balatonica tömeges föllépésével jellemzett rétegkomplexushoz tar- 
tozónak bizonyult s így természetesen megdőlt az a fölötte fontosnak 
tetsző állítás, hogy a tihanyi Fehérpart felső meredek falában a con- 
geria-rhomboidea-szintbe tartozó zsiros, bitumenes vagy szenes réteg van. 

A Fehérpart föltárásának felső részéből leírt négy agyagos réteg, 
a mint azt már Harzavárs GyuLaA is helyesen írja, az elegyes víz kiéde- 
sedésére vall, ámde ez még a belföldi pliocén-korú tó elegyes vizének 
nem végleges kiédesedése, hanem csak egy édesebb vizű időszakasz, a 
mely után újra túlsúlyra jut még egyszer, a bazalterupciókkal kapcso- 
latosan, az elegyes víz s a VIII. réteg temérdek Congeria balatonica- 
jával ebből rakódik le. 

Az elegyes víznek édesebb vizű időszakaszában természetesen a 
fauna is módosul a megváltozott természeti viszonyoknak megfelelően, 
a mit HaLavárs GYULA és LŐRENTHEY IMRE dr. is fölismert, de mind a 
két szerző tévesen értelmezett, mert az az cuniósv réteg, melyet HALAVÁTS 
GyuLA cfelső határréteg) -nek tekintett a Congeria-rhomboideá-s szint felé, 
ennek az édesebb vizű időszakasznak a kezdetét jelzi csupán, a Congeria 
balaonica tömeges föllépésével jellemzett rétegkomplexuson belül; LŐREN- 
THEY ÍMRE dr.-nak ugyanezen cuniósv réteggel kapcsolatosan tett ama kije- 
lentése: afölfelé haladva mindinkább szaporodnak azok az alakok, 
melyek a felső congeria-rhomboidea jellemezte szintben lesznek ural- 
kodóváv szintén érvényét veszti, minthogy a Congeria triangularis és a 
Congeria balatonica tömeges föllépésével jellemzett hatalmas rétegkom- 
plexus felső részén belül észlelhető faunamódosulás a föntiek szerint 
nem magasabb (t. i. az ú. n. congeria-rhomboidea-) szintre utal, hanem 
csak facies-változásra: egy viszonylagos édesebb vizű időszakaszra a 
pliocén-korszak azon elegyes vizű lerakódásain belül, melyet a Congeria 
trianguláris és C. balatonica tömeges föllépése jellemez. 

Arra már más alkalommal és más helyen reáutaltam, hogy a 
HALAVÁTS és LŐRENTHEY dr.-tól a balatonmelléki pliocénkorú üledékből 
az ú. n. congeria-rhomboidea-szintbe osztott rétegek egy része szintén 
csak ilyen faciese a  balatonicás-szintnek, mig a másik része már 
levantei korú. 

A VIII. kövületes réteggel csakhamar véget ér a föltárás a Fehér- 
part északi oldalán, a délin ellenben, mely oldal felől szintén 
egész az Akasztódomb tetejéig sikerült feljutnom, még mintegy 5 m 
vastagságban folytatódik. Itt a negyedik agyagréteg jóval szélesebb, 
fölötte a homokréteg azonban csak vékony lencse alakjában van meg, 
melytől csillámos márga és márgás mészpala vezet át az Akasztó- 
domb édesvizi kvarcitjához. 

Selmecbánya, 1908 május 2. 


A TIHANYI FEHÉRPART PANNONIAI RÉTEGEIRŐL. 


Dr. LŐRENTHEY IMRÉ-től. 


1907-ben a Balaton környékére tett kirándulásaim alkalmából 
dr. VApász ELEMÉR MóR egyetemi gyakornok úr társaságában fölkerestem 
a tihanyi Fehérpartot is. Örömmel láttam, hogy a part omlásain föl- 
jutva a partnak előbb megközelíthetetlen felső meredek része is kényel- 
mesen tanulmányozható. Ekkor nagyjából ugyanazokra az eredményekre 
jutottam, melyekre Virárris dr. úr. Eredményeimet azonban több, a 
Balaton környékére vonatkozó újabb megfigyeléssel és az újabban innen 
kapott anyagnak leirása keretében óhajtottam megismertetni. ViIrárnis dr. úr 
cikke azonban arra késztet, hogy cikkére feleletként itt külön közöljem 
a Fehérpartra vonatkozó újabb adataimat. j 

A rétegeknek következő egymásutánját sikerült ekkor megállapítani 
alulról fölfelé : 

1. A legalsó réteg, melyet megfigyelhettem, 0-80 m vastagságú 
sárgásszürke homok. A benne lelhető kövületek között az apróbb alakok 
uralkodnak. 

2. Kemény, vastagpadú sárgás agyagos homok 4 m vastagságban, 
főleg Gongeria balatonica, PaRrscn és Unio Halavátst, BRus.-val. Ennek 
a felső harmadában, fölülről mintegy 1-5 m-nyire van az a kékes, ké- 
véssé agyagos, helyenként vasas 10—20 cm-es homokpad, melyből én 
mint az első (I.) kövületes rétegből 46 fajt írtam le." 

3. Kékesszürkés, helyenként homokos pados agyag, igen sok Con- 
geria balatonica, PARTScH és aránylag kevés Unio Halavátsi, BRus.-val 
3 m. Ebből, mint a tőlem második (II.) kövületes rétegnek nevezett 
szintből ugyancsak az ostracoda-kon kívül 69 fajt írtam le. 

4. Csillámos finom homok, mintegy 7 m vastagságban, melyben 
a kövületek annyira ritkák, hogy reá tekintve nem is látni benne. 
Csakis e rétegösszlet felső részében van egy 10—15 cm vastag pad, 
mely telve van kövületekkel s főleg Unio Halavátsi-val s Congeria 
balatonica töredékeivel és fiatal egyedeivel. Ez az a réteg, melyből mint 


1 Adatok a balatonmelléki pannoniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai 
helyzetéhez. 9. lap. 


680 Dr LŐRENTHEY IMRE 


harmadik (III.) kövületes rétegből az osíracoda-kon kívül 70 fajt 15- 
mertettem. 

. 5. Pados sárgás, sávozott agyag, gyér kövületnyommal. 1-5 m 
vastag. 

6. Szürkés homok 0-5 m. 

7. Sárgás agyagoshomok 1:5 m. 

8. Négyszögesen elváló feketés agyagréteg 0-5 m vastag. Ez a 
messziről is látható feketés mocsári rétegek közül a legalsó (I.). Ebben 
kövületet nem találtam. 

9. Sárga, rozsdás, leveles agyagoshomok 0-3 m. 

10. Szürkéssárga homokosagyag 2 m. 

11. Négyszögesen elváló az előbbinél világosabb színű kékes, feke- 
tés agyag, mely e mocsári rétegek között a második (II.) 01 m vas- 
tag. Helyenként csillámos homoklencsékkel. Kövület kevés van benne, 
mindössze a következő rossz megtartású alakokat gyűjtöttem : 


Dreissensta serbica, BRus. gy. 
Limnocardium decorum, Fucns sp. gy. 
16 LA KJG e dsg US VT só 


192. Vastagpadú sárgásszürke agyagoshomok 1-2 m vastag. 
13. Szürkésfekete 008—010. m agyagrétegecske. Ez a sötétszínű 
rétegek között a harmadik (III.) Ebből a következőket gyűjtöttem : 


Dreissensia Dobrei Bgus. gy. 
lhimnocardium decorum Fucnuns sp. gy. 
( vicinum Fucns sp. (töredékek) r. 
Micromelania? laevis FucHs sp. gy. 
Bithynia fedők gy. 
Neritina (Clithon) radmamesti Fucns r. 


14. Szürkés homok 1-60 m. Ebből gyüjtöttem a következő töre- 
dékes fajokat: 


Congeria Neumayri ANDR.? (töredékek) r. 
Dreissensia sp. (töredékek) r. 
Limnocardium apertum MÜNsr. sp. Tr. 
Micromelamia ? laevis FucHs sp. gy. 
Biülynia? margaritula Fucns r. 

(t födők gy. 
Vivitpara sp. (töredék) i. Tr. 
Melamopsis Sturi Fucns r. 

( (Lyrcaea) eylindrica STOL r. 
Nerittodonta ind. sp. (töredék) i. r. 


A TIHANYI FEHÉRPART PANNÓNIAI RÉTEGEIRŐL. 681 


Ostracoda-k. 
Chara-termégs. 


15. Kövületmentesnek látszó sárgás agyag 0-5 m. 

16. Feketés agyag 05 m vastag. A feketés mocsári rétegek kö- 
zött a legfelső (IV.). Az iszapolási anyagában sok apró mészkonkréció 
van. Ebből a következőket gyüjtöttem : 


Dreissensia, serbica BRus. gy. 
( Dobrei Bgus. gy. 
a minima LÖRENT. r. 
Dreissenstomya ind. sp. (töredék) i. r. 
Anodonta ind. sp.? (töredékek) i. r. 
Pisidium sp. (efr. hybonolum BRus.) gy. 
Iimnocardium decorum Fvucns sp. i. gy. (az uralkodó alak) 
Plamorbis (Coretus) cornu L.? (töredékek) gy. 
Planorbis subplyehophorus Hanav. gy. 
( (Gyraulus) tenuistrialus LŐRENT. r. 
c imdő és pa Ti 
Limax fonyódensis LŐRENT. i. T. 
Ancylus hungaricus BRus. gy. 
Micromelanta? laevis Fucns sp. Tr. 
( Sehwabenauwi FucnHs sp. Tr. 
Hydrobia (Caspta) sp. md. i. Tr. 
Melanopsis decollala Sron r. 
Phimnaea ítöredékek) gy. 
Bilhynia fedő r. 
Vivipara Sadleri PaARTscH gy 
Neritodonta sp. (töredék) i. r. 
Ostracoda-k. 
CGhara-termés i. gy. 


17. Vékonyan lemezes szürke homokosagyag 1 m. Ebből az 
ostracoda-k és chara-terméseken kívül a következőket gyüjtöttem : 


Congerta triangularis ParrscH (töredékek) r. 
Dreissensta, serbica BRus. gy. 

( auricularis FucHs (néhány embryo) r. 
Dreissenstomya, sp. (töredékek) r. 
Unio Halavátsi Bgus. r. 
Limnocurdium decorum Fucws sp. i. gy. 

( apertum Müxsr. sp. (töredékek) gy. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 46 


682 Dr LŐRENTHEY IMRE 


Planorbis varians Fucns r. 
( Kimakovicsi BRus. r. 
( tenuis Fucns e. gy. 

Pyrgula incisa Fucns var. pannonica LŐRENT. e. gy. 
a  hungarica LŐRENT. i. r. 

Micromelamia ? laevis FucHs sp. i. gy. (az uralkodó). 


a Schwabenaui Fucns sp. i. gy. 

( Haidingeri SToL sp. Tr. 
Melanopsis decollata $Sron gy. 

( (Lyrcaea) ecylindrica STOL r. 


Vivipara sp. (töredékek) i. r. 
Xerophila obvia HARTw.? (töredékek) r. 
Valvata balatonica ROLLE gy. 
c tihanyensis LŐRENT. r. 
c — sp. ind. (hiányos) i. r. 
a. simplex FucHs var. polycincta LÖRENT. gy. 
Bithynia? margaritula Fucns i. gy. 
Neritina sp. (töredékek) i. Tr. 
Sciaentd-hal fog. 


u 


18. Finom, laza sárgás homok, 0-30 m. E rétegben a (ongeria 
balatonica igen nagy mennyiségben van meg a következő alakok tár- 
saságában : 


Congeria balatonica PaRTscH i. gy. 


c triangularis PaRrscn gy. 
( labiata ANnpng. i. r. 
Dreissensia auricularis FucHs var. simplex FucuHs sp.? gy. 
( serbica BnRous.? r. 
Dreissensiomya unioides Fucns i. Tr. 
( intermedia Fucns i. Tr. 


Unio sp. (töredékek) (valószínüleg U. Halavátsi BRus.) r. 
Anodonta ind. sp. i. Tr. 
Piagiodacna Awingeri Fucns sp. 1. r. 
limnocardium apertum Müxsr. sp. (töredékek) gy. 
( sp. (efr. sutdesertum LÖRENT. (töredékes) i. r. 
Pisidium sp. efr. hybonotum BRus. gy. 
Limax sp. ind. i. r. 
Planorbis varians Fucns r. 
( tenuis Fucns gy. 
a sp. (a (orelus cormu-ra emlékeztető töredék) i. r. 


A TIHANYI FEHÉRPART PANNÓNIAI RÉTEGEIRŐL. 683 


Valvata balatonica RonLE gy. 
c — sp. ind. (egy töredékes példány) i. r. 
a (Aphanotylus) kúpensis Fucns 1. r. 
Melanopsis decollata Sror (töredékek) r. 
Pyrgula incisa Fucns var. pannonica LÖRENT.? (1 töredékes 
péld.) i. r. 
Micromelamia Haidingeri STon sp. gy. 
( Bielzi Beus. sp. r. 
( Bp.Samdes 
( coelata BRus. r. 
( ? Sc-hwabenaui FucHs sp. (töredékek) r. 
Bithyma? margaritula Fucns r. 
Bithynia-fedők r. 
Ostracoda-k, Sciaemid hal fogak és otolithus töredék. 


E kövületes réteggel azonban még nincs a Fehérpart rétegsorozata 
bezárva, mint ezt Viráris dr. mondja, hanem fölötte ugyanolyan vékony 
lemezes, szürke homokosagyag következik (19. réteg), a milyen e kövüle- 
tes réteg alatt van. Iz ott, a hol a legvastagabb kb. 250 m. 

Erre azután a humusz következik. 

Vizsgálataim tehát a Fehérpart rétegsorozatát illetőleg — a 19. sz. 
réteg új voltától eltekintve — egyeznek Viránis dr.-éval s így azokat 
megerősítik. Legföljebb a rétegvastagságok megitélésében van csekély 
eltérés, a mi nagyon természetes, miután szemmérték szerint itéltem 
meg a vastagságokat. Eltérések még pontos mérések mellett is lehetsé- 
gesek lennének, miután e rétegek mind kisebb-nagyobb lencséket for- 
málnak s így időnkint, a mint a part omlik, változhatik ezek vastag- 
sága. Eltérő adatokat kaphatunk akkor is, ha különböző helyen mérjük 
a rétegvastagságokat. 

Miután a rétegsorozat utolsóelőtti rétege is, a mint a fölsorolt 
faunából látható, a Congeria triangularis és balatonica tömeges föllépé- 
sével jellegzett szintbe tartozik; fölösleges e tényt bizonyítgatni ama 
régibb föltevésemmel szemben, mintha a felső rétegek már a Congeria 
rhomboidea jellemezte szintbe tartoznának. 

Ama külső hasonlatosság, mely a fonyódi Fonyódhegy, a balaton- 
földvári meredekfal és a tihanyi Fehérpart felső része között — a fekete 
sávokat illetőleg — van, volt az oka, hogy e felső rétegeket mind egy- 
korúaknak tartottam s a Fonyódhegy alapján a Fehérpartbelieket is — 
kiemelve ugyan, hogy hozzá nem férbettem s így természetesen csakis 
föltevésként, de mégis — a Congeria rhomboideás szintbe vettem. Most, 
miután a föltárási viszonyok akként változtak, hogy a Fehérpart összes 
rétege jól megközelíthető, föltevéscem helyébe biztos tények ismerete lép. 

463 


684 D: LŐRENTHEY IMRE 


A fehérparti föltárás szelvénye sokban egyezik a budapesti föltárá- 
sok közül az Egyesült tégla- és cementgyár részvénytársaság kőbányai 
téglagyárának bányaszelvényével. Itt 16 kövületes réteg van," ezek kö- 
zött alulról számítva a 6. tele van Congeria triangularis és Cong. bala- 
tonica-val és pedig akként, hogy 450 C. triangularis-ra és 3 Cong. 
balatonica jut, míg a fölülről számított 2. rétegben 150 Cong. balatonica-ra 
10 Cong. triangularis. 

A 2. és 11. számú rétegek közé települt homok- és agyagpadok, 
valamint homokkőlencsék faunájában ez említett congeria-k alig vagy 
egyáltalában nem találhatók. A kiédesedésnek érdekes jelensége észlel- 
hető itt is, amennyiben az említett két réteg között vannak lencsék, 
melyek Viviparakkal vannak tele. Ennek megfelelőleg a Fehérpartban 
egy Unioval telt réteg van, jelezve a kiédesbülést. A kiédesbülés azon- 
ban egyik lelethelyen sem állandó, mert feljebb ismét sósabb jellegűvé 
lesz a fauna. A fajoknak ez az ide-oda vándorlása ma is észlelhető a 
legtöbb szabadon úszó tengeri állatnál. Ezek ugyanis, ha a létkörül- 
mények megváltoznak, elhúzódnak onnan s helyökbe a megváltozott vi- 
szonyokat kedvelő alakok költöznek; majd ismét, ha később a régi vi- 
szonyok állanak helyre, a régi alakok visszatérnek. 

A létkörülményeknek gyakori megváltozása pedig olyan belten- 
gernél, mint a pannoniai, különösen a partok közelében, természetes 
dolog. 

A fehérparti és az. említett budapesti föltárás között azt hiszem, 
még egy másik rokonvonás is van és ez az, hogy itt Budapesten a 
Congeria triangularis és Cong. balatonica tömeges föllépésével jellemzett 
szintben az Unio Wetzleri alakkörébe tartozó uniót találtam. Ezt az 
első fogyatékos példányok alapján eleinte magam is az Unio Weltzleri- 
nek voltam hajlandó tekinteni. Miután azonban Magyarország több 
helyén jó megtartású példányait gyüjtöttem, kitünt, hogy e mélyebb 
szintbe tartozó alakok az Unio Wetzleri alakkörébe tartozó közel rokon 
új fajhoz tartoznak. ViráLris dr. a WFehérpart legalsó rétegéből említ 
Unio Wetzleri-t. Én hajlandó vagyok ezeket is ez új fajhoz tartozónak 
tartani; annál is inkább, mivel töredékes állapotban bajos a két fajt 
egymástól megkülönböztetni. Különben a pliocen molluscumok pontos 
meghatározásához nagyon gyakorlott, éles szem kell, mint egyáltalában 
minden elegyesvízi fauna változatos alakjainak tanulmányozásához. Ha 
azonban e tihanyi Unio-k tényleg mégis a Welzleri-nek bizonyulnának, 
úgy ez a fajnak csak az eddiginél nagyobb függélyes elterjedését iga- 
zolná, mely szerint a faj a Congeria triangularis és balatonica tömeges 


! LŐRENTHEY: Budapest pannoniai- és levantei-korú rétegei és ezek faunája 
(Math. és Termtud. Értesítő XXIV. köt. 319. lap.) 1906. 


A TIHANYI FEHÉRPART PANNONIAI RÉTEGEIRŐL. 685 


föllépésével jellemzett szintben jelennék meg és kifejlődésének tetőpont- 
ját, azaz virágzási korát, a pannoniai emelet legfelső szintjében érné 
el, a honnan eddig ismertük. Így fontosabb szerepet csakis itt lehet 
neki tulajdonitani. 

Ez újabbi gyüjtéseim megváltoztatták a Dreissensia minima LÖRENT., 
Dreissensiomya intermedia Fucus, Planorbis (Gyraulus) tenuistriatus 
LőgENT., Planorbis subptychophorus HALnAv., Ancylus hungaricus BRus., 
Limagx fonyódensis LőRENxT. és Pyrgula hungarica LÖRENT. eddigi füg- 
gélyes elterjedésére vonatkozó ismereteinket, a mennyiben ezek eddig 
csakis a magasabb cCongeria rhomboideav szintjéből voltak ismeretesek, 
mig most már a Cong. triangularis és Cong. balatonica tömeges föl- 
lépésével jellemzett szintből is ismerjük, bár többnyire csak kis egyed- 
számban. Ha a Helix (Tacheocampylaea) Doderleini BnRus.-nak az 
eddigieknél épebb és biztosan meghatározott példányait fogjuk ismerni, 
ennek is biztosabban lesz megállapítható a függélyes elterjedése. 

Hogy a Fehérpart faunáját teljesen megismerjük, meg kell emlí- 
tenem, hogy a fal alján lévő omladékból még a következő innen isme- 
retlen s részben új fajt gyüjtöttem : . 


Planorbis Borellii Bnus. 
( eurustomata nov. sp. 
(( a var. exehontohelic nov. f. 
(( ( nov. sp. 


Gyüjtöttem ezeken kívül a Valvata simplex FucHs var. bicincta 
FucHs-nak egy 3 mm és egy 4 mm átmérőjű példányát is, tehát éppen 
olyant, mint a minőt Harnavárs Gy. említ és ábrázol a kenesei Fancsér- 
partból Valvata helicoides néven. 

Ezek után még csakis Viráris dr. néhány megjegyzésére utalok. 

Annak a megitélésében, hogy NEumaYR és HALaváTSs nyomán tőlem 
is használt s eddig külön szintnek vett Congeria rhomboideás rétegek 
a Congeria triangularis és Cong. balatonica tömeges föllépésével jellem- 
zett szintnek faciesét teszik-e, vagy külön magasabb szintet formálnak, 
nem elég bizonyíték a régebbi irodalomra való utalás, hanem az újabb 
föltárások, modern szempontok s meghatározások tekintetbe vételével, a 
hiusági motivumok kizárásával, a tudományos tények legyenek döntők. 
Hogy Unio Wetzleri tömeges föllépésével jellemzett rétegek a panno- 
niai emelet legfelső, vagy a levantei legalsó szintjébe tartoznak-e, az a 
fauna százalékos összetételéből és a települési viszonyokból állapítható 
meg. Én ezeknek tekintetbe vételével a pannoniai emelethez vettem 
s az újabbi adatok mindig jobban és jobban meggyőznek arról, hogy 


! A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája. 36. lap, III. tábla, 1. ábra. 


686 A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 


ViráLis dr. eljárásával szemben az én eljárásom volt helyes; miután 
mindinkább szaporodik azoknak az alakoknak a száma, melyek az Unio 
Wetzleri jellemezte szint és a pannoniai emeletben közösek. 

Viránis dr.-nak a balatonmelléki basaltos vulkánok működési idejére 
vonatkozó ama állítása, hogy ezek nem kizárólag a levantei korszakban 
működtek, hanem már a pannoniaiban kezdettek működni; örömmel 
üdvözölhető haladást jelentene ismereteinkben, ha bizonyítva lenne. 
Ha azonban Viránris dr. két fölhozott példája közül a zsidi is annyit 
bizonyít, mint a tihanyi Szarkádi-part föltárása, úgy ezzel e vulkánok- 
nak a pannoniai korszakban való működése még nincs beigazolva. Erről 
különben majd csak akkor nyilatkozhatom, ha Viránrs dr.-nak a balaton- 
mellékére vonatkozó munkája megjelent s látom bizonyító érveit. 


A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 


Az elmult esztendőben —- hála az égnek — magyar szakkörünket arány- 
lag megkimélte a halál fagyos keze, amennyiben tudománykörünket művelő 
honfiaink közül csak MÁRrownri Lasost veszítettük el; annál bővebben aratott 
azonban ez a kéz a külföldön. Így elveszítettük a földkerekség egyik legnagyobb 
geológusát : LAPPARENT ArBERTet, továbbá GAUDRY ArpERTet a hirneves paleon- 
tológust, PeRox ALrowszt és SoRBxY Crirror HEwRIket a kíváló geologust és petro- 
grafust. Veszteségünket fokozza REiss Virmosnak, a nagyhírű vulkanológusnak, 
valamint LöwnL NáwxpokR tanárnak szerencsétlen halála. Mély részvétünk kiséri 
úgy őket, mint a többi elhunyt szaktársat örök útjokra. Legyen ez a pár sor 


az ő emléküknek szentelve. 
x 


Brusina Spiridion, a horvát nemzeti múzeum zoológiai osztályának 
nyug. igazgatója, 1908 május hó 21-én Zagrebban meghalt. 

Beusisa 1845-ben Zadarban született, apja BRusrva GyöRGy zárai tanító 
volt. A fiatal BRusisa tanulmányait a zárai gimnáziumban végezve, 1865-ben a 
wieni egyetemre ment, ahonnét csakhamar az udvari zoológiai múzeumba került, 
sőt mint önkéntes a mineralógiai kabinetben is dolgozgatott. Mikor azonban de- 
rék atyját 1867 ben elveszítette, nem volt többé aki őt anyagilag segélyezze, s 
így kénytelen volt a fényes jövőről lemondani; hazament tehát a zadari gimná- 
ziumba helyettes tanárnak. Nemsokáig maradt azonban itt, mert csakhamar a 
délszláv tudományos és művészeti akadémia természetrajzi osztályába választották 
meg adjunktusnak. A múzeum természetrajzi osztályát 1870-ben több alosztályra 
különítvén el, Bgusrwsa a zoológiai osztály vezetője lett. A mikor pedig 1876-ban 
a horvát egyetemet fölállították, meghívták őt a zoológiai tanszékre profesz. 
szornak. Megelőzőleg, már 1874-ben a délszláv akadémia is rendes tagjává 
választotta. A magy. tud. Akadémia 1891-ben választotta meg levelező tagnak, 


A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 687 


meghalt azonban mielőtt székét elfoglalta volna. BRusIrsva tevékenységének 
köszönheti a zagrebi múzeum, hogy 1878-ban országos törvénynyel szabályoz- 
ták rendezését, ugyancsak az ő műve a rendszeres zoológiai gyűjtemény és a 
szép szakkönyvtár fölállítása is. BRusrxa Horvátországban igen népszerű ember 
volt, e mellett a külföldi szakemberekkel is sűrűn érintkezett. Számos társu- 
latnak tagja volt, és sok rendjelet s egyéb kitüntetést kapott a kormánytól ; 
1901-ben nyugalomba vonult s csendes tudományos munkálkodásban töltötte 
hátralevő idejét, míglen ez év tavaszán 63 éves korában el húnyt. 

Munkálkodásának súlya a malakológia terén van. A molluszkák tanul- 
mányozása volt az ő studiuma. De nemcsak az élő csigákkal és kagylókkal 
foglalkozott, hanem a harmadidőszaki konchiliákkal is. Ez a studiuma hozza 
épen Bneusrwsát a paleontológia birodalmába, amelyben hervadhatatlan érdeme- 
ket szerzett. Horvátország, Dalmácia, s általában a Balkán-félsziget harmad- 
időszaki fossziliáinak egyik legkitűnőbb ismerője volt, és bár temérdek új ; faj- 
tája alapos rostálására szorul, pontos és hű rajzai örökké becses nyers anyag 
gyanánt maradnak utána. Főmunkájának címe: :Tconographia mollusco- 
rum fossilium in tellure tertiaria Hungariae, Croatiae-Slavo- 
niae, Dalmatiae, Bosniae-Hercegovinae, Serbiae et Bulgariae 
inventorums, amely 1902 ben Zagrebban jelent meg. Ezenkívül még igen 
sok munkája van nemcsak a zoológia, hanem a paleontológia köréből is. Horvát 
nyelvű munkáin kívül olasz, német, francia, sőt angol nyelvűek is jelen- 
tek meg. 

Nyugalomba vonulása óta számos nagyobb munkába kezdett, azonban 
egyet sem tudott befejezni; hátrahagyott kéziratai mindazáltal sok becses 
anyagot tartalmaznak. 

Burckhardt Rudolf, a bázeli egyetemen a zoológia tanára, 1908 janu- 
árius hó 14-én az isztriai Rovigno zoológiai állomásán 42 éves korában meg- 
halt. BurcgHagpr kiváló természettudós volt, aki a zoológián kívül paleontoló- 
giával is foglalkozott. Nevezetesebb munkái: az Aepyornis-ról (a The Geolo- 
gical Magazine 1893. évfolyamának 572. old.), s a Hyperodapedon Gordoni-ról 
(u. o. 1900, 486, 529) szólnak, megemlítendő továbbá a Triassic Starfishes 
című, a Geological Magazine 1901. évfolyamában megjelent tanulmánya. 

Credner Rudolf, a greisswaldi egyetemen a földismeret (földrajz és 
földtan) tanára, június hó 6-án elhunyt. CREDNER RuDOLF a szó szoros 
értelmében vérbeli geológus volt; fia levén a hirneves CREDNER HEwxixnek, 
Északnémetország e kitűnö geológusának, és öccse CREDNER HERMAN leipzigi 
tanárnak, korunk egyik legnagyobb geológusának. CrEDNER Ruporr emlékét 
ugyan nem őrzi valami halhatatlanságot biztosító munka, vagy valami nagy- 
szerű fölfedezés, de becsületes és kitartó munkálkodásával ő is tiszteletet szer- 
zett a CREDNER névnek. 

Született 1850 november hó 27-én Góthában. Iskoláit Klausthal, Leipzig, 
Göttingen és Halle egyetemein végezte, geológiát, földrajzot és néprajzot 
tanulva. Első munkáját 1876-ban írta : c Das Grünschiefersystem von Hainichen 
in Sachsen, címen, amelynek alapján promoveálták is. Később a szászországi 
királyi geológiai intézetben dolgozott, míglen 1878 ban a hallei egyetemen a 


688 A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 


földrajz magántanára lett. Majd 1881-ben a Keleti-Tenger partján fekvő Greiss- 
wald városkába hívják meg tanárnak, amit a fiatal tudós el is fogad. Itt meg- 
alapítja a Greisswaldi Földrajzi Társulatot, amelynek élete fogytáig elnöke is 
marad. Ebben a körben szép munkásságot fejt ki, szűkebb hazáját: Pomme- 
rániát és Rügent írásban és képben ösmerteti, és számos tanítványt nevel a 
geognoziának. Főbb munkáinak a jegyzéke legyen ide iktatva: Die Deltas 
(Erg. Heft 56 zu Petermanns Mitt., Gotha 1878), Die Reliktenseen (Erg. 
Hefte 86 und 89 zu Petermanns Mitt., 1887), Rügen, eine Inselstudie 
(Stuttgart 1893) és Das Biszeit problem (Jahresbericht der Geographischen 
Gesellschaft zu Greisswald, 1901—1902). A stralsundi partvidék és a szép 
Rügen sziget tanuló ifjúsága méltán sirathatja lelkes tanárának az elhunytát. 

Döll Edvárd bécsi reáliskolai igazgató, januárius hó 16-án 72 éves 
korában meghalt. Dörr az ásványországnak kiváló ismerője volt s különösen 
a meteoritekkel foglalkozott. 

Delgado Nery Joacuim FELIPE, a portugál királyi geológiai fölvételi-osz- 
tály igazgatója 1908 augusztus hó 3-án 64 éves korában, az Atlanti Oceán 
partján fekvő Figueira-da-Foz városkában elhunyt. DELGADo az 1857-ben [ussa- . 
bonban alapított Commissáo do Servico Geologico állami geológiai 
intézetnek 1882 óta igazgatója és ezen intézet állandó bizottságának elnöke 
volt; azonkívül az állami bányászat főinspektora, és a Lissaboni Királyi 
Tudományos Akadémiának is tagja. DELGaApo a portugál geológiai föl- 
vételeket főképen angol mintára szervezte, s általában a tudományos műkö- 
désben is az angol geológusokat követte; a Geological Society of London 
társulatnak 1887 óta levelezője volt. Működésének fénypontja Portugáliá- 
nak Geológiai Térképe, amelyet 1:500000 mértékben CHOoFrar geoló- 
sussal együtt 1899 ben adott ki. Irodalmi működését illetőleg fölemlítjük, hogy 
1862-ben megírta a portugáliai Cesareda júrabeli üledékeit, 1876-ban 
Portugália palaeozoikumát, 1886-ban kiadta Bilobites or Cruziana című 
művét, s 1892 ben leírta a Lichas (Uralichas) Ribeiroi nevű szilurbeli trilobitát. 

Evans János kíváló angol archeológus és paleontológus f. évi május hó 
31-én meghalt. Bvawss a British Museum gondnoka volt. 

Született 1823 nov. hó 17 én; 1839-ben hosszabb időre Németországba 
került, 8 a német nyelvet elsajátítván, ennek később is jó hasznát vette ; 
1841-ben BoucHER DE PERTHEs vezetésével kezdte a geológiát tanulni, s egyut- 
tal a régészetben is kiképezte magát. Kezdetben főkép a kihalt reptiliákkal s 
madarakkal foglalkozott; 1865-ben nagy tanulmányt írt az Archaeopteryc-ről. 
Később pedig a paleolith kérdés és a régészeti tanulmányok terén fejtett ki 
nagybecsű munkásságot. Temérdek munkája közül a legismertebb a cThe 
Ancient Stone Implements, Weapons and Ornaments of Great 
3ritaino, amely 1897-ben második kiadását is megérte. Számos tiszteletbeli 
állása közül megemlítjük, hogy 1874—1876 között a Geológiai Társulatnak, 
1877—1879-ben az Anthropológiai Társulatnak, s 1885—1892 között az Angol 
tégészeti Társulatnak volt az elnöke. 

Gaudry Albert, a párisi paleontológiai múzeum tanára 1908 november 
hó 27-én 81 éves korában Párisban meghalt. GauDpRY ÁLBEDT a paleontologiá- 


A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 689 


ban hervadhatatlan érdemeket szerzett, neve DARwIN és CuviER mellett örök 
fényben fog ragyogni a természettudományok történetében. 

Született 1827-ben Saint-Germain en Laye-ben; doktori vizsgálatát 
1852-ben a következő munkája alapján nyerte el: Origine et la formation 
des silex de la eraie et des meutiöres des terrains tertiaires. 1853-ban a 
Museum dHistoire naturelle paleontológiai osztályának az asszisztense lett. 
1855-ben Görögországot kutatja át és a Marathon melletti Pikermi hegysza- 
kadékából temérdek ásatag csontot gyűjt. 1872 ben a paleontológiai múzeum 
tanára lesz, amely állásában mindvégig bámulatos szorgalommal működik. 
Mellőzve számos egyéb állását és kitüntetését, csak azt említjük föl, hogy a 
Francia Geológiai Társulatnak 1849 óta tagja, s három ízben elnöke is volt, 
és hogy a Francia Tudományos Akadémia 1902-ben elnökévé választotta. 

Rengeteg sok munkája közül a legfontosabbak a következők: Ani- 
maux fossiles et géologie de VAttigue, amely 1862—1867 között jelent meg 
75 táblával illusztrálva; Animauxc fossiles du Mont Léberon (1873-ban 20 
táblával); L"/Actinodon (1887); Le Driopithégue (1890): Ouelgues remargues 
sur les Mastodontes (1891); Les Pythonomorphes de France (1892). Ezen- 
kívül Patagónia fosszilis emlősállatairól írt nagybecsű dolgozatot: fossiles de 
Patagonie címen (1904—1906). Igen fontos munkája továbbá a Matériauc 
pour Vhistoire des tems guaternaires (1876—1892). Általános irányú és ter- 
mészetbölcseleti művei közül kiválnak az Enchainements du monde animal 
dans les temps géologigucs (3 kötetben 1878—1890) és az /ssai de Taléonto- 
logie plilosophigue (1896) című munkái. 

Harrington Bernát a kanadai Montreal egyetemén a mineralógia 
tanára volt. Született 1848 augusztus hó 5-én Ouebec tartományban, és a 
montreáli Mc Gill Collégiumban nevelkedett; ugyanezen intézetnek egyetemét 
is elvégezve Yaleba került. 1872-ben a Canadian Geological Survey-hez került 
s itt SrERtr Huwnr elhalálozása után chemikus és mineralógus lett. Később 
Montreal-ban a Mc Gill-egyetemen a vegytan és a bányászat tanszékét nyerte 
el, a hol különösen mineralógiával foglalkozott. Kanada ásványainak leírása 
az ő tollából jelent meg az 1878. évi párisi kiállításon. Legbecsesebb tanul- 
mánya a Dawsowsir nevű új ásványnyal foglalkozik (1874), azonkívül írt a 
Laurentianikőzetek mikroszkópiaiszerkezetéről (1877) és Ottava- 
County egyes apatit tartalmú teléreiről (1879) is. Számos kisebb tanul- 
mánya jelent meg az északamerikai ásványokról a Transactions of the 
Royal Society of Canada és az American Journal of Science 
folyóiratokban. A Kanadai Brit-Királyi Társulat kémiai szakosztályának az 
utóbbi években ő volt az elnöke. 

Harrison Vilmos Jeromos angol geológiai író 1845-ben a Doncaster 
mellett levő Hemsworthon született; s a geológia mellett kémiát és fizikát is 
tanult. Kezdetben aLeicester Town Museum gondnoka volt, majd 1880 ban 
egy birminghami iskola főigazgatója lett, a mely állásában 1908 június hó 
6-án bekövetkezett haláláig meg is maradt. HARRISoN Nagy-Brittaniánnak egyik 
legkedveltebb népszerű-geológiai írója volt, aki e mellett számos eredeti köz- 
leménynpyel is gazdagította a geológiai és glaciológiai irodalmat. Legismertetb 


690 I A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 


munkája a cGeology of the Counties of England and of North and South 
Wales, című 1882-ben kiadott könyve. 

Lapparent Albert, a párisi Facultés libres-en a fizikai földrajz tanára, s 
a francia tudományos akadémia tagja május hó 4-én elhunyt. 

. LarPaRENT 1839 december hó 30-án Bourgesben született. Az École des 
Mines elvégzése után 1863-ban Déltirolban geológiai fölvételt végzett, s az 
erről szóló munkájában már jelét adja biztos geológiai tudásának. A fiatal 
bányamérnök nemsokára ezután részt vesz Franciaország geológiai térképének 
szerkesztésében is. Bray tartományról írt értekezésében már jelét adja annak 
a törekvésének, hogy a topografiai viszonyokat a geológia alapján fejtegesse, 
amely irányt később fényes sikerrel folytatott is. A mult század hatvanas 
éveinek a végén már titkára és előadója annak a bizottságnak, amely a 
La-Manche csatorna alagútjának előtanulmányozásával volt megbízva. PoTIER 
és LaRoussE akadémikusokkal együtt alapos véleményt szerkeszt a tervezett 
alagútról, megállapítva azokat a viszonyokat, melyek figyelembevételével az 
alagútat megépíthetnék. 1875-ben az Institut catholigue-n a geológia tanára, 
majd a Facultés libres-en a geografia professzora lesz. A francia tudományos 
akadémia pedig 1897-ben Desclozíeaux helyére tagjául választja. 

Mellőzve igen sok technikai munkáját, csak főművét a Traité de 
Géologie kézikönyvét említem, a melynek ötödik kiadása 1906-ban jelent 
meg s több mint 2000 oldalon 880 ábrával a geológiai minden kérdését ki- 
merítően tárgyalja. Ez a kézikönyv a geológusoknak világszerte bibliája, ép 
úgy mint a paleontológusoknak Zirren Paleontológiája. Ebben a munkájá- 
ban az egész világirodalmat tekintetbe veszi, így sajnosan belekerült mun- 
kájába az ARapr-féle budapesti lias (toarcien) is, melyet azóta — Dr. LŐREN- 
THEY ImRE egyetemi tanár kritikai tanulmányozása alapján — az irodalomból 
törölni kellett. 

Egy másik munkája: a Lecons de Géographie physigue világosan 
mutatja, hogy a geológia a geografiának édes testvére. LAPPARExT munkáival 
valóban egy új tudománynak : a fizikai földrajznak az alapját rakta le, 
és pedig geológiai alapon, kimutatva, hogy Földünk jelene semmi egyéb, mint 
multjának a folytatása. 

Kegyeletünk nem volna tökéletes a világ legnagyobb sztratigrafusa iránt, 
ha föl nem idéznők LaPPARENT költői stílusát, a mi természetes jóságának és 
mély őszinteségének a megnyilatkozása. Élénk emlékezetünkben van még az 
a költői lendületű ismertetés, a melyet a nagy tudós az Annales de Géogra- 
phie 1907 november 15-iki számában Déchy: Kaukázusáról írt, s a melyben 
a magyar utazó munkájáról úgy nyilatkozik, hogy ha a hegységek érezni tud- 
nának, úgy az Alpok, az Andok, sőt még a Himalaya is féltékenyen nézné- 
nek most a Kaukázusra, mert a földnek még egyetlen hegylánca sem vonult 
föl oly szép köntösben a világirodalom színpadára, mint a Kaukázus. 

LAPPARENT munkáinak sorai között a szigorú kritikai él s nagy tudás 
mellett is ott rejtőzik a mélyen érző szív s a természetimádó nemes lélek. 
Nemcsak a francia tudomány, hanem az egész világ szakkörei gyászolják a nagy 
férfiú elhunytát. 


sé dán 


A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 691 


Loriol-Le Fort KánRory-LaJos PERcEvar, hírneves paleontológus, 1908 
december hó 23-án a Genéve nellett levő Frontenex városkában 81 éves korá- 
ban elhunyt. LoRrIoL PxzRcevaL francia nemes családból származott, iskoláit is 
Franciaországban végezte. Később Sveicbe került és évtizedeken át elnöke volt 
a Sveici Paleontológiai Társulatnak, a melynek tudvalevően az az 
egyetlen célja, hogy a :Mémoires de la Société Paléontologigue 
Suisses című kiadványokat publikálja. Ennek a becses folyóiratnak eddigelé 
már 30 kötete jelent meg, a miket az érdemes tudós gondosan szerkesztett és 
tartalmas munkákkal gazdagított. LoRrIoL PERcevar a mult század egyik leg- 
alaposabb paleontológusa volt, a kinek munkásságát különösen az echinológia 
terén maradandó becsű művek őrzik. Ez irányú munkái közül a legnagyobb 
az Echinologie Helvetigue 1868—1875-ben megjelent három kötetes és a 
Crinoides Jurassigucs című, a Paléontologie Francaise-ban, 1882—1889 
között megjelent két kötetes műve, ezekhez csatlakozik a Description d. 
Echinides des emvirons de Camerino, Toscanae című 1882-ben (Geneve- 
ben kiadott értekezése. Azonban a paleontológia egyéb ágaiban is terje- 
delmes munkák örzik Loxror nevét. Így 1861—1863 között megírja Mont- 
Saléve közép-neokom kövületeinek a monografiáját; 1866-ban kiadja 
Mont-Saléve oolit-korallien, valangien és urgonien emelet- 
beli kövületeiről írt munkáját, 1874—1875-ben Párisban publikálja 
Boulogne sur Mer környékének felsőjúrabeli faunáját. Számos 
egyéb munkája közül ideiktatjuk még a következőket: Jétudes sur les 
mollusgues des Couches GCoralligénes de  Valfin-Jura, a mely munka a 
Mémoires de la Société Paleontologigues Suisse XIII-—XV, 
1886—1888. évi köteteiben 39 tábla kövületrajzzal díszítve jelent meg ; továbbá 
a Monographie paléontologigue des couches de la zone a Ammonites tenui- 
lobatus (Badener Schichten) d Öberbuchstein et de Wangen (Soleure), a 
nevezett Évkönyv VII—VIII. 1880—1881. évi kötetében; azután az FÉtude 
sur les mollusgues du Rauracien inférieur et supérieur du Jura Bernois, 
az említett kiadvány XXI—XXII, 1894—1895. évi kötetében 20 tábla kövület- 
rajzzal illusztrálva. Irt ezenkívül Tonnerre (Yonne) séguanien emelet- 
beli kagylóiról és brachiopodáiról (XX, 1893); Jura-Bernois 
alsó korallienbeli (XVI, 1889 és XVIII, 1891), valamint ugyanennek 
oxfordbeli molluszkáiról és brachiopodáiról (XXIV, 1897), és még 
számos más réteg faunájáról. 

A buzgó paleontológus emlékét, a tiszteletére nevezett számos kövület- 
fajon kívül, a Loriolaster nevű devonkorbeli asteroidea-, és a Loriolia júra- 
korú irreguláris echinoidea-genuszok is őrzik. Az elhunyt tudóst szoros barát- 
ság fűzte néhai HANTKEN Miksa, egykori budapesti egyetemi tanárhoz, hazánk 
eme nagyhirű paleontológusához. LokRrort özvegyén, gyermekein és unokáin 
kívül kiterjedt és előkelő rokonság gyászolja. 

Löwl Nándor a Czernowitzi egyetemen a földismeret (földtan és a föld- 
rajz) tanára volt. A morvaországi Prossnitz városkában született 1856. évi 
május hó 7-én. Tanulmányait Prágában végezte, a melynek német egyetemén 
1851-ben a geológiából habilitálták, majd 1887-ben a czernowitzi egyetemre 


692 A GEOLÓGIA HALOITAI 1908-BAN. 


nevezték ki tanárnak. Több geognoziai irányú munkát írt és szenvedélyes 
hegymászó volt. Mint katona a csatában, úgy halt meg Löwr Náwpoxk, tanul- 
mányútja közben; 1908 május hó 1-én a Salzburg mellett levő Gaisberg 
szikláit tanulmányozva, egy kiálló szirtről lebukott és holtra zúzta magát. 

Mártonfi Lajos dr. geológiai író, született 1857 május 21-én, Szilágy- 
somlyón. Középiskoláinak az elvégzése után 1878—80ig, mint szakösztön- 
díjas tanult a kolozsvári egyetemen. Kortársai közül kiválva. már 1878-tól 
1880-ig Koch egyetemi professzor mellett, mint gyakornok is működik. Kár, 
hogy a nagy szorgalmú, szép ismeretkörű fiatal doktor a tudományos intézet- 
től megválva, szakjának művelését nem igen folytathatta, amennyiben 1880-ban a 
szamosújvári örmény kath. gymnáziumhoz ment tanárnak, melynek 1895 óta igaz- 
gatója volt s e minőségében halt meg 1908 dec 20-án. cŐslénytani tanul- 
mányok a foraminiferákról; című dolgozatával lett 1880-ban doktorrá. 
Többször beszámolt szakfolyóiratokban kirándulásainak ásványtani, geológiai, sőt 
zoológiai eredményeiről is. vAdatok Bujtur fossilis faunájáhozs című 
dolgozata 1903 ban jelent meg Kolozsvárott majdnem egyidejűleg Egy pár 
szó az erdélyi Mezőség; fogalmának és határvonalainak tisz- 
tázásához, című dolgozatával. Sajnos, hogy az iskolai adminisztráció és a 
kisvárosi viszonyok megbénították őt geologiai munkálkodásában. 

Peron Alfonz, a Irancia geológiai társulat elnöke, 1908 július hó 2-án 
Auxerre városkában elhunyt. PERon 1834 november hó 29-én Saint-Fargeau- 
ban, Yonne megyében született s tanulmányait katonai iskolában végezte. 
A geológiába Corrgau vezette bele s a fiatal katona szenvedélyesen kutatta 
Auxerre környékét. Majd Lyonba került, onnét Corsicára ment s később 
Algériába, a hol hat évet töltött. Mindenütt a geológiával foglalkozott, szelvé- 
nyeket készítve és kövületeket gyűjtve. Első munkáját 1865 ben írta szülő- 
foldjének : Saint-Fargeau környékének geológiai viszonyairól. Később Algéria 
geológiájával foglalkozott s erről 1853-ban kiadta Essai dune description 
geologigue deláAlgerie című munkáját, a melyet a párisi tudományos 
akadémia is megkoszorúzott. Majd 1891-ben Corrgzau és GaurHIER szaktársaival 
egyült publikálta neves munkáját Algéria echimidárról. PERox e munkájának 
geológiai részében kimutatja, hogy PoMEL Sahelienje nem tartható fól, hanem 
ez részben a felső miocén, részben a pliocén emeletekbe sorolandó. 1896-ban 
a Mémoires de la Société geologigue hasábjain Algéria felső k:élakorú am- 
monitáit írja le, amely munkája örök nevet biztosít Penrowxnak a paleontolo- 
giában. PERows a hírneves THomas FüLöp tunisi gyűjteményének krétakorú 
kövületeit is feldolgozta s 1889-től 1893-ig számos közleményben publikálta. 
Ezenkívül is igen sokat írt még a krétáról, így 1887-ben kiadja a Histoire 
du terrain de craie dans le sud-est du bassin angloparisien című 
s 1899-ben a Céphalopodes et Gastropodes des terrains néoco- 
miens című munkáit. Majd 1902-ben a Les Nérineidés des terrains 
jurassigues és 1905-ben Les Pélécypodes rauraciens et ségua- 
niens című művekkel gazdagítja a paleontológiai irodalmat. 

Sztratigrafiai munkái közül kiválnak a Tengermelléki Alpok felső- 
krétájáról (1901) és Bourges környékének júrakorú rétegeiről 


A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 693 


írt tanulmányai. PERowTr a francia tudományos akadémia 1900-ban levelező 
tagjának, a Société Géologigue de France pedig 1905-ben elnökének választotta 
s eme előkrlő tisztségében haláláig meg is maradt. PERoxnak számos egyéb 
tisztsége közül csak azt említjük meg, hogy a francia becsületrendnek lovagja 
s 1890 óta Commandeur-ja volt. 

Prinzinger Henrik, salzburgi főbányatanácsos és salzkammerguti sóbánya- 
nagy júl. hó 14-én 86 éves korában elhunyt. PRerszrxGER fiatalabb korában szá- 
mos geológiai tanulmányt írt Salzburg és Zell am See vidékéről. Az osztrák 
geólógusoknak, így Liprorpnak, valamint BirrseRnek is igen sok triaszkövüle- 
tet gyűjtött; ő fedezte föl a többek között a Halobia Lommelli fajt is a halli 
sóhegységben. PgrszixGERnek hazai bányászaink körében is sok ismerőse volt 
még selmeczbányai hallgató korából. 

Reiss Vilmos, németországi titkos tanácsos, a hírneves vulkánkutató, 
szeptember hó 29-én elhunyt. 

Rerss Virmos 1838 június hó 13-án Mannheimben született és Heidel- 
bergben végezve iskoláit, különösen a geológiában iparkodott ösmereteit töké- 
letesíteni. Már diákkorában nagy utakat tett meg; a többek között a Kanári- 
szigetekre is eljutott: 1861-ben írja első munkáját Palma diabázairól s 1864-ben 
Heidelbergben már habilitálják is az egyetemen a geológiából. A Santorin 
szigeti kitörés hírére 1866-ban FRirscH KÁROLY és STÜBEL ÁALFoNsz geológusok- 
kal együtt Görögország vulkánikus szigetjeire indul, a vulkanizmus tanulmá- 
nyozása céljából. Innét visszatérve nagyszerű utazásra készülődik, és pedig 
Délamerikába. 1868-ban indul el SrüBEL Azrowsz társaságában a kilenc évig 
tartó útra s bejárja Dél-Amerikát: az Andokat, Kolumbiát, Ekuadort, Perut 
és Boliviát, mindenütt geológiai, topografiai és geodátai fölvételeket készítve. 
Számos vulkánra felhatol, mindenhol figyelve és jegyezve a tüneményeket. De 
nemcsak geognoziai vizsgálatokkal, hanem arkeológiai és etnografiai kutatá- 
sokkal is foglalkozik. A többek között felásatja Ancon sírmezőit is. RErss és 
SrüBEL 1877-ben kerülnek csak vissza Európába, a mikor is a fáradhatatlan 
kutatók a tudományos eredmények feldolgozásához látnak. Munkáik közül 
ime a nevezetesebbek: RErss—SrüBEL: Reisen in Südamerika, Berlin, 
1890; Das Totenfeld von Ancon, Berlin, 1880—1887 ; REISSs-öTÜBEL— 
KorrPEL und UHneE: Kultur und Industrie südamerikanischer Völker, Ber- 
lia, 1889; Rrrss: Ecuador, Berlin, 1901. Sajnos, sem REIrss, sem STÜBEL 
nem fejezhették be teljesen a tudományos feldolgozást, mert a halál mind a 
kettőt megakadályozta ebben. 

RErss különben 1878 óta sokáig Berlinben tartózkodott, a hol a Ge- 
sellsehaft für Erdkunde őt több ízben elnökévé is választotta; 1892-ben 
thüringiai birtokára vonult vissza s Könitzen dolgozott munkáin. A sorsnak 
különös szeszélye, hogy a nagy utazó, a ki Délamerika zordon tájain száz- 
szor nézett a halál szemébe és soha baj nem érte, a csendes német faluban : 
Könitzen, egy eltévedt golyó áldozata lett Vadászat közben érte a szerencsét- 
lenség, a mi csakhamar halálát okozta. Váratlan halála fájdalmasan érint 
mindannyiunkat. 

Sorby Clifton Henrik, a mikroszkópiumi petrológia atyja 1908 már- 


694 A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 


cius hó 9-én, 82 éves korában az angolországi Sheffieldben meghalt. SoRBxY 
HENRIK, a hírneves SotBY vagy SowERBY családból származik, a melynek yorks- 
hirei ága már VIII. HEwRIx idejében neves embereket adott Nagybrittaniának. 
Született 1826 május hó 10-én Sheffieldben, a hol atyja vagyonos késgyáros volt. 
Iskoláit Harrogate-ban kezdte HuprEsrox ViLmossar együtt, a ki 1836 körül 
szintén itt tanulta az elemi ismereteket. A két kis játszótárs bizonyára nem 
sejtette még akkor, hogy félszázad mulva együtt fogják elnyerni 
az angol geológusok legmagasabb kitüntetését: a Wollaston- 
érmet. A fiatal Sogsy 1846 ban Sheffieldben adja ki első munkáját az agri- 
kultur kémia köréből. Csakhamar átcsap azonban figyelme a geológia körébe. 
Woodburnei házuk alatt folyik a River Don, a melynek mederváltozása s 
hordalékának leülepedése felébreszti a fiatal tudós figyelmét. Kertjük környé- 
két feltérképezi s 1847-ben számos rajzzal ellátva közli a Rother és Don 
hidrogeológiai leírását. Bridlington Crag környékének kövületeit vizsgálva, 
megismerkedik  Wizrramsox-nal, a ki szenvedélyesen preparálja a kövesült 
fákat és csontokat. SogBynak eszébe ötlik, hogy a kőzetek szövetét is ily mó- 
don kellene megvizsgálni, csiszolatokat készít tehát a kövekből. Első készít- 
ménye meszes homokból való volt s ennek vékony csiszolatát erős nagyítású 
mikroszkópiumban parallel és konvergens fényben nézi. Módszerét 1850 novem- 
ber hó 6-án adja előa Geological Society ülésén s 1851-ben egy táblával 
publikálja is. Sotpxy a mikroszkópiumi petrografiához tehát 1849-ben kezdett ; 
1856-ban pedig Bgyson Sáwpontól, illetőleg Nicorn Virmostól a vékony csiszola- 
tok helyes készítését eltanulva, 1857 december hó 16-án a Geological Society 
ülésén előadja nevezetes értekezését: On the Microscopical Structure 
of Crystals, címen, a melyben a kristályok mikroszkópiumi tulajdon- 
ságaira vonatkozó ismereteket alkalmazza a kőzetek vízi és tűzi erede- 
tének a meghatározására. A szakkörök nevetve fogadták módszerét, 
mondván, bogy Sotexy már a hegyeket is mikroszkópiumban vizs- 
gálja.! Épúgy járt ezzel a módszerével is, mint 1851-ben a csillámpalák szer- 
kezetéről írott tanulmányával, a melyet a Geological Society ki sem 
adott, hanem Soxgy 1853-ban az Edinburgh Philosophical Journal 
hasábjain publikált. 

Az angol szakkörök ellenszenves támadása helyett Németországban 
ZrREEL NáwspoR 1860-ban elismeréssel szól Sogsyx fölfedezéséről, sőt a kijelölt 
úton tovább halad és a bécsi földtani intézetben 39 kőzetnek szabatos mikrosz- 
kópiumi leirását adja. ZIRKEL ezt a munkáját a bécsi Akadémia 1863 már- 
cius 12. ülésén elő is adja sMikroskopische Gesteinstudies cimen 
(Sitzungsberichte d. k. Akad. d. Wiss. math. naturw. Clas. 1863, Bd. 47., 
p. 228- 290). ZrRgEnren kívül számos német tudós felkarolja Sorgr fölfedezé- 
sét s 1867-ben VoGELsaANG HERMANN megírja Philosophie der Geologie 
und Mikroskopische Gesteinsstudiens címen híres munkáját; ké- 
sőbb FISCHER HENRIK, TSCHERMAK Guszráv, DoELrEt, Von [LasauLx, nálunk 
Szazó JózsEr s mások fejtik ki az új tudományt, úgy hogy 1873 ban a mikrosz- 
kópiumi petrológia a földtannak elismert segédtudományává válik, a mi azóta 
RosEszuscH HENRIK cMikroskopische Physiographie der massiger Gesteine 


A GEOLÓGIA HALOTTAI 1908-BAN. 695 


(1877) és Fovaué- MrcHEL "LÉvvY aMinéralogie micrographigue des roches 
éruptives francaises (1879)" munkái révén mind nagyobb jelentőségre tesz szert. 

SogBx HENRIK halálos ágyán megérte még azt a dicsőséget, hogy a 
Geological Society 100 éves fennállása emlékünnepélyén, SoRBY első 
munkájának megjelenése után 58 évvel, a világ minden tájáról mintegy har- 
mine petrografus üdvözlő iratot adott át a nagybeteg tudósnak, a következő meg- 
szólítással: To The Father of Microscopical Petrology. Az üdvözlők 
között volt a többek között Ippuvas ehicagói tanár, a szentpétervári LOEWINSON— 
LessisaG, ZIRKEL leipzigi tanár, a párisi LAcRoIx s számos nagynevű petrografus. 
SogsY HENRIK azonban nem sokáig élte túl ezt a dicsőséget, mert 1908 már- 
cius hó 9 én, 82 éves korában örökre elszenderült. 

A nagy fölfedező a vázolt munkákon kívül sok egyéb tárgyú értekezést 
írt; összesen több mint 250 kisebb-nagyobb tanulmánya jelent meg. Fiatalabb 
éveiben számos sheffieldi társulatnak az elnöke volt. Az egyszerű és kedves 
modorú tanárt különben nagy vagyonnal áldotta meg a sors, Woodbourne 
vidékén levő birtokaira saját yacht-ján utazott s ezt a Glimpse nevű yacht- 
ját sokan kellemesen emlegetik. Életének javarészét Sheffieldben töltötte, a 
melynek egyetemén a geológiát adta elő. Az Angol Geológiai Társulat 
1869-ben a Wollaston-éremmel tűntette ki, 1872-ben a Boérhaave-érmet és 
1874-ben a Királyi érmet kapta. A Cambridgei egyetem tiszteletbeli doktorává 
avatta a nagy tudóst, a kit egy ízben a Mineralógiai és más ízben á 
Geológiai Társulat is elnökévé választott." 

Schmidt Frigyes. orosz titkos tanácsos, a Császári Orosz Tudományos 
Akadémia tagja 1908 november hó 20-ikán 76 éves korában Szentpétervárott 
meghalt. Scuminr FRiGyEs eredetileg botanikus volt, később azonban a paleon- 
tológia terén működött. Legösmertebb munkája a Revision der ostbal- 
tisehen silurischen Trilobiten című tanulmánya, a mely a Mém. de 
VAcad. imp. de St. Petersburg 1881. évi kötetében jelent meg, ezenkívül számos 
munkát írt Esthland trilobitáiról. ScHmipr FRrGcyEs Oroszország egyik legtekin- 
télyesebb tudósa volt, a kit a czár számos előkelő rendjellel és az excellenciás 
címmel tűntetett ki. PaPP KÁROLY. 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


Szakülések. 
1908 november 4. — Einök: dr. KocH ANTAL. 
Elnök a szakülést a következő beszéddel nyitotta meg : 
cTisztelt Szakülés ! 
Szivélyesen üdvözlöm a "Tisztelt Tagtársakat új munkaévünk kezdetén, 
remélve, hogy a nyári üdülésből fölfrissült erővel és bő megfigyelésekkel tértek 
vissza a munkaasztalhoz. 


1 Jupp J. W.-nek a Geological Magazine 1908 május havi 527. számá- 
ban közölt emlékbeszéde nyomán. 


696 TÁRSULATI ÜGYEK. 


Üléseink szünetelése alatt a Társulatunkkal szoros kapcsolatban álló m. kir. 
Földtani Intézetnél fontos változások mentek végbe. Az intézetnek 28 éven keresztül 
volt nagyérdemű igazgatója, Társulatunknak nagyrabecsült tiszteletitagja, NAGYSÚRI 
Böckn JÁásos miniszteri tanácsos úr, nyugalomba vonult és helyébe dr. Lócri Lóczy 
LaJos egyetemi tanár úr, Társulatunk érdemdús választmányi tagja, vette át kormá- 
nyunk és Ő Felsége bizalmából az intézet igazgatását. 

Midőn e nagyfontosságú változásokat élénk érdeklődéssel vesszük tudomá- 
sul, el nem mulaszthatom, hogy az eltávozott Igazgatónak az intézet és karöltve 
Társulatunknak fölvirágoztatása körül kifejlett nagy érdemeit újra elismerve és han- 
goztatva, a legjobb kivánságunkat ne nyilvánítsuk és viszont az új igazgatót őszinte 
örömmel ne üdvözöljük, kérve mindkettőt, hogy tapasztalt jóindulatukat Társula- 
tunk iránt továbbra is megtartani sziveskedjenek. Ez alkalommal örömmel vesz- 
szük tudomásul dr. SZONTAGH Tamás főgeologusnak, Társulatunk buzgó választ- 
mányi tagjának, a kir. tanácsosi címmel való kitüntetését is, mihez őszinte sze- 
rencsekivánatainkat fűzzük. Mindhármukat lelkesen éltetve, mai szakülésünket ezen- 
nel megnyitom. 

Előadások. 

1. Dr. SCHAFARZIK FERENC: cÁsványtani Közleményeks címen mint új lelet- 
helyről a fejérvármegyei Nadapról az ottani granititból molybdenitet mutatott 
be, mely Magyarországban az első molybdenit granititból. Ugyancsak Nadapról 
piroxenes-andezit telérből /lvuritot ismertetett, amely itt zeolithek, calcit és pyrit 
társaságában van. A fluorit kristályai lilás színüek, alakjuk oktaéder kombinálva 
hexaéderrel. A filuoritnak ez hatodik lelethelye Magyarországon. 

Dr. Maukirz BÉLA fölemlítette, hogy Nadapon a zeolithek között a közön- 
ségesebb feulandit, chabazit és desmin-en kívül a ritka epistilbít-et is megtalálta 
e zeolithek leirása 4wA nadapi zeolitheks címén a Nemzeti Múzeum Ann. musei 
nation. hungariciv című folyóiratában legutóbb meg is jelent. 


2. Dr. PgIsz GyuraA bemutatta a Tiensán-hegység pleistocén képződményei- 
ről írott munkáját. A munka részletesen tárgyalja a snarinkoli gránithegysége, a 
adsaszilköli mészkőhegységs és az eIsszikkul— Tekesz depresszios morénáit, fluvio- 
glaciális terrasszait és tavi sedimentumait. Az Isszikkul— Tekesz depressziót három 
pleistocén tómeder alkotja, melyek legmagasabb víztükre 1850, illetre 2300 méter 
magasságban volt. 

A tóterrasszok száma négy. A középponti Tiensán északi lejtőjének 37 völgyét 
járta be az előadó. A völgyekben két pleistocen homlokmorena általános, egymástól 
5—10 km távolságban. 

Éppen így a fiuvioglacialis terraszok száma is kettő azokban a völgyekben, a 
melyekben két homlokmorena van. Kettőnél nagyobb számú terrassz csak sokkal 
mélyebben, lenn a medencék peremein van. Sok helyen azonban zavarólag lépnek 
föl kierodált terrasszok, melyek csak lokális körülményekre vezethetők vissza. Előadó 
ezekből két pleistocen interglacialis korszakra következtet. Az utolsó száraz időszak- 
nak is ingadozásai vannak, amennyiben a történeti korban, vagy legalább is 
annak újabbik felében, a geografiai jelenségek ismét a klima nedvesedésére vallanak. 


I9O8S december 2. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 

Előadások. 

1. Dr ScHAVARZIK FEREsxc bemutatta a királyhidai Spittelberg ÉNy-i lejtőjén 
lévő kőbánya geologiai szelvényét, melyből kitünik, hogy itt a neogen kornak nem- 
csak alsó és fölső, hanem mind a három emelete ki van fejlödve. Legalul a medi- 


TÁRSULATI ÜGYEK. 697 
terránt nyolczadfél méter vastagságban az ú. n. lajtamészkő alkotja, mely mint 
kitünő építőkő, ipari szempontból is nevezetes. 

Fölötte a szármáti emelet márgája következik mintegy két méter vastagság- 
ban, kevés, de jellemző kövületfajjal. Legfölül pedig a pannoniai kék agyag talál- 
ható szintén kb. 2 m vastag réteg képében. Az egészet a diluvium és alluvium 
takarója födi el. 

Előadó bemutatta végre annak a kövesült fának egy darabját, mely innen 
a lajtamészkő egyik rétegéből származik. 


9. Dr. VApDÁSsz M. ELEMÉR bemutatja a déli Bakony jurarétegeivel foglalkozó 
tanulmányát, mely javítja és erősen kibővíti a déli Pakony jurájáról BöckHnél lévő 
adatokat. Legszebben kifejlődött képződmény a liász, melynek csaknem minden 
szintje, hézagok nélkül képviselve van. Közölte a stratigrafiai eredményeket, 
melyek szerint a déli Bakony jurarétegeinek sorozata a következő : 


9. Tithon (Dyphiás facies). 


8. Kovasavas márga. 


Fölső tiász : 7. Posidonomyás mészkő. 


6. Mangános tűzkő. 

Világosabb mészkő csak cephalopodák- 
kal. (Úrkút.) 

Mangános vörös mészkő Terebratula 
aspasia MGnx.-vel és gastropodákkal. 
(Tűzköveshegy.) 


Középső hász: z ; - 
! A. Cephalopodás facies. 


4. Crinoideás és brachiopodás facies. (Hierlatz.) 
TEN Kt 3. Vörös brachiopopás mészkő. 
GELEZGg ESO 2. Rhynchonellás tűzköves facies. 

1. Dachstein-typusú mészkőfacies. 
Triász: Fődolomit. 


A főeltérések BöckH rétegsorozatával szemben abban vannak, hogy a sorozat 
4. rétegét legmélyebb tagúl fogta föl, míg a 2. réteget az alsóliász legmagasabb 
rétege gyanánt tekintette. Az 6. réteg BöckH sorozatában nincsen meg, a 7. posi- 
donomyásmészkő pedig nála a felső doggerbe van helyezve. Az egyes rész- 
letekben még ezenkívül is mutatkoznak eltérések. 

Egészen újak előadónak a szóbanforgó rétegek tektonikai és palaeogeogra- 
fiai viszonyaira vonatkozó megfigyelései és tanulmányai. A déli Bakony jurarétegei 
kisebb-nagyobb foltokban települnek s erősen zavart helyzetűek. Általában két egy- 
másra közel merőleges £—D-i és K—Ny-i tengely mentén elhelyezett lankás anti- 
klinálisokba és synklinálisokba dislokálódtak. Az említett két irány jelzi azokat a 
töréseket, melyek mentén ezek a dislokátiók történtek. Kelet felé az ÉE—D-i irányú 
tengely ÉK—DNy-i irányúvá lesz, a minek oka valószínűleg a dislokatiók idejében 
keleten már készen állott szárazulatban keresendő. 

A dislokatiók kora biztosan megállapítható. Az alsó kréta ugyanis konkor- 
dansan fekszik a liászon s a dislokatiókban részt vett, ellenben a felső kréta csak- 
nem horizontális rétegekkel transgredálja a már zavart településű idősebb 
rétegeket. Kétségtelen tehát, hogy a dislokatiók a középső krétában történ- 
tek. Ebben az időben alakultak ki a Keleti Alpok fő törési vonalai s a Kárpátok 
második gyűrődégse is. 


Földtani Közlöny. XXVIII. köt. 1908. 47 


698 TÁRSULATI ÜGYEK. 


A triász végével negativus parteltolódás veszi kezdetét, mely a liász elejéig 
tart s egyrészt a triász képződmények kiemelését eredményezte, másrészt a liász 
rétegek discordans települését magyarázza. Transgressióra utaló nyomok hiányoz- 
nak. A liász tartama alatt a tengerfenék ismételt mozgásokat végez, mi a középső 
és felső liász felé mélyülést eredményezett, mint azt ezek a bathyalis jellegű 
üledékek bizonyítják, az alsó liász sekély tengeri üledékeivel szemben. A felső liász 
végén a déli Bakonyból visszavonul a tenger, még pedig észak felé, a mit a nagy 
Bakony alsódogger (Csernye) a Gerecse középső dogger, felső dogger és acanthicus 
rétegei (Tata) mutatnak. Csak a tithon elején jut a déli Bakony újból tenger alá, 
mint azt az alsó tithon transgressiós rétegei bizonyítják. A transgressió a 
tithon felső részében rövid ideig szünetel s az alsó krétában tovább tolytatódik. 

A déli Bakony jurarétegei kifejlődésben, stratigrafiai viszonyaikban s tele- 
pülésükben is legjobban emlékeztetnek az ÉK-i Alpok jurájára. Sok vonatkozásban 
állanak azonban a déli Alpokkal s faunájukat illetőleg a középső Appenninekkel is. 


3. Dr. GAÁL ISTVÁN cA Marosvölgyi harmadkorú sótelep Déva melletti fosz- 
lányairóls értekezett. A dévai sósforrás keletkezésének HALAváTs—PÁLrrY-féle magya- 
rázatát ismertette, mely szerint a Várhegy Éi oldalán levő hasadékon föltörő 
postvulkános exhalatio sósavas gázai az andesit natrium-földpátjait megbontják, 
és így NaCl jő létre. Ezután részletesen tárgyalta Déva környékének földtani alko- 
tását. Egy jelentéktelenebb fillit-foltot kivéve, a környék magasabb dombságának 
alapkőzetét cenoman homokkövek, márgák és konglomeratum alkotják. A palaco- 
génben üledékek nem képződtek, sőt a mediterránnak sincs nyoma a fölszinen. De 
a dévai vízvezeték ügyében eszközölt 18 talajfúrás alapján átlag 7-8 m mélységben 
a mezőségi rétegeknek a Maros mai ártere alatti létezése kimutatható lett. S ez a 
körülmény teljesen megvilágítja a dévai sósforrás, illetve sókivirágzás kérdését. 
A szármáti rétegek alapja gipszes sárga agyag (melyet ARADI mediterrán korúnak 
mondott), erre pedig cerithiumos sárga homok rakódott. 

Ennek érdekességét emeli a közbe települt, helix-, eyelostomu m-, pla- 
norbis- és dreissensia-fajokat tartalmazó zöldes homok, amely réteg a 
Rákosdról előadótól már ismertetett képződménnyel azonos. A cerithiumos sárga 
homokra márgák (elegyesvizi faunával) más helyütt pedig andesittufa telepedtek. 

Így tehát a dévai hegyek erupciójának kora megállapítható. Az amfibolos ande- 
sit eruptivus tömegei közül főként a Várhegy kőzetét ismertette. Á pliocen és dilu- 
vialis üledékek ismertetése után rátér a dévai hideg sósforrás kérdésére. 

Ennek a problemának megfejtése céljából 1907 november havában a sósfor- 
rás közelében az előadó saját költségén aknát mélyített, melynek szelvénye sze- 
rint az alluviumot durva sárga homok s alatta iszap alkotják. Már e kettő érint- 
kezésénél is sok sósvíz tört elő, de még több áramlott a Várhegy andesitjének 
lávaleplén, melyet 5 m mélységben értek el. Ezután robbantással még 18 m-t 
haladtak az ép kőzetű lávalepelben, de a továbbbatolást a nagy mennyiségben 


előtörő sósvíz — óránként mintegy 4000 liter —- megakadályozta. 
De a fúrási adatok s az akna tanulságainak egybevetéséből így is megálla- 
pítható, hogy a nagytömegű dr. Hawskó V. elemzése szerint 9939 — konyha- 


sót tartalmazó víz nem nyerheti ezt a konyhasót a Várhegy decomponálódó kőze- 
teiből. A Várhegy csak vízgyüjtőként szerepel, míg a só a mezőségirétegekből 
származik, melyeknek egy foszlánya az andesitlepel alatt valószínűleg jobban meg 
volt védve az erosiótól, mint a Marosvölgy egyéb helyein. 

Dr. Párry MógR megjegyzi, hogy. Déva környékét nem ismeri. ARADI VIKTOR- 
nak a Bányászati és Kohászati Lapokban megjelent közleményének egyik részére 


TÁRSULATI ÜGYEK. 699 


nehány megjegyzést tett s ez alkalommal figyelmeztette HaLaváTsot, hogy e közle- 
ményben ARADI kétségbe vonja HALAvÁTS ama állítását, hogy a sósforrás a Vár- 
hegy andesitjéből fakad. Minthogy HatLaváTrs szerint a sósforrás közvetlenül a 
meredek hegylejtő alján fakad s fölötte az andesit erősen bontva van, a forrás vize 
pedig az alluvialis területre leszivárogva tócsát alkot, ajánlotta neki az andesitnek 
megvizsgáltatását. A dr. Gaártól beküldött anyagban, bár a felületről származik, a 
hol a csapadékvizek már kilúgozták, elég tekintélyes mennyiségű CI-t mutatott ki 
dr. KALECSINSZKY és dr. Emszr. Egyben dr. GAÁL közölte azt is, hogy a Kolc tor- 
rásvizében, mely pedig már tekintélyes magasságban az andesit sziklából fakad, 
szintén kimutatta a CI-t. Így tehát nincs kizárva, hogy az elbontott andesitből 
fakadhasson sós forrás. 

Ha a Marosvölgy alluviuma alatt megvannak a mediterrankorú sósagyag 
rétegek, mint dr. GAÁL kimutatta, akkor — ha a kérdéses forrás HALAváÁTS állítása 
ellenére nem a Várhegy andesitjéből fakad, hanem már a sík területen — azt tény- 
leg a mediterranrétegekből lehet származtatni. 

Végül fölemlíti, hogy bár az előadó a Marosvölgy sótömzs-foszlányairói 
beszél, s egyik szelvényében a sótömzsöt föl is tünteti, sótömzs jelenlétét sehol ki 
nem mutatta. Sós víz jelenlétéből, ha az még concentráltabb is, sótömzsre biztosan 
következtetni még nem lehet, mert a víz sótartalma származhatik a sóval impreg- 
nált agyagból is. 

Dr. GAÁL IsTvÁN újból hangsúlyozza, hogy a sós víznek közel 1099-os sótar- 
talma gyaniíttatja vele a sótömzs jelenlétét, mert nem tudja föltételezni azt, hogy 
a sóval impregnált agyagból ilyen nagy sómennyiség származhasson. 


4. BupisszkY KÁROLY rA Felis spelaea solymári előfordulásai című elő- 
terjesztésében helyreigazította egy félreismert csontra vonatkozó régebbi állításait. 
Ez a csonttöredék a müncheni muzeumban végzett összehasonlítása alapján rhino- 
ceros-csontnak bizonyult. Továbbá bemutatta a Fels spelaea-nak fogait és végtag- 
csontjait, melyekből kitünik, hogy e példány körülbelül másfélszer akkora lehetett 
mint a ma élő rokona. 


Választmányi ülések. 


1908. november 4. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Elnök az ülést megnyitván, kegyeletes szavakkal emlékezett meg dr. THaw K. 
budapesti egyetemi tanárnak f. év julius 5.-én történt elhalálozásáról. THAN nem volt 
ugyan tagja Társulatunknak, de a kőzetek és ásványvizek vegytani elemzési mód- 
szereinek megalapításával elévülhetetlen érdemeket szerzett magának a földtan 
terén is. 

Minthogy GESELL SÁNDOR magy. kir. főbányatanácsos, nyug. bányafőgeologus 
választmányi tagsága vidékre való költözésével megszünt, a választmány helyébe 
TREITZ PÉTER m. kir. osztálygeologust hívta be választmányi tagnak, aki az 
1907 február 6-iki közgyűlésen a be nem választottak között a legtöbb szavazatot 
kapta. 

Rendes tagoknak választattak : 

DoRwYaY BÉLA kegyesrendi tanár, Budapest ; aj. dr. LIFFA AURÉL r. t. 
JÁNK SÁNDOR bányamérnök, Rudabánya ; aj. dr. PRISZ GYULA r. t. 
MUNTYÁN IziDpokR m. kir. bányabiztos, Besztercebánya; aj. a titkárság. 


47" 


TÁRSULATI ÜGYEK. 


PoDEK FERENC hivatalnok, Brassó; aj. a titkárság. 
ScHWARZ ApoLF bányavállalkoz:, Esztergom ; aj. FucHS ÁRMIN Tr. t. 
Kilépését bejelentette egy tag. 


1908. december 2. — Elnök: dr. KocH ANTAL. 


Rendes tagoknak választattak 1909-re: 
Dr. HILLEBRAND JENŐ tanárjelölt, Budapest ; aj. dr. VOGL VIKTOR r. t. 
KocH NáÁNnNDoR tanár, Budapest ; aj. dr. KocH ANTAL elnök. 
OBicsás LÁZÁR m. kir. gazdasági gyak., Budapest ; aj. a titkárság. 
TELEGDI RorH KÁRoLY tanárjel., Budapest ; aj. TELEGDI RorH LAJos vál. 
Kilépését bejelentette egy tag. 


oJPBPPGEMENT 


ZUM 


VOLDTANI KÖZLÖNY 


XXXVIII. BAND, NOVEMBER—DEZEMBER 1908, 


EST 


DIE PLIOZÁNE SCHICHTENREIHE DES FEHÉRPART 
BEI TIHANY UND DEREN FAUNA. 


Von Dr. STEPHAN VITÁLIS. 


Im südlichen Teile der östlichen Uferseite der Halbinsel Tihany 
fállt schon von weitem jene senkrecht emporragende Uferwand ins Auge, 
welche man in der Balatongegend eFehérpartv nennt. 

.  Diese Steilwand bliekt südlieh vom Doppelturme der Abteikirche, 
an der Ostseite des Akasztóhügels, auf den Spiegel des Sees hinab. 

Die Steilwand Fehérpart wurde von geologisehem und paláontolo- 
gischem Gesichtspunkte zuerst durch Ritter v. ZEPHARovIcH,! den ersten 
Monographen der Halbinsel Tihany, dann von JosHANN v. BöckH,? dem 
ersten ungarischen Geologen, der das Balatonhochland aufnahm und 
neuerdings von Gy. HaLaváTs? und Prof. Dr. I. LŐRENTHEY." Mitglied 
der Balatonseekommission der Ungarischen Geographischen Gesellschaft, 
untersucht. 

Von den zwei neueren Forschern, welche die Schichten des Fehér- 
part und deren Fauna zum Gegenstande einer ausführlicheren Unter- 
suchung machten, hat Gy. v. Harnavárs zwei, Dr. I. LŐRENTHEY aber 
drei fossilführende Schichten erkannt und stratigraphisch gelangten diese 
beiden begeisterten und eifrigen Erforscher der Fauna heimischer Pliozán- 
sedimente zu dem Endergebnis, da8 der untere Teil des Fehérpart den 


1 v. ZEPHAROVICH: Die Halbinsel Tihany im Plattensee und die náchste Um- 
gebung von Füred. Sitzungsberichte der k. Akademie der Wissenschaften. Math.- 
naturwissenschaftliche Klasse, Bd. XIX. Wien, 1856. S. 339. 

2 BöckH: Die geologisehen Verháltnisse des nördliehen Teiles des Bakony. 
II. Teil. Mitteil. aus d. Jahrb. der kgl. ungar. Geolog. Anstalt, III. Bd. 1875. S. 103 

3 v. HaLavárs: Die Fauna der pontischen Schichten in der Umgebung des 
Balatonsees. Resultate der wiss. Erforschung des Balatonsees. I. Bd. 1. Teil, Pal. 
Anh. Budapest. 1903. S. 10. 

4 LŐRENTHEY : Beitráge zur Fauna u. strat. Lage der pannonischen Schichten 
in der Umgebung des Balatonsees. Ebendort 1906. S. 10. 


702 Dr: STEPHAN VITÁLIS 


durch das massenhafte Auftreten der Congeria triangularis und der 
(vongeria balatomca charakterisierten Horizont vertrete, der obere Teil 
aber nach HaLavárs schon den als Congeria rhomboidea-Horizont be- 
zeichneten Schichten angehöre. 

Hazavárs berichtet zwar nur so viel, dab er die zweite fossilfüh- 
rende Schicht des unteren Teiles des Fehérpart, die s. g. c Unionenschicht? 
als eine Grenzschicht gegen den Congeria rhomboidea-Horizont hin 
betrachte, in welcher bereits die Aussübung des Wassers wahrnehmbar 
ist," wáhrend LŐRENTHLY? geradezu behauptet, dab wein diesem Horizont 
angehörender, fetter, bituminöser schwarzer Ton oder eine Kohlen- 
sehmitz führende Schicht in der oberen Steilwand des Fehérpart bei 
Tihany . . . vorhanden ist. 

Diese AuBerungen HALnaváTS" und insbesondere die LŐRENTHEYS 
lassen es als handgreiflich erscheinen, dab die Steilwand von Tihany 
jener klassische Ort sei, wo der s. g. Congeria rhomboidea-Horizont un- 
mittelbar dem durch das massenhafte Auftreten von CGongeria triangu- 
laris und Congeria balatonica charakterisierten Horizont auflagert. 

Die genaue Bestimmung der stratigraphischen Lage des s. g. Con- 
geria rhomboidea-Horizonts hat mich schon deshalb nüher interessiert, 
weil nach meinen das Alter der Basalteruptionen der Balatonumgebung 
betreffenden Forschungen? an der westlichen (von Szarkád) Uferseite 
der Halbinsel Tihany, namentlich aber nach den an der Westseite des 
Öreglázberges bei Zsid von mir entdeckten Aufsehlüssen die Basalterup- 
tion in die Zeit zwischen Congeria triangularis- und Congeria balatonica- 
Schichten einerseits und Unio Wetzleri-Schichten anderseits fállt, also 
mit jener Schichtengruppe zu parallelisieren wáre, welche durch HALAvÁTS 
und LŐRENTHEY als Congeria rhomboidea-Horizont bezeichnet und gerade 
von den beiden Autoren zwischen die durch massenhaftes Auftreten von 
Congeria  triangularis und GCongeria balatomica, bez. Unio Wetzleri 
charakterisierten Schichten gestellt wird. 

Ich erwartete daher von der ausführlichen Durchforschung des 
Fehérpart wichtige Aufklárungen und Beweise von grobBer Tragweite, 
was auch noch jener Umstand begehrenswert erscheinen lieB8, dab die 
bisherigen Forscher infolge der schwierigen Zugüngliechkeit nur den 
unteren Teil des Aufsehlusses eingehend untersucht hatten. 

Mir ist es nun gelungen, die Steilwand Fehérpart in ihrer Gesamt- 
höhe, bez. -Müchtigkeit, u. z. sowohl von der nördlichen, wie von der 


ő MIT os ség eat 
Sze: JD ZÜZ 

3 Viráris: Vortrag über das Alter" der Basaltgesteine der Balatongegend. 
Földtani Közlöny, XXXVII. Bd. Budapest, 1907. S. 208. Protokoll. 


1 


ai 


ÁKAZEKZ] 7" 


sze ketll 


4 


"7 0 PETE TONNA A 


készit 


ese 
b 


91 WERE VETT BE ége AN TA MARY ÉSATTNNET Ő 
! ; 4 "dts Mi l 


— luvi und Ümueriti balatoníraó eharakteotisierterői Horidor 


702 "ht STEPHAN VITÁLIS. 


durch das- massenhafte Auftreten def Congeria trian gularis und der 
Congertia balatonica charakterisierten Horizont vertrete, der obere Tei 
aber nach Haravárs schon den als Congeria rhomboiden: Horizont be- tj; 
zelehneten BSchichten angehöre. a A L 

Hatavárs berichtet zwar nur so viel, da$ er die zweite fossilfáh-: 
rende Schicht des unteren Teiles des Fehérpart, die s. g. eUnionenschicht a 
als eine Grenzschicht gegen den Congeria rhomboidea-Horizont hi gs 
betrachte, in welcher bereits die Aussübung des Wassers wahrnehm JAT 
ist," wáhrend LŐRENTHEY? geradezu behauptet, dab cein diesem . Horizon I 
angehörender, fetter, bituminőöser schwarzer Ton oder eine —Koh 8 
sehmitz führende Schicht in der oberen Steilwand des Fehérpa; 
Tihany . . . vorhanden. istv. 

Diaő AuBerungen Haravárs" und BENE KV rek die Lő 
lasson es als bandgreiflich erscheinen, da die Steilwand von 
jener klassische Ort sei, wo der s. g. Congeria rhomboidea-Horjzó 
műttolbar dom durch das massenhafíte Auftretergvon fonfjeris fu 


ine ganz Bentit 
zorin rhorutonen Horizazás bat mich sdhon jpg ; fferessiert, 
wet nacb méinen das Aller der Basaltdruptiollen ( zak Ez AlNes 
betreffenden Forsch reéttteken ve nal Uferseite 
der Halbinsel Tik Z§y hoátlich aber hach den an der Westseite des 
Öreglázberges b4 őa mir entdeckten Aufschlüssen die Basalter 
tion in die Zeit ene Congeria trianguláris- und Congeria bálagóstdti 
Sechichten ejderseits und Unio Wetzleri-Schichten anderseits fállt, alg0 
mit jener feliehtengruppe zu. parallelisieren wáre, welche durch suket 3 
und LőgENrHEY als Congeria rhomboidea-Horizont bezeiehnet und gerade 
von den b£iden Autoron zwiscben die durch massenhaftes Auftreten von 
Conyerjű triangularis und Congeriá balatonica, bez. Unio és 
cbareíterisierten Schiehten gestellt wird. 

Ich erwartete daher von der aüsführlichen Durcbhforschung de 
Fehérpart wichtige Aufklárungen und Beweise von grobBer mrágestdi 
was auch noch jener Umstand begehrenswert erscheinen lieB, dab die 
bisherigen Forscher infolge dor schwierigen Zugüánglichkeit nur den 
unteren Teil des Aufsechlusses eingehend untersucht hatten. i 

Mir íst es nun gelungen, die Steilwand Fehérpart in ihrer Gesamt- 
höhe, bez. -Műchtigkeít, u. z. sowohl von der nördlicben, "wie von Jók 


der síratikraphbidthen gl d fa on- k 


I! L. c, p. 64 
S [. 6. p. 208. 
5 Viráris: Vortrag über das Alter: der "Basaltgesteine der Balatóngegend. 
Földtani Közlöny, XXXVII. Bd. Budápest, 1907. S. 208. Protokoll. 


"SIIVIIA NVHdHJG "IG UOA 3OoUyg — "ÁdateytT T9dg ezyiedi9ye ga 


704 D: STEPHAN VITÁLIS 


südlichen Seite zu durchforschen. Über diese meine Forsehungen, durch 
welche die Zahl der bisher bekannten fossilführenden Schichten auf 
acht erhöht, und die Steilwand Fehérpart in geologischer wie paláon- 
tologischer Hinsicht in ein neues Licht gestellt wurden, möchte ich im 
folgenden berichten. 

Den unteren Teil des Fehérpart bedeckt über dem Wasserspiegel 
des Balatonsees (mit Aneroid gemessen) bis zu einer Höhe von 25, d. b. 
über dem Meeresspiegel bis zu einer Höhe von 130 Metern eine Schutt- 
halde mit vielen, sehr gut erbaltenen Fossilien, welche von oben aus 
den abgestürzten Schichten hierher gelangt sind. Hier habe ich unter 
anderen auch ein solches Exemplar von Vivipara Sadleri PARTsScH sp. 
gesammelt, auf welechem sogar noch die schwárziiche Várbung sehr schön 
sichtbar ist. 

Die unterste aufgeschlossene fossilführende Schicht (D wird durch 
einen 20—40 cm máchtigen lockeren, stellenweise  eisenschüssigen 
gelblichgrauen Sand gebildet. Diese fossilführende Schicht gelangt aber 
nur südliech von der Mitte des Aufsehlusses selbst unter dem Schutt 
zum Vorschein und ist — wie es scheint — der Aufmerksamkeit 
Hastravárs" und LŐRENTHEYs entgangen. 

Aus dieser zu unterst aufgeschlossenen fossilführenden Scehicht 
gelang es mir bisher die folgenden Arten zu bestimmen : 


Congeria balaltonica PaRrscH, 8 Stück 


( (riangularis PaRrscn, 2 8t. 
Dreissensia Dobrei Bgus., 5 St. 
( serbica BRus., 16 St. 
( auricularis FucHs var. sünplex FucHs, 6 St. 


Unio Halavátsi BRus., 9 St. 
a. Welzleri Duxk., 2 5t. 

Lbimnocardtum apertum MÜNSTER sp., sehr háufig 
( vicinum Fucns sp., hüáufig 
( decorum Fucns sp., 4 

Pisidium Krambergeri BRus., 4 8t. 

Helix (Tacheocampylaen) Doderleini Bgus., 1 St. 

Xerophila olwia HARTM. foss.?, 1 őt. 

Limnaea minima Hatnav., 1 §St. 


( sp, 22.81. 
Planorbis (Coretus) cornu" BRonG., 2 8t. 
( grandis Hatav.?, Bruchstücxe 
t (Gyrorbis) bakonicus HALAv., 8 8t. 


( subtychophorus HaAnav., 10 őt. 
( varians Fucaus, 4. St. 


kád 


DIE PLIOZÁNE SCHICHTENREIHE DES FEHÉRPART BEI TIHANY UND DEREN FAUNA. 705 


Planorbis tenuis Fucwus, 1 St. 


( (Segmentina) Lóczyi LÖRENT., 2 St. 
Melanopsis praemorsa L. sp., viele 
( decollata STOL , ( 
( Entzi BRus., háufig 
( ogxryacantha BRus., háufig 
a (Lyreaea) caryola BRus., 3 St. 
fi ( eyhndrica STOL., 7 St. 
Pyrgula incisa FucHs, 3 8t. 
( c var. pannonica LÖRENT., 6 St. 
Micromelania (?) laevis FucHs sp., viele 
( Schwabenaui FucHs sp., 3 St. 
( Haidingeri SroL. sp., 8 St. 
( coelata BRus. 1 St. 
Bithynia (?) margaritula FucHs, 16 §t. 
( sp.-Deckel, 2 St. 
Vivipara Sadleri PaáRTscH sp., háufig 
( eyrthomaphora BRus., 1 5t. 
a cfr. kurdensis LŐRENT., 1 St. 
Valvata simplex Fucns, 4 St. 
( c Var ö0cenete "RúcHs, "2 St. 
c balatonica ROLLE, 4 St. 
a vartalahs FucHs, 3 St. 
a (Aphanotylus) adeorboides Fucnuns, 4 St. 
Neritina (Clithon) radmanesti FucHns, sehr viele 
c ( crescéns FucHs, 1 St. 


c oblusangula Fucns, 4 St. 
Netaemdazaáhne, 2 St. 
Charasamen, 3 St. 


Dab diese Sechicht dem durch das massenhafte Auftreten der Con- 
geria triangularis und Congeria balatonica charakterisierten Schichten- 
komplex der Pliozánzeit angehört, ist auf Grundlage der sehr hüáufig 
vorkommenden Congeria balatonica unstreitbar, da8 aber die Planorben 
in dem Sinne für die einzelnen Horizonte bezeicehnend waren, wie dies 
LŐRENTHEY! angibt, dab námlich jeder Horizont der oberpannonischen 
Stufe seine eigene Planorbisart besübe, kann kaum aufrecht erhalten 
werden, nachdem ich doch Planorbis (Gyrorbis) bakonicus, welcher 
nach diesem Autor in der Sübwasserfazies des Congeria rhomboidea- 
Horizontes vorhanden ist, auch schon in dieser Schicht in 8 Exempla- 


1 B..es po 409 


706 DI: STEPHAN VITÁLIS 


ren gesámmelt und ebenhier unter den in die SübBwasserfazies des Con- 
geria rhomboidea-Horizontes aufgenommenen Planorben je zwei Exem- 
plare von Planorbis (Segmentina) Lóczyi und Planorbis (Corelus) cornu 
gefunden habe. 

Besonderes Interesse verleiht dieser öSchicht das Vorkommen von 
Uno Wetzleri Duwxx. sp., welche ich in zwei vollstándigen Exemplaren 
und einem Bruchstück gefunden habe. Bisher war diese Art aus der Bala- 
tonseeumgebung nur aus den höchsten Schichten der pontischen oder 
pannonischen Stufe bekannt, die gerade durch ihr massenhaftes Auf- 
treten charakterisiert sind. 

Auf diese erste fossilführende Schicht hat sich ein ungefáhr 3-5 m 
michtiger transversal geschichteter Sand mit zwei-drei dünnen Ton- 
bánken gelagert, in dessen Hangendem sich eine kaum 10 cm dicke, 
etwas elsenschüssige, fossilführende Sandlage (ID befindet. Wahrschein- 
lich ist dies die [-te fossilführende Schicht HaLAaváTrs" und LŐRENTHEYSs. 

Aus derselben bestimmte ich folgende Arten : 


Congerita balatonica PaáRrscH, sehr viele Stücke 


a labtata ANDpR., 2 5t. 
( triangularis PaRrscnH, 2 St. 
(( 1867 1805 8 
Dreissensta Dobrei BRus., 2 St. 
( serbica BRus., 3 St. 
( auricularis FucHs var. simplex FucHs sp., 5 St. 
( nova sp.?, 1 5t. 


Piagiodacna Auingeri FucHs sp., 3 5t. 

Monodacna (Pseudocatillus) simplex FucHs sp., 2 St. 

limnocardium apertum Müxnsr. sp., sehr viele Stücke. 
( decorum Fucns sp., háufig 

Pisidium Krambergeri BRus., 3 5t. 

Planorbtis tenuis FucHns, 12 St. 


f inornatus BRus., 1 St. 

( varians FucHs, 4 5t. 
Melanopsis gradala Fucuns, 1 5t. 

( cír. decollata "SToL., 2 St. 


Hydrobia(?) atropida BRus., 1 St. 
Pyrgula incisa FucHs var. pannonica LÖRENT., 2 St. 
Micromelamia (?) laevis FucHs sp., 2 St. 


( Schwabendui FucnHs sp., 2 5t., 
( Haidingeri $ron. sp., 10 St. 
( radmanestit FucuHs, 3 5t. 


( coelata BRus., 2 Bt. 


DIE PLIOZÁANE SCHICHTENREIHE DES FEHÉRPART BEI TIHANY UND DEREN FAUNA. 707 


Bithynia (?) margaritltula Fucns, 3 5t. 
Vivipara. Sadleri PaRrscH sp., 4 5t. 


( eyrthomaphora BRus., 1 5t. 
Valvala cfr. gradata FucnHs, 1 5t. 
( simplex FucHs, 1 öt. 
( balatonica  ROLLE, 4 St. 
( tenuistriata Fuons, 1 öt. 
Neritina (Clithon) radmanesti Fucns, 1 öt. 
( ( ecrescens Fucns, 4 őt. 
( ( acuticarinata Fucns, 1 5t. 
( ( ( c Fucns var. ecarinata Bkus., 2 5t. 


Otolithus (Sciaemidarum) efr. Sehuberti LŐRENT., 1 5t. 


Über dieser fossilführenden Sandlage folgt ein ungefáhr 2 m miüch- 
tiger, bliulichgrauer glimmeriger Sand, welcher mit einem ca 50 m 
breiten blüáulichsehwarzen Tonband abschliebt (IID. Ich glaube, es ist 
dies die II-te fossilführende Schieht LŐRENTHEYs. Dieselbe ist mit Con- 
geria balatonica erfüllt. Von hier sammelte ich folgende Arten: 


Congeria balatonica PaRrscmn, auberordentlich viele öStücke. 
( efr. labtata ANDR., 3 5t. 

Dreissensia marmorata BRus., 1 5t. 
( serbica BRus., hüufig 

Lünnocardium apertum MÜNSTR. sp., 4 St. 
( decorum FvucuHs sp., 8 5t. 

Bitlyuniendeckel, 1 5t. 

Vivipara Sadleri PaRrscn sp. 4 őt. 


Hierauf folgen sandigere Schichten und ungefáhr 6 m höher eine 
8—10 em breite Sandlage, welehe sehr viele Exemplare der Unio 
Halavátsi führt (IV). Dies ist Hazavárs" zweite oder unionenführende 
und zugleich LŐőRENTHEYS dritte (IID fossilführende öSchicht. 

Haravárs erwáhnt von hier 16 Arten, LŐREN1HEY aber -— audBer 
den Ostrakoden, unbestimmten Fischen und Mollusken — 71. Ich habe 
bisher folgende Arten aus meiner Sammlung bestimmt: 


Congeriae efr. balatonica PaRrscnH, 2 St., abgerolltes sSchnabel- 
Bruchstück. 

Congeria efr. labiata Anpn., 1 5t., abgerollt. 
( a  triangularis PaRrscH, 2 St., abgerollt. 
( c  dactylus BRus., 1 $5t. 

Dreissensia Dobrei BRus., 3 St. 


708 D: STEPHAN VITÁLIS 


Dreissensia  serbica BRus., 10 St. 

( auricularis FucHs sp. var. simplex Fucns, 1 St. 
Unio Halawvátsi BRus., viele St. 
Limnocardium secans Fucus sp., 1 5t. 


( apertum Müvsr. sp., 10 őt. 
( decorum Fucns sp., 20 őt. 
( sp. ind., 3 St. 


Pisidium Krambergeri, 2 8t. 
Planorbis varians FucnHs, 9 St. 


a tenms FucnHs, 5 §t. 
( aff. tenuis Fucns 2 St. 
( cfr. radmanesti Fucns, 5 St. 


Melamopsis praemorsa L., 5 8t. 
( decollata SrToL., 15 .§6t. 
( efr. Bouet FÉR., 5 Bt. 
Melanopsis (Lyrcaea) eylindrica SToL., 1 St. 
Mircromelania (£) laevis FucHs sp., sehr viele Stücke. 
c Haidingeri Srox. sp., 9 St. 
( Schwabenaui FucHs sp., 42 St. 
Bilhyniendeckel, 1 őt. 
Bithynia margaritula Fucns, 24 5t. 
Valvata variabilis Fucns, 4 őt. 
c balatonica ROoLLE, 9 őt. 
Vivipara Sadleri PagrscH sp., 10 St. 
Nerithina (Clithon) acuticarinata F. var. ecarinata BRus., 9 St. 
( obtusangula Fucns, 1 5t. 


Hataváis hebt hervor,! dab er schon in dieser Schicht keine (on- 
geria balatonica mehr gesammelt habe, worauf LŐRENTHEY? bemerkt, 
er habe hinwieder 100 Exemplare in derselben gesammelt. 

Hier muB jedenfalls ein Irrtum obwalten. 

Auch ich habe nur 5 Congerienbruchstücke gefunden und alle fünf 
Exemplare sind derart abgerollt, da8$ ich nur zwei derselben zu Con- 
geria balatonira stellen konnte. Auf der südliehen Seite fand ich nur 
abgerollte Exemplare von (Congeria balaltonica, doch kamen hier zwei 
unvergsehrte Exemplare der Congeria triangularis zam Vorschein. Eben- 
dort fand ich an der Nordseite auBer den angeführten noch folgende 
Arten : 


DIE PLIOZÁNE SCHICHTENREIHE DES FEHÉRPART BEI TIHANY UND DEREN FAUNA. 709 


Dreissensiomya unioides Fucns, 1 8St. 
Melanopsis (Lyrcaea) eylindrica Sronun., 2 St. 
Vivipara cyrthomaphora BRus., 6 St. 
Neritina (Ctithon) radmanesti Fucns, 2 8t. 


In dieser Schicht kommt (/ongeria balatonica also tatsáchlieh sehr 
selten vor, so dab die widersprechenden Angaben der beiden erwáhnten 
Autoren wahrscheinlich darin ihren Ursprung haben dürften, dab LŐRENTHEY 
auch die von mir erwáhnte dritte fossilführende Schicht zur cUnionen?- 
Schicht Haravárs  einbezogen hat, welche wirklich sehr viele Stücke von 
Congeria balatonica fübrt. 

Aus dieser xUnionen, -Schicht beschreibt ! LŐRENTHEY eine neue Pla- 
norbis sp., die er auf Tafel I, Fig. 13 und 14 seines angeführten Werkes 
auch zur Abbildung bringt und, sie mit dem Namen parvulus sp. be- 
zeichnet. Da aber die Benennung: aparvulus sp.v durch A. E. REuss 
in seinem 1852 erschienenen Werke : xSkizze der tertiáren SübBwassersch. 
des nördlichen Böhmensv auf Taft. ÍV, Fig. 9 bereits für eine andere 
Planorbisart, welche er jedoch im Texte (5. 38) Pl. cxigius nennt, in 
Beschlag genommen wurde, so beantrage ich zur Vermeidung von Irr- 
tümern, dab künftighin die Bezeichnung: Pl. parvulus ausslieBlieh 
für die LŐRENTHEYsche neue Planorbisart angewendet werde. 

Über diese cUnionensv-Schicht sehreibt Hanavárs, daB er auch diese 
noch, trotzdem er darin keine Congeria balalonica  gefunden hat, auf 
Grund der in (Gesellschaft der Unionen gefundenen 16 Arten, dem 
Horizont der Congeria balatonica anreihe und als obere Grenzschicht 
betrachte, an welcher bereits die beginnende Aussübung des Brackwassers 
bemerkbar ist.? 

Ím gleichen Sinne üáubBert sich auch LŐRENTHEY. Die Unio-Arten 
werden — sehreibt er auf Seite 14 seines angeführten Werkes — auf- 
warts immer háufiger und ebenso auch die Dreissensta serbica  BRus. 
Nach oben vermehren sich jene Formen, die in dem durch (/ongeria 
rhomboidea charakterisierten Horizont vorherrschend werden. 

Der bisher erwáhnte Schichtenkomplex, welcher die von HALAVvÁTS 
als 1—II, von LőRENTHEY als 1—III und von mir als 1—IV bezeichneten 
fossilführenden Schichten in sich sehlieBt, besitzt eine Máchtigkeit von 
12:5 Metern. 

Jedoch bildet dieser nur die Hülfte des Fehérpart. 

Über die andere (obere) Hülfte des Fehérpart berichtet HALAVÁTS 
nur so viel: Über der oberen fossilführenden (xUnionen)-) Schicht sfolgt 


EME pp: 6 
SZA SKez:k6 


ÖT ÖL 


fi 


710 Dr STEPHAN VITÁLIS 


eine kohlenschmitzeführende Schicht, dann gelblicher, dunklerer fleckiger 
Ton.v LŐRENTHEY sechreibt schon etwas ausführlicher, da8b in der über 
der Unionenschicht folgenden, 8—12 m michtigen, nahezu seigeren 
Wand, welche nur mittels einer Leiter zugünglich würe, gelbliche oder 
bláuliehe Tonbünke mit drei schwárzlichen Schichten abwechseln, welche 
fossilleer zu sein scheinen, zu oberst befindet sieh aber unter dem Humus 
in einer Michtigkeit von ungefáhr 1 m feinschichtiger, sehr leicht zer- 
bröckelnder, sandiger Ton. Hine der drei schwárzlichen Schichten be- 
treffend aber bemerkt er, daB diese bereits dem Congeria rhomboidea- 
Horizont angehöre. 

Durch die eingehende Durchforschung wird all dies in ein anderes 
Licht gesetzt, wie das aus folgendem ersichtlich ist. 

Über der durch das massenhafte Auftreten von Unio Halawátsi 
Bxgus. charakterisierten (xUnionenv-) Sandschicht folgt ein bláttrigban- 
kiger, sandiger Ton in einer Máchtigkeit von 13 m. Diesem lagert erst 
eine ca 75 cm michtige bláuliche, dann eine 40 cm michtige hellgelbe 
und endlich eine 1 m máchtige dunkler gelblich gefárbte Sandschicht 
auf, in deren Hangendem eine 30 cm michtige, etwas dunkle, nahezu 
schwarze Tonbank mit geringfügigen verkohlten Resten vorkommt. Das 
ist Jene cfette, bituminöse scehwarze Ton- oder Kohlenschmitze führende 
Schichtv, welche LŐRENTHEY bereits dem Congeria rhomboidea-Horizőnt 
anreiht und welche schon von weitem in der mittleren Partie des Fehér- 
part in der Form eines schwarzen Bandes sichtbar ist. 

Ín dieser habe ich keine Fossilien gefunden. 

Auf diese erste, verhültnismábig miáchtige schwárzliche Tonbank 
folgt unmittelbar ein ungefáhr 30 cm miáchtiger, hellgelber, bláttriger, 
glimmeriger, toniger Sand, dann ein 80 em michtiger bláulichgrauer 
Sand und endlich ein 174 m máchtiger Sand von rötlicher Farbe, welch 
letzterer feste Bünke bildet und dessen Hangendes von einem zweiten 
schwarzen Tonbándchen von kaum 10 em Michtigkeit gebildet wird. 

Dieses letztere (V) ist áubBerst fossilienarm. Ich konnte aus dem- 
selben folgende Arten sammeln : 


Dreissensta serbica BRus., 14 őt. 
Unio Halavátsi Bgus., 1 St. 
Anodonta efr. Brandenburgi BRus., einige Bruchstücke. 
Limnocardium decorum Fvucwus sp., 10 St. 
Pisidium Krambergeri Bgus., 1 őt. 
Helix 8p., 1 St. 
Limnaea sp., 1 St. 
Planorbis (Coretus) cornu BRownGc., 1 őt. 
(t (Gyrorbis) bakonicus HALAv., 5 5t. 


DIE PLIOZÁNE SCHICHTENREIHE DES FEHÉRPART BEI TIHANY UND DEREN FAUNA. 711 


Melanopsis Entzi BRus., 6 St. 
Micromelania? lacvis FucHs sp., 6 §8t. 
Bithyniendeckel, 1 St. 

Vivipara Sadleri PaRrscH sp., 1 5t. 
Neritina (Clithon) radmamesti Fucns, 3 öt. 


Über diesem zweiten schwarzen Tonbündehen folet ein 1715 m 
michtiger, bindiger, blüulichgrauer Sand mit sehr wenig Fossilien, un- 
ter welchen die folgenden erwáhnt werden können : 


Unio Halavátsi BRgus., 1 5t. 

Limnocardium decorum Fucns sp., 1 5t. 
Planorbis (Gyrorbis) bakonicus HAnaAv., 1 St. 
Vivipara Sadleri PaRrscH sp., 1 St. 
Neritina (Clithon) radmamesti Fucnus, 3 5t. 


Die Hálfte der Fauna, nömlich Limnocardium decorum, Pisidtum 
Krambergeri, Planorbis (Coretus) cornu, Melanopsis Fintzi, Micromelania 
laevis und Neritina (Clithon) radmanesti kommt nach Hazavárs" und 
LőRENTHEYs Tabellen gleichermabBen im Congeria balatonica- und C. 
rhomboidea-Horizont vor. Dreissensia serbica wird von HALAVÁTS nur aus 
dem C. rhomboidea-Horizont, von LŐRENTHEY jedoch auch aus dem 
C. balatonica-Horizont erwáhnt; in der untersten fossilführenden Schicht 
des Fehérpart habe ich nun ebenfalls 16 Exemplare gefunden. HALAVÁTS 
erwáhnt aus dem C. rhomboidea-Horizont seinen Planorbis bakonicus, 
LŐRENTHEY aber führt auch diesen mit einem Fragezeichen aus dem 
C. balatonica-Horizont an. In der untersten fossilführenden (balatonica-) 
Schicht habe ich acht Exemplare gefunden. Die nicht nüáher bestimm- 
baren Helix, Limnea sp., Bithyniendeckel sowie Anodonta ecfr. Bran- 
denburgi, welche LŐRENTHEY aus dem balatonica-Horizont erwáhnt, nicht 
in Betracht gezogen, erübrigen nur Unio Halavátsi und Viviparu 
Sadleri PaRgrscH sp., welche nach unseren bisherigen Kenntnissen blo6 
im C. balatonica-Horizonte vorkommen. 

Das zweite schwarze Tonschichtehen und den darauf lagernden 
Sand müssen wir nach Harzavárs  Deutung noch immer als obere Grenz- 
schicht betrachten. Die Helix-, Limneen- und Anadontenexemplare zeugen 
von einer fortgesetzen Aussübung des Brackwassers. 

Das Hangende des an Fossilien armen bindigen Sandes wird durch 
das dritte bliuliehschwarze Tonschichtechen (VI gebildet. Dieses ist un- 
gefáhr nur 6 em breit, die Faunula, welche ich darin sammeln konnte, 
ist folgende : 


"ag 
12 


Dr STEPHAN VITÁLIS 


Dreissensia, serbica BRus., 15 St. 
Anodonta efr. Brandenburgi BRus., 1 brüchiges St. 
Limnocardium decorum Fucns sp., 4 §St. 
Pisidium Krambergeri BRus., 1 St. 
Melanopsis Entzi Bgus., 4 St. 
( decollata FucHs sp., 2 St. 
Bithymniendeckel, 1 őt. 
Vivipara cfr. kurdensis LŐRENT., 1 öt. 
Neritina, (Clitthon) radmanesti Fucns, 2 5t. 


Also beinahe aussehlieBlieh Arten, die nach HaLaváTrs" und LŐREN- 
THEYS Tabellen gleichermaBen im C. balatonica- und im C. rhomboidea- 
Horizont vorkommen. Hier würde aber nur Anodonta efr. Brandenburgi 
auf den C. balatonica-Horizont hinweisen, insofern diese bei LŐRENTHEY 
aus diesem Horizont angeführt wird. 

Gerade so unbestimmt erscheint, die stratigraphische Lage an sich 
selbst in Anbetracht genommen, die vierte schwarze Sumpfschicht (VID, 
welche von der dritten durch einen 18 m miüchtigen, harten, gelblichen 
Sand geschieden wird und ungefáhr 20 cm michtig ist. 

Diese vierte blüáulichscehwarze Tonbank ist mit Limnocardien, 
Dreissensien und Micromelanien erfüllt. 

Aus derselben bestimmte ich folgende Arten: 


Dreissensia Dobrei BRgus., 3 $t. 
a serbica BRus., sehr viele Stücke. 
Anodonta sp., Bruchstück. 
Limnocardium apertum Müsnsr. sp., sehr viele Stücke. 
a decorum FvucuHs sp., — a ( ( 
Helix efr. ( Tacheocampylaea) Doderleini Bgus., 1 Bruchstück. 
Planorbis varians FvcHs sp., 2 §t. 
( tenuis FucuHs sp., 2 §t. 
Melamnopsis decollata SToL., 6 8t. 
a (Lyrcaea) cylindrica SToL., 1 St. 
Pyrgula incisa FucHs var. pannonica LŐRENT., 3 5t. 
Micromelania ? laevis Fucns sp., sehr viele Stücke. 
( Schwabenaui Fucns sp., sehr viele Stücke. 
Bithynia? margaritula Fucns, háufig. 
Valvata simplex VucHs var. polycineta LŐRENT., 1 §St. 
a balatonica RortnE, 1 St. 
a efr. variabilis Fucns, 3 brüchige Stücke. 
Neritina (Clithon) radmanesti Fucns, 1 St. 


DIE PLIOZÁNE SCHICHTENREIHE DES FEHÉRPART BEI TIHANY UND DEREN FAUNA. 748 


Nach Hanzavárs und LőRENTHEYS Tabellen sind von diesen For- 
men — die nüher nicht bestimmbare Anodonta sp. auber acht ge- 
lassen — 14 Arten im C. balatonica- und im C. rhomboidea-Horizont 
gleicehermaBen vorhanden, es erübrigen demnach Limnocurdium apertum 
und Valvata balatonica. Diese beiden Arten werden sowohl bei HALAVÁTS 
wie bei LŐRENTHEY nur aus dem C. balatonica-Horizont erwáhnt. Limnocar- 
dium apertum (mit L. decorum) ist die háufigste Form dieser Schicht. 
Auch Valvala balatonica fand ich 11 Exemplare, daher kann diese (im 
Vergleieh zu anderen) ebenfalls als ziemlich hüáufig vorkommend be- 
zeichnet werden. All dies weist auf eine Zugehörigkeit zu dem durch 
massenhaftes Auftreten von Congeria balatonica charakterisierten Schich- 
tenkomplex hin, obwohl aus dieser Schicht keine Congeria balatonica 
zum Vorschein gekommen ist. 

Das Vorhandensein von Helix (Tacheocampylaea) Doderleini würde 
zwar für den C. rhomboidea-Horizont sprechen wenn jene neuere ÁuBe- 
rung LŐRENTHEYS sich behaupten könnte, dab diese Art bisher nur aus 
dem Congeria rhomboidea-Horizont der oberpannonischen Stufe bekannt 
sei.! Dies ist jedoch ein auf Irrtum beruhender Ausspruch, da doch 
LŐRENTHEY selbst diese Art aus dem durch massenhaftes Auftreten von 
Congeria, triangularis und CGongeria balatonica charakterisierten Hori- 
zont von Fonyód, und zwar in 8 Exemplaren angeführt hat.? In der 
untersten, zweifellos C. balatonica führenden Schicht des Fehérpart bei 
Tihany sammelte ich selbst ein unversehrtes Exemplar. 

Mit der vierten schwürzliehen Tonschicht ist ein kalkiger, sandiger 
Ton verbunden, aus welcher die folgenden Fossilien zum Vorschein kamen : 


Congerta balatonica PaRrscn, 2 őt. 


( triangularis ParrscH, 1 5t. 
Dreissensia serbica BRus., sehr viele Stücke 
( auricularis FucHs sp. var. simplex Fucnus, 1 5t. 


Dreissensiomya unioides Fucns, 1 8t. 
Unio Halavátsi BRus., 2 8t. 
Anodonta sp., Bruchstücke 
Limnocardium apertum Müxsr. sp., háufig 
c vicinum Fucus sp., a 
c decorum Fucnus sp., ( 


1 LŐRENTHEY: Über die pannonischen und levantinischen Schichten von 
Budapest und deren Fauna. [Math. u. Naturw. Berichte a. Ungarn. 5. 290. Buda- 
pest, 1907.) 

2 LŐRENTHEY: Beitrüge zur Fauna u. strat. Lage d. pann. Schichten i. d. 


Umgeb. des Balatonsees. S. 32, 98 und 192. 


Földtani Közlöny. XXXVIII. köt. 1908. 48 


714 Dr SPEPHAN VITÁLIS 


Planorbis varians Fucus, 1 St. 


( inornatus BRus., 1 Bt. 
Melamopsis decollata SroL., viele Stücke 
a oxyacantha BRus., 2 őt. 
( (Lyrcaea) cylindrica  Sron., 2 St. 


Pirgula incisa FucHs var. pannomica, LŐRENT., 1 St. 
Micromelania ? laevis FucHs sp., auferordentlich viele Stücke. 


f Sc-hwabenaui FucHs sp., viele Stücke. 
a Haidingeri SroL. sp., 1 St. 
( BiolztBRos isp.se VEDt 


Bithynia? margaritula Fucns, 8 §6t. 
Vivipara sp. (ein an V. Sadleri erinnerndes Bruchstück) 
Valvata balatonica Ronnx, 12 St. 


In diesem kalkigen, sandigen Ton tritt also — obzwar nur sehr 
selten — neuerdings Gongerta balatonica und (. triangularis auf u. z. 
mit Unio Halavátsi zusammen. 

Dab dieser, die vier schwarzen Tonbünke in sich schlieBende mách- 
tige (obere) Schichtenkomplex tatsáchlich noch dem durch massenhaftes 
Auftreten von (jongeria triangularis und Gongeria balatonica charak- 
terisierten Horizont angehört, erhellt übrigens daraus, dab auf die der 
vierten bláulichsehwarzen Tonbank auflagernden, ca 1 m 6 máchtigen 
fossilienarmen, sandig-tonigen Schichten ein solch lockerer, gelber Sand 
folgt, welcher durch die Gehüuse von Congeria balatomica PARTSCH s0- 
zusagen vollstándig erfüllt ist (VIII-te fossilführende Schicht). 

Es fehlen zwar auch andere Arten nicht in dieser Schichte, doch 
sind dieselben gröbtenteils schlecht erhalten, beziehungsweise leicht zer- 
bröckelnd. t 

Aus dieser lockeren gelben Sandschiecht ist es mir gelungen die 
folgenden Arten zu práparieren : 


(jongeria balalonica PaRrscn, viele Stücke 
( iriangularis PaRrscn, 3 5t. 
Dreissensia sp. (besonders an Dreissensia serbica und D. 
auricularis var. simplex erinnernde Exemplare) 
Limnocardium apertum Müxsr. sp., Bruchstücke 


( vicinum Fucus sp., 3 St. 
( decorum VFucns sp., Embryonen und Bruch- 
stücke 


Pisidium Krambergeri Bngus., 1 St. 
Planorbis cfr. varians FucHns, Bruchstücke 
c tenuis Fucns, 3 St. 


a 
DIE PLIOZÁNE SCHICHTENREIHE DES FEHÉRPART BEI TIHANY UND DEREN FAUNA. 715 


Melanopsis decollata Sron., 1 St. 
Micromelama ? laevis Fucns, Bruchstücke 


( Schwabenaui FucHs, Bruchstücke 
( Haidingeri STon sp., 3 6t. 

k ( efr. Haidingeri, 6 8t. 
c coelata Bgus., 2 Bt. 


Bithynia? margaritula Fucns, 4 őt. 
Valvata variabilis FucHs, 2 St. 
a — balatonica Ronnz, 1 őt. 


Zwischen dieser oberen (VIID, an Congeria balatomica reichen 
Schicht und der cUnionen,- (von HaAnavárs als II, von LŐRENTHEY als III 
und von mir als IV bezeichneten) Schicht befindet sich jener über 10 m 
michtige Schichtenkomplex, welcher nach obigem als noch immer dem 
durch massenhaftes Auftreten von Gongeria triangularis und Congerta 
balatonica charakterisierten Schiehtenkomplex angehörend gekennzeich- 
net ist. Und so ist natürlich auch jene üáubBerst wichtig erscheinende 
Behauptung zunichte geworden, wonach sich in der oberen Steilwand 
des Fehérpart bei Tihany eine dem Congeria rhomboidea-Horizont an- 
gehörende fette, bituminöse oder kohlenschmitzführende Schicht befánde. 

Die aus dem oberen Teile des Fehérpart-Aufschlusses beschriebenen 
vier tonigen Schichten zeugen — wie dies auch schon HAatnavárs richtig 
erkannte — von einer Aussülung des Brackwassers, doch ist dies nicht 
die endgültige AussübBung dieses heimischen Pliozánsees, sondern nur 
ein Zeitabschnitt mit süBerem Wasser, nach welchem das Brackwasser 
im Zusammenhang mit den Basalteruptionen noch einmal das Über- 
gewicht erlangt, aus welchem sich die VIII-te Schicht mit ihrer Masse 
von Congeria balatonica abgelagert hat. 

Ín dem Zeitraume des süBeren Brackwassers hat sich natürlich 
auch die Fauna den veránderten Naturverhüáltnissen entsprechend ge- 
ándert, was auch von Haravárs und LŐRENTHEY erkannt, jedoch von 
beiden irrtümlieh gedeutet wurde. Jene aUnionenv-Schicht, welche 
Hanravárs als xcobere Grenzschichto gegen den Congeria rhomboidea- 
Horizont hin betrachtet, bezeiehnet blob den Beginn des Zeitabschnittes 
mit süberem Wasser, des durch massenhaftes Auftreten der Congeria 
balatontca charakterisierten Schichtenkomplexes; jene im Zusammen- 
hange mit derselben sUnionen,-Schicht gemachte AuBerung LŐRENTHEYS 
aber : cNach oben vermehren sich jene Formen, die in dem durch Con- 
gerta rhomboidea charakterisierten Horizont vorherrschend werden), 
bübt gleichfalls ihre Gültigkeit ein, da die innerhalb des oberen Ab- 
schnittes des durch massenhaftes Auftreten von Congeria triangularis 
und der Congerta balalonica, charakterisierten Sehichtenkomplexes wahr- 

489 


716 DI I. LŐRENTHEY 


nehmbare Faunaveránderung nach obigem nicht auf einen höheren (d. hb. 
auf den s. g. Congeria rhomboidea-) Horizont hinweist, sondern nur auf 
eine Faziesveránderung: auf einen Zeitabschnitt mit verháltnismábig 
süBerem Wasser innerhalb jener Brackwasserablagerungen des Pliozán, 
welcher durch das massenhafte Auftreten der Gongeria triangularis und 
der Congeria balatonica charakterisiert ist. 

Darauf habe ich bereits bei anderer Gelegenheit und an anderer 
Stelle hingewiesen, dab ein Teil der von HaALaváTrs und LŐRENTHEY aus 
den Pliozánsedimenten der Balatonumgebung dem s. g. Congeria rhom- 
boidea-Horizont zugeteilten Schichten ebenfalls nur eine derartige Fazies 
des C. balatonica-Horizontes sind, wüáhrend der andere Teil schon der 
levantischen Zeit angehört. 

Mit der VIII-ten fossilführenden Schicht nimmt der Aufschlu6b an 
der Nordseite des Fehérpart sehr bald ein Ende, auf der Südseite hin- 
gegen, von welcher Seite aus es mir gelungen ist ganz auf den Gipfel 
des Akasztó genannten Hügels zu gelangen, besitzt der Aufschlub in 
einer Müchtigkeit von etwa 5 Metern noch eine Fortsetzung. Hier ist 
die vierte Tonschicht bedeutend breiter, über ihr ist aber der Sand nur 
in der Form einer dünnen Linse vorhanden und von ihr führt glim- 
meriger Mergel und mergelartiger Kalkschiefer zum Sübwasserguarzit 
des Akasztó. 


Selmecbánya, im Mai 1908. 


ÜBER. DIE PANNONISUHEN SUHICHTEN DES FEHÉRPART 
BEL TIHANY, 


Von Dr. I. LŐRENTHEY. 


Anlábtich meiner 1907 in die Umgebung des Balatonsees unter- 
nommenen Ausflüge suchte ich in Gesellschaft des Herrn Dr. M. ELEMÉR 
Vapász auch den Fehérpart bei Tihany auf. Mit Freude konstatierte ich, 
dab der früher unzugüángliehe obere Teil der Steilwand auf dem abge- 
stürzten Material jetzt erreicht und beguem untersucht werden kann: 
Ich gelangte hierbei im groben ganzen zu denselben IErgebnissen wie 
Herr Dr. Sr. v. Viráris, gedachte jedoch meine Resultate im Vereine mit 
anderen neuen Beobachtungen, dié ich in der Balatongegend gemacht 
habe, sowie mit der Beschreibung des von hier in letzterer Zeit erhal- 
tenen paláontologisehen Materials mitzuteilen. Herrn Dr. Viráris  obiger 


ÜBER DIE PANNONISCHEN SCHICHTEN DES FEHÉRPART BEI TIHANY. T.17k 


Artikel veranla8t mich jedoch meine auf den Fehérpart bezüglichen 
neueren Daten, als Antwort auf denselben, gesondert zu veröffentlichen. 

Es gelang mir also von unten nach oben die folgende Schichten- 
reihe festzustellen : 

1. Die unterste Sehicht, welche ich beobachten konnte, ist ein 
08 m michtiger gelbliehgrauer Sand. Unter den in demselben vorkom- 
menden Fossilien herrschen die kleineren Formen vor. 

9. Fester, dickbankiger, gelblicher toniger Sand, 4 m 6 michtig, 
hauptsáchlich mit Congeria balatonica PaRrscH und Unio Halavátsi 
Beus. Im oberen Drittel derselben, ungefáhr 175 m von oben gemessen, 
befindet sich jene blüuliche, wenig tonige, stellenweise eisenschüssige 
10—90 cm dicke Sandbank, aus welcher ich als aus der ersten fossil- 
führenden Schicht (1) 46 Arten beschrieben habe." 

3. Blöulichgrauer, stellenweise sandiger, bankiger Ton, mit vielen 
Exemplaren von Congeria balatonica PaRrscH und verháltnismábig 
wenigen von Unio Halavátsi BRus., 3 m michtig. Aus diesem von mir 
als zweite fossilführende Sehicht (II) bezeichneten Horizont beschrieb 
ich auBer den Ostrakoden 69 Arten. 

4. Glimmeriger Feinsand, etwa 7 m 6 michtig. Derselbe führt so 
spürliche Fossilien, dab er beim ersten Anblick als fossilleer erscheint. 
Blob in der oberen Partie ist eine 10—15 cm dicke Lage vorhanden, 
die mit Fossilien, hauptsáchlich mit Umio Halavátsi und Eruchstücken 
und Jugendformen von Congeria balatonica erfüllt ist. Es ist dies 
jener Sand, aus dem ich als aus der dritten fossilführenden Schicht (IID 
auBer den Ostrakoden 70 Arten besehrieb. 

5. Bankiger, gelblicher, gestreifter Ton, mit spárlichen Fossil- 
spuren, 175 m michtig. 

OeGraulichor on 0-5 

7. Gelblicher toniger Sand, 1-5 m. 

8. Ouaderförmig sich absondernder, schwárzlicher Ton, 0-5 m. 
Dies ist unter den sehon von weitem sichtbaren Sumpfschichten die un- 
tersle (D. In dieser fand ich keine Fossilien. 

9. Gelber, eisenschüssiger, blátteriger toniger Sand, 05 m. 

10. Graulichgelber sandiger Ton, 2 m. 

11. Ouaderförmig sich absondernder, bláuliehsehwárzlieher Ton, 
die etwas heller gefárbte zweite Sumpfschicht (ID, 071 m máchtig, stel- 
lenweise mit glimmerigen Sandlinsen. Nur wenig Fossilien führend; ich 
sammelte blob die folgenden schlecht erhaltenen Formen : 


1 Beitráge zur Fauna und stratigraphischen Lage der pannonischen Schich- 
ten in der Umgebung des Balatonsees. Resultate d. wiss. Erforsch. d. lalatonsees. 
BAT ET Bal Andre nős 10: 


718 Dr I. LŐRENTHEY 


Dreissensta, serbica BRus. hb. 
Limnocardium decorum Fvucns sp. h. 
JEkdkzeá EB 


12. Dickbankiger gelblichgrauer toniger Sand, 172 m. 
13. Graulichschwarzes 0708—0-10 m breites Tonbándchen. Dies ist 
unter den dunkel gefárbten Schichten die dritte (IID. Aus ihr sammelte ich : 


Dreissensia Dobrei BRus. h. 
Limnocardium decorum Fvucns sp. h. 

( vicinum FvuvcHs sp. (Bruchstücke) s. 
Micromelamia ? laevis Fucns sp. h. 
Bithymendeckel h, 

Nerithina (Clithon) radmanesti Fucns s. 


14. Graulicher Sand, 17-60 m. Aus demselben sammelte ich die 
folgenden fragmentaren Arten: 


Congerta Neumayrit Awxpnk.? (Bruchstücke) s. 
Dreissensia, sp. (Bruchstücke) s. 
Limnocarditum apertum Müvsr. sp. S. 
Micromelama? laevis Fuvcns sp. h. 
Bithymia? margarittula Fucuns s. 
Bithyniendeckel h. 

: Vivipara sp. (Bruchstück) s. s. 

Melanopsis Sturi Fucws s. 


( (Lyrcaea) ceylindrica STOL s. 
Neritodonta ind. sp. (Bruchstück) s. s. 
Ostracoden. 

Charasamen. 


15. Fossilleer scheinender gelblicher Ton 0-5 m. 

16. Schwárzlicher Ton, 0-5 m máchtig; unter den schwárzlichen 
Sumpfschichten die oberste (IV). Der Sechlimmungsrückstand derselben 
enthült viele kleine Kalkkonkretionen. Aus dieser Schicht sammelte ich : 


Dreissensta serbica. BRus. h. 


( Dobret BRgvus. h. 
c mimma LÖRENT. 8. 


Dreissensiomya ind. sp. (Bruchstück) s. s. 

Anodonta ind. sp.? (Bruchstücke) s. s. 

Pisidium sp. (efr. hgbonotum BRus.) hb. 

Limnocardium decorum Fvucns sp. s. h. (die herrschende Form) 
Pianorlis (Goretus) cornu L.? (Bruchstücke) bh. 


ÜBER DIE PANNONISCHEN SCHICHTEN DES FEHÉRPART BEI TIHANY. 719 


Planorbis subptychophorus Hanav. h. 
( (Gyraulus) tenuistriatus LÖRENT. 8. 
( Tadst Sose ss 

limax fonyódensis LŐRENT. s. s. 

Ancylus hungaricus BRus. h. 

Micromelania ? laevis FucHs sp. s. 

( Schwabenaui FucHs sp. s. 
Hydrobia (Caspia) sp. ind. s. S. 
Melanopsis decollata STOL s. 

Limnaea (Bruchstüecke) h. 
Bitlhymendeckel s. 

Vivipara Sadleri PaRrscH h. 
Neritodonta sp. (Bruchstück) s. s. 
Ostracoden. 

Charasamen s. S. 


17. Dünnplattiger, grauer sandiger Ton, 1! m máchtig. Aus diesem 
habe ich auBer Ostracoden und Charasamen gesammelt: 


Congeria triangularis PaRrscn (Bruchstücke) s. 
Dreissensia serbica BRus. h. 

( auricularis Fucns (einige Embryonen) s. 
Dreissensiomya sp. (Bruchstücke) s. 
Unio Halaválsi Bngus. s. 
Pimnocardium decorum: FucHs sp. s. bh. 


( apertum Müsxsr. sp. (Bruchstücke) h. 
Planorbis varians FucnHs s. 
( Kimakovicsi BRus. s. 
( tenuis Fucns z. b. 


Pyrgula incisa FucHs var. pannonica LŐRENT. z. h. 
c hungarica LŐRENT. S. 8. 
Micromeclamia ? laevis FucHs sp. s. h. (herrschend). 


( Schwabenaui Fucns sp. s. h. 

( Haidingeri STOL sp. s. 
Melamopsis decollata Sron h. 

( (Lyrcaea) eylindrica STOL s. 


Vivipara sp. (Bruchstücke) s. s. 
Xerophila obvia HARTum.? (Bruchstücke) s. 
Valvata balatonica Rornz h. 
c tihanyensis LŐRENT. s. 
c sp. ind. (defekt) s. s. 
a simplex Fucns var. polycincta LÖRENT. h. 


720 Dr I. LŐRENTHEY 


Bithynia? margaritula Fucns s. h. 
Neritina sp. (Bruchstücke) s. s. 
Sciaemdenzahn. 


18. Gelber, loser Feinsand, 0-30 m. In dieser Schicht kommt 
CGongeria balatonica in sehr groBer Menge in Gesellschaft folgender 


FHormen vor : 


Congeria balatonica PaRTrscH s. h. 


( Iriangularis PaRrscH h. 
( labitata, ANDR. s. S. 
Dreissensia auricularis FucHs var. simplex FucHs sp.? h. 
( serbica BRus.? s. 
Dreissensiomya unioides FucHs 8. s. 
( intermedia FucHs s. s. 


Unio sp. (Bruchstücke) (wahrscheinlich U. Halavátsi BRus.) s. 
Ánodonta ind. sp. 8. S. 
Plagiodacna Awuingeri FucHs sp. 8. S. 
Limnocardium apertum Müsxsr. sp. (Bruchstücke) h. 
( sp. (efr. subdbdeserlum LŐRENT.) (Bruchstücke) s. s. 
Pisidium sp. efr. hybonolum BRus. h. 
Limagxz sp. ind. s. 8. 
Planorbis varians Fucns s. 
( lenuis FucHs h. 
( sp. (an (Goretus cornu erinnernd. Bruchst.) s. s. 
Valvata balatonica Ronnn h. 
c sp. ind. (ein fragmentares Exemplar) s. s. 
c (Aphanolylus) kúpensis Fucns s. 8. 
Melanopsis derollata Sror (Bruchstücke) s. 
fyrgula incisa FucHs var. pannonica LŐRENT.? (ein fragmen- 
tares Exemplar) s. s. 
Micromelania Haidingeri STron sp. h. 


( Bielzi Bgus. sp. s. 

( sp. ind. s. 

a coelata BRus. s. 

( 2 Schwabenaw FucHs sp. (Bruchstücke) s. 


Bihgmia? margaritula Fucus s. 
Bithyjmendeckel s 
Oslracoden, Sciaenmidenzühne u. Otolithenbruchstücek. 


Mit dieser fossilführenden $Schicht sehlieBt jedoch die Schichten- 
reihe des Fehérpart noch nicht ab, wie Herr Dr. Viráris behauptet, 


ÜBER DIE PANNONISCHEN SCHICHTEN DES FEHÉRPART BEI TIHANY. TE 


denn über ihr folgt ein ebenso dünnplattiger grauer sandiger Ton 
(Schicht 19), wie er unter ihr lagert. Seine grölte Máchtigkeit ist 250 m. 

Diesen bedeckt sodann Humus. 

Meine Untersuchungen stimmen demnach die Schichtenreihe des 
Fehérpart betreffend — abgesehen von meiner Schicht 19 — mit Herrn 
Dr. Viráris Beobachtungen überein und bekröftigen somit dieselben. 
Blob in der Beurteilung der Schichtenmüchtigkeit zeigen sich gering- 
fügige Abweichungen, was sehr natürlieh ist, da ich dieselben nach 
AugenmaB abgeschüátzt habe. Übrigens sind Abweichungen selbst bei 
genauen Messungen mögliech, da die Müchtigkeit der Schichten, die alle 
gröBere oder kleinere Linsen darstellen, bei den von Zeit zu Zeit ein- 
tretenden Uferstürzen eine Veránderung erleiden kann. AubBerdem kön- 
nen wir auch dann zu abweichenden Daten gelangen, wenn die Messun- 
gen an verschiedenen Stellen vorgenommen werden. 

Nachdem auch die vorletzte Schicht der Reihe — wie aus der im 
obigen aufgezühlten Vauna ersichtliceh — dem durch massenhaftes Auf- 
treten von Congeria triangularis und (7. balatomira charakterisierten 
Horizont angehört, ist es überflüssig diese Tatsache meiner früheren 
Voraussetzung gegenüber, wonach die oberen Schichten schon dem 
Congeria rhomboidea-Horizont angehörten, des weiteren beweisen zu 
wollen. 

Jene üuberlicehe Ahnlichkeit, welche zwischen der oberen Partie des 
Fonyódhegy bei Fonyód, der Steilwand bei Balatonföldvár und des Fehér- 
part bei Tihany in betreff der sehwarzen öStreifen besteht, war die Ur- 
sache, die mich dazu veranlabt hat, alle diese oberen Schichten, und 
auf Grund des Fonyódhegy auch die des Fehérpart, als gleichaltrig zu 
betrachten. Ich betonte jedoch, dab ich diesen letzteren nicht nahe 
kommen konnte, weshaib ich sie natürlich nur voraussetzungsweise zum 
Congeria rhomboidea-Horizont züáhlen konnte. Nun, da sich die Auf- 
sehluBverháltnisse vorteilhaft geündert haben und sámtliche Schichten 
des Fehérpart leicht zugánglich sind, tritt an Stelle dieser meiner Vor- 
aussetzung die sichere Kenntnis. 

Der Aufschlub des Fehérpart ist unter den Budapester Aufschlüs- 
sen in vieler Hinsicht dem Profil der Tongrube der Vereinigten Ziegel- 
und Zementfabrik-A.-G. in Kőbánya áhnlich. Hier sind 16 fossilführende 
Sechichten vorhanden,! worunter die von unten gezühlte 6. Schicht mit 
Congeria triangularis und (7. balalonica erfüllt ist, u. z. in dem Ver- 
háltnis, dab auf 450 Exemplare von G. triangularis 3 der CG. balalontca 


1 LŐRENTHEY : Über die pannonischen und levantinischen Schichten von Buda- 
pest und deren Fauna. (Math. u. Naturwiss. Berichte aus Ungarn. Bd. XXIV. S. 254.) 
Leipzig. 1907. 


722 ; Dr I. LŐRENTHEY 


entfallen, wáhrend in der von oben gezüáblten 2. Schicht auf 150 der 
(G.  balatonica 10 Exemplare von C. triangularis entfallen. In den 
zwischen die Schichten 2 und 11 (von oben gezüblt! gelagerten Sand- 
und Tonbánken, sowie in der Fauna der hier auftretenden Sandstein- 
linsen sind die genannten Congerien kaum oder überhaupt nicht ver- 
treten. Auch hier ist eine interessante Erscheinung der AussüBung zu 
beobachten, da zwischen den beiden erwáhnten Schichten mit Viviparen 
erfüllte Linsen vorhanden sind. Diesen entsprechend kommt am Fehér- 
part eine mit Unionen erfüllte Schicht vor, die auf eine AussüBung 
verweist. Die AussübBung ist jedoch auf keinem der beiden Fundorte 
konstant, weil die Fauna aufwárts abermals einen mehr salzigeren 
Charakter annimmt. Dieses Hin- und Herwandern der Arten kann auch 
heute bei den meisten frei schwimmenden marinen Tieren beobachtet 
werden, Dieselben verlassen nöámlieh die Stütte, wo aus irgend einer 
Ursache die Existenzbedingungen eine Veránderung erlitten haben, ihre 
Stelle nehmen Formen ein, denen gerade diese veránderten Verháltnisse 
zusagen. Wenn dann spüter einmal wieder die früheren Verhültnisse 
zurückkehren, so wandern die Formen, welche die Stelle einst bevölker- 
ten, wieder an ihre alte Wohnstátte zurück. 

Die hüáufige Veránderung der IExistenzbedingungen aber ist bei 
einem Binnenmeer, wie das pannonische eines war, eine natürliche 
Sache. 

Zwischen dem Aufschlul des Fehérpart und dem erwáhnten Buda- 
pester Aufschlusse glaube ich auch noch eine zweite Beziehung erkennen 
zu können. Im Budapester Aufschlusse fand ich námlich in dem durch 
massenhaftes Auftreten von Gongeria triangularis und GC. balatonitca 
charakterisierten Horizont eine in den Formenkreis der Unio Wetzlert 
gehörende Unioart, die ich auf Grund der ersten mangelhaften Exem- 
plare selbst geneigt war als Unio Welzleri zu betraechten. Dann aber 
habe ich an verschiedenen Punkten Ungarns wohlerhaltene Exemplare 
gesammelt und es stellte sich heraus, dab .diese in einem tieferen 
Horizont vorkommende Form eine dem Formenkreis der Unio Wetzlert 
angehörende nahe verwandte neue Art reprásentiert. Herr Dr. VITÁLIS 
erwáhnt aus der untersten Schicht des Fehérpart Unio Welzleri. leh bin 
geneigt anzunehmen, dab auch diese Exemplare der erwáhnten neuen 
Art angehören, umsomehr als es sehwer ist die beiden Arten bei fragmen- 
tarer Erhaltung von einander zu unterscheiden. Übrigens erfordert die 
Bestimmung der pliozánen Mollusken, wie überhaupt das Studium der 
mannigfaltigen Formen von Brackwasserfaunen, ein sehr geübtes Auge. 
Sollten sich jedoch die Tihanyer Unionen tatsüchlich der U. Wetzlert 
angehörend erweisen, so beweist dies nur eine der bisherigen gegenüber 
gröbBere vertikale Verbreitung dieser Art, wonach dieselbe im Congeria 


ÜBER DIE PANNONISCHEN SCHICHTEN DES FEHÉRPART BEI TIHANY. 723 


triangularis und (7. talatonica-Horizont auftreten und den Gipfel ihrer 
Entwicklung im obersten Horizont der pannonischen Stufe — von wo 
sie bisher bekannt war —  erreichen würde. Demnach kann ihr eine 
wichtigere Rolle nur hier zugeschrieben werden. 

Durch meine neueren Sammlungen erfuhr auch die Kenntnis über 
die vertikale Verbreitung von Dreissensia minima LŐRENT., Dreissensiomyu 
intermedia Fucns, Planorbis (Gyraulus) tenuisítriatus LÖRENT., Planor- 
bis subptyechophorus Hanav., Ancylus hungaricus BRus., Limaxa fonyóden- 
sis LőRENT. und Pyrgula hungarica LÖRENTr. eine Veründerung, da diese 
bisher nur aus dem höheren Congeria rhomboidea-Horizont bekannt 
waren, wührend sie nun auch aus dem C. triangularis und C. balatonica - 
Horizont bekannt sind, obzwar meist in geringer Individuenzahl. Wenn 
einmal vollstándigere und sicher bestimmte Exemplare von Helix ( Tacheo- 
campylaea) Doderleini BRus. vorliegen werden, so wird auch die verti- 
kale Verbreitung dieser Form mit mehr Sicherheit festgestellt werden 
können. 

Um ein vollstándiges Bild der Fauna des Fehérpart zu geben, sei 
erwáhnt, dab ich im Schutt am FuBe der Steilwand noch die folgenden 
von hier unbekannten, teils neuen Arten gesammelt habe : 


Planorbis Borelltt BRus. 


( eurustomata nov. sp. 
( ( var. exehontohelim nov. f. 
(( ( nov. Sp. 


AuBerdem sammelte ich auch ein im Durchmesser 3 mm und 
4 mm groBes Exemplar von Valvata sünplex FucHs var. bicincia Fucns, 
also ganz ein solches, wie es von Gy. HaLavárs aus dem Wancsérpart 
bei Kenese unter dem Namen Valvata helicoides erwáhnt wird." 

Nun möchte ich nur noch auf einige Bemerkungen Herrn Dr. VITÁLIS" 
zurückkommen. 

Ob die nach NeumaYR und Haravárs auch von mir angenommenen 
und bisher als besonderer Horizont betrachteten Congeria rhomboidea- 
Schichten eine Fazies des durch massenhaftes Auftreten von Gongeri 
triangularis und GC. balatonica charakterisierten Horizontes sind oder 
einen besonderen höheren Horizont reprásentieren, dies zu beurteilen 
genügt es nicht einfach auf die ültere Literatur zu verweisen. Es műüs- 
sen hier bei Berücksiechtigung der neueren Aufschlüsse, der modernen 
Gesichtspunkte und Bestimmungen, und bei Ausschluf$ von Eitelkeits- 


1 Harnavárs: Die Faura der pontischen Schichten in der Umgebung des 
Balatonsees. Resultate d. wiss. Erforseh. d. Balatonsees. I. Bd., I. T. Anh. S. 38: 
TAG STTE des 


724 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 


motiven die wissenschaftlichen Tatsachen ausschlaggebend sein. Die 
Frage, ob die durch massenhaftes Auftreten von Unio Wetzleri charak- 
terisierten Schichten dem obersten Horizont der pannoniscehen oder dem 
untersten der levantinischen Stufe angehören, wird durch die prozen- 
. tuelle Zusammensetzung der Fauna und die Lagerungsverháltnisse ent- 
schieden. Ich zülblte sie mit Hinblick hierauf zur pannonischen Stufe 
und die neueren Daten überzeugen mich immer mehr und mehr davon, 
dab dem Virátisschen entgegen mein Vorgehen das richtige war. Immer 
mehr wáchst die Zahl jener Formen, die dem Unio Wetzleri-Horizont 
und der pannonischen Stufe gemeinsam sind. 

Die die Eruptionszeit der Basaltvulkane des Balatongebietes be- 
treffende Behauptung Herrn Dr. Viráris, wonach diese Vulkane nicht 
ausschlieőlieh in der levantinischen Zeit tütig waren, sondern ihre 
Tátigkeit schon in pannonischer Zeit begonnen hütten, würe als erfreu- 
licher Fortsehritt unserer diesbezüglichen Kenntnisse zu begrülben, wenn 
auch überzeugende Beweise erbracht worden würen. Sollte aber unter 
den von Herrn Dr. Viránis angeführten beiden Beispielen dem auf Zsid 
bezüglichen auch so viel Beweiskraft zukommen, wie dem AufschluB 
des Szarkádi part bei Tihany, so ist hiermit die Tütigkeit der Vulkane 
in pannonischer Zeit noch nicht erwiesen. Auf diese Frage kann ich 
übrigens erst dann des nüáheren eingehen, wenn Herrn Dr. VIrÁLIS auf 
die Balatongegend bezügliche Arbeit erschienen sein wird. 


MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN DER UNGA RISCHEN 
GEOLOGISÚUHEN GESELLSUHAFT. 


— 4. November 1908. 


Prüsident Prof. Dr. A. KocH begrü8t am Beginn des neuen Arbeitsjahres die 
Mitglieder und gedenkt der Veründerungen, die sich wührend der Sommermonate 
an der kgl.ungar. Geologischen Reichsanstalt begeben haben. Das Ehren- 
mitglied unserer Gesellschaft, kgl. ungar. Ministerialrat JOHANN BÖCKH v. NAGYSUR, 
der 28 Jahre hindurch die genannte Anstalt gelietet hat, trat in den Ruhestand 
und Prof. dr. LupwiG Lóczy v. L(e AusschuBmitglied unserer Gesellschaft, wurde an 
seine Stelle zum Direktor der kgl. ungar. Reichsanstalt ernannt. Indem der Priüsi- 
dent die Verdienste, welche sich v. BöckH um die Entwicklung der Reichsanstalt 
wie unserer Gesellschaft erworben hat, eingehend würdigte, begrübte er v. Lóczy 
als neuen Direktor. Desgleichen beglückwünsehte er das AusschuBmitglied, kegl. 
ungar. Bergrat, Chefgeologen THomaAS v. SZoNTAGH, der bis zur Ernennung des 
neuen Direktors 10 Monate hindurch die Geologische Reiechsanstalt geleitet hat, zu 
seiner lrnennung zum königlichen Rat. 


Minták ám la td átka zta saaállikábez án 


MITTEILUNGEN -A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 795 


Vortráge. 
1. Dr. FRANZ SCHAFARZIK besprach einen von Nadap (Komitat Fejér) — einem 
neuen Fundorte — u. z. aus dem dortigen Granitit stammenden Molybdánit. Es 


ist dies der erste Molybdánit, der in Ungarn aus Granitit gesammelt wurde. Ferner 
besprach er einen ebenfalls von Nadap, aus einem Pyroxenandesitgang stammenden 
Fiuorit, der hier mit Zeolithen, Kalzit und Pyrit vergesellsehaftet vorkommt. Nadap 
ist der 6-te ungarische Fundort des Fluorit. 

Dr. BÉLA MaAuRrrz bemerkt, dab er im Nadap unter den Zeolithen auBer 
Heulandit, Ghabazit und Desmin auch den selteneren Epistilbit entdeckt und in 
dem soeben ersechienenen Heft der Zeitschrift Annales Musei Nat. Hungar:ci besehrie- 
ben hat. 


2. Dr. GyuLraA PRisz legte seine Arbeit über die Pleistozünbildungen des 
Tien-shan der Fachsitzung vor. In derselben werden die Moránen, fluvioglazialen 
Terrassen und Seeablagerungen des Granitgebirges von Narinkol, des Kalkstein- 
gebirges von Dshasilköl und der Depression von Issikkul—Tekes eingehend behan- 
delt. Diese Depression wird von drei pleistozánen Seebecken gebildet, deren höchster 
Wasserspiegel 1850, bez. 2300 m ü. d. M. gelegen hat. Die Zahl der . Seeterrassen 
ist vier. Vortragender durechforschte 37 Táler der Nordabdachung des zentralen 
Tien-shan. In den Tülern kommen allgemein zwei pleistozüne Stirnmoránen in 
5—10 km Entfernung von einander vor. Ebenso gibt es auch zwei fluvioglaziale 
Terrassen in jenen Tüálern, in welchen zwei Stirnmoránen vorhanden sind. Mehr 
als zwei Terrassen kommen nur bedeutend tiefer, am Rande der Becken vor. An 
vielen Stellen treten jedoch Erosionsterrassen störend auf, die sich auf lokale Ursa - 
ehen zurückführen lassen. Vortragender schlie8t hieraus auf zwei pleistozáne Inter- 
glazialperioden. Auch die letzte Trockenperiode lábt Schwankungen erkennen; in 
geschichtlicher Zeit oder zumindest in deren neueren Hülfte weisen die geographi- 
sehen Erscheinungen wieder auf ein Feuchterwerden des Klimas hin. 


— 9. Dezember 1908. 


1. Dr. FRANZ SCHAFARZIK legt das geologisehe Profil des bei Királyhida 
(Komitat Sopron) am NW-Abhang des Spittelberges gelegenen Steinbruches vor, 
Aus demselben geht hervor, dab hier nicht nur die untere und obere, sondern alle 
drei Stufen des Neogen vorhanden sind. Zuunterst wird das Mediterran in 75 m 
Michtigkeit durch Leithakalk gebildet, der als vorzüglieher Baustein auch indu- 
striell von Wichtigkeit ist. Darüber folgt der Mergel der sarmatischen Stufe 
in ungefáhr 2 m Miáchtigkeit, mit wenigen, aber bezeichnenden Fossilien. Zuoberst 
lagert der pannonische blaue Ton in der Form einer ebenfalls ca 2 m 6 michtigen 
Schicht. Das Ganze wird vom Diluvium und Alluvium bedeeckt. Zum Sehlusse zeigt 
Vortragender ein Stück des aus einer Schicht des Leithakalkes stammen den fossi- 
len Holzes. 


2. Dr. M. ELEMÉR Vapász legte seine Studie über die Juraschichten des süd- 
lichen Bakony vor, durch welche die bei Jon. v. BöckH niedergelegten diesbezügli- 
chen Daten eine teilweise Veránderung und ausgiebige Ergünzung erfahren. Die am 
sechönsten entwickelte Bildung reprásentiert der Lias, der fast durch sümtliche 
Horizonte, ohne Lücke vertreten ist. Vortragender teilte seine stratigraphischen 
Ergebnisse mit, wonach die jurassische Schichtenreihe des südlichen Bakony die 
folgende ist : 


726 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR., GEOLOG. GESELLSCHAFT, 


. Tithon (Dyphienfazies). 


§ Kieselsüureführender Mergel 


Oberer Lias : 
Posidonomyenkalk. 


Md 0]oeo 


6. Manganführender Feuerstein. E 
Lichterer Kalkstein, ausschieBlich mit 

3 ; Cephalopoden (Úrkút) 
Mililerer Lias 5. Cephalopodenfazies Manganführender roter Kalkstein mit 
Terebratula aspasia MeH. und Ga- 
steropoden (Tűzköveshegy). 


4. Crinoiden- und Brachiopodenfazies (Hierlatz). 
3. Roter brachiopodenführender Kalkstein. 

2. Rhynchonellenführende Feuersteinfazies. 

1. Kalkfazies von Dachsteintypus. 


Unterer Lias 


Trias Hauptdolomit. 


Die hauptsáchlichen Abweichungen der BöcgHschen Schichtenreihe gegen- 
über bestehen darin, daG v. BöckH die Schicht 4 als tiefstes Glied aufgefaBt, die Schicht 
2 aber als höchste Schicht des Unterlias betrachtet hat; daB ferner die Schicht 
6 in der Schichtenreihe v. BöckHs nicht vorkommt und da8 der mit 7 bezeich- 
nete Posidonomyenkalk bei ihm in den oberen Dogger gestellt wird. AuBerdem 
zeigen sich auch in den Details Abweichungen. 

Völlig neu sind die auf die Tektonik und paláogeographischen Verháltnisse 
bezügliehen Beobachtungen des Vortragenden. Die Juraschichten des südlichen 
Bakony lagern in gröBeren und kleineren Partien und sind von üuBerst gestörter 
Lagerung. Dieselben wurden im allgemeinen in saníte Antiklinalen und Synklina- 
len disloziert, welche zwei auf einander nahezu vertikal liegenden N—S und E—W- 
lich gerichteten Achsen folgen. Durch diese beiden Richtungen werden jene Brüche 
angedeutet, lings deren die Dislokationen erfolgt sind. Gegen E hin schwenkt die 
N —S-Achse gegen NE—SW, was seine Ursache wahrscheinlich in einem zur Zeit 
der Dislokationen. hier im E bereits trockenliegenden Festlande haben dürfte. 

Die Zeit der Dislokationen kann sicher festgestellt werden. Die Unterkreide 
lagert nümlich konkordant auf dem Lias und wurde von den Dislokationen betrof- 
fen; dagegen transgrediert die Oberkreide mit beinahe horizontalen Schichten die 
bereits gestörten ülteren Schichten. Es ist also unzweifelhaft, da8 die Dis- 
lokationen in der mittleren Kreide erfolgt sind. In dieselbe Zeitperiode 
fállt auch die Ausgestaltung der Hauptbruchlinien der Ostalpen sowie die zweite 
Faltungsperiode der Karpathen. 

Zu Ende der Trias beginnt eine negative Strandverschiebung, welche bis 
zum Beginn des Lias anhült und einesteils eine Hebung der Triasbildungen ver- 
ursachte, anderseits aber die diskordante Lagerung der Liasschiechten verstündlieh 
macht. Auf eine Transgression verweisende Spuren fehlen. Wáhrend des Lias war 
eine wiederholte Bewegung des Meerbodens erfolgt, die gegen den mittleren und 
oberen Lias ein Austiefen des Meeres resultierte, was aus den bathyalen Sedimen- 
ten dieser Zeiten hervorgeht, denen die litoralen Absütze des unteren Lias gegen- 
überstehen. Am Ende des oberen Lias zieht sich das Meer aus dem Bereiche des 
südlichen Bakony zurück, u. z. gegen N, worauf die unteren Doggerschichten des 
Nagy-Bakony (Csernye), die mittleren und oberen Dogger- sowie die Acanticus- 
selhichten des Gerecsegebirges (Tata) hinweisen. Erst zu Beginn des Tithon wird 


MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 727 


der südliehe Bakony abermals vom Meere bedeckt, wie dies die transgredie- 
renden Schichten des Untertithon bezeugen. Die Transgression hielt im oberen 
Teile des Tithon auf kurze Zeit inne und setzte sich in der unteren Kreide fort. 

Die Juraschichten des südlichen Bakony erinnern in ihrer Ausbildung, ihren 
stratigraphischen Verháltnissen und ihrer Lagerung am meisten an den Jura der 
NE-Alpen. In vielen Beziehungen sind sie jedoch auch den 5-Alpen und in betreff 
der Fauna namentlich den mittleren Apeninnen ühnlich. 


3. Dr. STEPHAN GAÁL besprach Spuren des tertiáren Salzkörpers im Marostale bei 
Déva. Br skizzierte in kurzen Zügen die HALAvÁTS-PáLFYsche Erklárung der Entstehung 
der Salzguelle in Déva, wonach durch die salzsauren Dömpfe der aus einer am Nord- 
abhang des Várhegy befindlichen Spalte empordringenden postvulkanischen Exhala- 
tionen der Natriumfeldspat des den Berg aufbauenden Andesits zersetzt würde, 
wobei NaCi entstehe. Hiernach überging Vortragender auf die eingehende geolo- 
giscehe Beschreibung der Umgebung von Déva. Abgesehen von einem unbedeuten- 
derem Phyllitvorkommen, ist das Grundgebirge des höheren Hügellandes cenoma- 
ner Sandstein, Mergel und Konglomerat. Im Paláogen haben sich hier keine Sedi- 
mente abgesetzt. Das . Mediterran weist an der Oberfláche keine Spuren aut; durch 
die in Angelegenheit der stüdtiscehen Wasserleitung von Déva abgeteuften 18 Boden- 
bohrungen wurde jedoch die Existenz der Mezőséger Schichten in einer durch- 
sechnittlichen Tiefe von 7-8 m unter dem heutigen Inundationsgebiete der Maros 
nachgewiesen. Dieser Umstand ist es, der die Frage der Salzguelle bez. Salzefflo- 
reszenz von Déva in das richtige Licht stellt. Die Basis der sarmatischen Schich- 
ten ist gipsführender gelber Ton, der von ARADI als mediterran bezeichnet wurdc ; 
auf diesen folgt cerithienführender gelber Sand, in welehem ein grüner Sand mit 
Helix-, €yclostomum-, Plamorbis- und Dreissrnsiaarten eingelagert ist. Dieser letz- 
tere ist mit der durch den Vortragenden von Rákosd bereits besehriebenen Bildung 
ident. Dem gelben Cerithiensand lagert Mergel mit Brackwasserfauna, stellenweise 
aber Andesittuff auf. Hieraus láBt sich auch das Eruptionsalter der Dévaer Berge 
bestimmen. Von den Eruptivmassen bespricht Vortragender namentlich den Amphibol- 
andesit des Várhegy, um sodann nach kurzer Skizzierung der pliozánen und dilu- 
vialen Bildungen auf die Frage der kalten Salzguelle von Déva zu übergehen. 

Zur Lösung der Frage lieG Vortragender im November 1907 in der Náhe 
der Salzguelle einen Schacht abtreiben. Man durechteufte das aus grobem gelbem 
Sand und Schlamm bestehende Alluvium und schon an der Grenze dieser beiden 
Ablagerungen guoll reichlich Salzwasser hervor, dessen Ouantitát noch betráchtlich 
wuchs, als man in 5 m Tiefe die Lavadecke des Várhegy erreichte. Sodann drang 
man durch Sprengung noch um weitere 18 m vor, doch wurde die weitere Arbeit 
durch das in groler Menge hervorbrechende Salzwasser — 4000 Liter pro 1) — 
unmöglich gemacht. 

Die hierbei gewonnenen Daten genügen jedoch, umi festzustellen, dal das 
eine betráchtliche Menge Kochsalzes — nach der Analyse von W. HANKÓ 9:9390 — 
enthaltende Wasser seinen NaCI-Gehalt nicht aus dem dekomponierten Gestein des 
Várhegy erhalten könne. Der Berg sammelt nur das Wasser, wáhrend der Salz- 
gehalt aus den Mezőséger Schichten herstammt. Wahrscheinlich wurde der Salz- 
stock hier durch die Andesitdecke vor der Erosion besser geschützt als an anderen 
Punkten des Marostales. 

Dr. Mokgirz v. PÁLFY erwáhnt, daB als er auf eine Stelle des in der Zeit- 
schrift Bányászati és Kohászati Lapok erschienenen diesbezüglichen Artikels VIKTOR 
AÁRADIS einige Bemerkungen knüpíte, er gleichzeitig auch J. v. HALAVÁTS darauf 


728 MITTEILUNGEN A. D. FACHSITZUNGEN D. UNGAR. GEOLOG. GESELLSCHAFT. 


aufmerksam machte, ARADI bezweifle die Behauptung HALAvárs, da8 die Dévaer 
Salzguelle aus dem Andesit des Várhegy entspringe. Nachdem die Salzguelle nach 
HaLavárs unmittelbar am FuBe des Steilabhanges entspringt und ober ihr der 
Andesit stark verwittert ist, das auf das Alluvium herabsickernde Wasser der Ouelle 
aber einen Tümpel bildet, empfahl im Pánry — dem übrigens die Umgebung von 
Déva nicht eingehender bekannt ist — den Andesit untersuchen zu lassen. In dem 
von GAÁL eingesendeten Material wurde, obzwar es von der Oberfláche stammte 
und daher durch die Niedersehlagswasser ausgelaugt war, von KALECSINSZKY und 
Emszr ein betráchtliches CI-Ouantum nachgewiesen. Gleichzeitig hat damals GAÁL 
mitgeteilt, dab er auch im Wasser der Koleguelle, die in ziemlich bedeutender 
Höhe aus dem Andesitfelsen entspringt, (-l nachgewiesen habe. Demnach ist es 
also nicht ausgeschlossen, da8 die Salzguelle aus dem verwitterten Andesit ent- 
springen könne. Wenn aber unter dem Alluvium des Marostales die Schichten des 
mediterranen Salztones vorhanden sind, wie dies GAÁL nachgewiesen hat, so kann — 
wenn die fragliche Ouelle der Angabe HALavárs gegenüber nicht aus dem Andesit 
des Várhegy, sondern schon im flachen Gelünde entspringt —  dieselbe in den 
mediterranen Schichten ihren Ursprung haben. 

Zum Schlusse wies PÁLFY darauf hin, da8$ der Vortragende, obzwar er über 
Spuren des Salzkörpers im Marostale spricht und in eines seiner vorgelegten Profileé 
den Salzstock auch einzeichnete, die Existenz dieses letzteren doch nicht nachgewie- 
sen hat. Aus dem Vorhandensein von Salzwasser kann man, wenn es auch konzen- 
trierter ist, auf den Salzstock noch nicht mit Sicherheit sehlieBen, weil der Salz- 
gehalt des Wassers auch aus dem mit Salz imprüágnierten Ton herrühren kann. 

Dr. STEPHAN GAÁL betonte, dab ihm der nahezu 1099-ige NaCl-Gehalt des 
Wassers das Vorhandensein des Salzkörpers vermuten lübt, da es schwer ist voraus- 
zusetzen, dab ein so hoher Salzgehalt aus dem mit Salz imprügnierten Ton her- 
stamme. 


4. KARL Bupiwsszxky, der eine bei Solymár nüchst Budapest gelegene Höhle 
durchforscht und in derselben ein reiches Knochenmaterial gesammelt hat, legte 
die aus derselben stammenden Extremitátenknochen und Zühne von Felis spelaea 
vor, aus welchen hervorgeht, da8 das Tier ungefáhr ein und einhalbmal gröbBer 
war, als der heute lebende Löwe. Gleichzeitig rektifizierte Vortragender seine auf 
einen von ebendaher stammenden verkannten Knochen bezügliche frühere Ansicht. 
Das Knochenfragment hat sich aus seinen im Münchener paláontologisehen Museum 
angestellten Vergleichen als ein Rhinocerosknochen erwiesen. 


VÁLKANEKANYÁN KKEL ÉKET ATA EN KK ga pa nepe KÉNYBI 


ú man ÉZb 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


HAVI FOLYÓIRAT 


1 


KIADJA 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 


EGYSZERSMIND § 


. AM. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. 


fi 


j SZERKESZTIK i 
TŐRENTHEY IMRE és GÜLL VILMOS 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 


-(R FÖZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) té) 


BUDAPEST, 1908. 


" —— A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


.FÖ LDTANI E ÖJZEÖNY. 


(GOTOGISGHR MITTE pyrő) - 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOTOGISCHEN GESELLSCHAFT 
ZUGLEICH — 


 AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


hl f REDIGIERT "VON 


Dr. I. LŐRENTHEY uvsp W. GÜLL 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT, 


(INHALTSVERZEICHNIS 8. AUF DER INNENBEITE.) 


BUDAPEST, 1908. 


EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


arhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker., Stelánia-út 14. szám, 
5 ahová mindennemü postai küldemény cimzendő, 


j0A die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit folgender . 
Adresse 2 zu versehen : MagYaT ha Földtani Társulat, Budapest, VII, Stefánia-út 14. 


. Dr. VaApász M. ELEMÉR: Szabad lakókamrás Lytoceras-faj a felső liasból.. - 1b 
.  ROZLOZSNIK PÁL és dr. EMszT KÁLMÁN: Előzetes jelentés a Medveshegység (Nógrád vm. ő 


Pé . tók ! : né 
: rez ök pa egve 42 ca b; f li Mé VÉz A pztltal al f 
KR pia h e. . ta 4 4 4 Heh szd ág Kaze sa CEGE 1794: 1 ÉL 91 


A ,, Földtani JOdEdoky Mz tó járat Magyarors 2ág . ötdta. 7 
. dsványtami és őslénytani megismertetésére s a földtani (ismeretek 
terjesztésére. Megjelenik havonként hét vag yy három nyolcadrél 
évnyi tartalommat. A Magyarhoni PKöldtani 7 tírsulat rendes tagjai 


. 10 K évi díj fejében kapják. FZJISETESS ő ára egész, évre 10 Hé 


A díjak a Társulat titkárságának CBtitaDBSt, VII, Stefánia-út 14.) ük 
küldendők be. Za HEGEL PA, ; r 2 


A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. 5) 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18. §-ára: 
aA tagsági dij minden év élső negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi diját az ; 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb postai ! 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátrálékos tag fizeti, 


E FÜZET TARTALMA. IDE 
Értekezések : HA tt; BAL sat gman 
ME CG SnNtH E TNS ÖDT, Melo Gtleetáv ő ME Et So éb NÉ; MV] BEÉRI 
TREITZ PÉTER: Sós földek a Nagy-Alföldön. (I. tábla) — — mo 2 sz sz sm sm mező 6 


s 


amphibolos nephelines basanitjáról 2 2 mom 2 te jee ze ame mm mee a HE VEÉSE ZETA 
Dr. SCHAFARZIK FERExc: A bukaresti petroleumkongresszusról és a romániai ; 
petroleum geologiai VÍSZÓNYALTÓL (LA SAE eke Vb ESKÜ ZETT KV NET 
; Irodalom. ezt sp 
Az 1907-ik évi magyar geologiai irodalom repertoriuma töztég LG le JELEN ALTÉS KEt 
Társulati ügyek. 74za yi s jé 8 je É 
Közgyűlés 1908 februárius Hó 5-ilkénet ő Ne ANÜR EL ÜSE NA La sé eket 
 Szakülés : elé TJÜSJATÁTTÓS ATÁT ZS e te ss lsz SZELET S) 4 KNTBYÁ S 
Választmányi ülése: 1908 Janis :8-An adsz sea ESÖ E Ses ati ONE TE 
Pályázati hírdótésok Sészdi ss tab Mk tááy ee hl Él sz Sseb TT ER kZSZó köls kát SÁNÍNSÉ HA ZLSZTTER 
A magyarhoni. földtáni, társtlat tisztviselői e. ad A saz E ezertezt áá jedet a ázsel ae ize tötöllő 


A magyarhoni földtani társulat tagjainak névsora az 1907. év végén 0 egg iket TS, 
A magyarhoni földtani társulat csereviszonyainak Kiratitkt ás az 1907. évben 
Cserepéldányok és ajándékkönyvek jegyzéke ... mm sz sz vaet adot mán sm mess 99 
A társulat részére tett alapítványok 1907. év. december 31-én . s. s mm mmm mm "008 


E füzet 79. lapján a Szabó József-emlékalapból 
hirdetett pályázat határideje /. é. május hó 16.-ig 
hosszabbíttatott meg. 

Titkárság. 


as 


A Vid 
Fa tajt eg 
. w 


ÉL sak 146 4 ASÉGBAK 85 44 sott esti 
5 SZÁLAS EZÉS § gas regi 


ajyreagyátátb Tk gé 


INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS 


j Abhandlungen : Ho 


KÖZÖNŐRENTHEY, IMRE Dr Dr. Gústav tiMelőzeri szd Vett tk Na Alev tők elne ante — 103 
. TREITrz, PETER: Die Alkaliböden des ungarischen gro8Ben Alföld... mom 106. 
. WVapász, M. E. Dr. : Über eine oberliassische Ta eget mit aufgelöster Wohn- 

JAS ZS aan td an Kgktblak ézelggjlz őt 0 És hg JÁGYBON LŐALÁ VE AN érése a JEGBESZLÉZÉS ÜL j SZÉN etelt ÜREGET HAt E SALOT 

ROZLOZSNIK, PAuL u. Dr. KoLomawN EMSZT: Vorláufiger Beriecht über einen Amphibol- 

. — nephelinbasanit des Medvesgebirges (Komitat Nógrád) 0... 00 s mu mm 136 
.—— SCHAFARZIK, Franz Dr.: Über den Petroleumkongre8 zu Bucuresti und die ; 
. —— geologischen Verhültnisse He rumünischen Petroleums 2 a széna emi 187 


Mitteilungen aus den Fachsitzungen wé2A SINEE KS 
der Ungarischen Geologischen Gesellschaft. saját 


enaa  lod6 rami 00506 rene rom  énay  dvcs — anas 0006 t6ra 20046 1666 csa 0004 5006 s004 tana nera t0me nova me 


A Mt ot akó Földtani Társulat (Budapest, VII, Bidtátta út 14 
a Földtani Közlöny V., VI., VII., VIII., IX., X., XI. és XIII. 
ztést és 1883. évi) köteteinek tiszta példányait jnétkákőbb a ú 
VZÁCÉSRÉSB ú MG KLSZÁBATK 


Kérelem Tagjainkhoz! 


4 Magyarhoni Földtani Társulat hazánk geologiai és 8 
rokon. egyéb természeti ritkaságainak és szépségeinek 
megvédése tárgyában illetékes helyen lépéseket szándékozik. 3 
tenni. Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki a 
ilyen hazai természeti ritkaságot vagy szépséget ismer, adatait 
titkárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) mielőbb 
tudatni sziveskedjék, röviden megjelölvén, hogy mit ajánl a 
megvédésre és miért. A k 


? A magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a, közönségnek díjtalanul 


nyitva, áll minden Sr sbtai és csütörtökön, délelőtt 10—1- -ig. 


Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy korona, " 


személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 


A Magyarhoni Földtani Társulat kiadványainak és 
a Földtani Közlöny mellékleteinek árjegyzéke az 1908. évben. 


( Megrendelhetőók a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalában, Budapesten, VII., 
Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián gel utóda egyetemi könyvkereskedesében, Budapesten, 
, Vddci-utca 32. sz.) 


Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog. Gesellschaft. 


( Dieselben sind entweder "direkt durch. das Sekretariat der (Gesellschaft [Budapest. 
" VII., Stefánia-út 14.] oder durch den Universitátsbuchhandter Friedrioh Kiliáns Nach-  : 
folger, [ Budapest, IV., Váci-utca, 32.] zu beziehen.) : 


Magyarország geologiai térképe, kiadja a Mh. Földt. Társ. 1896. Budapest Elfogyott — 


Vergriífen. 
1. Erster Beriecht-der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852  ..- 6 5 kor. — fll. 
9. Arbeiten der geologisehen Gesellsehaft für Ungarn. I. Bd. 1856... 15 u — ea 
A MIDETALÁOTL ÁSTA társulat munkálatai. I. kötet. 1856 HEAél EPTÜ iffen. 
3. a a a [3 JEK kötet. 1863. SZ MGZ BE és 15; — a 
"4. a ri ( III., IV. és V. kötet. 
1867.—1870. Kötetenként szi pros Band 2.72 KEZEKET (4 ES, 1 
5. Földtani Közlöny. 1—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — pro Band. 15". 25 € 
6. f a V—IX. a 1875—1879.( Hiányos — Defekt) 
Kötétenként — pro Band 2 a — c 
7. a a X. a 1880. Kötetenként — pro Band... ... 15 ua — ua 
8. a a XI. a . 1881. (Hiányos — Defekt) --- --- 2 SS 
:9. 4 a XII. . 1882. Kötetenként — pro Band ér zh EEG AK ELESEN 
10. r a XIII. c 1883. ( Hiányos — Defekt)  ---  --- 2. Pratt 
jé a ( XIV, c 1884. Kötetenként — pro Band .. .. 4 c — a 
41 a ( AV. ez 8S5I ( u s elhe ez CSS 
"13 a c XVI. c 1886. ( ÜLSZ ÖS EN vatal ME ASE 
14. a XVII-XXXVII.c  1887—1907.a a EZÉS LŐ es ete 
15. Földtani Értesítő 1—III. a 1880—1883. fi Sk ENE DÁK eV 
A Magyarhóni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betiisoros tartalommutatója. —  (General-Index Sümtlicher Publi- 
kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 3 a — a 
16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII-XXXIL kötetéhez. Dr. VERSEK S 
JenŰ. 19053. a énllé Sgr 5. 4. — Te 
17. Register za den Bünden XXIII—-XXXII des Földtani Közlöny. Dr. E 
v. Cholnoky. 1 St Ea EG zféng SAE EGK S TAN TAB T ÉTÉ B EZ EEEN) DER AT HE SEGHLOB a VETNI ASZ gk 
18. Néhai dr. Szabó József arcképe — -—-.. -- 9 EE 
19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. :Buda- j ; 
DSG AOI7 gél beé 23 ők VOR BERG SÁZENNÉE S KESZ TV 


20. Geologiselh- montanistisehe Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 
menének ÓZ Ungarn vou NF. Posepny. 1874 . SES Zé S ZS, TB 
21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. jük Neogén 
csoport. Dr. Koch Antal. 1900... ... 3. a —. 4 
292. Die Tertiárbildungen des. Beckens der siebenbürgisehen  Landesteile. 
II. Neogene Abt. Dr. Anton. Koch. 1900. ... 5 


23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 t 60 a 
24. Gesehiehte der fünfzigjáhrigen Tütigkéit der. Ungar. Geologischen Fi 

Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902... --- SZE) ÖS aa e solíha sérv lt KE TETNN 
25. A cínnamomúm nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. Staub : 

Móric, 1905..1- 5 10. — a .— ja E 

Die Gesehichte des Genus Cinnamomum, Mit 2 Karten und 26 Tafeln. ; 

JE MÓTT Az. DGAUD A LIOB 7 ses BVSZ NEE ge e sázt LÖSZ ET 
26. A selmeeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die . Erzgünge von 

Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 

kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Kaxte in GroBformat cz 10 a 
27. A budapesti országos kiállítás VI-dik esoportjának részletes katalogusa. 

Bányászat.  Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester  Landes- 

ausstellung. Spezialkatalog der. VI-ten Gruppe. Geologie, Bergbau 

und Hüttenwesen) [7 tsz JE VÉE séttákatoti ÖlgA BA ENE MEG EN ÖL Ég 00070 Vágy EA Re L 
28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. 1885 ... — Elfogyott — Vergritítfen. 
29. Les Kaux Minérales de la Hongrió. 878 2360 sza "Vezér ezelka aa 1 sss IRO NSRTNSSSRB 
30. Egy új Echinolampas-faj. Dr. Pávay TEL ERSZ MÉSZ É TREK lg ős a — a 20 a 
31. Kolozsvár és Bánfi- Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elökü. 22 sztk okát 
39. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet 1888. 22727 a si a a 

Jahresberiecht der kgl. ungar. S46 ORAK SÁT Anstalt für 1883... 4 a — a 
34. u [/ ( 4 [/ c 1884. sztk 4 aszt 


FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. [7 


HAVI FOLYÓIRAT 


KIADJA ig 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. i 


EGYSZERSMIND 


A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYB. 
e 3 SZERKESZTIK 


. LŐRENTHEY IMRE ís GÜLL VILMOS eti 


2 1 af gar aga ZS 
A TÁRSULAT "TITKÁRAI. 2 / BET e - 
S , B aa 08 


(B RÜZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) . Hl [4 le: 


BUDAPEST, 1908. tte ettő 


A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. s. 


 (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN. ) 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT 5 VZZÁNÉR b 
; . ZUGLEICH ; őst 
AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. TANA 
sedkesétle sak ő v.f. Br 


Dr. I. LÓRENTHEY usn W. GÜLL 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. 


(INHALTSVERZEICHNIS 8. AUF DER INNENSEITE.) e Mk 


BUDAPEST, 1908 


EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


ÁYVKÉSENELŰŰ ÖNYVÁNKENÁTSANKYKK EK AYÍ NÁL KEÁN AKK EK KKANK ÉT NYEK EVA KKÁ NK ONN NT AKK LK ÁK NY KÁNKANKAKAKANENNK EK ONNEK KÉKEN KAKTE NALA N ELENK ANOK Nt anare gene teny áánnae en 


kölétslktttmtetzütttstszzüttztztttnűntüüzttm————————li——..tzetemekezátíttsátezet sztar at át ő set áátÉSRE] az TE 


A ! Magyarhoni Földtani Társulat títkári hivatala : Budapest, VII. ker., Stelánia-út 14. szám, 3 
jezT . ahová mindennemü postai küldemény cimzendő, ( PI. 


die dsázásha Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen bittet man mit. folgender 
3sse zu versehen : MEGYAKÍONI Földtani ke elzbezgiv agakest VII., Stefánia-út 14. 


AgsÉ c eget b; 4 
ű F3 7 k VX N úg 71 1 3 
já. T ím EN ja 4 f f 
KN ZSZÍTTEGYÉBKAB tép EBA 
5 4 ,, Pöldtani Közlöny havi folyóirat Mas / zá 


ásványtani és ósténytani megismertetésére s a a földtani ismeretek 


ÖLE ÁT ÉT: Megjelenik ENE két 7097 három oleadról 


e 


A díjak a Társulat ÜL SERALKÁAE öBndabtst VEL, Stefánia-út a 
küldendők he: ké 7 ető 


Vá 


A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. 


Figyelmeztetés az alapszabályok 18 §-ára: ÉSE [5 
aA tagsági dij minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi díját az az [/ 


első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb posta 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget a hátrálékos tag fizeti. p 


4 


E FÜZET TARTALMA. 


e 7 d Értekezések : j , 


Löw MÁRTos : A rézbányai cerussitek kristálytani viszonyai I. III. . táblával) Salt 65. 
Dr. "SIGMOND ELEK: A talajelmállásról és az tayátzténi talajelerazós hasznos- 


BÁSZATOL Vásárt zet le Ket bak VEL Tó Ezáste eoet boret VES et SZ kzt Kh 
MARos IMRE: Pyrit Déváról. (Előzetes joletés ) HE AABAEEa KS ZERGE KÉN VEL ÉS dr 189 
; Dr. Maunrrrz BÉLA : Uj Zeolith lslnl (Előzetes elentésj Ez SSETE BAZE S 

767 ; : 
KR e Rövid közlemény. . 
dő Dr. VApász M. ELEMÉR: A hangyák és a hangyasav batása a mészkőre c... 
Bo ; og AE éz kéri KS Bá E 
JA É e 
7898 RV . Dr. PaPp K., Dr. KApió ÖsgZkeő Mákötetük hungaricus, Kadió egy új B. 
16988 . terida faj a borbolyai miocénrétegekből. . EGZ ÁS ESTE JÉL E ESSÉL e le 
id Dr. KAprió OTTOKÁR, Dr. Papp K.: Miskolc környékének fcologiai VISZONYAI 2 - 19 


Társulati ügyek. 


Szakülések : 1908 márorás 4ASÉMZ (Aa kez VERS eg öztÉsési 
1908. áprili4 1: őn: ete rsostkok ea éeé szt Take ELSŐ 
Választmányi ülések: 1908 március 4-én.. 22 ol az eg szeb EE 
1908 április óh css zés álossa rátlt ek sk stl teto ; 


991 j/ a a 
k TORT ÉKET sk CRS SA ÉN 
. 14 ú 8 ak Va a KET 
s itat ST AT LYÉ VOLA TAT HOS Alit 


zata veg LK ÖKEE 


ég Abhandlungen : § fgelés 


"Löw, M. : § Dió. Kristaltographisehen Verhültnisse der Cerussite von Kógbáryas 


(af. ET a. , III.) EZEK ETT SMART RÁTA SOL ZS 
— SIGMOND, ÜDTADE SK HA MOB TETÉR 4 He LEHA BE KesSk a e NOEL AE ASUS EE NE NSA E 
. Mágos, IMRE: Pyrit von Déva, Komitat Hunyad, Vágatú TÖB ER ÉRNE NS ÉRÉS Kr az Ó 
jadrágsűba BÉLA dr.: Über einen neven izéolíthtandort: 2 skala e ÜSSE 931 


Kurze Mitteilung : c; 3 
. Vapász, M. E. dr. Die Wirkung der Ameisen und der Ameisensüure auf Kalkstein 231 


szóék Referate : 


. PAPP K. dr., Dr. KaApIió OTTOKÁR: Mesocetus hungaricus, Kadié, eine neue 


; Balánopteridenart aus dem Miocán von Borbolya in Ungarn. .. .. — ... — 233 
. —— KADpió, OTTOKAR dr., K. Papp: Die geologisehen Verhültnisse der Umgebung von 
" Miskole .. kae taj atása aal sat Vo daaa I9 áTse ra ae tane tó ak Tea mene [amin [ögmm 1 veme  énma mazás (amaz énem 236 


, T. / 


kk Mitteilungen aus den Fachsitzungen ip 
der Ungarischen Geologischen Gesellschaft. 


ZT EZZÓN ÁETÉENEESEK a RE BE el E RÉB ÖK SZET VES KALGNT SENESKÖRT TÉS ETES ÉRNE. 
SEN SE pr ma ONNEJE E AGE tk LEE VELT SZTN K ZELK NKOLÁBN TES Ap EL ESERM ÉR PETE Ete ZER JOT Út 


A Magyarhoni Földtani Társulat (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) 0. 

a Földtani Közlöny V., VI., VII., VIII, IX., X., XI. és XIII. 

r . (1875—1881. és 1883. évi) köteteinek tiszta példányait méltányos 
áron megveszi. ; Vjt I 


[d 


Kérelem Tagjainkhoz ! 


A Magyarhoni Földtani Társulat hazánk geologiai és 
rokon egyéb természeti ritkaságainak és szépségeinek 
megvédése tárgyában illetékes helyen lépéseket szándékozik 
tenni. Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki 

. ilyen hazai természeti ritkaságot vagy szépséget ismer, adatait 
titkárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) mielőbb . 
tudatni sziveskedjék, röviden megjelölvén, hogy mit ajánl a 
megvédésre és miért. 


ev öz 
d 


d / 


cg magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtalanul 


nyitva van minden, vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. 


Más napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 109—1-ig egy korona 


személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 


tégőe tés! 94 e K BA At ha af A íz rf mg, 4 "99; e a 
X hi TÁG [Azé ja CGVg 


A Magyádhoni Földtani Társ adványai 3 
a Földtani Közlöny mellékleteinek. árjegyzéke. Az 08 őv 


( Megrendelhetők a Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatalába n, Budapesten, VII., 
Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián kids utóda egyetemi Kkönyekereskedsében, Budapesten, 
IV., Váci-utca 32. sz.) 


Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Geolog, Gesellschaft. j 


( Diesélben sind " entweder direkt durch das Sekretariat ter (Gesellséhajft [Buda di 
VII., Stefánia-út 14.] oder durch den Universitátsbüchhándler Fr tedrich "Kiliáns ao 
folger, [Budapest, IV., Váci-utca 32.] zu beziehen.) b 


"Magyarország geologiai térképe, kiadja a Mh. Földt. Társ. 1896. Butlaposb Bifogyótt — 
Vexrgriften. 
. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft. für ÜNZÉKE T8DZ A sésze 
. Arbeiten der geologischen (Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856. 15. c j ke . 
8 maszarhoni földtani társulat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott—Vergriffen. Sa 
a a VEL; AKOTVOL ÁL OMES LE ad € sze KERT 
a ITEL EV: tés. MM kötet. k 3 
1867—1870. Kötéténként PIGABARA 4 Szdsz 


É.8S HeérnE 


vessz ése Ő 


5. Földtani Közlöny. I—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — pro Band 15 
6. u a V—IX. a 1875—1879.( Hiányos— Defekt ) 
. "Kötetenként — pro Band . 
Tf. 3 ú X. a. 1880. Kötetenként —pro Band... .. 15 
8. . a XI. a 1881. (Hiányos — Defekt) e --- i 
9 a a XII. : 1882. Kötetenként — pro Band sea 
10. a . XIII. a 1883. ( Hiányos TE ATA JEKÜJN Zé 
vi a 4 XIV. . 1884. Kötetenként:— pro Band sz 
12. j a AVE 1585. [i a Feb zek 
3. a a XVI. a 1886. ( 7 VE ARA ER § 
14. a XVII-XXXVII.c 1887—1907.a  - a EA k 
15. Földtani Értesítő I—III. c 1880—1883. SELYER ESA 
A Magyarhoni Földtani Társulat 1852-—1882. évi ÖSSZeS köllvéniyátásk 
betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümtlieher Publi- 


kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—-1882) 
16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII/-/XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky 
Jenő. 1903. .-. £ 
17. Register zu den Binden "XXIIIXXXII des Földtani Közlöny. Dr. E. 
v..Oholnoky: 1903.5 2 zott e NEL et sás ese Söeká dé lev 
18. Néhai dr. Szabó József arcképe He 7eégt telet 5 
19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda- 
DOSG LO97-s ént zése e EA gl 
20. Geologiseh- -montanistisehe Studien der FErzlagerstátten . von Rézbánya 
in S. 0.-Ungarn von? :PóBépíty: MOT A esz r sest ÉNK ez eg 
21. Az erdélyrészi medence harmadkori képzödményei. II. Neogén 
csoport. Dr. Koch Antal 9905 5 az NÉ znÉ Se 
22. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen  Landesteile. 
II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900 . -.. -- köz. 
23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 
94. Geschichte der fünfzigjührigen Titigkeit der. Ungar. Geologischen 
Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 —. ... --. HEVER 
95. A cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. -Staub 
WNGirsó.: MINDS asszel 
Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit 2 Karten und 26 Tafeln. 
Dr. Moritz Staub. 1905. -.- --- SZRL A VEL ELÉRE TBE SZ Z e ls ÉS 
26. A selmeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die Erzgünge von 
Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 
kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in GroBformat . .-- 
27. A budapesti országos kiállítás VI-dik esoportjának részletes katalogusa. 
Bányászat.  Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester  Landes- 
ausstellung. Spezialkatalog der VI-ten Gruppe. gek ég Bergbau 
und Hüttenwesen) k ks HÁL Köles SE 
28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer. 1885 ..- . Eltogyott — 
29. Les Eanx Minérales de la Hongrie. 1878 -c. --- --- --- ---  --- 
30. Egy új Echinolampas-faj. Dr. Pávay Flek ... --- --- i 
31. Kolozsvár és Bánfi-Hanyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Mek 
32. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet 1883. 0... 0-2 .-- --- 
33. Jahresbericht der kgl. MÁRA Geologischen Anstalt für 1883... 
34. a [/ a [d a [ 1884 Aza V 


FRARKLETÁÓDLAT NYOMDÁJA; 


HAVI FOLYÓIRAT 
KIADJA : é 


994 MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRS ÚTAT: 


EGYSZERSMIND 


A M. KIR. FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. . 


4 


SZERKESZTIK 


. TŐRENTHEY IMRE és GÜLL VILMOS 


A TÁRSULAT TITKÁRAI. 
í 


VS 5 Ú 


j, BUDAPEST, 1908. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA, 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCAE MITTEILÜNGEN.) 


byá. 


ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISŐHEN GESELLSCHAFT 


9 g ZUGLEICH 
AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


REDIGIERT VON 


Hi; 18 LŐRENTHEY usD W. GÜLL 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAF T. 
atja § xi 


BUDAPEST, 1908. EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT. 


.. A közlemények tartalmáért és alakjáért egyedül a szerzők felelősek. 


ke, Vat 648 
sé kt ) 


19 K évi díj [e di tapjá 73  MMűfeetéri a ára : egész ére eg f 


CA. díjak a Társulat HÉ kságádai Ügúdügést, vit, Stefánia-út a 
küldendők be. lő 


(44t 


a 
s 


Ty EL AVSZTOtÓA az alapszabályok 18; §-ára : 3 
A Tadsáői dij minden év első MGOKÉHAN GÁ Ha gaélarmel jttb évi KÖRÉ ü 


t 


. B FÜZET TARTALMA. 


Szerkesztői élőszét HÁLA Ve HT ESL MÁ TT 3 KEZON erL LVAA alj fv LENNDÁÉSÉS be 8 
Dr. Kocn A.: Új adatok MELMEKEKASAÉSAK, a budavidéki óharmadkori üledékekben EZEN 

váló velőtordulásáltoz: szab té S Kea tet aes VESE ago ! 
Dr. SZÁDECZKY Gy.: Adatok a , Hideg- Szamos "kristályos paláinak ME 5 2977 
Dr. LivFa A.: Adatok a hazai pyrit kristálytani ismeretéhez . ÉLESEK ; 
Dr. Papp K. Almásszelistye éretermő vidéke Hunyadvármegyében sg sző : 
Dr. SCHAFARZIK F.: A naptól fölmelegedő Szovátai konyhasós "tavaknak, főleg a a ő 

forró Medvetónak geologtai, hidrografiai és egynémely fizikai viszonyháról-s Hz 
Dr. SzorraGH T.: A hontvármegyéi Búrpatak völgyének ásványos forrásai Fisjlbvea 
Dr. KALECSINSZKY S.: A manxgitszigeti artézi-kút vizének , hőmérsékleti visz: ga 

eg Vb 2 IG AZNONYT VLAN S ZT EBA 5 JAY ÁAK ee Ar 1 Vag set at BŐL, VATÉGV vé . 
Timkó I. Adatok hazai síklápjaink agrogeologiájához 02 22 2 222 22 
Dr. Emszr K.: A tőzegek fütőképességéről SRL VSE NENE Vág áá et 3 LANE, 


x 


Társulati ügyek. 


Szakülés : 1908. május 6. .. 


Választmányi ülés: 1908. május 6... 


—— Vorwort des ÁOUAKLOUTA 1 vért Tee zo SOT ZA E 
—  Kocn, A.: Neue Beitrüge zu dem Vorkommen von Trachytmaterial in HE GLA 
árak alttertiáren Ablagerungen des Budapester Gebirges.. 0. -. E SÉRY fe 
( — Száprozay, J.: Zur Kenntnis der kristalliniscehen Schiefer der ELTE B Él os 382 


LIFFA, A.: Beitráge für kristallographischen Kentnis der ungarischen Pyrite 405 


I . Papp, K.: Das Erzgebiet von Almásszelistye im Komitat Hunyad ... ... . . 423 
( .JZÁSBÉR FR.: Über die geologischen, hydrographbischen und einige physi- 
fé . —— kalische Verhültnisse der durch Imsolation erwürmten Salzseen, insbesondere 
Mr des: herBen: Medwvetó-BeéS: bei OZOVvátass ii szea see Va dosos ee e. 437 
. SZONTAGH, TH. : Über die Mineralguellen des Burtales im Komitat Hont  ... 455 
4 KALECSINSZKY, A.: Über die Temperaturverháltnisse des artesischen Brunnen- I 
J . wassers der MIZTST ÜSS ZT SB OSS ekes e kg SS ee Lezárt AZT 
Gy "Timxó, E.: Zur Agrogeologie dor, Klachmtoore  ÚNgarna jei e se ev ég Fe ASÚ 
EuszT KSS Über diós Helakraft. der VOTTé zet st öve aze a ee aza (ZT NZUAOS 
TELE Mitteilungen aus den Fachsitzungen 
A 108 s: , f der Ungarischen Geologischen Gesellschaft. 
KÉKES SS ÉSE EST Se elle e Eza ÖL 2 áz hé ze TAN 


HA A Magyarhoni Földtani Társulat (Budapest, VIL, Stefánia-út 14.) 
A a Földtani Közlöny V., VI., VII., VIII., IX., X., XI. és XIIL 
Mt és 13883. évi) köteteinek tiszta példányait méltányos 
. áron megveszi. j : 


Kérelem Tagjainkhoz ! 


A Magyarhoni Földtani Társulat hazánk geologiai és 
. rokon egyéb természeti ritkaságainak. és szépségeinek 
— megvédése tárgyában illetékes helyen lépéseket szándékozik 
tR fi! "tenni. Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki 
8 . ilyen hazai természeti ritkaságot vagy szépséget ismer, adatait 
54 IGY Elgárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) mielőbb 
$ . tudatni szíveskedjék, röviden megjelölvén, hogy mit ajánl a 
1 megvédésre és miért. 


3 . magyar kir. Földtani Intézet muzeuma a közönségnek díjtalanul 


. nyitva van minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. 


1 


ál td 
5. Pató a 
: gk) Kz 
7. J SZ sé 
. í St biró ig t 5-. éj vá 
kk 47 
ELF töb 


A Ma szjunkoti Földtani Társulat d 
a Földtani Közlöny mellékleteinek árjegyzéke az 190 


( Megr endelhetők a Mag gyarhoni Földtami Társulat titkári hivatalában, TB dájá f , 
Stefánia. út 14. sz., vagy Kilián ál utóda egyetemi könyvker eskedésében, bu ös 
, Váci-utca 32. sz.) ; 


Verzeichnis der Publikationen der Ungar. Gteolog. Géselláe 


r Dieselben "sind entweder direkt durch das Sekretariat der (Gesellschaft [ Bú 
VII., Stefánia-út 14.] oder durch den Universitátsbuehhündler Friedrich Kilián Ne 
folger, [ Budapest, IV., Váci-utca. 82.] zu beztehen.) : 


Magyarország geologiai térképe, kiadja a Mh. Földt. Társ. 1896. Budapest Eltogy 


Vergrifte: 


1. Erster Bericht der geologisehen Gesellschaft für Ungarn. 1852 SEC EDIKORS 
2. Arbeiten der geologischen Gesellschaft für Ungarn. I. Bd. 1856.-- - 15 c 
A JEASKÁSBÓ f vizen társulat munkálatai. I. kötet. 1856 Elfogyott—Vergr 


2 tagot fj voda kötet 18630 e ézs zsir se 
4: a ri fi TETSÁN és v. kötet. : A 
1867—1870. Kötetenként - — "pro BEN ző éra 

5. Földtani KUZÉRNA 1—IV. énő 1871—1874. TK fsSnltEk — pro ) Band 17 
6. ( V—IX. 1875—1879.( Hiányos— Defekt ) . Tal 
; Kötetenként — pró Band 

fr X. c 1880. Kötetenként — pro Band..." ... 


ja a : 

S. fi fi ov éa EGRI HADA hetet kó ( Hiányos — Defekt ) FM Ék 

9 fő fi . XII. . "1882. Kötetenként — pro Band 

10. fi a", . XIII., w 1883. ( Hiányos — Defektj .-z — 

HE IZ a [a É0.6 VÉSEK uttti befer: 38 ÖNÖS — 40 Band . 

12. [/ a EV € 1885. szetáe örájs 

3. a 099 Tá TK TANA $-t [08 f ( zett EE 

14. Ci XVII. KXXVII.4 1887.—1907. a a zása jő 

15. Wöldtani Értesítő I—III. v 1880—1883.4 Bé EZÉSE 
A Magyafhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kiadványainak 
betüsoros tartalommutatója. — (General-Index sümtlicher Publi- 


kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 
16. Mutató a Földtani Közlöny XXIII—XXXII. kötetéhez. Dr. ME gs 
Jónöz 49083 s Eat v7 
17. Register zu den Binden -XXIII—XXXIT des "Földtani Közlöny. Dr. E. 
SE Ve "Cholmoky. JOÖZ VÉ Eza TÖLE VEK KT ek ezt alak e BA 
18. Néhai dr. Szabó József arcképe 7. --- . : 
19. A magyar korona országai földtani viszonyainak rövid vázlata. Buda 
pést: IS975. tl té tn zén ca mA 
20. Geologiseh- -montanistisele Siválási der FErzlagerstüűtten von Rézbánya 
149. OL ÜRZATN VONA: POSR DON AÁSTA Az ag o ező Va abk TA Éső 
21. Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén ; 
csoport. Dr. Koch DOtAVTJOÓ e MRS zése KSS ZAN SETS 
29. Die Tertiürbildungen des Beckens der siebenbürgisehen  Landesteile. 
II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900 . -.. 
3. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. "Koch. Antal 1902 
4. Gesehiehte der fünfzigjáhrigen Tátigkeit der. Ungar. Geologisehen 
Gesellschaft. Dr. Anton Koch 1902 .. .. : jr 
25. A cinnamomum nem története. 2 térképpel és 96 táblával. Dr. -Staub 
MÓrGZ AIDA sza SZE Jedi 
Die Geschichte des Genns Cinnamomum, Mit 2 Karten und 26 Tafeln. 
Dr. Moritz Staub. 1905. --- . --- ES VÉRES JA FELLON E ÖRÜL jég Sok zség 3 
26. A  selmeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die  Erzgünge. "von 
Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 
kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mont. Karte in GroBformat 0... 
27. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 
Bányászat. Kohászat. Földtan. 1885. — -(Budapester  Landes- 
ansstellung. Spezialkatalog der VI-ten Gruppe. Geoloste; ketéjászétán 
und Hüttenwesen) 


28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer.. "1885 LOS Elfogyott — Vergri 
29. Les Kanx Minérales de la Hongrie, 1878 0.  --- 0-2 --- KOTV 
30. Egy új Echinolampas-faj. Dr. Pávay Flek ... --- --- ---  --- 


31. Kolozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal. Dr. Pávay Elek... ---. 
32. Évi jelentés, Magyar kir. Földtani Intézet 1883. 0... --- --— --- 
33. Jahresbericht der kgl. ungar. Geologischen Anstalt für 18853 -. 
34. ks ( u fi fi ( a 1884 j 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


1908. JÚNIUS. 6. FÜZRT. 
HAVI FOLYÓIRAT MR 
KIADJA 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 
i EGYSZERSMIND ha. 
A M. KIR, FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, ű 
; SZERKESZTIK 3 ? j úA nú 
. Dr. LŐRENTHEY IMRE ís GÜLL VILMOS E SRA 
(B. FÖZET TARTALMA A BELSŐ LAPON.) a 
BUDAPEST, 1908." 8. 
A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. : ZENÉN 


FÖLDTANI KÖZLÖNY. 144 


(GEOLOGISCHE. MITTEILUNGEN.) és 
ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSOHAFT JZOSAA 
ZUGLEICH l HA 
AAMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GÉOLOGISOHEN REICHSANSTALT. 


REDIGIERT VON 


Dr. I LŐRENTHEY uvusn W. GÜLL . 


SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT, 


(INHALTSVERZEICHNIS 8. AUF DER INNENSEITE.) 


BUDAPEST, 1906. 


EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. 


ahová mindennemü postai küldemény cimzendő. 


e als Ungarische Geologische Gesellschaft : betreffenden Sendungen bittet man mit folgender 
üresse : zu "versehen : szegyathoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. 


eragyárhoni Földtani Társulat titkári hivatala: Budapest, VII. ker., Steflánia-út 14. szám, 


ML 


évnyi : tartalommal. A Magyarhoni Pötdtani W[ drsulat rendes 16 
10 K évi díj ps jéze kapják. ETTEZEtÉSB úg. egész évre 10. 


út A díjak a Társulat titkárságának , SOALTÉNYTÁT VII, Stefánia. L 
3 küldendők be. § 


a A kiggági, díj minden év első imejadöla zetét Ha valamely tag évi díj ; 
első negyedben be nem fizette, a társulat az illelő összeget a legrövidebb po 
közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai KÖ/ISÉBBt A hátrálékos ta8 f Z eti 


E FÜZET TARTALMA. 
Értekezések : 5 égy tei tői 


A Szabó- emlék leleplezése (3. korával) BELVARS ÖLEL YAROTTE Kr ELEK NET é SA 
Dr. SzorracH Tamás. Történeti visszapillantás ÓL AATAAL Szat RVALDT ág Eta 


Dr. LIFFA AURÉL. A leleplezési ünnepély... két CÉ Tel A ál ea gé 


Szosraon, v. . Tirontas, Té Geschichtlíchor Rückbliok s Zpuzokge bal 


Mese és : 1883. ési) köteteinek tiszta példányait méltányos 
áron e JEG ÉA 


Kérelem Tagj ainkhoz! 


A Magyarhoni. Földtani Társulat hazánk geologiai és 
fa rokon egyéb természeti ritkaságainak és szépségeinek 
. megvédése tárgyában. illetékes helyen lépéseket szándékozik 
. tenni. Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki 
. ilyen hazai természeti, ritkaságot vagy szépséget ismer, adatait . 
. titkárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) mielőbb 
. tudatni sziveskedjék, röviden megjelölvén, hogy mit ajánl a, 
. megvédésre és miért. Í 


, 


ÉTÉ eN van minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt 10—1-ig. 


dö4 e ) 
td atás napokon, hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig egy korona 


; személyenkénti belépő díj lefizetése után tekinthető meg. 


" 


. ( Dieselben sind entweder direkt durch das Sekretariat der Gesellschaft . "ő iz Ve 


Kötetenként — pro Band ri 
1 a u X. a 1880. Kötetenként — pro Band. . a 
8. a a XI. a 1881. / Hiányos — Defekt) -— 0. a 
9 . a XII. : 1882. Kötetenként — pro Band sb 4 
10. u u XIII. c 1883. ( Hiányos — Defektj) --. -- fi 
11. a € XIV. c 1884. Kötetenként — pro Band 8 ri 
/12. a ki XV. -05-1885. a ( EA At 3 d ZÖTBK ( 
13. (/ ú XVI. c 1886. a KEZAE KAYA e TA a 
14. a XVII-XXXVII.. 1887—1907.x4 Ce sénes nvtBE a 
15. Földtani Értesítő I—III. c 1880—1883.x TGADYNET Ek 4 


( Megrendelhetők. a Magyarhoni Földtani Társulat titkári fivgtáldban, JER VII ; 
Stefánia-út 14. sz., vagy Kilián Frigyes utóda" egyetemi könyvkereskedésében, TULAJÉRE 
IV., Váci-utca 32. sz.) 


Verzeichnis der Publikationen der Ungar, Geolog, -Gtesellscha; 


VII., Siefánta-út 14.] oder durch den Universitátsbuchhándler Friedrich Kiliáns 
folger, [Budapest, IV., Váci-utca, 32.] zu beztiehen.) 59) 


Magyarország geologiai térképe, kiadja a Mh. Földt. Társ. 1896. Budapest Elfogyott ; 
. Vergriffe és 

1. Erster Berieht der geologischen Gesellschaft für Ungarn. 1852 -.. Es 
2. Arbeiten der geologischen Gesellsehaft für Ungarn. I. Bd. 1856... a 
A magyarhoni í LSB fácAnlst munkálatai. I. kötet. 1856 MEKK AL ESÉS 

yon fű a ( I kötet: 180225 izzo sát ÁD 
4. a sávés i III, IV. és V. kötet. 
1867—1870. izötetenként : — pro Band . 0... Eg végi 

. Földtani Közlöny. 1—IV. évf. 1871—1874. Kötetenként — pro Band 

07 I AVGIRE V—IX. a 1875—1879.( Hiányos— Defekt) 


A Magyarhoni Földtani Társulat 1852—1882. évi összes kisúványátjak 
betűsoros tartalommutatója. — (General-Index sümtlieher Publi- 
kationen der Ungar. Geol. Gesellschaft von den Jahren 1852—1882) 
16. Mutató a Földtani Közlöny XXII—XXXII. kötetéhez. Dr. Cholnoky 
Jenő. 419058. e ságőt Ez 
17. ISEGÍNÉRE zu den Bünden "XXIII-XXXII des Földtani. Közlöny. D Dr.E 
Ühölnökys 490857 esztek en koz e NEZ gt 22 SE GKNS 
18. Néhai dr. Szabó József arcképe és 328 
19. A magyar korona országai földtani viszonyáinak rövi vázlata. Budá- 
POBUÁSOZ LK boat EE 
20. egén TE -montanistische Studien der Erzlagerstütten von Rézbánya 
115. 0-Ungam Non "B... Pobepny 2487 aes zs 
91: ré erdélyrészi medence harmadkori képződményei. HE Neogén 
csoport. Dr. Koch Antal. 1900... .. Eza Hg 
22. Die Tertiárbildungen des Beckens der siebenbürgisehen  Landesteile. 
II. Neogene Abt. Dr. Anton Koch. 1900 . .. pest 
23. A Magyarhoni Földtani Társulat 50 éves története. Dr. Koch Antal 1902 
24. Geschichte der fünfzigjáhrigen Tátigkeit der. Ungar. Geologischen 
Gesellschaft. Dr. Anton Koch 19092 5 .-. 
25. A cinnamomum nem története. 2 térképpel és 26 táblával. Dr. -Staub 
Móric. 1905... eédk vág sb ett 
Die Geschichte des Genus Cinnamomum. Mit A Karten und 26 Tafeln. 
Dr. Moritz. Staub. 1905. - 22-i SEÁRYÍROS ÁT RÁ Ses OPEN Ét 
26. A selmeeczi bányavidék éretelér-vonulatai. (Die Erzgünge von 
Schemnitz und dessen Umgebung.) (Szinezett nagy geologiai tér- 
kép. Szöveggel együtt.) Geolog. mánt Karte in GroBformat . ... 
27. A budapesti országos kiállítás VI-dik csoportjának részletes katalogusa. 
Bányászat.  Kohászat. Földtan. 1885. — (Budapester  Landes- 
ausstellung. Spezialkatalog der VI-ten Gruppe. kezte 4 Bergbau 
und Hüttenwesen) § z ÉN 
28. Kurorte von Ungarn. Dr. Kornel Chyzer.. 1885... Elfogyott — Vergriffe 
29. "Les Eaux Minérales de la Hongrie. 1878... 22. - 7---  --— . 20. 
30. Egy új Echinolampas-faj. Dr. Pávay Elek .-- --- --- 2-. —- 
ni. olozsvár és Bánfi-Hunyad közti vasutvonal, Dr. Fávay Hilek. S ötót 
32. Évi jelentés. Magyar kir. Földtani Intézet 1883... ".-- si 
33. Jahresbericht der kgl. OBA. a liszt áj Anstalt für 1883... 
34. u fi fi [/ sz 1884 " Ek 


a zal TAT ag én 
tai E e ZRÉ LÁ gye kÓ 
MATA BÁ TI CZ todi to 
Kane ja fá 
-4 ada A 4 
64 öt 


CZY] et 
SE KESzAt tot 
eztet Éseet 


ÚN ZÁGANAT NYOMDÁJA. 


. HAVI FOLYÓIRAT 


kö 


§ 34 MAGYARHONT FÖLDTANI TÁRSULAT. 


e KA 


kk SZ ANHÉSI . EGYSZERSMIND 


1 


ték; Mm KIR : FÖLDTANI isimi HIVATALOS KÖZLÖNYR. 


. — SZERKESZTIK 


Dr. :. LŐRENTHEY IMRE ÉT GÜLL VILMOS 


ps 


A (TÁRSULAT TITKÁRA. d fi 
ae 439 Í § : 
? 7 J 1 24 it t ; ONAVÁS- 


393 a FÜZRT TARTALMA A BELSŐ LAPON.) 


BUDAPEST, 1908. 


eso pábsi . KÖZLÖNY. 


(GEOLOGISCHE. MITTEILUNGEN.) 


3 ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAEFT 


ZUGLEICH 


5: AAMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. 


; : REDIGIERT VON 


Dr. e LŐRENTHET : UND w. GÜLL 


ot 


" SEKRETÁ RE DER t GESELÉSOHAFT. 


1 a ( - x 
fi 4 


FEGESZOT LKR HAS s. AUF "DER INNENSEITE.) 


. BUDAPEST, 1908 
EIGENTUM DER UNGARISCHEN GEOLOGISUCHEN GESELLSCHAFT, 


"4 


alga tát pelagez ota sát 


Y Magyaran FŐ Földtani Társulat. titkári "hivatala: Budapest, VII. ker., Steflánia-út 14. szám, 
1405 2 BAGY ahová mindennemü . postai küldemény cimzendő. 


Ungarische . Geelogiseke Gesellschaft " betreffenden Sendungen bittet man mit folgender 
; drosso sa. rérséhágec Mi ! KET ÖSKkk bt BNÉLSz e vádoszjsi kiptk VII., Stefánia-út 14. 


2 a 


e havi Jolyárr Jt a 97 


; jerjesttérére. SZog ejédete zsoké ősét három 
1 464444 777 Kg esub A VÉSÜST ÉS 440 földtani Társulat rendes : tiszt 


A díjak a Társulat ÖGkázsázá nat (Budapest, VII, Stefánia-út § $ 
3 küldendők be. s; SNS ZZÉRÉ 


48 


u 


A közlemények tartalmáért és alakgjáért egyedül a a szerzők felelősek 


Figyelmeztetés : az alapszabályok 18. §-ára: ök 


aA tagsági díj minden év első negyedében fizetendő, Ha valamely tag évi diját . 1 
 ] első negyedben be nem fizette, a társulat az illető összeget a legrövidebb posta. 
"§ közvetítés utján szedi be, a mely esetben a postai költséget : a hátrálékos las fizet 


,,os-BEPÜZBT TARTALMA: : : 
; Ertekezések. : : $ 
Á Más GYULA. Adatok Magyarország pliocén osíráobaláttak ismeretéhez (10 ábrával) 
VoGL VIkToR. Tanulmányok az eocén nautilusok köréből (7 ábrával) . 
Dr. MAURITZ BÉLA. Meg gjegyzések  PINKRRT EDE: CA bulzai Kégyésépüse erup- 

tivus kőzeteinek ismeretéhez; " című értekezéséhez MÖZSSE Öt ZTE SES 
"Dr SCHAFARZIK FERENC. Ásványtani közlemények ES JG [ed olgeb tes zá 


j TANÚ Cezsi 
. E. KLEINFELDT: Studien am Bisenglanz von Dognácska ZENÉLÉS 
? Társulati ügyek. 


Szakülés : 1908 júniás 3-Aa 2 rk Me 2 Stb 
FVálasztmányi ülés 1908 JúnNIU83-ÁM SZET skt ee ee a Sh SEz SZÉ 


"Hivatalos közlemények a m. kir. Földtani Intézetből. 
A m. kir. Földtani Intézet 1908. évi országos géologiai fölvételei ... 


INHATTSVERZETOHNIS DES SUPPLEMENTS 8, 10 


2.3 ; Abhándlungen. 


MÉHES, GyULA Dr.: Beitráge zur Kennftnis, der pliozánen Ostrakoden Ungarns 6017 ; 
VoGL, ViIkToR: Über eozüne Nautiliden" TS e SOS VESZ É ÉS é s 85 
MaAuriTz, BÉLA Dr.: Binige Bemerkungen zur Arbeit des rege EDUARÓ FINKZEBB 8, kés. K 

"Beitráge zur Kenntnis der Eru tivgesieine der Berggruppe von Bulzas ... 650. 
HCHAFARZIK, FRANZ Dr. : Mineralogische Mitteilungen öl: a A, RNS 3 657 38 


, 


Literatur. ; 3 dog 


d 


E. KLEINFELDT : Studien. am Eisenglanz von Dognácska tb EL ESÉSE; 


Mitteilungen aus den Fachsitzungon der Ungar. : Geologischon Gesellschaft. 
3. Juni 1908 ... : ; 


mm EZ as RA RL ész ÖVÉ S LANZ /r. KÉNORE TA ese át S ES SStlti — 66( 


ovi é 1908. . 


4 ő Lét Tv éra bé; 14 VS 


9 öldtani "Közlöny e) Lét VI. VII, VIIL, IX., 5 XI. és XIII. 
.875—1881. és 1883. évi) köteteinek tiszta példányait méltányos 
Kö megveszi 4 8 LT té 


Kérelem Tagjainkhoz! 


É A Magyarhoni Földtani Társulat hazánk geologiai és 

. rokon egyéb természeti ritkaságainak és szépségeinek 

. megvédése tárgyában illetékes helyen lépéseket szándékozik 

. tenni. Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki 

. ilyen hazai természeti ritkaságot vagy szépséget ismer, adatait 
. titkár ságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 14) mielőbb 

. tudatni sziveskedjék, röviden megjelölvén, hogy mit ajánl.a 
.! megvédésre és miért. . 


NYILVÁNOS NYUGTATÓ. 


8: : gét s (Örfentliche Ouittierung.) 


— Tagsági, előfizetési, ill. olclevéldíjat fizettek 1908 január 1.-től 
3 május 91.-ig. 


1 .  Hátrálékos tagsági díjat fizettek : 

— a) Budapesti rendes tagok: Bojár Sándor (1907), Dicenty Dezső, (1907), Leopold 
Andor (1907), Vargha György (1907). 
B: — — b) Vidéki rendes tagok: Antal Miklós, Celna (1906, 1907); Baradlai Bertalan, 
e, (1906); Bauer Gyula, Brád (1907); Bibel János, Oravica (19071; Cholnoky 
, Kolozsvár (1907) ; Csató János, Nagyenyed (1907) ; Forster Elek, "Gyulakeszi (1907) ; 
ÜTséván, Déva (1907); Henrich Viktor, Petrozsény (1907) ; Herrmann A. Árpád, 
nina (1907); Hunyadi István, Mezőhegyes (1907); br. Inkey Imre, Rasinja (1907) ; 
hn GVilmos; Nadrág (1907); JoGs István, Diósgyőr (1907) ; Krausz Nándor, Rozsnyó, 
07); br. Nopcsa Ferenc, Újarad (1905, 1906, 1907) ; Pantocsek József, Pozsony (1907) ; 
ehy Ferenc, Aranyida (1907); Pettenkoffer Sándor, Budafok (1907); Schuster 
k, Arad (1907); Starna Sándor, Hodrusbánya (1907); Steiner Szilárd, Szeged 
907); Vaszary Gyula, Pusztamarót (1907); Vaszary Mihály, Esztergom ( (1907) ; 
ess József, Szélakna (1907) ; Vitális István, Selmecbánya (1907); W ollmann Ígázniérő 
M. őlaborc (1907) ; Zsilinszky Endre, Békéscsaba (1907). 
0) Magyarországon kívül lakó rendes tagok: Manuritz Béla, Wien (1907); Ősi 
Jenő, Paris (1906, 1907); Zujovié J. M., Beograd (1907). 
Rendes tagok jogaival biró intézetek : áll. főreáliskola, Arad (1907). 
"Hátrálékos előfizetési díjat fizettek : áll. főgimnázium, Munkács (1906, 
5; Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy (1907); áll. főreáliskola, Székely- 
hely (1907). 
. "Tagsági díjat 1908-ra fizettek : ; k 

aj "Budapesti rendes tagok: Andreics János, Ascher Antal, Babes Kornél, Balkay 
Balló Rezső, Bauer Mór, K. Bedő Albert, Berényi Sándor, Bojár Sándor, 
öckh János, "Braun Gyula, . Brössler Gyula, Budai Ernő, Burchard-Bélaváry 
. Dérer Mihály, Dicenty Dezső, Eimszt Kálmán, br. Eötvös Lóránd, Erdős 


KEVESET 


; ;; ARAZÉKÉSÉS EK ÜZtBELA 
GEGSÁESE EE TÁS Ö TE EKET ÁLT LA) 
Zsigmond, Erőss Lajos, Fillinger Károly, Finger Béla, 276. ton, 
János, Gesell Sándor, Graenzenstein Béla, Grósz Lajos, Hoi éi HA 


Hüttl Ernő, Illés Vilmos, Kahn Gusztáv, Kilián Frigyes utóda, Klein Gyula, Ko 
Thege Miklós, Kossuch János, Kosutány Tamás, Kövesligethy Radó, Krenner Józs 
Sándor, Kuncz Péter, Lasz Samu, László Gábor, Lázár Vazul, DLeidenfrost Gyu 
Lendl Adolf, Lengyel Béla, Lobmayer János Ferenc, Lóczy Lajos, Lőw Márto. 
Lukács László, Machan Ottó, Maros Imre, Mayer Márton, Méhes Gyula, Mc 
Gusztáv, Muraközy Károly, Nagy Dezső geologus, Nagy Dezső tanár, Nagy L rét 
Natanson Thadée, Paszlavszky József, Pécsi Albert, Petrik Lajos, Petrovics András, 
Pinkert Ede, Pitter Tivadar, Pollák Lipót, Prinz Gyula, Rombauer Emil, Rozlozsnik 
Pál, Saxlehner Kálmán, Schenek István, Sehréter Zoltán, Schuller Alajos, Semsey 
Andor, Siegmeth Károly, Siehmon Adolf, Sigmond , Elek, Steinhausz Gyula, Strömp 
Gábor, Sz. Szatmáry László, Szőts Andor, Takács Bálint, Thirring Gusztáv, Til 
János, Timkó Imre, Toborffy Zoltán, Tuzson János, Vadász M. Elemér, Varg 
György, Vogl Viktor, Z. Wagner.-Jenő, Wein János, Winkler Lajos, gr. Zichy Ti 
. Zsivny Viktor. été Vt 
b) Vidéki rendes tagok: Acker Viktor, Gyalár; Bothár Samu, Besztercebánya 
Czirbusz Géza, Nagybecskerek: Gerő Nándor, Salgótarján; Gothard Jenő, Hei 
Halmai József, Nagybánya ; Huber Imre, Kolozsvár ; Hulyák Valér, Eperjes ; Hu 
István, Mezőhegyes ; Junker Ágoston, Besztercebánya ; Kachelmann Farkas, Se. 
bánya (1909-re is); Karczag István, Keszthely; Kazay Endre, Ógyalla ; Kralová. 
Inaire, Nemtibánya ; Laczkó Dezső, Veszprém; Miaderspach Liviusz, Zólyom; M 
Sándor, Ózd; br. Nopcsa Ferenc, Ujarad; Oelberg Gusztáv, Zalatna; Petten 
Sándor, Budafok ; Profanter János, Aknasugatag; Sehaffer Antal, Visegrád; § 
Henrik, Arad; Schwarz Ottó, Selmecbánya;  Szentpétery Zsigmond, Kolozs? 
Vescbler György, Körmöcbánya ; Tóth Imre, Selmecbánya ; Vaszary Gyula, Puszt 
c) Magyarországon kívül lakó rendes tagok: Fuchs Tivadar, Wien; 
Frigyes, Sarajevo; Mauritz Béla, Wien ; Seligmann Gusztáv, Coblenz; Zujóvié 
Beograd. ; ; 
d) Rendes tagok jogaival bíró: intézetek: Tud. Egyet. földtani és ő 
intézete, Budapest; kir, József-műegyetem ásvány-földtani intézete, Budapest 


Meteorol. és Földmágnességi intézet, Budapest; III. ker. áll. főgimnázium, B [dapesi 


VI. ker. áll. főgimnázium, Budapest; kegyes tanítórendi főgimnázium, Budapes 
VI. ker. áll. főreáliskola, Budapest; Tud. Egyet. Természetrajzi Szövetség, Buda; 
Felsőmagyarorsz. Bánya- és Kohómű r. t., Budapest; Magy. Ált. Kőszénbánya 
Budapest; Kaláni Bánya- és Kohó r. t., Budapest; Pannonhalmi főkönyvtár, 

szentmárton; r. k. főgimnázium, Gyulafehérvár; áll. főreáliskola, IKassa; ág 
lyceum, Késmárk; Tud. Egyet. földrajzi intézete, Kolozsvár; ev. ref. kolle 
könyvtár, Marosvásárhely; áll. polgári iskola, Miskolc; ág. ev. főgimnázium 
könyvtára, Nyiregyháza; Konkoly alapítványu astrophysikai observatorium, ! 

m. kir. Meteorologiai és Földmágnességi observatorium, Ogyalla; m. kir. Bányásza 
és Erdészeti Főiskola, Selmecbánya; Selmecbánya város, Selmecbánya ; áll. főreé 
iskola, Sopron ; ev. ref. Kuún-kollégium, Szászvár ; áll. főreáliskola, Székelyudvarhely 
m. kir. agyagipari szakiskola, Ungvár; kat. főgimnázium, Veszprém; Veszpré 
vármegyei Múzeum, Veszpréma ; áll. főgimnázium, Zombor. : vatal 


Előtizetési díjat 1908-ra fizettek: m. kir. Bánya- és Fémbeváltó Hi 
Abrudbánya; im. kir. Bánya- és Kohóhivatal, Aranyida; Cistercita főgimnái 
Baja; áll. gimnázium, Bártfa; Tud. Egyet. földrajzi intézete, Budapest; m 
középisk. tanárképző int. gyakorló főgimnázium, Budapest; I. ker. áll. főgimná, 
Budapest; X. ker. kőbányai áll. főgimnázium, Budapest; II. ker. áll. főreáli 
Budapest; V. ker. áll. főreáliskola, Budapest; Erzsébet nőiskola, Budapest ; m 
pénzügyminiszterium XIV. ügyosztálya, Budapest ; m. kir. Technologiai Iparmúzeutr 
Budapest; Deutsch Zsigmond és tsa. Budapest; m. kir. Gazdasági Akad 
Debrecen ; Szélaknai m. kir. Bányahivatal, Hegybánya ; áll. főgimnázium, Kapos 
ref. főgimnázium, Karcag; m. kir. Gazdasági Akadémia, Keszthely ; r. k. főgimnáz 
Kézdivásárhely; ev. ref. főgimnázium, Kisújszállás; m. kir. Gazdasági Akadé 
Kolozsvár ; m. kir. Bányahivatal, Körmöcbánya; Felsőbb leányiskola, Lőcse; m 
Bányahivatal, Magura; premontrei főgimnázium tanári könyvtára, Nagyvi 
Salgótarjáni Kőszénbánya r. t., Petrozsény; kat. gimnázium, Privigye; m 
Bányászati .és Erdészeti főiskola, Selmecbánya; Székely Nemzeti Múzeum, 
szentgyörgy; áll. főgimnázium, Szamosujvár; áll. főgimnáziurn, Szentes; . 
Bányahivatal, Vörösvágás-Opálbánya; m. kir. Főbányahivatal, Zalatna; Wes 
ev. ref, főginunázium, Zilah. fé. A ak 

Oklevéldíjat fizettek: Balló Rezső, Budapest; Finger Béla, 
Lasz Samu, Budapest; Lázár Vazul, Budapest ; Leidenfrost Gyula, Budapest 
Andor, Budapest; Schuster Henrik, Arad; Tiles János, Budapest; Vasza 
Pusztamarót; Vaszary Mihály, Esztergom. j A 


FRANKLIN-TÁRSULAT" NYÖMDÁJA , 


SZA agyarhon ldtani. Társtlat § (Budapé gt YI, úg slrtnü út 7 ez ? Hrtlns 
Földtani Kö zlöny V.; VI., VIE, VIIT, IX., X., XI. és XNIK SY 
és 1883. évi) köteteinek tiszta példányait TÖLÉANN os. ; 


Et ! 


.. ( ő . 
ha K 9 


Kérelem Tagjainkhoz! ú 


0 A Magyarhoni Földtani Ige sert hazánk geologiai és 
rokon egyéb természeti ritkaságainak és szépségeinek 
megvédése tárgi yában illetékes helyen lépéseket szándékozik 
tenni. Kérjük ennélfogva igen tisztelt Tagjainkat, hogy aki 
ilyen hazai természeti ritkasúágot vagy szépséget ismer, adatait 
. titkárságunkkal (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) mielőbb 
É . tudatni sziveskedjék, röviden kezed resüZBEnb hogy mit ajánt a 
vá E . megvedésre és miért. f A ) 


v E ATALOT 


rő § 


4 magyar kir. Földtani Tntézet muzeuma a" közönségnele ddjtátamuk "Tema 


nyitva van minden vasárnap és csütörtökön, délelőtt TALASZ tigé. 2 7 aSéB Hel 

" Más ELDOTCOTA hétfő és péntek kivételével, délelőtt 10—1-ig VÉ korona, : pig 
ve EBEÉ ff 5404 
——— személyenkénti belépő díj lefizetése utín tekinthető meg. SEJZR 

[ ; ; 17 6k 

7 ROS) NA EPER ÁS 

. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. KÖ 

7 1 GITÁZTGEN últitosimdő ésöbs ő se 

ager, előfizetési, ill. oltévéldíját fizettek 1908. junius 1. fől ey 4 iz Xs 

jé ő ESVE És 

! deczember 31.-ig. ; AKT E KOSZÁRÁRTBB 

a . kzdgFÜS k. 
— — Hátrálékos tagsági dí jat fizettek ; eresz zá ÉKASKSATÓ 
a) Bisdjpésti "rendes tagok: Loczka József (1907). EGT Üss pé 

- b) Vidéki rendes tagok: Mamwusich Bódog, Szabadka (1907); Martiny István, E NYEK 


jé . Nagybánya (1907); Ruffiny Jenő, Dobsina (1907) ; Szellemy László, Felsőbánya (1906, 
" 1907); gömöri Szontagh Pál, Csetnek (1907). 
. e) Magyarországon kívül lakó rendes tagok : Hörnes Rudolf, Graz (1907). 


5 Tagsági díjat 1908-ra fizettek : / 
J se71 aj) Budapesti rendes tagok: Apsay V. János, Budinszky Károly, Dornyáy Béla, . ú 
BEN BE . Firdős Lajos, Güll Vilmos, Horusitzky Henrik, Kadié Ottokár, Kormos Tivadar, 
; Sza net "Legeza Viktor, Liffa Aurél, Pálfy Mór, Posewitz Tivadar, IRiegel Vilmos, Telegdi / 
ves (Roth Lajos, Schwarz Ignác, Téry Ödön, ő tölts Péter, Válya Miklós, Wartha HáAs 
§4 Zdigtmondj Árpád. 


b) Vidéki rendes tagok: Ádámosi Ferenc, Désakna; Baczonyi Albert Kassa; . 
Bauer Gyula Brád; Baumerth Károly Felsőbánya; Benacsek Béla Veszprém; Bene . 
Géza, Vaskő; Beutl Engelbert, Nadrág; Biebel János, Oravica ; N. Böcekh Hugó, Sel-. 
mecbánya ; Bőhm Ferenc, Nagysárníás; Bradofka Frigyes, Hegybánya ; Csató János, 
Nagyenyed ; Dósa Gergely, Tomesd; Endrey Elemér, Ógyalla; Erdős Lipót, Plavise- 
vica; Farbaky István, Selmecbánya; Forster Elek, Gyulakeszi; Fuchs Ármin, Nesz- ; 
mély; Glos Artúr, Csiz; György Albert, Anina; Gyürky Gyula, Óza; Henrich Vik- 
tor, Petrozsény; Herrmann A. Árpád, Anina; br. Inkey Imre Rasinja; Jahn Vilmos, vi 
Nadrág; Jex Simon, Tatabánya ; Joós István, Diósgyőr ; Joós Lajos, Oláhláposbánya ; 
Kleckner László, Vashegy; Kocsis János Kaposvár; Krausz Nándor, Rozsnyó ; 
Mamusich Bódog, Szabadka ; Mándy György Felsőszászberek; Martiny István, Nagy- 
bánya ; Mossóczy Sándor, Marosújvár ; Muntyán Izidor, Besztercebánya ; Noszky Jenő, . 
Késmárk ; Pantocsek József, Pozsony ; K. Pauer Viktor, Nagybánya ; Pelachy Ferenc, 
Abrudbánya; Podek Ferenc, Brassó; Keitzner Miksa, Körmöcbánya; Réz Géza, Sel- Tá 
mecbánya; Róth Flóris, Petrozsény; Ruffiny Jenő Dobsina ; Ruzitska Béla, Kolozsvár; 7 
Schreiner János, Veszprém ; Schwarz Adolf, Esztergom ; Sikora Gyula, Pécs; Singer 88 
Bálint, Nagymányok; Starna Sándor, Alsóhámor; Steiger Zsigmond Aknaszlatina;z 7 
Steiner Szilárd, Szeged; Szellemy László, Felsőbánya; Szilády Zoltán, Nagyenyed; É 
gömöri Szontagh Pál, Csetnek; Themák Ede, Temesvár; Tirscher József, Szélakna ;. 
Vaszary Antal, Nyergesújfalú; Vaszary Mihály, Esztergom; Veress József, Selmec- 
bánya; Vitális István, Selmecbánya; Wick Gyula, Szomolnokhuta ; Wollmann 
Kázmér, Mezőlabore; Zsilinszky Endre, Békéscsaba. ARA A át 


c) Magyarországon kívül lakó rendes tagok: Botez Gh. Bukuresti ; Görgey 
Rudolf, Wien; Hamberger József, Teplitz ; Hörnes Rudolf, Graz ; Mrazec L., Bucuresti ; 
Popescu-Voitesti Jon, Bucuresti; Taeger Henrik, Wien ; Zlatarsky G. N. Sofia. "7 zsge 


d) Rendes tagok jogaival biró intézetek: Áll. főreáliskola, Arad; Drenkovai 


kőszénbánya igazgatósága, Berzászka; X ker. tisztviselőtelepi áll. főgimnazium, Buda- §) Hét 
pest; városi tanács, Esztergom; ref. főiskola, Kecskemét; Tud. Egyet. ásvány-föld- 8 
tani intézete, Kolozsvár; Gazdasági Akadémia talajismereti tanszéke, Magyaróvár ; 25 


áll. felső keresk. iskola, Miskolc; Vasipar Társaság igazgatósága, Nadrág; prot. TÖSN 
gimnázium természetr. múzeuma, Rimaszombat; Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati 
Egylet salgótarjáni osztálya, Salgótarján; ág. ev. liceum könyvtára, Selmecbánya. 

Előfizetési díjat 1908-ra fizettek: m. kir. Sóbányahivatal, Aknasugatag 
(II. f. é.); m. kir. Főbányahivatal, Aknaszlatina (II. f. é.); áll. tanítóképző intézet, 
Budapest ; áll. főreáliskola, Déva; m. kir. Bányahivatal, Felsőbánya m. kir. bánya- 
iskola, Felsőbánya ; m. kir. Bánya és Kohóhivatal, Kapnikbánya ; áll. főgimnázium, 
Yugos ; m. kir. Főbányahivatal, Marosújvár ; áll. főgimnázium, Munkács ; áll. főreál- 
iskola, Nagyvárad; m. kir. Bánya és Kohóhivatal, Oláhláposbánya ; m. kir. SOpEAK 
hivatal, IKónaszék (II. f. é.). 


Tagsági dijat 1909-re fizettek : Hörnes Rudolf, Graz; Mrazec L. Buci P 
resti ; Zsilinszky Endre, Békéscsaba. z ú j 

Előfizetési dijat 1909-re fizettek : m. kir. Sóbányahivatal, véged sát K 
(I. f. é.); m. kir. Főbányahivatal, Aknaszlatina (I. f. é.); áll. tanitóképzőintézet, 
Baja; I. ker. áll. főgimnázium, Budapest; m. kir. Bányaigazgatóság, Nagybánya; Í 
m. kir. Sóbányahivatal, Rónászék (I. f. é.); m. kir. Bányaigazgatóság Selmecbánya ; kr) 
Vasgyári Hivatal, Vajdahunyad ; Apátsági Könyvtár, Zirc; Vasgyári hivatal, Zólyom- 
brezó ; 


Oklevéldíjat fizettek: Apsay V. János, Budapest; Botez Gh., Bucuresti ; 
Dornyay Béla, Budapest ; Görgey Rudolf, Wien ; Mamusich Bódog Szabadka ; Mun- 
tyán Izidor, Besztercebánya, Podek Ferenc, Brassó ; Popescu-Voitesti Jon, Bucuresti ; b. 
Telegdi Koth Károly, Bndapest ; Schwarz Adolf, HSZIPZBOKAS 


FRANKLIN-TÁRSULAT  NYOMDÁJA, 


FOYÉ TTV 
jlv 


4 ML ; 9 já b 
4 peznatő , ; 
ÚGY Ve B A 
9 


MÖJANGAKÉL NK 


ES 


zi eg 


pa tek Sk 
stéget 


Földtani Köz. 


í 


 APR.19 1939- 


esés MénJEsézllk. 15. Zn )