ls kert n Ames anentet 48 a 01 gay ge Ps A bed egy 1168 Tgagobbi 9t Ahh vét 2) urebeptsta s an ettek grnpiténtén § 14 2. atétsh tvt MTA aan átrbb miárt égtéti bis apát, jer ertátéti 24 ep 194 fg" hi he sg reiyyütil I áregrt e ayát h 4 eye s4pet iget ety? fv Murrtton 93) ed wit 910 savat? f81 v4pelt hog JEGEBÉK száj tés] 4 etes Kibb 9 tő vét ft) 1 84 dai 4 erre Rágheytt ő it; HtZtB ort seltékttbi ött n tére ETTÉL S tatsutan j költik pee: 499615 . int 914 4 dzgisbén amatos neni igei) it g . 19.964 99449 11 a fyetvirttrirt itat ; 1 hávertá log 441 ete) ap paya tat rartód egy tatévet kgtapás rt miatt otet tétetbi 4 1a0 tal larágtzá sitt ALLE KAE [Áá 56009498 tárt 1 4898 hate tertek betki Ketzetzteereebb . tvben tsnen : d ts etgieet 19 , nr 1 Stt séttjegn 1 págtnytáv kt heted egi pagágad eret 5 eg st 3; fé pij 94699 tett bi 41 100990 9eyabe Let teton mág tetett . 9 vi et tt 1 § sára agt 18 peti LNN NAA ér 14 syegyer ag tézesti, , trgtásü ta teti jáktunutzáakka Han et ATLLSLÁNTAT HAGYÁS kat LETE KELET Ta áBt in: KELÉLLAKSETB 4 va1850hé 4 1 vin; he jele ) kislák: já ft etet 4 44 ,t 12 4 et égyttte s Gejthádtvórt még hir réti 3 hat ge itten érési vis ipog zt téged Gt ett 4 Heart] 4 5445 PELLE Li) 1 4é 449 sie] retek F.s0gA) kését b fúlt li 4 ti 1210 etés HO fe) am aés b Kertutákteti ú. a t1k ú Tivsztáts ret Há rét . Rai 4.94 datti hytégi dá gálanytéré[ 94 9g09. mb8 it tti teitetttátj etén méret dastál a KEL KARI tásdt eténi yt 1 199 fe tzá 90 itat sezgie mait nb 18 LÉRE er 9498 0 epres 9.401. od. tett 1410 24ssagegb sztsebesá tznesj tag 4ó4ag balat dá 4 pad kV al jat e 1 98 LEdlsájáláód 34 6 h KEST LELKESEBI ea je? ha e je pet epreeezetétertépt bir ty er 324 eszégeg tés eget rel 44. :4 44 tett tM h jgezdt sadtán tb pe 49 4iwel Hse 160 azt ázegslbs tam ts . has hó tagi giatztugzttr 902040 085 SRE. JEGKÜBÉTB ri! ELÉTÉ? MtERtB 8 nú Hi ne ipa , férásPttEM MJ dl tetett, E) 44 HEt8 jam : 3 KÖLTHEHA 1 Malt SAH fé 190 étdéts gate $4 . ggyei Há K? bg ggesi etes mibtee derített LGRY ERTS éb VÁ 9944 hgy ten, es tú k teti etre etjág 11 sgt sir rege netán vildasnyató 14 9190 iégt 1-1 [/ , in ÉRE Ft 1 at ige pe ? 38 19448 yt át vet téglát, 6 "44 ,! 1445 17948 rt kstne 24 w4 sittes jagegyssayi térátt jelet Habár tr, hé bev 19 use pyiee jddsppavt karó ve gb tg tagtátedi testet pe átálja adázégát pt egesés get ette tetjei tt aeetetti 494 Vt 404.4 apr 198 . 9 8 hu hárte új ast tál sgtsadtk RA 44694 der zst irizálekztt teeLyi tet tory ss: ú. Hága na 99? sé vet s eséseóló ritetsi spegtét rettenetet Sa dotet tantó Rt KOTI 1499 t pivósántsttzetató 1949) e javat 1 6424 att tájai e ejti vitetéságy ot 19 eger teteétteb yet teat 4 EGEK katjtst yt erre ergó tte terelet beta takes tie bhtag vi eye bére] 19 adna tébésé e tivi Hi 44 kiras ré, eh te kirpjhtó ety kzprázétstni 4 fölé ték 1 tt; köl [4 Ezt sét estetgte 94p és JESEKÉSB b: trsnitató ey kézsvséi eh. TE JREHEKEB repzés igy rzeréstsága 111502 ERT elírt s bi rtssat éti FódagáaktE 9 2 n! bintsze feGfolyvoso pere tat 94 at JLEkeREtE köll td ESÜLÉSÉKESZZS megt eibl totafan ért tét-sst 1998 sees FOR "TREES EBORTE FOR EDVCATION FOR . SCIENCE LÍBRARY OF : THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY BY GIFT OF OGDEN MILLS utig új 198 5 9 Vyi VyŰ FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT 95,06(3 KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTI PAPP KÁROLY dr. A TÁRSULAT TITKÁRA. NEGYVENNEGYEDIK (XLIV.) KÖTET. 1914. HAT TÁBLÁVAL ÉS NEGYVENNYOLC SZÖVEGÁBRÁVAL. FOEDTANT KÖZLÖNY. ( GEOLOGISCHE MITTEBILUNGEN). ZEITSCHRIFT DER UNGARISCREN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON DE K. v"PARE SEKRETÁR DER GESELLSCHAEFT. VIERUNDVIERZIGSTER BAND 1914. MIT SECHS TAFELN UND ACHTUNDVIERZIG TEXTILLUSTRATIONEN. BUDAPEST, 1914. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GEOL. GR-ELLSCHAFT. 08 s ONT OGY 4 i KG sz Arha CNN szált 4 6E I AN 24 dé Í i kis 28 ez emi 1 4. le j : adá Fear rez eV . CEZÉLEERTT S EE ÉLVEZ ÖK ETÉK ETÉKEÉKE 4-7 A 3 i i I Meg be 1 ELERES GY ALAN MLLE SURE GREER Ü S g AZBEREKÁNÍT ! i j ji , d "e. apr 8 8 bj . ő sz he 4 VI a K ani Pn 4 gi - j a v az g ff ú 4 e. me d fi j Ü KG éA 1 ze ÁE. av br Tés Mi en ü s 4538 ft TARTALOMJEGYZÉK. BALLó Rezső dr. GAÁL ISTVÁN dr. HILLEBRAND. JENŐ dr. ..... EÓRVÁTE BÉLAG ÁT ee aes s KLÜPFEL WALTER KULCSÁR KÁLMÁN dr. ..... TTEBAÁORBE ÚN ses ő eáteto PÁvAI—VAJNA FERENC dr. . "SIGMOND ÉLEK df. sosesees TAEGER ETBNRIK/ dts tette TELEGDI RorH [AJOos...... TÉGTÁSOGÁBORB 0 ss ée s Etel IMÉENDT ÁTADÁR. ÖT s ésa as MIGBSGZTHAS ÁT (éz e sélal VOEKÓ JÁNOBSSE SES a sz áá WESZELSZKY GYULA dr. ZSIGMONDY ÁRPÁD R.(eletezlet ete A) ÉRTEKEZÉSEK. Lap Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhez (első Közlemény esete e assets ő átlkissés s vit öté evet 40 Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhez, a 43 — 45. ábrával (második közlemény) ...... . . 474 Uj lima faj a zalathnavidéki helyi üledékből (a SET SSÁDTÁVAD NT Eszre lets délre etet dak ás 50 A TOSBSZTSEMDETTKÉLÜBBON éle arte te elete ete zs 245 A talaj mangántartalmának mennyiségi meg- HATÁATOZÁSÁTOLÁZ RÉT etetett SZE ENNE TS 490 Kirándulás a horvát tengerpartra (a 13—17. ATÁT sztó eket szet üz ezta lá ee 27 . A Gerecsehegység középső liaszkorú képződ- ményei (az 1—II. táblával és a 20—21. áb- ZÉNZTÜ TD) KÉTEZER EE OKÉS ENE NSTA E SNS TÉRNE set 54 Új Phillipsit előfordulása Badacsonytomajon (RSZASZZSZ ÁOTA YA EZ ez zt ee ete ezztske jeles 80 A Marosvölgy kialakulásáról (a 29—38. ábrával) 256 A talaj elemzéséhez használt forró sósavas ki- Vonat készítés módjai se als el első s mess 281 A Buda-Pilis-Esztergomi Hegycsoport szer- kezete és arculata (a 46—47. ábrával) ... 555 Mocsuközsésűkörztyekeset es eses ete staze els 401 Ujabb ősemlős-leletek hazánk különböző vidé- ZEN RÚ zéets őt KKK ezt ő BALK E ELNE 416 Kvarcporfiritok a Sebes völgyéből (a 40—41. ÁDTÁYAD Ezé e tk Va e knell e ts ő el 402 A hatvani cukorgyár talajának vázrészei ... 407 Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez (a III—VI. táblával és a 48. ábrával) ... 572 A mezőberényi III. sz. artézi kút (a 42. áb- HENZNYISSEK EGG ó0 áLlton ee take e 411 .. A herkulesfürdői hévforrások radioaktivitásáról 499 Görögországi vasérctelepek (a 39. ábrával) .. 2589 kk IV TARTALOMJEGYZÉK. B) ISMERTETÉSEK. Lap SzáDEczkY GYULA dr. ..... A kanadai XII. nemzetközi geológiai kongresz- SZüs (az EZ SZAOTÁVzÁ HSZ tette ezette étele a: 1948 VAKIMICZU TECGSUGORO. . .... A Szakuradsima tűzhányó kitörése Japánban (a ÜZSSADTÁYAD há sera e áttett EE esete ee 38 TAUBORCÁNTONTA sötet Középeurópa harmadkori vulkánterületeinek helyzete és viszonya az azonoskorú tengerek- heztés magy tavakhozte sees getes eteti. . 297 NANE LSÁROLY Sze Tét ÜJSÁSVÁNYO RSA e senere ezet zta Szet 418 ot p / C) IRODALOM. A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1913. évben (közli TIMkó IMRE) . . . . . . 435 CAVÁT ISTVÁN EF ATOdA Tan TÜKÖCÉS Stee e ele ee lee ette sza ZET ONS (GASTATOT HESS sast sál ez etelek Sulle compositione chimica di un notevole telki ruro di ovo di argento di Nagyág....... . 427 ISHOMENKON SE esett La faune méotigue du village Taraklia du di- SÜKICGÜGEBENÜEIYE szt tetste eze ts s. A29 ÜMÁASKARJEVÁNY Se ess ars izes Két löszperiodus a podoliai és volechiniai kor- manyzóságok területén 2. szegzett 431 EOSTGIKSZÜNV E a zeke szeket ab Miaroyrit ovon kelSŐ Amy astra etet se sale 428 TER NADSZÁZTT AY ANNE été e A földkéreg különböző gázairól ............ 434. ÁAMBONINT (B BRezss erdei ot Über den Muthmanit, eim neues Mineral ... 427 5 TI TT "ÚN VT D) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. SOHAFARZIK FERENC dr. .... Elnöki megnyitó előadás ........:........ 233 SOHRÉTER ZOLTÁN dr. ..... A földkerekség geológiai térképe ......... . 300 Tisztelt tagtársainkhoz és olvasóinkhoz ........2....02.0.2...ssslil és. 473 a) A 1(TINT TT TŰT E) GEOLÓGIAI ESEMENYEK. CG OHAFARZIK FERENC emlékbeszéde Böcgkn Jánosról ..................... 102 SATESSAEDHI HALÁLA 22 setetté es szt EZEN ÁE els Jet É TAN entre ik te ee TS JÉG 103 a) minca rT ÚWAla Vál Nh Pá F) TÁRSULATI ÜGYEK. A Magyarhoni Földtani Társulat 64-ik közgyűlése 1914 töbénbe LES ŐT az ét sej eya7e BT a VS STSÉETSTÉÉS 303 SOHAFARZIK HERONO dr, : Blltiöki M8éenyitő ..stovs ss se lá ztátslstáTs is 283 SzoNnraGcn TAmÁs másodelnök jelentése a bizottságok működéséről . . . . . . . . 30: TARTALOMJEGYZÉK. V Lap PAPESKÁROTZKOT ás ELL kari Jelentés esz aa s senkise szei ető ee tsáes Sz i 906 Pénztatyizsga los bizottság s Jelentése sss sz zzz vez ez sz als elzisis kt s 7310 Mapszaballytaddosítas oke e tes ése see jozsit det 07 ES EESSEEN ES ee 314 BSElamekütatósszalkosztAny a ÜGYBEN et E SSE ére ET Ete eler ete [s sz BTS STEKETSSTáSÉs ső . 820 Szakülések. I. 1913 nov. 5. 1. SCHAFARZIK FERENC: Újabb ásványlelőhelyek Buda- pest környékén ; 2. Rózsa MinÁny dr. : Az ifjabb zechsteini kálisótelepek anya- rétegeiről ; 3. ZSIGMONDY ÁRPÁD : Görögországi vasércelőfordulások. ..... . . . . 88 II. 1918 dec. 8. 1. Szápmczky Gyuza : A XII. nemzetközi geológiai kon- gresszusról ; 2. SigmoND ELEK : A talaj mechanikai és fizikai vizsgálati módszerei- ről; 3. BALLENEGGER RÓBERT: A talajok osztályozásáról; 4. Hogvárn Béla hozzászólása a talajok osztályozásához. ....... . . . . ESETT SS ÉKEK a KO 90 III. 1914 jan. 7. 1. Hogvárn BÉLA dr. : A talaj mangántartalmának meny- nyiségi meghatározásáról ; 2. WEszELszkvY GyurA dr.: Herkulesfürdő forrásai TadióaktivitasamakevIZzSS alattarss esete siete dís ele eletere elése siess 78 een aők sizós sze . 94 IV. 1914 jan. 28. 1. SismowD ELEK : A talaj sósavas kivonatának készítési módjáról ; 2. GLozrzER Józser : Új műszer a talaj térfogat-csökkenésének meg- határozására : 3. Löw MÁRToN dr. : A verespataki kőzetek geneziséről ; 4. VIGH GYULA dr. : Adatok az esztergomvidéki triasz ismeretéhez. ........ SES OK NÉ . 323 V. 1914 márc. 4. 1. KuLcsáR KÁLMÁN dr. : A felső oligocén újabb elő- fordulása Budafok és Törökbálint között ; 2. Löw MÁRroNx dr. : Tridimit Nagy- SZÓLÖSEŐ [ESET OS SMN ÖN ÜST S TT TT A te TREE aze le te kN Ne TS li 325 VI. 1914 ápr. 1. 1. TAzGER HENRIK dr. : A Buda- Pilis-Esztergomi hegy- ség szerkezete és arculata ; 2. KovácH AwraAL : Kőzettani adatok Észak-Para- guayból ; 3. Vim Gyura dr.: Az acanthicumos rétegek újabb előfordulása a, MágyatáközéphégyséB DES e s size ses lotá e a Sle sets sé STO ÉSE ÉS OKET 507 VII. 1914 május 6. 1. Barntó Rezső dr.: Adatok a dolomit-keletkezés elméletéhez ; 2. MAJER IsrvÁx : A Börzsönyi-hegység északi részének üledékes képződményei; 3. GAÁL IsTvÁN dr. hozzászólása 0.0... ss...sslissísse ss 509 VIII. 1914 jun. 3. 1. Lóczy Lasos dr.: Éles kavicsok keletkezése; 2. Lóczy Lasos dr.: A kemesi partrogyás ; 3. KORMOS UIVADAR dr. : Újabb ásatások Baltaváron:; 4. FERENczI IsrváNs dr.: A zalatnavidéki harmad- KÖTÜTÉTESEKTŐL E e érés sze ELSE Se le tk áÜ eles ERO Ő E LESZ KÉÓ 512 ESZÉN ÖVE OJ egét EOK DE bak Se Tee A ten t Ea EE 96 TESTS EE ÉSA Else E TEÁS ESET Z a ENE álta ök LE Éz eSS es NTSZD E eg tels ő 97 TK L EZEN Úr ke ete ás TSt E o se KÖ Ó Te KK OT OSS Tea 99 EVE A9TA Tam LANE ette E ET NET a ee LT o esze det e ÜT été 327 ME TOATA NAT OTKA E e e ASE TK MS Seat a ÁS B at 329 VILZTOTA ÁE EE Eso teet SE ee A ket szen deti 514 VI TARTALOMJEGYZÉK. NE ÜL VESS ÍR 62 SAN a GEN JEL AES E sa ér 0 rob e US hol ő baro Da ed Ő ar eéleLa o ayi eler odotaggoi 01510 ALÓ HT BÉGM o E RE tb ae éva l bo bas szek éhzss e öss zühö ez gaznmoabtáaton özá ost ] DOT KN Zo TES Te sad de ds ssajdds szád koo kágdogád ae d artana a üt A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői, tiszteleti és választmányi tagjai; a Barlangkutató Szakosztály ÜISZGYŰSELŐL Szet te st 226, 227, 395, A Szabó József emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke... .. . 228, 397, SZELKESZtÖTtSÜZENBtRk Éz lete ez esse életet e szi at ek ea elsot eles els 229, 398, Pályázati hirdetés a Szabó-alapból..........2.2.s ..so. ssssssss 230, INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. A) ABHANDLUNGEN. INT OZZA BTS see ao ee Tt éket EZI szea ölte alat a eze etet ete e ar ete 0. GYALÁT LENT Mese e oz szetesett ÉHDLEBRANDSÁDT Azt e tsstő s ő ETORVÁTHS 28 tte LV ozt ts klete s JEG UNE MONA Ete EE E se ÉGULGSÁRA AZ isa eszét et EZGVIAZE VATNASTE HÍRESEK KEKSESS IDIGMOND AL teát Stt tet ARAHGER E TE te estre ató a TÉS OTESVELÉBKEGDES a szelet s EHET ÁS Éget. ey aA VEHNSEJÁSÁA S ALTE TD E E E SZÖR ll tőn! "at e lé d, Bs 9 TEHESSE S Seite Contributions a la théorie de la formation de la dolomte (ASZ Gomtateation sze ees 136 ME Alít TTNKEzÁ Hol) ös s özzegb ad ea átad es éle 520 Eine neue Lima-Art aus dem Lokalsediment in der Umgebung von Zalathna (Mit den BISuTen SS 9 tel e sat e etet 145 Zur Frage des fossilen Menschen. .......... 345 Über die guantitative Bestimmung des Mangans ÉT BOT ON eteezetttzs tree ARO SA Stt s teát keres S 525 Eine Exkursion ins Kroatische Küstenland (Mat rdenbigümen ősét ee Tee tests el aba 123 Die mittelliassischen Bildungen des Gerecse- gebirges (Mit den Tafeln I, II und den Figuren ZAL EA e S E ESR E ÉL AZt SE 150 Ein neues Phillipsit- Vorkommen in Badacsony- tomaj (Mit den Figuren 22—28) ......... 175 Über die Ausgestaltung des Marostales (Mit ösi Errepttem melo) o ogb ozó sú ocsádtoc ak 357 ötudien über die Herstellung der heiBen Salz- sáure-Lösung für die ausführliche che- misehesBodenamaly see se ss slole ezé s 376 Über Bau und Bild der Buda-Pilis-Eszter- gomer Gebirgsgruppe (Mit d. Fig. 46—47) ... 581 Die Umgebung der Gemeinde Mocg ....... . 455 Neuere Sáugetier-Funde aus verschiedenen GegendenÜngamst a a azek ek 470 Ouarzporphyrite aus dem Sebestale (Mit den Bot em 0 eta . Hate TE ZÓNA DH A 456 Les constituants mineralogigues dun sol de ETRÜZTÜL MS S LAKASA TEK ETT G ÉN 462 Beitráge zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom (Mit der Tafel III—MVI und BT raTa S) Aa MENTE SALÁTA OBB EY a KDALBIB VIII INHALISVERZEICHNIS DES SUPPLEMENS. Seite MÓNKÓZ a zuzmo szett Der III. artesische Brunnen in Mezőberény (Mitzdeczehoüt sza eses ee izeket 465 VSZ EÜSZ KS JANET NETEN EEEN Über die Radioaktivitát der Thermalguellen deszElerküles Daldes zetett etelek ee 585 ZSIGMONDYIA VAR FÉR SSENÉ e zt e Griechische . Bisenerzvorkommen (Mit der HSÜTADD ZEN ree ene TREE SE 386 B) REFERATE. ÜZTRBŰBZ; (Ge ss éa set edaee ten Vet GeographresundüGeolostezsette see ee 184 ÜRÓOZSz E Vet etén ó eieés etet Geologie des Balaton und seiner Umgebung.. 186 SZÁTHOZ ESÉS tév azét Über den XII. internationalen Geologen- kongress in Kanada (Mit den Fig. 1—12) 105 NYASRENTEZÜ SE test On the recent eruption of Sakurajima Volcano aber E o tnaga isz KSS SETS Ke tése éra ak eS sc 184 C) LITERATUR. lepertorium der auf Ungarn bezügliehen geologisehen Literatur im Jahre 1913 435 D) VERSCHIEBDENE MITTEILUNGEN. DO EVANVÁNRZK E! HR: zek záé ea Eröffnungsrede des Prásidenten............ 331 Án "ünsere: geehrten Mitelhedér nd "IGeSét 25 a Azé e eyztejsröte sát étetezé s ös sléls 519 E) GEOLOGISCHE NACHRICHTEN. FRANZ SCHAFARZIKS Gedenkerede über weil. Johann v. Böekh ........... 224 Módesámzeire e Dr BIDÚARD [DTNESÉÉ SSEL St ret a elaalet stee aaa a tát át ales eleke 224 F) VEREINS-NACHRICHTEN. Mitteilungen aus den Wachsitzungen der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft. TO RVa e hsz üt züm e KATAS NON K UN LSS a) Dr. FR. SCHAFARZIK : Über neuere Mineralfundorte in der Umgegend von Budapest; b) MicHAEn Rózsa: Über die Stammsehichten der jüngeren Zechsteinsalze und deren posthume Umwandlungen; c) A. v. ZSIGMONDY: Die Bisenerz-Vorkommnisse Griechonlandsi. sz. ssíessssseveveseő ss eses 218 II. Fachsitzung am 3. Dezember 1913. a) Dr. J. v. Szápzozky: Bericht über den im Sommer 1. Jahres in Kanada versammelten XII. internationalen Geologen-KongreB; b) Dr. A. INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. "SiGmoNnD: Über die mechanische und physikalische Bodenuntersuchung; c) Dr. R. BALLENEGGER : Über die Klassifizierung der Böden : d) Dr. B. Hok- NAL HESÉN ÉN ST SÜSS TOTLS eze A tt see e ls Ae ez elol d tetá na d szász aes let SÉS ÉS HT Bva e his atz ung am 7. Jönner 1914. a) Dr. B. v. Hogvárn : Über die guantitative Bestimmung des Mangan- gehaltes der Böden ; b) Dr. J. Weszerszky : Über die Radioaktivitát der Ther- TÜGNÉVONLÉEk les tünő estét a eyes s ös egér Tk Aaa taralsetete üeéleló a reál IV. Bachsitzung am 28. Jánnet 1914. a) Dr. A. v. Sigmoxp : Studien über die Herstellung der heiben Salz- süurelösung für die ausführliche chemische Bodenanalyse; b) J. GLOETZER : Neuer Messapparat für die Schwindung von Böden : c) M. Löw : Über Genesis der Dazite von Verespatak : 4) J. ViGn: Beitráge zu den Triasschichten von TSZ ZKT ES Ge ESÉST EA EE RSS Va Gchsitzúüne am 4. Marz 1914. a) K. Kurcságn: Obere Oligocán-Schichten zwischen Budafok und Törökbálint ; b) M. Löw: Tridymit von Nagyszóllós NER SAAGSRES E GAS 0 ATA S ÁSDEU LAS a) H. TAzGER : Über Bau und Bild der Esztergom-Buda- Piliser Gebirgs- gruppe; b) A. Kovácn: Petrographische Mitteilungen aus dem Norden Paraguays ; c) J. Vicn : Bin neues Vorkommen von Acanthicum-Schichten im MDSaTischene MIGelSebÍN SS ezek s zeke etei zs etette e 2 tná ett öz O NM le s VINSEEVare h s 1 tz ún a am 6. Man 1914 a) R. BaALzró: Beitráge zur Theorie der Entstehung von Dolomiten ; b) Sr. MaseR: Über die Sedimente des nördliehen Teiles des Börzsönyer Gebirges ..... LÉ ÖNKO Noe ENG ÉTEL ÖKET ETNA STO ENE eN TOO É VILI. Fachsitzung am 3. Juni 1914. a) L. v. Lóczy : Über die Entstehung von Dreikantern ; b) L. v. Lóczy : Über den Uferbruch bei Kenese am Balatonsee; c) TH. KoRmos: Resultate seiner neueren Ausgrabungen bei Baltavar; d) Sr. v. GAÁL legt eine Arbeit Sr. FERExczys über die Tertiárschichten der Umgebung von Zalathna vor. k Funktionáre der Ungarischen Geologischen ltesellschaft. — Funktionáre der Fachsektion für Höhlenkunde. — In Ungarn wohnhafte Ehrenmitelieder. JAG TIZ EKETKDL KE TENUE ICEXG Ker HÁNKOSTE EL E Gok E s E a e OG ES ESO OT S 226, 395, IX Seite 219 222 545 545 548 545 TÁBLÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Tafeln.) Az I. tábla magyarázata. Oldal (Seite) KULCSÁR KÁLMÁN: A Gerecsehegység középső liaszkorú képződményei ..... . . . . 54 1a—c. Rhynchonella Hagawviensis BÖSE 0.020... ...lssl rlz letezese eges s eszes á e gal Bage. (Derebratula verbdensi e GNOME Ae els ezt ls k ekevas áj ela si áeúél es ele e elle 72 34 —c. 4 € are ratal példány) sére ete se etika elete zást szeletet kesítés 72 4 "TNaceramús, VETÜTACOSÜS SONY. felere le ete lee eses ze elesel eses sás s eki 73 5a—b. Nautilus semistriatus d Orb. var. globosa PRINSZ ........2-2.2-222-2.-.issl s 74 6a—b. Lytoceras triumplinum HAU. c... .ssrorsi isz lla ál eel es see s eejeleé se 8 ee 78 Ta cb. sáriehceras Bertrandi IRTLYAN Sze sitséeistektlelsés tást a etetels tetelek is e ks ele elsus ő le ldek SÉSÉS 79 Erklárung zur TVTatel I. K. KuLcsáR: Die Mittelliassiscehen Bildungen des Gerecsegebirges . ... . . . . . . . . . (150) 1a—c. Rhynchonella Hagaviensis BÖSE 2.....2..2... ll líássszesszzeeze tes eee (166) Dee öerebratula Serbdensis " PIORT, ali öle esel a letejelsfels lola lefeze (els eza talfejeletei zés les alezsíklejs (167) 34 —c. 4 (6 va (Jünges BExemplar) e érett sére vetetett tests ze teás a (167) 4. Inoceramus venítritosus BOWo sss sza sala elelelalelej eleje e e e elelála ele eszes els efeleke elefejetes (168) 5a—b. Nautilus semistriatus d Orb. var. globosa PRINZ ......--.22.2........... (170) 6a—b. Lytoceras triumplinum HAU. o .ss.sáíggg yet elle es e eléeee seg elele s see (173) Ta Sb Armeticeras "Bertrand AIRIÉTAN " ata esetetélekele state latta rona 2 etel szeg lageávánlsíleaai izet sí sí tés (175) A II. tábla magyarázata. KULLCSÁR KÁLMÁN: A Gerecsehegység középső liaszkorú képződményei .... . . . . 54 1. Diotis janus MGH. (Kétszer nagyítva) ......2. s.lészesísereseezáveresrésses 74 24—b. Lytoceras Sutneri Gxy. (Felényivel valamivel nagyobb) ................. 77 Erklárung zur Talel II. K. KuLcsáR: Die mittelliassischen Bildungen des Gerecsegebirges ............. (150) 1. Diotis janus MGH. (Zweimal vergröBert.) ..........ssísl sss sessseeéessesee (169) 24—b. Lytoceras Sutneri Gny. (Etwas gröBer als die Hülfte.) ..............-. (173) TÁBLÁK JEGYZÉKE. XI A III. tábla magyarázata. Olda (Seite) ViGH GYULA dr.: Adatok az esztergomvidéki triasz ismeretéhez ............... 572 1la—d. ábra. Megalodus Hoernesit FREcH. var. rotunda nov. var. Réteges alsó-nori- GUTLÉVOTOSSS KO lomit a Gy etmtelyz a MOTOS SG is el zltetle sera ele elen e eles eses 573 2 Megalodus Seccot PaRona (— M. Lóczyi HöERN. R.) Ugyanonnan. ........... 57 3. Megalodus eupalliatus WFREcH. sp. (— Dicerocardium) Dachstein-mészkő Bajót, ÜLSGBKÖSéE tea KS ESTÉT etek ását a EE LELNE ÁK ster be ési 574 Erklárung zur Vatel III. Dr. J. ViIiGH: Beitráge zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom ...... (599) Fig. 1—a—d. Mesalodus Hoernesi FREcH var. rotunda nov. var. Gyermely..... (600) 2. Megalodus Seccoi PARosA (— M. Lóczyi R. Hcern). 3. Megalodus eupalliatus FREcH sp. (— Dicerocardium). Dachsteinkalk, Bajót, ÜTESKŐES TE St s SÉT EZ OSE e okk ő) ÖVE e SLk e e a el TOT (602) A IV. tábla magyarázata. V-IGH GYULA dr.: Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez ............. 572 1a—c ábra. Megalodus incisus FREcCH sp. var. cornuta FREcH (— Dicerocardium). mDáchateimmészköd Dorog: Nadyikosziklan szett szakál ersse stktéeűate siglel el eráléj ee see 574 Erkiárung zur Tafel IV. Dr. J. VigH: Beitráge zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom .:.... (599) Fig. 14—c. Megalodus incisus FRECH sp. var. cornuta FREcH (— Dicerocardium) DachstemsKkalka Dorog, "Nagykösziklasea s sets et öm mzeti seta öle alate ege ve (602) Az V. tábla magyarázata. ViGH GYULA dr.: Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez .............. 572 14—c. ábra. Megalodus incisus FREcH sp. var. cornuta FRRcH (— Dicerocardium) Dachstemmészkő . Dorog Nagyikösziklas ess szlteeea sáe se előélete s ülé 574 2. ábra. Megalodus sp. bal teknő búbja. Dachsteinmészkő. Tata, Kálváriadomb. 576 Erklárung zur Tatel V. Dr. J. VigGH: Beitráge zur Kenntniss der Trias im Komitate Esztergom ..... (599) Fig. 14—c. Megalodus incisus FREcH sp. var. cornuta F REon (— Dicerocardium) Dachstormz alko Dorog e Nagykösziklas ása sztar e dletaato tsa alsststó s eleletejáféje (602) 2. Megalodus sp. Wirbel d. linken $Schale. Dachsteinkalk. Tata, Kalváriadomb (603) XII TÁBLÁK JEGYZÉKE. A VI. tábla magyarázata. Oldai (Seite) VIGH GYULA dr.: Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez .............. 572 1a—c. ábra. Megalodus incisus FRECH. var. cornuta FREcH (— Dicerocardium). Dach- Steimmészközü BAJÓt ÖZESKÖ ee ette ee Set e TES Se Eee 574 Erklárung zur Tafel VI. DTS VIGH: Beitrüge "zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom ...... (599) Fig. 1a—c. Megalodus incisus FREcCH var. cornuta FREcH (— Dicerocardium) Dach- steinkalk :Bajót;: :ÖTBBKÖS zés s sevslese testtel ee te es TET SSE (602) A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Textfiguren.) Oldal (Seite) Bose AlsábrasatobalttaConagasábanyatele pe Ses See érzel seláslis et 2 (UobaltzérübeeConiasas) Sea ae alla ak slmaote ő un els (106) Ki DEE Bozéupm caz arany banyaszkodásakezdete jéé ses ete 3 (Bőreüpme smeusangelestesGoldmime ese etess e (107) ( 9. EEMONTE Royal éSSEKTÜZ DÁN d ges sé d erts ele ska eve sség 6 (Mssezütlager sas one ktoyzail kesztet else etes (108) c TOVÁ Skamadataktocke ottani te s ett etetáte e stee ek ű (mMierkamnadischen KoekyeMountams) a see ee a asok (109) K HD. 4 e KA Szikláshegyséo Dacsam agyidékemes ét e sé se sss san: 10 (Devonlandschaft am Lake Agnes unweit Laggan) .... (110) c CS alágganyze He sEroy hegyes "El SGBET EE See er ekekekeretelets zni 17 (Gletscher am Berge Le Broy im Viktoria) ........... (112) Ki ec lkagsan shake EeMOTANa etess sss ee else kes alj elét es e zkesalelekéi : 15 flaikezMóvadnibei a9ggan a etette tál teszta tele skjelelotezs ő (114) ( 8. c — Rocky Mts, Field állomásnál természetes híd ....... . HÚ (Naturiehesbrüekedberebíele kezte ee etés éekeetetsés ete (115) 4 9. c —— Posztglaciális kanyon Field vidékén Joho-völgy, Mont CGathedral oszze ss sét ee A EE ke ák eze vezetet str 18) (Postglaciales Canontal des Yoho mit Mount Cathedral) (116) £ TO ez eColumibia sRanoe : Glamyilltanmetlett sz seat etetés elete 21 (Golumibrasshamnses Glanyilltana) meszes esete dass a dette (118) Ki Id. c — Savona állomás mellett diluvialis tertasz sss... 23 (Dilavialoalérrasse bet Savmonai) ses ese Ask edes etérs (120) ( 2 Eells Catesáöhimasbat közelebb ene tt este E eltelt 25 (Elellszsate a bet a Chart at hez ztette eds eto én ötlet d eets (121) ( 13. c — Földtani szelvények a horvát tengerparton át... . . . . . 29 (Profilskizzen durch das Kroatische Küstenland) .... . (124) ( TA et caDiorítzpornmitekelsőbenkováeről e ere see ékkto sets este 30 (Diorit-Porphyrit von Ober-Benkovac) ............... (126) k 15. c — A Medvebarlangból való Ursus priscus-nak emberi kéz ADA MASSMKANGZESONG AJ S a fek éneke gate tells át esete sljél 32 (Von Menschenhand bearbeitete Knochen von Ursus priscus aus der kBáhrenhöhles bei Lokve) ....... . . . (128) 4 ő eeet0olésatkatnéónjaktetels Ök ta DÓL evő ee esketés es aes ta sú 35 (Oolit aus dem Ober-Jura von Kamenjak) .......... I (131) XIV Figur k Kt SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. Oldal (Seite) 17. ábra A Szakuradsima vulkán környéke, Japán legdélibb TOkám szé EN Etet etetett SET e BET ER JeE te 39 (Sakurajnmanyolcamor apam meset et ezet sk el (135 18. e Éimargrámdiszasáspzetolultólsmézye étek ette ás tettetés elete 51 (Lama grandis n. sp. von oben gesehen) ............. (146) 19 a Tamargrandís naigpatteknöjenoldaltólasses ae se ős ee etstst 52 (LAMÁYOTÁNÁLS AES ZS E KEKE ete Se ee ee esete els (147) 20. c — Geológiai szelvény Tölgyhat és Nagyemenkes között .. 70 (Lagerung der Bildungen zwischen nagy Tölgyhát und Nagy-enmenkés) vsz seen tetelt tte eler e edes (161) ZALA KON LATTAN SZOLSJONTKÁTÓK AEGKODYÉNNL REN naaa ddaz ja adon sa tat TT (Lyjtoceras Sutneri. Die Form der Windung) ........ . (173) 22. c — Penetrációs phillipsit-iker Badacsonytomajról . . . . . . . . . 81 (Philhpsit Doppelzwilling von Badacsonytomaj) ... . . . (177) Z32ZEKE gl hltpentsikersBadaésonytoraaj tol Mese tetette et lee iss 81 (Phillipsit- Doppelzwilling von Badacsonytomaj) . . . . . . . (A) JAN s ze Bmiliipsit-ikerüktoltástámaánagzzat te tetet ete éeteteés tetele tis estet 83 (Die Auslösehungssehiefe eines Juxtapositions-Zwillings) . (178) 25: Fe ALCASpliosittpnőjeketőj asse ette etet ee eke se ee ee 35 (erojektion des" PRillosits) esse se e teetetetele e elelsíeis (181) 26—27. ábra. Juxtapoziciós phillpsit-iker Badacsonytomajról . .. 86 (Einfacher Juxtapositions-Zwilling von Badacsonytomaj). (182) 28. 4 — Szimmetrikus penetrációs phillipsit-iker Badacsony- tOMAJTÓ tane sstssa kezte N TES Se e ázást ee e eke ke Ne evslsás s6 (Symmetrisch entwickelte Penetrations- Doppelzwillinge von Badacsonytomaj) .... . . . . BÉG SES S SÁT OOT (182) Og e AI Márosvolgy Marosnemetmel tét eztet 257 (DaseMarostat ibereéMartosnémeti usse tetette élete (358) 30. c — Plostina-kavicsok szelvénye a szántóhalomi árokban .. 258 (Postina-Schotter im Wasserrisse bei Szántóhalom) .... (359) 31. c — A Marosmeder szelvénye Nagyenyeden. . . . . . . . . .. . . . . 259 (Profil des Marostales bei Nagyenyed) . . . . . . . . . . . . . . . (361) 32. 4 —— Alsó és felső pleisztocén-terrászok Marossolymosnál .. . . . 262 (Untere und obere Pleistozán-Terrassen bei Marossolymos) (362) 33. ( — ASztrigy folyó terraszának vázlatos rajza Tompánál. . . . . 263 (Terrassen des Sztrigy-Flusses bei Tompa) .... . . . . . . . (363) 34. c — A Maros sziklazátonyai a zámi szorosban ...... . . . . . . 264 (Felsbánke im Marosbette im Engpasse bei Zám) .... (364) 35. ( — Terrásznyomok a solymosi Maros-szorosban. ....... . . . 266 (Terrassenspuren im Engpasse der Maros bei Solymos) ... (365) 36. 4 — A branyicskai szoros, a Maros mellett, az alsó pleisz- tOGÓNELErTASZ IATA UNATNY NYEU NEEE e ele e elése s slat SiSÁSÉS 268 (Der Branyicskaer Engpab mit den Spuren der unteren Pleistozánz ÜSttáASS et ÖREt ett e elérs los ás e klasz e STER ETST (366 K ( kt KC ( ( k 38. 39. 40. 41. 42. 43—45. 48. ( ( ( ( ( SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. XV Oldal (Seite) . ábra Az alsó és felső pleisztocén erózió-nyomait viselő ba- zaltszikla Marosbrettyével szemben ............... . 269 (Basaltfels bei Marosbrettye mit pleistozáner Erosion) . . (367) Szkématikus rajz a pleisztocén óriás kavics korának ... meogAla pitásalhozt ess st ales sin sells elsasis e éa A oz 279 (Schematische Alterserklárung des pleistozánen Riesen- HEROLHELYMKSEEK szeteátszo é s sé eki SÉ ek DEra ölő lá blzl s drsralsi (371) CGorósgorszásitvaséreek térképezés sr sema ga ez ajó ses le 291 (Übersichtskarte einiger griechischen Bisenerzvorkommen) (387) Kvarcporfirit-telér a Sebes völgyében ........... dass 403 (Oduarzporphyrit-Dyke im Sebestale) ..............-. . . (457) Kvarcporfirit-telérek a kristályos mészkőben. .... . . sas 404 (Ouarzporphyrit-Dyke im kristallimisehen Kalk) ..... . . (458) A mezőberényi III. sz. artézikút vázlatos szelvénye.... 414 (Profil des artesiscehen Brunnens No III. in Mezőberény) (467) ábra. Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhez ..... .. . . . A4TT (Contributions a la théorie de la formation de la dolomie) (521) A Kiskevély és Nagykevély látóképe a Pilis-Borosjenő s. Üromüközötti levő MlépcsSŐOSI vidéken Esés esetet 561 (Das Stufenland von Pilis-Borosjenő und Üröm, Kiskevély umdNayikevelyű Est stte ká ekte et eke ssslesls tasks si e zös steel (587) A Solymári Medence és a Nagykevély közé eső vidék tajképé és! ge0lógiatSZelVényye Ses szeles ezé ee elet dee 562 (Btekkvoméikúekensdes ülejéehegy se res öttstő aa se eleste e e (589) Megalodus eupalhatus Fgxcn, a bajóti Öregkő dachsteini INESZÉDÓLV SRE KÉS MÉNE ONE OLSEN e sle ölelte a só letán KÖNE elt be 575 ( Megalodus eupalliatus FREcn. Bajóter Öregkő, Dach- Stemikalik Keep nös ééezzteásés EZÉSE ELO NENT (601) KRSS EZÉ sa ge szét T EVA CGYACSEKÉLÁNESBÁR osáseatett séátege RAKGOATÁRBÓL a AS ENESÉLÉSŐ gé ro r 2 TÁRNÜASÁMNSEESÉS szánk savas tg terül metszet . 27 ha SZESZT Taps is] f 4 ítási Av) ÜTan es rsn Eső Ada, Ti sél firízzségpiná ter Je 41 éa BALE FE ADSZ Tt té VE KELT MERDS s zzák Aa í tér. £ ZZA7TERES tá té ge sát, "yes tag Mihrevse see ÉL ÉN E ág ÖT ÉETE A ET ÜT A ERTEKE d INAEy". f ún ESETE AA Av e EE a ező] 261128 ! ZT att LÉSE ált ÖGKERSR A: Vösgelezt f sa 60 1 A MŰ Hi YE s ÉS era § J40 zt JA Gratujta faág "ú - 54 Jag kézis sive fázós hó ztfázrkzor ré h2 s 09 f Me ÜL KELT ss ékeb éva a jet a teás ata már ÖLE T e igsuin MERZNEL ÁS vála, lna za stee Áhó Hz é Sal: ru kes esése TOTTÉRNT KÖZTEÖNY TE2A FÜZET XLIV., KÖTET, 1914 JANUÁR—FEBRUÁR. A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. Irta SzápEczkY GyYuLa dr.! — Az 1—12; ábrával. — Bevezető. Az 19183. évnek kétségkívül legjelentősebb geológiai eseménye a kanadai nemzetközi geológiai kongresszus. A kongresszus ülései ugyan Torontóban, Kanadának az Ontario partján elterülő egyik legele- venebb városában tartattak meg augusztus 7—14-ig, de azért épenséggel nem lehet torontói kongresszusnak nevezni, nemcsak azért, mert a szoká- sos kirándulások behálózták Kanadának geológiailag érdekesebb összes ismert részeit, hanem főleg azért, mert az üléseket megelőző 12 kirándulás közül 8 a Szent Lőrinc folyó partján fekvő Montreal városból indult ki és részben oda futott vissza. Montreal, Kanadának ez a legnagyobb, gazdag, fele részben francia- nyelvű, rendkívül gyorsan fejlődő városa tehát sok napon át volt a haj- léka főleg azoknak a kongresszistáknak, akik a kongresszus előtti kirán- dulásban résztvettek. Ez okból ebben az időben Montrealban a híres McGill University szomszédságában lévő deák-klub fényes helyi- ségében rendes irodája volt a kongresszusnak. Örömmel üdvözöltük itt a stockholmi kongresszus alkalmából jól ismert ÖUENSEL barátunkat, az upsalai egyetemen a kőzettan magántanárát, akit az intézőbizottság segítségül kért fel a kongresszus idejére. Ebben az irodában kaptuk meg nemcsak az információkat, leveleinket, hanem olvasóterem is volt itt, sőt a kirándulásokkal kapcsolatos gyűjtéseinket tartalmazó ládák befoga- dására is volt egy külön helyiség. ApaMms, a montreali Mc Gill egyetem geológia tanára volt a kongresszus elnöke is. Itt volt alkalmam először látni Amerikában, hogy a város legszebb helyén milyen kényelmesen pavillonrendszerben van el- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1913 december hónap 3-án tartott szakülésén. Földtani Közlöny. XLIV. kőt. 1914. 1 2 D: SZÁDECZKY GYULA helyezve az egyetem. Az egyes épületek tágas, pázsitos terekkel vannak egymástól elválasztva, a városi parkká alakított Mont Royal domb tövében. Hasonló fényesen és kényelmesen van elhelyezve a torontói egyetem is, óriás területen, amelyen Toronto tartomány parlament épületének is he- lyet adott. Ugy látszik, a tudományos intézetek előkelő elhelyezése, meg- becsülése általános Amerikában. De Kanada-birodalomnak (dominion) fővárosa, az előbbieknél kisebb és kedvezőtlenebb helyzetű Ot t a w a város is vendégül látta augusz- tus 1-én a kongresszusnak ama tagjait, akik az ülések idejét megelőző legnagyobb kirándulásokon résztvettek. Ha formális iroda nem is volt Ottawában beállítva, de az újonnan épült Victoria Memorial Museumo- 1. ábra. Cobalt, Coniagas (—Co, Ni, Ag, As.) bányatelep. ban a geológusok minden szükséges útbaigazítást megkaptak és a ven- dégek fogadására, kalauzolására itt is alakult helyi bizottság. Ha tudjuk azt, hogy a kongresszus főtitkára Brock, a kanadai központi földtani intézet- nek igazgatója (épen úgy, mint a kongresszus irodájának többi tagja) otta- wai lakos, valamint a tiszteletbeli alelnökök, a miniszterelnök, bánya- miniszter, vasútminiszter is ottawai lakosok, ha tekintetbe vesszük a ki- rándulásokat, akkor megértjük, hogy ez a kongresszus igazán egész Kana- dára kiterjedt. Ugyanaz az arányos megosztás felé való törekvés nyilvánul meg ebben, ami az Egyesült-Államok fővárosává nem a legnagyobb, leggaz- dagabb New-Yorkot, hanem a félreeső kisebb Washinetont tette, Kanada fővárosává pedig a gazdagságra, lakosok számára nézve jelentéktelenebb Ottawát. Amerikának legnépesebb területe a földrésznek Európa felé néző A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 3 keleti része, tehát természetes, hogy a kongresszus főmozgalmai ezen a részen voltak. De az ülések utáni nagy kirándulások a kongresszus tag- jainak jelentékeny részét átvitték az egész kontinensen. Ezeket a tagokat siettek megvendégelni a többi jelentékeny városok is. Az Amerika közepén végighúzódó Nagy Alföld kanadai részének főhelye, a fiatal (1881-ben 7985 lakosa volt) de máris kétszázezer lakosú Winnipeg szónoka, e város volt polgármestere amerikai merészséggel mondta a C, kirándulás résztvevői- nek adott banketten, hogy igazi kanadai kulturát eddig nem láttunk, csak most fogjuk ezt látni. Ha gabonakulturát értett volna a szónok, úgy szavát komolyan lehetett volna venni, mert Winnipegbe futnak össze a nagy 2. ábra. Porcupin, az aranybányászkodás kezdete. kanadai Alföld kereskedelmi szálai. Azonban a szónok a kulturával kap- csolatban azt is megemlítette, hogy az ő városukban 47 nyelven beszélnek. Tudnillik Winnipeg város a kanadai kivándorlás központja és az állam- nak egy a kivándorlást szabályozó hivatala van itt, ahol a kivándorlók egy hétig ingyen lakást és ellátást kapnak. Innen osztják el őket a nagy alföldön. A kanadai bankettek általában lényegesen különböznek a mieink- től és pedig nagy egyszerűségük által. A teán vagy kávén kívül rendesen csak hideg étel kerül az asztalra. Szeszesital egyáltalában nincs. Ezt a jegesvíz pótolja. Üdvözlések, beszédek az evés befejezése után követ- keznek, és a.szónokok nevei a bankettlapon előre fel vannak sorolva. Ezek sorozata a király éltetésével, s a hagyományos God save the King el- éneklésével kezdődik. Különvonatunkon igen jó volt az ellátás és sört is lehetett, habár 1k 4 D: SZÁDECZKY GYULA jó drágán kapni. Igy a bankettek nem csináltak különös örömet. Ezt nagyon jól kifejezte CSERNISEV, az orosz geológiai intézetnek immár boldogult igazgatója, a VIII-ik kongresszus elnöke, kinek neve ren- desen ott állt a bankettlapon, winnipegi köszöntőjében, mondván, hogy ő életében sohasem ivott jegesvizet. Itt azonban körülötte mindenki azt iszik, amitől nyelve annyira megdermedt, hogy nem tud beszélni. Kivétel volt a torontói hivatalos bankett, amely fényben vetekedett ami bankettjeinkkel. A menut követő beszédek között zene és ének is volt. Fényes volt Montreal egyik klubjában az elnök részéről kisebb tár- saságnak adott diner is, amelyen a Mc Gill egyetem néhány tanára is résztvett. Mindezekben a városokban fogadóbizottságok alakultak, amelyek részletesen megállapított programm szerint mutatták be a városnak és környékének mevezetességeit, úgy hogy a kongresszus tagjainak bőségesen volt alkalmuk megismerni Kanadának nemcsak geológiai viszonyait, hanem rohamosan fejlődő, rendkívül gazdag városait, azok pezsgő életét, törek- véselt. A kongresszus előtti Az (Sudbury, Cobalt, Porcupin) kiránduláson az újonnan felfedezett bányavidéken a rohamosan növekedő községek fej- lődésének teljes sorozatát volt alkalmunk látni. Vannak itt ez1—2 bánya- vállalat épületeiből álló egyesztendős telepektől kezdve pár esztendős és több ezer lakosú városokon (Cobalt) át a fejlődés minden fokán lévő községek. Sudbury város alig 10 esztendős és máris van vagy 50,000 lakosa. A csendestengeri vasút nyugati végénél fekvő Vancouvre város pedig mindössze 22 esztendős, t. 1. a Canadian Pacific Railway (C. P. R.) vasút megnyilvánulása alkalmával keletkezett és van vagy 200,000 lakosa, rend- kívül nagy ipara, kereskedelme és gazdagsága. Geológiai kirándulások az üléseket megelőzőleg A, és A.-. Kanadának, ennek az Hurópával majdnem egyenlő nagyságú óriás terület legérdekesebb ismert részeinek geológiai szerkezetét rendkívül nagy munka és fáradságos előkészítés után mind bemutatták a kongresz- szusnak a torontói ülések előtt, alatt és után, összesen 31 kiránduláson. Hogy mit végzett e tekintetben ennek az aránylag fiatal országnak mérsékelt számú geológustestülete, az szinte hihetetlennek tűnnék fel, ha 1 Jellemző az amerikai viszonyokra, hogy hálókocsink néger inasa télen át egye- temi hallgató. Még különösebb az, amit elnökünk ADAMS mondott, hogy egy nyári szün- időben egy pásztor levéllel kereste meg, mint leendő tanárát, hogy szerezzen neki Mont- realban tehén mellett foglalkozást, mert mint szegény ember, másként nem tudná az egyetemet végezni. A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 5 nem tudnók, hogy Kanada már 1903-ban, a bécsi ülés alkalmával meghívta a kongresszust. Ekkor azonban a mexikói meghivás fogadtatott el, ame- lyet, hogy egymásután 2 amerikai kongresszus ne legyen, a stockholmi követett. Igy 10 év állott az előkészületre. Ennél, valamint a kirándulá- sok vezetésénél is segítségül jöttek az Egyesült-Államok geológusai. Igy a kanadai Kordillerák tekintélyes részét az egyesültállami tanulmányai folytatásaként DaLry a cambridgei Harward University geológustanára és Walcott tanulmányozták. DaLy írta le a kongresszus számára készült vezetőkönyvben a Kordillerák geológiájáról szóló általános részt és itt a vezetésnek jelentékeny részét is ő vállalta magára. A Sziklás-hegység cambri rétegeinek tanulmányozásával, leírásával nagy érdemeket szerzett Warcorr pedig a Kordillerákban (Field) egy előadással örvendeztette meg a C1 kiránduló társaságot. Lawson a kaliforniai egyetem geoló- gustanára a Felsőtó környékén volt egy kiránduláson vezetőnk. A térképekkel, képekkel gazdagon felszerelt vezető könyv - ről (Guide) azt kell mondani, hogy Kanada modern geológiáját magában foglalja. Összesen 1908 lapra terjed, 154 legnagyobbrészt színes térképpel, 267 képpel, 39 rajzzal és szelvénnyel van illusztrálva. Az (A,) SudburyCobalt-Porcupine kirándulás volt az első, amelyen a kongresszus előtt résztvettem. Erre július 23-án reggel indultunk kü- lönvonaton Montreal ból. Ez a vonat látott el bennünket augusztus 2-1g állandóan lakással és étkezéssel is. Ezen a kiránduláson kitünő alkal- munk volt megismerni a Huron és Ontário-tótól északra elterülő leg- régibb ismeretes részét a földkéregnek, amelyet Suxss E. a kanadai paizsnak nevezett. Rendkívül erősen van itt kifejlődve a precambri csoport. Ennek a Szt. Lőrinc képződmény, (laurentian) gránit és gneilszé- nél idősebb üledékeit (Sudbury sorozat) legalább 6000 m-re becsülik. De ez alatt megvan a kkeewatin vasat termő zöldköves és zöldpalás soro- zata, valamint a eGrenville sorozat, üledék csoportja 18. A Szt. Lőrincz képződménynél fiatalabb rétegek csoportjában a cHuroniam alap konglomeráttal kezdődik, felső tagjának rétegei között pedig vulkáni tufa is előfordul. A Huronian-t áttöri, tehát annál fiata- labb egy igen érdekes norit-féle, medencealakú lakkolitos telér (xbasin- shaped laccolithic silb) amelyik alsó érintkezésén a világ ezidőszerinti leggazdagabb nikkelbányászata folyik. Ez a norit az ellenkező, felső oldalán fokozatosan saványúbb mikropegmatitnak nevezett kőzetbe megy át. A gazdag v a s ér c előfordulásokat ezen a kiránduláson Moose Moun- tain és Temagami-tó vidékén ismertük meg. Sok helyütt elképzelhetetlen tisztán feltárták ezeket az érceket a negyedkori gleccsersúrolások. Megismertük itt Cobalt város vidékén 1903-ban a vasút építése- kor felfedezett ezüst és kobalt-telepeket, (1 ábra), továbbá Porcupin egészen 6 D: SZÁDECZKY GYULA új aranybányáit. (2. ábra). Az arany leginkább termés állapotban, kvarc- érben precambrisavanyú erupciók termékeként fordul elő. Érdekes, hogy ezen a területen nemcsak Cobalt város van elnevezve az érc után, hanem egyik bányájuk, amelyben kobalt, nikkel, ezüst, arzén van, (Co, Ni, Ag, As,) Coniagas nevet kapott. A járások pedig kiváló geoló- gusok után 15 vannak elnevezve, Coleman, Kemp, Miller stb. A világ minden részéből összeverődött bányászok színtelen öltözetű és kedvetlen arcú csoportja egészen más benyomást tesz itt, mint a mi régi kedélyes bányásznépünk. De az aranybányászat se fog addig tartani, 3. ábra. Montreal felett Mont-Royal, essexit-bánya. Az előtérben balról LACROIXx, jobbról TERMIER. mint Erdélyi Érehegységünk aranybányászata, mert itt hihetetlen erővel esnek az arany kitermelésének, annyira, hogy pár év alatt egyik bányában már 500 méterre hatoltak le a mélybe. Ennek a kirándulásnak utolsó napján Észak-Amerika egyik legbájo- sabb taván, a Temagamin hajókáztunk és megismertük ennek keewatin és fiatalabb precambri képződményekből álló környékét, az itt lévő magnetittelepeket, diluviális gleccserektől lesúrolt felülettel. Ezek azon- ban jóval szegényebbek, mint a Moos-Mountainiak, ennélfogva egyelőre nem mívelik. Itt láttuk Baer Islandon az első indián telepet, megismertük nyirfa- kéregből készült rendkívül könnyű csónakjaikat, megcsodáltuk a csónakkal A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. —J] való bánásban végtelen ügyességüket. A Hudsonbay társaságnak van itt egyik állomása. Régebben kizárólag ez a társaság közvetítette az indiánok- kal a kereskedést. 8 Erről a kirándulásról visszatérőben ejtettük útba Ottaxát, Kanada fővárosát, hogy résztvegyünk augusztus 1-jén a kongresszus tiszteletére rendezett ünnepségeken, amelyre idejöttek a többi kirándulások részt- vevői 18. Meglátogattuk a kanadai parlament épületét is, mely gothikus formájával a magyarországira emlékeztet, de a miénknél kisebb méretű. A kormány és a város által adott banketten hallottuk többek között be- szélni Kanada miniszterelnökét és bányaminiszterét. Megismertük az új 4. ábra. A kanadai Rocky Mountains, Laggan állomásától délre Miror lake. Victoria Múzeumot, melyben ebből az alkalomból zene 15 mulattatta a kö- zönséget, amiben egyébként sokkal ritkábban és szegényesebben van része a közönségnek Kanadában és általában Amerikában, mint nálunk. V1l- lamos kocsikon bemutatták nemcsak a várost, hanem a város környéké- nek legnevezetesebb helyeit is. Megcsodáltuk Kanada magas fokon álló gazdasági mintaintézményét, amelyben — hogy csak egyet említsek — a szomjas tehenek maguk nyitják és zárják a vízvezetéket és csak olyan helyzetben fekhetnek le, amelyben ürülékük közvetlenül egy leöblíthető csatornába kerül. A következő napon, augusztus 2-án volt a montreali nap, amidőn délelőtt a Mc Gill egyetem ! díszdoktorai sorába iktatott néhány külföldi 1 Az egyetem alapítója Mc GILL skót származású polgár. Sok skót eredetű polgára van a városnak és a tanárok közt is vannak skótok. g D: SZÁDECZKY GYULA képviselőt. Délben a helyi bizottság adott luncheont a Windsor Hotel ban- kett-termében, délután pedig egy külön vonaton Lachine-be, innen pedig hajón egy (Uauglinawaga) indián faluba mentünk, ahol az indiánok tisz- teletünkre csónakversenyt rendeztek, bemutatták lacrosse játékukat, végül törzsfőnökké avatták a kongresszus elnökét és két más geológust, nemzeti szokásuk szerint az ő nagyon sajátságos táncuk és zenéjük kisére- tében. Vissza hajón a Lachine zúgon át jöttünk. A katonazenekarral is ellátott, úgy látszik túlságosan megterhelt hajónk azonban olyan erővel ütődött a fenékből kiálló sziklához, hogy — amint a következő nap az újságból olvastuk — életünk komoly veszélyben volt, amennyiben ki- szállásunk után csak nehezen tudták a kapott résen át betódult vizet ki- szivattyúzni. Augusztus 83-án a Mount Royal parkot néztük meg (3. ábra), ezt a geológiailag is rendkívül érdekes, uralkodólag essexitből álló kincsét a városnak, mealyben olyan gyönyörű camptonit, tinguait és egyéb te- léreket lehet látni a kitünően gondozott útak bevágásai mentén, hogy ez itt az egyetem közelében geológiai múzeumnak 18 beillik. Valóságos áldás a nagy terjedelmű és gyönyörű kilátást nyújtó magános domb a városra nézve, amit a sport minden ágának mivelésére 15 Jól felhasznál- nak.1 A gyorsan fejlődő város egészen körülnövi a Mount Royalt, úgy hogy alatta jelenleg alagút készül. Alkalmunk volt néhányunknak augusz- tus 4-én ezt az épülő alagutat 15 megtekinteni, ahol láttuk, hogy az ordo- vician (alsó silur) trenton mészkövet különböző, essexithez tartozó telérek szelik át. Augusztus 5-én és 6-án volt a Mt Rowal-nak és a Szent Lőrincz folyón túl eső Mt Johmson nevű, szintén essexit kúp hegynek az A; kirándulás kapcsán való meglátogatása elnökünk, Apams vezetésével. A torontói ülések ideje: aug. 7—14. Augusztus 7-én kezdődtek a kongresszus ülései Torontóban, ebben a rendkívül eleven vasúti és vízi forgalmú és kereskedelmű, 350,000 lakosú gazdag városban, melynek lakossága 10 esztendő alatt 13896-kal szapo- rodott és amelynek a Britt birodalomban London után a legnagyobb üz- letei vannak. A városnak rendezőbizottsága mindent elkövetett, hogy a kongresz- szus tagjai jól érezzék magukat. Az egyetemmel kapcsolatos diák- és diáknő- 1 Télen át rendkívül nagy és híres dobogánpálya teszi vonzóvá ezt a területet, amelyet nyáron át kocsik és gyalog kirándulók nagy tömege lep el. Az egyetlen, ami az élő természetben való gyönyörködés harmoniáját zavarja a Mount Royalon, a temető, ami jó európai szokás szerint itt is a város felett lévő magaslatra került. A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 9 otthonokban az ülések idejére, az amerikai viszonyok szerint nagyon olcsó szállást és ellátást ajánlottak fel. Ezenkívül a város automobilokat bocsá- tott rendelkezésre a város és környéke nevezetességeinek megtekintésére. A hölgybizottság többször délutáni teával kedveskevett az ülések mellett lévő kerti helyiségben. Nagyon kellemes volt egy dúsgazdag bányabirto- kosnak, Duwszap úrnak, a város külső, villaterületén szép növényzetű diluviális völgyszegélyen fekvő remek parkjában tartott garden partyja. Azonkívül hogy a városban nagy számmal lévő klubok vendégül hívták meg a kongresszus idejére az ismertebb kongresszistákat, egy csolnakázó klub velencei estélyt rendezett az ő szigetén, ahová saját hajóján vitte el a résztvevőket. A városházán a polgármester és a városi tanács 15 adott egy fogadóestét, amelyen amerikai szokás szerint minden egyes résztvevőt külön bemutattak a polgármesternek és nejének. Ezenkívül egy nagyon fényes bankettet adott Kanada a kongresszus tagjainak tiszteletére, továbbá a torontói egyetem 15 rendezett egy ünne- pélyt tiszteletbeli doktori cím adományozása céljából. A hölgybizottság pedig luncheonnal tisztelte meg a hölgytagokat. A torontói tagok egyébként is mindent elkövettek, hogy a kon- gresszistáknak kellemessé és élvezetessé tegyék az itt tartózkodást. Tanár- társaink részéről 15 számos meghívásban volt részünk. Ennek a sok szívességnek, figyelemnek megvolt az az eredménye, hogy a torontói napok a legszebb emlékeket hagyták a résztvevőkben, kiknek száma hozzávetőleges becslés szerint 500 lehetett. A jelentkezett delegátusok és tagok száma július 4-éig 1152 volt. Az ünnepélyes megnyitás augusztus 7-én déli 12 órakor történt az egyetem nagy gyűléstermében (Convocation Halbh. A kongresszus tisz- teletbeli elnöke, a kanadai birodalom főkormányzója, ő királyi fensége The Duke of Connaught nevében, aki ekkor nem volt Kanadában, helyet- tese, a kanadai legfőbb itélőszéknek elnöke nyitotta meg az ülést. Ezután üdvözölte a kongresszust a kanadai: kormány nevében Kanada miniszter- elnöke, Ontario tartomány nevében Ontario bányászati minisztere, Toronto város nevében a főpolgármester, a torontói egyetem, a házigazda nevé- ben az egyetem elnöke. Az üdvözlések után a megelőző (svédországi) kongresszus elnöke és főtitkára adták át a kongresszus ügyeit; utóbbi felolvasta az intézőbizott- ság részéről javasolt intézőbizottsági és választmányi tagok névsorát, amit az ülés elfogadván, az új elnök foglalta el az elnöki széket, a főtitkár pedig az intézőbizottság működéséről tett jelentést. Bemutatta a Coal hesour- ces of the World (a világ szénkészlete) című munkát, amely a XI. kon- gresszus határozatából készült és amelyet e nap délutánján a közgyűlés részletesen tárgyalt. Ebben a 3 vaskos kötetet magában foglaló, összesen 1370 nagy negyed lapra terjedő munkában, amelyhez egy 48 lapból álló 10 D: SZÁDECZKY GYULA térképatlasz 15 van mellékelve, a Magyarországra vonatkozó részt főtitká- runk, dr. Papp KÁRoLtY írta meg.! A 961—1012. lapokon van Magyarország ismeretes szénelőfordulásainak ismertetése, melynek összes mennyisége 357.958.418 tonnára becsültetett. Ehhez adva a valószínűnek tartott [.359.749,000 tonnát, az összes mennyiség 1,717.707,418 tonna. A kongresz- szus főtitkára elismeréssel emlékezett meg a magyar munkálatról. Ma- gyarország után következik benne (1013—1073. lapon) Ausztria szénkész- lete PETRASCHEK W.-től, azután Bosznia és Hercegovina szénkészlete dr. KATzeg FgiGYEsS-től (1075-—1089. lapon). Összesen 64 ország szénkész- lete van ebben a nagy munkában tárgyalva. A bemutatást követő vitat- 5. ábra. A Sziklás hegység Laggan állomása vidékén Lake Agnes (alsó devon). kozás folyamán hangsúlyozták azt, hogy a szén meghatározásánál leg- nagyobb értéke a mikroszkóp alatti petrografiai meghatározásnak van, hogy a kémiai elemzés egymagában vajmi keveset ér. Este de MARGERIE népszerű előadást tartott a világ geológiai tér- képéről. A következő napon a közgyűléseken kívül egyidőben 3 különböző osztályban folytak az előadások és megbeszélések. Az első osztály tárgya- 1 Les Resources Houilléres de la Hongrie. Rapport rédigé par CHARLES DE PAPrF, docteur és Sciences, Géologue de VÉtat hongrois, an nom de M. Lovis de Lóczy, Profes- seur d" Université, Directeur de Ulnstitut Géologigue Royal Hongrois. A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 11 lási körébe utaltatott a praecambrian, továbbá a gazdasági geológia, petro- lógia, mineralógia stb., a második osztály körébe a palaeontológia, sztra- tigrafia, a harmadik osztályba pedig a glacialis geoológia és fiziografia. A vitatkozásra kitűzött főbb tárgyak sorozatát a Földtani Közlöny 1912. évi XLII. kötete 921. lapján lehet olvasni. A választmány, amelynek mint egyik megválasztott alelnök, én is tagja voltam, minden reggel 9-kor tanácskozásra gyűlt össze. Délelőtt üléseztek a különböző bizottságok is, amelyek a megelőző kongresszuson küldettek ki bizonyos kérdések megbeszélésére. 10 órakor kezdődtek a köz- gyűlések, délután 2.30 órakor pedig a szakosztályi ülések. 6. ábra. Laggan. Le Froy hegy és glecser, Szikláshegységben. Ezek a tárgyak augusztus 8-ikától kezdve az összes ülési napokat igénybe vették, kivéve a vasárnapot és augusztus 12-ikét, amely nap egészen kirándulásnak volt szentelve. Hazánkat közelebb érdeklő előadás csak egy volt, amelyet az első szakosztályban tartottam angol nyelven az erdélyi földigázról. A hozzám intézett sok kérdésből láttam, hogy elő- adásom igen sok jelenlévőt nagyon közelről érdekelt úgy tudományos mint gazdasági tekintetben egyaránt. A többi, köztük sok nagyon érdekes előadásnak csak címét is felso- rolni messzi vezetne, hiszen némely szakosztályban egy-egy délután 10 előadás is volt. Ezek közül egyedül KRuscn berlini tanárnak az elsődleges és másodlagos ércekről tartott előadását említem meg, melynek végén 12 D: SZÁDECZKY GYULA arra a következtetésre jutott, hogy az ércképződés tanulmányozásánál a mikroszkópos vizsgálatot többé nélkülözni nem lehet. Előadása után az egyik amerikai felszólaló, aki előbb megjegyezte, hogy az európai szakemberek nem méltatják figyelemre az ő az ércképződésre vonatkozó okoskodásaikat, kinyilvánította, hogy KRuscH előadásából azt kell következtetnie, hogy ebben a tekintetben Európában tovább vannak, mint ők. Augusztus 12-én egyrészt a Niagara eséséhez és sellőihez vezetett egy kirándulás, másrészt pedig azok, akik a Niagarát már előbb láttuk, Toronto közelében a Donvölgy téglavetőjének feltárását néztük meg, (B.) ami Kanada legszebb pleistocén feltárásaihoz tartozik, ahol a lorraine (ordo- vician) rétegeken konkordans településsel fekszenek a pleisztoczén inter- glaciális jól rétegzett üledékek és a későbbi réteges lerakódások. A Niagarához kétnapos kirándulást is vezettek a kongresszus ülései előtt (4), amelyen a Niagarának silur szelvényén kívül a pleistocén el- jegesedésvégi Iroguois tó lerakódásait mutatták be Hamilton mellett. A kongresszus záróülése aug. 14-én d. e. volt. A legközelebbi X.III-ik kongresszusi ülés helyéül Belgium meghívását elfogadva, Brüsszel tüze- tett ki. Tekintettel arra, hogy Argentinából is érkezett meghívás és tekim- tettel az utóbbi ülések helyének szabályos váltakozására Hurópa és Ame- rika között, valószínű, hogy a XIV. ülés Buenos Ayres-ben lesz megtartva. Transzkontinentális kirándulás. A kongresszus kirándulásai közül legvonzóbbak voltak az ülések után következett nagy transzkontinentális kirándulások, ame- lyek Torontóból a Csendes-Oceánhoz vezettek és 23 napot vettek igénybe. Két ilyen, körülbelül 100 és 120 geológusból álló társaság imdult Torontó- ból egyidejűleg (0) és 0). Az első aug. 14-én (C)), amelyikben a Kordille- rák tektonikájára volt a fősúly helyezve, volt a vonzóbb, erre jelentkeztek legtöbben, közöttük én is. Ennek a kongresszus elnöke volt az általános vezetője és benne igen sok kiváló geológus vett részt a föld minden részé- ről. A kanadai geológustanárok közül COLEMAN, ALLAN, G(OODWIN, az ame- rikaiak közül WaLcorr, Lawson, LANE, DALy tanárok vettek részt, LAw- sox és Danny mint vezetők. Részt vett továbbá TiErze az osztrák föld- tani intézet igazgatója, RöMER a lembergi egyetemen a geografia tanára. A németek közül többek között ott volt STEINMANN (Bonn), SrILLE (Leip- zig), Mircn (Greifwald), PaurckE (Karlsruhe); a franciák közül TERMIER, GENTIL, LoRgY, MARGERIE, DEPRAT; a svédek közül BACKSTRÖM; az Oro- szok közül CsSERNISEV, LozwINxsox-LESSING; HumEa, kairói földtani intézet igazgatója az indiaió FERMOR stb. Magyarországból az egész kongresszusom én voltan az egyedüli résztvevő. Sajnálattal kell konsta- A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 13 tálnom, hogy a svédországi kongresszus után, ahol Lóczy felsorolása sze- rint, amelyből az én nevem kimaradt, 19-én, tehát összesen legalább 20-án vettünk részt, egyszerre ennyire lecsappant a résztvevők száma. Hiszen egy emberöltőn többé vissza nem jön az alkalom ennek az óriás terület- nek ilyen kitünő vezetés és kényelmes módon való tanulmányozására. Azután ezeken a hosszú kirándulásokon éjjel-nappal a föld legkülönbözőbb részein élő és dolgozó kiváló szakemberek társaságában a tapasztalatok kölcsönös kiváltására, véleménycserére, értékes ismeretek szerzésére olyan kiváló alkalom nyilik, amely minden mást fölülmúl. A különben nehezen hozzáférhető vidéken a gyűjtés különvonatun- kon rendkívül kényelmes volt egyrészt azért, mert a legérdekesebb helye- ken a szükséges időre megálltunk, másrészt a gyűjtés céljaira külön kocsit készített számunkra a Canadian Pacific Railwaycompany (C. P. R.), ame- lyen mindenkinek megvolt a maga ládája és a csomagoláshoz szükséges tárgyak is állandóan rendelkezésre állottak. Ez a hosszú kirándulás jó alkalmat adott Észak-Amerika kanadai részéről, a vasútvonal mentén általános és a közelebb tanulmányozott legérdekesebb részekről részletes geológiai képet szerezni. Átszeltük Kanadának 3, egymástól lényegesen különböző geológiai egységét, nevezetesen útunk első szakában az Ontario, Huron és Felső- tótól északra eső praecambri területet, melynek a laurentian gneiszgránit a főtömege. Ennek a régi kéregrésznek a közepén megnéztük a Felsőtó- nak, a világ eme legnagyobb tavának partján CoLDwELL nefelin-szienit- jét (laurvikrt), ami áttöri a keewatin zöldköveit és a laurantian gránitba látszik átmenni. Ebben is vannak pegmatit és camptonit telérek, akár csak a mi ditróvidéki nefelin-szienitünkben. Megnéztük továbbá Atikokan! vidékén a keewatin üledékeket, a Steeprock tó partján a laurentian grá- nitot és az alapkonglomeráttal erre rakódott alsó huronian üledékeket, melynek mészkövében kövületek is előfordulnak. A keewatint huronian-nél fiatalabb (keweenawan) diabáz töri át. Legközelebbi megállásunk Mine Centre állomás volt, melynek köze- lében a keewatint anorthosit és laurantien gránit töri át, ami aranyat, ezüstöt és rezet hozott a felületre. A bányászatnak azonban (Golden Star Mime) csak tűztől elpusztúlt maradványai láthatók jelenleg. Azután Rainy Lake vidékén töltöttünk egy fél napot, hogy a keewatin-nél is idősebb Coutehichingy csillámpalaféle üledékeket meg- ismerjük, amelyen keewatin gabbró és algoman (huronian) gránit, szienit tört át. Ezt az óriás precambri területet a negyedkor nagy eljegesedése 1 Nem érdektelen, hogy Atikokán állomás postamestere 14 év előtt Székesfehér- várról kikerült magyar ember, aki azonban már alig tud magyarul. 14 D: SZÁDECZKY GYULA mélyen lesúrolta. Lekopott a régi mállott felület, alacsony dombos vidék lett belőle, amelyen a tavas-mocsaras lankásnak se vége se hossza. Ke- véssé lakott vad vidék ennek a területnek legnagyobb része. Hosszú külön- vonatunk ringva ment át a nagy lapos területen. A bevágásokban az el- halványodott, elkaolinosodott gránit homokot láttuk. Ettől a régi paizs- tól keletre és nyugatra terül el Kanada jobban benépesített része. Utunknak emez első részétől élesen különbözik a következő, a m á s 0- dik nagy geologiai egység, az Észak-Amerika közepén végig- húzódó Alföld kanadai része. Az ennek keleti szegélyén épült Winn1- p eg városban, Manitoba fővárosában és környékén egy napot töltöttünk. A Nagy-Alföldnek a prérieknek az a része, amelyen a glacialis Agasst2- tó terült el, síkságánál fogva nagyon hasonlít a mi Alföldünkhöz. Fokozza a hasonlóságot a nagy gabonakultura, amelynek kereskedelmi központja Winnipeg város. Óriás terjedelme van ennek a 200,000 lakosszámmal biró város- nak, amelynek 10 év előtt még csak 40,000 lakosa volt. Winnipeg köze- lében Stony Mountain-on ésStonewellen meggyőződtünk arról, hogy zavartalan településű ordovician és gothlandian (silur) rétegekből áll itt az altalaj. Az alacsony dombok letisztított tetején a mészkőben kitünően vannak megmaradva a különböző irányú gleccsersúrolások, amelyek egyikét a Labrador, a másikát a Keewatin gleccsernek tulaj- donítják. Két éjszakán és egy egész napon szeltük át ezt a kréta és laramie- rétegekből álló Nagy Alföldet, amelynek keleti részén Winnipeg és Sas- katchewan fővárosa Regina közt több magyar község: Eszterházy, Kaposvár, Zeneta, Otthon stb. van. Az Agassiz-tó területén kívül eső része az Alföldnek többé nem olyan sík, mint a mi Alföldünk. Ezen a fokozatosan emelkedő területen 83 lépcsőt lehet megkülönböztetni. Sok lefolyásnélküli tavat is láttunk a 2-ik és 3-ik szinten, melyek környékén sós vízre valló növényzet vereslik. Ugy látszik a csapadék mennyisége nem elég a folyórendszer kiképződésére. A Cana- dian Pacific vasút mentén a terület távolról sem olyan termékeny, mint a mi Alföldünkön. Nem sok épület és általában véve gyér lakosság mutatkozik itt, de azért az igénytelen vasúti állomásokon 15 rendesen vannak ele- vátorok. Este érkeztünk meg a harmadik szint dombos területén eső M e- dicin Hat városkába, amelynek néhány év alatt 16,000-re szaporodtak lakosai. Közelebbről érdekelt ez a hely engem, mert területén sok gáz kút van. A gáztartó rétegeknek tektonikáját azonban ezen a félrébb eső területen kevésbé ismerik, de annál jobban kihasználják a gázat, ami- ből származó olcsó energia jelentős iparnak a forrása. Az általános anyagi jólétnek mutatója a rengeteg (400-nál több) automobil, ami ebben a kis A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 45 városban van. Automobilon hordtak bennünket a város megtekintésére, amelynek bizonyos utcáiban a kertes kis házaknak úgyszólván minde- nike előtt láttunk egy-egy automobilt. Alkonyatkor azután a városka felett lévő magaslatra vittek ki egy újonnan elkészült gázkúthoz, ahol tiszteletünkre pokoli látványt rendeztek azáltal, hogy megnyitván a gáz- vezető csövet, meggyújtották a kiáramló gázat, ami rendkívül nagy zú- gással, lobogással vagy 10 méter hosszú lángoszlopot adott. A városka lakó: is kijöttek autóikon erre a spektákulumra és tetszésüknek az autótenger mindenféle elképzelhetetlen hangú jelzősíp koncertjével adtak kifejezést. 7. ábra. Laggan Lake Morain. A fogadásnak gyors és zavaros részletei miatt csak nehezen tudtam valamelyes információt szerezni a gázra vonatkozólag. Annyit azonban megtudtam, hogy a Medicin Hattól nyugatra vagy 50 km-re még több a gáz, ahonnan Calgary városba vezetik. ; Medicin Hat városnak magának több elzárt gázkútja van, de a C. P. R. vasút és magánosok tulajdonában is vannak gázkutak. Ezek mind 122—304 m mélységből, krétakori, nagyobbára szárazföldi homokos réte- gekből (Belly River series) kapják a gázt. Tekimtve azt, hogy attól az északra és délre húzódó krétaterület- től, melyen Medicin Hat fekszik, keletre valamint nyugatra is laramie- rétegek vannak a felületen; úgy látszik itt is antiklinálisan kiemelkedő rétegekben gyűlt meg a földigáz. 16 Dr: SZÁDECZKY GYULA A Kordillerák láncolata. Még ezen az éjszakán átszeltük az Alföld nyugatra eső dombos terü- letét, valamint az előhegyeknek (foothillh ráncos, szakgatott vonulatát s, úgy, hogy a következő nap reggelén mára Kordillerák keleti sze- gélyén, aSziklás-hegységben lévő Banff nevű nagy és előkelő fürdőhelyen állott meg vonatunk. Az eddigi tikkasztó hőségből, amellyel kapcsolatban Winnipeg és Regina közti területen óriás zivataron futott át az első éjjel vonatunk, egyszerre hideg havasi klimába jutottunk. Banff, ez a 1400 m magasságban, igen kedvesen fekvő nagy fürdőhely több tekin- tetben emlékeztet ami Tátrafüredünkre. Lényeges különbség a kettő közt az, hogy Bantfftól nyugatra fokozatosan magasabb hegyláncolatok hosszú sorozata következik, amelynek gleccsereiről jőve, egy tekintélyes folyó, a Bow szeli át Banff területét, habár a helyi patakok vízben sokkal szegé- nyebbek, mint a mi Tátránkban. A másik különbség, hogy Tátrafüredünk lenyőerdeje sokkal szebb, mint az itteni. Eljutottunk a harmadik nagy geológiai egységbe, útunk legérdekesebb és egyes részeiben legjobban áttanulmányozott ré- szébe, amelyről megelőzőleg már annyi szépet hallottunk Kanadában. Az északamerikai Kordillerák terjedelmükre nézve 32-szer olyan nagyok, mint az Alpesek, és az az aránylag keskeny rész, amelyet mi átszeltünk, légvonalban 700 km-t, a vasút (illetőleg hajóút) mentén Victoriáig 1050 kilométert tesz ki. A Kordillerák eme tája geológiailag 3 részre osztható. Keleten és nyugaton egy-egy hatalmas összegyűrt, leszakadt vonulat van, egyrészt a Sziklás-hegység keleti része, másrészt a belső öv alacsonyabb területe és a Parti Láncolat (Coast Range). Mindkettő egy-egy régi nagy geoszinklinalisnak a helye, amelyen a praecambritól (belt) kisebb-nagyobb megszakításokkal a mezozoos aera végéig lerakódások mentek végbe. Az eocén kezdeti, laramida revolucio végképen kiemelte és összeráncosította ezeket a területeket, létrehozva a későbbi változásokkal, nyugaton sok eruptivus működéssel együtt a keleti és nyugati hosszú láncolatot. A két nagy láncolat közt erősen kiemelkedik a cambri és precambri üledékekből álló, nyugodt, majdnem táblás szerkezetű legmagasabb rész, amelyen a kontinentális vízválasztó húzódik. Ehhez csatlakozik nyugatra a Selkirk és Kolumbia vonulatnak szintén cambri és precambri, de már zavartabb településű hegysége. Banffnál a Sziklás-hegység vonulata keleti részének egyik igen ér- dekes szelvényében gyönyörködhettünk remek tiszta időben. A palaeo- 7008 rétegek (devon mészkő, karbon, permi üledékek) sokszorosan meg- szakadva. elvetődve, pikkelyes szerkezetet mutatva rátolódnak a keleti oldalon lévő krétaüledékekre, amelyek közt anthracithoz közel álló szenet A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 1971 is bányásznak Bankheadon. Banffnak ásványos meleg forrásai fegész 45.6" C-ig) a szakadás és vetődésvonalak egyikén törnek elő devon mész- kőből, amelyen több helyütt hatalmas mésztufa lerakódás halmozó- dott fel. Felmentünk a meleg források felett emelkedő 2447 m magas § u l- phur-hegy re, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Bow River menti erősen összeszaggatott monoklinalis szerkezetű hegycsoportra és e megett a vízválasztó környékén a nyugodt településű, uralkodólag cambri réte- gekből álló, gleccsereket hordó hegyekre. Nagyon szépen láttuk innen 8. ábra. Kanadai Rocky Mts. Field állomás alatt Natural-bridge, alulról nézve. keletre a krétavonulat depresszióját, amelyre rá van tolva a palaeozoos rétegsorozat. Nemzeti parkká van avatva ez a fenyőerdővel, e felett magas meztelen csúcsokkal, gleccserekkel, gleccsertavakkal, viízesésekkel tar- kázott remek, mintegy 14,000 km? terület, amelyen 3 napot töltöttünk. A következő napon Laggan vasútállomásról a Lake Louise gleccserét és környékén a cambri hegyeket, (amelyeken több helyütt kitünő Trilobes lelőhely ismeretes) és remek gleccsertavakat, (Miror, Agnes, Morraime lake), látogattuk meg (4—7. ábra). A negyedkori gleccserektől széles teknőalakra súrolt Bow River völgyének tulsó, ÉK-i oldalán óriás kanyonszerű mere- dek falán láttuk a praecambri rétegekre szabályosan, majdnem szintes- nek látszó településsel következni az egész cambri sorozatot. WALCOTT Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 2 18 D: SZÁDECZKY GYULA nagyon részletes tanulmányokat végezett ezen a területen az utóbbi időben. A harmadik napot a vízválasztó nyugati oldalán Field állomás környékén levő csodálatosan szép és fenséges területnek szenteltük. Idemenet megállt vonatunk az Alberta és Britt Kolumbia államokat egymástól elválasztó, 1625 m magasan eső nagy kontinentális vízválasz- tón. Itt az óriás hegyek alatt egy otromba kapu great divid e (nagy vízválasztó) felírással vonja magára amerikai módra a figyelmet, zavarva a természet fenséges harmoniáját. Az esetlen kapu mellett szerényen húzó- dik meg az első kutatók egyikének, HECTORNAK igénytelen emléke, aki 1876-ban felfedezte ezt a negyedkori gleccserektől vagy 83 km szélesre vájt jelentékeny mélyedést. Az Atlanti és Csendes-tenger közti vízválasztóról a Columbia River felé a Kicking Horse patak rendkívül meredek völgyén ereszkedett le vona- tunk, hurokszerű kanyarulatokkal. Field állomásról meglátogattuk a smaragdzöld színéről Emerald lakenak nevezett tó gyönyörű vidékét, továbbá a páratlan szépségű Yoho völgy posztelacialis kanyonját és a mellette lévő U-alakú glacialis völgyrészt. A Kickinghors patakon van egy nagyon érdekes látványosság, a Natural bridge (természetes híd, 8. ábra), amelynél a kelet felé nyu- godt településű cambri rétegeknek legfelső mészkőképződménye hirtelen igen meredeken esik dél felé. Ez a majdnem feje tetején álló mészkőréteg, amelyről a gyorsan rohanó víz eséssel zuhan a mélybe, alkotja a termé- szetes hidat. Gyönyörű fenyőerdő környezi az Emerald laket. Az egyes fák törzse 34 méternél nem vastagabb, de magasságuk elér 30 métert is.! A Sziklás-hegységnek ez a vízválasztó vidéke nemcsak tájképileg, hanem geológiailag is elsőrendű jelenség, amennyiben ezek az egészben- véve táblás szerkezetű régi, cambri üledékek ilyen nagy területen, ilyen szépen feltárva alig vannak másutt. A C. P. R. vasúttársaságnak igen nagy, elsőrendű hoteljei vannak a legszebb helyeken és a turisták részére kényel- mes kocsik állanak rendelkezésre; továbbá egész ménes cowboyokkal, egyes helyeken alpesi vezetők könnyítik a szép helyekhez való jutást. A vasút felett szédítő magasban láttunk, a Kickinghors patak bal- oldalán, közel a vízválasztóhoz egy bányaművet, amelyhez fedett fel- vonó vezet. Fekete palás réteg mentén fejtenek itt galenitet és szfaleritet. Nevezetes dolog, hogy a Sziklás-hegységnek ebben az első csoportjában eruptivus kőzet nem ismeretes, mindössze ettől a bá- nyától délre vagy 17 km-re van egy áttörés. A hegyek felső részén hatalmas függő gleccserek lógnak, a völgyek ! Szép erdőt a Kordillerákig nem volt alkalmunk látni, de annál több kiégett, vagy elcsenevészedett vékonytörzsű fákat. A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS, 19 mentén pedig, különösen a Yoho-völgy mentén szépen látni a negyedkori gleccservölgylejtőnek sok helyütt 4 párkányát. Ennek a gyönyörű vidéknek felejthetlen emlékeihez egy szomorú incidens is fűződik. Torontói kollégánk, a mindenkitől szeretett és nagyra- becsült COLEMAN tanár, sudbury-i kirándulásunkon vezetőnk, a Stephen- hegy közép cambri híres trilobita lelőhelyére tett kiránduláson eltörte a lábát. , Fieldről a negyedik napon gyorsan haladt vonatunk lefelé a Kicking- horse folyó mentén, amelynek alsó V-alakúlag megtört része a Beawerfoot praeglacialis völgyének a Kolumbiába való lecsapolásával képződött. Ebben 9. ábra. Field vidékén Joho völgy. posztglaciális kanyonja. Mont Cathedral. a szakaszban csak Glen o g1 állomáson álltunk meg kis időre, hogy a szilur palában graptolithokat gyűjtsünk. Goldennél hagytuk el a Sziklás-hegység első, szorosabb értelemben így nevezett vonulatát, itt szeltük át a Kolumbiának északra tartó folyá- sát. A Kolumbia eredete vagy 160 km-re DK-re van innen, 140 kmr-e ÉNy-ra azután birtelen déli irányban visszakanyarodik. Egy nagy vető- dés választja el a Kolumbia völgyében az ordoviciant a tőle nyugatra követ- kező alsó cambri és uralkodólag praecambri (beltian)-nek tartott képződ- ményekből álló Purcell-hegy vonulatától. Igen meredeken, sokszor a fejük tetején állanak itt igen erősen összeráncosodva a belti palás és durva kvarcitrétegek, amelyeknek szinklinalisaiban többször ismétlődik 9x - 20 D: SZÁDECZKY GYULA az alsó cambrinek vett kvarcit. A Beaver patak törési völgye határolja nyugatról a Purcell vonulatot. A Selkirk vonulat következik erre, ahol vad alpesi vidéken, a hó ellen vastag fatörzsekből épített hosszú védőkön át jutottunk a Ko- lumbia folyó két ága közti vízválasztóhoz,a Roger Passhoz (1311 m), ahol a Kordillerák eme részének legszebb gleccserei vannak. Ezek közül egyesek óriási firnmezőből táplálkoznak. Glacier állomásnál a gleccserek közvetlen közelében igen nagy, kényelmesen berendezett hotelje van a C. P. R. vasúttársulatnak, ahonnan félórai könnyű sétával elértük a Kordillerák legszebb gleccserét, az Illecillewaet-et. Ittől a vasúti állomástól néhány 100 m emelkedéssel jó túristauton olyan magaslatra jutunk (Observation point), ahonnan ezeknek az alsó cambri és belt lerakódásokból álló, egészben véve szincli- nalist alkotó hegycsoportnak geológiai szerkezetét, remek alpesi formáit kitünő enláthattuk. Danny volt itt a vezetőnk, akinek legutóbbi felvételéből származó térképe, szelvényei rendelkezésünkre állottak és szemléltető magyaráza- tai alapján tiszta képet kaptunk erről a vad, gyönyörűen feltárt vidékről. Hosszan húzódnak a vonulatok, ezek mentén a vetődések igen sokszor a legjelentősebb völgyek irányát jelölik ki (Kolumbia, Beaver vonulat 350 km hosszú). Ezek magukon hordják az egész hegyrendszer képét. DALy a la- ramie revolucio idejéből származtatja ezeket az elsőrendű vetődéseket, de feltételezi, hogy a vonulat később, valószínűleg a pliocén végén még felemeltetett. A Kordilleráknak általános (É-tól 307" Ny-ra) ÉNy—DK-i csapása ebben a csoportban kitünően meg van tartva. Említésre méltó, hogy a legnagyobb kiemelkedéseket nem antiklinálisok, hanem igen gyakran a szinklinálisok alsó cambri kvarcitja (Sir Donald és Ross kvar- cit) alkotja. A modern vasútépítésnek valóságos remekeivel találkozunk ezen a vonalrészen, ahol hosszú alagutakkal és földalatti hurokalakú nagy kanyarulatokkal kezdik helyettesíteni a régi útat, amelynek fenn- tartása a hó ellen való költséges védekezés folytán is igen sokba került. A Selkirk-hegység nyugati részében az Albert kanyon csoport- jában rendkívül nagy vastagságban van meg a belt i képződmény, főleg annak középső tagja, a sötétszínű laurie metargillit. Ennek magának a vastagságát 4500 méterre becsüli DAny és azt tartja, hogy selymes palá- nak átkristályosodása nem a dinamikai ráncosodásokból származó nyo- mások, hanem a felette lévő kőzetcsoport sztatikai nyomásának következménye. Egyenes folytatása ez a dél felé lévő Montana és Idaho hasonló sorozatának. Ez az óriás vastagságú üledék pegmatit és aplittól áttört régi erup- tivus, praebelt1-nek vett tömegre rakódott le, amely DaLy felfogása szerint egykori felületén rendkívül vastagságban elmállott és arkózává A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 21 lett, mielőtt azzá a nagy geoszinklinálissá vált, melynek fenekén a metar- gillit agyagos üledéke rakódott rá. DArny nemcsak a metargillit képződését, hanem a többi metamorf jelenségeket is sztatika? metamorfizmus eredményének tekinti. Egészen az a petrografiai jellege van a metargillit alatt előforduló, sok helyütt sűrű palás részektől megszaggatott gneisznak, mint a mi kristályos pala- hegységeinkben, p. o. a Gyalui havasokban lévő injiciált, gyakran szemes gneisznak. Vetődést tételeznek fel a Kolumbia folyó már most dél felé haladó völgye mentén is, ennek a praebelti eruptiv tömegnek határán, amely egyszersmind a Selkirk-vonulat határa: 10. ábra. Columbia Range, Clanwilliam állomástól K-re Il km. DALy tanár baloldalon kiemelkedve magyaráz. A Kolumbia-vonulat következik ezután, amely még min- dig7a praebeltinek vett kristályos palából és ebbe intrudált gránit- magból áll. Általában véve nagyobbszemű, jobban átkristályosodott tömeg ez, amely erősen injiciálva van pegmatittal. Paragneisznak veszik, mert nagyobb mészkővonulat van benne. Tovább nyugatra a Belső plató vonulatába jutottunk. 1200— 1500 méter magas platóféle dombos vidék ez, amelynek területén triasz és jurában feltört gránitos erupciók szelik át a régi üledékeket, amelyekből már hiányzik a sok pegmatit és aplitos áttörés. Ennek nyugati részén igen nagy területen fordul elő triasz és juraüledékekkel keverten, főleg bázisos természetű kiömlési kőzet is, amelynek tufái és általában piroklasztos üledékei sűrűn szövődnek az üledékek közé. Ezt a triasz és alsójura kép- Lo D: SZÁDECZKY GYULA ződménysorozatot Nicola-csoport néven foglalják össze az amerikai geo lógusok. A Nicola-csoportot feltételesen jurabelinek vett batholithes gránit töri át legtöbbször,a Partivonulatban pedig posztjura sőt részben harmadkorinak tartott gránitos kőzet. Ezekre a különböző kép- ződményekre azután diszkordánsan harmadkori (oligocén) bazalt és an- dezit folyt (a kamloops sorozat tagja) igen nagy területen. Még nagyobb területet . foglalnak el a fiatal eruptivus kőzetek tovább délre az Egyesült- Államokban a parti vonulat folytatásában. Ehhez tartozó egyik, jelenleg is működő vulkáni kúphegyben, a hóval takart 3290 méter magas Mt Baker távoli impozáns kúpjában több ízben gyönyörködtünk nemcsak a tenger felé vezető útunkon, hanem Victoriából jövet a tengeren is. A nyugati területnek legnagyobb része tehát eruptivus anyagból áll, ami bennünket közelebbről érdekel, mert mint látni fogjuk, a VIegyásza és Biharhegységünk eruptivus kőzeteihez hasonló tagokkal is találkozunk itt. Ennek kialakulását a következőleg állapították meg az amerikai geo- lógusok. Már a karbonkorú csendestengeri geoszinklinálisban zöldkő tört ki. A palaeozoikum végén kiemelkedett ez a terület, de a triaszban ismét lesülyedt és újra erős eruptivus működésnek volt a színhelye. Az alsó jurá- ból tengeri lerakódás van, de a felső jurában hegyképző folyamatok gyötör- ték, melyekkel kapcsolatban hatalmas batholith intrudált a parti vonulat keleti részében. Az alsó krétában ismét víz alá sülyedt helyenként, de az- után kiemelkedett annyira, hogy a nagy erozió folytán a batholith is mi- hamar a felületre került. A laramie revolucio hozta létre a legnagyobb felemelést és keleti áttolást annyira, hogy gleccsereket is feltételeznek ebben az időben. Ettől kezdve száraz volt a terület, amely a harmadik időszak fiatalabb részében (miocén végén, DAny szerint talán már az oligo- cénben) újabb erős vulkáni működés és emelkedésnek volt színhelye. Ennek a legfiatalabb kiemelkedésnek következtében a megelevene- dett folyók mély völgyeket mostak a Belső plató testébe. Fjordszerű, hosz- szan kanyargó keskeny tavak vannak most ezeknek a helyén, melyek közül némelyik a tenger színéig is lemélyed. Adams lake 366 méter mély, mellette S1camous község, melynél a Belső plató területe kezdődik, 350 m magasan fekszik a tenger színe felett. Ezek közül a Shuswaplake 150 km hosszú. Pleisztocén gleccserek lerakódásai zárták el ezeknek a régi völgyeknek le- folyását. Maga a Thompson-völgy is, melynek mentén több glaciális terrasz- maradványt látunk, ilyen származású. A nagy pleisztocén gleccserek a Kor- dillerák irányában déltől 35" alatt keletre húzódtak. A folyó több helyütt átvágta a glaciális lerakódásokat és bemélyedt a szálban álló karbon, mezo- zoos vagy harmadkori kőzetekbe, szűk kanyonokat hozva, létre. Iz a vidék kezd már nagyon száraz lenni. A növényzet, ami az Albert kanyon táján még nagyon szép volt, itt elsatnyult, úgy hogy Kamloopson, ezen a fontos kereskedelmi helyen, ahová egy másik vasút, a Canadian A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS. 23 Northern is jön az északi Thompson völgyén, már csak öntözéssel lehet kulturát létesíteni. Britt - Kolumbia esőben szegény, semiaridus ÖVE ez. Tovább Savonától nyugatra kiégett száraz domboldalak szegélyez- ték útunkat, amelynek a meztelen oldalain sok helyütt mindössze egy- egy fa tengődött. Ahol azonban mesterséges öntözés van, ott nagyon ter- mékeny az eruptivus kőzetek máladákéból származó talaj. Indiánoké maradt ez a vidék, apró elszórt házaikat látjuk itt-ott ; valamint bekerí- tett, kereszttel ellátott temetőjük is feltűnik a vasút mentén. Óriás mennyiségben húzódtak ez időtájt a Fraser-folyón fel a lazacok annyira, hogy egyes helyeken egészen veres volt tőlük a folyó. Az indiánok 11. ábra. Savona állomástól DNy-felé diluviális terrasz. egyszerűen kimerítik őket és megszárítva, télire elteszik. Nem csoda tehát, ha életüket ilyen könnyen biztosítva, ellustulnak. Egy másik foglalkozá- suk az aranymosás. Kamloopstól kezdve a Thompsonon és Lyttontól a Fraser-völgyön két vasút is vezet a tenger felé, t. 1. a 22 év óta megnyílt C. P. R. vasúton kívül a Canadian Northern vonala is készül a völgy tulsó oldalán. Lyttonnál kezdődik a Parti Lánchegység (Coast Range). Minthogy ez a Belső Platónál magasabb vonulat fogja fel a Csendes-ten- gertől jövő nedves meleg csapadékot, innen kezdve a tenger felé fokozato- san szebbé, gazdagabbá válik a növényzet, úgy hogy a Fraser alsó folyásá- ban a legbujább vegetációban gyönyörködhetünk. Vancouvre természetes parkjában pedig, 5—6 méter átmérővel biró fehér cédrus és Douglas fa- óriásokat csodáltam meg, amelyekből valóságos őserdő van Itt. 24 Dr SZÁDECZKY GYULA A Kordilleráknak nyugati felén kevés és rövid megállással rohant keresztül vonatunk. Igy ennek a hatalmas vonulatnak kőzeteire azokból a granodiorit kőzetdarabokból következtethetek, amelyeket legelőször Lyttontól délre 43 km-re, North Bend állomáson szedtem fel, amelyeket az ezen vidéket ismerő geológusok typusos Coast Range batholithnak mondtak. Külső megjelenésében nagyon hasonlít ez a kő- zet Biharhegységünk és Bánságunk banatitnak, dakogránitnak, és gra- nodioritnak stb. nevezett kőzeteihez. Néhány km-rel tovább China Bar állomás közelében Hell s- gate szorosban (12. ábra) pár percre megállt vonatunk és itt szálban is láttam nemcsak a granodioritot, hanem a kissebesi dacithoz hasonló, csakhogy ennél nagyobbszemű granitoporfiros kőzetet, amelyet még vékony aplit-erek is átszelnek. Egészen olyan társasága ez a különböző kőzeteknek, aminő ami Bihar-Vlegyásza vonulatunkban 18 van. A kissebesi dacit közelében én több helyütt találtam mikrogránitos és aplitos ereket és riolit fedőt. Ezek összefüggésének megértésére jó szolgálatot tesz az a szelvény, amely a kongresszus 9. számú, a Cs kirándulásra irott Guide Bookjának 110. lapján van és Hedley vidéke granodiorit batholithjának érintkezését mutatja a karbonkori mészkő, kvarcit és argillittel. Itt az intrudált magma- tömeg tetején riolit, kvarcporfir vált ki, mint meggyűlt könnyebb alkotó- rész, sőt kvarcér 15, amely részben benyomult a fedő kőzet hasadékajba. A kissebesi dacitban — amelyet szintén régibb burok alatt megkemé- nyedett intruziónak tartok — is ismerek egészen tiszta kvarcból álló meggyü- lemlést. A hedlev-i granodioritot, valamint savanyú borítékát és karbonos fedőjét vékony kdioritporphyrit erek szelik át. Hedley Hellsgatetól DK-i irányban vagy 110 km-re esik. Ezzel kapcsolatban megemlítem, hogy ennek a hatalmas vonulatnak nyugati részén, Vancouvre városból szerencsém volt dr. GOODWIN úrral, a kingstoni (Kanada) School of Miming igazgatójával és LOEVINSON LEssiÖxG kollégámmal és asszisztensével GINSBERG-gel a bányigazgató szívességéből egy kirándulást tenni a várostól északkeletre vagy 20 km-re eső Scott Goldie Ouarry nevű, nemrég megkezdett kőbányába. Itt a kő- bányától DNy-ra 834 km-re a tengeröböl szintjén szálban diorit van, de a tetőről andezitdarabokat is hoz le a víz. A kőbánya kőzete egészen ande- zites jellgeű, sok breccsiás és epidotos, helyenként pirites részlettel. Tudva, hogy a kissebesi dacit sok helyütt, főleg a tetőkön andezites dacitba megy át, ebben az andezites kőzetben egy másik közös vonást látok. A Parti Vonulathoz tartozó granodioritnak, továbbá gabbrodioritnak nevezett kőzeteket az említett helyeken kívül a Csendes óceánban fekvő Vancouvre-sziget Victoria városában is láttam a tenger partján jól feltárva. A KANADAI XII. NEMZETKÖZI GEOLÓGIAI KONGRESSZUS, 25 Kordillerai gyűjtésem még nem érkezett meg, azért részletesebb vizsgálatokkal nem támogathatom ezidőszerint a helyszini megfigyelé- seimet, de hiszem, hogy a részletes vizsgálatok is megerősíteni fogják ezeket. Megemlítem még azt is, hogy ezen a vidéken (amint a Guide Book No 9. 120. és következő lapjain leírva találjuk), Hellsgatetól DK-re vagy 60 km-re Tulamen közelében a jurakori gránit és granodioriton kívül peridotit, piroxenit és gabbróból álló intrúzio is van a triaszképződmé- nyekben, amelyek platinát és gyémántot is tartalmaznak. En- 12. ábra. Hells Gate, China bar közelében. nek az összesen vagy 4 km széles intrúziónak közepe peridotitból áll, amely kifelé fokozatosan átmegy piroxenitbe, azután gabbróba és egy helyütt augit szienitbe (122. lap, szelvény). Tehát ez kétség nélkül ugyanazon magmának elkülönülési terméke, amelynél a legbázisosabb rész van legbelől. A peridotitban számtalan apróbb echromitér segregatio van, ez tar- talmazza a platinát és a gyémántot különböző mennyiségben. Az apró gyémántszenek erecskéket alkotnak a ehromitban. Apró rubinok is előfordulnak ezekkel együtt. Ez utóbbi a mi bihari képződményeinkkel kapcsolatban is érdekelhet bennünket, mert a bázisos magnetites szegre- gációk, sőt ezekkel kapcsolatban korund a Biharban is megvannak. A Coast Range eruptiv képződménye Észak-Amerika átnézeti geo- 26 D: SZÁDECZKY GYULA lógiai térképeinek tanusága szerine Amerika nyugati partjain összefüggő, széles vonulatban húzódik le Alaskától a Fraser folyóig, sőt kisebb-nagyobb megszakadásokkal, amelyek nagyobbára a fiatal harmadkori nagy kiömlé- sek rovására esnek, Sierra Nevadán átmegy Kaliforniába. Ezeken á tér- képeken azonban egyszerűen xgránit stb.-nek van jelölve (Kanadai geo- lógiai intézetnek 1913-ban kiadott 1:6,336.000 mértékű térképén Map. 91. A.), vagy pedig kpostcambrian intrusivess-nek (az Amerikai Egyesült- Államok geológiai intézetének 1911-ben kiadott 1: 5,000.000 térképén). Ez azt mutatja, hogy eme coastrangei eruptivus vonulat fokozatos meg- Ismerésének sorrendje ií5 hasonlít a Vlegyásza-Biharhegység megismerésé- hez, ahol az említett granitoporfiros köőzetekkel együtt előforduló egé- szen gránitos szerkezetű kőzeteket régebben ősgránitnak vették. Tehát a Kordillerák vonulatában a nyugati részén találjuk a hatal- mas eruptiv tömeget, a mi Kárpátjaink ivében a belső részben van meg, így a Csendes-tenger felel meg Alföldünk harmadkori tengerének. A Kár- pát ráncos külső ivét pedig a Kordillerák vonulatának keleti Baníff kör- nyékén lévő, pikkelyesen áttolt részéhez hasonlíthatjuk. Ezek a főbb vonások jól kitűnnek az összehasonlítás kapcsán, csupán a mértékben van igen nagy különbség Amerika javára. A méretekben való ez a nagy különbség nemcsak itt, hanem Észak-Amerika más területén is az igazi alapja Amerika gazdagságának. Bizonyára ez egyik lényeges ru- gója az amerikai merészségnek, vállalkozási kedvnek 15. A C, kirándulás nagyobbára a már megtett úton ment vissza Toron- tóba. Én a nagyon kedves és tanulságos victoriai kirándulás után, amelyen a Csendes-óceánnak feledhetetlen szépségében volt alkalmunk gyönyör- ködni, búcsút vettem a nagy társaságtól, amelyben a geológiai tudomány sok jelesét volt szerencsém közelről megismerni. Néhány geológus útitársammal, köztük LozwINsoNx LESSING péter- vári kollegával, az ő asszisztensével GINSBERG úrral az Egyesült-Államok felé vettük útunkat, hogy ott elsősorban a Yellowstone parkot közelebb megismerjük. Utunknak ezt a részét azonban, minthogy nem tartozik a XII. nemzetközi geológiai kongresszus körébe, nem 15 ösmer- tetem. Kelt Kolozsvárott, 1913 december 1-én. SZÁDECZKY GYULA dr. egyetemi ny. r. tanár KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA. Irta KLÜPFEL WALTHER. — A 13—IL7. ábrával. — Alábbi rövid közleményemben azon megfigyeléseket bocsátom közre, amelyeket 1912. évi husvét táján hét napon át a horvát tengerparton tettem.! Az adatok az 1 : 75,000 mértékű térképre, a Fiume— Delnice lapra vonatkoznak. A csapásirányának mérésénél még 87 elhajlás leszámítandó. Felső-kréta és középeocén. Fiumétől délnyugatra Susak felé a vasútátjárónál fehéresszürke, merev, kagylós törésű, vastag pados, sokszögek- ben morzsolódó márványokat látunk, melyek hússzínű foltokkal és vörösesbarna réteglapokkal vannak ellátva (csapás ÉNy—DK; dülés 759 K). A vasútaluljáró mellett a meszek minden irányban erősen repedezettek, úgy hogy a rétegezés fel sem ismerhető. Mintegy 200 lépésnyire a vasútaluljárótól (Vezica), laza mész- tömbökben radiolitek észlelhetők. Közvetlenüül a híd előtt az orehovicai úton szürke, vastag pados, repedezett és sok apró repedést felmutató krétameszek állnak szálban (csapás 6579 ÉNy—DK, dülés függőleges). A híd melletti vasút- bevágásban a padok kissé nyugatra dűlnek. Néhány lépésre a hídtól északnyu- gatra a mészen sima, dombos felületek észlelhetők. A völgy egy, mindkét oldalon hasadékokkal ellátott, árokhoz hasonló meredek lejtőjű, szűk teknőt alkot. Az ismert buccari-i hasadékvölgyben vagyunk. A meredek lejtőket kívül felső rudistamész képezi, melyet befelé közép- eocénből származó nummulitestartalmú mész borít, amihez még másodlagos breccsaképződmények csatlakoznak. A völgyfenéket összenyomott flis tölti ki és a csupasz mészlejtőkkel ellentétben vizes rétekkel, legelőkkel és szőlőkkel van borítva. A flis és mész határán számos forrás bukkan elő. A Draga Brege felé vezető országúton haladva baloldalt sárgás nummulitestartalmú meszek terülnek el, melyek sok fehér nummulites keresztmetszetet mutatnak és a völgy felé dűlnek. A magaslaton ismét a felső-kréta meszei és breccsái mutat- koznak. Alsó-kréta. A Skrljevo mögötti úton Jelovka irányában a vasútalul- 1 Időközben megjelent dr. SCHUBERT RIKÁRD : Der geologische Führer durch die nördliche Adria; c. könyve, ( Berlin-Borntraeger kiadása, 1912.), mely a Fuscine Plase vonalat szintén behatóan tárgyalja (185—196. l1.). 28 KLÜPFEL WALTHER járón breccsák, fehér mészpáteres, sötét bűzmeszek, füstös szürke dolomitok és lemezesmárgák Ny felé dűlnek (csapás 1807 ÉNy—DK, dülés 307 DNy). Innen meglehetős laposan hullámos rétegzésű öv következik, melynek összes dülése Ny-i irányú. Fönt Hreljinben füstös szürke, erősen gyűrődött meszekbe és brecs- csákba jövünk, melyek erős elkarsztosodást mutatnak. A kilátás Ny felé mor- fológiai tekintetben érdekes. Arauzió-i1 útkanyarulaton (c-nél) homokos-márgás dolomitbreccsa-réte- gek húzódnak (csapás 8307 ÉNy—DK, dülés 10—207 ÉK). Majd az úton vastag mészpadok következnek, melyeket sok csúszott lappal és pikkelylyeel ellátott hasadékhálózat borít és a legközelebbi (512 m-es) útkanyarulaton lemezes, homo- kos, szürke rétegek vannak közbeiktatva, azután ismét karsztmeszek következnek. Torlasztások stb. következtében csapás és dülés gyakran váltakozik. Plase mel- lett a világossárgás, szürke és fehér szín között változó, alkristályos márványt épületkőnek dolgozzák fel. Állítólag Sitovice-ből származik. Plase-ből igen hálás a kilátás ÉK-felé. Kréta-jura. Plase és az állomás között lapos, vastag pados, kékes- szürke, fehér mészpáterekkel átjárt meszek húzódnak, melyek eddig kövülete- ket nem szolgáltattak (csapás 4079 ÉNYy, dülés 209 Ny). Ezen meszeket az állomás előtt mészégetésre használják (cs. 60—707" ÉNy, dülés 10—309 Ny). Az állomásnál a pados elkarsztosodás jól észlelhető (cs. 407 ÉNy, dülés 25" Ny). A réteghézagok és hasadékfelületek ki vannak maratva, a falszerű négyszög- letes tönkök karr-képződést mutatnak és rajtok mészpáterek húzódnak. A vasút- állomási bevágásnál a padok dülése DNy felé jól látható. Nyomban a plase-i átjáró után előtűnnek fehér és vöröses szín közt váltakozó el nem mállott mész- nek sokszögű darabjaival ellátott homályos breccsák (csapás 25" ÉK—DNYy, dülés 267" DNy). Az út baloldalán egy részben vékony lemezes, homokos, márgás részlet észlelhető, mely igen nagy mértékben gyűrődött és torlaszolt. A meszek majd egészen lapos települést, majd K felé igen csekély dülést mutatnak. Az útkanyarulaton (a kovácsműhelytől D-re) a mész között púpos gyűrődésű, erő- sen zúzott, homokos, márgás részleteket találunk. Felső-jura. Ahol az út a nagy dolinát keresztezi, kezdődnek a kövü- letekkel telt szürkéskék meszek, utánok szarukőszínű pad nélküli, szabálytalan tönkös, elkarsztosodott, feltornyosuló breccsák következnek, melyekben rhyn- chonella találtatott. Feljebb, a kovácsműhely és a kereszt között és a kereszt- házikó mögött szürke mészpadok észlelhetők, melyek tipikus felső-jura-kövü- letekben, korallokban (Cladocoropsis és mások), nagy kerek crinoidákban, spon- giákban, cidarita-tövisekben, ostreában, limában, pectenben és más kéthéjúak- ban és gasztropodákban bővelkednek (Schubert itt még nerineákat és dicerasokat is tudott kimutatni). Dogger. Zlobintól ÉNy-ra a magaslaton feketén kékes, vastag pados meszek vannak az erdőszélen feltárva, melyek fehér mészpáterekkel vannak bo- rítva (csapás 85" ÉNy, dűlés 25" Ny; a tűerdő felé a feltárásban csapás 75" ÉNYy, dülés 45" DNy). Liasz. Brdo mellett az országút kanyarulatánál dolomitok és lemezes márgák állnak szálban, melyek alatt sötétszürke kövületdús mészpadok feküsz- 29 GERPARTRA. NDULÁS A HORVÁT TEN , KIRA "J? UAYJASISZOY 9UINIT — ouJIAg— 9JA 8) —991193587—unypeg— 9(10408— aljod ououezgoz9iugoxm — geluouiey— olu919p— PoIpOA P[ZII—9AYOTT 9DTIT "9AYOrf— Sor T— 9UISZNn f—9?AOJ[U9g— UIGOTZ — ur[joxr — oAol[14g—onunig "T "je uogieds98u9g J8AJOY ? HJOÁUJATOZS IMUBIPIRA RId? EI PRVZ 7) ulzs19048/ 1 / 294047 (d 206 T(4N99145 / §/ 906 e21DOA Ejz ezér son "FO GAA IUIIW 783911U159199y tp 92/Aoa1 eUIJ84 INN Tel ís ; - E 444 elideg 98514 BÉS 1967 ganuny S d 444 1U17 30 KLÜPFEL WALTHER nek. Ezen utóbbiak nucula és terebratula, valamint gasztropoda keresztmetszetek- kel (melania) vannak megtöltve.! Felső-triasz. Távolabb az országút bevágásában vörösre festett, erősen kilúgozott és részben pátdús, kemény meszek és fönt a magaslaton vilá- gosszürke, homokos, mésztartalmú dolomitok, márgák és mészpadok következ- nek, megannyian meredek düléssel DNy felé. Közép-triasz. Felső-Benkovac mellett az országút bevágásában erupciós kőzet jön felszínre. Sokszögekben elmállott, igen kemény diorit (por- firit)? ez, melyet utaknak kaviccsal való burkolására használnak. 14. ábra. Diorit-porfirit 25?-szeres nagyitásban Felsőbenkovácról. Plagioklász és amfibol a"plagioklászból, amfibolból, kloritból és magnetitből álló alapanyagban nagyobb zárvá- nyokat képeznek. Az erupciós kőzet a hosszirányú zavarodási vonalon feküdni látszik, mely É£ÉNy—DK-i: haladásában a Lepenica-tavat követi, azután Felső-Benkovac fölött Lac felé követhető. Ennek következtében a werfeni pala és kagylós mész hiányzanak, a felső-triádi dolomitokból pedig nyomban oly rétegekbe jutunk, melyek a karbonhoz, részben talán már a permhez tartoznak. Palák és durván klasztikus üledékek és kvarckonglomeratum-padok vannak itt, melyek különösen Fuscine-ben gyakran vannak feltárva ; így pl. a templom és a Liéanka-tó között 1 SCHUBERT itt Megalodus pumilus-t és Lithiotis problematica-t (Cochlearites ) is talált. ? A mikrofotográfiai felvételeket dr. CAcHor úr volt szíves átengedni. KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA. 6 (csapás ÉÉK—DDNY, dülés Ny). A vasúti híd mögött kékesszürke, rozsdás, elmállott, szabálytalanúl palás, csillámos homokkövek állnak szálban (csapás 25" ÉÉK, dülés 289 Ny; csapás 10" ÉÉK, dülés 25" Ny). A táblás homokkövek- ben helyenként flisduzzanat és növényszecska fordulnak elő. Majd kibővül a völgy és előttünk fekszik a lié-i Polje. Banovine (Vranjak) mellett az út melletti kő- fejtőben jól padozott, vastag, sokszögben szétmálló, füstszürke dolomitmeszeket látunk (csapás 75" KÉK, dülés 25" D), melyeket helyenként nucula tölt ki és melyek a felső-triaszhoz tartoznak. Piroviste nyugati lejtőjén hasonlóan erős déli dülés észlelhető. Banovinetől Piroviste felé terjedő úton a Polje barna homokos agyagjait látjuk, melyekben lapos karbonkavics, kvarckova (mely a konglomera- tumból származik) és porfirit kavics van szétszórva, Mészalkatrészek teljesen hiányoznak, Polje altalaját nyilván tisztán lágy karbon képezi, melyet Ny-on és K-en a felső-triasz felé zavarodási vonalak határolnak. Az ÉK-i zavarodás a Suha-Recina-Vrata-vonal folytatását képezi. Fuscine állomás ÉNy-i részén jelennek meg először a tömbszerű karbonhomokkövek. A völgy tulsó oldalán az alsó-triasz dolomitja 10"-ra DNy felé dül. A vratai Polje kisebb karbonfeltörésen terjed ki, melyet az alsó kagylós mészdolomit határol. Lokve állomás mellett a felső-triád mészpadokat látjuk északra dülni. A helységhez vezető uton aztán rosszul padozott kékesszürke, diploporanyomokkal biró mészbe jövünk (csapás 607 ÉK, dülés 18" É; csapás 407 ÉNy, dülés 9" ÉK). A Lokve-ba ve- zető úton a kagylós mészbe való átmenetet szépen követhetjük. Jól padozott sötétszürke, gastropoda-keresztmetszeteket tartalmazó mész tűnik elő, mely a kápolna előtt levő útkanyarulatig terjed. Majd a kápolna egy négyszögű, darabokba széteső, vékony pados, lemezes dolomit, utána sávos, derékszögű darabokra, széteső lemezes dolomitréteg következik, mely még a felső kagylós mészhez tartozik (csapás 807 ÉK, dülés 207 ÉNy). Ezen kövületmentes dolomit- padok Lokve előtt magas falat képeznek (csapás 859 NyÉNYy, dülés 167" ÉKÉD). A helység keleti oldalán az első házaknál zavarodás húzódik ÉNYy felé és közvet- lenül a werfeni pala vastag ibolyavörös, lemezes agyagrétegzésben tűnik elő, mely világos szürkészöldes színű, sokszögű homokos márgapadokkal váltakozik. Tarka, homokos É-i és ÉNy-i dülésű agyagok tárulnak fel az úton. Lokvetől Ny-ra pompás szelvényben a werfeni rétegek és az alsó kagylós dolomit közti lassú átmenetet követhetjük. Lokve és a fürészmalom között alul vörös homokkövek, fölöttük mintegy 2 m-es szürke sokszögben széteső márgapadok, ezen utóbbiak fölött 35 m szürke és vörös agyagok, közben zöld és vöröses márgapadokkal vál- takoznak. A vízvezetéken kis vető látható; túlnan világos és sötétszürke dolo- mitos, sokszögben elmálló mészpadok részben zöldes palás agyagbetétekkel tűn- nek elő. Ezeket köröskörül jól padozott sziklameszek követik, melyek szikla- torlaszokat képeznek, mely utóbbiak felülete elmállás folytán összevagdaltnak tűnik, továbbá vastag, kemény, homogén mészpadok (csapása ÉK—DNYy, dülése laposan ÉNy felé). Mielőtt a nyugati karbonterületre lépnék, fel akarom hívni a figyelmet a barlangokra, melyeket néhány lokvei úr szíves vezetése mellett megtekinthettem. A nagy barlang (Óriás barlang), melyet aránylag még csak rövid idő óta fedez- tek föl és a fentebb említett kápolna közelében a lejtőn mintegy 780 m magasság- 32 KLÜPFEL WALTHER ban fekszik, igen nagy kiterjedésű. A barlang a mészpadok ÉK-i dülését követi, változó szélességben a mélységbe vezet és pompás cseppkő-képződményeket mu- tat; kövületeket azonban nem szolgáltatott. A barlang bejáratánál és a magas- ban az egész lejtőn ellenben kvarc- és homokkő kavicsok voltak észlelhetők, melyek a karbonból keletkeztek. Egy másik, aránylag sokkal kisebb barlang, a cMedvebarlangy, mely szintén jelentékeny magasságban (mintegy 800 m) az erdőben el van rejtve, ugyanazon lejtőn az előbbitől északnyugatra fekszik. Ezen barlang barna agyaggal meg van töltve, melyben meglehetős nagy kvarc- és homokkő-kavicsok dúsan vannak szétszórva, s ezek a távolabb nyugatra szál- 15. ábra. A rMedvebarlangv-ból való Ursus priscus-nak emberi kéz által megmunkált csontjai. ban álló karbon- és werfeni rétegekből valók. Ezen konglomeratumban jó meg- tartású csontok vannak besülve. Legtöbbnyire a grizzly-hez hasonló Ursus pris- cus csontjai, mely az Ursus spelacustól különösen kétgyökerű első prámolárisa, az Ursus arctustól pedig az alsó állkapocs harmadik premolárisának hiánya által különbözik. Ezen csontok néhányát, különösen a keményebb bordákat, emberi kéz munkálta meg és gyalulta árhoz hasonló szerszámokká. Mások rágcsáló nyo- mokat és mélyen bemetszett rovátkákat mutatnak. Állítólag még egy harmadik barlang is van ugyanazon magasságban a Polje dél lejtőjén. Ezen barlangok egy régebbi tó lefolyó lyukainak benyomását keltik, me- KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA. 33 lyeket a Polje kavicsai töltöttek meg. Koruk a csonttartalom szerint fiatal dilu- viálisnak mondható. Említésre méltó amaz időnek ahhoz megkivánt magas víz- állása. Ma a Poljet vízzel ellátó Velica-tó Lokve-től keletre 60—80 m-rel mélyebben a triaszmészben levő levezető lyukban tűnik el. Nyugat felé a lágy karbon szeliden lekerekített, sok vízeséssel és jól meg- nedvesített réttel ellátott magaslatokat és dombokat képez, és szélein werfeni rétegekkel van körülvéve, melyek morfologiai tekintetben a karbontól csak keveset különböznek. Azután magasabb szegély gyanánt az alsó kagylós mész- dolomit következik, míg a legmagasabb szegélyt szinkör módjára a felső triász- mész képezi. A szerkezetnek feltünő jellegét a sok kis és nagy hasadék képezi, melyek a feltörés területét annyira körülveszik, hogy a rögök a karbonnak fel- törési magja körül minden oldal felé gyakran lépcsőzetesen lesülyednek. Ilyen viszonyokat pl. Ertiétől északra a fürészmalommal szemben a vízesésen igen jól észlelhetünk, ahol kagylós mész, werfeni rétegek és karbon egymásra lesülyedtek. Itt a karbon szferosziderit-konkréciókkal és széntartalmú növényszecskát tar- talmazó homokkőpadokkal váltakozó kék palásagyagokból áll. Ha az út mentén Mrzla vodica felé haladunk, vastag konglomerátumpadokat, kalamiteseket és (Velika-vodánál) flisduzzanatokat tartalmazó, kék homokköveket és változó lapos düléssel biró sötét palákat észlelünk. A lejtők mindenkor puposan félre- csúsztak és dús növényzettel borítvák. Közvetlenül Mrzla vodica előtt meg nem határozható széntartalmú növénymaradékok észlelhetők. A zelini országúton nyugatra fehéresszürke, homokos, kilúgozott mészpadok jönnek felszínre, melyek keresztrétegezést mutatnak, ezekben kövületeket nem találtam. A. mészvonulat láthatóan több lencséből áll, melyek ÉNy—DK-i irányban is a Mrzla vodicán áthúzódnak. A templomtól délre a karbonhomokkövek és konglomerátok pirit- tal vannak impregnálva; némely helyen ezeket kutatták ia. A templom déli részén levő domb morfologiai tekintetben igen érdekes kilátást nyújt R15- najak felé. Sleme mellett a werfeni rétegek gyengén NyDNy felé dőlnek. Az Osoj melletti útkanyarulatnál balfelől werfeni és alsó kagylós meszeket látunk (csapás 40" ÉNy, dülés 387 DNy). A völgyön át ÉNy—DK irányban a Suha Recina- Osoj zavarodása húzódik, melyen a kagylós mészdolomitpadok a werfeni réte- gek felé sülyednek. A vetőnek túlsó oldalán levő magaslaton a felső kagylós mész (csapás 507 ÉNy) tűnik elő. Az útkanyarulatnak egyik feltárásán alul vékonyan padozott, fölül tömör és sziklás dolomitos meszek lépnek fel, melyek Rovno Podolj mellett zöldes palaagyaggal vannak borítva (csapás ÉD). Mintegy 500 m-re, D-re Podolj felé az alsó kagylós mészdolomitok 257" DNy dülést mutatnak (DNy-ra Lepenice felé, csapás ÉÉK, dülés 249 Ny). Sopaé mellett vastag lemezes, részben sávos, sokszögben széteső dolomitok állnak szálban (csapasa ÉD, dülése 207 Ny). j Felső-triász. A Sopaé melletti levő hágó magaslatán kemény, vastag pados, világos szürkésfehér mész tűnik elő, mely a banovine-i mészhez hasonlit (csapása 86" ÉNy, dülése 16" Ny), Jelenje mellett pedig gyűrődés folytán a réte- gezésre merőlegesen elkarsztosodott falszerű sziklarészletek keletkeznek, melyek apró kéthéjúakat és gasztropodákat tartalmaznak (csapás ÉD, dülés 217 Ny; Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914. 3 34 KLÜPFEL WALTHER csapás 55" ÉÉNYy, dülés 25—30" Ny). Továbbá Jelenje mellett a Ny-felé dülő mészpadok a hegyeken követhetők. Jelenje-től DNy-ra a buccari-i országúton meszek vannak feltárva, melyek nagymennyiségű gasztropodákat stb. tartalmaz- nak és kétségtelenül a raethez tartoznak (csapás 507 ÉNy, dülés 309 Ny). Külö- nösen az útkanyarulatnál vannak a padok nuculákkal és gasztropodákkal megtelve (csapás 409 ÉNy, dülés 20—25" Ny). Ugyanezen nuculapadok láthatók a $Skre- butnjak felé vezető úton is, ahol igen jól padozott szürkéskék meszek sötét, ho- mokos, lemezes bűzmész-rétegekkel váltakoznak. Különösen az út lejtőjén a nagv kövületdús lemezek, gasztropodák és kéthéjú kagylók, korallok, trochus, natica, cardium, nucula fehér héjait és fehér mészpátzsinórokat tartalmaznak (csapás 20" ÉÉNYy, dülés 25—27" Ny). Utána tűzkőszürke mész jelentkezik, mely később sötétebb lesz. A III Meilen von Fiume jelzésű kilométerkövön vékony, sötét, lemezes meszek vannak beágyazva (csapás 207" ÉNy, dülés 359 Ny), a sok púpos, NyK-i irányú vért pedig zavarodásokra mutat (csapás 187" ÉK, dülés 22" Ny). Liasz. Mintegy 100 m-re a mértföldkő után az útkanyarulat előtt szürke, igen kemény, márgás, hullámos felületű és sok vérttel bíró mészpadok mutat- koznak, melyek terebratulákkal és osztreákkal vannak megtöltve. Utána kitü- nően vékony, pados, szürke meszek (csapás 229" ÉNy, dülés 339" Ny); majd a völgyben gyűrődött rétegek következnek, melyek sok vértet és ismét nucula- meszeket tartalmaznak (csapás 12" ÉNy, dülés 389). A magassági vonulat vilá- gos sávozású, kékesszürke és részben rhizokorallszerű duzzanatokkal ellátott, foltos márgás meszekből áll (csapás 359 ÉNy, dülés 459" Ny). Majd métervas- tagságú sötét, kemény mészpadok következnek, melyek a hegyekből lépcsőzete- sen kiállanak és kétségkívül a közép-jurához számítandók. Az úton levő védőfal- lal szemben sötétszürke, szálkás mész következik (a kilométerkőnél É 118": csapás ÉNy, dülés 357" Ny). Skrebutnjaknál a rétegfelületek sajátos hálószerű hasadékokat és repedéseket mutatnak. Skrebutnjaktól Ny-ra (csapás 25" ÉNYy, dülés 45" Ny) sötét szálkás breccsákat kavicsnak használnak (csapás 10—207" ÉNyNYy, dülés 50—52" Ny). Felső-jura. Majd egy szürke, lemezes, koralldús mész tűnik elő (csa- pás 207 ÉNy, dülés 11" Ny), mely a fölötte levő szabálytalan világosszürke kri- noidamész koralokkal és krinoidákkal van megtöltve (csapás 5—10"7 ÉNYy, dülés 20"; csapás 457" NyÉ és dülés 259 DNy). Dülése és csapása változik. Némely pad apró szemekkel van megtelve, melyek néha keresztrétegezésben vannak elrendezve. A mikroszkopikus vizsgálatból kitűnt, hogy a kőzet részben kerek, rész- ben sarkosan szétrombolt és ismét szegélyezett, kalcitos és dolomitos kitünően koncentrikus, szövetű oolitszemcsékből áll. Közben világos márványok lépnek föl (csapás 27" NyNy, dülés 55" Ny; csapás 28" ÉNy, dülés 46" Ny). A tulaj- donképen a felső-jurához tartozó oolit a kamenjaki első házakig huzódik (csapás 117 ÉNYy, dülés 477" DNy). Oolitra rétegezetlen sziklameszek és durva karsztbreccsák következnek, melyeknek nagy mészdarabjai vöröses alapanyag- ban vannak elosztva. Ezen öv szürke, óriási módra tornyosuló sziklatorlaszai- ról messze felismerhető. A gyakori pikkelyen kívül különös érdekes a KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA. 35 mésznek golyós elkülönülése az oszlop melletti útkanyarulatnál (DNy-ra 559"- tól). A métervastagságú golyók koncentrikus mészhéjakból vannak felépítve, me- lyeknek sugárirányú repedései mészpáttal vannak kitöltve. A golyós képződés, úgy lehet, nyomó hatásra vezethető vissza. Innen fölül- ről szép áttekintést nyerünk a Grobnicko kameno polje-n, mely részben törési vonalaknak köszöni keletkezését. Igy Jelenjétől EK-i irányban egy nagyobb zava- rodást látunk húzódni, (Kacjak jarak), melyet egy közel ÉD-i irányú vonal (7- venjski put) keresztez. Igen szépen észlelhető E-on egy kiegyenlítő sík, mely a rétegfejeket simán elmetszi. (Lásd a 183. ábrán a II.c szelvényt.) Ezen 16. ábra. Oolit a kamenjaki felső-jurából, 25?-szeres nagyitásban. sik a castuani karszt peneplenjének folytatásául tekinthető. Keletkezése szá- míitásaim szerint a miocénbe tehető; emelkedése és elhajtása az alsó- és közép- pliocén között történt. Ujbóli emelkedése a közép- és felső-pliocénben. Az elren- dezés és kitöltés, a polje terraszképződése a diluviumba és alluviumba esik. A kő- mező sima mint az asztal és mogyoró- és fejnagyság között váltakozó kerek, világosszürke mészkavicsokkal van borítva. A mészhomok kölesszem nagyságú, melyben a kavics szabálytalanul van szétszórva. Helyenként sárga agyagerek vannak beágyazva, melyek iszapolt terra rossa-nak tekinthetők. Az épület ho- mok gyanánt becsült anyag pl. a Zastenice melletti lejtőn mintegy 8 m-re mélyen egy homokárokban van föltárva, ahol finom murva agyagos rétegekkel változik és ahol apró mészkavicsoknak és a lejtő törmelékrétegeinek zsebeit láthat- a Kt SS e eeátteÉG ETTEK KKKÉÉmKRTTmÉTKÉTTTTmtttlktttctéáúáltltlrtlíétrTTtrtttttttrfültlÚ KLÜPFEL WALTHER Rétegtani áttekintés. II. Lokve—Fiume. I. Fiume—Lokve. Diluvium illetve 1. "Lici, vratai és beloseloi / 2. ELERESE fősbarlansagyag) neogén kiuvioei 3. Grobnicko polje-i mészhomok. Flis 4. Márga és homokkövek. Nummulises mész 5. JJ Nummuliteses mész ] Alveolinás mész Alsó-eocén Itt cozinarétegek nem ülepedtek le. 6. Vil. szürke és rózsavörös az : EZ Felső-kréta MÁTVÁKÓESZER S KESZbSÓ 91. Zeta szürke rudistameszek. radiolitekkel (Hűtak), (Északi Jelenje): 7. Breccsák, sötét bűzmeszek, 30. Szürke homokos dolomitok és füstszürke homokos dolo- fehér homokkövek. mitok és lemezes márgák ! 29. Szürke meszek. Alsó-kréta . (Jelovka). Füstszürke karsztmeszek és breccsák (Hretjin). Mész és lemezes márga. Karsztmeszek. k ESTE 8. Kékesszürke padmeszek : ( Plase). TELE Jura-kréta 9. Breccsák és homokos 28. Szürke meszek. márgameszek. 10. Szürkéskék meszek, 27. Rétegezetlen sziklameszek és Felső-i 11. Karsztbreccsák. durva breccsák (Kamenjak Szent 12. Koralltartalmú meszek ] 26. krinoidák-1 velit [vrh). (Zlobin). korallok ( ; gkSTs 13. Feketéskék padmeszek 25. potéjazúske SZBESÉS ; Közép-jura (ÉK. Zlobin) . Világos szalagozott kékes- ut § k , Szürke meszek (Skrebutnjak). 14. Lemezes meszek, részben ! 24. Terebratula mész. Liasz kövületdúsak, (Megalodus] 23. Nuculás és gastropodás mész pumilus, Lithiotis) ( Brdo). (?Rhet). . ] 22. Padmész nuculával Banovine 15. Vörös meszek és világos mellett. esága szürke mésztartalmú do- 21. Rosszul padozott kékes szürke Felső-triász lomitok és márgák. mész diploporákkal ? Kemény meszek. Jól padozott sötét mész ú gastro-podákkal. 20. Lemezes dolomitok és vas- ; 16. Diorit-porfirit (Felső- tag kemény mészpadok Közép-triász BELÜL ett ( j6 (Lokve). Sziklatorlasz-meszek, melyek ZT vén romalakokat képeznek. Alsó-triász Zavar miatt hiányzik. 19. u erfeni rétegek dolomit- a r padokkal. BENN S KALBON 17. Palák, konglomerátok és , 18. Mrzla Vodica mellett mész- homokkövek (Fuscine). X A számok a szelvényekre vonatkoznak. lencsékkel és vaskövel. KIRÁNDULÁS A HORVÁT TENGERPARTRA. 37 juk. Imitt-amott a murva rétegenként van megerősítve és duzzanatokat mutat. Gyakori a diszkordáns rétegezés; úgy látszik azonban, hogy a lerakódásokat kisebb zavarodások járják át. Szerves maradványokat nem találtam. Itt minden való- színűség szerint egy egykori tó lerakódásaival van dolgunk. A mező — jelentet- ték nekem a gazdák — különösen esős években maiglan is részben le van öntve és szívó lyukak táplálják. A karsztvíz emelkedését a, sziklazúgok minden- nemű állatainak kibúvása jelzi. A jura- és krétamész átmenete rendkívül nehezen állapítható meg. Sobolj mellett az úton szürke mészpadok állnak szálban (csapás 17" ÉNy, dülés 77 — 909), melyek már a krétához tartoznak. A kőzet a juramésznél kissé sötétebbnek és padozottabbnak látszik. A Hum Vrh-on kőzetkülönbség nem észlelhető. Polje nyugati lejtőjén, Jelenjétől É-ra kis kőfejtő van a világosszürke, kagylós törésű, igen vastag pados mészben, mely ritkán rudistákat tartalmaz. Podrevanj- tól északra az útkeresztezésen breccsameszek (csapás 16" ÉNy, dülés 36" Ny) és a Grobnick felé vezető út keresztezésén meszek állnak szálban (csapás 307" ÉNy, dülés 509 Ny). Majd sűrűn változó, de mindig lapos réteg következik. Na- gyobb hippuritákkal biró mésztömbök a nyugati lejtőről valók, míg a podre- vanji dolomitos, szürke, kilúgozott homokkövek az alsó-krétához számítandók (csapás 657" ÉNy, dülés 10—207 ÉK). A Cavlebe vezető úton hófehér homok- kövek törnek ki (csapás 827" ÉNy, dülés 8329 Ny). Cavle déli oldalán levő út- kanyarulatnál a rudistameszek Ny-ra meredeken dülnek (csapás 407 ÉNy, dülés 25" Ny). Vastag fehértől vöröses szinig változó mészpadok (Északon 304") tűnnek elő Cavle és Rajéi között, ahol púpos vértek és gyorsan váltakozó csa- pások és dülések torlasztásokat stb. jeleznek. $Svilno-tól kissé K-re az útkanya- rulat előtt fehér pados meszek vannak feltárva világos foltokkal, melyek num- muliteseknek bizonyúltak. A cozinarétegek itt is teljesen hiányzanak és a felső- kréta és a közép-eocén között észrevehetetlen az átmenet (csapás 8327" ÉNy, dülés 327 Ny). A völgyben a teknő magvában flis tűnik elő (csapás 25" ÉNYy, dülés 507 Ny), majd Orehovicánál ismét nummouliteses mész, azután rózsavörös rudistameszek, melyek változó csapásuk és dülésük folytán (a vízesésnél csa- pás 15" ÉK, dülés 45" Ny) további sajátos gyűrődéseket mutatnak (a papir- gyárnál csapása 559, dülése 26" ÉNy). Kelt Elsass-Strassburgban 1913 november 18-án. KLÜPFEL WALTHER geologus. A SZAKURADSIMA TÚZHÁNYÓ KITÖRÉSE JAPÁNBAN. [rta KZZEAz ás TErcsuGoRo tokyói egyetemi tanár.! SANS ÁDTÁVAl Es Szakuradsimán, a Cseresnyefák Szigetén újból megmozdult a Föld, kitört a kis sziget hasonló nevű tűzhányója. Az 1143 méter magas vulkán a hagyomány szerint már tizedszer tört ki, elpusztítva a virágzó cseresnye- faerdőket és narancsligeteket, eltemetve Kagoshima városa egy részét, számos emberével, pusztulást és gyászt okozva Nippon birodalmában. A Londonon át érkezett ujsághírek szerint kétszáz földlökés előzte meg a borzalmas kitörést, és a vulkán január 11-én vasárnap oly erővel kezdett működni, hogy bombáit 30 kilométernyire röpítette. A tűzhányó környékét hamueső lepte el, s valószínűleg Kagoshima városa 15, mint egy jelenkori Pompéi, egy részében vulkáni hamu alá került. Az újsághírek szerint 5 méter magas hamu takarja a festői vidéket. De ha túlzottak 18 talán ezek a hírek, mégis nagy kataklizma történhetett itt. Összeszorúl szívem a szomorú hírek olvasása közben, s távol hazám- tól, remegő kézzel vetem papírra a tűzhányó környékének leírását. A japán szigetek, beleértve Chishimát (Kurili szigetcsoport), Kara- futo (— Sachalin) déli felét, Hokkaidot, Honsiut, Sikokut, Kiusiut, Riu- kiut és Taiwant (— HFormoza) részei az ú. n. csendestengeri vulkános vo- nalnak, amely e tengert övezi. Ezért Japánt az egész világ mint elsőrendű vulkános országot ismeri és valóban Japánnak közel 200 vulkánja van, amelyek közül mintegy 30 működik; ez alatt azt kell értenünk, hogy 30 vulkán működéséről vannak biztos történelmi adataink, noha e működé- sük nem állandó. A Szakuradsima (neve szószerint fordítva a kÜCseresnyék szigetes), amely legújabb kitörésével oly borzalmas katasztrófát idézett elő, egyike ezen 30 vulkánnak. Maga a tűzhányó (1143 m magas a tenger színe felett) 1 VAKIMICZU TETSUGORO dr. japán birodalmi egyetemi tanár úr jelenleg tanulmány- úton Budapesten tartózkodik, ahol a m. k. földtani intézet agrogeológiai laboratóriumá- ban TREITZ PÉTER m. kir. agrofőgeológus úr mellett talajvizsgálati tanulmányokat végez. Közvetlenséggel megírt tanulmányához TREIrz PÉTER úr révén jutottunk. A SZAKURADSIMA TŰZHÁNYÓ KITÖRÉSE JAPÁNBAN. 39 egy hasonló nevű kis kerek szigetet alkot 40 km kerülettel, amely a Sats- uma öböl közepén, Kiusiu legdélibb végén fekszik. A hagyomány mintegy tíz kitörésének adatait őrzi és ezek közt az 1779-ben bekövetkezett egyike a Japán történelmi idejében emlékezetessé vált két legnagyobb vulkáni kitöréseknek, míg a másik az Asama tűzhányóé volt 1783-ban. Az 1779-iki kitörés alkalmával a tűzhányó kráteréből kivetett finom hamut nyugati szelek a mintegy 1000 km távolságban fekvő Tokio városig elsodorták, ahol még nehány cm vastagságban mindent ellepett a vulkáni hamu. A kitörést követő nehány héten keresztül a nap színe barnának lát- szott a lebegő finom hamu következtében, amiként az a Krakatoa 1883-iki 17. ábra. A Szakuradsima-vulkán környéke, Japán legdélibb fokán. kitörésekor 1s észlelhető volt.1 A tűzhányó keleti lejtőjén lerohanó vulkáni iszap több falut elsodort és azt az 1 km széles tengerszorost, amely a szigetet és a szemközti Osumi tartomány partját egymástól elválasztja, annyira kitöltötte iszappal és törmelékkel, hogy nehány éven keresztül száraz lábbal járható volt, mígnem lassanként ismét ki nem mosta a tenger hul- lámverése. Noha ily hatalmas méreteket öltött az akkori kitörés, Kago- shima városa, amely a mostani hírek szerint elpusztúlt, a szélirány- nyal ellenkező helytezénél fogva nem szenvedett lényegesebb kárt. Kagoshima városa, amelynek mintegy 70,000 lakója van, a fönnebb em- lített Satsuma-öböl nyugati partján fekszik, festői kilátással a Sakuradsima 1 Lóczy L.: A Krakatoa vulkánnak 1883-ik évi kitörése (Földtani Közlöny XIV. köt. 1884. 17—38. 1. 1 térképpel). 40 VAKIMICZU TETCSUGORO tűzhányóra, miként Nápoly a Vesuvióra. A Kagoshima és Szakuradima közti tengerszoros közel 4 km széles és a tűzhányó csúcskráterének távol- sága a várostól légvonalban legalább 8 km. Azt hiszem, hogy a legújabb kitörés a vulkánnak egy déli kráteréből indulhatott ki, minthogy három kráter van a hegytetőn és Kagoshima városa épen a szél árnyékában fekhetett. Roppant fájdalmas eset, hogy egy oly szép és virágzó város eshetett a vulkáni tűz áldozatául. Ha a pusz- tulás nem is oly óriási, mint amilyennek a londoni táviratok festik, fájdal- mam mégis nagy. Miért? Két okból. Először, mert ott sok barátom van az állami mezőgazdasági intézet és a felsőbb középiskola tanárai közt. Másodszor, mert e város sok kiváló japán államférfiú és katonai személyi- ség szülővárosa volt; mert OvaMma marsall, ToGo marsall, KuRokI gene- rális, néhai Nopsu generális, KAMImuRaA admirális (valamennyien az orosz- japán háború győztesei), a jelenlegi miniszterelnök JAMAMOTO gróf, MAT- SUKATA márki, Kanravama gróf, végül a néhai nagy SAIGo és OKUBo, nemzeti megújhodásunk nagy államférfiai, mind Kagoshima városában születtek. Kelt Budapesten, 1914 január 14-én. ERTEKEZEÉSEK. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. (Első közlemény). Irta BaLrró Rezső dr. A dolomit-keletkezés elméletének évszázados története, tanulságos bizony- ságát adja, hogy a föld anyagának történetét, változásait megérteni és értelmezni csak az anyag tudománya, a kémia törvényeinek ismeretében lehet. Valamely kőzet keletkezéséről csak az esetben adhatunk minden tekintetben helytálló magyarázatot, ha mindenekelőtt tudjuk, hogy az elemi alkotórészek mily vegyüle- teket, azok melyik módosulatát alkotják, szóval ha ismerjük a kőzet ásványos ösz- szetételét. Ennek ismeretében foghatunk tulajdonképeni munkánkhoz, azon f0- lyamatok, körülmények megállapításához, amelyek eredménye az illető kőzet. A természetben eszközölhető megfigyelések a legtöbb esetben nem adnak a kelet- kezés egész folyamatáról, összes feltételeiről felvilágosítást, aminek megállapí- tása a laboratóriumi munka kísérleti megfigyeléseire hárul. E kísérletek hivatása az egyes ásványok, ásványtársaságok keletkezése, esetleg (másodlagos) átala- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1912. év június havi szakülésén. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 41 kulásai körülményeire és feltételeire világot vetni és az így nyert adatokat a ter- mészetben eszközölt megfigyelésekkel egybevetve megállapítani azon lehetősé- geket, amelyek egy-egy kérdés megoldásánál számba jöhetnek. Természetesen az egyes tényezők értékelésénél tárgyilagosaknak és szigo- rúaknak kell lennünk, nehogy hatásukat vagy érvényüket túlbecsülve a termé- szet lehetőségei ellenére általánosítsuk és így valamely elmélet alapjává tegyük. Ne felejtsük el, hogy a föld kérgének állománya anyag, még pedig ugyanazon anyag, amelynek törvényeit épen a laboratóriumi vizsgálatokkal igyekeznek meg- állapítani. E megállapítások érvényessége teljes mértékben fennáll a laborató- rium falain kívül is, ha nem is tudjuk a természet nagy tömegeit és a hosszú időt kísérleteink tárgyává tenni. Tehát minden oly kérdésnél, amelynél a föld kérgé- nek anyagi természete szerepet játszik, e megállapításokat a legnagyobb mél- tánylásban kell részesítenünk. Ily szempontból nézve és a mai tudásunk birtokában, csak csodálkozhatunk, hogy annyi és oly kiváló hívet (ARDurIxo, HErm, BucH, FRAPOLI és DUROCHER) szerzett, azon ma már csak történeti érdekességgel biró elmélet, amely szerint a mészkő magnézia gőzök hatására alakulna át dolomittá. MoRLorr,! MARIGNAC és FABRE,? valamint még mások olyas megállapításainak, hogy a kal- clum és magnéziumsó karbonátok jelenlétében magas, 180—200"-nyi hőmérsék- leten dolomitot adnak, a bevezető sorokban jelzett kritikai szempont mellőzé- sével tulajdoníthatott DANxa, JAckson, HAUSMANN és még sok más buvár oly jelentőséget, hogy véle a dolomitkeletkezés kérdését megoldottnak véljek, el- felejtvén, hogy az ily különleges körülmények a természetben ha egyáltalán, úgy akkor is csak nagyon szűk határokon belül valósulhatnak meg. Hasonlóan az óvatos bíráló álláspontjára kell helyezkednünk GRANDJEAN, VOLGER és BiscHoFF elméletével szemben is, akik abból indulnak ki, hogy a ten- ger mészkarbonátja mindig tartalmaz magnéziát, amelyből a víz, a mész kioldá- sával szaporítaná fel a karbonátok csekély magnézia karbonátját a dolomit összetételéig. Ami pedig azon elméleteket illeti, amelyek szerint a dolomit vizes oldatból közvetlenül válna le, vagy pedig vizes oldatok hatására, kettős cserebomlás útján keletkezne, mint ezt LEUBE, CORGUAND, DELANONE, ST. HuwNT, LIEBE, GUMBEL, FORCHHAMMER, CORDIER és még mások elgondolták, igazi értéküket és érvényüket csak akkor állapíthatjuk meg, ha a dolomit-keletkezés körülményeit kísérletileg teljesen tisztáztuk. Sokan és sokat dolgoztak, hogy kísérleti megfigyelésekkel és a dolomit szintézisét célzó munkákkal vessenek világot e kérdésre. És e sok munka dacára sem rendelkezünk teljes egészében elfogadható elmélettel, ami okát talán abban leli, hogy nem hasznosították eléggé az elméleti kémia megállapításait és elméleti vezérfonal hiján a kísérleteket javarészt empirikus alapon végezték. E tiszteletre- méltó munkák hosszú sorából KLEMENT? és Prarr! F. W. vizsgálatai szolgál- 1 HAIDINGER, Naturwissensch. Abhandl. 1. 305. old. (1847.) : Biblioth. univ. de Généve 1849. : TRELLERMAK, Min, Petrogr. Mitt. 1895. 14. 526. 1 N. Jb. Min. Geol. etc. Beil. b. 23. (1907) 529. 42 Dr BALLÓ REZSŐ tatnak a további vizsgálatokhoz értékes adatokat és így csak ezekkel foglalkozom részletesen. KLrLEMENT kísérletei alapjául a következő megfigyeléseket fogadta el: I. A valódi, tömeges dolomitok javarészt korall-zátonyok alakjában, vagy ezekkel kapcsolatban lépnek fel. Az atollok mutatják a legtökéletesebb dolo- mitosodást. II. DAwa közlése szerint MerrIa korallsziget lagunája mellől származó kar- bonátos kőzetben 38-0794 Mg C09-t találtak, holott a korallok csak nyomokban bírják. DAwa megjegyzi, hogy a magnézium valószínűleg a laguna tömény tenger- vizéből ered, amelynek hőmérséklete sokszor bizony nagyon magasra emelkedik. III. SogtBy tüzetes vizsgálatai megerősítették Dawxa azon gyanuját, hogy a korallok mészkarbonátja aragomit. Minthogy az aragonit kémiai viselkedése eltér a kalcitétól, ebben vélte meglelni a kDolomitráthseb nyitját. Amikor az elővizsgálatai megerősítették feltevését és tényleg igazolták, hogy a tengervíz arányának megfelelő tömény konyhasós magnéziumszultát illetőleg chlorid oldatok, bizonyos körülmények közepette a finoman porított aragonitot, szenbem a kalcittal kisebb-nagyobb mértékben magnézium karbo- náttá alakítanak, áttért a koncentráció és a hőmérséklet hatásának tanulmá- nyozására. Az úrvölgyi aragonittal végzett kísérleteinek eredménye, hogy a mag- néziumszulfát 607 hőmérséklettől fölfelé fejti ki hatását, amennyiben 50—55" hőmérsékleten tartott kísérleteknél, még 10 nap multán is legföljebb csak nyo- mokban volt kimutatható az aragonitban a magnézium. 60" fölött az aragonitra levált magnézium mennyisége az időtartammal és a hőmérséklettel egyenes arány- ban állott, amint a következő táblázatból látható : 62" kisérleti hőmérsékleten 144 óra múltán 1-9"/9. 687 kisérleti hőmérsékleten 48 óra múltán 19/9, 96 óra múltán 6-6"/. 72" kisérleti hőmérsékleten 24 óra múltán 1-79/9. 67 óra múltán 9:§9/9, 95 óra múltán 1249. 77" kisérleti hőmérsékleten 24 óra múltán 2-79/9, 48 óra múltán 12:1"/9, 72 óra múltán 1499. 89? kisérleti hőmérsékleton 20 óra múltán 2419/9. 907 kisérleti hőmérsékleten 90 óra múltán 3489/9, 140 óra múltán 399/9. 91" kisérleti hőmérsékleten 48 óra múltán 34-69/9, 96 óra múltán 419/,, 144 óra múltán 4199. 1007 kisérleti hőmérsékleten 70 óra múltán 2479. magnéziumkarbonátnak megfelelő Mg-t talált. 919-nyi hőmérséklet már 96 órai hatás után 4194 Mg CO,-tal egyenértékű Mg válott le, ami pedig közel áll már a normál dolomit összetételéhez. Második kísérlet sorozatában az oldatok koncentrációjának szerepét vizs- gálta. I kísérletekből kitűnt, hogy az oldatok higításával rohamosan csökkent a szilárd fázis Mg tartalma. A koncentráció mellett nagy szerepet játszik a folya- dék mennyisége is, minek jelentősége, úgy látszik mintha a keletkező calcium- szulfát leválásában, illetve oldatban való maradásában rejlik. További kisér- ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 43 leteiből kitűnt, hogy konyhasó hiányában, csak nagyon tömény keserűsó-oldatból válik le valamelyes magnézium és hogy a Mg Cl, oldat hatása hasonló, de kisebb mérvű, mint a keserűsőé. Teljesség kedvéért Madrepora polyfera, Madrepora humilis és Stylophora digítata korallfajokkal is végzett hasonló kísérleteket, amelyekből kitűnt, az eredeti 03—0497, Mg tartalom 907 hőmérsékleten már 47 óra multán 38-5— 41999 MgCO5-nak megfelelő mennyiségig szaporodott fel. Ebből nyilvánvaló, hogy a korall Ca CO9-ja az aragonithoz hasonlóan viselkedik. E nagyjelentőségű megállapításokkal megoldottnak véli KLEMENT az egész dolomit-kérdést. Bizony közelfekvő ezek tudatában azon gondolat, hogy a korall- zátonyok anyagát a bezárt, a repedésekbe, csövecskékbe felszívódott, sok eset- ben beszáradásig töményített tengervíz vagy épen kristálykása, amelynek hő- mérséklete; a kLoango expeditiosv megfigyelései szerint eléri a kísérletileg megálla- piított szükséges hőmérsékletet, dolomittá alakítja. : Ha el is tekintünk jelen alkalommal azon nagyon is megvizsgálandó kér- déstől, hogy a dolomitkőzetek minden esetben korallzátonyokban lelik e eredé- süket, nem szabad elfelejtenünk, hogy KLEMENT termékei aragonitnak és még nem határozott összetételű és állapotú (talán víztartalmú, sőt esetleg még bazikus) magnéziumkarbonát keveréke, amely (mint KLEMENT maga is elismeri) még nem dolomit. E keverék még csak annakutána kellene másodlagosan átalakulnia dolo- mittá. KLEMENT vizsgálatai bár nem nyújtanak teljes képet a dolomitkeletkezés egész folyamatáról, mégis egyik legnehezebb kérdésnek, a magnézium - tartalom felszaporodásának, ha talán nem is általános érvényű, de nagyon 18 elfogadható szép magyarázatát adják. Prarr abból, hogy nem sikerült nagy nyomás alatt vízmentes Mg 00.-t előállítani, valamint hogy Ca Cl, és Na CI jelenlétében sem sikerült ilyet levá- lasztani, továbbá hogy még 500 atmoszféra nyomás alatt 48 óra multán kelet- kezett csapadék 18 csak 194-os ecetsavban könnyen oldódó bazikus magnézium- karbonát volt, azon következtetést vonta le, hogy dolomit közvetlenül még nagy nyomás alatt sem keletkezik. Megerősíteni látszik ezen meggyőződését régebbi kísérlete,! amivel sikerült híg savakban még melegen 1s csak nehezen, a normál dolomit összetételéhez közelálló anyagot nyernie. Kísér- letét oly módon végezte, hogy finoman porított kalciumkarbonát és magnézia alba keverékét tömény sóoldatban kénhydrogén gáz bevezetésével oldotta, amikor talán ccalcium-magnesiumsulfureb névvel jelölhető vegyület keletkezett, amely CO, folytonos hatása közben beszáradó oldatból egyebek között az említett anyag alakjában válott le. A másodlagos dolomitkeletkezés folyamatainak megvilágítása céljából ? az anhbidrit és a kalcit átalakulásait vizsgálta. A vizsgálataiból kitűnt, hogy a finoman porított anhydrit nagy nyomás alatt Mg CI, és Na,CO,, konyhasóoldat jelenlétében kifejlett hatására rhomboederek kristályosodnak, amelyeket ugyan nem elemzett meg, mégis dolomitnak tartja, mert híg savakkal csak melegen 1 Beilage Band IX. 483. SE Gs 44 D: BALLÓ REZSŐ fejlesztettek C009-t. Hasonlóan csak erősebb savakban oldódó Mg dús kéreg borí- totta ezt az anhidrit port amikor ezt CO, jelenlétében Mg S0), illetve Mg Cl, hatá- sának tette ki. Úgy véli, hogy ezen észlelései megmagyarázzák a konyhasótelepek mentén a gipszhez fellépő kis dolomit lencséket. A kalciumkarbonátnak tömény magnéziumszulfát és konyhasóoldat hatá- sára nagy nyomás alatt lefolyó eldolomitosodását oly módon vizsgálta, hogy az anyagokat egymás fölé rétegezte és 4—14" között ingadozó hőmérsékleten nagy nyomás alatt több napig hagyta egymásra hatni. A kísérletek eredménye, hogy a 29/-os ecetsavban fel nem oldódott mara- dékban annál angyobb volt a Mg tartalom: I. mennél tökéletesebb volt az alkotórészek keverődése, II. mennél finomabbra volt porítva a Ca CO., III. mennél tovább tartott a hatás. Megállapítása szerint a reakció már 40 légköri nyomás alatt megindulna, de 60 légköri nyomásnál sokkal gyorsabb az átalakulás. 200—200 atmoszféra alatt is észlelt átalakulást, de hogy a nagy nyomások mily irányban befolyásol- ják, nem tud véleményt mondani. A magasabb (40—50") hőmérsékletnek reakció gyorsító hatását észlelte. Ezután még a tengezviz átalakító hatását 18 tanulmányozta. Amíg a, közön- séges tengervíz hatására csak nagyon kevés nehezen oldódó anyagot kapott, addig a tízszeres töménységű tengervíz hatására híg savakban való oldás után oly anyag maradt vissza, amely 21-79, Mg CO.-t tartalmazott. Bármily csábító is e két vizsgálat csoportra felépíthető elméletekben, amelyek egyikének körülményeit talán a sekély, a másikéit a mély tengerek viszonyaival állíthatnók párhuzamba — dolomitkérdés megoldását látnunk — még sem fogad- hatjuk el a magyarázatot általános és végérvényűnek, ha el is tekintünk attól, hogy a folyamatok feltételei minden dolomitkeletkezésre alkalmazhatók volná- nak-e, mert csak azon kétségbe nem vonható eredménnyel bírnak, hogy az em- lített kísérletek egyebek között, híg savakban nehezen oldódó különböző Mg tar- talmú anyagot szolgáltattak. Hogy ez anyagok megfelelnek-e a dolomitnak azt nem tudjuk. És e kérdésre nem is felelhetünk hamarjában. Hiszen a dolomit név fo- galmi és tartalmi köre sincs szabatosan meghatározva. Mi a dolomit? A dolomit oly kőzet, amelynek anyaga szénsavas mész és magnézia. Ha azonban végig te- kintünk a dolomitok, a dolomitos meszek és a mésztartalmú magnezitek nagy számban ismeretes analizisein, úgy láthatjuk, hogy az összetételük a carrarai márványnak alig tizedpercentekben kifejezhető magnéziumkarbonát tartalmától, a magnezitek összetételéig a legteljesebb átmenetet mutatják. A petrografus megoldja a kérdést, amennyiben egy segédfogalom, a, knormaldolomit bevezetésé- vel külön választja azon kőzeteket, amelyekben a két karbonát molekuláinak aránya 1:1 és dolomitoknak nevezi mindazon szénsavas kőzeteket, amelyekre híg sósavat csöppentve nem észlel erősebb pezsgést, nem törődve azzal, hogy valamely anyag reakcióképességét chemiai összetétele mellett nagy mértékben befolyásolja még a fizikai állapota és körülményeit. v 1 tel 4 A kémikus zavara nagyobb, mert ő nem az elnevezés kérdését látja ebben, teNi , a ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 45 amennyiben már jól tudja, hogy az analizis szolgáltatta adatokból csak az alkotó- részek viszonylagos mennyiségét állapíthatja meg, de nem azt, hogy mily módo- sulatban van jelen a vegyület, sőt bonyolódottabb összetétel esetén még azt sem, hogy mily vegyületet alkotnak az alkotórészek. Így a dolomit esetében nem tudja, hogy a különböző összetételű kőzetekben a két karbonát mint kalcit és magnezit (illetve valamelyik a polymorph módosulat), vagy pedig mint kettőssó és emellett az összetételnek megfelelő mennyiségű kalcit, illetve magnezit van-e jelen vagy nem-e elegykristállyal," esetleg szilárd oldattal (adsorptios vegyülettel) van-e a 2) S esz nalat TB 918 ai tt [19 SIZE IL: S7JK őr EGE DOESAS SSE ÖBŐPE ES 9 985 112-896 ZS ie LETE MgO. . ] S:79/ 9-98] 10-80! 18-17 119:19! 19-68 20-53 2130/2187 22-05 22-71 122:91 CaO .. 14452] 40-14! 40-44] 32-17 29-41] 32-99 32-56! 30-03 30-37! 30-34] 28-25 [27-73 FESZ 0a9- 050] aaz" 9-g8t 152 — I CT 196 I — 1045] 00-79 ZnO B 152 —] — [e SE — ge FÁDSNKLSB UO FG NN KES — e — —— mis öss — sz Ez szi ÉG) CZ EGER] hozz Sai HÉÉ DN HLÉSEIB [ees ELÉ E ES VESE INET NSB TK TES EESS FESS. szazat 008 SehY ikes őn ki IELAGÉ [S CO, — — 143:80] 42-71] 46-53] 46-36 44-97] 47-36 46-87) 47-50 47-68 47-89] 47:21 47-75 oldhatlan rész — 946! — — ] 443! — —— — ] — — ] 006 Összesen [99:58102-79 100-00 [100:20 99-52 / 100-03 99-96] 100-09/ 99-54 100-28 98-62 99-24 Átszámítva j carbonátokra MgCO; . (16-71 20-87 ] 22-74] 3800 4013) 41-18/42-75! 44-55]45-78/ 46-10 47-49 48-II CaCO, .. 79-48 71-63! 73-66 57-40 52-49! 58-82 57-25] 53-58] 54-22) 53-90] 50-41 49:80 eGOz ai 030 0-B3I 3-G0) ASOR ÓÁ Na s aa eV! 077197 1. Durva kristályos sárga dolomit, amely a mikroszkóp alatt homogennek mutat- kozott Bleiberg Karinthia, analizálta: GxiuLnL F. W. Z. f. Kryst. 3. 100 (1879.). 2. Kristályos dolomit Val Sarezzóról (Olaszország). Összetétele 17 CaCO,). 6 MgCO;)-nak felel meg. Anal.: BExrrvoGrIio T. Alh. Soc. Nat. Modena 26:II. 84. 1892. 3. Kristályos és tderbe Masses (ezért kétséges egyneműsége) Sch warzl e o-ról Leogagig mellől (Salzburg) Anal.: BucHDRucCKER L. Z. f. Kryst. 19. 139. (1891). 4. Kristályos dolomit Tholabergről (Redwitz mellett) Fichtel- hegység. R — 106" 107. Anal.: HAUSHOFER K. Sitzber. K. bayr. Ak II. 220. (1881.). 5. Gyönyörű szép víztiszta kristályok, a greineri asbestből Zillertal (Tirol) Anal.: HATUSHOFER l. c. X Anélkül, hogy a kalcit és a magnezit, valamint a dolomit izomorfiájának kér- désére ez alkalommal kitérnék, e lehetőség feltételezésének indokolására néhány egy- nemű, lehetőleg vasban szegény dolomitkristály analizisét közlöm. Egyedül a 3. sz. anyag egyneműsége lehet esetleg kérdéses. 46 Dr BALLÓ REZSŐ dolga. E kérdések tisztázásának nagy a jelentősége, hiszen egészen más körül- mények között válik le a két egyszerű karbonát, mint amikor kettőssóvá egyesül és mások az egyensúlyi feltételei annak is, hogy a különböző összetételű kőzetet két kristályos fázis vagy pedig a homogen elegykristálynak, illetve szilárd oldatnak egy fázisa alkotja-e. És az egész dolomitkérdés megoldása e körül forog. Ha tudjuk mily fázisokból áll a kőzet és mik e fázisok egyensúlyi (keletkezési) feltételei, akkor megadhatjuk azon körülményeket 15, amelyek közepette az illető kőzet keletkezett. Úgy, hogy teljesen elfogadható elméletek felépítésének előfeltétele, hogy tudjuk miadolomités mikakalciumés magneziumkar- bonátok egyensúlyi viszonyai. Az első kérdés megoldásának nehézsége a kalcit, a dolomitkettőssó és a magnezit kristálytani hasonlóságában rejlik; ÍNOSTRANZEFF! úgy véli, hogy a kalcit kristályokat a 15 R (0112) szerinti ikker-rovatkosságuk megkülönbözteti, az ettől mentes dolomit kristályoktól. Ez ismertető jel értékét veszti, mert amint már DOELTER 18 reá mutat nagyon gyakran a kalcit 15 rovatkoltság nélkül lép fel, amint ezt LEMBERG szépen igazolta a karrarai márványon; amelyben nagy arányszámban talált ily kristálykákat, holott alig !/294 a Mg tartalom. Hasonlóan értékelendő RENARD és LIEBE azon megfigyelése, amely szerint a dolomit szépen kifejlődött kristályegyénei mellett a kalcit csak hézagtöltő torz alakokban lép föl. Jobbak, ha nem i18 abszolut értékűek azon módszerek, amelyek a kalcit és a dolomit különböző reakcióképességén alapulnak. A kalcit a dolomittal szem- ben nagyobb reakcióképességgel bír és így a vékony csiszolatban vagy a kőzet- porban sokkal erősebb elváltozást (színeződést) mutat, mint a dolomit. Így vas- klorid és kénammonium (LEMBERG) zöldesfeketére, Al.012-- kékfafőzet ibolyára., 4gN0O,73-K.CrO,) (THuGurr) vörösre festi. E reakciók érvényessége is korlátolt. Az első csak akkor használható, ha a dolomit vasmentes és általában az össze- tevők megkülönböztetésére csak az esetben használhatók, ha a kristályegyének elég nagyok és az összes feltételek teljesítésére ügyelünk. Azonkívül nem nyúj- tanak módot a dolomit mellett a magnezit felismerésére sem, úgy hogy keresnünk kell még módokat, amelyekkel egyetemben az első kérdésre határozott választ nyerhetünk. 6. Dolomit Monte Som m a-ról (Vezuv). Anal.: HAUSHOFER l. c. 7. Dolomit kristály Oulsx-ról Dora Riparia. Anal.: Corum8sa L. Atti. d. R. Ac. d. Soc. Toscana 33. 779. (1898.) 8. Az 5. alatt jelzésű anyaggal azonos eredésű és . tulajdonságú. Anal.: HAus- HOFER l. c. 9. Víztiszta rhomboederek Wattegennáról Kand y-nal (Ceylon). Anal.: SCHIFFER ÜHR., Z. f. Kryst. 33. 209. (1900.) 10. Ugyanazon anyagból. II. Serpentinben talált dolomitkristály. Werch-Neuwirisk (Mursmskája- hegy közép Uralban.). Anal.: SAYTREFF A.: Mem. d. Com. geol. St. Petersburg 4. (1887.) 12. Talk palában lelt dolomitkristály. Werchne-Tagilsk. (Közép Ural.) Anal.: SAYTZEFF A.: l. c. : J. k. k. geol. R.-A. 22. 45 (1872). ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 47 Sajnos, az ásványok egyik jellemző sajátságának a fajsúlynak meghatá- rozása ez esetben nem vezet eredményre, mert a fajsúlyok különbségei nagvon kicsinyek, az észlelhető ingadozásokhoz képest. Határozottabb választ látszik igérni ezen anyagok oldási és tensio viszo- nyainak vizsgálása. Ha két különnemű kristályos anvagot, mesterszóval élve, fázist oldunk, úgy a telített, a kristályos fázisokkal egyen- súlyban álló oldat összetétele teljesen független attól, hogy az oldatlanul visszamaradt részben mily arányban van a két anyag jelen és így hogy milyen az oldatlan rész összetétele. Ha azonban a két anyag kristályosan elegyedik, vagyis egynemű tömeget alkot és így csak egy kristályos fázist ad, úgy a fázis szabály értelmében, a telített oldat összetétele függvénye a szilárd anyag össze- tételének. Ennek következtében, ha a különböző összetételű kőzetekben két kris- tályos alkotórész van jelen, akkor a telített oldat összetételeazonos hőm é r- sékleten és nyomáson mindig ugyanazon összetétellel birna, függet- lenül, hogy milyen az alkotórészek viszonylagos mennyisége, de függően, hogv mily módosulatban vannak jelen; ha egynemű kristályokat alkotnak. akkor a kristályok összetételétől függ az oldat összetétele is. A karbonátok bom- lási (R CO, — R 07-CO,) tensiójára vonatkozólag hasonló gondolatmenettel levezethetjük, hogy mindig a maximális tensiójú anyag nyomását fogjuk észlelni, függetlenül, hogy vannak-e mellette más anyagok is. Az összetételtől való füg- gést csakis oly esetben észlelhetnőnk, ha az anyag összetételének változása mel- lett is homogen marad. A dolomitokkal nagyszámban végeztek oldási kísérleteket, amelyek azon- ban ezen szempontból használhatlanok, mert az egyensúlyi követelményeknek nem tettek eleget. Még a legújabb kíisérleteknél sem ügyeltek erre mint pl. PFaFF ! F. W. oly módon végezte ily irányú kísérleteit, hogy szitafalú porcellán tölcsérbe helyezte a porított anyagot, amelyet nagyobb edénybe helyezve óvatosan hig (195-os) ecetsavval öntött le. 24 órai nyugodt állás után dolgozta fel az oldatokat. Hogy mily távol maradt ez esetben egyensúlyi állapottól az oldat, talán azon előkísérletem érzékelteti legjobban, amelyet a kis-gellérthegyi dolomitporral végeztem. Ez anyag finomra dörzsölt porából 10 gr.-t Erlenmayer-féle lombik- ban 294-os ecetsavval öntöttem le. Naponta többször felráztam. Két hét multán légmentesen eldugaszoltam, hogy a temperált rázókészülékben az egyensúlyt beállítsam. Erre azonban nem került a sor, mert a bedugaszolás után összerázva még oly heves volt a 00, fejlődés, hogy a palack a kezemben széjjel robbant. Az oldási kísérletekből csak az esetben következtethetnénk, ha az összes egyensúly- tani követelményeknek (CO, nyomása stb.) eleget teszünk. Talán világot vet az ily észlelésekből vont következtetések különböző- sége, sőt merőben ellentétes volta okára, hogy pl. GoRur-BEsaNsz egyik ért- hetetlen hibával biró kísérlet sorozatát felhasználják, sőt a legújabb munkák (pl. DOELTER kézikönyve) is átveszik, anélkül hogy a hibát észrevennék. GORuP- BEsANEz ? CO, tartalmú vízzel oly kőzetet kezelt különböző időtartamig, amely 1 N. Jahrb. f£. Mm. etc. Beilb. 23. (1907.) ? Z. Dtseh. geol. Ges. 27. 500. (1875.) 48 Dr BALLÓ REZSŐ 55.0394 Ca CO,-t 40.9094 Mg CO 1.604 Fe CO; 1.03 — Sz 093-AI,0O; stb. tartalmazott. A hidrokarbonátos oldatban a két karbonát aránya : 5 8 21 nap mulva Ca CO, HONAN DO-0 GY OOO Mg CO, 447 9 4399 9 421 94, a maradékban Ca CO, 567499 HORDÓ 575499 Mg CO; 4326 94 44-15 0/ 4226 94 Az eredeti kőzetben a két karbonát százalékos mennyisége, a mellékes alkotó részek levonása után SA TJSÁSTA MERO; 42"635 9) MgC0O;. Ha ezt a kísérleti adatokkal összehasonlítjuk, meglepve tapasztaljuk, hogy az oldat és a maradék összetétele egyirányban változott. Öt illetve nyolc nap multán az oldatban kisebb a Ca CO, viszonylagos mennyisége (56-2 94 és. 55-73 94) mint az erdeti kőzetben (577365 94) a Mg C0,-e természetesen nagyobb. A maradékban ennélfogva több Ca CO, maradt vissza, mint Mg CO, és mégis az adatok szerint a Ca CO. százalékos mennyisége csökkent és Mg C0.-é szaporodott. 21 napi hatás után pedig a Ca CO, szaporodott a maradékban, dacára, hogy többet oldott ki belőle. Hasonlóan meglepő adatokat találunk még más pl. VESTERBERG 1! újkeletű munkájában is, amelyben Pfitsch környékéről származó dolomittal végzett kísérletek erdménye a következő: A két karbonát aránya: Az eredeti kőzetben Az oldatban A maradékban 0a60s 5477 9/ 55"1 55"ő Mg 00, 4577 9/ 44-9 48-8 E nehány adat felsorolása azt hiszem indokolja azon óvatos álláspontot, amelyet ezen adatokkal és a belőlük vont következtetésekkel szemben elfoglal- tam. Jól tudom, hogy az egyensúlyi feltételek szigorú betartása csak ép azon kísérleteknél indokolt, amelyekkel a kőzet ásványos összetételére akarunk követ- keztetni. Amidőn azt kutatjuk, hogy vajjon a folytonos kioldások mily irányban tolják el a kőzet összetételét, nem indokolt, sőt talán célját tévesztett dolog is volna e kettős folyamatot valamely adott körülmények teljes egyensúlyáig követni, hiszen a természetben, a keringő víz ilyes körülményei is folyton változnak, azon- ban, amidőn a legellentétesebb következtetések okát kutatva ily kísérleti ada- tokra bukkanunk, legalább is óvatosaknak kell lennünk velük szemben. 1 Bull. of the Geol. Inst. of Upsala 1902. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 49 A kőzet ásványos szerkezetére csakis a teljesen beállított egyensúlyok adatai- ból következtethetünk. Tulságos reményt azonban nem szabad ez eredmények- hez fűznünk, mert hiszen CO, mentes vízben, közvetlenül csak nagyon kevés mértékben oldódnak az anyagjaink, híg savak és CO, tartalmú víz oldásánál pedig a kettőssó hasadása födheti el az egyensúlyt. A tensió mérése több sikerrel bíztat, mert könnyebben végezhetők a kísér- letek. Valamely zárt területen mindig a legnagyobb tensiójú anyag nyomását mérjük. A dolomit ckettőssós (ha csak nem hasad előbb ketté Ca Co,-ra és Mg Cos-ra 1) a kalcit, a magnezit thermikus dusocidtiája oly nagy különbségeket sejtet, hogy az ezuton nyert adatok a százalék összetétellel egybevetve módot nyújtanak arra, hogy a kőzet ásványos összetételére következtessünk. A legértékesebb adatok azt hiszem ez anyagok relativ energia tartalmának és így a dolomit kettőssó keletkezési hőjének megállapítása fogja nyújtani. Amíg az oldási és a tensió mérések legföljebb gualitativ, addig ily módon guantitativ adatokat nyerhetünk. Ezt oly módon remélem elérni, hogy megállapítom a kal- citnak, a magnezitnak és a kettőssónak valamely pl. sósavval való cserebomlásá- nak reakció hőjét. Ha tényleg létezik a dolomit kettőssó, akkor ennek reakció- hője okvetlenül különbözik az összetevő vegyületek reakcióhőjének összegétől és e különbség a kettőssó keletkezési hője. A keletkezési hő ismeretével — ha az oly nagy, hogy gyakorlatilag értékesíthető — megállapíthatjuk bármely kőzetről a reakcióhőjének és százalékos összetételének egybevetésével, hogy az összetevők mily módosulatban és e módosulatok mily arányban vannak jelen. A második feladat a dolomit sintezis feltételeimek negállapítása. E meg- állapításnak azonban hosszú sora van. Eldöntendő, hogy elegyedik-e kristályosan a két karbonat, ha igen, mily körülmények és határok között; mik a kettőssó kelet- kezésének és bomlásának feltételei, mily körülmények között állhat egymással a kristályos Ca CO, és Mg CO valamint az anyalúg egyensúlyban; ha pedig a komplex vegyület vagy a két összetevő vegyület nem keletkezhetik közvetlenül valamelyes oldatból, mily közbülső anyagok minemű átkristályosodásának a termékei és mindeme folyamatokra a számbavehető tényezők: a külső és a belső nyomás, hőmérséklet stb. mily befolyást gyakorolnak, — szóval a kalcium és magneziumkarbonatok egyensúlyi viszonyainak tel- JER LNÉS ZÉTA A STak ; És ha mindezeket megoldottuk, csak akkor gondolhatunk arra, hogy a vizsgálatok eredményét a geológiai tapasztalatokkal egybevetve a dolomitkelet- kezés, valószínűleg sokféle módjának elméletét felépítsük. 1 Időközben megjelent FRIEDRICH tanulmánya (Zentrbl. f. Geol. Min. ete. 1912. évf. 171. és 207. old.), amelyben FRIEDRICH az alkali karbonatthermikus dissociácioját thermo- analyzissel figyelte meg. Vizsgálatai szerint a kalcitnál 895—9109"-nál, a magnezitnél 570 — 600"-nál, a dolomitnál 745—760"-nál és 890—910"-nál észlelhető endothermikus válto- zásra utaló nagyobb hőfogyasztás. A dolomitnál két hőreakció, amelyek közül a második a magasabb hőmérsékletre eső egyezik a kalcit bomlás hőmérsékletével, az első azonban nem felel meg a magnezitbomlás hőmérsékletének, arra utal, hogy a dolomit kettőssó 750" körül széjjelhasad. Ezen kérdéssel és FRIEDRICH adatainak értékelésével behatóan, a hasadás megállapítását célzó jelenleg folyó vizsgálatok befejeztével foglalkozom részletesen. Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914. 1 ÚJ LIMA FAJ A ZALATHNAVIDÉKI ,HELYI ÜLEDÉK -BŐL. Irta GAÁL ISTVÁN dr. — A 18-—19. ábrával. — FERENCZI ISTVÁN dr., kedves tanítványom, a múlt, 19183. évi nyár folyamán Zalatna környékén végzett földtani kutatásai, illetve részletes fölvételei alkal- mával PrLANDER GÉza bányafőmérnök úr szívességéből egy igen érdekes [Lima jobb teknő kőbele birtokába jutott, amelyet meghatározás végett nekem adott át. A szóbanforgó példányt PLANDER főmérnök úr Zalatna tőszomszédságában a Felső- Kénesd (Alsó-Fehérm.) határában levő MaAGos LázÁR-féle kőbánya hányó- ján találta. Fogadják mindketten hálás köszönetem, amiért így módot nyújtottak nekem, hogy egy minden tekintetben szerfölött érdekes lelettel foglalkozhassam. A lelőhelyre vonatkozó közelebbi adatokat is FERENczI úr szívességének köszönöm. Közlése szerint a MAaGos LÁzáR-féle kőbánya a táborkari térképen Fata Boiloru-nak (882 m) nevezett hegy tövében van. A bányászat tárgyát ké- pező homokkő durvaszemű (legfőként kvarc). Kötőanyaga mész, sokszor kova- savas anyag Is; igen szívós. Mindenkép élénken emlékeztet ugyan a lelőhely köze- lében (1—2 km-nyi távolságban) már régebben megállapított f.-krétakorú kár- páti homokkőre, de viszont FERENcZzI-nek igen érdekes és fontos eltérő saját- ságokat is volt alkalma megfigyelnie, melyekre alább még visszatérek. , A lelőhelynek és környékének rétegtani viszonyaira illetve a bezáró üledék korára semmiféle bizt os következtetést nem vonhattam az irodalomból sem. Legújabban PÁrry M.! hangoztatta azt a nézetet, hogy a zalatnai és verespataki helyi üledék miocén korú, s ezt egy a verespataki helyi üledékbőb ré- gebben előkerült Conus sp. kőmagjával is támogatta. Ezzel szemben SZÁDECZKY Gy.? főként az eruptivus kőzetek nagyobb területen való összehasonlítása alap- ján, — Nopcsa F.? fölfogását osztva — a szóbanforgó képződményt fels ő- kréta :"korúnak mondja; míg FEREwxczi I. doktori értekezésébent újból a rmocénba sozozza. 1 PáLrY M. Abrudbánya környéke. (Magyarázatok a magy. kor. országainak részi. geol. térk.) Bpest, 1908. ? SZÁDECZKY GYy.: Verespatak közeteiről. (Földt. Közl.) Bpest, 1909. 3 Nopcsa F.: A Gyulafehérvár, Déva, Ruszkabánya és a romániai határ közé eső vidék geológiája. (Földt. Int. Évk.) Bpest, 1905. 41 FERENCZI I. Zalatna környékének geologiai viszonyai (Múz. Füz. Kolozsvár 1913.) ÚJ LIMA FAJ A ZALATHNAVIDÉKI (HELYI ÜLEDÉKI-BŐL. 51 Az őslénytani irodalomban a miocéntől kezdve kerestem a felső-kénesdi L 1 m a-val leginkább megegyező fajt. Végül ORBIGNY A. egyik művében ! akad- tam elég gazdag Lim a faunára, de a leírt fajok egyike sem azonosítható a, felső- kénesdi alakkal. ORBIGwNYy-től a krétából leírt nagyobb fajok közül leginkább a L. simplex "ORB.? szolgálhat összehasonlítás alapjául. Igaz, hogy a felsőkréta korú, nagy ter- metű [1 m a-k között a L. simplex szerényebb méretű, de mind általában az alak. mind pedig a többi jellemző bélyeg szempontjából ez áll legközelebb fajunkhoz. 18. ábra. Lima grandis n. sp. fölülről nézve. (Az eredeti nagyság "/ része.) Kiemelendő megegyező sajátságok: általában lapos teknő, a hátsó (analis) perem-szél kivájt (concav) volta, valamint a mellső (buccalis) fül tökéletes kör- szelet formája.? Fölemlíthetem végül a héjdísznek is azt a valószínű megegyezé- sét, hogy: miként L. simplexen, az új fajon is a fölület általában sima vagy leg- fölebb csak igen gyöngén bordázott lehetett. Erre utal az a körülmény, hogy a kő- bélen néhány erősebb növedék-vonal benyomata is jól látszik, valamint a ki- vájásban is jól láthatók a hosszanti barázdák s így annál inkább föltehető, hogy a fejlettebb bordák nyomai 15 észrevehetők lennének. 1 ORBIGNY A.: Description des mollusgues et rayonnés fossiles. III. Terrains créta- cés. Paris, 1843—47. 2? L. c. p. 544., 418. tábla, 6—7 á. ? A többi leírt faj mindegyikének háromszögű füle van. 4x 59 D: GAÁL ISTVÁN Viszont igen föltünők az eltérések is. Mindenek előtt tetemes a nagyság- különbség: a L. simplex csak mintegy felényi, alakja pedig kerekded, (ORBIGNY szerint kissé háromszögű), míg az új faj nyulánkabb, szinte tökéletes kerülék alakú s valamivel laposabb i18.! A hátsó perem-vonal egyenes lefutása (a concav részletet is beleértve) aránylag rövidebb az új fajon, mint a L. simplex-en. A meg- levő fül (a hátsó ugyanis hiányzik) tökéletes körszelet formája mellett az új faj- nál simán beleilleszkedik a körrajz kerülék-vonalába s aránylag keskenyebb és kisebb is, míg L. simplex-é az általános körvonalból mintegy kiri. A búb alkotására — sajnos — csak következtetnünk lehet, de azt hiszem, a meglevő adatokból s a közelrokon fajok alakjából a hiányzó rész rekonstruk- 19. ábra. A Lima grandis n. sp. teknője oldalról. (Az eredeti nagyság fele.) ciója nem okozna különösebb nehézséget. Itt ugyanis meg kell említenem, hogy ami általában az alapméretek arányát illeti, a felső-kréta (senon) L. abrupta ORB. szinte azonosnak lenne mondható. Igy a megegyező körrajzon kívül főleg a tek- nőnek ép oly menedékesen való boltosodása tűnik föl, s így a búb az új fajnál is valószínűleg ép úgy kissé hátra kihajlott, mint a L. abrupta-n. Ez utóbbi faj különben a többi bélyegekben lényegesen eltér, miután bordázott, füle három- szögű, a záróperem más alkotású, s nagyság tekintetében 15 csak harmadannyi. 1 A legnagyobb hosszúsági és szélességi méret aránya: — L. simplex 3"5 : 25; új Salle gp éégy TDABEDON ÚT 1 pa IS éCP a OLYAN d . és fe , " 1 £.: faj3:52 úgy itélem, nem fejezi ki eléggé azt az alakbeli különbséget, amely a két faj között tényleg rögtön szembeötlik. ÚJ LIMA FAJ A ZALATHNAVIDÉKI (HELYI ÜLEDÉK)-BŐL, 53 A f.-kénesdi új Lim a-faj a következőkben írható le : Alakja csaknemtökéletes kerülék; ateknő gyöngén boltozott, a héj minden valószínűség szerint sima lehe- tett, csupán egyes növekedési periodusok teszik némi- leg hullámossá. Az analis peremszélkivájt, s a kivájás- Ba mp a rwvső na hass bráartázdák tutnak végig A buccalis fül aránylag keskeny, tökéletes körszelet alakú, s az álta- lános körrajzba beleilleszkedő. A búb valószínűleg kissé hátra kihajló. Méretei: legnagyobb hosszúság 1834 mm; legnagyobb szélesség 84 mm: az összetett két teknő vastagsága kb. 44 mm. Az új fajt Lima grandis néven óhajtom az irodalomba bevezetni. A leírt példány az Erdélyi Nemzeti Múzeum (Kolozsvár) gyűjtemé- nyében látható. S most még néhány szót a [Lima grandis n. sp. bezáró kőzetének koráról. Előre kell bocsátanom, hogy fölfogásom szerint sem szabad egyetlen faj, (még hozzá új faj) s különösen egyetlen példány alapján az illető réteg korát el- döntenünk. Esetünkben súlyosbítja a helyzetet az is, hogy vitás területen, s csak egyetlen kőbél áll rendelkezésünkre, s ami a legfőbb, hogy a bezáró üledék h 0- mokkő. El nem mulaszthatom ugyanis itt is megjegyezni, hogy a törmelékes képződményekben előforduló szerves maradványoknak korhatározó értéket magam részéről csak akkor tulajdonítok, ha azok az ellenpróbák elgondolható minden fajtáját kétségtelenül kiállották. Mindezek szem előtt tartása mellett is — egyrészről az Erdélyi Érces- hegység ú. n. khelyi üledéken korának régóta vitás problémája, másrészt az Ős- lénytanilag is rendkívül érdekes Lim a lelet — indokolttá teszik, hogy a sztra- tigrafiai vonatkozásokat 18 érintsem. Amint említettem, a helyi üledékp-et egyes kutatók a miocénbe, míg mások a krétába (cenomon-danien) helyezik. FERENczi megfigyelései szerint vannak olyan mozzanatok, amelyek a MAGos LÁzáÁR-féle kőbánya homokkövének kréta kora ellen szólanak. Ilyen elsősorban az a tény, hogy míg a környék kárpáti ho- mokköve mindég erősen dislokált és soha sincs kapcsolatban rhyolittutá- val, addig a Fata Boiloru homokköve rhyolittufa padokat zár magába, telepü- lése pedig oly nyugodt, mint a közelben levő miocén képződményé. Viszont azon- ban — ugyancsak FERENCczI szerint — a Lim a-tartalmú homokkőre a kétség- telenül miocén korú üledék! — agyag, kavics, — diszkordánsan (SW, W, 30—209) települt; s ugyancsak ebbe a Picnodonta cochlear-ral jellemzett miocén takaróba illeszkednek bele a fölületen több helyütt térképezhető andezit- és dacittufa-padok is, amelyekből egyrészt Turogpi J. Laurus primgema UNG. 1 A F.-Kénesdhez közel fekvő Nagy-Almáson, az itteni felső templomtól W-re fekvő hegyélen Picnodonta cochlear Porr-t gyűjtött FERENczI. Ezt a réteget teljes biz- tossággal követhette a MaGos L.-féle köbányáig is. 54 Dr GAÁL ISTVÁN és Cinnomomum Scheuchzeri HEER fajokat határozott meg, Orbitulina, Trunca- tulina, Bolivina, Textularia, Globigerina (G. bulloides ORB.) héjacskákat a közbe- zárt márga vékony-csiszolataiban pedig magam láthattam. (A Li m a-s homokkő. vékony-csiszolatában szerves maradványnak csak kétséges nyoma mutatko- zott, amit LŐRENTHEY tanár úr volt szíves közölni.) Ami pedig a Ima grandis alapján való tájékozódást illeti, a következőkre: lehetünk figyelemmel. Az irodalom adatai szerint Dél-Franciaország felső krétá- jára nézve a nagy termetű Lima fajok valósággal jellemzőknek mondhatók. A genus eddig ismert legnagyobb fajai: L. santonensis ORB., L. rapa ORB., L. magima AnRcn., L. Galhenmiana ORB., L. simplex ORB., L clypeiformis ORB., L. Dujardim DEsH. a turon és senon emelet rétegeiből kerültek elő. De legvégül is csak azt ismétlem, hogy olyan bonyolódott, aránylag kevéssé átkutatott, s kövületekben szegény területen, mint az Erdélyi Érceshegység, egyet- len faj egyetlen példánya alapján nem tartom helyénvalónak a szóban levő vitás kérdés eldönthetését. A tájékoztatás szempontjából azonban igen nagy szolgálatot tett nekünk a Lima grandis. Kelt Budapesten, 1913 nov. 1-én. GAÁL ISTVÁN dr. A GERECGSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. Irta KULCSÁR KÁLMÁN dr. — Az I.-II. táblával és a 20—21-ik ábrával. — Egyetemi hallgató koromban dr. KocH AwraL egyetemi tanár úr kivánsága alapján az egyetemi föld és őslénytani intézetben levő HANT- KEN-féle gerecsei gyűjtést vettem munkába. Kezdetben a felső liász am- monitesz anyaggal foglalkoztam, amelyből egyetemi pályamunkául a Har- poceratidae családot dolgoztam fel. Az 1911. év nyarán a geológiai viszo- nyok megismerése céljából három hétre a Gerecsébe mentem. A helyszíni vizsgálatok alkalmával igen sok egészen új észlelést tehettem, többek között azt találtam, hogy a középső liászkorú képződményeknek nagyobb szerepük van, mint az az irodalomból kitűnik. Tanulmányaim eredményét a Magyarhoni Földtani Társulat 1912 június hó 5-én tar- tott szakülésén adtam elő. A mult év augusztus havában dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár úr szíves megbízásából ismét a, Gerecsébe mentem s ez alkalommal a középső liászkorú képződményeket újból beható tanul- OT [2] A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. mányozásnak vethettem alá. A rétegtani és a települési viszonyokra vonat- kozó megfigyeléseimet a Magyarhoni Földtani Társulat 1913 január 8-án tartott szakülésén adtam elő, amelyet azzal fejeztem volt be, hogy megfigyeléseim és tanulmányaim alapján most már abban a hely- zetben vagyok, hogy hozzáfoghatok a Gerecsehegység júrarétegeinek mono- grafikus feldolgozásához. Igéretemet teljesítendő, a kevésbbé ismert középső liászkorú képződményekkel kezdem meg munkámat. Kedves kötelességet teljesítek akkor, amikor hálás köszönetemet fejezem ki szeretett mestereimnek: dr. KocH Awrar tanár úrnak, amiért lehetővé tette, hogy munkámat intézetében a szükséges segéd- eszközök felhasználásával végezhettem és dr. LőRENTHEY IMRE tanár úrnak, ki szíves tanácsaival volt segítségemre. Hálával tartozom dr. ScHa- FARZIK FERENC műegyetemi tanár úrnak, szeretett főnökömnek, ama megtisztelő megbízásért, amellyel lehetővé tette, hogy a Gerecsehegység- ben földtani megfigyeléseket eszközölhessek, valamint alkalmat nyújtott tanulmányaim végzésére. Köszönetemet fejezem ki végül dr. Vapász M. ELEMÉR egyetemi adjunktus úrnak, munkálkodásom idején ellátott szak- szerű útbaigazításaiért; dr. LIFFA AURÉL osztálygeológus úrnak, amiért volt szíves a még kéziratban levő 25,000. reambulált térképét lemásolás céljából átengedni s hasznos tanácsokkal ellátni, valamint a magy kir. WNöldtanilntézet Tekintetes Igazgatóságának is a múzeumában levő, HANTKEN gyűjtéséből származó kövület-anyagnak tanulmányozásra való átengedéséért. A középső liász kifejlődése a Gerecsében. A Gerecsére vonatkozó legrégibb irodalomban (PErERs,! HAvER,? WINXKLER?) a középső liászról nincs említés téve. A középső liászt elsőnek HANTKEN MIxsat mutatta ki a- Nagypisz- nice, Kisgerecse és a tardosi Bányahegyen az Ammonites Hamtkem 3CHLOENB. a lapján. A közelmultban Srarr JÁwos " foglalkozott a Gerecsehegység sztra- tigrafiai viszonyaival. STAFF megfigyelései alapján a középső bászt, bár HANTKEN kövületekkel már előtte kimutatta, nem tudta megtalálni. Mun- 1 PETERS: Die Umgebung von Visegrád, Gran, Totis und Zsámbék. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. X. (1859.) pag. 483. ? HAVER: Das Ungarische Mittelgebirge. Jahrb. d. k. k. R. A. XX. (1870.) pag. 474. 3 WINKLER: A Gerecse- és Vérteshegys. geol. viszonyai. Földt. Közl. XIII. köt. 1883. pag. 287. 1 HANTKEN: Jelentés a m. kir. földt. int. 1879. évi működéséről, pag. 10. 5 STAFF: Adatok a Gerecse hegys. stratigr. és tekton. viszonyaihoz. M. kir. földt. intézet évkönyve, XV. k. 1906. pag. 164. 56 Dr KULCSÁR KÁLMÁN kájában ! azonban felhozza, hogy a gerecsei júrasorozatban ta legalsó ré- tegek kövületben szegények, szürkés-sárgák, sárgák, " vöröses-sárgák és húsvörösek és majd kisebb, majd nagyobb szabálytalan tömegekben fol- tosak. Állítólag erinoidea. maradványok találhatók bennök, amelyek Hor- MANN szerint az alsó és középső liászra utalnának, . . ., sőt még tovább megy az irodalom alapján s HoFrMmaANwN-nak az Asszonyhegy, Tekehegy és a Nagysomlyóhegyről felsorolt határozottan alsó liászkorú faunáját elemezgetve, arra az eredményre jut, hogy ez 15 a középső liászt képviseli, mert szerinte alsó liász csakis a Gerecsehegység szélén (Tata) van, míg a belsejében nem fordul elő. Ujabban dr. LIFFaA AvRÉL ? eszközölt a Gerecsében agrogeológiai felvételeket s HoFMmaNwx" említett, főleg brachiopodákból álló faunáját, SrarF-al ellentétben, szintén alsó liászkorúnak tartja. Lrirra ? ezen kívül a Puchó- és Hosszúvontató-hegyekről ammoniteszeket is említ; az előbbi helyről Lytoc. lineatum Schloth. sp.-t; a Hosszúvontatóról pedig egy Aego- ceras sp.-t,: mely közeli rokonságban van az Aegoc. Jamesom S0w. és Aegoc. Leckenbyi WnricHTr fajokkal... cminélfogva a Puchó- és Hosszúvontató- hegy környékén talált ezen két alak annyit kétségtelenül eldönt, hogy a szóbanforgó réteg komplexus a közép liász alsó emeletébe tartozik;. Az em- lített kövületeket a Wöldt. Int. Igazgatóságától megkapva, közelebbről tanulmányozhattam. Mielőtt azonban ebben az irányban tett vizsgálataimm eredményéről szólnék, ki kell emelnem, hogy WRircHr-nek a Henle v- zónából leírt és ábrázolt Lytoc. lhneatum-a nem azonos SCHLOTHEIM Iytoc. lineatus-ával, amelyet pedig újabban PompPpckJ? a Lytoc. fimbriatum Sow.-val egyesített. Ami pedig a Lytoc. féiűmbriatum Sow. függőleges elterje- dését illeti, a középeurópai júraöv Aegoc. Dawvoei-, valamint az Amaltheus margaritatus szintjében gyakormak mondható. Azonban tekintettel arra, hogy mind a déli Bakonyban, mind a Gerecse más előfordulási helyem, mind pedig a mediterrán júraövbe tartozó képződményekben épen az Amalth. margaritatus szinthez van kötve, azt hiszem nem tévedek, hogyha a puchóhegyi vörös, mangámertes més ziksó vek ertlta középső liász felső emeletébe és pedig az Amalthb. Mm atcaritataus osz 1 tibrer sstomojkormi Ami végül a Hosszúvontatóhegyen talált Aegoceras sp.-t illeti, úgy d tor Da méla 2? LIFFA: Megjegyzések Staff J. rAdatok a Gerecsehegys. stratigr. és tektonikai viszonyaihoz c. munkája stratigr. részéhez. M. kir. földt. int. évkönyve, XVI. k. 1907. pag. 11. BETT 0, pag 12; 1 Böckh Hugó Geológiájának II. kötetében (555. old.) tévesen Aegoceras Jameszni- nak van véve. 5 POMPECKJ: Beitr. z. ein. Revision d. Amm. d. sehwüb. Jura. pag. 294. és 299 A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. [5 t 21 találtam, hogy az nem egyéb, mint az alsó liászból ismeretes Ectocentrites Petersi HAu. lakókamra töredéke, minélfogva az azt bezáró ré- tegek azsalsó [iászba sorolandók. A Gerecsehegység nyugoti részén a tatai Kálváriadomb elszakadt rögének földtani viszonyait dr. KocH NÁwDpoR! ismertette s a középső liászt sötétvörös színű, crinoideás mészkövek alakjában mutatta ki, melyek az említett emelet alsó részét képviselik. Az irodalom alapján tehát a középső liászkorú képződményeknek igen alárendelt szerepük van a hegység felépítésében. Ezzel szemben meg- figyeléseim és tanúlmányaim alapján arra az eredményre jutottam, hogy a középső liász a Gerecsében általánosan elterjedt, kivételt a keleti- (bajóti Öregkő), illetve a nyugoti szárny (Asszonyhegy, Tekehegy, Nagysomlyó- hegy, Hosszúvontatóhegy stb.) képez, ahol a rétegsor az alsó liászkorú képződményekkel záródik le. Érdekes, hogy továbbmenve nyugot felé, a középső liász ismét megjelenik a tatai Kálváriadombon. A helyszíni vizsgálatok alkalmával törekedtem szintek szerint való gondos és pontos gyűjtésre, amely természetesen, mivel a begyűjtést főként a vörösszínű mészkőnek nagy arányokban való fejtése következtében keletkezett feltárások hányóin végeztem, sok esetben nem volt keresztül- vihető. Igy p. o. Nagyemenkeshegy délkeleti oldalán a mult években léte- sített márványbánya hányóján sajátságos vörhenyes-szürkeszínű mészkő- ből nagymennyiségű brachiopodát, nehány kagylót s az Arieticeras nemre utaló kanyarulat töredéket gyűjtöttem. A mészkövet azonban szálban a legnagyobb fáradság mellett sem sikerült megtalálnom, minélfogva nagyon valószínű, hogy ezen a helyen csekély vastagsága miatt teljesen lefejtették. Általában sikerült szintek szerint gyűjtenem, amennyiben részint a kövü- leteken maradt kőzetfoszlány, részint pedig a kőzetanyag alapján megtudtam állapítani az egyes alakok hovatartozását. A külszíni vizsgálatok, valamint a fauna részlettanulmányozása alapján a gerecsei középső liászra vonatkozó vizsgálataimat a következők- ben foglalhatom össze. Kőzettani kifejlődés és fauna. A Gerecsehegység középső liász rétegeit uralkodólag vörösszínű mészkövek képviselik. A mészkövek kőzettani kifejlődés és a fauna alapján a brachiopodás- és a cefalopodás fáciesbe sorolhatók. A lábatlani Tölgyhát nevű kőfejtőben azonban lokális kifejlődésben agy a- STO SSE ár edes emseetellép. 1 KocH N.: A tatai Kálváriadomb földtani viszonyai. Földt. Közl. p.6.40. 6 [e köt. 1909. 58 Dr: KULCSÁR KÁLMÁN A brachiopodás fácies mészkövei általában sötétvörösek, helyenkint azonban a színárnyalat egész sorozatát mutatják, agyagban igen szegények, tömöttek, vagy durva szemcséjűek. Faunájuk csaknem kizárólag brachiopodákból és kagylókból áll. az ammoniteszek azonban igen alárendelt szerepet játszanak. A cefalopodás fácies mész- kövei egységesebb színűek, főként vörösek, tömöttek; faunájuk uralkodó- lag ammoniteszekből áll. Az agyagos fácies pedig sötétszürke, levelesen váló agyaggal van képviselve. 1. Sötétvörös színű, brachiopodás mészkő. Az idetartozó képződmények kimerítő jellemzését már Kocnm N.! munkájában megtaláljuk, amelyet szószerint idézhetünk is: kH mészkövek- nél a sötétvörös szín uralkodó, de helyenkint a színárnyalat egész soro- zatát mutatják. Egészen világos, sárgásszínű és tömöttebb szövetűnek látszó darabok mellett durvább szemcsés rózsaszínű és világos vörös dara- bok is láthatók, mig a mállottabb részek vörös foltokkal tarkázottan fehérek. Nehány csiszolatban durva kristályosan szemcsés szövetűnek látszanak. Mikrofaunájuk igen gazdag, főleg crinoideákban bővelkedik, de foramini- ferák sem ritkák;. Faunáját — melynek beható tanulmányozását KocH N. másoldalú elfoglaltsága miatt nekem engedte át — alapos tanulmánynak vetve alá, kissé gazdagabbnak találtam, mint az Kocn N. munkájából kitűnik. Ugyanis a következő alakokat sikerült meghatároznom: Terebratula adnetensis SUESS. Terebratula (Pygope) aspasia Man. Terebratula (Pygope) aspasia MeH. var. Myrto Men. Waldheimia cfr. appenmimica ZITT. Waldheimia cfr. Ewaldi OPP. Pecten cfr. cingulatus PHILLIPS. Diotis Janus Man. sp. Posidonomya sp. Leda sp. Ceromya cfr. Batelln Fuc. hhacophyllites sp. Phylloceras sp. (efr. Ph. W ühneri GEmm.) e. Iuytoceras sp. (a L. audax Men. alakköréből). Belemnates sp. Ezeken kívűl egy közelebbről meg nem határozható kagyló is van. A fauna dr. KocH NÁwxpoR gyűjtéséből származik és az egyetemi föld és őslénytani intézet tulajdona. 1 ], c. pag. 261. A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 59 A sötétvörös színű brachiopodás mészkövek a tatai Kálváriadombon bukkannak felszínre és pedig vagy a világos vörösszínű alsó liászkorú mész- kövekre, vagy pedig a vörösszínű, cefalopoda tartalmú képződményekre települve. 2. Vörösszinű cefalopodás mészkő. A tulajdonképeni Gerecse középső liászrétegei vörösszínű cefalopodás mészkövek alakjában vannak kifejlődve. A mészkövek általában sötétebb, vagy világosabb vörös színűek, helyenkint azonban vörhenyes-szürke, vagy szürkés-fehér foltok is észlelhetők. Agyagban szegények, tömöttek, szívósak, vagy ridegek, faragásra alkalmasak. Képződményeinket KRAFFT ! vörös cefalopodás mészkő fáciesével azonosítom, melyek mind WAHNER tarka cefalopodás mész k ős-veitől, mind pedig az caadneti fá cre s-től különböznek s a, kettő között mintegy átmeneti tagul szolgálnak. Az idetartozó mészkövek szerves maradványokban gazdagok. A fauna egyrészét HANTKEN MIixsa, nagyobb részét pedig magam gyűjtöttem s részint a m. kir. Földtani Intézet múzeumában, részint a budapesti egye- temi és műegyetemi gyűjteményben van elhelyezve. A vörös cefalopodás fácies kőzettani kifejlődés és a fauna alapján két részre tagolható: ay. fi .. .. 12 [/d 4 , ee [d a) Sötétvörös szinű, mangángumós mészkő. Az idetartozó mészkövek közvetlenül az alsó liászra települnek. Uralkodólag sötétvörös színűek, mangángumósak vagy mangánerekkel átjártak, foltonkint szürkés-fehérek vagy vörhenyes-szürkék. Nagyemen- keshegy délkeleti oldalán levő feltárás hányóján talált szívós, helyenkint durva szemű, vörhenyes-szürke színű mészkő — amely tömött, kalcittal átjárt alapanyagában foraminiterákat (Nodosaria sp. (Glamdulina laevi- gata d"ORB. sp.) és erinoideákat tartalmaz; makrofaunája pedig nagymennyt- ségű brachiopodából áll, de helyenkint kagylók, sőt az Arieticeras nemre utaló kanyarulattöredékek is előfordulnak — valószínűleg idetartozik. A mészkövek szívósak, egyenetlen felülettel hasadók, vastag padosak. Vas- tagságuk 5—6 m-re tehető. Vékony csiszolatlan tömött alapanyaga telve van apró szerves ma- radvánnyal. Crinoidea és brachiopoda átmetszeteken kívül a következő foraminiferák voltak felismerhetők: Cornuspira sp., Lagena sp., Nodo- 1 KRAFFT: Über d. Lias d. Hagengebirges. Jahrb. d. k. k. R. A. XLVII. (1897.) pag. 209. 60 Dr: KULCSÁR KÁLMÁN saria sp., Cristellaria crepidula F. mr M. sp., Glanduhna laevigata d?ORB. sp., Frondicularia sp.-ek. A sötétvörös szinű, mangángumós mészkövekből, bár a törési felület telve van szerves maradványok keresztmetszetével, nem igen tudtam gyűjteni, mivel akövületek a kőzet anyagával szorosan összenőttek ; de annál jobb megtartású példányok kerültek ki a szürkés-fehér és vörhenyes-szürke foltokból. Faunájuk főleg ammoniteszekből áll, melyek két példány kivé- telével kőbelek; alárendelten brachiopodák és kagylók 15 szerepelnek, melyek kevés kivétellel héjas megtartásúak. A meghatározott alakok a kö- vetkezők : Spiriferina sp., Rhynchonella Hagawviensis BösE., Terebratula punc- tata Sow., Terebratula erbaensis Picr., Terebratula aurita STropp., Terebra- tula (Pygope) aspasta Mer. var. minor Z1rr., Terebratula (Pygope) aspasta Man. var. Myrto Men., Inoceramus ventricosus Bow. sp., Pecten ( Velopecten) efr. Rollei Sron., Pecten (Entohum) Hehlm d" ORB., Pecten (Chlamys) subu- latus Müwvsr., Pecten sp., Nautilus cfr. tricarinatus Vap., Rhacophyllites exmmius Hau. sp., Rhacophyllites lariensis Men. sp., Phylloceras Hamtkeni JCHLOENB., Phylloceras Inpoldi HAu. sp., Phylloceras frondosum REyx. sp., Phylloceras sp., Phylloceras Capaitamei Car. sp., Lytoceras Sutneri GEy., Lytoceras fimbriatum Sow. sp., Lytoceras fimbriatum Sow. var. alta VADp., Lyioceras postfumbriatum PRrwxz., Lytoceras triumplnum Hau. sp., Artett- ceras Algovianum Opp. sp., Ariettceras Bertrandi KILIAN sp., Árteticeras sp., Arieticeras dolosum Fuc., Harpoceras (Cycloceras) bipunctatum Röm. sp., Harpoceras (Grammoceras) Normanmanum dÖRB. var. costicillata Fvuc., Atractates ttalhcus MicnH. sp. DJEGVA TAN SZOTSEYTŐÉTKOTS SES ZETA MADASÉTS ZNKETŐS A sötétvörös színű, mangángumós mészkövek felett konkordánsan világosvörös színű mészkövek következnek. Uralkodólag világosvörös színűek, helyenkint sárgás-fehérek. A lábatlani cTölgyhát nevű köőfejtő- ben helyenkint mangánnal vannak átitatva s egészen sötétbarna színűek, kagylós törésűek; a Nagypisznice nyugoti oldalán a Konkoly-féle kőfejtő- ben pedig a vörhenyes piszkos-fehér mészkő repedéseit aragonit anyag tölti ki, amely helyenkint szép tűalakú kristályokban fejlődött ki. Az ara- gonit jelenlétéből meleg forásokra következtethetünk. A mészkövek tömöttek ridegek, sima törésűek, vékony padosak, vagy táblásak. Mikrofaunájuk igen gazdag, amely ostracoda és csiga átmetszeteken kívül foraminiferákból áll. A tömött kalcittal átjárt alapanyagban a követ- kező foraminifera nemek voltak meghatározhatók: Nodosaria sp. Denta- hma sp., Cristellaria crepidula W. mr M. sp., Cristellaria sp., (landulina sp., Frondicularia sp. A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 61 Makrofaunája csaknem kizárólag cefalopodákból áll, melyek kivétel nélkül kőbelek. A gazdag faunát meghatározásaim alapján a következő alakok képezik: Terebratula erbaensis Picr., Nautilus cfr. mornatus d ORB., Nautilus semistriatus d"ORB. var. globosa PRIwxz., Nautilus truncatus Sow., Rhaco- phyllites eximvus Hav. sp., Rhacophyllites lariensis MGH. sp., Rhacophujl- hites ltibertus GEMM. sp., Rhacophyllhtes cefr. stella Sow. sp., Phylloceras Hamt- kem SCHLOENB., Phylloceras sp., Phylloceras Lipoldi Hau. sp., Phylloceras oenotrium Wuc., Phylloceras Zetes d"ORB. sp., Phylloceras Zetes d"ORB. var. Bonarelh Berr., Phylloceras sp., Phylloceras Calais Man., Phylloceras sp. ind. Vap., Phylloceras sp., Phylloceras tenwistriatum Man., sp., Phylloceras efr. sylvestre HERB. var. rectisulcata VADp., Phylloceras Emeryi Berr., Phyllo- ceras sp., Phwylloceras Capitanei Car. sp., Phylloceras alontinum GEMmm., Phylloceras Semseyi PRgxsz., Lytoceras fumbriatum Sow. var. alta Vap., Luto- ceras postfimbriatum PnRrsz., Lytoceras ovimontanum Gay. var. humaulis Vap., Amaltheus spinatus BRuG. sp., Harpoceras (Grammoceras) Norman- nianum dÖRB. var. costicillata Fuc., Harpoceras cfr. Meneghmű VaAp., Harpoceras cfr. Kurrianum OPpp. sp., Harpoceras Curionm Men. sp., Har- poceras (Inoceras) boscense REYN. sp., Harpoceras (Lnoceras) boscense REYN. var. tenuis Vap., Harpoceras (Inoceras) pectinatum MGn., Atrac- tites italicus MicnH. sp. A sötétvörös színű, magángumós- és világosvörös színű mészkövek mindenütt, ahol csak megfigyelhető volt, együttesen lépnek fel; nagyobb kiterjedésű, összefüggő takarót azonban sehol sem képeznek. Lábatlan- tól délre a Pockőhegy északi oldalán elhagyott kőfejtőben vannak fel- tárva. De felszínre bukkannak a Berzsekhegy kTölgyhát nevű, üzemben levő köfejtőjében is, ahol a települési viszonyok nagyon szépen. tanulmá- nyozhatók (20. ábra). Nagyemenekshegy délkeleti oldalán szintén fel vannak tárva, valamint a tőle délre fekvő Törökbükk északkeleti csúcsán s a Kis- pisznicétől keletre eső cDomoszlój nevű elhagyott kőfejtőben. Ezeknél nagyobb kiterjedésben a Nagypisznice déli oldalán lépnek fel, de előfordul- nak Kisgerecsén, Puchóhegyen és a tardosi Bányahegyen 1s. 3. Sötétszürke színű agyag. A sötétszürke színű, levelesen váló agyag Berzsekhegy cTölgyhát nevű kőfejtőjében bukkan felszínre. Kövületeket a legnagyobb fáradságom mellett sem találtam benne. Vapász! megvizsgálván az agyagot, nagy- mennyiségű halfogat talált benne a foraminiferák teljes hiányával. Vas- 1 VapÁsz: Üledékképződési viszonyok a Magyar Középhegységben a juraidőszak alatt. Math. és termtud. Értesítő, 1913. XXXI. köt. 1. füz. pag. 105. 62 D: KULCSÁR KÁLMÁN tagsága 50—60 cm-re tehető. Közvetlenül a középső liászkorú világos- vörös szinű mészkövekre települ, fedője pedig az agyagos felső liász sötét- vörös mészkő. Érdekes, hogy ez agyagréteget sehol másutt nem észlel- hettem s így Tölgyháton való fellépése lokális kifejlődésnek veendő. xx A kőzettani kifejlődés leírása, a fauna és az előfordulási helyek fel- sorolása után rátérhetünk képződményeimnk rétegtani helyének pontos kijelölésére. A tatai Kálváriadomb szegényes faunája nem igen engedi meg a közelebbi szint megállapítását. Kocn N.! e mészkövek rétegtani helyét a középső liász alsó részében jelölte ki. Fucrixi? Monte Calviról a tatai- hoz hasonló faunát írt le, melyet szintén a középső liász emelet alsó részébe helyezett volt. Ha pedig tekintetbe vesszük még a szomszédos terület középső liász faunáját is, mely a tataitól teljesen elüt, úgy KocH N. követ- keztetését megerősíthetjük, vagyis a Kálváriadomb szóbanforgó mészkövei a középső liász alsó részébe (OUENSTEDT: liász 7) sorolandók. A tulajdonképeni Gerecse középső liásza a tataitól mind a kőzet- tani kifejlődésben, mind pedig faunára nézve teljesen eltér. Az összfaunát meghatározásaim szerint 56 faj képviseli. A faunában legnagyobb szerepet az ammoniteszek viszik, melyek 42 fajjal vannak képviselve s az egész fauna 719/9-át teszik. A többi állatosztályoknak alárendelt szerepük van, együttvéve a faunának mintegy 20 9/9-át teszik s a Terebr. erbaensis Picr. és a Terebr. aspasia McGn. kivételével mindegyik faj egy, ritkábban két vagy három példánnyal van képviselve. A cefalopodák 8 nembe tartoznak, melyek közt a Phylloceras nem legnagyobb fajszámmal szerepel, ezek fajai ugyanis az összes ammoni- teszek 349/9-át teszik. Utánuk a Harpoceras-ok 14, Lytoceras-ok 11, Rha- cophullites-ek 7, Ariteticeras-ok 7 s az Amaltheus-ok következnek az összes ammoniteszek 29/9-val. A Phylloceras, ILwytoceras és Harpoceras-oknak faunánkban való nagy szerepe a (Gerecsehegység vörösszínű cefalopodás mészköveinek az alpesi hemipelágikus fáciesbe való tartozását bizonyít- ják, bár az egyes alakok a középeurópai szegély fácies területéről 15 ismere- tesek.? TT IOGHZN s AL TOSEDBE SZŐ ? FucINI: Foss. d. Lias m. d. Monte Calvi, Paleont. Italica. 1896. ? Tudvalevő dolog, hogy UHLIG az alpesi és középeurópai júraüledékeket, melyek különböző kifeljödését NEUMAYR különböző klimaövekre vezette volt vissza, mediterrán kaukázusi júrabirodalom; néven foglalta össze, kiemelvén, hogy míg a NEUMAYR-féle mediterrán júras; a pelágikus, addig a középeurópai a sekélytengeri (litoralis, neritikus) fá- cieseket foglalja magában. Legújabban nálunk VaApász foglalkozott ezzel az érdekes kérdéssel s az eddigi adatok alapján arra az eredményre jutott, hogy a cmediterrán juraöv A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 63 A fauna földrajzi elterjedését feltüntető táblázat kijelöli azokat a helyeket, ahol rétegeinkhez legközelebb álló képződmények fordulnak elő. Ezek közül első helyen említendő a déli Bakony, Hinterschafberg, Hagen- gebirge és a déli Alpok. Képződményeink rétegtani helyének megállapításánál a brachiopo- dákat és kagylókat figyelmen kívül hagyjuk s a szint pontos megállapítá- sánál kizárólag az ammoniteszekre leszünk tekintettel. A felsorolt fauna kétségtelenül megállapítja rétegeinknek a középső liász felső részébe (OUENSTEDT: liász ő) való tartozását. Ha pedig az egyes alakokat nézzük, azt találjuk, hogy a legtöbb (Phylloceras Hant- kemi SCHLOENB., Phylloc. Zetes DORB. sp., Phylloc. Calais Man., Phwlloc. Capitamei Car. sp., Phylloc. alontinum Ggmm., Phwlloc. frondosum Rey. 510 Phwylloc. Semseyi Pgrwsz, Lytoceras Sutneri Gxmy., Arteticeras Algovianum OPp. sp., Arteticeras Bertandi KILIAN sp., Harpoceras boscense REYwx. sp., Harpoc. pectinatum Men.) az Amaltheus margaritatus zónára utal. Egyesek (Phylloceras Inpoldi HAu. sp., Phwlloc. oenotrium Fuc., Phylloc. tenwistria- tum Man. sp., Lytoceras fumbriatum Sow. sp., Harpoceras bipunctatum Röm. sp.) közömbösek, ezek ugyanis a mélyebb szintekből, egyesek alsó liászból is ismeretesek; az Amaltheus spinatus BRuc. sp. pedig rétegeink fiatalabb korára utalna. OPPEL1I az Amaltheus margaritatus zónát tudvalevőleg két részre tagolta. Az alsó rész jellemezve van az által, hogy az Amaltheus marga- ratatus MowTrr. itt jelenik meg oly alakok társaságában, amelyek mélyebb szintekre jellemzők; a, felső részt pedig teljesen új fajok népesítik be, ame- lyek a nummismális márga (OvENxsTEpT: liász 7) kihalt alakjai helyébe lépnek. Ezeket tekintetbe véve kijelölhetjük rétegeink pontos sztratigrafiai helyét, amelyek faunájukra nézve látszólag egyeznek, de eltérést találunk közöttük, ha a fauna egyes elemejt, valamint a települési viszonyokat vesszük tekintetbe. Közvetlenül az alsó liászra települő sötétvörös szinű, mangángumós mészkő faunája, bár az Amaltheus margaritatus Mowxrr. nincs benne kép- viselve, oly alakokból áll, melyek az Amalih. margaritatus Mowxrr. társa- ságában (Phylloceras Capitanei Car. sp., Phylloc. frondosum Reyw. sp., ammoniteszes agyagos fáciese nem nevezhető pelagikus üledéknek, hanem fossilis hemi- pelagikus üledék, melynek analógja a mai üledékek között nincs. VAaApáÁsz felfogását el- fogadhatónak találtam s nézetét tekintetbe véve, a fauna földrajzi elterjedését feltüntető táblázatban UHLIG-nak a júraüledékekre vonatkozó genetikus beosztását ily értelem- ben módosítottam. Ugyanitt UHLIG xneritische Randzone kitételét cszegély fácies, gyanánt használtam s értve alatta a júratenger parti fáciesét (VApÁsz: Üledékképződési viszo- nyok, pag. 114.). 1 OPPEL: Die Juraformation, 1856. pag. 237. és 250. 64 D: KULCSÁR KÁLMÁN A fajok nevei Rhynchonella. Hagaviensis BösE. Terebratula punctata S0w. .. Terebratula adnmetensis SUEss. Terebratula erbaensis Picr.. u - -- társ Terebratula aurita STOPP... Terebratula aspasia MGnH. Terebratula aspasia MGH. var. minor ZITT. Terebratula aspasia MGH. var. Myrto MGn. Waldheimia efr. Ewaldi OPpp. .. .. Waldheimia. ecfr. appennminica ZITT. Inoceramus ventricosus Sow. sp. Pecten cfr. Rollei SToL.. u DON ÉTER ÚNORB Ela Ra ó Pecten subulatus MÜNST. ID TO ag ans MGH.EBDA Kettot meet Ceromya cefr. Batellü Fuc. Nautilus efr. inornatus d" ORB. Nautilus truncatus S0w. Nautilus efr. tricarinatus VAD. Rhacophyllites eximius HAu. sp. Rhacophwyllites lariensis MGH. sp. Rhacoplayltites ltibertus GEMM. sp. Rhhacophyllites cfr. stella Sow. sp. Phajllocevas Hantkeni SCHLOENB. Phylloceras lipoldi HaAu. sp. Phylloceras oenotrium Fuc. Phijlloceras Zetes d" ORB. sp. Phylloceras Zetes d" ORB. var, Bonarelli BETT (/ A gerecsei középső liász re ee eeeSESEÉESEEEEEEEEEEEENKKKKKNNKKKKKKEKKKEKKKKNT TT TT tHTTüRüTrK.- Mediterrán 1" Szentgáli Tűzköveshegy (VApász) kk AZ LÉDZBÉBBE Bakony N— Alpok HT Ta HEKEGE ui b ma 1 RB habe Iszsa 24 [es] zs PE TaZ Kék ms N Rm, hai 50 NI m [erm Aa 5 ész. - a e] a D um a CME ká Vözvelez. tej nm [A] oó s [AHA Hesse — o iz] — [ól Ez TÁG Fa eget pé o o mA NI o o ] af EL sé mm [toz [8 d ldb E H Í9dA (ta bei Sz "a be 96 BE ta am Te set zalécsi ea teso Sage] FENN FENNT EStBE ] ! Zn j Gst tási EE ] ] ralre fi pee] j ii ( j jel li 35 ul dekgi se 6 ] , ! j zs HF] - ! -k PF ] FE j ] -k j d - ! ! ] j ! s! "zta ae j zi ap 5is 5 5 es s aal ai lökés ! 65 (HdILdoOxag) eduopou vuleg ország , Franczia- (s4xxday) TOIÁJAV Középeurópai szegély fácies bal É VER ország Y Német- (1add4a0) uorgeuiozjean r ) (ragasxan)) U9g?ATOG , Kis- ( Ázsiai SH rMOHAROJ) BITOJRUY 4 (ZSVGVA LA , U KEPZODMEN (orxerTeuuan ) H9593J9I PISLÁSB TJBIVO (Ion gy) tU0J9) IP ogüonT (aarn) 3o8 -9g9I VISLÁSB TAIBD "IIA IÁSZKOR [44 (Ix100ag) IAI9D ogUuoIT , (Ion 4) youtuuosddy "dzoy Olaszország f 4-6 1 örk (1117) youtuuosddy "dzoy , Bad Pod ap Korm (INIHOANATT) "uruuoddy jedése. "dzox t 89 LIPIEAUIOrT (4 (Ix1oag) erzedg A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ L elter (Ixoxaag) viosorxg (r17dúvnog) ezerig (1 ÉS ZEÜtS ELSEJÉT (VNVANYD) ia) erduxoxT, TA he pámi ipa et USA esiiktüle 8 5— Alpok fauna földrajzi kéarusk (auanvyH) viduzorxT, T?A (INIHOANATA) OTOPOIN Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914. 66 Dr KULCSÁR KÁLMÁN A gerecsei középső liász Mediterrán A-1jpe81 Bakony N— Alpok c 5 É6 A. fajok nevei fo "a Ne E e S an z [dm] H [9 Da Éz "a El Jéseá en A] elek iltas 509 pc - I aa) TB H a Ji 9] ni pt Sz a a ma HEETÉSBIT ss 0zT tente dal 8 a Eeziát-tái MLZBE SSE KEKE MIKES ME he I bp-4 b; [d B I És - A [5] 3 A kisa d [rdb] S OH]áAm sé já társ ző. ee SEN RTL SEAN ska ggg Be 2 ma GAME HK A ami T 1 Ta HET Phylloceras Calais MGH. 3! Phylloceras frondosum REYyx. sp. a Phylloceras tenuistriatum MGxuy. sp. .. .. Tt ][ 7 4 I] 4] - Pnhnylloceras etr. sylvestre HERB. VAN EGTIS ÜGA ÜGY TA MS BEEN EE 2- Enyiloceras S EMENYÜNB ETT e E e ke gét : ] Phylloceras Gapttanei CAT. sp. o. . s ay Phylloceras alontinum GEMM. e 4 ] 4 Phylloceras Semseyi PRINZ. E Hl E ez Lytoceras Sutneri Gery. J 1- j ] 73- Lytoceras fimbriatum Sow. sp. ezeti amyitar 5U Lytoceras feéimbriatum Sow. sp. var alta VAD. ! -k w Lytoceras postfimbriatum PRINZ. 1 HI - Lytoceras triumplinum HAv. sp... .. vsz vs vm j Lytoceras ovimontanum Gey. var. humilis VAD. ! -k ; j Amaltheus spinatus BRUG. sp. -- Arieticeras Algovianum Opp. sp. -- tr] -- Arieticeras Bertramdi KILIAN. sp. -4- [ 7 Arieticeras dolosum Fuc. Harpoceras bipunctatum Röxm. sp. j ! Harpoceras Normamnnianum d" ORB. var, costicillata Fuc. Harpoceras cfr. Meneghinii VAD. Hi Harpoceras cfr. Kurrianum OPp. sp. j ST Harpoceras Curionmii MGn. sp. 1 j Harpoceras boscense REXN. sp. .. . at 2 FesiNÖNSIS Harpoceras boscense REYN. var. tenuis VAD. 7 ci 3 ] Harpoceras pectinatum MGn. sir ől EDES tötala . . j ii Atractites italicus MiIcnH. sp. - zt I] -- -- ! a 67 Középeurópai szegély fácies (ugrrHoxadg) douapour euley Franczia- ország (SANAAJ) UOIÁBAV (aada0g) uoreuoreinr Német- OTSZÁg (1ddaasxanW)) U9gBATOIG 5x 47 , el [őszt LA KEPZODMENYEI. ÉPSŐ LIÁSZKORÚ 3 Dárc1O A £ EHEGYSÉG KÖZ A GERECS KEK TANZAtÜA S ÉS tlan b a pod! ay 1 orm fauna földrajzi elterjedése. hoza p eslsár et ke (ZSYAVA Kis- : Azsiai J SH rMOHAKOG) PITOJRUV (OHVTTIANKAI ) H939391 vIseds? "TJeIBO (Ix1onag) €UO0J9) IP ejuonT (madgrr) 395 -9391 BISBÁSV "TAIBD "IA (Ix1onT) TAI2D 93UuoNT (Ix10ag) youmusddy "dzo Olaszország 4]4]-4]- (TALLI7) youmusddy "dzoy (INIHOANAI) "uruuoddy "dzoY t 59 vIpivgurorT (xIs1ong) vizedg (rridavNog) ezueiig FA l (IxoxrJag) eIosaxg (vavanvy) Jag) 5— Alpok (ugavr4) viduxoxT, T?A 14] 4]J4][- erdurorT, I8A -k -- Re (INIHOANATA) OTOPOTN 68 D: KULCSÁR KÁLMÁN Lytoceras Sutneri Gxy., Lytoc. triumphmnum HAu. sp., Ariteticeras Algovia- num Opp. sp., Artetic. Bertrandi KILIAN sp.) fordulnak elő, de fellépnek még olyan fajok is (Phylloceras Tipoldi HAu. sp., Lytoceras feimbriatum Sow. sp., Harpoceras bipunctatum Röm. sp.), amelyek mélyebb szintekből (OUEN- srTEDT: liász 7) ismeretesek. Ennélfogva faunánk megfelelvén az Amaltheus margaritatus zóna alsó részére adott OrPPEL-féle jellemzésnek, az azt bezáró képződményeket tehát szintén az Amal- thems ma are ar vtrartuns esz am tisarl 8 ós Tés ZréNDTe ISKOKÉTONK Se Ami pedig a sötétvörös, mangángumós mészkövekre konkordánsan települő világosvörös színű mészköveket illeti, azok faunájában az Arie- títes jellegű Harpoceras-ok (Arieticeras nem) helyét a tulajdonképeni Har- poceras-ok (Harpoceras boscense Rezyw. sp., Harpoc. pectinatum MGn., Harpoc. cfr. Meneghimi VaAp.) toglalják el, egyes alakok pedig közösek az előbbi rétegek faunájával (Phylloceras Hamtkem ScCHLOENB., Phylloc. Lipoldi HaAu. sp., Phylloc. Capitanei Car. sp., Lytoceras fimbriatum Sow. var. alta Vap., Lytoc. postfimbriatum PRirwsz, Harpoceras Normanmanum d Orb. var. costicillata Wuc.), más alakok meg (Phylloceras Zetes DORB. sp., Phylloc. Zetes DORB. var. Bonarelh BErr., Phylloc. Calais MGH., Phyllo- ceras Emeryi Berr., Phylloc. alontnum Gemxm. stb.) ezekre a rétegekre szorítkoznak; de előfordul az Amaltheus spinatus BRuG. sp. 15, amely maga- sabb szintre jellemző. Ezeket tekintetbe véve a világosvörös színű mészkóveinik et" az A in art h e ús Mmana arat a ESÉS ZENG felső részébe kell helyeznünk. A lábatlani Tölgyhát kőfejtőjében feltárt, lokális kifejlődésű söt é t- szürke színű agyag megközelítő kora, kövületek híján, a tele- pülési viszonyok alapján állapítható meg s a középső és felső liász határára teendő. A "Gerecsehegység középső liászkorú képződs ményei tehát három fáciesben vannak kifejlődve rög va jbTarehaompodás: Táreme sas ON ÉNGAVZONSTOT SÁS SZAR mészköwvwei (tatai KAálvániardzom: Mas kzorztó astra etés ez alsó részébe (OvEnsTEpDT: hász Tr) tartoznak, addig a ce- falopodás fácies vörös színű mészkövei (tulajdon képeni Gerecse) az Amaltheus margaritatus szint alsó és íielső részét képviselik; a hokádis kisegtés désű agyagos fácies pedig a középső és felső liász határára helyezendő. Ezek szerint tehát a Gerecsében a középső liász alatt az üledékképződést folytonosnak kell vennünk, amiből következik, hogy azokon a helyeken, ahol a fauna alapján az összes szintek nem mutat- hatók is ki, szükségszerűleg az egész rétegösszlet jelenlétével kell számol- nunk. A gerecsei középső liászkorú faunához legközelebb áll a déli Bakony A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI, 69 hasonló korú faunája. A szentgáli Tűzköveshegy faunájával 11 faj egyezik s az ezeket bezáró rétegek szintben a sötétvörös színű, mangángumós mész- köveinkkel egyeznek; az úrkúti faunából pedig 22 faj került elő a Gerecsé- ben. Az úrkúti rétegekkel a világosvörös színű mészkövek egyeznek meg szintben. BöckH az úrkúti rétegeket kadneti mészköveknek; nevezte, a szent- gáli rétegek fácieséről azonban nem szólt. Vapász! a kőzettani kifejlődés és a kövületek jobb megtartási módjából kiindulva s a GezyER-nél leírt hasonló korú schafbergi rétegek fáciesét is tekintetbe véve, a bakonyi középső liászkorú cefalopódás mészköveket WAHNER xtarka cefalopodás mészkő, fáciesével azonosította. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy ROSENBERG? a Kratzalpok középső liászkorú képződményeit KRAFFT vörös cefalopodás mészkő fáciesével azonosította, azt hiszem nem tévedek, ha a szomszédos Hinterschafberg mészköveit 18 ide sorolom, annyival is inkább, mivel GevYER? leírása szerint közettani kifejlődés tekintetében teljesen egyeznek a Kratzalpok mészköveivel. A déli Bakony mész- kövei közettani kifejlődés, illetve fácies tekinteté- ben a gerecsei középső liász mészköveivel egyeznek s így azokat ií15 KRAFFT (vörös cefalopodás mészkő tá- ciesével azonosítom. PRisz! a csernyei középső liász vörös színű mészkövekből a Phuwl- loceras Hantkent SCHLOENB., Phylloc. Semseyi PRisz, [Lwytoceras Sutneri Gnsy., Lytoc. feimbriatum Sow. sp., Arteticeras cfr. Algovianum OPpp. sp., Harpoceras boscense Beyw. sp. és a Coeloceras pettos OvENsr. alakokat sorolja fel. Ez a kövületsorozat igen emlékeztet a gerecsei sötétvörös, ma- gángumós mészkövek faunájára, minélfogva ezeket 15 az Amaltheus mar- garitatus szint alsó részébe helyezhetjük. A külföldi előfordulások közül első helyen említendő Hinterschaf- berg. GeYER 55 fajt sorol fel, amelyekből 18 a Gerecsében is előfordul. Érdekes, hogy az Aegoceras nem faunánkban egyetlen alakkal sincs képvi- selve, holott Schafbergen meglehetős szerepet játszik. A Kratzalpok fauná- jával 183 faj közös. A déli Alpok területéről kiemelendő Brescia, Medolo, Brianza, Val Trompia, amelyek faunája szintén igen hasonlít a gerecsei faunához. Fucrsi a Monte di Cetona-ról írt le faunánkhoz hasonló faunát s míg ezzel 17 faj egyezik, addig a Központi Appenninekéval 16, Monte Calvi faunájával pedig 7 faj közös. Faunánk kevésbé hozható vonatkozásba a középeurópai szegély fácies területéről ismert faunával, amennyiben csak 9 olyan fajt találtam, amely közös. 1 Vapász: A déli Bakony júrarétegei, pag. 20. ? ROSENBERG: Die lias. Cephalop. d. Kratzalpe im Hagenbirge, 1909. p. 330—331. : GEYER: Mittell. Cephalop. d. Schafberges, 1893. pag. 73. : PRINz: Az északkeleti Bakony júrakorú rétegei. 1904. 70 Dr: KULCSÁR KÁLMÁN A rétegek települési viszonyai. A középső liászkorú képződmények települési viszonyait nagyon szépen tanúlmányozhatjuk a lábatlani kcTölgyháty nevű kőfejtőben (20. ábra), ahol az egész júrasorozat fel van tárva. A kőfejtő északi lábánál a képződmények törésvonal mentén véget érnek s a transgredáló eocén- tenger üledékei rakódtak rájuk. A vetődés ÉNy— DK-i irányú, amely nyil- ván az eocén előtt jött volt létre. Fent a kőfejtőben ismét találunk egy az előbbivel megegyező irányú vetődést, amely kelet felé a Nagyberzsekhegy és az ettől délre fekvő nyergesújfalusi cMártonkúts nevű márgabánya eocén- DNy Nagyemenkes. EK Hosszúhegy Tölgyhát. 20. ábra. A képződmények települése Tölgyhát és Nagyemenkes között. ÜEESSZSOOT SAS AV ee) 1. Dachstein mészkő. 2. Világosvörös színű, brachiopodás mészkő (alsó liász). 3. Vörös- színű, cefalopodás mészkő (alsó liász). 4. Sötétvörös színű, mangángumós mészkő (kö- zépső liász). 5. Világosvörös színű mészkő (középső liász). 6. Sötétszürke színű agyag (középső liász). 7. Sötétvörös színű agyagos mészkő (felső liász). 8. Világosvörös színű mészkő (alsó dogger). 9. Alsó doggerkorú tűzkő. 10. Aptychusos mészmárga (alsó neokom). 11. Eocén. 12. Lösz. korú édesvizi mészkövelit is elvetette. Ez a vetődés az eocén kor után kelet- kezett. A tölgyháti kőfejtő északi részén a dachstein mészkőre látszólag konkordánsan települő alsó liászkorú világosvörös színű, brachiopodás mészkő van feltárva; a déli meredek oldalon pedig legalul a szintén alsó hászkorú cefalopodás mészkő bukkan felszínré, melyre egyközösen, az egymás közt 15 konkordáns településű többi júrakorú képződmények kö- vetkeznek. A rétegek 15" felé dűlnek 15"-nyira. A vörös színű cefalopodás mészkő felett a középső liász sötétvörös színű mangángúmós mészkő vastag padjai helyezkednek el, melyre a világosvörös színű mészkövek vékony padjai következnek. A középső liász sötétszürke színű, leveles agyagréteg- gel záródik le. E felett a felső liász sötétvörös színű, agyagos, vékony táblás, 1 Az ide vonatkozó megfigyeléseim a tulajdonképeni Gerecsére vonatkoznak, amennyiben a tatai Kálváriadomb földtani viszonyait KocH N. már behatóan tanulmá- nyozta (Kocn N.: I. c. pag. 271—275.). A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYBI, mA repedésekkel átjárt mészkövek vannak, melyre a mészben gazdagabb, vékony táblás, világosvörös színű alsó doggerkorú mészkövek települnek. Az alsó dogger felsőbb rétegei tűzköves fáciesbe mennek át. Ha pedig dél- nyugot felé megyünk, úgy azt találjuk, hogy a Hosszúhegy tetejét lösz borítja, majd ennek déli oldalán a DK—ÉNYy irányban haladó erósiós völgyben az alsó neokomkorú aptychusos mészmárgát látjuk feltárva. A mészmárga DNy felé dűl 25"-nyira, vagyis a júrakorú rétegekre diskor- dánsan helyezkedik el. Tovább menve dűlésben ismét egy ÉNy—DK-i irányú vetődést figyelhetünk meg, amely után a Nagyemenkeshegy észak- nyugoti szárnyának dachstein mészköve bukkan felszínre, melynek vastag padjai 16" felé dűlnek 209-nyira. Őslénytani függelék. Rhynchonella Hagaviensis Bösr. (I. tábla, 14—c. ábra.) 1897. Rhynchonella Hagaviensis Böse, Mittellias. Brachiop. d. östl. Nordalpen, pag. 206, ató XV SB e s 105518 Alul lekerekített háromszög alakú körvonala van. A kis teknő dom- borúbb, mint a nagy teknő; szélessége kevéssel nagyobb, mint magassága. A nagy teknő búbja kicsi, hegyes s a kis teknőt nem érinti. Mindkét teknőn 4— 4 széles, lapos borda van, a nagy teknőn a két középső erősebb, valamint a kis teknőn 15, de nem annyira, mint az előbbin. Az oldalmező jól fejlett, élekkel határolt. Az oldalperem egyenes, a homlokperem pedig a nagy teknő felé gyenge ívet formál. A héj kopott, de a rostos szerkezet, valamint a koncentrikus növekedési vonalak jól láthatók. BösE leírásával példányunk jól egyezik, eltérés csakis abban mu- tatkozik, hogy a homlokperem a típusnál egyenes vagy a kis teknő felé hajlik, addig alakunknál épen ellenkezőleg a nagy teknő felé igen gyen- gén ívelt. Ezt a csekély eltérést nem tartom elégségesnek elkülönítésre annyival is inkább, mivel fiatal példánnyal van dolgunk. Nagyemenkeshegy vörhenyes-szürke színű mészkövéből egy példányban került elő. mTerebratula adnetensis SuEss. 1855. Terebratula Adnetensis SuEss, Die Brachiop. d. Hallst. Schicht, pag. 31. 1897. Terebratula Adnetensis Böse, Mittellias. Brachiop. d. östl. Nordalpen, pag. 161, Taf. XI, Fig..1—6, 9. Egy jól megtartott, alapján lekerekített, széles háromszöges kör- ef J 5) ) o vonalú, domború nagy teknőt sorolok ide, mely észlelhető jellegeiben e fajjal teljesen megegyezik. Va D: KULCSÁR KÁLMÁN A tatai Kálváriadomb durva szemcsés, vörösszínű mész- kövéből Kocn NÁNwDpoR dr. gyűjtötte. mTerebratula erbaensis Piricr. (I. tábla, 24—e., 34—c. ábra.) 1852. Terebratula diphya var. SvuEss, Sitzungsb. d. k. Akademie VIII, pag. 557, Tat. 31. Fig. 15—19. 1867. Terebratula Erbaensis PicrEr, Mél. pal. III. Etudes monogr. d. Terebr. de la groupe de la T. diphya, pag. 184, Pl. 33, Fig. 8. 1896. Terebratula Erbaensis GRxco, II Lias sup. nel Circ. di Rossano Calabro, pag. 99 Tav. I, Fig. 24—2b. SuEss az Erbahegyről egy sajátságos alakot sorolt a Terebratula diphya Cotn.-hoz, amely jellegeiben teljesen eltér tőle. Picrer a terebra- tulákról írt monografikus munkájában a 7. diphya Cotz.-ból kikülönítette és előfordulási helye után Terebratula erbaensis-nek nevezte volt el, minél- fogva az elsőség őt illeti. Háromszöges körvonalú alak, melynél a szélesség és magasság egy- máshoz való viszonya rendkívül ingadozó. A nagy teknő domború, leg- nagyobb vastagságát magasságának felső harmadában éri el. A nagy teknő búbja begörbült, kerek nyílással átfúrt, de a kis teknő búbját nem érinti. Az oldalmező a búb tájáról kiindulva a homlokperemig nyúlik, közepén némely példánynál erősen bemélyed, minélfogva körvonala a palackhoz hasonló. A teknők érintkezési vonala egyenes lefutású, a homlokperem szintén egyenes, de erősebben vagy gyengébben lekerekített; a két teknő érintkezési vonala éles vagy letompított. Felületét körkörös növekedési vonalak díszítik. Közeli rokonságban van a T. adnetensis Suess-el, de különböznek egymástól a teknők domborúságában, valamint az oldalperem lefutásában. Ugyanis a T. adnetensis SuEss-nél a kis teknő is meglehetős domború, az oldalperem pedig a nagy teknő felé hajolva ívalakban fut le, addig a 7. erbaensis Picr.-nél a kis teknő lapos, az oldalperem pedig egyenes lefutású. Fiatal korban hosszúkás, ovális körvonalú, legnagyobb vastagságát magasságának felső harmadában éri el s a homlokperem felé egyenletesen csökkenve a teknők egész éles vonalban érintkeznek. Magasság Íl mm s305 em 432 mama tes Tan a (A) EE KAT Szélesség okban át 24 KEZŰ KGK 33. ( rül Vastagság DK 12 ADA KEN EME TET KK 145 4 Nagyon elterjedt faj. MENEGHINI, ZITTEL, UANAVARI a Központi Appeninekből, Böse az északkeleti Alpokból; újabban Vapász Anatóliá- ból említik. Eddigi ismereteink szerint a középső liászban gyakori, de elő- fordul a felső lhászban is. A Gerecsé-ből mintegy 60 példányban került elő. Igen gyakori A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 18) Nagyemenkeshegyen és Domoszlón, nehányat azonban a lábatlani cVölgy hát kőfejtőben is találtam. Tömegesen leginkább a vörhenyes-szürke és sötétvörös színű mészkőben fordul elő, de Nagyemenesken a világosvörös [/ [/A , [/d [d tevés "Üde ÜK színű mészkőből is gyűjtöttem. Inoceramus ventricosus Sow. sp. (I. tábla, 4. ábra ) 1823. Crenatula ventricosa SOWERBY, Miner. Conch. pl. 443. 1863. Inoceramus nobilis GorpFuss. Petrefacta Germaniae II., pag. 103, Tav. CIX Fig. 4. 1869. Inoceramus ventricosus DUMORTIER, Dépots jurass. d. bassin d. Rhőne, III. prag. 134, Pl. X.XI, Fig, 5—6. Meglehetős domború, héjas bal teknőt sorolok ide. Körvonala a búb felé kihúzott elliptikus alakú. A búb hegyes, előre húzott. Egyener- len felületét növekedési vonalak diszítik, melyek közül egyesek erősebben kiállanak. Példányunk az Inoceramus nobihs Gorpr.-al jól egyezik, eltérés a felületi diszítésben van, amennyiben a germán alakon csakis az alsó perem közelében lépnek fel egyes koncentrikus növekedési vonalak. Ezzel szemben gerecsei példányunkon a finom növekedési vonalak a búbon is észlelhetők. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy Gorpruss alakja kőbél, példányunk pedig héjas megtartású, úgy ez a különbség magától megdől. Nagyemenkeshegy vörhenyes-szürke színű mészkövéből egy példányban került elő. Pecten (Velopecten) cfír. Rollei STon. 1861. Pecten Rollei STOLICZKA, Gastropoden u. Aceph. Hierlatzschicht. pag. 197. Tat. VI, Big. 56. 1912. Pecten ( Velopecten) Rollei HAAs, Die Fauna d. mittl. Lias v. Ballino, pag. 281. Többé-kevésbbé jól megtartott négy bal teknő jellegei alapján leg- inkább Srorrczka fajával hozható vonatkozásba. A magasabb mint széles, lekerekített teknők sugaras bordákkal és széles, koncentrikus redőkkel vannak diszítve; a bordák a teknők oldalai felé elgyengülnek és sűrűbben állanak. A fülek alakjukban és diszítésükre nézve Srorrczka leírásával és ábrájával egyeznek. Példányunk felületi diszítése emlékeztet a P. subreticulatus BTOL.-ra, de körvonaluk, alakjuk egészen más, amelyekben pedig a P. Rollei $ToL.-val teljesen egyeznek. A P. Rollei Sron.-tól a felületi diszítésben térnek el amennyiben a sajátságos bordázás folytán keletkezett rácsokban példá- nyainknál a ferdén álló finom lécecskék nem észlelhetők. A P. Rollei $ror. az alsó liászban (Hierlatz) igen ritka, ellenben a 74 D: KULCSÁR KÁLMÁN középső liászban meglehetős gyakorinak mondható (Schafberg, Pigigala; Rajna-medence, Gozzano, Brianca, Brescia, Ballino). i Nagyemenkeshegy vörhenyes-szürke mészkövéből két, Tölgyhát sötétvörös színű mészkövéből egy, valamint Kocn N. tatai gyűjtéséből (Kálváriadomb) szintén egy, összesen tehát négy példányban került elő. Pecten (Chlamys) subulatus Müvsr. 1863. Pecten subulatus Münst. in GoLpFuss, Petrefacta Germaniae II, pag. 69, Tav. XCVIII, Fig. 12. 1909. Pecten (Chlamys) subulatus TRAUTH, Die Grest. Schicht. d. öster. Voralpen, pag. 90. Egy hiányos bal teknő, körvonala teljesen nem látható, kiegészítve azonban Gorpruss leírásával és ábrájával megegyezik. A búb táján erős, sűrűn álló koncentrikus növekedési vonalak vannak, melyek a búbtól távolodva, ritkábbakká válnak. A lenyomat magasságának alsó harma- dában finom, sűrűn álló, sugaras irányban futó bordácskák lépnek fel. A mellső fül széles, élesen lefűződött; a hátsó fül kisebb és keskenyebb. Az alsó és középső liászból ismeretes. Nagyemenkeshegy vörhenyes-szürke színű mészkövéből egy példányban került elő. TRaurH a pécsi alsó liászból is említi. Diotis janus MGx. sp. (II. tábla, 1. ábra.) 1853. Posidonomya Janus MENEGHINI, Nouvi fossili toscani, pag. 27. 1896. Diotis Janus FucIwxI, Foss. d. lias m. d. Monte Calvi, pag. 218, Tav. XXIV, Fig. 5—10. 1905. Diotis Janus Fuciwsi, Lamellibranchi, pag. 67, Tav. III, Fig. 11. Ez az érdekes faj Kocn N. gyűjtéséből került ki három példányban. Körvonala csaknem köralakú, felülete sűrűn álló körkörös s ritkábban elhelyezkedő sugaras bordákkal van diszítve. Az egyik jobb teknőn a. mellső fül is észlelhető, amelyen a koncentrikus bordák gyengén folytatódnak. A Diotis Janus MeH. sp. az alsó liászból és a középső liász alsó részéből (Központi Appenninek), a sziciliai Terebr. aspasta MGn. tartalmú réte- geknek megfelelő képződményekből ismeretes. Példányaink a tatai Kálváriadomb durva szemcsés, vörös színű mészkövekből kerültek elő. Nautilis semistriatus dOrb var. globosa Pnrwz. (I. tábla, 54—b ábra.) 1906. Nautilis semistriatus Orb. var. globosa Pgrsz, Die Nautiliden d. unt. Juraperiode, IV. Annales Mus. Nat. Hung., pag. 216, Fig. 1. es) Ot A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. DEGZSTÉ SÓ BESE TK NÉL ÉKES E dai s ae 62 mm IROldokhösése (RE) KeVs teszel ese tte elt s et 10 Magasság a kanyarulatig (M) ....... 4294 Magasság tasköldo kie Kötete etén la 8 5151 1955 ÖZÉLESSÉS E ŰSZÜT szesz e szandál ze s 48 94 Kanyarulatok borítkozása .......,.... 187 69 PRiIsz a N. semistriatus DORB var. globosa-t HANTKEN egykori fel- jegyzése alapján a Nagyemenkeshegyről írta le és felső liászkorúnak mondja, A kőbél anyagát összehasonlítottam gyűjtésemmel és úgy találtam, hogy a középső liászból való az. A kanyarulatok alakja parabola, a magasság nagyobb a szélességnél; legnagyobb szélesség a kanyarulatok alsó harmadára esik. Az oldalak gyengén domborúak, a lekerekített külső perem közvetítésével észrevét- lenül mennek át a külső oldalra. A köldök mély, fala meredek, pereme lekerekített. A szífó közel központi, vastagsága 62 mm átmérő mellett 2 mm. A kamraválasztófalak egyszerűek, a meredek köldökfalon végig futva a lekerekített küldökperemben hátrafelé irányulnak s az oldalon egyetlen ívet képezve mennek át a külső oldalra. PRiwsz adatait helyesbítenem kellett; azok ugyanis a kanyarulatok alakját egészen más alakban tüntetik fel, amennyiben eszerint széleseb- bek, mint magasak; holott a valóságban jóval magasabbak, mint szélesek. A kanyarulatok alakját a mellékelt rajz sem tünteti fel híven, mivel kissé szélesek s az oldalak is erősen domborúak. Példányunk legközelebbi vonatkozásban van a N. semistriatus D"ORB.-val, amellyel a szífó helyzetében, a kamaraválasztófalak lefutásá- ban teljesen egyezik, különbözik azonban ettől köldökbőségben s a ka- nyarulatok alakjában: varietásunk ugyanis tágabb köldökű, kanyarulat alakja pedig parabola, míg a tipusé külső oldalán letompított ellipsis. A fel- sorolt eltérések alapján alakunkat joggal vehetjük a N. semistriatus D"ORB. változatának, mint azt már PRINz is tette. Varietásunk emlékeztet még a N. bacomicus VAD.-ra is, melytől tágabb köldöke, főleg pedig a szító helyzete által különbözik. A N. semistriatus DTORB. és a N. bacomcus Vap. között fennálló ha- sonlatosságból Vapász! azon nézetének adott kifejezést, hogy e két faj közös eredetre vezethető vissza. Gerecsei varietásunk ezt a feltevését meg- erősíti, mivel jellegei alapján a két faj között átmeneti tagul szolgál. Nagyemenkeshegy . szürkés-fehér színű mészkövéből egy példányban került elő, amely HANTKEN gyűjtéséből származik. 1 Vapász: A déli Bakony júrarétegei, pag. 46. 76 D: KULCSÁR KÁLMÁN Phylloceras Calais MGn. 1867—81. Phwylloceras Calais MENEGHINI, Foss. d. Medolo, pag. 24, P!. III, Fig. 1—2. 1909. Phlwlloceras Calais VADÁSz, A d. Bakony júrarétegei, pag. 56. A. : 20 mm MESBDL GYA gos p4 . MESE 1a.a SA0ES5 Fiatal példányunk tágköldökű, a kanyarulatok alakja lekerekített négyszög; az oldalak laposak, a külső oldal kissé domború. A sugaras le- futású barázdák száma az utolsó kanyarulaton hat. A lekerekített peremű köldökfal meredek. A kamravarrat hét oldalkarélyból áll, az első oldal- karély mintegy egyötödével mélyebb a szífonális karélynál. MENEGHINI leírásával példányunk jól egyezik, csekély eltérés a ka- nyarulatok szélességében mutatkozik; alakunk ugyanis valamivel szélesebb. A Ph. Calais Man. előfordulása a mediterrán júraövre szorítkozik. MENEGHINI Medoloról írta le elsőnek, Fucrisi Mte Pisanoról, Mte Calviról s a Központi Appanninekből, BoNARELLI pedig Brianzából említi, de előfordul Úrkúton is, mindenütt középső liászkorú képződményekhez kötve. Pockő világosvörös színű mészkövéből két példányban került elő. Phylloceras alontinum GEwmw. 1884. Phylloceras Alontinum GEMMELLARO, Sui foss. degli strati a Terebr. Aspasia stb., pag. 9, Tawv: 1, Fig. 7, Tav. IT, Big. "18—20. 1909. Phylloceras Alontinum ROSENBERG, Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 213, Taf. X, Fig. 16, 17a—b, 18. s A : 43 mm ME8s2 IKES 4 TASI GEMMELLARO faja a (Gerecsehegységben meglehetős gyakori. Tág köldökű, az oldalak laposak, vagy pedig kissé domborúak s ekkor a ke- resztmetszet a háti oldal felé keskenyedik. A külső oldal gyengén dom- ború. Kőbélen az utolsó kanyarulaton öt barázda észlelhető, melyek le- futása teljesen megegyezik PomPEckJ leírásával. A köldök mély, mered k falú. Az első oldalkaréj egy harmadával mélyebb a szifonális karélynál. A Ph. aloninum GEmm. nagy elterjedésű, melyet a paleontológusok a legkülönbözőbb alakokhoz soroltak: így MEwxzGHrsri Medoloról, mint Ph. Nilssom HéB. és Ph. Capitanei Car. írta le; GsyYER Hinterschafberg- ről a Ph. Capitanei CAr.-hoz, BONARELLI pedig Brianzából a Ph. Geyeri Bow.-hoz sorolta; de előfordul Galatinál (Szicilia), a Központi Appenni- A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 170 nekben, Kratzalpokban, Úrkúton, Anatóliában, sőt Franciaországban ( Aveyron) is, ahonnan ReEYNÉs Amm. Nilssoni HÉB.-nek írta le. Előfordulása, kizárólag a középső liászra szorítkozik. Pockő sárgás-fehér mészkövéből öt, Nagyemenkes vilá- gosvörös mészkövéből két, Törökbükkről egy s Domoszló világosvörös mészkövéből egy, összesen tehát kilenc példányban került elő. Lytoceras Sutneri Gxy. (II. tábla, 24—b ábra.) 1893. Lytoceras Sutneri GEYER, Mittellias. Ceph. d. Hinterschafberges, pag. 52, Taf. VII, HIS 1904. Lytoceras Sutneri PRrsz, Az északkeleti Bakony júrarétegei, pag. 48. 1909. Lytoceras Sutneri ROSENBERG, Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 237. A : 122 mm 190 mm M: 429 46 9 Me. 349 AR zz30hő 35.09 Jz 3 0 38 94 A kanyarulatok közel köralakúak, kisebb átmérő (122 mm) mellett magasabbak mint szélesek; nagyobb átmérő (190 mm) mellett a széles- ség felülmulja a magasságot. A héj diszítése a belső kanyarulatokon sűrűn álló finom bordákból áll, melyek száma elágazás és közbeszúrás által növekedik. A külső kanyarulat bor- dázata már kevésbé oly finom s rit- kábban álló, míg a lakókamrát durva, egymástól távol álló bordák fedik. A lakókamra két-két szomszédos bordája közti tért harántirányban elhelyezkedő lécecskék tagolják, 3mi- által felületi diszítése sajátságos rá- csozatot tüntet fel. A kamravarrat két oldalkarélyból áll. A szifonális karély és az első oldalnyereg nem figyelhető meg; az első oldalkarély hegyei mélyebben fekszenek a máso- dik karély hegyeinél. Az antisziftoná- lis karély két hegye kissé rövidebb, mint a második oldalkarély hegyei. A köldök éle a harmadik nyereg belső 21. ábra. A Lyloceras Sutneri GEYER set : : jet zegt8 kanyarulat alakja !/2-ra kisebbítve. ágát metszi, amiltal az antiszifonális SETEK kerd ő 78 Dr KULCSÁR KÁLMÁN oldalra esik, de keresztülmegy az antiszifonális karély mellékágán is, mely- nek vége az oldalra jön ki. Példányunk kissé tágabb köldökű mint a tipus; de különböznek egymástól kanyarulatalakban 15. A [Lytoc. Sutneri Gxy. lakókamrája ép oly magas, mint széles; alakunk ellenben 190 mm átmérőnél jóval szélesebb, mint magas. A kanyarulatók alakjának megváltoztatására már GEYER is utalt, hogy t. 1. a belső kanyarulatok relative magasabbak, mint a külsők, Ha ezt tekintetbe vesszük, arra az eredményre jutunk, hogy az egyéni fejlődés bizonyos szakán a kanyarulatok magasabbak, mint szélesek; majd a fejlődés egy későbbi stádiumában ép oly szélesek, mint magasak, míg idősebb korban a szélesség felülmúlja a magasságot. Végeredményben gerecsi példányunk a Lytoc. Sutneri Gy. kinőtt alakjának tekintendő, amit e házdísz fejlettebb volta 15 igazol. a Lytoc. Sutnmeri Gey. Schafbergen kívűl előfordul még Csernyén, ahonnan PnRiwsz, valamint a Kratzalpokban, ahonnan pedig ROSENBERG említi. Héjas példányunk HANTKEN gyűjtéséből Piszkéről származik, köze- lebbi lelőhelye azonban sajnos, ismeretlen. A házat kitöltő kőzetanyag alapján egész határozottan etdönthető, hogy a sötétvörös, mangángumós mészkőből származott. Ha pedig tekintetbe vesszük, hogy ezt a mészkövet HANTKEN idejében Nagypisznicén fejtették nagy arányban, úgy legvaló- színűbb, hogy példányunk is innen került elő, amit Piszke lelőhely-jelzése is megerősít. LGytoceras triumplinum Hav. sp. (I. tábla, 64—b ábra.) 1861. Ammonites trompianus HAUER, Amm. a. d. Medolo, pag. 407, Taf. I, Fig. 3—5. 1900. Lytoceras triumplinum BETTONI, Foss. domeriani di Brescia, pag. 30. 1900. Lytoceras trompianum DEL CAMPANA, Cefalop. d. Medolo di Valtrompia, pag. 581, Tav. VII. Fig. 36—37. ÜSSE ÉSE OTT Ét 39 mm 34 mm JRE Metész e katt MENES/S 2905 TYAEÉSS E zttk Ot VS Ó SI/0S/S 0/96 BONA KSS ZET ÉBE 419 41 9 Os kezet ee etete 449 4799 A kanyarulatok kerekded alakúak, szélesebbek mint magasak. Az oldalak laposak, a külső oldal domború. A köldökfal meredek, a köldök- perem lekerekített. Kőbélen az oldalak sűrűn álló, egyszerű bordákkal vannak diszítve. A bordák a köldökből indulnak ki, a meredek köldök- falon s az oldalakon végigfutva a lekerekített külső peremben megszün- nek. Az egymásra következő kanyarulatok kevéssé fedik egymást (a ka- nyarulatok borítkozása 39 mm átmérő mellett 4 94-ot tesz ki). A GERECSEHEGYSÉG KÖZÉPSŐ LIÁSZKORÚ KÉPZŐDMÉNYEI. 79 Példányunk HaAvER leírásával és ábrájával jól egyezik, csekély el- térés a kanyarulatok szélességében mutatkozik, ez azonban még változat- felállítására sem jogosít, annyival 185 kevésbé, mivel alakunkon kisebb átmérő mellett a szélesség szintén nagyobb. Törökbükk vörhenyes-szürke mészkövéből egy példányban került elő, amelyet a tud. egyetem föld- és őslénytani gyűjteményében találtam s KocH ANTAL tanár úr gyűjtéséből származik. Amaltheus spinatus BRruc. sp. 1842. Ammonites spinatus BRUGUVIÖRE, Encycl. méthod., pag. 40, Tav. I. 1896. Amaltheus spinatus FuciIwxI, Faun. d. lias m. d. Spezia, pag. 129, Tav. II, Fig. 2. 1909. Amaltheus epinatus VaApász, A déli Bakony júrarétegei, pag. 73. ZET E ÉKEK 52 mm 45 mm TERE e e eteéé ke 44 9/ 44 9/ IME SZESZ OK AÉe PASS ZATOSÚÁS A AZAZÉS ÉTKEZÉS 33 9 ESO EZZEL ESÉS ál 9 200/S BRUGUIERE faja egy Jó megtartású példánnyal s a m. kir. Földtani Intézet múzeumából való kanyarulat-töredékkel van képviselve, mely utóbbi HANTKEN gyűjtéséből származik. A kanyarulatok alakja hosszúkás négyszög. Az oldalak laposak, a külső peremben bütykökben végződő bordákkal diszítvék. A külső oldal lapos, kőbélen a taraj csipkézett, a kísérő barázdák szélesek. Példányunk D"-ORBrGwYy-nál ábrázolt .Amalth. spinatus BnRuGc.-nál kissé tágabb köldökű, de a kanyarulatok is keskenyebbek. Ezen különb- ség azonban előállhat az egyéni fejlődés folyamán, minélfogva alakunkat teljes Joggal azonosíthatjuk a szóbanforgó fajjal. Az Amalth. spinatus BRuGc. igen elterjedt faj. Előfordul Angol-, Francia- és Németországban, de ismeretes a mediterrán júraövből is, nevezetesen: Itáliából (Pian-d"Erba, Medolo, Spezia, Brianza), hazánkban pedig Úr- kútról. Nagyemenkeshegy világosvörös színű mészkövéből egy pél- dányban, Pockő szürkés-fehér mészkövéből pedig egy kanyarulat töre- déke került elő. Arieticeras Bertrandi Kinixw sp. (I. tábla, 74—b ábra.) 1889. Hildoceras Bertrandi KILtLIAN, Mission d" Andalousie, pag. 609. Tav. XXV, Fig. 9— 10. 1899. Arieticeras Bertrandi Fucrwsr, Amm. d. Lias m. d. Appenn. centr. pag. 179, Tav. p.6. e ANN) r.AG A s0 D: KULCSÁR KÁLMÁN 1909. Seguensiceras Bertrandi ROSENBERG, Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 249, Taft, XV. Fig. 5a—b. Példányunk jellegei alapján teljesen megegyezik WFucIwS1-nak a Köz- ponti Appenninekből leírt és ábrázolt alakjával. A lábatlani cvVölgyhát kőfejtő vörhenyes-szürke mészkövéből három példányban került elő. Kelt Budapesten, 1913 március 16-án. KULCSÁR KÁLMÁN, kir. József műegyetemi tanársegéd, UJ PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON, Irta LIFFA AUVRÉL dr. — A 22 - 28. ábrával. — Dr. Lóczy LaJos egyetemi ny. r. tanár úr, a magy. kir. Földtani Intézet igazgatója, a Balaton mellékének geológiai tanulmányozása alkalmával a bada- csonytomaji Nagykőfejtőben 100 m vastag bazalt alatt egy körülbelül 20 m vas- tag, szintesen települt aglomerátos bazalt tufára akadt, amelynek hézagait rend- kívül apró, igen erősen csillogó, színtelen, átlátszó kristálykák töltik ki. Több- nyire elszórtan, de nem ritkán kisebb csoportokba verődve lépnek fel, mely utóbbi esetben helyenként apróbb halmazokat, helyenként vékonyabb bekérgezést alkotnak. Lóczy tanár úr ezen rendkívül érdekes anyag megvizsgálásával engem bízott meg, amiért legyen szabad e helyen is hálás köszönetemnek kifejezést adni, A vizsgálat eredményét röviden a következőkben foglalom egybe: A kristálykákat finom tűalakú vésővel leválasztva a kőzetről, mindenek- előtt arról lehetett meggyőződést szerezni, hogy keménységük a kalciténal észre- vehetően nagyobb, a kvarcénál ellenben jóval kisebb, s így a 4—5 között foglal helyet. A keménységi fokozatnak pontosabb meghatározása nem volt lehetséges, mert legnagyobb dimensiójuk átlagban alig éri el a 0-3 mm-t. Erre való tekin- tetből meghatározásuk mikroskópiai úton igérkezett leginkább hozzáférhetőnek. Mikroskóp alatt karcsú, teljesen víztiszta átlátszó, oszlop szerint megnyúlt, egyszerű rhombos kristályoknak látszottak, tetőzve meglehetősen tompa dóma, illetőleg piramis lapoktól. Lesülyesztett kondensornál a szemlélő felé fordult véglap s a mellső termináló lapok igen finom, a középélekkel egyközes csikozást mutattak, mely a simmetria síkba futó s itt metszésbe jutó vonalrendszert alkot. A kristálykák másik része a mikroskóp alatt igen jól kivehető penetrált ikrekből állott, amelyek egymást a. hosszabb közös tengely körül 907 alatt for- gatott helyzetben növik át. A simmetria síkban összefutó vonalrendszer a kris- tálykák e részénél is jól kivehető. UJ PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON. $1 Minthogy a penetrátió ezen formája nem oly nagyon gyakori, az első pil- lanatban phillipsitre emlékeztetett, jóllehet az ikeregyének a hosszabbik tengelyük körül csoportosuló lapjai, a phillipsit megszokott formáitól — miként azt a 22. ábra is mutatja — némi eltérést mutattak. De nem kevésbbé emlékez- tettek egész simmetrikusan és egyenlő nagyságban kifejlődött egyénekből álló ikreik (I. a 23. ábrát) azadulárnak n—(021) — 2 R oo szerint összenőtt négyes bavenoi ikreire is,! melyeknek az (110) prizma T és l jelű lapjai hasonló, válta- kozóan ki- és beugró szögeket alkotnak. Míg azonban ezeknél az egyes ikeregyé- nek T és l lapjai által képezett és a simmetria tengelybe futó élei meg vannak törve, addig a vizsgálat tárgyát képező ikreknél, ezek töretlenül találkoznak a simmetria tengelyben. Ez a körülmény pedig a kristálykák adulár voltát kizárja. SZE 22. ábra. Kettős, penetrációs phillipsit 23. ábra. Középalakszerű kettös penetrációs iker, Badacsonytomajról. phillipsit iker, Badacsonytomajról. E feltevéstől teljesen függetlenül, a kristálykák rendszeres meghatározá- sához láttam. Még pedig mivel apróságuk miatt más módszer positiv eredmény- nyel nem igen bíztatott, legalkalmasabbnak találtam azok közép-törésmutató- jának, mint oly jellemző tulajdonságnak a meghatározását, amely egyéb optikai és kristálytani tulajdonságaik ismerete mellett a kérdéses ásvány pontos identifi- kálásához vezet. E célból SCHROEDER vAN DER KoLxKk eljárását ? követve, közép- erősségű fénytörő folyadék gyanánt benzolt használtam, amelynek törésmu- tatóját egy az intézet birtokában levő ABBE-CzarsxY-féle refraktométer segít- ségével: n—1-501-nek határoztam meg. Ebbe ágyazva a kristálykákat, lesülyesztett kondensornál és szűkre fűzött irisnél, törésmutatójuk 1-501-nél kisebbnek bizonyult. Ez a körülmény pedig 1 V. ö. NAUMANN-ZIRKEL: Elemente der Mineralogie. Leipzig 1907. pag. 729. ábra 11. 2 J. L. C. SCHROEDER VAN DER KOLK: Kurze Anleitung zur mykroskopischen Krys tallbestimmung. Wiesbaden 1898. J. L. C. SCHROEDER VAN DER KOLK — E. H. M. BEEKMAN: Tabellen zur mikro- skopischen Bestimmung der Mineralien nach ihrem Brechungsindex. Wiesbaden 1906. (II. kiadás.) Földtani Közlöny XLIV. köt, 1914. 6 s2 Dr LIFFA AURÉL kizárja a kérsédes anyag adulár voltát, mert ennek közép-törésmutatója SCHROE- DER VAN DER KoLzKk idézett munkája szerint,! még a benzol törésmutatójánál is nagyobb, amennyiben n—1-53, míg DEs CLorzsaux ? szerint 3p—15237-nek felel meg. A törésmutató alsó határát keresve, tetrachlormethánt vettem, amelynek törésmutatóját az említett készülékkel: n—7-46-nak határoztam meg. Ezen indikáló oldatba ágyazva a kristálykákat, törésmutatójukat a tetra- chlormethánénál nagyobbnak találtam. Ezek szerint a kérdéses anyag törésmu- tatója n — 1501—1-46 között keresendő. Minthogy a benzol nem volt eléggé tiszta, helyette a valamivel alacsonyabb fénytörésű n — 1-495 gylolt elegyítettem körülbelül egyenlő mennyiségben a tetra- chlormethanhoz, miáltal a törésmutató felső határa: n — 7-485-re sülyedt. Ebbe ágyazva a kristálykákat, szegélyük már lesülyesztett kondensornál is alig volt látható; az indikáló közeg törésmutatója tehát igen közel áll a vizsgálat tárgyát képező anyag közép-törésmutatójához. SCHROEDER VAN DER Kozk eljárása azon- ban azt igazolta, hogy az indikáló anyag fénytörése még mindig nagyobb. A kris- tálykák törésmutatója e szerint n — 17485 és 1746 között fekszik. A xylol és a tetrachlormethán ezen elegyét tovább higítva tetrachlormethán- nal, a kristálykák határai teljesen eltűntek, majd lassan láthatókká kezdtek lenni aszerint, amint a tetrachlormethán gyorsabb párolgásával kapcsolatosan mind- inkább a xylol maradt túlnyomóan hátra. Az indikáló oldatok ezen elegyének törésmutatója tehát az, mely a vizsgált anyag keresett közép-törésmutatójának felel meg. Refraktometerrel meghatározva értékét n — 7-48§-nak találtam. Ismerve már most a törésmutatót és a kristálykák ama tulajdonságát, hogy vízben nem oldódnak, hevítve ellenben könnyen átlátszó üveggömbbé ol- vadnak, a törésmutató ezen értéke mellett csak hydronephelit, mnatrolith és philpsit jöhettek szóba. Minthogy a hydronephelit sugaras, nyélszerű, ritkábban apró hatszöges pik- kelyeket szokott alkotni, kristályformájánál fogva ki van zárva s így csak a natro- hth és plulhpsit vehetők tekintetbe. Megkülönböztetésük, illetőleg a phillipsit több tulajdonságának felismerése céljából, a kérdéses anyag további optikai vizsgálatára tértem. Ez alkalommal mindenek előtt feltűnt, hogy parallel poláros fényben az egyszerűeknek látszó kristálykák, — hosszabbik tengelyüket beállítva az okulár pókszálkeresztjére — két eltérő árnyalatban fellépő egyénből állanak és ikreket alkotnak. Hogy a kioltási irányoknak az ikerhatárhoz mért helyzetét ezen rend- kívül apró kristálykákban megállapíthassam, az ikerhatár pontos beállítására a főtengelyre merőlegesen csiszolt kvarc lemezt használtam, miáltal az egyik egyén narancs, a másik pedig k ék színben jelent meg. A kioltási szög értékének meghatározására külön e célra alkalmas kristály- kákat válogattam ki s apróságukra való tekintetből, lehetőleg megbízható jó középértékekre törekedtem. Ezért három ikerkristályon, azok ikerhatárához, 110, 31. lap. 2? A. DEs ULOIZEAUX: Manuel de Mineralogie. Paris 1862. 331. lap. UJ PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON. 83 illetőleg a vele egykőzes a tengelyhez mért egyik kioltási irányt az egyik egyén ben 26, a másik egyénben pedig 27 mérés középértékéből nyertem, s azt találtam, hogy ez — miként a mellékelt 24. ábra is feltünteti — mind a két egyénben egyenlő s c : a— 15"-ot tesz ki. Megjegyez- hetem egyúttal, hogy a kioltás határ- értékei c : a — 14—179" között inga- doztak. A kristálykák tehát — mi- ként az imént említett mérési adatok ból is kitűnik — úgy voltak orientálva, hogy az ikersik merőleges a szemlélő . felé fordult (0710) s a vele egykőzes lapra, amit egyébként a közös (010) 24. ábra. MIGYEZErŰ juxtapositiós phillipsit lapnak az eddigiekben már ismertetett Isar SzaltisrAtányai: finom csikoltsága is elárul. Összevetve már most a kioltási irányok helyzetének e kristálykákban talált értékeit a phillipsitéval, azt találjuk, hogy ez utóbbiban a -- hegyes bisektrixnek a c — (001) laphoz, illetőleg a vele egyközű a tengelyhez való haj- lása DANA szerint: ! —-— a € c : a — 157—20", illetőleg a (007) lap normaléjához számítva — 759—70? között ingadozik. SCHROEDER VAN DER KOoLK ? a kioltás maximális határértékét 20"-nak mondja; míg RosENBuscCH szerint: ? Ca ISZ ÁBA LANGEMANN L.! a Niddaról származó phillipsitnek a (070)-val egyközű metszetén az a tengelyhez, illetőleg a vele egyközű c — (007) véglap nyomához c: az 183" 30" 14-i mért. Mely adatok, miként a fentebbiekből látható, az általam mért kioltás alsó határértékeinek felelnek meg. Hogy a kioltás nagyságát a fent idézett adatokon kívül, erre alkalmas egyéb lelőhelyről származó anyag értékeivel összehasonlíthassam, egy pár mérést a SCHAFARZIK-tól " Salgótarján vidékén felfedezett s birtokomban levő medvesi phillipsiten 18 végeztem. Hat mérés átlaga gyanánt a két iker egyénben a következő értéket nyertem: c: a — 14" 80 Mindezeket egybevetve kitűnik, hogy a badacsonytomaji kristályokon 1 E. S. DANA: The system of Mineralogy. 1892. pag. 580. ? SCHROEDER VAN DER KOLK: I. c. pag. 27. ? H. RosENxBuscH: Mikroskop. Physiographie. Stuttgart 1905. Hülfstabellen III. 1 LANGEMANN L.: Beitráge zur Kenntniss der Mineralien... stb. Neues Jahrb. 1886. II. 123. 5 SCHAFARZIK FERENC: Évi jelentés 1888. pag. 130. 8 S4 D: LIFFA AURÉL mért kioltás értékei — amennyiben az itt felsorolt adatok határértékeit meg nem haladják — ezekkel teljes összhangzásban vannak. Sőt ha a kristálykák főövének a charakterére is kívánunk figyelemmel lenni, úgy ez a phillipsetnek BZ TES ÜB HÖS orientálásánál fogva, csak -- lehet, amit az elsőrendű vörös gipsz kompenzátor- ral vizsgálva, annak is találtam. Már most az a kérdés merül fel, hogy a vizsgálat tárgyát képező kristálykák imént ismertetett optikai állandói mennyiben térnek el anatrolithéitől? Mint ismeretes a natrolith prizmatikus, ritkábban az u — (301) dóma sze- rint megnyúlt rhombos kristályokat alkot, amelyek optikai orientálása: AN ND— ORGI úC Az optikai tengelysik e szerint egyközű a b — (0710)-val. A phillipsitnél ellenben azt láttuk, hogy az a klinotengellyel 15—20"-nyi szöget alkotva a b — (910)-ra merőleges. A natrolith kristályainak főöve, azok prizmatikus kifejlő- dése esetében --, ha pedig a fennebbi dóma szerint megnyúltak --, aszerint amint a kristály legnagyobb a vagy legkisebb c elasticitási iránya esik össze a kom- venzátor legnagyobb elasticitási irányával. De legszembetünőbb különbséget a xristályformájával járó kioltási viszonyok adják. A natrolith kioltásai azonban nem mindig egyenesek, mert BRÖGGER szerint 1! az Arő-Scheeren-ről származó natrolith kristályok egy része monoklin, amelyek optikai orientálása a rhombos natrolithéval csaknem azonos. Ezt fel- téve, a prizmatikusan kifejlődött kristályoknál a c és a elasticitási irányoknak bizonyos fokú ferde kioltást kellene mutatnia. Erre vonatkozólag azonban mind- eddig egyedül LUEDECKE-nek a megfigyelései vannak az irodalomban közölve,? aki AussiG és SALESEL-ről való natrolith kristályokon a prizma élhez 5—69-nyi ferde kioltást mért. Mivel ezen adatok a vizsgált anyagon talált értékekkel nem egyeznek, a monoklin natrolith szóba nem jöhet. Teljesen kizárja a natrolith jelenlétét az eddigieken kívül még az a körülmény is, hogy míg a natrolith kettős törése igen közel áll a kvarcéhoz, addig a phillipsité — miként azt e kristálykákon 15 meg- figyelhettem, — ennél jóval gyöngébb. Kizárja végre még az e kristályokon kon- statált ikerképződés és annak alábbiakban ismertetett módja is, amennyiben ez ideig az irodalomban natrolith ikrek ismeretlenek. Míg phillipsit mellett bizonyí- tanak az említetteken kívül, a kristályokon végzett mikrochémiai vizsgálatok eredményei is, amelyek szerint K-on kívül spektroskopikus úton még a Ca jellemző zöld vonalát 18 lehetett konstatálni. Hogy a vizsgált kristálykáknak a phillipsittel való azonosságát még köze- lebbről beigazoljam, erre alkalmas példányokon nehány mikroskópiai mérést végeztem. Az így talált eredmények szembeállítva a számítottakkal a követ- kezők: 1 W. C. BRöGGER: Die Mineralien der Syenitgünge der Südnorwegischen Augit- u. Nephelinsyenite. (Zeitsch. f. Kryst. XVI. 1890. p. 607—617.) 2 0. LUEDECKE: Mesolit und Skolezit. (Neues Jahrb. für Min. stb. 1881. II. pag. 7.) UJ PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON. 85 mérve: számítva : (001) . (100) — 562 55987" (100) . (100) — 6888" 68746" Számítás alpjául a DAsa kézi könyvében idézett adatok szolgáltak.! Az első értéket mintegy 6, a másodikat pedig 8 mérés középértéke gyanánt nyertem. Lásd a projekciot, 25. ábra. Jóllehet a mikroskópiai szögmérések csak közelítő pontosságúaknak tekint- hetők, annak dacára — miként a fennebbiekből látható — a mért és számított értékek elég jól hangzanak egybe. Összegezve az eddigiekben is- mertetett eredményeket, nem szen- ved kétséget, hogy ezen aglomerátos bazalttufa hézagjaiban elszórt kris- tálykák phillipsit-ből állanak. Amióta ezen anyag meghatá- rozásával elkészültem, Lóczy tanár úr ugyanezen lelőhelyről egy újabb példányt volt szíves rendelkezésemre bocsátani. Kristályai ugyan már jóval nagyobbak, amennyiben egyik-másik 25. ábra. A phillipsit projekciója. 1 mm hosszúságot 15 meghaladt, de goniometrikus mérésre nem nagyon alkalmasak, mivel úgy a prizma, valamint a klinovéglapjaik az általuk képezett élekkel egykőzesen rostosak voltak. Ezért tehát mindössze csak egy kristályt mértem, melynek mérési adatai, összehason- lítva a számított értékekkel a következők: mérve: számítva : (010) . (110) — 59506. . .ca 59989" (ELO) do áá 60746" 60749" (110) . (110) — 59928" 58920" (110) . (001) — 60238 607507 Miként e táblázatból is látható, az élszögek mért értékei közül egyik-másik a számítottól meglehetősen jelentékeny eltérést mutat, jóllehet a mérést a FuEmss- féle nagy goniometer kicsinyítő távcsövével végeztem. Ennek dacára kielégítők arra, hogy mikroskópiai észleléseimet goniometrikus megfigyelésekkel kiegészít- sem s az előzők egybevetésével, e kristálykák részletesebb ismertetésére térjek. Kifejlődésük szerint több tipust engednek felismermi. A mikroskopikus dimensiójú kristálykák túlnyomó része a c — (001) szerint összenőtt juxta posi- tiós ikrekből áll (I. 26. ábrát), amelyek részben a c — (007) szerint táblásan, rész- ELEG DADDY $6 Dr LIFFA AURÉL ben a (001) és (010) lapok egyenlő kifejlődése esetében, négyzetes oszlophoz ha- sonlóan vannak kiképződve. Formáik nagyságuk szerint rendezve: c — (001), b — (010), a — (100) Az ikervarrat a legtöbb vizsgált egyén (010) lapján, lesülyesztett konden- sornál egy finom de éles egyenes alakjában észlelhető, amelyben a két egyén (010) ) A 26. ábra. Egyszerű juxtapoziciós phillipsit — 27. ábra. Egyszerű juxtapoziciós phillipsit iker, Badacsonytomajról. iker, Badacsonytomajról. (100) éleivel egykőzes finom vonalrendszer metszi egymást. Az (100) valamint a (001) lapok mikroskop alatt egészen fényeseknek látszanak. SZ e a b 28. ábra. Szimmetrikus kifejlődésű kettős penetrációs phillipsit iker Badacsonytomajról. E típushoz sorolható a kristályok ama már valamivel ritkább része, a melyet c S(O00LY ooo) Fene E ska 00) lapok határolnak. L. a 27. ábrát. A mikroszkopikus dimenziójú kristályokon kívül leginkább a nagyobb termetűekből kerül ki, amelyek között egy példányon az m.m élet egy keskeny a lappal, míg más mikroskopikus példányon az a.b éleket egy-egy keskenyen kifejlődött m lappal tompítva volt alkalmam megfigyelni. UJ PHILLIPSIT ELŐFORDULÁSA BADACSONYTOMAJON. 87 Jellemző ezekre, hogy a klinovéglapon kívül az oszloplapok is az m.b élekkel egykőzesen rostozottak. A másik tipust képviselik ama penetrált ikrek, amelyeknél két juxtapositiós ikerpár, (011) szerint, közel 907 alatt növi át egymást. Ezek kifej- lődésükben ismét többfélék: egyrészüknél — 1. 22. ábrát — a penetráló iker sok- szor csak alig észrevehető sarokkal áll ki a nagyobb ikerpár c — (001) lapjából és táblás. Más részük inkább négyzetes oszlophoz hasonló, amennyiben a két pene- trált ikerpár hol középalakszerűen, — 23. ábra — hol pedig e határokat elhagyva, teljesen egyenlő mértékben van kifejlődve. V. o. a 28a és 28b ábrákat. Formák tekintetében azonban változatosságot nem mutatnak, mivel csupán a már em- lített alakok alkotják. Ugyanezeket a formákat észlelte Szigliget vidékéről való, de ezeknél jóval nagyobb — 1—2 mm — termetű penetrátiós phillipisit ikreken HULYÁK is,! aki azonban azonosságukat, mérésre kevésbbé alkalmas voltuk miatt, azok fajsúlya révén mutatta ki. Összegezve ezek után már most a phillipisitnek eddig ismert hazai előfor- dulását, kitűnik, hogy mind ez ideig egyedül e fent említett három helyen lép fel: Salgótarján vidékén, Szigligeten és Badacsonytomajon. Kelt Budapesten, 19183 november 1-én. LIFFA AURÉL dr. műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. TÁRSULATI ÜGYEK. A) SZARÜLÉSEK. 1. Jegyzőkönyv az 1913. nov. 5-i szakülésről. A Magyarhoni Földtani Társulat 1918 nov. 5-én a m. k. Földtani Intézet előadótermében szakülést tartott. A szakülés kezdete délután 5 óra. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Jelen vannak: BALLENEGGER RÓBERT, BALLó REzső dr., BRAUN GYULA dr., EmszT KÁLMÁN dr., FRANZENAU ÁGosToN dr., HORUSITZKY HENRIK, ILOSVAY Lagos dr., JuGovics LAJos, KocH ANTAL dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., LÁSzLó GÁ- BOR dr., Lóczy LaAJos dr., Lőw MÁRTow dr., MÁLY SÁspoR, MAuRgirz BÉLA dr., MODRAI- KOVÁCH ANTAL, PAVLANSZKY EDE, PITTER TIVADAR, PosEwITZ TIVADAR dr., telegdi RórH KÁROLY dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., STEINBACH GYULA, STREDA REZSŐ dr., SZÉkÁNY BÉLA dr., D. SzEöKE IMRE, SzorragH TAMÁS dr., TREIrz PÉTER, VENDL ALADÁR dr., ViGH GYULA dr., ZIMÁNYI KÁROLY dr., ZSIGMONDY ÁRPÁD. Távolmaradását kimentette: PAPP KÁRoLYy dr., elsőtitkár. Jegyző: MARos ÍMRE másodtitkár. 1 HULYÁK V.: Földtani Közlöny 1903. XXXIII. köt. pag. 54. 88 TÁRSULATI ÜGYEK. Elnök megnyitja az ülést és üdvözli a nyári pihenő óta első ízben egybegyült szaktársakat, majd felszólítja a másodtitkárt előterjesztéseinek megtételére. Másodtitkár jelenti, hogy az 1918 június 4-én tartott választmányi ülés társulatunk örökítő tagjaiul választotta: 1. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. m. k. geológus urat, aki 1906 óta rendes tag, és 2. VENDL ALADÁR dr. m. k. geológus urat, aki 1910 óta rendes tag, mindkettőt LIFFA AURÉL dr. választmányi tag ajánlatára. Örvendetes tudomásul szolgál. Ezután az Elnök átadja székét Szorracn TAmáÁs dr. alelnöknek. 1. SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár cUjabb ásványlelőhelyek Budapest környékém címen több ritka ásványt tartalmazó kőzetet mutat be Budapest környékéről, nevezetesen siíillimanitos csillámpalát és cyanitos gránulitot, mint a Duna által odasodort pleisztocén görge- teget Czinkotáról és egy cirkonban bővelkedő riolittufát a kistétényi szarmatakorú mészkőpadok közül, utóbbit mint egy szarmatakorú vulkáni hamuszór ás eredményét. Az előadáshoz szót kér Lóczy Lagos dr. tiszteleti tag. Elmondja, hogy láva- ömlések nélküli hamuszórások nemcsak a harmadkornak az előadásban fel- sorolt emeleteiben, hanem már sokkal régebben is jelentkeztek, és pedig a dél- tiroli pachycardiumos tufák analógiájára a bakonyi felső kagylós mészkőben, egészen a tridentinus mészkőig. A régmult idők vulkáni tevékenységének beszé- des tanui ezek. Nagyon érdekesek azok az óriási kavicstömegek, melyek a gráci meden- céig és Wienig nyúlnak törmelékkúpok alakjában, s amelyekhez a most bemuta- tott czinkotai görgetegek 18 csatlakoznak. E kavicstömegek köpenyként veszik körül a Lajtahegységet és egyrészt Bécs, másrészt felénk lejtenek. SuvEssel egyet- értve nem az Alpokból, hanem a Morvahegységekből származtatja őket. Ács és Bábolna körül Hogusirzkv és TIMKó óriási kavicsokat leltek, amelyek méreteik szerint nem jöhettek az Alpokból. Felszólaló szerint nagy valószínűséggel Nyitra vármegye kristályos hegységeiből származnak. A budapestvidéki nagy kavicsokat sem a Duna hozta, erre kevés az esése. Az északmagyarországi hegységekből erednek, és pedig oly időkből, amikor siva- tagi klima uralkodott a mai Magyarországban. Viszontválaszában Előadó kifejti, hogy a bemutatott kőzetek annyira jel- lemző és pregnáns kifejlődésüek, hogy összetévesztésük kizártnak látszik. Bizo- nyos, hogy hozzájuk hasonlók hazánkból nem ismeretesek. Legközelebb a Wien feletti Waldviertel-ben találhatók szálban, s így onnan kell származtatni őket. Annyiban egyetért Hozzászólóval, hogy itt nem alpesi, hanem a Morvaország felé eső hegységekből származó közetekkel állunk szemben. A bemutatott pél- dányok 10 kg-os tuskókból vannak leütve, amiknek idejutását talán a fenékjég ég a tavaszi árvízhullám segíthette elő. Előadó ezek után elfoglalván elnöki székét, felkéri Rózsa MrHÁny dr. tanárt, (A németországi kálisótelepek anyarétegeinek képződéséről és azoknak átalakulá- sárób szóló előadásának megtartására. TÁRSULATI ÜGYEK. 89 2. Rózsa MináLry dr. az ifjabb zechsteini kálisótelepek anyarétegeiről s azoknak poszthum-átalakulásáról tartott kimerítő előadást. Elnök köszönetet mond az érdekes előadásért, amely igen fáradságos be- járások eredményét nyujtotta. Ismeri a német kálisótelepeket, s így tapasztalat- ból mondhatja, hogy a látszatra alig megkülönböztethető sóféleségek rétegei között igen nehéz az eligazodás. Előadó eltér az OcHsenrus-féle magyarázattól, amely szerint a sótestek egységes és legfellebb megismétlődő folyamatok ered- ményei. Rámutat arra, hogy tektonikai mozgások vertikális helyzetváltozásokat okoztak a medencékben, amikor a plasztikus sótestek összegyűrődtek, a meden- cék lúgjai pedig ismételten átömlöttek a szomszédos medencékbe, diszkordáns rétegeket rakva le ottan. Hozzájárul ehhez még a descendens vizek kilugozó mű- ködése, amely egyrészt ismételten megváltoztatta a sótestek összetételét, más- részt újabb lerakódásokra adott alkalmat. Mindeme körülmények rendkívül bonyolultakká teszik e sótelepek viszo- nyait, amelyeknek felderítésében Előadó sok tekintetbin eredeti utakon jár. Kívánatos volna, hogy érdekes eredményei mielőbb közkézre kerüljenek. 3. Ezután Elnök felkéri ZsrigmosxpY ÁRPÁD bányamérnököt, társulatunk tagját Görögországi vasérc-előforduláso k; című előadása meg- tartására. ZSIGMONDY ismerteti I. az Attalanta—Psakna vidékén levő vasérc- vonulatot, II. a kakosalesi vasércelőfordulást, III. az Athentől nyugatra elter- jedő vasérceket, s IV. Seriptos-sziget és V. Amorgos-sziget vasérctelepeit. Meg- jegyzi végül, hogy a Balkán újabb politikai alakulásai a görögországi vasérec- telepek termelésére igen előnyösek fognak lenni. KocH AwraL dr. tiszteleti tag az ismertetett vasércelőfordulásokban a Íruskagorai ércek analogonjait látja. Ott is a legfelső krétakorú mészkövek és a szerpentin határán fordul elő a barnavasérc, a haematit és magnetit, amely utóbbinak egyes darabjai polárosan mágnesesek. ő Különösen a ledincei völgy északi oldalán talált nyomokat, melyek azon- ban gyakorlatilag keveset igérnek. Kontaktmetamorf-képződést tételez fel, oly értelemben, hogy a pikritek és lherzolitok elbomlása és szerpentinné alakulása közben felszabaduló vas hatott a mészkőre. Ajánlatos volna ezeket az ércelőfordulásokat részletesen megvizsgálni. Elnök végül köszönetet mondva az előadó uraknak igen becses és érdekes előadásaikért, több tárgy hiányában a szakülést 7 órakor berekeszti. Jegyezte MARos IMRE másodtitkár. 2. Jegyzőkönyv az 1913 december 3-i szakülésről. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor kezdődött. Elnök: SCHAFARZIK FERENxc dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: GLoErzER JózsEr, Gövsczy KáRory, JorEsz BÉLA, KOTRBA GÉZA, KOLLÁR GÉza, KOLUMBÁN SÁNpoR, LÉSZAI FERENC, PécyY FERENC, RE- 90 TÁRSULATI ÜGYEK. RICH SÁNDOR, SCHERF EMIL, SZOLINSZKY JENŐ, TULOK IsTvÁN, WEIsz REzső és VAxixmiczu TErcsuGo (Tokyo) vendégek. Továbbá: BALLENEGGER RÓBERT, BRAuN GYULA dr., DICENTY DEzső, EMmMszT KÁLMÁN dr., ENDREY ELEMÉR, GAÁL ISTVÁN dr., HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, HoRvÁTH BÉLA dr., ILosvaY LAJos dr., INKEEY BÉLA, JUGo- vics LaJsgos dr., KocH ANTAL dr., KoRmos TIVADAR dr., KRENNER JÓZSEF SÁN- DOR dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., KúN ÁTrrILA, LÁSzLó GÁBOR dr., Lóczy LAJos dr., Lőw MÁRTON dr., MAJER ISTVÁN dr., MARos IMRE, MARzsó LAJos, MAuRIrz BÉLA dr., MoDRAI KovácÓH ANTAL, PANTÓó DEzső, PALKovIcs JózsEFr, PAPP KÁROLY, PÁLFY MóR dr., PosEwiIrz TIVADAR dr., ROZLOZSNIK PÁL, SAss LÓRÁNT, SIGMOND ELEK dr., STEINHAUsz GYULA, STRÖMPL GÁBOR dr., SZÁDECZKY GYULA dr., SZINYEI MERSE ZSIGMOND, SZONTAGH TAMÁS dr., Szőrs AwDpoR, TELEGDI RórH [LaJos, TrImxó IMRE, TREIrz PÉTER, ULiIcsNY KÁROLY, VENDL ALADÁR dr., VIGH GYULA dr., VIZER VILMos, VoGL VIKTOR dr., ZIMÁNYI KÁROLY dr., és ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Összesen 65-en. Az elnök az ülést megnyitván, felbívja a titkárt jelentésének megtételére. Papp KÁRoLYy dr. elsőtitkár bejelenti a november 5-iki választmányi ülésen meg- választott tagokat. Elnök azután felkéri SzápEczkyY Gyura dr. kolozsvári egye- temi tanár urat előadásának megtartására. 1. SzápeczkvY Gyuza jelentést tesz a XII. nemzetközigeológiai kongresszusról, amely ez év nyarán Kanadában tartatott, s amelyen a magyar királyi kormány és a kolozsvári egyetem képviseletében jelent meg. A kongresszus ülései Torontóban tartattak meg 19183 augusztus 7—14-dike közt, de az ülések előtt július 28-án kezdődtek a kirándulások és tartottak szeptember hó végéig. Ezenkívül a nagyobb városok is bemutatták nevezetességeiket a kon- gresszusnak, úgy hogy kitünő alkalom nyilott nemcsak Kanada földje eddig ki- kutatott. geológiai viszonyainak, hanem Kanada legnevezetesebb helyeinek gaz- dagsága rohamos fejlődése, törekvéseinek megismerésére 15. A kongresszusnak 1200 beiratkozott tagja volt, de ezek közül csak 500 tag vett részt, ezek között Magyarországból egyedül a jelentést tevő, holott a Stock- holmban tartott XI. kongresszuson 20 magyar tag jelent meg. töviden vázolta nemcsak a kongresszus üléseinek lefolyását, hanem azokat a kirándulásokat is, amelyeken résztvett. Ezek elsője a Huron és Ontariotól északra eső, nemrég felfedezett gazdag bányavidékre volt vezetve (Sudbury, Cobalt, Porcupin), amelyen a világon ez idő szerint leggazdagabb nickelérc-bá- nyászat van, továbbá gazdag ezüst-, arany-, vas-, kobalt- bányák is vannak itt. A másodikon, Montreal vidékén, a Monteregian-dombok alkalikus erup- tivus kőzeteit, a harmadikon, Toronto vidékén, a Don völgyének glaciális lerakó- dásait ismertették meg. A negyedik végigvezetett Kanada egész földén, a Csendes-tengerben fekvő Vancouvre-szigetre, Victoria városba. Ezen főleg a Kordillerák szerkezetét volt alkalom megismerni. Ennek nyugati vonulatában a Bihar-hegység és Vlegyásza eruptivus kőzeteihez hasonló kőzettársaságot ismert fel. Ezeken kívül a Niagarát és az Egyesült-Államok csodás szép Yellowstone-parkját is meglátogatta jelentést- tevő a kongresszus keretén kívül. TÁRSULATI ÜGYEK. 91 Elnök az előadónak köszönetet mond rendkívül érdekes előadásáért, s egy- úttal azért, hogy a kanadai XII. geológiai kongresszuson társulatunkat képviselni szíves volt. 2. SIGMOND ELEK dr. műegy. tanár rA talaj mechanikaiésfizi- kai vizsgálati módszereirőb szóló előadásában a módszerek tudo- mányos és gyakorlati jelentőségét saját és mások tapasztalatainak egybevetése alapján domborította ki. Rámutatott arra, hogy a mechanikai elemzésből csak durva különbségek vagy szélsőségek eseteiben vonhatunk gyakorlati következ- tetéseket. A talaj gyakorlati minősítése szempontjából sokkal értékesebbek azok a fizikai sajátságok, melyek bizonyos körülmények közt állandók, u. m. a talaj szilárdsága, gyúrhatósága, tapadóssága, összetartása. A talaj időszakos fizikai állapotáról pedig hasznos felvilágosítást nyerünk a változó fizikai sajátságok meghatározása alapján. Ezek közül előadó ezúttal csak a porusvolumen, víz- foghatóság, levegőkapacitás és a víztartalom-változás meghatározására vonat- kozó módszereket ismertette és ezek gyakorlati jelentőségét tapasztalatokkal indokolta. Előadása folyamán a módszereket és a szükséges műszereket be is mutatta. Elnök SiGmoxp ELEK műegyetemi tanár úrnak alapos és szemléltető elő- adásáért a társulat nevében köszönetet mond. 3. BALLENEGGER RÓBERT m. k. geológus, rendes tag: A talajok osztályozásáról tartott előadást, kapcsolatban a Földtani Közlöny idei 7—9. füzetében magyar és francia nyelven megjelent KA talajok jellemzése vizes kivánatuk segélyéveb című értekezéséhez. Elmondotta, hogy a talajok kialakulását megszabó tényezőket két főcso- portba oszthatjuk, ezek 1. a kőzet, melyből a talaj keletkezett, 2. azok a folya- matok, melyek segélyével a kőzet-törmelék egy a növények tenyészésére alkalmas közeggé vált. A tényezőknek ezt a két csoportját a multban nem különböztették meg elegendőképen, főleg a második csoportbelieket hanyagolták el, ennek a követ- kezménye az volt, hogy nagyon eltérő természetű talajokat soroztak egy-ugyan- azon osztályba, csupán csak azért, mert ugyanolyan kőzetből alakultak. Ezen tényezők szerepének taglalása után előadó reámutat azokra a nehézségekre, melyekkel egy természetes talajosztályozási rendszer felállítása jár. Az eddig felállított talajosztályozások mind a talajok egy bizonyos saját- ságán, vagy a talajképződés egy bizonyos tényezőjén alapultak, míg egy termé- szetes rendszernek az összes főbb talajképződési tényezőket tekintetbe kell vennie. Ilyen természetes rendszer az, amelyet a m. kir. Földtani Intézet agrogeológusai fogadtak el és dolgoztak ki. Ennek az alapja az a megfigyelés, hogy minden talaj több szintre különül, melyek között genetikus összefüggés áll fenn. Az egyes talaj- szintek sajátságos karaktere és állandóan ugyanolyan elhelyeződése lehetővé teszik, hogy azok alapján a talajokat osztályozzuk. A főbb talajtípusok, melyek hazánkban nagyobb területeket foglalnak el, a szürke erdei talajok, a barna erdei talajok, a mezőségi talajok és a kérges-oszlopos székes talajok. Ezek morfológiá- jának és genezisének ismertetése után szerző reátér saját vizsgálataira, melyeket az egyes talajtípusok jellemzésére a talajok vizes kivonatán végzett. Ezen vizs- gálat eredményei, melyek a Földtani Közlöny 1913. évfolyamában a 317—324. 92 TÁRSULATI ÜGYEK. oldalakon olvashatók, újabb bizonyítékai annak, hogy a magyar agrogeológusok által elfogadott talajosztályozási rendszer valóban megfelel azoknak a követel- ményeknek, melyeknek egy természetes rendszer megkell hogy felelnie. BALLENEGGER RÓBERT r. tag előadásához szót kér Hogvárm BÉLA dr. m. kir. geológus és vegyész, rendes tag, aki a következőket mondja. 4. HorvárH BÉLA hozzászólása: Tisztelt Szakülés! . Ha BALLENEGGER úr, kedves kollégám, úgy mostani érdekes előadásában, valamint a Földtani Közlöny mult számában megjelent közleményében (1913. pag. 317.) a talajok jellemzése alatt azok osztályozását 15 gondolta a vezetőképes- ség alapján, — miként én azt az említett cikk végén feltüntetett táblázat alapján következtethettem, mely táblázatban a talajok vezetőképességük szerint vannak osztályozva, — akkor ezen osztályozás lehetőségét részemről ez idő szerint két- ségesnek találom. Kétségesnek találom három okból, és pedig 1-ször mélyen tisz- telt előadó barátomnak saját vizsgálati eredményei alapján, 2-szor az én hasonló irányú vizsgálataim alapján, és 8-szor azon körülmény alapján, hogy a talaj mesterséges megváltoztatása, pl. szántás vagy műtrágyázás által a vezetőképes- ség értéke, mint azt vizsgálataim is bizonyítják, megváltozik. 1. Az első aggályomat tehát, mely a talajoknak vezetőképesség szerint való osztályozására irányul, a cikkben közölt vizsgálatok képezik, amelyek épen azt bizonyítják, hogy a talajokat a vezetőképesség alapján ez idő szerint osztá- lyozni nem lehet. A fent említett közleményben feltüntetett táblázatok szerint az egyes talajok vezetőképessége a következő határok közt ingadozik: Rirdettszütkektallan aa sezcemil Eszes ezt b St S ztette tés tet . . . . . 184—498, Eirdetbatna tala ze tktsákt 0 BE estem SETS szzlsss se 00 DO, TROLLSAGYAD (ZAL EZÉSE S RESÉS ES cESl KEZE Eb É tgk s a ege Mezőségi fekete talaj (1) x 108 .......... EVA kzés ár RE Mezőségi barna talaj (7) x 108 ...... LNB át . .69"2—203, Szekestalan 2) Önt SSE E zkezttátetets SZÉ tente nesze 176—1364. A () zárjel között lévő szám jelenti, hogy hányféle talaj vezetőképessége lett meghatározva. Ezen táblázat szerint többféle talajtípus egybeesik, tehát szabatos elkülö- nítésük a vezetőképesség alapján kétségessé válik, ugyanis: erdei barna — réti agyag, erdei barna — mezőségi barna, réti agyag — mezőségi barna, mezőségi barna — székes talaj. 2. A második aggályomat, mely a talajoknak vezetőképesség szerint való osztályozására vonatkozik, saját vizsgálati eredményeim képezik. Hat talajnak legfelsőbb rétegét vizsgáltam meg, amely talajokat a földtani intézet agrogeoló- giai osztálya bocsájtotta rendelkezésemre, és amelyek TRmirz PÉTER főgeológus barátom szóbeli bemondása szerint mind típusos zonális talajok voltak. A vizes TÁRSULATI ÜGYEK. 93 oldatot úgy készítettem, mint a hogyan Gepnkorc előírja, a meghatározásokat kétféle elektródokkal végeztem 18"-on, egy olyan pontos termostatban, melynél az ingadozás legfeljebb - 0-05" volt, s a kapott eredmények középértékét vettem. A nyert eredmények a következők: Hirdelszütkortalajka 06 eszeteket esátetéjátar s ESZA ERO LELET e 80-3, Erdei barna talaj nem állott rendelkezésemre, KER AGYAOSZ AVE ezé áeeeráksas siet Nat eket all gee te slhásján ő 88-23, Mezőségi fekete talaj x 10 .......... SEEZE TESTET a sobre a lloNTlaK Mezőségi barna talaj x 10é ..... SE BREE ÁÁ lelne 159-65, Székesütallan se ÚOS e atsziais ELANÉTÉ t ÉSZ ee essek NO LASÉS 3695, 290-96. Ezek szerint tehát egyedül a mezőségi barna talaj vezetőképességének értéke esik BALLENEGGER kollégám által meghatározott értékhatárok közé, míg a többi talajféleségnél az általam megállapított értékek egyike sem egyezik meg azokkal. 3. A harmadik aggályomat azon körülmény okozza, hogy mivel a talaj vezetőképessége a mélységgel változik, mint azt egy mezőségi fekete talajjal végzett vizsgálatom bizonyítja, ugyanis ÖSTt0zeményíe mélységben za LOPE S Es a tráket tetette atát sok odehráok 10—20 KK 4 Ki £ BEL ÖZÉÉZ EK ÉOKS E za 98-27, 20—30 4 4 Ki ú AES At ZENE e ÉSZRE: 80-90, 30—40 K ( 4 4 CS Beeeroktó téka kek tetézes vs LÁTOK 60—70 4 4 Ki K ÖNTSE EVNEL EZÉSE TAL NOTA; $80—100 4 KK KI 4 szazat té als TOP ÉE b Nek ető 5. BÁNslojk következik, hogy ha a talaj rétegeinek egymásutánját mesterségesen megboly- gatjuk, pl. szántás vagy kapálás által, a legfelső szint — (ennek a vezetőképessége alapján csoportosítja ugyanis a fent említett cikk a talajokat) — vezetőképessége szintén megváltozik. Igy, mikor a szántást utánozandó a 0—10 és 10—20 cm-nyi mélységű mezőségi fekete talajrétegeket egyenlő mennyiségben összekevertem, a vezetőképesség 11467 volt, mikor pedig 0—10, 10—20 és 20—30 cm-nyi mély ségű talajrétegeket kevertem össze, a vezetőképesség 105-55 volt. Az -elmondottak azt hiszem mind támogatják azon véleményemet, hogy a talajoknak vezetőképességük alapján való osztályo- ássa he oradranotb sei Ő észre TVnte mem v asórsiz im űl. Végül megjegyzem, hogy az elektromos vezetőképesség értékeinek válto- zásában mutatkozó rendszertelenség folytán ezen értékek még jellemző adato- kul sem használhatók fel a talajok leírásánál.) HongvárH BÉLA ezen felszólalására SIGmMoND ELEK megjegyzi, hogy BAL- LENEGGER és HoRvÁrTH urak vizsgálatai nem állanak szemben egymással, mert csak a felfogásban és az adatok értelmezésében van az eltérés. BALLENEGGER szán- dékosan hagyta ki a szélső adatokat. Azt nem mondotta, hogy ez kritériuma, csak azt, hogy ez jellemzője a talajnak. A HonRvárn-féle típus-áttolódások csak 94 TÁRSULATI ÜGYEK. kivételesek, ugyanis HoRgváTH úr olyan talajt vizsgált, amelynek felszínén a sók koncentrálódtak. A talajon a szántás is változtat, de ennek csak rögtön vizsgálva van értelme, mert ha egyszer a felsőrész átérik és a párolgás közbelép, úgy ismét a régi adatok fognak előállani. TRerrz PÉTER felszólalásában megjegyzi, hogy a HonRvárn B. dr. úrnak hivatalból átadott talajok között levő szürke erdei talaj jelzésű szelvény nem típusos hegyi erdei talaj, minthogy az Bács megye déli részéről egy elkékesedő mocsári erdőből származik. BALLENEGGER RÓBERT reflektálva a felszólalásokra, konstatálja, hogy HoR- váron Béra úr azon téves felfogásból indul ki, mintha ő a talajok vizes kivona- tának vezetőképessége alapján kívánná a talajokat osztályozni. Ő ezt sohasem mondta, mai előadásában is csak arra utalt, hogy a vizes kivonatokon végzett vizsgálatok az agrogeológusok által elfogadott morfológiai osztályozás helyességét új oldalról bizonyítják. A Hogvárn úr által végzett meghatározások is ezt bizo- nyítják, mert ha a szürke erdei talajtól eltekintünk, amely TRemrrz PÉTER fel- szólalása szerint nem típusos erdei talaj, a többi érték egészen jól összevág az általa a Földtani Közlöny 324. oldalán közölt táblázat értékeivel, amely csak típusos talajokon nyert értékeket tartalmaz. HoRvárm BÉLA ennek a táblázat- nak számadatait önkényesen megváltoztatta, amennyiben olyan értékeket helyet- tesített bele, melyeket BALLENEGGER nem típusos talajokon nyert, amely talajok átmeneti jellegét az említett dolgozatban ki is emelte. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 3. Jegyzőkönyv az 1914 január 7-i szakülésről. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: IGrót Szovracn Tamás dr. királyi tanácsos. Megjelentek: BUGARSZKY ISTVÁN dr., GLOETZER JózsEFr, KorRBa GÉzA, VarraY ISTVÁN és VAKIMICzu TercsuGo (tokyói tanár) vendégek. Továbbá: BALLENEGGER RÓBERT dr., BaALLó Rezső dr., BERKó JÓzsEFr, EmszT KÁLMÁN dr., HILLEBRAND JENő dr., HoRusITzkY HENRIK, HORVÁTH Béta dr., Jugovics LAJos dr., KApic OTTOKÁR dr., KoRMos TIVADAR dr., KREN- NER JÓZSEF SÁNDOR dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., Lóczy LaJos dr., Lőw MÁRTON dr., MARos IMRE, MopRAI KovácH ANTAL, PAxró DEzső, PAPP KÁROLY dr., PÁLFY MóR dr., ROZLOZSNIK PÁL, SAss LÓRÁNT, SCHAFARZIK FERENC dr., BCHERF EMIL, ScHorrz PÁL KORNÉL, SIGMOND ELEK, SOMOGYI KÁLMÁN, STEINHAUSZ GYULA, TIMKÓ ÍMRE, TOBORFFY ZOLTÁN dr., ULics$wy KÁROLY, ViGH GYULA, WESZELSZKY Gyura dr. és Zsrgmowxpy ÁRpÁD tagok, összesen 40-en. Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván, felhívja az elsőtitkárt titkár jelentésének megtételére. Parp KÁRony dr. elsőtitkár bejelenti az 1918 dec. 8-iki választmányi ülé- sen megválasztott 6 tagot. Elnöklő másodelnök felkéri Hogvárm BéÉéra dr. rendes tagot bejelentett; előadásának megtartására. TÁRSULATI ÜGYEK. 95 1. HoRvárH BéÉra dr., A talaj mangántartalmának meny- nyiségi meghatározásárób szóló előadásában mérései alapján ki- mutatja, hogy az eddig használatos ammoniás és acetátos chemiai módszerekkel a talaj mangántartalma pontosan nem mutatható ki. Az előadó azután ismertet egy colorimetriás módszert, mellyel a mangán gyorsan és pontosan kimutat- ható. A módszer lényege az, hogy a mangánt persulfáttal permanganáttá oxi- dáljuk, melynek koncentrációja azután ismert erősségű permanganáttal való összehasonlítás által colornmmetriás úton könnyen meghatározható. Az előadó felhívja a szakülés figyelmét, hogy a földtani intézet 1911. és 1912. évi jelentésében közölt talajelemzési adatainál egy számítási hiba csúszott be. Ugyanis a grammaeguivalensek kiszámításánál a kovasavnál csak a sósav- ban oldódó kovasavat vette számításba, de nem vette hozzá még — amint SIGMOND professzor szerint kellett volna — a nátronlúgban oldódó kovasavat is. Innét származik az oxygénmaradék magas értéke. Ezek majd igy helyesbítve fognak újból sajtó alá kerülni. Elnöklő másodelnök az előadónak köszönetet mondva előadásáért, felkéri WeEszErszky Gyuta rendes tagot előadásának megtartására. 2. WEszErszkY GyYura dr.. Herkulesfürdő forrásai radio- aktivitásának vizsgálata című előadásában kifejti, hogy a liasz- agyagpalákból fakadó Ferenc, Erzsébet I., Erzsébet II. és Szapáry-források olyan radioaktiv hatásúak, mint az átlagos magyar ásványvizek, tehát 0-1—0-5 x 107 Milleurie radioaktivitásuak. Ezekben a forrásokban H, § 15 van. Ellenben a mészkőből fakadó Lajos, Herkules és IKároly-források, ame- lyekben H, S nincs, jóval erősebb radioaktivitásuak, mint a magyar ásványvizek, körülbelül olyan erősek, mint a budai Gellért-hegy melegvízű forrásai. A herkuülesfürdői hévvizek radioaktivitása: Ferenc-forrás . . . . 0.10x107" Milliecurie Hizsébet E Mortas a a t0s235x 1057 ( Hrzsébet Tortáasuaskoszáo U057 2 fi Szapáry-iorrág s sz 0.89x1058 ( I. Liaszagyagpalából fakadó kénhidrogén tartalmú hév- vizek II.. Mészkőből fakadó kén- Igajosztottási sss oles MSAT l0 e k hidrogént nem tartalmazó Herkules-forrás. . . 2.51x10-§ ( hévvizek ISÁKoLYTOttAs Ea akORoszaÜz S ( A herkulesfürdői források ingadozó hőmérséklete a bonyolódott hid- rosztatikai viszonyok, meleg, hidegvíz keveredés és duzzasztás következménye. A vizek keveredése nem mélyen, hanem a barlangban történik. Sem a radioakti- vitás, sem a kénhidrogén-tartalom nem mutat juvenilis eredetre; mert az első csoportbeli források kénhidrogén-tartalma bizonyára a liaszpalákból ered. WEszErszkyY Gyura előadásához többen hozzászólnak. Lóczy LaJos üdvözli az előadót érdekes vizsgálataiért, s fölemlíti, hogy a mult hónapban a madridi balneológiai kongresszuson végighallgatta MAUREAT tanár előadását, aki nagy apparátussal igyekezett kimutatni, hogy a francia vizek fontos alkotórésze a rádium-emanáció, s hogy a radioaktivitás és a ritka 96 TÁRSULATI ÜGYEK. gázok között szerves összefüggés van. MAUREAU vizsgálatai a Revue $cien- tifig u e-ben fognak megjelenni, s ezeket fontosabbaknak tartja a német vizs- gálatoknál. A herkulesfürdői vizsgálatokat inkább a téli hónapokban kellene végezni, amidőn a fürdő üzeme nem zavarja a vizsgálatokat. Kiemeli, hogy a buda- pesti és herkulesfürdői hegység tektonikai szerkezete nagyon különbözik, s ezért az előadónak ebbeli összehasonlítása kissé sántikál. SzZoNTAGH TAMÁS dr. másodelnök ráutal arra, hogy a herkulesfürdői hévvizek időszakonkint való megzavarodása vizsgálatai szerint a Cserna-patakból ered, mely- nek felsőbb szakaszán eltünő víze a hasadékokon át a barlangüregbe szivárog s ott a hévvizeket összezavarja. Köszöni a m. kir. Földmívelésügyi Minisztériumnak, hogy alkalmat adott előadónak a vizsgálatokra, s óhajtja, hogy a m. kir. Pénzügy- minisztérium is vizsgáltassa meg Selmecbányán a Ferenc-akna melegvizeit. Emez óhajával az ülést esti 7 órakor berekeszti. Jegyezte PaPP KÁRoLrY dr. elsőtitkár. B) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. a) Kivonat az 1913 november 5-én tartott ülési jegyzőkönyvéből. Elnök: Dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár. Jelen vannak: EmMszT KÁLMÁN dr., FRANZENAU ÁGOSTON dr,. HORUSITZKY HENRIK, ILOSVAY LAJOS dr., KocH ANTAL dr., Lóczy LAJos dr., MAURITZ BÉLA dr., SCHRÉTER ZOL- TÁN dr., SZONTAGH TAMÁS dr. és TREITZ PÉTER urak. Távolmaradásukat kimentették: PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, és LIFFA AVRÉL dr. választmányi tag. Jegyző: MARos IMRE másodtitkár. Elnök 7 órakor megnyitja az ülést, üdvözli a választmányt és harmonikus együtt- működést kíván az új ülésszakon. Üdvözli továbbá Lóczy LAJos dr. tiszteleti tagot, abból az alkalomból, hogy balatoni nagy munkája megjelent és közkincscsé lett. Még a nyáron alkalma volt egy másik tiszteleti tagunkat: ILosvav LAJos dr.-t is üdvözölhetni társula- tunk nevében, és pedig a Lipót rend lovagkeresztjével történt legfelsőbb kitüntetése al- kalmából. Szomorú érzéseket is kellett tolmácsolnia: VÁMBÉRY ÁRMIN halála alkalmából a Magyar Földrajzi Társaságnak, TELEKI Géza gróf halála alkalmából pedig az Orsz. Magy. Bányászati és Kohászati Egyesületnek fejezte ki társulatunk részvétét. Elnök ezután felszólítja a másodtitkárt előterjesztéseinek megtételére. Másodtitkár jelenti, hogy az 1913 június 4-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek: 1. Tudomány-egyetemi növénytani intézet, Kolozsvár. Ajánlja: RICHTER ALADÁR dr. 2. Somogyi könyvtár, Szeged. Ajánlja: TÖMÖRKÉNYI ISTVÁN. 3. Református egyházi tanítói szakkönyvtár, Debrecen. Ajánlja: a titkárság. 4. 5. JEKELIUS ERIrcn tanárjelölt, Budapest. Ajánlja: a titkárság. BÁRTA KÁROLY állami szakiskolai föművezető, Zalatna. Ajánlja: a titkárság. 6. GJONOVICS BERTALAN MIKLÓS császári tanácsos, Castelnuovo. Ajánlja: GAÁL ISTVÁN r. t. TÁRSULATI ÜGYEK. 97 7. GERECZE PÉTER dr. főreáliskolai tanár, Pestújhely. Ajánlja: Barlangkutató Szakosztály. 8. Rupwnyáwsszky LÁSZLó főszolgabiró, Ráckeve. Ajánlja: Barlangkutató Szak- osztály. A jelentkezőket a választmány rendes tagokul megválasztja. Örökítő tagul jelentkezett : 9. KARCcZAG ISTVÁN földbirtokos, Keszthely. Ajánlja: a titkárság. Örvendetes tudomásul szolgál. Meghalt : 1. HELTAI FERENC dr. székesfővárosi főpolgármester. Ajánlotta: Papp KÁROLY dr. 1910-ben. Szomorú tudomásul szolgál. Kilépésüket jelentették : 2. Kiss BÉLA polgári iskolai tanár, Mármarossziget. Ajánlotta: SCHoK LIPÓT 1910-ben. 3. LEIDENFROST GYULA dr. tanár, Budapest. Ajánlotta: VADÁSZ MÓR ELEMÉR 1910-ben. 4. LENK JEwxő tanár, Selmecbánya. Ajánlotta: VApÁSz MÓR ELEMÉR 1910-ben. 5. MApARASSY BEcK GYULA, Budapest. Ajánlotta: a titkárság 1910-ben. 6. RICHTER ALADÁR dr. egyetemi tanár, Kolozsvár. Ajánlotta: LŐRENTHEY IMRE dr. 1909-ben. 7. RÉvÉész SÁMUEL okl. mérnök, Budapest. Ajánlotta: a titkárság 1910-ben. Lóczy LAJos dr. tiszteleti tag hangsúlyozza, hogy a kilépések csak az esetben vehe- tők tudomásul, ha az illetők fizetési kötelezettségüknek eleget tettek. Elnök elrendeli a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasását, amelynek megtörténte után megemlíti, hogy a kanadai geológiai kongresszuson SZÁDECZKY GYULA dr. kolozsvári egyetemi tanár ur vett részt társulatunk képviseletében. Végül SzorraGH TAMÁS dr. alelnök jelenti, hogy BöckH JÁNnos szobrának agyag- mintája STROBL ALAJOS mester műtermében készen áll és ruszkicai márványból másfél életnagyságban fog kidolgozásra kerülni. Örvendetes tudomásul szolgál. Más tárgy nem lévén, Elnök az ülést 7 ó. 30 p.-kor berekeszti. Jegyezte MARos IMRE másodtitkár. b) Kivonat az 1913 december 3-án tartott választmányi ülési jegyzőkönyvéből. Az ülés a kir. Magy. Természettudományi Társulat üléstermében esti 8 órakor kezdődik. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi ny. r. tanár és dékán. Megjelentek: TELEGDI RorH LaJos tiszteleti tag, továbbá EmszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR dr., PÁLFY MÓR dr., TIMKó IMRE és TREITZ PÉTER választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, MAROS IMRE másodtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a mai jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri PÁLFY MÓR dr. és TIMKó IMRE választmányi tagokat. Majd felhívja a titkárt jelentésének megtételére. PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár erre a következőket jelenti: Igen tisztelt Választmány! Tisztelettel jelentem, hogy a f. évi november 5-iki vá- lasztmányi ülés óta rendes tagukol jelentkeztek: Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914. 98 TÁRSULATI ÜGYEK. 1. BAUMGART ERNŐ kőiparos, Berlin. Ajánlja: a titkárság. 2. CZELLER TIBOR bölcsészethallgató, Vác. Ajánlja: KoRMos TIVADAR dr. vá- lasztmányi tag. 3. KLÜPFEL WALTER geológus, Strassburg. Ajánlja: a titkárság. 4. STRASSER ALBERT mérnök, Budapest. Ajánlja: a titkárság. 5. TELKES PÁL m. k. földt. int. könyvtáros, Budapest. Ajánlja: MaáARzsó LAJOos r. t. 6. SCHERF EMIL okl. vegyészmérnök, Budapest. Ajánlják: SIGMOND ELEK és SCHAFARZIK FERENC. A válastmány a felsorolt urakat rendes tagokká megválasztja. Kilépésüket jelentették : 1. LEGEZA VIKTOR székesfővárosi leánygimnázium tanár, tagul ajánlotta: STAUB MóR 1874-ben. 2. HULYÁK VALÉR kir. kat. főgimn. tanár. Tagul ajánlotta: LIFFA AURÉL dr. 1900-ban. 3. ZSILINSZKY ENDRE dr. földbirtokos, Békéscsaba. Tagul ajánlotta: TREITZ PÉTER 1895-ben. 4. Pöstyén fürdő igazgatósága Pöstyén, tagul ajánlotta: HORUSITZKY HENRIK 1911-ben. Maghalt : 5. STARNA SÁNDOR m. k. bányafőömérnök, Hodrusbánya. Tagul ajánlotta: CSEH LAJos 1885-ben. A bejelentések tudomásul vétele után a választmány a folyó ügyek tárgyalására tér át. A folyóügyek sorából a következők kerülnek sorra: 1. ILosvaY LAJos dr. úr, társulatunk tiszteleti tagja értesíti a Választmányt, hogy a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermét társulatunknak a december, január s február első szerdájára engedélyezi. A választmány a terem átengedéseért a kir. Magy. Természettudományi Társulat Tekintetes Választmányának köszönetet mond. 2. A m. k. Pénzügyminiszterium Rózsa MIHÁLY dr. kálisótanulmányainak közzé- tétele ügyében átír az elnökséghez oly értelemben, hogy Rózsa tanár külföldi tanulmány- útjáról a jelentést közvetetlenül a m. k. Pénzügyminiszteriumhoz terjessze. A jelentés beérkezése után fog dönteni a tanulmánynak a Földtani Közlönyben kért közzététele ügyében (146—1913. Földt. Társ. Elnöki és 145,611 sz. m. k. Pénzügyminiszteri iratok). 3. SZILÁDY ZOLTÁN dr. nagyenyedi kollégiumi tanár kéri a Tekintetes Választ- mányt, hogy a BENKŐ FERENC emlékére indított gyűjtésben a Bethlen-kollégiumot tá- mogassa. A választmány BENKŐ FERENC, az első magyar ásványtan írója emlékének meg- örökítését a legmelegebben pártolja, s az emlék megörökítésére irányult gyűjtést szívesen támogatja. Felhatalmazza a titkári hivatalt, hogy 300 gyűjtőívet a Magyarhoni Földtani Társulat költségére a társulat tagjainak szétküldhessen. 4. BELLA LAJOS a Barlangkutató Szakosztály alelnöke a szakosztály választmá- nyának nevében kéri az anyaegyesület választmányát, hogy az ctüdvös együttműködés érdekében ejtse módját annak, hogy a Barlangkutató Szakosztály vezetőiről szóló szemé- lyes ügyek a Földtani Közlönyben nyilvánosan közzé ne tétessenek., PÁLFY MónR választmányi tag megjegyzi, hogy a választmányban már két ízben is hangoztatta, hogy a jegyzőkönyvek csak kivonatosan közöltessenek, s különösen a személyes ügyek a nyomtatásból maradjanak ki. Többek hozzászólása után Elnök kimondja, hogy a választmányi ülések jegyző- könyvei a jövőben a Földtani Közlönyben csak kivonatosan, s a személyes természetű ügyek kihagyásával közöltessenek. 5. Az Egyetemi Természetrajzi Szövétség elnöksége kéri a vá- TÁRSULATI ÜGYEK. 99 lasztmányt, hogy hátralékos tagsági díjait elengedve, a Földtani Közlönyt díjtalanul engedélyezze. Elsőtitkár javaslatára a választmány kimondja, hogy a Természetrajzi Szövetség Évi Jelentéseivel hajlandó csereviszonyba lépni, hogy így a Szövetség a Földtani Köz- lönyt anyagi áldozatok nélkül megszerezhesse. 6. Elsőtitkár jelentést tesz az általa kezelt forgótőke állásáról. Eszerint az 1— 569. sz. tételek alatt bevétel 16,977 K 62 f, az 1—207 sz. tételek alatt kiadás 16,265 K 95 f. Készpénz maradvány 711 K 67 f. A bejelentést a választmány tudomásul veszi, Egyéb tárgy híján Elnök az ülést esti félkilenc órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1913 december 3-án. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. c) Kivonat az 1914 január 7-én tartott választmányi ülési jegyzőkönyvéből. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében estéli fél nyolc órakor kezdődik. 3 Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. királyi tanácsos, a m. kir. földtani intézet aligazgatója. Jelen vannak: Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag, továbbá EMszT KÁLMÁN dr., HORU SITZKY HENRIK, KoRMmos TIVADAR dr., PÁLFY MóR dr., TIMKó IMRE választmányi tagok, KApics OTTOKÁR dr. rendes meghívott tag, mint a Barlangkutató Szakosztály titkára, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, MARos IMRE másodtitkár és ASCHER ANTAL pénztárnok. Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy SCHAFARZIK FERENC dr. elnök úr a műegyetemi tanácsban most folyó tanácskozás miatt nem jelenhet meg a mai ülésen. Elnöki bejelentéseit örvendetes hírrel kezdi. Ugyanis ILosvavY LAJos dr. műegye- temi tanár urat, társulatunk tiszteleti tagját Őfelsége tegnap, azaz január 6-án vallás- és közoktatásügyi államtitkárrá nevezte ki. A választmány felhatalmazását kéri, hogy a tár- sulat választmánya nevében az elnökség írásban üdvözölje magas méltóságba jutott régi, buzgó tagtársunkat. A választmány a legnagyobb örömmel járul hozzá ILosvaY LAJos dr. államtitkár úr üdvözléséhez, s felkéri az elnökséget, hogy legmélyebb tisztelete tolmácso- lása kapcsán az üdvözlő iratot minél előbb ILosvaY tiszteleti tagunkhoz juttassa. Elnöklő másodelnök ugyancsak üdvözli TIMKó IMRE választmányi tagtársunkat főgeológusi előléptetése alkalmából, valamint KAprcs OTTOKÁR tagtársunkat osztálygeo- lógussá és MARos IMRE másodtitkárt I. osztályú geológussá történt kineveztetése al- kalmából. Emez-örvendetes hírek mellett szomorú esemény is történt. Ugyanis ASCHER ANTAL pénztárosunk neje: szül. WErsz ANTóNIA házasságuk 20-ik évében mult év december 24-én elhúnyt. A választmány a nagy csapásban mély részvétét fejezi ki ASCHER ANTAL pénz- táros úrnak. Elnöklő másodelnök ezekután felhívja az elsőtitkárt, hogy a mult ülés jegyzőköny- vét olvassa fel. Ennek megtörténte után a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére fel- kéri HORUSITZKY HENRIK és TIMKó IMRE választmányi tagokat. Majd felhívja a titkárt jelentésének megtételére. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1913 december 3-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek: 1. M.k. állami Erdőhivatal, Szombathely. Ajánlja: a m. k. Földmívelés- ügyi Minisztérium. 2. DömörögR JÁNos bányamérnök, Buják. Ajánlja: Noszkv JENŐ r. tag. 3. SILBERSTEIN ARNOLD főszerkesztő, Budapest. Ajánlja: a titkárság. 7x 100 TÁRSULATI ÜGYEK. 4. BÁRÓ WATTENWYL IDA, Pusztavesz. Ajánlja: HORUSITZKY HENRIK választ- mányi tag. A választmány a felsoroltakat rendes tagokul megválasztja. A folyóügyek sorából a titkár jelenti, hogy a társulat: 1. A nagyenyedi Bethlen-kollégium tanári karának gyűjtöívét: BENKŐ FERENC mineralógus emlékének megörökítésére 300 példányban szétküldötte. Tudomásul szolgál. 2. KoRMos TIVADAR dr. választmányi tag az Adria- Egyesület nevében csereviszony kötését kéri. Megtörténik. 3. A minnesotai egyetem könyvtára kéri a Földtani Közlöny régi évfolyamait csere fejében. A választmány felhatalmazza a titkárt, hogy a meglevő készletekből küld- hessen. I 4. Anemzetközi Panama kiállítás rendezősége meghívja a társulatot S.-Franciscoba 1915 febr. 20-dika és december 4-dike között bármely napon felolvasások tartására. A választmány annak idejében a kiállításra elutazó tagtársak közül fog valakit felkérni a képviseletre. 5. A X. nemzetközi Földrajzi Kongresszus Rómában ra fold dombormű térképének kiadását határozta el, kéri ennek közlését a Földtani Közlöny- ben. A választmány a közlést megengedi. 6. SEMSEY ANDOR dr. úr tiszteleti tagunk megköszöni 80 éves születésének év- fordulóján 1913 december 22-én történt üdvözlését. Elnöklő másodelnök jelenti, hogy SEMSEY ANDOR urat Tátraszéplakon személyesen üdvözölte ez alkalommal a m. k. földtani intézet nevében, amikor a társulat jókivánatait is kifejezte. 7. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. tagtársunk lemond választmányi tagságáról, minthogy soknemű elfoglaltsága miatt üléseinken részt nem igen vehet. A választmány nem kívánja egy tagjától sem, hogy minden ülésen megjelenjen, s ez okból SCHRÉTER tagtársunk lemon- dását sem fogadja el, hanem óhajtja, hogy működését a lehetőség szerint a hátralevő trienniumban is folytassa a társulatban. 8. A mk. Belügyminiszter Ur 1913 júl. 11-én kelt 103,071.-I. A. sz. át- irata kapcsán társulatunk módosított alapszabályait visszaküldi oly megjegyzéssel, hogy a fiókegyesületek s külön szervezettel biró szakosztályok szervezete és az anyaegyesület- hez való viszonya az alapszabályokban meghatároztassék. Ezen leiratot a székesfőváros tanácsa 1913 nov. 17-én kelt A. 96,674. XIV. ü. o. számú átiratával közli dr. SOHAFARZIK FERENC elnök úrral. Elnöklő másodelnök a felolvasott leirattal kapcsolatban felhívja az elsőtitkárt, hogy terjessze elő a Barlangkutató Szakosztály átiratát is, minthogy a két ügy szorosan összefügg. 9. Elsőtitkár erre felolvassa a Barlangkutató Szakosztálynak 1914 január 6-án kelt és a Nagytekintetű Választmányhoz intézett 2. számú bead vá - nyát, amelynek lényege az, hogy a Szakosztály örökítő és alapító tagjainak helyzete tisztáztassék. Ugyanis a Barlangkutató Szakosztály ügyrendjének 8. pontja szerint al a- pítóésörökítő tag az, aki 100 illetőleg 200 K összeggel előfizet, tekintet nélkül arra, hogy tagja-e vagy sem az anyatársulatnak. A Földtani Társulat 1913 június 4-iki választ mányi ülése viszont kimondotta, hogy az Ügyrend szelleme az, hogy a szakosztálynak örökítő s alapító tagjai is csak azok lehetnek, akik az anyaegyesületnek is tagjai. Eme határozatot a szakosztály sérelmesnek tartja és kéri a választmányt, hogy eme határoza- tát vonja vissza. PAPP KÁROLY elsőtitkár szerint a határozat visszavonása teljesen tárgytalan, minthogy a Belügyminisztérium Alapszabályaink módosítását eddigelé nem engedélyezte, s ilymódon a szakosztályi Ügyrend eddigelé amúgy sem érvényes. TÁRSULATI ÜGYEK. 101 HORUSITZKY HENRIK és KORMOS TIVADAR választmányi tagok nézete szerint a, szak- osztály és az anyaegyesület között levő ellentétet oly módon lehetne kiegyenlíteni, hogy az Ügyrend világosan mondja ki azt, hogy alapító és örökítő tagsági díjat bárki fizethes- sen a szakosztálynak, azonban működő tag csak az lehessen, aki az anyáegyesületnek is tagja. Többek hozzászólása után elnöklő másodelnök kimondja, hogy a választmány többségében az a nézet alakult ki, hogy a szakosztálynak alapítója, örökítője bárki lehes- sen, azonban jogokat a szakosztályban csak az gyakorolhasson, aki az anyaegyesületnek is tagja. Ezekután indítványozza, hogy úgy az alapszabálymódosításokra, mint a szak- osztályi tagok helyzetének tisztázására bizottság küldessék ki, amelynek tagjai EMSZT KÁLMÁN dr., PÁLFY MÓR dr. és TIMKó IMRE választmányi tagok legyenek. Ezen bizottság közvetlenül tárgyaljon a Barlangkutató Szakosztályból kiküldött bizottsággal. Elsőtitkár ajánlja, hogy a két bizottság minél előbb közös tárgyalást kezdjen, s mihelyt megegyezés történik, a másodelnök úr elnöklete alatt közös határozatot hozzon, amely határozat a január 28-iki választmányi ülés elé kerüljön. A választmány ezért felkéri SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök urat, hogy a két bi- zottság működését vezetni szíveskedjék. A közös határozatot a január 28-iki választmányi ülés, illetőleg a februári közgyűlés lesz hivatva szentesíteni. SCHAFARZIK FERENC elnök úr 8 óra előtt 5 perccel a választmányi ülésen megjelenve, szintén óhajtja, hogy az anyaegyesület választmánya a szakosztállyal minél előbb békés megegyezésre jusson. PaAPP KÁROLY titkár kéri a választmányt, hogy az alapszabálymódosításokkal kap- csolatban a 20. szakasz is olykép módosíttassék,: tAz elsőtitkár vezeti az ügyeket és az ülések jegyzőkönyvét; a szerkesztőbizottság közreműködésével szer- keszti a kiadványokat. A választmány a szerkesztőbizottságnak alapszabályszerű kimondását nem tartja szükségesnek, mert a szerkesztés kérdését a választmány csak ügyrendbeli dolognak vél- vén, a szóbanforgó választmányi megállapodást nem óhajtja ilyen állandó módon rög- zíteni. 10. Titkár jelenti, hogy a februári közgyűlés a pénztárvizsgáló bizottság tagjaiul ILosvaY LAJOS, LŐRENTHEY IMRE és PETRIK LAJos urakat kérte fel. Elnök ajánlja, hogy a nagy mértékben elfoglalt ILosvav LaAJos tiszteleti tag úr helyettesítésére a választmány EmszT KÁLMÁN dr. választmányi tag urat kérje fel. Elnöklő másodelnök ezekután kimondja, hogy f. hó 25-én tartandó pénztárvizsgálaton ILosvaY LAJos úr helyettese gyanánt EMSZT KÁLMÁN dr. úr fog megjelenni. Elnöklő másodelnök végül megköszönvén a Barlangkutató Szakosztály titkárának a mai ülésen. való szíves közreműködését, estéli negyed kilenc órakor az ülést berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 4. Schafarzik Ferenc emlékbeszéde Böeckh Jánosról. A Magyar Tudományos Akadémia 1914 február 23-án esti 6 órakor összes ülést tartott, amelyen SCHAFARZIK FERENC levelező tag emlék- beszédet tartott NaGysúgI BöckH dJáwosról, a m. kir. földtani intézet volt igazgatójáról, aki a Magyar Tudományos Akadémiának levelező tagja volt. A hangulatos emlékbeszéd meghallgatására nagyszámú előkelő közönség gyűlt egybe. A családtagok közül ott láttuk Böckm Hugó dr. m. kir. főbánya- tanácsost, a selmecbányai főiskola r. tanárát. BöckH BÉLÁt, a Siemens- Schuckert budapesti elektromos cég főmérnökét és BöckH BÉLÁNÉ úrhölgyet. Megjelentek továbbá a következő vendégek: BÁRDossY ANTAL m. kir. főbányatanácsos, a m. kir. pénzügymimisztérium képviseletében, DEVECIS DEL VEccHIo FERENC székesfővárosi nyug. középitési igazgató, EMsSzZT KÁL- MÁN dr., m. kir. földtani intézeti osztálygeológus és vegyész, özv. Görz KÁROLYNÉ, HoRusITzkY HENRIK m. kir. főgeológus, KÁRoLy Rezső dr. gaz- dasági akadémiai igazgató, a m. kir. földmivelésügyi minisztériumból, Kovác ANTAL műegyetemi tanársegéd, KuLcsáÁR KÁLMÁN dr. műegyetemi tanársegéd, LáÁszLró GÁBOR dr. m. kir. osztálygeológus, LirscHauER Lagos m. kir. főbánya- tanácsos, a Bányászati s Kohászati Lapok főszerkesztője, KIssÁRMÁSI MÁLY SÁNDOR nyug. m. kir. miniszteri tanácsos, PánrY Mónr dr. m. kir. főgeológus, JaPpP KÁRoLYy dr. a Földtani Közlöny szerkesztője, Posewirz TIvaApAR m. kir. főgeológus, ROZLOZSNIK PÁL m. kir. geológus, SAXLEHNER KÁLMÁN gyógy- forrástulajdonos, SCHAFARZIK FERENCNÉ, Özv. SCHMIDT SÁNDORNÉ, ÖCHRÉTER ZOLTÁN dr. m. kir. geológus, SigmMonp ELEK dr. műegyetemi tanár, SZONTAGH TAMÁS dr. a m. kir. földtani intézet aligazgatója, STROBL Lagos tanár, szobrászművész, TavaszY VALÉRIA, VENDL ALADÁR dr. m. kir. geológus, ZSEDÉNYI BÉLA m. kir. miniszteri tanácsos a földmívelésügyi minisztérium- ból, ZsrGmonpy ÁRPÁD az Osztr. Magy. Államvasut Társaság nyug. főfel- ügyelője. A M. Tud. Akadémia tagjai közül jelen voltak: PLósz SÁNDOR másod- elnök elnöklete alatt báró FöRsrER GyvuLraA tiszteleti tag, továbbá BALLAGI ALADÁR, BÉKEFI REMIG, CoNncHa Győző, CsÁNKI Dezső, id. Enrz GÉzAa, báró Börvös LÓRÁND dr., FEJÉRPATAKY LÁszLó, FRÖHLICH IZIDOR, GOLD- ZIHER IGNÁC, HEGEDÜS ISTVÁN, Horgvárn GÉza, ILosvaY Lagos, KLEIN GYULA, KocH ANTAL, KöÖVESLIGETHY RApó, KRENNER JÓZSEF, MATLEKOVICS SÁNDOR, MÉHELY LaJos, MUNKÁCSI BERNÁT, NÉMETHY GÉza, RaApos Guszráv, RÉTHY GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 103 MÓR, SIMONYI ZSIGMOND, SZILY KÁLMÁN és SzixYsEri JózsEF rendes tagok. Továbbá ÁrpásY ANTAL, CSÁSZÁR ELEMÉR, ifjú Ewnrz Géza, FEJÉR LIPÓT, FirsáczY ERNŐ, HoóR MóR, KOMÁROMY ANDRÁS, LŐRENTHEY IMRE, MAHLER EDE, ÓNODI ADOLF, SCHAFARZIK XAVÉR FERENC, SzáARVASY IMRE, TÖTTÖSY BÉLA, Tuzsosn JÁNos, VIsSzoTraA GYULA, ZEMPLÉN Győző levelező tagok, és HErwsRicÓH Guszráv főtitkár. Távolmaradásukat kimentették: Lóczy LaAJos egyetemi tanár, földtani intézeti igazgató, MarryasovszkY JAKAB nyug. osztálygeológus Pécsett, SÖPKÉZ SÁNDOR és ZIELINSZKI SZILÁRD műegyetemi tanárok. DARÁNYI IGwÁc tiszteleti tag a következő táviratot küldötte a M. Tud. Akadémiának : Élénk sajnálatomra az emlékbeszéden nem lehetvén jelen, az ünnepelt nemes emlékének, noha a távolból, de hű kegyelettel adózom.) 2. Dr. Suess Ede halála. Folyó évi április 26-án hunyt el 82 éves korában a bécsi műegyetem első geológiai tanszékének nyugdíjban lévő világhírű tanára: SuEss EDE, a Magyar- honi Földtani Társulatnak 1886 óta tiszteletbeli tagja. Utolsó akaratához képest az elhunytat április 29-én d. u. 5 órakor Márcfalván Sopron-megyében, az ágostai evangelikus egyház szertartása szerint helyezték örök nyugalomra. Temetésén különösen a bécsi körökből számosan jelentek meg. A gyászszertartáson a Magyarhoni Földtani Társulatot elnöke: DR. SCHA- FARZIK FERENc műegyetemi tanár, a m. kir. földtani intézetet pedig DR. VoGL VIKTOR kir. geológus urak képviselték, akik megbizóik meghagyásából két babér- koszorut helyeztek el a megboldogult tudós sírjára. A búűcsúbeszédek sorában SCHAFARZIK FERENC elnök nemcsak kettőjük, hanem az összes magyar geoló- gusok nevében is a következő beszéddel búcsúztatta el a sír szélén a nagyra- becsült halottat : Mélyen tisztelt gyászoló Gyülekezet ! Mi mint a Magyarhoni Földtani Társulat és a m. kir. Országos Földtani Intézet küldöttjei jelentünk meg itten, hogy Surss EDéÉ-től a geológiai tudás világbajnokától búcsúzzunk! Mély megindultsággal tekintünk SuEss EpE nyilt kriptájára s alig nyugodhatunk meg abba a tudatba, hogy Ő, a felejthetetlen vezér már nincsen többé az élők sorában. A geológus világ ugyanis több mint 60 év óta hozzászokott volt ahhoz, hogy Ő tőle okulásban részesüljön és halha- tatlan műveiből tudást meritsen. Meggyőző szavai messzire hallatszottak el tan- terme falain kívül is és irányt szabtak földünk geológiai fölépítése és fejlődés- története tekintetében még a legtávolabb állók számára 15. Mély járású kutató-, írói- és tanári működését a Magyarhoni Földtani Társulat elismerte az által, hogy Őt, a szellemes tudóst mintegy 80 év előtt tiszteletbeli tagjává megválasztotta. Az immár Megboldogult különböző munkáiban, főleg azonban az kAntlitz der Erde (Földünk arculata) című nagy művében ismételten fog- lalkozott Kárpát övezte hazánk geológiai viszonyaival, s igaz örömmel láttuk, hogy a magyar föld mindig jobban nőtt hozzá a szívéhez; valamint észrevettük azt is, hogy viszont irányunkban is mindenkor meleg baráti érzéssel viseltetett. Magyarország földje oly annyira kedves volt neki, hogy magasan szárnyaló gon- 104 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. dolatait sehol nyugodtabban rendbe szedni nem tudta, mint az ő csendes ég kedves Márcfalváján. Távol a világvárosias zajtól zavartalanul mélyedhetett bele a nya- ralója erkélyéről jól látható Alpok bonyodalmas szerkezetébe és innen pillantott Ő bele szinte látnoki képességgel még távoli kontinensek fölépítésébe, sőt még tekintélyes mélysékekig egész földünk belsejébe is! Mi magyarok kiváló megtiszteltetésnek érezzük, hogy az általánosan ked- velt és tisztelt Mester utolsó akarata szerint a már előbb dicsőült élettársa olda- lán magyar földben óhajtotta örök álmát aludhatni. Úgy vesszük, mint melegen érző szívének nagybecsű zálogát, amelyet őszinte szeretettel tisztelni és meg- becsülni kötelességünk lészen. Legyen nekünk mélyen tisztelt gyászoló közönség ez a sír, pihenést nem ismerő áldásos életének utolsó állomása itten, Márcfalva hangulatos temetőjén, egy olyan kegyeletes jelvény, amely arra lesz hivatva, hogy a két egymásra oly annyira ráutalt testvérállam között a kölcsönös baráti megbecsülés érzését ébren tartsa! — Ilyenformán SuvEss EDE soha el nem muló s életében mindig a szabadelvű eszméknek hódolt szelleme túl fog majd emelkedni a szűkebb szakkörök látóhatára fölé és mintegy földfölötti magasságok fényében példaadó szimbóluma lesz a két állam népei közti egyre bensőbbé alakuló csere- viszonyának !! Isten áldja SuEss EDE szellemét és dicső emlékét! kk Ezen rövid bejelentéshez még csak azt tesszük hozzá, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat nagynevű tiszteleti tagjáról jövő közgyűlésén még különösen fog megemlékezni. A SZERKESZTŐSÉG. 1 Az eredeti, német nyelven elmondott szöveget 1. e füzet 225. oldalán. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY ALIV. BAND. JANUAR—FEBRUAR 1914. 1—2. HEFT. ÜBER DEN XII. INTERNATIONALEN GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. — Mit den Figuren 1—12. Von Prof. Dr. JuLrus v. SZÁDECZKY. ! Kinleitung. Das hervorragendste geologisehe Ereignis des Jahres 1918 war unstreitig der GeologenkongeB in Kanada. Obzwar die Sitzungen des Kongresses vom 7. bis 14. August in Toronto, einer der belebtesten kanadischen Stüdte am Onta- ri0-See, abgehalten wurden, kann dennoch nicht von einem Torontoer Kongresse gesprochen werden, u. zw. nicht nur infolge der konventionellen Ausflüge, welche sámtliche geologiseh wichtigen Gegenden Kanadas berührten, sondern haupt- süchlich darum, weil nicht weniger als 8 vor dem Kongresse organisierte Exkur- sionen aus der am $St.-Lorenz-Flusse gelegenen Stadt Montreal abgingen und teilweise dahin zurückkehrten. Montreal, diese grögte, sich unglaublich rasch entwickelnde Stadt Kanadas, war daher tagelang der Versammlugsort aller Kongressisten, die an dicsen vor- hergehenden Exkursionen teilnahmen, zu welcehem Zwecke der KongreB im Stu- dentenklub der Me Gill-University ein temporáres Auskunftsbureau für Montreal eröffnete. Mit Freuden begrübten wir allhier unseren, vom stockholmer Kongresse wohlbekannten Freund OUVENSEL, Privatdozent der Petrographie an der Univer- sitát Upsala, der für den Zeitraum des Kongresses zur Hilfe des Exekutivkomités gewonnen wurde. Ín diesem Bureau erhielten. wir nicht nur die Informationen, Postsendungen usw., sondern fanden auch einen Lesesaal und sogar ein separa- tes Lokal für unsere von den Ausflügen heimgebrachten Sammlungen. Herr Apams, Professor der Geologie an der Mc Gill-Universitát, war auch gleichzeitig der Prásident des Kongresses. Hier bewunderte ich schon zum ersten- mal den pavillonmáBigen Bau und die überaus schöne Lage der amerikanischen Universitáten, welch letzter Umstand ganz augenföllig die hohe Wertschützung beweist, deren sich die Wissenschaften in Amerika erfreuen. : Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 2... Dez: 1913. 106 D: JULIUS V.- SZÁDECZKY Die kleinere und unvorteilhaíter gelegene Hauptstadt Ottawa des Kana- dischen Reiches (Dominion of Canada) empling am 1. August ebenfalls jene Mit- glieder des Kongresses, welche an den groben Exkursionen teilnahmen. Obgleich hier kein regelrechtes Zentralbureau eingerichtet worden war, erhielten die (Geo- logen im neuerbauten Victoria Memorial-Museum alle nötigen Auskünfte, wobei sich einige Lokalkomités uns mit dankenswerter Hingebung zur Verfügung stellten. Aber auch schon jener Umstand, dab der Generalsekretár des Kongresses, Herr BnRock, Direktor der zentralen geologischen Antalt Kanadas, sowie zahl- reiche hervortragende Funktionáre des Kongresses stándige Insassen von . Ottawa sind, bürgt für das allgemeine Interesse, inmitten dessen der Geologen- Fie. 1. Cobait: Grube Coniagas. kongreB tagte. Der am"dichtesten bewohnte Teil des Kanadischen Reiches ist die östliche Hülfte, weshalb denn auch die Hauptmomente des Kongresses sich in der Europa zugekehrten Hülfte des Kontinentes abspielten. Auf den KongreB folgende grobe Exkursionen führten aber die an denselben teilnehmenden guerüber durch den ganzen Kontinent. Der Hauptort des zentralamerikanischen Tieflandes in Kanada ist die Stadt Winnipeg, welche in 1881 nur noch 7985, gegenwártig aber berseits mehr als 200,000 Einwohner záhlt. In Winnipeg treffen sámtliche Verkehrslinien des kanadisechen Tieflandes zusammen, und ebenda unterhált der Staat seine gröbte Auswandererzentrale. In allen berührten Stüdten waren eigene Empfangskomités betflissen, nach vorherfestgestellten Programmen den Koneressisten alles Sehenswerte zu zeigen und zu erklüáren. So hatten die Teil- nehmer an einer vor dem Kongresse organisierten Ixkursion (Asz: Sudbury, Cobalt, Porcupine) Gelegenheit, eine ganze Stufenfolge der neu angelegten und in steter Entwickelung begriffenen Ansiedelungen zu besichtigen. Hier wachsen die geringsten Grubenorte binnen 10 Jahren (wie z. B. Sudbury) zu Stüdten mit 50.000 Binwohnern, und Vancouver záhlt bereits ihrer 200.000, obwohl bloB DER XII. INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. 107 vor etwa 22 Jahren, nach der Erötfínung der Pacifigue-EBisenbahnlinie (C. P. R.) gegründet. Geologisehe Ausílüge (As und A;) vor der Tagung des Kongresses. Im Verlaufe von 31 Ausflügen, welche vor, wáhrend und nach den in Toronto abgehaltenen Sitzungen organisiert wurden, konnten alle berühmtesten und inter- essantesten geologisehen Sehenswürdigkeiten des mit ganz Europa nahezu gleich- groBen Kanadischen Reiches den Kongrebmitgliedern vorgeführt werden. Was die verháltnismáBig geringe Zahl der kanadischen Geologen zu diesem Zwecke Fig. 2. Porcupine: Neu angelegte Goldmine. vorgearbeitet haben, würde ganz unglaublich erscheinen, wenn uns nicht bekannt; waáre, daB bereits anláblieh der Wiener Tagung (1903) der KongreB5 nach Kanada eingeladen worden ist. Es wurde jedoch damals die mexikanische Einladung ange- nommen, worauf der nöáchstfolgende KongreB — um nicht zweimal nacheinander Amerika zu besuchen — sich in Stockholm versammelte. $0 standen zur Vor- bereitung des kanadischen Kongresses 10 Jahre zur Verfügung, welche Frist von unseren kanadischen Kollegen auch ehrlich ausgenützt wurde. Es waren ihnen bei dieser Arbeit, sowie bei der Organisation der Ausflüge die Geologen der Ver- einigten Staaten behilflich, wie z. B. in den Kordilleren die Herren Geologen DALY und Warcorr, am Oberen See Herr LAwsow, Professor der Geologie an der Uni- versitát von Kalifornien, u. a. m. Von den auch an Kartenskizzen und Abbildungen besonders reichen ge- druckten Führern (Guide) sei nur bumerkt, dass sie auf 1908 Seiten das (ranze der modernen geologisehen Kenntnisse über Kanada zusammenfassen. 108 D: JULIUS V. SZÁDECZKY Die c4s: Sudbury-Cobalt-Porcupines betitelte Exkursion war die erste, an welcher ich vor den Sitzungen des Kongresses teilnahm. Die-Abfahrt war am 23. Juli von Montreal mittelst einem Extrazuge, der uns bis zum 2. August ausschliebliceh beherbergte. Bei dieser Gelegenheit besuchten wir den, nördlich von den Seen Huron und Ontario gelegenen, bisher als den ültesten bekannten Teil unserer Erdrinde, welchen E. Sven mit dem Namen cKanadisches Schild, bezeichnet hatte. Hier ist die prákambrische Gruppe besonders müchtig entwik- kelt, da diese Sedimentreihe (Sudbury-series) auf wenigstens 6000 m geschützt wird. Darunter lagern aber noch die eisenhültigen Grünsteine und Grünschiefer Fig. 3. Essexitlager auf Mount Royal bei Montreal. der Keewatin-Serle, sowie die Sedimente der Grenville-Serie. In der Schichten- folge, welche jünger ist als die Laurentian-Formation, beginnt das Huronian mit einem Grundkonglomerate, und enthált in seiner oberen Abteilung auch vulkanische Tuffe. Das Huronian ist von einem jüngeren, noritartigen Gange in der Form eines beckenförmigen Lakkolites (basin-shaped laccolitic silh, durch- brochen, an dessen unterem Kontakte das allerreichste Nickelerz der Welt abgebaut wird. Im seinen oberen Partien verwandelt sich hier der Norit in ein mehr saures (restein, den Mikropegmatit. heiche Eisenerzlager sahen wir bei dieser Gelegenheit in der Gegend des Moose-Mountain und des Sees Tamagami, wo stellenweise guartáre Gletscher- sehliffe diese Erze göünzlich freigelegt hatten. In der Umgebung der Stadt Cobalt besuchten wir die in 1903, bei einem Bisenbahnbaue entdeekten Silber- und Kobalt- Lager, sowie die neuesten Goldgruben bei Porcupine. Das Gold kommt hier haupt- süchlhceh in gediegener Form, als ein Produkt prákambriseher Eruptionen in DER XII. INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. 109 Ouarzgángen vor. Sehr ckarakteristiseh ist übrigens hier der Umstand, dass nicht nur allein die Stadt Cobalt, sondern noch etliche weitere Ansiedelungen ihren Namen von ihrer jeweiligen Erzführung erhalten haben, ja eine Grube, aus welcher Kobalt, Nickel, Silber und Arsen gewonnen wird, ganz einfach Coniagas benannt ist, u. zw. nach den chemischen Zeichen dieser Metalle (Co. Ni. Ag. As.). AuBer- dem sind einige Distrikte nach hervorragenden Geologen, wie Coleman, Kemp, Miller, u. a. benannt. Allenfalls machen die aus allen Weltgegenden zusammenge- strömten Bergleute mit ihrer farblosen Kleidung und düsteren Gesichtern einen um vieles weniger gemütliehen Eindruck als die unseren daheim. Aber auch der hiesige Goldbergbau wird weniger lange dauern als wie im siebenbürgischen Fig. 4. Die kanadischen Rocky Mountains südlich von der Station Loggan. Erzgebirge, da er mit einer solchen Intensitát betrieben wird, daB z. B. im einer Grube binnen einiger Jahre eine Teufe von über 500 m erreicht worden Ist. Am letzten Tage dieser Exkursion besuchten wir zu Schiff die Gegend eines der anmutigsten nordamerikanischen Seen, des Tamagami, wobei wir die Keewatin- und jüngeren prákambrischen Gebilde, dann die von diluvialen Gletschern ober- fláchlich abgeschliffenen Magnetitlager sahen. Letzere sind üármer als jene bei Moos-Mountain und werden deshalb gegenwártig noch nicht abgebaut. Auf der Insel Baer-Island betraten wir zum erstenmal eine Niederlassung der Indianer; die Hudson-Company, welche früher ausschlieBlienh den Handelsverkehr mit den Indianern vermittelte, hat auf genannter Insel auch eine Ansiedelung. Am Rückweg hielten wir uns noch in Ottawa, der Hauptstadt Kanadas auf, um an den zu Ehren des Kongresses veranstalteten Festlichkeiten teilzu- nehmen, und dort trafen wir auch mit den Teilnehmern aller übrigen Exkursionen zusammen. Es wurden besichtigt das Parlamentsgebüude, welches im Stil dem ungeren ühnlich ist, dann das neue Victoria-Museum. Mittelst elektrisehen Wagen 110 D: JULIUS V. SZÁDECZKY Durchkreutzten wir die ganze Stadt mit ihrer Umgebung, und besichtigten ihre staunenswerte landwirtschaftliche Musterwirtschaft. Der folgende Tag war für Montreal bestimmt, wo am Vormittag die Mc Gill-Universiítát etlichen auslándischen Vertretern feierlichst die Ehrendoktor- würde verlieh. Noch am selben Tage statteten wir unweit Lachine (einem Indianer- dorfe) unseren Besuch ab und kehrten zu Wasser mit einem Dampfíschiffe die Stromschnellen des Lachine-Flusses passierend zurück. Den 3-ten August verbrachten wir im Mount-Koyal-Park, der schon deshalb unser ungeteiltes Ínteresse erweckte, weil in inm nicht nur überwiegend der Essexit, Fig. 5. Devonlandschaft am Lake Agnes unweit Loggan. sondern Schritt für Schritt die schönsten Camptonit- und Tinguait-Gánge zu beobachten sind. S0 beschaffen, ist dieser Park ein wahrer geologischer Garten in der náchsten Náhe der Universitát. Da die Stadt sich bereits um den ganzen 3erg heram ausgebreitet hat, wird gegenwártig durch letzteren ein Tunnel ge- bohrt, wodurch es uns möglich wurde, im Tunnelschachte den untersiluriscehen (Ordovician) sog. Trentonkalk von mannigfaltigen Essexitgüngen durchdrungen zu sehen. Die náchstfolgenden zwei Tage (5. und 6. August) waren mit der Exkur- sion A; ausgefüllt, wobei wir unter der Leitung unseres Prüásidenten, Herrn ADaMms, die weliteren Essexitvorkommen am Mt. Royal und am Mt. Johnson jenseits des St.-Laurence-Flusses besichtieten. DER XII. INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. 111 Kongre6csitzungen in Toronto. 7.—14. August. Die eigentliche Zentrale des ganzen Kongresses, Toronto, ist, was Handel und Verkehr anbelangt, nach London die zweitgröbte Stadt des britischen Reiches; auch wies ihre Einwohnerzahl binnen 10 Jahren einen Zuwachs von etwa 13894 auf. Ganz überwáltigend war der edle Wettstreit, welehen die Regierung, die Stadt, die Universitát, Klubs- und Privatleute, nicht minder unsere dortigen Kollegen entfalteten, um den etwa 500 anwesenden Kongressisten — im Ganzen waren 1152 Mitelieder angemeldet — die in Toronto zugebrachten Tage unver- geBlich zu machen. I Die feierliche Eröffínung des Kongresses fand am 7. August um 12 Uhr mittags statt, zu welcher Gelegenheit wir uns in der grobBen Aula (Convocation hall der Universitát versammelt hatten. Zuerst ergriff der Prásident des aller- höchsten Richterstuhles von Kanada das Wort, um im Namen des abwesenden Ehrenprásidenten, seiner königliehen Hoheit dem Duke of Connaught, uns zu begrüssen. Dann folgten die übrigen Ansprachen, in welchen der Minister- prásident von Seiten der Regierung, der Bergwerks- und Finanzminister im Namen des Staates Ontario, der Lord Mayor von Toronto und der Prásident der gastgebenden Universitát den Kongreb willkommen hieBen. Im weiteren Verlaufe der Eröffnungssitzung legten der Prásident und der Generalsekretár des stockholmer Kongresses ihre Ámter ab, worauf letzterer die Liste der künf- tigen Administrations- und AusschubBkomités verlas, dann der neue Prásident und Generalsekretár an ihre Stelle traten. Es wurde hierauf das im Auftrage des XI. Kongresses erschienene Werk cCoal resources of the world; vorgelegt und noch am selben Tage in der Generalsitzung eingehend erörtert. In diesem aus 3 Ouartbánden von zusammen 1370 Seiten und einem 48 Kartenblátter enthaltenden Atlas bestehenden Werke ist der Ungarn betreffende Teil von un- serem Generalsekretár, Herrn KARL v. PAPP verfabBt worden! Verfasser hat hierin die bekannten Kohlenlager auf 357,958.418 Tonnen, die vorausgesetzten auf 1.359,749.000 Tonnen, demnach den gesamten Kohlenvorrat Ungarns aut 1.717,707.418 Tonnen geschátzt. Der Generalsekretár des Kongresses üáubBerte sich sehr anerkennend über diesen ungarischen Bericht. Diesem folgt die Mono- graphie W. PETRASCHECKS über den Kohlenvorrat von Österreich, dann eine ahnliche über Bosnien und Herzegovina von FR. KATZER geschildert. Es haben zu diesem monumentalen Werke nicht weniger als 64 Lönder mit je einer Monographie beigetragen. Im Laufe der Diskussionen wurde betont, dab bei der Beurteilung der Kohlen die mikroskopisch-petrographische Untersuchung besser verwendbare Anhaltspuukte bietet als die rein chemische. Abends hielt Herr MARGERIE einen populáren Vortrag über die geologiseche Karte der Welt. ! (Les resources houilliéres de la Hongrie." Rapport rédigé par CHARLES DE PAPP, docteur des sciences, géologuede Vétat Hongrois, au nom de Mr. Louis DE Lóczy, profes seur de Vuniversité, directeur de PInstitut Géologigue Royal Hongrois. 12 Dr: JULIUS V. SZÁDECZKY Am náchsten Tage begannen die parallelen Sitzungen in 3 verschiedenen Sektionen, deren erste das Prákambrium, die praktische Geologie, die Petrologie und Mineralogie, die zweite die Paláontologie und Stratigraphie, die dritte die Glazialgeologie und Physiographie zum Gegenstande hatte. Die Reihe der zur Diskussion bestiummten Fragen ist im XLII. Bande (1912) des Földtani Közlönyv (S. 921) bereits mitgeteilt worden. Der AusschubB, dessen Mitelied auch ich war, versammelte sich táglich morgens um 9 Uhr zur Beratung. Am Vormittage waren auch die Sitzungen jener Komités abgehalten, welche der vorherige Kongreb5 zur Besprechung ejn- zelner Spezialfragen delegiert hatte. Um 10 Uhr begannen die Generalsitzungen, Fig. 6. Gletscher am Berge Le Fray in Viktoria. nachmittags um 2:30 Uhr die Sektionssitzungen. Unmittelbar Ungarn berührend war blob mein englischer Vortrag über die siebenbürgischen Erdgase. Aus den zahlreichen Nachfragen ersah ich, daB dieser Gegenstand so manchen Kon- gressisten wissenschaítlich und wirtschaftlich interessiert hatte. Über allen übrigen, zumeist ganz besonders wertvollen Vortrágen zu referieren würde hier nicht am Orte sein. Es sei nur der Vortrag des Berliner Professors KRuscH hervorgehoben; er sprach über die primáren und sekundáren Erze und konkludierte dahin, daB bei dem Studium der Erzbildung heutzutage das Mikro- skop unerlábBlich geworden sei. Unter dem Bindrucke dieses Vortrages üáuBerte sich ein amerikanischer Geologe dahin, dab obzwar er Írüher der entgegenge- setzten Meinung war, er von jetzt" an überzeugt ist, daB hinsichtlich der Erz- bildungsírage Europa ihnen überlegen sei. Am 12-ten August waren zwei Ausflüge organisiert, u. zw. einer zum Nia- DER XII. INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. 1014 garafall, der andere (Bo) zu den schönen pleistozánen Aufschlüssen unweit von Toronto, im Tale des Don gelegen, wo auf die Lorraineschichten (Ordovician) unmittelbar die interglazialen und noch jüngeren Sedimente konkordant auf- gelagert sind. Übrigens führte auch vor den Sitzungen eine zweitügige Exkursion (44) zum Niagara, um dessen silurisches Grundprofil und die postglazialen Sedimente des pleistozánen Iroguois-Sees bei Hamilton zu demonstrieren. Die Schlubsitzung des Kongresses wurde am 14-ten August vormittags abgehalten. Als Versammilungsort des náchsten (XIII.) Kongresses wurde Brüssel gewáhlt und da gleichzeitig auch aus Argentinien eine Hinladung vorlag, wird bei der neueren Tendenz des Kontinentwechsels der náchstfolgende (XIV.) Kongreb voraussiechtliceh in Buenos-Aires tagen. Transkontinentale Exkursion. Von allen Exkursionen des Kongresses hatten die nach den Sitzungen organisierten grobBen transkontinentalen entschieden den gröbBten Reiz. Sie dauerten 23 Tage und führten von Toronto guer über Kanada zum Stillen Ozean. Zwei solche, je 100 resp. 120 Teilnehmer záhlende Gruppen (C) u. C,) fuhren am 14. August von Toronto gleichzeitig ab. Eine dieser Exkursionen hatte zum Hauptziele das Studium der Tek- tonik in den Kordilleren unter der Leitung des KongrebB-Prásidenten, wobei ihm die Herren COLEMAN, ALLAN und GooDWwIN aus Kanada, dann die Herren WAL- corr, LAwsowsx, LANE und DALy aus den Vereinigten Staaten belhilflieh waren. Teilnehmer waren unter anderen TIETZE, Direktor der österreichischen geologi- sehen Reichsanstalt, RöMER, Professor der Geographie an der Universitát Lem- berg; aus Deutschland STEINMANN (Bonn), SrILLE (Leipzig), Minrcn (Greifswald) und PAULCKE (Karlsruhe); aus Frankreich TERMIER, GENTIL, LoRYy, MARGERIE und DEPRAT; aus Schweden Bxcgsrgöm; aus Rubland TScCHERNYSCHEWw und LoEwIrxsox-LEssIxG; HumE, Direktor der geologisehen Anstalt zu Kairo, und FuRmokR zu Calcutta. Aus Ungarn war ich der einzige Kongressist und mubte mit Bedauern sehen, dab nach der regen Teilnahme am stockholmer Kongresse diesmal die Zahl der ungarischen Mitelieder sich so auffallend vermindert hat. Wird sich doch gewiB die Gelegenheit nicht so bald wiederholen, um das Studium dieses ausgedehnten Gebietes bel emmer so ausgezeichneten Leitung und Organisation zu ermöglichen. In den sonst schwer erreichbaren Gegenden war uns das Sammeln nicht nur dadurch erleichtert, dab unser Extrazug an jeder interessanten Stelle geraume Zeit anhielt, sondern dab auch ein separater Wagen mit allen notwendigen Packgeráten unseren Sammlungen zur Verfügung stand. Auf solche Art durchguerten wir drei, von einander ganz verschiedene geologische Regionen Kanadas, u. zw. am Beginne unserer Reise das nördlich von den groben Seen gelegene prákambrische Gebiet. wo der laurentische (Gneis- granit prádominiert. Im zentralen Teile dieses uralten Rindenstückes der Erde besicbtigten wir bei Coldwell (am Oberen See) den Laurvikit genannten Nephe- linsyenit, welcher die Grünsteine der Keewatin-Serie durchbricht und in den laurentischen Granit überzugehen scheint. Auch hier enthált er, wie unser Ne- Földtani Közlöny XLIV. köt 1914. 8 114 D: JULIUS V. SZÁDECZKY phelinsyenit von Ditró, Pegmatit- und Camptonit-Gánge. Wir sahen bei Atikokan die Keewatinschichten, beim Steeprock-See den laurentischen Granit und die mit einem Grundkonglomerate darübergelagerten unterhuronischen Sedimente, in deren Kalken auch Petrefakte eingebettet sind. Das Keewatin ist von einem Diabase durchbrochen, dessen Alter (Koweenawan) dem Huronian nahe steht. Bei Mine Centre, unserer nüáchsten Station, sahen wir das Keewatin von Anor- thosit und laurentischem Granit durchbrochen, wobei Gold, Silber und Kupfer an die Oberflüche gebracht wurde. Dann brachten wir einen halben Tag in der Gegend des Rainy-Lake zu, um die noch ülteren kCoutchichingy genannten glirmn- Fig. 7. Lake Morain bei Loggan. merschieferartigen Sedimente zu studieren, welche ihrerseits wiederum von Kee- watin-Gabbro und Algonian-Granit und Syenit (Huronian) durchbrochen sind. Die guartáre Vereisung hat diese müchtige prákambrische Formation tief aus- geschliffen. Die einstige Verwitterungsrinde ist abgetragen worden und es ent- stand das scheinbar endlose sumpfigmorastige Hügelland, weleches gröbtenteils öde und unbewohnt ist. In den Bahneinschnitten war nur der ausgebleichte kaolinisierte Granitsand zu sehen. Ganz verschieden ist die náchstfolgende geologische Region, über welche unser Weg uns führte, námlich der kanadische Teil des zentralen nordamerika- nischen Tieflandes der Prairie. Ihre grobe Ebene, wo ehemals der glaziale Agassiz- See lag, ist unserer heimischen Tiefebene, dem Alföld, nicht unáhnliech. Dieser Vergleich wird noch durch den ganz vorwiegenden (Getreidebau unterstützt, dessen kommerzieller Mittelpunkt die Stadt Winnipeg, Hauptort des Distriktes Manitoba, ist. In ihrer Náhe konnten wir die ungestörte Lage des ordovician DER XII. INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. 115 und silurisehen Untergrundes beobachten. Die kahlen Hügelrücken tragen die markantesten Spuren der verschieden orientierten Gletscherschliffe, welche eines- teils dem Labrador-, anderesteils dem Keewatin-Gletscher zugeschrieben wer- den. Ein Tag und zwei Nüchte vergingen, bis wir dieses aus Kreide- und Laramie- schichten zusammengesetzte Tiefland durchfahren hatten. Das Gebiet auBer dem Agassiz-See ist keine absolute Ebene mehr, sondern ein sanít ansteigendes Gelünde, das in drei Stufen aufgelöst werden kann. Auf der 2-ten und 3-ten Stufe sahen wir manche abfluBlose Seen, an deren Ufern die für Salzböden karak- teristiscehe rötliche Vegetation zu erkennen war. Hs scheint, dab die Nieder- schláge zur Entwickelung eines FlubBnetzes unzureichend sind. Auch ist das Gebiet Fig. 8. Natürliche Brücke bei Field. bei weitem nicht so fruchtbar, wie unser Tiefland, weshalb auch die Bevölkerung spárlich ist. In Medicin Hat, einer Stadt auf der hügeligen 8-ten Stufe gelegen, interes- sierten mich die dortigen Erdgasguellen besonders. Es scheint jedoch über die tek- tonische Lage der gasführenden Schichten hier grobe UngewiBheit zu herrschen, was jedoch die intensive Ausnutzung des Gases zu Kraftanlagen nicht ausschliebt. Soviel konnte -ich dennoch erfahren, daB hier nicht nur die Stadt, sondern auch die kanadisch-pacifisehe Bisenbahngesellschaft und einige Privatleute im Be- sitze solcher Gasbrunnen sind, welche aus einer durchschnittlichen Tiefe von 122—304 m und aus überwiegend nicht marinen sandigen Kreideschichten (Belly River series) gespeist sind. Westlich von Medicin Hat, in einer Entfernung von etwa 50 km sei noch mehr Erdgas angebohrt und in die Stadt Calgary geleitet. Abends wurde uns zu Ehren sogar ein, auf einem nahen Hügel neu angelegter gr 116 D: JULIUS V. SZÁDECZKY Gasbrunnen geöffnet und das unter starkem Getöse hervorströmende Gas an- sezündet, wobei die etwa 10 m hohe Flamme ein überwáltigendes Bild bot. Der Umstand, dab sowohl westlieh als östlich dieses Kreidegebietes die Laramieschichten zu Tage treten, scheint dahin zu deuten, dab auch hier das Gas sich in antiklnalen Falten angesammelt hat. Die Gebirgskette der Kordilleren. Noch in derselbigen Nacht durchfuhren wir das westlicehe Hügelland und das stark gefaltete Vorgebirge (Foot-hills) der Kordilleren und hielten am fol- genden Tage bereits in Banfft, eimmem grolben und vornehmen Badeorte der Rocky s al fo ! 1 5 ze ell Fig. 9. Postolaziales (Janontal des Yoho mit Mount Cathedral. Mountains. Aus der bisherigen schwülen Hitze des Tieflandes gelangten wir dies- mal unvermittelt in ein kühles alpines Klima. Aus den im Westen immer höher mnsteigenden Gebirgen sammeln sich die Gewüsser bei dem 1400 m hoch gele- gsenen Badeorte Banff bereits zu einem ansehnlichen Flusse (Bow river). Hier betraten wir die dritte, interessanteste und am besten aufgeklárte geologische hkegion unseres Weges, die Kordilleren. Diese nordamerikanische Gebirgskette hat im Vergleiche mit den europáischen Alpen eine 32-mal gröbere Ausdehnung. An der verhültnismá Big sehmalen Strecke, welche wir diesmal durchguerten, miBt ihre Breite bis Victoria 700 km in der Luftlinie und 1050 km in der Weglinie. Die (Gebireskette der Kordilleren gestattet hier eine geologiseche Dreiteilung, da zwischen beiderseitigen müchtig gefalteten Zügen (im Osten Rocky Mountains, im Westen Coast Range) eine mittlere, etwas niederere Zone zu unterscheiden ist. Beide Rand- DER XII. INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. 147 zonen sind aus je einer groBen Geosynklinale entstanden, wo vom Prákambrium (Belt) angefangen bis zum Schlusse des Mesozoikum mehr-weniger unterbrochene Sedimentationen stattfanden. — Am Beginne der Hozánperiode wurden diese Gebliete durch die laramidische Revolution stark zusammengefaltet und dazu trugen im Westen auch noch die eruptiven Phünomene bei. Zwischen diesen beiden Zügen liegt der aus kambrischen und prákambrischen Sedimenten — in ungestörter, tafelförmiger Lage — bestehende mittlere Teil der Gebirgskette, wo die kontinentale Wasserscheide sich entlang zieht; im Westen schlieBen sich ihm die gleichalterigen, jedoch mehr zerklüfteten Selkirk- und Kolumbia-Ketten an. Bei Bantff sind die paláozoischen Sedimente gut aufgeschlossen und zeigen klar, wie sie mannigfaltig zerrissen, verworfen sind und schuppenförmig auf die öst- hcheren Kreidegebilde übergreifen, aus welchen bei Bankhead auch eine anthrazit- artige Kohle gewonnen wird. Die warmen Mineralguellen (bis 45-76 90) von Bantft entspringen auf einer Bruchlinie des devonischen Kalkes und haben stellenweise michtige Kalktuffablagerungen hinterlassen. Wir bestiegen den über dem Bade- orte sich bis 2447 m erhebenden Sulphur-Berg, von wo sich ein lohnender Über- blick bietet eiesteils auf das zerklüftete, monoklinal aufgebaute Gebirge am Bow- flusse, andernteils auf die ruhige Masse des kambrischen Zontralstockes mit seinen Gletschern und Firnen; übrigens ist diese ganze, 14,000 km? umfassende Gegend zum Nationalparke doeklariert worden. Am náchsten Tage besuchten wir von der Station Loggan aus den Lake- Louise-Gletscher und etliche Gletscherseen (Mirror-, Agnes-, Moraine-Lake). An den nordöstlichen Steilwánden des Bow-River-Tales, welche guartáre Gletscher breit ausgehöhlt hatten, sind über dem Prákambrium die kambrischen Schichten in nahezu horizontaler Lage sichtbar. Unlángst hat Warcorr an ihnen sehr ausführliche Studien unternommen. Der náchstfolgende Tag war der Gegend an der westlichen Seite der Wasser- scheide gewidmet. Unterwegs hielt unser Eiscenbahnzug am 1625 m hohun Punkte der Wasserscheide, an der Grenze von Alberta und Britisch- Kolumbia. Hier, am FuBe hoher Berge, steht ein geschmacklos groBes Tor mit der Inschrift: Great divide (grobBe Wasserscheide) und daneben ein bescheidener Gedenkstein, dem ersten wissenschaftlichen Pioniere, HEcrog, gewidmet, der diese 3 km lange Glet- schermulde in 1876 entdeckt hatte. Von dieser Höhe aus fuhr urser Zug im schlingenförmigen Windungen das steile Tal des Kicking-Horse-Baches hinunter. Unterwegs stiegen wir bei Field aus, um uns den Emerald lake anzusehen, der seinen Namen von ssiner smaragd- grünen Farbe erhielt, dann das postglaziale Cajontal des Yoho-Baches und ein U-förmiges Glazialtal in der náchsten Nöáhe. Am Kicking-Horse-Bache ist unter anderen ein interessantes Naturphánomen, die natürliche Brücke (Natural bridge) zu sehen, wo die obersten Kalksteingebilde der horizontal gllagerten kambri- schen Schichten plötzlieh stcil nach Süden abfallen und über einem reiBenden Wasserfalle die natürliehe Brücke bilden. Überhaupt ist diese Gug.nd der Kor- dilleren mit ihren zahlreichen natürliehen Aufschlüssen nicht nur der geologiseh interessanteste Teil des Gebirgszuges, sondern auch landschaftlieh ohne Gleichen. Auch unterhált die C. P. R. Gesellschaft an den schönsten Punkten erstklassige Hotels und es ist hier in jeder Hinsicht für die Bedürfnisse der Touristen gesorgt. 118 D:t JULIUS V. SZÁDECZKY Auf der linken Seite des Kicking-Horsc-Baches sahen wir in schwindelnder Höbe ein Bergwerk, wohin ein gedeckter Aufzug führte. Aus schwarzen Schiefern wird hier Galenit und Sphalerit gewonnen. Ganz auffallend ist der Umstand, dab in diesem Teile des Gebirges kein eruptives Gestein vorkommt; nur etwa 17 km südlich von diesem Bergwerke ist ein solcher Durchbruch beobachtet worden. Von Field angefangen kam unser Zug rasch das Kickin-Horse-Tal entlang vorwárts; letzteres bildet an seinem unteren Ende eine V-förmige Krümmung (Beawerfoot), welche aus einer gegen Kolumbier entwásserten práglazialen Talmulde entstand. Auf dieser Strecke hielten wir nur bei der Station Glenogl, um im Silurschiefer Graptolhthen zu sammeln. Bei Golden verlieBen wir den eigentlichen Gebirgszug der Rocky Moun- Fig. 10. Columbia Range, Clanwilliam. tains und betraten das Tal des Kolumbia-Flusses, der nach eimem 300 km langen NW-lichen Lauf sich gegen Süden wendet. In diesem Tale ist das Ordovician durch eine groBe Verwerfung von dem westlichen Kambrium und Prákambrium (Beltian) des Purcell-Gebirges abgegrenzt. Steil, hin und wieder ganz vertikal aufgerichtet sind diese gefalteten beltischen Schliefer- und Ouarzitgebilde. Noch weiter gegen Westen beginnt mit dem Bruchtale des Biewer-Baches das Selkirk- Gebirge, wo wir den Roger-Pass (1311 m) besuchten. Dieser liegt auf der Wasser- scheide der beiden Kolumbia-FluBarme und ist mit Gletschern und Firnen bedeckt. Von der Station Glacier ist der Illecillewaet-Gletscher kaum eine halbe Stunde entfernt. Nach einem Anstieg von etwa 100 m erreichten wir dann einen Aussichts- punkt (Observation point), von wo der tektonische Aufbau und die alpinen Formen des ganzen $Synklinal-Gebirges zu übersehen war. An der Hand ausführlicher Demonstrationen unseres Führers, Herrn DALy, wurde uns der geologische Cha- rakter dieser wilden Gebirgslandschaft klar dargeleet. DER XII. INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. 119 Die Richtungen der Táler bezeichnen groBe Bruchlinien, welche — nach Daly — in der Laramie-Revolution entstanden sind; aubBerdem muB angenommen werden, daB der Gebirgszug nachtráglich, etwa am Ende der Pliozünperiode, noch emporgehoben wurde. Das allgemeine NW—50-liche Streichen der Kordil- leren- Ketten ist hier ganz augenfállig. Auch ist es bemerkenswert, dab die höchsten Gebirgsrücken nicht Antiklinalen darstellen, sondern meistens aus den unterkam- brischen Ouarziten (Sir Donald und Ross Ouarzit) der Synklinalen bestehen. Im westlichen Teil edes Selkirk-Gebirges, namentlieh im Albert Cajon- Gebiete sind die beltisehen Sedimente, und von diesen besonders der mittlere Laurie- Metargillit stark entwickelt. Schon allein diese Stufe soll nach Daly etwa 4500 m michtig sein und ihre Metamorphose zu den seidig glünzenden Schiefern sei nicht aus dem Seitendrucke der Faltung, sondern bloB aus dem statischen Drucke der überlagernder Gesteinschichten abzuleiten. Diese gewaltige Sedimenteruppe ruht auf einer prábeltischen, von Pegmatit und Aplit durchsetzten eruptiven Masse, welche an ihrer einstigen Oberfláche tief zersetzt war und sich in eine Arkose verwandelte, bevor sie noch jene groBe Synklinale bildete, an deren Grunde sich nachtráglich der tonige Metargillit sedimentierte. Herr DALy hált die hiesigen metamorphischen Prozesse überhaupt für statisch-metamorphiseche. Nebenbei sei erwáhnt, dab der unter dem Metargillit liegende, schieferig unterbrochene Gneis groBe Ánlichkeit mit dem injizierten körnigen Gneis unserer kristallinen Schiefergebirge (z. B. in den Gyaluer Alpen) aufweist. Auch im unteren, gegen Süden verlaufenden Talabschnitte des Kolumbia- Flusses wird eine Verwerfung supponiuwrt, an der Grenze der prábeltischen erup- tiven Masse und dem gleichzeitigen Rande des Selkirk-Gebirges. Hier beginnt der sogenannte Kolumbia-Gebirgszug, welcher ebenfalls noch aus prábeltischen kristallinen Schiefern und intrudiertem Granitkerne besteht. Sein von Pegmatit- adern durchsetztes Gestein ist grobkörniger und da in ihm kristalliner Kalk vorkommt, kann es als ein Paragneis betrachtet werden. Weiter gegen Westen erreichten wir die mittlere Gebirgszone, welche ein hügeliges Hochplateau (1200—1500 m) darstellt. In diesem Gebiete sind die für triassisch und jurassiseh gehaltenen Graniteruptionen vorherrschend, hingegen fehlen die pegmatitischen und aplitisehen Gánge. Mit den mesozoischen Sedimenten wechsellagernd sind auch schon basische Effusivgesteine verbreitet, deren Tuffe und verschiedene pyroklastische Gebilde recht abwechslungsreich sind. Diese fírühmesozoische Serie wird von den amerikanischen Geologen mit dem Nanem cNicola-Gruppe, bezeichnet. Sie ist meistens von batholithisehem, mit Vorbehalt als jurassisch angesehenem Granite, im Coast Range sogar von einem noch jüngeren, teilweise vielleicht tertiáren Granite durchbrochen. Auf diese Gruppe folgen in diskordanter Lage die tertiáren (oligozánen) Basalt- und Andesit-Effusionen (Glieder der Kamloops series) im groBer Ausdehnung. In den südlicheren Teilen dieses Gebirgszuges sind die jungeruptiven Gesteine noch mehr verbreitet und die schneebedeckte, 3290 m hohe Spitze des noch tátigen Vulkanes Mt Baker bekamen wir zum wiederholten male in Sicht. Den Entwicklungsgang dieses überwiegend eruptiven Gebietes, das in einzelnen Gliedern Analogien zu unserem Vlegyásza- und Bihargebirge aufweist, deuten die amerikanischen Geologen folgendermaBen: nach den karbonischen 120 D: JULIUS V. SZÁDECZKY Grünsteimeruptionen der pazifischen Synklinale hob sich am Schlusse des Palüozoi- kums das ganze Gelánde, um in der Trias mit gleichzeitigen starken Eruptionen von neuem niederzusinken. Im vunteren Jur abildeten sich Meeresablagerungen, wo hingegen im oberen Jura gebirgsbildende Bewegungen eintraten, von müchtiger batholithischer Intrusion begleitet. In der unteren Kreide war das Gelünde teil- weise von neuem mit Salzwasser bedeckt, hob sich aber nachtráglich dermadben, daB infolgexder grobBen Erosion der batholitisehe Kern auf die Oberflüche zu liegen kam. Die Laramie-hevolution verursachte die gröbte Emporhebung und öst- licehe Überschiebung des Gebirges und in dieser Epoche mochten auch Gletscher mitgewirkt haben. Von dieser Zeit blieb das Gelánde ein trockenes Festland, aut welehem nur noch im jüngeren Tertiár (im Miozán oder vielleicht im Oligozán) neuere vulkanische und hebende Kráfte eimwirkten. Infolge dieser jüngsten Be- Fig. 11. Diluviale Terrasse bei Savona. wegungen traten die fliebenden Gewásser in das zentrale Plateau und spülten die Táler aus, in welchen gegenwaártig schmale und langgestreckte (Shuswap lake ist 150 km lang, fjordartig gewundene und auffallend tiefe Seen liegen. Pleistozáne Gletschersedimente haben diese Tüáler abgesperrt und wurden nachtráglich mitsamt den darunter liegenden ülteren (rebilden von den Flüssen canonartig ausgehöhlt. Dieses (Grebiet ist schon bedeutend trockener als bei Albert camon, so dab im der (regend von Kamloops, einem micht unbedeutenden Handelszentrum, die Kultur nur mit Bewüsserung möglich ist. Das ist die regenarme, Scmiaride Zone Britisch- Kolumbiens, wo meilenweit nur kahle und ausgedörrte Hügel- ketten und Berelehnen zu sehen sind, der Boden aber künstlich bewüássert sehr fruchtbar zu sein scheint. Die Bevölkerung ist ganz spürlich und besteht aus- schlieBlich aus Indianern. Von Kamloops führen über die Töler des Thompson- und des Fraser River DER SET INTERNATIONALE GEOLOGENKONGRESS IN KANADA. 1921 zwei Bahnlinien zur See; die Canadian Northern baut nömlich eine parallele Linie mit der vor 22 Jahren eröffneten Canadian Pacific Kisenbahnlinie, jedoch auf der entgegengesetzten Talseite. Bei Lytton beginnt das Coast Range Gebirge und bildet einen hohen Wall zwischen dem zentralen Hochplateau und dem Seegestade. Darum öündert sich auch das Landschaftsbild an dem westlichen Abhange dieses Ketten-Gebirges und am unteren Laufe des Fraser-Flusses herrscht bereits die üppigste Vegeta- tion. In diesem westlichen Flügel der Kordilleren hielt unser Zug nur selten und Fig. 12. Hells gate bei China bar. auf kurze Zeit, so dab mir wenig Gelegenheit geboten war, die petrographischen Charaktere dieses Gebirges náher kennen zu lernen. Dennoch konnte ich bei North Bend, dann unweit von China Bar im Hellsgate-Passe jenes batholithische Gestein sehen und sammeln, welches auffallend an die Banatit, Dacogranit, (Granodiorit , usw. genannten Gesteine unseres Bihar- und Banater Gebirges erinnert. Stellenweise war nicht nur unser Granodiorit, sondern auch Dazit von Kissebes mitsamt den schmalen Aplitadern, und überhaupt eine auffallende Analogie mit den Eruptivgesteinen des Bihar-Vlegyásza-Gebirges zu erkennen. Zur Erklárung solcher petrographischer Verháltnisse trügt das Profl im 9-ten Bande des Führers (S. 110) nicht wenig bei, indem es die Berührung des batholithisehen Granodiorites mit karbonischem Kalkstein, Ouarzit und Argillit von Hedley darstellt. Da ist an der Oberfláche der Intrusionsmasse Rhyolith und Ouarzporphyr, untergeordnet auch Ouarz ausgeschieden, das ganze ist aber von sechmalen Dazitporphyrit-Bándern durchzogen. Hine áhnliche Analogie mit unseren granodioritischen Gesteinen fand ich ferner noch spáter in einem Steinbruche 122 Dr JULIUS V. SZÁDECZKY (Scott Goldie guarry) unweit Vancouver, wohin uns der Direktor der School of Mining in Kingston, Herr GoopwIwx führte. Bei diesem Steinbruche ist in der tiefsten Lage ein Granodiorit aufgeschlossen, welchen aber ein andesitiseher Dazit bedeckt, was wiederum an das Vorkommen des andesitischen Dazites bei Kissebes erinnert. Die Granodiorite und sog. Gabbrodiorite des Coast Range waren auch noch auf der im Stillen Ozean gelegenen Insel Vancouver am Endziele unserer Exkursion recht charakteristisceh ausgebildet zu sehen. Noch einen Umstand muB ich bei dieser Gelegenheit erwáhnen, u. zw. daB — laut Führer IX, pp. 120. u. ff. — etwa 60 km südlich von Hellsgate, bei Tulamen, in der Trias aubBer den jurassischen Graniten und Granodioriten auch noch aus Peridotit, Pyroxen und Gabbro bestehende Intrusionen bekannt sind, welche Platin und Diamanten führen. Die mittlere Partie dieser etwa 4 km breiten Intrusion besteht aus Peridotit und"weist einen allmáligen Übergang in Pyroxenit, dann in Gabbro, ja stellenweise sogar in Augitsyenit auf; eim Beispiel der Magmen- differenzierung, wobei das am meisten basische Produkt eine zentrale Lage ein- nimmt. Die zahllosen Chromitausscheidungen im Peridotit enthalten das Platin, in kleinen Adern die Diamantkörner, manchmal auch Rubine. Auch für dieses Vorkommen finde ich etliche Analogien mit den basischen magnetitischen Aus- scheidungen im Bihargebirge, wo sogar auch Korunde nachgewiesen worden sind. Auf den geologisehen Übersichtskarten Nordamerikas ist die groBe Aus- dehnung dieser eruptiven Coast Range-Gebilde von Alaska bis Kalifornien zu verfolgen; sie waren jedoch früher bloB als eGranit etc. oder kPostkambrian intru- sivess; bezeichnet, bis das náhere Studium ihren wahren geologisehen Wert nicht aufgeklárt hat. Wenn ich nun eine Parallele zwischen den Kordilleren und unseren Kar- pathen ziehen wollte, könnte die eruptive Masse des Coast Range mit der inneren Zone der Karpathen, der Stille Ozean also mit dem tertiüren Meere unseres Tief- landes vergliehen werden, wobei der üussere, stark gefaltete Karpathenzug den östlichen, scehuppenförmig überschobenen Teilen der Kordilleren (z. B. bei Banff) entsprechen würde. Der gröBte Unterschied liegt eigentlieh nur im Madbstabe beider Gebirgszüge, und zwar zum Vorteile Amerikas, weil die grobe Unterneh- mungslust und der Reichtum dieses Kontinentes hauptsüáchlich in dem allgemei- nen groBen MabBstabe der Dinge zu wurzeln scheint. Kolozsvár, am 1. Dezember 1913. . Prof. Dr. JULIUS v. SZÁDECZKY. FINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND. — Mit den Figuren 13—16. — Von WALTHER KLÜPFEL. Im Folgenden möchte ich einen kurzen Bericht liefern über einige Beobach- tungen, die ich auf einer siebentágigen Exkursion ins Kroatische Küstenland (Ostern 1912) gesammelt habe.! Die Angaben beziehen sich auf die Spezialkarte 1 : 75000, Blatt Fiume- Delnice. Bei den Messungen der Streichrichtung sind noch 87" Deklination abzurechnen. Oberkreide und Mitteleozán. Wenn man sich von Fiume südwestlich gegen Susak zuwendet, so sieht man beim Bahnübergang weibgraue, spröde muscheligbrechende, dickbankige, polyedrisch zerbröckelnde Marmore mit fleischroten Flecken und rotbraunen Schichtfláchen (Streichen obs. NW-SO; Fallen 75" B). Bei der Bisenbahnunterführung sind die Kalke nach allen Rich- tungen stark zerklüftet, sodab die Schichtung nicht erkennbar ist. Etwa 200 Schritt vor der BEisenbahnunterführung (Vezica) wurden in losen Kalkblöcken Radioliten beobachtet. Kurz vor der Brücke am Wege von Orehovica stehen graue, dickbankige zerklüftete und von vielen kleinen Sprüngen durchsetzte Kreidekalke an. (Str. 65" W; F. senkrecht.) Im 6 Eisenbahneimschnitt bei der Brücke fallen die Bánke sogar etwas gegen Westen ein. Hinige Schritte nordwest- lch der Brücke sind am Kalk elatte buckelige Fláchen wahrnehmbar. Das Tal stellt eine auf beiden Seiten von Spalten begleitete grabenáhnliche enge Mulde mit steilen Gehángen dar. Wir befinden uns in dem bekanntenSpaltental von Buccari. Die Steilgehánge bildet aubBen Oberer Rudistenkalk, der nach innen zu von mitteleozánem Nummaulitenkalk überlagert wird, wozu sich noch sekundáre Breceienbildungen gesellen. Die Talsole ist von zerdrücktem Flysech erfüllt und im Gegensatz zu den nackten Kalkgehángen mit nassen Wiesen, Wei- den und Weinkulturen bedeckt. An der Grenze von Flysch und Kalk entspringen zablreiche Ouellen. Ich íiolge der Fahrstrabe nach Draga Brege, wo man links an der StraBe gelbliehe Nummulitenkalke mit vielen weiBen Nummulitendurch- schnitten, steil gegen das Tal zu einfallen sieht. Auf der Höhe stellen sich wieder Kalke und Breccien der Oberkreide ein. UÜnterkreide. Am Wege hinter Skrljevo in der Richtung nach Jelovka zeigen sich an der Bahnunterführung Breccien, dunkle Stinkkalke mit weiBen Kalkspatadern, rauchgraue Dolomite und Plattenmergel flach nach W einfallend 1 Inzwischen ist der Geologische Führer durch die nördliche Adria von Dr. RICHARD SCHUBERT erschienen ( Berlin, Borntraeger- Verlag 1912), in dem die Strecke Fuscine-Plase ebenfalls eingehend besprochen wird. (S. 185—196.) KLÜPFEL. WALTHER 124 Humyrh Capljavrh 696 NE Meeresnyeau 53991 / KRecina B kameno Pole -g Grobnicko lengerszin 106 1223 Mrzla vodica 906 W 902 FoDHaC Sírebutnyak mmessea EZT Ő Zorn Brao Benkorac HEY VOLT n30/4 Figur 13. Profilskizzen durch das Kroatische Küstenland. I. Fiume —Skrljevo — Hreljin — ZIobin— Benkovac—Fuzsine— Lics — Lokve. 1Ia—c. Lokve—Mrzla vodica—Jelenje— Kamenjak — Grobnickokameno polje —Sobolje— Podhum —Zastenice —Cavle— Svilno — Fiume. EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND. 125 (Str. N 507 W, F. 307 SW). Von hier an folgt eine Zone von ziemlich flach wel-. liger Lagerung, deren Gesamteinfallen nach W erfolgt. Oben in Hreljin kommt man in rauchgraue, stark verknetete Kalke und Breccien, welche eine starke Verkarstung aufweisen. Der Ausblick gegen Westen ist morphologisch interessant. An der Wegebiegung (bei c von kRuzics) stehen sandig-mergelige Lagen von Dolo- mitbreccien an (Str.307" NW—SE F. 10-20" NE). Dann folgen an der Stra8Be dicke Kalkbánke, die von Spaltennetzen durchzogen mit vielen Rutschfláchen und Har- nischen bedeckt sind und an der náchsten Wegebiegung (512 m) sind plattig san- dige graue Zwischenlagen eingeschaltet, dann folgen wieder Karstkalke. Infolge von Stauchungen usw. wechselt Streichen und Fallen oft. Bei Plase wird ein hellgelbgrauer bis weibBer subkristalliner Marmor als Werkstein verarbeitet. Er stammt angeblich von Sitovice. Sehr lohnend ist der Ausblick von Plase gegen NE. Kreide-Jura. Zwischen Plase und der Station lagern ziemlich flach dickbankige blaugraue mit weiBen Kalkspatadern durchsetzte Kalke, die bis jetzt keine Fossilien geliefert haben. (Str. N 407 W; F. 207 B). Sie werden vor der Station zum Kalkbrennen gewonnen. (Str. N 60—707" W; F. 10—8307 W). Bei der Station ist die bankige Verkarstung sehr deutlich (Str. N 407 W; F. 259 W). Die Schichtfugen und Kluftfláchen sind ausgefressen und die mauerartig recht- eckigen Klötze zeigen Karrenbildung und sind vielfach von Kalkspatadern durch- zogen. Im Stationseinsehnitt ist das Binfallen der Bönke nach Südwesten gut zu sehen. Gleich nach dem Bahnübergang von Plase erscheinen dunkle Breccien mit polyedrisehen Stücken eines weiben bis rötlichen unverwitterten Kalkes. (Str. N 257 E; F. 267 SW). Dann kann man links am Wege eine dünne zum Teil. dünnplattige sandig mergelige Partie beobachetn, die sehr stark gefaltet und gestaucht ist. Die Kalke zeigen bald eine ganz flache Lagerung oder ein sehr geringes Einfallen nach Osten. An der Wegebiegung (bei S von cSchmiedev) sieht man buckelig gefaltete stark verguetschte sandig-mergelige Partien zwischen dem Kalk. Ober-Jura. Da wo die Strabe die groBe Doline durchguert, beginnen graublaue Kalke mit Fossilien, dann folgen hornsteinfarbige ungebankte unregel- mábig klotzige verkarstete, aufgetürmte Breccien, in denen sich eine Rlwncho- nella fand. Weiterhin kann man zwischen Schmiede und Kreuz und hinter dem Kreuzháuschen graue Kalkbánke beobachten, die reich sind an typischen Ober- Jurafossilien: Korallen (Cladocoropsis u. andere), grosse runde Crinoiden, Spongien, Cidaritenstacheln, Ostrea, Lima, Pecten und andern Zweischalern und Gastro- poden. (Schubert konnte hier auBerdem Nerineen und Diceras nachweisen.) Dogger. Auf der Höhe NW von Zlobin sind schwarzblaue dickbankige: Kalke mit weibBen Kalkspatadern am Waldrand gut aufgeschlossen. (Str. N 35" W; F. 25 W; im AufschluB nach dem Nadelwald Str. N 757" W; F. 45" SW). L1as. An der StraBenumbiegung bei Brdo stehen Dolomite und Platten- mergel an, die von dunkelgrauen fossilreichen Kalkbánken unterlagert werden. Letztere sind mit den weiBen Schalen von Nucula und Terebratula und mit Gas- tropodendurchschnitten (Melania) erfüllt. ! ! SCHUBERT fand hier auch Megalodus pumilus und Lithiotis problematica (Coch- learítes ). 126 WALTHER KLÜPFEL Ober-Trias. Weiterhin folgen im StrabBeneinschnitt rotgefárbte stark ausgelaugte und z. T. spatreiche harte Kalke und ganz auf der Höhe hellgraue sandige kalkhaltige Dolomite, Mergel und Kalkbánke, alles gegen SW steil ein- fallend. Mittel-Trias. Bei Ober-Benkovac kommt im StrabBeneinschnitt ein Eruptivgestein zu Tage. Es ist ein polyedriseh zerklüfteter sehr harter Diorit (Porphyrit),! der zur StraBenbeschotterung verwendet wird. Das Eruptivgestein scheint an einer longitudinalen Störungslinie zu liegen, die nm NW—SO Verlauf etwa dem Lepenicabache folgt, dann über Ober-Benkovac gegen hié zu sich Fig. 14. Diorit-Porphyrit von Ober-Benkovac in 25?-facher VergröBerung. Plagioklas und Hornblende bilden egröBere Einsprenglinge in der aus Plagioklas, Hornblende, Chlorit u. Magnetit bestehenden Grundmasse. verfolgen láBt. Es fehlen infolgedessen Werfener Schiefer und Muschelkalk und man gelangt aus den obertriadischen Dolomiten sofort in Schichten, die dem Carbon u. z. T. vielleicht scehon dem Perm angehören. Es sind Schiefer und grob- klastische Sedimente und Ouarzkonglomeratbünke, die besonders in Fuscine vielfach aufgeschlossen sind, z. B. zwischen Kirche und Liéanka-Bach (Str. NNO— SSW; PF. W.). Hinter der Bisenbahnbrücke stehen blaugraue rostig verwitternde unregelmábBig schiefrige elimmerige Sandsteine an (Str. N 2579 E, F. 287 W; Str. N 107 E, F. 257 W). Stellenweise kommen in den plattigen Sandsteinen Flysch- 1 Die mikrophotographischen Aufnahmen verdanke ich der Freundlichkeit des Herrn Dr. GACHOT. EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND. 127 wülste und Pflanzenhexel vor. Das Tal weitet sich nun und wir sehen das Polje von Lié vor uns. Bei Banovine (Vranjak) sieht man im Steinbruch an der StraBe gutbekante, dicke, polyedriseh verwitternde, rauchgraue dolomitische Kalke (Str. N 759 E, F. 25" $), die stellenweise von Nucula erfüllt sind und wohl der Ober- Trias angehören. Am Gehüánge westliceh Proviste ist ebenfalls starkes südliches Einfallen zu bemerken. Auf dem Wege von Banovine nach Piroviste sieht man. die braunen sandigen Lehme des Polje, denen flache Carbonschotter, Ouarzkiesel (aus dem Konglomerat) und Porphyritgerölle eingestreut sind. Kalkbestand- teile fehlen ganz. Der Untergrund des Polje wird vermutlieh ganz von weichem Carbon gebildet, das im W und E gegen die Obertrias von Störungslinien begrenzt wird; die nordöstliehe Störung bildet die Fortsetzung der Linie Suha-Recina- Vrata. Im NW der Station Fuscine erscheimen zuerst klotzige Carbonsandsteine. Jenseits des Tals stellt sich Dolomit der Untern Trias ein 107 gegen SW einfal- lend. Das Polje von Vrata dehnt sich auf einem kleineren Carbonaufbruch aus, der von unterem Muschelkalkdolomit umegrenzt wird. Beri der Station Lokve sieht man die obertriadischen Kalkbánke nach N einfallen. Auf dem Wege zum Ort kommt man in einen schlecht gebankten blaugrauen Kalk mit undeutlichen Diploporen. (Str. N 607 E; F. 187" N, Str. N 407 W; F. 97 NE.) An der StraBe nach Lokve láBt sich der Übergang zum Muschelkalk verfolgen. Es erscheint ein gutgebankter dunkelgrauer Kalk mit Gastropodendurchsehnitten bis zur Wege- biegung vor der Kapelle. (Str. N 407 W; F. 257" NO.) Dann folgt ein in viereckige Stücke zerfallender dünnbankiger Plattendolomit vor der Kapelle, darauf eine Folge von gebándertem in rechteckige Stücke zerfallendem Plattendolomiut, der wohl noch dem oberen Muschelkalk angehört. (Str. N 807 E; F. 20 NW.) Diese fossilleeren Dolomitbánke bilden vor Lokve eine hohe Wand. (Str. N 857 W; F. 16" NEN.) Bei den ersten Háusern am Ostausgang des Orts zieht eine Störung nach NW durch und es erscheint direkt Werfener Schiefer in máchtiger Schichten- folge von violettroten bláttrigen Tonen, welche mit hellgraugrünlichen polyed- risch-sandigen Mergelbánken wechsellagern. Bunte sandige Tone sind ím 6 Hohl- weg aufgeschlossen mit N und NW Einfallen. Am Westausgang von Lokve lábt sich in einem prachtvollen Profil der allmáhliche Übergang zwischen Werfener Schichten und unterem Muschelkalkdolomit verfolgen. Lokve liegt in einem von Störungen durchsetzten kuppelförmigen Aufbruch. Zwischen Lokve und der Sögemühle hat man unten rote Sandsteine, darüber etwa 2 m graue polyedrisech zerfallende Mergelbünke, darüber etwa 85 m graue und rote Tone mit grünen und rötlichen Mergelbánken dazwischen. An der Wasserleitung ist eine kleine Verwerfung zu sehen; jenseits erscheinen dann hell- und dunkelgraue dolomitische polyedriseh verwitternde Kalkbánke z. T. mit grünlichen schiefrigen Toncin- lagen. Darüber folgen ringgum gutgebankte Felskalke, Felspakete bildend, deren Oberfláche durch Verwitterung wie zerhackt erscheint, ferner dicke harte homo- gene Kalkbánke. (Str. NE—SW, F. flach nach NW.) Bevor ich in das westliche Carbongebiet eintrete, möchte ich noch aut die Höhlen aufmerksam machen, die ich unter der liebenswürdigen Führung einiger Herren aus Lokve besichtigen konnte. Die groBe Höhle (Riesengrotte) ist erst seit relativ kurzer Zeit entdeckt worden und liegt am Gehünge in der Nöáhe der oben erwáhnten Kapelle etwa in 780 m Höhe und besitzt eine auber- 198 WALTHER KLÜPFEL ordentliche Ausdehnuneg. Sie folat dem NE Einfallen der Kalkbánke, führt mit echselnder Breite in die Tiefe und welst prachtvolle Tropfísteinbildungen rí, hat aber keine Fossilien gelielert. Dagegen konnten am Eimgang der Höhle und hoch am ganzen Gehánge Ouarz und Sandstemgerölle, die dem Carbon ent- stammen, beobachtet werden. Eine andere verháltnismabBig viel kleinere Höhle, die cBüárenhöhles, welche ebenfalls in betráchtlicher Höhe (etwa 800 m) im Walde versteckt liegt, befindet sich am selben Gehánge nordwestlich der ersteren. Diese Höhle ist stark angefüllt mit einem braunen Lehm, im dem reichlich ziemlich svoBe Ouarz- und Sandsteingerölle eingestreut sind, die dem viel weiter west- Fig. 15. Von Menschenhand bearbeitete Knochen von Ursus priscus aus der :Báhrenhöhles bei Lokve. lich anstehenden Carbon und Werfener Schichten entstammen. In diesem Con- olomerat sind wohlerhaltene Knochcn eineebacken. Weitaus die meisten egehören dem grizlyáhnlichen Báren Ursus priscus an, der sich von dem Ursus spelaeus besonders durch den Besitz eines zwerwurzeligen ersten Prümolaren, vom Ursus arctos aber durch das Hehlen des dritten Prámolaren 1m Unterkiefer unterscheidet. Hinige dieser Knochen, besonders die hüárteren Rippen sind von Menschenhand bearbeitet und zu pfriemenartigen Werkzeugen zugehobelt. Andere zeigen Nage- spuren und scharf eingeschnittene Kerben. Hine dritte Höhle befindet sich angeb- heh am südlichen (rehánge des Poljes in áhnlheher Höhe. Diese Höhlen machen ganz den Bindruck von Abzugslöchern eines früheren Sees, der mit seinem (geröll das Polje erfüllte. Das Álter lábt sich nach der Knochen- EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND. 129 führung als jung diluvial bezeichnen. Bemerkenswert ist der dazu nötige hohe Wasserstand für Jene Zeit. Heute versehwindet der das Polje bewüássernde Velica- bach östlieh Lokve 60—80 m tiefer in einem Abzugsloch im Triaskalk. Ich wende mich nun gegen Westen. Das weiche Carbon bildet sanítgerun- dete Höhen und Hügel mit vielen Wasserrissen und gut bewüsserten saftigen Wiesen und ist am Rande von Werfener Schichten umgeben, die sich morpho- logisch aber wenig vom Carbon unterscheiden. Dann folgt als höhere Umrahmung der untere Muscheikalkdolomit und die höchste Umrandung bildet amphithea- tralisch der obere Triaskalk. Bin auffálliges Merkmal des Aufbaus bilden die vielen kleinen und gröBeren Spalten, die das Aufbruchsgebiet so umgeben, dab nach allen Seiten hin die Schollen um den carbonischen Aufbruchskern herum oft treppenförmig abgesunken sind. Solche Verhültnisse kann man z. B. sehr gut am Wasserfall nördlieh von Ertié gegenüber der Ságemühle beobachten, wo Muschelkalk, Werfener Schichten und Carbon gegenemander abgesunken sind. Das Carbon setzt sich hier aus blauen Schiefertonen mit Sphárosideritkonkre- tionen und Sandsteinbánken mit kohligem Pflanzenhexel zusammen. Folgt man der StrabBe nach Mrzla vodica, so bemerkt man dicke Konglomeratbüánke, blaue Sandsteine mit Calamites und Flyschwülsten (bei Velika voda) und dunkle Schiefer mit wechselndem flachen Einfallen. Die Gehüánge sind immer buckelig verrutscht und mit reicher Vegetation bedeckt. Kurz vor Mrzla vodica wurden unbestimm- bare kohlige Pilanzenreste beobachtet. An der StraBe nach Zelin und westlich 839 treten weibBgraue sandige ausgelaugte Kalkbünke zu Tage, welche Kreuz- schichtung zeigen; Fossilien konnte ich keine darin entdecken. Der Kalkzug besteht scheinbar aus mehreren Linsen, die auch in NW—SO Richtung durch Mrzla vodica hindurchziehen. Südlieh der Kirche sind die Carbonsandsteine und Konglomerate mit Pyrit imprágniert und man hat an einigen Stellen danach geschürít. Der Hügel südlich der Kirche zeigt einen morphologiseh sehr interes- santen Ausblick gegen den Risnjak hin. Bei Sleme fallen die Werfener Schichten leicht nach WSW ein. An der Wegebiegung (bei Osoj) sieht man links obere Werfener und untere Muschel- kalke (Str! N 407 W; F. 387 SW). Durch das Tal zieht in NW—SE Richtung eine Störung: Suha Recina-Osoj, an der die Muschelkalkdolomitbánke gegen die Wer- fener Schichten abgesunken sind. Auf der Höhe jenseits der Verwerfung erscheint der obere Muschelkalk (Str. N 507 W). In einem AufschluB an der Wegschlinge treten unten dünngebankte, oben massige und felsige dolomitisehe Kalke aut, die bei Rovno Podolj von grüdlichen Schiefertonen überlagert werden (Str. NS). Etwa 500 m (SW) nach Podolj zeigen die unteren Muschelkalkdolomite 25" Bin- fallen gegen SW (Südwestlich Lepenice Str. NNE; F. 24. W). Bei Sopaé stehen dickplattige z. T. gebánderte polyedrisch zerfallende Dolomite an. (Str. NS; BSZOSAWA ü Ober-Trias. An der PabBhöhe bei Sopaé erscheimnt ein harter dick- bankiger hellgraublauer Kalk, dem von Banovine gleichend. (Str. N 367" W; F. 167" W) und bei Jelenje entstehen durch Klüftung senkrecht zur Schichtung ver- karstete mauerartige Felspartien, die kleine Zweischaler und Gastropoden führen (Str. NS; F. 217 W u. Str. N 557 W; F. 25—307 W). Weithin sind bei Jelenje die nach Wvosten einfallenden Kalkbánke an den Bergen verfolgbar. Südwestlieh Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914. 9 1830 WALTHER KLÜPFEL von Jelenje an der StraBe nach Buccari sind Kalke aufgeschlossen, welche reich- lich Gastropoden usw. führen und wohl dem Rhát angehören. (Str. N 507 W; F. 30. W.) Besonders an der Strabenbiegung sind die Bünke erfüllt mit Nucula und Gastropoden (Str. N 407 W; F. 20—25" W). Dieselben Nuculabüánke sind an der StrabBc nach Skrbutnjak zu sehen, wo sehr deutlich gebankte graublaue Kalke mit Lagen von dunkelm, sandigem. plattigen Stinkkalk wechseln. Beson- dergs an der Wegeböschung enthalten die groBen fossilreichen Platten weibe Schalen von Gastropoden und Zweischalern ( Korallen, Trochus, Natica, Cardium, Nucula) und weiBe Kalkspatschnüre. (Str. N 207 W; F. 25—27" W). Dann erscheint ein feuersteingrauer Kalk, der spüter dunkel wird. Am Kilometerstein -JII Meilen von Fiume sind dünne dunkle Plattenkalke eingelagert (Str. N 207 W; F. 357 W) und viele bucklige Harnische in der Richtung WE zeugen von Störungen. (Str. N.1837--Bi; B. 227 W.) (Lias). Etwa 100 m nach dem Meilenstein erscheinen vor der Wegbie- gung graue sehr harte mergelige Kalkbünke mit welliger Oberfláche und mit vielen Harnischen. Diese sind erfüllt mit Terebratula und Ostrea. Dann folgen ausgezcichnet dünnbankige graue Kalke (Str. N 227 W, F. 337 W); dann im Tal zerknetete Schichten mit vielen Harnischen und wieder Nuculakalke (Str. N 129 W, F. 389). Der Höhenzug setzt sich aus hellgebünderten, blaugrauen und z. T. fleckenmergelartigen Kalken mit rhizokorallienartigen Wülsten zusammen. (Str. N 357" W; F. 457" W.) Dann folgen meterdicke dunkle, harte Kalkbünke, die an den Bergen stufenartig hervortreten und wohl dem Mittel-Jura zuzu- rechnen sind. Gegenüber der Schutzmauer an der StraBe folgt ein dunkelgrauer splittriger Kalk (bei Kilometerstein N 1139; Str. NW, F. 35" W). Bei Skrbutnjak zeigen die Schichtfláchen eigentümliche, netzartige Zerrungsrisse und Sprünge. Westlich von Skrbutnjak (Str. N 257 W; F. 45" W) werden dunkle splittrige Breccien als Schottermaterial verwendet. (Str. N 10—207 W; F. 50—527 W.) Ober-Jura. Sodann erscheint ein grauer plattiger Kalk. reich an Korallen (Str. N 207 W; F. 117" W), darüber unregelmáBiger, hellgrauer Crinoidenkalk, von Korallen und Crinoiden erfüllt. (Str. N 5—10" W; F. 209; Str. N 459 W und F. 257 SW.) Fallen und Streichen wechseln. Manche Bünke sind. mit kleinen Körnchen angefüllt, die zuweilen in Kreuzschichtung angeordnet sind. Der mikroskopische Befund ergab, da8 das Gesteim aus z. T. runden, z. T. eckig zertrümmerten und wieder umrindeten calcitisehen und dolomitisehen Oolithkörnehen von ausgezeichnet konzentrischem Aufbau besteht. Dazwischen treten helle Marmore auf. (Str. N 27" W; F. 55" W; Str. N 23" W; F. 45" W.) Der wohl dem Ober-Jura angehörende Oolith hült an bis zu den ersten Hüánusern von Kamenjak (Str. N 127" W; F. 47" SW. Auf den Oolith folgen ungeschichtete Felskalke und grobe Karstbreccien, deren erobe Kalkstücke in einer rötliehen Grundmabe verteilt sind. Diese Zone ist weithin erkennbar durch itre grauen gigantisch aufgetürmten Felspakete. AubBer den hüufigoen Harnischen ist von besondercm Intceresse eine kugelige Absonderung des Kalkes an der Wege- biegung bei der Süule (SW von 5599). Die meterdicken Kugeln sind aus kon- zentrischen Kalkschalen aufgebaut, deren radiale Sprünge mit Kalkspat erfüllt sind. Vielleicht lábBt sich die Kugelbildung auf Druckwirkung zurückführen. Von hier oben aus hat man eine schöne Übersicht über das Grobnicko kameno EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND. 131 polje, das z. T. Einbruchslinien seine léntstehung verdankt. So scheint von Je- lenje eine gröbBere Störung in der Richtung nach NO zu ziehen (Kacjak jarak), die gekreuzt wird von einer nahezu NS Linie. (Zivenjski put.) Besonders schön lábt sich im N eine Verebnunegsfáche beobachten, die die Schichtköpfe elatt abschneidet. (Vergil. Profil II. c) Fig. 13.) Sie kann als Fortsetzung der Pene- plain des Castuaner Karsts gelten. Ihre Entstehung fállt nach meinen Berech- nungen ins Miozán; Hebung und Verbiegung erfolgte zwischen Unter- und Mittel- Pliozán. Eine abermalige Hebung zwischen Mittel- und Ober-Pliozán. Die An- lage und Ausfüllung, die Terassenbildung des Poljes fállt wohl ins Diluvium und Fig. 16. Oolit aus dem Ober-Jura von Kamenjak in 25?-facher VergrölBerung. Alluvium. Das Steinfeld ist eben wie ein Tisch und mit haselnub- bis kopígroben runden, hellgerauen Kalkgeröllen bedeckt. Der Kalksand ist von Hirsekorn- gröBe, die Schotter sind unregelmáBig darin verstreut. Zuweilen sind gelbe Lehm- schmitzen eingelagert, welche man als eingescehwemmte Terra rossa deuten kann. Das als Bausand geschüátzte Material ist z. B. am Gehánge bei Zastenice etwa. 8 m tief in einer Sanderube ersehlossen, wo feiner Grus mit lehmigen Lagen abwechselt und wo man Taschen kleiner Kalkgerölle und einzelne Gehünge- schuttlagen beobachten kann. Zuweilen ist der Grus lagenweise verfestigt und zeigt FlhebBwülste. Diskordante Schichtung ist háufig, doch scheimnen die Abla- gerungen von keinen Störungen durchsetzt zu sein. Organische Reste fand ich keine. Allem Anschein nach haben wir es hier mit den Ablagerungen eines ehe- maligen Sees zu tun. Noch heute, so berichteten mir die Landleute, werde das ja 132 i I. Fiume—Lokve. KLÜPFEL WALTHER Stratigraphische Uebersicht. II. Lokve—Fiume. Diluvium bezw. Neogen Flysch Nummulitenkalk 1. "Schotter von Lió, Vrata und Beloseló. . 2. Poljenausfüllung (u. Höhlen- lehm) Lokve. 3. Kalksand des Grobnicko polje. 4. Mergel und Sandsteine. JJ Nummaulitenkalk. " ] Alveolinenkalk. Untereocán Cozinaschichten wurden hier nicht abgelagert. Ober-Kreide Unter-Kreide 6. j 7. Breccien, dunkle SÉRE Hellgraue und rosenrote Marmorkalke z. T. mit Radioliten (Susak). — kalke, rauchgraue sandige Dolomite und Plattenmer- gel (Jelovka). Rauchgraue Karstkalke u. Breccien (Hreljin). Kalk u. Platten- mergel. Karstkalke. 31. Hellgraue Rudistenkalke. (Nördl. Jelenje). 30. Graue sandige Dolomite und weisse Sandsteine. 29. Graue Kalke : 98. Blaugraue Bankkalke 8 ( Plase). Jura-Kreide 9. Breccien u. sandige Mer- 28. Graue Kalke. gelkalke. 10. Graublaue Kalke 27. Ungeschichtete Felskalke und Ober-J 11. Karstbreccien grobe Breccien (Kamenjak ss 12. Korallenführende Kalke ] 26. Crinoiden Oolith [vrh) (Zlobin). Korallen So 4 Ti 25. Dunkelgraue Kalke. Hellge- Mittel-Jura 18. TESB KEZÉT KE bánderte blaugraue Kalke.. SESZSES DES A (Skrbutnjak). 14. Plattige Kalke z.T. fossil- / 24. Terebratelkalk. Lias reich (Megalodus pumilus, ! 23. Nucula- u. Gastropodenkalk Lithiotis) ( Brdo). (?Rhat). 22. Bankkalk bei Banovine. m. 15. Rote Kalke u. hellgraue Nucula. s kalkhaltige Dolomite u. ] 21. Schlechtgebankter blaugrauer Ober-Irias Mergel. Kalk m. ? Diploporen. Harte Kalke. Gutgebankter dunkler Kalk m. Gastropoden. 20. Plattendolomite u. Platten- d f 16. Diorit-P hvrit (Ober kalk. Dicke harte Kalkbüánke Mittel-Trias GHEOSAÓ Ti e/zAZZALó He (Lokve). £ Felspaketkalke. Ruinenformen bildend. né Unter-Trias fehlt wegen Störung 19. EZ EG ONSZÉEKT mm; Dolos na 51 MERNE Sr EZTET pesáo Kath 17. Schiefer, Konglomerate ] 18. Bei Mrzla Vodica mit Kalk und Sandsteine. ( Fuzine). x Die Zahlen beziehen sich auf die Profile. linsen und Eisenstein. EINE EXKURSION INS KROATISCHE KÜSTENLAND. 185 Feld besonders in regenreichen Jahren teilweise übersehwemmt und von Saug- löchern gespeist. Das Hervorkommen von allerhand Getier aus den Felsverstecken zeige das Steigen des Karstwassers an. Der Übergang von Jura- und Kreidekalk ist üuBerst schwierig festzu- stellen. Bei Sobolj an der StraBe stehen graue Kalkbánke an (Str. N 177" W; F. 77 90"), die wohl sehon der Kreide angehören. Das Gestein scheint etwas dunkler und gebankter als der Jurakalk zu sein. Auf dem Hum Vrh ist kein Gesteinunter- schied zu bemerken. Am westliehen Abhang des Poljes nördlieh von Jelenje be- findet sich ein kleiner Steinbruch in hellgrauem muscheligbrechendem, sehr diekbankigem Kalk, der selten Rudisten enthült. An der Wegekreuzung nörd- lieh Podrevanj stehen Breccienkalke (Str. N 167" W; F. 367 W), und an der Kreu- zung der StrabBe nach Grobnick Kalke an (Str. N 307 W; F. 507 W). Dann folgt eine rasch wechselnde, aber immer flache Lagerung. Kalkblöcke mit groBen Hip- puriten stammen vom westlichen Gehánge, wáhrend die doiomitisehen grauen ausgelaugten Sandsteine in Podrevanj wohl der Unterkreide zuzurechnen sind (Str. N 65" W; F. 10 —20?" NH). Am Wege nach Cavle treten schneeweiBe Sand- steine heraus (Str. N 32" W; F. 32" W). An der Wegbiegung südlieh Cavle fallen KRudistenkalke steil gegen W ein (Str. N 407 W; F. 25" W). Dicke weiBe, bis röt- liche Kalkbünke erscheinen (bei P 304) zwischen Cavle und Rajéi, wo bucklige Harnische und rasch wechselndes Fallen und Streichen Stauchungen u. s. w. anzeigen. Etwas östlieh von Svilno sind vor der StrabBenbiegung weibBe Bankkalke mit hellen Flecken, die sich als Nummuliten erweisen, aufgeschlossen. Die Cozinae schichten fehlen auch hier vollstándig und es findet zwischen Ober-Kreide und Mitteleozán ein unmerklicher Übergang statt (Str. N 322 W; F. 227 W). Im Tal erscheint Flysch im Muldenkern (Str. N 259 W; F. 507 W), spáter bei Orehovica nochmals Nummulitenkalk, dann rosenrote Rudistenkalke, die durch ihr wech- selndes Streichen und Fallen (beim WasserfallStr. N 15" E; F. 45" W) weitere $pe- zialfaltungen anzeigen. (Papierfabrik Str. 559, F. 277 NW.) StrabBburg i. E. den 13 November 1913. WALTHER KLÜPFEL. ON THE RECENT ERUPTION OF SAKURAJIMA VOLCANO IN JAPAN. by Prof. Dr. T. WAKkIMIZu. — Fig. 17. — The Japanese islands, including Chishima (Kuril is1.) southern half of Kara- futo (Saghalim), Hokkaido, Honsim, Sikoku, Kyusiu, Ryukyu and Taiwan (For- mosa) form a part of the so-called cPacific volcanic zones surrounding the great basin of the Pacific. Therefore Japan 18 known as the land of volcanoes on the whole world; indeed, it has above 200 volcanoes, of which about 30 are active; that is to say, 30 volcanoes have the records of eruption in the history, though they are not always active. The Sakurajima (that means Cherry island; in English) which has made recently great eruption and caused a terrible catastrophe, 15 one of these 80 active volcanoes. The volcano itself (about 1143 m high above the see) forms a small round island (40 km in circumference) bearing the same name and lies on the middle of Satsuma Bay near the southern end of Kyusiu. It has the record of nearly ten times eruptions. Among these historic eruptions that in 1779 is the greatest, which is known as one of the two great eruptions in the historic age of Japan, with the eruption of Mt. Asama in 1783. At the time of this great eruption in 1779, fine ashes ejected upward Írom the crater were conveyed by western wind to so wide a distance, as even Tokyo, which 18 remote abuot 1000 kilometers from the volcano, was also covered with a, few inches of very fine ashes of the volcano. The sun looked guite brown during some weeks after the eruption on account of fine ashes flowing on the sky, as it was the case of Krakatoa eruption in 1883. The mudflow from the crater rushed down the eastern side of the mountain, swept away many villages on that side and the narrow strait (1 km wide), between the island and Osumi Province on the opposite side, was entirely filled in with mud-flow and débris, so that the strait, during some years after the catastrophe, had been passed by the peoples of the environs, untill this temporal passage was again gradually washed away by the wave. Though the catastrophe on that period was so great and tremendous, the city of Kogoshima, which is said to have been totally demolished by the recent eruption, has not suffered an actual damage, because the city was situated on the windward direction. 1 Prof. L. v. Lóczy: Über die Eruption des Krakatoa im Jahre 1883. (Földtani Köz- löny Bd. XIV. (1884) pp. 122—146.) ON THE RECENT ERUPTION OF SAKURAJIMA VOLCANO IN JAPAN. 135 The city of Kogoshima, which 18 inhabited by ca. 70,000 peoples, lies on the western coast of the above-mentioned Satsuma Bay, with a very fine pictu- resgue view of Sakurajima volcano, like Naples with the view of Vesuvio. The strait between Kagoshima and Sakurajima measures about 4 km, and the crater on the top of Sakurajima volcano 15 distant about 8 km írom the city. I think, the reeent eruption would have been taken place on the south cra- ter of the volcano (the volcano has three craters on the top), and the city of Kago- Fig. 17. Sakurajima Volcano in Japan. shima just stood in leeward. Ít 15 a very lamentable event, that s0 a beautiful and flourishing city was visited by the monstrous fire of the volcano. If the catastrophe was so great as the London Telegraph runs, my lamen- tation is especially great. Why? I have two reasons. Firstly, because I have there many Íriends, who were occupied themselves as professors on the State College of Agriculture and the Higher Middle School. Secondly, because the city is the birthplace of many distinguished. statesmen and military persons in Japan; in- deed Marshal Ovama, Marshal ToGo, General Kunkoxi, the late General Nopzu, Admiral Kamimuka (above all are the world-known names as the congueror of the Russo-Japanese war), the present Minister President Count YAMAMOTO, Mar- guis MATSUKATA, Count KABOYAMA, the late Saigo the Great and Okubo, very famous as veteran statesmen of the Restoration, are all born in Kagoshima. Budapest, 14. Jan. 1914. Prof. Dr. T. WAKIMIZU. ABHANDLUNGEN. CONTRIBUTIONS A LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. Par RODOLPHE BALLÓó.! L/histoire séculaire des théories de la formation de la dolomie montre clairement gujon ne peut comprendre et expliguer Vhistoire et les changements de la matiére de la Terre guta Vaide de la chimie. Nous ne pouvons donner une explication correcte de la formation dune roche gue s1 nous savons guels sont les élements et les combinaisons des éléments gui la constituent, en un mot si nous connaissons la constitution minéralogigue de la roche en guestion. Cest seulements lorsgujon posséde ces données gujon peut se mettre a Vétude des réactions chimigues et des circonstances dont la roche est le résultat. Les observa- tions faites en plein air ne nous renseignent pas, d"ordinaire, sur le cours entier de la formation de la roche, a cette fin, il faut avoir recours aux expériences de laboratoire. Ces expériences ont pour but de nous renseigner sur la formation et la transformation des minéraux, en coniparant ces résultats avec les données des observations faites en plein-air on peut déterminer les possibilités gwil faut prendre en considération pour résondre la guestion. II est tout naturel gujon doit peser objectivement les divers facteurs pour ne pas exagérer leur importance. II ne faut pas oublier gue lécorce de la Terre est constituée de matiéres dont les travaux de laboratoire cherchent a déterminer les lois. Ces lois sont valables aussi hors du laboratoire, méme guand nous ne pouvons soumettre a lexpérience les grandes masses et les longues périodes de la nature. Ainsi dans chague guestion oü il s7agit des matiéres de Vécorce de la Terre, il faut prendre ces lois en considération. A ce point de vue et en possession de nos connaissances actuelles nous ne pouvons guétre étonnés de ce gue la théo- rie selon laguelle le calcaire se transforme en dolomie sous Vaction de vapeurs de magnésie ait été adoptée par tants de savants éminents (ARDINOo, HEIrm, 3UuCH, FRAPOLI et DuRocHER). Ce nest guen négligeant les principes de eritigue mentionnés plus haut guil s7est fait gue DANA, JACKSON, HAUSMANN et d"autres ! Conférence faite a la séánce du 5. juin 1912 du Magyarhoni Töldtani Társulat. CONTRIBUTIONS Á LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 137 savants ont attribué tant dimportance aux travaux de MoRLorr, MARIGNAC et FABRE? selon lesguels des sels de calcium et de magnésium se transforment en dolomie en présence de carbonates a des températures de 1830 a 200 ", guils ont déclaré résolue la guestion de la formation de la dolomie. Ils ont oublié gue ces conditions spéciales ne se réalisent pas dans la nature, et gue si elles le font, ce n7est gue dans des limites fort restreintes. II faut aussi accepter sous réserve la théorie de GRANDJEAN, VOLGER et BiscHoFF gui partant du fait gue le calcaire d"origine marin renferme toujours de la magnésie, ont expligué la formation de la dolomie par la lessivation du -calcaire. On ne pourra juger de la valeur des théories selon lesguelles la dolomie se formerait par précipation directe dans une solution agueuse ou par réaction double dans des solutions agueuses, comme le disent LEUBE, UOZUAND, DELANONE, A. HuwxrT, LIEBE, GÜMBEL, FORCHHAMMER, CORDIER et d autres, gue si Von a complétement reconnu par des expériences les lois de la formation de la dolomie. De nombreux savants ont fait des expériences concernant la synthése de la dolomie. Cependant nous ne possédons pas de théorie entiérement admissible. La cause probable en est guon na pas suffisamment pris en considération les ré- sultats de la chimie théorigue et guainsi Von a fait les expériences sur une base empirigue. Dans la longue série de ces travaux ce sont les recherches de KLEMENT : et de F. W. Prarr,! gui nous ont fourni de précieuses données, par conséguent, nous nous en occuperons en détail. KLEMENT a adopté comme base de ses recherches les observations suivantes. I. les vraies dolomies forment pour la plupart des récifs de corail ou leurs sont associées. Les atolles présentent la dolomitisation la plus compléte. II. Selon DAwa Von a dosé dans une roche calcaire provenant de la cőte de la lagune do Vile en corail de Metia 38-07 94 de MgCO,, tandis gue dans lo corail il ny en a gyen traces. DAwa fait observer gue le Mg vient probablement de Veau de mer concentrée de la lagune, gui s"écharffe parfois considérablement. III. Les recherches détaillées de SoRgY ont confirmé la supposition de DANA gue le calcaire des corails est de Varagonite. Cest dans la divergence des propriétés chimigues de Varagonite et du calcite guwil pense avoir trouvé la clef de ! énigme de la dolomie. Lorsgue ses expériences prélimimaires ont justifié guune solution de sul- fate ou de ehlorure de magnésium et de sel marin de la concentration de Deau de mer transforme, dans certaines circonstances, Varagonite finement pulvérisée en carbonate de magnésium a un degré variable, contrairement au calcite, KLE- MENT a commencé Vétude des concentrations et des températures. De ces expériences faites avec de Varagonite de Urvölgy il résulte gue le sulfate de magnésium exerce son action A partir de 60 "; dans les essais faits A des températures de 50 a 559 Faragonite ne contenait gue des traces de Mg 1 Haidinger, Naturwissensch. Abhandil. 1. p. 305. (1847). 2 Biblioth. univ. de Généve, 1849. 3 TSCHERMAK, Min. Petrogr. Mitt. 1895, 14. p. 526. 4 N. Jb. f. Min. Geol. etc. Beilb. 23. (1907) p. 529. 138 RODOLPHE BALLÓ méme au bout de 10 jours. Au dessous de 60" la guantité de carbonates de magné- sium précipitée est en raison directe du temps et de la température, comme le montre le tableau suivant. Température Temps M4CO; Temps MgCO zs Temps MgCO s 62" l44 heures 1839 687 48 heures 1 EN S ZANSOT LOSZER] 6-6 c MAS 24 heures TRLS/St OZ ENEK ÖBLE ETO EE 1274 4 TÍTÚS 24: c JAN KEKON ee ON 121 4 ME 149 c SOÉS 20 4 241 c -— — . — — 90" —- — 90 ( oké KE KÜN SK Hole 01 48 ( SZOL KEZODENIK 19 KEEN AK átka 1. 1 SSEL 41"5 4 100" J082k DA it — es — ezt Ainsi a la température de 91? il s"est déposé au bout de 96 heures une guantité de Mg éguivalente a 4194 de carbonatc de magnésium, ce gul est déja fort rapproché de la constitution de la dolomie normale. Dans une seconde série d"expériences il a étudié le rőle de la concentration des solutions. Il résulte de ces expériences gue la teneur en Mg de la phase solide diminue rapidement si Von dilue la solution. Outre la concentration, la guantité du liguide joue aussi un rőle considérable, il s-agit ici probablement de la préci- pitation ou de la persistance en solution du sulfate de calcium gui se forme au cours de Vessai. Puis il résulte des essais gujen Vabsence de sel marin il se dépose trés peu de Mg et seulement dans solutions concentrées de sulfate de magnésium; Veffet des solutions de ehlorure de magnésium est le méme, mais á un moindre degré. Pour compléter les essais, il a encore fait des expériences avec les espéces de corail Madrepora polyfera, Madrepora humihis et Stylophora digttata; il en résulte gue la teneur originale de 0-3 á 0-4 94 de Mg a augmenté á une tempé- rature de 90" et au bout de 47 heures á une teneur de 385 a 4179 99 de MgCO;. I n7est donc pas douteux gue le CaCOs du corail agit de la méme maniére gue Varagonite. Selon KLEMENT la guestion de la formation de la dolomie est ainsi résolue . En effet, ón peut étre porté Aa eroire aprés cela gue les récifs de corail sont transformés en dolomie par Veau de mer incluse, ou imbibée par les fentes et les canules et souvent concentrée jusguá dessiccation, dont la température peut atteindre, selon les observations de Vexpédition du Loango, le degré nécessaire a la transformation. Méme si nous ne prenons pas en considération la guestion forte importante de savoir si lus roches dolomitigues se sont toujours formées de récifs de corail, il ne faut pas oublier gue les produits obtenus par IKLEMENT sont un mélange daragonite et de carbonate de magnésie de composition indéfinie (peut étre hydraté, ou méme basigue), gui n7est pas encore de la dolomie, ce gue KLEMENT lui-méme reconnait. (e mélange doit encore se transformer secondairement en dolomie. Ouoigue les recherches de KLEMENT ne nous renseignent pas sur le cours entier de la formation de la dolomie, ils donnent pourtant une belle explication, CONTRIBUTIONS Á LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 1839 si pon générale, dune des guestions les plus difficiles, de Vaugmentation de la teneur en magnésium. PrFAFrF est parti de Vobservation gujon na pas réussi a produire du MgCOg anhydre sous grande pression; puils gu"il ne s"en forme pas méme en présence de CaCl, et NaCl, et gue le précipité gui s-est formé sous une pression de 500 at- mosphéres pendant 48 heures a été du carbonate de magnésiam basigue se dis- solvant facilement dans de Vacide acétigue a 199. II en a tiré la conclusion gue la dolomie ne se forme pas directement, pas méme sous une forte pression. Cette conclusion semble étre confirmée par une expérience guil avait faite aupara- vant,! dans laguelle il avait obtenu une matieére difficilement soluble dans les acides étendus chauds, dont la composition était trés rapprochée de celle de la dolomie normale. Il a exécuté lexpérience en introduisant de Vhydrogéne sul- furé dans une solution de sel contenant du carbonate de calcium et de la magnésie en poudre fine; sous [action de Ihydrogéne sulfuré il s7est formé un produit gujon pourrait dénommer xsulfurat de calcium et de magnésium, a la dessiccation ce corps a donné sous Vaction du CO, le composé mentionné. Pour élucider les réactions de la formation secondaire de la dolomie il a étudié les transformations de Vanhydrite et du calcite.? Il résulte de ces expérien- ces gue sous une forte pression Vanhydrite finement pulvérisé se transforme sous [action de MgCl, et Na,COs, en présence de NaCl en solution, en une matiére cristallisant en rhomboédres, guil na pas analysée, mais guil pense étre de la dolomie, parce guelle ne dégage du CO, avec des acides étendus guja chaud. Puis il a constaté gujun enduit riche en Mg et soluble seulement dans les acides forts se forme sur la poudre djanhydrite, si celle ci est exposée a baction de MgS0, ou de MgCl, en présence de CO,. II pense gue ces expériences donnent Vexpli- cation des lentilles de dolomie gui se trouvent dans les couches de gyps accom- pagnant les giítes de sel gemme. II a aussi étudié la transformation en dolomie du carbonate de calcium sous Vaction de sulfate de magnésium et de ehlorure de sodium en solution con- centrée sous une forte pression, en placant ces matiéres en couches superposées et en les conservant sous une forte pression pendant plusieurs jours a une tem- pérature variant de 4 a 14". II résulte de ces expériences gue le résidu insoluble dans de Vacide acétigue a 294 est djautant plus riche en Mg, 1. gue la mixtion des corps réagissant a été plus compléte, II. gue le CaCOS a été finement pulvérisé et III. gue Vaction a été prolongée. Selon ces observations la réaction commence déja a une pression de 40 atmosphéres, mais a une pression de 60 atmosphéres la, transformation est beau- coup plus rapide. La transformation s"effectue aussi sous des pressions de 200 a 500 atmosphéres, mais il na pas étudié en guel sens Vaugmentation de la pres- sion altére la réaction. II a aussi observé gue la réaction est accélérée a des tem- pératures élévées (40 a 509). ! Beilage Band IX. p. 483. sti E 140 RODOLPHE BALLÓ II a encore étudié Vaction de Veau de mer. Sous Vaction de Veau de mer simple il na obtenu gue trés peu de matiére difficilement soluble, tandisgue sur Vaction de Veau de mer dix fois concentrée il s"est déposé une matiére gui contenait, aprés traitement avec des acides étendus, 217794 de MgCO,. Ces expérlences jettent une vive lumiére sur la guestion de la formation de la dolomie, mais elles njen donnant pas une solution compléte, puisgue la ma- tieére gue les expérimentateurs ont obtenu n7est pas de la dolomie, mais un corps contenant du Mg en proportions variables, difficilement soluble dans les acides étendus. La réponse a cette guestion n7est pas facile, parce gue la dolomie est un corps un peu vaguement défini. En guoi consiste la dolomie? La dolomie est une roche composée de carbonates de calcium et de magnésium. Mais si lon passe en revue les nombreuses analyses de dolomies, de calcaires dolomitigues et de magnésites contenant du CaCO,, on voit gue leur teneur en Mg varie de guelgues dixieémes de pour-cent jusguja la composition des magnésites. Le pétro- graphe résont la guestion a laide de la notion de la dolomie normale et il dis- tingue les roches dans lesguelles le rapport des molécules des deux carbonates est de1 : 1 et il appelle dolomies toutes les roches carbonatées gui ne présentent pas d"effervescence notable sous laction de Vacide chlorhydrigue dilué. Il ne considére pas gue le pouvoir réactif dune matiére dépend non seulement de sa composition chimigue mais aussi de son état physigue. Le chimiste, lui, ny voit pas une guestion de dénomination, parce gu"il n7ig- nore pas gue sur les données fournies par lVanalyse, on ne peut établir gue les guantités rélatives des composants, mais non la modification de la substance; dans les compositions compliguées on ne peut méme pas établir guelles sont les corabinaisons formées par les composants. Ainsi dans le cas de la dolomie nous ne savons pas si dans les roches de composition variées les deux carbonates se trouvent comme du calcite et du magnésite (en négligeant les modifications poly- morphes), ou sils forment un sel double et Vexcés est formé de calcite, ou de magnésite, ou bien si nous avons affaire a des cristaux mixtes ou a des solutions solides.! Cette guestion est d"une haute importance, parce gue les carbonates simples se forment dans djautres conditions gue le sel double; les conditions d"éguilibre sont aussi tout autres si la roche dune composition variable est formée de deux phases solides et dune seule phase du cristal mixte homogéne ou de la solution solide. La guestion de la formation de la dolomie est contenu dans ce probléme. S1 nous savons guelle sont les phases de la roche et guelles sont les conditions d"eguilibre de ces phases, nous savons aussi les conditions dans lesguelles la roche en guestion s"-est formée. Pour établir une théorie acceptable de la formation de la dolomie nous devons donc d"abord savoir ce guest la dolomie et guelles sont le s conditions djéguilibre des carbonates du calcium et du magnésium. La difficulté de la solution du premier probléme se trouve dans la ressem- : Sans vouloir discuter la guestion de Visomorphie du calcite, du magnésite et de la dolomie nous donnons ici des analyses de cristaux homogénes de dolomie pauvre en fer pour montrer la plausibilité de cette supposition. (L"homogénité de la matiére N" 3 est douteuse). CONTRIBUTIONS Á LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 141 5 6 — 2-86] — ] 2:985 2:896 — - MgO 19-19] 19:68120-53! 21-30 21-89] 22-05] 22:71 22-91 CaO .. 144521 40-14] 40-44] 32-17 29-41] 32-99] 32-561 30-03 30-37] 30-34] 28-25 12773 "e0 OSÜ9EEZOS ON KELSZ Ű KEZES Ű SZ 1 — 126 — ]! — 0-45] 0-79 ZnO 152 —] — —] — ] — — — TITOSGN Ez ÜEROSZT TE -— — — ] — -— — — — — — Cls 1 0-251 — — —— — ] — — — —— TES A ez sat ONOS — — —] — ] — —] — ] — CO, — mi 14380) 42-71] 46-53] 46-36 44-97] 47-36 46-87) 47-50 47-68) 47-89] 47-21 [47775 Mat. insol. ! — 946! — — ] 443! — - — ] 006 Total 199-58102:-79 100-00 1100-20 99-52 J 100:03 99-96 100-091 99-54 100-28 98:62 99-24 Caleulé en carbonates MgCO, ..116-71) 20-87) 22-74! 3800 40-13] 41"18/42-75! 44-55145-78/ 46-10] 47-49 48-11 CaCO,.. 179-48/ 71-63] 73-66) 57-40 52-49 58-82157-25/ 53-58]154-22 53-90 50-41 49-80 FeCO, ÖZONÉO-SZ SZ: GON EE SON OAB ém e ga E E OTT 1. Cristaux grossiers de dolomie jaune, vus au microscope ils étaient homogénes, Bleiberg, Carinthie, anal. F. W. GINTL (Z. f. Kryst. 3. 100 (1879). 2. Dolomie cristallisée de Val Sarezzo (Italie), sa composition peut étre représentée par la formule 17 CaCO,. 6 MgCOs, anal. BENTIvoGLIo, Atti Soc. Nat. Modena, 26. II. 84. (1892.) 3. Dolomie eristallisée ddthomogénité douteuse, de Schkwarzleo prés de Leogagig (Salz- bourg), anal. L. BUCHDRUCKER Z. f. Kryst. 19. 139 (1891). 4. Dolomie cristallisée de T7holaberg (prés de Redwitz) Fichtelgebirge R — 106? 107, anal. K. HAUSHOFER. Sitzber. K. bayr. Ak. 11. 220 (1881). 5. Cristaux incolores trouvés dans de Vamiante a Greiner, Zillertal, Tyrol. Anal. HAus- HOFER l. c. 6. Dolomie du Monte Somma (Vésuve), anal. K. HAUSHOFER l. c. 7: Cristal de dolomie d Oulx, Dora Riparia, anal. L. CoLoMBA, Atti d. R. Acc. d. Sci. Toscana, 33. 779 (1898). 8. Méme matieére gue sous 5. Anal. K. HAUSHOFER, l. c. 9. Rhomboédres clairs, incolores de Wattegama, Kandy (Ceylan), anal. CHR. SCHIF- FER, Z. f. Kryst. 33. 209. (1900). 10. Le méme. 11. Cristaux de dolomie trouvés dans de la serpentine, Werch. Neuwnisk (Ural), anal. SAYTZEFF: Mém. d. Com. géol. A. Petersbourg, 4 (1887). 12. Cristaux de dolomie trouvés dans un schiste a talceum, Werchne-Tagilsk, Ural. Anal. S. SAYTZEFF, Il. c. 142 RODOLPHE BALLO blance cristallographigue du calcite, de la dolomie (sel double) et du magnésite. Selon INOSTRANZEFF les cristaux de calcite différent des cristaux de dolomie par des rayures jumelées selon 15 R (0112). Mais, comme Va démontré DOELTER on trouve Íréguemment des cristaux de calcite sansrayures jumelées; ce gui a été prouvé aussi par LEMBERG, gul a trouvé en grand nombre de ces cristaux dans le marbre de Carrare, guoigue la teneur en Mg soit a peine de 1/,9/ . L7observation de RENARD et LIEBE, selon laguelle le calcite ne se présente gue sous la figure de matiéres de remplissage informe a cőté de cristaux de dolomie bien developpés a la méme valeur. Les méthodes basées sur la différence du pouvoir réactif du calcite et de la dolomie ont plus de valeur. La calcite posséde un pouvoir réactif plus élevé gue la dolomie et montre une coloration plus forcée, en lames minces et aussi en poudre. Ainsi Fel, et (H4,N)HS (LEMBERG) le colorent en noir verdátre, Al.Cl; 3- hámatoxyline en violet. 4AgNOs 3- K.CrO, (THuGurr) en rouge. Mais la valeur de ces réactions est limitée. Ainsi Von ne peut se servir de la premiere, gue si la dolomie ne contlent pas de fer, en général on ne peut se servir de ces réactifs gue si les cristaux sont suffisamment gros et si Von fait lessai trés soigneu- sement. Puis un autre défaut de ces méthodes c7est gu" elles ne permettent pas de distinguer le magnésite de la dolomie; on doit donc rechercher encore d"autres méthodes. i On ne peut pas se baser non plus sur la détermination du poids spécifigue, parce gue les poids spécifigues différent trés peu. Létude de la solubilité et de la tension de ces substances semble pro- mettre une réponse plus directe. S1 nous faisons une solution de deux corps cristallins (phases), la composition de la solution saturée, c"est-á-dire en égüul- hbre avec les phases cristallines, est indépendante de la. proportion des deux phases solides. Mais si les corps solides forment des eristaux mixtes et ne sont ainsi gujune seule phase solide, alors la composition de la solution con- centrée est une fonction de la composition de la phase solide. Par conségucnt, sül y a dans les roches de composition variée deux composants eristallins, la composition de la solution saturée est la méme (á la méme température et la méme pression) indépendamment de la guantité relative des composants, mais dépendant des modifications de ces corps; si les composants forment des ecristaux homogénes la composition de la solution saturée dépendra de la composition des cristaux. Ouant a la tension de la décomposition des carbonates (RCO, 7 RO -- 00.) on peut déduire par le méme ordre dideés, gujon observera toujours la tension de la matiére a tension maximale, indépendamment des autres composés présents. La tension ne dépendra de la composition gue si la matiére reste homogéne tout cn changeant de composition. On a fait de nombreuses expériences de solubilité avec de la dolomie, mais nous ne pouvons pas profiter des résultats, parce gue les expérimentateurs n"ont pas satisfait aux conditions déguilibre. Ainsi F. W. PrarF! a fait ses expériences en placant la matiére pulvérisée dans un entonnoir en porcelaine perforé, guil a placé ensuite dans un gros vase ot il a versé de Vacide acétigue étendu (199). 1 N. Jahrb. f. Min. etc. Beilb. 23. CONTRIBUTIONS Á LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 143 Aprés un répos de 24 heures il a analysé les solutions. Ce systéme était loin d"étre en éguilibre, ce gui est démonstré p. ex. par notre premiére expérience d"orien- tation faite avec de la pondre de dolomie du Kisgellérthegy. Nous avons placé 10 g de dolomie finement pulvérisée dans un flacon dERLENMAYER, puis nons y avons ajouté de Vacide acétigue a 2 99. Nous avons agité le flacon plusieurs fois par jour. Au bout de 15 jours nous avons bouché le flacon hermétiguement pour le placer dans Vagitateur. Mais en Vagitant le dégagement de CO, a été si fort gue le flacon a éclaré entre nos mains. On voit donc guwon ne peut tirer des conclusions des expérlences de solubilité gue si les conditions déguilibre sont toutes réalisées (tension du 009, etc.). Pour montrer a guels résultats contradictoires on arrive en négligeant ces principes, nous citerons le cas de GoRuP-BESANEZ. GoRuP-BESANEZ ! a traité avec de leau contenant du CO, une roche de la composition suivante: 55-03 94 de CaCO;, 40-90 c c MgCO,, 160 c c FeCO,, 103 c c 5109 3- Al.O; etc. Dans la solition hydrocarbonatée le rapport des deux carbonates a été le suivant: au bout de 5 jours 8 Jours 21 jours CaCo, 50729 HD 578 94 MgCO; 447 4 439 c 421 et dans le résidu fixe CaCO, 56-74 9/ 55"85 M9gCO, 43-96 44-15 Dans la roche servant a Vexpértence le rapport des deux carbonates était de 57365 94 de CaCOo, et 42635 c c MgCO, (omission faite des constituants acces- solres).- En comparant ces chiffres avec les résultates de Vexpérience on voit avec surprise gue la composition de la solution et celle du résidu ont changé dans le méme sens. Au bout de 5 et de 8 jours la teneur relative de la solution en CaCO, (5572 et 55-73 99) était moindre gue celle de la roche (577365 94), le teneur en MgCO;, était plus élevée. Dans le résidu il est donc resté plus de CaCO, gue de MgCO; malgré cela le pourcent du CaCO, a baissé et celui du MgCO, a augmenté. Au bout de 21 jours, c"est la teneur en CaCO, du résidu gui a augmenté, guoigue ilen ait dissous une guantité plus considérable. Nous trouvons des résultats surprenants dans Vouvrage plus récent de VESTERBERG.? L/auteur a fait des essais e 1 7. Dtsch. geol. Ges. 27. 500 (1875). 2 Bull. of the Geol. Inst. of Upsala 1902. 144 RODOLPHE BALLÓ de solubilité avec de la dolomie des environs de Pfitsch; les résultats sont les suivants. Rapport des carbonates: dans le roche dans la solution dans le résidu CaCoOz 5479 sza 9 55"6 9 MgCO; 4577 4 449 4 43-73 ( Lénumeration de ces résultats justifie la méfiance avec laguelle nous avons accepté les conclusions guJon en a tirées. Nous savons bien gue la réalisation des conditions déguilibre njest nécessaire gue si nous voulons tirer des conclusions concernant la composition minérale de la roche. Mais on ne doit pas attendre beaucoup de ces expérlences, parce gue nos matiéres se dissolvent trés difficile- ment dans de Veau distillée exempte de C0O9; lors de la solution dans des acides faibles et dans de leau contenant du CO, Véguilibre peut étre altéré par la décom- position du sel double. La mesure de la tension semble promettre des résultats plus complets et les expérlences sont faciles a exécuter. Dans un récipient eclos on mesure toujours le pression de la substance dont la tension est maximale. La dissociation ther- migue du sel double; dolomie (pourvu guil ne se décompose pas déja plus töőt en CaCoO; et MgCO,), du calcite et du magnésite présente probablement des valeurs suffisamment éloignées pour gujon puisse en tirer des conclusions concernant la composition minérale de la roche. L/étude de Vénergie relative de ces substances donnera les résultats les plus probants. Tandis gue les mesures de la solubilité et de la tension ne donnent gue des résultats gualitatifs, par cette derniere méthode nous obtiendrons des résul- tats guantitatiÍs. Nous pensons les obtenir en déterminant la chaleur de réaction gue donnent le calcite, le magnésite et le sel double avec de Vacide chlorhydrigue. Si le sel double existe, sa chaleur de réaction doit différer de la somme de la chaleur de réaction des composants. En comparant la chaleur de réaction avec la com- position centésimale dune roche, nous pouvons établir guelles sont les combi- naisons formées par les composants et aussi le rapport de ces combinaisons. Le second probléme est d/établir les conditions de la synthése de la dolomie. Mais ce probléme consiste en une longue suite de guestions spéciales. II faut établir dans guelles conditions et entre guelles limites le CaCOs et le MgCOS forment des cristaux mixtes; guelles sont les conditions de la formation et de la décom- position du sel double; guelles sont les conditions djéguilibre du CaCOS et MgCoO;, cristallins et de Veau-mére, puis si la combinaison complexe ou les deux composants 1 Derniérement FRIEDRICH ( Zentribl. f. Min. Geol. etc. 1912, pp. 171 et 207) a publié un travail concernant la dissociation thermigue des carbonates des terres alcalines. Selon ses recherches une réaction endothermigue a lieu entre 895 et 9109" pour le calcite, entre 570 a 600" pour le magnésite et entre 745 A 7607 et 890 a 9109 pour la dolomie. Ces deux valeurs de la dolomie, dont Tune coincide avec celle du calcite, mais dont Vautre njest pas égale Aa celle du magnésite, montrent gue le sel double cdolomies se dissocie vers 7509. Nous- nous oceuperons encore de cette guestion aprés Vachévement de nos études en cours concer- nant la dissociation thermigue de la dolomie. CONTRIBUTIONS Á LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 145 ne se forment pas direcetement dans une solution, guelles sont les combinaisons intermédiaires et guel est letffet des facteurs extérieurs, température, pression, ete. En un mot il s7agit djélucider les conditions djéguilibre des carbonates du calcium et du magnésium. Ouand cette guestion sera résolue on pourra, en comparant les résultats avec les observations des géologues, établir la théorie de la formation, probable- ment multiple, de la dolomie. EINE NEUB LIMA-ART AUS DEM -LOKALSEDIMEND IN DER UMGEBUNG VON ZALATHNA. Von Privatdocent Dr. ST. v. GAÁL. — Mit den Figuren 18—19. — Einer meiner Hörer, Herr Dr. STEFAN FERENczIi gelangte im letzten Sommer (1913), wáhrend er sich in der Umgebung von Zalatna mit geologischen Untersuchungen, bezw. mit geologisehen . Detailautnahmen befabte, durch die Freundlichkeit des Herrn Ober-Bergingeneurs Géza PLANDER in. den Besitz eines gut erhaltenen Steinkerns der rechten Schale einer sehr interessanten L im a-Art, welche er mir behufs Bestimmung übergab. Den in Rede stehenden Steinkern fand Herr G. PLANDER auf der Halde des LAzAR MAGosschen Stein- bruches, welcher sich in der Gemarkung der Gemeinde Felső-Kénesd (Komit. A.-Fehér), in der Nachbarschaít von Zalatna befindet. Ich spreche den beiden Herren, die mir zur Beschreibung eines in jeder Beziehung sehr interessanten Fundes Íreundliehst verholfen haben, meinen besten Dank aus. Ich verdanke auch die auf die náheren Verháltnisse des Fundortes sich beziehenden Daten der Freundlichkeit des Herrn FEREwczr. Laut seinen Mitteilun- gen liegt der LAzAR MaGossche Steinbruch am Fube der auf der Generalkarte (1 : 25,000) mit dem Namen Fata Boilor (8732 m) bezeichneten Höhe. Das Mate- rial des Steinbruches ist ein grober, züher Ouarzsandstein, mit festem Kalk- und Kieselbindemittel. Dieser erinnert uns zwar lebhaft an den im der Náhe (in Ent- fernung von 1—2 km) bereits fÍrüher festgestellten oberkretazischen Karpathen- sandstein, derselbe weist jedoch — laut den AuBerungen des Herrn FERENCZI — auch auffallende und wichtige Unterschiede auf. Auf diese komme ich noch am Ende dieses Aufsatzes zurück. Man kann eine Folgerung auf die stratigraphischen Verháltnisse des Fund- ortes und Umgebung, bezw. auf das Alter des einschlieBenden Sedimentes aus der geologiscehen Fachliteratur nicht ziehen. Neuerlich war es M. v. JEÁTES te 1 M. v. Pánry: Die Umgebung von Abrudbánya (Erlüuterungen zu d. geol. Karten d. ung. Kronlánder) Bpest 1908. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 10 146 Dr ST." v. GAÁL der die Ansicht aussprach, dab das Zalatnaer und Verespataker kLokalsediment nmmozánen Alters sei, und zwar auf Grund eines Con us-Steinkernes, welcher bereits Írüher in Verespatak gefunden worden ist. Gy. v. Szápeczky! üuBerte sich auf Grund seimer petrographischen Untersuchungen — sich auch auf Dr. Nopcsa ? berufend — im Gegenteil so, dab die in Rede stehenden Bildungen ober- kretazischen Alters seien; FERENczi I[.? wieder stellt sie ins Miozün., In der paláontologisehen Literatur suchtesich vom Miozán an d-e der F.- Kénesder Lima sp. am besten entsprechende Art. Ich fand endlich in einem Werke Fig. 18. Lima grandis n. sp. von oben gesehen. §/,. e I /10 Dp ORBIGNYS! elne ziemlich reiche Lim a-Fauna, doch war keine der daselbst beschriebenen Arten mit der Form von F.-Kénesd zu identifizieren. Von den von DORBIGNY aus der französisehen Oberen Kreide beschrie- benen eröbBeren Formen kann am meisten Lima simplex DORB. zum Vergleiche herangezogen werden." Diese Art steht zwar in der GröBe den oberkretazischen, eroben Lim adformen ziemlich nach, doch sowohl der Bau im Allgemeinen, Gy. v. SZÁDECZKY: Über Gesteine von Verespatak. (Földt. Közl.) Bpest 1909. " BR. F. v. NoPcSA: Geologie des zwischen Gyulafehérvár — Déva— Ruszkabánya und der rumünisehen Landesgrenze liegenden Landesteile (Jahrb. d. ung. geol. Reichsanstalt). Bpest 1905. FERENCZI: Zalatna környékének geológiai viszonyai (Ungarisch) Kolozsvár 1913. ! A. v. DORBIGNY: Description des mollusgues et rayonnés fossile. III. Terrains crétacés. Paris, 1843—47. 5 L. c. p. 144. Taf. 418. Fig. 6—7. EINE NEUE LIMA-ART AUS DEM (LOKALSEDIMENT). 147 wie auch die meisten charakteristisehen Merkmale erinnern sehr lebhaft an unsere Versteinerung. Die hervorzuhebenden übereimstimmenden Merkmale sind: die im AlI- gemeinen flache Schale, die Konkavitát des hinteren SchloBrandes und haupt- süchlich die vollkommene Kreissegmentform des vorderen (buccalen) Ohres. Es kann endlich hier auch erwáhnt werden, dab — wie die Schale der L. simplex — wahrscheimlich auch die der neuen Art unberippt war. Wir können auf diesen Umstand daraus schlieBen, da auf dem Steinkern selbst auch die EBindrücke der stáürkeren Zuwachswellen gut sichtbar sind (gerade so wie die Löángsfurchen in Fig. 19. Lima grandis n. sp. 1/.. der Aushöhlung gut zu beobachten sind), so dab also auch die Spuren der Rippen umso sicherer zu erwarten würen. Die Unterschiede sind aber auch auffallend. Vor Allem der bedeutende GröbBenunterschied: die L. simplex betrágt nur die Hülfte der neuen Art, und ist im Allgemeinen rundlich (nach DORBIGNY etwas dreieckig), die neue Art ist da- gegen schlank, beinahe vollkommen elliptiseh? und sie ist auch etwas flacher. Die Form des vorderen Ohres (das hintere samt Wirbel fehlt), wie bereits er- wahnt, ist vollkommen die eines Kreissegments, welcher bei der neuen Art ver- 1 Sonst haben die beschriebenen Arten alle dreieckige Ohren. ? Die Proportion der gröbten Lánge und Breite ist: L. simplex 3-5 : 25; Lima n. sp. 3 : 2. Diese Zahlen drücken meines Erachtens den auffallenden Unterschied, welecher bei Besichtigung dieser zwei Arten ins Auge füllt, nicht genügend aus. 10£ 148 D: ST. v. GAÁL háltnismábBig kleimer und schmáler ist, und pabt glatt in die allgemeine UmriBlinie hinein, bei der L. simplex aber vielmehr autfüllt, sozusagen her- vorsticht. Der Wirbel — wie bereits erwáhnt — fehlt zwar, ich bin aber der Meinung, dab dessen Rekonstruktion an der Hand der nahe verwandten Formen uns keine besonderen Schwierigkeiten bieten würde. Es ist námliech zu erwáhnen, dab was das Verhaáltnis der Grunddimensionen betrifft, die aus dem Senon beschriebene L. abrupta DORB. mit der neuen Art sehr gut übereinstimmt. AubBer der Über- einstimmung des Umrisses fállt hauptsáchlieh die die neue Art bezeichnende mübBige Aufwölbung der Schale auf, und so ist der Wirbel wahrscheinlich auch bei [Lima n. sp. gerade so ein wenig nach rückwárts und nach auswárts gebogen, wie bei L. abrupta. Diese letztgenannte Art ist sonst ziemlich abweichend, weil sie gerippt ist, ihre Ohren sind dreleckig, der Schlobrand ist anders gebaut und die GröBe derselben ist blos ein Dritteil. Die Beschreibung der in YF.-Kénesd vorgekommenen L1i1ma-Art dürfíte also lauten: Diezs 0 im rk Sas tb eaasa zo ev OS ákdosm me mese DAL SSTG ÁS die Schale schwach gewölbt (wahrscheimlich unberippt); es sind a ben.stark ene zzü mra chis sb ten te nzey orrjirazaiate mi sto eték tie Oberíláechez etwas wellis Sestalten. Det sa maleső eihrolBe rand ist. ein weénig.komka vam dem Am sjhroadmsgyal a mt em parallele Lángsiurchen entlang Das vordere Ohr 18t im" Verháltnis schmal ünd hat dare rt Bon te Üres S RSTHe 18 segments, welcher in den allgemeinen Umrib hineimpabt. Der Wirbel ist ziem- lich nieder, und wahrscheinlich etwas nach rückwárts gebogen. Dimensionen: STODTO VAN OB sze sees el 134 mm SröbtedBrelte sz szzeezeé e 84 c die Dicke des Tieres cca... 44 Ich denke diese irteressante neue Art unter dem Namen Ilnma gramdis in die Fachliteratur einführen zu dürfen. Das beschriebene Exemplar befindet sich in Klausenburg in der Sammlung des Erdélyi Muzeum. Und jetzt noch einige Bemerkungen über das Alter der die L. grandis n. sp. einschliebenden Schichten! Ich betone auch meinerseits nachdrückliech die Autffassung: das Alter einer Jildung auf Grund einer einzigen Versteinerung bestimmen zu wollen ist sehr unratsam. In unserem Falle wird die Lage noch sehwieriger durch die Umstánde, daB wir blos einen Steinkern besitzen und das Gebiet geologisch ein strittiges ist. Das allerwichtigste ist aber, dab es sich um einen Sandstein handelt. Man sollte námlich meines Erachtens in der Beurteilung der organischen Reste der Sandsteine und Konglomerate mit verdoppelter Vorsicht und öStrenge vor- gehen, und ich mag diesen eine alterbestimmende Rolle nur so zu erkennen, falls sie die Krítik in jeder Beziehung tadellos bestehen. Und trotz all diesem sei es hier gestattet, die stratigraphischen Verhültnisse kurz zu berühren. Es mögen dies einerseits das offene Problem des Lokalsedi- EINE NEUE LIMA-ART AUS DEM (LOKALSEDIMENT). 149 mente des Siebenbürger Erzgebirges, anderseits die an und für sich sehr interes- sante neue L1m a-Art rechtfertigen. Wie schon erwáhnt, gibt es Forscher, die das Lokalsediment in das Miozán, andere wieder in die Kreide (Cenoman-Danien) versetzen wollten. Laut dem Berichte FERENczIs fehlen nicht die Anzeichen, welche gegen das kretazische Alter des L. MaAGos"schen Sandsteines sprechen würden. Solch" ein Moment ist in erster Linie die Tatsache, dab die Karpathensandsteine der Gegend ausnahmslos stark disloziert erscheinen, und mit Rhyolittuff nie im Zusammenhange stehen. Der Sand- stein der Fata Boiloru weist dagegen elne ungestörte Lagerung auf, gerade wie die miozánen Gebilde der Umgebung, und schliebt Rhyolittuffbánke in sich ein. Anderseits aber, — wie gerade auch FEREwxczi behauptet — ist eine Discordanz zwischen dem L 1 m a -Sandsteim und dem zweifellosen Miozán! (Ton und Schot- ter) sicher festzustellen. Ferner sind auch die auf der Oberfláche mehreren Orts kartierte Andesit- und Dazittufifbáünke in diese, mit Ostrea (Picnodonta) cochlear Ponrr bezeichneten Miozándecke einzureihen. Die Tuffbánke enthalten — laut den Untersuchungen des Herrn Turocpi — Laurus primigema und Cinnamomum Scheuchzert, Abdrücke; ich selbst fand in den Dünnsehliffen der Mergelzwischen- lager Orbitulina, Truncatuhna, Bolwina, Textularia, Globigerina bulloides DORB. (im Dünnsehlíffe des L. MaAGos"schen Sandsteines kamen — wie es mir Herr Prof. LŐRENTHEY fÍreundlichst mitteilte — kaum die zweifelhaften Spuren von Organismen vor.) Sonst aber, was die Orientierung auf Grund der Lima gramdis betrifft, wáre folgendes zu berücksichtigen. ; Laut den lLiteratur-Angaben sind die groBen Lima-Arten für die Obere-Kreide Süd-Frankreichs wahrlich bézeichnend. Die bekannten gröBten Arten des Genus, wie Lima santonensis D ORB., L. rapa DORB., L. maxima ARcH., L. Galhenmama DORs., L. simplex DOnB., L. clypeiformis DORB., L. Dujardim DEsH. wurden aus den Schichten der Turon- und Senonstufe gesammelt. Ich möchte hier noch wiederholt betonen, dab auf einem komplizier- ten, verháltnismábig so wenig durchforschten und an Versteinerungen 80 armen Terrain, wie das Siebenbürger Erzgebirge, die Entsecheidung der strit- tigen Frage auf Grund einer einzigen Art bezw. eines einzigen Exemplares undurch- führbar sei. Anderseits aber leistet uns die Lama grandis einen sehr guten, orien- tierenden Dienst. i Budapest, am 1. November 1913. STEPHAN V. GAÁL. : In der Gemarkung von Nagy-Almás, bei F.-Kénesd, an den westlich von der oberen Kirche gelegenen Bergrücken, sammelte Herr FERENczI zahlreiche Exemplare vor Ostrea (Picnodonta) cochlear Porr. Er konnte auch dieselbe Schicht bis zam L. MAGos"schen Stein- bruche mit Sicherheit verfolgen. DIE MITTELLIASSÍSUHEN BILDUNGEN DES GEREGSEGEBI RG ES. Von Dr. KoLOMAN KULCSÁR. — Mit den Tafeln I—II und den Figuren 20—21. Wahrend meiner Universitátsstudienzeit habe ich nach den Intentionen des Herrn Universitátsprofessors Dr. Axrox Kocn die im geologischen und paláontolo- gischen Institut der Universitát befindliche HANTKEN"sche Gerecseer Sammlung in Arbeit genommen. Im Anfange bescháftigte ich mich mit dem oberliassischen Ammonitenmaterial, von welchem ich die Familie der Harpoceratidae als Uni- versitátspreisschrift bearbeitete. Um die geologisehen Verhültnisse kennen zu lernen, begab ich mich im Sommer 1911 auf drei Wochen nach dem Gerecse. Gelegentlieh der lokalen Untersuchungen konnte ich sehr viele ganz neue Beobach- tungen machen und fand unter anderem, dab den mittelliassischen Bildungen eine gröBere Rolle zakomme, als dies aus der Literatur hervorgeht. Das Ergebnis meiner Studien habe ich in der am 5. Juni 1912 stattgefundenen Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft dargelegt. Ím August des vergangenen Jahres begab ich mich zufolge eines ehrenden Auftrages des Herrn technischen Hochschulprofessors Dr. FRANZ SCHAFARZIK abermals nach dem Ge- recse und konnte bei dieser (Gelegenheit neuerdings die liassischen Bildungen einem eingehenden Studium unterziehen. Meine auf die stratigraphischen und Lagerungsverháltnisse bezüglichen Beobachtungen habe ich in einem Vortrage in der am 8. Januar 19183 stattgefundenen Fachsitzung der Ungarischen Geologi- schen Gesellschaft, dargelegt, den ich damit beschloB, daB ich auf Grund meiner Beobachtungen und Studien jetzt schon in der Lage bin, die monographische Be- arbeitung der Juraschichten des Gerecsegebirges in Angriff nehmen zu können. Indem ich nun mein Versprechen einlöse, beginne ich meine Arbeit mit den weni- ger bekannten liassischen Bildungen. : Ich erfülle nur eine angenehme Pflicht, indem ich meinen verehrten Mei- stern, den Herren Professor Dr. Axrox Kocn und Professor Dr. EMERIcH Lő- RENTHEY meinen tiefsten Dank abstatte; ersterem dafür, dab er es mir ermöglicht hat, meine Studien mit Benützung der erforderlichen Hilfsmittel in seinem In- stitute fortzusetzen; letzterem für seine freundlichen Ratschláge, mit welehen er mir behilílieh war. Zu Dank verpílichtet bin ich dem Herrn Professor der techn. Hochschule Dr. FRANZ SCHAFARZIK, meinem verehrten Chef, für den mich ehrenden Auftrag, durch welechen er es mir ermögliechte meine geologischen Beobachtungen im Gerecsegebirge zu bewerkstelligen und mir Gelegenheit zur Beendigung meiner Studien geboten hat. Endlich danke ich dem Herrn Universitáts-Adjunkten Dr. M. ELEMÉR VapáÁsz für seine fachlichen Unterweisungen wüáhrend der Zeit DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES, 11459] meiner Tátigkeit; dem Herrn Sektionsgeologen Dr. AUREL LIFFA für die geföllige Überlassung der noch nicht gedruckten reambulierten Karte im Mabstabe 1 : 25.000 behuts Abkopierung, sowie für seine nützlichen Ratschlüge; ferner der Direktion der Kön. ung. Geologischen Reichsanstalt für die Überlassung des im Museum befindlichen, aus der Sammlung von HANTKEN stammenden Petrefakten- materials zu diesen Studien. Die Ausbildung des mittleren Lias im Gerecse. Im der auf das Gerecse bezüglichen áltesten Literatur (PETERS! HAVER? WINKLER ?) wird über den mittleren Lias keine Erwáhnung gemacht. Als erster hat MAx v. HANTKEN ! den mittleren Lias am Nagypisznice, am Kisgerecse und am Tardoser Bányahegy auf Grund des Ammonites Hantkeni ScHLoENB. nachgewiesen. Mm letzterer Zeit hat sich JOHANN STAFF ő mit den stratigraphischen Ver- háltnissen des Gerecsegebirges bescháftigt. Laut STAFFs Bericht wurde der mitt- lere Lias, obgleich von HANTKEN schon Írüher durch Petrefakte nachgewiesen, von ihm nicht vorgefunden. In seinem Werke f bemerkt er jedoch, dab die unter- sten Schichten in der Gerecseer Juraserie arm an Petrefakten sind, dab dieselben graugelb, gelb, rötlichgelb und fleischrot und bald in kleineren, bald in gröbBeren unregelmábBigen Massen gefleckt sind. Angeblich sollen sich in denselben Crinoiden- reste finden, die nach HoFMANN auf den unteren und mittleren Lias hinweisen würden... er geht sogar auf Grund der Literatur noch weiter und nachdem er die von HOFMANN vom Asszonyhegy, Tekehegy und Nagysomlyóhegy autf- gezáblte, bestimmt unterliassische Fauna analisiert, gelangt er zu dem Resultat, daB auch diese den mittleren Lias reprásentiert, da der untere Lias nach seiner Ansicht nur am Rande des Gerecsegebirges (Tata) vorhanden ist, wáhrend er im Inneren desselben nicht vorkommt. 5 In jüngster Zeit hat Dr. AuREL LIFFA 7" im Gerecse agrogeologisehe Auf- nahmen vorgenommen und hült die von HOoFMANN erwáhnte, hauptsáchlich aus Brachiopoden bestehende Fauna des Gerecse, im Gegensatz zu STAFF, eben- 1 PETERs: Die Umgebung von Visegrád, Gran, Totis und Zsámbék. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. X. (1859), pag. 483. ? HAVER: Das Ungarische Mittelgebirge. Jahrb. d. k. k. geol. R. A. XX. (1870), pag. 474. 3 WINKLER: Die geol. Verhültnisse des Gerecse- und Vértesgebirges. Földt. Közl. XIII. Bd. 1883, pag. 337. 41 HANTKEN: Jahresbericht vom J. 1879 über die Tátigkeit der k. u. Geol. Reichs- anstalt pag. 10 (ungarisch). 5 STAFF: Beitráge zu den stratigr. und tektonischen Verháltnissen des Gerecse- gebirges. Jahrbuch der k. ung. Geol. Reichsanstalt, XV. Bd. 1906, pag. 188. § S. pag. 195—196. " LIFFA: Bemerkungen zu J. STAFFs: cBeitrüge zu d. stratigr. und tekton. Verhült- nissen des Gerecsegebirgess; im Jahrbuche der k. ung. Geol. Reichsanstalt, XVI. Bd. 1907, pag. 11—12. 152 Dr KOLOMAN KULCSÁR falls für unterliassisch. Lirra ! erwáhnt aubBerdem auch die Ammoniten von den Puchó- und Hosszuvontatóbergen; vom ersteren Orte Lytoc. hneatum SCHLOTH. sp., vom Hosszuvontató hingegen eine Aegoceras sp.? welche nahe verwandt ist mit den Arten Aegoc. Jamesom Sow. und Aegoc. Leckenbyi WgiGHr, kdemzufolge die in der Umgebung des Puchó- und Hosszuvontatóberges sich findenden zwei Formen zweifellos soviel entscheiden, dab dieser Schichtenkomplex zur unte- ren Etage des mittleren Lias gehört. Nachdem ich die erwáhnten Petrefakte von der Direktion der Geol. Reichsanstalt erhalten hatte, konnte ich dieselben nüher studieren. Bevor ich indessen von den Resultaten meiner diesfálligen Untersuchungen spreche, muBb ich bemerken, dab der von WRIGHT aus der H e n- leyzone besechriebene und abgebildete Lytoc. hneatum micht identisch ist mit ScHLorHEIMSs [wtoc. hnmeatus, der übrigens von PoMPEcxkI? mit dem Lytoc. fimbriatum $Sow. vereinigt wurde. Was hingegen die senkrechte Verbreitung des Iutoc. fimbriatum betritít, kann derselbe in dem Aegoc. Dawoci-, sowie im dem Amaltheus margaritatus-Horizonte des mitteleuropáischen Juragürtels als háufig bezeichnet werden. Mit Rücksicht daraui jedoch, dab derselbe sowohl im südlichen Bakony, sowie an den sonstigen Orten ihres Vorkommens im Ge- recse und in den zum mediterranen Juragürtel gehörigen Bildungen gerade an den Amalth. margaritatus-Horizont gebunden ist, glaube ich nicht zu irren, wenn ichdie Puchóhegyer roten, Manganadern führenden Kalk- steine in die oberevBitage, und zwar um das Amalth: margasz ritatus-Niveau des mittleren Lias einreihe. Was sehlieblich die am Hosszuvontatóhegy gefundene Aegoceras sp. betritft . habe ich gefunden, dab dies michts anderes als das aus dem unteren Lias bekannte Wohnkammerfragment der Ectocentrites Petersi HAu. ist, demzufolge die díieselbe ceingehlie Benden" Sehvrehtene im: demernitrenzen Lias einzureihen sind. j Die geologisehen Verhültnisse der abgerissenen Scholle des Tataer Kal- varienhügels am westlichen Teile des Gerecsegebirges hat Dr. FERDINAND Kocn beschrieben und den mittleren Lias in Form dunkelroter Crinoidenkalksteime nachgeewiesen, welche den unteren Teil der erwáhnten Htage reprásentieren. Auf Grund der Literatur kommt demnach den mittleren Liasbildungen im Aufbau des Gebirges eine sehr untergeordnete Rolle zu. Dem gegenüber bin ich nach meinen Beobachtungen und Studien zu dem Ergebnis gelangt, dab der mittlere Lias im (rerecse allgemein verbreitet ist; elne Ausnahme bildet der öst- liche (Bajoter Öregkő), beziehentliceh westliche Flügel (Asszonyhegy, Teke- hegy, Nagysomlyóhegy, Hosszuvontatóhegy usw.), wo die Schichtenreihe mit den unterliassiscehen Bildungen absehliebBt. Interessant ist es, dab man weiter 1 S. pag. 12—13. : In der Geologie von HuGo BöckKn, II. Band (p. 555) ist irrtümlieh Aegoceras Jamesoni angegeben (ungarisch). 3 POMPECKJI: Beitr. z. ein. Revision d. Amm. d. schwáb. Jura, pag. 294 und 299. 4 F. Kocn: Die geol. Verhültnisse des Tataer Kalvarienhügels. Földt. Közl. XXXIX. Bd. 1909. DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 153 gegen Westen schreitend, den mittleren Lias neuerdings auf dem Tataer Kal- varienhügel antrifft. Gelegentlich der lokalen Untersuchungen war ich bestrebt, eine sorgefáltige und genaue Sammlung nach Niveaus vorzunehmen, was jedoch im Hinblick aut den Umstand, dab ich das Binsammeln auf den Halden durchführte, die infolge der Aufsehlüsse bei dem bedeutenden Abbau der roten Kalksteine entstanden sind, natürlieh in vielen Fállen nicht durchführbar war. S0 habe ich z. B. auf der Halde des auf der südöstlichen Seite des Nagyemenkeshegy in den letzten Jahren entstandenen Marmorbruches aus einem eigentümlichen rötliehgrauen IKalk- stein Brachiopoden in grobBer Menge, eimige Muscheln und eim auf Arteticeras hinweisendes Windungsfragment gesammelt. Es ist mir jedoch selbst bei der gröbten Mühe nicht gelungen, diesen Kalkstein anstehend aufzufinden, dem- zufolge es sehr wahrscheinlich ist, dab man denselben an diesem Orte wegen seiner geringen Möchtigkeit gánzlicn abgebaut hat. Im allgemeimen ist es mir insofern gelungen, nach Niveaus zu sammeln, da ich die Zugehörigkeit der ein- zelnen Formen teils nach den an den Versteinerungen übriggebliebenen Gesteins- resten, teils auf Grund des Gesteinsmaterials feststellen konnte. Auf Grundlage meiner Untersuchungen im Felde, sowie des Detailstudiums kann ich meine aut den Gerecseer mittleren Lias bezüglichen Ergebnisse im Folgenden zusammen- fassen. Petrographische Ausbildung und Fauna. Die mittleren Liasschichten des Gerecsegebirges sind vorherrschend durch rote Kalksteine reprásentiert. Auf Grund ihrer petrographischen Ausgestaltung und ihrer Fauna können die Kalksteine in die Brachiopoden- und Cepha- lopodenfazies eingereiht werden. Im lábatlaner Steinbruch kTölgyhát tritt indessen in lokaler Entwicklung auch einmetonige Fazies auf. Die Kalksteimme der Brachiopodenfazies sind im allgemeimen dunkelrot, stellenweise zeigen sie indessen eine ganze hReihe von Farbenschat- tierungen, sind sehr tonarm, dicht oder grobkörnig. Ihre Fauna besteht fast aus- schliebBliceh aus Brachiopoden und Muscheln, die Ammoniten spielen jedoch eine sehr untergeordnete Rolle. Die Kalksteine der Cephalopodenfazies sind einheitlicher ge- fárbt, hauptsáchlich rot, und sind dicht; ihre Fauna besteht vorherrschend aus Ammoniten. Dietonige Fazies hingegen wird durch dunkelgrauen, bláttrig spaltbaren Ton reprásentiert. 1. Dunkelroter Brachiopodenkalkstein. Eine ausführliche Charakteristik der hierher gehörigen Bildungen finden wir bereits in dem Werke von F.. Kocs! und können dieselbe auch wörtlich zitie- ren: (Bei diesen Kalksteinen ist die dunkelrote Farbe vorherrsehend, doch zeigen .dieselben stellenweise die ganze Reihe der Farbenschattierungen. Neben ganz £ S. pan 292. 154 D: KOLOMAN KULCSÁR lichten, gelben Stücken von scheinbar dichtem Gefüge sind auch grobkörnige, rosenrote und hellrote Stücke sichtbar, wáhrend die mehr verwitterten Partien . weib und mit roten Flecken durchzogen sind. In manchen Dünnsehliffen zeigen sie eine grobkristallinisehe, körnige Struktur. Ihre Mikrofauna ist sehr reich, hauptsáchlich sind Crinoiden in groben Mengen vorhanden, aber auch Foramini- feren sind nicht selteno Die Fauna derselben — welche F. Kocn wegen seiner anderweitigen Inanspruchnahme behufís eingehenden Studiums mir überlassen hatte — habe ich nach gründlieher Prüfung etwas reicher gefunden, als dies aus der Arbeit von F. Kocn hervorgeht. Es ist mir nömlich gelungen, folgende For- men zu bestimmen: Terebratula adnetensis SuvEss, Terebratula (Pygope) aspasia MGny., Terebra- tula (Pygope) aspasia Men. var. Myrto Men., Waldheimi efr. appenmimca ZITT. Waldheimia cfr. Ewaldi Opp., Pecten cfr. cingulatus PHruuixps., Diotis janus MGH. sp., Posidonomya sp., Leda sp., Ceromya cfr. Batelli Wvuc., Rhacophwyllites sp., Phujl- loceras sp. (cfr. Ph. Wáhneri Gemum.), Lytoceras sp. (ausdem Formenkreis L. audaa Man.) Belemmites sp. AubBer diesen Formen kam auch noch eine nicht náher bestimmbare Muschel zum Vorschein. Die Fauna entstammt der F. Kocnischen Sammlung und ist Eigentum des geologiseh-paláontologisehen Institutes der Universitát. Die dunkelroten Brachiopodenkalksteine treten auf dem Tataer Kalvarien- hügel zutage, und zwar sind sic entweder über den hellroten unterliassischen Kalksteinen oder über den roten, Cephalopoden enthaltenden Bildungen ge- lagert. 2. Roter Cephalopodenkalkstein. Die mittelliassisehen Schichten des eigentlichen Gerecse sind in Form roter Cephalopodenkalksteine ausgebildet. Im allgemeinen sind die Kalksteine dunkler oder heller rot gefárbt, stellenweise sind jedoch auch rötliehgraue oder grauwciBe Flecken zu beobachten. Sie sind arm an Ton, dicht, záh oder spröd, und zu Steinmetzarbeiten geeignet. Ich identifiziere unsere Bildungen mit der acoten Cephalopodenkalk-Fazies von KgRarrr,! die sich sowohl von derkbunten Cephalopodenkal k-Facies WAHNERS, als auch von der -adnetisechen Fazie s unterscheidet und zwischen den beiden ungefáhr als Übergangselied zu betrachten würe. Die hierher gehörigen Kalksteine sind reich an organischen Resten. Hinen Teil der Fauna hat MAx v. HANTKEN, den gröbBeren Teil hingegen habe ich ge- sammelt und ist dieselbe teils im Museum der kön. ung. Geologischen Reichsan- stalt, teils in der Sammlung der Universitát und der technischen Hochschule in Budapest untergebracht. Die petrographische Ausgestaltung der roten Cephalo- podenfazies lábt sich nach der Fauna in zwei Teile gliedern: a) Dunkelroter Kalkstein mit Manganknollen. Die Kalksteine dieser Partie lagern unmittelbar auf dem unteren Lias. 1 KRAFFT: Über d. Lias d. Hagengebirges. Jahrb. d. k. k. Geol. R. A. XLVII. (1897), pag. 209. DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 55 Dieselben sind vorherrsehend dunkelrot gefárbt, mit Manganknollen, oder von Manganadern durchzogen, fleckenweise grauweib oder rötlichgrau. Der auf der AufsehluBhalde an der südöstlichen Seite des Nagyemenkeshegy sich befindende Kalkstein ist záhe, stellenweise grobkörnig, rötlichgrau und enthált in seiner dichten, von Kalzitadern durchzogenen Grundmasse Foraminiferen ( Modosarta sp. Glanduhna laevigata DORB. sp.) und Crinoiden; seine Makrofauna hingegen besteht aus Brachiopoden im grober Menge, stellenweise kommen aber auch Muscheln vor, und selbst Fragmente von Windungen, die auf das Genus Arieticeras hinweisen, gehören wahrscheinlich hierher. Die Kalksteine sind züh, mit unebenen Spaltungsíláchen und treten in dicken Bánken auf, deren Mách- tigkeit mit 5—6 m angenommen werden kann. Im den Dünnsebhliffen ist seine dichte Grundmasse voll kleiner organischer Reste. AuBer Crinoiden- und Brachiopoden-Ouerschnitten waren folgende Fora- miniferen zu beobachten: Cornuspira sp., Lagena sp., Nodosaria sp., Cristellaria, crepidula F. Er M. sp., Glanduhna laevigata DORB. Frondicularia sp. Von den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen konnte ich, obzwar deren Bruchfláche voll von Ouerschmitten organischer Reste ist, nicht erfolg- reich sammeln, indem die Petrefakte mit der Gesteinsmasse eng verwachsen sind; umsobesser konservierte Exemplare kamen dafür in den grauweiben und rötlichgrauen Flecken vor. Ihre Fauna besteht hauptsáchlich aus Ammoniten, die mit Ausnahme von zwei Exemplaren Steinkerne sind; untergeordnet treten auch Brachiopoden und Muscheln auf, welche mit wenigen Ausnahmen in Form von Schalen erhalten sind. Die bestummten Formen sind folgende: Spiriferima sp., Rhynchonella Hagaviensis BösE., Terebratula pumnctata Sow., Terebratula erbaensis Picr., Terebratula aurita öropp., Terebratula (Pygope) aspasta MGH. var. minor Zirr., Terebratula (Pygope) aspasia MGH. var. Myrto MGn., Inoceramus ventricosus Sow. sp., Pecten (Velopecten) cfr. Rollei SToL., Pecten ( Entohum) Hehlhi DORB., Pecten (Chlamys) subulatus MÜwxsr., Pecten sp., Nauti- lus cfr. tricarinatus VAp., Rhacophylhtes egimius HAu. sp., Rhacophyllites lariensis MGYy. sp., Phylloceras Hamtkeni SCHLOENB., Phylloceras Iipoldi HAu. sp., Phyllo- ceras frondosum REYNx. sp., Phylloceras sp., Phylloceras Capitanei Car. sp., Lajto- ceras Sutneri GEYx., Luytoceras fimbriatum Sow. sp., Lytoceras fimbriatum Bow. var. alta Vap., Iutoceras postfimbriatum PRrwsz, Lytoceras triumplmnum Hau. sp., Arteticeras Algovianum OPppP. sp., Arieticeras Bertrandi KILIAN sp., ÁArteti- ceras 8p., ÁArieticeras dolosum Fuc., Harpoceras (Cyeloceras) bipumctatum Röm. sp., Harpoceras (Grammoceras) Normanmianum DORB var. costicillata WFvuc., Atractites ttalhicus Micn. sp. b) Hellroter Kalkstein. Über den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen kommen hellrote Kalksteine vor. Dieselben sind vorherrschend hellrot, stellenweise gelbliehweib. Im Lábatlaner Steinbruch cTölgyhát sind sie lokal mit Mangan imprágniert und ganz dunkelbraun, mit muschligem Bruch; im Kowxkonyschen Steinbruch auf der westlichen Seite des Nagypisznice hingegen sind die Klüfte des rötlichen, schmutzigweiBen Kalksteines von einer Aragonitmasse ausgefüllt, welche stellen- 156 D: KOLOMAN KULCSÁR welse in schönen, nadelförmigen Kristallen ausgebildet ist. Aus dem Vorhanden- sein des Aragonits kann auf warme Ouellen geschlossen werden. Die Kalksteine sind dicht, spröde, zeigen glatten Bruch und treten in dünnen Büánken auf oder sind tafelig gelagert. Ihre Mikrofauna ist sehr reich und besteht auber Ostracoden- und Schneckenguerschnitten und aus Foraminiferen. Im der von dichtem Kalzit durchzogenen Grundmasse konnten folgende Gattungen von Foraminiferen be- stimmt werden: Nodosaria sp., Dentalhma sp., Cristellaria, crepadula F. er M., Cristellarta sp., Glandulima sp., Frondicularta sp. Ihre Makrofauna besteht fast ausschlieblieh aus Cephalopoden, die aus- nahmslos Steinkerne sind. Nach meimen Bestimmungen enthült die reiche Fauna folgende Formen: Terebratula erbaensis Pricr., Nautilus cfr. imnornatus DJORB., Nautilus se- mistriatus DOEB. var. globosa PRiwxsz, Nautilus truncatus Sow., Rhacophyllites emimvus HaAu. sp., Rhacophyllites lariensis Men. -sp., Rhacophyllites libertus Gemm. sp., Rhacophyihtes cfr. stella Sow. sp., Phylloceras Hamtkem ScHLOENB., Plwllc- ceras sp., Phylloceras Iipoldi HaAu. sp., Phylloceras oenotrium WFuc., Phwlloceras Zetes DORB. sp., Phylloceras Zetes DORB. var. Bonarelh Berr., Phylloceras sp., Phylloceras Calais Men., Phylloceras sp. ind. Vap., Phylloceras sp., Phylloceras temuistriatum Men. sp.. Phwlloceras cfr. sylvestre HERB. var. rechsulcata VAD.., Phwlloceras Emeryi Berr., Phwlloceras sp., Phylloceras Capitanei Car. sp., Phyl- loceras alonhmum Gemwm., Phylloceras Semseyi PRgiwsz, ILwytoceras fumbriatum Sow. var. alta Vap.. Lytoceras postfeimbriatum PRiwsz, Lytoceras ovimontanum Gey. var. humihs Vap., Amaltheus spinatus BRuG. sp., Harpoceras ((Grammoceras) Normanmanum vORB. var. coshiciilata, Wuc., Harpoceras efr. Meneghim Vap.., Harpoceras cfr. Kurrianum Opp. sp., Harpoceras Curionm Men. sp., Harpoceras (Lioceras) boscense REyYx. sp., Harpoceras (Inoceras) boscense REYN. var. tenuis Vap., Harpoceras (Inoceras) pectinatum MGrr., Atractites italhcus Men. sp. Die dunkelroten Kalksteimmee mit Manganknollen und die hellroten Kalk- steine treten überall, wo man es nur beobachten konnte, zusammen auf; eine ununterbrochene Decke von grölberer Ausdehmung bilden sie jedoch nirgends. In dem aufgelassenen Steinbruch südlieh von Lábatlan, aut der nördlichen Seite des Pockőhegy, sind dieselben aufgeschlossen. Sie treten aber auch in dem im Betriebe stehenden Steinbruch KTölgyhát, am Berzsekhegy an die Oberfláche, wo die Lagerungsverháltnisse sehr schön zu studieren sind (Fig. 20). Auf der süd- östlicehen Seite des Nagyemenkeshegy sind sie ebentalls aufgesehlossen, ebenso auf dem südliceh davon befindhehen nordösthehen Giptel des Törökbükk und in dem östlich vom Kispisznice gelegenen aufgelassenen Steimnbruch rDomoszlós. In gröBerer Ausdehnung als dieser treten sie auf der südlichen Seite des Nagy- pisznice auf, doch kommen sie auch am Kisgerecse, Puchóhegy und auf dem Tar- doser Bányahegy vor. DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 157 3. Dunkelgrauer Ton. Der dunkelgraue, bláttrige Ton tritt im Steinbruch cTölgyhát am Ber- zsekhegy an die Oberfláche. Petrefakten konnte ich selbst mit der gröbten Mühe in demselben nicht finden. VapÁsz! hat bei der Untersuchung des Tones Fisch- záhne in groBer Menge, bei völligem Fehlen von Foraminiferen in demselben gefunden. Die Müchtigkeit desselben kann mit 50—60 cm angenommen wer- den. Der Ton ist unmittelbar auf den hellroten Kalksteinmen des mittleren Lias gelagert, sein Hangendes ist der tonige oberliassische dunkelrote Kalkstein. Von Interesse ist es, dab ich diese Tonschichte sonst nirgends beobachten konnte, so dab deren o Avfítreten im Tölgyhát als eine lokale Entwicklung anzu- sehen ist. Nach der Beschreibung der petrographischen Ausgestaltung und Auízáhb- lung der Fauna und der Fundorte können wir nunmehr zur Erwágung des ge- naueren stratigraphischen Platzes unserer Bildungen schreiten. Die spárliche Fauna des Tataer Kalvarienhügels gestattet kaum eine náhere Feststellung des Niveaus. F. Kocn? bezeichnet den stratigraphischen Platz dieser Kalkstemeim unteren Teile des mittleren Lias. WucIwi ? beschreibt eine der Tataer aáhnliche Fauna vom Monte Calvi, welche er ebenfalls in den unteren Teil der mittleren Liasetage gestellt hat. Berücksichtigt man jedoch auch noch die Fauna des benachbarten mittel- liassischen Gebietes, welche von der Tataer gánzlich abweicht, so kann man die SchlubPfolgerung KocHs nur bekráftigen, das heibt die gedachten Kalksteine des Kalvarienhügels sind in den unteren Teil des mittleren Lias (OUENSTEDT: r Lias) eizureihen. Der mittlere Lias des eigentlichen Gerecse weicht von jenem von Tata, sowohl hinsiechtlich der petrographiscben Entwicklung, sowie der Fauna göánzlich ab. Nach meinen Bestimmungen reprásentiert die Gesamtfauna 56 Arten. Die gyöbte Rolle spielen im der Fauna die Ammoniten, die durch 42 Arten reprá- sentlert sind und 7194 der ganzen Fauna ausmachen. Die anderen Tierklassen spielen blob eine untergeordnete Rolle und machen zusammen etwa 2094 der Fauna aus, und wobei jede Art, mit Ausnahme der Terebr. erbaensis Picr. und der Terebr. aspasia Men., durch ein, seltener durch zwei oder drei Exem- plare -vertreten ist. Die Cephalopoden gehören zu 8 Gattungen, unter welehen die Gattung Phwylloceras mit der gröbten Artenzahl figuriert; diese Arten machen nömlich 34 9, sömtlicher Ammoniten aus. Nach diesen folgen die Harpoceras mit 14, die Lytoceras mit 11, die Rhacophilhtes, Arteticerases mit 7—7 und die Amaltheus mit 294 der sámtlichen Ammoniten. Die bedeutende Rolle, welche Phwlloceras, Lytoceras und Harpoceras in unserer Fauna spielen, beweist die Zugehörigkeit der roten Cephalopodenkalksteine des Gerecsegebirges zur alpinen hemipela- 1 Vapász: Sedimentbildungsverháltnisse im Ungarischen Mittelgebirge wihrend der Juraperiode. Math. és termtud. Értesítő, 1913. XXXI. köt. 1. füz. pag. 105. (ungarisch). : F. KocH: S. pag. 294. 3 FuCcINI: Foss. d. Lias m. d. Monte Calvi, Paleont. Italien. 1896. 158 Dr: KOLOMAN KULCSÁR gischen Fazies, obzwar die einzelnen Formen auch aus dem Gebiete der mittel- europáischen Rapdfazies bekannt sind.! Die Tafel, welche die geographische Verbreitung der Fauna voranschaulicht, bezeichnet jene Stellen, wo die unseren Schichten am nüchsten stehenden Bil- dungen vorkommen. Unter diesen sind an erster Stelle hervorzuheben: der süd- hche Bakony, Hinterschafberg und die südlichen Alpen. Bei der Bestimmung der stratigrafischen Lage unserer Bildungen wollen wir die Brachiopoden und Muscheln aubBer Acht lassen und bei der genauen fest - stellung des Niveaus ausschlieblieh die Ammoniten berücksiehtigen. Die aufgezáhlte Fauna bestimmt unstreitig die Zugehörigkeit unserer Schichten zum oberen Teil des mittleren Lias. (OvuENxsrTEpT: 7 Lias). Wenn man jedoch die einzelnen Formen betrachtet, findet man, dab die meisten auf die Amaltheus margaritatus-Zone hinweisen (Phylloceras Hamntkem SCHLGOENB., Phwlloc. Zetes DORB. sp., Phwlloc. Calais Men., Phylloc. Capitanei Car. sp., Phylloc. alon- tinum GEMM., Phylloc. frondosum Beywx. sp., Phylloc. Semseyi PRgrsz, . Lytoceras Sutnert Gny., Ariteticeras Algovianum OPppP. sp., Arieticeras Bertrandi KILIAN sp., Harpoceras boscense Rheyw. sp., Harpoc. pectiinatum Mdacrt.). Binzelne Formen sind indifferent (Phylloceras ILipoldi HAu. sp., Phylloc. oenotrium Fuc., Phwlloc. tenui- striatum Men. sp., Lyioceras feimbriatum Sow. sp., Harpoceras bipunctatum Röm. sp.), diese sind námlich aus den tieferen Niveaus, einzelne auch aus dem unteren Lias bekannt; die Amaltheus spinatus BRuG. sp. hingegen würde auf das jüngere Alter unserer Schichten hinweisen. OPPEL ? gliedert bekanntlich die Amaltheus margaritatus-Zone im zwei Teile. Der untere Teil ist dadurch charakterisiert, dab Amaliheus margaritatus MoxTr. hier in Gesellschaft solcher Wormen erscheint, welche für tiefere Niveaus cha- rakteristisch sind ; den oberen Teil hingegen bevölkern ganz neue Arten, welche an die Stelle der ausgestorbenen Formen des numismalisehen Mergels ( OVENsTEDT: 7 Lias) treten. Diese Formen berücksichtigend, können wir den genauen stratigrafischen Platz unserer Schichten bezeichnen, in welchem sie hinsichtliceh ihrer Fauna : Bekanntlich hat UHLIrG die alpinen und zentraleuropáischen Jurasedimente, deren verschiedene Ausgestaltung NEUMAYR auf verschiedene Klimazonen zurückführte, unter der Bezeichnung cmediterran-kaukasisches Juragebiet, zusammengefabBt, indem er her- vorhebt, daB, wáhrend der NEumayYR"sche cmediterrane Juras die pelagischen Fazies, der zentraleuropáiseche hingegen die Dünenfazies (litorale, neritische Fazies) in sich schlieBe. In jüngster Zeit hat sich bei uns VADÁSZ mit dieser interessanten Frage bechüftigt und ist derselbe auf Grund der bisherigen Daten zu dem Ergebnis gelangt, dab die tonige Ammo- nitenfazies der mediterranen Jurazone nicht als pelagisches, sondern als fossiles hemipe- lagisches Sediment zu bezeichnen ist, zu welchem es unter den heutigen Sedimenten kein Analogon gibts,. Ich fand die Auffassung VADÁSZ s annehmbar und habe mit Berücksichti- gung seiner Anschauung in der, die geographische Verbreitung der Fauna veranschaulichen- den Tafel die auf die Jurasedimente bezüglicehe genetische Einteilung UHLIG"s in diesem Sinne modifiziert. Gleichfalls habe ich hier auch den Ausdruck UHLIGs meritische Randzone alskRandfazies; übernommen und darunter die Fazies der Jura- meeresküste verstanden. VADÁSz: Sedimentbildungsverhültnisse pag. 114 (ungar.). ? OPPEL: die Juraformation, 1856, pag. 237. u. 250. DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 159 scheinbar übereinstimmen, doch finden wir unter ihnen eine Abweichung, wenn wir die einzelnen Elemente der Fauna, sowie die Ablagerungsverhöltnisse in Betracht ziehen. Die Fauna des unmittelbar auf dem unteren Lias lagernden dunkelroten Kalksteins mit Manganknollen besteht — obgleiceh Amaltheus margaritatus MoNTr. darin nicht vertreten ist — aus solehen Formen, welche in Gesellschaft des Amal- theus margaritatus MoxTr. vorkommen (Phwlloceras Capitamet Car. sp., Phylloc. frondosum Bxgyx. sp., Lytoceras Sutneri Ggy., Lytoc. trvuuamphmum HaAu. sp., Arite- ticeras Algovianum OppP. sp., Arietic. Bertramdi KItIAN sp.), doch treten auch solehe Formen auf (Phylloceras Inpoldi HaAu. sp., Lytoceras feambriatum Sow. sp., Harpoceras bipunctatum Röm. sp.), welche aus tieferen Niveaus bekannt sind (OvExsrEpT: 7 Lias). Infolgedessen würde unsere Fauna der für den unteren Teil der Amaltheus margaritatus-Zone gegebenen OPPELschen Charakteristik entsprechenundreihen wir demnach die dieselben einschlie- $enden Bildungen ebenfalls in den unteren Teil des Amaltheus margaritatus-Horizontes ein. . Was hingegen die auf den dunkelroten Kalksteinen mit Manganknollen konkorda nt lagernden hellroten Kalksteine betrifft, nahmen in deren Fauna die Stelle der Harpoceras mit Artetites-Charakter (Gattung Artettceras) die eigent- lichen Harpoceras (Harpoceras boscense Aeyw. sp., Harpoc. pectinatum Man.., Harpoc. cfr. Menegmm VAp.) ein; einzelne Formen sind jedoch gemeinsam mit der Fauna der vorigen Schichten (Phylloceras Hamtkem ScHLOENB., Phwlloc. IL1- poldi HAu. sp., Phylloc. Capitanei Cor. sp., Lytoceras feimbriatum So0w. var. alta Vap., Lytoc. postfuimbriatum PRixxz, Harpoceras Normammianum DORB. var. costicillata WFuc.); andere Formen wieder beschránken sich auf diese Schichten (Phylloceras Zetes DTORB. sp., Phylloc. Zetes DTORB. var. Bonarelh Berr., Plwlloc. alontinum GEmm. usw.), doch kommt auch die Amaltheus spinatus BRuG. sp. vor die für höhere Niveaus charakteristisch ist. Mit Rücksicht hierauf műüssen wir unsere hellroten Kalksteine in den oberen Teil des Amaltheus margarittatus-Horizontes setzen. Das approximative Alter des im Lábatlaner Steinbruch kTölgyhát auf- geschlossenen dunkelgrauen Tones lokaler Entwicklung kann in Ermangelung von Petrefakten nur auf Grund der Lagerungsverháltnisse festgestellt werden und ist dasselbe an die Grenze des mittleren und oberen Lias zu verlegen. Die mittelliassisehen Bildungen des Gerecse- 56 DLT SORS ús ag ossimedértede Baz ies tassererbnirate b 54 úsaya wáhrend die dunkelroten Kalksteine der Brachiopo- doniazros inden ünteren Vevrl dies" műttikerem Maas éges hören (OvEnxsrTEpTr: YLias), reprösentieren die roten Kalk- steine der Cephalopodenfazies (des eigentliechen Ge- recse) den unteren und oberen Teil des Amaltheus margari- fatus-Horizontes; die tonige Pazies mit lokaler Ausge- staltuang hingeseon úst van "die EGTrenzerdes mittleren und oberen Lias zu setzen. Diesen Umstánden gemaB muB also die Sedimentbildung wührend des mittleren Lias als kontinuierlich angenommen werden, woraus folgt, dab man 160 D: KOLOMAN KULCSÁR an jenen Orten, an welehen auch auf Grund der Fauna nicht sámtliehe Niveausg nachweisbar sind, notwendigerweise mit dem Vorhandensem des ganzen Schichten- komplexes zu rechnen habe. Der mittelliassischen Fauna des Gerecse steht die Fauna der gleichen Zeit- periode des südlichen Bakony am náchsten. Mit der Fauna des Szentgáler Tűzköves- hegy stimmen 11 Arten überein und die dieselben eimschlieBenden Schichten. stimmen im Niveau mit den dunkelroten Kalksteimen mit Manganknollen über- ein; von der Urkuter Fauna hingegen kommen 22 Arten im Gerecse vor. Mit den Urkuter Schichten stimmen die hellroten Kalksteme im Niveau überein. BöcKH hat die Urkuter Schichten xadnetische Kalksteimes bepannt, von der Fazies der Szentgáler Schichten erwáhnte er jedoch nichts. Vapász! hat von der petrographischen Entwlicklung und der besseren Erhaltung der Pcetrefakte ausgehend und unter Burücksichtigung der von GEYER beschriebenen Fazies der Schafberger Schichten derselben Periode, die Bakonyer mittelliassisehen Cephalopodenkalksteime mit der xbunten Cephalopodenkalk;- fazies von WAHNER identifiziert. Berücksichtigt man jedoch. dab ROSENBERG? die mittleren Liasbildungen der Kratzalpen mit der croten Cephalopodenkalki- fazies von KRAFFT identifizierte, glaube ich nicht fehl zu gehen, wenn ich auch die benachbarten Kalksteine des Hinterschafberges hieher einreihe, umso mehr, da diese nach GgeyERs? Beschreibung rücksiehtlieh der petrographischen Ent- staltung mit den Kalksteinen der Kratzalpen vollkommen übereinstimmen. Die Kalksteine des südliehen Bakony stimmen bezüglieh ihrer petrographischen Ausgestaltung, respektive Fazies, mit den: Kalkstednemn des eretcseer mitt.henemtútas über eamni und so identifiziere ich auch diese mit der eoten Cephalo- podenkalk-Fazies von KRAFFT. Pgrsz ! záhlt aus den roten Kalksteinen des Csernyeer mittleren Lias fol- gende formen auf: Phwlloceras Hamtkem ScHLOENB., Plwlloc. Semseyi PRINZ, Lytoceras Sutneri Gegy., Lwytoc. fimbriatum Sow. sp., Ariteticeras cfr. Algovianum OPpp. sp., Harpoceras boscense Reywx. sp., und die Coeloceras pettos 9vENxsT. Diese Petrefaktenserie erinnert sehr an die Fauna der Gerecseer dunkelroten Kalksteine mit Manganknollen, infolgedessen man diese auch dem unteren Teile des Amal- theus margaritatus-Horizontes zuweisen kann. Unter den auslándischen Vorkommen ist an erster Stelle jenes vom Hinter- schafberg zu erwáhnen. Geyek züáhlt 55 Arten auf, von welehen 18 auch im Ge- recse vorkommen. Interessant ist der Umstand, daB die Gattung Aegoceras in unserer Fauna durch keine einzige Form vertreten ist, wáhrend sie doch am Schaf- berg eine ziemliche Rolle spielt. Mit der Fauna der Kratzalpen sind 13 Arten gemeinsam. Aus dem südlichen Alpengebiete sind hervorzuheben: Brescia, Medolo, Brianza u. Val Trompia, deren Fauna eleichfalls der Gerecseer Fauna sehr áhnlich ist. Fucriwsi beschreibt 1 Vapász: Die Juraschichten des südl. Bakony, pag. 20 (ungarisch). 2? ROSENBERG: Die lias. Cephalop. d. Kratzalpe im Hagengebirge, 1909, p. 330—331. 3 GEYER: Mittell. Cephalop. d. Schafberges, 1893, pag. 73. 4 Pgisz: Die Juraschichten des nordöstlichen Bakony. Mitt. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geolog. Reichsanst. Bd. XV. 1904. SW DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 161 eine unserer Fauna áhnliche vom Monte di Cetona, und wáhrend mit dieser 17 Arten überemstimmen, sind mit der Fauna der Zentralappenminen 16 und mit jener des Monte Calvi 7 Arten gemeinsam. Mit der aus dem Gebiete der zentral- europáischen Randfazies bekannten Fauna kann unsere Fauna weniger in Be- ziehung gebracht werden, sofern ich nur 9 solche Arten gefunden habe, die mit jener gemeinsam sind. Lagerungsverhültnisse der Sehichten. Die Lagerungsverháltnisse der mittelliassisehen Bildungen kann man sehr schön im Lábatlaner Steinbruch cTölgyhát studieren (Fig. 20), woselbst die Nagyemenkes. NE E e tk Hosszúhegy Tölgyhát. ES SZ S t 10 OZ a TESZ EZ KEZE 9 DG at ekes za ES EtÉTE : § öresstat 1 ty Ez a és Sjsű Fig. 20. Lagerung der Bildungen zwischen dem Tölgyhát und Nagyemenkes. (12500--GTundrib : Hohke — 152.) 1. Dachsteinkalk. 2. Hellroter Brachiopodenkalk (unt. Lias). 3. Roter Cephalopodenkalk (unt. Lias). 4. Dunkelroter Kalkstein mit Manganknollen (mittl. Lias). 5. Hellroter Kalk- stein (mittl. Lias). 6. Dunkelgrauer Ton (mittl. Lias). 7. Dunkelroter toniger Kalkstein (oberer Lias). 8. Hellroter Kalkstein (unterer Dogger). 9. Feuerstein des unteren Dogger. 10. Aptychus-Kalkmergel (unter. Neokom). 11. Eozán. 12. LöB. ganze Juraserie aufgeschlossen -ist. Am nördlichen FuBe des Stembruches endigen die Bildungen lángs eimer Bruchlinie und die Sedimente des transgredierenden Eozánmeeres haben sich darüber abgelagert. Die Verwerfung streieht NW—SE- heh, was ihre Entstehung vor dem Eozán beweist. Oben im Steimbruche findet man abermals eine Verwerfung, deren Streichungsrichtung mit jener der vorigen übereinstimmt und die gegen Osten auch die eozánen SübBwasser- kalksteine des Nagyberzsekhegy und südlich davon jene des Nyergesujfaluer Mergel- steinbruches cMártonkuts verworfen hat. Diese Verwerfung ist nach der Eozán- periode epntstanden. Im nördlichen Teile des Steinbruches ist der auf dem Dachstein- kalk anscheinend konkordant lagernde unterliassische hellrote Brachiopodenkalk aufgeschlossen; auf der südlichen steilen Seite hingegen tritt zu unterst der gleich- falls unterliassische Cephalopodenkalk zutage, auf welchem parallel die anderen jurassischen Bildungen, die auch untereinander konkordant gelagert sind, folgen. 1 Meine diesbezüglichen Beobachtungen beziehen sich auf den eigentlichen Gerecse, da die zoologischen Verhültnisse des Tataer Kalvarienhügels bereits F. KocH eingehend studiert hat. (F. Kocrs Werk pag. 304—307.) Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. pál 162 D: KOLOMAN KULCSÁR Geographische Verbreitung der ms Die Namen der Arten Rhynchonella Hagaviensis BösE. Terebratula punctata. So0w. .. .. Terebratula adnetensis SUESS. Terebratula erbaensis PIxIcT.. ... vm - Terebratula aurita. STOPP. Terebralula aspasia MGnH. Terebratula aspasia MGH. var. minor ZITT. Terebratula aspasia MGH. var. Myrto MGx. Waldheimia efr. Ewaldi OPppe. .. .. Waldheimia cfr. appenminica ZITT. Inoceramus ventricosus Sow. sp. Pecten efr. Rollei STOoL... .. Pecten Hehlii d" ORs. .. . Pecten subulatus MÜNST. Diotis janus MGny. sp. JOKASZ EN AE et Ceromya cfr. Batelliü Fuc. Nautilus efr. inornatus d ORB. Nautilus truncatus Sow. Nautilus efr. tricarinatus VAD. Rhacophyllites eximius HAu. sp. Rhacophyllites lariensis MGH. sp. Rhacoplyllies libertus GEMM. sp. . Rhacophyllites cfr. stella S0w. sp. Phajlloceras Hantkeni SCHLOENB. Phylloceras Lipoldi HAau. sp. Phylloceras oenotrium Fuc. Piujlloceras Zetes d" ORE. sp. Phylloceras Zetes d" ORB. var. Bonarelli BETT Mediterran- AN pEa Sike Bakony N— Alpen aga a ON 2 ma vs zalai a lna az ASE ÉGER Kedes áákesés e szg CC NE Sd Eso ige MH E un ri el aj az e] aB Haj ae] a ige e 92198 2-8 jos, JÍ/ADOZÁtAl jNStR E ON TEÁT ÍSESTTA Oo g an d ob 2 o u Am rel!) "7 [ar mm d Hi 2A96ő N NI -d o Bit o Hs]g salálalse] a lásjag a. 2 oO z jani ! ami ! JT ] j j ] j 1 FI] 4] szk ] E j ! -- ke j] ! ! ! ! j — e 3 ! 1 ji i j ] ] ! hi I jj j j ! I j ! ] j jj hi Ji ij ! jj jj j ! jj j ] Was] 1 I lltztzall ltstbe A- Kizallíszir ih. ize Sisu tési j J J ak dei ét tr 3- i 1 aj FI F[d t a 3] AE 3 - tt] d HI - -- RECSEGEBIRGES 163 hi ES) 4 BILDUNGEN DES GI MITTELLIASSISCHEN DIE kaüukasisehes Jüutrtragebiet mittelliassiscehen Fauna des Gerecse. HHILHOKA(T) soHI99gUIAUYT Frank- reich (sHNAAY) TOIÁSAY 118 Randfacies Mittele uropáische land , (ra4asxanb)) TogtArog (ZSVaVA "pun exogaxog) uerTojeuy zs (oxvrT9uua no ) UAJU9TU98-RISRdS V "TJ0IV.O -- -k (axa40) torreuroremr aj fi Ti Klein-! Deutsch- ! , asien (Is1ong) ?UOJ9D) IP 9JuonT (ragrT) ozyoruog -eISBÁS STATED "A (Ix1ong) TAT9D 93UOoT Italien (Ix1on g) ueruuosddtIt11197 SZZ(TAETNATZ) usruusddteIt13Uu97 Facies ! j (INIHOAHNATN) uoruusdde -Ieagusz mm srpieguzorT (Is1onag) erzedg (Ixoridag) vidsoig (riT4duvNog) ezuetg (VNVANYJ aa) viduxorT, 18A 5— Alpen (augavrg) viduorT, T?A FIAI 414]1414]14]414]4]- h.6/mtapr es a ei Ser he6 (INIHOANATA) OJOPOTN 164 neteznek IK NR TZTTE TETTÉT ENEEEZET TESTBE IZMOT MM ZZZ BESE MESZ MENT EZEKET Di: KOLOMAN KULCSÁR Geographische Verbreitung der Nad, 4 b eza asz A alp ame Bakony N— Alpen ETTE Die Namen der Arten I 23 1] sé tesz I a a ipa] E] já] B] 5 TESTES NA ASS AN ESET ÉÉSa ll VEG EDES NEZET A EEG fe8EAN S áj ESTÉT EZEL Vál esa ig Szt rad! kasta eso 5 13 al] GAÁL ES BI őse MEA Megáll as d [ob] S 9 [Am Ag! "5 Hi ró ad ta az sis NNI A o A ti o e [/B0na Szivi mm [o8] 9 H [SE "JR foójJz 7 I]BH]HJ]JH Phylloceras Galais MGnH. -— Phylloceras frondosum REYN. sp. [-k Phylloceras tenuistriatum MGy. sp. 4] —- 4] 4] - Phylloceras ecfr. sylvestre HERB. var. rectisulcata VAD. jó 7- Ehyüloceras ter ABBETS Ez ezek tsai Phylloceras Capitanei CAT. sp. " JE 5 Phylloceras alontinum GEMM. 2 Siba Al] Kézi Phylloceras Semseyi PRISz... 4 ] 7 Lytoceras Sutneri GEYv.. . JE Tai gt Luytoceras fimbriatum Sow. sp. Eb sp d sr Tia Lytoceras fimbriatum Sow. sp. var alta VAp. -- Lytoceras postfimbriatum PRINZ. -k- w mia Lytoceras triumplinum HAu. sp. 1 Lytoceras ovimontanum Gey. var. humilis VAD. 27 Amaltheus spinatus BRUuG. sp. I ZF . . . fi Arieticeras Algovianum OrPr. sp... sF szegül Miéaba Arteticeras Bertrandi KILIAN. 8p. ... sa vm vam zy har Arieticeras dolosum Fuc. Harpoceras bipunctatum RÖöM. 8p... u 2 Harpoceras Normammianum d ORB. VONA COSTVÜ TAL A TO S EN te e else Harpoceras cfr. Meneghintü VAp. AÍT Harpoceras cfr. Kurrianum OPpP. sp. .. . Li Harpoceras Gurioni MGH. sp. Harpoceras boscense REYN. Bp. s ve ve mom Ark tels cser ezs Harpoceras boscense REYNS. var. tenuis VAD. -y 61 Harypoceras pectinatum MGn. .. FG fr asta Atractites italicus MicH. sp. HF] - E) bula 165 DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES mittelliassisehen Fauna des Gerecse. katt ksarséi sre rhioss edu ragebiet Mitteleuropáische Randfacies Frank- land reich (ugrxaonar) (1gdd0) TUOIJeULIOJVAN f (1ddasxdnt)) U9JGBAUOG hemipelagisehe Facies IKlein-.! Deutsch- asien (ZSVaYA pun rxodamog) U9TTOgeUuy Italien (OHVTTIAKRKAD ) TAJT OS BISVÁS P "TJRIVO (Ixrong) VUOJ9) IP egon (raarT) ogyorrog -BISLÁSV. TAIRD "TAX (Ix1ong) TAI2D 93JUOIT -F -k (Ix1ong) teruusdde[e13197 (TALLIT7 ) ustuueddelv1JUu97 4I4]4]- kk a. -k- (INIHOANAIN) uoruuasdde -Jegayuez "Mn oIpiegurorT (Ix10ag) eizodg S5— Alpen (Ixoraag) erssoxg 7- (ITrIdEVNOg) ezueiig a. (VNavany) Jag) eidurorT, TBA (aanavy4) vidurorT, I?A e -- 4]4]4]- (INTHOANATJ) OTOPOTT 166 Dr KOLOMAN KULCSÁR Die Schichten fallen unter 15? gegen 159. Über dem roten Cephalopoden- kalk liegen die müchtigen Bünke des mittelliassisehen dunkelroten Kalksteines mit Manganknollen, auf welche die dünnen Bánke der hellroten Kalksteine folgen. Der mittlere Lias schlieBt mit dunkelgrauen, bláttrigen Tonschichten ab. Über letzteren befinden sich oberliassische, dunkelrote, tonige, dünnplattige, von Rissen durchzogene Kalksteime, auf welchen kalkreichere, dünnplattige, hellrote Kalk- steine des unteren Dogger lagern. Die oberen Schichten des unteren Dogger über- gehen in die Feuersteinfazies. Wendet man sich hingegen nach Südwesten, so findet man, dab der Gipfel des Hosszuhegy von LöB bedeckt ist und sieht so- dann in dem auf der südlichen Seite dieses Berges von 5£—NW fortsehreitenden Brosionstale den unterneokomen Aptychus-Kalkmergel aufgeschlossen. Der Kalkmergel fállt unter 25" gegen SW, ist also diskordant auf die jurassischen Schichten gelagert. In der Fallrichtung weiter schreitend, kann man abermals cine NW—SE-lich streichende Verwerfung beobachten, nach welcher der Dach- steinkalk des nordwestlichen Flügels des Nagyemenkeshegy an die Oberfláche tritt, dessen müchtige Bünke unter 2097 nach 16? fallen. Palaontologisceher Anhang. Rhynchonella Hagaviensis BösE. ÜTÉS EG ES) 1897. Rhynchonella Hagaviensis BösE, Mittellias. Brachiop. d. östl. Nordalpen, pag. 206, Taf. XV, Fig. 10—13. Der Umrib ist unten dreieckförmig abgerundet. Die kleine Klappe ist stürker gewölbt als die groBe; ihre Breite ist um weniges gröber als ihre Höhe. Der Wirbel der eroben Klappe ist klein, spitzig und "berührt die kleine Klappe nicht. An beiden Klappen befinden sich je 4 breite, flache Rippen; an der grobBen Klappe sind die zwei mittleren Rippen stürker, ebensc auch dei ber kleinen, je- doch nicht so stark wie bei der ersteren. Das Seitenfeld ist gut entwickelt und von Schneiden begrenzt. Der Seitenrand ist gerade. der Stirnrand hingegen bildet gegen die grobe Klappe einen saníten Bogen. Die Rinde ist abgewetzt, doch sind die faserige Struktur und die konzentrischen Anwachslinien gut wahrnehmbar. Unser Exemplar stimmt mit der Beschreibung von BösE gut übereim und eine Abweichung zeigt sich nur darin, dab der Stirnrand beim Typus gerade oder gegen die kleine Klappe gebogen ist, wáhrend dieser bei unserer Worm gerade entgegengesetzt gegen die grobe Klappe sehr schwach gebogen ist. Diesen ge- ringfügigen Unterschied halte ich für eine Trennung nicht genügend, umso weni- ger, da wir es mit einem jungen Exemplar zutun haben. lm rötlicherauen Kalkstein am Nagyemenkeshegy kam dieselbe in einem Exemplar vor. DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 167 mTerebratula adnetensis SuEss. 1855. Terebratula Adnetensis SvEss, Die Brachiop. d. Hallst. Schicht, pag. 31. 1897. Terebratula Adnetensis BÖSE, Mittellias. Brachiop. d. östl. Nordalpen, pag. I6l, Taf. XI, Fig. 1—6, 9. Hierher záhle ich eine guterhaltene, an ihrer Basis abcgerundete, breite es , o 9 , gewölbte, grobe Klappe mit dreieckigem UmriB, die in ihren beobachtbaren Charakteren mit dieser Art vollkommen üpereimstimmt. Dieselbe wurde von Dr. W. KocH aus dem erobkörnicen roten Kalksteim 7 - des Tataer Kalvarienhügels gesammelt. Terebratula erbaensis PIcr. (Taf. I. Fig. 24—e, 3a—c). 1852. Terebratula diphya var. SuEss, Sitzungsb. d. k. Akademie VIII, pag. 557, Taf. 31, Fig. 18—19. 1867. Terebratula Erbaensis PicrEr, Mél. pal. III. Etudes monogr. d. Terebr. de la groupe de la T. diphya, pag. 184, Pl. 33, Fig. 8. 1896. Terebratula Erbaensis GRxco, II Lias sup. nel Circ. di Rossano Calabro, pag. 99, Tav. I, Fig. 2a—2b. guess hat eine eigentümliehe Form vom Erbaberge zur Terebratula diphya Cotz. eingereiht, die in ihren Charakteren vollkommen von dieser abweicht. Picrer hat sie in seinem monographischen Werk über das Genus Terebratula von der T. diphja Cor. abgesondert und nach dem Orte ihres Vorkommens Terebratula erbaensis benannt, demzufolge ihm die Prioritát zukommt. Form mit dreieckigem UmriB, bei welcher das gegenseitige Verháltnis der Breite zur Höhe auBerordentlieh sehwankend 1s5t. Die grobBe Klappe ist ge- wölbt und erreicht ihre gröbte Dicke im oberen Drittel ihrer Höhe. Der Wirbel der groBen Klappe ist einwüárts gebogen, von einer runden Öffnung durchbohrt, berührt jedoch nicht den Wirbel der kleinen Klappe. Das Seitenfeld reicht von der Wirbelgegend bis an den Stirnrand, bei manchen Exemplaren in der Mitte stark vertieít, wodurch der Umrib einer Flasche ahnlich wird. Die Kontaktlinie der Klappen zeigt einen geraden Verlauf; der Stirnrand ist gleichfalls gerade, jedoch mehr oder minder abgerundet; die Kontaktlinie der beiden Klappen ist scharf oder abgestumpít. Ihre Oberíláche schmücken elliptische Zuwachslinien. In naher Verwandschaft steht T. adnetensis Svess zu ihr, doch unterschei- den sich beide durch die Wölbung der Klappen, sowie durch den Verlauf des geitenrandes. Bei der T. adnetensis SUvEss I8t námlich auch die kleine Klappe ziemlich gewölbt, der Seitenrand hingegen verlüutt gegen die grobe Klappe bogen- förmig geneigt, wáhrend bei der T. erbaensis Prcr. die kleine Klappe einen flachen, der Seitenrand dagegen einen geraden Verlaut zeigt. Im jugendlichen Alter ist der UmriB lánglich, oval; ihre gröbte Dicke erlangt sie im oberen Drittel ihrer Höhe, und die gegen den Stirnrand eleichmaábig ab- fallenden Klappen berühren sich in eimer ganz scharfen Linie 168 Dr: KOLOMAN KULCSÁR HŐOhDE. s sz szt tette 11 mm 305 mm 32 mm — 34 mn(?) 37 mm BISÍTB zése ET S 94 94 ( PAT fásjes Kt ERGA 14 ( DiGkes szesz s áteettetetb dr ét 14 ft 14 ( 15. c fára Eine sehr verbreitete Art. MENEGHINI, ZITTEL und CANAVARI erwáhnen dieselbe aus den Zentralappenninen, BösE aus den nordöstliehen Alpen und VapÁsz in neuerer Zeit aus Anatolien. Unseren bisherigen Kenntnissen zufolge kommt sie im mittleren Lias háufig vor, doch findet sie sich auch im oberen Lias. Aus dem Gerecse kamen ungefáhr 60 Exemplare zum Vorschein. Sehr hüufig ist sie am Nagyemenkeshegy und in Domoszló, einige habe ich jedoch auch im Lábatlaner Steinbruch cTölgyháts gefunden. Massenhaft findet sie sich im rötlichgrauen und dunkelroten Kalkstein, doch habe ich sie auch aus dem hellroten Kalkstein am Nagyemenkes gesammelt. Inoceramus ventricosus Sow. sp. (Taf. I. Fig. 4.) 1823. Crenatula ventricosa SOWERBY, Miner. Conch. pl. 443. 1863. Inoceramus nobilis GorpFuss. Petrejacta Germanmiae II., pag. 103, Tav. CIX, Fig 4. 1869. Inoceramus ventricosus DUMORTIER, Dépőts jurass. d. bassin d. Rhőne, III. pag. 134, Pl. XXI, Fig. 5—6. Hierher zöhle ich eine ziemlich stark gewölbte linke Klappe mit erhaltener Schale. Ihr UmriB hat eine gegen den Wirbel ausgezogene elliptisehe Form. Der Wirbel ist spitzig, nach vorwárts gezogen. Ihre unebene Oberfláche schmücken Zuwachslinien, unter welchen eimzelne stárker hervorstehen. Unser Exemplar stimmt gut mit der Inoceramus nobilis GorpF. überein; eine Abweichung findet man in der Verzierung der Oberfláche, sofern bei der germanischen Form nur in der Náhe dos unteren Ranrdes einzelne konzentrische Zuwachslinien auftreten. Dem gegenüber sind bei unserem Gerecseer Exemplar die feinen Anwachslinien auch am Wirbel zu beobachten. Berücksichtigt man indessen, dab GorpFuss"-Form ein Steinkern. unser Exemplar hingegen ein Schalen- exemplar ist, so entfállt dieser Unterschied von selbst. Im Nagyemenkeshegyer rötlichgrauen — Kalkstein kam ein Exemplar davon vor. Pecten (Velopecten) cfír. Rollei Srot. 1861. Pecten Rollei STorrczKka, Gastropoden u. Aceph. Hierlatzschicht. pag. 197. Taf. VI, Fig. 5—6. 1912. Pecten ( Velopecten) Rollei HAAs, Die Fauna d. mittl. Lias v. Ballino, p. 281. Auf Grund der Charaktere der mehr oder weniger gut erhaltenen vier linken Klappen kann dieselbe am meisten mit der Art von Srorxiczka in Beziehung gebracht werden. Die abgerundeten Klappen, die höher als breit sind, scehmücken strahlige DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 169 . Rippen und breite, konzentrische Falten; gegen die Seiten der Klappen verschwü- ehen sich die Rippen und stehen dichter. Die Ohren stimmen hinsichtlich ihrer Form und Verzierung mit der Beschreibung und Abbildung Srorrczkas überein. Die oberfláchlhehe Verzierung unserer Exemplare erinnert an P. subreti- culatus Sror., doch sind Umri5 und Form ganz versehieden, bezüeglieh welcher sie hingegen mit P. Rollei SToL. vollkommen übereinstimmen. Von P. Rollei Sron. weichen sie in der oberfláchlhchen Verzierung insofern ab, als zutolge des durch die eigentümliehe Berippung entstandenen Gitters die schrág stehenden feinen Leistehen nicht wabkrnehmbar sind. P. Rollet SroL. ist im unteren Lias (Hierlatz) sehr selten, dagegen im mitt- leren Lias ziemlich háufig (Schafberg, Bicicola, Rheinbecken, Gozzano, Brianca, Brescia, Ballino). Im rötlichgrauen Kalkstein des Nagyemenkeshegy kam dieselbe in zwei Exemplaren vor, im dunkelroten Kalkstein des Tölgyhát in einem, ebenso in F. Kocns Tataer Sammlung aus dem Kalvarienhügel, insgesamt also in vier Exemplaren. Pecten (Chlamys) subulatus Müvsr. 1863. Pecten subulatus Münst. in GorpFuss, Petrefacta Germaniae II, pag. 69, Tav. XCVIII, Fig. 12. 1909. Pecten (Chlamys) subulatus TRAUTH., Die Grest. Schicht. d. österr. Voralpen, pag. 90. Eme mangelhafte linke Klappe, deren Umrib nicht vollstándig zu beobach- ten ist; im ergánzten Zustande stimmt sie jedoch mit der von Gorpruss gegebenen Beschreibung und Abbildung übereim. In der Gegend des Wirbels finden sich starke, dicht stehende, konzentrische Zuwachslimien, die entfernter vom Wirbel immer seltener werden. Im unteren Drittel der Höhe des. Abdruckes treten dicht stehende, in strahlenförmiger Richtung verlaufende Rippchen auf. Das vordere Ohr ist breit, scharf abgeschnürt, das rückwartige kleimer und schmüler. Diese Spezies ist aus dem unteren und mittleren Lias bekannt. Ím rötlichgrauen Kalksteinm des Nagyemenkeshegy kam sie in einem Exemplar vor. TRaurH erwáhnt sie auch aus dem unteren Lias von Pécs. Diotis janus Man. sp. CERES ETSKHÜ Sőt 15) 1853. Posidonomya Janus MENEGHINI, Nuovri fossili toscani, pag. 27. 1896. Diotis Janus FucIwsI, Foss. d. Lias m. d. Monte Calvi, pag. 218, Tav. XXIV, Fig. 5—10. 1905. Diotis Janus Fucrsi, Lamellibranchi, pag. 67, Tav. III, Fig. 11. Diese interessante Art fand sich in F. Kocns Sammlung in drei Exemplaren" 1hr Umrib ist fast kreisförmig, die Oberflüche ist mit dichtstehenden elliptischen und spárlicheren radialen Rippen geschmückt. An einer rechten Klappe ist aueh das vordere Ohr zu beobachten, auf welchem sich die konzentrischen Rippen schwach fortsetzen. 170 D: KOLOMAN KULCSÁR Die Diotis janus MeH. sp. kommt im unteren Lias und im unteren Teil des mittleren Lias (Zentralappenninen), im jenen Bildungen vor, welche den Terebr. aspasit MGn.-Schichten Siciliens entsprechen. Unsere Exemplare tanden sich in den grobkörnigen roten Kalksteinen am Tataer Kalvarienhügel. Nautilus semistriatus d Orb. var. globosa PRisz. (at TT Rüg5izb) 1906. Nautilus semistriatus d Orb. var. globosa PRgrsz, Die Nautiliden d. unt. Juraperiode, IV. Annales Mus. Nat. Hung., pag. 216, Fig. 1. Durchmess er eszes öct e osszetett alsó 62 mm NabDélyertetátNije A se stee skgázőeke kökettas s ve EYES Előnes bis. züavyanatataoz tet) Se ete te e tet enets ete 429 Eőhesbis SztmsiNatelKáféko) Esetek see Da Breite (BRG eretet e tle EGET SSE EÉ ee 45 94 Überdeckung der Windungen . . . . . . . . . . . 13 90 Pgisz hat den N. semistriatus dORB var. globosa nach der emstigen Auf- zeichnung HANTKENS aus dem Nagyemenkeshegy beschrieben und für oberlias- sisch erklárt. Ich habe das Material des Stemkernes mit meimer Sammlung ver- glichen und fand, dab derselbe zam mittleren Lias gehört. Die Form der Windungen ist parabolisch, die Höhe ist gröber als die Breite; die gröbte Breite fállt in das untere Drittel der Windungen. Die Seiten sind schwach gewölbt, durch Vermittlung des abgerundeten üáubBeren Bandes übergehen sie unmerklich auf die AubBenseite. Der Nabel ist tief, seine Wendung steil, der Rand abgerundet. Der Sipho ist nahezu zentral, seine Dicke betrágt bei 62 mm Durch- messer 2 mm. Die Kammerscheidewánde sind einfach, der steilen Nabelwand eptlang laufend, in dem abgerundeten Nabelrand nach rückwárts gerichtet und gehen seitlich, einen eimzigen Bogen bildend, zur Aubenseite über. Die Daten von PRisz mubte ich berichtigen; dieselben veranschaulichen námlieh die Form der Windungen in ganz anderer Gestalt, sofern dieselben seinen Daten gemüb breiter als hoch wáren, wogegen sie doch in Wirklichkeit bedeutend höher als breit sind. Auch die b.igefügte Zeichnung gibt kein treues Bild von der Form der Windun- gen, indem diese ein wenig breiter und auch die Seiten stark gewölbt sind. Unser Exemplar steht in nüáchster Beziehung zu N. semistriatus d"ORB., mit welchem derselbe hinsichtlieh der Lage des Sipho und des Verlautes der IKam- merscheidewánde völlig übereinstimmt, unterscheidet sich dagegen von diesem in der Nabelweite und in der Form der Windungen: unsere Varietát hat námlich einen weiteren Nabel und die Form der Windung ist eine Parabel, wáhrend jene des Typus eine an der üáuberen Seite abgestumpíte Ellipse ist. Auf Grund der autgezáhlten Abweichungen kann man unsere Form mit Recht als eine Varietüt des N. semaistriatus d"ORB. ansehen, wie dies auch schon PRiwsz getan hat. Unsere Varletát erinnert auch noch an N. bacomicus VADp., von welchem sie sich durch den weiteren Nabel, vornehmlich aber durch die Lage des Sipho unterscheidet. DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 171 Über die zwischen dem N. semistriatus 4OR8B1 und dem N. bacomicus VAD. bestehende Áhnlichkeit hat Vapász der Amsicht Ausdruck gegeben, dab diese zwei Arten auf einen gemeinsamen Ursprung zurückführbar seien. Unsere Gere- cseer Varietát bekraftigt diese Annahme, indem dieselbe aut Grund ihrer Cha- raktere als Übergangselied zwischen beiden Arten dient. Aus dem grauweiBen Kalksteime des Nagyemenkeshegy ist ein Exemplar bekannt, welehes aus der HawxrgExschen Sammlung stammt. Phylloceras Calais Men. 1867—81. Phylloceras Calais MENEGHINI, Foss. d. Medolo, pag. 24, Pl. III, Fig. 1— 2. 1909. Phylloceras Calais Vapász, Die Juraschichten d. süd. Bakony, pag. 56 (ung.). JDJAGSÁV adatai TED 9 NA25VŐ vas 150-5/8 BEAT Unser junges Exemplar hat einen weiten Nabel, die Form der Windungen ist die eines abgerundeten Viereckes; die Seiten sind flach, auBere Seite schwach gewölbt. Die Zahl der radialen Furchen auf der letzten Windung ist sechs. Die Nabelwand mit abgerundetem Rand ist steil. Die Kammernaht besteht aus sie- ben Seitenloben; die erste Seitenlobe ist ungeführ um ein Fünftel tiefer als die siphonale Lobe. Unser Exemplar stimmt gut mit der Beschreibung MENEGHINIS überein; eine geringe Abweichung zeigt sich in der Breite der Windungen: unsere Form ist nömlich etwas breiter. Das Vorkommen des Ph. Calais MeH. beschránkt sich auf die mediterrane Jurazone. MENEGHINI hat diese Art als erster von Medolo besechrieben, Fucixt vom Monte-Pisano, Mte. Calvi und aus den Zentralappenninen, Bos4RELLI hingegen erwáhnt sie von Brianza, doch kommt sie auch in Úrkut vor, überall an die mittel- lHassischen Bildungen gebunden. Ím hellroten Kalkstein von P o c k ő wurden zwei Exemplare gefunden. Phylloceras alontinum GEMM. 1884. Phwylloceras Alontinum GEMMELARO, Sui foss. degli strati a Terebr. Aspasia usw., pag. 9, Tav. 1, Fig. 7, MA e ER S SZ ÜSESZÜ 1909. Phylloceras Alontinum ROSENBERG, Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 213, TEATÉKERS Fig. 16, TR LAÉSE D: 43 mm ETEK IN ale ő h GEMMELAROS Art ist im Gerecsegebirge ziemlich háufig. Der Nabel ist weit, die Seiten flach oder wenig gewölbt, in diesem Falle versehmálert sich der 1 Vapász: Die Juraschichten des südl. Bakony, pag. 46 (ungarisch). 117624 D: KOLOMAN KULCSÁR Ouerschnitt gegen die rückwürtige Seite. Die áubBere Seite ist schwach gewölbt. Am Steinkern sind an der letzten Windung fünf Furchen wahrnehmbar, deren Verlauf mit der Beschreibung PompPecxss völlig übereinstimmt. Der Nabel ist tief und steilwandig. Die erste Seitenlobe ist um ein Drittel tiefer als die Sipho- nallobe. Phwylloceras alonttinum GEmm. hat eine grobe Verbreitung und ist von den Paláontologen unter die versehiedensten Formen eimgereiht worden: so hat ihn MENEGHINI von Medolo als Ph. Nilssoni HÉB. und Ph. Capitanei CAT. beschrieben; GesyYER reiht diese Art vom Hinterschafberg zu Ph. Capttanei CAT. und BONARELLI aus Brianza zu Ph. Geyeri Box. ein; sie kommt jedoch auf bei Galati (Sizilien), in den Zentralappenninen, in den Kratzalpen, in Urkut, in Anatolien und selbst in Frankreich (Aveyron) vor, von wo sie REYNÉS als Amm. Nilsson HÉB. beschrieben hat. Ihr Vorkommen beschránkt sich fast ausschlieblieh auf den mittleren Lias. Ím gelblichweibBen Kalksteim von Pockő wurde Ph. alontinum GEMxm. in fünf Exemplaren gefunden, im Nagyemenkeshegyer hellroten Kalk- stein in zwei, im Törökbűkk und im hellroten Kalkstein von D o- moszló in je einem Exemplar, insgesarot also in neun Exemplaren. Lytoceras Sutneri Gery. (Taf. II, Fig. 2 a—b.) 1893. Lytoceras Sutneri GEYER, Mittellias. Ceph. d. Hinterschafberges, pag. 52, Taf. VII, Fig. 10. 1904. Lytoceras Sutneri PRrsz, Die Juraschichten d. nordöstl. Bakony, pag. 53. 1909. Lytoceras Sutneri ROSENBERG, Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 237. TEETAT Ae E, SEL AS E 122 mm 190 mm INN EŐSÉS E , ERÉRELERET OSZ? 4297 46 9 Tal Sz R E. té tátvasó 2 34 9/ DRE tet sze e a BÖR STT 38 94 35 9/, s SEM SSE súgd : és 8 Ha0 9894 Die Windungen sind fast kreisförmig und bei kleinerem Durchmesser (122 mm) höher als breit; bei gröberem Durchmesser (199 mm) übersteigt die Brveite die Höhe. Die Verzierung der Schale besteht aus dicht an den inneren Windungen stehenden feinen Rippen, deren Zahl durch Verzweigung und Einschaltung zu- nimmt. Die Berippung der áuBeren Windung ist sehon weniger fein und spür- licher, wáhrend die Wohnkammer von egroben, weit von einander abstehenden Rippen bedeckt wird. Der Raum zwischen je zwei benachbarten Rippen in der Wohnkammer wird durch guerliegende Leistehen gegliedert, wodurch die Aus- schmückung der Obertlüche das Aussehen eines eigentümliehen Gitterwerkes erhált. Die Kammernaht besteht aus zwei Seitenloben. Die Siphonallobe und der erste Seitensattel ist nicht wahrnehmbar; die Spitzen der ersten Seitenlobe liegen tiefer als jene der zweiten Seitenlobe. Die zwei Spitzen der antisiphonalen Lobe sind ein wenig kürzer als die der zweiten Seitenlobe. Die Kante des Nabels schnei- DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 1783 det den imneren Ast des dritten Sattels, wodurch dieselbe auf die antisiphonale Seite füllt, jedoch auch durch den Seiten- ast der antisiphonalen Lobe hindurchgeht, dessen Ende auf der Seite heraustritt. Unser Exemplar hat einen etwas breiteren Nabel als der Typus, doch unter- scheiden sich die Exemplare auch durch die Form der Windung. Die Wohnkammer der Luytoc. Sutnert Gpy. ist ebenso hoch als breit; unsere Form dagegen ist bei 190 mm Durchmesser bedeutend breiter als hoch. Auf die Veránderung der Form der Windungen hat auch GEYER schon hingewiesen, dab nömlich die inneren Windungen relativ höher sind als die áuBeren. Diesen Umstand berüceksiehti- gend, gelangt man zu dem Ergebnis, dab die Windungen in einem gewissen Zeit- abschnitte der individuellen Entwicklung höher als breit sind; in einem spüáteren Entwicklungsstadium werden sie dann ebenso breit wie hoch, wáhrend im höheren Álter die Breite die Höhe übersteigt. Im Endresultat kann unser Gerecseer Exemplar als erwachsene Form des Lytoc. Sutneri GY. angesehen werden, was auch durch den entwickelteren Charakter des Geháuseschmuckes gerechtfertigt erscheint. Lwrtoc. Sutneri Gzy. kommt auBer dem Schafberg noch in Csernye vor, von wo ihm PRIrsz erwáhnt, ferner auf den Kratzalpen, von wo ROSENBERG ihrer Erwáhnung macht. Unser Schalenexemplar entstammt der HANTKENschen Sammlung von Piszke, doch ist leider der náhere Fundort unbekannt. Nach der Gesteinsmasse im Inneren des Gehüáuses kann mit aller Bestimmtheit entschieden werden, dab das Exemplar aus dem dunkelroten Kalkstein mit Manganknollen stammt. Be- rücksichtigt man aber, dab dieser Kalkstein zu HANTKENS Zeit in Nagypisznice im groBen MabBstabe abgebaut wurde, so ist es am wahrscheinlichsten, dab auch unser Exemplar dort gesammelt wurde, was auch durch seine Fundortbezeichnung: Piszke bekráítigt wird. Fig. 21. Lytoceras Sutneri GEYER. Die Form der Windung. !/2 verkleinert. Lyytoceras triumplinum Hav. sp. (Taf. I, Fig. 6 a—b.) 1861. Ammonites trompianus HAUER, Amm. a. d. Medolo, pag. 407, Taf. I, Fig. 3—5. 1900. Lytoceras triumplinum BETTONI, Foss. domeriani di Brescia, pag. 30. 1900. Lytoceras trompianum DEL CAMPANA, Cefalop. d. Medolo di Valtrompia, pag. 581, Tav. VII, Fig. 36—37. 174 D: KOLOMAN KULCSÁR DU z zet eve 39 mm 34 mm IN SÉNEK Ne Teve eze 29905 299 VE LESZ ZT etés e DÓ OS REESE Et ea sake ET 41 9 ZEIS40/S Jszt szen KER letes SS 47 9 Die Windungen sind von rundlicher Form und breiter als hoch. Die Seiten sind flach, die áubBere Seite gewölbt. Die Nabelwand ist steil, der Nabelrand ab- gerundet. Am Steikern sind die Seiten mit dichtstehenden einfachen Rippen geschmückt. Die Rippen gehén vom Nabel aus, laufen der Nabelwand und den Seiten entlang und versehwinden im abgerundeten áuBeren Rande. Die aufeinander folgenden Windungen decken sich ein wenig (die Überdeckung der Windungen macht bei 39 mm Durchmesser 4 94 aus). Unser Exemplar stirarmnt mit der Beschreibung und Abbildung HAUVERS gut überein; eine geringe Abweichung zeigt sich wohl in der Breite der Windungen, da bei unserer Form bei einem kleineren Durchmesser die Breite ebenfalls grö- Ber ist. DLajtoc. triumphnum Hau. sp. kam aus dem rötliehgrauen Kalkstein von Törökbükk in einem Exemplar zum Vorschein, welches ich in der geolo- gisch-paláontologisehen Sammlung der Universitát vorfand und das aus der Samm- lung des Herrn Professors A. Kecn stammt. Amaltheus spinatus BRuGc. sp. 1842. Ammonites spinatus BRUGUIERE, Encycl. méthod., pag. 40, Tav. I. 1896. Amaltheus spinatus FucIwxI, Faun. d. lias. m. d. Spezia, pag. 129, Tav. II, Fig. 2. 1909. Amaltheus spinatus VApÁSz, Die Juraschichten d. südl. Bakony, pag. 73 (ungarisch). IDASÉ ZA TES ea nát Ét Ó 52 mm 45 mm TNVEREEL SEST Et a 1: SZERETEK RÉST ÉE S 4497 4494 EU Sen A a ON LÖRTSÉSE ZERG ZATNISYŐ I ERETT ZAN ÉROO tr ett ESTE 90 3299 TO ee ez ét AES E E 30 EGYE TAB BRuGuUIERES Art durch ein gut erhaltenes Exemplar und ein Windungs- fragment aus dem Museum der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt vertreten, welch letzteres aus der HANTKEN"sehen Sammlung stammt. Die Windungen haben die Form eines lünglichen Viereckes. Die Seiten sind flach und mit Rippen, die im üuBeren Rande in Knoten endigen, gescehmückt. Die Aubenseite ist flach, am Steinkern ist der Kamm gezackt, die begleitenden Furchen sind breit. Unser Exemplar hat einen etwas breiteren Nabel als der von DJORBIGNY abgebildete Amalth. spinatus BRuG., aber auch die Windungen sind schmiler. Dieser Unterschied kann indessen im Laufe der individuellen Entwicklung hervor treten, demzufolge man unsere Form mit vollem Rechte mit der in Rede stehenden Art identifizieren kann. Ot DIE MITTELLIASSISCHEN BILDUNGEN DES GERECSEGEBIRGES. 1 Amaltheus spinatus BRwG. ist eine sehr verbreitete Art. Sie kommt in Eng- land, Frankreich und Deutschland vor, ist aber auch aus der mediterranen Jura- zone bekannt, namentlieh in Italien (Pian-d"Erba, Medolo, Spezia, Brianza), ferner in Ungarn bei Urkut. Im hellroten Kalksteindes Nagyemenkeshegy wurde ein Exemplar und im grauweiben Kalkstein des Pockő ein Windungsfragment gesammelt. Arieticeras Bertrandi KILIAN sp. (Taf. I, Fig. 7 a—b.) 1889. Hildoceras Bertrandi KILIAN, Mission d" Andalousie, pag. 609, Tav. XXV, Fig. 9—10. 1899. Arteticeras Bertrandi FucriwsI, Amm. d. Lias m. d. Appenn. centr. pag. 179, Tav. KEREM, ig 3. 1909. Seguensiceras Bertrandi ROSENBERG, Die lias. Ceph. d. Kratzalpe, pag. 249, Taf. XV, Fig. 5a—b. Unser Exemplar stimmt nach den Charakteren vollstándig mit der von Fucrisi aus den Zentralappenninen beschriebenen und abgebildeten Form überein. Arietic. Bertrandi Kirxias sp. kam aus dem rötlichgrauen Kalkstein im Lábatlaner Steinbruch Pölgyhát in drei Exemplarer zum Vorschemm. Budapest, den 16. Márz 1913. Aus dem Ungarischen übersetzt von M. PgzyBokskxi, Dipl. Bergingenieur, Bergimspektor i. P. EIN NEUBS PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ. Von Dr. AUuREL LIFFA. — Mit den Figuren 22—28. Herr Prof. Dr. L. v. Lóczy, Direktor der königl. ungar. geologischen Reichs- anstalt, — der wie bekannt, die Umgebung von Balaton geologisch durchforschte, — stieb in dem Steinbruche Nagykőfejtő, náchst Badacsonytomaj auf eine circa 20 m dicke, horizontal gelagerte agglomerierte Basalttuffschichte, die von einer etwaa 100 m máchtigen Basaltdecke überlagert war. Die Lücken der Basalttuffe waren mit üuberst kleinen, jedoch auffallend glüánzenden, farblosen Kristállchen ausgefüllt, die meistens verstreut, doch nicht selten auch zu kleinen Gruppen vereint vorzufinden waren. Im letzteren Fall bilden sie stellenwe se kleinere Aggre- gate, stellenweise dünne Inkrustationen. Herr Prof. Lóczy hatte die Güte mir dieses interessante Material behufs Untersuchung zur Verfügung zu stellen, wofür ich ihm auch an dieser Stelle meinen verbindlichsten Dank aussprechen möchte. 170 D:t AUREL LIFFA Die Resultate der Untersuchung sollen kurz im Folgenden besprochen werden. Als ich die Kristállchen mittels einer flachgespitzten Nadel vom Gesteine loslöste, lieb sich leicht beobachten, dab ihre Hürte merklich gröBer ist, als jene des Kalzits, hingegen bedeutend kleimer als die des Ouarzes. Sie dürfte beiláufig zwischen 4—5 Grad liegen. Da wie erwühnt, die Kristüállehen sehr klein waren — indem sie im Durechschnitt kaum die Lánge von 073 mm erreich- ten, — war elne genauere Bestimmung der Hürte nicht möglich. Demzufolge war auch die Bestimmung des Materials nur .auf mikroskopischemWege möglich. Eim Teil der einfachen Kristalle erschien unter dem Mikroskop vollstándig durchsichtig, wasserklar, nach der Prismenzone gestreckt, von rhombischem Aussehen, begrenzt von ziemlieh stumpfen Domen und Pyramiden. Bei gesenk- tem Kondensor zeigen die dem Beschauer zugekehrten Ouer- und die an diese anstobenden Terminalíláchen femme, eine den Mittelkanten parallele Streifung, die ein in die Symmetrieebene verlaufendes und hier zum Schnitt gelangendes Liniensystem bilden. Eim anderer Teil der Kristalle lieB unter dem Mikroskop ganz deutlich . Penetrationszwillinge erkennen, die einander in der Richtung der gemeinsamen lángeren Achse beiláufig unter 907 durchdringen. Das sich in der Smmetrieebene sehneidende Liniensystem war auch bei diesen Kristallen gut sichtbar. Diese micht allzu háufige Art der Penetration schien im ersten Augen- blick an Phillipsit zu erinnern, obwohl die Ausbildung der um die lángere Achse gruppierten Fláchen der Zwillingsindividuen gewissermabBen — wie auch aus Fig. 22. ersichtlich, — von der üblichen Erscheinungsweise des Phillipsits abweichend. ist. Nicht weniger erinnerten die ganz symmetrisch und gleichmaábig entwickel- ten Individuen der Zwillinge — siehe Fig. 23 — an die nach (021) verwachsenen Bavenoer Vierlinge des Adulars, bei denen die Fláchen 7 und ! des Prismas ( 108 ebenfalls áhnliche ein- und ausspringende Winkel bilden! Wáhrend aber bei diesen, die von 7 und l gebildeten Kanten der eimzelnen Individuen in derSymmetrieachse sebrochen erscheimen, trefilen sich jene der untersuchten Zwillinge hierselbst ungebrochen. Schon dieser Umstand sehliebt die Möglichkeit des Adulars aus. Ganz unabhángig von diesen Annahmen, habe ich hierauf eime systema- tische Bestimmung der Kristállehen vorgenommen. Und zwar nachdem ihrer Kleinheit wegen andere Methoden minder sicheren Erfolg versprachen, gedachte ich am geeignetsten durch die Bestimmung ihres mittleren Brechungsexponenten ein derart charakteristisehes Merkmal zu finden, welches nebst Kenntnis ihrer übrigen optischen und kristallographischen KEigenschaften, zu ihrer genauen Identifizierang führen dürfte. Demzufolge habe ich nach SCHROEDER VAN DER Korzks Methode? als mittelstark brechende Flüssigkeit Benzol benützt, dessen . 1 Vergl.: NAUMANN—ZIRKEL: Elemente der Mineralogie. Leipzig, 1907, pag. 729. (gp célt Ún TE 2 J. L. C. SCHROEDER VAN DER KOLK: Kurze Anleitung zur mikroskopischen Kristall- bestimmung. Wiesbaden, 1898. J. L. C. SCHROEDER VAN DER KOLK — E. H. M. BEEKMAN: Tabellen zur mikroskc- pischen Bestimmung der Mineralien nach ihrem Brechungsindex. Wiesbaden 1906 (II. Autfl.). BIN NEUES PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ. úg? Brechungsexponent ich mittels eines kleinen ABBÉ-OzaPskYschen Refraktometers n — 1501 bestimmt habe. Die in diese Flüssigkeit eingebetteten Kristállehen erwiesen bei ge- senktem Kondensor und stark eingeschnürter Iris einen von 1501 abweichend kleineren Brechungsindex, was ein zweiter Grund wáre, um die Existens des Adular auszuschlieBen, da dessen mittlerer Brechungsexponent nach den Angaben SCHROEDER VAN DER KoLgxs: n — 1581 nach "DEs-CLOIZEAUx $.— 15237 ist? I Um die untere Grenze des Brechungsexponenten zu finden, benützte ich Tetrachlormetham, dessen Brechungsindex sich mit dem erwáhnten Refraktometer n — 146 bestimmen lieb. 1 SZ Fig. 22. Phillipsit-Doppelzwilling Fig. 23. Phillipsit-Doppelzwilling von Badacsonytomaj. von Badacsonytomaj. In dieser Flüssigkeit erwiesen sich die eingebetteten Kristállchen höher brechend, wonach ihr Brechungsindex zwischen den Grenzen: n — 1501—1-46 zu suchen war. Da das Benzol nicht vollstándig rein war, habe ich statt dessen in nahezu geleicher Menge, das etwas niedriger brechende Xylol — mit n — 1495 — dem Tetrachlormethan beigemengt. Dadurch sank die obere Grenze des Brechungs- exponenten auf n —1-485. In dieser Flüssigkeit waren die Umrisse der ein- gebetteten Kristállehen auch schon bei gesenktem Kondensor kaum mehr sichtbar. Demnach steht der Brechungsindex der Flüssigkeit sehr nahe zum gesuchten mittleren Brechungsexponenten des untersuchten Minerals. Die Anwendung der SCHROEDER VAN DER Korxschen Methode lieb vermuten, dab der Brechungsindex der Flüssigkeit noch immer gröBer ist, als jener der Kristüllehen, wonach die Grenze ihres mittleren Brechungsexponenten zwischen n — 1485 und n — 140 liegt. Hierauf habe ich die Mischung dieser beiden Flüssigkeiten weiter mit Tetra- ehlormethan verdünnt; die Grenzen der Kristüllchen sind nun vollstándig - ver- : I. c. pag. 31. 2 A. DEs CrorIzEaux: Manuel de Minéralogie, Paris 1862. pag. 331. Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914. 12 178 D: AUREL LIFFA schwunden, bald wieder sichtbar geworden, je nachdem infolge rascherer Ver- dunstung von Tetrachlormethan, allmáhlich Xylol übrig blieb. Der Brechungs- index dieser Mischung starkbrechender Flüssigkeiten entspricht also dem gesuchten mittleren Brechungsexponenten des Minerals, der sich mittels des Refraktometers n — 148 bestimmen lieb. Die Kenntnis des Brechungsindexes, ferner jene Bigenschaft der Kristáll- ehen, daB sie im Wasser unlöslich sind, vor dem Lötrohr hingegen leicht zu einer durchsichtigen Kugel schmelzen, ermöglieht bei diesem Werte des Brechungsexponenten nur Hydronephelhit, Natrohth und Pmllpsit in Betracht zu ziehen. Da Hydronephelit radiale, stengelige, seltener kleine hexagonale Schuppen bildet, ist seine Anwesenheit infolge seiner kristallographischen Beschaffenheit ausgeschlossen, es erübrigen also nunmehr bloB noch Natrolith und Pmilhpsit. Um nun die beiden von einander zu unterscheiden, beziehungsweise noch weitere Bigenschaften des Phillipsits feststellen zu können, habe ich das fragliche Mineral noch folgenden kristalloptisehen Untersuchungen unterworfen. Vor allem ist es bei dieser Gelegenheit aufgefallen, dab die im gewöhnlichen Licht scheinbar einfachen Kristállchen im parallel polarisierten Licht — indem ihre lángere Achse an das Okularkreuz eingestellt wurde — aus zwei verschieden orientierten Individuen bestehen und Zwillinge bilden. Um die Lage der Aus- lösehungsschiefe zur Zwillingsgrenze in diesen áuBerst kleimen Kristállehen fest- stellen zu können, habe ich zur genauen Einstellung der Zwillingsgrenze eine zur Hauptachse vertikal geschliffene Ouarzplatte benutzt, wodurch das eine Indi- viduum orangenrot, das andere hingegen blau gefárbt erschien. Zur Bestimmung der Auslöschungsschiefe, habe ich für diesen Zweck beson- ders gut geeignete Kristüllehen ausgewáhlt und mit Rücksicht auf ihre Kleinheit, möglichst zuverlássig gute Mittel- werte angestrebt. Demnach habe ich an drei Zwillingskristallen für die zur Zwillingsgrenze, beziehungsweise —-a — mit dieser parallelen a Achse gemes- sene Auslöschungssehiefe, cinen Mit- telwert vor c : á — 157" erhalten, der sich bei einem Individuum auf Grund Fig. 24. Die Auslöschungsschiefe eines ein- von 26, bei einem anderen von 27 Ab- fachen Juxtapositions-Zwillings. lesungen ergeben hat und fand, dab derselbe — wie dies auch Fix. 24 dar- stellt — in beiden Individuen gleich grob war. Es kann zugleich bemerkt wer- den, dab die Grenzwerte der Auslösechungsschiefe zwischen c: a — 149—17" schwankten. Die Kristüllehen waren also — wie dies aus den obigen Angaben und Figur ersichtlich — so orientiert, dab die Zwillingsebene vertikal auf dem, dem Beschauer zugekehrten (010) Flichenpaar stand, was übrigens schon auch die uns bekannte Streifung der gemeinsamen (010) Fláche verrát. Nehmen wir nun die Auslöschungsverhültnisse des Phillipsits náher in Be- tracht und vergleichen wir mit diesen die, an den untersuchten Kristüállehen gefundenen Werthe, so ergibt sich, dab bei Phillipsit nach Angaben von EIN NEUES PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ. 179 DAwAl, die positive spitze Bisektrix, mit der Flöche c — (001), beziehungzs- -weise der, dieser parallelen a Achse einen Winkel von; zur Normale der Fláche (001) berechnet hingegen einen Winkel von: 7159—70" bildet. Nach Angaben von SCHRÖDER VAN DER KoLK? betrügt der Maximalwert -der Auslösehungssehiefe: 209, wáhrend dieselbe RosENBuSCH ? Cara 18 angibt. L. LANGEMANN! hat an (100) parallelen Schliffen des Phillipsits von Nidda zur a Achse, beziehentlich dieser parallelen c — (001) Fláche, für die Auslöschungs- :gehiefe die Werte: c : ő — 13"930/—14" bestimmen können. Wie aus dem obigen zu ersehen ist, bilden dieselben die unteren -Grenzwerte der von mir beobachteten Auslöschungsschiefe. Um auBer diesen Angaben die GröBe der Auslöschungsschiefe noch mit den Werten von anderen Fundorten stammenden Materials vergleichen zu können, habe ich einige Messungen an den von Prof. F. SCHAFARZIKS im Basalte von -Somoskő entdeckten und mir zur Verfügung stehenden Phillipsit Kristallen vor- genommen. Ich habe aui Grund von 6 Ablesungen im je eimem Individuum fol- genden Mittelwert erhalten: ; tsa 14305 AII dies zusammengefabt, ist es leicht zu ersehen, dab die an den von Bada - csonytomaj stammenden Kristüllehen beobachteten Werte der Auslöschungs- schiefe — indem sie die Grenzwerte der angeführten Angaben nicht übersehrei - ten — mit diesen in vollstándigem Einklang stehen. Wollen wir aber noch auch den Charakter der Hauptzone dieser Kristüállehen in Betracht nehmen, so kann .derselbe im Falle eines Phillipsits, seiner optischen Orientierung: DEC ene ed 20 wegen nur positiv sein, was sich mit dem Gipskompensator, Roth I. Ordnung in der Tat feststellen lieB. Es kann nun nur noch die Frage aufgeworfen werden: wie weit die bespro- chenen optischen Konstanten der untersuchten Kristüllehen wohl von jenen des Natroliths abweichen ? 1 BH. S. DANA: The system of Mineralogy. 1892, pag. 580. ? SCHROEDER VAN DER KOLK: Il. c. pag. 27. 3 H. RosENBuscCH: Mikroskop. Physiographie. Stuttgart 1905. Hilfstabellen III. 1 L. LANGEMANN: Beitrüge zur Kenntnis der Mineralien... usw. Neues Jahrb. 1886. II. pag. 123. 5 F. SCHAFARZIK: Jahresbericht des königl. ung. Geologischen Anstalt für 1888. p. 152. 128 180 pr AUREL LIFFA Wie allgemein. bekannt, bildet Natrolith prismatische, seltener nach dem Doma u — (301) gestreckte rhombische Kristalle, deren optische Orientierung; ama;-b-b;ésc ist. Die optische Achsenebene liegt demnach parallel zu b — (010). Beim Phil- lipsit fanden wir dagegen, daB sie mit der Klinoachse einen Winkel von 1597—20" einschlie8t, und zur Flöche b — (0710) vertikal steht. Der Hauptzonenchá- rakter des Natrolits ist, bei dessen prismatischer Ausbildung --, hingegen wenn die Kristalle nach dem angeführten Doma gestreckt sind, --, je nachdem die gröBte a oder die kleinste c Scehwingungsrichtung mit der gröbten Schwingungs- richtung des Kompensators zusammenföllt. Doch würden den autfallendsten Unterschied, die durch die kristallographische Form bedimgten Auslöschungs- verhültnisse bieten. Die Auslösehungssehiefe des Natroliths ist jedoch nicht immer gerade, da BRÖGGER ! an den Kristallen von Arö-Scheeren fand, dab sich ein Teil derselben als monoklin erwies, mit einer Orientierung, die nahezu gleich dem rhombischen Natrolith ist. In Annahme dessen müBten dann die Schwingungsrichtungen c und a bei den prismatisch ausgebildeten Kristallen eine gewisse Auslöschungs- schiefe zeigen. Diesbezügliche Beobachtungen sind aber bisher nur von LUEDECKE? bekannt, der an den Natrolithkristallen von Aussig und Salesel, eine zur Pris- menkante gemessene Auslöschungssehiefe von 597—6" fand. Da diese Angaben mit den gefundenen Werten des untersuchten Mate- rials nicht übereinstimmen, kann der monokline Natrolith nicht zum Vergleiche herangezogen werden. Das Vorligen von Natrolith wird aubBer dem bisher schon Jesprochenen, vollstándig auch noch durch die Beschaffenheit seiner Doppel- brechung ausgeschlossen, indem diese bei Natrolith sehr nahe zu Ouarz stehbt, hingegen jene des Phillipsits, — wie dies auch an den untersuchten Kristállchen zu konstatieren war — bedeutend kleiner ist. Enndlich wird diese Eventualitát auch noch durch die an den Kristállehen beobachtete und spáter noch zu be- sprechende Art und Weise der Zwillingsbildung ausgeschlossen, da die Literatur bisher überhaupt keine Natrolith-Zwillinge aufweist. Es wird hingegen aubBer den angeführten Darlegungen wohl auch durch das Resultat der an den Kristáll- chen durchgeführten mikrochemischen Untersuchungen unzweifelhaft erhártet, daB sie dem Phillipsit angehören, weil auBer K auf spektroskopischem Wege, auch noch die charakteristiscehe grüne Linie des Ca-s zu konstatieren war. Um die Identitát der untersuchten Kristüllehen mit Phillipsit noch náher beweisen zu können, habe ich an gutgeeigneten Exemplaren einige mikrosko- pische Messungen ausgeführt. Die beobachteten Winkelwerte, mit den berech- neten verglichen, sind die folgenden: 1 1. C. BRÖGGER: Die Mineralien der Syenitgünge der Südnorwegischen Augit- u. Nephelinsyenite (Zeitsch. f. Krystall. XVI. 1890. pag. 607—617). 2 0. LUEDECKE: Mesolit und Skolezit. (Neues Jahrb. für Mineralogie etc. 1881. IL pag. 7. BIN NEUES PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ. 181 beobachtet: berechnet: (001) . (100) — 56 DOSSOT (100) " (100) — ÖSSSSI 68" 46". Als Ausgangspunkt der Rechnung habe ich die im Handbuch von DANA ! angeführten Angaben benützt, um hauptsáchlich den Wert der Zwillingswinkel bestimmen zu können. Siehe die Projektion, Fig. 25. j Den ersten oben angeführten Wert habe ich als ein Mittel von 6, den zweiten von 8 Ablesungen erhalten. Obwohl die auf mikroskopi- schem Wege bestimmten Winkel- werthe nur annüáhernd genau zu be- trachten sind, stimmen die gemebBenen und beobachteten Winkel — wie dies aus den Obigen zu ersehen ist — trotzdem ziemlich gut überein. Es unterliegt nun keinem Zwei- fel, — wenn wir die besprochenen Re- sultate der Untersuchung zusammen- faBen, daB die in den Lücken der agglo- merierten — Basalttuffe aufgesetzten Kristállchen aus Plullipsit bestehen. NEEE. kes Nachher, als ich mitlder Be Fig. 25. Projektion des Phillipsits. stimmung dieses Materials schon fer- tig war, hat mir Herr Prof. v. Lóczy von deimselben Fundort ein neueres Exem- plar zur Verfügung gestellt. Die Kristalle dieses Handstückes waren wohl schon bedeutend gröBer, indem einige auch die Gröbe 1 mm-s überschritten, doch waren sie für goniometrische Messungen minder gut geeignet, weil sowohl die Prismen, als auch die Ouerflüchen, den Prismenkanten parallel gerieít sind. Infolge dessen habe ich nur einen einzigen Kristall gemessen, dessen beobachtete Winkelwerte ich im folgenden den berechneten gegenüberstelle: gemessen: berechnet: — (010) : (110) — 59"906"—ca 59989" (0) EÜ) — 60746" 4 60942" (110) : (110) — 59928" c 58920" (110) " (001) — 602337 4 60250" Wie aus der vorstehenden Tabelle ersichtlich, zeigen einige der gemessenen Winkeln ziemlich bedeutende Unterschiede von den berechneten, obwohl die Messung mit dem d-Okular des groben Fvess-schen Goniometers ausgeführt wurde. Ungeachtet dessen genügen Sie, um die mikroskopischen Beobachtungen mit den goniometrischen zu ergünzen und die Kristüllchen eingehender zu besprechen. 1]. ec. pag. 579. 182 Dr: AUREL LIFFA Ihrer Ausbildung nach kann man mehrere Typen an ihnen unterscheiden. Die Kristállehen mikroskopischer Dimension sind gröbtenteils nach c — (001) verwachsene Juxtapositionszwillinge — vergleiche Fig. 26 — die zum Teil nach c — (001) tafelig, zam Teil im Falle gleichmáBiger Ausbildung von (001) und Fig. 26. Einfacher Juxtapositions-Zwilling Fig. 27. Einfacher Juxtapositions-Zwilling von Badacsonytomaj. von Badacsonytomaj. (010), tetragonalen Prismen ühnlich aufgebaut sind. Ihre Formen sind der Gröbe nach geordnet: c — (001); b — (010); a — (100) Die Zwillingsnath ist an der (010) Fláche der meisten untersuchten Kristáll- chen, bei gesenktem Kondensor in Form einer scharfen, feinen Linie zu be- E A ű ém a b Fig. 28. Symmetrisch entwickelte Penetrations-Doppelzwillinge von Badacsonytomaj. obachten, in der sich je ein mit (010).(100) paralleles Liniensystem der beiden Individuen schneidet, wáhrend die Flöchen (100) und (001) unter dem Mikroskop ganz glünzend erscheinen. Diesem Typus gehören jene, schon etwas seltener beobachteten Kristalle an, die durch die Formen: EIN NEUES PHILLIPSIT-VORKOMMEN IN BADACSONYTOMAJ. 183 ce, — (0001) A 10 E A(VIKO)) 57 neat — (AM0) ge 10), begrenzt sind. Siehe Figur 27. Diese Art der Kristalle wird, auBer jenen von mikroskopischer Dimension, hauptsáchlich durch die gröberen Individuen vertreten, an deren einem Exemplar ich Gelegenheit hatte die Kante m.m mit eimer schmalen a Fláche, bei anderen von mikroskopischer Dimension hingegen die Kanten a.b mit je einer schmalen m Fláche abgestumpfít zu beobachten. Für die, diesem Typus angehörigen Kristalle ist es charakteristisch, dab auBer den Ouerfláchen auch die Prismenflüchen mit der Kante m.b parallel fein gerieft sind. Den zweiten Typus vertreten jene Penetrattoonszwilhnge, bei denen zwei Juxtapositionszwillinge nach dem Doma (011) einander nahe 907 durchdringen. Ihrer Ausbildung nach sind diese abermals verschieden: bei emem Teil dieser, — siehe Fig. 22 — sprinet der Penetrationszwilling mit kaum merkbaren Ecken aus der Fláche c — (001) des gröberen Zwilliingspaares hervor. Diese sind tafelig gebaut. Ein anderer Teil dieser ist wiederum mehr einem guadratischen Prisma áhnlich, Je nachdem die beiden Penetrationszwillinge mehr eine Mittelform dar- stelileu (Fig. 23), oder aber die Grenzen dieser Ausbildungsweise übersehritten, ganz simmetrisch entwickelt sind, vergl. Fig. 28. a—b. Bezüglieh ihrer Formen weisen sie keine Mannigfaltigkeit auf, da sie nur durch die schon erwáhnten aufge- baut sind. Dieselben Formen des Phillipsits hat HurnyáKk! an bedeutend gröberen — 1—2 mm grobBen — Penetrationszwillingen von der Gegend Szigliget beobachtet, und hat ihre Identitát, infolge ihrer — für goniometrisehe Untersuchungen — minder guten Beschaffenheit auf Grund des spezifischen Gewichtes festgestellt. SchliePlich sei erwáhnt, dab der Phillipsíits in Ungarn nur an den ange- führten drei Fundorten: in Somoskő, in Szigliget und in Badacsonytomaj vorzu- finden ist. Budapest, 1918, November. 1 V. HULYÁK: Földtani Közlöny. 1903. Bd. XXXIII, pag. 175. LITERATUR. I. Geographie und Geologie. — Reflexionen auf die Eröffnungsrede des Herrn Prásidenten Dr. F. SCHAFARZIK. — Ich konstatiere, daB es der erste ehrende Laut und die erste objek- tive, von jeder Tendenz und persönlichen Animositát fÍreie Weise ist, mit welcher der hochverehrte Prásident der ung. Geologisehen Gesellschaft mein Buch: cDie Geographie der nationalen Kultur und die Fatalisten auf deren Gebiet in seiner Eröfínungsrede be- handelt hat. Trotzdem erlaube ich mir als Erwiederung auf die Ausführungen des Herrn Prásidenten folgende Bemerkungen vorzubringen. Es hüngt wobl alles von der jeweiligen Einstellung ab. Behandelt man die einzelnen Gebiete der Erde so, wie dies die modernisierende geologische, richtiger die naturwissenschaftliche Geographie tut, so bekommt man das Naturbild des betreffenden Gebietes. Das ist PAssaáRGms kLandschafts- bild,. Ráumt man aber in dessen Rahmen auch der geographischen Be- deutung des Menschen einen Platz ein, so entsteht das politische, humane oder kulturelle Bild — nicht des Gebietes, sondern des Landes: das Kulturbild. Beide zusammen bilden meiner Meinung nach die Geo- graphie. So fassen die Aufgabe der Geographie jene gelehrten, ruhig den- kenden Geographen, wie WAGNER, HARMS, PARTSCH, ÖBERHUMMER auf, die den Beziehungen der Natur und dem Walten des Menschen auf die bewohnbaren Gebiete der Erde gleichen Wert zuerkennen. Diejenigen aber, die entweder zufolge strenger Exklusivitüt oder aber selbst nur gleichartiger Binstellung der Dinge das Ziel übersehreiten und die Themata der Geographie mit sich reiBen, bringen nur Unheil und Einsei- tigkeit in die Geographie, wogegen PENck und HETTNER, als zwei Stützen der geologisierenden und morphologisierenden (Geographie, am entschie- densten Einspruch erhoben und ihren deutschen Kollegen den Vorwurf machten, daB sie die Geographie ihres wirkliehen Charakters entkleiden und daraus eine Erdwissenschaft machen in dem Sinne, in welehem M. PERTY und GERLAND aus der Anthropologie eine Zusammenfassung unseres, auf den Menschen bezüglichen, gesamten Wissens machen wollten. Dem trat ich entgegen, indem ich mit voller Überzeugung behauptete, daB ein solches Verfahren keine Geographie mehr sei. LITERATUR. 185 Es mag ein solches Studium Erdwissenschaft, Geogonie, Geosophie, Geophysik oder geographische Physiologie (PASSARGE) genannt werden, — der Name hat nichts zur Sache — nur Erdbesehreibung kann man es nicht nennen. Denn Geos ohne Anthropos ist gleichsam bloB eine leere NuBschale. — Um jede einzelne Bemerkung meiner Kritiker entspre- chend zu bewerten, müBte ich zu meimer Kultur-Geographie noch zwei Ergánzungsbüánde schreiben. Ich halte das kulturelle Bild des Wohnortes auf der Erde tür wichtiger als dessen physisches, oder, wenn es beliebt, dessen physiologisches (RirreR) Bild. Und nach jenen diametral entgegen- gesetzten Darlegungen, welche DAwIsS, S$UEsSS, KREICHGAUER, BöHM, KÖNIG, LAPPARENT usw. beim Beweise ihrer Thesen, zur Begründung der geo- graphischen Formen gebrauchen, halte ich die Topographie für eine p 0 5 1- tivere Basis. als die willkürliehen naturwissenschaftliehen Binstellungen und Begründungen — bloB allein deshalb, weil das geographisehe Faktum immer dasselbe bleibt, wührend Elevation, Kontraktion, oder sonstige naturwissenschaftliche Theorien nur provisorische Erklárungen sind, obzwar ich anerkenne, daB es wenigstens Versuche zur Erláuterung der Plastik des Bodens sind, die denn auch in der Geographie nicht völlig entbehrt werden können. Deshalb nenne ich meine Stellungnahme den geographischen Ko n- kreti8mus. Versucht es aber die Naturwissenschaft die intellektuellen und mora.- lischen Schöpfungen der Menschen ihrer Methode gemábB zu erkláren, so stelle ich mich dem entschieden entgegen, wenngleich auch ein RICHTHOFEN , HETTNER oder wer auch immer die genau ausgesteckten Grenzen dieser zwel heterogenen Welten, Mensch und Natur mit einander verwechselt. Nicht meine Sehuld ist es, wenn ich nicht verstanden werde, oder wenn man mich nicht verstehen will! Dr. Géza CzIRBUSZ. KRedaktionelle Bemerkung. Bereitwillig haben wir den obigen Reflexionen des Herrn Universitáts- Professors Dr. Géza CziRBusz Raum geboten und fügen denselben blob folgende Bemerkung hinzu. Gleichwie der Herr Prásident Dr. F. SCHAFARZIK, erkennt auch die Redaktion des Földtani Közlöny die Berechtigung der kulturellen Geographie an, doch geht selbst aus der obigen Entgegnung des Herrn Professors Dr. CzigBusz klar hervor, dab die physikalische und die kulturelle Geographie miteinander nicht vereinbart werden können. Wir betonen deshalb von neuem, daB es nach all dem Vorgefallenen unser sehnlichster Wunsch bleibt, dab an der Budapester Universitát alle zwei berechtigten Wissenschaftszweige: sowohl die physikalische, als auchdie kulturelle Geographie je Írüher von- einander getrennte Lehrkanzeln bekommen mögen. Budapest, 10. April 1913. Die Rhedakthon. 186 Dr FRANZ SCHAFARZIK HI. Dr. Ludwig von Lóezy: Geologie des Balaton und seiner Umgebung. Erster Teil: Über die geologisehen Formationen der Umgebung des Bala- ton, sowie über deren Lagerungsverháltnisse an den verschiedenen Lokalitáten. 1—VIII und 617 Seiten mit 15 Tafeln und zusammen mit 327 Klichées; GroB 87. Gedruckt in VIKToR HORNYÁNSZKY S k. u. kön. Hofbuchdruckerei und erschienen mit Unterstützung des kön. ung. Ackerbau-, des Kultus- und Unterrichtsmimiste- riums, sowlie Kardinal Br. KARL HoRwIc"s, Bischof von Veszprém, und Dr. Aw- DOR v. SEmszys, Herrenhausmiteliedes, als Ausgabe der ung. Geographischen Gesellschaft und im FRIEDRICH KiLrass kön ung. Universitáts-Verlage, Buda- pest, 1913. Mit diecsem voluminösen Bande erschien der wichtigste Abschnitt der wissen- schaftlichen Beschreibung des Balaton, da gerade dieser Teil dazu berufen ist, Antwort auf die Frage zu erteilen, wie wohl der Balaton entstanden sein mag, und wie denn ferner die Umrahmung dieser elánzend schönen Perle Ungarns beschaf- fen sei. Es liegt uns in diesem Bande eine Monographie im strengsten Sinne des Wortes vor. Jedoch muB sofort bemerkt werden, dab der Autor, L. v. Lóczy mit den Zeilen dieses Werkes seine Ausführungen bezüglieh der Geologie des Balaton noch nicht zum Abschlusse gebracht hat, da er bei dieser Gelegenheit, wie er dies übrigens auch im Titel und im Vorwort deutlieh ausgesprochen hat, vorder- hand blob die geologisehen Formationen der Balaton - U m- gebung, sowie deren Lagerungsverhöáltnisse nach den einzelnen Gegendem zu beschreiben die Absicht hatte. In einem weite- ren, noch in Zukunft geplanten Bande stellt uns v. Lóczy das eigentliche Schlub- wort in Aussicht, in welchem die Zusammenfassung der seit etwa 20 Jahren in Flub befindlichen geologisehen Forschung in tektonischer und palaeographisecher Hinsicht erfolgen soll. Infolge dessen bildet daher der uns nun vorliegende Band eigentlieh blo8b die stratigraphisch-topographische Grundlage, gewissermaben das rohe Baumaterial zu dem noch ausstehenden Abschlusse des Gebáudes. Wenn sich aber die Sache auch derart verhált, so ist man sich dennoch sofort im Klaren, daB die bereits fertiggestellte topographisch-geologisehe Beschreibung den Löwenanteil des Ganzen ausmache, da die nun zu ziehenden Sehlubfolgerungen wohl naturgemábB von dieser Grundlage herauskristallisieren műüssen, und dab die Abfassung derselben wahrscheinlich bereits binnen kurzem erfolgen dürfte. v. Lóczys vorliegende wahrhaft monumentale Arbeit bedeutet aber auch sehon an und für sich einen grobBen Gewinn für unsere heimatliche geologisehe Literatur, trotzdem dab gerade vor 40 Jahren von weil. JOHANN Böckmn über denselben Stoff eine sehr eingehende Arbeit erschienen ist. Derselbe kar- tierte den §-liehen Bakony iim Mabstabe 1: 28,800 und veröffentlichte diese L. V. LÓCZY" GEOLOGIE DES BALATON. 187 Kartenblátter handschriftlieh koloriert im MabBe der alten $Spezialkarte 1 : 144,000. Kurz daraut beschrieb auch der gewesene ausgezeichnete Chef- geologe KARL HOFMANN das Basaltgebiet des §-liehen Bakony. Es könnte daher nicht behauptet werden, dab wir etwa bislang die wissenschaftliche Beschrei- bung des §-lichen Balaton, oder vielmehr des §-liehen Bakony entbehren hüt- ten müssen, — trotz alldem mub aber unumwunden anerkannt werden, dab v. Lóczy, abgesehen davon, dab er im weitestgehenden Sinne die ganze Um- randung des Sees in den Bereich seiner Untersuchungen mit einbezog, selbst in Bezug auf den §-liechen Bakony, das eigentliehe Spezialgebiet weil. Böcxkm/s, mit einer solchen Masse von interessanten und neuen Detailbeobachtungen hervor- trat, daB infolge dessen sein Werk selbst in diesem Teile weit entfernt davon ist, sich in einfachen Wiederholungen ergehen zu műüssen. Autor beobachtete eine ganze Anzahl stratigraphischer und tektonischer Feinheiten im Bereiche des bearbeiteten Gebietes, die er dem Leser mit nachahmenswerter Detaillierung und Klarheit darlegt. Interessant ist ferner auch jener sein nicht alltáglicher Stand- punkt, námlieh den ülteren Gebirgsformationen weniger, umsomehr dagegen den jüngeren bei der Beschreibung einzuráumen, also gerade umgekehrt, wie es háufig áltere Autoren zu tun pflegen, und in dieser Hinsicht können wir nicht umhin, ihm Recht zu geben, da die Geschichte der jüngeren geologischen Zeit- abschnitte des Balaton im der Tat die minutiöseste Darstellung verdient. Ist ja doch von der Zeit die Rede, die der Gegenwart unmittelbar vorangegangen war, deren Verlauf also für den Paláogeographen von höchster Bedeutung ist. Zu- eleich ist dies Zeitalter vom Gesichtspunkte der Paláographie das dankbarste, weil die meisten Anhaltspunkte liefernde, wohingegen die Reihe unserer Erkennt- nisse proportional mit dem wachsenden Abstande in der rückláufigen Zeitfolge sich leider immer spöárlieher und lückenhaíter gestaltet. Die Kunst einer streng systematischen Anordnung des riesigen Beobach- tungsmaterials sowle eine objektive kritische Behandlung des Stoffes charak- terisieren v. Lóczys Werk; dabei ist es von einer Exaktheit, die selbst in den weiteren Kreisen Beachtung verdient. Autor trat seinerseits nicht eher an die Abfassung des zusammenfassenden geologischen Teiles der Balatonmonographie heran, bevor nicht das teils von ihm selbst, teils von seinen Arbeitsgenossen mas- senhaít aufgesammelte petrographische und paláontologisehe Beobachtungs- material in seiner vollstándigen Gönze aufgearbeitet worden ist. Nichts davon blieb unbestimmt. Okkupieren doch bloB die vorlaufenden petrographischen, geologischen und paláontologisehen Monographien und löngere oder kürzere Fachbeschreibungen in den cWissenschaftlicehen Ergebnissem der Balatonfor- schung nicht weniger als 250 gy Lex 87 Druckbögen mit ca. 100 Tafeln und zahl- reichen Abbildungen. Seine spezielleren Mitarbeiter waren, abgesehen von jenen, welche die zoologisehen, botanischen, geographischen, ethnographischen, prae- historischen und anderweitigen Beitráge zu dem egroBen Unternehmen geliefert haben, folgende Fachmánner: GUSTAV ÁRTHABER, ROBERT BALLENEGGER, FR. A. BATHER, ÁLEXANDER BirrNER, JogaNN BöcgH, KARL DIENER, "KOLOMAN EmszT, FRIEDRICH FRECH, JuLius HALAvÁTS, OTTo JÁCKEL, LUDWIG ILOsvAY, OTTOKAR KApic, ERNST KITTL, THEODOR KoRMos, pp. DEsmimERIus Laczkó, GABRIEL LÁszLó, AUREL LIFFA, 188 Dr FRANZ SCHAFARZIK EMMERICH LŐRENTHEY, Jurrus MÉHES, Gusrav MELCZER, JOSEF PANTOCSEK, KARL PAPP, FRANZ SCHAFARZIK, ZOLTÁN SCHRÉTER, E. SOMMERFELDT, PETER TREITZ, STEFAN. TuzsoN, ELEMÉR VADpÁSZ, ALADÁR VENDL, P. VIÖNassa de REGNY, STEFAN Viráris und ARTHUR WwsIsz. schon die Verteilung der hollen an und für sich erforderte nicht geringe Umsicht, aubBerdem aber war v. Lóczy selbst unermüdlieh an der Arbeit und es verging in den abgelautenen 20 Jahren beinahe kein Monat, in dem er die Bala- tongegend nicht aufgesucht hötte... Endlich erschien nun der langerwartete Band Lóczvós, minutiös seimmem Inhalte nach und mit der ihm eigenen ungesuch- ten Unmittelbarkeit im Style. Der GenubB und die zweckmaáBige Benutzbarkeit dieses grob angelegten Werkes wird noch bedeutend erhöht durch die zahlrei- chen angesehlossenen Kartenskizzen, geologisehen Profile, ferner durch Klischées von photographischen Aufnahmen und anderweitigen Zeichnungen, sodabB man das Buch mit Vergnügen durchliest, entweder systematisch bis zu Ende oder aber auch nur in seimen einzelnen Kapiteln, die in lobenswerter Weise derart abgefabt sind, dab jeder für sich ein selbstándig abgegrenztes Ganze bildet. Ohne Übertreibung kann in der Tat ruhig behauptet werden, dab v. Lóczy nicht bloB dureh seine lebhaite Aktion das Erscheinen derSammel-Monographiedes Balatonbetreffend, sondern ganzbesondersdurchdie Hinzugabeseineseigenenüber- aus wertvollen Bandes sow oh! sein Vatenlamnzdésa ba vamich dde ungarisehe Wissenschait zu auirichtinsem Damke verpílichtet hat. Der Inhalt des im Titel angeführten Werkes ist in Kürze folgender: Die áltesten Formationen in der Umgebung des Balaton sind der kristal- linisehe Kalk (Szabadbattyán, Polgárdi), gewisse guarzitisehe Phyllhite, Ouarzit- sehiefer, Ouarzitporphyre resp. Porphyroide (Urhida, B.-Főkajár), sowie Diabas- tuff führende Schiefer (Litér, Tietbohrungen im Komitate Somogy), welche tek- tonisch überall die tiefst aufgeschlossenen Elemente vertreten. Alle diese er- wahnten Gesteine sind unbedinet öülter als die permischen Sandsteine, da aber aus ihnen überhaupt keine organischen Reste zutage gelangt sind, ist ihre náhere stratigraphische Horizontierung nicht durchführbar gewesen. Is ist nicht un- möglich, dab sie das unterste Karbon und eventuell auch noch ültere Perioden vertreten. In der Pojána Ruszka, auf welche Lóczy hinweist, kommen tatsách- lich in geroBer Ausdehnung seidenglánzende Phyllite, sehwarze an lydische Steine erinnernde Ouarzitsehiefer und dolomitische kristallinisehe Kalke vor (h.-Gladna, Lunkány etc.), welche von den daselbst arbeitenden Geologen (HALAvÁTSs, KADprc, SCHAFARZIK) ebenfalls als altpaláozoisch (wahrscheinlich prákarbonisch) gedeutet wurden. Bemerkenswert ist, dab diese altpaláozoiscehen Formationen in der Umgebung des Balaton an verschiedenen Punkten stark gefaltet erscheinen. Die náchstfolgende Formation bildet das permische Verrukano, welches in der Gemarkung von Paloznak am Veresparthügel ungefáhr in einer Máchtigkeit von 60 Metern unmittelbar, in manchen Föllen aber in diskordan- ter Weise über altpaláozoischen Schichten gelagert ein Phyllitmaterial führéndes Grundkonglomerat darstellt. Über demselben folgen dann in grösserer Erstreckung L. V. LÓGZY:; GBOLOGIH DES BALATON. 189 rote Sandsteine, welche mit dem Grödener identiseh sind und petrographisch als Arkosensandsteimme angesprochen werden konnten. Ihr Material entstammt einem abrodierten Granit, resp. einem Ouarzporphyre. Sowohl auf Grund ihrer petrographischen Entwicklung, als auch zufolge phytopaláontologiseher Funde ( UUmamnmites Rhodeamus) konnten dieselben, obwohl Írüher als untertriadiseh (Bundsandstein) betrachtet, dem Perm zugezáhlt werden. Überdies ist noch zu bemerken, daB sich dieselben von den lebhafter gefalteten Werfener Schichten scharf abheben. Dieser permische Sandstem zieht sich über .Kőcsitó, Felsőörs, Kővágóörs und Fülöp bis nach Tótihegy hin und ist an mehreren Stellen wellig gefaltet; aubBerdem ist seine Lagerung durch zahlreiche Wechselverwerfungen gestört, so sehr, dab die háufig staffelförmig aneinander gereihten Sandstein- lager einen viel máchtigeren Komplex zu bilden scheinen, als es in der Tat der Fall ist (100—150 Meter); andererseits erkennt Lóczy, dab die Riesensandstein- blöcke des Steinmeeres nicht, wie bisher angenommen wurde, der permischen Formation, sondern der viel jüngeren pontischen Sandsteinablagerung ange- hören und deren harten ausgewitterten (9uarzsandsteinknollen entsprechen. Sehr eingehend befaBt sich nun Lóczy mit der Trias, die abweichend von dem Petrefaktenmangel oder wenigstens von der Armut an solchen sich durch einen ungewöhnlichen Reichtum an organischen Resten auszeichnet. Es ist zwar bekannt, daB schon Jogtawxws BöcknH seierzeit ziemlich ausführliche Fos- silien-Listen mitgeteilt hat, jedoch gelang es Lóczy und seinem treuen Gefáhrten DEsineRius Laczkó, in den versehiedenen Stufen der Trias noch vielmehr or- ganische Reste aufzusammeln, so dab man heute wohl auch im Allgemeinen den südliehen Bakony als eines der reichsten Fundgebiete der mediterranen Trias bezeichnen kann. AuBerdem kommt diesem der Bakonyer Trias gewidmeten Abschnitt noch der nicht zu untersehátzende Wert zu, daB derselbe die vor mehr als 40 Jahren niedergeschriebene und selbst auf die Ausgestaltung der Stratigraphie der alpinen Trias von EinfluB gewesene Auffassung JoHANN Böckms bezüglieh der Bakonyer Trias im weitesten Sinne bestátigt hat. Auf Grund der neueren kritischen Studien Lóczy" kann daher die Bakonyer Trias in noch höherem MaBe als ein klassisehes Beispiel der mediterranen Trias überhaupt angesprochen werden. : Die untersten Seiser Schichten lagern diskordant und gefaltet über permischem Sandstein (Arács) und ihre Haupt-Petrefaktenfundorte sind folgende: Vörösberény, Felsőörs, Almádi, Balatonkövesd, Balatonfüred, Arács und Csopak, von wo besonders die Arten Gervilleia Murchisonde, GEIN., mut. pammonmica, FREcH., Pseudomonotis aurita, HAvER, Myophoria praeorbicularis, BITTN., Anoplophora, canalensis, CATuLo., Bellerophon Vaceki, BIrTw., etc. in sroBer Anzahl herstammen. Pseudomonotis Clarat, welche einen tieferen Horizont bezeichnet, wurde dagegen im Steinbruche am Recsekberge in Hidegkut (IKomi- tat Veszprém) in ganz bedeutender Anzahl vorgefunden. Darüber folgen nun die unteren CampilerSchichten, abwecb- selnd dünnplattige Sandsteine, geschieferte Tone und Kalksteinbánke, welch letztere hüáufig Gasteropodenoolite darstellen, wüáhrend die Sandsteinplatten háufig Rippel-Marks oder Hieroglyphen an ihren Flöchen aufweisen, welche Erscheinung auf ihre einstige Bildung in Seichtwasser hindeutet. Die untercam- 190 D: FRANZ SCHAFARZIK piler Schichten sind besonders von Pseudomonotis Laczkói Birrw., Ps. Lóczyi, BirTwx., Ps. aurita, HAvER, etc. massenhaft erfüllt, wáhrend die Gasteropoden- oolite grobe Mengen von Natica cf. gregaria ScHauR, Holopella cf. gracihor, ScHauR etc. führen. Ihre Hauptfundorte sind: der Iszkaberg, Vörösberény, Al- mády, Csopak, Zánka, Köveskálla etc. Die mittleren Campiler Schichten sind durch schiefrige sandige Mergel und Kalksteinbánke vertreten. Dieselben enthalten: Tirolites ef. cassianus, OVENST., Dinarites dalmatinus, HAVER, Natirta costata, Müxsr., Turbo rectecostatus, HAvER, sowie auBerdem noch zahlreiche Gervilleta, Pseudomonotis, Myophoria, Pecten- Arten etc. Bemerkenswertere Fundorte sind: Iszkaszentgyörgy, Gelemérpuszta, Vörösberény, Almádi, Szentkirályszabadja, Felsőörs, namentlich aber Csopak, von woher die reichste Fauna herstammt. Die oberen Campiler Schichten sind vorwiegend durch zel- ligen Dolomit und Plattenkalke vertreten, von denen die ersteren petrefakten- los sind, die letzteren aber die Arten Myophoria costata, ZENK., Gervilleta mo- diola, Fgecn., TDingula tenuissima, SCHLoTH., usw. enthalten. Ihre Hauptfund- stellen sind im groBen Ganzen dieselben, wie die der tieferen Campiler Schichten. Böckn hat von diesen die Plattenkalke als die Liegendpartie der mittleren Trias angesprochen, Lóczy dagegen zieht sie auf Grund petrographischer und palae- ontologiseher Momente zu den oberen campilisehen Schichten. Diese zusammen die cWerfener Sehichtem ausmachenden Ablagerungen liegen diskordant, ja sogar transgressiv über den permischen Sandsteinen, indem sie alle seine infolge tektoniseher Ursachen oder durch Denudation entstandenen Unebenheiten ausfüllen. Stellenweise jedoch sind auch sie selbst gefaltet, so zum Beispiel bei der Rodosto-Villa bei Balatonfüred. Der Komplex der Werfener Schichten ist 500—700 Meter máchtig, von denen jedoch wenigstens 400—500 Meter auf den Werfener Dolomit und die Plattenkalke entfallen. Wenn man dabei noch in Betracht zieht, dab die Oberfláchenausbreitung der Werfener Schichten 1"5—8:5 km betrügt, so muB diese bedeutende Ausdehnung auf wiederholt auftretende . Wechselverwerfungen und horizontale Verschiebungen zurück- geführt werden. Von diesen durchzieht auch die bereits seinerzeit von J. BöcKH beobachtete berühmte Bruchlinie von Litér die Zone der Werfener Schichten ihrer ganzen Lönge nach. Nach der Gruppierung der mittleren Trias laut BITTNER ist die- selbe im Bakony sowohl durch die anisis c h e, als auch durch die höhere l a d 1- nische Stufe vertreten. Das unterste Glied der anisischen Stufe besteht aus dem dickbankigen Dolomit vom Megyehegy, welcher zwischen die oberen Campiler Plattenkalke im Liegenden und die eigentlichen Muschel- kalke im Hangenden eingelagert ist. Seine Müchtigkeit ist bedeutend und eben deshalb stellt derselbe das auffallendste Formationselied der Bakonyer Trias dar. Sein orographisches Erscheinen wird noch dadurch erhöht, dass derselbe zu bei- den Seiten der Litérer Bruchlinie aultritt, obzwar an deren NW-licher Seite bedeutend schmöler. In klassischer Weise kommt derselbe jedoch zwischen Vörös- berény und Litér am Megyehegy vor, dessen Profil seinerzeit schon von J. BöcKH angegeben worden ist. Von hier aus aber kann derselbe noch weit hin sowohl nach NO, als auch nach SW zu verfolgt werden. Seine Petrefaktenführung ist L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 191 ziemlich spárlich; auBer Krinoiden sind darin gefunden worden Spirigera Mentzeh, DuxKk., Sp. trigonella, ScHLorH., usw. und Balatomites balatomcus, Mogss., welch letzteren BöckH im obersten Teile des megyehegyer Kompexes entdeckt hat. Über diesem Dolomit folgt hierauf der eigentliehe Muschelkalk, dessen Komplex jedoch bedeutend schmöchtiger ist. Sein Gestein ist mergelig und leicht verwitterbar, so dab diese Stufe im Terrain nicht allzusehr in die Augen springt. In seinem Zuge kann man sowohl die untere Zone mit Rhwynchonella de- curtata (Brachiopodenkalk von HRecoaro), als auch die obere mit Ceratites trino- dosus (Reiflinger Kalk und Mergel) unterscheiden. Diese beiden Zonen des Megye- hegy sind selbst zusammengenommen nicht máchtiger, als 8 Meter; jedoch sind ihre Ablagerungen zufolge ihrer auberordentlich reichen Fauna geradezu klas- siseh zu nennen. Ihre Petrefakten wurden seinerzeit von J. Böcgkn, L. v. RorH und J. STÜRTZENBAUM aufgesammelt und in neuerer Zeit durch L. Lóczy und D. Laczkó noch bedeutend vermehrt. Aus der Decurtata-Zone erwáhnen wir Entrochus hilhiformis, DLAm., Dadocrinus, gracilis, BucH., Terebratula vulgaris, SCHLOTH., Rhynchonella decurtata, GER., Spirigera trigonella, SCHLOTH., Spirife- rina Menzelhi, DuUwk, etc. aus der Trinodosus-Zone dagegen die Arten: Spirife- rina Mentzelm, DUNK., var. baconica, BITTN., Daonella Sturi, BEN., D. hungarica, Mogs., Gervilleta praecursor, CEN., Ceratites trinodosus, Moss., Ptychites flexuosus, Mogss., Atractites Böckm, SrüRkz., u. a. Die Hauptfundstelle im Profile von Felsőörs ist der Forráshegy im Malomtale, ferner der Kopaszhegy bei Csopak, der Péterhegy bei Arács, der Tamáshegy bei Balatonfüred, der oberhalb Mezőmál befindliche Horoghegy bei Köveskálla etc. Dieselben sind alle diesseits der Bruchlinie von Litér gelegen, aubBerdem aber befindet sich deren eine ziemliche Anzahl auch jenseits derselben. Die mittlere Trias ist im Bakony in ihrer oberen oder nach BITTNER in ihrer ladinischen Stufe sowohl durch dies Buchensteiner Schichten (untere Abteilung), als auch durch dies Wengener Schichten (obere Abteilung) reichlich vertreten. Die Buchensteiner Schichten, oder die sogenannte Protrachyceras Reitei Zone besteht aus verkieselten Kalken, aus Ton, Mergel, Sandsteim und Pietra verde Schichten. Bekanntlich wurde diese Zone durch weil. J. Böckn entdeckt und ihre Berechtigung wurde wohl am deutlichsten durch den Umstand erwiesen, dab dieselbe nachher auch in der Sechichtenreihe der Ost- alpen aufgefunden und anerkannt wurde. BöckH war diese Zone aubBer im Profile von Felsőörs blo8b nur noch von einer beschrünkten Anzahl von Lokalitáten be- kannt, Lóczy aber ist es gelungen dieselbe von Felsőörs bis nach Köveskálla hin zu verfolgen. Dieser sehr bemerkenswerte Horizont enthült auBer zahlrei- chen Foraminiferen Krinoiden, einige Lamellibranchier, namentlieh aber Cepha- lopoden, darunter die charakteristisehen Arten Protrachyceras Rettzi, BöcknH., Ceratites hungaricus, Moss., C. felsőörsensis, SrüRz., C. Böckm, Rormn, Hungarites Mojsisovicsi, Rorm, Ptychites amgusto-umbihcatus, Böckn, Pleuronautilus Lóczyi, FREcHn, Atractites Böckhi, SrüRz., gleichzeitig stellt Lóczy fest, dab Lecamites sibylhmus, FgEcn (determ. FREcH) Monophwylhites cfr. Suessi (determ. DIENER) irrtümliecherweise in die Liste der Buchensteiner Fossilien geriet (FREcn: Neue Cephalopoden, Palaeont. Anhang pag. 16.), und dab derselbe eigentlich den den roten, feuersteinführenden Tridentinus-Schichten (Untere Weugener Schichten) 192 D: FRANZ SCHAFARZIK aufgelagerten weilben kreideartigen mergelig-knolligen Kalksteinen entstammt. Ebenso gelangten auch beiJ. Böcgn (Jb. d. ung. Geol. Anst. II. pag. 151, und IX. Tafel, Abbild. 10) die Arten Joanmites bathyoleus, Moss, und J. trilabiatus, Mogs. in die Liste der Ceratites Reitzi Zone (Buchensteiner Schichten), da die- selben ebenfalls, sowie auch L. sibyllhnus aus den Hangendschichten der Tri- dentinus-Zone herrühren. f Hier mag Erwáhnung finden, dab D. LAczkó eine sehr interessante weibe Kalksteinfazies des Muschelkalkes und der Buchensteiner Schichten am Tóhegy, bei Hajmáskér und noch an einigen anderen Punkten entdeckt hat, welche die Faunen der erwáhnten beiden Schichtengruppen, ja sogar auch noch die der Cassianer Schichten im sich vereint enthalten, so daB dieser Kalk noch am besten mit dem Reiflinger Vorkommen der Ost-Alpen verglichen werden könnte, welche Fazies wie bekannt ebenfalls sámtliche Faunen vom Muschelkalke an bis hinauf zu den Cassianer Schichten umscehlieBt. j Hieraut folgen nun die Wengener Schichten, deren obere Abteilung die Zone des Proarcestes subtridentinus, die untere aber die der Daonella Lommeh ist. Auf Grund der álteren Bezeichnung des Proarcestes subtridentinus (Arcestes tridenti- nus) werden die ersteren einfach als Tridentinus-Schichten benannt. Dieselben bestehen aus einem wenig máchtigen Komplexe eines geáderten Horn- steinkalkes und eines grau-weiben Mergels, welcher von Hajmáskér SW-lich bis in die Gegend von Köveskálla hin verfolgt werden kann. Die saigere Schichten- höhe dieser Zone betrügt 35-78 m. Aus ihrer reichen Cephalopodenfauna erwáhnen wir: Proarcestes subtridentinus, MoJss., P. Böckhi, Moss., Protrachyceras Pseudo- Archelaus, MoJss., Celtites epolensis, Moss. etc., Daonella Lommeh, WIissm., Rhyn- chonella linguligera, BITTN., Terebratula cf. suborbicularis, MÜNxNsrT., var. semi- plecta, Kuipsr. u. a. und hieher gehören ferner laut der bei Besprechung der Cera- tites Reitzi Zone erwáhnten Richtigstellung auch noch die Arten Lecamites sibyl- hmus, Joammites bathwolcus und J. trilabiatus. Die namhafteren Fundorte dieser Zone sind Vörösberény (Megyehegy), Felsőörs (Forráshegy), der ganz be- sonders reichhaltig ist, Balatonszőllős (Megyehegy), Örvényes, Szentantalfalva, Csicsó etc. Teils zwischen die Tridentinus Schichten eingelagert, teils zwischen die Muschel- und Tridentinuskalke zwischengelagert — als ob sie die Ceratites Reittzt vertreten würden — kommen bei Örvényes, Aszófő, Vászoly etc. bald mürbe mer- gelige, bald aber hártere plattige Tuffschichten vor, die durch das Auftreten der Posidonomya Wengensis, Wissm., Daonella Lommeh, WIissm., etc. charakterisiert sind. Dieselben stellen typische Vertreter der südtyroler Wengener Schichten dar, mit denen ihre verwandtschaftlichen Beziehungen durch ihre tufföse petro- graphische Beschaffenheit nur noch erhöht wird. Dieladinische Stufe würde hierauf mit dem cFüreder Kalk; ab- schlieBen, jenem im allgemeinen petrefaktenleeren gelbfleckigen, flintarmen Kalk, den aber Lóczy zufolge eines in inm gefundenen Protrachyceras Aon, KLIPPST. Exemplares in die karnische Stufe hinübergewiesen hat. Böckn hat den Füreder Kalk bei Lovas, Hidegkut u. a. O. kartiert und vermeinte denselben auch noch in der N-lichen Gruppe bei Hajmáskér, Veszprém und Nagyvázsony zu erkennen. Diese letzteren Lokalitáüten bewáhrten sich jedoch nicht und wurden deren Kalke L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 193 auf Grund von Petrefaktenfunden von Lóczy und Laczkó in die obere Trias verlegt. Die obere Trias ist im Bakony mit ihren drei Stufen: der karnischen, der norischen und der ráthischen vertreten. . Die karnische Stufe beginnt laut obigen Bemerkungen zuunterst mit dm Füreder Kalke, über welchen dann, oder im Falle seines Aus- bleibens, unmittelbar über den Tridentinusschichten mit unscharfer Grenze diesoberen Mergel folgen. Angesichts des allmáhligen Überganges zwischen den beiden könnte man die Grenze dort ziehen, wo die Daonella reticulata, Moss. in gröbBerer Menge aufzutreten beginnt. Mit dieser letzteren vergesellschafítet treten ferner auch noch andere Daonellen in diesen Kalkmergeln auf u. zw. D. latirostata, KiITTL., D. casstana, MoJs., D. esinensis, SAL. etc. Im oberen Teile dieses letzteren Daonellenschichtenkomplexes findet man dicht eimgestreut kleine Brachiopoden, Lamellibranchiaten, Ammoniten (Joammites cf. subtridentimus, Moss., Trachyceras Aon, Kurxpsr., Lobites), sodabB man in denselben die Águi- valente der Sct. Cassianer Schichten zu vermuten berechtig ist. Die neueren Untersuchungen rechtfertigen die seinerzeitige Auffassung J. BöcEH$, námlich daB diese Mergel bereits in die obere Trias zu stellen seien, in vollem Mabe. Das Cassianer Niveau kann man jedoch im Bakony nicht vom Horizonte der oberen Mergel abtrennen, wie man übrigens die Sct. Cassianer Schichten auch in den Süd-Alpen weder in petrographischer, noch auch paláontologiseher Bezte- hung von den Raibler Schichten nicht scharf abzutrennen vermag. Deshalb ver- legten bereits Mogsrisovrics, WAAGEN und DIENER die Cassianer Schichten im den Bereich der karnischen Stufe, abweichend von BITTNER, der dieselben be- sonders in den nördliehen Alpen noch zur mitteltriadischen ladinischen Stufe geschlagen hat. Die oberen Mergel, die sowohl in einer Zone entlang das Balatonufers, als auch jenseits der Bruchlinie von Litér vorkommen, erstrecken sich in einer Lönge von ca. 60 km gegen SW und zwar in einer Breite von 1—3 km. Ihre Máchtigkeit betrágt bei Monoszló 773 m, doch wird zugegeben, dab dieses Aus- mabB infolge von Wechselverwerfungen wohl zu ausgiebig sein dürfte. Abgesehen von dem durch D. Laczkó speziell untersuchten Veszprémer Mergel, erscheinen für das Studium der oberen Mergel sowohl in paláontologi- seher, als tektonischer Hinsicht namentlich folgende Punkte als besonders ge- eignet: Vörösberény, Felsőörs und Lovas, Csopak, Paloznak, Arács, Balatonfüred, Balatonszőllős, Pécsel, Vászoly, Dörgicse, Szentantalfalva, Monoszló, Diszel, Gyulakeszi, ebenso wie die Berge bei Keszthely, wo es nicht nur seinerzeit weil. J. BöcgH, sondern in spáteren Jahren auch L. Lóczy gelungen ist, eine auber- ordentlich reichhaltige Fauna zu sammeln, aus deren Bestimmung hervorgeht, daB die-KOberen Mergeb einesteils mit den karnischen Schichten der Süd-Alpen, als auch mit den Reingrabener Schiefern und Opponitzer Kalken in engster Ver- wandtschaíft sich befinden. Lóczy unterscheidet auf Grund des reichlich vorliegenden palüáontolo- gischen Materials in der karnischen Stufe des Bakony in absteigender KReihen- folge folgende Schichten. f) Kalk vom Sándorhegy mit zwischengelagerten Lumachellen. Cidaris- Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. j 13 194 D: FRANZ SCHAFARZIK Stacheln; Terebratula julica, Birrws., T. piriformis, SuEss, var. Alexandrina, FRgecHn, Physocardia Hornigi, Birrw., sp. Gonodus Melhngi, Havu., Megalodus carinthiacus, HaAu., Ostrea montis-caprilis, KLIPST., es ist dies jener Horizont der bakonyer oberen Trias, welcher der alpinen Tropites subbullatus Zone (Torer Schichten) entspricht, in welchem D. LAczkó am Jeruzsálem-Berge bei Veszprém die überaus interessante Schildkröte Placochelys placodonta, JAECKEL aufgefun- den hat. e) Mergelschichte, Lima austrtaca, BITTN. d) Bláttermergel. Nucula caramtana, Birrw., N. expamsa, Wissm., Cteno- donta lineata. In den unteren Kalkmergeln und Sandsteimnplatten dieses Kom- plexes dagegen Pflamzenreste und Pecten filosus, HAuv., Halobia rugosa, HAu., Gervilleia angusta, GOLDF., Nucula cf. carantana, BITTN., Sirenttes subbetulmus, FRecn, Trachyceras austriacum, Moss. (Raibler Niveau). c) Dunkelfleckiger Kalkstein mit eingestreuten Flintknollen. Rhyncho- nella tricostata, BITTN., Amphichna sgamula, Birrws., Kominckina Leonhardi, Wissm., Gonodus cf. lamellosus, BIrTws., Trachyceras austriacum, Moss. b) Blátteriger Mergel und geschieferter Ton mit hárteren Mergelplatten. Amoplophora Pappi, FREcm, Rhwnchonella tricostata, Birrw., Halobia rugosa, Hav., Gonodus astartiformis, MÜwNsr., Mysidia lithophagotdes, FRgmcn, Carmites floridus, Wuur., Estheria Lóczyi, FREcH. a) Dünne Kalksteinplatten mit Schiefertonen. Rhynchonella, cf. trico- stata, Birrw., Waldheimia (Cruratula) carinthiaca, (RorHpPr.) Birrw., Trachy- ceras ( Amolcites) Hofmanm, Böcxkn, Tr. cf. Attila, Moss., Lobites delphinocepha- lus, HavER. Zuunterst liegen endlich liehtgraue gelbgefleckte Kalksteine mit Zweigen von Chondrites; ferner kommen darin vor Amphichina sguamula, BITTN., Daonella reticulata, Moss., D. cf. Pichleri, GümB. (Cassianer Niveau). Unter den Chondrites-Bánken erblickt man bei Felsőörs und Arács jenen grauen gelbfílecki- gen Kalkstein, den J. Böckn als Füreder Kalk bezeichnet hat und der seimer- seits über dem Tridentinuskalke gelegen ist. Dienorische Stufe ist im Bakony durch den Hauptdolomit, nám- lich durch jene Formation vertreten, welche im ungarischen Mittelgebirge jen- seits der Donau von Budapest an bis Keszthely eines der wichtigsten Glieder bildet. Bereits J. Böckn kannte aus ihm die Arten Megalodus complanatus, GÜMB., M. trigueter, WurF., Myophoria Whatleyae, Turbo (Worthema) solitarius, BEN., Waldheimia EE Böckn. In letzterer Zeit aber wurden im Dolomite bei der " Veszprémer Jutaspuszta mehrere neue Megalodusarten gefunden, im Ge- steine des Papodhegy bei Esztergár dagegen Megalodus Böckh, R. HöRN., Con- chodus" hungaricus, R. HöRw., Gervilleia n. sp. aff. praecursor, €9wu., Myophoria Goldfussi, AzB., Pleuromya(?) Löschmamm, FREcn, Capulus sp., Turbo (Wor- thenia) Escheri (8Sropp.), W. Gepidorum, Kirrw., Amauropsis(?) erassíitesta, KirrL.., A. an Gradiella (?) papodensis, KirrL., Stephanocosmia dolomitica, KITTL., und Purpuroidea bacomica, Kirrr. Am Szőllőhegy bei Sümeg können zwei Hori- zonte unterschieden werden: im 6 oberen wurden neben Megalodonten Dicero- cardium incisum, FRmcn, im unteren dagegen D. medio-fasciatum, FREcH. ge- funden, die auf ihre Verwandtschaft mit der rhátischen Stufe hindeuten. Übri- gens kann eine detailliertere Horizontierung des Hauptdolomites in der Balaton- L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 195 Gegend derzeit noch nicht durechgeführt werden, und auch FREcHs dahin ab- zielender Versuch scheint noch verfrüht zu sein. Dierhütische Stutfe ist im Bakony durch zwei fazielle Ausbildun- gen vertreten, nümlich durch den Dachsteinkalk und durch die Kö s- sener Sehichten. Die Kössener Schichten kommen §-lich von Szentgál bei der Baglyakő- puszta und in der Gegend von Keszthely §-lieh von Vallus vor, eben so ferner zwischen Keszthely und Rezi. Die Kössener Schichten sind dunkelgraue dünn- plattige bituminöse Kalksteine, die ganz erfüllt sind von Petrefakten, unter denen folgende charakteristischer sind: Avicula contorta, PORTL., Anatina prae- cursor, Ov. Besonders reichhaltig zu nennen ist die Fauna der Schichten vom Akasztódomb bei Rezi, die seimerzeit von J. BöckHn entdeckt worden ist und de- ren durch die Aufsammlungen Lóczy betráchtlieh vermehrte Arten neuestens ebenfalls — und zwar unmittelbar vor seinmem Ableben — durch J. Böckn bear- beitet wurden. J. Böckm und L. Lóczy: Über einige rhátische Petrefakte aus der Gegend von Rezi im Komitate Zala (Palaeont. Anhang). AubBer den erwáhnten kommen daselbst noch vor Ostrea Haidertana, Emwm., Avicula falcata, SToPPp; Iima praecursor, Ov., Pecten Hehlm, Emm., Gervilleta praecursor, Ow., Modiola minuta, GorpF., Cardita austriaca, HAau., Corbis Lóczyi, Böckmn, Placochelys Gaumenzahn sp. In dem Kalk vom Typus des Dachsteimgebietes befindet sich eine in vieler Beziehung áhnliche Fauna, indem von Szőcs z. B. folgende Arten herausgesechlagen werden konnten: Avicula ef. falcata Sropp, Pecten Hehlhi, Emm., Modiola ef.. minuta, GorpF., Myophoria cf. postera, Ov., Cardita austriaca, HAVER, Corbis Lóczayi, BöckH, etc. Interessant ist, daB sich die rhátische Stufe überall aus dem Dolomite entwickelt, und zwar zuunterst mit der Kössener Faziles, so wie z. B. am Pilis bei Esztergom (Gran), wo man ebenfalls erst über dieser den Dachsteinkalk antrifft. Waáhrend die Verbreitung des Hauptdolomites im Bakony als zusammenhángend erkannt wurde, treten die beiden Zonen der rhátischen Stufe in zerstückelten Lappen auf, woraus D. Laczkó auf eine Diskordanz, Lóczy dagegen auf eine durch NW—S$S0O-lich gerich ete Blattverwerfungen verursachte Zerstückelung der ehemalig einheitlieheren Decke denkt, E. Vapász endlich (über die Jura- Schichten des S-lichen Bakony p. 35—37) eine Regression des Jurameeres annimmt und dies um so mehr, als er bis zur Kreidezeit hin keine weiteren tektonischen Krustenbewegungen nachweisen konnte. Aus all dem Vorstehenden geht hervor, dab die Gliederung der Trias im 5S-lichen Bakony, die vor ca 40 Jahren von J. Böcgkn inauguriert worden ist, auf Grund der auf breiteter Basis durchgeführten neueren Untersuchungen, in ihren wesentlichsten Hauptzügen glünzend bestátigt worden ist. Trotzdem scheint es mir nicht überflüssig zu sein, die Gliederang der Bakonyer Trias auch tabel- larisch vorzulegen, nicht nur um dem Standpunkte der neuesten Literatur gerecht zu werden, sondern auch um gewisse neue Ansichten Lóczy8 zum Ausdruck bringen zu können. Wenn wir námlich die Schichtenreihe der Bakonyer Trias, wie sie in dem uns vorliegenden Lóczy-sehen Werke dargestellt ist, einerseits mit der Auffassung J. Böckws im Jahre 1872, andererseits aber mit der gegenwártig üblichen Stra- 134 196 D: FRANZ SCHAFARZIK tigraphie der alpinen Trias (G. ARTHABER Lethaea 1903—58) náher vergleichen, so bemerken wir in derselben auf Grund dieser neuesten Untersuchungen in ver- schiedener Hinsicht gewisse Abweichungen. Die Binteilung der Werfener Schich- ten in der unteren Trias stimmt mit jener Böckns übereim und schliebBt sich auch vollstándig der alpinen Stratigraphie an; einzig ist nur zu bemerken, dab Lóczy die cPlattenkalkes, mit denen Böcgkn die Reihe der Muschelkalkschichten be- ginnen lieB, auf Grund paláontologiseher Funde noch zur unteren Trias (obere Campiler Schichten) záhlt. Infolge dessen fángt die mittlere Trias bei Lóczy mit dem Megyehegyer Dolomite an, über dem dann, so wie bei BöckH, der eigent- liche cMuschelkalk) folgt (Rh. decurtata und C. trinodosus Horizonte). Über diesen nach der heutigen alpinen Nomenklatur anisischen Stufe folgt hierauf die obere, oder die ladinische Stufe der mittleren Trias. Obwohl nun in dieser die Reihen- folge der Ablagerungen in ihren Hauptzügen dieselbe geblieben ist, so wie vor 40 Jahren bei BöcknH, so ist dennoch das Gesamtbild zufolge der viel eingehen- deren Studien LóczYis ein verwobeneres. Für die mittlere Trias ist es bereilts nach FR. FRxcn (Neue Cephalopoden etc. Palaeont. Anhang) charakteristisch, daB von den Faunen zabhlreiche ültere Arten in höhere Horizonte auífsteigen: so sind auf diese Weise gewisse Teile der Muschelkalkfauna in den auflagernden Cer. Reitei (Buchensteiner Schichten) noch fortwáhrend vorzufinden, — anderer- seits mischen sich Elemente dieser letzteren der Fauna der hangenden Wenge- ner Schichten hinzu. Namentlich ist es die Ammonitenfauna der Trias, die in stetiger Entwicklung von den Werfener Schichten an bis hinauf zum Raibler Niveau beobachtet werden kann; und da dieselbe durch keinerlei wie immer ge- artete Umstánde in ihrer Entwicklung gestört worden ist, gilt die Bakonyer Trias auch allgemein als eines der klassischen Beispiele der alpinen Triasfazies selbst. Die ununterbrochene Ausbildung zwischen den einzelnen Horizonten und Stufen wurde auch von Lóczy bekráftigt, namentlich durch jene seine Beobachtung, der zufolge die Buchensteiner Schichten (Protrachyceras Reitzi Schichten) tat- söchlich in Form von einzelnen Zwischenlagern selbst noch im unteren Teile der Tridentinus-Zone vorhanden sind. Die prágnantesten Vertreter der alpinen Wengener Schichten im Bakony sind nach Böckn und Lóczy die durch das Auftreten der Posidoma wengensis, Wissm. bezeichneten Tuffe führenden Mergel, die entweder unmittelbar dem Muschelkalke (Trinodosus-Horizont) aufgelagert, oder aber zwischen die Protra- chyceras Rettat und Tridentinus-Schichten eingekeilt vorkommen; vom Wengener Typus sind aber auch noch jene Mergelbünke, die in den Tridentinuskalken zwi- schengelagert auftreten. Der cFüreder Kalk;, den Böckn auf Grund der D. Lommeh, obwohl mit einem Fragezeichen in die Náhe der Wengener Schichten gestellt hat, gehört eigent- lich nicht dahin, indem wir aus den Untersuchungen Lóczyjs entnehmen, dab diese gewisse D. Lommelh nicht dem Füreder Kalke, sondern einer mergeligen Bank des darunter liegenden Tridentinuskalkes, also einer typischen Wengener Schichte entstammte. Ebenso wird die Parallelisierung des Füreder Kalkes mit den Wengener Schichten von Seite FREcr/s hinfállig, weil derselbe zu seinen jüng- sten Untersuchungen leider ein irrtümlich etiguettiertes Material erhalten hatte. Der Füreder Kalk gehört nach Lóczy"s Untersuchungen endgültig in ein über L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. Á 197 dem Wengener gelegenes höheres Niveau, da es ihm in allerletzter Zeit geglückt ist in dem oberen, Chondriten führenden Teile des sonst versteinerungsleeren Füreder Kalkes ein Protrachyceras Aon Exemplar aufzufinden, also ein Fossil, das auf das Sct. Cassianer Niveau hindeutet. Den Horizont von Sct. Cassian, welcher im Bakony auf Grund eimiger Formen blob andeutungsweise vertreten ist, stellt Lóczy nach seinen oben erwáhnten Ausführungen (pag. 8.) bereits in die karnische Stufe sowie mit ihm zugleich und zwar auf Grund seines Protr. Aon. Fundes auch den kFüreder Kalk; dahin. Die tkobere Mergeb-gruppe, die be- reits Böckn richtig als obertriadisch erkannt hatte, wird von Lóczy in sechs Horizonte geschieden, von denen die drei in die beistehende Tabelle auf- genommenen charakteristisceheren den alpinen Aon, Aonoides und bullatus Zonen entsprechen. i Die Ablagerungen des Jura-Systemes treten im §-lichen Bakony zerstückelt auf. Zwischen ihnen okkupieren das Terrain Kreide und tertiüre Sedi- mente. Ihre Zerrissenheit kann anscheinlich auf NW—S0-lich gerichtete Ver- werfungen des aus Trias-Sedimenten bestehenden Grundgebirges zurückgeführt werden. Im allgemeinen bilden die Juraablagerungen die Fortsetzung dieser im Hohen Bakony topographiseh zusammenhángender auftretenden HFormation. Der Jura ist im südliechen Bakony ausgebreiteter anzutreffen, namentlich zwischen Urkút, Városlőd, Herend und Szt. Gál, welches Terrain von E. VApÁsz náher un- tersucht wurde. VapÁsz beschreibt aus dieser Gegend folgende Zonen (Die Jura- ablagerungen das §-liehen Bakony, Palaeont. Anhang). Unterer Lias, den Etagen /3 (8inemurien) und y (Hettangien) ent- sprechend 1. Kalke vom Typus des Dachsteinkalkes (Zone d. Psiloceras plamor- bis): 2. Feuersteinführende Kalke mit Rhynchonellen (Zone d. Schlottheimia marmorea und ÁArtetitis rotiformis) ; 3. rote Brachiopodenkalke, adnether Fazies (Zone d. Artehtes Bucklandi); 4. Krinoiden und Brachiopoden führende Kalk- steine vom Typus der Hierlatz-Alpe (Zone d. Oxymoticeras orynotum ) . Der mittlere Lias entspricht der Etage d (Charmouthien) und be- steht 1. aus einem Cephalopoden führenden Kalke (Zone d. Amaltheus margari- tatus) und 2. aus dem Manganháltigen Radiolarten führenden Feuerstein (Zone d. Ammomittes spinatus und Am. margaritatus) . Der obere Lias, entsprechend der Etage e (Toarcien) umschliebBt 1. die Posidonomyen-Kalke (Zone d. Posidonomya Bronm) und 2. die verkieselten Mergel (Hapoceras bifrons). Vom Malm ist der Portland-Zone entsprechend die untere tithonische Stufe mit Terebratula diphya und Phyll. silesiacum vorhanden. Aus dem Angeführten geht hervor, dab der Dogger gánzlich fehlt und dab auch der Malm blob durch das Tithon vertreten ist. Die Liasserie dagegen ist sehr reichlich entwickelt und zwar viel ungestörter wie in den Alpen, wo verwik- kelte tektonische Bewegungen ihre Originallage verwirrt haben. Die ruhige Autf- einanderfolge der Liasstufen, sowie die ungeschmülerten vertikalen Ausmabe ihrer Bánke sichert bei Beurteilung fazieller Verháltnisse dem Bakonyer Lias den Vorrang. In lebhaften Worten schildert E. VaApász (L. c. pag. 35—37) die paláogeographischen Verháltnisse zur Liaszeit im §-liehen Bakony, die verschie- denen Faziesausbildungen der liassischen Ablagerungen, sowie die Niveauschwan- A FARZIK FRANZ SCH D- 198 [snurguoptaggns sogs991voxg] na he . . a b yjegsnuuopuaT, [ E S [eeuurorr er] "§ 5-e : Et 63 oyun OJOT, Due SZÜZ ELESÉS TT KESEN 88 "ptieyossnegutj ggg 91 ye - pun (egye neg 9uyo] / MIB-IODOIMA [uoy "9ÁrovagoIg ) a sogtapuoygng / JTOH SVI9IÁTJOVIT] giur ye / goz TOY SVIOJÁTJDVIJOIG "7 JOUBISSRD 9ID Ut? SUVDI -ry 31 [VIV "PIT Tuueu 19909 Jep sddnag 9IN3S AUDSTUIpBrT zzz 2 ar) - m. -A9opomT A [esosna a; PIHOTM tana ene 1 VIGOTEH snsoly Uo3d9g] z 99. 9OCOZ TUINDRIJJSNV SPIODJÁTUDBIT ] F z iz! Jlites (STT 89-STJUOUT VAIJSO a "mezroposeld sÁT9y209wIg] vé 9uo7Z TÖIUJoOr vIpzwdoságg [ § (snyeaejrdttos ZA 8 7 o SNPOTVSATA "SNIAIVITTOS OGAT az [109 szt 3 Tés; Áz ks Zn 210) 61 ME Ez OXZJRrT "IA TÁZ: s :H0T[/ erlgteő LIOAZOErT "IN TÁZOOrT SNpoTtJoT] [e jruroropzdnem ha 3 y a H-j 1934OJUO2 BINI9IAV fek J Bi. bVES [doVzet U93JUY9IU9S JOUSSSOM ea JETIIS JAV) MEázzt [eoeLIJSNRV BIIPIVI] 2 JIVAUTAIS UDV 57 [Tegrutogs 19 ee 5 ogjegsnuizjuopiaT, TJOULUIOT [7 "TIM JODPOXNy ! ] 1 ! ! en a 5) emgors [80 sz Tsi tagra a jelez rét PINDTAV SISU96 ea [60 jú -uom vÁnrouopisog [Es] 8 b ; eálzsálltsés lt [1 uz o ezi s TIN9ITO9RG - 5 [HF 3 ; 00 LIIJJV SBIDDÁYDBITl o [7 jak A 5 ce rezali ése (strtadvo sagÍrs -siguouT vogjso] JEE] o ; isa UOJUPIYOG JOJOJT,] stk (snixegrjos ogan], snyeuejduio? snporwvsony] jurojopzdnem szig [edetagsne egrpaen BB: (U9JUODOTVSOIA 0SS0ID] B s. yIeyutogsyoedg [55 BOE ASZT TI GENT I AÁzoog Biapn7y J €16 "St "IA ALT YOOL "ff TPRN És UJJAS [§ JIOUOSUOM [6 BE et tojyorjog ]8, ISUVISSBD [8 99 - 998 J9T4gIeg ! ii - U9JYOTUJOAG / 19eUuza eg J9pO OP yJ9SUI IA] ja ! A9JOTT[9G JOU9GRISUTAT pun ueg I. -UDr og gozunrT U9JUDTU99 JOIOT, JIUIOTOC(T pun ! yieysozítuoddo l "yuozttojg T9uI Iorf eIJ9roeT OZMOH UOV JUOZTIJOH JUOZIJOH snyerng -gns sogrdogg, JIUTOJOD -jdnem Jopo XIeyUuT93s 49 T JIUTOTOD -jdner 19po sn ay egyy J9pO MIegUT93SUDV(T uodTy-g u9p ur ] TA3T9TUJ9G IOTTASSOY JODO MIVYUTOISU[DV(T 3 gu uodTjy-N uep ur $—£EO0GI tORYUJOTT UI JAGEUJAV U2EN HL J9ÁUOYRGg JOP BUNAJIPITTD PPDUDUDIA[DIRA JUOZTIOH tIegtTos (em IIVAUI9IS TORT [-AUIO A) OgiT, SOpPTOTUOR S8I99ÁYDVIT, OZIJOTI 83109 -U09 VINITAV os 9 UJOSIJON 9J0JG OUDSIUJIBM AYJASTUTPUTT AOUJISIIRTUT SVITT, OJATJITTA 9I19 M ! oO FSC LAT 199 DES BALATON. GEOLOGIE , . LOCZY Vv. L. [egrme:sg] : MOZITOH 191990 JEIOTIOTSUOY "UI9JSPULG IOTOSTJIUIOTOD 1900 I9SDITL T9JU9IU9g IOSTOG (sruogereg erzoydoA TAI TÁZ9OrT "sg togzoerTsrjououropnas ad] 300 uopodaJazsen : ox9gun (snyezjs09 -9g991 OGINT, "833509 VIIJIJ -BN "SNULISSVI SOJTIOITT] 198 -IOTTII VM .SAZTTOATT, : JIATJJTUT jiuroTop se3l9g [eamirfexosozÁgy "eTOTPOTI VIOTTTAJ9D "eg4Js509 veIJeN] AYIRYUDIJRIA : 94990 :hzooT pun y994g Y9DN usgyotryo9g gozidumren [ertoucsrag exostatdg ssnoruogeleg sogruojemeg] ÁSOUYDÁSOIN TUIOA JIUIOTO(CT — [rtezguomt vurgagtardg egegamdop ejfduoouAu] yeguopodorgoeig 01t020í (snsonxog sogryoAgg "sns -opoutag "D] [megzesutjztog] HEeéset XILATOUASNIK ! JEIOTIOTS -UoM pun urogspueg Jojo TEGUTON B ETTONÁN [0983509 ersogdoXi] [oSJ4oJ4 pun urogspueg xrojod pun szxoeayneg 9sSt[[97 0 TD TÜNJNG "ZIXIOH "34Nnd9p €tI[[92Uo0Y? Ágy 9JNJG AUDSISIUV [yegzosurgtog ] JUOZLHIOH TIOPNIJG S93S99IV JUOZTJOTJ SNSODOUII3 S93132199) [rteuorT ) ZSEB ejfeuoeg ! É8 "egMUTUI [rzgrog 2 8. GDESE té SEIOJÁTOVIJOIJ ] Bo SISUOSUTOM e. E eiuoptsog] TOZTOTIUOS JOT [/d4 s ussun19 a -Togsuaygong IF B -eTUTOTM T, ITU Ki T9SJoOTW Sam TUAOZYATT[DG exgojuogyezjoxgjad 9JJOSOTJI9A pun jaozrJorT IZ3TeT S9313tI199 9MI3g 9YOSITIPET TAVAT TGM: HEZ EGE THE TS AEKSSZ TES E DSSÉTETÁT 2 hl 21 D fe jö ósTőd [ "ZIAOH TRAVID Ca éz segg obe else b 2] sijououtopnosg nm ] (ss) ! o J ad B E] 92 er br Et si Sá o j És Fi yvági in Hi ! [ay o 12 a . ke 7 JUOZTIOTT S uogyoryuog Jsorrduen BIZ sg áG SETA € mi Él 783509 BIJTJEN [/ EP] u. 8 9 jogy a 26 o B JUOZTIOTT TOJYDTTU9G UAJTPOTTJAG — ! SITTORIS SNUTID sI[IoLID] JorTozsUuogna ) -opeg pun sTs 56 -UOUULVIS VEN [/ 77 5 ge 17. 2 JUOZTIOH SERA bő 9IIVIO01VOIoT JITTOTOCT vgegjandop o B. nesürei (9gTuT erfouogouAuy ] ma [ a st s e st: a ! sza et : GOT OSTTÉST TOZTJOTJ SNSOp EEGsllk Tlen HETTTOTAS -UuoTIoOUy orgung ELOZOTT S ÉEZE b o snsopouta]T, ő -OTUTJ) SOT 13 all 2 ZER ARE Ld [ ését zeti o jbe H zi iz mi sra 103 j Eta LAS -TOTU9g JOT "ZIMMOH T2ZT0d KS -TOTTJOG A Dö tr AK b sa 9 ( S?AIODJÁTJDRIJOT s -togsuorong ) 2 TITIOTOCT TEK ÉG TR RÉS S pun, ogre 12 —— 3 6 a 9] -uTogszogjom zi B Jx9opO o 200 Dr FRANZ SCHAFARZIK kungen des Liasmeeres. Zur mittleren und oberen Liaszeit war das Meer ein viel tieferes ((ephalopodenfazies), wie vorher im unteren Lias (Brachiopodenfazies der Hierlatzkalke). Im oberen Lias hat sich dann das Meer nach N zurückgezogen (Regression), infolge dessen das Terrain der Liasablagerungen wáhrend der Dog- ger- und Malmperiode zu Festland wurde. Erst zur Tithonzeit und fortsetzungs- weise in der unteren Kreide transgredierte das Meer wieder und überdeckte die liassischen Uferterrains. Die Liasfauna scheint nach der Meinung Lóczvy"s die Charaktere der süd- und nordalpinen Fazies in sich zu vereinigen. Es wáre ferner eine dankbare Auf- gabe, den Bakonyer Lias mit den in grestener Ausbildung befindlichen Ablagerun- gen von Pécs (Fünfkirchen), von Nagyvárad— Királyerdő, von Stájerlak— Domán, von Berzászka und Brassó zu vergleichen. Die kohlenführenden Sedimente dieser letztgenannten Lokalitáten werden hierauf nach Lóczy"s Auseinandersetzung bis hinauf zum Tithon von Jurastuten überlagert, die dem mitteleuropáischen Typus angehören. Daraus folgt, dab rings um die das groBe ungarische Alföld okkupierenden varisciscehen Gebirge das mitteleuropáische Jurameer auch in unserem Vaterlande eine grobe Ausdeh- nung gehabt haben mubB. Ebenso ist es von hoher Bedeutung, dab dann dieses Gebiet sehlieBlich von der Waag an entlang der Karpaten bis zu den Oltguellen hin wieder von Juraablagerungen alpinen Charakters umsáumt wurde. Die Kreide bildet von der Gegend von Csernye-Szápár an in SW-licher tichtung einen ungefáhr 68 km langen Zug bis nach Ajka; über diesen letzteren Punkt hinaus findet man sie weiterhin blob in Gestalt eimzelner Inseln bei Urkút, im Csingertale und um Sümeg herum. Von diesen fallen blob die Kreideinseln von Ajka und Sümeg in den Bereich des 8-lichen Bakony. Bei Ajka werden die Kreideablagerungen durch Caprotinenkalke (Urgo- Apt) und obere Kreideschichten (Gosau) vertreten. Bei Kislőd liegen die Capro- tinenkalkschichten horizontal über unterliassisehen Kalken, andererseits werden dieselben von Nummulitenkalk überlagert. Bei der Ujhuta von Urkút kommt TIithothis cretacica, LŐRENTHEY massenhaft über einem nach HANTKEN typischen Radiolitenkalk vor. Auf die Lithiothis-Schichte folgt dann ein Nerineenkalk, in dem aber auch Radiolites- und Sphaerulitesarten enthalten sind, hierauf aber- mals eine Lithiothisbank in einer Máchtigkeit von 1 m, dann wieder ein Capro- tinenkalk und sehlieBlich im Hangenden das Eozán. Die gesamte untere Kreide besitzt eine Máchtigkeit von wenigstens 40 m. Die bezeichnenderen Petrefakte des Caprotinenkalkes sind Orbitulinen, Regwema Lonsdah, D7ORB., Radiolites styriacus, ZITr., Sphaerulites cfr. neoco- miensis, D7oRB., Globiconcha bacomica, HANTK., (im litt.) aff. G. ovula, DORB. Die obere Kreide ist in der Gegend bei Ajka teils über Tag, teils in den dor- tigen . Kohlengrubenbauen aufgeschlossen. Dankbarer sind die letzteren. Die obere Kreide ist im Ganzen 17—18 m michtig. Dieselbe besitzt zu ihrem Liegen- den die unterkretazischen Caprotinenkalke, zu ihrem Hangenden dagegen die eozánen Nummulitenschichten. Der obere Kreideschichten-Komplex besteht aus SübBwasserablagerungen, zwischen denen 25 Kohlenflötze auftreten, jedoch zusammen blo8 mit einer abbauwürdigen Máchtigkeit von 2 m. Über ihnen folgt nun eine marine Schichtenserie, die a) aus tonigen Mergeln, b) aus merge- L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 201 ligem Kalke und c) aus Hippuritenkalk besteht. Die stratigraphischen Beziehun- gen dieser letzteren zu der SübBwassergruppe scheint jedoch noch nicht völlig geklürt zu sein, da z. B. KARL PapP dieselben auf Grund der im ihnen aufgesammel- ten Fossilien (Cyclohtes sp., Astarte latifrons, DescHn., Anomia Coguamdi, ZIrr., Corbula angustata, Sow., Pecten oculte-striatus Zarr., Gryphaea vesicularis, LAM.., Trigonia hmbata, DORB., Pamopaea freguens, ZIrr., u. a.) als dem Turonien zugehörig betrachtet, wohingegen er die limmnischen Kohlenschiefer ins Da- nien versetzt. Die phánomenale Fauna dieser letzteren wurde am genauesten von TaAuscH untersucht und aus seimer Fossilienliste mögen hier folgende Arten Erwáhnung finden: Pyrgulifera Pichleri, HoERw., Melama Heberti, EHANTK., Palu- dina prisca, LAm., Hydrobia balatonica, Tauscn., Hehx Riethmülleri, Tauscn., Bulhmus Mumeri, HANTK., Megalostoma rarespinatum, Tavscn., Strophostoma cretaceum, Tauscn., Cerithiuum balatomcum, TaAuscn., u. A., von denen nach TAUscH nicht bloB eine Art mit manchen Formen der heutigen unter den Tropen befind- lehen Landseen in naher Verwandtschaít stehen. 23 km SW-lich von den Kohlengruben im Csingertale erhebt sich bel Sü- meg ganz isoliert der Sümeger Berg und das Plateau des Csúcsoshegy bei Rendek. Bei Sümeg fehlt der die untere Kreide vertretende Caprotinenkalk und beginnt die kretazische Schichtenserie hier sofort mit der oberen Kreide, und zwar zuun- terst mit einem weiBen, etwa 50 m michtigen Kalksteinkomplex, in dem zabhl- reiche Hippurites cornu-vaccinum, BRONN., H. imaegwcostatus, Müvsr., H. Gosa- viense, DovvItLÉ zu erkennen sind. Die darüber liegende Zone wird von einer ca. 15 m máchtigen Mergelgruppe gebildet, welche namentlich im N-lichen Stadt- teile anlábBlieh einer Brunnengrabung zahlreiche Gosaufossilien geliefert hat, die derzeit im DARwaY-sehen Museum aufbewahrt werden. Dieselben wurden von K. Papp bestimmt und erwáhnt seien von ihnen folgende Arten: Calamo- phwyllia multicincta, Rss., Cyclolites elliptica, LAm., C. discotdea, LAm., Pholadomya gramulosa, Zirr., OCyclas gregaria, Zarr., Telhma Stoliczkat, Zarr., Cuculaea austriaca, Zarr., Timopsis calvus, Sow., Modiola sphenoides, Rss., Gryphaea vest- cularis, LAm., Turitella disjuncta, Zx., Omphalia Kefersteim, Zx., Acteonella brevis, DORB; Turbo gosaviensis, Rss., Voluta crenata, Zx., Cerithum cognatum, Zx. u. A. In diesem Mergel befinden sich auch dünne Kohlenschnüre. Endlich be- sehlieBt die Reihe der kretazischen Ablagerungen der ca. 160 m máchtige ober- senonische Mergelkalk, aus dem Pachydiscus Neubergensis, HAUER und Inocera- mus Cripsüit, MANT. gesammelt werden konnten, die für das obere Senon (Cam- panien) bezeiehnend sind. Demnach mübBten die unter ihnen gelegenen kohlen- führenden Mergel, sowie der ganz untere Hippuritenkalk einer tieferen Stufe der oberen Kreide, etwa dem Turon oder Cenoman angehören. Es ist daher ersichtlieh, dab eine genaue Horizontierung der kretazischen Sedimente des §-liehen Bakony bisher noch nicht durchgeführt werden konnte, ja daB sogar gewisse Widersprüche (K. Papp) bezüglieh der kohlenführenden Gosauablagerungen obwalten. Alle diese Fragen können aber blob erst dann endgültig gelöst werden, wenn einmal die bedeutend vollstándigeren Kreide- ablagerungen des Hohen Bakony genau studiert sein werden. Köánozoiseche Bildungen. Wáhrend die mesozoischen Forma- tionen in konformer Lagerung aufeinander folgen, findet man die tertiáren Schich- 902 Dt FRANZ SCHAFARZIK ten in Form von Decken und Ufersedimentationen transgredierend über ihnen. Unter sümtlichen küánozoischen Ablagerungen nehmen die pontischen die gröbB- ten Terrainfláchen ein, indem sie die Niederungen zwischen den álteren Schollen okkupieren. Und wáhrend die paláogenen und ülteren neogenen Schichten durch die jüngsten tektonischen Brüche noch in Mitleidenschaft gezogen wurden, so dab sie infolge dessen in verschiedene Höhenlagen gerieten, werden anderer- seits die. sarmatischen und pontischen Schichten überall in der gleichen, aber tie- feren Höhenlage angetroffen, und zwar als umrandende Ufersedimente um die höheren Gebirgsteile und Schollen herum, woraus geschlossen worden kann, dab dieselben blob durch eine gleichmábBig stattgehabte kontinentale Krustenbe- wegung in ihre heutige Lage emporgehoben worden sind. Die eozene Sekzion besteht nach J. BöcgkH aus zwei Horizonten, und zwar aus einem unteren: dem Nummaulitenkalke (Pariser Grobkalk, Lutétien) und einem oberen: dem Orbitoiden-Mergel (Priabonaisches Bartonien). HANTKEN dagegen záhlte im Bakony nach dem Vorkommen von Nummauliten drei Stufen auf, u. zw. die Schichtengruppen 1. der N. subreticulatae, 2. der N. punctatae und explanatae und 3. der N. laeves oder sublaeves. Die erste Schichtengruppe war bei der Ujhuta bei Urkút in einem alten Kohlen-Schurfschachte . aufgeschlossen; 1909—10 dagegen hat man diesel- ben anláblich mehrerer Brunnengrabungen durchstoBen, wobei eine Unmasse von Fossilien zu Tage gefördert wurde. In diesem Schichtenkomplexe kann man von unten nach oben folgende drei Gesteinsarten unterscheiden, sowile dies. ehemals auch HANTKEN beobachtet hatte, u. zw. a) einen grauen, foraminiferen- reichen, namentlich Milliolideen führenden Mergel mit Corbula plamata, ZIrr.., Cardium gratum, DEsn., Perna urkutica, HANTK., Fusus Noae, Lam., Cerithiuum Fuchsi, HANTK., C. auriculatum, ScHL., Velates Schmidehana, CHEMN., Diastoma costellata, DEsm. u. a. Arten; b) Mergel mit wenigen Malakozoen, aber zahlreichen genetzten Nummuliten (N. Lamarcki, D"ARcn., N. laevigata, DTORB. etc. c) Kalk- mergel mit einer Masse Pernen (Perna urkutica, HANTREN). 2. Die zweite Schichtengruppe besteht aus dem cHauptnummulitenkalkes mit seiner bekannten reichen Fauna: Dithothammium sp. Orbitulites baconica, HANTKEN, Nummulina Tsclihatscheffi, D"ARcm., N. Lucasana, DEFR., N. perfo- rata, DTORB., Conoclypus conoideus, AG., Schizaster D" Archiaci, Correau, Har- pactocarcinus guadrilobatus, DEsm. etc. Der Hauptnummoulitenkalk besitzt zwi- schen Városlőd, Urkút, Boda-Csékút eine Máchtigkeit von 40—50 m, sowile eine ansehnliche Verbreitung in einer ungefáhren Meereshöhe von 350 m. 3. Den dritten Horizont liefert die Schichtengruppe der glatten Nummu- liten, deren Gestein aus mergeligem Grobkalk und Kalkmergel besteht. Derselbe wurde von Böckn am Wege zwischen Ujhuta und Padrag entdeckt, doch findet man diese Gruppe noch an weiteren drei Punkten. Unter den zahlreichen in ihm befindlichen Fossilien sind die Orbitoiden am bezeichnendsten, und mögen von seinen organischen Resten folgende auch namentlich angeführt werden. Clavu- líina eylindrica, HANTK., Orthophragmina ( Asterocyclina) stellata, D"ARcm., O. radians, D"ARcH., Nummulina Tsehihatscheffi, D"ARcr., N. complanata, LAam., Bourgetocrinus Thorenti, D"-ARgcn,. Batopora maultiradiata, RBss., Hornera, Ssp., Terebratula tenvistriata, Uwmym., Pholadomya rugosa, HANTK., Ph. Puschi, Gorpr.,(?) L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 203 Pecten Budakesztensis, Horm., Spondylus radula, LAm., Mihobatus superbus, HANTK. etc. — BöckH, HANTKEN und Hormawxw haben diesen Schichtenkomplex mit Priabona parallelisiert. Diese typischen obereozenen Mergel kommen noch im Veszprémer Komi- tate bei Urhida, u. zw. ebenfalls mit zahlreichen Petrefakten vor. Die paláogenen Stufen treten nach Lóczy in einer ungefáhren Máchtig- keit von 100—150 m transgredierend über dem bereits früher zerstückelten meso- zoisch-paláozoiscehen Grundgebirge, im eimer mittleren Meereshöhe von 300— 400 m auf. Der Nummulitenkalk, von dem man in der Gegend von. Esztergom (Gran) und Budapest mehrere Horizonte unterscheiden kann, tritt im Bakony in elimer vereinten .einheitlichen Masse auf und ist daselbst als eine zusammen- hángende den Bakony an seinem NW-Rande umsáumende Zone zu beobachten. Zu bemerken ist ferner, dab diese in Rede stehende eozene Decke gegen das kleine Alföld zu geneigt ist, am $0-Rande des Gebirges aber total fehlt, woraus Lóczy den Schlub zieht, dab sich zwischen dem Bakony und dem Imselgebirge von Pécs (Fünfkirchen) im Eozen ein den Bakony überhöhendes Festland befunden haben mub. Dasselbe befand sich selbst noch zur Miozenzeit an dieser Stelle, so dab infolge dessen bis zu diesem Zeitpunkte die hydrographische Abdachung nicht gegen 50, sondern gegen NW gerichtet war (miozene Schotterdecke in NW!). Oligozene Ablagerungen gibt es im §-lichen Bakony, ja selbst rings- herum in der náheren Umgebung des Balaton keine. Nicht nur bezüglich der Stratigraphie der Bakonyer, sondern auch im Allgemeinen genommen der ungarischen palüogenen Ablagerungen divergieren die Auffassungen selbst heute noch, wie dies auch aus der synehronistischen Über- sichtstabelle ersichtlich ist, die Autor dem über das Paláogen handelnden Ka- pitel angeschlossen hat. Bisher hatte man bei uns (namentlich nach K. HoFMANN) die lmnisechen kohlenführenden Schichten mit Cyrena grandis, die brackischen, sowie die marinen N. subplanulatus, N. perforatus und N. striatus (Puszta Forna) Schichten alle als mitteleozen (Lutétien, Pariser Stufe) betrachtet; laut der erwáhnten Tabelle aber ist das Eozen überhaupt blob in zwei Abteilungen geschieden, und zwar derart, dab die erwáhnten Horizonte von N. subplamulatus aufwárts iíins untere, die darunter befindlhehen Brack- und SübBwasserschichten dagegen in das unterste Hozen und zwar in die Landenilen-Stufe (LAPPARENT) vergsetzt worden sind. i Die neogene Sekzion. Als hieher gehörig wurden von J. BöckKH die mediterrane, die sarmatische und die pontische Stufe angeführt. Das M e d 1- terran ist bei Márkó, Herend, Városlőd und Rendek in Form von groben Konglomerat-, Schotter-, Sand- und Tonschichten entwickelt. Bei Herend befin- den sich zuoberst Schotter, darunter folget dann eine schotterige Tonlage (Pota- mides Duboisi, Arca dili etc.), flerner Ton, Sand, Sülbwasserkalksechiehten mit Kohlenspuren (Potamides pictus, P. Duboisi, Nerita picia, Pereira Gervaist etc.), dann noch weiter unten ein sandiges Tonlager mit mehreren Kohlenschmitzen ( Melanopsis impressa, Melamia Escheri) und sehheBlich zuunterst schwache Lignitflötze führende Ablagerungen. Die Schichte mit Pereira (Gervaisi gehört in das Niveau von Grund. Die mediterranen Konglomerate und Schotter liegen heute in der Gegend von Zircz, Bakonybél und Jákó in Meereshöhen von 300 m 204 D: FRANZ SCHAFARZIK an bis 450; ihre Müchtigkeit betrágt im Maschinenschachte zu Szápár 26 m, an anderen Orten jedoch auch noch mehr. Im Ganzen bildet dieser Schotter eine weit ausgebreitete Decke, deren zwischen 300—450 m Seehöhe gelegene Teile durch Verwerfungen in diese ihre gegenwártige ungleiche Lage gekommen sind. Über diese plateauartige Decke erheben sich die aus mittel- und. obermesozoischen Formationen bestehenden Horste hoch empor, so z. B. der Somhegy bei Bakonybél (658 m), der Pápavárberg (532 m) u. a., wodurch die eigentümliche orographische Ausgestaltung der N-lichen Partie des mittleren Bakony bedingt wird. Petro- graphisch bestehen diese Schotter aus Amfibolandesit, Gneisz, Glimmerschiefer, sehwarzem Tonschiefer, schwarzem (Iydischen) Ouarzitsehiefer, rotem Sandstein und Konglomerat, ja sogar aus dunklem dichten Kalk und Nummaulitenkalk- Geröllen. Die entlang von NW—$0-lichen Brüchen erfolgten tieferen Einsen- kungen im Terrain aber hat das damalige Meer okkupiert, so z. B. bei der Bánta- puszta, woselbst in 180—200 m heutiger Seehöhe vollkommen horizontal gelagert unmittelbar auf Dolomit Leythakalk (Ostrea lamellosa, Vola adunca etc.) beobach- tet werden kann. Mediterrane Schotter kommen ferner in der Gegend von Keszt- hely, sowie NO-lich vom Bakony (das Vértes- und Gerecse-Gebirge überspringend) auch noch bei Budapest vor. Wáhrend aber das zwischen Jákó und Zircz gele- gene Schotterplateau zwischen 300—450 m hoch liegt, erreichen die beiden letzt- genannten Schottergebiete durchschnittlieh blob eine Höhe von 200—230 m. Náher zum Balaton gelegen treten diese Schotter bei Herend und Városlőd am michtigsten und gröbsten auf und befindet sich an diesen Stellen auch noch sehr viel Kalkstein- und Dolomit-Gerölle in ihnen. Von organischen Resten sind hüáufig anzutreffen Stücke eines versteinerten Holzes, das von Tuzsow als Magnolites silvatica angesprochen worden ist. In dieser Gegend zeigt diese Schotterdecke ein möbBiges Verflüchen gegen W und ist stellenweise auf ihr das Vorkommen von Leythakalk oder sarmatiscehen Kalken zu beobachten. Unter dem Seespiegel des Balaton, sowie im Untergrunde des Somogyer Hügellandes liegen die mediterranen Schichten 76—180 m tief u. d. Meeresspiegel; bei Tapolcza dagegen dieselben Schichten 180—200 m, bei Herend sogar 200— 300 m über dem Meere. Es ist dies eleichzeitig das Niveau, welches der Abra- sionsfláche der Veszprém—Nagyvázsonyer Hochebene entspricht. Wahrend diesen bisher erwáhnten Schottern, die an vielen Stellen allmah- lich in Leythakalke übergehen, ein untermediterranes Alter zukommt und die- selben im Allgemeinen als Uferbildungen betrachtet werden können, sind die bereits 400 m hoch gelegenen Schotterdecken des Hohen Bakony wahrscheinlich bereits sarmatischen Alters und von kontinentaler Bildung. Den mediterranen Schotter mit seinen Ouarzit-, Fillit-, paláozoischen Kalk-, Andesit- und Dazit-Geröllen leitet Lóczy von einem zur Miozánzeit noch auf den Flachgebieten des Komitates Fehér und an der Stelle des Hügellandes in Somogy bestandenen alten, von zahlreichen IEruptivgesteinen durchsetzten Gebirge her und einem ühnlichen Gedanken hat auch F. SCHAFARZIK Ausdruck verliehen (Petrographischer Anhang). Interessant ist, dab in der Gegend von Sümeg und Tapolca die untermedi- terranen Schotter zufolge der pleistozánen Deflation zu Dreikantnern verwan- delt wurden oder aber wenigstens einen cewissen Wüstenlack angenommen haben, L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 205 etwa wie die ebenfalls untermediterranen Schotter bei Nográd, NW-lich von Budapest. Die Fossilien der mediterranen Stufe wurden von Z. SCHRÉTER von neuem bestimmt, namentlich die von den bedeutenderen Fundorten bei Devecser, Haláp, Tapolcza, Herend und Márkó herstammenden. Gleichzeitig konstatiert SCHRÉ- reg, dab der Hydrobien führende Kalk von Nyirád nicht sarmatisch (J. BöcknH) ist, sondern einer SübBwasser- Einlagerung des grunder Niveaus entstammt. Die sarmatisehe Stufe wurde bereits von J. BöckH genau aus- geschieden und führte derselbe von Balatonudvari und Tapolcza auch Fossilien an. Die Neubestimmung dieses Materials wurde ebenfalls von 2. SCHRÉTER be- sorgt, namentlich an den Fossilien, die von Devecser—Tapolcza, von Zánka — Akali und von Balatonudvari herstammten. Unter einem macht er die Fach- genossen daraut aufmerksam, daB die gewöhnlich als Cerithum pictum, BAST., bezeichnete Schneckenart richtig als Potamides (Pirenella) mitralis, Erxcnw. zu nennen würe. Ferner stellt er fest, da8 sowohl die sarmatischen Ablagerungen der Balaton-Gegend, als auch sámtliche übrigen ungarischen Vorkommen im Vergleiche zu den russischen und románischen Lokalitáten, ausschlieBlieh die untere sarmatische Stufe vertreten und daB Sr. GAÁL emittleres sarmatische Stufe aus dem Hunyader Komitate als fraglich zu betrachten sel. Hierauf erörtert Lóczy, dab der sarmatische Kalk allgemein ein tieferes Niveau im Terrain einnimmt als der mediterrane Leythakalk, indem seine gegen- würtige Lage bei Devecser 190 m, bei Tapolcza 150 m ü. d. M. entspricht. An dieser gtelle wird dann unter Heranziehung der KaRL JORDÁN -schen topographischen Aufnahme die unlángst im Weichbilde der Stadt Tapolcza entdeckte (sarmatische) Kalksteinhöhle mit ihrem unterirdischen Ouellenteiche beschrieben. Die Oberflüche der sarmatischen Schichten wird von einer zerrissenen unzusammenhángenden Schotterdecke gebildet, deren Schotterelemente durch die Deflation ebenfalls poliert wurden. Dieser Schotter stammt vom Hohen Bakony her, von wo derselbe zur sarmatischen Zeit durch reiBende Gebirgsbáche herabtransportiert worden ist. Wo die mediterranen und sarmatischen Ablagerungen unmittelbar auf dem mesozoischen Grundgebirge gelegen sind, erscheinen sie in ziemlich ebener und ungestörter Lagerung; stellenweise findet man aber auch etwas geneigt- fláchige Schichtenkomplexe, woraus geschlossen werden darf, dab die NO—SW- lich gerichteten Brüche auch noch die unterneogenen Ablagerungen betroffen haben. Die pannonisch-pontische Stufe. Die hierher zu rechnen- den Sedimente müssen nach Lóczy entwicklungsgeschichtlichen Darlegungen am besten pannonisch-pontisch benannt werden. Die Bezeichnung pontisch bezieht sich auf den (von Wien bis zum Aralsee) zwischen den sarmatischen und levantinischen Stufen liegenden Horizont, wáhrend der Ausdruck pannonisch bloB dessen faziellen Ausbildungen zukommt. In diesem Sinne gibt es also pon- tische Schichten von pannonischer, bessarabischer, getischer, kaukasischer, etc. Fazies. Bei Kéthely hat man die aus Ton-, Sand-, SüBwasserkalkschichten und Lignitflözchen bestehenden pontischen Sedimente bis 250 m tief aufgeschlossen; bei Faluszemes bohrte man 293 m tief, im Bohrloche von Siófok dagegen betrug 206 pr FRANZ SCHAFARZIK ihre Gesamtmüchtigkeit 340 m. An den Gehángen des Balaton-Ufers schlángelt sich das schotterige Konglomerat als altes Strandgebilde in einer Höhe von 230— 250 m hin; die Basaltdecken des Badacsony und des Szent-György dagegen ruhen in einer Meereshöhe von 280—290 m über ihnen. An anderen Punkten reichen dieselben noch etwas höher hinauf, sodabB die obere Grenze der pontischen Schich- ten nach Abzug der 10—20 m betragenden Löbdecke etwa mit 250—270 m an- gegeben werden kann. Die pontischen Sedimente des Bakony können nicht als in einem besonderen Becken abgesetzt, sondern blob als ein aliguoter Teil der gesamten Sedimentation des grobBen ungarischen Alföldes betrachtet wer- den. Die pontischen Schichten sind es, die um den Balaton herum am meisten dominieren. Die Vergangenheit des Sees knüpít an den Bestand der pontischen Schichten an, weshalb Lóczy nach all dem bisherigen zu seinem eigentliehen Ziele, námlich zur Entwieklungsgeschichte des Balaton ge- langt, sich mit ihnen am eingehendsten befabt. Zwischen Várpalota und Veszprém erhebt sich das pontische Terrain des Veszprémer Mezőföld nirgends höher als 200 m. Bei Kenesse erreichen die pontisehen Schichten mit 60—70 m steil abgebrochenen Ufern den Seespiegel (104:57 m). Bei Várpalota befindet sich ein 6 m michtiges Lignitflöz in ihnen, welches teils aus einer autochtonen Sumpfflora, teils aus der Anháufung von Schwemmholz entstanden ist, ebendaselbst ist in den Aufschlüssen bei Ujmajor nach Vapász und LŐRENTHEY in den dortigen SübBwasserschichten eine reiche Binnenfauna anzutreffen. Ausgezeichnete Aufschlüsse bietet ferner der zu Bruche gehende Steilrand zwischen Kenesse und Aliga, dessen am Fube des Csitényber- ges ebenso wie auch die bei Kenesse gesammelte Fauna von J. Haravárs besehrie- ben worden ist. Die Abrutschungen des Steilrandes werden von Lóczy durch zahlreiche Abbildungen illustriert, und Lóczy war es, der auf die gefáhrliche Brüchigkeit dieser Schichten noch vor der Tunnelbohrung bei der Akarattya- puszta hingewiesen hat. Bei Siófok ist es besonders die Gegend von Fokszabadi, wo die pontischen Schichten gut aufgeschlossen sind (Card. / Adacna] apertum, Mövsr., Congeria sp., Vivipara sp.) Zahlreiche Bohrungen sind besonders ent- lang der Südbahn vorgenommen worden, und ebenso hat Lóczy selbst am Grunde des Balatonsees Bohrungen von einer eigens zu diesem Zwecke konstrulerten Plátte ausgeführt. Die Proben von diesen Bohrungen wurden von Z. SCHRÉTER genau untersucht, woraus hervorging, dab man sowohl an den Ufern, als auch vom Seegrund aus unter den holo- und pleistozánen Schichten die pontischen alsbald erreichen könne. Hine ganz besondere Beachtung verdient ferner das Bohrloch von Balatonföldvár zwischen 70—316-22 m seines Profiles. Anfangs durchsank der Bohrer pontische Schichten, hierauf von 76-02—181-17 m Sand, Kalkstein, Tonmergel mit Polystomella crispa, LAm., Bulla Lajonkaireana, BAsT., Tapes-Scherben, Ervilia podolica, Ercrw. daher mit Arten, die für die sarmatische Stufe bezeichnend sind. Von 181"17 bis 22821 m konnte auf Grund von Ostrea- und Pecten-Bruchstücken die obermediterrane Stufe erkannt werden. Von da an bis 28559 foleten hierauf versteinerungsleere untermediterrane (?) Ablagerun- gen und schlieBlich bis ganz herunter auf 81622 Glimmer- und serizitische Schie- fer, die ScHRÉTER als archáische (?) oder aber noch mit vielmehr Wahrscheinlich- keit als altpaláozoische Bildungen bezeichnete. Die pontischen Sedimente sind L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 207 nach Lóczy durch Verwerfungen gestört und auch die Terrasse am Balaton ist nichts weiter, als der Abbruch des Somogyer Plateaus (300 m) entlang des Sees. Das Somogyer Hügelland ist in seiner Allgemeinheit eigentlich die Fort- setzung der südliehen Abdachung des Bakony. Die interessantesten Einbuch- tungen dieses Hügellandes sind von der Seeseite aus die sogenannten kBerkek, (sing. berek) oder derartige Moráste, die vom offenen Spiegel des Balaton durch etwa 2 m hohe Strandwálle abgetrennt sind. Jeder dieser Moráste findet gegen SSO im tief eingesehnittenen Tálern seine Fortsetzung, wobei zu bemerken ist, daB deren Leitlinien ebensovielen tektonischen Brüechen entsprechen. Diesem tektonischen System pabt sich auch der Basalttutf von Boglár an. Die reiche Fauna der pontischen Schichten haben tells J. Harzavárs, teils E. LŐRENTHEY besehrieben. Die pontischen Sehichten werden an zahlreicehen Punkten, nament- lich im Windschatten von gelbem Löb bedeckt und eben dasselbe kann auch von der niedrigeren Terrasse am Somogyer Ufer verzeichnet werden. Schöne Bild- aufnahmen und Profile begleiten die detaillierte Beschreibung der Aufsehlüsse des Somogyer Hügellandes. Zum Hügellande von Somogy rechnet Lóczy auch noch das Pliozán der Halbinsel von Tihany hinzu, obwohl diese gegenwártig mit der ent- gegengesetzten NW-lichen Seite des Seebeckens zusammenhángt. Aus den nun folgenden 20 Seiten, die sich auf die Halbinsel Tihany beziehen, strahlt uns der hingebendste Eifer des Autors zu seimem Gegenstande entgegen. An der Zusammen- setzung der Halbinsel beteiligen sich in ihrem Fundamente die pontischen Schich- ten, ferner eruptive Basalttuffe, von Geysern herstammende Ouellkuppen, Süb- wasserkalke und Kieselsinter und endlich der LöB. Die regellos hügelige Ober- fláche der Halbinsel weist an zwei Punkten mit Wasser angefüllte Vertiefungen auf. Die Ausgestaltung der Hügel (160—229 m) wurde durch das Vorhanden- sein der eruptiven Basalttuffe und der Geyserkegel eimgeleitet. In besonders grobBer Anzahl eruppieren sich die letzteren an der 50-Seite des Belsőtó ( Innerer Teich) und zugleich an der N-Flanke des Kerekdomb-Hügels. Das Gesteim der Geyserkuppen besteht aus Sübwasserkalk und Chalzedon führendem Kieseltutf. Die Höhe der einzelnen Kuppen belüuít sich auf 20—30 m und zahlreiche schöne Abbildungen begleiten Lóczyis lebhafte Schilderungen; ühnliche sind auch im der Abhandlung J. Virárrs"? über die Basalte der Umgebung des Balaton (Geol. Anhang) enthalten. Die Geyserkuppen befinden sich in engstem /Zusammen- hange mit der vulkanischen Tátigkeit der Basalte; stellenweise brachen die heiben Ouellen auf besonderen Kanülen guer durch die pontischen Schichten zu Tage, noch öfters jedoch bedienten sich die heiBen Wasser der vorhandenen Basalt- Eruptionsspalten als AusfluBkanöle. Am lehrreichsten kann in dieser Hinsicht Abbildung 169 bezeichnet werden, an deren Hand Lóczy in einem durch den Kopasz-, und Nyársasberg gelegten Profile die durch die horizontal gelager- ten pontischen Sehichten durchbrechende eruptive Basaltbreccie und zugleich auch die auf demselben Wege durchdringende Geyserguelle zeigt. Im 6 ganzen hat Lóczy 8 Eruptionskanále entdeckt, durch welche die Basaltbreccie empor- gedrungen ist, — Geyserkuppen aber gibt es noch viel mehr, da man z. B. selbst auf der auf Tafel XIII mitgeteilten Karte deren etwa 81 záhlen kann. In den die Eruptionskanále ausfüllenden Basalttuffen findet man háufig Kalkkonkretionen 208 D: FRANZ SCHAFARZIK und Mergelstücke eimgeschlossen, letztere erfüllt mit pontiscehen Petrefakten. Dieselben wurden beim Durchbruche der Basaltbreccie mit emporgerissen. Endlich erwáhnt Lóczy, dab die zwei mit Wasser gefüllten Depressionen der Halb- insel keine Maare, wie etwa der Laacher See am Rhein sind, sondern blo8b durch Tuffanháufungen ringsumher abgesperrte tiefer gelegene Stellen der Halbinsel. Die Halbinsel Tihany verdankt blob dem Umstande ihre Ausgestaltung und ihren Bestand, dab sich über das lockere Material ihrer pontisehen Ablage- rungen Basalttuffdecken ausgebreitet hatten, die dann den unter sich befind- lichen Sockel vor der Denudation bewahrt haben. Der Ausbruch der Basaltbreccie erfolgte nach Lóczy am Ende des Pliozáns, eventuell sogar auch noch wáhrend des ölteren Pleistozán. Endlich wird erwáhnt, dab die cZiegenklauenm (C. ungula- caprae Schnábel) durch den Wellenschlag eines um 2—5 m höheren pleistozá- nen (?) oder eventuell altholozánen Wasserstandes an der Uferlinie abgerollt worden sind. Zu den sich isoliert erhebenden Bergen des Somogyer Hügellandes gehö- ren vor allem diejenigen von Boglár und Fonyód, an deren Aufbau sich auber den ziemlich horizontal gelagerten pontischen Schichten auch noch die erup- tiven Basaltbreccien beteiligt haben. Am Friedhofhügel von Boglár tritt dem Beschauer ein práchtig stockförmiger Basaltbreccien-Gang vor die Augen, wel- cher die durchbrochenen pontischen Schichten kaum auf einige Centimeter in blob seringfügiger Weise gefrittet hat. BEinen ausgezeichneten kleinen Stratovulkan gibt auch der Sándorhügel ab; an der hohen Steilwand des Fonyód hingegen erblickt man pontische Schichten mit Cong. balatonica, Vivipara Sadlert, durch die an den Kis- und Nagyvárhegykuppen Basalt emporgebrochen ist. Bezüglich der Verbreitung der pontischen Schichten bemerkt Lóczy?" daB die W-liche Hügelgegend des Balaton besonders von Ton, Sand, dünnplattigen Sandsteinen und hie und da von Ligniten gebildet werden. In der Gemeinde Nemesboldogasszonyfa wurde in einem 18 m tiefen Brunnen über einem Lignitflöz ein Mastodon longirostris KaAup. Molar gefunden. Die radio- aktive Therme von Hévvíz entsteigt einem 36 m tiefen Trichter, dessen Wünde (durch Taucher ermittelt) aus gegen S geneigten Sandsteinschichten aufgebaut sind. Gegen Keszthely zu treten dann dominierend Sandsteine auf, die in der Nöhe der Ruinen von Rezivár in einer Höhe von 400 m gelegen sind. Diese hoch- gelegenen Sandsteinlager müssen nach Lóczy bereits als kontinentale (durch Wind zusammengehüufte) Bildungen angesehen werden, deren Alter jedoch ungewiB erscheint, ob nümlich pliozán oder aber bereits pleistozán. Die tiefer liegenden Sandsteinvorkommen aber sind ganz sicher pliozánen Alters, wie dies im eroBen Steinbruche im Várivölgy beobachtet werden kann, aus denen nach 27. SCHRÉTERS Bestimmungen Umio cf. Halavátsi, BRus., Cong. ef. Neu- mayeri, BRus., Limnocardium ef. Penslü, Fucus., Melamopsis (Lyrcaea) ,c£. Mar- tiniana, FÉR., aufeefunden worden sind, also Arten, welche sich sowohl aus dem höheren, als dem tieferen Horizonte der pontischen Schichten rekrutierten. Was die Máchtigkeit der pontischen Schichten anbelangt, so erhalten wir darüber eine gewisse Vorstellung, wenn wir in Betracht ziehen, dab ihre Schichten durch das 150 m tiefe Bohrloch des artesischen Brunnens am Andrássy-Platze zu Keszt- hely mit 94 m aufgeschlossen worden sind. L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 209 Um Tapolcza herum, sowie am Fube des Hohen Bakony béstehen die auf Dolomit aufgelagerten pontischen Schichten aus 18—20 m máchtigen Schot- tern und Schotterkonglomeraten, aus denen nach Haravárs ünd SCHRÉTER Dreissenomya Schröckingeri, Fucrs., D. ef. Sabbae, BRus., Limmocardium, ef. Penslii, Fucns., also für den unteren Horizont bezeichnende Arten aufgefunden worden sind; darüber folgt dann eimme Tonschichte und über dieser wechsellagernd Ton und Sandschichten. Diese letzteren vertreten bereits den oberen Horizont (Cong. ungulacaprae, Müwxsr., Hipparion). Den ganzen, só ziemlich horizontal aufgebauten, oder aber blob in mábBiger Neigung befindlehen Schichtenkomplex überdecken hierauf die Produkte der Basalteruptionen, wobei zu bemerken ist, daB die pontiscehen Schichten blob an diesen Stellen, gleichsam durch die Basalt- decken überschirmt, intakt als Anhöhen erhalten geblieben sind, wáhrend sonst die lockereren Massen der pontischen Schichten durch die pleistozáne Deflation ganz bis zu den unteren Schotterlagen herab weggescheuert wurden. Die zwischen den Basaltkuppen befindlicehen Austalungen bestehen zumeist aus den tiefer- liegenden Schottern. Bei Kapolcs findet man Sübwasserkalksteimlager zwischen die pontischen Ton- und Sandschichten eingelagert, weshalb sie Lóczy mit den- selben für eleichalterig hált, im Gegensatze zu Sr. Viráris, der dieselben für jün- gere postvulkanische Ouellenabsátze hielt. Jünger als die Basalteruptionen kön- nen sie sehon aus dem Grunde nicht sein, da die tiefstgelegene Basalteruption im Barátka-Walde durch sie hindurch aufgebrochen ist und da ferner Stücke von diesen Kalken zahlreich im Basalte selbst eingeschlossen vorkommen. Die Gehánge der höher gelegenen Balaton-Gegend sind ganz besonders geeignet um die einstigen Strandlinien des pontischen Meeres an ihnen zu verfolgen. Bei Balaton-Arács befinden sich die Schotterstraten des tieferen Horizontes in einer Höhe von 135 m, am Fülöphegy 140—150 m, bei. Rév- fülöp 160—170 m, am Gehánge des Megyehegy sogar in 200 m Höhe.als die Zeugen einer einstigen Ufererosion. Dagegen reichen die obersten Sübwasser- kalkbánke oder Kalksteinlinsen an den Gehángen des höheren Bakony selbst bis zu 220—250 m hinaut. Am N-W-licehen Gehánge des Bakony ersecheimnen die pontischen $Schichten plateauartig, jedoch zufolge der subaerischen Erosion arg zerrissen, sowie teils durch die von den höher liegenden Hochebenen an der Raab herstammenden, teils durch die vom Hohen Bakony bis hieher herabziehen- den Schotterdecken überlagert; trotzdem kann man aber am Haraszt bei Sümeg in einer Höhe von 260 m die groben Strandkonglomerate gut beobachten. Von Interesse ist es, dab der abrodierte Felsboden am N-liechen Rande des Bakony wenigstens um 200 m höher gelegen ist, als in der Nöáhe des Balaton; wáhrend námlich bei Bakony-Szent-László die Basis der pontisehen Ablagerungen noch in einer 40—45 m ü. d. M. gelegenen Höhe angetroffen werden kann, wurden die Liegendfláchen derselben Ablagerungen in der Tiefbohrung von Nagyatád (Somogy) bei 273 m, in der bei Lábod (Somogy) aber erst bei 358 m Tiefe erreicht. Da man aber im Bohrloche von Nagyatád auch typische levantinische Schich- ten durchteuft hat, von denen man am Somogyer Plateau unter der 300 m ü. d. Meere gelegenen LöBdecke nicht die geringste Spur kennt, ist es klar, dab die levantinischen Gewásser vom Alföld her über einen im Drautale abgesunkenen Teil der pontiscehen Tafel transgrediert sein mubten. Lóczy schátzt die Gesamt- Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. - 162 210 D: FRANZ SCHAFARZIK michtigkeit der pontischen Ablagerungen im Bereiche des Gebietes jenseits der Donau bloB auf etwa 250—300 m. Lóczy sekziert aber die physiographische Beschaffenheit der pontischen Ablagerungen noch weiter und konstatiert, dab ihr Material W-lich vom Bakony, sowie von da an weit hinab ins Somogyer Komi- tat vorwiegend sandig ist; ebenso dab dasselbe ferner auch 0-liceh vom Bakony guer die Spalte von Moor hindurch vom kleimen Alföld her gleichfalls sandig er- scheint; andererseits dagegen beobachtete er, dab abgesehen von den Strand- konglomeraten am 50-lichen Rande des Bakony, also gewissermabBen von den im Schatten des Gebirges gelegenen Gebilden bis weit hinab ins Somogyer Komi- tat das vorherrschende pontische Sediment uns vorwiegend in toniger Ausbildung entgegentritt. Lóczy erklürt diesen Tatbestand durch die Wirkung flieBenden Wassers, welches den Bakony an seinen beiden Enden umgehend von NWher von den das kleine Alföld bedeckenden Seen aus sich in das seichte Becken des grobBen Alföldes zu solcher Zeit ergob, als dessen Ufer in negativem Sinne stár- ker zurückgegangen waren. Die pontischen Sedimente rund um den Balaton herum sind im Allgemei- nen horizontal abgelagert und breiten sich dieselben transgredierend über die paláo- und mesozoisehen, ja sogar über die eozánen und miozánen Partieen des Grundgebirges aus, woraus erhellt, dab das höhere Bakony-Oberland, sowie auch der Hohe Bakony selbst seiner pontischen Umgebung gegenüber seit der postpliozánen Zeit keinen relativen Dislokationen unterworfen war. Trotzdem kann man aber doch die Erfahrung machen, dab am NO-lichen Ende des Bala- ton die höchst befindliche pontische Strandlinie kaum mehr wie 200 m hoch gelegen ist, was mit dem tieferen Binsinken des Grundgebirges im Komitate Fejér im Zusammenhange stehen mag, wohingegen die Strandlinienhöhe im W des Gebir- ges selbst 300 m übersteigt. AubBerdem wurden aber die breiten Terrains der pon- tiscehen Schichten in der Umgebung des Bakony auch noch durch die schnurge- raden und Radspeichen eleich radial divergierenden Grabenverwerfungen berührt, die in Zala N—S-lich, im Somogyer Komitat NNW—SS0-lich und bei Budapest bereits NW—S0-lieh verlaufen und in offenkundiger Weise überall von: dem heutigen hydrologischen Geüder okkuplert worden sind. Diese Táler sind umso gewisser als Bruchlinien zu erkennen, da sie sich in vielen Fállen in der direkten Fortsetzaung von bekannten Brüchen befinden. Die in der Balatongegend auftretende Basaltformation gehört topographisch mehreren Typen an. Lóczy unterscheidet unter ihnen folgende: 1. Die hoch gelegenen und breiten Lavadecken . (Kabhegy, Dobozierdő). 2. Die stutzkegelförmigen isolierten Basaltberge (Badacsony, (Gulács). 3. Die tief gele- genen kleinen Basalteruptionen (Hegyesd), Kereki-Hügel. 4. Die weit ausge- dehnten Basaltplateaux (das Waldplateau von Monostorapáti). Die höher gelegenen (300—260 m) erklárt Lóczy für ülter, die tieferen dagegen für jünger, indem er diesen Umstand damit erklürt, daB die ersteren noch der ursprünglichen Oberflüche der pontischen Schichten aufgesetzt sind, wahrend die letzteren sich bereits auf das um mehr wie 100 m erodierte, daher spüter ausgestaltete Terrain placierten. Mit den Basalteruptionen befabBten sich bisher seit BEUDANT, STACHE, J. Böckn, und K. HoFMANNx in neuerer Zeit sehr ins Detail gehend SOMMERFELDT L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 211 und Sr. Viráris (Petrographischer Anhang); trotzdem verdanken wir Lóczy manche wertvolle Date selbst in dieser Beziehung. S0 konstatierte derselbe z. B. dab es Basaltgerölle in den Tuffen nicht gibt; ferner dab die letzteren keine Konglomerate, sondern Breccien darstellen. Mit K. HoFMANN ist er derselben Meinung, nömlich daB die Basaltbreccien entschieden von eruptiver Natur sind. Mit BöckH und HOoFMANN in völliger Übereinstimmung erkennt Lóczy als die Zeit der Basalteruption das Alter der obersten pontischen (BübBwasser- kalk) Ablagerungen, im Gegensatze zu Sr. ViráLrs, der den Beginn der Basalt- eruption zwischen das Zeitalter der Congeria balatomca und Umo Wetzleri Hori- zonte herabzuverlegen geneigt war. Die Basalteruptionen erfolgten zur Zeit der Sedimentation der oberen pontischen SübBwasserkalke u. zw. zuerst in Form von in Wasser abgelagerten Tuffen, hierauf dann als Festlandseruptionen. Von da an hielten die Eruptionen unausgesetzt bis zum. Beginne des pleistozánen Zeitalters an. Die Geysertüátigkeit setzte erst da ein und erstreckte sich die Periode ihrer Aktivitát noch weiter in die jüngeren Zeiten hinein. Als Einschlüsse in den erup- tiven Tuffen, die besonders auf der Halbinsel Tihany bei den kMönchswohnungem besonders hüufig angetroffen werden können, sind besonders die Phyllite, kri- stalliniseher Kalk, permiseher Sandstein, Dolomit und SübBwasserkalk u. a. zu " verzeichnen. Die Anzahl der Basalteruptionen in der Umgebung des Balaton beláuft sich auf mehr als 100 und an einzelnen Punkten erkannte Sr. Viráris drei (Szent György), resp. zwei (Tátika) Eruptionscyklen, námlich den Basamit, den Lam- burgit und Limburgitoid und endlich den Feldspatbasalt, welche aber nach Lóczy höchstens für einzelne Vulkanindividuen, aber keinesfalls für die gesamte Basaltformation des Bakony (Ansicht Virárrs) von relativer chrono- logischer Bedeutung sein dürften. Nicht bloB die Lavadecken, sondern wahr- scheinlich auch die massigeren Kuppen und Dome verdanken ihre Entstehung gewiB mehreren und wiederholten LavaergieBungen. Die sich auf pliozáner Grund- lage ergossenen Basaltdecken lieferten zusammen eine in einer Höhe von 260— 300 m gelegene ausgedehnte Plateaulandschaft, die in ihrer ursprünglichen Aus- dehnung die gröbte in Europa gewesen sein mochte und die in vieler Beziehung an das Dekan" sche Plateau von Indien, sowie an das nordamerikanische Basalt- plateau erinnert, obgleich diese beiden letzteren bedeutend gröbBere Ausmabe be- sitzen. Gegenwártig sind aber die ehemals weiter ausgebreitet gewesenen Lava- decken zufolge der Erosion zerstückelt und verstümmelt und es befinden sich bloB nur noch ihre um die ErguBkanöüle befindlichen Teile in einer gewissen Un- versehrtheit. Viele Eruptionskanále wurden durch eruptive Tuffe, námlich durch die zuletzt emporgeförderten Ejecte verstopít. Dagegen konnten offene, auch derzeit noch erkennbare Krater nicht beobachtet werden. Bezüglich der Placierung der Basaltvulkane kam Lóczy zu dem Resul- tate, dab die von Böckm und HoFMANN vermutete Anordnung auf sich recht- winkelig kreuzenden Spalten sich nicht aufrecht erhalten lasse, da auf den an- gegebenen Bruchlinien tatsüchliche Verwerfungen nicht nachgewiesen werden konnten. Betreffs sümtlicher Basalte jenseits der Donau zeigte Lóczy, dab die- selben teils in der Axe des Bakonygebirges, teils an den Rándern einzelner Bek- ken auíftreten, teils aber an Grabenverwerfer gebunden sind. Die im Terraim 145 212 D- FRANZ SCHAFARZIK zuhöchst gelegenen Basalte, wie z. B. das sich über Dolomit ergossene Kabhegy- plateau (601 m), oder aber die (513 m) hohe Dobos-Agártető-Basaltdecke re- prásentieren die einstig dünníflüssigste Lava. (Gleichzeitig sind es diese Vor- kommen, welche die áltesten sind. Ihnen folgten hierauf die auf einem Höhen- sockel von 300 m ruhenden Basaltberge (Tótihegy, Gulács, Badacsony, Szent- György), sowie die in die geomorphologisehe Axe des Bakonyer Oberlandes fal- lenden Kuppen und sehlieflieh zuletzt als die Jüngsten die blob 140—150 m hoch gelegenen, welche am Balatonrande erumpierten und vorwiegend aus eruptiven Tuffen bestanden. Auf das Zeitalter der pontischen Schichten folgte hierauf das levant i- nisc he. Jedoch gelang es Lóczy nicht, weder im engeren Bereiche des Bakony, noch überhaupt im Bezirke jenseits der Donau Ablagerungen aus dieser Zeit ausfindig zu machen. Zur Zeit der levantinisehen Stufe formierten die in Rede stehenden Gebiete bereits ein ausgedehntes festes Land. Die eventuell dennoch entstandenen Sedimente von kontinentalem Charakter versehmolzen unvermerkt mit den unmittelbar ihnen nachfolgenden pleistozánen, mit denen sie vereint als diskordante Massen die pontischen Schichten überdecken. Abgesehen von der vulkanischen Tátigkeit, die sich bis ins Pleistozán hineim erstreckte, erscheint das letztere selbst gleichsam als die Fortsetzung der obersten pontischen Sü65- wasserkalke. Diese bereits pleistozánen Ablagerungen bestehen stellenweise eben- falls aus Sübwasserkalken, in denen wie z. B. bei Mentshely Petrefakte von unterpleistozánem Charakter aufgefunden worden sind, und zwar nach T. KoRk- mos Bestimmungen: Zomtes mitida, MüzL; Tachea hortensis, Müxzn; Pupalla muscorum, 14.; Iamneus stagnalis, L., etc. Auf der Halbinsel Tihany wurden aus Ton und kalkigen Schieferschichten Knochen von Rhinoceros sp. ausgegraben, die wahrscheinlich auf ein unteres pleistozánes Alter schlieBen lassen. Zum Pleistozán rechnet Lóczy sehliePlieh noch sümtliche Geyserprodukte auf der Halbinsel Tihany. Auch auf dem Plateau von Veszprém eibt es viel pleistozánen Sübwasser- kalk und besonders ist es die aus Festlands- und Wasserbewohnern bestehende Mischfauna der Balatonfüreder Kalke, die den Beweis liefert, dab diese Schich- ten bereits am Ufer des Balaton zustande gekommen sind. Die Kalktuffbildung lauerte fort und selbst heute kann sie noch nachgewiesen werden an zahlreichen dem Hohen Bakony entspringenden Ouellen und in vielen von seimmen Höhen herabeilenden Báchen. Die kompliciertesten Bildungen der entfernteren Umgebung des Balaton, oder aber in weiterem Sinne des Gebietes jenseits der Donau sind jedoch die Schotterlager, deren Altersbestimmung die gröbte Vorsicht erheischt. Petrographisch sind die verschiedenen Schotterschichten oít einander wohl sehr áhnlich, stratigraphisch dagegen können sie deshalb dennoch versehiedenen Altersstufen angehören. An Stellen, wo man ihr Liegendes und Hangendes ge- nau beobachten kann, oder aber wo sich Fossilien auffinden lassen, bietet die Sache weiter keine Sehwierigkeiten; hingegen in den Föllen, wo ihr ursprüngliches Material durch die BErosion zerstört und mit anderweitigen Schottern vermiseht abermals zur Sedimentation gelangte, wird die Altersfrage bereits verwickelter. Schotterlager begleiten gewissermaBen alle Ablagerungen das ganze Tertiár . L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 243 hindurch, ohne dab man in jedem einzelnen Falle im Stande wáre, ihre Prove- nienz stets in befriedigender Welse zu ermitteln; viele von ihnen kommen blo6 durch .die Auflockerung ülterer Schotterlager und nachherige Neuablagerung in tiefleren Lagen zustande. Tertiáre Schotter und Grande kennt man bereits aus dem unteren Oligozán als sogenannten Hárshegyer (Lindenberger) Sand- stein und Konglomerat (Umgebung von Budapest), ferner aus dem oberen Oli- gozán (im Vértes), im unteren Mediterran (bei Budapest), im oberen Mediterran und im Sarmatischen (Bakony), in der pontischen Stufe und endlich im Pleisto- zün (Bakony— Budapest), sowie im Holozán. In áuBerst wertvollen Sonderkapiteln behandelt nun Lóczy die geologi- schen Verháltnisse der jüngeren Schotterlager in den verschiedenen Gegenden der Umgebung des Balaton. Als solche sind zu nennen die von Sárrét nach Sár- bogárd im Komitate Fejér hinabziehenden pleistozánen Schotter, der Schotter von Kenesse— Városhidvég, der in einem ehemaligen FluBbette bis Ozora hin verfolgt werden kann. Ahnlich verhált sich auch der an der Sió befindliche Schot" ter bei Városhidvég, im welcehem Elephas amtiguus und Rhinoceros etruscus Reste gefunden wurden, so dab dessen Alter ganz sicher als unterpleistozán erkannt werden konnte. Wáhrend in der 8-liehen Umrandung des Balaton kein pleisto- zöner Schotter vorhanden ist, stobBen wir bei Zalaegerszeg abermals auf weit ausgebreitete Schotterdecken. Es sind dies die Schotter an der, Rába (Raab), die an der steieriscehen Grenze pliozán (IMMastodon iongíirostris, Dinotherium gi- gamteum) , dagegen von Szent-Gotthárd bis Győr (Stadt Raab) pleistozánen Alters sind. Diese letzteren formieren blob am rechten Ufer der Rába eine wohlbemerk- bare hohe Terrasse, wáhrend die linksseitig liegenden kaum wahrnehmbar all- máhlig bis zum Fube der Ostalpen ansteigen, woselbst sie bei Köszeg 300 m, vom Pinkapass §-lieh dagegen sogar 450 m Seehöhe erreichen. Es sind dies weit- láufige Schotter-Schuttkegel, die entweder in der allerletzten pliozánen Zeit, oder aber im ülteren Pleistozán von den Alpen herab auf des Gebiet des kleinen Alföldes sich ergossen haben. Lóczv spricht sie als Wüstenbildungen an und ver- gleicht sie mit dem an der Nordseite des Nan-shan gebirges in der Gobi vor- handenen Schotter. Es befindet sich in ihnen viel eckiges, an den Kanten blob unvollkommen abgestobenes Schuttgerölle, das augenscheinlieh durch torren- tielle Flubláufe von den Gebirgsgehángen herabtransportiert worden ist. Jüngere, über den pontischen Ablagerungen, jedoch noch unter dem Löb liegende Schotter und grandige Sandlager kommen auch im Bereiche der Zala vor, stellenweise durch Morastfaunen charakterisiert. Lóczy teilt die Gesamtheit der Schotter jenseits der Donau in zwei D1- strikte. Der eine umfabt die mediterran-sarmatische Schotterdecke des Bakony, welche die Urguelle aller übrigen aus ihr hervorgehenden jüngeren Schotter bildet. Aus ihr entstand zwischen Veszprém und Várpalota das an der Basis der pontischen Ablagerungen befindliche Schotterlager mit Íluviatilem Charakter. An sekundáre und tertiáre Stellen gelangte das Material der Bakonyer Schotter in den pliozánen, resp. unterpleistozánen Flubláufen teils NW-lich bis zu den Tálern der Rába und Marczal, teils 50-lich entlang der Sió fast bis an die Donau. Endlich noch jünger als diese sind die oberen pleistozánen, altholozánen und recen- ten Schotterlager, die um den Balaton herum in verschiedenen Niveaux anzutref- 914 D: FRANZ SCHAFARZIK fen sind. Je jünger ein solches umgelagertes Schotterfeld ist, umso geringer wird. seine Korngröbe und um so mehr mischt sich demselben Material von lokaler Provenienz bei. Die Herkunft des einstigen mediterran-sarmatischen Schotters selbst ist noch in Dunkel gehüllt, jedoch ist es sehr wahrscheinlich, daB sein Ma- terial aus einem ehemals den Bakony überragenden, seit dem Miozán aber ver- sunkenen Gebirge abgeleitet werden darf. Von ganz anderer Abstammung dagegen ist jener Schotter, welcher an den Zala-Gelünden, ferner oberhalb der Marczaleinmündung an der Rába, ebenso- im allgemeinen auch von der Rába W-lich in grobBer Ausdehnung anzutreffen ist. Diesen Schotter erkannte Lóczy auf Grund eingehender Begehungen als von den Cetischen Alpen herrührend. Das oberste, ca. 750 m über dem Meere gele- gene Schotterbett gehört dem postpontischen (levantinischen ?) Zeitalter an, leider konnte aber aus demselben bisher keinerlei paláontologisehes Beweis- material aufgefunden werden. Dessen umgeschwemmtes und zu kleinerem Korne abgerolltes Material lieferte hierauf die beiden unteren Terrassen, von denen die tiefere (jüngere) bei Szent-Grot auf Mammuthfunde hin als pleistozán angespro- chen werden konnte. Auf diesem SW-lichen Gebiete des kleinen ungarischen Alföldes werden die Zuflüsse der Rába von einem ganzen Netz altholozáner und recenter Schotterterrassen begleitet, ebenso wie auch die Rába selbst. Über die alpine Herkunfít dieses Schottermaterials, das hauptsáchlich aus Ouarz und Ouarz- varietáten besteht, kann nach all dem Gesagten kein Zweifel obwalten. Von hervorragendem Interesse ist ferner auch noch jene Schotterbank, die in der Náhe der Donau zwischen Ács und Bábolna ungefáhr 150 m hoch ge- legen ist und deren über pontischen Schichten ausgebreitetes Material vorwie- send aus groben, nuB- bis straubBeneigroBen Rollstücken besteht. Laut den in denselben enthaltenen Gesteinen, sowie auch seiner Situation nach schliebt Lóczy, "dab dasselbe aus den kristallinisehen Massiven des Komitates Nyitra herstammme. Es düríte demselben wahrscheinlich ein pliozánes Alter zukommen. Am Ende dieses Kapitels zieht Lóczy schlieBlich auch noch die Budapester Schotter in den Kreis seiner Betrachtungen hinein, wobei er der Meinung Aus- druck verleiht, dab die höheren Schotterlagen bei Budapest, ebenso wie auch diejenige von Ercsi zu jener Zeit, als das kleine und groBe Alföld mit einander durch die Donau noch nicht verbunden waren, ihr Material durch von Oberun- sarn herabströmende torrentielle Zuflüsse erhalten haben mochten. Die Ausge- staltung des Mittellaufes der Donau föllt hierauf nach Lóczy ins obere Pleistozán und hieher gehören dann die bei Budapest ca. in einer relativen Höhe von 80 m befindlichen FluBterrassen mit FElephas primigenmius. Lóczy ging aber in Verfol- gung dieses Themas noch um einen Schritt weiter und richtete in dieser schönen paláogeographiscehen und hydrographischen Studie seinen Blick auch noch auf die am FuBe der Alpen befindlichen steierischen Töler, sowie auch auf die Schotterfelder des Wiener Beckens mit dem Bestreben, dieselben soweit es das vorliegende palüontologisehe Beweismaterial gestattete, in verschiedene Stufen einzureihen. Alle diese Beobachtungen und kritisehen Betrachtungen fabte Lóozy in einer gsynchronistischen Tabelle zusammen, in welche sümtliche Schot- tervorkommen zwischen der Donau und Drau aufgenommen worden sind. Damit L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 215 stellt uns Autor ein übersichtliehes und beredtes Bild vor die Augen, das gewibB allen künftigen Forschern eine wertvolle Basis darbieten wird. Der Boden des Balaton selbst war zu Ende der pontischen Zeit noch trocke- nes Festland; wáhrend der levantinischen Zeit stellten sich jedoch starke D is- lokationen ein, an welchen nach Ablagerung des E. amtiguus (I. meridio- nalis) Schotters, vier nebeneimmander liegende Hinsenkungen entstanden. Der höchste Wasserstand des Ur-Balatons betrug 110 m, demnach 6 m mehr, als sein heutiger mittlerer Spiegel (10457 m) und in dieser ungefáhren Höhe liegen seine pleistozánen Seeablagerungen (lathoglyphus, Plamorbis etc.). Ebenso. war auch das nördliche Ufer des Balaton eimm Morast, wie dies die daselbst befindlichen 6—7 m über dem heutigen Wasserspiegel gelegenen pleistozánen SübBwasser- kalksteinbánke beweisen. Pleistozáne Ablagerungen mit denselben Faunen von Íluviatilem, morast- oder binnenseeartigem Charakter befinden sich auch im Untergrunde des Bala- tonsees, wie dies die von der Plátte aus geleiteten 5—14 m tiefen Bohrungen erwiesen haben (Plamorbis umbilicatus, Vivipara vera, Iamnaea peregra, Iatho- glyphus naticoides, Pisidium fossarium, Neritina damubialis, Sphaervum corneum, Anodonta cygnea). Im einer Tiefe von 5—7 m stieB man bei dieser Gelegenheit auf ein Torflager, das als ein Zeichen für einen unter dem heutigen liegenden tieferen Wasserstand betrachtet werden kann. Für die Entwicklungsgeschichte des Balaton ist es von Wichtigkeit, daB diese pleistozánen Sedimente, unter völ- ligem Ausschlub der levantinischen Stufe, unmittelbar über den pontischen Schich- ten gelegen sind. Ferner ist noch zu bemerken, dab sich in den in 5$W—NO-licher Richtung nebeneinander liegenden, jedoch anfangs voreimmander noch getrennten kleinen Becken allmáhlig auch kontinentaler Schutt angeháuít hat, mfolge des- sen an den von Moor überzogenen Seerándern blob wenig Raum für einen offenen Wasserspiegel erübrigte. j Die pleistozáne Zeit hinterlieb aber auch Festlandsbildungen, und zwar Flugsand, Schotter, bohnenerzführenden Ton, Löb, Morastböden und Moore. Die Denudation des festen Landes dagegen wird durch das zahlreiche Vorhandensein von geglütteten Steinen, Dreikantnern und Fels-Windsehliffen bezeugt. Alle diese Erscheinungen und Gebilde schliebBen sich auf das Engste an die pleistozánen fluviatilen und Seeablagerungen an, von denen sie aber weder in horizontaler, noch in vertikaler Richtung scharf abgetrennt werden können. Deshalb meint auch Lóczy, dab die Stratigraphie der pleistozánen Ablagerun- gen in der Umgebung des Balaton heute noch nicht streng durchgeführt werden können. Flugsand tritt besonders in den Komitaten Zala und Somogy im gröBeren Flchen auf und zwar so sehr dominierend, dab neben ihm Löb garnicht zu beobachten ist, welcher Umstand wohl auf die hier ungehindert fegenden starken Nordwinde zurückgeführt werden kann. Der Sand selbst entstammt den ausgereuterten pontischen Sandschichten und sind es besonders seine feine- ren Teile, die selbst auf die höchsten Terrainstellen, insbesondere auf die Basalt- plateaux hinaufgeweht wurden. Im Komitate Somogy (Fonyód, Kaposvár) bildet der Flugsand gewaltige Lager, die speziell bei Kaposvár diskordant über dem LöbB und bohnenerzführenden Tone liegen. Der auch bei uns sehr wohl bekannte eoliscehe Lö B besitzt im Bakony 216 Dr FRANZ SCHAFARZIK eine hervorragende Verbreitung. Bemerkenswert ist aber vor allem der Umstand, dab der Löb auf der Veszprém— Fehérvárer Ebene an ganz bedeutenden Flecken günzlich fehlt; ebenso vermibt man ihn an den N und W-Gehöngen des Bakony. Im Komitate Zala tritt der LöbB blob in unzusammenhángenden Deckenpar- tieen auf, dagegen S-lieh vom Bakony, also im kSchattem der Nordwinde, bedeckt derselbe in máchtiger Decke das Land. Schon auf der Halbmsel Tihany, an den Hügeln des Szigliget und in den Mulden des kenesseer Ufers findet man typischen LöB, jedoch in noch bestimmterer Weise an den Südseiten der Somogyer Hügel. Imbezug aut seine Beschatffenheit mubB zweierlei LöB unterschieden werden, und zwar einmal der an den höheren Gehöngen und auf den Plateaux liegende feinere ungeschichtete LöbB, und zweitens der sandig-grandige geschichtete Tal- löb, von denen der letztere eigentlich bereits ein mit anderweitigen, durch die Denudation der umliegenden Formationen gelileferten Gestemstrümmern ver- misehter LöB ist. Zahlreiche áltere Talmulden, welche auf der ehemaligen pon- tisehen Oberfláche das Niveau der heutigen Wasserlüufe übertiefít haben, sind in dem darauffolgenden trockeneren guartáren Klima durch den LöB wieder zugeweht worden, wie es z. B. die LöBtáler bei der Puszta Akarattya und Bala- ton-Aliga beweisen. Bezeichnend für das jüngere pleistozáne Alter des LöBb ist der Mammuthfund von Zalaegerszeg, wo man an der Basis der LöBdecke, also unmittelbar über den pontischen Schichten auf das ziemlich unversehrte Skelett gestoben war. Für den Tallöb ist es charakteristiseh, daB derselbe ge- schichtet und weniger kalkig ist, als der auf den Anhöhen befindliche, ebenso wie dab aubBer den Gehüusen der Trockenlandbewohner háufig noch Limnophysa- und lithoglyphus Arten in demselben enthalten sind (Morastlöb HORUSITZKY s). Ferner kommen in der Umgebung des Balaton noch teils im Löb auskei- lende Einlagerungen bildend, teils aber an seiner Basis, mitunter aber auch an seiner Oberfláche kalkfreie, dunkelbraune Hisenhydroxyd, oder zumeist ausge- sprochene Limonitkügelchen, sog. Bohnenerze führende Tone vor, die im Tale der Zala aufwárts schreitend immer zusammenhüángender auftreten und sehlieblieh sowohl in diesem, als auch im Kerka-Tale, also bereits an der steierisehen Grenze dominierend werden. Hier an dem Übergange in die Steier- mark vermibt man nun jede Spur vom vorhin erwáhnten gelben LöbB. Lóczy áubBert sich bezüglieh der Entstehung dieses Bohnenerz führenden Tones nicht, obwohl es kaum fraglich erscheint, dab derselbe anders, als wie die gleichen Bil- dungen im Banat und in Siebenbürgen zu Stande gekommen wáren, námlieh durch den Einflub gröbBerer Feuchtigkeit und vermehrter Niederschláge. Im nöáchsten Kapitel, welches den holozánen Bildungen gewidmet ist, erörtert Lóczy die Entstehung der Sandífláchen und die durch den starken Wind hervorgebrachten Veránderungen, ferner die Ausgestaltung der Balaton- ufer, den in den Balaton fallenden Staub, den Seeboden, die Moorböden und das um den See gelegene Kulturland. Alle diese Gebilde sind bereits von den gegenwártigen physikalischen Verhültnissen abhángig und in erster Linie als das Resultat des heutigen Klimas zu betrachten, weshalb von einer systemati- schen Besprechung derselben an dieser Stelle Abstand genommen werden mag und sei es daher gestattet diesbezüelich auf das demnüchst auch in deutscher Sprache erscheinende Originalwerk zu verweisen. Aus. der Reihe dieser Erschei- L. V. LÓCZY: GEOLOGIE DES BALATON. 517 nungen erwáhnen wir blob die jáhrliech einsetzenden, an Stürke der nordadriati- schen Bora gleiehkommenden Nordwinde, die im Balatongebiet eine nicht zu unterschátzende geologisehe Rolle spielen. Durch sie, resp. durch den gleich- zeitig aufgewirbelten Flugsand werden die einzelnen Schotterstücke poliert, sie verursachen die Entstehung der Kantengeschiebe und der Felswindschliffe, die besonders auf dem Hochplateau von Tapolcza zwischen Haláp und Sümeg so háufig angetroffen werden, wie z. B. in der Gobi-Wüste. Von hervorragendem In- teresse ist es ferner, wie die zur levantinischen Zeit durch Einsenkungen entstan- denen 4 kleineren Becken durch den Wellenschlag sich zu eimemgroben 5ee vereinigen konnten, von dem heute nur noch der kleine Balaton bei Keszthely abgesondert ist. Der am Seeboden befindliche Schlamm, der 10—13, stellen- weise — so an den Zalaer Ufern — selbst 25 m stark ist, ruht unmittelbar über den pontischen Schichten, wie es die vom Bohrschiffe aus unternommenen Probe- bohrungen ergeben haben. Aus der petrographischen Untersuchung dieses Schlam- mes geht hervor, dab sein Material völlig mit jenem feinen eolischen Staube über- einstimmt, den Lóczy in eigens auf Flöben exponierten und mit Wasser gefüll- ten GefübBen zwei Jahre hindurch aufgefangen hat. Der aus der Athmospháre absinkende Staub liefert jübrlich eine 0-72 mm starke Schichte und mit Zu- erundelegung dieser Date berechnete Lóczy, dab zur Bildung der am Seeboden befindliehen, durchschnittlich 83-25 m máchtigen holozánen Schlammsehichte 8421 Jahre erforderlich gewesen würen. Eine analoge Rechnung ergab für ein 10 m michtiges, in der Nühe des Balaton gelegenes Berglöb-Lager eine Bildungs- zeit von etwa 22.437 Jahren. Nun folgt die systematische Beschreibung der Bohrproben und deren systematische Zusammenstellung in Tabellen, aus denen ersichtlich ist, dab sich unter dem holozánen Schlamme noch ein tieferer, ülterer Schlamm befindet, der an vielen Stellen, wie z. B. zwischen Boglár und Fülöp von der Seemitte ab- wárts zwischen 4—8 m pleistozáne Faunenreste (Lithoglyphus naticotdes, Val- vata piscinalis; Anodonta ecygnea etc.) und von da ab zwischen 8—10 m Tiefe ahn- liche, aber auch pliozáne Arten (ILimmocardium vicinum, L. decorum) im reich- licher Menge geliefert hat. Unter dem pleistozánen Schlamm erreichte der Boh- rer an vielen Stellen Bachschotter, welcher von dem in der Umgebung gewesenen altpleistozánen Wiüstenschotter hergestammt sein dürften, wie man dies auf Grund eines im Alsóörser Seebecken aufgefundenen Kantengeschiebes wohl anzunehmen berechtigt sein darf. SchlieBliceh werden die Resultate der Bestimmungen JosEF PANTOCSEKS mitgeteilt, die derselbe an den Kieselalgen des Balatonschlammes ausge- führt hat; dieselben ergeben im Ganzen 356 recente Bazillarien-Arten und Varle- táten. G. Lászó bespricht in einem besonderen Kapitel Torf- und M o- rastböden der Balatonumgebung, die im Somogyer Komitate 2—3, um den kleinen Balaton herum 2—4, und südlich von Tapolcza ebenfalls 2—4 m mácb- tige Torfschichten in sich bergen. R. BALLENEGGER und G. LÁSzLó fixieren end- lich auch noch vom agrogeologischen Standpunkte die Bodentypen der Umgebung des Balaton und zwar 1. den braunen Mezőség-Boden (in den bis zum Balaton reichenden Hinbuchtungen des GroBen Alföld), 2. die braunen Waldböden (Somogyer Hügelland), 3. die ausgebleichten Waldböden (an den NW-lichen 218 VEREINS-NACHRICHTEN. Gehüöngen des Bakony), 4. die Wiesen-Tonböden und die Torfböden (Ablage- rungen in stagnierenden Sumpígewássern) und 5. die Skelettböden (durch Ver- witterung des Grundgebirges entstandene hohböden z. B. zwischen Fűzfő und der Akarattya Puszta). i Zum Schlusse bringt noch Lóczy eine Abhandlung über die Ouellen in der Umgebung des Balaton, indem er alle die in dem durchforsehten Gebiete auftretenden Ouellen nach ihren geologiscehen Positionen anführt, wofür ihm alle jene Dank zollen werden, die sich mit der Hydrologie der Balatongegend zu befassen gedenken. Budapest am 1. Oktober 1913. Dr. FRANZ SCHAFARZIK. VEREINS-NACHRICHTEN. Mitteilungen aus den Fachsitzungen. MASSENTOK 99038 1. Vorsitzender Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK eröfínet die Sitzung und begrübBt die nach Ablauf der Sommerfericn zum erstenmale versammelten Fach- genossen. Er veranlabt sodann die Verlesung der amlichen Mitteilungen des Se- kretariats. Hierauf übergibt er das Prásidium dem Vizeprásidenten Dr. THOMAS v. SzovraGH und bespricht in seinem Vortrag Über neuere Mineral- Fundoórte in der UÜmgegend von Budapest mehrere seltene Minerale führende Gesteime, namentlich einen Glimmerschiefer mit Sillmanit und einen Granulit mit Cyanit von Czinkota, welche als pleistozáne Gerölle von der Donau dorthin versceheppt wurden, ferner einen aus Zirkonkristallen reichen Ahyolittutft, welcher zufolge einer vulkanischen Aschen-Eruption zwischen die sarmatischen Kalksteinbánke bei Kistétény gelangte. Ehrenmitelied Dr. LupwIiG v. Lóczy erwáhnt, dab Aschen-Eruptionen ohne Lavaergüsse im Bakonygebirge auch in früheren Perioden, u. zw. den Pachy- cardien-Tuffen Süd-Tirols entsprechend im oberen Muschelkalk stattgefunden haben. — Die ausgedehnten Schottermassen der transdanubischen Gebiete führt er mit Suess auf die Gebirge Máhrens zurück, die Schotter bei Budapest stammen jedoch wahrscheinlich aus den nordungarischen Gebirgen, u. zw. wührend einer Wüsten-Epoche. Vortragender erwidert hieraut, dab die vorgelegten Gesteine einem Typus entsprechen, welcher oberhalb Wien im Waldviertel ansteht, also tatsáchlich einer Máhren benachbarten Gegend herstammen. Prof. SCHAFARZIK übernimmt hierauf das Prásidium, und ersucht Herrn Dr. MicHAEL Rózsa, seinen Vortrag abhalten zu wollen. Dr. Rózsa spricht eingehend über die ötammschichten der jüngeren Zechsteinsalze und deren posthume Umwand- lun g en. Vorsitzender erwáhnt in seinem Resumé, dab er aus eigener Erfahrung wisse, wie schwilerig es sei, sich zwischen den üuBerlieh sehr áhnlichen Schichten VEREINS-NACHRICHTEN. 219 der verschiedenen Salzarten zurecht zu finden. Vortragender verwirít die Och- seniussche Erklárung, und zeigt, wie die Verháltnisse durch tektonische Niveau- ánderungen, ferner durch die auslaugende Töátigkeit der desceedenten Gewüsser wiederholt gestört und die Salzstöceke umgewandelt worden sind. Vortragender betrat bei der Besprechung dieser Frage in mancher Hin- sicht seine eigenen Wege, und verdient deshalb volle Anerkennung. 3. Schlieblieh bespricht Bergingenieur ÁRPÁD v. ZsiGmoxpYy die E1sen- erz-Vorkommnisse Griechenlands, u. zw. I. den Zug von Atta- lanta-Psakna, II. denjenigen von Kakosalesi, III. die Bisenerze westlich von Athen, IV. die Erzlager der Insel Seriphos und V. diejenigen der Insel Amorgos. Er schliebt seinen Vortrag mit der Bemerkung, dab die politisehen Umwálzungen des Balkans dem Eisenerzbergbau förderlich sein werden. Ehrenmitelied Prof. Dr. Axrox Kocn sieht in den besprochenen Erzlagern Analogien zu denjenigen, welche ihm aus der Fruska Gora bekannt wird. Auch dort treten die Erze an der Grenze des jüngsten Kreidekalkes und des Serpentins auf, und düríten gelegentlieh der Umwandlung der Pikrite und Lherzolite in Serpen- tin durch die Einwirkung des frerwerdenden Eisens aut den Kalk zustande ge- kommen sein. DÁS aszt Dezre mi b.er 1948 1. Prof. Dr. Gy. v. SzápEczkYy erstattet seinen Bericht über den 1m Sommer 1. Jahres im Kanada versammelten XII. internationalen Geologen-KongrebB, an dem er sich als Vertreter der kel. ung. Regierung, der Universitát Kolozsvár und der Ungarischen Geologisechen Gesellschaft beteiligt hatte. Der KongrebB tagte vom 7—14. August in Toronto, die Exkursionen fanden vom 23. Juli bis Ende September statt. Auch die gröbBeren Stádte hatten den KongreB zur Besichtigung ihrer Sehenswürdigkeiten eingeladen, wodurch den Teilnehmern eine glánzende Gelegenheit geboten wurde, sich nicht nur über die geologischen Verháltnisse der bisher erforschten Teile Kanadas, sondern auch über den Reichtum und die rapide Entwicklung der Hauporte dieses Landes zu orlentleren. Der KongreB záhlte 1200 eingeschriebene Mitelieder, von denen jedoch nur 500 erschienen waren. ; Vortragender schildert in Kürze den Verlauf der Sitzungen und die Ausfílüge, an denen er sich beteiligt hatte. Zuerst wurde das nördlich vom Huron und Ontario unlángst entdeckte, derzeit ergiebigste Nickelerz-Revier der Welt (Sudbury, Cobalt, Porcupin) besucht, woselbst auch reiche Silber-, Gold-, Eisen- und Cobalt- Minen vorhanden sind. Im zweiten Ausflug wurden die alkalischen Eruptivgesteime der Monte- regian-Hügel in der Umgegend von Montreal, — im dritten die glazialen Ablage- rungen des Don-Tales bei Toronto besichtigt. Der vierte durchguerte das ganze Land bis zur Insel Vancouver im Stillen Ozean und bot ein sehr instruktives Bild über den Bau der Cordilleren. Im westlichen Zuge dieser Gebirgskette er- kannte Vortragernder eine Reihe von Gesteinen, die ihn an die Eruptionen der Bihar- und Vlegyásza-Gebirge erinnerten. AuBer den KongreBexkursionen hatte Vortragender auch noch den Niagara. und den Yellowstone Nationalpark besucht. 220 VEREINS-NACHRICHTEN. 2. Prof. Dr. A. v. SIGmosp hob in seinem Vortrag über die mechanische und physikalische Bodenuntersuchung auf Grund eigener und von anderen Auto- ren publizierter Erfahrungen die wissenschaftliche und praktische Bedeutung dieser Methoden hervor. Die mechanische Analyse gestattet nur in extremen Fállen praktische Schlüsse. Viel wertvoller für die Beurteilung des Bodens sind die unter gewissen Umstünden konstanten physikalischen Eigenschafíten, wie Festigkeit, Plastizitát, Adhásion und Kohásion desselben. Über den jeweiligen physikalischen Zustand des Bodens liefert das Studium der variablen physikalischen Higenschaften nützliche Auskünfte. Diesbezüglieh bespricht Vortragender diesmal nur die zur Bestimmung des Porenvolums, der Wasser- und Luít-Kapazitát und der Scehwankungen des Wassergehaltes geeigne- ten Methoden, deren praktische Bedeutung durch die Erfahrung erwiesen wurde. Im Laufe des Vortrages wurden sowohl die Apparate, als auch die Arbeitsmetho- den demonstriert. 3. Kel. ung. Geolog. Dr. R. BALLENEGGER hült an seiner im diesjáhrigen Hefte No. 7—9 des Földtani Közlöny veröffentliehten Aufsatz anknüpfend einen Vortrag über die Klassifizierung der Böden. Die Beschaffenheit des Bodens ist abhángig 1. vom Gestein, aus welchem der Boden entsteht, 2. von den Vorgángen, durch welche die Gesteinspartikel für die Vegetation günstig umgewandelt werden. Letztere wurden Írüher nicht gebührend beachtet, was zur Folge hatte, dab Bodenarten sehr versehiedener Natur in einer Klasse zusammengefabBt wurden, nur aus dom einen Grunde, da sie aus dem námlichen Gestein hervorgegangen sind. Nach Besprechung der Rolle dieser Faktoren weist Vortragender auf die Schwierigkeiten hin, mit welcher die natürliche Einteilung der Böden verbunden ist. Die bisherigen Versuche beruhcn süámtlich auf einer bestimmten Eigenschaft des Bodens oder auf einem bestimmten Faktor seiner Entstehung, wühnrend ein natürliches System alle wichtigen Faktoren berücksichtigen mub. Bin solches System wurde von den Agrogeologen der kel. ung. Geologisehen Reichsanstalt aus- gearbeitet und angenommen. Der Ausgangspunkt desselben ist die Beobachtung, dab sich in jedem Boden verschiedene Horizonte unterscheiden lassen, zwischen denen ein genetischer Zusammenhang besteht. Die eigentümliehen Merkmale der einzelnen Horizonte und ihre stets identische Lagerung gestatten im Ungarn die Unterscheidung folgender weitverbreiteter Typen: gyauer Waldboden, brauner Waldboden, Wiesenboden und prismatischer Sodaboden. Nach einer kurzen Darstellung der Morphologie und (Genesis derselben bespricht Vortragender seine eigenen, mit wüsserigen Bodenauszügen vorgenommenen Versuche, deren Resultate im 7—9. Hefte des Bandes 43 unserer Zvitschrilt veröffentlieht worden sind. Diese Resultate liefern neue Beweise dafür, dab die in der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt übliche Binteilung der Boden allen Anforderungen gerecht wird, welche an ein natürliches System gestellt werden können. In der nachfolgenden Diskussion üubBert kel. ung. Geologe und Chemiker Dr. B. v. Horgvárn gegen die Klassifizierung der Böden auf Grund der elektrisehen Leitungsfáhigkeit ihrer wüsserigen Auszüge seine Bedenken, die er dreifach motiviert. 1. Die von BALLENEGGER publizierte Tabelle (Földtani Közlöny, Jahrg. 1913, pag. 817) gibt für die Leitungsfáhigkeit der verschiedenen Typen folgende Grenzwerte an: VEREINS-NACHRICHTEN. 221 Grauer Waldboden (EDE JEGET RNERÉSÉNÉ ÉRE €t-ő 184— 498 Brauner Waldboden ZT ET THE EZÉSE ENET EÁ 75"6— 1394 ÁOK EE ei at ávazteta 713— TT Schwarzer Wiesenboden (1) 4 0 ............. 519 braunereWiésenbodon: (Tés sezs eu Va Sat 69-2— 203 Sodaboden VZZAKE KÖT 7 ETL ESZE KEN SES KÉK 176 —1364 Die in () stehenden Zahlen geben an, wieviele Proben untersucht wurden. Nach dieser Tabelle fallen die Werte versechiedener Typen zusammen, wonach ihre strenge Unterscheidung auf Grund ihrer Leitungsfáhigkeit zweifelhaft erscheimt. Es bestehen námlich folgende Möglichkeiten: f Brauner Waldboden — Brauner Waldboden — Brauner Wiesenboden — Brauner Wiesenboden Brauner Wiesenboden — Sodaboden. 2. Redner hatte von der agrogeologisehen Klasse der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt eleichfalls Bodenproben erhalten, aus denen er unter genauer Ein- haltung der Vorschriften von Gedroie Lösungen herstellte. Letztere wurden mit zweierlei Elektroden bei 18? in einem Thermostat unrtersucht, dessen maxi- male Temperaturschwankung -- 0705? betrágt, wobei sich nachstehende mittlere Werte ergaben: Grauer Waldboden 0 RÍ KV Ae szt SEL TEA E RE Yes 803 Brauner Waldboden Üzzgéttaktók stand micht zur Verfügung GE AAS ea LES VIE ÉLVE ete 38-23 Sélwatzer NVTeSerNboden a ette eze ee Re 13975 Brauner Wiesenboden eakletse nott e EE E teona ESTÉN 159":65 ] 3095 Sodaboden CA VAn ot zet LEE SENSESEZ I 290-96 Es fállt bloB die Leitungsfáhigkeit des braunen Wiesenbodens zwischen die von Ballenegger angegebenen Grenzen, wáhrend alle sonstigen Werte ab- weichen. 3. Die Gruppierung der Boden wurde auf das Verhalten des obersten Ho- rizontes basiert. Die Leitungsfáhigkeit ist jedoch in verschiedenen Tiefen ver- schieden. Redner fand bei seinen Untersuchungen an einem schwarzen Wilesen- boden folgende Werte: VESZTE Let GBK LENT) ETEK SL A MAS te 1838-75 10— 20 4 K KE el dtetése ÉSE NOTE Het KON NOCS OS ÉETO KT ÁE C 98-27 20— 30 Ki KNNNK SZÉT ESEV EN 1 éa MÉTERES 7 ANAL OLT sET A $0-90 30— 40 4 ( an héz Te ESZE KN ÉSE RÉZ KEVÉS 7270 60— 70 4 ( zet ear ESSEK ENNE EGK Na etet etet 75-79 80—100 c ( LLBSST PETI RK NC SÉNEK TÉS sz er LÁLY ESZÉN KŐ 56-38 Wird nun die Reihenfolge der Bodenschichten künstliech verándert, so tritt gleich- zeitig auch in der Leitungsfáhigkeit der obersten Schichte eine AÁnderung ein. 222 VEREINS-NACHRICHTEN. Als Redner zur Nachahmung der Emwirkung des Pfluges gleiche Mengen der Schichten 0—10 und 10—20 vermisehte, erhielt er den Wert 114-67, die Mischung der 3 Horizonte 0—30 ergab 105"-55. Redner gelangt also zu dem Schlusse, dab eine Klassifizierung der Böden nach ihrer Leitungsfáhigkeit zur Zeit wenigstens kaum durchführbar erscheint. Prof. Dr. A. v. SicGmownp bemerkt, daB die Untersuchungen der Herren BALLENEGGER und HoRvÁTH einander nicht widersprechen, da sich die Diffe- renz lediglieh auf die Auffassung und Deutung der Resultate beschránkt. BAL- LENEGGER hatte die extremen Werte als nicht typische absichtlich weggelassen, überdies behauptet er nicht, dab die untersuchte Higenschaft ein Kriterium der Bodentypen wáre, sondern nur soviel, daB sie für dieselben charakteristiseh sei. Die Typenverschiebungen HoRvÁTr"s sind lediglich Ausnahmen, und beziehen sich auf Proben solcher Boden, an deren Oberfláche eine Konzentration der Salze erfolgt ist. SchlieBlieh wird zwar der Boden durch den Pfílug verándert, doch láBt sich dies nur durch eine sofortige Untersuchung feststellen, da. sobald die oberste Schichte reif wird und die Verdunstung eingreift, das alte Gleichge- wicht von neuem zustande kommt. GYEZÁSTATŰS e KAMASZ 1. Dr. B. v. Hontvárn lieferte in seimem Vortrag über die guantitative Be- stimmung des Mangangehaltes der Böden auf Grund eigener Messungen den Nachweis, dab sich das Mangan in den Böden mit Hilfe der bisher gebráuchb- lichen Ammoniak- und Acetat-Verfahren guatitativ nicht genau bestimmen láBt. Vortragender bespricht sodann seine kalorimetriscehe Methode, die eine rasche und sichere Feststellung des Mangangehaltes ermöglicht. Das Wesen seines Verfahrens besteht darin, dab das Mangan mittels Persul- fat zu Permanganat oxydiert wird, dessen Konzentration sich durch Vergleichen mit einer Permanganatlösung von bekannter Konzentration auf kalorimetrisehem Wege leicht feststellen lábt. Vortragender ergreift die Gelegenheit, einen Berechnungsfehler zu berich- tigen, der sich im seime in den Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kel. ung. geo- logischen Reichsanstalt für 1911 und 1912 veröffentlichten Bodenanalysen ein- geschlichen hatte. Bei der Berechnung der Grammöguivalente berücksichtigte er nömlich nur die in Salzsáure lösliche Kieselsáure und vernachlábBigte die in Natronlauge lösliche Kieselsüure, die nach Prof. Dr. SiGmownp ebenfalls mit- gerechnet werden soll. Hiedurch ist der loc. cit. angegebene hohe Wert des Oxygen restes erklárlich. 2. Dr. Gy. WEszErszkv hült einen Vortrag über die Radioaktivitát der Thermen von Herkulesfürdő. Die aus kristallinischen Schiefern hervorbrechen- den Ouellen: Ferenc, Erzsébet I., Erzsébet II. und Szapáry besitzen die gleiche Radioaktivitát, wie die durchschnittlichen ungarischen Mineralguellen, d. h. 071—0-5 x 107" Millicurie. Sie enthalten H9,S. Die aus Kalksteinen hervorbre- chenden Ouellen: Lajos, Herkules und Károly enthalten hingegen keimn H.S, sie sind bedeutend aktiver als die ersteren und erreichen ungeführ die eleichen Werte, wie die Thermen des Gellérthegy in Budapest. Vortragender fand nachstehende Resultate: VEREINS-NACHRICHTEN. 223 I. Aus liassischen IWerenesoüelle sss. . 0710 x 107" Millieurie Schiefern hervorguel- Hezsébett e Rgyeller .: 1028 alom ( lende Thermen mit Brzsébet IE Ouelle . . ... 0834 xXT0" " k H.S Szaparyagűellesze szt et 0388 SÖRE II. — Aus Kalkstein hervor- ( Lajos Ouelle ......... VAS TOgÉ a jet guellende Thermen Herkules Ouelle ...... DSA ÁOK k ohne H,S Kávolyznellőesse sss G5gsse0zésa a Die schwankende Temperatur der untersuchten Thermen ist die Folge verwickelter hydrostatischer Verháltnisse, namentlicn der Vermischung des aufsteigenden warmen und zusickernden kalten Wassers, welche durch die künst- liche Stauung der Ouelle in einer Höhlung unweit ihres Austrittes hervorgeru- fen wird. Vortragender sieht keine Veranlassung zur Annahme eines juvenilen Ur- sprunges dieser Ouellen. Der H,S Gehalt der ersten Gruppe stammt offenbar von den Sehwefelerzen der liassischen Schiefer her, wüáhrend die höhere Aktivitát der zweiten auf radioaktive Ablagerungen zurückzuführen sein dürften, welche sich in den Hohlráumen des Kalksteines angesammelt haben können. Im Laufe der Diskussion macht Ehrenmitelied Prof. Dr. L. v. Lóczy auf die in der Sitzung des balneologisehen Kongresses zu Madrid unlángst vorge- tragenen Untersuchungen des Professors Maureau über die Radioaktivitát der französisehen Mineralwasser aufmerksam, deren Resultate in der Revue Scien- tifigue erscheinen werden. Die Untersuchungen in Herkulesfürdő wáren am zweckmüBigsten wáhrend der Wintermonate durchzuführen, da in dieser Jahres- zeit der störende BinfluB des Badesbetriebes ausbleibt. Die áhnliche Akti- vitát der Thermen von Herkulesfürdő und Budapest lábBt sich nicht etwa durch die geologisehen Verhültnisse erklüren, da der tektonische Aufbau beider (Ge- biete wesentlich verschieden ist. Vorsitzender Vizeprásident Dr. TH. v. SZoNTAGH erwáhnt, dab die zeit- weise bemerkbare Trübung der Ouellen dem Cserna-Bach zuzuschreiben ist, dessen Wasser — wenn es eine gewisse Höhe erreicht — durch die Klüfte des Gesteines in die Kanöle der Thermen gelangt. Es ist sehr erfreulich, dab das kel. ung, Ackerbauministerium dem Vortragenden die Durchführung seiner Unter- suchungen ermögliechte. Hochinteressant würe es nun, wenn auch das kel. ung. Finanzministerium das Studium gewisser Thermen, z. B. derjenigen des Ferenc- Schachtes in Selmecbánya veranlassen würde. GEOLOGISUHE NACHRICHTEN. 4. Franz Sechaflarziks Gedenkrede über weil. Johann v. Böeckh. Im der Sitzung der III. Klasse der Ung. Akademie der Wissenschaften zu Budapest hat am 23. Februar Dr. FRAsz SCHAFARZIK, korr. Mitglied eine Gedenk- rede über weil. JORHANwx BöckHn von NaGysúR, dem korr. Miteliede der Akademie gehalten. Diesem Vortrage, im welechem nicht nur die eigene Tátigkeit v. BöcKHs auf dem Gebiete der ungarischen Geologie gewürdigt wurde, sondern auch die vielfachen Beziehungen zwischen seiner wissenschaftlichen Persönliehkeit und der Entwicklung der k. ung. geologisehen Anstalt eingehend erörtert worden sind, wohnten auBer mehreren Familienangehörigen zahlreiche Mitglieder der ung. Akademie der Wissenschaften, ferner die Mitglieder der kön. ung. geologisehen Anstalt, sowie auch der ung. geologischon (esellschaít an. Der mit Beifall angehörte Nekrolog wird demnüchst mit dem Bildnisse des Verewigten in der Reihe der Gedenkreden der Ung. Akademie der Wissenschaften erscheinen. 2. Todesanzeige Dr. Eduard SuessS. Am 26. April d. J. ist der weltbekannte Geologe, gew. Professor an der ersten geologisehen Lehrkanzel der Universitát zu Wien Dr. EDUARD SuEsS im seinem 82. Lebensjahre in Wien verstorben. Seimem letzten Wunsch gemaáb wurde der Verblichene, der seit langen Jahren auch der ungarischén Geologisehen Gesellschaft als Ehrenmitglied angehörte, unter zahlreicher Begleitung namentlich von wiener Kreisen, am 29. April 5 Uhr Nachmittag zu Márcfalva im Soproner Komitat (Ungarn) nach evangelischer Einsegnung zur ewigen Ruhe bestattet. Die ung. Geologisehe Gesellschaft lieB sich aus diesem traurigen Anlasse durch ihren Prásidenten Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Professor an der technischen Hoch- schule zu Budapest, die kön. ung. geologiscehe Reichsanstalt dagegen durch Herrn Staatsgeologen Dr. VicroR Voct vertreten, die im Auftrage ihrer Mandatare zwei Lorbeerkránze als sichtbares Zeichen der besonderen Hochachtung der ungarischen Geologen für den heimgegangenen Meister an seinem Sarge niederlegten. Im der Reihe anderer Redner richtete unser Prásident FRANZ SCHAFARZIK für die beiden ungarischen Delegierten, sowie auch im Namen sümtlicher ungarischer Geologen an die am offenen Grabe versammelte Trauergesellsehaft folgende Worte : Mélyen tisztelt gyászoló gyülekezet! Hochverehrte trauernde Anwesende ! Als eine Abordnung der ung. Geologisehen (resellschaft, sowie der kön. ung. Geologischen Reichsamstalt sind wir hier erschienen, um dem allverehrten Meister der Geologie, Prof. EpvARD SvEss einen letzten GruB zu entbieten! GEOLOGISCHE NACHRICHTEN. 225 Tief ergriffen umstehen wir die sterbliche Hülle Prof. EDUARD SUEss"! — Schier unfabBbar will es uns scheimen, den unvergeőliehen Führer nicht mehr unter den Lebenden zu wissen. War doch die Geologenwelt um mehr als 60 Jahre hin- durch gewohnt, von dem nunmehr Verblichenen Belehrung zu erhalten und aus seinen unvergánglichen Werken Wissen zu schöpfen. Seine überzeugenden Worte hallten weit über den Ihn umschaarenden Schülerkreis hinaus und haben, was den geologisehen Bau und die Entwicklungsgeschichte unseres Planeten anbe- langt in den entferntesten Kreisen Richtung gewiesen. In wahrer Bewunderung seiner über- und über vollwiegender Forscher-, Schriftsteller- und Lehrtátigkeit hat die ungarische Geologische Gesellschaft Ihn, den geistreichen Gelehrten vor fast dreibig Jahren zu ihrem Ehrenmiteliede erkoren. In seinen versehiedenen Schriften, namentlich aber in seinem cAntlitz der Erdes hatte der Verewigte die geologiscehe Beschaffenheit unseres, von den Kar- pathen umfangenen Vaterlandes zu wiederholtenmalen in tiefsinnmiger Weilse erörtert. Der ungarische Boden war Ihm zu unserer wahren Freude entschieden ans Herz gewachsen und ebenso wehte auch uns aus seimem ganzen Wesen stets ein wohltuend warmer Íreundschaftliceher Hauch entgegen. Ungarns Boden war ihm so sehr lieb geworden, dab Er — um seine hochragenden Gedanken ungestört sammeln zu können, auf Erden kein trauteres Plátzchen kannte, als Márcfalva. Ferne vom weltstádtisehen Getriebe konnte Er sich geistig so recht unge- stört in den verwickelten Bau der vor Ihm liegenden und von der Terrasse sees Landsitzes aus sichtbaren Alpen vertiefen und von hier aus hat sein heller Seher- blick auch das Gefüge ferner Kontinente, sowie auch das Innere der ganzen Erde bis zu bedeutenden Tiefen erschaut! Wir Ungarn fühlen es einer ganz besonderen Ehrung gleich, dab es der letzte Wunsch des allseits geliebten und verehrten Altmeisters war, an der Seite seiner bereits früher heimgegangenen Lebensgefáhrtin in ungarischer Erde ruhen zu dürfen. Es mutet uns an, wie ein teures Pfand eines warm empfindenden Herzens, das liebevoll zu achten und hochzuschátzen unser aufrichtigstes Bestreben sein wird! Dieses Grab, die letzte Státte im rastlosen Wandel seines ersprieBlichen Lebens, auf dem stillen Weihacker von Márcfalva sei uns hochverehrte Anwe- sende ein Wahrzeichen, berufen die edelsten freundschaftliehen Gefühle zwischen unseren beiden so sehr aufeinander angewiesenen Schwesterstaaten rege zu er- halten! — EpuvaARD SuvEss" unvergánglicher und stets von liberalen Ideen getra- gener Geist wird sich auf diese Weise weit über die engeren Fachkreise hinaus- erheben und wird sich gewissermaBen hoch oben in liehtumfluteten Höhen zu einem vorbildliehen Symbol gestalten für die stets innigeren Beziehungen zwischen hüben und drüben! Gott segne die Manen und das hehre Andenken EDUARD SUESS ! Diesen vorláufigen Bericht ergánzen wir nur noch dahin, dab die ungarische Geologische Gesellschaft ihres obengenannten illustren Ehrenmitgeliedes in ihrer náchsten Jahresversammlung noch eingehender gedenken wird. Die Redakhon. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 15 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1913—1915. évi időközken. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök ( Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára és az egyetemes s vegyé- szeti szakosztály dékánja, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia- Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök ( Vizeprásident): IGrói SzorracH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KÁRoLny dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár): MaAnRos IMRE, m. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier): AsScHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. Funktionüre der Fachsektion für Höhlenkunde. Elnök (Prásident): LENHOSSÉK MIHÁLY dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizeprásident): BELLA LaJos, nyug. főreáliskolai igazgató. Titkár (Sekretár): KaAprc OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : (In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 1. ILosvav LaJos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Aka- démia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 2. PALLINI INKEY BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke. kezi 9. 227 KocH AwTraL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. Lóczi Lóczy LaJsos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani IMtézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. TELEGDI Rorn LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. . SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. II. Választott tagok, (Gewáhlte Mitglieder.) . Emszr KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. . FRANZENAU ÁGOSTON dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HonrusirzkY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus. KoRmos TIVADAR dr., m. kir. I. osztályú geológus. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező és a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. . MaAuRgirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár, a tudomány- egyetemen az ásvány- s kőzettan ny. rk. tanára, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. PÁárrYy Món dr., m. kir. főgeológus. . SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni Földtami Társulat örökítő tagja. 10. Timkó IMRE, m. kir. főgeológus. 12. Tgezirz PÉrER, m. kir. agro-főgeológus. 12. ZImÁnyi KÁRoLry dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia levelező- s a Magyar Földtani Társulat örökítő tagja. 158 1900. 1903. 1906. 1909. 1912. A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT MUNKÁK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. I. Adatokazílzavölgyfielsőszakaszageológiaiviszo- nyainak ismeretéhez k ül öm ost elk nite te lva zott ama petroleumtartalmú lerakodásokra. II. A háromszékmegyei Sósmező és környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmúűú lVerakoldasokra Mindkettőt írta Böckn JÁwos. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet Svkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. (Arbeiten J. Böcgkms über ungarische Petroleumgebiete). Die Geologie des Tátragebirges. I. Binleitung und stratigraphischer Teil. II. Tektonik des Tátragebir- ges. Írta dr. UHLIG ViIkroR. Megjelent a Denkschriften der mathematisch- naturwissenschaítliehen Klasse der kaiserliehen Akademie der Wissen- schafíten in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. I. Aszovátaimelegéstforró konyhasóstavakroól mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNDOR. Megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ban. (Abhandlungen A. KALECSINSZKYS über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardei- ner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. Pernő Gyura Megjelent a Palaeontographica LII. köte- tében, Stuttgart, 1906-ban. Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyaiés éretelérei. Írta dr. PÁrry Móg Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvés nek XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit M. PÁrrys über das siebenbürgisehe Erzgebirge). 229 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április bó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Föld- tani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szak- folyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmánynak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyujtásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány 1911 május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A külön- lenyomatok költsége 50 példányonként és ívenkint 5 korona ; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvé- nyesek. K Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéziratot, mint a fordítást pontos kelettel lássa el. A kéziratot vissza nem adjuk. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni sziveskedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely. A helyesírásra irányadó a Föl d- tani Közlöny 1911 évi 41. kötetének 578—590. oldalain közölt helyesírási szabályzat, amelyet az érdeklődő munkatárs uraknak szívesen megküldök. Kelt Budapesten, 1914 február 20-án. A Szerkesztő Bizottság nevében: Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gefálligen Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, daB er es nicht gerne sieht, wenn ein Verfasser eine Arbeit, die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen BeschluB beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Verfassers gelifert, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K a 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsehten Titelaufdruckes am Um- sehlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrüágt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische oder italienische Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersehreitenden Teiles von dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. Februar 1914. Dr. K..v. Papp erster Sekretár. PÁLYÁZATI HIRDETÉS A SZABÓ-ALAPBÓL A Magyarhoni Földtami Társulat 1914 március 4-i választmányi ülése elhatározta, hogy a SZENTMIKLÓsI Szasó JózsEF nevét viselő emlékalapítvány kamataiból 300 koronás nyilt pályázatot hirdet a Budapesti Hármas :határhegy, Kiscellifensík ésa Rózsadomb közé eső terü- let részletes sztratigrafiiai és tektonikai kidolgozá- sára. Akik eme munka elvégzésére vállalkozni hajlandók, szíveskedjenek ter- vezetüket a Földtani Társulat titkári hivatalának (Budapest VII., Stefánia-út 14.) Í. évi junius hónap 1-ig benyujtani. Budapest, 1914. március 15-én. A titkárság. AZ I. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal! KULCSÁR KÁLMÁN: A Gerecsehegység középső liaszkorú képződményei ............ 54 1a—c. Rhynchonella Hagaviensis BÖSE 1.0... szesszel ssedéggsse ses es ee e ee eleje jele 71 Dgsses e tetebTallas er GO LETTSÜS NEKÖM re teketket teteleket ete ks eket sel ejs e elétek etess fekojlsl eller eletet s fele si sreteis 72 34 —c. ( ( ( MEGEL TÁG ÉTO s asascodobose bad bopaut aáanasot 72 A TTEGGEKÜN US ON ÉNTTATOSTS TJOW ati 7 orers eletslet elásta leli elél elskákols 2.5 latélls ale se lene) eh őléjetstels d ezette etel 73 5a—b. Nautilus semistriatus d Orb. var. gliobosa PRINZ .......022.s..sosslssssssness 74 6a—b. Lytoceras triumphnum HAUS sss. szssazzzgássseséöes ése ese veé s vesse ae esse 78 Tab. Artelaceras BETÜ ANÁV ISIGEAN sre öloseáste are öratale sustele eleten elsásssts Pisísjsjei s sz elelel ela eletet stee 79 Valamennyi ábra természetes nagyságban, csupán az 1a—c van kétszer nagyítva, Az eredeti példányok a m. kir. Földtani Intézet gyüjteményében vannak. ERKLÁRUNG ZUR TAFEL I. Seite K. KuLcsáR: Die Mittelliassischen Bildungen des Gerecsegebirges ........ a nézés s. 150 1a—c. Rhynchonella Hagaviensis BÖSB S... es eevsesee ee ső elseje eses seseess 80 166 2a- es eberedratulan er Me S IS TETT etet etel eíaletelte tetele a eletetajekote te e se si sfajláje efekelelelatele al etel eels siSŰs 167 34—c. ( € tazöteanses Hxemiplatja tetszes ete ta szsstetaksatatetajele tal ekel al ekezetet els 167 A IN OCETATAUS FVENTACOSÜSÍSON Nee séetel eleleleele e elejet ala ej a els ee ele e el ejelelei e Ete keki s éselvletetetátet s 168 5a—b. Nautilus semistriatus PÖrb. var. globosa PRINZ ...............ll leveses ess 170 6a—b. Iatoceras trvumphnüm HA. 22 sesese mee e e etele seems ve ee ele mejelejele s sale sees sees 173 act sáreicerásóBETttAN dd IKUTEMÁNN " etels tel efaj elejetol sar úlstei a a ere evefei e slekáralálsÉsi sieles e leki ékeíéss 175 Die Figuren sind in natürlicher GrölBe abgebildet, mit Ausnahme 14—c, die zweimal vergröBert sind. Die Originalexemplare sind in der Sammlung der Königl. Ung. Geolog. Anstalt niedergelegt. A II. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal! KULCSÁR KÁLMÁN: A Gerecsehegység középső liaszkorú képződményei ............. 54 ÜDtotte JaNu3 MIGHT IRÉLSZET MA GYÉNYAN UE teletete ls fele leteteltszetetete estefele elele jei séekelei ei skálslsieisis 74 2a—b. Lytoceras Sutneri Gey. (Felényivel valamivel nagyobb) .................... VT Az eredeti példányok a m. kir. Tudomány Egyetem föld- és őslénytani intézet gyűj- teményében vannak. ERKLÁRUNG ZUR TAFEL II. Seite K. KuLcsáÁR: Die Mittelliassischen Bildungen des Gerecsegebiírges .................. 150 I EDHÓN 8 Jas VIG (Zwelmal veretőkerb:) is ee etsksle tetette ee jele elteleleásíeláalegele sésle elszelelt 169 2a—b. Lytoceras Sutneri Ggy. (Etwas gröBer als die Hülfte.) ..................... 173 Die Originalexemplare sind in der Sammlung des geol.-paleontologisechen Instituts der Universitát niedergelegt. Földtani Közlöny. — Band XLIV. kötet (1914). Tafel I. tábla, Klösz Gy. és Fia, Budapest. kövületek. Kulcsár K Gerecsei liasz S s TT: a gotta ; ÚESEE Lias Fossilien aus dem Gerecsegebirge. Földtani Közlöny. — Band XLIV. kötet (1914). Tafel IL tábla. Klösz Gy. és Fia, Budapest. Gerecsei liasz kövületek. Kulcsár K. Lias Fossilien aus dem Gerecsegebiírge. dát e lemszasme 8 - 8 4 mégte A DEAN BÉZN A ; ag ül sa § I nt KADÓNA j 8 FOTDTANI KÖZLÖNY XLIV, KÖTET, 1914 MÁROCIUS—ÁPRILIS, 3—4. FÜZET, A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 64-IK KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKI MEGNYITÓ ELŐADÁSA. Tartotta SCHAFARZIK FERENC dr. elnök. Tisztelt Közgyűlés ! Ismét mögöttünk egy év, amely azonban nem volt meddő, hanem sok tanulságot és a geológia szempontjából sok uj eredményt érlelt meg. 16 Ügykezelés, pártfogói támogatás. Mindenekelőtt a társulat ügykezeléséről megemlékezve jelenthe- tem, hogy társulatunk az új triennium küszöbét a régi tisztikarral lépte át. Egyedül csak volt másodtitkárunk: DR. VoGL VIKTOR úr válott ki közülünk és helyébe MARos IMRE kir. geológust választotta meg a mult évi közgyűlés. Sajnálattal láttuk az addigi kipróbált segítő erőt, VoGr dr. urat a szerkesztői asztal mellől távozni és nem mulaszthatom el, hogy ismételten ezen alkalommal is társulatunk őszinte köszönetét ki ne fejez- zem neki, kivált azon buzgó szolgálataiért, amellyel xKözlönyy-ünk német részét szerkesztette. Megnyugvásunkra szolgál azonban, hogy a távozá- sával árván maradt ügykört utóda: MARos IMRE másodtitkár úr hasonló odaadással igyekszik betölteni, mint elődje. Társulatunk adminisztrácio- nális és redakcionális ügyeinek a legnagyobb része azonban, úgy. mint előzőleg, a lefolyt években is igen tisztelt első titkárunk : dr. PAPP KÁROLY munkabíró vállaira nehezedett. A Földtani Közlöny elismerésre méltó mó- don bőséges tartalommal és pontosan jelenik meg, amiért mindnyájan há- lásak vagyunk neki. Változatos tartalmáról társulatunk buzgó tagjai gon- doskodnak, akik előadó-üléseiiket szívesen és sűrűn keresik föl és kéziratai- kat készségesen bocsájtják rendelkezésünkre. Pénzügyeinket az elmult év- ben szintén ÁSCHER ANTAL pénztárnok és dr. PAPP KÁRoLY első titkár urak tartották rendben, amiért nekik erről a helyről is elismerésemet és köszö- netemet kifejezem. Hálával tartozom azonban kedves elnöktársamnak : dr. SZorvkraGH Tamás úrnak, meg az igen tisztelt Választmány minden Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 16 234 D: SCHAFARZIK FERENC egyes tagjának is azért a lankadatlan készségökért, amellyel társulatunk ügyei elintézésében segédkeztek. A mai közgyűlésünk ünnepies alkalmával legyen szabad magas párt- fogóinknak 15 társulatunk leghálásabb köszönetét kifejezni, nevezetesen ESZTERHÁZY MIKLós dr. úr Őhercegségének, társulatunknak megalapítása óta évenként adományozni szokott és az elmult évben is kiutalványo- zott pártfogói támogatásáért, továbbá a tavaly hivatalban volt gróf Zicny János, vallás és közoktatásügyi és grófi BERÉNYI BÉLA dr. földmívelésügyi miniszter urak Ő excellenciáiknak a most is kegyesen enge- délyezett tekintélyesebb állami segélyezésért. Ezen hathatós támogatás bi- zonyságul szolgálhat nekünk arra, hogy a mh. Földtani Társulat közhasznú működését a legfelsőbb körökben megbecsülik és a geológiai tudományt kivált közgazdasági vonatkozásaiban kellőképen értékelik. Mi pedig viszont fogadjuk, hogy teljes erővel ezentúl ií5 lankadatlanul azon leszünk, hogy tudományunkat míivelve, kutatásainkkal egyszersmind Hazánk javát 15 előmozdítsuk. 10 Szociális kapcsolatokból folyó ügyek. Ami a társadalmi összeköttetéseinkből folyó főbb eseményeket illeti, úgy azokról részletesebben első titkárunk fog megemlékezni. Én magam röviden csak azokat az eseteket akarom felemlíteni, amelyekben elnöki intézkedés vált szükségessé. Elszomorodva kell mindenekelőtt felsorolnom azon gyászeseteket, melyek egyik-másik velünk összeköttetésben álló társtestületünket érték. Legelsőbben két magyar, velünk a legközelebbi rokonságban álló társu- latot sujtotta elhalálozás által érzékeny veszteség. Az egyik VÁMBÉRY ÁRMIN, egyetemi tanár és a m. Földrajzi Társaság tiszteleti elnöke, a föld- rajzi tudomány ékessége, s kivált keleti néprajzi kérdésekben tág látókörű mestere volt, — a másik pedig TELEKI GÉzaA grőf, v. b. t. t., a M. Bányászati és Kohászati Egyesület elnöke, közéletünk dísze és közgazdasági mozgal- maink tekintélyes faktora, kiket a kérlelhetetlen halál az élők sorából el- szólított. Mind a két esetben elnökségünk átiratban fejezte ki társulatunk mély részvétét. A mult évben azonban nemcsak gyászunknak, hanem örömünknek is volt alkalmunk kifejezést adhatni, még pedig kétizben 15 azon magas kitüntetésekkor, melyek dr. ILosvav LaJos műegyetemi tanár, társula- tunk tiszteleti tagját érték. Nyáron történt ugyanis, hogy Ő Felsége a király ILrosvav Lasosr a tanügy körül szerzett kimagasló érdemei elismeréseképen a Lipótrend lovagkeresztjével fölékesítette; ez év január havában pedig abban a különös megtiszteltetésben részesült illusztris szaktársunk, hogy a magas kormány előterjesztésére Ő Felsége m. ELNÖKI MEGNYITÓ. 235 kir. vallás- és közoktatásügyi miniszteriumi államtitkárrá nevezte ki. Hz alkalomból üdvözlő iratot intéztünk hozzá; — de szerencsét kivánhatunk magának a kormánynak is, hogy magát egy oly, kiforrott tapasztalatokban gazdag, kitünő férfiúval kiegészítette, akire nemcsak általánosságban a hazai tanügy dolgában, hanem különösen a természettudományiak sok függő-kérdéseiben is bizalommal támaszkodhatik. ILosvav LaJros szinte közmondásos munkakedvéhez és munkabírásához ez alkalommal is teljes szívünkből csak azt kívánjuk, hogy a Gondviselés őt változatlanul a jövő- ben is teljes Jó egészségében tartsa meg. Az elmult évben több meghívásban is volt részünk. Az egyik a M. Földrajzi Társulat 1918. évi szeptemberben Aradon tartott vándorgyűlésére szólott, amelyen társulatunk képviselésére TIMKó IMRE választmányi tag urat kértük föl. Meghivattunk továbbá a M. Bányá- szati és Kohászati Egyesület szeptemberben Budapesten tartott közgyűlésére is, amelyen a személyes megjelenésben és az azon való részvételben akadályoztatván /sIGMoNDpY ÁRPÁD szaktársunkat kértem fel, hogy társaságunk képviseletét magára vállalni szíveskedjék. Fogadja mind a két úr a szívesen elvállalt képviseletért a jelen alkalommal is legőszintébb köszönetemet. EKE A XII-ik nemzetközi geologiat kongresszusról, 1913-ban augusztus 7—14 között tartatott meg Torontóban, Kana- dában a XII-ik nemzetközi geológiai kongresszus. Az ezen való képvisel- tetésére a mh. Földtani Társulat is kapott meghívót és képviselőkül ki is küldtük SzápEczkY Gyuta dr. szaktársunkat, valamint az én személye- met 185. Minthogy azonban közbejött akadályok folytán én magam nem mehettem el és ennélfogva én csak levélben üdvözölhettem az egybegyült kongresszust, egyedül csak SzápEczkvY Gy. kolozsvári egyetemi tanár úr vállalkozott arra, hogy Kanadában társulatunkat képviselje. Felettébb sajnos, hogy többen nem lehettünk jelen ezen az igen tanulságos össze- jövetelen! — A kongresszus lefolyásáról, annak gazdag programmjáról, a megelőzőleg és utána megtartott kirándulások hosszú sorozatáról az utóbbi szakülések egyikén SzápEczkvY GyuLAa volt szíves bennünket be- hatóan tájékoztatni. Fogadja tisztelt szaktársunk nemcsak ezen élvezetes előadásért, hanem az elvállalt képviselőségért is a közgyűlés leghálásabb köszönetét. Alig néhány nappal a kongresszus lezajlása után máris megtörtént a kiadványok szétküldése a tagok részére és ennek a figyelmes ügykeze- lésnek köszönhető, hogy a Guide books és a The Coal re- sourses of the World című monográfiát, valamint még A d- 16" 236 D: SCHAFARZIK FERENC vancecopy címén körülbelül 28, a kongresszuson megtartott értekezés előzetes lenyomatait 15 már kora ősszel kézhez vehettük. A Guide books velős rövidséggel megírt vidékek szerinti monografiák gazdagon vannak fölszerelve geológiai térképekkel és szelvényekkel és ezekben bőven vannak ismertetve Kanada különböző formációi, egyes érdekesebb bányavidékei, mint pld. sa! S udbüuryi GobradktaiN kikel dd sőt det raztorszás egyéb ásványos kincsei, egykori és mostani glaciális viszonyai stb. A kon- gresszusnak legkimagaslóbb tárgya azonban, mely az egész világ geológu- sait és közgazdáit legjobban érdekelte, a föld fosszilis szén- kincseinek mintegy alapleltári kimutatása volt. Ezen hatalmas mű három 4" kötetből áll, mely összesen 1266 lapszámot mutat föl és melyet nagy folio formátumban egy 48, nagyobbrészt színes geológiai térképla- pokat és profilokat tartalmazó atlasz kísér. Ezen örökbecsű fundamentális monográfiához a szükséges adatokat a különböző földrészek és országok geológiai intézetei, társulatai, vagy pedig ilyenek hiányában egyes szak- férfiai küldötték be; az összeállítás nagy és bonyodalmas munkájával pedig a kanadai Geological Survey tagjai voltak megbízva. Maga a kiadvány igen előkelő és elsőrangu. Az a körlevél, mellyel az adatokat bekérték, Ottawából van keltezve. Szétküldése pedig 1911 május havára esett. A körlevél több alféleség fel- említése mellett háromféle fekete, vagy kőszenet (A 1—2, B 1, 2, 8 és C, 6600—8900 Kalóriával) és kétféle barnaszenet (D 1—2, 4000—7200 kal.) különböztet meg. A mű első 104 oldalán az egész világ szénkészletének összesített állománya van kimutatva, megkülönböztetvén I. a tényleg feltárt és kifejtésre előkészített szénmennyiségeket és II. a mostani bá- nyatelkeken kívül fekvő és nagyobb mélységekben leledző szenet, amelynek kihasználása azonban a jövőben még remélhető. Előbbi képviseli a tény- leges, utóbbi a csak valószínű és még lehetséges széntartalékokat. A vaskos köteteknek többi része az egyes szénelőfordulások orszá- gok szerinti részletes ismertetésének van szánva, amelyek közül szerepelnek :. JE ZUTÓpÁ LA Aa ké tek kele 23 jelentéssel d ÁZSLAT ae ess ze B ETNA 10 ( 0 KÖLLTÜK Alt te este ee STÉt. 9 ( Ámortka zsé s szt ket tettet 11! ( Ha OGOÁTJA a e esete át. 11 fi Kitűnik ezekből, hogy kőszén dolgában a jövőben felhasználható tartalékokat is számításba véve Amerikát (még pedig főleg az É-i részét) illeti meg az első hely (2.293,622 mill.-t), utána jön Ázsia (1.167,735 mill-t), azután pedig Európa (747,508 mill-t.), Oceánia (134,140 mill.-t) és Afrika (56,785. mill.-t); barnaszén tekintetében szintén Amerika a vezető ELNÖKI MEGNYITÓ. 237 világrész (2.811,906 mill.-t), utána következik Ázsia (111,851 mill.-t), majd Európa (36,682 mill.-t), Oceánia (36,270 mill.-t) és Afrika (1054 mill.-t). Ezek közül természetesen legjobban érdekelhet bennünket E ur ó- pának a helyzete. Egyes országainak szénkészletei a következő : Köszén (A, B, C) tényleges valószínű TA ea KE ása E0 oda Ste la ze SS 141,500-3 48,034-"0 maill.-t. JJ INÉTAKOLÁSVZÉKE ! őre eto ala alóla a rálaie 948650 315 4100 0 c 3. Oroszország (kő- és barnaszén) 57,5710 Ki LESBE LETÜTI szász ses érete ete tetejét 10,000-0 ? ( HM OJDANYOLOGSZÁ OS SE eleste sékel 6,150-5 23240 c 05. JENENMETRONE ZET Söt ó aló e adja Gee 4,703-3 NAATAOSZ ENG MESZÁNSZÍBTA KEN et sze től ata eőte lato de ét es Es 2.969"7 SA 00-4 EG SZNÉLMEGALTOLA KE te et nt 209-0 JAÓÓ EGY la E OZOVÉGGESZÁ OSZ e té est ez kest 1065 SZANEK TO: SZEKDIAN köztetek elek act 0 Jaro TT EKOT ATTSZÁLMEV ee 8 o ale ló obec o sa 0 20-4 GET Üa MágyaTotSZá Beee ee ee ee 5 TZ9 Ze Barnaszén (D) tényleges valószínű VESD ÉSZAK ELS ZENET SAS OS ONE Ő 22308 6,947"3 mill.-t. D/ZANEMEGDESZÁ OKE SEEK elé SE 93143 40684 c SzG BOSZATAM es e ő ös elne kát ettel 1,700-0 RO OKO MKK ZSVTAGYATONKSZAÓ lette lle eái ele e 350-4 NEZ OS Ze H.BTAMCIAOLSZAÓ st ésa etesse e 30170 JES005OKEKEK 0. ODANYOLOTSZÁD e e B lelé 69"5 DZASOT TK TEZÉSÍZAOEN FE eg d oraló ad ára TOL AÚÓG 51871] ZATOT SEZÓTASZOLSZÁO RE etette ete las 50-0 — Ki JE NOTOKkOKSZáro ee et te eteteáeétett es 10-0 SAVAN EK TÖSZR OMÁN A Ezeket etes tetel sells 2:5 360 KK ÚT JET SÉT aEi Kate 6-6 e éc ő06e 48 a a ibo ak — HONNO K 12. Oroszország (benne a fentiben) ? ? ( Dánia, Norvégia és Svájc szén nélkül szükölködő országok, Török- országból ellenben nem közöltettek részletesebb adatok. A szén kiaknázásának mohóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Belgium a maga 10 milliárd tonnányi készletét csak mintegy száz évre tartja kielégítőnek. Ilyen arányú számítás mellett Anglia és Németország szénkészlete továbbtartónak igérkezik. Ausztr 1a szénkészlete már ennél kisebb és különben is főereje inkább a barnaszenek- 238 Dr SCHAFARZIK FERENC ben gyökeredzik. Magyarország a kongresszus adatai szerint a kő- szenet produkáló országok sorában sajnos az utolsó helyet foglalja el és barnaszén készlete sem túlságosan nagy. Bosznia barnaszén kincse ellenben: háromszor, esetleg négyszer akkora, mint Hazánké, aminek a jö- vőben minden valószínűség szerint a mi Alföldünk fogja majd jótékony ha- tását érezni. A mi szeneink a legkülönbözőbb geológiai formációkban fordulnak elő és ezeknek geológiai viszonyait nagy szakavatottsággal PAPP KÁROLY osztálygeológus úr, igen tisztelt első titkárunk ismertette 51 oldalon, francia, szöveggel, geológiai szelvények és bányatérképrészletek kiséretében, ami- hez a folio atlaszban még egy szép kivitelű átnézetes geológiai térkép is járul. Fel vannak a szövegben sorolva a karbon, a perm, a liász, a felső- kréta kőszeneink, valamint az eocén, az oligocén, az alsó mediterrán, szarmata. és pontusi barnaszenek és lignitek, valamint végre a tőzegek 15. Fzzel a nagy világnak szóló jelentésével PaPP KÁRory dr. valóban elismerésre: méltó munkát végzett. 104 Lóczy LaJos : A Balaton környékének geologiai képződményei stb. című munkája. Áttérve ezek után a mult év hazai geológiai irodalom egyes kimagas- lóbb termékeire, először 18 Lóczy LaJosnak ama nagyszabású munkájáról kell megemlékeznem, mely a Balaton környékének geológiai képződmé- nyeit és ezeknek vidékek szerinti telepedését tárgyalja. Örömmel üdvözli hazánk minden geológusa azt a vaskos, nagy 87 kötetet, mely 603 oldalon a Balaton környékének geológiai viszonyairól szól. Régen vártuk már e munka megjelenését, s mindenki kiváncsian nézett elébe a tág keretekben mozgó Balatoni kutatás eme végszavának. Mert mindaz, amit eddig Lóczy maga erről a vidékről írt és amit geológiai munkatársai publikáltak, csak építő- anyagnak volt tekinthető ennek az utolsó monumentális alkotmánynak a megépítéséhez. Sorra tárgyalja benne Lóczy a Balaton-vidék geológiai képződményeit. Először az ópaleozoos filliteket és a kristályos mészköveket és a permet. Azután bemutatja egy fényes fejezetben a bakonyi triászt, mely nemcsak a benne kimutatott temérdek új paleontologiai anyagánál és számos új tektonikai részlet ismertetésénél fogva becses, hanem még abból a szempontból is, hogy kritikai vizsgálódásai egy már megdicsőült jelesünk: BöckH JÁwos régi, mintegy 40 év előtti megfigyeléseit megerő- sítették. Ezzel a bakonyi triász szisztémája egy oly megingathatatlan bástyájává lett a magyar geológiának, a melyre minden barátja ennek a mi szép tudományunknak büszke lehet. A jura és a kréta rögös előfordu- lásainak rövidebbre foglalt ismertetése után nagy hévvel fordul azután ELNÖKI MEGNYITÓ. 239 a szerző a balatonkörnyéki harmad-, negyed- és jelenkor képződményei felé. Ezek során részletesen tárgyalja és szelvényekkel kíséri a paleogén- emeleteket, a nummulitos formációt és az oligocént. Majd pedig a neo- génre áttérve sorra veszi a mediterránt, a szarmata és a pontusi emeleteket. Itt kimutatja, hogy a mediterránig a mai Bakonytól DK-re, tehát a mai somogyi és fehérmegyei dombos és részben síkvidéken egy a Bakonynál magasabb hegység állott, a honnan a csapadékvizek ÉNy-felé rohantak le, amint azt a Bakonyban még ma is meglévő, a mostani környezettől le nem származtatható, magasan fekvő kavicstakarók idegen anyaga bizo- nyítja. A mediterrán sósvizi tenger redukciója és a térszín fokozatos emel- kedése folytán létrejött azután a kevésbbé sós szarmata, majd pedig a már határozottan brakkvizi pontusi tenger, mely utóbbinak az üledékei azok, melyek nem csak a Bakony-hegység rögeit körülveszik, hanem általában a Balaton távolabbi környékét 15 formálják. Magának e tónak a medencéje szintén pontusi rétegekben fekszik. A levantei kor üledékei már nem ta- karják a Balaton környékét s mindössze csak D-i Somogyban lettek fúrás útján kimutatva egy az alföldi levantei tó felől ide kiágazó egykori öble területén. Ekkor ugyanis a Balaton környéke máris szárazulat volt; s még inkább volt az annak felismerhető a reákövetkező pleisztocénben 15. A pontusi kor vége felé megélénkült azután a Balaton D-i vidéke, ameny- nyiben számos csatornán keresztül bazalterupciók állottak be. E kitö- réseknek a ciklusa végig tartott az egész felső pliocén koron, — utóhatásai- val, pompás geizerjeivel azonban kitolódott még a pleisztocén idők elejére is. Ezeket remekül ismerteti Lóczy Lagos a Tihanyi-félszigetről szóló feje- zetben. Felette érdekes továbbá annak a kiderítése is, hogy a pleisztocénben lesüppedések útján egymás sorjában négy kisebb tó keletkezett a Bakony DK-i törésszéle mentén, amelyeknek a Nagy-Balatonná való egyesülését a szél korbácsolta karmos hullámok abrodáló munkája hozta létre; máig még csak a Kis-Balaton maradt meg elkülönülten. Megkapóan rajzolja végre meg Lóczy a folyóvíznek és a szélnek, a fiatalabb pleisztocén időben végzett munkáját. Előbbi klasszikus kavicsterrasszokat, utóbbi futó- homokot és löszt hozott létre. Sokáig merengtem el ezeken a Lóczytól a Balaton fejlődéstörté- netéről mesteri módon ecsetelt eleven képeken és élvezettel írtam meg az e nagy munkájáról szóló s immár minden tagtársunk kezeihez eljutott kimerítőbb ismertetést. (Földt. Közlöny XLIII. köt. 12. szám.) Hátra van ugyan a geológiai mű teljes befejezéséhez még a második rész, mely különösen a Balaton környéke tektonikai viszonyait fogja tár- gyalni, úgyszintén meg fognak még jelenni a balatonvidéki geológiai tér- képlapok, de már az előttünk fekvő terjedelmes kötetért is, mely az egész munka oroszlánrészét teszi, elismeréssel és hálával tartozhatnak Lóczy LaJosnak nemcsak a szorosabb szaktársai, hanem még a távolabb 240 D- SCHAFARZIK FERENC állók is, mivel ezzel az igazgyöngygel a magyar természettudományi iro- dalorn fényét és súlyát lényegesen gyarapította. Va Az erdélyi medence gázkíncsei. Előttünk fekszik a magyar kir. Pénzügyminisztérium jelentése : (Az erdélyi medence földgáz-előfordulásai körül eddig végzett kutató munkálatok eredményeirőb, II. rész, T. füzet Budapest, 1913. 1—288 old., 87, 5 táblával és 5, a szöveg közé iktatott klissével. E jelentés hálára kötelező immnódon mindazokról a geológiai kutatásokról szárnol be, amelyeket a minisztérium az 1911. és 1912. években végeztetett. Legyen szabad e nagyjelentőségű kiadvány- nyal részletesebben foglalkozni, mivel ennek tartalma az erdélyi medence tektonikus viszonyait egységesen és új szempontokból világítja meg. Az áttekintést nyújtó első cikket a gázkutatások vezetésével meg- bízott dr. BöckH Hucó, m. kir. főbányatanácsos és selmecbányai főiskolai r. tanár írta, a többi pedig munkatársai tollából való. Lássuk előbb ez utóbbiakat. LázáR VaAzuL, kir. bányamérnök nagyjából a Maros és a Nagykü- küllő közti részben fellépő antiklinálisok továbbnyomozásával volt el- foglalva. Dr. LŐRENTHEY IMRE, budapesti egyetemi tanár a Nagyenyed melletti alaphegységtől keletre végzett igen fontos sztratigráfiai és tek- tonikai tanulmányokat, amelyek során verifikálta a BöckH HuGcótól fel- fedezett marosdécsei klasszikus szarmatakorú antiklinális ekcémaszerű kitüremlését ; továbbá sikerült neki három új antiklinálist kinyomozni, amelyek részben látható gázömléssel kapcsolatosak. Dr. Papp Simowx selmecbányai főiskolai asszisztens főleg Marostorda, . Kis- és Nagyküküllő és Udvarhely vármegyékben, tehát az erdélyrészi me- dence K-i részében eszközölt geológiai kutatások során megállapítja, hogy a Küküllők folyásai nem törési lépcsők mentén alakultak ki, hanem az anti- klinális dómok közti depressziókat keresték fel. Igen érdekes szelvény- ben mutatja be továbbá a parajdi legyezőszerű sótömzsöt, mely a szarmata és pontusi rétegeket diapirszerűen átdöfi. Majd pedig folytatva az anti- klinálisok nyomozását Szentágota körül, kiemeli az általa konstatált öt antiklinális asszimetrikus voltát, amennyiben ezeknek nyugati szárnyai rendesen rövidebbek, mint a keletiek. Dr. PÁvaI-VAJNa FERENC, főiskolai tanársegéd beszámol az erdély- részi medence ÉNy-i peremének tektonikai viszonyairól. 1911-ben nyo- mozta az antiklinálisokat Nagyenyed és Dés között, szintén konstatálván a földi gáznak az antiklinálisokhoz való kötöttségét. Tanulságos szelvényben mutatja be a Kolosi kősótartalmú mediterrán-rétegek ÉNy-felé átbuk- ELNÖKI MEGNYITÓ. 241 tatott gyűrődését. 1912-ben pedig FErzsébetfalva és Fogaras közt kutatja a gáztartalmú antiklinálisok lefutását, újból lándzsát törve az antiklinális elméletnek jogosultsága és a gáz és esetleg a petroleumnak a dómok bolto- zataiban, illetve azok szárnyaiban való fajsúly szerinti elhelyezkedése mellett. PHueErps Orró nagyszebeni főreáliskolai tanárnak az erdélyi medence ama D-i része jutott kutatási területül, mely a Maros, a Nagyküküllő és az Oltnak Fogarason aluli szakasza közt fekszik. Rajta hat fő- és egy mel- lék-antiklinálist mutatott ki, melyek az É-ibb területekről húzódnak le ide. Legnevezetesebb köztük a IKissármás-Báznai, mely déli tovaterjedésében Újegyházán át az Oltig volt kinyomozható. Hangoztatja jelentésében továbbá PHLEPS is a só, a gáz és a bitumen genetikai összefüggését és ő egyike az elsőknek, kik ez utóbbiak (petroleum-nyomok Vizaknán és Szé- kelyudvarhelyen és benzintartalmú metán a medgyesi Schemmert erdő- ben) esetleges nagy fontosságára főleg a petroleumkutatás szempontjából rámutatott. Dr. SrRömPL GÁBOR budapesti egyetemi asszisztens a Mezőségnek Kolozsvár, Torda és Mocs közé eső részét kutatta át s úgy találta, hogy e terület alkotásában csak a felső-mediterrán és a szarmata emeletek vesz- nek részt, míg a pontusi biztosan ki nem mutatható. A felső-mediterrán sós agyagjában a gyűrődések felismerését egyedül a közbehelyezkedő -dácittufa-padok teszik lehetővé. Kolozstól Ny-ra a perem felé sűrűn lépnek fel az antiklinálisok, a medence belseje, tehát IK-felé pedig kimaradnak azok egészen a kissármási redőig. Nevezetes, hogy a sós agyag régiójában kevés a gáznyom, ú. m. általában a sűrűn elhelyezkedő Ny-i antiklináli- sokon is, ellenben a medence felé egyre szaporábban jelenik az meg, így pl. Mocs körül stb. Dr. SzápEczkYy Gyura kolozsvári egyetemi tanár a Sármás-Dicső- szentmártoni és a Balázsfalva-Nagyselyki főantiklinálisok dacittufáinak tanulmányozását vállalta magára. Kivált a Mezőségen az egyforma anyagú és kövületnélküli lerakódások közt a szarmatakoru dacittufák szolgáltatják az egyedüli támpontokat, amelyek segítségével a vidék tektonikai viszonyai megfejthetők. SzápeczkY megfigyelései sok ponton megerősítették a már más úton is kimutatott antiklinálisokat, vagy pedig jelentős módon bő- vítik a reájuk vonatkozó ismereteket. Anyagukra nézve ezen tufák több- nyire puha, iszapos, horzsaköves törmelékekből állók, melyek sekély vízbe hullottak és bemosott márga- vagy kavicsdarabokkal együtt összetömö- rültek. Nevezetes, hogy az utóbb említett zónákban, melyek sokkal in- tenzivebben vannak gyűrődve, mint a Sármás-Dicsőszentmártoni régió antiklinálisai, még egy érdekes amfiból-andezit ásványos tufája is fordul elő a közönséges tufán kívül. Végre beszámol Dr. VIrÁrIs Isrvás, selmecbányai főiskolai tanár 249 Dr: SCHAFARZIK FERENC az erdélyi medence keleti részének földtani alkotásáról, vagyis Szováta, Székelyudvarhely és Kőhalom vidékéről, mely nagyjából a Kisküküllő és az Olt folyó között fekszik. Három antiklinálist mutat ki, amelyek a Szászrégen vidékieknek közvetlen folytatását képezik. Azokon több he- lyen az antiklinális tengely kidudorodása következtében dómalakú búbok lépnek föl, u. n. brachiantiklinálisokat alkotva, gázforrásokkal és helyen- kint, pl. Százkézdnél iszapvulkánokkal 15. Ahol a Nagyküküllő vagy annak mellékpatakjai a Kissolymos-Fiátfalvi igen terjedelmes antiklinális búbot átmetszették, ott sűrű gázömlés észlelhető. A Csókfalva-Fiátfalvi anti- klhnális rész feltünően asszimetrikus, Ny-i szárnya rövidebb. Igen érdekes továbbá a parajdi antiklinális is, amelyen a sótest diapirszerűen töri át a szarmata és pontusi rétegeket. Erre az antiklinálisra esik a korondi dobogós: és további DK-i folytatására a székelyudvarhelyi petroleumos Szejke-forrás. E vidéket petroleumfurásokra ajánlatosnak tartja. Az egész területen mintegy tíz gáztartalmú boltozatot mutatott ki. Beható vizsgálatai alapján gyökeresen változott meg ennek az eddigi sok tekintetben félreismert vagy félremagyarázott vidéknek a geológiai térképe 15. Kövületek alapján sok ponton állapította meg a dácittufás. szarmata, majd pedig ugyancsak nagy elterjedésben a pontusi lerakódáso- kat is, míg a mediterrán-képződmények csak az antiklinálisokban, Paraj- don, pl. a Sóhátán valóságos diapir-ként jelennek meg. Végig tanulmányozva a felsorolt igen érdekes jelentéseket, mindenek- előtt feltünik, hogy az összes munkatársak kivétel nélkül ugyanarra a meg- győződésre és ugyanarra, az adatokkal bizonyított eredményre jutnak, hogy t. 1. az erdélyi medencében antiklinálisok léteznek, valamint, hogy a gázrezervoirok azok felpúposodásaiban rejtőznek. Tehát Böckn Hucó, e munkálatok vezetőjének 1910-ben publikált kijelentései a szó legszoro- sabb értelmében beteljesedtek. Végeredményben tehát oda fejlődött a dolog, hogy BöckH Hucó éleslátása folytán kezünkben immmár az a kulcs, amellyel az erdélyi medence óriás mennyiségű gázkincsei tetszés szerinti időben és sorrendben, az általa és derék munkatársai által már eddig 15 nagy számban kimutatott brachiantiklinális dómok bármelyikén meg- nyithatók. Az antiklinálisok, amint azt a Böckn HuGó összefoglaló jelentéséhez csatolt 1 : 300,000 méretű vázlatos térképen is látható, általában ÉNy- DK-i csapásúak és egyelőre 18—20, majdnem kivétel nélkül az egész me- dencén hullámosan végigvonuló redőt olvashatunk rajta össze, amelyek eloszlásában főképen az tünik föl, hogy azok úgy a medence Ny-i, mint pedig a K-i pereméhez közeledve sűrűbben helyezkednek el egymás mellé, míg a közepén jóformán magányosan csak a IKissármás-Mezősámsond- Dicső-szentmárton-Báznai redő halad végig. Azonban általánosabb szempontokból is magyarázza Böckn HuGó ELNÖKI MEGNYITÓ. 243 az erdélyi medence tektonikai fejlődéstörténetét. E medence ugyanis geoszinklinálisként fogható fel, amelyben a schlier-tenger regressziója és sekély öbleiben a kősónak egyes preformált mélyedésekben való képző- dése után bekövetkezett sülyedése folytán gyors és hatalmas szedimen- táció történt. A sóformáció feletti felsőmediterrán üledékek több száz méter vastagok, a szarmatabeliek 700—800 m, a pontusiak szintén ugyan- akkora vertikális méretűek, úgyhogy az egész neogén kb. 2000 méterre tehető. Ezen üledékek asszimetrikus redőinek keletkezése a medence DNy-i és Ny-i peremét alkotó régi hegység alátolására, illetve ezen irányban ÉK- felől történt rácsuszásukra vezethető vissza, amivel a legfelső pontusi emelet DNy-on való trauzgredálása, DK-en pedig kiékelődése volna összefüggésbe hozható. Minthogy a medence redőiben a kősónál régibb képződmények sehol a felszínre nem kerültek, valószínűnek tartja BöckH Hucó, hogy a sófor- máció alatti hegység tektonikája más lesz, mint magának a sóformációé és egyuttal az őt borító fiatalabb neogén tagoké. Nem tartja lehetetlennek, hogy a felsőbb szedimenttakaró alján lévő sóformáció, vagy talán direkt maga a kősó az, mely az egész komplexusban a csuszamlási réteget kép- viseli. Ez a feltevés megmagyarázná azt a feltünő körülményt is, hogy a neogéntakaró nem egész kiterjedésében gyűrődött, hanem, hogy az neve- zetesen a peremeken gyűretlen. Ilyen egységes folyamat mellett minden erőltetés nélkül megmagyarázhatók helyenkénti megtorlódások folytán a sóformáció diapirszerű redőkben való feltörései is. A földi gáz mikép való előfordulásának körvonalai tehát mostan már klasszikusan domborodnak ki szemeink előtt . . . itt azonban még nin- csen megállás, mert hátra van még az erdélyi medence részletes geológiai fölvétele nemcsak a földi gáz, hanem a szupponált petroleum, valamint esetleg a kálisó előfordulása szempontjából is. A petroleumkutatásra BöckH HuGcó, s miként már említettem VITÁLIS ISTVÁN is elsősorban a szé- kelyudvarhelyi boltozatot tartja legalkalmasabbnak. Vita Gáz a nagy Alföldön és petroleum a Morvamezőn. BöckH HuGcó tartalmas jelentése utolsó lapjain a Nagy Magyar Al- földön szerteszét artézi kútforrások alkalmával feltárt gázömlésekre is ráterelve a figyelmet, — amint azt különben nemrégen PÁnrv M. tag- társunk 15 tette — a medence alján szintén a szénhidrogén-vegyületeket szolgáltató sechlier előfordulását tételezi föl. Felemlíti továbbá különösen a szilágymegyei Terjén folyamatban lévő mélyfúrást, amely a dernai aszfaltos vonulat előtti poziciójánál fogva 944 Dr: SCHAFARZIK FERENC petroleumra különösen kedvezőnek látszik és végre foglalkozik, mint igen biztató gázterülettel, a Morva balpartján elterülő és a Nyitra és Pozsony megyékhez tartozó neogén depresszióval, ahol KÉK-NyDNy-i antikliná- lisokat konstatált. Egbell község mellett ugyanis elhatározta a m. kir. pénzügyminisztérium a gázra való fúrást, amely, amint azt a legutóbbi napok tapasztalatai bizonyították, BöckH Hucó által a legszerencsésebb pontra lett telepítve. Itt ugyanis BöckH HuGó úr szíves közlése folytán az Egbell községtől nyugatra, a vasuti állomástól pedig D-re és a vasuti sinektől 500 m-re K-re fekvő ponton mélyített fúrással szarmatakorú rétegekben a következőket figyelték meg: 118 m-ből kevés gáz ömlött ki a fúrócsőből ; 145 m-ben 7000 m?-re emelkedett a naponkénti gázszolgáltatás ; 163 m-ben óriási gázkiítörés következett be, mely mintegy 500 m-es körzeten rengeteg homokot szórt ki, amely 500 m. távolságban a vasuti sineket ujjnyi vastagon elborította. A kitörés búgása 10 km-re elhallatszott. Maga a kitörés tönkretette a fúrási felszerelést, az óriási erővel kifujt homok pedig keresztül surolta a csöveket. Hat órai fúvás után a gázömlés ismét csökkent, s ekkor a fúrólyukat megint kicsövezvén, (f. é. január utolsó hetében) tovább fúrtak, mire egy 3-5 m vastag agyagréteg átdöfése után 168-5 m mélységben egy finomszemű éles kvarchomok- rétegből egy élénken buzogva felfakadó petroleumforrást nyi- tottak meg, amely az első időben naponta 8—10 waggon olajat szol- gáltatott !! Ennyi eredménydús munkálkodás után a tudomány és az ország közgazdasági érdekei szempontjából is csak hálával tartozhatunk BöcKH HucGónak nemcsak az ő személyes működéséért és lankadatlan fáradozá- sáért, hanem abból a magasabb szempontból is, hogy a gázelőfordulások kutatásában valóságos iskolát teremtett. Bízvást reméljük, hogy az ő lel- kes gárdája élén a jövőben 15 még igen sok szép eredményt fog felmutat- hatni. Ezzel, tisztelt Uraim, a mai közgyűlésünket megnyitottnak nyil- vánítom ! 1 Később kanalazva február 23-ikáig 40 waggon olajat produkáltak. EÉRTEKEZEÉSEK. A FOSSZILIS EMBER KÉRDÉSE. Irta HILLEBRAND JENŐ dr. Rövid értekezésemnek nem lehet célja az eddig fölfedezett fosszilis ember- maradványokról részletesen beszámolni, anpál kevésbbé, mivel LENHOSSÉK Minány egyetemi tanár úr a Természettudományi Társulatnak 1912-i január 12. és 18-i ülésén kimerítően foglalkozott ezzel a tárggyal. Csak nagy vonásokban fogok az eddigi leletekre kiterjeszkedni s behatóbban külföldi tanulmányutamon szerzett tapasztalataim alapján csak a paleoanthropologiának egynéhány sokat vitatott kérdésével kívánok foglalkozni. Mielőtt a biztosan emberi maradványok tárgyalására térnék át, nem mu- laszthatom el néhány szóval a jávaszigeti Pithecanthropus erectus-ról 15 megemlé- kezni, amelynek 1891-ben DuBors által történt fölfedezése valósággal lázba hozta az összes természetbúvárokat. Úgy látszik, még ezután is sok fejtörést fog okozni azoknak, akik ezt a leletet be akarják majd iktatni az emberiség törzsfájába. Mikor fölfedezték, sokan a már régóta keresett emissing linlo-et, a hiányzó láne- szemet vélték benne felismerni, amely az emberszabású majmokat az emberrel összekapcsolja. Nálunk MÉnEny Lagos a neandertali ember kikapcsolásával a mai embert egyenesen a Pithecamtropus erectus-tól vélte leszármaztathatni? s találóan úgy jellemzi, hogy még nem egészen ember, de a majom fokán már túl van ; ma pedig a búvárok nagyrésze valamely nagytermetű gibbon-fajtának veszi. Úgy látszik azonban, hogy ma már egyik felfogás sem állja meg a helyét. A cmis- sing link, ellen a lelet geologiai kora szól; legújabban ugyanis a SELENKA özvegyé- től vezetett jávai tudományos expedició tagjai egyöntetűen megállapították, hogy ez a lelet úgy sztratigrafiai, mind faunisztikai és florisztikai alapon a pleisztocén középső szakába helyezendő. Mivel pedig már az alsó pleisztocénből ismerünk igazi embermaradványokat (heidelbergi állkapocs), a középső diluviumból pedig csakis valóságos embertől származható kőeszközöket, az ú. n. chelli szakócákat, továbbá a neandertali embernek több maradványát, a Pithecanthropus geologiai korára való tekintettel nem szerepelhet többé az emberiség törzsfájában hiányzó láncszem gyanánt. Másrészt azonban azt hiszem, hogy valamely nagy gibbon- fajtának sem szabad venni, annak ellenére sem, hogy fogai határozottan anthro- poid jellegűek. A talált koponyatetőnek kapacitása t. i. 800—900 cm-re tehető ; 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1913 január 8-án tartott szakülésén : Állattani Közlemények 1905. pag. 85. 946 Dr HILLEBRAND JENŐ e sajátságával tetemesen fölülmúlja a mai legnagyobb anthropoidok koponya- kapacitását is s ebből a szempontból már megközelíti a mai még normális ember- nek legminimálisabb határát. Ha a Pithecanthropust az anthropoidok sorába utaljuk, a talált koponyakapacitás alapján óriási állatnak kellett volna lennie, holott a 45 cm hosszú combcsontból itélve, nem igen múlhatta fölül a mai anthro- poidok átlagos nagyságát. LECHE? szermt a koponya nyakszirti- és mediális részén várható tarajoknak a hiánya szintén a Pithecanthropus majom volta ellen szól és szinte kizárja azt, hogy az egy óriási gibbon lett volna, mivel óriási gibbon-nál okvetlenül ki kellett-volna-az említett tarajoknak fejlődniök. Mivel kétségek állanak fenn, vajjon az említett combcsont és a szóbanforgó koponya- tető egy egyénhez tartoztak-e, szükséges e kérdést tisztán a koponyatető alapján is mérlegelni. Itt G. S. ScHwaLBE-nek cStudien über Pithecanthropus erectus Dubois című klasszikus munkájára kell utalnom, amelyben kraniometriai mód- szereli segítségével kimutatta, hogy a Pithecanthropus erectus minden fonto- sabb kraniometriai jellegben messze felülmúlja a gibbon-féléket és legtöbbször a mai magasabb anthropoidok (csimpánz, orangutáng) és a Homo primigenius közé helyeződik. Itt főleg csak a koponyatető magassági viszonyait feltüntető ada- tokra szorítkozom: a koponyatető magassági indexére és a bregmaszög nagy- ságára, amelyek egyöntetűen bizonyítják, hogy a pithecanthropus koponyája teljesen kiesik a mai anthropoidoknak és még inkább a gibbon-féléknek ingado- zási köréből. E miatt el kell ismernünk, hogy ha törzstfej- lődéstani szempontból mem as de ő mor oKO szt rasáikako tényleg egy hiányzó láncszem értékével bir. Az ada- tok? a következők : koponyatető bregmaszög magassági index nagysága ELŐ "pŰm Sons se ezzel eto eles 47 475" e] aj STONES EAK ELÉ KÖZ SZE Eso ÉG S 9 ő 22-28 20" ELNEGANLOTODUS E SSE ele eeezeTe 342 ION Bő Dá vetalbetee esszé e e serezetelázét este 60 607 Ezekután az eddig legrégibb ember maradványával, a Homo Heidelbergensis állkapcsával kell behatóbban foglalkoznunk. Ezt néhány évvel ezelőtt SCHOoET- TENSACK fedezte föl a Heidelberg melletti Mauer községnek régóta kiaknázásban levő homokbányájában, összesen 23 m-nyire a föld felülete alatt. A vastag homok- réteget még elég tekintélyes lösszréteg is takarja. Két év előtti külföldi tanul- mányutamon nem mulasztottam el, hogy a lelőhelyet s magát az állkapcsot 15 közelebbről ne tanulmányozzam. A homokbányában a kiaknázási munkálatok még folyamatban vannak s szemem láttára is több rhinoceros-csontot emeltek ki. A faunában szerepel az Flephas amtguus, a Rhinocerus elruscus, az Ursus avernensis és egy az Eguus stenomis-hoz közelálló faj. A három utóbbi még a pliocén uralkodó formáihoz tartozik, az első pedig az alsó diluvium preglaciális 1 WILHELM LECHE: Der Mensch. Jena 1911. pag. 361 és 362. : Említett munkából. A FOSSZILIS EMBER KÉRDÉSE. 947 meleg klimájára jellemző. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Homo Heidel- bergensis állkapcsát a legalsó diluviumba kell helyeznünk. Ami az állkapocsnak morfologiai viszonyait illeti, elsősorban feltűnik rajta az állkapocs és a fogazat közötti diszharmonia. A fogazat már teljesen beleesik a mai ember ingadózási körébe, míg az állkapocs morfologiai jellegei és fontosabb dimenziói szempontjából messze eltávolodik tőle. A fogazatnál kiemelendő, hogy a harmadik őrlőfog, az ú. n. bölcseségfog már feltünteti a mai emberre jellemző redukciót, mert a másik két őrlőfognál jóval kisebb, sőt a baloldali bölcseségfog a primitiv emberfogakra jellemző öt gumó helyett már csak alig négy gumót tüntet fel. Az állkapocs maga masszivságával, az állcsúcsnak teljes hiányával és más ősi jelleg által lényegesen eltér a mai ember állkapocs-tipusától. A legtöbb szakember a később tárgyalandó Homo primigemus fajba véli besorozhatónak, de úgy hiszem, SCHÖTTENSACK joggal különböztette meg attól a Homo Heidel- bergensis névvel. Ezt a felfogást a következő bélyegek erősítik meg. Az első az álcsúcsnak teljes hiányára vonatkozik. Volt alkalmam több Homo primigemius- hoz tartozó állkapcsot (Homo Moustertensis, Chapelle-aus-Saimts, Krapina) tanulmányozni, de egyiknél sem találtam az állcsúcs hiányát oly szembetünőnek s vele együtt az állkapocs állesúcsi részének hátrahajlását oly pregnánsan ki- fejezve, mint a Homo Heidelbergensis-nél. Ez a részlet már határozottan az anthro- poidok állkapcsára emlékeztet. Ezt a különbséget GORJANOVICS-ÍKRAMBERGER! is hangsúlyozza, midőn az emberiségnek két osztályba való sorozását ajánlja: homines amentales és homines mentales; az elsőben a heidelbergi embert, a másikba az összes többi embereket tartja besorolandónak. FnRizzi? az emberi állkapocs tanulmányozása alapján is arra az eredményre jutott, hogy tulajdonképen csak a heidelbergi ember teljesen állcsúcs-nélküli. Fontos ebből a szempontból ki- emelni, hogy a krapinai állkapcsok egyikén (a D állkapcson) tényleg észlelhető az állcsúcs előfordulása, igaz, hogy csak nagyon kezdetleges stádiumban. BoOULE egyik legújabb munkájában megemlíti, hogy a LA FeRassriz-beli Homo primi- geniushoz tartozó csontvázon is észlelhető egy kifejlődőben levő állesúcs.? A második fontos bélyeget, amely az előbbivel szoros kapcsolatban van, akkor figyelhetjük meg, ha a vízszintesen nyugvó állkapcsot felülről tekintjük. .Ebben az esetben a Homo primigeniushoz tartozó egyik állkapocsnál sem látunk annyit a symphysis belső részletéből, mint a Homo Heidelbergensis-nél, amely e tekintetben szintén közeledik az anthropoidoknak hasonló viszonyaihoz. Ez a két jelleg törzsfejlődéstani szempontból rendkívül fontos, hiszen tudjuk, hogy csak az embernek van állcsúcsa s lefelé menve az állatok sorozatában mindinkább hátrább hajló állkapoccsal találkozunk. Ezek és még sok más, itt részletesen nem tárgyalható bélyeg alapján azt 1 GORJANOVIC KRAMBURGER: Der vordere Unterkieferabschnitt des altdiluvialen Menschen stb. Zeitschrift für induktive Abstammungs- und Vererbungslehre I, 1909. p. 411. ? Dr. E. FRizzi: Untersuchungen am menschlichen Unterkiefer stb. Archiv für Anthropologie Band IX. Heft 3—4 pag. 252—286. 3 Legújabban BovLE professzor szivességéből Párisban személyesen is meggyő- zödhettem erről. Ezek az észleletek bizonyítják, hogy a kezdődő állcsúcs már beleesik a Homo primigenius ingadozási körébe. 248 D: HILLEBRAND JENŐ hiszem, hogy a Homo Heidelbergensis-t a Homo primigemius-nál alacsonyabb. rangú fajhoz kell sorozni. Ki is esik felfogásom szerint a mai ember leszármazásá- nak közvetlen vonalából, mert fogazata tekintetében már eltávolodott az ősi tipustól. Eltávolodott olyannyira, hogy belejutott már a mai ember ingadozási körébe, holott ugyanakkor magának az állkapocsnak morfologiai bélyegei alap- ján rendkívül közel állhat még az embernek legprimitivebb tipusához. Mert ha az ember törzsfáját visszafelé kutatjuk, mindinkább ősibb tipusú állkapcsot kellene várnunk, ugyancsak ősibb, azaz kevésbbé redukált fogazattal. A Homo Heidelbergensis esetében ez a követelmény csak egyoldalúan konstatálható az állkapocs részéről, de a fogazatról nem. Ezek alapján föltehető, hogy a Homo Heidelbergensis állkapocs alakja még nagyon közel áll az okvetlenül föltétele- zendő terciér ember típusához, amíg ugyarakkor fogazata sok szempontból el- érte már a mai ember tipusát. Ez a föltevés azonban csak úgy érthető meg, ha fölvesszük, hogy ennek a terciér embernek szervezetében már meg volt a törek- vés a fogazat redukálására. A terciérember így az alsó diluviumban elérte a Homo Heidelbergensis redukált fogazatának tipusát, amellyel az állkapocs és valószínű- leg a koponya sem tartott lépést a Homo sapiens tipusa felé való továbbfejlődés- ben. Az emberi nemnek az az ága, melyből a Homo sapiens fejlődött, a heidel- bergi ember korában a koponya szempontjából már e fölé emelkedhetett. Más szóval, az ember fejlődésében bizonyos orthogenetikus irány látszik felismerhetőnek. Ennek az orthogenezisnek a Darwin- és Lamarck-féle erő- tényezőkön kívül a geologiai idők folyamán bizonyára nagy szerepe jutott a fajok átformálódásánál. Sok paleontologiai tény is amellett szól, hogy a Darwin- és Lamarck-féle erőtényezők önmagukban alig elégségesek az összes faj- átformálódások megmagyarázására. Hogy mást ne említsek, az összes gerimce- seknek és különösen emlősöknek törzsfejlődésében észlelhető törvény, amely szerint az ősi formák rendesen jóval kisebbek a tőlük leszármazottaknál, nagyon valószínűtlenné teszi, hogy az állatok törzstörténetében megfigyelhető minden változást meg lehessen érteni tisztán a Darwin- és Lamarck-féle erőtényezők közreműködéséből. Ebből az alkalomból beérem azzal. hogy utalok DEpPÉRETnek klasszikus munkájára, amelyben a hasonló irányú tényeket összefoglalta! s amelyekből kiviláglik, hogy az állatvilágot nem lehet kizárólag mint a külső természetnek hű lenyomatát tekinteni, mivel az állatftormák átalakulásánál más, még eddig ismeretlen tényezőknek is közre kellett hatniok. Mint második legrégibb emberfajtáról az ú. n. Homo primigentus-ról kell ezek után bővebben megemlékeznem. Az európai középső pleisztocenből több olyan csontváz került ki, amelyek sok tekintetben eltérnek a mai és a fiatalabb pleisztocén emberfajtáktól, másrészt pedig sok jellemző primitiv bélyeget visel- nek magukon s ezért a Homo primigemius fajneve alatt foglalták össze. Az el- nevezés WitsER-től ered. Ennek az embertipusnak önálló faji értékét a legmeg- győzőbben ScnwanBE igyekezett bebizonyítani. FőképviselőiaNeandertali,. 1 OHARLES DEPERET: Die Umbildung der Tierwelt. Stuttgart, 1909. pag. 114, pag. 200, pag. 217, pag. 248. A FOSSZILIS EMBER KÉRDÉSE. 249 BIOO ALLES TÓ se akeT az p.m - as ar Hl o mirol mmóass b e E nUs Ú8 ELAKS ez assa Ghsagpte les a ús- Samba -1 a an IAN KÉVSETS BUS Ha Oumas 1 ra en bmaltar-i a La Naulettesi és a Sipkasi embermaradványok. Jó részüket alkalmam volt közelebbről tanulmányozni. Közös jellemző tajátságuk az alacsony termet, lapos, hátrafutó homlok, az arcus superciliaris-okat helyettesítő, erős, összefüggő homlokereszek, az ú. n. torus orbitalis-ok, a járomíiv felső szélének lehajlása a német horizontális alá, az agykoponyához képest aránylag nagy kapacitású szemüregek! az arcnak előre- állása, prognathiája, a fossa canina-nak és az állcsúcsnak hiánya vagy nagyon gyenge fejlettsége, a belső álltövisnek, a spina mentalis internanak, különösen pedig a musculi genioglossinak megfelelő érdesség hiánya, a combcsontnak és orsócsontnak erős görbülete, a sipcsont felső izületi felületének erős hátrahajlása, az ú. n. retroversio tibiae s a fogaknak erős zománcredői. SCHWALBE mindezek 2 s még több anthropometrikus adat (bregma- és lambdaszög, fejtetőmagassági imdex, stb.) alapján a Homo primigeniust külön fajnak veszi. Ehhez a nézethez a legújabban fölfedezett Chapelle-aux-Saints-i esontváz tanul- mányozása alapján Bounr? is hozzácsatlakozik. Sok anthropologus azonban ezt a nézetet nem fogadja el. KoLLManw? egyebek közt még azt is tagadja, hogy a Homo primigeniusnak föntebb felsorolt bélyegei tényleg ősi jellegek. E fel- fogásban főként az anthropoidok embr onalis és korai positembrionális mor- fologiai viszonyaira támaszkodik. Abból pl., hogy az anthropoidok embrioi nem tüntetik föl a kifejlett állatokra jellemző hátrafutó homlokot. azt következteti, hogy e bélyegek nem ősiek, sőt ellenkezően csak másodlagosan szerzettek s hogy az ősi tipust az embrionális és korai positembrionalis stadiumok képviselnék. Ezt a felfogást azonban, ScHwALBE-val egyetértve, egyoldalúnak és téves- nek kell tartani. ScHwALBE kiemeli a kainogenetikus eltolódásokat. Ezek abban állanak, hogy a progressziv irányban fejlődő szervek az egyéni fejlődésben idő- ben megelőzik a regressziv irányban fejlődő szervek kialakulását. Szerinte ugyanis a fejlettebb szerveknek a teljes kialakulásra hosszabb időre van szükségük. Ezt a kettős folyamatot MEHNERT az első esetre vonatkozóan acceleratio-nak és pro- longati0-nak, a regressziv szervek esetében pedig retardatio-nak és abbreviatio- nak nevezi. Ha az állatok sorában fölfelé haladunk, azt tapasztaljuk, hogy a prognathia és ezzel kapcsolatban a homloki résznek és állnak hátrahajlása mindinkább csök- ken, mig végre az embernél valóságos homlokkal és állcsúcsesal találkozunk. Mawrelseg yi rálkastaraiksr 8 mines ge man homlok; asse ms a. W-e S e8as s mivel viszont ezek a bélyegek a Homo sapienssel Ez ermábremt ae o amor o ramaee ni vs a még ada geeveat ony e Bran nagyon gyengén vannak kifejdlődve, teljesen jogosult- 1! BoutLE szerint a chapelle aux saints-i ember szemüregkapacitása 39 cm3, amíg egy ugyanolyan nagy recens koponya kapacitása csak 24-5 cm8. : Egy részüket BovLE legújabb tanulmányainak köszönjük. 3 MARCELLIN BOULE: PHomme fossile de la cbapelle aux Saints. Annales de Pala- ontologie 1911. és 1912. § 1 Archiv für Anthropologie 1906. Band V. pag. 209 —225. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. Ú7 250 D: HILLEBRAND JENŐ nak tartom a Homo primigenüdüst a" EOtaóotsra pie mtsésto ül szemben " külön a kór sar g task gye mi mi; rasta TÉS ESSEN Sat DÉbE mert a Homo primigeniusnak említett jellegei sok- kal inkább térnek el armai EL omoó "sa pieonseitól dám sok különböző állatfaj bélyegei egymástól, teszem a Vulpos VÜlgaTrvs "asse NT ea gYosp tUSHE ON "a MIT ONTY SS EGIS paeus a" Lepűüs " t1mdüsítól Wa sBela8 EGE SgANaNsi sar MKE TES MS 06 tól stb. LENHOSSÉK MiHÁLYy ! nem veszi ugyan külön fajnak a Homo primigeniust, de kiemeli, hogy Európa ősi lakosának tekinti, hogy ennek ősi jellegei ma már nem találhatók meg egy emberfajtánál sem, hogy a pleisztocenben nem keveredett más fajtával s hogy kihalt, anélkül, hogy átmenetet találhatnánk a többi dilu- viális embertipusokhoz. Ebben a felfogásban azt hiszem már szinte bennfoglal- tatik az, hogy a Homo primigenius külön faj értékével bir. MÉrnEny Lagos? a Homo primigeniust határozottan külön fajnak tekinti. BIRKNER F.3 egyik leg- újabb munkájában Kraarscn-nak ausztráliaiakon végzett tanulmányai alapján határozottan kimondja, hogy a Homo primigenins többé már rem tekinthető önálló fajnak. Igaz, bogy az ausztráliaiak, mint protomorf emberfajta, sok ősi jelleget viselnek magukon, de távolról sem olyanokat s oly mértékben, hogy ezek a Homo primigenius és Homo sapiens közötti ürt át tudnák hidalni. Külön- ben KLaaAscH a maga részéről ismételten hangsúlyozta, hogy az ausztráliaiak csak bizonyos jellegek szempontjából közelednek a neanderthali emberhez. A kü- lönbséget következő tények bizonyítják. 1. A Homo primigenius koponyakapacitását BovrE-nak Chapelle-aux Saints-1, továbbá HAUsSER-nek Mouster-i leletei alapján rendkívül nagynak. körül- belül 1600 cm-nek kell venni ; ez a mai európai ember átlagát (1400 cmő) is jóval felülmúlja, holott az ausztráliaiak ebben a tekintetben a vadon élő népek közt is a legalacsonyabb helyet foglalják el (1250 cm-vel). 2. A Homo primigenius állcsúcsa vagy teljesen hiányzik, vagy csak a leg- kezdetlegesebb formában van meg. Ezzel szemben az ausztráliaiaknak általában elég fejlett állcsúcsuk van. Nem tartható szerencsésnek ebből a nézőpontból Kraarscn-nak cnegativ álb elnevezése, mert a negativ áll jóformán független az állcsúcs fejlettségétől s elsősorban a prognathiának kifejezője. Más szóval: fejlett állcsúcsú állkapocs is lehet negativ, ha az állkapocsnak alveolaris része túlságosan kifejlődik. Ezt tudtommal FRizzt t hangsúlyozta először Ktaarscn-al szemben. Negativ állú emberek tehát ma is élnek (ausztráliaiak, négerek), de állesúcsnélküliek csak a heidelbergi ember és a Homo primigenius? voltak. A túl- tengő alveolaris rész befolyásának kiküszöbölésére az állcsúcs fejlettségének 1 A jégkorszakbeli emberről: Természettudományi Közlöny XLIV. kötet 1912. pag. 179. ?: Említett értekezés pag. 93. ? Der diluviale Mensch in Europa. München 1910. pag. 30. 4 Untersuchungen am menscbliehen Unterkiefer u, s. w. Archiv für Anthropologie, Heft 3—4 pag. 252—286. 5 Néhány kivétellel. A FOSSZILIS EMBER KÉRDÉSE. 251 megitélésénél FRizzi a javító vertikálist (Korrekturvertikale) ajánlotta. Meg- szerkesztésénél kitünik, hogy a szó valódi értelmében vett negativ álla csak a Homo Heidelbergensisnek és a Homo primigeniusnak volt. IE metódus szerint az ausztráliaiak is pozitiv állúaknak bizonyulnak. 3. Az ausztráliaiak rövid arcúak, a Homo primigenius rendkívül hosszú arcú. 4. Az ausztráliaiaknak van fossa canina-juk, a Homo primigeniusnak nincsen. 5. Az ausztráliaiak végtagcsontjai gracilisak, a Homo primigeniuséi vas- kosak. Vannak ezenkívül még más tények is, amelyek alapján megállapítható, hogy az ausztráliaiakon megfigyelhető jellegek nem olyanok, amelyek a Homo primigenius önálló faji értékét illuzóriassá tennék. Egyébként 15 összeegyeztet- hetetlennek tartom Kraaxrscrt felfogását, midőn egyrészt tagadja a Homo pri- migenius külön faji értékét, másrészt a Homo sapienst orangutangszerű, a Homo primigeniust pedig gorilloid lényből akarja levezetni.? Ha elfogadnók ezt a beveze-, tést a kétféle embert paleontologiai szempontból nemcsak hogy egy fajba, de még egy nembe sem lenne szabad besoroznunk. Értekezésem írása közben kaptam kézhez DucgkwonRrH-nak? ugyanezzel a tárggyal foglalkozó munkáját, amelyből látom, hogy ő is éles határt von a három- féle embertipus között s legalább is három külön fajba osztja be ezeket, kiemelvén különösen a Homo Heidelbergensisnek a Homo primigenius típusától való lénye- ges eltávolodását. J. SoBorrat legújabb tanulmányai alapján Bouvte-lal szemben, aki a Homo Heidelbergensis és a Homo primigenius között szorosabb kapcsolatot igyekezett kimutatni, szintén arra az eredményre jutott, hogy a Homo Heidel- bergensis állkapcsa nem tartozhatott a Homo primigenius-hoz, hanem csak olyan emberhez, akinek koponyája a Homo primigeniusénál kmajomszerűbb; lehetett. Találóan mondja ScHöTTENSACK", hogy a Homo Heidelbergensisnél ősibb tipusú állkapocs esetében már alig lehetne eldönteni, vajjon a Homo-genusba sorolandó-e az illető embertipus, vagy sem. A Homo Heidelbergensis termetére vonatkozóan az állkapocs alapján természetesen semmi biztosat nem mondhatunk. A Homo primigenius termetére nézve azonban BouvtEm a Chapelle-aux-Saints-i csontvázon tett megfigyelései alapján kimutatta, hogy az eddig föltételezett magasságnál kisebbnek kellett lennie. Tudjuk, hogy a termetet a csöves csontok hosszából a MANOUVRTER-féle tapasztalati tábla alapján határozzuk meg aránylag elég nagy pontossággal. Ezek az adatok természetesen csak a mai emberre érvényesek. Bourp-nak" sikerült kimutatnia, hogy a Chapelle-aux-Saints-i embernek rendkívül alacsony csigolyái : Lásd az idézett munkát. 2? Menschenrassen und Menschenaffen. Archiv für Anthropologie, Hetft Il, 3 Prehistoric Man. Cambridge 1912. 1 Der Schüdel von Chapelle-aux-Saints und die Mandibula des Homo Heidelbergensig von Mauer. Zeitschrift für Morphologie und Anthropologie. Band XV. Hetft 2. 5 Der Unterkiefer des Homo Heidelbergensis 1908. 6 Lásd az említett értekezést. 175 952 Dr: HILLEBRAND JENŐ és lapos fejtetője miatt legalább is 5 cm-rel kisebbnek kellett lennie az eddig: kiszámított adatoknál, azaz 155 cm körülinek kell azt vennünk ; más szóval: a Homo primigenius a nagyon alacsony termetű embertipusok közé sorakozik s ebből a szempontból beleillik a mai emberiség törzsfájába, hiszen a paleontologiának már említett egyik törvényénél fogva minden állatformának ősi tagja az ujabbnál kisebb volt. Ebből az alkalomból meg kell emlékeznem KoLLr-. MANN elméletéről, aki a mai embert törpe ősöktől származtatja. Ezt a felfogást sok buvár tarthatatlannak itéli. Részemről az említett analogiák alapján csatlakozom Kozrmany felfogásához, de kizárt- nak .tartom azt, hogy ezek a törpeósokomiár a éKomoarais piensek lettek volma, s hogy a mai törpe népekkel bármi kapcsolatban lennének, ahogy ezt KortMmaáNN fel- veszi. Foglalkozzunk ezek után röviden a fiatalabb pleisztocenkori emberi marad ványokkal, amelyek már mindannyian a Homo sapiens formakörébe esnek. Eze ket egyelőre talán három rasszba lehetne besorozni: az Aurignac-, a Grimaldi- és: a Cro-magnoni-rasszba. Az Awurignac-rassz eddigi tudásunk szerint a középső alsó aurignacicm emeletében lépett föl. Képviselője a Franciaországban, Combe-Capelle-ben talált Homo Awurignaciensis Hauserit, amelyet szintén volt alkalmam a berlini muzeum- ban tanulmányozni. Hz már igazi Homo sapiens. Első tekintetre nagyon emlé- keztet az ausztráliaiak koponyájára, amely hasonlóságot KLAArscH, az ausztrá- liaiak legjobb ismerője, szintén kiemeli. Végtagcsontjai már teljesen a Homo sa- piens formakörébe esnek. Homloka fejlett, a torusokat az arcus superciliarisok helyettesítik, csúcsnyúlványai már erősen fejlettek, csak az állcsúcsnak és a digaszterikus izombenyomásoknak formája szempontjából tüntet föl átmeneti jelleget a Homo primigeniushoz. De ezek nem kizárólagos sajátságai ennek a. fajnak, mert hasonló viszonyokat a mai vadonélőknél is találhatunk s így nem tekinthetjük ezeket a jellegeket olyanoknak, mint amelyek a Homo primigenius- hoz való tényleges vonatkozást bizonyítanák. A ballabarlangi dilu- viális gyermek felfogásom szerint ehhez a tipushoz áll legközelebb. LENHOSSÉK ! határozottan ide sorolja. A mentoni Grotte des enfants középső-pleisztocen aurignacien rétegeiből kikerült s VERNEAuU-tól leírt grimaldi rassz képviselői eddig csak innen ismere- tesek. Ez a rassz a mai négertipushoz rendkívül közel áll, amiről idei tanulmány- utamon meggyőződhettem. Főbb sajátságai a hosszú fej, az előredűlő homlok, . erős subnasalis prognáthia, gyöngén fejlett állecsúcs, széles állkapocság és az al- karnak a felkarhoz viszonyított aránytalan hosszúsága. Ezek a jellegek általá- ban a mai négerekre is jellemzők. A pleisztocénnak legfiatalabb rassza a cro-magnoni emberfajta, amely szintén típusos Homo sapiens. Legtöbb képviselőjét a középső és felsőbb. pleistocenben találták eddig. Végül még a MAsxaA-tól fölfedezett predmosti lösz- leletről kell megemlékeznem, amely a leggazdagabb diluviális leletek közé tartozik. Nem kevesebb, mint 20 egyénhez tartozó csontvázrészletekből áll, köztük tíz,. ) Az említett értekezés, 249. oldalán. A FOSSZILIS EMBER KÉRDÉSE. 253 majdnem teljesen ép koponya és 145—1 éves gyermektől eredő csontok. A lelet még nincsen részletesen feldolgozva. Tavalyi tanulmányutamon MASKA KÁROLY igazgató úr rendkívüli szivessége folytán alkalmam nyílt az említett csontmarad- ványokat közelebbről megtekinteni, amelyekkel, — MASKgkA úr szíves engedélyé- vel — mivel semmi részletes közlés nincs meg róluk, csak nagyon röviden kívánok foglalkozni. A leletet az eddigi közlésekkel szemben az iparra való tekintetből nem tartom a solutréenbe sorolandónak, hanem inkább a legfelsőbb aurigna- cienbe. Az ipar t. i. rendkívüli módon hasonlít a BaAven által kutatott willendorfi legfelsőbb aurignacien rétegeknek iparához. Ami benne fiatalabb jellegű, azok a babérlevélformákra emlékeztető lándzsahegyek. Az utóbbiak azonban nem érték még el a tipusos, solutréenre jellemző formájukat, amiért is ezeket csak azok prototipusának lehet tekinteni. Alakulásuk a hazánkban megfigyelhető viszo- nyokból itélve még a felső aurignacienbe nyúlik vissza. Hasonló formák nálunk is tipusos aurignacien forrnákkal (magas vakaró, ivelt árvéső) fordulnak elő, amelyek eddig még az aurignaciennél fiatalabb rétegekben nem találtattak. A talált koponyákból itélve a predmosti diluviális vadászokat nem igen lehet egységes tipusúaknak venni, mert egyes, már teljesen a mai európai ember forma- körébe eső tipusokon kívül még egy ausztraloid jellegű koponya 185 van, meg- lehetősen fejlett torus orbitalissal, lapos homlokkal, erős homloki szükülettel ; de nem neanderthaloid, mivel egyúttal már szépen fejlett állesúccsal, erős csecs- nyúlványokkal és a digasztrikus izombenyomásoknak tipikusan Homo sapiens- szerű formájával bir. Ezt fontosnak tartom kiemelni, mivel a predmosti koponyák az irodalomban ismételten neanderthaloidoknak vannak feltüntetve. (Lásd MÉHeny említett értekezését is $8. old.). Azt hiszem, ez a lelet is bizonyítja, hogy a Homo primigenius koponyáján tapasztalt sajátságokat nem lehet konvergencia eredményének tekinteni, mert itt azonos életkörülmények közt élő embereknek egy része már teljesen európai tipusu volt, midőn mások még határozottan australoid jellegűek. Az alsó végtagcsontok ezzel szemben sokkal egységesebb tipusúak. Ez valószínűen a hasonló nomadizáló életmóddal magyarázható meg, mert ezek a jellegek általában jellemzik a felső diluvialis emberfajtákat. E jelle- sek közül kiemelendő a combcsontok felső részének lapítottsága, az ú. n. platymeria, továbbá a platymeriát fokozó fossa hypotrochanterica jelenléte; a sípcsontokon pedig azoknak erős oldalvásti összelapítottsága, az ú. n. platyknemia, amely egyes predmosti sípcsontokon ely nagymérvű, hogy hozzáfoghatót még alig észlelhettek más embereken. Érdekes, hogy a fossa hypotrochamterica-nak, a platymeriá-nak és a platyknémiá-nak nyomai már az egy év körüli gyermekek csontján is megvannak, ami azt bizonyítja, hogy ezek a jellegek — ha ViRcHow-val! egyetértőleg a nomadizáló életmóddal összefüggőknek tekintjük is ezeket — egyben át is öröklődtek. A sípcsont platyknémiája sok mai vadon élő népre is jellemző, de a Homo primigeniusnál nem található meg. Önkéntelenül arra kell gondolnunk, hogy a typikus platykmemia nem az egyenes testtartású Horno sapiensnél fejlődhetett-e csak ki? A Homo primigenius sipcsontja felső izületi felületének hátrahajlásából ugyanis több szakember, FRAIPONT, 1 RANKR: Der Menscb. 1888. I. Band pag. 427. 954 Dr HILLEBRAND JENŐ BovLE, LENHOSSÉK! és mások, arra következtettek, hogy ez az ember csak hajolt térddel járhatott, amely esetben a platyknemiát mint a Homo sapiensre jellemző sajátságot lehetne esetleg felfognunk.? Értekezésemet a következőkben foglalhatom össze. A Homo Heidelbergen- sis, a Homo primigemus és a Homo sapiens, ha tágabb értelemben vesszük 18 a faj fogalmát, eltérő jellegeik alapján három külön fajnak tekintendők ; átmeneti formákkal összekötve nincsenek s több tekintetben differenciálódási keresztező- dést mutatnak (lásd a heidelbergi embernél az aránytalanul redukált fogazatot, a Homo primigeniusnál pedig a rendkívül nagy kapacitású fejet és a BouLE-tól ultrahumainnak jelzett csontos orrnyílásbeli részleteket? Ez utóbbi körülmény amellett szól, hogy a három faj a DorLo-téle törvény értelmében, amely szerint az egy irányban nekiindult differenciálódási folyamat többé meg nem fordulhat, nem tekinthető egymásból közvetlenül leszármazottnak. Más szóval: e fajok nem ősi sorozatot (Ahnenreihe), hanem csak lépcsős sorozatot (Stufenreihe) lát- szanak alkotni. Ha külön-külön tekintjük őket, bizonyos jeilegekre vonatkozó- lag elég hűen tükrözhetik azonban vissza azokat a tipusokat, amelyeken az em- ber a geologiai idők folyamán keresztülment. Nem ismerjük tehát még az ember ősi sorozatát. Ez paleontologiai szempontból nem is nagyon meglepő, mert hi- szen ABEL! szerint ezt eddig csak nagyon kevés tipusra vonatkozóan ismerjük. Mivel a paleontologia tanusága szerint valószínű, hogy az egymásból leszármazó formák nem mindig egy földrészen alakultak ki, hanem csak nagy kiterjedésű vándorlásokkal kapcsolatban, ezt a lehetőséget az embernek ősi sorozatánál is szem előtt kell tartani. Ebben az esetben hiába remélnők, hory ezt a scrozatot tisztán európai leletek alapján felépíthetjük. Táblázatban a következőképen foglalhatom össze a mondottakat: Genus homo. 1. faj Homo Heidelbergensis. 2. faj Homo primigentus. Homo sapiens fossihs aurignac tipus a ; öle Ki grimaldi c Bart mo saptens-vartetások ie 8. faj Homo. saptens-vartetás ( cro-magnoni tipus Homo sapiens recens : mai emberfajták. A hipotetikus ősi sorozat megszerkesztésénél szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy a mousteri Homo primigeniust időbelileg szinte megszakítás nélkül felváltja a már teljesen modern tipusú mentoni aurignacienkorú Crő- magnoni ember. Ez a körülmény egyrészt a két tipus egyenes leszármazása el- 1 Említett értekezés. : Tgaz, hogy anthropoidoknál körülbeiül az eseteknek felerészében észleltem mér- sékelt platyknémiát. 3 A csontos orrnyílás éles szegélyét, az orrtövis erős fejlettségét és a fossae preuasa- lesek hiányát tudniillik a primitiv typustól való eltávolodásnak kell tekinteni. 4 Grundzüge der Palacobiologie der Wirbeltiere, Stuttgart 1912. pag. 640. my A FOSSZILIS EMBER KÉRDÉSE. 955 len, másrészt pedig amellett szól, hogy az ősi sorozatban a Homo primigenius- hoz közel álló tipusnak képviselőjét legalább is az alsó pleisztocenbe kell helyezni. Ezzel kapcsolatban a Homo Heidelbergensis tipusának képviselőjét az Ősi SOro- zatban természetesen már a felső tercierbe helyezzük : Homo genus. Lépcsősorozat Hypotetiker ősi sorozat (Stufenreihe) (Ahnenreihe) Felső pleisztocén Homo sapiens fossilis Középső — 4 Homo primigentus Homo sapiens fossilis Homo primigeniushoz közel álló forma, de kisebb kapacitásu kopo- nyával és ősibb tipusu csontos orrnyillás részletekkel (elmosódott orrszegélyek, gyönge orrtövis) és esetleg voltak fosse prenasalesek Alsó ( Homo Heidelbergensis Homo — Heidelbergensishez közel Pliocén álló tipus, de kevésbé redukált I fogazattal Függelék. Néhány szóval végül a legújabb délangliai Piltdown-i kavicsbánya leletről akarok megemlékezni. Ez a lelet egy kaponyatetőből és állkapocs-részletből áll. A mult heti angol képes folyóiratoknak rajzaiból és közléseiből itélve, a. lelet a legalsó pleisztocénbe helyezendő s morfológiai nézőpontból közelebb látszik állani a Homo Heidelbergensishez, mint a Homo primigeniushoz. Az eddigi hir- lapi közlésekből természetesen nem alkothatunk még egészen tiszta képet a le- letnek jelentőségéről ; erre vonatkozólag be kell várnunk a tudományos szaklapok közléseit. Legújabban BovtE professzor szivességéből tanulmányozhattam a gipsz- másolatát. Ha tényleg összetartozott állkapocs és koponya, amit részemről csak nehezen tudok elhinni, mivel az előbbi teljesen csimpánzoid a jellegzetes csimpánz léccel, amelynek nyoma sincs a heidelbergi állkapcson, az utóbbi pedig nagyon magas tipusúnak látszik, fejlett processus mastoideussal, úgy semmi esetre sem illik az ember ősi sorozatába. Ha a koponya és állkapocs összetartoztak, úgy a megfelelő lény csak egy oldalág végső láncszeme lehetett. Kelt Budapesten, 1913 január 8-án. HILLEBRAND JENŐ dr. A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. Irta PÁvAI VAJNA FERERC dr. — A 29—38. ábrával. — Bevezető. A Magyarhoni Földtani Társulat Tekintetes Választmánya 1910. év folya- mán 400 koronát szavazott meg számomra a SzaBó JózsEr-alapból, hogy ezzel az anyagi támogatással az Erdélyi Medencében megkezdett lösztanulmányo- mat folytassam, de egyúttal a Marosvölgy áttörésének kérdését és a Z4ám—Lippa közötti szakasz harmadkori és pleisztocén üledékeit 18 tanulmányozzam. A kiutalványozott 250 korona ilyen két, nagy területre kiterjedő tanul- mány elvégzésére úgy sem lett volna elég s így arra határoztam el magam, hogy a Marosvölgy tüzetesebb áttekintését már Piskinél megkezdem, ahol löszt 15 találhatok s a Maros völgyét is még a hegységbe való bevágódása előtt tanul- mányozhatom. A terrászokat aneroiddal mértem 420 esetben, de ilyen futólagos áttekin- tésre pontosan mégsem követhettem minden esetben a lefutásukat. Igen sok- szor csak roncsokról lehet szó, máskor meg vastag lösz, vörös és vasborsós agyag fedi, amikor különösen bajos az eredeti térszint kimutatni. Egyáltalán mostani megfigyelésemmet csak egy további aprólékos kutatás alapjául tekinthetem, amelyeknek sok esetben nem lehet más hivatásuk, mint az, hogy a további kit- tatásokat irányítsák, mert egy ilyen nagyfontosságú folyómeder kialakulásá- val — nézetem szerint — ilyen rövid idő alatt még akkor sem végezhetünk vég- érvényesen, ha példáink is vannak ilyesmire. Különben is arra a meggyőződésre jutottam, hogy az ilyen irányú munka csak akkor lehet igazán értékes, ha monografikusan lehetne feldolgozni az egész Marosvölgyet minden geologiai és geografiai vonatkozásával egyetemben, amikor erős a hitem, hogy messzemenő khimatologiai és tektonikai következtetéseket vonhatunk le a kinyomozott eredményekből. A medence nagyrészén és éppen a Maros Piski előtti szakaszának a helyén a pannoniai — pontusi — beltó terült el, amelynek Halaváts Szerdahelytől É-ra és Szelindeknél a felső Congeria rombotdea szintjét is kimutatni véli.? Tehát az Erdélyi Medencén keresztülfolyó Marosról csak a pannoniai ! Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1911 április 5-én tartott szakülésén. : Magyarázatok a Magy. Korona Országainak Részletes (Geologiai Térképeihez. Szászsebes környéke. 23—24. oldal. 4 MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. SZT — pontusi — emelet után lehet szó, míg az Alföld és Medence közötti hegység a Maros mentén már részben a krétától kezdve ki volt téve az eróziónak s az itt lecsapódó vizek jobbra-balra futottak le a két medencébe és azok öbleibe. A szarmata emelet idejében Déva vidékén a mai Marosvölgy mentén olyan alacsony lehetett a vízből kiemelkedő cenoman és neokom üledékekből álló part, hogy ott ma bajos lenne az akkori Sztrigy-öbölbe folyó víz útját kimutatni. Ha- nem jóval alacsonyabban a Kaián patak és Maros szögletében (29. ábra.) a 416 m magas Magura alatt olyan hajdani térszinre akadunk 290 m magasságban, amely innen DK-re egy km-nyi út alatt fokozatosan 8 m-t esik. Ennek a térszinnek azon- ban sem a lejtése, sem a magassága nem egyezik meg azzal a térszinnel, amelyik a Déváról Kozolyára vivő úttól a 288, 279, 277, 272 m-es pontokon át a Csernán 29. ábra. A Marosvölgy Marosnémetinél. Középen visszafelé lejtő pliocén patakterrász. keresztül Kisbarcsa irányában talán a Sztrigyig követhető a déva—piski medence peremén. Hogy ezt a térszint alkotó jórészben folyóvizi és szárazföldi képződ- mények, amelyeket szépen tár föl a Szántóhalom alatt levő kParau nyamculuj, milyen korúak, kövületek hiján én sem tudom pontosan megállapítani, de az tény, hogy kövületes szarmata rétegeken fekszenek. (30. ábra.) Nopcsa báró kplostinay-kavicsok-nak nevezi és pliocénkorúaknak tekinti őket.! GAÁL a felső miocént sem tartja kizártnak ezek korára vonatkozólag? de arról senki sem emlékezik meg, hogy ezeknek az üledékeknek zömében, a kavicsok között sok a fényesre csiszolt, defladált kavics és hogy az ilyen természetű kavics még a kozolyai út 497 m-es pontján is ott van. Eddigi ismereteink szerint kétféle fényes kavicsról tudtunk, az egyik az, amelyet száraz, sivatagos területeken a szél által hordott homok csiszo) ki fényesre 1 A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XIV. 1902. 5. évf. 195—200. old. : Földrajzi Közlemények XXXVIII. köt. 348. old. 258 PÁVAI VAJNA FERENC SEX Keze szaz Sz JESSZE; zza SES zat A AE DG E ee 54 iss Séte EL r[/ddoc p: 8 ENE em É vi MON UL 995 30. ábra. A Plostina kavicsok szelvénye a szántóhalomi árokban. 1]. Humusz. 2—6. Plostina kavicsok. 7. Szarmata, emeletbeli üledék. apró mélyedéseiben is, a másik az, melyet a magevő madarak gyomra, a zuza köszörül ki, természetesen ezek itt nem jöhetnek tekintetbe. Újabban sikerült reámutatnom! hogy apróbb kavicsokat a hullámverés is kifényesíthet. Különben az itt érintett viszonyokra és dolgokra még visszatérek, ha, majd időrendben ezekhez érek. A MAROSMENTI TERRÁSZOK LEÍRÁSA. Holocén (ó-alluviális) terrász. A holocén terrász helyenként tíz méterrel is ma - gasabb a Maros remdes viízszinéné ly der Le Sa Vabib Nas annyira fölötte van, hogy az áradások sohasem érik 1 Természettud. Közlöny 558. füz. A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. él ser erddi a st agpra ssz b aka ai ma szerint alapja a Medencében sohasemrégebbi képződmény, hanem mindig, végig a Maros üledékeiből áll. Ennek a ter- rásznaik az alapja ma 18 a Tt odlyró arggyzazi bant aza Bindkédíji - részi-medencében s egyálta- lán nem lehetetlen, hogy en- nek a jobbára kavicsos leta- kzötdsá Sarasosg rank skót Térgsz 04) HILÉLO A pleisztoesén végén keletkes- zett. Nem lehet itt eléggé hang- S ŰLyoz ms asziba as kilós ü éményet; hogysa d uinter , Ma rosa resak lenyeste ezt a holocén tér- szint s legfennebb a lenyesés mélyedéseibe rakta le későbbi üledékeit, de itt az Erdélyi Medencében még mindig apb- ban jár. Megfiigyeléseim nem TS jertek keteta mini szara e KOZOS get a terrászoknak szakadatlan so- Tartu rastiasa 8 8 a mes ágy! az itt érintettek csak mint ki- ragadott példák jöhetnek te- kintetbe. Így a miriszlói patak torkolatánál a holocén terrász élesen elválik a guimter üledékektől s tíz méteresnél magasabb fal- ban emelkedik a viz színe fölé. (L. Föld- tam Közlöny XXXIX. köt. 144. oldal.) Alapja, amely a víz színe alá nyúlik, nagyszemű kavics, meg vékony szürke agyag, erre tőzeges iszap következik, kövü- letekkel, ezt pedig homokos, kavicsos sárga agyagrétegek fedik be. Az utóbbiban sok a Campylaea banatica, amely ma a környék- ben alig hogy előfordul. Szóval az egész vastag rétegsor, amelybe a Maros utólag belevágta a medrét, ugyancsak az ő üle- déke és pedig a tőzeges iszapban gyüjtöt- tem fauna tanusága szerint 18, amely a következő fajokból áll: sZonmitotdes mtida Müll., Petasta bidens HNBUY TS EI YNÍTLY TSZI MOPIIY ZS 1] mnfiury solar zs/ 7 IN58 xfijdry 750 nnhyaty 7565 vételt VIZSUNT A fej A A/SVÍZ-SZIN ki hivatal. érnö zítette a nagyenyedi kulturmé 0 es 31. ábra. A Mavrosmeder szelvénye Nagyenyeden. K 259 :sz, 2. Homokos agyag. 3. Agyag. 4. Homok. 5, Kavics. 6. Kék agyag. 1], Hun: 260 PÁVAI VAJNA FERENC Chemn., Tachea vindobonensis Fér., Pupilla muscorum Müll., Limnophysa palu- stris Müll., Limnophysa palustris corous CGmel., Limnophysa palustris transilvamica Kim., Velletia lacustris L., Spirodiscus corneus L., Tropodiscus umbilicatus Müll., Gyrorbis vortex L., Bathyomphalus contortus L., Segmentina mitida Müll., Bithymia ventricosa Gray., Valvata cristata Müll., és [ossarina pusilla Gmo a holocén képződményének tekinthető. A miriszlói sikon ez az üledék uralkodik, csak a Holtmaros felé olvad össze a reátelepedett guinterrel, de hogy a holocén lerakódások az enyedi völgyben még mindig mélyebbek, mint a Maros mai feneke, azt a vízvezetéki vízre való fúrások igazolták, amelyek szerint a szarmata kék agyagig még körülbelül két méteres fiatal üledék van a Maros medre alatt. (31. ábra.) Különben a Nagy- enyedre vezető országút baloldalán majdnem a városig szépen kiemelkedik a mai ártérből az alacsony holocén terrász. Nagyenyed egyrésze, Marosszentkirály és Szászújfalu a holocén térszinen épültek. Ugyanezt mondhatjuk Tövis alsó részéről 18. A Gyulafehérvár—Piski között levő szakaszt részletesen nem ismerem. Piskitelep, Dédács és Déva egyrésze is szintén a holocén terrászon terül el. Piskitelep 12 m-rel magasabb a Maros színénél. Az állomás mellett a téglagyár kútja jól tárta föl az itteni holocén üledékeket, de sajnos, csak a Maros vízszínéig, amíg elegendő vizet kapott. A humuszos termő talaj alatt vastag sárga agyagot látunk, amely nem egyéb, mint a pleisztocén terrászokon ma is meglevő lösz átmosott anyaga. Ez alatt pedig az ilyen üledékeknél megszokott homokos kavics foglal helyet. Lennebb Marosnémetinél van meg az egykori holocén térszín, amely he- lyenként Vecel felé folytatódik. Branyicskán túl a cMagurew körül a pleisztocénen alul a holocén üledékek is megvannak. A Magura Marosbrettye felőli lábánál nagy területet fednek holo- cénüledékek s a sMagura Serbulun alatt is jól kivehető. Tovább Dobra körül és a laszói völgy torkolatánál ugyancsak megfigyeltem. Az utóbbi helyen 8 m-rel magasabb a Maros guinterjénél. Tiszafalun felül 10 m magas ez a terrász s a zámi szoros kitágulásában is nagy területet borít. Birkis, Osztrov, Baka- mezőnél szélesen lepi el a tágas völgyet az ártér felett 10 m magasságig 18. És ezt így folytathatnám tovább, ha időm engedte volna, hogy lépésről- lépésre nyomozzam ezt a terrászt is, amelyik természetszerűen ma még a leg- nagyobb kiterjedésű a terrászok között s kivezet arra a hatalmas holocén tör- melékkúpra, amely Lippa alatt veszi kezdetét, amint azt Lóczy Lagos dr. szépen feltüntette geologiai térképén. Felső pleisztocén (városi) terrász. Általában húsz méterrel magasabb a mai ártér- nél és rendes körülmények között az alsó része szál- ban álló régebbi képződményekbőlsáll. Fedője helyen: 1 Az erre vonatkozó adatokat NAGY IGNÁC főmérnök úrnak köszönhetem. A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. 261 ként a lösz, amely az őtömeges megjelenésű kövületei- vel Heliz hyspida, Pupilla muscorum, Vallomia pulchella, Succima oblonga stb. éppen úgy jellemzi korát, mint az Elephas primigentus, vagy Ursus spelacus. A felső pleisztocén terrásznak szép példája az, amelyet a Nagyenyedi séta- térnél és 267-es pontnál találunk meg 26—28 m magasságban a Maros nagy- enyedi ártere felett. A felső pleisztocén terrász ilyen nagy magasságát érthetővé teszi az, hogy az enyedi patak egykori törmelékkúpjából is több méter vastag kavics borítja. Csombord alatt azonban átcsap a Maros balpartjára és szélesebb- keskenyebb sávban Marosszentkirály felett elhaladva Tompaházán alul a 260 m-es. pont képviseli. Szentkirálynál 19, Tompaházánál 24 m a magassága. Érdekes az az egészen kis magaslat, amelyik Szászújfalu előtt 254 m magas és mint sziget emelkedik ki az ártérből. Ez a kis 18 m-es pont a felső pleisztocén térszin roncsa. Tövis és Alsógáld között is van egy elég széles 20—22 m magas párkány, amely Alsógáldon túl Vajazsdig követhető s a cVackarog oldalán Vajazsdtól Szentimre: felé folytatódik. Az igaz, hogy a Hunyadi templom már csak 15 m-rel magasab- ban fekszik a guinter térszinnél. Az Ompoly és Marosvölgy szögletében Borbánd felett és a temetőn át messze föl Sárd felé követhetjük a felső pleisztocén terrászt. Egyszóval a Vajazsd — Borbánd—Sárd közötti rögök körül mindenfelé megvannak a pleisztocénkorú térszinnek nyomat. Jóval lennebb Alvincen alul a vasuti sinpár nagy területen halad végig egy átlag 20 m magas kavicsfedőjű térszinen, amelyet bár a geologiai térkép ó-alluviumnak jelöl ki, magassága miatt valószínülegide kell számítanunk. Alkenyér és Bencenc között ugyancsak megvan a vasut mentén jellemző. kavicstakarójával egyben. ; Lennebb is bár a sűrű mellékvölgyek komplikálják a dolgot, a részletes bejárás után sok helyen lehetne a felső pleisztocén terrászt kijelölni. Nagyrápold alatt széles, lapos terület 205 m magas s így 17 m magassággal egyelőre a felső pleisztocén terrászhoz számíthatjuk. Ennek a völgyfenéknek folytatása Arany- falu felett kisebb-nagyobb megszakításokkal Marossolymos alattig követhető. Gyertyánosnál GAÁL megfigyelése szerint kavicsra települt mésztufa fedi ! míg Kéménd alsó végénél, ahol 20 m magas kavics, ártéri iszap és homok meg lösz borítják. Harónál a kavicsos vörös agyag alul szépen kilátszanak a le- nyesett fillit ráncos rétegei. Baláta ugyancsak 20 m-re kiemelkedő térszinen épült, de a faluban levő kutak sokszor 22 m-ig fiatal? üledékbe vannak mélyesztve. A rétegsor egybehangzó bevallás szerint felülről lefelé vörös agyag, homokos, sárga kavics és cfehér kavics, amely utóbbi 22 m mélységből vizet szolgáltat. Kérdés, hogy az itt levő fehér kavics a Maros hordaléka-e, vagy öregebb képződ- mény? Megjegyzem mellesleg, hogy a terrász aljában, Baláta alatt néhány jó. vízű forrás fakad. Balátán alul a Maros kanyarulata szépen tárja föl az ugyan- olyan magas terrászt s itt az előbbi hellyel szemben ugyanazt látjuk, mint Haró- 1 A gyertyámosi mésztufa pleisztocénkorú faunájáról. (A Hunyadmegyei Tört. Rég Társ. Évkönyve 1910. évf. 12. füz. III. old.) 262 PÁVAI VAJNA FERENC nál, hogy a terrász alapja néhány méter magasságig szálban álló kőzet, csak hogy ez itt nem fillit, hanem krétakorú homokkő. Marossolymoson alul ez a térszin az utolsó ide tartozó házaknál végződik és rétegzetlen lösz borítja három méter vastagon jellemző kövületeivel: Pupilla muscorum, Valloma pulchella, Succinea oblonga stb. Az alja 5 m mélységig ártéri homok és kavics. (32. ábra.) A Maros balpartján Ópiski egyrészét tekinthetjük a felső pleisztocén terrá- szon épültnek. A Sztrigy mai árterénél 18 m-rel magasabb. Szemben a piski rendező pályaudvarnál lemetszett tompai terrász legkevesebb 20 m magas s így az att feltárt kavics még akkor is felső pleisztocénkorú lenne, ha GAÁL J. dr. Elephas primigenius-t nem kapott volna belőle?. Az alapja kékes-szürke agyag, amelyet báró Nopcsa mediterránnak,? HArAvÁCs és GAÁL pedig szarmatá- A § 5 3 ÍS) ÉS E X SA a -g Ja -— k/a ZS ÜLÉS DN ASZRee 32. ábra. Alsó és felső pleisztocén terrászok Marossolymosnál. nak térképezett, illetve rajzolt $Én ebbenalevelesen elváló agyag- ban gazdag hal-, rovar- és növénykövület-lelőhelyre akadtam, amelyet ugyancsak 190 (év őszén a Magy. KIT Földtani Intézet részére zsákmányoltam ki. (33. ábra.) Szántóhalom felső végénél ennek a terrásznak a nyoma szintén megvan. Marosnémetinél 29 m magas a vastagon sárga agyaggal borított felső pleisztocén terrász. Vecel, Vulcsesd előtt és még fennebb Herepe felett is van hasonló magas- ságú térszin. Lesnyek alatt 18 m magas a felső pleisztocén terrász roncsa. A sza- kamási Corniet K-i oldalán 24 m-es a pleisztocén, agyaggal fedett párkány s a lennebb kiugró bazalt sziklának is van megfelelő magasságban eróziós csorbája. Priznik felső végén megint 18 m magas az ilyen korú párkány. Lopusnyák és Dobra határában a két falu között szintén megtaláljuk ezt a terrászt. Dobrán alul az abucsai terrász szép hosszú részlete a felső pleisztocén térszinnek. Magas- 1 A gyertyámosi mésztufa pleisztocénkorú faunájáról. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XIV. 1902— 5. 3 A Hunyadmegyei Tört Rég. Társ. Évkönyve. 1910. évf. 12. füz. 9 , , A. MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. 268 sága átlagosan 20 m és kavicsos veres agyag borítja. Nem is lehetne más színű ez a már megforgatott agyag, hiszen nem régen még erdő borította az egész ter- rászt. Ez a terrász lefelé az Állami Gyümölcsészetig követhető, természetesen közben árkokkal megszaggatva. Tovább a Tiszán felül a szoros elején 18 megvan- nak a városi terrász nyomai. Ha visszatérünk a Maros jobbpartjára, a branyicskai templomnál szép terrászt találunk 26 m magasra kiemelkedve. Vastag, jórészben hulló porból alakult vörös agyag borítja, de ebben még vasborsó ritkán fordul elő. Szép lapos terület ez, amely Bikó és Tirnavica felé folytatódik, félkörben kerülve meg a 249 m magas Magureu-t, amelyet ugyancsak egy régebbi térszin maradványának te- kinthetünk. Különben maga a Magureu. is körül van véve felső pleisztocén ter- rász maradványokkal, míg a Magura felé már csak a holocén és guinter ural- 229 -36- ; J 9 TTTTTTNTTn z 4 213 TV Söt STT Dpiski Sztrigy 777 1987 d TT Gt GŰ 33. ábra. A Sztrigy folyó terrászainak vázlatos rajza Tompánál, / kodnak. Tovább a Magura Sarbului alatt és lennebb Szirb és Bácsfalu között több helyen megvan ez a terrász az ő megközelítő magasságával. A kimpeny- szurduki templom 20 m magas terrászon épült, de Tataresdnél, Bursuknál és az alatt is megtaláljuk kisebb-nagyobb megszakítással, amint azt PAPP KÁROLY dr. fölvételi térképén szépen kijelölte. Ha ilyen szépen megvan a felső pleisztocén terrász a zámi szoros felett, mindenfelé természetesen meg kell lennie abban is, ha eróziós az a szurdok. S tényleg a jobbparton mindjárt a szoros K-i végén lévő őrház felett ott van a felső pleisztocén terrász kis maradványa, a többit lemetszették. (34. ábra.) De a tulsó oldalon Tisza és Szelcsova között több és szebb olyan hely var, amely semmi egyéb, mint a városi terrász maradványa. Így a tiszai Magura és a D. Corbului alatt, a szoros kitágult részében a malmokon alul, különösen az itt levő oldal- völgyecske torkolatánál, ahol ma szép gyümölcsös van a terrász agyagos tetején. A szoros alsó végében pedig a szelcsovai kereszt 181 m magasságban leg- alább 20 m-rel magasabb a guinternél, ame"y valamivel lennebb a zámi révház- nál 159 m magas. ACIBI "m-es szikla" torrászn megdönthetetlen bizo 26 PÁVAI VAJNA FERENC nyítéka annak, hogy a zámi szoroson keresztül a felső pleisztocénben már átfolyt a Maros, de majd látni fogjuk, hogy , az alsós pilei8sztoeéómnb en , 18. man b ao ni asisó folyó hömpölygött át ja mar addig 18 jól kimélyesz- tett SZOTOSON. A zámi szoros alatt a Magura Ny-i lábánál elterülő szép gyümölcsös 20 m-rel magasabban fekszik az ártérnél s így megint csak a felső pleisztocén agyaggal borított terrászán járunk. Ugyancsak Zám községben magában és a régi határ- ház felett 18 megvan a felső pleisztocén kavicsos terrász roncsa. Szemben Szelcsova és Pozsoga részben szintén a felső pleisztocénhez szá- míitható törmelékkúpokon épültek. Innen azonban Kapriora alsó végéig a bal- parton számbavehető terrászok nem igen vannak, de a pozsogai Barlangocska 34. ábra. A Maros sziklazatonyai a zámi szorosban, háttérben a Maros-terrászok és a. 213 m. nyereg. (Pesteruca) és a kapriorai barlang nyílásai világos bizonyítékát adják annak, hogy bár a Maros völgyének ez a része tektonikus eredetű, a mai völgy helye ki volt töltve és a vízszín nivója itt i8 fokozatosan sülyedt, lennebb és lennebb az erózióval. Az említett barlangok a Marosmeder felső pleisztocén térszimét jelölik, tehát ilyen korúak. Kapriora alatt a faluhoz tartozó gyümölcsösben azonban már vörös agyag- gal fedett granitit szikla terrásza is van a Marosnak. Ez 20 m-rel magasabb a mai ártérnél s határozott bizonyítéka annak, amit az előbb mondottam. A jobbpart kevés jó bizonyítékát adja az eróziónak, bár itt is akadnak. Így a Petris felől jövő patakvölgy torkolatánál a V. Dragonics alatt kiugró erdős szikla körülbelül 20 m magas, diabáz sziklarész. Jóval lennebb Gyulicánál a 205 és 206 m-es pontok alatt terrász részletek vannak szintén, amelyeket vastagon fed fölfelé babérces 1 Pávai VAJNA FERENC dr.: Néhány újabb barlang ismertetése. ( Földt. Közl. 1911.) A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. 265 agyag, de a szélen, a városi terrász magasságában kavicsot találunk a szálkőzetre települve. A batucai templom szintén 20 m-rel magasabban épült az ártérnél. A balpartra térve megint vissza a vasborsós agyag nagy területeket borít be s így csak inkább sejti az ember, hogy meddig tart a felső pleisztocén terrász. Valemáre és Kápolnás között, Birkis felett Vörösmarton át Ostrov felett halad el az a lapos terület, amely átlag 30—834 m magas, de aligha nem éppen olyan vastag a babérces agyag rajta, mint amennyivel magasabb a városi terrásznál. Bottánál azonban már vékonyabb ez a szubaerikus lerakódás s így a felső pleisz- tocén terrász sem magasabb sokkal a rendesnél: 24 m magas. Ilyen magasság körül a Marosvölgyébe kiugró Tocalu erdős lábán 18 megvan az ennek megfelelő erózió nyoma. A batucai szoroson túl Lalasinc falu felett a temető és a hozzá csatlakozó egymagasságú párkány 27 m magas, amit szintén érthetővé tesz az, hogy az alapkőzetet vastag kavics és vasborsos agyag takarja. A kavics között sok a fényes kavics. Belotincnál a szálkőzeten agyagos kavics van 20 m-rel maga- sabban, mint az ártér, de fölfelé vastag babérces agyag fedi, úgy, hogy tetemes magasságot ér el. Sokkal lennebb a hosszuszói Dealul Viilor alatt 25 m-es párkányt találunk. A lippa-solymosi szoros felett a Poena lunga alatt ugyancsak szép az e korú terrász, csakhogy 80 m-es magasságával elüt a városi terrásztól, de ha bele- nézünk az itt levő aknaszerű fazekasagyag gödrökbe, meggyőződhetünk arról, hogy ezt a magasságkülönbséget semmi egyéb nem okozza, mint a terrászt fedő vastag kavicsrétegek és fazekasagyag lencsék. A szoros keleti végén előre ugró 213 m-es erdős csúcs szintén magán viseli a felső pleisztocénkorú erózió nyomát. De visszatérve megint a jobbpartra, szép felső pleisztocén terrászt találunk a kaprucai temetőnél. Berzováig ennek a nyoma még többször kisért s közvet- lenül Bezova község felett a 219 m-es pont alatti patakvölgy torkolatánál a szál- kőzetből álló terrászt kavics borítja, amelyet metgin vastag babérces agyag fed be. Az odvosi templomtól ÉK-re szintén van nyoma ennek a terrásznak. A milovai állomástól E-ra, az út feletti elhagyott kőbánya tetejében ugyancsak a városi terrász magasságában folyóvizi kavics van föltárva. Lennebb haladva sokat- mondó az az elég nagy terjedelmű terrász, amelyik közvetlenül a lippai szoros felett a Zsernovi patakvölgy végénél terül el szemben Erzsébetkirályné fáival. Ez mintegy 22 m magas s amíg magva eródált szikla, két oldalán a patakok sok- szor hatalmas tömbökből álló durva törmelékét találjuk, amelyet a részletes geo- logiai térkép óriás kavicsnak jelöl ki. Az egészet vasborsos agyag borítja. A hippacsroly mojs 11 iszior os etelettetekliat sziímtén az egész Marosvölgyén végig megvan a felső pleisztocén, vagy városiíterrász s Így épen úgy, mint a fennebb levő SZOT öjstolkkon a tree me ast an Maaors " manit miki alan ai SaNémtar ey folyó halad át a pleisztocén második felében. Egészen természetes hogy ha alippa-solymosi szoroson felül a Marosvölgyében végig meg vannak a felső pleisz- torcén 66 Te ZUÜYZOK azt mér 9" Ot VB, ! ahrométt ek torni küs" 10 lyamatok szabták ömegmírányát, mint a /ám kKaprióra közötti részen, akkor az eróziós solymosi szorosban is valaminő nyoma meg kell legyen ennek a térszin- nek, amint hogy meg is van. Ha jól megnézzük a solymosi várrom Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 18 266 PÁVAI VAJNA FERENC alatt és Solymos falu felett kiugró sziklákat, meg a mellékpatakok torkolatát, akkor éppen úgy megtaláljuk a városi terrász nyomait (35. ábra.), mint ahogy megvan a baloldalon a 213 m-es pont alatt és lennebb a lippai Kálvária-utca elágazásánál a kálvária alatt. Az utóbbi helyen a terrász fedőjében kavicsot találunk és csak erre következik a lösz és vastag vörös, gyéren vasborsos agyag, amely itt nagy elegyengetést csinált. Szemben a máriaradnai oldalon a császár- emlék ugyancsak a városi, vagy felső pleisztocén térszinnek megfelelő területet borító hatalmas óriás kavics komplexuson épült. Ez a kavics a további vizs- gálatok folyamán valószinűleg jórészben a máriaradnai patak hordalékának fog bizonyulni, amelyet mint törmelékkúpot rakott le a pleisztocén közepén s így a felismerhetetlenségig magasra emelte ezt a terrászroncsot, amelynek már jóval kevesebb kavicscsal borított folytatása ott van Máriaradna alsó végénél SOIYMOSI VÁrTUrn? 35. ábra. Terrásznyomok a solymosi Maros-szorosban. a — granitit, b — krist. pala, c — holocén üledék, s természetesen még messze követhető a hegység peremén és a Maros régi hatal- mas törmelékkúpján. (35. ábra.) Alsó pleisztocén (fellegvári) terrász. Ennek a terrásznak átlagos magassága fedővel együtt 60 m, alapja mindig régebbi kőzet. Jellemzik az Elephas primüúgeomnius és Bison [DILBCGUS, "V/AKANAKAT a kövületes lösz Rildöntendő, hogy a tobb h edlyniők emlegetett 40 m-es terrásztól vajjon nem csak tetemes fedője különbözteti meg? Megint csak bent a medencében kezdem a fölsorolását az egyes jellemző előfordulásoknak. Marosgombás ezen a terrászon épült, tetején kavics és vékony kavicsos sárga agyag van. Gombás felett és le Apahidáig egyenletesen sík hatalmas da- A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. 2967 rabja ez az alsó pleisztocén völgyfenéknek. Apahidán alul kissé összeszorul ez a térszin s lassan alászáll Csombord felé, ahonnan kezdve a felső pleisztocén ter- rász foglal el nagyobb tért az előbbivel szemben. A jobbparton Gombás felett Miriszlónál a ref. temetőnél maradt reánk egy tanuságos kis alsó pleisztocén terrászrészlet. Magassága 52 m s kavicsra tele- pült, majdnem kilenc m-es lösz fedi az ő jellemző rétegzetlenségével és száraz- földi felső pleisztocén csiga faunájával. Ezzel a képződménnyel más belyen! foglalkoztam részletesen s most csak annyit jegyzek meg, hogy felső pleisztocén faunája és az alsó pleisztocén terraszon való előfordulása már magába véve is elég bizonyíték arra, hogy lösznek ismerjük föl. A miriszlói patak mentén éppen úgy, mint az örményesinél, az alsó pleisztocén völgyfenék messze fel követhető, a ho- mokos szarmata üledékek híven megtartották. A nagyenyedi sétatér felett az alsó pleisztocén terrásznak csak nyoma van meg az Őrhegy oldalában. Ezen az oldalon jól megtartott hasonló korú terrászmaradványt csak Tövisen felül, a Müller-tanya felett találunk, ahol megint finom folyóvízi homok és vastag lösz borítja a hajdani völgyfeneket. A lösz itt is felső pleisztocénra jellemző faunát zár magába. Maga Tövis község körül is megvannak ennek a terrásznak a nyomat. Krakkónál is van egy 44 m-es párkány. Gyulafehérváron alul Piskiig, amint már jeleztem, a terrászokat nem is- merem s a térképről bajos az ottani viszonyokból tiszta képet alkotni. Csak utalok arra, hogy Sibisán és Lámkerek között 59—61 m-es térszint látunk, amely éppen úgy megfelel a fellegvári terrásznak, mint lennebb Balomirral szemben és Szász- városon felül levő lapos területek, az alsó pleisztocén terrásznak megfelelő magas- ságban. Nagyrápold és az Aranyi-hegy között vastag édesvizi mészköves lerakódás borítja az alsó pleisztocén terrászt s így érthető 69 m-es magassága. Ezen az ol- dalon a kéméndi ruamun templom áll 60 m magas terrászcsücskön. Szemben Szentandrás felett vonul el a Cserna jobbpartján fölfelé egy tér- szin, amely 248—250 m Adria feletti magasságban a fellegvári terrász magasságát éri el. , Déva alatt Marossolymossal szemben az út ugyancsak 60—62 m magag terrászra kanyarodik fel, amelynek krétakori alapkőzetét kavics és ártéri iszapra. emlékeztető rozsdás sárga agyag fedi. (IL. 4. ábra.) A veceli patak és a Maros völgyeinek keleti szögletében 56 m-es szikla terrászcsücsök van. A jobbparton pedig a branyicskai hid felett szépen megvan az alsó pleisztocén terrász lekopott maradványa (36. ábra), amelynek folytatása lehet az a kavicssáv, amelyet PAPP KÁRoLnY dr. Bikó felé térképén szépen kijelölt. A Magura sirbului alatt 55 m-rel kiemelkedő sziklás párkány van. Bács- falunál is vannak nyomok. Jóval lennebb Tataresden felül fülke jelzi 60 m körüli magasságban, hogy valamikor itt is járt a Maros. Bursukon felül és felett ennek a terrásznak agyaggal borított darabjai ugyancsak megvannak, bár itt az om- lások sok munkát adnak. Visszatérve a balpart peremére, Lesnyek 282 m-es pontja az alsó pleisz- 1 PÁvAI VAJNA FERENC dr.: Az Erdélyrészi Medence löszfoltjairól. (M. kir. földtani int. 1909. évi jelent.) J kel 2968 PAVAI VAJNA FERENC tocén lenyesett térszindarabja, amelynek folytatása a 398 m magas pont alatt s kinyomozható. Szakamáshoz közeledve a Marosbrettyével szemben előreugró bazalt szikla teteje 50 m-re emelkedik ki a guinterből s így szintén nem egyéb, nint a fellegvári terrász tanuja. (37. ábra.) A marosillyei komppal szemben is van ennek a terrásznak nyoma. Lapusnyákon alul a 60 m-es terrász jól kivehető S fedője kavics és agyag. Dobra felső vége felett a patak és Maros keleti szögletében és Dobrán alul . zsidó temető felett ugyancsak kavicsos, agyagos nyomait láthatjuk ennek a völgyfíenéknek. Bár Tiszafalu körül 15 vannak olyan pontok, amelyek az alsó pleisztocén terrász maradványát rögzítik, az itteni omlásos területen csak hosszas körültekin- 36. ábra. A branyicskai szoros, a Maros mellett, az alsó pleisztocén terrász maradványaival. tés után jelölhetnők ki azokat. De biztosabb adatokat szolgáltatnak azok az előreugró erdős hegylábak, szögletpárkányok, amelyek a zámi szorosban levő tágulat két mellékárkának torkolatánál maradtak meg a sarokban az által, hogy a kétféle víz bevágott mellettük. Ezek átlag 40 méterrel magasabbak a mai ártérnél s nézetem szerint az egykori patakmedrek sziklatalpát jelölik. Lennebb az ujonnan bevágott út felett ugyancsak ott függ egy művelés alatt álló fülke megfelelő magasságban. S ha most a tulsó oldalra csolnakázunk át, akkor a vasút felett ugyan- olyan magasságban sorban megtaláljuk azokat a kiugró sziklácskákat, amelyek a hely szűke és a nagy utólagos erózió miatt ugyan kialakult terrászt nem mu- tathatnak, de éppen elegek arra, hogy fölismerjük bennük a fennebb megfigyelt alsó pleisztocén völgyfeneket. Mindezekhez járul az-a körülmény, hogy a zámi Magura DK-i oldalán levő fülkék között van olyan is, amelynek mai magassága 52 m legalább is. (36. á.) Természetesen ilyen helyen terrászt fedő kavics vagy más üledék nem A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. 269 maradhatott meg, sőt a sziklaalapzatot is még jól megnyirbálta az idő minden- féle hatásaival, elmosta, elporlasztotta. Az elmondottak alapján mert a Medemnmcében és onnan idáig mindegyre ott látjuk az alsó pleisztocén völgyienék maradványait, a fellegvári terrászt, a Maros mentén s mert más útja a Marosnak éppen a kör- nyező vízválasztók mai IA aus 8 ao a e mnsa t b, §/e mnikeles mon d amo mk oreg erat MaoGólsi "mán! a ap Venszz toe ém el enrérm ken keltem ela lk em 8 din nam in olt szeme ans ta e] zámi szoroson St ÜSAhZO mGptödk ja okon: 521 37. ábra. Az alsó és felső pleisztocén erózió nyomait viselő bazaltszikla Marosbrettyével szemben. A pontozott részt lefejtették. A zámi szoros alatt a Marosvölgy részben tektonikus eredésű részébe ju- tunk, ahol bár a mai völgyet kitöltő jórészben vulkáni kőzetet szintén az erTÓZIÓ távolította el az alsó pleisztocén terrásznak nem sok nyomára akadunk. Hanem az eddigiekből láthatjuk, hogy itt körülbelül abban az időben a 200 m tenger- színfeletti magasságban kellett folynia, vagyis a Pozsoga— Kaprióra közötti mészkő- fal tetején. Hogy ez így lehetett, mi sem bizonyítja szebben, mint az, hogy lennebb a tótváradi temető felett 61 m-es, Gyulicán felül és alul 60—61 m magas széles lapos térszín van, amelyet vasborsos agyag és annak bázisán helyenként durva kavics egyenget el. Ez a lapos terület éppen olyan szembeszökő, mint a másik oldalon Birkis tájékán a felső pleisztocén elegyengetett terrásza. Szinte ez 18 ter- rász voltuk mellett bizonyít, mert majdnem szabálynak tekinthető az, hogy ha az egyik oldalon az idősebb terrász foglal nagyobb területet, a másik oldalon a fiatalabb jut túlsúlyra a kanyargó mederváltozás miatt. a Bata felett ugyancsak megvan kissé alacsonyabban a fellegvári terrász s a batucai szorosban a 291 m-es pont alatt megtaláljuk a felső pleisztocén csorba. 270 PÁVAI VAJNA FERENC§ felett 190 m Adria feletti magasságban azt a párkányt, amely valószínűleg az alsó pleisztocénkorú erózió nyománál szintén nem egyéb. Ha a babérces vörös agyag vastagságát tudnók, talán ugyancsak ezt a terrászt ismernők föl a 365 m magas Tocalu alatt, ahol lapos területen nagy gyümölcsösök vannak a falu felett 67 mé- terrel. Berzovára menve át, a jobboldalon már, az oláhok felső temetői körül, ugyanezt a magasságot találjuk meg széles területen. A feltárásokban itt meg- láthatjuk, hogy az alapot alkotó homokkövet és palás elválású agyagot sokszor 10 m vastag vasborsos agyag takarja, amelynek alján sok helyen fehér zúzott kvarcrögök hevernek. Mindenesetre ezen a vidéken már további nagyon rész- letes kutatások és esetleg fúrások kellenek ahhoz, hogy az igazi alsó pleisztocén terrász helyét és rajta az esetleges folyóvízi kavicsot kimutassák. Odvoson felül a gozau rétegek felett a vörös agyag megint lapos területet borít a 200 m-es magas- sági görbe alatt s szemben a hosszuszói Dealul viilor oldalában, majdnem 50 m magasan ugyancsak csorbát látunk a lippai szoros felől nézve. De lássuk, mit mond a lippa-solymosi szoros maga! Ha a szorost keleti végéről nézzük a Hosszuszóra vivő útról, akkor lehetet- len észre nem vennünk, hogy az erdővel borított 218-as pont alatt csorbák vannak, amint már említettem, amelyeket a jókora erdő sem tud annyira elegyengetni lombjaival, hcgy azokat kis fotografián is ne rögzíthetnők. Az alsó a már leírt városi terrásznak felel meg, a felső pedig, amint a szorcs baloldali erdejében és a solymosi várrom alatt élesen kivehető, két részre tagolt sziklapárkány és ugyan- olyan csorba 50 m-rel magasabban a mai ártérnél, éppen megfelelnek az alsó pleisztocén terrász alapjának, amelyen itt természetesen éppen úgy nem marad- hatott meg semmiféle folyóvizi üledék, mint fennebb a zámi szorosban. A Medencében tent Felsőújvárnál, Miriszlónál, Gomkás és Apahidánál, Tövis- nél, Szászváros vidékén, Piskinél és a közbeeső helyeken is mindenfelé meg- találjuk az alsó pleisztccén terrász nycmait. A Maros, mint olyan, semmiképen sem folyhatott le sem a Sztrigy mentén, sem lennebb a Larugy felől jövő patak vidékén, mert ott a vízválasztó mai megassága 18 negyobb, mint amilyen magasan a Maros akár a piskii, akár a dobrai szakaszon járhatott egyáltalán a pleisztocén elején. Tehát a zámi szoroson okvetlenül át kell hoznunk már az alsó pleisztocén- ben a Marost. De tovább haladva sem találunk sehol Lippán alulig olyan mai vízválasztót sem, amelyiken át a mai ártér felett 60 m-rel is magasabban folyó Maros átfolyhatott volna. A lippai nyeregről még feltételezhetnők, hogy a pleisz- tocén elején átfolyt rajta a Maros, hiszen alig 70 m-rel magasabb a Maros szoros feletti ártérnél, de fúrási adatok hiján, amelyek a nyereg tetején a vasborsos agyag. pontos vastagságát adnák, nem merem mondani. Arra pedig, hogy a Marosnak ezen a völgyszakaszán a pleisztocén elején olyan sivatagos állapotok lehettek volna, amilyenek mellett lefolyástalan terü- leteken egy Maros elenyészhetett, semmiféle adatunk sincsen s így nem marad más bátra, mint az, hcgy a Marost az eddigi biztos és sejtett adatok alapján a maga teljességében már a pleisztocén elején kialakultnak tekintve, az erdély- részi medencéktől szorosan a mai eróziós és nem tektonikus út- j án hozzuk át a nagy magyar medencébe, az Alföldre, amint azt jórégen kifeje- A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. 271 zésre juttatta a marosvölgyi kutatások úttörője, Lóczy Lagos, amikor idestova, 35 év előtt kimondotta, hogy: a Marosvölgy Tisza-Bursuktól kezdve egész Lip- páig, mint negyedkori (postneogén) vájadék tekinthető. Hanem hogy mint ilyen nagy folyó, egyszerre nem vehette útját a bra- nyicskai, zámi és batucai szorosok 400 m-t meghaladó vagy megközelítő magas- latain, természetes. És most következik az, ami szükségszerű, de amire csak részben mutat- hatok reá pontosabban s amit legfennebb a további kutatások fognak tisztázni : a Marosvölgy keletkezése. A Marosvölgy kialakulása az eddig elmondottak alap- ján sem előbb, sem utóbb nem játszhatott le, mint a pliocén végén, a pannoniai emelet üledékeinek és a plostina kavicsoknak a lerakódása után. Lássuk az utóbbiakat! A plostina kavicsok Szántóhalomnál határozottan szarmata rétege- ken fekszenek és közöttük sok a fényes kavics. Ezek a fényes kavicsok fokoza- tosan emelkednek fölfelé a dévai kőbánya felett (288 m) egészen a Kozolyára vivő út 497 m-es pontjáig. A kövületek hiánya, a település és a fényes kavicsok, közöttük a plostina kavicsok, szárazföldi eredetére vallanak. Ha tudnám, hogy a Déva környékén levő szarmata kavicsok nem tartalmaznak fényes, deflaciós kavicsokat s továbbmenőleg a régebbi konglomerátumok között sem akadnak ilyenek, kimondhatnók azt, hogy a pliocénben olyan száraz terület volt Déva kör- nyékén, amelynek növényzet nélküli kavics- és homokfelhalmozódásain a szél által tova szállított homok fényesre csiszolt egyes kavicsokat. Hogy ilyen viszonyok lehettek volna ezen a vidéken is, arra bizonyítékul szolgáljon hazánk területén a dunántúli Polgárdin és más helyeken akkor élt fauna, amely minden tekintetben a mainál melegebb, hogy úgy mondjam, áfrikai klimára vall az ő gazelláival, hiénáival stb. stb. De mondom, annak az eldöntése, hogy a plostina kavicsok fényessége a. pliocénben gyökeredzik-e vagy nem, csak a jövő kutatásai fogják eldönteni. A lehetőség mindenesetre megvan s ennek a körülménynek a megállapítása a Maros völgyrészeinek kialakulási magyarázatát lényegesen megkönnyítené az ő lefolyástalan területeivel, amelyek tavak vagy mocsarak nem lehettek, mert ezek üledékei nem fordulnak elő, de száraz terület igen, ha a fényes kavicsok ebből az időből valók, mert megvannak úgy a dévai medencében, mint a Branyicska—Laszó közötti tágulatban és Kapriora vidékén, meg Lalasinc, Berzova, Lippa között. És most visszatérve a Marosvölgy keletkezésére, már az eltárgyalt pleisz- tocénkori viszonyból láttuk, hogy a Marosvölgye még ott is, ahol mélyreható tektonikai mozzanat szabja meg irányát, mint Zám és Kapriora között, erózió- val mélyítette medrét fokozatosan a mai nivóra s fiatal árkos vetődéseket, vagyis olyanokat, amelyek kész utat adnának a lefolyó víznek, nem találunk sehol sem, de igenis ott vannak mindenfelé az erózió igen régi nyomai, mint a zámi Magura DK-i oldalán. Ez alul a Déva alatti szoros sem kivétel. Lehetnek ott rég és közel multban mindenféle vetődések, de jórészben csak a szoros előtt, mert különben nem lenne ez a szoros gátja a földrengéseknek s ha nem erózió vágta át a szorost, mit keresnek itt a felső és alsó pleisztocén terrász határozott nyomai és mit jelent itt Marosnémeti felett a Magura oldalában az a párkány (29. ábra.), amelyen ugyan máig semmiféle folyóvizi üledék sem maradt meg, de amelyik ÉNy-ról DK-re lejt 290 m tengerszín feletti magasságból 282 m-ig s amelynek egyenes 972 PÁVAI VAJNA FERENC folytatása a Maros mentén fennebb a 302 m magas Mascamál oldalában levő kavicsos terrász 265 m magasban. 100 m-rel magasabb útja volt itt valamiféle pataknak a Maros ártere felett s ez a patak, úgy látszik, nagyobb esésű volt a felső részén, mint az alsón, de azért az egész esés arról tanuskodik, hogy nagyobb patak lehetett. Ezt a Medence felé folyó vizet gondolom én annak, amelyik a pliocén végén hátráló eróziójával jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy az átnyesett vízválasztón, a megváltozott viszonyok nagyobb vízmennyisége, a Maros erre lefolyhasson. A dévai oldalon azonban a leírt plostina kavicsok, szem- ben az itt érintett patakmederrel, magasabban fekszenek, határozott térszint alkotva 497, 288, 279 m magasság között s így azt kell hinnünk, hogy a plostina kavicsok idősebbek ennél a mederfenéknél. Hanem az sem érdektelen, hogy Marosnémetin alul a Bezsán házcsoport felett a 8355 m-es pont alatti lapos terü- let keresztjénél 277 m magasságban vagyunk, tehát 98 m-rel a mai ártér felett. A branyicskai hid felett az erdő alatti párkány már csak 84 m-rel magasabb s a magányosan álló lenyesett Magureu már csupán 78 m-re emelkedik a guinter fölé. Bár nem olyan világos itt az összefüggés, mint a másik oldalon az ellenkező irányú lejtőnél, a további vizsgálatok itt is deríthetnek ki valamit. A zámi szorost hasonlóképen vághatta át valamiféle pliocén patak, amely a glódgilesdi 15 lehetett, amelyről, a vízmedreknek a kőzetekhez való viszonyát ismerve, egyáltalán nem látszik lehetetlennek az, hogy először nem a homogén mészkőbe mélyesztette medrét a Magura ÉK-i oldalán, hanem a szétporló andezit tufába s valahol a mai 2831 m-es pont tájától a Maros medre mentén mozgott és pedig a magassági viszonyokból itélve a pliocénnek egészen a végén. (34. ábra.) A patak későbbi mederváltozását a Magura dolináira gondolva, olyan formában képzelem, hogy a mai patak-szoros táján valamelyes elaggott dolina rejtett üregei megnyitották a patak útját a keskeny mészkő gáton keresztül az előbbinél nagyobb eséssel. A Maros pedig később ezen az elhagyott patakmedren vette az útját, miután egy másik patak meg valószínűleg Bursuk felől vágódott be idáig. Ezek persze jobbára hipotézisek, amelyekre a Magura DK-i oldalán levő eróziósnak látszó fülkék adnak csak némi támpontot, de amelyek érdemesek arra, hogy a további vizsgálatok során foglalkozzunk velük. Tovább haladva a Kapriora, Zám, Temesesd, (Godinesd közötti tektonikus vonal mentén, a Marosvölgy, Zám— Kapriora közötti szakaszán a legszebb bizonyítékát láthatjuk annak, amit az előbb mondottam, hogy a homogén kőzetek mellett a lefolyó víz a szétporló, de azért meredek martban sokáig megálló heterogén kőzetekbe mossák ki medrüket. A terrászok leírásánál láttuk, hogy ennek a völgyrésznek barlangnyílásai és terrászmaradványai azt bizonyítják, hogy a Maros itt is erózióval mélyítette a medrét fokozatosan, de a jura mészkőfal iránya és egész külseje elárulja, hogy a Maros a mészkőfal mellett elhaladva egész sokszor 2 km-nél is szélesebb völgyét jórészben a heterogén vulkáni közetekbe vájta ki az ide benyúló mediterrán képződmények mellett. Ha Kaproira alsó vége felett megtekintjük a 219 m-es pont nyeregszerű környékét, azt találjuk, hogy ott a jura mészkő egyenes vonalá- tól É felé még majdnem egy kilométernyire ugrik előre s csak azután követ- kezik a granitit és annak szegélyfáciese még előbb. De a 219 m-es pont körül egyebet is találunk, ott van a vörös agyag és jura mészkő között az a kavics, A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. sás ZDAÜÍti amely között olyan fényes kavicsok 18 vannak, amelyeken az utólagos koptatás világosan látszik, a fényesség csak a mélyedésekben maradt meg. Az itt látható nyereg 219 m-es pontja 69 m-rel magasabb a mai ártérnél s semmi sem zárja ki annak a föltevését, hogy a lefolyó víz az alsó pleisztocén terrász keletkezése előtt, tehát a pliocén legvégén itt az útjában álló mészkőnyergen folyt keresztül, amiért a Birkis Osztrov feletti kavicsok, hasonló magasságban, talán a továbbiak folytán elválaszthatók lesznek a pannoniai emelet üledékeitől. Ez a 219 m-es nyereg fényés bizonyítéka annak, hogy nemcsak az agyagos kőzetek szorulnak háttérbe a heterogénekkel szemben, a kialakuló folyómedrek- nél, hanem a homogén kőzetek is, mert a vizek ahol csak tehetik, a heterogén lassanként szétporló kőzetekbe mélyesztik medrüket. A Maros nem a homogén jura mészkőnyelven vágta át magát, mert ezt jórészben oldania kellett volna, hanem elfoglalta egy a mai granitit szorosban gyorsabban erodáló patak medrét, amelyik természetszerűen hamarább mélyesztette ki útját itt, mint a folyó a mészkőben. Mondhatnám egyszerűen elvezette a másik patak vizét s lehetővé tette azt, hogy a pleisztocén legelején kialakult Maros arra folyjon le. Csak így magyarázhatjuk meg magunknak azt a körülményt is, hogy amig a lefolyó víz a pliocén végén a lippai Savanyuvíz-fürdő felé folyt át Lóczy szerint "a nyergen keresztül, addig a pleisztocén elején a nyeregnél jóval magasabb 259 m magas ponton túl kezd egyszerre folyni a Maros. Csak ilyen, medrét gyorsabban mélyítő patak közbeavatkozásával magyarázhatók meg ezek a jelenségek, ilyen helyen, ahol az erózió nyomai a tektonikus közbeavatkozásokat kizárják. izt .a körülményt pedig még egyformán elegyengetett felszínen, nagyobb vízmennyi- séggel szemben is megmagyarázza az a két meder kőzetei közötti külömbség, amelyre először megint csak jórégen Lóczy mutatott reá elsőnek, éppen ezen a helyen. Különben a Lóczy-féle törvényre éppen agyagos homokos kőzetekre vo- natkozólag ott van a hatalmas példa a kapriorai szoros alatt, Valemáre és Batta között, ahol a pannoniai üledékek a Marosvölgyeig nyomulnak s amelyekben a Maros a Béga felé látszólag könnyebben moshatta volna ki medrét s mégis azt tapasztaljuk, hogy mint gátat kerüli ki a lefolyó víz és inkább átvágja magát a batucai kemény dioriton és lippa-solymosi granititon, semhogy puha omló kőzetekkel vesződne hiába. Ezek után a legjobb akarat mellett sem tekinthetem az így keletkezett völgyeket és völgyrészeket, a külföldiek mintájára, epigenetikusoknak, a vak véletlen szülötteinek, amint azt SAwIxIcxkI hiszi.? Nyitott szemmel kutató természetbuvár nem elégedhetik meg a tények megállapításával, ezek tudományos értékét elsősorban az oki összefüggés föl- derítése adja meg. Ilyen oki összefüggésre mutatott reá Lóczy a víz medrének az agyagos és kemény kőzetekhez való viszonyára vonatkozólag, amikor bebizo- nyította, hogy a lefolyó vizek agyagos puha kőzetek mellett a partálló kemé- nyekbe mélyesztik medrüket. 1 LUDOMIR SAWICKI: Beitráge zur Morphologie Siebenbürgens. SAWICKI LUDOMTR dr. : Morphologiai kérdések Erdélyben. ( Földrajzi Közl. XXXVIII. VIII. füz.). 274 ; PÁVAI VAJNA FERENC Ezt az oki összefüggést látom kiegészítve akkor, amikor a kapriorai szoros esetében reámutattam a homogén mészköveknek a heterogén granitittal szemben való háttérbeszorulására. A természettudományoknak alapigazsága, hogy ok nélkül semmi sem tör- ténhetik, ez alul még a folyómedrek sem kivételek. A lefolyó vizek útjá- nak irányát els ő "sjorbamsaut elsz imitt orma keie a "a smiedsine ágyat alkotó kőzet minősége szabja meg, hogy ez így van, mondhatnám élő példa rá a Maros völgyének itt leírt szakasza, amiért ebben a kérdésben határozottan tiltakoznom kell SaAwrxcki dr. felfogása ellen. Az elmondottakban azt hiszem sikerült még egyszer reámutatnom, hogy a Maros völgyének két medence közötti szakasza erózióval kivájt völgy s olyan fatal tektonikai mozzanatok, amelyek a Maros lefutásának szabad utat enged- tek volna, sehol ezen a szakaszon nem észlelhetők, mert ha voltak is valamikor ilyenek a Déva alatti szorosban vagy más helyen, azokat vagy elegyengették a későbbi képződmények, vagy olyan csekély mélyedést adtak a vízválasztón, amelyek a Medence pliocén végi vizét nem vezethették le. Ez ellen szól különben is GaáLr! és saját megfigyelésem, amelyek az Erdélyrészi medence felé folyó ősi patak nyomaira vonatkoznak, csakhogy én a pliocén végére vagyok hajlandó tenni ennek a pataknak a munkáját a plostina kavicsokhoz való viszonyáért s így nem 18 a pannoniai tóba vezetem, hanem lejtési viszonyaiból kifolyólag csak a Déva-Piski közötti medencébe torkollanak, gondolom azért is, mert a tulajdonképenmi Erdélyi Medence és e között még sejtek egy régi vízválasztót. Erre a helyre vonatkozólag GaáLlal szemben még egyszer hangsúlyoz- nom kell azt, hogy Aranytól Branyicskáig nem egy terrász van, hanem a holo- cénen kívül még kettő és pedig a felső pleisztocén Gyertyánostól Marossolymos alattig és a másik oldalon is azokon a helyeken, ahol leírtam az előbbiekben, de meg van az alsó pleisztocén is, amint az Marossolymossal szemben a balparton szépen megmaradt s átlagban 60 m-rel magasabb az ártérnél. (32. ábra.) Fen- nebb meg ugyanolyan magasságban ott van a Cserna jobb partján a 150—148 m-es térszin s a Maros balpartján a 247 m magas pont Kéméndnél, amely utóbbiak alsó pleisztocén kora mellett az első magassága bizonyít. Tehát a pleisztocén elején a Maros már keresztülfolyt a Déva alatti szoroson is. Itt kell, hogy utaljak arra a régi megfigyelésre, amely nekem is szemembe ötlött, hogy a Sztrigynek, ellentétben a Marcssal, nem két, hanem három pleiszto- cén terrásza van. Tompa község mellett a piski rendező pályaudvar részére az első. egy részét lemetszették s amint már jeleztem, 20 m magas és fedő kavicsából Elephas primgemius került elő, tehát típusosan felső pleisztocénkorú s így a Maros. Déva körüli hasonlókorú terrászai ehhez csatlakoznak és fordítva s nem a máso- dikhoz, amelyik 36 m-rel magasabb a Sztrigy árterénél. E fölött van a harmadik 250 m abszolut magasságban, ez 57 m magas s teljesen megfelel, sőt összeolvad a Maros 60 m-es fellegvári terrászrészletével. Ezen felül a 270 m-es térszin talán a Déva környéki plostina kavicsos térszinhez tartozik. 1 Földrajzi Közlemények XXXVIII. köt. 1910. VIII. füz. A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. 275 Az egésznek a lényege az, hogy itt az alsó pleisztocénben kétszer vágódott be a lefolyó víz intenzivebben, míg a Maros medrében általában csak egyszer. Ennek a jelenségnek azt hiszem két oka lehet, az egyik az erózióbázis a Piski— Déva közötti Marosmeder sülyedése, de akkor ennek terrászként itt is meg volna a nyoma, a másik a Sztrigy vízgyüjtő területének e korú bebizonyított eljegesedése. Nem mondom, hogy igen, de mégis érdemesnek gondolom a fáradsá- got arra, hogy ebben az irányban, ennek a terrásznak az alapján a pleisztocén első felében, annak közepe táján egy esetleges interglacialis idő nyomaira kutas- sunk, amire különben némileg a brassói fauna is utal. Talán itt lesz leginkább alkalomszerű megemlítenem, hogy a piski ren- dezőpályaudvarnál föltárt felső pleisztocén, vagyis városi terrász fedő kavicsában első ottjártamkor egy olyan tüzkődarabot szedtem ki, amelyen az emberi meg- munkálás nyomait vélem fölismerni s ez a megmunkálás és annak alakja jól meg- egyezik azok közül a pleisztocén eolitek közül egy nehánnyal, amelyeket Rütó küldött a Földtani Intézetnek. Végre még arra a jelenségre akarok reámutatni a Maros völgyére vonat- kozólag, hogy amig az bent a medencében Déva? Nagyenyed, Marosújvár kör- nyékén és bízvást merem állítani, hogy más helyen is vastagon fel van töltve holocén és nem lehetetlen, hogy részben éppen legfelső pleisztocén hordalékkal (31. ábra.), addig a Déva alatti és Lippai szorosok közötti szakaszon helyenként a Marosból ma is sziklazátnyok állanak ki. Így a zámi szorosban a malmok alatt a sziget végénél két ilyen diabazból álló zátony 60—70 cm magasan állott ki 1910 augusztus 24-én a vízből (84. ábra.) s a malmok felett is a 69-es számú őrházzal szemben a balpart közelében az egész mederfenék alsókrétakorú homokkősziklából áll. Ezekre a sziklazátonyokra vonatkozólag a legjobb felvilágosítást tudnak adni azok, akik a régi sószállító hajókkal vagy tutajokkal járták végig a Maros medrét, hiszen ezekre a legnagyobb veszedelmet rejtik magukban ezek a zátonyok. Így Turduj Péter, a zámi szoros öreg molnárja, aki mind a kétféle alkal- matossággal sokszor megtette a marosmenti utat, az első sziklazátonyokra a marozbrettyei Magura alait, a lesnyeki patak torkolatánál emlékszik. Majd lennebb a Dobrai patak beömlése alatt. Ugyancsak ő a zámi szorosban egyik parttól a másikig észlelte a sziklazátonyokat. Magam mederből kiálló szikla- zátonyokat figyeltem még meg lennebb ott, ahol Pozsoga alatt a Maros a jura mészkövet egy kissé kikezdette, amint az már a térképen is kivehető. Itt a zá- tonyok valószínűleg csak a balpartra szorítkoznak. A Kapriora alatti granititba vájt szorosban, amint azt előre vártam, ugyancsak sziklazátonyokat figyeltem meg. Valószínű, hogy a további vizsgálatok még több helyen fognak kimutat- hatni, jeléül annak, hogy a Marosmeder Déva—Lippa közötti szakaszán több helyen nemcsak hogy nincsen feltöltve, de határozottan az alapkőzetbe van mélyesztve s ebben az erózió ma is tart. 1 Dr. KoRmos TIVADAR: A tatai őskőkori telep. (M. kir. Földt. Int. Évkönyve XX. köt. 1. füz.) ? L. Földtani Közlöny 39. évf. 325. oldal. 276 PÁVAI VAJNA FERENC Annyit azonban mindenesetre meg kell jegyeznünk, hogy arra vonat- kozólag, vajjon ezek a sziklazátonyok adott helyeken az egész Maros völgyön keresztül húzódnak-e, csak az ártéri és holocén üledékekben megejtendő fúrások fognak kétségbevonhatatlan bizonyítékokat szolgáltatni. De ez nem zárja ki, hogy már az eddigi adatok alapján ne gondolkozzunk afelett, vajjon mi is lehet annak az oka, hogy amíg a Medencében a Maros völgye feltöltött völgy, addig az említett helyeken nagy az esés, élénk az erózió. Legkönnyebb volna minden- esetre az Erdélyrészi-medence pleisztocén végi megsülyedésére gondolnunk, vagy arra, amit báró Nopcsa mond a Dévavidéki hegységről, hogy ott remel- kedés; van, a mai napig! Csak sajnálnunk kell, hogy erre vonatkozó megfigye- léseit elfelejtette publikálni. Az mindenesetre tény, hogy az Erdélyrészi-medence DNy-i részén a tercier végén lassan sülyedt, ami a pannoniai üledékeknek a medencének ezen a részén való elhelyezkedéséből és transgressiájából látszik. A medencében bent a neogén rétegeknek napjainkban is folyamatban levő lassú, alig észrevehető gyűrődésére, mozgására sikerült reámutatnom.? Az Erdélyi Érchegységben, Béli-hegységben és Déli Kárpátokban áttoló- dásokat ismerünk. Talán nem csalódom, ha a Marosvölgy ezen szakaszának kiemelkedett voltát az ezen a vidéken lefolyt mélyreható tektonikai folyamatok- kal hozom összefüggésbe, mintegy azok végső megnyilvánulását látva benne. A Maros völgyével foglalkozva, nem kerülhette el figyelmemet az sem, hogy vajjon a Maros mentén, amint azt többen írták és rajzolták, lehetett-e összeköttetés a harmadkorban a két medence beltengerei között és pedig külö- nösen a felső mediterránban, hiszen ezt az erdélyi kálisó előfordulhatósága szem- pontjából némelyek nagyjelentőségűnek tartják. Ki kell jelentenem, hogy Marossolymos és Dobra között sem a részletes fölvevő geologus Papp dr., sem én nyomát sem láttuk a mediterrán, vagy szarmata üledékeknek s erős a hitem, hogy a Nopcsa ? és Sawixcxi! által emlegetett medi- terrán és plane szarmata tengerszoros legfennebb Nagyág és Fehérkörös völgye között lehetett, ahol a geologiai részletes fölvevők PÁLFI és Papp dr. urak szíves közlései szerint a magasra tornyosodó fiatal vulkáni kőzetek rajta feküsznek a mediterrán üledékeken s így ezektől az akkori térszint illetőleg el kell tekin- tenünk. Egyszóval éppen úgy nem volt a Marosvölgyén mediterrán és szarmata tengerszoros a két medence között, mint ahogy még nem volt meg Sawicki cpontuswp Marosa s még kevésbbé lehetett, az elmondottakra támaszkodva, az áttörése még korábbi. Azt magam is vallom s vizsgálataim igazolják, hogy többé-kevésbbé a mai 1 A Magy. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. XIV. 1902—6. ? Dr. PÁvAI VAJNA FERENC: Az Erzsébetváros-Héjjasfalva, Fogaras-Rukkor közötti terület tektonikai, stratigraphiai és morphologiai viszonyai. (Jelentés az erdélyi medence földgázelőfordulásai stb. II. Rész. 1. füz. VI.) 3 Földrajzi Közlemények XXXVIII. köt. VIII. füz. 41 SAWIOCKI LUDOMIR dr.: Morfológiai kérdések Erdélyben. (Földr. Köz. XXXVIII. VIII. füz.) A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSÁRÓL. 277 Maros völgyén az alföldi pliocéntóba lefolyt egy nagyobb patak, vagy ha úgy tetszik, egy kisebb folyó, de hogy ez a Déva alatti szorost előbb, mint a pliocén végén átvágta volna hátráló eróziójával, még SAwxcki úrral szemben 18 tagadnom kell, mert megfigyeléseim arra kényszerítenek. A Maros addig le nem folyhatott, amig a pannoniai üledékek lerakódása után a felgyűrődött erdélyi medence redői peneplénszerűen el nem egyengetődtek, úgy hogy a Maros és folyórendszere azokat harántolva kialakulhasson, ez pedig csak a pliocén végén történhetett meg. Még csak azt jegyzem meg, hogy az áttörés után, egész természetszerűen igen gyors eróziós működést kell feltételeznünk a Maros folyórendszerénél. Az elmondottak alapján azokat a neogenrétegeken ugyancsak diszkordánsan fekvő kavicsokat, amelyek helyenként, mint p. o. nagyenyedi Őrhegyen és a Bük- köslapos ÉK-i oldalán, vagy a Gerebentetőerdő laposán átlagban 120 m-rel magasabban helyezkednek el a mai ártér felett s felnyomulnak az Érchegység peremére, nem tekintem a kialakult Maros terrászfedőjének, hanem a hegy- ségből lefolyó víz hordalékának. A mi ezeknek a kavicsoknak a korát illeti, tekin- tettel azok magas fekvésére, pleisztocénnél idősebbeknek kell gondolnom, de nemcsak a pannoniai üledékeknél fiatalabbak, hanem fiatalabbak annál a panno- niai utáni elegyengetődésnél is, amely peneplénszerűen a tercier végén a redőzött erdélyi medencét elsimította, mert ebbe a térszinbe már mélyen be van vágódva ezeknek a szintája. Ezek éppen úgy nem a kialakult Maros terrászain fekvő kavicsok, mint a már említett déva-szántóhalomi plostina-kavicsok, vagy a zámi Magura tetején levő kavics, amelyek fölfelémenőleg összefüggésben lehetnek azokkal a kavicsok- kal, amelyek a közbeeső 800 m magas peneplénszerűen elegyengetett csúcsokat fedik, vagy legalább 15 azok átmosottjai. Lösz a Marosvölgyben. Nyári kutatásaim alatt azonban a löszről sem feledkeztem meg s élénk érdeklődéssel figyeltem meg az utamba eső feltárásokat. Tipusos löszre akadtam én is az Aranyihegy alatt a zsidótemetőhöz fölvezető útmenti föltárásokban, ahonnan, mint Erdélyben más helyen is, tapasztani hordják. Rétegzetlen mész- konkréciós sárga föld ez a tipusos löszcsigákkal. Lennebb meg van az átmosottja, fölfelé pedig az Aranyihegy ÉNy-i oldalán már részben, vagy egészben átalakult sárga majd vörös agyaggá. A kéméndi felső pleisztocén terrász fedőjében a falu alsó végén levő árokban kavics, ártéri homok és löszszerű kőzet van feltárva, az utóbbiban rengeteg sok a löszecsiga a Pupilla muscorum, Vallonia pulchella, Succinea oblonga stb. De az is igaz, hogy fennebb a jobb időkről tanuskodó ref. temető romjai mellett mindenütt olyan finomszemű, réteges porózus agyagot találunk, amely arról tesz tanuságot, hogy ott a hulló por vagy nedves területre esett le, vagy még inkább arról, hogy az a hely időnként áradásoknak volt kitéve. Lennebb egy darabon már csak vörös agyagot találunk, azt a vörös agyagot, amely éppen itt a Maros mentén világosan láthatóan le és fölfelé fokozatosan megy át löszbe és viszont. Hogy miért váltja föl a löszt helyenként vörös agyag, arra mindjárt Balátánál fölvilágosítanak azok a csonka fatörzsek és meghagyott hatalmas 278 PÁVAI VAJNA FERENC tölgyek, amelyek még abból az időből maradtak tanunak, amikor az erdő a lapos városi terrászra 18 lenyúlt. De a marossolymosi téglavetőben megint 8 m vastag rétegzetlen mészeres löszt találunk kavics és ártéri homok felett az ő jellemző csigáival. (32. abra.) Iz is szintén a 20 m-es terrászon van, világos jeléül annak, hogy ez a lösz a pleisztocén második fele előtt nem képződhetett s a felső pleisz- tocénban is csak ott, ahol a völgyfenék egyes részeit már nem érték el az áradások. Tovább Branyicskánál a felső pleisztocén terrász fedője megint jól fel van tárva, de itt már az a több méter vastag kőzet nem lösz, hanem ritkán bab- érces vörös agyag, amely bár eredetileg nem réteges, a benne végbement át- alakulások szerint különböző színű és összetartású a martban és ez látszólag rétegességet kölcsönöz neki. Hogyatt éppen az eddig látottak alapján a növényzet hatására átalakult löszszel van dolgunk, kétségtelen s végtelen örömömre szol- gált, amikor visszatérve Lóczy tanár úrnak cMagyarország felső pleisztocén és holocén korszakának klimájárób című értekezését olvasva azt láttam, hogy amit TRerrz úrtól tanultam és magam is tapasztaltam, ő megerősíti, amikor azt mondja, hogy ta vasborsos agyag kilugzott, mésztelenített lösznek vehetős.! A Maros völgyének ezen az alig pár kilométeres szakaszán, ahol hol lösz, hol vörös agyag fordul elő, ugyanolyan területen a felső pleisztocén terrászon lehetetlen, hogy e a vegetációnak tulajdonítható átalakulás elkerülje figyel- münket. A Marosvölgy mentén lefelé Lippáig részemről több helyen löszt nem figyeltem meg, de Lóczy dr. az 1884. évi jelentésében a milovai hegyfok végénél, közel a 29-es őrházhoz említ löszt. Szorvracm dr. pedig 1891-iki jelentésében Kelmáknál a Jagonita ÉK-i árkáról írja, hogy az út felé sárga, homokos lösz féle agyag van, amely jellemző meredek falban áll és alatta kavicsos agyagot találunk. Lippán a kálvária alatt találtam megint s Lóczy az ó-poulisi szőlőárkok- ból említ löszt, de ezek már a nagy Magyar medencéhez tartoznak. Lényeges csak az, hogy a Maros Déva—Lippa közötti szakaszaban több helyen megtaláljuk a löszt s ha helyes az a megfigyelésünk, hogy a vörös és vasborsos agyag, amely a Maros völgyében tipusosan Laszónál lép föl már, ugyancsak hulló porból keletkezett. világos, hogy a löszképződésre alkalmas körülmények nemcsak a Magyar medencé- ben és Dunántúl, meg az Erdélyrészi medencében voltak meg a pleisztocén második felében, hanem az akkor alig 10—15 m-rel magasabban folyó Maros mentén 18 a két medence között. De ha lösz és vasborsos agyag az a föld, amely a felső pleisz- tocén terrászt borítja itt és S$TRÖMPL adataira támaszkodva a visegrádi szorosban és hulló porból alakult át a vasborsos agyag, akkor nem lehet a legtöbb esetben olyannak tekintenünk az utóbbit, mint amelyik khatárréteg a congeria-rétegek és diluvium közötts. Nem lehet határréteg, mert jóval később a pleisztocén máso- dik felében képződött, különben nem fedhetné a 20 m-es terrászt. Lóczy igazgató 1885. évi jelentésében Vingáról közölt egy szelvényt, amelyben vörös vasborsos agyag alatt típusos lösz van csigákkal, tehát itt sem határréteg, sőt ha az eddigi megfigyelések helyesék, az ilyen agyagréteg csak utólagos átalakulás eredménye. hd 1 A Magy. Kir. Földtani Intézet Népszerű kiadványai. II. köt. 3. füz. 73. old. A MAROSVÖLGY KIALAKULÁSA. 279 Óriás kavicsok a pleisztocénban. Nem hagyhatom szó nélkül azt a megfigyelésemet sem, hogy ahol volt alkalmam látni, mint Kaprucánál, a felső pleisztocén terrászon, Solymos felett a Zsernovi patakvölgy torkolatánál szintén ilyen magasságban, meg a máriaradnai császáremléknél, határozottan óriás kavics van rajta a felső pleisztocén terrász magasságának megfelelő térszínen. Igaz ugyan, hogy ezek valószínűleg nem egyebek az ott torkolló patakok durva anyagú törmelék- kúpjánál, amelyeket a Maros elmetszett, még sem tekinthetjük számbavehetően idősebb üledéknek ezeket a kavicsokat a felső pleisztocén terrásznál, mert akkor miirtettttit er 1 FEEL E Ért] Eszes 38. ákra. Szkématikus rajz a pleisztocén óriás kavics korának megállapításához. ezeknek a patakoknak erózióbázisa már a Marosvölgy volt s nem lehet másról szó , mint arról, hogy a Marosnak a pleisztocén közepetájára eső pihenési szakaszán belül, amíg a folyó a széles völgy baloldalán mozgott, a jobboldalon felhalmozó- dott patakok törmelékkúpja a Marosvölgy fenekén, amelyet azután a jobbol- dalra visszatérő Marosmeder megint elmosott, levágott. (L. 38. ábra.) Csak így érthető meg ezeknek az elmetszett térszíneknek közel egyforma magassága. Szóval az ezeken a helyeken levő óriás kavics felső pleisztocénkorúnak vehető már s így megkülönböztetendő a magasabban fekvő régebbiektől, amelyeknek lehet egyszerű átmosottja is, bár kétségtelen, hogy időszakos, nagyesésű hegyi patakok minden időben s így ma is csak durván koptatott óriás kavicsot hoznak magukkal és halmoznak fel. 280 PÁVAI VAJNA FERENC Ami pedig a Maros terrászain észlelt kavicsokat illeti, azok erősen legöm-— -bölyített kemény kőzetekből valók, s közöttük sok olyant találunk, amelyik többé- kevésbé fényes, vagy volt fényes és ezt csak a mélyedések árulják el, ahol amíg a kiemelkedéseken lekopott az utólagos görgetés alatt a fényesség, változatlanul megmaradt a görgetés előtti hábitus. Az utóbbi körülmény mindenesetre arra utal, hogy nem ott azon a helyen fényesedtek ki, lehetséges, hogy a pliocén plostinakavicsokból származnak, lehet- séges, hogy máshonnan. De tény az is, hogy a Maros mai kavicsai között 15 akad fényes kavics csakhogy ezeket mindig valamelyik közeli fényes kavicsot tartal- mazó területről mosták be a patakok olyan rövid pályán, amelyen a keményebb kvarcféleségek nem koptak meg, mert az igazi folyóvizi kavics tudomásom sze- rint nem fényes, hanem mindig matt. Fényes, vagy utólag koptatott kavicsokat találtam Déva környékén, Lapusnyáknál, Laszó és Tyej mellett, a Zámi-Ma- gurán és környékén, Kapriorán, Gyulica alatt, Lalasincnál, Berzova és Belotinc mellett, Lippa és Máriaradna vidékén. Végül még egy megfigyelésemről kell itt beszámoljak, amelyik a felső me- diterrán üledékeknek egy újabbi előfordulására vonatkozik Zámon alul a petris- szelistyei tágas völgy jobboldalán. Szelistye falu alsó részén levő mély oldalárok mentén az utolsó házak közelében, az árok jobb partjában, diabazra települve homokos kavicsot találtam, helyenként szilárdabb homokkőpadokkal. Papp KÁRory dr. 1901. évi jelentésében ezen a tájon pliocén (?) ka- vicsot említ s egyenesen azért mentem ide, hogy ezt összehasonlítsam a déva- vidékivel, de e helyett hosszas keresés után kisebb nagyobb Ostrea teknődara- bokat egy Terebratula búbot, amely hasonlít az Erdélyben kőzetalkotó gramdis- simus-hoz, meg egy vékony héjú Brachopoda ép teknőjét találtam benne. Az utóbbi különösen meggyőzött arról, hogy itt nem pliocénbe bemosott mediterrán kövületekkel van dolgom, mert akkor ez, a durva üledékben nem maradhatott volna meg, hanem a PaPP KáRorytól Zámnál megfigyelt felső mediterránkép- ződmények folytatását fedeztem fel. Ezen a helyen is köszönetet mondok a Mh. Földtani Társulat Választmá- nyának, fogadják hálás köszönetemet továbbá mindazok, akik lehetővé tették számomra ezt a tanulmányt és akik adataikkal és útbaigazításaikkal szívesen támogattak. judapesten, 1911 április 5-én. A TALAJ ELEMZÉSÉHEZ HASZNÁLT FORRÓ SÓSAVAS KIVONAT KÉSZÍTÉSI MÓDJA. Irta SIGMOND ELEK dr.! Abból a nemzetközi mozgalomból kifolyólag, mely a stockholmi II. nemzet- közi agrogeologiai konferencián a kémiai talajvizsgálati módszerek tanulmányo- zása érdekében megindult, a talaj sósavas kivonatának készítési módját, vagyis a talaj részletes chemiai elemzésének módszereit a vezetésem alatt működő mű- egyetemi mezőgazdasági kémiai technológiai laboratóriumban behatóan tanul- mányoztuk. Szükségesnek tartottam ezt azért, mert a tudósok véleménye az oldat töménységét, az oldási időt és hőfokot illetőleg nagyon eltérő. A vizsgálatok megejtésére a magy. kir. földmívelésügyi minisztérium segítségül egy napidíjas vegyészi állást engedélyezett. A közleményemben felsorolt elemzéseket KOTRBA Géza okl. vegyészmérnök, jelenleg a Kir. József-Műegyetem mezőgazdasági chem. tech. tanszéknek tanársegédje végezte. Egyazon talajon következő eljá- rásokat alkalmaztuk és tanulmányoztuk : 1. HinGARD ismert módszerét, melynek értelmében a talajt tömény 1115 fs. sósavval forró vízfürdőn 120 óráig azaz 5 napig melegítettük. 2. A hivatalos amerikai módszert ugyanazzal a sósavval, de csak 10 órai oldási időt tarva be forró vízfürdőn, a gőzöket pedig visszafolyó hűtővel vissza- tartottuk. 3. Hasonló töménységű sósavval a talajoldatot többek ajánlata értelmében egy óráig forraltuk. 4. Végre tanulmányoztuk az orosz tudósok által alkalmazott módszert, akik a talajt 10 94-os sósavval forró vízfürdőn 10 óráig oldják.? A módszerek pontos leírása rövid időn belül a Magy. Chemiai Folyóiratban fog megjelenni. Itt csupán az elemzési eredmények ismertetésére szorítkozom, melyeket az I., II. és III. sz. táblázatban foglaltam össze. Ezzel a forró sósavas talajkivonat készítése tárgyában már a stockholmi II. agrogeologiai konferen- cián, majd pedig a nemzetközi kémiai talajvizsgálati bizottság tárgyalásai folya- mán felmerült, a sósav töménységére, oldási időre és hőmérsékletre vonatkozó vitás kérdések eldöntése érdekében újabb tapasztalati adatokat akarok szol- gáltatni. Ismeretes, hogy HILGARD módszerét kísérleti alapokra támaszkodva a 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1914 január 28-iki szakülésén. 2 Lásd: Földtani Közlöny XLII. (1912) 529. I. GEDROIZ KONSTANTIN : (A talajelemzés módszerei,) Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 19 282 D: SIGMOND ELEK sósav oldó hatása természetes határának; (natural limit) megállapítására épí- tette fel. -S0ils c. könyvében (340 I.) ezt következőképpen indokolja : Szerző (HitGARD) kAbban a meggyőződésben, hogy egységes megállapo- dásra csak akkor juthatunk, ha természetes határoláson alapuló módszert vá- lasztunk ki, OWEN és PÉTER RÓBERT nyomán haladva, arra törekedett, hogy ta- lajra vonatkozólag a megfelelő sav oldó hatásának természetes határát, a maxi- mális határnak megfelelő időt és savtöménységet véglegesen megállapítsa. Ismeretes dolog az ís, hogy ezen természetes határ megállapításakor HIL- GARD azokra a klasszikus munkákra támaszkodott, melyeket dr. Rh. H. SouGH- RIDGE 1871 és 1872-ben az ő utasításai alapján végzett. Ezen analitikai munkák alapján ugyanis kiderült, hogy az 110, 17115 és 17160 fs.-ú sósavak közül az 17115 fs.-ú old. ki legtöbbet a talajból. Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy OWEN és HILGARD! azt tapasz- talták, hogy az 17115 fs.-ú sósav sűrűsége (LUNGE és MARCHLEwSKki! ? szerint meg- felel a d4"— 17115 egy 22:8997-os sósavnak) a desztillálás közben állandó, míg az ennél töményebb vagy hígabb sósavat használva az első harmad lepárlása után körülbelül a fenti töménységű sav marad vissza, úgy látszik, hogy igaza volt HILGARDNAK, mikor a sósav töménységének természetes határául az 1115 fs.-t állapította meg. OWEN és HirGaARD kísérleteit mi is ellenőriztük és megerő- sítő eredményre jutottunk. Ezen koncentráció ellen a II. agrogeologiai konferen- cián csak dr. VESTERBERG ALBERT szólalt fel és pedig következő módon : (3IG- MoND tanár a ,maximális oldhatóság" meghatározására használandó sósav tö- ménységét illetőleg az 17115 fs.-ú (— 2394-os) sósavat ajánlotta. Ezt nem tudva ő (VESTBERG) régóta 209/-os sósavat használt, ATTENBERG, WEIBULL és mások pedig 1897-ossal dolgoztak. Ilyen kis külömbségek esetében könnyű volna egy középértékben megállapodni és talán a 2094-os savat választani, annál is inkább, mert ez éppen 6-szor normal savnak felel meg? VESTERBERGNEK 1913 szept. 16-án keltezett, hozzám intézett írásbeli észrevételeiben fent idézett indítványát következőképpen indokolta meg. 2 cHa HirGARD és másokkal egybehangzóan 1115 fs., vagy az általam java- solt 6-szor normal, kereken 110 fs.-ú sósavval dolgozunk, ez a külömbség nem lényeges, mert mindkét esetben ha a forralás csak 1—2 óráig tart, a sav tömény- sége érdemlegesen nem változik. Tömény 119 fs.-ú sósav használata kockázatos lehet, mert: 1. ennek erőssége HCI-gáz veszteség következtében lényegesen megváltozik és 2. valószínűleg az erős sav az el nem mállott ásványokat és a kaolin- szerű anyagokat (van BEMMELEN B. komplexumát) nagy mértékben megtámadja. Dr. D. J. HissIwsx is 1911 április 27-iki levelében következőképpen nyilat- kozik : Állandó forráspontú keverék használatának előnye valóban jelentékeny, ha a forrási idő 5 napig tart. Egy vagy két órai főzés esetében azonban magától elesik, mert e rövid forralás alatt a keverék sűrűsége alig változik. 1 Agricultural Science 1894 8 et seg. ? Zeitschr. f. angew. Chemie 4. 1913 ref. in Landolt-Börnstein-Meyerhoffer cPhysi- kalisch-chemische Tabellens III. Autlage, S. 324. 3 5. lapon. A TALAJ ELEMZÉSÉHEZ HASZNÁLT FORRÓ SÓSAVAS KIVONAT KÉSZÍTÉSI MÓDJA. 283 Ha tehát két óránál hosszabb oldási időt választunk, akkor HISSINK és VESTERBERG ellenvetései természetszerűleg elesnek. Dr. HisSSINk munkáiból azonban kitűnik, hogy ő a talaj jellemzésére VAN BEMMELEN módszerét választja és ajánljai BEMMELEN szerint pedig, miként tudjuk, a talajalkotórészeket két csoportba oszthatjuk. 1. A nem koloidrészek; ide tartoznak a kvarc, a szilikátok kristályos ré- szei, az egyszerű sók, mint pl. a kalciumcarbonát, a különböző foszfátok, klori- dok és szulfátok ; 2. A kolloid alkatrészek. Ezekhez számítja ; a) a humuszanya- gokat ; b) a kolloid vasoxidot; e) a kolloid kovasavat és d) az amorf kolloid szi- likátokat. BEMMELEN kémiai módszere HISSINK szerint odairányul, hogy az elmál- lott szilikátok mennyiségét és összetételét meghatározza. Az elmállási szilikátokat BEMMELEN egymástól szét nem választható kémiai egyedek rkomplexums-ának, helyesebben ú. n. abszorpciós vegyületek, mechanikai keverékének minősíti. Itt mindjárt megjegyzem, nogy ezen nézetet újabban (Gaws kisérleti és elméleti alapon megtámadta.? VAN BEMMELEN módszerének alapgondolata, az, hogy erős kénsav az elmállott szilikátokat (Verwitterungssilikates V. S. jelölve) feloldja, míg az el nem mállott szilikátokat nem oldja. Az elmállott szilikátok komplexumát még további két csoportba osztja fel: 4) komplexumra, mely a tömény sósavban oldható részt és B) komplexumra, mely csak a kénsavban oldható részt tartalmazza. Az 4) komplexum nyerésére 10 gr talajt 150 ca 1-9 fs.-ú sósavval két óráig forralunk. Fentemlített értekezésében HISSINK követ- kezőképen nyilatkozik : (A sósav töménysége és a forralás ideje tárgyában it kissé megállapodni kívánok. : A sósavval való főzés célja, miként már megjegyeztem az 4 és B kom- plexumok szétválasztása. Ha a talajt a sósavval való első oldás után újból sósavval főzzük és ezt a műveletet még harmadszor is megismételjük, azt tapasztaljuk, hogy ez a szétválasztás némileg sikerült is. Természetesen a sósav-oldást minde- nik esetben a kiválasztott kovasav-lúgban való oldásának kell követnie. A e(Ge- schiebelehmv-et elemezve, azt tapasztaltuk, hogy a másodszori oldáskor a sósavban csak kevés szilikát oldódott, és annak összetétele nagyon különbözött az először feloldott összetételétől és inkább a B komplexum szilikátjához hasonlított. Igy a sósawal való két órai főzéssel bizonyos mértékig egy végpontot érünk el. Ebből a, jelenségből, hogy t. i. erős sósavval való két órai forralással bizonyos mértékig olyan végponthoz jutunk, melyen túl már csak kénsav old fel újabb szilikátokat, indokoltnak látszik az, hogy két különböző talajkomplexum előfordulását fel- tételezzük. LEoporp G. H. a cKBeobachtungen über die chemische Zuzsammensetzung des Geschiebelehms in niederlándischen Diluvium, mit besonderer Rücksicht t Dr. HISSINK D. J.: cDie kolloidalen Stoffe im Boden und ihre Bestimmung. Ver- handl. d. II. Agrogeologenkonferenz 25 —54. oldal, úgy Bemerkungenben is, 1911 április hó 27-ről. Gawss R.: Über die chemisehe oder physikalische Natur der kolloidalen Tonerde- silikate. Centralbl]. f. Mineralogie, Geologie und Paleontologie 1913. évf. 22. és 23. szám. íg 984 D: "SIGMOND ELEK auf die Verwitterungssilikates című értekezésében az 4 komplexum (KVerwit- terungssilikat-Humat, kolloidales hydíatisches Eisenoxydp) jelentőségéről követ- kezőképpen nyilatkozik. Ez alkotja a V. §.-nek (elmállott szilikátoknak) leglényegesebb részét; ebben gyökeredzik csaknem az egész abszorpcióképesség : így pl. bebizonyosodott, hogy ha a vályogokat forró savval kivontam, csaknem tökéletesen elvesztették vízgőzt abszorbeálóképességüketos Itt mindjárt megjegyzem, hogy ezen tapasztalatból lehet ugyan arra kö- vetkeztetni, hogy a forró sósav szétroncsolja azon talajalkotórészeket, melyek vízgőzt abszorbeálnak, de azért evvel még nincs bebizonyosítva az is, hogy a sósav ezen alkatrészeket teljesen eltávolította. Ha a vAN BEMMELEN-féle módszerrel tényleg meghatározhatnók a talaj elmállott alkatrészeinek mennyiségét és összetételét, akkor a talaj kémiai jel- lemzése szempontjából ezt a módszert valamennyi más módszer fölé kellene he- lyeznünk. Azonban ezt a nézetet már a II. nemzetközi agrogeologiai konferen- cián erősen kétségbevonták, majd STREMME H. és AARwIo B.? vizsgálataiból eléggé kitűnik, hogy a tömény sósav és kénsav, melyeket vAN BEMMELEN hasz- nált, az el nem mállott kőzeteket tekintélyes mértékben oldják, sokszor még jobban, mint az elmállott talajalkotó részeket. Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a vas BEMMELEN-féle módszerrel, ha nem is mindig, de legalább nagyon sokszor az elmállott szilikátokkal együtt az el nem mállott kőzetek alkotórészeit i8 részben feloldjuk és meghatározzuk.. Ezen szempontból tehát nincs semmi előnye a HinGARp-féle módszerrel szemben. HISSINK továbbá rámutat arra, hogy tömény-sósavval való két órai főzés után úgyszólván egy végponthoz jutunk, miáltal az elmállott talajszilikátok két természetes csoportba oszthatók. Az bizonyos, hogy az A és B komplexum összetétele különböző és a HISSINK által végzett 10 talajelemzésnél az A kom- plexumben az A1l,O; : 510, viszonya 1:27 és 1:48 közt, míg a B komplexumban. csak 1:2 és 1:2:8 közt ingadozik. STREMME és AARNIÓ fentemlített értekezésében. az 4 komplexumingadozása nagyon kibővült, amennyiben az arány 1:1"19 és. 1:1-4-ig változott, a B komplexum összetétele azonban körülbelül ugyanaz ma- radt. Úgy látszik tehát, hogy a sósavas oldás utáni maradék egységesebb össze-- tételű, mint az A komplexum. D. Lxzororp fentidézett dolgozatából, valamint HISSINK dr. 1911 április 27-ki említett levelének okfejtéséből nem állapíthatjuk meg világosan, miért alkotja éppen a választott savtöménység és a két órai forralás ezt az oldhatósági hatást. A híg sósavval való ismételt oldásokat, melyekre HISSINK és LEOPOLD hivatkoznak, nagyon eltérő körülmények közt hajtották végre, így pl. 80 perc oldási idő, 55—95"70 hőfokon és különböző töménységű sósavat használták. Nem tudom megérteni, milyen indokolással választották éppen ezeket a kísérleti fel- tételeket. 1 Verhandlungen der II. int. Agrogeologenkonferenz 58. lap. : Die Bestimmung d. Gehaltes anorganischer Kolloide in Zersetzten Gesteinen und! deren tonigen Unterlagungsprodukten. Zeitschr. f. prakt. Geologie XIX. évf. 1911. 10. füz.. A TALAJ ELEMZÉSÉHEZ HASZNÁLT FORRÓ SÓSAVAS KIVONAT KÉSZÍTÉSI MÓDJA. 285 HirGakRp 1912 julius 19-én hozzám intézett levelében következőkép nyi- latkozik : Én úgy értelmezem, hogy az a mi megbizatásunk, hogy olyan módszereket tanulmányozzunk és gyüjtsünk össze, melyek gyakorlati célokat szolgálnak, amely szempontot úgy látszik HISSINK egészen figyelmen kívül hagyott. Ha az a cél lebeg előttünk, hogy az ő eljárásához hasonlóan csupán a talajalkotórészek oldhatóságát kutassuk, egyre erősebb vagy gyengébb savakban, akkor sohasem fogunk határozott eredményekhez jutni, hacsak végtelen sokszor meg nem ismé- teljük nagy számú talajon a fáradságos műveleteket és még akkor sem lehetünk biztosak, hogy valaminő elméleti vagy gyakorlati sikerhez jutunk. A németal- földi talajok, melyeket HISSINK vizsgált, talán bizonyos mértékig általánosabb jellegűek, ellenben akár ATTERBERG, akár az én esetemben, midőn igen változatos eredetű üledékes és alluviális talajokat vizsgálunk, az ő vizsgálatai eredményeit nem használhatnók., LoucnkRipGE kutatási eljárása sokkal indokoltabb és világosabb. Meg- állapította ugyanis, hogy ha a talajt 17115 fs.-ú sósavval 5 napig vízfürdőn oldjuk, az alkotórészek maximuma oldódik ki. Ebből még nem következik az, hogy ismé- telt oldásnál már nem oldódik semmi, mert erre irányuló kísérletek megmutat- ták, hogy a maradékot öt napioldás után még öt napig ugyanolyan töménységű sósavval oldva, még kioldódtak alkatrészek, de csak kovasav és aluminiumá- oxyd.! Ebből azt következtetem, hogy az öt napos sósavas talajoldat olyan oldat, melyben bizonyos talajalkotórészek teljesen feloldódtak, mások oldási egyen- súlyban fordulnak elő. Előbbiek azok a talajalkotórészek, melyek csak öt napi oldás alatt oldódnak fel tökéletesen és melyek a talaj elmállottsági állapotára és tápanyaggazdaságára jellemzőknek bizonyultak. HirnGaRp cHinfluss des Klimas auf die Bildung und Zusammensetzung des Bodeny 1913 c. munkájában és később 1910-ben megjelent KSoilw c. köny- vében (371—421 oldal) eléggé bebizonyította elemzési eljárásának a talajok jel- lemzése szempontjából való jelentőségét. A XIX. fejezet bevezetésében, ahol a töménysavval való talajoldat készítését tárgyalja, következőképpen nyilat- kozik : Miként már megállapítottam előbb, a töménysavakkal való oldás a talaj- elemzés esetében nem azt célozza, hogy annak pillanatnyi termékenységére kö- vetkeztethessünk, hanem hogy a talaj állandó értékét vagy termelőképességét (permanent value or productive capacity) határozzuk meg. Éppen ezért a részletes talajelemzés esetén nem elégedhetünk meg egyes jellemző talajkomplexumok vizsgálatával, miként ezt HISSINK okfejtéséből ki- tűnik, hanem mindig szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a talaj chemiai jellem- zéséhez természetszerűleg annak tápanyaggazdasága is hozzátartozik. Így pld. tudjuk, hogy a hu m 1 d-talajok tápanyagokban szegényebbek, az ari d-talajok gazdagabbak. Ha pld. szürke erdőtalajt közelebbről jellemezni kívánunk, nem elégedhetünk meg azzal, hogy a tipusos talajprofilt megállapítjuk, hanem a 1 Lásd Hilgardo cSoils; 342. lap. 286 Dr "SIGMOND ELEK részletes kémiai elemzés alapján kutatni fogjuk, hogy mennyire lúgozódott ki a talaj a felső alluviális rétegben, és azt sem lehet közömbös tudni, hogy milyen gazdag a talaj tápanyagkészlete. Értekezéseimben, melyek a részletes talajelemzéssel foglalkoztak, igye- keztem HiLGARD nézeteit továbbfejleszteni. Értekezésemből, mely a talaj és ásványok összetételének egy új terminológiájáról! szól, kitűnik, hogy a talaj chemiai jellemzése csak úgy lehet teljes, ha az összes ásványi talajalkotórészek grammegyenértékarányait megállapítjuk. Ezen módszer alkalmazásakor? rá- mutattam a kémiai elemzés fontosságára és nemcsak elméletileg, hanem gya- korlatilag ezt be is bizonyítottam. Ezen gondolat alapján javasoltam a II. agrogeologiai konferencián HIL- GARD módszérét a talajok kémiai jellemzésére. ATTERBERG felszólításában azzal az ellenvetéssel élt, hogy LouGHRIDGE kísérleti eredményeiből azt látjuk, hogy a. monoxidok zöme már az első nap elteltével feloldódnak és hogy az ami ezután oldódott, főképpen kaliumoxid, aluminiumoxid és kovasav volt, vagyis az oldás meghosszabítása következtében csak kálium földpát, esetleg kalciumcsillám oldódott még fel, amelyek csak nagyon nehezen oldható talajalkotórészek. Körül- belül hasonlókép nyilatkozik dr. Wirey H. W. a -Primciples and Practice of Agri- cultural Analysis, Volume I. -Soil c. könyvében (391. old.) és valószínűleg ez lehetett oka annak is, hogy hivatalos amerikai módszerben az öt napig tartó melegítés helyett, csak 10 órás melegítést fogadtak el, mely módszer, miként. HirnGaRD könyvében megemlíti, KEpziE-től ered (Ibid. 343 és 375. old.). VESTERBERG az előbb említett 1913 szept. 16-iki levelében az oldási időre vonatkozólag következőket írja : Egy órai forralást javasoltam, de ha EISSINK és mások két órát javasol- nak, nincs ellenvetésem, azonban semmiesetre sem helyeslem az öt napos heví- tést, miként ezt HILGARD javasolja. Mert ha ez esetben HILGARD azt 18 tapasz- talta, hogy az egy természetes határ, akkor 18 ez csak látszólagos és véletlen lehet (ha pl. a talajban az el nem mállott ásványok csak kvarcból állanak). Ha azonban úgy járunk el, miként v. Posr, majd VAN BEMMELEN, HISSINK és én (lásd Verhandl. 47. oldal),? hogy a talajalkotórészeket a sósav-, 111. kénsavban való oldhatóságuk alapján két határ (vAN BEMMELEN A és B komplexum) közé osztjuk, akkor nagyon indokolt, hogy a sósav hatását szükségen felül ne nö- veljük. VESTERBERG ezen megjegyzésére sem adhatok más választ, mint amilyet. már előbb adtam, mikor vAN BEMMELEN módszerét tárgyaltam. ÁLTERBERG és WxirEY ellenvetései szükségessé tették azonban, hogy LoucHRiDGE kísérleteit 1 D. A. DE SIGMOND dr. : -Antroduction of a new terminology in indicating the che- mical composition of minerals and soils; Int. Mitt. f. Bodenkunde II. sz. kötet 1912. 2. és 3. sz. füzet. 2 Lásd értekezésemet: Über die Bedeutung der chemisehen Bodenuntersuchungen der I. Agrogeologiscehen Konferenz Budapest 1909, továbbá: cErfahrungen über die Ver- besserungen von Alkalibáden;, Int. Mitt. f. Bodenkunde I. kötet (1911.) 1. füzet. 3 Alighanem íráshiba 94 lap helyett a Verhandl. d. II. int. Agrogeologenkonferenz Stockholm. A TALAJ ELEMZÉSÉHEZ HASZNÁLT FORRÓ SÓSAVAS KIVONAT KÉSZÍTÉSI MÓDJA. 287 más talajon kipróbáljuk és megvizsgáljam, vajjon tényleg az öt napos oldásnál mutatkozó többlet onnan ered-e, hogy a sav ily hosszú behatás alatt el nem mál- lott szilikátokat old tovább. A kísérletekhez hatvani cukorgyári gazdasági talajt használtunk, melyet az agrogeologusaink világossárga degradált mezőségi talajnak minősítettek. Az elemzési adatok az I. táblázatban vannak összefoglalva. Bővebbet az oldatok készítéséről a bevezetésben írtam le. I. Táblázat, : Hivatalos éz Alkotórészek 1 16 ! szer 7 3 85 asz ék orra lássa ye tev ését 1 IO SÁSKA Rt SZERB ÉT ea 1700 0-51 07-44 0-44 TENG OTHER E bele tt 128 0-90 0-92 0-80 GUV izetlen ett 097 0-67 075 078 IMI0OSA TA t én ezt 058 0-38 055 0:30 IO SS AZALATT 298 248 2:56 2"40 SZESZ RR ESETRE SE 4:62 434 322 3"47 ÖTVEN SK t e KET ETET EPETA 07-06 0706 07-05 0704 SA ESA Ko la öke stk 07-12 0711 07-10 0-07 JEEZ E 14 ztette RE E 0-21 07-19 0705 07-07 ADOG AT NGÉ É TE MTE 10-89 10-90 8701 827 Izzitási veszteség ...... 812 812 812 3-2 Oldhatlan maradék ... 69-54 7130 TÁGISÁT 15"88 (ÖSSZEGE Me vá estét 10037 10036 100-13 10075 Ha ezen számadatokat összehasonlítjuk, szembetűnik, hogy ÁATTERBERG és Wizey ellenvetései nem igazolódtak be. Még világosabban látszik ez, ha a kü- lönböző módszerekkel kapott eredményeket a HrLtGARD-féle módszer eredmé- nyeire—100 átszámítjuk. Ezeket az értékeket a II. táblázatban foglaltam össze. Viszonylagos értékek a HiLGARD módszerével kapott értékekre — 100 számítva. H. Táblázat. Hivatalos ST 1 órai Orosz ÉE7? ő ikai forralással módszerrel eljárással MÁS La sk ASE E 51 44 44 TS0 Sz B etette ák EVÉS EN BA 70 72 63 ÚN ZER ea esze ül, 69 TT $0 TMJ OSÁS EK TET S ÉSÉEN esete át 4 66 95 52 JEEZ B EA e AKA Lee t e ra SEAT EVÉ TES 83 86 81 ALÓ LONO NÉMA ell 94 70 75 NMTSOT A SZ ETRRÁKN ET Se e 100 83 67 BŐ ZER E ÁGAK ELVÁN Tk EGÁL 92 33 58 VE 50 E dés ERÖZT OKAT 6E a ONES KE LZÉSKÉ Va 90 24 33 BTs sát Tá SZERTS SET 100 74 76 2989 D: "SIGMOND ELEK Ezen eredmények alapján semmikép sem fogadhatom el ÁTTERBERG és Winey azt a feltevését, hogy a monoxidok legnagyobb része már egy illetve 10 óra alatt kioldódott. LOUGHRIDGE adatai esetében véletlenül és bizonyos meg- közelítéssel ez a feltevés indokolt lehetett, de ezt úgy magyarázom, hogy LOUGH- gkiDGE humid éghajlati erdőtalajt vizsgált a Mississipi völgyéből! mely- ben sokkal kevesebb monoxid volt, mely a talajkilúgozásnak ellenállott, mint a mi esetünkben. De még most is azt tételezhetnők fel, hogy a mi esetünkben is a kioldott többlet el nem mállott szilikátok jelenlétére vezethető vissza. A talajminták mi- neralógiai vizsgálata még nincs befejezve. Azonban a kolloidrészt, az úgyneve- zett nyers agyagot centrifugálással teljesen elkülönítettük bepárologtattuk, és megelemeztük. Ebben az esetben is használtuk a HILGARD módszerét és az 1 órás főzést. Az elemzési eredményeket, valamint a relativ értékeket a III. táblázatba fog- laltam össze. Ha a III. táblázatban összefoglalt elemzési eredményeket az I. táblázat megfelelő értékeivel összehasonlítjuk, azt látjuk, hogy a enyers agyagy-nak ne- vezett részben, nemcsak az oldott sesguioxidok, hanem minden egyéb talaj- alkotórész mennyisége tekintélyesen növekedett. Ma még nem tudok végérvé- nyesen döntő véleményt mondani e tekintetben, hogy ez a rész csak az elmállott talajkomplexumot tartalmazta-e, valamint az sem bizonyos, hogy a mechanikai elválasztásnál visszamaradó rész csak el nem mállott ásványokból állt-e? Erről majd csak a mineralógiai vizsgálat adhat felvilágosítást ; valószínű azonban, hogy a enyersagyagy zöme elmállott szilikátokból áll. Ha ez bebizonyosodik, akkor kimondhatjuk, hogy az elmállott szilikátok 1 óra alatt nem oldódnak fel teljesen. III. Táblázat. Hilgard 1 órai módszerével forralással TVA30 ee a térve teto etáte ese 151 1"02 68 TASS OJ é zt vet jretat etet eeetora tett; 281 102 36 GA0 zzz el ela SES KT TS 2"32 2:60 112 MGO: asszááta sa zzetstetáble vé ze 150 78 BEOS St At az tegez VÁGNTS melee a 00 7"68 91 IO tesenévés tás kez stetettseTs 15790 9705 57 NYELV FEK SSAS ÁLT SG agar 0-08 0706 15 Ig" varzzs szgk s NETAN ATÉÉS e éz 234 174 74 POS EZEL E FESS TESTS ET 119 21 079 71 9905-as as özs e STSÉNET TÉT 27"18 3395 125 Izzítási veszteség ...... 24-08 24-08 — Oldhatlan maradék ... 12-47 1691 —- ÖSSZEGEK aa 100-21 100-40 — 1 Hilgards Soilss; 341. oldal. A TALAJ ELEMZÉSÉHEZ HASZNÁLT FORRÓ SÓSAVAS KIVONAT KÉSZÍTÉSI MÓDJA. 2989 Ha azonban a HirGaRp eljárását alkalmaztuk, akkor nemcsak a sesgui- oxidok és káli mennyisége, hanem a legtöbb monoxid mennyisége is tetemesen nö- vekedett. Egy rendellenesség mindenesetre szembeötlő s ez az, hogy a 0a0 és oldható 5710, mennyisége csökkent. Az okát ma még nem tudom megmondani, azonban már többször tapasztaltam, hogy a CaO, MgO, és S10, néha úgy visel- kedik, hogy ha a sav tovább hat, kevesebb oldódik. (Lásd I. táblázat.) Talán se- ecunder echemiai reakció szerepel. Nem akarom ezuttal tovább fejtegetni az elemzési adatokat és az egyes módszerekre vonatkozó érdekes tapasztalatainkat, ezt más helyen kívánom rész- letezni. Itt csak azzal zárom közleményemet, hogy a fent közölt újabb tapasz- talatok alapján HirGaARD eljárásának indokoltsága tökélete- sen beigazolódott. Ha tehát a talaj forró sósavban való oldhatóságának maximális mértékét akarjuk megállapítani és a talaj cállandó termő- képességérőb akarunk tájékozódni, akkor véleményem szerint ezt a célt le g- jobban HirgaRpp módszerével közelítjük meg. Budapest, 19183 december hó 31-én. GÖRÖGORSZÁGI VASÉRCTELEPEK. Irta ZSIGMONDY ÁRPÁD. — A 39. ábrával. — . Előadásom tárgya társulatunk céljainak határmesgyéjén van; az elméleti és a gyakorlati tudományok határai nem abszolutak, egyik átnyúl a másikba s egymást megtermékenyíti. A m. kir. Földtani Intézet és a Magyarhoni Föld- tani Társulat a földtani tudománynak a gyakorlati tudományokhoz közelebb -eső fontos részét újabban intenzivebben ápolja, ami bányászati szempontból is igen kivánatos az együttműdödés megkönnyebbítésére. . Ezzel — úgy vélem — megokoltam görögországi vasércelőfordulásokról :szóló felszólalásomat, melynek nagy részét a tavalyi és az idei nyár folyamán há- rom, illetőleg két héten át alkalmam volt bővebben tanulmányozhatni. Mind- két utat a Szabadalmazott Osztrák-magyar Államvasut- társaság megbizásából tettem. Azóta nevezett társaság minden még meg- szerezhető volt nevezetesebb vasércelőfordulást (Görögországban maga részére biztosított. A görögországi vasércelőfordulásokról az 1910-iki stockholmi geologiai kongresszus által, földünk vasérckészletét tárgyaló általánosan ismert műben NOTTMEYER bányaigazgató rövid hatoldalas ismertetés és a görög kormány ál- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1913 november 5-én tartott szakülésén. 290 ZSIGMONDY ÁRPÁD tal Chalaré-ra vonatkozó publikáció volt az egész rendelkezésemre álló irodalmi anyag s így más leírások hijján nagyrészt saját megfigyeléseimre kellett támasz- kodnom. A bejárt vidékekről a wieni cs. és kir. katonai földrajzi intézet 1 : 300,000-as, továbbá az angol tengerészeti, kb. 1:112,000 méretű térképet használtam; ez utóbbi a tengermélységeken kívül csupán a partmenti domborzati viszonyokat tünteti fel. A két térkép részletekben 15 kilométernyi különbséget is mutat, a magassági adatoknál pedig 194 differenciát is. Legújabb hír szerint a wieni in- tézet megbizást kapott (Görögország 1:75.000 méretű térképének kiadására. További segédeszköz volt a BITTNER, NEUMAYR és TELLER 1880-ban közzétett felvételei alapján készült 1:400,000-es földtani térkép Euböa sziget és környé- kéről, mely azonban az általam bejárt helyeken, mint arról a helyszinén meggyő- ződtem, a részletekben hiányos. Athén környékét illetőleg útbaigazított a pom- pás kivitelű Lepsius-féle 1:25,000 méretű földtani térkép. A mellékelt 39. ábra- beli térkép OITTNER, NEUMAYR és TELLER geológiai térképe alapján készült. Öt vasércelőfordulást vizsgáltam meg, még pedig 1. az Atalantai-Psaknai-t, 2. Kakosales-it, 3. az Athéntől nyugatra fekvő előfordulást, 4. a Sertfos szigetbelit, a nyugati végén 5. az Amorgos szigetbelit. I. Az Atalanti —-Psaknai vasérecelőfordulás. Ennek a tájképileg felette változatos, igen szép vidéknek nyugati része az egész éven át hófedte Parnassost (2459 m), keleti része az euböaszigeti szinte hófedte Delphi (1745 m) hegyet uralják. A vidék tektonikája a BITTNER, NEumaYR, TELLER-féle térképből vehető. ki; a hegységek főiránya KDK-i, illetőleg K-i,.a rétegek csapása legnagyobb- részt ezzel azonos. Az Atalanti-öböl maga egy szakadékvonalnak felel meg. Földrengések az ókortól kezdve a legújabb időkig e vidéken sokszor vittek vég- hez pusztításokat és a földalakulatra mindenesetre berolyással birtak. Az uralkodó kőzetn em (lásd mellékelt ábrát) a mész k ő, még pedig a hippuritáknak néha tömeges jelenléte folytán kétségtelenül a felső krétába tar- tozó, mely mindennemű kedvező fejlődés legnagyobb ellensége, mert terméket- len karsztos területeket képez. Az itt előforduló hippuritek Sxkuros, atheni egye- temi tanár úr szives szóbeli közlése szerint : Hippurites organisans, H. giganteum és H. cornu vaccinum. A mészkő mellett sok helyütt található a szerpentin. E két kőzetnem határán találhatók legtöbbször a vasércfekvetek. Ezek közül fontosabbak nyugatról kelet felé, a szárazföldön: Lontsi, Pavlo, Tsuki, Karditza hegységek közelében és Ptoon hegységek középső részén; továbbá a tengeröböl alatti törés- vonalon túl Euböa szigetén Psakna hegységtől Ny-ra és K-re (A dűlt betük- kel szedett helységek melletti vasércelőfordulást magam is megvizsgáltam.) Végre BEuböától K-re Skvros szigetén 185 vannak állítólag forráseredetű vasérc- fekvetek, minők ott még most is képződnek. Ez utóbbi helyen is kisméretű bá- nyászat tárgyát képezi a fekvet ; 1910-ben az évi termelés itt 16,000 t volt. A vasércfekvetek csapásiránya legnagyobbrészt KNy-i és egyezik a hegysé- gek vonulatával. Vastagságuk 2—8 m-ig változik. Karditzától ÉK-re 18 m-t 291 : , GÖRÖGORSZÁGI VASÉRCTELEPEK, "ad9H199 H901958A IJEZSIOSOIOD "IG? "6E SY "8 Titlv S/4/84 4 /59/2SOHBH ge o [S9jESOU AIT DJMSZENN 0 VES z SEEZSSZZEL SX J/4eneg 72/9520 ES [99 UUBÚJAS JOUIBY NBY-OPIAY WIN 2/9495 1921 UJUBÚAIC — ÁUBNBUISA ZSZ PJ91-ZOY Bjed SOMBIS4 JJ) er42 -U8/SPUBO Y/e4-3DIa 12/1990 VA ) geg oyYouloy OUSIIEWY — ZS9I BjaJY OSJaJ —— U960394-UJÓOZ4 UTANI UUNANy]y VOIY/4DIE9 Et 8 ) 292 ZSIGMONDY ÁRPÁD is elér helyenként. Dőlésök is különböző, amennyiben 307—80"? között van, a dőlés iránya hol északi, hol déli. A legnagyobb szakadatlan csapásirányt a Ptoon hegységen észlelhettem 3 kilométer hosszra. Mélységbeli kiterjedésének megitélésése az utóbbi hegység keleti lejtőjén 250 m-re függőlegesen mérve a legmagasabb ponttól a fekvet még mindig konsta- tálható 4—5 m vastagsággal a felső résszel hasonló összetétellel. A vasérc legnagyobbrészt pizolithos kinézésű, könnyen málló, konglo- meratszerű. Színe barna, karca barna, vegyi összetételénél fogva is barnavas- ére. Hasonlít a csehországi krusnahorai vasércelőforduláshoz. A mágnestűre csupán a Ptoon hegységbeli egyik fekvet hat gyengén. Vegyi összetétele nem nagy változatosságot mutat. Fe-tartalma 38—539/ ; Mn7-06; 507—3—15;5 Cr. 05—18—64; T1—02;-P.0-—01—0-25SZ002; Al.05—6—1694; N1—0-02—0-2 között mozog (I. a mellékelt vegyelemzési táb- lázatot a resiczai laboratórium vizsgálatai szerint). A fekveteknek hol fekü-, hol fedő részén található egy 1—2 m vastag réteg, melyben vannak részek, melyekben a Ni dúsabban, egész 2594-ig fordul elő, mint garnierit, nikkelérc. A Paraliumi-tó Ny-i részén fekvő Hungara falu mellett újabban garnieritre- nyitottak bányát. Miután a garnierit tonnaunitje 15—20 kor.-val és azon felül is lesz fizetve, úgy a 894 N1-tartalmú garnierit 120—160 korona értékű tonnánként, vagyis 36—50 gr-t aranytartalmú érccel egyenértékű. A brádi 12 apostol bányában, mint ismeretes, a tonnánkénti átlag aranytartalma 10—12 er. Genetika. A vasérc a szóban forgó területen rendesen a szerpentin és a felső kréta mészkő közé van települve s ezért régebben kontakt képződménynek tartottak. Ezzel a felfogással szemben én NorrmaYeR-ral a vasércelőfordulást hidrogenetikus . származásúnak vélem. NorrMAYER ugyan a tengerfenékbeli forrasból lerakódott vastartalmú anyagot tételez fel, mely egykor zárt vasérc- terület eróziója folytán idővel több egymástól elválasztott részre oszlott; csupán ott, ahol a felső kréta meszek is megtartattak, mint védő takaró, az ércfekvetek 15 megmaradhattak. Ezzel szemben észleléseim a vasércfekvetek genetikáját illetőleg ezek : A rétegzések csapása, valamint a hegyek gerinceinek iránya nagyjából egyezik a fekvetek csapásával. Utóbbiak nem képeznek összefüggő fekvetet, mint pl. a jurakorbeli francia-német minette, hanem szakadozott települések. A konglomerátszerű ? előfordulás forráseredetre vezethető vissza. A bejárt és szó- banforgó terület már ősidőktől fogva hatalmas földrengések által szenvedett s így többek között a tíz év előtti nagy balkáni földrengéskor Atalanti városától kb. 0-8 km délre, egy kb. 200 m hosszú, az ismert vasércfekvetekkel hasonló csapásirányú, 5—$8 m széles tátongó szakadék keletkezett, melyen át a benn- szülöttek állítása szerint gázok és iszap jelentkezett volt. Ez a jelenség az előző ! The Iron Ore Resour ces of the World. I. pag. 345. : Ilyen alakulat kontakt metamorf eredetű vasércnél is előfordulhat. Igy pl. a vasköói St.-Archangel-bányában nyertek oly tömzsrészekből is vasércet, melyben az utóbbi konglomeratszerűen fordult elő és amelyet a bányászok találóan ckukurutz-ércs-nek nevez- tek el. 0T.Ge 3 90-0 16)-0 [T0-0 1G9.pP) 64.G G.p 194.0 ; muut o. 9 zat ig 16.eT G0-0 /T0-0O [60-0 49-TT 160 p.94 190.6 [/ emegaeg-ag uarxem Inzoy eggad g Huog 6.98 0.0 1 T0.0-180.0 / [6.6 60. £ a.16 e? I9gyagad g Selyy J08Izs-sobuoup 9.TT J — 1G0-O 160.0 cT-0 P.IFp 18.46 , "um 7 dee ae sz 900-0 60-0 (70-O / 61-0 0.49 18-p [ emreaeg-ag "urxem mmzoy egygid g Huog 9.01 90-0 (2T-O 180-O SI-0 6.66 18-FI -19geg9ad g Seryg go51zs-soydia9s j d "JOpeTHÁ y:9 £0-0 160-O 160-O 9£.-OTI9y-0 1G-6 T.-6£ 166:16 91 ill e gjetleur uoyzy VIWUV relék £0-0 120.0 150-0 j 96-OTI8.0 18-6 ggg KET GP ess erom uogyy 027 stoGoH GE TO-0 1£0.0 160.0 ep-0 1 V-T L.Ge 180.8£l jgelsa [5 Au DB B 3;y 90.0 10.00 I0-0 0G€.V Hz Vp:0G 09.6 sk BUIT83183-2 7 "UIIX€UI vegoxd £ 1394 kés £0-0 160-0 [T0-O0O got e ST L.TY 18-61 I9aggagad g Sejge 25270s50yDy 1 va "HIV SZ-6 1€6-0 20-0 90-0 (TOO ÍTO-0O [ Az ] Aa 168.9T]ÍrG.0 ÍT8-L 1T2-FGIE.8E ]98-GT , "TUIUI 9 SG 2 OF.G.18T-0 ÍGT-0 IST-0 1G0-0 160-o [ Ám ] "Au [r6.-5I]P9.-0 128-T [T2:9210-EG 199-§ -euejieg-ag "xeut mzoyg egvgid G Huss 19-L [2T-0 FOG O ENE ÖrGOS0 /G0-0 [Aa] AT TOZOT KEOSO NM NGgS-ÉSGOL [/8OY, a8eB MBA 9agaggad g 3elgg pjereuoa Id OF-8 [ET-0 180-0 (20-0 [60-0 [GTO-O] Am [ Ám (99.OTJOZ-O [7T-E ]£8-S9(T-99 JEGIT] 7 TT, ESR ai élgáydoTd 9 3emv gejeuoa Iryezse SosASot[-uaojg 00-6 JET-0O (8.0 ÍTT-0O ÍTO-O 160-0 [ "Ám "Ág 08-99 102-0 ÍTY-9 ÍGF-ESLÍT-T9 I GB-G [d 57 ZS V2JPLOY w "enoog 395 J IR E ri T Me LaZsa let) ÜNK TET ET S LON 009 [ogy] un [op irorag]i ag ] "015 ÁT9UOTOT j ! ! "REJEZLIU BR] ISSZIUIOTJÁBJA HIIJJISRA IILŐSZIMABOUI v 294 ZSIGMONDY ÁRPÁD korszakokban 18 megtörténhetett és alkalmat adhat a vasnak oldatból való kicsa- pására. Az igazság kedvéért meg kell azonban jegyeznem, hogy a konglomerat szemei sem teljesen gömbölyűek, sem pedig héjjas szerkezetet nem mutatnak. A mostani állapot azonban a szóbanforgó terület folytonos mozgásban levésével és a surlódással magyarázható. Az atalanti-psaknai vasércterületen levő vasércbányák kezdete és fejlő- dése alig nyúl vissza 20—25 évre. TELLER az 1880. évben közzétett felvételi jelentésében csupán a Psakna melletti vasércelőjövetelről tesz említést. A kerületbeli vasércbányák termelését, melyek, úgy mint a többi görög- országiak, csupán kivitelre dolgoznak (leginkább azért, mert Görögország tüzelő- anyag híjján van), a következő összeállítás mutatja tonnákban kifejezve. T900SD aa set este két sgt 251.000 tonna 1907-D8N SEN ZT Set ez elet 382.000 K TOOSZDÁN SEVEN SZ Ata evez SK e 190.000 K 9009-BEN SRYYEE Teszt te 110.000 K T9TOZBON SEM Két ta IROTz ee V EK 180.000 ( EJT SDEM ő st ese Erste TNS TS7:049 e T9A2EBEN Só stosztei öt ese ÖVET Á DTS ZER A termelés visszaesése 1908-ban az amerikai vaskrizisnek tudandó be, 1912-ben pedig a háborús időknek. E vidékről végre megemlítem, hogy Psakna és Cholkis között, chromérec látszólag mint magnatikus kiválás a szerpentinben fordul elő és egy ideig bányá- szat tárgyát képezte. Állítólag a miveletekkel a tenger színe alá jutottak, víz- betörés miatt a további bányászkodást abba kellett hagyni. II. A Kakosalesi melletti vasércelőfordulás. Kakosalesi, Athen és Theba között 156 m t. m.-ban fekvő kis falutól 14" 10" irányban felfelé húzódó völgyben 250 m magasságig a falu felett, külön- sgú vasérc fordul elő, ( böző kutatásokkal az előbb említettekhez hasonló minőség oD y g 7 igen szabálytalanul. A 2—4 m vastagságú vasércfekvet anyakőzete felső kréta- hej 8 t 5 ú korbeli mész; a fekvet feküjétől kisebb-nagyobb távolságban van az e vidékre jellegzetes szerpentin. A vasérc vegyi összetétele (lásd mellékelt táblázatot) és fizikai tulajdonságai majdnem azonosak az atalanti-psaknai vasércélével s így feltehető, hogy genezise ií8 azonos amazokéval. III. Az Athentól nyugatra található vasércelőfordulás. Mint ismeretes, Lepsius Attikát földtanilag felvette és 1:25,000 méretű geologiai térképe közzé van téve. A szóbanforgó terület a mellékelt térképen van kitüntetve, ahol a vasérc a cWeldberog, cZiegenbergy és a Hagios Elias rom tájékán, a felső krétakorbeli meszek között fordul elő, az athen—eleusisi szent út, továbbá Pireus mellett. Irről a két előfordulásról Lepsius idézett művében említést nem tesz ; a feltárások újabbkorúak. 4 GÖRÖGORSZÁGI VASÉRCTELEPEK., 295 A vasérefekvetek csapása 69 és 14b között változik; dőlésük hol keleti, hol nyugati, 25 fizikai és a vegyi tulajdonságai hasonlók az előbb tárgyaltakéival. A Hagios Uliasi előfordulásnál látható a fent többször emlitett szerpentin, mint mellék- kőzet. N1-kiválást itt nem észleltem. A fekvetek csekély csapásirányú kiterjedése azonban akadálya annak, hogy itt, dacára a kedvező földrajzi fekvésnek, egy intenvivebb bányászat kelet- kezhessék; ennek nagyobb tömegek létezésekor is egyik nehézsége az volna, hogy külszini fejtés rövidesen át menne aknabányászatra. 30" körül. A vasérc egy része erősen vonzza a mágnestűt, más IV. Seriphos sziget vasbányái. A Kykladok nyugati csoportjához tartozó Seriphos szigetén már ős- időktől ismeretes volt a vasbányászat; a régi, ókori időkből fennmaradt tárnák láthatók még ma is a sziget nyugati partján és Serinhos városkától nyugatra, a sziget belsejében. A sziget déli része, mely, úgy mint a Kykladok egyáltalában, hegyes, legnagyobbrészt gránit, alárendelten gnájsz és mészkőből áll; a sziget- nek ezt a kb. 14 részét Challara-nak nevezik és ezt a görög kormány az ország- nak rezerválta, olykép, hogy a sziget e részén előforduló vasércet bérbe adta és a befolyt bért haditengerészetének fejlesztésére fordítja. A vasércek itt úgy a gránitban, mint a gnájszban fordulnak elő. Az ércnek vastartalma 65—669/, 5105—594, MN —0-295, §1—0-294 P—0-00297 körül vans így a legjobb minőségűek közé tartozik. A fekvetek alakja nyujtott lencsealakú, a vasérc között márvány is van. A termelés itt elég könnyű és önköltségi ára tonnánként alig éri el, a bérbe- adási hivatalos hirdetmény adatai szerint, hajóba rakva a 4 drachmát. A Chalarától nyugatra határos területen Grohmann bánya nagyvállalkozó 1869 óta 3.650,740 tonna vasércet termelt; az utolsó hét évben a Grohmann- bányák (Soc. francaise Seriphos Spiliagaza cég alatt) termelése ez volt: TJOGZ HAS zet EZÉ lete lsis 178.600 tonna, ÜTSZ DETÉSEESÉS E EAST e a ely este $35- 700088 ÜJOSZ DAM EST et etet Ne e te iz 152.500 KK TÜNJ SBBNN EZEK e Estate SEAT te 188.600 ( MINO GETE eztet re kt észettne él a. 74. ONES Et TT OTN ee ek Se ke VÉle a si 182.000 ( MH DET EZ ETEK ele sek e tálál orát avag 152.400 1910-ben Grohmann 320 bánya- és 430 külmunkást foglalkoztatott. Groh- mannék szándéka sok éven át évente 150—200,000 tonna vasércet termelni. A Chalara vidéki földtani viszonyok a hivatalos adatok alapján készült térképből vehetők ki. Seriphos sziget Chalarától ÉNy-ra fekvő részén, kb. 100 m-re a tenger- 7 sdogár JA A pe , . , , , z2 (74 ADe o színe felett, 2—2:5 m vastag vasérckibuvás található, meredek dőléssel, 22h 5 1 Seriphosi vasalak darabban Kr. e.-i 4. századbeli karthagói pénzt találtak. / 296 ZSIGMONDY ÁRPÁD csapásiránnyal, csillámpalában. Ettől É-ra ugyancsak 100 m t. m.-ban Schweitze- ritet is találtam a mellékkőzetben s így ezt a vasércet kontakt eredetűnek tartom.. Itt a vasércfekvet megszakításokkal csapásirányban 200 m-re követhető. A fekvet vastagsága 2—3 m, csapása 7" 109, déli dőlése 209, a mágnestűt erősen vonzza. A vasérc Fe-tartalma nagy, rondítoktól meglehetősen mentes,. (I. a vegyelemzési táblázatot). . A Seriphos szigetbeli vaséremennyiséget 1878-ban Cordella, jónevű görög. bányamérnök maximálisan két millió tonnára becsülte, azóta pedig már három. milliónál többet termeltek és csak most jönnek a nagyobb szállításba, úgy hogy a fenti becslés többszöröse várható, mint összmennyiség. V. Amorgos sziget vastartalmú kőzetei. Amorgos sziget, a Kykladok legkeletibbje, 124 km? területtel, 3300 lakos- sal bir; a Kykladok termékenyebbjei közé tartozik. A geologiai viszonyokra nézve meg kell jegyezni, hogy Katapula falu, valamint Elias hegytől É-ra csillámos palát és szénsavas vastartalmú kőzeteket láttam. A sziget É-i végén található jelentéktelen vasércfekvetek csapása hol 18b, hol S? 5", 30—60" dőléssel. Egyike mangános (1. vegyelemzési táblázatot) ; vastagságuk 1-5 m körül van. Az előfordulás egyáltalán nem kecsegtet bányászati szempontból reménnyel. z Szabadjon végre még megjegyeznem, hogy 1910-ben lépett életbe az új görög bányatörvény. Görögország fontosabb érceimek termelési adatai : E a LTOT SAMSA [1912 ! JE fú TETT) della sgt öéáb soltkelkátlt ás! 608,000 ) 496,731 376,931 Mangantartalmu érezek .. . .. .. 36,000 27482 12.212 Ölőmérezek za szvs vaz sát ze 2 ÜSZPOG 182,324 175463 Czinkérczek (28—3204 ezinktartalommal) ! 37.100 35.956 39.583 Nikkelércz (6—899 nikkeltartalommal) . 185 6,724 15,979 ByEil 0 yea E nég E JEGÉN AAN SZSSOB 31,553 29 795 A bányatermékek eladási értéke 7.900,000, 7.171,000, illetve 6.390,000: drachma volt. A bányák összesen 6.933, majd 6,764, illetve 6,480 munkást fog- lalkoztattak. A vasérc mind külországokba, leginkább Angliába megy. Azt vélem, hogy a legújabb balkáni politikai átalakulások a görögországi bányászatra is kihatással lesznek, amennyiben a termelés növekedőben lesz. Kelt Budapesten, 1918 november 5-én. ISMERTETÉSEK. 1. Táuber Antonia : Középeurópa harmadkori vulkán- területeinek helyzete és viszonya az azonos korú tenge- rekhez és nagy tavakhoz. ! térképvázlattal és 2 szövegközti ábrá- valt áNedes ahoz TMSEG KÜ Beülő B: . 46. (49438 Amennyiben a jelenkor vulkánjai nagyobbrészt szigeteken, vagy ha a kon- tinensen is, leginkább a tengerpartokon vannak, a kutatók már régen igyekeztek a vulkánizmust a tengerrel, illetve a tengervízzel kapcsolatba hozni. Szerző azt a kérdést veti fel, vajjon az elmult geologiai korokban minő viszony mutatható ki a vulkánok és az egykorú tengerek közt. A következőkben bő irodalom alap- ján sorra vizsgálat alá veszi a magyarországi, a csehországi, a franciaországi és a németországi tercier-vulkánokat. Fejtegetéseiben főbb vonásokban megemlé- kezik az egyes vulkáni területekre vonatkozó ismereteinkről: a vulkáni termékek kőzettani minőségéről ; geologiai kifejlődéséről ; figyelembe veszi a vulkáni terület nagyságát, a kivetett anyag mennyiségét; a fősúlyt természetesen a vulkáni működés idejében uralkodott hidrografiai viszonyokra helyezi s ebből a szem- pontból az erupció kor meghatározására és az azonos korú tenger partjainak az erupciótól való távolságára, valamint az esetleges tavak létezésére. Mint a geologiailag legjobban ismert vulkánokkal, a magyarországiak rajzával kezdi meg munkáját, különösen BöckH J., BöckH H., HOFMANN, KocH, Lóczy, PÁLFY, SCHAFARZIK, SZABÓ és SzápEczkvY munkáira támaszkodva. A következő három csoportban tárgyalja: I. Középmagyarországi vulkánterület: 1. a selmeci-, 2. a visegrádi csoport, 3. a Cserhát, 4. a Mátra, 5. az Eprejes-tokaji hegylánc. II. Keletmagyarországi vulkángyűrű, amely a Vihorlát-Gntin hegységből, a Trojagából, a Rodnai havasokból és a Kelemen-Hargitta vonulatokból áll. III. Kisebb vulkáni egységek: Az Erdélyi-Érchegység, a krassó-szörényi vonulat s egyes periferikus erupciók Morvaországban és Galiciá- ban s a bazaltok három, egymáshoz hasonló csoportja és pedig a váci-, a balatoni és a stájerországi csoport. Ezután egy a magyarországi vulkánizmus korviszonyaira vonatkozó feje- zet után a részletesebb tárgyalást az egyik legjobban ismert andezit-vidédünk- kell aCserháttal kezdi meg. Ez 100—200 m relativ magasságú 30 km hosszú és 16 km széles az alsó mediterránban történt sülyedésokozta törések mentén tódult fel. A közös magmából származó piroxénandezit tufa, lávatakaró és tömzs formában található itten, de leginkább teléreket alkot, amelyek a homokkő repe- désein hatoltak fel. A vulkánok az alsó mediterrán tenger partjával párhuzamos és arra merőleges sorokban helyezkednek el. A tangenciális sorok vulkánjai Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 20 998 ISMERTETÉSEK. sztrátó vulkánok, a radiális törések mentén az előbb említett jellegzetes tufa nélküli, szintes oszlopos elválású telérek lépnek fel. Leghevesebb exploziók a ra- diális és tangenciális sorok találkozásánál voltak. A radiális sorok vulkánjai szárazföldiek, a tangenciálisakéi tengerpartiak. A délkeleti kitörések tengerben folytak le. A selmecbányai vulkánok idősebb rögöt zárnak körül. Pár- huzamos hosszanti töréseken hatoltak fel. A triász után a terület sokáig száraz- föld. Az eocénben északról behatol a tenger. A közös magmából származó kőze- tek egy erupció-ciklus termékei. Az erupció sorrend piroxénandezit, augitdiorit, oranodiorit aplittelérekkel, végül riolitok. Az erupció főként az alsó és felső- mediterrán határára esik. A szarmata és pontusi időben nyoma sincs a vulkaniz- musnak. Csak utóbbi végén van a bazaltok felnyomulása. Esztergom-Visegrád környékén a dunabalparti vulkánizmus az alsómediterrán vége felé kezdődik, aztán a Cserháttal egy időben lávatakarók, brecsiák és tufák alakulnak. Ezzel együtt parti, helyenként mélytengeri brecsiás lerakódásokkal találkozunk. A jobbparton rendkívül sok a tufa, amely tengeri üledékkel váltakozik. Az idősebb labradorit-biotit-gránát-andezit alsómediterrán szubmarin-képződés, a fiatalabb labradorit-amfiból-andezit kitörései a szarmata elejére tehetők. A Mátra egy összefüggő 34 km hosszú kelet-nyugati csapású eruptiv tömeg. A Bükk hegység rio itjai a régi pala és mészkőhegység egy nyugat- ról északkelet felé húzódó törésén nyomultak fel. Ez a törés a tercier tenger partját alkotta. Az erupció szubmarin s felsőmediterránkorú, de eltart a szarmatában is. Az eperjes-tokaji vulkántorület ca. 100. km hosszú, főleg andezitből álló gerinc, mely különösen keleten tengeri üledékkel van körül- véve. Az andezitek erupciója a mediterránban indul meg a riolit kitörése előtt, de a szarmatában a riolit kitörése után folytatódik. A Vihorlát-Gutin hegylánc nyugati fele, a Vihorlát a nyugati területekhez csatlakozik, a Gutin ellenben az erdélyi kitörésekhez hasonlóbb. Az idősebb kvarcdús dácitok felsőmediterrán korúak ; az augitandezitek a szarmatá- ban törtek fel. Majd áttér Erdélyre. Itt a kárpátok vonulata kettéágazik. A két vonu- lat között van az Erdélyi medence, melyet délen a központi Kárpátok nyugati kanyarulata határol. A keleti elágazásban a Láposi hegység, a Kkodnai havasok s a Kelemen-Hargitta, a nyugatiban a Meszes hegység, a Vlegyásza, az Érchegység és a krassó-szörényi hegység alkotnak nagyobb eruptiv vonulato- kat. A CiblesésaLápos hegység vulkánjai szárazföldiek. A rodnai biotitandezit teléreket és telepedéseket alkot s az eocénnél fiatalabb. A leg- nagyobb ezek közül a Kelemen-Hargitta vonulat, amely 150 km hosszú s északi felében 58 km széles. Az andezit közel észak-déli irányú hasa- dékból nyomult fel. Az egyes erupciók fennsíkszerűen egyesültek, úgy, hogy ma már kráter, vulkáni kúp vagy lávafolyam nem észlelhető. A kitörések a pon- tusi és a levantei korokban voltak s a Hargitta déli végén még ma is tart a szolfatára és mofetta működés. Középső levantai és még fiatalabb koriak az Olt folyó bazalt előfordulásai. ISMERTETÉSEK. 299 A VIegyásza főtömege felsőmediterránkori dácit. A (setrás- hegységben a felsőmediterrán végén rövid ideig tartott a vulkánizmus. A bazaltok három csoportja ellentétben az andezitekkel, nem alkotnak összefüggő egészet, hanem izolált kitörésekből állanak. Leginkább szubmarin eredetűek s pliocén korúak. Egy általános sülyedéssel hozhatók kapcsolatba. A további fejezet a Magyar harmadkori tengert ismerteti, amely főbb vonásaiban már a krétakor végén megalakult s a neogénben csak 200,000 km területű volt. A partok mentén s a szigeteken emelkedtek a vulkánok. Szerző most már elénk állította a magyar vulkánokról és a magyar tengerre vonatkozó ismereteinket, ezek alapján a magyarországi vulkánizmus okait ku- tatja és dacára annak, hogy a mi vulkánjaink mind legalább is a tenger közelében, de leginkább annak partján és szigeteken működtek, mégis azt találja, hogy a tenger közelsége nincs oki összefüggésben a magyar vulkánizmussal. Ez össze- függés feltételezése nem ad magyarázatot arra, hogy mért van a Magyar Közép- hegységben az andezit erupció az alsómediterrán végén, keleten a dácit erupciók a felsőmediterránban, Erdély andezitjeié a szarmatában, a Hargittában a pontusi kor végén ; a bazaltok erupciója is a pontusi kor végén. Másrészt, mi magyarázza a vulkánizmus hiányát a paleogénben? Mindeneket egybevetve, arra az ered- ményre jut, hogy nálunk a vulkánizmus a pannon-medence sülyedésével függ össze, amely sülyedés kéregmozgással járt. Már pedig ezek a mozgások nyugaton a mediterránban voltak intenzivebbek, mint a szarmatában, keleten pedig a pliocénben. Ez a kéregmozgás vándorlás a gyűrődés eltolódásának felel meg. Morvaországban és nyugati Galiciában csak a legidősebb miocén gyűrődött ; keleti Galiciában a fiatalabb miocén is, míg Romániában a szarmata és a pliocén is. Ezzel analog a vulkánok kitörésének fent említett vándorlása. Az erupciók természetesen leginkább a sülyedéses terület szélein folynak le. A magyar vulká- nok tehát sülyedéssel mutatnak kapcsolatot s ez magyarázza a tengerhez való közelségüket, mert a tenger is ugyanazon októl (sülyedés) függ. Ezután a szerző külön fejezetekben hasonló módon vizsgálja a csehországi, a franciaországi, a déli Tafeljura, a Kaiserstuhl, az Odenwald és a Középnémet vulkáni területeket, amelyeket részletesebben nem ismertettek. Alább az egész dolgozat főbb eredményeit sorolom fel s ezek: A megvizs- gált harmadkori vulkánok közül tenger partján csak a magyarországi vulkánok voltak. (Ezek ugyan a legjelentékenyebbek.) A csehországi vulkánoknak az azonos- korú legközelebbi tenger partjától az átlagos távolsága 150 km; a franciaorszá- giaké 200 km; a déli Tafeljura vulkánjai felső miocénkort véve alapul, több mint 400 km-nyire s a közép- és északnémetországi vulkánok még a középmiocén transzgresszióban is 100—240 km-nyire vannak. Ennélfogva Magyarország ki- vételével tekintetbe sem jöhet a tengervíz behatolása a vulkánizmus okául. Édes- vizi lerakodások a tengerektől távol levő vulkánoknál azonban mindig talál- . hatók. Valamennyi megbeszélt vulkánterületre közös jelleg a tektonikailag zavart övekben való fellépés. Legtöbbjük sülyedéses területek szélén vannak. A sülyedés igen gyakran idősebb, mint a vele összefüggő vulkánok. A vulkánok nagysága és a tektonika között szintén van összefüggés. Az erupció centrumok s a fő vulkáni működési helyek főtöréseken vannak (Magyarország, Csehország, Franciaország) . 204 300 ISMERTETÉSEK. A Tafeljurában nincsen vulkáni centrum, ez inkább a nagy vulkánterületek periferikus kitöréseihez hasonlít. Végső eredmény: A vulkánok és a tengerek közt csak annyiban van összefüggés, amennyiben ezek mind- ketten a tektonikától függenek. Végül még csak megemlítem, hogy szerző a leírások szemléltetésére a Cserhát SCHAFARZIK FERENC és a bakonyi bazaltok átméretes térképét HormaN KÁRoLy nyomán közli, valamint hogy egy térképvázlatban az egész középeurópai vulkánizmus korviszonyáról és a tenger- partoktól való távolságáról nyujt áttekintést. Budapest, 1914 I[/14. Löw MÁRToNn dr. 2. A földkerekség geológiai térképe. Egész a mai napig nélkülözünk olyan nagyobb földtan. térképet, amely az egész földkerekség földtan viszonyait egyöntetűleg ábrázolná. Eddigelé, ha. valaki az egész földgömbre kiterjedő átnézetes vagy összehasonlító tanulmányokat akart végezni, csak az egész kicsiny sehematikus térképek használatára volt utalva. Nemrégiben azonban tervbevették, hogy a földkerekség új, modern, nagyobb- méretű térképét kiadják. Egy ilyen új térkép kiadásának eszméje eredetileg Északamerikából indult ki, ahol Északamerikának 1 : 1.800,000 mértékű átnéze- tes földtani térképének a kiadását tervezték. 1909-ben Londonban egy nemzet- közi geográfiai térképszerkesztő-bizottság ült össze, amelyen hazánk képviseleté- ben Lóczy LaJos volt jelen. Ezen a konferencián elhatározták, hogy az egész földkerekség geográfiai térképét egymilliós mértékben egységes kivitelben kiadják. Ugy látszik, ez a határozat indította arra Északamerika képviselőit, hogy az internacionális európai földtani térképszerkesztő-bizottsághoz és a stockholmi földtani kongresszushoz forduljanak avval a tervvel, hogy vétessék tervbe a készülő egymilliós topográfiai térképpel párhuzamosan a hasonló méretű, az egész föld- kerekséget felölelő földtani térkép kiadása is. Ez a gondolat első pillanatra csak- ugyan jónak látszik, mivel a már előzőleg egyöntetűleg elkészült topográfiai térkép rajzát fel lehetne használni a földtani térkép előállításánál is, ami minden- . esetre olcsóbbá tenné a földtani térkép kiadását. 1910-ben ennek az indítványnak következtében a stockholmi XI. inter- nacionális geologiai kongresszus, valamint az európai internacionális földtani térképszerkesztő-bizottság is foglalkozott tehát a földkerekség földtani viszonyait egyöntetűleg ábrázoló térkép előállításának és kiadhatásának eszméjével. Az említett európai földtani térképszerkesztő-bizottság elnökének javaslatára a tervezetek kidolgozását a porosz kir. Földtani Intézet igazgatójára, BEYSCHLAGra, bízta, aki az európai földtani térkép szerkesztését is vezette és vezeti. Ez a széleskörű tudást és nagy körültekintést kívánó tervezetkészítés most van folyamatban ugyan, de ezeknek a munkálatoknak mai állásáról már elég kime- rítő közlemények jelentek meg. 1 F. BeyscHLAG: Die groBen geologischen Übersichtskarten. Zeitschrift f. prakt. Geologie 1913. Heft 8. 378. old. — J. AHLBUuRG : Die Geologiscehe Karte der Welt. cDer Geo- loge.s No. 11. November, 1913. ISMERTETÉSEK. 301 Ezek alapján ismertetem az alábbiakat. 1. Méret és vetület. Mint említettem, az amerikaiak az egymilliós méretet ajánlották, de a tervezetkészítők ilyen nagy méretnek határozottan ellene vannak, még pedig a következő okokból: először is Európának megvan már az 1-5 milliós mértékű internacionális térképe s ennek második kiadása éppen küszöbön áll. Jóformán ugyanezt a térképet adnák tehát ki újból, ami célját tévesztené Hurópára vonatkozólag. Másodszor szem előtt tartandó, hogy az európai 1-5 milliós térkép első kiadása is igen nagy összegbe (200.000 M) került. Az egész földkerekséget egymilliós méretben ábrázoló térkép pedig már igazán óriási összegbe kerülne. Harmadszor nem szabad felejteni azt, hogy már Európa, területén is nehézségekbe ütközött az említett méret mellett egyes részeknek kielégítő geologiai és topográfiai ábrázolása. Még sokkal fokozottabb mértékben állana ez a kevésbbé ismeretes kontinensekre, ahol a földtani vizsgálatok még gyérek. Ennek a térképnek szerkesztésénél a cél az, hogy átmézetet nyujtson s így falitérkép gyanánt lehessen használni. Mert hiszen az egyes földdarabok részletes földtani viszonyainak feltüntetésére szolgálnak a részletes térképek. Erre a célra a legalkalmasabbak a globuláris projekciók, amelyeken a földteke két fele egy-egy körön belül, egy-egy határoló délkörtől körülfogva ábrázolódik. De ezeknek a vetületeknek hibájuk is van; t.i. vagy a szögtartóság, vagy a területtartóság dolgában torzulást szenvednek. Miután a cél a vetület választásánál továbbá az, hogy elsősorban a jól ismert és jól áttanulmányozott területek lehetőleg a valódi körvonalaikban és ne torzítva jelenjenek meg s ezeknek a geologiai képe lehe- tőleg természethű legyen, legalkalmasabbnak a stereografikus vetület bizonyult. A föntebbieket szem előtt tartva, a méretre vonatkozólag abban állapodtak meg, hogy a tervezett térkép közepes mérete 1 : 5 milliós lesz ; a középpont körüli méret 1: 6 milliós s a széleken lévő területé 1: 3 milliós lesz. Egy-egy félgömb átmérője körülbelül 4-5 m lesz. A két félgömböt 80 lapban fogják kiadni s egy-egy lapnak körülbelül 55 x 75 cm nyomtatott felülete lesz. A terveket és az első próbalapokat a nemzetközi kanadai földtani kongresszuson (19183 nyarán) már be is mutatták. A színsorozat. Az amerikaiak azt javasolták, hogy egy egészen sajátságos színsorozat alkalmaztassék ennél az új földtani térképnél, amely nem ragaszkodnék a rétegek abszolut korához. Ez a javaslat a színek kihasználásában az egyes földdarabok szükségletéhez képest nagyobb szabadságot és mozgékony- ságot -engedne. Ezt a javaslatot BaArngy-Wirncis részletesebben is kidolgozta. Szerinte a színek ne ábrázoljanak egy-egy bizonyos abszolutkorú képződményt (formációt), hanem csak a rétegek relativ korkülönbségét és egymásutániságát tüntessék fel. Igy, hogy egy felvilágosító példával demonstráljam ezt a tervet: olyan területen, ahol erősebben tagolt archaikum és palaeozoikum, semmi mezo- zoikum és kevés kainozoikum van, ott az összes színek legnagyobb része az archai- kum és palaeozoikum feltüntetésére szolgálna. Olyan területen pedig, ahol kevés archaikum, semmi palaeozoikum, sok mezozoikum és kainozoikum van, ott ugyanazoknak a színeknek legnagyobb része, amik azelőtt az archaikumnak és palaeozoikumnak feltüntetésére szolgáltak, most a mezozoikum és kainozoikum különböző emeletjeinek jelzésére fog szolgálni. Ennek az eljárásnak van bizo- nyos előnye, de az egyöntetű áttekintést lehetetlenné teszi. Furcsa eset állhat elő 302 ISMERTETÉSEK. pl. akkor, ha két jelentékenyen különböző karakterű egység geologiai képződményei találkoznak és egymásba folytatódnak. Ugyanezt a geologiai képződményt, ami emitt még a vörös egy színárnyalatával volt jelezve, amott már a zöld szín kép- viseli! Ez csak zavart okozhat. De ennek a javaslatnak még az a baja ií8 van, hogy a bolognai internacio- nális kongresszuson nagy. gonddal megállapított, és az európai internacionális: térképen kifejezésre juttatott színsorozat ennek a javaslatnak elfogadása esetén teljesen mellőztetnék. Holott ezt már valamennyi európai állam és részben az Európán kívüli államok is elfogadták és alkalmazzák. Éppen a bolognai kongresz- szuson joggal hangsúlyozták annak a szükségességét, hogy az egyes színek abszolut korfogalmat jelöljenek meg s a színek lehetőleg internationálisan egységesek legye- nek, különösen a nagy átnéretes térképeknél. Csak igen bő tagozódású részletes. (speciális) térképnél történhetik meg jogosan, hogy a rendes színskálától eltér- nek. De ez megengedhető, mert a túlsok részlet feltüntetésére a meglévő szin- árnyalatok néha nem elegendők s a dolog technikailag 15 nehezen vihető ki. Ellen- ben a nagy, átnézetes térképeknél — mint a jelen esetben — a részletes tagozódás a jelentékeny összevonások következtében elmaradván, a bolognai határozat minden nehézség nélkül keresztülvihető. Az internacionális térképszerkesztő- bizottság ezt a Barney Wiruurs-féle indítványt — igen helyesen — mellőzte és elhatározta, hogy az európai internacionális földtani térképen alkalmazott alap- elveket alkalmazza a földkerekség földtani térképének szerkesztésénél 15. A szín- sorozatba azonban az európai térképen még nem szerepelt idegen tagok is közbe fognak torlódni, mint pl. az indiai és afrikai Gondwana formáció, a délafrikai Karroo formáció stb. Fácies és hegyszerkezet. Felvetődött az az eszme is, hogy a térképen kifejezésre juttassák a fáciesbeli különbségeket is az egyidejű képződ- ményeken belül. Így pl. a felsőkarbonban a terresztikus (széntartalmú) és a pela- gikus fáciest, a triaszban a terresztikus, germán és alpi triász fáciest valami módon. elkülönítenék. Továbbá arra 18 gondoltak, hogy a földkéreg szerkezeti (tektonikai) vona- lait is ábrázolják ezen a földtani térképen; de ez az aprólékos adatokkal amúgy is túltömött térkép világosságát és áttekinthetőségét nagyon zavarná. Ehelyett inkább arra gondolnak, hogy az egyes térképlapokkal párhuzamosan a hegy- szerkezeti viszonyokat feltüntető térképet külön kiadnak. Ez persze már jelenté- keny költségtöbbletet 18 okozna. Az utóbbi lapokon azonban fel lehetne tüntetni a magassági görbéket, ami a földtani térképen szintén lehetetlen volna ; továbbá ezen ábrázoltatnának a tengermélységek 15. Viszont a geologiai térképen a tenger- fenék mai üledékei ábrázolódnának. Az új térkép megjelenése elé méltán a legnagyobb érdeklődéssel tekint- hetünk. Ismerteti: SCHRÉTER ZOLTÁN dr. TÁRSULATI ÜGYEK. A) A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT 64-IK KÖZGYŰLÉSE. A Magyarhoni Földtani Társulat 64-ik rendes köz- gyűlését 1914 február hónap 4-én, szerdán, a királyi magyar Természet- tudományi Társulat üléstermében (Budapest, VII. kerület, Esterházy-utca, 16. sz. I. em.) tartotta. A közgyűlés kezdete esti hat óra. Az elnöki asztal körül ülnek: SCHAFARZIK FERENC dr. királyi József műegyetemi ny. r. tanár és dékán, elnök; IGrói SzorraGH Tamás dr. királyi tanácsos, a m. kir. földtani intézet aligazgatója, másodelnök és PAPpPp KÁROLY dr. m. kir. osztálygeológus, elsőtitkár. Megjelentek: ASCHER ANTAL, BRauwx GyuLAa dr., EMszT KÁLMÁN dr., ENDREY ELEMÉR dr., GAÁL Isrváw dr., GLÜücK ZoLrTÁN, GRósz Lagos, HORUSITZKY HENRIK, ÍNKEY BÉLA, JugGovics LAJos dr., KocH NÁNDOR dr., KoRMmos TIVADAR dr., KovácH ANTAL dr., KRENNER JÓZSEF dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., Lóczy LAaJos dr., Lőw MÁRToN dr., MARos IMRE, MAuRITrz BÉLA dr., MÉHEs Gyutza dr., PAPP Gyura, PÁLFY MóR dr., PETRIK LAJos, PITTER TIVADAR, RÉTHLY ANTAL dr., ROZLOZSNIK PÁL, TELEGDI RórH KÁROLY dr., HCHOLTZ PÁL KORNÉL, SIGMOND ELEK dr., VARGHA GYÖRGY dr., VENDL ALADÁR dr., VOGL VIKTOR dr.,; ZSIGMONDY ÁRPÁD, ZSIVNY VIKTOR dr. d Té öska mase mig GŐ ÖCHAFARZIK FERENC dr. elnök megtartja elnöki megnyitó beszédét, amelyet a Földtani Közlöny jelen füzetének elején szószerint közlünk. Az általános figyelemmel hallgatott és megéljenzett megnyitó után Elnök jelenti, hogy MAROosDÉCsEI DÉcHy MónR dr. örökítő tag betegségével ki- menti a mai közgyűlésről távolmaradását. A mult évi közgyűlés hitelesí- tett jegyzőkönyvének bemutatása után Elnök a mai közgyűlés jegyzőköny- vének hitelesítésére felkéri HoRusirzkY HENRIK és PÁrrYy MónR dr. választ- mányi tagokat. 2. Másodelnök jelentése a bizottságok működ é- S éről. IGLói SzorraGH TAMÁS dr. másodelnök beszámol a Magyarhoni Föld- tani Társulat kebelében működő bizottságok munkálkodásáról. 304 TÁRSULATI ÜGYEK. (A Magyarhoni Földtani Társulat kebelében a következő bizottságok működnek. I. Geológiai Szakszótárt készítő bizottság. Az 1909 november 5-i választmányi ülés elhatározta, hogy a Termé- szettudományi Mesterszótár szerkesztésére bizottságot alakít, amelyben való részvételre felhívta a Magyar Földrajzi Társaságot, a kir. magy. Természettudományi Társulatot és az Erdélyi Múzeum Egyletet is. Minthogy ezen nagy bizottság összehívása sok nehézséggel járt volna, azért az 1910 november 16-i választmányi ülés oly- kép határozott, hogy előbb előkészítő bizottságot alakít, amely a geológiai helyesírás alapelveit megállapítva, Geológiai Szakszótárt készítsen. Ezen bizottság dr. SZOoNTAGH TAMÁS elnöklete alatt Lóczy LAJos, Maukirz BÉLA, Párry MónR, PAPP KÁROLY, SCHAFARZIK FERENC és TREIrz PÉTER tagokból működésének első részét el is végezte s 1910 december 10-énageológiai helyesírás elveit megállapította. Ezen megállapodás a Földtani Köz- löny 41. kötete 578—590. oldalain ki van nyomatva s mint különlenyomat is megjelent. Ezen helyesírást úgy a Földtani Társulat, mint a m. kir. Földtani Intézet állandóan használja. A munkálatok második része: a Geológiai5zakszó szítése is halad, azonban a bizottsági tagok sgt réle elfoglaltsága kissé gá- tolja a munka előrehaladását. II. Böckh-szobor-bizottság. Az 1911 február 8-i közgyűlés elhatározta, hogy 7 NAGYSÚRI BöcKH JÁwosnak, a m. kir. földtani intézet 26 évig igazgatójának s a Társulat volt elnökének emlékére gyüjtést indít és szobrot emel. Az adományok szépen érkezvén, az 1911 június 7-i választmányi ülés a szobor ügyében bizottságot küldött ki, amelynek elnöke dr. SZONTAGH Tamás, tagjai pedig: SCHAFARZIK FERENC dr., TELEGDI RórH LAJos és Papp KÁRoLY dr. A szobrot SrgRoBL LAJos szobrászművész 5000 K-ért vállalta el, a kőtömböt azonban, külön 517 K-val fizettük, úgy hogy kiadásunk a szoborra 5517 K leend. A szobor életnagyságnál jóval nagyobb alakban ábrázolja a kiváló geológust, egyik kezében lupé, a másikban júra ammonit. Anyaga ruszkicai márvány, amelyet BIBEL JÁnos királyi tanácsos, műépítész, bánya- tulajdonos úr félárban engedélyezett. A kő méretei 203 m hosszú, 144 m széles és 0:50 m vastag. A hatalmas márványtáblába bevésett szobor a m. kir. Földtani Intézet ÉK-i bástyafalába lesz beillesztve. A szoboralap szám- adásai: TÁRSULATI ÜGYEK. 305 Bevétel Séta tetel alatt szasz ekes CATS KET Kiadás 1—4 ( VESZ ÁE ÉN ZET TÜNNTTGK GENE tó Maradvány 2162 K 29 í. Előrelátható kiadások ... 1600 £ — K MŰ ESZNO ÉSZAK S Találó 562 K 29 fillért kitevő maradvány a kamatokkal együtt a társulat javára marad. Ennek hova- csatolásáról annak idejében majd a választmány fog határozni. TSA né ológiair ritkaságok megvédése eéljá ból kiküldött bizottság. Az 1912 február 7-i közgyűlés KoRMmos TrvapaR dr. indítványára elhatározta, hogy az őslénytani leletek elkallódásának és kül- földi kiszállításának meggátlása céljából bizonyos orvoslásokat tenni szük- séges leend. Ezért felkérte a választmányt javaslatok tételére. Ezzel kap- :csolatban Lóczy LaJos tiszteleti tag az 1912 november 6-i választmányi ülésen indítványt terjesztett be a természeti ritkaságok meg- védése ügyében. A választmány a két ügyet egybekapcsolva, aGeológiaiSzé p- ségek megvédése céljából hozandó határozatokra bizottságot alakított, amelynek elnöke: SzorvracH Tamás dr. s tagjai: Lóczy LAJOS, ÖCHAFARZIK FERENC és PaAPP KÁROLY dr. A bizottság abban állapodott meg, hogy azt ajánlja a mélyen tisztelt közgyűlésnek, miszerint bízassék meg társulatunk elnöksége, hogy az ez- iránybani közös megállapodás miatt a m. kir. földmívelésügyi miniszté- riumot, a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztériumot, a kir. m. termé- szettudományi társulatot, a m. kir. földtani intézetet közös értekezletre hívja fel. Az ezen értekezlet által készített xemlékirat;, azután a m. kir. miniszterelnök úrnak lenne felterjesztendő. Az értekezlet összehívására és vezetésére a m. kir. földmívelésügyi minisztérium lenne felkérendő.; A bizottságnak emez, Alelnök úrtól beterjesztett indítványát a közgyűlésegyhangulag elfogadta. . 306 TÁRSULATI ÜGYEK. 3. Tit.kárijelrermetkéiss Papp KÁROLY dr. elsőtitkár a következő jelentést terjeszti elő: cMélyen tisztelt Közgyűlés! Az 1913. év geológiai eseményeiről Elnök úr Őméltósága tanulságos: megnyitójában kimerítően tájékoztatta igen tisztelt Tagtársainkat; viszont társulatunk belső életéről: a bizottságok működéséről igen tisztelt Másod- elnök úr Őnagysága volt szíves érdekes jelentésében beszámolni. Ezekután az én számomra alig maradna más, mint az Alapszabá- lyaink 20. §-ában követelt jelentés társulatunk működéséről. Mielőtt erre térnék, méltóztassék megengedni, hogy Alapszabályain- kat kissé megkerülve, a mult esztendő egy olyan eseményéről emlékezzek. meg, amely társulatunk hét tagját feledhetetlen tanulmányúthoz juttatta. Értem a m. k. Földtani Intézet geológusainak tanulmányútját Olasz- országban. 19183 március 25-én Lóczy LaJos igazgató úr vezetésével hét geoló- gus indult el a fiumei gyorsvonaton az Adria partjára. SZONTAGH TAMÁS, PÁLFY MóR, ROZLOZSNIK PÁL, MARos IMRE, VENDL ALADÁR urak és cse- kélységem volt az a szerencsés hét ember, akik az 19183. évi zord tavaszt elkerülve, Itália kék ege alá vitorláztunk, ahol több mint öthetes utazá- sunkban olyan mester magyarázatait hallgathattuk, aki a geológiában nemcsak hazánknak, hanem a földkerekségnek egyik legismertebb tudósa. Ezen utazásról társulatunk 19183 évi június 19-i szakülésen Lóczy LaJos tiszteleti tagunk másfélórás előadásban számolt be mélyen, tisztelt tagtársainknak, kimerítően ismertetve Olaszország vulkánjait. Ez alkalom- mal más oldalról világítom meg utazásunkat, hogy különösen fiatalabb tagtársaink érdeklődését a tanulmányutak iránt felkeltsem. (PaPpP KÁRory eme jelentése az olaszországi utazásról a m. kir. Földtani Intézet 1913. évi Jelentésében jelent meg.) A szokásos titkári jelentésre áttérve, társulatunk az 1913. évben nyolc szakülést tartott, amelyen 15 előadó 19 előadást tartott. Legtöbb előadást, t. 1. hármat, Lóczy LaJos tiszteleti tagunk tartotta, azután kettőt SZÁDECZKY GYULA örökítő tagunk, egy-egy előadást tartottak HALAVÁTS Gyura és BaveR JózsEr vendégek, továbbá BALLENEGGER RÓBERT, HILLEBRAND JENŐ, KORMOS TIVADAR, KULCSÁR KÁLMÁN, Rózsa MIHÁLY, SOHAFARZIK FERENC, TAEGER HENRIK, TIMKó IMRE, TREITrz PÉTER, TUZSON: JÁNOS, "SIGMOND ELEK és ZSIGMONDY ÁRPÁD tagtársaink. Az előadások között két külföldi előadónak németnyelvű előadása van. Társulatunk mult évi április 2-i választmányi ülése szerkesztő- bizottságot küldött ki, amelynek hét tagja van hivatva a jövőben a ki- adásunkban megjelenő munkák fölött dönteni. Sajnos a mult év folyamán nem sikerült valamennyi tagot egyszer sem összehívni, minthogy a TÁRSULATI ÜGYEK. 307 soknemű elfoglaltság miatt hol egyik, hol másik bizottsági tagunk hiányzott. Közlönyünk a mult évben 536 oldalon, tehát 35 ívnyi terjedelemben 10 táblával és 24 ábrával élénkítve jelent meg s bár jóval vékonyabb, mint a mult évben, de jóformán csak szakszerű értekezéseket tartalmaz, amely irány művelése mélyen tisztelt Választmányúnk határozatához képest a szerkesztő-bizottságnak is óhaja. Közlönyünk vékony terjedel- mét azonban bőven pótoltuk a m. kir. Földtani Intézet soknemű kiadvá- nyával, amelyek a következők: M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XX. köt.: 1. KoRMos TIVADAR: A tatai őskori telep. (3 táblával, 4 kor.) — 2. VoGr VikroR: A Vinodol eocén márgáinak faunája. (1 táblával, 2 kor.) — 3. SCHUBERT RICHÁRD: Magyarországi harmadidőszaki halotholithusok. (2 kor.) — 4. HORUSITZKY HENRIK: A kisbéri magy. kir. állami ménesbirtok agrogeológiai viszonyai. (4 térképpel, 4 kor.) — 5. HormMaNw KÁROLY és VApÁsz M. ELEMÉR: A Me- csekhegység középső-neokom rétegeinek kagylói. (3 táblával, 3:50 kor.) — 6. TERzaGHI KÁRoLy: Adatok a horvát karsztvidék vízrajzához és mor- fológiájához. (2 táblával, 5 kor.) — 7. AHLBURG JOHANNES: A felsőmagyar- országi Érchegység érctermőhelyei. (4 kor.), összesen 24-50 K értékben. XXI. köt.: 1. VENDL ArapáR: Dr. Stein Aurél gyüjtötte középázsiai homok- és talajminták ásványtani vizsgálata. (2 táblával, 4 kor.) — 2. REwsz KáÁRony: A jurarétegek kifejlődése Kephallenia szigetén. (1 táblá- val, 2:50 kor.) — 3. Vapász M. ELEMÉR: Liászkövületek Kisázsiából. (1 táblával, 3 kor.) — 4. ZAráwxyi BÉLA: Magyarországi miocén ostracodák. (5 táblával, 6:50 kor.) — 5. VoGr ViIkrogR: A mrzla-vodicai horvátországi paleodiász. (1 kor.) — 6. MauRirz BÉLA: A Mecsek-hegység eruptivus kőzetei. (1 táblával, 3 kor.) — 7. Borkav Isrvás: Adatok Magyarország pannoniai és praeglaciális herpetologiájához. (2 táblával, 3:50 kor.) — 8. Tuzsos JÁNsos: Adatok Magyarország fosszilis flórájához. (9 táblával, 7 kor.) — 9. SzENTPÉTERY ZsiGMoND: Kőzettani adatok Belső Ázsiából. (3 táblával, 5 kor.), összesen 35-50 K. A m. kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1911 és 1912-ről a csAláG— KOJAK Ehhez véve a Földtani Közlöny 43-ik kötetet 10 K. Összesen 76 K. azaz hetvenhat korona értékű kiadványt expediáltunk mélyen tisztelt Tagtársainknak a 10 K tagsági díj fejében. A német nyelvű kiadványokból, minthogy azok későbben jelennek meg, az Évkönyv XIX. és XX. kötetét és a Jelentések 1911. évi füzetét küldöttük szét. Társulatunk azonban nemcsak az ásvány- és földtani eredmények közzétételével foglalkozott, hanem szerény viszonyainkhoz képest az ere- deti vizsgálatokat is támogattuk. Igy a mult évben a Szabó József emlék- 308 TÁRSULATI ÜGYEK. alap kamataiból három tagtársunk kapott megbizatást. Nevezetesen FE- RENCZI IsrváN, a kolozsvári egyetem kiváló tanítványa az Erdélyi Ére- hegység Zalatna s Tekerő községek közé eső részének geológiai feldolgo- zására, MÁJER Isrvásx budapesti tanárjelölt a Börzsönyi-hegység miocén képződményeinek és ViGH GyuLA műegyetemi tanársegéd a Pilis-hegység- beli Fehér kő aviculás rétegeinek geológiai tanulmányozására kaptak megbízást. Jelentéseiket ez év tavaszán várhatjuk. A Barlangkutató Szakosztály mult évi közgyűlésünk határozata alapján 1918 február 20-án megalakulván, LENHOSSÉK MIHÁLY dr. egye- temi tanár úr elnöklete alatt, BELLA LaJos igazgató úr alelnöki és Kaprc OTTOKÁR dr. állami geológus úr titkári buzgalmából, hat választmányi tag segédkezésével, szép lendületnek indult. Megindította a Barlangkuta- tás című folyóiratot, amely a Földtani Közlöny mintájára magyar és német nyelven jelent meg és pedig negyedévi füzetekben. A tudományos s komoly irányban szerkesztett folyóirat úgy a hazai, mint a külföldi szak- körökben osztatlan tetszést aratott, amint erről a szakosztály titkárságá- hoz érkezett számos elismerő levél tanuskodik. A szakosztály különben számos szakülést tartott, amelyeken BEzLa Lagos, BEKEY IMRE GÁBOR, ÉHIK GYULA, HILLEBRAND JENŐ, KoRMos TIVADAR, LENHOSSÉK MIHÁLY, MAYER ISTVÁN és STRÖMPL GÁBOR urak tartottak előadásokat a barlang- kutatás különböző ágaiból. Külső munkásságukat illetőleg: HILLEBRAND JEwxő a bajóti Öregkő barlangban és a HoRusirzkY HENRIK úrtól felfedezett detrekőszentmiklósi (Pálffyv.-barlangban s Kapric OTTOKÁR az égerszögi Danca-bar- langban végzett eredményes ásatást. A szakosztály munkásságának súlya a prehisztorikus kutatásokban van, azonban az arktikus fauna, külö- nösen a rénszarvas s fosszilis madármaradványok feldolgozásával a geológiai s paleontológiai kutatásokat is elősegítette. A szakosztály tag- jainak száma a mult év végén 114-re rugott. Anyatársulatunk tagjaira térve át, a mult év végén volt 1 pártfogónk, 15 tiszteleti, 17 pártoló, 44 örökítő, 17 levelező s 50 külföldi tagunk, to- vábbá 203 budapesti rendes, 185 vidéki rendes s 198 testületi rendes, össze- sen 730 tagunk, ami a mult évben kimutatott 724 taggal szemben 6 főnyi szaporulatnak felel meg. Ez a szaporulat, oly súlyos pénzügyi viszonyok között, mint a mult évi, mindennél jobban mutatja társulatunk fejlődésre képes voltát. Szálljon végül emlékezetünk elhunyt tagtársaink emlékének. 1. A mult év március 11-én váratlanul 69 éves korában hunyt el LENGYEL BÉLA egyetemi tanár, a Természettudományi Társulat elnöke. A mult év elején még ülésünkön tisztelhettük s ime most tudományos életünk egy kimagasló munkással ismét szegényebb lett. Érdemeinek , [4 és munkásságának méltatása hivatottabb tollakra tartozik s ehelyütt TÁRSULATI ÜGYEK. 309" csupán a szomcrúságnak adok kifejezést, amely a nagy férfiú halálával mindannyiunkat sujtott. Társulatunk tagjainak sorába 1892-ben Ilosvay Lajos tiszteleti tagunk ajánlására lépett. Többi halottaink betürendben a következők: 2. Gróf AwpgÁssy DÉNEs, a hírneves tudománykedvelő főúr, aki a mult év febr. 24-én 78 éves korában Itália kék ege alatt, a kies Palermó- ban hunyt el. Mint dernői bányabirtokos 1885-ben lépett alapítóink sorába. 3. Csaró JÁNos Alsófehérvármegye nyug. alispánja, az ismert ornitoló- gus, aki koncai birtokán ritka madár- és növénygyüjteményével a külföld figyelmét is magára terelte, Nagyenyeden 80 éves korában elhunyt. Tár- sulatunk tagjai sorába 1867-ben lépett SzaBó JózsEF ajánlatára. 4. FopoR SÁNDOR gyáros. Társulatunkba 1911-ben SzorTaGH TAMáÁs dr. másodelnök úr ajánlotta. 5. FRICKE HENRIK bányatulajdonos Budapest; tagjaink sorába 1910-ben SCHAFARZIK FERENC elnök úr ajánlotta. 6. GLos ARTHUR a csízi fürdő igazgatója a mult év febr. 20-án 80 éves korában hunyt el. Társulatunkba szintén SzorraGH Tamás másodelnök úr ajánlotta 1890-ben. 7. HaATvany DEeurscÓH SáwspoR báró, főrendiházi tag mult év. febr. 8-án Nagysurányban hunyt el. Tagjaink sorába 1911-ben lépett. 8. HELTAI FERENC Budapest székesfőváros főpolgármestere a mult év nyarán 52 éves korában elhunyt. Bár csak 1911 óta tartozott tagjaink sorába, de meleg érdeklődésével társulatunk iránt e pár év alatt is sokban támogatta ügyeinket. A székesfővárosi gázműveket alapítóink sorába ajánlotta. Mindkét nagynevű elhunyt tagunkat társulatunk tagjai sorába a főtitkár ajánlotta. 9. STARNA SÁNpoR hodrusbányai bányafőmérnök a mult év szept. 18-án hunyt el. Társulatunkba 1885-ben CsEH LaJos ajánlotta. 10. WarrExwyL Lipór báró, földbirtokos, a nyitramegyei Borin hunyt el. Tagjáink sorába HoRusirzkY HENRIK vál. tag úr 1910-ben ajánlotta. Amidőn ezek után köszönetet mondok a m. kir. Földtani Intézet Tekintetes Igazgatóságának, valamint a kir. magy. Természettudományi Társulat mélyen tisztelt Elnökségének azért, hogy társulatunknak s gyűlé- seinknek hajlékot adni sziveskedtek s amidőn megköszönöm a Földtani Társulat Tekintetes Választmányának, hogy nyolc gyűlésében a titkársá- got támogatni kegyes volt, kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, hogy jelentésemet tudomásul venni kegyeskedjék. A közgyűlés PAPP KÁRorY dr. elsőtitkár fentebbi jelentését tudo- másul veszi. 310 TÁRSULATI ÜGYEK. 4. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT PÉNZTÁRVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGÁNAK JELENTÉSE az 1914 januárius hónap 25-én történt vizsgálatról. I. Horgó tőke. A) Bevétel. met A bevételek megjelölése EDES ze ET 1 Pénztár áthozatalsaz ag SS éVtol kere sstsstee 1844 K 33Íí 1844K 331 2. M. kir. Földmívelésügyi Minisztérium segélye 4000 £ —c 4000 £ —cr 3. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium SÉGÉLYE se eaz tédké őző Este elj eb tels de ő Tal 3000 £ —r 30004 —cr 4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja 840 £ —k 8404 —k 5. Magánosok segélye (Semsei Semsey Andor dr. adománya) Wes stk etess e su kélátts : 100 £ —r 10004 —cr 6. Társulati alaptóke kamatja csere szet eliszsl et 1600 4 —e I701 Kt —r ésTársulati morsótóke s: kammabj atos ele eelstse sítés 100 £ —c 72 c 094 9. Elatralókos itagsási díj alketsetee tev ts te stee kett 500 £ —k 574 4 40£ HzELIIZ tét abAgSa od jaksis See a ze te el álsststete 5000 £ —r 50544 —Kk TOSSE9L Zs évi előtizetéstádíjak aa ere e ketté sás 500 £ —k 542 4 —xr Sk adványokseladásabol szt tekáé tételes ales see 200 £ —k 423 tc 674 T2:eVvegyes "bevételek ús. ehe kerte látesets sé eleste sé 15 4 674 l6 c —k 13. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásokra ... — 500 £ —ck 500 £ —k 14. Barlangkutató Szakosztály alaptőkéjének ka- TTL ETETNEK E BEKE Ste LEN GŐ AKOS ÓÓ — 4 —k 22 954 Anyatársulati alaptókéhez (15—20 tétel) 15. Pallini Inkey Béla tiszteleti tag 1000 koronás alapítványának II. részlete ............ — 4 —k 5004 —k 16. Mezőtúri refomátus főgimnázium örökítő tag- SÁT ALJÁN 2s erőre em NetSK ee iss esete — 4 —k 200£ —xr 17. A székesfővárosi Gázművek pártoló tagsági MJ zsozs sz te sea ÉVRE E EKET S ST — 4 —t 400 4 —xk 18. Schréter Zoltán dr. m. k. geológus örökítő tag- FAST TÁJA " 1ezs ékeák SZET KÉS eke KKE ÉStet vis — 4 —k 5 200(£ —xk 19. Vend] Aladár dr. m. k. geológus örökítő tag- Báni díja szk etetés esket ette ts ete ette ee — 4 —4 200 4 —4 20. Karczag István földbirtokos, Keszthely, örö- Kitő. tagsági JA ra ssztstetekk eke telsletei a átesett — 4 —k 200 4 —xk A Barlangkutató Szakosztály javára (21—29 tétel) 21. Ilosvay Lajos dr. m. kir. udvari tanácsos, tiszteleti tag alapító tagsági díja . . ...... — 4 —k 100 £ —4 22. Herceg Odescalchi Loránt örökítő tagsági díja — ( —4 200 £ —k 23. Herman Ottó igazgató alapító tagsági díja. . — 4 —k 100 4 —cr TÁRSULATI ÜGYEK. Hsilkli tevése A bevételek megjelölése ag 1918, évrál TJÜL GAS 94. Lenhossék Mihály dr. szakosztályi elnök ala- DÍTÓEtAOSASTKUNJ ASE es etetése lelsz meree see —K —i 100K —i 95. Schréter Zoltán dr. alapító tagsági díja... . . — 4 —ke 1064 —k 26. Bekey Imre Gábor alapítványi tagsági díjának TEST ÉSZÍETŐS ESZÉN See les s See stáe rbesbi — 4 —kt 129 4 70K( 27. Jordán Károly dr. örökítő tagsági díja .... — 4 —ktk 2004 —xk 28. Strömpl Gábor dr. alapító tagsági díja .... — ( 6.4 10054 e 29. Spiegel Adolf alapító tagsági díjának I. részlete — ( —k 90 4 —k 30. Anyatársulati alaptőke kamatjából a törzs- vagyon kiegészítésélezi . 22 ss semneeseet e — 4 —k 26 ( 48c Összesen ...18,.200K —f 22866.K 62f B) Kiadás. szám A kiadások megjelölése EAJEM 3 E FENT TA Böldtamttóozlónnye ss sze st eleteteket azrt tás s 11,000K —f 10164K 88f£ JAH SOTTUKAKEGISZGELEGÜŰ aa ese etén bála áz tsts st 900 £ —k 900(£ —ck 92. MÁROUTIG KATÓ se erzes ezres gek EEES e us 6004 —k .600£ —ck Le Penztatosetiszteletdíí jatt aes ete enek a eretet zt aretátt 300 £ —k 30064 —xr Helrmokütiszteletdíjatat sena se ét tabizán settöe ák 240 £ —k 2404 —r Otozolgákapnutalomádtjames esse etetett esek ást őt BOT ELESÉS Ő ÉS fs. BOSSA költségesek essek ae ket 1200 £ —ec 1320 c :91c 82. [rodatikiadások sss szt atssk késsel stat jet ele TX ge e AL at BE JiMesyesektadásokatánzert s tást setal else 580 4 —k 354 k 624 10. Alaptőke gyarapítására a forgótőkéből ..... 200 £ —4k 2004 —k 11. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásokra . 500 4£ —k 500£ —k 12. A Barlangkutató Szakosztálynak segélyül... 1200 £ —ex 1200 £ —K 13. Alaptőke gyarapítására a társulat javára be- folytsalapityányokbólás ze es setét etetetáető ő — 4 —k 17004 —x4 14. Alaptőke gyarapítására a Barlangkutató Szak- osztály javára befolyt alapítványokból . — 4 —k 1049 4 704 15. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéjének kamatai a szakosztály számára kiadva. . — 4 —k 22 k 954 16. Társulati alaptőke után takarékbetéti kamat a törzsvagyon kiegészítésére ........... — 4 —k 26 c 484 17. Társulati forgótőke maradványa ........... — tt —e 2335 4 20( Összesen , .. 18.200 K —f 22.366K 621 II. A társulat vagyona 1913 december 31-én. 1. A Magyarhoni Földtani Társulat alaptőkéje .... 44659 K 601 ZADISSSZAbÓ Józset emlékalápíssaás azmeayzeztárissás 87832 c 29( 2 A dr: Szabó emlékalap kamatjai . 2.1... HJNKGEZOK 4. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje ..... . . 1259 c 354 5. A Magyarhoni Földtani Társulat forgótőkéjének készpenzmmatadványei eses álá sie éfe elete elsz 2335 c 20( Összesen... 57,578K 201 Kelt Budapesten, 19183. december 31-én. PAPP KÁROLY dr. ÁSCHER ÁNTAL titkár. pénztáros. 112 TÁRSULATI ÜGYEK. Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulatban 1914. jan. 25-én tartott pénztár- vizsgálatról. - Mi alulírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat 1913. évi közgyűlése, illetőleg 1914. jan. 7-iki választmányi ülése részéről kiküldött pénztárvizsgálók,. a mai napon a pénztárban megjelenve, megbízatásunkban eljártunk és a kö- vetkezőket jelentjük. Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló utasí- tásokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat egyenkint össze-- hasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. 1. A társulat vagyona az Osztrák-Magyar Banktól kiállított letét- elismervényekben és takarékpénztári betétkönyvekben 44659 K 601 OGA dr. Szabó József-emlékalam ast vetette ae etek ázást 8732 c 294 3. A dr. Szabó József-emlékalap kamatai. ............-...... DEN KON TÁ 0 AÓ 45A Barlanokutató Szakosztály alaptókéje 22..9.. ses ektet 1259 4 354 5. Anyatársulati forgótóke-matadvány c osassszss etet 2335 c 204 Összesen! HIB7Tó KNN azaz ötvenhétezerötszázhetvennyolc korona és 20 fillér. Az 1918.évi bevételek összege 22,366 K 62 f, amely összeg az előirányzott 18,200 K-t 4166 K 62 fillérrel fölülmúlja. Ennek okai a követke- zők: 1. mert SEMSEI SEMSEY ANDOR dr. tiszteleti tagunk a Társulatot ezer koro- nával segélyezte; 2. mert a tagsági s előfizetési díjakból (8—10. tétel alatt) 170 K 40 f-rel több gyűlt be az előirányzott 6000 K-nál; 3. mert a kiadványok eladásá- ból 223 K 67 fillér többlet mutatkozik; 4. s végül, mert lelkes alapítók s örökítők. az anyatársulatot (15—20. tétel alatt) 1700 K-val és a Barlangkutató Szakosztályt (21—29. tétel alatt) 1049 K 70 fillérrel gyarapították. A kiadások egyes tételei szigorúan az előirány- zat keretében maradnak, sőt a Földtani Közlöny tételében 835 K 12 fillér imnegtakarítás mutatkozik. A 9. tétel alatt a vegyes kiadások rovatában szintén 225 K 38 f megtakarítást látunk és a 8. tétel alatt az irodai kiadások sem érik el az előirányzott összeget. Csupán a 7. tétel alatt a postaköltségekben: látunk 120 K 91 fillér túlkiadást, amit a m. k. Földtani Intézet szokatlanul sok kiadványának expediálási költségei, valamint a KALECSINSZKY SÁNDOR és BENKŐ. FERENC emlékének megörökítésére kibocsátott gyűjtőívek postaköltségei ma- gyaráznak meg. Egészben véve azonban az 1—12. tétel alatt szereplő tényleges. kiadásokban az előirányzott 18.200 K helyett csak 17,232 K 29 fillér kiadást látunk, ami a valóságos kiadásokban 967 K 71 fillér összmegtakarítást jelent. Szembeállítva a bevételeket a kiadásokkal, amellett hogy az anyatársulat alaptőkéje több mint 1900 K-val gyarapult, azt látjuk, hogy az 1913. év forgótőkéje még 2335 korona 20 fillér készpénzmaradvánnyal zárul. Ezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztárnok- nak a felmentést adja meg és buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. Kelt Budapesten, 1914. január 25-én. EmszT KÁLMÁN dr., LŐRENTHEY IMRE dr. és PETRIK LaJos, mint a köz- gyűlés és a választmány részéről kiküldött pénztárvizsgáló-bizottság tagjai. Dr. Inosvav LaJos tiszteleti tag akadályoztatás miatt volt távol. TÁRSULATI ÜGYEK. Költségvetés az 1914. évre. A) Bevétel. Is" Pénztárrátnozatai azt 1918 évtől" s szeele sss 2335 K 2. M. k. Földmívelésügyi Minisztérium segélye ... — 4000 c 3. M. k. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium SSDÉLYEK E e leesek zkt net ől S St ő ásta ss 8 3000 4 4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja 840 c ORMA SÁNOSOKTESSElY OKB TSEsA UN Se kkee a soll ete esse ota azé 100 ( 6. Alaptőke és forgótőke kamatjai .............. 1800 4 Zs (Eátralékosétassági díjakból: s szrss lee éző sehreteste 500 c SEÁRSA E szele AEK MEG EN KÓ ES éo ke ETEK E Ne ő 5000 4 Jad ászévitelőhizétésekDÜlts ztás it vk EZÉ 500 c HOZ Kiadványok selgdásálból ős ze öszes ss re ss sívasétet 200 ( AL AAERAES e [SVZÁNE ze A E EE éa e 24 c 12. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásra. . .... . 400 c Összesen . .. 18700 K B) Kiadás. HZGHOld tami KVOZTON ts ser elsa et áztatás sét 11000 K 2.SHiRÓtatkarztiszteletdíjánya as ete ee zeke s etátel a 900 S.aMásodttkar tiszteletdíjat nes sze éssige ee elsot ésére s 600 c 45 Bénztatósi tiszteletdíja a sza ese esse eélste stettésds 300 c HSztnoks tiszteletdíja asz s esse sessaízólse ses es 240 4 CSSSZOLSAKSJUTALÓNÁ [disz ése si stsési zsszselolées a saeástk ő stee 480 4 MESS OSTAKOTOSS E tettet ee ke ae less aA ÉN ő ee ése ÉT 1200 4 Ot lrodataktadások s ásó sz etés dea etjd s e toláa et ste sásjk 1000 c 9 Vegyes kiadások ss ree ösássiszus ze sz átl ae etels s 880 4 JOÁlaptÓket gyarapítására set se d esetet ig életét 500 c 11. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásra .... . . 400 c 12. A Barlangkutató Szakosztálynak segély ....... 1200 c Összesen . .. 18,700 K Kelt Budapesten, 1914. január hó 28-án PAP KÁROLY dr. elsőtitkár. 201 szet EZ SS Szsükt sza ta S SE E 80 ( II 00 £ cz SL S szzű St mA S. sz út — (( SAV E — —íÍ ÁSCHER ANTAL pénztáros. 313 A 4. pont alatt ismertetett pénztári jelentést, valamint az 5. pont alatt javasolt költségvetést a Közgyűlés egyhangúlag elfogadta. A pénztárvizsgáló bizottság tagjainak: EmszT KÁLMÁN dr., LŐRENTHEY IMRE dr. és PETRIK LAJOS uraknak a közgyűlés köszönetet mondva, a nevezett urakat felkéri, hogy terhes tisztségüket a jövő évre is vállalni szíveskedjenek. 6. Alapszabálymódosításork. Elsőtitkár jelenti, hogy a mult évi közgyűlésen elfogadott Alap- szabálymódosításokat a m. kir. Belügyminisztérium nem fogadta el, ha- nem utasította az Elnökséget, hogy a beterjesztendő módosításokban pontosan szabja meg a fiókegyesületek s szakosztályok viszonyát a tár- sulattal szemben. A szóban forgó átirat a következőképen hangzik: Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 21 314 TÁRSULATI ÜGYEK. (Magyar kir. Belügyminiszter. Szám 103071/19183. Ia. Tárgy. A Ma- gyarhoni Földtani Társulat módosított alapszabályai. A közvetlenül bemuta- tott iratokat megfelelő eljárás végett a következő megjegyzésekkel kül- döm vissza. A fiókegyesületek és külön szervezettel bíró szakosztályoknak szervezete s az anyaegyesülethez való viszonya az alapszabályokban meg- határozandó s kimondandó az is, hogy a fiókegyesületek és szakosztályok megalakítása és esetleges megszűnése is az illetékes törvényhatóság első tisztviselője útján a m. kir. Belügyminisztériumnak tudomásulvétel végett bejelentendő. Megjegyzem még, hogy a módosított alapszabályok három egyező tisztázott és aláírt példányban lesznek felterjesztendők. Budapest, 1913 július hó 14-én. A belügyminiszter rendeletéből: MarryasovszkYy s. k. miniszteri osztárytanácsos. A Székesfőváros Polgármesterének, Budapest. Eme rendeletnek megfelelőleg a választmány felkérte PáLrrY MóR dr. és HoRusirzkY HENRIK választmányi tag urakat, hogy a belügy- minisztérium illető osztályának vezetőjénél személyesen járjanak el, meg- tudva itt ama kereteket, amelyekben a módosítások eszközölhetők. A nevezett tagtárs urak megbizatásukban eljárva, a választmány- nak részletes jelentésben számoltak be kiküldetésük eredményéről s egy- úttal meg is szövegezték a választmánytól elfogadott s következőképen hangzó Alapszabálytervezetet: A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPSZABÁLYAI I. Cím 1. §. A társulat címe: cMagyarhoni Földtani Társulat, — Székhelye: Budapest. IT. Cél. 2. §. A Magyarhoni Földtani Társulat?" 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a földtannak és rokontudományainak mívelése és terjesztése. 3. §. Ennek a célnak elérése végett a kMagyarhoni Földtani Társulat más testületekkel összeköttetésbe léphet. II. Eszközök. 4. §. A jelentékenyebb eszközök: a) gyűlések, b) kiadványok, c) könyvtár, d) ásvány-, föld- és őslénytani tárgyak gyűjtése, e) egyes vidé- kek földtani tanulmányozása, f) fiókegyesületek és szakosztályok alakítása TÁRSULATI ÜGYEK. 757 5) IV. Pártfogó. 5. §. A társulat, céljainak érdekében, egy vagy több pártfogót igyek- szik megnyerni. V. Tagok. 6. §. A társulatnak vannak: a) pártoló, b) örökítő, c) rendes, d) tisz- teleti és e) levelező tagjai. 7. §. Pártoló tag az, aki a társulat pénzalapját legalább 400 K-val növeli. 8. §. Örökítő tag az, aki az alaptőke gyarapítására a társulat pénz- tárába 200 K-t fizet. 9. §. Rendes tag lehet az, aki belépési szándékát közvetetlenül, vagy egy társulati tag ajánlatával a titkárnak bejelenti. 10. §. Tiszteleti tagul oly bel- vagy külföldi kitünő férfiú választ- ható, aki a geológiában, vagy ennek rokontudományaiban rendkívüli érdemeket szerzett. 11. §. Levelező tagul oly bel- vagy külföldi szaktudós választható, aki e társulatnak vagy a magyar geológia ügyének elismerésre méltó szol- gálatot tett. VI. Tagok választása. 12. §. Aki pártoló, örökítő, vagy rendes tag óhajt lenni, szándékát a társulat egy tagjának, vagy a titkárságnak ajánlás végett bejelenti. Az ekként ajánlottakról a választmány dönt és a megválasztottak neveit a legközelebbi szakülésen a titkár bejelenti. 13. §. Tiszteleti és levelező tagot, a választmány előterjesztése alap- ján, a közgyűlés választ. Tiszteleti és levelező tagot a társulat tiszteleti, pártoló, örökítő és rendes tagjai ajánlhatnak. Ajánlatukat, az ajánlottak különös érdemeit felsorolván, november hó 1-ig az elnökséghez írásban kell benyujtani. A választmány ezt a javaslatot, véleményével, a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. VII. Tagok kötelességei. 14. §. A rendes tagok évenként 10 K tagsági díjat fizetnek. Ezenkívül az oklevélért minden rendes tag egyszersmindenkorra 4 K-t fizet. Azonban személyek 200 korona lefizetésével mint örökítő tagok; — míg hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersmindenkorra is leróhatják tagsági kötele- zettségüket. 15. §. A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha vala- 914 316 TÁRSULATI ÜGYEK. mely tag évi díját az első negyedben nem fizette ki, a társulat a díjat posta, útján szedi be, amely esetben a postai költséget a hátralékos tag fizeti. 16. §. A rendes tag, ha ki akar lépni, a következő évre vonatkozó kilépési szándékát, a titkárságnál, november hó 1-ig, előzetesen bejelen- teni tartozik. EVIIL Tagok jogai. 17. §. A tagok a társulattól oklevelet kapnak, melynek alapján ma- gukat a cMagyarhoni Földtani Társulat? pártoló, örökítő, rendes, tiszte- leti vagy levelező tagjának nevezhetik. A társulat minden tagja részt vehet a szaküléseken és a közgyűlé- seken is; azonban a közgyűléseken szavazati joga a tiszteleti, pártoló, örö- kítő és rendes tagoknak csak akkor van, ha ott személyesen megjelennek. A tagok jogaival biró intézetek, hivatalok, testületek vagy vállalatok megbizottjaik utján szavazhatnak. Az írásbeli felhatalmazással megbizot- tak azonban a közgyűléseken csakis akkor szavazhatnak, ha ott szemé- lyesen megjelennek. A levelező tagok kivételével, a társulatnak minden tagja kapja a társulat kiadványait, használhatja a társulat könyvtárát és új tagokat ajánlhat. IX. Ügyvezetés. 18. §. A társulat ügyeit a választmány intézi, melynek tagjai: az elnök, másodelnök, a fiókegyesületek és szakosztályok elnökei, a magyar honos tiszteleti tagok, 12 választmányi tag, az elsőtitkár, a másodtitkár és a pénztáros. 19. §. Az elnök képviseli a társulatot a hatóságok és mások irányá- ban, az üléseken elnököl. A társulat pénzügyeire felügyel, a fizetéseket utalványozza, a jegyző- könyveket, társulati határozatokat aláírja, szavazatok egyenlősége eseté- ben az ő szava dönt. A másodelnök helyettesíti az elnököt. 20. §. Az első titkár vezeti az ügyeket és az ülések jegyzőkönyveit; szerkeszti a kiadványokat. Gondoskodik a szakülési előadásokról, a bekül- dött munkálatok és tárgyak bemutatásáról; tudósítja a tagokat a gyűlések idejéről és napirendjéről; gondot visel a könyvekre, a térképekre és a folyóiratokra s róluk jegyzéket vezet; nyilvánosságban tartja a tagok számát, beszedi a tagdíjakat és a közgyűlésen a társulat működéséről jelen- tést terjeszt elő. A másodtitkár az elsőnek kisegítője, szükség esetében helyettese. 21. §. A választmány intézi el a társulat minden fontosabb ügyét. Megválasztja a pártoló, örökítő és rendes tagokat. Közgyűlés elé terjeszti a tiszteleti és levelező tagok választására vonatkozó indítványát. kLevelezős TÁRSULATI ÜGYEK. 317 címet adhat mindazoknak, akik a társulat céljait gyűjtés, becsesebb adomány vagy egyéb jó szolgálat által elősegítették. Évenként pénztárost választ, ellenőrzi a pénztári kezelést s a pénztárt minden évben megvizsgáltatja. 22. §. A pénztáros kezeli a társulat alapvagyonát és a forgó tőké- jét, teljesíti a fizetéseket, de csak az elnöktől utalványozott és a titkár- tól ellenjegyzett számlára vagy nyugtatóra. 23. §. Az elnök, másodelnök, titkárok és választmányi tagok a köz- gyűlésen titkos szavazattal 3 évre választatnak. . X. Gyűlések. 24. §. A gyűlések háromfélék: a) szak-, b) választmányi- és c) köz- gyűlések. 25. §. A szakülésen tudományos értekezéseket adnak elő. Szakülés, kivéve a nyári szünidőt, minden hónapban tartandó. 26. §. A választmány havonkint rendesen egyszer ülésezik, általá- nos szavazattöbbséggel határoz. Hogy a határozat érvényes legyen, a jelenlevő tisztviselőkön kívül legalább 5 választmányi tagnak kell jelen lenni. A választmány mindenféle személyi ügyben mindig titkos szavazás- sal dönt. Az elnök, ha szükséges, máskor 15 hivathat össze választmányi ülést, de 3 tag írásbeli kérésére is köteles a választmányt 8 napon belül ösz- szehívni. 27. §. A társulat évenkint rendesen egy közgyűlést tart, még pedig a polgári év elején, melyen a választmány a társulat szellemi működésé- ről és anyagi állásáról beszámoltat. A közgyűlés választja a tisztviselőket a (pénztáros kivételével), még pedig abszolut (a szavazatok felénél több) szótöbbséggel; a választmányi-, továbbá a tiszteleti és levelező tagokat, általános szótöbbséggel. A szám- adások és a pénztár megvizsgálására 3 tagot küld ki. Ha valaki a közgyűlés elé oly indítványt szándékozik terjeszteni, amely pénzkiadással vagy a fennálló alapszabályoknak és a szokás szen- tesítette ügykezelési rendnek megváltoztatásával járna, köteles indítvá- nyát, a közgyűlés előtt legalább két hónappal, a titkárság útján a választ- mánynak bejelenteni. Szükség esetében az elnök rendkívüli közgyűlést is hívhat össze; de ezt a tagokkal legalább egy héttel előbb tudatnia kell. ] A közgyűlésen a szavazásra jogosult tagok általános szótöbbséggel határoznak. 9318 TÁRSULATI ÜGYEK, XI. Társulati vagyon. 28. §. A társulat vagyona: a) az alaptőke és b) a forgó tőke. a) Az alaptőke a pártoló és örökítő tagok alapítványaiból s egyéb erre a célra szánt adományokból áll. Az alaptőkének csak kamatja költ- hető el. b) A forgó tőke jövedelmei: 1-ször a tagdíjak; 2-szor az oklevél- díjak; 8-szor az eladott kiadványok ára; 4-szer az alaptőke kamatja és 5-ször egyéb erre a célra szánt adományok. XII. A fiókegyesületek és szakosztályok szervezete. 29. §. A társulat közgyűlése a 4. §. értelmében fiókegyesületeket és szakosztályokat is alakíthat. a) A fiókegyesületeknek és szakosztályoknak tagja lehet az anya- egyesületnek minden tagja, aki belépési szándékát a fiókegyesület, illetve a szakosztály vezetőségének bejelenti és kötelezi magát legalább évi 3- korona fiókegyesületi, illetve szakosztályi tagsági díj fizetésére. b) A fiókegyesületek és szakosztályok céljaira alapítványok tehetők, amiket az anyaegyesület pénztára a fiókegyesület vagy szakosztály alap- tőkéjével együtt alaptőke gyanánt kezel s az így kezelt alapoknak a fiók- egyesület, illetve szakosztály csak kamatait költheti el. Egy alapítvány összege 100 koronánál kisebb nem lehet. c) A fiókegyesületek és szakosztályok tagjai, valamint az alapít- ványt tevők is tagsági, illetve alapítványi díjuk fejében megkapják a fiók- egyesület, illetve szakosztály folyóiratát, a szaküléseken és népszerű. estélyeken előadásokat tarthatnak, azokhoz hozzászólhatnak, résztvehet- nek a kirándulásokon, továbbá az évzáró és rendkívüli üléseken; de felszó- lalási, indítványozási és szavazási joga csak a fiókegyesület, illetve szak- osztály tagjainak van. d) Az anyaegyesület közgyűlése az alapszabályok keretén belül a fiókegyesületek és szakosztályok részére ügyrendet állapít meg. e) A fiókegyesületek és szakosztályok ügyeit a tisztikar és választ- mány vezeti, melyet a fiókegyesületi, illetve szakosztályi tagok soraikból. választanak. Működésükért, valamint a Társulat alapszabályainak és az. Ügyrendnek betartásáért elsősorban az anyaegyesület választmányának, másodsorban közgyűlésének felelősek. f) Ha a fiókegyesületek vagy szakosztályok megszűnnek, akkor összes vagyonuk felett az anyaegyesület rendelkezik, de ha hasonló célt szolgáló önálló társulattá alakulnak át, az anyaegyesület a fiókegyesület. vagy szakosztály vagyonát ezen új társulatnak átadhatja. TÁRSULATI ÜGYEK. 319 XIII. Alapszabályok változtatása. 30. §. A társulat alapszabályait csak a közgyűlés változtathatja meg. A megváltoztatott alapszabályok helybenhagyás végett felsőbb helyre terjesztendők fel. XIV. A Társulat feloszlása. 31. §. A társulat feloszlását közgyűlés határozhatja el. A feloszlás- ról határozó közgyűlést megtartása előtt egy negyedévvel kell kihirdetni. Határozat csak akkor hozható, ha a helybeli tagoknak kétharmada jelen van. Ha ennyi tag nem gyűlt volna össze, akkor a feloszlásról egy hasonló módon kihirdetett újabb közgyűlésen a megjelent tagok kétharmad szó- többséggel döntenek. 32. §. Ha a társulat feloszlik, minden vagyona a közgyűlés által ki- jelölt tudományos célra fordítandó. E határozatot végrehajtás előtt fel- sőbb jóváhagyás elé kell terjeszteni. XV. Állami felügyelet. 33. §. Az 1875. évi május hó 2-án 1508. eln. sz. a. kelt és az egyle- tekre vonatkozó belügyminiszteri szabályrendelet 9. pontjához képest, caz egyesület az esetben, ha az alapszabályokban meghatározott célt és eljárást, illetőleg hatáskörét meg nem tartja, a kir. kormány által, ameny- nyiben további működésének folytatása által az állam vagy az egyleti tagok vagyoni érdeke veszélyeztetnék, haladéktalanul felfüggesztetik s a felfüggesztés után elrendelendő szabályos vizsgálat eredményéhez képest végleg fel is oszlattatik vagy esetleg az alapszabályok legpontosabb megtartására a külömbeni feloszlatás terhe alatt köteleztetiko. Kelt Budapesten, a cMagyarhoni Földtani Társulat 1914. év feb- ruárius hónap 4-én tartott hatvannegyedik rendes közgyűlésén. Dr. PAPP KÁROLY Dr. SCHAFARZIK FERENC a Magyarhoni Földtani Társulat titkára. a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke. 7. A Barlangkutató Szakosztály ügyrendjének módosítása. A Barlangkutató Szakosztálynak a mult évi közgyűlésen elfogadott Ügyrendje a m. kir. Belügyminisztériumtól leérkezett s az előző pontban ismertetett átirat alapján szintén módosításokra szorul. Eme módosítások kidolgozására a Magyarhoni Földtani Társulat választmánya háromtagú bizottságot küldött ki: EmszrT KÁLMÁN dr., PÁLFY MóR dr. és TIMKó IMRE választmányi tagokból s a bizottság közvetetlenül tárgyalásokba bocsát- kozott a Barlangkutató Szakosztályból kiküldött háromtagú bizottság- 39290 TÁRSULATI ÜGYEK. gal, amelynek tagjai: HORUSITZKY HENRIK, KADIC OTTOKÁR dr. és KoRMos TrvapAR dr. választmányi tagok voltak. A két bizottság azután SzorvracH TAMmÁs dr. másodelnök úr elnök- lete alatt közös megállapodásokra jutott s a Pánry MóR dr. úr előadó által szövegezett módosításokat az 1914 január 28-i választmányi ülés el is fogadta. A szóbanforgó módosítás, amelyet a Magyarhoni Földtani Tár- sulat választmánya a Közgyűlésnek is elfogadásra ajánl, a következő: A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT BARLANGKUTATÓ SZAKOSZTÁLYÁNAK ÜGYRENDJE. A szakosztály címe, célja és feladata. 1. §. Címe: A Magyarhoni Földtani Társulat Barlangkutató Szak- osztálya. Budapest 1913. 2. §. Célja: A barlangtan és rokontudományainak mivelése és ter- jesztése. 3. §. Feladata: A hazai barlangokat nyilvántartani, szakszerűen kutatni, folyóiratban, esetleg egyéb kiadványokban magyar és idegen nyelveken ismertetni, a kutatások eredményeit szaküléseken és népszerű estélyeken előadni s végül úgy a hazai, valamint a külföldi barlangtani irodalmat és mozgalmakat figyelemmel kisérni. A szakosztály tagjai. 4. §. A szakosztálynak tagja lehet az anyaegyesületnek minden tagja, aki belépési szándékát a szakosztály vezetőségének bejelenti s kötelezi magát legalább évi 3 korona szakosztályi tagsági díjnak az év első negye- dében való lefizetésére. A 5. §. A szakosztály céljaira alapítványok tehetők, amiket az anya- egyesület pénztára a szakosztály alaptőkéjével együtt alaptőke gyanánt kezel s az így kezelt alapoknak a szakosztály csak kamatait költheti el. Egy alapítvány összege 100 koronánál kisebb nem lehet. 6. §. Az anyaegyesületnek azon tagjai, akik a szakosztály részére alapítványt tettek, az évi 3 korona tagsági díjat tovább nem fizetik. Tag- sági jogukat a szakosztályban mindaddig gyakorolhatják, míg az anya- egyesületnek tagjai. 7 ( az alapítványt tevő nem szakosztályi tagok is tagsági, illetve alapítványi . §. A szakosztály tagjai, valamint áldozatkészségük elismeréseként TÁRSULATI ÜGYEK. 321 díjuk fejében megkapják a szakosztály folyóiratát, a szaküléseken és nép- szerű estélyeken előadásokat tarthatnak, azokhoz hozzászólhatnak, részt- vehetnek a kirándulásokon, továbbá az évzáró ÉS rendkívüli üléseken; de felszólalási, indítványozási és szavazási Joga csak a szakosztály tag- jainak van. Szavazni csak személyesen lehet. A szakosztály ügyvezetése. 8. §. A szakosztály ügyeit a tisztikar (elnök, alelnök, titkár) és a hat tagból álló választmány intézi. 9. §. A szakosztály tisztikarát és választmányát a szakosztály tiszt- újító évzáró gyűlésén a jelenlevő tagok titkos szavazás útján szótöbbség- gel három évre választják a tagok sorából. A választás mindenkor az anya- egyesület tisztújító közgyűlése előtt történik. 10. §. A választmány hivatalos ügyeit választmányi üléseken intézi, melyeket az elnök szükség szerint hív össze, de három választmányi tag írásbeli kérésére is köteles azt nyolc napon belül összehívni. A választmány szótöbbséggel határoz, még pedig személyi ügyek- ben mindig titkos szavazással. A határozat érvényes, ha a jelenlevő tiszt- viselőkön kívül a választmánynak legalább három tagja jelen van. 11. §. A választmányi ülések jegyzőkönyvei hitelesítés után az anya- egyesület választmányához beterjesztendők. 12. §. Az elnök irányítja a szakosztály ügyeit, képviseli a szakosztályt a nyilvánosság előtt; továbbá utalványozhat a költségvetésnek meg- felelően. A szakosztály elnöke egyszersmind hivatalból az anyaegyesület választmányának tagja. 18. §. Az alelnök az elnököt szükség esetén helyettesíti. 14. §. A titkár vezeti a szakosztály adminisztrativ ÉS pénztári ügyeit, nyilvántartja a tagok névsorát és a hazai barlangokat, szerkeszti a szak- osztály folyóiratát és egyéb kiadványait, Szervezi a szakosztály kutatá- sait; továbbá a szakosztály működéséről és vagyoni állásáról a választ- mánynak, illetve az évzáró gyűlésnek évi jelentésben számol be és egy- úttal beterjeszti a jövő évi költségvetést. Ugy az évijelentés, mint a jövő évi költségvetés az anyaegyesületnek beterjesztendő. A titkárt hivatalos teendőiért a szakosztály évzáró gyűlése tisztelet- díjban részesítheti. Az évzáró gyűlés ügyrendje. 15. §. A szakosztály évenkint egy évzáró gyűlést tart, még pedig az anyaegyesület közgyűlése előtt. Szükség esetén az elnök bármikor, vala- 399 TÁRSULATI ÜGYEK. mint 15 tag írásos kérésére is, rendkívüli gyűlést 15 napon belül hívhat ÖSSZE. 16. §. Az évzáró és rendkívüli gyűlések hitelesített jegyzőkönyvei, . valamint esetleg a szakosztály évzáró gyűlése által tervezett ügyrend vál- toztatásai az anyaegyesület választmánya útján a közgyűlés elé terjesz- tendők; azok jogerőre csak akkor emelkedhetnek, ha azt az anyaegyesület választmánya előterjesztésére a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése elfogadja. 17. §. A szakosztály választmánya a pénztár megvizsgálására pénz- tárvizsgáló bizottságot küld ki, amelynek jelentését a titkár terjeszti elő, s amelyet elfogadás után az anyaegyesület választmányának megküldenek. A választmány évközben bármikor is elrendelheti a pénztár vizsgálatát.. A szakosztály vagyona. 18. §. A szakosztály jövedelmei a következők: az alapítványok és. azok kamatjai, az előfizetési díjak és a kiadványok eladásából származó. bevételek, állami segély és egyéb adományok, végül a Földtani Társulat évi segélye, amelyet a választmány előterjesztésére az: anyaegyesület köz-- gyűlése állapít meg. A szakosztály föloszlatása. 19. §. A szakosztály föloszlatását az anyaegyesület közgyűlése vagy a szakosztály évzáró gyűlése határozhatja el. A szakosztály évzáró gyűlé- sére a meghívók egy hónappal előbb küldendők szét a tárgy különös ki- emelésével. Érvényes határozat csak akkor hozható, ha a szakosztály tagjainak kétharmada jelen van. Ennek sikertelensége esetében az anya- egyesület határoz a szakosztály további sorsa felett. A szakosztály feloszlatása esetén a szakosztály egész vagyona fölött a Magyarhoni Földtani Társulat, mint anyaegyesület rendelkezik. Ha azonban a szakosztály önálló és hasonló célt szolgáló társasággá alakulna át, a vagyon az újonnan alakult, hasonló célt szolgáló társulatra száll át.. Az anyaegyesület felügyelete. 20. §. A Barlangkutató Szakosztály a Magyarhoni Földtani Társulat szakosztálya lévén, működéseért, valamint a Társulat alapszabályainak és a szakosztály ügyrendjének betartásáért elsősorban az anyaegyesület választmányának, másodsorban közgyűlésének felelős; működéséről az anyaegyesület közgyűlésének, a Földtani Társulat választmánya útján évi jelentésben számol be. TÁRSULATI ÜGYEK. 323 21. §. Jelen ügyrend csak az egyidejűleg módosított társulati alap- szabályok belügyminiszteri jóváhagyása után lép érvénybe. Jelen ügyrendet a Magyarhoni Földtani Társulat 1914 február 4-én tartott hatvannegyedik közgyűlése egyhangulag elfogadta. PArPp KÁROLY dr. SCHAFARZIK FERENC dr. a Magyarhoni Földtani Társulat titkára, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke 8. Esetleges indítványok. Minthogy a Közgyűlés tagjai közül senki sem terjesztett elő indít- ványt s minthogy egyéb tárgy nem volt, Elnök a közgyűlést esti 8 órakor berekesztette. Kelt Budapesten, 1914 február 4-én. Jegyezte Papp KÁRoLY dr. elsőtitkár. Hitelesítik: TAL tárat HORUSITZKY HENRIK SCHAFARZIK FERENC dr. PáuFY MónR dr. elnök. választmányi tagok. B) SZAKÜLÉSEK. 1. Jegyzőkönyv az 1914 január 28-án tartott szakülésről. Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök SzorraGcH Tamás dr. királyi tanácsos, másodelnök. Megjelentek : GLOoETZER JózsEF, KOTRBA GÉZA és KÖRTVÉSI SÁNDOR vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT dr., DicENnTY DEzső,. EmszT KÁLMÁN dr., GLÜCK ZOLTÁN, GOLODAI KORNÉL, HORUSITZKY HENRIK- KoRMmos TIVADAR dr., KuLcsÁR KÁLMÁN, LÁSZzLó GÁBOR dr., Lőw MÁRTON dr., MARos IMRE, PaAnró Dezső, Papp KÁRoLY dr., PÁLFY MóR dr., REINL SÁNDOR, ROZLOZSNIK PÁL, SCHERF EMIL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SIGMOND ELEK dr., SOMOGYI KÁLMÁN, TIMKóÓ IMRE, VENDL ALADÁR dr., VIGH GYULA dr., VIZES- VILMOS, ZALÁNYI BÉLA és ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy SCHAFARZIK FERENC dr. tanár úr dékáni elfoglaltsága miatt nem elnökölhet-az ülésen. Felhivja ezek után a titkárt jelentésének megtételére. PaPP KÁRoLYy dr. elsőtitkár bejelenti az 1914 jan. 7-i választmányi ülésen. megválasztott uj tagokat. Elnöklő másodelnök felkéri "SIgGmoxp ELEK dr. műegyetemi tanár urat, társulatunk rendes tagját bejelentett előadásának megtartására. 1. SIGMorD ELEK dr. műegyetemi tanár tA talaj sósavas ki- 324 TÁRSULATI ÜGYEK. vonatának készítési módjárób című előadásában a következő- ket vázolta: A talajok kémiai jellemzése céljából előadó a stockholmi II. nemzet- közi agrogeologiai konferencián HILGARD módszerét ajánlotta nemzetközi el- fogadásra. E módszer ellen több oldalról kifogással éltek. Az ügyet a nemzet- közi kémiai talajvizsgálati bizottság behatóbban tárgyalta. Előadó, mint az említett bizottság elnöke, szükségesnek látta az erre vonatkozó vitás kérdéseket új kisérletek alapján eldönteni. E kisérletek eredményeiről számolt be, melyek azt bizonyítják, hogy a talaj sósavas kivonatának különböző készítési eljárásai közül a maximális értékeket valóban HILGARD módszerével érjük el. Az össze- hasonlításul kipróbált módszerek, u. m. az amerikai hivatalos eljárás, VESTERBERG és ATTERBERG ajánlotta egyórás főzés és az oroszok alkalmazta módszer mind sok- kal kevesebbet oldott fel. Előadó továbbá azt is kimutatta, hogy a többletoldás nem minősíthető csupán el nem mállott ásványok feloldódásának. 2. GLOETZER JÓZSEF vegyészmérnök, mint vendég Új műszer a talaj térfogatcsökkenésének meghatározásárai című előadásában ismertette a talaj összehúzódásának mérésére szolgáló módszereket, majd az általa szerkesztett, ugyane célt szolgáló, új műszert. Az összehúzódás eddig használt kifejezésmódja, mely az összehúzódást a kiindulási állapotra vonatkoztatja, összehasonlító eredményeket nem ad. Ezért előadó javasolja, hogy az összehúzódást ne a kiindulási, hanem a száraz állapothoz viszonyítva adjuk meg, ezen értékek, a kiindulási víztartalomtól függetlenek lévén, össze- hasonlíthatók lesznek. 3 3. Lőw MÁRrox dr. műegyetemi adjunktus kA verespataki kőze- tek genezisérőb című előadásában főképen csak a verespataki Kirnik- Csetátye hegy eruptiv kőzeteinek keletkezéséről szól. Szermte a Kirnik-Csetátye a Kárpin dombbal, a verespataki Templomdombbal és a Kos csúcs eruptiv kőzetével együtt egy dácit anyagot szolgáltató vulkán működésének az ered- ménye. Ezt a kőzetet a tektonikai repedési vonalak mentén a posztvulkáni té- nyezők különbözőképen alakították át. Az egész kőzetet a felszálló vízgőz és szénsav zöldkövesítette. Ebben a fázisban maradt a verespataki Templomdomb kőzete. A repedésekhez közelebb tovább tartott ez a hatás, amelyhez itt 5 gőzök is járultak. Ez eredményezte az erősfokú elkaolinosodást (drej). Végül a repe- dések fölött a lehűlés stádiumában már hévforrások szálltak fel, amelyek a kőzet intenziv elkarcosodását és káliföldpáttal való impregnálását vonták maguk után. Ez utóbbi folyamattal együtt történik az arany felszállása 15. A mai dom- borzati viszonyokat az erélyes erózió okozta, minélfogva a kvarcosodott részek a "legtekintélyesebb kúpokat (Kirnik, Csetátye, Kos bánya kúpja) alkotják; a zöldkövesedett dácitból alkotott verespataki Templomdomb pedig szintén, bár csak kissé emelkedik ki a zöldköves módosulatnál még kevésbbé ellentálló kaolinos módosulatú környezetből, amely utóbbi mindenütt a kúpok közötti nyergeket alkotja. Ugyanezen posztvulkáni tényezők természetesen a repedések mentén lévő vulkáni üledéket, sőt még ták át. 4. ViGH GYULA dr. rendes tag (Adatok az esztergomvidéki a kárpáti homokkövet is hasonló módon alakítot- triász ismeretéhez; címen az esztergommegyei (Gyermely határában TÁRSULATI ÜGYEK. 25 fekvő Vöröshegy dolomitjából származó kövületeket sorol föl és pedig : Myophoria sp., Myophoria sp. (ex atf. picta LEpPsrus), Megalodus Hoernesi FRECH var. rotunc data nov. var. Megalodus Seccoit PARowsA (M. Lóczyi HozRwx. R.) Schafhüntlia cf. Melhngi HANER, Loxonema sp. fajokat, melyek alapján ezt a dolomitot a fődolomit alsó, a raiblival határos rétegeivel tartja azonos korúnak. Majd az esztergomvidéki dachstein mészkőből említ föl részben új lelő- helyről, részben régi lelőhelyekről eddig onnan nem ismertetett fajokat. A dorogi Nagykősziíikláról Megalodus Gümbeh Sropp., Megalodus Böckm HOoRRx., Megalodus (?) incisus FREcH sp. var. cornuta FREcH-t, a sárisápi Babáb- szőlőhegyről Megalodus ef. Gümbeh SropPp., Megalodus cf. Böckh HOERN., Chemmatzta sp.-t, a bajóti Öregkőről Megalodus (?) eupalhatus FRxcn sp., Megalodus (?) mcisus FREcH sp. var. cornuta FREcCH-t. A megalodusok felsorolása kapcsán kifejti, hogy a FRzmcH-től Dicerocar- diumnak leirt Dicerocardium eupalhatum, D. mediofasciatum, D. imcisum FRECH var. cornuta FREcH-t nem tartja dicerocardiumoknak, mivel teljesen nélkülözik a dicerocardiumokra jellemző bélyegeket, de különböznek a típusos megalodu- soktól 1s és ezért nem látja kizártnak annak lehetőségét, hogy esetleg egy a megalo- dusok és dicerocardiumok génuszát összekötő új génusz képviselői ezek. Jelenleg csak azért sorolja fel a Megalodusok közt a kérdéses fajokat, mert a kétségtelen bizonyítékot szolgáltató záros szerkezetet a példányok hiányos megtartása miatt nem tehette vizsgálat tárgyává. 2. Jegyzőkönyv az 1914 március 4-én tartott szakülésről. Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében délután 5 órakor kezdődött. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek : BÁCSKAY JÁNOS és BÁCSKAY KATALIN. vendégek. Továbbá: BALLENEGGER RÓBERT dr., HORUSITZKY HENRIK, KocH ANTAL dr., KovácH ANTAL dr., KoRMos TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., LIFFA AURÉL dr., Lőw MÁRToNn dr., MARos IMRE, PaPP KÁROLY dr., PÁLFY MónR dr., PITTER TIVADAR, ROZLOZSNIK PÁL, TELEGDI RÓTH KÁROLY dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SZONTAGH TAMÁS dr., TOBORFFY ZOLTÁN dr., VENDL ALADÁR dr., VIGH GyuLA dr., ZALÁNYI BÉLA dr. tagok. Elnök az ülést megnyitván, felhivja a titkárt jelentésének megtételére. Papp KÁRoLYy dr. elsőtitkár bejelenti az 1914 jan. 28-án megválasztott tagok névsorát. Elnök felhivja KuLcsáÁR KÁLMÁN dr. rendes tagot bejelentett előadásá- nak megtartására. 1. KuLcsáR KÁLMÁN műegyetemi tanársegéd kA felső oligocén Új ab " relkósto eiamuklkáss as b uydtadaósika égi szó rezödkaokatk amar ttlksoszrőrt 09 címen tartott előadásában elmondja, hogy a Kőérpatak völgyében a Kőérberek északi lábánál levő mezőőri laktól kissé keletre SCHAFARZIK FERENC dr. mű- egyetemi tanár úr a felső oligocén pektunkuluszos homok újabb előfordulását fedezte fel, melyet a Budafok és Törökbálint között létesítendő helyiérdekű villamosvasút munkálatai alkalmával tártak fel. A mintegy 6 m magas fel- 326 TÁRSULATI ÜGYEK. tárás finomszemű, csillámos, sárga homokból áll, amelyben két homokkőpad is figyelhető meg. A homokból a ritkásan előforduló kövületek, mivel kilugzott héjjuk kiszabadításkor könnyen széjjelhull, csak nagy gonddal gyüjthetők be; a homokkőpadok ellenben szerves maradványokkal telve vannak. A homokkő padok előadó nézete szerint egykor kövületes rétegek lehettek; utólag a felülről lefelé szivárgó szénsavas víz a kövületek héjjait feloldotta s a felszabadult kalciumkarbonát a homokszemeket összecementezte. A jellemzőbb kövületek bemutatása után egy szelvényben feltüntette a települési viszonyokat is, amelyből az tünt ki, hogy a Kőérpatak völgye tek- tonikus völgynek tekintendő. I Az elhangzott előadáshoz szót kér Kocn AwraLn tiszteleti tag. Nagyon érdekelte őt a három év előtt felfedezett csiga második példánya, mely az egye- temen van. Az új példány mindenben megerősíti abbeli felfogását, hogy ez a faj nem egyeztethető össze egyik meglevő génusszal sem. Cossmasws munkája alapján arra az eredményre jutott, hogy nem dönthette el azt, hogy állandó jelleggel biró genusszal van-e dolgunk. Elnök üdvözli az előadót s rámutat arra az érdekes vetődésre, amelyet suvadások takartak el a szem elől mindaddig, míg a vasúti bevágás ezt fel nem tárta. Budapest vidékén még annyi részletkérdés vár eldöntésre a geologiában, hogy mindannyiunknak résen kell lennünk. 9. Lőw MÁRrowx dr. műegyetemi adjunktus kKDridimit Nagy- szőllősrőb címen a nagyszőllősi Feketehegy barnásszürkés piroxénandezit hólyagos üregeit kibélelő ásványokat mutatja be. Ezek a tridimit, kvarc és kálcit. A tridimit apró (néha 14 em) víztiszta, átlátszó és bekérgezett táblákban fordul elo. Az átlátszó táblák nagy zöme hatszögletes körvonalú ; gyérebben négyszögű lemezek is akadnak. A hatszöges lemezek optikailag részben mint (az egy optikai tengelyre merőleges) izotrop lemezek viselkednek. Nagyobbára azonban nem j egységesek optikailag, hanem három két optikai tengelyű egyén penetrációs ikre gyanánt foghatók fel; részben mozaikszerű szerkezetet mutatnak keresztezett poláros fényben. A négyszöges lemezek is két optikai tengelyűek s gyakran pik- kelyszerűen egymásra nőttek. A kvarc apró kurta oszlopos kristályokban jelenik meg, ami a magasabb hőmérsékleten való képződésre utal. Az ásvány szukcessziv befejezője a részben szkalenoéderes, részben sugaras halmazokban megjelenő kálcit. Lőw MáÁRrow dr. elhangzott előadására Elnök megjegyzi, hogy több hely- ről ismer még tridymitet, így a Mulatóhegyről, (Lőrinczi, Nógrád vm.) ahon- nét Szoxracm Tamás dr. elnöktársával együtt gyüjtött, Gyöngyösről MAURITZ 3éLa dr. tagtársunk is említ tridymitet és még több más helyről. Köszönetet raond az előadónak buzgó munkásságáért. Egyéb tárgy hijján elnök az ülést esti 6 órakor berekeszti. Jegyezte PaAPP KÁROLY dr. titkár. TÁRSULATI ÜGYEK. 327 C) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. 1. Jegyzőkönyv az 1914 január 28-án tartott választmányi ülésről. Az ülés a m. kir. Földtani Intézet előadó termében estéli 7 órakor kezdődik. Elnök : "SZONTAGH TAMÁS dr., királyi tanácsos, másodelnök. Megjelentek: EMszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KoRmos TIVADAR dr., PáLrY MÓR dr., TIMKóÓ IMRE választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, MARos IMRE másodtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, bejelenti, hogy SCHAFARZIK FERENC dr. urat az elnök- lésben hivatalos teendői gátolják. A mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri EMSZT KÁLMÁN dr. és KoRMos TIVADAR dr. választmányi tag urakat. Elnök elrendeli a mult ülés jegyzőkönyvének felolvasását, amely megtörténvén, ezt a választmány egyhangúlag tudo- másul veszi. Elnök felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PArPP KÁROLY elsőtitkár jelenti, hogy az 1914 jan. 7-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : Egyetemi ásvány- s közettani intézet. Ajánlja: dr. MaAUuRITrz BÉLA, v. t, Érseki főgimnázium Nagyszombat., Aj.: a titkárság. Bányai JÁmos áll. polgári iskolai tanár. Aj.: Lóczy LaJos, t. t LUPAN DEMETER gimnáziumi tanár. Aj.: a titkárság. BEKEY IMRE GÁBOR r. t. e hó 14-én kelt levelében a jun. 4-én bejelentett kilépési og 9. or szándékát visszavonja, s kéri a választmányt, hogy őt továbbra is rendes tagul tekintse. A felsoroltakat a választmány egyhangúlag rendes tagokul választja. Elnöklő másodelnök szomorú jelentéseket terjeszt elő. Ugyanis a közel multban három kiváló tudós hunyt el: 1. A Német Geológiai Társulat, valamint a porosz királyi Földtani Intézet jelentik, hogy WAHNSCHAFFE FELIXx tanár, a Német Geológiai Társulat elnöke ez év január 24-én -63 éves korában elhunyt, Berlinben. i 2. A Szentpétervárott székelő Orosz Mineralógiai Társulat, valamint az Orosz Geo- lógiai Bizottság jelentik TCHERNYCHEw TIVADAR bányamérnök, az Orosz Mineralógiai Társulat titkárának ez év január hó 15-én 57 éves korában történt elhunytát. 3. ROSENBUSCH AuGuszTA asszony tudatja, hogy férje ROSENBUSCH HARRY dr. "rez év január 20-án Heidelbergben elhunyt. A választmány a kiváló szaktársak elhunytát szomorú tudomásul veszi s felkéri az elnökséget, hogy e fölött érzett részvétét az elhunytak hozzátartozóinak és a gyászjelen- tést küldő intézményeknek tudomására hozza. A folyóügyek sorából a következők kerülnek tárgyalásra: 1. Maugirz BÉLA dr. választmányi tag, a budapesti egyetemen az ásvány- s közettan megbizott helyettes tanára kéri a Földtani Közlönynek a XXIV. kötettől való díjmentes engedélyezését. A választmány az egyetemi ásványtani tanszéknek a kért kiadványokat engedé- lyezi. 2. Gyosovié BERTALAN MIKLÓS castelnuovoi gyógyszerész, alpolgármester és csá- szári tanácsos megköszöni rendes taggá való megválasztatását s jelenti, hogy Dalmáciában Barlangkutató- Egyesületet szándékozik létesíteni. KoRmos TIVADAR dr. választmányi tag kéri a nevezett tagtárs levelének a Barlang- kutató Szakosztályhoz való áttételét. A választmány ez értelemben határoz. 328 TÁRSULATI ÜGYEK. 3. A pénztárvizsgáló bizottság beterjeszti az 1914 jan. 25-én történt vizsgálatának eredményeit, amely szerint 1913 dec. 31-én: a) ra társulat VaAgYONAa Elet (ezé tetette lets sets Hl elagetó elet sÉs 44.659 K 60f£ b) Szabó-emlékalap. . . . . . . dög csn JSd ABB aló SET ÖTÓ BONT Ő 8.732 c 29 ( c) Szabó-alapákamatjad €Ess a atéteteeteteteie testel etető siet szettet ő 99V c 26 4 d): Barlangkutató Szakosztály a see sét baze sets FSt ELÉ s s 5 1259 4 SD úg e) Társulati készpénz ........:E sZ GÁ ADNNTO e sésoüsonds 2.335 c 20 c ÖSSZESEN s -fea ee SES ÖD GEZA Ő Jog aán rázó a. DI OTS KS 20 Az 1913. évi "bevételek összege Szt eztet aete ee e eeíttene te e DDD KG NEBAT G Amely: ÖSSZeg Faz: előitámtyi zott Stettete te eteetets e is kés. . 18.200 c — £-t több mint négyezer koronával fölülmulja. Szembeállítva a bevételeket a kiadásokkal, amel- lett, hogy az anyatársulat alaptókéje több mint 1900 K-val gyarapodott, azt látjuk, hogy az 1913. év forgótökéje még 2335 korona 20 f készpénzmaradvánnyal zárul. A bemutatott jelentést a választmány tudomásul veszi, s a maga részéről a pénztá- rosnak a felmentvényt megadja. 4. Elsőtitkár jelenti, hogy : a) BöckH JÁnos szobrára begyűlt .......... Ara ele OLE EE SZA] ST ar készülő. szoborra kiadatott 4.ror ssh árzteae alajoterszekei ele ő SZLOTeS te SG Maradvány as. er én e saalsz ENSz teste at E EZÜOZYKE SZET és a kamatai. Előrelátható kiadás 1600 K körül van, úgy hogy mintegy 500 K és a kamatok valószínűleg meg fognak maradni. Elsőtitkár tolmácsolja a pénztárvizsgáló bizottság egyik tagjának, dr. LŐRENTHEY IMRE úrnak amaz óhajtását, hogy a maradvány a Szabó-alaphoz csatoltassék. PÁLFrY MónR dr. szerint ajánlatosabb lenne a Szabó-alapot inkább a kamatai- ból növelni, míg a Böckh-szobor maradványát az alaptökéhez óhajtaná csatolni. Többek hozzászólása után a választmány ez irányú döntését későbbi időre halasztja. b) KALECSINSZKY SÁNDOR emlékére begyűlt ............. 511 K c) GÜLL VILMos emlékalapjából maradt .............. SE KEZEK Üjss mégibehajtatlám adotmányál ee lere ee elee see ee e ele es ea e E LÜNSA Az elsőtitkár felsorolt jelentései tudomásul szolgálnak. "5. Elsőtitkár beterjeszti az 1914. évi költségvetést, amely az előrelátható bevé- telek s kiadások összegét 18.700 K-ra irányozza elő, amely összegben a Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra illetőleg pályázatra 400 K, s a Barlangkutató Szakosztálynak 1200 K évi segély szerepel. A választmány a költségvetést egyhangúlag elfogadja, s a közgyűlésnek ennek el- fogadását javasolja. 6. A Barlangkutató Szakosztály bemutatja 1913. évi működéséről a jelentéseket, valamint az 1914 jan. 24-i évzáró ülésének jegyzőkönyvét. A jelentésekből kitűnik, hogy a Barlangkutató Szakosztálynak az anyatársulat pénztárosa által kezelt va- gyonán kívül 4759 K 03 f forgótökéje volt, amelyből 401 K 42 f mint maradvány 1914-re vitetett át. A választmány a Barlangkutató Szakosztály jelentéseit tudomásul vezsi. 7. Elnöklő : másodelnök bemutatja a Barlangkutató Szakosztály új ügyrendjének s ezzel kapcsolatban az alapszabálymódo-: sításoknak kidolgozására kiküldött bizottság jelentését, amelyet dr. PÁLFY MÓR vál. tag, előadó ismertetett. A kinyomatott módosításokat a választmány egyhangúlag elfogadja, s a közgyűlésnek elfogadásra ajánlja. TÁRSULATI ÜGYEK: 329 Ezzel kapcsolatban a választmány egyhangúlag óhajtja, hogy az Ügyrend elfoga- dása, illetőleg belügyminiszteri megerősítése után a Barlangkutató Szakosztály tisztikara és választmánya a mai összeállításában, újabb választás megejtése nélkül, maradjon a he lyén a hátralevő ciklusra. 8. A választmány végül megállapítja az 1914 febr. 4-iki közgyűlés tárgysorozatát, amely a következő: Elnöki megnyitó, másodelnök jelentése a bizottságok működéséről, titkári jelentés, pénztárvizsgáló bizottság jelentése, költségvetés 1914-re, alapszabály: módosítások, s a Barlangkutató Szakosztály ügyrendjének módosítása. Hitelesítik: dr. KORMos TIVADAR és EMSZT KÁLMÁN vál. tagok. Több tárgy hiányában elnök az ülést 8 órakor bezárja. 2. Jegyzőkönyv az 1914 március 4-én tartott választmányi ülésről. Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében délután 6 órakor kezdődik. Elnök: dr. SCHAFARZIK FERENC, műegyetemi tanár. Megjelentek: KOCH ANTAL tiszteleti, HORUSITZKY HENRIK, LIFFA AURÉL dr., PÁLFY MÓR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, MAROS IMRE másodtitkár. f) Elnök az ülést megnyitván, az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri HORU- SITZKY HENRIK és PÁLFY MóR dr. választmányi tag urakat. Majd felhívja a titkárt jelentésének megtételére. PAPP KÁRoLY dr. elsőtitkár jelenti, hogy az 1914 jan 28-iki választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : FEJÉR ANNA állami kisdedóvónő, Eger. Ajánlja: a titkárság. KLEINKAUF GYÖRGY földbirtokos, Letkés. Aj.: a titkárság. PAPP GyuLA tanárjelölt, Budapest. Aj.: a titkárság. A felsoroltakat a választmány rendes tagokul választja. Elsőtitkár javasolja, hogy a következő nem fizető tagok, a tagok sorából töröl- tessenek : 1. Bánya és iparvállalati Iroda, Budapest. 2. ANTAL MIKLÓS gazdatiszt, Czelna. 3. BorgkaYv Isrváw tanár, Budapest. 4. BuprsszkY KÁRoLY tanár, Budapest. 5. DÁvID IzIDoR bankigazgató, Felsővisó. 6. FARKASFALVI KORNÉL tanár, Temesvár. 7. FENICHEL Simon bányavállalkozó, Déva. 8. FILIMoON AURÉL tanító, Felsővisó. 9. FORGÁCS TIVADAR ügyvéd s kir: végrehajtó, Budapest. 10. FORSTER ELEK földbirtokos, Gyulakeszi. 11. GÁBOR IGwÁcz igazgató, Budapest. 12. GAGYI JExő dr., tanár, Bécs. 13. GAGYI SÁNDOR dr., tanár, Budapest. 14. HALMI LEow bányaigazgató, Budapest. 15. KÁwya ViLmos nagybirtokos, Csallóközaranyos. 16. Mack Orró gipszgyáros, Ludvigsburg . 17. LÁSZLÓ DÉNES gipszgyár- igazgató, Torda. 18. LEFÉBER LaAJos fúróvállalkozó, Budapest. 19. LEIDENFROST GYULA. dr., tanár, Budapest. 20. LIER G. bányamérnök, Brassó. 21. MÁNDI GyöRGY bányamérnök, Budapest. 22. MÁw LÁászLó jegyző, Felsővisó. 23. MÁTHÉ LAJos bányamérnök, Kolozsvár. 24. MALETER LÁászLó dr., ügyvéd, Pécs. 25. MÜLLER WALTER bányamérnök, Griesheim. 26. NEUBAUER KONSTANTIN dr., tanár, Budapest. 27. PARÁSZKA GÁBOR tanár, Felsővisó. 28. PLaATzZ HUBERT fúrómérnök, Kolozsvár. 29. PLozem H. bányamérnök, Brassó. 30. POLAK GasToON bányamérnök, Brüsszel. 31. PoLLÁK LIPÓT gyáros, Budapest. 32. RAJNA ANTAL chemikus, Köpcsény. 33. RAINER FERDINÁND architektus, Bécs. 34. SzEMZŐ VIEMOS igaz- gatótanár, Felsővisó. 35. SZÉKELY GyYöRGY bányatulajdonos, Rákoskeresztúr. 36. TAKÁCS BÁLINT bányavállalkozó, Budapest. 37. THORMA JózsEF artézi fúrómester, Egyek. 38. VA- SZARY MIHÁLY uradalmi igazgató, Gyenesdiás. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 22 330 TÁRSULATI ÜGYEK. A választmány a felsorolt 38 tagot a Magyarhoni Földtani Társulat tagjai sorából törölni rendeli. A folyóügyek sorából előkerülnek a következők : 1. A Barlangkutató Szakosztály csereviszony kötését kéri. Dr. PÁLFY Món választmányi tag megjegyzi, hogy a társulat önnön magával csereviszonyt nem köthet. A választmány kimondja, hogy bár csereviszony kötése a szakosztállyal nem is lehetséges, de a Földtani Közlöny példányai minden akadály nélkül kiszolgáltathatók a szakosztály titkársága számára. mi 2. A Londonban 1915 jul. 12—17-ike között tartandó bányászati s gyakorlati geo- lógiai kongresszus meghívja a társulatot. Az elnökség köszönettel fogadja a meghívást, s annak idején képviseltetését be is fogja jelenteni. 3. A Szabó József-alap kamataiból a közgyűléstől kitűzött 400 K-ból, az idén ese- dékes leend Ferenczi István pályamunkájára 100 korona, s így 300 K marad a nyilt pá- lyázatra. A választmány elhatározza, hogy a Szabó-alap 300 K-jából nyilt pályázatot hirdet a Budapesti Hármas határhegy, kisczelli tennsík és a Rózsadomb közé eső terület részletes sztratigrafiai s tektonikai kidolgozásáras, s utasítja a titkárt eme pályázatnak a Földtani Közlöny legközelebbi számában való kihirdetésére. 4. A választmány az alapszabályok 21. §-a alapján az 1914. évre pénztárost választ, s erre a tisztségre egyhangulag ASCHER ANTAL műegyetemi kvesztort választja meg. A pénz- tárvizsgálatra pedig JELmszT KÁLMÁN dr., LŐRENTHEY IMRE dr. és PETRIK LaJos urakat kéri fel. Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 7 órakor berekeszti. Jegyezte: PAPP KÁROLY dr., elsőtitkár. rlelelő E 1 EMELNE TÖLLDMÁTNI KÖZ LÖNI XLIV. BAND, MARZ—APRIL 1914. 3-4. HEFT, ERŐFENUNGSREDE DES PRÁSIDENTEN. Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. Geehrte Generalversammlung ! Abermals ist ein Jahr abgelaufen, das aber für uns nicht ohne Erfah- rungen und neue Resultate vergangen ISst. 1 Vereinsgebahrung. — Protektoren unserer Bestrebungen. Vor allem habe ich die Mitteilung zu machen, dass unsere (Gesell- sechaít die Schwelle des neuen Trienniums mit dem alten Stabe seiner Geschaftsführer übertreten hat. BloB unser zweiter Sekretár, Herr DR. VIKTOR VoGcz schied aus unserer Mitte und an dessen Stelle erwáhlte die vorjáhrige Generalversammlung den kön. Geologen, Herrn E. v. MaARos. Die erprobte Hülfe des Herrn DR. Vogr vermissen wir mit Bedauern in der Redaktion des kHöldtani Közlönyi und kann ich bei dieser Gelegenheit nicht umhin unserem gewesenen zweiten Sekretár besonders für die umsichtige Leitung des deutschen Textes nochmals meinen besten Dank auszusprechen. Anderer- seits gereicht es uns aber zur Beruhigung, dass Herr E. v. MARos diese vakant gewordenen Agenden übernommen hat und dieselben mit dem glei- ehen Eifer, wie sein Vorgánger zu erledigen bestrebt ist. Die administrativen und redaktionellen Agenden sind auch im ver- gangenen Jahre zam gröBten Teile durch unseren arbeitsgewohnten ersten Sekretár erledigt worden. Der földtani Közlöny? erschien mit reichliehem Inhalte in pünktlieher Weise, wofür wir alle Herrn DR. KARL v. PAPP zum Danke verpflichtet sind. Den abweechslungsreiehen Stoff für den Köz- löny dagegen lieferten unsere eifrigen Mitglieder, die sowie auch hie und wieder Güöste gerne die Spalten unserer Fachschrift aufsuchen. Die Finanz- gebahrung fiel auch im verganganen Jahre dem Schatzmeister, Herrn ANTON ASCHER zu, der in dieser Richtung auch noch vom ersten Sekretár unter- stützt worden ist, wofür ich ihnen beiden auch von dieser Stelle aus meinen 9I9k 22 332 D: FRANZ SCHAFARZIK aufrichtigsten Dank ausspreche. Zu besonderem Danke bin ich aber aucb meinem geehrten Kollegen im Prásidium: Herrn DR. THOMAS v. SZONTAGH verpílichtet, ebenso wie auch jedem einzelnen Gliede unseres Ausschusses- für ihre unermüdlieche Bereitwilligkeit, mit der sie uns bei der Erledigung- von zahlreichen Gesellschaftsangelegenheiten unterstützt haben. AnlábBlieh unserer heutigen auBergewöhnliechen Generalversammlung sei es gestattet hiemit auch unseren hohen Gönmern unseren ergebensten Dank auszusprechen, namentlich Sr. Durchlaucht dem Herzoge Herrn DR. NIKOLAUS ESZTERHÁZY, dem Protektor unserer Gesellschaft, für den unserer Kasse auch im vorigen Jahre angewiesenen gröBeren Betrag, ebenso wie auch dem Herrn Gf. Exc. JoHANN v. ZicHy, dem vorjáhrigen Minister für Kultus und Unterricht und Sr. Exc. dem Herrn Gf. DR. BÉLA SERÉNYI, k. ung. Ackerbauminister für die uns im abgelaufenen Jahre- angewlesenen staatlichen Dotationen. Diese kráftige Unterstützung, deren die ung. Geologische Gesellschaft von so hoher Seite zuteil wurde, liefert uns den Beweis, dass die Geologie sowohl als Wissenschaft, als auch in: volkswirtschaftlieher Beziehung auch von oberster Seite aus geschatzt wird; andererseits aber geben auch wir unser Versprechen, daB wir in Zukunft ebenfalls aus vollen Kráften bestrebt sein werden durch die eifrige Pfílege unserer Wissenschaft zugleich auch:das Wohl unseres Vaterlandes. zu fördern. II. Gesellschaftliche Angelegenheiten.. Was nun die aus unseren sozialen Beziehungen sich ergebenden hervorragenderen Begebenheiten des Vorjahres anbelangt, so wird über das Gros derselben unser erster Sekretár referieren, ich selbst erlaube mir bloB: diejenigen Ereignisse zu erwáhnen, die im irgend einer Hinsicht eine prási- dielle Erledigung erheischten. Betrübten Simnes erinnere ich nochmals an die Trauerfálle, von denen: zwei unserer Schwestergesellschaften betroffen worden sind. In dem einen: Falle war es das Hinscheiden A. VÁMBÉRY s, Universitátsprofessors und. Ehrenprásidenten dr Ung. Geographisechen Gesellschaft, der besonders in orlentalischen ethnographisehen Fragen ein weithin- blhckender Gelehrter und zugleich eine Zierde der geographischen Wissen- schafít war; — in dem anderen Falle erlitt dr Ung. Berg- und Hüt- tenmüánnische Verein einen schweren Verlust durch das uner- wartete Ableben seines Prásidenten des geh. Rates Gf. Géza v. TELEKI, der zugleich in unserem öffentlichen Leben und auch in vielen kultur- politisehen Angelegenheiten ein hervorragender Faktor gewesen ist. In beiden Füllen hat unser Prásidium im Namen der Gesellschaft seinem tief- gefühlten Beileide Ausdruck verliehen. ERÖFENUNGSREDE DES PRÁASIDENTEN. 339 Im verflossenen Jahre hatten wir aber auch Gelegenheit uns nahe berührende freudige IEreignisse zur Kenntnis nehmen zu können, ja sogar zweimal anláBliech der hohen Auszeichnungen, die unserem Ehrenmiteliede, dem Herrn DR. LupwIG v. ÍLosvaY zugekommen sind. Ím Sommer war es, dab Se. Majestát der König LupwiG v. ÍLosvavY für seine um den Unterricht erworbenen hohen Verdienste das Ritterkreuz des Leopold- Ordens verliehen hat; im Januar dieses Jahres dagegen wurde demselben die ganz besondere Ehrung zu Teil, dab Se. Majestát der König, über Unterbreitung der hohen k. ung. Regierung, ihn zum k. ung. Staatssekretür im Kultus- und Unterrichtsministerium zu ernennen geruht hat. Bei dieser Gelegenheit richteten wir an den (Genannten eine Glückwünsch- adresse; — gleichzeitig jedoch können wir auch die hohe Regierung selbst zu dieser treffliehen Wahl beglüekwünsehen, mit der sie sich durch eine derart erprobte und erfahrene Kraft ergánzt hat, auf die sie sich nicht nur in allgemeinen Unterrichtsfragen, sondern speziell auch in gewissen noch in Schwebe befindlichen naturwissenschaftlichen Unterrichtsfragen mit Zuver- sicht stützen wird können. Die Arbeitslust DR. L. v. ILosvAY5 ist in einge- weihten Kreisen sozusagen eine sprichwörtliche und "wir gestatten uns bei dieser Gelegenheit, ihm nur noch vom vollen Herzen auch für die Zukunft eine ungesehmülerte Gesundheit zu der ihm eigenen Energie zu wünschen. Ferner kamen uns im letzthin abgelauftenen Jahre auch eimige KEin- ladungen zu. Die Ung. Geographische Gesellschaft lud unsere Gesellschaft zu ihrer im September 1913 zu Arad abgehaltenen Wanderversammlung ein, zu welcher wir mit der Vertretung unserer (resell- schaft das AusschuBmitelied Herrn E. Timkó betraut haben. Des weiteren ging uns auch von Seitedes Ung. Berg-undHüttenmánnischen NVereines eine Hinladung zu ihrer im September zu Budapest abge- haltenen Generalversammlung zu. Da ich mich-an dieser letzteren, ver- hindert durch ámtliche Agenden persönlich nicht beteiligen konnte, ersuchte ich unser geehrtes Mitglied, Herrn ÁRPÁD ZSIGMONDY unsere (resellschaft bei diesem Anlasse zu vertreten. Genehmigen beide genannten Herren für diese ihre uns gegenüber bewiesene Bereitwilligkeit den Ausdruck unseres aufrichtigsten Dankes. TET Über den XII. internationalen Geologenkongref. Zwischen dem 1—14. August des Jahres 1913 fand der XII. G e 0- logenkongreB zu Toronto in Kanada statt. Zufolge der uns zuge- gangenen BEinladung delegierte der AusschubB unserer Gesellschaft Herrn DR. JuLius v. SZÁDEczKY, sowie ferner auch noch meine Wenigkeit. Da ich aber selbst wegen inzwischen aufgetauchten versehiedenen Angelegenheiten persönlieh am Erscheinen in Toronto verhindert worden war, und ich 3934 Dr: FRANZ SCHAFARZIK mich infolgedessen nur auf eine briefliche Begrübung des Kongresses beschrönken muBte, war es allem blo8 Dr. J. SzápEczxkvy, Universitáts- professor zu Kolozsvár, der die persönliche Vertretung unsererseits an diesem Kongeresse übernommen hatte. Hiebei bedauere ich lebhaft, dab es nicht mehreren von uns vergönnt war, an diesem so lehrreichen Kongresse zugegen gewesen zu sein! — Über den Verlauf des Kongresses, dessen reiches Programm, sowie über die vor und nach den Sitzungen abgehaltenen Exkur- sionen hatte Mitelied Dr. Jurius v. SzápEczkY die Freundhehkeit uns in einer unserer letzteren Fachsitzungen eimngehend zu orientleren, wofür ich ihm auch bei dieser Gelegenheit nochmals meime dankbare Anerkennung, ebenso wie auch für die freundlichst übernommene Vertretung unserer Gesellschaft auch noch den besonderen Dank der heutigen Generalver- sammlung ausspreche. Kurz nach SchluB des Kongresses erfolgte die Versendung der Kon- sreB-Editionen an sümtliche Mitglieder und dieser aufmerksamen Fürsorge kann auch ich es verdanken, daB mir die Guide books, sowie auch die The Coal recources of the. World betitelte Monographie und sehliebheh auch noch unter dem Titel Advance Copy ungefáhr 28, anlábBlieh des Kongresses vorgelegte Abhandlungen und Vortráge noch im Herbste des verflossenen Jahres zuagekommen sind. Die brillant ausgestatteten Guide books beziehen sich auf verschiedene geologisehe Formationen Kanadas, sowie auf eim- zelne ihrer wichtigeren Grubendistrikte, wie z. B. des Kobalt-Nickel Distrik- tes von Sudbury, ferner-auf anderwertige mineralische Schátze des Landes, auf dessen einstige und jetzige glaziale Verháltnisse u. a. Den hervor- ragendsten Gegenstand des Kongresses bildete jedoch jenes grob angelegte Werk, welehes gewissermaBen als das Grundinventar aller fossilen Kohlenvorráte der ganzen Welt bezeichnet werden kann, und dem sich das höchste Interesse sowohl der Geologen, als auch der Wirtschaftspolitaker zugewendet hat. Dieses Opus besteht aus drei grobBen 47 Bánden, zusammen mit 1266 Seiten in einem 48 geologisehe Kartenblütter und Profile ent- haltenden folio Atlas. Die zur Abfassung dieser für alle Zeiten hochwich- tigen fundamentalen Monographie sind zumeist von den geologischen Anstalten der verschiedenen Kontinente und Löánder, oder aber auch von den geologisehen Gesellsehaften und in Ermangelung solcher auch von einzelnen Privatmöünnern eingeliefert worden; mit der Aufarbeitung und der Redaktion dieses gewaltigen Stoffes dagegen waren die Mitgleder der GeologicalSurvey von Kanada betraut. Die Edition selbst ist vor- nehm und erstklassig. Das Zirkulare, in welehem um die Binsendung der fachmünmischen Ausweise angesuecht worden ist, gelangte im Mai 1911 zur Versendung. In demselben werden mehrere Gruppen aufgestellt und zwar die Gruppe der Schwarz- oder Steinkohlen mit drei Sorten (A 1—2. B 1—2—3. und C ERÖFENUNGSREDE DES PRÁSIDENTEN. 3995 mit 6600—8900 Kalorien) und die Gruppe der Braunkohlen mit zwei ver- sehiedenen Sorten (D 1—2, mit 4000—7200 Kalorien). Auf den ersten 104 Seiten finden wir eine allgemeime übersiehtliehe Zusammenstellung der gesammten Kohlenvorráte der Erde, wobei untersehieden werden I. die effektiv aufgesehlossenen und zam Abbaue vorbereiteten Ouantitáten und II. die aubBerhalb der gegenwártigen Grubenfelder legenden oder in gröbBerer Tiefe verborgenen Flöze, deren Gewinnung jedoch zukünftig noch erhofft werden kann. Die ersteren bilden die tatsáchlhehen Bestánde, die letzteren die blob wahrscheinlichen, jedoch eventuell noch mögliehen Reserven. Die übrigen Teile des voluminöősen Bandes sind den Eimzelmono- gyaphien der versehiedenen Lánder und deren kohlenstatistisehen Tabellen gewidmet. Es figurieren daselbst TSEAÉTKOTD A Sz TS EKET es a ere Beke 23 Berichten 2. Aslen ELETE zet a SE Ze 10 ( 3. Afrika MILOS ELÉ E ETTE 9 ( 4. TÁMO Ü ka ete Joe Et RK ARE át 14] ( 6. OZGATALSTNK eh VÖ OLE EZ ARAT E Le geg STT E d! ( Aus den Besehreibungen der versehiedenen öStaaten geht hervor, daB Amerika (speziell N.-Amerika) jenes Land ist, dem in Bezug auf Stein- kohle, sámtlche seine noch in Zukunft auszubeutenden WOuantitáten miteinbezőgen, der erste Rang gebührt (2,293.622 Mill. t.), nach demselben folgt Asien (1,167.735 Mill. t.), hierauf Buropa (747.508 Mill. t.), Ozeanien (134.140 Mill. t.) und Afrika (56.785 Mill. t.). Auch was die Braunkohle anbelangt, ist Amerika der leitende Kontinent (2,811.906 Mill. t.), dann folgt Asien (111.851 Mill. t.), ferner Europa (36.682 Mill. t.), Ozeanien (36.270 Mill. t.) und sehlieőheh Afrika (1.054 Mill. t.). Von allen diesen dürfte ufs wohl am meisten die Kohlenlage von Europa interessteren, weshalb wir dem Werke folgende Statistik entnehmen : Steinkohlen (4A— () tatsáchlich wahrscheinlich .. Eimglandse sk ús 141.500:3 48.034-0 Mill. t. 2: EeDeutsehlandadasateszgátSbo:0 DALA AMEM gk 3. RuBland (Stein- und Braunkohlen) 57.57170 4 KK d. Beletenzets asznter 2 10.000-0 íz 4 9 MODAMENU s; 14 lá s 865055 DEZ DA KEKNEK 65 Eramnikreieh 0: 4.703 "3 TM TEKOSME ÁM Ete DON JAV O Sr a KÖDIK 8. Niederlande. .... 209"0 AZ Üa tt 9. Dehwedent ségét 106-0 (51 so N CON NK t Üss Set bien zsszzztátes 0 a dr bőg e ENEK S ZBortusak sző 20" 4 (ed LYA ASOR ÜSD SAN Kss z agiető (445 lddel 4 4 336 " Dr FRANZ BCHAFARZIK Braunkohlen (D) tatsáchlich wahrseinlich 1 FÖRterreiehi SES NSZO 6.947"83 Mill. :t. 2. Deütselhlamaséee 9.314:3 ZAOGSISEANEKNNNEK er. B ÖSTALETEMÉ : , LARSEN 1/0050 TS A0 et pl d ZETAG ATS 1: SES s 350-4 EST ZT ENNEK 5... Bramkteleli Esés 301-0 TIZES ESA TSZ A TEKERTE 6. Spanien ret 69:5 DIAK GTTK AD ERDTETLÉNE s, . AAN D9 DA ete e ly et S ültaltemtet. SZE 50-0 — (NEK OSAN kene - ; : ER 0-5 HDOSMEEGSSTEG TOARomáaniém zsét 225 SOÓ TNKKTEG Jas Bulgarténe . 26 . — DN (07 d 12. RuBland (zusammen mit Steinkohle s. oben.) Dünemark, Norwegen und die Sehweiz sind Lönder ohne Kohle, aus der Türkei dagegen sind keine befriedigenden Angaben eingelaufen. Die Hast, mit welcher man an die Ausbeutung der fossilen Kohlen herangeht, wird am deutliehsten durch die Angabe beleuchtet, derzufolge Belgien seine 10 Milliard Tonnen Steinkohle für kaum mehr als ein Jahrhundert genügend erachtet. Wenn man diese AuBe- rung als MaBstab annimmt, so versprechen die Kohlenflöze von En g- land und die von Deutschland von löngerer Lebensdauer zu sein. Österreichs Steinkohlenvorrat ist bereits ein geringerer, dagegen verfügt es aber über bedeutende Braunkohlenmengen. Ungarn nimmt nach der Statistik des XII. internationalen Geologenkongresses was Stein- kohle anbelanet, leider bloB die letzte Stelle ein, und ebenso können auch unsere Braunkohlenvorráte nicht als übermáBig reich bezeichnet werden. Bosnien dagegen ist in ganz ausgesprochener Weise ein Braunkohlen- land, mit etwa 3—4mal so vieler Braunkohle als in Ungarn, ein Umstand der in Zukunft wahrscheinlich unserem zunáchst liegenden Alfölde zugute kommen dürfte. Die Kohlen Ungarns liegen in den verschiedensten geologischen Horizonten und muB es als ein Verdienst unseres ersten Sekretáres DR. KARL v. PaPP hervorgehoben werden, daB er über deren vielseitige Verhültnisse ein recht ausführliches Bild geboten hat. Dem sich auf 51 Seiten belaufenden ungarischen Anteile an dieser Monographie mit franzö- sischem Texte sind noch mehrere Profilbeilagen, sowie eine saubere Über- sichtskarte unserer Kohlenfelder beigegeben worden. ERÖFFNUNGSREDE DES PRÁSIDENTEN. 307 IVI LupwIG v. Lóczy: Geologie des Balaton und seiner Umgebung. Zur Besprechung eimiger hervorragenderen Produkte auf dem Gebiete der heimatlichen Geologie des vorigen Jahres übergehend, muB ich vor Allem des groBangelegten Werkes Dr. L. v. Lóczy s gedenken, in dem er die Beschreibung der geologisehen Formationen der Balaton-Umgebung, sowie deren Lagerungsverhültnisse nach den einzelnen Gegenden geliefert hat. Dasselbe erschien als ein starker gr. 87 Band von 603 Seiten, den wir alle bereits mit Neugierde erwarteten, da ja dies Werk gewissermaBen als das SchlubBwort der Balatonuntersuchungen betrachtet werden kann. Denn alles, was bisher teils von Lóczy selbst, teils von seinen zahlreichen Mitarbeitern veröffentlieht wurde, lieferte sozusagen bloB das Baumateriale zu diesem stattlichen SchluBbaue. Lóczy behandelt in diesem Werke die geologisehen Formationen von den öültesten ausgehend in aufsteigender Reihe bis zam Holozen. Vorerst erwáhnt er die altpalaeozoischen Phyllite und die kristallinisehen Kalke, sowie die zum Perm zu rechnenden Sand- steline. Hierauf befaBt er sich in einem hervorragenden Kapitel mit der bakonyer Trias, welehes nicht nur wegen der ungeahnten Fülle des neuen Stoffes, sondern auch noch aus dem Grunde bemerkenswert ist, weil zufolge seiner kritischen Behandlung, die vor 40 Jahren durch weil. JOHANN BöCKH aufoestellte Stratigraphie derselben in den Hauptzügen ihre Bestátigung gefunden hat. Dadurch wurde die bakonyer Trias zu einer derartig un- ersehütterlicher Feste im weitláufigen Gebüáude der ungarisehen Geologie, zu der alle Freunde unserer schönen Wissensehaft mit Stolz aufblicken werden. Nach den eimigermabBen kürzer gehaltenen Beschreibungen der Jura- und Kreideformation wendet sich Lóczy mit wahrem Feuereiter den Ablagerungen der könozoisehen Aera zu. Dieselben beginnen mit den paleogenen Nummulitenschichten, deren Verhültnisse sowohl stratigraphisech, als auch tektonisch erláutert wurden, hierauf folgen dann die oligozenen Sehichten, dann die einzelnen Stufen des Neogen und zwar die mediterrane, dann die sarmatische und endlieh die pontische Stufe. Hier weist Lóczy nach, dab sich 50-lieh vom heutigen Bakony, also auf dem Gebiete des Homogyer und Veszprémer Komitates bis zur mediterranen Zeit ein den- selben überhöhendes Gebirge befunden habe, von dem aus die Báche gegen N W. ihren Ablauf gefunden haben, wie dies die auch heute noch zu beob- achtenden hocheelegenen Schotterterrassen mit ihren fremden Gerölle- material zur Genüge beweilsen. Infolge kontinentaler Hebung und unter gleichzeitiger Reduzierung des salzigen mediterranen Meeres kam dann die brakische sarmatische See zur Ausbildung, deren Ablagerungen micht nur die zerrütteten Schollen des Bakony umgeben, sondern auch die Grund- 338 D: FRANZ SCHAFARZIK lage ihrer weiteren Umgebung bilden. Noch mehr ausgesübt war dann die pontische See, deren Ablagerungen das Sarmaticum bis nahe zur. heutigen Oberfláche bedecken. Der Balaton-See selbst steckt mit seinem Becken ebenfalls in den pontischen Sehichten. Die Sedimente der levantinischen Stufe dagegen kommen in der Umgebung des Balaton nicht vor, sondern beschránken sich dieselben bloB auf eine vom grobBen Alföldbecken her ins §-hehe Somogyer Komitat herein erstreckende Ausbuchtung. Zu dieser Zeit war námliech die Umgebung des Balaton bereits trockenes, festes Land, ebenso wie auch noch vielmehr wüáhrend der pleistozenen Periode. (Gegen das Ende der pontischen Zeit wurde es dann im 5-lichen Bakony lebendig, indem damals eine sehr lebhafte vulkanische Tátigkeit eimmsetzte, welcher die zahlreichen Basaltberge ihr Dasein verdanken. Diese Eruptionen hielten durch die ganze pliozene Zeit an, wáhrend sich ihre postvulkanisehen ÁuBe- rungen, namentlich die prachtvolle Geysertátigkeit bis in den Anfang der Dilu- vialzeit hinein ausdehnte. Überaus interessant ist ferner auch noch die Kon- statierung jenes Umstandes, dab im Pleistozen am 50-lichen Bruchrande des Bakony vier im einer Linie nebeneinander liegende klemere Seen entstan- den sind, zwisehen denen die niederen Scheidedámme durch die abrodierende Wirkung der durch den Wind aufgepeitschten Wellen sich zum groben Balaton vereinigt haben; heute befindet sich bloB nur noch der kleine Balaton bei Keszthely in abgetrennter Lage. In fesselnder Weise schildert endlieh Lóczy die Tüátigkeit des fleBenden Wassers und der herrsehenden NW-lichen Winde wáhrend der pleistozenen Zeit. Erstere erzeugte máchtige FlubBschotterterrassen, der letztere aber Flugsand und LöbB. Lange war ich vor diesen durch Lóczy so meilsterhaít entworfenen Tableaux aus der Entwicklungsgesehiehte des Balaton in Gedanken ver- sunken und mit wahrer Befriedigung sehrieb ich über Lóczyis Monographie mein ausführlicheres Referat, das Ihnen meine verehrten Herrn bereits vor einigen Tagen zu Hünden gelanegt sein dürfte. (Földt. Közlöny XLIII. Bd. 12. Heft.) Noch ist zu einem vollstándigen Abschlusse des behandelten Themas der zweite Teil ausstündig, weleher speziell die tektonisehen Verháltnisse der Umgebung des Balaton behandeln wird; ebenso werden auch noch binnen kurzem die geologisehen Kartenblütter erscheinen, jedoch sind wir dem Verfasser bereits für diesen ersten Band, welcher den Löwenanteil des ganzen Werkes darstellt, zu aufrichtigem Danke verpfliehtet, und zwar nicht nur seine nüheren Fachgenossen, sondern auch die der speziellen Geologie fernerstehenden, weil solehe Perlen der ungarischen naturwissen- schaftlichen Literatur zu ganz besonderer Ehre gereichen. ERÖFFNUNGSREDE DES PRÁASIDENTEN. 339 vs Uber die Gasschátze des siebenbürgischen Beckens. Ferner hegt uns der Bericht des kön. ung. Finanz- ministeriums vor, welecher vor kurzem unter dem Titel ersehien: kÜber die Resultate der in Angelegenheit des Erdgas-Vorkommens im siebenbürger Becken unternommenen Untersuchungemn, II. Teil, 1. Hetft, Budapest 1913. 1—288 Seiten, 8", mit 5 Tafeln und 5 Klischés im Texte. Dieser Bericht erstreckt sich in dankenswerter Weise auf alle jene Ünter- suchungen, die im Auftrage des Ministeriums wáhrend der Jahre 1911 und 1912 ausgeführt worden sind. Es sei gestattet uns mit dieser hoch- wichtigen Edition etwas eingehender zu befassen, da in derselben das siebenbürger Becken und seine Tektonik in einheitlieher Weise und in einem neuen Lichte dargestellt wird. Der erste übersiehtliche Artikel stammt aus der Feder des mit der Leitung der bewuBten Gasaktion betrauten Führers Oberbergrates und sehemnitzer Hochschulprofessors Dr. HuGo v. BöckH, wáhrend die übrigen von seinen Mitarbeitern herrühren. Betrachten wir vorerst diese letzteren. V. LÁZÁR, kön. Bergingenieur verfolgte im eroBen Ganzen jene Antikli- nalen, die fortsetzaungsweise zwischen der Maros und der Nagyküküllő zu eruleren waren. Dr. E. LŐRENTHEY, Universitátsprofessor zu Budapest führte sehr wichtige stratigraphische und tektonische Untersuchungen östlieh vom Grundgebirge bei Nagyenyed aus, in deren Verfolgung derselbe die von H. Böckn bereits in den Vorjahren entdeckte klassische sarmatische Antiklinale von Marosdécse in der Form einer ekzemartiger aufguellenden Falte verifizierte ; ferner gelang es ihm auch noch die weitere Antiklnalen als neue zu entdecken, die teilweise durch sichtbar aufsteigende Gasema- nationen gekennzeichnet sind. DR. S. Papp, Assistent an der sehemnitzer Hochschule führte seine Begehungen hauptsáchlich in den Komitaten Marostorda, Kis- und Nagy- küküllő und Udvarhely aus, also im Allgemeinen in 0-liehen Teile des Beckens und konstatierte, daB die FluBláufe der beiden Küküllő-s nicht durch Staffelbrüche vorgezeiechnet sind, sondern daB dieselben den zwischen den stellenweise domartig aufgewölbten Antiklinalen gelegenen Depressi10- nen folgen. In einem sehr interessanten Profile stellt derselbe den fácher- förmig emporgepreBten Salzstock von Parajd dar, wie derselbe die sarma- tisehen und pontischen Schichten diapirartig durchstoben hat. Werner spürte er den Antiklinalen in der Richtung gegen Szt.-Ágota nach, wobei er betont, daB söámtliche fünf von ihm entdeekten Antiklinalen assim- metrisch gebaut sind, indem ihr westlicher Flügel in der Regel kürzer, als der östliche gestaltet ist. 340 Dr FRANZ SCHAFARZIK Dr. F. PÁávar-VaJwa, Assistent an der schemnitzer Hochschule gibt seinen Bericht über die tektoniscehen Verháltnisse des westlichen Becken- randes. Im Jahre 1911 verfolgte er den Verlauf der Antiklinalen zwischen Nagyenyed und Dés, wobei er ebenfalls konstatierte, dab das Auftreten von Erdgasemanationen an dieselben gebunden erscheint. In eimem lehrreichen Profile demonstriert derselbe die gegen NW überkippte Faltung des salz- führenden Mediterranes bei Kolos. Im Jahre 1912 dagegen untersuchte er den Verlauf der Antiklinalen zwisehen Erzsébetfalva und Fogaras, wobei er abermals die Berechtigung der Antiklinaltheorie nachweist, mit dem Bemerken, daB das Gas und ebenso eventuell auch das Petroleum in den domartigen Aufbauschungen der Antiklinalen, resp. nach ihrem spezi- fiscehen Gewichte geordnet in deren Flügeln aufzusuchen selen. Orro PHLerps, Oberrealschulprofessor zu Nagyszeben führte seine Untersuchungen im §-lichen Teile des Beckens aus, und zwar zwischen der Maros, der Nagyküküllő und des unterhalb Fogaras befindlichen Oltteiles. Daselbst ist es ihm gelungen sechs Haupt- und eine Nebenantiklimale nachzu- weisen, die von den nördlieheren Beckengebieten hieher herüber streichen. Am bemerkenswertesten ist die Antiklinale von Kissármás—Bázna, die in S-licher Richtung über Ujegyháza bis zum Olt hin weiter verfolgt werden konnte. Ferner betont PHLEPS in seinem Berichte den genetisehen Zusam- menhang zwischen Salz, Gas und Bitumen und muB bei dieser (Gelegenheit auch konstatiert werden, daB eben er einer der ersten war, der dieses letztere (Petroleumspuren bei Vizakna und Székelyudvarhely, sowie benzinhaltiges Methan im Schemmert-Walde bei Medgyes) angeführt und unter diesen auf die hohe Wichtiekeit dieser Stellen vom Standpunkte der Petroleum- forschung aus hingewiesen hatte. DR. G. SrgömpPL, Assistent an der Universitát zu Budapest durch- forschte den zwischen Kolozsvár, Torda und Mocs gelegenen Teil der Mező- ség und fand, daB sich an der Z/usammensetzung dieses Gebietes die ober- mediterranen und sarmatischen Stufen beteiligen, wohingegen die pontische in sicherer Weise nicht nachgewiesen werden konnte. Im Salztone der obermediterranen Stufe konnten die Faltungen nur durch die seharfe Beobachtung der zwischengelagerten Dazittuffbünke eruiert werden. Westlich von Kolos treten die Antiklinalen dicht gedrüngt nebeneimmander auf, gegen das Innere des Beckens aber, also in 0-licher Richtung setzen sie bis zam Aufbruche der Kissármáser Antiklinale gönzlich aus. Zu bemer- ken ist ferner, dab sich in der Region des Salztones weniger (Gasspuren befinden, ebenso wie auch zwischen den dicht aneinander gereihten Anti- klinalen spárlich, wohingegen sich das (Gas stetig vermehit, so wie wir uns cegen das Innere des Beckens zu nühern, so z. B. bei Mocs. DR. J. v. SzápEczxky, Universitátsprofessor zu Kolozsvár unter- sucbte die Dazittuffe der zwischen Sármás — Dicsőszentmárton und Balázs- ERÖFFNUNGSREDE DES PRÁSIDENTEN. 341 telke und Nagyselyk gelegenen Antiklinalen. Diese sarmatischen Dazittuffe sind im Bereiche der sehr monotonen und keimerlei Petrefakte aufweilsen- den Mezőséger Scehichten gewissermaBen die einzigen Anhaltspunkte, mit deren Zuhülfenahme die téktoniscehen Verhültnisse dieser Gegend entrütselt werden können. Die Beobachtungen SzápEczxkY"s bekráftigten an vielen Stellen das Vorhandensein der auf anderem Wege eimgezeichneten Anti- klinalen, oder aber haben dieselben in mancher Richtung unsere auf sie be- zügliehen Kenntnisse erweitert. Ihrem petrographischen Bestande nach sind diese Tuffe vorwiegend weiche, pelitiscehe, Bimssteintrümmer führende Aschen, die seinerzeit in Seichtwasser gefallen waren und mit dem zuge- sehwemmten Mergel oder sogar Schottermateriale sich zugleich verfestigt hatten. Hervorzuheben ist ferner, daB sich in der zuletzt erwáhnten Zone . die viel stárker gefaltet ist, als die Antiklinalen von Sármás— Dicsőszent- márton, auBer den gewöhnlichen, auch noch ein interessanter Amphibol- andesit Mineraltuff befindet. Endliech gelangen wir zum Berichte Dr. Sr. VITÁLIS", Professor an der Hochschule zu Schemnitz, in welehen der geologische Ausbau des 0-lichen Beckenteiles besehrieben worden ist und zwar zwischen der Kisküküllő und dem Olt. Viránis weist in dieser Gegend drei Antiklinalen nach, welche die unmittelbare Fortsetzung der Antiklinalen von Szászrégen bilden. Auf denselben können durch das Anschwellen der Antiklinalen domartige flache Rücken entstehen, die durch Gasguellen und stellenweise, wie z. B. bei Szászkézd auch noch durch Schlammvulkane gekennzeichnet sind. An den Stellen, wo die Nagyküküllő oder deren Nebenbáche den flachen Antiklinaldom von Kissolymos— Fiátfalva durchschneiden, treten allent- halben zahlreiche Gasguellen zu Tage. Die Antiklinale Csókfalva— Fiátfalva ist auffallend assimmetriseh, indem ihr W-hcher Flügel kürzer, ihr 0-licher dagegen flacher und lánger ist. Ebenso ist auch die Antiklinale von Parajd interessant, woselbst der Salzkörper die sarmatischen und pontischen Schichten diapirartig durchbricht. Auf dieser Antiklinale ist auch die Lobogó; genannte Sprudelguelle von Korond gelegen, ebenso wie ferner in ihrer $0-lichen Fortsetzung auch noch die Szejke-Ouelle bei Székely- udvarhely, weleh letzteren Punkt er zu Petroleumschürfungen für geeignet hált. Auf dem ganzen von Virázis durchforschten Gebiete befinden sich zehn gasführende Antiklinalen. Auf Grund seiner eingehenden Untersuchungen verüánderte sich das bisherige geologisehe Bild dieser vielfach verkannten oder mibBdeuteten Gegend auf das gründlichste. Auf Petrefaktenfunde hin wies er an zahl- reichen Stellen das Dazittuff führende Sarmatikum nach, ebenso wie ferner auch noch in groBer Verbreitung die pontische Stufe, wáhrend die medi- terranen Bildungen bloB in den Scheiteln der Antiklinalen, bei Parajd z. B. am Sóháta sogar als echte Diapirs auftreten. 342 Dr FRANZ SCHAFARZIK Wenn wir nun alle die Resultate der vorstehenden Berichte zusammen- fassen, fállt vor allem aut, daB sümtliche Mitarbeiter ausnahmslos zu derselben Überzeugung und zu denselben mit Beweisen erhürteten Resul- taten gelanet sind, daB nöümlich Antiklmnalen im Siebenbürger Becken vorhanden sind, sowie daB sich die Gasreservoire in deren domartigen Aufbauschungen, den sog. Brachyantiklinalen befinden. H. v. BöcKHs bereits im Jahre 1910 publizierte AuBerungen gingen daher dem strengsten Wortlaute nach in Erfüllung. Als SehluBresultat können wir nun die Tatsache verzeichnen, dab wir nunmehr zufolge des Scharfblickes H. v. BöckHs den Sehlüssel in den Hünden haben, mit dem die immensen Gasschütze des siebenbürgisehen Beckens in beliebiger Zeit und Reihen- folge an den durch iíihn und seme wackeren Mitarbeiter auch schon bis jetzt in eroBer Anzahl nachgewiesenen Antiklinaldomen ersehlossen werden" können. Die Antiklinalen besiítzen im Allgemeinen ein NW—50-liches Strel- chen, wie dies auf der Karte, die dem zusammenfassenden Berichte H. v. Böcgkrs beigegeben wurde, klar zu ersehen ist. Im ganzen bemerken wir 18—20 derartige Antiklinalen, die sich beinahe ausnahmslos durch das ganze Becken hindurch schlüngeln. Was ihre Verteilung anbelangt, so sind sie sowohl am W, als auch am Ostrande des Beckens dichter anein- andergereiht, als in der Mitte, wo wir einzig und allein bloB die Antiklinale von Kissármás— Mezősámsond— Dicsőszentmárton— Bázna bemerken. Jedoch erlüutert v. BöcgkHn die Geschichte der tektonischen Ent- wicklung des siebenbürgisehen Beckens auch noch von allgememerem Standpunkte. Dieses Becken kann námlieh als eine (reosynklinale aufge- faBt werden, in welcher nach der Regression des Sehliermeeres, sowie nach Ausscheidung des Steinsalzes in einzelnen seiner przeformierten Vertiefungen eine Senkung eintrat, die hierauf eme rasche und máchtige Sedimentation zur Folge hatte. Die über der Salzformation befindhchen obermediterranen Schichten haben eine Máchtigkeit von mehreren hundert Metern, die sarma- tischen besitzen eine Müáchtigkeit von 700—800 Metern, und die pontisehen Schichten sind ebenfalls von eimer solchen Müchtigkeit, so dab die Gresammt- müchtickeit der ganzen Neogensekzion auf ungetáhr 2000 Metern vor- anschlagt werden kann. Die Entstehung der assimmetrischen Falten dieser Decke kann auf eine Unterschiebung des den SW und den W-Rand des Beckens bildenden alten Gebirges zurüeckgeführt werden, resp. kann man annehmen, dab eine aus NO-lieher Richtung ausgehende Daraufgleitung der Decke erfolet sein dürfte, womit sowol die Transegression der obersten pontischen Schichten gegen SW, als auch deren auskeilende Lagerung gegen 50 in Einklang gebracht werden kann. Da in den Faltenwürfen der Beckenschichten ültere Schichten als das Steinsalz nirgends zu Tage treten, hült es v. BöckH für wahrschemlich, ERÖFENUNGSREDE DES -PRASIDENTEN. 3483 daB die Tektonik des unter der Salzformation befindlichen Gebirges eine andere sein dürfte, als die der Salzformation und der auf ihr liegenden Decke. Er halt es nicht für unmöglieh, daB die an der Basis der Neogendecke befind- liche Salzformation, oder vielleieht direkte das Steinsalz selbst jene Rutsch- sehichte abeibt, auf weleher die Gleitbewegung des ganzen Komplexes erfolgt ist. Durch diese Annahme fand auch der auffallende Umstand seine Erklárung, demzufolge die neogene Decke nicht in ihrer ganzen Aus- dehnung gefaltet erscheint, sondern an ihren Ründern ungefaltet daliegt. Auf Grund eines derart einheitliehen Prozesses können die stellenweisen Stauchungen und selbst die diapirartigen DurechspieBungen in völüg unge- zwungener Weise ihre Erklárung finden. Die Art und Weise des Auftretens des Erdgases in Siebenbürgen liegt uns nun in klassischen Zügen vor den Augen; hiebei darf aber noch nicht stille gestanden werden, da noch die geologische Detail- aufnahme des siebenbüreisehen Beckens durchgeführt werden muB, eine Aufgabe, die nicht nur vom Standpunkte des Gasvorkommens, sondern auch von dem des supponierten Petroleums, sowie auch dem des even- tuell mögliehen Kalisalzvorkommens unerláBlieh erscheint. Zu Petroleum- bohrungen hült H. v. BöcgkH, ebenso wie erwáhnt, auch ST. VITÁLIS in erster TLinie die flache Aufwölbung bei Székelyudvarhely als die zuversiehtliehste. VI. Gas im Alföld und Petroleum am Marchfelde. Auf den letzten Seiten seines inhaltsreichen Berichtes lenkt H. v. BöckKH die Aufmerksamkeit der Fachgenossen auch noch auf die im Alföld allenthalben anláBlich von artesisehen Brunnenbohrungen beobachteten Gasausströmungen, — wie dies übrigens bereits bei einer früheren Gelegen- heit auch von M. v. PÁnyy geschah — wobei er (BöckH) jener seiner Meinung Ausdruck verleiht, daB diese Gase dem an der Basis des Neogen auch im Untergrunde des Alföldbeckens vorhandenen Scehlier entstammen dürften. Ferner erwáhnt er noch die im Zuge befindliche staatliche Bohrung bei Terje im Komitate Szilágy, die im Verfláchen der Asphalt führenden Schichten von Derna als für Petroleum besonders günstig anzunehmen ist. SchlieBlich befaBt sich BöcgH noch mit dem vielversprechenden Gas- gebiete am linken Ufer der March bei dem Orte Egbell, in dessen Umgebung sich 0NXN0O— WSW-liche Antiklinalen im daselbigen Neogen nachweisen lieBen. Bei Egbell unternahm das k. ung. Finanzürar eine Bohrung auf Gas, die von BöckH an einer sehr günstigen Stelle angesetzt wurde, wie es dies die vor einigen Tagen eingetretenen Ereignisse bewiesen haben. Die Bohrung liegt nach einer freundlichen Mitteilung.H. v. BöcKH s W-lich von der Gemeinde Egbell, von der Bisenbahnstation dagegen 5-lich, 344 D: FRANZ SCHAFARZIK von den Geleisen der Bahn aber ca. 500 Meter 0-lieh und wurden daselbst. wüáhrend dem Bohren sarmatische Sechichten durehteuft und zwar mit folgendem Resultate : 118 Meter schwache Gasausströmung aus dem Rohre; 145 c — 7000 mtr? Gas táglich; 163 — c — erfolgte eine riesige Gaseruption, die sehr viel Sand aus- gestreut hat, wodurch selbst die auf 500 Mtr enfernt ge- legenen Bisenbahnsechienen mit einer fingerdicken Schichte bedeckt wurden. Das Getöse des Ausbruches war in einem Umkreise von 10 Kmtr hörbar. Die Eruption selbst ver- nichtete das Bohrgeráte und durchlöcherte mittels des ausgeblasenen Sandes die Rohre. Nach einem 6 öStunden andauernden Blasen wurde die ausströmende (Gasmenge geringer, so dab man hierauf das Bohrloch wieder ausrohren konnte. Als man hierauf in der letzten Woche des Januar 1. J. weiter bohrte und dabei ein 8"5 Meter dickes Tonlager durchstieB, erreichte man eine aus scharfem Ouarzsand bestehende Schichte, aus welcher eine lebhaft sehwellende Petroleumguelle aufbrach, die in den ersten Tagen tüglich 8—10 Waggon Rohöl lieferte. Nach einer so erfolgreichen Tátigkeit in wissenschaftlicher, wie gemein- nütziger Richtung sind wir H. v. BöckH zu vollem Danke verpíliechtet nicht nur für sein persönliches Wirken und seinen rastlosen Eifer, sondern auch von dem noch viel höheren Gesichtspunkte aus, daB er in der Er- forschung des Gasvorkommens Schule geschaffen hat. Vertraunesvoll hoffen wir, daB sowobl er, als auch seine begeisterte Garde in Zukunft noch recht viele schöne Resultate zu Tage fördern wird. Und hiemüt, verehrte Herren, erklüre ich unsere heutige Generalversamm- lung für eröffnet! 1 Spáter wurde gelöffelt und war das Gesammtertrüágnis bis zum 23. Februar 40 Waggons. ABHANDLUNGEN. ZUR FRAGE DES FOSSILEN MENSCHEN. Von Dr. EUGEN HILLEBRAND.! Eine detaillierte Darstellung der bisher gemachten fossilen Menschenfunde zu geben, ist nicht Zweck meier kurzer Abhandlung, zumal da sich Herr Pro- fessor MICHAEL LENHOSSÉK in den Sitzungen der Naturwissenschaftlicehen Gesell- schaft vom 12. und 18. Jánner eimgehend mit diesem Gegenstand beschaftigte. Ich werde mich daher blo6 in groben Zügen über die bisherigen Funde ausbreiten und eingehender beabsichtige ich mich nur mit einigen vielumstrittenen Fragen der Paláoanthropologie zu bescháftigen. Ehe ich auf die Behandlung der zweitellos mensechlichen Funde übergehe, kann ich es nicht unterlassen mit eimigen Worten auch des Pithecanthropus erectus von Java zu gedenken, dessen Entdeckung durch DuBorIs im Jahre 1891 süámtliche Naturforscher in geradezu fieberhafíte Aufregung versetzte. Es scheint, dab dieser Fund auch fürderhin viel Kopfzerbrechens verursachen wird all jenen, die ihn in den Stammbaum der Menschheit einfügen wollen. Als er entdeckt wurde, ver- meinten viele das so lange gesuchte missing link; das fehlende Glied der Kette gefunden zu haben, welches die Anthropoiden Affen mit dem Menschen verbindet. Bei uns glaubte LupwiG MÉHELY mit Ausschaltung des Neandertaler Menschen den heutigen Menschen direkt vom Pithecanthropus erectus abstammen lassen zu dürfen ? und charakterisiert diesen dahin, er sei noch nicht ganz Mensch, über die Stufe des Affen jedoch bereits hinaus. Heute wird er vom groBen Teile der Gelehrten für irgendeine grobe Gibbon-Art gehalten. Es scheint jedoch, dab heute keine dieser Auffassungen standhált. Gegen das kmissing link; spricht das geologische Alter des Fundes ; letzthin haben námlich die Mitelieder der von der Witwe SELENKAs geführten javanischen wissenschaftlichen Expedition ein- műütig festgestellt, dab sieser Fund sowohl auf stratigraphischer, als auch fauni- stischer und floristischer Basis in den mittleren Abschnitt des Pleistozáns zu setzen sei. Da wir aber bereits aus dem unteren Pleistozán wirkliche Mensehenreste kennen (Heidelberger Unterkiefer), aus dem mittleren Pleistozán aber Steingerüte, die nur vom Menschen berrühren können, die sogenannten Cheller Faustkeile, ferner mehrere Reste des Neandertaler Menschen, so kann der Pithecanthropus 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Geologischen Gesellschaft am 8. Jánner 1913. 2 Zoologische Mitteilungen, 1905, pag. 85. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. d 346 D: EUGEN HILLEBRAND mit Rücksicht auf sein geologisches Alter nicht mehr als das fehlende Glied im Stammbaum der Menschheit gelten. Andernteils glaube ich jedoch, dab er auch einer groben Gibbon-Art nicht zugezáhlt werden darf, trotzdem seine Záhne entschieden anthropoiden Charakter aufweisen. Die Kapazitát des Schádeldaches kann námlich bei diesem Funde auf ungefáhr 800—900 em? geschátzt werden; mit dieser Bigenschaft übertrifft er in bedeutenden Mabe die Schádelkapazitát selbst der gröbten rezenten Anthropoiden und náhert sich in diesem Belange schon der minimalsten Grenze des heutigen, noch normalen Menschen. Verweisen wir den Pithecanthropus in die Reihe der Anthropoiden, so mübte er auf Grund der beobachteten Schüdelkapazitát ein Riesentier gewesen sein, wáhrend er, nach dem 45 cm langen Schenkelbeim zu urteilen, er die Durchschnittsgröbe der heu- tigen Anthropoiden nicht viel übersteigen konnte.! Da jedoch Zweifel bestehen, ob das erwáhnte Schenkelbein und das in Rede stehende Schádeldach von emem und demselben Individuum herrühren, mubB diese Frage auch ausschlieblieh auf Grund des Schádeldaches in Erwágung gezogen werden. Hier verweise ich auf das klassische Werk G. ScHwaLBEsStudien über Pithecanthropus erectus Dubois, in welchem er mit Hilfe seiner kraniometrischen Methode den Nachweis liefert, dab der Pithecanthropus erectus hinsichtlich aller wichtigeren kraniometrisechen Charakteristika die Gibbon-Arten weit übertrifft und in den meisten Föllen seinen Platz zwischen den heutigen höheren Anthropoiden (Schimpans, Orangutang und dem Homo primigenius hat. Hier beschránke ich mich hauptsáchlich auf die Daten, welche die Höhenverháltnisse des Schádeldaches zeigen: auf den Höhen- index des Schádels und auf die GröbBe des Bregmawinkels, welche übereimstimmend beweisen, dab das Schádeldach des Pithecanthropus vollstándig aubBerhalb der Schwankunesbreite der heutigen Anthropoiden, noch mehr aber der (Gibbon- Arten gelegen ist. Wir müssen daher zugeben, dab der Pithecanthropus, wenn auch nicht von phylogenetischem Gesichtspunkte, so doch morphologisch tatsáchlich den Wert eines fehlenden Bindegliedes besitzt Die Daten sind die folgenden : Höhenindex des e TAYNN f vi e Schüdeldaches Bregmawinkel Elő DrITIGANTUS 2 éz EE le ela e je st 47 TOT GÍDDOD 124 a zseszázese tarts ee e Ete estet et 22—28 20" PIthocCAnthKopÜS ; Se sze sze set e keto ásás sás s ls ESETE 342 STÉT 39 Húropaigeher Menseh eztetet tetetese ettő sás eltilt 60 60" Nach dem Vorausgeschickten müssen wir uns mit dem Überreste des bisher áltesten Menschen, dem 6 Unterkiefer des Homo Heidelbergensis eingeherder bescháftigen. Dieser wurde vor einigen Jahren von SCHOETTENSACK in der seit langem in Betrieb stehender Sandgrube der Gemeinde Mauer von Heidelberg, 23 m uter der Erdoberfláche gefunden. Über der müchtigen Sandschiecht lagert eine noch recht ansehnliche LöbBdecke. Auf einer vor zvei Jahren unternommenen auslándisechen Studienreise unterlieb ich es nicht, den Fundort und auch den Unterkeifer selbst einem nüheren Studium zu unterziehen. In der Sanderuben ZUR FRAGE DES FOSSILEN MENSCHEN. 347 werden die Ausbeutungsarbeiten noch fortgesetzt und ich selbst sah, "wie mehrere Rhinozeros- und andere Tierknochen ausgehoben wurden. In. der Fauna kommen der Jlephas amtiguus, Rhimocerus etruscus, Ursus avernensis und eine dem Eguus stenonis nahestehende Art vor: die drei letzteren gehören noch zu den herrsehenden Formen des Pliozáns, der erste aber ist für das práglaziale warme Klima des unteren Pleistozáns charakteristiseh. Auf Grund des hier Ausgeführten kann festgestellt werden, dab der Unterkiefer des Homo Heidelbergensis im das unterste Pleistozán gesetzt werden muss. Was die morphologisehen Verháltnisse des Unterkiefers betritfít, fállt in erster Reihe die Disharmonie zwischen dem Unterkiefer und dem (GebibB aut. Das GebiB föllt bereits vollstándig in die Sehwankungsbreite des heutigen Men- schen, wüáhrend der Unterkiefer, was die morphologischen Merkmale und die wichtigeren Dimensionen betrifft, weit davon entfernt liegt. Beum Gebib ist her- vorzuheben, daB der dritte Mahlzahn, der sogenannte Weisheitszahm bereits die für den heutigen Menschen charakteristisehe Reduktion aufweist, da er be- deutend kleiner ist, als die beiden anderen Mahlzáhne, ja der linke Weisheits- zahn weist statt der für die primitiven Menschenzáhne charakteristischen fünf Höckern kaum mehr vier Höcker auf. Der Unterkiefer selbst unterscheidet sich durch seine massive Beschaffenheit, durch das vollstándige Fehlen des Kinns und durch andere Merkmale wesentlieh vom Unterkiefer-Typus des heuti- gen Menschen. Die meisten Fachleute glauben ihn in die spáter zu besprechende Art des Homo primigemius einreihen zu können, doch unterscheidet ihn SCHOET- TENSACK, meiner Ansicht nach mit Recht, unter dem Namen Homo Heidelber- gensis von jenem. Diese Ansicht wird auch durch die folgenden Merkmale be- kráftigt. Das erste bezieht sich auf das vollstándige Fehlen des Kinns. Ich hatte Gelegenheit mehrere zum Homo primigemus gehörende Unterkiefer (Homo Mou- steriensis, Chapelle-aux-Saints, Krapina) zu studieren, doch fand ich bei keinen das Fehlen das Kinns so auffallend und eleichzeitig, damit das Zurückweichen der ganzen Kinngegend so prágnant ausgedrückt, wie beim Homo Heidelber- gensis. Dieses Detail erinnert schon entschieden an den Unterkiefer der Anthro- poiden. Diesen Unterschied betont auch GoRJAwxovIc—KRAMBERGER1T, indem er die Binreihung der Menschheit in zwei Klassen vorschlágt : Homines amentales und Homines mentales; in die erste sei der Heidelberger Mensch, in die andere alle übrigen Menschen einzureihen. FRizzi ist auf Grund des Studiums der mensch- lichen Unterkiefer gleichfalls zu dem Ergebnisse gelangt, dass eigentlich nur der Heidelberger Mensch ganz ohne Kinn ist. Wichtig ist es, auch von diesem (Ge- sichtspunkte hervorzuheben, daB auf einem der Krapinaer Unterkiefer (auf dem D Unterkiefer tatsáchlich das Vorkommen des Kinns, obwobl in einem noch sehr primitiven Stadium beobachtet werden kann. BouvrE erwáhnt in einem seiner neuesten Werke, dab auch auf dem Skelett eines Homo primigemus von La FERASSIE eine in Entwicklung begriffenes Kinn beobachtet werden kann, was ich "durch die Liebenswürdigkeit des Herrn Professor Bourr auch konstatieren 1 Der vordere Unterkieferabschnitt des altdiluvialen Menschen u. s. w. Zeitschrift für induktive Abstammungs- und Vererbungslehre. I. 1909. pag. 411. 23x 348 D: EUGEN HILLEBRAND konnte. Das beginnende Kinn fállt also schon in die Variationsbreite des Homo primigenius. Das zweite wichtige Merkmal, welches mit dem erwáhnten in engen Zu- sammenhang steht, kann beobachtet werden, wenn wir den wagerecht legenden Unterkiefer von oben betrachten. Im diesem Falle können wir bei keinem der zum Homo primigenius gehörenden Unterkiefer soviel von den innern Teil der Symphisis sehen, wie beim Homo Heidelbergensis, der sich in diesem Belange: gleichfalls den ühnlichen Verháltnissen der Anthropoiden náhert. Diese zwei Merkmale sind vom phylogenetischen Gesichtspunkt auberordentlich wichtig, da wir ja wissen, dab nur der Mensch eim Kinn besitzt und wenn wir die Reihe: der Tiere abwárts verfolgen, so stobBen wir auf immer fliehendere Unterkiefer. Auf Grund dieser und noch vieler anderer Merkmale, die hier nicht ein- gehender behandelt werden können, bin ich der Ansicht, dab der Homo Hetdel- bergensis in eine tiefer stehende Spezies eingereiht werden mub, als der Homo: primigemius. Er fállt meiner Meinung nach auch auBerhalb der unmittelbaren: Abstammungslinie des heutigen Menschen, da er sich das Gebib betreffend vom primitiven Typus bereits entfernt hat und zwar in einem Mabe, dab er bereits in die Sehwankuncszone des heutigen Menschen geraten ist, wáhrend er zu gleicher Zeit auf Grund der morphologisehen Merkmale des Unterkiefers, selbst dem primitivsten Typus des Menschen noch aubBerordentlieh nahestehen mub. Ver- folgen wir den Stammbaum des Menschen zurückgehend, sollte man Unter- kiefer von immer primitiveren Typus erwarten mit ebenfalls pr mitiven, d. h. minder reduziertem (GebiB. Im Falle des Homo Heidelbergensis kann diese For- derung nur einseitig konstatiert werden, in Hinblick auf den Unterkiefer, nicht. aber auf das GebiB. Auf Grund des Gesagten kann angenommen werden, dab die Unterkieferform des Homo Heidelbergensis dem Typus des unbedingt voraus- zusetzenden tertiáren Menschen noch sehr nahe steht, wáhrend zur selben Zeit das GebibB aus vielen Gesichtspunkten schon den Typus des heutigen Menschen erreicht hat. Diese Annahme kann jedoch nur verstanden werden, wenn wir voraüssetzen, dab im Organismus dieses Tertiármenschen das Streben nach einer Reduzierung des Gebisses schon vorhanden war. Der Tertiármensch hat der- gestalt im untern Pleistozán den reduzierten GebibBtypus des Homo Heidelbergensis. erreicht, mit welchem der Unterkiefer und wahrscheinlich auch der Schádel nicht Schritt gehalten haben in der Weiterentwicklung zam Typus des Homo sapiens. Jener Zweig der Menschenart, aus welchem sich der Homo sapiens entwickelte, dürfte sich im Zeitalter des Mauerer Menschen vom (resichtspunkte des Schüdels. bereits über diesen erhoben haben. Mit anderen Worten, in des Menschen Entwicklung scheint eine gewisse: orthogenetische Richtung erkennbar zu sein. Dieser Orthogenesis ist aufer den. Darwin- und Lamarckschen Faktoren im Verlaufe der geologischen Zeiten wahr- scheinlich eine groBe Rolle zugefallen bei der Umformung der Arten. Sprechen: doch auch viele paláontologisehe Tatsachen dafür, dab die Darwin- und Lamarck- schen Faktoren an und für sich kaum zur Erklárung sámtlieher Artumformungen genügen dürfíten. Es gei blob erwáhnt, daB in der Stammesentwicklung sümt- licher Wirbeltiere und besonders der Süugetiere die GesetzmaáBigkeit beobachtet ZUR FRAGE DES FOSSILEN MENSCHEN, 349 werden kann, wonach die Urformen immer bedeutend kleiner sind als ihre Ab- stümmlinge, wodurch es als sehr unwahrscheinlich erscheint, dab alle Veránderun- gen, welche in der Stammesgeschichte der Tiere beobachtet werden können, aussehlieBblieh aus der Mitwirkung der Darwin- und [Lamarcksehen Faktoren erklárbar sein würden. Diesmal begnüge ich mich damit, auf das klassiscehe Werk- Depérets zu verweisen, in welchem er die Tatsachen áhnlicher Richtung zusammengefabBt hat! und aus welehem hervorgeht, dab die Tierwelt nicht, als der getreue Ab- druck der áubBeren Natur betrachtet werden kann, da bei der Umbildung der Tierformen auch andere, bisher noch unbekannte Faktoren mitgewirkt haben műüssen. Nach all dem mub ich des sogenannten Homo primigenmius als der zweit- öltesten Menschenart ausführlicher gedenken. Im europáischen Mittelpleistozán wurden mehrere Skelette gefunden, welche in vielem Belangen von den heutigen und den jüngeren Pleistozánmenschenarten abweichen, andererseits aber viele charakteristiseh primitive Merkmale an sich tragen, weshalb sie unter dem Namen Homo primigenius zusammengefabBt wurden. Die Benennung stammt von WILSER. Den selbstándigen Artenwert dieses Menschentypus suchte am überzeugendsten ScCHWALBE zu beweisen. Ihre Hauptvertreter sind die Menschenreste von Neander- tal, Spy (1. und II.), Krapina, der Homo moustertensis Hawuseri, Chapelle-aug- Saints, La Ferrassie, La Ouwina, Gibraltar, La Naulette und Sipka. Den gröbten Teil davon hatte ich Gelegenheit des Náheren zu studieren. Ihre gemeinsame charakteristische Bigenschaft ist die niedere Statur, die flache, fliehende Stirn, die arcus superciliares vertretenden, starken, zusammenhángenden Augenbrauen- wülste, die sogenannten tori orbitales, das Zurückweichen des oberen Randes des Jochbogens unter die deutsche Horizontale, die Augenhöhlen, deren Kapazi- tát im Verháltnis zum Gehirnschüdel grob ist,? die Prognathie des (Gesichtes, vollstándiges Fehlen oder nur sehr sehwache Entwicklung der fossa canina und des Kinns, Fehlen des innern Kinnstachels und einer der spina mentalis interna, noch mehr aber den musculi genioglossi entsprechenden Rauhigkeit, starke Krüm- mung des Schenkelbeins und des Radius, starkes Zurückweichen der oberen Artikulationsfláche des Schienbeins, die sogenannte retroversio tibie und die starken Schmelzrunzeln der Záhne. ScHwaALBE betrachtet auf Grund vieler dieser und noch anderer anthropometrischer Daten (Bregma- und Lambdawinkel, Ka- lottenhöhenindex usw.) den Homo primigenius als eine besondere Art. Dieser Amsicht schlieBt sich auf Grund seiner an dem neuestens entdeckten Skelett von Chapelle-aux-Saints gemachten Studien auch Bovre an? Viele Anthropologen 1 CHARLES DÉPERET: Die Umbildung der Tierwelt;,. Stuttgart, 1909, pag. 114, 200, 217, 248. 2 Nach BovLE betrágt die Augenhöhlenkapazitöt des Menschen von Chapelle-aux- Saints 39 ecm3, wáhrend die Kapazitát eines ebenso groBen rezenten Schádels blo8B 245 cm? betrágt. 3 MARCELLIN BorvLE: L"homme fossile de la Chapelle-aux-Saints. Annales de Palae- ontologie, 1911 und 1912. 350 D:- EUGEN HILLEBRAND machen sich jedoch diese Ansicht micht zu eigen. KOLLMANN! bestreitet unter anderem selbst die Tatsache, dab die oben aufgezáhlten Merkmale des Homo primigenius tatsáchlich primitive Charakteristika wáren. In dieser Auffassung stützt er sich hauptsáchlich auf die embryonalen und Írühen postembryonalen morphologisehen Verháltnisse der Anthropoiden. Aus dem Umstande z. B., dab die Embryonen der Anthropoiden die für entwickelte Tiere charakteristische, fliehende Stirn nicht aufweisen, folgert er, dab dies Merkmale nicht primitive, sondern im Gegenteil sekundár erworbene seien und dab der Urtypus durch die embryonalen und Írühen posteembryonalen Stadien vertreten werde. Diese Auf- fassunc mubB man jedoch mit SCHWALBE für einseitig und irrtümlich halten. ScHWALBE hebt die kainogenetiscehen Verschiebungen hervor. Diese bestehen darin, dab die in progressiver Richtung sich entwickelnden Organe bei der indi- viduellen Entwicklung zeitlich der Ausbildung der in regressiver Richtung sich entwickelnden Organe vorausgehen. Seiner Meinung nach bedürfen námlieh die entwickelteren Organe zur vollstándigen Ausbildung eimer lángeren Zeit. Diesen Doppelprozeb nennt MEHNERT mit Bezug auf den ersten Fall Akzeleration und Prolongation, im Falle der regressiven Organe aber Retardation und Abbre- viation. Steigen wir die Tierreihe hinan, so sehen wir, dab die Prognathie und im Zusammenhang damit das Zurückweichen des Stirnteiles und Kinnpartie immer mehr abnimmt, bis wir epndlich beim Menschen eine wirkliche Stirn und ein wirk- liches Kinn finden. Da kein einziges Tier Stirne oder Kinn besitzt, diese Merk- male aber andererseits gegenüber dem Homo sapiens beim Homo primigenius noch kaum, oder nur sehr sehwach entwickelt sind, halte ich es für vollkommen gerechtfertigt, den Homo primigenius gegenüber dem Homo sapiens als eine separatstehende Art anzunehmen, umsomehr, als die erwáhnten Merkmale des Homo primigenius bedeutender von jenen des heutigen Homo sapiens abweichen, als die Merkmale vielor verschiedener Tierarten von einander, z. B. der Vulpes vulgaris vom Vuipes jagopus, der Lepus europzus vom Lepus timidus, der Felis tigris vom Felis leo usw. MICHAEL v. LENHOSSÉK ? hült zwar den Homo primigenius nicht für eine separate Art, doch hebt er hervor, dab er ihn für den Urbewohner Europas halte, dab dessen primitive Merkmale heute bei keiner einzigen Menschenrasse mehr sefunden werden können, dab er sich im Pleistozán mit keiner anderen Rasse gemischt hat und dab er ausgestorben ist, ohne dab ein Übergang zu den übrigen diluvialen Menschentypen gefunden werden könnte. In dieser Auffassung ist es, elaube ich, schon gewissermabBen enthalten, dab der Homo primigenius den Wert einer besonderen Art besitzt. LupwiG MÉHnEpny? hált den Homo primigenius entschieden für eine besondere Art. F. BIRKNER erklárt in seinem neuesten Werke ? auf Grund der Studien, die Kraarscn an den Australiern gemacht hat, auf das 1 Archiv für Anthropologie, 1906, Band V., pag. 209—225. 2: A jégkorszakbeli emberről. Természettudományi Közlöny, Band XLIV, 1912., pag. 179. 3 Trwáhnte Abhandiluny. pag. 93. 4 Der dÜnviale Mencech in Europ". Mönckren, 1916, rag 30. ZUR FRAGE DES FOSSILEN MENSCHEN. 351 entschiedenste, der Homo primigenius könne nicht mehr für eine selbstándige Art gehalten werden. Allerdines tragen die Australier als protomorphe Menschen- gattung viele primitive Merkmale an sich, doch bei weitem micht solche und nicht in dem MabBe, dab diese die Kluft zwischen dem Homo primigenius und dem Homo sapiens zu überbrücken vermöchten. Übrigens hat KLAATSCH seiner- selts zu wiederholten Malen betont, die Australier náhern sich blob vom Gesiechts- punkte gewisser Merkmale dem Neandertaler Menschen. Den Unterschied be- weisen folgende Tatsachen. 1. Die Schádelkapazitát des Homo primigenius mub aut Grund der Funde von Chapelle-aux-Saints und Moustier als auberordentlieh grob, ungefáhr 1600 cm? angenommen werden; dies übersteigt auch den Durchschnitt. des heutigen Europáers (1400 cm?) bedeutend, die Australier hingegen nehmen auch in dieser Hinsicht den tiefsten Platz unter den Naturvölkern ein (1250—1300 cmö?). 2. Das Kinn des Homo primigenius fehlt entweder vollstándig, oder ist nur in der primitivsten Form vorhanden. Demgegenüber haben die Australier allgemein ein ziemlich entwickeltes Kinn. Aus diesem Gesichtspunkte kann die Benennung negatives Kinm, welche Kraarscm gebraucht, nicht als glücklieh bezeichnet werden, da das negative Kinn beinahe unabhángig vom Entwickelt- sein des Kinns und in erster Reihe als Ausdruck der Prognathie erscheint. Mit anderen Worten: auch Unterkiefer mit entwickeltem Kinn können negativ sem, wenn sich der alveolare Teil des Unterkiefers übermáBig entwickelt. Dies wurde meines Wissens zuerst von FRizzii KraarscH gegenüber betont. Menschen mit negativem Kinn leben auch heute noch (Australier, Neger), kinnlos waren aber nur der Heidelberger Mensch und der Homo primigenius. Zur Elimimierung des Einílusses des hypertrophischen alveolaren Teils bei Beurteilung des Entwickelt- seins des Kinns empfiehlt Feizzé die Korrekturvertikale. Wird. sie gezeichnet, so erhellt daraus, dab ein negatives Kinn im wahren Sinne des Wortes nur der Homo Heidelbergensis und der Homo primigenius hatten. Nach dieser Methode erweisen sich auch die Australier als Menschen mit positivem Kimn. 3. Die Australier haben ein kurzes, der Homo primigenius ein auberordent- lich langes Gesicht. 4. Die Australier haben eine fossa canina, der Homo primigenius nicht. 5. Die GliedmaBknochen der Australier sind sehlank, die des Homo primmige- nius robust. Es gibt aubBer diesen auch andere Tatsachen, auf Grund deren festgestellt werden kann, daB die Merkmale, welche an den Australiern beobachtet werden können, nicht derartige sind, welche den selbstündigen Artenwert des Homo primi- genius illusorisch machen. Ich halte übrigens auch sonst die Auffassung KLAATSCHU8 für unvereinbar, wenn er einerseits den selbstündigen Artenwert des Homo primi- genius leugnet, andererseits aber den Homo sapiens von einem orangutangartigen, den Homo primigenius aber von einem gorillaartigen Wesen ableiten will.? Nehmen 1! Untersuchungen am menschlichen Unterkiefer usw., Archiv für Anthropologie, Heft 3—4, pag. 252—286. 2 8, erw. W. 8 Menschenrassen und Menschenaffen. Archiv für Anthropologie, Heft Il. 352 D:- EUGEN HILLEBRAND wir diese Abstammung an, so dürften die beiderlei Menschen von paláontologi- schem Gesichtspunkt nicht nur nicht in eine Art, sondern nicht einmal in eine Gattung eingereiht werden. Wahrend ich meine Abhandlung schreibe, kam mir das mit demselben Gegenstande sich befassende Werk DucKwoRrH s ! in die Hönde, aus welchem ich ersehe, dab auch er eine scharfe Grenze unter den dreierlei Menschentypen zieht und diese zumindest in drei besondere Arten einreiht, wobei er besonders den wesentlichen Abstand zwischen den Typen des Homo Heidelbergensis und des Homo primigenius hervorhebt. Treffend sagt SCHÖTTENSACK ? bei einem primiti- veren Typus des Unterkiefers als der des Homo Heidelbergensis könnte man kaum mehr entscheiden, ob der betreffende Menschentyp in das Homo-genus einzureihen wáre, oder nicht. Betreffend die Statur des Homo Heidelbergensis können wir auf Grund des Unterkiefers selbstverstándlich nichts bestimmtes sagen. Hinsichtlich der Statur des Homo primigenius hat jedoch Boute auf Grund seiner an dem Skelett von Chapelle-aux-Saints gemachten Beobachtungen nachgewiesen, dab sie nie- derer gewesen sein mubte, als bisher vorausgesetzt wurde. Wie bekannt, wird die Statur aus der Lánge der Röhrenknochen auf Grund der MAwouvvnRrieRsehen empirischen Tabellen mit einer verháltnismábig genug grobBen (Genauigkeit be- stimmt. Diese Daten sind natürlich nur im Falle des heutigen Menschen giltig. BouLE? ist es gelungen nachzuweisen, dab der Mensch von Chapelle-aux-Saints seiner aulberordentlieh niederen Wirbel und seiner flachen Schüdeldecke wegen zumindest um 5 cm kleimer sein mubBte, als die bisher ausgerechneten Daten, d. h. wir műüssen ihn für ungefáhr 155 cm hoch halten ; mit anderen Worten : der Homo primigenius gehört in die Reihe der sehr kleinen Menschentypen und paBt von diesem Gesichtspunkt in den Stammbaum der heutigen Menschheit. Ist doch im Sinne eines bereits erwáhnten paláontologisehen Gesetzes das Urglied einer jeden Tierform kleiner gewesen, als das spátere. Bei dieser Gelegenheit muBb ich der Theorie KOLLMANNS gedenken, der den heutigen Menschen von Zwergahnen abstammen lábt. Diese Auffassung wird von vielen Forschern als unstichháltig bezeichnet. Ich sehliebe mich auf Grund der erwáhnten Analogien der Auffassung KOLLMANNS an, doch halte ich es für ausgeschlossen, daB diese Zwergahnen bereits Homines sapientes gewesen wáren, wie es KOLLMANN annimmt. f Beschaftigen wir uns nunmehr in aller Kürze mit den Menschenresten aus dem jüngeren Pleistozán, welche bereits alle im den Formenkreis des Homo sapiens fallen. Diese können vorláufig vielleicht in drei Rassen eingereiht werden: in die Aurignac-, die Grimaldi- und die Cró-magnon-Rasse. Die Aurignac-RBasse ist nach unserer Kenntnis in der unteren Aurignacien- ötufe des mittleren Pleistozáns aufgetreten. Ihr Vertreter ist der in Combe-Capelle in Frankreich gefundene Homo Awurignaciensis Hauseri, welchen ich eleichfalls (relegenheit hatte, im Berliner Museum zu studieren. Das ist bereits der wahre ! Prehistoric Man, Cambridge, 1912. - Der Unterkiefer des Homo Heidelbergensis. 1908. 3 G ] 1 s 1 C, ZUR FRAGE DES FOSSILEN MENSCHEN. 358 (Homo sapiens. Auf den ersten Blick erinnert er an den Schödel des Australlers ; diese Áhnlichkeit hat Kraarscn, der beste Kenner der Australier, ebenfalls hervorgehoben. Seine Gliedmabknochen gehören bereits vollstándig in dem Formen- kreis des Homo sapiens. Seine Stirne ist entwickelt, die Tori werden von den arcus superciliares vertreten, die Warzenfortsátze sind bereits stark entwickelt und er weist nur vom (resichtspunkt der Form des Kinns und der digasterischen Muskeleindrücke einen Übergangseharakter zum Homo primigenius auf. Das sind jedoch nicht ausschlieBliehe Bigenschaften dieser Art, denn áhnliche Ver- háltnisse können wir auch bei den heutigen Naturmenschen finden und wir kön- nen diese Merkmale nicht als solche betrachten, welche die faktische Beziehung zum Homo primigenius beweisen. Das diluviale Kind der Balla höhle steht meiner Ansicht nach diesem Typus am nüchsten. Professor LEN- HOSSÉK ! reiht es entschieden zu diesem Typus ein. Die aus den Aurignacien-Schichten des mittleren Pleistozáns in der Mentoner Grotte des enfants zu Tage geförderte und von VERNEAu beschriebene Grimaldi-Rasse ist bisher nur von diesem Orte bekannt. Diese Rasse steht dem heutigen Negertypus aubBerordentlieh nahe. Die hauptsáchlichsten Bigenschaften sind der lange Kopf, die vorwártsgeneigte Stirn, eine starke sub- nasale Prognatbie, schwach entwickeltes Kinn, breiter Unt-rkieferast und die unverháltnismáBige Lünge des Unterarmes zum Oberarm. Diese Merkmale sind im allgemeinen auch für die heutigen Neger charakteristisch. Die jüngste RaBe des Pleistozáns ist die Cro-magnoner Menschen- rasse, welche bereits ein typischer Homo sapiens ist. Ihre meisten Vertreter wurden bisher im mittleren und oberen Pleistozán gefunden. SchlieBlich muB ich noch des von K. Masxa, Oberrealschul-Direktor in Telé, entdeekten Predmoster LöBfundes in Mühren gedenken, welcher zu den reichsten diluvialen Funden gehört. Er besteht aus nicht weniger als zu 20 Imdividuen gehörenden Skeletteilen; darunter befinden sich zehn beinahe vollstándig intakte Skelette mit Schádeln und Knochen von einem 443 bis 1-jáhri- gen Kinde. Der Fund ist noch nicht detailliert bearbeitet. Wáhrend meiner vor- jáhrigen Studienreise hatte ich infolge der aubBerordentliehen Zuvorkommenheit des" Herrn Direktors KARL MaAska Gelegenheit, die erwáhnten Knochenreste .des Náheren in Augenschein zu nehmen und will mich mit diesen — mit gütiger Erlaubnis des Herrn MAsSkA — nur ganz kurz befassen. Dem Fund reihe ich im Binverstándnis mit Herrn Direktor MASKA in das oberste Aurignacien. Die Mdustrie ist nömlich in ausserordentlicher Weise der Industrie der oberen Aurignacien-Schichten bei Willendorf áhnlich. Was darin von jüngerem Charakter ist, sind die an die Lorbeerblattformen erinnernden Lanzenspitzen. Die letzteren haben jedoch noch nicht ihre typischen, für das Solutréen charakteristischen Formen erreicht, weshalb diese nur als die Prototypen jener betrachtet werden können. Ihre Bildung reicht nach den in unserem Vaterlande zu beobachtenden Verháltnissen zu urteilen, noch in das Aurignacien zurück. Áhnliche Formen kom- men auch bei uns mit typischen Aurignacienformen vor ( Pointe de la Gravette, Bogenstichel), welche bisher in jüngeren Schichten als das Aurignacien nicht 1]. c. pag. 249. s 354 D: EUGEN HILLEBRAND gefunden wurden. Nach den gefundenen Schádeln zu urteilen, kann man die Pred- moster diluvialen Jáger nicht als zu einem einheitlichen Typus gehörend betrach- ten, da auber eimzelnen, bereits vollstándig im den Formenkreis des heutigen Euro- páers gehörenden Typen auch ein Schádel australoiden Charakters vorhanden ist, mit einem ziemlich entwickelten torus orbitalis, flacher und schmaler Stirne,. doch ist er nicht neandertaloid, weil er bereits ein schön entwickeltes Kinn, gut entwickelte Warzenfortsátze und die typisch homo-sapiensartigen Formen der digasterisehen Muskeleindrücke hat. Dies hervorzuheben halte ich für wichtig, da die Predmoster Schüdel in der Literatur wiederholt als Neandertaloide figurieren (siehe MÉHELY erw. W. S. 88.). Ich glaube, dab auch dieser Fund beweist, dab. die am Schüádel des Homo primigenius beobachteten Eigenschaften micht für das. Ergebnis der Konvergenz gehalten werden können, denn hier ist ein Teil von Menschen, welche unter denselben Lebensverháltnissen lebten, bereits vollstándig von europáischen Typus, wáhrend andere noch entschieden australoiden Charak- ters sind. Die unteren Gliedmabenknochen sind im Gegensatze hierzu bereits. von einem viel einheitlicherem Typus. Dies kann wahrscheinlich mit der áhn- hehen nomadisierenden Lebensweise erklárt werden, denn diese Merkmale charak- terisieren zum gröbten Teile die Menschen des oberen Pleistozáns. Von diesen Merkmalen ist besonders hervorzuheben die Plattheit des oberen Teiles der Schen- kelknochen, die sogenannte Platymerte, ferner das Vorhandensem der die Platy- merie steigenden fossa hypotrochanterica, ferner die seitliehe Abplattung derselben an den Schienbeinen, die sogenannte Platyknemie, welche an den einzelnen Pred- moster Schienbeinen so grob ist, dab áhnliches an andern Menschen noch kaum beobachtet worden ist. Es ist interessant, dab die Spuren der fossa hypotrochan- terica, der Platymerie und der Platyknemie bereits an den Knochen der ein- jáhrigen Kinder vorhanden sind, was deutlich beweist, dab diese Merkmale, — wenn wir mit ViRgRcHow! diese als mit der nomadisierenden Lebensweise zu- sammenhöángend halten — sich eleichzeitig vererbt haben. Die Platyknemie des Schienbeines ist auch für viele heute wild lebende Völker charakteristiseh, doch ist sie beim Homo primigenius nicht zu finden. Unwillkürlieh müűssen wir daran: denken, ob die typische Platyknemie sich nicht blob bei dem aufrechtgehenden Homo sapiens entwickeln konnte? Aus dem Zurückweichen der oberen (relenks- fláche des Schienbeines des Homo primigenius haben nümlieh mehrere Autoren,. FRAIPONT, BoutE, LENHOSSÉK u. a. die Folgerung abgeleitet, dab dieser Menseh. nur mit gebogenem Knie gehen konnte ; in diesem Falle könnte die Platyknemie als eine für den Homo sapiens charakteristische Bigenschaft aufgetfabt werden. Ich resümiere. Der Homo Heidelbergensis, der Homo primigenius und der Homo sapiens sind, wenn wir den Begriff der Art auch in weiterem Sinne nehmen, auf Grund ihrer abweichenden Merkmale als drei besondere Arten anzusehen; sie sind durch Übergancsformen nicht verbunden und zeigen in vieler Hinsicht eine Differenzierüungskreuzung (siehe bei dem Menschen von MAvER die unver- háltnismáaBig reduzierten Záhne, beim Homo primigenius aber den Schüdel mit 1 RANKE: Der Mensch, 1888, I. Band, pag. 427. ? Erw. W, ZUR FRAGE DES FOSSILEN MENSCHEN. 355 auBerordentlich grober Kapazitát und die von Boute als ultrahumaine bezeich- neten Partien der Öffnung des Nasenbeines, der letztere Umstand spricht dafür, daB die drei Arten im Sinne des Dorzoschen Gesetztes, nach welchem der in einer Richtung bereits sich entwickelnde Differenzierungsprozess sich nicht mehr um- kehren kann, nicht als unmittelbar von eimmander abstammend betrachtet werden können. Mit andern Worten, diese Arten schemen keine Ahnenreihe, sondern bloB eine Stufenreihe zu bilden. Betrachten wir sie separat, so spiegeln sie bezüg- lich gewisser Merkmale so ziemlich treu jene Typen wieder, welche der Mensch im Laufe der geologisehen Zeiten durchgemacht hat. Wir kennen also die Ahnen- reihe des Menschen noch nicht. Das ist von paláontologisehem Gesichtspunkt nicht einmal besonders überraschend, da wir ja solche nach ABEL! bisher nur bezüglieh sehr weniger Typen kennen. Nachdem im Sinne der paláontologisehen Erfahrungen als wahrscheinlich angenommen werden kann, dab die von einander abstammenden Formen sich nicht immer auf eim und demselben Erdteile heraus- gebildet haben, sondern nur im Zusammenhange mit groben Wanderungen, müs- sen wir diese Möglichkeit auch bei der Ahnenreihe des Menschen vor Augen halten. Im diesem Falle hoffen wir vergeblieh, die Ahnenreihe auf Grund aussechlieblich europáischer Funde autbauen zu können. In einer Tabelle kann ich das Ausgeführte folgendermabBen zusammen- fassen : Genus Home. 1. Art Homo Heidelbergensis. 2. Art Homo primgemus. Homo sapiens fossihs Aurignac —Typus ( Grimaldi ( 3. Art Homo saptens- Vartetüten ( Cró-magnon Homo saptens recens heutige Menschengattun- gen. Bei der Feststellung der hypothetischen Ahmnenreihe müssen wir die Tat- sache vor Augen halten, dab der Moustier Homo primigenius baldigst von dem bereits vollstándig zum modernen Typus gehörenden Mentoner Crömagnoner Menschen aus der Aurignacienperiode abgelöst wird. Dieser Umstand spricht einesteils gegen die direkte Abstammung der beiden Typen, andererseits aber dafür, dab in der Ahnenreihe der Vertreter des dem Homo primigenius nahe- stehenden Typus zumindest in das untere Pleistozán versetzt werden mub. Im Zusammenhange damit setzen wir natürlieh den Vertreter des Typus des Homo Heidelbergensis in der Ahnenreihe in das obere Terziár. 1 Grundzüge der Paláobiologie der Wirbeltiere, Stuttgart, 1912. pag. 640. 35060 D: EUGEN HILLEBRAND Homo genus ; ; Stufenreihe Hypothetische Ahnenreihe l [ Oberes Pleistozán , Homo sapiens fossilis Mittleres Homo primigenius Homo sapiens fossilis Eine dem Homo primigenius nahe- stehende Form. Aber mit kleinerer Schüdelkapacitát und mit primi- tiverer Nasenpartie Unteres c Homo Heidelbergensis ." Dem Homo Heidelbergensis nahe- Pliozán j stehender Typus, doch mit minder reduzierten Zühnen Anhang. Zum Schlu6 will ich noch mit einigen Worten des jüngsten Fundes in der Piltdowner Schottergrube in Südengland Erwáhnung tun. Dieser Fund. besteht aus elnem Schádeldach und einer Unterkieferpartie. Aus den Zeichnungen und Mitteilungen der in der vorigen Woche erschienenen englischen illustrierten Zeit- sehriften zu urteilen, ist der Fund in das unterste Pleistozán zu versetzen und secheint derselbe von morphologischem (resichtspunkt dem Homo Heidelbergensis nüher zu stehen, als dem Homo primigenius. Aus den bisherigen Zeitungsmit- teilungen können wir uns natürlieh noch nicht ein ganz klares Bild über die Bedeutung dieses Fundes entwerfen; diesbezüglich müssen wir noch die Mit- teilungen der wissenschaftlichen Fachzeitschriften abwarten. Budapest, 8. Jöánner 1913. ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES, Von Dr. FRaAwsz VaJjNa v. PÁvAa.! — Mit den Figuren 29—38. — Im verlautenen Jahre votierte mir der löbl. Ausschub der Ungarlánd. Geolo- gischen Gesellschaft aus dem JosEr SzaBóschen Fond den Betrag von K 400, um mit dieser materiellen Unterstützung meine im Siebenbürgischen Becken begonnene Löb-Sötudien fortzusetzen und gleichzeitig auch die Frage dos Durch- bruches des Marostales und die terziáren und pleistozánen Ablagerungen der Abteilung zwischen Zám—lappa zu studierep. Nachdem der angewiesene Betrag zum Studium zweter solch" groBen Terrains. ohnehin ungenügend gewesen, entschloB ich mich, das Marostal noch vor seinem Eintritt in das Gebirge bei Piski, wo auch LöbB anzutreffen ist, einem eingehen- deren Studium zu unterziehen. Die Terrassen maB ich mittelst Aneroides in 420 Fállen, doch konnte ich bei einem derartig flüchtigen Überblick ihr Gefálle nicht in einem jeden Falle genau verfolgen. Sehr oít kann hier nur von Relikten die Rede sein, wáhrend dieselben von einem dicken LöB, roten und eisenhaltigen Ton bedeckt sind, wobei das ursprüngliche Gelánde nachzuweisen üuBerst sechwierig ist. Meine diesmaligen Beobachtungen kann ich überhaupt nur als die Basis zu einer weiteren ein- gehenden Forschung betrachten, die in vielen Fállen sonst nichts bezwecken, als. weiteren Forschungen die Wege zu ebnen, da die Ausgestaltung eines derart höchst wichtigen Flubbettes, wáhrend einer solch" kurzen Zeit — meiner Ansicht nach — endgültig selbst dann nicht klargestellt werden kann, wenn hiefür schon einige Vor- studien vorlágen. Ich bin übrigens der Meinung, dab eine derartige Arbeit wirklich nur dann wertvoll sein kann, wenn das ganze Marostal samt all seinen geologisehen und geographischen Beziehungen monographisch eingehend aufgearbeitet würde, und da bin ich fest überzeugt, dab aus den sich ergebenden Resultaten weit- gehende klimatologische, ja sogar tektonische Folgerungen gezogen werden können. Über einen groBen Teil des Beckers, gerade am Orte des Abschnittes der Maros vor Piski verbreitete sich der pannonische (pontische) Binnersee, dessen oberes, Congeria rhomboidea Niveau N-lich bei Szerdahely auch v. HALAVÁTS-. nachwies.? Westlich, wie ich aus seiner freundlicehen mündlichen Mitteilung erfuhr, 1 Vorgetragen in der am 5. April 1911. abgehaltenen Fachsitzung der ungar. Geol. Gesellschaft. 2? Erláuterungen zu den detaillierten Geologischen Landkarten der Lánder der Heil. Krone Ungarns. Umgebung von Szászsebes. Seite 23—24. 358 D: FRANZ VAJNA v. PÁVA fand er neuerdinoes auch bei Szelindek die charakteristiscehen Petrefakte dieser Stufe. Von der durch das siebenbürgisehe Becken hindurechflieBenden Maros kann daher nur nach dem Ende der pontischen (pannonischen) Stufe die Rede sein, wáhrend das Gebirge zwischen dem Alföld und dem Becken entlang der Maros von der Kreide angefangen schon teilweise der Erosion ausgesetzt gewesen ist. Die hier sich niederschlagenden (Gewiüsser liefen nach O und W in beide Becken und deren Busen ab. Zur Zeit der sarmatischen Stufe dürfte in der Umgebung von Déva entlang des heutigen Marostales das Ufer, das aus den vom Wasser sich emporhebenden zenomanen und neokomen Ablagerungen bestand, so niedrig gewésén sein, dab es heute schwierig wáre dort den Verlauf des in den damaligen Sztrigy-Busen flieBen- Fig. 29. Der Marostal bei Marosnémeti, mit einer rückwürts geneigten pliozenen Bachterrasse. den Wassers nachweisen zu wollen. Weit tiefer aber treffen wirium Winkel des Caian-Baches und der Maros (Fig. 30) unter der 416 m hohen Magura in einer Höhe von 290 in eime ehemalige Terrassé an, welche von hiér gegen Südost in einer Strecke von 1 km stufenweise um 8 m föllt. Aber weder das Gefállé, noch die Höhe dieser Térrasse stimmt mit derjemigen überein, dié auf dem von Déva bis Korolya führenden Wege über die 288, 279, 277, 273 m hohen Punkte über Cserna in der Richtung nach " Kisbarcsa vielleicht bis zum Sztrigy am hande des Beckens Déva-Piski verfolgt werden kann. Welcher Zeit die diese Terrasse bildenden zum eröbten Teile Flubwasser- und kontinentale Bildungen sein dürf- ten, die von dem unterhalb Szántóhalom befindlichen cPareu nyamculun schön aufgeschlossen werden, kann auch ich mangels an Petrefakten nicht genau be- stimmen. Tatsache ist, dab sie auf petrefaktenführenden sarmatischen Schichten liegen. (Fig. 80.) Br. von Nopcsa nennt sie cPlostina-Schotters und elaubt die- selben stammten aus der pliozenen Periode! v. GAÁL hült betreffs ihres Zeit- 1 XIV. Jahrbuch der kel. ung. Geologisehen Reichsanstalt. Jahre. 1902—1905. Seite 195 —200. ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. 359 alters auch das obere Miozán für nicht ausgeschlossen,? doch dachte niemand daran, daB im Inneren dieser Ablagerungen, unter den Schottern viele, glánzend abgesehlitfene, defladierte Schotterstücke anzutreffen sind, und dab man derlei Schotter selbst an dem 479 m hohen Punkte der Kozolyaer őStrabe finden kann. S eszt Evett öumama sea SZ EpeSEg ag AT JET ZA Dö Fig. 30. Plostina Schotter im Wasserrisse bei Szántóhalom. 1. Hamus. 2—6. Plostina Schotter. 7. Sarmatische Stufe. Dem Stande unseres heutigen Wissens nach gibt es zweierlei abgeschlitfene Schotter. Die eine Art Schotter wird auf trockenen Wüstengebieten von dem durch den Wind mitgerissenen Sand, selbst in seinen kleinsten Vertiefungen glánzend geschliffen. Die andere aber vom Magen samenír essender Vögel poliert, doch können diese letzteren natürlich diesmals nicht in Anbetracht kommen. Neuerdings ist es mir gelungen nachzuweisen? dab auch der W ellensechlag kleinere Schotter- stücke polieren konnte. 1 Geographische Mitteilungen. XXXVIII. Band, Seite 348. ? Természettud." Közlöny (Naturwiss. Mitteil.), Heft 558. 360 D: FRANZ VAJNA V. PÁVA Übrigens werde ich die hier berührten Verháltnisse und Gegenstánde nach-— stehend noch besprechen, sobald ich dieselben in chronologischer Reihe angeführt haben werde. BESCHREIBUNG DER TERRASSEN ENTLANG DER MAROS. Holozáne (alt-alluviale) Terrasse. Die holozáne Terrasse ist stellenweise um 10 m höher, als der gewöhnliche Wasserspiegel der Maros, mindestens aber so hoch, dab Wasseríluten sie niemalg erreichen können. Nach meinen bisherigen Erfahrungen ist der Boden dieser Terrasse in dem Becken niema Us ein álteresGebilde gew esen sondern besteht derselbe aussehieslichi aus den A blagerungen den Maros a e Bbisib Der Boden dieser Terrasse ist im Siebenbürgischen Becken auch heute das EFluBbett und ist egüberhaupt nicht ún- möglich, daB diese, meistens schotterige Ablagerung an der Wende der pleistozánen Periode entstanden ist. Es kann hier nicht genügend betont werden, daB. die Maros aus dem Ouintar dieses holozáne Gelánde nür abgescheuert hatte und höchstens ihre spáteren Ablagerungen in die Vertiefungen dieser Abrasdion abgesetzt hat; in dieser Gegend aber Ílie8Bt sienoch immer aui derselben. Obere pleistozáne (urbane) Terrasse. Dieselbe ist i1m allgemeinen um 20 m hióhreméais das heutige Inundationsgebiet und besteht der untere Teil derselben unter gewöhnlichen Verhüáltnissen aus álteren anstehenden Bildungen. Sie ist stellenweise mit LöB be- deckt, dessen oít massenhaft auftretende Fossilien, wie Helix hipida, Pupilla muscorurm, Vallonia pulchella, Succinia oblonga etc. das Alter derselben geradeso kennzeichnen, wie Elephas primigenius, oder Ursus speleus. Die l181m hohe Felsenterrasse ist ein unumstöBlicher B.ew e18. d adürs draAtsdáre MAN os sdüreh den ZA Toots EGAN REESE oberen, Pleistozánmn Sehon hindurcechgeilossen 184, dok i8t sie, wie wir es nachstehend noch erfahren werden, auch bereits im unteren Pleistozán alg eiíin selbe8tamns diger Flu$durch den schon damals entsprechend aus getieíten EngpaBb dahingefílossen. Findet man über dem Lippa—Solymoser EngpaBb dem Marostal entlang Spuren der oberen pleistozánen Terrasse, 80 ist eg selbetverstündliech, da8 irgend eine-: ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. Spur derselben auch.im Soly- TOO: Sze TE VEVNOJSEL OSAN par bs 2 WI0 tektonische Vorgánge seine Richtung bestimmten, wie Hsza5 Vé Ze WiSTG tom Za mnes ÚN Nendkt ar priora, unbedimngt vorhanden S CA im ulbaes wie rdessaudén Mát der Fall ist. Untere pieistozáne (Kortitikations-) Terrasse. Die dureh se him tt 11 ehe ÉVőökresrdát este Tem manstsr ek a9tsdhre Bedeckung eingerechnet, 60 m. Die Basis derselben bildet immer áalteres Gestein. Bezeichnend . sind Elephas primigenius und Bison priscus, sowie der fossilführende LöB. Es ist eine noch zu entscheidende Frage, ob diese Terrasse sich von der 40 m Terrasse nicht blob durch ihre betrácht- hche Bedeckung unterscheidet. Amit Grund derr obem ge sehitdertem előattsa che me dva mm am entVane d er Man ors ama Bree ksemn ún devon z0ForE ter Dzs ht mh et dare Überreste des unteren pleis- toz amen ala Loa nedres ed er Hor tifikati0ns-Terrasse überall s1ett, uümndeldvesMaros gerade zufolge der Höhe der umge- benden Wasserscheiden einen anderen Weg anderswohin, als Ce antes rdíemet a ZT ás mare tt Baro pa; b me het eme himren e kzrommnebieső "kam Telnsébre heart prtem dőra Has dies AMI az TOR SKG ÉSE NO sa mesa 8 Let pleistozánen Periode defini- tív ausgetformt hatte und schon a Us SroLe heve dhükzekegtdke mes za mo T EngpaB hindurehgeflossen ist. Fig. 36. Drinnen im Becken bei Felsőujvár, Miriszló, , Gombás" und Apahida, Tövis, in der Umgebung von Szászváros, bei Piski und auch in den dazwischen liegenden Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. kisYíz-Szin wnbagy 75 Ex ynfjany sz KOFITYTS 1 [ 11524 nafjany 756 Fig. 31. Profil des Marostales bei Nagyenyed. (Aufgenommen vom Kulturingenieurs-Amt.) 361 1. Humus. 2. Sandiger Ton. 3. Ton. 4. Sand. 5. Schotter. 6. Blauer Ton. 362 D: FRANZ VAJNA V. PÁVA Orten findet man überall Spuren der unteren pleistozánen Terrasse. Die Maros, als solche, konnte kemesfalls weder entlang des Sztrigy, noch weiter unten in der Umcgebung des von Lapugy herablaufenden Baches dahinfliebBen, weil dort die heutige Höhe der Wasserscheide ebenfalls bedeutender ist, als die Höhe, in welcher die Maros anfangs des Pleistozáns sowohl in der Piskier, als auch Dobraer Abteilung überhaupt flieben konnte. Wir müssen daher den Durchbruch der Maros durch den Zámer EngpaB schon in das untere Pleistozán versetzen. Und schreiten wir weiter, so finden wir bis unter Lippa nirgends eine Wasserscheide, über welche die über dem heutigen Inundationsgebiet um 60 m höher fliebende Maros hátte flieben müben. Vom lippaer Sattel könnte man noch annehmen, dab die Maros über denselben am Anfang des Pleistozáns floB, da er ja kaam um 70 m höher ist, als das Inunda- TOSSOlYIMOS Ma Országút s, s ő f , JN A s, A Vasút Maros Fig. 32. Untere und obere Pleistozán-Terrassen bei Marossolymos. tionsgebiet über dem Maros-EngpabB; aus Mangel an Bohrungs-Daten, die auf der Höhe des Sattels die genaue Dicke des eisenháltigen Tons angeben würden, wage ich es aber nicht fest zu behaupten. (Gar keine Daten stehen uns aber zur Verfügung, bezüglich dessen, dab in in dieser Talabteilung der Maros anfangs des Pleistozáns wüstenartige Zustüánde geherrscht hötten, woselbst auf abílublosen Flöchen ein FlubB, wie die Maros, versiegen konnte, und so bleibt uns nichts sonst übrig, als die Maros auf Grund der bisherigen sicheren und vermuteten Daten in ihrer Völligkeit schon am Anfange des Pleistozán als ausgebildet zu betrachten und aus dem transsylvanischen Becken streng auf ihrem heutigen und nicht tektoniscehemn Wege in das grobe ungarische Becken des Alföld zu verlegen, wie dies Herr LupwiG v. Lóczy, der Jahnbrecher der Marostal Forschungen schon lángst zam Ausdruck brachte, indem er beinahe vor 35 Jahren erklárte, dab das Marostal von Tisza-Bursuk angefangen bis Lippa als eine guartáre (postneogene) Aushöhlung betrachtet werden könne. Dab aber ein derartig grober Flub seinen Weg in den:400 m übertreffen- den, oder annáhernden Anhöhen der Branyicskaer, Zámer und Batucaer Eng- pübe nicht aut einmal nehmen konnte, ist wohl selbstverstándlich. ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. 363 Nun folet ein unbedingt wichtiger Vorgang, auf welchen ich aber nur teil- "weise hinweisen kann, und wel-her höchstens durch die weiteren Forschungen ins Klare gebracht werden kann: die Entstehung des Marostales. Die Ausgestal- tung des Marostales dürfte nach dem bisher Erwáhnten weder früher, noch spöter erfolat sein, als am Ausgange des Pliozáns nach der Ablagerung der Sedimente der pannonischen Stufe und der Plostina-Schotter. Betrachten wir die letzteren. Die plostinaer Schotter liegen bei Szántóhalom entschieden auf sarmatischen Schichten. und unter ihnen gibt es viele abgeschliffene Stücke. Diese abgeschliffenen Schotter steigen nach aufwárts über dem Dévaer Steinbruche (288 m hoch) bis zum 497 m hohen Punkte der nach Korolya führenden StrabBe stufenweise an. Der Mangel an Petrefakten, die Lagerung und zwischen ihnen die abgeschliffenen Schotter be- "welsen den kontinentalen Ursprung derselben. Wenn man wübPte, dab die sarma- 935 229 - 36- ATTTTTTTETTTN 215 -29- JT TTTTTTN Fig. 33. Terrassen des Sztrigy-FluBes bei Tompa. tischen Schotter aus der Umgebung von Déva keine abgeschliffene Deflazions- schotter enthalten und weiters solche auch unter den Konglomeraten nicht vor- handen sind, so könnte man behaupten, dab in der Umgebung von Déva im Pliozán keine trockene Fláche bestand, auf deren vegetationslosen Schotter- und. Sandaufháufungen der durch den Wind mitgerissene Sand einzelne Kiese glánzend poliert hátte. Dab derlei Verháltnisse auch in dieser Gegend bestanden haben könnten, beweist die in Ungarn bei Polgárdi (jenseits der Donau) zu jener Periode existierte Fauna, die mit ihren Gazellen, Hyünen etc. etc. in jeder Beziehung auf ein wármeres man könnte wohl sagen, auf ein afrikanisches Klima hindeutet. Jene Entscheidung, ob die Politur der plostinaer Kiese im Pliozán fubt oder nicht, können nur spátere Forschungen klarlegen. Die Mögliechkeit ist zweifelsohne vor- handen und die Festellung dieses Umstandes würde die Erklárung der Ausgestal- tung des Marostales samt seien abfíluSlosen Flöchen wesentlich erleichtern, welch letztre keine Teiche oder Sümpfe sein konnten, weil solche Ablagerungen nicht vorkommen, trockene Flichen hingegen eher, falls die abgesechliffenen Kiese aus dieser Periode herstammen. Dieselben sind sowohl im Dévaer Becken, 245 364 D: FRANZ VAJNA V. PÁVA wie auch in der Erweiterung zwischen Branyicska-Laszó und in der Gegend von Kapriora, ferner zwischen Lalasinc, Berzova und Lippa aufzufinden. Und mun kehren wir zur Entstehung des Marostales zurück. Schon aus den erwáhnten Verháltnissen der pleistozánen Periode ersahen wir, dab das Marostal selbst dort, wo seine kichtung wie, z. B. zwischen Zám und Kapriora durch einen tieforeifenden tektonischen Vorgang bestimint ist, sein Bett bloss durch Erosion stufenweise bis zum heutigen Niveau vertieít hat. Junge grabenartige Verwer- fungen, die dem abfliebenden Wasser eimen fertigen Weg hátten bieten können, sind nirgends auflzutinden, hingegen trifít man überall sehr alte Spuren der Hro- sion, wie z. B. an der südostichen Seite der Zámer Magura an. Hievon bildet auch der Engpab unterhalb Déva keine Ausnahme. Es können dort in der Lángst- und Halbvergangenheit verschiedene Verwerfungen vorgekommen sein, meisten- Fig. 34. Felsbánke im Marosbette im Engpasse bei Zám. teils aber nur vor dem Engpab, sonst wáre dieser Engpab wohl keine Wehr für die Erdbebenwellen und sollte diesen Engpab micht die Erosion durehhscnitten haben, was suchten dann hier die entschiedenen Spuren der oberen und unteren pleisto- zünen Terrasse und was soll hier über Marosnémeti am (rehánge der Magura jene Terrainstufe ( Fig. 29.) bedeuten, auf weleher bis hente zwar keimerlei Flubwasser- Ablagerungen gefunden werden konnten, die aber von Nordwest nach Südost in einer Höhe von 290 m über dem Adriatischen Meere bis 282 m abföllt und deren direkte Fortsetzung entlang der Maros weiter hinauf jeneSchotter- Terrasse bildet, welche sich an der Lehne des 302 m hohen Mascamal befindet. Bei Haro aber hatte irgend ein Bach hier einen um 100 m höheren Weg über dem Imundations- gebiet der Maros, welcher in seinem oberen Teile exim höheres (refálle zu haben scheint, als im unteren. Das ganze (refálle aber ist ein Beweis dafür, dab es eim gyöBerer Bach gewesen sein dürfte. Dieses gegen das Becken zu fhiebende (rewásser hat, meiner Ansicht nach, zufolge seimer TEinde des Pliozáns rückwárts wirkenden ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. 365 Erosion viel dazu beigetragen, dab die gröbere Wassermenge der geánderten Ver- háltnisse, námlich die Maros hier über die durchgesügte Wasserscheide ihren Abflub nehmen konnte. Auf der Dévaer Seite hingegen liegen die bereits besehriebenen plostinaer Schotter gegenüber dem hier erwáhnten Bachbette schon höher und bilden ein ent- schieden höheres Gelünde, weshalb man annehmen mub, dab die plostinaer Schotter ülter sind, als dieses Bachbett. Auch ist es nicht minder interessant, dab unter Marosnémeti über der Be- zsán Hauseruppe beim Kreuz die ebene Fláche eine Höhe von 277 m hat, also um 98 höher ist, als das heutige Inundationsgebiet. Über der Branyicskaer Brücke ist die Terrainstufe unter dem Walde nur um 84 m höher und erhebt sich die allein stehende abgescheuerte Magura bloB auf 78 m über das Vuintár. Solymosi várrum Orszaguút ] Vasút Fig. 35. Terrassenspuren im Engpasse der Maros bei Solymos. a — Granitit, b — Krist. Schieter, c — Holocen. . Obwobl hier der Zusammenhang nicht so klarist, wie auf der anderen Seite am Abhange mit der entgegengesetzten Richtung, könnten die weiteren Forschun- gen dennoch auch hier noch zu Resultaten führen. Gleichfalls dürfte hier irgend ein pliozáner Bach den Zámer Engpab durch- sehnitten haben, welcher eventuell der Glodinesder gewesen sein düríte, von weleh" letzterem, nachdem wir das Verháltnis der Wasserláufe zu den Gesteinen kennen, es ganz und garnicht unmöglich zu sein scheint, dab derselbe sein Bett nicht sofort in das homogene Kalkgestein an der nordöstlichen Seite der Magura, sondern in den sich zerbröckelnden Andesittutt einschnitt, und irgendwo etwa vom heutigen 281 m hohen Punkte ausgehend entlang des Maros-Bettes sich bewegte, und zwar ganz zu Ende des Pliozáns, wie man es aus den Höhenverhált- nissen beurteilen kann (Fig. 37). Die Ánderung des spáteren Bachbettes, glaube ich mit Bedacht auf die Dolinen der Magura, in der Form erfolgt zu sein, dab in der heutigen Klammgegend verborgene Klüfte irgend einer veralteten Doline den Weg des Baches mit einem gröberen Gefálle durch den schmalen Kalkstein- D: FRANZ VAJNA V. PÁVA damm eröffneten. Spüter nahm dann die Maros durch dieses verlassene Bach- bett ihren Weg, nachdem ein anderer Bach wiederum sich wahrscheinlich von Bucsuk her bis hieher eingesechnitten hat. Dies sind natürlich Hypothesen, zu welchen nur die an der südöstlichen Seite der Magura befindlichen, als Erosion erscheinenden Nischen Stützpunkte bieten, welche jedoch wert sind, um sich mit ihnen im Laufe weiterer Forschungen zu befassen. Schreiten wir nun lángs der tektonischen Linie zwischen Kapriora, Zám, Temeresd, Glodinesd weiter, so finden wir ím Absehnitte zwischen Zám und Kapriora den schönsten Beweis dafür, wie ich schon früher erwáhnte, dab nám- leh in der Náhe von homoceenen (testeinen abfíliebende Gewüsser iíihr Bett mit Vorliebe in die leicht zerbröckelnden, jedoch mit steilen Ufern lange Zeit hin- durch standhaltenden heterogenen (resteine aushöbhlten. Fig. 36. Der Branyicskaer Engpa8B mit den Spuren der unteren Pleisztozán-Terrassen. Bei der Beschreibung der Terrasse hatten wir schon (Gelegenheit zu erfahren, daB die Höhlensehlünde dieses Tales und die Reste der Terrasse be- zeugen, dab die Maros ihr Bett auch hier stufenweise durch Erosion vertiefte, die Richtung und das ganze ÁuBere der Jura-Kalksteinwand aber verrát, dab die Maros wührend ihres Laufes neben der Kalksteinwand ihr ganzes, oft mehr als 2 km breites Tal eröBtenteils in die heterogenen vulkanischen Gesteine, sowie in die bis hierher reichenden mediterranen Bildungen ausgehöhlt hatte. Besichtigen wir über dem unteren Ende von Kapriora die sattelförmige Umcgebuncg des 219 m hohen Punktes, so sehen wir, dab der Jura-Kalkstein dort aus der geraden Linie um fast ein Kilometer gegen Nord vorspringt, erst nachher folet Granitit und dessen Randfazies. Um den 219 m hohen Punkt herum aber finden wir zwischen dem roten Ton und dem Jura-Kalkstein diejenigen Schotter, unter welchen es auch solche elitzernde Sehotter gibt, an welchen eine spütere Abwetzung wohl sichtbar ist, die Politur aber nur in. ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. 3607 den Vertiefungen erhalten blieb. Der 219 m hohe Punkt des hier sicehtbaren Sattals ist nur um 69 m höher, als das heutige Inundationsgebiet, infolgedessen die An- nahme ganz und gar nicht ausgeschlossen ist, dab diese Gewásser vor Entstehung der unteren pleistozánen Terrasse, also ganz zu Ende des Pleistozáns über den im Wege stehenden Kalkstein-Sattel geflossen sind, weshalb die Schotter über Birkis-Osztrov in derselben Höhe von den Ablagerungen der pannonischen Stufe vielleicht spáter einmal abgesondert werden können. Dieser 219 m hohe Sattel ist em glánzender Beweis dafür, dab bei in Bildung begriffenen FlubBláufen micht nur die tonigen, sondern auch die homogenen (re- steine, gegenüber den Heterogenen zurücktraten, denn die Gewásser vertiefen i1hr Bett da, wo nur möglich, in die heterogenen, langsam sich zerbröckelnden Ge- steine. Die Maros hatte sich nicht durch die homogene Jura- Kalksteinzunge durch- Fig. 37. Basaltfels bei Marosbrettye mit pleistozáner Erosion. gearbeitet, da sie diese zum gröBten Teil auflösen hátte müssen, sondern nahm das Bett eines in den heutigen Granitit-EngpaB rascher erodierenden Baches ein, welcher hier seinen Weg naturgemaáb schneller aushöblte, als ein anderer im Kalk- stein. Man könnte sagen, sie hatte das Wasser des anderen Baches einfach abge- leitet, wodurch es möglich wurde, daB die am Anfange des Pleistozáns entstan- dene Maros dortzu abíliebBe. Nur so können wir uns auch folgenden Umstand erkláren. Wáhrend nach Lóczy das abflieBende Wasser zu Ende des Pliozáns gegen das Lippaer Sáuer- lings-Bad über den Sattel seinen Weg nahm, fing die Maros anfangs des Pleisto- zöns über den 259 m hohen Punkt, welcher viel höher ist, als der Sattel, auf einmal zu flieBen an. Diese Erscheinmungen sind nur mit Hilfe eines sein Bett rascher vertiefenden Baches erklárlich an einem Orte, wo die Spuren der Erosion tekto- nische Momente ausschlieBen. Diesen Umstand aber erklárt selbst in einem gleich- förmig geebneten Gelünde, trotz einer gröberen Wassermenge der zwischen den 368 D: FRANZ VAJNA V. PÁVA Gesteinen der beiden Flubbette sich zeigende Gesteinsunterschied, auf welchen als erster schon vor langem ebenfalls Herr v. Lóczy gerade an diesem Orte hin- wies. Dort haben wir übrigens für das Lóczy"sche Gesetz gerade betreffs der toni- gen Sandgesteime ein práchtiges Beispiel unter dem Kaprioraer Engpab zwischen Valemare und Batta, wo sich die pannonischen Ablagerungen bis zum Marostal erstrecken, in die die Maros ihr Bett gegen die Béga zu anscheinend leichter hütte austiefen können. Dennoch sehen wir, dab das abfliebende Wasser ihnen wie einer Wehr ausweicht und eher den Batucaer harten Diorit und den Lippa-Soly- moser (Granitit durchschneidet, nur um sich nicht mit dem weichen zerbröckeln- den Gesteinen vergebens ábmühen zu műssen. Demzufolge kann ich die auf diese Welse entstandenen Táler und 6 Teile derselben selbst benn besten Willen nicht nach anderweitigen Mustern als epi- genetisceh und durch blinden Zuftall entstanden betrachten, wie dies SAwIxcki! meinte. Ein mit offenen Augen vorgehender Naturforscher kann sich jedoch mit der Feststellung von Tatbestánden allein nicht begnügen, den wissenschaftlicehen Wert derselben verleiht ihnen in erster Reihe die Klarstellung des inneren Zusammen- hanges. Auf eimen solechen rationellen Zusammenhang wies v. Lóczy betreffend das Verháltnis des Wasserlaufes zu den Ton- und Hartgesteinen hin, indem er zeigte, dab die abfliebenden Gewásser ihr Bett neben weichen Tongesteinen in die uferfesten Harten sich vertiefen. Eine Ergánzung dieses kausalen Zusammen- hanges erblicke ich darin, als ich im Falle des Kaprioraer Engpasses darauf hin- gewiesen habe, dab die homogenen Kalksteine gegenüber dem heterogenen (rra- nitite in den Hintergrund gedrángt wurden. Eine Grundwahrheit der Naturwissenschaften lautet : kein Ding geschieht ohne Ursache. Die Richtungdes Weges abílieBender Ge- was sor ast an -erstez Reihe von den . Bormemnider "0bie me flacheoe und der Oualitat der -das BPlubGbett bildenidten Gesteine abhüángig. Dab dem wirklieh so ist, beweist der hier be- sechriebene Abschnitt des Marostales, weshalb ich mich in dieser Frage gegen die Auffassung des Herrn SAwIckI ausdrücklieh verwahren mul. Ich bin der Meinung, dab es mir in Obigem gelang nochmals darzutun, dab der Abschnitt des Marostales zwischen zwei Becken ein durch Erosion aus- gefeiltes Tal ist, und junge tektonische Vorgánge, welche dem Abflub der Maros einen freien Weg geöffnet hátten, hier nirgends beobachtet werden können, denn wenn es jemals in dem Engpab unterhalb Déva oder sonstwo auch solche gábe, so würden nachtrágliche Bildungen dieselben entweder eingeebnet haben, oder wáren an der Wasserscheide nur solch" geringe Vertiefungen hervorgebracht worden, welche das Wasser des Beckens nicht ableiten hátten können. Dem widersprechen übrigens auch die Beobachtungen v. GAÁrs? und die meinigen, die sich auf die $Spuren eines dem transsylvanischen Becken zu flieBenden Urbaches beziehen, mit dem Unterschiede, dab ich die Arbeit dieses 1 LUDOMIR SAWICKI: Beitráge zur Morphologie Siebenbürgens. 2 Geogr. Mitteilungen Band XXXVIII. Jahrg. 1910. Heft VIII. ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. 369 Baches wegen seimer Beziehung zu den plostinaer Schottern an das Ende des Plio- záns verlege und so den Bach nicht in den pannonischen See leite, sondern den Böschunesverhültnissen zufolge in das Becken zwischen Déva—Piski zu einmün- dend eglaube, u. zw. schon deshalb, weil ich zwischen diesem und dem eigentli- ehen transsylvanischen Becken noch eme alte Wasserscheide vermute. Bezüglich dieses Ortes mub ich contra (raáL nochmals betonen, dab es von Arany bis Branyicska nicht blob eme Terrasse gibt, sondern auber der holo- zünen noch zwei, u. zw. eine obere pleistozáne, von Gyertyános bis unterhalb Marossolymos sowie auch auf der entgegengesetzten Seite ; hier ist aber auch das untere Pleistozán aufzufinden, u. zw. gegenüber Marossolymos am linken Ufer sehön sichtbar und durchschnittliceh um 60 m höher, als das Inundationsgebiet. (Fig. 32.) Weiter oben befindet sich in ebenderselben Höhe an der rechten Seite der Cserna das 150—148 m hohe (Gelánde, ferner am linken Ufer der Maros bei Kéménd der 247 m hohe Punkt, für deren untererpleistozánes Alter die Höhe des ersteren ein klarer Beweis ist. Die Maros ist daher zu Beginn des Pleistozáns sehon durch den Engpab urterhalb Déva geflossen. Hier muB ich noch jene alte Beobachtung erwáhnen, die auch mir auffiel. námlich dab der Strigy gegenüber der Maros nicht zwei, sondern drei pleistozáne Terrassen hat. Neben der Gemeimde Tompa wurde eim Teil der unteren für den Piskier Rangier-Bahnhof abgeschnitten, und sind m dem 20 m hohen und über- deckenden Schotter, wie ich bereits angab -— Reste von Elephas primigemius autf- gefunden worden. Dieselbe ist daher typisch oberpleistozán und demnach sehlieBen sich die Terrassen der Maros um Déva derselben Periode dieser an und umge- kehrt, nicht aber der zweiten, die um 36 m höher liegt, als das Inundationsgebiet des Strigy. Über dieser befindet sich die dritte in einer absoluten Höhe von 250 m. Diese ist 57 m hoch und entspricht vollkommen der 60 m hohen Fortifikations- Terrasse der Maros. Über dieser gehört das 270 m hohe Stufe zur plostinaer Schotterterrasse der Umgebung von Déva. Das Wesen des ganzen besteht darin, dab sich hier das abfliebende Wasser im unteren Pleistozán zweimal, wáhrend im Bette der Maros nur einmal ein- schnitt. Diese Erschemung dürfte zwei Ursachen haben. Die eine wáre das Sinken der Erosionsbasis, des Marosbettes zwischen Piski— Déva. Doch mübte auch hier diese Spur als eine Terrasse vorhanden scin. Die zweite Ursache ist die erwiesene Vereisung des Ouellgebietes des Strigy. Ich elaube, es lohnte sich der Mühe, in dieser Richtung auf Grund dieser Terrasse in der ersten Hálfte des Pleistozáns, eventuell um seine Mitte nach den Spuren einer etwaigen, soge- nannten interglazialen Periode zu forschen. Es bietet sich mir am besten vielleicht hier die (Gelegenheit, zu erwáhnen, dab ich aus dem beim Piskier Rangier-Bahnhofe aufgeschlossenen oberen pleisto- zönen oder stádtischen Terrassendecken-Schotter ein Stück Feuerstein gefunden habe, an welehem ich Spuren mensehlieher Bearbeitung zu erblieken glaube. Diese Bearbeitung und die Form des Feuersteines stimmen mit einigen derjeni- gen pleistozánen Bolithe überein, die Herr Ruror der (reologischen Reichs- anstalt eingesendet hat. Endlich will ich betreffs des Marostales noch auf jene Erscheinung hin- 370 Dr: FRANZ VAJNA V. PÁVA weisen, dab wáhrend dasselbe drinnen im Becken in der Umgebung von Déva! Nagy-— enyed, Marosújvár und ich wage es zu behaupten, auch anderswo mit holozánem und nicht unmöglich, teilweise mit gerade oberstem pleistozánen Gerölle aufge- schüttet ist (Fig. 31.), in der Abteilung unterhalb Déva und zwischen den. Lippaer Engpássen an manchen Stellen aus der Maros noch heute Klippen- bünke hervorragen. So sind z. B. im Zámer Engpab unter den Müblen, am Ende der Insel am 24. August 1910 zwei solche Diabas-Klippen 60—70 em hoch aus dem Wasser hervorgestanden (Fig. 34) und auch ober der Mühle gegenüber dem. Waáachterhause Nr. 69 besteht in der Náhe des linken Ufers das ganze Flubbett aus unterkretazischen Sandsteinfelsen. Betreffs dieser Klippenbánke erteilen die- beste Aufklárung jene Leute, die auf alten, salzírachtenden Schiffen oder FlöbBen die Maros befuhren, da ja diese Bánke für sie von gröbter Gefahr waren. 50 z. B. kann sich ein alter Müller im Zámer Engpasse, namens Peter Turduj, welcher- die Fahrt auf der Maros öfters mitmachte, daran erinnern, die ersten Klippen- bünke unter der Marosbrettyeer Magura bei der Mündung des Lesnyeker Baches- sesehen zu haben. Derselbe bemerkte die Klippenbánke im Zámer Engpab von einem Ufer bis zam anderen. Ich selbst sah weiter unten an dem Orte, wo die Maros unterhalb Pozsoga den Jura-Kalkstein unterwáscht, aus dem FlubPbette- hervorstehende Klippenbüánke, wie dies schon auch auf der Landkarte ersicht- lich ist. Hier besehránken sich die Bánke wahrscheinlich nur auf das linke Ufer. Ebenso bemerkte ich Klippenbánke in dem unterhalb Kapriora in den Granitit ausgehöhlten EngpaB, wie dies auch voraus zu vermuten war. Weitere Forscehungen dürften wahrscheinlich noch an anderen Stellen solche aufweisen, zum BeweISs- dessen, dab das Marosbett in seinem Abschnitte zwischen Déva—Lippa nicht nur nicht aufgeschüttet, sondern entschieden in das Grundgestein vertieft ist und hier dauert die Erosion noch heute fort. Soviel aber muB jedenfalls bemerkt werden, dab auf die Frage, ob sich. diese Klippenbünke an den angegebenen Stellen durch das ganze Marostal hin- durchziehen, nur in den Inundations- und holozánen Ablagerungen auszuführende- 3ohruncen unzweifelhaíte Beweise werden liefern können. Dies schliebt jedoch nicht aus, dab wir schon auf Grund der bisherigen Daten erwágen, was eigent- lich die Ursache dessen sein kann, dab an den erwáhnten Stellen das Gefálle grob. und die Erosion lebhafít ist, wáhrend im Becken das Marostal aufgeschüttet erscheint. Am leichtesten würe jedenfalls auf das Sinken des transsylva- nischen Beckens zu Ende des Pleistozán oder auch darauf zu denken, was: Freiherr v. Nopcsa vom Gebirgs der dévaer Gegend sagte, námlich dab dort bis. zum heutigen Tage eine cCErhöhung stattfinde2 Es ist jedoch zu bedauern, dab. er seine diesbezügliehen Beobachtungen zu veröffentlichen vergessen hatte. Allerdings ist es eine Tatsache, dab sich das Siebenbürger Becken in seiner west-südwestlichen Partie am Ausgange des Tertiárs langsam gesenkt hat, was aus der Lagerung und der Transgression der pannonischen Sedimente- in dieser Beckenpartie erhellt. Im Beckeninneren ist es mir gelungen auf eine- 1 Geologisches Journal, 39. Jahrg. 2 XIV. Jahrbuch des kel. ung. Geologischen Institutes 1902—1905 ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. 371 auch noch in unseren Tagen vor sich gehende, langsame, kaum wahrnehmbare Faltung, Bewegung der neogenen Schichten hinzuweisen.? Im Siebenbürger Erz- gebirge, im Béler Gebirge und in den Südkarpathen sind uns Übersechiebungen bekannt und ich tüusche mich vielleicht nicht, wenn ich die höhere Lage dieses Marostalabschnittes mit den in dieser Gegend stattgefundenen tief eingreifenden tektonischen Vorgángen in Zusammenhang bringe, darin etwa deren letzte Offen- barung erblickend. 3 Wahrend ich mich mit dem Marostale befabBte, konnte mir auch der Um- stand nicht entgehen, ob lángs der Maros in der terziáren Epoche zwischen den Fig. 38. Schematische Alterserklárung des pleistozánen Riesenschotter. Binnenseen der beiden Becken nicht etwa eine Verbindung bestanden haben mochte, u. zw. besonders im oberen Mediterran, wie dies schon mehreremale beschrieben und skizziert wurde? Manche halten ja dies für das Vorkommen des siebenbürgischen Kalisalzes von grobBer Wichtigkeit. Ich muB erkláren, dab zwischen Marossolymos und Dobra weder der kgl. Geologe v. Papp, noch ich die Spur von mediterranen oder sarmatischen Ablagerungen sahen und bin ich der festen Überzeugung, daB ein von den 1 Dr. Fgasz Pávar Vasgwsa: Die tektonischen, stratigraphischen und morpholo- gischen Verháltnisse des Gebietes zwischen Erzsébetváros — Héjjasfalva, Fogaras— Rukkor. Bericht über die Erdgasvorkommen des Siebenbürger Beckens etc. ÉT. Ten 1. Betts VI 0/2 Dt FRANZ VAJNA V. PÁVA v. Nopcsa! und SAwIckI? erwáhnter mediterraner und sogar sarmatischer Eng- pab höchtens zwischen Nagyág und der weiben Körös existiert haben konnte, wo laut Mitteilung der geologischen Detail-Aufnehmer, v. PÁárnryY und v. PaáAPP auf mediterranen Ablagerungen hochaufgetürmte junge vulkanische (Gesteime liegen, weshalb diese vom damaligen Gelönde in Abzug gebracht werden műüssen. Mit einem Worte es hat keine mediterrane und sarmatische Meeresenge zwischen den beiden Becken gegeben, wie denn auch SawIxckIs kpontischer, MarosflubB nicht vorhanden gewesen ist und noch weniger konnte, aut Grund des Gesagten, sein Durchbruch sogar noch früher zustande gekommen sein.? Jedochist es auch meme Ansiecht und wird es auch durch meime Untersuchun- gen bestátigt, dab mehr, oder weniger annáhernd im heutigen Marostale ein kleinerer Flub in den pliozánen See des Alföldes abgeflossen ist, dab aber dieser den Engpab bei Déva Írüher, als zu Ende des Pliozáns rücekwárts durchgeschnit- ten hütte, mubB ich unbedinget Herrn SaAwIickI gegenüber bestreiten, wozu inich meine Beobachtungen bemüssigen. Der Marosflub konnte solange nicht abílieben, bis sich nicht nach der Ablagerung der pannonischen Sedimente die Falten des Siebenbürger Beckens peneplain-artig eingeebnet hatten, so dab sich der Maros- fub und sein Flubsystem diese durchguerend ausgestaltete, was aber nur zu Ende des Pliozáns geschehen konnte. Ich bemerke nur noch, dab wir nach dem Durchbruche im ganzen Maros- flubsystem naturgemab eine sehr rasche FErosionstátigkeit voraussetzen műüssen. Auf Grund des (resagten kann ich jene auf den neogenen Schichten auf- fallend diskordant lagernden Schotter, welche stellenweise, z. B. am Nagyenyeder Örhegy und am Nordostabhange des Bükköslapos, oder auf dem Plateau des Gerebentető- Waldes durchschnittlich 120 m höher über dem heutigen Inunda- tionsgebiete liegen und sich bis an den hand des Erzgebirges hin erstrecken, nicht als Maros-Verrassenreste, sondern als die Geschiebe eines vom Gebirge her abíflieBenden Wassers, betrachten. Was nun das ÁAlter dieser Schotter betrifft, mub ich sie mit Rücksicht auf ihre hnohe Lage, ülter als Pleistozán halten, andererseits sind sie jedoch nicht nur jünger als die pannonischen Sedimente, sondern auch jünger als jene postpannonische finebnung, welche zu Ende des Tertiárs das gefaltete Siebenbürger Becken peneplain-artig betrofífen hat, weil ihr Niveau sich bereits tief in deren Horizont eingeschnitten hatte. Diese sind ebensowenig Terrassenschotter des ausgestalteten Marostlusses, wie die früher erwáhnten Déva—Szántóhalomer plostinaer Schotter, oder die auf dem Zámer Maguragipfel vorkommenden Schotter, welche aufwárts sehreitend mit jenen Schottern im Zusammenhange stehen könnren, welche die dazwischen liegenden 800 m 6 hohen, peneplain-artig eingeebneten Höhen bedecken, — möglicherweise aber deren Umlagerungen. Im Verlaufe meiner Forschungen vergab ich anch den Löb . nicht, sondern beobachtete-ich-mit-Jebhaften Interecsse alle in meinen Weg fallenden 1 XIV. Jahrb. des Kel. ung. Geolog. Institutes 1902—1905. Geologische Mitteilungen, Band XXXVIII, Heft VIII. 3 Dr. LUDOMIR SAWICKI: Morphologische Fragen in Siebenbürgen. Geogr. Mitteil. X.X.XVIII. "Band," VIII ELGET, 19 ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. 973 Aufschlüsse. Am FubBe des Aranyi Berg traf auch ich typischen LöbB an in den zum jüdischen Friedhof hinaufführenden Strabensautsehlüssen, von wo man ihn, wie auch anderswo in Siebenbürgen, zum Anwurf von Mauern, Backöfen u. del. abgrábt. Es ist ein typischer gelber, ungeschichteter Löb, erfüllt mit Kalkkonkretionen und Sehneckengehüusen. Weiter unten findet man umge- sehwemmten LöB, oben aber an der nordwestlichen Seite des Aranyi Berges ist er schon teilweise oder ganz in gelben, bald roten Ton umgewandelt. Im Hangenden der Kéménder oberen pleistozánen Terrasse sind mm dem am unteren Ende des Dorfes befindlichen Graben Schotter, Inundationssand, sowie ein löbartiges Ge- stein aufgeschlossen, in letzterem mit öuberst vielen Löb-Schnecken: Pupilla muscorum, Vallonia pulchella, Succinea oblonga etc. Ferner ist es gewiss, dab weiter oben neben den Ruinen des ref. Friedhofes überall feinkörniger, geschichteter, poröser Ton zu finden ist, weleher beweist, daB dort der lose Staub entweder auf eine nasse Fláche gefallen ist oder noch eher, daB dieser Ort zeitweise Hochfluten ausgesetzt war. Weiter unten findet man auf einer Strecke nur noch depselben roten Ton, welcher gerade hier entlang der Maros deutlich sichtbar nach auf- und abwárts stufenweise in Löb übergeht und umgekehrt. Aus welchem Grunde der Löb stellenweise mit rotem Ton abwechselt, geben uns gleich bei Balata jene Baumstümpfe und belassenen máchtigen Hichen Aufklárung, welche aus der Zeit zurückgeblieben simd, als der Wald sich noch bis auf die flache stádtische Terrasse herabstreckte. In der Maros- solymoser Ziegelei finden wir über dem Sehotter und Imundationssand wieder einen 3 m dicken sehichtlosen, kalkaderigen LöbB mit seimen charakteristischen Schnecken (Fig. 32). Dieser LöB befindet sich eleiehfalls auf der 20 m hohen Terrasse, zum klaren Beweis, dab er vor der zweiten Hálfte des Pleistozáns sich nicht bil- den konnte und auch im oberen Pleistozán nur an solchen Stellen des Talgrundes, die von Fluten mehr nicht erreicht wurden. Weiterhin bei Branyicska ist das Hangende der oberen pleistozánen Terrasse wiederum gut aufgesechlossen, aber hier ist das mehrere Meter dicke Gestein kein LöB mehr, sondern hie- und da Bohnenerz enthaltender, roter Ton, welcher zwar ursprünglich nicht geschichtet ist, jedoch nach den in demselben stattge- fandenen Veránderungen versehieden geböándert ist, was ihm eime schembare Schichtung verleiht. Dab wir es hier gerade auf Grund der bisherigen mit durch Einwirkung der Vegetation umgestaltetem LöB zu tun haben, ist unzweifelhaít, und es gereichte mir zur unendlichen Freude, als ich zurückkehrt die Abhand- lung v. Lóczyis küber das Klima der oberen pleistozánen und holozánen Periode Uvgarny las und sah, dab er ebenfalls bekraftigte, was ich von TRerrz lernte und auch selbst beobachtete, dab námlich kder bohnenerzführende Ton als ein aus- gelaugter, entkalkter LöB betrachtet werden kanm. Dab diese der Vegetation zuzusehreibende Umgestaltung auf den kaum einige Kilometer betragenden Absehnitt des Marostales, wo bald Löb, bald roter Ton, auf ebenderselben Fláche an der oberen pleistozánen Terrasse vor- kommen, unserer Beobachtung entgehen könnte, ist gánzlich unmöglich. 1 Populáre Ausgaben der kgl. ung. Geolog. Reichsanstalt Band II. Heft 3, Seite 73. 374 Dr FRANZ VAJNA V. PÁVA Entlang des Marostales bis Lippa beobachtete ich an mehreren Stellen keinen LöB, wáhrend v. Lóczy in seinem Berishte vom Jahre 1884 beim Milovaer Vorgebirge, nahe zum Wáchterhause Nr. 29, von LöB Erwáhnung macht. Auch v. SzovraGn beschreibt in seinem Berichte ex 1891 bei Kelmák aus dem nord- östlichen Graben der Jagonita, dab es gegen die StraBe zu einen gelben, sandi- gen, löbartigen Ton gábe, der in einer charakteristisehen steilen Wand ansteht und unter dem sich kieseliger Ton befindet. In Lippa fand ich unter dem Kal- varienberge abermals LöbB und v. Lóczy erwáhnt im Ó-Pauliser Weingebirgsgraben gleichfalls Löb, jedoch gehören diese aber scehon zum Alföld-Becken. Wesentlich ist, dab man zwischen Déva—Lippa im Marostale an mehreren Orten Löb findet, und ist unsere Beobachtung richtig, wonach roter und bohnen- erzführender Ton, der im 6 Marostale schon bei Laszó typisch auttritt, ebenfalls aus losem Staub entstanden ist, so ist es klar, dab zur LöbBformation geeignete Umstánde nicht nur ím ungarischen Becken und jenseits der Donau, sondern ferner in der zweiten Hálfte des Pleistozáns auch im transylvanischen Becken vor- handen waren und ebenso auch lángs der damals kaum um 10—15 m höher fliebenden Maros zwischen den beiden Becken. Besteht aber hier der Boden, welcher die obere pleistozáne Terrasse bedeckt, aus LöbB und bohnenerzführendem Ton, so kann man gestützt auf analoge Daten von STRÖMPL im Visegráder Defilé, diesen bohnenerzführenden Ton in den meisten Füállen mecht als solchen betrach- ten, der keine (irenzschichte zwischen den Kongerien-Lagen und dem Diluvium wáres. Derselbe kann keine Grenzschichte sein, denn er bildete sich um vieles spáter, námlich in der zweiten Hálfte des Pleistozáns, und nur so konnte er die 20 m-ge Terrasse bedecken. v. Lóczy veröffentlichte in seimem Berichte vom Jahre 1881 ein Profil von Vinga, in welehem sich unter rotem, bohnenerzführenden Ton typischer Löb mit Schnecken befindet, so dab also auch hier die Tonschicht keine Grenz- schicht, sondern, falls die bisherigen Beobachtungen richtig sind, das Resultat einer nachtráglichen Umgestaltung Ist . Auch kazn ich nicht unerwáhnt lassen, dab an vielen Stellen z. B. bei Kapruca auf der oberen pleistozánen Terrasse, oberhalb Solymos bei der Mün- dung des Zsernover Bachtales in derselben Höhe, ferner benn Mariaradnaer Kaiser- Denkmal aut dem der Höhe der oberen pleistozánen Terrasse ent- sprechenden TVTerrainstufe entsehieden Kiesen-Schotter vorkommen. Wahrscheinlich sind diese nichts anderes, als grob-schotterige Schuttkegel der dorthin mündenden Báche, welche durch die Maros abgeschmitten wurden. Dennoch können diese Schotter nicht ülter sein als die obere pleistozáne Terrasse selbst, denn damals war die Erosionbasis dieser Báche schon das Marostal und kann von nichts anderem die Rede sein, als dab innerhalb der um die Mitte des Pleisto- zöáns fallenden Ruheperiode der Maros, wáhrend der Flub sich an die linke Seite des breiten Tales anschmiegte, auf der rechten Seite am Boden deg Marostales sich Schuttkegel der Báche anháuften, die dann spüter durch die auf die rechte Seite zurückkehrende Maros wieder unterwaschen und abgeschnitten wurden (Fig. 38). Nur auf diese Weise ist die beinahe eleiche Höhe dieses abge- sehmittenen (relündes zu verstehen. Die an diesen Orten befindlichen Riesen- schotter können daher schon als oberes Pleistozáün betrachtet werden und als ÜBER DIE AUSGESTALTUNG DES MAROSTALES. 900 ssolehe sind sie von den höher liegenden öülteren zu unterscheiden, denen sie eventuell wohl durch Umlagerung entstammen konnten, obwohl es zweifellos ist, dab periodisehe Gebirgsbáche mit grobem Gefálle zu jeder Zeit und daher auch heute noch dürftig abgewetzten Riesenschotter mit sich fortzureiben und -anzuháufen pflegen. Was aber die auf den Terrassen der Maros beobachteten Schotter betrifft, bestehen dieselben aus stark abgerundeten, harten Gesteinen, und finden wir unter ihnen viele, die mehr oder weniger gláönzend geschliffen sind oder nur waren, welch" letzteren Umstand die Vertiefungen verraten, in denen die Politur unveröndert erhalten geblieben ist. Dieser letztere Umstand beweist zweifellos, dab dieselben nicht dort, an derselben Stelle poliert wurden, sondern entstammen dieselben möglicherweise -aus den pliozánen plostinaer Schottern, oder anderswoher. Auch ist es Tatsache, dab man unter dem derzeitigen Schotter der Maros ebenfalls polierten Schotter findet, nur werden diese stets von Báchen aus irgend einer nahen, abgeschlitfene :Schotter enthaltenden Fláche eimgewaschen. Echter FlubBschotter ist meines Wissens nie glánzend geschliffen, sondern immer matt. Abgeschliffene oder nachtráglich abgewetzte Schotter fand ich auch in der Umgebung von Déva, bei Lapusnyák, neben Laszó und Tyej, auf der Zámer Magura und in deren Umgebung, in Kapriora, unterhalb Gyulica, bei Lalasinc neben Bezova und Belatinc und schlieblieh in der Lippaer und Máriaradnaer (Gegend. Endlich muB ich hier noch eine Beobachtung erwáhnen, die sich auf das neuere Vorkommen der oberen mediterranen Ablagerungen unterhalb Zám, an der rechten Seite des breiten Petris—Szelistyeer Tales bezieht. Lángs des am un- teren Teil des Dorfes Szelistye befindlichen tiefen Seitengrabens, fand ich in der Náhe der letzten Háuser, am rechten Rande des Grabens auf Diabas gelagert san- digen Schotter mit stellenweise festeren Sandsteinbánken. Dr. KARL v. PaAPP macht in seinem Berichte vom Jahre 1901 in dieser (Gegend von pliozánem Schotter wohl Erwáhnung und habe ich mich hieher gerade -aus dem Grunde begeben, um diesen mit demjenigen aus der Gegend von Déva zu vergleichen, statt dessen aber fand ich nach lüngerem Suchen kleinere und gröBere Ostrea-Scherbenstücke, einen Terebratula-Schnabel, welcher der in Sieben- bürgen gesteinformenden T. grandissima aáhnlich ist, endlieh die unverletzte :Schale eines dünnschaligen Brachiopoden. Letztere hat mich besonders davon überzeugt, dab ich es hier nicht mit ins Pliozán einwaschenen mediterranen Petre- fakten zu tun habe, da diese in den groben Ablagerungen nicht hátten ver- bleiben können, sondern mit einer Fortsetzung der von v. Papp bei Zám be- -obachteten oberen mediterranen Bildungen. Endlich spreche ich noch meinen verbindliehsten Dank all Denjenigen :gegenüber aus, die mir diese Studie ermögliehten und die mich mit Daten und Instruktionen gütigst unterstützten, STUDIEN ÜBER DIE HERSTELLUNG DER HEISSEN SALZSÁURE- LÖSUNG FÜR DIE AUSFÜRLICHE CHEMISCHE BODENANALYSE. Von Dr. ÁLExIUS A. J. VON SIGMOND.! Gemáb jener internationalen Bewegung, welche zum Studium der che- misechen Bodenuntersuchunesmethoden an der II. internationalen Aerogeologen- konferenz angeregt wurde, habe ich entsechlossen, dab die Methode der ausführ- lichen echemischen Bodenanalyse im Laboratorium der landw. chem. T ec h- r n ollo 91e am dor kod nera tr lzere s eHANe Malt Te TNS a ATA LESZ Budapest unter meiner Leitung zur Prüfung herangezogen werde. Das schien mir notwendig, da die Meimune der Gelehrten über die Konzentration, die Wir- kungsdauer und Wirkungstemperatur verschieden war. Zur Ausführung dieser Arbeiten hat das kel ungar. Ackerbau-Ministerium, durch- drungen von der Wichtigkeit dieser Worschungen, eine Chemikerstelle gütigst genehmiet. Die im dieser Mitteilung aufgenommenen analytisehen Arbeiten. wurden vom dipl. Ing. Chemiker Géza Kornpa, jetzt Assistent im Laboratormmm. der landw. chem. Technologie an der kel. ung. Techmischen Hochschule zu Budapest, ausgeführt. Wir haben am einem und demselben Boden folgende Methoden ausgeführt und náher geprütt: 1. Die bekannte Methode HitGARDS mit konz. Salzsáure vom spez. Gew 1115, Wirkunesdauer 120 Stunden, d. 1. 5 Tage im siedenden Wasserbade. 2. Die offizielle amerikanische Methode mit derselben Salzsáure, aber nur 10 Stunden Wirkungsdauer im kochenden Wasserbade, wobei die Dömpfe mit Rückflubkühler niedergeschlagen wurden. 3. Die von mehreren (Gelehrten anempfohlene Methode mit nur einstün- diger Kochung der Bodenlösung, alleim die IKonzentration der Salzsáure vom spez. Gew. 1115 beibehaltend. 4. Endlich haben wir noch die von den russischen Gelehrten allgemein angewandte Methode mit 1094-iger Salzsáure und 10 Stunden Einwirkung auf siedendem Wasserbade zum Vereleich herangezogen.? Die náhere Beschreibung der Methoden, wie dieselben ausgeführt wur- ! Vorgetragen an der am 28. Jünner 1914 abgehaltenen Fachsitzung der Unga- rischen Geologisehen (jesellschaft. 2: Siehe cFöldtani Közlöny; Bd. XLII. S. 604. K. GxpRoiIz: Arbeits-Methoden d. chemischen Bodenanalyse, die am landw. chem. Laboratorium in St. Petersburg angenom- men sind. STUDIEN ÜBER DIE HERSTELLUNG DER HEISSEN SALZSAURE-LÖSUNG. 3877 den, werden in dnInternationalen Mitteilungen für Boden- kunde baldigst veröffentlicht. Hier beschránke ich mich nur auf die Bespre- chung der Analysenergebnisse, welche in Tabelle Nr. I, II und III zusammenge- fabBt sind. Damit bezwecke ich neuere experimentelle Belege für die strittigen Fragen zu liefern, welche bei der Herstellung der heiben konz. Salzsáure- lösung betrefÍs der Konzentration, Wirkungsdauer und Temperatur schon auf der II. Agrogeologenkonferenz in Stockholm und auch im Laufe der Verhand- lungen der internationalen Kommaission für die echemische Bodenanalyse zum Ausdruck gebracht wurden. Es ist wohl bekannt, dab HILGARD seine Methode auf experimenteller Basis und auf eine cnatürliche Grenzes (natural limit, der Wirkung der Salz- sáure begründete. In seinem Buche Soils (5. 340.) sagt er: kConvinced that the only way to unification lies in the direction of falling back upon a method that ií8 based upon anatural limitation, about which there can be no difference of opinion, the writer has, in following the lead of OWEN and ROBERT PETER, endeavored to settle definitely the natural Ida ta ro ki they ia ét: 0 ot a Br út asb.lke sa cad tor ero sánta thetime and strength of acid producing the maximum effect) Es ist auch bekannt, dab bei der Feststellung dieser natürlichen Grenze HiLGARD sich auf die von Dr. R. RH LouvugGHRIDGE in den Jahren 1871 und 1872 nach HirGaARDS Anweisungen ausgeführten klassischen Arbeiten gestützt hat. Bei diesen analytisehen Arbeiten hat sich, wie bekannt, herausgestellt, dab unter den verschieden konzentrierten Salzsáuren, námlieh vom spez. Gew. 1710, 17115, resp. 17160 die Salzsáure vom spez. (rew. 1115 die gröbte lösende Wir- kung auf den Boden ausgeübt hatte. Wenn wir noch hinzufügen, dab nach OWEN und HirGaRp ! die Salzsáure vom .spez. Gew. 17115 (nach LuwxGE und MARcH- LEWSKI ? entspricht dő" — 11150 einer 22-899/-igen Salzsáure) bei der Destil lation nahezu bestándig bleibt, wogegen im Falle einer stárkeren, resp. schwa- cheren Sure nach dem Abdestillieren des ersten Drittels eine Salzsáure von un- gefáhr derselben Konzentration zurückblieb: so scheint HitGARD recht zu haben, als er für die Konzentration der Salzsáure als natürliche Grenze das spez. Gew. 1115 festgestellt hatte. Wir haben die Versuche OWEN und HiLGARDS in unserem Laboratorimam wiederholt und die Bestándigkeit der Salzsáure vom spez. Gew. 1115 bei der Destillation bestátigt gefunden. Auf der II. Agrogeologenkonferenz in Stockholm hat gegen diese Konzentration nur Dr. AB. VESTERBERG wie folgt sich ausgesprochen: en Bezug auf.die Störke der zu verwendenden Salzsüure hat hier Prof. von "SIGMOND zur Bestimmung der cmaximalen Löslichkeit, eine Söure vom spez. Gew. 17115 (— 23 pct.) vorgeschlagen. Ohne Kenntnis hiervon habe ich (Vester- berg) eine 20-prozentige Sure seit langer Zeit verwendet, und andererseits haben ! Agricultural Science, 1894., 8: I. et seg. 2 Zeitscbr. angew. Chemie 4, 133 ref. in Landolt-Börnstein-Meyerhoffer: Physika- lisch-echemische Tabellen III. Auflage, S. 324. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 29 2378 D: ALEXIUS A. J. VON SIGMOND ÁTTERBERG, WEIBULL u. a. mit 18-prozentiger gearbeitet. Bei so kleinen Differen- zen würe es wohl nicht unmöglich, sich über einen Mittelwert zu einigen und. viel- leicht bei der 20-prozentigen Sáure stehen zu bleiben, um so mehr, als diese einer bestimmten Normalitát, námlich 6-normal, entspricht.o! In semen schriftlich mir eingegangenen Bemerkungen vom 16. September 1918 hat VESTERBERG seinen oben zitierten Vorschlag aufrechtgehalten und in folgender Weise begründet: kOb man mit HiILGARD u. a. Chlorwasserstoffsáure von 1115 sp. Gew., oder, wie ich es vorgeschlagen habe, mit 6-normaler Sáure, von rund 110 sp. Gew. arbeitet, ist von keinem grobBen Belang; denn in beiden Föllen láBt es sich (bei 1—2-stündigem Kochen) leicht vermeiden, dab sich die Konzentration der Süure wárend des Kochens wesentlich ándert. Konzentrierte Süure (von 119 sp. Gew.) scheint mir dagegen bedenklich, weil: 1. deren Stárke wáhrend des Kochens durch unvermeidliehen Verlust von HCI-Gas wesentlich abnehmen muB, und 2. wahrscheinlich auch die unverwitterten Mineralien sowie ckaolinartigem Substanzen (— von Bemmelens Komplex B.) dadurch zu viel angegriffen werden. Auch Dr. D. J. HISSINK meint in seinem Briefe vom 27. Apmil 1911: Der Vorteil des Gebrauchs eines konstant siedenden Gemisches ist in der Tat von srobem Belang bei e1imer IK oehdauenrsv omás Tagen, föllt aber bei ein- oder zweistündigem Kochen ganz fort, weil die Kon- zentration der siedenden Mischung sich wárend dieser kurzen Zeit nahezu nicht ündert. Hier möchte ich also konstatieren, dab für den Fall, wenn eine lángere — über 2 Stunden dauernde — Kochdauer ge- wahit wird, auch die Binwande der Herren BISSINK und VESTERBERG von selbst fortfallen würden. Aus den Arbeiten des Herrn Dr. HissIxk geht nun aber hervor, dab er zur Charakterisierung der Böden die von BEMMELEN"sche Methode anwendet und befürwortet.? Nach von BEMMELEN lassen sich die Bodenbestandteile — wie bekannt —- in zwei Gruppen trennen: 1. die nicht kolloidalen Bestandteile, wozu Ouarz, die kristal- liniscehen Fragmente von Silikaten, die einfachen Salze, wie Calciumkarbonat, die verschiedenen Phosphate, Chloride und Sulphate zu rechnen sind; 2. diekolloidalen Bestandteile, unter denen er a) die Humussubstanzen, b) das kolloidale Bisenoxyd, c) die kolloidale Kieselsüure, J) die amorphen kolloidalen Silikate unterscheidet. Die chemische Methode vAx BEMMELENS bezweckt nach HISSINK die Hr- mittlung der Menge und der Zusammensetzung des Verwitterungs- silikates, welches für eínenkKomplexs von nicht trennbaren chemischen 1 Siehe Verhandl. d. II. Intern. Agrogeologenkonferenz, Stockholm 1910. Seite 95. 2 Dr. D. J. HISSINK: Die kolloidalen Stoffe im Boden und ihre Bestimmung. Ver- handl. d. II. int. Agrogeologenkonferenz S. 25—54.; wie auch in seinen cBemerkungenx vom 27. Apr. 1911. STUDIEN ÜBER DIE HERSTELLUNG DER HEISSEN SALZSAURE-LÖSUNG. 379 Individuen, vielmehr als ein mechanisches Gemenege vonkAbsorptionsver- bindungem betrachtet wird. Hier möchte ich bemerken, dab diese Anschauung jüűngst von R. Gaws auf experimenteller wie auch theoretischer Basis stark be- stritten wird.: Die Methode vax BEMMELENS geht von der Voraussetzung aus, daB die kVerwitteruncssilikate,, V. S. bezeichnet, durch starke Schwefelsáure gelöst werden, die unverwitterten ungelöst bleiben. Sodann wird der Verwitterungs- silikat-Komplex noch in zwei Teile geteilt: in 4) welches den in konz. Salzsáure lösliehen Anteil, und in B) welches den nur in Schwefelsáure lösliehen Anteil angibt. Zur Gewinnung des Komplexes 4) werden 10 g Boden mit 150 em HCI vom spez. Gew. 119 wáhrend 2 Stunden gekocht. In seiner oben zitierten Abhand- lung üubBert sich HISSINK wie folgt (5. 30): Tech möchte hier einen Augenblick stehen bleiben bei der Frage nach der Stárke der Salzsáure, mit der gekocht werden mubB, und nach der Dare dte s4.Kroreh emi: Das Kochen mit Salzsáure geschieht, wie bemerkt, zu dem Zweck, eine Trennung zwischen den Komplexen 4 und B zu bewirken. Dab diese Trennung auch einigermaBen so weit es möglich ist erreicht wird, ergibt sich, wenn man den Boden nach der ersten Behandlung mit Salzsáure aufis neue mit Salzsáure kocht, und diese Behandlung eventuell ein drittes Mal wiederholt; wobei natür- lieh nach jeder Behandlung mit Sáure die kolloidal abgeschiedene Kieselsáure in Lauge gelöst werden muB. Es hat sich uns bei dem Geschiebelehm ergeben, dab bei der zweiten Behandlung mit Salzsáure nur sehr wenig Silikat zersetzt wurde, und zwar Silikat einer ganz anderen Zusammensetzung, die mehr Über- einstimmung, mit der des Silikats B zeigt. Man kommt deshaib bei zweistündigem Kochen mit Salzsáure gewissermabBen zu einem Endpunkte. Aus dieser Tatsache, dab námlich bei der Be- handlung mit starker Salzsáure gewissermabBen ein Endpunkt erreicht wird, wo- nach erst wieder neue Mengen Silikat durch Schwefelsáure zersetzt werden, folgt, HAND VA OLE Gwz 0 NEC tü nad sera ti trolkaz sav roham drei enn von zwei versehiedenen Bodenkomplexen anzunehmen. G. H. Lxoporp spricht für die Bedeutung des Komplexes 4 (Verwitterungs- silikat-Humat, kolloidales hydratisches Hisenoxyd) in seiner Abhandlung: kBeobachtungen über die ehemische Zusammensetzung TEsSG ese he bieVehimis été mierdreri a midüselhreni HD urvi um mit besonderer Rücksicht auf das Verwitterungssili- k at? Folgendes aus: -Dieser bildet den wichtigsten Teil des V. $7s (— Verwitterungsilikates) ; er ist der Sitz des nahezu ganzen Absorptionsvermögens: z. B. konnte ich bewei- sen, daB die Lehme ihr Absorptionsvermögen für Wasserdampf fast ganz ein- büBen nach dem Auszuge mit siedender Salzsáure. Hier möchte ich gleich bemerken, dab aus diesem Befunde wohl auf das Zerstören jener Bodenbestandteile, welche die Absorption der Wasserdámptfe 1 R. Gaws: Über die chemische oder physikalische Natur der kolloidalen Tonerde- silikate. Centralbl. f. Mineralogie, Geologie und Paleontologie. Jahrg. 1913. Nr. 22 u. 23. 2 Verhandlungen d. II. int. Agrogeologenkonferenz S. 58. 95x 380 D: ALEXIUS A. J. VON SIGMOND verursachten, gefolgert werden kann, allein damit ist noch keinenfalls bewiesen, dab die sicdende Salzsáure diese absorptionsfáhigen Bodenbestandteile auch vollstándig aufgelöst und aus dem Boden entfernt hat. Wenn wir nun mit der VAN BEMMELENSchen Methode wirklich im Stande wáren die Menge undZusammensetzung des verwitterten Bodenanteils zu bestimmen, so würde diese Methode für die chemische Charakterisierung der Böden vor allen anderen vorzuziehen sein. Allein schon auf der II. intern. Agrogeologenkonferenz wurden diese Anschauungen stark bestritten, und aus den spáter veröffentliehten Untersuchungen von H. STREMME und B. AARNIo ! geht zur Genüge hervor, dab die von vAN BEMMELEN benützte konz. HCI, wie auch die Schwefelsáure unzersetzte Gesteinein we- sentlichem MaBe, manchmal sogar in höherem MaBe als verwitterte Bodenbestandteile, zulösen vermőögen. Wir können also die Tatsache hier feststellen, dab durch die vax BEMME- LEN-sche Methode — wenigstens sehr oft — mit dem Verwitterungssiílikat auch die unverwitterten Mineralien zum Teil mitbestimmt werden. In dieser Hinsicht hat sie also keine Vorteile gegenüber die HiLGaARD" sche Methode. HIssSINK weist ferner darauf hin, daB wir durch das 2-stündige Kochen mit der konz. Salzsáure vom spez. Gew. 119 gewissermabBen emen Endpunkt erreichen und die verwitterten Bodensilikate in zwei natürliche Löslichkeits- gruppen teilen können. Es steht allerdings fest, dab die Zusammensetzung des Komplexes A resp. B von einander recht verschiedenartig ist, und dab in den von HISSINK mitgeteilten 10 Bodenanalysen im Komplex A das Verháltnis ALO; : S10, zwischen 1 :27 bis 1: 48 sich bewegt, dagegen im Komplex B dasselbe nur zwischen 1 :2 bis 1 : 28 Schwankungen aufgewiesen hat. In der oben zitierten Abhandlung von STREMME und AARNIOo wird aber diese Schwan- kung für Komplex 4 von 1:119 bis 1 : 14, also in grobBera Mabe erweitert, allein die Zusammensetzung des Komplexes B blieb ziemlich das Gleiche. Es scheint also, dab der Rest nach der salzsauren Lösung viel einheitlicher als Kom- plex? A zusammengesetzt ist. Aus der oben zitierten Arbeit von Dr. LEopPoLD, wie aus der Beweisführung von Dr. HISSINK in seinen Bemerkungen vom 27-ten April 1911, können wir aber nicht genügend feststellen, warum eben diegewáhlte Konzentra- tionund2$tunden Kochdauerdiese Löslichkeitsgrenze darstellen. Die wiederholten Extraktionen mit verdünnter Salzsáure, wor- über HISSINK und Lgoporp beriechten, wurden unter ganz verschiedenen Ver- suchsbedingungen, wie z. B. 30 Minuten Binwirkungsdauer, 55—95"7" C Tempe- ratur, und bei verschiedenen Konzentrationen ausgeführt. Auch kann ich nicht einsehn, welche Gründe bei der Auswahl dieser Versuchsbedingungen entschei- dend waren. Hrtcagp hat sich in seinem zweiten Schreiben an mich vom 19. Juli 1912 wie folgt geüubBert: 1 Die Bestimmung d. Gehaltes anorganiseher Kolloide in zersetzten Gesteinen und deren tonigen Umlagerungsprodukten. Zeitschr. f. prakt. Geologie XIX. Jahrg. (1911.) Heft 10. STUDIEN ÜBER DIE HERSTELLUNG DER HEISSEN SALZSAURE-LÖSUNG." 3881 As L understand it, our mandate 18 rather to discuss and report on me- thods, which can be used for practical purposes, which HISSINK seems to leave entirely to one side. If the idea 15 to simply investigate, as his method con- templates, the solubility of soil ingredients im successively stronger or weaker acids, it will be guite impossible to come to any defi- nite theoretical conclusions, untill after endless repetitions of the laborious operation upon a very large number of soils, without any definite assurance, that we shall come to any conclusions useful either scientifically or practically. The Dutch soils, which HISSINK investigates are probably somewhat generalized, but his results would be utterly out of place in eithre ÁTTERBERGS or my domain, where sedimentary and alluvial soils, derived from a great variety of rocks are before us Viel mehr Klarheit und Begründung finden wir bei LOUGHRIDGES Versuchs- bedingungen, da er hat festgestellt, dab die maximale Menge der Bodenbestandteile beieiner Konzentration der Salzsáure vom spez. Gew. 1115 und bei einer Koch- d aüezs am Wasserbad e von: 5 TNagemns geköste wird: Dart wird wohl nicht behauptet, dab bei wiederholt em Behandeln der Salzsáure schon nichts mehr gelöst wird. Im Gegenteil hat sich herausgestellt, dab wenn man den Rückstand der 5-tágigen Lösung wieder 5 Tage weliter mit Salzsáure derselben Konzentration behandelte, dab dann nur mehr Kieselsüure und Ton- erde in Lösung gingen.! Es scheint mir also, dab diese 5-tágige salzsaure Lösung eine solche Boden- lösung darstellt, in welcher gewisse Bodenbestandteile ganz aüígelöst, gewisse aber in einem Lösungsgleichge- wichte vorhanden sind. Die ersteren sind eben diejenigen Bodenbe- standteile, welche sich nur bei der 5-tágigen Lösungsdauer vollkommen auflösen und für die Verwitterungszustánde, sowie auch für den Nöhrstoffreichtum der Böden karakteristiseh sich erwiesen haben. HirGaRgp hat in seiner Arbeit: cEinflubB des Klimas auf die Bildung und Zusammensetzung des Bodens 1893, sowie in seinem nachher erschienenen (1910) Buche cSoily (S. 871—421) zur. Genüge die Wichtigkeit seiner Analysen- methode bezüglich der Charakterisierung der Böden dargelegt. In der Einleitung des XIX. Kapitels, wo er über die Bodenlösung mit starker Süuren seine grund- legenden Prinzipien entwickelt, führt er wie folgt aus: cAs stated already, the analysis of soils by extraction with strong acids is intended to enlighten us, not in regard to theirimmedia t e productiveness, but as to ther permanent value or productive capacity.) Eben deshalb können wir uns bei der ausführhehen ehemischen Boden- analyse nicht nur mit einzelnen charakteristisehen Bodenkomplexen begnügen, wie das HISSINK in seinen kBemerkungem zu behaupten scheint, sondern wir dürfen niemals vergessen, dab wenn wir einen Boden chemisch charakterisieren wollen, auch der Náhrstoffvorrath stets eine vorragende Rolle spielt. Wir wissen ja, 1 Siehe HILGARDS (Soilsy S? 342. 99 " D: ALEXIUS A. J. VON SIGMOND daB die humiden Böden ármer, die aciden reicher an Náhrstoffen sind. Wollem wir z. B. einen grauen Waldboden náher charakterisieren, so begnügen wir ung- nicht mit der Feststellung des typischen Bodenprofils, wir werden vielmehr durch die ausführliche chemische Analyse erforschen wollen, bis zu welchem Grade die Auslaugung in der oberen Alluvialschicht vorgeschritten war, und damit bleibt uns nicht gleichgültig, wie reich der Boden an Náhrstoffen ist. Ich habe in meinen Abhandlungen, welche sich mit der ausführlichen Bodenanalyse beschaftigten, HirGaARps Anschauungen noch weiter zu entwickeln versucht. In meiner Abhandlung über die Einführung eimer neuen Terminologie für die Zusammensetzung der Mineralien und Böden ! geht zur Genüge hervor, daB die chemische Karakterisierung der Böden nur dann vollstándig sein kann, . wenn wir die Grammáguivalentverháltnisse aller mineralisehen Bodenbestand- teile bestimmen. Bei Anwendung dieser Methode habe ich weiterhin ? die Be- deutung dieser ehemischen Forschungen nicht nur von theoretischer, son- dern auch praktischer Seite ausführlicher klargelegt, worauf ich hier verweisen möchte. Dieser Grundgedanke schwebte vor meinen Augen, als ich auf der II. Agro- geologenkonferenz die Methode von HirGaARD vorgeschlagen habe. Allein ATTER-- BERG hat in seiner Diskussion den Einwand erhoben, daB die Zahlen von LOUGH- RIDGE zeigen, dab schon an dem ersten Tage die meisten Monoxyde ausgelöst waren, und was sich spáter löste, hauptsáchlieh aus Kali, Tonerde und Kiesel- süure bestand, d. h. dab durch die verlángerte Behandlung mit der Sáure fast. nur Kalifeldspat, vielleieht auch Kaliglmmer, also sehr sehwerlösliehe Boden- mineralien gelöst werden. Ungefáhr áhnlich áuBert sich Dr. H. W. Winey in seinem Buche:Principles and Practice of AgriculturalAnalysis, Volume I. So0ils (S. 391), und wahrscheinlich aus diesem Grunde wurde- bei der offiziellen amerikanischen Methode die Wirkungsdauer anstatt 5 Tage auf 10 Stunden abgekürzt, welches Verfahren, wie HILGARD in seinem Buche- erwáhnt, von KEDZIE herrührt (ibid. S. 343 und 375). VESTERBERG sechreibt in seinen oben erwánten Bemerkungen vom 16. Sept. 19183 bezüglieh der Kochdauer sub 3.: xleh habe 1 Stunde vorgeschlagen, aber: wenn man mit HISSINK u. A. 2 Stunden kochen will, habe ich nichts dagegen; keineswegs aber, wie HirGaRDp tut, Erhitzung wáhrend 5 Tagen. Denn wenn auch dabei, wie HiLGARD findet, bisweilen em matural limit zu erreichen sei, so ist es wahrscheinlich nur scheinbar und zufállig (z. B. wenn im Boden die un- verwitterten Mineralien hauptsáchlich aus Ouarz bestehen). Eben wenn man, wie eg zuerst v. Posr und spáter VAN BEMMELEN, HISSINK und ich getan haben (siehe Verhandl. S. 47 ?), die Bodenkonstituenten nach deren $Salz-, resp. Schwefel- 1 Dr. A. de SIGMOND: ntroduction of a new terminology in indicating the chemical composition of minerals and soils, Int. Mitt. f. Bodenkunde Bd. II. (1912.) Hett 2. u. 3. ? Siehe meine Abhandlung: Über die Bedeutung der chemischen Bodenuntersuchun- gen im Gebiete der agrogeologisehén Forschungen und der Bodenkartierung. Verhand- lungen der I. Agrogeologisehen Konferenz Budapest 1909.; wie auch: Erfahrungen über- die Verbesserungen von Alkaliböden. Int. Mitt. f. Bodenkunde, Bd. I. (1911.) Heft 1. 3 Wahrscheinlich ein Schreibfehler anstatt S. 94 in den Verhandl. d. II. int. Agro-— geologenkonferenz, Stockholm. STUDIEN ÜBER DIE HERSTELLUNG DER HEISSEN SALZSAURE-LÖSUNG. 383 süurelösliehkeit in zwei Gruppen (vax BEMMELENS Komplexe 4 und B) verteilen will, ist es angezeigt, die Hinwirkung der Salzsáure nicht unnötig kráftig zu gestalten) Auf die Bemerkung von Herrn Prof. VESTERBERG kann ich nur dieselbe Antwort geben, wie ich es schon fÍrüher über die vax BEMMELEN-sche Methode ausführlich getan habe. Die Hinwánde ATTERBERGs und WIiILeys machten es notwendig, LOUGHRIDGES Versuche an neuen Bodenmustern zu untersuchen und der Frage náher zu treten, ob das Mehrlösenbei der 5-tági- gen BEinwirkung tatsáchlich daraui zurückzuführen ist, dab nur unyerwitterte Silikate weiter aulgelost werden oder nicht. Der zur Analyse verwendete Boden stammt von Hat v a n, aus der Wirt- schatít der Zuckerfabrik. Nach den Bestimmungen der Agrogeologen stellt der- selbe eimen degradierten hellgelben Steppenboden dar. Die Analysenergebnisse sind in Tabelle I zausammengestellt. Nöáheres über die Herstellung der Lösungen habe ich schon im der Einleitung dieser Abhandlung angeführt. Tabelle I. a 1 Stunde Russische Bestandteile Bretter amerikanisehe 1 KÉLÉG M ÉTTJYÁKL éti Methode CEST Salzsáure 70 o o o GOTT tt Tt ST 00 051 0-44 0-44 MIKES KÉZ EZÉE E TES etek Sb 128 0-90 0-92 0-80 (OSZ SES eszét TÉL É st 02 0-67 0-75 07 MgO ÖT ÜT ÉRBÉSKEÉS 058 0-38 055 0-30 HETET RAK á gye ESA ÉRA ÍS 2:48 2:56 2:40 ETI MEG RA TK ÉSE TÉN 462 484 322 37-47 ÜT eb ez tátász d RB 0-06 07-06 0705 07-04 SAE KE Eg ze 0-12 07-11 0-10 07-07 TRZTEAK NE ÜL 0-19 0-05 0-07 JAVA SE ss eh ESTE kes 10-89 10-90 8701 827 Giülhyezüst eme ae 812 812 812 823 Ünlósís zés G EN E 69-54 71-30 TISEGI 75-88 DULONE ieeáete 0037 100-36 100-13 100-75 Wenn wir diese Zahlen überblieken, so leuchtet unbestreitbar die Tatsache hervor, dab die Binwánde ATTERBERGs und Winegy keine Bestátigung fanden. Noch klarer tritt dieses hervor, wenn wir die Analysenwerte der anderen Metho- den auf die Werte der Hilgardschen Methode — 100 berechnen. Diese habe ich in Tabelle II zusammengefabt. 384 Dr ALEXIUS A. J. VON SIGMOND Tabelle II. Relative Werte auf die Mengen der Hilgardschen Methode — 100 berechnet. Nach der 1 Stunde Nach der russi- offiziellen Kochdauer mit schen Methode amerikanischen Salzs. v. spec. — mit 1099-iger Methode Gew. 1115 Salzsüure o 9 o TEO 0 SEN ÉVSEMS a ző a o beteetéő] 44 44 TŐ 494 141.éns HE ATANÁZ 70 72 68 CAO ÜLTE KERTET 00 T/7 í 80 MGO 2 kata ZERO 66 95 52 ISO ZS REOT, a BESÉSZESZET AZÉ RNSS 86 81 JAG ÁS ASÉRÉT SO gt 94 70 75 TÓTH se zt ZÉZARSAE NEE ST Ő 88 67 GTV ARE VRB s ARÁZSÉSLAZÁRESENRE 92 88 58 TPSOS szá ae LT KÉSÉT ESTEE e 0 24 88 SZO, ZET Ze EKOT ett 74 76 Auf Grund dieser Befunde kann ich ÁTTERBERG und Winegy darin gar nicht beistimmen, daB die Hauptmenge der Monoxyde schon wáhrend der 1 Stunde resp. 10 Stunden Kochdauer aufgelöst sind. Dab dieser Binwand zufállig und mit gewisser Annáherung für die Zahlen LouvcGHRIDGES aultauchen konnte, kann seinen Grund darin haben, dab LouvcmgIDGE zur Analyse einen humiden Waldboden des Mississippitales herangezogen hat,! in welchem die Menge der Monoxyde, welche der Bodenauslaugung Widerstand leisteten, viel weniger als in unserem Fall gewesen war. Immerhin könnte man aber noch behaupten, dab auch in unserem Falle das Mehrlösen auf das Vorhandensein lösliceher unverwitterter Silikate zurück- zuführen ist. Die mineralogisehe Analyse dieser Bodenmuster ist leider noch nicht vollendet. Allein wir haben den kolloidalen Anteil, den sogenannten ch o h- tom (nach den neueren Beschlüssen der Intern. Kommission für die mecha- nische und physikalische Bodenanalyse) vollstándig und in genügender Menge von Boden durch Zentrifugien abgesondert, gesammelt, eingedampít und analysiert. In diesem Falle haben wir nur die HirgaRD"sche Methode und die 1-stündige Kochdauer angewendet. Die Analysenergebnisse, sowie die relativen Werte sind in Tabelle III zusammengefabt. Wenn wir zunáchst die Analysenergebnisse der Tabelle III mit den ent- sprechenden Zahlen der Tabelle I vergleichen, so sehen wir, dab in dem als R o h- t o m bezeichneten Anteil nicht nur die Menge der gelösten Sesguioxyde, sondern auch die Menge aller anderen Bodenbestandteilesich in be- trachtlichem MaBe erhöht hat. Ich kann noch heute nicht darüber endgültig entscheiden, ob dieser Anteil nur den verwitterten Bodenkomplex enthielt, sowie auch noch nicht behauptet werden kann, dab der durch die me- chanische Trennung restierende Anteil nur aus unverwitterten Mineralien be- stand. Darüber wird uns erst die zunüchst folgende ausführliche mineralogische 1 HILGARD, Soils, S. 341. STUDIEN ÜBER DIE HERSTELLUNG DER HEISSEN SALZSAURE-LÖSUNG. 38385 Analyse Aufklárung geben können. Jedoch kann man schon jetzt mit ziemlich groBer Wahrscheinlichkeit vermuten, dab die Hauptmenge des ckRohtones aus der Anhüáufung der Verwitterungssilikate bestand. Ist diese Vermutung statthaft, so können wir auch sagen, dab die Verwitterungssili- katewüáhrendder1-stündigen Kochdauer garnicht voll- stándig gelöst waren. Tabelle III. Verhültniswerte Nach HILGARD S 1 Stunde d. 1-stündigen Bestandteile Methode Kochdauer Kochdauer auf analysicrt analysiert die HirGaRpschen Werte— 100 berechnet Vo Vo To ÜSSE ete zs LED 102 68 IZ TOL EAST At 2-81 102 36 GA0t ss kasztok szét utakkal ZNI 2:60 112 TROT TA te tagi 1-92 1-50 7 TVE szazat SSE ÖSS I SZÉS 7-68 91 BOL észt ia eaz 0 9-05 57 IVA 2 KVt éa SS GÜLÖB 0-06 75 BOL ZZ AN ÉENÉSEK EE 2:34 174 74 TVE NENT e TEO EGGY ÉL SAL STONE sa 079 TAL SÓLGYESLS JN Ah AT, rő a KATZTB 38-95 125 ÉHTKZZAELT B Kate Só os éke 24-08 —- ÜNlOSE SERVE ÜZ sza see ővele 12-47 HGTGN - HUtme set ta sokba torzan 00521 100-40 — Haben wir aber die HriLGaRD sche Methode angewendet, so haben sich in der Lösung nicht nur die Sesguioxyde und das Kali, sondern die meisten Mon- oxyde noch betráchtlich vermehrt. Allerdings ist hier eine Abnormitát bezüglieh der Verminderung des Ca0-es und der lösl. S70, wahrzunehmen. Den richtigen Grund kann ich heute noch nicht erkláren. Allein aus wiederholt gemachten Erfahrungen kann ich feststellen, dab CaO, MgO und S10, manchmal sich derart benehmen, dab bei lángerer Einwirkung ihre Löslichkeit abnimmt. (Siehe auch Tabelle I.) Vielleicht kann hier eine sekundáre chemische Wirkung mitspielen. Ich möchte hier nicht weiter die Analysenergebnisse aufarbeiten und un- sere vielfach sehr interessanten Erfahrungen bezüglich der einzelnen Methoden ná- her besprechen. Diese werden in unserer zunáchst zu veröffentlichenden Abhand- lung ausführlich besprochen. Ieh scehlicBe nun diese Mitteilung d a mit tda harmarei den hier rmitgeteiílten nemeren FA no as ben die HirGaRppsche Methode ihre vollstándige Berecb- tigung beibehalten hat. Wollen wir also das Mab der ma xi- malen Löslichkeit in heiBerSalzsáure für die Böden bestim- men, wollen wir zugleich ein Bild über dies permanente Produktiv1i- tát des Bodens im Sinne HinGaRgps erhalten, so scheint mir nur die Methode HirGaRDpS geeignet dieses Ziel zu erreichen. Budapest, den 31. Dezember 1913. Dr. ALExius A. J. von "SIGMOND.. GRIECHISCHE EISENERZVORKOMMEN. Von ÁRPÁD VON ZSIGMONDY.! — Mit der Figur 39. — Der Gegenstand meines Vortrages liegt an der Interessengrenze unserer- Gesellschaft. Die Grenzen der theoretiscehen und praktischen Wissenschaften sind keine absoluten. Die eine Wissenschaft greift in die andere ein und wirkt be- fruchtend. Die kel. ung. Geologische Reichsanstalt pflegt seit neurerer Zeit diesen wichtigen Teil der geologischen Wissenschaft intensiver, als bisher, was auch von montanistisehem (Gesichtspunkte aus sehr anerkennenswert ist. Hiemit eglaube ich meinen Vortrag über das Bisenerzvorkommen (Grie- chenlands begründet zu haben. Den weitaus gröBeren Teil sámtlicher Eisen- erzvorkommen hatte ich im Laufe des vorjáhrigen und heurigen Sommers im der 8., bezw. 2. Woche eingehend zu studieren Gelegenheit gehabt, und zwar- im Auftrage der Priv. Oest.-Ung. Staatsbahngesellschaft. Seitdem sicherte ich der genannten (Gesellschaft alle noch acguirierbare nennenswerte griechische Bisenerz- vorkommen. Über das Eisenerzvorkommen Griechenlands stand mir hauptsáchlieh die kurze, insgesamt sechs Seiten umfassende Abhandlung des Bergdirektors NOTTMAYER in dem durch den Stockholmer Geologischen Kongre8 vom Jahre 1910 den Eisenerzvorrat der Welt behandelnden Werke zur Verfügung, so dab ich mich aus Mangel an sonstigen Beschreibungen zum gröbten Teil auf eigene Beobachtungen stützen mubte. Anlásslich der Begehung der Vorkommen benützte ich die Landkarte der Wiener k. u. k. Militár-Geolog. Reichsanstalt (Mabstab 1:300,000) und diejenige der englisehen Marine im Madbstabe 1 : 112,000. Letztere weist auber den Meerestiefen, blo8B die topographischen Verháltnisse an der unmittelbaren Meeres-Ufergegend auf. Beide Landkarten weisen in den Details Lángen-Unter- schiede bis zu einem 13 km auf, wáhrend bei den Höhendaten Differenzen bis 19/ zu finden sind. Biner neuesten Nachricht gemüb erhielt die Wiener Anstalt den Auftrag, die Landkarte Griechenlands im Mafbstabe von 1 : 75,000 anzu- fertigen. Bin weiterer Behelf war die auf Grund der Aufnahmen von BITTNER, NEUMAYER und TELLER im Jahre 1876 herausgegebene geolog. Landkarte, Mab- 1 Vortrag, gehalten in der am 5. November 1913 abgehaltenen Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft. 387 SISENERZVORKOM MEN. GRIECHISCHE "MÁTITUTOJJOÓAZIIUISTT UÁYOSIÍT[09II5 IASIUI9 $IILYSIUJIIS199] "6£ "SLA ps SEN E sét "eg ző SOWuugy S NIHIV OZ 23 ESETE ALSO szt s 91 Ket Vf. 5 S BEza k (((€ Eljjds AIdSy TASS Ű 5 SZ ÉSJIDIEH 3 2 — sze SZA S J4914JED za SI c UUBÚJa S 10ey nyjey-OpIaY WIW BJDY9S 19 OSS E Zz ÖS NY b zs ajAdouay] A UUBÁDI S AUDNEUISZ ZSZ PJ914-ZOY "Bjed SONBJSY SS £ Sz kKz SZENN) AV Ő) )) ) fery29-U8/SDUES ül Y/ey:9plaJ 12/9290 ) YEGDYHOLIOY OUŐIJENY ZS9U 8/2914 05J3/ U9bO94[- UDDŐOZY ÚINANYIG LUNANIIY " / 388 ÁRPÁD V. ZSIGMONDY stab 1 : 400,000, der Insel Euboea und deren Umgebung,! die jedoch an den von mir begangenen Orten, wie ich mich an Ort und Stelle persönlieh über- zeugte, in ihren Details an manchen Stellen mangelhaft ist. Betreffs der Umge- bung von Athen zog ich die vorzügliehe Lepsiussche geologiscehe Landkarte, Mafstab 1:25000, zu Rate. Füntf Eisenerzvorkommen untersuchte ich, u. zw. diejenigen von 1. Ata- lanta-Psakna, 2. Kabosalesi, 8. westlich von Athen liegende, 4. einen Teil der auf der Insel Seriphos, am westlichen Ende und 5. dasjenige auf der Insel Amor- gos (Fig. 39) ist eioe Übersichtskarte, angefertigt gröbtenteils unter Zugrundele- gung der von BITTNER, NEUMAYER und TELLER publizierten geologischen Karten, ergüánzt mit den Eisenerzvorkommen. I. Eisenerzvorkommen Atalanta—Psakna. Am westlichen Teil dieser landschaftlich mannigfaltigen, áubBerst pittores- ken Gegend liegt der das ganze Jahr hindurch scehneebedeckte Parnassos (2459 m), wührend am östlichen Teil der auf der Insel Euboea befindliche, gleichfalls mit ewigem Schnee bedeckte Berg Delphi (1745 m) weithin sichtbar ist. Die Tektonik der Gegend ist aus der von BITTNER, NEUMAYER, TELLER veröffentlichten Landkarte ersichtlich; die Hauptrichtung der Gebirge ist 050- lich, bezw. 0-lich, das Streichen der Schichten zum gröBten Teil mit dieser iden- tiseh. Der Atalanta-Kanal selbst entspricht einer Bruchlinie. In dieser Gegend richteten Erdbeben seit uralten Zeiten bis zum heutigen Tage oft furchtbare Verheerungen an und hatten auf die Oberflichen gestaltung zweifelsohne einen grobBen Einfluss. Die herrsehende (resteimart ist der Kalkstein, u. zw. gehört derselbe zu- folge oft massenhafter Gegenwart von Hippuriten ohne Zweifel zur oberen Kreide an. Derselbe stellt sich einer jedweden kulturellen Entwicklung feindlich entgegen, und bildet hier unfruchtbare karstartige (rebiete. Die hier vorkommenden Hippu- riten sind laut gefl. mündliechen Mitteilung des Herrn Universiítátsprofessors SxkuFros zu Athen: H. orgamisaus, H. giganteum und H. cornu vaccinum. AubBer Kalkstein tritt an vielen Orten Serpentin auf. An der Grenze dieser beiden (re- steinarten sind Bisenerzeinlagerungen zu finden. Die wichtigsten derselben sind von W nach O am Festland: Loutsi, Pav1lo, Tsuüki, Krditza und am mittleren Teil des Gebirgstockes Ptoon, ferner über der Bruchlinie unter - dem Meeresbusen auf der Insel EBuboea westliceh und östlieh von der Ortschaft Psakna. (In den mit fetten Letern angegebenen Ortschaften untersuchte ich selbsf de Bisenerzvorkommen.) Endlieh gibt es östlieh von Euboea auf der Imsel Skyros Bisenerzlagerungen angeblich Ouellen-Ursprungs, die sich dort auch jetzt noch bilden. Die Streichrichtung der Bisenerzeinlagerungen ist gröbBtenteils OW-lieh L Überblick über die geologisehen Verhültnisse eines Teiles der ügüischen Küsten- lánder von A. BITTNER, M. NEUMAYER und FR. TELLER XL. Bd. der Denkschriften der math, naturw. Klasse d. Kais. Akademie d. Wissenschaften, Wien, 1880. 0T-GS ] 90-0 16)-0 [T0-0 1 G9-TT 62-G G.§ 924.-0 I ( eg 4 ) ) T8UUTUrTA LZG.-ET G0-O (10-0 [60-00 119-TI L6:0 V.-9y 180.6 ) vegosg g uesIgo ur 3IEU9D-a7 IEMIXEIT 6:96 G0-O (T0-O 1 G60-0O G.te G0.-€ G.-TG [£-T uegoxdg § UOA TOT SOGJOULY 19sUT 9. TI — 1G0.-0 160-.0 G[-0 VEK SsZ6 é 8 ) 9, A 1EdITUtTAT - G§00-0 60-O 1 T0-0 j 61-0 0.49 Jé? uegorg g u9sIgo ur 1I8Un9Dg-ag TEUIIXEIT 9.01 90-0 /£T-0 180-0 ] SI-0 6:GG 16-TI — — u9goIxg g UOA TeYETT soydiuas 19suT J ar "UAPEIHÁY vy:9 $0-O 160-0 160-0O ] 98£-OLI9YK:0 1G.6 [docAuthor] EK os KG Kettes e e kelee éáet usyyy 189 DUD 6-2 £0-0 160-O 160-0O ] G6-OLIS-0O 8-6 G.9gy [6I-ől — — ueyyy Ted 0WT sor6om oL.-§ 10-00 1£0-0 160.-O GY-0 IT-I L-G8 16086 7 G 72 44 ) TETarut TAT veri 90-0 1 T0-0 [10-00 08€.T Et P-0G 1G9.6 [ togoig g desrgo ur 1I2RUM9D-27 TEMITXEIK €G:-6 $0-O 160-O [T0-0 Zéesrealésst szán L-TY 18-6I TT " uogogg § UOA T933IJA 1599050YVIT 31 TYNIV sZ-6 1G6-0 1G0-O 190-O 1T0-O 1T0-0O "Au "Ág 168.9TÍTG.0O 1T8-I 1T4.$61e.9g 198.GTJ tegoxg 6 uosigo ur 1eyaog-az Tetuturn O0V4-G $I[-0 CT al) SI .() 60-00 60-00 "Au j "Aa TG-oIl 19.00 LS-T EGE 0.£EG €9.G u9goJg Ö UuoSTgO UT 118£U190-2 TEUTTXBIA MOSZ ÉT ÉOETOGSOK KEDD EZŐSOtÉz0s0 90 [A DZÁOLÍTO0 ] €öotó I 8aD4 A Bogi I 488 uogorg g UOA T9ITN önzssxigan "IPNS 0-8 [E[I-0 1 €£0-0O Z40-0 1G60-O /GI0-0O "Aa FÁT EG GEO KÖZE NNA £8.-C9IT-9Y IE6-TI 0825 02 hella RE VES OJ OT TT GUGA I ] J ITJNIA önzssztgeng "IpJou 964Ig90u00jg 00.6 JeT.0 ST.0 [ETSOZÍTOSOÁT 60-02 [Aa [Aa 08.95 OZOTT: 9 Ner EL Ke agg 5 sat zt e NT 1 VENDMONT "uonoog ma] az o] wr log] m ! s los! o99 [rogy] um tot ltorag] az ] "018 jaepung "SZAOUSSEH USJYJDNSJOJUN JOP OTIO4BL-USJSÁJLUV 390 ÁRPÁD V. ZSIGMONDY und stimmt mit dem Zuge der Gebirge überein. Ihre Máchtigkeit vartert zwischen 2—8 m, NO-lich von Kaditza bis 18 m. Ihr Einfallen ist gleichfalls eim verschie- denes, es variiert zwischen 307—80"9; die Fallrichtung ist bald g. N, bald g. 5. Die gröbte ununterbrochene Streichungsrichtung beobachtete ich am Gebirge Ptoon auf circa 3 km. Zur Beurteilung der Teufenerstreckung bietet der östliche steile Abhang des Ptoon-Gebirges, 250 m senkrecht gemessen einen guten Madstab, Bei einer Máchtigkeit von 4—5 m, und in einer dem oberen Teil áhnlichen Zu- sammensetzung setzt die Lagerstütte wahrscheinlich noch tiefer fort. Das Bisenerz ist gröbtenteils von pisolithischem Ansehen, verwittert leicht, jedoch auch konglomeratartig. Seine Farbe ist braun, Strich braun und ist schon zufolge seiner chemischen Zusammensetzung ein Brauneisenerz. Auf die Magnet- nadel wirkt das eine, im Gebirge Ptoon befindliche Lager, ein wenig und scheint diese Lagerstütte ein umgewandeltes Magneteisenerz zu sein, dem böhmischen Bisenerzvorkommen von Krusna hora vergleichbar sein. Die chemische Zusammensetzung der Erze von den besagten Fundstellen zeigt keine groBen Unterschiede. Ihr /Fe-Gehalt variiert zwischen 38—5399. Mn—0-6; 510,—3—15; Cr.09—18—6-4; 7T1—0-2; P:0O5—0-1—0-2; 5§—0-02; A1.03—6—1699 ; N1—0-02—0-2. Bald am Hangenden, bald am Liegenden der Lagerstátte ist eine bis 01—02 m máchtige Schwarte zu finden, in welcher Partieen vorkommen, welche Ni-reich sind und sogar auch bis 2594 angereichert den wertvollen Garnierit bilden. Neben dem am westlichen Teile des Paralimni-Sees liegende Dorfe Hun- gara ist neuerdings eine Garnieritgrube eröffnet worden. Nachdem das Tonnen- Unit des Garnierit mit Kr 10—15 bezahlt: wird, so ist ein 899 N1t-Gehalt auf- weisende Garnierit pro Tonne Kr 80—120 w ert, d. 1. eimem 36—50 Gr/T gold- háltigen Erze gleichwertig. Im 12 Apostel-Bergwerke zu Brád ist der durchschnitt- liche Goldgehalt pro Tonne, wie bekannt, 10—12 Gr. Das Bisenerz ist an dem in Rede stehenden Gebiete zwischen dem Serpentin und dem oberen Kreidekalkstein eingelagert, weshalb es früher als ein Kontaktge- bilde betrachtet wurde. Entgegen dieser Auffassung halte ich mit NOTTMAYER das — Bisenerzvorkommen hydrogenetisehen Ursprungs. NOTTMAYER nimmt eine aus einer Ouelle des Meeresbodens abgelagerte, eisenhüáltige Materie an. Er ist der Meinung, daB das einst gesechlossene BEisenerzgebiet durch Erosion in mehrere von einander abgesonderte Teile zerstückelt wurde, wo hingegen dort, wo die oberen Kreidenkalke als eine Schutzdecke blieben, die Erzablagerungen an der Ablagerungsstelle erhalten geblieben sind. Demgegenüber sind meine Beobachtungen die Genetik der Eisenerzlagerun- gen betreffend folgende: Das Streichen der Lager, wie auch die Richtung der Bergrücken stimmt meistens mit dem Streichen der Formationen überein. Letztere sind micht zu- sammenhüngend, wie z. B. die französiseh-deutsche Minette der Jura-Perio0de, sondern zeigt getrennte Ablagerungen. Das konglomeratartige Vorkommen des Bisenerzes2 kann auf eine Ouellen-Bildung zurückgeführt werden. Das von 1 The Iron Ore Resources of the World. I. pag. 345. : Bin derartiges konglomeratartiges Vorkommen war auch beim kontaktmetac GRIECHISCRE EISENERZVORKOMMEN. 391 mir begangene und in Rede stehende Gebiet litt sehon seit uralten Zeiten viel von máchtigen Erdbeben. S0 entstand z. B. unter anderen vor 10 Jahren gele- gentlich des groben balkanischen Erdbebens circa l km von der Stadt Atalanta ein circa 200 m langer 5—8 m breiter klaffender RiB, welcher die gleiche Strei- ehungsrichtung mit bekannten Bisenerzlagerungen hatte und durch welchen, laut Mitteilung der Eingebornen, Gas und Schlamm entströmten. Diese Erschei- nung dürfíte auch in den vorangegangenen Zeitaltern geschehen sein und Gele- genheit zum Ablagern des Eisens aus seinen Lösungen gegeben haben. Ich mub noch bemerken, dab die Körnchen des Konglomerats nicht vollkommen rund sind, auch weisen sie keine schalige Struktur auf. Diese Zustánde können mit der steten tektonischen Bewegung des in hede stehenden Gebietes erklárt werden. Der Anfang und die Entwicklung der am 6 KEisenerzgebiete von Atalanta Psakna befindliehen Eisenerzgruben ist auf kaum 20—25 Jahre zurückzuführen. TELLER macht in seinen Aufnahmsberichte vom Jahre 1876 blob von dem Eisen- erzvorkommen neben Psakna Erwáhnung. Die Produktion der Fisenerzbergwerke der Umgebung, die gleich den übrigen griechischen, bloB auf Export arbeiten (hauptsáchlich deshalb, weil ihnen Brennmaterial mangelt) zeigt die nachstehende Zusammenstellung in Tonnen : N9005S ZS tte ZSZ S b onnen IG TER TÉRESER élek ESŐ 382,000 Ki TJOSSZ AZ kelet 190,000 4 TOO KÉRNE et Zres eke 110,000 ( TOKON SEA Szetszt ere 180,000 ( Der Rückfall der Produktion im Jahre 1908 ist der amerikanischen Krise zuzusehreiben. Von dieser Umgebung erwáhne ich noch, dab zwischen Psakna und Chalkis auch Chromerz, anscheimnend als eine magmatische Ausscheidung im Serpentin vorkommt und eine Zeit lang den Gegenstand eines Bergbaues bildete. Bei den unterirdisehen Arbeiten kam man angebliech unter das Meeresniveau, so dab die welteren Arbeiten zufolge Wassereinbruches unterlassen werden mubten. II. Das EKisenerzvorkommen bei Kakosalesi. Von dem, zwischen Athen und Theben in einer Höhe von 156 m über dem Meeresspiegel liegenden kleinen Dorfe Kakosalesi, in einem nach 14" 10? streichen- den und nach aufwárts sich hinziehenden Tale bis zu einer Anhöhe von 250 m über dem Dorfe, gibt es ein Eisenerzvorkommen eleicher Oualitát, wie das vor- vorerwáhnte, durch mehreren Sehurfbaue aufgedeckt. Das Mustergestein des 2—4 m máchtigen Eisenerzlagers ist Kalk aus der oberen Kreideperiode. In einer bald kleineren, bald gröberen Entfernung vom Liegenden der Lagerstátte befindet sich ebenfalls der diese Gegend charakterisierende Serpentin. Die chemische morphen Eisenerzvorkommen der $St.-Archangel-Eisenerzgerube in Vaskó zu beobachten. Dieses Erze wurde von den Bergleuten bezeichnend cKukurutzerzs; genannt. 392 ÁRPÁD V. ZSIGMONDY Zusammensetzung und physische Eigenschaften des Eisenerzes sind fast iden- tiseh mit denjenigen des Hisenerzes von Atalanti-Psakna, so dab angenommen werden kann, dab die Genesis mit diesen identisch ist, und mit Rücksicht auf den Kalksteimm und den Serpentin ebenso auch sein Álter. III. Das Eisenerzvorkommen wvestlieh von Athen. Lepsius kartierte Attika und veröffentlhcehte dessen geologisehe Karte im MaBstabe 1 : 25,000. In dieser sonst sehr genauer Karte sind die in Rede ste- henden Vorkommen in der Umgebung von Feldberg, Ziegenberg und der Ruine Hagios Elias nicht ersichtlieh gemacht, wahrscheimlich weil die Anschlüsse in spüterer Zeit bewerkstelligt worden sind. Die FBisenerzlagerstátten sind zwischen den Kalken der oberen Kreidepreiode neben der heiligen Strabe Athen- Eleusis, ferner náchst dem Piraeus aufgeschlossen. Das Streichen dieser Bisenerzlagerungen wechselt zwisehen 69" und 142; ihr Fallen ist bald ein östliches, bald ein westliches ca. 2597—30". Ein Teil des Eisenerzes zieht die Magnetnadel stark an, seine sonstigen physischen und chemischen Bigenschaften sind denjenigen der oben bereits behandelten gleich. (Siehe Analysentabelle.) Beim Vorkommen von Hagios Elias ist als Neben- gestein auch der bereits öfters erwáhmte Serpentin ersichtlich. Wine N1-Aus- scheidung bemerkte ich hier nicht. Die geringe Streichungsausdehnung der Lagerstátten sind die Ursache, daB hier trotz der günstigen geographischen Lage ein intensiverer Bergbau nicht entstanden ist; gröbere Erzmassen könnten eventuell nur in der Temfe vorhan- den sein und mübte man hier zum Tiefbaubetrieb übergehen." IV. Das Eisenerzvorkommen von Seriphos. Auf der zur westlichen Gruppe der Kykladen gehörigen Insel Seri- phos war der Bisengrubenbau schon seit uralter Zeit bekannt. Noch heute sind die aus den alten Urzeiten zurückgebliebenen Stollen am westliehen Ufer der Insel und W-lieh vom Stádtechen Seriphos im Inneren der Insel zu sehen! Der südliche Teil der Imsel ist, wie die Kykladen überhaupt, gebirgig, besteht meis- tens aus Granit, untergeordnet aus Gneis und Kalkstein ; dieser ungefáhr 144 Teil der Insel heibt Challara und wurde von der griechiscehen Regierung dem Lande in der Weise reserviert, dab sie das auf diesem Teile der Insel vorkommende Bisen- erzvorkommen verpaehtete und der eingetlossene Pachtzins zur Hebung des. Marinewesens verwendet wurde. Die Bisenerze kommen hier angeblieh sowohl im Granit, wie auch im Gneis vor. Der Kisengehalt des Erzes betrágt gegen 65 — 6697, 510,—689), Mn—0-294 ; §—0-299, P—0"-00294, so dab es zu den besten Oualitáten gehört. Die Lager besitzen die Form von gestreckten Linsen ; zwischen dem Bisenerz eibt es auch Marmor. Die Erzerzeugung ist hier eine ziemlich leichte 1 In ecínem Eisenschlackenstücke aus Seriphos fand man eine (Geldmünze von Kar- thago aus dem IV. Jahrhundert vor (hr. Geb. GRIECHISOHE EISENERZVORKOMMEN. 393 und betrágt der Selbstkostenpreis laut Daten der amtlichen Verpachtungs- Kund- machung verschitít, kaum 4 Drachmen pro Tonne. In dem W-lieh von Challara grenzenden Inselteil produzierte der bekannte Grubenbesitzer GROHMANN seit 1869 3.650,740 Tonnen Kisenerz. In den letzten fünt Jahren war die Produktion der GROHMANN-Gruben wie folgt: HOOGKEStetstérétt ák . 178,600 Tonnen IOTAZSTe sizéésa ette st LODZÁ00 € TSOSSZÉKÍZS S sás et" X025900 ( TJO9ZASE SE zsé 88600 k LIA0SSt szo sáásee 4000 ( Im Jahre 1910 bescháftigte GROHMANN 320 Gruben- und 430 sonstige Ar- beiter. k Am NW-lichen Teile der Insel Seriphos ungefáhr 100 m über dem Meeres- spiegel ist ein von mir untersuchtes 2—25 m 6 imichtiges Hisenerzvorkommen im Glimmersehiefer zu finden, mit einem steilen Fallen und einem 22h 5" Schichten streichen. N-lich von hier in einer Höhe von 100 m am Meeresspiegel fand ich im Nebengestein Sehweizerit, so dab dieses Hisenerz als kontakt- metaphorfen Ursprunges anzusprechen wáre. Hier kann man die Kisenerzlagerung mit Unterbrechungen, in einer Streichungsausdehnung von 200 m verfolgen. Die Máchtigkeit des Lagers betrágt 2—3 m, das Streichen 79 109, das südliche Bin- fallen 207, das Erz zieht die Magnetnadel stark an. Der KEisengehalt des Eisen- erzes ist grob, von Verunreinigungen ziemlich frei. Siehe Analysentabelle. Der bekannte egriechische Grubeningenieur CORDELLA bezifferte die Hisen- erzmenge der Insel Seriphos in Jahre 1878 maximal auf 2 Millionen Tonnen. Seit- dem aber wurden schon mehr als 3 Millionen Tonnen EHisenerze produziert und erst jetzt wird das Erz in gröberem Ouantum geliefert, so dab als Gesammtmenge das mehrfache der obigen Schátzung erwartet werden kann. V. Das Eisenerzvorkommen von Amorgos. Die Insel Amorgos ist die östlichste der Kykladen, besitzt eine Fláche von 124 km?, die EHinwohnerzahl betrágt 3300 ; sie gehört zu den frucht- barsten der Kykladen. Die geologischen Verháltnisse betreffend mub ich bemer- ken, daB ich N-liceh vom Dorfe Katapula und vom Eliasberge Glimmersehiefer und kohlensaures Bisen centhaltende Gesteine fand. Das Streichen der am N-lichen Teile der Insel aufzufindenden unbetrüáchtlichen Bisenerz-Lager ist bald 18", bald 8? 59, mit einem BEinfallen von 3097—60". Die eine ist manganháltig ; ihre Máchtigkeit ist gegen 175 m. Das Vorkommen gibt von bergmánnischen Stand- punkte aus überhaupt zu keimerlei Hoffnung Anlab. Endlich sei mir noch gestattet zu bemerken, dab das neue griechische Berg- gesetz im Jahre 1910 ins Leben trat. Földtani Közlöny. XLIV. köt, 1914. 26 394 ÁRPÁD V. ZSIGMONDY Die Produktion der wichtigsten Erze in Tonnen war folgende : J 1910 1911 1912 EISSNOYZŐ HEsé EZT 1 ezt 608,000 496,731 376,931 Manganhültige Erze u — mm om ) 36.000 27.482 12212 BIGLOTZO: zzz zót za zt VE RÉS ELÉ 185,200 182324 175,463 Zinkerze (Z.-inhalt 28—3299) .. u. .. 37,100 35,956 39583 Nikkelerze (6—890 Ni-Ge-halt) u. u 185 6.724 ] 15,979 [Eg zzz zs e E ezet 33.300 31553 ] 29.795 Andere Erze wurden in geringerer Menge produztert. Der Gesamtverkaufswert der Produktion betrug VINO zetét sztk 7.953,773 Drachmen FLOAT ASSE e SZERÉT 7.030126 ( AZT ETEK 6.969 825 ( Die Gruben bescháftigten insgesamt 6933 Arbeiter. Das Iisenerz wird ins Ausland, meistens nach England exportiert. Die neusten balkanischen politischen Umwölzungen werden zweifelsohne, insoferne auch auf den griechiscehen Grubenbau einen Binflub haben, als die Pro- duktion wahrscheinlich wieder erheblich zunehmen wird. Budapest, den 5. Nov. 1913. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1913—1915. évi időközken. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára és az egyetemes s vegyé- szeti szakosztály dékánja, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia- Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök ( Vizeprásident): IGLóri Szovracrm Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : PAPpP KÁRoLY dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : MaARos IMRE, m. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier): ÁAscHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. Funktionüre der Fachsektion für Höhlenkunde. Elnök (Prásident): LENHosSÉK MiHÁLy dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizeprásident): BELLA LaJos, nyug. főreáliskolai igazgató. Titkár (Sekretár): Kapié OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. A választmány tagjai (AusschubBmitglieder) I. A Magyavországon lakó tiszteletbeli tagok : (In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 1. ILosvav LaJos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Aka- démia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat elnöke ; a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 2. PALLINI INKEY BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke. 26" 396 4. KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 5. KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 6. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Itézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság elnöke; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. . TereGpi horn Lasos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeo- lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 5. SEMSBI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 9. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. II. Választott tagok. (Gewühlte Mitglieder.) 1. Emszr KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. 2. FRANZENAU ÁGosroNn dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. 3. HoRusirzkY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus. 1. KoRmos TIvADAR dr., m. kir. I. osztályú geológus. 5. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. 6. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. rk. tanár, a M. T. Akad. levelező és a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. MAuRirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár, a tudomány- egyetemen az ásvány- s kőzettan ny. rk. tanára, a M. Tud. Akadémia a] levelező tagja. 8. PÁárrv Món dr., m. kir. főgeológus. 9. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni Völdtam Társulat örökítő tagja. 10. Timkó IMRE, m. kir. főgeológus. 11. TRerrz PÉren, m. kir. agro-főgeológus. 12. ZIMÁNYI KÁRoLrYy dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia levelező- s a Magyar Földtani Társulat örökítő tagja. 1900. 1903. 1906. 1909. 1912. A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT MUNKÁK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. I. Adatokazlzavölgyielsőszakaszageológiaiviszo- nyainak ismeretéhez, különöstekintettelaz ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. II. A háromszékmegyei Sósmező és környékének geológiai viszonyai különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta Böckm Jáwos. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. (Arbeiten J. Böcgrs über ungarische Petroleumgebiete). Die Geologie des Tátragebirges. I. Binleitung und stratigraphischer Teil. II. Tektonik des Tátragebir- ges. Írta dr. UHrrG VIkKToR. Megjelent a Denksechriften der mathematisch- naturwissenschaítlichen Klasse der kaiserlicehen Akademie der Wissen- sehaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. I. Aszovátaimelegésforrókonyhasóstavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNDOR. Megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ban. (Abhandlungen A. KALECSINSZKYs über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. Die Kreide (Hypersenon) Fauna des Peterwardei- ner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PermHő Gyura Megjelent a Palaeontographica LII. köte- tében, Stuttgart, 1906-ban. Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyaiés éretelérei. Írta dr. Párry MóR Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvé- nek XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit M. PáÁrrYs über das siebenbürgisehe Erzgebirge). 398 ú ge 1 ne Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április bó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Föld- tani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szak- folyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmánynak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyujtásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány 1911 május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A külön- lenyomatok költsége 50 példányonként és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvé- nyesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéziratot, mint a fordítást pontos kelettel lássa el. A kéziratot vissza nem adjuk. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni sziveskedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely. A helyesírásra irányadó a Föl d- tani Közlöny I9II évi 41. kötetének 578—590. oldalain közölt helyesírási szabályzat, amelyet az érdeklődő munkatárs uraknak szívesen megküldök. Kelt Budapesten, 1914 április 20-án. A Szerkesztő Bizottság nevében: Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gefálligen Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, dab er es nicht gerne sieht, wenn ein Verfasser eine Arbeit, die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen Beschlu8 beachten zu wollen. c Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Verfassers gelifert, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K a 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünschten Titelaufdruckes am Um- sehlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrügt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französisehe oder italiénisehe Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen überschreitenden Teiles von dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. April 1914. Dr. K. v. Papp erster Sekretür. PÁLYÁZATI HIRDETÉS A SZABÓ-ALAPBÓL A Magyarhoni Földtani Társulat 1914 március 4-i választmányi ülése elhatározta, hogy a SZENTMIKLÓSI SzaBó Józser nevét viselő emlékalapítvány kamataiból 300 koronás nyilt pályázatot hirdet a kBudapesti Hármas határhegy, Kiscellifensík ésa Rózsadomb közé eső ter ü- let részletes sztratigrafiiai és tektonikai kidolgoz á- sára. Akik eme munka elvégzésére vállalkozni hajlandók, szíveskedjenek ter- vezetüket a Földtani Társulat titkári hivatalának (Budapest VII., Stefánia-út 14.) f. évi junius hónap 1-ig benyujtani. Budapest, 1914. április 1-én. A titkárság. 400 A , Földtani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtani ásványliani és őslénytani megismertelésére s a földiani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonkéni öt ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani Jársulat rendes tagjai (10 K évi lag- sági díj fejében kapják. Előjizelési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Osszes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt den Títel xordentliches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, zu gebrauchen ; auch können die Mitelieder an den Fachsitzungen und der jiihrlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jührlich. einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kel. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französischer oder englischer Übersetzung. Ordentliche Mitglieder entrichten jührlieh einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Bintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpfliehtungen ein für allemal nachkommen. FÖLDTANI KÖZ ZLÖNY XLIV. KÖTET, 1914 MÁJUS-—JUNIUS, 5—6, FÜZET, ÉRTEKEZESEK. MOCS KÖZSÉG KÖRNYÉKE. Írta: TELEGDI RorH [LaJos. Az 1918. év nyarán a kolozsmegyei Mocson tartózkodván, e község környékén nehány kisebb kirándulást tettem, hogy ezen mezőségi vidék geológiai alkotásáról pontosabb tájékozódást szerezzek. Megfigyeléseimnek eredményét a következő sorokban adom. A község K-i végén emelkedő Cosrani nevű hegy Ny-i lejtőjén sárga agyagmárga (alárendelten betelepedett homokkal és laza homokkővel) van feltárva. A rétegek itt 37-kal KÉK-nek dőlnek. Ugyanezt a dőlést mutatják a rétegek innen Ny-ra, Mocs É-i végén és a Keszü felé vezető úton, hol 5" alatt K-nek és KÉK-nek dőlnek. Mocstól az országúton Ny. azaz Mező (Oláh)-Gyéres felé haladva, ez utóbbi községtől nem messze (K-re) az út fölött leásás látható. Itt rétegzett sárga és kékes agyagmárga, fölötte homok és márga, a réteges agyagmárga alatt pedig homok és fehér vagy szürke homokkő van feltárva. Ezt a homok- követ fejtik 15. Közvetlenül e homokkő fölött az agyagmárgában számos növényfoszlány és sárga agyagvaskő-gumók, a felső homokban pedig ho- mokkő-gömbök láthatók. A rétegek itt is 59-kal KÉK-nek dőlnek. Ha Mocstól DNy-i irányban, Alsó-Szovátnak tartva, a vízválasztón át Ny-felé haladunk, a vízválasztó Ny-i lejtőjén lehuzódó árkokban vasta- gabb fehér meszes homokot látunk feltárva, mely homokra okkersárga és kék rétegzett agyagmárga van betelepedve. A rétegek itt szintén KÉK-nek dőlnek. A durvább homokban, mely részben lazább homokkővé válik, egy kagyló kopott töredékére bukkantam, mely a Tapes gregaria PaRrscnH-tól ered. E fehér homok és homokkő a betelepedett rétegzett agyagmárgával tehát szármáciai korú, folytatását a csapásirányban az előbb említett mező- gyéresi feltárásban találjuk, hol a homokkövet fejtik. Az ott látható homok és homokkő fölött települő növényfoszlányos, agyagvaskő-gumós és homokkő-gömbös rétegek pannoniai1-pontusi: korúak. A szármáciai homok és homokkő alatt azután a felső mediterrán következik a betelepedett dacituffával, mely tufa Mezőgyérestől Ny-ra az országúton több ponton feltárva látható. Rétegei 5"-kal KÉK—ÉK-nek dőlnek s tovább Ny-ra az országút fölötti lejtőn messzire nyomozhatók. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 27 402 TELEGDI ROTH LAJOS A rétegek tehát — mint a mondottakból látni — az említett kis területdarabon — konkordáns dőlés mellett — az egész az erdélyi medencéből ismert neogén rétegsort képviselik. Gázkiömlés Mocstól D-re, alluviális területen, a Tóthá- zára vivő út közelében ismeretes.. Budapesten, 1913 szeptember 1-én. KVARCPORFIRITOK A SEBES VÖLGYÉBŐL. Irta: VENDL ÁLADÁR dr. SAS TOSAT ábrával — A Sebes-folyó vidékét eredetétől kezdve egészen Szászcsór községig a csillámpala-csoport kristályos palái borítják. Ezekben a kristályos palákban a felvételi területemtől északra levő vidéken Láz és Sugág között több pont on 1—2 m vastag eruptív telérek lépnek fel. E telérekről e terület geoló- giai tanulmányozója, HaáLAvÁTs GyurA ! 15 megemlékezik, ki e teléreket kvarcos porfir-dajkok néven említi. E telérek geomorfológiai szempontból jelentéktele- nek, mert igen vékonyak; egyébként azonban igen érdekesek, mert helyenként meglehetősen sűrűn lépnek fel. A Sebes völgyében vivő országút a 21 km-es kőnél körülbelül 1 m vastag telért tár föl, melly KDK—NYyÉNY-i irányú s lankásan dől ÉÉK felé (40. ábra) a csillámpalacsoport kőzeteiben, miként LIrraA dr. kollégámmal együtt alkal- mam volt megfigyelni. Maga a telér kőzete hamuszürke színű, melynek tömött alapanyagában makroszkóposan csak földpát, kvarc és kevés biotit ismerhető fel, portiros kiválás gyanánt. A kőzet üde, erősebb posztvulkáni hatások nyomai nem észlelhetők rajta. Igen sűrűn látszanak ezek a telérek Kápolnától D-re. Közülök igen jól feltárt és jól megközelíthető az a két telér, mely a híd átellenében, a D. Cornetul felől jövő árok betorkollásánál a kristályos mészkőben fordul elő. Itt a kékes- szürkés, helyenként teljesen fehér, jól rétegzett kristályos mészkőben két telér fordul elő egymás fölött; a felső telér mintegy 1 m, az alsó pedig 1750 m vastag (41. ábra). A telérek mentén a mészkő teljesen átkristályosodott, miként ez főleg közvetlenül a felső telér fölött észlelhető. Mind a két telér KDK—NyÉNY-i csa- pású és DDNy felé dől. E telérek egyikét már HALAvÁTS 15 említi, sőt fotogra- fiát is közölt róla. HAravárs szerint e telér a kristályos mészkő fekűjében levő gnájszban körülbelül 175 m vastagon fordul elő. A másik, magasabban levő telér 1 HALAVÁTS Gy.: Szászsebes környékének földtani alkotása. A m. kir. Földtani Intézet évi jelentései 1905-ről, p. 70. HALAVÁTS Gy.—TELEGDI RorH LAJos: Szászsebes környéke. Magyarázatok a magyar korona országainak részletes geologiai térképéhez. Budapest, 1910. 2 HALAVÁTS GY.— TELEGDI ROTH LAJOS : I. c. p. 7. és II. tábla. KVARCPORFIRITOK A SEBES VÖLGYÉBŐL. 403 alulról már nem tűnik annyira szembe s így könnyen kikerülheti a figyelmet. Mind a két telér nem a kristályos palában, hanem — — mint említettem — a kristályos mészkőben lép fel. A két telér képződését elég intenzív posztvulkáni hatások kisérték, ami makroszkoposan már a kőzet kifakult, fehéres színén is feltűnik. A kőzet biotitjai meglehetős nagy mértékben kloritosan és epidotosan elváltozottak; a földpátok zavarosak s fehérek. Egyébként ez a két telér kőzete is teljesen olyan, mint a 21. km-es köőnél feltárt teléré, mint ez a következőkből részletesebben kitűnik. A 21. km-kőnél feltárt hamuszürke színű kőzet makroszkóposan tömött alapanyagú. Porfirosan kivált elegyrészei gyanánt makroszkóposan plagio- 40. ábra. Kvarcporfirittelér a Sebes völgyében a 21 km. jelzésű könél. K — kvarcporfrrittelér, klász, kvarc és az aránylag kevés biot it ismerhető fel. Ezekhez a mikroszkópi megfigyelések szerint még magnetit, apatit, igen kevés epidot ég pirit járul. A porfiros kiválások aprók, többnyire maximum 0-5 mm nagyok. AS pilVazoarolk Vársz 1010) szerint táblás, üde, többnyire víztiszta, csak helyenként szürkésen, minden valószínűség szerint kaolinosan elváltozott; rit- kán szericitpikkelykék is előfordulnak benne. Rendszerint albit, ritkán albit és periklin ikrekben kifejlődött. A (010) lapon az extinkció 07 körül; közel a-ra : h metszetben a kioltás --9"; a" 1541, 9— 1541 (a Becke-féle vonallal meg- határozva). A (010) lapon 7 excentrikusan lép ki. Mindezek az adatok már kissé andexin felé hajló, átlagban Ab.94n—4Ab:44Anog összetételű ol1igo- klászra utalnak. Ritkán a plagioklászokon zónás struktura is észlelhető ; rendesen azonban ez csak egy héj s egy magban nyilvánul meg. A mag a héjnál kissé bázisosabb, csak igen kivételesen lehet három zónát felismerni. Néha a plagioklász szélén kvarcos infiltrációk mutatkoznak. Gyakran a plagioklász lt 404 Dr VENDL ALADÁR egyéneit végtelen keskeny, igen savanyú zóna veszi körül. Zárványként biotit, s kevés kvarc fordul elő a plagioklászban. A kvarc egyénei víztiszták; a dihexaederes forma gyakran felismer- hető rajtuk. Rendszerint finom porszerű interpoziciókat s néha alapanyagrész- letet, ritkán biotitot zárnak magukba. A biotit erősen pleochroos: 7 — kávébarna, 9— 7, a — sárga. Opti- kailag negativ, tengelyszög 07 körül. Ritkán a biotit kloritosan elváltozott; néha epidotot és kalcitos bomlási terméket tartalmaz. 41. ábra. Kvarcporfirittelérek a kristályos mészköben. K — kvarcporfirittelér. Az apatit színtelen parányi kristálykái főként a biotitban és a bio- titok körül fordulnak elő. Amagnetit parányi szemekben lép fel. Az epidot, mely minden valószínűség szerint másodlagosan képződött, ő — sárgászöld, 18 — világossárga pleochroizmusú. Az apró sárga szemekben előforduló pirit is szekundér eredetű. A kőzet alapanyaga igen apró szemű, holokristályos, mikrogránitos. Az alapanyag túlnyomó részben kvareból áll, melyhez sok földpát és kevés zöldes biotiíitfoszlány járul. A földpátok alárendelten megnyúlt, keskeny lécalakúak, többnyire azonban a csiszolatokban rektangulárisak. A földpátok túlnyomó részben ikres vagy ikerlemez nélküli, igen savanyú oligoklász- szerű plagioklászok ; és részben ortoklászok. Figyelembe véve, hogy a kőzet porfirosan kivált földpátja a plagioklász: s hogy az ortoklász úgyszólván kizárólag az alapanyagra szorítkozik, a kőzet kvarcporfiritnak minősül. KVARCPORFIRITOK A SEBES VÖLGYÉBŐL. 405 A kőzet kémiai alkotása : : "/o Mol. 9/, ÓL L ERRE Szét NE hé 72-41 78-08 MIO SZSÉ KE ETTE ETT ett Se Fnyon ZTSOKÉLÉLNÁS ÉSE TÉgA Ke ősi 18-11 A HEGEL AS SÁÁTBÉSA dás 0-10] uutén Biegüzáraka ekék enkttezlá 0-04/ 0718 GAOAna stk etette osztá 2:28 2:64 TVT GJÓG KESZ nezet 0-40 0-64 NTI A KEN A ST ette S 5"80 6-08 SOLA ESTE e set ette 1-32 0-91 ÜZ AGY ÉSZT s SES NÁRÉ NÁSZ EE 0-51 TNTETTETMEN) GJ SEEN ADNÉK KSE nyom Összesen: — 100-97 Elemző: Emszr KÁLMÁN dr. Az OsANw-féle parameterek : s EB08 AZ G 99 GES XA. BZ OTT. T —189 (AI felesleg, mely számításon kívül maradt). $78-os d13-a C5-1 Í1:5 "8-7 Az Osaww-féle új parameterek : fejoa MJAK So at fe All] SA KOSEZ ZA Kt s tajteégzétó 1, IN MKSSZTOMŰ JU KOZ 161 A kvareporfiritok közül az Electrik Peak, Yellowst. P. kvarc- csillámporfiritja áll e kőzethez legközelebb : SAIF — 245, 3, 25 ANNO ÁT mo 0 10 ÜNIKSEZÜTTŐ MC 51 Az SAIF és AIC Alk értékei inkább a kvareporfirok, illetőleg a riolitok összetételére emlékeztetnek. NK-nak értéke azonban e kőzetekre vonatkozólag szokatlanul magas volna? Az NK viszony inkább a dioritos magma kőzeteire, főként azonban a kvarckeratofirokra utal, különösen ha a magas kovasavtartal- mat is mérlegeljük. A Mühlental, Harz kvarckeratorfirjára vonatkozólag :" 1 Kikerekítve. 2 OsSANN A.: Petrochemische Untersuchungen, Heidelberg, 1913. S. OBANNTA : 1 ős 406 D: VENDL ALADÁR SAIF — 255, 3, 1-5 ALC Alk — 145, 2-5, 18 NK — 8-6 MC — 18 Ez utóbbi értékek eléggé megegyeznek az előbbiekkel. Mindössze az ALCAIK viszonyszámokban nyilvánul lényegesebb eltérés, aminek oka abban rejlik, hogy a kvarckeratofirokban a porfirosan kivált plagioklász albit, míg e közetben oli- goklász. E számok alapján ez az oligoklász tartalmú kvarcporfiritunk már átmenet a kvarckeratofirok felé. A Kápolna mellett a kristályos mészkőben levő említett két telér fakószür- kés, fehér színű kőzete szintén ugyanolyan petrografiai alkotású, csakhogy a kissé intenzivebb posztvulkáni hatás folytán kevéssé elváltozott. Nevezetesen oligoklász földpátjai mind zavaros, részben monoton anyaggá alakultak, mely minden való- színűség szerint kaolin, itt-ott a földpátokban szericitpikkelykék is fellépnek. A biotitok meglehetősen kloritosodtak és epidotosodtak. A kvarcok dihexaederesek. Az alapanyag is olyan, mint az előbbi kőzeté, csakhogy. földpátjai kevésbbé üdék. E közet kémiai összetétele : "fo Mol. "/ DSL SZA S REL OT TI SZESZES Ze 78-40 EBESZ TO ZAKÓ OKKAS STB TÓ nyorn. ROSE De ees ete ket azé tlété et A B0 tsz: sás kieszt ős 11-50 EGO ZTA zt ezet ee tte etet. 0770] tré VZJER E Bketek Éjőkő eMáTENE VŐ ÖKÉRÜS TEK, ORÉGÍSZ a ezt SES kb GYOZ EA Száz a e ete S Ti esete zola 1 elet ESZT tert őES ekor 2:30 NK SZA Sz SE Ata ÜZE Esz ztteés e esetet 0-66 JEA TEK TS elte SDDS Ses zée se éktet 590 TERT ES Eat Aze zett TS SAE Re 1709 EZZ A YESZÜ s tá a e kser TETÉSE 075 100-00 ERÖZ et et E SE GZ K ST 0-08 100-19 Elemző : EMszT KÁLMÁN dr. Az OsAxw-féle parameterek : 8.— 020 AIZID99s GES BŐ TESZEL TSE29k S78-40 A13-s Ca-6 f1-6 7184 HJÁALE 25-07 OslssÜ ALCAlk — 16-6, 8"3,10"1 NK — 84 MC — 22 Ezek szerint is ez a kőzet teljesen egyezik az első kvarcporfirittal. KVARCPORFIRITOK A SEBES VÖLGYÉBŐL. 407 Bár a leírt két kőzet egymástól távol fordul elő, a teljesen egyező petrografiai és kémiai karakter mégis arra utal, hogy ugyanabból a magmából képződöttek e megvizsgált telérek. Sőt e körülményből még arra is joggal követ- kezetethetünk, hogy az e területen előforduló többi kvarcporfirittelér 15 mind ugyanannak a magmának a feltörése révén alakult ki. E telérek egyik-másikának kialakulását kisebb-nagyobb mértékben posztvulkáni hatások is kísérték. Budapest, 1914 április 1-én. A HATVANI CUKORGYÁR TALAJÁNAK VÁZRÉSZEI. Irta: VENDL ÁLADÁR dr. Az egységes talajvizsgálati módszerek kidolgozására alakult internacionális bizottság magyar tagjai SIGMOND ELEx dr. műegyetemi tanár vezetésével a hat- vani cukorgyár talaján tanulmányozzák a vizsgálati módszereket. E talaj váz- részeinek mineralógiai szempontból való tanulmányozása céljából "SIGMoND dr. úr a következő nyolc talajfélét adta át nekem: 1. hatvani talaj ; 2. a hatvani talajnak sósavban oldhatatlan része 1 órai oldás után; 3. a hatvani talajnak sósav- ban oldhatatlan része 10 órai oldás után; 4. a hatvani talajnak sósavban oldhatatlan része 120 órai oldás után; 5. a hatvani talajnak sósavban oldhatatlan része orosz módszer szerint elemezve; 6. a hatvani talajnak kolloid része; 7. a hatvani talajnak kolloidmentes része; 8. a kolloidanyagnak sósavban oldhatat- lan része izzítás után. E talajminták vizsgálatának eredményeit a következőkben foglalom össze. 1. A teljes talajt gyors ülepítéssel megiszapoltam; a maradékot Thoulet- oldattal két részletre különítettem, melyek egyike a 3-nál nagyobb, másika a 3-nál kisebb fajsúlyú ásványokat tartalmazta. A vázrészek zöme k v a r c, mely- nek túlnyomó része színtelen, kisebb része fekete szenes zárványokat tartalmaz. Néhány kvarcszem rózsaszínű volt. Ezenkívül még a következő ásványokat sike- rült meghatároznom: A kvarcon kívül legtöbb talán a muszkovit. Biotit is gyakori, de jóval alárendeltebb a muszkovitnál; barna és sárgásan kifakult lemezekben fordul elő. Azamfibolok nagy része 7 — sötétkékes-zöld, I 7 — sárgászöld, c: 7 — 16—19" sajátságú; egy-két amfibolszemre vonatkozólag 7 — sötét vörösbarna, ] r — sárga, c:7 — 8—10". Zárványként az amfibolok mag- netitot tartalmaznak. A gránát elég gyakori szabálytalan, kagylóstörésű felüle- tekkel, teljesen izotrop rózsaszínű szemekben ; szemecskéi néha feltűnő nagyok, egész 0 8 mm-ig. A földpátok közül albit törvény szerint ikerlemezeses pl a gioklász, rácsos strukturát mutató mikroklin s kevés ortoklász volt meghatározható. Utóbbiak P szerint lemezesek. A földpátok közül — úgy látszik — a plagioklászok dominálnak. A rutil nem éppen ritka ; egyénei meg- nyúlt, prizmás habitusúak, néha még a terminális lapok nyomai is felismerhetők ; ritkán térdalakú iker is előfordul. Pleochroizmusuk alapján kétfélék : ce — sárgás- barna, uw — világos narancssárga és c — vörösbarna, a — sárga. A zirkon szín- 408 D: VENDL ALADÁR telen prizmácskákban fordul elő, többnyire a koptatott terminális lapok is megfi- gyelhetők. Ritkábban a prizma zóna igen keskeny s a szemecske csaknem göm- bölydednek tünik fel. A staurolt már jóval ritkább; pleochroizmusa : 7 — sötét narancssárga, ] y — halavány sárga. A turmahn hosszukás prizmás termetű szemekben fordul elő, néha még a hemimorfizmus nyomai is szembe tűnnek. A turmalinok kétfélék: w zöldesbarna, e — szintelen, sárgás árnyalattal; és w — igen sötétbarna, e — halavány rózsaszínű. Az utóbbiak sokkal ritkábbak. A mag- netit többé-kevésbbé izometrikus, fekete, friss felületű szemekben fordul elő, egyes kristálylapok nyomai gyakoriak a szemeken, néha az HE nyoma 18 felismerhető. Néhány fekete opak nem mágneses szem ilmemit lehetett. A kevés epidot sze- mecskéje ő — világos zöld, ] 9 — világos sárgászöld pleochroizmusú ; egyes szín- telen szemek klinozoizitra emlékeztetnek. Az apatit ritka, színtelen, meglehetős "gömbölyded szemekben. A hipersztén 185 nagyon alárendelt, 7 — zöld, 7 — teasárga pleochroizmussal. Az igen kevés cianit (100) szerint táblás, színtelen szemekben fordul elő, kioltás az (100) lapon 26—28"; pleochroizmus nincs. A kalcit is ritka szintelen-sárgás gömbölyded szemekben. Fűzöld színű, nem pleochroos 27—29" kioltást mutató augit ot 15 csak egy-két szemet észleltem, hosszúkás szemek alakjában. A klorit halavány sárgászöld lemezkéi is ritkák. Végül egy esetben egy egy optikai tengelyű, kék és színtelen színnel pleochroos. szabálytalan alakú, gyenge kettőstörő és nagy fénytörésű szem csak korund lehetett. A szemek alakjára és nagyságára vonatkozólag a következőket említem fel. Az ásványszemek általában meglehetősen gömbölyödöttek, koptatottak, ami legjobban a kvarc szemecskéin tűnik fel. A nem hasadó, prizmásan kifejlődött nagy keménységű ásványok (turmalin, zirkon, rutil) szemecskéi hosszúkásak, prizmásak, a koptatottság nyomaival. A jól hasadó ásványok (amfibol, cianit) lapos, néha szilánkos szemekben fordulnak elő. A csillámok természetesen le- mezesek. A legparányibb ásványszemek többnyire apró szilánkocskák alak- jában figyelhetők meg. A szemek zömének nagysága a legparányibbtól a 0-3 mm átmérőig változik; de ennél jóval nagyobb, egészen 2—3 mm-ig terjedő kvarc- szemek 1s sűrűn előfordulnak. 2. Az iszapolás után nyert maradék túlnyomó részben ismét kvarcból áll. A kvarcon kívül még a következő ásványok fordultak elő ebben a próbában : muszkovit, gránát, mikrokhnm, plagioklász, ortoklász, staurolit, zirkon, rutal, am- fibol, egy-két szem erősen titántartalmú, megmart felületű magnetit, turmalin, epidot, ciamit, hipersztén; végül egy-két fekete opak, nem mágneses szem csak ilmentt lehetett. Biotitot nem találtam, az amfibolok is ritkábbak, mint az eredeti talajban. A biotíitok — úgy látszik — teljesen, az amfibolok részben kioldódtak. Az amfibolok között oly parányi szemek nem voltak, mint az eredeti talajban. Ezek kioldódtak. Kalcit, apatit és klorit is feloldódtak. 3. E próba ugyanazokat az ásványokat tartalmazta, mint a 2. számú ; azzal a különbséggel azonban, hogy a 2. számúban talán valamivel több amfibol- szem fordult elő, mint ebben. 4. Túlnyomó részben ez a próbaiskvarcból áll. A kvarcon kívül elég sok gránát, staurolitetutilL ziírkon, műsSiz kova, "ekövős , A HATVANI CUKORGYÁR TALAJÁNAK VÁZRÉSZEI. 409 turmalin, cianit, egy-kétepidot, mikroklin, amtfibol, egy szem hipersztén volt meghatározható. Plagioklászt, ortoklászt, magnetitot nem sikerült határozottan kimutatnom. Ezek a sósav hosszú behatására — úgy lát- szik — kioldódtak. Az amfibolok mennyisége ebben a próbában már igen alá- rendelt. Néhány fekete opak nem mágneses szem itt isi1lmenit lehetett. 5. Ez a részlet már több ásványt tartalmaz a két előbbinél, annak jeléül, hogy a sósavval, az orosz módszer szerint való oldáskor a vázrészek kevésbbé oldódtak. A 4. számú próbában talált ásványokon kívül ebben még plagioklászt és ortoklászt is találtam. Amfibol 18 sokk al több fordul elő itt, mint a 4. és 3. próbában. Nehány opak, fekete fémfényű nem mágneses szem valószinűleg ilmemtt volt. Minthogy az eddig említett öt talajminta a különböző módszerek útján visszamaradt ásványokat tartalmazta, könnyebb áttekintés és összehasonlítás szempontjából táblázatban tüntetem fel az egyes minták ásványait. E táblázat a kvarcon kívül előforduló ásványokat tartalmazza s egyszersmind — amennyire a megfigyelések alapján lehetséges — az egyes ásványok gyakoriságát is meg- jelöli : Ásvány 1 23 3 44 5 mikroklin sok sok kevés j kevés sok ortoklász kevés kevés c — ] kevés plagioklász sok sok ( —— sok muszkovit ( ( ( 1 kevés ] kevés biotit kevés — — —— — klorit ritka —— — —— sz kalcit ( sss TÉL 1888 sel. turmalin kevés kevés kevés kevés kevés apatit ritka — --- -— — amfibol sok J sok kevés ritka sok korund ritka — — —-- epidot . kevés kevés kevés kevés j kevés hipersztén ritka ritka ritka ritka j ritka staurolit kevés kevés kevés sok kevés cianit c fű c kevés j c rutil c c ( a j f zirkon a € c a u magnetit 4 —-- ilmenit ritka ritka ritka ritka ritka augit c ess gránát kevés kevés sok sok kevés 410 D: VENDL ALADÁR Az eredeti talajban igen ritkán előforduló korund-, augit- és ilmenitnek e- táblázatban nagyobb jelentősége mincs. A táblázat rovatainak összehasonlítá- sából kitűnik, hogy a 10 és 120 órai oldás, de különösen az utóbbii1gen erősen megtámadja a szilikátokat. Még pedig nemcsak a parányi, de a nagyobb szemek is oldódnak a 120 órás oldáskor ; ami kitűnik abból, hogy a 4. rovatban az ortoklász, plagioklász hiányzik, az amfibol ritka. A gránát a 3. és 4. próbában aránylag erősen koncentrálódott. E jelenség annak következménye, hogy több ásványszem feloldódott, a gránát pedig — minthogy elég ellentálló a savakkal szemben — kissé túlsúlyra emelkedett. Hasonlót észlelünk a 4. rovatban a stauro- litra vonatkozólag 18. Az orosz módszerrel való megoldás a szilikátokat sokkal kevésbbé támadja meg. 6. A talaj kolloidnak minősített részét gyors ülepítéssel megiszapoltam. Így kevés maradékot nyertem már makroszkóposan, jeléül annak, hogy e próba nem kolloid ásványszemeket is tartalmaz. Ez a csekély maradék főként kvarc szemekből áll. Ezenkívül nehány muszkovit, biotit, egy-két amfibol s egy-két szem gránát fordult elő benne. E szemek közt aránylag elég nagyok is megfigyelhetők. Így a tiszta felületű kvarcszemek maximális átmérője 07324 mm ; egy másik kolloidanyaggal bevont felületű kvarcszem átmérője a 0-45 mm nagy- ságot 18 elérte. Érdekes, hogy az igen nagy fajsúlyú ásványok : zirkon, rutil, magnetit stb., melyekből az eredeti talajban elég sok fordult elő, a kolloidnak minősített részből hiányzanak. Ezek a nagy fajsúlyú ásványok a kolloidanyag elválasztására szolgáló centrifugálás alkalmával eltávoztak. A kisebb fajsúlyú ásványokból ellenben több-kevesebb szem a kolloidanyagban maradt. 7. E talajminta ugyanazokat az ásványokat tartalmazza, mint az eredeti talaj: 8. A fehér anyag túlnyomó részben fehér amorfszemecskékből és halmazok- ból áll, melyek az amorf kovasavnak felelnek meg. Közöttük kevés kvarcszem 18. van, amelyek a 0-25 mm nagyságot is elérik. A legtöbb kvarcszem azonban ennél a méretnél jóval kisebb. A kvarcnak előfordulása e mintában újabb bizo- nyítéka annak, hogy a kolloidanyag nem volt teljesen mentes a nem kolloid ásvá- nyoktól. Budapest, 1914 május 1-én. A MEZŐBERÉNYI III. SZ. ARTÉZI KÚT. Irta VOLKÓ JÁNOS. — A 42-ik ábrával. — A mezőberényi német templom mellett a III. sz. új artézi kút vasfúrója. 1912 évi április hó 15.—1912 május hó 21-ig 323 méternyire tárta föl környékének altalaját. Tehát május hó 21-én ugyanabban a mélységben volt, mint a község- háza előtti 17 év előtt lefúrt és 4-8 I. vizet adó I. sz. artézi forrás. Ha e két kút fúrópróba anyagát egymással összehasonlítjuk arra a meglepő tapasztalatra jutunk, hogy dacára 250 lépésnyi egymáshoz való közeli fekvésüknek, rétegtele- pülésük és rétegvastagságuk nem igen egyező, csak anyagukban, porhanyós szer- kezetükben van közöttük némi megegyezés. A III. sz. artézi kutat 1912. évi április hó 15-én, 216 mm átmérőjű, 5 mm vastagságú vasvédővel, 60 mm átmérőjű, 45 vastagságú fúrócsővel és 245 mm szélességű kétszárnyú vasfúróval kezdték fúrni. A fentemlitett átmérőjű védő- csővel 70-45 m-ig hatoltak le. E mélységben a képlékeny kék agyag annyira összeszorította az amúgy is nehezen kezelhető védőcsövet, hogy kénytelenek voltak ebbe 159 mm átmérőjű, de ugyancsak 5 mm vastagságú második védő- csövet lebocsátani, amellyel 21032 m-ig hatoltak le. Itt ismét az agyagréteg már annyira odanyomta a vascsövet, hogy azt tovább sülyeszteni legfeljebb nagy erő- megfeszítés árán lehetett volna. Ennek következtében belehelyezték a harmadik 121 mm átmérőjű, 5 mm vastagságú védőcsövet. amellyel 325794 m mélységig fúrtak. Míg a második védőcsőnek a fúrócsöve olyan mint az elsőé, 60 mm átmérőjű, a fúrója pedig 200 mm szélességű, addig a harmadik védőcső fúrócsöve már csak 48 mm átmérőjű, 45 mm vastagságú, a fúrója pedig 165 mm szélességű volt. A negyedik védőcsővel (89 mm átmérőjűvel) 373-61 mm-t érték el. Átfúrták a 6 méteres apró csigahéjakat, ellignitesedett fadarabkákat tartalmazó durvább sötétszürke homokot, amely, berendezés nélkül, percenként 8 litert, mint első felszökő vizet eredményezett. Ez ugyanaz a réteg, amelyből a községháza előtti artézi kút kapja vizét. Midőn pedig a fönt említett 6 m vastag 317—323 m kö- zött fekvő réteget megcsapolták, a községháza előtti artézi kút amúgy csak csepegő vízfolyása teljesen megszünt. 1 Dr. Lóczy LaJos: Alföldünk artézi kútjai. Földtani Közlöny XLII. köt. 1912. pag. 126. 412 VOLKÓ JÁNOS. A Fejérváry Coelesztin II. számú artézi kútja pedig, amint egy kútfúró munkástól értesültem, magasabb szintből, csak 270 m mélységből kapja vizét. De úgy a községháza előtti, mint az urasági artézi kút vize többé-kevésbbé kénesszagú és sárgásszínű. Azonban a mélységi előjövetel ét tekintve, jónak és ihatónak minő- sítendő. Az a 325 m mély homokréteg pedig, amelyből a községháza előtti artézi kút kapja vizét, meglehetősen organodús és számtalan csiga és kagylóhéjat, ellig- nitesedett faágtörmeléket, lapos moszatokat tartalmaz, amelyeknek vastagságuk 2—4 mm között, hosszúságuk pedig 3—70 mm között változik. A III. sz. kútnál 55—64 m-nyi mélységben, 9 méter vastag, szürke, kékesbe hajló homokréteg, amelyből szivattyúzással nyertek a fúráshoz szükséges kellő mennyiségű vizet, az előbbinél sokkal tisztább, vízdúsabb és vastagabb. Mezőberény altalaja vízszintesnek látszó földkéregsávokból — met- szetben lencsékből — vékonyabb-vastagabb homok-, agyag-, kavicsrétegek- ből áll. Érdekes megjegyezni, hogy azt a kavicsréteget (ha ugyan helyes a próba, a fölvétel és s mélység: számadat), melyet a községháza előtti artézi kút fúrásánál 307—316 m között leltek, a német templom mellett fúrt artézi nyílásban nem találták. Itt egyáltalában a 310 m mélységig a kavicsnak semmi nyoma. Az alábbiakban lássuk az átfúrt és megvizsgált rétegek! minőségét, egy- másutánját és vastagságát. Legfelül látjuk a sárgásfekete talajréteget, mely a fúrt helyen 0—1 m-ig húzódik. Igen agyagos, a vizet nem igen bocsátja át, össze- száradva agyagosabb helyeken felcserepesedik. (Allúvium). Ez alatt a sárga homokos agyag következik. 1—3 m-ig húzódik és apró, diluviális, jellemző csigahéjakat (Pupa muscorum, Ülau- sihha pumila, Succinea oblonga, Hehaz stb.) tartalmaz. Ez ugyanaz, amely Mező- berény északi oldalán a köröstarcsai út mentén föltárva látható és melyből a sok csigakövület marékszámra gyűjthető. Ebből a rétegből kapja Mezőberény és vidéke termőföldjét s ezen agyagréteg okozza a föld kemény összeálló, vizet kevésbbé átbocsátó voltát. t Harmadik réteg a sárga homok 3—8:-5 m-ig húzódik, a legtöbb hely- beli ásott kút ebből kapja a feltalaji vizét, mely szikes ízénél fogva rossz ivó- víznek bizonyult. Ezen homokréteg alatt szürke sárgásba hajló agyag követke- zik, apró csigahéjakat tartalmaz 8-50—23 m-ig húzódik. Ez alattvana szürke-sárgásba hajló homok, amely 23—26 m-ag terjed. Hatodik rétega szürkéskék agyag alakjában lép föl, 26—55 m-ig terjed. Kövületeket nem találtam benne. E kék agyag már a községháza előtti fúrt artézi kút hasonló mélységű agyagával is megegyezik, csak a felső és alsó határa más szintben fekszik. 1 A fúrópróba a mezőberényi áll. polgári iskolában van. Ugyanott van a község- háza előtti artézi kút fúrópróbája is. A metszet rajza a községházán van. A III. sz. artézi kút fúrópróbáját nem tudtam kézre keríteni, úgylátszik elkallódott. A MEZŐBERÉNYI III. SZ. ARTÉZIKUT. 418 Hetedik réteg a szürke-kékesbe hajló homok, amely 55—64 m-ig terjed. Anyaga megegyezik a községháza előtt levő artézi kút anyagával. Ez volt az első réteg, mely a föld felszínétől lefelé számítva 6 méterre felszálló vizet adott. Csigahéjakat nem találtam benne. Ez alatt fekszik és 64—85 m-ig húzódika képlékeny finom szür- késkék agyag, mely a községháza előtti hasonló mélységű rétegével nem egyezik. A 216 mm-es védőcső e rétegben végződött. Alatta fekszik a durva szürke homok. Ez nem egyezik meg a. községháza előtti .hasonló mélységű réteg anyagával. 85—87m-g terjed. Felszálló vize 7 méterre jelentkezett a föld felszíne alatt. A tizedik rétegen halad át a tengerszín-nívó. Ezen zöldesbe hajló kék agyagréteg 87—162 m-ig terjed. Kövületnyomokat is tartalmaz, de a községháza előtti artézi kút hasonló mélységű rétegével nem egyezik. meg. E réteg alatt a finom, világoskék homok terül el, amely már a községháza előtti artézi kút hasonló mélységű rétegével megegyezik, de kövü- leteket nem tartalmaz és 162—170 m-ig terjed. Felszökő vize a föld felszínétől lefelé számítva 6 méternyi mélységben állapodott meg. A tizenegyedik réteg feküje világoskék agyag. Anyaga a község- háza előtti artézikút hasonló mélységű anyagával megegyezik. Csiga- és apró kagylóhéjakat tartalamaz, melyeket azonban a fúró annyira összetört, hogy meghatározásuk lehetetlenné vált. 170—201 m-ig terjed. HaravÁTs főgeológus úr a. diluvium alsó határát Gyoma környékén a tenger-nívótól számítva 100 méternyi mélységre teszi. Mezőberény altalajának diluviális alsó határa is e réteg alsó határával veendő. A következő réteget, az agyagos-zöldesbe hajló kék homokot, már a levantei emeletbe számítjuk. Anyaga a községháza előtti artézi kút anya- gával nem egyezik meg. Kövületeket nem találtam benne. 201—206 m-ig terjed. Felszökő vize a föld színe alatt 5 méterre emelkedett. Ez alatt a szürke-sárgásba hajló agyag fekszik, amely 206—255 m-ig terjed, kövületet SZnlalaa. de anyaga és fekvése a községháza előtti artézi kút anyagával nem egyezik meg. A 159 mm-es átmérőjű védőcső ebben a rétegben végződött. Alatta fekszik finom sötétkék homok, 255—258 m-g terjed, kövületet nem tartalmaz, anyaga a községháza előtti artézi kút anyagával nem egyező. A felszökő víz a föld felszíne alatt 2 m-re jelentkezett. Tizenhatodik réteg a kék agyag, mely 258—270 m-ig terjed, apró csigahéjakat tartalmaz, anyaga pedig a községháza előtti artézi kút anyagával megegyezik. Ennek feküje agyagos, sötétkék homok, de ebben a felszálló víz nem jelentkezett, 270—272 m-ig terjed, kevés széndetrituszt tartalmaz, anyaga a községháza előtti artézi kút anyagával nem egyező. Ezen vékony, homokos réteg alatt képlékeny, finom, kék agyag fekszik. Kövületdús, de anyaga a községháza előtti artézi kút kirasásal nem egyező. 272—317 m-ig terjed. Lignites durva sötétszürke homok már az a réteg, mely- 414 IEEE EE EE IB 0 ] OT ! l a. (3 HINNI 162 És 170 IEEE SSE EE EE EZ TETT TETT TEZZZZZSZZZZEZZTI IT SE EZZEL TE eeeeeee——nm; SZ ETET EZ E ETT baese————"UÜ$£üüt—wWÚmminű — — — —— EE SE EE 201 206 méter mély VOLKÓ JÁNOS E: EEE EZ ES E — EE EZ-E SEEEEEEZG EVE EEVSVVZZZZZ ESET EEEStESÉGg gét zt EEEEEEEEE a EE EE EE EE] EEEEEEZJ EEEEEZZ ES EZI FEE EE SZETESETT SZEZZZT TETTE ez ZET EE SZET ZESEZe ZET EZT EZT ESZE EE EE ZT EE EE EESSEE IEEE Iz I HI " "1 " TENTÁNNNNK ses teli c 323 368 370 ara (9 93] 462 469 méter mély 42. ábra. A mezőberényi III. sz. artézi kút vázlatos szelvénye. A vonalozott részek agyág-, s a szaggatott vonallal ábrázolt részek 4omok-rétegeket jelentenek. A MEZŐBERÉNYI III. SZ. ARTÉZIKUT. 415 ben a felszökő víz eléri a föld felszínét, kifolyva, percenként (minden berendezés nélkül) 8 liter vizet ád, 817—38323 m-ig terjed, organodús, kövülettartalmú, vas- tagsága pedig 6 méterre tehető. Anyaga a községháza előtti artézi kút anyagával megegyező és ebből a rétegből kapja a községháza előtti artézi kút vizét. Ez alatt fekszik kékes agyag, amely 323—340 m-ig terjed és csiga- héjakat tartalmaz. A harmadik 121 mm-es védőcső, ebben a rétegben végződött. E réteg nem egynemű, hanem apró mészkő- és elvétve kvarckavicsokból álló betelepüléseket tartalmaz. Alatta fekszik a szürke éles homok, amely 340—341 m-ig terjed és percenként berendezés és mosatás nélkül § liter felszökő vizet ád. Feküjeként a kemény, kavicsos agyagot találjuk, amely 341—368 m-ig terjed. Verébtojás nagyságú kvarc- és mészkő-görgetegeket tartal- maz, de kövületeit nem láttam. Végül ez alatt vana sárgás homok, felszökő vizzel. 368— 370 m-ig terjed és percenként berendezés és mosatás nélkül 10 liter felszökő vizet ád. Ez alatt vagy 83 cm-nyi vékony lignitréteg fekszik. Huszonnegyedik réteg a szürke homok, mely percenként 10 liter, berendezéssel 48 liter felszálló vizet ád, 870—373 m-ig terjed. E rétegben végző- dött a 89 mm átmérőjű védőcső. A 3783 m mélységből fakadó artézi víz hőmérsék- letét mérve, 26" C.-nak találtam, tehát már nagyobb a hőfoka mint akár a köz- ségháza előttié (325 m mélységben 20" C,-ú), akár az uraságié (270 m mélységben ? 23" C.-ű). De a község nem elégedett meg a 373 m mélységből fakadó, percenként 48 litert adó artézi vízzel, annál kevésbbé, miután e víz pár nap mulva fogyni kezdett. Ugyanazzal a 89 mm-es garniturával tovább fúratott s így történt, hogy 89 méter vastag agyagrétegen áthaladva, július hó 7-én 469 m mélység- ben 7 m vastag homokrétegben nagyobb mennyiségű vízre akadtak. E réteg eleinte 90 litert, később 70 litert, majd 54 liter 31" C. hőmérsékletű sárga színű, de iható, felszökő vizet eredményezett. A 469 m. mélységben fekvő, vizet magába szivó lyukacsos anyacső régsodronyozott. Sajnos hogy a munka betfeje- zésénél már nem lehettem jelen és a 89 m-es agyag és 7 m. vastag homok réteget KoLozsi ENDRE községi főjegyző úr után közlöm, ki a fúrást szintén figyelemmel és érdeklődéssel kisérte. Legyen szabad még köszönetet nyilvání- tanom dr. Lóczy LaJos egyetemi tanár földtani Igazgató urnak, nagyrabecsült közvetlen útbaigazításáért, a mélytudományú, lelkes, felejthetetlen, jó, volt Igazgatómnak SzaBó ÁnRrpáDpnak, aki ebbeli munkálkodásomat örömteljesen támogatta, nemkülönben IRÁNYI DEzső kartársamnak, ki az artézi kutak vízhőmérséklet és vizmennyiség megmérésénél segédkezett. Kelt Déván, 1918 augusztus hónap 11-én. VOLKÓ JÁNOS, UJABB ÖSEMLŐS-LELETEK HAZÁNK KÜLÖNBÖZŐ VIDÉK EIRŐL. Irta TÉGLÁS GÁBOR. Az 1907. és 1908. évek folyamán Maros-Torda megye keleti szélén a Nyá- rád és Kisküküllő, valamint előzőleg 1905-ben a Tiszahátán Szolnoktól le Szen- tesig és 1904-ben Hatvan, és Oroszka cukorgyárai körül végzett archaeologiai kuta- tásom közben ismét több paleontológiai leletről nyerhettem tudomást. Á Annyival elengedhetetlenebb kötelességemnek ismerem ezen leletek iro- dalmi megörökítését, mivel a leletek nem jutván nyilvános gyűjteményekbe, azóta. bizonyára elkallódtak s így jegyzeteim nélkül örök feledés borul vala ezekre. Lássuk tehát, amint következnek. 1. Oroszka, Bars megye lévai j. A barsmegyei garamvölgyi cukorgyár részvénytársaság bővítése alkalmával egy mammuthborjú vázára bukkantak a. munkások. Azon a helyen tovább hömpölyögtethette az árvíz az Elephas primi- gemus L. tetemét s hanyattfekve iszaposodott el. A DREISCHOCK KÁROLY gyár- igazgató barátom kalauzolásával végzett régészeti kirándulás alkalmával 1904 juliusban már csupán pár foglemezt találhattam ott. A többit elhordták emlékül a tisztviselők s a látogatók. 2. Hatvan. Heves-megye. Az időközben elhalálozott báró Hatvany Deutsch Károly gyárigazgató szives kalauzolása mellett a Hatvanról elhíre- sült s az 1876. évbeli budapesti internacionális kongresszus tagjai által is fel- keresett prehisztorikus telepeket 1905. és 1906-ban felkeresve, a cukorgyár iro- dájában több ősállatcsonttal leptek meg. Ezek közt több Elephas primigenius L. zápfog, bordarészlet vala. Ugyanott Cervus elaphus L. agancstöredékeket 18 láttam. 3. Félegyházán a községi főgimnázium gyűjteményében a város kör- nyékéről több ősállatmaradvány látható. Ezek részint a téglakészítők gödreiből kerülnek elő, részint a vasúti bevágásokból valók. Kiválóbbak egy Cervus alces L. agancsa, szép rózsatővel és egy Cervus megaceros HARTM. töredék. I. ÖÓkécske tiszamenti községből u. ott Bos priscus koponyarészlet szarvaival. 5. LAGLER GYULA erdőtanácsosnál, Visegrád, Flephas primigenius L. fog, Cervus elaphus 1. agancsa Hamzsabégről. Hasonló Kölesdről, Tolna. megyében. Fguus caballus a Dunából. Visegrád. 6. T1szas as, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, tiszai alsó járás. UJABB ŐSEMLŐS-LELETEK HAZÁNK KÜLÖNBÖZŐ VIDÉKEIRŐL. 417 A Tiszaugon alig egy év előtt elhalálozott báró FecHrxG IMRE, az időközben szintén elhalt Kovács ALBERT 48-as honvédtiszttel és legutóbb Csepa postameste- rével, valamint SzÉLL FARKAS, akkor Kunszentmárton járásbírájával és HA- RASZTI TIVADAR birtokossal a mult század hetvenes és nyolcvanas éveiben igen lelkes tevékenységet fejtettek volt ki ezen a vidéken. A tiszaugi társulatot akkor RoMER FLoxis is látogatására méltatta volt. A gyűjtők mindenike becses leletet mentett meg hazai adattárunk részére. Így 1905 augusztusában báró FecnriG ImRéÉnél Tiszaugon a következőket találtam : Cervus elaphus L. koponya agancspárja nagy részével. Tiszasasnál a Tisza medréből a halászok emelték volt ki. Cervus megaceros HARTM. koponyarészlet az agancspár töredékével. A jobb- felőli agancsból a rózsatő maradt meg a hatalmas agancstörzs egy darabjával. A baloldali agancs egész, a lapátos alakulás megvolt, az ágakat a jéghorzsolás törte le. 7. Hódmezővásárhely. A várostól jó 30 km-re eső Szöllősi pusztán, a gróf Wenckheim Frigyes uradalomban, takarmányerjesztő vermet ásva, két hatalmas Cervus megaceros HARTM. agancsra bukkantak. Szerencsére TUHAN IMRE gazda idején észrevette a leletet s így az agancsot megmentette a szokásos szétzuzódástól s GRAMLING ALAJOos uradalmi intéző gondozta azokat tovább. Nála. láttam 1906 május 26-án, amikor Orosházán a Közoktatásügyi Tanács kiküldöttjeként működve, NÉMETHY SAmu polgári iskolai tanár kalauzolása mel- lett a Nagy-Tatársáncot az: uradalom tisztikarának előzékeny támogatásával ta- nulmányoztuk. 8. Makkfalva, Maros-Torda megye, nyárádszeredai járás. Az Abod felé vezető hegyoldalon (ÉNy) 1904-ben PÉTERFY IMRE az Elephas primigemius L. zápfogát találta. 9. Rigmány, nyárádszeredai járás. A Rigmánypatak fejénél a község- től É-ra a Várhegytető nyergébe vágódó községi út mélyítésénél Elephas primige- mus L. zápfog mállott lemezeit találták 1907-ben. A nyergen Leprodre és Nyárád- szentimrére, szóval a Kis-Nyárád mellékére közlekednek. Innen kerültek a kolozs- vári muzeumba azok a prehistorikus cserepek is, melyeket KocH ANTAL tanár 1876-ban a velük szomszédos Elephas primigenius 1. fogrészletekkel egyidejűek- nek vett volt. I 10. Kibéd, Maros-Torda megye, nyárádszeredai járás. A Kisküküllővölgy felső szakaszán fekvő község kisbírája Dosa ELExknél 1907 aug. 4-én Elephas prt- migemus L. zápfog. A község területén agyagásás közben találták. 11. Köszvényesremete, a Nyárádvölgy fejénél, szintén a nyárád- szeredai járásban. Ugyancsak 1907 augusztusában Kacsom Isrvás főerdőőrnél egy fiatal Zlephas primgemiustól származó zápfogat láttam. Kelt Budapesten, 19183 december 1. 1 KocH ANTAL: Erdélyi ősember maradványok és az ösemberre vonatkozó leletek. Erd. Museum-Egylet Évkönyvei. (Ujf.) V. 1876. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 28 ISMERTETÉSEK. I. ÚJ ÁSVÁNYOK. Közli: ZIMÁNYI KÁROLY dr. Az alábbiakban folytatásképen! azokat az új ásványfajokat és válfajokat ismertetem röviden az eredeti dolgozatok alapján, amelyeket az 1911. és 1912. években fedeztek fel vagy írtak le először. Ampangabéit. (A. LacRorx: Sur les minéraux de la peg- matite dAmpangabé et de ses environs (Madagascar) et en particulier sur un minéral nouveau (Ampanga- béite). Bulletin de la S0c. Franc. de Minéralogie. 1912. 35. 194—196.). Az ampangabéit néhány centiméter hosszú négyszöges oszlopokban talál- ható, columbittal összenőve, Ampangabé pegmatitjaiban Miandrarivo közelében. A kristályok lapjai görbültek, kifejlett végeik nincsenek, színe barnás-vörös, törése egyenetlen vagy kagylós, zsírfényű; csak vékony lemezkéi átlátszók és egyszerű fénytörésűek. Keménysége 4, fajsúlya 397—4-29, amint több vagy kevesebb vizet tartalmaz. Erősen radioaktiv. Fekete salakká olvad, sósavban könnyen oldódik. Chemiai összetétele nagyon bonyolult, a főalkotórészek: Nb,O; 34899, UO, 194094, Ta.Oz 8995, Fe.Oz 8694, T10, 4999; ezeken kívül még Th, Y, Ez, Ce, La, Di; izzitási veszteség 127499. Újabban DupPARc, SABoT és WUNDER ? szintén e madagascari pegmatitból egy ismeretlen radioaktiv ásványt írtak le és elemeztek meg. Az ásvány fizikai sajátságai és a főalkotórészei megegyezők az ampangabéittal ; fajsúlya meglehe- tősen változó : 335, 38-42, 83-76, 38-92, izzítási vesztesége 11"55 94. Ezek alapján a szerzők az ásványt már kémiai elváltozás termékének tartják. Arsenoferrit. (H. BAUMHAUER: Arsenoferrit, ein neues Glied der Pyritgruppe. Zeitschr. für Krystallogr. und Mineralogie. 1912. 51. 143—145.). Az új ásvány a Binnenvölgy gneiszén földpát és kvarekristályok kiséretében néhány mm nagyságú sötétbarna oktaéderes kristálykák ültek. Az ásvány vékony szilánkjai rubinvörös színnel áttetszők ; vékony csiszolata homogen volt, keresz- tezett nikolok közt kettőstörésű, de nem egyszerre kioltó részekből áll. A mérések szerint szabályos és pedig pyritoéderes. Az elemzés eredménye a kevés Al levonása után: As 7171 9 és Fe 289 97, amiből FeAs, képlet vezethető le. A pyritnek 1 Földtani Közlöny. 1911. évi 41. köt. 750. 2 Bullet. de la Soc. franc. de Minéral. 1913. 36. 14. ISMERTETÉSEK. 419 megfelelő arzénvegyület /HeAss; létezését Gnorm tanár már valószínűnek tartotta. . — Beumlerit. (0. RENSER: Über Baeumlerit, ein neues Kalisalzmineral. UCentralblatt für Mineralogie, Geol. u. Paláont. 1912. 106—107.) A Leine folyócska völgyében fekvő Desdemona; kálisóbányából kősóval és tachhydrittel összenőve egy átlátszó, színtelen új kálisót találtak. A kémiai elem- zés szerint képlete KCI .CaCl,. Keménysége 2"5—3, széttöréskor phosphoreskál, három irányban nagyon jól hasad ; fénytörése mintegy 1"52, kettős törése gyönge és negatív, két optikai tengelyű. Erősen hygroskopos. Nevét a bánya igazgatója után kapta. Batchelorit. (W. F. PEerregp: Catalogue of the Minerals of Tasmania. Hobart, 1910, 2-ond. edition. 22. 1.) Ez a víztartalmú alumimiumszilikát palás és lemezes gumókban fordul elő a Mt. Lyell-bányában; színe zöld, keménysége 4, fajsúlya 3-3, százalékos összetétele : 50, — 49-4 99, Al.O0z — 45"1 9, H.O — 569 Beaverit (B. S. BurrTLER and W. T.-SCHALLER: Some Minerals Írom Beaver County, Utah: Ameriec. Journal ot Se. 1911. TV. Ser. 32. 418—420. és Zeitschrift für Krystallographie etc. 1912. 50. 114—116.) Ez az új víztartalmú sulfát a Horn Silver bányában Frisco város közelében, (Beaver Cou.) található; a bányának felső szintjében egyéb ásványokkal együtt a kívülről behatoló vizek bontó hatása folytán képződött. Az ásvány könnyen szétmorzsolható és földes külsejű, színe kanárisárga ; erős nagyítás mellett látható, hogy apró hatszöges lemezek halmaza, amelyek fénytörése nagyobb mint 174. Forró sósavban oldható, az oldhatlan maradék leg- nagyobb részt kovasav, azt leszámítva az ásvány százalékos összetétele : CuO — TO s RBOSZ ZA: BON KESSOSZHIZT B AZOSSZ 08 ÖIN05 —25500105 HO — 10-0 94, ami 040 . PbO . Fe,O2 . 250, . 4H-O tapasztalati képletnek felel meg; Fe,O., egy részét Als helyettesíti. Betafit. (A. LAcRorIx: Sur un groupe de niobotantalates egbigues radvoaetvts d es. petimatites du Via kinank a- ratra. Bulletin de la Soc. France. de Minéralogie. 1912. 35. 88—89. és Ouelgues I 0suvte Vess soibis elm vaaan o mssdé s üpesdkeig ! mmmmórtra üze ram ének dela provincedelItasy (Mad aga sc a r). Ugyanott 35. 283—234.) A betafit szintén mállott pegmatitokban fordul elő, szabályos kristályai egyszerűek, színük zöldesbehajló barnásfekete, még vékony lemezei is átlátszat- lanok, zsírfényűek. A betafit egy niobottitanat tetemes mennyiségű UO; és Ti0,-dal: savakban könnyen oldódik. PrsawIi két lelethelyről (Ambolotora és Ambalahazo) elemezte meg az ásványt, amelynek fajsúlya a csekélyebb vagy nagyobb víztartalomnak megfelelően 417 és 83-75. A fő alkotó részek: Nb,O; — 34-80 9/, Ti0, — 18-30 9/ és 16-20 4, UO; — 26-60 94 és 27715 99, CaO — 34599 É3.3ÚDY ETSO ZETGOI TÖB ÁZRONYZE Az ásvány nevét a környék fontosabb helysége után (Betafo) nyerte. Eichbergit. (D. Gnossprimrscn.: Zur Mineralkenntniss der 1 Zeitschrf. f£. Krystallys. 1881. 5. 253. 281 420 ISMERTETÉSEK. Magnesitlagerstüátte Bichberg am. Semmering, Hich- bergit, ein neues Sulfantimonat. Centralblatt für Mineralogie etc. 1911. 433—435.) A A magnesiítben más sulfidokkal fordul elő az eichbergit; vasszürke színű, némileg kristályos szerkezetű, törése egyenetlen, keménysége valamivel nagyobb mint 6, f. s.—5-36. Százalékos összetételéből (Cu, Fe) Bis . Sb:S; képlet vezethető. le; fő alkotórészei 30-70 94 antimon, 51-58 9, bismuth és 12-74 94 kén. Epinatrolith. (Sr. T. TuuGurr: Über metameren Natrolith. Centralblatt für Mineralogie etc. 1911. 405—411.) A szóbanforgó ásvány Karlsbad mellett Satteles és Schönsitz közt a basalt kontaktján nagyon elváltozott phonolithon fordul elő, a hasadékok és üregek falán különféle zedithokkal és calcittal. A tűalakú kristályok kombinációja m (110) és p LN; 59—6" ferde kioltással. Kémiai összetétele 15 egyező más natrolithokéval. AgNO9, és K.CrO4, irányában a mikrochemiai reakcióknál elté- rőleg viselkedik, mint más lelethelyekről való normal natrolithok és ezekhez képest magasabb hőmérsékletek irányában sokkal érzékepyel b. Mivel a kémiai összetétel, a kristályalak 18 a fizikai sajátságok egyezők más natrolitkokéval, szerző azt következteti, hogy a schönsitzi fonolithon előforduló. ásvány a normál natrolithnak egy kevésbé állandó metameter módosulata — epinatrohth — és a hauyn, noseán, illetőleg sodalit derivatumának tekinti. Ferritungstit. (W. T. SCHALLER: Ferritungstite, a new mi- n er al. Americ. Journ. of Sci. 1911. IV. Ser. 32. 161—162. és Zeitschrift f. Kri- stallographie etc. 1912. 50. 112—1183.). A ferritungstit tömör kvarcban fordul elő wolframit kiséretében, mint az utóbbi oxidációjának terméke; földes külsejű és okerhez hasonló, mikroszkóp. alatt apró hatszöges táblácskák halmaza. Hasadás, keménység és fajsúly megnem határozható volt, színe halvány vagy barnássárga. Hevítve vizet veszt, savakban szétbomlik ; összetétele Fesoz.WOs.6H,O. Az új ásvány lelethelye Washington állam északkeleti részében a Deer Trail bányaterület egy wolírambányája. Gajit. (Fe. Tucas: Gajit, ein neues Mineral. Centralblatt für Mineralogie etc. 1911. 312—316.). Az ásványt Plesée falu közelében (Modrus-Fiume vm.) másodlagos fekhe- lyen mészkőtörmelékek közt találta a szerző. Fehér színű, tömör, törése egyenet- len, keménysége 3-5, fajsúlya 2619. Mikroszkóp alatt olyan szerkezetű mint a tömör mészkövek, a nagyobb szemcséken a romboéderes szakadás és ikerrovátkosság c 10001 ) irányában felismerhető. Kettős törése erős és negatív, egyoptikai tengelyű. Savakban erős pezsgéssel könnyen oldódik, némely reakciójában az aragonittal egyezik. Összetétele két jól egyező elemzés közepéből: CaO — 37-06 94, MgO — 23"85 9/ 00, — 32-34 A, HO — 6-67 99. Nevét L. Gag politikus után kapta. Hatchit. (R. H. Sorry and G. F. HERB. Smirn: Hatchite, a new anorthic mineral from the Binnenthal. Mineralog. Magazine- 1912. 16. 287—289. és Natur. 1912. 88. 2206. sz. 503.) Az ásvány lelethelye Binnenthal (Svájc), apró kristálykái rathiton ültek, színük ólomszürke, karcuk ellenben barna. Kémiai összetételére nézve valószí- nűleg egy ólomsulfarsenit, de elég anyag hiányában teljes kémiai elemzés nem ISMERTETÉSEK. 421 volt végezhető. Néhány kristálykán jól egyező mérések alapján a háromhajlású rendszert állapították meg a szerzők, az ásványt pedig HarcH FRED. HEN geo- lógus tiszteletére nevezték el. Hinsdalit. (E. S. LARSEN and W. T. SCHALLER: Hinsdalite, a new mineral. American Journal of Sci. 1911. IV. Ser. 32. 251—255. és Zeitschrift für Kristallographie etc. 1912. 50. 101—105.) Ez az ásvány Hinsdale County (Colorado) egy elhagyott ércbányájának hányóin tetemes mennyiségben fordult elő. A telérek vulkáni kőzeteket (tufok, rhyolith, andesit stb.) törtek át; a telérásványok kvarc, hinsdalit, baryt, pyrit, .galenit, tetraedrit, rhodochrosit. A hinsdalit vagy durvaszemcsés, rhomboéderei pedig a kvarcnak és hinsdalitnak aprószemcsés aggregatumában fekszenek. A hexaédertől csak kevéssé eltérő kristályainak alakjai r (1011) és c (0001), a ten- gely hossza é — 12677; kisebb kristályai táblásak és ezeken még más alakok is vannak. Hasad a véglap szerint, keménysége 414, fajsúlya 3"65, csaknem szín- telen vagy szürkés, üvegfényű. Anomál optikai viselkedésű, amennyiben a bazis szerint csiszolt lemezei a középen egyoptikaitengelyűek, a kerületen pedig két- "opt. tengelyűek. Fénytörése 1"66—1:69, kettőstörése 07019. A hinsdalit nem olvad, savak nem oldják, hevítve vizet veszt. Chemiai összetételére nézve egy víztartalmú Pb és Al phosphát és sulfát, amelyben az ólom egy részét (311 99) strontium helyettesíti, képlete: 2 PbO .3 41.09 .2 S0O5, P,O..6 H,O. A hinsdalit a svanbergit, korkit és bendamt csoportjába tartozik. Hokutolit. (YoocCHARIo OKAMoTo: The radioactive mineral of the Hokuto Spring. — Beitráge zur Mineralogie von Japan. 1912. No. 4. 178—184. és Journal of the Geolog. Society of Tokyo. 1911. 18. 19—26.). Tarwan- (Formosa) szigetén Hokuto mellett a vulkári kőzetekből meleg források fakadnak, ezeknek vize a szabad HCI-től savanyú hatású és főleg kénsav- :sókat tartalmaz, kevés baryumsulfátot és nyomokban ólomsulfátot is. A hókutolítnak elnevezett radioaktiv ásvány e források lerakódása ; durván rostos, többnyire vékony réteges, sárgásbarna színű és fénytelen, a külső felületet szürkésfehér, gyöngén üvegfényű rhombos-táblák drúzás halmaza alkotja. Ezek a táblás kristályok úgy hasadnak, mint a baryt, keménységük 315, fajsúlyuk 6-1 ; fénytörésük a baryté és anglesiíté között van. Két elemzésből csak a főalkotó- részeket említve : PbO — 21-96 és 1938 9, BaO — 32-04 és 42-27 4, S0, — 30-81 és 317094. Vajjon az ásvány BaSO, és PbSO, rétegeinek váltakozása vagy a két sulfát isomorph keveréke-e, nem volt eldönthető. Magnéziumhidrokarbonat. (L. HEzvER: Über ein neues chro m- haltiges Magnesiumhydrokarbonat. Centralblatt für Mine- ralogie etc. 1912. 569—571.) Ez az új ásvány összetételére nézve egy chromtartalmú magnesiumhydro- karbonát, lelethelye Dundas, Tasmania nyugati partjain ; ibolyaszínű, pikkelyes és csillámhoz hasonló, serpentin és chromit kiséretében fordul elő. Hasadása kevésbbé jó, fénye nem olyan élénk, mint a csillámoké; fajsúlya 216; száza- lékos összetétele: 510, — 3:87 90, C05 — 10-45. 98, Cr.0Z — 204494, FeO — 151075 MGO 3712.97, (HOZ AT 269/7 ama 2MOGOS FS MIO Ea : OO s 4 H.O képletnek felel meg. Chemiai tekintetben legközelebb áll a brugnatellit- 492 , ISMERTETÉSEK. hez, amely szintén lemezes-pikkelyes ásvány és serpentinizált peridotitban for- dul elő. í Manandonit. (A. LAcRoxx: Sur une nouvelle espéce miné- rale (Manandonite) des pegmatites de Madagascar. Bulletin de la S0c. Franc. de Minéralogie. 1912. 35. 223 —226.) A Manandona-folyó közelében húzódó pegmatitokban a kvarc üregemek falát egy fehér ásvány lemezes aggregatumai borítják. Az ásvány jól hasad, gyöngy- fényű; a bissektrix positiv és a hasadási lapra merőleges, az optikai tengelyszög változó, de nem nagyobb, mint 307. Környen olvad, miközben a lángot vörösre festi, savak nem támadják meg. PisaAwi elemzése szerint az ásvány összetétele : Si0, — 25-20 94, AlIOz — 47-02 99, . B.Oz — 92599. [107397 99. KO — 020 94, Na,0 — 07-48 94, H,O — 1410 99; a víz csak 120" C. fölött távozik el. Melnikowit. (BR. Doss. Über die Natur und Zusammen- s etza ng d ese im smadrorcsá am emi salyome tm FdKeSANGTO ÜL VES ZR TS AMES HÁL S Samara auítretenden Schwefeleisens. Neues Jahrb. f. Mi- neral., Geolog. u. Paláont. 1912. 33. Beilage Bd. 662—713. — Melnikowit, ein neues Eisenbisulfid, und seine Bedeutung für die Genesis der Kieslagerstüátten. Zeitschrift für prakt. Geol. 1912. 20. 453—483.) A nowo-usenki kerületben (Samara kormányzóság) a MELNIKow fivérek birtokán fúráskor nagymennyiségű földgázra bukkantak. Az átfúrt miocénkorú agyagban egy feketeszínű, vaskos FeS, fordul elő, néha héjas szerkezetű gömbös. és fürtös kisebb képződmények alakjában. A gondosan izolált és megtisztított. anyaggal végzett elemzés és kisérletek arra vezettek, hogy lényegesen mások a sajátságai, mint a pyritéi. Színe fénytelen fekete, töréslapjai kissé fényesek, egyenetlenek; keménység 2—3, fajsúly 42—43, erősen mágneses. Híg sósav melegen, koncentrált hidegen is oldja H.S fejlődése mellett, hasonlóképen egy 50 9/-os eyankalium-oldat is. Az elemzés eredménye : Fe — 46-24 99, 5 — 5192 90 és oldhatlan maradék 83-95 9, ezt leszámítva, az összetétele nagyon jól megfelel FeS, képletnek. A mikroszkopos vizsgálat szerint az ásvány egy rendkívül finom kryptokristályos aggregatum. Kimerítő kisérletek és újabban a nehéz fémek sulfidjaira és a hydrosolokra vonatkozó vizsgálatok eredményeinek felhaszná- lásával, továbbá a vastartalmú vizek lerakodásainál megfigyelt jelenségekből, nemcsak a melnikowit, de a pyritek képződésére is egészen új elméletet állít fel a szerző. A melnikowit eredetileg mint FeS, gel képződött volna, amely a labilis melnikowittá alakult és ez lassankint, fokozatosan a vasbisulfid stabilis phasi- sába a pyritre alakult. Molengraaffit. (H. A. BRouweR: Molengraaffit, ein neues Mineral in Lujauriten aus Transvaal. Centralblatt für Mine- ralogie etc. 1911. 129—18383.) Az új ásvány Rutensburgtól ÉK-re (Transvaal) a Pilands-hegység lujaurit- jaiban fordul elő, amely nagyon hasonló a Kola-félszigeten előfordulókkal, astro- phyllitmentes és sok katapleit-pseudomorphosát tartalmaz. A molengraaffit sárgásbarna egyhajlású oszlopocskái 1100 szerint nagyon jól hasadnak, fény- és positiv kettőstörésük erős, pleochroismusuk feltünő. Az optikai tengelyek ISMERTETÉSEK. 423 síkja csaknem párhuzamos 1100) lappal. Könnyen olvad barna zománccá, sósav- ban elbomlik. Összetételében közel áll a yttrotitanithoz, de. sem ZrO.-ot, sem Y,Oz-at nem tartalmaz ; tőalkotórészei: 510, — 289 9, T10, — 277 7 95, CaO. 190 99, Na.Ó — 10:3 99, Al09— 375 99. Az ásványt a szerző MOLENGRAAFF tanár és geológus után nevezte el. Natronamblygonit. (W. T. SCHALLER: Natramblygonite, a new mineral. Americ. Journal of Sci. 1911. IV. Ser. 81. 48—50. és Zeitschrift für Krystallo- graphie etc. 1911. 49. 233—235.) Az ásvány, mint neve is mutatja, egy Na-tartalmú amblygonit, amelyben a nátrium egy részét lithium helyettesíti, képlete Na (AK(OH, F)IPO,. A natron- amblygonit egy pegmatitban fordul elő turmalinnal és lepidolithtal Cajon City (Color.) közelében. Szürkésfehér, áttetsző, üveg- vagy zsírfényű, három irányban hasad, keménysége 549, fajsúlya 3701—3-06. A legjobb hasadási lapra csaknem merőleges a középvonal, optik. tengelyek szöge nagy, kettőstörés negativ. Könnyen olvad, amiközben a lángot sárgára festi. Palait. (W. T. ScHALLER: New manganese phosphates TE (ON "Gare Sem OG narares ét úes [dirort ás omtihrorren (Gva dttkosp nat Journal of the Washington Acad. of Sci. 1912. 2. No. 6. 144.) Ezen húsvörös phosphát kristályos tömegekben és kifejlett kristályokban (valószinűleg GERE található a Stewart-bányában Pala (Calif.) közelében, képlete: 5 TEA saz 2 P,O5.4 HO, a MnO — 40-87 9 egy részét FeO — 748 9/ sr 10140) SAVAT kel a lithophyilit elváltozásának eredménye és át- alakul TETHSKÉTÁK F.s — 314—3-20, 0 — 1:655 és kettőstörése gyönge. Platynit. (G. FLINK: Bidrag till Sveriges mineralogi. (II.) Arkiv for Kemi, Mineral. och Geologi. 1910. 3. No. 35. 5—7.) Falun rézbányáiból selentartalmú galenobismutitot szintén ismerünk ; újabban MaAczELrus R. is megelemezte és FLINK mint új fajt írta le. Az ásvány szabálytalan táblácskái kvarcba nőttek, nevét srAaróvery — lapítani görög igéből képezve kapta. Fémfényű, grafithoz hasonló vasfekete vagy acélszürke táb- viGHÍAL hatszöges rhomboéderesek, jól hasadnak a básis EGES kevésbbé jól FSL0LEK szerint ; karca fekete, keménysége 2—3, fajsúlya 7 KÜszekétel (leszá- mitva a chalkopyritből eredő kevés vasat és rezet, 0-95 dt a következő: Bi — HŰS SK D SZO AS ZA e OS ease — 1920.900 ramelys s nagyonuámjól Pos . Bi,Se, képletre vezethető vissza, szerkezeti képlete ez volna: Bi—Se SZÍT VII SBb NBi—Sel Poechit. (F. KATzER: Poechit, ein Manganeisenerz von Vare$ in Bosnien, Oesterr. Zeitschrift f. Berg- und Hüttenwesen. 1911. 59. No. 17. 229.) A poechit egy amorphmangánvasérc, lemezalakú betelepedéseket alkot vörösvasércben. Szurokkőhöz hasonló, vörös- vagy gesztenyebarna, karca barna, zsírfényű, csak egészen vékony lemezkéi vörös színnel áttetszők ; erősen likacsos, a nyelvhez tapad, törése kagylós, keménysége 815—4, fajsúlya 3-7, rálehelve erősen agyagszagú. A csekély mennyiségű tisztátalanságokat elhanyagolva és 424 ISMERTETÉSEK. a 3-66 79 Al,Oz-at a vasoxydhoz számítva, százalékos összetétel: Si0, —15-6 9/,, Fe.Oz — 567 99, Mn.0z — 15299, HO — 12594, ebből levezetett képlete : H.g.FegMn.Si099, amely így értelmezhető : Nehezen olvad fekete üveggé, hevítés után mágneses, sósav csaknem teljesen elbontja. Freslit.. (V. Bosroxy: Presdit s eln" neves "Mineral"von Tsumeb in Deutsch-Südwestafrika. Zeitschr. für Kristallogr. und Mineralogie. 1912. 51. 521—526.) A smaragdzöld ásvány Tsumebről (Otavi kerület), német DNy-Aírikából való ; szerző az ásványt PREsL I. Sv. cseh természetvizsgáló tiszteletére nevezte el, aki a mult század harmincas éveiben cseh nyelven egy ásványtant írt. Tsu- meben réz- és ólomércekre bányásznak ; a preslit azurit ! példányokon apró kris- tálykákból összerakott sűrű drúzákat képez. Chemiai összetétele szerint ólom- rézphosphát ; kevés anyaggal végzett részleges elemzés a Pb : Cu: P—2:1:1 arányt állapította meg, a következő százalékos összetétellel: PbO 65-09 97, CuO 11-97 94, P.O; 10-26 9/ A vizet, amely valószínűleg hydroxyl alakjában van jelen (basisos) nem határozta meg az elemző. Könnyen olvad és megfeketedik, vörös izzásnál vizet veszt; Só- savban könnyen oldódik és ólomchlorid marad vissza. Az alig 1 mm nagy táblás kristálykák rosszul kifejlettek, valószínűleg rhombosak, erősen üvegfényűek; keménysége 8-5, f. s. 6709, középfénytörése 178, pleochroismusa feltünő. Pontosabb kristálytani és optikai vizsgálatokra a kristálykák nem voltak alkalmasak. : Salmonsit. (W. F. SCHALLER: New manganese phosphates from the gem tourmaline field of Southern California. Journal of the Washington Acad. of Sci. 1912. 2. Nr. 6., 144.). A salmonsitet (FR. A. Sarmoss után elnevezve) ugyanabban a bányában találták, ahol a palaitet és stewartitet ; mint a hureolit oxydációjának és hydratá- ciójának termékét barnássárga hasítható tömegekben. Kettős törése gyönge, fény- törése ő — 166, vékony lemezei sárgák. Elemzése Fe,O9 .9 Mn0 . 4 P,O, . 14 H,O tapasztalati képletre vezet. Samirésit. (A. LacRoIx: Sur un grou pe de niobotanta- lates cubigues, radioactifs des pegmatites du Vaki- nankaratra. Bulettin de la Soc. France. de Mineralogie. 1912. 35. 89—90.) Az ásvány egy urántartalmú miobat kevés Ta,O. és Ti0,-dal; Antsirabé közelében a Samirésy magaslaton (Madagaskar), egy vörös agyaggá mállott ki- buvó pegmatittelérben fordul elő. Szép, sárga szinű, élénk fényű és nagyon tö- rékeny oktaédereit euxenit, bismutit és pyromorphit kisérik, fajsúlya 5-24, Pt- SANI elemzése szerint főalkotórészei: Nb,O; — 458 94, Ta.O; — 3-7 94, TiO, — 67 vo UO, —2129, PbO — 73594, hevítési veszteség 124594. Amint a 1 Annales hist. natur. Musei Nat. Hungar. 1912. 10. 523. ISMERTETÉSEK. 425 szerző kiemeli az elemzett anyag homogen volt és így az ólom az alkotórészekhez tartozik. Képletet nem állapított meg PISANT. Sheridanit. (Jonw E. Worrr: A new Chlorite from northern Wyoming, Americ. Journ of Sci. 1912. IV. Ser. 34. 475. Il.) Az ásvány a chloritok csoportjához tartozik, 7—8 láb vastag telért alkot a kristályos palákon keresztül Sheridan Countyban, Wyoming állam északi ré- szében. Világoszöld színű, még vastagabb darabjai 18 áttetszők, pikkelyes szövetű ; mikroszkop alatt a vékony pikkelyek átlátszók, színtelenek, lapjukon 5—109 ferdeséggel lép ki a bissactrix, az optik. tengelyszög többnyire 35". Főalkotórészei : S105 — 28 BU 41505 — 254590. MgO 3126 9SAESOSZ AD: 62197, "ezeken kívül még kevés Fe,O9, FeO. K,O és Na,O. Fajsúlya 2-7. Fénytörése és kettős- törése a ehloritokéhoz közel áll ; vékony lemezkéi nehezen olvadnak fehér zománccá. Mivel az ásvány csaknem zárványmentes volt, a szerző az elemzésből H,Mgs A1l.S1.013 tapasztalati képletet állapította meg, és lelethelye után nevezte el. Sicklerit. (W. T. ScHALLER: New manganese phosphates iíromthegemtourmaline fieldofi Southern California. — Journ. of the Washington Acad. of Sci. 1912. 2. No. 6., 145.) Sötétbarna hasítható tömegekben fordul elő Hiriart Hill-en, Pala közelé- ben. Az ásvány karca világossárga, fajsúlya 83-45, középtörése ő — 174, kettős- törése közepes, pleochroismusa feltünő. Könnyen olvad, miközben a lángot élénk vörösre festi. Képlete: Fe,O2 . 6 MnO . 4 P.O. . 3 (In, H).0. Stewartit. (W. T. ScHarreR: New manganese Phosphates etc. Journal of the Washington Acad. of Sci. 1912. 2. No. 6. 144.) A Stewart-bányában Pala (San Diego Coun. Calif.) közelében mint a lithio- phyllit elváltozásának terméke fordul elő, az utóbbi hasadásai mentén vékony szálak, vagy apró kristálykák alakjában, ezek az optik. viselkedésük után három- hajlásúak. A stewartit más hasonló phosphatokkal annyira kevert, hogy elem- zéshez tiszta anyagot elkülöníteni nem lehet. Fajsúlya 294, középtörési együtt- hatója ő — 1"65, kettőstörése erős és negativ, optikai tengelyszöge nagy, a pleo- chroismusa 18 feltehető. Ötichtit. (W. BE. Parrsgo: Catalogue oi the Minerals of Tasmania. Hobart, 1910. 2-ond edit. 167. 1.) A szerző az ásványt Sricnr R. tiszteletére nevezte el. Összetételére nézve Mg, Cr, és Fe karbonát, ibolyaszínű lemezes vagy kompakt tömegekben fordul elő a serpentinben Dundas közelében. Elemzést, sem közelebbi leírást a szerző nem ad. Thortveitit. (J. BouErELIG: Ueber Thortveitit, ein neues Mireral. — Centralblatt für Mineralogie, Geol. etc. 1911. 721.) Az új ásványt Ljosland mellett Dél-Norvégországban THORTVEIT O. találta először; a thortveitit az amphibolitot áttörő pegmatit-telérben monazit, euxenit, beryll, ilmenorutil stb. kiséretében fordul elő. A kristályai ikrek, oszlopo- sak, rosszul kifejlett végekkel, rhombosak aá:pDb:é— 077456: 1:14912. Hasad m (110) szerint, törése egyenetlen kagylós, keménysége 6—7, fajsúlya 357. Eredeti színe szürkészöld, erős üvegfénnyel, többnyire áttetsző, mállottan szürkés- fehér és átlátszatlan. Karca zöldesszürke. Optikai tengelysíkja párhuzamos b(010/ 426 ISMERTETÉSEK. lappal, kettőstörése erős és negativ ; a sárga fényt rendkívül erősen absorbeálja. A thortveitit nehezen olvad, concentrált sósavban főzve részben elbomlik. Össze- tételére nézve skandiumsilikát, az első ismert ásvány, amelyben a skandium főalkotórész, ezenkívül az yttriumfémek egész sorozatát tartalmazza, de a cerium- sáséye teljesen hiányzanak. S10, — 42-78 99, Sc.09 — 407 99. (Y, Dy, Er).0z — 177094, amiből (Sc, Y)a 510, tapasztalati; összetételére nézve legközelebb. áll a thorveitithez az egyhajlású thalénit Y.,57.0 Tsumebit—Preslit. (K. Búsz.: Festschrift "der medicin.-naturwisseps. Gesellschaft zur 84. Versammlung déutseher Naturforseher und Árzte in Münster, 1912.) Vrbait. (B. JEZEK: Vrbait, ein neues Thalliummineral von Allehar in Macedonaien. Zeitschr. für Krystallographie etc. 1912. 51. 365—378. és FR. KíiErnix: Chemische Untersuchung des Vrbaits. Ugyanott, 379—383.) Az ásvány az allchari antimon-arsenbányákból való, ahonnan egy másik, T1-tartalmú ásványt, a szépen kristályodott loranditot ? már régebben ismerünk. Az apró kristálykák realgár és auripigment keverékébe nőttek ; az egészen aprók és a töredékek színe sötétvörös, a nagyok színe szürkésfekete, ezek csak- nem egészen átlátszatlanok, míg a kicsik a széleken vörös színnel áttetszők. Félig fémfényű, az érdesebb lapokon zsírfényű; keménysége 3"5, fajsúlya 5-3, a karc világosvörös, kissé sárgás. Optikai meghatározások a kristályok aprósága miatt nem sikerültek ; b / 1010) lapon, amelynek irányában a hasadás is jó, a kioltás egye- nes. A kristálykák nörnbesák. táblásak b (0105, v vagy piramisosak p (1117 szerint. A törés egyenetlen, kissé kagylós. A vrbait a lángban könnyen olvad, amiközben azt szép zöldre (T1) festi és arsenszagot terjeszt; salétromsavban és királyvízben könnyen oldódik. sás zalékos összetétele: TI — 29- 63 Ors DAOB 9155 AB 3400 9 DON Fe — 185 9, összesen 98-97 97 ; ezekből a tapasztalati chemiai képlete: TIÁAs,, SbS;, tehát a metatrisulfarsenessav HAssS; thallosója. Weibullit. (G. FriIxx:.: Bidrag till Sveriges mineralogi. (Il.) Arkiv for Kemi, Mineral och Geologi. 1910. 3. No. 4—5.) WeirBuLL M. tanár után elnevezett új ásványt Falun híres rézbányáiban találták kvarcban chalkopyrit, pyrrhotin, pyrit és arany kiséretében mindig köz- vetlenül a chalkopyrit mellett. Összetételére nézve selentartalmú galenobismutit 2PpS . Bi,S.Ses; acélszürke leveles tömegek, két irányban hasadnak, az egyik hasadás jobb, a másik kevésbé az. Keménysége csaknem 3, fajsúlya 697. Yttrofluorit. (VE: Vodncwu Moriaáutige sMitteilunigüböt YVttrofíluo Tit, eimerneme "Műneralspecies ans d em mroréidé liehen Norvegen. — Centralblatt für Mineralogie etc. 1911. 373—377.) Északi Norvégország biotit-amfibol gránitjában egy pegmatittelér főképen nagy mikroklinpertitből, sok kvarcból és kevés muszkovitból áll. A pegmatit üre- geiben orthit, gadolinit, fergussonit, xenotim, fluorrt kiséretében fordul elő az 1 V. ő. Földt. Közlöny 1899. 29. 346. 2? Mathem. és természettud. Értesítő. 1894. 12. 473. ISMERTETÉSEK. 427 yttrofluorit. Színe sárgásbarna vagy sárgászöld, átlátszó vagy áttetsző, külső- leg némileg a Íluorithoz hasonló, szintén hasad o MA szerint, de nem oly jól, fajsúlya 3"54—3"56. Nagyon rideg, keménysége 415, fénytörése is valamivel nagyobb, mint a fluorité nya — 14522 —1"4572. Az elemzés 20CaF, .3Y FS kép- letre vezet, összetétele kissé változó, ami úgy magyarázható, hogy az ásvány CaF, és Y F, tluoridoknak is"morf keveréke. Kémiai tekintetben nagyon hasonló az yttrocerithez, amely valószínűleg szintén szabályos, a ritka fémek tartalma ennél is változó. A íluorit CaF, vagy Ca, Fa, az yttrocerit (Cas, Ces, Yo) Fg és. az ytrofluorit (Cas, Yo) Fa egy csoportba tartoznak. 2. GC. Gastaldi: Sulle compositione chimica di un notevole tellururo di ovo di argento di Nagyág. (Rendiconto delV Accad. delle Sci. fis. e matem. 1911. Ser. 3. 17. 24—26.) — Zambonini Fer.: Über den Muthmanit, ein neues Mineral. (Zeitschrift für Krystallographie etc. 1911. 49. 246—248.) ZAMBONINI úgy gyanította, hogy krennerit név alatt eddig tulajdonképen két különböző ásványt foglaltak össze; az egyik a kristálytanilag jól jellegzett krennerit AuTe),, illetőleg ( 4u.4Ag) Tes — kevés 0-459/, — 5-879/9 ezüsttel — a másik eddig kristálytanilag ismeretlen, összetétele (Au, 4g) Te — sok 19-44 9,—2194 ezüsttel. A kérdés tisztázása végett GAsTALDI az ónfehér, lemezes ásványt megele- mezte és ZAMBONINI azt mint új ásványt leírta. Az ásvány Nagyágról való amelynek érctelérein kvarccal és kevés pyrittel fordul clő. Külsőleg bizonyos tekintetben hasonló a krennerithez, amennyiben világos rézsárgaszínű, a fÍriss hasadási lapokon szürkésfehér; kristálykái egy irányban megnyúlt táblák, amely irányban tökéletesen hasadnak 18. A karc vas- szürke, keménysége valamivel nagyobb, mint 2. Salétromsavban oldódik tetemes mennyiségű Au maradékkal, az oldatban sósav erős AgCl csapadékot eredményez.. Százalékos összetétele C. GASTALDI elemzése szerint :1 Au 2290 9 Ag 2636 EDE 200 Te 4644 98-28 Ezeken kívül kevés Fe és Cu tartalmú, amelyeknek mennyiségét az elemző azonban nem határozta meg. Az elemzés ( 4g . Au) Te tapasztalati képletre vezet ; ugyanezt kapták SCHRAUF és később SCHARIEZER, azonban ez első csak részleges elemzést végzett, az utóbbi pedig tisztátalan anyagot elemzett. A krenneritnek első megbízható elemzését válogatott kristályokkal Sipőcz ? végezte, ennek ered- . ménye az (Au, 4Ag) Tes képlet, ugyanaz az összetétele a Cripple Creeki (Color.) 1 A fajsúlyt nem adja. ? Zeitschrift f. Krystallograpkie etc. 1886. 11. 210. 428 ISMERTETÉSEK. krenneritnek i15.! A szerző ezt az aranytellur-ásványt MUTHMANNx W. münchen" tanár után nevezte el. A szerző PELLINI-nek és OvERcIGH-nek a tellur arany- és ezüstvegyületeire vonatkozó vizsgálatai alapján a krennerit és muthmannit képző- dését a következőképen magyarázza. Ha az Au és Te mellett csak kevés ezüst van, kelctkeznék a krennerit Au Te,, amelyben az arany egy részét az ezüst pó- tolja; ellenben ha sok ezüst is jelen van, akkor a muthmannit (Au, Ag) Te kép- ződnék. I A referens megjegyzése. Sajnos, hogy a szerzőnek mérésre alkalmas kristályai nem voltak, esetleg sikerült volna valami geometriai összefüggést a muthmannit és krennerit közt megállapítani. A krennerit kristályain eddig végzett mérések (KRENNER, von RATH, SCHRAUF, MIERS, SMITH nagyági, PENFIELD coloradói kris- tályokat mértek) ezt az ásványfajt jellegző és jól megegyező eredményekre ve- zettek. A muthmannit és krennerit egyes fizikai sajátságai határozottan megegye- zők, mint a szín, keménység és egy lap irányában a jó hasadás. SCHRAUF és SCHA- RIEZER elemzései a mérések, illetve a leírás után szintén krenneritre vonatkoznak ; ámbár a tőlük közölt elemzési adatok a muthmannit összetételére vezetnek, de a fönnebb már említett okokból a helyes képlet levezetésérs alig vehetők tekintetbe. A muthmannitra vonatkozó újabb kémiai és KEZEIE 0 vizsgálatok a kérdés vég- leges eldöntésére szükségesek volnának. ZIMÁNYI KÁROLY. 3. Rosicky V.: Miargyrit von Felsőbánya. (Bulletin inter- national de VAcad. des Sci. de Bohéme, 1912. 17. 20—23. Mit 4 Text- figuren und 2 Tafeln.) A szerző egy nagyobb munkája keretében, amelyhez a vizsgálati anyag a cseh országos múzeum gyűjteményéből való volt Prágában, pribrami, bráunsdorfi és felsőbányai miargyritkristályokat mért. A ritka szép kézipéldányon sűrűn ültek a diaphorit és miargyrit kristályai; öt megmért kristályon a következő 26 alakot állapította meg a szerző, amelyek közül a "-gal jelölt kettő új a miargyritra. c 1001) t (111) 27 (611) a 1100) h (113) p (411) 8 (013) A (111) d (311) ay 1011) rr (818) s (2114 m 1101) p (616) c (211) ó (103) nx (515) Jatek tlh G (105) y (414) k 1124) w 1203) g (313) x2 (235) o (101) z (212) Az alakok jele a MirrER- és Lewis-től elfogadott felállításnak megfelelők. A megmért kristályok kombinációi, amelyek közül négyet a szerző lerajzolt, a következők : 1 Ugyanott 1899. 30. 593. ISMERTETÉSEK. 429 Cs SUR ONEÁL EE 7€s YT §400s kh, A üralkodó alak a TNM jól kifej- lettek o (101), t (111), 2 (2123. s (211), s öt. c, a, B, w, o, t, T, p, m, y, g, p, d, s; uralkodók c (001), y (414), o (IO1X, jól kifejlettek a (1004 m (515), g (313), 9 (411) és d (311). c, a, B, w, m, 9, G, y, p, d, s; vékonytáblás az uralkodó c (001) szerint, jól kifejlett 9 (103). GY DOS OS ÚN YAN O eb el so, d üralkodok a (100), c (001) és g (13). jól kifejlettek még 8-013), w (OLI), p (411) és d (811). CAN HB TONS TOT KÉSEK SOS s 0 18, o rúsútalkodmak: a (100), c 10014, w (0113 és y (414), ezeken kívül nagy lapokkal 8 (013), o (I01). 9 (411), d (311), s (211). A táblás kristály kivételével a többi négy a három tengely irányában körül- belül egyenlő nagyságú volt. A szerző a kristályviszonyok részletes megbeszélése után a miaryeritnek addig ismert összes 91 alakját három csoportba osztja. ú.m. biztosak (59), bizony- talanok (16), végre nem typusosak és vicinálisok (16); ezenkívül hét lelethelyről az ismert alakokat és a megfigyelt kombinációkat állította össze. A felsőbányai miargyriten eddig ismert alakok száma Rosrcxgv vizsgálatai után 40-re emelkedett. ZIMÁNYI KÁROLY. 4. Khomenko J.: La faune méotigue du village Ta- raklia du dístrict de Bendery. I. Les aucétres des Cervinae contemporaius et fossiles. II. Giraffinae et Cavicornia. Av. 4. plauches phototypigues. Annuaire Geologigue et Minéralogigue de la Russie. Vol XV. livr. 4—6. pag. 107—143. Novo Alexandria 1913. (oroszul) Meomndeckag BayHa c. Tapakxin BeHepckaro y. Szerzőnek az előző ősz folyamán alkalma nyilt egész tömegét az emlősök maradványainak gyűjteni Tarakliában. Ezúttal a gyűjtött óriási anyagnak csak egy kis részét óbajtja ismertetni és leírri, amelyek mint legérdekesebbek már preparálva is vannak. Már ezekből is látható, hogy felette gazdag és értékes faunát sikerült szerzőnek a tarakliai emlőscsontlelőhelyen összegyűjteni, melyek- ből e faunára sok fontos kérdés nyerhet majd új megvilágítást, egyúttal pedig a meotiai időszak állati életének teljes képét 18 nyerhetjük. A talált cson- tokat szerző saját maga preparálta. Szerző munkája a Pliocervinae új szubfamailia leírásán kívül megvilágítani óhajtja a jelenleg élő Cervinák származását és lénye- gesen kiegészíteni a Cervidae familia geológiai történetének hiányait ; végül a Giraffinae- és Cavicornia-maradványok vizsgálati eredményeit közli. Plocervinae nov. subfam. középnagyságú forma, a Cervinulae és Cervinde szubfamiliák jellegeit összekeverve találjuk náluk. A fogak alkata még jóval közelebb áll a régibb tipushoz, mely a Palaeomerycidákra jellemző. Az aggancs formája, nemkülönben ágainak elhelyezkedése tekintetében a Cervinae karaktert viselik magukon. Ebből a szubfamiliából bő leírását és jellemzését közli a következő fajoknak : Cervavitus tarakliensis nov. gen. nov. sp. ; Cervocerus Novorossítae, nov. gen., 430 ISMERTETÉSEK. nov. sp., Damocerus Bessarabiae, nov. gen., nov. sp.; Dremoterima Gaudrey ; Oervus Matheronis Gerv. ; Cervavus SCHLOS. A mellékelt VII-ik táblán a Cervavitus tarakliensis jobb és bal agancsa, Cervocerus Novorossiae bal-jobb, továbbá mindkét agancsa, a Damoceras Bess- arabiae bal és jobb agancsa, végül 6 sorozat átmetszetrajz van az agancsok rózsái alatti csapokról. A VII. számú táblán a Plhocervinae nov. subfam. felső álkapcsá- ból 5 képet és fogazatából szintén 5 képet ad. Az összes képek e táblán !/, nagyság- ban vannak. Griffinae subfamilia. Ezzel a nem túlságosan gazdag anyaggal, melyet először szerző ismertet Tarakliából, még az a baj is megesett, hogy az odesszai egyetem geológiai intézetében a közelmultban dúló tűzvésztől nem csekély mérv- ben szenvedett. Ebből a különben érdekes faunából a következőket írja le : Gen. Helladotherium. Helladotherium Duvernoyi Gauvp. H. n. sp. A VII. sz. táblán ez utóbbinak alsó alkapcsát mutatja be három képben. Gen. Samotherium. Samotherium Boissieri Maj. A VII tábla 14. és 15. áb- ráiban a felső és alsó álkapcsot láthatjuk. Gen. Palaeotragus. Palacotragus Rouenii Gauvp., melynek felső álkapcsa lát- ható a VII. sz. tábla 16. ábrájában, a VIII. tábla 1—5 ábrájában és a IX. tábla 9. ábrájában. Gen. Camelopardalis. Camelopardalis n. sp., melyből két igen szép felső álkapocs látható a VII. sz. tábla 17. és 18. ábráiban. E tábla képei a természetes nagyságot mutatják. Cavicormia. Adaegodontia. Gazellhnae. Igen gazdag anyag áll szerző rendel- kezésére, melyet a közelben egy külön munkában óhajt feldolgozni. Ezúttal a következő fajokat írja le : Gen. Gazella. Gazella brevicormis Gaup.; G. deperdita GERv., G. capricornis RopL és Werrrn ; G. sp. Brodontia. Pseudotraginae. Gen. Tragoceras. Tragoceras amaltheus, Gaup. ; T. amaltheus var. paroideus, ScHL.; T. rugosifrons Scnn.; T. valikus n. sp.; T. sp. Ezek között a T. amaltheus alsó állkapcsát a IX. sz. tábla 3—4 ábráján mutatja be term. nagyságban; a T. validus-ból pedig a felső állkapcsot a VIII. sz. tábla 12. ábrájában szintén természetes nagyságban. Bubalidinae-ből, melyet i". Mason állított fel, két állkapocs töredéket talált s ír le szerző, melyet SCHLOSSER tanár anyagával hasonlított össze. Gen. Criotherium. Oriotherium argualoides, Mas. Képét a VIII. számú tábla 14—17. ábrája adja természetes nagyságban. Hippotraginae. Mindezideig ebből a familiából csupán alsó állkapocsmarad- ványok voltak ismeretesek, melyeket SCHLOSSER tanár írt le. Tarakliából ezúttal a szerző igen szép anyagot gyűjtött, melyből a következőket írja le : Gen. Palacoryz. Palaecoryx Majori, Scnm. A mellékelt 4 tábla közül a VIII. sz. 6—10. és 18. nemkülönben a IX. sz. tábla 5—6. ábrái e fajnak felső áll- kapocsrészeit mutatják természetes nagyságban. Palaeoryz Stützeli Scrw. felső igen szép állkapcsát a IX. tábla 7—8. áb- ráiban mutatja be. ISMERTETÉSEK. 431 Gen. Tragoreas. Tragoreas oryxoides ScHr., melyből a VIII. tábla 12. ábrá- jában egy felső állkapcsot látnatunk. Tragelaphinae. Gen. Protragefalus. Protragefalus Skouzesi, DAm. Cervicaprinae. Gen. Procobus. Procobus Melania nov. gen. nov. sp., melyből a VIII. számú tábla 18. ábrája egy koponyarészt mutat !/a nagyságban. P. Brauneri, nov. gen. nov. sp. a IX. tábla 1—2. sz. ábrái, hol e faj koponyarészletét állkapocscsal és fogakkal láthatjuk. Végül szerző egynémely következtetést igyekszik levonni a leírt fajok palaeozoogeografiai jellemzésére vonatkozólag, egyúttal a gazdag s fölötte érdekes tarakliai faunát a Szamos, Maragha és Pikermi sokban hasonló s már eddigelé jól ismert s leírt paleontologiai anyagával hasonlítja össze. TIMKO ÍMRE. 5. Laskarjev V.: Két löszperiodus a podoliai és vol- chiniai kormányzóságok terülelén. (2. ábrával.) Kamenec- Podolszk. 1912. (JIBa apyca xecca Br Ioxozeckoít m BoJBIHECKOÍi ryőep- Hiaxr. Kamenens-Iloxozeckp 1912.) , . A lösz és különböző féleségei nagy területeket borítanak Oroszországban. Tanulmányozásával számos geológus és agronomus foglalkozott, úgy hogy ma már egész literaturája van a lösznek a fölötte gazdag orosz geológiai és talajismereti irodalomban, s amely még folytonosan bővül az újabb ezirányú vizsgálatok és kutatások nyomán. A kiválóbb lösztanulmányok közül való Kgisrarovics N. J munkája, ki Lublin és környékének hidrogeológiai leírásában bőven foglalkozik a löszképződéssel s tanulmánya eredményéül megállapít a megvizsgált területen egy alsó tavi-folyóvízi és egy szubaerikus lösztaciest. TurxkovszkI P.-nak ugyancsak idevágó értékes közleménye van a KRIsrarFovics szerkesztésében meg- jelerő cApnuaire Géologigue et Mireralogigue de la Russies 1897—1898. évfolya- mában, melyben a mocsár- illetve tavi és szubaerikus löszről kiválo tanulmáryt írt. A. J. NaBogrcn lösztanulmányai főleg a löszrétegkomplexusokban eltemetett humuszrs horizontokra terjedtek ki, melyeket ő Posszilis talajnak ne- vezett el. A német irodalomban is élénk vita tárgya a löszperiodusok számának kérdése, melyben SCHUMACHER E., KErrHacx K., főleg Wüsr E.; másrészről pedig SIEGERT, NAUMANN, PIKARD, GERTH és sokan mások vesznek részt. Szerző a podoliai vasút mentén (Kamenecz— Podolszktól Proszkurov és Sztarokonstantinovon át Sepetovig) geológiai vizsgálatokat végezve, a löszkép- ződésnek két periodusát állapította meg. A tanulmányozott terület Volchiniának délnyugati részére, Podoliának pedig északkeleti felére esik. Ezt a folyóvölgyek- kel tagolt hullámos, dombos vidéket szeli a podoliai vasútvonal, melynek a víz- választókon áthaladó bevágásai pompás szelvényeket tárnak fel. E szelvények rendszerint csak diluviális rétegeket foglalnak magukban, néha azonban a bevá- gások fenekén harmadkori képződmények is voltak találhatók, így tőleg szar- matakorúak. (A szelvények vastagsága maximum 6 szazsen; 1 szazsen — 2:184 m.) A szelvények diluviális rétegesoportjában a szerző két löszrerekódást figyelt 432 ISMERTETÉSEK. meg, melyeket egymástól egy régibb, eltemetett humuszos horizont, az ú. n. foszilis talajréteg különített el. A megfigyelt és leírt szelvények a következők : Proszkurovtól 15 versztnyire ENy-ra a 180—131 versztes vasúti szakasz között: 1. Degradált mezífségi talaj (csernoszjom), cirka 1 arsin. 2. Barnás homokos agyag, 2—3 versok. 3. Világossárga lösz sűrű krotorinákkal (rágcsálók házai) és nagy mész- tartalommal, 2 arsin. 4. Vékonyréteges szürkéssárga löszszerű homokos agyag, meszes és vasas kiválásokkal, apróbb homokrétegecskékkel és különböző alakú apró mészkon- kréciókkal, 2—3 versok. 5. Sötétbarna homokos, humuszos agyag apró mészkonkréciókkal. (A réteg , felső és alsó határa gyengén hullámos.) Humusztartalom 1-064 94 1 arsin. 5. Sárga (gyengén narancsszínű) többé-kevésbbé típusos lösz humuszos nyomokkal, krotovinákkal és nagyobb üregekkel, bőséges mésztartalommal,114 ars. A szelvényben felsorolt rétegek a felület formájával párhuzamosan helyez- kednek el, jelezve, hogy a jelenlegi hullámos felszín az első lösz képződésének idejében alakult ki. Tanulságos képet nyujt továbbá az előző szelvénytől északra a 120 versztes vasúti szakaszmenti bevágás. 1. Csernoszjom, 1 15 arsin. 2. Világossárga lösz krotovinákkal a felső horizontokban, bő mésztartalom- mal a mélyebb szintek felé, 1 szazsen. 3. Réteges barna löszszerű homokos agyag, meszesagyagos rétegecskékkel, 1 arsin. 4. Sárga lösz bőséges mésztartal:mmal, 115 arsin. 5. Sötétbarna humuszos homokosagyag sok mészkonkrecióval, 34 arsin. 5. Szürke, gyengén zöldessárga löszszerű homokos agyag meszes-vasas kiválásokkal, apró csövecskékkel, krotovinákkal, nagy mésztartalommal, 2 arsm. Proszkurov város és környékén számos helyen láthatók hasonló szelvények. Sztarakonsztantinovkától É-ra ugyancsak a löszterületnek bejárása közben ész- lelte szerző, hogy az itt feltárt szelvényekben a típusos lösz ritkább s helyette szürke, zöldessárgas löszszerű lágy homokos agyagot talált meszes és vasas kiválá- sokkal. A típusos lösznek ilyetén elváltozását egy későbbi hidratometamortfikus folyamattal magyarázza. Ez a processzus (oxidáció, elsavanyodás, újra átalakulás, ki- és átmosás stb.) csaknem az összes vas- és mész kivonását eredményezi, mely vas és mész kezdetben a talajban többé-kevésbbé egyenletesen eloszlik, majd a további folyamat konkréció képződéséhez vezet, továbbá a lösz likacsainak ki- töltéséhez. Végül egy harmadik szelvényt közöl Sepetovka és Pasuki állomások kö- zötti területről. 1. Csernoszjom, 1 arsin. (1 arsim—104 m., 1 versok —0-045 m.) 2. Barnás homokos agyag igen sok krotovinával, 14 arsin. 3. Szürkéssárgás, kissé zöldes löszszerű homokos agyag. E rétegben vasas és meszes csövecskék találhatók, az alsóbb szintekben pedig mészkonkréciók. ISMERTETÉSEK. 433 a felső szintekben még krotovinák találhatók az előző réteg anyagával kitöltve; 4 14 arsin. 4. Humuszos sötétbarna agyag, eléggé szívós, kevés vasas kiválással, mész- konkréciókkal. Humusztartalma 0-978 99; 1 15 arsin. 5. Világossárga (kissé narancsszínű) lösz sok mésszel, helyenként márga- szerű, másutt homokos. E rétegben is számos krotovina helyezkedik el; 1 14 arsin. A közölt adatok arra engednek következtetni, hogy észak Podoliának és déli Volchimának lösztakarója nem egyszerre képződött, hanem két korszakban, melyeket egymástól egy huzamosabb megszakítást jelző eltemetett humuszos horizont választ el. A lösz keletkezésére vonatkozólag közismert a kutatók legtöbbjének egyet- értő véleménye, mely szerint a jégkrrszakra következett s jellegzetesen száraz klimájával kitünt időszakban halmozódott az fel. TurkovszkiI említett munkájában a löszlerakódások idejének kezdetét pl. a jégkorszak utánra helyezi (glecserek visszavonulásának ideje); Kniszrarovrics az interglaciális korszak végére véli helyezendőnek (a következő glecser előnyomulásának ideje): BOGOLYUBOV SZi- gorúan a fizikai-geografiai feltételeknek megfelelően úgy véli, hogy a lösz az inter- glaciális időszak közepén képződhetett (steppe facies). Ez a véleménye E. Wüsr- nek 18. Szerző e felfogások nyomán megállapítja, hogy a podoliai és volchiniai alsó- és felsőlösz képződési időszaka a neki megfelelő glaciális periodus utáni időre esik. Európai Oroszorságnak interglaciális és két eljegesedési időszakát részletesebben tanulmányozták. Tudjuk ezekből, hogy a második eljegesedés nyomai követhetők messze délre és keletre, azaz ismeretesek már Kaluga, Moszkva, Vladimir és részben Orlov kormányzósagokban. A felső jégkorszak moréna-lera- kódásai mindezideig csak oly mértékben vannak tanulmányozva, hogy megálla- pitható volt a második eljegesedésnek az elsővel szemben való sokkal nagyobb dimenziója. A podolia-volchiniai lösz az oroszországi kettős eljegesedési időszakba úgy illeszthető be, hogy az interglaciális epochának az alsólösz, a. posztglaciálisnak pedig a felső lösztakaró felel meg. E megfigyelések megerősítésére szolgálhat a lichvinai profil (Kaluga korm.) hol N. N. BogoryuBov két moréna-lerakódás között löszt figyelt meg (alsó, inter- glaciális lösz). A vladimiri kormányzóságban J. I. ScsecLov megfigyelései nyomán ismeretes, hogy ott két, a moréna között helyet foglaló löszlerakódáson kívül a takarót képező második morénán is lösz van (felső, posztglaciális lösz). A két löszkorszaknak valószínűleg más-más geográfiai elterjedése van. Az eddigi vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy ahol az északi területen felső, posztglaciális löszt látunk lerakódva, abból az időből délen az alsó post- glaciális löszt kapjuk. Faunisztikai különbségek a két lösz között még nincsenek kiderítve. Szerző végül Oroszország eljegesedésének időszakait Németország glaciális periodusaival összehasonlítva, a következő táblázatot adja : Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 99 434 ISMERTETÉSEK. Volchinia-Podolia Germánia Posztglaciális epocha Felső lösz korszak Felső lösz 3-ik glaciális 5 Humusos horizont 2-ik interglaciális epocha Alsó lösz korszak Középső lösz 2-ik glaciális € Glaciális és a glaciális idő- 1-ső interglaciális szakig keletkezett folyó- 1-ső glaciális € vizi és tavi, nemkülön- A glaciális időig ben kontinentális képződ- terjedő c mények Alsó lösz Löszrétegek közötti humuszos horizontok, mint fosszilis talajok találtattak még Délororszországban számcs helyen. A lublini kormányzóságból ép úgy 18- meretesek, mint Kiev, Poltava, Charckov stb. kormányzóságokból. G. N. Viszockij pl. Szamára kormányzóságból közöl hasonló szelvényeket, hol is a humuszos horizont aljában (fekü) Spalax typhlusra valló kövérebb kroto- vinákat, annak fedüjében levő felső löszszintben pedig a Spermofilus jóval kisebb krotoviráit találta. Hat év előtt Oroszország nyugati részében ( Besszarábia, Vol- chinia); az elmult év folyamán pedig a déli és keleti országrészekben (Poltava, Woronyezs, Szamára stb.) tett talajismereti kirándulásaimon az oroszországi löszökön nekem is volt alkalmam számos érdekes, a fentiekhez hasorló megfigye- lést tehetni. Talajismereti felvételeink alkalmával hazai löszterületeinken mi is meg- figyeltünk közbetelepült, eltemetett humuszos horizontokat, tanulmány tárgyává tettük a hidrometamorfikus folyamatoktól; nemkülönben a különböző növény- takarók alatt elváltozott löszeinket, sőt amint tudom, TRErIrz PÉTER igen tisztelt barátom évekkel ezelőtt társulatunk egyik ülésér a dunamenti lószfalak sajátos szerkezetéről előadást is tartott. TIMKÓ IMRE. 6. Vernadszkij, V. N.: A földkéreg különböző gázai- ról. (Bull. de VAcad. Imp. des Sc. de St. Petersb. 1912. pag. 141—162.) E munkában szerző a gázok klasszifikációját adja. Két szempont szerint osztályozza a gázokat : Morfológiai és kémiai alkatuk szerint. A) Morfológiai szempontból megkülönböztet : I. Szabad gázokat : 1. Atmoszféra. 2. Gázösszehalmozódásokat. 3. Gázocelusio illetve sűrített gázokat. 4. Gázömléseket és gázörvényléseket : a) vulkánikus, b) tektonikus, a) jelenlegiek — diatrunák, 2) prriodikusak — iszapvulkánok, 4) állandóak, c) felületiek. ISMERTETÉSEK. 435 5. Gázkipárolgások. II. Gázok szilárd anvyagok- és oldatokban : 1. Az oceánok gáza. 2. Tavak, folyók és állóvizek gázai. 3. Források gázai : a) vulkanikusak, b) felületi karakterűek, c) tektonokaiak, a) jelenlegiek, gyorsan száradó gázokkal, 5) periodikusak, 4) állandók. B) Klasszifikáció kémiai alkat szempontjából. I. Földfelületi gázok. II. Vulkánikus gázok. III. Gázok, melyek a földkérgen törnek keresztül. 1. Az atmoszféra gázai. 2. Gázok, tektonikus gázömlések és források: a) nitrogén, b) szénsavas. c) metán, d) hidrogén, e) vízi eredetű. TIMKÓ IMRE. IRODALOM. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1913. ÉVBEN. (REPERTORIUM DER AUF UNGARN BEZÜGLICHEN GEOLOGISCHEN LITERATUR IM JAHRE 1913.) Ebben a jegyzékben mindazok a geológiai, paleontológiai, petrografiai, geomorfológiai, talajismereti, mineralógiai, ásványkémiai és bányageologiai munkák felsorolvák, melyek a Magyar Korona Országaira vonatkoznak, illetőleg amiket egyrészt magyar szerzők hazai és külföldi folyóiratokban, másrészt kül- földi szerzők hazai folyóiratokban írtak. I diesen Repertorium wurden alle jene geologischen, paláontologischen, petrographischen, geomorphologischen, agrogeologischen, mineralogisehen und montangeologischen Arbeiten aufgenommen, die auf die Lánder der Ungarischen Krone Bezug haben, bezw. die aus der Feder ungarischer Autoren in ungarischen und auslándischen Zeitschriften erschienen sind, oder von auswürtigen Autoren in angarischen Zeitschriften veröffentlicht wurden. 436 IRODALOM. Ahlturg, J.: ÜLer die Natur und das Alter der Erzlagerstütten des Oberungarischen Erzgebirges. (Mit 11. Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichs- anst. XX. Bd. 7. Heft. pag. 577—408. Budapest 1913. Altméder, F.: 4Az analitikai kémia a bányászat és kohászat szolgálatában. Vegyészeti Lapok. XIII. Évi. 5. sz. pag. 76; 7. sz. pag. 114; 8. sz. pag. 137, Budapest 1918. Amundsen, R.: A déli sark elérése. Földr. Közl. XLI. köt. I. füz. pag. 1. Budapest 1913. Ballenegger, R. 4 talajok osztályozásáról. Pag. 1—16. Budapest 1913. — Felvételi jelentés az 1912. év nyarán Baranya és Somogy megyékben végzett át- mézetes talajismereti felvételekről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1912-ről. pag. 264—265. Budapest 1910. — Bericht über die im Scmmer des Jahies 1911 auf dem Nagy- Alföld vorgenom- menen bodenkundlidlun Avíncimen. Jakiesb. d. kel. ung. Geol. Reichanst. für 1911 pag. 222—224. Budapest 1918. — A Balatonvidék talajviszonyainak vázlata. (1 térképpel.) A Balaton tud. tanulm. eredm. I. köt. I. rész. pag. 1—3. Budapest 19183. — A talajok jellemzése vizes kironatuk segélyével. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 317—324. Budapest 19183. — L/élude des sols á Vaide de leurs soluticns agucnses. Földt. Közl. Vol. XLIII. p. 359—367. Budapest 1918. — Bericht über die im £cmmer 1912 in den Kcmaitatcen Baranya und Somogy aus- gefülhrten übersichtlbichen agrogcologischen Aufjnakmen. Jakxesb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. iür 1912. reg. £(C—-01. Budapest 1918. Balló, R.: A Föld kérgének terméselemet. Teimészettvd. Közl. XLV. köt. 570. füz. pag. 102—103. Budapest 1918. — Az Etna lárájának hémérséklete. Természettud. Közl. XLV. köt. 570. iüz. pag. 1083. Budapest 19183. Balogh, E.: Nem eciküzös tencellyű guarzikrek Vereszatckról. (1. tábl.) pag. 3—14. Kolozsvár 1918. Balogh, F.: Adatok az erdélyi földgáz értékesítéséhez. A Magy. Mérn. és Építész- egyl. Közl. XLVII. köt. 42. sz. pag. 679. Budapest 19183. Bayer, J.: Magyarország a jégkorszak idején. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 345. Budapest 19183. — Über Ungarns Stellung im Biszettalter. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 400. Budapest 1913. Bányai, J.: Időszaki forrás az Erdélyi Érchegységben. Uránia. XIV. Évf. 12. sz. pag. 498. Budapest 19183. Bársony, E.: Vannak-e naphtenek a hazai petroleumban. Magy. Chem. Lapja. IV. Évi. 1—2. sz. pag. 7. Budapest 19183. Bekey, I. G.: 4 bajóti Öregkő barlangjai Esztergem vármegyében. Barlangkutatás I. köt. 3. füz. pag. 126. Budapest 19183. — Die Höllen des Öregkő bei Bajót im Komitat Esztergom. Barlangkutatás I. Bd. 3. Heft. pag. 145. Budapest 1913. Bernatsky, J.: A szikes talajok növényzete, különös tekintettel a befásítás kérdésére. (19 képpel.) Erdészeti Kisér]l. XV. Évf.3—4. sz. pag. 939—102. Selmeczbánya 1918. IRODALOM. 437 Bolkay, I.: Adatok Magyarország panmomiai és praeglaciális herpetológiájához. (AFENCTÉKSSER TE tá BE és 5.-ADr.) Arm. kiv. Földt. Tat: Éyk. XXXI köt. Tü pag. 193—206. Budapest 1913. — Additions to the fossil herpetology of Hungary fesen the pamnomian and pre- glacial pertiode. (With plater XI. XII and 5 textfig.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. kol. uug. Geol. Reichsanst. XXI. BA. 7. Heft. pag. 217—230. Budapest 19183. Böck, H.: Rövid, összefoglaló jelentés az Erdélyi medence földgázelőfordulásainak az 1911—1912. években történt tanulmányozásának eredményeiről. (1. térkép és 3. ábr.) Jelent. az Erdélyi Medence Földg. kutató munk. ered. II. r. 1. füz. pag. 1—37. Budapest 1913. Czakó, I.: Adatok a kissármási földgáz ismeretéhez. Bány. és Koh. Lapok. XLVI. Évi. II..köt. pag. 521—522. Budapest 1913. Czakó, M.: Az alumimumipar legújabb haladása és a magyar alumimiumércek jelen- tősége. Vegyészeti Lapok. VIII. Évf. 6. sz. pag. 95. Budapest 1913. Cholnoxy, J.: Nehány megjegyzés Erdély morfológiájához. WFöldt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 79. Budapest 19183. Czirbusz, G.: (Geografia és földtudomány. Reflexiók mélt. Schafarzik Ferenc elnöki megnyitójára. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 215—216. Budapest 1913. de Martonne, E.: A Déli Kárpátok domborzata. Földr. Közl. XLI. köt. 411. füz. pag. 297—319. Budapest 1913. Dornyay, B.: Rózsahegy környékének földtam viszonyai. Budapest 1913. Ecsedi, I.: 4 Hortobágyi puszta. Földr. Közl. XLI. köt. I. füz. pag. 29—30. Buda- pest 19183. Ehik, Gy.: A brassói preglacialis fauna. (4—5. ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 23—36. Budapest 1913. — Die prüglaciale Fauna von Brassó. (Fig. 4—5.) Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 136—151. Budapest 1913. — A detrekőszentmiklősi Pálffy-barlang faunája. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 77. Budapest 19183. — Über die Fauna der Pálffyhöhle bei Detrekőszentmiklós. Földt. Közl. BA. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 391. Budapest 19183. — A pozsonymegyei Pálffy-barlang pleistocén faunája. Barlangkutatás. 1. köt. 2. füz. pag. 57. Budapest 1913. — Die pleistozüne Fauna der Pálffyhöhle im Pozsonyer Komitat. Barlangkutatás. I. Bd. 2. Heit. pag. 87. Budapest 19183. Emszt, K.: Jelentés a m. kir. Földt. Int. chomiai laboratóriumának 1912. évi mű- ködéséről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1912-ről. pag. 266—279. Budapest 1913. — Bericht über die Tütigkeit des chemischen Laboratoriums der kgl. ungar. Geolo- gisehen Reichsamstalt im Jahre 1911. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 225—245. Budapest 1913. — Berieht über die Tütigkeit des chemischen Laboratoriums der kgl. ung. Geologi- schen Reichsamstalt im Jahre 1912. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 302—316. Budapest 19183. 438 IRODALOM. — és Rozlozsnik, P.: 4Az újmoldovai bazalt. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 416 — 420. Budapest 1913. — Der Bazalt von Ujmoldova. Földt. Közl. XLIII. Bd. pag. 494—499. Budapest 1913. Erdődy, Á.: 4A konyhasó és a tengerekben feloldott többi klorid eredete. A tenger. III. Évi. XI—XII. füz. pag. 483—492. Budapest 1913. Fenyves, J.: Az 1906 januári földrengés Kolumbiában. (71—8. ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 39—50. Budapest 1913. — Das Erdbeben von Kolumbia am 31. Jünmer 1906. (Fig. 7—8.) Földt. Közl. XLII. Bd. Budapest 1913. Ferentzy, J.: 4 matitzai aszfalt értékesítése. Vegyészeti Lapok. XIII. évf. 9. sz. pag. 158. Budapest 19183. Finkey, J.: 4 vulkám exhalációkról szóló ismeretek fejlődése. Bány. és Koh. Lapok. XLVI. Évi. 56. köt. pag. 21. Budapest 19183. Franzenau, Á.; 4 rozsnyói wolmynról. (4. tábl.) Annal. hist. Natur. Musei Nation. Hung. Vol. XI. 1-ső rész. pag. 103—108. Budapest 1913. — Über den Wolmyn von Rozsnyó (Taf. 4.) Annal. hist. Nat. Musei Nation. Hung. Vol. XI. pars prima. pag. 108—113. Budapest 1913. Gorjanovié-Kramberger, D.: Zivot u kultura diluvialng covjeka iz Krapine u Hruvat- ékoj. Horvátul, német kivonattal. 15 táblával és 15 szövegábrával. D jela Jugoslavenske akademije znanosti 1 umjetnosti. Knjiga XXIII. Zagreb, 1913. — Fosilm rinocerotidi Hrvatske 1 Slavonije, s osobitim obzirom na RMmwmoceros Mercki iz Krapine. Horvátul, német kivonattal. 13 táblával. Djela Jugo- slavenske akademije znanosti 1 umjetnosti. Knjiga XXII. Zagreb, 19183. Gombocz, E.: 4 tellur történetéhez. Természettud. Közl. XLX. köt. 578. füz. pag. 440—442. Budapest 1913. Halaváts, Gy.: Adatok az IErdélyrészi Nagy-Medence tektomkájához. (11—13. ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 183—191. és (Társ. Jegyzkv.) pag. 84. Budapest 1913. — Daten zur Tektomik des Siebenbürgischen Beckens. (Mit. d. Fig. 11—183.) Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 268—277. Budapest 19183. — Beitrüge zur Tektonik des Siebenbürgisehen Beckens. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 8396. Budapest 19183. — Nagy ydisznód— Nagytalmács környékének földtami alkotása. A ra. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 183—190. Budapest 19183. — Geologischer Bau der Umgebung von Bólya—Vurpód, Hermány und Szent- Erzsébet. Jahregb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 143—149. Budapest 1913. — Der geologische Bau der Umgebung von Nagydisznód— Nagytalmács. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 203—211. Budapest 1918. — Buztás 1 : 75,000-es geológiai térképlap. M. kir. Földt. Int. kiadv. Budapest 1913. Hankó, V.: Glaubersós forrás Magyarországon. Magy. Balneol. Ért. 41. Évf. 3. sz. pag. 10. Budapest 19183. — 4 hársfalvai cStefánia forrás vizének chemiai összetétele. Magy. Balneol. Ért. 41. Évf. 5. sz. pag. 14. Budapest 1908. IRODALOM. 439 — 4 borszéki Madonna-forrás vizének chemviai összetétele. Magy. Balneol. Ért. 41. Évi. 9. sz. pag. 12. Budapest 19183. — Az oláhgorbói keserűvíz. Magy. Balneol. Ért. 41. Évf. 9. sz. pag. 18. Budapest 1913. I Harmos, Eleonora: Az Adria fenékviszonyai és partalakulása. A Tenger. III. évf. 41. füz. pag. 291—311. Budapest 1913. Herbing, N.: Über E) dgas Kah und Petroleum in Szebenbürgen. Zeitschr. d. Imtern. Verein. d. Bohringenieure u. Bohrtechn. XX. Jahrg. Nr. 2. pag. 13—15. Nr. 4. pag. 39—42; Nr. 5. pag. 49—53.: Nr. 6. pag. 62—64. Wien 19183. Herman, 0.: A magyar paleolith és tartozékai. Barlangkutatás. I. köt. 1. füz. pag. 10. Budapest 1913. — Über das Palüolítikum Ungarns. Barlangkutatás. I. Bd. 1. Heft. pag. 37. Budapest 1913. Hillebrand, J.: A fosszilis ember kérdése. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 85. Budapest (1913. — Über die Frage des fossilen Menschen. Földt. Mözl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 396. Budapest 1913. — Az ősember újabb lakóhelyet hazánkbam. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 75. Budapest 19183. — Neuere Wohmstütten des Urmenschen in Ungarn. Wöldt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 390. Budapest 1913. — 4 pleistocén ősember újabb nyomai hazánkban. Barlangkutatás. I. köt. 1. füz. pag. 19. Budapest 1913. — Neuere Spuren des diluwvialen Menschen in Ungarn. Barlangkutatás. I. Bd. 1. Heft pag. 46. Budapest 1913. — A dilwiális ősember nyoman a bajóti Öregkő nagy barlangjában. Barlangkutatás. I. köt. 3. füz. pag. 122. Budapest 1918. — Die Spuren das diluvialen Urmenschen in der Bajóter Öregkőhöhle. Barlang- kutatás. I. Bd. 3.. Heft. pag. 147. Budapest 1913. — A kiskevélyi barlangban 1912. évben végzett ásatásoknak eredményei. (Ergeb- nisse der in der Kiskevélyhöhle im Jahre 1912 vorgenommenen. Grabungen). Barlangkutatás. I. köt. 4. füz. pag. 153. oldal; Bd. I., Heft 4, 5. 187.) Budapest 1913. — A csobánkai Kiskevély-barlangban végzett ásatásokról. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 355. Budapest 1913. — Über die Ausgrabungen in der Kiskevélyhöhle bei Csobánka. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 399. Budapest 1913. . Hobbs, W. H.: 4 föld arculatának fővonásan. Földr. Közl. XLI. köt. XIII. füz. pag. 355—358. Budapest 19183. Hoffer, A.: Jegyzetek az erdélyi Érchegység Pilis-Csáklyakó szírtzónájának tektont- kájához. Wöldt. Közl. XLIII. köt. pag. 191—193. Budapest 1913. — Notizen über die Tektonik der Pilis-Csáklyakóer Klippenzone des Siebenbürgischen Eregebirges. Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 277—280. Budapest 1913. Hofmann, K.f u. Vadász, M. E.: Die Lamellhbranchaten der mittelneokomen Schichten des Mecsekgebirges. (Mit. d. Taf. 4—411. u. 5. Fig.) Mitteil. aus dem 440 IRODALOM. Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. XX. Bd. 5. Heft. pag. 211—252. Buda- pest 1913. Horusitzky, H.: Öskori barlanglelet Detrekőszentmiklós határában. (Bin urzeit- licher Höhlenfund aus der Gemarkung von Detrekőszentmiklós.) Barlang- kutatás. I. köt. 4. füz. 167. old. Bd. I, Heft 4. 5. 198. Budapest 19183. — Jelentés az 1912. év nyarán, a Dunántúl északnyugati részén végzett átmézetes agrogeológiai munkálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 209 —219. Budapest 1918. — Bericht über meime im Sommer 1911. vorgenommenen Aufnahmen. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 185—192. Budapest 1913. — Bericht über die am Sommer 1912. im nordwestlhchen Teil Tramsdamubien aus- geführten übersichthchen agrogeologischen Arbeiten. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 234—245. Budapest 1918. — Die agrogeologischen Verhültmsse des Staatsgestütsprüdivums Kisbér. (Mit 4 Karten u. 7 Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. XX. Bd. 4. Heft. pag. 143—256. Budapest 19183. — Nagyszombat vidéke 1 : 75,000 agrogeológiai térképlap. M. kir. Földt. Int. kiadv. Budapest 1913. — Pozsony vidéke 1 : 75,000 agrogeológiai térképlap. M. kir. Wöldt. Int. kiadv. Budapest 1913. — Vágsellye és Nagysurány vidéke 1 : 75,000 mértékű agrogeológiai térképlap. A m. kir. Földt. Int. kiadv. Budapest 1912. — Szencz és Tallós vidéke 1 : 75,000 mértékű agrogeológiai térképlap. A m. kir. Földt. Int. kiadv. Budapest 1912. — Magyarázatok Vágsellye és Nagysurány, Szencz és Tallós vidéke című 1 : 75,000 agrogeológiai térképlapokhoz. Budapest 1913. Horváth, B.: Jelentés a m. kir. Földtami Intézet chemian laboratóriumából. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 280—305. Budapest 1913. — Bericht des chemischen Laboratoriums der kgl. ung. geologischen Reichsamstalt. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 246—262. Budapest 1913. — Bericht aus dem chemischen Laboratorium der kgl. ung. Geologischen Reichs- amstalt. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 317—343. Buda- pest 1913. — Adatok a magyarországi vas- és mangánércek kémiájához. Bány. és Koh. Lapok. XLVI. évi. 56. köt. pag. 547. Budapest 1918. Inkey, B.: Schumacher F.: A rudas tizenkétapostol-bányatársaság aramyérctelepei és bányászata című munka ismertetése. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 216 —227. Budapest 1913. — [. Schumacher: Die Golderzlagerstütten und der (Goldbergbau der Rudaer Zwölf- Apostel-Gewerkschaft zu Bród in Siebenbürgen. WFöldt. Közl. Bd. XLIII. pag. 303—314. Budapest 1913. Jahrbücher der königl. ung. Reichsamstalt für Meteorologie und FErdmagnetismus. XL. Bd. I. u. II. Teil. pag. 1—200 u. 1—182. Budapest 1918. Jahresbericht der kgl. ung. Geologischen Reichsamstalt für 1912. pag. 1—401. (Mit 5 Tafeln und 48 Abbild.) Budapest 1913. IRODALOM. 441 Jahresbericht der kgl. ung. Geologischen Reichsamstalt für 1911. (Mit 2 Taft. und 24 Abbild.) pag. 9—306. Budapest 1913. Jelentés az Erdélyi Medence földgázelőfordulásai körül edddig végzett kutatómunká- latok eredményeiről. (IV. tábl. és több ábr.) II. rész. I. füz. pag. 1—2388. Buda- pest 1913. Jux, S.: 4A Pilis—Gerecsehegységben előforduló triász-vizeknek közgazdasági jelentő- sége. (2 szelvényrajz.) A magy. Mérnök- és Építészegyl. Közl. XLII. köt. 7. sz. pag. 117—120. Budapest 1913. Jugovics, L.: Kósdi markazit (a 18. ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 202—205. Budapest 19183. — Markasit von Kósd. (Mit d. Fig. 8.) Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 290 —292. Budapest 1913. — Ásványtami közlemények. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 81 Budapest 1913. — Mineralogische Mittetlungen. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 394. Budapest 19183. — Adatok az olivin optikai ismeretéhez. (3. ábr.) Annal. hist. Nat. Musei Nation. Hung. Vol. XI. 1-ső rész. pag. 323—329. Budapest 1913. — Beitrüge zur Kenmtnis der optischen eigenschaften des Olwins. (3 Fig.) Annal. hist. Nat. Musei Nation. Hung. Vol. XI. pag. 329—335. Budapest 1913. — Kadic, 0.: A magyar barlangkutatás céljai és útjai. Barlangkutatás. I. köt. 1. füz. pag. 12. Budapest 1913. — Ziele und Wege der ungarischen Höhlenforschung. Barlangkutatás. I. Bd. 1. Heft. pag. 40. Budapest 19183. — Jelentés a Barlangkutató Bizottságnak 1912. évi működéséről. Barlangkutatás. I. köt. 2. füz. pag. 68. Budapest 19183. — Bericht über die Tütigkeit der Kommuission für Höhlenkunde im Jahre 1912. Barlangkutatás I. Bd. 2. Heft. pag. 95. Budapest 19183. — 4 barlangok elmevezéséről. (Über die Benennung der Höhler.) Barlangkutatás. I. köt. 4. tüz. 163. oldal; Bd. I, Heft 4. S. 194. Budapest 1918. — Jelentés a horvát Karsztban végzett geológiai felvételekről 1912-ben. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 830—52. Budapest 1913. — Bericht über die im kroatischen Karst im Jahre 1911. ausgeführten geologischen Kartierungen. Jahresb. d. kel. ung. Gcol. Reichsapnst. für 1911. pag. 87—92. Budapest 19183. — Bericht über die im Jahre 1912 üm kroatischen Karst ausgeführten geologischen Aufnahmen. Jahresb. d. kel. ung. (Geol. Rcichsanst. für 1912. pag. 54—56. Budapest 1913. — Jevjestaj o geologkom smimanju hrvatskog krsa u god. 1912. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 358—360. Budapest 19183. Katona, L.: A földgáz elpazarlásának megakadályozása. Bány. és IKoh. Lapok. XLVI. évf. II. köt. pag. 456—464. és 542—552. Budapest 1913. Katzer, F.: Die Braunmkohlenablagerung von Banjaluka in Bosmien. (Mit 9. Fig. u. 3. Taf.) Berg- und Hüttenmünnisches Jahrb. LXI. Bd. 3. Heft. pag. 155— 227. Wien 1918. 442 IRODALOM. Kispatic, M.: Bauxite des kroatischen Karstes und ihre Entstehung. Neues Jahr- buch f. Min. Geol. u. Pal. Beilageband XXXIV; pag. 518—552. Koch, A.: Első pótlék a magyar korona országai kövült gerincesállat-maradványan- nak rendszeres átnézetéhez. Magy. Orvosok és Termvizsg. XXXVI. vándorgy. munkálatai. pag. 169. Budapest 1913. Koch, F.: Jelentés a Karlspago-jablonaci térképlaponm végzett részletes felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 62—64. Budapest 1913. — — Bericht über die Detaslaufnahme des Kartenblattes Carlopago—Jablonac. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 93—106. Budapest 1913. — [Ievjestaj o detalnom smmanju lhsta Karlobag—Jablonac. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 369—371. Budapest 19183. Koch, N.: 4z osztrák Adria-kutatás eredményei. A tenger. III. évf. IX. füz. pag. 385—400. Budapest 1913. Kormos, F.: Sciurus gibberosus, Hofm., a magyarországi miocénben. (a 6. ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 36—39. Budapest 1913. —. Sciurus gibberosus, Hofm. im Miozün Ungarns. (Mit d. Fig. 6.) Földt. Közl. XLIII. Bd. pag. 151—154. Budapest 1913. — Magyarországi új ősemlősök. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 77. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1913. — Neue Ursüugettere aus Ungarn. Földt. Közl. XLIII. Bd. pag. 391. (Prot. Ausz.) Budapest 1913. — Madagaszkár ősi állatvilága. Wöldt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 344. és Termtud. Közl. CXI—CXII. Póttfüz. pag. 1—11. Budapest 19183. — Über die erloschene Fauna Madagaskars. Wöldt. Közl. XLIII. Bd. (Prot. Ausz.) pag. 399. Budapest 1913. — A pilisszentléleki Legény-barlang praelistorikus faunájáról. Barlangkutatás. I. köt. 3. füz. pag. 117. Budapest 19183. — Die prülustorische Fauna der Legény-Höhle bei Pihsszentlélek. Barlangkutatás. I. Bd. 3. Heft. pag. 141. Budapest 1913. — Származástam kapcsolatok és állatföldrajzi vonatkozások Magyarország pleiszto- cén faunájában. Állattani Közl. XII. köt. 1. füz. pag. 53. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1913. — La stathon moustértenne de Tata (Hongrie). 13. Fig. Budapest 1913. — Bericht über meine auslündische Studienreise im Jahre 1911. Jahresb. d. kal. ung. Geol. Reichsanst. f. 1911. pag. 272—296. Budapest 1913. — Három új fossilis pézsmacickányfaj Magyarország Faunájábamn. (XI—XIII. tábl.) Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. XI. Pars prima. pag. 125—135. Buda- pest 1913. — Trois nouvelles espéces fossiles des Desmans en Hongrie. (Planches XI— XII.) Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. XI. Pars prima. pag. 136—145. Budapest 1913. — Tanulmányutam Németországban. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 349—354. Budapest 19183. — Meine Studienreise in Deutschland. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 392—398. Budapest 1913. IRODALOM. 443 — Kleinere Mitteilungen aus dem ungarischen Pleistozün. Zentralblatt für Min. Geol. u. Paláont. Jahrg. 1913. Nr. 1. pag. 13—17. Stuttgart 1913. — és Vogl, V.: További adatok Fuzine környékének geológiájához. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 53—57. Budapest 19183. — és Vogl, V.: Daljui podaci geologiji okolice Fuzina. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 361—364. Budapest 19183. — és Vogl, V.: Das mesozoiseche (Gebiet in der Umgebung von Fuzine. Jahresb. d. königl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1911. pag. 82—86. Budapest 1913. — Wettere Daten zur Geologie der Umgebung von Fuzine. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 57—61. Budapest 1913. Kövesligethy, R.: 4 földrengésekről. (18 képpel). Természettud. Közl. XLV. köt. 569., 570. és 571. füz. pag. 1—24., 65—83. és 109—121. Budapest 1913. Kucan, F.: Pijesak u Hrvuatskoj. (Glasmik hrwv. prirodost. drustva. God. XXV., p. 63—79., 107—114., 171—177., 229—239. Zagreb 1913. Kulcsár, K.: Földtami megfigyelések a (rerecsehegységben. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 421—423. Budapest 19183. — Geologische Beobachtungen im (Grerecsegebirge. Földt. Közl. XLIII. Bd. pag. 499—502. Budapest 1913. Kun, K.: Szemelvények a hegyek és völgyek morfológiájából. Urania. XIV. .évi. 12. sz. pag. 487—492. Budapest 1913. Kun, A. és Sass, L.: 4 kir. József-műegyetem hallgatóinak geológiai tanulmámyátja. a selmecz- és körmöczbányai érchegységben 1912. évi szeptember havában. Bány. és Koh. Lapok. XLVI. évt. 56. köt. pag. 237. Budapest 1913. Lambrecht, K.: Magyarország fosszilis madarai. Állattani Közl. XII. köt. 1. füz. pag. 51. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 19183. László, G.: Jelentés az 1912. év folyamán eszközölt átnézetes talajismereti felvéteh munkámról. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ról. pag. 254—258. Buda- pest 1913. — Bericht über meine übersichtlhiche Bodenkartierung im nordösthchen Teile des Alföld. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 213—221. Buda- pest 1913. — A Balaton lápjai. Magy. Orvosok és Term.-vizsg. XXXVI. vándorgy. Munká- latai. pag. 176. Budapest 1913. — Bericht über meine im Jahre 1912 ausgeführte agrogeologische Übersichtsauf- nahme. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 290—294. Budapest 1913. Lázár, V.: Felvéteh jelentés az 1911. és 1912. évekről. (1. ábr.) Jelent. az Erdélyi Medence földg.-kutató munk. eredm. II. r. I. füz. pag. 39—50. Budapest 49188 3 — és Pantó, D.: Jelentés az 1912. évben Verespatak vidékén eszközölt bányafelmérési és bányageológiai felvételekről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1902-ről. pag. 202—203. Budapest 1913. — Betütigungsbericht vom Jahre 1911. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 183—184. Budapest 19183. — Bericht über die im Jahre 1912. im der Umgebung von Verespatak vorgenommenen 444 IRODALOM. Grubenvermessungen und montamgeologischen Aufnahmen. Jahresb. d. kal. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 225—227. Budapest 19183. Lenhossék, M.: Az ember helye a természetben. (3. ábr.) Természettud. Közl. XLV. köt. 581. és 582. füz. pag. 517—541. és 549—570. Budapest 19183. Liffa, Au.: 4 filhpszit újabb hazai előfordulása. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 75. Budapest 1913. — Eine neues Vorkommen von Plulhpsit in Ungarn. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 390. Budapest 1913. — Notizen über den Kontaktzug von Oravica—Csiklovabánya und Szászkabánya — Ujmoldova. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 174—182. Budapest 1913. — és Vendl, A.: Geológtai jegyzetek a kudzsiri és szebem havasokról. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 68—79. Budapest 1913. — Beitrüge zur (eologte der (rebirge von Kudzsir und Szeben. Jahresb. d. kel. ung. (reol. Reichsanst. für 1912. pag. 74—86. Budapest 1913. Lóczy, L.: A túladunai Mastodon-leletekről. Földt. Közl. XIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 88. Budapest 19183. — A természet szépségeimek megvédéséről. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 76. ( Társ. Jegyzkv.) Budapest 19183. — Schutz der Naturschönheiten. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 390. Budapest 1918. — Az olaszországi vulkánokról. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 350. Budapest 19183. — Igazgatósági jelentés. Az intézet tudományos élete. M. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 9—29. Budapest 1913. — Divektionsbericht. Das wissenschaftliehe Leben der Anstalt. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Keichsanst. für 1911. pag. 5—16. Budapest 1913. — Direktonsbericht. Jabresb. d. kgl. ung. Geol. Reicbsanst. für 1912. pag. 9—53. Budapest 19183. — A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti tele- pedése. (15 tábla és 327 ábrával.) A Balaton tud. tanulm. eredm. I. köt. I. rész. I. szak.) Budapest 19183. — A Balaton tágabb környékének geomorfológiája. Magy. Orvosok és Term.-vizsg. XXXVI. vándorgy. munkálatai. pag. 157. Budapest 1913. Lóczy, L. ifj.: Baranya vármegye déli hegyvidékének földtam viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 171—182. Budapest 19183. — Die geologischen Verhültmisse der südhehen (Gebirgsgegend im Komitate Baranya. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 190—202. Budapest 1913. Lőrenthey, I.: Jelentés az 1912. év nyarán végzett erdélyrészi geológiai kutatásomról. (2. ábrával.) Jelent. az Erdélyi Medence földg.-kutató munk. eredm. IL. r. I. füz. pag. 51—66. Budapest 19183. Löw, M.: Lazarevics Milorád: A propiliítosodás (zöldkövesedés) kaolimosodás és a kvarcosodás és ezek vonatkozása a fiatal arany-ezüst érctelércsoportra. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 472—476. Budapest 19183. IRODALOM. 445 Maros, I.: Heidprin Angelo geológus élete és munkássága. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 228—230. Budapest 1913. — Jelentés az 1912. évi felvételekről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 107—109. Budapest 19183. — Bericht über die Aufnahmen im Jahre 1912. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs-. anst. für 1912. pag. 116—119. Budapest 1913. Mauritz, B.: A ditrói sziemt két újabb elegyrésze. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 12—14. Budapest 1913. — Zwei neue Gemengtetle im Syemite von Ditró. Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 124—127. Budapest 19183. — A Fruska-Góra trachitos közetei. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 324—329. Budapest 19183. — Die trachitischen Gesteime des Fruska-Gora Gebirges in Slavomen. Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 3867—371. Budapest 1913. — Jelentés az 1912. évben eszközölt bányageológian felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 204—208. Budapest 1913. — Bericht über die montangeologischen Aufjnahmen im Jahre 1912. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 228—233. Budapest 19183. — A Mecsekhegység eruptivus közetet. (A X. tábl. és 1. ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXI. köt. 6. füz. pag. 153—190. Budapest 19183. — Die Eruptivgestetme des Mecsek-Gebirges. (Komuitat Baranya.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. XXI. Bd. 6. Heft. pag. 171—218. Buda- pest 1913. — A rádium ércei. Természettud. Közl. XLV. köt. 588. füz. pag. 757—767. Budapest 1913. M. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1912-ről. (5. tábl. és 48 ábr.) pag. 3—372. Budapest 1913. M. kir. Országos Meteorologiai és Földmágnességi intézet Évkönyvet. XI. köt. I. rész és II. rész. pag. 1—201. és 1—1582. Budapest 1913. Méhes, Gy.: Kövesült kagylós rákok Ázsiából. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 428 — 431. Budapest 1913. — Versteimerte Ostrakoden aus Asien. (Mit d. Taf. IV.) Földt. Közl. XLIII. Bd. pag. 506—511. Budapest 1913. Náday, L.: Talajalkotó édesvizi szervezetek. Természettud. Közl. XLV. köt. 591. füz. pag. 870. Budapest 19183. Noszky, J.: Adatok a déli Mátra geológiájához. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 147—153. Budapest 19183. — Zur Geologie des westlichen Mátragebirges. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichs- anst. für 1911. pag. 50—66. Budapest 19183. — Beitvrüge zur Geologie des südlichen Mátragebirges. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1912. pag. 163—170. Budapest 19183. Noth, J.: Das Erdgas in Ungarn. Ung. Mont.-Indust. u. Handelsztg. XIX. Jahrg. Nr. 7. pag. 1. Budapest 19183. — Die ürarishen Petroleumfelder Galiztens. Ung. Mont.-Industr. u. Handelsztg. XIX. Jahrg. Nr. 21. pag. 1. Budapest 1913. 446 IRODALOM. Novak, E.: Geologische Beobachtungen aus der Umgebung von Foca (Bosmen.). Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. Nr. 3. pag. 75—79. Wien 1913. Papp, K.: Kalisókutatások hazánkban. (1. tábla és a 10. ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 173—183. és (Társ. Jegyzkv.) pag. 77. Budapest 1913. — Kabsaleschürfungen in Ungarn. (Mit d. I. Taf. u. Fig. 10.) Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 257—268. Budapest 19183. — Gyalumare környéke Hunyad megyében. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 110—120. Budapest 19183. — Die Umgebung von Gyalumare im Komaitate Hunyad. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 120—132. Budapest 1913. — Die Umgebung von Marosillye im Komitat Hunyad. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 115—122. Budapest 19183. — Die Steimkohlenvorrüte Ungarns. Mont. Rundschau. X. Jahrg. Nr. 2. pag. 62—65. Wien 19183. — Les ressources howilléres de la Hougrie. The Coal ressources of the World- Toronto, Canada, 19183. Vol. III. Pag. 961—1012. Papp, S.: Adatok a Maros és Nagyküküllő folyók közének, valamint a szentágotan sóskút környékének földtami viszonyaihoz. (2 ábr.) Jelent. az Erdélyi Medence földg.-kutató munk. eredm. II. r. I. füz. pag. 67—89. Budapest 1918. Pantó, D. és Lázár V.: Jelentés az 1912. évben Verespatak vidékén eszközölt bánya- felmérési és bányageológiai felvételekről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 202—203. Budapest 1913. — Bericht über die am Jahre 1912 im der Umgebung von Verespatak vorgenommenen Gyrubenvermessungen und montamgeologischen Aufnahmen. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 225—227. Budapest 1913. Paul, 0O.: Die Alumimiumerze des Bihargebirges umd ihre Entstehung. (12. Fig.) Zeitschr. für prakt. (Geologie. X.XI. Jahrg. Heft 12. pag. 521. Berlin 1913. Pálfy, M.: Geológiai jegyzetek a Béli hegységből. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 94—103. Budapest 1913. — Beitrüge zur Geologie des Gebirges von Bél. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichs- anst. für 1912. pag. 102—112. Budapest 1913. — Szontagh, T. u. Rozlozsnik, P.: Beitrüge zur geologischen Kenmtnis des zentralen Teitles des Bihargebirges. Jahresb. d. kel. ung. Geol. heichsanst. für 1911. pag. 107—114. Budapest 1913. Pásztor, B.: Néhány szó a külföldi földgázforrásokról. Bány. és Koh. Lapok XLVI. évf. 56. köt. pag. 277. Budapest 19183. Pávay-Vajna, F.: Uj Pholadomya miocénből. (A 14—17. ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 193—202. és (Társ. Jegyzkv.) pag. 77. Budapest 1918. — Iine neue Pholadomya aus dem Maiozün. (Mit Fig. 14—17.) Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 280—290. Budapest 1913. — Előzetes jelentés az Erdélyi Medence ÉNy-i peremének tektonikai viszonyairól. (2 ábr.) Jelent. az Erdélyi Medcnce földg.-kutató munk. eredm. II. r. I. füz. pag. 91—119. Budapest 19183. — Az Erzsébetváros— Héjjasfalva— Fogaras—Rukkor . közötti terület tektomikan, IRODALOM. 447 stratigrafian és morfológiai viszonya. (1. abr.) Jelent. az Erdélyi Medence földg.- kutató munk. eredm. II. r. I. füz. pag. 111—151. Budapest 1913. Péch, B. 4 wienerneustadti Lajta-elvezetés. (2 képpel.) Vizügyi Közl. III. évf. 5. füz. pag. 166—170. Budapest 1913. Pfeifer, T. A földgáz értékesítése. A Magy. Mérnök- és Építészegyl. Közl. XLIIV. köt. 23. sz. pag. 385—390. Budapest 1913. — Földgáz és iparfejlesztés. Vegyészeti Lapok. VIII. évf. 20. sz. pag. 856. Bpest 1913. Phkleps, O.: Jelentés (3 ábra). Jelentés az Erdéhn Medence földgáz-kutató munk. eredm. 1I. r. I. tüz. pag. 158—170. Budapest 19183. Pitter, F. Jelentés a térképészeti osztály 1912. évi működéséről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről, pag. 356. Budapest 1913. — Bericht über die Tütigkeit der kartographischen Abteilung im Jahre 1912. Jahresb. d. klg. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 400. Budapest 1913. Podek, F.: Uj lhaszrög a Bárcaságban (1—2ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 17—20. Budapest 1913. — Über eine neues Vorkommen von Tiasgestein im Burzenlande. (Fig. 1—2.) Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 127—130. Budapest 1913. — A brassói hegyek neokom márgája. (3. ábra). Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 20—23. Budapest. 1918. — Der Neokom-Mergel der Brassóer Berge (Fig. 3.) Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 133-—136. Budapest 1913. Polják, J. Jelentés a Zengc-Otocaci térképlap területén végzett részletes földtami fel- vételéről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről, pag. 53—61. Budapest 1913. — Bericht über die geologische Detail-Aufnahme am Bereiche des Kartenblattes Zengg-Ottocac. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 62—65. Budapest 1913. — Iezvjestaj o detaljuom geoloskom smmamju, karte Senj-Otocac. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről pag. 365—368. Budapest 1913. Posewitz, T.: Az Abostól és Eperjestől nyugatra eső hegyridék. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1911-ről, pag. 65—67. Budapest 1913. — Awufnahmsbericht vom Jahre 1911. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 40—42. Budapest 1913. — Das Bergland westlich von Abos und Eperjes. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs- anst. für 1912. pag. 70—73. Budapest 1918. — Ökörmező és Tuchla. (11 öv. XXIX. rov. jelz. 75,000 lap.) Magyaráz. a Magy. Kor. Orsz. részl. geol. térk. pag. 3—18. Budapest 1913. Przyborski, M.: Ungarns Salzproduktion im Jahre 1911. Mont. Rundschau, 4. Jahrg. Nr. 15. pag. 727. Wien 19183. Radványi, A.: Lussin, Lussinpiccolo, Lussingrande, Cigale. A tenger. III. évf. 4. füz. pag. 241—265. Budapest 19183. Renz. K.: 4 jurarétegek kifejlődése Kephalomia szigetén. (A III. tábl. és 1 ábr.) A M. kir. Földt. Int. Évk. X.XI. köt. 2. füz. pag. 35—43. Budapest 19183. — Die Entwicklung des Juras auf Kephalomia. (Mit Taf. III. u. 1. Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. der kgl. ung. Geol. Reichsanst. XXI. Bd. 2. Heft. pag. 41—56. Budapest 1913. 448 IRODALOM. Réthly, A.: 4 magyarországi párolgásmegfigyelésekről. (6 képpel). Vizügyi Közl. III. évf. 3. füz. pag. 107—123. Budapest 19183. — A délmémetországi földrengés fészekmélysége. Természettud. Közl. XLV. köt. 587. füz. pag. 751—752. Budapest 19183. Réz, G.: Magyarország bányászata. Bány. és Koh. Lapok. XLVI. évf. II. köt. pag. 449—456. Budapest 1913. — Der Bergbau in Ungarn. Montan. Zeitg. XX. Jahgr. Nr. 21. pag. 409. Gt 1913. Telegdi Roth, K.: A Rézhegység északkeleti és déli oldala. A m. kir. Földt. Int. Évi. jelent. 1912-ről pag. 121—129. Budapest 1913. — Die Nordost- und Südsette des Rézgebirges. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 133—143. Budapest 19183. — Die Nordseite des Rézgebirges zwischen Paptelek und Kaznacs und die südliche Partie dev Magura ber Szilágysomlyó. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 123—132. Budapest 19183. — Az avasi neogén barnaszénelőfordulások. Bány. és Koh. Lapok. XLVI. évf. cc. pag. 337. Budapest 1913. Telegdi Roth, L.: Az erdélyi medence geológiai alkotása Segesvár, Apold, Jakab- falva, Rozsonda, Malomkerék és Dános körmyékén. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről, pag. 191—201. Budapest 19183. — Geologischer Bau des siebenbürgerischen Beckens in der Umgebung vom Seges- vár, Apold, Rozsonda, Malomkerék und Dános. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichs- anst. für 1912. pag. 212—224. Budapest 19183. — Geologischer Aufbau des Szebenbürgericsehn Beckens in der Umgebung von Er- zsébetváros, Berethalom und Mártonfalva. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichs- anst. für 1911. pag. 133—142. Budapest 1913. Rozlozsnik, P.: A béli hegység triaszkorú és triasznál idősebb rétegei. A m. kir. Földt. It. Évi jelent. 1912-ről, pag. 80—983. Budapest 1913. — Die triadischen und prütriadischen Schichten des Gebirges von Bél. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 87—101. Budapest 1913. — Emszt, K.: Der Bazalt von Újmoldova. Földt. Közl. XLIII. Bd. pag. 494—499. Budapest 1013. — Az újmoldovani bazalt. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 416—420. Budapest 1913. — Szontagh, T. u. Pálfy, M.: Beitrüge zur geologischen Kenmtmis des zentralen Teiles des Bihargebirges. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 107—114. Budapest 1913. Rózsa, M.: A strassfurti sótelepek orgamikus szerkezetéről. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 78. Budapest 1913. — Über die orgamische Struktur der Stassfurter Salzlager. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 8391. Budapest 1913. Sailer, G.: A talaj szerves alkotórészeit. Természettud. Közl. XLV. köt. 569. füz. pag. 49—51. Budapest 19183. Sass, L. és Kun, A.: A kir. József-műegyetem hallgatóinak geológiai tanulmányútja a selmeczbányai és körmöczbányani érchegységekben 1912. évi szeptember havában. Bány. és Koh. Lapok XLVI. évf. 56. köt. pag. 237. Budapest 19183. IRODALOM. 449 Savicki, L.: Glaztale Landschaften im den Westbeskiden. Anzeiger d. Akad. d. Wissen- sechaft in Krakau. Nr. 24. pag. 88. Cracovie 1913. Schafarzik, F.: Elnöki megnyitó. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 1—12. Budapest 1913. — [Eröffnungsrede des Prasidenten. WFöldt. Közl. Band XLIII. pag. 109—121. Budapest 1913. — Ásványtami közlemények. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLIII.-köt. pag. 74. Budapest 1913. Mineralogische Mitteilungen. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 890. Budapest 1913. — Über die Reambulation in der Umgebung von Berszászaka und im Almásbecken im Sommer 1911. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 150—157 Budapest 1913. — A magyar nemes opálról. (10 képpel.) Természettud. Közl. XLV. köt. 576. és 577. füz. pag. 341—352. és 373—385. és a Magy. Orvosok és Természetvizsg. XXXVI. vándorgy. munkálatai. pag. 159. Budapest 1913. — A tömeges kőzetek Rosenbusch-féle rendszerének táblázatos összefoglalása. Bány. és Koh. Lapok XLVI. évi. 56. köt. pag. 275. Budapest 1913. — Dr. Lóczy Lajos: A balaton környékének geológiája. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 444—472. Budapest 1913. Sehréter, Z.: Eger környékének földtami viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 130—146. Budapest 19183. Die geologischen Verhültnisse der Umgebung von Eger. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 144—162. Budapest 1913. — Tektonische Studien im Krassószörényer (Gebirge. Jahresb. d. kg, ung. (Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 1583—173. Budapest 1913. "Sigmond, E.: Szakvélemény a hortobágyi szikes terület talajának minősítéséről. (1 kép- pel.) Vizügyi Közl. III. évf. 3. füz. pag. 256—258. Budapest 1913. Steeb, Chr. br.: Der Name des Agramer Gebirges. Glasnik hrv. prirodosl. drustva. God., XXV., p. 115—122. Zagreb, 1913. Strömpl, G. A visegrádi Dunaszoros és a pesti síkság fiatalabb kavicstelepet..Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 329—331. Budapest 1913. — Die jüngeren Schotterlager der Visegráder Donamenge umd der Pester Ebene. Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 37—375. Budapest 1913. — Az Erdélyi Mezőség szerkezete és arculata. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 82. Budapest 1913. — Aufbau und Antlita der Mezőség in Siebenbürgen. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 395. Budapest 1913. — A homoródalmási barlamgrendszer és kialakulása. Barlangkutatás I. köt. 3. füz. pag. 107. Budapest 1913. — Das Homoród-Almáser Höhlensystem umd seine Ausbildung. Barlangkutatás. I. Bd. 3. Heft. pag. 138. Budapest 1913. — A Mezőség délnyugati részének felépítése és arculata. Földt. Közl. XLI. köt. IV. füz. pag. 127—181. Budapest 1918. — Barlangok alakulása és pusztulása. (Képekkel.) Uránia. XIV. évf. 6—53. sz. pag. 292—302. Budapest 1913. 2] Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 50 450 IRODALOM. — A Mezőség délnyugati részének földtam viszonyai. Jelent. az Erdélyi Medence földg. kutató munk. eredm. II. r. I. tüz. pag. 171—195. Budapest 1913. — A január 20-iki csóka (Torontál megye) földrengés. Természettud. Közl. XLV. köt. 872. füz. pag. 206—208. Budapest 1913. Szabó, G.: A föld belsejéről és a földrengési hullámok terjedéséről. ( Képekkel). Urária. XIV. évi. 1. sz. pag. 20—27. Budapest 1913. Szádeczky, Gy. Adatok az erdélyi medence tektomikájához. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 405—416. Budapest 1913. — Daten zur Tektomk des Siebenbürgischen Beckens. Földt. Közl. XLIII. Bd. Bd. pag. 481—493. Budapest 1913. — Jelentés az 1912. évi felvételről. Jelent. az Erdélyi Medence földg. kutató munk. eredm. II. rész. I. füz. pag. 198—221. Budapest 1918. — Dr. Koch Antal negyvenéves egyetemi tanári jubileuma. Muz. Füz. I. köt. 2. sz. pag. 97—98. Kolozsvár 19183. — Zum 40-jührigen Jubileum des Prof..Dr. Anton Koch. Muz. Füz. Bd. I. Nr. 2. pag. 173. Kolozsvár 1918. — Amplhibolamdesit-ásványtufák az Erdélyi Medence DNy-i felében. Muz. Füz. I. köt. 2. sz. pag. 99—112. Kolozsvár 1918. — Amplibolandesit-Tuffe im der südwesthechen Hülfte des siebenbürgisehen Beckens. Muz. Füz. I. Bd. Nr. 2. pag. 176—190. Kolozsvár 1918. Szentpétery, Zs.: Kőözettanmi adatok Belső-Ázsiából (a XXII-XXIV. táblával). A m." kiír. HWöldt: . Int. Éwuk. XXI. "köt. 49. fűz. spag. 287 SZ Budas pest 1913. — Albitolgoklaskózetek a Túr-Toroczkói hegységből (II—III. tábl.). Muz. Füz. I. köt. 2. sz. pag. 113—171. Kolozsvár 1913. — Albitoligoklasgesteine aus dem Túr-Toroczkóer Höhensuge. (Taf. 11—III.) Muz. Füz. Bd. I. Nr. 2. pag. 191—258. Kolozsvár 1913. Szilber, J.: Magyarországi földrengések. Bány. és Koh. Lapok XLVI. évf. II. köt. par. 414—416. Budapest 1913. Szinyei Merse, Zs. Jelentés 1912-ről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről pag. 306—313. Budapest 1913. — Jahresbericht für 1911. Jahresb. d. kel. ung Geol. Reichsanst. für 1911 pag. 263—271. Budapest 1918. — Jahresbericht für 1912. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 344—5351. Budapest 1913. — A kolloidok kémiája. Vegyészeti Lapok. VIII. évf. 1. sz. pag. 6. Budapest 1913. Szontagh, T.: Jelentés az 1912. évben végzett felvétehh munkálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-rő!, pag. 104—106. Budapest 1918. — Bericht über die Aufnahmsarbeiten im Jahre 1912. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. teichsansta,t für 1912. pag. 118—115. Budapest 1918. — Rozlozsnik, P. u. Pálfy, M.: Beitrüge zur geologischen Kenmtmis des zentralen Teiles des Bihargebirges. Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 107—114. Budapest 1913. Taeger, H.: 4 Iumiöre-féle szímes fényképek a geológia szolgalátában. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 841. Budapest 1913. IRODALOM. 451 Über die Lumierschen Farbenfotographien im Dienste der Geologie. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 399. Budapest 1913. A tulajdonképem Bakony délkeleti részének szerkezeti alapvonásai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről, pag. 156—170. Budapest 1918. . Grundriss gum Lamdschaftsbau im Südosten des eigentlhihen Bakony. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. hkeichsanst. für 1912. pag. 174 —189. Budapest 1913. Wettere Daten zur Geologie des ezgenthehen Bakony. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 67—72. Budapest 19183. Terzaghi, K.: Beitrag zur Hydrographie und Morphologie des kroatischen Kawstes. (Mit den Taf. XII-XIII. und 27. Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. des kgl. ung. (Geol. Reichsanst. XX. Bd. 6. Heft. pag. 255—369. Budapest 1913. Timkó, I.: Talajismereti tanulmányutam Oroszország steppéim. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 87. Budapest 19183. Pedologische Forschungsreise durch die Steppen Russlamds. Wöldt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 398. Budapest 1913. A magyar földtami irodalom jegyzéke az 1912. évben. WFöldt. Közl. XLIII. köt. pag. 230—248. Budapest 19183. Repertorium der auf Ungarn bezüglichen geologischen Literatur im Jahre 1912. Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 230—248. Budapest 19183. A Dunántúl keleti részének talajviszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912- ről, pag. 259—263. Budapest 19183. Die Bodenverhültmisse im östhehen Teide Transdamubiens. Jahresb. d. kel. ung. Geol. keichsanst. für 1912. pag. 295.—300. Budapest 1903. Agrogeologische Verhültmisse der Gebirgsschollen zwischen Donam und Tisza und des sich diesen ausschhessenden (rebirgslandes, ferner eimes Teiles des Alföld lüngs der Tisza, des Nyirség umd der Hortobágy. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. telchsanstalt für 1911. pag. 202—211. Budapest 19183. jelenés az 1912. évi oroszországi tanulmányutamról. (16 ábrával és II— HET táblával.) A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről. pag. 314—348. Budapest 1958 Bericht über meme Studienreise nach Russland im Jahre 1912. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 352—391. Budapest 1913. Földgázkutatások Oroszországban. Bányászati és Koh. Lapok. XLVII. évf. I. köt. 2. sz. pag. 65. Budapest 19183. A löszről. Természettudom. Közl. XLVI. köt. 5. sz. pag. 206. Budapest 19183. A magyar puszta és a délorosz sztyep. Földr. Közl. XLI. köt. I. füz. pag. 20 —29. Budapest 19183. Magyarország átnézgetes talajtérképe. Kogutovicz Világatlasz. Budapest 1913. Toborfíy, Z.: Délafrika híres gyémántjai (3 képpel). Természettud. Közl. XLV. köt. 56g. füzet. pag. 37—41. Budapest 19183. Az ásványok lumineseczenciája. Természettud. Közl. XLV. köt. 579. füz. pag. 574—57TT7T. Budapest 1913. Über Kupferlasur u. Weissbleierz von Tsumek. (Mit 1 Taf.) Zeitschr. f. Krystallographie und Min. LII. Bd. III. Heft. pag. 225—237. Leipzig 1913. 307 452 IRODALOM. Treitz, P.: Jelentés az 1911. évi május 31-én hazánk keleti részén végigvonult porfel- hőről. Földt. Közl. XLIII. köt. (Társ. Jegyzkv.) pag. 87. Budapest 1913. — Über die Staubwolken. Földt. Közl. Bd. XLIII. (Prot. Ausz.) pag. 8398. Buda- pest 1918. — Jelentés az 1912. évben végzett agrogeológiai felvételekről. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről pag. 220—253. Budapest 1913. É — Bericht über die im Jahre 1911 ausgeführten agrogeologischen Aufnahmen. Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 193—201. Budapest 1913. — Die Bildungsprozesse des Bodens im Osten des pamnomischen Beckens. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 246—159. Budapest 19183. — Talajgeografia. (1 térkép és 7 ábrával.) Földr. Közl. XII. köt. 6. füz. pag. 1—53. Budapest 1913. Tucán, F.: Boksíti u hrvatskom krus. Glasnik hrv. prirodosl. drustva. God. XXV. p. 158—155. Zagreb 1913. — Dolomite (Mietite) aus der Fruska-Gora in Kroatien. Mit 1 Taf. Glasnik hrv. prirodisl. drustva. God. XXV. pag. 194—201. Zagreb 1918. — Zur Petrographie der Fruska gora. (Vorláufige Mitteilung) Glasník hrv. priro- dosl. drustva. God. XXV. pag. 206—214. Zagreb 1918. Turina, J.: Hidrografski, geoloski i textonski odnosaji jednog kra$kog predjela sje- verozapadne Bosne. (9. ábr. 7 vázlat, 5 szelv. és 2 tábl.) Glasnik zemalsjskog muzeja a Bosni i Herc. Kuj. XXV. pag. 253—306. Sarajevo 1913. Tuzson, J.: Adatok Magyarország fosszilis flórájához. Földt. Közl. LXII. köt. pag. 345. (Társ. Jegyzkv.) Budapest 1913. — Adatok Magyarország fosszilis flórájához. ( Additamenta ad floram fossilem Hun- gariae III.) A XIII-XXI. tábl.) A m. kir. Földt. Int. Évk. .X.XI. köt. 8. füz. pag. 209—233. Budapest 1913. Ujváry, E.: Talajjavító munkálatok Angolországban. (17 képpel.) Vízügyi Közl. "TII. évf. 1. füz. pag. 48—84. Budapest 1913. Vadász, M. E.: Liaszkövületek Kisázstából. (A IV. tábl. 5. ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXI. köt. 8. üz. pag. 51—72 Budapest 1913. — Tiasfossilien aus Kleinasien (Mit d. Taf. IV. u. 6 Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. XXI. Bd. 3. Heft. pag. 59—82. Buda- pest 19183. — Geologische Beobachtungen im Mecsek-Gebirge. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs- anst. für 1911. Budapest 1913. — Üledékképződési viszonyok a Magyar Közép-Hegységben a juraidőszak alatt. Math. és Természettud. Ért. XXXI. köt. 1. füz. pag. 1022—120. Budapest 1913. — Földtam és tengerkutatás. A tenger. I. évf. Budapest 1911. § — A földtan és őslénytan mai állása. Budapesti Szemle. Budapest 1912. — A tengeri üledékképződés főbb törvényei egykor és most. A tenger. III. évf. IX. füz. pag. 189—212. Budapest 1913. — A földtan tanítása magyar egyetemeken. Magyar Pedagogia. Budapest 1912. — A mémet földtami oktatás tanulságai magyar egyetemek szemponijából. Budapesti Szemle. Budapest 1912. — Pillanatképek a Mecsek multjából. Mecsek Egyesület Évkönyve. Pécs 19183. IRODALOM. 453 — Hofmann, K.: 7 Die Lamelhbranchiaten der Mittelneokomen Schichten des Me- csekgebirges. (Mit. d. Taf. 4—411. u. 5. Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. XX. Bd. 5. Heft. pag. 211—252. Budapest 19183. Vargha, Gy.: Az Olt és Maros forrásvidékéről. Erdély. XII. évf. 7. sz. pag. 113—122. Kolozsvár 19183. Vendl, M.: Kristálytam vizsgálatok (a II. tábl.) Földt. IKözl. XLIII. köt. pag. 205—214. Budapest 1913. — Kristallographische Untersuchungen. (Mit d. Taf. II.) Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 292—302. Budapest 1913. Vendl, A.: A Csepelsziget homokjáról (a III. tábl.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 381. Budapest 19183. — Über den Sand der Csepel-Insel (mit d. Taf. IID. Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 375—389. Budapest 1913. i — Jelentés a Fejérvármegyében végzett reambuláló felvételről. A m. kir. Földt. Int. Úvvi jelent. 1912-ről. pag. 154—155. Budapest 1913. — Bericht über die Reambulatton im Komuitate Fejér. Jahresb. d. kgl. ung. (Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 171—173. Budapest 19183. — Bericht über die im Gebirge von Velence ausgeführten geologischen Studien. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1911. pag. 43—49. Budapest 1910. — Dr. Steim Aurél gyüjtötte középázsiai homok- és talajminták ásványtami vizsgálata. (I—II. tábl.) A magy. kir. Földt. Int. Évk. XXI. köt. 1. füz. pag. 1—33. Bu- pest 1913. — Mineralogische Untersuchung der von Dr. Aurel Stein in Zentralasien ge- sammelten Samd- und Bodenproben. (Mit II. Taf. u. 4. Textfig.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. XXI. Bd. 1. Heft. pag. 1—37. Budapest 1913. — A nadapi alumit. Math. és Természettud. Ért. XXXI. köt. 1. füz. pag. 95—101. Budapest 1913. — Ásványtami közlemények. Magyar Orvos. és Természetvizsgálók XXXVI. Vándorgy. Munkálatai pag. 1712. Budapest 1913. — Liffa, Au.: Geológiai jegyzetek a kudzsiri és szebem havasokról. A m. kir. Föld. Int. Évi jelent. 1912-ről pag. 68—79. Budapest 19183. — Beitrüge zur Geologie der Gebirge von Kudzsir und Szeben. Jahresb. d. kal. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag. 74—86. Budapest 1913. Vigh, Gy.: Inaszrétegek a dorogi Nagykósziklán (a 19. és 20. ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 424—427. Budapest 19183. — [Inasschichten am Doroger Nagykőfelsen. (Mit d. Fig. 19—20.) Földt. Közl. XLIII. Bd. pag. 502—506. Budapest 1913. Vitalis, J.: Adatok az Erdélyrészi Medence délkeleti részének földtam felépítéséhez. (2 ábr.) Jelent. az Erdélyi Medence földg. kutató munk. eredm. II. r. 1. füz. pag. 223—288. Budapest 1913. Vogl, V.: Adatok a tengermelléki tithon ismeretéhez. Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 15—17. Budapest 1913. — Beittrüge zur Kenmtmis des Tithons am der Nordküste der Adria. Földt. Közl. Bd. XLIII. pag. 127—130. Budapest 1913. 454 IRODALOM. — A mwzela-vodicai horvátországi paleodiász. (5 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXI. köt. 5. füz. pag. 139—150. Budapest 19183. — Die Palüodyas von Mrzla-Vodica in Kroatien. (Mit 5 Textfig.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. XXI. Bd. 5. Heft. pag. 155—168. Budapest 1913. — és Kormos, F. :További adatok Fuzina környékének geológiájához. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről, pag. 53—57. Budapest 19183. — és Kormos, F.: Doljmi podaci geologíji okolice Fuzina. A m. kir. Földt. Int. Évi jelent. 1912-ről, pag. 361—364. Budapest 1913. — Weitere Daten zur Geologie der Umgebung von Fuzina. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1912. pag 57—61. Budapest 1913. Vnutskó, F.: A földgáz és közgazdasági jelentősége. Közgazdasági Értesítő. A Bánya. VIII. évf. 27. pag. 1—83. Budapest 1913. Wablner, A.: Magyarország bánya- és kohóipara az 1912. évben. Bány. és Koh. La- pok. XLVI. évf. pag. 705—1564. Budapest 1913. Woldrich, J.: Montamistisch geologische Studien im Zips-Gömörer Erzgebirge nördhieh von Dobschau im Ungarn. Bulletin international de VAcademie des Sciences de Boheme. Prague. 19183. XVIII. Zalányi, B.: Magyarországi miocén osztrakodák. (Az V-IX. tábl. és 38. ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XI. köt. 4. füz. pag. 75—135. Budapest 19183. — Miozüne Ostrakoden aus Ungarn. (Mit d. Tafeln V-IX. u. 38 Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. der kel. ung. Geol. Reichsanst. XXI. Bd. 4. Heft. pag. 85—152. Budapest 1913. Zimányi, K.: Hematit a Kakukhegyről. (Az VX. táblával és a 21—24 ábr.) Földt. Közl. XLIII. köt. pag. 431—444. Budapest 1913. — Über den Hümatit vom Kukukberge. (Mit dem Taf. V-X. und d. Textfig. 21 —24.) Földt. Közl. XLIII. Bd. pag. 511—523. Budapest 1913. — Ásvámytam közlemények. Annal. hist. Natur. Musei Nation. Hung. Vol. XI. 1. rész. pag. 257—266. Budapest 1918. — Mineralogíische Mitteilungen. Annal. hist. Nat. Musei Nation Hung. Vol. XI. 1. rész. pag. 266—272. Budapest 1913. — Newuere krystallographische Beobachtungen an den Pyrit von Dognácska. Zeit- schrift í. Krystallographie und Min. LIII. Bd. I. Heft. pag. 10—14. Leipzig 1913. Zsigmondy, A.: Magyarország nemes fémbányászata. (Két táblázat és 3 rajz.) Ter- mészettud. Közl. XLV. köt. 577. füz. pag. 3855—389. Budapest 19183. Közli: TIMkó IMRE. SDUÚPEGEMENT MON DTANI KÖZTÖNNY MAI—JUNI 1914. 370. HEFT. XLIV. BAND. ABHANDLUNGEN. DIE UMGEBUNG DER GEMEINDE MOCGS (KOM. KOLOS). Von L. RorH v. TELEGD. Bei Gelegenheit meines Aufenthaltes in Mocs im Komitate Kolozs im Sommer des Jahres 1913 machte ich in der Umgebung dieser Gemeinde einige kleinere Ausflüge, um mir über die geologisehe Beschaffenheit dieser Gegend der sogen. kMezőségy; etwas gemauere Orientierung zu verschaffen. Das Resultat meiner Beobachtungen gebe ich in den folgenden Zeilen. An der Westlehne des am Östende der Gemeinde sich erhebende cUosranp genannten Berges ist gelber Tonmergel mit untergeordnet ein- gelagertem Sand und lockerem Sandstein aufgeschlossen. Die öSchichten fallen hier unter 3" nach ONO ein. Das gleiche Einfallen zeigen die Schichten westlieh von hier, am Nordende von Mocs und an dem nach Keszü hin- führenden Wege, wo sie námlich mit 5" nach 0 und ONO einfallen. Von Mocs her auf der LandstraBe nach W, d. 1. gegen Mező (Oláh)- Gyéres hingehend, sieht man nahe (östlich) der letzteren Ortschaft oberhalb der StraBe eine Abgrabung. Hier ist geschichteter gelber und blöulicher Tonmergel, darüber Sand und Mergel, unter dem geschichteten Tonmergel aber Sand und weiBer oder grauer Sandstein entblöBt, welcher Sandstein gebrochen wird. Unmittelbar über diesem Sandstein sieht man im Tonmer- gel zahlreiche Pflanzenfetzen und gelbe Toneisenstein- Knollen, im oberen Sand aber Sandstein- Kugeln. Die Schichten fallen auch hier mit 5" nach ONO ein. Wenn wir von Mocs in SW-licher Richtung, gegen Alsó-Szovát zu, über die Wasserscheide nach Westen vorschreiten, sehen wir in den am Westabfall der Wasserscheide hinabziehenden Gráben miüchtigeren weibBen kalkigen Sand aufgeschlossen, welechem Sand ockergelber und blauer geschich- teter Tonmergel eingelagert ist. Die Schichten fallen hier gleichfalls nach ONO. Im gröberen Sand, der zum Teil lockererer Sandstein ist, stieB ich 456 L. ROTH V. TELEGD auf das abgeriebene Bruchstück einer Muschel, welches Bruchstück von Tapes gregaria PaRTrscH herstammt. Dieser weiBe Sand und Sandstein mit dem zwischengelagerten geschichteten Tonmergel ist also sarmatisch, seine Fortsetzung finden wir in der Streichrichtung in der vorerwáhnten Ab- grabung von Mezőgyéres, wo der Sandstein gebrochen wird. Die dort über den Sand und Sandstein lagernden Schichten mit den vielen Pflanzenfetzen, Toneisenstein- Knollen und Sandstein-Kugeln sind pontischen (panno- nischen) AÁlters. Unter dem sarmatisehen Sand und Sandstein folgt dann das Ober- mediterran mit dem eingelagerten Dazittuff, welcher Tutf westlich von Mezőgyéres an der LandstraBe an mehreren Punkten aufgeschlossen zu sehen ist. Seine Schichten fallen mit 5" nach 0NO—NO und lassen sich weiter gegen Westen am Gehánge oberhalb der LandstrabBe weithin verfolgen. Die Schichten vertreten also — wie aus dem gesagten ersichtlich ist — auf dem besprochenen kleinen Gebietsabschnitt — bei konkordantem Einfallen— die ganze aus dem s1e- benbürgisechen Becken bekannte neogené 5Schich- tenreihe. Gasauströmmung ist südlieh von Mocs, auf alluvialem Gebiet, náchst dem nach Tótháza führenden Wege bekannt. Budapest den 1. September 19183. (OU ARZPORPHYRITE AUS DEM SEBESTAL E. Von Dr. ALADÁR VENDL. — Mit den Figuren 40—41. — Das Gebiet des Sebes-Flusses wird von seinem Ursprung an bis zur Ort- schaft Szászcsór von den kristalliniscehen Schiefern der Glimmerschiefer- gruppe bedeckt. Im diesen kristallinischen Schiefern treten nördlieh von mei- nem Aufnahmsgebiete zwischen Láz und Sugag an mehreren Punkten ein bis zwei Meter máchtige Eruptivgánge auf. Diese Gönge werden bereits von dem Aufnahmsgeologen dieses (Gebietes Gy. HALAvÁTS erwáhnt, und als Ouarz- porphyr-Dykes bezeichnet. Aus geomorphologisehem (resichtspunkte sind diese Gönge von geringer Bedeutung, da sie sehr dünn sind; sonst sind sie jedoch sehr interessant, da sie stellenweise sehr zahlreich auftreten. Die im Sebes-Tale dahinziehende Landstrabe schliebt bei dem Kilometer- steine 21 einen etwa 1m mchtigen Gang aut, der 00—WNW-lich streicht und sanít gegen NNO einfállt. (Figur 40.) Wie ich in der Gesellschaft des Herrn Dr. A. LIFFA feststellte, befindet sich dieser Gang in den Gesteinen der Glimmerschiefer- OUARZPORPHYRITE AUS DEM SEBESTALE. 457 gruppe. Das Gestein des Ganges ist aschgrau, in seiner dichten Grundmasse ist makroskopisech nur Feldspat, Ouarz und wenig Biotit als porphyrischer Gemeng- teil wahrzunehmen. Das Gestein ist Íriseh, Spuren von intensiveren postvulka- nischen Wirkungen sind daran nicht zu beobachten. Sehr zahlreich secheinen diese Göánge S-lich von Kápolna aufzutreten. Sehr gut aufgesechlossen und leicht erreichbar sind jene beiden Göánge, die gegenüber der Brücke, an der Mündung des von D. Cornetul herabkommenden Grabens im kristallinisehen Kalke auftreten. Hier kommen in dem bláulichgrauen, stellen- welise vollkommen weibBen, gut geschichteten kristallimisehen Kalkstein zwei Gánge übereinander vor; der obere Gang ist etwa 1 m, der untere aber 1"50 m michtig. (Figur 41.) An den Göángen ist der Kalkstein vollkommen umkristallistert, Fig. 40. Ouarzporphyrit Dyke im Sebestale. wie dies besonders oberhalb des oberen Ganges zu beobachten ist. Beide Gönge streichen 080—WNW-lich und fallen gegen SSW ein. Einer dieser Gönge wird bereits von HALavÁTS erwáhnt,! der auch eine Photographie desselben publizierte.2? Nach HaAtavárs besitzt dieser Gang in dem Gneis im Liegenden des kristallini- schen Schiefers eine Möchtigkeit von 1750 m. Der zweite höher gelegene Gang fállt von unten aus betrachtet bereits nicht mehr so gut in die Augen, weshalb er leicht übersehen werden konnte. Beide Günge befinden sich nicht im kristal- linischen Schiefer, sondern — wie erwáhnt — im kristallinischen Kalke. ! Gy. v. HALAvÁTS : Geologischer Bau der Umgebung von Szászsebes. Jahresbericht -A. kgl. ungar. geologiscehen Anstalt für 1905. S. 85. Gy. v. HaáALavÁTS und L. RorH v. TELEGD: Die Umgebung von Szászsebes. Er- láuterungen z. geologischen Spezialkarte der Lánder der ungarischen Krone. Budapest 1910. ? Gy. HALAvVÁTS und L. RorH v. TELEGD : I. c. S. 00. und Taf. II. 458 Dr ALADÁR VENDL Die Bildung dieser beiden Gánge wurde von ziemlich intensiven postvul- kanischen Wirkungen begleitet, was sich makroskopisch schon in der weiBen, ausgebleichten Farbe des Gesteines zu erkennen gibt. Die Biotite des Gesteineg sind in ziemlich betráchtlicehem MaBbPe cbhloritisiert und epidotisiert; die Feld- spate sind weib und trüb. Im übrigen ist das Crestein dieser beiden Gánge von derselben Beschaffenheit, wie jenes des bei dem 21. km Steine aufgesehlossenen Ganges, wie dies noch aus der detallierten Beschreibung hervorgehen wird. -x Das beim 21. km Stein auigesehlossene aschgraue Gestein besiítzt makro- skopisch betrachtet eine dichte Grundmesse. Als porphyrisch ausgeschiedene Gemengteilesind Plagioklas, Ouarz und verháltnismáBig wenig Biotit Fig. 41. (uarzporphyrit Dyke im kristallinisehen Kalk aus dem Sebestale. zu erkennen. U. d. M. gesellen sich diesen noch Magnetit, Apatit, sehr wemg Epidot und Pyrit hinzu. Die porhpyrischen Ausscheidungen sind klein, höchstens 0-5 mm groB. Der Plagioklas ist nach (010) tafelig, frisch, meist wasserhell, nur stellenweise graulich, wohl kaolinisch umgewandelt ; selten kommen darin auch serizitsehüppehen vor: (Gewöhnlich ist er in Albit-, seltener in Albit und Periklin- Zwillingen ausgebildet. Auf der Flüáche (010) betrágt die Extinktion etwa 0". An elnem auf a nahezu 1] Schnitte betrágt die Extinktion --9"; da" 1541, 5 - 1541 (mittels der BEckEsehen Linie bestimmt). An der Fláche (010) tritt 7 exzentriseh hervor. All diese Daten deuten auf einen sich bereits dem Andesin náhernden Oligoklas mit einer durchschnittlichen Zusammensetzung von Ab.94nap— Ab.44Anog. Selten ist an den Plagioklasen auch Zonarstruktur zu beobachten ; gewöhnlich gibt sich diese jedoch nur in einer Schale und einem Kerne OUARZPORPHYRITE AUS DEM SEBESTALE. 459 zu erkennen. Der Kern ist etwas basischer als die Schale ; nur ausnahmsweise sind drei Zonen zu beobachten. Zuweilen zeigen sich an den Röndern der Plagioklase Ouarzinfiltrationen. Háufig werden die Plagioklas-Individuen von einer überaus schmalen, sehr saueren Zone umgeben. Als Einschlub kommt in dem Plagioklas Biotit und sehr wenig Ouarz vor. Die Ouarzindividuen sind wasserhell; die Dihexaederform ist. an ihnen háufig zu erkennen. Gewöhnlich sehlieBen sie feine staubartige Inter- positionen, zuweilen Grundmassenpartien und selten Biotit ein. Der Biotit ist sehr pleochroistiseh: 7 — kaffeebraun, ő — Tr, a — gelb. Er ist optisch negativ, Achsenwinkel etwa 0". Selten ist der Biotit chloritisiert ;. zuweilen enthült er Epidot und kalzitische Verwitterungsprodukte. Der Apatit kommt in winzigen farblosen Kristallen vornehmlich im Biotit, und um die Biotite herum vor. Der Magnetit tritt in überaus kleinen Körnchen auf. Der Epidot, der aller Wahrscheinlichkeit nach sekundár ent- standen ist, weist folgenden Pleochroismus auf: ő — gelblichgrün, 1 fé — hell- gelb. Der in sehr kleinen gelben Körnchen auftretende Pyrit ist ebenfalls. sekundár. Die Grundmasse des Gesteines ist sehr feinkörnig, holokristallin, mikro- granitisch. Dieselbe besteht überwiegend aus Ouarz, dem sich viel Feldspat und wenig grünliche Biotitfetzchen hinzugesellen. Die Feldspate sind untergeordnet langgezogen, leistenförmig, meist jedoch in den Sehliffen rektan- gulár. Die Feldspate sind überwiegend sehr sauere oligoklasartige Pla- gioklase mit oder ohne Zwilhngslamellen, und Orthoklase. Mit Betracht darauf, dab der porphyrisch ausgesehiedene Feldspat des. Gesteines ein Plagioklas ist, und daB sich der Orthoklas fast lediglieh auf die- Grundmasse beschránkt, muB das Gestein als Ouarzporphyxrit bezeichnet. werden. Die chemische Zusammensetzung des (resteines : 07 Mol. 9/, JO SK áz SZZK afele etetést 72-41 78-08 MATS tétel ás nt víg: kát Spur KEE Se ee és átégőssk 18-11 11-52 TKÁDN e e CEGE ele 0"10 § TE e ESETE ETTE ASEKÉK SE HÉ Vg JÁR SE seg ab ante a 2:28 2-6e TIED NT ES S ESETET 07-40 0-64 IND SG ESETE Öt Gá SÉT 580 6-08 TA SRA Av zás GUN ÉSS KE 132 0-91 Glükgerlüst ze sze rásdate s 0-51 100-00 BO EAK ZS táttáa Tee e Spur mo nán ni Összesen : 100-97 Analytiker: Dr. K. Emszr. Die Osaxsschen Parameter : SZ E (SÜOSZEL ETO ISS ROS ERZO EÜ S 460 D: ALADÁR VENDL T — 189 4AI.0, ÜbersehuB, der bei den Berechnungen auBer Acht gelassen wurde. $78-os d13-a C5-1 Í1-5 ?lg-7- Die neuen Osaxwsschen Parameter : 94IF"— 252, 37, 11 AlC Alk — 163, 3-8, 99 NK —87 MC —19. Unter den Ouarzporphyriten steht diesem Gestein der (Juarzglimmerpor- phyrit von Electric Peak, Yellowst. P. am nöáchsten : SAlF — 245, 83, 25 MAGAS SS 00 VESZ ÖAE NLG ZzoaT Die Werte von SAIF und Al CAIK erinnern eher an die Zusammensetzung der Ouarzporphyre, bezw. der Rhyolithe. Der Wert von NK wiáre jedoch für diese Gesteine ungewohnt hoch.? Die Proportion NK deutet eher auf die Gesteine des dioritisehnen Magmas, vornámlich aber auf die Ouarzkeratophyre, besonders wenn man auch den hohen Kieselsáuregehalt in Betracht zieht. Betrefís des Ouarzkeratophyrs von Mühlenthal, Harz :? SAIF — 25-5, 3, 1-5 ALC Alk — 14-5, 2-5, 13 NK — 8-6 MC —1-8 í Die letzteren Werte stimmen mit den ersteren ziemlich überein. Lediglich in den Proportionen 4AlC Alk gibt sich eine wesentlichere Abweichung zu erken- nen, was darauf zurückzuführen ist, dab in den Ouarzkeratophyren Albit por- phyrisch ausgeschieden ist, in diesem Gesteine aber Oligoklas. Auf Grund dieser Zahlen stellt unser Ouarzporphyrit bereits einen Über- gang zu den Ouarzkeratophyren dar. Das Gestein der bei Kápolna in dem kristallinisehen Kalke auftretenden beiden Gánge ist von der gleichen petrographischen Zusammensetzung, nur ist es infolge der etwas intensiveren postvulkanischen Wirkungen einigermabBen umgewandelt. Namentlich sind seine Oligoklas-Feldspate durchwegs trüb, teils zu einem monotonen Material, aller Wahrscheinlichkeit nach zu Kaolin, umge- wandelt. Hie und da treten in den Feldspaten auch Serizitsehüppehen auf. Die Biotite sind ziemlich chloritisiert und epidotisiert. Die Ouarze sind dihexaedrisch. 1 Abgerundet. 2? OSANN A.: Petrochemische Untersuchungen, Heidelberg, 1913. 5 OSANN 1. c. OUARZPORPHYRITE AUS DEM SEBESTALE. 461 Auch die Grundmasse ist mit jener des vorigen Gesteines ident, nur sind ihre Feldspate weniger frisch. Die chemische Zusammensetzung dieses Gesteines ist die folgende : 00 Moláoye JÓS NE ENE E Sea elet ésetáte OG KESZI 71.88 78740 TS ÉN E e EEez sz dzg bisz ÉT Spur EME E SÉRE ÉSA TEST ÉSe TO et 17-86 1550 TAR VESEKÉ TK HOTTTE SON e ME GAVE LESTAT 070. E NAG EGHÉNYK SS VÉRES KT FOS 011! ES ÖNYEK EZ TT ZESA E ENE MT RAKSZ Né e 196 2:30 HÉ Ta S TE pet okát Aa Egé EHE 0-41 0-66 ÍN KELT REZ ÉS ENSZ ENI EG SÁ e AN 0-41 0-66 TOZÓ SSE etess ástás ESÖ BESE 556 5"90 VAS ME ÁS KSS ESET 1-56 1709 (ekblánzter d KS ését ótó eTáN ONES SÉet 075 100-00 MEGOSSZA epe E ze É a 09-08 EE ; 100-19 Analytiker: Dr. K. Emszr. Die Osawxwuschen Parameter : S (05405 ASZTO99 ő CG Z2380 ; JA SRE TIZ 2-2 Sz8-40 4A13-s Ca:6 Ín:6 7874 OBSZ JÓ to SÚ GETE ÜGT OZ áTOS A TOST INETEG Etoj MC —22 Demnach stimmt dieses Gestein vollkommen mit dem zuerst beschriebenen Ouarzporphyrit überein. Obwohl die beiden beschriebenen Gesteine weit von einander auftreten, deutet der ganz idente chemische und petrographische Charakter dennoch daraut hin, daB die untersuchten Gönge aus einem und demselben Magma entstanden sind. Ja aus diesem Umstand kann mit Recht auch darauf geschlossen werden, daB die übrigen auf diesem Gebiete auftretenden Ouarzporphyritgánge durchwegs durch Eruption desselben Magmas entstanden sind. Die Bildung eines oder des anderen dieser Gönge wurde auch von mehr oder weniger intensiven postvulkanischen Wirkungen begleitet. Budapest den 1 April 1914. LES CONSTITUANTS . MINÉRALOGIÓUES DUN SOL DE HAT VAN. Dr. ALADÁR VENDL. Les membres hongrois de la commission internationale pour Vunification de Vanalyse des terres étudient, sous la direction de M. A. SriGmowxDp les divers procédés danalyse sur un sol de Hatvan. Pour Vétude des constituants minéra- logigues de ce sol M. SIGMosp ma remis les 8 échantillons suivants: 1. sol de Hatvan ; 2. parties imsolubles dans de Vacide echlorhydrigue aprés un traitement dune heure ; 3. parties insolubles dans de [acide chlorhydrigue aprés un traite- ment de 10 heures ; 4. parties insolubles dans de Vacide chlorhydrigue aprés un traitement de 120 heures; 5. parties insolubles dans de lacide chlorhydrigue, procédé russe; 6. partie colloidale du sol de Hatvan; 7. sol de Hatvan dépourvu de matiéres coolloidales; 8. résidu insoluble dans de Vacide chlorhydrigue de la partie colloidale du sol de Hatvan. Voici les résultats de Vanalyse microscopigue de ces échantillons. 1. Aprés lévigation rapide J"ai séparé le sol de Hatvan en deux lots a Vaide de la solution de THourer; bun comprenait les parties dont la densiíté est supe- rieure a 3, [autre les parties a densité inférieure. Dans celui-ci cjest de guartz gui abonde ; la plupart des grains de guartz sont incolores, un certain nombre renfer- mait des inclusions noires. Ouelgues grains étaient roses. Outre le guartz, j/ai réussi a déterminer les espéces suivantes. Aprés le guartz le minéral le plus abon- dant est la mouscovite. La biotíte est fréguente, mais pas aussi abondante gue la mouscovite ; élle se présente sous [aspect de lamelles brunes et jaunátres. La plupart des hornblendes ont 7—vert bleuátre foncé, ] 7 — vert jaunátre, c: — 16 a 199: sur guelgues grains de hornblende 7 — brun-rougeátre foncé, ] — jaune, c: 7 — 8 a 10 ". Les hornblende ont des magnétites inecluses. Les grenats sont assez abon- dants, avec des faces irréguliéres, a cassure conchoidale; les grains roses sont complétement isotropes, ils sont parfois trés gros avec un diamétre maximal de 0-8 mm. Dans le groupe des feldspaths j-ai reconnu des plagioclases maclés, des microchnes a structure guadrillée et guelgues grains dorthose. Ces derniers ont une structure lamellaire selon P. Ce sont les feldspaths plagioclases gui dominent Le rutile n7est pas rare, les prismes en sont allongés ; parfois on reconnait méme les faces terminales ; jjai vu aussi des cristaux jumellés. D7aprés le pléochroisme il y en avait deux espéces; e — brun-jaunátre, w — orangé clair et ec — brun- rougeátre, w — jaune. Le zirkon forme des prismes incolores, souvent on voit aussi les faces terminales plus on moins usées. Rarement le prisme est trés court et le grain est presgue rond. La staurotide est déjá beaucoup plus rare; son pléo- ehroisme est 7 — orangé foncé, ly — jaune pále. La tourmaline se présente LES CONSTITUANTS MINÉRALOGIOGUEBS DUN SOL DE HATVAN. 463 en prismes allongés; parfois on observe les traces de Dhémiédrie. II y en a deux variétés: w — brun verdátre, e — incolore, dune teinte jaunátre, et w — brun foncé, e — rose pále. Cette derniére est plus rare. La magnétite forme des grains noirs plus ou moins isométrigues, les traces de certains plans sont fréguents ; par- fois on observe it. Ouelgues grains noirs, non magnétigues, ne pouvaient étre gue de Vilménite. Le pléochroisme des grains dépidote étaient ő vert clair, L 8 — vert jaunátre. Ouelgues grains incolores se rappelaient le clinozoisíte. [/apatite est rare, les grains arrondis sont incolores. [/ hypersthéne est aussi trés rare, xy — vert, 7 — jaune. Les guelgues grains de kiamite incolores, aplatis selon (100) ne présentent pas de pléochroisme. La calcite est aussi rare, les grains arrondis sont incolores ou jaunátres. Jai aussi observé deux grains allongés d-augite vert, non pléochroigues. Les lamelles djun vert jaunátre pále des chlorites sont aussi rares. Enfin un seul grain d axe optigue unigue, a pléochroisme en bleu-incolore, faiblement biréfringeant ne pouvait étre gue du corindon. Ouant a la forme et la grosseur des grains je puis remarguer guren général les grains sont plus ou moins arrondis, usés, ce gujon observe surtout chez les grains de guartz. Les minéraux durs et ne possédant pas de clivage (tourmaline, zirkon, rutile) forment des prismes allongés avec des traces d usure. Les grains des minéraux bien clivables (hornblende, kianite) sont aplatis, de méme gue les micas. La grosseur des grains varie du plus petit au diamétre de 073 mm, mais des grains de guartz d"un diametre de 2 a 3 mm sont aussi Íréguents. Le résidu obtenu par lévigation est composé surtout de guarte. Én outre du guartz j"y ai trouvé les minéraux suivantes : mouscovite, grenat, microcline, feld- spaths, plagioclases, orthose, staurotide, zircon, rutile, hornblende, guelgues grains de magnétite a surface corrodée, tourmaline, épidote, kiamite, hypersthene; guelgues grains noirs, opagues, non magnétigues ne pouvaient étre gue de Vilménit. Je nai pas trouvé de biotite; les amphiboles sont aussi plus rares gue dans le sol original. TI semble gue les biotites se sont entiérement dissoutes dans Vacide ehlorhydrigue, les amphiboles se sont dissoutes partiellement. 3. Cet échantillon contient les mémes minéraux gue le précédent a "1a diffé- rence prés gue les amphiboles sont peut-étre moins rare dans Véchantillon No. 2. 4. Cet échantillon est aussi constitué surtout de guarte. II y avait aussi en abondance des grains de grenats, de staurotide, de rutile, de zirkon, de mouscovite, puis guelgues grains de tourmaline, de kiamite, döépidote, de microcline, de horn- blende et un grain döhypersthéne. Je na"i pas trouvé de feldspaths plagioclases, d"orthose et de magnétíte, puisgwils se sont dissout dans Vacide chlorhydrigue. Les amphi- boles sont aussi fort rares. Cet échantillon était plus riche en minéraux gue les deux précédents, Vacide chlorhydrigue avant réagi pendant un temps plus court. Jfy ai observé, outre les minéraux trouvés dans Véchantillon 4, des feldspathes plagioclases et de Vorthose. Les grains damphibole sont aussi plus abondants. Ouelgues grains noirs, opagues, non magnétigues ne pouvaient étre gue de Vilménite. Jai réuni dans le tableau suivant les minéraux des échantillons N"" 1 a 5, gui signale aussi Vabondance ou la rareté. 464 D: ALADÁR VENDL No de Véchan- tillon 2 7 3 4 ki microcline abondant abondant rare rare abondant orthose rare rare ( — rare plagioclase abondant abondant a —- abondant mouscovite a a a rare j rare biotite rare —— s sz i 4 £. ehlorite ( — - - -— calcite (( — — - — tourmaline J [ rare rare rare rare apatite EAN ú Ez — - 3 77 amphibole ,. abondant abondant ! rare trés rare abondant corindon rare -— e — — épidote ( rare rare ) rare ] rare hypersthéne trés rare trés rare trés rare trés rare ( trés rare staurotide rare rare rare ) abondant ! rare rutile ] k ( 3 c ] rare ! a kianite j c 4 I (( J (( [d zircon a [/ (( ( € magnétite ( e 3 EZ per: ilménite trés rare trés rare trés rare trés rare trés rare augite ( ezt I Éz ház grenat rare rare abondant abondant rare En comparant les données de ce tableau on voit gue lacide ehlorhydrigue attagait déja fortement les silicates au bout de 10 heures ; au bout de 120 heures non seulement les petits grains mais aussi ceux djun plus grand diamétre étaient dissouts ; cest pourguois dans la guatriéme colonne on observe Vabsence des feld- spaths plagioclases, de Vorthose et de Vamphibole. Le grenat est relativement abondant dans les échantillons 8 et 4; ce fait trouve son explication dans la faible solubilité des grenats dans Vacide chlorhydrigue, tandisgue la plupart des artes. constituants ont été dissout. La staurotide présente la méme singularité. Les silicates sont moins attagués par la méthode usitée en Russle. 6. Tai soumis a une lévigation rapide Véchantillon composé des parties colloidales du sol de Hatvan. Aussi jjai obtenu un faible résidu, montrant gue Véchantillon n7était pas constitué exclusivement de matiére colloidale. Les résidu était composéé surtout de guartz et de guelgues grains de muscovite, de biotite, d amphibole et de grenat. Ues grains étaient relativement gros, ainsi parmi les grains de guartz á surface polie il y en avait dun diamétre de 07324 mm, un autre grain de guartz, recouvert dun enduit colloidal, avait un diamétre de 0745 mm. II est A noter gue les espéces A densité élevée, notamment le zircon, le rutile LES CONSTITUANTS MINERALOGIGUBS DÍUN SOL DE HATVAN. 465 la magnétite ete., gujon trouve en abondance dans le sol original font, sont défaut dans la partie coloidale. Ces minéraux a haute densiíté ont été complétement éli- minés par la centritugation. 7. Cet échantillon a la meéme composition minéralogigue gue le sol original. 8. La matieére blanche est composée surtout de grains et dagrégats blancs amorphes. Il sy trouvait aussi guelgues grains de guartz, dtun diamétre maxi- mal de 0-25 mm, mais la plupart des grains sont beaucoup plus petits. La présence du guartz dans cet échantillon prouve de noveau gue la partie colloidale n7était pas entierement exempte de minéraux non colloidaux. Budapest le 1. Mai 1914. DER III. ARTESISUHE BRUNNEN IN MEZŐBERÉNY. Von JOHANN VOLKÓ. — Mit der Figur 42. — Durch die Bohrung des artesischen Brunnens Nr. III. neben der deutschen Kirche in Mezőberény, wurde der Untergrund dieser Gegend vom 15. April bis 21. Mai 1912 Lis aut 323 Meter aufgeschlossen. Der Brunnen hat sich mithin am 21. Mai in derselben Tiefe befunden, wie der 17 Jahre früher vor dem Gemeinde- hause abgebohrte artesische Brunnen, der minutlich 4-8 1 Wasser geli.fert hat. Wenn wir das Material der Bohrproben beider Brunnen miteinander vergleichen, kommen wir zu der überraschenden Erfahrung, dabB trotz der nahen, nur 250 Sehritte betragenden Entfernung der beiden Brunmen, deren Schichtenlagerung und -michtigkeit richt sehr übereinstimmend ist, da eimige Übereinstimmung blob in dem lockeren (Gefüge ihres Materials besteht. Man begann die Bohrung des artesisehen Brunnens Nr. III am 15. April 1912 mit einer Schutzröhrentour von 216 mm Durchmesser und 5 mm Wandstárke. Der anfángliche Durchmesser der Bohrröhren betrug 60 mm, deren Wandstárke 4-5 mm, die Breite des zwel- flügligen Bohrers 245 mm. Die Schutzröhrentour wurde bis 70-45 m hinabge- senkt. In dieser Tiefe hatte der plastische blaue Ton das Schutzrohr derart festgehalten, dab man gezwungen war eine zweite höhrentour, von 159 mm Durchmesser und gleichfalls 5 mm Wandstárke in die erstere einzulassen, mit welcher man dann bis 210-32 m T"etfe eimgedrungen ist. Hier hatte die Tonschichte abermals das BRohr so sehr gepresst, dab dessen weitere Versenkung nur mit Aufgebot der üáubBersten Kraftanstrengung möglich gewesen wáre. Infolge dessen lieb man eine dritte Schutzröhrentour, die 121 mm Durchmesser bei 5 mm Wandstöárke hatte, ein, mit Hilfe welcher man bis 325794 m Tiefe bohrte. Wáhrend der Durchmesser dcs Bohrrohres der zweiten Schutzröhrentour derselbe Ist, wie jener des ersten, námlich 60 mm, der Bohrer aber 200 mm breit ist, betrug der Durchmesser des Bohrrohres der dritten Schutzröhrentour nur mehr 48 min Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 51 466 JOHANN VOLKÓ bei 45 mm Wandstárke und die Breite des Bohrers 165 mm. Mit der vierten Schutzröhrentour (89 mm Durchmesser) endliceh erreichte man 37861 m Tiefe. Man durchbohrte 6 m máchtigen gröberen, dunkelgrauen Sand mit kleinen Schneckenschalen und benitisehen Holzstückehen, welcher (ohne weitere KHin- richtung) minutlich 8 Liter Wasser als erstes aufspringendes Brunnenwasser ergeben hat. Es ist dics dieselbe Schichte, aus weleher der vor dem (Gemeinde- hause befindliche artesische Brunnen sein Wasser erhalten hat. Als man jedoch die obenerwáhnte 6 m michtige, zwischen 317 und 323 m liegende Schichte an- zapíte, hörte im artesischen Brurnen vor dem Gemeinde- hause der ohnehin nur tropfenwei8e erfolgte Wasser- ausíluB ganz auf.! Der Cölestin Fejérváryjsche artesische Brunnen Nr. II hingegen erhált, wie ich der Mitteilung eines Brunnenbohrarbeiters entnommen, sein Wasser aus einem höheren Niveau, und zwar aus nur 270 m Tiefe. Doch hat sowohl das Wasser aus dem vor dem Gemeindehause befindli- chen, als auch jenes des herrschaftlehen artesischen Brunnens einen mehr oder weniger sehwefeligen Geruch und ist gelblich gefárbt. Indessev ist dasselbe rück- sichtlich seines Ursprunges aus der Tiefe als gut und trinkbar zu gualifizieren. Jene Sandschichte in 825 m Tiefe, aus weleher der vor dem Gemeinde- hause befindliche artesische Brunnen Wasser erhült, ist ziemlich reich an orga- nischen Resten und enthült zahllose Sehnecken- und Muschelschalen, lignitisehe Baumáste und elatte Algen von 2—4 mm Dicke und einer von 83 bis 70 mm wechselnden Löánge. Die zwischen 55 und 64 m Ticfe liegende 9 m müchtige eraue, i1ns blüu- liche neigende Sandschichte im artesiscehen Brunnen Nr. III, aus welcher die zum Bohrbetriebe erforderliche Wassermenge durch Pumpen gewonnen wurde, ist bedeutend remer, wasserreicher und máchtiger als vorige. Der Untergrund von Mezőberény setzt sich aus anscheinend horizontalen Schichten mit linsenförmigem Ouerschnitt und dünneren und dickeren Sand-, Ton-, und Sehotterbánken zusammen. Interessant ist der- Umstand, dab jene Schotterschichte (sofern námlich die Bohrprobe-, Aufnahms- und Tiefen- daten richtig sind), die man in dem vor dem Gemeindehause niedergebrachten artesischen Brunnen zwischen 307 und 316 m Tiefe durchbohrt hatte, m dem neben der deutschen Kirche abgebohrten Brunnen nicht angetroffen hat. Hier findet sich bis zu 310 m Tiefe durchaus keine Spur von Schotter. Im folgenden wird die Beschaffenheit, Aufeinanderfolge und Máchtigkeit der durehbohrten und untersuchten Schichten ? angegeben : Zu oberst finden wir eine gelblichsehwarze Erdschichte von 0—1 m reichend. Dieselbe ist sehr tonig, nicht sehr wasserdurchlássig und springt das Material derselben beim Eintrocknen an den tomscheren Stellen aut. 1 Dr. L. v. Lóczy: Die artesiscehen Brunnen des Alföld. Földtani Közlöny. XLIII Bd. pag. 126. (Ungarisch.) : Die Bohrprobe befindet sich in der Mezőberényer staatliechen Bürgersehule ; ebenda- selbst befindet sich auch die Bohrprobe vom artesisehon Brunnen beim Gemeindehbause. DER ÍII. ARTESISCHE BRUNNEN IN MEZŐBERÉNY. 4( [/ ű ETETETTTETI 162 170 701 206 462 Meter rá tiet Meter tief Fig. 42. Profil des artesischen Brunnens Nr. III. in Mezőberény. 31 7 468 JOHANN VOLKÓ Darunter folgt von 1—83 m gelber, sandiger Ton, der kleme, charakteristiseh diluviale Sehneckenschalen (Pupa muscorum, Clausilia pumila, Succinea oblonga, Helix usw.) enthált. Er ist derselbe Ton, der auf der nördhehen Seite von Mezőberény, dem Kőröstarcsaer Weg entlang aufgeschlossen zu sehen ist und aus welechem viele versteinerte Schnecken gesammelt werden können. Von dieser Schmehte erhált Mezőberény und Umgebung ihre Ackererde und diese Tonschichte verursacht die harte, konsistente und wemiger wasserdurchlássige PBe- schaffenheit des Bodens. Die dritte Schichte, von 3—8-5 m, bildet gelber Sand. Die meisten Ortsbrunnen erhalten ihr Grundwasser, welches sich zufolge seines Soda- sesehmackes als sehlechtes Trinkwasser erweist, aus dieser Schichte. Unter dieser folgt grauer, ins gelbliche neigender Ton von $50—23 m, mit kleinen Schneckenschalen. Darunter liegt von 23—26mgrauer, ins gelbliche neigender Dand. Die sechste Schichte bildet von 26—55 m graublauer Ton. Versteimerungen habe ich in demselben nicht gefunden. Dieser blaue Ton stimmt auch bereits mit dem in eleicher Tiefe im artesiscehen Brunnen vor dem Gemeindehause vor- kommenden Ton übereimn, nur liegt dessen obere und untere Grenze ín einem anderen Niveau. Die siebente Schichte besteht aus grauemins bláuliche nei1gen- den Sand, von 55—64 m reichend. Das Material dieser Schichte stimmt mit jenem ím artesischen Brunnen vor dem Gemeindehause überein. Es war die erste sechichte, die, 6 m von der Oberfláche abwárts gerechmet, aufsteigendes Wasser ergeben hat, Schneckenschalen habe ich darin nicht gefunden. Unter dieser liegt von 64—85 m der plastische, feine, grau- blanue Ton, welcher mit jenem von gleicher Tiefe im Brunnen vor dem (Ge- meindehause nicht übereinstimmt. Das 216 mm-ige Schutzrohr endigte in dieser Schichte. Darunter finden wir von 85—87 m groben grauen Sand. Auch dieser stimmt nicht mit dem Material aus gleicher Tiefe im Brunnen vor dem Gemeindehause überein. Das aufsteigende Wasser dieser Schichte hat sich 7 m unter der Oberfláche gezeigt. Mit der zehnten Schichte wird das Meeresniveau übersehritten. Diese ins grünliche neigende blaue Tonschichte reicht vom 87 bis 162 Meter. Dieselbe enthült auch Spuren von Petrefakten, stimmt aber auch nicht mit der geleich tiefen Schichte im artesisehen Brunnen vor dem (Gemeindehause überein. Unter dieser Schichte finden wir von 162—170 m feinen, hell- blauen §amn d, der bereits mit der gleich tieflen Schichte im artesisehen Brun- nen vor dem Gemeindehause übereinstimmt, aber keine Versteinerungen enthült. Das aufspringende Wasser desselben hat man 6 Meter von der Oberfláche ab- würts festgestellt. Das Liegende der elften Schichte ist hellblauer Ton. Das Material dieser Schichte stimmt mit jenem aus eleicher Tiefe im artesiscehen Brunnen vor dem Gemeindehause überein. Dieselbe erstreckt sich von 170 bis 201 m Tiefe und 6 [d , DER III. ARTESISCHE BRUNNEN IN MEZŐBERÉNY. 469 enthált Schnecken und kleine Muschelschalen, die jedoch vom Bohrer so zer- trümmert wurden, das deren Bestimmung unmöglieh geworden ist. Herr Chef- geologe J. v. HALavÁTS versetzt die untere Diluvialgrenze in der Gegend von Gyoma 100 Meter tief unter das Meeresniveau. Auch die untere Diluvialgrenze des Mezőberényer Untergrundes kann an der unteren (Grenze dieser Schichte angenommen werden. Der darunter folgende tonige, blaue, ins grünliehe nei- sende Sand wird bereits zur levantischen Htage gezáhlt. Derselbe reicht von 201 bis 206 m. Das Material dieser Schichte stimmt nicht mit jenem aus dem artesiscehen Brunnen vor dem Gemeindehause überein. Petrefakte habe ich darin nicht gefunden. Das aufspringende Wasser dieser Schichte stieg bis zu 5 m unter der Oberíláche empor. Unter diesem Sand liegt von 206 bis 255m grauer, ins gelbliche neigender T on, doch stimmen Material und Lage dieser Schichte mit dem Material im artesiscehen Brunnen vor dem Gemeimdehause nicht überein. In dieser Schichte endigte das 159 m-ige Schutzrohr. Darunter lagert von 255 bis 258 m feiner, dunkelblauer Sand. Derselbe enthült keine Versteinerungen und das Material dieser Schichte stimmt mit jenem im artesisehen Brunnen vor dem (Gemeindehause nicht überein. Das aulspringende Wasser zeigte sich bis 2 m unter der Oberfláche. Die sechzehnte Schichte ist der von 258—270 m reichende blaue Ton mit kleinen Schneckenschalen ; das Material derselben stimmt mit jenen im ar- tesischen Brunnen vor dem Gemeindehause überein. Das Liegende dieser Schichte ist eiíntoniger dunkelblauerSand von 270—272 m reichend ; in dieser Schichte hat sich jedoch kein aufsteigendes Wasser gezeigt. Dieselbe enthült etwas Kohlendetritus und ihr Material ist nicht übereinstimmend mit jenem im artesisehen Brunnen vor dem (remeimdehause. Unter dieser dünnen Sandschichte liegt plastischer, feiner blauer Ton von 272—317 m, petrefaktenreich ; sein Material stimmt gleich- falls nicht mit jenem im artesiscehen Brunnen vor dem (Gemeindehause überein. Die nun folgende, aus lignitischen, gyroben, dunkelgrauen Sand bestehende Schichte ist bereits diejenige, deren aufspringendes Wasser die Tagesflüche erreicht und beim Ausflusse (ohne alle Binrichtungen) minutlieh 8 Liter ergibt. Dieselbe reicht von 317—323 m, ist reich an orgamisehen Resten, petrefaktenhültig, und ist deren Máchtigkeit auf 6 Meter zu veranschlagen. Ihr Material stimrat mit jenem im artesiscehen Brunnen vor dem Gemeindehause überein und erhült letzterer sein Wasser aus dieser Schichte. Darunter liegt von 323—840 m bláulicher Ton mit Schnecken- schalen. In dieser Schichte endigte die dritte, 121 m-rige Scehutzröhrentour. Diese Schichte ist nicht homogen, sondern enthült aus kleinen Kalksteinstücken und hie und da aus Ouarzsehotter bestehende Kinlagerungen. Unter diesem Ton liegt seharfer, grauer Sand von 340—341 m, der (ohne Binrichtung und Spülung) pro Mimute 8 Liter aufspringendes Wasser liefert. Als Liegendes dieser Schichte finden wir nun von 341—368 m einen harten 170 JOHANN VOLKÓ sehotterigen Ton, der sperlingseigrosse Ouarz- und Kalksteingerölle enthált ; Versteimmerungen habe ich darin nicht gesehen. Unter diesem liegt von 368—370 m gelblicher Sand mit auf- springendem Wasser, der (ohne Hinrichtung und Spülung) pro Mi- nute 10 Liter, aulspringendes Wasser ergibt. Unter diesem Sand liegt eine dünne, 3 em máchtige Lignitschichte. Die vierundzwanzigste Schichte, von 370—378 m, bildet gradüeor Sand der mmutlich 10 Liter und mit Einrichtung 48 Liter aufspringendes Wasser gibt. In dieser Schichte endigte das 89 mm-ige Schutzrohr. Die Temperatur des in 373 m Tiele entspringenden artesisehen Wassers habe ich mit 26" C. gemessen, und ist dieselbe daher höher, als jene im artesisehen Brunnen vor dem Gemeinde- hause (2070. in 325 m Tiefe) und jene im herrschaftlicehen Brunnen (2370 in 270 m [2]. Die Gememde ist jedoch mit dem aus 3783 m Tiefe entspringenden, minut- lich 48 Liter ergebenden artesiscehen Wasser nicht befriedigt, umsoweniger, da das Wasser nach eimigen Tagen abzunehmen begann. Man lieB nun mit derselben 39 mm-agen Bohrgarnitur weiter bohren, und so kam es, dab man nach Durch- bohrung einer 89 Meter máchtigen Tonschichte am 7. Juli in 469 m Tiefe in einer 7 m máchtigen Sandschichte Wasser in gröberer Menge angetroffen hat. Diese Schichte hat anfánglich pro Minute 90, spüter 70 und dann 54 Liter gelb- hehes, jedoch trinkbares aufspringendes Wasser von 83190. ergeben. Déva den 11 Aug. 1913. JOHANN VOLKÓ. (Deutsche Übersetzüng von M. PegzyBokskri dipl. Bergingenieur, Berg- inspektor i. P.) NEUERE SÁUGETTÉR-FUNDE AUS VERSÜCHIEDENEN GEGENDEN UNGARNS. Von GABRIEL TÉGLÁS. Ím Laufe der Jahre 1907 und 1908 gelangte ich wáhrend meiner im öst- hehen Teil des Komitates Marostorda, an der Nyárád und Kis-Küküllő, fer- ner noch in 1905 an der Theibgegend von Szolnok bis herab nach Szentes und in 1904 um die Zuckerfabriken von Hatvan und Oroszka vorgenommenen archüo- logisehen Forschungen abermals zur Kentniss o palüáontologisceher Funde. Die hterarische Aufzeichnung solcher Wunde erachte ich uüumsomehr für meine nnerláblieche Pflicht, da dieselben in öffentlhehe Sammlungen nicht" gelangten, seitdem daher wahrscheinlich verloren gingen und ohne meine Notizen einer ewigen Vergessenheit preisgegeben würen. Diese Funde sind folgende : Il. Oroszka, Komitat Bars. Gelegentlieh der Erweiterung der Zucker- NEUERE SÁAUGETIER-FUNDE AUS VERSCHIEDENEN GEGENDEN. 471 fabriks A.-G. zu Garamvölgy (Kom. Bars), stiessen die Arbeiter auf das Skelet eines Mammuth-IKalbes. Zweitelsohne wurde der IKadaver des Jlephas primige- mus L. durch eine Flut fortgewálzt und an selbem Orte verschlámmt. Mm Juli 1904 anlállieh konnte ich bei eimer unter Führung meines Freundes, Wabriks- direktors KARL DREYSCHOCK vorgenommenen archüáologischen Exkursion daselbst nur mehr eimige Záhne finden. Die übrigen wurden durch Angestellte und Besucher zur kErinnerungy versehleppt. 2. Hatvan, Komitat Heves. Als ich im 1905 und 1906 unter fr. Füh- rung des mittlerweile verstorbenen Fabriksdirektors Baron KARL HATVANY- Deurscn die von Hatvan aus berühmt gewordenen und auch durch die Mitelieder des Budapester internationalen IKongresses vom Jahre 1876 besichtigten prá- historischen Ausiedelungen auftsuchte, wurde ich im 0 Bureau der Zuckerfabrik durch das Vorliegen mehrerer Knochen von Urtieren überrasecht. Unter diesen befanden sich mehrere Stockzáhne und Rippenstücke eines [/ephas primgemus L. und ebendaselbst sah ich auch Fragmente eines Geweihs von Cervus elaphus L. 3. I der Sammlung des Gemeinde-Obergymnasiums zu Félegyháza befinden sich mehrere Überreste von Urtieren aus der Umgebung der Stadt. Diese stammen teils aus den Gruben von Ziegelbrennereien her, teils wurden sie in Kisenbahn-Einschnitten vorgefunden. Die wesentlichsten sind: das Geweih eines (Cervus alces L. mit emem schönen Rosenstock, Fragment eines Cervus megaceros HARTM. 4. Ebendaselbst der Schádelteil samt Hörnern eines Bos priscus. aus der Gemeinde Őkécske in der TheibBgegend. 5. Beim Forstrat Gyura LAGLER in Visegrád, der Zahn eines Elephas primi- gemus [., das Geweih eines Cervus elaphus L. aus Hamzsabég, Em Gleiches in Kölesd (Kom. Tolna). Eguus caballus aus der Donau bei Visegrád. 6. Tisza-Sas. Komitat Jásznagykún-Szolnok, unterer Tisza-Bezirk. Der in Tisza-Ug vor kaum einigen Jahren verbliehene Baron EMERICH FuzcnriG, entfaltete mit dem mittlerweile ebenfalls verstorbenen 48-er Land- wehr-Offizier ALBERT Kovács, spáter Postmeister zu Csépa, ferner mit FARKAS SZÉLL, damaligem Bezirksrichter von Kún-Szent-Márton und dem Grundherrn THEopoR HaARaszri in den 70-er und 80-er Jahren des vorigen Jahrhunderts eine sehr lebhafíte Sammlertátigkeit in dieser Gegend. Selbst FróRIS RÓMER sprach sich anerkennend über ihre Sammlungen aus. Bin jeder rettete wert- volle Funde für die heimischen Sammlungen. So fand ich im August 1905 in Tisza-Ug beim Baron BEMERIcH FEcHrriG den Schádel eines Cervus elaphus L. samt dem gröbten Teil beider Geweihe. Bei Tisza-Sas wurde aus dem Tiszabecken von Fischern der Schüádel eines Cervus megaceros HARTM. samt Fragment des (rteweihes herausgehoben. Vom rechtseitigen Geweih blieb nur der Rosenstock samt einem ötück des máchtigen Geweihrumpfes erhalten. Am linkseitigen Geweih war die schaufelartige Verbreiterung vorhanden, wáhrend die Zacken von einem Eisstob abgebrochen waren. T. Hódmezővásárhely. Auf der von der Stadt mehr als 30 km befindlichen Szöllős-Puszta, des Graf FRIEDRICH WExckHErmschen Dominiums fand man gelegentlieh der Vertiefung einer Wuttergrube zwei máchtige Ge- 472 GABRIEL TÉGLÁS weihe eines Cervus megaceros HARTM. Glücklicherweise bemerkte der Landwirt Imenicn TAkÁcs rechtzeitig den Fund und rettete die (eweihe vor der übliehen Zerstőrung, wáhrend der Wirtschaftsleiter ALoIs GRAMLING dieselben auch weiterhin in Obhut nahm. Bei ihm sah ich diese Geweihe am 26. Mai 1906, za welcher Zeit ich in Orosháza als Exmittierter des Unterrichts-Senats unter Führung des Bürgerschul-Professors, Samu NÉMETHY die grobe Tartarenschanze ber zuvorkommender Unterstützüng des Beamtenkorps des Dominiums studierte. 3. Makktfalva, Komitat Marostorda, Kreis Nyárádszereda. An der gegen Abád hinziehenden NW-lichen Berelehne fand IEmeRgricn PÉreRrrv den Mahlzahmn emes JIlephas primigemvus 1. 9. Rigmány, Kreis Nyárád-Szereda. (relegentlich der Vertiefung der m den Sattel der Várhegytető einsehneidenden GemeindestrabBe N-lich von der Gemeimde beim Ursprunge des Rigmánybaches wurden in 1907 die verwitterten Lamellen des Stockzahnes eines Flephas primigenius L. vorgefunden. Über den Sattel verkehrt man mit Lepród und Nyárád-Szt.-Imre, kurz mit der Umge- bung von Nyárád. Von hier aus gerieten in das Museum zu Kolozsvár auch jene práhistorischen Tosscherben, die von Professor Axrox Kocn! in 1876 samt den Zahnstücken des mit denselben benachbart gewesenen Elephas primigemus [. eleichen Alters bezeichnmet wurden. 10. Kibéd, Kom. Maros-Torda, Kreis Nyárád-Szereda. Bei ELEK Dosa, Kleinrichter der im oberen Teile des Kis- Küküllőtales li egenden Gemeinde, war am 4. August 1907 der Stockzahn eines [Ilephas primigenmvus 1., zu sehen, der am (reblete der Gemeinde in einer Lehmerube aufgefunden wurde. 11. in Köszvényes-Remete, ebenfalls im Kreis Nyárád-Szereda, aan Ursprunge ales Nyárádtales, sah ich im August 1907 beim Oberwaldaut- seher, STEFAN Kacsón den Mahlzahn eines jungen Flephas primiugemus L. Budapest, den 7 Dezember, 1913. ! ANToN Kocn: Erdély ösemlősmaradványai és az ösemberre vonatkozó leletei. Jahrbuch des Wrd. Muz.-Egylet. (1876.) FÖLDTANI KÖZLÖNY XLIV, KÖTET. 1914 JULIUS—AUGUSZTUS-SZEPTEMBER, 7-9, FÜZET, a. TISZTELT TAGTÁRSAINKHOZ ÉS OLVASÓINKHOZ ! Minthogy a mostani hadiállapot és a vele kapcsolatos teljes moz- gósítása Magyarhoni Földtani Társulat fiatalabb tagjainak egy részét közvetlenül csatasorba állította, vagy pedig egyébként tag- társaink hozzátartozóit harcba szóllította és mivel e miatt az eddig meg- szokott élénk érdeklődés a békés geológiai kutatások iránt megcsappant; másrészt pedig a jelen körülmények között anyagi segélynyújtás a köz- javára felettébb szükséges, — a Magyarhoni Földtani Társulat Választ- mánya hazafiui kötelességének ismeri, hogy folyóiratát: a Földtani Közlönyt a legszükebb keretekbe szorítsa és az ilymódon megtakari - ható pénzfölöslegét részint a Magyar Vöröskereszt Egyesület, részint a hadbaszállott tartalékosok szegény családjai támogatása céljaira felajánlja. Tisztelettel jelentjük, hogy ezt az összeget, mely ezer koronával volt megállapítható, a Választmány fele-fele- részben a nevezett célokra nyomban ki 158 utalványozta. Budapest, az 1914 augusztus hó 17-én tartott rendkívüli választ- mányi ülésből. A Magyarhoni Földtani Társulat Elnöksége. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 31 ÉRTEKEZÉSEK. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. (Második közlemény.) — A 43—45. ábrával. — Irta : BALLó REzső dr.! A dolomitkeletkezés elméletéről írott vizsgálataim első része a Föl d- tani Közlöny idei évfolyamának 1—2. füzetében, a 40—49. oldala- kon jelent meg. Második közleményhez a kristálytani vizsgálatokat Ju- Govics LaJos dr. egyetemi tanársegéd Ér végezte. Második közleményem foglalatját:a következőkben összegezem : Ca CI, -t- Mg Cl, -— Na, CO,-- Na Ct 3 H,O rendszer egyensúlyi viszonyai közönséges hőmérsékleten (18—20") és 1 lég- köri nyomás alatt. Viz sosa [a tra Lm 1. szerbet é Sze skertőrt ÚN ES KOÉSEZANE nettel kell megemlékeznema Magyarhoni Földtani Társulat, mag ytekintóly "Vá ass zrtimnná ay áró Le ANTON katú ntetővibaszraikomé get ssarmmdbte mm KE SÍS Ze LEGE 00, KALETELKOKON az 1911. évben beadott. munkátda ti tem wviez erte nasstankebe ján kísérleteimet a Szabó József alapkamataival b A MNOZONA AG b elő Bár a CaCoO, és Mg CO. romboederes alakjait MirscHERLIcH valamikor az isomorfia példájául jelölte ki, még sem sikerült eddig mesterségesen kristályos elegyedésre bírni ; minek oka RErGEes ? szerint abban rejlene, hogy a hemiederes calcit és magnezit, valamint a tétartoederes dolomit csak külső alakjukban hasonlatosak és így nem az isomorfia, hanem csak a morfotrotia viszonyában állanak. A romboederes kalciumkarbonat és a vízmentes nor- mális magnézium karbonat keletkezési feltételei is nagy mértékben eltér- nek egymástól, amennyiben az első oldatból közvetlenül csak alacsony, 339 alatti, a magnezit pedig jóval 1007 fölötti hőmérsékleten keletkezik. 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1912. évi junius hónap 5-én tartott szakülésén, majd a kir. magy. Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani szak- osztályánal 1913 február havi ülésen. 2 Beitráge zur Kenntnis des Isomorphismus III. tanulmány IV. fejezetében. Der Isoraorphismus der Dolomitsreihe. Zeitschr. f. physikalische Chemie 6. 230. oldal (1890). ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 475 Mindezek érthetővé teszik, hogy miért végződtek nemleges ered- ménnyel azon eddigi kísérletek, amelyek e két anyagot egyszerű vizes olda- tokból kisérelték meg összekristályosítani, illetve vegyülésre bírni. GoRupP- BEsaNwNsz ! a calcium és magnesiumcarbonat telített szénsavas vizes olda- tának beszáradásánál kaleitot és különböző víztartalmú magnesiumkarbo- natokat kapott, dolomitnak azonban nyomát sem lelte, még akkor sem, amikor nagyobb nyomás alkalmazásával erősebb szénsavas és így töményebb oldatokból váltak le az anyagok. Hasonló eredményekkel végződtek HoPPE- SEILER ? kísérletei, aki megismételte GoRupP-BESANEZ kísérleteit. Nem. sike- rült a calcitot dolomittá alakítania még úgy sem, hogy MgCl,-oldat több hónapi hatásának tette ki; úgyszintén eredménytelen maradt azon kisérlete is, amidőn Ca(HCO.),-mal telített MgS0O4 oldatot hosszú ideig száraz leve- gővel kezelt. Tengervíz hatására sem szenvedett a calcit kedvező változást, de nem vált le Ca 0O,-tal kezelt és 009-vel telített tengervízből több hónapi állás és rázás után sem dolomit. Meddő próbálkozásnak maradt azon kísér- lete is, amellyel Ca CO,-tal telített Mg5S0, oldatot fagyasztott ki, úgy hogy azon végkövetkeztetést vonta le, hogy dolomit nem keletkez- hetik közvetlenül. Bár az újabb kísérletek (PFrAFr), mint a bevezető (első) közleményben leírtam, a talán egyetlen LEITMEIER? észlelései kivételével, aki aragonit mellett dolomitot vélt találhatni — hasonló ered- ményre vezettek, mégis a természetben eszközölhető megfigyelések között akadunk olyadatokra, amelyek amellett szólanak, hogy közönséges hőmérsék- leten, látszólag közvetlenül is keletkeznek dolomitkristályok; sőt az iroda- lomban közvetlen megfigyelésre vonatkozó feljegyzésre 15 akadunk. MoITEs- SIER ! (1863) állítja, hogy LAMALouv-ban fakadó savanyú vízből, TERREIL " pedig, hogy a Holt-tenger melletti hévforrás vízéből Párisba való szállítása közben dolomit vállott volna ki, amennyiben kis rhomboideres kristályká- kat talált, amiket ő dolomitnak itélt. Ha ez utóbb mondottakat szembe- állítjuk az eddigi kísérletek eredménytelenségével, azon következtetésre kell jutnunk, hogy az utóbbi esetekben oly tényezők is működtek, amik a kisér- letekben nem szerepeltek. Ennélfogva elsősorban e tényezőket kell vala- milyen módon megállapítanunk és a mesterséges dolomit előállítását célzó kísérleteknél alkalmaznunk. Úgy vélem, a kérdés súlypontja abban rejlik, hogy a magnesit, a rnhomboederes vízmentes MgCO., csak magas hőmérsék- leten állhat egyensúlyban oldatával és a molekularis erők az egyszerű 1 Über dolomitische Ruellen d. Frankenjura Ann. d. Chem. und Pharm. VIII. Suppl. Bd. (1872). ? Über die Bildung von Dolomit. Zeitschr. d. deutsch. Geolog. Ges. 27. 500. lap. : Die Dimorphie d. kohlensauren Kalkes. I. T. N. Jahrb. f.. Min. Geol. u. Paleond. 1910. p. 49. 1 Wills Ber. Her. d. Chemie 1866—1870. 5 Bull. Soc. Geol. (2) 28 570. (1866.) 0331 Úsz] 476 Dr BALLÓ REZSŐ leválasztás esetén kisebbek, semhogy az összekristályosítást, illetve komplex vegyülést létesíthetnék. Ennélfogva oly tényezőknek kell a dolomitkeletke- zésnél szerepelniök, amelyek a vízmentes rhomboederes magnesit keletke- zését alacsony hőmérsékleten teszik lehetővé. Alacsony, 5—207-nyi hő- mérsékleteken a magnesiumcarbonat több-kevesebb víztartalommal válik le az oldatból. Ha sikerül tehát a magnesiumkarbonátot e hőmérsékleteken is romboederes alakjában leválasztani, vagy valamilyen módon a cal- ciumot és a magnesiumot közös molekulába hoznunk és e komplex molekulát hasadás nélkül romboederes carbonáttá átalakítanunk, úgy megoldottuk a kalcium és magnéziumkarbonátok összekristályosodásának és vele — ha e feltételek a természetben is szerepelhetnek — a dolomit- keletkezés ügyét — legalább részben. Az elméleti kémia mai állása szerint, a következő tényezőknek hatá- sára gondolhatunk: 1. A reakció, illetve kristályosodás közegének osmosis nyomására, mint dehydratizatorra, amely a magnéziumkarbonátot alacsony hőmérsék- leten is vízmentes normális alakjában kényszeríti levállani. E tényező hatását következő elgondolás magyarázza és indokolja. A kalciumszulfát vizes oldatából 2 molekula kristályvízzel gyps alakjában válik le. Oldjunk a kalciumszulfát mellett még oly anyagot, például konyhasót, amellyel nem elegyedik kristályosan és kettőssót sem alkot vele. Ha ily oldatból is kristály- vízzel válik le kalciumszulfát, úgy kristályvizét az oldatból vonja el, miáltal az oldat koncentrációja és vele az osmosis nyomása növekedik. Elgondol- hatunk oly tömény konyhasó oldatot, amelynek osmosis nyomása nagyobb mint kalcziumszulfát affinitása kristályvizéhez, amely esetben a kalcium- szulfát kristályvízmentesen fog levállani. Ez a kalciumszulfát esetében tény- leg meg is valósítható és a konyhasótelepek mentén található anhydrit- rétegek keletkezésének ez az oka és magyarázata. 2. Az OSTWALD-FRANKENHEIM-tétel értelmében, ha valamely anyag több módosulattal bír, kellő lassúság esetén, sohasem válik közvetlenül a viszonylagosan legkevesebb energiával bíró stabilis módosulat, hanem csak az energiatartalom sorrendjében a labilis módosulatokon át. A CaCOz-ról VATER vizsgálatai óta tudjuk, hogy a stabilis kalciton kívül több ! energiá- 1 LrwcK szerint (Naturwissensch. Wochenschrift 8. 691. (1909.). az oldatból kiváló 0a0, genezise a következő lehet : amorph kocsonyás módosulat közvetlenül Í 7 Vater-féle módosulat ZS ! közvetlenül 9 Aragonit Aragonit is 4009-ra való 78.46 o 7 oldással -ú melegítés Calcit Calcit Calcit ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 4ATT ban dúsabb és így reakcióképesebb módosulata létezik. Hasonló viszonyokat tételezhetünk fel a magneziumkarbonatoknál is, amennyiben a kristályos módosulatok rendszerint az először kocsonyás, a Vateritre emlékeztető módosulatból válnak ki. Ha tehát ily módosulatokban válik egymás mellett a kalcium és a magneziumkarbonat, úgy nagyobb reakcióképességük foly- tán valószínűbb a molekularis egyesülésük. 3. Valamely ásványképző a kalciumot és a magnesiumot valamilyen közös molekulába egyesíti, amely másodlagosan alakulna át a kettős karbonáttá. 4. A külső nagy nyomás hatására, amennyiben lehetséges, hogy a két karbonát molekularis vegyüléséhez (kettőssó), illeteve kristályos elegye- déséhez bizonyos minimális, a kritikus nyomáshoz hasonló nyomás szük- séges. Jelen kísérleteimmel a kételső tényező,a reakció- közeg osmosisnyomásának dehydratáló és a folyamat nagymérvű lassításának együttes hatását vizsgáltam. A kísérleti elrendezésem a következő volt. C0.,-vel megtöltött, nagyobb 20 cm. magas, 15 cm. átmérőjű csiszolt peremű vastagfalú henger- Ebenő két e d005aletve SOS Tem üné tartalmú főzőpohár egyikében CacI, és MgCIl,, másikában Na. CO, telített oldatát helyeztem el oly módon, mint a 43. rajzon látható. Ezek elhelyezése után a nagy hengerbe, vékony gumm- csövön óvatosan, CO,-dal telített NaCl oldatot folyattam mindaddig, míg a hengereket körülbelül 1 cm-rel ellepte. Ha kellő óvatossággal dolgoztunk úgy, különösen a hígabb konyhasóoldatok- nál nem keverődtek el az oldatok és így semminemű zavarosodás nem volt észlelhető. Ennekutána már elő- 43. ábra. 7 : ; Kisérlet a dolomitkeletkezéshez. zőleg csapszirozott henger peremére tükör üveglapot szorítottam, amivel teljesen légmentesen zártam el. Az ilyen módon helyesen beállított kisérlet- nél csak nehány nap multán lehetett valamelyes gyönge opalizálást, karbo- natos edény fölött zavarosodást észre venni, más esetben ez 15 elmaradt, csak néhány hét multán az edénykék oldalfalára lerakodó kristálykák csillogása árulta el, hogy a cserebomlás nem pihen, hanem csak éppen a remélt nagy lassusággal folyik. A cserebomlás, amely ezen kisérleteknél történt, végeredményében a kö- vetkező : (CaCl,1- MgCI,) -2Na.CO, 1-zH,O (CaCO, --MgCO, 1-2 HO) 1-4 NaCt. Azonban az egymásra ható anyagok külön edényben lévén, nem érintkeznek 478 DI: BALLÓ REZSŐ. egymással közvetlenül, hanem csak a két edényt ellepő konyhasóoldat közve títette diffuzióval. Az egyik edényből Ca-- és Mg3--ion, a másikból CO, -ion diffundál a konyhasóóldatba, hogy ott találkozva a kevésbbé oldható alkalitém-karbonatokat alkossák. Az alkálifém-karbonátok kristályos levá- lását hátráltatja még, hogy a reakcióközeg CoO,-dal telített és így még közbülső hydrokarbonatok is keletkeztek. Ily kísérleti berendezéssel sikerült a reakció időtartamát a teljes egyensúly beálltáig több hónapi időtartamra. kinyujtanom, sőt amidőn különösen meg akartam nyujtani és a tömény- konyhasóoldat nagy fajsúlya okozta felkeveredés elhárítása céljából a CaCl,-t és MgCl,-t tartalmazó edénykét a 44. rajzban látható módon még egy nagyobb edénnyel is leborítottam — a diffuziónak kézenfekvő lassítása folytán — 15 hónap eltelt, míg a teljes egyensúly beállott. E kísérleti berendezés azonban még azon előnnyel is bírt, hogy egy- egy kísérleten belül a CaCt, és MgCI.-nak Na.C0.,-mal szemben szinte vég- telen fölöslegétől, az ellenkező viszony- lagos mennyiségekig az összes eshetősé- gek megvalósíttattak, amennyiben a CaCI, és MgCl, oldatát tartalmazó hen- gerben a belediffundáló Na,CO, az egyen- értékű mennyiségeken sokszorta alul marad, míg a Na,C0.-os edényben peaig sokszoros fölöslegben van a nátronokkal szemben. A két edény között levő konyhasó-oldatban e két határarány közötti legteljesebb átmenetet kell felté- E teleznünk. Hogy e viszonylagos mennyi- ségek hatásáról is képet nyerjünk, az egész diffuzió területet 3 reakcióterületre bontottam, I. a sósedény, amelyben a CaCl, és MgC1;, voltak fölöslegben a Na,CO, szemben, II. a nagy hengernek a két kis henger közé eső része, amelyban átmeneti mennyiségben hatottak egy- másra a reagensek, III. a karbonatos edény, amelyben a Na,CO, volt fölös- legben az alkalifém-kloridokkal szemben. A kísérlet befejeztével az edény 44. ábra. Kisérlet a dolomitkeletkezés elméletéhez. felbontása után pipettával az elemzés céljaira rögtön kiemeltem az illető helyekről megfelelő mennyiségű oldatot, a kristályokat desztillált vízzel való hirtelen leöblítés, a levegőn való óvatos szárítás után külög gyűjtöttem. sót a mikor a kristályok mennyisége megengedte, az egyes reakcióterüle- teket is több részre osztottam fel. Például külön gyűjtöttem a sósedény fenekén, belső oldalának alsó harmadára, felső harmadára, peremére és külső oldalára tapadó kristályokat, amelyeket külön is megvizsgáltam. Iz eljárás talán fölösleges szőrszálhasogatásnak látszik addig, míg el nem gondoljuk, hogy a hengerpohár fenekén maradt meg leginkább eredeti ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 479 töménységében és viszonylagos arányban a sópár, míg fenn a diffuzió folytám már hígult valamelyest az oldat, sőt a CaCl, és a MgC1l, aránya is változott részben különböző diffuziósebességük következtében, részben a már meg- történt leválások folytán. Az edény szélső peremén és külső oldalán levő kristályok már tulajdonképen a második, az átmeneti reakcióterülethez tartoznak, ahol az őket termelő folyamatban még a CaCl, és a Mgol, voltak valamelyes fölöslegben szemben a karbonatos edény külső falára tapadó kristályokkal, amik a Na. CO, gyönge fölöslegének köszönhetik létüket. Az elkülönítést megkönnyítette, hogy az edénykék falait nem egyenletesen, hanem többé-kevésbbé élesen határolt gyűrűs övekben borították a kris- tályos anyagok. Hogy egy-egy edényen belül tényleg még ily különböző reakcióterületek léteztek, nagyon tisztán lehetett közvetlenül a kísérlet karbonatos edényében (45. ábra) észlelni. Ez edényben néhány héten át lehetett gyönge fátyolszerű tölcsért látni (45. rajz a), amely egyenes foly- tatása volt az (edényjperem hajlásának és így nem tudható be másnak, mint hogy a bediffundáló Ca és Mgiónak tehetetlenségük következtében főleg az elhajított kavics pályájához hasonlóan mozog- tak. E tölcsér alatt az edény falán láthatók vol- tak még a (b) kristályok, amelyek ha akár elsőd- leges reakciótermékek, akár a tölcsér kocsonyás anyagának átkristályosodásából származnak, ok- vetlenül más jelentőséggel bírnak, mint a tölcsér anyaga, amely hetek multán felszaporodva, az edényke fenekére esett, ahol kiszárítva, mint porhanyós, látszólag alaktalan anyag volt el- különíthető. A kísérletek nagy, szükség esetén fűthető, souterrain raktárhelyiségben folytak, amelyben a hőmérséklet 1—2"-on belül állandóan 18—20" volt. A kísérleti edények a főalapfalra szerelt vastag márványasztalon állottak, 45. ábra. Kisérlet a dolomit keletkezés elméletéhez. úgy, hogy minden rázástól mentesítve voltak és így az anyagok keverődése csakis diffuzióval történhetett. j A karbonatos edényben rendszerint 29 gr kristályos natrmuam karbo- natnak, a másikban az ezzel egyenértékű CaCl, és MgC1, oldatát helyeztem. A kisérletek javarészében az utóbbi vegyületek aránya 1 CaCl, : 3 MgCl, volt. A diffuziós közeg nem tiszta konyhasóoldat volt, hanem részben VATER 1, részben magam tapasztalatai alapján kis mennyiségben oly anyago- kat 15 oldottam beléje, amik a szép kristályosodást elősegítik (pl. (H,.N)50,) , a reakció egyenletességét biztosítják (KHCO). Ezenkívül még oly 1 Einfluss d. Lösungsgenossen auf die Kristalisation des Calciumcarbonates Groth. Zeitschr. £- Krist. 21. 433, II. 22. 209. III 24 366. IV. 24. 378., V. 27. 477. 480 Dr BALLÓ REZSŐ mennyiségű MgCl,-ot is adtam hozzá, amennyi az egyensúly beállta után az oldatban maradt, nehogy ily módon túlságosan eltolassék a reakcióban résztvevő CaCl, és MgCI, aránya. Ennélfogva a diffuziós közeg literenként 24—275 g konyhasó mellett 4—5 gr MgCI,1-6 HJO 0-25 g (H,N), SO, 1 g KHCO,-t 15 tartalmazott. Az egyes kísérletek leírásánál azonban csakis az oldat konyhasómennyiségét adom meg. A kísérleteket különböző idő multán, 1"5—15 hónap elmulta után bontottam föl, hogy a levált kristályokat az egyensúly beállásának külön- böző fokában vizsgálhassam. Minden esetben tapasztaltam, hogy a kísér- leteknél alkalmazott elzárási mód bevált, amennyiben a nagy hengerben a folyadék fölött levő légkörben elaludt az égő gyújtószál, jelezve, hogy a CO, nem diffundált ki. Az elemzés céljaira kiemelt oldatokban meghatá- roztam a CO,, a Ca, a Mg és a Cl mennyiségét. Ha mind a három edényben az oldalak összetétele azonos volt, akkor az egyensúly már beállott és a reakció befejeződött, ha nem úgy a különbözőség arányából hozzávetőleg megbecsülhetjük a folyamat előrehaladott voltát. A kristályos anyagok- ban meghatároztam a Ca a Mg, a CO, a H,O és a hozzájuk tapadó NaCI mennyiségét. A kristálytani vizsgálatokat javarészt JuGovics Lagos dr. egyet. tanársegéd úr volt szíves eszközölni. Sajnos, az anyag rendkívül finom szferolitos szerkezete csakis a fajsúly és a fénytörés meghatározását engedte csak meg. A fajsúlyokat lebegtetési módszerrel határozta meg, nehéz folyadékul THoutLEr-féle oldat szolgált. Az oldat fajsúlyát pedig WEsrTPHAL-féle mér- leggel határozta meg. Mivel az anyag nagyon porozus volt és így a hozzá- tapadó levegőbuborékok az anyag fajsúlyát megváltoztatták volna, úgy járt el, hogy a vizsgálandó anyagot a THourpr-oldatban exikátorba tette és a levegőt kiszivattyúzta. Mint alább az egyes kíisérleteknél látható, egy-egy anyagnál több mérést 15 végzett és az így nyert adatok középértékét vette. Az anyag porozus és átlátszatlan volta lehetetlenné tette a beha- tóbb optikai vizsgálatot. Csak a nagyobb gömbalakú képződményekből lehetett annyira vékony csiszolatot készíteni, hogy e gömböcskék szferolitos szerkezetét magvizsgálhatta. A fénytörés megállapítására a BEcKE-féle módszert használta. Különféle erősen fénytörő folyadékokba ágyazta a porított anyagot és az említett módszerrel meghatározta a két határ- értéket, melynél nagyobb és melynél kisebb az anyag fénytörése, azután az illető folyadékok törési együtthatóját határozta meg Na fénynél. Az egyes kísérletek leírását a következőkben adom. A kísérletek az olda- tok konyhasótartalmának növekedése sorrendjében következnek. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 481 nk tsenket A diffuziós közeg literenként 24 g NaCl-t tartalmazott. A 2 hónap (1910 X—XI.) multán felbontott kísérletben nem állott még be az egyensúly. Első, tájékoztató kísérlet lévén, sajnos, nem határoztam meg az oldatok összes alkotó részeit. A kis mennyiségű (0-5—0-8 g) kristályok szép (2—8 mm) hosszú egyéneket alkottak. A karbonatos edényben MgCO, tartalmú Gay-Lussitt ! (CaMg) C05. Na.COs. 10H,O keletkezett. A kristályok állandói Löw MÁRTow dr. úr vizsgálatai szerint ez anyagéval egyeznek. A Gay-Lussit egyensúlyi viszonyait WEGSCHEIDER és WALTER ! tisztázták és megállapításaik szerint Na CO, oldat és kalcit kölcsönös hatása 40" hőmérséklet alatt Gay-Lussit-et, 407 fölött Pirssonitet ad. Reámutatok ez anyag Mg tartalmára, amelynek Ca-hoz viszonyított mennyi- sége (Ca: Mg—5"88: 1) elég nagy, ami azért jelentős, mert a természetben elő- forduló Gay-Lussiít Mg-mentes, sőt Boussingault ? Lagumilla-ból ( Merida mellett) eredő anyag vizsgálatánál külön kiemeli ez anyag Mg-mentességét. 4 diffuztós edényben a kettős rhomboederekben (Löw dr.) kristályosodott M9g-tartalmú anyag oly kevés volt, hogy mennyileges elemzést nem végezhettem. A sós edény- ben teljesen hasonló módon kristályosodott anyag összetétele 98494 CaCO,-- 169, MgCO; volt, a fajsúlya 2727. His témkerbe A diffuziós közeg literenként 69 g NacCIl-t tartalmazott. A 10-5 hónap 1911 (IV/15—1912 II[/1.) multán felbontott kísérletben mint az oldatok különböző összetételéből látható, az egyensúly majdnem, de még nem állott be teljesen, mivel a 2. rajzon jelzett módon lassítottam. Az 1000 em? oldat tartalmaz : a karbonatos edényben 69-39 g NaCl-t, 0700 g Ca-t, 568 g Mg-t és 2168 g CO--t, a diffuziós edényben — 69-44 g NaCI-t, 0700 g Ca-t, 6.300 g Mg-t és 2154 g CO,-t, a sós edényben 69-47 g NaCl-t, nyomokban Ca-t, 6454 g M9g-t és 178830 g CO.-t. A kristályos anyag különböző habitással birt, a karbonatos edény belső falán apró 149 mm-es gömböcskék, a nagy és a sós edényben nagyon finom kris- tályos por, amelyek elemzése következő adatokat szolgáltatja : 1 Mon. f. Chem. 28. 633 (1907). : Ann. chim. phys. (3) 7. 488 (1826). 482 D: BALLÓ DEZSŐ [j Na bb! A 99-ok ; JE ze EZÉS A karbonatos edény belső falán — 000] — 7 186] 0-7609 !! 44-63 ] 0-7438 / 3359 ) 1865 t x z£ A diffuziós edényben 38-30. ] 0-95701. 0-96 ] 0-0392 59-35] orgs92] — [ — ] 15 (10041 A sós edényben 89.22 ] 0-97831 0-14 ] 0-05701 59-04] ose ) — ] — 1 158 Í] 99-98 xX Ez adatokat az anyag kevés volta miatt nem határozhattam meg. Ez adatokat az anyag kevés volta miatt nem határozhattam meg. A karbonatos edény anyagát javarészben Nesguehomit alkotja, amely mellett kis mennyiségben van valamilyen bazikus karbonat. A ditffuziós és sós edényben Mg tartalmú kalcit keletkezik, amelynek Mg tartalma a sós edény iranyában csökken. Az alkotó részeket számítva, NaCl mentesen (mivel ez csak tapadó alkotó rész) következő arányokat kapjuk : Diffuziós edény kristályai: 97-11 99 Ca CO, 2:89 99 Mg CO Sós edény kristályai : 99-51 9 GCaiG0s 10-49 MGIGOS: DNLKÜSESTÁOTUE A diffuziós közeg literenként 80 er Na CI-t tartalmaz, amihez hozzájárul, hogy a 15 hónap multán felbontott kísérlet sósedényében az alig megindult reakciónak nagymennyiségű Ca Cl, és Mg Cl, tartalma. A karbonatos edényben a 45. rajzban feltüntetett a kísérlet folyamán, hosszú ideig a diffuzió-áramlás irányának megfelelő kúpot lehetett látni. E kúp alatt az edény falára kristályok rakódtak. Felbontáskor a kúp anyagát mint kocsonyát találtam meg az edény fenekén, sajnos azonban oly kis mennyiségben, hogy nem vizsgálhattam meg. 1000 cm? oldat tartalmazott : a karbonatos edényben 80 g NaCI-t 070786 g Ca-t, 071090 g Mg-t és 9375 g CO.-t, a diffuziós edényben 80 g NaCI-t 0-1358 g Ca-t, 072604 ga Mg-t és 17490 g CO-t, a sós edényben 80 g NaCI-t, 257938 g Ca-t, 1106 g Mg-t és 0-65 g CO-t. Az egyensúlytól még nagyon távol volt a folyamat, mint ez a különböző reakció területek nagy mértékben különböző összetételéből megállapítható. A csósy edényben hátramaradt Ca Cl, és Mg CI, arányából 2 : 1 megállapítható, hogy a Mg ionok sokkal gyorsabban diffundálnak, mint a Ca ionok, amint különben ez várható is volt, mivel a CaCl, és MgC1,-t 1: 3 arányban helyeztem az edénybe. De megállapítható az is, hogy a karbonat és a Ca s Mg ionok aránya is a legkülön- bözőbb és így egy kísérleten belül a terület szerint tényleg a legkülönbözőbb alkotórészek vannak fölöslegben. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 488 A karbonatos edény belső oldalát és peremét erős kristályos kéreg borította, a sós edényben kevesebb és kicsiny, a diffuziós edényben nagyon kevés anyagot találtam. Az elemzés adatai a következők : A9-ok összege HO 18-01 Na A karbonatos edény belső faláról eredő anyag 71-29 ] 0-300 [ 42-67 ] 0-7078 1] 33-59 ] 1-865 ] 79 ] 91-73 8:18 ] 0-2045 / A diffuziós edényben nagyon kevés anyag volt A sós edény külső faláról (diffuz. terület) 59-06 [docssa: [c — [eZoM 7 179520 39-32] 0-993 (] 0-827 ] 0-0335 A sós edény belső faláról 36-48 ] 0-912 II 291 ] 0-0833 1] 59-zo ! 0-9] — I — 1] ? ] 99-09 Az anyagokat kristálytani vizsgálatra Löw MáÁRrowx dr. úrnak adtam, akinél kellemetlen véletlen folytán vizsgálatra alkalmatlanná váltak és így az előzetes kémiai elemzés adataiból kell az anyag mibenlétére következtetnünk. A karbonatos edény belső falára tapadó anyagban a Na, CO, találunk, a mi valószínűleg Gay-Lussit alakjában vegyült a CaCoO.-al, amely komplex vegyület mellett valamelyik víztartalmú MgCO, is levállott. Ha szembe állítjuk az 1. és a 3. kísérlettel a másodikat, amelyben az egyensúly már majdnem beállott, úgy megállapíthatjuk, hogy a Na.CO, tartalmú komplex vegyület csak a folyamat elején keletkezik és amint a kőzegből a reakció folytánaNa COannyirafogyott,hogyazoldattalszembennem stabilis a kettőssó, akkor az ketté hasad és másodlagosan válikle az oldatnak megfelelő Na.C0O-menteskarbonat. A diffu- ziós térnek sós edény közelében levő részében és magában a sósedényben Mg tar- talmú CaCO) válik le, hogy mily módosulatban, sajnos, a fennebb említett oknál fogva, nem állapíthattam meg. a ee eámik ím e A ditfuziós közeg literenkint 107-6 g NaCl-t tartalmazott. A 11 hónap (1911. II. 15.—1912. I. 14.) multán megszakított kísérletben az egyensúly majd- nem teljesen beállott, bár a 2. rajzon jelzett módon lassítottam a folyamatot. Legtöbb szferolit a nagy diffuziós hengerben, legkevesebb a sóoldatok edényében keletkezett. Az anyag legjellegzetesebben a diffuziós edényben alakult ki. Nem kristály egyéneket, hanem apró 15—1 mm-es gömböcskéket alkot, amik úgy a folyadék felszínén úszva, mint az edény fenekén sok esetben lemezesen össze- nőttek. A karbonatos edény belső falán félmagasan ?/, széles összefüggő gyűrűt alkot a levállott anyag 484 Dr BALLÓ REZSŐ 1000 cm? oldat tartalmazott : a karbonatos edényben 107-60 g NaCl-t, 0700 g Ca-t, 078246 g M9g-t és 1802 g CO,-t, a diffuziós edényben 10775 g NaCl-t, 0700 g Ca-t, 08301 g Mg-t és 17602 g CO,-t, a sós edényben 10777 g NaClI-t, 0700 g Ca-t, 08305 g Mg-t és 1598 g CO,-t. A leválott anyag elemzése következő eredménnyel járt : 99 [Lab hg] 49 (Go, 99 [ 602 HO 94] H2O9o (Na c19bl A 96-ok BŐL I 4009] 124820 60-00] I 18-01 H SSEGBB A karbonatos edény belső faláról szedett anyag nyomok] — 12132] o-szz I 4227 ] 0-703 ] 29-16] 1-c19 I 1-1 I] 93-85 A karbonatos edény fenekén talált amorph-anyag nyomok] — I2sz] 0-s79 Iaesool osz] ll — de] — A ditfuziós edény fenekén talált gömbös anyag —0-64 ! 0-016 12120! 0-s72 [441669] 0-738 ] 30-60] 1-695 II 2-0 I 96-29. A difiuziós edényben uszó gömbös anyag 0-70 ] 0-018 (20-90! 0-860 (39-78 ] 0-663 ! 30-29] 1-683 ) 2-30 ( 93-97 A sós edényben uszó gömbös anyag 1-31. ] 0-084 [12] ossz [azo lonzl el — [9 a : Kevés anyag miatt nem határozhattam meg. Az egyensúlyhoz közelálló állapotot jelzik a kristályok majdnem azonos összetételei. JuGovrics LAJos dr. úr maghatározásai szerint az anyagok fajsúlya és törés mutatója a következő : törésmutató fajsúlya(18-229) határértékek [/ Na-fénynél a karbonatos edény belső faláról szedett anyag !/ 2-0075—2-012 1466—1"524 a : — pereméről [j a [ 20152 1435—1"466 u . — külső faláról . € 2:023 1401—1"445 a diffuziós . — fenekéről . c] 2-054—2-068 1435—1-466 a sós , külső faláról c . 2:020-2:048(169)! 1-429—1-459 A SÓS x belső . . c [] 2"040—2:049 1435—1"466 A kicsiny gömböcskék mikroszkóp alatt sugaras és koncentrikus szerkeze- tet mutatnak, tehát tipikus szferolitek, aminek alkotó elemei nem látszanak egy- ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 495 neműeknek. A mely észlelést a kémiai vizsgálat eredménye is megerősíti, mivel az anyagok 94-os összetétele nem egyezik egyik ismert magneziumkarbonátéval sem és így szintén két vegyület keverékére utal. De KÍNSTLe te A diffuziós közeg literenként 1145 g NaCl-t tartalmazott. A kísérletet 3 hónap (1912. VII/10—X/15.) multán felbontottam, mert a leválott anyag- mennyiség gyorsan szaporodott. Úgy látszik e gyors leválás eredménye, hogy a többi kísérlettel szemben az anyag laza összeállású és nem nőtt erősen az edény falára. Az oldatok közelálló összetétele is arra mutat, hogy ez esetben a folyamat aránylag gyorsan, alig 83 hónap alatt megközelítette az egyensúlyi állapotot. 1000 em? oldat tartalmazott : a karbonatos edényben 114-3 g NaCl-t, 0700 g Ca-t, 6195 g Mg-t, 2:605 g C0.-t, a diffuziós edényben 1142 g NaCl-t, 0700 g Ca-t, 6303 g Mg-t, 20-30 g CO,-t, a sós edényben 11445 g NaCl-t, 0700 g Ca-t, 6435 g Mg-t, 2195 g CO,-t. A kristályos anyag elemzése következő eredménnyel járt : Cao 6296 mg] 490 co, 99 ] 2956 [4000] 4209 Na cop A 96-ok 40-00 2432] 60-00 ÚSŐT ej zet A karbonatos edény anyaga 25-46 ] 0-6351 ]] 5-98 ! 02458] 5495 [o9icoll " I — ] ass] — A diffuziós edény anyaga 8:39 ] 0-466 ! 0-30 I] 101-36 55"15(?)! 0-9192 32-76 ] 0-8175]I 476 ] 0-1954 A sós edény anyaga 34-38 ] 0-8655 ] 3:95 ] 0-1624 (54-58 ] 0-9079 1 6-27 ] 0-sas8] 0-35 ] 99-13 X Az anyag kevés volta miatt nem határozhattam meg. Ez anyagok fajsúlyát, tekintettel rendkivül finom por voltára, nagyon nehe- zen határozhattuk meg. A meghatározások eredménye : fajsúlya törésmutatója A karbonatosedény anyagának — 2-282 1472—1-545 A diffuziósedények anyagnak 2:586 1551—1:590 A sósedények anyagának 2-450 1581—1:590 értékek között van Az anyag híg ecetsavban csak melegítve oldódik és Co (NO,), oldattal főzve nem, vagy csak részben színeződik. Ha ezzel egybevetjük az anyagok faj- : Az anyag kevés volta miatt nem határozhattam meg. 486 Dr BALLÓ REZSŐ súlyát és fénytörését, úgy megállapíthatjuk, hogy ez anyag CaCOs és az eddig is leválott bazikus magneziumkarbonat keveréke. A CaCOs kalcit módosulatban van jelen. 3 Az összes kisérletek anyaga között ezen anyag a legfinomabb por, aminek szemecskéi alig érnek el néhány (20—30) mikronnyi átmérőt, úgy hogy még erős nagyításnál sem lehetett a szemecskék szerkezetét megállapítani, legföljebb a karbonatos edényben leválottaknál a szferolites szerkezetet sejteni. Az anyag ily finom kialakulásának oka részben a gyorsabb leválásban, részben a töményebb konyhasóoldatnak tudható be. a gázár al IETLTE A diffuziós- közeg literenként 183 g NaCl-t tartalmazott. A 835 hónap (1912. VII/5—X/23.) multán félbeszakított kísérletben az egyensúly még nem állott be. A legtöbb anyag a karbonatos edény belső falának felső harmadán látszott rakodni. Ez azonban csak látszólagos, mert nagyon laza összeállású szemben a sósedény kevésnek látszó, de súlyos anyagával szemben. A diffuziósedényben keletkezett anyag szürkés és sósavban 161594 barnás oldhatlan maradékot hagy, ami valószínűleg a konyhasó tisztátalanságaiból jutott beléje. 1000 cm? oldat tartalmazott : - a karbonatosedényben 182:53 g NaCl-t, 0700 g Ca-t, 4982 g Mg-t, 228 gCO.-t, a diffuziósedényben 183:63 g NaCIl-t, 0700 g Ca-t, 8795 g Mg-t, 233 gC0,-t, a sósedényben 18317 g NaCI-t, 0700 g Ca-t, 9343 g Mg-t, 17694 g CO-t. e. a A kristályos anyag elemzése következő eredménnyel járt : meneten Se eeeÓe e ene ese eses een ESEN 00! Cao Mg 99 Mg "0 CO, IGO59b H,OJH,O 9 CI C19 Na 09 Na 9 A 99-ok COO) EE seüz es tNÁN 40-00 124-32ll. 99 160-ool[ 9 11801] — I2ocs5rán] . ]1252311999995ő A karbonatos edény anyaga 1-1110-02771) 19-3010-793438-0310-63391 34-24] 1-902 16-04]. 0-0925 ! 0-71 10-01491) 99-43 A diffuziós edény anyaga fa ! 1] j) (] hj j 2-0210-0504I) 20-41 10-8393 1795 13-49]. 0-0491. [sr] — I] (95-02) 36:7710-612932-33 , , A A sós edény anyaga ET ; MILEST TegertzésŰi 37-4010-930 [/. 170910-0448/57"0410-9507/). "4 — Sk — üsékét S — I l I I I l l k Amihez még hozzáadandó 162 99 oldhatlan rész, tehát végösszeg 96-64. tr Az anyag kevés volta miatt nem határozhattam meg. A diffuziós, de különösen a karbonatos edény levált anyagában feltünő nagy a Cl 9/-os mennyisége, aminek megfelelő nagy mennyiségű konyhasó tapa- dása az anyag lazasága mellett is valószinűtlen volt, miért is behatóbban megvizs- ATZ ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉELETÉHEZ. 481 gáltam. Meghatároztam a karbonatosedény Na-tartalmát, ami alig 0771 96-nak adódott. 070925 egyenérték CI,-ral alig 070149 egyenérték Nas áll szemben, miből következik, hogy a Cl belépett az alkalitémkarbonat molekulájába. Az irodalom- ból ismeretesek ilynemű komplex vegyületek. Ez anyagok a következő fizikai állandókkal bírnak : fajsúlya törésmutatója A karbonatosedény anyagának — 2-008 (22") 1551—1"59 A diffuziósedény anyagának 2007 1551—1"59 A sósedény anyagának 2-636néhány — 1-59—1-656 szem 2-7168—2:771 között közé esik. A sósedény anyaga mikroszkóp alatt rendkivül finom apró gömböcskének mutatkozik, melyek elég erős fénytöréssel bírnak. A gömböcskék nagyon finoman kérget alkotnak, úgy hogy csak mikroszkóp alatt lehet észlelni, hogy e kéreg 18 szferolitekből áll. Az anyag majdnem tiszta Ca CO, amely javarészt híg Co( Nos ); oldattal főzve 1 percen belül ibolyaszínt vett fel. A reakció és fajsúly alapján ez anyag főtömegét Vaterittel azonosíthatjuk. - ( SEKZSSzé me tbe A diffuziós közeg literenkint 275 g NacCl-t tartalmazott. A 2:5 hónap multán felbontott kísérletben még nem állott be az egyensúly, daczára annak, hogy a kísérlet beállításakor a már nagyon tömény konyhasóoldatot nem lehetett anélkül a reakciós oldatok fölé helyezni, hogy azok, ha nagyon kevéssé is, de fel ne zavarodjanak és így már néhány óra multán gyönge zavarodást lehetett látni a sósedény fölött. 1000 cm? oldat tartalmazott : a karbonatosedényben 274-4 g NaCI-t, — 0700 g — Ca-t, 07202 g Mg-t, 8240 gCO5-t , a diffuziós edényben 275"3 g NaCl-t, nyomokban Ca-t, 09282 g Mg-t, 1176 g CO-t , a sósedényben 275"6 ga NaCI-t, nyomokban Ca-t. 09312 g Mg-t, 1176 gCO,-t. A leválott kristályos anyag a 6. sz. kísérlettel szemben egészen más, ameny- nyiben a karbonatosedényben nem laza por, hanem az edény falára erősen tapadó csillogó kristályos kéreg, a diffuziós edényben pedig egyenlőtlenül kialakult kristályos lepedék; a sósedényben könnyen leváló kristályos dudorok. Ez anya- gok elemzésének adatai a következők : 498 Dr BALLÓ REZSŐ A 99-okl összege CO, 99 60 HO 9 NaCl A karbonatos edény anyaga st ! 5 3.99.) 0-0997 [17-42] 0-7169 4249 ] 0-781 I 33-56 ] 1-863 ) 2-55 ! 98-91 A diffuziós edény anyaga 39-12 ] 0-97s 1 0-69 ] 0-o283 ] 58-80 ] osz 1] — [ — I 0 s 1] 96 s ev j A sós edény anyaga ső 3853 / 0-961 II 0-72 ] 0-0o292 (I 59-75 ] 0996 ) — [ — I 0 ]] 99-00 X Az anyag kevés volta miatt nem határozhattam meg. A karbonatos edényben a többi kísérlet alkalmával keletkezett bázikus magnéziumkarbonat, míg a sósedényben a CaCO, Vaterit módosulata keletkezett. Összefoglalás. A jelen kísérletek célja az volt, hogy megállapítsák CaCl, 4 MgCl, -- Na.,CO, 3- H, O reakcióban a tömeghatásokat, főleg azonban a reakcióközegben oldott közömbös anyag, a NaCl osmosis nyomásának és a folyamat nagymérvű lassításának hatását a reakció lefolyására. A kísérletek akövetkező megállapí- tásokat eredményezték : A térben elkülönített hatóanyagok dat du zaróssátt jam történőrendkivüllassúreakciója következtében leváló magneziumkarbonat dehydratizálására nem elegendő még a legtöményebb NaCl oldat ozmozis nyomása sem és ey mem keletkezett vizmentes. hja me nm Hora ze üsüeveeze tartalmú magneziumkarbonat, amellyel nem egyesült dolomittás a Teakjeiói nagy mienyűde a s: 8rVitra a aj MNONLGy a btABA elsődlegesen tényleg energiadúsabb módosulatban ke- letkező Ca CO;. A CaCl, és MgCIl, oldatait tartalmazó edények kristályos anyagainak vizs- gálata alapján megállapítható tényként, hogy ha oly oldatba, amelyben Ca és Mg fölös mennyiségben van jelen, lassan 009 ion diffundál, úgy elsősorban a Ca válik le Ca CO, alakjában, amelyhez szilárd oldatként kis mennyiségű Mg CO, elegyedik. A Mg C0, viszonylagos mennyisége a kristályokkal egyensúly- ban álló oldat absolut Mg tartalmától függ, azonban bizonyos határt nem léphet túl. E legnagyobb mennyiség, amit a CaCO, feloldhat, 4 7, Mg C0O,-ra tehető, mert amint a koncentráció viszonyok több Mg kiválását követelik, úgy az, már mint külön fázis, a viszonyoknak megfelelő magneziumkarbonat alakjában kristályosodik, mint ezt 5. kísérlet igazolja. Emegállapítások megerősí- tik azon föltevést, hogy közönséges (0—209") hőmérsék- leten és nyomáson a kalcit és a magnezit nem 120- morfok, minélfogvanem is elegyhetnek egymással kris8- tályosan ég valószínűleg az egynemű kalcitkristályok MgCO tartalmukat szilárd" old aitraiaik jrátbras zab ése kankó ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 4 8 A töményebb Na Cl! oldatokkal egyensúlyban maradó Ca Cos nem kalcit, sem aragonit, hanem amint a Co(No,), oldattal szemben való viselkedés és a faj- súly alapján megállapítható Vaterit. A Na,CO, oldatot tartalmazó edényben leválott anyagok vizsgálatából azt kell következtetnünk, hogy zavartalan diffuzió esetén Ca kis mennyiségben juthatott beléje, mert a vele szemben diffundáló CO, annak a tömeghatás törvé- nyének megfelelően, még útközben leválasztották. A kísérletek kezdeti szakában az edényben a Na, CO, volt fölös mennyiségben, minek következtében ez komplett vegyület alakjában szintén kikristályosodik, mint ezt a rövid idő multán megsza- kított kísérletek karbonatosedényében talált Gay hussit-nek megfelelő is igazolja. Amint azonban a reakció előrehalad, úgy csökken a Na, CO, töménysége, minek kovetkeztében a komplex-vegyület már nincs egyensúlyban az oldattal, miért is az kettéhasad és másodlagosan bázikus magneziumkarbonat kristályosodik. Iz anyag összetétele szűk határokon belül állandó és a gyökök 4 MgCO., Mg(OH), -- 2-2 H,O arányban vannak. E középérték körül ingadoznak a különböző kísér- letek anyagai, a mi részben a finoman sugaras gömbhéjjas szerkezet szálai közé tapadó különböző mennyiségű beszáradt amyerting nem tökélesesen egynemű voltának tudható be. E kísérletsorozat eredményeként a dolomit kelet- kezésére vonatkozólag végérvényesen megállapítható, hogy közönséges (0—207? hőmérsékleten és légköri nyo- más alatt a dolomitkettőssó semmineműoldattalnincs egyensúlyban, minek következtében dolomit oly kö- rülmények között nem keletkezhetik, ha csak valamilyen ás- ványképző közvetítő hatása nem teszi ezt lehetővé. Tanulmányom befejezte után jelent meg R. SPANGENBERG! rendkívül értékes és érdekeskDie künstlicbe Darstellung des Dolomito című közleménye, melyben leírja, hogy sikerült dolomitot előállítania, oly módon, hogy magas 90"7-nyi hőmérsékleten 15—20 légköri nyomás alatt Vaterit-et magneziumkarbonat-oldat hatásának tett ki. A keletkezett dolomit mennyisége a hatás idejéve egyenes arányban volt és csak akkor szűnt meg a dolomit-keletkezés, ha már nem volt Vaterit jelen, amely a dolomit kelet- kezéssel párhuzamosan aragonittáa, illetve calcittá alakul. A kalcit már nem egyesült a magnesiumkarbonattal dolomittá, hanem az magnezit alakjában válik le. Szoba hőmérsékleten és légköri nyomás alatt nem keletkezett dolomit, hanem Vaterit mellett víztartalmú magnezium válott le. Kissé magasabb (50—80"-nyi) hőmérséklet és nagyobb 1—5 atm. nyomáson a LINEK-féle elegykarbonat kelet- kezik, melynek Mg tartalma a hőmérséklettel és nyomással egyenes arányban növekedik. SPANGENBERG vizsgálatai megerősítik vizsgálataim kiindulási pontját és felfogásom helyességét, ameny1- ben kétségtelenül megállapítják, hogy magneziummal csak az energiadús Vatertt-módosulat léphet reakcióba. Budapest, 1912. junius 5-én. Készült a budapesti kir. magy. tudományegyetem II. sz. kémiai intézetében. 1 GRornH, Zeitschr. f. Krystallagr. LII. 529— 5670. (1913). Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 32 A TALAJ MANGÁN-TARTALMÁNAK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSÁRÓL. Irta: HoRvÁTH BÉLA dr. ! A talaj mangán-tartalmaról kevés vizsgálati anyag található az irodalom- ban és az elemzési eredmények 185 csak elvétve tüntetik föl a mangán-tartalmat, ámbár minden talajt, vagy legalább is a talajok túlnyomó részét mangán-tartal- múnak kell feltételeznünk. E feltevés helyességét nézetem szerint igazolja azon tény, hogy a kőzetek — melyeknek mállási termékeül tekimthető általában a talaj — legnagyobb része mangán-tartalmú, továbbá igazolják JADIN és AsrRuc? azon vizsgálatai is, amelyek a növények mangán-tartalmára vonatkoznak. E szerzők az általuk megvizsgált 32 különböző növénycsaládba tartozó 80-féle növény mindegyikében találtak kisebb-nagyobb mennyiségű mangánt. Végül igazolják az alábbközölt kolorimetriás úton végzett meghatározásaim is, amelyek szerint az eddig megvizsgált kürülbelül 50 talajminta mindegyike tartalmaz mangánt, és pedig 0-703—0-08 94 között ingadozó. sósavval kivonható mangán- tartalmat. Azon körülmény, hogy a talaj mangán-tartalmát csak nagyon kevés elem- zési adat tünteti föl, annak tudható be, hogy a mangán meghatározására haszná- latos talajelemzési módszerek — az ammoniás és az acetatos módszerek — igen körülményesek és csak kevéssé megbízhatók, továbbá, hogy a talaj mangán- tartalma igen csekély és a talaj anyagforgalmában a mangánnak ezideig fontos- ságot nem tulajdonítanak. A talajelemző chemikusok tehát igen gyakran mellőzik a talaj mangán-tartalmának megállapítását. A két módszerről az elemző kémiai kézikönyvekben sem találkozunk elő- nyös bírálattal. JAwwascm? csak ritkán tartja megbízhatónak, TREADWELL 8 szerint csak nagy gyakorlat után nyerhetők pontos. eredmények, HILLEBRAND ? szerint egyáltalában nem adnak pontos eredményt. A jelen dolgozatom célja a talaj mangán-tartalmának mennyiségi megha- tározására használatos módszerek megbízhatóságának megállapítása, és egy eljárás kidolgozása, melynek segélyével a mangán aránylag gyorsan és pontosan meghatározható. 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1914 január 7-iki szakülésén. : Journ. Pharm. Chim. 1913. pag. 155. 3 TAxwascn. Leitfaden der Gewichtsanalyse 1897. pag. 59. 1 TREADWELL. Nuantitative Analyse 1911. pag. 127. 5 HILLEBRAND. Analyse der Silicat- und Karbonatgesteine. 1910. pag. 97. A TALAJ MANGÁN-TARTÁLMÁNAK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSÁRÓL. 491 Az alábbiakban közlöm először ís mind az ammoniás, mind az acetatos módszerre vonatkozó vizsgálata eredményét. Az ammoniás eljárás lényege az, hogy a vas-aluminiumot fölös meny nyiségű klórammonium jelenlétében ammoniával leválasztjuk és a szürletből ha- tározzuk meg brómmal vagy hydrogénperoxiddal a mangánt. Ezen eljárás szerint a talaj sósavas kivonatához a vas, aluminium, titan, foszfor leválasztása céljából fölös mennyiségű klórammoniumot és ammoniát adunk, s az egészet vízfürdőn addig melegítjük. mig csak az oldat ammonia szaga eltünik. Ezután leszűrjük, a csápadékot forró vízzel jól kimossuk, s a szűrletet bepároljuk. Az esetleg újból kivállott csapadékról az oldatot leszűrjük. s a csapadékokat egyesítjük. A mangánt azután a szürletben határozzuk meg olyképpen, hogy azt ammoniával gyengén húgossá tesszük, és annyi brómos vizet adunk hozzá, hogy a folyadék barnaszínű legyen: ezután 1 órán át vízfürdőn melegítjük, a mikor 15 a mangán, mangán- dioxydhydrat Mn0, H,O alakjában leválik. Azonban az általam megvizsgált öt talajkivonat egyikéből sem vállott le mangán, holott mind mangán-tartalmú volt. Ennek okát abban találtam, hogy a mangán egy nagy része már a vasalumi- nium-csapadékkal együtt levált, a másik része pedig átment ugyan a szűrletbe, de oly kicsiny mennyiség, hogy az a brómmal szemben tanúsított érzékenységi határon alu! maradt. A vasalumimium-csapadékhoz keveredett mangánt megha- tározandó, a csapadékokat híg kénsavban oldottam és kolorimetriás úton álla- pítottam meg azok mangán-tartalmát. Erre vonatkozó elemzési eredményeimet az 1. táblázat tartalmazza. 1. táblázat. Vett ] Csapadék Mn-tartalma j Kt colorim. úton talajkivonat ONE ÉS A szűrlet Mn-tartalma kisérlet! FERTŐ 5 szamitas utjan száma ) jő see g-ban VENZSBLESK Br-al aha ÖTban 18 0:001220 07001147 JASOVzgy EEG 0:000073 6700 2. 0:001356 0-001303 94-01 2 ] 0000083 ! 5:99 3. 0-000686— !—0-000543 8323 2.2) 0-000143 16-77 4. 0-001347 0"000694 51-52 ű 8 ]) — 0-000653 48-48 5. 0-001430. ! 0-:00293 ] 2048 A [ 0001137 ] 74-52 Ezen adatok alapján tehát az ammoniás eljárás az előbb leirt formában talajkivonatok mangán-tartalmának meghatározására nem használható, mert e módszerrel a mangán mennyisége pontosan nem állapítható meg. Ezen kedvezőtlen eredmények oka az, hogy a vas és aluammiumnak ammo- miával való leválasztásakor a MnCl, -- 2H,.NOH - M(0H) 7- 2HJNCI reverzibilis folyamatnak megfelelően a mangán egy része, esetleg egész mennyi- sége is leválhatik, és pedig a tömeghatás törvénye szerint annál több, minél kevesebb a reakcióelegyben az ammoniumsó mennyisége, s annál kevesebb, minél ha ha ) 323x 492 D: HORVÁTH BÉLA. több az ammoniumsó. De ha gondoskodunk is az ammoniumsó fölöslegéről, a, reakció a sokféle alkotórészt tartalmazó talajkivonatban még sem megy az alsó nyil irányában olyan símán, mint az elméletileg várható volna. További hátrány származik még abból is, ha az ammoniumkloridos oldat egyideig a levegőn áll, mikor is oxydáció folytán kevésbé oldható, sötétbarna manganihydroxyd képző- dik, mely úgy ammoniában, mint ammoniumkloridban oldhatatlan. A szűrletbe tehát a legtöbb esetben olyan kevés mangán kerül, mely már brómmal vagy hydrogénszuperoxyddal ki sem mutatható. Érthető ezekből, hogy talajelemzé- seknél — a szürletet használván a mangán meghatározására — rendszerint semmi, vagy nem pontos mangántartalmat állapítottak meg. Az elemzés további menetében a mangán vagy oldatban marad, vagy a kalcium- és magnézium-csapadékhoz keveredik, s ezek értékét befolyásolja, miként azt az erre vonatkozó és a 2. táblázatban közölt kísérletenm eredményei bizonyítják. A táblázat 1—3. rovataiban közölt kísérleteket az 1. táblázat, 1—3. rovataiban leírt talajoldatok vas és aluminium csapadékának szűrleteivel végez- tem; a 4—6. rovatokban közölt kísérleteket más olyan próbákkal végeztem, amelyeknél a vas és aluminiumról leszűrt mangántartalmú oldatban a mangán brómmal ugyancsak nem volt kimutatható. 2. táblázat. 100 em? sósavas kivonat Az eredeti A szürletben a Ca és A Eb Te Mn-tartalom hány 99-a) Mg leválasztása után kisérlet Mn- ! Cao Mg. P,O; ! ment át a oldatban maradt Mn száma !!I tartalma TETET ETT a I] t3 ÚJ z ua E csapadékának : - új be ! Ca 0-hoz! Mg,P,0.-hezl! g-ba 99-ban MOS BAD TT ek aetalrata g-ban / 8 ; 42425 Byte ts 1 0:001220 ! 0-000008 / 0-7000038 [— 0-66 312 0-000027 36-98 vk . 0-001386 .! 0-000007 ! 0-000029 ! 051 910 0-7000050 ! . 60-24 3. 0-7000686 ! 0-000032 ! 07000091 ! 467] 13-27 0-7000020 13-99 4. 0-000780 ! 0-7000031 ! 0-000075 CAIN 9:62 — — SAZÉÉ nem mu- ! ). 8 kot ék AN 5. ! 0:000596 tatható kil 070000£0 o 839 j 6. 0-001325 ! nem mutatható ki (6) oO — — A táblázat adatai mutatják, hogy a magnézium-csapadékhoz mindig több mangán keveredik, mint a kalcium-csapadékhoz. Ugyanezt tapasztalta STEIGER is 8 mészkő elemzésénél. Ezen eredmények szerint — melyeket HILLEBRAND 1 közölt — az eredeti mangán-mennyiség 0 — 22:59/-a a kalcium-csapadékkal, 0—76-7 0/-a pedig magnéziumammonium-foszfáttal vált le. Ugyanezen mészköveknél a vasaluminium-csapadékkal levált mangán mennyisége az eredeti mangán-tarta- lom 57"6—100 9/-a között ingadozott, mely értéket azonban STEIGER nem kísér- leti úton, hanem az összes mangán-tartalom és a Ca0 illetve Mgo.P.O. csapadékhoz I loc. cit. pag. 115. A TALAJ MANGÁN-TARTALMÁNAK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSÁRÓL. 493 keveredett mangán-mennyiség különbségéből számítás útján állapította meg. A kísérletileg meghatározott érték azonban kisebb lett volna azon mangán-meny- nyiséggel, mely nem vállott le a kalcium és magnéziummal, hanem oldatban maradt. A talaj mangánmennyiségét az acetatos módszerrel is meghatároztam, mely módszer lényege az, hogy a vas-aluminiumot nátriumacetáttal leválasztjuk, és a szűrletben határozzuk meg brómmal, klórral vagy hidrogénperoxyddal. a mangánt. Minthogy az acetatos-meghatározást GppRorc és KövrG kétféleképen írják le, mindkét módszert, mely egymástól csak csekély eltérést mutat, meg- próbáltam, s a következő eredményekhez jutottam : GxpRorc ! eljárása szerint a talaj sósavas kivonatát nátriumkarbonáttal gyengén lúgossá tettem, majd felfőzés után az oldatot ecetsavval kissé megsava- nyítottam. Fölös mennyiségű nátriumacetat hozzáadása után kétszeres mennyi- ségű forró vízzel felhígítottam és gázlángon fölforraltam. Két percnyi forralás után, mikor is a keletkezett csapadék leülepedett és a fölötte lévő folyadék szín- telen lett, az oldatot azon forrón leszűrtem. A csapadékot azután kevés nátrium- acetatot tartalmazó forró vízzel jól kimostam. A szűrletet bepárologtattam, s az esetleg még kivált csapadékról újból leszűrtem, s azt az előbbihez adtam. A szűrlet- hez a mangán meghatározása céljából annyi brómos vizet öntöttem, hogy a folya- . dék barnaszinű lett, és azután vizfürdőn addig melegítettem, míg az oldat teljesen elszíntelenedett és a mangándioxydhydrát barnásfekete pelyhes csapadék alakjá- ban kivált. A csapadékot leülepedés után leszűrtem és forró vízzel kimostam. Az átszűrt oldathoz ismét brómos vizet adtam és melegítettem, hogy a mangán tökéletes leválását biztosítsam. A nyert csapadékokat platina-tégelybe téve ki- izzítottam. A kiizzított csapadékot a sok szennyezéstől megszabadítandó kevés higított sósavval majdnem szárazra párologtattam. Ezen reakció-elegyet azután egy hengerüvegbe átmostam és ammoniumkarbonáttal telítettem. 12 órai meleg helyen való állás után a kivált mangánkarbonátot leszűrtem, forró vízzel kimos- tam, platinatégelyben knzzítottam és mint Mn.0, mértem. De meghatároztam a vas-aluminiaum-csapadék mangán-tartalmát is, hogy vajjon tényleg az összes. mangán átment-e a szűrletbe. E célból a csapadékot híg kénsavban feloldottam , s a mangánt kolorimetriás úton határoztam meg. A nyert eredményeket a 3. táblázat 1. kísérleti sorozata tartalmazza. KöwvrG ? acetatos eljárása szerint a talaj sósavas kivonatát natriumkarbo- náttal, kis adagokkal óvatosan túltelítettem addig, míg gyenge zavarodás nem állott elő. Ezen zavarodást kevés sósavval feloldottam és fölös mennyiségű natrium- acetatot adtam hozzá. Ezután körülbelül hatszoros mennyiségű forró vízzel föl- higítottam, 1—2 percig közvetlenül lángon főztem, s a csapadékot leülepedni hagytam. A további műveleteket, melyek megegyeznek GEpRoIxcÉrval, ugyanúgy végeztem, mint azt előbb leírtam, azzal a különbséggel, hogy a mangánt nem brómmal, hanem 60—70" C€-nál klórgázzal választottam le. 1 Földtani Közlöny 1912. pag. 534. : KöviG. Die Untersuchung landwirtschaftlich und gewerblich wichtiger Stoffe. IV. Auflage 1911. pag. 31. 494 D: HORVÁTH BÉLA A nyert ered ményeket a 3. táblázat 2. és 3. kísérleti sorozata tartalmazza . 3. táblázat. ÉL GEL TTL ttik 8 eszállls Csapadék Szűrlet A szűrletből nyert Mn-csapa- A I! B. ! a " dék tartalmazott colorimetriás Da SS a ediszsi Mn-tartalma J úton zi 7 pa Ta.S ] 8; ] fi 1 ke z ; CG E SEÓS Et al color. úton 1 grav. úton ! Mn-t " tisztátlanságot BAN kössz ige ée éS EE vett vétbüli 1 vett né 38 5 A (ES úg g-ban ) Mn-ral g-ban [ Mn-ra( g-ban / Mn-ral g-ban ) 90-ban 3 E kés J 90-bani 99-ban 99-ban I J ( (0-0073) (4294) (070058), (386-66 ) Gedroic 0-00001! 059 1! 0-0055 ] 323:5 (070015! 85-24! 0-0040 ! 266-66 König —0-00170-0001 ) 5:82 / 0-0018 !105-88/0-0008 47-0 — 0-0010) 55-55 hj S NOTÉL TAN ! nyom. tg] 0:0029 ! 170-59/ 0-0017 160-00/ 0-0012 41-38 E táblázat adatai azt bizonyítják, hogy úgy GepnRorc, valamint KÖNIG eljárása szerint az összes mangán-mennyiség nem mindig megy át teljesen a szür- letbe, hanem egy része a vas-aluminiummal együtt leválik. Ennek oka a követ- kező : Az Fe (CH,C00), -3- 2H.0 7 Fe(OH), (CH-CO0) -- 2CH-COOH reverzibilis egyenlet szerint képződő ferriacetat vizes oldatban a hőfok emelkedésé- vel mindinkább nagyobbodó nydrolysises bomlást szenved, mely bomlás már a víz forráspontján aluli hőmérsékletnél is teljessé válik olyképpen, hogy a ferriacetat teljesen leválik mint bázisos ferriacetat, mely híg gyenge savakban nem oldódik. Azonban minél több bázisos fergiacetát válik le a fenti egyenlet szerint, annál több ecetsav is képződik, tehát az oldat mindinkább savanyúbb lesz. Ha tehát nem sondoskodunk elegendő mennyiségű acetationnak CHSCOO a reactio-elegyhez való adásáról, hogy az elektrolytos dissociátió szabályai szerint a képződő ecetsav bomlását leszállítsuk, akkor az erősebben savanyú oldatban a reactio a fenti egyenletben az alsó nyíl irányában megyen végbe, tehát a vas nem válik le telje- sen, hanem egy része átmegy a szűrletbe. Ha pedig annyi acetátot adunk az oldathoz, hogy a vas leválása lehető tökéletes legyen, a hydrogén-ionok koncen- trátióját annyira megcsökkentjük, hogy mangán leválása is válik lehetségessé, mert a mangándioxydhydrat igen híg gyenge savban már oldhatatlan. Más szóval, nem szabad az oldatnak sem erősen savanyúnak, sem gyengén savanyúnak lenni. Minthogy pedig nehéz eltalálni, hogy az oldat ne legyen se erősen savanyú. se nagyon gyengén savanyú, hanem ekét határ közötti, a mangán egy része — bár sokkal kevesebb, mint az ammoniás módszernél — nagyon könnyen a vas- alaminiummal együtt leválhatik. Azonban ha sikerült is a mangán összes 1 MITTASCH. Über die Genauigkeit der Acetatmethode bei der Trennung von Eisen und Mangan. Zeitschrift für analytische Chemie 1903. 42. kötet, pag. 492. A TALAJ MANGÁN-TARTALMÁNAK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSÁRÓL. 495 mennyiségét a szűrletbe átvinnünk, az ebben gravimetriás úton meghatározott mangán-tartalom jóval nagyobb a tényleges mangán-tartalomnál, minthogy a brómmal vagy klórral leválasztott mangándioxydhydrát mindig tartalmaz több- kevesebb káliumot, nátriumot, továbbá kalciumot és magnéziumot (sőt zinket, nikkelt, kobaltot és rezet 15 akkor, ha a vizsgálandó anyag tartalmazza ezeket). Tehát a brómmal vagy klórral való leválasztás nem vezet tiszta mangán- csapadékhoz, mert még ennek újra oldása és a mangánnak újra leválasztása által is, mint a fenti eredmények mutatják, csak olyan terméket kapunk, mely szánalmasan tisztátalan Mn.0,. Tehát az acetatos módszerrel sem érhetünk el pontos eredményeket. Újabban STRriragk! a talaj mangán-tartalmát titrimetriás úton határozza meg. Módszere azon alapszik, hogy a mangánt salétromsavas közegben bizmuth- superoxyddal permangánsavvá oxydálja, a rózsaszínű oldatot fölös normál hydrogensuperoxyddal elszínteleníti, s — ennek fölöslegét permanganáttal méri. Ezen eljárás is hosszadalmas és a szerző maga 185 beismeri, hogy kicsiny mangán- tartalmú talajoknal módszere közvetlenül nem használható. Miután tehát kísérleti adataim útján meggyőződést szereztem arról, hogy a súlyanalytikai eljárások a kicsiny mangán-tartalomnál nem adnak megbízható eredményeket és STRITAR titrimetriás módszere 18 közvetlenül nem mindig hasz- nálható, a colorimetriás útat gondoltam és találtam is legcélravezetőbbnek a talaj mangán-tartalmának meghatározására. Az alkalmazandó módszer alapjául a mangánnak MARsSHALL ? által először ismertetett azon igen érzékeny reakciója, illetve módszere igérkezett, mely azon a kísérleti tényen alapul, hogy a mangán erősen oxydáló szerrel, pl. ammonium- persulfáttal 2MnSO, -- 5(NH)2520Os -- 8HJO — 5(NH,), 50, -k 7H,SO, 3 2HMnO, , egyenlet szerint permangán-savvá oxydalódik, melynek koncentrációja azután ismert erősségű permanganáttal való összehasonlítás által colorimetriás úton könnyen meghatározható. Ezen reakción alapszik az ásványok? továbbá Haas § eljárása szerint a víz és BERTRAND ő módszere szerint az organikus anyagok mangán-tartalmának meghatározására szolgáló colorimetriás módszer 15. Továbbá ezen reakción, illetve a kaliumpersulfát oxydáló hatásán alapszik ERwYyErnek a víz mangán-mennyiségének meghatározására szolgáló jodometriás módszere is. : Zeitschrift für analytische Chemie 1913. 52. kötet. pag. 337. The Chemical News. 1901. 83. kötet, pag. 76. Centralblatt 1901. I. pag. 705. H. E. WaArrTERs. The Chemical News 84. 1901. pag. 239—40. Centralblatt 1902. I. pag. 68. HILLEBRAND Analyse der Silicatgesteine 2. kiad. 1910. pag. 118. 9 3 1 Zeitscbrift für Untersuchung von Nahrungs- und Genukmitteln, 1913. 25. köt. pag. 392. Ezen eljárást módosította SCHOWALTER Zeitschrift für Untersuchung von Nahrungs- und Genussmitteln 1913, 26. kötet, pag. 104., továbbá HARTWIG és SCHELLBACH Zeit- sehrift für Untersuchung von Nahrungs- und GenuBmitteln 1913., 26. köt., pag. 439., módo- sította továbbá LÜHRIG, Chemiker Zeitung 1914, 38. évfolyam, pag. 781. 5 Bull. Soc. Chim. de France (4) 9. pag. 361—70. Centralblatt 1911. I. 2. pag. 1884. § Chemiker Zeitung 32. kötet 1908. pag. 41. 496 Dr HORVÁTH BÉLA A reakció azonban a fenti egyenlet szerint ilyen símán csakis akkor folyik le, ha 1. a jelenlevő mangán koncentrációja meglehetősen csekély, továbbá 2. kata- lyzátornak, pl. ezüst-nitrátnak, illetve ezüst-1onnak jelenlétében, 3. klórmentes, 4. kénsavas és 5. szerves anyagot nem tartalmazó közegben, végül 6. hogy a reakció gyakorlatilag használhatóvá legyen, a szobahőmérsékletnél magasabb hő- foknál kell a reakciónak lefolyni. Ugyanis 1. a mangánnak guantitative permangánsavvá való oxydációja nagyobb mennyiségű mangán jelenléténél nem következik be, mert a képződött permangánsav a fölös mennyiségű mangano-sóval — s a mangán pedig túlnyomóan mint ilyen van a talajban jelen — reakcióba lép, és 3Mn5S0, -- 2HMnO), -- 2H.O — 5Mn0), -- 3H,S0O, egyenlet szerint mangándioxydból álló csapadék is képződik, s mint ilyen kolorimetriás eljárással közvetlenül meg nem határozható. Kisérletenmn azt mutat- ták, hogy 070025 g mangán 10 cm?-nyi oldatban colorimetriásan még meg- határozható, de ennél magasabb mangántartalom 10 cm?-nyi oldatban pontosan már nem határozható meg. Ha azonban az ilyen koncentrációjú oldatot desztillált vízzel higítjuk, a mangán-tartalom meghatározható, miként azt a 4. táblázat- ban közölt elemzési eredmények mutatják. 4. táblázat. Í A j Az oldat ! Az oldat Mn-tar- ) Talált Ma J Csapadék alakjában kisérlet térfogata talma bevált Mn , ! : ISZ : EE ESZE 77 szama j cm-ben I! g-ban 1 99-ban g-ban 99 -ban 9-ban 9099-ban ETT SET ZEE TT TT Ze 7 02a lássak (6 0-12 ( 0-004141 ] 34-55 0-007845 1 65-45 2 égi 50 0-024 ( 0-0042.9 ] 35-87 [. 0-007687 ! 6413 93 sal 100 f Cr eö. 0-012 ! 0-004320 ] 36-04 [ — 0-007666 0 ) 63:96 E 0-011986 úr ali öet 8 A IN LANO5Ó 0-0048] 0-004767 ! 39-77 [ 0-007219 ] 60-23 HEAMETSOO 0-0024( 0-011787 98-34 [ 0-000199 166 SZZMI000 0-0012](/ 0-011932 ] 9" :55 0 0-000054 045 Eddig azonban, minthogy talajelemzéseimnél 2 gr talajnak megfelelő 100 cm8-nyi sósavas kivonatban határoztam meg mindig a mangán-tartalmat, még ilyen magas mangán-tartalmú talajra nem akadtam s ezért valószínű, hogy az említett kedvezőtlen viszonyok ilyen mennyiségű talaj elemzésénél nem igen fordulnak elő. A legkisebb mangánmennyiség, mely még colorimetriás úton meg- határozható, kísérleteim szerint 0-70000083 g mangán 100 ecm?-nyi oldatban. Hogy a mangán permangánsavvá oxydálódjék, szükséges másodszor, hogy a reakció katalyzátornak, pl. ezüstnitrátnak, illetve ezüstionnak jelenlétében folyjék le, mert enélkül a mangán túlnyomó része Mn$S0O, - (NH,).5.Os 4 8BH,O — (NH,JS0, 4 2H SO, 1 H.MnO, egyenlet szerint mint mangánossav illetve minthogy ez A TALAJ MANGÁN-TARTALMÁNAK MENNYISÉGI MEGHATÁRO H .MnO, — HO -- Mno, egyenlet szerint bomlékony, mint mangándioxyd leválik s ez esetben a colo- rimetriás meghatározás nem volna végezhető. Vizsgálataim szerint azonban ezen reakció nem minden esetben megy ailyenténképen végbe, mint ezt pl. TREADWELL ! leírja, hanem csak a kénsav egy bizonyos koncentrációján alul következik be. Magasabb koncentrációnál mangándioxyd nem képződik, mert az oldat színtelen marad, illetve észrevehető változás nem áll elő. Erre vonatkozó méréseim azt bizonyítják, hogy 20 cm?-nyi oldatban, melyben a mangántartalom 0-002958 gr., ezüstnitrát nélkül csak 0—13:699-nyi kénsavtartalom mellett kép- ződik mangándioxyd. ennél magasabb kénsav-koncentrációnál az oldat színtelen marad. Azonban ugyancsak 20 cm?-nyi oldatban, ha a mangán-tartalom 07000197 gr., mangándioxyd csak 0—3-490-nyi kénsavat tartalmazó közegben képződik :; 8-599-nyi kénsav-koncentrációtól fölfelé már mangándioxyd nem képződik, hanem az oldat szintelen marad. A közegnek, melyben a mangánnak permangánsavvá való oxydációja lefolyik 3. kloridot tartalmaznia nem szabad, mert a permangánsav abban az arányban, amiben képződik, a klórhydrogén által, mely a használt savnak a kloridra való hatása által keletkezett HMnrO, 3- THOIL — MnOl, 3- 4H,O 3- 501 egyenlet szerint kloridképződés közben elbomlik. Elegendő mennyiségű ezüst- nitrát alkalmazása által azonban kiküszöbölhető. A permangánsavvá való oxydáció 4. kénsavas közegben folyik le símán és leggyorsabban, salétromsavas közeg- ben az oxidáció sebessége csökken. A mangánra vizsgálandó oldatnak 5. nem szabad szerves anyagot tartalmaznia, mert a képződött permanganát ezek oxy- dálása közben elbomlana. Végül 6., minthogy a perszulfát oxydáló hatása szoba- hőmérsékleten rendkívül lassan megy végbe, hogy az átalakulást aránylag rövid idő alatt teljessé tegyük, a reakció-sebesség és a hőmérséklet közötti összefüggésre vonatkozó törvény alapján még a hőmérsékletet, melyen a mangánnak és a per- szulfátnak egymásra való kölcsönhatását lefolyni engedjük, megfelelő mérték- ben növelnünk kell. Erre a célra mint legegyszerűbb eszközökkel elérhető s elég magas hőmérsékletet, a vízfürdő hőfokát használhatjuk. Ezek után áttérek a talaj sósavas kivonatában a mangán mennyiségi meg- határozására szolgáló colorimetriás eljárás gyakorlati kivitelének ismertetésére : 2 gr talajnak 100 cm$-nyi sósavas kivonatát a szerves anyag elroncsolása és a klór eltávolítása céljából porcelláncsészében tömény salétromsavval viz- fürdőn kétszer szárazra bepároljuk. Majd 50 cm? 5094-os kénsavval való kétórai melegítés által a salétromsavat elűzzük. A maradékot vízzel felhigítjuk s a klór esetleges nyomai lekötésére, de meg reakciógyorsítóul is, híg ezüstnitrát-oldatot adunk az oldathoz. Ha csapadék vagy zavarodás áll elő, az oldatot vízfürdőrr addig melegítjük, míg a csapadék össze nem áll, mely után az oldatot félliteres mérőlombikba leszűrjük, a csapadékot jól kimossuk és 20—30 cm? híján a jelen 1 Oualitative Analvse 7. kiadás 1911. pag. 139. 498 D: HORVÁTH BÉLA alulig vízzel feltöltjük. Ezután 4—5 gr. ammoniumperszulfát hozzáadása után a lombikot vizfürdőre állítjuk. A perszulfáttal ne takarékoskodjunk. mert annak oxydáló képessége növekvő savtartalommal csökken?, tehát annál több per- szulfátot alkalmazunk, minél nagyobb a sav mennyisége. Legmegfelelőbb kénsav- koncentrációnak az 5996-osat találtam : kicsiny kénsav-koncentrációnál az oxydáció nem megy végbe. A vízfürdőre állított oldatban nagyobb mangántartalomnál a permanganát színe csakhamar láthatóva válik, míg kisebb mangántartalomnál a vöröses színeződés csak bizonyos idő mulva tűnik elő. Minthogy a perszulfát oxydáló hatása annál nagyobb hőmérsékleten következik be, minél nagyobb a szabad sav mennyisége, következik, hogy a melegítést annál hosszabb ideig kell végeznünk, minél több szabad savat tartalmaz az oldat. A lombikot a vízfürdőről csak akkor vehetjük le, ha az oldat színe már nem erősbödik. Ezután az oldatot lehűtjük. Ha a színárnyalat esetleg sötét (amit azonban az eddigi megelemzett talajoknál nem észleltem), akkor minthogy növekedő mangántartalommal az eredmények megbízhatósága csökken, higítás végett a folyadékot egy nagyobb mérőlombikba öntjük, vízzel a jelen alulig fölhigítjuk, jól összerázzuk és 2 gr perszulfát hozzáadása után még 5—10 percig vízfürdőn melegítjük, majd lehűtjük. Lehűlés után az oldatot a coloriméterben ismert erősségű káliumpermaneganáttal összehasonlítjuk s a kísérleti adatok alapján kiszámítjuk a mangán-tartalmat. Koloriméterül kisérletemmhez mint legcélszerűbbet, a $SCHREINER-félét használtam. Néha előfordul, hogy a képződött permanganát színe nem tisztán ibolya- színű, hanem többé-kevésbé barnás árnyalatot is mutat. Ez esetben az oxydáció nem tejles és az eljárást meg kell ismételni. A colorimetriás módszer megbíizhatóságának megvizsgálása céljából vég- zett mérésemmet az alábbi 5-ik táblázat tartalmazza. Az 1—3. alatt végzett méré- seket olyan talajkivonattal végeztem, amelvnek ismert mangán-tartalmához még különböző mennyiségű mangánt 18 adtam ; a 4—5. alatt végzett méréseket mester- séges talajkivonattal végeztem, melyhez pontosan meghatározott mangán- mennyiséget adtam. 5. táblázat. Külömbség Jt Az oldat Az oldat Mn-tartalma kisérlet / térfogata 2 est —1] Talált Mn száma 7 cm-ben 3 g-ban 99 -ban ! 8-bAn g-ban 90 -ban 1 ! 0:000200 0-00008 0"000212 HET 0-000012 . — 600 2 0-600400 0-700016 07000417 1 (000017 L 495 3. 250 0-7000600 000024. 0"000632 -4- (000032 bh 5290 4. j 0:000840 00003 0:000903 24-0"0000637 Ve 252550 5. 0-001460 0-0006 07001498 5 07000035 h 2:60 ] Ezen táblázat adataiból az tűnik ki, hogy az eltérés az alkalmazott és a talált mangán-mennyiségek között nem nagyobb, mint a mennyi az oldatrészletek 1 BAUBIGNY. Comptes rendus 136. pag. 444. és 1325. A TALAJ MANGÁN-TARTALMÁNAK MENNYISÉGI MEGHATÁROZÁSÁRÓL. 499 lemérésénél és a colorimetriás eljárásnál elkövethető kísérleti hibáktól eredhet. E módszer tehát, nézetem szerint, jól használható a talajkivonatok mangán- tartalmának mennyiségi meghatározására. Kelt Budapesten, 1914 január 8-án. Készült a m. k. földtani intézet kémiai laboratóriumában. A HERKULESFÜRDŐI HÉVFORRÁSOK RADIOAKTIVITÁSÁRÓL. Ir a: WEszEzszkY Gyuna dr.1 Herkulesfürdő Krassó-Szörény vármegyében, meredek sziklahegyek között, a Cserna-patak völgyében fekszik. A fürdő céljaira használt források vizei maga- sabb (38—53 C") hőmérsékletűek. A források egy része liaszagyagpalából, másik része mészkőből fakad. A források fakadási helyétől nem messze, a Cserna folyásá- val ellentétes irányban haladva, a mészkő alól hatalmas gránittömbök bukkannak a fölszinre. Az agyagpalából fakadó források vize kénhydrogén tartalmú, a mészkőből fakadókban kénhydrogén jelenlétét nem mutatták ki. Herkulesfürdő a m. kir. kincstár tulajdonát képezi s azt jelenleg a saját kezelésében igazgatja. A nagyméltóságú m. kir. földmívelésügyi miniszterium megbízásából ez év nyarán, részben a helyszínén, részben laboratoriumi kísér- letekkel vizsgálatokat végeztem, a melyeknek célja volt, hogy a vízben oldott radioaktiv testeket s azok mennyiségét kimutassam. E vizsgálatok eredményéről, továbbá az azzal kapcsolatban végzett megfigyelésemmről lesz szerencsém a követ- kezőkben beszámolni. Megvizsgáltam a Szápáry, az Erzsébet I., Erzsébet II. (köz- vetlenül az Erzsébet-forrás mellett, az úttest alatt fakadó kis forrás), a Ferenc, Lajos, Károly és Herkules forrás vizét. A vizsgálatra használt vizet, hogy belőle a merítéskor semmi radiumemanatio el ne vesszen, egy külön erre a célra készült evacuálható fémpalackba gyűjtöttem s a mérést magam konstruálta elektrometerrel oly módon végeztem, miként azt már több közleményben leírtam s így megismételni fölöslegesnek tartom. Mérésemi eredményeit, nem a régebben, s gyógyszerkészítményeknél ma is használatos. úgynevezett Mache-egységekben, sem oly módon, mint azt az azelőtti közleményeimmben tettem, a Curienétől annak idejében indítványozott radium milligramm secundum vagy minutum, hanem az 1910-ik évi Bruxellesi radiologiai kongresszus elfogadta eMillicurie egységben (egy millieurie — az egy milligrammal egyensúlyban lévő radium emanatio) fejezem ki. A mérési adatok ily módon való kifejezésének előnye, hogy az adatokat közvetlenül ismert 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1914 január 7-én tartott szakülésén. 500 b. WESZELSZKY GYULA töménységű radiumoldattal való összehasonlítással nyerjük, ennélfogva azok a számítási és azoktól a hibaforrásoktól, melyek a készülék állandóinak megállapí- tásakor keletkeznek, mentek és mentek attól a hibától, hogy a készülék lemeze szállítás közben többé-kevésbbé mindig megsérül s így különböző adatokat mutat, mint eredeti állapotában. Megjegyzem, hogy azt az ideális célt, amelyet a Bruxellesi kongresszus elérni akart, hogy minden egyes kísérletet vagy legalább is egy kísérletsorozatot, közvetlen egy radiumoldattal való összehasonlítással kapjuk meg, mint azt FaRczaDI GERŐ úrnak mintegy másfél évig tartó kísérleteiben kimutatta, nem tudjuk elérni. Ugyanis, mint az FARczADI úr és mások kísérleteiből is kitűnt, a híg rádiumoldatokból hosszabb-rövidebb idő alatt bár láthatatlan mennyiségű rádium válik kis a kész oldat összetételét változtatván, nem használható össze- hasonlító készítményül, de egyébként i8 annyi nehézség áll az ilyen közvetlen összehasonlítás útjában, hogy azt gyakorlatilag egyszerűen kivihessük, azt hiszem le kell mondanunk. Ezt a nehézséget elkerülendő, én egy közvetítő eljárást keres- tem, melyet részletesebben FARczapI úr dolgozatának megjelenése után fogok közölni. Lényege ennek az eljárásnak, hogy egy beforrasztott csőben lévő szilárd radiumos készítmény 7 sugárzását hasonlítottam össze ismert töménységű radium- oldatból nyert emanatio a sugárzásával, ily módon megállapítottam, hogy a csőben lévő készítmény 7 sugarai által előidézett vezetőképesség mennyi radium- emanati0-okozta vezetőképességnek felel meg. Hogy ez az eljárás jól bevált, bizo- nyítja, hogy minden egyes kísérletét két különböző nagyságú és kapacitású készülékben kétszeresen végezve, a két-két mérés közötti legnagyobb eltérés 8-89/ volt. Ekkora eltérést is csak egy esetben, az Erzsébet I. forrás vizénél kaptam. Ezt a forrást nem tudtam közvetlenül elérni, itt a víz egy épület mögött a szikla- falból először egy természetes sziklamedencébe csurog, s innen jut egy földbe fektetett csövön keresztül a húűtőmedenczébe. E csőből, ahol a víz emanatio- tartalmának egy részét már elveszítette, gyűjthettem a mérésre szánt vizet, itt a különbözet tehát nem 18 a mérési hibából, hanem jórészt onnan származott, hogy a különböző időben gyűjtött víz emanatió-tartalmában volt kis különbség. Az egyes források radiumemanatio-tartalmát két-két meghatározás közép- értékét véve, 1000 cm? vízben a következőnek találtam: Ferencz MOTTABA: tis tes ÉRÉS 010 x 107£ Millicurie HEZSÉDOG gek e Ét OZSSZOTES ( ( e útlé sár vé sz BR OZASAO TS € SZAJDÁNY aa TE tgel éa RESE 0:33.Xx 10-76 Ki Lajos ANETTE Ée a bee 144 x.107" ( EHerkülesgé kötete ss EE 2-5iocht0es ( Károly zzz tél e ee ZÉÉTEKEK 6590 10575 ( A fenti adatokból kitűnik, hogy a herkulesfürdői vizek radioaktivitása meglehetősen különböző. A Ferenc-, Erzsébet- és Szápáry-források vize kevesebb, a Lajos-, Herkules- és Károly-forrás vize több radiumemanatiót tartalmaz oldva. A magyarországi ásványos vizek radioactivitása eddig még kevéssé van megvizsgálva. A külföldi források vizei már behatóbban vannak e szempontból A HERKULESFÜRDŐI HÉVFORRÁSOK RADIOAKTIVITÁSÁRÓL. 501 tanulmányozva, csakhogy a legtöbb ilyenféle vizsgálatot főként Németország és Ausztriában a fontaktoscop nevű készülékkel történt. A leolvasást ez eszközzel rendesen vagy közvetlenül a viz meriítése után végzik, vagy ha az később történik, úgy a vizet kiöntve külön határozzák meg a radioactiv lerakodás okozta vezető- képességet s így számítják a vizben oldott emanatio okozta vezetőképességet. A mérésnek ez a módja kényelmes és gyorsan végrehajtható, tájékoztató adatok nyerésére jó, de az így nyert adatok nem eléggé megbízhatók arra, hogy szám- szerű összehasonlításra használhatók legyenek. Ezért, ha a vizek radioaktivitását más ásványos vizek aktivitásával össze akarom hasonlítani, úgy azt, miután pon- tos adat csak kevés áll rendelkezésünkre, ezt főként eddig szerzett tapasztalataim alapján tehetem meg s az irodalomban található adatokat csak úgy használ- hatom fel, hogy a vizsgálati módszer leírásából következtetek arra, hogy a közölt adat mennyire közelíti meg a valódi értéket. Az eddigi tapasztalataim után itélve, a herkules-fürdői Ferenc-, Erzsébet- és Szápáry-források vizének aktivitása olyan, mint a nagyobb mélységből előtörő vastagabb földréteget átjárt ásványos vizek átlagos radioaktivitása szokott lennt. A DLajos-, Herkules- és Károly-forrás aktivitása azonban ennél jóval nagyobb és aktivitásuk körülbelül olyan, mint a budai Gellérthegy tövében fakadó források aktivitása. A radium, mint azt számtalan vizsgálat bizonyitja, egyike a legelterjedtebb elemeknek, végtelen csekély mennyiségét a talajban mindenütt megtaláljuk. A radiumemanatiot a közönséges talajvizekben is megtaláljuk. A nagyobb mély- ségből előtörő ásványos vizek radiumemanatio-tartalma rendszerint nagyobb, mint a közönséges talajvizeké. Eddigi tapasztalataim szerint, nálunk Magyar- országon az ásványos vizek radiumemanatio-tartalma 0-1—0-5 x 10-6 Millicurie között váltakozik. A jelen esetben felmerül tehát a kérdés, hogy a Lajos-, Her- kules- és Károly-forrás vizének a rendesnél jóval nagyobb radiumemanatio- tartalma honnan származik. Ismerünk ugyan forrásvizeket, amelyeknek radium- emanatio-tartalma jóval nagyobb, mint a fentemlített forrásoké, de ezek leg- többje elhagyott vagy még üzemben lévő olyan bányaüregekben fakad, melyek- ből uránércet fejtettek vagy fejtenek még ma is. Ezeknél tehát a radmmemanatio eredetét ismerjük. Nálunk Magyarországon eddig még uránéretelepet nem 15- merünk. A kőzetek közül radiumban leggazdagabbak a gránitok. Herkulesfürdő területén, mint említettem, hatalmas gránittömbök bukkannak a fölszinre. Valószínű, hogy a radiumemanatio eredetileg innen kerül a forrásokba. De egy- részt a gránit tömör kőzet lévén, radiumemanatio-tartalmának csak elenyésző kis részét adja át a vele érintkező víznek, ez magában nem magyarázza meg a, víz emanatio-tartalmát, annál kevésbé, mivel valószínű, hogy a herkulesfürdői gyengébben aktiv források a mélységben szintén találkoznak a gránittal. Annál is inkább valószínű ez, mert az összes források vize közül legmelegebb a Szápári artézi kút vize, tehát nem lehet megokolni, miért aránytalanul kevesebb ezek radiumemanatio-tartalma, mint az utóbbiaké. A herkulesfürdői források vizsgála- tánal szerzett tapasztalataim megerősítik azt a következtetésemet, melyet a budai források vizsgálatánál nyert adatokból vontam le. A budai hévvizekről 502 D: WESZELSZKY GYULA közölt dolgozatomban szószerint a következőket írtam :! (A vulkanikus kőzetek közül az eddigi vizsgálatok szerint radiumban leggazdagabb a gránit. Lehet, hogy a források ágyát alkotó kőzeteknek bázisai radiumban dúsabb gránit s innen a radiumemanatio. De egyrészt eddig olyan radiumban dús gránitot, mely annyi radium- emanatiot tudna átadm, a mennyi a vizsgált radiumban dúsabb források vizében van, tudtommal nem ismerünk, másrészt a gránit tömör kőzet lévén, az emanatiot bezárva tarja, tehát ez magában nem magyarázza meg e jelenséget. Azonban, mint azt már említettem, itt megvan a lehetősége annak, hogy a nagy mélység- ben a magas hőfokú és nagy nyomású víz a kőzeteket átkristályosítja, egyes alkotó- részeit kilúgozza, másutt lerakja. Nem lehetetlen, hogy miként a baritot, helyen- kint radiumban dúsabb vegyületeket halmoz össze. Ez esetben meg volna a magya- rázata annak, hogy miért éppen a (Gellérthegy tövében fakadó források radium- ernanatio-tartalma a legnagyobb. A Gellérthegy főközete dolomit. Ebben a víz, mint azt az Erzsébet-híd építésekor szerzett tapasztalatok és a források szája mutatják, széles barlangokat tud vájni. E barlangok mélyentfekvő szakaszaiban a víz évszázadok óta radiumban dúsabb iszapot halmozott össze s ezen keresztül szivárogva ettől nyerheti most emanatio-tartalmát. Ebből a szempontból nézve, teljesen hasonló ezekhez a Herkulesfürdő-források geologia: helyzete, csakhogy míg a budai forrásoknál csak sejteni lehet a gránit jelenlétét, addig Herkules- fürdőn ott látjuk azt. A herkülesfürdői kevésbé aktiv Erzsébet-, FWerenc- és Szápári-források kristályos palából, az erősebben aktiv Lajos-, Károly- és Herkules- források mészkőből fakadnak s a Herkules-forrás vize a hegy oldalából tágasabb barlangon keresztül kerül a napfényre. Valószínű tehát, hogy Herkulesfürdőn, a föld mélyében átkristályrsodási folyamat megy végbe s ott a gránitból kilugzott radiumból, radiumban dúsabb tellérek képződnek. Hogy a herkulesfürdői viz útjában átkristályosodási folvamat végbemegy, bizonyítja, hogy a Szápári ártézi- kút földfelett ivezetékét már egyszer ki kellett cserélni, mivel az a vízből alig 10 év alatt kivállott, főként kalciumszulfátból álló kristályos kéreg teljesen eldugta. A radium, ba eredeti lelőhelvén van, mindig uran társaságában fordul elő s mostani ismereteink szerint abból képződik. Radiumban legdúsabbak a durva- szemű wgránitok, a pegmatitek. Ezek szemcséi között igen gyakran mikroszkopi nagyságú uran-csillámkristályok találhatók. Magyarországon eddig tudtommal még nem találtak uran-ásványokat. Én azt hiszem, hogy nem volna fölösleges munka, hogy ha a Herkulesfürdő környékének geológiai vizsgálata alkalmával figyelmünket az ottani gránitokra ilyen szempontból is kiterjesztenők. A herkulesfürdői források közül radiumemanatioban leggazdagabb a Károly- forrás. A Károly-forrás szűk nyiláson és a hegyoldalból közvetlenül a magasabban fekvő bővizű Herkules-forrás szornszédságában bugyog elő s minden valószínűség szerint közös eredetű. Tekintve e körülményt, azt vártam, hogy a Herkules- forrás aktivitása közelítőleg olyan lesz, mint a Károly-forrásé. Mint a fenti adatok- 1 A budapesti hévvizek radioaktivitásáról és eredetéről. Math. és Termtud. értesítő X.X.£. kötet. 2. füzet, 376. lap. A HERKULESFÜRDŐI HÉVFORRÁSOK RADIOAKTIVITÁSÁRÓL. 503 ból kitűnik, a Károlv-forrás aktivitását körülbelül háromszor akkorának találtam, mint a Herkules-forrásét. Ez a tapasztalat arra a feltevésre vezetetett, hogy a Herkules-forrás vize meteorikus vízzel keveredik. Ezt bizonyította az is, hogy vizsgálataim végzésekor a Herkules-forrá vizének hőmérséklete jóval alacso- nyabb volt, mint a IKároly-forrás vizéé. Ugyanekkor azt tapasztalom, hogy a Herkules-forrás vizének hőmérséklete rövidebb időközönként is változik. E válto- zásnak okát keresendő, négy napon át 2—2 órás időközökben megmértem, illetve az ottani fürdőszolgával mérettem, a viz hőmérsékletváltozását. Hogy a mérési adatok egymással összehasonlíthatók legyenek, a mérést egy és mindig ugyanazon a helyen, ott ahol a víz a herkulesfürdői medencébe folyik, végeztem. Mérési adataim a következők : A viz hőfoka A mérés ideje J - " aug. 20-án aug. 21-én aug. 22-én ) aug. 23-án aug. 24-én éjjel 3/41 órakor [ASS éháészíte se águ 42-7 42:3 EZZEL LASÁSE zslez tár el igyék CAO ást ete Ü KE E. eféle 43 42-5 reggel 4 té igyál AKÓ Reál o ogaáól ét [7 43 42-5 kez ENO E NASA KE EE 6 42 435 43 ÜL EBE Ste Nős ézzösatzébál 3 42 44 44 SE SOS 4 NEE 43. 7 a] 48 44 s TEN láss sás Mg alka 435]. 44 45 E ÜSS üssék ks N.S BOL éleet39 43 — SZEZET ESET HEGSE BESE SEA ans ÉS 41 c GAZ GÉÜÁK JESEKSB 36 37 39 zza Megjegyzem, hogy ezekre a mérésekre nem voltam elkészülve s miután a magammal vitt hőmérő éppen a [Herkules-forrásnál történt mérések közben eltörött, e mérések csak közönséges fürdőhőmérővel történtek. E mérésekből is határozottan kitűnik az, hogy a víz hőmérséklete naponkint 18 oly módon ingadozik, hogy délben a legmelegebb, s estére lehül. Azonkívül, ha az egy és ugyanazon órában történt mérési adatokat hasonlítjuk össze, számbavéve azt, hogy a hőmérőn !/19 fokokat már megfigyelni nem lehetett, azokból az tűnik ki, hogy a víz hőfoka 20-ától 23-áig emelkedőben volt, 24-én egy kissé csökkent. Ez utóbbi jelenség magyarázatát adja, hogy a vizsgálatomat megelőző időszakban tartós esőzések voltak. Vizsgálataim végzésekor néhány napig száraz időjárás volt, 23-án reggel bő zápor esett. A víz hőfoka tehát a száraz idő alatt emelkedett, de már 24-én a 23-án reggel esett eső hatására a hőfoka kissé lecsökkent. Ez a körülmény azt mutatja, bogy az esővíz meglehetősen rövid úton jut a forrás vizéhez, mert már egy nap mulva annak hatását a forrás hőmérsékletén észre lehet venni. Ami a víz napi hőingadozását illeti, azt a forrásmedence sajátos alakjával lehet megmagya- rázni. Meg kell jegyeznem, hogy én a forrásmedence berendezését pontosan nem ismerhettem meg, annak képét csak részben a látottakból, részben elbeszélésből, 504 Dr: WESZELSZKY GYULA de főként a fönti adatokból s az azok nyerése közben szerzett tapasztalatokbó tudom magamnak megkonstruálni. A Herkules-forrás meredek hegy oldalán barlangszerű nyilásból kerül elő. Közvetlenül a forrás szája előtt épült a régi Herkulesfürdő, ezelőtt a feltöltött úttest fekszik s az előtt mintegy két és fél méter mélységben a Cserna-patak medre. Ha a forráshoz akarunk jutni, úgy az alacsony fürdőépület mögötti lép- csőkön fölfelé haladva körülbelül az épület tetőzetének magasságában kicsi vas- atjót érünk el, amelyen át barlangszerű nyilásba jutunk. A barlang körülbelül másfél—két méter széles. A lábunk alatt kőtal van s ehhez erősítve egy zsilip- szerkezet láncát látjuk. A barlang magassága olyan, hogy abban a bejárat mögött még egyenesen meglehet állni, de befele mindig alacsonyabb lesz s a barlang maga is megszűkül. A bejárat mögötti kőfalon túl mintegy méternyi mélységben látjuk a felduzzasztott vizet, amely ebből a medencéből két külön csővezetéken át ter- mészetes eséssel, egyrészt a forrás előtt fekvő Herkules- és az attól mintegy 1000 lépésnyire fekvő Szápári-fürdőbe jut. Eredetileg a forrás vize valószínűleg teljesen szabadon ömlött a barlangból az előtte folyó Cserna-patakba. A vizet minden valószínűség szerint mesterségesen duzzasztották fel azért, hogy annak elég esése legyen ahhoz, hogy a távolabb fekvő fürdőbe is saját esésével tudjon eljutni. Dvekkel ezelőtt, miután tapasztalták, hogy a barlang nyílásában összegyűlt víz esős időben lehül s az itt összegyült nagyobb mennyiségű víz újból csak nehezen melegszik fel, a barlangtól a Cserna medréig nyúló alagntat vájtak s ezt zsilippel zárták el. Esős időben a lehült vizet esténkint lebocsátják s hogy reggelre a fürdők részére elegendő víz gyűljön össze, a zsilipet rendszerint éjfél után ismét elzárják. Mint a fönti adatokból kitűnik, a barlangban összegyült víz este a zsilip kinyitása előtt a leghidegebb. Este 6 órától éjfélig a viz a zsilipen át szabadon a Cserna-patakba folyik. Éjfél után a zsilipet elzárják, a víz a barlangban emel- kedik. Nemsokára a zsilip elzárása után a barlangban annyira emelkedik a víz, hogy azt a csővezetéket, mely a barlangot a Herkules-fürdővel köti össze, eléri. A víznek hőmérséklete ekkor már jóval magasabb, mint este volt, de még délig emelkedik s déltől fogva esni kezd. Ez első pillanatban meglepő jelenségnek csakis a következő magyarázata lehet: A barlang belsejében valahol, külön ereken at jön a hideg s külön repe- désen keresztül a meleg víz. Úgy a meleg, mint a hideg víznek a barlangba ömlő mennyisége arányos a vizet szállító nyílások keresztmetszetével és a víz nyomá- sával. Ha a meleg víz nyomása közel állandó, a hideg vízé ellenben esős időben jóval nagyobb, mint a száraz időszakban, úgy esős időben több, száraz időben kevesebb hideg víz fog a meleg vízhez keveredni. Ha a víz szabadon folyhatna ki 1 A fönti kifejezés, amikor a hideg és meleg víz nyomásáról, mint két egyenlő tényező- ről beszélek, az esetben, ha a víz földalatti útjára is tekintettel akarunk lenni s ebből a szem- pontból megkülönböztetéseket akarunk tenni, helytelen lehet. De a jelen esetben, amikor két különböző eredetű víznek egy-egy közös helyen való találkozásáról van szó s a kérdést csak ebből a szempontból vizsgáljuk, akkor amikor a hideg víz beömlése, nemcsak közvet- lenül az esőzés vagy áradás alkalmával történik, hanem azoktól csak befolyásoltatik s azután is tovább tart, tehát a meteorikus víz valami módon előbb fölraktározódik, miután egy akár mesterséges, akár természetes szélesebb vagy hajszálrepedésekből álló vezetéken A HERKULESFÜRDŐI HÉVFORRÁSOK RADIOAKTIVITÁSÁRÓL. 505 nyílásán, úgy annak hőmérséklete csak az időjárással változnék meg, de napi hőingadozást azon nem észlelhetnénk. De tegyük fel azt az esetet, hogy a víz annyira van földuzzasztva, hogy a duzzasztás következtében keletkezett vízoszlop magassága a meleg víz nyomásával egyenlő. Ekkor a meleg víz áramlása megszűnik, a hideg vízé ellenben, ha annak nyomása nagyobb, tovább tart, tehát lassankint a meleg vizet teljesen kifogja a barlangból szorítani. Ha ilyenkor a vízoszlop magasságát csökkentjük, úgy a meleg víz áramlása újból megindul és pedig annál jobban, minél nagyobb a meleg vizet szolgáltató repedésnek keresztmetszete a hideg vizet szolgáltató erek keresztmetszetéhez viszonyítva. Körülbelül ez az eset van meg a Herkules-forrásnal. A legmelegebbnek annak a víznek kell lennie, amely éjfélkor a zsilip elzárása után legalacsonyabb vízállás mellett gyűlik össze a. barlangban. Ehhez azonban hozzáférni nem tudtunk. Az első mérés már egy bizo- nyos fokig felduzzasztott vízzel történt, amelybe már több hideg víz keveredett s másrészt az éjjelen át lehült barlangban gyűlt össze s a lehűlt vezetéken át került a hőmérőhöz. A fönti feltevés szerint a felduzzasztott víznek reggeltől estig állandóan lassan hülnie kellene. A mérési adatok azonban azt mutatják, hogy a víz a duz- zasztás utáni első órában egy kissé fölmelegszik, azután egy darabig állandó hő- fokú marad, majd a délelőtt folyamán egyik nap előbb. máskor később melegedni kezd, délben a legmelegebb s innentől fogya majdnem egyenletesen hül. HK jelen- ségnek magyarázata a következő: A Herkules-forrás zsilipjét, mint említettem, éjfél után zárják el. Ettől fogva a víz szine a barlangban lassan emelkedik s a legmagasabb vízállást körülbelül hat órakor éri el. Hat órakor megkezdődik az élénkebb fürdői élet, a fürdők délig mind több és több vizet fogyasztanak, tehát a Herkules-forrásban lévő vízoszlop magassága egy darabig sülyed s déltől fogva azután ismét emelkedni kezd. A víznek hőfoka tehát a szerint fog változni, amint a fürdők több vagy keve- sebb vizet fogyasztanak. A kisebb hőváltozásokat a közönséges fürdőhőmérőn természetesen nem tudtuk megfigyelni, azonkivül egy bizonyos fokig befolyásolja a víz hőmérsékletét az a körülmény is, hogy reggel a víz az éjjelen át lehült bar- laogban gyűlik össze s a lehült vezetéken át jut a méréshez. A fönti adatok tehát azt mutatják, hogy az eső vize meglehetősen köz- vetlenül jut a Herkules-forrás vizéhez. Ez a körülmény, mint a radióaktivitási adatok mutatják, a víz összetételére meglehetős hatással van, azonkivül magának a fürdőnek 1s kellemetlen, mert esős időben sokszor napokig sem duzzaszthatják meg a forrást, mert nem szolgáltat eléggé meleg vizet. Ez utóbbi bajon ugyan segíteni lehet oly módon is, hogy ilyenkor a vizet szivattyúval emeljük a vezeté- kig, inert a forrásnak, ha nincs felduzzasztva, s a fenti feltevés igaz, melegebb. vizet kell szolgáltatnia. De leggyökeresebben a bajon úgy segíthetünk, ha az eső- vizet a forrástól teljesen elszigeteljük. A kérdés természetesen az, hogy lehetséges-e és miként végezhető az. Én átáramló víz sebessége végeredményébe a nyomástól és a vezeték keresztmetszetétől függ. azt hiszem, hogy nem járok el helytelenül, hogy az egyszerűség kedvéért, az ismeretlen mellékkörülményektől eltekintve, a helyzetet úgy magyarázom, mint ha egy közös medencét két egymástól teljesen független vezeték vize táplálná. Földtani Közlöny XLIV. köt. 1914. 34 . 506 Dr: WESZELSZKY GYULA a fönt leírt tapasztalatokból kiindulva azt hiszem, hogy ez nem járna nagy nehéz- séggel. E föltevésemben megerősít az a körülmény, hogy a forrásmedencében felduzzasztott víz hőfoka magasabb a víz színén mint a mélyebb rétegekben. Hogy milyen a hőkülönbség a forrásmedence fenekén és tetején lévő víz között, miután a magaramal vitt hőmérő éppen e mérések közben törött össze, nem tudoim megmondani, de hogy e különbség nagy lehet, bizonyítja, hogy augusz tus 28-án d. u. 6 órakor, amikor a Herkules-fürdői vezeték kifolyásánál a víz hő- mérséklete 399 volt, ugyanakkor a forrásmedence tetején lévő víz hőmérsékletét 44"-unak találtuk, tehát csak egy fokkal kevesebbnek, mint a kifolvásnál a víz maximális hőfoka volt. E körülmény tehát amellett szól, hogy a hidegvíznek a forráshoz jutása nem azon a részen történik, ahol a melegvíz fölfelé száll, mert ez esetben ezzel elkeverednék, hanem a barlang oldalán közel a barlang szájához, mert a barlang szájánál a meleg vizet a hidegebb víz fölé rétegződve találjuk. Könnyen lehetséges tehát, hogy ha a barlangot befelé föltárjuk, úgy ott a hideg- vizet szolgáltató ereket megtaláljuk s a hidegvizet elvezethetjük. Megjegyzem, hogy valószínű az, hogy a barlaug első, aránylag szűk nyílását egy tágabb, mélyeb- ben fekvő vízzel telt barlang követi. Ugyanis, amint a zsilipet kinyitják, a bar- lang látható részében földuzzasztott víz abból rövid idő alatt kifolyik. Ha csak ebben volna a víz összegyűlve, úgy az abból összegyült viznek kibocsátása után kiömlő víznek már melegebbnek kellene lennie. Mi megkíséreltük a Csernába folyó víz hőmérsékletét kürülbelül egy negyedórával a víz kibocsátása után mérni, s azt találtuk, hogy a víznek hőfoka akkor majdnem ugyanolyan volt, mint ami- lyennek azt a Herkulesfürdői vezeték kifolyásánál mértük. Ez tehát a mellett szól, hogy a barlang belsejeben is kell még egy mélyebben fekvő medencének lennie, mert a, kifolyásnál csak fokozatosan hosszabb idő múlva, abban az arány- ban fog a melegebb víz jönni, ahogy a hidegebb vizet lassan a medencéből kiszorította. Egybevetve a föntemlítetteket, azt hiszem, hogy nem tévedek, ha azokból azt következtetem, hogy a Herkules-forrás barlangjának föltárásával nem is na- gyon messze a barlang szájától megtaláljuk a forrás vizéhez keveredő hidegvizes ereket, amelyekből a hideg víz külön elvezethető lesz. Megjegyzem, hogy mérési adataim, miután arra elkészülve nem voltam, egy kissé hiányosak, s hogy ha azokat kiegészítjük, úgy e kérdésre még részletesebb feleletet 18 tudnánk adni. Kapcsolatban a Herkules-fürdői források vizével végzett kísérletemm köz- lésével, egy észlelésemet akarom még fölemlíteni, amely figyelmemet a herkules- fürdői forrásokra terelte. amellyel azonban eddig még nem foglalkozhattam. Mintegy két évvel ezelőtt az egyetem II. számú kémiai intézet raktárában valamit; keresve, két beforrasztott üvegcső akadt kezembe, amelyeknek üvege gyengén kékesszínű volt. B csövek Erzsébet-forrás jelzéssel voltak ellátva. A radióaktív testek sugarainak van az a tulajdonsága, hogy az üveget ilyen színűre festik. Bár nein tartottam valószínűnek, annál kevésbbé, hogy az üvegbe csak gáz volt beforrasztva, hogy az annyira radióaktív legyen, hogy ilyen hatást fejtsen ki, e jelenség volt az, amely, mint említettem, figyelmemet a herkules-fürdői forrásokra terelte. Megjegyzem, hogy időközben az egyik cső magától megrepedt a rajta its da zdssá úti án űket A HERKULESFÜRDŐI HÉVFORRÁSOK RADIOAKTIVITÁSÁRÓL. 507 lévő kék lepedék eltűnt, s helyette fehérkénből alló lepedék képződött. A Herku- lesfürdői Erzsébet-forrás az. analyzis szerint kénhidrogén tartalmú. Én eddig nem tapasztaltam, de nem 18 olvastam, hogy kénhydrogén magában vagy más gazzal beforrasztva kékszínű szilárd terméket adna. Lehet, hogy a szénoxydsul- fidnak ez valamely polymer módosulata. Én e kérdéssel eddig nem tudtam foglal- koözni s nem tudom, hogy körülményenm megfogjak-e ezt engedni. Ezért említem e tapasztalatomat most így fel. TÁRSUKAT EB. A) Szakülések. 1. Jegyzőkönyv az 1914 április 1-i szakülésről. Az ülés délután 5 órakor a m. k. Földtani Imtézet előadótermében volt. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. : Megjelentek : EMszr KÁLMÁM dr., ERŐDI KÁLMÁN dr., HoRusiTrzkY HENRIK, Irosvay Lagos dr., JorEsz BÉáLa. JuGovics Lagos, Kocr ANTAL dr., KORMOS TIVADAR dr., KováÁcH ANTAL, KULCSÁR KÁLMÁN, LÁszLó GáBoR, Lóczy LAJOS dr., Löw MÁRTrow dr., MARos IMRE, PÁLFY MóR dr., RorH KÁROLY dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., ÖTRÖMPL GÁBOR dr., SZONTAGH TAMÁS dr., TAEGER HENRIK dr., TREITZ PÉTER, VENDL ALADÁR dr., ViGH GYuLA dr. 1. Elnök felkéri TAEGER HENRIK dr. rendes tagot: A Buda-Pilis-E s z- tergomi hegység szerkezete és arculata) címen bejelentett előadá- sának megtartására. Kövid bevezetés után, melyben előadó a magyar geológusoknak e hegy- ségben szerzett érdemeit méltatja, a terület hegyrajzi viszonyaira tér át, s ki- fejti, hogy itt ómiocén, szarmata és pontusi idő után kialakult ciklikus röghegy- séggel van dolgunk. A budakeszi teknő tárgyalásával kapcsolatban rátér a hárs- hegyi homokkő, budai márga és bryozoás márga viszonyának méltatására is. Nemcsak . faunisztikai, hanem tektonikai alapon i85 arra az eredményre jut, hogy a hárshegyi homokkő s a budai márga egykorú képződmények, s hogy a budai márga és bryozoás márga azonosak egymással s az alsó oligocénbe tar- toznak. Ezután áttér a terület egyes tektonikai egységeinek leírására, s általában megállapítja, hogy a hegységet ÉNy—DK-i, É—D-i és ÉK— DNy-i törések alakították ki. 3 Végezetül elnök köszönetét fejezi ki a tanulságos előadásáért. Előadó nagyobb, összefüggőbb területet járt be, mint elődei a budai hegységben, ennél- fogva eredményei attekinthetőbbek. Lóczy Lagos tiszteleti tag hangsúlyozza, hogy a szóban levő hegység viszonyai sokkal bonyolódottabbak. mint akár a Vértesben, akár a Bakonyban észleltek. Előadó figyelmét kikerülte a Duna mentén egész Visegrádie húzódó frésd ak 508 TÁRSULATI ÜGYEK. törési vonal, mely az egész hegységnek legfontosabb tektonikai vonala. Nagy térszini ingadozások következtek be a pontusi idő után is, helyenkint 400 m-ig terjedő vizszintes eltolódások is észlelhetők. Ami a bryozoás márga kérdését illeti, az még most sem tekinthető eldöntöttnek; a Pálvölgyben pl. az orbi- toidás mészkő átmegy bryozoás márgába, utóbbi tehát itt az eocénhez kap- csolódik, míg az óbudai cementgyárban felfelé budai márgába megy át, tehát. oligocénnel függ össze. 2. KovácH ANTAL: Kőzettani adatok északi Paraguayból. Előadó azon vizsgálatainak eredményéről számol be, melyet a kir József Műegyetem közettani gyűjteményében levő mintegy 120 drb. paraguayi kőzettel végzett. Ez a legnagyobb közetgyűjtemény, mely Paraguayból Európába jutott, Awisirs volt asuncioni egyetemi tanár gyűjtése. Kivüle Carnier hozott még csak paraguayi közeteket Európába, melyeket GOLDSCHLAG vizsgált meg. (Jena 1913.) Awisirs gyűjtése északi Paraguayból való, s a kőzetekről elég világos képet. alkothatunk annak petrografiai viszonyairól. A kőzetek legnagyobb részét teszik a gránitok, melyek teléreket. alkotnak ortogenetikus palákban. Húsvörösszínű, közép nagyságú kőzetek. Színes alkatrész mindig csak a biotit. Mikroszkóp alatt nagy részük erős dinamikai hatások nyomait mutatja, s ezekben gyakori a, szekundér mikroklin. Azaplitok típusos szerkezetű rózsaszínű kőzetek. Gnájszok között van muszkovit- biotit gnájsz, szericit gnájsz, biotitgnájsz s amfibolgnájsz. Kvarcito k fehérek s akad köztük csillámos kvarcit is, muszkovittal. Mészkövek szintén nagy számmal vannak, de nem változatosak. Mind bitumenttől festett kristályos mész- kövek. Van köztük oolitos is. A homok köv e k aprószemű kvarchomokkövek, valószínűleg futóhomokból keletkezettek. Sajátságos féleség a pettyes homokkő, melyet apró vörös limonit-foltok tarkáznak. Agyag, márga, meszes- márga, mind vörös, mely színezést a lumonit okozza. Laterit, vörösbarna színű fürtös szerkezetű súlyos közet. Mikroszkópi vizsgálatnál olyan limonitos. kötőanyagú kvarchomokkőnek minősíthető, melyben az alapanyag dominál. Külső megjelenés után ítélve erősen vasas oldatok hatására kvarchomokkőben keletkezett konkréciók fürtös halmazának tekinthető. Az előadást kőzetpéldányok s csiszolataik mikroszkópi fényképeinek bemu- tatásával kísérte. 3. ViGH GYULA dr.(Az acanthicumos rétegek újabb elő- fordulása a Magyar Középhegységbem című előadásában az. Esztergom és Kesztölc határában fekvő Velka-Szkálahegy ÉK-i lejtőjén a liász- rétegek fedőjében eredetileg szálban előforduló, jelenleg csak tömbökben szerte heverő — már SCHAFARZIK professzortól is említett —tömött vörös més z- kövek sztratigráfiai helyzetéről szól és a mészkőből gyűjtött kevert jellegű fauna alapján a fehér jűna kimmeridgien emeletét képviselő tacanthicumosréte- reb későbbi denudációtól megkímélt maradványainak tartja azokat. Összehasonlítást tesz a gerecsei és különösen a tatai viszo- nyokkal, amelyek alapján valószínűnek tartja, hogy a Pilisben TÁRSULATI ÜGYEK. 509 csakúgy, mint Tatán, a malm összes szintjeit képviselő rétegek megvoltak, amit a kevert faunák bizonyítanak, csak a 8sa- játságos üledékképződési viszonyok miatt nem tudjuk az egyes szinteket egymástól elkülönítve kimutatni. Végül röviden összefoglalva fölsorolja a Pilishegység fölépítésében résztvevő júrakorú lépződményeket és megemlékezik a júraidőszak tengerének a Pilis- hegység területén való viselkedéséről. Egyéb tárgy híján elnök az ülést 8 órakor berekeszti. 2. Jegyzőkönyv az 1914 május 6-iki szakülésről. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek : ERDŐDY ÁRPÁD, SCHMIDT KÁROLY, SCHRÉDER GYULA, SzÜcsS JózsEF vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, EmszT KÁLMÁN, ÉHIK GYULA, GAÁL ISTVÁN dr., GOLODAI KORNÉL, HILLEBRAND JENŐ, HORUSITZKY HENRIK, JABLONSZKY JENŐ, KADpIic OTTOKÁR, Kiss JózsEF, KocH ANTAL, MAROos IMRE, MÁJER ISTVÁN, PÁLFY MónR, PAPP KÁROLY, SCHRÉTER ZOLTÁN, SOMOGYI KÁLMÁN, SZINYEI MERSE ZSIG- MOND, SZONTAGH TAMÁS, VENDL ALADÁR, VaApÁász M. ELEMÉR, VIGH GYULA, VIZER VILMOS, ZALÁNYI BÉLA, ZIMÁNYI KÁROLY, ZsSIVNY VIKTOR tagok. Elnök az ülést megnyitván felkéri az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PAPp KÁROLY dr. elsőtitkár kihirdeti, hogy az 1914 március 4-i válaszmányi ülés a Szabó-alapból 300 koronáspályázat ot tűzött ki a Budapesti Hármas határhegy, Kiscelli fensík és a Rózsadomb közé eső terület részletes sztratigráfiai és tektonikai kidolgozására. A pályázatok f. évi június 1-ig nyújtandók be a tár- sulat titkári hívatalában. 1. BALLó Rezső dr.:t4Adatok a dolomitkeletkezés elméle- téhez című előadásában elmondja, hogy az 1912 június havi szakülésen tartott előadásában, az eddigi vizsgálatok kritikai tárgyalása alapján azon eredményre jutott, hogy a dolomit-keletkezésnek minden tekintetben helytálló magyarázatot csak úgy adhatjuk meg, ha: 1. tisztáztuk a kalcium és magné- ziumkarbonatok egyensúlyi viszonyait, 2.ha tudjuk, hogy mily módosulatban vannak jelen a konponensek azon legkülönbözőbb összetétellel bíró kőzetekben, amiket dolomitoknak neveznek. Jeien alkalommai egyensúlytani vizsgálatairól számolt be. Minthogy a két karbonat együttes leválasztása, különböző oldatok hatásának különféle módon kitett kalciumkarbonatok sem eredményeztek alacsony hőmérsékleten dolomitot és a természetben a dolomit nem keletkezhetett oly magas hőmérsékleten (30—200"), amilyenen sikerült mesterségesen készíteni, nyilvánvaló, hogy a ter- mészetben oly tényezőknek kellett közreműködniök, amik az eddigi kísérletekben nem szerepeltek. Ezért egyensúlytani vizsgálatai feladatánl azon feltételek megállapítását tűzte ki, ame- ]lvek teljesítése esetén a CaMg(CO,), komplex-vegyület alacsony (0. —20") hőmér- sékleten keletkezhetik, illetve a két vízmentes karbonat oldataival egyensúlyban 510 TÁRSULATI ÜGYEK. állhat. Figyelmeztet arra. hogy a kalcit csak alacsony, a vízznentcs MgCO, pedig csak magas (100" fölé eső) hőmérsékleten válik le az oldatból, továbbá, hogy a kalcit a dolomit és magnezit nem az izornortia, hanem a morfotrópia viszonyában állanak és így egyszerű leválasztás esetén sokkal kisebbek a molekuláris erők, sem- hogv kristályos elegyedést, illetve komplex vegyülést létesíthetnének. Indokolással levezeti, hogy következő tényezők hatását tartja számba- veendőnek : 1. a reakcióközeg közömbös (pl. NaCl) oldatának osmozisz nyomását, mint a magnéziumkarbonatok dehydralizátorát, 2. a reakció nagymérvű lassítása folytán leváló labilis módosulatok nagyobb reakció-képességét, 3. az ásványkép- : zők hatását, 4. a külső nagy nyomást. Az első két tényező hatása csak korlátolt, en űbbe sem dolomitot sein CaCOo MyCO, elegykristályt, hanem 4— 459), MgCO9-t oldva tartalmazó kalcitot és érdekes bazikus vegyületeket eredményezett. A számbavehető ásvány- képzők közül a SH, H.N és a kovasav hatását SZ NNNKE KEYSER amiknek szamos fontos megállapításai azon eredményre vezettek, hogy csekély nyomás alatt, alacsony hőmérsékleten keőszáre tree azo artózósi még az említett tényezők hatására sem válik le dolo- mit, CaCoZ és MgCOsilVetve -nemsrelegyiedika kert r h ormtbos é-deres "kazbonat 69 táydhrare sa ikeszretlkemi etetés tk ető TERET kívül wem esőt é n yezó har as va Nt real mare meat KONHO mage tea ra lláyettttelle tételek melilett nem keletkezhetik. SCHAFARZIK FERENC dr., elnök köszönetet mondva az előadónak gondos és elmés kísérletezésen alapuló előadásáért, a maga részéről 18 azt hiszi, hogy az ásványképzők közül a kénnidrogén szereplése nem vehető kombinációba, mert ennek a gáznak nagyobb mennyiségben való jelenléte iehetetlenné tenne minden szerves életet, holott a természetben található dolumittelepek organogenek. Jobban látszik megközelíteni a dolomitképződés nehéz problémáját előadó szert a kovasav szereplése víz jelenlétében, amely CO, jelenlétében külön-külön CaCoOs szferolitokat és víztiszta MgCO,, kristályokat eredményez, a nélkül azonban, hogy e két anyag összekristályosodnék. Az ilyen tömegeknek utóbb diagenetikus mó- don kellene átkristályosodniok, amikor talán létrejöhetne az egységes dolomit. Kívánatos, hogy előadó a megkezdett úton kölönböző lehető ásványképzők és az osmotikus nyomás figyelembevétele mellett kísérleteit folytassa, amennyiben ez az út minden látszat szerint végre mégis csak sikerhez fog vezetni. 9. MAJER Isrváv: A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződményei című előadásában a Börzsönyi hegység pere- mén végzett kutatásairól számol be, főleg az északi rész geológiai viszonyát ismer- teti a Magyarhoni Földtani Társulat Szabó-díjával jutalmazott pályamunka gyanánt. Vizsgálatából kiderült, hogy amit HANTKEN, SzABó, BöckH H. és mások alsó mediterrán anomiás homoknak tartottak, ainár felsőmediterrán, ami annál érdekesebb, mert az andezitek fekvőjében van s így ezek főtömegének nontos kitörésidejét is adják, amely ezek szerint már határozottan a felsőmediterránban volt, nem pedig az alsó és a telsőmediterrán határán, mint eddig hitték. Ezek szerint az előadó endezitkitörés előtti felsőinediterránt és andezitkitörés utánt felsőmediterránt különköztet meg. Az előbbiek Hont környékén, a gkHonti szakadáso- kt ánassá stk észábnáün klülsá TÁRSULATI ÜGYEK. 511 ban vannak szépen feltárva: agyagos, márgás, homokos, kvarckavicsos rétegek alakjában, a kitörés utáni felsőmediterrán pedig legszebben Kemenczén a Gomb- hegyen van feltárva vulkáni felhalmozódáson kövületekben gazdag tufás, homokos, lazakötésű meszes márgás rétegek és szilárd lajtamészkő zátonyképződmények képében. Ez adat birtokában a szomszédos területekre vonatkozólag 18 az irodalom- ban talált pontos, lelkiismeretes vizsgálatokon alapuló adatokra támaszkodva érdekes következtetéseket vonhatunk le az egész Börzsönyhegység, a szomszédos Cserhát és a Dunajobbparti Szent-Endre- Visegrádi andezíthegységek főtömegének, zömének kitörés idejére 1s, amely ezek szerint szintén már a felsőmediterránban játszódott le, mert az összes e vidékeket kutatók kiemelik, hogy az andezitek éles elválással telepszenek az alsómediterrán anomiáshomokra és e felfogás szerint azon felsőmediterráu kövületeket tartalmazó, de andezites anyag nélküli homokos agyagos főkitörés után helyezték a felsőranediterránba kövületeik és a régi felfogás alapján pedig ezek a kitörések előtt ülepedtek le és az andezitek fekvőjét képezik, ilyenek a szobi homokos lazább kékesagyagos II. rend. kövületeket tartalmazó rétegek, a Cserhátban a Tót-Marokházánál lévő meszessárgás homokrétegek, Budapesten a városligeti artézi kútban feltárt 16 m-től lejjebb lévő rétegek jó része, melyet Zsigmondy szintén II. medit.-nak helyezett és a káposztás- megyeri vízművek készítésénél feltárt kékesagyag, homckos agyagos rétegek stb., melyek szintén Il. medit.-ra jelleraző kövületeket tartalmaznak, de andezites anyag nincs bennük. Ezeket a kitörés főtömegére érti az előadó, mert mindenki tudja, hogy e vidékek "kisebb mértékű vulkáni működése már az eocéntől kezdve tart. Az előadáshoz GAÁL Isrváw dr. egyetemi m. tanár szólt hozzá, mint aki újabban szintén behatóan foglalkozik a Börzsönyi hegység lejtőinek harmad- korú üledékeivel. Igaz, hogy őt ezúttal leginkább a mélyebb miocén, illetve az állítólag meglevő felsőoligocén-képződmények érdeklik, de előadóval együtt Drégely, Hont, Kemencze és Nagy-Börzsöny vidékét is bejárta s így a közép- miocén üledékeket 18 ismeri. Ez alkalommal teljesen meggyőződött arról, hogy a tHonti szakadás homokja, jóllehet az itteni amtibolos-andezitek fekvőjében van, csakugyan közép-miocén korú, mint azt már eddigi közleményeiben 18 jelezte. A legvilágosabban Szokolya környékén tűnik ez ki, amiről szóló alkalom- adtán részletesen is meg fog emlékezni. Rövidesen utal arra, hogy a Böckn dr.-ral fenforgott. vita így szóló javára dőlt el. GAÁL dr. végül megjegyzi, hogy eddigi kutatásai arról is meggyőzték, hogy Nógrád-Verőcze környékének harmadkori üledékei sincsenek helyesen ismertetve BöckH dr. Nagy-Maros környékének földtani viszonyairól szóló dol- gozatában. Egyébként pedig az, hogy az itteni andezitek föltódulási idejére vonat- kozó megállapításai is tévesek, az irodalomban már ismeretes. HOCHAFARZIK FERENXC elnök köszönetet mond az előadónak a nagy szorga- lommal eszközölt bejárásairól szóló eredményeinek előterjesztéseért. Feltétlenül méltánylandó, hogy előadó a Börzsönyi andezitek és a cserháti piroxénandezitek kitörése zömét a felső mediterrán legalsó sehlierfaciesü rétegcsoportja fölé helyez- hette. Ezek szerint az említett kitörések nem az alsó és felső mediterrán rétegek 512 TÁRSULATI ÜGYEK. közé, hanem főleg a felső mediterrán szobbi (grundi) nivója és a lajtamész lerakodása között állottak be. Ha a piroxénandezitek meg i8 kezdették a ciklust, úgy a többi típus, nevezetesen az amfibol és a biotitamfibol andezitek is szintén még a lajtamész lerakódása előtt törtek fel, úgy hogy ezek között a sorrend meg- állapítását nem sztratigráfiai alapon, hanem tisztán csak a szorgosan gyűjtendő kölcsönös zárványok útján véli elnök megállapíthatónak. Egyébiránt a magyar Középhegység vulkánossága nem kezdődik éppen csak az alsó mediterrán elmultával, illetve a felső mediterrán első időszakában, hanem — nem 18 említve ez alkalommal a mindnyájunk előtt jól ismert eocén és oligocén vulkánosság nyomait — megvolt az már az alsó mediterrán időben 18. Távoli erupciókból ugyanis származhattak azok a kisebb-nagyobb andezitkavicsok, melyek Vácnál a Katalin-völgy, valamint Szt.-Endrén a Tyukováci árok alsó mediterrán homokköveiben és konglomerátumaiban megfigyelhetők. Ezeknek a típusai még megállapítandók. Tetézi a tarkaságot még az a körülmény is, hogy pl. Rákoskastélynál és a P.-Szt.-Mihályi alsó mediterrán rétegekben (LÖRENTHEY 1. dr.) elnök szerint bőségesen piroxén andezit görgetegek fordulnak elő, mi arra látszik utalni, hogy a Cserhátban talán mégis egy valamivel régebbi piroxén andezit erupció 18 létezett. 3. Jegyzőkönyv az 1914 június 3-iki szakülésről. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: BARTÓK GuszrTÁVv máv. mérnök, DÉcspy LaJos Budapest balparti üzletvezető, HALAVÁTS GYULA m. k. főbányatanácsos, HOFFMANN LAJOS máv. mérnök, KELLER L. máv. főfelügyelő, LÉvAY ISTVÁN, SZENES BÉLA máv. mérnökök, VÉGH FERENC máv. főmérnök, ZELovicH KoRNÉL dr. műegyetemi tanár, ZSEDÉNYI Béla m. k. föld- mivelésügyi miniszteri tanácsos, mint vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, 3RAUM GYULA dr., GAÁL IsTvÁN dr., HEIDT DÁNIEL, JABLONSZKY JENŐ dr., KoRMos TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., Lóczy LaJsos, ifj. Lóczy Lasos, MAJER ISTVÁN, MARos IMRE, MARzsó LaAJos, MIHóK Orró, PALKovIcs JÓZSEF, PÁLFY Món dr., PAPP KÁROLY dr., PITTER TIVADAR, REITHOFER KÁROLY, Roz- LOZSNIK PÁL, SCHERF HBMIL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SOMOGYI KÁLMÁN, STREDA REzső, STEINHAUSZ GYULA, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, SZONTAGH TAMÁS dr., TELEGDI Róru KáÁRoLy, TELEGDI Rórn LaJsos, TELKES PÁL, TÉRY ÖDÖN, TOBORFFY GÉZA, VARGHA GYÖRGY, VENDL ALADÁR dr., VIiGH GYULA, VIZER VILMOS, VOGL VIKTOR dr., ZIELINSZKY SZILÁRD dr. társulati tagok. Az ülés a m. k. földtani intézet előadótermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök üdvözölvén a szép számban megjelent vendégeket és tagokat, az ülést megnyitja és felkéri Lóczy Lagos dr. tiszteleti tagot előadásának megtartására. 1. Lóczy LAJos dr.: Éles kavicsok keletkezése címen bemu- tatásokkal kapcsolatos előadást tart .Az éles kavicsok keletkezését azzal magya- rázza, hogy a laza homokon nyugvó görgetegeket a szélhajtotta homok lapokat köszörül. Majd a szél kifújja a görgeteg alól a homokot, amire a görgeteg meg- fordul vagy átbukik és mindig más és más oldalát fordítva a széliránynak, egymás- után több meg több lap köszörülődik le rajta. TÁRSULATI ÜGYEK. 518 Az elhangzott előadáshoz SCHAFARZIK FERENC elnök hozzáfűzi, hogy a geoló- gusok többnyire könnyedén siklanak túl az ilyen kérdések fölött. Iyen minu- ciózus előadást az éles kavicsokról még alig hallottunk. Az ember alig hiszi el, hogy egy ilyen kis kavicshoz egész korszakok története kapcsolódik. Nürnberg felső triaszában laza és kemény homokkövek vannak. A kifújásnak kitett laza részek tuskói ugyanazt az útat tették meg, mint az előadó úr által említett kavi- csok. Itt egy kvarcitpad van legalul, amely szintén mutatja a kifúvás nyomait. Ezen feküsznek a lecsiszolt éles kavicsok. 2. Lóczy LAsos dr. Akenesei partrogyást ismerteti. A balatoni vasut Akarattya-puszta és Fűzfő-major között több helyen magas partok alatt, illetőleg ezek oldalán ereszkedik le a Veszprém vármegyei mezőföld síkjáról a Balaton tükre felé. Régóta tartó partrogyások, csúszások és omlások színhelye ez a 8—9 km. hosszúságú part. A pannoniai pontusi rétegek pompásan vannak a hegyomlások következté- ben feltárva a 60—70 m. magasságú falakon, amelyek bámulatosan hasonlítanak rogyásaikkal a Fekete-tengernek Odessza környéki partjaihoz. F. é. május hó 15-én Kenese felé a Farczár oldal csúcsos partja, 64 m. magas, szakadt le, a 420. és 423. vasuti szelvények között és a vonalat 280 m. hosszú- ságban elborította. Az erdélyi uvadáss-ok módjára történt itt a túlmeredek lejtő kiegyenlítődése és meghosszabbítása. A Balaton vizétől 14 méterig emelkedő agyag kimozdulása idézte elő a reá nehezedő laza homokkő, agyagos homok és kemény homokos agyagpadok leroskadását. Lóczy Lasos szabad előadásához ELNÖK megjegyzi, hogy a csuszamlások legklasszikusabb példája hazánkban a Balaton partja, de csuszamlás Budapest- hez közelebb is bőven van a kiscelli agyagban. Igen szép partrogyásokat látunk a Bonw-féle téglagyárban, ahol a lépcsős lerogyásoknak egész sora keletkezik: repedések nyilnak, a vizes agyag kipréselődik s a felső részek parabolikus felületen csúsznak utána. Mérnököknek nagyon ajánlható eme jelenségeknek tanulmányozása. Köszönetet mond Lóczy LaJsos dr. tiszteleti tagnak, hogy eme becses és értékes megfigyelések törvényszerűségét ilyen összefoglaló előadásban ismertette. 3. KoRmos TivapaR dr.: Újabb ásatások Baltaváron címen bemutatásokkal kapcsolatos előadást tart. KoRMos TIvaADAR dr. állami geológus az 1918. évben a vasmegyei Baltaváron végzett kutatásairól és ásatásairól tartott érdekes beszámolót. Baltavár idestova 70 esztendeje világhírű lelőhelye a fiatal harmadkori (pliocén) sivatagi állatvilág emlős maradványainak. Legutóljára néhai Permő GyuLra főgeológus ásatott itt szép sikerrel 1884-ben. Most, harminc évvel később, előadó SEMSEI SEMSEY ANDOR dr. főrendiházi tag bőkezű támogatása mellett újból feltárta a csontos rétegeket. s mintegy 1000 darabra rúgó újabb gyűjteményt szerezve innen, tisztázta e rétegek korát és települési viszonyait. Két nevezetes új állatfaj is került ezúttal innen elő; egy medvefaj, mely a legrégibb a maga nemében és származástani szempontból igen nagy fontosságú (Ursus ponticus n. sp.), valamint egy új Hipparion-faj (Hipparion microdon n. sp.) teljes alsó állkapcsa, mely a kistermetű H. minus és a nagyobb Hipparion gracile között állónak látszik. A csontokkal egy rétegben gyűjtött csigafauna 514 TÁRSULATI ÜGYEK. alapján immár kétségtelen, hogy a pikermi tipusú Hipparion-fauna Magyarorszá- gon a pannoniai (pontusi) emelet felső színtájába tartozik. — Elnök üdvözli az előadót . kettős sikere alkalmából. Ugyanis egyrészt sztra- tigráfiai tekintetben biztosan megállapította a baltavári fauna helyet a legfelső pontusi emeletben. A másik siker faunisztikai. Eddig 12 állatfajt ismertünk Baltavárról s most 18 faj ismeretes, köztük 2 új faj. Pethőnek szándéka volt az ásatást folytatni s azzal, hogy a baltavári termőhely kimerülését hirdette, inkabb azt akarta elérni, hogy a külföldi gyűjtők invázióját megakassza. Igen örven- detes, hogy Pethő örökét a m. k. földtani intézetnek egy fiatal tudósa vette át s folytatta a kutatások fonalát. 4. GAÁL IsrvÁN dr. rendes tag bemutatja FERENczIi IsrvÁN dr. kolozsvári egyetemi tanársegéd pályanyertes munkáját: a Zalatnavidéki harm a d- kori rétegekről. A zalatna—nagyalmási terciér medencét FERENCZI rész- letesen tanulmányozva három szintájt különböztet meg: 1. az alsó színtáj vörös. homokköves, konglomerátos, riolittufát tartalmazó üledék; 2. a középső színtáj iszapos agyag gipszlencsékkel; a 3. felső színtáj andezit és dacittufás képződ- mény ; az utóbbi kövületekkel bebizonyíthatóan felső mediterrán korú. Kétes korú a GAÁL IsrvÁN tanártól leírt Lama grandis GaÁr n. sp. fajt tartalmazó- homokkő, amely a felső kréta és a harmadkor rétegei közé illeszkedik. Elnök köszönetet mond úgy az előadónak, mint a Szabó-díjjal kitüntetett munka szerzőjének: FERENCczI IsrváNn dr. tagtársunknak, hogy a bizonytalan korú helyi üledéknek pontosabb taglalásához ilyen becses adatokkal járultak. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 158 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KáRony dr. elsőtitkár. b) Választmányi ülések. 1. Jegyzőkönyv az 1914. évi április 1-én tartott választmányi ülésről. Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében d. u. 7 óra 40 perckor kezdődik. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: ILosvaY LaAJos dr., KocH ANTAL dr. és Lóczy LAJos dr. tiszteleti, EMSZT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR dr., LIFFA AURÉL dr., PÁLFY MÓR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TREITZ PÉTER választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. alelnök. Távolmaradását kimentette: PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. Jegyző MAROos IMRE másodtitkár. Elnök az ülést megnyitván, az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri PÁLFY MóR dr. és EmszT KÁLMÁN dr. választmányi tag urakat, majd felhívja a másodtitkárt jelen- tésének megtételére. Másodtitkár jelenti, hogy az 1914. évi március hó 4-i választmányi ülés óta rendes tagokul jelentkeztek : É 1. Az erzsébetvárosi állami főgimnázium, ajánlja a titkárság. 2. SZIRTES ZSIGMOND dr. Strassburg, ajánlja a titkárság. A felsoroltakat a választmány rendes tagokul megválasztja. Az 1914. évi március 4-i választmányi ülés hitelesített jegyzőkönyvét a választmány TÁRSULATI ÜGYEK. 515 felolvasottnak tekinti és tudomásul veszi. Másodtitkár jelenti, hogy társulatunk néhai KövsiIG GYULA dr. volt műegyetemi tanár emlékére 1914 márc. 25-én tartott ünnepélyre, valamint a Magyar Turista Egyesület 25 éves fennállása alkalmából 1914 március 28-án tartott ünnepi közgyűlésre meghívást kapott. Elnök kijelenti, hogy mindkét alkalommal képviselte társulatunkat és a Turista Egyesületnek üdvözlő iratot nyújtott át. Tudomásul szolgál. Tudomásul veszi a választmány a vallás- és közoktatásügyi m. k. miniszterium 1914 márc 7-én 19621/IV. a. sz. a. kelt leiratát is, amely szerint Európa földta ni térképének VIII. sorozata a társulatunk elnökségének 1912. évi február hó 18-án 14. sz. a .kelt előterjesztésében felsorolt intézeteknek és könyvtáraknak megküldetett. Másodtitkár jelenti, hogy a cMercuriales Agricoles;, Anversben, továbbá az Országos Erdészeti Egyesület Budapesten társulatunkkal csereviszonyt óhajtanak kötni a kiadvá- nyokra vonatkozólag. A választmány a csereviszonyok megkötését jóváhagyja. Végül tudomásul veszi a választmány, hogy a Bulletin of the American Geographical Society a XLVI. k. 2. füzetének 160. lapján megemlítette Magyar- ország 1: 1.000,000 méretű geológiai térképét, melyet PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár küldött be a Társulatnak. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 7 óra 50 perckor berekeszti. 2. Jegyzőkönyv az 1914 május 6-i válaszímányi üsésről. Az ülés a m. k. Földtani Intézet előadótermében esti 7 órakor kezdődik. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: SZoNTAGH TAMÁS dr. másodelnök, KocH ANTAL dr. tiszteleti tag, EmszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, PÁLFY MÓR, SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok, ASCHER ANTAL pénztáros, és PAPP KÁROLY dr. titkár. Elnök a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri EMSZT KÁLMÁN és SCHRÉTER ZOLTÁN di. választmányi tagokat. 1. Elnök jelenti, hogy SuEss EDE, a bécsi tudomány egyetemen a geológia nyugal- mazott tanára, f. év április 26-án 82 éves korában elhunyt. Temetésén Márcftalván a társulat képviseletében személyesen megjelent s ravatalára koszorút helyezett, s a sírja fölött búcsú- beszédet tartott. A m. k. Földtani Intézet képviseletében VOGL VIKTOR dr. m. k. geológus jelent meg. Másodelnök köszönetet mond a Választmány nevében SCHAFARZIK FERENC elnök úrnak, hogy a hírneves geológus temetésén a magyar geológusokat képviselni szíves volt. A választmány elhatározza, hogy Suzss EDx emlékét, akit 1886 óta Szabó József ajánlatára tiszteleti tagjaink sorában tisztelhettünk, a legközelebbi közgyülésen beszéddel ünnepli meg, s az emlékbeszéd tartására Lóczy LAJos tiszteleti tagot kéri fel. 2. Az Orosz Geografiiai Társulat tudatja, hogy SÉMENov-TIAN- SHANSKY a társulat alelnöke március 11-én elhunyt 87 éves korában. Szomorú tudomásul szolgál. 3. A német könyvkereskedők börzeegyesülete Lipcsében állandó könyvkiállítást rendezett, amelyre eddig 4500 folyóirat küldte be példányait. Kéri a Földtani Közlöny füzeteit is 1913 január óta. A választmány a titkárságnak engedélyt ad, hogy a nevezett egyesületnek a Földtani Közlönyt 1913 január 1. óta megküldhesse, azzal a hozzátétellel, hogy a címfeliraton a Föld- tani Közlöny szerepeljen. 4. A m. k. Vallás és Közoktatásügyi Miniszter 1914 ápr. 10-én kelt 23833—V. sz. leíratával azon kérelmünket, hogy az állami középiskolák tagjaink sorába lépjenek, elvi okokból nem találta teljesíthetőnek. 516 TÁRSULATI ÜGYEK. 5. Elnök bejelenti, hogy bécsi tartózkodása alkalmából Schaffer tanár kilátásba helyezte, hogy társulatunkban hajlandó két előadást tartani és pedig a) a bécsi medence alsó miocén rétegeiről és nivó változásairól, b) Kisázsiáról. A választmány SCHAFFER tanár úr előadásait örömmel fogadja s folyó évi november 4-ére, szerdára kitüzi, amely alkalommal esetleg a következő csütürtökön a Földrajzi Tár- sulatban is tarthat előadást Kisázsiáról. 6. A Szabó-alapból kiírt pályázat elbírálására a választmány SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök elnöklete alatt PÁLFY MÓR és PAPP KÁROLY bizottsági tagokat küldi ki, hogy a bizottság a június 3-i választmánynak jelentést tehessen a június 1-ig beérkező ajánlatokról. Egyéb tárgy hiján Elnök az ülést esti 145 8 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 3. Jegyzőkönyv az 1914 június 3-án tartott választmányi ülésről. Az ülés a m. k. Földtani Intézet előadótermében este 15 8 órakor kezdődik. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: Lóczy Lasos dr. és TELEGDI RórH LaAJos tiszteleti tagok, KORMos TIVADAR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., PÁLFY MÓR dr. választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, MARos IMRE másodtitkár, ASCHER ANTAL pénz- táros. Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére elnök felkéri KoOoRMos TIVADAR dr. és SOHRÉ- TER ZOLTÁN dr. választmányi tagokat. 1. A május 6-i választmányi ülés jegyzőkönyvének hitelesítése s felolvasása után elnök bejelenti, hogy levelet kapott ROMHÁNYI vármegyei fölevéltárostól Nyitrából, aki azt jelzi, hogy rokona KIRNER ÁRPÁD mérnök hajlandó volna a Stromboli kráterében történt leereszkedéséről előadást tartani vetített képek kíséretében. A választmány kimondja, hogy költségek hiányában a Földtani Társulat nem karol- hatja föl KIRNER előadását, amely tárgyánál fogva is inkább az Urániához tartozik. 2. Elsőtitkár jelenti, hogy társulatunk egyik érdemes tagja: BöcKkH HuGó dr. sel- mecbányai tanár úr Budapestre költözött, ahol a m. k. pénzügyminisztériumban szervezett geológiai osztály vezetését vette át, mint miniszteri tanácsos. A választmány BökcH HuGó dr. miniszteri tanácsos urat üdvözli, s új hatáskörében eredményes munkát kíván műkö- déséhez. 3. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1914 március 4-i választmányi ülésen kitűzött 300 koronás pályázatra a Budapesti Hármashatárhegy, Kiscelli fensík és a Rózsadomb közé eső terület részletes sztratigrafiai és tektonikai kidolgozása június 1-ig pályázat nem érkezett be. Ellenben pályázott a) JuGovics LAJos dr. egyetemi tanársegéd, rendes tag a Börzsönyi hegység eruptívkőzeteinek petrografiai vizsgálatára (melegen ajánlja KRENNER JÓZSEF dr. tiszteleti tag), b) MAJER ISTVÁN dr. egyetemi gyakornok, rendes tag a Börzsönyi hegység sztratigrafiai tanulmányozására (melegen pártolja SCHAFARZIK FERENC dr. elnök). A SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök vezetésével működő bizottság PÁLFyY MÓR dr. és PAPP KÁROLY dr. tagokkal a következőkép döntött : (Minthogy kívánatos a Börzsönyi hegységnek sztratigrafiai és petrografiai tekintetben egyidejüleg való tanulmányozása, a bizottság ezért javasolja, hogy a tekintetes Választmány JuGovics LAJOSnak és MÁJER IsrvÁN-nak a Szabó-alapból 200—200 koronát engedélyezni kegyeskedjék. Többek hozzászólása után elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány JUGOo- vics LAJosNak a Börzsönyi hegység eruptív közeteinek petrografiai vizsgálatára 200 K-t, és MÁJER ISTVÁN-nak a Börzsönyi hegység sztratigrafiai tanulmányozására 200 K-t engedé- lyez, s utasítja az elsőtitkárt a fenti összegnek rövid úton való kiadására. TÁRSULATI ÜGYEK. 517 4. Kapcsolatban ezzel elsőtitkár felhatalmazást kér, hogy a FERENCZI ISTVÁN dr. pályanyertes munkájára esedékes 100 K-t valamely más alapból fizethesse ki. A választ- mány a 100 kor. kiutalására az elnökségnek a felhatalmazást megadja. 5. PÁLFY MóR dr. választmányi tag jelenti, hogy 1915-ben esedékes lesz a Sza b ó- érem kiadása. Elsőtitkár felolvassa az erre vonatkozó rendelkezéseket, amely szerint aSzabóemlékérmet legközelebb az 1915. februáriusi közgyűlés leend hívatva kiadni, és pedig az 1909 január 1-től 1914 június 30-ig terjedő időközökben megjelent munkák megbírálása alapján. A választmány a Szabó-emlékérem kiadása ügyében héttagú bizott- ságot kér fel, amelynek tagjai a következők. 1. Elnök : SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, mint ügyvezető. 2. EmszT KÁLMÁN dr. választmányi tag az ásvány-földtani, kémia és agrogeológia bírálatára. 3. MaAuRirz BÉLA dr. vál. tag az ásványtani s közettani munkák bírálatára. 4. TELEGDI RÓTH LAJOS tiszt. tag a bányageológia bírálatára. 5. PáLFrY MóR dr. választmányi tag az általános geológia, sztratigrafia, tektonika bírálatára. 6. LŐRENTHEY IMRE dr. választmányi tag a gerinctelen kövületek, és 7. KocH ANTAL dr. tiszt. tag a gerinces paleontológiai irodalom megbírálására. Ha netán a kiküldött urak közül egyik-másik a megbízatást nem vállalná, úgy a bizottság a helyettesítéséről gondoskodhatik. Egyéb tárgy hiján elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY elsőtitkár. Hitelesítik SCHRÉTER ZOLTÁN dr., KORMOS TIVADAR dr. választmányi tagok. IRODALOM. A Földtani Közlöny 1914 évi május—júniusi füzetének 435—454. olda- lain közölt irodalmi jegyzékhez pótlólag csatolandó : GAÁL Isrván dr.: Az erdélyi metángáz kutatás Budapest, 1913. kritikai megvilágításban. " — Az első magyar fényképező turista. Erdély XXÍI. évf. 6. sz. 89—96. old., Kolozsvár, 1913. — A Föld kora. Erdély XXIII. évf. 3. sz., 33—36. old. — Kurze Antwort auf den Pávay"schen (?) Artikel (Sarmatischer Dacittuff ete.). Centralblatt für Min. Geol. u. Pal. Jg. 1918. Pag. 405—408. Stuttgart. 1918. DUPPLEMENT HOLDTANTEKÖZTÖNT ALIV. BAND. JULI—AUGUST—SEPTEMBER 1914. TED, AN UNSERE GEEHRTEN MITGLIEDER UND LESER! Nachdem infolge der gegenwártigen strengen Kriegslage und der damit verbundenen allgemeimen Mobilisierung viele jüngere Mitelieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, bezw. in zabl- reichen anderen Föllen Familienangehörige unserer FachgeenoBen ins Feld einberüufen worden sind und das bisherige rege Interesse für friedliche geologische . Forschungen EinbuRBe erlitten hatte, andererseits aber materielle Hülfeleistung dringend geboten ist, erachtete es der Aus- schuB der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft für seine patriotische Pflicht, die durch eine weitestgehende BEinschránkung unserer /eit- sehritt, des kKYöldtani Közlöny; zu erzielenden pekuniáren Erspar- nisse teils dem Ungarischen Vereine des Roten Kreuzes, teils der UÜnterstützung armer Reservisten-Familien zu- zuwenden. Diese Summe konnte mit 1000 Kronen bemessen wer- den, und wurde dieselbe vom Ausschusse für die genannten Zwecke zu gieichen Teilen auch sofort flüBig gemacbht. Budapest, aus der auBerordentlichen AusschubBsiítzung am 17. August 1914. Das Prasidium der Ungarischen Geologischen Gesellschaft. ABHANDLUNGEN. CONTRIBUTIONS A LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE!" — Deuxiéme Communication.? — Par RODOLPHE BALLÓ docteur és sciénses. Les condition déguilibre du systéme du Cact, 4- Mg CI, -- Na, CO, NaCl H, 0 á la température .ordinaire (18—20") et sous la pression d une atmosphere. Les expériences faites a la température basse et sous la pression dune atmosphere ayantes le but de composer artificiellement la dolomie n7jont pas encore réussi. Pourtant il vy a parmi les observations faites en plein air, gui nous renseigne sur la possibilité, gue les cristaux de dolomie se forment a la température ordinaire en apparence aussi directement, méme c"est MOITESSIERS gui assure gue la dolomie se détache dans les eaux minérales acidules de LAMALovu, TERREIL raconte, gue la dolomie se détacha pendant la durée du transport dans les eaux thermales transportées a Paris da cőté de la Mer Morte. Si nous opposons les postérieurs aux échecs des expérimentations chimigues, nous arrivrons a la conséguence suivante: aux cas postérieurs fonctionnajent aussi de tels facteurs gul navalent pas coopéré dans les expérimentations. En conséguance nous devons établir premiérement ces facteurs et puis il faut les appliguer a nos expérimen- tations gui auront le but de réaliser la synthése de la dolomie. Je pense gue la possibilité de la solution de cette guestion s"y trouve: la magnésite (le MgCO.) comme rhomboédre anhydre ne peut pas étre en éguilibre avec sa solution agueuse gulau dessus de100?7 etles forces moléculai- res, — au cas de la simple distillation, — sontsi moain d r e s, gufelles ne peuvent ! (Jonférence faite a la séance du 5 juin 1912 du Magyarhoni Földtani Társulat et a la séánce du mois février 1913. de la section chimigue et minéralogigue du Királyi Magyar Természettudományi Társulat. : La. premiére communication a paru dans le Földtani Közlöny de cette année. (p. 136—145.) : Wills Jahrber. d. Chemie 1866— 1870. 4 Bull. Soc. Geol. (2) 23. 570. (1866.) CONTRIBUTIONS Á LA THÉORIE DE T.A FORMATION DE LA DOLOMIE. 521 pas produire la eristallisation, ou une composition complexe. Cest pourguoi guil faut coopérer dans la formation de la dolomie des facteurs, gui font possible la formation de la magnésie anhydre, et rhomboédrigue aussi a la température basse. S711 réussit de séparer du MgCO, en la forme de rhomboédre aussi a la tem- pérature moins élevée, ou d"une maniére guelcongue du Ca et du Mg joindre dans une molécule commune et cette molécule complexe nous reussit de transformer en Carbonate rhomboeédre sans fente, alors nous avons résolu Vaffiaire de la eri- stallisation coéfficiente du CaCO, et MgCO; et si ces conditions peuvent coopérer aussi a la nature — la guestion de la formation de la dolomie (au moins encore dans une partie) est résolue. D/aprés la station d-/aujourd"hui de la chimie théorigue nous pouvons com- pter sur leffet des facteurs suivantes : 1. Sur la réaction ou sur la pression osmotigue de lorgane de la eristalli- sation, comme dehydralisateur, gui force du MgCO, de se séparer en la forme an- hydrigue. 2. Sur un ralentissement fort de la réaction, parce gue d"aprés Vhypothése de OsTWALD-FRANKENHEIM le temps présent n7est pas dans lénergie le plus pauvre Calcium stabil se séparera mais plus tőt la formation la plus riche dans Vénergie, gui secondairement, dans la consécution de la contenance de Vénergte, a travers des autres formations se transfigure en Calcium. Les rapports sont pareils aussi chez les magnésium-carbonates, parce gue les eristaux se séparent de la modifi- cation, gui nous rappele a cVateritb premiérement précipité. Lunion moléculaire des modifications, gui sont plus riches en énereie, par conséguence elles ont plus de foree réactive, est plus vraisemblable. 3. Sur Veffet de guelgue agent minéralisateur, gui le Ua et Mg fait unir dans une molécule commune, gui se transformirait secondairment en bicarbonate, 4. Sur Veffet de la grande pression de lextérieur, en tant guil est possible gue pour la composition moléculaire de deux carbonates respectivement pour le mélange en se eristallisant il est nécessaire une certaine minime pression, pareille a la pression critigue. Ja Vt ercih emelhésa we e mTes expérimentationsv, Veffet CoOmcoUura nt dem deux pre miers facteurs: 1. Veffet dehydraté Vorgane de la réaction et a la fois de la pression osmotigue de leffet d" un ummense ralen- tissement du cours. Je suis parvenu a mon but au (JE Ü zúlát (a ( tk ; MCI, moyen de lVarrangement expérimental suivant : Je place dans un eylindre de glace dont la hauteur est de 20 cm, le diamétre 15 em, les parois sont épaisses et les bords polies, et gue je remplie du CO,, deux 4390e illustration. Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 35 599 RODOLPHE BALLÓ verres Aa bouillir, Dun a la contenance de 100 cm, Vautre 150 ecm?. Lun des verres contient de la solution du Ca CI, et MgC1l,, Vautre du Na.CO,. Aprés le placement des verres j ai fait couler par un tuyau mince de caou- techouc dans le eylindre de verre de la solution du NaCl saturée de C0,, jusgu"a ce gue cette solution avait caché les verres a peu prés plus djun cm. Avec une précaution nécessaire il réussie gue la solution du NaCl se met par couches sur les réagents sans guelle se trouble. Si la solution du NaCl était trés concentréeé, oü Si ce mol gui voulais le ra- lentissement de la réaction, je ma servi la disposition représentée par lesguisse No. 44. ; Jai renfermé hermétiguement lespace de la réaction a !aide dune plague de glace, gujon presse sur le bord du cylindre graissé préalablement. Ce nest gue dans guelgues jours, guand on peut observer un peu d-opa- lescense et puis Von observe audessus dec ontenant du carbonate guelgues mou- vements troubles. Ceci ne vient pas c"est possible aussi, et cjest seulement dans guelgues semaines guand on peut découvrir le miroitement des petits cristaux décharges sur les parois des petits vases. Cest sur, gue la décomposition réciprogue ne se repose pas, au ocintraire elle se passe avec la lenteur espérée. Par la diffusion se passe la suivante décomposition réciprogue. CaCl,-- MgCI,3-2Na.00,1-H.O - (CaCo091-MgCO,1-HO) --4 NacI, dont la perfection me réussit de proroger pendant plusieurs (15) mois jusgula ce gue léguilibre complet fusse arrivé. Cette disposition, ce procédé a aussi un autre avantage: j al gagné par une seule expérlence des produits des hné" : rapports de la concentration les plus ——— (I Hidd ELTE différents dans les matiéres des petits ee teak iát ő vases contenants du CaCl,7- MgCl, et du Na:00,, ainsi gue dans la matiére de. Vespace réactif étant entre les deux vases. ehe) Cest pourguoi gue jaie collec- tionné les liguides comme les phases cristallisées a part un de Vautre, signés 447m illustration. séparément la matiére du vase : 48 a li m, kediffusib, carbonig u e. Les expériences ont été faites a la température de 18—207, la température restait en dedans de 1—2" constant. D/ordinaire j7ai placé dans le vase carbonigue 29 eg du Na,CO, eristallisés, dans le vase salin de la solution du 1 CaCl, -- 3 MgCl, MgcCI, éguivalent. [/organe diffusif ne contenait pas du NaCl pur, mais elle y avait aussi de la matiére gui aide de se faire la belle eristallisation ((H4.N)a 504) et gui assure Végalité de la réaction (KHCO, ) , ultérieurement j/y ai donné une certaine guan- tité du MgCI,, gui reste dans la solution aprés le commencement de Véguilibre CONTRIBUTIONS Á LA THÉORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 523 pour gue la proportion du CaCI, et MgCI, ne soit pas trés poussée pendant le cours de la réaction. Jai ouvert des expériences dans 1"5—15 mois, le temps différent pour gue je puisse examiner les eristaux gul se sont séparés dans la condition différente de la réaction. On juge la réaction d"étre avancée en observant la différence de la synthése des fases coulantes des espaces de la réaction. J"ai regret gue je ny puisse pas traiter de toutes mes expérlences avec détail, les données de Vanalyse se trouvent dans le texte hongroIs. Je dois un particulier remerciement á M. Lovis JuGovics, docteur es sci- ences, assistant a 1 Université de Budapest, gui a bien voulu faire Vétude sur les substances eristallimes. hő 1 .xpérience. L/organe diffusif contenant 2494 d u NaCl. Léguilibrenest pas encore commencé au bout de deux mois. II se détachérent dans le vase carbonigue : 1. le Gayv-Lussir contenant du Mg. (588 Ca : 1 Mg). 29. dans le vase diffusif et salin: des eristaux de calcite (2R) 2 3 mm de longueur contenants 1694 du MgCO.. tej /Oo ív 3 dme expérience. [L/organe diffusif contenant 67999 d u NaCI. Léguilibre fut prés de se commencer aprés 10:5 mos. Les petites ampoules (15 mm) dans le vase carbonigue contiennent du NESGUEHONIT et du Mg carbonate basigue. La poudre eristalline du vase diffusit est du calcite contenant 28994 du MgCO,, et celle du salin est aussi du calcite contenant 0-4994 du MgCO,. 3me expérience. [/organe diffusif contenant 894 du NaCl. Aprés 175 mois Véguilibre ne fut méme pas en próche. La contenance du v. carbonigue est un mélance du GaY-Lussir et NESGUEHONIT. Le résultat dans le v. diffusif comme dans le v. salin : calcite contenant du Mg. En comparant des matieres du v. carbonigue de a estet 985 u EXE rience, nous voyons gue dans la matiére de la deuxiéme expérience durant 10 mols se formait NESOVEHONIT et dans lamatiére de la premiére et trolis1eme expérience dont la durée était disproportionnellement plus bréve se formait un composé com- plex contenant du Na,0O,. Ainsi il est évident guJau commencement de la réaction conformément a la beaucoup plus grande concentration du Na,.(C0s se forme du GaY-Lussir, dont le Na,CO, se décharge. 497 exgpérience. [/organe diffusif contenant 107699 du Na CI. Léguti libre a failli de commencer aprés 11 mois passés. Le résultat eristallin de toutes les trois espaces de la réaction est un mélange du NEsovEHowrr détaché en la forme sphéroidale 45—1 mm et du Mg carbonate basigue. 5me exgpérience. [L/organe diffusif contenant 117459 du Na CI. Légu 1- Ja? 524 RODOLPHE BALLO libre a failli de commencer déjá apres 3 mois. La poudre trés fine (20—30 4) est un mélange de calcite et Mg carbonate basigue sur toutes les trois espaces de la réaction. 6"e expérience. L/organe diffusif contenant 183099 du NaCl. L/ég ui libre na pas encore commencé aprés 3 5 moIs. La matiére mouvante du v. carbonigue est un composé complex contenant 670494 du CI. On trouve le mélange des petites sphéres détachées de ceci et du v. salin dans le v. diffusif. Les petites sphéres du vase salin contiennent 170994 du MgCos et du CaCOo, á la modification Vaterit. i "me egpérience. L/organe diffusif contenant 275094 "d Na OLe MT érgrunis libre na pas encore commencé aprés 25 mois. Contradietoirement d lexpérience antérieure il sjy décharge sur les murs des vases une matiére cristalline trés bien collante, gui est dans le v. carbonigue du Mg carbonate basigue et dans le v. salin du Vatertt. Nous pouvons arreter les résultats des expérience faites: La priossvon Osmotáúe! dés Var SS Ot aromás tomát le plus concentrée du NaCl nest pas suffisante pour faire la déhydratation du Magnésium ccarbonate len tement précipité par la diíifusson. Ainsi il ny est pas provenu Mg carbonate anhydre, au contraire nous avons recu du Mg carbonate basigue, respectivement du Mg carbonate hydraté avec leguel le CaC0, se. formant dans une modification saib ae par le ralentissement consgsidérable de la réaction, étamt premiérement en eiífet riche en énergie, ne sunie pas. [a solútton des ogs Gon em amatos EA pláutsaa tdketktes éguilibre la calcite contenante du MgCO;. Ua calcite contientileszMgt0 edháam s mes S TOMÉ EÜTOKS solide"- dont la guantitérme pieut:pas etet Matés sdtesssós 91 [eg irapporTt a udie "erom ee nt tat ar0i na zdés B TT GKt ACER se détache plus de Mg, celui se détache comme une extra fase séparément. Ces principes réndent sur Ihypothése, gujá la tem- pératüre "ordíin air os (ASE ZOS ie SZOB AS TD B ession dune atmosphére la calcite et la magnésiíte ne sont pas isomorphes, 3 cause decela il ne peuvent pas se méler en. Be cristalliganteos. Les ceristaux homogönes de calcité posgsódent leurs contenances du MgCO, dans une forme de la solus ton s olmide ID"e mMastitut chimigue de VUniversité de Budapest. ÜBER DIE OUANTITATIVE BESTIMMUNG DES MANGANS IM BODEN. Von Dr. BÉLA von HORVvÁTH.! Die Literatur enthált nur spárliche Angaben über den Mangangehalt der. Bőden und auch die Analysendaten veranschaulichen denselben nur selten, ob- gleich in allen Bodenarten oder doch in der Mehrzahl derselben die Anwesenheit des Mangans vorauszusetzen ist. Die Richtigkeit dieser Annahme wird meiner Ansicht nach durch die Tatsache gerechtfertiet, dab die Gesteime — als deren Zersetzungsprodukte die Bőden im allgemeinen anzusehen sind — gröbtenteils manganhaltig sind, und wird auch durch die Untersuchungen von JADIN und ASTRUC? bezüglich des Mangangchaltes der Pflanzen bekráltigt. Diese Forscher konnten in 80, 832 verschiedenen Familien angehörigen Pflanzenarten einen ge- ringeren oder grösseren Mangangehalt feststellen. Sehlheblich erhellt dies auch aus meinen untenstehend mitgeteilten kolorimetrisehen Bestimmungen, nach welchen die bisher untersuchten zirka 50 Bodenproben ausnahmslos mangan- haltig sind, und zwar einen zwischen 0,083 bis 0.089 wechselnden, in Salzsáure löslichen Mangangehalt besitzen. Die Tatsache, dab der Mangangehalt des Bodens nur in wenigen Analysendaten veranschaulicht wird, ist dem Umstande zuzu- schreiben, dab die zur guantitativen Bestimmung des Mangans gebráuchlichen Methoden der Bodenanalyse — das Ammoniak- und Azetatverfahren — sehr umstándlich und wenig verlásslich sind, ferner, dab der Mangangehalt des Bodens sehr gering ist, und demselben für den Stoffwechsel der Pflanzen bisher keine Bedeutung zugeschrieben wurde. Die Bodenanalytiker sehen demnach zumeist von der guantitativen Bestimmung des Mangans in demselben ab. Über die beiden erwáhnten Methoden sind auch in den analytisehen Hand- büchern keine günstigen Kritiken anzutreffen. Nach Jawwxascn? sind dieselben nur selten verlaBlich, nach TREapwEcré lassen sich nur bei grobBer Übung genaue Resultate erzielen, nach HILLEBRANDS liefern dieselben überhaupt keine exakten Ergebnisse. Der Zweck meiner vorliegenden Arbeit ist die Beurteilung der Verlásslich- keit der zur guantitativen Bestimmung des Mangans im Boden gebráuchlichen 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 7. Januar 1914. 2? Journ. Pharm. Chim. 1913, S. 155. 3 Leitfaden der Gewichtsanalyse 1897, S. 59. 1 Ouantitative Analyse 1911, S. 127. 5 Analyse der Silikat- und Karbonatgesteine. 1910, S. 97. 526 Dr BÉLA V. HORVÁTH Methoden und die Ausarbeitung eines Verfahrens, mit dessen Hilfe die Menge des Mangans verháltnismáBig schnell und genau ermittelt werden kann. Nachstehend teile ich vor allem die Ergebnisse meiner auf das Ammoniak- und Azetatverfahren bezüglichen Untersuchungen mit. Das Wesen ds Ammoniakverfahrens besteht darin, dab das Bisen und Aluminium bei Anwesenheit überschüssigen Chlorammoniums durch Ammoniak abgeschieden werden, und da6 das Mangan im Filtrat durch Brom oder Wasserstoffsuperoxyd bestimmt wird. Nach diesem Verfahren wird dem salzsauren Auszug des Bodens behufs Abscheidung des Hisens, Aluminiums, Titans und Phosphors eine übersehüssige Menge Chlorammonium und Ammoniak zugesetzt und das Ganze auf dem Wasserbade so lange erwármt, bis der Ammo- niakgeruch der Lösung gönzlich verschwindet. Sodann wird der Niederschlag mit heiBbem Wasser gut ausgewaschen, und das Filtrat eingedampiít. Von dem eventuell nachtráglich ausgeschiedenen Niederschlag wird die Lösung abermals abfiltriert und die Niederschláge werden vereimigt. Die Bestimmung des Man- sans erfolet sodann im Filtrat, und zwar so, dab dasselbe mit Ammoniak bis zur sehwach alkalisehen Reaktion versetzt und so viel Bromwasser zugegeben wird, dab die Lösung eine braune Fárbunge annimmt. Die Lösung wird sodann eine Stunde auf dem Wasserbade erwármt, wonach das Mangan sich als Mangandioxyd- hydrat Mn0O,. H,O abscheidet. Aus keimmem der fünf von mir untersuchten Boden- auszüge hatte sich jedoch Mangan ausgeschieden, trotzdem sámtliche mangan- haltig waren. Der Grund hierfür liegt meimer Ansicht nach darin, dab ein grobBer Teil des Mangans sehon mit dem Eisen und Aluminium in Niederschlag gegangen, der übrige Teil desselben zwar in das Filtrat übergegangen ist, jedoch in einer sehr geringen Mencge, welche der oben genannten Bromreaktion gegenüber unter der Emptfindlichkeitsgrenze blieb. Zur Bestimmung des Mangans, welches sich dem Hisen- und Aluminiumniedersechlag beigemisecht hatte, löste ich die Nieder- sehláge im verdünnter Scehwefelsüure und stellte den Mangangehalt der Lösungen auf kolorimetrisehem Wege fest. Meine diesbezügliehen Analysendaten sind in der ersten Tabelle enthalten. Tabelle 1. J 0 1 ( Mn.Gehalt des Nieder- Mn-Gehalt des Filtrates d Angewandt j sehlages, auf kolori- MÖRLEBZÉV A KS z ! Ma ! metrischem Wege ermittelt berechnet Pé] ] . e. kát mezei TS ez lt sz De] j ; (mit Br ] zi ; I ; 1. in 09 der : 84 veg nr ! I d ! mM I angew. Menge in g ] in 9 1 0,001220 1! 0.001147 94,00 4 0,000073 6,00 9 0,0013:6 0,001303 94.01 HZDS a 0OGODSA 5.99 3 0.000686 0,000543 SZÓBAN Elé 0,000143 16,77 4. 0,001347 . ! —0.000694 5152 h 2 0,000653 48.48 az! É 4] 5 0,001430. — 0,000293 20.48 I 0,001137 79,52 Auf Grund dieser Ergebnisse ist also das Ammoniakverfahren in der oben beschriebenen Form zur Bestimmung des Mangangehaltes von Bodenauszügen ÜBER DIE OUANTITATIVE BESTIMMUNG: DES MANGANS IM BODEN. 527. nicht zu gebrauchen, da sich sie Menge des Mangans mit dieser Methode nicht genau bestimmen lábt. Der Grund dieser ungünstigen hkesultate liegt darin, dab sich bei der Ab- seheidung des Bisens und Aluminiums durch Ammoniak, dem reversiblen Pro- zesze MnCl,-H2NH.OH £ Mn(0H),-H2NH,CI entsprechend, das Mangan teilweise, eventuell gánzlich, ausscheidet, und zwar nach dem Gesetze der Massenwirkung in um so grösserer Menge, je weniger Ammo- niumsalz das Reaktionsgemiseh enthált und in um so geringerer Menge, je mehr Ammoniumsalz vorhanden ist. Wenn wir auch für den ÜbersehuB des Ammonium- salzes sorgen, so geht die Reaktion in dem viele Bestandteile enthaltenden Boden- auszug im Sinne des unteren Pfeiles dennoch nicht so elatt vor sich, wie es theo- retisch zu erwarten wáre. Bin weiterer Nachteil entsteht dadureh, dab sich in der ammoniumchloridhaltigen Lösung, wenn sie lángere Zeit an der Luft steht, durch Oxydation sehwer lösliehes, dunkelbraunes Manganihydroxyd bildet, welches sowohl in Ammoniak, als auch in Ammoniumchlorid unlöslieh ist. Im das PFiltrat geht folglich zumeist eim so geringes Ouantum des Mangans über, dab es sich durch Brom oder Wasserstoffsuperoxyd schon nicht mehr nachweisen lábt. Aut Grund des Gesagten ist es also leicht erklárlhch; dab die versehiedenen Analytiker, die bei ihren Bodenanalysen das Mangan in dem Filtrat bestimmen wollten, gewöhnlich keinen oder eimen ungenauen Mangangehalt fanden. Im weiteren Verlaufe der Analyse bleibt das Mangan entweder in der Lö- sung, oder miseht sich den IKalzium- und Magnesiaumniedersehlágen bei und beeintráchtigt den Wert derselben, wie dies aus den Resultaten meimer in der Ta- belle 2 mitgeteilten Versuche erhellt. Die in den horizontalen Rubriken 1—3 angeführten Versuche wurden mit dem Filtrat des Hisen- und Aluminiamnieder- schlages der in den kubriken 1—3 der Tabelle 1 beschriebenen Bodenlösungen durchgeführt; die Versuche der hubriken 4—6 hingegen mit solchen Proben, bei welchen das Mangan in der vom Bisen- und Aluminiumniedersehlag abfiltrierten manganbaltigen Lösung mit Brom eleichfalls nicht nachzuweisen war. Tabelle 2. (OD zepül des ! Der Niederschlag / Prozente des ur- ( Dasim Filtrate nach sz) SAIZGAUTÉN 1 d. ését j sprünglichen Mn 1 Abscheidung des Ca 2 2 ! Auszugs ent-I (40 Mo. PO Gehaltes, bei- [ und Mg zurück- Ede Halten lén BELA gemisecht dem. gebliebene Mn e. Vega (I —— 2 e e EST Ti ! Tent — IZ in g I! enthált Mn in g CaO ] Mg, 50 in [ in 9 1. 0,001220 ! 0,000008 — 0,000038! 0.66 3.12. 0,000027 . 3698 2 0,001386 1 0,000007 0,900029 ) 0.51 210 0,000050 60.24 3. 0,000686 ( 0.000032 0,000091/ 4.67 13.27 — 10,000020 — 13.99 4 — ( 0,000780 1! 0,000031 7 0,000073/ 3.97 GYED Te a tl anzaz — iimehtnacb- a c ] 5 0,000596. e eisban , 0000050 0 SÓ jie Ses ss 0,001325 nicht nachweisbar J 0 w 0 Ai sz 598 D: BÉLA V. HORVÁTH. Aus den Daten der Tabelle ist ersichtlich, dab sich dem Magnesiumnieder- schlage immer ein grösseres Ouantum des Mangans beimischt als dem Kalzium- niederschlage. Das gleiche konstatierte auch STEIGER bei der Analyse von 8 Kalk- steinen. Nach diesen von HILLEBRAND! mitgeteilten Ergebnissen hatten sich 0—22:599 des ursprüngliehen Mangangehaltes mit dem Kalziumniederschlage, 0—76-79, hingegen mit dem 6 Magnesiumammoniumphosphat ausgeschieden. Bei den námlichen Kalksteinen scehwankte das dem Hisen-Aluminiumniederschlag beigemisehte Mangan zwischen 5"6—10094 des ursprüngliehen Mangangehaltes, welcher Wert jedoch von STBIGER nicht experimentell, sondern aus der Differenz des gesamten und des dem Kalziumoxyd, respektive dem Magnesiumphosphat, beigemisehten Mangans berechnet wurde. Der experimentell bestimmte Wert wáre jedoch um jene Manganmenge geringer gewesen, welche miceht mit dem Kalziam und Magnesium gefállt wurde, sondern in der Lösung verblieb. Den Mangangehalt des Bodens bestimmte ich auch mit Hilfe des Azetat- verfahrens, dessen Wesen darin besteht, da$ Bisen und Aluminium mit essigsaurem Natron abgeschieden, und das Mangan im Filtrat mit Brom, Chlor oder Wasser- stoffsuperoxyd bestimmt wird. Da das Azetatverfahren von GszopRrc und KÖNIG auf zweierlei Art beschrieben wird, versuchte ich beide Methoden, welche nur geringe Abweichungen zeigen, und gelangte zu folgenden Resultaten : Nach dem Verfahren von GxpRorc? versetzte ich den salzsauren Auszug des Bodens mit kohlensaurem Natron bis zur schwach alkalischen Reaktion, wonach die Lösung aufgekocht und sodann mit Essigsüure schwach angesünert wurde. Nach Zugabe überschübigen essigsauren Natrons verdünnte ich die Lösung mit der doppelten Menge heiBen Wassers und kochte dieselbe über einer (Gasiampe auf. Nach eimmem Kochen in der Dauer von zwei Minuten, nachdem sich der gebil- dete Niederschlag abgesetzt, und sich die darüber stehende FlüBigkeit entfárbt hatte, wurde die Lösung filtriert. Der Niederschlag wurde sodann mit etwas essig- saures Natron enthaltendem, heibem Wasser gut ausgewaschen. Das Filtrat wurde eingedampít und vom eventuell nachtráglich abgeschiedenen Niederschlag abermals abfiltriert und letzterer dem früheren zugegeben. Zur Bestimmung des Mangans wurde dem Filtrat Bromwasser bis zur Braunfárbung zugegossen, und die FlübBigkeit hernach auf dem Wasserbade so lange erwármt, bis sie sich voll- stándig entfáörbte und das Mangandioxydhydrat als bráunlichsehwarzer flockiger Niederschlag abgeschieden wurde. Der Niederschlag wurde nach dem Absetzen filtriert und mit heibem Wasser ausgewaschen. Um die vollstándige Abscheidung des Mancgans zu sichern, wurde zu der abfiltrierten Lösung abermals Bromwasser zugegeben, und das Reaktionsgemisech erwármt. Der entstandene Niederschlag wurde im Platintiegel geglüht. Zwecks Befreiung des ausgeglühten Niederschlages von den vielen Verunreinigungen wurde derselbe mit verdünnter Salzsáure beinahe bis zur Trockene eingedampft. Das Reaktionsgemisch wurde sodann in ein Becher- glas übergespült und mit kohlensaurem Ammoniak gesüáttigt. Nach 12-stündigem Stehen an einem warmen Orte wurde das ausgeschiedene kohlensaure Mangan 1 ]oc. cit. S. 115. 2? Földtani Közlöny (Geologische Mitteilungen) 1912, S. 534. ÜBER DIE OUANTITATIVE BESTIMMUNG DES MANGANS IM BODEN. 529 abfiltriert, mit heiBem Wasser ausgewaschen, im Platintiegel geglüht und als Mn.04 gewogen. Überdies bestimmte ich auch den Mangangehalt des Wisen- und Aluminiumniedersehlages, um feststellen zu können, ob tatsáchlich das gesamte Mangan in das Filtrat übergegangen war oder nicht. Zu diesem Zwecke löste ich den Niederschlag in verdünnter Sehwefelsáure und bestimmte das Mangan aut kolorimetrisehem Wege. Die hierbei gewonnenen Resultate sind in der ersten Versuchsreihe der Tabelle 8 enthalten. Nach KöwvriG si Azetatverfahren wurde der salzsaure Bodenauszug mit kleinen kohlensauren Natrons vorsichtig übersáttigt, bis sich eine schwache Trü- bung zeigte. Diese Trübung wurde in wenig Salzsáure gelöst, und mit überschüs- sigem essigsaurem Natron versetzt, mit ungefáhr dem 6-fachen an heibem Wasser verdünnt, 1—2 Minuten über freier Flamme gekocht und bis zum Absetzen des Niederschlags stehen gelassen. Die weiteren Operationen, welche mit dem Ver- fahren GEpRorc s übereinstummen, wurden wie oben ausgeführt, mit dem Unter- schiede, daB ich das Mangan nicht mit Brom, sondern bei 60—70" C. mit Chlorgas abschied. Die gewonnenen hesultate sind in der zweiten und dritten Versuchsreihe der Tabelle 83 enthalten. Tabelle 3. § J Mn-gehalt . — Der aus dem Filtrat a ] A FZNEZTA TÓT — I gewonnene Mn-Niederschlag rö es j 5 ; a 7 aa E Nióderáskiases; METRO ergab auf SELLERS : a s [ kolorimetriseh E ZSzÉNÉE S. s Hjsge bestimmt J Mn Verunreinigung sz kez za ű 4. ! - j BE ——— —— § zat 2 zz I] d B FA si o 8 8 ESETE 888. Bzré E BSZ a 2 3 9 s $ de Sol . lagao[ . agsol . a§zam o j [azo ; 9azg nag 9 ua ha I 98)" ÉSzőj 7" JESBE[ 7" JÉSBE 7" JÉSBA s [1] s 3 Ras HI Bam S mi Has E Rn S sa al s ÉS ege enis Eekő MEGSE 43] A I z a a ! (0,0073) (429,4) j " (0,0058) : (386,66) 1 " Gedroic 0,00001! 059 ( 00055 3235 10,0015 ! 88.24! 0,0040 " 266,66 ! 2 König ! 0,0017 10,0001 ! 5,82 [/ 0,0018 " 105,8870,0008 ! 47,06 0,0010 ) 55,55 3 "König Spur ) Spur [0,0029 170,59/0,0017 /100,00 / 0,0012 Sz) ! perya l Die Zahhlen dieser Tabelle beweisen, dass die gesamte Manganmeng- weder nach dem GxpRorc"schen, noch nach dem KöviG"schen Verfahren gánze lich in das Filtrat übergeht, sondern zum Teil mit dem Eisen-Aluminium-Nieder- schlag abgeschieden wird. Der Grund hiefür liegt darin, dab das Ferriazetat, welches sich nach der reversiblen Gleichung: Fe(CH, CO0),-2 H.O 7 Fe (OH), (CH, C00) 3-2 CH, COOH 1 KöviG. Die Untersuchung landwirtschaftlich und gewerblich wichtiger Stoffe. IV. Auflage 1911, 5. 31. 580 Dr BÉLA V. HORVÁTH bildet, in der wásserigen Lösung bei Erhöhung der Temperatur eine zunehmende hydrolytische Zersetzung erleidet, welche schon unter dem Siedepunkt des Wassers ihr Maximum erreicht, indem sich das Ferriazetat vollkommen ausscheidet, und zwar als basisches Ferriazetat, welches in verdünnten scehwachen Sáuren unlöslich ist. Je mehr basisches Ferriazetat sich jedoch im Simne obiger Gleichung abscheidet, um so mehr Essigsáure entsteht auch egleichzeitig, wodurch die saure Reaktion der Lösung zunimmt. Wenn also nicht für die Beimischung einer hinreichenden Menge von Azetat-lonen zum Reaktionsgemiseh gesorgt wird, um nach den Regeln der elektrolytisehen Dissoziation die Zersetzung der sich bildenden Essigsáure herabzusetzen, so erfolgt die Reaktion in der sauren Lösung im Sinne des unteren Pfeiles der obigen Gleichung, das EBisen wird folglieh nicht vollkommen abge- schieden, sondern geht teilweise in das Filtrat über. Wenn hingegen der Lösung ein solches Ouantum Azetat beigegeben wird, dab die Abscheidung des Hisens mögliehst vollkommen sei, dann wird die Konzentration der H-Ionen dermabBen herabgesetzt, dab auch die Ausscheidung des Mangans möglieh wird, da das Mangandioxydhydrat im stark verdünnten schwachen Sáuren nicht mehr löslich ist. Mit anderen Worten, die Lösung darf weder stark noch schwach sauer rea- gieren. Da es sich jedoch schwer treifen lábt, dab die Lösung weder stark, noch sehr schwach sauer reagiert,! sondern zwischen diesen Grenzen verbleibt, kann sich ein Teil des Mangans, welcher zwar erheblich geringer ist wie beim Ammoniak- verfahren, sehr leicht mit dem KEHisen-Aluminium gleichzeitig abscheiden. Sollte es auch gelingen, das gesamte Mangan in das PFiltrat zu übertragen, so wird das in letzterem gravimetriseh bestimmte Manganguantum erheblich gröber sem, als der tatsáchliche Mangangehalt, weil das mit Brom oder Chlor abgeschiedene Mangandioxydhydrat immer eine gröBere oder geringere Menge von Kalium, Natrium, ferner Kalziam und Magnesium enthált, ja sogar Zink, Nickel, Kobalt und Kupfer, wenn diese im Versuchsmaterial zugegen sind. Die Abscheidung durch Brom oder Chlor liefert also keimen reinen Manganniederschlag, da selbst ein wiederholtes Lösen und Abscheiden des Mangans, wie aus obigen Angaben er- sichtlich, kein Manganoxyduloxyd von zufriedenstellender Remheit ergibt. (Grenaue Resultate laBen sich also auch mit dem Azetatverfahren nicht erzielen. In neuerer Zeit bestimmt SrRrraR? den Mangangehalt des Bodens auf titri- metrisehem Wege. Seine Methode beruht darauf, dab er das Mangan im salpeter- saurer Lösung mit Wismutsuperoxyd zú Permangansüáure oxydiert, die rosafar- bige Lösung mit überschüssigem normalem WaBerstofisuperoxyd entfárbt und den Übersechuss des letzteren mit Permanganat bestimmt. Dieses Verfahren ist ebenfalls langwierig, und der VerfabBer selbst sieht sich zum Bekenntnis genötigt, dab sein Verfahren bei Boden mit geringem Mangangehalt unmittelbar nicht verwendbar ist. Da ich mich also auf Grund meiner Untersuchungen davon überzeugte, dab die gravimetrisehen Verfahren bei gerincem Mangangehalt keine verlásslichen 1 Verel. Mirrascr: Über die Genauigkeit der Azetatmethode bei der Trennung von Eisen und Mangan. Zeitschrift für analytische Chemie 42, 492 (1903.). : Zeitschrift für analytisehe Chemie 52, 337 (1913). ÜBER DIE OUANTITATIVE BESTIMMUNG DES MANGANS IM BODEN. 5831 Resultate liefern, und die titrimetriscehe Methode SrRrirag 8 auch nicht immer unmittelbar anzuwenden ist, erkannte ich den kolometrisehen Weg als den zweckmáBigsten zur Bestunmung des Mangangehaltes mm Boden. Als Grundlage der anzuwendenden Methode erbot sich jene zuerst von MARSCHALL! besechriebene, sehr empfindliche heaktion, beziehunesweise Methode zur Bestimmune des Mangans, nach welcher sich das Mangan mit einem stark oxydierenden Mittel, zum Beispiel Ammoniumpersulfat, im Sinne der Gleichung : 92Mn$0,7-5(NH.5520s-H8H, 0—5 (NH); 50,--TH, 50,74-2 H MN 0, zu Permangansáure oxydiert, deren Konzentration sich sodann durch Vergleichen mit einer Permanganatlösung von bekannter Stárke auf kolorimetrisehem Wege leicht bestummen lásst. Auf dieser Reaktion beruhen die zur Bestimmung des Mangans in den Mineralien,? ferner nach dem Haasjschen? Verfahren im Wasser und nach dem BERrTRAxD"schen$t Verfahren in organischen Substanzen gebráuchlichen kolorimetrisehen Methoden. Die Reaktion verláuft jedoch im Sinne obiger Gleichung nur dann elatt, wenn 1. die Konzentration des anwesenden Mangans ziemlich gering ist, 2. ein Katalysator, zam Beispiel Silbernitrat , respektive Silberionen, zugegen ist, 8. ferner das Medium cehlorfrei ist, 4. keine Sulfate und 5. keine organischen Stoffe enthált. Damit sich die Reaktion praktisch verwerten lásst, mub sie 6. bei höherer als bei Zimmertemperatur verlaufen. Erstens bleibt námlich die guantitative Oxydation des Mangans zu Per- mangansáure bei (regenwart eines grösseren Manganguantums aus, da die ent- standene Mangansáure mit den überflüssigen Manganosalzen, in welcher. Form das Mangan im Boden zumeist enthalten ist, in Reaktion tritt, wobei sich im Sinne der Gleichung 3 Mn 50,7-2 HMn 0,3-2 H.0—5 Mn 0,7-3 H,SO, auch ein Mangandioxydniederschlag bildet, welcher als soleher mit dem kolorimet- riscehem Verfahren unmittelbar nicht bestimmt werden kann. Meine Versuche ergaben, dab sich 07025 g Mangan in 10 ccm Lösung noch bestimmen lassen, ein gröberes Ouantum in 10 cem Lösung jedoch nicht mehr genau bestimmt werden kann. Wenn jedoch die höher konzentrierte Lösung mit destilliertem Wasser verdünnt wird, lásst sich der Mangangehalt bestimmen, wie dies aus den Resul- taten der Tabelle 4 ersichtlich ist. ! Chemical News 83, 76 (1901); Zeitschrift für analytische Chemie 43, 2 (1904)- " H. E. WALTERS. Chemical News 84, 239; Zeitschrift für analytisc Chemie 43, 655 (1904). : Zeitschrift für Untersuchung der Nahrungs- und GenuBmittel 25, 392 (1913). : Bul. de la Soc. Chim. de France (4) 9, 361— 70. 582 : D: BÉLA V. HORVÁTH Tabelle 4. és ! ÖS er Bi Mn-agoe 3 led a "3 ! Lösung 3 In SEB Cörzoa e egér eme ellés tág 7 kül Als Niederschlag látá s Lösung / ausgeschiedenes Mn olte j cem J in g Jin 9 ] in g hin 99] in g in 99 E ámára E — s T EBET T mm s -— E Vis oztatgóai 012 ( 004141 34,55 [ 0.007845 6! 6545 9! 50 0,024 ( 0,004299 ! 35.87 ) 0,007687 ! 64,13 34 MTSSKOONEÚ 110012 ! 0,004320 "! 36.04 [ 0,007666 ! 6396 I! ki 0/0986 AEK Mats ! 4 I 250 -f 0,0048 0,004767 ] 37,77 ( 0,007219 60,23 5 500 ! 0,0024 0,011787 ] 9834 0,000199 1,66 6 Ű 1000 00012 0,011932 ) 99.55 [ :0,040054 ! 045 ) Il ] Da ich jedoch bei meinen Bodenanalysen das Mangan immer in 100 cem des salzsauren Auszugs bestimmt habe, welche 2 g Boden entsprechen, fand ich bisher noch in keinem Boden einen so hohen Mangangehalt, wonach es wahrschein- heh erscheimt, dab sich die erwáhnten ungünstigen Verháltnisse dei der Analyse solcher Bodenmengen nicht bemerkbar machen. Die geringste Manganmenge, welche sich auf kolorimetrisehem Wege noch bestimmen lábBt, ist nach meinen Versuchen 0-70000033 g Mn im 100 cem Lösung. Damit sich das Mangan zu Permangansáure oxydiere, ist es zweitens not- wendig, dab die Reaktion in (regenwart eines Katalysators, zum Beispiel Silber- nitrat, respektive Silberionen, vor sich gehe, weil sonst die gröbte Menge des Man- gans m Sinne der Gleichung Mn 50.1-(NHo? S2 084-3 HO—(NH,)a 50,7-2 H, 50,74-H, Mn 05 als manganige Süáure, respektive da letztere im Sinne der Gleichung H, Mn 0,—H,07-Mn 0, zersetzlich ist, als Mangandioxyd abgeschieden wird, in welchem Falle die kolori- metrische Bestimmung nicht durchführbar wáre. Nach meinen Versuchen geht jedoch diese Reaktion nicht immer in der Weise vor sich, wie dies zum Beispiel TREaApwELnL! beschreibt, sondern erfolgt nur unterhalb einer gewissen IKonzen- tration der Schwefelsüure. Bei höherer Konzentration bildet sich kein Mangan- dioxyd, die Lösung bleibt farblos, beziehungsweise es entsteht keine merkliche Veránderung. Meine diesbezügliehen Messungen beweisen, dab in 20 cem Lösung, welche 0-7002958 g Mangan enthalten, ohne Silbernitrat nur be10—13:694 Sehwefel- süuregehalt . Mangandioxyd ensteht, bei höherer Sehwefelsáurekonzentration jedoch die Lösung farblos bleibt. Wenn die 20 cem Lösung 0-000197 g Mangan enthalten, bildet sich das Mangandioxyd nur dann, wenn das Reaktionsgemiseh 0—537494 Schwefelsáure enthált; von 8-594 Sechwefelsáurekonzentration aufwürts entsteht kein Mangandioxyd, und die Lösung bleibt farblos. 1 Ouantitative Analyse. VII. Autl. 1911, S. 139. ÜBER DIE OUANTITATIVE BESTIMMUNG-DES MANGANS IM BODEN. 588 Das Reaktionsgemisch, in welchem sich das Mangan zu Mangansáure oxy- dieren soll, darf drittens keine Chloride enthalten, da die Permangansáure in demselben Verháltnis als sie sich bildet, durch den Chlorwasserstoff, welcher durch Einwirkung der angewandten Süure auf die Chloride entsteht, im Sinne der Gleichung H Mn 0,-k7T HCI—MnCl,--4H,0 3-5 CI unter Chlorentwickelung zersetzt wird. Bei Anwendung hinreichenden Silber- nitrats kann jedoch dieser Übelstand eliminiert werden. Die Oxydation zu Permangansáure geht viertens in sehwefelsaurer Lösung am eglattesten und sechnellsten vor sich; in salpetersaurem Medium nimmt die Reaktionsgeschwindigkeit ab. Die aut Mangan zu prüfende Lösung darf fünftens keine organischen Sub- stanzen enthalten, da sich das entstehende Permanganat bei der Oxydation zer- setzen würde. Da sechstens die oxydierende Wirkung des Persulfats bei Zimmertem- peratur ausserordentlieh langsam vor sich geht, mub man, um die Umwandlung in mögliehst kurzer Zeit vollstándig zu gestalten, die Temperatur, bei welcher die gegenseitige Einwirkung des Mangans und Persulfats sich vollzieht, in ent- sprechendem MabBe erhöhen. Ich benutze zu diesem Zweck die Temperatur des Wasserbades, welche hoch genug ist und sich mit den einfachsten Mitteln erreichen labt. lch will nun auf die Besprechung der praktischen Ausführung des zur guantitativen Bestimmung des Mangans im salzsauren Bodenauszug geeigneten kolorimetrisehen Verfahrens übergehen. Der aus 2 g Boden hergestellte salzsaure Bodenauszug (100 cem) wird behufs Zerstörung der organischen Substanzen und Entfernung des Chlors in einer Por- zellanschale mit konzentrierter Salpetersáure auf dem Wasserbade zweimal bis zur Trockene eimgedampfít. Sodann wird durch zweistündiges Erwármen mit 50 ccm 50-prozentiger Schwefelsáure die Salpetersáure verjagt. Der Rückstand, wird mit Wasser verdünnt und der Lösung werden zur Bindung der eventuellen Spuren Chors und zur Beschleunigung der Reaktion einige Tropfen verdünnte silbernitrat-Lösung zugesetzt. Wenn sich ein Niederschlag oder eine Trübung bildet, wird die Lösung auf dem Wasserbade so lange erwármt, bis sich der Nie- derschlag zusammenballt, wonach die Lösung in einen 500 cem-Messkolben abfil- triert, der Niederschlag gut ausgewaschen und dann bis 20—30 ccm unterhalb der Marke mit Wasser aufgefüllt wird. Nach Zusatz von 4—5 g Ammoniumper- sulfat wird der Kolben auf das Wasserbad gestelt. Mit dem Persulfat darf nicht gespart werden, da seine Oxydationsfáhigkeit bei zunéhmendem Süáuregehalt abnummti, folglieh um so mehr Persulfat angewendet werden muB, je gröBer die Sáurekonzentration ist. Die zweckmaábBicste Konzentration an Schwefelsüure ist nach meinmen Versuchen die 5-prozentige. Bei geringerer Sehwefelsüure- Konzentra- tion erfolgt keine Oxydation. In der auf dem Wasserbade stehenden Lösung wird. ! BaáuBrGwYy, Comptes rendus 136, 444 und 1325; Zeitschrift für analytische Chemie. 43, 432 (1904). 534 D: BÉLA V. HORVÁTH bei grösserem Mangangehalt die Farbe des Permanganates alsbald bemerkbar, wogegen bei geringerem Mangangehalte die rötliche Fárbung erst nach einer gewissen Zeit erscheint. Da die oxydierende Wirkung des Persulfats bei um so höherer Temperatur erfolgt, je gröber die Menge der freien Sáure ist, muB das Erwármen um so lünger fortgesetzt werden, je mehr frele Sáure die Lösung ent- halt. Der Kolben darf vom Wasserbade erst dann entfernt werden, wenn die Farbe der Lösung nicht mehr dunkler wird. Hernach wird die Lösung abgekübhlt. Sollte der Farbenton dunkel ausfallen (was jedoch bei den bisher untersuchten Boden nicht vorgekommen ist), so wird in Anbetracht dessen, dab sich die Ver- láblichkeit der Resultate mit zunehmenden Mangangehalt vermindert, die Lösung behufs Verdünnuüng in einen grölberen Mebkolben übergegossen, mit Wasser bis unterhalb der Marke aufeefüllt, gut umgeschüttelt, nach Zusatz von 2 g Persulfat weitere 5—10 Minuten auf dem Wasserbade erwármt und schlieblich abgekübhlt. Nach dem Abkühlen wird die Lösung im Kolorimeter mit einer Kaliumpermanga- natlösung von bekannter Konzentration verglehen, und auf Grund der gefun- denen Resultate der Mangangehalt berechnet. Als Kolormmeter benutze ich bei meinen Versuchen als zweckmaábBigste die SCHREINER sche Konstruktion. Es kommt mitunter vor, dab die Farbe des entstandenen Permanganates keine rein violette ist, sondern eine mehr oder minder bráunliche Nuance zeigt. In diesem Falle war die Oxydation unvollstándig, und der Versuch mub wieder- holt werden. Die Resultate meiner zur Kontrolle der Verlábliehkeit des kolorimetrisehen Verfahrens durchgeeführten Versuche sind in der Tabelle 5 enthalten. Die unter 1—3 angeführten Versuche wurden an solchen Bodenauszügen vorgenommen, deren bekanntem Mangangehalt ich noch verschiedene Manganmengen beilge- misecht hatte, die Versuche 4—5 wurden mit künstlhehen Bodenauszügen durch- geführt, welchen ich genau bestimmte Manganmengen zugesetzt hatte. Tabelle 5. Megette tsa öztdtzezttnűtüe sztálszátízeámztszetetea tt öl isztéttzüntaámttztmattkktnktkttklkgttmÉttttkkkltetEtÓ Nr. des J VA . Mn-sgehalt der Lösung áll: sásááe Differenz Versuchs / Lösung in 3 j TESZEL ÉT AS ESB AES cem in ETTE J in § ! in in 9 1 I 0.000200 0,00008 ! 0,000212 j -- 0,000012 1- 6,00 2] 1 0,000400 —! 000016 (0,000417 3-0,000017 ) -4 425 3) 250 !! 0,000600 —— 0,00024 / 0,000632 4-0,000032 / -- 5.20 kata tli ( 0,000840. ! 00003! 0,000903 ! 3-0.0000683 ! 4-7,50 6 ! [1 0,001460 0,0006 — [ 0,001498 (7 -- 0,000038 ) --2,60 l Aus den Daten dieser Tabelle ist ersiehtlich, dab die Differenz zwischen den angewandten und den gefundenen Manganmengen nicht egröbBer ist, als wie sie von beim AbmebBen der Lösung entstandenen Versuchsfehlern herrühren kann. Diese Methode ist also meiner Ansicht naeh zur guantitativen Bestimmung des Mangangehaltes in Bodenauszügen geeignet. Budapest, den 8. Jáönner 1914. ÜBER DIR RADIOAKTIVITÁT DER THERMALOUELLEN DES HERKULESBA DES. Von Dr. Jurrus WESZELSZKY.! Herküulesfürdő (Herkulesbad) legt im Komitate Krassó-Szörény, im Tale des Cserna-Baches, der in engem steilem Felsenbett talabwárts eilt. Die Wásser der zu den Bádern benützten Ouellen sind von höherer (38—53" C.) Temperatur. Bin Teil der Ouellen entspringt aus Lias Schiefern, ein anderer Teil aus Kalk. Unfern vom Ursprungsorte der Ouellen, talaufwárts, treten unter den Kalken GranitmabBen zutage. Das Wasser der aus den liassischen Schiefern entspringenden Ouellen ist sehwefelwasserstoftháltig, im den aus dem Kalk zutage tretenden wurde die Anwesenheit des Sehwefelwasserstoffes micht nachgewiesen. Herkulesbad ist Higentum des königl. ungarischen Arars, welches das Bad gegenwártig in eigener Regie verwaltet. Im Auftrage des kel. ungar. Ackerbau- Ministeriams führte ich im abgelaufenen Sommer zum Teil an Ort und Stelle, zum Teil im Laboratorium Untersuchungen durch, deren Zweck es war, die im Wasser gelösten radioaktiven Körper und deren Menge nachzuweisen. Über das Resultat dieser Untersuchungen, sowie über meine Beobachtungen, die ich im Zusammenhange mit diesen machen konnte, erlaube ich mir im nachfolgenden zu - referteren. Ich untersuchte das WasserderSzáapáry-, ErzsébetlI ErzsébetlI (eine direkt neben der Elisabetguell e, unter dem Wegkörper entspringende kleine Ouelle), Ferenc-, Lajos-, Károly- und Herkules-Ouelle. Das zur Untersuchung benützte Wasser, damit beim Schöpfen aus demselben keine Radiumemanation verloren gehe, sammelte ich in eine eigens zu diesem Zweck angefertigte, evakuirbare Metallflasche und die Messung führte ich mit dem von mir konstruierten Elektrometer so durch, wie ich das schon in mehreren Mitteilun- gen beschrieb, daher ich eine Wiederholung hier für überflübig halte. Die Resultate meiner Messungen drücke ich nicht in den írüher und bei Herstellung von Medikamenten auch heute gebráuchlichen, sogenannten Mache- Eimheiten, auch nicht in der Weise, wie ich das in meinen Írüheren Mitteilungen tat, in dem von Frau CURIE seinerzeit beantragten Radium Milligramm-Secundum oder Minutum, sondern in der vom radiologisehen KongrebB in Brüssel im Jahr 1910 angenommenen cMillicurie9- Binheit (1 Millicurie — der mit einem Milligramm in Gleichgewicht befindlichen Radimm-Emanation) aus. Der Vorteil, die Messungs- daten auf diese Weise zam Ausdruck zu bringen, besteht darin, dab wir die Daten direkt aus dem Vergleich mit Radiumlösungen von bekannter Dichtigkeit erhalten, : Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 7. Januar 1914. 536 D: JULIUS WESZELSZKY demnach dieselben von Rechnungs- und jenen Fehlerguellen Írei sind, welche bei Feststellung der Konstanten des Apparates sich ergeben und Írei sind von jenem Fehler, dab die Platte des Apparates beim Transport mehr-weniger immer eine Verletzung erleidet und so versehiedene Daten zeigt, wie im ursprünglichen Zustand. Ich bemerke, dab wir das ideale Ziel, welches der Brüsseler KongrebB an- strebte, dab wir jeden einzelnen Versuch oder mindestens eine Versuchsreihe direkt aus dem Vergleich mit einer Radiumlösung erhalten, wir das die ungefáhr anderthalb Jahre dauernden Versuche H. G. FaáaRczaprs nachwiesen, nicht errei- chen können. Es scheidet sich námlich, wie das aus FARczaprs und auch AÁnderer Versuchen hervorging, aus den verdünnten Radiumlösungen in kürzerer oder lángerer Zeit eine obzwar unsichtbare Menge Radium aus und da so die Zusammen- setzung der fertigen Lösung sich öndert, ist sie als vergleichendes IErzeugnis nicht zu verwenden, übrigens stehen auch einer solchen direkten Vergleichung so viele Schwierigkeiten im Wege, dab wir meiner Meinung nach darautf verzichten műüs- sen, diesen Vergleich praktisch einfach durchführen zu können. Um diese Schwie- rigkeit zu umgehen, suchte ich ein vermittelndes Verfahren, welches ich nach dem Erscheinen der Arbeit FARczaprs eingehender mitteilen werde. Das Wesen dieses Verfahrens besteht darin, daB ich die 7-Ausstrahlung des in einer verlöteten Röhre befindlichen festen Radiumháltigen IErzeugnisses mit der d-Ausstrahlung der aus einer Radiumlösung von bekannter Konzentration gewonnenen Hmana- tion verglich. Auf diese Weise stellte ich fest, wieviel von hRadiumemanation verursachter Leitungsfáhigkeit die von den T-Strahlen das Erzeugnisses in der Röhre hervorgebrachte Leitungsfáhigkeit entspricht. Dab dieses Verfahren sich als gut erwies, beweist das, dab, indem ich jeden einzelnen Versuch in zwei ver- schieden grobBen Apparaten von verschiedener Kapazitát zweifach durchführte, die gröbte Abweichung zwischen den je zwei Messungen 8899 betrug. Auch eine solche Abweichung erbhielt ich nur in einem Falle, beim Wasser der Ouelle Erzsébet (Elisabet) I. Diese Ouelle konnte ich nicht unmittelbar erreichen, hier fliebt nám- lich das Wasser hinter einem Gebáude aus der Felswand zuerst in ein natürliehes Felsenbecken und gelangt von hier durch eine in die Erde gelegte Röhre in das Abkühlbecken. Aus dieser Röhre, wo das Wasser einen Teil seines Emanations- sehaltes schon eingebübt hat, konnte ich das zur Messung bestimmte Wasser sammeln, hier ergab sich also die Differenz nicht aus eimem Messungsfehler, son- dern sie stammte zum guten Teil von da her, dab in dem Emanationsgehalt des zu verschiedener Zeit gesammelten Wassers ein kleiner Unterschied war. Den Radiumemanationsgehalt der einzelnen Ouellen fand ich, den Mit- telwert je zwelier Bestimmungen angenommen, in 1000 em? Wasser als fol- senden : Ferencz (Franz)-Ouelle ..... . 0710 x 10-£ Millicurie Erzsébet (Elisabet)-Ouelle I. . 0723 x 10-€ Millicurie Erzsébet (Elisabet)-Ouelle II. 07-34. 10-f Millicurie SZADÁTY- Yduellas teszett 033 x 10-£ Millicurie Lajos (Ludwig)-Ouelle. .... . . 1744 x 10-8 Millicurie Elerküleszjüelle asse ea ke 2:"51 x 10-€ Millicurie Károly (Kar)l)-Ouelle . . . . . . . . 659 x10-§ Millcurie ÜBER DIE RADIOAKTIVITÁT DER THERMALOUELLEN DES HERKULESBADES. 58(/ Aus diesen Daten geht hervor, dab die Radioaktivitát der Wasser des Herkulesbades ziemlich verschieden ist. Das Wasser der Werencz-, Erzsébet- und Szápáry-Ouellen enthált weniger, jenes der Lajos-, Herkules- und Károly- Ouellen mehr Radiumemanation gelöst. Die Radioaktivitát der ungarischen Mineralwásser ist bisher noch wenig untersucht. Die Wösser der auslándischen Ouellen sind von diesem (Gesichts- gunkt aus schon eingehender studiert, nur dab die meisten derartigen Untersuchun- gen, hauptsáchlich in Deutschland und Österreich, mit dem Fontaktoscop genann- ten Apparat durchgeführt wurden. Die Ablesung mit diesem Apparat erfolgt gsewöhnlich entweder unmittelbar nach dem Schöpfen des Wassers, oder wenn das spáter erfolgt, so wird nach AusgieBen des Wassers die von der radioaktiven Ablagerung verursachte Leitungsfáhigkeit besonder bestimmt und so die von der im Wasser gelösten Emanation hervorgebrachte Leitungsfáhigkeit berechnet. Diese Art der Messung ist beguem und rasch durchführbar, zur Erlangung von orientierenden Daten gut, aber die so erhaltenen Daten sind nicht genug verlüB- lich, um zu ziffermáBigen Vergleichungen verwendbar sein zu können. Darum, wenn ich die Radioaktivitát der Wüsser mit der Aktivitát anderer Mineralwásser ver- gleichen will, so kann ich das, da uns nur wenige genaue Daten zur Verfügung stehen, hauptsáchlieh auf Grund memer bisher erworbenen Erfahrungen tun und die in der Literatur vorfindhchen Daten kann ich nur so benützen, wenn ich aus der Beschreibung der Untersuchungsmethode darauf schlieBe, inwiefern die mitgeteilte Date dem wahren Wert sich náhert. Nach meinen bisherigen Daten zu urteilen, ist die Aktivitát des Wassers der Herkulesbader Franz-, Elisabet- und Szápáry-Ouellen eine solche, wie die durehschnittliche Radioaktivitát der Mineralwásser, die aus gröBerer Tiefe durch máchtigere Schichten emporbrechen, zu sein pílegt. Die Aktivitát der Lajos-, Herkules- und Károly-Ouelle aber ist viel gröber und ungefáhr eine solche, wie die Aktivitát der am FHubBe des Ofner Gellérthegy (Blocksberg) entspringenden (uellen. Das Radium ist, wie das zahlreiche Untersuchungen beweisen, eines der verbreitetsten Elemente, eine ungemein geringe Menge desselben finden wir im Boden überall. Die Radiumemanation finden wir auch in den gewöhnliechen Grund- wássern. Der Gehalt an Radiumemanation der aus gröbBerer Tiefe hervorbrechen- den Mineralwisser ist gewöhnlich gröBer, als jener der gewöhnlichen Grundwösser.. Meien bisherigen Erfahrungen nach wechselt bei uns in Ungarn der Gehalt an. Radiumemanation der Mineralwásser zwischen 0-1—0-5x10-6 Millicurie. Im vorliegenden Falle ergibt sich also die Frage, woher der viel gröbere Gehalt an Radiumemanation im Wasser der Lajos-, Herkules- und Károly-Ouelle stammt. Wir kennen Ouellwásser, in denen der Radiumemanationsgehalt viel gröBer ist.. als jener der erwáhnten Ouellen, die meisten dieser aber entspringen in verlassenen. oder noch in Betrieb befindlichen solchen Gruben, in denen Uranerz gewonnen wurde oder noch heute gewonnen wird. Bei diesen kennen wir also den Ursprung der Radiumemanation. Bei uns in Ungarn kennen wir aber bisher noch kem Uranerz-Vorkommen. Unter den Gesteinen sind an Radium am reichsten die Granite. Auf dem Fölltani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 36 5838 D: JULIÚS WESZELSZKY Gebiete von Herkulesfürdő gelangen, wie ich erwáhnte, máchtige Granitfelsen zu Tage. Is ist wahrscheimlich, dab die Radiumemanation ursprünglieh von hier in die Ouellen gelangt. Da aber einerseits der Granit ein kompaktes Gestein ist, gibt er dem mit ihm in Berührung tretenden Wasser nur einen versehwindend kleinen Teil seines Radiumemanationsgehaltes ab, dieses für sich allein erklürt nicht den Emanationsgehalt des Wassers, umso weniger, weil es wahrscheinlich ist, dab die scehwácher aktiven Ouellen des Herkulesbades in der Tiefe eleichfalls mit dem Gyranit in Berührung treten. Es ist dieB umso mehr wahrscheinlich, weil von den Wüssern sömtlicher Ouellen das Wasser des artesisehén Brunnens das Szápáry-Bades das wármste ist, es lábt sich also nicht begründen, warum der Radiumemanationsgehalt dieser Wasser unverhültnismábig geringer ist, wie jener der letzteren. Die Erfahrungen, die ich bei Untersuchung der Ouellen des Herkulesbades erwarb, bekraftigen die Folgerung, die ich aus den bei der Untersuchung der Ofner Ouellen erlaneten Daten ableitete. In meiner Arbeit über die OÍner Thermalwásser schrieb ich wörtlich das folgende:! kcUnter den vulkanischen Gestemen ist nach den bisherigen Untersuchungen an Radium am reichsten der Granit. Es kann sem, dab die Basis der das Reservoir der Ouellen bildenden Gesteine aus an Rhadium reicherem (rranit besteht und von hier stammt dann die Radimmemanation.) Eimerseits aber können wir bisher einen solehen an Radium reichen Granit, der soviel kadiumemanation abgeben könnte, als im Wasser der untersuchten an hkadium reicheren Ouellen vorhanden ist, meines Wissens nicht, da aber an- dererseits der Granit ein dichtes Gestein ist, hált er die Emanation eingesechlossen, dieb für sich erklárt also diese Irscheimmung nicht. Allein, wie ich das schon er- wáhnte, ist hier die Möglichkeit vorhanden, dab in der groben Tiefe das Wasser von hoher Temperatur und grobem Druck die Gesteine umkristallisiert, emzelne ihrer Bestandteile auslaugt und an anderen Stellen ablagert. Es ist nicht unmög- heh, dab es, wie den Baryt, stellenweise an Radium reichere echemische Zusammen- setzungen anháuftt. In diesem Falle wáre die Erklárung gegeben, warum der Radiumemanationsgehalt gerade der am FuBe des Gellérthegy zutage tretenden Ouellen der gröbBte ist. Das Hauptgestein des (Gellérthegy ist Dolomit. In diesem kann das Wasser, wie das die beim Bau der Elisabet- Brücke gewonnenen Ertahrun- gen und die Mündung der Ouellen zeigen, weite Höhlungen auswaschen. Im den tietf- li egenden Göngen dieser Höhlen hüáufte das Wasser seit Jahrhunderten an Radium reicheren Schlamm an und durch diesen sickernd , kann es jetzt seinen Emanati0ns- gehalt erhalten. Von diesem Gesichtspunkt betrachtet, sind die geologisehen Verháltnisse der Ouellen des Herkules-Bades diesen ganz áhnlich, nur mit dem Unterschiede, dab, wüáhrend man bei den Ofner Ouellen das Vorhandenseim des Granites nur vermuten kann, derselbe in Herkulesbad zu Tage tritt. Die weniger aktiven Elisabet-, Franz- und Szápárv-Ouellen des Herkulesbades entspringen aus líassischen Tonschiefen, die kröftiger aktiven Ludwig-, Karl- und Herkules- Onellen aus Kalk und das Wasser der Herkules-Ouelle gelangt aus der Bergseite ! Über die Radioaktivitát und den Ursprung der Budapester Thermalwásser. Math. és Term. tud. Értesítő. XXX. Bd. 2. Heft, p. 376. ungariseh. ÜBER DIE RADIOAKTIVITAT DER THERMALOUELLEN DES HERKULESBADES. 5839 durch eine weitere Höhle zutage. Es ist also wahrscheinlich, daB in Herkulesbad in der Tiefe der Erde ein Umkristallisations-Proze8 vor sich geht und dort aus dem aus dem Granit ausgelaugten Radium an Radium reichere Gönge sich bilden. Dab wáhrend des Weges, den das Wasser des Herkulesbades zurücklegt, ein Umkristallisations- ProzeB vor sich geht, beweist das, dab die oberirdische Leitung des Szápáry-artesisehen Brunnens schon einmal ausgewechselt werden mubte, weil die hauptsáchlich aus Kalziumsulfat bestehende kristalline Kinde, die sich in kaum 10 Jahren aus dem Wasser ausschied, die Leitung ganz verstopfíte. Das Radium, wenn es sich an seiner originalen Fundstelle befindet, kommt immer mit Uran vergesellsehafítet vor und bildet sich unseren jetzigen Kennt- nissen nach aus diesem. Am reichsten an Radium sind die grobkörnigen Granite, die Pegmatite. Zwischen den Körnchen dieser findet man sehr háufig Uranglimmer- Kristalle von mikroskopischer GröbBe. Im Ungarn wurden bisher meines Wissens uranháltige Mineralien noch nicht gefunden. Ich glaube, dab es keine überílübige Arbeit wáre, wenn man bei der geologischen Untersuchung der Umgebung von Herkulesbad den dortigen Granite auch von diesem (resichtspunkte aus die nötige Aufmerksamkeit widmen würde. Von den Ouellen des Herkulesbades ist an Radiumemanation am reichsten die Karl-Ouelle. Die Karl-Ouelle guillt aus einer engen Öffnung und aus der Berg- seite in unmittelbarer Nachbarschaft der höher gelegenen, reichlich Wasser liefern- den Herkules-Ouelle hervor und beide sind aller Wahrscheinliehkeit nach gemein- samen Ursprungs. Diesen Umstand in Betracht gezogen, erwartete ich, dab die Aktivitát der Herkules-Ouelle nahezu dieselbe sein wird, wir jene der Karl-Ouelle. Wie aus den obigen Daten hervorgeht, fand ich die Aktivitát der Karl-Ouelle ungefáhr dreimal so groB, wie jene der Herkules-Ouelle. Diese Erfahrung führte zu der Annahme, daB das Wasser der Herkules- 0uelle mit Meteorwasser sich mengt. Es bewies dieB auch das, daB bei Beendigung meiner Untersuchungen die Tem- peratur des Wassers der Herkules-Ouelle viel niedriger war, als jene des Wassers der Karl-Ouelle. Zur selben Zeit machte ich die Erfahrung, dab die Temperatur des Wassers der Herkules-Ouelle auch in kürzeren Intervallen sich öándert. Die Ursache dieser Ánderung suchend, maB ich durch vier Tage hindurch oder lieB vielmehr durch den dortigen Badediener in Zwischenráumen von je zwei Stunden die Temperaturánderungen des Wassers messen. Damit die Daten der Messungen mit einander vergleichbar seien, führte die Messung immer an ein und demselben Orte, dort wo das Wasser in das Becken des Herkulesbades fliebt durch. Meime Messungsdaten sind die folgenden : 36 540 Dr JULIUS WESZELSZKY Temperatur des Wassers Zeit der Messung va esstVElsi e AT ÉSÉ Egs am 20. Aug. ] am 21. Aug. ]/ am 22. Aug. ! am 23. Aug. ! am 24. Aug.] 3/4 1 Uhr Nachts .. E gáTNT V ES 41 49-7 49-3 3/E2IEe esés - — —- 43 42:5 4 En EE Et — ! 42 42 43 42-5 BENE E EZÉR mégy 42 43-5 43 B seg eszt — ügye 44 44 10 c Vormittag - 43 43 44 — 12. a Mittágs--: — 435 ] 44 45 — 2 c Nachmittag — 39 39 43 — 2 hear fi — 37 38 41 — [od c 29 36 37 39 — Ich bemerke, dab ich auf diese Messungen nicht vorbereitet war und da das Thermometer, das ich mit mir nahm, eben wáhrend der Messungen bei der Herkules-Ouelle zerbrach, führte ich diese Messungen nur mit einem gewöhnlichen Badethermometer aus. Selbst aus diesen Messungen geht bestimmt hervor, dab die Temperatur des Wassers auch töglich derartig schwankt, dab das Wasser zu Mittag am wármsten ist und Sich abends abkühlt. Wenn wir aubBerdem die Daten der in einer und derselben Stunde vorgenommen Messungen vergleichen, und die Betracht ziehen, dab die !/1a Grade am Thermometer nicht beobachten waren, dann geht hervor, dab die Temperatur des Wassers vom 20-sten bis 23-sten im Zunehmen war, am 24-sten aber etwas abnahm. Die Erklárung der letzteren Er- scheinung gibt der Umstand, daB in dem meiner Untersuchung vorhergehenden Zeit- abschnitt anhaltende RegengübBe Stattfonden. Bei Beendigung meiner Untersuchun- gen war einige Tage hindurch trockenes Wetter, am 23-sten in der Frühe fiel ein reichlicher Platzregen. Die Temperatur des Wassers erhöhte sich also zur trockenen Zeit, am24-sten aber lieBb derWármegrad auf die Einwirkung des Regens vom 23-sten Morgens etwas nach. Dieser Umstand beweist, da8 das Regenwasser auf ziemlich kurzem Wege zum Wasser der Ouelle gelangt, da man die Einwirkung desselben schon nach einem Tage an der Temperatur der Ouelle wahrnimmt. Was die tág- liche Wármeschwankung des Wassers betrifít, lábBt sich dies mit der eigenartigen Gestalt des Ouellbeckens erkláren. Ich mub bemerken, daB ich die Einrichtung des Ouellbeckens nicht genau kennen lernen konnte, das Bild desselben kann ich mir nur zum Teil aus dem gesehenen, zum Teil nach mündlichen Mitteilungen, hauptsáchlich aber aus den obigen Daten und den bei Erlangung derselben er- worbenen Erfahrungen konstruleren. Die Herkules-Ouelle tritt an einem steilen Bergabfall aus einer höhlenartigen Öffnung zutage. Unmittelbar vor der Mündung der Ouelle wurde das alte Her- kulesbad erbaut, vor ihm zieht der aufgeschüttete Wegkörper dahin und vor diesem in einer Tiefe von beilüufig zwei und einhalb Meter das Bett des Csernabaches. ÜBER DIE RADIOAKTIVITAT DER THERMALOUELLEN DES HERKULESBADES. 541 Wenn wir zur Guelle gelangen wollen, gehen wir auf den hinter dem niederen Bad- haus befindlichen Treppen hinaut und erreichen ungefáhr in der Höhe deg Daches des Badegebáudes eine kleine Kisentüre, durch welche wirin die höhlenartige Öffnung gelangen. Die Höhle ist ungefáhr anderthalb bis zwei Meter breit. Unter unseren FübBen hefindet sich eine Steinwand und an diese befestigt sehen wir die Kette einer Schleusenvorrichtung. Die Höhle ist so hoch, dab man unmittelbar am Eingang darim noch aufrecht stehen kann, nach einwárts aber wird sie immer nied- riger und auch die Höhle selbst wird. enger. Jenseits der Steinwand hinter dem Eimgang sieht man in beilüufig einem Meter Tiefe das aufgestauchte Wasser, welches aus diesem Becken durch zwei besondere Röhrenleitungen mit natür- lichem (Gefülle eierseits in das vor der Ouelle befindliche Herkulesbad und anderer- seits in das von diesem ungefáhr 1000 Schritte entfernt gelegene Szápáry-Bad gelangt. Ursprünglieh ergobB sich das Wasser der Ouelle wahrscheinlich ganz Írei aus der Höhle in den davor vorbeiflieBenden Csernabach. Das Wasser wurde aller Wahrscheinlichkeit nach künstlieh aufgestaucht, damit es ein genügendes Gefálle habe, um auch in das entfernter gelegene Bad mit eigenem Gefálle gelan- gen zu können. Vor Jahren, als man die Erfahrung gemacht hatte, daB das in der Öffnung der Höhle angesammelte Wasser sich zu regnerischer Zeit abkühlt und das hier angesammelte gröbBere Wasserguantum neuerdings nur sechwer sich erwármt, wurde ein von der Höhle bis zum Csernabett reichender Tunnel her- gestellt und mit einer Schleuse versehlossen. Bei regnerischer Zeit wird das abge- kühlte Wasser jeden Abend abgelassen und damit für den Morgen eine genügende Wasserguantitát für die Báder sich wieder sammle, wird die Schleuse gewöhnlich nach Mitternacht wieder geschlossen. Wie aus den obigen Daten hervorgeht, ist das in der Höhle angesammelte Wasser Abends vor Öffnung der Schleuse am kühlsten. Von Abends 6 Uhr bis Mitternacht íÍliebt das Wasser durch die Schleuse frei in den Csernabach ab. Wenn nach Mitternacht die Schleuse abgesperrt wird, steigt das Wasser in der Höhle an. Bald nach dem Absperren der Schleuse steigt das Wasser in der Höhle soweit an, dab es die Röhrenleitung erreicht, welche die Höhle mit dem Herkulesbad verbindet. Die Temperatur des Wassers ist zu dieser Zeit schon viel höher, als sie Abends war, bis Mittag aber nimmt sie noch zu und von Mittag an föngt sie an nachzulassen. Diese für den ersten Moment überraschende Erscheinung kann nur die folgende Erklárung finden: Irgendwo im Inneren der Höhle kommt in besonderen Adern das kalte und durch besondere Spalten das warme Wasser. Die Ouantitát sowohl des war- men, wie des kalten Wassers, die sich in die Höhle ergieBt, steht im Verháltnis mit dem Ouerschnitt der das Wasser liefernden Öffnungen und mit dem Druck des Wassers. Wenn der Druck des warmen Wassers nahezu konstant ist, jener des kalten Wassers hingegen bei regnerischer Zeit viel gröBer, als in der trockenen Zeit ist, so wird sich in regnerischer Zeit mehr, in trockener Zeit weniger kaltes Wasser dem warmen Wasser beimengen.! Wenn das Wasser bei seiner Öffnung frei heraus- 1 Der obige Ausdruck, wenn ich vom Druck des kalten und warmen Wassers, wie von zwei gleichen Faktoren spreche, mag in dem Falle, wenn wir auch den unterirdisechen "Weg des Wassers berücksichtigen und von diesem Gesichtspunkte aus Untersehiede machen 542 D: JULIUS WESZELSZKY flieBen könnte, so würde sich seine Temperatur nur mit der Witterung ándern, die Tagesschwankungen würden wir an ihm nicht wahrnehmen können. Nehmen wir aber den Fall an, dab das Wasser so sehr aufgestaucht ist, dab die Höhe der infolge der Aufstauung entstandenen Wassersüule mit dem Druck des warmen Wassers eleich ist. In diesem Falle hört das Anschwellen des warmen Wassers auf, jenes des kalten Wassers hingegen, wenn der Druck dieses gröbBer ist, dauert fort, es wird also allmáhlig das warme Wasser aus der Höhle ganz verdrángen. Wenn wir in diesem Falle die Höhe der Wassersáule verringern, geht das An- schwellen des warmen Wassers von neuem an und zwar umso besser, je gröber der Ouerschnitt der das warme Wasser liefernden Spalte den Ouerschnitt der Adern gegenüber ist, die das kalte Wasser ergeben. Ungefáhr dieses ist der Fall bei der Herkules- 0uelle. Am wármsten mubB das Wasser sein, welches um Mitter- nacht nach dem Abschlieben der Schleuse bei niedersten Wasserstand in der Höbhle sich sammelt. Zu diesem konnten wir aber nicht gelangen; es war uns unzugánglich. Die erste Messung erfolgte bei bis zu gewissem Grade schon auf- gestauchtem Wasser, dem sich schon mehr kaltes Wasser beigemengt hatte und das andererseits in der Nacht hindurch abgekühlten Höhle sich ansammelte und durch die abgekühlte Leitung zum Thermometer gelangte. Nach der obigen Annahme mübBte das aufgestauchte Wasser von Morgen bis Abend stöndig langsam abkühlen. Die Daten der Messungen zeigen aber, dab. das Wasser in der ersten Stunde nach der Aufstauung sich ein wenig erwármt. dann eine Weile eine stándige Temperatur beibehált, hierauf im Laufe des Vor- mittags an einem Tag Ífrüher, ein anderesmal spüter sich zu erwármen anfángt. zu Mittag am wármsten ist und von da an fast gleichmaábig sich abkühlt. Die Erklárung dieser Erscheinung ist die folgende: Die Schleuse der Herkules-Ouelle wird, wie ich erwáhnte, nach Mitternacht abgesperrt. Von da an steigt das Wasser in der Höhle langsam an und erreicht den höchsten Stand ungefáhr um sechs Uhr. Um sechs Uhr beginnt das lebhaftere Badeleben, die Báder verbrauchen bis Mittag immer mehr und mehr Wasser, die Höhe der Wassersáule in der Herkules-Ouelle sinkt also und beginnt von Mittag an dann wieder zuzunehmen. Die Temperatur des Wassers wird sich also in dem Mabe ándern, als die Báder mehr oder weniger Wasser verbrauchen. Die geringeren Wöármeschwan- kungen konnten wir am gewöhnlichen Badethermometer natürlieh nicht beobach- ten, aubBerdem beeinfluBt bis zu einem gewissen Grade die Temperatur des Wassers wollen, unrichtig sein. Im gegemwürtigen Falle aber, wenn vom Zusammenkommen zweier Wásser verschiedenen Ursprungs an je einem gemeinsamen Orte die Rede ist und wie die Frage nur von diesem Gesichtspunkte aus untersuchen, wenn das Zuströmen des kalten Wassers nicht nur unmittelbar zur Regen- oder Überflutungszeit erfolet, sondern hievon nur beeinfluBt wird und auch dann weiter anhült, das Meteorwasser also auf irgend einer Weise früher aufgespeichert wird, nachdem die Geschwindigkeit des durch eine, ob aus künst- liehen, oder natürliehen breiteren oder haarfeinen Spalten bestehende Leitung durchströ- menden Wassers im Endresultat vom Druck und dem Ouerschnitt der Leitung abhüngt, glaube ich nicht unrichtig vorzugehen, wenn ich der Binfachheit halber, von den unbekannten Nebenumstünden abgesehen, die Frage so erklüre, als ob ein gemeinsames Becken vom. Wasser zweier von einander ganz unabhángiger Leitungen gespeist würde. ÜBER DIE RADIOAKTIVITAT DER THERMALOUELLEN DES HERKULESBADES. 543 auch der Umstand, daG Morgens das Wasser in der in der Nacht abgekühlten Höhle sich sammelt und durch die abgekühlte Leitung zur Messung gelanet. Die obigen Daten zeigen also, dab das Regenwasser ziemlieh unvermittelt zum Wasser der Herkules-Ouelle gelangt. Dieser Umstand ist, wie das die Daten der hadioaktivitát zeigen, auf die Zusammensetzung des Wassers von bedeutender Eimwirkung, aubBerdem ist er auch für das: Bad selbst unangenehm, weil man zu regnerischer Zeit die Ouelle ofít tagelang nicht aufstauchen kann, da sie nicht genug warmes Wasser liefert. Diesem Übelstand lieBe sich zwar auch auf die Weilse abhelfen, dab man das Wasser mit einer Pumpe bis zur Leituncg hebt, weil die Ouelle, wenn sie nicht aufgestaucht und die obige Annahme wahr ist, würmeres Wasser liefern mubB. Am gründliehsten lábt sich aber dem Übelstand auf die Weise abhelfen, wenn man das Regenwasser von der 0uelle vollstándig isoliert. Die Frage ist natürlich das, ob das möglieh ist und auf welche Weise es zu geschehen habe. Von den oben beschriebenen Erfahrungen ausgehend, elaube: ich, dab dieB nicht groBe Schwierigkeiten verursachen würde. In dieser Voraus- setzung bestárkt mich der Umstand, da6 die Temperatur des im Ouellbeeceken aufgestauten Wassers an der Oberfláche des Wassers höher ist, wie in den tieferen HSchichten. Welcher der Temperatur-Unterschied zwischen dem Wasser am Grunde des Ouellenbeckens und an der Oberfláche desselben ist, kann ich, da der mit- genommene Thermometer eben wáhrend der Messungen zerbrach, nicht sagen,. dab aber dieser Unterschied grobB sein mag, beweist, dab am 23-sten August Nach- mittags 6 Uhr, als bei dem AusflubBe der Leitung des Herkulesbades die Wasser- temperatur 39" betrug, wir zur selben Zeit die Temperatur des Wassers an der Oberfláche des Ouellbeckens mit 44" vorfanden, also nur um eimen Grad geringer, als die Maximaltemperatur des Wassers beim Ausflub betrug. Dieser Umstand spricht also dafür, dab das kalte Wasser nicht in dem Teil zur Ouelle, gelangt, wo das warme Wasser aufsteigt, da es sich in diesem Falle mit diesem vermengen würde, sondern an der Seite der Höhle nahe zur Höhlenmündung, weil wir bei der Höhlenmünduüung das warme Wasser über dem köülteren Wasser geschichtet vorfinden. Es ist also leicht möglich, dab, wenn wir die Höhle nach einwárts erschlieBen, wir dort die das kalte Wasser liefernden Adern autffinden und das kalte Wasser ableiten können. Ich bemerke, daB es wahrscheinlich ist, dab auf die erste, verháltnismabig enge Öffnung der Höhle eine weitere, tiefer gelegene, mit Wasser erfüllte Höhle folgt. Wenn man námlich die Schleuse öffnet, fliebt das im sichtbaren Teile der Höhle aufgestaute Wasser aus derselben in kurzer Zeit aus. Wenn das Wasser nur hier angesammelt wáre, mübte das nach Heraus- lassen des angesammelten Wassers sich ergiebBende Wasser schon wármer sein. Wir versuchten es, die Temperatur des in die Cserna abflieGenden Wassers ungefáhr eine Viertelstunde nach dem Ablassen des Wassers zu messen und fanden, dab die Wassertemperatur dann fast ebendieselbe war, wie die, welche wir bemm AusflubB. der Leitung des Herkulesbades maben. Es spricht dies also dafür, dab auch im inneren der Höhle noch ein tiefer liegendes Becken sein mubB, denn beimm Ausflub wird nur allmáhlig nach lángerer Zeit in dem Verháltnis das wármere Wasser kommen, wie es das kültere Wasser langsam aus dem Becken verdrángt hat. 544 D:t JULIUS WESZELSZKY All das erwáhnte zusammengefabt, glaube ich, dab ich nicht irre, wenn ich aus den angeführten Daten folgere, dab man mit dem AufschlieBen der Höbhle der Herkules-Ouelle gar nicht sehr weit von der Mündung der Höhle die dem Ouellwasser sich beimengenden Adern mit dem kalten Wasser auffinden wird, aus denen das kalte Wasser abgesondert ableitet werden műüsste. Ich bemerke, daB die Daten meiner Messungen, da ich hierauf nicht vorbereitet war, etwas mangelhaft sind und dab wenn wir dieselben ergönzen, wir auf diese Frage auch eine noch eingehendere Antwort geben könnten. Im Zusammenhang mit der Mitteilung über meine mit dem Wasser der Herkulesbad-Ouellen durchgeführten Versuche will ich noch eine Beobachtung erwáhnen, welche meine Aufmerksamkeit auf die Ouellen des Herkulesbades hinleitete, mit der i1ch mich aber bisher noch nicht befassen konnte. Als ich vor ungefáhr zwei Jahren im Magazin der chemischen Anstalt No. II. der Universitát etwas suchte, kamen mir zwei zugelötete Glasröhren in die Hüánde, deren Glas schwach blau gefárbt war. Diese Röhren waren mit der Bezeichnung Erzsébet- forrás (Elisabet-Ouelle) versehen. Die Strahlen der radioaktiven Körper haben die Bigenschaft, dab sie das Glas blau fárben. Obwohl ich es nicht für wahrscheinlich hielt, umso weniger, als in das Glas nur Gas eingelötet war, dab die dermassen radioaktiv sei, dab es eine solche Wirkung hervorbringe, war es doch diese Erscheinung, welche, wie ich erwáhnte, meine Aufmerksamkeit auf die Ouellen des Herkulesbades leitete. Ich bemerke, dab mittlerweile die eine hköhre von selbst zersprang, der darauf befindliche blaue Beschlag verschwand und statt ihm ein aus WeibBsehwefel bestehender Beschlag sich bildete. Die Elisabet-Ouelle von Herkulesbad ist nach der Analyse Schwefelwasserstoff háltig. Ich be- obachtete bisher nicht, las aber auch nicht, dab Schwefelwasserstoff für sich oder mit einem anderen Gas eingelötet ein blau geförbtes festes Produkt gebe. Es mag sein, dab dies irgendeime polymere Modifikazion des Kohlenoxydsulfides ist. Ich konnte mich aber bisher mit dieser Frage nicht befassen und weib meht, ob das meine Verháltnisse spüáter zulassen werden. Darum erwáhne ich diese meine Hrfahrung bei dieser Gelegenheit. VEREINS NACHRICHTEN. 1. Fachsitzung am 28. Jan. 1914. Vorsitzender Prof Dr. FRANZ SCHAFARZIK. a) Dr. A. Sigmonp : Studien über die Herstellung der heiBen Salzsáure- lösung für die ausführliche chemische Bodenanalyse (Földtani Közlöny Band XLIV. Pag. 376—386.). b) J. GLorrzeR: Neuer Messapparat für die Schwindung von Böden. c) M. Löw: Über Genesis der Dazite von Verespatak ; d) J. Vian : Beitráge zu den Triasschichten von Esztergom (Földtani Közlöny Band XLIV. Heft 10—12.). 2. Fachsitzung am 4. Márz 1914. Vorsitzender Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK. a) K. KurcsáR: Obere Oligocán-Schichten zwischen Budafok und Törökbálint ; b) M. Löw: Tridymit von Nagyszőllős. 3. Fachsitzung am 1. April 1914. Vorsitzender: Prof. Dr. FRANZ SCHAFARZIK. a) HErsRicH TAEGER sprach über Bau und Bild der Esztergom— Buda—Piliser Gebirgsgruppe. Nach einer kurzen Würdigung der grobBen Verdienste, die sich die ungarische Wissenschaft bereits vor Jahrzehnten in der Erforschung dieses Gebirgsstückes erworben hat, schildert der Vortragende die Gestaltung des Berglandes nach geographischen Grundlinien und hebt hervor, dab wir hier ein mehrzyklisches Schollengebirge auz der Zeit des Altmiozáns, des Postsarmatikums und des Postpoktikums vor uns haben, bei dem die Charaktere des Jugendstadiums und reiferer Zerschneidung sich innig mischen. Die Wasserlüufe folgen den Brüchen entlang dem Gefálle, das durch die Schrágstellung der Land- blöcke erzeugt wird, also konseguent zur Urform. Redner hebt endlich die Haupt- elemente hervor, in die sich die Esztergom— Buda— Piliser Gebirgsbildung gliedern lábt, Lanschaftstypen, die nun in folgendem, an Hand von ca. 60 Lichtbildern eine kurze Charakteristik nach Bau und Bild erfahren. Bei der Besprechung der Mulde von Budakeszi, die als ein gegen das Budaer Schild und die Ko- vácsier Berge abgebrochene von Alttertiár erfüllte Senke geschildert wird, kommt auch die Frage zur Behandlung, in welcher Weise der Hárshegyer Sandstein, der Budaer Mergel und Bryozoenmergel zueinander in Beziehung stehen. Redner spricht sich nicht nur aus faunistischen, sondern auch aus tektonischen Gründen und nach Erfahrungen an Tiefbohrungen in diesem Gebiete dahin aus, daB der Hárs- hegyer Sandstein und Budaer Mergel zeitlich einander aeguivalent (Kiesstrand der flachen — Schlammbildungen des tieferen Litorals), ferner dass der Ofener Mergel und Bryozoenmergel identische Bildungen sind, dem Priabonien angehören, also be- reits oligozánes Alter haben, wenn auch ihre innige Beziehung zum Bozán in man- chen Gebieten nicht geleugnet werden darf. Es werden alsdann die Bruch- 546 VEREINS NACHRICHTEN. sehollen bei Nagykovácsi tektonisch gewürdigt und ihr Bau an Hand von Profilen entwickelt. Auch der EFinbruchskessel von Pesthideg- kút erfáhrt eine Beschreibung, als eine von Horstmauern allseitig umgürtetes Senkungsfeld, das mit" einer dritten Stufe sich nur nach Norden, gegen die Soly- márer Ebene öffnet. Recht anschaulich bleiben nicht nur in tektonischen Karten- skizzen, sondern auch auf den Panoramalandschaften die Bruchbildungen, wie sie In dem welter behandelten Pilis—Solymárer Senkungsfeld vorgeführt werden und dieses Gebiet, als eime von Brüchen zerschnittene Grabensenke schildern. Der Anstieg von dieser Senke gegen Norden zum Piliser Zug wird in den treppen- artig aufstrebenden Schollen bei Csobánka und dem durch Nordwest—Südostbrüche geschaffenen Stulenlande von Pilisborosjenő und Uröm hervorgehoben. Nach Westen entwickelt sich das Bergland zu einer von Ouer- brüchen stark zertrümmerten (Gebirgsmauer, die brückenartig das Kovácsier Bergland mit dem Pilis Zuge verbindet, eimm Höhenrücken, der von dem allseitig mit scharfen Brüchen begrenzten Horst des Pilishegy im Norden überragt bleibt. Nach Westen öffnet sich jetzt das Gebirge gegen ein von jungen, tertiáren Massen aufgebautes Hügelland, gegen welches das Grundgebirge entlang von Brüchen in drei Pfeilern vorspringt, die die Buchten von Piliscsaba und Csév umgürten. Das nur von Hárshegyer Sandstein überkleidete Grundgebirge aus Hauptdolomit und Dachsteinkalk ist hier in zwei Senken eingebrochen und darüber hinaus folgt südwestwárts das junge Hügelland, welehes im No.-den aus mit LöB bekleideten Wellen von Pectunculussanden besteht, nach süden aber im eine von sarmatischen Kalken gebildete Hochfláche übergeht, aus der einsam entlang von Brüchen sich der Dolomithorst des Spitzberges bei Szomor heraushebt. Ostwárts bricht diese sarmatische Hochífláche entlang von postsar- matischen Brüchen zu einer weiten Niederung ab, dem Zsámbéker N e o ge n- becken, das durch Brüche mit ganz áhnlicher Tendenz auch im Osten gegen die Mulde von Budakeszi und die Kovácsier Berge geschieden wird. Nach Nord- westen, im Gebiete der Ortschaíten Bajna und Epöl tritt der triadische Unter- grund neuerlich mehr in Erschemung mit dem Bruchfeld zwischen dem Zsámbéker und Nagysáp—Sárisáper Alttertiárbek- ken, ein von Nordwest—Südostbrüchen stark zertrümmertes Gebiet, dessen einzelne Schollen sich wie eine leicht aufeimander geschobene Bücherreihe anein- ander lehnen. Zahlreiche recht instruktive Bilder und Profile ergánzen die Aus- führungen. Nordost—südwestliche und auch etwas Nord—Südgestellte Lángsbrüche begrenzen das Bruchfeld nach Westen gegen das ÁAlttertiárbecken von Nagysáp — sárisáp, das eine kurze Charakteristik erfáhrt. Eine im Zentrum bis 800 m Tiefe und vielleiceht noch mehr von Oligozán und Eozán erfüllte Senke ist hier ent- wickelt, die m Norden und Osten durch eine schmale, aber viele Kilometer weit in der Landschaft verfolgbare Horstmauer mit einer höchsten Erhebung im Nagy- Gete von dem Land: der jungen Schollen und Kohleninseln am südlichen Donaulawuf geschieden wird. Auch dieses Gebiet, das durch den Bergbau so reich aufgedeckt ist, wird in Wort und Bild skizziert, als ein von Dorog bis Piszke entwickeltes alttertiáres Vorland. Endlich folgt eine kurze Beschreibung der Graner Bucht und eine Zusammenfassung der tektoni- VEREINS NACHRICHTEN. . 947 sechen Daten. Der erdgeschichtlieche Werdegang dieses (rebietes wird endlich in den Hauptzügen zum Abschlub des Ganzen entwickelt. Vorsitzender dankt für den hochinteressanten Vortrag: Was wir soeben vernommen ist das Resultat eingehender Untersuchungen, die Vortragender unter günstigen Umstánden durchgeführt hatte. Der Vortragende beging em grobes Gebiet, wodurch er einen viel besseren Überbliek gewann, als die bisherigen For- seher, die nur einige Binzelheiten studiert hatten. AubBerdem lieferten ihm die Ergebnisse des Kohlenbergbaues und einer Reihe von Tiefbohrungen manche Daten, die den ülteren Forschern nicht zur Verfügung standen. Jedenfalls war aber zur Entzifferung der áuBerst verwickelten Verháltnisse ein grobBer Scharfblick und sehr geübtes Urteilsvermögen notwendig, weil zumeist gerade die wichtigsten Stellen am mangelhafítesten aufgesehlossen sind. Ehrenmitelied v. Lóczy : Die Verháltnisse sind im dem besprochenen Gebirge nicht so einfach, wie im Gerecse oder vielleicht auch im Bakony. Vortragender erwáhnte zwar die nordsüdlichen Brüche, hatte jedoch ihre Wichtigkeit nicht genügend hervorgehoben. Die bedeutendste von allen ist die Thermalhnie von Budapest, am Ufer der Donau, deren Fortsetzung sich auch im Eruptivgebiet von Szentendre und weiter gegen Norden bis ins Börzsönygebirge verfolgen lábt. Die Umgegend unserer Hauptstadt kann mit einem KEissstob verghehen werden, deren Schollen tausendfach zerbrochen und gegen eimmander gestaut sind. GroBe Niveauveránderungen erfolgten auch nach dem pontischen Zeit- alter, und zwar können stellenweise vertikale Verwerfungen bis zu 400 m beobach- tet werden. Die Frage des Bryozoenmergels. steht noch immer offen. Ím Pálvölgy oberhaib Óbuda, gebht z. B. der Orbitoidenkalk in den Bryozoemmergel über, dieser seheint sich also hier dem Bozán anzuschlieBen, wáhrend in der Óbudaer Zement- fabrik der Bryozoenmergel in den Budaer Mergel übergeht, also dem Oligozán anzugehören scheint. Redner gratuliert dem Vortragenden zu den schönen Ergebnissen seimer Untersuchungen, die sehr wertvolle Beitráge zur Kenntnis der geologisehen Ver- háltnisse unserer Hauptstadt und ihrer Umgebung geliefert haben, deren detail- liertes Studium Redner schon seit Jahren urgiert, aber aus Mangel an finanziellen Mitteln bisher noch nicht durchführen lassen konnte. b) A. Kovácn: hült einen Vortrag unter dem TitelkPetrogaphische Mitteilungen aus dem Norden Paraguaym Er studierte 120 Gesteine aus Paraguay, die von Prof. AwIsirs in Asuncion gesammelt wurden und sich jetzt im Besitz der technischen Hochschule in Budapest befinden. Die Sammlung besteht zum gröBten Teil aus Granit en, auberdem kommen Aplite, verschiedene Gneise, sodann Ouarzite, bituminöse kristal- linisehe Kalksteine, Sandsteine, Tone, Mergel, Laterite vor. c) J. Vis bespricht ein neues Vorkommen von Acanthi- cum-Schichten im ungarischen Mittelgebirge. An der NO-Lehne des Berges Velka-Szkála bei Esztergom befinden sich im Hangénden der Liasschichten dichte rote Kalksteine, die auf Grund ihrer Fauna als Acan- thicum-Schichten betrachtet werden müBen. Sodann stellt er einen Vergleich mit den Verhültnissen im Gerencse-Gebirge und bei Tata an, und kommt zu dem 548 VEREINS NACHRICHTEN. SchluB, dab mm Pilis-Gebirge — also bei Esztergom — ebenso wie bei Tata sámt- liche Horizonte des Malm vertreten sein mubten. 4. Fachsitzung am 6. Mai 1914. Vorsitzender: Prof. Dr. FR. SCHAFARZIK. a) R. BALLó hált einen Vortrag unter dem Titel cBeitrüáge zur Theorie derEntstehung von Dolomitens Seine neueren Unter- suchungen führten zu dem Ergebnis, dab zu einer stichhaltigen Erklárung der Entstehung von Dolomiten vor allem die Gleichgewichtsverháltnisse des Kalziums und Magnesiums geklört werden müssen ; ferner muB ermittelt werden, in welcher Modifikation die den Dolomit zusammensetzenden Komponenten in dem Gesteine vorhanden sind. Bei dieser Gelegenheit berichtet er über seine Studien betreffs der Gleichgewichtsverhültnisse. In der Natur muBten bei der Entstehung der Dolomite Faktoren mitgewirkt haben, die bei den Experimenten nicht vorhanden waren, da sich Dolomit experimentell erst bei 80—200? C herstellen lieB, wáhrend sich der Dolomit in der Natur jedenfalls bei einer viel tieferen Temperatur gebildet hat. Welches nun diese Faktoren sind, konnte noch nicht ermittelt werden. Vorsitzender spricht seinen Dank für den Vortrag aus, und fordert Vortra- genden aut, seine Versuche fortzusetzen, da sie schlieBlieh doch zu befriedigenden tesutaten ftühren werden. b) Sr. MAJER spricht über die Sedimente des nördlichen Teiles des Börzsönyer Gebirges. Die Írüher als untermediterran betrachteten Anomien- sande dieses (rebietes erwiesen sich als obermediterran, was umso interessanter ist, als sie sich im Liegenden der Andesiteruptionen befinden. Diese Eruptionen sind demnach in der II. Mediterranstufe erfolgt. ST. v. GAÁL bestátigt die Ausführungen des Vortragenden in allen Punkten. Vorsitzender spricht sich anerkennend über die Resultate der Unter- suchungen MaJeRs aus; obwohl Vortragender nachweisen konnte, dab die Hauptmasse der Eruptionen im II. Mediterran erfolgt ist, so mubB doch betont werden, dab geringere Eruptionen auch im I. Mediterran zu verzeichnen sind. 5. Fachsitzung am 3. Juni 1914. Vorsitzender Prof. Dr. FR. SCHAFARZIK. a) Ú. v. Lóczy spricit "über die "Entstohung won Dred kantern. An den auf lockerem Sande ruhenden Geröllen sehleift der Sand durch Windeskraft getrieben Flichen. Sodann wird der Sand unter dem Gerölle fortgeweht, wobei das Gerölle umkippt, so dab nun eine und nacheinander mehrere Flöchen angeschliffen werden. Vorsitzender fügt dem Vortrag hinzu, daB er bei Nürnberg Dreikanter in einer Lage sah, die die Erklárung v. Lóczy"8 vollkommen bestátigten. b) L. v. Lóczy beriehtet sodann über den Uferbruch bei Ke- nese am Balatonsee. Am 15. Mai 1914 stürzte das 64 m hohe Steilufer bei Kenese ab und verschüttete die Bisenbahnlinie auf einer Strecke von 230 m. Unter dem lockeren Sand, tonigen Sand und den harten sandigen Tonbünken hegt weicher Ton ; dieser wurde durchnáBt und bewirkte den Absturz der darüber- liegenden Schichten. VEREINS NACHRICHTEN, 549 Vorsitzender bemerkt, dab hier wohl das interessanteste Beispiel für eine Rutschung vorliegt, obwohl Rutschungen von geringerem Umfange in Ungarn auch anderwárts vorkommen. c) Tu. KoRmos legt die Resultate seiner neueren Ausgrabun- gen bei Baltavár vor. Er fand hier eine neue Bárenart, eine neue Hip- parionspezies. Die in der Gesellschaft dieser Süugetierreste auftretende Mollus- kenfauna beweist, dab die Tiergeselschaft in ein oberes Niveau der pannonischen pontischen Stufe gehört. Vorsitzender spricht sich anerkennend über diese scehönen Erfolge der For- schungen des Vortragenden aus. d) Sr. v. GAÁL legt eine Arbeit Sr. FERENczYs über die Tertiar- sehichten der Umgebung von Zalatna vor. FEREgNczY unter- scheidet in dem Becken von Zalatna-Nagyalmás einen unteren Horizont, beste- hend aus einem roten, Rhyolittuff führenden Sandstein, bezw. Konglomerat ; einen mittleren Horizont, der aus schlammigem Ton mit Gipslinsen besteht, und sehlieBlieh zu oberst Andezit- und Dazittuffe. Letztere sind nachweisbar ober- mediterran. § A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1913—1915. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök ( Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök ( Vizeprásident): IGLór SzorraGH Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : PAaPpP KÁRoLY dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : MARos IMRE, m. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier): AscHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. Funktionüre der Fachsektion für Höhlenkunde. Elnök (Prásident): LENHOSSÉK MIHÁLY dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizeprásident): BELLA LaJos, nyug. főreáliskolai igazgató. Titkár (Sekretár): KApic OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : (In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 1. ILosvav LaJos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Aka- démia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 2. PALLINI INKEY BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke. [d7/ s Ur HA 09 DD e Ep -1 12 551 KocH ANnTAaL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. . KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia. rendes tagja. Lóczi Lóczy Lagos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság tb. elnöke; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. TELeEGDI hormn LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeo- lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. . SEMSEI SEMSEY ÁANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtami Társulat pár- toló tagja. II. Választott tagok. (Gewühlte Mitglieder.) EmszT KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. FRANZENAU ÁGOSTON dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HoRusITrzkY HENRIK, m. kir. agro-iőgeológus. KoRmos TrIvapaR dr., egyetemi magántanár, m. kir. I. osztályú geológus. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. MavuvRkirz BÉLA dr., a tudományegyetemen az ásvány- s kőzettan ny. rk. tanára, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. . PÁárry MóR dr., m. kir. főgeológus. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. . Timkó IMRE, m. kir. főgeológus. . TRsrirz PÉTER, im. kir. agro-főgeológus. . Zimányi KÁRony dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 1900. 1903. 1906. 1909. 1912. A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT MUNKÁK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. I. Adatokazlzavölgyielsőszakaszageológiai vis zo- nyainak ismeretéhez, különöstekintettelazottani petroleumtartalmú lerakodásokra. II. A háromszékmegyei Sósmező és környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta Böcgkn JÁwos. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet. Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. (Arbeiten J. Böcgr/s über ungarische Petroleumgebiete). Die Geologie des Tátragebirges. I. Einleitung und stratigraphischer Teil. II. Tektonik des Tátragebitr- ges. Írta dr. UHriG VIKToR. Megjelent a Denksechriften der mathematisch- naturwissenschaftliehen Klasse der kaiserliehen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. I. Aszovátai melegésforrókonyhasóstavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNDOR. Megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ban. (Abhandlungen A. KALECSINSZKY s. über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardei- ner (Péterváradery) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. Permő GyuraA Megjelent a Palaeontographica LII. köte- tében, Stuttgart, 1906-ban. Az BErdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyaiés éreteléret. Írta dr. PÁnry Mónk. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvé- nek XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit. M. PÁrrYs über das siebenbürgisehe Eizgebirge). ata) Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április bó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Föld- tani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szak- folyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmánynak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyujtásakor velem közölni sziveskedjenek. k Ugyancsak a választmány 1911 május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A külön- lenyomatok költsége 50 példányonként és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvé- nyesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéziratot, mint a fordítást pontos kelettel lássa el. A kéziratot vissza nem adjuk. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni sziveskedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely. A helyesírásra irányadó a Föl d- tani Közlöny I91I évi 41. kötetének 578—590. oldalain közölt helyesírási szabályzat, amelyet az érdeklődő munkatárs uraknak szívesen megküldök. Kelt Budapesten, 1914 szeptember 20-án. A. Szerkesztő Bizottság nevében: Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gefálligen Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, daB er es nicht gerne sieht, wenn ein Verfasser eine Arbeit, die im Földtani Közlöny ersechien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst ersucht, diesen Beschlu8 beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Verfassers gelifert, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K a 50 St. und pro Bcgen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünschten Titelaufdruckes am Um- sehlage sind bcsonders zu vergüten. Das H-cmorar betrüágt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Englische, französische cder italieniscehe Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen übersechreitenden Teiles von dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. September 1914. Dr. K. v. Papp erster Sekretár. 554 A ,, Földtani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtant, ásványtani és óslénytani megismertetésére s a földtani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonkénti öt ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani JZársulat rendes tagjai (0 K évi tag- sági díj fejében kapják. Flőfizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Osszes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok, intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt den Titel vordentliches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, zu gebrauchen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der jáhrlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jáhrlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren Schbriften dieger Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französischer oder englischer Übersetzung. Ordentliche Mitglieder entrichten jáhrlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Eintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpfliehtungen ein für allemal nachkommen. MENETREND. Budapest—vácz—gödöllői h. é. villamos vasut. 294. xx Rákospalota-Újpest—Veresegyház—Vácz. (Menetdijakat I. 257. XXVI.) ú ij Mv. ] Mv. [ Mv. ) Vv. [ Mv. ) Mv. [ Mv.] Mv.] Mv.] 0 Mv. ]Mv.: Mv. .] (Budapest központi üv.) j ! z 4 3 ; 80228002 8004 8032.8006 8008 8010 80128014. 8016 8018 8020 a ÁLLOMÁSOK ; ; jzkgísdi j z TSSSZSSSÜÉRÉOSSSzetéátülty ya 1 ] 4 Budapcstnyugoti p.u. 2501.) — ] 528] 705 gapjitos ToCI azo" 520/6251! , 625 ] SEGJESSO S — ] — ——— — — - — — —— — ! — — — li ———— —Ii Rákospalota-Újpest ..... i.] — ] 523] 7221011111 25] 125] 259] 552 6315 712 ) 835] 98S — ][ — ] — ] — — ] — ELESMSTÉ NET GT Esz E MOSZ ETSZLÜÉS TS E ESZ SOS NOSZNOSST ! 7AZ ] SESIROES [Fő ME — KÉNE ése Se EA NOSZ ASS MOSÉTTSS ESSZÉ ÖSSZES 722 ] SESMÜSB ESNE EE — ] — 9] Kundházatelep. SRE GES EZS OSS TEL ELST FS ÉS ÖSSZ SS 788 : [ ZSENTJOZ ESA EE SE — [ — ú4 Csomád .. mee (I — ] 619] 73711036111 50150] 326] 612] 721) 745 /g4 MOST Eat SES [dt 19] Veresegyház...... é.] — ] 628] 755 EDE S9 Sa SAN ZS ZSA 752] SZBTJZÓI EI ES SES SAtjáas ESINEGOGOŰG2SSz esszé zel] 29 O25— 223) 223 4011 7221. 823). 822 ] g8eisE E Paes — ] — —] Gödöllő 255... — mezt. 422] 606] 734110471047] 135] 251] 445] 635] 7 , 888 — ] — —] Veresegyház mm mmzmmei. 528] 640] 7591111211201) 201] 3351 629 782] 801 [g2a — [—]— s BUENOS KET eke KSS OSS TS OS TS ZOS OSSZES TS ESB OS ] YESS [e — ] — ] — 22] Vicziántelep —.———— a] 528] 6471 806111 231208] 208] 342] 626] 729) 808 ] 928 j —E (s 23] Őrszentmiklós-Váczbottyán c 582] 650] 80811 3111210] 210 344 628 731] 811 /939 — ] — EG Rudnaykerto menes -— a] 533] 657] 815111401217] 217] 350] 645] 738] 812 ]93Z 29] Váczhartyán . mmm. tÍ 528] 659] 817111 46/1219] 219] 354 649 750] 821 ]932 ] 31] Váczrátót. mmm t] 582] 703] 821.11 521223] 223] 358] 653] 784] 826 ]943 — ] — HENÁGSOROS sees zzeeezeezi . a] 523] 706] 82411 58/1226] 226] 401] 656 787] 832 [936 j 34] Csörögi szőllők u aj 528] 707] 8251120111227] 227] 402] 68Z] 788] 832 ] 937 — ] — 41] Vácz ? mmeezmmenezeze€.] 697]. 718] 83611213112358] 238] 413] 708] 809] 8332 928 — ] — 8 SEBI j élei 21 Bél egeséni —] Nagymaros 250... mm 6] 658] 754110235101/ 123 315] 520] g08] 943] 943 1083 ez E —] Budapestnyugoti p.u. 250 al 730] 8451125 120 290 410] 5551 849] 9459451025 1125 j — j j TA megnyitás napjától. A B TEK eA ia $§ Vasár és ünnepnapokon május 15-től. Budapest—vácz—gödöllői 294. h. é. villamos vasut. k Vácz—Veresegyház—Rákospalota-Újpest. (rMenetdijakat I. 257. XXVI.) Mv. (Budapést központi üv.) Mv. 8001 8003 3031 8005 8007 8009 8011 8013 8015 8017 8019 Vv. [ Mv. ) Mv. [ Mv. ] Mv. ) Mv. ) Mv. Í Mv. Mv. 7 A megnyitás napjától. ÁLLOMÁSOK nyal tasttsáábzől isi Se EZÉS SETOÁSEZÜTZ EL ÜGY KÉVSE ] —] — Budapestnyugoti p.u. 250 i.11222] 7] 529] 705] 9151120011225] 215] — 52 688 —] Nagymaros 250. mernem 8] — ] 4SZ 582 712] 93411380/ — J ASZ ASZ] 7881 sZ dt Teát SS ] j j eg AEK ] j ] j j j ] ] ] ej Váoz sm ei. ja 531] 608] 89511060 120] 239] 333] 428 623 5258 7] Csörögi szőllők 0 . a! AS] 582] 621] 838111099/ 131] 249] 344] 459] 628] 825] 87 Csörög EEtSÉSé a 429] 5889] 625] 894 11] 133] 250] 346] 431] 6321] 882 10j Váczrátót .. mmm] 428] 585] 629] 853/1114] 136] 253] 349] 443] 632] 888] 12] Váczhartyán e el 422] 602] 634] 857/1118] 1301 256] 358] 498] 633] 888 13] Rudnaykert .. mmunmzzzzezn 2) 425] 60431 637) 859/1120] 132] 258] 355] 450) 6281] 829 18 ÖŐrszentmiklós-Váczbottyán c Í 483] 614] 6501 908/1130] 152] 306] 405] 500] 791 881] Ke vicziántelep, sasszé 432 PS SZ JESSZE S EZ OZ KOZ ESZ ZS] SEBI 21 -(Kőhidi kertek... mmm 1483] 619] 657] 9131/1135] 157] 311] 410] 505] 79€] 8828] 29 Veresegyház .. —ummmmé.] 424] 622] 705] 916/1138] 2007 314 413 508] 792] 852 —] Gödöllő 255 m—meé 522] 729] 729] 943/1223] 224] 401] 541) 5411 .732] 928 —] Gödöllő 255... —memzem ti. 422] 696] 606] 83511047] 135] 251] 251] 435] 635] 888 ; BZ GEZA SE PSZ EN Ti JEE ezret j- ! —] Veresegyház .. md. 423] 655] 785 aze 202) 376/ 415] 519] 728] 988 127 LZTag en E (4 IG ÖNRE Sőt ee ESSERE t 488 638] 4538] 926 11 91 213259 425 E 182 9zz 152] Kundházatelep mmm A[ 582] 687] 758] 935/1200] 2207 333] 433] 5382] 729] 9859] 321 FEOT mem (0) 5191 650] 806] 93811293] 2231.336] 436] 535 722 52] DJ AJASMAJOT Esztet 518] 655) 812] 9221 228 9. 431 2772 7122 ga 41 Rákospalota-Újpest él 5231] 704] 823] 952/1217] 237] 350 450 549 737 927 2A ztés] Ez ja TAESASETÍT ét té ess kerűl gs a —] Budapestnyugotip.u.250 é.] 585] 710] 8451108011250/ 300] 410] 515] 619] 8391022 "HAUJT9JÁUJA JI? [DÁBol AV IN Vak "MAUAT9JÁUJA 19 I9ÁBol A VIN Vik MENETREND Budapest—vácz—gödöllői , se geegy 7 kúl 3 zek 255. b. 6. villamos vasut. ak Veresegyház—Gödö öllő. (Menetdíjakat I. 257. XXVI.) Fi , szesE Mv. ! Mv. ! Mv. nu. Mv. JT Mv.] Mv.! Mv. ] Mv. ! Mv. Mv.] M ] [dudepest ene 8102 8104/8106 8108 8110 8112.8114 8116 8118 812018122 8124 3 ÁLLOMÁSOK EGES SZELSALTÓY ! KILOM, — Budapest nyugoti DAUs2D0T Hi Ze E els ITT? — Rákospalota- Ú, jpe SL IZZAL e NE— sze 383 722 722 11 25/.125] 2591 — 552] 718] 845 sz pe — I — [ — [ES hi ké Hi JEE TETT SEZEEZEET EEZEzETT E T iszesz Ez es E ZS SET rssezesesp üsse mM váz Beee az -- 1608] 608] 837 11058] 120[1939] 428] 628] — [ s18js3j—1—1-1- S bt - - mem a a — sszszzzssze ássa AE Ezt —-——— iz a ! — Veresegyház .. szea ES 5ZSÍ OSI 2808 922 11202] 9031 340] 520] 711] 893] 923/93J—1]—j—[—- 29 Szadat aj 4831 538] 7138] "809 927 11207] 9081 345] 525] 716] 898] 929292) —]f[—]—[j[- Jirpalszörashozyt ása Vt ai DOT UR OB 2 Big 19 087 Í19171 918] 355] na5l 726] e18] os9 sal —. [SS 7. Felsőöreghegy memeeeezzzezmerzms €f 9-2] 9 / 919] 9871 2 3 539) [2] 0-2 TESZ l 9! Alsóöreghegy .. ssal OZ ee e 822 ] . 940 [1220] 221] 358 538]. 729]. 821] 992 [8 s He] seg 11. Gödöllő Se — é1 512] 6011 729] 825] 943 [1223] 224] 401] 541] 722] 822] 9351851—1—]1-[- SZT I zt ÖÉSZEET 388 ] ! l hi Í a Í — — —[— — —— ] — —— — VA ii ; 3 SEBET. - KENE cs 2 —] Budapest keleti p.u. 251..é.] 795] 730] 885] 935 [. 1210 [ 210/ 525] 525 7335 852/1028 S11251.2 2] — [ — ] — - a ESNE f rő "Ti HE z Sa TETSZETT z SZETT SA ETTSZ S ezt j — Hatvan Bi. es eaz st MEtIZBRZ] A007 1057 ! 949] 313] 622) 738] 992] 938] 1225 8 P E FG Ae BEST EEG 1 § 299. ESTÉT EES A EPEZÁTÁ kk Gödöllő —Veresegyház. (Menetdíjakat 1. 257. XXVI.) -TMv.T Mv.1 My.] Mv. ] Mv.] Mv. J Mv. Mv. ] Mv.Mv.] Mv. ] Mv. ] (Budapest központi üv.) s ; f 8101 8103 .8105 8107 8109 811 8113. 8115 811718119.8121.8123 j z ALLOMÁSOK 5 SET rOSSSZ AL Vévülíveasi l ! — ETAt VAN ZÁ Sz szeszet 222 p 322 486 5E 7 ETET d 208 1205 ] — ] 520] 626] 6221 — ! — be — ] —] Budapest keleti p.u. 251 ... aJ1188] — ] — ]153291625] 655] 835 0 x129011251200].225] 520] 555] 632]..— ] —- ] — VE EE. mzztsetelée e . FEE ee ee SIBzSSZ ETET zet Se Ep 2 41 SZA Ati 51) [gos esetet SZ ee esetet i.] 422] 515] 606 734" 835/1087125 a 195 251. [435 625] 788] 8889 — 1 —][—[/- 2 Alsóöreshegy ezzsseszeszeszik 426] 519] 610 738 ] 83911051Joz 139 2 439 632 732 882] Si ié— Sz fi Felsőöreghegy . maaa a) 422] 522] 613] 741 ] 84211054/7 9 18942] - 258 [.452] 652) 735] 839] — [ — [ - s ÓNSzáda Vezér e ZETT ASS ED Szi ROS 750 ) 851/11193I775 151 307 ] 501] 791] 7821 8397—1—-1—- 1 tí Veresegyház zs zzz esz sélvászi 92elt6ésS [zza iakeszka ) OSS égágii ISZ 311 ] 505] 795] 758] 853] — [ — [ — [ egász TT egŰ or 7aelezkeleetgss [2 Ígsasig " : 2zejő ára jeg gos gaz NOS] kN ESET sű pi 1 SSE TERE AT SS PL TSA [ tane E TESB EL EA SÉHE ES váj hess Pell) jel ( SI [1 —] Rákospalota-Újpest 254 .. é.] 524] 7041 794] — ] 952/12172 237] 350] 589] 732] — 98297— [d] - — Budapest nyugoti p. u. 250é. 588] 735/ 745 — 11030112501x 300 410.) 610] 820] — 1025] — ] — ] — ] — Magyar királyi a : z e. e 249. rat Helyi forgalom Budapest keleti p.u.—Bicske között. Budapest-Kelenföldön a déli vasut vonataihoz csatlakozó vonatok menetrendje a 248. sorszámnál van. x A 12. sz. személyvonatnál az 1—20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérletjegyek érvénytelenek. . (Budape SK zponti 1 üv.) Szv.] Gyv. ! Gyv. ) Gyv. Szv.] Szv.] Szv.] Szv. Gyv. 1 Szv. [ 57v. I Gyv.] Szv. 1 Szv. Szv. ].Szv. ].Szv. ) Szv. ! 8 ! 2 11302 d/aJ 2224 110] 24/a (1304 26118] 6 ] 28/a 1] 28 16 11308] 12"j14laj . ) ÁLLOMÁSOK [—III I. III. ILL. ITELT IL IT H1—LIE ILUT I. II ILIINTE.LET1— II! 11 III TII.ITTT—IITT—LE41T—LTT1T—ITTI l Bndapest keleti p.u. 5£.....i.] 619] 70097 720 850 93011551230 1307 230] 430 510 ii 729 9151082/1188/ — ) — Budapest-Ferenczváros2éc [ 623 716 I 1 98211207] 1 01 I 1232] 451] g es 7827 927111 97/1210] — I Jé.) 6321 717 7361 906] 95212161249f- 5 56] 951] 450] 52687. 4 732] 936111 16/1220] — [ Budapest-Kelenföld A 1 j.1.640 737) 9071 953112171952 3 157 252] 452 527175 7332] 933112211225] — [ CG Kőérberek 8 aP618 10031225 c 301] 501 SE 7.83] I-t. N288 1 E Budaörs aj 658 1908112390] ) 308/1505 z ] 757] 955111321239) 2 [ Törökbálint CASO Pe lhzési i92ei289 3171 515 .Y ] BASII02T 4 11239] — [ ] Torbágy aj 717] Apt 103831254 ! 336] 528] Sz 8191018/1151/110] — [ Herczeghalom a[7 30] ba 10451 1061 [/ D 1 1348]539/ I Nos $301030] 1992/1399] — e Bicske ? é. 746] 756 816 9461 1102] 189 135 ! 236 405] 554 628 56 ! 84510828] 1917] 188] sz 111 8 249. Figy királyi elyi forgalom Bicske Budapest keleti p. u. között. Budapest-Kelenfö"dön a déli vasut vonataihoz csatlakozó vonatok menetrendje a 248. sorszámnál van. TA 11. sz. személyvonatnál az 1—20 km. távolságokra egy útra kiadott menetjegyek, valamint a heti munkásbérletjegyek érvényté lenek. Szv. 1 Szv. I Szv. I Szv. [ Szv. : Szv. [Gyv.i Szv. [ Szv. [Gyv.] Szv. [ Szv. [ Gyv. ) Szv. ) Szv. "ag Gyv. Szv. 11: Hiraui 1309 131 5 1 23! 7 11301123/al 15 [84 25] 9 711803 am (Budapest központi üv.) 9117 ILLETTE TE 11—1TI TT ALLOMASOK 1-1 1—1111—I 11 ILITL/ I 1—I1I1 58 IITIT.IITT—II[ I. II TTI T- rilrélzl Bicske ? i.] — ] 4831598) 617631] 748912 — [1203] 132 137] 459] 542] 699/721) 7538] 91t ÍS 5 4 ! Herczeghalom aj — 592158 6331/6146 806 [ 1217 7 153] 518 GZ 7e 312 id 7 Torbágy a [ 422. 521582) 6961699 821 ] — 1] 1229 200/.527 GÉLL7EZ] 822 "Bv Törökbálint ak sza 1.) a IGSSIZYE 1888 ] — [1241 219] 5598 GSSI78ESI 888 "3E Budaörs e 551 7071/1719] 899 1239 227] 545 790911810] 832 SE-t Köérberek a 7121 11 vga — 1252 J3OXH48 712 11882 d lsz ;, 720] 730] 84 , FL ta 95 09! 938 5 181 7201 €18) 900 szido zo. Budapest-Kelenföld 5£ ... ! Eg Sala dól He 1258] 200] 2 2 6 alaézal 8 Jea Ba Sz j ) i CÉG 780 852 949 1018 190] 210 9 39] 556 612 728 928 929 932 cg s Budapest-FerenczvároszKr ] 9- 22615 7 SZILZ SOT GOSI al VOSSTN AAS ÉT 5] stee 611 ]... 721872 929] 1 2 az Budapest keleti p.u. 99 .—él 588] 605] 625] 745] 800] 91 11005) 1035] 120] 225] 300] 629) 635 ks 835] 922/10129£ 2.6 ! l ! ! TT FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA FOÓLDTANI KÖZLÖNY 1914. OKTÓBBR—NOVEMBER— DECEMBER, 10—12, FÜZET, ÉRTEKEZÉSEK. A BUDA-PILIS-ESZTERGOMI HEGYCSOPORT SZERKEZETE ES ARCULATA, Irta TAEGER HENRIK dr.! - 46-47. ábrával. — Az esztergom—buda — pilisi hegycsoportról már évtizedek óta beható geológiai vizsgálatokat végeztek a magyar kutatók és ezért még ma 18 különös hálával kell azokat a nagy érdemeket méltatnunk, amiket itt a magyar tudomány már csaknem félszázad előtt szerzett, azokat az érdeme- ket, amelyek egy SzaBó JózsEr, HoFMANN KÁRoLrYy, HANTKEN MIESsA, vagy a fiatalabbak közül egy SCHAFARZIK FERENC, HALAVÁTS GYULA És még számos magyar tudós nevéhez hervadhatatlanul fűződnek. A geológiai kutatások módszere akkor valóban más volt, mint ma és másnak is kellett lennie, mégis sikerült azokat az alapelemeket megálla- pítani és felismerni, amelyekből a magyar fővárost övező hegyvidék fel- épült. Ezen kőzetelemek kora, faunája és elterjedése, vagyis inkább a sztratigrafiai geológia fejlődött ki és ezen a téren már az akkori időkben olyan kiváló munkát végeztek, hogy nekünk fiatalabbaknak ebben az irányban már alig maradt valami tennivalónk. Sőt egyes kutatók, különösen pedig HoFrMANN, még a tektonika terén is kiválót alkottak. Azok az átható eszközök, amelyekkel a földtan az újabb időben dolgozik, s amelyek a szárazulat mai domborzatát, mint a hatalmas idő- közökben átalakító természeti erők végső eredményét tárják elénk, amivel együtt a mai szárazulat fejlődése visszaidézhető, megvilágítják a földkéreg egykori mozgásait, a tengeri és a szárazföldi korszakokat, a víznek és a szél- nek évezredekig tartó játékát; a mai kutatásnak mindezen alapvonalai kétségtelenül arra ösztönöznek, hogy ezt a szép hegyvidéket ezen modern szempontokból még egyszer átkutassuk. A régebbi kutatók érdemei emel- lett érintetlenül maradnak és változatlanok, sőt a régebbi szerzők művein felépülő sztratigrafia ma is érvényes ; de ma már utalhatunk arra a gazdag 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1914 április hónap 1-én tartott szakülésén. dj Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 317 556 D:- TAEGER HENRIK irodalomra is, amely a nyugati magyar középhegység értekezései ciklusában lezárt monografikus kötetet tölt meg. Ehhez a sztratigrafiához legyen sza- bad hozzácsatolnom az esztergom—buda—pilisi hegycsoport morfológiáját, tektonikáját és paleogeografiáját, tájképtípusokkal, szelvényekkel, tekto- nikai domborzati képekkel és paleogeografiai térképekkel díszítve; azt a munkát, amelyet kAázEsztergom—Buda—Pilisi hegycso- port szerkezete és arculata címen már előkészítettem. Itt csupán néhány hetes tanulmányom főeredményét közlöm röviden, amelynek részleteit még az év vége előtt fogom kiegészíteni azon a kör- nyéken, amely az Ó-Budától Budaörsig terjedő hőforrás vonala fölött van. I. Orografiai viszonyok. Az esztergom— buda —pilisi hegycsoport tömegkiemelkedést tár elénk, amelyet északon, egy hatalmas törés vonal hosszában, neogén vulkáni tömegek — a szentendre—visegrádi trachittömeg — nyugaton azonban a Gerecse törési paizsa, más irányokban pedig a Duna övez. Ezen tömeg- kiemelkedés azonban felületi formáiban nem mindig mutat valami különös egységes vonást. Tájképi jellege inkább nyugtalan és mintegy szétszagga- tott képet mutat, mert ezt a hegyvidéket összeségében gyakran többé- kevésbbé elzárt völgymedencék és üstök szakítják meg, amelyek közé szá- mos magaslat, hegyhát és kúp van beágyazva. Pontosabban szemlélve azon- ban ezen árkos sülyedések, hegyvonulatok és magaslatok tengelyei bizonyos törvényszerűséget mutatnak, amelyek a tájék tarka különbözőségeit ismét- lődő típusokba tagolják. A völgyületek és hátak, a hegyek törései a külön- böző irányokban, az üstök és medencék peremhatárai valamennyien tör- vényszerű elvet mutatnak, amely állandóan a szélrózsához való három vagy négy ismétlődő helyzetében mutatkozik. Ezek között leggyakoribb és legpregnánsabb az ÉNy—DK-i vonal, amely a tájék arculatában ural- kodik. Emellett azonban, különösen a nyugati részek tájképeiben, az előbbire merőleges ÉK—DNYy irányok is kifejlődtek, míg a buda— pilisi vonulatban különös fővonal, az £É— D-i irány jelentkezik élesen, amely a Gerecse röghegységben egységes kiképződésben és még világosabban 15- métlődik. Sokkal ritkább és főkép szórványosabb a Ny— K-i vonal, amely először a Duna könyökén mutat erősebb gyűrődést. Az említett fővonal hosszában a hegyvidék sakktáblaszerűen töredezett össze és a törés mellett az emelkedés és sülyedés is szerepet játszott; a víznek évezredeken át működő kimosó ereje folytán a tömegkiemelkedés átalakult részben nagyon sűrűn szétdarabolt hegyvidékké. Feltünő a törések változó alakja és az egyes szárazulatok lejtési felülete. Míg némely vidéken a vetődési síkok egész hosszukban és magasságukban élesen és tisztán, mint alig vagy legföljebb gyengén széttagolt homlokfalak maradtak meg és a vidék képe fiatal álla- A BUDA—PILIS-ESZTERGOMI HEGYUCSOPORT. 997 potban maradt rögmozaikra emlékeztet, addig más részeken a gerincek és lejtők sokkal gazdagabban tagolvák, a vetődési sík mint mérsékelten hajlott, facettaszerűen mintázott hegyifal jelentkezik. Ez a két típus oly szorosan csatlakozik, sőt gyakran oly bensőleg érintkezik egymással, hogy sokszor ezen többceiklusú röghegység egyes elemeit, geografiailag, minden részletében és teljes tisztaságában csak nehezen magyarázhatjuk meg. Ha a sokféle hegymozgás által az ó-harmad- korban előidézett átalakulásokat ebben a hegységben mellőzzük, úgy azelső, fiatalabb ciklus a tájék változásában a zaj szósmerdrat tett tám Gye Taráss Este vki szekrő ztvzértül emel a szarmata idők után következik; széttagolja, emeli és sülyeszti az abradált, nyugaton a szarmata törmelékektől egyes foltok- ban még ma 15 fedett triasz emeleteket, mig egy utolsó fázisa a pleisztocén időben a legfiatalabb lerakódásokban is nyugtalanságot és mozgást mutat. Ezen hegyvidék vízhálózata következetesen az ősi alakot követi, az egyes ciklusok által teremtett lejtők hosszában, azonban ezt csak futó- lagosan vázolom. Mindezen sokféle és százezredekre visszanyúló termé- szeti erők végeredménye gyanánt az esztergom—buda—pilisi hegység mai magaslatait és mélyedéseit valóban tagolt és változatos tájképpé alakulni látjuk, telve csodálatos természeti szépségekkel, a Duna ezüstös szalagjától övezve, amelynek partjain a magyar királyság fővárosa palotái- val és tarka háztengerével csillog; színpompás kép ez, amelynek alakulását egész a legtávolabbi időkig visszapillantva követhetjük. Ezen az erősen tagolt vidéken egyes tisztán geografia1-morfológiai elemek ismerhetők fel, amelyeken az egész alapul s amelyekről röviden a következőket adha- tom elő: Szorosan a főváros felett, a nagy hőforrási vor ab mentén emelkedik ki a budai paiz 9, ettől nyugatraa budakeszi me- dence következik, amelytől északra a nagykovácsi plató- rög emelkedik ki; ehhez keletflléapesthidegkuti beszakadt üst csatlakozik. Ezeket a budai hegytömegeket a tőlük északra fekvő pilis1-hegyektől egy árokszerű bemélyedés választja el; ez a pilis- solymári sülyedés. A pilisi hegyvonulat déli peremét, amely erre a morfológiai tagra következik, keleten a pilis—borosjenői és ürömi lépcsőzetes vidék jellemzi, míg odább nyugatona budai hegyvidéket a pilisi hegyvonulattal egy triaszkorú hátság köti össze, amely törések által erősen szét van darabolva. Ez a budai ésepilisi hegyvidékek aközött tishid" Innen nyugati irányban az alaphegység két félköralakú ívben helyezkedik el, amelyek sziklatömegeikkel koszorú gyanánt övezik Csév és Piliscsaba községeket és amelyeket morfológiailag, mint nyugati előöblöket emelhetünk ki. A budai hegyvidéktől nyugatra az erősen sülyedt zs ám - y- S. ta Or Ot (9 a D: TAEGER HENRIK béki neogén medence terül el, míg ehhez északra és a pilisi hegységtől nyugatra a fiatal dombvidék csatlakozik. A zsámbéki medencétől nyugatra haladva egy neogénplató következik, amely Gyer- mely és Szomor községekhez vezet. Innen nyugatra és északra haladva elérjük az összetört tábla területét, amely a zsámbéki medence és a nagy sápi ó-terciér medence között terül el. Ezt a nagy medencét ismét nyugaton az egész vidékből falszerű meredekséggel kiemelkedő hegység zárja be élesen, amely a héregtarjáni neogén üstszerű sülyedést a Gerecse vidékén keletről határolja, míg a sápi medence északon és nyugaton árkos bemélyedések álta! közlekedik a Duna-vonal mentén délen elhelyezkedő vidékkel: a fiatal rögök és szénszigetek vidékével. Északkeleten, az eszter- gomi érsek székhelye felé egy nagy törésvonal mentén haladva eljutunk az esztergomi medencéhez, amely óharmadkorú lapály, részben vulkáni neogén tufák által kitöltve és egyes lokális lávakúpok által áttörve. Az esztergomi medence kelet és délkeleti irányban átvezet a buda1—pilisi hegyektől északra eső nagy vulkáni hegyekhez, Szentendre és Visegrádhoz, tehát a nagy dunai trachitcsoporthoz. II. A hegység fölépülése. Ezek az orografiai egységek belső szerkezetük szerint röviden jelte- mezhetők. A Budai paizs nagyon komplikált fölépülésü : számtalan vetődés töri darabokra és lokális gyűrődések is észlelhetők rajta. Erről a vidékről most bővebben nem tárgyalok, mert kutatásaimat ebben az irányban még nem fejeztem be teljesen. Első sorban tehát e vidék hátterét ismertetem. A budakeszi medence. Itt egy besülyedt területtel van dolgunk, amelyet az alaphegységtől északra, keletre sőt délre is koszorú- formában vesznek körül azok az egyes triaszkorú tömegek, amelyek az ó-terciérből kúpformákban emelkednek ki. Maga a budakeszi medence az ó-mediterrán korban történt beszakadásból keletkezett. A Nagy Svábhegy triaszát takaró ó-terciér rétegek, a nummulitmész s az ezekre települő alsó oligocénkorú budai márga- vagy briozóás rétegek az északkelet-dél- nyugat irányban húzódó lépcsőzetes letörések vonalán nyugoti irányban abudakeszi medence felé lesülyedtek. Ebben a mai lesülyedésben kiékelődnek az eocénkorú nummulitképződmények, míg az alsó oligocén- korú márgarétegek, vagyis azok az inkább iszapos képződmények, amelyek az alsó oligocénkorú tenger partvidéki zónájának mélyebb részeit jellemzik; lassankint összekeverednek a hárshegyi homokkövek tömegeivel, amelyek tovább nyugatfelé a triasz fölött, mint hatalmas üledékes rétegek vannak kifejlődve; itt tehát egy olyan zóna fejlődött ki és áll a szemünk előtt, amelyben az alsó oligocénkorú bemélyedt tengerrész iszapos területét egy kavicsos tengerparti képződmény zárja le. Az eocén- és oligocén-korban A BUDA — PILIS-DCESZTERGOMI HEGYCSOPORT. 559 épen fordítva volt: a mai budakeszi medence akkoriban a feljáratát képezte annak a szárazföldi kiemelkedésnek, földhullámnak, amely tőle nyugatra terült el, míg a mai keleti magaslatok, vagyis a budai paizs vidéke volt az akkori ó-terciér besülyedés, amelyet egykor az eocénkorú tenger habjai borítottak. E medence sülyedtebb részein még a tengerrel való elborítás előtt buja növényzet virult, amely az eocénkori barnaszéntelepek fejlő- désére vezetett s amelynek telepeit, magában Budapest székesfőváros területén, nagy mélységekben a városligeti artézi kút mélyfúrása alkalmával ls megtalálták. A nagykovácsi rögplató. Ha attól az északnyugat- délkelet irányban húzódó hatalmas vetődéstől, amely a budakeszi sülyedést északon szegélyezi és itt a Feketehegy sűrűn széttördelt homlokfalát Buda- kesziítől északnyugatra elválasztja, északtfelé haladunk, egy hatalmas triaszkorú alaphegység-hullámra bukkanunk, amely a budakeszi medencét a nagykovácsi-völgytől választja el. Ezt a hegytömeget északnyugat- délkeletirányú haránttörések egyes rögökre osztják fel. Úgy délen, mint északon és ott a nagykovácsi völgyben az alaphegység triasztömege két, hosszanti irányban kifejlődött sasbércvonulat formáját mutatja, míg a középső rész masszívja az Ördögárok vidékén árkos beszakadást mutat. Ezt az árkos beszakadást több haránttörés zavarja, amelyek azonban nyugatfelé a Nagy Kopaszhegy csúcsa irányában megszűnnek és itt alakul ki az egész vidék arculatát jellemző egységes alaphegységtömeg. Ezeket a tektonikus vonalakat azonban keletfelé tovább is nyomozhatjuk, míg ezek a Hárshegy sasbércénél egy hosszanti kiugrással megszakadnak ; itt egy lesülyedő irányzat fordított irányban fejlődik ki, a Hárshegyet kivágja, mig e letörések a hegy keleti lábánál futnak össze. Ezekkel a vetődésekkel párvonalas irányban húzódik északon a nagykovácsi völgy, amely szintén megfelel egy vetődési vonalnak, mig ezeket délen a Nagy Kopasz- hegy, északon pedig a N. Szénás- Kerek-Remetehegy rögei ellensú- lvozm látszanak. E törésvonal hosszában északkeleti irányban fejlődött ki a nagykovács—pilisvörösvári egykori eocénöböl, amelyet hasonló irány- zatú helyi beszakadások erősen széttördelnek, mig Solymár és Pilisszántótól délre egy fővetődés ugyanabban az északnyugat-délkelet irányban eocént és triaszt lökött a pilis—solymári árokba. A pesthidegkúti beszakadt üst. Ezt a sülyedést a világtájak minden irányában vetődések veszik körül; északon, keleten, 1 E vidéknek, valamint a tágabb értelemben vett buda—bovácsi hegységnek szerkezetét HOFMANN KÁROLY pompás szelvényekkel ábrázolta a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének I. kötetében, a XIII. táblán (1871). Sajnos, hogy ez a tábla nem csatoltatott a német kiadáshoz, minek következtében a külföldi irodalom nem vehetett róla tudomást. Magam is csak munkám nyomtatása közben láttam először HOFMANN KÁROLY eme szelvényeit. a "UJA9PIA SOS9d9] 949] JJOZOI ugar s 9uolso1og-sitig et odoyívg -AI9AOHÁBBN 59 ÁIYAOI SI VI VAY 9 D:- TAEGER HENRIK a— Vorberg des. His Hevély. délen és délnyugaton a helyben maradt rögök falakként övezik, nyugatfelé azonban, egy rövidebb vonal mentén az elővidék a Solymár felől jövő vetődés hosszában le- szakad, meredek falú letöréssé fejlődvén ki, amely egyúttal az üstöt ebben az irányban meg- nyitja. Itt egy lépcsőzetes letörési vidéket szemlélhetünk három lép- csővel, míg északkelet-délnyugati hosszanti letörések e lépcsőket még jobban széttördelik; e törésvona- lakat nagyon könnyen felismerhet- jük a sülyedést szegélyező fal- szerű rögökön, amely törésvonalak e hegyhát csapásirányában sze- münk elé állítják a rétegsorozat megismétlődését : a triaszt, eocént és oligocént. A pilis—solymári be- sülyedt mező. A pilis— solymári árkos sülyedést délen és délnyugaton hatalmas törésvonal szegélyezi. Ez a letörés Pilisszán- tótól Pilisszentivánig követhető ; Innen egy hosszanti letörés egy kissé déli irányba téríti és Solymár felett a N.-Szénás-Kerek- Remete- hegy északi peremén halad, to- vábbá a Szarvascsúcs és Hármas- határhegy északkeleti lábainál dél- keleti irányba haladva egyesül a Szentendre felől jövő hőforrások vonalával, majd délnek Budapest székesfőváros felé fordul. Ezeknek a vetődéseknek épen ilyen irány- zatú rendszer felel meg északkele- ten. Egy törésvonal a Pilishegy déli peremétől Pilisszántó felett Csobánka felé halad. Ez a törés- vonal e vidék arculatán messzi- A BUDA —PILIS—ESZTERGOMI HEGYCSOPORT. 561 ről feltűnik és egyúttal a pilis—solymári sülyedt mező északkeleti hatá- rául tűzhetjük ki. Itt Csobánka vidékén ezzel a főtörésvonallal párhuza- mosan haladó vetődések az alaphegység triaszképződményeit kulisszaszerű- leg egy vonalban dél felé lökik előre, míg egy, ebben az irányban legjobban előretolt letörést, s amely itt a Garancshegy déli leszakadását eredményezi, még messzebbre tovább délkeletre Ó-Buda irányában követhetünk. A pilis — solymári árkos sülyedés tehát nem más, mint egy árok, amelynek tengelye északnyugat-délkeleti irányt követ. Magában e lesülyedt terület belsejében szintén vannak letörések, amelyek ugyanabban az irányban haladnak, igy például Pilisvörösvár és Pilisszentiván községek között. Ennek az árkos vidéknek annyira ki vannak fejlődve az északkelet-délnyugat irányú törésvonalai, hogy az ezekre merőlegesen elhelyezkedő hosszanti vetődések itt nem lépnek előtérbe és itt e környék arculatát nem jellemzik, azonban az árok szegélyzetén ismét könnyen felismerhetők, és pedig az árok egymás- sal szemben fekvő mindkét szegélyzetén, amely vetődések egymásnak meg- felelni látszanak. Pilisborosjenő és Üröm lépcsőzetes vidéke. A soly- mári-völgy vidékén szélesen elterülő peremvetődés hosszában, valamint a Fehérhegy és Steimriegel lejtőinek mentén az előbb említett solymár— pilis- vörösvári árkos vidék felett emelkedik ki a pilisborosjenő—ürömi plató. Ez a plató rögös vidék, amely a pilis-solymári sülyedt mezőből négy törésvonal mentén lépcsőzetesen emelkedik ki, amelyet a 46-ik ábra is feltüntet. Ennek a letöréses vidéknek lépcsőzetes fölépülését legjobban a nyugati oldaláról tekinthetjük át, ott, ahol egy hatalmas, mintegy észak-dél irányban haladó hosszanti vetődés, amely délen szorosan Csobánka községre tá- maszkodik, ezeket a triaszlépcsőket elválasztja az ezektől nyugatra fekvő és hozzájuk képest mélyebbre sülyedt leszakadt pikkelyektől, a Drenek, Ziribar és Garancshegytől, amelyek a pilis—solymári sülyedt terület északi pereméül szolgálnak. Ha a Fehérhegy tetejéről észak és nyugatfelé tekin- tünk, látjuk tisztán és világosan, hogy a triaszkorú alaphegység, amelyet itt csak az oligocénkorú hárshegyi homokkő borít, szigetszerűleg miképen van jobbról balra, lépcsőzetesen vetődések által eltolódva. Ezt a képet mutatja a 46. ábra 15. A Csobánkától délfelé haladó keresztletörés hosszá- ban, tehát ott, ahol mi a 46. ábrán a hegygerincet a háttér felé letörni látjuk, kuliszaszerűen helyezkedik el északnyugat-délkelet irányban, a Nagy Kevély kiemelkedő magaslata által dominálva, a négy lépcsőzetes fokozat, a vidék arculatából élesen kiválva. E táblák a csobánkai letörés felé kopár sziklafalakat mutatnak, mig délnyugat felé, Pilisborosjenő i1rá- nyában (46. ábra jobboldalánja hosszan elterülő keskeny táblákat löszréteg borítja. Ez a tájkép már első pillantásra azt mutatja, hogy lépcsőzetes vidék áll szemünk előtt, amelynek legfelső emelete északon a Nagy Kevély gerince, amelytől délnyugati irányba helyezkedtek el a lépcsőzetesen leszakadt rögök 562 Dr TAEGER HENRIK az északnyugat-délkelet irányú vetődések hosszában. Ezek a lépcsőzetes le- szakadások, különösen a két középső, délkelet felé mindinkább elvesztik jel- legzetes vonásaikat és főként Pilisborosjenő község előtt a középső táblák gerince a talaj pleisztocén takarója alatt eltűnik, míg a másik kettőt egészen Ürömig követhetjük. A 47. ábra a természet után készült tollrajzban állítja szemünk elé e lépcsőzetes vidék domborzatát és a vidék rögös felépülését Pilisborosjenői nyugat szomszédságában vázlatos, de egyszersmind jellegzetes SS — E — NES— vez. em MEZ NE SÍN zs SZ NE szú szé ELEG — EI 2 EE HE MY FELA 052 "7; tesszük] 11 sz 0 Cs RV V 17) GW TGZ ART N TAN ESÉN TŰ s VEN ZÉGA — Solymari medence feherhegy Nagykevely 4T. ábra. A Solymári Medence és a Nagykevély közé eső vidék tájképe és geológiai szelvénye. Pilisborosjenő és Üröm lépcsős vidéke a Solymári árokkal. Magyarázat : 1. fődolomit ; 2. dachsteini mész; 3. nummulitmész, 4. hárshegyi homokkő; 5. kiscelli agyag; 6. lösz; 7. lejtő törmelék. formában mutatja be. Ez a vázlat világosan feltünteti a vidék felépülését, térfelszíni viszonyait és tektonikai adatait ; ezt kiegészíti az alatta levő szel- vény, amely a lépcsőzetes vidék belső szerkezetét mutatja, s amely északkelet- délnyugat irányban a pilisborosjenő—ürömi lépcsőzetes vidéktől a pilis— solymári árokig halad. Az ábrák elég élesen világítják meg ezt a vidéket, amelyről a szerző előzetes közleményei szólnak. Délnyugat felé, Üröm irányában e vidék elveszíti a szoros értelemben vett lépcsőzetes rögös jel- legét, csak épen a legmagasabb lépcső letörése magaslik itt ki a Kőhegy képében. Ettől a hegyháttól délre és nyugatra ez a töréses vidék egy sík- sággá szélesedik ki és a tektonikus vonalak, amelyek az előbbi vidéken A BUDA —PILISZESZTERGOMI HEGYCSOPORT. 563 aunyira szembe tűntek, itt alig látszanak. Hogy azonban ezek a törésvonalak itt is megvannak, azt bizonyítja Ürömtől délre a magaslatokon a triasz- eocén rétegsorozatok háromszoros megismétlődése a Felsőhegyen keresztül a Rókahegyen és a Péterhegyen. A pilisborosjenő—ürömi lépcsőzetes vidéket keleten a hőforrások törésvonala határolja, amely a Dunával pár- huzamosan Szentendrétől délfelé tart, míg északon, a budakalász—pomáz — pilisszentkereszti . vonalon, a nagy — szentendre—esztergomi törésvonal mentén ez az üledékes hegység a mélybe szakad és helyet ad a dunai trachit- csoport plutói tömegeinek. Xb adat cész palágsi hegyek vköoözotáá"h vdbsadmny u gati előöblökkel. A pilis—solymári sülyedt területet nyugaton lezárják azok az elég magasra feltornyosult hegytömegek, amelyeken keresztül a vasútvonal alagúton és bevágásokon át az esztergomi hegyvidék- nek tart. Ezek a hegyek, Pilisszántótól nyugatra, építik fel azt a hidat, amely a budai és a pilisi hegyecsoportot egymással összeköti és egyúttal azt a gátat képviselik, amelyek e vidéket az esztergomi elővidéktől elválaszt- ják. Ennek a hídnak egy délnyugati nagyobb csücske fődolomitból van fölépülve, amely Piliscsabától keletre a vörös és fehér hegyek magaslatain kibukkanik, északfelé azonban dachsteini mésszel van borítva, amely itt egy keskeny, számos vetődés által kisebb kúpokra tördelt magassági vonulatot alkot a budai hegyektől a Pilishegyig terjedve. A Kopaszhegy, a Köszikla, a Drina s valamennyi magaslat képviseli itt az összekötő kapcsot. E vonulat elé nyugaton két öböl csatlakozik, amelyeket magaslatok félkör- formában zárnak le, s amelyek közepén északon Csév, délen pedig Piliscsaba község épült. Itt is e vidék mai arculatára egy fiatalkori letörés-rendszer nyomta rá a bélyeget. A Pilishegy sasbérctömegének hosszában egy hatal- mas peremtörés vezet a Velkaszikla lábához és a Csévi-öblöt északon hatá- rolja; épen úgy és ugyanabban az irányban halad az a vetődés, mely a Nagy-Somlyó letörését és a csévi sülyedést eredményezte, míg keleten egy távolabbi nagyobb elmozdulást okozott, amely a Nagy Kopaszhegy nyugati lábától a Kőszikla és a Barina peremén észak felé halad. Teljesen ehhez hasonlóan alakultak ki a tektonikai viszonyok a piliscsabai öböl perem- részein. Itt van a Nagysomlyó déli letörése, amely egy északnyugat-délkelet irányban húzódó vetődés mentén e sülyedt területet északon határolja, mig délen egy sokkal rövidebb, de hasonló irányú vetődés a Tinnyétől pyugatra, fekvő koronauradalmi erdő triasztömegeit fordítva épen északon határolja, míg keleten, Pilisszántó felől, többször megtört vonalban egy távolabbi törésvonal csatlakozik, amely a piliscsabai völgyet kelet felől szegélyezi. Ar 2§ámbóéki meogeéni "merd eme e. "Piliscsabától "délre haladva széles, sülyedt területre bukkanunk, amelyen Perbál, Tök, Jenő, Páty és Zsámbék községek terjeszkedtek ki. Keleten, annak a vető- 564 D: TAEGER HENRIK désnek hosszában, amely Tinnyétől Telküg halad, a budai hegység dolomit- tömegei ennek a sikságnak irányában leszakadnak, délfelé pedig ehhez a függelékhez egy szármátkori tengeri mészből álló magas fal töredékei csatlakoznak, amelyek elválasztják a budakeszi öblöt a zsámbéki neogén medencétől és itt, tovább délfelé annak a nagy törésvonalnak a folytatását élesen kiemelik. Ezek a szármátkorú meszek egy ehhez hasonló fal formájá- ban oayugaton 15 ki vannak fejlődve, ahol ezek egy több kilométer hosszú- ságú és e vidék arculatából már a távolból élesen kiemelkedő vonulatban Unytól Tök és Zsámbék felé húzódnak. A szármátkorú mésztömegeknek ez a meredek leszakadása bizonyítja azt, hogy itt is, épúgy mint keleten, egy nagy peremvetődés mentén sülyedt a mélybe a zsámbéki neogén rög. A szármátkorú mésztömegek ebben a depresszióban egy széles lösztakaró által vannak betemetve és csak Perbál felett, Timnyétől délfelé bukkannak ki hellyel-közzel egyes szigetek gyanánt. Ezek a letörések, amelyek a zsám- béki neogén árkos medencét teremtették, mind posztszármátkorúak és a kéregmozgások sorozatában legalább is a második és fiatalabb ciklus- hoz számíthatók, amely a neogénben az esztergom—buda-- pilisi hegy- csoportot újabban mozgásba hozza. A zsámbéki medemcétől északra rek vző 5 Er ada dombvidék. Piliscsabától nyugatra széles területen egyhangú dombvidék terjeszkedik, amelynek fölépülése különösen a mélységek felé meglehetős problematikus marad. Itt ugyanis szeliden legömbölyített halmokat látunk, amelyek egyforma hullámokban dünékhez hasorlóan haladnak Dag, Uny és Kirva községek felé és úgyszólván mindenütt lösz- szel vannak beborítva. Hellyel-közzel azonban az öregebb alaphegység egyes szigetekben a felszínre bukkan ; ezekben pedig mindenütt a Pectun- culus obovatus csoportokat a felső oligocén homokképződményeinek formá- jában ismerhetjük fel. Ugylátszik, hogy itt egy harmadkori homokokkal borított fensikkal van dolgunk, amelynek laza üledékei eredetileg vízszin- tesen helyezkedtek el; ezek talán már a prepleisztocén időben a szelek játéka folytán mozgó dombok és hátakká halmozódtak fel, amelynek domborzatát egy későbbi erózió szabta meg. Tovább délfelé, Szomor és Gyermely irányában az alaphegység összetételében a pectunculus homokok mellett mindjobban előtérbe lépnek a szármátkorú tengeri mésztömegek, ahol és pedig Gyermelynél a Paphegy, Macskahegy és Jánoshegyen, azon- kívül sok más ponton a felszínen is ki vannak fejlődve. A fiatalkorú domb- vidéknek azt a déli részét tehát, amely Gyermely és Szomortól Mány és Csabdug terjed, egy sűrűn széttördelt és szármátkorú mészből felépült fennsiknak kell vennünk, amely a zsámbéki neogénmedencétől nyugatra emelkedik. Ezen terület északi vidékén a szármátkorú platóvidék nivójából egy triaszrög emelkedik ki: a Spitzberg Szomornál, amely azt bizonyítja, hogy még ezt az egyforma táblát is vetődések tördelik szét. Ilyen elmozdulá- A BUDA—PILIS-ESZTERGOMI HEGYCSOPORT. 565 sokat közvetlenül északon, a Vöröshegy környékén, Gyermelytől északra is sejthetünk, ahol egy északdéli irányú letörés mentén a triaszkorú régebbi alaphegység a felszínre bukkan. A rögös leszakadások képződésének ez az irányzata, amelyet mi már itt Vöröshegy környékén megfigyelhetünk, úgy látszik, e fiatalkorú dombvidék egész nyugati peremét kíséri. Mert e vonal hosszában, Sárisáptól Epölön keresztül egészen Gyermelytől északra terjedőleg az alaphegység lesülyedt, egyszersmind rögökre és kúpokra törött szét és egy hosszú vonalban kibukkanva a zsámbéki és sápi medencék közötti széttördelt táblás vidéket alkotja, amelyet a következőkben röviden vázolni akarunk. A lépesősenösszetört táblák vidéke a zsámbéki éssápi medencék között. Szemünk elé egy meglehetősen jelleg- zetes vidék tárul itt a Magyar Középhegység dunántúli rögeinek vidékén. Mint egy jégzajlásban levő folyó felszínén az egymásra torlódott rögök a széleken, úgy emelkednek ki párhuzamos vonulatokban északnyugat-dél- kelet irányú törésvonalak mentén a triasztömegek hullámos löszvidék- ből. A rézsut egymásra tolt könyvek éleihez hasonlóan következnek egymás után a triaszfalak a közéjük ékelődő széles lösz-csíkokkal váltakozva. Az Őrhegy nevű rög Bajnától délre két szárnyra osztja ezt a töredezett táblás vidéket, amelyek közül a keleti rész egy délkelet felé lépcsőzetesen letörő rétegzökkenést mutat, a másik rész pedig ugyanezt az alakulatot mutatja, csakhogy megfordítva, mig a Szomor— Bajnai-völgy egy árkos sülyedésnek felel meg. Végre északon, a nagysáp—sári-sápi ó-terciér- medence felé, északnyugat-délkelet irányú hosszanti törésvonalak hatá- rolják ezt a tördelt táblát. NSKA OGY ESA DS STAN USA p Vr Óhamimatardikso tatesmerdre nee. Ez olyan öböl, amelyet délen és nyugaton az alaphegység triaszrögei összefüggően határolnak, de keleten és északon is egyes különálló rögös tömegek öveznek, míg triaszkorú alapzata a középső részén körülbelül 1000 m mélységben van eltemetve, a sülyedést ma feltöltő óharmadkori üledékek alatt. E medencének törések által alkotott déli határát az előbbi fejezet ismerteti nagyjában. Nyugati határán van egy nagy észak-dél csapású peremletörés, amelynek mentén az alaphegység falszerűen emelke- dik ki. Ez a kiemelkedés a Gerecse hegységnek héregtarjáni neogénkorú beszakadt medencéjét keleten határolja. A nagysápsári medence északi részén azonban az általános medencenívóból egyes rögök emelkednek ki, mint pl. Nagysápnál a Domonkoshegynek eocénből felépült tömege, még távolabb Bajótnál a triasz és júrakorú kőzetekből álló Öregkő, vagy pedig Mogyorósnál az újabban eocén és édesvízi mészből összetett Köleshegy ; ezekhez csatlakozik keleten csaknem kelet-nyugat irányú csapást követve egy keskeny, de csaknem 40 kilométer hosszú vonulatban a Nagy Getének triaszkorú gerince egy mellékcsúccsal együtt, amely gerincet minden oldal- 566 D- TAEGER HENRIK ról táblatörések öveznek. Ez egyúttal a déli Dunavonalnál levő kőszénszige- tek vidékét összefüggően elválasztja a nagysáp—sárisápi medencétől s ennek úgy északon, mint délen kifejlődött eocénkorú barnaszéntelepeitől. Kelet felé azonban Sárisáptól Csolnokig kelet-nyugat csapású törésvonalak mentén kibukkanik az alaphegység a ráhalmozódott terciér alól, ugyanabban az irányban vonuló sasbércek és lesülyedt rögökre széttördelve. Sok volna azonban ezen a helyen belemenni azoknak a tektonikai és paleogeografiai eredményeknek a tárgyalásába, amelyekkel e medencevidék északi részén a bányászat, vagy pedig a középső részén és a peremek felé az újabb idők- ben végrehajtott mélyfúrások a tudományt gazdagították. Ezeket a rend- kívül érdekes eredményeket nagyobb értekezésben szándékozom kime- rítően méltatni. Itt csak azt akarom kiemelni, hogy az a sztratigrafiat tagolás, amelyet a régebbi szerzők az esztergom—buda— pilisi hegy- csoportról írtak, inkább a felemelkedő peremrészekre érvényes míg a kiváltképen bemélyedt medencék vidékén az óharmadkori, főképen az eocén meglehetős tagozatlan és inkább puha márgák és agyagok egy- másba átmenő tömegeiből van kifejlődve. Ez az eocén a sápi medencének csak az északi részében van nagyban elterjedve, míg az öböl déli részén Bajnánál és Epölnél hiányzik, amely azt bizonyítja, hogy ennek a mai fiatal beszakadt medencének az óharmadkorban más alakulata volt. AGG avatta KIKSOFT AÚ FETÖSSTÓN kt KErS S EZNÉMES ZEKE TEN KE VETNÉ HESS ÉRE Duna vonalától délre. Ha a sápi medence felett északra egészen a Dunáig haladunk, egy széttöredezett dunántúli dombos elővidékre bukka- nunk, amelyet ó-terciér, kiváltképen barnaszenet tartalmazó eocén rétegek töltenek fel olyanformán, hogy belőle fiatal vetődési vonalak mentén az alap- hegység tör elő. Ez triaszkorú mészkő, amely a magasságokban és ormokon friss sziklahasadékokkal törte át élesen a terciér hegységet és az egész vidéknek azt a jelleget adja, hogy itt egy rögös vidékkel van dolgunk, amely fejlődésének fiatal korában áll. Ezen a területen régi, történelmi emlékeknek tekinthető bányatelepeket találunk, amelyek itt a Duna mentén következnek egymás után és a tokodi meg a doroghi árkokkal együtt nagyszerű bepillantást szolgáltatnak a széttördelt alaptalaj föl- épülésébe. Itt helyezkednek el lépcsőzetesen a fősasbérc, a Nagy Gete körül, vagy a tőle északra előretelepült juratuskó, a Steimköpfel körül a törésvona- lak, amelyek egészen a barnaszenet tartalmazó elővidékig haladnak és a Nagy-Gete körül kifejlődött szénterületet alaposan széttördelik. Ezek az elmozdulások, diszlokációk, különösen Tokod vidékén, keskeny szalagban magukkal vonták a széntelepeket is, míg inkább keletfelé, Dorog vidékén, ezek a flexurák tipikus törésvonalakba mennek át. Ezeknek a törésvonalak- nak mentén eocénkőzetekből árkok és sasbércek képződtek, amelyek a Nagy Gete mésztuskója csapásirányában helyezkedtek el. A szénmezőt pedig nagyon sűrűen tagolják és megszakítják a részben merőlegesen, részben A BUDA —PILIS—ESZTERGOMI HEGYCSOPORT. 567 nagyon meredeken elhelyezkedő, 60—580 méter hosszú szénben szegény vo- nulatok, vagy kiaknázott üregeik. E rövid értekezésben a szerző nem tár- gyalja bővebben az egyes részleteket, csak épen azt emeli ki, hogy a geoló- giai kutatásnak nagyszerű adathalmazata van közöletlenül, amely adatokat itt a bányászat évtizedeken át szolgáltatott, s amelyet a szerző előbb is jel- zett nagy monogratiájában óhajt tárgyalni. Ehhez egy teljesen hasonló tek- tonikai fejlődést találunk Tokodtól nyugatra, a mogyorósi eocénkorú sasbére - képződmények előtt, a Duna völgyébe lesülyedt ó-terciérben ; ennek azonban egyes részletei előttünk még ismeretlenek, mert a bányászat itt még nem hatolt be a föld mélyébe. Innen knndulva nyugattfelé az alaphegységnek újabb feltöréseit találjuk Bajótnál. Ezek a Muszlai-hegy és az Öreghegy, míg körülöttük az ó-terciér mindenütt le van szakadva. Így jutunk el nyugat felé egy eocénkorú rétegekkel feltöltött és messze kiszélesedő fen- síkhoz, amely Bajót és Nyergesujfalutól Lábatlan és Piszke felé a Duna vonalától délre terül el, ahol valamikor talán élénk bányászat fog virágozni. mint ma Dorog és Tokod vidékén, hacsak a széntelepek szenes pala és szenes márga által nincsenek helyettesítve. Délen ezt az eocén fensikot hatalmas törésvonalak látszanak határolni, amelynek mentén a Gerecse- hegység töréses pajzsának északi homlokzatából a legmagasabb hegy, a Nagy Pisznice emelkedik ki. Lábatlantól délre két fővetődést nyomozhatunk, amelyek a vidék arculatát megadják. Az egyik, egy észak-dél irányú vetődés, Puszta Cservölgytől nyugatra az Emenkes tűzkő és Berzsekhegy peremén északfelé halad és az eocén fensíknak a Bajottól délre kifejlődött részét a nyugaton kiemelkedő alaphegység irányában lesülyesztette. A másik vetődés csaknem kelet-nyugat irányú, pontosabban WNW—OS50 csapású ; a Berzsekhegy északi letörésénél az előbbi vetődést csaknem derékszögben metszi és a Hosszúhegy meg az Ujhegy pereménél a Piszke déli vidéke felé halad. Itt az alaphegységnek egy délen kifejlődött ránca, amely vál- tozatosan kréta, jura és triaszkőzetekből épült fel, északnyugat-délkelet csapású letöréses lépcső mentén a Nagy Pisznice felé emelkedik ki. Ez új tektonikus vonal, amely a Hosszúhegy magaslatait a Nagy Emenkes csúcstól, továbbá a Tűzkőhegy kúpját a Kis Emenkestől összefüggő vo- nalban elválasztja. Az eocén plató belső tömegének fölépüléséről Bajót- tól nyugatra Lábatlan— Piszke felé a tanulságos feltárások hiánya miatt keveset mondhatunk. Annyit azonban megjegyezhetünk, hogy itt min- denütt vékony lösztakaróból és pleisztocén édesvizi mészből való helyi sziklatömegek borítják az eocént. E takaró alatt az eocén rétegtanilag épen úgy van kifejlődve, mint Tokod és Dorog vidékén és a Tehihateheffi- mész után, amely egyébként csak keleten, Bajóttól nyugat és délnyugatra van kifejlődve, striatamárgák és homokkövek, továbbá lucasana-márga és operculinás agyag következnek, végre a cerithium-emelet s ez alatt az eocén édesvizi képződmények következnek szabályosan egymás után a mélység 568 D: TAEGER HENRIK felé. Ezek a terciérképződmények, amelyek a Bajót-Lábatlan és Piszke környékén levő fennsíkot alkotják, számos kisebb vetődés és rétegeltolódás által vannak megzavarva, amely tektonikai vonalak azonban néhány mé- ternél nem hosszabbak. Épen ezért ezek a helyi törésvonalak a felszínen vagy a vidék arculatán általában tisztán és világosan nem követhetők. Csak különösen kedvező feltárások, mint amelyek Nyergesujfalunál a Duna mentén az eocénre közvetlenül rátelepült alsó oligocénlerakódásokat szelik, engednék gyanítani hozzávetőleg, hogy ezek az óharmadkorú rétegtömegek nemcsak hellyel-közzel a fennsik ezen meredek leszakadásainál a Duna felé a megyei országúton, hanem általában mindenütt ehhez hasonló törések által, egészen a legalsóbb rétegekig vannak megzavarva. Ezeknek az elmoz- dulásoknak fekvéséről és irányzatáról azonban ma még pontos adatok nem közölhetők. Az esztergomi öböl. Az előbb említett hatalmas törés- vonal fölött, amely Pilisszántótól Kesztölcön keresztül Kenyérmező- major felé halad, északfelé egy hosszúra nyujtott triaszfal emelkedik, a Nagyszikla, amelynek hosszanti folytatása trachitcsúcsokkal megrakva egészen a Strázsahegynek eocén homokkővel borított triasztömegéig halad, míg ettől a vonaltól délre Csévtől Dorog felé egészen a Dunáig a vidék árokszerű leszakadást mutat. Az a falszerű hegyvonulat, amely az eszter- gomi öblöt délfelől körülövezi, több, az előbb említett főtörésvonalra merőlegesen helyezkedő hasadással van tagolva. A Pilishegy éles letörései, vagy nyugaton a Nagyszikla és Bélaszikla, vagy pedig a Strázsahegy mere- dek délnyugati letörése mutatják világosan e vidék törésvonalait. Erre az alaphegységvonulatra dől rá északon az eocén és gyengén lejtősödik az esztergomi öböl felé, amely csak itt fejlődik ki. A szintén triaszból fölépült átellenes hegyvonulatnak nyugati homlokzata 15 kibukkanik : ez az esztergomi várhegy, amely egy törésvonal mentén emelkedik ki a Duna vonalából; hozzá simulnak a déli szárnyhoz hasonlóan, csak hogy fordított hajlással a Tamáshegyen kifejlődött eocénkorú striatarétegek. Tovább keleten azonban az esztergomi öbölnek ezt az átellenes szárnyát fiatal képződmények borítják el és pedig mindenekelőtt a lösz, kiscelli agyagosmárga és messze kelet felé hatalmas platóvá kiszélesedő trachit- és breccia- tömegek, amelyek itt felülkerekednek. Ennek megfelelően az esztergomi öblöt egy triaszkorú teknőnek tekinthetjük, amelyet eocén- korú medenceüledékek, kiscelh agyagosmárga és pectunculushomok tölte- nek föl; ezeket a rétegeket trachitkürtők törik át, keleten pedig szintén vulkánikus tufából és brecciából álló hatalmas platófalak fedik el. Ezek a fennsíkok, amelyek itt hatalmas kiterjedésűek és messze kelet felé e vidék képét jellemzik, azt látszanak bizonyítani, hogy itt egy hatalmas, talán szármátkorú abráziós korszak nyomaival van dolgunk. Ezeket a kérdéseket azonban itt csak röviden érintem, mert tüzetes geografial ta- A BUDA —PILIS-ESZTERGOMI HEGYCSOPORT. 569 nulmányok nyomán az anyag itt is annyira megnövekedik, hogy nehéz feladat lesz azt összefoglalni. Visszapiíillaatás. Végezetül madártávlatból vessünk egy pillantást erre az esztergom — buda—pilisi hegycsoportnak előbb részletesen ismertetett törési hálózatára és ezzel kapcsolatosan a (rerecse széttört paizsának szomszédos magas- lataira, vagy a Bakony és a Vértes rögeire. Feltűnik az észak-dél irányú hasadások rendszere, amelyek azonban itt csak északon vannak kifejlődve, délen a Vértes felé eltűnnek. Ezek az észak-déli törésvonalak is irányukban csekély ingadozást mutatnak, keleten gyenge irányzattal az északkelet- délnyugati vonal felé hajlanak, míg nyugaton inkább az északnyugat- délkeleti irányba mennek át, amelyből e törésvonalaknak sugaras irányba való elhelyezkedési törekvését láthatjuk. Vajjon ezek a törésvonalak egy középpontból indulnak-e ki, amelyeket aztán messzebb délen kell nyomoz- nunk és vajjon van-e a Meleghegy régi központi tömegének e törésvonalakra némi vonatkozása? Vajjon egy első, régi tömeg van-e itt kifejlődve, amelytől kiündulva, mint egy ütés által bezúzott üveglemezen a törésvonalak sugaras irányban haladnak át a tájon? És akkor ismét szembeötlenek azok a ritka kelet-nyugati törésvonalak a Duna mentén, amelyek lassan délfelé észak- nyugat-délkelet irányba mennek át, sőt a Bakonyban még meredekebb déli irányban állnak; vajjon e törésvonalaknak, más rendszerekkel fenn- tartva az összeköttetést, a távolban van-e kündulási pontjuk? Távol nyu- gaton Győr körül vagy még messzebb, a bécsi medencében kell azt keres- nünk? ! Az esztergom—buda—pilisi hegycsoport tektonikája több kérdést vet fel, amelyek nagyszabású kérdések és egy kis hegyvidék tektonikájá- nak körét messze meghaladják, mert egy hatalmas, nagykiterjedésű föld- felület fölépülésének indító okait és alapjait kutatni hivatvák. III. Paleogeogratfia. A triaszkorszak. A triaszkorban az esztergom—buda — pilisi hegycsoportot a Magyar Középhegység egész tömegével együtt a ten- ger hullámai borították. A hátramaradt fauna elemei szerint a Földközi- tenger egy része terjedhetett idáig. Általában ezt a tájat a triaszkorú Föld- ) Lóczy LAaJos már régebben fejtegeti eme gondolatokat: A Balaton kö r- nyékének geológiája és morfologiája (Budapest 19183) cimű mun- kájának 402—403. oldalain, továbbá a Te, mészettudományi Közlöny Pótfüzeteiben (1913, 1—2. füzet 1—17. old.) megjelent művében: A Balaton környékének geomorfologiájáról; valamint a X. nemzetközi földrajzi kongresszuson Rómá- ban, 1913 márc. 28-án a Balatonról tartott előadásában. 570 Dr TAEGER HENRIK közi-tenger partvidékének tekinthetjük, amellyel átellenben állott a Kár- pátok lánchegységében egy tipikus szárazvonulat, egy szárazföldi zátony. A fődolomit vagy dachsteinmészkő zoogen eredetű, nem a partoktól távol alakuló képződmények. Jellemük mély tengeri, azonban a bennük föllépő vörös agyagcsikokat, amennyiben ezeknek eredete nem vezethető vissza a kőzetnek későbbi szárazföldi korszakokban diaklasokban történt felbomlá- sára, a vegyi átalakulások eféle terrarossa nyomait, a Déli Alpok viszo- nyaihoz hasonlóan, lehető legrövidebb szárazulat után, egy sikér tóban történt leüllepedés eredményeinek tekinthetjük. A jurakorszak. A legalsóbb rész, a mélyebb liasz a dachstein- mészkőszerűleg kifejlődött üledékeivel szintén partközelre vall. Az üledékek későbbi hiányossága, részben teljes kimaradása és szigetszerű elterjedésük itt egy kisebbszerű jura-szigettengerre enged következtetmi. E gondolat egy oly kérdést vet fel, amely ma még megoldatlan. A krétakorban. Homokos és durva konglomerátos (Piszke) lerakódások a tengeri neokóm növény nyomaival arra vallanak, hogy e vidék legtávolabbi nyugati része rövid ideig még állandó tengerborítás alatt volt. Úgy látszik, hogy e tenger partjai már a Pilisi hegyben nyomozhatók. A felső neokómban azonban ez a vidék végérvényesen és általában száraz- föld volt már. Épen itt, a Magyar Középhegység északi részén rendkívül hamar emelkedett ki az egész szárazföldi tömeg a tenger hullámaiból, ellenben minél délebbre megyünk, a Vértestől a Bakonyig és a Balaton magas vidékére, itt mindenütt megtaláljuk a tengeri üledékeknek azokat a nyomait, amelyek a felső krétát bizonyítják. Az eocénben. Talán a krétakor végén, vagy inkább legkésőbben az alsó eocén korszakban, a Magyar Középhegység egész tömegében, vala- mint az esztergom— buda — pilisi hegycsoportban nagy tömegelmozdulások történtek, amelyek itt az alaphegységpaizsot széttörték és így az egész egy ó-harmadkorú hegységszigetté alakult át. A szárazföldi korszak idején, egészen a középmiocénig történtek ezek a hegységelmozdulások, amelyek a víz eróziójának erejével együtt a vidék arculatát átalakították: a be- sülyedt területeket medencékké és öblökké mosták ki, s a sasbérceket és fennsíkokat hegyvonulatokká és csúcsokká alakították át. A földtörténeti fejlődés ezáltal egy új eredményt, a szelíden megalakult hegység típusát érte el, amely az ó-harmadkorban fontos üledéklerakódások színtere lett. Az itt lerakódott tengeri üledékek alapján megkísérelhetjük az akkori vidék képét legalább durva vonásokban vázolni. A szigettengernek három vagy négy öblébe hatolhatott be az eocén Thetys. És pedig az északi öböl Piszkétől Esztergomig, délfelé pedig Nagysápon és Sárisápon keresztül Kirva felé van kifejlődve. Ezt az öblöt talán az Esztergomtól délfelé előretolt szárazföldnyelv két részre tagolta. Távolabb a tenger szintén egy nyugati öbölbe hatolt be, amely a Vértes hegység nyugati partvonalától A BUDA—PILIS-ESZTERGOMI HEGYCSOPORT. 571 Gallán át Tolna felé húzódott, míg ettől északra, a hatalmas, de későbben leszakadt Agostyán-Szőllős-Buji alaphegységgát a Gerecse hegység mai magaslataitól messze, a lapályon át egészen a tatai juratömegig húzódott. Végre az eocéntenger keleten 15, még pedig Budapestnél behatolt magába a szigettengerbe és a buda—pilisi vidéket Budaörs— Budakalásztól egészen Pilisvörösvárig hullámai alá temette, míg a szárazföld, amely ezen keleti budai öböl s az előbbi nyugati gallai sülyedés közé esett, mint egy egységes hatalmas hegytömeg, a Meleghegy középső tömegéig s ezen keresztül messze tovább délfelé a mai nagy Alföld területére húzódott. Az oligocén korszak. Az oligocén elején a budai hegy- ség keleti része általában sülyedt, míg a nyugati része emelkedett. Tor- bágytól kundulva Solymáron, Pilisvörösváron, Cséven és Kesztölcön ke- resztül Esztergom felé több kilométer hosszú vonalon követhetjük azt a kavicsos partot, amely itt a nyugati tengerpartvonalat jelzi, míg egy másik vonal Budakesztől Pesthidegkúton és Ürömön át Budakalász felé e part- vidéki terület mélyebb és iszapos képződményekkel feltöltött részének határvidékére vall. Erre közvetlenül a nyugati vidéknek 15 nagykiterjedésű felülete került a tenger alá; úgy látszik, hogy az alsó oligocén küsee Ld agya go s má troara Ver asksódá s awa MetVént ú ke vid ék legtávolabbi sülyedéseit. Ezeket a tengeri üledékeket találhat- juk mi lépten-nyomon az esztergyom—buda— pilisi hegycsoport legtöbb vidékén. Az alsó és felső oligocén határát rövid szárazföldi korszak jelöli barnaszénképződményekkel, míg a felső oligocénban ismét nagy- kiterjedésű homokos partvonalat borítottak el a hullámok. A miocénben. Ezt a korszakot egy most újabban megállapított hegységmozgás jellemzi, amely látszólag kétszer ment végbe: egy régebbi és egy posztszármáta elmozdulást mutathatunk ki. A szármátkorban a, neogéntenger délről a Gerecse és a buda—pilisi hegység tömegei közé nyomult be s elborította a zsámbéki és gyermelyi síkot. E vidéken a tenger durva meszek formájában rakta le parti képződményeit, amelyek a második, a posztszármátkorban végbement hegységmozgások alkalmával széjjel- töredeztek és a mélységbe sülyedtek. JASÉ SOKOL SÉT KS Szat Óda Sant asagő mek esz üktövetkezüs a tenger hatalmas visszahúzódása, amelynek visszamaradt, félig édesvízi mocsarai kiédesültek és kisebb pontusi édesvízű tavakká alakultak át. Még egy utolsó nagy hegységelmozdulás zavarta itt meg ezeket a fiatal pontusi rétegeket és e fiatal törésvonalak mentén mészdús források törtek elő, amelyek üledékei Ó-Buda és Üröm vidékén terrasszá épültek fel. A szél is teljes erejével működéshez fogott és a közelmultban fellépett erózió szintén nyomós tényező volt. Ez vezet át bennünket az eszter- 30m—buda—pilisi hegycsoport mai kialakulásához. CW 9 a) Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. ADATOK AZ ESZTERGOMVIDÉKI TRIÁSZ ISMERETÉHEZ. Irta ViGH GYuLA dr.! — A 111—VI. táblával és a 48-ik ábrával. — Az egyetemi földtani intézet gyüjteményében HANTKEN gyüjtéséből az esztergommegyei Gyermely határában lévő Vörös-hegyről származó kövületes, vöröses dolomit keltette fel a figyelmemet. Az irodalomban egyedül HANTKEN ? emlékezik meg róla, aki némi fönntartással a felső-triászhoz sorolja a dolomitot. ; Mult év december havának közepetáján Vapász dr. társaságában fel- kerestem a HANTKEN említette kövületlelőhelyet, hogy újabbi esetleges gyüj- téseket eszközölve, saját megfigyelésből 18 megismerjem azt. A beállott havazás és az idő hirtelen igen zordra fordulása a gyüjtést meghiusította, úgy, hogy kény- telen voltam egyelőre beérni a HANTKEN gyüjtötte kövületek meghatározásával anélkül azonban, hogy az említett lelőhelynek a jövőben való ismételt felkeresésé- ről lemondtam volna. A Vörös-hegy dolomittömege egyike azoknak a rögöknek, melyek ezen a vidéken úton-útfélen elszigetelten állanak ki az eocén-oligocén térszínből. Anyaga vöröses-szürkés, tömött, jól rétegzett dolomit É-i 1? 45"-os dűléssel. Intézetünk kövületeri közül, melyek részint kőbelek, részint lenyomatok, meghatározhatók voltak : Myophoria sp. Myophoria sp. (ex aff. picta (?) LEps.) Megalodus Hoernesi FRgEcn var. rotundata nov. var. (III. tábla, 1a—d. ábra.) Megalodus Seccoi (?) PaR. (— M. Lóczyi HoERw.) fiatal pd. (III. tábla, 2. ábra.) Schafhüutha cf. Melhngi (?j Hav. sp. (— Gonodus Melhngi Hau.) Loxonema sp. Ezek közül leggyakoribb a Schejrüutha cf. Melhngi HAvER. Diszírése a Schafh. Laubei Birrx. sp.-hez teszi hasonlóvá, mely fajt BITTNER? a st.-cassiani rétegekből írt le, de amelytől alakja által különbözik. A megalodusokat, eltekintve két kis töredéktől, két jobb és egy bal teknő kőbele képviseli. Az egyiket a M. Hoernesi FRecn faj új változatának tekintem és jellemzését a következőkben adom: 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1914 január 28-iki szakülésén. ? Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai. Földt. Int. Évkönyve I. köt. 1871. 3 Lamellibranchiaten d. Alpinen Trias. I. Th. Revision d. Lamellibranech. v. St.- Cassian. Abhandl. d. k. k. G. R. A. in Wien. XVIII. Heft 1. Taf. III. Fig. 5—6. ADATOK AZ ESZTERGOMVIDÉKI TRIÁSZ ISMERETÉHEZ. Megalodus Hoernesi FRgEcH var. rotundata nov. var. III. tábla, 14—d. ábra. Egy balteknő kőbelének töredéke ez, melyen a zárószerkezet lenyomata hiányzik. A M. Hoernest faj alakkörének körvonala — különösen búbnézetben — oly jellemző, hogy a zárószerkezet teljes hiánya mellett is lehetséges ennek alapján az alak fölismerése. A körvonal jellegzetességét a kétoldalt sekély barázdaszerű mélyedéstől kísért erősen kifejlődött hátsó él adja meg. Példányom körvonala főbb vonásokban megegyezést mutat a M. Hoernesi alakköréével, részleteiben azonban eltér úgy a típustól, mint az elongata változattól. A búbcsap kevéssé előreálló, nem mell-, hanem befelé, a zárósperem fölé hajló úgy, mint a M. Seccoi PAR. (— M. Lóczyi R. Hornya), úgy, hogy a búbcsap mellső oldala egyenes, nem beöblösödő, mint egyéb megalodus fajoknál. A hátsó él erősen hajlott és a búb- csap sajátságos állásánál fogva inkább púposnak mondható, semmint egyenletesen íveltnek. A hasi perem alakja a kőbél sérülése folytán nem észlelhető, de hasonló lehet a típuséhoz, legföljebb kevéssel kerekebb. Közepesen domború, laposabb, mint a típus, de domborúbb az elongata változatnál. t xk A másik kettőt a M. Seccot PARoNA fiatal példányának vehetjük (III. tábla, 2. ábra). A M. Seccot PARONA azonos a M. Lóczyi HoERw.-el, mint azt DI STEFANO ! újabban kimutatta s miként azt PARoNA tanár legújabb hozzászólásában igazolta ? úgy, hogy az utóbbi az előbbi szinonimájának tekintendő. A myophoriák töredékes lenyomatok alakjában maradtak meg, közelebbi meghatározásuk tehát lehetetlen. A csigákat egy közelebbről meg nem határozható alakon kívül a Loxonema (?) nemre utaló kőbél töredéke képviselt. A Schafhüutha Mellingi főleg a raibli és tóri rétegekben gyakori és hazánkon belül eddig csakis ezekből a rétegekből említik. A lombardiai Alpok fődolomitjából GALDIERI 3 és Di STEFANo ! azonban ismételten kimutatták típusos nórikumi fajok társaságában úgy, hogy nem tekinthető kizárólag a raibli rétegekre jel- lemző fajnak. Áthúzódnak a nórikumi emeletbea myophoriá k is. A Megalodus Hoernest és változatai a fődolomit mélyebb szintjeire jellemzők, a M. Seccoi hasonló- képen ismeretes már a dolomit mélyebb, a, raiblival határos szintjeiből, a Loronema nem pedig határozottan a nórikumi emeletre jellemző. Ez a kis fauna tehát a nórikumi emeletű fődolomitra, még pedig annak mélyebb, a raiblival határos részére utal. 1 La Dolomia principale dei dintorni di Palermo e di Castellamare del Golfo. ( Trepani) Palaeont. Ital. XVIII. 1912. 2? PaAPP KÁROLY : Jelentés az 1913. évi olaszországi tanulmányútról. M. k. Földtani Intézet Jelentése az 1913. évről, 582—583. oldal (A Megalodus Seccoi és Lóczyi). 3 La malacofauna triassica di Giffoni nel Salernitano. Atti d. R. Accad. d. Scienz. Fis. Math. d. Napoli. Sér. 2. XII. 1905. SES 574 D: VIGH GYULA Említett decemberi kirándulásunk alkalmával a Sárisáp határában fekvő Babál-szőlőhegy dachstein mészkövében megalodusokat gyüjtöttünk. A megalodusokon kívül több Chemmitzta sp. keresztmetszetet ig észleltünk a mészkőben. A gyüjtött megalodusok meghatározása alkalmával intézetünk gyüjte- ményében lévő és még részben HANTKEN gyűjtéséből származó megalodusokat is megvizsgáltam. Meghatározásaim alapján az esztergomvidéki dachstein mész- kőben a következő megalodus-fajok előfordulását állapíthatom meg: A Sárisáp mellett lévő Babál-szőlőhegyen: Megalodus cf. Gümbeh $Sropp. Megalodus cf. Böckm B. HORRN. A mdzoTrorg vN Taro yakrórszztikelvám Megalodus Gümbelh Sropp. Megalodus Böckm. B. HoERN. Megalodus (?) imcisus FREcH sp. var. cornuta FREcH (— Dicero- cardium amcisum FREcH var. cornuta FRmcn). (I(1V—V. tábla, 1a—c. ábra.) Jena] Öv ADe tő ed am 8 Megalodus (?) eupallhatus FREcH sp. (— Dicerocardium eupalhatum FREcn). (III. tábla, 3. ábra ; 48. szöv. ábra). Megalodus (?) incisus FRpcH sp. var. cornuta FREcH (— Dicero- cardaum incisum FREcCHm var. cornuta FRxcnH). (VI. tábla, 14—c. ábra.) A vizsgált példányok közt dicerocardiumok nincsenek. Van ugyan köztük egy pár, melyeket első pillanatra talán hajlandók volnánk a dicerocardiumok közé sorolni. FRxcn ! ugyanis faunánkban lévő példányokkal teljesen egyező és ugyancsak a bajóti Öregkőről származó megalodontidákat dicerocardium gyanánt írt le.? Dicerocardiumnak veszi pl. a Dic. eupalhatum, D. incisum és a, D. incisum var. cornuta néven leírt példányokat. Beható összehasonlító vizsgálat azonban a kérdéses megalodontidáknak a dicerocardiumok közé való sorolását nem en- gedi meg. Felfogásom helyességének igazolására legyen szabad pár szóval a két génusz főjellegeire, illetve a két génuszt egymástól elkülönítő bélyegekre rámutatni. OTOPPANI? a diícerotcardium geéenüsz tollal llításakor sas Jam, Ragazzonmu és Curionm fajok jellemzésénél a génusz főjellegéül a megalodusok- 1 Új kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból. 48. old. Balaton tud. tanulm. éredm. Pal. függ. II. köt. § 2 A Dicerocardium (?) mediojasciatum n. sp. leírásának végén maga FRECH is meg- jegyzi, hogy a D. eupalliatum és D. mediojasciatum fajok nemi meghatározása bizonytalan, valamint felemlíti, hogy a Megalodus Tojanae R. HORRN. csoportjához és a vele közel rokon M. cultridens BITTS.-hez — azaz a vastaghéjú, tehát hátsó élük mellett hosszanti barázdá- val bíró megalodusokhoz — a D. eupalliatum kközel álb. Mindezek ellenére mégis a dicerocardiumokhoz sorolja öket, hol — különösen az említett két faj — teljesen elszige- telten állanak, nem úgy, mint a. megalodusok közt, melyek csoportjában — szerinte is — több, nagyon közel álló és hasonló faj ismeretes. 3 Paléontologie Lombarde ; 3-e Série. Milano 1865. OT aj kérő ADATOK AZ ESZTERGOMVIDÉKI TRIÁSZ ISMERETÉHEZ, 48. ábra. Megalodus eupalliatus FREcH sp. ( — Dicerocardium). Oldalnézet. A bajóti Öregkő ; dachsteini mészkövéből. (Eredeti nagyság ?/5-a.) 576 D: VIGH GYULA tól eltérő zárószerkezeten kívül kihúzott, divergáló és hosszten- gelye körül többé-kevésbbé háromélűre nyomott és megcsavarodott búbot jelölte meg. A héj búbján a becsavarodásnak semmi nyoma sem látható. A kagyló teste aránylag kicsiny a szarvszerű búbok- hoz képest. A megalodusoknál — a zárószerkezettől ismét eltekintek — a héjas példányok búbjai az eddigi ábrázolások és leírások szerint becsavaro- dottak, vagy legalább is kisebb-nagyobb mértékben "behajlottak, begörbültek. A FRxcrx által új fajoknak leírt dicerocardiumok Dic. eupalhatum, D. medto- fasciatum, D. incisum és ennek cornuta változata teljesen nélkülözik a dicero- cardiumokra jellemző említett bélyegeket. A kőbelek — mert egy tatai kálváriadombi héjas példányt (Megalodus sp., V. tábla, 2. ábra) kivéve mind az — búbcsapjai kissé megnyúltak, kihúzottak ugyan, de nem megcsavar- tak és nem divergálók, mint más szerzőktől leírt dicerocardiumokon azt látni lehet. Ilyen megnyúlt — ha talán nem is annyira kivékonyodó — búbcsapjai a megalodusok családján belül a vastaghéjúaknak, a Megal. Tofanae és Damesi csoport tagjainak vannak, a M. scutatus Sropp. faj kőbele pedig háti oldalról nézve éppen nagyon hasonlít — búbcsapjai állását tekintve — a FREcH leírta dicerocardiumokhoz. Ha csak kőbelek állanának rendelkezésünkre, bátran besorozhatnók az említett dicerocardiumokat a megalodusok M. Tofanae és Damesi képviselte csoportjába. Van azonban pár töredékes héjas példány is, melyeken a teknők búbjait némileg tanulmányozhatjuk. Egyet FREcH! is ábrázol munkájában, a másik az egyetemi földtani intézet gyüjteményében van. Mindkettő a tatai Kálváriadombról való. A FRxcn ábrázolta példány búbja rövid, zömök, köpcös, vastag, semmiféle csavarodást azon ész- lelni nem lehet. Az intézetünk birtokában lévő példány bal teknőjének búbja kissé előrehajlott ugyan, de a meg- vagy be-csavarodásnak min- den nyoma nélkül kevéssé kihegyesedő, megnyúlt. A test általában nagy még a kőbeleken is, különösen a FRemcn ábrázolta Dic. incisumnál. A felsorolt. jellegek kizárják, vagy legatább! 18 valószínűtlenné teszik annak lehetőségét hogy a Fgezcn leírta dicerocardiumok valóban azokhoz tar- tozzanak. Viszont a búb alkotása megkülönbözteti a M. íncisus-t és cornuta változatát a típusos megalodusoktól is, bár kőbeleik a M. Tofanac és Damesi csoportjába tartozó fajok kőbeleihez eléggé hasonlítanak. FRxcn kérdéses dicerocardiumainak a dicerocardiumokhoz való tartozásá- ban már Di STerFAxno is kételkedik újabban megjelent és a lombardiai Alpok fő- dolomitját tárgyaló munkájában és említést tesz a Meg. Marianüi DI STEFANO új fajának a Dic. eupalliatum és Dic. mediofasciatum FREcnH-hez való nagy alak- beli hasonlóságáról. 1 A werfeni rétegek vezérkövületei és pótlékok a cassiani és raibli rét. kagylósmeszé- nek, valamint a rhaetiai dachst. mészkő és dachsteini (Fő) dolomit faunájához. Balaton tud. tan. eredm. Pal. függ. II. köt. XI. tábl. 1. ábra. ADATOK AZ ESZTERGOMVIDÉKI TRIÁSZ ISMERETÉHEZ. B Valószínű, hogy a Megalodus incisus FRxcH sp. és ennek cornuta változata a megalodusok egy új alak körét, esetleg egy új génuszt képviselnek, mely új génusz alakjai talán fejlődésüket tekintve is közbülső helyet fog- lalnak el a dicétocardiumok és megalodusok közt. Hogy a tárgyalt fajokat mégis, mint megalodusokat sorolom föl, teszem azt azért, mert a fő génuszjelleget, a zárószerkezetet a hiányos megtartás miatt tanulmányozni és esetleg különtartozásukat minden kétséget kizáróan megállapítani nem tudtam. Készült az egyetemi Föld- és Őslénytani Intézetben. Budapest, 1914 január havában. TÁRSULATI ÜGYEK. Jegyzőkönyv [az 1914 augusztus 17-én tartott választmányi ülésről. Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében déli 12 órakor kezdődik. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. királyi József-műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: KocH Awrar dr. és Lóczy LaJos tiszteleti tagok; EMSZT KÁLMÁN dr., LIFFA AURÉL dr., PánLrY MóR dr., Timkó IMRE, TREITrz PÉTER, SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok, Szorracm TAMÁS dr. másodelnök, ÁSCHER ANTAL pénztáros és PaPP KÁRoLYy dr. elsőtitkár. 1. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök a következő beszéddel nyitja meg az ülést : cTisztelt Választmány! Az előzményeiben mindenki előtt ismert és a Haza jogos védelmében megindult nagyarányú háború, amelyben mostan vagyunk, tette szükségessé a mai rendkívüli választmányi ülés összehívását. Hazánk min- den katonája, fiaink színe-java hadba vonult és elleneikkel az ország határain már harcban is áll! Isten acélozza és oltalmazza vitézeinket és juttassa igazságos ügyünket diadalra. Az itthon maradt társadalomra azonban szintén nagy fel- adatok várnak, amennyiben kötelessége, hogy a harcban megsebesültek fájdal- mait csillapítsa, valamint, hogy az elesettek hátrahagyottjai nyomorát enyhítse. Röviden, tisztelt Választmány, úgy érzem, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat is hozzájárulhatna e szent ügyhöz, ha a mostani komoly pillanatokban a kevésbbé fontos dolgait félretéve, pénzerejét ennek szolgálatába állítja. Éljen a Haza! dan E 137 A lelkes éljenzéssel fogadott megnyitó beszédre SZONTAGH TAMÁS dr. másod- elnök hangoztatja, hogy teljesen egyetért az Elnök úr szavaival. A társulatnak kötelessége, hogy támogassa a harcba vonultak hátramaradottait s erre a célra, úgy véli, hogy ezer koronát a társulat forgótőkéjéből adományozhatunk. Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag ajánlja, hogy a legsürgősebb adományokra jelenlég 500 K-t, s később az elnökség belátása szerint ismét 500 K-t adomá- nyozzon a társulat. Papp KÁRony elsőtitkár jelenti, hogy társulatunkhoz két nagyobb intéz- 578 TÁRSULATI ÜGYEK. mény küldött gyüjtőivet, a) az egyik a Magyar Vöröst Kereszt Egyesület Központi Igazgatósága (Budapest, I., Dísztér 1.); b) a másik a m. kir. Belügy minisztériumtól érkezett gyüjtőiv, amelyen a magyar főúri nőka kbehivott katonák visszamaradt családtagjai- nak a segélyezésére, a Magyar Általános Hitelbankhoz (Budapest, V., József-tér 2—3) kérik az adományokat. Többek hozzászólása után Elnök kimondja a Választmány határozatát, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat a harcba vonult katonák és családtagjai- nak segélyezésére ezer koronát szavaz mag és pedig a Magyar Vörös- Kereszt Egyesületnek 500 K-t ésa Belügyminiszter útról megindított gyüjtésre a Magyar Általános Hitelbank útján 500 K-t adományoz. Egyben utasítja a társulat pénztárát ezen összegek ki- utalására. 2. Elnök jelenti, hogy WaARTHA ViwxcE dr. műegyetemi tanár f. évi június 20-án 71 éves korában elhunyt. A megboldogult 1868 óta volt rendes, illetőleg választmányi tagunk s régebben élénk részt vett társulatunk életében. Temetésén társulatunkat SCHAFARZIK EERENC elnök képviselte, aki sírjánál bűcsúbeszédet is mondott. Ravatalára a Választmány nevében koszorút helyezett. 3. Titkár jelenti, hogy Alapszabályainkat a m. kir. Belügy- miniszter úr 116473. V. a. sz. alatt a következő záradékkal látta el: kLátta a m. kir. Belügyminiszter oly megjegyzéssel, hogy a fiókegyesületek megalakítása és megszünése az illetékes törvényhatóságok első tisztviselője útján a m. kir. belügyminisztériumnak tudomásulvétel végett bejelentendő. Budapest, 1914 június 20. A miniszter rendeletéből : Vásárhelyi Gyula miniszteri osztálytanácsos.) A kinyomatott alapszabályokat, eme záradékkal ellátva, titkár a budapesti VII. ker. Elüljáróságnak bemutatta. 4. Titkár jelenti, hogy MARos IMRE másodtitkár úr mint tüzérhadnagy a harcba vonult. Helyettesítésére szükség ezidőszerint nincs, minthogy az elsőtitkár az ő teendőit is elvégezi. 5. Titkár kéri a Választmányt, hogy a Földtani Közlöny szerkesztését illetőleg némi módosításokat engedjen. Ugyanis a Közlöny szerkesztését évek óta SCHAFARZIK FERENC elnök úr közreműködésével a titkár végzi. Minthogy különösen legújabban a szerkesztői felelősség szigorú, ajánlja, hogy a cimlapon azok nevei álljanak, akik a szerkesztést végzik. Jizidőszerint az elnök és titkár nevei, akik a szerkesztésért is felelősek. SzorxraGcH TAMÁS másodelnök szerint a szerkesztői felelősség a titkárt terheli s így az ő neve szerepeljen a címlapon. Elnök kijelenti, hogy azt a munkál- kodást, amelyet különösen a német rész szerkesztésében kifejt, örömest végzi s ezért semmi különösebb elismerést nem kiván. 6. ASCHER ANTAL pénztáros jelentést tesz a társulat pénzügyeiről. A Magyar- honi Földtani Társulat vagyona 1914 június hó 1-én a következő volt: TÁRSULATI ÜGYEK. 579 TI. Alaptóőke: CÍ) Isa sEj u hoesz ta sátsa a dő as üd a co sa dos at 45,2007— K bDJEtakartókkonyv Ő en szé stee eteti tis 66-20 £ — 45,266-20 K Forgótőke takarékbetéti könyvben. ..... . . . . 2,703-77 6 JE Dr.Szabó - ada p tőkéje: aj sértélhapitolk banké eszét seeisés tessek erű rtsée ts s tes 8,7007— K b)étakaTekkonyy bense seket else ászeleta eleme tetel 32-29 c 8,732"29 c Szabó-alap kamatai betéti könyvben . . . . . . . . . 758796 ( JII. Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje: E) ZAKÁLYAENTAN KT OEEN 1 cS orr ms la elöléjnl aaa be 1,2007—— K birátakatékkönyvbeni s ssses gtrkeün éékagera és 59-35 ( 1,259"35 c Összes vagyon : 58,720"57 K Ezzel kapcsolatban a titkár jelenti, hogy a forgótóke : a) bevétel 1—448 tétel alatt ............. . 12,33485 K b) kiadás 1—144 c VALE NE NB E EE KERÉK OT 9,573-83 ( Készpénz : 2,7617"02 K Várandó bevételeink volnának még a m. kir. Földmivelésügyi Miniszter úr 4000 K segélye s mintegy 2000 K tagsági dij; azonban ezen 6000 K bevétele a háború kiütése miatt teljesen bizonytalan. A társulat pénzügyeiről beterjesztett eme jelentést a választmány tudo- másul veszi s felhatalmazza az Elnökséget, hogy amennyiben várandó bevételeink be nem folynának, úgy a Földtani Közlönyt a lehető legszűkebb keretekben adja ki s hogy a pénzügyi egyensúly megmaradásán minden lehető takarékosság- gal gondoskodjék. Elnök a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri EmszT KÁLMÁN dr. s SCHRÉTER ZOLTÁN dr. urakat. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést délutáni 1 órakor berekeszti. Jegyezte PaPP KÁRoLYy dr. elsőtitkár. Hitelesítik EMszT KÁLMÁN dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. vál. tag. Láttam: SCHAFARZIK FERENC dr. elnök. Attalj ra da RAGE leir d VNA ke jeWjA u Era REi. s És s I köpi traktál ÉS 4 ET SAAKEB (d EVER TNÉES ist nbokától B [/ ) ja . a eve C-t? VB a 1 i i 7 LT bg 1 SU P PEN NENT POLDTANI KÖZÖNY XLIV. BAND, OKTÓBER—NOVEMBER—DEZEMBER 1914, 10-12. HEFT, ABHANDLUNGEN. UEBER BAU UND BILD DER BUDA —PILIS5—ESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. von Dr. HEINRICH TAEGER.! — Mit den Figuren 46—47. — Die Esztergom-Buda-Piliser Gebirgsgruppe (Gran-Otfen-Piliser Berg- land) ist bereits vor einer Reihe von Jahrzehnten Gegenstand eingehender geologiseher Untersuchungen gewesen, und wir müssen noch heute in be- sonderer Dankbarkeit die hohen Verdienste würdigen, die sich hier die ungarische Wissenschaft bereits vor fast einem halben Jahrhundert erworben hat, Verdienste, die mit den Namen eines SzaABó, HOFMANN, HANTKEN oder von Jüngeren eines SCHAFARZIK auch HAnAvÁTS und wie sie alle heiben unauslösehlieh verknüpít erscheinen. Freilich war die Methode geologischer Forschungen damals anders als heute und muBte es auch sein, galt es doch in erster Linie einmal die Grundelemente festzulegen und zu erken- nen, aus denen die Bergwelt aufgebaut wird, die Ungarns Hauptstadt umgürtet. Alter, Fauna und Verbreitung jener Gesteinselemente, also eine mehr stratigraphisehe Geologie blieb zu entwickeln, und hier ist bereits in damaliger Zeit so vorzügliches geleistet worden, daB uns Jüngeren nach dieser Richtung kaum noch etwas zu tun übrig bleibt. Aber auch die Tek- tonik wurde von einzelnen Forschern, insbesondere von HoFMANN in einen reichen Betrachtungskreis gezogen und wertvolle Daten sehmücken schon hier die Arbeiten. Die umfassenden Mittel, mit denen die Geologie in neuerer Zeit zu arbeiten vermag und die sich zum Ziele setzt das heutige Relief des Landes als Endergebnis der in gewaltigen Zeitráumen umschaf- 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen (Geologischen Gesellschaft am 1. April 1914. 582 j D:t HEINRICH TAEGER fenden Naturkráfíte darzustellen, wobei die Entwickelung der heutigen Landschaft zurüeckverfolgt wird tief in die ehemaligen Bewegungen der Erdkruste hinein über Meer- und Festlandsepochen hinweg mit Jahrtau- sende wáhrendem $Spiel von Wasser und Wind, diese Grundlinien heutiger Forschung sind fraglos dazu angetan noch einmal dieses schöne Bergland von solehen modernen Gesichtspunkten aus zu durchstreifen. Die Verdienste der ülteren Forscher bleiben dabei aber unberührt und unwandelbar, ja die Stratigraphie, welche die Werke der ülteren Autoren insbesondere um Gegen- stand haben, kann eigentlich noch heute unter Hinweis auf jene reiche Lite- ratur als ein erster bereits wohl abgeschlossener monographischer Band im Gyklus der Abhandlungen über das westliche ungarische Mittelgebirge gelten. Dieser Stratigraphie mag sich eine Morphologie, eine Tektonik und eine Paláogeographie der Esztergom-Buda-Piliser Gebirgsgruppe anreihen ausgestattet mit [Landschaftstypen, Profilen, tektonischen Reliefdarstel- lungen und paláogeographisehen Karten, eine Arbejt, die unter dem Titel : Bau und Bild der Esztergom-Buda-Piliser Gebirgs- gruppes von dem Verfasser bereits vorbereitet wird. Hier selen nur kurz einige Hauptergebnisse mehrwöchentlieher Studien in diesem Bergland wiedergegeben, die noch vor Ende des Jahres durch Detailarbeiten insbe- sondere im Gebiete oberhalb der Thermenlinie von Óbuda bis Budaörs eine Ergönzung finden sollen. 1. Orographie. Die Eszergom-Buda-Piliser Gebirgsgruppe stellt eine Massenerhebung dar, die im Norden entlang einer gewaltigen Bruchlinie von neogenen vul- kanischen Massen, dem Trachytstock von Szent-Endre und Visegrád, im Westen aber vom Bruchschild des Gerecse nach den anderen Himmels- richtungen endlich vom Donaustrome umgürtet wird. Keinesfalls kann man dieser Massenerhebung immer in seiner Ober- fláchenform eine besondere Einheitlichkeit zusprechen. Der Landschatts- charakter erscheint eher unruhig und gleichsam zerrissen. Denn dieses Bergland wird in seiner Gesamtheit háufig von mehr oder weniger abge- sehlossenen Talmulden und Kesseln unterbrochen, zwischen denen sich zahlreiche Höhen, Rücken und Kuppen einschalten. Bei genauerer Be- trachtung zeigen jedoch die Achsen dieser Senken, Bergzüge und Höhen eine gewisse GesetzmüBigkeit, welche die bunte Mannigfaltigkeit der Land- schaft in wiederkehrende Typen eliedert und regelt. Talungen und Rücken, Abbrüche der Berge nach den verschiedenen Himmelsriehtungen, die Rand- grenzen der Kessel und Mulden, sie alle beherrseht ein gesetzmübBiges Prm- zip, das in drei oder vier wiederkehrenden Stellungen zur Windrose seinen fixen Ausdruck findet. Unter ihnen ist die NW—S0O— Linie in ihrer Hüufig- UEBER BAU UND BILD DER BUDA—PILIS-ESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 588 keit und Prügnanz die Hauptlinie, die das Antlitz der Landschaft beherrscht. Daneben entwickelt sich, besonders im Landschaítsbilde des westlichen Teiles dieser Gebirgsgruppe ausgeprágt, eine zur vorigen senkrechte Rich- tung von NO gegen SW, wáhrend im Buda-Piliser Zug eine besondere Haupt- leitlinie scharf betont den Vortritt erhált, die Richtung von Nord gegen Süd, die im Schollenlande des Gerecse in so einheitlieher Ausbildung und íraglos noch klarer wiederkehrt. Viel seltener und höchst vereinzelt er- seheint die West-Ostlinie, die erst am Donauknie mehr Entfaltung zeigt. Entlang den angeführten Hauptlinien ist das Bergland schachbrettartig zerspalten und neben Bruch, Hebung und Absenkung ist durch die spülenden Krafte des Wassers in Jahrtausende wáhrender Tátigkeit die Massener- hebung in ein teilweise reif zersehmittenes Bergland übergeführt worden. -Auffallend bleibt die recht wechselnde Form der Abbrüche und Neigungs- fláchen der einzelnen Landblöcke. Wáhrend im manchen Gebileten die Ver- werfungsfláche in ihrer ganzen Lünge und Höhe scharf und klar als eine kaum oder höchst sehwach zersehnittene Stirnwand einer Bruchstufe betont bleibt, und das Antlitz der Landschaft an ein Schollenmosaik in seinem Jugendstadium gemahnt, sind Káümme und Hünge in anderen Distrikten viel reicher zerschnitten und gegliedert, erscheint die Verschiebungsíláche als eine máBig geneigte, facettenartig modellierte Bergwand. Und diese beiden Typen berühren sich so eng, ja mischen sich vielfach gleichsam innig miteninander, daB es oft sehwer hült die einzelnen Elemente dieses mehreyklischea Schollengebirges geographiseh in allen Einzelheiten und mit voller Klarheit zu erfassen. Wenn wir von einer durch mannigfache Gebirgsbewegung im Alttertiüjr hervorgerufenen Um- prágung in diesem Gebirgsstücke absehen wollen, entfállt der erste, jüene ener Üryak stee tamedtelbzdte mesa midésteta tb et mi sdNas8 üntere MEditerTráan "Lt 72 wéertet Gy klűüsi tolgt "ei mittelbar nach sarmatiseher Zeit und zerschneidet, hebt und senkt die abradierten, im Westen auch von sarmatischen Landschutt- strömen noch heute ia einzelnen Fetzen bedeckten Triasstufen, wáhrend Emese teltizéte bzh rarste me pál KemSetzolz ame mr aZ em tres a at CAN ÜKttS ruhe und Bewegüung in die jüngsten Absátzetrágt. Dás Gewössernetz dieser Berglandschaft folgt konseguent der Urform entlang jenen durch die einzelnen Cyklen geschaffenen Gefülle, aber all dies sei hier nur ohne geringste Binzelheiten flüchtig skizziert. Als End- ergebnis jener mannigfaltigen und bis in die Jahrhunderttausende zurück- legenden jüngeren Naturvorgánge sehen wir die heutigen Höhen und Tiefen des Esztergom-Buda-Piliser Berglandes zu einem wohl gegliederten ünd abwechselungsreichen [Landschafítsbild erstehen, voll wunderbarer Naturschönheiten, umrahmt vom silberen Donaubande, an dessen Ufern die Hauptstadt des ungarischen Königreiches mit ihren Palásten und bun- 584 D: HEINRICH TAEGER tem Hüusermeer schimmert, ein farbenpráchtiges Relief, dessen Werde- gang wir rückblickend bis in fernste Zeiten verfolgen können. In dieser reich gegliederten Welt können wir rein geographisch-morphologiseh ein- zelne Elemente erkennen, aus denen das Ganze errichtet bleibt und die wir kurz aufführen wollen : j Dicht oberhalb der Hauptstadt entlang der grossen Thermen- linie erhebt sieth das Budaer Scehild, darüber hinaus folgt gegen Westen die Mulde von Budakeszi umd von dort nach Norden etigt das Sehollenplateau von Nagykovácsi empor, dem sich ostwárts der Einbruchskessel von Pesthideg- kút anschlieBt. Diese Budaer Bergmasse wird von den weiter im Norden vorgelagerten Piliser Bergen durch eine Grabenniederung getrennt, dem Pilis-Solymárer Senkungsfeld. Der Südrand des Piliser Zuges, zu dem wir alsbald über dieses morphologisehe Glied hinaus gelangen. is£ am (Osten "mait dem io bem md av onás, BG SSDTORS(O:S TNGHANÓ und Üröm gekennzeiechnet, wüáhrend Budaer Bergland und Piliser Zug weiter im Westen von einem durch Rupturen zertrümmerten Trilas- rüecken, dot. Brickeszwisehensőot eme und "Base Sietyes land verbunden erscheinen. Von hier nach Westen wird das Grundge- virge in zwei halbkreisförmige Bogen vorgeschoben, die mit ihren Fels- massen kranzartig die Ortsehaften Csév und Piliscsaba umsüáumen und d:e wir als westliche Vorbuchten morphologiseh herausheben wollen. Der Ofener Bergmasse ist gegen Westen die weite Depression des Zsámbéker Neogenbeckens vorgelagert, wáhrend westwárts vom Piliscsabaer Berggebiet das junge Hügelland nordwárts des Zsámbéker Beckens sich angliederzt.: Vor. diesem Becken immer in der Richtung gegen West erhebt sich ein Neogen- plateau, das zu den Ortschaften Gyermely und Szomor hinüberleitet. Hier treten wir nach Westen und Norden in das Bereich der Bruc)h- staffeln zwischen der Niederung von Zsámbék und einer neuen grobBen Depression dmNagy-Sáp—Sári-Sáper Alttertiárbecken. Diese neue und groBe Mulde erscheint nach Westen durch eine scharf aus dem Landschaftsbilde aufsteigende Gebirgsmauer abgesechnitten, die den Héreg-Tarjáner neogenen Kesseleinbruch im Ge- biete des Gerecse nach Osten schlieBt, wáhrend das Sáper Becken im Norden und Westen durch Grabeneinschnitte mit dem Land derjungenSehollenuad Kohleninselnamsüdlichen Donauufer kommuniziert. Nach Nordosten, zum Graner Bischofs- sitz gelangen wir über eine groBe Bruchlinie hinaus in jene von vulkani- sechen neogenen Tutffen teilweise ausgefüllte und von lokalen Lavakuppen durchbrochene alttertiáre Niederung, die Graner Bucht, welche nach Osten und Südosten, also nordwürts des Buda-Piliser Berglandes UEBER BAU UND BILD DER BUDA—PILIS—ESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 585 zu dem eroBen vulkanischen Gebirgsstock von Szent-Endre und Visegrád, zur Donautrachyteruppe allmáhlich hinüberleitet. II. Gebirgsbau, Solche orographisehe HBinheiten mögen nun weiterhin in ihrem inne- ren Aufbau eine kurze Charakteristik erfahren. Wir wollen hier den recht komplizierten Bau des Budaer Schildes übergehen, der durch zahllose Ver- werfungen zersplittert erseheint und auch lokale Faltungen aufzeigt. Denn die Untersuchungen über dieses Gebiet sind noch nicht völlig abgeschlos- sen. Wir betrachten demgemaB eleich das Hinterland. Die Mulde von Budakeszi. Hier haben wir eine nach Norden und Osten vom Grundgebirge, aber auch gegen Süden in ein- zelnen aus dem Alttertiár in Kuppen aufsteigenden Triasmassen kranz- förmig eingerahmte Senke, die ihre Entstehung altmediterranen Ein- brüchen verdankt. Bin die Trias des Nagy Svábhegy (groBer Schwaben- berg) überdeckender Mantel von Alttertiár, Num mulitenkalk und darüc ber der Komplex Budaer Mergel (Ofner Mergel) oder Bryozoenschich- ten des Unteroligozán ist entlang von Nordost-Südwest-streichen- den Staffelbrüehen nach Westea hin gegen die Niederung von Buda- keszi abgesunken. In dieser heutigen Depression keilen die eozánen Nummulitenbildungen aus, wáhrend die unteroligozánen Mergelschichten, also jene mehr sehlammigen Bildungen, die einen tieferea Teil der Litoral- zone im unteroligozánen Meeresbezirke charakterisieren, sich allmábhlich mit den weiter westwürts über der Trias als máchtige Sedimentdecke ent- wickelten Massen des Hárshegyer Sandsteines misehen und verzahnen, hier also eine Zone vor unseren Augen erstehen lassen, wo eine Kiesstrand- bildung die Schliekbezirke der eingetiefíten Meeresteile im Unteroligozán einheitlieh ablöst. In eozáner und oligozáner Zeit bezeichnete also das heutige Tief bei Budakeszi ganz umgekehrt den Aufstieg zu einer damaligen von dort gegen Westen entwickelten Festlandssehwelle, wáhrend die heutigen Höhen im Osten, also das Gebiet des Budaer $Schildes die damalige alt- tertiüre Depression dargestellt hat, die einst das Eozánmeer überflutete und in deren tiefsten Teilen noch vor der Meeresbedeckung eine üppige Vegetation die Bildung von eozünen Braunkobhlen einleitete, deren Flöze im Bezirke der Budapester Hauptstadt selbst in groBen Tiefen bei der Anlage des artesiscehen Brunnens im Stadtwáklchen in einer Tiefbohrung aufgedeckt wurden. Das Schollenplateau bei Nagy-Kovácsi. Entlang einer Nordwest-Südost streichenden Verwerfung, welche die Senke von Budakeszi nach Norden einrahmt und hier die reifer zersehnittene Stirn- wand des Feketehegy nordwestlieh von Budakeszi bedinet, folgt nach 586 D: HEINRICH TAEGER Norden ein máchtiger, triadischer Grundgebirgswall, der die Niederung bei Budakeszi von dem Nagy-Kovácsier Tale scheidet. Dieser Bergkomplex ist durch Ouerbrüche in nordwest-südöstlieher Linie in einzelne Schollen zersechnitten. Im Süden wie im Norden und dort am Tal von Nagykovácsi bleibt die Triasmasse des Grundgebirgs in Form von zwei langgestreckten Horstzügen entwickelt, wáhrend das Massiv in seinem Zentralteil, im Gebiete Ördögárok (Teufelsgraben) grabenförmig eingesunken ist. Diese Absenkung hat sich entlang von Ouerbrüchen vollzogen, die aber nach Westen gegen den Gipfel des Nagy-Kopaszhegy (Kahlenberg) ausklingen und hier einer einheitlichen, das Antlitz der Landschaft beherrschenden Grundgebirgsmasse weichen. Jene tektonischen Linien lassen sich aber auch weiter nach Osten verfolgen, hier am Horste des Hárshegy von einem Lángssprung unterbrochen und alsdann eine absenkende Tendenz in um- gekehrter Richtung entwickelnd, die dea Hárshegy herausschneidet, wobei diese Brüche an seinem OstfuBe zusammenlaufen. Diesen Sprüngen parallel lüuft in Norden das Tal von Nagykovácsi, das ebenfalls einer Verwerfungs- haie entspricht, gegen welche die Schollen des Kopaszriegel im Süden und des N.-Szénás- Kerek-Remetehegy im Norden geschaukelt ersehemen. Entlang dieser Bruchlinie entwickelt sich gegen Nordosten die ehemalige KBozánmulde von Nagykovács-Pilisvörösvár, die von Lokalruptureu mit gleicher Tendenz stark zertrümmert wird, bis ein Hauptverwerfer südwürts vona Solymár und Pilisszántó in gleicher nordwest-südöstlieher Richtung Hozán und Trias in den Pilis-Solymárer Graben rückt. Der Hinbruchskessel von Pesthidegkút: Hine nach allen Himmelsrichtungen von Verwerfungen umsehlossene Seake, im Norden, Osten, Süden und Südwesten von den stehengebliebenen Horst- mauern umgürtet, gegen Westen aber auf einer kleineren Strecke selbst wieder durch den Abbruch des Vorlandes entlang eines von Solymár kom- menden öSprunges zu eimem Steilabfall gedrángt, der gleichham den Kessel nach dieser Richtung öftnet. Wir haben hier ein treppenartiges Bruch- gebiet mit dreifachen Stufen, wobei nordost-südwestlaufende Lünesbrüche die Stufen noch weiter zersehneidea, Rupturen, die noch heute in jénen die Senke umgürtenden Randmauern unsehwer zu erkennen sind und in der Streicbungsrichtung dieser Kömme die Wiederholung der Schichten- folge: Trias, Bozán, Oligozán in die Wege leiten. 1 Die Tektonik dieser Gegend und des Gebirges Buda überhaupt hat K. Hor- MANN trefflich mit prüchtigen (uerschnitten auf Taf. XIII. des Jahrganges I. (1871) der kön. ung. Geolog. Anstalt dargestellt. Es ist zu bedauern, dass diese Tafel der deutschen Übersetzung (Mitteilungen a. d. Jahrbuch der kön. Ung. Geol. Anst.) nicht beigefügt worden ist, und die auslándischen Fachkreise darüber nicht Kenntniss nebhmen konnten. Ich selbst habe auch erst nach Drucklegung meines Aufsatzes die Profiltafel Hofmanns kennen gelernt. Mia UEBER BAU UND BILD DER BUDA—PILIS—ESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 587 Das Pilis—Solymárer Senkungsfeld. Ein gewaltiger Randbruch begrenzt das Pilis—Solymárer Senkungstfeld gegen Süden und Südwesten. Er setzt von Pilisszántó gegen Pilisszentiván und zieht hier durch einen Löngsbruch etwas gegen Süden verschoben, am Nordsaum des N.-Szénás- Kerek- Remetehegy oberhalb Solymár, weiter auch am Nordost- fuBe des Szarvas-, Usúcs- und Hármashatárhegy gegen Südosten, um spáter mit der von Szent-Endre kommenden Thermenlinie vereint alsbald nach Süden zur Budapester Hauptstadt umzusehwenken. Mit diesen Verwer- fungen korrespondiert ein im gleichem Sinne gerichtetes System im Nord- osten. Vom Südsaum des Pilishegy lüuft eimme Ruptur oberhalb Pilisszántó gegen Csobánka und bedingt mit dieser weit im Landschaftsbilde siehtbaren Lime die Begrenzung unseres Senkungsfeldes gegen Nordosten. Hierbei rücken im Gebiete von Csobánka entlang von paralell dieser Hauptlinie gestellten Sprüngen die Triasbildungen des Grundgebirges kulissenartig eime öStrecke nach Süden vor, wobei der am weitesten in dieser Richtung vorgeschobene Bruch, der hier den Südabfall des Garancshegy bedinet, sieh noch weit gegen Südosten in der Richtung nach Óbuda verfolgen láBt. Das Pibs-Solymárer Senkungsfeld ist also ein Graben, dessen Achse in nordwest-südöstleher Richtung verlüuft. Auch mnerhalb dieses abge- sunkenen Teiles laufen öprünge, die in gleichem Sinne gerichtet sind. so zwischen den Ortsehafíten Pilisvörösvár und Pilisszentiván. Treten in diesem Grabengebiet mit seinen so ausgeprágten Nordwest-Südostbrüchen die darauft senkrecht gestellten Lángsverwerfungen zurüek und bleiben hier im Landschaítsbilde ziemlieh unbetont, so sind sie doch an den Gyrabenrándern unschwer nachweisbar, ja es lábt sich sogar auf den entgegengesetzten Seiten feststellen, welehe Löngsbrüche hier einander entsprechen dürften. DES Oúnte neme mom RT MEDOPOS JOÓ ún ÜNK Entlang einer bereits betonten Randverwerfung im Gebiete des Solymárer Tales, entlang den Abhángen des Fehérhegy und Steinriegels wird das Plateau von Pilisborosjenő-Üröm über das vorher besprochene Senkunesfeld von 5olymár-Pilisvörösvár herausgehoben. Es ist em vom Pilis-Solymárer Senkungsfeld in vier Bruchstufen treppenartig aufsteigendes Schollengebiet, das hier in dieser vorláutigen Mitteilung auch einmal bildlich erláutert werden mag, um zu zeigen, wie der Verfasser Bau und Bild der Esztergom-Buda-Piliser Gebirgseruppe spáter zu behandeln gedenkt. Den besten Hinblick in den treppenartigen Autbau dieses Bruchfeldes gewáhrt seine Westseite, dort, wo ein groBer, fast Nord-Süd streichender Lángsbruch, der dicht an der Ortschaft Cso- bánka nach Süden setzt, diese Triasstufen von den nach Westen und gegen sle tiefer abgesenkten Bruchschuppen des Drenek, Nagy-Ziribar und Ga- rancshegy am Nordsaume des Pilis—Solymárer Senkungsfeldes geschieden Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914. 39 588 D: HEINRICH TAEGER hat. Der Blick vom Rücken des Fe- s hérhegy nach Norden und Westen, £ den die umstehende Abbildung . (Figur 46.) wiedergibt, zeigt bereits — — klar und deutlieh, wie hier das nur aa za Fehérhegy : vá von oligozánem Hárshegyer Sand- 4 gő: . stein überkleidete inselartige tria- dischei Grundegebirge von rechts nach links treppenartig verworfen ist. Entlang dem von Csobánka gegen Süden laufenden Ouerbruch, also dort, wo wirin der Abbildung (46.) die Káömme gegen den Hinter- grundi abbrechen sehen, erheben sich eleichsam — külissenartig in einem Nordwest-Südost streichen- den Zuge von der dominierenden Höhe des kevély her (rechts in der Abbildung) wie aus dem Antlitz der Landschaft gleichsam heraus- geschnitten die Bruchstufen, vier an der Zahl. Ihr Felsgerüst ist am Abbruch gegen Csobánka entblöbt, wáhrend gegen Südosten gegen Pilisborosjenő /rechts im Abbildung 46.) die langgestreckten, sehmalen Tafeln bald von Löss überzogen werden. Man erkeannt schon üáubBer- lieh im Landschaftsbilde, dabB wir hier ei Stufenland vor uns haben, dessen höchster Sockel im Norden, im Kamme des Nagy-Kevély liegt, a2— Vorberg des 3? His Kevely. an dem die südwestwárts folgenden Sehollen entlang von Nordwest- Jüdost streichenden Brüchen staf- "ÁTPAOHÁSRN pun ÁJYADYSTY "OI pun ou9(so1og-sI[Ig UOA puejusmIS seg "9F "STAT felförmig abgesunken sind. Diese sStaffelsenken verlieren, besonders die beiden mittleren, gegen Süd- osten ihren markanten Charakter und bereits vor der Ortschatt Pilisborosjenő sind die Firste der mittleren Tafeln unter der pleisto- UEBER BAU UNDBILD DER BUDA—PILIS-ESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 589 zánen Landschaftsdecke versehwunden, wührend die beiden anderen sich noch bis gegen Üröm verfolgen lassen. Die folgende Darstellung des Bruchfeldes im Relief mit einer Federskizze nach der Natur (Figur 47.) versucht den Schollenbau des Landes in der westlichen Nach- barschaíit von Borosjenő im zwar etwas schematisierter, jedoch damit auch prágnanter Form zum Ausdruck zu bringen. Gibt schon diese Skizze den Landschaftsban in der Oberflüchendarstellung mit den tektoniscehen Daten klar wieder, so ergánzt den weiteren Aufbau dieses Stufenlandes nach dem Hy 1 fi EZÉ új. PEP e TR ily VWITEZS DOL ŐREE Solymari medence feberhegy Nagykevely 2 CSSOEEE] Szzzú 4 SE] ERT] ést BSZzzz z E e ESZES ES ESEE MLLE LL EHETR TERT TNTTTALE Etrts a 3 TE SAST ő ISS SES kessen] 7 mmm e ag IZ Szal FIFO e MEESSE SS ATM ZT SNS ZESSSSSSSESTÉSSES IS AZT maz Fig. 47. Das Stufenland von Pilis-Borosjenő und Üröm mit dem Solymárer Graben. 1. Hauptdolomit, 2. Dachsteinkalk, 3. Nummulitenkalk, 4. Hárshegyer Sandstein, 6. Kleinzeller Tegel, 6. Löss, 7. Gehüngeschutt. Imneren das darunter entwickelte Profil, das uns von dem Pilisborosjenő- Ürömer Bruchfeld bis zum Pilis-Solymárer Graben von Nordwest gegen Südost geleitet. Die Abbildunagen sprechen vielleieht genug, um hier, in eimer vorláufigen Mitteilung das Ganze noch nöáher zu erláutern. Nach Südosten., in der Richtung gegen Üröm verliert die Landschaft allmáhliech jenen aus- geprügten Charakter von Staffelsehollen und nur der Abbruch der höechsten Stufe hebt sich hier mit dem Kőhegy heraus. Von diesem Rücken gegen Süden und Westen weitet sich das Bruchgebiet aber zu einer Ebene unod die tektonischea Liaien, die wir Írüher so práchtig haben verfolgen können, bleiben kaum ia Ersecheinung. DaB aber auch hier Bruchlinien bestehen, 398 590 ; Dr HEINRICH TAEGER darauf deutet in den Höhen südwürts Üröm vom Felsőhegy über den Róka- hegy nach dem Péterhegy die dreifache Wiederholung der Schichtenfolge Trias-Eozán. Dieses Stufenland von Pilisborosjenő und Üröm wird nach Ostea von der Thermenbruchlinie begrenzt, die parallel dem Donaulauf von Szeat-Endre gegen Süden setzt, wáhrend im Norden, auf der Lanie Budakalász- Pomáz- Pilisszentkereszt entlang der groben Szentendre-Esz- tergomer Bruchspalte, das Sedimentgebiree in die Tiefe bricht und den plutonischen Massen der Donautrachyteruppe Raum gibt. j Die Brücke zwischen Ofener und Piliser Bergland mit ihren westlichen Vorbuchten. Das Pilis-Solymárer Senkungsfela findet auch nach Westen in hier zu Höhen aufgetürmten Grundgebirgsmassen seinen AbschluB, durch welche der Schienenstrang mit Tunnel und Kinsechnitten ins Graner Bergland seme Bahn nimmt. Mit diesea Bergen westwürts von Pilisszántó erreichen wir die Brücke, die sich zwischen dem Ofener und Piliser Bergland spanmt, und die den Riegel bildet, der uns von dem Graner Vorland trennt. Diese Brücke baut sich nur in einem südöstlichen gröbBeren Zipfel aus Hauptdolomit aut, der ostwárts von Piliscsaba in den Höhen des roten und weiBen Berges ansteht, nordwárts ober von Dachsteinkalk überlagert wird, der hier einen schmalen, durch zahlreiche Verwerfungen in kleinere Kuppen aufgelösten Höhenzug von den Ofener Bergen bis zu dem Pilishegy zusammensetzt.. Die Höhen des Kopaszhegy, Steinfels, Drina und wie sie alle heiBen, werden von diesem Löünegsriegel einheitliceh aufgebaut. Vor 1hm nach Westen fügen sich zwei von Berghöhen halbkreisförmig umsehlossene Buchten an, in deren Centrum die Ortschaften Csév im Norden und Piliscsaba im Süden gelegen sind. Auch hier hat ein junges Bruchsystem das Antlitz dieser heutigen Landschaft geschaffen. Ein groBer Randbruch entlang der Horstmasse des Pilishegy, der zu dem FuBe des Velkafelsens hinübersetzt, begrenzt die Bucht von Csév im Norden ebenso, wie eine gleich gerichtete Verwerfuneg den Abbruch des Nagy-Somlyó gegen die Senke von Csév bedinet, wáhrend im Osten eine weitere groBe Dislokation einsetzt, die vom WestfuBe des N.- Kopaszhegy am Saume des Steinfels und Barina gegen Norden leitet. Ganz analog gestalten sich die tektonischen Verháltmisse in den Randpar- tien der Bucht von Piliscsaba. Hier ist es der Südabbruch des Nagysomlyó, der in eimer Nordwest-Südost streichenden Verwerfung die Senke nach Norden begrenzt, wáhrend im Süden ein viel kürzerer aber áhnlich gerichteter Sprung die Triasmassen des kronherrschaítliehen Waldes westwárts von Tinnye umgekehrt gegen Norden umsüumt, wührend im Osten, von Pilis- szántó her, in mehrfach geknieckter Linie ein weiterer Bruch einsetzt, der die Piliscsabaer Senke nach Osten einrahmt. Das Neogenbeecken von Zsámbék. Von Piliscsaba nach Süden gelangen wir in eine weite Senke, in der die Ortschaften Perbal. UEBER BAU UND BILD DER BUDA—PILIS-—ESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 591 Tök, Jenő, Páty und Zsámbék sich ausbreiten. Im Osten brechen, entlang einer Verwerfung von Tinnye gegen Teleki die Dolomitmassen des Ofener Gebirges gegen diese Niederung hin ab und südwárts sehlieBt sich diesem Hang der Abfall einer hohen Mauer von marinen sarmatischen Kalken an, welche die Mulde von Budakeszi von dem Zsámbéker Neogenbecken trennen und hier weiter nach Süden die Fortsetzung jener groBen Bruchlinie scharf hervorheben. Diese sarmatischen Kalke sind in einer áhnlichen Mauer auch im Westen entwickelt, wo sie in einem viele Kilometer weiten und scharf sehon aus der Ferne im Landschaftsbilde heraustretenden Zuge von Uny "nach Tök und Zsámbék streichen. Dieser schrofte Abbruch der sar- matisechen Kalkmassen legt davon Zeugras ab, dab auch hier, áhnlich wie im Osten, entlang einer groBen Randverwerfung die Zsámbéker Neogenscholle in die Tiefe ging. Die sarmatischen Kalke liegen in dieser Depression unter einer weiten LöBdecke begraben und nur oberhalb Perbal, südwárts Tinnye treten sie in einzelnen Inseln zutage. Diese Brüche, die das Zsámbékerneogene EBinbruchsbecken geschaffen haben, sind posptsarmatisehenklters úündégekören somit am Krevslaumederz Gebisgsbewegumnmgen zum mindesten iam zweitam jünkneorom ÚÜyzikiüs tem elem nam Ne 0gG die Esztergom-Buda-Piliser Gebirgsgruppe neuerlieh in Bewegung bringt. DAF éj ereMÉ terei [raandkmkos tedléyy ae bissteltess ezis rá ma brétkáeet Beckens. Westwárts von Piliscsaba breitet sich in weiter Fláche eine einförmige Hügellandschaft aus, die nach der Tiefe hin, in ihrem Aufbau recht problematiseh bleibt. Es sind sanít gerundete Hügel, die in einförmi- gen Wellen gleichsam wie Dünen gegen die Ostsehaften Dag, Uny und Kirva ziehen und fast allenthalben von LöB überkleidet bleiben. Hie und da tritt aber in einzelnea Inseln der ültere Untergrund an die Oberfláche und wir können in ihm alsdann allenthalben den Pectunculus obovatus- Komplex in Form von oberoligozánen Sandbildungen erkennen. Es scheint hier also eine von solechen tertiüren Sanden überkleidete Hochíláche vorzu- Negen, deren lockeres Sediment ursprünglich eben gelagert, vielleieht von den Winden schon in prápleistozáner Zeit in unruhige Hügel und Rücken aufgeblásen wurde, wobei eine spütere Erosion das Relief noch ausgestaltet hat. Weiter südwürts, gegen Szomor und Gyermely gewinnen auch neben den Pectunculussanden die sarmatischen marinen Kalke in der Zusammen- setzung des Untergrundes an Verbreitung, wo sie am Paphegy, Macskahegy, Jánoshegy bei Gyermely und vielen anderen Punkten auch oberfláchlich entwickelt sind. Dieser Südteil des jungen Hügellandes von Gyermely und Szomor bis Many und Csabdi muB als eine reif zersehnittene, aus sarma- tisehen Kalken aufgebaute Hochflüche angesprochen werden, die west- würts vom /sámbéker Neogenbecken aufsteigt. In ihrem Nordgebiet er- hebt cich aus dem Niveau der sarmatischen Plateaulandschaft heraus ein 592 Dr HEINRICH TAEGER Triashorst, der öpitzberg bei Szomor, ein Zeichen, dab auch diese so gleich- förmige Tafel von Brüchen zertrümmert wird. Und solche Störungen las- sen sich auch unmittelbar nordwárts im Gebiete des Vöröshegy nördlich Gyermely ahnen, wo entlang einem Nordsüdbruch der triadische ültere Untergrund zutage stelgt. Diese Tendenz zur Bildung von Bruchschollen, wle wir sle schon hier 1m Bereich des Vöröshegy beobachten können, scheint nun den ganzen Westrand unseres jungen Hügellandes zu begleiten. Denn entlang dieser Lime von Sári1-sáp über Epöl bis nordwárts von Gyermely taucht das Grundgebirge gleichsam in Schollen und Schuppen aufgelöst in langer Linie in Erscheinung und bildet hier das Land der Bruchstaffeln zwischen dem Zsámbéker und Sáper Becken, das wir kurz skizzieren wollen. D.as ra md diem, Be ü c hisztartit elen s zewsre tem dem /sámbéker und Sáper Becken. Hier haben wir eine recht charakteristisehe Landschaft im Gebiete der transdanubischen Sehollen des ungarischen Mittelgebirges vor Augen. Wie die Ránder überséhobener schollen eines im Bisgang befirdlichen Flusses, so tauchen jetzt in paral- lelen Zügen entlang von Nordwest-SüdostbrücheGg die Triasmassen aus einer hügeligen LöBlandschaft. Gleich den Kanten sechrág aufeinander geschobener Bücher, so reiht sich daselbst eine von breiter LöBílüche ge- folgte Triaswand an die andere. Die Scholle des Őrhegy südlieh Bajna seheidet dieses Bruchfeld 1a zwei Flügel, von denen der östiiehe emen nach Südwesten in Treppen abbrechenden SchichtenstoB, der andere einen solchen im umgekehrtem Sinne darstellt, wobei das Szomor-Bajnaer Ta! einer Graben- senke entspricht. Nordwest-Südost gestellte Láagsbrüche begrenzen end- lich dieses Bruchfeld gegen Norden, gegen das Nagy-S5áp—sSári Sáper Alt- tertiürbecken. Das Nagyoáp- Bári-Dápor, Alttertiatbeeikteme Hine nach Süden und Westen einheitlieh von Triasschollen des Grund- sebirges, aber auch nach Osten und Norden durch eimnzelne Horstmassen rings umgürtete Mulde, deren triadischer Untergrund im Zentralteil fast an 1000 Meter unter den heute die Senke ausfüllenden Sedimenten von Alttertiár begraben liegt. Die im Süden durch Brüche gesehaffene Grenze ist bereits im vorigen Abschnitt flüchtig niedergelegt. Im Westen ist es ein sroBer Nord-Süd streichender Randbruch, an dem eine Grundgebirgsmauer aufsteigt, die das Héreg-Tarjáner neogene Einbruchsbecken des (Gerecse nach Osten begrenzt. Im Norden aber erheben sich über dem generellen jeckenniveau einzelne Horste, wie die aus Hozün aufgebaute Masse des Domonkoshegy bei Nagy-Sáp, ferner der aus triadiscehen und jurassisehen Gesteinen gebildete Öregkő bei Bajot, oder jener neuerlieh von Bozán und SübBwasserkalk zusammengesetzte Köleshegy bei Mogyorós, dem sich nach Osten, in fast west-östlieher Richtung streichend, in schmaler aber beinahe 10 km 6 langer Zone der von Staffelbrüchen allseitig umegrenzte UEBER BAU UND BILD DER BUDA —PILIS-—ESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 593 Triaskalkrücken des Nagy-Gete samt seinen Nebengipfeln anschliebt und damit das Gebiet der Kohleninseln am südlichen Donau utfer eimheitlieh vom Nagy-Sáp—Sári-Sáper Becken und seinen nord- wie südwárts entwickelten eozünen Braunkohlentfeldera scheidet. Nach Osten aber von Sárt-Sáp gegen Csolnok ersecheint entlang von West-Ost streicehenden Brüchen das Grund- gebirge nebst dem ihm aufgelagerten Tertiür m mit gleicher Tendenz strei- chende Horste und abgeseakte Schollen zersplittert. Es würde an dieser Stelle zu weit führen, wollten wir hier auf jene tektonischen oder palüogeo- graphischen Kinzelheiten eingehen, mit welehen der Bergbau im Norden dieses Beckengebietes oder die in seinen zZentral- und Randteilen in jüngster Zeit ausgeführten Tiefbohrungen die Wissenschaft bereichert haben. Diese hochinteressanten Verhültnisse sollen in der Hauptabhandlung eine ent- sprechende ausführliche Würdigung finden. Es mag nur hervorgehoben werden, daB die stratigraphische Gliederung, wie sie für die IEsztergom- Buda-Piliser Gebirgsgruppe von den ülteren Autoren durchgeführt wurde, mehr in den aufstrebeaden Randteilen einheitlich Geltung hat, wáhrend im Gebiete der besonders eingetieften Beckeateile das Alttertiár, vor allem das Bozán sich als eine ziemlich ungegliederte und reeht allmáhlieh in- ecinander übergehende Masse von weichen Mergeln und Tonen darstellt. Diecses BHozün hat nur im Nordteil des Sáper Beckens generelle Verbreitung, wührend es im Südbezirke der Mulde bei Bajna und Epöl fehlt, ein Beweis, daB dieses heutige junge Hinbruchsbecken zur Zeit des Alttertiár eme andere Uonfiguration besessen hat als in unseren Tagen. Das Dama vé jüumnáam S elnollikem maől TA (0 in iermi íme seln am südliechen Donaustrand. Wir betreten damit, über das Sáper Becken nach Norden zur Donau hinaus ein zertrümmertes, von Alttertiár, insbesondere von Braunkohlen führendem BEozün erfülltes trans- danubisches hügeliges Vorland, aus dem entlang von jungen öSprunglinlen das Grundgebirge, der Triaskalk in Höhen und Graten mit frischen Fels- abbrüchen jenes Tertiürgebirge scharf durchbricht und dem ganzen den Charakter eines Schollenlandes in seinem Jugendstadium aufprügt. Wir gelangen in diesem Bezirke zu alten, historiseh gewordenen Bergbaustátten zurüek, die sich hier lings dem Donaustrom entwickeln und mit den Gruben von Tokod und Dorogh prachtvolle Binblicke im den Aufbau des zertrüm- merten Untergrundes liefern. Hier scharen sich staffelförmig um den Haupt- horst, den Nagy-Gete oder den ihm nordwürts vorgelagerten Juraklotz des Steinköpfels die Brüche, welche zum Braunkohlen führenden Vorlande niedersteigen und das um den Nagy-Gete entwickelte Kohlenterrain voll- stáadig zersplittern. Entlang solcher Dislokationern werden besonders im Gebiete von Tokod die Flöze gesehleppt und zu dünnen Böndern ausgezogen, wührend mehr ostwárts im Gebiete von Dorogh diese Flexuren in typische Brüche übergehen. Entlang diesen Rupturen bilden sich Gráben und Horste 594 D: HEINRICH TAEGER aus Hozángestein, die im Streichen des Kalkklotzes des Gete angeordnet sind. Das Kohlenfeld erscheint dann von fast senkrecht, zum mindesten sehr steil gestellten, mitunter über 60—80 m langen kohlenarmen oder vertaubten Strecken in mannigfaltigster Weilse geteilt und unterbrochen. Es würde 10 diesem kurzen vorláufigen Aufsatz zu weit führen, auf irgend- welche Binzelheiten einzugehen. Es mag an dieser Stelle einstweilen ledig- lich betont bleiben, daB wir hier eimm noch unverőffentliehtes, prachtvolles geologisehes Tatsachenmaterial besitzen, das uns der Bergbau in jahrzehnte- langer Tüátigkeit beseheert hat und das zu entwickeln der angekündigten Monographie vorbehalten bleibt. In einem ganz áhnlich tektonischen Sinne ist westwárts von Tokod vor den eozánen Horstbildungen bei Mogyorós das zur Donauniederung abgesenkte Alttertiár gestaltet, nur dab uns hier Kinzelheiten unbekannt bleiben müssen, weil der Bergbau noch nicht tiefer in den SchoB der Erde drang. Darüber hinaus folgt westwárts ein neuer Aufbruch des Grundgebirges in Muszlaihegy und Öreghegy bei Bajot, gegen den das Alttertiár ringesum abgebrochen ist. Wir gelangen so nach Westen in elne von Kozán erfüllte, weit ausgedehnte Hochfláche, die sich von Bajot und Nyergesujfalu her gegen Lábatlan und Piszke südwárts vom Donaulauf entwickelt und hier dermaleinst vielleicht ein áhnlich reiches Berg- bauleben entfalten kann, wie heute die Gebiete von Dorogh und Tokod, falls die eozánen Flötze nicht durch Schiefer und koldige Mergel vertreten bleiben. Nach Süden erscheint diese eozüne Hochíláche von gewaltigen Brüchen begrenzt, entlang denen die nördliche Stirnregion des Gerecsebruchscehil- des zu seiner höchsten Erhebung, dem Nagy-Pisznice aufsteigt. Es sind südwárts von Lábatlan zwei Hauptverwerfer, die hier das Antlitz der Land- schaft beherrschen: ein Nord-Südsprung, der westwárts von Puszta Cser- völev am Saume des Emenkes tűzkő und Berzsekhegy nach Norden strebt und den südwárts von Bajot entwickelten Teil der eozánen Hochfláche gegen das westwürts aufsteigende Grundgebirge abgesenkt hat, und ela fast Ost-West oder genauer WNW—050-síreichender Bruch, der am Nordab- bruch des Berzsekhegy den ersteren fast rechtwinkelig sehneidet und gegen das Südgebiet von Piszke am Saume des Hosszú- und Újhegy zieht. Der hier im Süden entwickelte Grundeebireswall, aus Kreide, Jura- und Trias- gesteinen in bunter Manmiefaltigkeit aufgebaut, steigt entlang einer Nord- west-Südost. streichenden Bruchstufe gegen den Nagy-Pisznice an, elne neue tektonische Limie, welche die Höhen des Hosszúhegy vom Gipfel des Nagy Emenkes und die Kuppe des Tűzkőhegy vom Kis-Emenkés einheit- lich secheidet. Über den inneren Aufbau der eozünen Plateaumasse west- wárts von Bajot gegen Lábatlan-Piszke láBt sich naturgemaáB bei dem Mamngel lehrreicher Aufsehlüsse wenig sagen. Nur soviel sei bemerkt, dab hier allenthalben unter einer dünnen LöBdecke und lokalen Felsmassen von pleistozánem SüBwasserkalk das Bozün ganz ühnlich stratigraphisch UEBER BAU UND BILD DER BUDA —PILIS—ESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 595 entwickelt seheint wie im (rebiete von Tokod und Dorog und auf Tehihat- cheffikalk, der übrigens nur im 6 Osten, west- und südwörts von Bajot zurüekgeblieben ist, Striatamergel und Sandsteine, weiterhin die Lucasana- mergel, die Operculinategel, endlieh die Cerithienstute, darunter die eozánen SüBwasserbildungen regelmáBig nach der Tiete folgen. Diese Tertiár- bildungen, welche die Hochfláche von Bajot-Lábatlan und Piszke aufbauen. sind von kleineren, aber ziemlieh zahlreichen Verwerfungen und Schichten- sehleppungen betroffen, die aber im der Regel über einen Betrag von wenigen Metern nicht hinausgehen. Infolgedessen lassen sich diese Lokalrupturen keineswegs generell an der Oberflüche oder gar im Landschaftsbilde klar verfolgen. Nur besonders günstige Aufsehlüsse, wie sie die dem Eozán unmittelbar aufgelagerten Unteroligozánabsátze an der Donau bei Nyergesujfalu bescheeren, vermögen der MutmabBung Raum und Unter- stützung zu gewühren, daB nicht nur lokal in diesen Steilabfállen der Hoch- fliche gegen die Donau an der KomitatsstraBe, sondern allgemem diese Schichtenmassen des Alttertiár von zahllosen Rupturen der gleichen, un- tersten Ordnung durchsetzt ersecheinen. Genauere Daten über Richtung und Tendenz solcher Störungen lassen sich aber heute aoch nicht testlegen. Die Graner Bucht. Über einer groBen, bereits früher hervor- gehobenen Bruchlinie von Pilisszántó über Kesztölcez gegen Kenyérmező- major erhebt sich nordwörts eine langgestreckte Triaswand, der Nagyszikla mit Trachytkuppen in seiner Verlöngerung bis zu dem von Kozánsandsteim überkleideten Triaskamm des Strázsahegy, wáhrend südwöárts dieser Line, von Csév gegen Dorog und zur Donau das Land grabenförmig exingesunken ist. Diese Gebirgsmauer, welche die Graner Bucht nach Süden umspannt, ist auch guer zu jener Hauptbruchlinie durch Sprünge gegliedert. Die s charfen Abbrüche etwa des Pilishegy oder des Nagyszikla und Béla-szikla gegen Westen oder der steile Südostabbruch des Strázsahegy deuten schon im Landschaftsbilde auf diese Rupturen hin. Das Bozán lehnt sich an jene Grandgebirgsmauer nach Norden und föllt sehwach gegen die Graner Bucht ein, die sich nun hier entwickelt. Der ebenfalls aus Trias aufgebaute Gegen- ílügel taucht in seiner westlichen Stirnregion am Várhegy von Gran, am Abbruch gegen die Donau empor, und an ihn schmiegen sich áhnlich wie in dem südliehen Flügel, nur mit umgekehrter Neigung, die am Tamáshegy entwickelten eozünen Striataschichten. Weiter nach Osten bleibt aber dieser Gegenflügel der Graner Bucht von jungen Bildungen verhüllt, und hier sind es vor allem LöB, Kleinzeller Tegel und weit nach OÖsten zu ge- waltigen Plateaus aufstrebende Massen von Trachyttuff und Breccie, die hier die Oberhand gewianen. Dementsprechend stellt sich die Graner Bucht als eine Triaswanne dar, erfüllt von eozünen Beckensedimenten, Klein- zeller Tegel und Pectunculussanden, durehbrochen von Trachytschloten und gegen Osten von müchtigen Plateaumauern aus gleichen vulkanischen 596 D: HEINRICH TAEGER Tuffen und Breccien überlagert. Diese Hochflüchen, die hier in gewaltiger Ausdehnung und weithin sichtbar gegen Osten das Landschaftsbild aus- zeichnen, seheinen die Zeugen einer groBen (sarmatischen?) Abrasions- epoche zu sein. Doch seien diese Probleme hier vorláufig nur kurz berühit, denn auch da wird bei genaueren geographischen Studien der Stoff so um- fanoreich, dab sehwer eim Abschlub zu finden ist. Rückbliek. Zum ScehluB eim kurzer Blick auf dieses ausführlich geschilderte Bruchnetz der Esztergom-Buda-Piliser Gebirgsgruppe aus der Vogelschau und darüber hinaus auch auf die benachbarten Höhen des Gerecsebruchschildes oder der Schollen des Vértes und Bakony! Autfallend bleibt das System der Nordsüdbrüche, das hier nur im Norden ausgeprágt ist, nach Süden gegen den Vértes aber versehwindet. Auch scheinen diese Nordsüdbrüche in ihrer Richtung eine leichte Schwankung aufzuzeigen, die im Osten eine ganz schwacke Tendenz zam Umsehwenken in. die Nord- ost-Südwestlinie, nach Westen mehr in die Nordwest-Südostrichtung an- deutet und damit ein Streben zu radialer Anordnung bekundet. Lauten vielleiecht diese Brüche von einem Zentrum aus, das wir dann weiter im Ssüden suchen müűssen, und hat gar die alte Kernmasse des Meleghegymas- sivs beiSzékesfehérvár zu ihm Beziehungen? Ist hier etwa ein erstes altes Wiederlager entwickelt, von dem wie auf einer durch Schlag zertrümmerten (Gilasplatte die Sprünge strahlenförmig durch die Landschaft eilen? Und dann wieder auch auffallend jene so seltenen Ost-Westbrüche an der Donau, die langsam gegen Süden zur Nordwest-Südostlinie übergehen, ja im Bakony sich noch steiler stellen, nehmen sie, mit dem anderen System korrespondierend, von fern ihren Ausganespunkt, der weit mm Westen bei Győr oder gar gegen das Wiener Becken hin zu suchen würe?! Die Tektonik der Esztergom- Buda-Piliser Gebirgseruppe regt in der Tat zu mánchen Fragen an, Fragen von viel eröberem Schnitt, welche die Tektonik eines kleinen Gebietes weit überholen und nach Ursachen und Gründen zu forschen für den Autbau eines eroBen, weiten Landkomplexes berufen sind. III. Palogeographie. Die Triaszeit. Wie das ungarische Mittelgebirge in seiner (re- samtheit, so ist auch die Esztergom-Buda-Piliser Gebirgseruppe in der Triaszeit ein (rebiet des Meeres gewesen, das nach seinen Faunenelementen im Bereich der mediterranen Provinz gelegen war. Jedoch befinden wir : L. v. Lóczy hat schon früher cinen gleichen Gedanken entwickelt. Vergl. Balaton- werk p. 402—403 und: Geomorphologie der Umgebung des Balatonsees, Vortrag, gehalten auf dem X. Geographischen Kongre3 am 29. Miürz 1913. Geographische Zeitschrift Leipzig, 1914, 20. Jg. S. 324—333. UEBER BAU UND BILD DER BUDA—PILIS-CESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 5997 uns hier lediglieh am Rande des mediterranen Triasmeeres, dem im der Kettengebirgszone der Karpathen zum Teil eine typische Festlandmasse, cine Landbarriere gegenüber stand. Hauptdolomit oder Dachsteinkalk sind zoogene, nicht küstenferne Bildungen. Ihr Charakter ist hochpela- ciseh, aber die in ihnen auftretenden roten Tonschmitzen, soweit sie micht ihre Ursache in Zersetzungen des Gestemes auf Diaklasen in spáteren FHest- landsepochen haben. Solche Spuren ehemischer Verwitterung mit terra rossa- Bildungen könnten sogar, áhnlich wie in den Südalpen, auf mögliche kurze Trockenlegungen dieser, in einer Flachsee gebildeten Sedimente cedeutet werden. Zur Juraepoche. Der unterste Teil, der tiefere Lias mit dach- steinkalkartig ausgebildeten Sedimenten deutet auf áhnlhche Küstennáhe. Die spátere Lückenhaftigkeit der Absátze, ihr teilweise gánzliches Ausbleiben und inselartige Verbreitung láBt unwillkürlieh an einen jurassisehen Archipel hier im kleinen denken, ein Problem, dessen Lösung immer noch offen steht. In der Kreideperiode. Sandige und grobkonglomeratiseche (Piszke) Ablagerungen mit Pflanzenspuren des marinen Neokom deuten auf noch andauernde kurze Meeresbedeckung im üussersten Westen des Gebietes, dessen. Küste schon im Pilisgebirge zu liegen scheint. Endgültige, allgemeine Verlandung ist hier bereits im höheren Neokom für dieses Geblet zur allgemeinen Tatsache geworden. Gerade hier im Norden des ungarischen Mittelgebirges rückt auBerordentlieh Írüh die gesamte Landmasse aus dem Meeresbereich, wáhrend, je weiter man nach Süden schreitet, vom Vértes bis in den Bakony und zum Balatonhochland auch noch die Spuren der Meeresbedeckung in der höheren Kreide anhalten. Im HBozáün. Vielleieht am Sehlusse der Kreidezeit, sicher aber spütestens im unteren Bozün setzt im gesamten ungarischen Mittelgebirge und auch in der Esztergom-Buda-Piliser Gebirgsgruppe eine Gebirgsbe- wegung ein, die hier den Grundgebirgsschild zertrümmert und das Ganze zu einer alttertiáren Gebirgsinsel wandelt. Die sichere Festlandsperiode bis zum Mitteleozán modelliert im Verein mit der Gebirgsbewegung durch die Kraft der Erosion des Wassers das Landschaftsbild, wáscht Binbruchs- gebiete zu Becken und Mulden aus und formt die Horste und Plateaus in Bergzüge und Kuppen um. Die erdgesehichtliehe Entwickelung hat damit ein neues Stadium, den Typus eines sanft modellierten Gebirges erreicht, das nun im Álttertiár der Schauplatz wichtiger Sedimentationsvorgánge wird. Nach den hier niedergelegten Meeresabsátzen sind wir wohl in der Lage wenigstens in den gröbsten Umrissen ein Bild der damaligen Land- sehaft zu entwerfen. In drei oder vier Buchten griff hier die eozáne Thetys in die Gebirgsinsel ein. Und zwar haben wir eine Nordbucht von Piszke bis Gran gegen Süden über Nagy-Sáp und Sári-Sáp gegen Kirva entwickelt, die vielleicht durch eine südwürts Gran vorgeschobene Festlandszunge im 598 Dr: HEINRICH TAEGER zwei Niederungen gegliedert war, weiterhin dringt das Meer auch in einer Westbucht ein, die von dem westlichen Küstengebiet des Vértes über Galla gegen Tolna zog, wáhrend davon nordwárts ein grober, erst spáter nieder- sebrochener Grundgebirgswall sich von den heutigen Höhen des Gerecse bis weit über die Niederung von Agostyán—öSzőllős— Baj zu den Tataer Juramassen spannte. Endlich greift das Kozánmeer auch von Osten und zwar bei Budapest selbst in die Grtebirgsimsel ein und setzt das Buda-Piliser Gebiet von Budaörs-Budakalász bis Pilisvörösvár unter Wasser, wáhrend das Land, das zwischen dieser östliehen Ofener Bucht und jener westlichen Gallaer Senke gelegen war, als einheitliches groBes Gebirgsmassiv bis zum 7entralkern des Meleghegy bei Székesfehérvár (Stuhlweissenburg) und darüber nach Süden in das heitege grosse Alföld hinaus sich verbreitete. Die oligozüne Zeit. An der Schwelle des Oligozán vollzieht sich im Ostgebiet, in dem Budaer Bergland eine allgemeine Absenkung, wührend der Westen eine Hebung erleidet. Ein viele Kilometer lang ver- folgbarer Kiesstrand von Torbágy über Solymár, Pilisvörösvár, Csév und Kesztölez gegen Gran bezeichnet die westliche Küste und eine zweite Linie von Budakeszi über Pesthidegkút und Üröm gegen Budakalász deutet die Grenzregion des tieferen, von sehlammigen Bildungen erfüllten Teiles dieser Litoralzone an. Unmittelbar darauf werden auch groBe Fláchen des Westgebietes in das Bereich des Meeres gerückt und es scheint mit den Absátzen des unteroligozánen Kleinzeller Tegels gsleichsam die weiteste Absenkung dieser Landmasse erreieht, marine Sedimente, die sich auf Sehritt und Tritt in den weitaus meisten Bezirken der Esztergom-Buda-Piliser Gebirgseruppe verfolgen lassen. Die Grenze zwischen Unter- und Oberoligozán scheint durch eine kurze Verlanduneg mit Braunkohlenbildungen gekennzeichnet, bis wieder im Oberoligozán über einen auf weite Flüichen entwickelten Sandstrand die Meereswogen rollen. Im Miozün. Diese Epoche ist durch eine jetzt neuerlich auf- lebende Gebirgsbewegung gekennzeiechnet, die anscheinend in zwei Ab- schnitten, einer ölteren und einer postsarmatisehen Phase eingesetzt hat. Sarmaticum drinet von Süden her das Neogenmeer zwischen die (Grebirgs- massen des Gerecse und des Ofen-Piliser Massivs in die Niederung von /sámbék und Gyermely ein und legt hier Strandbildungen in Form von Grobkalken nieder, die durch die zweite, postsarmatische Gebirgsbewegung einbrechen und in die Tiefe gehen. Vom Ponticum zur heutigon 2Z6evt. "Bis "folgt dér oroBe Rückzug des Meeres, dessen brackische zurückgebliebene Tümpel ausgesübBt werden und kleine pontische SüBwasserseen bilden. Eine letzte oroBe Gebiresbewegung disloziert auch diese jungen pontischen Schichten and lábBt entlang solehen jünesten Bruchspalten kalkreiche Ouellen empor- UEBER BAU UND BILD DER BUDA—PILIS-CESZTERGOMER GEBIRGSGRUPPE. 599 brechen, deren Absátze im Gebiete von Óbuda und Üröm in einer Terasse aufgebaut werden. Die Wirkung des Windes kommt ebenfalls zu voller Entfaltung und das Aufleben der Erosion der jüngsten Vergangenheit bildet einen weiteren endlichen Faktor, der uns zu der heutigen Ausgestal- tung der Esztergom-Buda-Piliser Gebirgseruppe hinüberleitet. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER TRIAS TM KOMITATE ESZTERGOM., Von Dr. Junius VigGH. 1 — Mit den Tafeln III—VI. und Figur 48. — In der Sammlung des geologiscehen Universitátsinstitutes in Budapest befindet sich ein fossilführender Dolomit vom Vörös-hegy nöáchst Gyermely im Komitate Esztergom, der von M. v. HANTKEN gesammelt wurde und meine be- sondere Aufmerksamkeit erweckte. Im der Literatur wird derselbe lediglich von HANTKEN? erwáhnt und von diesem Autor als obertriadisch bestimmt. Mitte Dezembers des vorigen Jahres besuchte ich den von HANTKEN er- wahnten Fossilfundort in der Gesellschaft des Herrn Dr. M. E. VaApÁsz, um dort allenfalls neueres Material zu sammeln, und den Fundort auch selbst kennen zu lernen. Schneefall und das plötzlehe Eintreten von sehr kalter Witterung ver- hinderten mich am Sammeln, so daB ich mich einstweilen mit den von HANTKEN gesammelten Fossilien begnügen mubte, ohne meine Absicht, den Fundort weiter auszubeuten, endgiltig aufgegeben zu haben. Die Dolomitmasse des Vörös-hegy ist eine jener Schollen, die in diesem Gebiet auf Schritt und Tritt isoliert aus den eozánen und oligozánen Bildungen herausragen. Der Dolomit ist rötlich-graulich, dicht, gut geschichtet und fállt gegen N IP ünter 459" ein. Unter den Fossilien, die sich in der Sammlung unserer Anstalt befinden, und die teils Steinkerne, teils Abdrücke sind, konnten folgende bestimmt werden : Myophoria sp. Myophoria sp. (ex att. victa (?) LErs.) Megalodus Hoernesi FgxcH var. rotunda nov. var. (Taf. III. Fig. 1a—d.) Megalodus Seccoi(?) PaáR. (— M. Lóczyi HoERw.) juv. (Taft. III. Fig. 2.) Schafhaáutha cf. Melhingi (?) Hav. (— Gonodus Melhngi HaAu.). Loxonema, sp. 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 28. Jánner 1914. : Die geol. Verháltnisse des Graner Braunkohlenreviers. Mitteilungen aus dem Jahrbuche der kel. ungar. geologischen Anstalt Bd. I. 600 Dr JULIUS VIGH Am hüufigsten kommt unter diesen Schafhüutha cfr. Mellingi vor. In ihrer Skulptur náhert sie sich der Sch. Laubei BITTN. sp., welche Art von BITTNER! aus den Schichten von Sct.-Cassian beschrieben wurde, von welcher sich jedoch unsere Form in ihren Umrissen unterscheidet. Die Megaloden werden — abgesehen von zwei kleimen Fragmenten — durch zwei rechte und eine linke Klappe vertreten. Die eine betrachte ich als eine neue Varietát von Megalodus Hoernesi FREcn, die ich im folgenden besehreiben will : Megalodus Hoernesi FRxgcH var. rotundata nov. var. — Fig. 1 a—d. d. Tafel III. — lés liegt das Fragment des Steinkernes einer linken Klappe vor, an welchem der Abdruck der SchlobBvorrichtung fehlt. Die Umrisse des im den Formenkreis von M. Hoernesi gehörenden Megaloden sind — besonders in der Wirbelansicht — so charakteristisch, dab die Form auch bei vollstándigem Wehlen des SchloBapparates zu erkennen ist. Die Form wird durch die kráftig ausgebildeten, beiderseits durch eine seichte Furche begleiteten hinteren Kiele charakterisiert. Im den Hauptzügen stimmen die Umrisse meimes lIxemplares mit den Arten des Formenkreises von M. Hoernesi übereim. Im den Details weichen sie jedoch sowohl vom Typus als auch von var. elongata ab. Der Wirbel ist weniger vorstehend, er ist nicht nach vorne, sondern nach innen, gegen den SchloBrand zu gebogen, ebenso wie bei M. Seccoi Pan. (— M. Lóczyi BR. HoERx.), so daB die Vorderseite des Wirbels gerade, und nicht eingebuchtet. wie bei anderen Mega- lodenarten ist. Der hintere Kiel ist scharf gebogen, und der Wirbel könnte im An- betracht seiner eigenartigen Stellung eher als bucklig, denn als gleichmábBig ge- bogenen bezeichnet werden. Der Verlauf des Ventralrandes entzieht sich der Be- obachtung, da der Steinkern ládiert ist, doch düríte er jenem des Typus áhnlich sein, höchstens ist er etwas bogiger. Die Klappe ist mittelmábBig gewölbt, flacher als der Typus, jedoech gewölbter als die var. elongata. Die beiden anderen Stücke können als jugendliche Kxemplare von: M. Seccor Pan. betrachtet werden. M. Seccoz PAR. ist mit M. Lóceyi HorRw. ident, wie dies neuerdings von DI STEFAwxo? nachgewiesen und kürzlieh von Prot. PARowxaA? bestátigt wurde. Die Myophorien sind in unvollkommenen Abdrücken erhalten geblieben, s1e sind demnach meht náher bestimmbar. ! Lamellibranchiaten d. Alpinen Trias. 1. Th. KRevision d. Lamellibraneh. v. St.-Cassian. Abhandl. d. k. k. G. R. A. im Wien. XVIII. Heft 1. Taf. III. Fig. 5—6. La Dolomia principale dei dintorni di Palermo e di Castellamare del Golfo. ( Tre- pani) Paleontogr. Ital. XVIII. 1912. 3 K. v. Papp: Bericht über die im Jahre 1913 unternommene Studienrvreise nach [talien. Jahresbericht d. kel. ungar. geolog. Reichsanst. f. 1913. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER TRIAS IM. KOMITATE ESZTERGOM, 601 Fig. 48. Megalodus eupalliatus FRxcn ( — Dicerocardium). Bajóter Öregkő, Dachstein Kalk. 602 Dt JULIUS VIGH Die Gastropoden werden auler einer nicht náher bestummbaren Form durch einen an eine Loxronema (?) sp. deutenden Steinkern vertreten. Schafhüutlia Mellingi ist vornehmlieh im den Raibler und Torer Schichten bekannt. Im Hauptdolomit der lombardischen Alpen.wurde die Art jedoch durch GALDIEBRIL und Dr SrgerAwxo? in der Gesellschaft von typisch norischen Formen öfters nachgewiesen, so daB sie nicht als aussechliebBlieh Raibler Form betrachtet werden kann. Im die norische Stufe übergehen auch die Myophorien. Megalodus Hoernesi und ihre Varietáten sind für die tieferen Horizonte des Hauptdolomites charakteristisch, M. Seccoi ist ebenfalls bereits auch aus den tieferen an die Raibler Schichten angrenzenden Niveaus des Hauptdolomites bekannt, die Gattung LoTo- nema aber ist entschieden für die norische Stufe charakteristiseh. Die kleine Fauna deutet demnach auf norischen Hauptdolomit, und zwar auf dessen nüher an die Raibler Schichten angrenzenden Horizonte. Gelegentlieh unserer erwáhnten IExkursion im Dezember sammelten WIr in dem Dachsteinkalke des Weinberges Babál bei Sárisáp Megaloden. AubBer diesen sahen wir in dem Kalksteine auch mehrere Ouerschnitte von Chemmitzten. Gelegentlich der Bestimmung dieser Megaloden studierte ich auch die in unserer Sammlung befindliehen und zum Teil noch von HANTKEN gesammelten Megaloden. Auf Grund meiner Bestimmungen kann ich aus dem Dachstemkalke der Umcgebune von Esztergom folgende Megalodenarten anführen. Vom Weinberge Babál bei Sárisáp : Megalodus cí. Gümbelh STOPP. Megalodus cf. Böckm RB. HoERN. Von der Nagykőszikla bei Dorog: Megalodus Gümbeli STopP. Megalodus Böckmi h. HoERw. Megalodus (?) incisus FREcn sp. var. cornuta FRECH (— Dicero- s cardium incisum FREcn var. cornuta FRxcm). — Fig. 1 a—c. d. Taf. 14—V. — Vom Öregkő bei Bajót: Megalodus (?) eupalliatus FREcn sp. (— Dicerocardium eupalha- tum FRxcn). — Fig. 3. d. Tatfel III. u. Big. 48. — Megalodus (?) incisus FREcn sp. var. cornuta FRmcm (— Dicero- cardium incisum FRgxcH var. cornula FRexcw). —Fig. 1 a—c. d. Tatel VI. — Dicerocardien gibt es in meinem Materiale nicht. Es fanden sich zwar einige Exemplare, die man vielleicht geneigt würe, zu den Dicerocardien zu stellen. 1 La malacofauna triassica di Giffoni nel Salernitano. Attid. R. Acc. d. Scienze Fis. Mat. d. Napoli. Sér. 2, XII. 1905. 2 j Pa c. BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER TRIAS IM KOMITATE ESZTERGOM. 603 Faxcn! beschrieb? námlich einige vom Öregkő bei Bajót stammende Megalodon- tiden, die mit den in unserer Fauna vorkommenden Exemplaren vollkommen übereinstimmen, als Dicerocardien. Als Dicerocardien betrachtet er z. B. die unter dem Namen D. eupalhatum, D. incisum und D. imcisum var. cornuta, begechrei- benen Exemplare. BEingehende Studien lassen jedoch die Zuzáhlung dieser Megalodontiden zu den Dicerocardien micht zu. Um die Richtigkeit meiner Auffassung zu beweilsen, sei es mir gestattet, kurz auf die Hauptmerkmale der beiden Gattungen, bezw. aut die Untersehiéde zwischen denselben hinzuweisen. Bei Aulstellung der Gattung Dicerocardium bezw. der Beschreibung der Typen dieser Gattung Dic. Jam, Ragazzonüt und Curiomi stellte SroPPANI? fest, dab der Hauptuntersehied zwischen der neuen Gattung und dem Genus Megalodus aubBer dém abweichenden SchloBapparat darin liegt, dab der Wirbel bei Dicerocardium ausgezogen, divergierend um seine Lángsachse mehr oder weniger dreikantig und gedreht ist. Auf dem Wirbel der Schale ist keine Spur von einer Drehung zu beobachten. Die Muschel ist im Ver- háltnis zu dem hornförmigen Wirbel klein. Bei den Megaloden sind die Wirbel — vom SchloBapparat wieder abgesehen — an beschalten Exemplaren nach den bis- herigen Beschreibungen und Abbildungen eingedreht, oder zumindest in gröbe- rem oder geringeren MabBe gebogen, gekrümmt. Die von FgxcH als neue Arten beschriebenen Dicerocardien: D. eupalli- atum, D. mediofasciatum, D. mcisum und die Varietát der letzteren Art cormuta entbehren die für die Dicerocardien charakteristisehen Merkmale vollkommen. Die Steinkerne — abgesehen von einem beschalten Exemplare vom Kalvarien- hügel bei Tata (Megalodus sp. Fig. 2. d. Taf. V.) handelt es sich námlich ledigliceh um solcehe — besitzen etwas verlüngerte Wirbel, doch sind die Wirbel nicht gedreht, nicht dívergierend, wie dies an den von anderen Autoren beschrie- benen Dicerocardien zu beobachten ist. Solche verlángerte — wenn auch nicht so spitze Wirbel besitzen in der Familie der Megaloden die Formen der Gruppen des Megal. Tofanae und Damesi, M. scutatus Sropp. aber ist der von FRECH beschriebenen Gruppe in der Seitenansicht, betreffs der Stellung der Wirbel be- sonders ühnlich. Wenn uns nur Steinkerne vorlágen, könnten die erwáhnten Dicerocardien getrost in die Gruppe des M. Tofanae und Damesi gestellt werden. Es sind jedoch auch einige unvollkommen erhaltene beschalte Exemplare bekannt, an denen die Wirbel gewissermabBen studiert werden können. ines wird auch von FREcnt in seiner Arbeit abgebildet, das andere liegt in der 1 Neue Zweischaler und Brachiopoden aus der Trias des Bakony. Result. d. wiss. Erf. d. Balatonsees, Pal. Anh. Bd. II. 7 ? Gelegentlich der Beschreibung von Dicerocardium (?) mediojasciatum erwáhnt FRecH selbst, daB die generische Stellung von D. eupalliatum und mediojasciatum ungewib sei, ferner daB erstere Form der Gruppe Megalodus Tojanae und der mit dieser nahe ver- wandten Form M. cultridens, BITTN. also den dickschaligen, neben der hinteren Rippe eine hintere Furche aufweisenden Megaloden nahestehe. 3: Paléontologie Lombarde ; 3. Série. Milano 1855. 4 Die Leitfossilien der Werfener Sehichten und Nachtrüáge... Result. d. Wiss. IErf. d. Balatonsees. Pal. Anh. Bd. II. Tafel XI. Fig. 1. Földtani Közlöny. XLIV köt. 1914. 40 604 Dr JULIUS VIGH Sammlung des geologischen Universitátsinstitutes in Budapest. Beide stammen vom Kalvarienhügel bei Tata. Der Wirbel des von FRecn abgebildeten Exemplares ist kurz, gedrüngen, dick und weist keinerlei Drehung auf. Der Wirbel des anderen Exemplares ist an der linken Klappe zwar etwas nach vorne gebeugt, doch ist daran keine Spur von einer Drehung zu beobachten, er ist ausgezogen, zugespitzt. Die Klappen sind — sogar an den Steinkernen, — besonders an dem von FRxcH abgebildeten Dic. mceisum erobB. Aut Grund der angeführten Charaktere ist es ausgesehlossen oder zumin- dest nicht wahrscheimlich, dab die von Fgxcn beschriebenen Dicerocardien tat- süchlich zu dieser Gattung gehören. Andererseits wieder besteht im Bau des Wirbels von M. incisus und des- sen var. cornuta ein Merkmal, das diese Arten von den typischen Megaloden trennt, obwohl ihre Steinkerne jenen der Vertreter der Gruppe von M. Tofanae und M. Damesi ziemlich áhnlieh sind. Die Zugehörigkeit der FRxcrr-sehen Formen zu der Gattung Dicerocardvum wird neuerdings auch von DI STEFAwxo in seiner Arbeit über den Hauptdolomit der lombardisehen Alpen bezweifelt ; Dr SrgFawo weist auch auf die groBe ÁAhn- lichkeit seiner neuen Art M. Marianü zu Dic. eupalhatum und Dic. medio- fasciatum hin. : Wahrischeinlich vertritt Megalodus aincisus und dessen Varietát cornuta eine neue Formenoeruppe der Megaloden, oder vielleicht ein neues Genus, dessen Vertreter eine Mittelstellung zwischen den Megaloden und Dicerocardinen ein- nehmen. DaB ich sie dennoch als Megaloden behandle, geschieht deshalb, weil der SchloBapparat bisher nicht studiert werden konnte, so dab ihre Stellung noch nicht zweifellos festgestellt ist. Geologisehes und paláontologisehes Institut der Universitát, Budapest, im Jánner 1914. 605 Szerkesztői üzenetek. A Magyarhoni Földtani Társulat választmánya 1910 április hó 6-án tartott ülésén kimondotta, hogy nem szivesen látja azt, ha a szerző ugyanazt a munkáját, amely a Föld- tani Közlönyben megjelenik, ugyanabban a terjedelemben más hazai vagy külföldi szak- folyóiratban is kiadja. Felkérem tehát a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy a választmánynak ezt a határozatát figyelembe venni, s esetleges kivánságaikat munkájuk benyujtásakor velem közölni sziveskedjenek. Ugyancsak a választmány 1911 május hó 4-i ülésén engemet arra utasított, hogy ezentúl különlenyomatot csak a szerző határozott kivánságára készíttessek. A külön- lenyomatok költsége 50 példányonként és ívenkint 5 korona; a feliratos boríték ára pedig külön térítendő meg. Egyebekben a társulat választmányának a régi határozatai érvé- nyesek. Az írói díj 16 oldalas nyomtatott ívenkint eredeti dolgozatért 60 korona, ismertetésért 50 korona. Az angol, francia vagy olasz nyelvű fordítást 50, s a német nyelvűt 40 koronával díjazzuk. Az 1904 április hó 6-án tartott választmányi ülés határozata értelmében a két ívnél hosszabb munkának — természetesen csak a két íven fölül levő résznek — nyomdai költsége a szerző 120 K-t kitevő tiszteletdíjából fedezendő. Minden zavar kikerülése céljából ajánlatos, hogy a szerző úgy az eredeti kéziratot, mint a fordítást pontos kelettel lássa el. A kéziratot vissza nem adjuk. Végül felkérem a Földtani Közlöny tisztelt munkatársait, hogy kézirataikat tiszta ív papiroson, s csak az egyik oldalra, olvashatóan írni vagy gépeltetni sziveskedjenek, úgy azonban, hogy azon a korrigálásokra is maradjon hely. A helyesírásra irányadó a Föl d- tani Közlöny 1911 évi 41. kötetének 578—590. oldalain közölt helyesírási szabályzat, amelyet az érdeklődő munkatárs uraknak szívesen megküldök. Kelt Budapesten, 1914 december 20-án. A Szerkesztő Bizottság nevében : Papp Károly dr. elsőtitkár. Zur gefálligen Kenntnisnahme. Der AusschuB sprach in der Sitzung am 6. April 1910 aus, daB er es nicht gerne sieht, "wenn ein Verfasser eine Arbeit, die im Földtani Közlöny erschien, in demselben Umfange auch in einer anderen Zeitschrift publiziert. Es werden deshalb die p. t. Mitarbeiter höflichst -ersucht, diesen Beschlu8B beachten zu wollen. Separatabdrücke werden fortan nur auf ausgesprochenen Wunsch des Verfassers gelifert, u. zw. auf Kosten des Verfassers. Preis der Separatabdrücke 5 K a 50 St. und pro Bogen. Die Herstellungskosten eines allenfalls gewünsehten Titelaufdruckes am Um- schlage sind besonders zu vergüten. Das Honorar betrüágt bei Originalarbeiten 60 K, für Referate 50 K pro Bogen. Engliseche, französische oder italienisehe Übersetzungen werden mit 50 K, deutsche mit 40 K pro Bogen honoriert. Für Arbeiten, die mehr als zwei Bogen umfassen, werden die Druckkosten des die zwei Bogen überschreitenden Teiles von dem 120 K betragenden Honorar des Verfassers in Abzug gebracht. Manuskripte werden nicht zurückgegeben. Budapest, den 20. Dezember 1914. Dr. K. v. Papp erster Sekretür. 40£ 606 A ,, Földtani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtani, ásványtani és őslénytani megismertelésére s a földiani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonként öt ívpnyi tartalommaid. A Magyarhoni Földtani JZársulat rendes tagjai 10 K évi tag- sági díj fejében kapják. KElőfizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és- Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Osszes kiadványaink magyarul. s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen-- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt den Titel vordentliches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen. Gesellschaft, zu gebrauchen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der jülnlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jáhrlich einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populüren sSehriften dieger Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen. erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder englischer Ubersetzung. Ördentliche Mitglieder entrichten jührlieh einen Miteliedsbeitrag von 10 K und beim Fintritte eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch, Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein. für allemal nachkommen. A III. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal ViGH GyuLA dr.: Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez ................ s. 572 1a—d. ábra. Megalodus Hoernesi FREcH var. rotunda nov. var. Réteges alsó-nóri- kumi vöröses dolomit. Gyermely, " Vörösbegy e sz.rt see eáe see setélz e a 286 els 573 2. Megalodus Seccoi PARovA (— M. Lóczyi R. HoERw.). Ugyanonnan. . . . . . . . . . . . . . 573 3. Megalodus eupalliatus FRzcm sp. (— Dicerocardium). (Mell felől). Dachstein- mészkő. Bajót, Öregkő. (Eredeti nagyság [zajos ossz lesstsas 574 Az eredeti példányok a Budapesti Tud. Egyet. Őslénytani Intézetének gyűjte- ményében vannak. ERKLÁRUNG ZUR TAFEL III. Seite Dr. Gy. VicH: Beitráge zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom ....... . as zadg Fig. 14—d. Megalodus Hoernesi FREcH var. rotunda nov. var. Unt. norischer Dolo- mit." Gyermelyz eMOTOSNOLGYi vize tele els et elereszt esetei sie ese elesel és 600 2. Megalodus" Seccoi PARona (— M Lóczyi R. HERN.) 1222. ss.ss seret 600 3. Megalodus eupalliatus FREcn sp. (— Dicerocardium). Von vorne. Dachsteinkalk. Bajót, JÖregkő: (72. der: nát: "GYÖSBejei tét SAR evett etet is eeste silet ( 02 Die Originale befinden sich in der Sammlung des paláontologischen Universitüts- institutes Budapest. .. ; 7 .. .. a a s . a. szoNEmNgas sgsza sábé A IV. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal ViIiGH Gyula dr. Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez.................... 572 14a—c. ábra. Megalodus incisus FRECH sp. var. cornuta FRwcH (— Dicerocardium). Dachsteinmészkő. Dorog, Nagyköszikla 12 or rt szet ésteekekete estel e kelés ses sets ete 574 Az eredeti példányok a Budapesti Tud. Egyet. Őslénytani Intézetének gyűjte- ményében vannak. ERKLÁRUNG ZUR TAFEL IV. Seite Dr. Gy. ViGn: Beitráge zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom ....... . . . 599 Fig. 14—c. Megalodus incisus FREcCH sp. var. cornuta FRxmcH (— Dicerocardium). Dachsteimkalk: Dorog, Napgyköszikla - ses ree seremmetststétats e otatkterasee stee tetele ae este 602 Die Originale befinden sich in der Sammlung des paláontologisehen Universitáts- institutes Budapest. Földtani Közlöny. Band XLIV. kötet (19124.) Tafel IV. tábla. f V SRIBÉT d Ms, , EZÉ maki 4; vek AZ V. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal VIGH GYULA dr.: Adatok az esztergomvidéki triász ismeretéhez .................. 572 1a—c. ábra Megalodus incisus FRECH sp. var. cornuta FRECH (— Dicerocardium). Dachstemmészkös, Dorog; Nagyköszikla 44 elte etekolt ják tetetztsáye ze öatest ei s tele 574 2. ábra. Megalodus sp. bal teknő búbja. Dachsteinmészkő. Tata, Kálváriadomb .... 576 Az eredeti példányok a Budapesti Tud. Egyet. Őslénytani Intézetének gyűjte- ményében vannak. ERKLÁRUNG ZUR TAFEL V. Seite Dr. Gy. ViIiGH: Beitráge zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom .......:.. 599 Fig. 14—c. Megalodus incisus FRECH sp. var. cornuta FReEcH (— Dicerocardium). Dach- Steinkalks DOTOg SNAgy KÖSZIKTA ezis ő szszese lete eseti s gt öatásle ás as szökése te SON S eV E ARE Te 602 2. Megalodus sp. Wirbel d. linken Sechale. Dachsteinkalk. Tata, Kálváriadomb, .... . 603 Die Oiiginale befinden sich in der Sammlung der paláontologisehen Universitáts- institutes Budapest. Földtani Közlöny. Band XLIV. kötet (1914.) Tafel V. tábla. A VI. TÁBLA MAGYARÁZATA. Oldal VIGH GYULA dr. Adatok az esztergomividéki triász ismeretéhez ..................., 572 1a—c. ábra. Megalodus incisus FRECH sp. var. cornuta FRecn (— Dicerocardium). Dachsteinmészkő. Bajót, Öregkő. (Eredeti nagyság 2/2-a)................... 574 Az eredeti példányok a Budapesti Tud. Egyet. Őslénytani Intézetének gyűjte- ményében vannak. ERKLÁRUNG ZUR TAFEL VI. Seite Dr. Gy. ViGHn: Beitráge zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom .......... 599 Fig. 14—c. Megalodus incisus FRECH sp. var. cornula FREcH (— Dicerocardium). Dacbhsteinkalk. Bajót, Öregkő. (2/, der nat; Grös8e) s... ss slsssssas ost 602 Die Originale befinden sich in der Sammlung des paláontologisehen Universitüts- institutes Budapest. Földtani Közlöny. Band XLIV. kötet (191 4.) Tatfel VI. tábla. 10 101 Ü8€ FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT É : ; KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT [/ EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, é SZERKESZTIK PAPP KÁROLY dr. és MAROS IMRE A TÁRSULAT TITKÁRAI BUDAPEST, 1914. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. "4 l : — ] — FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) 208 . ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT 4 ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON Dr. K. v. PAPP und E. v. MAROS 3 SEKRETÁREN DER GESELLSOCHAFT / : BUDAPEST, 1914. gr i A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA, " EIGENTUM I ER UNG. GEOL. GESELLSCHAET, £ : MANKEKKKEN KKK ENTE EGEN KEKE KENN ETNA NEK . A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám ———. alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. é . Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse . — erbéeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. SZÁDECEZKEY GYULA dr: ME 12, ábrával) 7 ez se szeNa EEHKESE KEZES UL Eg e Me e sakált KLÜPFEL WALTER: Kirándulás a horvát tengerpartra (a (e szb: Írl ábrára) s 27 VAKIMICZU TETSUGORO tokyói egyet. tanár: A Szakuradsima tűzhányó kitörése. Japánban (a 17. ábráválja 22.22 Set eág szása EE Értekezések. ; BaLLó Rezső dr.: Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhez (Első közlemény) ... 40 GAÁL IsTvÁN dr.: Uj limafaj a zalathnavidéki helyi üledékből (a 18—19. ábrával) 50 KULCSÁR KÁLMÁN dr.: A Gerecsehegység középső liaszkorú képződményei (az 1—II. táblával és a 20—21. ábrával)--. --. --- Bé 54 DLIFFA AURÉL dr. : Új phillipsit előfordulása Badacsonytomajon (a 99-98. ábrával) 80 Társulati ügyek. A) Szakülések : 1. 1913 nov. 5 én a) SCHAFARZIK FERENCZ dr.: Újabb ásvány- lelőhelyek Budapest környékén. b) Rózsa MIHÁLY dr. : Ifjabb zechsteini kálisó- telepek anyarétegeiről. c) ZSIGMONDY ÁRPÁD : Görögországi vasérezelőfordulások 87 2.1913 decz. 3-án a) SZÁDECZKY GYULA : A XII. nemzetközi geológiai kongresszus. b) SIGmMorD ELEK: A talaj mechanikai és fizikai vizsgálati módszereiről. c) BALLENEGGER RÓBERT: A talajok osztályozásáról. d) HoRvárH BÉLA hozzá- szólása a talajok osztályozásához... .. .. 8 LE zezée VSZ ZO A 3. 1914 jan. 7-én a) HoRváTrH BÉLA dr.: A talaj mangántartalmának mennyi- ségi meghatározásáról. b) WESZELSZKY GYULA : Herkulesfürdő forrásai radio- aktivitásának vizsgálata... --- Tisz tesz e 8/L B) Választmányi ülések : 1. 1913 nov. 5-én. 2. 1913 decz. 3-án. 3. 1914 jan. 7-én 96 Geológiai események. 1. SCHAFARZIK FERENCZ emlékbeszéde BöckKH JÁNos-ról... 4.2 ..- --- -.. ... 102 2SDt SGESB7BIDE halála.) 2. gát et TE ESSEN ATR ES SST e MEL NT VÉS EGE ÉKES te 103 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Seite J. v. SZÁDECzKY: Der XII-te internationale Geologénkongress in Kanada (Mit donti gűton az 2 je se ösze 8. ez 53105 W. KLÜPFEL: Bine Exkursion ins kroatische Küstenland (Mit den Figuren T3S0. je eh sé n É izét TÁS E BA ége Ez ee SZA T. Waxrmizu: On the recent eruption. of Sakurajima volcano in Japan (Fig. 17.). 134 Abhandlungen. R. BaLLó : Contributions a la théorie de la formation de la dolomie. .. .. 136 Sr. v. GAÁL: Eine neue Lima-Art aus dem cLokalsediments in der Umgebung von Zalathna (Fig. 18—19.)... .-- Aja sz A K. Kurcságk: Die mittelliassischen Bildungen des. Gerecsegebirges. (Mit den Tafeln I—II. und den Figuren 20—21.) . Tsz si szirt alatib A. Lirra: Ein neues Phillipsit-Vorkommen in . Badacsonytomaj (Mit "den Figu- rán. AZAZ SES s ete.) eles ez a szasa EE SSL Se SSE Literatur. G--COZiRBUÚSZ : : Góographió and féleologió? 2 VEZE ELESTEK E L. v. LóczY: Geologie des Balaton und seiner Unigébüng " 223 ses sit ESEK Vereins-Nachrichten. Mitteilungen aus den Fachsitzungen a) 5. Nov. 1913. 1. FR. SCHAFARZIK: Über neuere Mineralfundorte in der Umgegend von Budapest. 2. M. Rózsa : Über die Stammsehichten der jüngeren Zechsteinsalze. 3. A. v. ZsiIGMorpY: Die Eisenerzvorkomnisse Grischonlandó a S ezossesáe ére SSE Et Bass be aaz Sa SS ESSRRB b) 3. Dezember 1913. 1. J. v. Szápmozky: Der XII-te internationale Geo- logenkongress in Kanada. 2. A. v. SIiGmonp: Über die mechanische und physikalische Bodenuntersuchung ; 3. R. BALLENEGGER : Über die Klassifizi- erung der Böden. 4. DR. B. v. HoRvÁTA : Diskussion ... ... --- SAR Ai I c) 7. Jünner 1914. 1. B. v. HogvárH: Über die guantitative Bestimmung des Mangangehaltes der Böden. 2. Gy. WESZELSZKY: Über die Radioaktivitüt der Thermen von Herkulesfürdő 2. zseb E nye ESZE NEZTE EB Geologische Nachrichten. 1. FRANZ SCHAFARZIK" s Gedenkrede über weil. JOHANN v. BöCKH..." ... ... ... 224 2. Todesanzéige , Dr. HIDUARD PDRSS 2 aa EE. ENE EZ ESETÉNEK NKNKEZBB A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői, tiszteleti és választmányi tagjai (Funktionüre der Ungarischen Geologischen Gesellsehaft) SA OT tsz etet TA A Szabó József emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke (Verzeichnis der mit der Szabó-Medaille ausgezeiehneten Arbeiten)... ... ... .-- ..- ... 228 Szerkesztői üzenetek (Zur gefülligen Kenntnisnahme) . ... ... .-. ... ... 229 Fályázati hirdetés; a Szabó-aálapból, c... 22 ezés SE RE KESA éjebp éa Zárt FŐS — UZJ9Ig9Gg "PtIV 1 sel i erod pr..dod "tegyny 7 e ösée e TEEINÁS ZS ÉSSŰLKESLEKÉSÉSI "HIPAHAIZOH ÚHOHOdBUZOMAU HBSI (g 3 E heart "HIPAHAIZOH TOHOÁVUZOMI?PU XESI (9 ezdsjodeg, "9umi 4 sz UI "HIPAH9IZOH UOYOdtVUu JU] "Rg10SD) "SSL "HIPAHBIZOH UOYOodvuzoy H1912 douun s? z mearol [aza eg lesze [zome damn soon sa VAN Sa a [/ saga "uduos) tussegi [kg A5OT] 909T [ eorataozs jlso, Apioulozs TONgotKöEN (s (eb) peznjuojeieg "ezojodeg, "AA ör [INeTOTT ói ELSáL Lea I-GT CEHTÉÉ 9 Ig ZEKE osseig POLG a öz6 019 Mile KENT kés dásídstt § 17 ús ag " ONSO1] [747 193-eT sn(eur uoyodeudauun s9 -IESLA (y Z2ID JOÁD]Í a 194-SI sn(t Hode n s9 AIESBA (g a ESSEY "eg1059 "ej.vg 1zog uoyodeudsuun s? -IVSLA HVSD (e OITOPOD ] a HIPAH9IZON uoyodvudsuun S9 AIBSBA (z 9 Tyászolog 1vasafag 31-GI JoguIajdozs 3e10IBZI IDLÉT Sán EGET BET S 31-ey Jagulojdozs $e10IeZI het sea ták ON0p0D I-GI J9guI9]) 197y MBE SE ZET (s HouTozs BILYÁSUN a 1-GT Jog 1I9Jez92d 191-ST sniUuNP (r z dee paL ZU uaja[(9 orfer 91ozja Bi dOJÓSGA ALÉLT ( egét kek ál A E ÉL v Hopia(n "oaosfees 1? OT e 9I9JI9U I9ICPUJBSBA TVSD ( eHJVA EdJOSJ esse [/AzS IsÁttozad "819gulo] SOUUB]) BZZIN founig [449 osz ! 9001 z SOJONSIY NEISIULIS JASIZSIN ] a Igg4] 80ZI egüny "uraag SUSÉSD a losZ] ces . 9HSI18I ú DJ Te öz, 791 - ÁD ÉKÉÁK ges slat seret tayuszot a] kagán tt, 3 s2994g "H19(ISO "3Z9AOYUuI § "IZ SOT! H ] AZS [6 c6 É a AY StZOy e TELEN ÖRÉT SK RT 449 Joz TT] 509 ÁlodeN "eurog unit "AA 379 FUDT p: s29d 9unIig euoy ELS ez ; ULAJLH [ s [59] 87E ezi ESSLY "edJOST) 8 ZOTOHSTJA ] AZS JozOL] 60P AHSIIg ] s [o89] 87 i ZEID "U9IM uosdos kizinásotsák aA Igo0T] s ,. I9Z99d[ s [a79] 97e d OIopOoD "epiyÁ1vary-goniug so OSSPIG IGASZOJOH a [STI] PIG J28IZSIN "9UZJOMRT eyüny unog] s Ige6] 20£ uruog eminy is Ís9G] 80£ jat 0 poag "ounig ag eypegezS ] s Isz6]l €I6 HOUJOZS BILHÁSEN ] s lopG I4zzG ez LILHÁSEN 372 7949 [/AZS ÍgT6 EI ú ,. . 9I9poeD PITOPOD [ a. JoocIIGDPIS] [azo 9ysoig 384 tzojodej 9umig [449 lóo6 ! €001 JAGUIAT AUZJOMLT 9Hsog ] a IggI[ pz 99. eyny "urra az. ] e0b ő UBAJEH a Is$8 ] IZE um ÜLGGSÁOK 2 BILHÁSBN a posnyjuojejeg "ezsjodeg ösZ4! 60IT APASZOJOM dsaJtYNg [/a (geg ( 6IS Eza 8 uosdog "194 ezoTodeJ, "pamjuozjemeg [a j € SIU919ZS SEL] IzP puadlog "oaolegeg [ e loz8 [ TI6 1981ZSJA 9S94eANY "PLIV SSRL-SOPTTunuszsuny [Azg I pexy 9soseyng 874 1 209 tessey "ejted egJosn ] a [gr9 ] erGI UIOIJLUIOY RHYI24-peuxdog "essey [ 149 t pvessjog "eros sz4 ] 206 BUNU9A ZRID [ 5 ]oo8 ] 60£I UBAJEH , MASAA [5 J981ZSIX TT NTISULIS ö0£4 ! S0ZT oHsdig SHUd] s IgyZ[ [7 SHed sa ÜBISIUBIS J98IZSIX [/AzS ; s SULIT9 9 ZT) IGA UDT AA as 0e UGAJRH [ s lopZ ] 6Ig LIEJÁSEN Ze) HULA U9T MA JOÁD [/14g 8 0 — essey eHI9g-pradog [449 [őz9 [sZOST HIDESO EKE TOSZ TS ZTS Arodeunuejsuoy puudras ug vyuny s e. e— EPIUÁIVATH-Honug 379 sseJ-sopfmujuszsuny ] a IszZ ] DZI6 H9(150 s99d LZIJOdBI pogg "Ho(Iso] a se uazd91god 93s591eyng AVASZOJOY fosseig [s lozZz ] £IS 049(eseg "teypegezs OSSRIE "ABASZOTOWN [/ a OIIopoDg 9HOPO5 [ AZS IgoZ .] SITE Houjozs ATNZIOMNB] "SOLYUNIY ["AzS t HZ 197994 9umig ewuoy [7449 looZ ] £001 9HSsoIg ezojodeL peanyuojereg [49 he peanjuojereg ezosjodei essey [(Ans "Sz9gu9T] s los9] Z20P 197994 jsoreyng ossvug "pegy Í a es BieHÁSBN dgosgez 9umig a 1549] 2001 ULAIH eyos peusgfog [/ a at sz 9Hsoig PEJLAÁZON [AZS [049 Í10£I9 ura eyynyi 1 OTIOpOD [zs 9 3 SSE [-SOTHIUIJUuszsuny megél hi a4D 1og9 ] S0ST SOJOHSIM szog 7 1sAurozig TÁNS [a a sz Uyayg "zexg "eHj24-pvxdog 3J19guror 7 25 js21e4ng perry 15911], Zea) 9ULU94 [/ a i 23 heg éssel "RHI24-pweudog UM] s Isz9] II SKIVd "U9TAA SZIJAOHUTA Te 4 Kt : jseai UBAJRH 1981ZSIN melsire1s [ a Ígr9 ] 204IT éssuy Ffleazsál "eUIOYJ FOULJIOJT, 9UINIJ EY s29g "H9(15Oo UIOJLUIOY [ a [G09! LZI Areufueljegojes osseag peIv a m TALMA SIIEJ "UOPUOT 192994 ( a 1009] Eleg tosdos "zexn "AUIU9 1 UA [ 4 si eypegezs poigoaofexes $ ASeguog, c [szG I 6I 1IS9I1EHNET PtLIV TAG SO) "esse [Az b. peay 9sogeyng pesgtog "eyos gyiuoregs [e IzzG ! 606 9II9POD oasfexeg mopnaln ] a o uosdoSs "U3im pexy "osseug a IZEG ! 609 teHI24-peidog "ESSLY ejnavg "edgsos) vsseg [ ag jamp] esse "3J9gur9T BZIJOdLT, MAMISO] a 556 ! G06I ; 9HSo1g tzoj0odeg "poznzjuojemeg Í azs — 2 0 fpeadlog"ájodtununisuoy ULAJLH [c (376 ] 60£ Ho(150 BOY ANT UHJog eYUMI [/A4p sz eyüny "uruog sseg-soryrunuszsuny ][ 4azs szg ] LI6 U9IM "ÁR egurozs uogdog "Z2Ig U9I AM] a - puxy Jsoxeyng 19 HOUJOZS "U3ZI9Ig9( [75AI57 Gp9 , BATH ; ,IVANH [a O1I0poDg eze LYNULT "UTJA [AA oAof(eaws H9p1a(n piruores "eyogs "puasrog hi ef ULUUuUuOog UTUUOU TAOU BAOU "191-t 97 snívur TEGI SAÁUD UL "T93-T 97 snívur GTRT S9ÁUJA JT 1 fr 3 Hi v8 4 x é a: v D.zdk VA e task ez st ú 1 Cvag A A ia Far El Va 14 ey, lyet cd isi ——— size — — Tr i álá 0 kan k - sz En ha TEVESTNETTESYI VETETTE? - — TES m- — dnsztésés TEREPE 7 7 - EZRES rdig S A 53 Vt uuoguozsa [azs [rzI] 9007 ]/ . 9 I. — £tod) SOJUUJÁSBN j z -gugjueisuoy asaaeyneg f T agjpasojzosk 9r-ép ádozs S4rorszon fjiodeunuezsuoy pe dog ! / ar 193-GI. Sn(gui uogodeudauun s9 JEseA (g oda jzsa ; úg dzs "HIPJYAIZOK serzeg 9s9xeyny Í o 191-eT sn(eu uoyodeudouun Ss3 -AtstA (s ÁTZRUJVSBA-SOLV IN z "YIP9HPIZOH uOYodvudouun 59 -IBSBA (g isoseyng "SeIZeEI "p9dozs ! e. VURN-ÁUVIIVA [a [ogIT6géI "uojegulozs sa geo sets ! (eb) 2 ÚGTAN S he öle ÜLSZNE 1 SOAOHOTOSO "UOJ19U UJPUTUI HIZAHIT (g nersiueis 159JBHNY 5 ! z svizeg avasoui9], [AzS IST III LIZ LEhsős "UOÁVUJLSBA S9 UJYA]U9d " elyi na AHAN a (376 -ATDANHBIZON ; U9IM "siegl [Axe epJsazs "U9ppo4 U9pu ; HMJgog RuJOSZ[ e [op ki z BRBGE Ze AalzoIT] 101 PPoH Ugpului NIZONIA a fery-ízsonuund a zati UOJEgUIOZS ld sigputs GAEL aput 6 ks . sa a [me (67 2 BC SOJRUÁSB? a isz ; ; e 7 ;- bm dölttrtgnk a ezkj egi j89dEt minte ds ost it 91 svIzeg nsarozna a 24 uarerupd UOYOJJOIUSI9 "U9PpP9Y UJPUTY (g F Dsdéak sz USÁJOd[ VIUL[EI sz II 6IT 7 res 20 Hipayojzoy 31-eg sagurazdozs 3e10IeZI . LV ZOBA "öesÁI0dT [ a IgTOT(GESI padazs [a OT et ssziussoler [ a lözl 101-eL snÍgui uoyodeudanun s9 -m A 5. vendítozaotzsál [zs 550L str) isodfg-moredsonyúl 5. Jóedt isi batásza [2 JESE EL jovet ealyn vemVe e bgnarzg vo v 57 "u1J9 a lem a ci é 7 ait a hez s "ég z nursuris ZENEGBO kb sp6 FEtA, szoős JN GÍIOK sze gs 9018 isodfg-iomdsogyú a zúg -odeuzom?y Ho deudauun s9 énis hg ejv-izsayeun u § s ZH ős £ 4 palSoz) [ a Izzz MI ke. a SZIUISOfBrT TAÜNSHÉZGS a tázjos HETES EZTET 549 916 ken 8us t1odi "ereN-Áueyuegd [ AZS 329 -9IZoOH uoyodeudauun 59 -IESBA MESD (s Es edges9sild [5 (GET SOJVUIÁBBN [a KIÉ HE. MUESÜSEGESZZEKOSZÁE [ZAN laSA 191-et. sn(eui TEÁS UTÁN te EGGŐK i Fat JOUOIN [/AZS (ez vzeyASolgjunysi 3 oL8 kv WHOuJozs BALÉSZD a Ís79 s tő N S2 -JLSLN (r á OI [ AÁDÍG66 ] 601 uroSozsT [a I928 ] Zorp E et ea ee S [e los a z hez BUPN-ÁUBIIUA [a léz8 ) TET ISAÁNETOTKÜSOKET TK 2E 8 Cég Svsátodj ssogemiádgeN ] a [zz9 £ an SOJLUIÁSEN [ a [3z8 [ EPIT tueN-ÁueHaeg e Fe L zi JOUOW ] : I5z9 z ; ej SOJRUIÁBEN [ a IZ78 IGIPI [/ 9szmusole7 19uI9ys29y [ a locZ 1009 z ONN 4.5 loT9 s. joe egesssíid Í AZ$ IZT8 I(eLITP VULN-ÁULHILA ] a [egz ezi 4 Bfnlib tti tá a 1509 ; U9IM [149 Ízo8 ] ZOT JesÁTOdI "ZO8A [azs Hé) 7eT 159 (N-ojudsogus a locC z 1sodf0-eoredsoneg [ a 1558 ] 64I JoSIZSsoge ue KI. en OZSS ESZ STOE ni sz; l JILASIUA TT dot e a 534 TIZ asogeyng AAD sel 109 fiz "AA GTÚ kj er) UO ] AzS Izz seizeg "159Je Figy e nat / a eli § B ezév XAo éc Tel ; AS d ertett b 602 tindíréenzádésányi a ozp SesírodI SSEÉSÉN ljön a 00€I 9TI jan] D]oF9 Í SOT izsgÍ a C0IP orp ú N ce [I (9£T 1sod(n-esogedsogeg [azs [79 ] ZLI jsodfn-ejojedsogeyg [e ccI gozg [a Purgysaay joszmuisoler ] a lorlI 029 É ef SVIZUA BAOSIO [a /öz9] 202 p9ldoz) "Houlozs [/ a LZL , sedín-aoredsogyyj [a Isad(0-erojudsogeg [ a jool[] 291 euJOSZ "Ugo [AAD 579 ] EOPI — U9IM síegl a etT TAUigYsI94T ASZSOÍBT [5 isod((-vrorudsogeg [ a Isy6 ) 091 om ! ura9g "UM [ c [3579] EI eujosz "ursoag [a LOPT Houtozs "p9isaz) "uusog "ua ] a ler6] FI 2) gvalnyosag [ a IssG ] IC SOIBUIÁSBN [ AS lce9 ] GEI svizeg 159JeHng UrOossajzsa ] a lIso6 ! FOI Aa ÚIOSIOTZS A adsG] ETÉK ÁIOUJESBA-SOIBIN fs eszt túG E § WIOSIA ZS SvsArodj ssogemásSeN ] s 1s$8] FEI vaz isod(0-ejojedsogey ] a Igr6! EZI 9SZHNSONRT] a [det 2089 9ssuag N9UIZN-eUHeZS sodgosuvaey "serzeg [ZS loeg ! TIL [3 SOJLUUÁSON ] a lorf] 6£I 1s9d(9-ezogedsogey AZ 9 ést isadt0-ejogedsoyry OLT SEIZLE "BAOSIO [AAD ez8 ] 804 laza. SOJLAJSSZO[-ILASAUAT ] a IsoP] ElL ve jsoaeynyg ST ogsXrodj "tejunwe OZI Sejv-izsoyeund [7AZS Ioo8 ! 8eI is2d(0-ejojedsogeg ! a los£ ! £ZI sálödeteetKaSEL x (TOL LUBN-ÁULYILA 97I UJTIAA JEG UIOZSÁSBN [AAD ocl I FOT mű SSZIKISOlÉT J9U9HsIa I [ a lor£ ! £099 7 7 peugjosi[axe Sixed uo $01 isodfn-eroredsogeg [zs (cel ) 99e1 POD! a Igzé [691 "flodvunuwzsuoy[[70"y 019 11106 UIOSA9]IZSA SOIPF úrsog "eujosz ! v leoz ! TOPI fi ped [drszareetsoszoti Cui perrel HE VA a ked let a 1009 Í Sze ue 891 negsiuwejs uwasagog [ag pol 01€ IZSHT ] AZS gal sogeuiÁgde a lsz , 9 90 za : "Axa sa vot sitg ! a loot ] E0T ESOONN ) a leső] sz JOUO DeZo etei eLeKtBd Tank géztigat [205 H9UI9N-IvunezS ]/ .x uregúojzsá [e a7G FOTP egesosírig (SIP 159d(n0-ejoredsogeyg ( a /ae9g ! 981 [any "ABASZOJOY 9ljosT [ s09 PPlHoZD "S1ouTozS [a zEG 10/9 isodff-ejojedsoyny 9491 JRUIONSIÓ 4" ASZTUISOÍBT ! a 1oe9 ! 7009 - isod(0-ejoredsogey azsS Íge ! Lo SeIZEG "BAOSIO ] a ea 17 MOS Zs 901 wosuazs4 [ a 1009 ! 7OTP § seizeg Jsaieynyg aáDplszT ! £024 degy-izsogeund fa FLY IGT SOJRUUÁSBN $£I youozs "pogsozs a (SEG Í 9IL e dvsArodi ssogeuiádeN ! a log]! zet 1592df0-ezoredsogey ] a ze 6PT unsag "eujosz FOPT gvsArodj "avalnyosag [ a lzze] zzI 1s9df0f-mojedsoyey !"Azg los zI! Sy 73 ZOBA [AzS uzi 1] CST adozs PIL iso 0-egojudsoyeg ] a [gTe ) ze f SZALKATYI At oZe nől aa isadig-moredsosug T9I ZOBA [azg izé ! HET SIÍS3]Ees áslet]ee a ULUUO áa]l3aj8s SS 88 ES elíssties ás S u ai Aga ueuuogy 53 Ejéai Sa VAOY 15 $8 8-8 ts A.§ j Ő a a 8. SA "191-t 94 snípur 17EGEL S9AUgaJ : ? Paz 194t 90u snieui 76 S9ÁUJAJA . 1] 941-n-d Hosná 9de TA ; 1! sál álsz GAS NÁ KK ÉÉSSGKÉS a osnáÁu isodepng DSIZOHA9 HOJRUOA V "104-n--d nosnáÁu jsodepne] ESVINPUL JOJPUOA 1926 ső . XLIV. KÖTET. 1914 MÁROCIUS—ÁPRITIS 3—4. FÜZET. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTI PAPP KÁROLY dr. ELSŐTITRÁR. BUDAPEST, 1914. . A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON 1 9.5 rögbi c ESA et ef 71 is ERSTER SEKRETÁR, BUDAPEST, 1914. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA, " FIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. FÖLDTANI KÖZLÖNY. TS ÁTNTT SÁT Tt fnte ela AT TÉKSTÁSzAn aal ztáz YE, TLTŐSS ÁT Stant N LÖTT TS ÜL ESETÉN az ÁSZ ÍTÓ ÁL Nnllzlzt ej assz átta GSE SZÁNT uzntlbaz te áe SAE ÜTÜNK S ENTERS STÉT Gaz Ztsbst mmm Za a x ds S zá TE EET S esés ZA SES ÉT ek sebzi ött ék: Vt asót tek ca A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 44. szám alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. EX HEZ" , SZŰNT a. Vega 2 pa CAT Velaé : se d : nala 4 1 2 vi y fezz PIA 7 44 e VÉ / 3 ú het . § Évi bá, ? Ve d: Te K 4 f 4 b mm BY, . ? § Pia ÖV 4 kt BE ! x ra vég TARTALOM : SCHAFARZIK FERENCZ dr.: A Magyarhoni Földtani Társulat 64-ik közgyűlésé- 98 nek mógnyitó előadását: ss gabe Feétit a Ela akt 80 86 1808 ÖL SERT E ÖLEMESSÁS 938 Értekezések. HILLEBRAND JENŐ dr.: A fosszilis ember kérdése 2... 0. 02. 0 0-2 --- 122. 245 PÁvar Vagwa FERENCZ dr.: A Marosyölgy kialakulásáról (a 29—38. ábrával)... 256 "SIGMOND ELEK dr.: A talaj elemzéséhez használt forró sósavas kivonat öntVbk 3 KÉSZÍTÓBI "NÓJA s zet eset TE eset jeget S ek zet AL SETS TÉS KE 281 j s ZSIGMONDY ÁRPÁD: Görögországi vasércztelepek (a 39. ábrával) PL SL ÜZTz ERZES IZANBBBB Tsmertetések 3 TÁUBER ANTÓNIA: Középeurópa harmadkori sulkáterületettek helyzete 68. Vá, ei A földkerekség geológiai térképe. Ism. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 2 2 2 300 2 Társulati ügyek. A) A Magyarhoni Földtani Társulat 64-ik közgyűlése --. ... 2 0. --. --- 803. ; Álapszabálymódosítás tervezete. az Vé EG as e a a AZt 314. BELE 4 Barlangkutató Szakosztály ügyrondje 25 os vessz, AT Ma aze Si sségazttő B) SzAKÜLÉSEK : a) 1914.-január 28. 1. SIGMoND ELEK: A talaj sósavas kivona- k tának készítési módjáról; 2. GLOETZER JózsEF: Új műszer a talaj térfogat- csökkenésének meghatározására; 3. Lőw MÁRTON dr. : A vérespataki kőzetek. . geneziséről; 4. VIGH GyuLA dr. : Adatok az esztergomvidéki triasz ismeretéhez 323. b) 1914. március 4. 1. KurcsáR KÁLMÁN dr.: A felső oligocén újabb elő- fordulása Budafok és Törökbálint között; 2. Lőw MÁRTon dr.: Tridimit 7007 WNagyszóllóstól s szerz ezés 248 kh ztő Fe b S ARREST STÉT () Választmányi ülések: 1. 1914. január 98. 2. 1914. MÁTOZIUS ÁSz elat ASE 327. j] INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Seite y FR. SCHAFARZIK:: : Eröfintüügsrede, dés. Prüsidenten --0 JJ TAN Sok ezt ze BES - 381 Abhandlungen. 40. - HÍLLEBRAND : Zür" Frage. des. fossilen: Menschen c sz szea USA d SZE 345 FR. VAJNA voN Páva: Über die Ausgestaltung des Marostales (Mit den Figuren Le aTl kez) RNS LÉKET BALK ÖRÉSZÉRY TE VE ZT ELT YA Ess EE VA Izzy Eg. S A. VON "BIGMOND : Studium über die Herstellung der heissen Salzsüurelösung für die ausführliche chemische Bodenanalyse.. ... 0... 00 --- --- --- 376 Z A. VON ZSIGMONDY: Griechische Eisenerzvorkommen (Mit der Figur 39.) --- 386 kg KA v lyi Államvasutak nyári menetrendje, irá A Magyar K J U9IM UTLAJILH poznjuojemeg "ezolodeg 9HSIId tssey "edgJos) vjiueg JVASZOJOY "ILAS239S s en2p2D 15911], 7419 Hepraln foaolejses IsÁurszag "SI9gur9T SOJOASTY egyny fursog 9HSIIg . pegy fosserxg s99d "H9(ISO "3ZIJAOHUTA 197994 s994d 9UNIA RUIOY tSSEH egJOS5J ZBIXD "U9IM 9HOPL2D J981ZSIK 9UZIJOMPT pojJg "9ummig VILHÁSRN 9HSIIG eynny "uriog poexsnjuojejeg "ezsjodeiT, SIU9I9ZS perry jJsosegng pexsjog "eyos 1951ZSIX L 3IISUVIS JULIY9g 721 IGÁDJ TU9IM ESSeY "RHT94-pexdog . —. PPIUÁTeATY[-Honag Uuazd31g9g 9s2egng 9IIVP2I 19799d pexanjuojereg €ezoodv]i BIBHÁSLN 9HSILI SSEL-SOrYTUnUuszsuny HULIU9A "72JD BSSEYH "eHI94-Ppexdog UPAJBH s99d "H2(IsO UJIM "SII24 MTOPUOT eypegezs poig"oA9feJges peiy 9soxeyng toJdos "9 ESSBH "3J9gUI9T pes8jog "Arodeunuezsuoy eyüny ursog pegy jsoJeyng 9116p99 URUUOY "AAD ESZE TOT SS ez "PASOJPAJOSZO[-jsadepng ISIZIYHJI9 JOJRUOA V. "aA "AzS "azg "AAx) "AZg 6) a 2 aaa ia azek "ex-n-d nearoy Jsod F ak szag "191-t 94 sníeui FITGI S9ÁUJA AI epny] 9S9Z9HJ9 "3 bánt, Tá . 8 (pzése " "MIPONAIZON BIV "U9ZI91d9g kő "PextAÁSeN 15911 uosdos "Al9yeguiozs "BpPIUÁTVATH-9n ET eYUNY Uusog eHpegtzs 40ÁDg ezsjodeg, 9uniy . UBAJRH IVASZOIOY 759JeHNYg peagsiog toasfexes tsSeY vpuya "egIxos7) uyg zeIxg oHsoig "SsHeg UVATEH eIN9pP2D SS? [-SOTTUNJUSZSUN ABASZOJOM "osserg 92HOP9I 9UNIJg "BUIOYJ "essey TÁns "F19gUI9T gesgez owinig peta ÁSeN tSSeY "eH[94-preidog 8J19gur9 7 U9IM J98IZSIN. "NeISIUBIS [22994 pesdtog "eyog "ryruores UBAJEH . ennyi fursog URUUOU "ga a dsziskyalá 1c TOHJOÁRUZOH]9U MRS (y "HIPAHOIZOH UOYOdRUu -Zog mem dauun sola s9 UON9U HUS) (c "MIPAH9IZON 31-eT Jog dozs Sel9gzezedg 101-et sn(eur uoyodeudauun s9 -IBSRA (y 1zoy uoyodeudsumn Ss9 -JESRA HBSI (, "HIPAA9IZON -Gy J9guiajdozs 3ejoxezad 101-eI "unf (; "HIDONHBIZON ! uaja[ (9 ogjfey 9xojj9y JOxdEUJUSLA HESI (1 ) AAD loz IT SSzIGSÜT ZOJOJMSUN ] AzS ozOT TAB Íeo0I kenje UIOJ?UIOY AZegJoJ, peiy "ossexg ezoTodeT, "Holi5o SSe]-SOTHIUUJUuazsun HOUJOZS Uázd9Iig9d zs kés zi S 1886 MOJLUOA V ("eg10Ss) "eSSLM ejjieg "egJos) "esse Ossei1g peIv Z8I1D "JOÁD ONOPOID PpoJg s99d HOUTOZS "EJRYÁSLN 0A9(eJeg "pexsjog ejn.ivg Vedgios7) "esse S9UURD) "EzzZIN "9umIig NLISTUBIS JASIZSIN 9II9PLID JO0ÁD HOUTOZS "BJRHÁSON SS L-sopjrujuszsuny ÁTOdLN "euIOY "9umIig UVAJEH 9ASIId 197994 OSSPIG "IBASZOJOY unsog emny HOUJOZS ILHJÁSRN 9II9po9g FIA UIA] 9UZJOMET U9I1M Ájomegulozs ; "uoxdos úgAAT VÁZSIA 9saeyng "Pexy WIOILUIOY UVAJLH sHeg BILHÁSBN s odeuyuejsuoy pesgdjog H9(ISO "5294 "ezsrode], O0A9fe1eSs "BHPpegezs Houjozs 9YHsorg (279994 URAJEH UNJ9T HANY SOJONSIM 15941eyng peIv SIIeg "U9TAA ESSVLY "SIJ9GUI9T KDUETTSNKEET "ordog "zegr) "$uuyag 1s92eyng perry 2 9II9PVI BHJ924-pvxdog "essey 9Hso1g HN9(ISO euro "aumig U9IM "ÁR egurozs UBAJEH oaofexeg "mepualn VAOU "T99-T 97 sníeur TEGT SOÁUJAJA n-d Haley jsodepng [91 ze] a 1.91 e] ahol ag ks 9 (a 2 2 cl sthsr OT Ai fel kel Kel Mel] DDDCDTETETET 10 eN HOJLUOA V "HIPIHOIZOH COHOÁLUZOMAT HLSI (g "MIPAHAIZOH UoYOdeuzoxY H1919 dauun sa uojegulozs HBsa SIISZSTOZS IOVGYON SBEN (6 "HIPAHAIZON 31-SI Jagurazdazs Se10Jezog 191-gr. snfeur uoyodeudauun s9 -ItSBA (g "HIPOH9IZOY uoyodeudeuun s9 -IBSBA (7 "HIP3HOTZOY 91-gT Jogula1dazs SeIOIVZAT 1091-GT sniunf ( LTIOPOD [ £ loocI GDPIg 5 háj ték a IssII be BIRHÁJBN Í a ezsgodeg, poamjzuojemeg a SSL L-SOTH HU uszsuny 7 eH[94-pvadog "esse J ige KEVÉS 9HSAT [a Ti kre 9701 NLISITVIS Fadizs vak LESZ (OZG [[78ID FULIUYA 4 U9TAY IOÁD S a; 106 Ursa NH . h és j pousg o is a Köz osswrag úrászótóti a BaRgyma— - . - gIc AUZJIOMB] "SILHUNYY 97 vzsjodeg, "pasnyjuozeteg 07ze 1591eyny "ossexg "pegxy ] a SI£ . tyos pesgjog [ a eII9poD úr szaga g TsÁurozigTáng [a T09 150141 Zan "8uugyag [a sz iz SZIJAONUIA "s994U , 3; "BUIOY OUJOT 9UNIJ VOV ossvag "PLIV [a 18 FOLT UATAA [A 8 GI9 egIO "esse 3 91£ o49fexeg "Hoprarn PuvI HAVA "EGJOSJ- "VSSeÚ WD -1Duon ezojodéB], "peznjuojejeg ursog exny uoJdos "Z8IJD) "UI UVAILH DIIUojes "eyos peugtog BAOY ESLINPUT HOjeuoa V. ír ég i k n iyi Allamvasuta á A Magyar Kir 14009. [ddosi e 2 perc. Rákospalota-Ujpest s. ] Nagymaros, Ipolyság Gyv.] Bukarest, Báziás Szv. / Rákospalota-Ujpest G tőzatmároN YV. Szatmár-Németi v ] Paris, Wien vi Óó Vácz Gvzs j Rákospalota-Újpest Dunakeszi-Alag Orsova, Báziás Szolnok, Czegléd Esztergom Ullő, Ocsa tölalslei ölalola S GGULDUVULTUDN TIL. Nagymaros Szv.] Esztergom. Monor s ] Rákospalota-Ujpest 101 k. o. [f/Konstantinápoly, v ] Göd f t exv. [IBelgrád v ] Kecskemét, Lajosmizse , [[ Konstantinápoly, s ] Rákospalota-Újpest Bukarest 7 . s ] Temesvár-Józsefváros Szv. ] Rákospalota-Ujpest d A kátagláns ő , ] Lajosmizse v ] Rákospalota-Ujpest Gyv.] Maros-Vásárhely v ] Esztergom Szv. / Nagymaros s, ] Ersekújvár Berlin, Zsolna s ] Wien, Berlin 3 Paris, Wien 22] Gyv.] Berlin, Zsolna 727 Szolnok, Czegléd s ] Orsova, Báziás 155 Rákospalota-Újpest Szv. / Rákospalota-Ujpest 4105 Esztergom Gyv.] Wien 709 Bukarest, Báziás Szv. ] Monor É 501 Bukarest, v ] Báziás, Temesvár Máramarossziget s ] Rákospalota-Ujpest 157 Vácz, Ipolyság Gyv.] Wien 125 Párkány-Nána Szv. ] Piliscsaba 6501 Kecskemét, Lajosmizse n [.- Nagymaros £ 127 Párkány-Nána s ] Nagymaros 155a Rákospalota-Újpest s ] Párkány-Nána 4107 Esztergom Gyv.] Wien 719 Kiskunfélegyháza Szv.] Monor 129" Nagymaros " v ] Piliscsaba 159 Dunakeszi-Alag v ] Kecskemét, Lajosmizse 705 Szeged n ] Dunakeszi-Alag 1101 Berlin, Zsolna, Pozsony Gyv.] Segesvár, Stanislau 4109 Esztergom , v. ] Berlin, Zsolna 161 5 esés plotarújpesl Szv.] Esztergom 715 110935] s ] Szege v ] Ipolyság, Vácz 119 111251 s 1! Galánta, Ipolyság s. ] Nagymaros 163 1200] v ] Rákospalota- jpest 6513 JI022] s J Ocsa ! KÉPEN et 101 11128 k.0o ZSSENÉN .Ostende, ! b Erkezik minden kedden, szerdán, 10] exv- Paris, Wien j . pénteken és vasárnapon. 717 1155 Szv. Temesvár, Báziás 2: Érkezik minden hétfön, csütörtökön [/ 117 [IL83] : ] Wien es szombaton. 1239) 1122 s Párkány-Nána 5) Vasár- és ünnepnapokon közlekedik. §) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től .. közlekedik. ") Vasár és ünnepnapokon május 15-től bezárólag szept. 15-ig közlekedik. Buda-Császarfürdőbe. 1 A vonatok érkezése 11001 5827 Szv.] Dorog 4011 ] 210] Szv. ! Esztergom 1 1005 7393] s ( Esztergom 4013 ] 536] s ] Esztergom 1007-4-B8801 Esztergom 40179) 821 Esztergom 140199! 98 Piliscsaba Vácz : s ] Rákospalota-Ujpest s] Ersekujvár, Ipolyság s] Szeged, Szolnok 138 s. ] Eszlergom 4106 an ] Lajosmizse, Kecskemét 166 dd s ] Rákospalota-Újpest sb ; gi. Fal 102 ] 650 £0-] Wien, Paris, Ostende 106. i 510 ] 790] Gyv.] Segesvár, Stanislau 168 1402 ] 7951 a ]J Zsolna, Berlin 4108 156a ! 735] Szv.] Rákospalota-Ujpest 108 104 Gyv.] Nagyszombat. Wien 126 158 szv.] Dunakeszi-Alag 120 708 Gyv.] Orsova, Báziás 170 712 Szv.] Báziás, Karánsebes 506 134 s ] Nagymaros, Ipolyság 4110 4104 s ] Eszlergom 704 114 s ] Wien, Berlin . 6710 160 v ] Rákospalota-Ujpest 6506 162 JII920] s ] Rákospalota-Ujpest 172 [ / hl Kati dóaő v KNRSON RAS E eákezat TET té v 1 bp agymarcs, Ipolysa d w 116 112001 . ] Wien ÉLES 716.) 420] a 420] Szv. , ) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től sz ) Sgözlelkédtéak 4 A te ű jztds (a Csak vasár- és ünnepnapokon közle- zi ! " kedik. 7 83) Vasár- és ünnepnap előtti hétköznapo- 74 ! "kon közlekedik. vi , 4 Vasár- és ünnepnapokon május 15-től 3 bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. ; 5) Minden kedden, csülörtökön, pénteken 4 és vasárnapon közlekedik. 5 §) Minden hétfőn, szerdán és szombaton S közlekedik. 8 118 p 502 yv 184 11023] Szv. 706 11028] Gyv 504 1082] 5 720 11083] Szv. 4116 JII29] s í1 9025) 1182 tj 1 7029/1112 I j——— em 146 11229] Szv. 110 [515] Gyv. ási Rákospalota-Ujpes Szege ípest Zsolna, Berlin Nagymaros ÁL éke ő ákospalota-Ujpest Piliscsaba e. Monor Wien Göd e. Esztergom ESR Wien, Paris : Párkány-Nána Galánta, Ipolyság Rákospalota-Újpest Szatmár-Németi, Brassó Esztergom Bukarest, Báziás Czegléd, Szolnok 0 koz irja ay kecskemél á ospalota-Újpest 3 TEA Szob Ke. Rákospalota-Ujpest s Szegec 9 Wien és ez. Szob k sz, vésse Rákospalota-Ujpest "2 a Párkány-Nána — 4 eg Üllő Ti ; Monor z Nagymaros, Ipolyság Ed Esztergom z Czegléd, Szolnok Pozsony, Zsolna. Berlin Párkány-Nána, Ipolyság ( zegléd 5 Rákospalota-Ujpest Vácz Czegléd Lajosmizse Bukarest, Báziás Nagymaros Dunakeszi-Alag Zsolna, Berlin Wien, Paris Bukarest, Stanislau Vácz Szeged, Báziás, Bukarest Maros-Vásárhely Bukarest, Báziás Esztergom Belgrád Konstantinápol) Bukarest, Konstantina- Nagymaros (poly ———-i il . A vonatok ESETÉRE zzz a Éz s 4002 ] 588] Szv.] Esztergom 14006 11215] Szv. 4004 ] 8531 s ] Esztergom 1140289112571 s 14010 ) 218 A Nat vre] TET TS 4012 ] 622 i- a HA ld 16 indulása Buda-Császárfürdőről. j Eszteraom Piliscsaba Kaze Kő JUNIUS HAVI FOLYÓIRAT ; is TE 5 KIADJA . 180 . A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT [/ EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZ ERKÉSZTI PAPPERÁROLY dr e E ELSŐTITKÁR. ASZBN BE . BUDAPEST, 1914. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. — ] — FÖLDTANI KÖZLÖNY. ; (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH sérti : AMTLICHES ORGAN DER KGL.: UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON MS KV ÉV AE B ERSTER SEKRETÁR, BUDAPEST, 1914. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. " EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAPT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám — alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. BESE? Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adress erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. 89 TARTALOM: Értekezések. Mocs e0BkE FELÉN EDC e tál ea e ese se VE ESEN) ; KÉR 13 Lagos : a ( HA hatvani cukorgyár talajának ZBÁEES LAN ÉSE — VoLró János: A mezőberényi III sz. artézi kút (a 42. ábrával) -.. -.. --- 4ll TéGLÁS GÁBOR: Ujabb ősemlős leletek hazánk különböző vidékeiről . . Ismertetések 3 MoZásáei KÁROLY ár. c Uj ágványok. 2: e et altseta Al ea sSttb SE KSS EA 418 . 2. Gasranpi: Sulle compositione chimica di un notevole tellururo di ovo di ATSONTOKAL NAGYA ht ez e ON Abe ES SSE ke ett 427." . 3. Rosicky V. : Miargyrit von Helsóbánj at 01 a ES ia ELEK HR SETS KASE BELE RETBREL AS 4. KHOMENKO J.: La faune meotigue du village Taraklia du district de Bendery 429 . 5. LASKARJEv V.: Két löszperiodus a podoliai és volchiniai kormányzoságok térületéni lsmorteti TIMKÓ JÚMRE Cél S ee zs EG lsz ÁS EStOR EVÉS . 6. VERNADSZKIJ: A földkéreg különböző gázairól ... Irodalom. A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1913. évben (Repertorium der auf Ungarn bezüglichen Geologischen Literatur im Jahre 1913.) Közli Tiukó IMRE 435 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Abhandlungen. L. RorH v. TELEGD: Die Umgebung der Gemeinde Mocs .. .. .. .. .. 455 "Dr. A. VEsxpL : Ouarzporphyrite aus dem Sebestale (Fig. 40—41) --. --- --- 456 u a Les FGRUZALNSEONB SEgrAkANob dun sol Hi EAGYÁN Zs zet EA €. ki j nenetrend P 4 k nyári 1 lyi Allamvasutal "á 11 A Magyar K ) ] : , JSZULISO[LT 79UU9HSI994 : PURN-ÁULHIVA [ a ézzst ök U9iM seizeg JvAs9ul9] U9IM SL1Ld "9pPU3jJSO "UOPUOT ts90 soJeuIÁ(geN ZIBA "$esÁTOdIi ULOSAJA]ZSA eujosz "urseg NEISIMVLIS "IBAS9S9S sejrv-izsogeund eges9sTT Id JOUOJN U9IMA eUTN-ÁULHILA SOJRUIÁSUN SOJRUIÁSON egesosíT id UJIM 159df(n-ezjoredsogeg IVASZUAT "serzeg JOUOJNN U9IM 1s2dfn-eiojedsogey SLIZEG "BAOSIO eujosz "ursag urjJ9g "U9IM Iea(nyosig ÚIOSIDIZSÁ 1s2dl)-ejoredsomg SOJRUIÁSON SOJLAJJSZOf-IRASJIÚIAT, 159dí(n-ejorjedsogeyg JSZIUISOmÉT J9UI9ISI9M p29 1sodfn-ejoredsoyey / — uosSIayzsa U9IM "SIJ2d T9UI9N-ILUIJUZS "IBASZOJOYH js2dfn-ejoredsogegy seizeg 9s2sexnyg SvesA1odi "soreuXseN 1s9d(n-ezotedsogeg ULUUOU at "AZS "AX9 1 o"y a . FEET E HEAT EL "AZS "HIPAHPIZONH 91-gi Jdozs Se19Jezag 191-et sn(egui uoyodeudauun Ss9 ItSBA (a "HIP9HPIZON 191-egT sn(eur uogodeudouun S3 -ABSBA (s "HIP9H9IZOH uogodeudauun 5s3 -JEStA (g "UOJeGgUIOZS s9 c ESZE EGO OHOTUS "OJJ9AU UAPUIUI HIZOHMIA g zII LIL "UOÁVUJVSPA S? UJY9]ugd " OT "UepJazs — U9pPPJH UJpPUIUI MIZO9HIJA 4 sölt 10 ea ösOTJ eIS9 15odff-ejoredsogyy a J 00€I] £91 szOl] SPI SLSÁJOdI "eJULI2DI [ a igzIT] 6IIT STOTI(ESI JRE a IGpOTI er O00[] SIIP tsod(01-ezore sogegy ] a logOT] T9I ar6 ] SOPI[/ , uroszazzsaH 4zS Ics6 ] 601P öz6 ] 6098 [[/áuoszog "eujosz ursog] s lor6 ! TOT se6] IST pogozs [149]gr6 ] G04 öF6 [., 5099 Serv-izsaneung Í s lor6] 6eIt sz6 IG6IIP SOJRUIÁSEN [ s: Igy? ] 6ZI öz6 [(eGcZ ezeuAsolgjunysi 4 ] s lop? ] 6IZ co6 ] 601 uroszazzsa ! a Isz8 ] ZOIr sc8 ] Tel isodf(A-ezoredsogeyg ] s IgTg [ 0GGT SZZB AJKÁT ÉGUEN-ÁTENIVd [s JasZ [ 2cI 79 IGIPIL [/ 9szmusofeT a9uroysgay [ a logsz ] 1099 STB I(EZITP tUEN-ÁULHIEA ] s IgyZ ] SzI 208] 6zt jálzsettetee Ai MS Jovl Í 2SI 00 L IZS 2 JAT 2] TIZ " gsoxegngfi "9]sez [ T0S sz. ] lel svizeg asoxexng s loez] 602 oFP9 Í SOIT ] ; urossaizsa ] a lezz ] cOIP 959 [ Z4I [ isod(n-erorudsoney [s lozz ] SSI 059 ] 40L p?lSoz) "HOUIOZS [ a IgrZ] Zz4 079 ] EOPT U91AA SMBd [ s lorZz] EIT oT9 ] SIT tujosz "ursag [ a lor9 ] ZOPT sSsG] IcT SOJRUIÁSEN / AZS Ígg9 [ GET org [ ELP ÁTOUJESBA-SOJBIN [ 449 Ígz9 ] £06 sT6 ] SZT osziursofeT ] a loz9 ] 2099 orp ! 6eI eEoA SSE HEERÉE azs ÍgT9 ] egi 1591 Sat szt ftodvunuciszogj s Jor9 IET0Z 5] E pessrogl] axe ét; 9. "Arodeunuezsuoy 1-0 "gy 019 [(rT06 006 Í IZI JOUOM ! c 1009] ez 906 [ III SOJEUIÁSEN a lgz9] eeT 006 [ $0I ESIONA] s lög€] ezz WIOSÁJIZSÁ a szg £0IP os[ [ 505 P?13ozD "goutozs [ a ISEG ] 1049 sv[ ] 297 SPIZUGg TAOSIO [ c IaTG] IL szI ! £0£ Sejrv-izsogeund [a lá36 ] IST 1s9d(n-ejojedsogey a Tee GPT ; ZOBA [AS aról] S8I SS; es últat OS ÍaS9i S $a kJ ks si Mé Mm) pete ás UeUUOU 3 3 3518 B "191-T 99 sníeur GEGT SZÁUJAJY e é Je, 21-rn-d nosnáÁu jsodepng 9S9Z9HJ9 HOJeUOA V ; —uemiga kos satosé száldzé sz NBR £Atodj] -BULJULJSUOY JS9ILANY (rodeunmreisuoy prea 3194 " moga zsa SVIZUS] 1594LANYA (JAULLSE 4-SOLBJAT ISDARYNY] SLIZLY] "poaSazS Z9BA neljsidejs asoxexng SIIVd "U39IM UT[J95] "BUJOSZ SejVv-Izsoyeun (I SO. VRUIÁSRN SLIZEY 159ILHN:[ SSsziUIsSolwerT p?IS9Z) ZOBA 1sod(f-erogedsoyeyg ; P9199Z) tesAjodi "euex-ÁUeyJegd i1sog "eujosz "auoszog HYouJo7s pP9897 WIOGA2IZSH SUSÁJOdT "SSOJLUIÁSEN JOUOJN s fa eUVX-Xurxaed 159dff-ejojedsoyey É Gozs UGYAN 995978 isodf(f-ejoredsoyey] dgozs 159d(n-ejomdsogey 19Ui94SI94 "szIUISOfeT HouTOZzSs "pajs9z) SLIZEH 1S9JeHNY UIOSIJAIZST OSsseIg HM9UI9N-ILUIEZS 1s2d!9-vjojedsogey SYSÁJOdI "ejueieng LUVN-ÁULHILA SIItd U9LY UIOSIJJIZSA PI U9EM JOTTOJNN EGESOSÍT 4 159d(0-ezoredsoseg " uoszsaizsg SOJLUIÁSBN urJog "eujosz 98978 1s9dI9-etoredsoyey PAOY SOJLUÁSUN "194-n-d nosnáÁu azg löaGT] 9PI sAx9 e "o"y]gp 23 [re TÍGzós a [dott aj IERSEESZTAE NETES örL ITÍ(szoZ 1 9IIP 084 FOG 904 P8T c0g SIT SOPT cRI cel 01L 8009 HA (508T $ZI (gvggl 0£I 90FI 9eL PTIP FPIT vel GeL scI 9421 GPIT OTT 912 PLI OPT [dő ú 9099 0TL9 FOL OTITF 909 0ZT 0cT 961 SOT ROIPF $9IT 901 0£2 (zSz IF 991 90IT 191 zt ogy snizui pie 159de png ese T : ZETT HEG ERTSE esvejn UOJegurozs sa2 nnn.iazs mMONIU UJPULY ( "HIP9A9IZOH uodeujsesra s9 PUI JOJRU E — az€ zi 0A V j j j fi "HIPANAIZON ] UJYMA]U9d "UOMOJJOISI "U9JPP9H UDPUIN (s "YIpoyojzoN 3 31-eg Jogula]dozs SejoJezog : 101-gy. SníguIr uogodeudsuun s? -JVSBA fy ! "HIP9HAIZOH UOH , -odeuzoy19y MmoI? deudauun 59 -JBSUA (íg , SUPAA ] -JIZOH úuoyodeudouun Ss2 -ILSnA HESD uz U9IM SUSÁTOdT "So2xreUiASeN I9uuoysd9y rosziuiso[ler 1sodff-ejojedsogey jsod(Í-ejojedsogeyg " ujsag "U9IM ULOosI9 zsag SLSÁTOdI "SOJLUIÁSBN S9doSULJLY "SEIZEg SPIZLE "BAOSIO Serv-izsoyeund UJIM JEeGULOZSÁSRN js9dfn-etotedsogey úrjsog veujosz NLISIUVIS U1BAS9Z9S 9APU3JSO SUVA TU9IM 1sad(n-ejojedsogey J9uroysdo oszt ulsoleTg UIOSIAIZSA Hyoujozs "posgazs SvsÁ1odj "aealnyosíag 1sod(n-etoredsoyuaj é Z9UA T S9ÁU9AJA . [/ ] 1.1-GI sníeur uoyodeudauun so -IRSBN (r ! me OSzzezátétteelozai s JooGl] 91I ; a IsegII(9e1 a r0c9 vő GYI a 091 ! a PIT a FOTP szd VEL AZS loeg8 Í ell : 449 lsz8 ] 802 i AZS Joo8 Í 8SI j AD lseZ [ POL ! AZS logZ Í V9eT! v IsoZ Í c0PI A4D JooZ Í 0Ig "AX3 "og 099 / c0I x 1989 [ 951 a. 1089 Í 009 x 1009 ] c0IP a (EG! IZ a [56] zzT s [gT rájt enetrendje. ári ik ny d lyi Allamvasut 2 a y e A Magyar Kir 522] Vv. ( Berlin, Rultka 323 645 ] 522/Tvsz.! Debreczen, Szolnok 611 917 ] 522 Szv.] Kunszentmiklós- Tass 301 309 v ] Hatvan 903 1905 v ] Osijek, Tapolcza 401 609 v ] Brassó, Arad 7 909 v ) Saloniki, Sofia, Belgrad [/ 601 19 , ] Torbágy 1201 313 v ! Péczel 1 17 . ] Komárom 1901 1707 s ] Stanislau, Msziget 325 11 v ] Wien KEGETE 1802 - a. 1505 Gyv. ESET Poprád-Fe ; 513a0 Szv.] Nagyvárad 1007 407 1003 315 5 11005 109 11020 23 11035 605 111201 Gyv. jaja SE 1 Csak vasárnapról hétfőre hajló éjjelen közlekedik. 2) Jun. 15-lől bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. 8) Csak vasár- és ünnepnapokon közl. §) Vasár- és ünnepnapokon május 15-tői fszeetemáet 15-ig közlekedik. ön és bezáróla 15) Csak hét ; . napokon közlekedik. §) Csak hélköznapokon közlekedik. s ] Hatvan Gyv.] Fiume, Tapolcza Szv.] Győr Gyv. CEZAÉAtKES e SOT Szv.] Miskolcz honnan v ! Fiume, Zagreb v ] Lemberg, Stryj, Kassa Róma, Fiume Gödöllő v ] Brassó, Kolozsvár v ] Kunszentmiklós-Tass v ] Gödöllő v Hatvan v ] Paks, Bicske v v lola] tssj c Graz, Fehring Csorba, Bártfa, Kassa Sarajevo, Belgrad Bukarest, Kolozsvár [4 a s ] Szabadka v ] Berlin, Ruttka Isiátatolololotatólai Szombathely, Sopron o a s ] Triest pe ebreczen, Árad LOLOLOLOLDLOTOLOCO OO COCOOOCO AA II III IDG kettős ünnep utáni köz- est hez Gödöllő Bukarest, Arad Berlin, Ruttka Konstantinápoly, Belgrac Lemberg, Kassa Wien, Sopron Bukarest, Arad Sarajevo, Brod, Szabadka London, Paris, Wien Osijek, Pécs Hatvan 3 Poprád-Felka, Graz, Fehring Kassa Kunszentmiklós-Tass Bicske Nagykáta Tapolcza, Balatonfüred Péczel Gödöllő Bukarest, Debreczen Bruck-Királyhida Poprád-Felka, Kassa Wien, Győr, Graz, Fehring Stansilx 1, Mszigel Sofia, Belgrad Bukarest, Arad Szerencs Tapolcza, Balatonfüred Berlin, Ruttka Bicske Nagykáta Fiume, Brod Lawoczne, Msziget Gödöllő Wien, Graz Csorba, Kassa Róma, Fiume, Péczel Brassó, Arad Bicske Berlin, Ruttka Kiskőrös Pécs "inkovcze, Osijek, Pécs Lemberg, Przemysl Sarajevo, Újvidék Graz, Triest Gödöllő Segesvár, Kolozsvár Bártfa, Csorba, Kassa Bicske Tapolcza, Balatonfüred Hatvan Wien A vonatok érkezése elvár osra. Ba 21 25 28 4 3 selag §s hová 8.8 s§ Hi : S8]38 88 sz ZESSASSTSE 912 11228] Szv. ! Belgrad, Sofia, Saloniki 914 [1220 310 ] 5291 5] Halvan § 314 123 8 1 619) s ] Wien, Graz, Sopron 10.125 302 Gyv ] Ruttka, Berlin 1008 1128 1110 Szv.! Balatonfüred. Tapolcza [] 24a8) 190] s 1502 Gyv.] Bassa, Csorba, Bártfa 1504 ( 1207 Gyv. 906 v ] Újvidék, Sarajcvo 316 ] 125] Szv. 1512 Szv.] Kassa, Csorba 612 1135] sv 2 Gyv.] Wien 1304 Í 190] Gyv. 602 v ] Arad, Brassó 404 I 200 1002 ü tés ú Torino, Róma, ha Pécs, Vinkovcze Cső hr -sssd [oló 1302 v ] Felwing, Graz, Triest 604 [ 210] s 402 v. ] Stryj.Przemysl, Lemberg [916 [ 257 Szv. 312 Szv.] Gödöllő 304 [ 220] Gyv 908 s ] Belgrad, Sofia 318 VÁ Szv. 608 , ] Arad, Brassó, Bukarest [/ 320 [239] " 11021) 805] Gyv.] Balatonfüred, Tapolcza [/ 26 [ 290] " 406 Szv.] Munkács, Lawoczne 518 2TOI7 s 512 s ] Kolozsvár, Brassó 1202 [ 245] Gyv 1906 s ] Osijek, Brod 1. 1902.) 2551 -e 306 s ] Rultka, Berlin I 904 [320] o 2a Gyv.] Györ, Wien, Fehring, Graz] 52099 3257 Szv. 1706 Szv.] Msziget, Stanislau 1016 13380] v 22 v Bicske 410a 1 425] v 15081) Gyv.] Kassa, Poprád-Felka 18 [430]. v 918 110090] Szv.] Kunszentmiklós-Tass 606 ] 5007 Gyv. 1112 11045] sv ] Balatonfüred, Tapolcza 6 Í5io , 516 11130] sv / Nagykáta ! 94 11155] v ]! Bicske 410 úg Szv 200] . ] Gödöllő 824 15201 . 314a9) 12 döllő 5229 540] 308 1 555] s 514 1 615] s 326 [ 623] s 28 1 63292 s 328 1632] s 1004 625] Gyv. 920 798] Szv. ; 5249] 710] s 16. ] 722] 9 332 [ 729] v 1708 1735] sv 1006 ] 782 Gyv. I 1514 ! 822) Szv. p 910 [858] fi 01 3e v 1) Junius 15-től bezárólag szeptember 15-ig "/ jösz era 3 közlekedik. 334 1 830] s 2) Vasár- és ünnepnapokon közlekedik. 1308 1 915] 8) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től ád Tat bezárólag sze §) Nagykátától tember 15-ig közlekedik. zolnokig csak szombaton és ünnep előtti köznapokon közlekedik. 5) Csak hétköznapokon közlekedik. voriatok indulása -J csá ui sszde si hé zselvárosról b e 97 tm 9. 40 íz ! .k hová Hatvan Bicske Gödöllő Wien, Paris Arad, Bukarest Kiskőrös Ruttka, Berlin Hatvan Péczel Bicske Szolnok Szabadka, Sarajevo rési alle Pécs, Osijek Belgrad Konstantinápoly Nagykáta Paks Hatvan Komárom Arad, Bukarest, Mszigel JGyőr, Sopron, ISzombathely, Wien Lawoczne, Lemberg Gödöllő Nagykáta, Szolnok Ruttka, Berlin Kolozsvár, Brassó Péczel Bicske Hatvan Fiume, Róma, Nápoly Kunszentmiklós- Vass Nagykáta, Szolnok Györ Gödöllő Msziget, Stanislau Fiume, Nizza, Cannes Kassa, Csorba, Bartfa Belgrád, Sarajevo Nagykáta, Szolnok Pécs, Brod Gödöllő Győr, Graz Arad, Brassó Kassa, Csorba, Bártfa Kassa, Csorba, LemberW Fiume, Tapolcza Szombathely, Wien Ruttka, Poprád-Felka Arad, Debreczen Miskolcz, Kassa Bicske Ujvidék, Sarajevo Szombathely, Wien Fiume. Róma, Osijek Kassa, Poprád-Felka Arad, Bukarest Fehring, Graz, Sopron Sátoraljaújhely, Lemberg, Kassa Társulat nyomdíja Franklin HAVI FOLYÓIRAT fé . KIADJA j 8; .— Í/ A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT " A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYR. ERSTER SEKRETÁR., § . ; SZERKESZTI ; PAPP KÁROLY dr. ; ELSŐTÍTKÁR. A . BUDAPEST, 1914 B i A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. Mé E .. r 9 .. .. 4 FOLDTANI KOZLONY. (GEOLOGISCHE. MITTEILUNGEN!) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH ! AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. d 7 REDIGIERT VON ko 4 DE: Köv oPARE BUDAPEST, 1914. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA , " BIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. ; A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Siefánia-út 14. szam j alatt van, ahová mindennemű postai küldemény címzendő. fi . Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender adreltl 44 erbeten: Magyar honi Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. hal. § a 9 a - a AeGi 4. 9920 sapi, Jő 109 "6 hat ís 3 75 HA e; 7 ie s 9 4 16 599108 : a mt és vE. 3 Ö) £ ks e 4 17 Hi e h 5 26 Aaa ? 3 "8 ER ja pú (tat i Ké: TARTALOM: 3 Lap Tisztelt tagtársainkhoz és olvasóinkhoz ... --- --- --- --- --- --- --- --- 473 5 Értekezések. Banró Rezső dr.: Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhez (a 43—45. ábrával) 474 Hoxgvárn Béna dr.: A talaj mangántartalmának mennyiségi meghatározásáról 490 WESZELSZKEY GyuLA dr.: A herkulesfürdői hévforrások radioaktivitásáról... ... 499 Társulati ügyek. A) Szakülések : 1. 1914 április 1. a) TAEGER HENRIK dr. : A Buda-Pilis-Esztergomi hegység szerkezete és arculata. b) KovácH ANTAL: Kőzettani adatok Észak- Paraguayból. c) Vin Gyura dr.: Az acanthicumos rétegek újabb előfordulása a Magyar Középhegységben --- 2... ---. --- --2 —- —— . —- --— —- 507 2. 1914 május 6. a) BaALtó REzső dr. : Adatok a dolomitkeletkezés öl lát át b) MÁJER IsrváN : A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződ- EK OLÓT set zek zet 228 sZ 5 Merei vélet serto 3. 1914 junius 3. u) HúCzY ást Éles KstesbÉ Kéletkezáséő b) LÖGZx ÁSOS Es A kenesei partrogyás. c) KoRMos TIVADAR : Újabb ásatások Baltaváron. d) FERENczY IsTvÁN dr.: Zalatna vidékének harmadkori rétegeiről .. .. . 512 B) Választmányi ülések. 1. 1914 április 1. 2. 1914 május 6. 3. 1914 junius 3. 515 t Irodalom. ETAENISTZÁNZÁT: ATOdalmi működéseze 2 Zebtazs must ke ee ese zet aes ő EL HELÓ INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : , Seite An ungere geehrten Mitglieder und ILeser -- --- -- --- (-- --- --c -22 519 ; Abhandlungen. R. BanLó : Contributions a la théorie de la formation de la dolomie (Deuxiéme (OTA GAGLON) "MESS TÁS E 1 ese Vesz ges TESZEM esé át ES tet 520 B. v HoRgvÁTH: Über die gaknttaüge Bestimmung des Mangans im Boden.. 525 J. WeszErszky: Über die Radioaktivitát der Thermalguellen des Herkulesbades 535 Vereins-Nachrichten. 1. Fachsitzung am 28. Jan. 1914. ua) Dr. A. Srgmonp : Studien über die Herstel- lung der heiBen Salzsüurelősung für die ausführliche chemische Boden- analyse. b) J. GroETzER: Neuer Messapparat für die Schwinduug von Böden. c) M. Löw: Über Genesis der Dazite von Verespatak. d) J. VicH: Beitrüge zur den Triasschichten von Esztergom... ..-. --- --- S VSZ Dd 9. Fachsitzung am 4 Miárz 1914. a) K. KuLcsáR : OBEta. jOligoeáts ZA GDÍRNAK zwischen Budafok und Törökbálint. b) M. Löw: Tridymit von Nagyszőllős. 545 3. Fachsitzung am 1. April 1914. a) H. TAEGER : Über Bau und Bild der Esztergom- Buda-Piliser Gebirgsgruppe. b) A. KovácH: Petrographische Mitteilungen aus dem Norden Paraguays. c) J.ViGH : Ein neues Vorkommen von Acanthicum- Schichten im ungarischen Mittelgebirge --- --- --- --- --- --- -.. 545 4. Fnchsitzung am 6. Mai 1914. a) R. BALLÓ : Bébi zur Theorie der Mútstehtat von Dolomiten. b) St. MaJeR: Über die Sedimente des nördlichen Teiles des Börzsönyer Gebirges et A SZé TÉR TÓ VEREK ÁE SMt SEA LÉ a LEE 5. Fachsitzung am 3. Juni 1914. vh) sú V.. IDŐÖOZY : GY ülő ÜLHehaa von Drei- kantern. b) L. v. Lóczy: Über den Uferbruch bei Kenese am Balatonsee. c) TH. KoRmos: Neuere Ausgrabungen bei Baltavár. d) 5T. FERENCZI : Über die Tertiürschichten der Umgebung von Zalatna --- ---" --- --- --. " --- 548 A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői és választmányi tagjai (Funktionáre und Ausschussmitglieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft)... --- 550 A Magyar K je. UL SLIZLE ILASAUIDT U31M zizi "9PU9JSO "UOPUOTJ ts90 SOJTLUIÁSON ZotA "8vsÁjodT UIOSIA]ZSA eujosz "ursog NEISIUVIS "IRAS9H9S sejry-izsageung ASzZIUISOleg 39u9ysaay egesosínid JOUOJN U9TN LULN-ÁULHIVA SOJRUIÁSUN SOJLUIÁSUN menetrend c egesostid UJIM 152dff-ejomdsoyey I AVASIUIAT SeIZLg JOUOTY USIM 159d(f-eloredsoyeg SVIZEE] "BAOSIO) vujosz "ursog UTA9g U9IM IvA(nyosíg UIOSAJIZSÍ 1s9dín-ejojedsoyey SOJLTUÁSBN SOJPAJASZO[-ILASAUDT, 159d(9-ejoredsoey SSZIUSOÍÉTT 799UI9ISI9Y p99 1sodfp-ejomedsoyeyg 7 uiosagizsg UJIAA "sed H9UI9N-ILUNBZS ESSZÉ Ti 1s9d(n-eoredsogey smizeg Jsamynyg HUSÁJOUT "SSOMUIÁSLN 150dfa-eomdsoe vi Allamvasutal ká irá UeUUOY LUUX-ÁULHIVA j a a (szil 211 ea JOT ZEL oryigolTI TOL a (SFOT] EIS9 Ke ISZÜL SP Ti c IGTOTÉSSI azg [001 SIP! a Igp6 ] SOFT] 49 5E6G ! 608 c Sz6 JJ T8I a lIö76 ! 9099] a (Sz6 IGGIIT AZS Jöz6 (8664 A4D 306 ) 601 xx [g9g9 [ T6I c [őF8 ] ePI a [78 IGIPI 4AzS [eT8 (ELIT Pi AAD ]so8 ] Z0T $- 1609 ! CT ct 5324 tiz AzS iszt ] TEL M4D]oF9 ] SOT AZS [eF9 ] ZLI a Tong iz Z0£ AÁD 579 ] EOPI a oT9] SIT S Ge GE EGL x lorG ] ELF a. lazG 1 SzI a lorr ] 66I ospejkeleg ea ee £" los6 1. sZ c lort ] 6099 4 IGZ Sz U6BI TlGOGANIZE AZSÍgoG ] EIIP z (006 ] 601 AAD os[ ] S09 AZS Igy] [291 a4plsz[ ] £02 CAS tor d zat (4 "AZS ! (öz IT (egci ocGI ar ses íg . "I91-T 94 snívui snán Jsode évé sit "YIPJHOIZON 81-er adozs Sejoxwezog 191-et sn(eur uoyodeudsuun s9 APSBA (a HIPO9T9IZON 191-et sn(vur uoyodeudouun Ss9 -APSBA (y "a poy9zoy uoyodeudsuun s9 -IxtsSeA (g "UOJRLeGUIOZS s9 UOYHOIJOJNSI "UOJI9U UAPUIUI HIZONIT íg "UOÁLUJVSLA S9 ugya urad " "uepJozs "U9PPAH UDpPUIUI WIZOYIA üz 159df9-ejoredsogeyg ]! a IogozI £9I HUSÁJOd[ "VIULILD [ a igzI[] 6GIT Í E EE a IGpOTI er 1sadfa-ezjoredsoyeyg ) a loeOTI T9IT k " Woszagzsy [ AZS Ícs6 ! 60.P , Auoszog "eulosz urog ] a lor6 ] TOT posozg [ 14D!g16 ! 604 sejv-Izsoyeung ! c lor6] 6eI v SOJVUÁSUN [ a [gy8] 6ZI ezeyá so 9 junys TT ] a lor9] 614 IOSAJJIZSÁT ] a !sz8 ] ZOIP 1s9d19-erotedsogeg [ a [grg ] DGcI ÚULN-ÁULHIVA [ a Iasz] ZZI HSZIUISOÍLT J9UIDHSIAY ] c losz ] 1009 LULN-ÁUVLAILA ] s Igyz] ezi JVSÁTOdI SZOBAGNÁZS Op Z) ZOT J9SIZSSOJVUIVJV IX] b MEZÁETET 49 sel ] T09 SLIZLEG 1591 LYNET a logeZ ]! 604 moszaizsa ] a ÍgzZ ] c0IP 1sadff-eroredsogey ] a lozZz ! ceT potsoz) "3ouozs ! a Igrz ] Le U9IN SAVA] s lorz ] EIT eujosz "Usa [ c [99 ] ZOPIT SOJLIÁSLN ] AZS Íge9 ! SET ÁJDUJAPLSBA-SOJUIN [149 gz9 ] £g09 oszütusoflerg cx loz9 ] 2099 1594 (0-ejogedsogey [ azS [gr9 ] EGT Tv JS91eHNY aodyuguasnos] " Jor9 I[GTOZ mwaojo9g ll] Axa FESS ÜTTAKÉS VONAT 07x 1079 uT06 JOUOW [ c 009] SeL SOJLIUÁSLN [a 77G.] ERT LSIOANA [ s jözgG] Ezz MIOSÁÚJIZSÍ a ISEG eerp P9189z) "outozg [ a I5ze [ 1049 SVIZVE[/DAOSIO [ c [gTG ] Izz sejry-izsoyeund ] a lázG I tet 159df2-ejojedsogey] ] a iTe£ [ GPI 7 ZA sTGI/ 68I HÉ UELUUOY es EIGT SZA UJA JU] 7 92 HOJUUOA Ji godeunuezsuoy peisdrog -guJUMSUOY 1s9eyNg WIOJJA]ZSA seizeg 4gsoseyng ÁJS UJ LSB A-SOJBIA SAILHN§] "SLIZLE[ PoSoZS ZOBA NeISIURIS 1S9JeHNY SIJBd UTAM urJsog eujosz SLJV-IZSOHLUN(] SOJRULÁSEN seizeg 9soreyng ASZIUUSO[4VT] po1soz) Z98N 159d(n-ezormedsogyey ; pPoad9z a "BSÁTOdT tU?N-ÁULHIRJ "THJOET "EUJOSZ "ÁUOSZOJ HOUuJozSs "P91d9Z) LUOSTA ZS SUSÁTOC[ "SSOLLUIASBN JOUOJA pit ie LUVN-ÁULNILÁG 159d(n-uzojedsogey 7 (EGGYÁN US 193975 isod(n-ejoredsogeii Ggozs 159d(n-ejoredsoy u; I9UIAHSIDY "asztulsofwerj HouJozs "pajgaz ; SLIZEg J59MENNET : MIOSIO]ZS I OSSBI1g TN9UIJN-IVLUINBZS isad(n-ejojedsogyey ousÁIc dj ejuvjeg tUuRN-Áuwyuand SLIRJ TAL UIOSIA]ZS A p9D UALYY IOUOJN eesosTj1 isadffjetoltdsozut, — Wioduaagzsg SOJVUILÁJFUN UIJJ9s "Busz pILEE YAN SONY tod neiorvd VAOY 0-3 (as ITJ(z06 SOL 1 ATP AZS [SOT] 0-L c jögü:] FOG AÁg aTUT] 902 AzS Iő5011 PST AAD [SzG ] c0S s Józ6] SII a löp8 ] ROPI " löz8 ] c8I a loT9] cel a [s08 ] OIL c jöpZ ] 80€9 cx lss4 ] 862 a IszZ2 IGOST a IszZ ] SZI c 552 I(e09gzl AZS [g39 ] 0£1 AAD 1559 I. 90PI Cö teret ál Mtv tata " lór9] FI erdes jel da " lóz9] Ppzt a loóT9 [ ce4 a 1009] "ei a logG 1- 921 AZS loz" ] GPI AAD Igry ] OIT a lozp ] 9IL elore kel s IgG$g ! OFI pali fog át sé HK AA S last a n0S9 AZS Ige ][ 0129 AADlova ! POL AZS loeG ! OIT MAMÁD eze ! 909 Közt 10£T S eTa s] 0GT "AZS lora Í 961 AAD JooG ! 807 9. os[ ROIP AZS Isel ] 891 AAD oel Í 901 azg joz I ] 0£4 "Zsáljsol [//8cIP a lool ] 991 c logeGl] 901P AS lozel[ HET AAD lozal! TÜPI e . jerGli FIL "HIPAHAIZOR HOJLGUIOZS S9 URPASZS "UOJI9U UJPULIN (9 "MIPOH9IZOH UOdBUJLSRA 59 UaY9]1U9d UGYOLOI11$2 "UAPPAYH UJDULI (g "MIPAYAÍZON 31-eT Jodgiuojdozs Sejoxvzog 101-eT sn(eu uoyodeudouun s9 -XItS2A (9! "MIP9YaIZOY Uuoy -odeuzoyjay MmoI9 deudauun S9 -IeSe4 (g "IPA -9 ZO . uoyodeud9auun Ss9 -ILSBA MLS) (z "HIP9Y9I7OH 191-er sn(eur uoyodeudauun s9 -ILSR A (x TAN 1 HUSÁTOdI "SOALTÁSRN [/ a 1919 YSsI9Yy "osziusolw-[ a ooc[! NTI se IT (19£1 or II 4059 1s9d(n-ejojedsogeg ! s looI[] 79 1sodíí1-ejoredsogey [ s Igp6 ! 091 " UJJA "U9IM x Igr6] PIT uosiazsa [ s lco6 ! FOIP AUSÁTOdT "sou 3 ] s lep?! PEI sogosueagy "seizeg [AZS log? ! TIL SVIZEET "BAOSIO [A4D Is? ] 904 Sejv-izsoyeunei [7AZS 1908 ] SGI UJIM JEGEUOZSÁSRN [AAD ceZ ] POLI 159dff-ejojedsoge [/AzS (ceZ ! 99-T úrjJog Vulosz] s legz ! TOPI NVISIUVIS AVASSZOS [ AAD jooZ ] 0186 APUJISO "SIVA "UJIM gi 1059 [ cT0I 159d(0-ejojedsogeyg [ a 19! 981 J9UIDASIÓ WTOSZTUSOÍVT [/ a 7009 WIOSJAZSA [/ a z0IP Houjozs "posozg [a $12 duosÁjodj "avafnyosag [a 771 isod(n-eojudsogey [c Z01 peYy € sdnkészt ESZT ező -Érvényes Hhonndán 87 a: honnan ádáz hová Gödöllő Belgrad, Solia, Saloniki özv. ] Újvidék, Sarajevo Bukarest, Arad Hatvan Hatvan Berlin, NMuttka "vsz. Debreczen, Szolnok sú dje. 20" Szv.! Kunszentmiklós- Tass Berlin, Rutlka — Wien, Graz, Sopron Szombathely, Wien j 38 Hatvan Konstantinápoly, Belgrad ryv. Ruttka, Berlin Fiume. Róma, Osijek t- 1905 1 522] , ] Osijek, Tapolcza Lemberg, Kassa Szv.] Balatonfüred, Tapolcza Bicske ki 809 38] vo [-Brassó, Arad 7 . Wien, Sopron 1502 Gyv.] Kassa, Csorba, Bártfa 1504 ] 1290] Gyv.] Kassa, Poprád-Felka de 909 1 5821 s ] Saloniki, Sofia, Belgrad Bukarest, Arad 7 906 r ] Újvidék, Sarajevo 316 1 125) Szv.! Gödöllő (Si "19 1 588] v j Torbágy Sarajevo, Brod Szabadka 1512 Szv. ] Kassa, Csorba 612 s ] Arad, Bukarest (tami 313 1 600] s ! Péczel London, Paris, Wien 2 Gyv.] Wien 1304 jv.] Fehring, Graz, Sopron Ée- (a) 17 ] 60951 :, ) Komárom Osijek, Pécs 602 v ] Arad, Brassó 404 § ETL E Ezt ér al. 11707 6151 o ] Stanislau, Msziget Hatvan 1002 30 KESEE Torino, Róma, Lemberg, Kassa Xi Éz Kö 11-1 6251 s. ] Wien Poprád-Felka, Kassa Pécs, Vinkoveze — 4 vs ] Wien, Varis . 1505 ] G30l Gvv Lemberg, Poprád-Felka. Graz, Fehring 1302 . Felring. Graz, Triest 604 v Arad, Bukarest 28 4) s ágos 1 TYV- (Kassa Kunszentmiklós-Tass 402 s. ] Stryj.Przemysl, Leniberg 916 -v.] Kiskörös Mr 513at] 630] Szv.] Nagyvárad Bicske 312 Szv. [ Gödöllő 304 Gyv.] Ruttka, Berlin a t 1007 1] 6451 v "jume, Zagreb Nagykáta 908 s ] Belgrad, Sofia 318 1 2251 Szv.] Hatvan dl j 24 407 1 650) s ] Lemberg. Siryj, Kassa Tapolcza, Balatonfüred 608 s ] Arad, Brassó, Bukarest [/. 320 s ] Péczel tvr - v - 1003 ] 700] Gyv.] Róma, Fiume Péczel 11021) 8057 Gyv.] Balatonfüred, "Vapolcza 26 v ] Bicske 3 szgat- 315 ] 7057 szv.] Gödöllő Gödöllő 406 ] 8101 Szv.] Munkács, Lawoczne 518 [ s ] Szolnok fö. m— 513 ] 7200 5 ] Brassó, Kolozsvár Bukarest, Debreczen 820] s J Kolozsvár, Brassó 1202 ] 295 Gyv.] Szabadka, Sarajevo my Igi7a ] 7251 s ! Kunszentmiklós- Vass 15 I 6-2 Bruck-Királyhida 825] s J Osijek, Brod 1902 255 s ] Tapolcza, Pécs, Osijek 1 0 317 1 7301 s ! Gödöllő 15072) 622] Gyv.] Poprád-Felka, Kassa 306 ] 835] s, ( Rullka, Berlin 904 1320] s ] Belgrad.Konstantinapoly e szánni 319 1 740] s ! Hatvan 3a ] 6381 . Wien Győr, Graz, Fehring 2a ] 8501 Gyv.] Győr Wien, Fehring,Graz[] 5209) 325] Szv.] Nagykáta 2 p znée 21 1 745] s ] Paks, Bicske 1705 ] 722 Szv.] Stansila 1, Msziget 1706 ] 8551 Szv.] Msziget, Stanislau 1016 1 3301 s, ] Paks z XN 1309 ] 8001 s ] Graz, Fehrin 907 ] 722) s ] Solia, Belgrad 22 1 930] sv ] Bicske 1 410a [425] s ] Hatvan z iz 1513 ( 815] a [ Csorba, Bártfa, Kassa 607 [728] s ] Bukarest, Arad 150817 935/ Gyv.] Kassa, Poprád-Felka 18 14807 s ] Komárom 911 1 8201 s ] Sarajevo, Belgrad 421 1 738] Vv. ( Szerencs 918 110207 Szv.! Kunszentmiklós-dass 606 ] 5901 Gyv.] Arad, Bukarest, Mszigej 5 san vi J , 5 k. 301 a 49 sz - 7 45 3 d Győ 7 B z AC 519 1 835] s ] Bukarest, Kolozsvár 1109 tsa Szv.] Tapolcza, Balatonfüred 1112 103 b Balatonfüred, Tapolcza 615101 s, TSÉÁZEK Sopron, iz a sz 321 Í 8451. s ] Hatvan 305 ] 7221 s ] Berlin, Rutika 516 111391 v ] Nagykáta 5 § Szombathely, Wien az "dj E 1005 [ 9907 Gyv.] Fiume, Tapolcza JENS SSTNPSZEMEBICSKE 24 "1155] v ] Bicske 410 [ 510] Szv.] Lawoczne, Lemberg ai JEpÖS ef 13 1 9151 Szv.] Győr 5239] 822] v ] Nagykáta 31442) 12901 s [ Gödöllő 324 (5201 v [ Gödöllő — és 913 19251 , 1! Szabadka 1009 1 822] s ] Fiume, Brod 5224) 530] . ] Nagykáta, Szolnok ből e sz emi ] 307 1935] , ]! Berlin, Ruttka 405, kizsed v ] Lawoczne, Msziget St KÉT 9 uz tesz Berlin £ J ! A -Királvhi 2 232 v öllő 5 PE d ( vá . 3 — 4 1 pe 5 110951 Gyv. Br uck-Kivályhida, 329a9) 845 E eeeüy e : 396 625] , beeei ee Brassó sz, szem pező] Szombalhely, Sopron jő 2 Nien, Graz écze m 168 409 110207 Szv.! Miskolcz 1511 1 822] v ] Csorba, Kassa 28 1 622] : ]J Bicske 83 fa 23 110351 ., ! Triest 1001 ] 9287 Gyv.] Róma, Fiume. Pécs " 328 1 622] , [ Hatvan ; sa 3 20 IfNagyvárad, 331 ] 9-9] Szv.] Péczel 1004 1 632] Gyv.] Fiume, Róma, Nápoly g 2. hé 605 (11207 Gyv. Üiretrésézétt Arad 1907 1] 9221 s ] Vinkovcze, Osijek, Pécs 920 1 728] Szv.] Kunszentmiklós-Tass ú8 sa 930] Gyv. ET REGEE Arad 5246) 720] vs ] Nagykáta, Szolnok cö 2927 Szv.] Bicske 16 1722] s [Győr —- 935] Gyv.] Berlin, Ruttka 332 17321 s [ Gödöllő : e 925 Szv.] Kiskőrös 1708 185 a kétbe, Stanislau 9 mai 1! 935] Gyv.] Lemberg, PrzemysIl 1006 59] Gyv.] Fiume, Nizza, Cannes kés 1) Csak vasárnapról hélfőre hajló éjjelen HTts 8 jaszsze lt dás ; 1914 805 Szv. egése TEHER SbÉz . :özlekedik. 3 b Tr Z, it ries ye] p "elg ad, araje o i 69 [9 útra 18-től bezárólag szeptember 15-ig LE Szv.] Gödöllő 1) Junius 15-től bezárólag szeptember 15-ig S30l s. Nag) kala, Szolnok 4 közlékédiki ti 1058 . ] Segesvár, Kolozsvár közlekedik. ús s ] Pécs, Brod - 8) Csak vasár- és ünnepnapokon közl. 1056] Gyv. Bártfa, Csorba, Kassa 2) Vasár- és ünnepnapokon közlekedik. (138 iz GOROÓ §) Vasár- és ünnepnapokon május 15-tői Szv.] Ricske ti j §) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től ei 9 s Egé een : ef bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. Tapolcza, Balatonfüred bezárólag szeptember iéteeközlekediő 506 [I090LGY Kalse eonbi Bártfi ; 15) Csak hétfőn és kettős ünnep ulani köz- Szv.] Hatvan .) Nagykálától zolnokig csak szombaton [] 1506 1993 sz ve aes Csor rek feje veret 35 Gyv.] Wien és ünnep előtti köznapokon közlekedik. zzz AASSAs CSOTJAS Lem erő . — napokon közlekedik. "jume, Tapolcza sz ]9 Csak hélköznapokon közlekedik. 5 Csak hétköznapokon közlekedik. Sán ba ÜeiSZ JÉT § E lbssték s ales Ag ádzátéa : s 4 éle ? ád-Felka ER SÁR E EZ SNOR S SÉRE TÁN] onatok érkezése VESZTE Te Ruükö EGEZÉS "ESR Kos elesni szg b szi éz VE E Józ fvá ts A vonatok indulása Sdkolée ellátot 4. I KSE Rel e, ; kezési KZNELZÉSS ,udapesSt-JOZSelvaro Aanzetslázáatgárosr 153] Bicsk s 1 sera Aze z 5 5: száágttésa . 1 ta zés ZÉZta iz Tt tt ; 1 ha 1dapest-JOZSE va "OSroLl. pete; l eszelt és i Jéz fe] hi. Hl mV . a — XLIV.KÖTET. 19 4 OKTÓBER. NOVEMBER DECEMBER 10-12. FÜZBI (1 FÖLDTANI KÖZLÖNY. , ZátgegyáttA HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, " SZERKESZTI PAPP KÁROLY dr. va A TÁRSULAT TITKÁRA, , "AEK ÚR 7 ; A XLIV. KÖTET TARTALOM JEGYZÉKÉVEL. 83 FÖLDTANI KÖZLÖNY. Sz : Í szg (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN), í ; i00b ZETTSCHRIÉT DER UNGARÍSCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT tés ZÜGLEICH 1746 AMTLICHES ORGAN DER KGI. UNGAR. " GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT, . ét ; REDIGIERT VON DEIR BAPE SEKRETÁR DER GESELLSCHAEFT. BEILIEGEND DAS INHALTSVERZEICHNIS DES XLIV. BANDES. BUDAPEST, 1914. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám 4 alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse 148 5 28 erbeten : age b kpiss ri] Földtani TAtSUlAt Budapest, VII., Stefánia-út 14. / a zeős 2 HR TARTALOM: ME éy E ta a ——— A Földtani Közlöny XLIV. kötetének tartalomjegyzéke 2 a 18 AÁÓES 4 Értekezések. ? E . TAEGER HENRIK dr. : A Buda-Pilis-Esztergomi hegycsoport szerkezete és arculata (A ADATA DTÁY A ONE E rre Ja) szé d ketes Ne btt se BENE es ViGH GyUuLA dr. : Adatok az Esztergomvidéki triasz ismeretéhez (a III—VI. táblával Társulati ügyek. Jegyzőkönyv az 1914 augusztus 17-én tartott választmányi ésről: sz. Vesta INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS : Abhandlungen. [ 4. Se H. TAEGER: Über Bau und Bild der Buda-Pilis-Esztergomer Gebirgsgruppe. (Mit 48 den" Bigüron 4647) Iz Be og zzz ot és za zt zans A LEE KERT EGÉSZE E E RE ét J. Vin: Beitrüge zur Kenntnis der Trias im Komitate Esztergom (Mit den 7 Tatéin I1—VÉ und Figut 48) - Lett a ete ( KERES GNETTRI PA A Magyar Királyi Államvasutak menetrendje. 2 7 a 40 az volt gi E süt / a. rt ké 9 A d [7 5. M z eatesi 0319] OTC teat vb 3 ; 7 3 ! t -900P I JZST : AM ha evé vi 9 A a a 4 "agopanjaezsesn-epng ISIZ9WA9 I9JOPpUNyA LZSLS)-epnyg LSLINPUI JOJLUOA V : - : SOJLUIÁSEN -LUUULISUOY JS9JLANY (rodeunuvisuoy peasrog UIOSJAIZSA e "MIDOAHDIZON §81-eT 193-et sn(vur uoyodeudouun s9 A1esw sveizeg 9s5axeyng "TIPO NPIZON ÁTOUJLSBA-SOJUIN 191-et sn(eur uoyodeudouun Ss9 -AtSBA (y "SAN NE[/SLIZVE] "PaH9ZS "IPA H9IZOHY UOyodeudouun s9 -IVSBA (g sző ZJ8N ?URPN-ÁUBHIB ax [sz1T (ET "uojegulozs s9 nejsiueis 4sogeyn 1; TAN a sei) gt UOHOIJOINSI dee uspunuli s tEáA tte tg B EG MZELER s POHPIZON SIPAS9UIAT [Aze [— 7 "UOdLUJLSBA S9 UaYa]Uuad " II9d "BUIOST ! 9170 EGEZETÓTAK mssdát vas E TEJ SE "ULpJazs — UJPP9H UoputuI Aizosuat (1 JUT ZeGNNTNÉT érte COJLAUIOZS SI UEpPIAZS "UOJI9U UJPUI (9 tés ő EL; ete ) iso TOT EAZEAT c fo uebtnáe ráta 3, sed "HIPI9HAIZOI UOdBUJLSRA s9 9püsjs0 UuOopuoT ] 0" y 50 S OIRÚLSSUNI cel [/ uayajusd "TOYOoJJOosI "UZppaY UAPUI ( VS20 [s (OROT £IS9[ 1sadfn-ejordsonyy [s loozt] e9t seizeg sonesne UL] arypasajzos Hgt sogurazdozs FEI9Izog soreumiáseg [ s Íz7O[ 6PI SUSÁTOdT "jut a ige IT GIT sszitusoleg 80c0 E HAI fát. [-GT - de d. zs Sejo. EÜ A urogzajzsH [ azs IS50OTI €IIT 1s2dfn-egomedsogeg a 88 c 790 ú (09 E azzal ági (e eujosz -uraog E. kuzkb COPI k p AzS vrőra EGT isodff-morudsosúti a ]z TVT -odeuzoxay HIo919 deudauun s9 ei (g j neljstue1s IvaAsagos [ 149 Isz6 ! 606 uoszog "teulosz ursoag I a 101 Ja1d977) [a 15—7 Í(gogz 3 ieetSés HELY ÉNSYUEÁG u 556 ISI új pogozs [ Ag ké CÉS jesÁtodi ÜZ GETE K MS 379 DÉL -9IZOH uoyodeudouun s? SETHASOTZOK (z osziuisol J9UI9HSI9Y c Í(sz6 ! c0G9 ejv-Izsoyeund a C ULJ9£] "LUJOSZ "ÁUOSZO "MÁ [58 € c Szénás al jb e KEZŐ et 18 GÉTTE SOTRUTÁSEN Ú ége kES Bér MOLOZG ORÍSÓZ 49 559 Bet 191-et sn(eui uogodeudouun Ss39 -AtS8A JOUOJN [ AZS ISZ6 (eGGL tzZLYÁSo 9 JUNYSI E [ a 1948 [614 2 UIOSIAAZSA [s [óE9 ] PI UI [/A49 (z36 ! 60I mossaizsa ] a Isz9 ] Z0IP SUSÁTOdI "SSOJ2UIASRN [a ]E79 [ FPPI eUuLN-ÁULHILA [ a [ze8] IEI 1s9d(N-ejoredsogeg ] a [grg ] 96GT JOUOIN [a (389 ] Iz SOMUÁSLN [a Í3z8 ] eFI , GULN-ÁULHIVA ( a IggZ] L7I on] c 379 zzL SOJUUIÁSBN [ a Izz8 IGIPI ssziursole7 J9uIaHso9y ] a losz ! 1069 turX-ÁueHatá ] a 1339] SzI egesosíid ] AZS IGTS I(ezIIP LULN-ÁULHIVA x IgyZ I Ge isodf(f-ejoredsogeg ] a loce ] 921 U9IM [449 1z38 / Z0T AULSÁTOdI "ZORA [ AZS lopZ 1 ST e gozg [aze loz" ! zpI 152d(0-eordsogeg ] a 1558] 64I J99IZSSOJVUILIEIK] [4 UA [AD ort ] OTT IBAS9 UA], seizeg [ a [asz] TIZ gsoaexng sel f 105 B slat lás c logp ] 912 UJIM ( 9íT JOUOJN [AZS [z7 JEL seizeg JsoJexng [ s logzZ ] 604 1sodf(n-ejoredsogeyg [ a lorp] PI SLSÁTOdI "S9IRUIÁSLN (19£T U9IM [AAD [579 ( 501 UIOSJaazsA c lgz2Z ] COIP gozs ! a lIac£ ! OPT 19u9ysd9y rasziuisoferT F0c9g 1s9d(n-ejoredsogeyg [ azs [79 ] LII isad(f-ejoredsogeg ! x lozZ ] SSI js9d(n-ejomedsogeg [ a 101£] €ZI is2d(f-ezojedsogey 791 SVIZVE "BAOSIO [ a [589] 204 P?1S9zZ) "HoutozS ! a IgrZ ] 472 19UAYSIAT "OSZTUISOÍLT ] a [ocg ! 9060 isodíf1-ejojedsogey 091 eBujosZ "ursog [449 579 ] E0PI om siieg] a lorz] EIT HOUTOZS "pajsoz) [AZS IgyG ] 019 " UTIJ9g "UI PIT ursog U9M [ s [oT9] el eujosz sag ] c 1o$9 ! ZOPT seizeg gs9aexngyg [449 lorg ] POL UIOSIA]ZSA FOTP gmalnyosíag ] e lIagG ]! IZT SÖJIVUIÁSLEN [ AZS [ee9 Í GET urosza zs [ Azs logg ] OLIT 3esÁTOdI "SSOJRUUÁSBN PET UIOSAAZSÍT ] a lopG ] EIIP ÁIPUJLSLA-SOJBIN [449 [g29 ] £06 osseag "N9UI9N-ILUNtzg [ AAD eze ! 90€ S9goSULIBY "SLIZLA ziZ 159d(n-elogedsogezy ] a IgrTG] el SSZIUISO(8T ] a loz9 ] 2069 1sod(n-vjomedsogeg [ a lozg ] 04I SLIZLA "VAOSIO 904 sogeuiÁSeN [ a lorp! 6EI isod(n-ezoredsonvy ] 4zS [gT9 ] EGT AZSÁTOdI "ejüeIeD [ a IgTg ] 0zI Sejrv-izsogeundg SCI SOJLAJZSZONAVASIAL ] s [soP] ETL ? isogeyngl] , GYOZ tUVN-ÁuLYJVd Í AZS lorz ! 971 UJIM JEGgUIOZSÁBRN FOI 159d(0-ejoredsogeg [ a los£ ] £ZI "Alodeunuvisuoz[ oT9 [6 SLItd "UO [449 1008 ] 801 jsodfn-ejomedsozeyg 19eI ASZIUISO[ÉT J9UI9HSIJY ] a Ígp£ ! £099 pesstogt["Axa (17106 WIOSJA ZS A [9 osÍ[ ! ROIt úrsag "eujosz TOPI st Isob92 ] : Isz£ ] 691 "flodvunuejsuoyjf[ 70 "xy JoT9 [ír po9D [azs leg ] 891 NYISIUVIS A1VASs9BoS 01e 1592d(0-eJOTECSONLT [a 5. I AL JOUOW [c pr UJIM [AAD o : f a UIOSIA ZS [7AZS sós ILIP SOJLUIÁSBN [a ÉSú £eT TönON ma vet] háza 9RNSISŐ SI2Ad UJIM TOT U9IM SIRd [ " [006] £0I LtsIO9NN ( s [őg9] ezl egvsosííig TzsAJlgol I(ESzIT 159d(n-ejoredsogey 961 zlselás Tv akásesk axplosT ] e0e Mosádzsá [ s IgEG [ £0IP 1s9d(n-ezoredsogey ! a deze ln 19 UI9HSIÍ Y[/9SZIUISO[LT 70c9 "ALASZOTOH ez ; P?139z9 "Houtozg [ a [szg ! 10429 " uroszagzsg [a logail 901P UIOSAAIZSAT T0IP 1sod(n-ejoredsogey [AZS [gyT [ 291 SVIZUG "BAOSIO [ a IgTő ] IZ SOJLIUÁBLN [azs lezei] SET youjozs "pasozs SI setzeg 9sosesng [449 szT ] £04 Sejv-izsoyeund ] a 1a36 ] IST urog mvurosz [ axDplozai! FOPT S3esÁAtodI "uwvalnyosug zzI AvsÁTodI SsoreuiáseN ] a loz[ ! Le 1s9d(n-ezogedsogeg ] a (Tz£ / GPI Dadozg a erei PIZ 1s9df(nf-ejorudsoyey Ze isodfn-ejogedsogey ["AZS local! GYI 7 ZOBA [ Azs IsTeI[! ERT tsodin-mordsogya ZT! P9I ; Z9BA PeI BSE SZÉT ISZ BÍSNIS 2: j aé-E $SÍ3S]ISs I a. $ 5.§ ULUUOU 3 als ség U?UUOU bj 8 ás Ni a 98 PAOU 54 l n 4, 4 ig a, "191-T 94 sníeui TEGT S9ÁUu9gA JA "e1-n-d Hnognáu jsodepng 9S9Z9HA9 HOJRUOA V "E:NI9a 19919194 "191-t 94 snieu EG S9Augaagy "1094-rn--d HosnÁu js9depng ESEJNPUI JOJ2UOA tl Elk I Hora v 4, 5. ! S 3u ; c 1914 május k Indul: 99. Érvéi yes Vf ss hová honnan Belgrad, Sofia, Saloniki £. 912 Ujvidék, Sarajevo i 5 "] Berli 101 S ödöllő Te ; , í 582 Vv. ] Berlin, Ruttka 12191 Szv.[ Gödöllő akivel] 310 Halvan 3 Hatvan f $45 ] 5zeTvsz. Debreczen, Szolnok 330] s ] Bukarest, Arad 8 Wien, Graz, S Szombathely, Wi 2 i . emm (gy TAKE , Sopron ár Fi ely, Vien 917 ! 522" Szv.! Kunszentmiklós- Vass Gyv.] Berlin, Ruttka ME: 1110 dszásrr ak Hesák mos eg Bizské Róma, Osijek 309 ] 5221 s ! Hatvan 903 s ] Konstantinápoly, Belgra a 1 ja aton füred, Vapolcza 2 icske ts 1905 ] 522] s ] Osijek, Tapolcza 401 s ] Lemberg, Kassa € 1502 lassa, Csorba, Bártfa 1504 Kassa, Poprád-Felka § 35 ASSÓ : 7 3 Wi : 906 Újvidék Sárát 316 Gödöllő" 609 23] s. ] Brassó, Arad x Szv. ien, Sopron V Já Há EZOT AAA ő ÉN hÉzRra 909 1 52271 s ] Saloniki, Sofia, Belgrad [/ 601 Gyv.] Bukarest, Arad j 1512 Kassa, Csorba 612 Arad, Bukarest : 5 5 ké jev. § ai 5 Sliéyte 1304 Fehri Z3 19 1 522] s ] Torbágy 1201 s ] Sarajevo, Brod Szabadka jat vv.] Wien ; fehring, Graz, Sopron 313 1 6001 s ! Péczel 1 vs ] London, Paris, Wien p- 5 602 Arad, Brassó A 404 tömést fen 17 1 6051 s )] Komárom 1901 sv ] Osijek, Pécs , ej. 11002. [720] 2 töreézét ik TS Róma, A rvegsgái tő Kassa 1707 1 6151 s ] Stanislau, Msziget 325 Szv.] Hatvan íz 2) 11302 7201 s date edorkei a Háti Gúz Ácsi h8 biza 11 1 6251 s ][ Wien ; 1501 Gyv.] Poprád-Felka, Kassa 402 1 7251 s 1. Stryj.bEz rul józetit a] 916 szú] Kisköző ukarest 1505 ! 6801 Gyv éter álat Poprád-Felka. (/ 1301 s ] Graz, Fehring, b s 312. 730] Sze.) Gödöllő zt EEEN SSbA Gyv. Ruttkai B k "7. jUukassa 919 Szv.] Kunszentmiklós-Tass :7 : 408 ] 7261 s. ] Belgrad, Sofia 318 RA FENE HisáSÉT 513901 639] Szv.] Nagyvárad 421 aj seret § s 608 1 7501 s ] Arad, Brassó, Bukarest [/ 320 Szt DESZEL s 1007.) Ö35j- 2 Fiume, Zagreb 521 3901 2 Nagykáta 34 fen 110211 8051 G Hal 4 , 43 9; Bios 4097 [6 v ] Lemberg, Síryj, Kassa 1111 14 vs ] Tapolcza, Balatonfüred é v 2) HE yv.] Balatonfüred, Vapoleza ; s ] Bicske A 1003] 790] Gyv.] Róma, Fiume 327 1] 435]. s ] Péczel ! s [av 406 8-a Szv.] Munkács, Lawoczne 5318 v ] Szolnok 315 ] 7051 Szv.! Gödöllő 329 s ] Gödöllő z 1606 Has sz res "Bi , 7 szett: EKG Gyv. EATER Sarajevo . 513 1 720] s ] Brassó, Kolozsvár 511 [6 s ] Bukarest, Debreczen ? 306 ] 835 Bulik egre 904 § Bél zs at Pécs, Osijek 917a ] 725] s ] Kunszentmiklós-Vass 15 1 6-2] 5 ( Bruck-Királyhida atát ul a, Berlin — 7 tk hl elgrad Konstantinápoly 317 1 730] s [ Gödöllő 15071) 6221 Gyv.] Poprád-Felka, Kassa sz 2a és Gyv.] Györ,Vien,Fehring, Graz 9207) Szv.] Nagykáta 319 [730] s ] Hatvan 3a ] 638]. 5 Wien Győr Graz, Fehring] 2 b ns évnél Sz Telájezája Stanislau :2 SEEK 91 1 745] s ] Paks, Bicske 1705 7982 Szv. Stansilx 1, Mszigel 3 15081) 935 GAY Kang e P A Félki iz KZEETS 1309 800] vs "! Graz, Fehring 907 18 v Sofia, Belgrad z kz 918 11000 ke . igerte oprád-I $T kn ízt zat Ből § 1513 1 8151 vs ] Csorba, Bártfa, Kassa 607 1722] s ( Bukarest, Arad hg Jezelijás ZVv. Xunszentmiklós; Ass yv. EV , Bukarest, Mszige. vii 1 8201 s ] Sarajevo, Belgrad 421 ] 738] Vv. SZETÉNÉS iz e pid v Balatoufüred, Tapeleza £ ( IyŐT, Sopron, — 519 ] $35] s, ] Bukarest, Kolozsvár 1109 [ 7327 Szv.] Tapolcza, Balatonfüredj 3 sszzzi 516 111 s ] Nagykáta Szombathely, Wien 391 1 8451 s ] Hatvan 305 1 7321 s ] Berlin, Ruttka Sk vmi at 11 55] s ] Bicske 0) Szv.] Lawoczne, Lemberg 1005 ] 9007 Gyv.] Fiume, Tapolcza 25 [ 759] s ] Bicske nT ef 314a ) 1200 7 Gödöllő BAGT A v Gödöllő b: g1i15 Szv. Győr $ 5239 g19/ v Nagykáta a 3 22") Dá v ] Nagykáta, Szolnok ui3 19251 s, ] Szabadka 1009 ] 822] , [ Fiume, Brod z 308 315 v ] Ruttka, Berlin 307 1 9351 s ! Berlin, Rultka 445- 1 8221 a.) Lawoczne, Msziget Te kzt BE és , sek zel Brassó 5 11005! Gy Bruck-Királyhida, I 329a 888] s ]( Gödöllő m-n fogg sol 2 Hiledlee ; si (Szombatítaly, Sopron — u] 828] , [ Wien, Graz sz j 398 hév ; esbaz 109 110201 Szv.] Miskolcz 1511 1 822] s ] Csorba, Kassa 9 ) 32 in d Hatvan kt 93 11035] s, ! Triest 1001 ] 928" Gyv.] Roma, Fiume. Pécs jei sg9n 95 ÉV. Jets trnilelő eat 605 111201 Gyv Ray ztrikál 31 [ 922 Szv:] Péczel 3 92 -2 . ] Kunszentmiklós-1 ass Yv. (Debreczen, Arad 1907 1922! s ! Vinkovecze, Osijek, Pécs nú ie 720 p tenye áta, Szolnok SATESBRS 603 ús0 Gyv.] Brassó, Arad 5 ő db. ezése tájt xyür c 27 ] 9387Szv.] Bicske halk 332 zá s] Gödöllő 3 303 [ 922] Gyv.] Berlin, Ruttka - 1708 1738] s ] Msziget, Stanislau 915 ] 928] Szv.] Kiskőrös 8 1006 722 Gyv. LL ÁTÉK Hb jö 103 ] 933] Gyv.] Lemberg, Przemysl Sassa, Csorba, Bavtfa MESET KESZEt Te ZER TGTA 905 11022! . ] Sarajevo, Ujvidék — ; vet Belgrád, Sarajevo ) ret ezt ték hélfőre hajló éjjelen [/ 1393 10290) . ] Graz, Triesi KET ÁLT i EE agya 3 z ik. kt; akt 55 aal - 1) jasár- es ünnepnapokon közlekedik. 334 Gödöllő 8) Dkenzöztrez és ünnepnapokon közl. 1503 10358 Gyv. Bi 1fa, Csorba, Kassa 3) Vasár- és ünnepüuspokon május 15-től 1308 Györ, Graz 4 EELSÉEET 5; Fi 25at)11 22! Szv.] Bicske bezárólag szeptember 15-ig közi ekedul 610 Arad, Brassó je vsársés ünnepnapokon mája 15-től [/ (1012/1112 Gyv.] Tapolcza, Balatonfüred ef 0 Nak "kátától PUTNOK SZESÁTÉAT § ) IT €..11- 1506 Kassa, Csorba, Bártfa bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. (/ 39561118 tés Terek sat gyk: é B-esak szomínmion Kassa. Csorba, Lemberg ] 5) Csak hétfőn és kettős ünnep utáni köz- [7 Free erezet napokon közlekedik. és ünnep előtti köznapokon közlekedik. rm d Fiume Tt apolóza §) Csak hétköznapokon közlekedik. 5) Csak hétköznapokon közlekedik. Szombathely, Wien SE ttEtEzTeEtttk HSZ szt ee A vonatok érkezése : városra. E u I ülés e e] I — ———— ( BudapestJózset DA REZÁT VES BEAT ZETT kalszsázátszssáájáb, ezése zi DélütŐLt. A. vonatok indulása vz i üz k já: e je 240 Laza —mej( e [ONT / LÉT ; TA YALEET LONRIJÉL Ő FA sát, A ÉV ragot JAR 4 anti un PANEBA Tarák EGY TALAJT HANA 4 -ata e Sat ar ] j ran MIUTAN 25335