Ty gt eb -g ed eés mt th 1 hant sat det ttráetbi BESTAnáátái v6 fedte isis bt jr 128 5.908 set 904 B 4 ef fg orrsrb - tag tévő "el teng öé tetrtttérei st só) ele tátó; egész átt temétetétet tette E hadrtrg eyatér os) vér ham Fene Utv gzazet rizst el hol az üt kégl ped sz pe pr 900944 449 bg. a sei tev sys f.iss sa egt 1 Avnözas 4 éti ei tézettgetetsbű épettttn tg neat a JÁR 41917 2040 rét EézostztátásátSÉS tisanpb tre eket ve ber truly 3zhee sg hd só. cjeseget Th gtgbn ab pa iletézszegán § ú pitti 1 f ige köte öt épje 28 be 1. tetétüN dredgi átt etet 8776! kés ékt.§ 90. 2( v 4. vat ep. a pb ab-tetgt hires ht ha 4 s) 42 63 e eeigi el 91 9 6)e 58 4.g)egeje vi hortteájteb 1éng /4E, beg fen 1999 teesa téb e 99. 22095 BIR0 pb ze fede ÉREBB peeadl HV evé bee pee ódát even Cd rev gepen 949. sége a. ; : 999 798 rogy - rat he. el yet 7-6 etebegrá sre ge 2 er 1.9 KON TELYTTÉ e te ns rizpob tai ps tgáta Mát nti mpeg rt Try gékdeb, övét ért 1 e9y e. net hstkő ztést SEGÉGBÍSE ta ESEL ALÁÁSTA Ti HERB 78 dl ERéSAETb ESR ; sza 040 gés [egesze egi a mieektésgi at 96. er; ES tetátátot deti perl bár eabgÍ pén fee t Mégis 9. eh i 1 eten yb ia: getemegegeet pl , tatdeb bi iotezzdeazt rátett gét e pgejüzte § 958184 ge 94apy , ag. etkti ivó FŰLÁE rege krndeteez tát ie tnát f BEts 1 tllestas b :7 HNSÁGÉAEtHÉS bt kozeeleár iség teát ztt 494 EGEREK net jHia 83; eb 99 1 Rzönen16-$be egi 9 197 fé er elete: 1 vagy b rspgélet HESNNÉS beje da 99 egyseget ai 1/5ede siege rt, s-kapitekbse í bag tyeg?s pe Egére el genét 154 able pilhs bb hév he fyága tb nyest ab áenbbt A ér tetten; éepbes rt oráttár VA La peran as Lé 98 jet HTTT 9. jó gin pú orrat hegyet e 04 PIZESSk ta. j pe rtaagetp fngyossn potri 45 9. ra he Mértta össz s : 9" jrastagy gete s 1egeb : sigtetett zzáts jegsízites sa; ságjan ree eettestát] 9827. ezeti ete see tetetset ztrázetbi E azeitbs et. Firésösia taal n ze set 98 990. Fetot ta stb bi eg eg mt 4894 b sejú 1 e had 9 14." rzővésetés Ha etre sérésy es egek jerotb ey si röetté sé pe et jétákéré GTsszrtévásén akt rszzdezsas rzés mettda : asg slgeglt ete tasrsázíténz e atta kádtssdál dása ráz bés etatista] he. 44 tet EHELE ET epe ruberál 443 4 FOR: FELE SEEGEFE FOR EDVCATION FORg SCIENGE nat (rag (a 9 Poptt Jaj ál SANT FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT (e KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI PAPP KÁROLY dr. A TÁRSULAT TITKÁRA. NEGYVENÖTÖDIK (XLV.) KÖTET. 1915. HÁROM TÁBLÁVAL ÉS HUSZONNÉGY SZÖVEGÁBRÁVAL. HOLDTANI KÖZLÖNY. ( GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN, ) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON DE Kv PAB SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. FÜNEFUNDVIERZIGSTER BAND. 1915. MIT DREI TAFELN UND VIERUNDZWANZIG TEXTILLUSTRATIONEN. BUDAPEST, 1915. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. ÖLELT te té űj JAN ű a ő hop .- 0 tés 9? 4. it ; 9.h vil 4 sé A § ) ú Gé Piper palvev A d 8 4 Ne N [1 "A ö - Mhz Lé B . si a 3 Mi "LENA S A A ky 52 új 21 s a P d bodh fi é 1 . t b Ká Fk [58-én Ész Pf ng kg: ű 1( H Pi E i 00, al 11 y ni , id ve ha ; ma! Ke s f j 6 j " ka j ; 1 KILL rak! a. 4 ll hal . TARTALOMJEGYZÉK. A) ÉRTEKEZÉSEK, Lap BaALLó Rezső dr.:.... Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhez (a 24. áb- FÁANVAL pidstessze teste te e sk etee elere Élt tá Lát ele SOS 57 22 DÁNYAT JÁNOS sg ls Hadviselés és a geológia (a 17—23. ábrával..... 218 FERENCZI IsrvÁN dr.: A Zalatna-nagyalmási harmadkori medence (az I. taloláyallzéssaáz AS3 aA DTÁVaL Al sgt egta tát ke a 1 JuGovics LaJos dr.: . Ásványtani közlemények (a 10—11. ábrával)..... 174 KurcsáR KÁLMÁN dr.: A felső oligocén újabb előfordulása Budafok és Ttorokbalmt között (a med áaorávai) saaeee ások 169 MAJER ÍSTVÁN dr.: A. Börzsönyi-hegység északi részének üledékes kép- ződményei (a II. táblával és a 4—5. ábrával)...... 18 PAPP SIMON dr.:..... A Congerta spathulata PARTSCH és a Limnocardium Pensim FucHs pannoniai-pontusi kövületek új elő- fordúlása, hazánkban (a EM táblával) sek sss 251 EGOZS A NITETÁTY zt év tetsss A kálifősótelepek másodlagos átalakulásairól. . . . . . . 239 TÉGLÁS GÁBOR : Újabb őslénytani adatok bazánk különböző vidé- IGA YO SZESZ EG ÉKES EZ Ke ELOK ER ÖL ÖLT 255 ToBoRrrY Géza dr.: Cerussit-kristályok Damaraland és Brokenhill tarto- mányokból tac2s tó dábtávalj ezta iss ő 178 VENDL MÁRIA dr.:... A bulzai antimonit kristályalakjai (a 16. ábrával) 183 B) ISMERTETÉSEK. HORUSITZKYNÉ BARTEL HERMIN : Geológia és háború ................... 43 PAPPNÉ BALoGH MARGcrr dr.:.. Alberta tartomány földgázkútjai Nyugati Kanadába eses eza S Ker NESZ N ERTE on lelet 40 VaApász M. ELEMÉR dr.: A földtan-tanítás elmélete (módszertani vázlatok). Isimérteti, KOÖE, NANDORZOD Anette seek lét]s 3 ae 256 C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Lóczy Lasos dr.: SuEss EDE emlékezete (arcképpel) .............. azaz ab IV TARTALOMJEGYZÉK, 70) ) e TTSÁGTRAS ÚTAT ERRE Közgyülés 1915 február 3-án. SCHAFARZIK FERENC: Elnöki megnyitó előadás. ............ e ége s átóte 121 Elnök üdvözlő beszéde dr. Lóczy LaAJosHoz a Szabó-érem odaítélése FI KAMNA DON S E eze ze ére ee tek Le eltelt felet e ee SEN E et ÉN 125 Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 65-ik közgyűléséről... 127 BAPRPERÁROLTSÁT s tk án jelStés Tess ek etete eeéeteleelleáee s Fzsse össóa etén esőt 128 BÉnZztaTrvizsóaló-bizottsao jelentésen e sets ket ee elstsis eletet elesés e S ető 134 Szakülések. 1. 1914 nov. 4. a) KoRmos TrvapaRk dr.: Pleisztocén teknősök Duna- almásról; b) Vin Gyutra dr.: Földtani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban :; c) WACHNER HENRIK: A Fogarasi- és Persányi1-hegység kap- CGSOLÓTÁSAA ke HALLAT S S AL TETTE SETAL ARATO E ete e e e ÉSE EE e 44 2. 1915 jan. 13. a) VENDL MÁRIA dr.: A bulzai antimonit kristály- formái; Papp KÁRony dr. hozzászólása a bulzai antimonit telér-viszonyai- ról; b) KoRMos TrIvapaR dr. : Új aceratherium maradványok a magyar- országi mediterránból; c) JExErius ERIcn dr.: A brassói neokom-márga Toldtamikes őslénytani iszonyat ete ee e ete te ee ee ee ee 47 3. 1915 jan. 27. a) FERENCzI IsrvÁNn dr.: Galgóc környékének geológiai viszonyai; b) SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Adatok a felsőörsi és szászkabányai friászismeretéhoz tettes e töke et ette ee e een e ek etek 51 4. 1915 március 3. a) Báró Nopcsa FERENC: Irdélyi dinosaurusok ; KoRmos TIvapaáR dr. hozzászólásával; b) ScHRÉTER ZOLTÁN dr.: Német- próna környékének földtani és hegyszerkezeti viszonyairól: Lóczy Lagos MOZZASZÓLÁBA VAL SE eze e EE BNE ENE aa SEK éle ese ee elesetteket 260 5. 1915 május 5. a) Hogvárn Béta dr.: A talaj kovasav tartalmának mennyiségi meghatározásáról: b) KULcsÁR KÁLMÁN dr.: Földtani és hegy- szerkezettani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban ; c) BENE Géza : AZ ATON SZENGEKILŐ s. etre eses EA KONG lETe e ele EKE 263 6. 1915 december 15. a) SCHAFARZIK FERENC dr. elnöki megnyitó be- széde, amelyben bejelenti PaPP KÁROLY dr. főtitkárnak egyetemi tanári kinevezését. 1. KoRmos TrvaADpAR dr.: A kőszáli kecske és a zerge a magyar- országi pleisztocénben : 2. Viráris IsrvÁN dr.: Halfogtanulmányok. . . . . . . . 266 Választmányi ülések. 1. 1914 nov. 4. MARos IMRE másodtitkár hadbavonulása. .... . . . . . . 54 2. 1914 nov. 22. Hadikölcsön (6000 K) jegyzése............-...... 54 8. 1915 jam. 18. A Szabó-emlékérem odaítélése Lóczy LAJOS tisz- téleti tAga Kisttetétete szére s e östRÉStáTe tevet Me Esdete le ézás e tS eletet el le zdeis teleláj si sÉSÉS ÖK Sb ést 2.6 S ZEtOLBI 4. 1915 jan. 27. Közgyűlést előkészítő ülés .............xisszéssre 56 TARTALOMJEGYZÉK. V Lap 5. 1915 március 3. Szerzői díjak kiutalásának fölfüggesztése a há- DOCÚ TATGANATAMÉ KEKE ÉN ES ZS E kek vlatttzt e e e É a ezet éa KEZÉT SZeSra akarta 6. 1915 május 5. BöckH JÁNos szobra STROBL tanár műtermében... 271 7. 1915 május 17. Hadikölcsön (3000 K) jegyzése ........ Ses séset e la $. 1915 december 15. SuEss EDE márcfalvi sírjának megkoszorúzása 276 A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői és választmányának tagjai, valamint a Barlangkutató szakosztály tisztviselői az 1913—1915. évi IÖKÖZDONT E sé A BY Sk ta ate est NK AE AA ULT ása ddá ás ti4.k 1015 581 A Szabó Józset emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke .... 103, 338 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. BALLÓ Ses ztte FERENCZI, ST. . SÖUGOVTOS EE RULCSÁNR Ke A) ABHANDLUNGEN. Seite Contributions a la theorie de la formation de la dolomie (ayec la MEg Nat eze ee te eaz ás ezé stetst ea ke teee tó áz SÉT e 283 Báwyari, J.: Kriegführung und Geologie (mit den Figuren 17—23) . . . . . . . 279. Das Tertiárbecken von Zalatna-Nagyalmás (mit den Fi- oúreon 18, und der Tateten ess átal ást tetette 57 Mineralogiseche Mitteilungen (mit den Figuren 10—11).... 192 Das neuere Vorkommen des Oberoligozáns zwischen Buda- fok ündelórokbalmitattaaiten kt eütem ez? e szettet 187 MAJER, $T.: Die sedimentáren Bildungen des nördliehen Teiles vom Bör- zsönyer Gebirge (mit der Tafel II. und den Figuren 4—5).. 69 EAPP OL z zést Das neue Vorkommen der pannonischen Petrefakten Con- geria spathulata PaáRrscn und Limmocardium Pensln Fucns in Ungarn und die auf dieselben bezügliehe Literatur (ENézü zt ATel AE esztést ette te tetel etetés át ELÉ 311 1ÓZSA, M Die sekundáren Umwandlungsvorgánge des Kaliumhaupt- CENEZE KENE KEEN AS TSZ ÓÉNO ATKO ZOS KŐ LYO lee 298 TéGzrás G.: Neuere paláontologisehe Fundorté in verschiedenen (regen- den UASATNS E ee seen et tek tele e te eke 315 TOoBORFFY, (3.: Über Cerussit-Zwillinge aus Damaraland und von Broken- billent aden seret en 25) ee ettetek esetet ESKeKSKÉTE EA Ö ee én 197 VENDL, M.: Ámtiinonit vonsaBulza iitsderübagurató) sessetesssteletetísése 202 B) REFERATE. PAPpP-BALogGn, M. v Die Erdeasbrunnen der Provinz Alberta in West- Kanada ez ésa ette esetet tStSÉS SE ELÉ t sk es Slájásszest SS 94 Vapász, M. B.:...... Über die Theorie des geologisehen Unterrichtes. VETETT VGVODÁD TAB KOG ET BENE et alele va slz s elsz lS ATS 317 C) VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. Lóczy, L. v : Gedáchtnisrede über EDUARD SuEss (mit Bildni8). . . . . HSC 153 INHALTSVERZBEICHNIS DES SUPPLEMENTS. D) VEREINS-NACHRICHTEN. SCHAFARZIK, FR. Erötfnungsrede anlássliceh der LXV. General- Versammlung der Ünsamsehen" Geolosíséhen. Gesellsehatt őz. ssszsszyvászázsáves be a e Ansprache des Prásidenten an Prof. Dr. L. v. Lóczy anlásslich seiner Betei- Út e zt HELEKSZA DOT JÖZBED E MENO zsé ekre elesne ses ásí u vdd as Mitteilungen aus den Wachsitzungen. 1. 4. Nov. 1914. a) Dr. TH. KoRmos: Über Schildkröten aus dem Pleistozán von Dunaalmás; b) Dr. J. Vicn: Geologiscehe Beobachtungen in den Nordwest-Karpathen ; c) Dr. H. WAcCHNER : Über die Verbindung des HOGATtASOGUNU ROL SAN es GEDÍMTOSZ éa ee esetet ÁS Met ÁZ sa ee éve 2. 13. Jan. 1915. a) Dr. M. VExpL : Über das Vorkommen von Anti- monit in Bulza : b) Dr. TH. KoRmos : Neue Reste von Aceratherium aus dem Mediterran Ungarns : c) Dr. E. JekeEnrus : Über die geologisehen und paláon- tologisehen Verhültnisse des Brassóer Neokommergels ............... MÉ 3. 27. Jan. 1915. a) Dr. Sr. FERENxczr: Über die geologischen Ver- hültnisse der Umgebung von Galgóc : b) Dr. 7. SCHRÉTRR : Beitráge zur Kennt- ns des. Belsőörsettündtözászkabányaet a ÉaB ás tett etánt te tást esse elaseel e 4. 3. Mürz 1915. a) Baron Fr. Nopcsa : Über Dinosaurier von Sieben- bürgen ; b) Dr. J. SCHRÉTER : Über d. geol. Verháltnisse von Németpróna . . . 5. 5. Mai 1915. a) Dr. B. HoRgvárn: Über den Kieselsáuregehalt des Bodens ; b) Dr. K. KULCSÁR : Über die geol. Verháltnisse d. NW-Karpathen ; CG BENNszDe Kohlenmúűlde yon ámaira etet kzt rázás tás tels sees és 6. 15. Dec. 1915. a) Dr. Fr. ScHAFARZIK: Eröffnungsrede des Prási- denten. 1. Dr. Tr. KoRmos: Fundstellen von Ibex und KRupicapra im unga- rischen Pleistozán:; b) Dr. Sr. Viráris: Fossile Fischzáhne im ungarischen MILŐZÁJTON nez sés szt ALAN SET EAT a ABE TSAS OG N OK VAY TGV LE ÉS Sl erek Funktionáre der Ungarischen (reologischen Gesellschaft und der Fach- SEkon tur ttlöhlenkündeé s teaa teste dsssi etette NEE E B Ete 101, Verzeichnis der mit der Szabó-Medaille ausgezeichneten Arbeiten 103, VII Seite 158 163 9 328 331 3353 TÁBLÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Tafeln.) Oldal ( Sette) Tafel I. Tábla. FERENczIi IsrvÁN dr.: A zalatna-nagyalmási harmadkori medence geológiai térképe .............. S AT KSS s 1 (Dr. Sr. v. FERENczi: Geologische Karte des Tertiár- beckens gvonszalatmaz Nagyalas) estetek ák ee es etet (57) 6 II. 6 — MAJER Isrvás : Harmadkori kövületek a Börzsönyi hegy- SÉÓDDÓL os zet ese a tett ÉL ÉL Stee ST 18 1 a—d ábra. Terebratula Kemencztensis n. sp. a hontvár- egyel ÜRemenGérő Med gesk sztk ztette e TE RSt HNK SW 2a—d ábra. Arca (Anadara) hontiensis n. sp. Szent János- árokbólilenttálibóle es éseket etés ette ta tekets 24 34—c ábra. Otolhthus (Sciaenidarum) Lőrentheyi n. sp. a hont amélykútivárokoól ztette tejet eteka evéssel e tás 24 (Sr. MAJER: Tertiáre Petrefakten aus dem Börzsönyer Gébátge) eszét teákat Pá EST EZÉSE ÉSZ Ör eZösbbosi ú (69) (Fig. 14—d Terebratula Kemenceiensis n. sp. aus Kemence Ún AETonter ti KOmitait) tetett ette etek skeet széte ét (74) " (Wig. 24—d. Arca ( Anadara) honttensis n. sp. aus dem St. JAmOSZGTAD elemük TONS Tal Vet zett tZSTe TEAT VETETTEK ÉS (659, (Fig. 34—c. Otoltus (Sciaenidarum) Lőrentheyi n. sp. aus demélonterrélohiyegétaben kitette etetett ete teleeletstsia (76) c ÍII. c — Dr. PAPPSrmowx: Pannoniai-pontusi kövületek új előfordu- lása daaszam kib ama te Se tte ete tetette TESZEK ÉNEM e etegtó ő os 251 1—5. abra Congeria Spathulata PARTSCH a nyitramegyei EGDELMŐL s zzz étert séta teak EE ee Te EZRETÓ 251 6. ábra. Limnocardium Penslüi Fucns Szilágynagyfaluról 254 (Dr. 5. Papp: Pontisch-pannonische Petrefakten) ..... . (311) (Fig. 1—5. Congerta spathulata PARTscm v. Egbell). . . . . (311) (Fig. 6. Limnocardium Pensm Fucns v. Szilágynagyfalu) (314) A SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Textfiguren.) Fig. 1. ábra. Geológiai szelvény az almási-út eleje és a Breáza-csúcs között 7 (Geologisches Profil zwischen der Strabe nach Almás und der DTSAZAZHDTUZÉ ze sre ettő hez tg véd ele ee S SSE ESTE ÉS a e 0 (4 (( k (( ( ( kt ú( (( kt 6. 10. KIB 12 2. 13. 14. SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. IX Oldal ( Seite) ábra Geológiai szelvény a Gyalu Draskuluj hegyél mentén. . . . . . 13 (Geologisches Profil lángs des Gyalu Draskuluj Kammes)... (63) k — Geológiai szelvény a Podéjulon keresztül... . . . . . . BELE oték 15 (eslögisehésü ton düténé dentéodejülyszs e s Ná s dása an ésa (67) KLÁN KONNE SZAKATÁSÉTÉSZÍBŰB Ae sk se zeleée e s ásd da es ey vére 27 (Partie CEST ETONLSTAK ISS ES TE Stee SET lete el NN eretet ét a (80) c . Pernás-padrészlet a kemencei Gombhegy Kálvária-domb NÖOVÜLOldalnólt ettáask seat Azt é tte e Ne Ka a Late ta 33 (Detail der Perna-bank von der Kalvarienberg genannten Lehne des Gombhegy bei Kemence) .................... (87) KIVÉSÚTHES ZD LOK S DER sére VK ÉN Ó tea a ae lee ld en lák s 107 ÜSÜldmistévé RO CAROGOUHSS AES zza A tál ásás (141) c Kövületgyűjtés a felső oligocén homokkőből a Kőérpatak VOLGYÓDBN EE KE kett éges elt ete e ele E ETATS TA S se tők 170 (Fundstelle im oberoligozánen Sandsteimi an der rechten Tal- HEITEZdESKKÓ BT Dab ak zót s ee sek eke A e ölt Se eki (188) c A felső oligocén feltárása a Kőérpatak völgyének déli falában 171 (Der oberoligozáne Auftschlub an der südlichen Wand des IRÓSTDAGaALLOS EA OS ES erat ék eke ag te tlze el AT tál (189) c A képződmények települése Örsöd és Kőérberek között.... IT (Geologisehes Profil zwischen Örsöd und Kőérberek) ..... (191) GTA bol kés talyok Ttüsmnádtól ses été ése see nák áá ee a ass 175 [Atphubol s kettatall levon Süss atól esz ee zése ás ettek ete a s (193) GESEETÖSZ KESTA TOK NOS UTÓL ESTE ett ét e tete Neee a Ve ela Í77 ÜGYDSkEIStalEGyonkosSa eressz tsz te ele áe er Se et (195) c Damaralandból való cerussit penetráló hármas ikre. ..... . . 180 (Penetrierende Cerussit- Drillinge aus Damaraland in perspek- VISGNETETÜJEKTTNK szett aes lee e aj aes KNER Ka ete ST SEe at To tSTa (199) c — Damaralandi cerussit penetraló hármas ikre orthogonális DEOJOKELŐ Dam GTA At tea ék zt ele AA Beee eket ANN skeet ea etes 150 (Orthogonale Projektion der penetrierenden Cerussit-Drillinge ÜSSE AAA AN AA SA e ev tt ka ETL é elt A ANN is (199) Brokenhilli cerussit perspektivikus és orthogonális képe... 181 (Cerussit von Broken-Hill in perspektivischer und in ortho- GNAleT AJNBTGKTV 2 fett szá Ne Ae NNa seagi elátbó (200) k — Az összes észlelt kristályformák gömb projekciója ..... . . . IS (Sphárische Projektion sámmtlieher Formen) . .......... . . (201) A bülzan antimont kostalyalak jan att e stat átá etes aló elestét 185 (Die Kristallformen des Bulzaer Antimonit) ......... . . . . . (204) k — Eróziós árkok és törmelékkúpok az Aranyos völgyében.... 215 (Erosionsgráben und Schuttkegel im Aranyostal)....... . . . (279) c — Dolinás mészkőterület helyszinrajza . . . . . . . . . . . . SEL G en (Situationsplan eines Dolinenkalk-Gebietes) .............. . (280) Fig. 19. ábra (DE ( €( 21 (( o IZEK, (( 93 (( ÉRE Et SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEG YZÉKE - Oldal ( Seite) Júra-mészköőszikla Hunyad vármegyében ................ :. 14 (Jurakalk-Belsen, Elünyader Komitat)o sss sss... (2851) Ánrkokkalszabdalt dombyidék: : sees etesse mása es ze 218 (Von Gráben eingesechnittenes Hügelland) ................ (252) A lövészárkok elhelyezése a talajvíz szempontjából. . . . . . . . 219 (Anlage der Sehützengraben vom Gesichtspunkte des Grund- WASSGTSI íz zető tés HE te here zene átó Tk kot EKB SE ÉRETT TE ENST ÉETÉ (253) Artézi kútfúrásra alkalmas, ideális medence . .. ........... 219 (Em zur Bohrung artesiseher Brunnen egeeignetes ideales BEEKEM ett ák e ee tet Se Te Tok E röl VETÉST ET SETS (283) Mélykutak fúrására alkalmas dombvidék ................ 220 (Hügeliges (Crelánde zur Bohrung von Tiefbrunnen geeignet) (284) AS Nesguehonitakristalyaikite ődés e etet tetee see ete 226 (GHáta ll NeSg SOM) era utt tere ae e ENEK (289) ÉRTELEMZAVARÓ SAJTÓHIBÁK. (Druckfehlerberichtigung.) FERENCZI IsrváNn dr.a Zalatnai harmadkori medencéről szóló értekezése német szövegében a 63. oldalon Fig.2. Gyula Draskuluj helyett Gyalu (Dealu, Draskuluj olvasandó. Dr. ToBoRrrY Géza: kCerussit-kristályok Damara-Land és Broken-H1ll tartományokbób című tanulmányában ejtett sajtóhibak a következőképen Jja- vitandók : 179-ik o 179-ik 181-ik 182-ik 183-ik ldal, 3-ik sora: brachydómák: x (012), k (011), 2 (021); tk — 20-ik x m : 7—110 : 180—stb. c 18ak c " A perspektivikus rajz (12. ábra) k — alulról 3-ik sora : bb—57" 18" 40" számított 57" 20" mért c 3-ik sorában: (15. ábra) elhagyandó. Druckfehler im StuduumcUber Cerussit-Zwillinge aus D a- mara-Land TOBORFFY. und von Brokenhills Gesehrieben von Dr. GÉzaA von lehe ae, Jatenlatei AE e Endfláchen: a (100). b (010), c (001). Prismen: m (110), r (130). Makrodoma : y (102). Brachydomen : x (012), k (011), z (021); Egramnide :z0 atlasza ) sos talan c 197, Reihe 23; Endfláche (100). GED ( 4 von unten : Zone (cb). ELSE ( Das NN ása S ÜLÜKSELSÜ LL UBS EWE ree ALOS SEK 7 semosöb 180: 010 — AB AAZEABI BONO t 198, — [os zo es e1ü s 102 E S3ÜSFOSIZSSTSTOSÁROBS ÉRTELEMZAVARÓ SAJTÓHIBÁK. 198, Reihe 25; v : b —031 : 010 — 24" 237— 24" 55 06". 198, 1960; 198, 198, 195, TSABA 200, 201, 201, 202, KNESZO SSE e sat VÜZ ELOD SU ROS GL NSZ kt , 27; a : c —012 : 012(—39" 40 — 39" 45" 00 . KEMEZŐE EK kése SONT OS —NL S 4051 44 02 VEDO ds 1 O2L : O2VSGI095 54—110OS 407 "4". t 30; v: v—0831£ : 031—130" 20/—130" 29" 44 7. 9 von üntem : mm e542b . 4 3 : Anordnung vor Augen. (Figur 12.) 3 : Furche bildend. (Figur 14.) 4 5 : Teile von b (010). letzte Reihe: Formen in sphárischer Projektion u. s. w. XI az MAT zt Adattár JNÉRONZAR 2 tsz han jé SEK dsg 6 ÉT TELKEN TT RÉ d ) i HELENE T 9 hö 1 st 67 . 8 AA KNRETYGT ) KESÁT SÁT KÜ . 4 TEN (1 EG TT VESÁLKÉSÁNTÓ 1498 KISSDYTS MSZT] sa r z d ( a s ő Gy ő ll [/ be 44? FÖLDTANI KÖZLÖNY XLV. KÖTET, 1915 JANUÁR—FEBRUÁR—MÁROIUS, 1—3, FÜZET, ÉRTEKEZÉSEK. A ZALATNA-NAGYALMÁSI HARMADKORI MEDENCE. Irta FERENCZI ISTVÁN dr.! I Az T-só táblával és az 1— 3. ábrával Bevezető. Az Erdélyi Érchegység, hazánk egyik leggazdagabb ércettermő vidéke, a geológiai kutatások során igen sok érdekes kérdés megfejtésére, tisztá- zására adott alkalmat, azonban egyes kérdésekben még ma i15 megoszlik a felvevő geológusok nézete. Különösen áll ez ama képződményekre, amelye- ket a geológiai irodalom Posrpwy? elnevezése óta kLocalsedimenty néven ismer. Az Erdélyi Érehegységet felépítő képződmények sorozatában elég nagy szerepet játszó ezen rétegcsoport kisebb-nagyobb medencéket alkot, ezeket a régebbi térképekkel szemben legjobban PárryY:44Az Erdélvy- trésgisÜürehegység bányáimak dröldtani viszonyai és érecteléremn című, az egész hegységet tárgyaló munkájában adott átnézetes (1 : 200,000 méretű) térkép tünteti ki. A Bucsony és Verespatak vidékén feltételezett két kis medencével szemben a Nagyág-Brád-Kőrös- bánya közti medence eléggé nagy terület, míg a felvételem tárgyát képező Zalatna-Nagyalmás körüli medence nagyságát tekintve körülbelül a kö- zépső helyet foglalja el. Egyetemi tanulmányaim közben részletesen bejártam e területnek a nagyalmás-elódi pataktól É-ra eső részét, e területről nyert eredményei- met doktori értekezésemben? tettem közzé. A munka teljessége kedvéért 1 A Magyarhoni Földtani Társulat 1914. jun. 3-iki ülésén bemutatta GAÁL ISTVÁN dr. rendes tag. 2 Posmpway F.: Zur Geologie des Siebenbürgisehen Erzgebirges. (Jahrbuch d. k. k. geol. Reichsanstalt XVIII. 1868. p. 54.) : FERENCZI I.: Zalatna környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel a har- madkori eruptivus közetekre. (Múzeumi Füzetek, az Erdélyi Nemzeti Muzeum Ásvány- tárának Értesítője, II. 1913. 1. szám, 1—59. o.) Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. I 2 FERENCZI ISTVÁN vágyódó reménységgel ragadtam meg az alkalmat s adtam be tervezetemet e munka tovább folytatására akkor, amidőna Magyarhoni Föld- tani Társulat a SzaBó Józser-emléklapból önálló geológiai fel- vételre hirdetett pályázatot. Köszönet és hála azért a Magyarhoni Földtani Társulatnak, hogy pályatervem elfogadása után a felvétellel kitüntetett, célom elérésében anyagilag is segélyezett ; hálás köszönetem kell kifejeznem továbbá SzápEczkY GyuLna dr., e.-ny. r. tanár úrnak, szeretett professzo- romnak, aki intézetének ügyrendjét úgy osztotta be, hogy én ezen vállalt feladatomnak eleget tehettem. Köszönetem és hálám illeti még PLANDER Géza kénesdi bányafőmérnök urat, aki az általa talált érdekes kövületet énnekem átengedni, GAÁL ISTVÁN dr. e. magántanár urat, aki gyüjtött kö- vületeimet meghatározni szíves volt. Hegy- és vízrajzi viszonyok. Amint a térképről jól látható,- ezen geológiailag egységes terület most 4, teknőalakú mélyedés területét foglalja el, amelyek a Marosba ömlő 4 nagyobb patak vízrendszeréhez tartoznak. E vizek közül legtekin- télyesebb az Ompoly-patak, amely e kettős medence északi felének vizeit szállítja tova, a déli részről a csebi, nagyalmás-glódi és a tekerői patakok vezetik le a csapadékvizet s a területemen kívül egyesülve Gyógy1-patak néven ömlenek a Marosba. Az Ompoly-patak mellékárkai közül fontosab- bak az északról jövő Valea Morilor (— Malompatak), a D-i ágak közül a V. Trimpoelilor (— Kénesdi patak), V. Tiganilor (— Cigányok patakja), Facebányai patak, V. Sivoltuluj (— Zsibolt-patak), V. Mare (— Nagy- patak) nevű fontosabb mellékárkaival, a déli rész patakjai közül a Csebi patak (—V. Cibuluj) keletről a V. Draskulujt (a katonai térképen hibásan V. Dracului) — veszi fel, a nagyalmás-glódi-patak (legfelső része V. Run- culuj, közepén V. Almasiuluj, legvégén V. Gloduluj néven szerepel a tér- képeken,) a V. Turnuluj (— Toronypatak) és a V. Lunga (— Hosszúpatak) vizeit viszi le, a tekerői patak (V. Tekereuluj) rendszeréhez e területről a V. Grohotelor és egy második V. Almasiuluj (— Almási patak) tar- toznak. A két nagyobb vízrendszer közti vízválasztó épen a középen osztja a medencét két részre, ennek a vízválasztónak főbb pontjai a Zsidó- hegy 954 m és a Breáza 1122 m-es erupciós kúpja. Az Ompoly-patak teknője meglehetős mélyen fekszik (kb. 410 m a. közepes tengerszinfeletti magassága a bejárt területen), így nagyobb lévén a relativ magasságkülönbség, vízrendszere jobban kifejlett, mellékárkai mélyebbre bevágódtak, mint a másik három nagyobb pataké, amelyeknek átlagos magassága 550 m körül van. Jól kitünik ez a morfológiai viszo- nyokból is, amennyiben az északi rész meredek. falú, gyorsan lejtő völgyei- vel szemben a déli oldal völgyei sokkal enyhébb esésűek, széles völgyek A ZALATNA-NAGYALMÁSI HARMADKORI MEDENCE. 2 és abban is, hogy az északi rész éles, meredek gerinceivel szemben a déli részen főleg lankásan emelkedő, lapos hegyhátakat találunk. Ezen mor- fológiai jelenség okát a csebi-, a nagyalmás-glódi-patakok szakaszjellegé- nek gyors megváltozásában találjuk fel, amennyiben e két patak felső szakaszjellegét alsó szakaszjellegűvé változtatja az a hatalmas gát, amely a bejárt terület déli részén a Cseb-Balsa-Kisalmás közti tithonmészkő- vonulat képében állja útját e csapadékvizeknek s amelyen keresztül bar- langi eredésű, helyenként 300—400 m magas, meredekfalú, igen szűk völgyet (elódi, tyeji sziklaszoros) vágva a folyó, ismét felső szakaszjellegűvé válik folyása. A már említett Breáza és Zsidóhegy erupciós kúpokon kívül fonto- sabb pontok még a Vrf. Runculuj (— Runcu tető) 1070 m, a Vrf. Negru (— Fekete tető) 1104 m, a Grohasu mare (— Nagygrohás) 1118 m magas erupciós kúpjai, a déli lapos hegyhátak közül a Dealu Draskuluj (— Drasku hegye), a D. Ordasiuluj (— Ordashegy), a D. Fidice, a D. Podeiul: és a Plesa nevű gerincek. Földtani viszonyok. A medencét a régibb képződmények törésvonalai mentén történt sülyedések hozták létre, ezt a körülményt különösen jól mutatja a D-i és DNy-i oldalon határul szolgáló mezozóos erupciós komplexum megle- hetősen merev törésvonala. A medence határául szolgáló képződményekkel részletesen nem foglalkoztam, ezeknek általános leírását doktori disszer- tációm adja, itt csupán annyit említek föl, hogy legnagyobb részben a krétakorú kárpáti homokkő a medence határa, kisebb területen a mezo- zóos erupciós kőzetekből álló komplexum s csupán ÉNy-on határolja a rész- ben kárpáti homokkövön felépült fiatalabb, tercier erupciós kőzetek, az andezitek hatalmas vonulata. Mert eltekintve a medence alapját s helyen- ként határát alkotó mezozóos erupciós közetektől, területünk a harmadkori vulkáni tevékenységre igen szép példa. A keleti részen, a zalatnai öböl- szárnyban végzett kutatások petrografiai eredményei hasonlóképen benne foglaltatnak már többször idézett dolgozatomban, a most bejárt terület tercier erupciós kőzeteinek petrografiai viszonyairól egy későbbi értekezé- semben szándékozom beszámolni. E kitörések főleg a Zsidóhegy—Breáza vonala mentén történtek, amely vonal legjobban érzékíti a PÁnry! által is felvett II. erupciós vonulatot. Eltekintve a kis szerepet játszó riolit- kitörésektől, főleg amfibolandezitek vannak itt is, némelyikben piroxént (augit, hipersztén) is találunk, kvarc csak szórványosan van bennük, 1 PÁrrY M.: Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és érctelérei. (A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XVIII. 4. f. 24. o.) 1" 4 FERENCZI ISTVÁN csupán a terület ÉNy-i részén, a Vrf. Negru, Vrt. Runculuj táján kezd a kvarctartalom nőni. Ezen jelenség azt bizonyítja, hogy a felvett terület legszélén levő erupciókban már nemcsak a zalatna-sztanizsai vonulat kőzetei szerepelnek, hanem az előbbire merőleges nagyág-csetrási vonulat- nak rendesen dacitos kőzetei is, pl. a Vrf. Negru kőzetében biotitot 15 talál- tam, ezt az ásványt a többi andezitben sehol sem sikerült kimutatnom. Ami a medencét tárgyaló irodalmat illeti, annak részletes felsoro- lását idézett dolgozatom 6—7. lapján találjuk meg. Dolgozatom megjele- nése óta e területre vonatkozó adatokat tartalmazó munka csak egy jelent meg s ez Lóczy dr. 1912. évi igazgatói jelentése. Adatait a megfelelő helyen fogom majd említeni. A harmadkori medence sziíintezése. A medencét kitöltő rétegsorozat alkotásában meglehetősen válto- zatos képződmények szerepelnek, mindazonáltal már petrografiai külsőjük alapján is a legtöbb esetben pontosan fel lehet ismerni, hogy a képződ- ménysorozat melyik tagjához tartoznak. Pánry!t az Erdélyi Érchegység ezen mediterrán képződményeit 3 szinttájba osztja be, amely beosztás természetesen az én területemen is érvényes, részletes vizsgálataim alapján azonban a PárrY felső szinttáját, bár — amint látni fogjuk — anyagra nézve meglehetősen megegyeznek egymással, a köztük levő diszkordancia alapján, két kisebb szintre különítem el. Beosztásom ezek szerint a következő lesz : 1. Vörös homokköves-konglomerátos szinttáj, benne a riolit tufá- jával. (Alsó szinttáj.) 2. Gipszes szinttáj. (Kö zépső szinttáj.) 3. Andezit-dacittufás szinttáj. (Felső szinttáj.) a) Homokkő, márga, agglomeratos tufák szintje. b) Főleg üveg s ásványtufák szintje. TI. Aligó szad mititáge Ezen szinttáj képződményeivel, amelyek főleg a medence Zalatna körüli szárnyában vannak kifejlődve, már részletesen foglalkoztam ugyan előbbi dolgozatomban,? mégis jónak látom röviden itt is összefoglalni, hogy az új észleletekkel összeegyeztetve, teljes képét adjam e rétegcsoportnak. A most megismert területnek csupán Ny-i részén van meg ez a szinttáj, mintegy félszigetszerűleg É és K felől nyúlik be s közrefogja a felső szint- 1 Id. munka 18. o. 2 Id. munka 16—26. o. A ZALATNA-NAGYALMÁSI HARMADKORI MEDENCE. 5 táj alsó tagjának képződményeit. A tekerői V. Almasiuluj mentén az előb- biektől elkülönülten ismét feltünik kis területen, helyzetéből azonban nyil- vánvaló, hogy összefüggött a tőle É-ra levő hasonló nyulvánnyal, csupán jelenleg takarják el az összekötő részt a fiatalabb képződmények. Anyagára nézve igen változatos, főleg homokkövek, konglo- merátok alkotják. Galac községtől Ny felé haladva igen érdekes szel- vényben kapjuk e képződményeket, amennyiben ezen nyugodt településű rétegkomplexum legidősebb tagja a zalatnai szárny K-i végén van, innen Ny-ra haladva mindig fiatalabb és fiatalabb képződményekre jutunk. Legalsó tagja durva, főleg andezit görgetegdarabokból álló konglo- merát, amelyben szereplő andezitek és riolitok teljesen elütnek attól a tipustól, amelyet az én területem hasonló közetein megismertem s legnagyobb valószinűség szerint az aranyosbánya-, verespatakvidékiekkel hozhatók összefüggésbe. Már Ompolykövesd (— Petrozsán) község előtt felváltja ezt a rétegsort az egész szinttájra jellemző bélyeget nyomó vörös, csil- lámdús homokkő s kárpáti homokkődarabokból alkotott durva konglo- merát, amelynek messziről is jól látható rőtvörös padjait helyenként többé- kevésbé vastag riolitt ufarétegek élénkítik. E rétegesoport a terület ÉNy-i szögletében jóval messzibbre terjed föl, mint azt Pánry térképén látjuk, amennyiben majdnem egész Kénesd (— Trimpoel) közepéig fel- húzódik, sőt kis területen a V. Trimpoelilor balpartjára 15 átnyulik. A V. Sivoltuluj mentén fokozatos átmenettel, a Breázától K-re levő völgyekben kissé diszkordáns településsel e rétegesoportra egy, rendesen apró szemű, mindig világos, szürkeszinű, főleg kvarcitszemekből álló s csak elvétve konglomerátos kifejlődésű homokkő 150—200 m vastag sorozata követ- kezik, amely fölfele megint az előbbi rőtvörös, homokköves konglomerátba megy át. Ahol ez a határ épen hegynyergen vezet át, mint pl. a Breáza- csúcstól DK-re, mindkét homokkő, illetőleg konglomerát laza homokká, kaviccsá hull szét, az egyik főleg homokkő, a másik tisztán kvarcitkavi- csokat ad. Andezittelérek közelében a szürke homokkő igen sűrűvé válik, helyenként hasonló a kárpáti homokkőóhöz as, el 18 kvarcosodik, s ez az oka annak, hogy pl. a Facebánya területén meglevő hasonló homokkövet az eddigi leírók mind kárpáti homokkőnek vették, PÁrry! e kis területről adott részletes térképén szintén kárpáti homokkövet jelez, holott alatta a riolittufa s a vörös homokköves konglomerát szintén megvan. Azért állítom, hogy a riolittufa 18 megvan alatta, mert bár e világosszinű homokkőó rétegei közt nincsen sehol riolittufa, annál jellemzőbb az a vörös, homok- köves konglomerát rétegeire, ahol a riolittufa megvan, ott a vörös, homok- köves konglomerát rétegsorát 15 megtaláljuk ; se idősebb, se fiatalabb ré- tegek közt sehol nem jön elő a riolittufa. :. Id. munka 117. 0. 6 FERENCZI ISTVÁN Településüket tekintve igen egyhangúak e rétegek. A medencerész K-i szárnyán levő DNy — 159—16" között ingadozó — dőlésirány állandó, csupán a legkeletibb részen levő 369—40" dőlésszög kisebbedik fokozato- san. Eközben még a Breázától K-re Ny-ivá (189) válik a dőlésirány s a szög is enyhül 12"-ig. A szürke homokkő már mindenütt Ny—18"—107— 12" dőlésű, azonban a felette következő rőtvörös homokköves konglomerát- rétegek dőlése ismét DNy— 16"—24", de csak a Breáza-csúcstól D-re eső területen, mert a terület DNy-i részén, Facebányától D-re és a V. Turnuluj mentén tisztán D—12b—26" a dőlés. Ez utóbbi dőlés alapján, mivel az itt beszögellő kis alsó szinttájfoltnak is csak egy részét ismertem, ezt a részt a felső szinttájnál magasabb, fiatalabb képződménynek jeleztem, azonban az egész terület bejárása meggyőzött arról, hogy e területen ezen rétegsornak csak eltérő dőlésű csoportjával van dolgunk s nem pedig fia- talabb képződménnyel, amennyiben Kénesd felől folytonos egymásután- ban találjuk e rétegsor tagjait. Szóval már magában ezen minden tekin- tetben összefüggő rétegsorban is kétszer fordul elő diszkordáns település, amely azonban csak a K-i szélén észlelhető, a Breázától Ny-ra a DNy-i irányú dőlésből fokozatos az átmenet a Ny irányába, itt tehát diszkordáncia nincs. — A tekerői V. Almasiuluj mentén levő, különálló rész dőlése szintén D—111/.h— 169, ami azt bizonyítja, hogy a tőle É-ra levő, hasonló dőlésű rétegcsoport folytatása ez is, csupán jelenleg van az összeköttetés közöttük megszakítva. Amint látjuk, tehát e rétegek települése nem párhuzamos a medence széleivel, csupán a ÉNy-i szögletben hajlik egy kissé a dőlés a medence- határ szerint, ott, ahol a DNy irányú dőlés D-i irányúvá válik. Nagyalmás táján meglehetősen össze van szakadozva e rétegsor, többé-kevésbé éles törésvonalak mentén egyes részei a mélybe sülyedtek alá. A többi részen pedig minden zavar, törés nélkül következnek e rétegsor tagjai egymásra, csupán az egyes andezit, riolitkitörések közelében ismerünk fel mindig igen kis mérvű mechanikai hatást rajtuk. Általában minden laza össze- állásuk ellenére is igen erősen ellene állottak a dinamikus hatásoknak e rétegek, aminek következménye természetesen a nyugodt, zavartalan település s épen ezért kétségesnek tartom Páryrvnak! a felsőkénesdi völgy- ről adott szelvényét, amelyen ő az alsó szinttáj rétegsorozatában több vetődést tételez fel. Épen e völgy az, ahol jól látható a vörös, homokköves konglomerát és a szürke homokkő határán a fokozatos átmenet, amennyi- ben hasonló, de nem ugyanazon rétegek ismétlődnek itt, miért is semmi adat nem szól a vetődések jelenléte mellett. , Az előbbi adatok alapján e szinttáj vastagságát 4—5 ezer méterre 1 Id. munka 119. o. id , A ZALATNA-NAGYALMASI HARMADKORI MEDENCE, "ez-T:T — Sesseseur : dere ! 00TTIgE:T : oy9gt9Ur esnzssoy V "JAZ9N sans ezeaig e s9 aldj9 mm ISRUUJR Ze ÁUDATOZS TRISOJO9A "eige "T gjizopue jizopue SOJIPAY Togyury EHEHH 9Aouoy oJINnZzg Íegguizs OSI? IMOYpeIem N—————mxhmmmmmmáme áá eng JEIATOTSUOJ TORT SOJDA "ANd u ceITI ezvaig ui 092 I?2opeig VAJRA 808 mu se9 u egp JoJrt1eung1e 9I?UI ROTRA noxeg AS10A Ároduo ici 8 FERENCZI ISTVÁN teszem Párryval szemben, aki! a nagyági medencében, ahol pedig leg- vastagabbnak ismerte meg e rétegcsoportot, csak 800 m vastagságot írt le. Pozitiv adatok alapján e rétegcsoport korát teljes biztonsággal meg- határozni még mindig nem sikerült. Dúrva, konglomerátos, homokos üledékkel van "dolgunk amelyben, ha találunk ís kövületet, azt osak kellő kritika után fogadhatjuk el korhatározónak. E rétegcsoportban azon- ban még kövület sincs, mindössze az újabb időben sikerült egy-két kő- magot találni benne, amelynek némi fényt vetnek a kőzetkomplexum korára. A tulajdonképeni rőtvörös, homokköves konglomerátban mind- össze a belemosott tithonmészkődarabokban van némi kövületnyom, a szürke homokkőrétegcsoport az, ami az eddig kikerült gyér kövület- maradványokat szolgáltatta. FR. R. v. Sracn? a facebányai bányákról írt munkájában említi, hogy a Sigismund1-tárna kőzetében Cardiumokat talált s hogy FicHTEL a Prápestina-telér közeléből Heliz sp.-t ír le. Nyári felvételem alkalmával PLANDER Géza főmérnök úr figyelmessé tett a szürke homokkő durvább, konglomerátos kifejlődésű hatalmas darab- jára, amelyen egy szép nagy kőmag volt látható. Bár nem eredeti helyén volt a darab, mégis pontosan megállapítható volt az, hogy a szürke homokkő- rétegcsoportban nyitott MaAGoss Lázánk-féle kőbánya kidobott darabjai közül való. A kőmag meghatározását dr. GAÁL ISTVÁN magántanár úr volt szíves elvégezni, aki azt Lima grandis nov. sp. GAÁL néven írta le.? Bár meghatározása alapján az új faj a kréta Lima-kkal egyezik meg alak és nagyság tekintetében, határozott korjelzőnek ő sem tartja ezt az adatot, nemcsak annak egyedül álló volta miatt, hanem azért 15, mert új species- sel van dolgunk. A kövületelőfordulás ritkaságára nézve érdekesnek tartom megemlíteni, hogy a zalatnai ipari szakiskolában, ahol pedig jókora mennyi- séget dolgoznak fel e homokkőből, a 20 iskolai év alatt még egyszer se találtak e homokkőben kövületeket. Ezen kevés számú, némileg ellentmondó adatok ellenére is megálla- pítható azonban az, hogy e rétegcsoport határozottan harmadkori eredésű. Határozottá teszi ezt a megállapítást az a körülmény, hogy e rétegcso- portban, nem nagyon mélyen az előbbi, kövületeket gyéren tartalmazó szürke homokkő alatt a felsőkénesdi patak (V. Sivoltuluj) 523-6 jelzésű pontja körül andezittufás réteget találunk, amely teljesen meg- egyezik a felső szinttáj andezittufáival, amiből a két rétegsor közti össze- 1 Id. munka 20. o. 2 F.R. v. Sracn: Die Edellmetallbergbaue Facebánya und Allerheiligen in der Um- gebung von Zalatna. Wien, 1885. 7. o. 5 GAÁL J. dr.: Új Lim a-faj a zalatnavidéki chelyi üledékbőb. (Földtani Közlöny XLIV. k. 1914. 50. o.) A ZALATNA-NAGYALMÁSI HARMADKORI MEDENCE. 9 függést nagy valószinűséggel megállapíthatjuk. A felső szinttájról pedig e területen gyüjtött kövületek alapján is megállapítható annak felső mediterrán volta, miért 15 e réteg csoport képződését az előbbi adat s a továbbiakban kifejtendő okok miatt a felső szinttáj képződési korához közel, legnagyobb valószinűséggel az alsó miocénbe, esetleg még a felső oligocénbe kell helyezni. E tekintetben érdekes lenne még összehasonlítani e képződményeket az Erdélyi Érchegység K-i szélén, Sárd, Gyulafehérvár, Alvinez, Szászsebes környékén felbukkanó hasonló kifejlődésű veres konglomerátos üledékcsoporttal, amelyről a szászsebesi Vereshegyből kikerült nummulites és alveohnás görgetegek alapján Lóczy dr. megállapította, hogy mindenesetre paleogén-utáni s így nagyon kétségessé válik Nopcsa báró? ama felfogása, hogy az általa meghatározott Saurida csontmaradványok, amelyek alapján az Érchegység helyi üledékeit is krétakorúnak jelentette ki a két rétegcsoport kőzettani hasonlóságát felis- merve, eredeti helyükön vannak. Azon felfogásomat, hogy e rétegcsoport tercier korú, még a medence területén szereplő kiömlési kőzetek kitörési ideje 15 megerősíti. Az andezi- tekről, dacitokról az egész Érchegység területén biztosan meg van állapítva felső mediterrán voltuk, sőt a legújabb vizsgálatok alapján tudjuk, hogy tuftáik még a szármátemelet rétegei között is föllelhetők az Erdélyi me- dencében épen úgy, mint a kitörési helyhez közel levő fiatalabb miocén rétegekben. Ezzel szemben azonban az alsó szinttáj üledékében a riolit tufája s helyenként darabjai mellett andezitkavicsok s andezittufarétegek is vannak, miért 15 a riolitok főtömegének felületre jutása se sokkal előz- hette meg az andezitek legnagyobb kitöréseit, legalább i5 nem valószinű, hogy oly nagy (t. 1. a krétától a felső mediterránig tartó) időköz válasz- totta volna el az andezitek azon két kitörési ciklusát, amelyek elseje az alsó szinttáj andezitkavicsait s tufáját, másodika pedig a felső szinttáj hatalmas tufarétegeit szolgáltatta. Legvalószinűbbnek tehát úgy gondo- lom e kérdés eldöntését, ha ezek alapján azt állítom, hogy az andezitek hosszú kitörési ciklusa már a riolitok kitörése előtt megkezdődött, még pedig az alsó miocénben, esetleg már a felső oligocénben, kitörésüknek főideje azonban az igen rövid ideig tartó riolitvulkánok működése után, a felső mediterránkorszak, sőt kitöréseik még a szármátemelet idejébe is átnyulhatnak. Ezt bizonyítják azon észleletem? mellett, hogy a riolit- tufákban igen gyakori az andezites kőzetalapanyag mellett az andezit lapill 1! Lóczy L. dr. : Igazgatósági jelentés. (A m. kir. Földtani Intézet évi jelentése 1912. 26. o.) ? Ifj. Nopcsa F. br.: A Gyulafehérvár, Déva, Ruszkabánya és a romániai határ közé eső vidék geológiája. (M. kir. Földtani Intézet Évkönyve XIV. 166. o.) 3 Id. munka 34. o. 10 FERENCZI ISTVÁN is. Kocn! megfigyelései is, amelyek szerint az Erdélyi Medence üledékei- ben a középső oligocén (mérai) rétegektől kezdve bőven van riolitkavics, amelyek azonban az ifjabb alsó mediterrámnrétegek- ből (zsombori, puszta-szt.-mihályi, magyar-nagyzsombori) lassanként ki- fogyni kezdenek, mig az andezit, dacitvulkánok épen a fiatalabb mediter- ránrétegek közé szórták tufáikat, ezen anyagoknak legnagyobb részét pedig valószinűleg az Érchegység vulkánjai hozták a felületre, mert a kö- zeli Vlegyásza stb. kitöréseiről SzápEczkv GyYuLA? dr. azt állapította meg, hogy e kitörések már a felső !: tában megkezdődtek. Végeredményben tehát bebizonyítottnak tartom előbbiek alapján a vörös, homokköves konglomerátos alsó szinttáj tercier, felső oligocén — alsó mediterrán korát is Nopcsa báró már jelzett ellenkező bizonyíté- kaival szemben. Gipszes szinttáj. A fenti rétegsorról már PÁLrv? 15 megemlíti, hogy a vékony réteg- ben települt, erősen iszapos szinttáj, amelyben több helyen gipszlencsék fordulnak elő, bár kövületek nincsenek benne, helyzete alapján az alsó és felső szinttáj határrétegének tekintendő. Az én területemen mindössze 200—300 m hosszan van meg, vastagsága se több 4—5 méternél, ha a gipsz nem volna meg benne, a környező homokkőnek — itt főleg ez az uralkodó a felső szinttáj képződményei közt, márga csak igen alárendelten van közte, — petrografiai hasonlósága alapján a felső szinttáj alsó tag- jában előforduló homokkőhöz lehetne sorozni. A nagyalmás-elódi patak Nádasdián aluli nagy kanyarulatától É-ra levő kis, öbölszerű területen találjuk meg e képződményt, ahol 15 a homokkőnek padjai nekidőlnek az északra eső mezozóos erupciós tömegnek. A gipsz legfölebb 1 em vastag rétegeket alkot, rendesen a homokkövet járja át, mintegy összekötő anyag- ként szerepel, amit a mikroszkópos kép is bizonyít, a kvarczszemeket gipsz ragasztja össze, kalcitnak nyoma sincs. Kövületet nem találtam benne, mindössze nehány szenes növénytöredéket, amelyek azonban hatá- rozásra teljesen alkalmatlanok. III. Felső (andezit-dacittufiás) szinttáj. A medence déli szárnyát az északi szárny anyagától teljesen eltérő kifejlődésű rétegcsoport borítja. Uledékei túlnyomóan homokos, agyagos 1 Kocn A. dr.: Az erdélyrészi medence harmadkori képződményei. II. Neogén, (Kiadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1900. 204. o.) Közlöny 1904. XXXIV. k. 63. o.) 3 Id. munka 18. o. A ZALATNA-NAGYALMÁSI HARMADKORI MEDENCE. 11 üledékek, a durvább, konglomerátos-breccsiás üledékek szerepe itt igen csekély. Mindig világos szinű homokkövek, márgák mellett az Erdélyi Érchegységben oly nagy szerepet játszó andezites kőzetek tufái vesznek részt e rétegcsoport alkotásában. Helyenként pl. Cseb környékén legalsó rétege konglomerátos, benne a környező vidék mezozóos erupciós kőze- teinek kavicsait találjuk főleg, ritkán azonban egy-egy lapilliszerű andezit darab is előfordul benne. Nagyalmás község közepéről a D. Ordasiuluj É-i oldalán Tekerő felé vezető út mentén ismét ilyen breccsiás-konglomerá- tos rétegeket látunk, ezek azonban tisztán andezitdarabokból állanak, andezitvulkánnak lapillh-szerű termékei ezek, amelyek itt nagy mérték- ben halmozódtak fel. A homokkövek mindig apró szeműek, 1—2 cm vastag réteg- ben fordulnak elő, a rétegvastagság igen ritkán emelkedik 5—10 cm-ig. Színük általában világosszürke, a terület legkeletibb részén, Cseb község- től É-ra találtam csak halvány rózsaszines-lilás homokköveket. A kör- nyező kárpáti homokkövektől jól ellehet különíteni őket mindig vékonyabb táblákban való megjele- nésük révén, továbbá azon körülmény által Bogy kötőanyaguk mindig mész s rendesen lazábbak a kárpáti homokkőnél. A mészkötőanyag olykor erek képében kiválva is jelentkezik, amelyek néha az egyes homokkőlapokat elválasztó felületen is megjelen- nek, a legtöbb esetben azonban a rétegzésre merőlegesen avagy legalább is ferdén futnak le. A meszes kötőanyag főleg kvarcszemeket ragaszt össze, több-kevesebb muszkovitlemezkével együtt körül- belől 2/.-a a homokkövek anyagának az ásványos anyag, s csak !/, rész az összekötő mészanyag. Egyesekben pedig több-kevesebb andezittufás anyag is jelentkezik, zöld amfibol, piroxén, földpát s an- dezites alapanyag töredékek. Az agyagos kőzetek sorában főleg márgákat találunk, az agyagpala ezen a területen igen alárendelt szerepű, csupán a Breáza- csúcs DNy-i lejtőjén van meg nagyobb mennyiségben. Mindig szürke szinűek, — az agyagpalák rendesen sötétebbek — vékonyan táblásak, némelykor cserepekre hullanak szét, máskor pedig gömbhéjszerűen válnak el. Mikroszkop alatt apró agyagpelyhek halmazát látjuk, érdekes negativ tulajdonságuk, hogy tufás anyag csak elvétve van bennük, ellenben a legtöbb esetben — még pedig főleg a márgákban — igen bőven fordulnak elő foramimfera héjjacskák. A nagyalmási Podeiul D-i oldalán szenet is tartalmaznak e márgarétegek, sőt helyenként a márgát aszfalt-féle anyag járja át, amely annak, főleg repedéseiben van meggyülve s amely- nek fekete színe jól elüt a márga piszkos szürke színétől, miáltal breccsiás kinézésű lesz a márga. Harmadik fajta kőzet e rétegsorozatban a környező vulkánok ki- 12 FERENCZI ISTVÁN szórt tufája. Többé-kevésbé finom szeműek, akkor, amikor egészen apró, csak mikroszkóppal látható üvegdarabokból állanak, egészen fehérek, a durvábbak szürkések, helyenként a közbezárt agyagpaladarabok miatt egészen sötétek is. A legtöbb esetben jól rétegzettek, olykor 4—5 em vas- tag rétegekben 15 előfordulnak. Sokszor opálos anyag járja át őket, amikor 15 igen keménnyé, szivóssá lesz a máskülönben laza kőzet. — Szer- kezetüket tekintve a legnagyobb mennyiségben agglomerátos tufták, helyenként azonban tiszta üveg s ásványtudfa is előfordul. Az agglomerátos tufákban néha homokos, máskor agyagos-márgás részek vannak az erupciós kőzetanyag mellett. A legtöbb esetben kevés vulkáni kvarcot is tartalmaznak az általában savanyúbb fajta plagioklász (andezin, labrador), a színes ásványok túlnyomó részét képező zöld amfibol és az alárendelten szereplő közönséges augit töre- dékeken kívül, tehát andezittufá knak, még pedig, bár részletesen nem vizsgáltam őket, ismertetett ásványos összetételük alapján a kevés kvarcot tartalmazó amfibolandeziíitvulkánok (Breáza, Magura lupuluj, Vrf. Negru, Vrf. Runculuj) tufámmak kell tartanom őket, amely vulkánok az Erdélyi Érehegység ezen részében épen a legnagyobb mennyi- ségben szerepelnek. Alárendelten piroxénandezit, sőt dacit- tufát as találtam közöttük, főszerep azonban az előbbieké. A legtöbb eset- ben igen üdék, csupán a Nagyalmástól É-ra eső területen, a Breáza és Vrf. Runculuj közti előfordulásokban bomlottak, rendesen a posztvulkánikus hatásokra átváltoztak, kissé zöldes szinűek. Mint már említettem, a tufák- kal kapcsolatban lapil11-rétegek ií5 vannak, sőt ezek között két, körül- belöl 15—20 em vastag réteget találtam, amelyet főleg magnetit- szemek alkotnak, igen kevés amfiboltű van még benne s amelyet sötét, fekete színe, nagy tömöttsége miatt igen jól el lehet mindig különíteni a környező rétegektől. Mindezek az anyagok két, egymástól jól elkülöníthető szintben tele- pülnek a már ismertetett képződményekre. Bár az alkotóanyag a legna- gyobb részben közös és a két kisebb szint között csupán településbeli kü- lönbség van, mégis általában azt mondhatni, hogy a felső szinttáj alsó tagját a homokkövek, alárendelten kevés agyag és márga mellett az agglomerátos andezittufák jellemzik, felső tagjában pedig a márgák mellett legnagyobb szerepe az ásvány- és üvegtufáknak jut. Jellemzőnek találtam a felső tag üvegtufáira azt, hogy ahol megjelennek, felettük több- kevesebb, 8—10 em. átmérőjű, legömbölyödött amfibolandezit, dacit- darab van a felületen elszórva. E kőzetdarabok a felső tag tufái között elő- forduló egy körülbelül 5 m vastag laza rétegből származnak, amelyben bőven fordulnak elő e kavicsok. Az alsó tag hasonló természetű rétegeitől az különbözteti meg, hogy e kőzetdarabok mindig nagyobbak, apró, 5 em átmérőjűnél kisebb darab nincs benne s előfordul 15 méteres darab 15. 13 DENCE. pi 4. ALMÁSI HARMADKORI MI AGY ZALATNA-N A jen : dee ! PFPGIZ: T : 9H9IAU Sesezssog V "ugguom [9ASoy [njnyseid nieAmg B ÁuJATozs IEISOT09) "RIgR 7 ,. gotodna9 Íeggutzs OSTeT emf SOOZOZATA elő4g Osje OZJZSAUIL ha sí AK -ÉBák él JAT Ve BA e gi A ) kzt át akták 1 vitát b bt bt b 4 d 4 bb éb . Tazé sg az A 3 b jő 18 áz a $.7rt LA ge e hé 4 4 k 4. 5, x 4 ete u Pe ouesí119 u TPFO I 799 UI 869 ur TL9 UI mm TAZ9[AT mimgsexdg nie9T 99 u 769 Ínmgaoy PAJPId segged t(9AT, ur 0TL "adÁxad 14 FERENCZI ISTVÁN A felső tagból agglomerátos tufát igen keveset ismerek, üveg- és ásvány- tufa azonban helyenként az alsó tagban 15 megjelenik. Legnagyobb területet az alsó tag foglal el, míg a felső tag csupán a nagyalmási D. Ordasiuluj és Podeiul-tetőkön található meg s csak kis területen van meg Nádasdiától DK-re is. Az alsó tagban külön területen, Csebtől K-re és D-re kapjuk a homokköveket, a glódi oldalon már több- kevesebb a márgás réteg s néha már tufás részek 15 vannak bennük, Nagy- almás alsó végén megszakítja e rétegcsoportot az alsó szinttáj vörös kon- glomerátja, ettől Ny-ra pedig az agglomerátos andezittufák s velök együtt a márgák-agyagok dominálnak, homokkő itt alig-alig fordul elő. A felső szinttáj alsó tagjának képződményei mindig diszkordánsan települnek a bázisul szolgáló idősebb képződményekre. Egységes dőlés- irány — mint azt az alsó szinttáj képződményeinél láttuk — természe- tesen nincs, mindig az alsó szinttáj fennmaradt rögeire támaszkodnak, dőlésszögük igen meredek, 287—34" a legáltalánosabb dőlésszög, de az 509— 60"7-nyi se mondható épen ritkaságnak. Különösen áll ez a meden- cének Nagyalmás körüli részére, ahol az alsó szinttáj 1gen össze van törve, egyes, sokszor csak 200 300 m széles részei vannak a mélybe levetődve s az így keletkezett meredek falú mélyedéseket töltik itt ki a felső szint- táj alsó tagjának üledékei. Kis területre vonatkoztatva az alsó tag egyes rétegei között megegyező mindazonáltal a dőlés, legföllebb a part hajlása szerint változik a csapásirány s megy át egyik dőlés a másikba. Az előb- biekkel szemben a Nádasdia, Glód, Cseb körüli részen sokkal egyszerűb- bek a viszonyok. Alapul itt a mezozóos kőzetek szolgálnak s a legtöbb eset- ben mindig a határtól a kis medencerész közepe felé lejtő enyhe dőlést találunk. A déli oldalon ez kivétel nélkül mindenütt így van, az északi olda- lon, Glód és Cseb táján a homokkőrétegek nekidőlnek a mezozóos hegytömeg- nek, mivel az északi részen kis antiklinálisba vannak gyűrve e rétegek. Már Glód alsó végén ki lehet ezt a gyűrődést mutatni, az 561---től É-ra levő árkokban É—11/,1— 489, a Tyejre vezető út mentén körülbelől 13 km-re az előbbi helytől DNy—14"— 48" a dőlés. Sokkal jobban látni ezt a viszonyt a Csebtől K-re levő D. Draskuluj 569-o-, 641-- körüli feltárásaiban, ahol a hegyélen átvezető felső út épen az antiklinális tengelyén megy keresz- tül. A kereszttől ÉNy-ra levő feltárásokban 1"—58"9, 222/ h. 689, 2/h. 589 dőléseket mértem, attól D-re pedig 122/4389, 18"—369" s körülbelől 200 m-rel délebbre 132/0—28" a dőlés. Az adatokból jól láthatóan az antikli- nális északi szárnya igen meredeken dől neki a mezozóos erupciós tömeg- nek, míg a déli szárny enyhébben lejt a medence közepe felé. zt a viszonyt a 2. ábrabeli szelvény teszi elképzelhetővé. Kezdetben normálisnak gon- doltam e helyen a települést, mert abból a körülményből kifolyólag, hogy a leírt két helyen igen közel az antiklinális tengelyéhez olykor háznagyságú porfirit stb. sziklák, tithonmészkőtuskók vannak a felületen, ítt a vékony - e 1 MEDENCE. ÁSI HARMADKORI A ZALATNA-NAGYALMÁSI yo19dn19 SOOZOZIWN "ez: 1 Sesseseu : deje ! 0647G: T : 94939 SLSEZSSOY V "mazsogay uonmni9pog e ÁUJATO9ZS IRISO[O9o "eage g elemg s9 aorg (FÁZNI IOYPRUIRH (eggurzs 989 OSTR 3 5803 OST[9] SZÁNT 98IV (egguyzs 9STPA (vggutzs 9SI9g A 772 10228 Ez] u 769 miepog ur geg u TI9 ÍnymiseuTy BPOIRA (mmfeszg HA "ANd 16 FERENCZI ISTVÁN tercier réteg alatt egy mezozóos kőzetekből alkotott kis hegyhátat tételez- tem fel, amelynek különbözően meredek két oldalára települtek le e ter- cier rétegek. Később azonban a Csebtől K-re levő V. Draskuluj feltárásai közül az 595 -ó körül levők egyikében a tercier rétegek kis területre ter- jedő, de igen erősen gyűrt, átbuktatott redőjét ismertem meg. Bár e fel- tárásnak közelében 15 megvannak a felületen a mezozóos erupciók kis foltjai, itt az erősen megzavart települést mindenesetre tektonikus eredésűnek kell felfogni, amelynek létrejöttében a ható erőt az összegyűrt alsóbb ter- cier rétegek leülepedése után erősebben működni kezdő andezit- és dacit- kitörések következtében előállott feszültség szolgáltatta, a kisebb-nagyobb mezozóos köőzetfoltok pedig csak természetes gátként szerepeltek. A csú- szás lehetőségét az zárja ki, hogy a rétegek minden törés nélkül szépen folytatódnak az antiklinális tulsó oldalán, amit pedig csúszás, rokkanás esetében igen nehéz lenne elképzelni. A felső szinttáj felső tagját az alsóval szemben — amint már jeleztem — nem 15 annyira az anyagbeli, mint inkább a településükben levő eltérés jellemzi. Ahol ezt a tagot megtaláltam, dőlését — igen kis ingadozásoktól eltekintve — mindig megegyezőnek, DNy—141/,h— 132/.h között ingado- zónak találtam, a dőlésszög pedig 187—26" körül változott, a magasabb szögértéket mindig az alaphoz közel mértem. A három szint egymáshoz való viszonyát a 3. ábrabeli szelvény adja. Ami végül a felső szinttáj korát illeti, azt pontosan, minden kétséget kizárólag meg lehet határozni a kikerült növényi s főleg állati maradványok révén. Ugy a felső, mint az alsó tag tufarétegeiben sok a levéllenyomat, megtartásuk rendesen igen jó, sajnos azonban csak igen kevés fajhoz tar- toznak. TuLroGpI egyetemi gyakornok úr szíves meghatározása szerint mind a már leírt Cinnamomum cfr. Scheuchzeri HEER., Laurus primigema UNG. s egy Alnus faj leveleivel van dolgunk. Legszebbeket a D. Fidice (nagy- almási alsó templomtól DNy-ra) 650 m. magas pontjától D-re levő tufa- bányákban találtam. Az állati eredésű maradványok között elsősorban a márgákban mindig jelenlevő foraminifera faunát említem meg. Már a homok- kövekben is előfordulnak szórványosan, a köztük levő márgákban mindig több, legtöbb a Ny-i rész, Nagyalmás felső végének márgáiban van. GAÁL? tanár úr szíves meghatározása szerint Orbitulina, Trumcatulina, Boliwina, Textularia, Globigerina, (G. bulloides DTORB.) héjjacskák lelhetők fel bennök. 1 Id. munka 583. 6. A ZALATNA-NAGYALMÁSI HARMADKORI MEDENCE. 117 A foraminiferákban gazdag márgákban, különösen a nagyalmási felső templomtól DNy-ra, a Plesa-gerincen igen sok a Picnodonta cochlear Pont. asszimetrikus héja. Ebből a rétegcsoportból származik a már leírt! Pecten cfr. Malvinae DuB. lenyomat is, amely közelebbről is meghatározza a fenti üledék miocén- korú voltát, sőt ez utóbbi és a megegyező petrografiai kifejlődés alapján, amelyet a PárnrYv? által leírt gazdag faunát tartalmazó cereceli felső mediterrán folttal mutat e rétegcsoport, bebizonyítottnak tartom e rétegeknek felső mediterrán voltát. Ezt a felfogásomat megerősíti az Erdélyi Medence közép és felső miocén rétegeiben (Balázsfalva, Kis- ompoly, Kolozsvár) jelenlevő andezittufák petrografiai kémiai hasonlósága, amelyekről SzápEczkYy dr.? kimutatta, hogy épen e területről az Erdélyi Érchegységről származnak a legnagyobb valószinűség szerint. A bejárt terület andezites, riolitos kőzeteinek petrografiai tulajdon- ságairól külön fogok beszámolni. A földtani viszonyok kutatása közben nyert eredményeimet röviden az alábbiakban összegezhetem. A: zalatna- . nagyalmási kettős medence geológiai alkotásában résztvevő anyagok három szinttájba oszthatók be. Legnagyobb mennyiségben az alsó szinttáj vörös, homokköves, konglomerátos, riolittufát tartalmazó üledékei szerepelnek, a középső szinttáj csupán egy kis folt, a meglehetősen nagy területet el- foglaló s e területen két, egymástól eltérő településű szintre osztható, an- dezittufáktól jellemzett felső szinttájjal szemben. Korát tekintve e medence harmadkori, amelynek felső szinttája kövületekkel bebizonyítható felső mediterrán, alsó szinttájának korára nézve legnagyobb valószinűséggel lehet következtetni azt, hogy annak képződési ideje legfölebb az oligocén magasabb szintjeinek képződési idejével azonos, esetleg fiatalabb, de semmi esetre se régibb amazoknál. (Készült a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Ásvány- és Földtami Intézetében.) 1 Id. munka 23. o. Id. munka, 19. o. 3 SzápEczkvY Gy. dr.: Amfibolandezitásványtufák az Erdélyi Medence DNy-i felében. (Múzeumi Füzetek. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtárának Értesítője, 1912. TSRSSZÉ Tsz LÁZ 05) 19 Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 4 A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI, Írta MAJER ISTVÁN dr. — A II. táblával és a 4—5. ábrával. — A Börzsönyi-hegység alatt a Duna balpartján Vácz, Ipolyság, Szob, illetve Párkány-Nána helységek közt elterülő s a Csóványosban 939 m-ig felcesúcsosodó ama erdővel borított vadregényes hegyeket értjük, amelyeknek legmagasabb főtömegét vulkánikus kőzetek, szilárd andezitek, breccsiáik és tufáik alkotják, mig a hegység peremét a kitörésnél idősebb, vele egykorú és fiatalabb, főleg laza összetételű üledékes képződmények képezik. Még az 1912. év nyarán kezdtem meg vizsgálataimat KocH ANTAL dr. egyetemi tanár úr megbízásából, majd az 1918. év nyarán a Magyarhoni Földtani Társulat Szabó-jJutalmát elnyervén, e megbízásból folytattam kutatásaimat ama céllal, hogy a hegység peremén előforduló, főleg felső mediterrán üledékekből kövületeket gyűjtve, azokat tanulmányozzam és ezek alapján e rétegek korát, továbbá az andezitekhez való viszonyát s így ezeknek kitörésidejét is pontosan megállapítsam. Nagy-Oroszi, Drégely, Drégely-Palánk környékén kezdtem kutatásaimat, majd Hont környékét, a kHonti-szakadás rétegeit átkutatva, Ipolyság, Baráti- Bernecze környékét, azután a klasszikus, mondhatni világhírű kövületlelőhely Kemencze után felkerülve, Tésa és Visk környékét néztem át, de mindenütt az Ipoly balpartján maradva, majd Perőcsény, Nagy- Börzsöny, Letkés, Szob, Nagy- Maros, Kis-Maros, Szokolya községek környékének üledékes, főleg felső mediter- rán-képződményeit vizsgálva, igen szép anyagot gyűjtöttem és több helyen az irodalomban teljesen új vagy eddig szegényesen ismert lelethelyre is bukkantam. Tekintve a gazdag anyagot és a terület nagy terjedelmét, jelen munkám- ban csak a Börzsönyi-hegység északi, kevésbbé ismert részének üledékes kép- zödményei vizsgálatát adom a Magyarhoni Földtani Társulat Szabó-alapjából segélyezett pályamunka gyanánt, minthogy már ezek tanulmányozása 185 érde- kes eredményeket szolgáltatott, mig a többi részének, illetve az egész hegység- nek és kerületi környékének részletes feldolgozását úgy faunisztikai és sztra- tigrafiai, mint tektonikai szempontból egy monografikus munkában szándéko- zom közölm az eddigit kiegészített újabb vizsgálataim alapján. Többen foglalkoztak már e hegység egyik-másik részének tanulmányo- zásával, de azért az újabb vizsgálatok még mindig sok és érdekes adatot szolgál- tathatnak majd földtörténeti szempontból e területre vonatkozólag. Alábbi sorokban csak e hegység északi részének, tehát ama területnek 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1914 május 6-i szakülésén és ugyanezen hó végén magyarul különlenyomatban is megjelent. A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 19 ismertetem irodalmát, főleg üledékes képződményei, azok faunája és az andezi- tekhez való viszonya szempontjából, mely a Balassa-Gyarmat—lIpolyság 183. övbeli és a XX. oszlopbeli 1 : 75000-es térképlap DNy-i csücskére esik, míg a szomszédos vagy közelfekvő környék irodalmát csak ott, ahol szükség lesz rá. összehasonlítás szempontjából. Már BguDANT! foglalkozik e hegységgel híres munkájában, földtani szelvényt is ad róla Szalkán, Börzsönyön és Nagy-Oroszin át és az itt előforduló üledékes, homokos anyagokat lignites homok és homokkövekként egrés a lignités néven jelöli. Részletesebb tanulmányozás alá azonban csak az osztrák geológiai felvételek alkalmával kerül területünk, mikor is Ipolyság, Vadkert, Balassa-Gyarmat közt elterülő részt FoETTERLE? térképezi, azonban jelentésében területünket külön nem említi, csak Palánkról a diluvialis futóhomokot, míg térképén a szóban lévő üledékes képződményeket ktengeri homok és homokkő néven jelzi, Orr? 1s csak, ki Baráti-Bernecze, Tésa, Visk környékét térképezi, futólag említi, hogy a fentebbi helyeken homokos trachyttufákon lajtamészkő fordul elő, STAcHEt ellenben, ki az Ipoly-Szakállas és Nagy-Oroszitól délre eső részt térképezi, már részletesebben foglalkozik területünkkel. A Drégelyvár Deszkáspuszta közötti részt az anomiás homokrétegek főlelethelyei között sorolja fel és ezek képezik szerinte az andezitek fekvőjét, még részletesebben tárgyalja a Kemenczénél előforduló agyagos. homokos, tufáshomokköves és szilárd lajtamészkőrétegek viszonyát, szelvényét is közli ezeknek, de különösen mint a lajtamészkő fauna főlelethelyét említi Kemenczét a leggyakoribb kövületek felsorolásával, főleg, mint a elypeasterek igen gazdag lelethelyét. Különben már régebben MICHELIN? 18 említi, Kemenczét lelethelyei között elypeaster monografiájában, míg M. HöRNEsf kagylókat sorol fel innét, Rxuvss7 pedig az Ipolyság melletti lajtamészkőből korallokat, mely lelethely alatt is vaiószínűleg Kemencze értendő." 1 F. S. BEUDANT: Voyage mineralogigue et geologigue en Hongrie, pendant Vannée 1818. Tom. 1—III. T. IV. Atlas. Paris 1822. (Tom. I. 513—550, III. 240—264 és Tom. IV. Atlas" P:-II Hió7.) : F. FOETTERLE : Vorlage der geologischen Specielkarte der Umgebung von Balassa- Gyarmath ( Verhandlungen d. k. k. geologischen Reichsanstalt 16. Bd. Wien 1866. p. 12—13.). 3 A. Orr: Geologisehe Aufnahmen der Umgegend von Bath, Magyarád und Visk in Ungarn ( Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanst. 16. Bd. Wien 1866. p. 26—27.). 41 Dr. GUIDO STACHE : Die neogenen Tertiárablagerungen der Umgebung von Waitzen. ( Verhand. d. k. k. geol. Reichsanst. 16. Bd Wien 1866. p. 15—16.) Dr. GuIDpo STACHE: Die geologischen Verháltnisse der Umgebungen von Waitzen in Ungarn. ( Bericht über die Aufnahme im Sommer 1865.) Jahrbuch d. k. k. geol. Reichs- anst. 16. Bd. Wien 1866. p. 277—328. 5 M. HARDOUIN MICHELIN: Monographie des Ülypéastres fossiles. Paris. 1861. § Dr. MoRirz HÖRNES: Die fossilen Mollusken des tertiár Beckens von Wien. (Ab- handlungen d. k. k. geologischen Reichsanstalt. Wien 1870.) 7 Dr. A. E. RITTER v. REuss: Die fossilen Korallen des österreichisch-ungarischen Miocáns. (Aus d. XXXI. Bd. d. Denkschriften d. math.-naturrwiss. Classe d. Kays. Akad. d. Wissenschaften. Wien 1871.) t Tudtommal ugyanis Kemencze a legközelebbi gazdag lajtamészkő-kövület lelet- hely Ipolysághoz, máskülönben ezen fajok nálam is megvannak a kemenczei lajtamészkő ből. 9x 20 MAJER ISTVÁN Majd SzABóS tanulmányozza a Börzsönyi-hegységet, azonban a halál meg- akadályozza nagy munkája befejezésében, jegyzeteit SCHAFARZIK adja közre, ebben említi a Drégelyvár ÉNy-i oldaláról a vulkáni homokot, amely homokkőre emlékeztet és a vulkáni tufa fekvőjét képezi, a drégelyi szőlők aljáról pedig musz- kovitos pikkelyes tályagot ; a Hont falutól Ny-ra lévő vízmosás rétegeiről szólva, a legalsó réteg kagylóstörésű tályag kövületekkel, mely alsó mediterránkorú HANTKEN szerint.) A cHonti szakadás rétegei felülről sárgás, alatta kékesszürke: homokos tályag (anomiahomok?), az ettől Ny-ra lévő Nagyhegy (vagy Ku- kucska-hegy) tcsaknem a csúcsig anomiahomok, mi fenn átmegy előbb kemény tályagba ; azután következik kvarckavics s végre a tetőn augit-andezits. (A Bába- hegyet 15 anomiahomok veszi körül; Baráti környékéről mediterrán szedimentet említ, mely crészint durva kagylótörmelék, részint iszapos anyag, és több helyről felső mediterrán-meszet. A kemenczei Gombhegy felső emelete lajtamészkő, alsó emelete 18 mediterrán, de vulkáni törmelékkel kevert homok. SzaBó megfigyelé- seinek zöme azonban a vulkánikus anyagokra vonatkozik, melyeket az ő tipus- keveredési elmélete szerint igyekezett magyarázni. Majd SCHAFARZIK? említi Berneczéről a sárgásfehér, gyéren likacsos, felső- mediterránkorú lithothammiumos mészkövet és a cvilágosszürke, ritkás andezit- tufát, felső-mediterrán kövületekkeb. j Virárisi0 a Hont vármegye monografiájában az eddigi irodalmi adatokat foglalja össze kaz anomiás homok — szerinte — Hont vármegye derekán annak a medencének a peremén fordul elő, amelyet az Ipoly folyó Kővártól Ipolyságig KNy-i irányban szel át. Azután GAÁLH a vácz-drégelypalánki vasútvonal építésekor feltárt rétegek geológiai viszonyait ismerteti Drégely-Palánktól Nagy-Oroszig. cA feltárások egész terjedelmükben finom szürke, vagy sárgás, csillámos homokot tüntetnek fel, melyeket petrografiai hasonlóság alapján a honti szakadék felső mediterránjá- val azonosíthatnékd, azonban a hontihoz viszonyítva másodlagos eredetűnek tartja s míg a chonti szakadék mediterrán homokja bőven tartalmaz igen jó megtartású kövületeket, addig ca drégely-palánki teljesen meddő; de már Borsos-Berinke- közelében talál ebben a csillámos, itt-ott agyagos sárga homokban felső medi- terránra valló faunát. Majd Böckn HucGó£ Gaál cikkére adott válaszában a következőket írja : 5 SzaBó JÓZSEF dr. : Geológiai adatok a dunai trachytcsoport balparti részére vonat- kozólag. Szemelvény Sz. J. dr. hátrahagyott jegyzeteiből. Sajtó alá rend. SCHAFARZIK FERENC dr. (Földt. Közlöny XXV. k. Budapest, 1895. 303—320. I.) 9, SCHAFARZIK FERENC dr.: A magyar korona országai területén létező kőbányák részletes ismertetése. (A M. Kir. Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1904.) 10 VITÁLIS ISTVÁN dr.: Hont vármegye természeti viszonyai. (Magyarország vár- megyéi és városai. Hont vármegye XI. k. Budapest, 1907.) 1 GAÁL ISTVÁN dr.: A vácz-drégelypalánki vasúti vonal mentének geológiai vázlata. (Bányászati és Kohászati Lapok XLI. évf. II. k. 550—556. 1. Budapest, 1908.) 12 BöcKH HuGó dr.: Nehány megjegyzés GAÁL ISTVÁN dr. úr cikkére. (Bányászati és Kohászati Lapok XLI. évf. II. k. 616. 1. Budapest, 1908.) , , A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI, 21 Hiszen Gaál dr. úr a honti szakadék típusos alsó mediterránját, mely andezit- tufák és breccsiák alatt fekszik, szintén a felső-mediterránba teszi. Végül ismét GAÁL foglalkozik e kérdéssel, midőn a kelenyei meszes csillá- mos sárga homokbób gyűjtött faunájáról szólva így ír : cz a kis fauna egyáltalá- ban nem erősíti meg azt a feltevést, hogy alsó mediterrán-rétegekkel lenne dol- gunk. Így az, hogy túlnyomóan olyan fajok, melyek a közeli Honti-szakadékban is megvannak s melyeket nemrégiben ezen a helyen BöckH Hucó dr. úr is típusos alsó mediterránkorúaknak nyilvánított, miután azonban én Szakállnál és Közép- Palojtán határozottan felső mediterrán-képződményekben hasonló faunát talál- tam, egyáltalán nem látom egyelőre eldönthetőnek e kérdést,. Eddig szól az irodalom területünkre vonatkozólag. Most áttérek saját vizs- gálataim eredményeinek az ismertetésére: a Börzsönyi-hegység északi részénél előforduló üledékes képződmények sztratigrafiai helyzetének és azoknak az an- dezitek és tufáikhoz való viszonyának a tisztázására. Vizsgálataim alapján kiderült, hogy területünkön a legidősebb rétegek a Nagy-Oroszítól DNy—Ny-ra lévő alsó mediterrán agyagos, homokos, ano- miás homok és homokkőrétegek, mig ettől északra lévő üledékek már nem alsó mediterrániak és nem: anomiás homok, mint eddig hitték, hanem már, mint GAÁL 1s sejteti, felső mediterránkorszakiak, ami annál is érdekesebb, mert ezek az andezitek fekvőjét képezik s így a kitörés zömének pontos idejét is adják. Ezek szerint megkülönböztetünk kitörés előtti és kitörés utáni felső mediterránt. A kitörés előtti felső mediterrán rétegek területünkön a Börzsönyi- hegység északi részének főleg keleti és északkeleti peremén fordulnak elő nagyobb vízszintes elterjedésben és legszebben Hont falu környékén és az itt lévő cHonti szakadág-ban vannak feltárva alul kékes agyagos márgák képében, melyek mindinkább homokosodnak, közben egy körülbelül 1—1-5 m vastag finom tufás" agyagmárga betelepüléssel, mely fölött még inkább homokosabb lesz a réteg, helyenként egész kemény homokköveket alkotva; majd ezek felett a mélyebb helyeken lazább homokos rétegek, az egykori tengerparthoz közelebbi sekélyebb helyeken pedig kavicsos, homokos rétegek következnek, míg fent a kHonti sza- kadás kezdeti részén durva kvarckavics, ezek felett pedig az andezitek anyaga breccsiák és tufák alakjában. E képződmények a kitörés előtti cschliers-kinézésű mélyebb felső mediterránt képviselik. A kitörés utáni felső mediterránképződmények pedig hegységünk északnyugati és nyugati szegélyén, de legklasszikusabban Kemenczénél a Gombhegyen fordul- nak elő vulkáni felhalmozódáson kövületekben gazdag tufás homokos, lazakötésű meszes márgás rétegek és szilárd lajtamészkő zátonyképződmények alakjá- 13 GAÁL ISTVÁN dr.: Harmadkorú szénnyomok az Osztróski-hegység déli lejtőin. (Bányászati és Kohászati Lapok XLIII. évf. II. k. 283—288. 1. Budapest, 1910.) £ E tufás anyagot MAuRirz BÉLA dr. egyetemi tanár úr volt szíves megvizsgálni, melyért ez úton is fogadja hálás köszönetemet, azonban, hogy mily vulkáni anyagtól szár- mazhatik, sajnos nem lehetett pontosan megállapítani. 2 MAJER ISTVÁN ban, szépen feltüntetve az egykori felső mediterrántenger parti jellegű képződ- ményeit. Mielőtt azonban e képződmények részletesebb sztratigrafiai ismertetésére térnék at, érdekes volna az egyes fontosabb alakokkal közelebbről részletesen is foglalkozni. Faunámban majdnem az összes állattörzsek képviselve vannak, sok szép, érdekes alakkal, sajnos azonban e dolgozat szűkebb kerete nem engedi meg, hogy ezeknek itt faunisztikai leírását is adjam, azért e részletes palaeontologiai rész közlését majd az egész Börzsönyi-hegységet felölelő monografiám számára tar- tom fenn, mig itt e dolgozat sztratigrafiai részében csupán csak a legfontosabb. kormeghatározás szempontjából döntő szerepű alakok felsorolására szorítkozom, előbb azonban még három új, gyakrabban előforduló alak, egy brachiopoda, egy kagyló és egy hal otolithus rövid leírását adom. Terebratula kemenczeiensis növ. Sp. — LA TI tábla 1la- d ábrakon. — Ezen tajhoz tartozó alakjaim hosszúkás ötszögalakúak. Vastagságuk kisebb, mint a szélességük (e méret között közel 7 mm a különbség) s így eléggé laposak, mit különben a szélesség és a vastagság közötti különbség igazol, melyek a korral, a nagysággal nagyobbodnak, így a legnagyobb alakjaimnál e két méret között a különbség 10—12 mm, mig a legkisebbeknél 4—5 mm. 3 A keskeny karcsú csőr erősen hátrafelé görbül és több alaknál a háti rész- szel majdnem derékszöget képez. A csőr karcsúságával függ össze, hogy a del- tidium nyílása is kisebb és alsó szegélyének ajakszerű lehúzódása alig van, vagy egyáltalában nincs. A nagyteknő közepén búbig terjedő ránc van, melynek a kis teknőn középig terjedő barázda felel meg, melyet két oldalról egy-egy széles laposabb ránc övez, melyek a teknő felső felén erősen elmosódnak és ezeknek viszont a nagy teknőn felel meg egy-egy, a teknő felső kétharmadáig terjedő széles barázda, melynek következtében a nagyteknő növedékvonalai szép lapos ívalakban húzódnak. E terecbratula-taj belső szerkezetét ezideig csak egy kis teknőn sikerült észlelnem, de ennél is csak a felső rész, a zárólemez és a záróizmok benyomata látható, továbbá a zárnyúlványok, melyek körülbelül 607 szög alatt hajlanak szét. Ez alakok legközelebb állanak DREGER! Terebratula styriaca fajához, azon- ban ettől is több tekintetben eltérnek. ! Dr. Jutrius DREGER: Die tertiüren Brachiopoden des wiener Beckens. Beitrüge zur Paláontologie Österreichs-Ungarns und des Orients. VII. Bd. Wien 1889. p- 187—188. u. Tat. VII. Big. 1—6. A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 23 Alakjaim méretei : 1. példány hossza 27-77 mm, szélessége 2174 mm, vastagsága 182 mm zó És] 2. ( tt. 249 4 ( VAN I gat 4 1 Ar 1 kget 3. Ki CCsaet éa En KEK Ki 223 ( ( 108 (€ 4. € (SES OSÓLE (t fi MLEZET ÜNK 46 Ki 1920 ő 5. ( VAS 6 ( 1990 gk 4 140 § 6. Ki kp RA KEST] KI JESSE Ki Vg Ti £ KSz KAAOL W4 Ki 190 Ki 991 v 8. Ki GAZT E ( HOOKE (t TNS SZE € 9. ( ői Ki TÜFJESEG ( [és AKT DREGER Terebratula styriaca-jának méretei : H. — 34 mm, sz. — 24 mm és v. — 22 mm saját közlései alapján. Ezen méretek összehasonlításából is kitűnik, hogy az én alakom DREGER T. styriaca-jától már méreteiben is eltér, amennyiben az ő alakjai közel oly szélesek, mint vastagok, míg az én alakjaim vastagságmérete jóval kisebb s így DREGER alakjaival szemben jóval laposabbak is. Feltünő továbbá DREGER alakjainál a csőr vastagabb volta és a deltidiumnyílás alsó szélének jól látható ajakszerű lehúzódása, mely az én alakjaimnál alig van meg; továbbá DREGER fajánál a növedékvonalak zegzugossága hegyesebb szöget képezve folytatódik, mely tulajdonság a T. styriaca DREG.-nél a keskenyebb és kiemelkedőbb ráncokkal van összefüggésben, továbbá a zárnyúlványok DREGER fajánál kisebb szög alatt konvergálnak, míg az én fajomnál jobban széthajlanak, azonban hogy miként záródtak ismét, azt megitélni kissé hiányos voltuk miatt nem lehet. Tekintve tehát, hógy alakjaim a Terebratula styriaca DREG.-nél jóval lapo- sabb alakok, keskenyebb. karcsúbb csőrűek, alig látható ajakszerű lehúzódású deltidiumnyíilással a megnyúlt csőrön, tovabbá a ráncok szélessége és ezzel kap- csolatban a növedékvonalak lapos hullámvonalban való lefutása és végül a zár- nyúlványnál is észlelhető különbségek indokolják az új faj felállítását, melyet lelethelyéről a hontvármegyei Kemenczéről Terebratula kemenczeiensis-nek nevezek el. Mig DREGER a T. styriaca-t a Kismarton melletti Hötlányból a lithotham- niumos (mint ő említi nulliporás) mészkő közötti márgás rétegekből említi Pecten latissimus, Spondylus crasstcosta, Olypeaster intermedius és más hasonló a szintre jellemző kövületek társaságában, addig az én alakjaim (mintegy 20 példány) a kemenczei Gombhegy tufás, meszes, homokos rétegeiből kerültek ki. Pecten (Pecten) revolutus Micur stb. felső mediterránjellegű alak társaságában, de e lelethelyhez közel a meszes márgás, szintén lithothamniumos rétegekben a DREGER-től felsorolt fajok is megvannak. E fajhoz hasonló nagy teknő-töredéket találtam még a honti mélyúti árok homokos felső mediterrán anyagában is a Tere- bratula cfr. Hörnesi SvEss., T. sinuosa BR. stb. brachiopodák társaságában, melyektől eltér és egészen úgy néz ki, mintha egy Terebratula kemenczeiensis nov. sp. töredéke lenne, azért egyelőre kérdőjellel ennek veszem. 24 MAJER ISTVÁN Arca (Anadara) hontiensis nov. sp. — II. tábla 24—d ábrákon. — Hosszúkás alakja mellső részén keskeny, lekerekített, hátul széles, le- metszett, a mellső párkány körülbelül félszer olyan hosszú, mint a hátsó, mert a záros és hasi perem erős szögben hajlanak egymáshoz. Az alak legdomborúbb a hátsó egyharmadában. 30 bordával van díszítve. A kevéssé kiemelkedő búb erősen mell felé tolt, amennyiben a záróperem közepétől annak mellső negyedéig terjed. A háromszögalakú areája, keskeny és 7—8 tompa szöget formáló és egymás között párhuzamosan lefutó barázdával díszített. Méretei : hosszúsága—20-8 mm, szélessége—14-4 mm és vastagsága—6-3 mm, Ezen Arca-faj az Arca (Anadara) diluwvii LAM. és az Arca ( Anadara) turomca Dus. között áll, ezek sajátságait egyesíti magában, amennyiben meg- nyúlt hasi oldalt lemetszett alakjával a turomica-hoz áll közelebb, de ettől is lé- nyegesen különbözik abban, hogy a turomica-nál a hasi perem nagyjából egyenes vonalat formál, mely a záróperemmel párhuzamos vagy attól kevéssé elhajló, míg a hontiensis-nél erős szög alatt hajlik e két párkány egymáshoz és éppen ezért a hasi párkány valamivel íveltebb, mint a turomica-nál, ennek következtében a turomca lekerekített mellső és egyenes lemetszett hátsó pereme majdnem egy- forma hosszúak, addig a hontiensisnél a mellső párkány majdnem fél olyan hosszú csak, mint a hátsó. Tovabba a hontiensis areája, keskenyebb, a búbja alacsonyabb és az area díszítése 18 eltér a turomica-étól, amennyiben a turomca-faj areája hullá- mos, vízszintes barázdákkal díszített, bordaszáma is 5-el kevesebb. Még közelebb all bizonyos jellegeiben e diluvu-hoz: megegyezik vele a borda számban (30) és az area díszítésében, de teljesen eltér alakjával, amennyi- ben a diluwu-nál a hasi perem a záró perem mellső végétől kündulólag erősen ívelt és a legnagyobb magassági átmérő a középtájt van, míg a hontiensis-nél a hasi perem mell felé erősen ellaposodó ívet alkot, úgy hogy a legnagyobb ma- gassági átmérő a középvonal megett hátul van. A búb helyzetére nézve is külön- bözik, amennyiben a diluviu-nál már kevésbbé van mellfelé tolva és így majdnem középen álló. Külső díszítésében mind a három faj közel megegyező díszítésű. Mivel e faj külalakjában inkább az Arca (Anadara) turomca Dug.-hoz áll közelebb, más jellegeiben pedig az Arca ( Anadara) diluwwii LAMm-hoz, tehát e két fajt egyesíti magában és minthogy sajátos tulajdonságai mintegy 50 darab- nál (igaz ugyan, kissé kopottak) ugyanazok, azért e fajt, mint új fajt írom le és lelethelyéről, Hont-ról Arca (Anadara) hontiensis-nek nevezem el. Lelethely: Hont falu környékén lévő Szt-János árok és mélyúti árok felső mediterrán sárgás homokos rétegeiben igen gyakori. Otolithus (Scienidarum) Lőrentheyi nov. sp. II. tábla 34—c ábrákon. E fajból egyetlen példány került elő ezideig, mely egy elég ép baloldali hallókő. A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 295 Elől a mellső (cranialis) vége felé kihegyesedő, de a legvégén, a hegyén kissé letompítva ívalakban folytatódik a hasi perem felé, míg az egyenes háti perembe az ostiális rész felett tompa szöget alkotva megy át, majd a caudalis rész felé majdnem derékszög alatt folytatódva egyenes hátsó peremmel záródik. Oldalnézetben eléggé lapos alak, mindkét oldala gyengén domború, de a külső felülete valamivel domborúbb; a hátsó oldalon a hallási barázda caudalis része felett kis kiemelkedés észlelhető, míg a belső felületen a cauda helyén kis homoru- lat. A szegélyperem oldalnézetben egy homorú ív. Hallókövünk belső oldalfelülete sima, a hallási barázdájának (sulcus acus- ticusának) mellső (ostialis) része szeder (morula) alakú és kevéssé bemélyedt, míg a majdnem derékszögesen megtört caudája erősen be van mélyedve s úgy a vízszintes, mint a lefelé hajló része közel egyenlő hosszú. A külső oldalon a hátsó (caudalis) vége felé, a hosszalaknak körülbelül egyharmadában a középen egy erős dudor emelkedik ki, mely a háti perem felé összefüggően két másik gyengébb dudorban folytatódik, míg a hasi perem felé lépcsőzetesen két összefüggő dudorsor következik, hol a második, a perem mel- letti sor radialis bemetszései a legerősebbek és a perem felé 18 átmennek, míg a crapialis vége felé a dudorok sima felületté összeolvadva ereszkednek le a pe- rem felé. Méretei : hosszúsága — 7 mm, sz. — 46 mm és v. — 2 mm. Oldalnézeti alak szerint hallókövünk igen közel áll ScHUBERT! Otolithus (Sciaemdarum) depressus fajához, azonban a többi jellegeiben, különösen hátsó felületi díszítésében tér el tőle, különben is SCHUBERT ez otolithusa csak töredék. Fajunk külalakjában még KokKEN Otolhthus (Sciaemdarum) aff. elaybornen- sis alakjához is közel áll, azonban a háti felület díszítésében ettől is eltér és más alakot sem találtam, mellyel megegyeznék s tekintve, hogy a hazai irodalomban ez ideig az otolithusokkal és éppen a Sciaemida-félékkel LŐRENTHEY szeretett kedves professzorom foglalkozott, azért e fajt az ő tiszteletére Otolithus (Sciaem- darum) Lőrentheyi nov. sp. néven vezetem be az irodalomba. Lelethely: Honti mélyúti árok sárgás homokos felső mediterrán réte- geiből. if Lamna (Odontaspis) contortidens AG. 1836. Lamna (Odontaspis) contortidens AG. — AGassiz L.: Recherches sur les poissons fossiles. III. p. 294 t. 37a fig. 17—23. 1903. Lamna tarnóczensis, KocH. — KocnH A.: Tarnóczi kövült cápafogak. Földt. Közl. XXXIII. k. 33, old. 1. tábl. 16. ábr. Mielőtt a fosszilis halfogaim meghatározásához fogtam volna, tudván azt, hogy a fogak alakja az egyes fajokon belül is helyzetük szerint igen változók. mások az első, más alakúak a hátsó sorokban és más-más alakúak az állkapocs ugyanazon részének első és második stb. sorában, azért előbb különféle recens fajoknak, de e faj szempontjából Lamna-féléknek teljes fogazatú álkapcsait vet- 1 R. I. SCHUBERT: Die Fischotolithen der österr-ungar. Tertiárs I. Die Scixeniden. Sep. Abd. ausd Jahrbuch d. k. k. Geol. Reichsanst. Wien 1901. Bd. 51. 311—312 old. és X. tábl. 19. ábr. 26 MAJER ISTVÁN tem tanulmányozás alá, hogy a fogak helyzetszerinti alakváltozását és a tulaj- donképeni faji jellegeket, melyek a helyzetszerinti alakváltozásnál is állandók maradnak, megállapítsam." KE célból a recens Lamna cornubica teljes fogazatú állkapcsát vizsgáltam és arra a tapasztalatra jutottam, hogy e faj fogai elől az alsó állkapcecsban a legkes- kenyebbek és az első négy haránt sorban a lughosszabbak is, míg hátrafelé mindig rövidebbek és szélesebbek s valamennyien hátrafelé görbülnek. A felső állkapocs- ban az első fogak szintén a leghosszabbak, de ezek egyenesebbek a megfelelő alsóknál, csak a hegyük görbül, hátrafelé menve e jellegük kis mértékben meg- marad. de zömökebbek lesznek. A felső állkapocsbeli fogaknál a fogpárna két ága közötti ív szélesebb és tompább szöget zár be, míg az ennek megfelelő alsó állkapocsbeli fogpárnájának két szára kisebb szöget. Tehát az ilynemű alakváltozás nem faji, hanem csak helyzeti jelleg. Ellenben faji jellegnek vehető a fogkúp kifelé álló laposabb részének a dom- borúsága, mert ez egy fajon belül mind-n fognál kivétel nélkül közel állandó, tekintve helyzetét, nagyságát, alakját mindegyiknél, ha más alakú is, de ugyanaz a laposság vagy domborúság jellemzi a kifelé néző oldalát. Vaji jelleg továbbá a Lamna-féléknél, amely fajnál megvan, a fogkúp két oldalán emelkedő mellékkúpocskák, a fogkúp élének rovátkoltsága stb., de a fogkúp alakja, hajlása, kérdőjelforma görbülése, a fogpárna bizonyos változásai stb. nem faji jelleg. Ez alapon kiderült, hogy a Lamna tarnóczensis tulajdonképpen nem egyéb, mint a Lammna rOdontaspis) contortidens AG. fajnak, melyhez már szerzője is hasonlónak taláiíta fogkúp alakjánál és hajlásánál fogva — egy hátsó állkapocs- beli alakja — és az a változás csupán helyzetétől függ, a fogkúp megrövidül, alul kiszélesbbedik és természetesen az oldali fogkúpocskák 15 megrövidülnek és meg- vastagodnak. Izeket szem előtt tartva a honti mélyúti árok homokos anyagából és a cHonti szakadás; kezdeti részen lévő kavicsos rétegekből és a Kemenrczéről való Lampa-fogakat 18 a Lamna (Odontaspis) contordidens AG. fajhoz számítom, mert a közöttük lévő különbségeket helyzeti jellegnek tartom. Alsó mediterrán-képződmények. Nagy-Orosziítól nyugat-délnyugatra vannak feltárva több helyen . kékes- sárgás homokosagyagos rétegek alakjában növénylenyomatokkal, majd nyugat felé menve már kavicsos rétegek is előfordulnak, sőt a szántott földeken itt-ott kövületes alsó mediterrán anomiás homokkőre utaló darabok már jelzik ezek- nek a felszínhez való közelségét. Azonban ez alsó mediterránkorszaki rétegekkel ez alkalommal nem foglalkozom, minthogy még ezek részletes tanulmányozásába X A halfogak tanulmányozásáért e helyen is hálás köszönetemet fejezem ki EwNTz GÉZA dr. egyetemi tanár, udvari tanácsos úrnak, az egyetemi állattani intézet igazgatójá- nak és MÉHELY LaAJos dr. úrnak, a Nemzeti Múzeum igazgatóőrének, kik a múzeumokban lévő recens anyagot tanulmányozásra szívesen átengedték. A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 27 nem bocsátkoztam. Általában nyugat-délnyugat felé dőlnek kevés fok alatt az andezit hegyek alá. A kitörés előtti felső mediterrán-képződmények. A Börzsönyi-hegység északkeleti peremén fordulnak elő nagyobb kiterje- désben. Ezek a BEuDANT 4grés a lignités-je, az osztrák geológusok cmariner Sand und Sandsteimv-je, SZABÓ és a többiek canomiás-homoky-ja : apró muszkovit csillá- 4. ábra. A honti szakadás részlete. aj; kék agyagos tellinás csillámos márga egeket 3 5 st : KVt Bi Felső mediterrán sechlier képű, andezit a, tufás márga EBÖ EE ZzbE 8 5 ; 7 7 f Ésa képe! zi 5; fökitörés előtti felső mediterrán rétegek. az kékes-szürkés csillámos korálos homokkő b homokos kvarc kavics. Felső mediterrán közvetlenül az andezitek fekvőjében. c homokos andezit kavicsos fiatal hordalék. Ifjú báró ANDREÁNSZKY ISTVÁN felvétele. mos kékesszürke agyagos, helyenként homokos márgák, keményebb homokkövek, majd szintén erősen csillámos, sárgásszürke, lazakötésű, helyenként agyagos kékes homokok, majd ezek felett a legfelső rétegsorban durvább, kvarckavicsos homokok és durva konglomerátok alakjában vannak meg s így nem csodálkozha- tunk, ha petrografiai külsőség alapján az alsó mediterránkorszaki anomiás homok- nak tartották, mit még támogatott az a téves felfogás is, amely az andezit tőkitöré- sének idejét az alsó mediterrán végére teszi és ez üledékek pedig azok fekvőjében vannak. GAÁL H volt az első, ki a vácz-drégelypalánki vasútvonal építésekor Borsos- 28 MAJER ISTVÁN Berinke közelében feltárt kcsillámos itt-ott agyagos sárga homokbam a követ- kező puhatestű faunát gyűjtötte: Turbo sp., Ringicula buccinea DEsH., Pleurotoma sp., Turritella bicarinata Bxcnw., Turritella turris Basr., Buccinum sp., Aporrhais pes pelecami Pnin., Dentalhum mutabille DoDERL., Venus cincta Bicnw., Venus sp. (1slandicotdes?) LAm., Glyeimeris (Panopea) Menardi DEsn., Tellina. planata Lawm., Telhma compressa? BRocc., Pholadomya sp., Cytherea sp., Pecten Leythaja- nus PaARrscn., Cardaita scalaris S0w., Cardita crassicosta Lam., Tapes (vetula?) BaAsr. és a Honti szakadás hasonló rétegeivel párhuzamosította. Azonban az ő szava csupán csak a pusztába kiáltó szava volt, mert faunájá- ban több oly alak van, mely az alsó mediterránban 15 megvan s így talán a felsőre jellemzőket csupán véletlennek gondolták. Azonban nekem hosszas, szorgos gyűjtések folyamán sikerült Hont kör- nyékének több pontjáról oly gazdag faunát gyűjtenem, amely minden kétséget kizáró módon bebizonyítja e rétegek felső mediterránba való tartozandóságát és így az andezit főkitörések idejét is megszabja. Gyűjtéseimet gyakran és több helyen folytattam, így a Honti szakadás, tufás márgás pad alatti kékes, aprócsillámos agyagos, helyenkint homokos márgás naticás, tellinás rétegeiből, majd e tufás márgás pad feletti sárgásszürkés, homokos, helyenkint kemény homokköves korallos rétegeiből, azután az ezek felett a cHonti szakadás kezdeti részén lévő kavicsos homokos pernás rétegek- ből az andezitek fekvőjében, e lelethelyeken általában elég rossz inegtartású kövületek gyűjthetők, de már a honti Szt-János árok és a honti mélyúti árok hasonló csillámos, lazakötésű szürkéssárgás, lejebb kékes agyagosabb rétegei- ből már egész Jó megtartású szép faunát sikerült kiszednem. Így a Honti szakadág kékes csillámos, márgás, agyagos, homokos tufás márgás pad alatti rétegeiből a következő alakokat: Oristellaria Cassis d"ORB. Robulina cultrata dORB és egyéb foraminiferák. Szivacstűk.! Korallok. Bryozou- mok. Chlamys (Hinmites) Brussom DE SER. var. taurinensis SAcc. Lucina (Co- dokia) leomna Basr. Telhnma sp. Solenomya sp. ? Natica helicina BRocc. Turri- tella sp. Ficula condita BRoxG. Nassa Hoernesi MAY. sp. Nassa semistriata BRoccC. Anmncillarita glandiformis LAMm. Conus (Conospirus) Dujardam var. taurostriolata SAcc. és Hal otolíthusok. Majd az efölött lévő sárgásszürkés homokos, helyenkint homokköves rétegekből pedig a következő, szintén elég rossz megtartású alakok kerültek elő : Foramimiferák. . Szwacstűk. Korallok. TFlabellum sp. Selizaster eurynotus AG.? Pecten sp. Leda clavata Carcana. Leda nitida BRocc. Cardita scalaris Sow. Lucina (1inga) columbella LAm. Tellina (Macomopsis) elhptica Bn. Tellina ottnangensis? HöRwx. Syndesmya apelina Rex. Mactra (Spisula) subtruncata DA Cosra. Natica helicina? BRocc. Turritella sp. Ficula condita BRowNG. Bucci- mum sp. Clavatula semimarginata LAM. Conus cfr. extensus PARTSUCH.? 1 A szivacsokat LŐRENTHEY IMRE dr. egyetemi tanár úr, ki jelenleg hazánk miocén szivacsait tanulmányozza, volt szives feldolgozás céljából elvállalni. ? Az összes echinodermatákat Dr. VApDpÁSz M. ELEMÉR egyet. adjunktus úr dolgozta fel Magyarország mediterrán tüskésbőrűi c. sajtó alatt levő monografiájában. A fajok közlésének szíves átengedéseért fogadja e helyen is öszinte köszönetemet, A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 29 De sokkal jobb megtartású alakjaim varnak a honti Szt-János árok sárgás csillámos, lazakötésű homokos rétegeiből : Foraminaferák. Szwacstűk. Furó szivacsok. Korallok. Fichinodermata tüskék. Bryozoumok. MülNlfeldtia truncata var. oblita Mricur sp. Nucula mucleus LENN. Cardita sp. ind. Cardita scalaris S0w. Lucina (Linga) columbella LAm. Callios- toma ( Ampullotrochus) cingulatus Bnr.? Trochus sp. immd. Natica millepunctata Lam. var. miopunctattssima Sacc. Natica (Naticina) catena DA CosraA var. etyelostomotdes SAcc. és Natica (Naticina) catena DA Cosra var. varians DuJ. átmeneti alakokkal. Clathroscala (Hemniacirsa) prolanceolata Sacc. Turritella. "huris Basr. var. tauroldevis SAcc. Menestho miohumboldtm SaAcc. var. tauri- nensis Sacc. Ancillaria glandaformais Lam. Hal otoltthusok. Leggazdagabb és legszebb anyag azonban a honti mélyúti árok Szt-János árok anyagához hasonló hornokos anyagából került elő a következő fontosabb fajokban : Foraminiferák : Nodosaria sp. Dentalina elegans d(ORB. Marginulina hir- suta dORB. OCristellarta sp. Cristellaria cassis dORB. Robulhna enornata dORB. stb. Coelenteraták : Szivacstűk (Kovatűk). Fúrószivacsok fúrási nyomai. Ko- rallok (Caryophylha sp. Conotrochus sp.) stb. Echinodermaták : Cidaris sp. tüskéje. Centrostephanus calariensis Corr. sp. Schizaster calceolus LAUB. Molluskoideák : Bryozoumok több faj számban. Crama ( Ancistocramia) abnormis DEFR. Terebratula eír. Hoernesi SuEss. Terebratula sinuosa? Br. Tere- bratula kemenczetensis nov. sp. töredéke. ? Terebratula ( Lyothyrina) rovasendiana SEGN. var. longostricta Sacc. Terebratulhna caputserpentis var. gramosa PONZT. MülNlfeldtia truncata var. oblhta Micn. sp. Molluskák : Pecten (Pecten) revolutus Micnr. Amussium (Pseudoamussium) corneun Sow. var. denudata Rzuss. Chlamys tauroperstriata SAcc. Chlamys ( Aeguipecten) sp. Chlamys ( Aegwipecten) Malvinae DuB. var. acuticostulata SAcc. Chlamys ( Aeguwipecten) multiscabrellus SAcc. Ohlamys (Himmites) Brussonu DE SERR. var. taurinensis SaAcc. Dimwua fragilis KoEwx. var. miophocenica SAcc. Anomia sp. Anoma ephppium L. var. orbiculata BR. Anoma ephimppium L. var. pergibbosa SAcc. Anomia eplippium 1. var. rugulosostriata BR. és BRx. Monia striata BR. Ostrea sp. juv. Nucula murcleus LINN. Arca (Barbata) bar- bata L. Arca ( Anadara) hontiensis nov. sp. Limopsis aurita BR. Cardita sp. ind. Cardita scalaris Sow. Cardita (Glans) Oirom MAYExg. Chama gryplina LAMm. Chama gryphoides var. austriaca HöRwx. Chama garmella De GREG. Lucina (Linga) columbella LAMm. Cardium (Laevicardium) eyprium BRocc. Cardium (Discors) discrepans Basr. Meretrin (Amiantis) islandicoides Lam. Meretrix (Calhsta) pedemontana Lx. Ac. Tapes vetula ? Basr. Tellina ( Macomopsis) elhptica BR. Tellima sp. Gastrana ? (fragilis) L. Gastrana (Capsa) lacunosa CHEzMmwa. Mactra turomca MAYER. Mactra (Spirula)- subtruncata, DA Cosra. Fissurella (Glyplus) italica DEFR. var. reticulina Risso. sp. Astralium (Bolma) granosa BoRs var. miocemica Micnr. Neritina (Puperila) picta var. azonata SaAcc. Capulus sp. ind. Natica ( Naticina) catena DA Cosra var. eyclostomoides SAcc. és Natica ( Naticina) catena DA Cosra var. varians DuJ. átmeneti alakokkal. Natica ( Nevertta) 30 MAJER ISTVÁN josephima hisso var. priscodepressa SAcc. Scalarta (Clathrus) mioatavus SAcc. Turritella ( Arclumediella) tacarina ErcH. var. conoligussica Sacc. Turritella (Haustator) ticinatus Bors. Turritella (Zaria) subangulata BR. var. spirata BR. Turritella turris BAsT. var. taurolaevis SAcc. Turbonilla pseudocostellata $SAcc. FEuhma (Subularia) subulata Dow. Cypraga sp. ind. Ficula condita BRowxG. Buceinum f(Triha) tonsura HirB. Buccinum (Tritia) collare Hin8. (kettő közötti átmeneti alakok.) Ancillaria glandiformis Lam. Conus (Chelyconus) sp. ind. Ringicula (hingieulella) auriculata var. buccinea BRON. Arthropoda : Balanus sp. Vertebraták : [alfogak és otolitthusok. Lamna (Odontaspis) contortidens AG. (fog). Otolthus (Scidena) compactus ScnuB. Ololthus (Sciaemdarum) Lő- rentheyi nov. sp. Otolíthus (Smaris) efr. elegans Pgocr. Otolithus (Gadus) elegans Koxk. Otolhthus ( Bercidarum) austriacus IKox. Otolithus ( Bercidarum) pulcher PRocn. Otolhthus ( Berycidarum) mediterraneus Kox. Otolithus ( Berycidarum) splendidus PRocn. Végül a rétegek felett lévő kavicsos homokos rétegekből a Honti szakadásy kezdeti részén az andezitek fekvőjében lévő kvarckavicsos, konglomeratos, homo- kos rétegekből pedig az alábbi kis felső mediterránra utaló töredékes anyagot gyűjtöttem: Perna masallata var. Soldanmii DEsn. (igen nagy mennyiségben — perna pad). Chlamys tauropersírtata 3Acc. Chlamys ( Aeguipecten) multiscabrellis SAcc. Ühiamys (Hanmites) Brussonu DE SERR. var. taurinensis SAcc. Spondylus crassicosta LAM. Anomia sp. töredékek. Ostrea sp. töredékek. Ostrea ( Alectryonia) phcatula GMEL. var. jermanitalu DE GRxmG. Balamus sp. töredékek. Lamna fOdon- taspis) contortidens AG. és egyéb rossz megtartású töredékek. Ha e különféle lelethelyekről felsorolt faunának alakjait összehasonlít- juk, arra az érdekes eredményre jutunk, hogy nagyon sok közös alak van benne, amit nem magyarázhatunk máskép, mintha feltesszük, hogy t. 1. itt egy és ugyanazon tenger más-más viszonyai között élő állatvilágával van dolgunk. Így a mélyebb agyagos márgás rétegekben tömegesen fordulnak elő a naticák, telhnák, a felettük lévő homokkövekben pedig a korallok, míg a laza homokos rétegekben az arcák, nuculák, pectenek, terebratulák stb., addig a durva kavicsos helyeken a pernák, ostreák, balanusok, anomik ütnek tanyát. Ha pedig a felsorolt fauna egyes alakjait sztratigrafiai értékükre nézve vizsgáljuk meg, azt látjuk. hogy több olyan faj van köztük, amely már a mélyebb mediterránban 185 megvan, de egy sincs, amely csupán csak arra volna jellemző, hanem oly alakok ezek, amelyek az alsó mediterránból a felsőbe is átmennek, sőt mondhatjuk, hogy kivétel nélkül mind olyanok, amelyek a felső mediterrán alsó szintáji rétegeiben, mint a grundi, a badeni stb. rétegekben mind honosak, sót az olasz felső mediterránban cElvezianos-ban ís mind mint a leggyakoribb alakok fordulnak elő. Itt a Börzsönyi-hegység peremén a honti faunát a gazdag szobi felső mediterrán faunával hasonlíthatjuk össze, amelyben a honti fauna kagylói és csigái mind megvannak, de a faunát bezáró anyag petrografiai hason- lósága 18 emellett szól, amennyiben Szobon is e laza sárgás homokok kékes agya- gosabb rétugekbe mennek át és andezittörmeléket ezek sem tartalmaznak. E honti faunát bezáró kőzet külső sajátságaiban az ú. n. cschliem-képződ- A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 31 ményhez igen hasonló, amelyet az alsó mediterrán legfelső szintjének vesznek az osztrák geologusuk, azonban faunánkban a cschlier-faunas leg jellemzőbb alakjai, melyeket R. HOoERNES! ismertetett az tkottnangi-schlierbőb, milyenek a Pecten denudatus, a Solenomya Doderleim, Leda subfragis, Telhnma ottnangensis, Schizaster Laubei, Brissopsis ottnangensis stb. vagy teljesen hiányoznak, vagy csak igen ritkán mint rossz megtartású, bizonytalan meghatározású korcsalakok fordulnak elő és csak oly közös alakok gyakoriak, melyek a mélyebb felső mediterránból 15 ismeretesek. Ez alapon tehát e Hont környéki rétegeket nem számíthatjuk atulajdonképeni alsó mediterrán schlier- hez; hanem csupán mint schlier-kinézésű rétegeket már faunájuk alapján határozottan a felső mediter- ránba kell helyeznünk. De ez sincs ellentétben a szomszédos területeken tett megfigyelésekkel. Már Noszxky;? ki a Mátrát, Cserhátot tanulmányozza, írja, hogy a Zagyva öbölben, stb. helyeken a cschlier és felső mediterránrétegek közt lévő határt nem tudjuk . . . oly pontosan megvonni, mint a bécsi medencében, ahol a felső mediterrán transz- gredálta az alsó mediterrán képződésekets Itt ellenkezőleg, ekkor visszavonul a tenger és tez a fokozatos visszavonulás a fauna változásában is jelentkezik; a látszólag még schlier-szerű márga, már határozottan felső mediterrán-alakokat tartalmaz. cTehát a schlier-féle márga képződése a parttól távolabb eső egyfoly- tában keletkezett képződések gyanánt még a felső mediterránba 15 átnyúlik. Különben már közel 50 évvel ezelőtt HANTKEN? is az xipolysághi tályagy-ot. e honti kékesszürke schlier-kimézésű felső mediterrán agyagmárgák folytatását vizs- gálva, foraminiferiáira nézve kiderítette, hogy az a bádeni agyaggal teljesen meg- egyezik és valamimt a bádeni agyag szoros összeköttetésben áll a nullipora kép- lettel vagy az úgynevezett lajtamészképletteb így ő is talált kezen tályag felső osztályzatában nulliporákat 15 és oly foraminiferákat, melyek a nullipora mészkép- letben honosak, mint amphistegina és heterosteginas, de különben a lajtamészkő Ipolysághoz közel Kemenczén 15 megvan és ekkor vonja le helyes megfigyelésemek következményeképen azt a nem egészen megfelelő sztratigrafiai végkövetkez- tetést — azon általánosságban elfogadott álláspont alapján, amely az andezit- kitörések idejét az alsó és felső mediterrán határpontjára teszi — hogy e rétegek az alsó mediterránba tartoznak, mert míg a kemenczei enullipora-rétegek trachit- zárványokat bőven tartalmaznak, sőt trachit-konglomerát rétegekkel váltakoz- nak), addig xaz ipolysági tályagban trachyt-zárványoknak semmi nyoma sincs 48 ennélfogva régibbnek kell tartanunk, mint a tulajdonképeni lajtamész vagy nulliporamész képletet. Időegymásutánban régibb is, de korra nézve nem, mert 1 Dr. R. HoERNEs: Die Fauna des Scehliers von Ottnang. (Sep.-Abd. aus d. Jahr- buche d. k. k. geol. Reichsanstalt. XXV. Bd. Wien 1875.) :? NoszkY JENŐ: A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. Koch-Emlékkönyv. Budapest 1912. 77. old. 3: HANTKEN MIKSA: Az ipolysághi tályag mikroszkópi faunája. (Magyarhoni Földtani "Társulat Munkálatai. III. k. Pest 1867. 86—89. old.) 3 MAJER ISTVÁN az itt tárgyalt andezitek fekvőjében levő kavicsos, homokos, agyagos márgás sehlier-kinézésű rétegek 18 felső mediterránkorszakiak faunájuk alapján s így a ki- törések idejét is feljebb tolják, már határozottan a felső mediterránba. Andezitek és tufáik. Az andezitek kitörése gyors egymásutánban mehetett végbe az egész hegy- ségben, mint azt a szomszédos területekre vonatkozólag már újabban is megálla- pitották.! Ezt a gyorsegymásutánban való kitörést azonban csak a főtömegre, vagyis azon megmerevült vulkáni anyagokra értem, melyek jelenleg is hegység- alkotólag lépnek fel és ezek kitörése sem egy emberöltő alatt játszódott le, hanem egy olyan geológiai időegység alatt, melyben lényegesebb térszínváltozások nem történtek. De ez nem zárja ki azért azt sem, hogy ezen idő előtt, ezen vagy a szomszédos területeken kisebb vulkáni működések ne lettek volna ;: hiszen ezeket a távolabbi környékre 18 vonatkoztatva már az eocéntól kezdve ismerjük, anél- kül azonban, hogy eredetükről tudnánk valamit. Andezitanyagot, a verőczei Katalinvölgyben megfigyelve, már az alsó me- diterrán homokból említ SCHAFARZIK,? azonban ezek más helyről, má: kitörésekből ls származhatnak. Ezen feltevésemben ép maga SCHAFARZIK FERENC dr. úr, volt kedves professzorom 18 szíves volt megerősíteni egy köszönettel vett magánbe- szélgetésünk alkalmával, midőn őt, mint a Vácz körüli vulkánikus vidék legala- posabb ismerőjét ezen ügyben felkerestem, hogy szíves tanácsait kikérjem. Azonban jelen alkalommal nem célom itt ezen eruptiv anyagokkal, ezek petrografiai minőségével, különféle tipusaival stb. foglalkozni, mert ezt egyrészt ezen értekezés címben foglalt köre nem öleli fel, másrészt pedig még az ezekre vonatkozó sok érdekes problémát majd csak a későbbi vizsgálatok lesznek hivatva megfejteni. A kitörés utáni felső mediterrán-képződmények. Amint a hegységünk keleti, északkeleti peremén a kitörés előtti felső medi- terrán-képződmények igen eltrejedtek, ép oly nagy területen foglalnak helyet e hegység északnyugati, nyugati szegélyén a kitörés utáni felső mediterrán-kép- ződmények homokos tufás, meszes márgás és szilárd lajtamészkő padok alak- jában. A legszebben mégis Kemenczén a Gombhegyen vannak kifejlődve vulkáni felhalmozódáson; e képződményeknek természetesen mindenütt a vulkánikus anyagok képezik a bázisát. j Ezen üledékes képződmények nem alkotnak külön rétegsort, hanem he- lyenkint változó, fokozatosan átmenő képződmények ezek. 1 BöckH HucGó: Nagymaros környékének földtani viszonyai. (A m. kir Földt. Int. Évkönyve. XIII. k. Budapest 1899—1902. 42. old. 2 Dr. SCHAFARZIK FERENC: Budapest és Szt-Endre vidéke. Térképmagyarázat. Ki- adja a m. kir. Földt. Intézet. Budapest 1902. 50. old. A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 99 5. ábra. Pernás pad részlet a kemenczei Gombhegy Kálvária domb nevü oldaláról. Ifjú báró ANDREÁNSZKY ISTVÁN felvétele. Így pl. Kemenczén a Gombhegyen az egyik helyen, a Kálvária dombrész- letnél az andezit konglomeratum fölött — mely durva, ököl, fejnagyságú andezit- kavicsokból áll finom tufás kötanyaggal — zátonyképződmények találhatók korallos, lithothamniumos, ostreás, majd pernás-paddal 2—3 m vastagságban, Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 3 34 MAJER ISTVÁN majd efölött finom tufás, homokos, — andezit homokos — összeálló rétegek kö- vetkeznek, majd ismét mészkőpadok, melyek vízszintes irányban folytatódva hol kiékülnek, hol kiszélesednek. Ugyanezen hegy ú. n. fehérhegyi része felé a homokos tufás rétegek meszesebbek lesznek és fokozatosan átmennek a laza kötésű meszes márgás rétegekbe és már a Gombhegy andeziítbányája fölött lajtamészkő telepszik az andezitre. Továbbá, mig a Kálváriadombnál az andezitkonglomeráton egy zátony- képződmény fordul elő, addig az andezitbánya vagy az ú. n. tulajdonképeni Gombhegy és a Kálvária dombrészlet között levő fehérhegyi oldalon felvezető árok szelvényében alulról felfelé a következő rétegsort találjuk: andezitkonglo- merátum finom tufa kötőanyaggal, kisebb-nagyobb andezitkavicsokkal, majd efelett finomabb szürkésfehér, majd durvább homokos sárgásszürke kövületnél- küli tufás rétegek, melyek meszesedve a lazakötésű lithothamniumos, amphistegi- nás, bryozoumos márgás, helyenként keményebb összeállású kövületekben gaz- dag rétegösszletbe folytatódnak. Különben élesen elkülönítemi ezen különféle petrografiai kinézésű andezit tartalmú képződményeket nem is igen lehet, mert ezek ugyanazon sztratigrafiai értékű, közel egyidőben keletkezett, más-más tengerparti viszonyokat feltüntető egységes képződmények. Kövületek bőven fordulnak elő a legtöbb helyen, melyeket gyakori gyűj- téseimmel igyekeztem kizsákmányolni. Ez alkalommal kell hálás köszönetet mondva megemlékezni kedves professzoraim dr. KocH ANTAL és dr. LÖRENTHEY IMRE egyetemi tanár urak megtisztelő látogatásukról, kik külön-külön kint dol- gozásom alkalmával ezzel kitüntettek és szakszerű tanácsaikkal ellátva, ezenfelül még buzgó gyűjtéseikkel is gazdagították faunámat. . A faunából a legfontosabb alakokat az alábbiakban sorolom fel, elkülönítve a következő rétegek szerint : A homokos tufás rétegekből a következő fontosabb alakok kerültek elő : Foraminiferák közül e rétegekben a Heterostegina costata d"ORB. fordul elő nagy mennyiségben, míg az Amplhistegina Hauerina d ORB. nem oly gya- kori, stb. stb. Coelenteraták közül szivacsok (kovatűk és vázrészek) és korallok. Echinodermaták közül különösen a Cidaris cf. zeamays Sism. gyakori (tüskék). Molluskoideák közül a bryozoumok, mint Idmonea sp. — Hornera sp. — Hornera Reussi SzovENsza. — COCellaria ceraoides Sor. et Ex. — Salicornarta farcinimoides Jotrser. — Membramipora holostoma Swoop. — Lepraha sp. stb. stb.; a brachiopodákat a Terebratula kemenczetensis n. sp. elég gyakori alak képviselt. Molluskák közül uralkodók a kagylók mint : Pecten (Pecten) revolutus MIcHr. (igen gyakori) — Pecten ( Flabellipecten) Besseri AwxpRz. — Amussium eristatum Bgw. — Chlamys tauroperstriata SaAcc. — Chlamys ( Aegwipecten) sp. — Chlamys ( Aeguipecten) multiscabrellus SAcc. (igen gyakori). — Chlamys ( Macrochlamys) Tournalh, DE Sexn. var. subtypica Sacc. — Spondylus sp. — Anomia ephippvum A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 35 L. var. orbiculata BR. — Ostrea sp. — Ostrea (Crassostrea) erassissima Lk. — Östrea ( Alectryonia) phcatula var. germamitala DE GREG. — Lucima ( Dentilucina) borea- lis L. — Lucina ( Denttlucina) miocemca Micnr. — Meretriz (Calhsta) pedemon- tana (Lk. AG.). stb. míg a csigák ritkák: Scalarta (Clathrus) mioatavus var. miopaucicostulata 3Acc. Arthropoda : Balanus sp. Vertebrata : halfogak. A lazakötésű meszes márgás lajtamészkőrétegekből pedig : Foraminiferák : Miliolina tricarinata dORB. — Biloculina simplex d"ORB. — Biloculina sp. — Trilocuhnma ainflata dORB. — Triloculina sp. Juwngyueloculma badenensis dORB. — Ou. Bronniana dORB. — 0u. Ungeriana VORB. — 0u. sp. Textularia sp. (több különféle faj). — T. Bronmana dORB. — Globulhma sp. — Truncutulina lobatula dORB. — Rotulina Boaeana dORB. (több fajban) — Am- phistegina Hamerina dORB. (igen gyakori) — ellenben a Heterostegina costata d ORBg. ritkább stb. stb. Ccelenteraták : Szivacstűk (ritkák).— Heliastraea Reussana Epw. et HAIME. — Astraea sp. (gyakori). — Isis melhtensis Gorpr. stb. Echinodermaták : Ophiura izek. — Cidaris meltenm VoRBES. — CU. (Cya- thidaris) avemionensis DEsm. — Cidaris cfr. Zeamays S18sm. — Centrostephamus calariense Corr. sp. — 0. Acraghit Lamk. — Arbacina sp. — Scutella vindobonensis LBE. — Clypeaster grandiflorus BRoxwx. — Cl. Scillae DEsm. — CI. crassis AG. — OL. excentricus VAD. — OI. danubicus Vap. — Cl. crassicostatus S18m. CI. hungaricus Vap. var. dispar VaAp. — Ol. Almerai LamB. — CI. angulatus VAD. — Asteroid táblák stb. Molluskoideák : a fentebbi és másfajú bryozoumok igen gyakoriak — brachi- opodák közül: Argiope Baranyense MarY.sp. kerül telő. Molluskák: Pecten (Pecten) Josslingüi Sow. var. expamsior SAcc. Pecten (Pecten) revolutus Micur. Pecten ( Flabellipecten) Besseri Axpnz. Chlamys ( Aegui- pecten) multiscabrellus SAcc. Chlainys ( Mamupecten) Reussi HöRN. Chlamys ( Ma- ecrochlamys) latissíma BR. Chlamys ( Macrochlamys) Tournali Dr SER. var. sub- typica Sacc. Spondylus crassicosta LAM. Ostrea sp. Ostrea ( Alectryoma) plhicatula var. germamitala DE GREG. Ostrea (Crassostrea) erassissima Lx. Modiola sp. Modiola; longa Bgx. Lithodomus avitensis MAY. Arca ( Anadara) turomca DuJ. kőbél. Pec- tunculus ( Azrinaeca) bimaculata Por. Pectunculus ( Axinaea) obtusata PARTSCH. Cardita sp. Lucina sp. Lucina ( Dentilucina) miocemca Micnr. Lucia ( Codokia) leonina Basr. Cardium (Discors) diserepans Basr. Cardium (Cerastoderma) edule, LISx. Venus ( Ventricola) multilamella Lx. Meretriz ( Amantis) islandicotdes LK. Meretrix (Callista) pedemontana Ux. AG. Pholadomya H. Böckhi Páv. Vagx. F iSSU- rella (GWyphis) italica DErR. Xenophora Deshayesi MIcnr. Turitella sp. ind. Tenagodes ( Tenagodes) anguinus L. Cerithium sp. Oypraea sp. Cassis mamillaris GRar. Cassis (Semicassis) miolaevigata Sacc. Mitra scrobiculata. Voluta Sp. Lithoconus Tietzei HöRwx. Rhizoconus Bittneri HöRx. stb. Arthropodák : Balamus sp. — Rákollótöredékek. Vertebrata: Lamnma (Odontaspis) cfr. contortidens AG. Lamma (Odon: pid 36 MAJER ISTVÁN taspis) cfr. dubia. AG. Oxyrhina hastalis AG. Otodus cfr. apiculatus AG. Galaocerdo minor AG. i Mészalgák : [ithothammum sp. közetalkotólag lép fel. Végül a keményebb lajtamészkő zátonyképződményekből pedig az alábbi faunám van : § Korallok közül az Astraea sp. lép fel zátony építőleg. Echinodermaták közül: Clypeaster sp. töredékes példánya. Molluskák közül leggyakoriabbak a kagylók, mint a Pinna pectinata var. Brocchii dORB. Pinna tetragona BR. Perna magillata var. Soldanmu DEsH. (perna- pad). Radula hma var. dispar Micnr. Pecten sp. Pecten (Pecten) Josslingü Sow. var. erpamsior Sacc. Ohlamys ( Hinmates) sp. Spondylus sp. Ostrea sp. Ostrea (Crasso- strea) crassissima Ux. TIathodomus Awvitensis May. Iathodomus hthophagus LAM. Arca sp. Arca ( Fossularca) papilhfera HOERN. Cardita sp. ind. Cardita crassa var. taurovata Sacc. Cardita ( Actnobolus) amtiguatus var. Partschi GOLDF. Cardita scalaris Sow. Chama gryphoides Guanr. Lucina (Dentilucina) boreahs LIrws. — TDLucina ( Dentilucina) miocemica Micnr. Lucina (Codokia) leomma Basr. Cardium sp. ind. Cardium (Cerastoderma) edule LIxw. Venus sp. md. Venus fClausinella) Basteroti Desh. var. taurinensis Sacc. Venus (Clausinella) scalaris BRONN. Venus. (Omphaloclathrum) miocemcum Micnr. Meretriz ( Amantis) gigas ULx. Meretrix (Calhista) pedemontana AG. Lutraria (Psammophla) oblonga CHEMNITZ. Turritella sp. Turitella (Haustator) tricinatus Bors. — Vermetus sp. — Cypraea sp. — Triton sp. — Murex sp. — Mitra sp. ind. — Volutilíthes ( Athleta) rarispina LAM. — An- cillaria glandiformis LAM. Conus sp. ind. — Conus (Conospirus) Dujardim var. taurostriolata SaAcc. és még több rosz megtartású kőbél. Arthropoda : Balanmus sp. — Mészalgák ; [ithothammun sp. Ezen faunák a különféle életmódot kedvelő alakok társaságát tüntetik fel. A homokos tufás rétegekben a leggyakoribb alakok a heterosteginák, a. bryozoumok, a cidarisok (tüskék), kisebb pectenek és terebratulák mind elég jó megtartású állapotban. A lazakötésű meszes márgás rétegekben a foramimíferák, de különösen az. amphisteginák, a bryozoumok, az echinodermaták, a vastaghéjú kagylók fordulnak elő nagyszámban és elég jó megtartási állapotban, míg a kisebb puhatestűek csak legtöbbször kőbelek és sok lithothammium. Igen nagyszámúak az echumodermaták. Dr. VApász ELEMÉR (I. a 183. oldalon a " alatti jegyzetet) közel 20 fajt sorol fel innét s így Kemencze egyike a világ leggazdagabb mediterrán tüskésbőrű fauna főlelet-helyének. A zátonyképződmények kemény mészkövének faunája a sekély vizü helyet kedvelő alakok ezreit foglalja magában ; nagy mennyiségben fordulnak elő termé- szetesen a korallok, az ostreák és más vastaghéjú alakok, de különösen a Perna magállata var. Soldamii DeEsn. alakok óriási példányai helyenként egész vastag padokat alkotva lépnek fel, így a Kálváriadombon lévő szent sír felett és közelé- ben. Igen érdekes alakjai még e zátonyképződményeknek a fúrókagylók 18. Az itt felsorolt felső mediterrán faunák sztratigrafiai értékelésének tár- gyalásába nem bocsátkozom, mert az ezeket bezáró képződmények már régen helyesen szintezett közismert dolgok, melyek itt a hegység peremén az andezi- c A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 37 teket és tufáikat borítják és így a felsőmediterránrétegeket lezárják a Magyar Középhegységben. Vizsgálataim alapján tehát a következőképen tüntethetem fel a Börzsönyi hegységben a középső miocénemelet kortábláját : Felső miocén vagy szarmáciai em. Homokos tutás, meszes márgás, lazább és kemé- nyebb lajtamészkő-képződmények (Baráti, Ber- necze, IKemencze, Peröcsény, Nagy-Börzsöny, Letkés . . . ) Középső mio- ! , jé 88 4 j § ; 54. cén vagy felső Andezitek és tufáik. SZA (ID mediter- ráni emelet Miocén sor . Kavicsos, sárgás, kékesszürke homokos, agyagos, márgás (schliers kinézésű képződmények (Hont. Ipolyság, Szob) stb. Alsó miocén vagy alsó- (1)- ] mediterraáni emelet Bizzek alapján tehát aztandeztt Ttókitörések rúdege az eddigi felfogásokkal szemben feljebb kerül, az alsó mediterrán határáról már határozottan ai felső medti- terránba. A felsőmediterrán végével a tenger visszavonul területünkről s így a szarmáciai korszak már szárazon találja azt, azért az itt tárgyalt képződmények fiatalabb szárazföldi hordalékkal lösz, nyirok stb. vannak borítva. ka Ezen adatok ismeretének birtokában olvasva az eddigi, ez és a szomszédos területekre vonatkozó irodalmat, igen érdekes következtetéseket vonhatunk. Azt látjuk mindenekelőtt, hogy már a felső mediterránkorszakbeli kitörés idejét támo- gató adatok régebben is felmerültek egyes észlelések alapján, melyeket azonban kéz- zelfogható adat hiányában biztosan magyarázni nem lehetett, csak helyesen észlelni. Így Böckn Hucó említi, hogy HoRuvsirzkY HENRIK Szalka környékén mutatott neki néhány feltárást, khol az andezit-breccsia egyes lajtamészkőpadokkal váltakozik és fedőjét ismét lajtamészkő képezi. A breccsia a II. mediterrán kövü- leteit tartalmazza.) kDr. Kocn AwTAL szintén több helyütt észlelt a Dunajobbparti csoportban az andezittufa és breccsiában II. mediterránkövületeket,! Továbbá 1 Dr. BöckH HuGó: Nagymaros környékének földtani viszonyai. 42. old. 38 MAJER ISTVÁN HaALavÁrs Felsőtúr, GAÁL Felső-Palojta vidékéről írnak le felső mediterránra jellemző kövületeket bezáró tufákat. Máskülönban az összes kutatók, akik az andezit főkitörések idejét az alsó és felső mediterrán határára téve az anomiás homokot tartják annak fekvőjének, mint KöTACHE, RAczkIEvICz, INKEY, egyér- telműen hangoztatják, hogy az anomiás homokban nem fordul elő még az andezit- tútá, it emáitsez ra nnal tata lab b keépz ordó vo Maga SCHAFARZIK is — mint e vulkánikus hegyvidékek legalaposabb is- merője — szintén azt írja Budapest és Szt.-Endre vidékés-ben a Duna jobbparti andezithegyekre vonatkozólag, hogy éles elválással tisztán láthatjuk több ponton az andeziteknek az anomiáshomok fölé való helyezkedését, cmiből az a következ- tetés vonható, miszerint a szentendrei andezitek zöme csak az alsó me daterrantóit ene köleT ak oldás rat tsa an GON ERGA Ugyanez a korviszony konstatálható a Cserhátban és ugyanerre az ered- ményre jutunk Nagymaros vidékén 199 (50. old.). Magától értetődik — tovább így ír Soraragzik — hogy majdnem valamennyi fiatalabb lerakódásban Budapest körül andezitgörgeteget találunk ; így pl. a rákosi lajtamészben piroxén andezitet, a törökbálinti és tétényi szarmata mészkőpadok közt mállott andezittufát .. . To (NDS rozs sa ba elkölöj je Ha most ezen adatokat összevetjük, úgy arra a tapasztalatra jutunk, hogy itt a miocén rétegsorban bizonyos hézag észlelhető, nincs meg az a fokozatos átmenet, amely az anomiáshomokot, mint a mélyebb alsómediterránt és a kövületes tufákat és az ezekkel összefüggő lajtamészkövet, mint a magasabb felső mediterránhoz tartozó rétegeket összekapcsolja s így egyúttal az 15 nehezen érthető, hogy az anomiáshomokon nyugvó andezitek tufáiban és az ezeken fekvő lajtamészkőben miért jelennek meg egyszerre mindenütt hirtelen a tisztán felső- mediterrán alakok? Oly kérdések ezek, amelyekre azt hiszem, hogy csak most a honti viszonyok, a Honti szakadás rétegsora ismeretének birtokában adhatjuk meg a biztos választ. Mert e felső mediterránkorszaki, az andezitek legközvetlenebb fekvőjét képező réte- seket már eddig is ismertük ugyan, azonban az alsó- és a felső mediterrán határán való kitörés elve alapján és felsőmediterrámi faunájuk szerint az andezit főkitörések után helyezték őket, pedig sárgáshomokos, kékesszürkehomokos, agyagosmárgás anyaguk petrografiai jellege ellentmond ennek, mert andezitanyagot nem tar- talmaz s különben ezen ellenmmondás azok pontos, lelkiismeretes, exakt vizsgá- latából is kitünik már, de az andezitek fekvője gyanánt bizonyítóadat hiányá- ban kimondani nem lehetett, mert azt világosan sehol sem észlelhették. Ilyen andezitek fekvőjében lévő anyagok még a Börzsönyi-hegység peremén a szobi homokok és homokos agyagok is, melyeknek szintén felsőmediterránbeli alsószintáji faunájuk van; ezen rétegek STACHE és Böckn H. szerint cva ló s z 1- nüleg csak a lajtamészkő mélyebb szintjének más faciesben való kifejlődéseüb tekintendők. A szomszédos Cserhátból a Tót-Marokháza határában fekvő Kokliczahegy déli oldalán feltárt profil lithothammniumos mészkő alatti finomsárgás homokjai 1 Dr. VITÁLIS ISTVÁN: Hont vármegye természeti viszonyai-ban. A BÖRZSÖNYI HEGYSÉG ÉSZAKI RÉSZÉNEK ÜLEDÉKES KÉPZŐDMÉNYEI. 39 szintén ilyen felső mediterrán valamivel mélyebb színtájának megfelelő rétegek SCHAFARZIK sSzerint.! Érdekes továbbá az a fontos bizonyíték állításom mellett, hogy keruptiv kőzetekből származó görgeteget, vagyis kavicsot ezen homok nem tartalmaz. Az a nehány apró zárvány pedig, mit e helyen a homokban gyűjtöttem — így ír SCHAFARZIK? — kizárólag csak fehér riolit vagy riolittufa és tajtkő volt, mely a, Mátrától É-ra, valamint Salgótarján vidékén a széntelepek fekvőjében hatalmas lerakódásokat képez. E közetek már az alsómediterrán emelethez tartoznak, ú egy hogy ezen lelet alapján szintén kitűnik, hogy eme ré- tegok a salgótarjánvidéeéki riolittulia-lerakódásoknál fiatalabbak? A szentendrei andeziíthegység legközvetlenebb fekvője gyanánt a Duna völgyében a káposztásmegyeri vízművek építésekor feltárt delsőmediterrán alsóbb lerakódásait" tekinthetjük. Ezen rétegek kékes agyag, fehéres márga, homokos agyag és homokrétegekbőb? állanak, tehát nemcsak petrografiai külsősé- gük, hanem még faunájuk alapján is igen hasonlók a hontihoz. De itt van Budapesten a városligeti artézi kút, amelynek fúrása alkalmával 15-53 m-től lefelé előkerült agyag, homok és homokkőrétegeknek szintén egy jó része, de nem 345-66 m-ig, mint ZSIGMONDY ViLMos ! gondolta, szintén az andezit főkitöréselőtti mélyebb felső mediterránt képviselheti, vagy itt van az Illés-utcai feltárás is, melynek rétegei launája alapján SCHAFARZIK? szerint a, felső mediterrán- nak inkább alsó szintjére vallanak. Ezen rétegek leírói ezekben előforduló andezitanyagról sehol sem tesznek említést, mert talán ezeket, mint e rétegek fedőjét, elmosta az ős Duna árja és csak diluviális hordalékhomok és kavics takarja, de már a magasabb helyeken a kitörés utáni felső rétegekben, mint pl. a rákosi lajtamészben stb., már találunk andezitgörgeteget. Ezen vizsgálatok és irodalmi alapon való összehasonlításokból — azt hiszem nem tévedek — ha azt a végkövetkeztetést vonom le, hogy nemcsak a Bör- zsönyihegység andezitjei hanemaszomszédos Cserhát és Szentendre-visegrádi andezitek is közel egyidőben tortek ki -— nem vaz alsó ég felső mediterrán határán, mint eddíg hitték, hanem már határozottan a felső mediterránban—talán egy egységestektonikai mozza- nat eredményeképen. A fajok megváltozásának bölesője pedig Noszxv hosszú ideig egyfolytában meglévő wehtjiertensere oD o v [ol o 1 Dr. SCHAFARZIK FERENC: A Cserhát piroxén andezitjei. A Magy. Kir. Földtani Intézet Évkönyve. IX. köt. Budapest 1890—1891. 195—197. old. SES ZOZLO Zold 3 Dr. SCHAFARZIK FERENC: Budapest és Szent-Endre vidéke. 51—52. old. § ZSIGMONDY VILMOS: A városligeti artézi kút Budapesten. Budapest 1878. 64— 74. old. 5 Dr. SCHAFARZIK FERENC: Budapest harmadik főgyüjtőcsatornájának földtani szel- vénye. Földtani Közlöny. XXXIII. köt. Budapest 1903. 45—53. old. 40 MAJER ISTVÁN tehetett, melyből ass etsrőrme diterránb amit estve ikzerk em már csak egyes öblök maradtak meg, közöttük a régibb rétegekből álló letarolt szárazföldekkel s így talán át ene megérthetjü k sahog ye sa zar a Tó smare dit ommá ná amo miás homok miért nem mutatja annak semmi nyomát, hogy" lerakódása közben törtek volna ki az andezitek és hogy miért telepszenek rá ezek öly éles elválással; Mielőtt még soraimat lezárnám, őszinte köszönetemet fejezem ki Dr. KocH ANTAL nyug. egyetemi tanár úrnak, a föld és őslénytani intézet volt igazgatójának támogató érdeklődéseért, továbbá. dr. LÖRENTHEY IMRE egyetemi tanár úrnak az intézet jelenlegi igazgatójának, szeretett kedves főnökömnek, ki mindenben a legszívesebben támogatott és a revideálás nehéz munkáját is végezte, azután dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár úrnak és a M. Kir. Földtani Intézet Igazgatóságának a gyűjteményeikben lévő anyag szíves átengedéseért, a Magyar- hom Földtani Társulat Választmányának a megtisztelő megbizatásért és végül mindazoknak, akik tanulmányom végzése közben bármiben segítség:mre voltak. Kelt Budapest, 1914 május havában, a tud. egyetemi Őslénytani Intézet- ben. — A kövületek ugyanezen intézet muzeumában vannak. ISMERTETESEK. 1. ALBERTA TARTOMÁNY FÖLDIGÁZ KÚTJAI NYUGATI KANADÁBAN. Alig tíz évvel ezelőtt a nyugatkanadai Alberta tartományban, szénkutatá- sok közben, véletlenül földigázra bukkant a fúrómester, aki a fúrást Medicine-Hat község megbízásából végezte. A városka tanácsa rögtön felismerte a földigáz nagy értékét, tovább fúratott, s ma Medicine-Hat mintadöldigáz városa ismeretes egész Kanadában. Az albertai földigázkutakról már dr. SzápEczkyY GyuLa egyetemi tanár úr 18 szólt a Földtani Társulat 1918 december 3-iki ülésén, azon alkalomból, hogy a kanadai XII. nemzetközi geológiai kongresszus idején a Medicine-Hat mellett fúrt új gázkutat megtekintette. Újabban Bacn Ruporr ? írt kisebb köz- ! SZÁDECZKY GYULA dr.: A kanadai XII. nemzetközi geológiai kongresszus. Földtani Közlöny 44. köt., 1914., 14—15. oldal. 2? RUDOLPH BAcn : Medicine-Hat, das Zentrum der kanadischen Naturgas-Industrie. Mit zwei Abbildungen. Prometheus, Jg. XXVI. Nr. 18311, Leipzig. Pag. 166—168. ISMERTETÉSEK. 41 leményt aPromet he u s hasábjain ezen kutakról. A két cikk alapján a követ- kezőkben ismertetem emez érdekes gázforrásokat. Alberta tartományban, a Rocky Mountains keleti lejtőjén Calgary, Tofield, Taber és Medicine-Hat városok között terül el Kanada leggazdagabb gáz-mezője. A kutak 120—38300 m között levő mélységből, krétakori, nagyobbrészt szárazföldi homokos rétegekből ( Belly River series) ontják ki a gázt. Minthogy attól az északra, és délre húzódó krétaterülettől, amelyen Medicine-Hat fekszik, keletre, valamint nyugatra is laramie-rétegek vannak a felületen, úgy látszik, hogy boltozatosan kiemelkedő rétegekben, tehát antiklinálisokban gyűlik meg a földigáz. Medicine-Hat a gázkutak központja, amely helység alig egy évtized alatt 20,000 lakost számláló gyárvárossá emelkedett. A városkában jelenleg 10: nagy gázkút van elzárva, illetőleg üzemi foglalásba helyezve. Mindegyik kút átlag háro m millió köbláb, vagyis 86,000 köbméter gázt ont naponkint. Az összes gázforrások nyomása 585 font 1 négyzethüvelyre, vagyis 84 atmoszféra, ami körülbelül meg- felel naponként 1.000,000 m?-nek. A medicine-hati kutak földigáztartalma, sok elemzésből átlagosan véve: 994994 metán, 0-5194 hidrogén, azonkívül csekély oxigén. Tehát tisztább még a sármási földigáznál 15, amelyet 9994 metán, 0-409/ hidrogén, 074094 oxigén és 072094 nitrogén tartalmával eddig a világ legtisztább gázának tartottak! Az összehasonlításokból még inkább kitűnik a sármási gáz- kutak fontossága. Ugyanis egyedül a II. sz. kissármási kút (28 atmoszféra nyo- mással, 864,000 m? napi gázszolgáltató képességgel) nem sokkal kevesebb gázt ad, mint a 10 medicine-hati gázkút együttvéve. (1.000,000 m?-t naponkint.) Az Alberta-tartományban fúrt gázkutak ipari értékesítését nagyon meg- könnyíti az a körülmény, hogy a fúrások vidékét a Canada-Pacific fővasut szeli át s ilymódon az ipari termékek útja nyitva van keletnek Winnipeg, s nyugat- nak Vancouver városokig. Hogy a vállalatok kedvét még jobban fokozzák, Medi1- cine-Hat városka tanácsa a nagyipari társaságoknak a gázt mindeddig ingyen adta, a magánházaknak, bankoknak és szállodáknak pedig ezer köbláb gázért alig 60 fillért számít. Ezért a városkának ma már minden házában gázzal főznek fűtenek és világítanak. Az utcák lámpáiban pedig éjjel-nappal ég a gáz, és pedig azért, hogy lámpagyújtogatókat ne kelljen a városnak tartani és az izzótesteket gyakran kicserélni. De nemcsak a város, hanem a Canadian Pacific Railway Company is igen csábítgató feltételekkel adja kútjaiból a gázt a vállalatoknak és legújabban már tervezi a nagy vezetéket, amely Medicine-Hat fölös gázmennyiségét kelet felé 658 angol mérföldnyire (— 1052 km) Winnipeg járosba vezesse. Medicine-Hat sokféle gyártelepe közül fölemlítem a következőket: vas- öntődék, gépgyárak, téglaégetők, fűrészmalmok és húskonzervgyárak. Ha bár- melyik gyárba lépünk, különösen meglep bennünket a tisztaság. Míg a kőszénnel fűtött gyártelepeken füst és hamu fogad mindenhol, addig az albertai gázüzemű gyárakban ideálisan tiszta minden. A csövek hálózata zajtalanul vezeti a legtávo- labbi részekbe a földigázt, a gépek pedig simán és szokatlanul tisztán dolgoznak. 1 PAPP KÁROLY : A sármási mélyfúrások Kolozsmegyében. M. K. Földtani Intézet 1910. Évi jelentése , 234—276. oldal. 42 ISMERTETÉSEK. Bájos látvány a The Rosery Flower Company virág- és zöldségtelepe. Óriási üvegház ez, amelynek termeit szintén földigáz fűti és pedig a növényeknek megfelelő különböző hőmérsékletre. Télen is nyilnak itt a szebbnél- szebb virágok és a nemes főzelékfélék, buján tenyészik itt mindig az uborka, káposztafélék és a paradicsom. Az albertai gázkutak ugyan eltörpülnek az Egyesült-Államok gázforrásai mellett s hogy mégis ismertetem ezeket, ennek oka az, hogy az albertai gáz- források sokkal jobban hasonlítanak az erdélyi gázkutakhoz, mint a többi összes amerikai gázfúrások. Tudvalevő, hogy az Egyesült-Államok leggazdagabb gázterülete Észak- Amerika keleti részén az appalachiai területen, az Alleghany-hegységgel pár- vonalos irányban fekszik. Ohio, Indiana, Pennsylvania és Virginia tartományok összes gázkútjai két vonulatba sorakoznak. Az egyik gázmező az Ontario s Erie tó folytatásában és DNy felé csaknem a Missouri és Mississippi egyesüléseig terjed, a másik gázmező pedig ezzel párvonalosan, az Ohio folyó keleti partvidéke és az Alleghany-hegység között, szintén ÉK—DNy irányú vonulatban húzódik. Itt vannak a világ legnagyobb gázkútjai, Pittsburg mellett 83,000 m?, a pennsyl- vaniai Hoge-kút 70.750 m8, s a Matson Terrain Calf 41,150 m? óránkénti gáz- szolgáltatással? amelyek után nagyságra, mint a világ negyedik gázkútja, a kis- sármási II. sz. kút következik, óránkint 40,000 m? gázmennyiségével. Az észak- amerikai két nagy gázmezőnek több mint 21,000 kútja kivétel nélkül paleozoós rétegekből fakad, épúgy, mint Keletkanadának szomszédos területein levő gáz- forrásai is a felső szilurkorú medina homokkövekből törnek elő. A földigáz mind- két nagy vonulat lapos boltozataiban petroleumtelepekkel kapcsolatos. Ennek megfelelően a keletamerikai kutak gáza az ú. n. petroleum-gázok jellegét mutatja, ugyanis átlag 9094 metánt, etánt s propánt, és 1094 nitrogént s széndioxidot tartalmaz. A keletamerikai kutakkal szemben Nyugat- Kanadában az albertai gázkutak krétakori szárazföldi homokos rétegekből erednek, a melyek között itt-ott szén- telepek is vannak. Medicine-Hat első fúrásait 15 széntelepek kutatására mélyesz- tették. A geológiai eredetnek megfelelőleg az albertai földigáz 99-599 metánt s csak 0-59/ hidrogént s oxigént tartalmaz, tehát tisztább, mint a sármási gáz. Az albertai krétakorú és a mezőségi harmadkori rétegek ezidőszerint a földkerekség legtisztább metángázát szolgáltatják. Az albertai gázmezők tehát sokban hasonlítanak az erdélyi gázt adó területhez. A nagyarányú amerikai gázipart olvasgatva, önkénytelenül is a mezőségi sázmezőre gondolok, amelyet 1908-ban Lóczy LaJos felfedezett s amelyet azután MÁLry SÁsxpoR és Böckn Hucó útmutatásai nyomán rendszeres fúrásokkal a. kincstár oly szépen feltárt. A naponként másfélmillió köbmétert kitevő gázmeny- nyiségnek eddigelé csak csekély részét szállítja a sármás-torda-marosujvári 73 km-es vezeték, t. i. 190000 m8 gázt naponkint a XII. sz. kútból. A gáz leg- nagyobbrészt ma is kihasználatlanul hever. A számtalan terv közül, amely a 1 VNUTSKÓ FERENC: A földigáz. Bányászati és Kohászati Lapok 51. köt. 1910. 616. oldal ISMERTETÉSEK. 43 Bányászati és Kohászati Lapokban s más szakfolyóiratokban felmerült, bizony még nagyon kevés valósult meg. Az 15 jgaz, hogy gyáripart máról-holnapra nem lehet teremteni. De semmi nehézsége nem lenne annak, hogy a Mezőségen nagyarányú kertészet létesüljön. Hazánkból évenkint sok százezer korona vándorol ki Olaszországba virágért, veteményért, zöldségért. Az albertai példa mutatja, hogy a földigáz a kertészek legkitünőbb fűtő anyaga. Ha a magyar kertészet eme példa után indul, s az erdélyi gázokkal nagyarányú üvegházakat fűttet, úgy a mai nyomorúságos Mezőség egykoron ismét Erdély kánaánjává lehet. Budapest, 1915 jan. 5. PAPPNÉ BALOGH MARGIT dr. 2. GEOLOGIA ÉS HÁBORÚ. Ezen a címen érdekes cikket közöl RB. PorowNIÉ a kW o ec h es német szép- irodalmi folyóirat ezidei 43. számában. Röviddel a haború kezdete előtt ugyanis W. KRasz kapitány, a hadtechnikai szaklap hasábjain fejtegette ama nézetét, mely szerint a tényleges tisztekre nézve igen fontosnak tartja a geológiai ismere- teket. És e háború igazolja véleményét, hiszen mostanában többször is kerültek felszínre geológiai dolgok. Megtudtuk, hogy egy ízben a németek egy megkezdett lövészárkot azért nem fejezhettek be, mivel mészkőrétegbe jutottak és más alka- lommal a németek szerencséjére az oroszok nem tudták kellően megismerni és megítélni a mocsaras talajt. Már e két példa igazolja Kranz kapitány talán egész helyes kijelentését, hogy a katonai kiképzésben jelenben még csak a természet- tudományok egy ágát, a geológiát, nem művelik kellőképen. Világos, hogy ezentúl máskép lesz! Már a modern fegyvernemek borzasztó hatása kényszeriti a katonát a talaj behatóbb tanulmányozására, melytől annyira függhet valamely csata kimenetele és így jövőben nem lehet közömbös a geológiával szemben. Kivánatos, hogy a talaj szemlélete, egy pár ásó-túrás, tájékoztassa a lehetséges megerősítési munkálatok felől, melyek a rendelkezésre álló időn belül végezhetők. Ehhez pedig okvetlen szükséges a földkéreg bizonyos ismerete. Aki geológiai térkép olvasásá- hoz ért, azt is meghatározhatja, milyen segítőeszközökre szorul a kivánt erő- dítési munkálatok keresztülviteléhez. A csapatvezetőség eszerint intézkedik és előre tudja, hogy sziklás talajban 5, sőt 10 annyi időt kell fordítani oly munkála- tokra, melyek puha altalajban gyorsan végezhetők. Több megfontolást igényel azon körülmény, ha nemcsak egy, hanem több hely jön tekintetbe ; ilyenkor a taktikai érdek is fontos és nemcsak a térkép, de a szemlélet is irányadó. A legnél- külözhetetlenebb segítő eszköz valamely nehezebben megállapítható talaj bírá- latánál, mindenesetre a geológiai térkép magyarázójával, melynek megértéséhez azonban nem csekély szakismeret szükséges. A mostanában mindennapos vár- ostromoknál pl. igen fontosakká válnak a győzelmes előhaladásra a földfeletti és földalatti munkálatok. Ebből érthető a makacs küzdelem egyes állandó erő- dítmények ostromlásában, melyek környéke igen terebélyes földmunkálatok 44 ISMERTETÉSEK. színhelyévé alakulhat, a talajviszonyok tekintetbe vételével, mely szerint alkal- mazzák a támadást és védelmet. A mostani háborúra vonatkozással említés történik a németek egy sikeréről, melyet Kranz kapitány nem i8s említ. A hadvezetőség körül- tekintésének és a csapatok vitézségének köszönhető 90.000 orosz fölötti győ- zelmük, melyeket a mazuri tavak ingoványos, veszedelmes vidékére szo- rítottak és így foglyul ejtettek. Ebből is érthető, hogy nem mindig könnyű "tájékozódni valamely mocsaras vidék veszedelmeiről és e körülmény okozta jelen esetben az oroszok vesztét. Ilyen viszonyok között szélesebb köröket is érdekelhetnek a porosz királyi földtani intézetnek, az utóbbi években eszközölt ama munkálatai, melyek a kelet-poroszországi mocsarak beható tanulmányozását célozzák és azok eredményét a geológiai térképen jelzik. Jóllehet, e tanulmányok be nem fejeződtek, s egyelőre csupán tudományos értékkel bírnak, a jövőben valószínűleg mégis gyakorlati jelentőségük lesz. Hiszen igen sokféle az átmenet e mocsarakban, melyek növényzetük szerint: különbözők, a nedves talajtól a relatív szárazig, a teljesen járhatatlan talajtól a könnyen átkelhetőig. KnRasz kapitány úgy vélekedik, hogy a hadsereg csak ideiglenesen alkal- mazzon civil tudósokat, mig kellő számú katonai geológusok képzéséről nem gondoskodik, külön pálya legyen az, mint minden más hivatás, mert külön tanul- mányokat és az illető szakember teljes odaadását kivánja. Igénybe is veszi teljes mértékben úgy testi, mint lelki erejét és azért egyéb katonai szolgálat teljesítése túlhaladná képességét. De már most is, a jelen harcok idejében, bizonyára van geológus és bányamérnök elég, aki mint tartalékos v. honvédtiszt, besorozható a vezetőséghez, katonai tanácsadói minőségben és így érvényesíthetné tudását. E háborúban tehát már a geológiának is van szava; a természettudományok korszakában folyik az elkeseredett harc a nemzetek között és minden ága befolyá- solja, irányítja a küzdelmet. Mily fölemelő tudat, hogy az eddig csak szűkebb körökben ismert és mél- tatott geológiai tudomány mindinkább tért hódít majd ama mozgalmakban is, amelyek drága hazánk minden rögének biztosítását megkönnyítik ! Kelt a hunyadmegyei Pusztakalánon. 1914 nov. 24-én. HoRgusirzkyné BARTHEL HERMIN. TÁRSULATI ÜGYEK. A) Szakülések. 1. Jegyzőkönyv az 1914 november 4-i szakülésről. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: Emszr KÁLMÁN dr., KApiIc OTTOKÁR dr., KocH ANTAL (ah ris KoRMmos TIvADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., id. Lóczy LaJsos dr., ifj. LÓCZY LaJos dr., Magzsó Lagos, MÉHEs GyurA ddr., PAPP KÁRoLYy dr., PÁánrY Mór dr., TÁRSULATI ÜGYEK. 45 PITTER TIVADAR, STEINHAUSZ GYULA, TELKES PÁL, TRErrz PÉTER, VENDL ALADÁR dr., ViGH Gyutza dr., VOGL VIKToR, WACHNER HENRIK dr., ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Elnök üdvözölvén a tagokat, bejelenti, hogy a társulat augusztusi választ- mányi ülése a hadbavonultak hátramaradottai javára ezer koronát szavazott meg, s ezt nyomban ki is utalta. PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár jelenti, hogy a háború következtében a társulat idei bevételei 5000 koronával maradnak alul az előirányzatnak, részben az állam- segély elmaradása, részben a be nem hajtható tagsági díjak miatt. Ezért a Föld- tani Közlöny idei füzetei vékonyabbak lesznek, mint az elmúlt években. Bőven kárpótoljuk azonban ezért tagtársainkat a m. k. földtani intézet kiadványaival, amelyek az idén is gazdag és változatos tartalommal jelentek meg, s amelyeket még a tél folyamán szét fogunk küldeni. Elnök felhívja KoRmos Trvapakg dr. választmányi tagot bejelentett elő- adásának megtartására. a) KoRMmos TivaApAR dr.:Pleisztocénkorú teknősök Duna- almásról címen bemutatásokkal kísért előadást tart. Előadó 1911-ben az esztergommegyei Süttő édesvízi mészkövéből egy új teknőst írt le Clemmys Mé- heln néven, mely a mai mediterrán faunaterületen élő Clemmys caspica rokon- ságába tartozik. Az új fajnak eleddig csak egy fiatal példánya volt ismeretes, mig most a dunaalmási édesvízi mészkőből egyszerre négy meglett példány marad- ványai kerültek elő, melyek a komáromi múzeuméi. Ezek bemutatása során meg- emlékezett az előadó a süttő-dunaalmási édesvízi mészkővonulat egyéb medi- terrán-jellegű szerves zárványairól ( Telphusa, stb.) 15 és utalt arra, hogy e mész- kövek egy része még bizonyára a fiatal harmadkorban keletkezett. A részletes szintezés, mely ezt az érdekes kérdést tisztázni hivatott, még a jövő feladata. Az elhangzott előadáshoz szót kér Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag. Kifejti, hogy a Dunántúl nemcsak egyféle pleisztocén mészről van szó, hanem vannak itt régebbi meszek is. Ezen mészképződmények kontinentális mozgásokkal kap- csolatosak, s a szárazföldi eróziós bázison hévforrásokból alakultak. A Balaton körül a rauchwacke sejtes mész édesvízi eredetű mészkő, amelynek azonban korát nem tudjuk; csak annyit tudunk, hogy régebbi, mint a pliocén s pleisz- tocén meszek. A svábhegyi édesvízi meszek a fiatalabb csoportba tartoznak a dunaalmási meszekkel együtt. A SzorraGH Tamás dr.-tól 1908-ban Budakalá- szon gyüjtött melánia az oceániai típusra emlékeztet. Ezek a melániák az eocénben, oligocénben, miocénben, a szarmata s pontusi emeletben 18 jelentkez- nek a hévforrásokból származó meszek zárványai gyanánt. Üdvözli az előadónak becses tanulmányait. SCHAFARZIK FERENC dr. fölemlíti, hogy néhai Permő GyuLA is foglalkozott az édesvízi meszeknek Esztergom-Süttő-Nagytapolcsány között levő vonulatával, amelyekben pliocénkorú hipparion csontok i8 akadtak. Nagytapolcsány s Ugróc között nagy kiterjedésben vannak az édesvízi meszek, amelyek geizir képződ- mények, s amiket a bécsi geológusok a kövületek alapján a pontusi emeletbe helyeztek. Az Elnök maga Ruttka édesvízi meszében kövesült tojásmaradványt is talált. b) Vian Gyuzra dr.: Földtani megfigyelések az Észak- 46 TÁRSULATI ÜGYEK. nyugati Kárpátokban címmel tartott előadásából kiemeljük a követ- kezőket: Előadó a Mincsov-hegységben és környékén két év óta végzett vizsgá- latairól számol be. Összefoglaló átnézetét adja a bejárt terület rétegtani szer- kezetének. A terület fölépítésében a következő kristályos kőzetek vesz- nek részt : gránit, gneisz, csillámpala és a központi tömeget alkotó gránit-lakkolit- hoz tartozó pegmatit injekciók. Erre a központi tömegre köpenyként borul az üledékes kőzetek alkotta burok. Összetételében részt vesznek: permi korú kvarchomokkövek és konglomerátumok, alsó-triászkorú werfeni rétegek, középső- és felső triászkorú dolomitok és mészkövek közbetelepült lhunzi homok- kővel; gresteni krinoideás, valamint homokos mészkövek, homokos palák és ho- mokkövek, UHnriG-VErreRs szubtátrai fácies csoportjaba tartozó és a neokóm foltos márgákba fokozatosan átmenő foltos máargák tűzköves mészkövek közbe- iktatódásával. A medencéket kitölti a neokóm foltos márgára következő eocén- korú konglomerátumok és homokkőközfekvetekkel váltakozó eocén-oligocén agyag, valamint pontusi (?) korú agyagok és konglomerát. Ugyanide tartoznak a Turócszentmártonnál föltárt fiatal, KoRmos Trvapank dr. szerint felső pliocén- korú, vékony lignit és turfa közfekvetekkel váltakozó — viviparákat, bordás melamopsíisokat stb. tartalmazó — homokos agyagok, valamint felső-pliocénkorú édesvízi mészköveken (Ruttka stb.) kívül jelenkori mésztufa. Ezekután röviden szól a terület hegyszerkezeti viszonyairól. Konstatálja a maghegységek oldali régiójának pikkelyes szerkezetű fölépítését, míg a Mincsov, Mala Magura és Zsjár hegységek kristályos magja összeszögelési területén : Frivald- nádas, Köporuba, Valcsa, Znióváralja és Turócremete környékén szabályos redő- ket észlelt. Végül megemlíti, hogy arégebben krétakorúnak vett chocs-dolomat és mészkő triászkorúmak — bizrony mt a benne talált daonellák alapján, mely rétegösszlet gyökér nélkül, diszkordánsan fekszik a fiatalabb képződményeken és egy egykori összefüggő takaró marad- ványainak tekinthető. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök üdvözli az előadót, hogy az Északnyugati Kárpátokról az első előadást tartotta, egyben üdvözli a m. k. földtami intézet igazgatóságát is, hogy eme nagyfontosságú területen a geológiai felvételeket megindította. Fölemlíti, hogy már HANTKEN Miksa geiroporellákat talált a chocs- dolomitban, s így kétségbe vonta ennek kréta korát. Lóczy LaJos dr. tiszteleti tag kifejti, hogy HAURR a chocs-dolomitot először triaszkorúnak tartotta ; később Srun, minthogy a Vágbalpartján a chocs dolomit a kréta márgán fekszik, kréta korúnak vette. Az Inovecz körül azonban a chocs- dolomitba triasz dolomitokat 15 belevett. Később UntiIG és VETTERS Dévény vidékén a máshol triasznak vett meszeket lhaszba tették. UHriG -a magastátrai és szubtátrikus fáciest kijelölvén, a magastátrai fölé tolta a szubtátrikus faciest. A szubtátrikus takaró a maghegységeket köpenyszerűen övezi, s erre települ a chocs dolomit. Ezekután a fönt levő chocs dolomit lejjebb helyezendő. c) WACHNER HENRIK dr. segesvári tanár A Fogarasi és Persányi- hegység kapcsolódása című előadásában elmondotta, hogy a Persányi- hegységnek a fogaras— brassói vasútvonaltól délre eső része földtanilag a Déli Kárpátokhoz számítandó. Alsó csoportbeli kristályos palák uralkodnak: közön- TÁRSULATI ÜGYEK. 47 séges csillámpala, alárendelten kloritos, grafitos palák, gyakoriak a nagy mikro- klinszemcséi által feltünő koziagneisz lencsés betelepülései, e kőzet keleten össze- függő vonulatot alkot. A telérkőzetek: szemcsés gránit, kvarc- és szienitporfir, diabáz, amtfibolit, pegmatitok és aplitok. A kristályos palahegységet egymást keresztező törések járják át. Keleten a feketehalmi hegy tithonmészkővonulata koziagneisz alá dől, a volkányi igen zavart települési, összegyúrt és számtalan csu- szamlási laptól átjárt liász azt a benyomást kelti, mintha a kristályos palák fekü- jéből az áttolódási folyamat alkalmával kipréseltetett volna. A Fogarasi hegység lepelszerkezete mellett az Ujsinka-Almásmező közt tisztán csillámpalából fakadó több sós forrás is szól... A Bárcaság szélén Feketehalom-Volkány közt keletre dőlő bitumenes palás triászmészkő, permi homokkő márga és csillámpala hegy- rög jelentkezik, mely északra és délre cenomán konglomerátum alá merül. A Wo- garasi hegység keleti nyúlványától északra Ujsinka-Feketehalom közt a bárcasági betörési medencének öble messze nyugatra terjed, alig egy 100 m viszonylagos magasságú nyereg által elválasztva a fogarasi síktól. Messze terjedő diluviális terraszok alatt orbitulina, inoceramus és pteropodát tartalmazó palás márga homok- kőközfekvetekkel van feltárva. Kőzettanilag megegyezik ez az Ürmös-Ótoháni alsószenon inoceramus márgával, de a Vapász dr. által leírt arapataki barréme-mel is lehetne párhuzamosítani. Az alsó szenonmárga betörési medencéjétől északra emelkedő szűkebb értelemben vett Persányi hegység tipikus törési-röghegység (Bruchschollengebirge), főzöme poligén cenománkonglomerátum (bucsecskonglo- merátum) , melyből törésvonalak mentén régibb kőzetek rögei emelkednek, ilynemű szirt van a Hameradiü Petrii völgyben : neokom kaprotinás mészkő alatt nerineás tithonmészkő, legalul csillámpala. Érdekes, hogy a régibb diluviális szintet a Bárcaság-fogarasmegyei vízválasztón is tovább lehet nyomozm, ami azt bi- zonyítja, hogy a diluvium e szakaszában a két sülyedési medencének vizei itt összefüggésben állottak egymással. A diluviális terrászokban 2 szint mutatható ki: egy viszonylag 100 m magasan fekvő ódiluviális és egy 40 m magasságban fekvő fiatal diluviális városi terrasz. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök üdvözli az előadót igen becses megfigyelé- selért. A vázolt terület sztratigráfiailag s részben tektonikailag is a Bánsággal egyezik meg. Új vonás azonban benne a Holbák-Sinkai rög északra való eltoló- dása. Itt az alaphegység észak felé irányuló mozgással tolódott rá a sótartalmu harmadkori rétegekre, míg a Bánságban DK felé irányultak a mozgások. Fon- tosnak tartja eme vizsgálatok folytatását. Budapest, 1914 nov. 4-én. Jegyezte: PAPP KÁROLY, elsőtitkár. 2. Jegyzőkönyv az 1915. január 18-i szakülésről. Az ülés a kir. m. Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek : HARMos ELEONÓRA dr. k. a., NEISSER IRÉN dr. k. a., KARSAY ERVIN, KÖRTVÉSI SÁNDOR és RAKSÁNYI ÁRPÁD urak, mint vendégek. Továbbá : BöckH HuGó dr., FERENCZI ISTVÁN dr., FRANZENAU ÁGOSTON dr., HORUSITZKY HENRIK, ILLÉS ViLMmos, ILosvav LaJos dr., INKEEY BÉLA, JEKELIUS 48 TÁRSULATI ÜGYEK. EnRrcnH dr., JuGovics LaJos, KADpIc OTTOKÁR dr., KoRMmos TIVADAR dr., KRENNER JózsEF dr., Lóczy Lagos dr., ifj. Lóczy Lagos dr., MAJER ISTVÁN dr,, MARzsó Lagos, Nopcsa FERENC báró dr., Párnry MónR dr., PAPP KÁRoLY dr., PApPné BALoGH MARGIT dr., ROZLOZSNIK PÁL, SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., STEINHAUusz GYULA, SZONTAGH TAMÁS dr., TELEGDI-RórH Lajos dr., VENDL MÁRIA dr., ViGH GyuLA dr., VoGL VIKTOR dr., ZALÁNYI BÉLA dr., ZIMÁNYI KÁ- ROLY dr., ZSIVNY VIKTOR dr. tagok. Elnök üdvözölvén a szép számban megjelent szaktársakat, felkéri VENDL MÁRnIA dr. kisasszonyt, a lőcsei állami felsőbb leányiskola tanárnőjét bejelentett előadásának megtartására. a) VENDL MÁRIA dr. k. a.: Abulzai antimonit előfordulá- sáról értekezett, a következőket mondván: A bulzai antimonit, melyet SCHA- FARZIK FERENC dr. műegyetemi professzor úr adott át nekem megvizsgálás cél- jából, erősen mállott, kissé vörhenyes színű andezitagglomerátumban fordul elő. Az andezit egyes helyeken teljesen kaolinná alakult, ami azt bizonyítja, hogy itt posztvulkanikus hatások voltak, melyeknek eredménye tulajdonképen az andezit- agelomerátban végigvonuló mintegy 5—6 cm széles antimonittelér. A telért az antimonitnál fiatalabb képződményű kalcit kíséri. Az antimonittúk a telér határlapjaira többnyire merőleges irányban helyezkednek el, de vannak sugarasan elhelyezkedő kristályok is, melyek körülbelül 0-5—2 mm vastagságúak s kristály- tani szempontból meglehetős egyszerűek. Leggyakoribb az m (110), n (210), p (111) és b (010) kombinációja, de fellép még a :r (112), s (113), o (120), ag (130), 1 (140) és az (510) 18. Az elhangzott előadáshoz szót kér PAPP KÁRoLnYy dr. elsőtitkár. Elmondja, hogy Bulza a zám-kápolnási júra mészkő vonulattól dél felé esik. Ha Soborsinból a Maroson átmegyünk, úgy először a felső júrakorú szirtes-mészkő vonulatot keresztezzük. Erre kárpáti homokkő következik alsó kréta kövületekkel. Majd a régi eruptív kőzetek zónája következik, gabbro és dioritszerű kőzetekkel, amelyek- nek propilites fajtáiban vékony telérek is vannak: pirit, chalkopirit és galenit ásványokkal. Hogy ezek a régi eruptív kőzetek a kárpáti homokköveket áttörik-e, vagy alatta fekszenek, az bizonytalan. Délre haladva, az andezittufták és brecs- csiák borítanak el mindent, s minthogy ezek a szomszédos Lapugyon és Kostejen a felső mediterrán kövületes rétegeire borulnak, azért az andezittufák kétség- telenül a felső mediterrán után ülepedtek le, valószínűleg a szarmata korban. Dél felé az andeziteknek többféle fajtája, ú. m. az amfibolos és biotitos andezit, továbbá az augitos andezit tör elő Jókora területen. Bulza községben mindjárt a templom alatt, az andezittuftában két vékony telért látunk egymástól 60 méternyi távolságban ÉNy—DK-i csapásban és mintegy 707 dülésben. A kezdetlegesen feltárt telérek fészkenkint tartalmazzák azon antimonitot, amelyet dr. VENDL kisasszony bemutatott. A telérek képződése az andezittufák repedéseiben, a szarmata után uralkodott posztvulkánikus hatá- sokra vezethető vissza; a repedéseket ugyanis a mélységből feltörő szolfatarák kénes forrásai ásványokkal töltötték ki. Bulzától délre a Pareu Grunyuluj nevű völgyben biotitos andezit kitörés szélén is van egy telér, amely a szfalerit és tetraedrit mellett antimonitot 18 tar- TÁRSULATI ÜGYEK. 49 talmaz. Az összehasonlítás kedvéért Papp titkár felemlíti, hogy a szerbiai IKostaimik antimon-telepei is biotitos-trachitok kitörése mentén képződtek a triasz mész és a, grauwacke között. Lóczy LaJos tiszteleti tag szintén ismeri a bulzai antimonit előfordulást még abból az időből, amidőn a Pojána Ruszkát térképezte. Térképe 1887-ben meg is jelent, de szöveg nélkül. Minthogy a kristályos palák nem messze a kápol- nás-kurtyai végtöréstől a napszínre bukkannak, az a sejtelme támad, hogy — miként az Erdélyi Érchegységben — úgy Bulzán is a kristályos pala alaphegység- ből hozták fel az érceképző anyagokat a posztvulkanikus hatások. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök köszönetét fejezi ki az előadó Dr. VENDL MÁRIA kisasszonynak és alóőadásához, valamint az elhangzott felszólalásokhoz még a következőket füzi hozzá: Magyarországon az antimonit kétféle tipus szerint lép fel. Az egyik paleozoi intruziv vagy kontakt metamorf palás kőzetekhez van kapcsolva, a milyenek a szalónaki (Vas m.) mely fllit, grafitpala, kloritpala és szerpentin társaságában vagy azok közelében lép fel: to- vábbáa perneki (Pozsony m.) antimonit telérek hasonló kőzetekben, azutána magurkai előfordulás Liptó- és Zólyom megyék határán, mely egy 4 méteres aranytartalmú, kvarcostelér formájában gránitban lép fel ; úgyszintén a szep es- gömöri érechegység antimonittelérei porfiroidokban stb., a melyek mind epigenetikus képződésüek, és általában az e vidéki gránitok korához közel állók. Megkülönböztetendő ezeken kívül a fiatalabb képződésű antimonit- előfordulások tipusa, amely andezitekhez van kötve. Ilyen Szerbiáhan a miocén- korú kosztajniki kvarcos és kalcitos kőzetekben, mely BEcx R. szerint ezen tipus legjellemzőbb képviselője. Hasonló koruak a posztvulkáni képződésű érecteléreinken előjövő antimonit előfordulások, még pedig a selmeci, kör- mio Gékazásúj bámja ze ear kakastalvai és ópábbámiy ad 4 az mag ye bányai, kapnik- és felsőbányai az ofifienbányai és nagyági, valamint végre a most bemutatott és (PaPP KÁRoLnYy dr. szerint szarmata korú) andezitekben fellépő bulzai, mely utóbbi abban különbözik a többi magyar antimonit előfordulásoktól, hogy telérei nemcsak részben, hanem kizárólag csak antimonit által töltettek ki (kevés paragenetikailag fiatalahb kalcit kisé- retében), minek következtében inkább a szerb Kosztajnikihoz válik hasonlóvá, a mint azt különben már PaPP KÁRoLYy titkár úr 15 inegjegyezte. b) Ezután KoRMmos TrIvapaR dr. új Aceratherium-marad v á- nyiolkvartu-mrurta totta be. a : mMAgyi a Tt 0 Biz a cu Ta e dit e ét amnib 61. Az orrszarvúfélék legidősebb képviselőjén, az andrásházai középeocén Prohyra- codon-on kívül, a Rhinoceridák ősibb formái Magyarországon igen ritkák. Leg- utóbb KocH ANTAL a kolozsvárvidéki középoligocén mérai rétegekből a Praeace- ratherium minus Firr. nevű fajnak igen szép felső fogsorát mutatta ki, mely ABEL szerint nem ehhez a fajhoz, hanem a Praeaceratherium Filholi OsB. maradványai közé sorozandó. Mediterrán rétegeinkből néhány kérdéses maradványtól ( Teleo- ceras Goldfussi, Petrósz, f. medit. és Dicerorhinus megarhinus, Széleskut, f. medit.) eltekintve, mindeddig nem rendelkeztünk biztosan meghatározható orrszarvú- maradványokkal. Annál örvendetesebb, hogy ez a hiány most mindjárt két, a Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 4 50 TÁRSULATI ÜGYEK. faunára új faj beigtatásával csökkenthető. A bemutatott fajok egyike az Acera- therium lemamense PoMmEL, melynek a nógrádmegyei Szakal határából alsómedi- terrán homokból származó felső állcsonttöredékét és páros alsó állkapcsát Szow- TAGH TAMÁS dr. kir. tanácsos szerezte meg a földtani intézet számára. Nem lehe- tetlen, hogy ez ugyanaz a faj, melynek lábnyomai a közeli Tarnóc alsómediterrán andezittufáiban fennmaradtak. Ez a faj az ősibb alakoktól mintegy átmenetül szolgál, a másik bemutatott faj: az Aceratherium tetradactylum LART. felé, mely- nek igen becses maradványai (koponyatető az orrcsontokkal és a kétoldali felső állcsonttöredékek 3, illetve 4 előzápfoggal ugyanabból a példányból) a sopron- megyei Szertmargit felsőmediterrán lajtameszéből kerültek napvilágra. Ennek a fajnak a közvetetlen leszármazottja az Aceratherium incisiwum KaAup., mely pon- tusi rétegemkben nem ritka s a pleisztocén időszakban élt Elasmotherium őséül tekintendő. KoRmos dr. előadásával kapcsolatban Elnök köszönetét fejezve ki az érdekes előterjesztésért, azt a kérdést intézi az előadóhoz, vajjon a kir. Józsei műegyetem ásvány-földtani gyűjteményében lévő, a fehérmegyei sóskúti cerithium mészkőből származó és előadó előtt is ismeretes két rhinoceros állkapocs esetleg nern hozható-e valami vonatkozásba az éppen hallott fejtege- tésekkel, mire KoRMmos TrvapaR dr. azt a felvilágosítást adja, hogy ezek a példányok mint alsó állkapcsokhoz tartozó maradványok biztossággal nem voltak meghatározhatók, valamint hogy úgy ennélfogva, mint pedig az utóbbi- aknak valamivel fiatalabb koránál (szarmata em.) fogva. köztük és a bemutatott mediterrán emeletbeli aceratherium maradványok közt valami leszárma- zástani rokonság sajuos nem állapítható meg. c) JEKELIvus ERrIcH dr.: A brassói neokom márga földtani és őslénytani viszonyai című előadásában a következőket fej- tegette : A neokom előfordulások elterjedéséből kitűnik, hogy neokom márgák ren- desen a Brassói hegységet átszeló DK—IÉNy-i törések mentén találhatók. A kis neokom előfordulásokat a vetődések mentén felhurcolt rögöknek tekintem. Azt a jelenséget, hogy a neokom márga a gaultkonglomerát és tithonmészkő közti sztratigráfiai határon, amely az ő tulajdonképeni stratigráfiai helye, sehol sem található, a gaultkonglomerát keletkezéséből magyarázhatjuk. A krétakonglome- rátot nem transgressziós, hanem regressziós képződménynek tekinti. Az idősebb képződmények szirtek gyanánt emelkedtek ki a tengerből. E szirtek felületén a márga csakis a tenger hullámverése elől védett helyeken maradhatott meg, tehát a rögök a tenger alá merülő legszélső része felett. Mivel azonban ezeken a helyeken a konglomerátum a legnagyobb vastagságban rakódott le, csakis ott talál- hatunk neokom márgát a felszínen, ahol a DNy—EÉK-i vetődések mentén a tekto- nikai mozgások kis neokom márga rögöket a mélységből felhurcoltak. A neokom márgából 76 fajt gyüjtött, köztük 12 új fajt. A faunából kitűnik, hogy a brassói neokom az alpesi jellegű mediterrán övbe tartozik és ha faciesét még bathyálisnak (mélytengeri) is kell mondanunk, a neritikus (sekélytengeri) elemek mégis már nagyon is érvényesülnek. Brassó környékén a neokom tenger TÁRSULATI ÜGYEK. 51 tehát már sokkal sekélyebb volt, mint Romániában, Dimbovicioara táján. A fauna alapján a Valanginien, Hauterivien és Barrémien emeleteket ki lehet mutatni. JEKkELIus BERIcH előadásához Nopcsa FERENC báró megjegyzi, hogy ha a brassóvidéki konglomerátok a gaulttal kezdődnek, úgy a hunyadi kréta konglo- merátok egyrészét szintén a gaulthoz kell számítanunk. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök elismeréssel kisérte JEKELIUs JÍIRICH alapos tanulmányát a brassói neokom márga szintezéséről. De felhívja a szak- ülés figyelmét, hogy ugyanezek a rétegek a Déli Kárpátokban, az Alduna mentén Szvinica körül 15 megvannak, de teljesebb sorozatban. Ugyanis meg van itt a legalsó kréta: Berriasien (H. BoISSIERI), ottvana Valanginien emelet, a Hauterivien szirtes meszek alakjában kifejlődve, a Barrémien szin- tén kövületekkel. Felül pedigazAptien, Albien gyönyörű korálokkal s az Orbitulhnma lenticularis tartalmú márgákkal. Ez a neokom áthúzódik azután a Dunán keresztül Szerbiába, ahol még számos helyen nagy területeket foglal el, többek közt mindjárt a szemben levő Grében sziklafal déli oldalán is. SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök megjegyzi, hogy a Berriasient Hoplitesekkel Magyarországon először Lábatlanon, a Gerecshegységben már 1883-ban boldogult HoFMaNN KÁRoLrY kimutatta. Elnök köszönetet mondva az előadóknak s a szaktársaknak az érdek- lődésért, esti 7 órakor az ülést berekeszti. Jegyezte: PAPP KÁRoLY dr. elsőtitkár. 3. Jegyzőkönyv az 1915 január 27-én tartott szakülésről. Az ülés a m. k. földtani intézet üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök : SzorraGH Tamás dr. királyi tanácsos, másodelnök. Megjelentek: HALAvÁTS GYyuLraA m. k. főbányatanácsos, mint vendég. Továbbá: ASCHER ANTAL, EmszT KÁLMÁN dr., ÉHIK GyuLa dr., HORUSITZKY HENRIK, JEKELIUs ERIcH dr., KApIcC OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KoRMos TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., Lóczy LAJOS dr., MAJER ISTVÁN dr., PAPP KÁRoLY dr., PáLrY MóR dr., SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., VIiGH GYULA dr., VoGL VIKTOR dr. és ZABÁNYI BÉLA dr. Elnök felkéri ViGH Gyura dr. rendes tagot, hogy FERENCZI ISTVÁN dr. kolozsvári egyetemi tanársegéd, rendes tag munkáját előadni szíveskedjék, minthogy nevezett tag jelen nem lehet. a) FERENczI Isrván dr.: Galgóc környékének geológiai viszonyairól szóló felvételi jelentésében a (Galgóc, Bajmócska, Vágszent- péter, Kaplat, Jalsó, Fornószeg, Felsővásárd, (Gelénfalva, Felsőatrak, Tótdiós, Szerbőc, Ardánfalva, Radosna és Nyitrasárfő községek között elterülő vidéket írja le. Ezen a területen végződik az Inovec 45 km hosszú vonulata. Ezen a vidéken a következő képződmények szerepelnek a hegység felépítésében: 1. granit és pedig biotit granit (diorit) és muszkovit granit, mindkettő aplitos, pegmatites telérekkel kapcsolatban; 2. kristályos palák, úgymint gneisz, csillám- palák és fillitek ; 3. permi kvarcithomokkő ; 4. középső triász sötét színű dolomit ; 4xk 597 TÁRSULATI ÜGYEK. 5. középső triaszkorúlunzi homok k ő ; 6. felsőtriászkorú tarkaszínű keuper márga; 7. kösszeni mészkő; 8. lhaszkorúgresteni homokkő; 9. liaszkorú ú. n. ballensteini mészkő; 10. miocén homokkő; 11. p-omndtusa: ragya éra ao marok IZ dal maGytág láső e ene ktetdkéikáetkő főkép pleisztocén lösz ; 13. holocén képződmények. Az elhangzott előadáshoz szót kér Lóczy LaJos tiszteleti tag. Elmondja, hogy a m. k. Földtani Intézet az Északnyugati Kárpátok tüzetes felvételét csak a mult évben kezdette meg. Ez a vidék a kulcsa a Kárpátok meg- ismerésének, itt összpontosul mindaz, ami a Szepes-Gömöri Érces hegységben és a Magas Tátrában külön-külön van. Az Inovecre vonatkozólag azt mondhatja, hogy az gyengén gyűrődött, inkább vetődésekkel rögökre szakított hegység, amely a központi kristályos-tömeg mindkét oldalán és körülötte elterül. A hegység déli részén a központi tömegtől nyugatra levő dolomitot eddig triasznak, a keletre levő dolomitot krétának vették a kutatók, pedig valószínű, hogy ugyanazon korú dolomittal van itt dolgunk. Teljes függetlenséggel kell az Északnyugati Kárpátokban dolgoznunk, s a bécsi geológusoktól használt szubtátrikus, magas- tátrikus és ballensteini mész-elnevezéseket mellőznünk kell, minthogy ezeknek általános alkalmazása és tektonikai értékelése kutatásainkat elfogultsági terhelt- séggel illetné. Lóczy LaJos tiszteleti tag felszólalása után HonRusirzkY HENRIK választ- mányi tag fűz nehány kiegészítő megjegyzést FERENCczI Isrváx munkájához. HoRusITzkY HENRIK, a ki az 1909. év nyarán Galgóc környékén agrogeo- lógiai felvétellel volt elfoglalva, munkálatai közben a kapláti pontusi-pannoniai lelőhelyre akadt, amely pont a Kis-Alföldön a pontusi üledékeknek a legészakibb feltárását tünteti fel, az eddigi ismeretek alapján. Kaplattól északra cirka egy kilométernyire, ahol az országút kissé kanyarodik, állandóan csúszó területtel találkozunk, amelyen egykoron kis házcsoport is állott, Csenede néven, amely a csuszamlás következtében pusztult el. Az agyagrétegek délnyugat felé dűlnek, s rátelepülnek a miocén (?) homokos padokra, amelyek a hegység felé délkeleti dülésűek. Itt az agyagban gyüjtöttem : Melanopsis Entei BRus., Pyrgula costulata FuwxKk., Valvata helicoides Sror., Neritina radmanesti Fucns., Planorbis cfr. bakonicus HAnav., Valvata sp., Pisidium sp., Unio sp., Bithyma fedők és új Melania- csigákat, amely nov. sp. eddig csak Hidasról ismeretes, ahol állítólag felső mediterrán rétegekből került volna elő. A pontusi rétegek 5—8"- val DNy-felé dűlnek, s azért az oldalak mindig csúsznak. A sok csuszamlás Nyitra megyét állandóan szegényíti, Pozsony megyét gazdagítja. Erdekes továbbá Kap- látnál és Galgócnál két kis pleisztocén kavics feltárás, amely a nagyszombati plató lösz alatti kaviccsal azonos. Galgóctól északra a többi pontusi feltárást is ajánlom FERENczIi barátom szíves figyelmébe. Az elhangzott nagyon értékes megjegyzéseket SCHAFARZIK FERENC elnök összegezi, s maga is hozzájárul nehány adattal az Inovec rögös felépülésének jellemzéséhez. Radosnyán ugyanis a triaszdolomitnak igen szépen kifejlett rögös töréseit látta. A radosnyai két izoklinális dolomit rög között egy erős forrás tör elő. b) A második előadást SCHRÉTER ZOLTÁN dr. tartottagsAdatok a fels ő- TÁRSULATI ÜGYEK. 53 örsi és szászkabányai triasz ismeretéhezi címen. Előre- bocsátja, hogy előadásának első részére alkalmat adott az, hogy a közelmúlt- " ban Vapász M. ELEMÉR a Balaton-bizottság munkálataival kapcsolatban a ba- konyi triasz foraminiferákat feldolgozta s a többiekkel együtt a felsőörsi Protra- chyceras Reitzi szintből a Stürzenbaum által gyüjtött anyagot is. A felsőörsi foraminifera fauna feltűnő harmadkori jellege VApÁsznak is feltűnt, majd ScHu- BERT J. R. a Neues Jahrb. für Min. Geol. etc. 1911. évi kötetében utalt arra, hogy itt valószínűleg tévedés forog fenn. A valóság megállapítása végett a m. k. Földt. Int. igazgatóságának megbízásából az előadó ásatást végzett a helyszínen s arra az eredményre jutott, hogy a kifogásolt harmadkori jellegű foraminiferák n e m származhattak a Protrachyceras Reitzi szintből. Csak kevés olyan fajt tudott ezekből a rétegekből kiiszapolni, amelyek az eddig ismert triasz-jellegnek nem mondanak ellent. Ezután bemutatja még az ásatás közben előkerült szép cephalopoda faunát is, nevezetesen a Ptychites acutus Moss., P. angusto-umbili- catus BöckH, Hungarites Mojsisovicsi Rorm, Trachyceras Cholnokyi FREcnr. és főképen a Trachyceras Reitzt Böckn néhány igen szép példányát. KElőadásának második felében ismerteti aSzászkabányáról származó középső triasz faunát. Izt néhai Böckn JÁwos 1887-ben és 1888-ban gyüjtötte s egy részét a Földtani Közlöny 1888. évfolyamában ismertette. Az újabb gyüjtőknek alig sikerült ismét valamit gyüjteni. A kövületek alapján két szintet tud az előadó kimutatni, és pedig : a) A decurtata (recoaro) szintet, amelyből felsorolja a kö- vetkező kövületeket : Spiriferina fragilis SCHLoTrH., Spirigera trigonella SCHLOTH., Rhynchonella sp., Chemmitzia? sp., Turbo sp.?, Physocardia sp., Emcrinus (Dado- crinus? ) nyéltagok. b) A trinodosus szintet, amelyből a következő kövületeket említi fel s mutatja be: Balatonmites sascanus BöcxHn, B. Semseyi Böcxknm, Ceratites Isterensis n. sp. SCHRÉTER, C. cfr. ecarinatus H., C. Lóczyi ARTH., Ptyclhites acutus Moss., P. nibbus BEx., Meekoceras BöckMhi n. sp., M. Isterensis n. sp., Arces- tes sp., Lecamtes? sp., Atractites sp., Daonella paucicostata ToRwa., D. cfr. Mous- som MÉR., Mysidioptera? dacica n. sp., Anoplophora? sp., Rhynchonella trinodosi BITTN. A fajok részletes leírása és ábrázolása a Krassószörényi Hegységről készülő félben lévő monografiában fog adatni. Az elhangzott előadáshoz SCHAFARZIK FERENxc nehány megjegyzést fűz. Meglepte az a szép fauna, amelyet előadó a szászkabányai Kálvária-hegyről bemutatott. Ezt a faunát fekete mészkőben Böckn JÁwnos találta, aki ma már a lelőhely pontos megjelöléséről felvilágosítást nem adhat. Talán SEMSEY ANxDOR úr, tiszteleti tagunk tudná még a helyet megjelölni, ahol BöcgkH JÁwossal ezt a faunát gyüjtötték. Olyan fekete meszet, mint amelyben ezek a kövületek vannak, seholsem látott a szászkabányai gerincen, bár az egész hegytetőt végig kutatta. Egyéb tárgy híján elnöklő másodelnök az ülést esti 7 órakor berekeszti. Jegyezte: PAPP KÁRoLY dr. elsőtitkár. 54 TÁRSULATI ÜGYEK. B) Választmányi ülések. 1, Jegyzőkönyv az 1914 november 4-éntartott választmányi ülésről. Az ülés a m. k. földtani intézet üléstermében estéli 7 órakor kezdődik. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: KocH ANTAL dr., Lóczy LAJos tiszteleti tagok, EmszT KÁLMÁN, KoRMos TIVADAR, PÁLFY MóR, TREITZ PÉTER választmányi tagok, PaAPP KÁROLY elsőtitkár. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri PÁLFY MóR dr. és KoRmos TIVADAR dr. választmányi tagokat, s bejelenti SZoNrraGH TAMÁS másodelnök úr távollétét, akit beteg- sége akadályoz a megjelenésben. Elnök az ülést megnyitván, felhívja a titkárt jelentésének megtételére. Elsőtitkár jelenti, hogy tagul jelentkezett ERDŐDY ÁRpÁD tanárjelölt, Budapesten, ajánlja JuGovics LAJos r. tag. Kilépésüket jelentették: FARKASFALVI KORNÉL áll. főreál- iskolai tanár Temesvár, s LOBMAYER JÁNOS FERENC magánzó Budapesten. Elhunytak : 1. NuRrcsáwv JózsEr gazdasági akadémiai tanár, 54 éves korában, 1914 szept. 25-én a biharmegyei Csorváson. Haláláról a kir. m. Természettudományi Társulat választmánya gyászjelentést küldött. 2. GEREczE PÉTER dr. állami főreáliskolai tanár 58 éves korában 1914 nov. 2-án Pestujhelyen elhunyt. Temetésén a Barlangkutató Szak- osztály részéről BELLA LAJos alelnök jelent meg. Szomorú tudomásul szolgál. A folyóügyek sorából elsőtitkár a következőket jelenti : I. A Magyar Vörös Kereszt Egylet igazgatósága 1914 aug. 23-án 8859. sz. átiratában megköszöni az Egyletnek küldött 500 korona adományt. 2. A Magyar Általános Hitelbank a Budapesti Hirlap 1914 aug: 26-iki számában nyilvánosan nyugtatja a bevonult katonák családjai javára küldött 500 K adományt. 3. A m. k. Földmívelésügyi Miniszter Űr f. évi szeptember 19-én kelt 109,947. sz. átiratában arról értesít, hogy a költségvetésben előirányzott 4000 K segélyt a háborús állapotok miatt nem utalhatja ki ezidőszerint. 4. MARos IMRE másodtitkár úr (Galiciából 1914 okt. 20-án kelt levelében értesíti az Elnökséget, hogy jelenleg mint tüzérhadnagy és a 3-ik lőszeroszlop parancsnoka, a harc- téren van s állását a Társulat rendelkezésére bocsátja. A választmány MAROS IMRE úrnak a másodtitkári állásról való lemondását nem fogadja el, hanem őt ragaszkodásáról biztosítja, s köszönettel veszi tudomásul, hogy mind- addig, míg a harctéren van, a tisztikar a másodtitkári teendőket díjtalanul végzi. 5. Elsőtitkár jelenti, hogy a mai napig sem tiszteleti tagot, sem alapszabályváltoz- tatással járó indítványt a társulat kebeléből senki sem jelentett be. 6. A választmány kériaSzabó-emlékérem kiadására kiküldött bizottságot, hogy a januári választmányi ülésig javaslatával elkészülni szíveskedjék, s fölkéri PáLyY MóR urat eme kivánságnak a bizottsági tagokkal való tolmácsolására. 7. Lóczy LAJos tiszteleti tag jelenti, hogy a háborús viszonyok miatt SuEss EpéÉről tartandó emlékbeszédét a februári közgyűlésen nem tartja meg, hanem későbbi időkre halasztja. Egyéb tárgy hiányában Elnök az ülést félnyolckor bezárja. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 2. Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1914. évi november hó 22-én tartott rendkivüli választmányi üléséről. Az ülés kezdődik déli 12 órakor. Jelen vannak : SCHAFARZIK FERENC dr. elnök, SZON - Or o TÁRSULATI ÜGYEK. TÁGH TAMÁS dr. alelnök, KocH ANTAL dr. és T. RórH LAJos tiszteleti tagok, TIMKó IMRE, EmszT KÁLMÁN dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok. Jegyzőkönyvhitelesítők : Emszr K. dr. és TiImKó I. t. urak. Elnök az ülést megnyitva kijelenti, hogy PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár levél útján kimenti távolmaradását. Ezután előterjeszti, hogy a mai rendkívüli választmányi ülés célja annak a tárgyalása, hogy a Társulat jegyezzen-e a hadikölcsönre? Azt véli, hogy a Társulatnak is kötelessége a hazafias mozgalomban résztvenni azáltal, hogy egy bizonyos összeget jegyezzen. Előzetesen megjegyzi, hogy a Társulatnak meglévő készpénzvagyonát, amelyre momentán szükség nincsen — és pedig 1000 koronát — az elnök és az elsőtitkár már be- fektették a hadikölcsönbe. De óhajtandó volna, hogy ezen felül is jegyezzen a Társaság a hadikölcsönre. Miután a Társulatnak törzsvagyona állami értékpapirokban fekszik, neve- zetesen koronajáradékban, a jegyzést úgy lehetne létesíteni, ha a meglévő értékpapirjaink egy részére az Osztrák-magyar Bankban kölcsönt venne fel a Társulat bizonyos összeg erejéig, a Társulat törzsvagyonának túlságos megterhelése nélkül. Azt hiszi, hogy a Tár- sulat, tekintve alaptökéjének kicsinységét, méltóképen venne részt a jegyzésben, ha még 5000 koronát jegyezne. SZONTÁGH TAMÁS dr. alelnök hozzászólása után a választmány az elnök indítványát lelkesedéssel elfogadja és határozatilag kimondja, hogy a Mh. Földtani Társulat összesen 6000koronát jegyez a hadikölcsönre. 1000 korona készpénzvagyonát már befektette, 5000 koronát pedig a törzsvagyont alkotó érték- papirokra felveendő kölcsön útján szerzi meg s jegyzi a hadikölcsönre. Megbízza az elnököt és a pénztárnokot, hogy a kölcsön felvétele, valamint a hadikölcsönre való jegyzés ügyében az Osztrák-Magyar Banknál eljárjanak. A mai választmányi ülésről jegyzőkönyvi kivonatot készíttet s azt az elnöknek az eljárás végrehajtása céljából átadatni rendeli. Jegyezte SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tag. Hitelesítik : Dr. EMszT KÁLMÁN és TIMKÓ IMRE választmányi tagok. 3. Jegyzőkönyv az 1915 január 13-án tartott választmányi ülésről. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében estéli 7 órakor kez- dödött. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: ILosvaY LAJos, IYKEY BÉLA, KRENNER JÓZSEF és TELEGDI RÓTH LAJos tiszteleti tagok, HORUSIZTKY HEN- RIK, KORMosS TIVADAR dr., PÁLFY MÓR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, ASCHER ANTAL pénztáros és PAPP KÁROLY dr. titkár. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri PÁLFY MÓR dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tag urakat. A folyóügyek sorából titkár a következőket jelenti : 1. SEMSEY ANNOR dr. úr tiszteleti tag 300 K segélyt adományozott a társulatnak a folyó kiadások fedezésére. A választmány köszönetet mond a szíves adományért. 2. Lóczy LAJos tiszteleti tag, a titkárság részéről hozzáintézett kérdésre, oly szíves volt és elvállalta, hogy az eredeti megállapodások szerint SuEss EpÉről az emlékbeszédet az idei közgyűlésen megtartja. A választmány köszönettel veszi az emlékbeszéd megtartását. 3. SZONTAGH TAMÁS másodelnök előterjeszti a Szabó-érem kiadására kiküldött bizottság jelentését. A 7 tagú bizottság 1914 december 13-án tartott ülésén egyhangúlag a következő határozatot hozta: (A Szabó József-emlékérem kiadására kiküldött bizottság az 1909 jan. 1. és 1914 jún. 30-ika között megjelent művek közül az ásvány-földtani szak- csoportban Lóczy LAJos dr.: A Balaton környékének geológiai ké p- ződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése című munkát 56 TÁRSULATI ÜGYEK. ajánlja a Szabó-emlékéremmel való kitüntetésre. A szóbanforgó munka a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei című gyüjteményes vállalat első kötetének első részében 618 oldalon, 308 ábrával és 15 táblával illusztrálva Budapesten 1913-ban jelent meg. A Balatonmellék geológiájáról szóló munka SZENTMIKLÓSI SzaBó JózsEr-emlékérem kiadásáról szóló Ügyrend 7. szakaszában megkivánt feltételeknek mindenben megfelel, mert a szerző a Balaton környékét alkotó összes képződmények részletes taglalásával, az új geológiai adatok rengeteg halmazával, azoknak világos és rendszeres feldolgozásával abszolút becsű munkát nyujt, amelyhez hasonló hazánk geológiai irodalmában eddigelé nem jelent meg, de a világirodalomban is csak kevés párja akad. Ez a határozat, KRENNER JÓZSEF tiszteleti tag szerint abszolút becsű és nagyarányú munkát jutalmaz ; örvend, hogy a bizottság Lóczy LAJos munkáját tartja az elmult ciklus legbecsesebb művének. Osztja a bizottság véleményét, mert Lóczy LAJos megérdemli, hogy nagy munkásságának elismeréseül a Szabó-emlékéremmel jutalmazzuk, s ezt neki emlékül adjuk. ILosvaY LAJOS és INKEY BÉLA tiszteleti tagok ugyancsak Lóczy LAJos Balatonmelléki geológiai munkáját tartják az elmult időszak legnagyobb szabású geológiai művének. Többek hozzászólása után, SCHAFARZIK FERENC dr. elnök hangsúlyozza, hogy ő a munkának fontosságát már azon részletes ismertetés keretében kimutatta, amelyet a Föl d- tani Közlöny hasábjain közzétett; e helyütt is hangoztatja, hogy a bizottsági jelentésben kiemelt egyéb 6 munka mind csak részlettanulmány Lóczy műve mellett. Határozatilag kimondja, hogy a választmány a bizottság jelentését elfogadja, s a Szabó József-emlékérmet 1915-ben egyhangúlag Lóczy LAJos: A Balatonmellék geoló- giájáról szóló művének ítéli. Egyéb tárgy hiján Elnök az ülést esti 1428 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY titkár. Hitelesítik: PÁLFY MÓR dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 4. Jegyzőkönyv az 1915 január 27-én tartott választmányi ülésről Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek : EMszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KocCH ANTAL dr., KoRmos TIVADAR dr., PÁLFY MÓR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok, SZorraGmn TAMÁS dr. másodelnök, ASCHER ANTAL pénztáros és PAPfP KÁROLY dr. titkár. Elnök az ülést megnyitván, felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár jelenti, hogy új tagokul jelentkeztek: 1. HEGYI Dezső, a m. k. növényélet- és kórtani állomás vezetője; ajánlja HORUSITZKY HENRIK vál. t., 2. ERDŐDY ÁRPÁD tanárjelölt Budapest ; ajánlja JuGovics LaAJos r. t. Elhúnyt KossurTáNYy TAMÁS dr., az Országos Kémiai Intézet igazgatója. A megboldogult tudós 1905-ben lépett tagjaink sorába. A folyó ügyek sorából elsőtitkár beterjeszti a Pénztárvizsgáló Bizottság jelentését. Eszerint A) a Földtani Társulat vagyona 1914 végén 62,332 K 89 fill. B) Adóssága az Osztrák-Magyar Banknál 4800 K. Elsőtitkár beterjeszti az 1915. évi költségvetést, amelyet 11,400 K-ban irányoz elő. A választmány mindkét bejelentést tudomásul veszi, s úgy a pénztárvizsgáló bizott- ság jelentését, mint az 1915. évi költségvetés tervezetét elfogadja. Elsőtitkár beterjeszti az 1915 február 3-án tartandó LXV. közgyűlés napirendjét, amelyben többek között a SzaBó-érem átadása és Lóczy LAJOS emlékbeszéde SUESS Epéről szerepel. A választmány a közgyűlés napirendjét elfogadja. PÁLyY MÓR dr. indít- ványára a választmány kimondja, hogy a SzABÓó-érem kiadására kiküldött bizottság jegyző- könyvéből csak a véleményes jelentés közöltessék, az egyes bírálók részletes jelentésének mellőzésével. Több tárgy hiányában Elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. titkár. SLP P IE NMLEANT FÖLDTANI KÖZLÖNY XLV. BAND, JANUÁR—FEBRUÁR—MÁRZ 1915. ez HEFT, ABHANDLUNGEN. DAS TERTIÁRBECKEN VON ZALATNA-NAGYALMÁS. Von Dr. Sr. FERENCZzI.1 — Mit den Figuren 1—3, und der Tafel I. — Einleitung. Das Siebenbürgisehe Erzgebirge, eines der reichsten IErzdistrikte Ungarns, bot oft zu Klárung sehr vieler interessanter Fragen Gelegenheit. Betreffs gewisser Fragen gehen die Meinungen jedoch auch heute noch aus- einander. Dies gilt namentlieh für jene Bildungen, die im der geologischen Literatur seit Posppwy? als Lokalsediment bekannt sind. Diese 1m Sieben- bürgisehen Erzgebirge ziemlieh wichtigen Sedimente bilden Becken, die bisher am besten durch PÁnrYy auf der seiner Arbeit kÜber die Geologie und den Bergbau des Siebenbürgisehen Erzgebirges;s beigegebenen Karte dar- gestellt wurden. Im Vergleich zu den beiden in der Umgebung von Bucsony und Verespatak angenommenen Becken besitzt das Becken zwischen Nagyág— Brád— Kőrösbánya ziemlich bedeutende AusmabBe, wáhrend das im folgenden zu besprechende Becken von Zalatna— Nagyalmás ungefáhr eine Mittelstellung einnimmt. Wahrend meiner Universitátsstudien -habe ich den N-lich von dem Bache Nagyalmás— Glódé Gelegenen teil detailhert begangen, und darüber in meiner Dissertation? Bericht -erstattet. Um meine Arbeit fortsetzen und beenden zu können, bewilliete mir die Ungarische 1 Vorgetragen Dr. Sr. v. GAÁL in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 3. Juni 1914. 2 PosEpny: Zur Geologie des Siebenbürgischen Erzgebirges. Jahrbuch d. k. k. geo- logischen Reichsanstalt, Bd. XVIII S. 54. 3 Sr. FERExczy: Zalatna környékének geológiai viszonyai különös tekintettel a harmadkorú eruptivus kőzetekre (Die geol. Verhültn. d. Umgeb. v. Zalatna mit besonderer Berücksichtigung der eruptiven Gesteine) Muzeumi Füzetek Bd. II. S. 1—59. (Nur un- garisch.) 58 D: ST. FERENCZI Geologische (Gesellschaft aus dem SzaBó JózsEF WFonde materielle Unter- stützung, wofür ich der Gesellschaft auch an dieser Stelle meinen besten Dank ausspreche. Zu grobem Danke bin ich auch meinem chef Herrn Prof. Dr. J. v. SzápmczkYy verpílichtet, indem er mir den zu meinen Begehungen nötigen Urlaub bewilhgte. Orographische und hydrographische Verhültnisse. Wie aus der Karte ersichtlich, stellt dieses geologiseh einheitliche Gebiet vier muldenförmige Senken dar, die zu dem ZuflubBgebiet der vier dem Marosflusse zueilenden Büche gehören. Der wiechtigste dieser Büche ist der Ompolybach, welcher die nördliehe Hálfte des Doppelbeckens entwássert. Das Bett desselben liegt ziemlich tief, so daB seine Seitengrá- ben ebenfalls tief eimgeschnitten sind. Die Betten der anderen drei Büche hlegen um etwa 140 mó höher 550 m 6 Dieser Höhenuntersehied spiegelt sich auch in den morphologisehen Formen wieder, indem der nördliehe Teil steilwandige Tüler mit steilem Gefálle aufweist, im Gegensatze zum südlichen Teile, wo die Tüler breit sind und ein sanfítes Gefülle zeigen. Im Norden finden sich überdies scharfe, steile Kámme vor, im Süden hin- gegen flache, sanít ansteigende Bergrücken. Das Becken wurde durch Senkungen ausgestaltet, die an den Brüchen in den ülteren Bildungen erfolgt sind. Diese Tatsache tritt besonders an der im $ und SW aufragenden, aus mesozoischem Eruptivgestein beste- henden steilen Wand vor Augen. Über die den Rand des Beckens aufbauen- den Bildungen will ich nur bemerken, daB das Becken überwiegend von kretazischem Karpathensandstein, zu geringerem Teile von mesozoisehen Eruptivgesteinen, und nur im NW von jüngeren, tertiüren Eruptivgesteimen aufgebaut wird. Unser Gebiet liefert ein sehr sehönes Beispiel für die ter- tiüre vulkanische Tötigkeit. Über die petrographischen Verháltnisse dieser tertiüren Eruptivgesteine will ich in einer spüáteren Arbeit berichten. Diese Ausbrüche sind vornehmlich an der Linie Zsidóhegy— Breáza erfolgt, welche mit dem bereits von PÁLnry! angenommenen Zuge II übereinstimmt. AuBer untergeordneten Rhyolitausbrüchen finden sich hier namentlieh Amphibolandesite, in manchen Gesteinen findet sich auch Augit; (Ouarz nimmt nur im NW-lichen Teile des (Grebietes überhand. Dieser Umstand beweist, daB am üuBersten Rande des aufgenommenen (iebletes bereilts nicht mehr ledieliceh die Gesteine des Zuges Zalatna—Sztanizsa, sondern auch die Eruptivgesteine der auf den erwáhnten Zug senkrechten Linie , Nagyág— Csetrás auftreten. In der Náhe des Vrtf. Negru z. B. fand ich 1 M. v. Pányy: Die geologisehen Verhültnisse und der Bergbau im Siebenbürgischen Erzgebirge. Mitteil. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. geol. R. A. Bd. XVII, S. 255. (27.) DAS TERTIÁRBECOKEN VON ZALATNA-NAGYALMÁS. 59 auch Biotit, welches Mineral ich in den übrigen Andesiten nicht be- obachtete. I Die dieses Gebiet behandelnde Literatur habe ich bereits in meiner Dissertation aufgezáhlt, seither ist nur noch eine einschügfge Arbeit ersehienen, nüömlieh der Direktionsbericeht von Prof. L. v. Lóczy. Stratigraphie. Die Beckenausfüllung besteht aus einer ziemlich mannigfaltigen Schichtenfolge. Immerhin lassen sich die eximzelnen Bildungen schon petro- graphiseh leieht von einander unterscheiden. PÁnry! gliedert diese medi- terranen Schichten in drei Horizonte, und diese Einteiling ist im Ganzen auch auf meinem Geblete giltig, nur gliedere ich den oberen Horizont PÁLFYs auf Grund der innerhalb desselben wahrnehmbaren Diskordanz in zwei Unterabteilungen. Meime KEinteilung ist folgende : 1. Horizont des roten Sandstein und Konglomerates mit Riolittuff (Unterer Horizont). 2. Gipshorizont (mittlerer Horizont). 3. Andesit- Dazittuff- Horizont (unterer Horizont). a) Sandstein, Mergel, Agglomerattuffe. b) Überwiegend Glas- und Mineraltuffe. JEE EDEG e tre TNS KONTTET ONAt e Diese Bildungen wurden bereits in meiner Dissertation? ausführli- cher besprochen, hier will ich das dort gesagte nur kurz zusammenfassen, um von der ganzen Schichtenfolge ein zusammenfassendes Bild entwerfen zu können. Dieser Horizont tritt lediglieh im W-lichen Teile des began- genen Gebletes auf. Er ist von sehr wechseluder Beschaffenheit, hauptsáchlich besteht er aus Sandsteinen und Konglomeraten. W-lich von der Ortsehaft Galac ist er In einem sehr lehrreichen Profil aufgeschlossen; zu unterst liegt elm grobes, vorwiegend aus Andesitgeröllen bestehendes Konglomerat, dessen Artdesite und Rhyolite vollkommen von dem Typus abweichen, welchen die Gesteine meines Gebletes vertreten, und wahrscheinlieh mit den (Gestei- nen von Aranyosbánya und Verespatak in Verbindung gebracht werden können. Schon vor Ompolykövesd tritt an die Stelle dieses Konglomerates ein für den ganzen Horizont charakteristiseher, roter glimmerreicher Sand- TT os S 249 (25) 2 1 Ve C. S. 16 - 26. 60 D: ST. FERENCZI stein und ein aus Karpathensandstein Brocken bestehendes grobes Konglo- merat, in welches hie und da Rhyolittuffbánke eingelagert sind. Diese Schichtengruppe erstreckt sich im NW-liehen Winkel des Gebietes bis Kénesd, ja auf einer kurzen Strecke bis an das limke Ufer des V. Trimpoe- lilor. Teils allmáhheh übergehend, anderwárts wieder mit einer geringen Diskordanz folgt auf dieses Gestein ein feinkörniger, stets hellgrauer, stel- lenweise konglomeratischer Sandstein in 150—200 m 6 Michtigkeit, wel- cher nach oben zu wieder im den roten Sandsteim übergeht. Wo die Grenze über einen Kamm hinwegfübrt, zerfallen beide Gesteine zu lockerem Sand bezw. Schotter. In der Náhe der Andesitgánge wird der Sandsteimm dicht und dem Karpathensandsteim áhnlich, und hierauf ist es zurückzuführen, daB PáÁrry! diese Bildung ebenfalls als Karpathensandstein ausschied, obwohl darunter Rhyolittuff und roter Sandstein liegt. Die Lagerung dieser Bildungen ist überaus monoton. In der N-lichen Flanke des Beckenteiles herrseht SW-liches BEinfallen (15—169) vor, nur daB sich der Neigungswinkel von 386—40" im östliehsten Teile mehr abflacht. Östlich von Breáza wendet sich das Fallen der Schichten gegen W, und auch der Neigungswinkel flacht sich bis auf 127" ab. Der graue Sandstein fállt bereits überall unter 10—12" gegen SW — 18" — ein, das darüber folgende Konglomerat hingegen ist wieder unter 24" gegen SW — 16" — geneigt, jedoch nur in dem Gebiete 8-lieh von Breáza, wáhrend das Fallen im SW- lichen Teile des Gebiletes genau §5-lieh ist. Anfangs dachte ich, es handle sich hier um eine jüngere Bildung, spáter überzeugte 1ch mich jedoch, dab man es lediglih mit einer diskordant gelagerten Gruppe derselben Bil- dung zu tun hat. 3 Die Lagerung dieser Bildungen ist also nicht parallel mit den Beckenrándern, nur in der NW-licehen BEcke wendet sich das Fallen dem Beckenrande entsprechend. In der Gegend von Nagyhalmás ist die Schich- tenreihe ziemlich zerstückelt, an mehr oder weniger scharfen Brüchen sind einzelne Teile in die Tiefe gesunken. In den übrigen Teilen des Gebiletes folgen die einzelnen Schichten ganz ungestört aufeinander, nur in der Náhe der Andesit- und Rhyoliteruptionen sind geringe Störungen wahrzu- nehmen. Trotz ihrer lockerer Konsistenz setzten sie den dynamischen Wirkungen einen sehr bedeutenden Widerstand entgegen, was die unge- störte Lagerung zur Folge hat. Gerade aus diesem Grunde erscheint mir das von PÁrrYy dargestellte Profil aus dem Kénes-Tale, im welehem er im unteren Horizonte mehrere Verwerfungen annimmt, micht ganz einwand- frei. Gerade in diesem Tale ist der Übergang zwischen dem roten Sand- stein und Konglomerat sowie dem grauen Sandstein gut zu sehen. Auf Grund der obigen Daten schátze ich die Müáchtigkeit dieses Hori- 1 L. c. S. 364. (136.) ől , ZALATNA-NAGYALMAÁS. RTIARBECKEN VON Di y dl. DAS "azgjidS-ezva1g Ip pun semv You 96€JeEIJIS J9pP JISopuvV -zaeny) JIsopue -jJogrydury EEG I 799 "00TT€é:T deisgeemt utr9gsues I9NRI) UAYOSIMZ IHOIg SOAYOSISO[O9A "T ANSI (ae1J19 1) JuozMIoH J9I19jUuNn s — — — —,. Hn1 JEJAUIOTSUOY -grJoAyg S99301 "MS ún rgani ezvsig ur 09L 1999peI1gd BAJRA u 808 I £59 JOJ JI RUNYg IR noxeg u Eg9gr 9IRUIT vote A [e3XToduio "ON 62 D: ST. FERENCZI zontes auf vier- bis fünftausend Meter, im Gegensatz zu PárrYv, der für diese Schichten im Becken von Nagyág, wo dieselben nach ihm am mich- ticsten sind, eine Müchtigkeit von 500 m angibt. Das Alter dieser Bildung konnte bisher noch immer nicht mit voll- kommener Sicherheit festgestellt werden. Es handelt sich um ein grobes konglomeratisches Gestein, dessen TFossilien — wenn solche überhaupt zu finden sind — keine sicheren Sehlüsse gestatten. Das erste Wossil aus dieser Bildung wurde durch R. v. Sracn! bekannt, der im Gesteim der 51- gismundi-Grube Cardien fand, wáhrend FIcHTEL spüter aus dem (resteine eine Helix sp. beschrieb. Auch ich sammelte wáhrend memer diesjáhrigen Begehungen einen schönen Steinkern, der von Herrn Dr. Sr. v. GAÁL? als Tima grandis nov. sp. beschrieben wurde. Diese Art welst Beziehungen zu den kretazischen Lima-Arten auf. Trotz dieser gewissermaBen einander widersprechenden wenigen Daten kann doch festgestellt werden, daB die Bildung entsehieden tertiár ist. Hierauf deutet der Umstand, daB sich in dieser Gruppe nicht weit unter dem fossilführenden grauen Sandsteine náchst des Punktes 5—3 m im Tale von Felsőkénesd Andesittuff findet, welcher mit den Andesittuffen des oberen Horizontes mit groBer Wahrscheinlichkeit folgt. Der őbere Hor1- zont ist aber auf Grund von Fossilien sicher obermediterran, so dab der untere Horizont mit der gröbten Wahrscheinlichkeit in das untere Miozán gestellt werden kann oder höchstens oberoligozán ist. Interessant wáre ein Vergleich dieser Bildung mit den am Nordrande des Siebenbürgischen Erzgebirges ausgebildeten ühnliehen roten Konglomeraten, von welehen L. v. Lóczy? unzweifelhafít nachwies, daB sie nach dem Paláogen entstan- den sind. Meine Annahme, dab diese Schichtengruppe tertiár ist, wird auch durch die Ausbruchszeit der im Gebiete des Beckens vorkommenden KEf- fusiveesteine bekráftigt. Die Andesite, Dazite sind auf dem ganzen Geblete nacheewiesenermaBen obermediterran, ja nach den neuesten Beobach- tungen treten ihre Tuffe auch zwischen den Schichten des Sarmatikums auf. Nun treten aber in den Sedimenten des unteren Horizontes neben dem Rhyolittuff und stellenweise dessen Stücken auch Andesitschotter und Andesittuffschichten auf, weshalb der Ausbruch der Rhyolite jenem der Andesite nicht um allzu vieles vorangegangen sein konnte. Am wahrschein- lichsten ist die Annahme, daB der lange Eruptionszyklus der Andesite 1 F. R. v. Sracn: Die Edelmetallbergbaue Facebaja u. Allerheiligen i. d. Umgebung v. Zalatna. Wien 1885 S. 7. 2 GAÁL: Bine neue Lima-Art aus dem Lokalsediment i. d. Umgeb. v. Zalatna. Földt. Közl. Bd. XLIV. S. 145. 3 L. v. Lóczy: Direktionsbericht für 1912. Jahresbericht d. kgl. ungar. geol. Reichs- anstalt für 1912 5. 28. 63 , ALATNA-NAGYALMAS. TERTIARBECKEN VON Z DAS "e.g: 1 79g : PPGTG: TT : Ae9YREIT souuey [ninysexg emmág sop söutl Ig01d 0 S9YosI5O[099) 7 AINSI S9JUOZIIOTH U9I9gO sop MIR1 usuorgdniag PID sa193un -em AUASTOZOSA [NT e Jol, Bat AK EGT Et; ör ,Egi ajátn séta nös ÉLJ . . beé 4 sg (2 ha O0UeSI[) "TONN ur TT9 u 799 u 869 u T29 59MpIoAT fmimágsexdg nItAD ut 699 u 269 (nfngaoy PI RId yoeg "PRI ur OTL "MSS 64 Dr ST. FERENCZI bereits vor dem Ausbruche der Rhyolite begonnen hat, u. zw. im unteren Miozün oder allenfalls bereits im oberen Oligozán, seine Eruptionen jedoch nach der Tütigkeit der Rhyolitvulkane auch noch im oberen Mediterran und Sarmatikum fortdauerten. AuBer meinen Beobachtungen,! daB in den Rhyolittuffen nebst andesitiseher GrundmabBe recht hüáufig auch Andesit- lapilhi auftreten, wird dies auch nceh durch die Wahrnehmungen Kocnms,? wonach in den Sedimenten des Siebenbürgisehen Beckens von den Schichten von Méra (mittleres Oligozán) an reichlich auch Rhyolitschotter auftritt, da B. hingegen in den jüngeren Untermediterranschichten Dazit und 6 Andesit- tuffmaterial eingestreut ist, vollauf bewiesen. Gegenüber den entgegen- gesetzten Behauptungen von Baron v. Nopcsa erscheimnt also meine An- nahme, dab das rote Sandsteinkonglomerat des unteren Horizontes ober- oligozán bis untermediterran ist, auf Grund des oben angeführten erwiesen. TSEGApISTRKOSAt ZO Tate Von dieser Schichtenfolge stellte bereits M. v. PÁrry? fest, dab sie auf Grund ihrer Lagerung als eine Grenzschicht zwischen dem unteren und oberen Horizonte zu betrachten ist. Auf meinem Gebilete tritt der Gipshorizont insgesamt auf einer Strecke von 200—300 m auf, seine Máchtigkeit betrágt nicht über 4—5 m und wenn im dem Sandsteine dieses Horizontes keine Gipslager eingesehlossen würen, könnte derselbe mit den Gesteinen des oberen Horizontes verwechselt werden. Diese Bildung kommt in einer kleinen Bucht N-lieh von der groBen Scehleife des Baches von Nagyalmás—Glód unterhalb Nádasdia vor, wo sich die Sandsteine der im Norden gelegenen mesozoischen Eruptivmasse anlehnen. Der Gips bildet höchstens 1 cm michtige Schichten, durchsetzt gewöhnlieh den Sandsteim und stellt gleichsam das Bindemittel dar, wie dies unter dem Mikroskope zu beobachten ist. An Fossilien fanden sich in diesem Hor1- zonte insgesamt nur elnige unbestimmbare Pflanzenreste. II. Oberer (Andiésit-, Dazvtt uti SE orTzónt Die Südflanke des Beckens wird von einer Sechichteneruppe bedeckt, die sich von jener der Nordflanke durchereifend unterscheidet. Is handelt sich hier überwiegend um sandig-tonige Sedimente, wáhrend Konglomerate nur eine sehr untergeordnete Rolle spielen. Nebst stets hellen Sandsteimen TTL OS TSá Ott 2 A. Kocn: Die Tertiárbildungen des Beckens der Siebenbürgisehen Landesteile ; II. Neogen ( Herausgegeben von der Ungar. Geologiscehen Gesellschaft). 3 L. c. S. 249. (21.) DAS TERTIÁRBECKEN VON ZALATNA-NAGYALMÁS. 65 und Mergeln nehmen an der Zusammensetzung dieses Komplexes Tuffe von andesitisehen Gesteinen teil. Stellenweise, wie z. B. in der Umgebung von Cseb besteht die tiefste Schicht aus Konglomerat, in welchem Roll- stücke von mesozoischen Eruptivgesteimmen vorkommen, obwohl sich hie und da auch ein lapilliartiges Andesitstück findet. Auch in der Ortschaft Nagyalmás beobachtete ich solche Konglomerat- und Breccienschichten, diese setzen sich jedoch aussechieBlieh aus Andesitstücken zusammen. Die Sandsteine sind stets feinkörnig; sie bilden 1—2 cm michtige Schichten und selten erreicht ihre Máchtigkeit 5—10 em. Sie sind im allge- meinen hellgrau, nur im üáuBersten Osten des Gebietes fand ich blaB rosen- rote und violette Sandsteine. S1e sind gewöhnlieh lockerer als die Karpathen- sandsteine, von welchen sie sich ferner auch dadurch unterscheiden, daB ihr Bindemittel stets kalkig ist und daB sie in viel dünneren Tafeln ausge- bildet sind. Das Kalkbindemittel konzentriert sich mitunter auch in Adern, die bisweilen auch an den Schichtfláchen des Sandsteines auftreten, meist jedoch das Gestein nach allen Richtungen durechsetzen. Das Bindemittel verkittet meist Ouarzkörner, mit mehr oder weniger Muskovitsehüppehen. Diese Mineralkörner bilden ungefáhr ?/2 der Gesteinmasse, wáhrend ! auf das Bindemittel entfállt. In einzelnen Gesteimen tritt auch mehr oder weniger Andesittuffmaterial, grüner Amphibol, Feldspat, Pyroxen und Grundmasse auf. In der Reihe der tonigen (Gesteme beobachtet man vor allem Mergel. Tonschiefer spielt hier eine sehr bescheidene Rolle. Diese Gesteine sind stets gyrau — die Tonschiefer gewöhnliceh dünkler — dünntafelig. U. d. M. geben sie sich als ein Haufwerk von Tonflecken zu erkennen, in welehem Tuffmaterial nur selten, Foraminiferenschalen jedoch sehr reichlich vor- kommen. Bei Nagyalmás, an der 5-Lehne des Podeiul führen die Mergel auch Kohle, stellenweise werden sie auch von einem asphaltartigen Ma- terial durehdrungen. Das dritte Gestein dieser Serie ist der Tuff der umgebenden Vulkane. Die Tuffe sind mehr oder weniger feinkörnig, weiB, graulich, oder wenn sie Tonschieferstücke einschlieBen, auch ganz dunkel. Zumeist sind sie gut geschichtet und bilden mitunter 4—5 cm michtige Schichten. Háufig werden sie von einem opalartigen Material durchsetzt, in welchem Falle sie sehr hart sind. GröBtenteils sind sie agglomeratisch, stellenweise kommt jedoch auch reiner Glastuff oder Mineraltuff vor. In den Agglomerattutfen treten zuweilen tonige, dann wieder sandige Partien auf. Nebst wenig vul- kanischem Ouarz führen die Tuffe Plagioklas (Andesin, Labrador), grünen Amphibol und untergeordnet gewöhnlichen Augit, gröbtententeils müs- sen sie wohl als die Tuffe von guarzarmen Amphibolandesiten betrachtet werden, untergeordnet finden sich auBerdem auch Pyroxenandesit- und Dazittuffe. Meist sind sie ziemlich frisch, seltener verwittert, und in diesem Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 9 66 D: ST. FERENCZI Falle erünlieh. Wie bereits erwáhnt, finden sich auBer den Tuffen auch Lapillischichten, und unter diesen fand sich eine 15—20 cm michtige Schicht, die vorwiegend aus Magnetitkörnechen besteht. All diese Materiale überlagern die bereits erwáhnten Bildungen in zwei gut unterscheidbaren Niveaus. Im allgemeien kann gesagt werden, daB im unteren Teile des Horizontes neben wenig Mergel und Ton Agglo- merattuffe, im oberen Teile hingegen Glas- und Mineraltuffe vor- herrschen. Aus dem oberen Niveau sind mir sehr wenig Agglomerat- tuffe bekannt, Glas- und Mineraltuffe hingegen kommen auch im unteren Niveau vor. Das untere Niveau ist viel verbreiteter als das obere, welehes nur auf den Höhen D. Ordasiului und Podeiul auftritt, und nur ein kleines Gebiet auch 80-liceh von Nádasdia einnimmt. Die Bildungen des unteren Niveaus des oberen Horizontes sind den álteren Formationen stets diskordant aufgelagert. Von einer einheitliehen Fallrichtung kann hier nicht gesprochen werden, der Neigungswinkel ist gewöhnlich sehr steil, meist 28—349, nicht selten jedoch auch 50—60". Besonders ist dies in der Umgebung von Nagyalmás der Fall, wo der un- tere Horizont in Schollen zerstückelt ist ; zwischen den verworfenen Schol- len sind steilgebösehte Senken entstanden, die von den Gesteinen des oberen Horizontes ausgefüllt werden. In dem Gebiete zwischen Nádasdia, Glód und Cseb sind die Verhültnisse viel einfacher. Die Basis besteht hier aus mesozoisehen Bildungen und man findet hier meist eine gegen das Zentrum des kleinen Beckenteiles gerichtete sanfíte Neigung. Im 6 Norden sind die Schichten jedoch zu einer kleinen Antiklinale gefaltet und fallen N-liceh von Cseb in den Aufsehlüssen des D. Draskului 569 m, wo der den Gebirgskamm verguerende Weg die Antiklinale sehneidet, sind diese Ver- háltnisse sehr gut zu beobachten. Die Nordflanke der Antiklinale lehnt sich sehr steil geneigt an die mesozoische Eruptivmasse, die Südflanke hingegen föllt viel sanfter gegen das Innere des Beckens zu ein. Anfánglich vermutete ich hier eine ungestörte Lagerung, spáter nahm ich jedoch wabhr, daB es sich hier östlieh von Cseb um eine überkippte Falte handelt (Fi- gur 2). Das obere Glied des oberen Horizontes unterscheidet sich vom un- teren, wie bereits erwühnt, weniger in der petrographisehen Beschaffen- heit, als vielmehr durch seine Lagerung; dieses Glied fállt nümlieh mit geringen Schwankungen überall ziemlich bestárdig unter 18—26" gegen SW (141/,—182/,) ein. Das gegenseitige Verháltnis der drei Horizonte er- scheint in Figur 3. abgebildet. 8 Was sehlieBlieh das Alter des oberen Horizontes betrifft, so lübBt sich dasselbe ganz genau feststellen. Sowohl in dem oberen, als auch in dem unteren Gliede kommt in den Tuffsehichten eine groBe Menge von Pflan- Á 67 ALATNA-NAGYALMAS. DAS TERTIARBECKEN VON Z §.7: T "Azog " 06gzg : T gessgeen "miopog usp yoanp gyoag soyosiso[o99g "e anőigr HL SAJUOZTIIOH S9JUOZIIOT usuorgdnar usssop pun JUOZIJOH z — uUda9gOo sop U919g0 sap AYJJSIOZOSATT JrToÁyy I919JuN] POD soz9zun PAD s91990 UINTANTTV UI 29. ur 769 u 999 ur TT9 m[opog f(mmiseury to[vA (minfeszg "FA "ON "MS 68 D: ST. FERENCZI zenfossilien, Blattabdrücken vor, die nach den Bestimmungen des Herrn Assistenten TuLroGpI zu den folgenden Arten gehören: Cinnamonum etfr. Scheuchzeri HEER. Laurus primigema UNG. AubBerdem kommen noch die Blattreste einer Alnusart vor. Von tierisehen Fossilien sind in erster Reihe die Foraminmiferen zu erwáhnen, die in den Mergeln überall anzutreffen sind. Nach Prof. GAÁL finden sich unter denselben folgende Genera: Orbitulina, Trumcatulina, Bolwina, Tegtularia, Globigerina. In den foraminiferenreichen Mergeln kommt besonders SW-lieh von der groBen Kirche in Nagyalmás Picno- donta cochlear Porr in zahlreicehen Exemplaren vor. Aus derselben Schich- tengruppe gelangte auch Pecten cfr. Malvinae DuB. zutage. Auf Grund dieser Fossilien, sowie der petrographisehen Übereinstimmung, welche die Schichten mit dem fossilreichen Obermediterran von Cerecel zur Schau tragen, betrachte ich es als erwiesen, daB unsere Schichten obermediter- ran sind. Die petrographisehen Higenschaften der andesitisehen, rhyolitischen. Gesteine des Gebiletes will ich bei einer anderen Gelegenheit besprechen. Die wüáhrend der géologisehen Untersuchungen gewonnenen Resultate können im folgenden kurz zusammengefaBt werden. Die am Aufbau des Doppelbeckens von Zalatna— Nagyalmás teilnehmenden Bildungen kön- nen in drei Horizonte gegliedert werden. In der gröbten Masse treten die roten Sandsteine, Konglomerate und Rhyolittuff führenden Sedimente des unteren Horizontes auf. Der mittlere Horizont spielt, im Vergleich. zu dem oberen, durch Rhyolittuffe ausgezeichneten Horizont, welcher sich in diesem (Gebilete in zwei der Lagerung nach versechiedene Niveaus gliedern láBt, nur eine untergeordnete Rolle. Das Becken ist tertiár, und. zwar ist der obere Horizont palüáontologiseh nachweisbar obermediterran, der untere Horizont hingegen höchst wahrscheinlich oberoligozán, allen- falls jünger, jedoch keineswegs ülter. Bearbeitet im mineralogiseh-geologischen Institut der Franz-Josefs- Universitát in Kolozsvár (Klausenburg). DIE SEDIMENTÁREN BILDUNGEN DES NÖRDLICHEN TEILES VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. Von Dr. STEFAN MAJER.! — Mit der Tafel II und den Figuren 4—5. — Unter der Bezeichnung Börzsönyer Gebirge werden jene waldbedeckten, wildromantischen und im Csoványos sich bis 939 m Höhe erhebenden Berge am linken Donauufer zwischen Vácz, Ipolyság, Szob, bezw. Párkány-Nána verstan- den, deren Hauptmasse vulkanische Gesteine, feste Andesite, Breccien und Tuffe bilden, wáhrend der Gebirgsrand aus anteandesitischen, andesitischen und postandesitisehen, vornehmlich lockeren sedimentáren Gemengen besteht. Meine Untersuchungen begann ich noch im Sommer 1912 im Auftrage des Herrn Universitátsprofessors Dr. Axrox KocnH; nachdem ich dann im Sommer 1918 eine Unterstützüung aus dem SzaABó-Fonde der Ungarischen Geologischen Gesellschaft erlangt hatte, setzte ich meime Forschungen im Auftrage dieser Gesell- schaft zu dem Zwecke fort, um die im Gebirgsrande vorkommenden Petrefakten, hauptsáchlich aus Sedimenten des oberen Mediterran, zu sammeln und zu studie- ren und auf Grundlage dessen das Alter dieser Schichten, sowie deren Verháltnis zu den Andesiten und so deren Eruptionszeit genau festzustellen. Ich begann meine Forschungen in der Umgebung von Nagy-Oroszi, Drégely und Drégely-Palánk, und nachdem ich dann die Schichten der kHonter Schlucht; untersucht hatte, beging ich die Umgebung von Ipolyság, Baráti-Bernecze und sodann, zu dem als klassisch zu bezeichnenden altbekannten Petrefaktenfundort Kemencze hinauf gelangend, die Umgebung von Tésa und Visk. Überall aber am linken Ufer der Ipoly verbleibend, untersuchte ich hierauf die sedimentáren, vor- nehmlich obermediterranen Bildungen in den Umgebungen von Peröcsény, Nagy- Börzsöny, Letkés, Szob, Nagy-Maros, Kis-Maros und Szokolya, wobei ich ein sehr schönes Material gesammelt habe und an mehreren Orten auch auf Fundorte geraten bin, die in der Literatur ganz neu oder bisher noch sehr wenig bekannt waren. Rücksichtlich des reichen Materials und der groBen Ausdehnung des (e- bietes gebe ich in meiner gegenwártigen Abhandlung blos die Untersuchung der sedimentüren Bildungen der nördlichen, weniger bekannten Partie des Bör- zsönyer Gebirges, als eine vom SzaBófond der Ungarischen (reologischen (Gesell- 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 6. Mai 1914. Ende desselben Monates erschien diese Abhandlung in ungarischer Sprache auch in Form von Separatabdrücken, welche sogleich verschickt wurden. 70 Dr STEFAN MAJER sehaft subventionierte Preisschrift, nachdem auch schon das Studium dieser Untersuchungen interessante Resultate geliefert hat, wáhrend ich die Bearbeitung der anderen Partien, bezw. des ganzen Gebirges und der Umgebung des Bezirkes, sowohl vom faunistischen und stratigraphischen, wie vom tektonischen Stand- punkte, auf Grund meiner bisherigen ergánzten neueren Untersuchungen in einer monographischen Arbeit mitzuteilen gedenke. Mit dem Studium des einen oder anderen Teiles jenes Gebirges beschaftig- ten sich wohl schon viele Forscher, doch können die neueren Untersuchungen in Bezug auf dieses Gebiet gleichwohl noch immer viele und interessante Daten vom geognostisehen Standpunkte liefern. Im folgenden habe ich nur die Literatur des nördlichen Teiles dieses Gebie- tes, also jenes Gebietes — hauptsáchlih vom Standpunkte seiner sedimentáren Bildungen und deren Fauna, sowie deren Verháltnis zu den Andesiten — mitgeteilt, welches in den SW-lichen Zipfel des Kartenblattes Balassa-Gyarmat—Ipolyság, zone 183, Col. XX im Madlstabe 1 : 75,000 fállt, wáhrend die Literatur der benach- barten oder dazwischen liegenden Gegend nur dort angegeben ist, wo dies behufs Vergleiches notwendig erschemt. Schon BEuDpANT ! hat sich ín seinem berühmten Werk mit diesem Gebirge beschaáftigt und gab auch ein geologisches Profil davon über Szalka, Börzsöny und Nagy-Oroszi und bezeichnete die hier vorkommenden sedimentáren san- digen Materialien ais lignitischen Sand und Sandsteine : kGrés a lignites. Ein detailierteres Studium unseres Gebietes ist jedoch erst gelegentlieh der Aufnahmen der österreichischen Geologen erfolgt, als FoETTERLE ? auch den zwischen Ipolyság, Vadkert und Balassa-Gyarmat sich ausbreitenden Teil kar- tierte, sonst aber in seinem Bericht unser Gebiet nicht erwáhnt, auBer den diluvia- len Flugsand von Palánk, wáhrend er in seiner Karte die gedachten sedimentáren Bildungen als marinen Sand und Sandstein verzeichnet. Auch Orr,? der die Um- gebungen von Baráti-Bernecze, Tésa und Visk kartierte, erwáhnt nur flüchtig, daB in obigen Orten Leithakalkstein in sandigen Trachyttuffen vorkommt ; STACHE hingegen,! der die Partie südlich von Ipoly-Szakállas und Nagy-Oroszi kartierte, beschaáftiet sich schon ausführlicher mit unserem Gebiet. Er reiht die Partie zwischen Drégelyvár und Deszkáspuszta unter die Hauptfundorte der Anomia- Sandschichten, welche seiner Ansicht nach das Liegende der Andesite bilden. 1 F. S. BEUDANT: Voyage minéralogigue et géologigue en Hongrie, pendant Vannée 1818. Tom. I1—III. T. IV. Atlas. Paris, 1822 (Tom. I. 513—550, III. 240—264 und Tom. IV. Atlas P. III. Fig. 7.) ? F. FOETTERLE : Vorlage der geolog. Spezialkarte d. Umgebung von Balassa-Gyarmat ( Verhandlungen der k. k. Geolog. Reichsanstalt 16. Bd. Wien 1866. p. 12—13.) 5 A. Orr: Geologische Aufnahmen der Umgegend von Bath, Magyarád und Visk in Ungarn ( Verhandl. d. k. k. Geol. Reichsanstalt, 16. Bd. Wien 1866. p. 26—27). 4 Dr. GuIDOo STACHE : Die neogenen Tertiárablagerungen der Umgebung an Waitzen. ( Verhandl. d. k. k. Geol. Reichsanstalt, 16. Bd. Wien, 1866. p. 15—16.) Dr. GuiIpo STACHE: Die geolog. Verhültnisse der Umgebungen von Waitzen in Un- garn ( Bericht über die Aufnahme im Sommer 1865) Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt, 16. Bd. Wien, 1866. p. 277—328. - DIE SEDIMENTÁREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 71 " Noch ausführlicher behandelt er die Verháltnisse der bei Kemencze vorkom- menden tonigen, sandigen, tuffsandsteinartigen und festen Leithakalkstein- schichten, von welchen er auch ein Profil mitteilt, erwáhnt aber insbesondere Kemencze als Hauptfundort der Leithakalksteinfauna unter Aufzáhlung der háufigsten Petrefakten, hauptsáchlieh als sehr reichen Fundort an Clypeastern. Übrigens hat früher schon auch MICHELIN? in seiner Monographie der Clypeastern Kemencze unter den Fundorten dieselben erwáhnt, wáhrend HöRNES § von hier Muscheln aufzáhlt, Rzuvss"7 aber Korallen aus dem Leithakalkstein bei Ipolyság, unter welechem Fundorte wahrscheinlich gleichfalls Kemencze zu verstehen ist." Spáter hat SzaBó § das Börzsönyer Gebirge studiert, doch hat ihn der Tod an der Vollendung eines ausführlichen Werkes verhindert. SCHAFARZIK hat seine Aufzeichnungen publiziert; in diesen wird Erwáhnung gemacht von dem vul- kanischen Sand an der N W-lichen Seite von Drégelyvár, der an Sandstein erinnert und das Liegende des vulkanischen Tuffes bildet; ferner wird der muskowitische Tegel vom FuBe der Drégelyer Weinberge erwáhnt. Über die Schichten im Wasser- riB W-lich vom Dorfe Hont berichtend, wird bemerkt, dab die unterste Schichte aus petrefaktenreichen Tegel mit muschligem Bruch besteht, die nach HANTKEN zum unteren Mediterran gehört. Die Sehichten der cHonter Sechluchts; bestehen: oben aus gelblichem, unten aus bláulichgrauem sandigen Tegeb (Anomiasand?), der W-lich davon betfindliche Nagyhegy (oder Kukucska-Berg) besteht cfast bis an den Gipfel aus Anomiasand, der nach oben früher in harten Tegel übergeht ; sodann folgt Ouarzschotter und sehlieblieh am Gipfel Augit-Andesit.) xAuch der Bábahegy wird von Anomiasand umschlossem. Von der Umgebung von Barát wird ein mediterranes Sediment erwáhnt, welches cteilweise aus Muscheltrümmern, teilweise aus einem schlammigen Materiab besteht, sowie von mehreren Orten obermediterraner Kalk. Die obere Etage des Kemenceer Gombhegy ist Leitha- kalkstein, auch seine untere Etage ist mediterran, jedoch mit vulkanischem Schutt vermisehter Sand. Das Hauptgewicht der Beobachtungen SzaABós entfállt aber auf die vulkanischen Materialien, die er nach seiner Theorie der Typenvermen- gung zu erklüáren bestrebt ist. Hierauf berichtet SCHAFARZIK ? über den kgelblichweiBen, schütter-luckigen, 5 M. HARDOVIN MICHELIN: Monographie des Clypéastres fossiles. Paris, 1861. 6 Dr. MoRiz HÖRNES: Die fossilen Mollusken des Tertiüárbeckens von Wien. (Ab- handlungen der k. k. Geolog. Reichsanstalt. Wien, 1870.) 7 Meines Wissens ist námlich Kemencze der nüchstliegende reiche Fundort von Leithakalk-Petrefakten bei Ipolyság ; übrigens besitze ich auch die angeführten Arten aus dem Kemenczeer Leithakalkstein. $£ Dr. A. E. RITTER vosx REuss: Die fossilen Korallen des österreichisch-ungarischen Miozáns (Aus d. XXXI. Bd. d. Denkschriften d. math.-naturwiss. Klasse d. kais. Akad. d. Wissenschaften. Wien, 1871.) 8 Dr. JosEF v. SzaABó: Geológiai adatok a dunai trachytcsoport balparti részére vonatkozólag. Szemelvény Sz. J. dr. hátrahagyott jegyzeteiből. Sajtó alá rend. SCHAFARZIK FERExCc dr. (ungar. Földt. Közlöny XXV. k. Budapest, 1895. 303—320. I.) 9 Dr. FRANZ SCHAFARZIK: Detaillierte Mitteilungen ü. d. auf dem Gebiete des ung. Reiches befindlichen Steinbrüche. Budapest, 1904. 72 D: STEFAN MAJER obermediterranen Lithothamnium-Kalkstein von Bernecze und den khellerauen, : schütteren Andesittutf mit obermediterranen Petrefaktens. Viráris9 fabt in seiner Monographie des Honter Komitates die bisherigen literarischen Daten zusammen; nach seiner Ansicht ckommt der Anomiensand in der Mitte des Honter Komitats am Rande jenes Beckens vor, welches der Ipolytlub von Kővár bis Ipolyság im 0— W-licher Richtung durchschneidet. Sodann schildert GAÁL! die geologischen Verháltnisse der beim Bau der Vácz-Drégelypalánker Eisenbahnlinie aufgeschlossenen Schichten von Drégely- Palánk bis Nagy-Oroszi. Die Aufschlüsse zeigen in ihrer ganzen Ausdehnung einen feinen graue noder gelblichen, elimmmerigen Sand, der auf Grund seiner eptro- graphischen Áhnlichkeit mit jenem des Obermediterrans des Honter Risses iden- tifiziert werden könntes, den er aber im Vergleich mit dem Honter für sekundáren Ursprungs hált, und wáhrend kder mediterrane Sand dre Honter Schlucht sehr gut erhaltene Petrefakten in reicher Menge enthált, ist der Drégely-Palánker voll- kommen petrefaktenleem, aber schon bei Borsos-Berinke findet man in diesem glmmrigen, hie und da tonigen gelben Sand obermediterrane Fauna. Spáter schreibt HuGo v. Böckn? in seiner Entgegnung auf den Artikel GAÁLs folgendes: kHerr Dr. GAÁL stellt ja das typische Untermediterran der Honter Schlucht, welches unter den Andesittuffen liegt, gleichfalls in das Ober- mediterran). Endlch beschaáftigte sich GAÁL abermals mit dieser Frage, als er über die aus dem Kelenyeer kkalkigen glimmerigen gelben Sand; gesammelte Fauna schrieb : cDiese kleine Fauna bekráftigt durchaus nicht die Annahme, dab man es mit untermediterranen Schichten zu tun habe. 80 kommt es, daB, nachdem vorherr- schend solche Arten, die auch in der nahen Honter Schlucht vorhanden sind und welche auch vor kurzem Herr Dr. HuGo v. Böcxgn an dieser Stelle als typisch untermediterrane erklárt hat, ich jedoch in den bestimmt obermediterranen Bil- dungen bei Szakáll und Közép-Palojta ein áhnliche Fauna gefunden habe, diese Frage von mir vorláufig als durchaus nicht entscheidbar angesehen wird. 50 weit die auf unser (Grebiet bezügliche Literatur. Ich übergehe nunmehr zur Mitteilung der Ergebnisse meiner eigenen Untersuchungen, und zwar auf die stratigraphische Stellung, welche die im nördlichen Teile des Börzsönyer Gebirges vorkommenden sedimentáren Bildungen einnahmen, und zur Klüárung des Verháltnisses derselben zu den Andesiten und deren Tuffen. Aus meinen Unter- suchungen ist es klar geworden, dab die áltesten Schichten unseres Gebietes die von Nagy-Oroszi bis SW gegen W sich erstreckenden untermediterranen tonigen, 10 Dr. STEFAN VITÁLIS: Hontvármegye természeti viszonyai (Magyarország vár- megyéi és városai. Hont vármegye XI. k. Budapest, 1907.) Ungarisch. n Dr. STEFAN GAÁL: A vácz-drégelypalánki vasuti vonal mentének geológiai vázlata (Bányász. és Koh. Lapok XLI. évf. II. k. 550—556. Budapest, 1908.) ungar. 12 Dr. HuGo v. BöckH: Néhány megjegyzés GAÁL ISTVÁN dr. úr cikkére (Bány. és Koh. Lapok XLI. évf. II. k. 616 Budapest, 1908.) ungar. 5 Dr. STEFAN GAÁL: Harmadkorú szénnyomok az Osztróski-hegység déli lejtőin. (Bány. és Koh. Lapok XLIII. évf. II. k. 283—288. Budapest, 1910.) Ungar. DIE SEDIMENTAREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 78 sandigen Anomiasand- und Sandsteinschichten sind, wábrend die nördlich hievon befindlichen Sedimente schon nicht mehr untermediterran und nicht Anomien- sand sind, wie man bisher geglaubt hat, sondern bereits — wie auch GAÁL ver- mutete — als obermediterran erweisen, was umso interessanter ist, weil diese Schichte das Liegende der Andesite bilden und so auch die genaue Zeit des Aus- bruches der Hauptmasse erkennen lassen. DemgemöbB unterscheiden wir ein der Andesiteruption voran- gegangenes, sowie ein derselben nachfolgendes Obermediterran. Die vorangegangenen oberen Mediterranschichten kommen im nördlichen Teile unseres Gebietes in gröbBerer horizontaler Ausbreitung vornehmlich am östlichen und nordöstliehen Rande desselben vor und sind am schönsten in der Umgebung von Hontfalu in der dortigen cHonter Schluchts, unten in Form bláuli- cher toniger Mergel aufgeschlossen, welche mehr und mehr sandig werden und eine Emlagerung von einem ungefáhr 1—1-5 m máchtigen feinen, tuffigen " Tonmergel in sich sechlieBen, oberhalb welcher die Sehicht noch sandiger wird und stellen- welse ganz harte Sandsteine bildet. Hierauf folgen sodann über diesen Schichten an den tieferen Stellen lockerere sandige Schichten ; an den der einstigen Meeres- küste náher gelegenen seichteren Stellen jedoch schotterige, sandige Schichten, wáhrend sich oben am Anfangsteile der kHonter Schluchtb grobe Ouarzsechotter und über diesem Andesitmaterial in Form von Breccien und Tuffen befinden. Diese Bildungen reprásentieren das vorangehende tiefere Obermediterran mit csehlierartigems Aussehen. Die postandesitisehen oberen Mediterranbildungen hingegen kommen am nordwestlicehen und westlichen Rande unseres Gebirges vor, am klassischesten aber auf dem Gombhegy bei Kemencze in Form von vulkanischen Anhüufungen, an Petrefakten reichen, tuffigsandigen, lockeren kalkig-mergligen Sehichten und festen Leithakalk-hiffbildungen, welche die für die einstige obermediterrane Meeresküste charakteristisehen Bildungen schön veranschaulichen. Ehe ich jedoch zur detailierteren stratigraphischen Beschreibung dieser Bildungen übergehe, dürfte es von Interesse sein, sich auch mit einzelnen wichti- geren Formen im Detail náher zu bescháftigen. In unserer Fauna sind beinahe sámtliche Tierstámme mit vielen schönen und interessanten Formen vertreten. Leider gestattet es jedoch der enge Rahmen dieser Abhandlung nicht, auch eine faunistische Beschreibung derselben hier zu geben, weshalb ich mir die Publikation dieses detailierten paláontologisehen Teiles für die Monographie des ganzen Börzsönyer Gebirges vorbehalte, wáhrend ich mich in dem stratigraphischen Teil dieser Arbeit auf die Aufführung der wich- tigsten Formen beschránke, die für die Altersbestimmung entsecheidend sind. Zuvor aber sollen hier noch drei neue, háufiger vorkommende Formen, und zwar eine Brachiopode, eine Muschel und ein Fischotolith kurz besechrieben werden. kt Herr Universitáts-Professor Dr. BÉLA MAuRirz war so freundlich, dieses tuffige Material zu untersuchen, wofür er auch auf diesem Wege meinen aufrichtigen Dank ent- gegennehmen wollte. Die Provenienz desselben konnte leider nicht genau festgestellt werden. 74 Dr: STEFAN MAJER Terebratula kemenczeiensiS nov. sp. — Tafel M.Kigda- d Meine zu dieser Art gehörigen Formen sind von lánglich fünfeckiger Gestalt. Ihre Dicke ist geringer als ihre Breite (in dieser Dimension betrágt der Unterschied nahezu 7 mm), demgemáb sind dieselben ziemlich flach, was übrigens der Unter- schied zwischen Breite und Dicke beweist und welcher Unterschied mit dem ÁAlter und der GröBe zunimmt ; so betrügt bei meinen gröbten Formen der Ünterschied zwischen diesen beiden Dimensionen 10—12 mm, wáhrend derselbe bei den klein- sten 4—5 mm ist. Der schmale schlanke Schnabel krümmt sich stark nach rück- wárts und bildet bei mehreren Formen mit dem Rückenteil fast einen rechten Winkel. Mit der Schlankheit des Schnabels hángt es zusammen, dab auch die Deltidiumöffnung kleiner und die lippenförmige Hinabziehung ihres unteren Randes kaum oder überhaupt gar nicht vorhanden 1Ist. In der Mitte der grobBen Klappe sieht man eine bis an den Wirbel sich er- streckende Falte, welcher eine bis an die Mitte der kleinen Klappe sich erstreckende Furche entspricht, die von zwei Seiten von je einer breiten, flacheren Falte umgürtet wird. Diese Falten sind an der oberen Hülfte der Klappe stark abgeflaut und diesen entspricht wieder auf der groBen Klappe je eine, bis auf die oberen zwei Drittel der Klappe sich erstreckende breite Furche, in deren Folge sich die /nwachslinien der groBen Klappe in schöner flacher Bogenform hinziehen. Den inneren Bau dieser Terebratula Art konnte ich bisher nur an einer kleinen Klappe beobachten, aber auch bei dieser war nur der obere Teil, die SchloBplatte und der Hindruck der Schlie8Bmuskel zu sehen, ferner die Schlob- fortsátze, die unter einem Winkel von zirka 60" divergieren. Diese Formen stehen der Art Terebratula styriaca von DREGER! am nüchsten, weichen jedoch auch von dieser in mehrfacher Hinsicht ab. . Die Dimensionen meiner Formen sind folgende : 1. Exemplar: Lüönge 277 mm, Breite 214 mm, Dicke 182 mm 2. ( Gy DA JOT GÉNNEDÜ TAKE elk TAK 3. ( VéDÜN DÉR Vet s ADB KK te OSS 4. £ ( HADA ( JATE SEK ee BD Ek 30. ( ( 946 c ( 199 c Vé AASO a ak 6. ( 4 HJTTZESNNAAEK € KA AK GET eSat (6 kt k 22-38 K(/ ( 1970 Ki (t 99 KK 8. fi CALÉKDDASZ ETEK ( 166 c 44 ÁSZ 9. 4 (4 Mo ( TORKA EK ( GYAR Die Dimensionen der Terebralula styriaca von DREGER sind seinen eigenen Mitteilungen zufolge : L. — 84 mm, B. — 24 mm, D. — 22 mm. És geht auch aus 1 Dr. Junius DREGER: Die tertiüren Brachiopoden des Wiener Beckens. Beitráge zur Palüontologie Österreich-Ungarns und des Orients. VII. Bd. Wien, 1889. p. 187—188 u. Taf. VII. Fig. 1—6. DIE SEDIMENTÁREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 75 dem Vergleiche dieser Dimensionen hervor, dab meine Formen von jenen der T. styriaca von DREGER schon in den AusmabBen abweichen, indem die Formen DREGERS nahezu ebenso breit wie dick sind, wáhrend bei meinen Formen die Dicke bedeutend geringer ist und diese so gegenüber den DREGERschen Formen auch bedeutend flacher sind. Auffallend ist ferner bei den Formen von DREGER der dickere Schnabel und die gut wahrnehmbare lippenartige Hinabziehung des un- teren Randes der Deltidiumöffnung, die bei meinen Formen kaum vorhanden ist. Ferner setzt sich bei der DREGeRschen Art die spitzigere Winkel bildende zickzackartige Form der Zuwachslinien fort, welche Eigenschaft bei der T. styriaca von DREGER mit den schmáleren und hervorragenderen Falten im Zusammenhang steht; aubBerdem konvergieren die SchlobBfortsátze bei der Art DREGERS unter einem kleineren Winkel, wáhrend sie bei meinen Arten mehr divergieren; auf welche Weise sie sich jedoch wieder sehlieBen, lábBt sich wegen ihrer etwas mangel- haften Beschaffenheit nicht beurteilen. ! Mit Rücksicht darauf, dab meine Formen von bedeutend flacherer Gestalt sind, als jene der Terebratula styriaca von DREGER, daB sie ferner schmüler sind, einen schlankeren Schnabel haben, mit einer kaum sichtbaren lippenartigen Hinabziehung der Deltidiumöfínung an dem ausgedehnten Schnabel, im Hinblick ferner auf die Breite der Falten und in Verbindung damit auf die beim SchlobP- fortsatz wahrnehmbaren Unterschiede, ist die Aufstellung einer neuen Art be- gründet, die ich nach ihrem Fundort Kemencze im Honter Komitate Terebratula kemenczeiensis benenne. Wáhrend DREGER die 7. styriaca aus den mergeligen Schichten im Lithothamnium Kalkstein (nach DREGER Nulliporenkalkstein) von Höflein bei Eisenstadt in Gesellschaft von Pecten latissimus, Spondylus crassicosta, Olype- aster imtermedius und anderen, das Niveau kennzeichnenden Petrefakten aufführt, kommen meine Formen (zirka 20 Exemplare) in den tuffigen, kalkigen und sandi- gen Schichten des Kemenczeer Gombhegy vor. In Gesellschaft von Pecten ( Pecten) revolutus Micnr. und anderen Formen obermediterranen Charakters kommen aber nahe zu diesem Fundort ein den kalkig mergeligen, gleichfalls Lithotham- nium Schichten auch die von DREGER aufgeführten Arten vor. Bin dieser Art áhnliches grobBes Klappenfragment habe ich auch noch in dem Material des oberen Mediterran im Honter Hohlweggraben in der Gesellschaft von Terebratula cfr. Hörnesi Suvess, T. sinuosa BR. und anderen Brachiopoden gefunden, von welchen dasselbe abweieht und ganz so aussieht, als ob es das Fragment einer Terebratula. kemenczetensis nov. sp. wáre, weshalb ich dasselbe vorláufig mit einem Fragezeichen versehe. Arca (Anadara) hontiensis nor. sp. — Tafel II. Fig. 24—d. — Die lángliche Form ist am vorderen Teil schmal, abgerundet, hinten breit, abgeschnitten, der vordere Rand ungefáhr einhalbmal lönger als der rückwártige, weil der Schlobrand und Ventralrand in einem starken Winkel gegeneimmander geneigt sind. Die Form ist im rückwártigen ersten Drittel am erhabensten. Die- 76 D: STEFAN MAJER selbe ist mit 30 Rippen geziert. Der ein wenig hervorragende Wirbel ist stark gegen den Vorderrand verschoben, indem er sich von der Mitte des SchloB- randes bis zum vorderen Viertel erstreckt. Die dreieckförmige Area ist schmal und mit 7 bis 8 stumpfe Winkel bildenden und unter einander parallel verlaufen- den Furchen geschmückt. Die Dimensionen sind: Lánge — 20-8 mm, Breite — 144 mm, Dike — 63 mm. Diese Arcaart steht zwischen der Arca (Anadara) díluwvn LAm. und der Arca ( Anadara) turomca Dus. und vereinigt deren Eigenarten insoferne in sich, da sie mit der abgeschmnittenen Form ihrer ausgedehnten Ventralseite der Turonica náher steht, aber auch von dieser sich wesentlich dadurch unterscheidet, dab der Ventralrand im Ganzen eine gerade Linie bildet, die mit dem SchloBrand parallel láuft oder von diesem ein wenig abweicht, wáhrend bei der Hontiensis diese beiden hánder unter einem starken Winkel gegen einander geneigt sind. Eben deshalb ist der Ventralrand etwas gesehweifter, als bei der Turonica, demzufolge sind der abgerundete vordere und gerade abgeschnittene rückwár- tige Rand bei der Turomca fast gleich lang, wáhrend bei der Hontiensis der vor- dere Rand fast nur halb so lang ist, als der rückwártige. Ferner ist die Area der Hontiensis schmüler, der Wirbel niedriger und auch die Verzierung der Area weicht von jener der Turomca insofern ab, als sie mit gewellten horizontalen Furchen geschmückt ist; auch sind um 5 Rippen weniger vorhanden. Noch náher steht diese Areaart in gewissen Charakteren der Arca dilwu: sle stimmt mit derselben in der Anzahl der Rippen (30) und in der Ausschmückung der Area übereim, weicht hingegen von ihrer Form insofern gánzlich ab, dab bei der diluwini der Ventralrand vom vorderen Ende des Schlobrandes an stark ge- sehweift ist und der gröbte Höhendurchmesser in die Mittelgegend föllt, wáhrend bei der Hontiensis der Ventralrand eimen gegen den Vorderrand stark verflachenden Bogen bildet, so dab der gröbte Höhendurchmesser rückwárts hinter der Mittel- linie liegt. Auch hinsichtlich der Lage des Wirbels unterscheidet sie sich, indem letzterer bei der diluvii schon ein wenig gegen den Vorderrand verschoben ist und so fast in der Mitte steht. In ihrer áuBeren Verzierung stimmen alle drei Arten nahezu übereim. 3 Nachdem diese Art in ihrer áubBeren Gestalt vielmehr der Arca ( Anadara) turonica Du. nahe steht, in ihren anderen Kennzeichen aber der Arca ( Anadara) diluwwn Lam, diese zwei Arten mithin in sich vereinigt, und da ihre eigenartigen Bigenschaften bei zirka 50 Exemplaren (allerdings ein wenig abgewetzten) die- selben sind, beschreibe ich diese Art als neue Art und benenne dieselbe nach ihrem Fundorte Hont Arca (Anadara) hontiensis. Fundort: Sehr háufig in den gelblichen sandigen, obermediterranen Schichten im St. Johann-Graben und Hohlweggraben in der Umgebung des Dorfes Hont. Otolithus (Sciaenidarum) Lőrentheyi nov. sp. — Tafel II. Fig. 34—c. Von dieser Art liegt derzeit nur ein einziges Exemplar vor, welches ein ziemlich unversehrter lingsseitiger (rehörsteim ist. DIE SEDIMENTÁREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 7670 Derselbe setzt sich vorn gegen das vordere (ecraniale) Ende in einer sich zuspitzenden, jedoch am üubBersten Ende an der Spitze ein wenig abgestumpften Bogenform gegen den Ventralrand fort, wáhrend er über dem ostialen Teil einen stumpfen Winkel bildend, in den geraden Dorsalrand übergeht und dann, gegen den caudalen Teil fast rechtwinkle sich fortsetzend, sich mit dem geraden rück- wártigen Rand sehlieBt. Es ist eine-in der Seitenansicht ziemlieh flache Form, beide Seiten schwach erhaben, die áuBere Fláche jedoch etwas gewölbter; an der rückwártigen Seite ist über dem caudalen Teil der Gehörfurche eine kleine Her- vorragung zu beobachten, wáhrend sich an der inneren Fláche, an der Stelle der Cauda, eine kleine Konkavitát befindet. Die Randeinfassung zeigt in der Seiten- ansicht einen konkaven Bogen. Die innere Seitenfláche unseres Gehörsteines ist glatt, der vordere (ostiale) Teil der Gehörfurche (Sulcus acusticus) ist brombeerförmig (morula) und ein wenig vertieft, wáhrend die fast rechtwinkelig gebrochene Cauda stark eingesenkt st und sowohl der horizontale, wie auch der abwárts geneigte Teil nahezu gleich lang ist. Auf der áuBeren Seite ragt gegen das rückwártige (caudale) Ende ungefáhr in einem Drittel der Löngsform, in der Mitte ein starker Höcker hervor, der sich mit dem Dorsalrand zusammenhöngend, in zwei anderen, schwácheren Höckern fortsetzt, wáhrend gegen den Ventralrand staffelförmig zwei zusammenhángende Höckerreihen folgen, wo die radialen Hinschnitte der zweiten Reihe neben dem Rande die stárksten sind und auch gegen den Rand im einander übergehen, wáh- rend sie sich gegen das craniale Ende mit der glatten Oberfláche der Höcker ver- sechmelzend gegen den Rand hinabsenken. Dimensionen : Lönge — 7 m. Breite — 46 m, Dicke — 2 mm. Nach der Seitenansicht der Form steht unser Gehörstein der Art Otolthus ( Sciaenmidarum) depressus SCHUBERT! sehr nahe, weicht jedoch in den anderen Kennzeichen, namentlich in der Verzierung der hinteren Flöche von ihr ab; übrigens ist dieser Otolith ScHUBERTS nur ein Fragment. Unsere Art steht nach ihrer áubBeren Form auch der Form Otolithus ( Scide- nidarum) aff. claybornensis von KokEN nahe, doch weicht sie in der Verzierung der Rückenflüche auch von dieser ab und habe ich auch keine Form mehr gefunden, mit der sie übereinstimmen würde. Im Hinblicke darauf, dab sich in der vaterlándischen Literatur mein verehrter Professor LÖRENTHEY bisher mit den Otolithen und gerade mit den Sciaemidaarten bescháftigte, führe ich diese Art ihm zu Ehren unter dem Namen Otolthus ( Sciaemittarum) LÖRENTHEY nov. sp. in die Literatur ein. Fundort: In den gelbliehen sandigen obermediterranen Schichten des Honter Hohlweggrabens. 1 R. I. SCHUBERT: Die Fischotolithen des österr.-ungar. Tertiárs I. die Sciaeniden. Sep. Abdr. aus d. Jahrbuch d. k. k. Geol. Reichsanstalt. Wien, 1901. Bd. 51. p. 311—312 und. Taft, X, Fig. 19. 78 bt STEFAN MAJER Lamna (Odontaspis) contortidens AG. 1836 Lamna (Odontaspis) contortidens AG. — L. AGassiz: Recherches sur les. poissons fossiles. III. p. 294 t. 37a Fig. 17—23. 1903 Lamna tarnóczensis, Kocn. — A. Kocn: Versteinerte Haifischzáhne von Tarnóez. Földt. Közlöny XXXIII. k. p. 33. Taf. 1. Fig. 16. Ehe ich mich mit der Bestimmung meiner fossilen Fischzáhne bescháftigte, habe ich, wissend, dab die Form der Záhne auch innerhalb der eimzelnen Arten gemüb ihrer Stellung sehr veránderlich ist und jene der ersten heihe anders geformt sind, als die der rückwártigen heihen, und auch die zu ein und derselben Árt, in die erste und zweite heihe usw. des Kiefers gehörigen Záhne unter einander verschile- dene Formen aufweisen, die vollstándig bezahnten Kiefer verschiedener rezenter Arten, jedoch vom Standpunkte dieser Art jene der Lamnas, einem Studium unterzogen, um die Formveránderung der Záhne bezüglieh ihrer Stellung. sowie die eigentümlichen Artencharaktere, die auch trotz der sich aus der stellung- ergebenden Formveránderungen bestándig bleiben, festzustellen.! i Ich untersuchte zu diesem Behufe den vollstándig bezahnten Kiefer der rezenten Lamma cornubica und erlangte dabei die Erfahrung, dab die Záhne dieser Art vorn im Unterkiefer am schmálsten und in den ersten vier Ouerreihen auch am löngsten sind, wáhrend sie hinten immer kürzer und breiter werden und sich sámmtlich nach rückwárts krümmen. Im Oberkiefer sind gleichfalls die ersten Zühne am löngsten, doch sind dieselben gerader, als die entsprechenden Záhne am UÜnterkiefer, blos die Spitzen krümmen sich ; hinten bleiben diese ihre Kennzeichen ím wesentlichen dieselben, doch werden die Záhne stámmiger. Bei den Záhnen des Oberkiefers ist der Bogen zwischen den zwei Ásten des Zahnpolsters breiter und schliebBt einen stumpferen Winkel ein, wáhrend die jenen entsprechenden Stiele des Zahnpolsters am Unterkiefer einen kleineren Winkel einsehlieben. Diese Formánderung ist also kein Kennzeichen für die Art, sondern nur die Stellung. Hingegen kann die Erhabenheit des auswárts stehenden flacheren Teiles des Zahnkegels als Artenkennzeichen angenonamen werden, weil diese innerhalb einer Art ausnahmslos bei jedem Zahn nahezu permanent ist; hinsichtlich der Stellung, Gröbe und Gestalt wird doch bei jeder einzelnen Art, auch wenn sie einer anderen Form angehört, die nach aubBen gerichtete Seite durch dieselbe VFlachheit oder Irhabenheit charakterisiert. Ein Artenkennzeichen bilden ferner bei den Lamnaarten — bei welchen es vorhanden ist — die an den beiden Seiten des Zahnkegels hervorragenderen Nebenkegelchen, die Kannelierung der Spitze des Zahnkegels usw., die Form 1 Für das Studium der Fischzáhne statte ich auch an dieser Stelle den Herren Hofrat Dr. G. EwTz, Universitütsprofessor und Direktor des Zoologischen Institutes der Univer- sitát, und Dr. L. MÉHELY Direktor-Kustos des National-Museums meinen verbindlichsten Dank ab für die freundliche Überlassung des in den Museen befindlichen rezenten Mate- rials zu gedachtem Zwecke. DIE SEDIMENTÁAREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE., 79 des Zahnkegels jedoch, sowie dessen Neigung, fragezeichenförmige Krümmung, gewisse Veránderungen des Zahnpolsters usw. sind keine Artenkennzeichen. Auf dieser Grundlage ist es klar geworden, dab die Lamma tarnóczensis eigentlich nichts anderes ist, als ein Zahn einer Lamna (Odontaspis) contortidens AG. im rückwártigen Kiefer, mit welcher auch schon ihr Autor eine Áhnlichkeit zu- folge der Form und Neigung des Zahnkegels gefunden hat ; diese Ánderung hüngt blos von der Stellung ab, der Zahnkegel verkürzt sich, verbreitert sich unten und natürlich verkürzen und verdicken sich auch die seitwártigen Zahnkegelchen. Dies vor Augen haltend, züáhle ich die Lamnazáhne aus dem sandigen Material des Honter Hohlweggrabens und aus den am Beginne der kKHonter Schluchtb befindlichen Schotterschichten, sowie auch jene von Kemencze zur Art Lamna (Odontaspis) contortidens AG., weil ich die unter ihnen bestehenden Unter- schiede blo8 für Stellungskennzeichen halte. Untermediterrane Bildungen. Dieselben sind westsüdwestlich von Nagy-Oroszi an mehreren Orten in Form bláulichgelber, sandigtoniger Schichten mit Pflanzenabdrücken aufgeschlos- sen; gegen Westen kommen dann hierauf auch schotterige Schichten vor. Hie und da bezeichnen auch sogar in der Ackererde eimzelne, auf den petrefakten- háltigen untermediterranen Anomien Sandstein hinweisende Stücke die Nüáhe dieser Schichten zur Oberfláche. Indessen will ich mich bei diesem Anlasse mit diesen untermediterranen Schichten nicht bescháftigen, nachdem ich in das Detailstudium derselben nicht eingegangen bin. Im allgemeinen fallen dieselben sanít westsüdwestlich unter die Andesitberge ein. Die anteandesitisehen oberen Mediterran-Bildungen. Diese Bildungen kommen in gröBerer Ausdehnung am nordwestlichen hande des Börzsönyer Gebirges vor. Dies sind die kGrés a lignite; von BEUDANT, der cmarine Sand und Sandsteim der österreichischen Geologen und SzaABós und anderer Autoren kAnomier Sand;. Dieselben kommen vor in Form muskov1- tisch-feinglimmeriger, bláulichgrauer, toniger, stellenweise sandiger Mergel und hárterer Sandsteine, über diesen sodann in den obersten Schichtenreihen als gröbere, guarzschotterige Sande und grobe Konglomerate und so dürfen wir uns nicht wundern, dab man diese Bildungen nach ihrem petrographischen ÁAuBe- ren für Anomien Sande des Untermediterrans gehalten hat, welcher Umstand noch durch jene irrige Annahme unterstützt wird, dab man die Zeit des Haupt- ausbruches des Andesites an das Ende des Untermediterrans verlegte und diese Sedimente sich doch im Liegenden des Andesites befinden. GAÁLH war der erste, der zur Zeit des Baues der Vácz— Drégelypalánker Bahn in dem bei Borsos—Berinke aufgeschlossenen kelimmrigen, hie und da tonigen, gelben Sand; folgende Molluskenfauna gesammelt und in eine Parallele mit den áhnlichen Schichten der kHonter Sehlucht; gebracht hat : Turbo sp., Ringi- cula buccinea DEsm., Pleurotoma sp., Turitella bicarinata Ercnw., Turitella turris $0 D: STEFAN MAJER Basr., Buccinum sp., Aporrhais pes pelecam Pnin., Dentahum mutabille DoDERL., Venus cincta Eicnw., Venus sp. (1slandicotdes?) LAwm., Glycimeris (Pamopea) Menardi DEsn., Telhma planata LAm., Telhnma compressa? BRocc., Pholadomya sp., CGytherea sp., Pecten Leythajanus PaRTscmn, Cardita scalaris Sow., Oardita crassicosta LAMm., Tapes (vetula?t) Basr. Idessen "sind seine Beobachtungen ungeachtet geblieben, weil er in Fig. 4. Partie des Honter Risses. aa Bláulicher, toniger, Tellinen führender slimmeriger Mergel Anteandesitiscehe obermediterrane Sehichten as Tutffiger Mergel mit dem Aussehen von obermediterranem az Bláulicherauer glimmeriger Korallen- Sehlier. sandstein. b Sandiger Ouarzschotter. Oberes Mediterran unmittelbares Liegende der Andesite. c Jungeres Anschwemmuncsmaterial : sandiger Andesitschotter. Phot. Aufnahme von Br. ST. ANDREÁNSZKY jun. seliner WHauna mehrere solcher Formen aufzáhlt, die sich auch im Untermediterran finden, so dab man solcherart die für das obere Mediterran charakteristischen vielleicht für rein zuföállige gehalten hat. Is ist mir jedoch im Laufe meiner wiederholten, sorgefáltigen Sammelarbeiten gelungen, von mehreren Punkten der Honter Umgebung eine reiche Fauna zusammen zu bringen, welche in einer jeden Zweifel ausschliebenden Weise die Zugehörigkeit dieser Schichten zum oberen Medi1- terran beweist und auf diese Weise auch die Zeit der Hauptausbrüche des Andesites DIE SEDIMENTÁREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 81 festsetzt. Meine Sammelarbeiten habe ich háufig und an vielen Orten fortgesetzt, so in den unter der tuffi19-mergligen Bank der cHonter Schlucht; liegenden bláulichen feinglimmerigen, tonigen, stellenweise sandigen, mergligen Natica- und Tellina- sehichten; dann in den ober dieser tutfig-mergligen Bank befindlichen gelblich- grauen, sandigen, stellenweise mit harten sandsteinigen Korallenschichten ; ferner in den über diesen, am Anfange der cHonter Schluchts befindlichen schot- terigsandigen Perna Schichten im Liegenden der Andesite. An diesen FHund- orten können im allgemeinen nur ziemlich schlecht erhaltene Petrefakten gesam- melt werden, dagegen gelang es mir aus den áhnlichen glimmerigen, lockeren, graugelbliehen und weiter unten bláulichen, tonigen Schichten im St. Johanni- Graben Sowie im Honter Hohlweggraben schon eine ganz gut erhaltene, schöne Fauna zu sammeln. S0 sammelte ich in den Schichten unter der bláulichen, glim- merigen, mergligen, tonigen, sandig-tuffig-mergligen Bank der cHonter Schlucht; folgende Formen : Cristellaria Cassis D"ORB.. Robulina cultrata DORB. und andere Foraminiferen, Spongiennadeln, ! Korallen, Bryozoen, Chlamys ( Hainmites) Brussoni DE SER var. taurimmensis Sacc., Lucina (Codokia) leonina BaRr., Telhma sp., Solenomya sp.?, Natica helicina BRocc., Turritella sp. Ficula condita BRONG.., Nassa Hoernest MAY. sp., Nassa semistriata BRocc., Ancillaria glandaiformis LAm., Conus (Conospirus) Dujardinmi var. taurostriolata S0cc., Fisch-Otohthen. Im den über diesen Schichten befindlichen gelblichgrauen, sandigen, stellenweise sand- steinartigen Schichten kommen nachstehende, gleichfalls ziemlich sehlecht er- haltene Formen vor : Foraminiferen, Spongiennadeln, Korallen, Flabellum sp., Schi- zaster eurynotus Ac.,? Pecten sp.. Leda clavata UALcaRAa, Leda mitida BxrOcc., Cardita scalaris Sow., Lucina (Linga) columbella LAam., Tellima (Macomopsis) elliptica BR., Tellhma otlnagensis? HöRwx. Syndesmya apelhma BRENx., Mactra (Sp1i- sella) subtruncata DA Cosra, Natica helicina? BRocc., Turitella sp., Ficula condtta. BRowG., Buccinum sp. , Clavatula semimarginata LAm., Conus efr. extensus PARTSCH ? Weit besser erhaltene Formen kommen in den gelblichen, glimmerigen, lockeren, sandigen Schichten im St. Johann-Graben in Hont vor, und zwar : Foramaimiíferen, . Spongiennadeln, Bohrschwümme, Korallen, Echmodermen-Sta- cheln, Bryozoen, Mülhlfeldtia truncata var. oblta Micnr. sp., Nucula nucleus LIxx., Cardita sp. ind., Cardita scalaris Sow., Lucina (Ianga) columbella LAm., Calhostoma (Ampullotrochus) cingulatus BR.?, Trochus sp. imd., Natica mulle- punctata LAM. var. miopunctatissima SaAcc., Natica ( Naticina) catena DA UCosra var. eyclostomoides SAcc. und mit Übergangsformen von Natica ( Naticina) catena DA Cosra var. vartans DuJ., Clathroscala (Hemnacirsa) prolanceolata SAcc., Turr1- tella turris BaAsr. var. taurolaevis So0cc., Menestho miohumboldtit SAcc. var. taur1- nensis SAcc., Ancillaria glandiformis LAm., Fisch-Otolischen. 1 Herr Universitátsprofessor Dr. EMERICH v. LŐRENTHEY, der gegenwártig die miozánen Schwámme studiert, war so freundlich die Scehwámme behufs Bearbeitung zu übernehmen 2 Samtliche Echinodermen hat Herr Universitátsadjunkt, Dr. ELEMÉR VADÁSZ in seiner, in Druck befindliehen Monographie Über die Stachelháuter des Mediterrans von Ungarn (in ungar. Sparche) bearbeitet. Für die freundliche Überlassung der Mitteilung der Arten wolle er auch an dieser Stelle meinen aufrichtigen Dank entgegennehmen. Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 6 82 D: STEFAN MAJER Das reichste und schönste Material aber kommt in dem Honter Hohlweg- graben vor, welches jenem des St. Johann-Grabens áhnlich ist, und zwar in den folgenden wichtigeren Formen : Foraminiferen: Nodosaria sp., Dentalina elegans DORB., Margi- nulina hirsuta DORB., Cristellaria sp., Cristellaria cassis DTORB., Robulima enornata DORB. usw. Celenteraten: Spongiennadeln (Kieselnadeln), Bohrungsabdrücke von Bohrschwümmen, Korallen (Caryophylha sp. Conotrochus sp.) usw. Echinodermaten: Stacheln von Cidaris sp., Centrostephanus ca- lariensis Corr. sp., Schizaster calceolus LAUB. Molluskoiden: Bryozoven in einer Anzahl von meh- reren Arten, Crama ( Ancistocrama) abnormis DErR., Terebratula cfr. Hoer- nesi SuEss, Terebratula sinuosa? Bn., Fragmente von Terebratula kemenczetensis nov. sp.?, Terebratula (Lyothyrina) rovasendiana S3EGN. var. longostricta SAcc., Terebratulina caputserpentis var. gyranosa Powxzr., Mühlfeldtia truncata var. oblita Mic5x. sp. Mollusken: Pecten (Pecten) revolutus Micnr., Amussium (Pseudo- amussium) corneum Sow., var. denudata Beuss., Chlamys tauroperstriata SAcc., Chlamys ( Aeguwipecten) sp., Chlamis ( Aeguipecten) Malvinae DuB. var. acuti- costulata SAcc., Chlamys (Hinmites) Brussomi DE SERR. var. taurinensis SACCc., Dimya fragilis KoEwx. var. moplhiocenica SAcc., Anomia sp., Anomia ephippium L. var. orbiculata Bn., Anomia ephippium L. var. rugulosostriata BR. und BRx., Monia striata BR., Ostrea sp. juv., Nucula nucleus LINN., Arca ( Barbatia) barbata L., Arca ( Anadara) hontiensis nov. sp., Inamopsis aurita BR., Cardita sp. ind., Cardita scalaris Sow., Cardita (Glans) Oiromi MaveR, Chama gryplina Laxm., Chama gryphiodes var. austriaca HöRN., Chama garmella DE GRxG., Lucina (Limga) columbella LAm., Cardium (Laevicardium) cyprvum BnRocc., Cardium (Discors) discrepans Basr., Meretriz ( Amiamtis) islandicoides Lam., Meretriz (Callista) pedemontana Ux. Ac., Tapes vetula? Basr., Tellina ( Macomopsis) elhptica BR., Tellina sp., Gastrana? (fragihis) L., Gastrana (Capsa) lacunosa CHEMN., Mactra turomca MAYER., Mactra (Spirula) subtruncata, DA Cosra, Fissurella (Glyphis) italhica DEFR. var. reticulina Risso, sp., Astralhhum (Bolma) gramosa BoRks. var. miocemca Micnr., Neritina (Puperita) picta var. azonata SAcc., Capulus sp. ind., Natica (Naticina) catena DA Cosra var. eyclostomoides SAcc. und Übergangs- formen von Natica ( Naticina) catena DA Cosra var. varians DuJ., Natica ( Neve- rita) josephima Risso var. priscodepressa $SAcc., Scalaria (Clathrus) mioatavus Sacc., Turitella ( Archimediella) bicarina Brcrn. var. conoligussica SAcc., TDuritella (Haustator) tricinatus Bons., Turitella (Zaria) subangulata BR. var. spirata BR., Turitella turris Basr. var. taurolaevis SAcc., Turbomlla pseudocostellata SAcc., Eulima (Subularia) subulata Dowx., Cypraea sp. ind., Ficula condíta BRONG., Übergangsformen zwischen Buccinum (Tritia) tousura HrirB. und Buccinum (Tritia) collare Hrwg., Ancillaria glandiformis Lam., Conus (Chelyconus) sp. ind., Ringicula ( Ringiculella) auriculata var. buccinea BRON. Arthropoda: Balamus sp. Vertebraten: Fischzühme und Otolithen, Lamna (Odontaspis) contor- DIE SEDIMENTÁAREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 83 tidens AG. (Zahn), Otolithus ( Sciaena) compactus ScHuB., Otolithus (Sciaenidarum) Lőrentheyi nov. sp., Otoliíthus (Smaris) efr. elegans PRocn., Otolíthus (Gadus) elegans Kox., Otolithus ( Bercidarum) austriacus Kox., Otolithus ( Bercidarum) pulcher PRgocn., Otolithus ( Berycidarum) mediterraneus Kox., Otoliíthus ( Bery- cidarum) splendidus PRocn. Endlich habe ich aus den oberhalb der Schichten befindlichen schotterigen sandigen Sehichten, in den am Beginne der kKHonter Schlucht;, im Liegenden des Andesites befindliehen guarzsehotterigen, konglomeratischen, sandigen Schichten, das nachstehend aufgeführte, auf das obere Mediterran hinweisende kleine fragmentarische Material gesammelt : Perna magallata var. Soldanm DEsn. (im sehr grober Menge — Pernabank), Ohlamys tawoperstriata SAcc., OChlamys ( Aegwipecten! multiscabrellus Sacc., Chlamys (Hainmites) Brussonm DE SERR. var. taurinensis SAcc., Spondylus erassicosta LAM., Anomia sp. — Fragmente, Ostrea sp. — Fragmente, Ostrea ( Alectryoma) phcatula GMmMEL. var. germamitala DE GnREG., Balanus sp. — Fragmente, Lamna (Odontaspis) contortidens AG. und andere schlecht erhaltene Fragmente. Vergleicht man nun die von verschiedenen Fundorten angeführten Formen dieser Fauna miteinander, so gelangt man zu dem interessanten Resultat, dab sich sehr viele gemeinschaftliche Formen in derselben befinden, was nicht anders erklárt werden kann, als wenn man annimmt, dab man es hier mit einer, in ein und demselben Meere unter verschiedenen Verháltnissen lebenden Tierwelt zu tun hat. So kommen in den tieferen tonigen, mergligen Schichten die Arten Natica und Tellina massenhaft vor, in den darüber befindlichen Sandsteinen dagegen die Korallen, wáhrend sich in den lockeren, sandigen Schichten die Arca, Nucula, Pecten, Terebratula usw., und in den grobschotterigen Stellen die Perna, Ostrea, Balanus, Anomien usw. angesiedelt haben. Prüfít man aber die einzelnen Formen der aufgeführten Fauna nach ihrem stratigraphischen Werte, so sieht man, dab es unter ihnen mehrere solcher Arten gibt, die auch bereits im tieferen Mediterran vorhanden sind, doch gibt es keine einzige, die nur für dieses charakteristiseh wáre, vielmehr sind dies solche Formen, die auch aus dem unteren Mediterran in das obere übergehen, ja man kann sagen, dab es ausnahmslos solche sind, die in den unteren Schichten des -oberen Mediterran, wie in den Grunder, Ladener, usw. Schichten heimiseh sind und sogar auch im cElvezianos des italienisehen Obermediterran sámtlich als die háufigsten Formen vorkommen. Hier am Rande des Börzsönyer Gebirges können "wir die Honter Fauna mit der reichen Fauna des Szober oberen Mediterrans ver- gleichen, in welcher die Muscheln und Schnecken der Honter Fauna süámtlich vorhanden sind, wobei aber auch die petrographische Áhnlichkeit des die Fauna .einsehliebBenden Materials in Betracht kommt, insofern auch :n Szob jene lockeren, gelblichen Sande in bláuliche, tonigere Schichten übergehen und auch diese keinen Andesitschutt enthalten. Dieses, die Honter Fauna einschlieBende Gestein ist in seinen üuberen Eigenschaften der sogenannten Schlier-Bildung sehr áhnlich, welche die: öster- rTeichischen Geologen als oberstes Niveau des unteren Mediterran annahmen. 6 $1 D: STEFAN MAJER Die typischesten Formen der cSehlier-Fauna, die R. HOERNES ! aus dem kKOttnanger Sehlierm besehreibt, wie Pecten denudatus, Solenomya Doderleim, Leda subfragis, Telhima ottnangensis, Sehizaster Laubei, Brissopsis ottnamngensis usw. fehlen jedoch in unserer Fauna entweder gánzlich, oder sie kommen nur sehr selten als schlecht erhaltene, micht sicher bestimmbare Zwergformen vor und sind nur solche gemeinschaftliehe Formen háutfig, die auch aus dem oberen Mediterran be- kannt sind. A uti Grümd rad es8 em kann man matiham cd mese JÉlGÉRE tér Sehichten nieht zum eigentlrehen ünterm ed attem ranen Scechlier zahlem somdern man! mmubk da salibiata nur als SBehiechten mit.schlierartigem A mess ehen are kio aut Grüand ihmer sabraama . bestimmt sam adas ao be merest HOIGTAM " VOTAS GAZOS Doch steht auch dies nicht im Gegensatz zu den in den benachbarten (Ge- bieten gemachten Beobachtungen. Schon Noszky,? der die Mátra und den Cserhát studiert, schreibt, dab wir in der Zagyvabucht und anderen Orten cdie Grenze zwischen dem Schlier und den oberen Mediterranschichten nicht so genau ziehen können wie im Wiener Becken, wo das obere Mediterran über die Bildungen des unteren Mediterran transgrediert., Hier zieht sich im Gegenteil das Meer zurück, und dieses stufenwelise Zurückziehen zeigt sich auch in der Veránderung der Fauna ; der scheimbare noch sehlierartige Mergel enthált bereits bestimmt obermediterrane Formen. ds übergreifen daher die schlierartigen Mergelbildungen als Bildungen, die entfernter vom Ufer ununterbrochen entstanden sind, auch noch in das obere Mediterran. Übrigens hat auch HANTKEN ? vor nahe an 50 Jahren, als er den KIpolyságer Tegeb, die Fortsetzung jenes Honter bláulichgrauen obermediterranen Tonmergels mit schlierartigem Aussehen untersuchte, hinsichtlich seiner Foraminiferen er- klárt, dab dieser ganz mit dem Badener Ton, kin engem Zusammenhang mit der Nulliporen- oder der sogenannten Leithakalkbildung stehtv. S0 fand auch er in der oberen Abteilung dieses Tegels Nulliporen und solche Foraminmiferen, die im der Nulliporakalkformation heimisch sind, wie Amphistegina und Heterosteginap. Übrigens kommt Leithakalk auch in dem zu Ipolyság nahe gelegenen Ke- mencze vor und hiebei zog er auf Grund seiner richtigen Beobachtumgen jene- nicht ganz entsprechende stratigraphische SchlubBfolgerung: — zufolge jenes. im . allgemeinen angenommenen Standpunktes, nach welchem die Zeit der Andesitausbrüche an den Grenzpunkt des unteren und oberen Mediterrans ver- setzt wird — dab diese Schichten in das untere Mediterran gehören ; denn wáhrend die Kemenczeer cNulliporensehichten reichlich Trachiteinschlüsse enthalten 1 Dr. R. HOERNES: Die Fauna des Schliers von Ottnang. (Sep. Abdr. aus d. Jahr- buche der k. k. Geol. Reichsanstalt. XXV. Bd. Wien, 1875.) ? BFUGEN NoszkY: Die geologischen Verhültnisse des Salgótarjáner Kohlengebietes. Gedenkbuch von Kocn. Budapest, 1912 p. 77 (ungar.). 3 M. HANTKEN: Az ipolysági tályog mikroszkópi faunája (Magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai. III. k. Pest, 1867. p. 86— 89), ungarisch. DIE SEDIMENTÁREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 85 und selbst mit Trachytkonglomeratschichten wechsellagern, ist im Ipolyságer Tegel keine Spur von Trachyteimsechlüssen zu finden und mub man denselben infolgedessen für ülter halten, als die eigentliehe Leithakalk- oder Nulliporen- kalkformatiom. In der echronologisehen Reihenfolge ist er auch álter, hinsichtlich seines Alters aber nicht, weil auch die im Liegenden der hier behandelten Andesite befindlichen schotterigen, sandigen, tonigmergligen Schichten mit sehlierartigem Aussehen auf Grund ihrer Fauna mediterranen Alters sind und so die Zeit der Ausbrüche weiter hinauf und bestimmt bereits in das obere Mediterran ver- sehieben. Andesite und Tutte. Der Ausbruch der Andesite dürfte in rascher Aufeinanderfolge im ganzen Gebirge vor sich gegangen sein, wie dies bezüglich der benachbarten (Gebiete auch in neuerer Zeit schon festgestellt wurde.t Diese rasche Aufeimanderfolge des Ausbruches bezieht sich jedoch bloB auf die Hauptmasse oder auf jene erstarr- ten vulkanischen Materialien, die auch gegenwártig gebirgsbildend auftreten. Der Ausbruch desselben ist auch nicht wáhrend eines Menschenalters, sondern wührend einer solchen geologischen Zeiteinheit vor sich gegangen, im welcher keine wesentlicheren Raumveránderungen geschehen sind. Dies schlhebt indessen nicht aus, dab vor dieser Zeit auf diesem oder den benachbarten Gebieten nicht kleinere vulkanische Ereignesse stattgefunden hátten; kennen wir dieselben ja doch auch bezüglieh der entfernteren Gegend schon vom Bozán angefangen, ohne etwas von deren Ursprung zu wissen. SCHAFARZIK ? erwáhnt ein im Verőczeer Katalintale beobachtetes Andesit- material, doch konnte dieses auch von einem anderen Orte, von anderen Aus- brüchen herstammen. In dieser meiner Annahme war es gerade Dr. FRANZ SCHA- FARZIK selbst, mein verehrter gewesener Professor, der so freundlich war, an- láblich einer privaten Besprechung, als ich ihn — den gründlichsten Kenner dei vulkanischen Gegend bei Vácz — aufsuchte um ihn in dieser Sache um seinen Rat zu bitten, mich in derselben zu bestárken. Bei dem jetzigen Anlasse ist es jedoch nicht mein Zweck, mich mit diesen eruptiven Materialien, deren petrographischer Beschaffenheit und ihren verschie- denen Typen usw. zu bescháftigen, da dies einerseits nicht in den Rahmen dieser Abhandlung eingesehlossen ist, andererseits aber erst die spáteren Untersuchun- gen berufen sein werden, über die sich hierauf beziehenden einzelnen interessanten Probleme Aufschlub zu geben. Die postandesitschen oberen Mediterranbildungen. Gleichwie die anteandesitsehen oberen Mediterranbildungen am östlichen und nordöstliehen Rande unseres (Gebirges sehr ausgebreitet sind, so nehmen 1 Hugo BöckH: Die geol. Verhültnisse der Umgebung von Nagymaros (Jahrbuch der k. ung. Geolog. Reichsanstalt. XIII. Bd. Budapest, 1899—1902, p. 42). ? Dr. FRANZ SCHAFARZIK : Die Umgebung von Budapest und Szent-Endre. Kartcner- láuterung. Herausgegeben von der k. ung. Geol. Reichsanstalt. Budapest, 1904 p. 57. $6 D: STEFAN MAJER auch die postandesitisehen oberen Mediterranbildungen ein grobes Geblet am nord- westlichen und westlichen Rande dieses Gebirges in Form von sandigtuffigen, kalkigmereligen und festen Leithakalkbánken ein. Am schönsten sind dieselben als vulkanische Anháufungen am Gombhegy in Kemencze entwickelt; überall bilden natürlich die vulkanischen Materialien die Basis dieser Bildungen. Diese sedimentáren Bildungen bilden keine besondere Schichtenreihe, sondern es sind dies stellenweise veránderliche gradatim imeimander übergehende Bildungen. So findet man z. B. an eimer Stelle aut dem Gombhegy in Kemencze in der Kalvarienbergpartie oberhalb des Andesiítkonglomerates, welches aus groben, faust- und kopígrobBen Andesitsechottern mit feinem tuffigen Bindematerial besteht, Riffbildungen mit koralligen Lithothamnien-, Ostrea-, dann Perna- bánken von 2—3 m 6 Máchtigkeit, über diesen sodann feintuffige, sandige — andesiítsandige — Schichten, dann abermals Kalksteinbánke, die sich in horizon- taler Richtung fortsetzend bald auskeilen, bald wieder verbreitern. Gegen die sogen. Fehérhegyer Partie des Gombhegy werden die sandig- tuffigen Schichten kalkiger und übergehen gradatim in die lockeren , kalkigmergligen Schichten und bereits oberhalb des Andesitsteinbruches am Gombhegy lagert Leithakalkstein auf dem Andesit. Waáhrend ferner am Kalvarienberg im Andesitkonglomerat eine Riffbildung vorkommt, findet man in dem Abschnitt des Grabens, der auf die Fehérhegyer Seite zwischen dem Andesitsteinbruch oder dem sogenannten eigentlichen Gombhegy und der Kalvarienbergpartie hinaufführt, von unten nach oben folgende Schichtenreihe: Andesitkonglomerat mit feinem Tuffbindemittel und kleimeren und gröberen Andesitgerölten, dann über denselben feinere, grauweibBe, dann gröbere sandige, gelblichgraue, petre- faktenleere, tuffige Schichten die, kalkig werdend, sich in einen Lithothamnien, Amphisteginen, Bryozoen führenden mergeligen, stellenweise an Petrefakten von hárterer Zusammensetzung reichen Schichtenkomplex fortsetzen. Übrigens lassen sich diese andesitháltigen Bildungen von verschiedenartigem petrographischen Aussehen scharf nicht recht unterscheiden, da es Bildungen von gleichem petrographischen Wert sind, fast gleichzeitig entstanden und je verschiedene Meeresuferverhültnisse vertretende einheitliehe Bildungen reprásentieren. Petrefakten kommen an den meisten Orten reichlich vor und bestrebte ich mich auch, dieselben bei meinen hüufigen Excursionen auszubeuten. Bei diesem Anlasse mubB ich, meinen verehrten Professoren, den Herren Dr. ANTON Kocn und Dr. EmERIcn LŐRENTHEY Professoren der Budapester Universitát, aufrichtigen Dank sagend, des mich ehrenden Besuches gedenken, mit dem sie mich anlábliceh meiner auswártigen Arbeiten auszeichneten, mir fachliche hat- sehlüge erteilten und überdies meine Fauna durch ihre eifrigen Auflesungen berei- cherten. Aus der Fauna führe ich nachstehend die wiechtigsten Formen nach den folgenden Schichten gesondert auf : Im den tutfigen Schichten kommen folgende wichtigere Formen vor : Von Foraminiferen finden wir die Heterostegina costata DJORB. in grober Menge, wáhrend die Amphistegina Hamerina DORB. nicht so hüáufig ist usw. DIE SEDIMENTAREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRG. 87 Fig. 5. Detail der Pernabank von der Kalvarienberg genannten Lehne des Gombhegy bei Kemencze. Photogr. Aufnahme von Baron STEFAN von ANDREÁNSZKY jun. Von Celenteraten kommen Spongien (Kieselnadeln und Skelet- teile) und Korallen vor. Von Echinodermaten finden sich insbesondere háufig Cidaris cf. zeamays Sism. (Stacheln). Von Molluskoideen reprásentieren ziemlieh hüáufige Formen: die 88 Dr: STEFAN MAJER Bryouzoen, wie Idmonea sp., Hornera sp., Hornera Reussi SEGUENZA, Cellaria ceraotdes S0L. et EKk., Salicornarta farcinmmoides JOHNET, Membranipora holostoma Swood., Lepralia sp. usw. usw., von Brachiopoden die Terebratula Kemen- cztensis n. sp. Unter den Mollusken sind Muscheln vorherrschend u. z.: Pecten (Pecten) revolutus Micnr. (sehr háufig), Pecten ( Flabellipecten) Besseri ANDRZ., Amussium cristatum BRxw., Chlamys tansoperstriata 800€., Chlamys ( Aeguipecten) sp., Chlamys ( Aeguwipecten) multiscabrellus SAcc. (sehr háufig), Chlamys ( Macro- chlamys) Tournali DE SERR. var. subtypica SAcc., Spondylus sp., Anomia ephippium L. var. orbiculata BnR., Ostrea sp., Ostrea (Crassostrea) crassissima Ux., Ostrea ( Alectryoma) plicatula var. germanitala DE GREG., Lucina (Dentilucina) borealis L.. Lucina (Dentilucina) miocemica Mrcnr., Meretrixz (Calliste) pedemontana (Lx. AG.) usw., wáhrend Schnecken selten sind: Scalarta (Clathrus) misatavus var. mopaucicostulata SAcc. Arthropoden: Balanus sp. Vertebraten: Fischzáhne. In den lockeren kalkig-mergligen Leithakalkschichten kommen vor : Foraminiferen, und zwar: Miliolina tricarinata DORB., Biloculina simplex D7OnRB., Biloculina sp., Triloculina inflata D"ORB., Triloculina sp., Owingue- loculina badenensis D"ORB., Öu. Bronmiana DORB., Nu. Ungeriana DORB., (u. sp., Textularia sp. (mehrere verschied. Arten), T. Bronmiana D7ORB. Globulina sp., Truncatulina lobatula DORB., Rotulina Boaeana DJORB. (in mehreren Arten), Amphistegina Hanerina DORB. (sehr háufig), dagegen Heterostegina costata DORB. seltener usw. Celenteraten: Spongiennadeln (selten), Heliastraea Reussana Epw. et HAIME, Astrea sp. (hüufig), Isis melitensis GOLDF. usw. Echinodermaten: Ophiuren-Glieder, Cidaris melitenni FoRBES, C. (Cyathidaris) avenionensis DERM., Cidaris cfr. Zeamays Sism., Centrostephamus calariense Corr. sp., C. Acraghüt Lamk., Arbacina sp., Scutella vindobonensis LBE., Clypeaster grandiflorus BRONx., CI. Scillaa DeRm., CI. Crassis AG., CI. excentricus VAap., CI. danubicus Vap., CI. crassicostatus S1sm., CI. hungaricus VAD. var. dispar VAD., CI. Almerai LaAmB., CI. angulatus VAD. Asteroid-Tafeln usw. Molluskoideen: Die oben aufgeführten und andere Arten von Bryo- zoen sehr háufig: von Brachiopoden kommt vor Argiope Baranyense MATY sp. Mollusken: Pecten (Pecten) Josslingüi Sow. var. exypansior SA cc., Pecten (Pecten) revolutus Micnr., Pecten ( Flabelhpecten) Besseri Axpnz., Chlamys ( Aegui- pecten) multiscabrellus SAcc., Chlamys (Mamupecten) Reussi HöRwx., Chlamys ( Macrochlamys) latissima Bn., Chlamys (Macrochlamys) Tournali DE SERR. var. suptypica SAcc., Spondylus crassicosta LAm., Ostrea sp., Ostrea ( Alectryonia) phcatula var. germanitala DE GREG., Ostrea (Crassostrea) crassissima LK., Modiola sp., Modiola longa Bgw., [Lithodomus awitensis MAY., Arca ( Anadara) turonica Du. — Steinkern, Pectunculus ( Axinaca) bimaculata Porr., Pectunculus ( Arinaea) oblusata PARTson., Cardita sp., Lucina sp., Lucina ( Dentilucina) miocenica Micnr., ILucina (Codokia) leomna Basr., Cardium (Discors) discrepaus Basr., Cardium (Cerastoderma) edule, LINNS.: Venus (Ventricola) maultitamella ULx.., Meretrix DIE SEDIMENTÁAREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 89 ( Amiantis) islandicoides Ux., Meretriz (Callhista) pedemontana Ux. AG., Phola- domya H. Böckhi Páv: Vagx., Fissurella (Glyphis) italhca DEFR., Xenophora Deshayesi Micnr., Turitella sp. ind., Tenagodes ( Tenagodes) anguinus L., Ceri- thium sp., Cypraea sp., Cassis mamallaris GRAT., Cassis (Semicassis) miolaevigata SaAcc., Mitra scrobiculata, Voluta sp., Iathoconus Tietzei HÖöRN., Rhizoconus Bittneri HÖRN. usw. Arthropoden: Balanmus sp., Krebsscheerenfragmente. Vertebraten: Lamna rOdontaspis) cfr. contortidens AG., Lamna (Odontaspis) cfr. dubia AG., Oxyrhima hastalhs AG., Otodus cfr. apiculatus AG., Galaocerdo minor AG. Kalkalpen: Lithothammum sp. tritt gesteinbildend aut. Im den hárteren Leithakalk-hiffbildungen endlich fand ich folgende Fauna : Korallen, unter diesen tritt die Astraca sp. riffbildend aut. Echinodermaten: Clypeaster sp., fragmentarisches Exemplar. Mollusken. Am háutfigsten sind die Muscheln, und zwar: Pinna pecti- nata var. Brocchii DORB., Pinna tetragona BnR., Perna magsallata var. Soldamü DEsn. (Pernabank), Radula hma var. dispar Micnr., Pecten sp., Pecten (Pecten) Josshngü Sow. var. expanstor SaAcc., Chlamys (Himmites) sp., Spondylus sp.. Ostrea sp., Ostrea (Crassostrea) cerassissima ULx., DIithodomus Awvitensis MAy., luthodomus bthophagus LAm., Arca sp., Arca (Fossularca) papilhfera HoERx., Cardita sp. ind., Cardita crassa var. taurovata SAcc., Cardita (Actinobolus) anti- guatus var. Partscm GorprF., Cardita scalaris S0w., Chama gryphoides GNALT., Lucina (Dentilucina) borealis Lrwxs., Lucina (Dentilucina) miocemca Micnr., TLucina (Codokia) leonina Basr., Cardium sp. ind. Cardium (Cerastoderma) edule LISx., Venus sp. ind., Venus (Clausinella) Basteroti Desh. var. taurimensis SAcc., Venus (Clausinella) scalaris BRONNx., Venus (Omphaloclathrum) miocemcum Micnr., Meretriz (Amiantis) gigas UxK., Meretriz (Callhsta) pedemontana AG., TIadraria (Psammophila) oblonga Cnmmwirz, Turitella sp., Turitella (Hawustator ) tricinatus BoRks., Vermetus sp., Cypraea sp., Triton cillaria glandiformis LAm., Comus sp. ind., Conus (Conospirus) Dujardim var. taurostriolata SaAcc. und noch mehrere schlecht erhaltene Stemkerne. Arthropoden: Balanus sp. Kalkalpen: Lithothammum sp. Diese Faunen veranschaulichen die Gemeinschaft von versehiedene Lebens- weisen begünstigenden Formen. In den sandigtuffigen Schichten sind die háufigsten Formen die Heteroste- ginen, die Bryozoen, die Cidaris (Stacheln), kleinere Pecten und Terebratulas. alle in ziemlich gut erhaltenem Zustande. In den lockeren kalkigmereligen Schichten kommen die Foraminiteren, insbesondere aber die Amphisteginen, die Bryozoen, die Jchinodermaten und die dickschaligen Muscheln in groBer Zahl und in ziemlich gut erhaltenem Zu- stande vor, wáhrend die kleinen Weichtiere nur zumeist Steinkerne sind und viele Lithothammium. Sehr zahlreich sind die Fehinodermaten. Dr. ELEMÉR VapáÁsz (Siehe FuBnote ? auf Seite 21) führt nahe an 20 Arten von hier auf und so ist 90 D: STEFAN MAJER Kemencze eine der reichsten Hauptfundorte der Welt an mediterraner stachel- háutiger Fauna. Die Fauna des harten Kalkes der hiftbildungen schliebt tausende Formen in sich, die durch das seichte Wasser begünstigt wurden. In groben Mengen kommen natürlieh ddie Korallen, die Ostreen und andere dickschalige Formen vor, insbesondere aber treten die riesigen Exemplare der Formen Perna magallata var. Soldanu DEsn., stellenweise ganz máchtige Büánke bildend auf, so oberhalb des auf dem Kalvarienhügel befindlichen heiligen Grabes und in der Náhe davon. Sehr interessante Formen dieser hiffbildungen sind auch noch die Bohrmuscheln. Im eine Beurteilung des stratigraphischen Wertes der hier aufgeführten Faunen des oberen Mediterran will ich hier nicht eximgehen, denn die, diese Faunen einschliebenden Bildungen sind schon löángst ihren Niveaus gemabB richtig ein- geteili und bekannte Bildungen, die am (Grebirgsrande die Andesite und deren Tutfe überdecken und so die Obermediterranschichten im Ungarischen Mittel- gebirge abschliebBen. Auf Grund meimer Untersuchungen kann ich also die Alters- tabelle der mittleren Miozánetage im Börzsönyer Gebirge in folgender Weise eranschaulichen : Oberes Miocán oder sarma- tische Stufe Sandigtuffige, kalkigmergelige, lockerere und hártere Leithakalk-Bildungen (Baráti, Bernecze, Kemencze, Perőcsény, Nagybörzsöny, Letkés . . .) a Mittleres z Miocán oder o Andesite und Tuffe. (II.) ober- fs mediterrane S Etage Schotterige, gelbliche. bláulichgeraue, sandige, tonige. . mergelige Bildungen von xsehlierarti- gem) Aussehen (Hont, Ipolyság, Szob) usw. Unteres Miocán oder untere ( 1.) Mediterran- etage Demzufolge gelangt daher die Zeit der Haupds ausbrüche des Andesites.gegenüber den bisherigen Anschanuneen hoher. über. dies Grenze s de B SüDELTOKANA Mediterran, bestimmt 8e hon, im dai 10.b.exrez MIG ÜetL GN ALKAT DIE SEDIMEMTÁREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 91 Mit dem Ende des Obermediterrans zieht sich das Meer von unserem Gebiete zurück, und so findet die sarmatische Periode dasselbe bereits trocken ; deshalb sind die hier behandelten Bildungen mit jüngerem kontinentalen Geschiebe, LöB, Schlamm usw. bedeckt. Aus diesen Daten und aus der bisherigen, auf dieses Gebiet, sowie auf die benachbarten Gebiete sich beziehenden Literatur kann man sehr interessante SchluBfolgerungen ziehen. Vor allem sieht man, dab die Daten, welche die Ausbruchzeit wáhrend der oberen Mediterranperiode, auf Grund einzelner Beobachtungen motivieren, auch fÍrüher schon aufgetaucht sind, welche man jedoch in Ermangelung konkreter Daten nicht sicher erkláren, sondern nur richtig beobachten konnte. S0 erwáhnt HuGo v. Böckn, dab HExrsRicn HonkRusirzxYy in der Umgebung von Szalka einige Aufschlüsse nachgewiesen hat, xin welchen die Andesit- breccie mit einzelnen Leithakalkbánken wechsellagert und dab ihr Hangen- des wieder von Leithakalk gebildet wird. Die Breccie enthált Petrefakten des II. Mediterrans;. xDr. Axrosx Kocn hat eleichfalls an mehreren Orten in der Gruppe am rechten Donauufer im Andesittutf und in der Breccie Petrefakten aus dem II. Mediterran beobachtet;! Ferner beschreiben HaAravárs von der Felsőtúrer und GAÁL von der Felső-Palojtaer Gegend Tutte, die Petrefakten einschliebBen, die für das obere Mediterran charakteristisch sind. Sonst halten sámtliche Forscher, welche die Zeit der Hauptausbrüche des Andesites an die Grenze des unteren und oberen Mediterrans verlegen, den Anomiensand für dessen Liegendes, wie KSTAcHE, RAczkizvicz und INKEY, die einmütig erkláren, dab der Andesittuff Anomiensand noch nicht im vorkommt,daher eine jüngere Bildumo ast salsa let.z teren Auch ScHAFARZIK selbst, als der gründliehste Kenner dieser vulkanischen Gebirgsgegenden, sechreibt in KBudapest és Szt.-Endre vidékes (KUmgebung von Budapest und Szt-Endre) in Bezug auf die Andesitberge am rechten Donauuter, dab die Lage der Andesite über dem Anomiasande mit scharfer Absonderung an mehreren Punkten klar zu lesen ist, cworaus die SchlubBfolgerung zu ziehen ist, dab der Hauptteil der Szent-Endreer Andesíite erst nach der Ablagerung der unteren Mediterranschichten AGE S DDT 06 héemn "ts cDasselbe Altersverháltnis kann im Cserhát konstatiert werden und zu demselben Resultat gelangen wir auch in der Gegend von Nagymaros (p. 50). Es versteht sich von selbst, schreibt SCHAFARZIK, dab man fast in sámtlichen jüngeren Ablagerungen um Budapest Andesitgerölle findet, so z. B. im Rákoser Leithakalk Pyroxenandesit, in den sarmatischen Kalksteinbánken von Török- bálint und Tétény Andesittuff . . s usw. (S. p. 51.) Vabt man nun diese Daten zusammen, so gelanet man zu der Erfahrung, , dab hier in der miozánen Schichtenreihe eine gewisse Lücke wahrzunehmen ist ; es gibt keinen allmáhligen Übergang, der den Anomiasand, sowie das tiefere 1 Dr. HuGo v. Böckn: Geolog. Verhültnisse der Umgebung von Nagymaros. p. 42. 92 D: STEFAN MAJER Untermediterran und die petrefaktenführenden Tuffe und den mit diesen zusam- menhüángenden Leithakalkstein, sowie die zam höchsten Obermediterran gehören- den Schichten miteinander verbindet, und so ist es zugleich auch schwer ver- stüándlich, weshalb in den auf dem Anomiasand ruhenden Tuffen des Andesites und dem darunter liegenden Leithakalkstein überall zugleich jáhlings die rein obermediterranen Formen erscheinen. Es sind dies solche Fragen, auf welche man, wie ich glaube, erst nach Kennt- nis der Honter Verháltnisse und der Schichtenreihe der kHonter Schlucht; einen sicheren Bescheid geben kann. Man hat zwar die obermediterranen Schichten als das unmittelbarste Liegende der Andesite zwar auch schon früher gekannt, doch hat man dieselben, jener Anschauung zufolge, dab der Ausbruch an der Grenze des unteren und oberen Mediterrans stattgefunden habe, ihrer Fauna gemüb dieselben erst als nach den Hauptausbrüchen des Andesites abgelagert betrachtet. Dem widerspricht jedoch der petrographische Charakter ihres gelb- lichen und blüulicehgrauen sandigen, tonigmereligen Materials, da letzteres keine Andesittrümmer enthált, Im übrigen geht dieser Widerspruch auch schon aus der genauen, gewissenhaften und gründliehen Untersuchung dieser Schichten hervor, allein als das Liegende der Andesite konnten diese Schichten im Ermangelung von Beweisdaten nicht erklürt werden, da dies nirgends beobachtet werden konnte. Solche Ablagerungen, die sich im Liegenden der Andesite befinden, sind ferner noch die Szober Sande und sandigen Tone am HRande des Börzsönyer Gebirges, die gleichfalls eine Fauna eines unteren Niveaus von Obermediterran enthalten. Diese Schichten sind nach Sracne und H. v. BöckH xwahr- seheinlich nur als ein, in einer anderen Fazies entwickeltes tieferes Niveau des Leithakalkes; anzusehen. Die feinen gelblichen Sande unter dem Lithothamniumkalkstein, der in dem Profil auf der Südseite des Koklicaberges in Tót-Marokháza im benachbarten Cserhát aufgeschlossen ist, sind nach SCHAFARZIK gleichfalls blosz die eimmem etwas tieferen Niveau entsprechenden Schichten eines solehen oberen Mediterrans.! Unterstütz wird meine Behauptung durch jenen wichtigen Beweis, dab dieser Sand keine von Eruptivgesteinen herrührende (Gerölle oder Schotter enthált. Jene wenigen kleinen Hinsechlüsse aber, schreibt SCHAFARZIK,? die ich an diesem Orte im Sande sammelte, waren ausschlieBlich nur weiber hhyolit oder Rhyolittuff und Bimsstein, welcher N-lich von der Mátra, so wie in der Gegend von Salgótarján im Liegenden der Kohlenflöze máchtige Ablagerungen bildet. Diese (Gesteine gehören bereits zur untermediterranen Stufe, so dab af "Grund "dieses b üundes es kexmólhtsatós som yzomezetttttő dab diese SGML GMt em 9) ünn er etek mNSES an REMO ÉT RUGO ELKLStE tullablacgerunáen der Gere end év OT áNorad GŐ UNA BÁJ NATO Als das unmittelbarste Liegende des Szentendreer Andesitgebirges können die eanteren Ablagerungen des Obermediterrang angesehen werden, die im Donau- 1 Dr. FR. SCHAFARZIK: Die Pyroxen-Andesite des Cserhát. Jahrbuch der k. u. Geol. Reichsanstalt. IX. Bd. Budapest 1890—1895. p. 213. : Dieselbe Abhandlung p. 213. DIE SEDIMENTÁREN BILDUNGEN VOM BÖRZSÖNYER GEBIRGE. 93 tale zur Zeit des Baues der Káposztásmegyerer Wasserwerke aufgeschlossen wurden.! Diese Schichten bestehen aus kbláulichem Ton, weiblichem Mergel, sandigem Ton und Sandschichtens, sind also mieht nur nach ihrem petrographischen AuBeren, sondern auch auf Grundlage ihrer Fauna den Honter Schichten sehr áhnlich. Von den bei der Bohrung des artesischen Brunnens im Stadtwüldchen in Budapest von 15-53 m ab aufgeschlossenen Ton-, Sand- und Sandsteinschichten könnte eleichfalls ein ansehnlicher Teil — jedoch nicht bis 345-66 m, wie es V. ZsiGmonpy ? dachte — das anteandesithe tiefere Obermediterran reprásen- tieren. Auch die in der Illés-utca in Budapest autgeschlossenen Schichten gehören nach SCHAFARZIK ? auf Grund ihrer Fauna vielmehr zu einem unteren Niveau des oberen Mediterrans. Die Autoren, welche diese Schichten beschreiben, machen nirgends eine Erwáhmnung von etwa in denselben vorkommenden Andesitmaterial, da einsotches vielleicht als das Hangende dieser Schichten unter Zurücklassung von diluvialem Geschiebesand und Schotter von der Flut der alten Donau fortgesehwemmt wurde. Hingegen findet man schon an den höheren Stellen in den postandesitisehen höheren Schichten, wie z. B. im Rákoser Leithakalk usw. bereits Andesitgerölle. Auf Grund der Vergleichungen dieser Untersuchungen und der Literatur glaube ich nun nicht zu irren, wenn ich die Sehlubfolgerung ziehe, dab nicht allein die Andesiíte des Börszzsönyer Gebirges, son- dern auch jene des benachbarten Cserhát und die Szentendre—Visegráder Andesite nahezu gleichzeitig emporgebroéeheon sind, und zwar nicht, wie man bisher glaubte, an der Grenze des unteren und oberen Me- Érett a mass ales omidrem mes ib e Sb mumrtar s ehyoms rare roibereni IMI e- daternam selbet, vielleioht ralssidas Ergebnis einer heiteinlicehen tektonischen Bewegung. Der Wwége sder Artemnand erünmno saberr "d ti t e" idbars Ulan ere eszre ütő han ür ee ar ü mitet b vorchen: " vona n denne Scechliermeenmn Noszkys gew esen sein, von welehem im oberen Mediterran in jenen Gegenden nur noch ei1n- zelne Bűúehten zúürüékseblieben "sind, mit zwischen ihnen liegenden abgescheuerten Festlandsteilen. 50 ist es auch verstüándlieh, weshalb der untermediterrane Anomiensand keine Spur davon zeigt, daB die Ande- site wáhrend seiner Ablagerung ausgebrochen wáren und weshalb s1eh diese mit so seharter Abáfonderung darüberla gern. 1 Dr. FR. SCHAFARZIK : Die Umgebung v. Budapest und Szent-Endre., Kartener- láuterung Budapest 1904. p. 58 — 59. 2? ZSIGMONDY VILMOS : A városligeti artézi kút Budapesten. Budapest 1878. p. 64—74 (ungarisch. Der artes. Brunnen im Stadtwáldchen in Budapest). 3 Dr. FR. SCHAFARZIK : Über das geologische Profil des dritten Hauptsammelkanals in Budapest. Földtani Közlöny. XXXIII. Bd. Budapest. 1903. p. 165— 174. 94 D: STEFAN MAJER Ehe ich meine Arbeit absehliebe, sage ich ergebenen Dank dem Herrn pens. Universitátsprofessor Dr. Axrosx Kocn, gewesenem Direktor des Geolog. und Paláontol. Institutes der Universitát, für sein förderndes Interesse; ferner meinem verehrten Chef, Herrn Universitátsprofessor Dr. EEMERICH v. LŐRENTHEY, derzeitigem Direktor des genannten Institutes, der mich in allem freundlichst unterstützte und auch die schwierige Arbeit der hevision durchführte; sodann dem Herrn Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Professor an der Technischen Hochsule sowie der Direktion der k. u. Geologischen Reichsanstalt für die freundliche Überlassung des in deren Sammlungen befindlichen Materials, ferner dem Ausschusse der Ungarischen Geologischen Gesellschaft für den mich ehrenden Auftrag und sehliebB- lich allen jenen, die mir bei meinem Studium behilflieh gewesen sind. Budapest, Paláontologisches Institut der Universitát, im Mai 1914. Die Petrefakten befinden sich im. Museum dieses Institutes. (Übersetzung aus dem Ungarischen von M. PegzyBoRsxi, Berginspektor, dipl. Bergingenleur.) REFERATE. DIE ERDGASBRUNNEN DER PROVINZ ALBERTA IN WEST-KANADA. Bei den vor kaum zehn Jahren in der westkanadischen Provinz Alberta vorgenommenen Kohlenschürfungen geriet der die Bohrung ím Auftrage der Gemeinde Medicine-Hat durchführende Bohrmeister ganz unvermutet auf Erdgas. Der Gemeinderat des Stádtchens, den hohen Wert des Erdgases sofort erkennend, leb weiterbohren, und heute ist Medicine-Hat in ganz Kanada als dieé r d g a s- Stadt; bekannt. Í Über die Erdgasbrunnen von Alberta hat bereits Herr Universitátsprofessor Dr. Jutrus v. SzáDgczKkYy! in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen (Gesell- schaft vom 3. Dezember 19183 berichtet, und zwar aus AnlabB der Besichtigung des bei Medicine-Hat gebohrten neuen Gasbrunnens, zur Zeit des XII. internati10- nalen Geologenkongresses in Kanada. In jüngster Zeit hat RuporFr BaAcn? eine kurze Mitteilung über diese Brunnen im Prometheus veröffentlicht. Auf Grund der beiden Artikel mögen diese interessanten Gasbohrungen im folgenden besprochen werden. In der Provinz Alberta breitet sich an der östlichen Abdachung der Rocky Mountains, zwischen den Stüdten Calgary, Tofield, Taber und Medicine-Hat 1 Dr. Jutrus v. SZÁDECzKY: Über den XII. internationalen (GeologenkongreB in Kanada ; Földtani Közlöny 44. Band. 1914., Seite 105—122. 01 ? RUDOLPH BACH: Medicine-Hat, das Zentrum der kanadischen Naturgas-Industrie. Mit zwei Abbildungen. Prometheus, Jeg. XXVI. No. 1911, pag. 166—168. REFERATE. 95 das reichste Gasfeld Kanadas aus. Die Brunnen exhalieren des Gas aus Tiefen von 120—300 m aus kretazischen und eröbtenteils kontinentalen Sandschichten (Belly River series). Nachdem sowohl östliech, als auch westlich von jenem nach Norden und Süden sich hinziehenden Kreidegebiete, in welechem Medicine-Hat legt, auch Laramie-Sechichten auf der Oberfláche vorkommen, seheint es, dab sich das Hrdeas in gewölbartig aufgebauschten Schichten, also in Antiklinalen anháutt. Medicine-Hat, des Zentrum der kanadischen Erdgasindustrie, ist seit kaum einem Jahrzehnt zu einer 20.000 Binwohner záhlenden Fabriksstadt gewor- den. (tegenwártig befinden sich innerhalb des Stádtechens 10 erobe Gasbrunnen im Betriebe. Jedem dieser Gasbrunnen entströmen durchschnittlieh drei Millionen KubikfuB Erdgas táglich, d. 1. 86,000 Kubikmeter. Der Druck sámtlicher (Gas- guellen ist 585 Pfund pro Ouadratzoll oder 34 Atmospháren, und entspricht dies ungefáhr einer Gasmenge von 1.000,000 m? pro Tag. Die Zusammensetzung des Erdgases der Bohrbrunnen von Medicine-Hat ist im 6 Durchschmitte von zahl- reicher Analysen folgende : Metan 99-4999, Wasserstoff 075194, aubBerdem geringe Mengen von Sauerstoft. Das Gas ist also noch reiner als das Kissármáser Erdgas, welches 9994 Metan, 074099 Wasserstoff, 0-4094 Sauerstoff und 0-2094 Stick- stotf enthált und bisher für das reinste Erdgas der Welt gehalten wurde. Aus den Vergleichen geht die Wichtigkeit der Kissármáser Gasbrunnen noch mehr hervor. Es gibt námlich der Kissármáser Gasbrunnen No. II (bei eimem Druck von 28 Atmospháren eine tágliehe Leistungsfáhigkeit von 864,000 m8?) nicht viel weniger Gas als alle 10 Gasbrunnen von Medicine-Hat zusammengenommen (1.000,000 m? töáglich). Die industrielle Verwertung der in der Provinz Alberta abgebohrten Gasbrunnen wird durch den Umstand sehr erleichtert, dab das Gebiet der Gas- bohrungen von der Kanada-Pacific-Hauptbahn durchsehnitten wird und solcherart den Industrieerzeugnissen der Weg gegen Osten nach Winnipeg und gegen Westen nach Vancouver geöffnet ist. Um die Unternehmuneslust noch mehr zu steigern, hat der Gemeinderat des Stüdtchens Medicine-Hat den GroBindustrie- Gesellschaften das Gas bisher gratis geliefert, den Privathüáusern, Banken und Hotels dagegen berechnet derselbe tausend KubikfuB Gas mit kaum 60 Heller: Aus diesem Grunde wird heute bereits in jedem Hause des Stádtchens mit Erdgas gekocht, geheizt und beleuchtet. In den StraBenlaternen aber brennt das Gas Tag und Nacht hindurch, und zwar deshalb, um nicht Lampenanzünder halten ünd die Glühkörper nicht so háufig austauschen zu müssen. Aber nicht allein die Stadt, sondern auch die Canadian Pacific Railwaycompany liefert das Gas aus ihren Brunnen den Unternehmungen unter sehr verlockenden Bedingungen und projektiert in neuester Zeit die groBe Leitung, die den Über- schub der Gasmenge von Medicine-Hat auf 658 englisehe Meilen (1,052 km) nach Osten, in die Stadt Winnipeg leiten soll. Unter den mannigfaltigen Fabriksanlagen der Stadt Medicine-Hat will ich hier nur folgende erwáhnen: BisengieBereien, Maschienenfabriken, Ziegel- brennereien, Süögemühlen und Fleischkonserven-Fabriken. In welche Fabrik 1 Dr. KARL v. PAPP: Die Sármáser Tiefbohrungen im Komitate Kolozs. Jahres- bericht der k. ung. Geol. Reichsanstalt 1910 pag. 261— 310. 96 REFERATE. immer wir eintreten, werden wir insbesondere durch die dort herrsehende Rein- lichkeit überrascht. Wáhrend in den mit Steinkohlenheizung arbeitenden Fabriks- anlagen überall Rauch und Asche lagert, ist in den Albertaer Fabriken mit Gas- betrieb alles ideal rein. Das hohrnetz leitet das Erdgas geráuschlos bis in die entferntesten Stadtteile und die Maschinen arbeiten flott und aubergewöhnlieh rein. Binen reizenden Anblick bietet die Blumen- und Gemüseanlage der The Rosery Flower Company. Es ist dies ein riesiges Gewáchshaus, dessen hüáume eleichfalls durch Erdgas erwármt werden und zwar auf die den Ptlanzen entsprechenden verschiedenen Temperaturen. Auch im Winter blühen hier die sehönsten Blumen und edlen (Gemüsearten und üppig wachsen Sort- waáhrend Gurken, versehiedene Kohlsorten und Paradiesápfel. Die Gasbrunnen von Alberta erscheinen zwar neben den Gasguellen der Vereimigten Staaten zwerghaft, und wenn ich trotzdem erstere bespreche, so hegt der Grund darin, dab die Albertaer Gasguellen viel mehr den siebenbürgisehen Gasbrunnen gleichen, als alle anderen amerikanisehen Gasbohrungen. Bekanntlich liegt das reichste Gasgebiet der Vereinigten Staaten im öst- hehen Teile von Nordamerika, in dem in paralleler Richtung zum Alleghany- gebirge verlauftenden Appalachenterritoriaum. Sámtliche Gasbrunnen der Staaten Ohio, Indiana, Pennsylvania und Virginia reihen sich in zwei Zügen aneinander. Das eine Gasfeld dehnt sich in der Fortsetzung des Ontari0- und Eriesees in SW- heher Kkichtung bis nahezu zur Vereimigung des Missouri und Mississippi aus, und das andere zieht sich, parallel mit diesem verlaufend, zwischen dem östlichen Ufergelünde des Ohiotlusses und dem Alleghanygebirge, ebenfalls in eimem NO — 5 W-lichem Zuge. Hier finden wir die gröbten Gasbrunnen der Welt; so liefert ein Brunnen bei Pittsburg 83,500 m?, der pennsylvanische Hoge-Brunnen 70,750 und der Matson Terrain Calf 41,500 m? Gas stündlich!; nach diesen folgt rück- sichtlich der Leistung der viertgröbte Gasbrunnen der Welt, der Kissármáser Brunnen No. II, mit einer stündlichen Gasmenge von 40,000 m?. Die mehr als 21,000 Brunnen der beiden nordamerikanischen Gasfelder entspringen ausnahms- los aus paláozoischen Schichten, ebenso wie auch die Gasguellen im benachbarten Geblete von Ostkanada aus den Medinasandsteinschichten des oberen Silur hervorbrechen. Die flachen Schichtengewölbe beider eroben Erdgaszüge stehen mit Petroleumlagern in Verbindung. Dementsprechend weisen die Gase der ost- amerikanischen Brunnen den Charakter der sogenannten Petroleumgase aut; sie enthalten námlich im Durchschnitte 9094 Metan, Etan und Propan und 1094 Stickstoft und Kohlendioxyd. f Gegenüber den ostamerikanischen Brunnen entspringen die Albertaer Gasbrunnen in Westkanada aus Kretazischen, kontinentalen Sandschichten, zwischen welchen sich auch hie und da Kohlenflöze befinden. Auch sind die ersten Bohrungen von Medicine-Hat als Kohlenschürfungen angesetzt worden. Der geologisehen (Genesis entsprechend, enthált das Albertaer Erdgas 99594 1 VNUTSKO FERENC: A földigáz (das Erdgas) Bányászati és Kohászati Lapok, 51. Bnd, 1910, pag. 616. REFERATE. 97 Metan und nur 0594 Wasserstotff und Sauerstoff; es ist also reiner, als das Sár- máser Gas. Die Albertaer kretazischen und die Mezőséger tertiáren Schichten liefern derzeit das reinste Metangas der ganzen Erde. Die Albertaer Gasfelder áhneln daher in vielen Punkten dem gasháltigen Gebiete von Siebenbürgen. Bei der Lektüre über die groBzügigen amerikanischen Gasindustrie gedenke ich unwillkürlieh auch unseres Mezőséger Gasfeldes, welches von LupwiG v. Lóczy im Jahre 1908 entdeckt, spáter nach den Unterweisungen von ÁLEXANDER v. MÁLY und Hugo v. BöckH vom Árar durch systematische Bohrungen so schön aufge- sehlossen worden ist. Von der anderthalb Millionen Kubikmeter betragenden Gasmenge wird bisher nur ein geringer Teil durch die 73 km lange Sármás-Torda-Marosujvárer Leitung weiter geleitet (námlich 190,000 m? Gas táglich aus dem Brunnen No XI). Der gröBte Teil des Gases jedoch wird auch heute noch nicht ausgenützt. Unter den zahllosen Projekten, die in den kBányászati és Kohászati Lapok und anderen Fachzeitschriften auftauchten, haben sich wahrlich nur sehr wenige verwirklicbt. Allerdings ist es wahr, daB eine Fabriksindustrie nicht von heute auf morgen eschaffen werden kann, doch dürfíte es keinerlei Schwierigkeit bieten, im Gebilete der Mezőség Treibháuser im groBen Mabstabe einzurichten. Aus unserem Vaterlande wandern jáhrlich viele hunderttausend Kronen nach Italien für Blu- men, Küchengewáchse, Gemüse usw. Das Beispiel von Alberta zeigt, dab das Erdgas der vortrefflicehste Heizstofíf der Görtner ist. Wenn die ungarische Gört- nerei diesem Beispiele folgt und im groBen Stil angelegte Gewáchsháuser mit den siebenbürgisehen Gasen heizt, dann kann aus dem heutigen armseligen Mezőség einstens wieder das Kanaan Siebenbürgens erstehen. Budapest, 5. Jánner 1915. Dr. MARGARETHE v. PAPP-BALOGH. VEREINS NACHRICHTEN. 1. Auszug aus dem Protokoll der Fachsitzung vom 4. November 1914. A) Dr. THxzopoR KoRmos hült einen von Vorführungen begleiteten Vortrap a b öter 85 Ge Vid; keröstrem ssanosuizdse más 8 kora tozram nyom Dunaalmás. Vortragender hat im Jahre 1911 einen Carapax aus dem Süttőer Sülwasserkalk im Esztergomer Komitat unter dem Namen Clemmys Méhelyi beschrieben, die zur Sippe der im jetzigen mediterranen Faunagebiete lebenden Clemmys caspica gehört. Von der neuen Art war bis jetzt nur ein junges Exemplar bekannt, wáhrend jetzt im Dunaalmáser SübBwasserkalk auf einmal die heste von vier erwachsenen Exemplaren vorliegen, die dem Komáromer Museum gehören. Bei der Vorzeigung gedachte der Vortragende auch noch anderer mediterraner organischer Binschlüsse (Telphusa etc.) aus dem Süttő- Dunaalmáser SübBwasserkalkzuge und wies darauf hin, daB ein Teil von diesen Kalksteinen Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 7 98 VEREINS NACHRICHTEN. gewiB noch in der Jungtertiürperiode entstanden ist. Die detaillierte Horizon- tierung, die diese interessante Frage zu klüören berufen ist, wird noch eine Auf- gabe der Zukunít sein. Ehrenmitelied Dr. Lupwic v. Lóczy erbat sich das Wort um zum (Gregen- stand des Vortrages zu sprechen. Er führt aus, dab es jenseits der Donau nicht allein pleistozáne Kalke einerlei Art gebe, sondern dab dort auch ültere Kalke vorkommen. — Diese Kalkbildungen stehen mit kontinentalen Bewegungen in Verbindung und bildeten sich auf kontinentaler Basis aus Warmwasserguellen. Der zellige Rauchwackenkalk in der Umgebung des Balaton entstammt Süb- wasserkalken, deren Alter wir jedoch nicht kennen ; wir wissen nur so viel, dab sie álter als die pliozánen und pleistozánen Kalke sind. Die Sübwasserkalke des Schwabenberges gehören zusammen mit den Dunaalmáser Kalken in die jüngere Gruppe. Die von Dr. THomas v. SzovraGn im Jahre 1903 in Budakaláz gesammelte Melania erinnert an den ozeanischen Typus. Áhnliche Melania erscheinen auch als aus Warmwasserguellen stammende Kalkeinschlüsse in der eozánen, oligozánen, miozüánen, sarmatischen und pontischen Etage. Redner anerkennt die wertvollen Studien des Vortragenden. Dr. FRaAwsz ScHAFARZIK erwáhnt, daB sich auch weiland Jutrrus PETrHŐő mit den SüBwasserkalken in dem Zuge Esztergom-Süttő-Nagytapolcsány beschaáf- tigt hat, in welchem auch pliozáne Hipparion-Knochen vorkamen. Zwischen Nagytapolcsány und Ugrócz kommen die Sübwasserkalke in grobBer Ausbreitung vor und sind dieselben Geisyrbildungen, welche die Wiener Geologen zufolge ihrer Petrefakte in die pontische Stufe gestellt haben. Im Ruttkaer Sübwasser- kalk hat Sprecher auch Reste von versteinerten Biern gefunden. B) Von Dr. Jurrus ViGHs Vortrag über Geologische Beobach- tungen in den Nordkarpathen heben wir Folgendes hervor: Vortragender berichtet über seine im Mincsovgebirge und in der Umgebung derselben im Verlaufe von zwei Jahren durchgeführten Untersuchungen. Er gibt zunáchst eine zasammenfassende Übersicht über den stratigraphischen Bau des be- gangenen Gebietes. An dem Aufbau des Gebietes nehmen folgende krystalline Gesteine teil: Granit, Gneis, Glimmerschiefer und die, die Zentralmasse bil- denden, zum Granit-Lakkolit gehörigen Pegmatitinjektionen. Über diese Zentral- masse haben dies sedimentüren Gesteine eine mantelartige Hülle gebil- det. An der Zusammensetzung derselben nehmen teil : permische Ouarzsandsteine und Konglomerate, untertriassische Werfener Schichten, mittel- und obertriassische Dolomite und Kalksteine mit zwischengelagertem Lunzer Sandstein; Grestener Crinoiden-, sowie sandige Kalksteine, sandige Schiefer und Sandsteine, gefleckte Mergel, die zu UntiG-VErrens subtátrischer Faziesgruppe gehören und allmáhlig ell in die neokomen gefleckten Mergel übergehen, mit Einschaltungen von feuer- steinartigen Kalksteinen. Die Becken werden ausgefüllt von den auf den neokomen gefleckten Mergel folgenden eozünen Konglomeraten und dem mit Sandstein- zwischenlagerungen wechselnden eozán-oligozánen Ton, sowie mit pontischen (?) Tonen und Konglomerat. Hieher gehören auch die bei Turócszentmárton aufge- sechlossenen jüngeren, nach Dr. THEopoR KoRmos zum Oberpliozán gehörigen, Vivipara, gerippte Melanopsis ete. enthaltenden sandigen Tone, die mit schwachen VEREÍNS NACHRICHTEN, . 99 Lignit- und Torfzwisehenlagerungen wechseln, sowie auber oberpliozánen SübB- wasserkalken (Ruttka etc.) noch rezenter Kalktuff. Der Vortragende übergeht sodann zur kurzen Besprechung der tektoni- schen Verháltnisse des in Rede stehenden Gebietes. Er konstatiert den sehuppigen Autbau der seitlichen Region des Kerngebirges, wáhrend er im Mincsó-, Mala Magura- und Zsjárgebirge, wo die kristallinischen Kerne zusammentreffen: in der Gegend von Frivaldnádas, Köporula, Valcsa, Zniováralja und Turóecremete regelmábBige Falten beobachtet hat. Zam Schlusse erwáhnt er, dabder früher Für "kretaztseh soerhaltene : Ghorgs - Dior Lókmsvti amid Kia 1.kz stein auf grund der in diesen Gesteinen gefundenen Daonellen sich als triassisech erwiesen hat, welcher Schichtenkomplex wurzellos diskor- dant auf den jüngeren Bildungen lagert und als Rest einer einstigen zusammen- höángenden Decke betrachtet werden kann. Prásident Dr. FRANZ SCHAFARZIK beglückwünseht den Vortragenden dazu, dab er den ersten Vortrag über die Nordwest- Karpathen gehalten hat und unter einem auch die Direktion der kön. ung. Geologisehen Reichsanstalt zur Hinleitung der geologisehen Aufnahmen dieses sehr wichtigen Gebietes. Er erwáhnt, daB sehon MAx v. HANTKEN im Chocs-Dolomit Gyroporellen gefunden und so die Zugehörigkeit das Chocs- Dolomites zur Kreide in Zweifel gezogen hat. Ehrenmitelied Dr. LupwiG v. Lóczy führt aus, dab HAUzR den Chocs- Dolomit zuerst für triassisch gehalten hat ; spáter hat ihn SrugR — da der Chocs- Dolomit am linken Waagufer über dem Kreidemergel liegt — als kretazisch an- genommen. Bei Inovec hat er jedoch zum Chocs-Dolomit auch Triasdolomiten h nzugezogen. Spáter haben UHrrG und VErreRs in der Gegend von Dévény die anderwárts für triassisch gehaltenen Kalke zum Lias gestellt. Indem vuruiG die hochtátrisehe und subtátrische Fazies schut, verschob er die subtátrische Fazies in die hochtátrische hinauf. Die subtátriscehe Decke umgibt mantelförmig die Kern- gebirge und auf den letzteren lagert dann der Chocs-Dolomit. Nach diesem rückt also der oben befindliche Chocs-Dolomit nach abwárts. C) Dr. HExrsRicn WACcHNER, Professor in Segesvár, hált einen Vortrag über dos sver ben dune s d eses EOS Ata S ete "ns d a Eset BYÁIGYzG LEGE birges. Vortragender teilt mit, dab der südlich von der Wogaras-Brassóer Eisenbahnlinie fallende Teil des Persányer Gebirges geologiseh zu den Südkar- pathen zu záhlen ist. Vorherrsechend. sind. die kristallinischen Schiefer der unteren Gruppe: gewöhnliche Glimmersechiefer ; untergeordnet kommen chloritisehe und graphitische Schiefer vor. Höufig sind die durch ihre grobBen Mikroklinkörner auffallenden linsenförmigen EBinlagerungen von Kozia-Gneis; dieses Gestein bil- det im Osten einen zusammenhöngenden Zug. Die Ganggesteine sind: körniger Granit, Ouarz- und Syenitporphyr, Diabas, Amphibolit, Pegmatite und Aplite. Das kristallinische Schiefergebirge wird von sich kreuzenden Brüchen durchzogen. Im Osten fállt der Tithonkalksteinzug des Feketehalmer Berges unter den Kozia- Gneis ein. Die in der Lagerung sehr gestörte, zusammengefaltete und von zahl- losen Rutschbláttern durchzogene Volkányer Lias macht den EBindruck als ob derselbe aus dem Liegenden der kristallinisehen Schiefer beim Verschiebungsprozeb5 herausgepreBt worden würe. Nebst der deckenartigen Struktur des Wogaraser 7 100 VEREÍNS$ NACHRICHTEN. Gebirges ist auch der Umstand von Betracht, daB zwischen Ujsinka und Almás- mező mehrere salzige Guellen aus reinem Glimmerschiefer entspringen. Am Rande der Bárcaság, zwischen Feketehalom und Volkány zeigt sich östlich einfallender schiefriger Triaskalkstein, permischer Sandstein und Mergel und eine Glimmer- sehiefer-Scholle, welche nördlieh und südlich unter das cenomane Konglomerat absinkt. Nördlich vom östliehen Ausláufer des Fogaraser Gebirges, zwischen Ujsinka und Feketehalom erstreckt sich die Bucht des Bárcaságer BEinbruch- beckens weit gegen Westen hin, nachdem sie sich durch einen in kaum 100 m relativer Höhe liegenden Sattel von der Fogaraser Ebene abscheidet. Urter weit sich hinziehenden diluvialen Terrassen ist ein Orbitulinen-, Inoceramus- und Ptero- poden enthaltender schieiriger Mergel mit Zwischenlagerungen von Sandstein auf- geschlossen. Petrographisch stimmt dieser Mergel mit dem Ürmös-Ottoháner untersenonen Inoceramusmergel überein, doch könnte derselbe auch mit dem von Herrn Dr. VapáÁsz beschriebenen Árapataker Barréme in eine Parallele gebracht werden. Das nördlieh vom Einbruchbecken des untersenonen Mergels sich erhebende Persányer (Gebirge im engeren Sinne ist ein typisches Bruchschol- lengebirge ; sein Kern ist polygenes Cenomankonglomerat (Bucseskonglomerat), aus welchem sich lángs Bruchlinien Schollen álterer Gesteine erheben. Bine Klippe solcher Art finden wir im Hameradi Petri-Tale : unter neokomen Caprotinenkalk- stein Nerinea führender Tithonkalkstein, zu unterst Glimmerschiefer. Interessant ist, dab man den álteren diluvialen Horizont auch auf der Wasserscheide zwischen der Bárcaság und dem Fogaraser Komitat verfolgen kann, weleher Umstand beweist, dab die Wásser der zwei Senkungsbecken in diesem Abschnitt des Dilu- viums hier miteinander im Zusammenhang gestanden sind. In den diluvialen Terrassen gibt es zwei Horizonte; eine relativ 100 m hoch gelegene altdiluviale und eine in 40 m Höhe gelegene jungdiluviale Stadt- Terrasse. Prásident Dr. FRANZ SCHAFARZIK begrübt den Vortragenden zu seinen sehr wertvollen Beobachtungen. Das skizzierte Gebiet stimmt stratigraphisch und zum Teil auch tektonisch mit dem Banater überein. Bin neuer Zug in demselben ist jedoch die Verschiebung der Holbák-Sinkaer Scholle nach Norden. Hier hat sich das Grundgebirge mit seiner nordwárts gerichteten Bewegung über die tertiüren Salzschichten geschoben, wührend die Bewegungen im Krassó- Szörényer Gebirge nach SO gerichtet waren. Vorsitzender hált die Fortsetzung der Untersuchungen des Vortragendon für wichtig. Budapest, 4. Nov. 1914. DR. KARL v. Papp, (Aus dem Ungarischen ülbersetzt M. PRzyBoRsxkiI dipl. Bergingenieur, Berginspektor i. P.. Budapest.) A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1913—1915. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny.r. tanára, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia- Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök ( Vizeprásident): IGróri Szorracn Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : PAPpP KÁROLY dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár): MARos IMRE, m. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier): ÁAscHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. Funktionare der Fachsektion für Höhlenkunde. Elnök (Prásident): LENHosSSÉK MIHÁLY dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizeprásident): BELLA LaAJos, nyug. főreáliskolai igazgató. Titkár (Sekretár): KApic OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : (In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 1. ILosvav LaJos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Aka- démia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 2. PALLINI INKEY BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 83. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke. 102 4. Kocn ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 5. KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 6. Lóczi Lóczy Lagos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár 9 a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság tb. elnöke; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. TELEGpI horn LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti ny. r. főgeo- lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 8. SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 9. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. si II. Választott tagok. (Gewühlte Mitglieder.) Bek EmszT KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. FRANZENAU GöbtoN dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudott nyos Akadémia levelező tagja. 3. HonguvsirzkY HENRIK, m. kir. agro-iőgeológus. 4. KoRgmos TrIvaApaR dr., egyetemi magántanár, m. kir. I. osztályú geológus. 5. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. 6. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 7. Maugirz BÉLA dr., tudomány- és műegyetemi magántanár, a tudomány- egyetemen az kagán s kőzettan ny. rk. tanára, a M. Tud. Akadémia 19 levelező tagja. 8. PÁLnry MóR dr., m. kir. főgeológus. 9. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 10. Timkó IMRE, m. kir. főgeológus. 11. TRErrz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus. 12. Zimányi KÁRory dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 1900. 1903. 1906. 1909. 1912. 1915. A SZABÓ JÓZSBF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT MUNKÁK JEGYZÉKR, VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. TI. Adatokazlzavölgyfelsőszakaszageológiaiviszo- nyainak ismeretéhez, különöstekintettelazottani petroleumtartalmú lerakodásokra. II. A háromszékmegyei Sósmező és környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta Böckn JÁwos. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. (Arbeiten J. Böcxns über ungarische Petroleumgebiete). IDAZSSGZe ol kore de de SS TSA tarrarótetbi ja gre ast akét nro tenne ST a to grarpamégieh e zelső ketrómr kerek a tt ar gre DTT- ges. Írta dr. UHLIG VIkroR. Megjelent a Denksechriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserlichen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. I. Aszovátai melegésforrókonyhasóstavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNDOR. Megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ban. (Abhandlungen A. KALECSINSZKY"S über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardei- ner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. Permő Gyura Megjelent a Palaeontographica LII. köte- tében, Stuttgart, 1906-ban. Az Erdélyrészi Érehegység bányáinak földtani viszonyaiés éretelérei. Írta dr. Párry Móng. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvé- nek XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit M. Párrvjs über das siebenbürgisehe Eizgebirge). A Balaton környékének geológiai képződményei és ezéknek vidékek szerinti telepédése. Irta: Lóczi Lóczy LaJos dr. Megjelent a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei c. munka I. kötetének 1. részében, az 1—320. oldalon 15. táblával és 327 szövegközti ábrával, Budapest 1913. 104 A ,, Földtani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtani, ásványlani és öslénylani megismertelésére s a földiani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik havonként öt írnyi tartalommal. A Magyarhoni fFöldiani Jársulai rendes tagjai (0 K évi lag- sági díj fejében kapják. Blófizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Badapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nögybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Osszes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologiscehe Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ibrcr verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt den Titel cordentlieches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, zu gebrauchen ; auch können die Mitelieder an den Fachsitzungen und der jáhrlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jáhrlich einen Band (12 Heíte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populüren Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französiseher oder englischer Übersetzung. Ordentliche Mitglieder entricehten jáhrlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Eintritt eine Diplomiaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein fúr allemal nachkommen, Földtani Közlöny. Band XLV. kötet. Tafel I. tábla. v e ,) ZALATNA VIDÉKÉNEK Mp t4 v3 dit 4 kart dt z k kk éges z MEZ Me rtetutért 4 rt. ak tab 5ei hitataítéty -t kk th Egrüz SEEK z 987 a JUK: erett atytut ;) ESZEKETTLŐ ll) Et 44 ESZT EE] H7 ZID NN IIKTEKEKIKELA EZ ESSEZ EE ő Meoyégg ezi zzz ZA AAN] c n SSSY Júra mészkó Kvarcos andezit , Amfibol andezit . Eszi 578 ú K CA) E ESNE zs Karpati hormokkó felső szinttaj alsotagja NANNE as EE EZI EET Firoxrenes amibe ezsszzza y§ Felső JO EE ZS ki k , EZTET EZTTZEZTZEZEZT E s Ed megfterrán. Re S Alsószinttaj 4. felsőszimttajfelsőtagja 777 Hezozoós erupciók. Firorén andezit . ezzzg g Ész [ul 0 gas KEL Gipszes szinttaj Pleisztocénés holocer , s 1 a £ Me. Kiolitestufaja. rétegek csapása és dőlése. 5.4. z FERENCZI IsTvÁN dr.: A zalatna—nagyalmási harmadkori medence geológiai térképe. Dr. ST. v. FERENczI : Geologiscehe Karte des Tertiárbeckens von Zalatna— Nagyalmás. Üledékes közetek : A képződmények sorrendje : Eruptiv kőzetek: (Sedimentüre Gesteine. ) (Reihenfolge der Bildungen.) ( Eruptivgesteine.) Alluvium. VI. Piroxén andezit. Diluvium. (Pyroxenandesit. ) . Pleisztocén és holocén. (Pleistozán und Holozán.) V. Piroxénes amfibolandezit. Felső mediterrán. (Pyroxenamphibolandesit. ) (Oberes Mediterran. ) Felső szintáj felső tagja. (Oberes Glied des oberen Horizontes.) . Felső szintáj alsó tagja. (Unteres Glied des oberen Horizontes. ) IV. Amfibol andezit. ( Amphibolandesit. ) (Gipshorizont.) Miocén-Oligocén. (Auarzandesit. ) . Alsó szintáj. (Miozán-Oligozán:) II. Riólitvés tutája. (Unterer Horizont.) (Rhyolit und sein Tuff.) . Kárpáti homokkő. é I. Mezozoós erupciók. (Karpathensandstein. ) Kréta. (Mesozoische Eruptionen.) . Keverék breccsia. (Kreide.) (Polygene Breccie.) . Gipszes szintáj. IIL Kvarcos andezit. . Felső-Júra mészkő. Júra (Jurakalk.) A ri vs, e VELT had.s H.tió ee 6 Új A II. TÁBLA MAGYARÁZATA. MAJnR ISTVÁN: Harmadkorikövüűletek a Börzsönyi hegységből la 2a Ha d. ábrák. Terebratula kemenezetensis n., ep, a hontvármegyei Kemeneczéről, eredeti NAGYSÁGOÉ aratva ézó a ésaa ete gála Gá ee ts e Fra aÉT éa Át as T NANTES tár fal e ÉSz LZNNELZET ETTE TESZ TÉT d, ábrák, Arca ( Anadara ) honttensis n. sp, Szent János árok ból, Hont faluból, eredeti HALGYSÁSDAN elé éáe véres Hdt Tét VÉT E KÜLÉ E TETT KKA EVEN A FE TURI mereg ik eh c, Abrák ÖOtolíthus ( Sciaenidarum]) Lörentheyt n. ep. a honti mélyúti árok ból, 4-szev DAGYÍVYA aa aaa ágas új a TON TOLE MONTE GYE ad árd aba d OL ÖLÉ E KON EN AE MESA ET EASONNON la d és 24— d ábrákat fényképezte és 34—c ábrákat természet után rajzolta SOMOGYI KÁLMÁN dr, ERKLÁRUNG DER TAFEL II. STEOVAN MAJBR: Tortitro Potrofaktonausdem Börzgönyer iz. Pig. S EVOL ÉT ezt trte fe LG e LÉT PPC Te ala FŐLEG 4 LGA, VA ÁRÁTKÁL/ EVA VÁ, A ÖT ÉGÉSTÉR ÉN KTK 3 la d Terebratula kemenezetensis n, 8p. aus Komeneze im Honter Komitat; natúr], GODÓ an kar FÉL AZÉ at KÍNÁT NULLÁN KGK A a a ae a ae a 4 adag kele véáota 240 2a d, Arca ( Anadata ) hontiensis n, 9p. nus dem Sz, János Graben ín Hontfalu ; ín ! KWigüren had ünd 24-—d4 photographiert und Figuven 34- e nach der Natur gozeiohnot von Dr, KOLOMAN SOMOGYI, Oldal 18 Solte 69 Földtani Közlöny. Band XVLV. kötet. Tafel II. tábla. 1. a—d. 3, 4-c. 9, FÖLDTANI KÖZLÖNY XLV. KÖTET, 1915 ÁPRILIS—MÁJUS-—JÚNIUS. 4—6, FÜZET, SUESS EDE EMLÉKEZETE. ( Arcképpel). A Magyarhoni Földtani Társulat 1915 február hónap 3-án tartott LXV. közgyűlésén elmondotta Lóczi Lóczy Lajos dr. Az 1914. év áprilisának 29-ik napján, a Fraknó-vártól uralt völgy- öblözetben, a Rozália-hegység alján fekvő sopronvármegyei Márczfalva csendes temetőjében helyezték örök pihenőre korunk egyik legnagyobb természettudósát és legnemesebb férfiát, SuEss EpéÉt, aki a magyar földben akart nyugodni. Több volt ő nagynevű természetvizsgálónál, akinek nevét a, földkerek- ség minden geológusa dicséri; mert férfiúi erényeivel és hazaszeretetével polgártársainak hálás emlékezetét beláthatatlan időkig kiérdemelte. A filozófus- és poéta-geológus, miként ARCHIBALD GEIKIE a Roy. Soc. elnöke őt előttem nevezte, munkáival és tanításával mindenkorra bő anyagot hagyományozott az utókor elmélkedőinek; mint tiszta jellemű, nemesen gondolkodó, önzetlen demokrata pedig honfitársainak és a császárváros polgárainak szolgálhatott mintaképül. A magyarságnak nem volt és soha nem lesz osztrák szomszédai között SuEss EpéÉnél jobb barátja. Ismerte, rokonszenvvel kísérte küzdelmeinket és érdeklődött törekvéseink iránt. Megértjük ezt, tudva, hogy egy kiesfekvésű sopronvármegyei faluban töltötte életének nagy részét. Márczfalván, a falu közepén áll az az egyszerű kertes ház, amelyben családjával félszázadon át nyári pihenőit élvezte. Itt élte javakorának boldog éveit, nagyműveltségű hitvesének oldalán, aki költőinket és szépirodalmunkat eredetiben olvasta ; itt erősödtek gyer- mekei testben, lélekben és aggkorát unokáinak élénk játéka itt gyönyör- ködtette. Mennyi magasröptű gondolat és milyen sok tanulmány támadt itt magyar földön, a lángoló lelkű költő-geológus agyában. Márczfalva hiencnépe németajkú; apraja-nagyja sűrűn jár a császárvárosba, amelyet ízletes gyümölccsel, zamatos almával, körtével ellát ; a németajkú lakosság azonban jó magyar érzelmű; vérmérséklete pedig az ausztriai szomszé- dokétól élénkségével nagyon különbözik. Nyalka itt a legény és fürgén per- Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. S 106 D:; LÓCZY LAJOS dül a lány ; a rábaközi magyarság hangulata elszáll idáig az Alpok aljára ; ennek frissesége SuEss EDE lelkületét is befolyásolta. Mert tudományos munkássága ép úgy mint közéleti tevékenysége az osztrák jellegtől élesen elütött. Merészség, hirtelen közvetlenség jellemzi az ő szellemének meg- nyilatkozásait; hasonló ahhoz, amit a magyar zseniális kitünőségeknél ismerünk. Azért nem egyszer került szembe az ilyen megnyilatkozásokh-z nem szokott munkatársakkal és politikusokkal hazájában. Sumss EDE a jelenkor geológusai között a legnagyobb hírnevet szerezte ; nagy volt ő azonban mint politikus és polgár is. Bámulatos munkabírással győzte elvállalt kötelességeit: mint egyetemi tanár, mint tudós író, mint Bécs városának községtanácsosa és mint országgyűlési képviselő — egy- aránt jeleskedett mindenütt. Ez a négy munkásság anyagi előnyöket, gazdagságot, magas rangot nem szerzett neki. Midig szerény háztartása volt, nagyszámú családjának ellátása, majd leányának NEUMAYR MELCHIOR professor özvegyének és árvainak segítsége, szeretett nejének hosszas, szanatóriumban töltött, gyógyíthatatlan betegsége nagy anyagi gondokat hárítottak reá és bizony-bizony volt idő, amikor szűkös viszonyokban élt. Függetlenségét azonban soha nem adta föl; szabadelvű demokrata elveihez, amelyekkel mint 17 éves ifjú a bécsi akadémiai légió soraiba lé- pett, mindvégig hű maradt. Nyilvános külső kitüntetéseket, címeket, az egyetemi tanári méltóságnál magasabb rangot nem fogadott el. Életem egyik büszkesége, hogy jó sorsom ezzel a nagy emberrel 40 év előtt megismertetett és vele mindvégig meleg barátságban tartott. Soha nem felejtem el azt a napot, amelyen 1876 telén zsengérmet neki bemu- tatám ; ezek látására ő azonnal biztató barátommá lett és Gróf SZÉCHENYI BéÉLÁnak ázsiai tudományos utazására geológuskísérőül ajánlott. Ettől kezdve gyakran voltam egyetemi előadásainak vendége és házának szí- vesen látott látogatója Bécsben és Márczfalván. Az a levélcsomag pedig, amely tőle reám maradt, legkedvesebb birtokom. Nem könnyű feladat Susss EDpéről egy emlékbeszéd keretében hű képet adni, mert ő sok felé nagy eredményekkel dolgozott. Tudományos, 1 Az életrajz közelebbi számadatait a következő eddig előttem ismert forrásokból merítettem : K. DIENER: Gedüchtnisrede gehalten anlássliceh der Gedenkfeier der Geol. Gesell- schaft in Wien, am 17. Juni 1914. Mitteil. der Geol. Ges. in Wien, Bd. 7. Heft 1—2. Ehhez van hozzácsatolva Suess E. tudományos irodalmi közleményeinek eléggé teljes sora. G. Bönm: Eduard Suess: Petermanns geogr. Mitteilungen, Bd. 60. 339. old. NoRB. KREBS: Eduard Suess: Mitteil. der k. k. geograph. Gesellschaft in Wien, Bd. DN sZ Z00s soldi DAL PiIAz: Eduardo Suess. Nota commemoratoria; Atti del Reale Ist. Veneto di Scienze, lettere ed arto. T. LXXIII. Venezia. 1914. Eduard Suess; Die Donau. Organ fürPolitik ete. XLIX. Jg. No. 851. 107 SUESS EDE. Ké ré tké tes ábn end az öerégálptéstáléban lt SvEss EpE (1831—1914) arcképe. 108 D: LÓCZY LAJOS technikai, közgazdasági és politikai tevékenységét alapos készültség vezette és különösen a természettudományi felfogás irányította minden lépését. Nyilvános életét nemes ideálizmus és józan gyakorlati érzék jelle- mezte ; altruista volt minden izében, magának előnyöket nem biztosított. Bizonyos, hogy Ausztriában sok munkakörben fognak külön-külön meg- emlékezni SuEss Epéről, nekünk elköltözött tiszteleti tagunk egyéniségét és sokoldalú pályafutását egész teljességben illik méltatnunk. :k SUvEss EpE régi protestáns családból származott, amelynek ősiségét a XVII. század elejéig lehet nyomozni. A család Szászországból származik. Ede 1831. évi augusztus hó 20-án Londonban született, ahol szülői keres- kedésből éltek; egyik életírója szerint édesatyja lelkész volt. Őt is ipari és üzleti pályára szánták; ebből a célból a prágai, majd a bécsi műegye- temet látogatta. A természettudományok azonban jobban vonzották őt, mint az üzleti élet, ezért 1852-ben a cs. kir. udvari ásványtárban vállalt őrsegédi állást. Előrehaladását eleinte megakasztotta az a körülmény, hogy sem gim- náziumi érettségi bizonyítványa, sem tudományegyetemi doktorátusa nem volt, emiatt a bécsi tud. egyetem magántanári képesítésért iránti kérésével őt elutasította. Azonban HAIDINGER W. a k. k. geologische Reichsanstalt megalapítója és első direktora felismerte a fiatal technikusban rejlő nagy tehetséget és kieszközölte THuws LEó miniszternél a bécsi egyetem rk. ta- nárává 1857-ben történt kineveztetését az őslénytanból. Később a geoló- giára terjesztetett ki előadási jogosultsága és 1867-ben ZiPpPE halála után a geológia ny. rendes tanárává lett, amely tanszéken 44 éven át 1901-ig, 70 éves koráig tanított. Első nagyobb munkája az 1862-ben megjelent Der Boden der Stadt Wien nach semer Bildungsweise, Beschaffenheit und seinen Beziehungen zum bürgerliehen Lebem felkeltette a császárváros polgárságának figyel- mét ; a lipótvárosiak beválasztották a községtanácsba, ahol a vízvezetéki- bizottság előadói tisztét ruházták reá. Nagy tudással látott hozzá a város vízellátásának tanulmányozásához. Irős ellenfelekkel kellett küzdenie, amíg sikerült a cHochguellenwasserleitungy-ot, az ő kedves tervét 1873-ban létesítenie. Ezzel a halálozás Bécsben azonnal felényire csökkent. A Duna- szabályozás 15 ekkor került szóba és itt is nagyrészt SuEss EDpÉnek nevé- hez 15 fűződik a siker, amely Bécs szomszédságában az elvadult Dunasza- kaszt egy egyenes átvágással szabályozta. Vérmes reményeket fűzött ő ehhez az alkotásához és a Donauvereinban egy új városrésznek, a Prater- stadtnak terveit szőtte. Az 1873. évi világkiállítást követő gazdasági meg- roppanás azonban lerombolta a szép reményeket. A császárváros azóta sem tudott akkori rövid fénykorára visszaemelkedni. SuEss 1886-ig volt, SUESS EDE. 109 a bécsi községtanács tagja, 1874-ben a város díszpolgárává választotta. Ugyancsak a Lipótváros választotta őt az ausztriai országgyűlésbe 1873-ban képviselőnek, ahol 1896-ig folytonosságban képviselte a Lipót- várost; az alsóházban a szabadelvű-párt ékesszavú, szívesen hallgatott vezére volt. Az osztrák delegációval gyakran járt 23 éves politikai pályája alatt Budapesten. Tiszta és ideális politikai szereplése, magas alakja, nemes homloka, élénk szemei, választékos nyelvezete, szónoklatainak költői lendülete, mindenek felett pedig alapos tudása és finom érvelése őt az osztrák parlament legtiszteltebb tagjává tették. Amikor a Lueger-féle keresztény szocialista irányzat kerítette hatalmába Bécs polgárságát, SuEss megun- dorodott ennek eszközökben és modorban nem válogatós politikájától és 1896-ban egészen visszavonult a politikai szerepléstől. Közéleti tevé- kenysége alatt öSvuEss E. a közgazdaságnak és a közoktatásnak 15 hasznosan szolgált cDie Zukunft des Goldes; (1877) és xDie Zukunft des Silbers (1892)1 című munkáiban a kettős valuta mellett szállott síkra. Tudományos és bá- nyamívelési alapon nagy közgazdasági érveléssel küzdött az ezüst érvé- nyesülése mellett és ennek szánta a jövőt. Rámutatott, hogy az arany- termelés kimerülésével és az ezüstvalutás India és Amerika versenyével szemben Európára súlyos gazdasági válságok fognak reánehezedni. A Zu- kunft des Silbers mintegy jóslatként e szavakkal végződik: Nem arról van szó, hogy az ezüst mikor fog az egész földkerekségen teljes értékű érc- pénzzé emelkedni, hanem arról, hogy addig milyen megpróbáltatásokat kell még Európának kiállani, Benne vagyunk most ezekben ugyebár! A természetrajzi és ebben a geológiai oktatásnak már 1862-ben nagyobb szerepet kívánt juttatni az iskolákban, különösen a gimnáziumi okta- tásban. És azóta is szorgalmazta ezt.? A tudományos életpályán SuEss E. korán érvényesült; 1860-ban 29 éves korában már a császári tudományos akadémia levelező tagjává választotta, 1867-ben az akadémia rendes tagja, 1893-ban alelnöke, 1899-ben pedig elnöke lett; erről a tisztségéről 1911-ben mondott le, amikor 80 éves korát betöltötte és a közélettől családi magányába vissza- vonult. A tudományok és művészetek nagy aranyérme, a Felségnek két sajátkezű elismerő levele voltak a tőle nagyratartott kitüntetések azokért az érdemekért, amelyeket ő hazája művelődése körül szerzett. 1 Ezeket a munkákat SCHMIDT SÁNDOR, illetőleg GESELL SÁNDOR a Földtani Köz- lönyben bőven ismertették. VII. köt. 189. és XXIII. köt. 22. oldalain. ? Bermerkungen ü. d. naturwiss. Unterricht in unseren Gymnasien; Wien, 1862. Bemerkungen ü. d. Einführung des geolog. Unterrichtes in unseren Gymnasien; Zeit- sehrift f. österr. Gymnasien. Wien, 1862. Über den bergmüánnischen Unterricht; Verh. G. R. A. 1865. 71. old. Fortbildung auBerhalb der Schule; Österr. Rundschau, 1904. 110 D: LÓCZY LAJOS A mindig szerény, soha rá nem tartó öreg urat 1913 szeptember 2-án láttam márczfalvi otthonában utoljára. Az aggság gyengesége még alig látszott rajta. Árnyas kertjének magaslatára vidáman és elég frissen kísért föl engem, hogy onnét egy pillantást vessünk a halmos környezetre és a Rozália-hegység erdős oldalaira. Életének több kedves és szomorú ese- ményét beszélte el nekem ; kitartásra biztatott az akadályokkal szemben. Olyan testi és szellemi épségben hagytam el őtet, hogy nemsokára bekö- vetkezett betegsége, amely életét 1914 április hó 26-án Bécsben kioltotta, váratlanul hatott reám. Társulatunk 1886. évi közgyűlésén választotta SveEss EpéÉt tiszteletbeli tagjai közé. Sírjánál SCHAFARZIK FERENC érdemes elnökünk mondotta társulatunk bucsuztatóját.! SuEss EpéÉnek ötven évet meghaladó tudományos munkásságát három korszakra oszthatjuk. Ifúságának évei a paleontológiának és a sztratigrafiának vol- tak szentelve ; 1851-től 1870-ig főleg idevágó dolgozatokat írt, amelyekből a graptolitesekről, a brachiopodákról, az ammonitesekről és a fiatal harmad- kori emlősökről megjelent tanulmányok megmaradó becsűek ; majd a kös- seni rétegekről a Keleti Alpok permi-, triász- és jurarétegeinek tagozásáról, a vicenzai paleogénről és az osztrák neogénről értekezett. Mindezek a mun- kálatok messzire túlszárnyalták a korukbeli szabványos irodalmat ; bennük már megnyilatkozott a szélesebb látókörű felfogás. A paleontológiát az élő alakok morfológiájával és biológiájával világította meg; a rétegek szinte- zésében pedig a fizikai földrajzi tényezőkkel is számot vetett.? 1 Földtani Közlöny XLIV. kötet, 103. old. 2 Über Terebratula diphya: Sitzungsb. Akad. Wien, VIII. 1852. Zur Kenntnis des Stringocephalus Burtini Defr.; Verhandl. Zool. Bot. Ver. III. 1853. Über Brachiopoden der Kössener Schichten; Sitzungsber. Akad. Wien, X. 1853. és Denkschriften d. Akad. VII. 1854. Über die Brachialvorrichtung bei den Thecideen; Sitzungsber. Akad. XI. 1854. Über die Brachiopoden der Hallstátter Schichten ; Denkschr. d. Akad. IX. 1855. Die Brachiopoden der Stramberger Schichten ; Beitr. z. Palont. v. Österreich. T. 1858. Über die Wohnsitze der Brachiopoden ; Sitzb. der Akad. Wien, XXXVII. 1859. Die Brachiopoden der Gosaubildungen; Denkschr. Akad. XXV. 1866. On the recent Terebratula; Ann. M. Nat. Hist. VII. 1861. Über die Cephalopoden Sippe Acanthoteuthis; Sitzungsber. LI. 1865. Über Ammonien. Sitzungsb. Akad. LII. 1865. Über die mutmaBlichen Aguivalente der Kössener Schichten in Schwaben ; Sitzungs- ber. Akad. XXI. 1856. Über die groBen Raubtiere der österreichischen Tertiürablagerungen; Sitzungsb. der Akad. XLIII 1861. Über die Verschiedenheit und die Aufeinanderfolge der tertiüren Landfaunen in der Niederung von Wien. Sitzungsb. Akad. XLVII. 1863. Untersuchungen über den Charakter der österreichischen Tertiárablagerungen ; Sitzungsb. Akad. LIII. 1866. u. LIV. 1866. SUESS EDE. aaa : Tudományos vizsgálatainak második korszaka 1870-től 1896-ig egybeesett közéleti tevékenységével. Férfikorának nagy energiája hatalmasan ekkor nyilatkozott meg. A politikai küzdelmek, a, községtanács viszályai, az otthoni csapások, feleségének gyógyíthatatlan betegsége, egyetemi munkáiban jobbkeze, NEUMAYR M., a jeles paleonto- lógusnak 1890-ben történt korai halála tudományos munkásságát és szellemének messzire látó frisseségét nem bénították. Talán inkább meg-megedzették lelkét, különösen mert gyönyörűségét lelte és vigaszt talált tanítványainak munkáiban. xMégsem éltem hiába; ezt írta nekem részvétnyilatkozatomra. Ebben az időben SvEss E. a földtan általáno- sabb problémáihoz fordult. Bécs város talajáról írt, már előbb idézett munkája is már előíze volt ennek a munkálkodásnak, valamint a Dunáról szóló régibb közleményeiben is már általánosabb földtani kérdésekről elmélkedett.1 Tulajdonképen azonban mégis csak az 1873 január 3-iki nagy neulengbachi földrengés tanulmányozásával kezdődik az ő ez idő- szakbeli munkássága? Erősen hangsúlyozta ekkor ennek és a hozzá hasonló földrengéseknek tektonikai jellegét, az akkor még általános vulkánikus magyarázattal szemben. Majd 1875-ben Die Hétes b eh űúmg dret Alpem című 168 oldalas korszakos közleményt bocsátotta világgá. Ez a munka forradalmi lángként járta körül a világot. A hegyláncok ke- letkezésében tagadásba vette a vulkanizmus, valamint a földgömb endogén gázai- nak fölemelő erejét és a vízszintes nyomásnak tulajdonította a lánechegységek ráncvetéses fölemelkedését. Ez az eszme nem volt SuEss E. eredeti gondolata, mert Amerikában DaAwNa J., LEcoNTE J., SHALER N. 5. már előbb hasonló módon értelmezték a hegységek keletkezését, síkra szállva L. v. BucH, HUMBOLDT és ELIE pE BEAumownT emelkedési teóriáival. Svájcban pedig a mult századi 70-es évek elején EscHER von der Lisrntől első geológiai tanítómtól és tanítványaitól HEIM Gliederung des Gebirges zwischen dem Hallstátter und dem Wolfgangsee; Verh. G. R.-A. 1866. Studien über die Gliederung der Trias- u. Juraablagerungen in d. Ostalpen; Verh. G. R.-A. 1866. Jahrb. G. R. A. XVII. 1867. Über die Aguivalente des Rotliegenden i. d. Südalpen; Sitzungsb. Akad. Wien, LVIII. 1868. Über die Gliederung des Vicentinischen Tertiárgebirges ; Sitzungsb. Akad. Wien, LVIII. 1868. Mossisovics és SvEss: Studien über Trias u. Jurabildungen i. d. östlichen Alpen. II. Die Gebirgseruppe der Osterhorn ; Jahrb. G. R.-A. XVIII. 1868. Über das Rotliegende i. d. Val. Trompia ; Sitzungsb. Akad. Wien, LIX. 1869. 1 Über den Lauf der Donau ; Österreichische Revue 1864. IV. c. Neues Jahrb. für Miner. etc. 1864. Über das Grundwasser der Donau ; Österreichische Revue 1866. 2 Die Erdbeben Niederösterreichs: Denkschr. der Akad. Wien, XXXII ASa 3 Bőven ismertettem a Természettudományi Közlöny 1876. évfolyamának 225—256. oldalain. 112 . —— Dr LÓCZY LAJOS ALB.-től, BALrzER-től az oldalnyomástól származó hegyredőzést már erősen hallot- tam hirdetni. Először azonban mégis Surss E. lépett ki jól átgondolt és az Alpok rendszerére alkalmazott általánosabb elmélettel, teljes határozottsággal ellene for- dulva az Európában meggyökeresedett teóriáknak, amelyek granitnak és a többi vulkáni tömegeknek tulajdonították a lánchegységeket felemelő és összegyűrő erőt, avagy ismeretlen mélységi erőkből származtatták a kontinentális emelkedéseket. Suess E. munkája az Alpok rendszerébe foglalta a Kárpátokat, a Dunavidéket és az Appeninoi-hegyláncokat, ezzel az Elie de Beaumon t-féle merev kristály- élekkel párvonalas emelkedési rendszer ellen is fordult. Európa többi hegységeiről és az ázsiai hegyláncokról.is szólt; végső következtetéseiben arra az eredményre jutott, hogy a Földgömb kihülése zsugorodással jár és ezt a megszilárdult föld- kéregben tangenciális oldalnyomás váltja ki, ami a rétegek összeráncosodását okozza. Azt 18 tanította e tartalmas rövid munka, hogy az európai összegyűrt hegységeket délről ható nyomás torlasztotta fel és hogy azok nem szimmetrikus, hanem egyoldalosan elhelyezkedő rétegsorozatokból állanak. A Dinári-hegylán- cokat az Alpoktól különválasztandó, délnek mozgó hegyláncoknak tekintette. Az európai hegyláncok északnak görbülő íveit az ázsiai hegységek délfelé tekintő domborúságát szembe állítva, azokra északról délfelé irányuló oldalnyomást feltételezett. Érthető, hogy a kis könyv forradalmi erejű volt a geológia további irányára ; de erős ellenzéket is támasztott, különösen a térképező geológusok kö- zött, akik a nagy általánosságban mozgó tanokat nem igazolhatták szűk munka- területükön. Amíg az Appeninokban és a Kárpátokban az egyoldalúság, a belső oldal vulkánossága SuEss felfogását híven visszatükrözte, a Keleti-Alpok déli mészkőövezete a szimmetrikus tagozat mellett szólt. Még a hegyredők délnek for- duló boltozatai is az északi mészkőalpok északnak tekintő antiklinális tengelyei- nek tükörképei, ami a déli mészkőalpokra az északról jövő oldalnyomást látszott bizonyítani. Ép a k. k. geologisehe Reichsanstalt derék tagjai között támadt fel a leghevesebb ellenzés Suzss H. alpesi tektonikája ellen. lébből a kis könyvből nőtt ki mégis a geológiának új kora, a geológiai re- naissance, amely nem fektette többé a legnagyobb nyomatékot a rétegek hü- velyknyi pontosságú sztratigrafiai szintezésére és az eredeti tanulmányok helyén felismert szintek általánosítására. Elannyira ment ebben az elfogultság, hogy az öreg OVENSTEDT megbotránkozott a felett, amikor egyik kedves tanítványa Morscn az aargaui jurában nem ismerte fel a sváb jurának a—é rétegsorait és az ő megjelöléseitől eltérő neveket alkalmazott az ottani rétegekre. SuEss munkája egyszerre felszabadította a fiatalokat a nagy, de elöregedett tekintélyek nyomása alól és a bécsi geológus lángelméje nyomán elkezdődött mindenütt a hegyalakulás mechanikájának kutatása. Egy új diszciplina kelet- kezett a geológiában, amely az előbbi deductivus teoretizálás helyett szorgalmas és fárasztó bejárások és veszedelmes kapaszkodások között látott hozzá az alpesi régiók szövevényes szerkezete tanulmányozásához. Mert ezt kívánta elsősorban maga SuEss IE. 18 a földkerekség tektonikai jelenségeinek megismeréséhez. Az ntstehung der Alpem mintegy előbeszéd volt ahhoz az irányhoz, amelyet SuEss egyetemi előadásaiban és összes munkásságában ezután folytatott. Sűrűn járta tanítványaival az Alpokat, a Cseh-morva hegytömeget, SUESS EDE. 118 Itáliát és előadásaival lépést tartva kezdte írni azwAntlitz der IErdes című monu- mentális munkáját. Ennek I. kötete 1885-ben, a II-ik 1888-ban jelent meg ; ezek- ben az dinstehung der Alpem eszméi vannak széles látókörben az egész földkerek- ság hegyeire és tengereire kiterjesztve. A befejező III. kötet két része 1901 és 1909- ben látott napvilágot és Suzss E. életének harmadik korszakába esik. Az (-Antlitz der Erde két első kötetében, valamint időközben megjelent közleményeiben,! amelyek folytonos tanulmányok és külső munkálatok eredményei voltak, mintegy előkészítette a metodika és a terminológia kidolgozá- sával a harmadik szintetikai főrésznek tárgyát, a föld arculatának egységes leírá- sát. Suxss 70-dik évét betöltötte volt már, amikor 1905-ben Nauders vidékét a nehe- zen járható felső Inn-völgyben tanulmányozta. Erről szóló értekezésében már a t a- karók elméletével kutatott és ezzel tudományos munkásságának harmadik korszakát nyitotta meg, amelynek főeredménye az xAntlitz befejezése volt. A két első kötetben Suess E. úgyszólván kizárólag a tőle kidolgozott kontrak- ciós elmélet értelmében az egyoldalú tangenciális nyomóerőtől régi masszívu- mokra rátorlódott és a kifelé az erő hatásának irányában átbuktatott redőkkel elemezte a lánchegységeket ; a vulkáni jelenségeket pedig a hegyláncok belső ol- dalára helyezte, ahol a tektonikai folyamatok, nagy besülyedések vannak és ezeknek hegyalji peremén törtek fel a magmabeli tömegek. A harmadik kötetben már BERTRAND M., TERMIER, ScHARDT, LUGEON, HEIM takaróit és fekvőredőít, mint a charriage, vagy a tőle már előbb is leírt áttolódások nagyobb szabású 1 Über die vermeintlichen sükularen Schwankungen einzelner Teile der Erdober- fláche. Verh. G. R. A. 1880. Über die Erdbeben der österr.-ung. Monarchie; Monatsber. des wiss. Club in Wien, 1880. Nov. Über unterbrochene Gebirgsfaltung; Sitzungsb. Akad. Wien, XCIV. 1886. Über die Struktur Europas ; Verbr. nat. Kennt. Wien, XXX. 1890. Die Brüche des öst. Afrika; Denkschr. Akad. Wien, LVIII. 1891. Are great ocean-pepths permanent? Nat. Sc. II. 1893. Einige Bemerkungen über den Mond; Sitzungsb. Akad, Wien, CIV. 1895. Über die Assymetrie der nördlichen Halbkugel. Sitzungsb. Akad. CVII. 1898. 1 A harmadik korszak munkái az Antlitz befejező kötetén kívül : Über heiBe Ouellen; Verhandl. Ges. der deutschen Naturforscher u. Arzte. Karlsbad, 1902. Sur la nature des chariages; C. R. Acad. sc. Paris CXXXIX. 1904. Über das Inntal bei Nauders ; Sitzungsb. Akad. CXIV. 1905. Über Einzelheiten i. d. Beschaffenheiten einiger Himmelskörper ; Sitzungsb. Akad. CXVI. 1907. (Prefaces zu Comte Montessus de Ballore: La sciense seismologigue, Paris, 1907. és Előszó Hobbs: On some principles of seismic geology című értekezéséhez; Gerland. Bei- tráge z. Geophysik. VIII. 1907. Das Leben; Mitteilungen der Geol. Ges. II. 1909. Synthesis of the Palsxogeography of North-Amerika; Am. Journ. of Science, XXXI. 1911. Über Zerlegung der Gebirgsbildenden Kraft ; Mitt. Geol. Ges. Wien, VII. 1913. Über die Donau. Festversammil. d. kais. Akad. i. Wien, 1911. 114 D: LÓCZY LAJOS jelenségeit figyelembe vette és az Alpokra meg a Kárpátokra UHLIG V. nyomán magyarázó kísérletképen alkalmazta. Csak egyben nem hódolt be az újabb néze- teknek : az izosztázia tanainak és ezeknek a földkéreg emelkedéseire vonatkozó magyarázatait nem fogadta el. Logikus gondolatmenetben az összezsugorodással kisebbedő földgömbön csak beszakadásokat tartott lehetséges mozgásoknak és a pozitivus felemelkedéseket csak a ráncvetéssel járó kiemelkedéseknek tekintette. Amíg az kAntlitz der Erdes két első kötete a hegységek és a tengerek inkább elemző terminológiai tárgyalását tartalmazza, addig a III. kötet két részében, amelyek 13, illetőleg 21 év után követték az első köteteket, van a munka főcélja, a öld arculatának; szintetikus leírása kifejtve. A felületesen ítélők könnyen ellentmondást láthatnának a nagy munkának eleje és hosszú idő után történt befejező köteteinek tartalma között. Pedig ez nagy tévedés volna ; aki gondosan olvassa, vagy inkább mondjuk alaposan tanulmányozza a művet, arra a megis- merésre jut, hogy mindvégig ugyanazon eszme vonul végig az kAntlitz der Erdes kötetein, tudnillik, hogy minden gondolat és valamennyi részlettanulmány figyelembevételével szintetikusan ismertesse meg velünk a földfelület ábrázatját. Kétségtelen, hogy SuEss E. eszméi és az ő kezdeményezése indították a geológu- sokat további elmélkedésre és ha a franciák, meg UHLiIG egy-két fiatal tanítványa túlhajtott merészséggel fejtette is ki fantazmagóriás hipotéziseit az Alpokról és a Kárpátokról, ezek 15 mind a kontrakciós elméletből és a vízszintes egyoldali nyomásból indultak ki. Felette gyümölcsöző volt tehát a munka első 2 kötete a tektonika fellendülésére. SuEss E. munkásságának fordulópontja az 1903. évi Bécsben lefolyt nemzetközi földtani kongresszus volt. E kongresszus alkalmára jelent meg a kBau und Bild Österreichs; című vastag kötet HoERNES R., DIENER K., SuEss FR. és UHLIG V. tollából ; a mester írt hozzá előszót. Ebben a munká- ban még nem érvényesült a takaróelmélet; a kongresszus tárgyalásai és kirándulásai közben azonban HEmrm, LUGEoN, TERMIER felfogása győze- delmeskedett és a bécsi iskola elméletük hívévé szegődött. A hasznosnak vélt új nézetek elől tehát Suxss E. nem zárkózott el, sőt örömmel fogadott minden eredeti gondolatot. Példaképen egy esetet említek, amely bizonyítja, mennyire figyelmes volt a felfogások tisztázásá- ban. Amikor 1900-ban a párisi világkiállísásra készülő, Magyarországot ábrázoló fali geológiai térképet szerkesztettem és ehhez kíséretül egy fizikai földrajzi térképsorozatot rajzoltam, meg voltam akadva, hogy hegységeim- ket nyugaton szintetikusan miképen csoportosítsam. Kérdésekkel fordul- tam a mesterhez, aki viszont a Bau und Bild érdekében kívánt tőlem megtudakolni egyet-mást. Minthogy levélváltás útján nem lehetett elin- tézni a dolgot, SuEss E. 1900 február 2-ára — ép most van ennek 15 évi for- dulója — rajtam kívül magához hívta Cvisxic J. belgrádi, DIENER K. bécsi, UnHuiG V. prágai professzorokat; még fia Ferenc Eduard is résztvett az érte- kezleten. Az Alpok keleti végződéseinek viszonya a Kárpátokhoz és a horvát- országi hegységekhez a dunántúli és gráci medence altalajának elrejtett szer- SUESS EDE. 115 kezete és a Mossisovicstól körvonalazott kOrientalisches Festlands, amelyet gGwess E. szerb-horvát masszivumoknak nevezett, határainak megvonásai voltak a megbeszélések tárgyai. SUEssS ezt a masszivumot a Bacherhegység- től délre fekvőnek vette (Antlitz I. 304—350. old.) és ettől a hegységtől a Balaton mellett északkeletnek vonuló alpesi ágnak tekintette a Bakonyt. Ezzel szemben én a magyar medencében a Kárpátok belső övezetéig az Alföld alatt, alpesi zavargásoktól nem érintett hegyrögöket feltételeztem és ezeket a szerb-horvát masszivumhoz számítottam, amely a Rhodope- hegységtől az Alföldön keresztül nyugat felé a karinthiai medencékbe 18 belenyomul. Sokkal kevesebb megfigyelés és részletes tanulmány állott még akkor rendelkezésünkre ahhoz, hogy az értekezlet határozott ered- ménnyel végződhetett volna; mindazonáltal az én felfogásom vala- mennyire mégis érvényesült a Bau und Bild 474. és az Antlitz III. 2., 15., 221—231. oldalain. guss BE. utóbb a Kárpátok tektonikáját a takaróelmélethez alkalmazva ÚErG V.nak Mür.dektonik der. Karpathoen című kísérletnek jelzett értékezése után a Bau und Bildben kifejtett le- írástól és régibb ecseteléseitől eltérően magyarázta (Antlitz III. 2.,229—236. old.). Azonban az Alpokra, különösen a Keleti-Alpokra és a Kárpátokra azt mondja, hogy a megfigyelési adatok, amelyeken a tektonikai leírása alap- szik, még vajmi hiányosak és nagy részben elavultak; ezekhez képest a modern nézetek alkalmazása még nagyon is új keletű. Mindezeknél fogva a legértékesebb momentum, amit a szintetikus módszer az Alpok tektoni- kájában a takaróelmélet kísérletszerű alkalmazásával elérhet, abban áll, hogy kimutassa, hol leggürgősebbek a vizsgálódások. Milyen bölcs ítélet és mennyi intés van e szavakban! A Keleti-Alpok és a Dinaridák között végignyuló periadriatikus, vulkáni kitörésekkel kísért, sebhely (Narbe) a drávamenti hegyvonulat és a karinthiai kristályos tömegek és a drávamenti paleozoikum sajátszerű tektonikájú régiója SuEss E. régibb felfogásait módosította ugyan anélkül, hogy ellentmondást lehetne felróni nagy művének előző és végső részeiben. Igen sok helyen a bizonytalanságok felsorolását nem követi az Ant- litzban határozott megoldás vagy véleménynyilvánítás; vagy pedig egy- némely vidékről nagyon is kevés szó esik. Ahelyett, hogy ezt SuEss E.-nek, miként némelyek teszik, hibául rónánk fel, inkább dícsérnünk kell, hogy függőben hagyta és az ezutáni kutatókra hagyományozta a megoldhatatlan problémákat és fel nem használható adatokkal nem tetézte az irodalmi megterhelést valamelyik vidékre. Nem szabad ilyen leírásokat keres- nünk az Antlitz der Erdeben, különösen nem annak III. kötetében ; sem pedig regionális leírásokat ne várjunk attól. Sok helyen találkozunk e mun- kában felvetett, de megoldatlanul hagyott problémákkal, máshol pedig d mintegy befejezetlen tárgyalások vannak és a tárgyról meglevő adatok 116 D: LÓCZY LAJOS alig hogy érintvék. Az eszmék világában dolgozó szerző mintegy öntuda- tosan siklott át a kétségesen, utódaira hagyva, hogy a problémát tüzetesebb tanulmányok alapján megoldják. A kategórikus pozitivizmus SUEss nagy művéből hiányzik. Tévedésből, tévedésbe lépve jutunk el végre az igazság- hoz! ez volt a jelszava. Az cAntlitz der Erdes a földkerekség kiemelkedéseinek szerkezeti szintézisét és az Oceánok partszéli elemzését foglalja magában. Bámulatos kitartással kutatta föl, ehhez SuEss a legelrejtettebb irodalmi adatot is; hogy a szétszórt orosz irodalmat felhasználhassa, öreg korában megtanult oroszul 15. A nagy munka nem szorítkozott egyedül a geológiai képződmények morfológiai és telepedés szerinti viszonyaira, hanem kritikailag elmélkedik az életfolyamatok, a planetáris hasonlóságok, a geofizikai tényezők és az emberi történet adatairól 15, ahol azok a geológiai eredményeket megvilá- githatják. Az emberi művelődés minden idejében nélkülözhetetlen codex marad ez a munka mindenkire, aki akár általánosságban foglalkozik a föld- felület kialakulásának megoldatlan problémáival, akár a földre mint egészre veti az ügyet, akár pedig annak csak egy kis darabját tanulmányozza. Az Antlitz azonban nem könnyű olvasmány, csak tanult geológus kezébe való, kezdő ne vegye elő, mert vagy meg nem érti, vagy ami még rosszabb, félreérti. Máris elég megcáfolni való származott azokban az írá- sokban, amelyek SuvEss E. tartózkodó és sokszor határozatlan leírásaiból kundulva kategórikusan kifejtett fantazmagóriákkal látták el hegyvidé- keinket, mint kétségtelenül megállapított bizonyságokat írván le azokat. Az ősz tudós élte végéig tiszta fővel és éles ítélettel gondolkozott és Istenáldotta szellemi tehetségét élte fogytáig megőrizte. Még 1918-ban is egy magasröptű tanulmányt írt: kÜber Ze r- legung der Gebirgsbildenden Kraiíit (Mitt. Geol. Ges. Wien, VI.) Abban a beszédben pedig, amelyet a bécsi császári akadémiának 1911 március 9-én tartott rendkívüli ünnepi gyülekezetében mint az aka- démiának elnöke elmondott, nemes lelkületének, meleg haza- és ember- szeretetének, ékes nyelvezetének, szónoki tehetségének és nagy tudásának összefoglalását mintegy gyüjtő gócban mutatta be. Nem volt ez a beszéd egy nagy szólamokban bővelkedő panegrikus RAINER főherceg az akadémia kurátorának dicsőítésére, akinek jubileumán az akadémia díszülését tartotta. Egyszerű címet viselt Die Donaw; ennek a folyamnak mesteri ismerte- tésén finom aranyfonalként vonul végig a történet ismerete és az a törekvés, hogy a folyó mellékén élő emberek harmónikus egyetértésben boldoguljanak. Gyönyörűen emlékszik meg SuEss E. ebben a leírásban a mi kragyogó főváro- sunkról, amelynek látása — így mondja — az emlékek rajait támasztják fel benne; csak egyet szemel ki ezekből, amely a mai napra a legjobban illik : 1490-et írtak. Ekkor Budán Corvin Mátyás hírneves könyvtára körül SUESS EDE. 117 nagyműveltségű férfiak gyülekeztek, élükön Virézzel, Veszprém püspöké- vel. Eleven szellemi élet uralkodott itt, mert a klasszikus humanizmus ébredezett a skolasztikával szemben. Ott volt CELTES KONRÁD a nürn- bergi laureatus poéta, aki Krakóból jött Budára a jagellói egyetem ajánló- levelével. Tárgyalnak klasszikus irodalomról, árapályról, a szivárvány keletkezéséről. Coetus Ungaroram (Magyarok tud. egyesülete) származik, Viréz püspök ennek vezérlő embere. CELTES Budáról vitte hazájába a tu- dományos egyesület eszméjét és Heidelbergben hasonló társaságot ala- pított. Szándéke volt a magyarokat, a németeket, a szlávokat ilyen testü- letek alapján egymáshoz közelébb hozni. MIksa császár CELTEST 1497-ben Bécsbe hívja, még egyszer meg- fordul Budán és a Sodalitas hitteraria Damubianat alapítja, Bécset és Budát téve annak székhelyévé. Viréz püspök volt ennek 1499-ig az elnöke, utána IKRACHENBERGER MIxsa császár titkára; de CELTES maradt az éltető lelke. Regensburgban, Ingolstadtban, Wittenbergben és még egyéb helyeken is hasonló testü- letek alakultak. Céljuk a tudomány miívelése, a barbárság leküzdése ! Hz a XV. és XVI. közti századvégi szövetkezés a mai Tud. Akadémia őse. 1508-ban meghalt CErrEs, 1519-ben Miksa császár, mire a Dunai Társaság szétoszlik. A bécsi I. kerület Singerstrasse 10. házának udvarán egy emlék örö- kíti meg az első nemzetközi tudományos szövetkezet kísérletét. Három márványtáblából áll ez, a balodali a tudós Dunai Társaságnak van szentelve, egyszersmind 12 kiválóbb tagját és élükön KRACHENBERGERt felsorolja. Ennek a táblának szemlélése közben mintha az évszázadok mélysé- géből egy összehangolt akkord hangzanék fel felénk. Budán vetették el ennek a magját, ezért most a köszönetnek egy késői szava illesse ezt. Költői lendülettel és a természet köréből vett bátor hasonlatokkal fejezi be SuEss ezt az értekezését és melegséggel szól a főherceg-kurátor vezérlő nagy céljairól: erősödjék a jellem erkölcsi alapon, ennek előfelté- tele legyen pedig a gondolat szabadsága és egyik útjául szolgáljon ezután ls a nemzetek barátságos közlekedése. Meghalt a kurátor és elköltözött az elnök 15 ; boldogok ők, hogy nap- jaink gyilkos küzdelmét nem érték meg és nemes eszméiknek, óhajtásaik- nak mostani elhalványulását nem látták. A. tanszéken és az értekező asztalnál is páratlan volt SvEss E. Mindig választékos, gyakran lendületes szónoki előadása, rokonszenves bariton hangja, pompás rajzolótehetsége, amely kevés vonallal világosan jellemezte a képet, előadását nemcsak hogy tanulságossá, hanem élveze- tessé 185 tették. A mult század 70-es és 80-as éveiben ismételve volt alkal- mam az ő szíves meghívására egyetemi előadásain hoszpitálnom. Reggel 8—9 óra között tartotta azokat, amelyeken az egyetemi polgárokon kívül 118 D: LÓCZY LAJOS öregebb érdemes tudósok 1s résztvettek. Ott láttam ABIcH orosz kormány- tanácsost a Kaukázus és Kisázsia kutatóját, Posepwyt, FucHs TIvaADARt és másokat. Nem kevésbbé voltak látogatottak havonkint esti órákban tartott konzervatóriumok, amelyeken az újabb irodalmat ismertették az idősebb szaktársak és tanítványok. Tartalmas előadásait kezdettől fogva a széleskörű olvasottság és a legutolsó adatok szintétikus felhasználása jellemezte ; ez a körülmény nem kevésbbé vonzotta tantermébe a hallgatóságot és a vendégeket. Sajátságos hanghordozás, néha epikureusi kétség, máskor a meglepő jelenségek nyoma- tékos kidomborítása élénkítette előadásait. Egy-egy fejezet végén pedig nyujtott, elhaló hanggal, csaknem suttogva mondta el a végkövetkeztetést. Nem egy gondolata és elmélete mintha az előadói székben szülemlett volna. Ilyen volt a vadózus és juvenilis forrásokról szóló felfogása is, amelyet a német természetvizsgálók és orvosok vándorgyűlésén Karlsbadban fejtett ki, akkor a mikor ott a karlsbadi hévvízről értekezett. Ez a helyi érdekű érte- kezésel nagy elterjedésű, sokat vitatott, az abisszodinamikára jelentős irattá lett. Hátra van még, hogy SuEss EpÉnek hazánkra vonatkozó tudományos közleményeiről röviden szóljak. Magyarországot illető első bővebb értekezése a Rozália-hegység tövében talált pseudoglaciális görgetegekről szólt.? Hasonló erratikus gör- getegeket írt le ebben a márczfalvi Natterer-árokból, mint amilyeneket MAnRterT és CzZJzZEK a Rozália-hegység nyugati aljában találtak és a rajtuk levő karcolások miatt glaciális eredetűeknek írtak le. Surss kimutatta róluk, hogy tengeri eredetű rétegekben vannak; ő fiatalabb posztglaciális tengeri transzgresszióra gondolt az északeurópai driftelmélet hatása alatt. Régóta tudjuk, hogy mediterrán kavicsból valók ezek az erratikus görgetegek. Második Magyarországra vonatkozó közleményében egy tiszolczi csontbarlang maradványait : barlangi medve, farkas, róka, hiéna és görény csontjait írja le.2? Majd nagy harmadkori ragadozók csontmaradványait ismertette Tiszolezról és Baltavárról; a Machairodus cultridens Cuv. és Hyaena hipperionum GEM. fogazatát és a vértessomlyói széntelepekből szár- mazó Anthracotheriumot.: 1863-ban Kovárs Gyura M. N. Muzeumi őr küldött Suessnak mastodon maradványokat, aki ezekből széles látókörrel 1 Über heiBe Ouellen: Verh. d. Gesell. deutschen Naturforscher und AÁrzte. Karls- bad, 1902. 2? Erratische Vorkommnisse am östl. Abhange des Rosaliengebirges; Verh. d. k. k. geol. R.-Anst., Wien, 1858. 101. old. 3 Fossile Knochen von TheiBholz ; Verh. d. k. k. geol. R.-Anst. 1858. 187. old. 1 Über die groBen Raubtiere der österr. Tertiürablagerungen; Sitzungsb. der k. k. Akad. d. Wiss., Wien, XLIII. 1861. 217—232. old. SUESS EDE. 119 világítja meg a harmadkor paleogeografiiáját Magyar- országoni és a bécsi medencében. Általános földrajzi tárgyú két népszerű értekezése szól a Dunáról.? Az 1863. évi aszályos esztendő és Bécs város vízellátása érdekében meg- kezdett tanulmányai indították e szélesebb körökben olvasott közlemények közrebocsátására. Mintegy folytatásai voltak ezek Über den Boden der Stadt Wiem című munkájának. Az első közleményben a Dunának magyar- országi szakaszában a folyamnak jobbra való nyomulását a BaAreR-féle törvénnyel magyarázta; a másodikban az Alföld ismeretére különösen érdekes és maradandóan becses adatokat állított össze, amennyiben leírta és szelvényben is ábrázolta a Duna-Tisza közti földhátságon keresztül ve- zető Budapest—$Szolnok vasutvonal állomásai és őrházai melletti kútak vízállásait, amelyeket 1864 december 14-én SuEss E. kérésére megmértek. Nagyon becses vonatkozások vannak Magyarországra a harmadkori lerakódásokról szóló tanulmányokban.? A mediterrán emeleteknek, a .Schlier-nek és a szarmátiai emeletek jellemzését SuEss E. ezekben alapí- totta meg. A lőszről az volt SuEss nézete, hogy az nagy folyók iszapja, de hangsúlyozza, hogy benne a szárazföldi csigahéjak túlnyomóak; sze- rinte erre a képződményre többé tengeri üledék nem borult reá. A lősz a földmívelés legjobb otthona. Majd Erdélyből származó jurakorszakbeli kövületeket tanulmányozva, szintezte a bucses- és a gyilkostóvidéki rétegeket. Ő határozta meg a HorMANN KáÁRonytól hozzá küldött krivádiai oligocénkorú sertésféle ma- radványt lustriodon spendens Mxy-nek.§ Das Erdbeben von Niederösterreiceb című értekezésében SuvEss E. az 1763 II/28-iki komáromi és az 1810 I/14-iki székesfehérvári pusztító földrengéseket is megemlíti. A Die Entstehung der Alpens és a Das Antlitz der Erdes;" a nagy férfiúnak e klasszikus művei számos helyen szólnak Magyarországról. Végül 1 Über die Verschiedenheiten u. d. Aufeinanderfolge der tertiüren Landfaunen in der Niederung von Wien; Sitzungsb. d. k. k. Akad. der Wiss. Wien, XLVII. 1868. 306 — 391. old. ? Über den Lauf der Donau; Österr. Revue, Wien, 1863. IV. 262—272. old.u.Über das Grundwasser der Donau; Öster. Revue, Wien, 1866. I. 128—134. old. 3 Untersuchungen ü. d. Charakter d. österr. Tertiárablagerungen. I. Abt. ; Sitzungsb. d. kais. Akad. der Wiss., Wien LIII-LIV. 1866. i. II. u. a. LIV. 1866. 4 Über den LöB ; Schrift. d. Verein z. Verbreit. Naturh. Kenntnisse, Wien. VI. 1867. 335—349. old. 5 Der braune Jura in Siebenbürgen ; Verh. d. k. k. G. R.-A. 1867. 28—31. old. § Neue Sáugetierreste aus Österreich; Verh. d. k. k. G. R.-A. 1870. 28—30. old. 7 Az cAntlit2 következő helyei vonatkoznak Magyarországra : I. köt. 177. old. 209 — 213., 2835—288., 303—307., 349—351., 613—625. old ; II. köt. 339—351. old. ; III. köt. 426 — 427. old. ; III. köt. 5—24. old.; 220—221., 229—236., 578., 617—619. old. 190 D: LÓCZY LAJOS említhetem a bécsi tudományos akadémiának 1911. évi ünnepélyes ülé- sén a Dunáról szóló elnöki beszédét. SuEss E. nyilvános szereplésének ezen utolsó megnyilatkozása az ő ideális gondolkozásának és pcétikus tollának úgyszólván hattyúdala volt.! Ebben annyi szeretettel és olyan melegség- gel írt hazánkról, hogyha sok egyébként nem is, ez biztosította volna iránta hálás emlékezetünket. Mint az osztrák delegációnak tagja, öumss E. 23 éves parlamenti élete alatt gyakran volt Budapesten. Az egykori FROHNER-, most Conti- nental-Hotelben volt szállása, ahol sűrűn látogatták őtet közéletünk ki- tünőségei, tisztelői és barátai. Közállapotaink, anyagi és erkölcsi gyara- podásunk nagyon érdekelték őt, természetesen geológiai haladásunk és bányászatunk állapota iránt különös figyelemmel érdeklődött, nemesfém- bányászatunk állandó lehanyatlása őszinte sajnálattal töltötte el és velem élénken latolgatta az elméleti és gazdasági módszereket, amelyektől a régen nagyhírű magyar fémbányászat fellendülését remélte. Az erdélyi földi gáz feltalálásának érdeme 15 Sursss E. nevéhez fűző- dik. bárha ő nem 1s sejtette annak nagy mennyiségét. Budapesti és bécsi találkozásaink alkalmával már az 1890-es években ismételve és sürgetően figyelmeztetett, hogy miért nem kutat a magyar kormány Erdélyben mély- fúrásokkal kálisó-telepekre, amelyeknek szerinte a valószinűség szerint ott kell rejtőzködniök az elzárt harmadkori medence sóban bővelkedő mély- ségeiben. Öreg barátom figyelmeztetéseire én ismételve előhoztam a dolgot Hoirrsv PÁL előtt, aki akkor országgyűlési képviselő volt és aki tudva- levőleg sokat és behatóan foglalkozott bányászattal. Igyekeztem őt reá- bírm, hogy Lukács Lászró majd WEKERLE SÁNDOR pénzügyminiszter uraknál a kálisókutatás ügyét szorgalmazza. Egy ízben valamikor 1899-ben, vagy az 1900. év elején SvuEss E. engem az egyetem földrajzi intézetén meglátogatott ; ekkor véletlenül Horrsy PÁL barátom is nálam volt. Én őt SuEssnek mint a hazai bányaügyekbe beavatott férfiút mutattam be: azonnal szóba került a kálisó. E találkozásból kifolyólag Horxrsy PÁL buz- golkodása idézte elő, vagy legalább siettette a kálisókutatás megindítását. Ez kitünt abból a levélből, amelyet Kissármási MÁLY SÁNDOR miniszteri tanácsos, Popovics SÁNDoR államtitkár nevében 1906-ban hozzám intézett. Ebben azt a felhívást vettem, adjak véleményt Horirsy PÁárnak előzőleg tett lépései fgyelembevételével, hol és miképen kellene Erdélyben a kálisó- telepeket mélyfúrásokkal kutatni. EkképenSvEss EDE biztatásaira és HorIrsY PÁL közvetítésével indult meg Erdélyben a kálisókutatás, amely a gazdag, de sajnos még nagyon kevéssé kihasznált földgáztelepeket megnyitotta. 1 Über die Donau; Akad. Almanach, Wien, 1911. SUESS EDE. 121 Ennek további történetét PAPP KÁROLY írta meg a Földtani Közlöny 1911. évfolyamában. Az osztrák-német tudományosság és közélet, Ausztria és Bécs pol- gársága SuEss Epében fényes tehetségű, önzetlen és ideális törekvésű fiát bírta, aki soha el nem halványuló érdemeket szerzett hazájának, városá- nak és a tudománynak. Tágas látókörű tudása, szóban és írásban istenáldotta közlési képes- sége, vilégszerte elismert geológiai iskolát teremtett Bécsben, amelyet mindenfelől felkerestek a már kész geológusok is. SuEss nevét és tanítását a földkerekségen mindenütt ismerték és eszméi, iránya hamar az egész világ szellemi tulajdonává lettek.! De ha SuEss E. emléke az egész világé is, hazáján kívül, nekünk magyaroknak legközelebbi jussunk van hozzá; mert Magyarország földjén élte nemes életének legboldogabb napjait és utolsó akarata a magyar hantok alá vitte őt örök pihenésre. Illő tehát, hogy mi a legnemesebb kegyelettel őrizzük idegenből hozzánk származott barátunknak, mindnyájunk mesterének és az ideálisan igaz ember leg- tökéletesebb mintaképének emlékét. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT ; LXV-IK KÖZGYŰLÉSÉNEK ELNÖKI MEGNYITÓ ELŐADÁSA. Az 1915. év február hónap 3-án tartotta Dr. SCHAFARZIK FERENC elnök. Tisztelt Közgyűlés ! A mai évzáró ülésre kiválóan nagy és komoly időben sereglettünk össze! Már több mint egy féléve, hogy Ausztriával és hű szövetségesünk kel a Német Birodalommal, meg Törökországgal együtt a bennünket körül- özönlő ellenségeinkkel harcban állunk. A kocka ugyan még forog és a hadi- szerencse még nem dőlt el, de azért mégis a legjobbat reméljük. Erőt és elszántságot e minden eddiginél ádázabb, reánk erőszakolt háborúban nemcsak az ősi dicsőség utáni vágyakozás kölcsönöz nekünk, hanem egy- 1 Das Antlitz der Erde öt nyelvbe van átültetve. A francia fordítás (La face de la terre) Bertrand Marcel előszavával Margerie Em.-tól származik, de még nincs befejezve. Ez a kiadás illusztrációkkal gazdagon van ellátva és ezért fölöttébb becses, sőt az eredeti munkának lényeges kiegészítése. Az olasz kiadást Vinassa de Regny P., az angolt Sollas fordítja. Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 9 122 Dr SCHAFARZIK FERENC szersmind a legelemibb önfentartási ösztönünk is. Ezért erős az a hitünk, hogy győzni fogunk, mert győznünk kell! Fiatal barátaink, békés időben derék munkatársaink, mind a tűzvonalban vannak s ez az egyik főoka annak, hogy békés társulati életünk lüktetése, főképen a letelt év második felében, kevésbbé élénk volt, mint máskor, valamint hogy ebből kifolyólag ügyforgalmunk is tetemesen megapadt. Az adminisztrativ természetű ügyekről elsőtitkárunk, PAPP KÁROLY dr. fogja jelentését előterjeszteni, egyik-másik társadalmi ügyről pedig én magam fogok a tisztelt Közgyűlésnek referálni. Köszönetnyilvánitás, a háború és geológia, meghívások, üdvözlések. Mindenekelőtt szabadjon ezen alkalommal is leghálásabb köszö- netünket kifejezni ESZTERHÁZY MIKLós dr. úr őhercegségének azért az ál- landó pártfogói jóakaratáért, amelyben a mh. Földtani Társulatot része- síti, továbbá JANKovicH BÉLA dr. vallás- és közoktatásügyi és br. GHIL- LÁNYI IMRE, földmivelésügyi miniszter urak ő excellenciáiknak a most is kegyesen engedélyezett állami segélyezésért. Ha a magas kormány e segélyt épen a háborús állapotból kifolyólag tavaly a szokottnál szűkebbre szabta ki, úgy mi ezt hazafiúi megfontolással csak természetesnek és magától értetődőnek találjuk, egyben szabadjon azonban remélnünk, hogy majdan a béke helyre állítása után a mh. Földtani Társulatnak is ismét alkalma legyen, hogy Hazánk tudományos mívelődése előbbreviteléből még az eddi- ginél is fokozottabb módon kivehesse a maga részét. Ha azonban a geoló- gusok itthon maradt kisebbik fele a háború tartama alatt megszorított tevékenységre van is kárhoztatva, úgy mégis egészen jól el tudnám képzelni azt, hogy a körülményekhez és viszonyokhoz mérten, esetleg speciális kérdések elintézése alkalmából vitéz hadseregünknek mi is segítségére lehet- nénk ; teszem pl. a talajviszonyok megítélésénél és mérlegelésénél a vidék geológiai térképei, valamint személyes látleletek alapján is, pl. védőművek létesítése alkalmával, táborhelyek kitűzésénél stb., vagy pedig a köz- egészségügyi szolgálatot támogatva oly pontoknak a kiszemelése által, amelyeken valamely vidéknek esetleg egészségtelen vagy kórt okozó bacil- lusoktól inficiált kútjai helyett a legrövidebb idő alatt új, egészséges vizű kutakat kellene létesíteni ; vagy pedig ha arról volna szó, hogy hevenyészve hadi célokra utat vagy vasutat kellene építeni, vagy megrongált útvonalakat kijavítani, akkor a geológus a megkivánt célra szolgáló kőzetet leghamarább és legbiztosabban tudná felkutatni s t. eff. A geológus közreműködése egy nagy háborúban éppenséggel nem is volna új és első eset, mivel Japánország 10 év előtt az orosszal vívott háborújában Mandzsuriában máris alkalmazott geológusokat. Attérve a társulatunkhoz érkezett meghívások felsorolására, az ELNÖKI MEGNYÍTÓ. 123 idő szerinti sorrendnek megfelelve mindenekelőtt jelenthetem, hogy a VI. nemzetközüs bányászati, kohásza tű! a hoahkmazótt Mme chra nk a nakésn osakorlati -geolócstaaeiniemzre tilvörz kongresszus elnöksége által az 1915 julius 12—17-ike közt Londonban megtartandó ülésszakra mi is meghivattunk. Én magam már meg 1s tettem minden lépést arra, hogy azon részt vehessek és ott esetleg társulatunkat is képviselhessem, a háború kitörése azonban a hirdetett kongresszus meg- tarthatását kérdésessé, az én vállalkozásomat pedig tárgytalanná tette. Ép úgy jelenthetem a tisztelt Közgyűlésnek, hogy ugyancsak a háborús állapot és ebből kifolyólag az előrelátható részvétlenség miatt a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók " Nagyszebenbe f. é. augusztus végére összehívott vándorgyűlése is más időre halasztatott el. Valóban lélekemelő volt azznnbana Magy. Turista Egyesü- let 25 éves fennállása alkalmából tartott ünnepi közgyűlése, amelyre a mh. Földtani Társulat is meghivatott. Visszaemlékezve erre a ritka szép lefolyású és résztvevői nagy számánál fogva valóban impozáns gyűlésre, amelyen a mh. Földtani Társulatot PAPpP KÁRoLy, elsőtitkár úrral kép- viselhetni és a tiszt. Magy. Turista egyesületet szóval 15 üdvözölhetni sze- rencsés voltam, valóban őszinte szerencsekívánataimat fejezem ki THIRRING Guszráv dr. úrnak, kedves tagtársunknak, mint a Magy. Turista Egyesület elnökének azért, hogy e díszes közgyűlés keretében az összes hazai turista egyesületek országos szövetséggé megalakulása útját oly biztos és tapin- tatos kézzel egyengette. Örömmel jegyzem továbbá fel, hogy az elmult év december 22-ikén 3. SEMSEY ÁNDOR dr. urat, a mh. Földtani Társulat tiszteleti tagját, tár- sulatunknak állandóan meleg pártfogóját 81-ik születése napja alkalmából egy üdvözlő irat alakjában Tátraszéplakon felkerestük, mire őtőle válasz- képen szívélyes szavú köszönő levél érkezett. SUuEss EDE, WARTHA VINCE és HERMAN OrrTró halála. Jelentésem második részében tisztelt Közgyűlés, sajnos gyászos visszaemlékezéseket kell felujítanom, amennyiben a mult év folyamán három érdemes tagját veszítette el Társulatunk. Április 26-án elszólította a halál az élők sorából SvuEss EDE tiszteleti tagunkat, a bécsi egyetemen a geológiának nagyhírű, már mintegy 10 év óta nyugalomba lépett tanárát és sok éven át a bécsi tudományos Akadémia elnökét, 83 éves korában. Utolsó akaratához híven a sopronmegyei Márc- falván temették el, ahol a mh. Földtani Társulat Választmánya határoza- tából megjelentem, bucsúztatót mondottam és ravatalára koszorút helyez- tem. SuEss EDE évtizedeken át utólérhetetlen s valóban művészi mestere volt a geológiának és az ő élesen ítélő elméjének kikapcsolódását még sokáig 9 124 D: SCHAFARZIK FERENC fogja megérezni a tudomány. Érdekes, hogy SuEss EDE szigorúan geológiai szakmunkásságán kívül néhány sikerült korrajzot is ért, amelyekben a ma- gyarok iránt táplált meleg szimpátiáját kifejezésre juttatta. Az ő felettébb gazdag tartalmú életéről és tudományos működéséről még ezen a gyűlésen Lóczy Lagos tiszteleti tagtársunk fog majd részletesebben megemlékezni. Julius 20-án halt meg továbbá sulyos és hosszadalmas betegség után, 71-ik életévében WARTHA ViIwxcE nyug. műegyetemi tanár. A boldogult 1868 óta tartozott társulatunk kötelékébe, amelybe őt rendes tagnak néhai SzaBó JózsEr ajánlotta volt. Mint kiváló chémikus és kitünő chémiai technologusnak irányító hatású volt az ő szereplése. Szakadatlan munkásságban eltöltött. és sok szép eredményben gazdag életében kutatva és oktatva hatalmasan járult hozzá Hazánk közgazdasági állapotainak magasabbra emeléséhez és fejlesztéséhez. Közel egy félszázadon át sűrűn találkozunk a természet- tudományok és az iparnak majdnem minden ágában, valamint a közegész- ség terén 15 az ő nevével, s a meddig az egészsége engedte mindig csak jó példával láttuk őt előljárni. De ha az utóbbi években a gyilkos kórral a szívében félre is kellett állnia, és karja meg elméje pihenésre is volt kárhoz- tatva, úgy mégis azt hiszem, benső megnyugvással tölthette el lelkét az a tudat, hogy élete feladatát az utolsó pontig híven bevégezte. Eléggé meg nem becsülhető érdeme az, hogy a magyar technológusoknak egész menzedékét nevelte az életnek és sucerescentiáfól bőségesen gondoskodott. De nemcsak mint első modern, magyar technológus biztosított magá- nak WARTHA VINxcE a magyar Parnassusban hallhatatlanságot, hanem azonfelül még sok más irányban is talált az ő élénken megfigyelő szeme feljegyezni és gyűjteni valót. Ez a nemes szenvedélye hozta őt közelebb a, természettudományok más ágaihoz és nem utolsó sorban, mint a híres ESCHER VON DER LINTH egykori jeles tanítványát a mineralógia és a geológia tudományaihoz 15. Sőt — ami a mi körünkben különösen megemlíteni való — mint fiatal tanár egy időn át helyettesként elő is adta a kir. magyar Józsefműegyetemen nemcsak az ásványtant, hanem a földtant is. Ő vizs- gálta meg a szerpentin és a klorit bonyodalmas csoport ásványait, ő fedezte fel a budai hegyekben a fluorit előfordulását, ő írt a Ny-i magyarországi feltünést keltő szokatlan porhullásról, szóval semmi sem kerülte ki éber figyelmét még a szomszédos mesgyéken sem. Egy-egy ténynek a felfedezése, vagy valami igazságnak a megközelítése őt, a minden nemesért és szépért hevülőt mind megannyiszor valósággal lángra lobbantotta. Az ő sokoldalú érdemeiről szorosabb szaktársai tüzetesebben fognak majd megemlékezni, részint a m. tud. Akadémiában, részint pedig a kir. Természettudományi Társulatban, valamint a magyar Chémikusok Körében lis, de azért mély hálával gondolunk vissza mi is az ő vonzó személyiségére és a mi körünkben kifejtett tevékenységére és nem kisebb kegyelettel. őrizzük meg mi 15 áldott emlékét ! ELNÖKI MEGNYITÓ. 1295 Temetésén a mh. Földtani Társulat megbízása folytán jelen voltam és néhány bucsúszó kíséretében koszorút is helyeztem WARTHA VINCE, nagyérdemű tagtársunk sírjára! Pihenjen meg békében! A mh. Földtani Társulat harmadik jó barátja, akit a Mindenható az élők sorából magához szólított, HERMAN Orró volt, aki 80-ik évében balesetnek lett az áldozata és ebből kifolyólag rövid betegség után december 27-én meghalt. HERMAN Orró neve tündöklő csillag a magyar tudományos- ság egén! Szerencsés vállalkozással sok mindenféle témával foglalkozott és gyakorlott kézzel mindig akkor fogta meg az eke szarvát s ott törte fel vele a rögöt, amikor és ahol erre legnagyobb volt a szükség. Alapjában zoológus létére legtöbbször állattani kérdésekkel foglalkozott, de közben több ízben valóságos tudományos mentő munkát is fejtett ki, különösen a magyar halászat és a magyar pásztorélet ethnográfiája körül. Mi hozzánk a prae- historia és a Barlangkutató Szakosztály révén került közelebbre. Ő volt ugyanis az, ki a Miskolc városában talált kőszakócában határozottan a diluviális ember hamisítatlan eszközét felismerte és aki az ellenkező véle- ményekkel szemben több fiatalabb barátjával ezen nézetét végre fényes diadalra is juttatta. Izért választotta meg őt a mi Barlangkutató Szak- osztályunk tiszteleti tagjává, amire ő mind haláláig büszke is volt. HERMAN Orró párját ritkító egyénisége fölött LAMBREcCHT KÁLMÁN dr. mondott szép és mélyen átérzett emlékbeszédet a mh. Földtani Társulat Barlang- kutató Szakosztálya legutóbbi, a mult hónapban tartott évzáró gyűlésén ! December 29-én kísértük hült tetemét örök nyugalomra, amikor társulatunk babérkoszorúját az Elnökség rakta le ravatalára. HERMAN Orrónak, a magyarság egyik legtüzesebb bajnokának nem adatott meg, hogy a mostani nagy harcok végét megláthassa ! Áldott legyen emléke ! Ezzel jelentésem végére érve, van szerencsém a mh. Földtani Tár- sulat 1915-ik évi közgyűlését megnyitottnak nyilvánítani. x x x Az Elnök üdvözlő beszéde Dr. LóczY Lasoshoz a cSzabó Józsefi érem odaítélése alkalmából. Méltóságos Uram! Mélyen tisztelt Barátom dr. Lóczy Lagos! Örömmel tudatom Veled, hogy a mh. Földtani Társulat Választmánya beható bírálat és eszmecsere alapján a Balatonról írott munkádat találta olyan teljes sulyúnak, amelyet az idén esedékes Szabó Jó zs e b. érmével kitüntetni óhajt. Az a vaskos kötet, mely a Balaton tudományos tanulmányozásának eredményeiről szól, kétségtelen olyan nagyszabású, kimerítő és szigorúan tudományos mű, amely már magában véve is hatalmasan kimagasló az 126 D: SCHAFARZIK FERENC utóbbi hat év magyar geológiai irodalmából. Ezt az elvitázhatatlan tényt mindenki egyértelműen így ítéli meg. Én azonban mindnyájunknak ezen véleményén kívül mégis abban a nézetben is vagyok, hogy ez a műved az egész eddigi tudományos működésed hosszú láncolatának pusztán csak egyik szeme, amelyhez a jövőben szükségképen még további gyöngyök is sorakozni fognak. Amikor Te Néked, mélyen tisztelt Barátom, közel 40 év előtt gróf SZÉCHENYI BÉLA tiszteleti tagunk expediciójával Közép-Ázsia távoli terü- leteit, azoknak magas hegyláncoktól körülövezett medencéit beutazhatni és tanulmányozni alkalmad volt, legott megvillant Te Benned az a gondolat, hogy azok a tájak édes Hazánk nagy sík Alföldjeinek sok tekintetben hasonló másai. E gondolat a Te elmédben csakhamar eszmévé változott, amelynek hatása alól többé már nem szabadulhattál, de szabadulni nem is akartál. Teljesen átengedve Magad az alig megfogant probléma bűbájos varázsának, szüntelenül szóval és tettel, minden egyes lépéseddel, ilyen magasabb szempontból tekintve a dolgot azon munkálkodtál, hogy kárpát- övezte Hazánk fiziográfiáját tisztázzad és modern alapra fektessed. Sok, igen sok részletmunkát végeztél, mire végre mély gondolataidat szép formába öntve mindnyájunkat a Balatonoddal megajándékoztál. Szerintem azonban a kBalatom csak címe ennek a művednek, csak mintegy fogantyuja egy sokkal nagyobb egységnek, nevezetesen majdnem az egész Dunántulnak. Igenis a Balaton szerénykedő címtáblája mögött a Dunántúlnak, vagyis a nagy pannoniai medence ama részének bonyodalmas geológiai ismertetése rejtőzik, mely a mélyebb fekvésű Nagy Alföld pleisztocén nívója fölé jobban kiemelkedve, úttörő, monografikus tárgyalásra legalkalmasabbnak látszott. Ezt ma mindenki így látja, a Balaton környéke geofizikai alkotását igen természetesnek, a reá vonatkozó leírásokat és logikus következtetéseket pedig szinte magától lepergőknek találja, — ennek a nagyszabású témának diszpozicióját előre megtervezni azonban, azt részletében kidolgozni és ezzel egy olyan monumentális példát fölállítani, mint amilyen a Balatonról szóló műved, az szerintem mélyen tisztelt Barátom olyan kiváló tudományos cselekedet, amire csak igazi mester képes. Fogadd végre ezekután, méltóságos Uram és mélyentisztelt Barátom a mh. Földtani Társulat elismerő köszönetét, valamint az ezt kifejező látható jelvényét : a Szabó Józseb érmet ! JEGYZŐKÖNYV A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT LXV-IK KÖZGYŰLÉSÉRŐL. A gyűlés 1915 február 8-án a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében (VIII., Eszterházy-utca 16 sz. I. em.) délután 6 órakor kezdődik. Az elnöki asztal körül ülnek: SCHAFARZIK FERENC dr. királyi Józef- műegyetemi ny. r. tanár, társulati elnök, Iglói SzorraGH TAMÁS dr. királyi tanácsos, a m. kir. földtani intézet aligazgatója, társulati másodelnök, és Papp KÁRoLrYy dr. m. kir. osztálygeológus, társulati elsőtitkár. Megjelentek: ASCHER ANTAL, BarLó REzső dr., BöckH Hucó dr., EmszT KÁLMÁN dr., ERőpI KÁLMÁN dr., ÉHix GyuLA, GásPÁR JÁNnos dr., HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, ILosvavY Lagos dr., JEKELIUS ERicH dr., KApIC OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KocH FERDOo dr., KocH NÁNDOR dr., KoRMmos TIVADAR dr., KRÉcsY BÉLA dr., KRÉcsY BÉLÁNÉ, KRENNER JÓZSEF dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., LAMBRECHT KÁLMÁN, 1d. Lóczy LaJos dr., ifjú Lóczy LaJos dr., MAJER IsTVÁN dr., MaARzsó Lagos, Kissármási MáLry Sáwxpog, báró Nopcsa FERENC dr., PAPPNÉ BALOGH MARGIT dr., Pánry MóRg dr., PITTER TIvADAR, RÉTHLY ANTAL, Telegdi Rórn LaJsos, SCHERF EMIL, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., ÖTEINHAUSZ GYULA, gróf SZÉCHENYI BÉLA, SZONTÁGH Tamás dr., TAEGER HENRIK dr., VADÁSZ ELEMÉR dr., Vig GYULA dr., VoGL VIKTOR dr., ZALÁNYI BEAT ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. 1. SCHAFARZIK FERENC elnök az ülést megnyitván, bemutatja a mult évi közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét és a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri HoRusIrzkY HENRIK és ZSIGMONDY ÁRráp urakat. Elnök ezekután megtartja megnyitó előadását, a melynek teljes szövege a jelen füzet 121—126. oldalain található. 2. Elnök jelenti, hogy az idei közgyűlésen esedékessé válik a Szabó József emlékérem kiadása. Felhívja ezért az elsőtitkárt, hogy a választ- mány ezirányú döntését terjessze a közgyűlés elé. Parp KÁRory dr. elsőtitkár erre felolvassa az 1915 január 13-án tartott válaszmányi ülés határozatát, a mely a következőkép szól : (A Szabó József-emlékérem kiadására kiküldött 7-tagú bizottság az 128 TÁRSULATI ÜGYEK. 1909. évi január 1 és 1914 június 30-a között megjelent művek közül az ásvány-földtani szakcsoportban Lóczy Lagos dr.: A Balaton kör- nyékének geológiai képződményei és ezeknek vi- dékekszerinti telepedése című munkáját ajánlja a Szabó-emlék- éremmel való kitüntetésre. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei című gyűjteményes. vállalat első kötetének első részében 618 oldalon 308 ábrával és 15 táblával illusztrálva Budapesten 1913-ban jelent meg. A Balatonmellék geológiájáról szóló munka a Szentmiklósi SzaBó JózsEFr emlékérem kiadásáról szóló ügyrend 7. szakaszában meg- kívánt feltételeknek mindenben megfelel, mert a szerző a Balaton környé- két alkotó összes képződmények részletes taglalásával, az új geológiai adatok rengeteg halmazával, azoknak világos és rendszeres feldolgozásával abszolút becsü munkát nyujt, amelyhez hasonló hazánk geológiai irodal- mában eddigelé nem jelent meg, de a világirodalomban 15 csak kevés párja akad. A választmány a bizottság jelentését elfogadja és a Szabó-Józsetf emlékérmet 1915-ben egyhangulag Lóczy Lasos dr.: A Balaton geo- lógiájáról szóló művének itéli. Elnök ezekután a Szabó József emlékérmet üdvözlő beszéd kíséreté- ben átadja Lóczy LaJos tiszteleti tagnak, aki az érmet elfogadja s magas- szárnyalásu beszédben köszöni meg a Földtani Társulat választmányának s Közgyűlésének a kitüntetést. 3. Lóczy LaJos tiszteleti tag emlékbeszédet tart öuEss EDE geológus tanárról, a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1886 óta tiszteleti tagjáról. (A mélyhatású emlékbeszéd szövege jelen füzet 105—121. oldalain ol- vasható.) 4. PAPP KÁRoLy dr. elsőtitkár a következő titkári jelentést ter- jeszti elő. cTisztelt Közgyűlés ! Alapszabályaink 20. §-a szerint a titkár a közgyűlésen a társulat működéséről jelentést terjeszt elő. Társulatunk mult évi eseményei — úgy szellemileg, mint pénzügyileg — az európai nagy események keretébe illeszkednek s ezek hatása alatt állanak. A történelem összes hadjáratait felülmuló világháború megakasztotta az emberi- ség közös kultúrmunkáját s így társulatunk tudományos működését is csökken- tette. A világtörténelmi jelentőségű események között, a hősök milliói sorában ott látjuk szerény társulatunk tagjait is. Titkári jelentésemben első helyen em- lítem tehát ama fiatal tagtársainkat, akik hazánk védelmében egészségüket, sőt életüket kockáztatják az itthon maradtak boldogulásáért. Tisztviselőink sorából hiányzik MARos IMRE titkártársam, aki mint tüzérfőhadnagy szolgál az északi harctéren. Számos levelében mente- gető sorokkal szabadkozik, hogy Közlönyünk szerkesztésében részt nem vehet s élénken tudakozódik üléseink iránt. MAnRos titkártársam közvetlen feljebb- valója jelenleg MaGaAsmázy LÁSszró cs. és k. tényleges tüzérfőhadnagy úr, szintén TÁRSULATI ÜGYEK. 129 tagtársunk, aki főkép a Barlangkutató Szakosztály ülései iránt érdeklődik még a harctéren 18. Ha legközelebb álló szaktársaink sorára tekintek, úgy a m. k. földtani intézet tagjainak megapadása tűnik szemembe. Az intézet 30 tagja közül jelen- leg 10 teljesít katonai szolgálatot, azonfelül 2 már harcképtelen és 1 elesett. Eme szaktársaink a következők: LIFFA AURÉL és RozLozsNIK PÁL, mindkettő tarta- lékos tüzérhadnagy, jelenleg népfölkelő főhadnagyok, Telegdi Rorm KÁRory tartalékos tüzérhadnagy, SZINYEI MERSE ZsiGmowxDp tart. honvédhuszárhadnagy, KoRmos TrivapaR dr., LÁSzZLó GÁBOR dr., VENDL ALADÁR dr., BALLENEGGER RÓBERT dr., Paxró DEzső és TELKES PÁL szaktársaink. Külön ki kell emelnem LIFFA AURÉL dr. osztálygeológus urat, akit bár élemedettebb kora a hadiszol- gálat alól mentesített volna, önként a harctérre jelentkezett s miként több oldal- ról halljuk, a büntető szerb hadjáratban vitézségével többszörösen kitünt. Tisztelet illeti meg Lászrtó GÁBOR dr. és VENDL ALADÁR dr. tagtársain- kat, akik még az ősz folyamán önként beállottak katonának, mint a m. k. föld- mivelésügyi minisztérium hatalmas tisztviselői karának legelső önkéntese1. A földtani intézet segédszemélyzetéből HABERL VIKTOR preparátor és HrioDpr DÁNIEL rajzoló, mint harcképtelenek kerültek vissza a csatákból. A fel- sorolt szaktársakhoz 183-ik gyanánt REITHOFER KÁRory m. k. térképész csatla- kozik. Utolsó levelét 1914 szeptember 83-án Rzeszowból írta s azóta rejtélyesen eltűnt. A nagykanizsai honvédgyalogezred mit sem tud sorsáról, azonban meg- bízható katonatársai több oldalról jelentették, hogy 1914 szept. 5-én délelőtt a Ravaruska mellett vívott csatában, orosz golyótól találva, hősi halált halt. REITHOFER KáÁRory hazánk egyik legképzettebb térképrajzolója volt. Ő rajzolta a többek között a SzaABó-éremmel ma kitüntetett nagy munkának : A Balatonmellék geológiájának összes ábráit és mellékleteit. Megbecsülhetetlen értékü bányatérképeket gyűjtött össze az iglói és beszterce- bányai bányakapitányságokból, amely térképek a Magyarország vasérc és kő- szénkészletéről szóló monografiában fognak megjelenni. REITHOFER KÁROLY — mint Lóczy LaJos tanítványa — fiatalkora mellett is maradandó érdemeket szerzett a magyar kartografia történetében. Hadban levő szaktársaink közül BöckH HuGó dr., GAÁL ISTVÁN dr., JAB- LONSZKY JENŐ dr., Kovácn ANTAL, KoRmos TIVADAR dr., MauRirz BÉLA dr., báró Nopcsa FERENC dr., SoMoGYI KÁLMÁN, STRÖMPL GÁBOR, PÁVAY VAJNA FERExc neveit említem, akik nehéz helyzetükben is többszörösen érdeklődtek ügyeink iránt. Löw MÁRrowx dr., a műegyetemen az ásvány-földtami tanszék adjunktusa, miként egyik tiszttársa jelentette, 1914 december 19-én a turoveci ütközetben megsebesült és orosz fogságba jutott. Ez év január 83-án már Moszkvából írt SCHAFARZIK FERENC tanár úrhoz levelet, jelezve, hogy a körülményekhez képest jól van, s valószínűleg Szibériába viszik. De lehetetlen ez alkalommal mindazon tagtársainkat felsorolni, akik had- ban vannak. Különben is jegyzéket állítunk össze hadbavonult szaktársainkról s ez ügyben kérem szépen a Mélyen Tisztelt Közgyűlés jelenlevő tagjainak szives támogatását. 130 TÁRSULATI ÜGYEK. Mert megérdemlik mindazok, akik hazánk jövőjéért küzdenek, hogy név- szerint felsoroljuk őket Közlönyünkben a késő utókor számára. Társulatunk tudományos működésére térve át, az el- mult évben mindössze 7 szakülést tartottunk s ezek közül 6 a január s június közé eső félévben volt. A nyáron kitört háború miatt az év második felére meg- fogyatkozott létszámunk s a megcsappant érdeklődés miatt csak egy szakülés esik. A 7 szakülésen 14 előadó 19 tárgyról értekezett. Három előadást tar- tott ViGH GyuLA, kettőt Löw MÁRTON, KoRMos TIVADAR és SIGMOND ELEK. Egyet-egyet BaáLrLó REzső, GLOETZER JózsEF, HoRvÁTrH BÉLA, KovácH ANTAL, KuLcsáR KÁLMÁN, Lóczy LAJos, MAJER ISTVÁN, TAEGER HENRIK és WACHNER HENRIK. A szaküléseken kívül társulatunk a geológia művelését egy földtani ki- rándulással 18 fokozta. Az 1914-ik év husvéti nagyhetén Lóczy LaJos tiszteleti tag abalatonvidéki bazaltvulkánokhoz négynapos kirándulást vezetett. A kirándulásban GLücgk ZoLrrÁN, MaRzsó LAJos, PALKovICs JÓZSEF, ROZLOZSNIK PÁL, TOBORFFY GÉZA és ViGH GYuLA urak vettek részt. A kirándulás költségeit SEMSEY ANDOR tiszteleti tagunk külön adományából fedeztük. Ez alkalommal 15 köszönetet mondok úgy Lóczy Lagos, mint SEMSEY ANDOR úr Őméltóságaiknak, hogy a balatonvidéki szerfölött érdekes és tanulságos kirán- dulással a társulat működését elősegítették. Az ásvány-földtani kutatásokat az elmult évben anyagilag is támogattuk. FERENczY IsrvÁw kolozsvári egyetemi tanársegéd a Szabó-alap- ból kapott megbízást befejezvén, Zalatna vidékének harmadkori képződményeiről írt művét benyujtotta s ez már sajtó alatt van. Tár- sulatunk a mult évben 2 megbízást is adott, az egyiket JuGovics LaJos dr. buda- pesti egyetemi tanársegéd úrnak a.:.Börzsönyi hegység eruptív kő- zeteinek vizsgálatára) a másodikat MAJER IsTvÁN dr. egyetemi gya- kornok úrnak a KBörzsönyi hegység sztratigrafiai viszo- nyal tisztázására. Mindkét tagtársunk jelentését ez év folyamán várjuk. Kiadványaink sorában a KWöldtani Közlönvy-nek 44-ik kötete jelent meg, 40 íven 606 oldalon, 6 táblával és 48 szövegbeli ábrával. Benne 17 szerző 19 eredeti értekezést, azonkívül 16 ismertető közleményt írt. fagsági illetmény gyanánt szétküldöttük továbbá a KM. k. Földtani Intézet 1913. éviJelentését, amely a mult évben a sok munkatárs dolgozata miatt immár hatalmas kötetté növekedett. A 41 ívnyi és 646 oldalon sok ábrát s számos mellékletet tartalmazó jelentést 2 füzetre kellett szétválasz- tam, hogy nyomtatvány gyanánt küldhessük. Német része még vaskosabb, amennyiben 43 íven 673 oldalra terjed. Szétküldöttük továbbá a m. k. Föl d- tani Intézet Évkönyvének XXI. kötetét, amely kilenc eredeti tanulmányt tartalmaz 24 táblával és számos szövegközti ábrával illusztrálva, 23 íven, 340 oldalon. Tagjaink létszáma az elmult évben bizonyos megállapodáshoz jutott. Összes tagjaink és előfizetőink száma az 1914. év végén 758-ra rúgott. Ezenkívül csereviszonyban vagyunk 102 külföldi társulattal; a m. k. Földtani Intézet útján pedig 110 külföldi tudományos intézetnek küldjük a Földtani Közlönyt. TÁRSULATI ÜGYEK. 18514 Alapszabályunk módosítását a m. k. Belügyminiszter Úr 1914 június 20-án megerősítvén, ezáltal a társulatunkban szervezett Barlan g- kutatóSzakosztály megalakulása is törvényes formát nyert. A Barlang- kutató Szakosztály LENHOSSÉK MiHÁLY dr. elnök, BELLA LaJos alelnök és Kapré OTTOKÁR dr. titkár urak vezetésével, valamint 6 választmányi tag buzgó segéd- kezésével az elmult évben igen élénk tevékenységet fejtett ki. Számos barlang- ban eredményes ásatásokat végzett. Így HILLEBRAND JEsődr.aJankovich- barlangban, továbbá az Istálloskői, Pálffy és Kiskevélyi barlangban, Kapró OTTOKÁR a Remete-barlangban, az Orosdy kőfülkében, míg IKoRmos TIvADAR dr. a Remetehegyi Kőfülkében végzett sikeres ásatásokkal gazdagította a dilu- viális s prehisztorikus leleteket. A barlangkutatás terjesztése céljából BEkey ImRE GÁBoR népszerű elő- adást tartott, azonkívül 3 szakülésen vitatták meg a fontosabb kutatásokat. Tudományos folyóiratuk: A Barlangkutatás immár II. évfolya- mában magyar és német nyelven hirdeti a szakosztály eredményes működését. Ezenkívül megjelent HORUSITZKY HENRIK és SIEGMETH KÁROLY műve: A m a- gyarországi barlangok és az ezekre vonatkozó adatok irodalmi jegyzéke 1549—1918 között, amely munka 760 bar- langtani dolgozat címét tartalmazza. A Barlangkutató Szakosztálynak az elmult évben 1383 tagja volt, akik vállvetve iparkodnak emez új tudományágat művelni és magasra fejleszteni. A Földtani Társulatot közelről érdeklő események közül a következőket jelenthetem : Az elmult év május havának 9-én ünnepeltük mélyen tisztelt alelnökünk- nek : Iglói Szorracn Tamás dr. királyi tanácsos úrnak állami szolgálatba lépése 25 éves fordulóját. Ez alkalommal is szabadjon mélyen tisztelt alelnökünknek a titkárság köszönetét tolmácsolni, kérve, hogy társulatunkat továbbra is hat- hatósan támogatni szíveskedjék. A másik örvendetes esemény 1914 június havában érte a szakköröket, amikor Nagysúri Böckm Hucó selmecbányai főiskolai tanár urat miniszteri tanácsosi rangban a m. k. pénzügyminisztérium Budapestre helyezte s az újonnan szervezett bányageológiai osztály vezetésével megbízta. Kiváló tagtársunknak új állásában sok sikert és szerencsét kívánunk. A budapesti tudomány-egyetem két rokon tanszéke: az ásványtan és az őslénytan véglegesen kinevezett tanárokat kapott MauRirz BÉLA dr. ny. rk. és LÖRENTHEY IMRE ny. r. tanár urak személyében. Mindkét tanár urat társu- latunk részéről is a legmelegebben köszöntjük. Emez örvendetes hírekkel szemben súlyos veszteségek is érték a geológia körét. AR kettö d caorkro mm sszra ket etrmadó a ronks ek öszrü leredhmyét arke 1. RoseExBuscn HARRY titkos tanácsos, hírneves petrografus 1914 jan. 20-án Heidelbergben. 2. SÉMENOov-TIAN-SANSZKY az Orosz Geografiai Társulat alelnöke 87 éves korában 1914 febr. 26/márc. 11-én Szentpétervárott. 3. TcHERNYCHEV TH. az Orosz Geológiai Intézet igazgatója 57 éves korá- ban, Szentpétervárott, 1914 jan. 2/15-én. 32 TÁRSULATI ÜGYEK. 4. WAHNSCHAFFE FELIXx titkos bányatanácsos, tanár, a Német Geológiai Társulat elnöke 1914 jan. 24-én 63 éves korában, Berlinben. A kiváló tudós élénk részt vett a Budapesten 1909-ben tartott I. agrogeológia1 nemzetközi konferencián. Mult évben elhunyttagjaink betűrendben a következők: 1. GEREczE PÉTER állami főreáliskolai tanár, a Régészeti Társaság igaz- gató választmányának tagja 1914 nov. 2-án 58 éves korában Pestújhelyen el- hunyt. Temetésén társulatunkat BEzra Lagos a Barlangkutató Szakosztály alelnöke képviselte. ű 2. HERMAN Orró az Országos Ornitológiai Központ igazgatója, 1914 dec. 27-én 80 éves korában hunyt el. Emlékét s munkálkodását a Barlangkutató Szakosztály évzáró ülésén LAMBRECHT KÁLMÁN tagtársunk méltatta. 3. Kossurány Tamás az Országos Kémiai Intézet igazgatója a szabolcs- megyei Nyirlugoson 1848 márc. 7-én született. Tanulmányait a keszthelyi gazda- sági akadémián végezve, 1870-ben a hallei egyetemre ment, ahol főkép kémiát tanult. 1871-ben a magyaróvári gazdasági akadémia tanára lett, ahol 33 éven át a gazdáknak számos generációt nevelt. 1903 óta Budapesten az Országos Ké- miai Intézet igazgatója volt s tevékeny munkálkodás közben ez év jan. 19-én 67 éves korában ragadta el a halál körünkből. Már kora ifjúságában a mezőgazdasági kémia felé hajlott és ezt 47 éven át kitartással művelte. Megírta az első magyar nyelvű Mezőgazdasági Kémiát, és főkép Magyarország három főterménye: a búza, bor és dohány tudományos kémiai tanulmányozásának szentelte életét. Értekezéseinek száma a 200-at is meghaladja. Érdemei elismeréseül a Magyar Tudományos Akadémia tagjává választotta s negyvenéves irodalmi működése alkalmából Őfelsége az udvari tanácsosi címmel tüntette ki. Társulatunk tagjává 1905-ben lépett HORUSITZKY HENRIK választmányi tag ajánlására. A finomlelkű, szerény tudós emlékét kegyelettel őrizzük. 4. NunRrcsás JózsEF gazdasági akadémiai tanár 1914 szeptember 25-én a békésvármegyei Csorváson 54 éves korában hunyt el. 5. SuEss Epe a bécsi tudomány-egyetemen a geológia tanára 1914 ápr. 26-án 82 éves korában Bécsben elhunyt. Emlékezetét most hallottuk Lóczy Lagos tiszteleti tag úr magasszárnyalású beszédében. Csupán azt említem még meg, hogy társulatunk tiszteleti tagjává 1886-ban választotta SzABó JÓZSEF ajánlatára. Temetésén Márcfalván társulatunkat SCHAFARZIK FERENC elnök úr személyesen képviselte, VoGr VIkToR tagtársunk kíséretében; ravatalára ko- szorút helyezett s sírjánál búcsúbeszédet mondott. 6. WARTHA VixcE nyugalmazott műegyetemi tanár 1844 júl. 17-én Fiumé- ben született. Tanulmányait a zürichi műegyetemen végezve, vegyészi oklevelet nyert. 1868-ban a budapesti műegyetemnek rendkívüli, 1870-ben rendes tanára lett. Negyvennégy évet töltött a műegyetemen folytonos munkában. A kiváló tudós méltatása nem a mi szakunkba vág, azért e helyütt csupán amaz oldalá- ról emelem ki, amelyet a földtan fejlesztése körül végzett. A Földtani Kö z- löny első kötetében alábatlani hidraulikus mész első elemzését közölte, a VII. kötetbenaszéksó képződéséről írt becses tanulmányt. Geológusokat közelről érdeklő tanulmánya a Természettudományi TÁRSULATI ÜGYEK. 133 Közlöny 1888. évi kötetében jelent meg a Csácai porhullásról. Az akkori időben Trencsén megyét, Szilézia s Morvaország határos részeit 1888 február 6-án elborító sárga porról megállapítja, hogy vulkánikus eredetű s az izlandi vulkánok kitöréséből származtatja. Ugyancsak a Természettud 0- mányi Közlöny 1896. évi kötetében jelent meg Pora hóban című köz- leménye, amelyben az 1896 febr. 25-én Keszthelyen hullott port a deliblati ho- mokok iszapolt részeivel találta azonosnak. Páratlan munkásságot fejtett ki a tűzálló anyagok vizsgálata körül is, ösmeretes a Természettudományi Társulatban 1891-ben az agyagáruk technológiájáról tartott sorozatos előadása, amely 1892-ben Az agyagáruktechnológiája címen meg is jelent. Szakunkba vágó műve továbbá A vas és szén Magyarország- ban, amely 1875-ben jelent meg. WARTHA VIwxcE dr. társulatunknak 1868 óta tagja volt s régebben élénk részt vett üléseinken. Több ciklusban választmányi tagunk is volt. Halála hosszas szenvedés után 1914 júl. 20-án 71 éves korában következett be. Temetésén társulatunkat SCHAFARZIK FERENC elnök úr személyesen kép- viselte, ravatalára koszorút helyezett s sírjánál búcsúbeszédet mondott. 7. Végül Perő KáÁRoLny-ról, társulatunk hűséges szolgájáról emlékezem meg, aki 1914 március 83-án 51 éves korában elhunyt. Temetésén SZoxrraGHn TAMÁS dr. másodelnök úrral és RozrozsNIK PÁL geológus úrral együtt résztvettem és ravatalára koszorút helyeztem. Az elhunyt 6 éven át hűségesen szolgálta csekély jutalomért társulatunkat. Legyen áldott emléke! kk Jelentésem végeztével mély köszönetet mondok mindazoknak, akik tár- sulatunk ügyeit az elmult évben támogatták. Kétszeres köszönet illeti ILosvav LaJos.dr.. m. k. vallás- és közoktatás- ügyi államtitkár úr Őméltóságát, társulatunk tiszteleti tagját, egyrészt mert az állami segélyt a nehéz időkben is teljes egészében kiutalványozni kegyes volt, másrészt, hogy eme díszes termet üléseink számára átengedni szíveskedett. Mély köszönettel adózom továbbá Lóczy LaJos dr. úrnak, mint a m. k. Földtani Intézet igazgatójának és Szorracn Tamás alelnök úrnak, ugyanezen intézet aligazgatójának, hogy társulatunknak helyiséget adni s az intézeti ki- adványokat tagtársaink számára átengedni sziveskedtek. Amidőn végül köszönetet mondok a Tekintetes Választmánynak, hogy $ ülésében támogatni szives volt, kérem a mélyen tisztelt Közgyűlést, hogy je- lentésemet tudomásul venni méltóztassék. x Az elhangzott titkári jelentést a közgyűlés egyhangulag tudomásul VeszI. Ezután a pénztári jelentés a s pénztárvizsgáló-bizottság jelentései kerülnek sorra, amiket a közgyűlés egyhangulag elfogad s egyben köszö- netet mond úgy ÁSCHER ANTAL pénztárosnak, mint EmszT KÁLMÁN dr., 134 TÁRSULATI ÜGYEK. LÖRENTHEY IMRE dr. és PErRIK LaJos pénztárvizsgóló bizottsági tag- uraknak, akiket a jövő év folyamára is felkér terhes tisztségük viselésére. A közgyűlés a pénztárnoknak a felmentést megadván, megállapítja az 1915. évi költségvetést. A pénztári jelentést, a pénztárvizsgáló-bizottság jelentését, valamint az 1915. évre szóló költségvetést, — amelyek kinyomatva a közgyűlés minden egyes tagjának kezében vannak — a közgyűlés változatlanul el- fogadja. PÉNZTÁRI JELENTÉS a Magyarhoni Földtani Társulat 1914. évi forgalmáról és vagyonának állásáról 1914 deczember 31-én. I. Horgó tőke. A) Bevétel. Tétel- : TT z Előirányzat Tényleges bevétel szám A. bevételek megjelölése az 1914. évre az 1914. évben. . Pénztári áthozatal az 1913. évről ....... s E Roy JA) 1 2335 K.20-£ 1 2. M. k. Földmívelésügyi Minisztérium segélye 4000 4 — ( 2000 £ — c 3. M. k. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 3000 £ — £ 4500 £ — c 4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja .. — 840 4 — c 840 £ — 5. Magánosok segélye (Semsei Semsey Andor dr. AdOTÁNYA zó és eltelte eke etes elete ele 100 4 — 4 380 £ — 4 6. Alaptőke és forgótőke kamatja . ........... 1800 £ — 4 1978 c 04 c 7. EHiátralékosátaosaoisdij alka sezeeete zet eti ee 500 4 — (4 744 4 40 4 8. JA -üéyiztassági rdtjakate et ene ee Eset 5000 £ — 4358 4 — (4 9. A914 évi relőtzetése ke [es sz sázéletameeeet tetős 500 £ — ( 569 c — c 10. Kdadványok eladásából se eeks ersleteeleteleteleeee 200 £ — 4 280 4 02 c JT Vegyes S DEYSDBLE ki éyz zási sesazázksl sás se elsks ás AES 24 ( 80 ( 70 K — 4 12. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásra .... 400 4 — 4 400 £ — 4 Társulati alaptóke gyarapítására. 13. A Böckh János szoboralapból az alaptőkéhez — 4 — 4 500 (£ — 4 14. A jegyzett 5000 K n. é. 694-os hadi kölcsön vásárlására az Osztrák-Magyar Banktól Telvott kölcsön ár ett eseteket elérte ztette át s — 4 — 4 — 4800 ( — 4 A Barlangkutató Szakosztály javára. 15. Dr. Vogl Viktor alapító tagsági díja ........ — ( — K 100 ( — K( 16. Bekey G. J. örökítő díjának II. részlete ..... — 4 — 4 70 c 80 ( 17. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéjének IATA AN tetés se tte s tát Ke GES lete te ses é sa aj eveat éle — 4 — t 46 c 67 4 (ESZEBE ÉS sé ee IS7OOEKSEENt 7 TOSOTJEEKTOBET TÁRSULATI ÜGYEK. 135 B) Kiadás. szá A kiadások megjelölése az 1014. évre ús 1014. évben. JELL VANAK KOZLOÚLY S ekeév éle tésls blei éé évé e vote lés éle 11000 K — f 9727 K 78 1 ZERO AK DISZTELE DOLG ARE eletet ága atagelet te sörys sie á e 900 £ — K 900 K — 4 3. Másodtitkár (ő egyiktek érzo EAN BÓ 600 £ — 300 ( — 4 4. Pénztáros lg ek ese 300 ( — ( 300 ( — KK 5 A kae tet tsz korenke EE Set eSg kre ER NEOKTÉTT 240 £ — 4 240 4 — 6. Szolgák Ál ÉRS SGSEKÖS ELM ee BA ÉKET E KÉZÉEE 480 k — ( 480 K — ( MNBOSÜA KOLOSSÉ EBET éter eses elesel VT tS Ez OKBAN UL tk 5 1200 c — Kr IÜSÜE KDK SSÁLTOT AT ká tláS 0 KSSt terólestelvze öét terel et slS eleve e elett 1000 4 — ( 840 c 14 c GEV EGYES LAT ÁSO kór erezett ése sszeg ereget ázet tat e-stizs 880 4 — ( 697 c 30 ( JOSSZATa tók 6 Gy ara pi tására a) Böckh János szoboralapból .... 500 K b) Társulati készpénzkészletből ...1035 c c) Osztrák-Magyar Banktól kölcsön 48004 500K — f 6335-K — fÍ 11. A Dr. Szabó-alap kamataiból megbízásra 400 4 — a 400 4 — 4 12. A Barlangkutató Szakosztálynak segély 1200 4 — 1200 k — (4 183. A Vörös Kereszt Egyletnek s a hadba vonultak hátramaradottjainak adomány .......... — (4 — ( 1000 c — 4 14. A Barlangkutató Szakosztály javára tett ala- pítványokból az alaptőkéhez ............ — 4 — 4 Ő 30 15. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéjének kamatai a szakosztálynak kiadva ....... — 4 — ( 46 c 67 16. Anyatársulati forgótőke maradványa . ...... — 4 — ( 202 c 585 4 Összegen ....... TS700£KS E JE 239740IKS 685T II. A társulat vagyona 1914 december 31-én. [dAthatarsmatikalaotó kez tsz ete ea etet tere erat d ON JODERS2ZOTT 2. ADEZSZADÓ JÓZSÉT jemlókalaDa a ee tes ekszt e states es 9/32 t 29 ( 9. DDT. Szabó-emlékala KATMAGAN esek el eue emeeéte erő ára els ális 701 c 90 ( 4. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje .......... 1429 ( 65 ( De LatRúlati s tOTSOLtÓKE Tara dvámyaNi ea esetek esetet ereje stét F02-BD KG ÖSSZEBON (sé 62332 K 89 f II]. Teher az 1914. év végén. Az Osztrák-Magyar Banktól, a 69/4-os hadi kölcsön- kötvények vásárlására felvett kölcsön.............. 4800 K Kelt Budapesten, 1914 december 31-én. PAPP KÁROLY dr. titkár. ÁSCHER ÁNTAL pénztáros. 1836 TÁRSULATI ÜGYEK. Jegyzőkönyv. a Magyarhoni Földtani Társulatban 1915 januárius 24-én tartott pénztárvizsgálatról. Mi alólírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók, a mal napon a pénztárban megjelenve, megbizatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük : Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló uta- sításokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat egyenkint összehasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meg győződtünk. A társulat vagyona az 1914. év végén 1. Társulati alaptőke az Osztrák Magyar Banktól kiállított letéti elismervények szerint, 499-os magyar koronajáradékban és 69/-os hadi kölc HETE zkSsetEn EE ER É ET Tot sosa Ae DNOOAK 20 2 Dr Szabó József-emlékalap, 494-os magyar koronajáradékban 8732 c 29 4 3. Dr. Szabó József-emlékalap kamatai takarékkönyv ben szeres TOL 4 90 4 4. Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje ......... Sr tető e 1429 4 65 4 5. Társulati forgótőke maradvá AMY Azamat elsbrszs ELÉ det 202 c 85 ( Összesen . . . . . 62332 K 89 íÍ azaz hatvankétezerháromszázharminekét korona és 89 fillér. Teher az 1914. év végén: Az Osztrák-Magyar Banktól, a 69/-os hadi kölcsönkötvények vételámára Telyvetteikölesőn kie vazssuskszeas eges tet s8 estés ... 4800 K—t azaz négyezernyolcszáz korona. Az 1914. évi bevételek összege 23971 K 683 í, amely az elő- irányzott 18700 K-t 5271 K 63 fillérrel fölülmúlj a. Ennek okai a következők: 1. mert társulatunk választmányi határozat alapján a 699-os hadi kölcsön céljára az Osztrák-Magyar Banktól 4800K kölcsönt vett fel, 2 Ettort a Böckh János szobor- alapból 500 K-t az alaptőkéhez csatoltunk, Tés élk hadi kölcsön kötvényben, 3. a m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterium az állami segélyt teljes egészé- ben kiutalván, a félévvel megnyúlt költségvetési évre az előirányzott 3000 K helyett 4500 K folyt be. Viszont a m. kir. Földmivelésügyi Miniszterium csak az 1914. év első felére utalta ki az esedékes 2000 K-t, mig az 1914—1915. évi költségvetési évre a segélyt teljesen beszüntette, az 1914 augusztus havában ki- ütött háború miatt. A bevételek többi tétele általában az előirányzaton felül van, kivéve az 1914. évi tagsági díjak tételét, amely az előirányzott 5000 K helyett csak 4358 K-t mutat. A kiadások egyes tételeit vizsgálva, az 1. sz. Földtani Közlöny tételé- ben 1272 K megtakarítás : mutatkozik; a 8. . tétel alatt a másodtitkári fizetés 300 K-t tesz it minthogy MARos IMRE másodtitkár úr júliusban hadba vonulván, félévi fizetését nem vette föl; a 7—9. tétel alatt szereplő posta, irodai s vegyes kiadások- ban szintén tetemes negtákarítási látunk. A 10. tétel alatt az előirányzott 500 K helyett az alaptőke gyarapítására 6385 K-t fordítottunk és pedig a társulati készpénzkészletből 1035 K-t, a Böckh János szobor-alapból 500 K-t és az Osztrák- Magyar Banktól, választmányi határozat alapján, felvett kölcsönből 4800 K-t. Ilymódon társulatunk a 694-os hadi kölcsönből 6000 K névértékű kötvénnyel gyarapította alaptőkéjét. A 18. tétel alatt szereplő 1000 K-t, választmányi hatá- rozat alapján, társulatunk a Vörös Kereszt Iégylet s a hadbavonultak hátra- maradottai javára, készpénzfölöslegéből utalta ki. EMszT KÁLMÁN dr., TÁRSULATI ÜGYEK. 137 A kiadások rovatain végigtekintve, érvényesülni látjuk a Választmány ama rendelkezését, hogy a pénzügyi mérleg egyensúlyát szigorú takarékossággal óvja meg a fölös kiadásoktól. A társulatunkat terhelő 4300 K adósság tulajdonkép alaptőkénket van hivatva gyarapítani, amennyiben ezen teher után 54599-ot fizetünk, míg a hadi kölcsön kötvények kamathozama a 694-ot is meghaladja. A szóbanforgó kölcsön törlesztésére az egy évi 264 K kamaton kívül ajánlatos leend bizonyos nagyobb összeget is állandóan mindaddig felvenni, miglen az teljesen ki lesz egyenlítve. Ezekután javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztárnoknak a felmentést adja meg és buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa. Kelt Budapesten, 1915 január 24-én. Költségvetés az 1915. évre. A) Bevétel. LŐRENTHEY ÍMRE dr., PETRIK [AJos. Tzabénztárisáthozatai az 4984 étől ee seret telle tételt lán s 202 K 85 £ 2. M. kir. Vallás- és Közoktatási Miniszterium segélye . . . . . . . 3000 4 — 4 3. M. kir. Földmivelésügyi Minisztérium segélye ............. — 4 — 4 4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártiogói díja ............:.c 840 k — ( s: Magámosokssegélye : es sza etetve st aa szdétélae elt er delee sz jgáse 100 4 — 4 OSTÁlaptok esés TOLSOLÓKO S kamat jan ete etetszéste élete saeátejeie és szélei s 2000 4 — HE ELAtTralékop tassáaot díjakból esés étket kreis e e tkeete te ete d stés 400 4 — 4 BAGLOIKHS évit tasszetdíjaikból Mese aeteteteszte tie tettetés zs stetáete tetelt 4000 4 — 4 95 1915. évü- előtizetésekből " . sets ze dséstévatas see atrvarmaelsjásene Sea te 400 4 — 4 T0--Kasdványok eladásából "a szeles setgemei szele ej et metetens ie ezel 200 4 — 4 TA EVegyes: bevételek": sss öeét sl etée lá ealk kelés öle sieeal a da His OLD TA Szalbóralap kamataiból imegbízásrai sees eges ztő elesés ee 200 £ — 4 ÖSSZESEN LE e 11400 K — f B) Kiadás. 1... BOldtaniaközlony aze s es elég sanzts etes azt gyoláretsí átült ota ve 4500 K — f 2: BIIBÓtIG kár tISZtTeletülíja ere eves etre etess eletenek ota jet é áz nöke is e 900 £ — 4 3. Másodtitkár 4 (mult évi 300 K -4- idei 600 K)..... 900 £ — 4 4. Pénztáros LAT ey A Aákeel ee eke E er RON 300 4 — 4 DN oké jUtalómndáj aaa e ese eresze toket ás te S ekosekáe e ti vegák 240 k — 4 6. Szolgák ÖL TÉS ts AGG ee Áe HORSE et 480 4 — 4 TESBOSTAKÖLÜBBBT c kledetese elete je átéra ére ora leletek aelotere elorsje a eevelegelat ete 1200 k — 4 SES Itodattá dás oks zt tte Mt s le Sent e élete sam letek ai vo sáslatste eztetet 800 £ — 4 OSAN SGYEB, kiadások E zs ősss atlasz ás ezőztekteláén szlátékíést 216 c — 4 10. Teher törlesztésre : a) Az Osztrák-Magyar Banktól felvett 4800 K kölcsön után DA okan egye ÖNTÉPŰS E gzése ás 264 K ] b) Ugyanezen kölcsön törlesztésére ........ .. 400 c fJ 664 4—wx4r 11. A Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra ............... 200 4 — 4 12. A Barlangkutató Szakosztálynak segély 0.0... s.ss 1000 4 — 4 ÜSSZEROTE ea 11400 K — f Kelt Budapesten, 1915 január hó 24-én. ÁSCHER ÁNTAL PAPP KÁROLY dr. pénztáros. titkár. Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 10 138 TÁRSULATI ÜGYEK. 5. KgécsyY Béna dr. főreáliskolai tanár inditványozza, hogy a köz- gyűlés üdvözölje UAPELLINI GIOVANNI bolognai egyetemi tanárt, aki már több alkalommal jelét adta érdeklődésének hazai viszonyaink iránt. Az elmult évben Bolognában megfordulván, nevezett tanár úr behatóan ér- deklődött a magyar geológusok működése után s élénken kérdezősködött Lóczy LAaAJos, SCHAFARZIK FERENC és Papp KÁRoLrYy tagjainkról, mint akiknek működését alaposan ismer. Elnök az elhangzott indítványra a közgyűlés nevében kimondja, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat mai közgyűlése CAPELLINI GIOVANNI belognai egyetemi tanárt, társulatunknak 30 év óta tiszteleti tagját, szív- ből köszönti s ezt nevezett tiszteleti tagunknak a közgyűlés nevében tu- domására hozza. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1915 február hónap 83-án. Jegyezte: PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. el JA BAL Bal HA AVI BA aa TA FÖLDTANI KÖZLÖNY XLV. BAND, APRIL—MAI—JUNI 1915. 4—6, HEFT, GEDÁCHTNISREDE ÜBER EDUARD SUESS. (Mit Bildnis) Gehalten in der LXV. Generalversammlung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 3. Februar 1915. Von Dr. LupwiG von Lóczy. Am 29. April des Jahres 1914 wurde am stillen Friedhof von Márczfalva, in dem von der Fraknóer Burg beherrschten Tal am FuB des Rosalien- gebirges im Komitate Sopron, einer der gröbten Naturforscher und edel- sten Münner unserer Zeit, EpvARD SuEss, zur ewigen Ruhe bestattet. Sein letzter Wunsch war in ungarische Erde gebettet zu werden! Er war mehr als ein weltberühmter Naturforscher, dessen Name jedem Geologen des Erdenrundes wohl bekannt ist, denn er erwarb sich durch seine Mannestugenden und seine Vaterlandsliebe für unabsehbare Zeiten auch die dankbare Erinnerung seiner übrigen Mitbürger. Der kPhilosophen- und Dichtergeologes, wie ihn ARCHIBALD GEIKIE, der Prüásident der Royal Society vor mir nannte, hinterlieB in seinen Arbei- ten und Lehren für alle Zeiten einen reichen Schatz den künftigen Geschlech- tern. Als edelgesinnter, uneigennütziger Demokrat von reinstem Charakter, durfte er seinen Mitbürgern und den Bewohnern der Kaiserstadt als leuchtendes Vorbild dienen. Wir Ungarn hatten unter unseren österreichischen Nachbarn keinen besseren Freund als EpvaRD SvEss und werden auch nie wiedér einen Gleichen haben. Er kannte und verfolgte mit Sympathie unsere Kámpfe und interessierte sich für unsere Bemühungen. Bs ist uns dies voll- kommen verstündlich, wissend, daB er einen groBen Teil seines Lebens in einem freundlich gelegenen Dorfe des Soproner Komitates verbracht hat. In Márcfalva steht mitten im Dorfe jenes einfache Gartenhaus, in dem er mit seiner Familie ein halbes Jahrhundert hindurch die Sommer- ruhe geno8. Hier verlebte er die glückliehen Jahre seines besten Lebens- 10" 140 D: LUDWIG VON LÓCZY alters, an der Seite seimner hochgebildeten Gattin, die unsere Dichter und schöngeistige Literatur 1m Original zu lesen vermochte ; hier erstark- ten seine Kinder an Körper und Seele und hier erfreute die jauchzende Lebhaftigkeit seiner Enkel sein Herz. Wie viele tiefsinnige Gedanken, wie viele Studien entstanden nicht hier, auf ungarischem Boden, in der Denker- stirne des geistreichen Dichtergeologen. Die Muttersprache der Hienzenbevölkerung von Márcfalva ist zwar deutsch, Kleim und GroB wandern oft in die Kaiserstadt, die sie mit sehmackhaftem Obst, aromatischen Apfeln und Birnen versorgen, trotzdem empfindet aber diese deutsch sprechende Bevölkerung gut ungariseh; ihr Temperament unterscheidet sich auffállig von dem ihrer österreichischen Nachbarn, namentliceh durch ihre Lebendigkeit. Der Bursch ist hier heiter und flink sputet sich das Mádchen. Die Lebenslust der Magyaren reicht hier von Raab bis an den FuB der Alpen. Diese temperamentvolle Lebhaftigkeit beeimfluBte wohl auch das Gemüt EDUARD SuEss", denn seine wissenschaft- hche Arbeit, ebenso wie seine Tátigkeit im öffentliehen Leben unterschei- det sich scharf von dem bedáchtigen österreichischen Charakter. Kühnheit, plötzliche Unmittelbarkeit kennzeichnen die AuBerungen seines Geistes. Daher gerlet er auch oft in Widerspruch mit den an solches Wesen nicht gewohnten Arbeitsgenossen und Politikern seimner Heimat. EpvaARD SvEss erwarb sich unter den Geologen der Gegenwart die höchste Anerkennung; groB war er aber auch als Politiker und Bürger. Mit bewundernswerter Arbeitskraft bezwang er seine übernommenen Ver- pílichtungen : als Universitátsprofessor, als wissenschaftlicher Arbeiter, als Gemeinderat der Stadt Wien und als Reichstagsabgeordneter; gleicher- mabBen tat er sich überall hervor. Diese vielfache Tátigkeit brachte ihm jedoch keinerlei materielle Vorteile, weder Reichtum, noch Rang. Er führte stets einen bescheidenen Haushalt; die Versorgung seiner zahlreichen Familie, hernach die Unter- stützung seimner Tochter, der Witwe nach MELCHIOR NEuMAYR, und seiner verwaisten Enkel, das langwierige Leiden seiner geliebhten Frau belasteten ihn mit schweren materiellen Sorgen und mitunter gab es Zeiten, in denen er wahrlich unter knappen Verhültnissen lebte. Seine Unabhüángigkeit gab er jedoch niemals auf; er blieb seinen freisinnigen, demokratischen Grund- sátzen, mit denen er als 17-jáhriger Jüngling in die Reihen der Wiener akademisechen Legion eintrat, stets treu. Öffentliche, üuBere Auszeichnun- gen, Titel, einen höheren Rang, als die Würde eines Universitátsprofessors strebte er nicht an. ts ist der Stolz meines Lebens, dab mein gutes Geschick mich mit diesem eroBen Manne vor 40 Jahren zusammenführte und mich mit ihm bis zuletzt in enger Freundschaft verband. Nie vergesse ich jenen Tag, als ichim Winter des Jahres 1876 ihm meine Erstlingsarbeiten vorgelegt habe ; EDUARD SUESS. 141 EDVARD SuEsSs (1831—1914). 142 D: LUDWIG VON LÓCZY daraufhin wurde er sofort mein aneifernder Freund und empfahl mich Graf BéÉLa SzécHEwYI als geologisehen Begleiter für seine asiatische wissenschaftliche Expedition. Seither war ich oft Hospitant seiner Uni- versitütsvorlesungen, sowie auch gerne gesehen in seinem Hause in Wien und in Márcfalva. Das Briefbündel aber, das mir von ihm verblieb, bewahre ich als ein teures Angedenken. Es ist wahrlich keine leichte Aufgabe von EpvARD SvEss im Rahmen einer Gedenkrede ein warheitsgetreues Bild zu entwerfen, da er nicht nur nach einer Seite hin mit grösstem Erfolge tátig gewesen ist. Seine wissen- schaftliche, technische, wirtschaftliche und politische Tátigkeit baslerte auf gründlieher Sachkenntnis und besonders war es die naturwissenschaftliche Auffassung, die jeden seiner Schritte lenkte. Sein öffentliches Leben war durchdrungen von edlem Idealismus und einem nüchternen, dem Wohle der Allgemeinheit gewidmeten Empfinden; mit jeder Faser seines Denkens war er Altruist, persönliche Vorteile sicherte er sich nie. GewiB wird in vielen Kreisen Österreichs der Name EDUARD SUEsS hochgeschátzt, trotzdem aber ist es auch unsere Pflicht seine ganze Indívi- dualitát voll zu erfassen und die vielseitige Laufbahn unseres dahim- geschiedenen Ehrenmitgliedes je eingehender zu würdigen.! kj EpvaARD SuvEss entstammte einer alten protestantischen Familie, deren Vergangenheit man bis an den Beginn des XVII. Jahrhunderts zurück verfolgen kann. Seine Vorfahren stammten aus Sachsen. Eduard wurde am 20. August des Jahres 1831 in London geboren, wo seine Eltern dem Kaut- mannsstande angehörten. Nach einem seiner Biographen jedoch wáre sein Vater Geistlicher gewesen. Er sollte ebenfalls die Gewerbe- und Handels- laufbahn ergreifen und deshalb besuchte er die Prager, bald die Wiener technische Hochschule. Die Naturwissenschaften zogen ihn jedoch mehr an, als das Handelsleben, weshalb er im Jahre 1852 fÍreudigst die Stelle eines Assistenten am k. k. Hofmineralienkabinet annahm. 1 Die náheren biographischen Daten entnahm ich folgenden mir bisher bekannten Ouellen : K. DIENER: Gedüchtnisrede, gehalten anlüsslich der Gedenkfeier der Geol. Gesell. schaft in Wien, am 17. Juni, 1914: Mitteil. der Geol. Ges. in Wien, Bd. 7. Heft 1—2. Die sem ist eine ziemlich vollstándige Liste der wissenschaftlichen Veröffentlichungen von E. SuEss beigefügt. G. Bönm: Eduard Suess: Petermanns geogr. Mitteilungen, Bd. 60. Seite 339. NoRB. KREBS: Eduard Suess : Mitteil. der k. k. geogr. Gesellschaft in Wien, Bd.B7e Nr. 7. Seite 296. DAL PiAz: Eduardo Suess. Nota comme moratoria; Atti del Reale Ist. Veneto di. Scienze, lettere ed arto. T. LXXIII. Venezia, 1914. cCEduard Suess; in: Die Donau, Organ für Politik ete XLIX. Jahrg. Nr. 851. EDUARD SUESS. 143 Anfangs war seinem Vorwártskommen der Umstand hinderlich, daB er weder das Reifezeugnis eines Gymnasiums, noch den Doktortitel einer Universiítáüt besaB, weswegen ihn damals die Wiener Universitát mit seinem Gesuch um Habilitierung zum Privatdozenten abgewiesen hat. Doch erkannte W. HAIDINGER, der Begründer und erste Direktor der k. k. Geologisehen Reichsanstalt die im jungen Techniker sehlummernden aussergewöhnlichen VFöáhigkeiten und erwirkte beim Minister LEo THUN seine im Jahre 1857 erfolete Ernennung zum ausserordentliehen Professor für Paláontologie an der Wiener Universiítát. Spüter wurde sein Vortrags- recht auch auf die Geologie ausgedehnt und im Jahre 1867 wurde er nach dem Tode von ZrIPPE ö. ordentlieher Professor für Geologie, auf welehem Lehrstuhl er 44 Jahre hindureh bis 1901, bis im eimm Alter von 70 Jahren gewirkt hat. Seine erste gröBere Arbeit erschien im Jahre 1862, Der Boden der Stadt Wien nach seiner Bildungsweise, Beschaffenheit und seinen Beziehun- gen zum bürgerliehen Lebemy und erregte die Aufmerksamkeit der Be- wohner der Kaiserstadt ; die Leopoldstádter wáhlten ihn in den Gemeinde- rat, wo sie ihm das Amt des Referenten der Wasserleitungskommission übertrugen. Mit tüchtigem Wissen und voller Ambition begann er nun das Studium der Wasserversorgung der Stadt. Mit gar máchtigen Gegnern hatte er aber zu kámpfen, ehe es ihm glückte die Hochguellenwasserleitung, semen Lieblingsplan, mi Jahre 1873 durechzusetzen. Damit sank die Sterblichkeit in Wien sofort auf die Hálfte. Damals kam auch die Donauregulierung zur Verhandlung und auch hier ist der Erfolg gröbBtenteils mit EDUARD SUEss" Namen verknüpít. Hier in Wiens Nachbarschaft wurde der verwilderte Donauabsechnitt durch eimen geradlinigen Durchstich reguliert. Weit sehwei- fende Hoffnungen knüpfte er an dieses Werk und im Donauverein sehmiedete er seine Plöne zu einem neuen Stadtteil, der Praterstadt. Der auf die Weltausstellung des Jahres 1873 folgende wirtschaftliehe Zusammenbruch aber zerstörte diese schönen Hoffnungen. Die Kaiserstadt konnte sich auch seither nicht wieder zu ihrer damaligen kurzen Glanzperiode empor- heben. SuEss war bis 1886 Mitglied des Wiener Gemeimderates, im Jahre 1874 aber erwáblte die Stadt ihn zu ihrem Ehrenbürger. Ebenfalls die Leopoldstadt wáhlte ihn zum Abgeordneten in den österreichischen Reichstag im Jahre 1873, wo er bis 1896 j ununter- brochen diesen Stadtteil vertrat; er war im Unterhaus der beredte, gern gehörte Führer der liberalen Partei. Seine reine und ideale politische Tátigkeit, seine hohe Erscheinung, seine edle Stirn, die lebhaften Augen, seine gewühlte Sprache, der diehterisehe Schwung seiner Reden, vor allem aber sein gründliches Wissen und seine feine Argumentation machten ihn zum geachtetsten Mitglied des österreichischen Parlamentes. Als LuEGERS cehristlich-soziale Richtung die Bürgersehaft Wiens 144 "Dr: LUDWIG VON LÓCZY in ihren Machtkreis zwang, wandte sich SuEss angewidert von dieser in ihren Mitteln und ihrer Tonart nicht allzu wáhlerischen Politik ab und zog sich 1896 von der politiscehen Tütigkeit gánzlich zurück. Wahrend seiner öffentlichen Tátigkeit machte er sich auch um die Volkswirtschaft und den Volksunterrieht verdient. Im seinen Schriften Die Zukúnít dos Godldem HUST) and Die. Zukunai des Silbers (1892)ttrat er für die Doppelvaluta ein. Auf wissenschaft- licher und bergbaulicher Grundlage köümpfíte er mit gründlicher volks- wirtsehaftlieher Argumentation für die Anerkennung des Silbers und sprach diesem die Zukunít zu. Er wies darauf hin, daB nach Erschöpfung der Goldproduktion, im Wettstreit mit Indien und Amerika, die Silbervaluta haben, auf Huropa schwere wirtschaftliehe Krisen lasten werden. Die Zu- kunft des Silbers sehlieBt gleichsam prophetiseh mit diesen Worten: is handelt sich nicht mehr um die Frage, ob Silber wieder zu voll- wertigem Münzmetall auf der ganzen Erde werden wird, sondern darum, durch welche Prüfungen Europa bis dahin noch geführt werden soll. Wir sind nun wahrlich mitten drinnen! Dem naturwissenschaftlichen und darin dem geologisehen Unter- richt wünschte er schon im Jahre 1862 in den Schulen eine gröBere Rolle zukommen zu lassen, besonders im gymnasialen Unterricht. Und er hat auch seither stets darauf gedrungen.? Auf seimer wissenschaftliehen Laufbahn kam KE. SuEss früh zur (rel- tung ; im Jahre 1860 sehon in einem Alter von 29 Jahren erwáhlte ihn die kaiserliehe Akademie der Wissenschaften zu ihrem korrespondierenden Mitelied. Im Jahre 1867 wurde er ordentliches Mitelied derselben, im Jahre 1893 ihr Vizeprásident, im Jahre 1899 aber ihr Prásident ; von dieser Würde trat er 1911 zurück, als er sein 80-tes Lebensjahr erreicht hatte und sich vom öffentliehen Leben in den Kreis seiner Familie zurückzog. Die groBe goldene Medaille für Kunst und Wissenschaft, zwel eigen- hándige anerkennende Briefe Seiner Majestát waren die von ihm hoch- geschátzten Auszeichnungen für die Verdienste, die er sich um die Kultur seines Vaterlandes erworben hatte. Den stets bescheidenen, von sich selbst nie eimgenommenen alten Herrn sah ich am 2. September 1913 in seinem Márcfalvaer Heim zum letztenmal. Man sah ihm die Scehwáche des Alters kaum noch an. Er geleitete mich 1 Diese Arbeiten besprachen Alexander Schmidt, beziehungsweise Alexander Gesell ausführlich im Földtani Közlöny. Bd. VII. Seite 189 und Bd. XXIII. Seite 22. ? Bemerkungen ü. d. naturwiss. Unterricht in unseren Gymnasien; Wien, 1862. Bemerkungen ü. d. Einführung des geolog. Unterrichtes in unseren Gymnasien; Zeitschrift f. österr. Gymnasien, Wien, 1862. Über den bergmünnischen Unterricht. Verh. d. Geol. R.-A. 1865. Seite 71. Fortbildung auBerhalb der Schule; Österr. Rundschau, 1904. EDUARD SUESS. 145 munter und ziemlich rüstig auf die Höhe seines schattigen Gartens, um von dorther auf die hügelige Umgebung und die waldigen Hánge des Ro- saliengebirges auszublicken. Hier erzáhlte er mir mehrere unangenehme und traurige Begebnisse aus seimem Leben und ermahnte mich Sehwierig- keiten gegenüber unverzagt auszuhalten. Ich verlieB ihm in solch körperlicher und geistiger Gesundheit, dab seine bald darauf eintretende Krankheit, die seinem Leben am 26. April in Wien ein Ende setzte, mich ganz uner- wartet traf. Unsere Gesellschaft erkor in der Haupversammlung des Jahres 1886 EDuvARD SuvEss zu ihrem Ehrenmiteliede. An seinem Grabe sprach FRANZ SCHAFARZIK, der verehrte Prásident tiefempfundene Abschiedsworte im Namen unserer (Geol. (iesellschaft.! Die eine Dauer von 50 Jahren übersteigende wissenschaftliche Tü- tigkeit von EpuARD SuvEss können wir in drei Zeitalter teilen. Die Jahre seiner Jugend waren der Paláonto- logie und Stratigraphie gewidmet; von 1851 bis 1870 sehrieb er hauptsáchlieh hierauf bezügliehe Arbeiten, von denen die Studien über die Graptolithen, Brachiopoden, Ammoniten und die jungtertiüren Süuge- tiere bleibenden Wert besiíitzen; bald darauf behandelte er die Kössener Schichten, die Gliederung der permisch-triassischen und jurassischen Schich- ten der Ost-Alpen, das Vicentinische Palüologen und das österreichische Neogen. Alle diese Arbeiten überragten weit den Durchschnitt der Literatur seiner Zeit; in ihnen kam bereits eine viel umfassendere Anschauung zum Ausdruck. Er behandelte die Paláontologie auf Grund der Morphologie und Biologie der lebenden Formen; bei der Gliederung der Schichten aber rechnete er auch mit den physikalisch-geographischen Faktoren.!l Die zweite Periode seiner wissenschafítliehen Studien von 1870 bis 1896 fállt mit seiner Tátigkeit im öffentlichen Leben zusammen. Die bedeutende Inergie seines Mannesalters üuBerte sich in dieser Zeit augenfállig. Die politisehen Kaámpfe, die Streitigkeiten im (Gemeinderat, die Schicksalssehláge in der Familie, die unheilbare Krankheit seiner Frau, der im Jahre 1890 erfolgte frühe Tod M. Neumayn"s, der kráftigsten Stütze selner Universitátstátigkeit haben glücklieherweise seine wissenschaftliche Tátigkeit und die Frische seines weitbliekenden Geistes nicht beeintrách- tigt, sondern seine Seele vielmehr noch gestühlt. Er suchte Trost und Befriedigung in den Arbeiten seiner Schüler; — (Ne frustra vixisse videam sehrieb er mir damals auf mein Beleidsehreiben. 1: Földtani Közlöny. Bd. XLIV. Seite 103. 146 D: LUDWIG VON LÓCZY Um diese Zeit wendete sich E. SuEss den allgememeren Problemen der Geologie zu. Als Vorláufer dieser Tütigkeit kann bereits seine früher zitierte Arbeit über den Boden der Stadt Wien bezeiehnet werden, wie er denn auchin seinen die Donau behandelnden ülteren Publikationen schon allgemeinere geologiscehe Fragen erörterte.! Die Tátigkeit dieser Periode beginnt aber doch erst mit dem Studium des groBen Neulengbacher Erdbebens vom 3. Januar 1873.? Entechieden betonte er damals den tektoniscehen Charakter dieses und áhnlicher Erdbeben, im Gegensatz mit der damals noch allgemein ver- breiteten vulkanologisehen Erklürung. Bald darauf veröffentlichte er im Jahre 1875 seine epochemachende, 168 Seiten umfassende Studtie über d1e Bmutiseb em oskdse Saga teas Diese gegen alle bisherige Auffassung sich aufleknende Schriit machte ihren Lauf über das ganze Erdenrund. Darin leugnete er bei der Entstehung der Kettengebirge die Mitwirkung des Vulkanismus, sowie der endogenen gasförmigen Kráfte überhaupt, und schrieb die Faltenerhebungen der Kettengebirge aus- sehlieBlich dem horizontalen Druck zu. Die Auffassung selbst war eigentlieh nicht EpvaARD SuvEssens Uridee, da in Amerika früher schon J. DAsa, J. LEcowsTE, N. S. SHALER in áhnlicher Weise die Entstehuncg der Gebirge erklörten und gegen die Hebungstheorie von L. v. Bucn, HuwmBorp und Etiz DE Beaumowxr Stellung nahmen. Auch in der Sehweiz hörte ich schon zu Beginn der 70-er Jahre des vorigen Jahrhunderts von EÉSCHER VON pER LINTH, meinem ersten Lehrer in der Geologie und seinen Schülern ALB. HEIm und BanrzER die durch Seitendruck entstehende Gebirgsfaltung überzeugungsvoll verkünden. Als erster aber trat E. Sumss mit einer gut durchdachten und dem System der Alpen angepaBten allgemeineren Theorie hervor, sich mit vollkcem- mener Entschlossenheit gegen die damals in Huropa festgewurzelten Anschauungen wendend, die dem Granit und den übrigen vulkanischen Massen die die Ketten- gebirge hebende und faltende Kraft zusehrieben, oder die kontinentalen Erhe- bungen von anderen unbekannten abyssischen Kráften ableiteten. B. Svess bezog in das Svstem der Alpen auch die Karpathen, das Donau- sebiet und die Appenninen-Ketten mit ein und wendete sich damit auch gegen das starren Kristallkanten parallele Hebungssysteimn von ELIE DE BEAUMONT. Er be- sprach auch die übrigen Gebirge Europas und Gebirgsketten Asiens und gelangte in seinen SchuBfolgerungen zu dem Ergebnis, daB die Erkaltung der Erdkugel Schrumpfung im Gefolge habe, die in der erstarrten Erdrinde tangentialen Seiten- druck auslöse, woraus sich die Zusammenfaltung der Schichten ergibt. Auch lehrte dieses inhaltsreiche kurze Werk, dab die gefalteten europáischen (rebirge durch 1 Über den Lauf der Donau; Österreichische Revue, 1864. IV. Neues Jahrb. für Miner. etc. 1864. Über das Grundwasser der Donau; Österreichische Revue 1866. 2? Die Erdbeben Niederösterreichs: Denkschr. der Akad. Wien, XXXIII. 1873. 3 Tech besprach sie ausführlich im Természett. Közlöny. Jahrgang 1876. 225—256. EDUARD SUESS. 147 einen von Süden wirkenden Druck aufgestaut wurden und dal sie nicht aus sym- metriseh, sondern einseitig gelagerten Schichtenreihen bestehen. Die Dinaren betrachtete er als eine von den Alpen zu trennende, nach Süden bewegte Gebirgs- kette. Die nach Norden gekrümmten Bogen der europáischen Gebircsketten stellte er dem nach Süden gesehwungenen Bogen der asiatischen Gebirge gegen- über und setzte für diese einen nach Süden gerichteten Seitendruck voraus. Begrei- flieher Weise war das kleine Buch von umgestaltender Wirkung auf die weitere Entwicklung der Geologie ; doch erweckte diese These auch starken Widerspruch, besonders von Seite der kartierenden (Geologen, die die in groBen Zügen sich bewegenden Lehren auf ihren engen Arbeitsgebieten nicht bestátigen zu können meinten. Wihrend in den Appeninen und in den Karpathen die Hinseitigkeit und die vulkanischen Erscheinungen der inneren Seite die Auffassung von SuEss treu wiederspiegelten, sprach die südliehe Kalkzone der Ostalpen mehr für eine symmetrische Anordnung. Sogar die nach Süden sich wendenden Gewölbe der Gebirgsfalten sind gewissermassen die Spiegelbilder der nach Norden blicken- den antiklimalen Achsen der nördhehen Kalkalpen, — was für die südliehen Kalk- alpen den von Norden kommenden Seitendruck zu beweisen schien. (Gerade unter den bravsten Miteliedern der k. k. geologiscehen Reichsanstalt erwachte die schárfste Gegnerschafít gegen die Alpentektonik von E. SuvEss. Dennoch brach aus diesem kleinen Buch die Neuzeit der (Geologie an, die geologische Renaissance, die nicht mehr das gröbte Gewicht auf eine haarscharfe (stratigraphisehe) Gliederung der Schichten und die Verallgemeinerung der am Orte der ursprünglichen Studien erkannten Horizonte das Hauptgewicht legte. Soweit ging darin die Befangenheit, daB der alte OvENssrepr sich darüber geradezu empörte, als Moxscn einer seiner begabtesten Schüler im Aargauer Jura die a—é Schichtenserien des sehwábischen Juras nicht wiedererkannte und für die dortigen Schichten von den seinigen abweichende Namen verwendete. SUuxss" Arbeit befreite wie mit einem Schlage die jüngeren Geister vom Druck der hohen, aber bereits veralteten Autoritáten und auf der Bahn des flammen- den Genles des Wiener Geologen setzte überall die Erforschung der Mechanik in der Gebirgsbildung eim. Dadurch entstand in der Geologie eine neue Disziplin, die statt des früheren deduktiven Theoretisierens unter fleibigen und mühevollen Begehungen und gefáhrlichen Hochgebirgstouren mit dem Studium des ver- wickelten Aufbaues der alpinen Regionen begann. Vor allem war dies die zu lösende Aufgabe, die nach E. Suess das Verstándnis für den tektoniscehen Aufbau des ganzen Erdenrundes vermitteln sollte. Die Entstehung der Alpem war gleichsam nur das Vorwort zu dieser Rich- tung, die SuEss seither in seinen Universitátsvorlesungen, wie auch durch seine gesammte Tátigkeit unentwegt gepflegt hatte. Oft besuchte er mit seinen Schülern die Alpen, die böhmisch-máhrische Gebirgsmasse, Italien und mit seinen Vorlesun- gen Schritt haltend begann er dann sein Monumentalwerk, das xAntlitz der Erdes zu sechreiben. Von diesem Werke erschien der I. Band im Jahre 1885, der II. 1888 ; darin finden sich die in der kKEntstehung der Alpens niedergelegten Gedan- ken unter weitest abzielenden Gesichtswinkeln auf die Gebirge und Meere des ganzen Irdenrundes angewandt. Die zwei Teile des abschliebBenden III. Bandes erschienen 1901 und 1909 und fallen in die dritte Periode seines Lebens. 148 D: LUDWIG VON LÓCZY In den ersten zwei Bönden vom xAntlitz der Erdes, sowie in den inzwischen erschienenen Veröffentlichungen! die die Ergebnisse der ununterbrochenen Studien und Arbeiten im Terrain waren, bereitete er mit der Ausarbeitung der Methodik und Terminologie den das Antlitz der Erde umfassenden Stoff des dritten synthetischen Hauptteiles vor. SvEss hatte bereits sein 70. Jahr erreicht, als er 1905 die Gegend von Nauders im schwer gangbaren oberen IDntal studierte. In seiner diesbezügliehen Abhandlung wendete er bereits die Deckentheorie an und eröffnete damit die dritte Periode seiner wissenschaftlichen Tátigkeit, deren Hauptergebnis der Ab- schlub seines cAntlit29-es war.? In den ersten zwei Bönden definierte E. SuEss die Kettengebirge sozu- sagen ausschlieBlicb im Sinne der von ihm ausgearbeiteten Kontraktionstheorie als von einseitiger tangential wirkender Kraft auf alte Massive draufgeschobene und nach auBen in der Richtung der wirkenden Kraft überstürzte Falten; die vulkanischen Erscheinungen aber verlegte er auf die innere Seite der Gebirgs- ketten, wo er sie als am Rande der Gebirgsniederungen aufbrechende Nachwir- kungen der die tektonischen Vorgánge begleitenden Abbrüche der Erdrinde ansah. Ím dritten Band zog er auch schon die Decken und liegenden Falten von M. BER- TRAND, ScCHARDT, LUGEoN, HEIM, sowie die Charriage, oder die groBzügigeren Erscheinungen der von ihm schon früher beschriebenen Überschiebungen in jetracht und wandte sie als erklürenden Versuch auf die Alpen, sowie V. UHLIG folgend, auch auf die Karpathen an. Nur in eimem Punkte versagte er den Neuerern gegenüber seine Zustimmung, námlich bezüglich der Isostasie, wie er auch die 1 Über die vermeintlichen sükularen Schwankungen einzelner Teile der Erdober- fláche. Verh. G. R.-A. 1880. Über die Erdbeben der österr.-ung. Monarchie; Monatsber. des wiss. Klub in Wien, 1880. Nov. Über unterbrochene Gebirgsfaltung; Sitzungsber. Akad. Wien, XCIV. 1886. Über die Struktur Europas; Ver. nat. Kennt. Wien, XXX. 1890. Die Brüche des öst. Afrika. Denkschr. Akad. Wien, LVIII. 1891. Are great ocean-depths permanent? Nat. Sc. II. 1893. Einige Bemerkungen über den Mond; Sitzungsb. Akad. Wien, CIV. 1895. Über die Assymetrie der nördlichen Halbkugel. Sitzungsb. Akad. CVII. 1898. ? Die Arbeiten der dritten Periode sind auBer dem abschlieBenden Band des cAntlitz-es: Über heiBe Ouellen ; Verh. Ges. deutschen Naturforscher und Arzte. Karlsbad, 1902. Sur la nature des charriages. C. R. Acad. sc. Paris. CXXXIX. 1904. Über das Inntal bei Nauders ; Sitzungsb. Akad. CXIV. 1905. Über Einzelnheiten i. d. Beschaffenheiten einiger Himmelskörper ; Sitzungsb. Akad. CXVI. 1907. (Prefaces zu Comte Montessus de Ballore : La science seismologigue Paris, 1907, und Vorwort zur Arbeit Hobbs: on some principles of seismic geology. Gerland. Beitrüge zur Geo- physik VIII. 1907. Das Leben; Mitteilungen der geol. Ges. II. 1909. Synthesis of the Palaeogeography of North-Amerika ; Journ. of Science, XXXI. 1911. Über Zerlegung der gebirgsbildenden Kraft; Mitt. Geol. Ges. Wien, VII. 1913. Über die Donau. Festversammlung d. kais. Akad. i. Wien, 1911. EDUARD SUESS. 149 Hebungen der Erdrinde nicht anzuerkennen geneigt war. Mit logisehem Urteil hielt er auf der durch Sechrumpfung sich verkleinerender Erdkugel nur Ein- brüche für die allein mögliehen Bewegungen, die positiven Hebungen dagegen betrachtete er stets bloss als ein mit der Faltung verbundenes Aufsteigen. Wahrend die ersten zwei Bünde vom xAntlitz der Erdes die Behandlung der die Gebirge und Meere analysierenden Terminologie enthielten, ist in den zwei Teilen des III. Bandes, die nach 18, beziehungweise 21 Jahren den ersten Binden folgten, das Hauptziel des Werkes, die synthetische Beschreibung des vAntlitzes der Erdes zur Geltung gekomrnen. Die oberfláchlich Urteilenden könnten vielleicht einen Gegensatz zwischen dem Anfang des groBen Werkes und dem Inhalt seiner lange Zeit nachher er- schienen Sechussbánde erblicken; doch bedeutete dies eimen grobBen Irrtum. Wer immer dieses Werk liest, oder sagen wir lieber gründlich studiert, gelangt zu der Erkepntnis, dab sich durch dasselbe wie ein roter Faden bis zum Schlub ein und derselbe Gedanke hindurchzieht, nümlich das Bestreben die Ausge- staltung der Erdoberfláche svnthetisch zu begründen. Es ist nicht zu bezweifeln, dab die Ideen des Meisters und seine lInitia- tíive die Geologen zu weiterem Nachdenken veranlabten und wenn auch die Franzosen, sowie einige junge Schüler UHrrcs mit allzu groBer Kühnheit ihre phantasmagorisehen Hypothesen von den Alpen und den Karpathen entwickelten, so gingen sie dennoch alle von der Kontraktionstheorie und dem horizontalen einseitigen Schube aus. Es erwiesen sich also die zwei ersten Bánde des Werkes überaus fruchtbringend für die weitere Entwicklung der Tektonik. Einen Wendepunkt in der Tátigkeit von E. SuEss bedeutete der im Jahre 1903 in Wien abgehaltene internationale Geologen-KongreB. Gele- gentlich dieses Kongresses ersehien der cBau und Bild Österreichs, betitelte umfangreiche Band von R. HoERNEsS, K. DIENER, FR. SuEss und V. UHLIG ; Meister E. SuEss sechrieb dazu das Vorwort. In diesem Werke kam die Decken- theorie noch nicht zur Sprache; wüáhrend der Verhandlungen und Aus- flüge des Kongresses aber siegte die Auffassung von HErm, LUGEON, TERMIER und die Wiener Schule sehlobB sich den Anhüángern der Deckenlehre- Theorie an. E. SuEss verschloB sich daher neuen Anschauungen gegenüber, die er für fruchtbar hielt, durchaus nicht, im Gegenteil gmff er jeden neuen Gedanken mit Eifer auf. Als Beispiel erwáhne ich folgenden Fall, der beweist, mit welch peinlicher Umsicht er der Klárung von Auffassungen die Wege zu ebnen pflegte. Als ich die für die Pariser Weltausstellung im Jahre 1900 bestimmte, Ungarn darstellende geologisehe Wandkarte redigierte und als Beilage dazu eine physikalisch-geographische Kartenserie zeichnete, war ich durch die Frage aufgehalten, wie ich wohl im Westen unsere Gebirge synthetisch gruppieren solle. Ich wandte mich diesbezüglieh an den Meister, der hinwieder für sein cBau und Bild; von mir einiges zu erfahren wünschte. Da im Wege des Brlef- 150 D: LUDWIG VON LÓCZY wechsels diese Sache nicht recht hüátte erledigt werden können, lud H. SUuEss für den 2. Februar 1900, also gerade vor 15, Jahren, J. Cvis1c den Belgrader, K. DIENER den Wiener, V. UHriG den Prager Professor zu einer Be- sprechung zu sich nach Wien, an der auch sein Sohn Franz Eduard teil- cenommen hat. Das Verháltnis des Ostendes der Alpen zu den Karpathen und den kroatischen Gebirgen, die verborgene Struktur des Untergrundes des Gebietes jenseits der Donau und des Grazer Beckens, sowile die Festsetzung der Grenzen des von Mossisovics umsehriebenen xOÖrientalischen Festlandes,, das E. SvEss die serbisch-kroatischen Masse nannte, waren Gegenstand eindringlicher Besprechungen. Nach SuvEss lag dies Massiv südlieh des Bachergebirges (Antlitz I. Seite 304—350.) ; den Bakony hingegen betrachtete er als eimen von diesem Gebirge nach Nordosten entlang des Balaton verlaufenden Zweig der Alpen. Dem gegenüber setzte ich im ungarischen Becken unter dem Al- föld bis zum innern Gürtel der Karpathen von den alpinen Bewegungen unberührte Gebirgsschollen voraus und rechnete diese zum serbisch-kroa- tisehen Massiv, das vom Rhodope Gebirge aus unter dem Alföld westlich bis nach Köárnthen vordringt. Es standen uns damals noch viel zu wenig Beobachtungen und Detail- studien zur Verfügung, als daB die Besprechung mit einem sichern Erfolg hátte abgeschlossen werden können ; trotzdem aber kam meine Auffassung doch zur Würdigung (auf Seite 474. von kBau und Bildy und der 15., 221 — 231. Seite von Antlitz III. 2). 7/uletzt behandelte E. $Suzss die Tektonik der Karpathen sich der Deckentheorie nach V. UHrIGs Zur Tektonik der Karpathenm als Versuch bezeiehneten Abhandlung anpassend in einer von der im kBau und Bild, dar- gelegten Beschreibung abweichender Weise (Antlitz III. 2. Seite 229—236.). Jedoch meinte er von den Alpen, besonders den Ostalpen und den Kar- pathen, dab die beobachteten Daten, auf denen die tektonische Beschreibung beruhte, noch ziemlieh mangelhaft und zum geroBen Teil auch veraltet seien ; im Vereleieh zu diesen sei die Anwendung der modernen Ansichten noch viel zu jungen Datums. All dem zufolge besteht das wertvollste Moment, das die synthetische Methode durch eine versuchsweise Anwendung der Decken- theorie in der Tektonik der Alpen erreichen konnte darin, daB sie nachwies wo eingehendere Untersuchungen am dringendsten vorzunehmen wáren. Welch weises Urteil und zugleich beherzigenswerte Warnung klingt uns nicht aus diesen Worten entgegen. Die zwischen den Ostalpen und den Dinariden verlaufende periadriatische, von vulkaniscehen Ausbrüchen begleitete Narbe, der Gebirgs- zug löngs der Drau und die Körnthner kristallinen Massen und eigenartige Tektonik der paláozoischen Region ünderten wohi! die ülteren Auffassungen EDUARD SUESS. 15 von E. SuEss, jedoch ohne, dab man ihn des Widerspruches zwischen dem ersten und letzten Teile seines groBen Werkes zeihen könnte. An vielen Stellen folet der Aufzáhlung von UngewiBheiten im xAntlit2 keine bestimmte Lösung oder MemungsüáubBerung ; oder es werden einzelne Stellen bloB sehr kurz behandelt. Doch statt dies, wie es eimigen beliebt, E.SuveEss zum Vorwurf zu machen, muss man es eher gutheiBen, dab er un- lösbare Probleme in Schwebe lieB und deren Beantwortung spüáteren For- sechern überantwortete und somit die Literaturbelastung mancher Gebiete nicht noch durch unverláBliehe Daten steigerte. Derartige zwecklose Schilde- rungen im Antlitz der Erde anzutreffen, brauchen wir nicht zu befürchten, besonders nicht in dessen drittem Band ; ebenso dürfen wir von iíhm keine regionale Beschreibungen erwarten. An vielen Orten finden wir in diesem Werke aufgeworfene, jedoch unentráthselte Probleme, an anderen Stellen gleichsam unbeendigte Erörterungen, wohingegen die über die Sache vor- handenen Daten kaum berührt werden. Der im Reiche der (ijedanken arbeitende Verfasser glitt gleichsam bewubBt über Zweifelhaftes hinweg ; er überlabBt es seinen Nachfolgern, die Probleme auf Grund eingehenderer Stu- dien zu lösen. Der kategorische Positivismus fehlt SuvEss" groBem Werk. Aus einem Irrtum in den anderen verfallend, gelangen wir sehlieBlich dennoch zur Wahrheit !, war sein Trost. Das cAntlitz der Erdes enthált die strukturelle Synthese der Erhe- bungen der Erde und die Gliederung der Strandregionen der Ozeane. Mit bewundernswerter Ausdauer $pürte SuEss zu diesem Zwecke in der Literatur auch den verborgensten Daten nach; um die zerstreute russische Literatur benützen zu können, lernte der bereits hochbetagt auch noch russisch. Sein groBes Werk beschránkte sich nicht allein auf die morphologi- sehen Erschemungen und Lagerungsverhültnisse der geologisehen Bildun- gen, sondern es erörtert in kritischer Beleuchtung auch die Lebensvorgánge, die planetaren Ahnlichkeiten, die geophysikalischen Faktoren, sowie auch die Daten in der Geschichte der Menschheit, wo dieselbe zu den geologisehen Ergebnissen in Beziehung gebracht werden konnten. Für alle Zeiten der menscehlichen Kultur bleibt dies Werk ein unentbehrlicher Codex für jeden, mag er sich nun ganz allgemein mit den ungelösten Problemen der Ausbil- dung der Erdoberfláche befassen, oder sein Augenmerk auf die Erde als Ganzes richten, oder aber nur ein kleines Fleckechen derselben studieren. Das cAntlit2 ist aber durchaus keine leichte Lektüre, es gehört nur in die Hand eines durchgebildeten Geologen, ein Anfüönger nehme es nicht zur Hand, denn entweder verstünde er es nicht, oder, was noch sehlechter würe, mibBdeutete er es. Gilt es ja selbst schon heute Verschiedenes aus- zumürzen und zu widerlegen in allen den Schriften, die aus den zurückhal- tenden und oftmals ungewissen Darstellungen $SuvEss" emporschieBend, die Gliederung unserer Gebirgssysteme in geradezu apodiktiseh sein wollen- 152 D: LUDWIG VON LÓCZY der Weise wahrhaftig bis zur Grenze phantastischer Vorstellungen getrie- ben haben. Der greise Gelehrte verfügte bis zu seinem Tode über ein klares Gedüchtnis und scharfes Urteil; Gottes Gnade bewahrte i1hm seine geistige Váhigkeit bis an das Ende seines Lebens. i Noch im Jahre 1918 sehrieb er eine tiefsinnige Studie : kÜber die Zer- legung der gebirgsbildenden Kraft, (Mitt. Geol. Ges. Wien, VI.). Jene Rede aber, die er in der am 9. Márz 1911 abgehaltenen auBerordentlichen Festsitzung der Wiener kaiserliehen Akademie, als deren Vorstand hielt, bekundete seinen edlen reinen Sinn, seine warme Heimats-und Menschenliebe, seine sehöne Sprache, seine Rednerfáhigkeit und sein groBes Wissen in ihrer Vollkommenheit, gleichsam wie in eimen Brennpunkt konzentriert. Es war diese Rede nicht etwa eine sich in hochklingenden Phrasen erge- hende Lobeshymne zur Verherrliehung der Kurators der Akademie Erzherzog RAINER, zu dessen Jubiláum die Akademie ihre Festsitzung gehalten hat, trug sie ja blob den einfachen TitelkÜber die Donaw,. In der meisterbaften Behandlung dieses Stromes zieht sich als ein feiner goldener Faden stets wieder die Kenntnis der Geschichte und jenes Streben hindurch, daB die lángs desselben Wohnenden in gegenseitigem harmonischem EHinvernehmen glücklheh werden mögen. Darauf fáhrt er in feinsinniger Weise der Kapitale Ungarns geden- kend folgendermabBen fort : Wir eilen weiter durch die Pforte von Theben, PreBburg wird erreicht und dann die donausperrende Festung Komorn, dann Visegrád und die Kathedrale von Gran, endlich die glánzende Hauptstadt. Scharen von Erinnerungen drángen sich uns auf und dringen auf uns ein; wir wáhlen nur eine Gruppe davon, die dem heutigen Tage am meisten entsprechen möchte. Man schreibt 1490. Zu Ofen hat sich um die berühmte Bibliothek des Königs Matthias Corvinus ein Kreis hochgebildeter Müánner gesammelt, an ihrer Spitze Vitesius (Vitéz) einst Gesandter am römischen Hofe, jetzt Bischof von Veszprém. Um die Zeit herrscht lebhafítes geistiges Leben. Der Kampf des klassi- schen Humanismus gegen die Scholastik ist weit und breit erwacht. Einer der rührig- sten Vertreter der neuen Richtung, der drei Jahre zuvor von Kaiser Friedrich zu Nürnberg als Poet gekrönte Konrad Celtes reist von Krakau nach Ofen. Em- pfehlungen, die er an der Jagelloniscehen Hochschule erhalten, öffínen ihm den Zutritt in die gelehrten Kreise. Man spricht von klassischer Literatur, von den Ursachen von Ebbe und Flut, von der Entstehung des Regenbogens. Is bildet sich der Coetus Ungarorum, der Keim einer gelehrten Verbindung. Eine führende Persönlichkeit ist Bischof Vitéz. Der Besuch in Ofen hat ohne Zweifel einen tiefen Findruck auf Celtes her- vorgebracht. Er durchreist Deutschland und ruft in Heidelberg eine áhnliche Gesellschaít ins Leben. EDUARD SUESS. 158 In ihm erwacht der Plan, auf Grund solcher Körperschaften Ungarn, Deutsche und Slawen einander nüáher zu bringen. Kaiser Maximilian beruft ihn nach Wien. Im Jahre 1497 trifít er ein uud unterstützt von vielen trefflihen Mánnern, wie es secheint insbesondere von Gracchus ( Krachenberger) dem Geheim- sehreiber des Kaisers, nimmt er seinen Plan im groBen Stile wieder auf und geht nochmals nach Ofen. Nun entsteht die Soliditas litteraria Danubiana, Wien und zugleich Ofen umfassend. Vitéz — — ist ihr Vorstand, nach ihm Krachen- berger, Celtes ist ihre Seele. In Regensburg, Ingolstadt, Wittenberg und anderen Orten entstehen übnliche Körperschaften. Als Programm dieser Körperschaften gilt Pflege der Wissenschaften und Bekümpfung der Barbarei. 80 blüht an der Grenze des XV. und XVI. Jahrhunderts — — ein Streben auf, das den internationa- len Bestrebungen der heutigen Akademien vergleichbar ist. Die Zeitláufe gestal- ten sich aber ungünstig. Mm Jahre 1508 stirbt Celtes, 1519 stirbt Kaiser Maxi- milian. Die Donaugesellschaít zerfállt. — im Hofe des Hauses I., SingerstraBe 10, ist ein Denkmal für diesen ersten Versuch einer internationalen Association, — — — es besteht aus drei Marmor- tafeln, — — — jene zur Linken ist der gelehrten Donaugesellschaft gewidmet. Es ist, als würde bei Betrachtung dieser Tafel leise aus den Tiefen der Jahr- hunderte eine gleichgestimmte Note zu uns herauftönen. In Ofen wurde der Same gelegt und so mag jetzt hiefür ein spütes Wort des Dankes gesagt sein) Mit diehterisehem Sechwung und mit kühnen aus dem Kreise der Natur genommenen Vergleichen beschlieBt SuEss diesen seinen Vortrag und spricht mit wohltuender Wüárme von den leitenden groBen Zielen des Erzherzog- Kurators: dass der Völker-Charakter auf sittlieher Grundlage erstarken möge, — die erste Vorbedingung hiezu sei aber die Freiheit des Gedankens und als ein Weg hiezu diene auch hinfort bloss die freundschaftliche Annáherung der Nationen. Gestorben ist nun der Kurator und von hinnen gegangen ist der Vorstand; glücklieh zu preisen sind Beide, daB sie den mörderisehen Kampf unserer Tage nicht miterlebten und das gegenwürtige Verblassen ihrer edeln Gedanken und ihrer Wünsche nicht zu sehen bekamen. Auf seinem Lehrstuhl und am Vortragspult war E. SuEss geradezu unvergleichlich. Sein stets gewühlter, oft hinreiBender Vortrag, seine sympathische Baritonstimme, seine prachtvolle zeichnerische Fühigkeit, die mit wenig $Strichen klar das Bild charakterisierte, gestalteten seinen Vortrag nicht nur belehrend, sondern auch stets genubBreich. In den 70-er und 80-er Jahren des vergangenen Jahrhunderts hatte ich wiederholt Gelegenheit auf seine freundliche Einladung hin bei seinen Universitátsvorlesungen zu hospitieren. Er hielt diese morgens zwischen 8—9; an denselben nahmen auBer den Universitátsbürgern auch ültere verdiente Gelehrte teil. Dort sah ich den russisehen Regierungsrat ABICH, den Erforscher des Kaukasus und Kleinasiens ; FR. Poszpwy, TH. FucHs und andere. Nicht weniger besucht waren die monatliehen, in den Abend- Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 11 154 D: LUDWIG VON LÓCZY stunden abgehaltenen Kolloguien, im denen die ülteren Fachgenossen und Schüler die neuere Literatur besprachen. Seine gehaltvollen Vorlesungen charakterisierte ausgedehnte Bele- senheit und die synthetische Aufarbeitung auch der allerneuesten Daten, welecher Umstand schon für sich allein auf die Hörerschaft und die Gáste magiseh anziehend wirkte. Seine eigenartig getragene Stimme, manchmal abwüágender Zweilfel oder die wirkungsvolle Darstellung überraschender Erscheimungen belebten seine Vortráge. Am Schlusse mancher Absehnitte aber sprach er mit gedehnter, verklingender Stimme, fast flüsternd die SchluBfolgerungen aus. Mitunter war es, als ob mancher Gedanke, manche Theorie gleich- sam am Katheder entstanden wüáre, so war es auch mit seiner Auffas- sung von den vadosen und juvenilen Ouellen, die er auf der Wander- sammlung der deutschen Naturforseher und ÁAÁrzte in Karlsbad erörterte, damals als er dort über die Karlsbader heiBe Ouelle sprach. Diese Abhand- lung von rein lokalem Interesset wurde wie bekannt, zu einer weit ver- breiteten, — viel umstrittenen, für die Abyssodynamik bedeutenden Schrift. Noch mubB ich kurz der auf unsere Henmmat bezügliehen wissenschaft- lichen Veröffentlicehungen E. SuEss"? gedenken. Seine erste, Ungarn betreffende Abhandlung behandelte die am FubBe des Rosaliengebirges vorgefundenen pseudoglazialen Gerölle.? In dieser beschrieb er áhnliche erratische Blöcke aus dem Márcfalvaer Natterer Graben, wie jene, die MoRror und CzszEK am westlichen FuBe des Rosalien- gebirges gefunden und wegen der auf ihnen befindliehen Kratzer als gla- zialen Ursprungs beschrieben hatten. SuEss wies von ihnen jedoch nach, daB sie sich in Meeresablagerungen befinden und dachte dabei unter dem EinfluB der nordeuropáischen. Drifttheorie stehend an elne jüngere post- glaziale Meerestransegression. Seither wissen wir, dab diese erratischen Blöcke aus den mediterranen Schottern herstammen. In eimer zweiten auf Ungarn bezüegliehen Veröffentlichung beschreibt er die Reste einer Tiszolcer Knochenhöhle: die Knochen von Höhlenbár, Wolf, Fuchs, Hyüne und Iltis.? Bald" machte er die Knochenreste grobBer tertiürer Raubtiere von Tiszole und Baltavár bekannt ; das GebiB von Machan- 1 Über heiBe Ouellen; Verh. d. Gesell. deutscher Naturforscher und Arzte. Karls- bad, 1902. ? Erratische Vorkomnisse am östl. Abhange des Rosaliengebirges; Verh. d. k. k. geol. R.-Anst., Wien, 1858. Seite 101. 3 Fossile Knochen von TheiBholz; Verh. d k. k. Geol. R.-Anst. 1858., Seite 187. 4 Über die gro8Ben Raubtiere der österr. Tertiürablagerungen; Sitzungsb. d. k. k. Akad. d. Wiss., Wien, XLIII. 1861. Seite 217—232. EDUARD SUESS. 11613) rodus cultridens Cuv. und Hyaena hipperionum Gzm. und das aus dem Vér- tessomlyóer Kohlenflötz herstammende Anthracotherium. Im Jahre 1868 sandte Jurius Kovárs, Kustos des Ungar. National- museums Mastodonreste an öuEss, der auf Grund dieser Funde mit groBer Umsieht die tertiáre Paláogeographie Ungarns und des Wiener Beckens entworfen hat. Über die Donau handeln seine zwei volkstümliehen Veröffentliehungen allgemeinen geographischen Inhaltes.? Das 1863-er dürre Jahr und seine im Interesse der Wasserversorgung der Stadt Wien begonnenen Studien veranlabBten ihn zur Veröffentliehung dieser in weiteren Kreisen gelesenen Artikel. Es waren dieselben gleichsam die Fortsetzungen seiner Arbeit KÜber den Boden der Stadt Wiem. Im ersten Aufsatz erklürte er das Abschwenken der Donau in ihrem ungarlándisehen Abschnitte nach rechts durch das BazR sche Gesetz; im zweiten stellte er für die Kenntnis des Alföldes, besonders interessante Daten von bleibendem Wert zusammen und ver- anschaulichte sie auch in einem Profil durch die Brunnen der Stationen und Wichterhüáuser der über den Erdrücken zwischen der Donau und TheiB hinziehenden Budapest—Szolnoker Bahnlinie, deren Wasserstand man am 14. Dezember 1864 auf SuEss"? Ersuchen gelotet hatte. Sehr wertvolle, auch auf Ungarn wichtige Beziehungen finden sich in den Studien über die österreichischen tertiüren Ablagerungen.? E. SuEss begründete in diesen die Charakterisierung der mediterranen Stufen, des Sehliers und der sarmatischen Stufe. Vom LöB nahm SuEss an, daB er der Scehlamm groBer Flüsse sei, in dem sich überwiegend festlün- dische Schneckenschalen vorfinden; über diese Bildung setzte sich weiter kein Meeressediment ab. Der LöB gibt den besten Boden für den Ackerbau ab. Bald untersuchte er aus Siebenbürgen stammende jurassische Ver- steinerungen, gliederte die Schichten vom Bucsecs und der Gegend des Gyilkostó." Ferner bestimmte er die ihm von KARL HoFFMANN zugesand- ten Reste einer oligozánen Sehweineart von Krivadia als Listriodon spen- dens MEYy.§ 1 Über die Verschiedenheiten u. d. Aufeinanderfolge der tertiüren Landfaunen in der Niederung von Wien ; Sitzungsb. d. k. k. Akad. des Wiss. Wien XLVII. 1868. S. 306—331. 2? Über den Lauf der Donau; Österr. Revue, Wien, 1863. IV. S. 262—272. und: Über das Grundwasser der Donau ; Österr. Revue, Wien, 1866. I. S. 128—134. 3 Untersuchungen ü. d. Charakter d. österr. Tertiárablagerungen. I. Abt. ; Sitzungsb. d. k. k. Akad. der Wiss., Wien, LIII— LIV. 1866. i. II. u. a. LIV. 1866. s Über den LöB; Schrift. d. Verein z. Verbreitung Naturh. Kentnisse, Wien, VI. 1867. Seite 335—349. 5 Der braune Jura in Siebenbürgen ; Verh. d. k. k. Geol. R.-A. 1867. S. 28—31. 6 Neue Süáugetierreste aus Österreich; Verh. d. k. k. Geol. R.-A. 1870. S. 28— 30. 115 156 D: LUDWIG VON LÓCZY In seiner Abhandlung über Das Erdbeben: von Niederösterreich) erwáhnt HE. SuEss auch das Komáromer Erdbeben vom 28. Februar 1763, sowie die verheerenden Erdbeben von Székesfehérvár am 14. Januar 1810. Die beiden klassischen Werke des groBen Gelehrten, námlich cDie Ent- stehung der Alpem und Das Antlitz der Erdes,! berühren zahlreiche Orte Ungarns. SchieBlich erwáhne ich noch seine die Donau behandelnde Rede, die er als Vorstand der Wiener Akademie anlábBlieh ihrer Festsitzung im Jahre 1911 gehalten hat. Diese letzte AuBerung der idealen Denkungsart und poetisechen Feder war gleichsam sein Sehwanengesang.? In dieser sprach er mit so viel Liebe und Wárme von unserem Vaterlande, dab wenn auch sonst nichts anderes, dies allein ihm unsere dankbare Erinnerung gesichert hátte. Als Mitelied der österreichisehen Delegation war E. Suxss wáhrend se1- nes 22 Jahre langen parlamentarischen Lebens oft in Budapest. Seimm Absteig- guartier hatte er 1m ehemaligen FROHNER, jetzt Hotel Continental, wo i1hn die Spitzen unseres öffentliehen Lebens, seine Verehrer und Freunde besuchten. Unsere inneren Verháltnisse, unser materielles und sittlicehes Hrstar- ken interessierten ihn sehr und mit besonderer Aufmerksamkeit erkundiete er sich natürlich auch stets nach unseren geologisehen Fortsehritten. Der Rückgang unseres IEdelmetallbergbaues erfüllte ihn mit aufriehtigem Bedauern und zu wiederholtemmale erwog er mit mir lebhaft die möglichen theoretisehen und wirtschaftliehen Mittel, von denen er das Aufblühen des fírüher so weit berühmten ungarischen Metallbergbaues erhoffte. Auch das Verdienst der Entdeckung des Erdgases in Siebenbürgen knüpft sich gewiBerma Ben an seinen Namen, wenn er auch dessen kollossales Vorhandensein nicht geahnt hat. Gelegentlich unserer Budapester und Wiener Zusammenkünfte wies er schon in den 1890-er Jahren wiederholt und dringend darauf hin, warum die ungarische Regierung in Siebenbürgen nicht durch Tiefbohrungen nach Kalisalzlagern forsche, die nach ihm aller Wahrscheinlichkeit nach da verborgen sein müBten in den Tiefen des abge- sehlossenen, an Salzen reichen tertiüren Beckens. Nachdem mein mir zugetaner alter Gönner mich hierauf aufmerksam machte, trug ich die Sache wiederholt meinem Freund PaáuL v. HoIrrsY vor, der damals Reichtagsabgeordneter war und sich bekanterma$en viel und eingehend mit Bergbau befabBt hatte. Ich bemühte mich iíihn dazu zu bewegen, die Angelegenheit der Kalisalzforschung bei den Finanzmi- nistern LADISLAUS LUKÁCS, spüter bel ALEXANDER WEKERLE zu betreiben. 1 Die folgenden Stellen des cAntlitz; beziehen sich auf Ungarn: Bd. I. Seite 177., 209 —213., 285—288., 303—307., 349—351., 613—625; Bd. II. Seite 339—351; Bd. III. Seite 426—427; Bd. III. Seite 5—24., 220—221., 229—236., 578., 617—619. 2 Über die Donau; Akad. Almanach, Wien, 1911. EDUARD SUESS. 157 Gelegentlieh einmal zu Anfang des Jahres 1899 oder 1900 besuchte mich E. Suess im geographischen Institut der Universitát, und eleichzeitig erschien damals zufállig auch PauL v. Horrsv bei mir. Ich stellte ihn SuEss als eine in die bergwirtschaftliehen Verhültnisse unsererer Heimat" eingeweihte Per- sönliehkeit vor und bei dieser Gelegenheit kam sofort auch das Kalisalz zur Sprache. Infolge dieses Zusammentreffens veranlaBte der Bifer PAuL HoITsYs die Inangriffnahme der Kalisalzforschung resp. beschleunigte er sie. Dies geht auch aus dem Brief hervor, den Ministerialrat ALEXANDER MÁLY von Kis- sármás im Auftrage des Staatssekretürs ALEXANDER Popovics im Jahre 1906 an mich richtete. In demselben erging an mich die Aufforderung, auf Grund der vorher von Paur Horrsy getanen Schritte ein Urteil darüber ab- zugeben, wo und wie in Siebenbürgen durch Tiefbohrungen nach Kali- salzlagern geforscht werden müBte. Auf diese Weise begann also in Sieben- bürgen auf die Uranregung EDUARD SuvEss" und die Vermittelung PAUL Horrsvs hin die Kalisalzforschung, die in überaschender Weise die reichen, doch bis jetzt leider noch sehr wenig ausgenützten Erdgaslager erschloB. Den weiteren Verlauf dieser Sehürfungsangelegenheit hat KARL v. PaPP im Jahrgang 1911 des Földtani Közlöny geschildert. Die österreichisch-deutsche Wissenschaft und Öffentlichkeit, die Bürgerschaft Österreichs und Wiens besaB in EpvARD SvEss einen hoch- begabten, selbstlosen und ideal aufstrebenden Sohn, der sich nie verwel- kende Verdienste erwarb durch die seinem Vaterland, seiner Stadt und der Wissenschaft geleisteten Dienste. Sein ausgedehntes Wissen, seine gottgesegnete Gabe seine Gedanken in Wort und Sehrift formvollendet wiederzugeben, schuf in Wien die in aller Welt anerkannte geologische Schule, die auch von auswártigen nam- haften Geologen aufgesucht wurde. Den Namen SuEss und seine Lehren kannte man auf dem ganzen Erdenrund überall und seine Gedanken und seine Ziele wurden bald zum geistigen Gemeingute der gesammten Welt.! Doch wenn auch auf die Erinnerung an E. Suzss der ganzen Gelehrten- Welt ein gleiches Anrecht gebührt, so haben auBer seinen Heimatsan- gehörigen und den übrigen Verehrern wir Ungarn doch noch ienen wei- teren speziellen Anteil auf dieses Recht, da E. SuEss auf dem Boden Ungarns die glückliehsten Tage seines edeln Lebens verlebte und es sein Wunsch war in Ungarns Boden der ewigen Ruhe übergeben zu werden. Es ziemt sich daher, dab wir mit wármster Pietát das Andenken unseres 1 Das Antlitz der Erde wurde in fünf Sprachen übertragen. Die französisehe Über- setzung (La Face de la terre) mit einem Vorwort von Marcel Bertrand stammt von E. Margerie, ist aber noch nicht abgeschlossen. Diese Ausgabe ist reichlich mit Illustrationen "versehen und daher sehr wertvoll, ja sogar eine wesentliche Ergünzung des Originals. .Die italienische Ausgabe übersetzte P. Vinassa de Regny, die englische follas. 158 FRANZ SCHAFARZIK aus dem Nachbarreiche zu uns eingezogenen Freundes, unser aller Lehr- meisters, sowie des vollendetsten Vorbildes eines wahrhaftig idealen Men- sehen in unserem Herzen treu bewahren. ERÖFFNUNGSREDE ANLÁSSLICH DER LXV. GENERAL- VERSAMMLUNG DER UNGARISCHEN GEOL. GESELLSCHA FT. Gehalten am 3. Februar 1915. Von Dr. FRANZ SCHAFARZIK. Geehrte Hauptversammlung ! Unsere heurige Versammlung am Sehlusse des abgelaufenen Gesell- schaftsjahres föllt in eine groBe, hochernste Zeit! Bereits ist es über ein halbes Jahr, dab Ungarn im Vereine mit Österreich und seinem treuen Verbündeten dm Deutschen Reiehe, sowie mit der Türkei mit den uns umkreisenden Gegnern in unentwegtem Kampfe steht. Noch rollen die Würfel und ist die Entscheidung nicht gefallen, trotzdem. aber erhoffen wir zuversichtlieh das Beste. Mut und Entsehlossenheit verleiht uns in diesen schweren Tagen und diesem alle bisherigen weit übertreffenden Kriege nicht nur das leuchtende Vorbild kriegstüchtiger Vorfahren, sondern wahrlich auch der allerelementarste Selbsterhaltungs- trieb. Fest wurzelt in uns die Überzeugung auf einen früher oder spüter- fallenden Sieg unserer gerechten Sache! Unsere jüngeren Freunde, zur Friedenszeit unsere tüchtigen Mitarbeiter, stehen alle an der Front, und. dies ist eine der Hauptursache, daB die Pulsader unseres Gesellschafts- lebens namentlich in der zweiten Hülfte des verflossenen Jahres wemiger lebhaft schlug als sonst, und daB infolge dessen sich auch die Gesellschafts- agenden wesentlich verringerten. Über die Gebahrung von mehr administrativer Natur wird unser erster Sekretür Dr. KARL v. Papp seinen Vortrag halten. Über einige soziale Angelegenheiten hingegen erlaube ich mir selbst Bericht erstatten zu dürfen.. Danksagungen ; der Krieg und die Geologte ; Einladungen ; Begrüssungen. Vor allem sei es mir gestattet, auch bei dieser Gelegenheit Sr. Durch- laucht dem Herrn Herzog Dr. NIKoLAus vox ESZTERHÁZY den tiefgefühlten Dank unserer Gesellschaft auszusprechen für die Ausübung des stündigen ERÖFFNUNGSREDE, 159 Protektorates, mit dem er dieselbe beschirmt; ferner Ihren Exzellenzen, den Herren Dr. BÉLA v. JANKOvIcg, k. ung. Kultus- und Unterriechtsminister und Herrn Baron EMERICH v. GHILLÁNYI, k. ung. Ackerbauminister für die auch in dem letzten Jahre gütigst angewiesene staatliche Subvention. Wenn die Hohe Regierung diese Unterstützung eben mit Rücksicht auf die kriegerisehen Zustánde im Vorjahre geringer als sonst bemessen hat, so finden wir dies mit patriotiseher EHinsicht vollkommen verstündlich; doch sei es aber gestattet zu hoffen, daB es nach Erreichung des Friedens unserer Gesellschaft wieder ermöglieht werde, an den kulturellen Be- strebungen unseres Vaterlandes womöglieh in noch erhöhterem MaBe teilnehmen zu dürfen. Wenn nun die daheimgebliebene kleinere Hülfte unserer Geologen sich gegenwártig auch mit geringeren Leistungen begnügen muB, so könnte ich mir andererseits doch recht gut vorstellen, dab auch die nichtkomba- tanten Kollegen in gegebenen Föüllen und Fragen unsere tapfere Armee zu unterstützen im Stande wáren ; eventuell durch fachgemáBe Beurteilung der Bodenverháltnisse und der Erwágung der hieraus resultierenden Vor- teile, durch ein vorhergehendes Studium von geologisehen Karten und sonstigen Behelfen, sowie auch auf Grund von örtlieher Inaugenschein- nahme ; ferner eventuell bei der Auswahl und Errichtung von Lagern, oder aber, wenn es sich darum handeln würde an Stelle von ungesunden Brunnen in kürzester Zeit Stellen für neue Brunnen mit gutem Trinkwasser ausfindig zu machen; ebenso auch bei rasch vorzunehmender Tracierung und Anlage von Wegen und Bahnen, anláblich von zu diesen Zwecken zu beschaffenden besten und raschest zu erreichenden $Schottermateriales u. s. w. Die Mitwirkung des Geologen in dem gegenwörtigen gigantischen Ringen wáre übrigens nicht der erste Fall, da Japan bereits vor 10 Jahren in seinem Kriege mit RuBland in der Mandschurei Geologen zu Diensten im Felde verwendet hat. Zu den unserer (Gesellschaft zugekommenen Einladungen übergehend, erwáhne ich vor allem der kalendarischen Reihenfolge gemáB, daB uns von Seite des 6.internationalen Kongresses für Berg- und Hütten- wesen, angewandte Mechanik und praktische Geologie zu seiner für den 12—17. Juli 1915 in London geplanten Session eine Einladung zugekommen ist. Ich selbst hatte bereits alle Schritte getan, um mich an demselben persönlieh zu beteiligen und eventuell gleichzeitig auch unsere Gesellschaft zu vertreten; der Ausbruch des Weltkrieges lábt aber nun die Abhaltung dieses gewibB vielversprechenden Kongresses fraglich erscheinen, infolge dessen diese Angelegenheit für uns gegenstandslos geworden 1Ist. Ferner kann ich der geehrten Hauptversammlung melden, daB eben- falls zufolge der kriegeriscehen Verháltnisse und voraussichtliehem Mangel an Teilnahme die nach Nagyszeben für Ende August d. J. einberufene 160 FRANZ SCHAFARZIK Wanderversammlung der Ungarischen Naturforsecher und Arzte auf spütere Zeit versehoben wurde. Wahrhaftig erhebend war dagegen die solenne Abhaltung der Jubi- láums-Hauptversammlung des Ungarischen Turisten-Verei- nes, anlábBlieh seines 25-jáhrigen Bestandes, zu weleher auch unsere Ge- sellsehaft eingeladen wurde. In Erinnerung an den selten genuBreichen Verlauf dieser auch durch die Zahl der Erschienenen imposanten Versamm- lung, auf welcher 1ch mit unserem ersten Sekretár dr. KARL Papp erschienen war und woselbst ich im Namen der Ung. Geologisehen Gesellschaft den verehrten Turisten-Verein auch mit einer Ansprache zu begrüBen die Ehre hatte, kann ich nicht umhin nochmals den Prásidenten des genannten Vereines, unser geehrtes Mitelied Herrn Dr. Gusrav THIRRING, auf das aufrichtigste zu beglückwünsehen, daB es ihm gelungen ist, anlübBlieh dieser Versammlung den Landesverband sömtlieher heimischer Turisten- Vereine in geschickter und sicherer Weise anzubahnen und zu verwirklichen. Freudigst verzeichne ich ferner, daB die Ung. Geologische Gesell- schaft am 22. Dezember v. J. ihr hochverehrtes Ehrenmitelied Herrn Dr. ÁNDOR SEMSEY VON SEMSE anlöblieh seines 81. Geburtstages in Tátraszép- lak im Wege einer Adresse begrüBte, worauf von Seite des allseits hoch- geschátzten Jubilars ein im warmen Dankesworten gehaltenes Antwort- schreiben eingetroffen ist. Über das Ableben EDUARD SUEss, VINZENZ WARTHA und OTrrTo HERMAN. Im nun bevorstehenden zweiten Abschnitte meiner Vorlage, geehrte Hauptversammlung, muB ich leider traurige Erinnerungen wecken, da unsere Gesellschaft im abgelaufenen Jahre drei hochverdiente Mitelieder durch den Tod verloren hat. Am 26. April schied EDUARD SuvEss, unser weitberühmtes Ehren- mitglied aus der Reihe der Lebenden. Es waren dem Verewigten, dem einstigen hochverdienten Professor der Geologie an der Universitüát in Wien, nachdem er vor ungefáhr 10 Jahren in den Ruhestand getreten war, 83 Lebensjahre beschieden. Seinem letzten Wunsche gemüB wurde seine sterb- liche Hülle in Márcfalva im Komitate Sopron zur ewigen Ruhe bestattet, bei welchem Anlasse ich im Auftrage des Ausschusses unserer Gesellschaft ersehienen bin und an seinem Grabe in Begleitung von einigen Abschieds- worten den Kranz der Gesellschaft niederlegte. EDUARD SuEss war durch Jahrzehnte hindureh der unerreichte, poetisch angehauchte Meister aut dem Gebiete der (Geologie, dessen Ausfall die Wissenschaft noch lange Zeit hindureh schmerzlieh vermissen wird. Nicht uninteressant ist es, daB EDpuaRD SuEss aubBer seinen streng wissenschaftliehen Werken auch noch mehrere gelungene Novellen und Zeitbilder geschrieben hat, in welchen er seliner warmempfundenen Sympathie Ungarn gegenüber Ausdruck ver- ERÖFFNUNGSREDE. 161 leh. Über den Verlauf seines auBerordentlieh inhaltsehreichen Lebens wird noch wührend dieser Versammlung unser Ehrenmitelied LUDWIG VON Lóczy seine Gedenkrede halten. Am 20. Juli ist ferner Dr. Viszesz WARTHA, Professor an der Tech- nischen Hochschule in Budapest, nach sehwerer und langwieriger Krank- heit in seinem 71. Lebensjahre verstorben. Der Verewigte gehörte seit dem Jahre 1868 dem Verbande unserer Gesellschaft an, zu deren ordentliehem Miteliede ihn damals weil. Joser von SzaBó in Vorschlag gebracht hat. Als ausgezeichneter Chemiker und Technologe war seine Tátigkeit eine eminent richtungweisende. In seinem in ununterbrochener Arbeit verbrach- ten und an hervorragenden Resultaten reichen Leben hat derselbe forschend und belehrend sehr viel zar Hebung und Ausgestaltung der nationalökono- misechen Verháltnisse unseres Vaterlandes beigetragen. Nahezu durch eim halbes Jahrhundert treffen wir seinen Namen nicht nur háufig auf dem Gebiete der allgemeinen Naturwissenschaften,. sondern auch so ziemlich in jedem Zweige der Industrie, sowie auch im Rahmen von verschiedenen Wohlfahrtseinrichtungen. Man war gewohnt Professor WARTHA stets an der Téte marschieren zu sehen. Wenn aber der nun Heimgegangene in den letzten Jahren seines tatenreichen Lebens, mit dem Stachel eines unheil- baren Leidens im Herzen, auch gezwungen war, vom Schauplatze seines Wirkens abzutreten, so glaube ich dennoch annehmen zu dürfen, dab ihm das BewubBtsein, die Aufgaben seines Lebens treu erfüllt zu haben, eine wohltuende Beruhigung : versehafft haben mag. Sein nicht genug hoch zu schützendes Verdienst gipfelt ganz besonders auch noch darin, dab er eine volle Generation von ungarischen Technologen erzogen und auf diese Weise für die notwendige Sucerescenz reichlich gesorgt hat. Jedoch hat sich Viszesz WaRrHA nicht nur als gewissermabBen erster moderner ungarischer Technologe unvergángliche Verdienste erworben, son- dern sich auBerdem auch noch in anderen versehiedenen Richtungen erfolg- reich betátigt. Er hatte für alles offene Augen, wo immer es etwas zu beobachten gab. Dieser sein lebhafter und auch den übrigen Zweigen der Naturwissenschaften zuneigender Sinn brachte ihn, den einstigen Schüler des seinerzeit berühmten Züricher Professors ESCHER von DER LINTH mitunter auch unserer Wissenschaft nüher. Ja es war ihm in der ersten Zeit seinmer Professur an der kön. ung. Technischen Hochschule sogar einmal vergönnt gewesen — was in unserem Kreise besonders aufgezeichnet zu werden verdient — interimistiseh die Mineralogie und auch die (Geologie zu substituieren. Doch bezeugte er auch sonst reges Interesse für mineralogisehe Forschungen, so untersuchte er z. B. chemisech die verwickelte Gruppe des Serpentins und der Chlorit e ; ferner war er es, der im Ofener Gebirge das Vorkommen des Fluorites entdeckte ; auch war er der erste, der den in Westungarn gefallenen subaerischen Staub einer náheren Prüfung 162 FRANZ SCHAFARZIK unterzog u. m. del., mit eimem Worte es entging selbst auf benachbarten Gebieten kaum etwas seiner Aufmerksamkeit. Die Entdeckung irgend einer Sache, oder die Klárung eines Problemes versetzte sein für Edles und Gutes leicht aufflammendes Wesen stets in helle Freude. Seiner vielseitigen Verdienste werden engere Berufsgenossen, sowohl in der ung. Akademie der Wissenschaften, ferner in der kön. ung. Natur- wissenschaítlichen Gesellschaft, als auch in der Vereinigung der ung. Che- miker eingehender gedenken, auBerdem aber erinnern auch wir uns seiner und bewahren seiner stark anziehenden Persönlichkeit, sowie seinem um die wissenschaftliche Forschung hochverdienten Wesen ein treues An- gedenken! SehlhebBlieh habe ich nur noch zu vermelden, daB ich ím Auf- trage des geehrten Ausschusses in Begleitung einer Trauerrede den Kranz unserer (esellsehaft als sichtbares Zeichen ünserer innigen Teilnahme am Grabe des Verewigten niedergelegt habe. Friede seiner Asche! Das dritte durch den Tod aus unserer Mitte geschiedene aillustre Mitelied war Orro HERMAN, der in seinem 80. Lebensjahre als das Opfer eines StrabBenunfalles und eines sich daranknüpfenden kurzen Leidens zu Budapest am 27. Dezember verstorben ist. Der Name Orro HERMAN be- deutet einen weithin leuechtenden Stern am Firmamente der ungarischen Wissenschaft. Mit unverdrossener Unternehmuneslust befaBte sich HER- MAN mit versehiedenen Themen, und mit geübtem Blicke betrat er stets jene Geblete der Wissenschaít, auf denen von allgemeimeem Gesichtspunkte aus das Meiste nachzuholen war. Von Haus aus Zoologe, befabBte sich der- selbe zumeist mit Fragen seiner eigenen Wissenschaft, dazwischen führte er aber mitunter auch wahrhaftig wissenschaftlicehe Rettungsarbeiten aus, indem er manches vor völliger Vergessenheit bewahrte. Namentlich war es die eingehende Bearbeitung der Ethnographie der ungarischen Fischerei und des ungarischen Hirtenlebens, beides in der Neuzeit nieder- gegangene Urbescháftigungen der Landesbewohner. Mit der Ung. Geolo- gischen Gesellschaft war der Verstorbene durch die Práhistorie und unsere Sekzion für Höhlenkunde verbunden. Er war es, der auf grund eines in Mis- kolcz gefundenen Steinbeiles daselbst die steinzeitliche Formation entdeckte und deren Vorhandensein trotz verschiedener gegenstelliger Behauptungen auch wissenschaftlich begründete. Aus diesem Anlasse wurde er von unserer Sekzion für Höhlenkunde zu ikrem Ehrenmiteliede erkoren, eine Auszeich- nung, die iíihm bis an sein Lebensende wahre Freude und Genugtuung verschaffte. Orro HERMAN"s beinahe beispiellos originelles Wesen wurde unlánest in der Jahresversammluneg der Höhlensekzion von Dr. KOLOMAN LAMBRECHT in einer warm empfundenen Gedenkrede gewürdigt, auf die hinzuweisen es mir bei dieser Gelegenheit erlaubt sel. Am 29. Dezember die sterbliehen Reste unseres alten Freundes zu Grabe geleitend, legten wir an demselben im Namen der Ung. Geol. Gesell- ERÖFFNUNGSREDE. 163 schaft einen Lorbeerkranz nieder. Orro HERMAN, einem der feurigsten Patrioten, war es vom Schicksale nicht beschieden, den Ausgang unseres gegenwürtigen egroBen IKampfes zu erleben. IEhre seinem Angedenken ! Nach allem diesem gestatte ich mir nun die Hauptversammluneg der ung. Geologischen Gesellschaft im Jahre 1915 für eröffnet zu erklüren! KELEK AAT jók Ansprache des Prásidenten an Prof Dr. L. v. Lóczy anláflieh seiner Betetligung mit der cSzabó József) - Medaille. Ew. Hochgeboren ! Hochverehrter Freund Dr. LupwiG v. Lóczy! Hiemit beehre ich mich, Dir die freudige Mitteilung zu machen, daB der AusschubB der Ungarischen Geologisehen Gesellsehafít nach ein- gehender Prüfung und Beratung dein über den Balaton abgefabBtes Werk für würdig erachtete, um mit der heuer fálligen sözabó Józseb; Medaille ausgezeichnet zu werden. Dieser ausgiebige Band, welcher die Resultate der wissenschaftli- chen Balaton-Forschung enthült, ist zweifelsohne ein derartig groB angeleg- tes, ausführliches und streng wissenschaftliches Werk, das schon für sich allein wáhrend der letzten 6 Jahre alle übrigen Produkte der ungarischen geologisehen Literatur hoch überragt. Diesbezüglieh gibt es unter uns keinen Meimungsunterschied. Trotzdem bin ich aber aubBer dieser unser aller gemeinsamen Meinung doch noch auch der Ansieht, dab diese deine Arbeit bloB ein Glied in der langen Kette deiner ganzen bisherigen wissen- schaftlichen Tátigkeit bildet, an das sich in Zukunfít notwendigerweise gewibB auch noch weitere Perlen angliedern werden. Als es Dir, hochgeehrter Freund, vor nahezu 40 Jahren vergönnt war, auf der von unserem Ehrenmiteliede Gf. BÉLA SzÉCcHENYI geführten Expedition die fernen Gebiete Inner-Asiens zu erschauen, sowie die von hohen Gebirgsketten umsáumten Becken zu studieren, blitzte in Dir sofort der Gedanke auf, daB diese Gegenden in vieler Beziehung den groBen Alföld- Ebenen unseres Vaterlandes hnlich semen. Dieser Gedanke gestaltete sich in Dir alsbald zur Idee aus, von deren Zauber Du dich nicht mehr befreien konntest, aber auch nicht wolltest. Indem Du dich dem Reize dieses kaum knospenden Problemes hingabst, warst Du von diesem Momente an unaus- gesetzt bestrebt mit Wort und Tat die Physiographie unseres karpaten- umgürteten Vaterlandes zu klüören und auf moderner Grundlage aufzu- bauen. Zablreich waren deine Einzelstudien, bis Du dich endlich in die Lage versetzt fühltest, deine tiefgehenden Gedanken in die entsprechende Form 164 FRANZ SCHAFARZIK kleiden und die heimische Literatur mit deinem Balaton beschenken zu können. Meiner Meinung nach ist der kBalatom eigentlich bloB der Titel zu deinmem Werke, eigentlich bloB eine Handhabe zu einer viel bedeu- tenderen geographischen Einheit, námliceh zu Ungarns Gebiete jenseits der Donau. Ja, hinter dem bescheidenen Schilde des Balaton liegt eigentlich versteckt die geologische Schilderung des ganzen Gebietes jenseits der Donau oder jenes Teiles des grobBen pannonischen Beckens, welcher über den tiefer gelegenen pleistozánen Boden des groBen Alföldes erhoben, daher besser zugánglieh und für eine bahnbrechende, monographische Behandlung am geeignetesten erschien. Dies ersieht man heute wohl recht deutliceh, jedermann hült deine geophysikalische Schilderung der Umgebung des Balaton für sehr natür- lich, und die daraus gezogenen logischen Sehlüsse für sich beinahe von selbst ergebend, — jedoch ist hiebei wohl zu bemerken, hochgeehrte Haupt- versammlung, daB die Disposizion zu einem derartig groBzügigen Thema, sowie dessen Ausarbeitung in allen semen Details bloB von einem berufenen Meister herstammen konnte. Empfange nach dieser kurzen Begründung, Ew. Hochgeboren und hochverehrter Freund für diese deine monumentale Leistung den anerken- nenden Dank der Ung. Geologischen Gesellschaft, ebenso wie auch hiefür als sichtbares Zeichen: die KSzaBó JózsEr Medaille. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1913—1915. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia- Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök (Vizeprásident): IGrór Szovracm Tamás dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : Papp KÁRoLY dr., m. kir. osztálygeológus. Másodtitkár (II. Sekretár) : Magos IMRE, m. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier): ASCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. Funktionüre der Fachsektion für Höhlenkunde. Elnök (Prásident): LEwxHossÉK MiráÁLy dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizeprásident) : BErra Lasos, nyug. főreáliskolai igazgató. Titkár (Sekretár): Kapré OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : (In Ungarn wohmhafte Ehrenmitglieder.) 1. InLosvav LaJos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Aka- démia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat elnöke ; a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 9. Parcrsi INKEY BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke 166 6. -1 jer aI Kocn AwxraL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a (Geological Society of London kültagja. KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Itézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar Földrajzi Társaság tb. elnöke ; aromán királyi Koronarand II. oszt. lovagja. . TELeEGpI Rorn LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeo- lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. . SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. . SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. II. Választott tagok. (Gewühlte Mitglieder.) EmszT KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. FRANZENAU ÁGosTon dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia levelező tagja. HonkusirzkY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus. Kormos TIvaDpAR dr., egyetemi magántanár, m. kir. I. osztályú geológus. LIrrA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. . LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. . Mautirz BÉLA dr., kir. József-műegyetemi magántanár, a tudomány- egyetemen az ásvány- s kőzettan ny. rk. tanára, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. Párrvy MónR dr., m. kir. főgeológus, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. . BCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni Földtam Társulat örökítő tagja. . Timkó IMRE, m. kir. főgeológus. . TRErirz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus. ZIMÁNYI KÁROLY dr., nemzeti múzeumi őr, a M. Tud. Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 1900. 1903. 1906. 1909. 1912. 1915. A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT MUNKÁK JEGYZÉKE. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. I. Adatokazlzavölgyfielsőszakaszageológiaiviszo- nyainakismeretéhez, különöstekintettelazottani petroleumtartalmú lerakodásokra. II. A háromszékmegyei Sósmező és környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta Böckn JÁwos. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. (Arbeiten J. Böcgr"s über ungarische Petroleumgebiete). DI ÉG SILEGTE LEE TE GEO MKB EZ rö 1 Ta aan TEGETATAA0 Kate atát] stratigraphischer Teil. II. Tektonik des Tátragebir- ges. Írta dr. UHLIG VIKTOR. Megjelent a Denksehriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserliehen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. I. Aszovátaimelegésforrókonyhasóstavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNDOR. Megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ban. (Abhandlungen A. KALECSINSZKY"8 über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardei- ner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PerHő GyurA Megjelent a Palaeontographica LII. köte- tében, Stuttgart, 1906-ban. Az Erdélyrészi Érehegység bányáinak földtani viszonyaiés éretelérei. Írta dr. PÁnry Mók. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvé- nek XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologisehe Arbeit M. PÁrrYs über das siebenbürgisehe Erzgebirge). A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. Irta: Lóczi Lóczy LaAsos dr. Megjelent a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei c. munka I. kötetének 1. részében, az 1—820. oldalon 15. táblával és 327 szövegközti ábrával, Budapest 1913. 168 A ,, Földtani Közlöny" hayi folyóirat Magyarország jföldiane, ásványiani és őslénytani megismertetésére s a földiani ismere- lek terjesztésére. Megjelenik hayvonkéni öl évnyi tartalommatd. A Magyarhoni Földtani Zársulat rendes tagjai (10 K évi tag- sági díj fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 10 K.. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) ? tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink-. nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Osszes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologiscehe Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwandten Wissen- schaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt den Titel cordentliches (gründendes, unterstützendes) Mitelied der Ungarischen Geologischen Gesellschaft, zu gebrauchen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der jührlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jáhrlich einen Band (12 Hefíte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kel. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französischer oder englischer Übersetzung. Ordentliche Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Eintritt eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzablen von 200 K, Ámter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpfliehtungen eip für allemal nachkommen. FÖLDTANI KÖZLÖNY 1915 JULIU$—AUGUSZTUS—SZEPTEMBER, 7—9, FÜZET, XLV. KÖTET, A FELSŐ OLIGOCÉN ÚJABB ELŐFORDULÁSA BUDAFOK ÉS TÖRÖKBÁLINT KÖZÖTT. Irta: Dr. KULCSÁR KÁLMÁN.! — A 7—9. ábrával. — SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár úr szokásos geológiai kirándulásait hallgatóival ez iskolai év őszén 15 megtartotta. Többek között tervbe vette, hogy tanítványait a Tétény1i1-fensíkra s ezzel kapcsolatban a Kőérberek, valamint a Budafoktól északnyugotra fekvő Pacsirtahegyre is elvezeti. Előzetesen azonban, hogy a legújabb feltárásokat 15 figyelembe vehesse, a területet bejárta. Ez alkalommal a Kőérpatak völgyében, a Kő- érberek északi lábánál lévő mezőőri laktól kissé keletre a felső oligocén pectunculusos homok újabb előfordulását fedezte fel. Itt ugyanis a Budafok és Törökbálint között létesítendő helyiérdekű villamosvasút munkálatai alkalmával a Kőérberek északra nyuló lapos gerinceit — részint a völgy szélesbítése szempontjából, részint pedig, hogy a vágány feltöltéséhez szükséges anyagot nyerjék — lenyesték. A felső oligocén eme új előfordu- lása nemcsak azért fontos, mivel geológiailag színezett térképünkön? e helyen lösz van kijelölve, hanem mint majd látm fogjuk, tektonikai szem- pontból is érdekes. Későbben együttesen rándultunk ki s gondos gyűjtéssel szép kövületanyagnak jutottunk birtokába, amelyet azután többszöri kirándulás alkalmával magam is lényegesen kiegészítettem. Közben Lő- RENTHEY IMRE dr. egyetemi tanár úrnak szintén tudomására jutott a felső oligocén eme új előfordulása s intézete számára való gyűjtés szempont- jából ő is felkereste e gazdag kövület lelethelyet. A. begyűjtött fauna meg- határozásával, valamint a felső oligocén ezen új előfordulásának ismerteté- sével SCHAFARZIK professzor úr engemet bízott meg s tanulmányaimat ís megfigyeléseimet a következőkben foglalhatom össze. 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1914. évi március 4-én tartott szakülésén. ? Budapest és Tétény. 16. öv XX. rov. 1: 75.000. Reambulálta 1894—96-ban HALAVÁTS GYULA. , Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915 12 170 D: KULCSÁR KÁLMÁN A feltárás mintegy 6 m magas lehet. Anyaga finomszemű, csillámos homokból áll. A homokban két homokkő-padot is figyelhettem meg, melyek közül az alsó a feltárás talpától kb 1 m-re, a felső pedig ez utóbbitól 3 m-nyire lehet. A homok uralkodólag sárgaszínű, helyenkint azonban sárgás- szürke, másutt olykor okkersárga színbe megy át, több helyen pedig erősebben festett barnássárga csikok figyelhetők meg benne. Csaknem kizárólag apró kvarcszemekből áll, melyben egyes durvább kvarcszemek mellett muszkovitpikkelyek is előfordulnak. Szerves maradványokban meg- 7. ábra. Kövületgyűjtés a jelső oligocén homokkőből a Köőérpatak völgyében. lehetősen szegény s a ritkásan előforduló kövületek pedig csak nagy gond- dal gyűjthetők belőle, mivel kilugzott héjjuk könynyen széjjelhulil. A homokkő szürke vagy barnássárga színű; kvarcszemekből, alárendelten csillámpikkelyekből áll, melyek szénsavas mésszel vannak összecementezve. Igen szívós, a homokban padokat formál s érdekes, hogy kövületekkel telve van. A padok alsó és felső lapjai lazább összefüggésűek, szerves maradványokban szegényebbek és észrevétlenül mennek át a ho- mokba. A homokkő-padok egykor kövületes rétegek lehettek, vagyis a lét- feltételek megváltoztatásával a tömegesen elhaló állatok kemény vázai rétegeket töltöttek meg. A homokkő-padok számának megfelelőleg, úgy- látszik a 6 m vastag homokréteg leülepedése alatt két ízben állott be a szer- FELSŐ OLIGOCÉN BUDAFOK ÉS TÖRÖKBÁLINT KÖZÖTT. 171 vezetekre kedvezőtlen körülmény. Később azután a homokon keresztül- szivárgott szénsavas víz a kövületek héjjait feloldotta $ a felszabadult kalciumkarbonát a homokszemeket összecementezte. Ezt látszik bizo- nyítani az a körülmény is, hogy ahol a legtöbb kövület van, ott a legkemé- nyebb, legszívósabb a homokkő, míg a padok alsó és felső részei kövületek- o 8. ábra. A felső oligocén feltárása a Kőérpatak völgyének déli jalában. a — Pectunculusos sárga, csillámos homok; b — csillámos kékes szürke homckkőó ; c — elúvium (holocén). ben szegényebbek, ennélfogva mállékonyabbak, lazább szerkezetűek s észrevétlenül mennek át a homokba. A homokkő-padok DDNy felé dülnek 20"-nyira. A begyűjtött faunát tanulmányaim alapján a következő alakok képviselik : Avicula stampinensis DESH., Avicula sp.-ek, Chlamys (Camptonectes) textus PHIL., Anomia Goldfussi DEsn., Ostrea cyathula LAxm.., Ostrea ungulata NYsT, Modiola Dunkeri KoEx., Pectunculus obovatus LAMm.., Crassatelle cfr. protensa. Micnr., Isocardia subtransversa D ORB., Cardium sp. Cardium thunense MAYy.-EYMm., úi 19 12 D: KULCSÁR KÁLMÁN Cardium comatulum BRONN, Cardium (Laevicardium) cingulatum GOLDF., Cyprina rotundata BRAUN., Meretrixz Beyrichi BEMP., Meretrixz (Callista) splendida MÉR.., Meretrix ( Amantis) ancrassata Bow. , Solen sp. Corbula carinata Dus., Glycimeris Héber. Bosa., Glycimeris sp.-ek, Loripes (Dwaricella) divaricata 1. var. ornata AG., Telhma Nysti DEsn., Tellima, cfr. sancatsensis BENOIST., Thracia elongata SANDBG., Thracia Speyeri KOEN., Pholadomya Puschi GOLDF., Delphimula cfr. suturalis Pn., Calyptraea depressa, LAM., Natica ( Neveritta) Josephmma Risso., Natica helhcina BRocc., Turritella Gewmitzi BPny., Diastoma Grateloupt D"ORB. var. turritoappenmmica SAcc., Chenopus speciosus SCHLOTH. var. digitata K. Rorn, Strombopugnellus digíitolabrum A. Kocn., Fusus elongatus Nysr, Fusus cfr. Rotm BEYR., Camcellaria, cfr. plamispira NYST, Pleurotoma sp., Bulla Seebachi KoEN., Lamma cuspidata AG. A felsorolt fauna kétségtelenné teszi képződményünk felső oligocén voltát. Hasonló fauna ismeretes a szomszédos Törökbálintról,! valamint Gödről 2 is, míg az egri fauna ? Rorn dr. úr vizsgálatai szerint ezeknél 1 HOFMANN: A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. M. kir. Földt. Int. Év- könyve, I. k. 1871. pag. 269. Vucus TIVADAR: Harmadkori kövületek Radaboj és Krapináról. M. kir. Földt. Int. Évkönyve, X. k. 1892—1894. pag. 149. 2 Böckn H.: Nagy-Maros környékének földtani viszonyai. M. kir. Földt. Int. Év- könyve, XIII. k. 1899—1902. pag. 10—11. 3 p. Rorn K.: Felsőoligocén fauna Magyarországból. Geologica Hungarica, I. k. 1. füzet. Budapest, 1914. FELSŐ OLIGOCÉN BUDAFOK ÉS TÖRÖKBÁLINT KÖZÖTT. 1783 kissé fiatalabb korú, amennyiben az az oligocént és a miocént hidalja át. Külföldi előfordulások közül faunánk a casseli rétegekből! ismeretes faunával van legközelebbi rokonságban. Képződményünk nyugot felé keskeny csíkban folytatódik s beleolvad a Törökbálinttól a Tétényi-fensík északi lábánál keleti irányban húzódó felső oligocén sávba. Kelet felé szintén nyomozható, bár felszíni előfordulása itt mindinkább összeszűkül; majd Péterhegytől délre, a 114-es magassági ponttól kissé nyugotra hirtelen alámerül, amennyiben az itteni munkála- tok lösz alatt kavicsot tártak fel. A kavicsból hosszas keresés után a Pecten solarium-ra utaló héjjtöredékeket, valamint Ostrea cserepeket sikerült gyűj- DDNy Köérberek Köérpatak Örsöd ÉÉK 9. ábra. A képződmények települése Örsöd és Köérberek között. (AL SAV STU KE 148245) 1. Alsó oligocén kiscelli agyag. 2. Felső oligocén pectunculusos homok. 3. Alsó me diterrán kavics. 4. Alluvium. VS: vetődés. tenem, melyek e képződmények alsó mediterrán voltát kétségtelenné teszik. Ha pedig ÉEÉK-re nyomozzuk a települési viszonyokat, úgy azt talál- juk, hogy a Péterhegy (145 m) nyugoti lapos gerince alsó mediterrán kavics- ból áll, melynek északi oldalán azonban a felső oligocén jut felszínre. A. Kőér- pataktól délre pedig a felső oligocénre újból alsó mediterrán telepszik. Ha végül a homokkő-padok dűlését is tekintetbe vesszük, úgy kimondhat- juk, hogy a Kőérpatak völgyében a felső oligocén pectunculusos homok és homokkő egy NyYÉNy—KDK irányú vetődés mentén jutott felszínre s ezen diszlokációs vonal azután a Kőérpatak lefolyási irányát 15 megszabta. Kedves kötelességemnek tartom, hogy hálás köszönetemet fejezzem ki SCHAFARZIK FERENC dr. professzor úrnak, aki nemcsak hogy volt szíves ezen érdekes fauna tanulmányozásával s a felső oligocén eme új előfordulá- sának ismertetésével megbízni, hanem munkámat állandó figyelemmel 1 SPEYER: Die Conchylien der Kasseler Tertiárbildungen. Pal:ontographica, IX., XVI. és XIX. köt. SPEYER: Die Bivalven der Casseler Tertiárbildungen. Abhandl. z. geol. Spezialkarte v. Preussen stb. IV. k. 4. füzet. Atlas. 1884. 174 . DI JUGOVICS LAJOS kísérte s nem egy esetben volt szíves a felmerült nehézségeket útbaigazítá- saival eloszlatni. Köszönettel tartozom továbbá LŐRENTHEY IMRE dr. egyetemi tanár úrnak, amiért volt szíves a gyűjtéséből származó kövületanyagot tanul- mápyozásra átengedni, valamint TELEGDI RorH KÁRoLY dr. úrnak, aki — mint a felső oligocén monografusa — különösen a fauna meghatározásánál volt segítségemre. Készült a kir. Jézsef-műegyetem ásvány- és földtani intézetében. Budapest, 1914 március havában. ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. Írta: Jugovics LAJos dr. — A 10—11. ábrákkal. — I. Tusnádi amtfibol. Néhai Loczka Lagos pár évvel ezelőtt kőzeteket gyűjtött a Nemzeti Mú- zeum ásványtára részére Tusnádfürdő vidékén. IEzek közül a Tusnádfürdőtől délkeletre fekvő Hollópatakhegy keleti lejtőjéről gyűjtött világosszürke andezit üregeiben és repedéseiben tridimit, amfibol és magnetit kristályok ülnek. KRENNER professzor úr szíves volt e darabokat vizsgálat céljaira átengedni. A tridimitek először keletkeztek, mert mindig ezeken ülnek az amtfibol és magnetit kristályok. A tridimitek gyakran 3 mm átmérőjű táblák, szintelenek, zavarosak, vagy átlátszóak, mindig átnövési ikreket alkotnak, 3—4 egyénből összenőve. Az egyes egyének táblásak a c (0001) lap szerint, ezenkívül rajtuk van a prizma m (1010) és gyakran a piramis lap, a p (1011). Ezeken ülnek magnetit oktaederek és az itt tárgyalt amfibolok. Az amfibolok hosszú vékony tűalakú, vagy rövid kis oszlopos kristályok, melyek közül a legnagyobb 2 mm hosszú volt a é tengely irányában. Rendesen fekete színűek, a karcsú tűalakú oszlopok, azonban a széleken sötétbarnán áttet- szőek. Ezek a tűalakú kristályok a prizmaövben lapdúsak, míg a végeiken csak a véglap egy-egy ortodómával kombinálva jelenik meg ; a rövid oszlopos kristályokon ellenben, a prizmaöv lapokban szegény, rendesen csak az alapprizma van rajtuk, míg a végeken több klinodóma és piramis lap kombinálódik egymással. A kris- tályok az egyik végükkel fennőttek, ritkán találni mindkét végén kifejlődött egyént. A megvizsgált kristályokon összesen 12 formát állapítottam meg, ezek a következők : ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 175 c — 001 t — 101 GYEEANON DE 10 MENT ea ma: 110 usz0si eg 091 n 7 310 z — 121 Ezek a lapok a mellékelt rajzokon látható kombinációkat alkotják. A ki- fejlődésükre nézve a következőket említhetem. A prizmaövnek a lapjai közül az alapprizma m (110) a legnagyobb és legfényesebb lap, míg a többi prizmalap, 10. ábra. Amfibol kristályok Tusnádról. valamint az első és második véglap, keskeny csik alakjában vannak kifejlődve és állandóan rostosak a é tengely irányában. Kitünő jó lapok ellenben a piramis és domák lapjai, melyeknek szögértékei is nagyon jól egyeznek a számított értékek- kel. Jellemző ezen amfibol kifejlődésére, hogy kristályai gyakran hemimorf kifejlő- dést mutatnak, mely jelenség nemcsak a piramis és dómalapoknál, hanem a prizmalapoknál is mutatkozik. A kristályok felállításánál és a szögértékek kiszámításánál NORDENSKKIÖLD- KokscHaARow felállítását és alapértékeit vettem alapul: as bzaezs 055108-: 1:10-29376 8B—-739 587 15" 1 E lap még nincsen fölsorolva E. S. Daua : The System of Mineralogy-jában. 176 D: JUGOVICS LAJOS A következőkben néhány fontosabb szögadatot közlök, összehasonlítva a számított értékekkel : mért számított m : m-a 110 : 110 — 192942 11" 194011" aa 0 2. VE ADO DISINSZOK aa a 00 enie a a 249 4 c: ps TOVSESZTe TE aj iszen SSO0NSSAOTEEANTJSÉBZ ON 159 46" SE NSKOZTSESLÁSSZOL 7AS430! 101 : 19245 99993" 992 34" 45" 5 a íák0 s 1180 a ap 299 54" 02 0. SM a 180 a 53 a ar 11 443 81 ús MD 2 OAI (OI 2 699 10" Tora ra s 0 a 20 s ae 0 TIZ ÉT [ETO 07 a. 10 E 10 o 30 Gr 0 1hy IT SZAZ s . .. ee .. CSI ASSSS II ka oO -— II. kósdi gipsz. Váctól északra fekvő Nagyszálhegy délkeleti lejtőjén Kósd község határá- ban szénre bányásznak, melyet a középső eocén rétegekben fúrtak meg. Az átfúrt mészkő és márga üregeit, kalcit, gipsz és markazit kristályok bélelik. A kalcitot ! és markazitet ? már ismertettem, most a nagymennyiségben található és jól ki- fejlődött lapdús gipszeket írom le. A gipsz az említett mészkő és márga üregeiben és repedéseiben sokszor 8—10 em vastag réteget alkot, de gyakran az üregek nincsenek teljesen kitöltve tömör gipsszel, hanem szép gipszkristályokból álló kéreggel bélelve. Ezek a. kristályok sokszor 1 cm nagyok, igaz, hogy ekkor legömbölyödött lapokkal és élekkel vannak határolva. A kristálytani vizsgálatra alkalmas kristályok ellen- ben aprók, de tökéletes kifejlődésűek, színtelenek és átlátszóak. Kifejlődésükre nézve két típust lehet megkülönböztetni: 1. oszlopos, 2. lencseszerű kifejlődést. Az oszlopos kristályok, mint már említettem, rossz kifejlődésűek, úgy, hogy pontosabb meghatározásuk lehetetlen volt. A lencsealakúak ellenben mindig határozott, sima, jó lapokkal vannak határolva és rajtuk a következő 18 formát határozhattam meg: vu 100 g — 230 5 010 Eb c — 001 7 ARO aza KO) mez aaa ERÖ n — 111 y - 320 c — 103 me 110 1 JuGgovics LAJOS : Kristálytani vizsgálatok magyar ésványokon. Annal. Musei Nationalis Hungarici 1912. X. kötet. : Dr. Jugovics LAJOS : Kosdi Markazit. Földtani Közlöny. 1913. 43. k. 202. lap. ÁSVÁNYTANI KÖZLEMÉNYEK. 177 E lapok által alkotott kombinációk közül a három leglapdúsabbat a mellé- kelt rajzon tüntettem fel kifejlődésük szerint. Amint ezeken látható, mindegyiken az l (111) piramis az uralkodó forma, eszerint vannak a kristályok megnyúlva. Bár e piramis az uralkodó forma, mégis mindig legömbölyödött, érdes lapokkal van kifejlődve. Hasonlóképen legömbölyödött a c (001) véglap és az e (103) ortodóma lapjai, de az általuk alkotott közös él mindig elég határozott. A többi forma, mind 11. ábra. Gipsz kristályok Kosdról. jó, sima lapokkal van képviselve. Érdekes az n (111) piramis megjelenése, ez általában keskeny, rostos csik alakjában jelenik meg a prizmaőv lapjai és az e (103) dóma között, mint ez a rajzokon látható, majd ritkábban nagyobb lapokat is alkot és ekkor a prizmalapok is hosszabbak úgy, hogy a kristálynak már zömök oszlopos habitusa van. B tipust a 11-ik ábra felső rajza mutatja. A prizmaöv lapjai közül, csak az m (110) képez nagy lapot, a többiek mindig keskeny csíkalakú, de jó lapok. Jellemző a lencsealakú gipszekre a szabályos kifejlődés, amennyiben el- torzult kristályt alig találni közöttük. A következőkben néhány mért szögadatot közlök, a Des Cloizeaux alapértékeiből számított értékekkel együtt. 178 D: JUGOVICS LAJOS mért számított bel ONES AVE SZG 369 171/2" fos ke e OVE AZ ONESODE ATA ás CSE -dONDESIZOSL ARE BL úha 2 ak / meno SANS DDE RSSOS 302 1 5oro7 meg ap A0 e 320 ORE ÁL OROK Naa 0 309 SDAL HAVE yő sala 045 e. ANNE A NOSZRUSSAE 189 49" om va SW 9 S0a 198 ze MÉ agy aaa KMERÜKD 2 SZE 19 8197 TS fee haj DEV SSONOKS ET ASE ZŐK ASS Mg o za ge 52 10 age 127 od VEND ala s o 499 97 008 VO SZED 9 TRI Z SERT 599 157 a vez TEL s s 92 TA0SZZEZOL Cse SE TO0NS 003W—NNDO 20" 116420. (0837 Végül hálás köszönetemet fejezem ki KRENNER professzor úrnak, hogy szíves volt a tusnádi amfibolokat vizsgálatra átengedni. (Készült a bpesti tud.-egyetem ásvány-kőzettani intézetében.) Budapest, 1914. október havában. CERUSSIT KRISTÁLYOK DAMARA-LAND ÉS BROKEN-HILL TARTOMÁNYOK BÓL! Irta: Dr. ToBoRFFY GÉzAa. — A 12—15. ábrával. — I. Cerussit Damara-Land-ból. Néhány év előtt Délnyugot Afrikából, cDamara-Landp-ból? cerussiítek érkeztek a Nemzeti Múzeumba; s KRENNER JózsEF dr. igazgató, udv. tan. úr, minthogy ezek még megvizsgálva nem voltak, kristálytani feldolgozásukkal engem volt kegyes megbízni. Mint ismeretes, a cerussit, ólomkarbonát PbCO, rhombosan kristályodik. Kristályai többnyire mint ikrek vannak összenőve. A rendelkezésemre bocsá- tott két kristály 1—2 mm nagyságú hármas iker, s színtelen, átlátszó. Eredetileg azurit és malachit alapon ültek, s vizsgálat céljából onnan fejttettek le. A megmért egyéneken a következő alakokat határoztam meg : véglapok : a (100), b (010), c (001) ; prizmák: m (110), r (130) ; 1 Szerzőnek régebbi, ezideig még nyomtatásban meg nem jelent tanulmánya, melyet a kir. magy. Tudomány- Egyetem ásványtani intézetében végzett, s mellyel a Szönyi Paulina- féle egyetemi pályázaton az 1907-ik évben ösztöndíjat nyert. :? Damara-Land: német gyarmat Afrikában. CERUSSIT DAMARA-LAND ÉS BROKEN-HILL TARTOMÁNYOKBÓL. 179 makrodóma : y (102) ; brachydómák: x (012), k (011), 2 (210); piramisok : p (111), s (121), o (112). A prizmaöv lapjai mindkét ikernél jelentékeny nagyságúak, csupán az a (100) véglap mutatkozik mint igen keskeny, de fényes vonalka. Kitünő reflexeket ad az igen jól fejlett y (102) makradóma, mely az összes egyéneken feltalálható. A by élt párhuzamosan tompítja le az o (112) piramis, amely elég széles, de nem nagyon jól tükröző lap. Csak vékony sávként jelenik meg az s (121), amelyet épen ezért csak az egyik egyénen volt lehetséges pontosan megmérnem. Reflexe bár halavány, de nem el- mosódott. A p (111) piramis változó nagyságú lapokkal szerepel. A (cb) zónában fekvő a, k és 1 brachydómák mindannyian világos, jó reflexet adnak. A mért szögértékeket a következő táblázatba foglaltam össze : Formák Mért Számított értékek ÁLT TTL e S EGÁL EG S 2 — 31"2340"7 de segdan Z 0 NOB TET KOJ E O2ZAS 30" 5 624790" TVE ASH S SO KZT S30800£ — 803745" Teszt S DVI 1307 HJAU9A — 0//4520/004 mb S SOON 28"42" — 283920" 408700 a TSSZAAT e 3D 0 — 95 4548" DG Das KOTO dl 64"30" — 65"1600" pssapra— add o ddd sss, 5 SÜ007 — 507007007 jaj dd z A02 E 31508 — 315708700" TESSEN ÁRAK TE BB ál[5 — TSZOTO0" s:b — 121:010 sz 4645 — — 47"0900"7 o:b — 112 :010 — Vad — 2 ASZOTT aS4Ja 1 NEO S SAH — Je e KET Üe ÜST EZ ZO KOZ NOT SENZOÁO — 303912" Ua S. MESA E DODO — 59"92048" GEN ELOTTE OHÓ ee EZ 195950" — 955230 Gssikuz e004 50 SE HNDDŰ — 35 5201" CSENDES SOD BETON — 55 20702" éz "S 001 084 60 410 — 65"1454"1 mek OND E ONES 60105 —— T639/31 kk: — " 010 5020 199227 e TGNEZAg fd ha TO MOZI STOZÍ WE HONEST — 09"4459"1 DESKONESSZNOZN ESZO ON E 24 DB — 24"55"06"1 sua a — 102 : 1025 G1520 — öl 1824" TE NONI SONATA 3940 — 39"45700" IST SOT OTA ST SA0 —— MLSZLASODN VS OD O2A" E 109554 ss JO 40" 4" v:v — 031 :081. — 180920 — 130"7294471 : Ezen értékek csak a Broken-Hilli egyéneken találtattak. 180 Dr TOBORFFY GÉZA Mint látható, az észlelések igen jól egyeznek a számított értékekkel, amelye- ket KokscHaRow tengelyarányából : arreb tsa — 0: 609968 £:TNEO28002 határoztam meg. Az ikrek az (110) lapjai szerint vannak összenőve, (12. ábra) a három egyén legyezőszerűen, egymáson penetrálva helyezkedik el. Hogy tényleg penetrációs, 13. ábra. A Damara-Landi cerussit penetráló hármas-ikre orthogonális projectioban. CERUSSIT DAMARA-LAND ÉS BROKEN-HILL TARTOMÁNYOKBÓL. 181 s nem appositiós ikerképződéssel van dolgunk, azt az egyének összeszögellő bb lapjainak 62"45-es szöge jelzi, mert ellenesetben mintegy kétekkora volna a hajlás. Az ikerképződés meghatározására egyébként a következő értékek szol- gáltak : MEMEZ HA 26" mért 549 28" számított ÜSTOSZTOZOSZD ÚN ze 629 46" c A feldolgozott kristályok képét a mellékelt ábrákban tüntettem fel. Mint látjuk, orthogonális projekcióban (13. ábra) hatágú csillaghoz hasonlók, melynek szárai azonban nem zárnak be egyenlő szögeket. Míg ugyanis az I. és II., vala- mint az I. és III. egyén érintkező b (010) lapjainak szöge 627945", addig a II. és III. egyén csak 55"20/-nyi szöget zár be. A perspektivikus rajz (1. ábra) főleg a legyezőszerű elrendeződést tünteti fel. II. Cerussit Broken-Hill-ből. Az előbb leírton kívül még egy más cerussiton is végeztem méréseket, amely Broken-Hillről, Dél- Ausztráliából származik. jú A lelőhelyről már 0. MügGz! írt le cerussitikreket, amelyek az r (130) szerint voltak összenőve, s igénytelen külső kifejlődéssel egészen 2 cm-nyi nagyságot értek el. [Jelentékenyen kisebbek, mintegy 2-5—83 mm hosszúak az általam feldolgo- zott" halaványsárga kristályok, melyek MüÜGGE szívalakú egyéneitől oszlopos a 14. ábra. b a A Broken-Hilli cerussit b A Broken-Hilli carussit perspektivikus képe. orthogonális képe. 1 Neues Jahrbuch für Min. 1897, II. k. 182 D: TOBORFFY GÉZA kifejlődésükkel is elütnek. Az ő kristályain a brachydómák uralkodnak, míg a többi lapok csak alárendelten fejlődtek ki, addig ezeknél az r és b lapok domi- nálnak. Az észlelt alakok a következők : véglapok : b (010), c (001) ; prizmák : m (110), r (130) ; makrodóma : 1 (102) ; brachydómák : x (012), k (011),- (021), v (031) ; piramis: p (111). A piramisnak mellső lapjai nagyok, a hátsók azonban csak parányi három- szögek alakjában jelennek meg, egy kis barázdát alkotva a c (001) véglap mellső részén (14a. ábra). A lapok mind igen jó reflexeket adnak, mert a b (010) egyes részeit kivéve, egyáltalán nem rostozottak (14. ábra). MüGGE formái közül az (100), (112), (121) és (211)-et nem észleltem, ellen- ben a brachydómák közt megtaláltam a v (031)-et, amelyet MüGGE nem említ. meg, s magam is csak a kisebbik kristályon mutattam ki. A szögértékek egyezését a következő táblázat tünteti fel : Szögtáblázat a Broken-Hilli cerussit ikrekhez. Formák Mért Számított szögértékek m:m — 110 :110 — 625950 — 6294720" m:r — 110 :180 — 29957 — 3093745"7 rem — 190130 S" SS e20 s RT 20005 rob. CS 130 010 ZS VASSAL ESEL BTBI20S s gaz a Aaa GO sk MEDLO DOS E LK TOZ EZABÁSOT KERES S OSTOGA Tee SODEKO0NK SE SOLO KEESEHEBOKSZA2 Gst "E JSO0NS:0JÉN E HETE ES NA meséled S TONAETOTAG SAELÖSSSÁNES GES GKS k:2 — 0: 02 — 19702 5 19 27407 i:v — 021:081 — 109137 — 09"74452"7 ösb E 081010 E 8 JAZZ 50004 20 Mea — MD (d S x:xz — 012:012 — 899407 — 839"457007 k:k — 011:011 — 71940 — 71"94402" t:i — O21:021 — 109954 — 110"407047 v:v — "031:08i1 — 180720 0 — 13072944" Az ikrek valamivel tömzsibb egyénekből állanak, mint a Damara Land- beliek. Meghatározásukra szolgáltak a bb" — 579 18" 40" számított 502 20" mért nr ZIBOT 20 ( 6505307- szögértékek. A BULZAI ANTIMONIT KRISTÁLYALAKJAI. 183 Néhány szívalakú (130) szerinti ikret is megvizsgáltam e lelőhelyről, s azokat a MügGE által leírtakkal teljesen megegyezőknek találtam. (15. ábra.) 15. ábra- Az összes észlelt kristály formák gömbprojekciója. Megemlítem végül, hogy mindkét lelőhely kristályain észlelt összes alakokat a 15. ábra gömbprojek ciójában állítottam össze. A BULZAI ANTIMONIT KRISTÁLYALAKJAI. Irta: VENDL MÁR dr. — A 16. ábrával. — SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi professzor úr Bulzán, Krassó-Szörény megyében szép antimonitokat gyűjtött, melyeket volt olyan szíves megvizsgálás céljából nekem átadni. Az antimonitok erősen mállott, kissé vörhenyes színű andezit-aggelomerátban fordulnak elő. Az andezit-agglomerát egyes helyeken teljesen kaolinná alakult, ami azt bizonyítja, hogy itt postvulkánikus hatások voltak, amelynek eredménye tulajdonképen az andezit-agglomerátban végig- vonuló, mintegy 5—6 em széles antimonittelér. A telért az antimonitnál fiatalabb képződményű kalcit kíséri. Az antimonittűk többnyire a telér határlapjaira merőleges irányban helyezkednek el, de vannak rózsában, sugarasan elhelyezkedő kristályok is. Ez utóbbiak közül sikerült néhány olyan szebb kristályt a telérből kiszabadítanom, melyekkel méréseket ií8 végezhettem. 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1915 január 13-iki ülésén. 184 Dr: VENDL MÁRIA A kristályok vastagsága 0-5—2 mm, többnyire karcsúk és szép egyenesek, de a nagyon vékony tűk között vannak olyanok is, melyek kissé görbültek. E gör- bülés azonban nincs befolyással a lapok hajlásszögére. A bulzai antimonit formákban nem oly gazdag, mint hazánk többi anti- monitja. Mindössze 10 formát sikerült meghatároznom, melyek a következők : ! Véglap : b — (010) — 00 E c0 Prizmák : maz 0) S egi 0 — (120) — 00P2 g — (130 —00P 3 i — (140) —00£ 4 na I(210j— coB2 610y—00P 5 Piramisok : 0 E ae 18 (A2h— e B (443) E 751P SI Il I Az a (100) véglapot csupán egy kristályon találtam meg, ennek alapján pedig a bulzai antimonit formáinak sorába nem vehetem fel. Általában ez a forma nem nagyon gyakori az antimonitokon. KRENNER JÓZSEF egyetemi professzor úr az antimonitra vonatkozó alapos tanulmányában ? csak egy magyarországi kris- tályon figyelte meg. Majd később japáni antimonitokon végzett vizsgálatokat? s ezeken egyáltalában nem találta meg e formát. Dana egyes japáni antimoniton § az a (100) véglapot határozottan megtalálta, míg hazai antimonitjaink közül SCHMIDT SÁNDOR a Szalónak vidéki, Bányáról származó antimonit kristályokon 5 állapíthatta meg kétségtelen biztossággal. A bulzai antimoniton kétségtelen biztossággal nem lehetett, bár egy esetben a mérések szögadata az a (100) jelen- létére utalt. A kristályok habitusát m e gs z a b ó formák az m (110), p (111) és b (010). 1 A betűket E. S. DANA: The System of Mineralogy-ja szerint alkalmaztam. ? Kristallographische Studien über den Antimonit. Sitzungsberichte der math. natur- wiss. Classe der Kais. Akademie der Wiss. Wien. 1865. 51. Bd. I. Abt. p. 436—481. ? KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr.: A japáni antimonitról. Földtani Közlöny. 1883. 13. 304— 308. 4 Über den Antimonglanz von Japan. Groth?"s Zeitschrift für Kristallographie 1884. 9. 29—37. 5 SCHMIDT SÁNDOR: Szalónak vidékének nehány ásványáról. Matematikai és ter- mészettudományi értesítő. 1897. 323—334. A BULZAI ANTÍMONIT KRISTÁLYALAKJAI 185 Ez a három mindegyik kristályon megtalálható. Ezeken kívül igen gyakori, majd- nem mindig jelen van az n (210), a g (130) és a zc (112). A formák általában fényes lapokkal jelennek meg. Kivételt alkotnak a piranisok lapjai, melyek homályosak és zsíros fényűek, ebből kifolyólag retlexük is homályos és elmosódott, úgy hogy ritkán lehetett egész pontos mérési adatot kapni. A lapok mineműsége azért kétségtelenül meg volt állapítható. Minden rő en 16. ábra. A bulzai antimonit kristályalakjai. kristályon megvan a p (111) elég nagy és fényes lapokkal, mellette igen gyakran a a (112) szerepel. Egy kristály csúcsán az s (118) piramist is megtaláltam, melynek kis lapjai homályosak és gsíros fényűek ; tökéletlenségük különben a mért és szá- mított érték közti különbségből 18 kitűnik : zs c TON SA 3 T5E IEEE 649 17" számított A piramislapoknál jóval pontosabban voltak mérhetők a prizmalapok határozott és éles reflexük alapján. Közülük legnagyobb lapokkal szerepel az m (110), majd az n (210), míg a többi leggyakrabban mint keskeny csík van jelen. Egy kristályon az n (210) mellett egy rendkívül keskeny lapocska csillogott, mely a mérés alapján az (510) egy lapjának bizonyult. A mért és számított érték egyébként a következő : 010 : 510 — 789 50" mért 789 46" számított A b (010) majdnem mindig megvan. Nagyobb lapokkal különösen azon kristályokon szerepel, melyek a b síkjában kissé laposak. A következő táblázatban a mért értékeket állítottam össze, egybevetve a számított hajlásokkal. A számított szögadatokat Dana alapértékeiből vezettem le. A táblázatban feltüntetett mért értékekül mindig a mérések középértékeit vettem. Földtani Közlöny. XLV. köt. 1916. 13 m : D: VENDL MÁRIA Mért e gn i0t0 Sa NOT Jee (Wa 1120 S DE ae ag. E 010" :AZOS 185397 aga OL0 SAKE S TAT VA d Üresen JOSE SEBŐ sm E 10 198900! 20 70 SEAT MENO ST szo 010 LL SA ap E 110514 345545 saga é 0 SS ESA SSL BET ŐZSSLOT Számított 459 250 189 149 638 ie 098 702 54 340 549 64" 12" 44" aa 04 36" 46" 34" 47" 36" 41" g/ 1877 49" 14 ig 49" 14" 20" 19" ál" 507 fd Végül őszinte hálás köszönetet kell mondanom e helyen 18 SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi professzor úrnak azon szívességeért, hogy a vizsgálati anyagot rendelkezésemre bocsátotta s egyszersmind azért 18, hogy a vizsgála- tokat intézetében végezhettem és hogy munkámat mindvégi lődéssel és tanácsaival kísérte. Budapest, 1914, november hó. g jóindulatú érdek- ja EE EEZESTENTG ME. ESEN; FŐ EEÉNNIT IGAZAN ELV. BAND. JULI— [AUGUST mát ERETT EBB 1915. 1-4 HET. HEET, DAS NEUERE VORKOMMEN DES OBEROLIGOZÁNS ZWISCHEN BUDAFOK UND TÖRÖKBÁLINT. Von Dr. KOoLOMAN KULCSÁR.! — Mit den Figuren 7—9. — Herr Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Professor am 6 Polytechnikum, hat seine übliehen geologisehen Exkursionen mit seinen Hörern auch im Herbst des laufenden Studienjahres unternommen. Er projektierte unter anderen, seine Schüler auf die Tétényer Hochebene und in Verbindung damit auf den Kőérberek, sowle auch auf den nordwestlieh von Budafok sich erheben- den Pacsirtahegy zu führen. Vorerst aber hat er, um die neuesten Auf- sehlüsse berücksiehtigen zu können, das Gebiet auch selbst begangen. Bel diesem Anlasse hat er das neuere Vorkommen von oberoligozánem Pectunculus-sand im Kőérpataktale, etwas östlieh von der am nördliehen FuBe des Kőérberek befindlhechen Feldhüterwohnung aufgefunden Hier hatte man nümliech anláblieh der Bahnarbeiten für die Lokalbahn Budafok— Törökbálint den nach Norden abfallenden flachen Rücken des Kőérberek — einesteils wegen der Verbreiterung der Strecke, anderenteils aber um das zur Geleisausfüllung notwendige Material zu gewinnen — abgeböseht. Dieses neue Vorkommen des Oberoligozáns ist micht nur des- halb wichtig, weil auf unserer geologiseh kolorierten Karte? jene Stelle als LöB bezeichnet erscheint, sondern weil dasselbe, wie wir sofort sehen werden, auch in tektonischer Bezliehung interessant ist. Spáter machten wir gemeinsame Ausfílüge und gelangten durch sorgfültiges Sammeln in den Besitz eines schönen Petrefaktenmaterials, welches ich dann gelegentlich mehrmaliger Exkursionen auch selbst wesent- lich ergánzte. Mittlerweile ist auch dem Herrn Universitátsprofessor Dr. :! Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 4. Márz 1914. : Blatt Budapest und Tétény. Zone 16, Col. XX. 1 : 75,000. Reambuliert von JULIUS von HALAVvÁTS, 1894— 1896. 13" 188 Dr KOLOMAN KULCSÁR EMMERICH LŐRENTHEY dieses neue Vorkommen des Oberoligozán zur Kennt- nis gekommen und im Interesse der Sammlung seines Institutes suchte auch er diesen reichen Petrefaktenfundort auf. Mit der Bestimmung der osesammelten Fauna, sowie mit der Besprechung dieses neuen Oberoligozán- vorkommens hatte Herr Professor SCHAFARZIK die Freundliehkeit mich zu betrauen und kann ich meine Studien und Beobachtungen im folgendem zusammenfassen. Der AufschluB dürfte zíirka 6 m hoch sein ; sein Material besteht aus feinkörnigem, elimmerigem Sand. Ich konnte in dem Sand auch zwei Sand- Fig. 7. Fundstelle im oberoligozánen Sandstein an der rechten Talseite des Köérpatak. steinbánke beobachten, von welechen die untere zíirka 1 m, die obere 3 m von der Sohle des Aufschlusses absteht. Der Sand ist vorherrsehend von gelber VFarbe, stellenweise jedoch gelbliceherau, an anderen Orten geht die Farbe manchmal in das ockergelbe über und an vielen Stellen können stüárker gefáörbte braunlieheelbe Streifen in demselben beobachtet werden. Dieser Sand besteht fast aussehlhebleh aus kleinen Ouarzkörnern und kommen neben einzelnen höürteren Ouarz- körnern auch Muskovitsehuppen darin vor. An organischen Resten ist er ziemlich arm und die nur schütter darin vorkommenden Petrefakten kön- nen nur mit groBer Sorgfalt aus demselben gesammelt werden, weil ihre ausgelaugten Schalen leicht zerfallen. VORKOMMEN DES OBEROLIGOZÁNS ZWISCHEN BUDAFOK U. TÖRÖKBÁLINT. 189 Der Sandstein ist gerau oder bráunlichgeelb gefárbt und besteht aus Ouarzkörnern, untergeordnet aus Muskovitsehuppen, die durch kohlen- sauren Kalk zementiert sind. Er ist sehr záh und bildet im Sand Bünke ; interessant ist es, daB er voll Petrefakten ist. Die oberen und unteren Plat- ten der Büönke zeigen einen locke- reren Zusammenhang; an organi- sehen Resten sind sie ármer und gehen unmerkliech in den Sand über. Die Sandsteinbünke dürften einst petrefaktenführende Schich- ten gewesen sein, oder es haben die harten Skelette der massenhaft absterbenden Tiere mit der Ande- rung der Existenzbedingungen die Der Z7ahbhl der Sandsteinbánke entsprechend, Schiechten — ausgefüllt. seheint der für. die Organismen ungünstige Umstand wáhrend der Absetzung der 6 m 6 michtigen Sandschichte zweimal eingetreten zu sein. Spüter sickerte dann kohlensaueres Wasser durch den Sand, die Schalen der Petrefakten wurden aufgelöst und das fÍrelge- wordene Calciumkarbonat zemen- tierte die Sandsteinkörner zusam- o Fig. a) 8. Der OberoligozánaufschluB an der südlichen Wand des Köérpatak-Tales. Gelber, glimmeriger Pectunculus-Sand ; elimmeriger, bláulichgrauer Sandstein ; c) Eluvium (Holozán). men. Dies scheint der Umstand zu bestátigen, dab dort, wo es die meisten Petrefakten gibt, der Sandstein am höürtesten und záhesten ist, wáhrend die unteren und oberen Partien petrefaktenármer und dem- zufolge leichter verwitterbar, von lockererem Gefüge sind und unmerklich in den Sand übergehen. Die Sandsteinbüánke fallen unter 207 nach S5W ei. Die gesammelte Fauna ist auf Grund meiner Studien durch folgende VFormen reprásentilert : Awvicula stampinensis DEsnH., Avicula sp., Chlamys (Camptonectes) textus PHIL., Anomia (Groldfussi DEsn.., Ostrea cyathula LAwm., Ostrea ungulata NYST, Modiola Dunkeri KoEx., Pectunculus obovatus LAM., 190 Dr: KOLOMAN KULCSÁR Crassatella cfr. protensa MICHT., Isocardia. subtramsversa DORB., Carduum sp., Cardium thunense MAYy.-EYm., Cardium comatulum BRONN, Cardium (Laevicardium) cingulatum GOLDF., Cyprina rotundata BRAUN, Meretrix (Callhista) splendida MÉR., Meretrix ( Amiamtis) amcrassata, How., Solen sp. Corbula carinata Dus., Glycimeris Héberti Bosa., Glycimeri15 sp., Loripes (Dwaricella) divaricata L. var. ornata AG., Telhnma Nysti DEsn., Tellhma cfr. sancatsensis BENOIST., Thracia elongata SANDBG., Thracia Speyeri KoEx., Pholadomya Puschi GOLDF., Delphinula cfr. suturalhis Pn., Calyptraea depressa LAMm., Natica ( Neverita) Josephmia RIsso, Naticca hehcina BRocc., Turitella Gewmatzi $PEY., Diastoma Grateloupi DTORB. var. turritoóöappenmaimica SAcc., Chenopus speciosus HOHLOTH. var. dagítata K. RornH, Strombopugnellus digítolabrum A. Kocn., Fusus elongatus NYST, Fusus efr. Rotm BEYR., Camcellaria, cfr. plamispira NYsrT, Pleurotoma sp., Bulla Seebacm KOoEN., Lamma cuspidata AG. Die aufgeführte Wauna stellt den oberoligozánen Charakter unserer Formation unzweifelhaft fest. Hine hnliche Fauna ist auch aus dem benachbarten Törökbálint,! 1 HOFMANN : Die geologisehen Verhültnisse des Buda-Kovácser Gebirges. Jahrbuch der kön. ung. Geol. Reichsanstalt, I. Bd. 1871. pag. 229. THEODOR Fucns: Tertiár- Petrefakten von Radoboj und Krapina. Jahrb. d. k. u. Geol. Reichsanstalt, X. Bd. 1892-— 1894 pag. 167— 168. VORKOMMEN DES OBBROLIGOZÁNS ZWISCHEN BUDAFOK U. TÖRÖKBÁLINT. 191 sowie aus Göd1 bekannt, wáhrend die Eger-er Fauna ? nach den Unter- suchungen des Herrn Dr. RorH einer etwas jüngeren Periode als diese an- gehört, sofern diese das Oligozán und das Miozán überbrückt. Von den auslündisehen Vorkommen ist die aus den Casseler Schchten ? bekannte Fauna mit der unserigen am nüchsten verwandt. Unsere Formation setzt gegen Westen in einem schmalen Streifen fort und versehmilzt mit dem am nördliehen FuBe der Tétényer Hochebene in östlieher Richtung streichenden Oberoligozánstreifen. Auch nach Osten hin kann sie verfolget werden, obwohl sich ihr oberfláchliehes Vorkommen hier immer mehr verengt; südlich vom Péterhegy, etwas westliceh vom SS W Köérberek Köérpatak Örsöd . NNE Fig. 9. Geologisches Profil zwischen Örsöd und Kőérberek, (1-5:12500- A: : M.S 152) 1. Unteroligozáner Kisceller Ton. 2. Oberoligozáner Pectunculus-Sand. 3. Untermediter- raner Schotter. 4. Alluvium. V — Verwerfung. Höhenpunkt 114 taucht sie sodann plötzlieh unter, sofern die dortigen Arbeiten unter dem LöB Schotter aufgeschlossen haben. Nach löngerem Suchen ist es mir gelungen, in diesem Schotter Schalenfragmente, die auf Pecten solarium hinweisen, sowie Ostrea-Scherben zu sammeln, die den untermediterranen Charakter dieser Bildungen auBer Zweifel stellen. Wenn wir aber die Lagerungsverhültnisse gegen NNO verfolgen, finden wir, daB der westliche flache Rücken des Péterhegy (145 m) aus mediterranem Scehotter besteht, an dessen nördlieher Lehne jedoch das Oberoligozán an die Oberflüche gelangt. Südlieh vom Kőérpatak aber lagert das Untermediterran wieder auf dem Oberoligozán. Wenn wir endlieh auch das Einfallen der Sandsteinbánke hier in 1 H. v. BöckH: Geolog. Verháltnisse der Umgebung von Nagymaros. Jahrb. d. k. u. Geol. Reichsanstalt, XIII. Bd. 1899—1902. pag. 10—12. ? K. RornH v. TELEGD : Eine oberoligozáne Fauna aus Ungarn. Geologica Hungarica, I. Bd. 1. Heft. Budapest, 1914. ? SPEYER: Die Conchilien der Kasseler Tertiárbildungen. Palxzontographica, IX., HJeV.I: u. XxXEX Be: SPEYER: Die Bivalven der Casseler Tertiárbildungen. Abhandl. z. geol. Spezialkarte v. PreuBen ete. IV. Bd. 4. Heft. Atlas. 1884. 192 Dr KOLOMAN. KULCSÁR Betracht ziehen, so können wir behaupten, daB der oberoligozüne Pectun- culus- Sand und Sandsteim im Kőérpatak-Tale lángs einer WNW— 0$80-lieh streichenden Verwerfung an die Oberfláche gelanet ist und daB diese Dislo- kationslinie sodann die AbfluBrichtung des Kőérpatak festgelegt hat. Ich erachte es für meine angenehme Pflicht, auch an dieser Stelle meimen ergebenen Dank Herrn Professor Dr. FRANZ SCHAFARZIK abzustatten, der nicht nur so liebenswürdig war, mich mit dem Studium dieser interessanten Fauna und der Besarbeitung dieses neuen Ober- oligoczán Vorkommens zu betrauen und mich hiebei zu untersützen. Zu Dank bin ich ferner verpíliehtet dem Herrn Universitátsprofessor Dr. EMERICH v. LŐRENTHEY, der so gütig war, das von ihm gesammelte Petrefaktenmaterial mir ebenfalls zum Studium zu überlassen, ebenso dem Herrn Dr. KARL RorH v. Telegd — als dem Monographen des unga- risehen Oberoligozáns — der mir insbesondere bei dér Bestimmung der Fauna belilflieh gewesen ist. Bearbeitet im mineralogiseh-geologisehen Instutit der kön. Tech- nischen Hochschule. Budapest, im Márz 1914. MINERA LOGISCHE MITTEILUNGEN. Von Dr. LUDWIG JUGOVICS. — Mit den Figuren 10—1II. I. Amphibol von Tusnád. Vor einigen Jahren hatte weil. L. Loczka in der Gegend von Bad Tusnád für das ungar. Nat. Museum (Gresteine gesammelt. Jüdöstl. vom genannten Orte befindet sich der Berg kHollópatak;; auf dem östl. Abhange desselben sammelte er graufarbige Andesite, in deren Höhlun- gen und Spalten Tridymit, Amphibol- und Magnetitkristalle aufsitzen. Herr Prof. KRENNER hatte die (rüte mir diese Stücke zwecks náherer Unter- suchung zu überlassen. Die Entwickelungsreihe der bereits erwáhnten Mineralien ist die folgende : zuerst bildeten sich die Tridymite und auf diesen sitzen die Amphibol- und Mag- netitkristalle. Die Tridymite sind oft tafelförmig, mit einem Diameter von 3 mm, farblos durchsichtig und bilden Durchwachsungszwillinge aus 3—4 Individuen ausammengesetzt ; die letzteren bilden Tafeln nach c (001), auberdem befindet sich darauf das Prisma m (1010), öfters auch die Pyramide ő (1011). Auf diesen hinwieder sitzen die Oktaeder des Magnetits und der zu behandelnde Amphibol. MINERALOGISOHE MITTEILUNGEN. 198 Die Amphibole sind lange, nadelförmige oder auch kurze, kleine, prismen- förmige Kristalle, von denen der grösste 2 mm in der kichtung der c Achse mab. Die Farbe der nadelförm. Kristalle ist gewöhnlich sehwarz, in der Prismen- zone sind sie fláchenreich ausgebildet ; hingegen erscheint bei den kurzen sáulen- förm. Kristallen nur das Grundprisma und an den lJénden finden sich mehrere Combinationsfláchen von Klinodomen und Prismen. Fig. 10. Amphibol Kristalle von Tusnád. Diese gut ausgebildeten und spiegelnden Flöchen der Amphibolkristalle erwiesen sich auch geeignet zu einer náheren Untersuchung und ich fand die 12 folgenden entwickelten Formen : c — 001 tea ú01 az [118 101 b: 010 S 00 na 110 AE 105] ccShhóó sz ÜZ] n — 310 ZER Diese Flichen bilden die auf der hier beigefügten Zeichnung ersichtlichen Kombinationen, zu deren Entwicklung ich folgendes erwühne. Von den Fláchen in der Prismazone ist das Grundprisma m (110) das best- spiegelnde und gröbBte, wáhrend die übrigen Prismenfláchen wie auch die erste 194 D: LUDWIG JUGOVICS und zweite Endfláche nur als schmaler Streifen erscheinen und in der Richtung der c Achse stets faserig sind. ; Sehr gut ausgebildet sind. die Piramiden und Domenfláchen, deren gemessene Werte auch gut mit den berechneten stimmen. Bemerkenswert ist, dab diese Amphibolkrystalle oft eine hemimorphe Ausbildung haben, die wir nicht allein an den Pyramiden und Domenfláchen, sondern auch an den Prismenfláchen wahrnehmen. Bei der Aufstellung und Winkelberechnung nahm ich die Nordenskjöld— Kokscharow sche als Basis. as ab ae ÓH LOS NE 029376 8— 739 58" 157 Hier folgen einige wichtigere gemessene Winkel, verglichen mit den be- rechneten : Gemessen Berechnet aA a aa — 29 DA DEAL 0 ati 0 S ő2sel0l DOOM ZOZ esze 001550 E SZADESZ 949 4 383 cd s müve an 1 lee 14 (0/ Cr 0 VESZT SEK Tas s40£ ve aI0N 031 5Z 285030 949 30" p : z —T01 : 121— 9299 923 290 34" 45" mesze ét 30 32905BYI 999 54 DNEKO SG EUOSZZO S ZOSÉHON ov 17 NT VSE SOT S KOSEKBB] 699 10" mea EGO KESZTOSÜSSS00 I TS DOK Te cO0SSZ OEK TONS II. Gyps von Kósd. Östlich von Vác in der Gemeinde Kósd erhebt sich der Nagyszálhegy, auf dessen südöstl. Abhange, in den mittleren Bocánschichten, ein Kohlenbergbau existiert. Die Spalten des durchbohrten Kalks und Mergels sind durch Calcit-, Gyps- und Markasitkristalle ausgefüllt. Die Calcitet und Markasite? habe ich schon beschrieben und jetzt berichte ich über die in groben Mengen gefundenen, tflüchenreichen, gut ausgebildeten Gypskrystalle. Ín den erwáhnten Höhlungen und Spalten des Kalkes und Mergels bildet der Gyps oft 8—10 cm dicke Schichten, und háufig ist das Innere einer solchen Höhlung mit sehönen Gypskristallen ausgefüllt, die auch 1 em Lönge erreichen, aber dann nur von abgerundeten Flchen begrenzt sind. Die zu kristallogr. Unter- ! L. JuGovIcs : Krystallographische Studien an ungarischen Mineralien. Annal. Musei Nationalis Hungarici 1912. X. Baud. ? Dr. LupviG JugGovics : Markasitz von Kósd. Földtani Közlöny 1913. 43. Band. MINERALOGISOCHE MITTEILUNGEN. 195 suchungen geeigneten Krystalle sind wohl klein, aber gut entwickelt, farblos und durchsichtig. Ihrer Ausbildung nach unterscheiden wir zweierlei Typen : 1. Sáulenförmig. 2. Linsenförmig. Die sáulentörm. Kristalle haben zumeist abgerundete Kanten, sind daher zur náheren Untersuchung ungeeignet, die linsenförmigen hingegen haben immer Fig. 11. Gypskristalle von Kósd. gut ausgebildete, glatte Fláchen und an denselben bestimmte ich folgende 18 Formen : a 10 g — 230 b. 010 ez 2 assN01 A Szta0 vasi zab] (rzzr Ú 0) n — 111 E 320 esik ms :sétto Die durch diese Fláchen gebildete Kombinationen, u. zw. die drei flüchen- reichsten, zeigt die hier beigefügte Zeichnung. 196 Dr: LUDWIG JUGOVICS Wie aus derselben zu ersehen ist, ist die Pyramide Z (111) dominirend und die Kristalle nach dieser Richtung gestreckt; dennoch sind dieselben nie eben, sondern rauh und abgerundet. Ebénso steht es mit der Endflüche c (001) und dem Orthodoma e (103), hingegen ist die durch sie gebildete Kante immer sechart. Die übrigen Formen sind alle durch gut ausgebildete Flichen vertreten. Bemerkenswert ist die Pyramide n (111), welche zumeist als schmaler, faseriger Streifen zwischen den Flöchen der Prismazone und dem Doma e (103) erscheint, wie dies aus Fig. 11 ersichtlich ist. Auch bildet sie grobe Flchen, wodann auch die Prismenfláchen gröBer sind, und der Kristall einen gedrungenen süulenförmigen Habitus erlangt. In der Prismenzone bildet nur das Grundprisma m (110) grobBe Fláchen, die übrigen sind immer schmal, streifenförmig, sonst sehr gute Flüchen. Hervorzuheben ist bei dieser linsenförmigen Type die regelmáBige Aus- bildung, so daB verzerrte Krystalle kaum zu finden sind. Hier führe ich eimige gemessene Winkelwerte sammt den berechneten an, und bemerke, dab ich mich bei der Aufstellung und den Grundwerten an die Daten von Descloizeaux hielt. Gemessen Calculiert GES V0Sa 20 ESŐS ZO AESZOK DS OVO SZO ESGIOSMODS 969 6 DEEG E ON0ESZZOS ADSZ B 459 39" ns t0Sz3t0 SS SKLZBESZOL VS MEDI ÁZOSSZZO EOSRSAL 95350K MAZ ROSSZ 110 EDUKDA DVOZAT AKÁR Gene c ÜLVO KESO ES SÜSS 189 48" oh. azza MUD 2 20 1 2 hö MD SSÉANZTÉNRUSST Gap BO ESZZOS ÁT 6Z ty [éges [9 ae [/ MONO 2 Én he SAKE 020 fna VST ESŐ OS1 05 0909 VA LON VSZ OS ÖSS DJSLDS Cse iÓ0 LES 0Z E20890K 199 03" Endlich danke ich Herrn Prof. J. KRENNER für die Güte, daB er mir die Amphibole von Tusnád zur Untersuchung überlies. (Untersucht 1m Mineralog.-Petrogr. Institut der Budapester Universitát.) ÜBER CERUSSIT-ZWILLINGE AUS DAMARA-LAND UND VON BROKENHILL. Von Dr. GÉza v. TOBORFFY. — Mit den Figuren 12—15. — I. Cerussit aus Damaraland. Vor Jahren wurden dem ungarischen Nationalmuseum Cerussite aus Damara- land zugesendet, mit deren kristallographischer Untersuchung — da dieselben bisher nicht bearbeitet waren — Herr Direktor, Hofrat Dr. JosEF KRENNER den Verfasser dieser Zeilen beauftragte. Wie bekannt, ist Cerussit ein Bleikarbonat, und kristallisiert rhombisch. Die Kristalle sind zumeist Zwillinge. Die beiden Kristalle, die ich erhielt, waren farblose, durchsichtige Drillinge von 1—2 mm GröbBe. Ursprünglich sabBen die- selben auf Azurit und Malachit, von welchen sie zur Untersuchung herabgelöst werden mubten. An den untersuchten Individuen konnte ich folgende Formen nachweisen : Endfláchen: a (100), b (010), c (001). Prismen: m (110), r (1830). Die Flchen der Prismenzone sind an beiden Zwillingen von bedeutender GröbBe, nur die Endfláche (110) tritt als sehr schmaler, aber glánzender Strei- fen aut. Vorzüglich reflektiert das gut entwickelte Makrodoma y (102), welches an beiden Kristallen nachgewiesen wurde. Die Kante by wird von cer Pyramide o (112) parallel abgestumpít, letztere prásentiert sich als eine ziemlich breite, jedoch matte Fláche. Als ganz dünner Streifen ist s (121) ausgebildet, weshalb diese Fláche bloss an einem der Kristalle genau gemessen werden konnte. Die Spiegelung ist matt, jedoch trotzdem nicht verwaschen. Die Pyramide (111) weist Fláchen von verschiedener Gröle aut. Die in der Zone cb gelegenen Brachydomen xx, k, und iz haben durchwegs klare, gute Reflexe. Die ge"nessenen Winkelwerte wurden in folgender Tabelle zusammen- gefabt : 198 D: GÉZA V. TOBORFFY : Formen Gemessene calculierte Werte atm — NO ET00SSZSEEZŰS2RI — —31"923407 megn SMOKE ROSSZ S 0 ESO ZT KO megas SZ ESOKKR—2,.-L0 00 — — 303745" MAO JB sala e ágy ai — 572000" pam c IRD c o 33-M —— 803920" megpe OS zi 0 00 — 35 45489" DADA Tez KOLOSSÉ 050; SOS ZG 00 sra ra all aki Se 3000 S 650700/00€ jea b 90 a 3 S 13 108700" meg s he sa si aa — — 18"9077007 9.9. se A AD e ADB — — 47"09/00" aaa ze MA) — JAN — .7274520" OLE a S AZEOZ SZT EB ÉL Ka — ÚT 1440" TEN OZ ETOOT SZÉN SS0 0 SEESO SZOK SKOLO SL OV SS 59s20I — — 5992048"7 az c NNa a. o MI SLONSZTB0K CG SS ONNEKO TK SSE ESOND ON SEENKZONSZTON asd c. 0 0 e SGI EGMESSEDOJOZ gain se MO 208 E 95 HA MW SRKEGS 5 Ta a s e S AT SEEKÖ SOS sa — ÜNns0 c Ja — : 192740" 48 d s 0 S úBAL c MIA SEROOSZASSRT da laz OB 5(WIK0) E ZS — L 50001 Hy oj ÁD 0 e AL 0 — 61718" 4" vás GT PC ER ETOE SSE TED BT; SES OTHTOOK 12 see 90 e ESNEK ES TELM NO KNER SNS ESO RSA sz TSZ ak VETDSEOSZÍTSTOZT ENO EÜ; S SOSAG ET Wie zu sehen ist, stuimmen die beobachteten Werte mit den berechneten in sehr befriedigender Weise überein ; letztere bestunmte ich aus dem Kokscharow- schen Winkelverháltnisse : a: be S OG09908—L0423002 Die Zwillinge sind nach den Flöchen (110) verwachsen ; die drei Individuen ordnen sich fácherförmig, penetrierend aneinander. Dab es sich tatsáchlich um Penetrations-, nicht aber um Appositionszwillinge handelt, das beweist der Winkel- wert 62945" der aneinanderstobenden Flüchen bb, denn im entgegengesetzten Falle würde der Winkel etwa das Doppelte betragen. Der Bestuimmung der Zwilhnesbildung lagen im übrigen folgende Werte zu Grunde : BEA Eat hee a 39 540 98! i b b. b" — 622 457 f gemessene Winkelwerte. 690 46" calculierte Winkelwerte. 1 Nur an Individuen von Broken-Hill nachgewiesen. CERUSSÍT-ZWILLINGE AUS DAMÁRA-LAND UND VON BROKENHILL. 199 Figur 12. Penetrierende Cerussit Drillinge aus Dama:a-Land in perspektivischer Projektion. Die bearbeiteten Kristalle sind in den Figuren 12 und 13. abgebildet. Wie zu sehen, stellt ihre orthogonale Projektion einen Stern mit sechs Strahlen dar, welche jedoch nicht gleiche Winkel eimsehleben. Wáhrend námlich die Fláchen b (010) der Imdividuen I und II, sowie I und III unter einem Winkel von 62945" zusammenstoBen, schlieBen die Imdividuen II und III nur einen Figur 13. Orthogonale Projektion der penetrierenden Cerussit-Drillinge aus Damara-Land. 900 Dr: GÉZA V. TOBORPFY Tr" et jat , . Ta. je SOS, e. as a 4 as 6... . Winkel von 55720 ein. Die perspektivische Zeichnung führt die fácherförmige Anordnung vor Augen. II. Cerussit von Broken Hill. Auber dem vorbeschriebenen führte ich auch noch an einem anderen Cerussit Messungen aus; derselbe stammt von Broken Hill aus Südaustralien. Von diesem Fundorte wurden bereits von 0. MÜüGGE! Cerussitzwillinge beschrieben. Diese Zwillinge waren nach r (180) zusammengewachsen, und erreich- ten in ganz anspruchsloser Ausbildung eine Gröbe von 2 em. a Figur 14. b a Cerussit von Broken-Hill, b Cerussit von Broken-Hill, in perspektivischer Ansicht. in orthogonaler Ansicht. jedeutend kleimer, etwa 2-5—3 mm lang sind die von mir bearbeiteten blabgelben Kristalle, die sich von MÜGGEs herzförmigen Individuen auch durch ihre sáulenförmige Ausbildung unterscheiden. An MÜGGES Kristallen herrschen srachydomen vor, wáhrend die übrigen Flöchen nur untergeordnet ausgebildet sind, an meimen Kristallen hingegen dominieren die Fláchen r und b. Die beobachteten Wormen sind die folgenden : Endfláchen : b (010), c (001). Prismen: m (110), r (180). Makrodoma : 1 És 02). 3jrachydomen : r (01 Pyramide : 7 ) (111). 2), k (011), z (021), v (031) Die vorderen Fláchen der Pyramide sind grob, die hinteren hingegen treten Neues Jahrb. für Min. 1897. Bd. 11. CERUSSIT-ZWILLINGE AUS DAMARA-LAND UND VON BROKENHILL. 201 nur in Form von üuBerst kleinen Dreiecken auf, am vorderen Teile der Endfláche c (001) eine kleine Furche bildend (Fig. 3). Die Flichen geben durchwegs sehr gute Reflexe, da sie mit Ausnahme einzelner Teile von b (100) nicht gefasert sind. Figur 15. Sphürische Projektion sümmtlicher beobachteten Formen. Unter den Formen MügGes traf ich (100), (112), (121) und (211) nicht an, unter den Brachydomen hingegen beobachtete ich v (031), welche Fláche von MüGGe nicht erwáhnt wurde, und die auch ich nur an dem kleineren Kristall nachweisen konnte. Die Übereinstimmung der Winkelwerte erscheint in fol- gender Tabelle zusammengestellt : Winkeltabelle zu den Cerussitzwillingen von Broken-Hill. Formen Gemessene und calculierte Winkelwerte TELEN STTÚ a ST EE ÖZ95OSYUEZU E ZOT por DOSZ SO ENBER EZOKÖTÁOZ FOST KER BOAT ZO ETSO NEEE ÉS 20KOOK, Toy b NEZ OTÁ TOLON ES IKON ET 283990" Ep Ea ÁTONATATA T SOZVOSE E S EZSSÉS TÉS DE ae ös 10: 10225 DISOT EHNESVOSTOVT e azt OR ÖN SEZKEBÜSRV E BOT GÁZT Gé Es 001 20TA: 1 19950" — 19"52730" dön n ÜSS AZ 0, S La Tósáz jó eze ] lás lát 4 Vö [ESA EA ASÁ A Z BEKe 19"727"407 baro TOM 080 TOSHR" , 2 OG AZ SA be PS E OBÁGY ONYF 1 DASÁZT Ne ASS OGT yu:y c 102:102 — 61920 — 6G1"19 24" 2 E VAZTA ee 39940 — 89"45007 jege 0 SOME MÁB 0 ek 71"44702" 1:i — 021:021 — 109"54 — 110"40047 v:v — 081:081 — 180720 — 130729447 Földtani Közlöny. XLV köt. 1915. 14 2902 D: GÉZA V. TOBORFFY Die Zwillinge bestehen aus etwas plumperen Individuen, als jene aus Damaraland. Ihrer Bestimmung lagen folgende Winkelwerte zu Grund : DD4 H7TSNLS SAGA A § D/ 420" k ( — 659 907 calculierte Winkelwerte. 652 307 ( gemessene Winkelwerte. Tv Auch einige herzförmige, nach (180) zusammengewachsene Zwillinge unter- suchte ich von diesem Fundort, und, fand dieselben mit den von MüGGE beschrie- benen vollstándig übereinstimmend. Schlieblich sei bemerkt, dab ich sümtliche, an den Kristallen beider Fund- orte beobachtete Formen in der Kugelprojektion zusammenstellte. ANTIMONIT VON BULZA, Von Dr. MARIE VENDL.! — Mit d. Figur 16. — Herr Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Professor an der Technischen Hochschule- Budapest, hat in Bulza, im Krassószörényer Komitat, sehöne Antimonite ge- sammelt, die er so freundlich war, mir behufís Untersuchung zu übergeben. Die Antimonite kommen in einem stark verwitterten, etwas rötlieh gefárbten Andesitagglomerat vor. An einzelnen Stellen ist das Andesitagglomerat voll- stándig zu Kaolin umgewandelt, weleher Umstand beweist, dab hier postvulka- nische Binwirkungen stattgefunden haben, deren Ergebnis der das Andesitagglo- merat ganz durchziehende, ungefáhr 5—6 cm máchtige Antimonitgang ist. Der Gang wird von einem Calcit jüngerer Bildung begleitet. Die Antimonite setzen sich zumeist senkrecht auf die Grenzblátter des Ganges an, doch finden sich auch rosettenvörmig, strahlig angeordnete Kristalle vor. Von letzteren gelang es mir eimige solche schönere Kristalle aus dem Gang loszumachen, an denen ich auch Messungen durchführen konnte. Die Dicke der Kristalle betrágt 075—2 mm; sie sind zumeist schlank und schön gerade, doch gibt es unter den sehr dünnen Nadeln auch solche, die ein wemig gekrümmt sind. Diese Krümmung hat indessen keinen KintlubB aut díe Fláchen winkel. Der Antimonit von Bulza ist an WFormen nicht so reich wie die anderen Antimonite unseres Vaterlandes. Es gelang mir insgesamt zehn Formen zu bestim- men. Es sind dies die folgenden :? 1 Vortrag, gehalten am 13. Jánner 1915 in der Sitzung der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft. : Die Buchstaben verwendete ich nach E. 5. Danas cThe System of Mineralogys. ANTIMONIT VON BULZA. 203 Endfláche : b — (010) — 00 E 00 Prismen : m — (110) — 00 P OS 20) co P2 TE (130 09b3 i— (140) —00£4 ma (20 PB (510 —00P5 Pyramaden : DES b B me (Ma éa P s — (113j— !VsP Die Endfláche a (100) habe ich nur an einem Kristall vorgefunden, auf Grund dessen kann ich dieselbe jedoch nicht in die Formenreihe des Bulzaer Antimonits aufnehmen. Herr Universiítátsprofessor JOSEF KRENNER hat sie in seiner, auf den Antimonit bezügliehen gründlichen Studiet nur an einem aus Ungarn stammenden Kristall beobachtet. Bei seinen spüteren, an japanischen Antimoniten durchgeführten Untersuchungen ? hat er diese Form absolut nicht gefunden. DANA hat diese Endfláche a (100) an einzelnen japanischen Antimoni- ten? bestunmt gefunden, wáhrend sie von ÁLEXANDER SCHMIDT unter unseren heimischen Antimoniten, an den aus der Szalónaker Gegend, von Bánya stammen- den Antimonitkristallent mit unzweifelhafter Gewibheit festgestellt werden konnte. Für Bulza konnte diese Form nicht mit apodiktischer Sicherheit fest- gestellt werden, obgleich in einem Falle die Winkeldaten der Messungen auf das Vorhandensein von a (100) hinwiesen. Die den Habitus der Kristalle bestimmenden Formen sind m (110), p (111) und b (010). Dies ist an jedem der drei Kristalle zu finden. AuBer diesen Formen sind n (210), g (1830) und z- (112) sehr háufig und fast immer vorhanden. Im allgemeinen erscheimen die Formen in glánzenden Fláchen. Eine Aus- nahme bilden die Fláchen der Pyramiden, die matt und fettelánzend sind, dem- zufolge auch deren Reflexe matt und verwachsen erscheinen, so dab man selten ganz genaue Messúngsdaten erhalten kann. Die Fláchen formen konnten aber ! Kristallographische Studien über den Antimonit. Sitzungsberichte der math. natur- wiss. Klasse der kais. Akademie der Wiss. Wien. 1865, 51. Bd. I. Abt. p. 436— 481. : KRENNER JÓZSEF SÁNDOR dr.: A japáni antimonitról (ung.) Földtani Közlöny. 1883. 13, 304—308. 3 Über den Antimonglanz von Japan. Groth?s Zeitschrift für Kristallographie. 1884, S. 29—37. 1 SCHMIDT SÁNDOR: Szalónak vidékének néhány ásványáról. (ungar.) Matematikai és természettudományi értesítő. 1897. 323—334. 14" 204 D: MARIE VENDL deshalb unzweifelhaft festgestellt werden. An jedem Kristall befindet sich p (111) mit genügend groben und glánzenden Flichen, dabei kommt sehr háufig zz (112) vor. Auf der Spitze eines Kristalls fand ich auch die Pyramide s (113), deren kleine Fig. 16. Die Kristallformen des Bulzaer Antimonit. Fláchen matt und fettelánzend sind; ihre Unvollkommenheit geht übrigens aus dem Unterschied zwischen dem gemessenen und berechneten Wert hervor : mass MO AZ E TOZ LON GgEMESSEN 78" 46" berechnet An den Pyramidenfláchen konnten die Prismenfláchen auf Grund ihrer bestimmten und scharfen Reflexe viel genauer gemessen werden. Unter ihnen tritt m (110) und n (210) mit den gröbten Fláchen auf, wáhrend die anderen For- men am háufiesten als schmale Streifen vorhanden sind. An einem Kristall schim- merte neben n (210) eine auBergewöhnlich schmale Fláche, die sich auf Grund der Messung als eine Fláche von (510) erwiesen hat. Der gemessene und berechnete Wert ist sonst der folgende : 010 : 510 — 782 50" gemessen 782 46" berechnet b (010) ist fast immer vorhanden. Mit gröBeren Fláchen tritt diese Form besonders in jenen Kristallen auf, die nach der b Ebene etwas flach sind. In der nachstehenden Tabelle habe ich die gemessenen Werte, kombiniert mit den berechneten Winkeln zusammengestellt. Die berechneten Winkel- werte habe ich aus den Grundwerten von DAwNa abgeleitet. Als Wert der in den Tabellen angegebenen Messungen habe ich stets die Mittelwerte angenommen. ANTIMONIT VON BULZA. Gemessen Berechnet b: m a 010.: 1107 457 9" 45 12 ag B: 0 sz 0t0;: 19297 269 32" 9609 44" 11" ba ga 040/1430. — 18939" 189 33" 49" Csete ÜLOS S 149 144 Já av 14 bh.: n 010 : 210—63" 43. SZED KO ÜL0ESBT0 e 780 505 78SSÁGT 137 m : m" — 110 : 110 — 899 30" 899 34" 99" KIESETT SEEN TÖOSZ SS ÁTN TOBSAT 082 ÜSSE SS KÖT Ó ESZ INET AE BASSZO s A ve psz 10: 114 349 45" 349 41" da setgüe AOL AE HAO 549 9 KAT ses szek TÁJREG Ő HE 649 17" SchliePlich muB ich auch an dieser Stelle Herrn Professor Dr. FRANZ SCHAFARZIK meinen aufrichtigen Dank dafür abstatten, dab er so liebenswürdig war, mir das Untersuchungsmaterial zur Verfügung zu überlassen und dab ich die Untersuchungen in seinem Institute durchführen konnte, sowie dafür, dab er meine Arbeit mit wohlwollendem Interesse verfolgte. Budapest, im November 1914. MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 1. Auszug aus dem Protokoll der Fachsitzung vom 13. Januar 1915. Prásident: Dr. FRANZ SCHAFARZIK. Nach der Begrübung der in stattliceher Zahl erschienenen Fachgenossen durch den Prásidenten, fordert derselbe Fráulein Dr. MARIE VENDL, Professorin an der höheren staatlichen Töchterschule in Lőcse aut, ihren angekündigten Vortrag zu halten. a) Fráulein Dr. MARIE VEnDpL sagte in ihrem Vortrag über das Vor- kommen von Antimonit in Bulza folgendes: Der mir vom Herrn Professor Dr. FRANz SCHAFARZIK zur Untersuchung übergebene Antimonit von Bulza kommt in stark verwittertem, etwas rötlichen Andesitagglomerat vor. Der Andesit ist an einzelnen Stellen gánzlich in Kaolin umgewandelt, was bezeügt, daB hier postvulkanische Wirkungen stattgefunden haben, deren Resul- tat eigentlich ein das Andesitagglomerat durchziehender zirka 5—6 cm michtiger Antimongang bildet. Der Gang wird von einem jüngeren Calcit begleitet. Die Antimonitnadeln stehen meistens senkrecht zu den Kluftláchen des Ganges, doch gibt es auch rosettenförmige Kristallgruppen, die ungefáhr 0-5—2 mm diek und vom kristallographischen Standpunkte ziemlich gleichartig sind, 206 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. Am hüvnfiesten findet man die Kombinationen m (110), n (210), p (111) und b (010), doch treten auch zr (112), s (113), o (120), g (130), z (140) und (510) auf. Nach vernommenem Vortrag erbittet sich Chefsekretir Dr. KARL v. PAPP das Wort, um zum Gegenstande derselben zu sprechen. Er teilt mit, daB sich Bulza südlich vom Zám— Kápolnáser Jurakalksteinzug befindet. Wenn man von Soborsin über die Maros geht, durchguert man zuerst den oberjurassischen Klip- penkalkzug. Hierautf folgt Karpathensandstein mit unterkretazischen Petre- fakten. Sodann folgt die Zone der alten Eruptivgesteine mit Gabbro und diorit- artigen Gesteinen, in deren propilitischen Arten sich auch dünne Göánge befinden, in welchen Pyrit, Chalkopyrit und, Galenit vorkommen. Ob diese alten Eruptiv- gesteine die Karpathensandsteine durchbreehen oder unter denselben liegen, ist ungewibB. Weiter südlieh bedecken alles die Andesittuffe und Breccien, und nachdem diese in dem benachbarten Lapugy und Kostej die petrefaktenführenden obermediterranen Sehichten überziehen, haben sich die Andesittuffe zweifellos nach dem oberen Mediterran abgesetzt, wahrscheinlich in der sarmatischen Periode. Im Süden brachen mehrere Arten der Andesite auf dem Gebiete aus, so der amphi- bolische und biotitische, ferner der augitische Andesit. Im der Gemeinde Bulza sieht man gleich unterhalb der Kirche, im Andesit- tutf zwei dünne Gánge in einer Entfernung von 60 m von einander, die NW—50- lich streichen und unter zirka 70? einfallen. Die primitiv aufgeschlossenen Günge enthalten in Nestern jenen Antimonit, den Fröáulein Dr. VExpt vorführte. Die Bildung der Gönge in den Spalten der Andesittuffe ist auf die nach der sarmati- schen Zeit herrschenden postvulkanischen Wirkungen zurüeckzuführen; die Spalten wurden nömlich von den schwefligen Ouellen der aus der Tiefe auf- brechenden Solfataren mit Mineralien ausgefüllt. Südlich von Bulza, im Pareu Grunyulujtale am Rande des biotitisehen Andesitausbruches, befindet sich ebenfalls ein Gang, der nebst Antimonit auch Spha- lerit und Tetraedrit enthült. Des Vergleiches wegen erwáhnt Chefsekretár Papp, dab sich auch die Antimongánge von Kostainik in Serbien, im Gefolge des Ausbruches biotitischer Trachite, zwischen Triaskalk und der Grauwacke gebildet haben. Ehrenmitelied LupwIiIG v. Lóczy kennt ebenfalls das Bulzaer Antimonit- vorkommen, und zwar noch von jener Zeit, als er die Pojana Ruszka mappierte. Seine Aufnahme ist im Jahre 1887 auch erschienen, jedoch ohne Text. Nachdem die kristalliniscehen Schiefer unweit der Kápolnás-Kurtyaer Bruchlinie an die Tagesfláche hervortreten, entsteht die MutmaBung, dab, gleich wie im Sieben- bürgischen Erzgebirge, so auch in Bulza, die postvulkanischen Wirkungen die erzbildenden Materialien aus dem Grundgebirge des kristallinisehen Schiefers hinaufgebracht haben. Prásident Dr. FRANSZ SOHAFARZIK spricht dem vortragenden Fröulein Dr. MARIE VenpL für ihren Vortrag und den Rednern für ihre Zugaben seinen Dank aus und fügt folgendes hinzu: Der Antimonit tritt in Ungarn in zweierlei Typen auf. Der eine derselben ist an palaeozoische Intrusiv- oder kontaktmeta- morphische schiefrige Gesteine gebunden, wie es die Szalonaker (im Komitat Vas) sind und welcher Typus in Gesellschaft von Phyllit, Graphitsehiefer, Chlorit- schiefer und Serpentin oder in deren Nühe auftritt ; ferner finden wir ihn in den MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 207 ühnlichen Gesteinen der Perneker Antimonitgüánge (Pozsonyer Komautat) ; sodann ist das Magurkaer Vorkommen an der Grenze der Komitate Liptó und Zólyom zu erwáhnen, welches in Form eines 4 Meter möchtigen goldháltigen, guarzigen Ganges aultritt, ebenso in den Porphyroiden der Antimonitgánge des Szepes- Gömörer Erzgebirges usw., die alle epigenetiseher Bildung sind, und, im allgemeinen dem Alter der Granite jener Gegend nahe stehen. AuBerdem ist der Typus der Antimonitvorkommen jüngerer Bildung zu unterscheiden, der an die Andesite gebunden ist. Bin solches Vorkommen findet man in Serbien, in den miozánen Kostainiker guarzigen und kalzitischen Gesteinen, welches nach R. Beck der charakteristiseheste Reprásentant dieses Typus ist. Von gleichem Alter sind die in Erzgöngen postvulkanischer Bildung auftretenden Antimonitvorkommen, und zwar jene von Selmec, Körmöc, UÚJ- bánya, Kakasfalva, Opalbánya, Nagybánya, IKapnik- und Felsőbánya, Otffen- bánya und Nagyág, sowie endlich das jetzt besprochene Vorkommen in den Bul- zaer Andesiten (nach Dr. KARL v. PAPP sarmatischen Alters), welch letzteres sich von den anderen ungarischen Antimonitvorkommen dadurch unterscheidet, dab hier die Gánge nicht nur teilweise, sondern ausschheblich nur von Antimonit ausgefüllt werden (in Begleitung von paragenetisch etwas jüngerem Calcit) infolge- dessen dieselben eher den Kostajniker Gángen áhnlich sind, wie dies übrigens auch Herr Sekretár KARL v. Papp bereits bemerkt hat. b) Hierauf zeigte Dr. THEopDoR KoRmos neue Reste von Acerathervum aus dem Mediterran Ungarns. Von den Nashornarten sind mit Ausnahme des Andrásházaer mitteleozánen Prohyracodon die álteren Formen der Rhinoceriden in Ungarn sehr selten. Zuletzt hat ANxrosx Kocn eine sehr scehöne obere Zahnreihe der Art Praeacerathervum minus FirH. aus den Méraer mitteloligozánen Schichten der Kolozsvárer Umgebung gezeigt, die aber nach ABEL nicht zu jener Art, sondern unter die Reste an Praeaceratherium Filhoh OsB. exinzureihen ist. Abgesehen von eimigen fÍraglichen Resten (Teleoceras Goldfussi, Petrósz, ob. Mediterran und Dicerorhinus megarhimus, Széleskút, ob. Mediter.) konnten wir über sicher bestumm- bare Reste von Nashoórnarten aus unseren Mediterranschichten bisher nicht ver- fügen. Umso erfreulicher ist es, dab dieser Mangel nunmehr gleich durch Kinrei- hung zweler neuer Arten in die Fauna vermindert werden kann. Eine der vorge- führten Arten ist Acerathervum lemanense PoRwNEL, von welchem kömigl. Rat Dr. THoMAsS v. SZONTAGH ein aus dem untermediterranen Sand von Szakal im Nóg- ráder Komitate stammendes Oberkieferfragment und, einen dazu gehörigen Unter- kiefer für das geologische Institut erworben hat. Es ist nicht unmöglieh, dab dies dieselbe Art ist, deren FubBspuren in den untermediterranen Andesittutfen des nahegelegenen Tarnóc zurückgeblieben sind. Diese Art dient etwa als Über- gang von den ülteren Formen; die andere vorgeführte Art: Aceratherium tetra- dactylum LART., dessen sehr wertvolle Reste (Schádel mit den Nasenbeinen und zwelseitigen Oberkieferfragmenten mit 3, bezw. 4 vorderen Backenzáhnen von demselben Exemplar stammt aus dem obermediterranen Leithakalk von Szent- margit im Soproner Komitat. Der unmittelbare Abkömmling dieser Art ist" das Acerathervum imcisiwum Kaup., das als Ahme des Flasmotherium anzusehen ist, und in unseren pontischen Schichten nicht selten vorkommt. sowie auch in der pleistozánen Periode gelebt hat. 208 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. Prásident dankt dem Vortragenden für seimnen interessanten Vortrag und richtet an.denselben die Frage, ob die zwei aus dem Cerithienkalkstein von Sós- kút im Fehérer Komitate stammenden, in der mineralogisch-geologischen Samm- lung der kön. Technischen Hochschule befindlichen und auch dem Vortragenden bekannten zwei hhinoceros-Unterkiefer nicht eventuell in irgend eine Beziehung zu den soeben gehörten Ausführungen gebracht werden können, worauf Dr. THno- DoR KoRmos die Aufklárung erteilt, dab diese Exemplare als zu Unterkiefern gehörige Reste nicht mit Sicherheit bestimmbar waren, so wie dab, zufolge des etwas jüngeren Alters der letzteren (sarmatische Stufe), irgend. eime genetische Verwandschaft zwischen ihnen und den vorgeführten mediterranen Aceratherium- resten leider nicht festgestellt werden könne. c) Dr. ERrcn JEKkELrus führt in seinem Vortrag über die geologi- sehen und paláontologisehon Verháltmnisse des Braz sóer neokomen Mergels folgendes aus: Aus der Ausbreitung der neokomen Vorkommen geht hervor, dab neokome Mergel gewöhnlich lángs der das Brassóer Gebirge in 80—NW-licher Richtung durchschneidenden Brüche zu finden sind. Vortragender sieht die kleinen neoko- men Vorkommen als Schollen an, die den Verwerfungen entlang hinaufgeschleppt worden sind. Die Erscheinung, dab der neokome Mergel an der stratigraphischen Grenze zwischen dem Gaultkonglomerat und dem Tithonkalkstein, die dessen eigentlieher stratigraphischer Platz ist, nirgends zu finden ist, kann man sich aus der Entstehung des Gaultkonglomerates erkláren. Er betrachtet die Kreide- konglomerate nicht als transgressive, sondern als regressive Bildungen. Die álteren Bildungen ragten als Klippen aus dem Meere hervor. Der Mergel konnte an der Oberfláche dieser Klippen nur an den vor dem Wellenschlag geschützten Stellen übrig bleiben, also oberhalb des breitesten Teiles der unter das Meer getauchten Schollen. Nachdem sich aber das Konglomerat an diesen Stellen in der gröbten Máchtigkeit abgelagert hatte, kann nur dort neokomer Mergel an der Oberfláche angetroffen werden, wo tektonische Bewegungen kleine neokome Mergelschollen lángs der SW—NE-lich streichenden Verwerfungen aus der Tiefe hinaufgeschleppt hatten. Vortragender hat aus dem Neokommergel 76 Arten gesammelt, darunter 12 neue. Aus der Fauna geht hervor, daB das Brassóer Neokom zur Mediterran- zone mit Alpencharakter gehört und wenn auch dessen Fazies noch als bathyalische (Tiefseefazies) gualifiziert werden mubB, so machen sich dennoch auch die neri- tisehen KElemente (Flachseefazies) sehr geltend. Im der Gegend von Brassó war daher das Neokommeer schon um vieles seichter als in Rumánien in der Gegend von Dimbovicioara. Auf Grund der Fauna lassen sich die Etapen Valangimen, Hauterwien und. Barrémien nachweisen. Z/am Vortrage JExkErrius? bemerkt Baron FRaAwsz Nopcsa, dab, wenn die Brassóer Konglomerate mit dem Gault beginnen, ein Teil der Hunyader Kreide- konglomerate gleichfalls dem Gault zugezáhlt werden müsse. Prásident Dr. FRANSZ SCHAFARZIK zollt dem gründlichen Studium des Vor- tragenden über die Niveaueinteilung des Brassóer Neokommergels Anerkennung und macht die Versammlung aufmerksam, dab dieselben Schichten auch in den MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 209 Südkarpathen, der unteren Donau entlang, bei Szinice, vorhanden sind, jedoch in vollstándigerer Reihenfolge. Hier ist námlich die unterste Kreide als Berrtasten (H. Boissieri), Hauterívien in Form von dichten-Kalken ausgestaltet, ferner das eleichfalls Petrefakten führende Barrémien. Darüber befindet sich das Aptien und Albien mit prüáchtigen Korallen und Orbituhma lenticularis enthaltenden Mergeln. Dieses Neokom zieht sodann über die Donau nach Serbien, wo es noch an zahlreichen Stellen groBe Gebiete einnimmt, unter anderen auch aut der südlichen Seite der gegenüber befindlichen Felsenwand Grében. Viceprásident Dr. THomas v. Szorracm bemerkt, dab das Berriasien mit Hoplites in Ungarn zuerst schon von dem verewigten KARL HOFMANN in Lábatlan, im Gerecsgebirge im Jahre 1883 nachgewiesen wurde. Nachdem Prásident den Vortragenden und den Fachgenossen für das bezeugte Interesse seinen Dank ausgesprochen, schliebt er um 7 Uhr abends die Sitzung. Protokolliert von Chefsekretár Dr. KARL v. PAPP. 2. Auszug aus dem Protokoll der Fachsitzung vom 27. Januar 1915. j Vorsitzender: Königlicher Rat Dr. THomas v. SzorraGHn, Viceprásident. Vorsitzender fordert das ordentliche Mitglied Dr. Jurrus ViGH auf, das Werk des Kolozsvárer Universitáts-Assistenten Dr. STEFAN FERENCZI zum Vor- trag zu bringen, nachdem letztgenanntes ordentliches Mitglied nicht anwesend sein konnte. a) Dr. STEFAN FERENCczi beschreibt in seinem Aufnahmsbericht über die S ero Vo SÜnelvenüsyer bral tar a ses drexz "ÚJ mag erb unto vőm 6 aa góc die zwischen den Gemeinden Galgóc, Bajnócska, Vágszentpéter, Kaplat, Jalsó, Fornószeg, Felsővásárd, (Gelénfalva, Felsőatrak, Tótdiós, Szerbőc, Ardán- falva, Radosna und Nyitrasárfő sich ausbreitenden Gebiete. Auf diesem (Gebiete endigt der 45 km lange Inovec-Zug. In dieser Gegend figurieren beim Aufbau des Gebirges folgende Bildungen: 1. Granit, und zwar Biotitgranit und Muskowitgranit, beide in Verbindung mit aplitischen pegmatitischen Göngen; 2. kristallinisehe Scehiefer, wie Gneis, Glimmerschiefer und Phyl- lite; 83. permischer Ouarzitsandstein; 4. mitteltriadischer dunkler Dolomit; 5. mitteltriassiseher Lunzer Sandstein; 6. obertriadischer bunter Keuper- mergel; 7. Kössener Kalkstein; liassisceher Grestener Sandstein; 9. liassischer sogenannter Ballensteiner Kalkstein; 10. miozüner Sandstein; 11. pontischer Ton und Sand; 12. diluviale Sedimente, hauptsáchlich pleistozáner Löb; 13. holozáne Bildungen. Zu dem vernommenen Vortrag wünseht Ehrenmitglied LupwIiG v. LóczY zu sprechen. Derselbe teilt mit, dab die kön. ung. Geologische Reichsanstalt die eingehende Aufnahme der Nordwestlichen Karpathen erst im vergangenen Jahre begonnen hatte. Diese Gegend ist der Schlüssel zur Kenntnis der Karpathen, hier konzentriert sich all das, was sich im Szepes-Gömörer Erzgebirge und in der j Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 14a 210 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. Hohen Tátra einzeln vorfindet. Bezüglich des Inovec könne er sagen, dab dies ein schwach gefaltetes, meistens durch Verwerfungen in Schollen zerrissenes (Gebirge ist, welches sich auf beiden Seiten und rings um die zentrale kristalhmnische Masse ausbreitet. Den im südlichen Teil des Gebirges westlich von der Zentral- masse befindlichen Dolomit haben die Forscher bisher für triadisch und den im Osten befindlichen für kretazisch gehalten, doch sei es warhschemlich, dab man es hier mit einem Dolomit desselben Alters zu tun habe. Man müsse in den Nord- westlichen Karpathen mit mehr Unabhöngigkeit arbeiten und die von den Wiener (reologen gebrauchten Benennungen: subtatrischer, hochtatriseher und Ballen- steiner Kalk beiseite lassen, nachdem deren allgemeine Anwendung und tekto- nische Bewertung unsere Forschungen mit dem Vorwurf der Voreingenommenheit belasten würde. Nach dem Einspruche des Ehrenmiteliedes LupwiG v. Lóczy fügt Aus- sehubPmitglhed HEINRICH HORUSITZKY einige ergünzende Bemerkungen zum Werke STEFAN FERENCZIS. HEINRICH HoRusirzxkYy, der im Sommer 1909 in der (egend von Galgóc mit agrogeologischen Aufnahmen beschaftigt war, geriet bei seinen Arbeliten auf einen pontisch-pannonischen Fundort, welcher Punkt den nördliehsten AufsechluB der pontischen Sedimente im Kis-Alföld auf Grund der bisherigen Kenntnisse aufweist Ungeföhr einen Kilometer nördlich von Kaplat, dort, wo sich die LanastraBe ein bischen krümmt, findet man ein permanent rutschendes Terrain, auf welchem sich auch einst eine Hüusergruppe, Csenede benannt, befunden hat, die infolge der Rutschung zerstört wurde. Die Tonschich- ten fallen südwestlich eim und, überlagern die miozánen(?) Sandbánke, die südöst- heh gegen das Gebirge einfallen. Hier hat Vortragender im Ton gesammelt : Melamopsis Entzi BRus., Pyrgula costulata FUNK., Valvata helicoides $Tov., Neritina radmamesti Fucns., Plamorbis cfr. bakomcus HALAv., Valvata sp., Pisidium sp., Umo sp., Deckeln von Bithyma und neue Melamia-schnecken, welche nov. sp. bisher nur aus Hidas bekannt ist, wo dieselbe angeblieh in ober- mediterranen Schichten vorgekommen sein soll. Die pontischen Schichten fallen unter 5—8? gegen SW und deshalb rutschen die Seiten bestüándig. Die háufigen Rutschungen schödigen bestándig das Komitat Nyitra und bereichern das Komitat Pozsony. Von Interesse sind ferner zwei kleine Aufsechlüsse von pleistozánem Schotter, der mit dem Schotter unter dem Nagyszombater Plateau- löb identisech ist. Auch die übrigen pontischen Aufsechlüsse nördheh von Galgóe empfiehlt Vortragender der Aufmerksamkeit FERENCZIS. Prásident Dr. FRANSZ SCHAFARZIK faBt die sehr interessanten Bemerkungen zusammen und gibt selbst einige Beitráge zur Charakteristik des schollenartigen Autbaues des Imovec. Er hat nömlich sehr schön ausgestaltete Schollen im Triasdolomit bei Radosnya gesehen. Zwischen den beiden Radosnyaer 150- klmalen Dolomitsehollen bricht eine starke Ouelle hervor. b) Den zweiten Vortrag hielt Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER unter dem Titel: (Beitrage zur Kennítnag des FelsőörseTr ünid Száj SZAGA bányaer Trias. Vortragender schickt voraus, dab ihm zum ersten Teil seines Vortrages der Umstand Veranlassung gegeben habe, dab ELEMÉR M. VA- DÁsz vor einiger Zeit in Verbindung mit den Arbeiten des Balaton-Komitees MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 211 die Bakonyer Triasforaminiferen bearbeitete und mit dem übrigen zusammen auch das von Stürzenbaum aus dem Felsőörser Protrachyceras Reitzi-Niveau gesammelte Material. Der autfallend tertiáre Charakter der Felsőörser WForamini- ferenfauna fiel auch Vapász auf und J. R. SCHUBERT weist im (Neuen Jahrbuch für Min. Geol etc., Jahrgang 1911, daraut hin, dab hier wahrscheinlich ein Irrtum obwalte. Behufs Feststellung der Richtigkeit führte Vortragender im Auftrage der Direktion der k. ung. Geologischen Reichsanstalt Nachgrabungen an Ort und Stelle aus und gelangte hierbei zu dem Resultate, dab die beanstándeten Foraminiferen tertiüren Charakters nicht vom Protrachyceras Reitzi-Niveau herstammen konnten. Er konnte nur wenige solcher Arten aus diesen Schichten herausschlámmen, welche dem bisher bekann- ten triassischen Gevprüge micht widersprechen. Sodann zeigt Vortragender noch einige, bei der Nachgrabung gefundene Hxemplare aus der Cephalopodenfauna, namentlich Ptyehites acutus Moss., P. amgusto-umbihcatus Böckn, Hungarites Mojsísovicsi Rorm, Trachyceras Cholnokyi Fgzcn und hauptsáchlich einige sehr schöne Exemplare von Trachyceras Reitzi BöckKnH. Im zweiten Teile seines Vortrages bespricht Dr. SCHRÉTER die aus dem mittleren Trias von Szászkabánya stammende Fauna. Diese hatte weilend JoHaANN v. BöckH in den Jahren 1887 und 1888 gesammelt und einen Teil derselben im cWöldtanmi Közlönyi Jahrgang 1888 besprochen. Den neueren Forschern ist es kaum gelungen, irgend etwas zu sammeln. Auf Grund der Petrefakten kann Vortragender zwei Niveaus nachweisen, und zwar : a) Den Decurtata- (Recoaro-) Horizont, aus welehem er folgende Petrefakten aufzáhlt : Spiriferina fragilis ScHLoTH., Spirigera trigonella SCHLOTH., Riujnchonella sp., Chemmitzta? sp., Turbo sp.?, Physocardia sp., Stielglieder von Encrinus ( Dadocrinus? ) . b) Den Trinodosus-Horizont, aus welehem Vortragender fol- gende Petrefakten erwáhnt und vorzeigt: Balatonites sascanus BöcknH, B. Semseyi Böcxkn, Ceratites Isterensis n. sp. SCHRÉTER, C. cfr. ecarinatus H., C. Lóczy ARTH., Ptychites acutus Moss., P. gibbus BEwx., Meekoceras Böcgni n. sp., M. Isterensis n. sp., Arcestes sp., Lecamites? sp., Atractites sp., Daonella paucicostata TOoRwa., D. eft. Moussom MÉR., Mysidioptera? dacica n. sp., Anoplophora? sp., Rhynchonella, tridonost BITTN. Die ausführliche Beschreibung und Abbildung der Arten wird. Vortragender in dem in Arbeit befindlichen Teil der Monographie des Krassószörényer Gebirges geben. Dr. FRANZ SCHAFARZIK fügt dem vernommenen Vortrag einige Bemerkun- gen bei. Er ist überrascht über die sehöne Fauna, die der Vortragende vom Kal- varienberg von Szászkabánya vorgewiesen hat. Diese Fauna hatte JOHANN v. Böcxkn im schwarzen Kalkstein gefunden, der uns heute über die genaue Bezeich- nung des Fundortes bereits keine Aufklárung geben kann. Vielleicht könnte noch unser Ehrenmitelied Herr ANDoR v. SemseY den Ort bezeichnen, wo er mit JoHANN v. BöcgkH diese Fauna gesammelt hat. Einen derartigen schwarzen Kalk wie jener, in welchem sich diese Petrefakten befinden, hat er auf dem 212 ; MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. Szászkabányaer Rücken nicht autffinden können, obgleich er den ganzen Berg- gipfel abgesucht hatte. In Ermangelung anderer Gegenstünde schlieBt vorsitzender Viceprásident abends 7 Uhr die Sitzung. Protokolliert von Chefsekretár Dr. KARL v. PAPr. (Aus dem Ungarischen übersetzt M. PRgzyBoRskI, dipl. Bergingenieur, Berginspektor in. P., Budapest.) FÖLDTANI KÖZLÖNY XLV. KÖTET, 1915 OKTÓBER—NOVEMBER—DECEMBER, 10—12. FÜZET, HADVISELÉS ÉS A GEOLÓGIA. SEAN SOSSZOS ÁDTÁNV Alat S Írta: BÁNYAI JÁNOS. A most folyó háború hatalmas összecsapásait nemcsak a nagy tömegek mozgatása jellemzi, hanem egyúttal erőpróbája a nemzetek tudományos felkészültségének 15. A természettudományoknak a hadászatban oly nagy méretű és döntő alkalmazását látjuk manapság, minőt előre el sem mertünk volna kép- zelni. Most, mikor már az emberirtás második évében vagyunk s nem érez- zük magunkat a háború kitörésével járt izgalmak hatása alatt, a nyugod- tabb szemlélődés kezdi az eddigi tapasztalatok eredményeit leszűrni. Nincs a praktikus tudományágaknak olyan faja, melyet e háború a hadviselés szolgálatába ne állított volna s melynek már a békében is ne is- merték volna el a nagy fontosságát. Köztük talán a geológia volt a leg- mostohábban képviselve. Hosszas és keserves tapasztalatoknak kellett megmutatniok, hogy jelentősége egy cseppet sem áll hátrább, mint bár- melyik más rokon tudományág. Ha a geológia elnevezést mint gyüjtő fogalmat használjuk, akkor a háborús vonatkozásnak látszólag szűk területe még a laikus előtt is feltünő nagy tömeggé nő ki. . Gondoljunk csak arra, hogy hány háborúnak volt szülőanyja egy- egy ásványkincsekben gazdag terület birási vágya. Hisz a nemzeteknek az ezelőtti békenapokban folyt gyarmatpolitikai versenye s legtöbbnyire a geológiailag értékes területek megszerzése által keltett irigység képezte e háború kitörésének is az egyik okát. Így például a német-angol gyarmatosí- tás az ásványkincsekben bővelkedő területeken történik. Mennyi pénz- és véráldozatba került az idegen földterületeknek a megszerzése — még az általános európai béke idején is — példa erre a búr- angol háború. Hány esetben kellett egész törzseknek függetlenségüket el- veszteniök, mert — amint okul hozták fel — útjába állottak a civilizáció- nak (?). Az ily rejtett okokból indított háború az illetők szempontjából legtöbbnyire jogosultnak volt tekinthető, mert rájuk nézve egy-egy ásványi . - Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 15 214 BÁNYAI JÁNOS anyagokban dús terület életkérdés számba ment. Vegyük csak a mostani állapotokat alapul! A nemzetek politikai függetlenségének alapját a gaz- dasági függetlenség képezi és hogy őrizze meg e kincsét egy ország, ha mindennapi szükségleteiben idegenekre szorul? I Az értékek nemzetközi forgalmi eszközét képező arany, a mai magas kulturának alapját megvető vas, a háztartásunkban nélkülözhetetlen só, az iparilag oly sokfélekép értékesíthető petroleum és kőszén stb. mindmeg- annyi olyan kincsei egy országnak, melyek létfentartásához feltétlen szükségesek. De nemcsak mint háborúra imdító ok fontos annyira a geológia, hanem szinte nélkülözhetetlen a háború alatt 15, erre elég példa a mi mostani hely- zetünk. Ellenfeleink szoros blokádja teljesen a magunk emberségére utal minden téren. S0k olyan fontos cikket elzártak így tőlünk, melyet idáig behozatal útján szereztünk be. A geologus béke idején végzett hangya- szorgalmú munkájának eddigi tudományos eredményei mellett most már a praktikus siker is feltünedezik. Sok olyan kincsünkre, — melyet idáig a külföldi verseny háttérbe szorított — jobb napok derültek, amelyeket idáig csak a geologus leltározó csöndes munkája ismert, pl. rézbányáink a háború óta egyszerre föllendültek. Számtalan esetet lehétne felhozni csak úgy hamarjában is, melyek döntően befolynak egy nemzet életháztartására. Ezeknek a közismert, illetőleg a nagyközönségünk előtt csak sejtett példái helyett nézzük inkább — ép aktuális voltánál fogva — a geológiai ismeretek értékesítését a modern hadászatban. Fontossága tulajdonkép már a közönséges topografiai térképek olvasásánál kezdődik. Axiomaként mondhatjuk ki, hogy térképet csak megfelelő geológiai ismeretek mellett lehet eredményesen felhasználni, mert a topografiai jelek legtöbb esetben tipikus geológiai viszonyokat árulnak el. A közhasználatban levő katonai térképek (még a 75,000-es lapok is!) kénytelenek méretüknél fogva sok olyan dolgot elhanyagolni, melyeknek harcászati szempontból lényeges szerepük van. Lágyabb kőzet- ből álló hegyek, ha nincsenek erdővel borítva, igen hajlanak az elárkosodásra . A térképen szép szabályos magassági vonalakkal ábrázolt terület szinte napról-napra változtatja az alakját. Egy keréknyom elég arra, hogy a leg- közelebbi zivatar után tekintélyes és elrejtőzésre kitünően alkalmas árok dísztelenkedjék ott. A kimosott anyag hegy lábánál, mint tör- melekkúp rakódik le (17. ábra), mely a vegetációval nemsokára eltakarva elődombként enyhíti a hegy lejtőjét. A szilárdabb kőzeteknél is keletkeznek törmelékkúpok, melyek egy- mással összeköttetésbe lépve törmeléklejtő gyanánt övként veszik körül a hegy lábát. Látnivaló, hogy ezek itt lenn lövészárkok ásására alkalmasak, , ellentétben a fölöttük álló massziv kőzettömeggel s így katonai célokra HADVISELÉS ÉS A GEOLÓGIA. d15 szolgáló geológiai térképezésnél a törmelékkúpok és lejtők külön kijelölendők lesznek. A 18. rajzon ábrázolt terület, mint az egymáshoz közel álló magassági vonalak mutatják, egy igen meredek — a baloldalon meg ép egész függő- legesen álló — sziklafalat jelez, melynek az alján búvópatak is van. A. szikla tetején egy nagy fennsík terül el apró kis mélyedésekkel. Egy geológiailag iskolázott ember kezében nyilvánvaló az első rátekintésre, hogy itt egy 17. ábra. Eróziós árkok (4) és törmelékkúpok (7) az Aranyos völgyében, Torda-Aranyos vmegyében. hatalmas meredek s felül dolinákkal bőven megrakott mészszikláról van szó (19. ábra), ahol vizet csak ciszterna útján lehet kapni. Az ily terület előzetesen felismert. előnyeit ügyesen kihasználva látjuk az olasz harc- téren. A 20. ábra egy árkokkal összeszabdalt dombvidéket mutat be. Egy ily térképpel a helyszínére kimenve, rendesen más helyrajzi viszonyokat találunk, mint amilyet egyszerű rátekintésre képzelnénk. Hogy egy ily félreismert terület nehéz helyzetekben mily keserves csalódást hozhat, azt fölösleges hangsúlyozni. Pedig geológus előtt ezek az árkok sok min- dent elárulnak. Ilyen kifejlődési forma határozottan fiatalabb képződménye- 1593 216 BÁNYAI JÁNOS ket jelez (homok, kavics, agyag stb.), melyek a víz eróziójára alakjukat a legnagyobb szélsőségek között változtatják. A. térképen feltüntetett mély- ségek soha sem egyeznek meg a valósággal, mert vagy hasonlíthatatlanul mélyebbek, vagy időközben feltöltettek aszerint, hogy az árokképződés melyik stádiumában vannak. A fiatal árkok az alaphegység felé hátrálva folytonosan mélyülnek, míg az öregek kiszélesedve, a lehordott anyag által lassanként feltöltetnek. . psz — 7 ésa ES áss ESSÉSS A s a EG ZSZSSESS És MM UV [////00 (/ 71 , o JÚ 4) kését ő; G É, /, Zo 7 148 VÉT 1465 27 74 4. (S B pi 7 I GY 11 G Mg , VALIS] 1 gén 4 Ál AA K3 S g AJ Iz : MV l / VA VAA site / úm il) 141 /1t 18. ábra. Dolinás mészkő terület helyszínrajza. Z — ciszterna, () — forráspatak. Így tehát az árkok által már anyagában elárult dombok — könnyű elképzelni — esős időben egyáltalán nem alkalmasak nehéz járművek számára, bár sokszor a térkép szekérrel járható utat jelez. Az ilyen dombok legkisebb esőre híganfolyó csúszós iszaptömeggé válnak s így gyalogság számára 15 a legkritikusabb terepet képezik. A hosszabb árkok végei egyúttal jelzik esetleg az alaphegység kez- detét, mely rendszerint keményebb kőzetből állván, már csak erdőgazda- ságra alkalmas, míg az alsó, árkoktól barázdált terület legtöbb esetben be van fogva a mezőgazdálkodás szolgálatába. Más alkalommal meg ép megfordítva a keményebb kőzet van alul HADVISELÉS ÉS A GEOLÓGIA, 217 s hogy így a geológiai viszonyok előzetes ismerete pl. lövészárok harcmodor- nál igen fontos, az ís bizonyos. Természetesen, ha alkalmunk van az ellenséget tetszésünk szerint megválasztott területen harcra kényszeríteni, úgy a geológiai ismeretem- ket előnyösen használhatjuk fel a magunk javára. Még pedig a lágyabb kőzetben hamar beásva magunkat közel annak a határához, rákényszerít- hetjük a támadókat, hogy a mi tüzelésünk közben iparkodjék magát a kemény kőzetbe beásni. 19. ábra. Júra mészkő szikla Hunyad "vm. Sűrű lövészárok-hálózatnál igen nagyfontosságú a talajvíz szintjének az ismerete (21. ábra). Magától értetődik, hogy a talajvíz magasságának kipuhatolása után mi a lövészárkokat nem alá, hanem fölé készíttetjük, mert ha nem, a legelső esőzés ürge módjára önt ki belőle vagy ha föladni nem lehet, akkor a betegségek légióinak tesszük ki embereinket. Igen ügyes fogás ilyen esetben az ellenségnek módot nyujtani arra, hogy ő készítse ott el fedezékeit ! A lövészárok-haremodor szinte beállítja az eddigi kisebb-nagyobb csetepatékat s földalatti életre kényszeríti a harcoló feleket. Ilyenkor a nyu- galom csak látszólagos, mert az igazi munka a föld alatt kezdődik az ellenfél 218 BÁNYAI JÁNOS árkainak az aláaknázásával. E hadviseléssel kapcsolatban speciálisan olyan kérdések merülnek fel, melyekre a választ a geológia adja csak meg. Alkal- mas-e a terület földalatti tárók építésére? Nincs-e természetes akadálya az ellenfél ily irányú munkájának? Melyek a legalkalmasabb rétegek a robbanás hatásának a fokozására? A kapott kőzetben viszonylagosan, a kőzet minősége szerint, több vagy kevesebb robbantószer alkalmas-e a megfelelő hatás elérésére? A német-francia harctéri helyzet ma az álló-harcok jellegét mutatja s annyira fejlődött már a hadviselés technikája, hogy a nagy tömegű lövész- 20. ábra. Árkokkal szabdalt dombvidék, amelyet homokos agyag alkot. árkok ásásához a franciák frontjuk mögött már alkalmas motorekéket használnak fel. Motorekékkel való dolgozáshoz megint csak a helyszíni viszonyok geológiai ismerete szükséges vagy előzetes tervezéseknél kézben kell hogy legyen az illető vidék geológiai térképe. Egyik fontos és kényes oldala a háború vezetésének a megfelelő utakról való gondoskodás. A polgári élet tapasztalatai is bizonyítják, hogy ma már alkalmas utat — legyen az bárminő is — geológiai ismeretek nélkül még csak tervezni sem lehet, a mult ezirányú mulasztásait, a manapság gyakori út-átépítések feltünő módon kimutatták. Egy másik fontos dolog a katonaság számára a vízkérdés megoldása. HADVISELÉS ÉS A GEOLÓGIA, 219 A visszavonuló ellenség igyekszik maga mögött a kutakat, forrásokat tönkre tenni. Így aztán sokszor jutunk olyan helyzetbe, hogy csapataink számára egészen új kutak által kell egészséges és megfelelő mennyiségű ivóvízről gondoskodnunk. Mivel az újonnan ásható kutak .vize is legtöbb helyen a nagy tömegsírok fertőzése által tönkre van téve, feltétlen mély fúrásokra szorulunk az ilyen esetekben. Pontos geológiai térképpel a kézben arra alkalmas helyen könnyen kijelölhetjük a fúrás helyét, mint a vízmedencék artézi kútjainak ismert ZNG E ON L.2 SE E sű E 8 o o o o oD o c o o o o e o o o e o ta zrira e éra ) E nes o o e 6 o o o ve péz SZASZ 5 7 en § ks o (2) 14 padló v HEENENA HEZ NÉL SS ESZ AEKEZE A EBSSZÉNI ESZES] TAKE [Dos TERMÉKE ESÍNOSSET ESZÉNÍEST SSZEEe Tt alten Eg TÓ TEKÉZESSZSE EKSH JEE ZERGAM TET EŐ jel 21. ábra. A lövészárkok elhelyezése a talajvíz szempontjából. I, —talajvizes lövészárok, EL, — száraz lövészárok. H és K — vízáteresztő agyagos homok és kavics telepek, alattuk vízrekesztő márga rétegek 7—V a talajvíz szintje. példái (22. ábra) mutatják. Igen, de ma még ritka az olyan eset, hogy geo- lógiai térképpel kezünkben menjünk az előnyomuló hadsereggel (a francia- belga harecterek ma még kivételes valamik!). Geológiai térkép nélkül csak 22. ábra. Artézi kút fúrására alkalmas, ideális medence. A" A" — artézi kutak, F, F,, — vízrekesztő agyagos üledékek, B — víztartó homokos rétegek. hosszabb kutatás után lehet fúrásra való véleményt mondani, de gyakorlott ember már egy kis körültekintés után mondhat annyit, pl. egy zárt kis medencében vagy dombok közelében, hogy mélykutak fúrására alkalmas-e a hely (23. ábra), vagy sem. Egy másik, a geológiával kapcsolatos kérdés az erődítések, várak szerepe a modern háborúban. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a rettenetes költséggel járó várak egyáltalán nem hozzák meg a beléjük fektetett pénzt és reményt. 220 BÁNYAI JÁNOS Ma már annyira haladt a hadi-építészet technikája, hogy adandó alkalommal ép a szükséges helyen tudják elkészíteni a legrövidebb idő alatt a szükséges védelmi berendezéseket. A beton építészet ma fénykorát éli s könnyű kezelési módjánál fogva a legkedveltebb építőfaj lett. A hozzávaló kavicsot és cementet könnyű előteremteni. Egy pillantás a geológiai tér- képre s tudja már az építésvezető, hogy hol lehet legközelebb a szükséges kavicsmennyiséget beszerezni. Vagy ha a térkép hiányozna, a geológus gyakorlott szeme észreveszi a domb oldalán húzódó terraszokban elrejtett kavics-telepeket. Milyen nagy segítség az is, ha az elfogyott cementet távol a központtól nem tudván pótolni, a geológus a közelben cementégetésre alkalmas márga-rétegekről ad hírt. Szomorú kötelesség hárul az elülő harci lárma után a harctér urára: az elesettek elföldelése. A tömegsírok dezinficiálása az oltott mész által 23. ábra. Mélykutak fúrására alkalmas dombvidék. A — fúrott kut, K — kavics-telep, Ag — vízrekesztő agyag réteg, H — homok, Hk — homokkőből álló alaphegység. történik, melyből a hadvezetőségnek nagy tömegre van szüksége. Az amúgy is túlzsúfolt vasúti közlekedésre mily nagy könnyítést jelent, ha már a harctér közelében akadhatnak mészsziklára, melyet legkönnyebben a geológiai térkép adatai árulnak el. E pár felsorolt példából is láthatjuk, hogy a geológiai képzettségre szükség van még a hadászatban is. Teljesen oktalan volna az általa nyujtott előnyök kihasználását mellőzni. Igen nagy szükség van rá már a katonai iskolákban, a topografiai térképek adatainak helyes értelmezésére. Nagy fontossága van háború esetén a harctér geológiai ismeretének, mert a természet által nyujtott előnyök csak ily módon használhatók ki észszerűen a stratégia javára s még hozzá csak így állíthatjuk a hadviselés közben szükséges ásványi anyagokat a hadvezetőség szolgálatába. Erre a célra szükség van pontosan felvett geológiai térképekre, melyeket, ha tisztán katonai célokra akarunk felhasználni, föltétlenül speciálisan ily szempontból kell azokat elkészít- tetnünk. HADVISELÉS ÉS A GEOLÓGIA. 921 Nem utolsó szerepe van győzedelmes háború esetén a geológiának az elfoglalandó területek kijelölésénél. Sokszor fordult elő már a laikus publikum által furcsának tartott olyan területi kérdés, melynek a rugóját a vidék geológiai viszonyaiban kellett keresni. A tudományágak legfiatalabb tagjának, a geológiának tehát már meg- van az őt megillető helye a hadviselésben, természetesen nem olyan általá- nosan ismert a köre, mint bármelyik más természettudománynak, mert közoktatásunk hibái miatt még a polgári életben sem terjedhetett el s nem mehetett át annyira köztudatba, ahogy megérdemelte volna. Kelt Abrudbányán, 1915 szeptember 24-én. ÉRTEKEZÉSEK. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETEHEZ. Írta: BarLó REzső dr. Dolgozat a Tudomány-Egyetem II. sz. kémiai intézetéből. — Jugovics LAJos dr. kristálytani vizsgálataival. — (A 24. ábrával). III. Közlemény: Az ásványképzők hatása a Ca CI, -- Mg CI, 3 Na, CO, 3- NaCt1- HO rendszer egyensúlyi viszonyaira 18—207-nyi hőmérsékleten és 1 légköri nyomás alatt. A címben említett rendszer egyensúlyi viszonyaival előző dolgozatomban foglalkozva, következő eredményre jutottam : -B kisérletsorozat eredményeként a dolomit kelet- kezésére vonatkozólag végérvényesen megállapítható, hogy közönséges (0—209 hőmérsékleten és légköri:nyo- más alatt a dolomit kettőssó semminemű oldattal nincs egyensúlyban, minek következtében dolomit ily körül mények között nem keltkezhetik, hacsak valamilyen ásványképző közvetítő hatása nemteszieztlehetővés. Jelen dolgozatomban az ásványképzők hatásával foglalkozom. 1 Az I. és II. közlemény a Földtani Közlöny 1914. évi 44. kötetének 40—49. és 474—488. oldalain. 292 D: BALLÓ REZSŐ Az ásványképzők hatása kétféle lehet : a) a midőn katalyzátorként működnek és a mi esetünkben a Ca-t és a M--t közös molekulába, komplex vegyület, illetve vegyes só alakjában egyesíti és ez a komplex vegyület (vegyessó) alakul át karbonáttá. Pl. kénhydrogen, helyesebben sulfid 10n jelenlétében, PrAFr jun. kisérleteiben 18 közbülső vegyület- nek gyanított talán, Ca—SII 25 Mg—SH szerkezetű, PFAFF elnevezésében CaMag-sulfuret névvel jelölt vegyület kelet- kezne, a mely a CO, i10n hatására alakulna át kettős karbonáttá; b) amidőn az oldat és a kristály között lévő felületfeszültségek, illetve kapilaritás viszonyait változtatja, minek következtében új kristálylapok, új alakok, sőt új módosulatok léphetnek fel. E hatások, mint VATER és mások vizs- gálataiból kitűnt, a CaCO.-nál különösen érvényesülnek, minek eredménye, hogy a kalcit olyannyira alakdús. Hogy az ásványképzőnek alkalmas vegyületek nagy száma rendszertelen munkára ne csábíthasson, a dolomit keletkezésénél esetleg jelen lehető vegyületek közül válogattam ki. A dolomit vagy tengerben keletkezik, vagy a szárazföldön alakul át. A tengervíz alkotó részei közül, azok, amelyek eddigi kisérleteim ol- datában nem voltak jelen, a brom és a jó d-vegyületek játszhatnának ilyes. szerepet, ha nem volnának oly rendkívül csekély viszonylagos mennyiségűek. Ha azonban arra gondolunk, hogy az üledék alakul át, úgy az elhaltak testének bomlása kénhydrogént és ammoniát termel.-E két vegyületnek tud- hatunk be oly hatást, ami a kétféle ásványképző hatások egyikének, illetve másiká- nak felel meg. Ezért úgy kénhyrogénnel, mint ammoniával végez- tem kisérleteket. A szárazföldi átkristályosodások és más eshetőségek mérlege- lése, még két, avas és kovasa vas vegyületek hatását tették valószínűvé. A FeCO, azonban úgy a CaCoO,-tal, mint a Ca Mg(CO, ),-tal kristályosan elegyedik és így nem felel meg a katalyzator, de még kevésbé az oldott társ kellékeinek, úgy hogy el kellett ejtenem. Hátra marad még a ko vasa v, amelynél nincsenek ily okok, miért 18 végeztem vele kisérleteket. A kisérleti elrendezés ugyanaz volt, mint az előző kisérleteimben, ezért eltekinthetek leírásától és átterek az egyes kisérletek tárgyalására. A kisérlet sorszáma csatlakozik az előző dolgozatom kisérleteihez (a 7.-hez) és a jelen közleményben leírt első kisérlet a 8. számot viseli. H.S (SH ion) hatása. A kén-hydrogént, illetve SH iont oly módon alkalmaztam, hogy a karboná- tos edényben (H4N),S oldatot, a CaC1l,--MgcCl, oldat edénybe egyenértékű HOCLl-t helyeztem oly mennyiségben, hogy az egész reakcióterületre számítva kb. !/4 normál töménységű legyen. A kisérletek felbontása után egyik-másikban gyenyén érezhető volt a H,S szaga, amelyekben nem, annak légkörében pedig meg- szürkült az ólomacetatos papiros. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 228 8. kisérlet. A ditfuziós közeg literenkint 112 gr NacCl-t tartalmazott. A 18 hónap (1910 I1X/12—1912 III[/12) multán felbontott kisérletben beállott mint ez az oldatok azonos összetételéből 18 kitűnik. 1000 cm? oldat tartalmazott az egyensúly, NaCl-t Mg-t l A karbonatos edényben VI22- or . Nyomokban 3009 gr 117369 c diffuziós ( PLAZA tema ( 2996 c 1188 ea a SÓS é dB ve) c 3041 c ? A kristályos anyag a diffuziós, de különösen a sás edényben nem egynemű, amennyiben az először leválott apró golyócskákra kicsiny tűalakú kristályok (MgCO,. 3H,O) nőttek reá. A két kristályos fázis fajsúlyában nagy különbség van és ennek alapján sikerült is a nagyobb mennyiségben rendelkezésre álló diffuziós edény kristályaiból a nagyobb fajsúlyú anyagot elkülöníteni és meg- elemezni. A sósedény kristályai nem voltak oly mennyiségben, hogy elválasztás után elegendők lettek volna elemzésre, azonban a fizikai vizsgálatok szerint azonosak a diffuziós edényeivel. Az elemzések eredménye : A karbonatos ! A karbonatos A diffuziós edény oldal- edény fenék- edény súlyo- anyaga anyaga gellszerűi sabb anyaga l ] íj E ZESSGKEG aszt ze. Ca 0/9 SSL éa: ] 938 ] 583 j 37"56 Ca 0/o ] ! 8 . TETTÉT 023595 01453 09369 400 ] 1] HG ez ee NÁL 12-93 1-18 Mg 0/9 3 t SE ele ze 0593 0-5435 0-0484 243 GON sets [re 12006 38-70 56-78 CO; 0Jo J jisó § zo áó a 0-6657 06522 07946 60-00 l 7 a ÉRŐ Alte ke EZÉ Abe ESET 31-92 3119 —— H.,O 0, 3 —E I TGV (ZÁSA 1782 — 18-01 ( ! T új , 1] 9.99 j 1.16 9.0 Ne És 0/9 sás Ezt els 148 33390 416 325 0/, összege 16 li 98-97 92:86 98-77 294 D: BALLÓ REZSŐ A fajsúly és a törésmutató meghatározása következő eredményre vezettek : KS tettetett tÉKKZmteTgtlaa altt tKÜGKKÉKKKKERtÉgKÜtSElÉSe szt TKKTKKKKtKR..———————————— ——.e vek Ö I . FEETÉ Törés mutatója A karbonatos edény belső faláról szedett göm- Dö8 AGYA Ez te ee ván e e ÜSD 1472 —1"545 A karbonatos edény külső faláról szedett leme- ZOSTANYAGN DD je ze Re áeS ésZ e ONOLORZON) j 15992—1"654 A sós edény belső faláról szedett szemecs- j KÖR zzeeéte ée NE SE — ma II 1898—2":644 ) — A sós edény elsődlegesen levált anyagára reá- nőtt tűalakú kristályok .. .. ... mm mm (I 1841—1-898 1-476—1"557 Ha a kémiai elemzés adatait egybevetjük a fizikai vizsgálat eredményével, úgy megállapíthatjuk, hogy a három edény egyikében sem válott le homogén anyag. A karbonátos edény anyagának elemzési adatai, 2CaCO, -- (3MgCO, 7- 3- MgOH),--3H.O) , illetve CaCO, [4MgCO,. Mg(O0H),7-3H,O] molekulás össze- tételnek felelnek meg. Tehát CaCO, mellett, bazikus magnézium karbonát van. A diffuziós és sós edényben a Nesguehomit mellett levő CaCO, módosulatát, a fajsúly és a CorNO.); oldattal szemben való viselkedés egybevetéséből határoz- tam meg. A fajsúly 2825, a kalcit (272) és az aragonit (295) fajsúlya közé esik. CofNO,)s; oldattal 2—3 percig főzve, a gyorsan leülepedő rész lilaszínű és később ülepedő látszólag nagyobb mennyiségű rész nem szineződik és így a kémcső fenekén kerek lila folt körül fehér gyűrű látható. A lilaszínű rész aragonitnak, a nem szineződő, pedig kalcitnak felel meg. Tehát a CaCO., két, aragonit és kalcit módosulatban van jelen. 9. kisérlet. A diffuziós közeg 125 gr. NaCl-t tartalmazott. A 113 hónap (1911 II/15— IV/1) multán felbontott kisérletben az egyensúly nem állott még be, dacára, hogy a diffuziós közeg reárétegzése nem sikerült jól, amennyiben a karbonátos edényben rögtön az ellepetés után erős zavarosodás mutatkozott, ami az első két 12 órában 6—6 mm terjedt lefelé és 48 óra multán 18—20 mm vastag gyűrűt alkotott. A gyűrű azonban nem fekszi meg az edény falát, hanem a perem haj- lásának megfelelően lejtősen terjed tova. Ezen idő alatt azonban már az edény falára is rakódtak kristályok. Tekintettel e zavaró körülményre, — amelyből azonban semmi tanulságot nem vonhattam le, minthogy az anyagot a jelenség után 115 hónap után szedtem ki, — nem közlöm részletesen az elemzések adatait, hanem csak annyit, hogy a karbonátos edény belső falán lévő kristályos anyag 4989 Ca-t tartalmazó Nesguehonit, az edény fenekére rakódott gellszerű anyag kevesebb (33294) Ca-t tartalmazó hasonló összetételű anyag: a diffuziós edényben CaCOS mellett Nesguehonit és a sós edényben 94359 CaCos 4129, MgCO,, 14599 NaCl összetételű anyag válott le. Tehát e kisérlet is az előzőhöz hasonló eredményre vezetett. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 225 NOS" kVég6 net. A diffuziós közeg literenkint 138 gr NaCl-t tartalmazott. A sós edényben a CaCl, : MgCIl, — 5 : 95 arányban helyeztem el. A sós edény leborításával lassí- tott reakció 6 hóna p (1911 LV/15—X/10) multán még nem végződött be. Amíg a sós edényben alig képződött valamelyes dudoros anyag, addig a karbonátos edényben gyönyörű rózsákat alkotnak a 115—2 em hosszú tűalakú kristá- lyok. Azedény peremén levő rózsák tömöttebbek, sokkal rövidebb kristályok alkotják. A diffuziós edényben a kristályok szintén nagy rózsákat alkotnak, amiken feltünő, hogy a diffuzió irányával szemben sokkal hosszabbra növekedtek a kristály egyének. Aminek magyarázata nagyon egyszerű. Hasonló a jelenség az edények falán is. 1000 cm? oldat tartalmazott: NaCl-t Ca-t ! Mg-t CG0,-t A karbonatos edényben 13767 gy ! Nyomokban] 0-3634 gr H477 gr x diffuziós c § (5 to day A 0 JC ( 05200 c sállikst u SÓS [7 ké 13850 (( J (( ? 1"19892 (( A kristályos anyag elemzése következő eredménnyel járt : A karbonátos edény kristályai . . MgCO,. 3H.O (Ca mentes) A diffuziós ( KI 9: 984799 MgCO; ú 1589 Ca0o, [49420 59470 CaCOk A sós ( ( a 994294 MgCO; 1 3.30 0:5894 Ca00; ) § eltünő, hogy a sós edény Nesguehonitjei keveseb a-t tarta Felt hog; lény N l tj k bb Ca-t tartal maznak, mint a, diffuziós edény kristályai, holott eddig rendszerint a Ca-ban leg- dúsabb anyag ezen edényben kristályosodott. Ennek magyarázata, hogy a sós edényben rendkívül finom lepedék alakjában még egy kristályos fázis válott le. Nagy üggyel-bajjal alig tudtam annyit elkülöníteni, hogy egy elemzést végez- hessek. Egészben alig kb. 0-18 gy anyagom volt. Ebből az elemzéshez 0-1672 gr anyagot mértem be. Ebben 0-0481 g CO,-t mérhettem ez 39-239, — 0-654 egyenérték súlynyi COs-nak 070977 c CaO-t ( za va a 1042 4 tk — Ca-nak 0-70219 c .Mg.P,O,-t ( 2-S09SS0-VS (4 z Mg-nak felel meg. A 94-ok összege ...... 83869, amit 100 96-ból levonva ......... 16-1494-nak adja, a meg nem határozott H,O-t és (OH)-t. Ha az egyenérték súlyokat szembeállítjuk 17160 Ca-- Mg : 0654 CO,, akkor 296 D: BALLÓ REZSŐ láthatjuk, hogy úgy aránylanak, mint 2 : 1-hez. A 161497 meg nem határozott H-t és 0-t (0 H) véve, következő összetételű vegyületet nyernénk : Ca—OH 700; Ca—OH Bazikus kalciumkarbomnaátot. Már sokszor igyekeztek e vegyületet előállítani és nagyon fontosnak ítélték megismerését, mert sokan a vakolat szilárdulásánál mint fontos átmeneti vegyü- letnek tartották. A kisérletek meddők voltak. Jelen kisérletemnél alegnagyobb valószínűség szerint az eddig még nem is- m ert, Ca, CO (OH) bazikusvegyületkeletkezett. Evegyület keletkezését csak valószínűnek tarthatom, mertsokkal keveseb banyag alkotttenidtelikezrélsteműte sremmihrore yet jieE senszabatos párhuzamos elemzésekkel ellenőrzött analy- zist és az anyag fizikavvizsgálatát végezhettem volna. A Nesguehonit kristályok sugaras csoportokat képeznek, csak egyik végükkel szabadon kifejlődve. E kristályok gyakran 20 mm hosszúak és 1-5 mm szélesek. Jól hasadnak a prizma szerint, úgy, hogy poralak- ban 15 csupa apró m (119) szerinti lemezkéket mutat a mikroskóp alatt. A kristályokon a következő formákat állapítot- tuk meg : es 001 DE 010 mat a tt Tehát ugyanazon formák jelennek meg rajta, me- lyek általában úgy a természetes, mint mesterséges Nesguehonit kristályokon mindig jelen van. A prizma övlapjai mindig nagyok, de erősen rostosak a vertikális tengely irányában, úgy, hogy egész reflex-sorozatot mutatnak a goniometeren. Ilég jó lapok a terminállapok, különösen a d (011) doma, míg a c (001) lap rendesen érdes. Néhány szögadatot közlök, melyek a formák megállapítására szolgáltak : 24. ábra. A Nesguehonit- kristály kifejlődése. mért számított CESSNA — DSG DZNKEB ezek S nass (ak SS Tk 4A95-E0BE be d 010 05 24 GHZ Mivel az a tengely a hegyes bissetrix, az egyik optikai tengely merőleges az m (110) prizma lapra és így e lap szerinti hasadási lemezkéken jól látni az egyik optikai tengelyt. A fény törését Beckm módszer segélyével határoztuk meg és a határok 14745—1"557. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ, 227 Ami jól megfelel a természetes és mesterséges Nesguehonit kristályokon meghatározott adatokkal. Az alább közölt fajsúly-adatok 18 megegyeznek a Nes- guehonit megfelelő adataival. Különösen említésreméltók a kristályok nagy (115—2 cm) méretei. A kristálylapok erős rostozottsága sajnos útját állotta, hogy a Ca tartalom és szögértékek közötti összefüggés megállapíttassék. A kris- tályok fajsúlya 1.882 körül ingadozott. JA gréz kert A diffuziós közeg literenkint 181 gy NaCl-t tartalmazott. A 4 hónap (1912 VII/5—XI/6) multán felbontott kisérletben az egyensúly még nem állott be. Erős H,S szag volt érezhető. Az edények fenekén fekete oldhatatlan lepedék volt, valószínűleg a NaCl vas tartalmából ered. 1000 cm? oldat tartalmazott: NaCl-t Ca-t Mg-t C0,-t ; HI LÉ MEEZZNA ESÉS Ps A karbonatos edényben . [ 180-83 gr 0700 gy 17084 gr 3682 gr c diffuziós ( SAE KÜ SÁSOZ e 0700 6973 . 2923 . ( SÓS c SAR jr a kosz LA, 0700 c 8072 a 2994 c A karbonátos edényben sok kristályos kéreg keletkezett. A sós edény anyaga az elemzéshez túlkevés volt, azonban a fizikai vizsgálatok (fs. és fénytörés) alapján történő meghatalmazásokhoz elegendő. A kristályos anyag elemzésének eredményei : EE E I A karbonatos Ar dütfúziós edény belső ( edény fenekén oldalán levő levő anyag I — anyag tá enál tesz sssz ster szásbáltáa AZA 138 Ca, 0/ j KÖLLENE EK KET e 0-0343 40-00 ) ágos zás dás eza IV (BBB [S Í807 Mg o 1 ze NÉSNÁNÉNÓ I 7-762 (07429 24-3 J j 1 OSS e e TT Ba 36-33 szan le) 06495 ] 0605 (304 TÁ] fossza szttssettáze ttsanálI j ET Ülnlezzs és zel [7 22967 (30-63 HO o] Azt EVER alta 1651 j 1700 18-70 ) l 3 j NaCl 0/9 206 0900 sé lé ; 662 (01/ ! 391 Oldhatatlan .. ll a 1701 0/ do összeg nm] 9659. [7 9633 228 Dr BALLÓ REZSŐ A karbonátos edény anyagában a Cl nagy mennyisége, 6-6294 feltünő. A 6. kisérletben, amelynél a diffuziós közeg ugyanannyi (183 gy) NaClI-t tartal- mazott, a karbonátos edény kristályai ugyancsak 6-029/ CIl-t tartalmaznak. Ez utóbbi anyag tüzetesebb vizsgálata azt eredményezte, hogy a bázikus alkali- karbonát molekulájába lépett be CI. Ezen anyag is ily komplex vegyület. Fel- említendő, hogy a többi kisérletekkel szemben nem Nesguehomit (MgCO, 3H9O ) , hanem bázikus Mg karbonát keletkezett, valószínűleg valamelyik CaCoO, és bázikus MgCOs keveréke. Az anyagok fizikai vizsgálatának eredményei : ! Fajsúly " — Törés mutató A karbonatos edény anyaga... a. -. 2:002— 2:221 14705—1"557 közé esik c diffuziós fi ( Tét se érsák 9:042—92":077 14705— ISBOZ NK f ( SÓS fi c vsz lezt assa 9:449— 2:55 1557— 1656 fi a Ily tömény konyhasóoldatban a HA.Shatása már nem érvényesül, minthogy a kristályos anyagok minden tekintetben megegyeznek a H,S mentes párhuzamos kisérletek termékeivel. Ha e kisérletek eredményeit szembe állítjuk a H,S mentes kisérletek ered- ményeivel, úgy a kénhydrogén hatásaként a következőket állapíthatjuk meg. A H.,S jelenléte közömbösíti a NaC!i oldat dehydratizáló hatását, mivel a párhuzamos kisérletekben a NaCl oldat hatására mindig a MgCO, 3H,O-nál kevesebb vizet tartalmazó bázikus Mg karbonátok váltak le. A H.S eme hatása azonban csak bizonyos határig érvé- nyesül, mivel a 1894-os NaCl oldat osmosisnyomását nem ellensúlyozza, mint ezt a 11. kisérlet bázikus karbonátjai igazolják. A H,S különösen a Nesguehonit kristályok szép kifejlődését segiti elő. Minthogy a CaC0, és a Negsgüehonit kristályok egymás mellett külön fázisként állottak az oldattalegyensüllye ban, kétségtelenül megállapítható, hogy a két ökazrbomát nem elegyedik egymással kristályosan, hanem csak igen híg, szilárd oldatot alkotnak. A CaCo, legfeljebb 49. MgCOS-t, a, MgCO, 3H,O 159) CaCO,-t (10. sz. kisérlet D) tartalmazhat oldva. A HOS nem katalyzál a feltételezett módon és így nem keletkezik hatására dolomit. H.N ion hatása. A HAN hatását oly módon vizsgáltam, hogy a karbonátos edényben Na,CO, helyett (H.N).009-t, használtam, mivel az első kisérlet teljes képet adott hatásá- ról, többet nem ís végeztem. ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 229 JASOKZ GB EE 18 t: A ditffuziós közeg literenkint 161 gr NacCl-t tartalmazott. A 4 hónap (1912 VII/8—XI/14) múltán felbontott kisérletben még nem állott be teljesen az egyensúly. 1000 cm? oldat tartalmazott : NaGl-t (a-t Mg-t A karbonatos edényben 161775 gr 0-2287 gy 0-8998 gr c diffuziós ( a 16295 c 072716 1014 c ( SÓS u 101 677951 4 0300 : 17025. ? Ha az oldatok összetételén végignézünk, feltűnik a Ca tartalmuk, valamint a csekély Mg és CO, tartalom. Ez utóbbiaknak magyarázata, hogy a (H.N).COs sokkal kevésbbé oldódik, mint a Na,CO, és így ugyanazon ürtaltarmú edényekbe kevesebb mennyiség jutott. A Ca tartalmat pedig az oldatnak H.CO9-mal való telítettsége magyarázza, minthogy ez az (H.N)5COs-mal ammoniumsesgui- karbonáttá egyesül. Ez magyarázza egyszersmind azt 18, hogy az eddigi kisérletek- kel ellentétben nem a karbonátos, hanem a sós edényben válott le nagyobb mennyiségű kristály és ezek Mg-t csak kis mennyiségben tartalmaznak. A sós edényben 3 övet különböztethettem meg. Az 5, jelzésű az edény belső peremét borította lemezes anyag, az ez alatt levő 8, belül üres, felfelé nyitott csil- logó félgömbök és az alatta levő Sz öv. Ez anyagok az elemzés szerint kevés M9g-t tartalmazó CaCoO,, amiért súly 9/-os összetétel helyett inkább mol 94-ban adom meg az összetételüket : ! CaCo, MgCO, Fajsúly Fénytörése A karbonatos I edény kristályai [ 95-56 0/9 4744 0/9 ) 2:810 (149) . 1608—1"-656 közé esik A diffuziós edény / kristályai 1 98-62 0/9 ! 138 0/9 / 2783—2-830 (209) ) az anyag egy részének 1"608-nál nagyobb, a másiknak kisebb. Az összes szemek ft-e 1"476—1"656 közé esik A sós edény kris- tályai 6, 98-70 0/9 130 0/9 ! 2771—2:813 1557—1"656 közé esik A sós edény kris- tályai §, -—m II 98-20 0/9 180 0/9 ) 2"721—2"-782 I 1557—1"-656 c e A sós edény kris- J j tályai Sz .. — [I 93"35 09 ] 6-65 0/9 ] (2"692—2-759 , 1557—1-656 ére Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 16 230 Dr BALLÓ REZSŐ Az anyagok sugaras rostos szerkezetet mutatnak és a mikroszkóp alatt nem látszanak egyneműnek, amit megerősítenek fizikai állandóinak ingadozásait. CofrNO,)a-tal csak hosszabb idejű főzés után mutatkozott némi lila színeződés, a porított anyag javarésze minden esetben a főzés után fehér maradt, csak hosszabb idő multán kékült kissé meg. Ha e reakciót egybevetjük a fajsúlyokkal, megálla- píthatjuk, hogy kevés aragonit mellett kalcit alakjában válott le a CaCO,. Az Sz jelzésű anyag kisebb (2:695—2-759) fajsúlya tanusítja, hogy a nagyobb Mg tartalma nem dolomit, hanem valamilyen magnéziumkarbonát alakjában van jelen, tehát nyilvánvaló, hogy dolomit a (HN)ionhatá- sára sem ikeletkezik. Az ammonium-ionkülönös hatásaként kiemelendőnek tartom az egyensúlyi viszonyokat a kalcit módosulat javára tolja el, amennyiben az ily (1699) tömény konyhasó oldatból a CaCO, rendszerint aragonit, sőt a 6. kisérlet (189, NaCl) tanusága szerint vaterit alakjában nemcsak leválik, hanem rögzítődik is. A kovasav hatása. ÜZ SKAK SET NE Sb A kovasavnak mint ásványképzőnek már a kiemelkedett kőzeteket átkris- tályosító keringő vizekben volna szerepe. Ezért a kovasav hatásának megítélésére diffuziós közegnek tiszta vizet használtam, amibe csak a reakciók termelte NaCl, helyesebben Na és Cl ion jutott. A kovasavat 20 cm? 1399 510.-t tartalmazó vízüveg oldat alakjában a diífuziós vízhez elegyítettem. A karbonátos edényt vastagon borítja barázdált laza anyag, ami száradása után könnyen leseperhető, könnyű laza por (C4) alakjában az alatta levő kemény szferolitos kéregről (09). A diffuziós edény felületén finom, hálószerű lemezek (D,) úszkáltak, az oldalára (D,) és fenekére (D,) pedig lepedék rakódott. A sós peremére és fenekére kevés mennyiségben kristályok rakódtak. A 6. hónap (1918 IV/25—X/20) multán felbontott kisérletben még nem állott be teljes mértékben az egyensúly. 1000 cm? oldat tartalmazott : " NaCl-t Ca-t Mg-t 3 l he. d A karbonatos edényben .. ! 6-265 gy ] Nyomokban 1653 gr 0818 gy ! c diffuziós ( öZs 12:867 c a 1693 c 0-G61 c ( SÓS ( Bá gés ke 07050 er 1818 . 07494 c A kristályos anyagok elemzése következő eredménnyel járt: ADATOK A DOLOMITKELETKEZÉS ELMÉLETÉHEZ. 231 [A karbonatos /] A karbona-! A diffuziós ] A diffuziós A sós edény tos edény [ . edény edény edény C, anyaga C, anyaga ! D, anyaga ] D, anyaga anyaga Coj at atása 9117 39-06 40-01 -. 39"18 39:35 Ca 0/ ; ; leget e, zeV Le BÉB 0-9608 1000 09777 09822 7 EgjszáJ TÁV SS Se ee egi] 8714 1140 026 077 nyomok Mg 0 atal! AA l Se ezktegág I 03583 070469 070101 0-0317 243 J 1 GOSONE esz zzz! 41oB J ? 59-96 ? 3 GO; vo) J vez ESEM: f j 0-6922 ] S I — 09963 — l 60 ) j EEG sk pezseg 14-91 ? 3 :Z ? szallt de öcs eto] 0-8274 ESR ögbl éb bb 1894) Natiltokaa at út da ? ? ae ? Oldhatatlan .. . 2:40 ? — 2 Ti ; új 0/5-ok összege .. ! 88-733-NaCl — 99-97] —- ? — az anyag kevés volt a meghatározáshoz. A fizikai vizsgálat eredményei : ETET TTGIKZSZZKE TESTE TEAT TEREKET TEST ETETETT STzT ! Fajsúlya Fénytörése A karbonatos edény C, anyagának . . 2:122—2:372 ) 1474—1"557 közé esik . c EGK S TÁST ÖN EDIÉTBE I 2875. ] 1557—t656 e . ? c c — C, fenék anyagának ! 2-066—2-784 ! 1-474—1"557—(1-656) . diffuziós a . D, anyagának .. . 2:844 — C sör OT LAST Ér al daezeét NU AZBŐL 1557—1"156 közé esik " ( c D., fenék anyagának 2:7713—2843 ) 1557—1656 c da : sós edény fenék anyagának .. . .... 2:-853—2":878 1557—1"656. c c I ! Ha az anyagok összetételét a fizikai vizsgálat eredményeivel összehasonlítjuk. úgy megállapíthatjuk, hogy a karbonátos edény anyaga nem egynemű, hanem a C, laza porban nagyon is finoman keveredett CaCO, és valamilyen bázikus mag- neziumkarbonat ; a C, szemecskés kéreg úgyszólván tisztán CaCOs a fenéken lévő durvább szemű Cs keverék, amelynél fajsúly alapján jól megkülönböztethető a nagy fajsúlyú (2"784--) szemek (CaCO) ) és a laza por, úgy először a CaCO, vaterit alakjában válik le, ami a kocsonyás anyagból (C,) kikristályosodik. Hogy nincs a kocsonyás anyagban (C€)]-ben a Ca a M9g-mal valamilyen bázikus kettős kar- bonáttá egyesülve, nem állapíthattam meg. Ha volna, úgy ésak átmenetileg 164 232 D: BALLÓ REZSŐ marad meg, mert az alatta levő kemény CaCOS kéreg és a fenékanyag CaCOz mellett lévő kisebb fajsúlyú Mg vegyület erre enged következtetni. A Mg vegyület a 0, anyag elemzéséből számítva : CO, — 41539, — 0-6922 egyenérték súlyból levonva Ca 211799 — 0:5280 e. é. súlyát, marad még 071642 e. é. súlynyi CO, , szemben 0-35883 e. é. s. Mg-mal és 0-8274 e. é. s. H,O-val, ami az Artinit MgCO,. Mg(O0H),--3H,O összetételének felel meg leginkább és a fajsúlya 15 (27066) ezen anyag (2028) mutatják. Összefoglalás. A jelen és az előző közleményemben leírt vizsgálatok annak megállapítását célozták, hogy molekuláris erők hatására elegyednek-e kristályosan, illetve egye- sülnek-e CaMg(rCO.), komplex vegyületté 18—20"7-nyi hőmérsékleten légköri uyomás alatt a Ca és Mg karbonátjai. Mai tudásunknak megfelelően következő tényezők hatását vettem igénybe : 1. a reakció nagymérvű lassítását, hogy energiadúsabb labilis módosulatok nagyobb reakcióképessége érvényesülhessen ; 2. a reakció közeg oldatának osmosisnyomását mint dehydratizátott; 3. a H,S az (H.N) és a kovasavnak jelenlétét a reakció-területben mint ásványképzőét. E kisérletek a tanulmányokban részletezett számos érdekes eredménnyel jártak, amiknek úgy vélem, megvan a maguk jelentősége, a dolomitkérdés szem- pontjából eredményük a következő: A CaCO, és M-CO, nem elegyedik kristályosan, hanem a kalcit egész 459 tartalomig oldhat M9g-CO,-t; mindeme tényezők hatása nem elegendő arra, hogy vízmentes MgCO; váljék le, de arra, hogy a dolomit kettőssó kelet- kezzék; mindezek alapján kimondhatjuk, ha csak eddig előttünk ismeretlen tényező hatására nem, dolomit alacsony hőmérsékleten csekély nyomás alatt nem keletkezhetik. A másodlagos keletkezés módjainál is ki kell zárnunk mindazokat, amiknél csak e körülmiée nyek szerepeltek MŰ gay" ájtb szi kk era NEdKÓLotnnátáb a slkse titNörSISÉS alacsony hőmérsékleten csakis nyomás alatt állhat egyensúlyban oldatával. Hogy mily nyomás szükséges ehhez, a következő kisérletek hivatottak megállapiíi- tani B megállapításoknak nemcsak a dolomitkelets kezés szempontjából lesz jelentőségük, hanem a kom- plex vegyületek kémiája is nyer velük, mivel úgy látszik egyes komplex vegyületek kéletkezéséhez a kritikus nyomáshoz hasonló minimális nyomás szükséges, való színű, hogy bisonyos nyomáson felül a szükséges nyos más a hőmérséklet függvénye gyanánt szerepel. xk A , , , ) ADATOK A DOLOMITKELETKEZES ELMELETEHEZ. 233 Kisérleteimet a Budapesti Tudomány Egyetem II. sz. kémiai intézetében végeztem. Nem mulaszthatom el, hogy az intézet volt igazgatójáról, boldogult LENGYEL BÉLA dr. miniszteri tanácsos, egyetemi tanár úrról, a legnagyobb hála és kegyelet érzésével meg ne emlékezzem, azért a jóindulatú érdeklődésért és tá- mogatásért, mellyel kisérleteim iránt viseltetett. Nagy köszönettel tartozom intézetünk mostani igazgatójának, BuGARSzKY ISTVÁN dr. egyetemi tanár úrnak azon megértő jóindulatért, amivel az intézet eszközeit és anyagait mindenkor a legnagyobb készséggel rendelkezésemre bocsájtotta. Köszönettel tartozom JuGovics LaJos dr. egyetemi tanársegéd úrnak is kristálytani vizsgálataiért. Budapest, 1915 január havában. A KÁLIFŐSÓTELEPEK MÁSODLAGOS ÁTALAKULÁSAIRÓL. Írta: Rózsa MIHÁLY. A németországi idősebb Zechstein-sótelepek karnallitdús részeit a bányászok f ős ónak (Hauptsalz) nevezik. Ásványtani szempontból a fősótelep a kieserites halitkarnallhit (karnallt 99 5 kősóv, 5 klieserit99) zónájának felel meg, de ez az elnevezés nem minden esetben jelöli meg pontosan az összetételi és rétegződési viszonyokat. A carnallit, kősó és kieserit elegyes összetételei ugyanis csak azokon a helyeken lelhetők fel, ahol ezeknek a sóknak lerakódott rétegei későbbi tektonikus behatások következtében brecciaszerű tömeggé sajtolódtak. Nyugalma- sabb fekvés mellett azonban a carnallit, kősó és kieserit többé-kevésbbé differen- ciálódott rétegekben feküsznek egymás fölött és ebben az esetben a fősó elnevezés alatt ezeknek a sóknak váltakozó, gyakran homogén összetételű rétegei értendők. A különböző helyeken megfigyelt fősótelepek átlagos összetételére vonat- kozó és az egyes differenciálódott rétegek ásványalkatrészeit feltüntető elemzési adatokat az 1—6. számú táblázatokban foglaltam össze. Megkülönböztetés céljá- ból a dinamikai behatások következtében összesajtolt fősótömegeket eleg y- fősónak, az eredeti rétegződési viszonyokat feltüntető fősót pedig réteges f ős ónak neveztem el. Ez a megkülönböztető elnevezés azért 15 szükséges, mert az elegyfősót többen hordalékkőzetnek minősítették, mely téves megállapítás most már végleg elejtettnek minősíthető. Állandó alkatrésze a fősótelepeknek az anhidrit 15, mely túlnyomóan a kősóhoz kötve fordul elő. Több helyen a bo- racit is számottevő mennyiségben található, még pedig leginkább golyóalakú képződményekben. A sók lerakódását követő időszakokban ugyanis a fősótele- pek rétegei között a nyomás és hőmérséklet lokális alakulásaival kapcsolato- san oly lúgok ceirkuláltak, melyek a mechanikailag és kémiailag kötött víz felsza- badulása révén keletkeztek.? Ez a lúgcirkuláció azután az egyes gócpontokban fennállott nyomásegyensúlyi viszonyoknak megfelelően a posztumus képződésű bo- ! M. Rózsa: Über den organischen Aufbau der Stassfurter Salzablagerungen, R. Friedlánder u. Sohn, Berlin, 1914. : Zusammenfassende Übersicht usw. Z. anorg. Chem. 92,297. 234 RÓZSA MIHÁLY 1. Táblázat. A réteges fősőtelepek ásványalkatrészei a megjelölt vezérsópadok közötL. £ § Berlepseh Tmdwig Hercynia. Összetétel ZAB E 3 HW 11—0 I. [7-0 IT [1—0 ITT T—OIVI 1—OVI FO 1]! 60 Carnaljit je 521] 4601 627 [573 ] 618 [ 47-8 38-3 IKTOSOTÉG 188 szöbte 163 117/2531 10-6 10-2 119 159 j 18-22 Bischofit ... a. —. —jinyomoki — nyomok !) nyomok ! nyomok ; nyomok 6-4 IKÓSÓ FESS e S e 988 341 Dzs 310 949 ezel 347 Anhydrit, agyag stb. 9-8 2-4 14 15 JELa ea 216 2-4 2. Táblázat. A réteges fősólelepek egyes rétegcsoportjainak ásványalkatrészei. 6 ESZT KALZZNÉT Glückawuf- § Összetétel J Bleieltezede Sondershausen — / Salzdetfurt TT TE ikő Et Ú ML I II Il l ] Gztnallit s essssé és ie: togű 518 50-6 48-6 46-8 524 Kieserit u. .. . N 145 13-61 ] 143 12:5 16-2 147 IKÖSÓ kedő ! 99:2 315 318 35"6 344 304 Anhydrit, agyag stb. ! 32 1 378 3-3 2-6 2:5 3. Táblázat. Az elegyes fősótelepek ásványalkatrészei. aaa ee ee ee e a Ét Ét———————.——e—e—.——e———. ett ARHTTKKTüT Összetétel ; ; Berlepsch esd Bleiche- ! Hohen- Nordháuser- 1 1 mi rode zollern ! Kaliwerke Carnallit .. sa za Bs 62-9 50-6 DB 626 Köéserit Zeta e [1 168 Zl4 álBS HI 1192 129 17-5 126 ELŐBŐ ás Seas e EZÉ 253 249 22:9 299 265 229:3 Anhydrit, agyag stb. 2-8 2-6 2:0 2-6 2:3 2-5 A. Táblázat. Az I vezérsópadra következő rétegek ásványalkatrészei a stassfurti réteges fősótelepben. ri Távolság az IT vezérsópadtól centiméterekben Összetétel ie ezt 3 eze a s h101 20] 30: 40 Í 50 [ 60 ] 70 ] 80 [ 90 ] 100 I B Carnallit .. NM EDKZÁESSE Hoi, 16-I (72 Kiözörüt viz hada ELADO KEKSÁLENOZSN 185 770 IKŐSŐ sz a ez e dSZZDNOJKERSZLÁ 86338 783-3 Anhydrit, agyag stb. I 26] 07 04] 16 242) ! j j A KÁLIFŐSŐTELEPEK MÁSODLAGOS ÁTALAKULÁSAIRÓL. 235 0. habliázat A stassfurti fősótelep egyes carnallitdús rétegeinek úsványalkatrészet.: ÉL Re—ee—————————————e..l..kleeee———...e———.—.—KTKGÉtttttttakttttuket KELEK S e KR Összetétel 11 1 K JÉ M N OI OTT Carnallit 2] 819. 1 879 ] 712 ] 944 ] 840 ] 812 ! 923 ! 960 IRISEGETE Ve E át Hé ES EDERE 0 161" 43] 261. 99 [05 ÖBÖL MESSZE ET ÓTARN LAGO 0 SON ET A SB a [43 MEBIS Anhydrit, agyag öva 0-6 0-5 05 ] 01 ]! 0-6 07 ] 05 Í 02 6. Tábiázat. A stassfurti fősótelep egyes kieseritdús rétegeinek ásványalkatrészei. Összetétel I J K 17 M N OI OTI l ] IKIESOTÍV E etés ENE SÓ 8877 80-4 Ba:7 89"2 72:7 85"7 74 Carnallit 8 69 6-6 9-4 992 Ba 918 (207 18-6 IÓSŐZ Záttée sak eL 6-s 39 95 DD atz 43 10 5" a Anhydrit, agyag stb. ) 07 0-8 077 1-6 0-4 152 0-6 gs racitnak gömbszerű kialakulását eredményezte. A fősótelepek karnallitjének vörös színeződését rendszerint a benne foglalt vasoxid, sárga színét a vaschlorid, fekete színeződését pedig a magnetit okozza. A szürkés színű karnallit rendszerint bitumenes agyagot tartalmaz, mely vékony rétegekben a fősótelep sópadjainak 18 rendes kisérője. A fősótelepek helyenként kenet és piritet is tartalmaznak, amelyek bizonyára a szulfátok utólagos redukciója révén keletkeztek. A nyomokban előforduló ritka sók meghatározásáig kutatásaimat nem terjesztettem ki. Azt a körülményt, hogy a jódsók a fősótelepekben oly elenyésző kis meny- nyiségben szerepelnek, arra vezetem vissza, hogy az anyalúgnak maradványai a jódsók tömeges kiválásáig nem igen juthattak, mert az esős időszakkal kap- csolatos periodikus hozzáfolyások ezt a legtöbb helyen megakadályozták. Ahol viszont a besűrűsödés foka a jódsók kiválását még is elérte, ott részben az újabb tengerátömlések következtében, részben pedig az említett belső lúgcirkuláció révén lúgzódtak ki. A sókőzetek nagyrésze némi gyakorlat mellett makroszkópikus úton is felismerhető. Így a karnallit kagylós töréséről és zsíros fényéről, a kieserit kivirágzása révén, a sylvin tejfehér és sötétvörös kristályairól. Néha az ízbeli eltérések figyelembe vétele is hasznos segédeszköznek bizonyult és pedig főkép a kősóval elegyes fehér sylvin és karnallit felismerésénél. Az egyes sók kem én v- s é g 1 foka 185 igen eltérő. Gyengébb világítás mellett próbaverő kézi kalapácsommal 1 A carnallitdús és kieseritdús rétegek fekvőhelyeit a közelükben levő vezér- sópadok neveivel jelöltem (Zeitschr. f. Elektrochem. 1913, 3. füzet). 236 RÓZSA MIHÁLY való ráütés által nyertem a bányákban útbaigazítást arra nézve, hogy kieserit, kősó, karnallit, vagy anhidrit van-e jelen. Az egyes sók kivirágzásának fokát, keletkezésének időtartamát és föltételeit is behatóan tanulmányozva, kétes ese- tekben ezt szintén figyelembe vettem. Ily alapon azután sok esetben mindjárt a bányákban egyszerű válogatás útján, a karnallitnek, kieseritnek, sylvinnek, langbeinitnek, kainitnek, stb. igen tiszta példányait sikerült különválasztanom.! A külső felületükön gyorsabban elmálló kőzetekből nagyobb darabokat törtem le, amelyekből azután majd minden esetben sikerült megfelelő vizsgálati anyagot nyernem. A Zechstein-sótelepek helyenkénti, az elszászi tertiár kálisó-kőzetek pedig jóformán mindenütt, csak négy ásványt tartalmaznak és pedig sylvint, karnallitet, kősót és anhidritet. A kieserit, illetve a dolomit csak nyomokban fordulnak elő. Ezekben az esetekben a kémiai elemzés céljaimnak teljesen meg- felelő tájékozódást nyújtott a kőzetek összetételéről. Amidőn azonban az anya- telepben a kieserit is mint rendes alkatrész fordul elő, akkor a szekundár átala- kult teleprészekben a komplexsóknak és pedig főkép a szulfátoknak egész soro- zata lép fel:? NASA Ste ETEK E NEE AS lo tá ee esár ala ét etókó KCI. MgS0O,. 3HJO CÍLÓTNY EE tett tt ett eete elteáe ső et ate et IKSSO LL MEYTGSOESET SO TSÓTÁT a etve éket na éke fs esek tegye e ET TD éz Ess K,S0,. Mg$SO,. 4H.,O ASGYAkajna titka Seétőt zeke utete sét éke mosas Na,50,. MgS0,. 4H,O DANS beMit es kösátss teste ese kie EEG K SO,. 2MgS0O, DOG STG zs ele etetett tetele SZT VETÉ elkSt Na550,. MgSO,. 245H,O VAN KOTG ze VA JA Éz e ette rez etok 3.Na,S0,. Mg$S0O, Megemlítendők még a polyhalit (45504. 2CaS0,. MgS0,. 2H,O). a syn- genit (K.SO,. CaSO,. H,O), a glaserit (KNaSO,) , a glauberit (Na,50,. CaSO,) és a szulfoborit (MgeB.O1o( 50). 9H.O). Ezekben az esetekben a kémiai elemzés egymagában nem ad felvilágosí- tást a kőzetek sóalkatrészeire nézve, miért 15 az elempercenteknek ásványpercen- tekké való átszámítása céljából az optikai vizsgálat nélkülözhetetlen A különböző összetételű rétegekben fennállott eltérő fizikai-kémiai egyensúlyi viszonyok következtében e komplexsók főtömegei helyileg többé-kevésbbé diffe- renciálódva fordulnak elő és csak az egyes kőzettípusok közötti átmeneti részek- ből vett próbák mutatnak komplikáltabb szerkezetet. Ez utóbbi esetekben, va- gyis midőn egyes ásványoknak k 18 mennyiségei 1s figyelembe veendők, többször kitünő szolgálatokat tett az ásványcsoportoknak az optikai vizsgálatot megelőző fajsúly szerinti elválasztása.? Nagy fajsúlyú folyadék gyanánt a tetrabromáthant használtam, amelyet tolnollal és benzollal a megfelelő kisebb fajsúlyú folyadé- kokká elegyítettem. Az elválasztást a némileg módosított Luedecke-féle edény- 1 Összesen 36 kálisóbányát vizsgáltam át, körülbelül 300 bejárás révén. A gyűjtött anyag utánpótlásáról a legtöbb helyen készséggel gondoskodtak. : Útbaigazító munkák gyanánt szolgáltak: P. GRorn, Chemische Kristallographie I. u. IL, E. BoEKE, Übersicht der Mineralogie, Petrographie und Geologie der Kalisalz- Lagerstüátten. 3 E. KAISER (KEILHACKS Praktische Geologie, 580— 593). A KÁLIFŐSÓTELEPEK MÁSODIAGOS ÁTALAKULÁSAIRÓL. 237 nyel végeztem. Az optikai vizsgálat céljából a különböző közettípusok szerint 2—3 ásványcsoport különválasztása volt szükséges. Mikroszkóp alatt természe- tesen a leggondosabban elválasztott ásványszemecskék is gyakran tartalmazták idegen elegyrészek zárványait. Több esetben, amikor bensően összenőtt, igen finom szemcséjű szulfátkomplexsók meghatározása vált szükségessé, a fajsúly- elválasztó módszer nem járt a kellő eredménnyel s ez esetekben a vékonycsiszola- tok vizsgálata bizonyult leginkább célhoz vezetőnek. A csiszolatok készítése úgy történik, mint a szilikátkőzeteknél, csak az eltérő oldhatóság, a hőváltozások okozta befolyások és a gyakran igen laza szerkezet okoznak némi nehézségeket. . Sok esetben és pedig többnyire a szekundár átalakult kőzeteknél az alkohol alkalmazása nem okozott nehézségeket, de a csiszolatok tartósságára való tekintettel, hogy a karnallit és kieserit elmállását lehetőleg megakadályozzuk, legcélszerűbb olajat (arachisolaj) használni. Az eruptiv kőzetek ásványaival ellentétben a kálisótelepek legtöbb sója meghatározott kémiai összetételűnek bizonyult, miért is optikai tulajdonságaik is a legtöbb esetben állandóságról tanuskodnak.! Ezeknek a sóásványoknak vékonycsiszolatban való felismerése nem okozott különösebb nehézségeket. Elő- fordult azonban, hogy a mikroszkópiai vizsgálat és a kémiai teljes elemzés együttvéve nem adtak biztos tájékozódást. Tapasztalataim szerint a szekundár átalakult teleprészekben az izomorf helyettesítések révén fellépő sóknak száma jelentékenyebb, mint azt ezidőszerint feltételezzük. Kutatásaimat azonban elsősor- ban a sótelepek keletkezésénél és átalakulásainál fellépő fizikai és kémiai viszonyok tanulmányozásának szentelve, ezeknek beható tanulmányozására most nem tér- hettem át. Nebány esetben az optikai vizsgálat mellett igen üdvösnek bizonyult a mikrókémiai vizsgálati mód is.? A kálisótelepek összetételének megállapítása céljából, főkép a szekundár átalakult teleprészekből vett próbáknál, nagyszámú teljes elemzést kellett vé- geznem. A karnallit-anyatelepekből nyert néhány próbánál azonban, a kvalita- tiv elővizsgálat alapján, a klórértékek meghatározása mellett csak a kalcium, az összmagnézium, a kénsavtartalom és az alkoholban oldható magnézium menny1- ségének meghatározására szorítkoztam.? A kalciumot a legtöbb esetben mint szulfátot vettem számításba. Kivételt képeztek a tachhidrites fősótelepekből vett próbák, amelyekben a kalcium klorid alakjában is előfordul. A kősó menny1- ségének meghatározására a fősótelepekben elégséges volt az összklórmennyiség 1 Ide vonatkozó munkálatok: P. GRorHn, Chemische Kristallographie, E. BOEKE: Übersicht der Mineralogie, Petrographie und Geologie der Kalisalzlagerstátten, JOHNSEN: (Zentralbl. f. Min. 1909, 168), RINNE (Koenen-Festschrift 1907), 0. RIEDEL : Chemisch- mineralogisches Profil usw. (Zeitschr. f. Krystallographie, Bd. L, Heft 2), GÖRGEY: Zur Kenntnis der Minerale der Salzlagerstátten (Mineral. u. petrogr. Mitteil. 1910), stb. :" FucHs— BRAUNS: Anleitung zum Bestimmen der Mineralien, 5-ik kiadás 60— 100. ? A helyszínen szükségessé vált analizisek egy részének elvégzéséért hálás köszö- nettel tartozom az illető bányaigazgató urakon kívül dr. WEHRMANN ( Berlepsch), dr. K. v. Lucx (Sachsen- Weimar), dr. WILLE (Hohenzollern) és dr. ROSENSTEIN ( Wintershall) üzemvegyész uraknak. Több kitünő vékonycsiszolat készítéséért és átengedéséért hálás köszönetemet fejezem ki dr. OEHLER assistens úrnak is. 238 RÓZSA MIHÁLY és a karnallitklórmennyiség különbözeteinek megállapítása, míg az összmag- nézium és alkoholban oldható magnézium különbözete a magnéziumszulfátot adta. Azokban az esetekben, amidőn a kénsavnak a kalcium és magnézium között való felosztása után i18s még fennmaradt bizonyos mennyisége, úgy ennek nátriumhoz, vagy káliumhoz, esetleg mind a kettőhöz kellett kötve lennie. Erre nézve a fajsúlyelválasztó és optikai vizsgálatok adtak felvilágosítást. A karnallit- telepek brómtartalmát figyelmen kívül hagytam. A számított karnallittértékek ennek következtében nem egészen pontosak, de ez a hiba többnyire csekély, mert a megvizsgált telepek brómtartalma 0-14—0-2699 között ingadozik. A ífősó (kicserites halikarnallit) egyik legfontosabb átalakulási terméke a Hartsalz vagyis keménysó (kieserites sylvinhalit és sylvines kieserithalit), melyet a bányászok relativ nagy keménysége után neveztek el. Réteges szer- kezete megegyezik a fősóéval, amennyiben a vezérsópadok és a jellegzetes kieseritsávok ugyanabban a sorrendben lelhetők fel benne. Csak a karnallit ala- kult át sylvinné : KCI. MgCI,. 6H,O ] KCI M9g5S0,. HO fősó ——— MgS0,. HO t keménysó NaCl NaCl [d A keménysó képződése sok helyen még a fősórétegeknek eredeti fekvő helyzetében mehetett végbe, mert a későbbi tektonikus behatások következté- ben felnyomott és elegyes szerkezetűvé vált fősóban is többnyire megtartotta . réteges szerkezetét. A keménysótelepek és azok egyes rétegcsoportjainak, vala- mint jellegzetes rétegjeinek összetételére vonatkozó elemzési adataimat a 7—10-ik számú táblázatokban foglaltam össze. Itt is, mint a fősónál, a dinamikai behatá- sok következtében ugyanazon horizontálisban is jelentékeny összetételi elté- rések észlelhetők. VAn7"T HorFr úttörő kisérleti megállapításai és saját helyszíni megfigyeléseim alapján a fősótelepeknek keménysótelepekké való átalakulása a legtöbb helyen hidrotermál átalakulási folyamat eredménye. E hidrotermál át- alakulás, a megfelelő geotermál hőmérsékleti zóna mellett, cirkuláló lúgok okozta átszívódással volt kapcsolatos, amidőn is 729, illetőleg 83"-on túl a karnallit és kieserit elegye sylvin is kieserit eleggyé alakult át. E hőmérsékleten alul a kar- nallit és kieseritből kainit keletkezik: KOI. MgCL,. 6H.O--M980,. H.O--lúg — KCI. MgS0,: 3H.0--MgCl,--lúg. Elképzelhető azonban, hogy nagyobb nyomás mellett végbemenő gyors átlúgzás folyományakép, amidőn tehát a kainitképződés egyensúlyának kiala- kulásához szükséges idő hiányzott, a sylvinnek kieserit mellett való képződése helyenként alacsonyabb hőmérsékleten is végbemehetett. Másrészt a fősónak keménysóvá való hidrotermál átalakulása helyenként két szakaszban is történ- hetett. A fősó hidrometamorfózisa révén ugyanis először kainit keletkezett, mely utólagos termometamorfózis következtében keménysóvá változott át: KCI. MgS0,. 8H.O — KCI-4-MgSO,. H,.O--2H,O. 4 KALIFŐSÓTELEPEK MÁSODLAGOS ÁTALAKULÁSAIRÓL. 7. Táblázat. 239 A slassfurti réteges keménysótelep ásványalkatrészei a megjelölt vezérsőpadok között. Összetétel B-e. Tr L/87piSzé A Colon: on] —oxry[ COX] Kek [EN Na java levét b a GglGEsÉNÉkÉRB Kieserit Langbeinit.. .. IKŐBŐ SZ! z bős Anhydrit, agyag stb. 903 ] 242 2270 25"6 20-8 US 227 26-8 (872 27"1 nyomok] nyomok] nyomok [ nyomok ] nyomok OZ SZ 1 472 464 548 468 31 59 48 2-4 5-3 j S. Táblázat. 247 164 564 25 13 Hz 240.1 251 17-3 D62! 529 2 A réteges keménysótelenek egyes rétegcsoportjainak ásványalkatrészet. ÖS HKSTÉLE EIN SL kögnee els téves Ú dostn [RSdEE jj sees SAVA An eket lése stk Zs 70 23"5 21-6 22:6 153 914 Kieserit 18-8 179 20:5 1957 20-6 Ü75S Langbeinit.. .. . nyomok )] nyomok [ nyomok 1-4 ] nyomok Kősó SAE 59077 5670 559 554 60-1 5870 Anhydrit, agyag stb. ! 2-8 2-6 2-0 9-3 2-6 9-8 9. Tábiázat. A stassfurti keménysótelep egyes sylvindús rétegeinek ásványalkatrészei. Összetétel 1 d/ KE L M N (4) DEV zs s ő 862 Ve 772 914 86-6 943 88-1 Kieserit E mása eoi 6-1 148 3-6 257 21 nyomok 9-7 Hangboinita "es 4 sz nyomok ! nyomok — —z — — — ILŐHŐT sek ét 70 10-2 179 299 0. 10-6 5 [gs 17 Anhydrit, agyag stb.]! 07 12 1-3 0-9 0-7 0-4 0-5 240 RÓZSA MIHÁLY 10. Váblázat. A stassfurti keménysótelep egyes kieseritdús rétegeinek ásványalkatrészei. Összetétel I d Kiegerít- s HAEIOSZ 92-6 Sylvin MNEE:S 4-1 Langbeinit.. - ]) nyomok — Kősó , KE SLEVYKO 2-6 Anhydrit, agyag stb. , 08 0-7 A hőmérséklet emelkedése kétfélekép következhetett be. Részint az által, hogy az átszívódás következtében kainitessé alakult fősótelepek későbbi geológiai korszakokban végbement lerakódások következtében olyan mélységbe kerültek, hogy a kainitnek sylvinné és kieseritté való átalakulásához szükséges hőmérsék- let előállott, részben pedig tektonikus hatások következtében, amelyek lokális hőemelkedéseket okoztak. Az előzetes kainitizációt a képződött keménysó egui- molekulás összetételének kellene igazolnia, vagyis a kieserit százalékszámának majdnem még egyszer akkorának kellene lennie, mint a sylvinének (MgSO,. H.,O : KC1). A kieserit és sylvin elegyes rétegeiből Stassíurt ban vett próbák elemzési eredményeit a 11. sz. táblázatban foglaltam össze. Néha tehát a megfe- lelő arány konstatálható volt, de az esetek túlnyomó számában a sylvin mennyi- sége, egyes esetekben pedig a kieserit mennyisége jóval nagyobb az eguimole- kulás aránynál. A mikroszkopikus vizsgálat a megfelelő összetételű próbák ese- teiben is azt bizonyította, hogy a syIvinszemecskék, bár megszakgatva, de egyes igen vékony fonalak irányában helyezkednek el, tehát eredetileg differenciáló- dottan képződött karnallitrétegecskék maradványai. 11. Táblázat. Az I vezérsópad körüli elegyes keménysó egyes rétegeinek ásványalkatrészet. BNeL Tt AZOGD EB AG MN Összetétel moz hate Aus ek 10-30N26-4 29 HDASTÁELOSZ TLC ZOLI SSS B ADOG Kieserit .. 14-8 1457] -23-8 1311127-8T21-6] 288] 30-3] 240 ] 16-8 Langbeinit. . .. nyomok — Ínyomoki 3-7] 14 — 0-9! nyomok] 2-8 Kősó 72-7 125:3] 61-77 13231584 een 392] 26-61] 621 [ 707 Anhydrit, agyag stb. DO: ZNNEZEG SO MVOZZN 2 EGK 10 3419 ESNI LÉSI I l Másrészt a we r r a vidéki kálisótelepek ésahannovervidéki Riedel- bánya egyes rétegei 18, úgy a kémiai összetételt, mint a mikroszkopikus szerke- A KÁLIFŐSÓTELEPEK MÁSODLAGOS ÁTALAKULÁSAIRÓL. 241 zetet tekintve, arról tanuskodnak, hogy ezekben az esetekben a keménysó kainit- ből is képződhetett (12. sz. táblázat). 12. Táblázat. A werravidéki kálisótelepek és a hannovervidéki Riedel-bánya egyes keménysó- rétegeinek ásványalkatrészei. zs , Alexandershall ! Herin- j Iaise- ! Sachsen- Riedel Összetétel tá HAS KT g 1 9 j gen roda Weimar 1 ] 9 Eve ee EU [7 GB 142 ] 15-3 [ 166 17-8 10-6 ] 8-7 Kieserit 8E; N 346 30-4 28-0 317 30-8 912 ] 195 Langbeinit.. ... j nyomok S —- nyomok —- nyomok 16 IGÖBÓN zetek VIN A71 589 547 49-8 1879 655 ] 68-7 Anhydrit, agyag stb. / 1-8 1-5 250 19 25 27 15 A sylvin és kieserit egymás mellé ágyazott kristályait először a st as s- Kt Ov Du J furti kálisótelep kieserites átmeneti zónájának egyes fonalaiban sikerült ki- mutatnom (13. sz. táblázat). 13. Táblázat. Egyes sófonalak ásványalkatrészei a sylvines kieserithalit alsó zónájában. Bierr 1 ogpkascih Összetétel $ 5 s] EBET ZASESTÁTÓL 2. LNNÉLRTSÁTTA BH ELL HANK KÜ té teszek ÁBA 10-7 20-7 189 Kiéserit. az ss sz sz ! 30.9 291"3 37-0 40-4 IKÖSÖB LESZ ás kN 48-5 67-4 395 37-6 Anhydrit, agyag stb. / 45 0-6 2-8 87 Fennáll azonban annak a lehetősége, hogy egyes esetekben a karnallit ég kieserit megfelelő összetételű elegyeinek átalakulásáról van szó, amidőn tehát 14. Táblázat. Az anyafősótelep alsó kieserites carnallitlhalit rétegeinek ásványalkaltrészet. Összetétel J Be See retege ei JKKELKEZS ESEN K s 3. ERAT és da CArnallit eszetlen 359-6 38-6 409 3177 Kieserit CS ENEYSÁL 20-8 212 185 116 IRÖBŐ Ta éegé désátoő 4173 39"0 387 544 Anhydrit, agyag stb. 2:3 152 19 08 949 RÓZSA MIHÁLY a keménysó közvetlen hidrotermál átalakulás folytán keletkezhetett. Megfelelő összetételű karnallithalites kieseritréteg az anyafősótelep alsó részeiben több helyen volt kimutatható, amint erről a 14. sz. táblázatban összefoglalt elemzési adatok is tanuskodnak. Rendkívül megnehezíti a helyenként fennállott átmeneti kainitizáció biz- tos megállapítását az a körülmény, hogy az idősebb Zechstein-kálisótelepek hő- mérséklete nyomáshatások következtében jóformán mindenütt elérte a kemény- sóvá való átalakulás fokát s ezért az átmeneti állapotnak megfelelő kainitma- radványok nem mutathatók ki. Ahol pedig a keménysóban kainitet tényleg ta- láltam, ott a keménysó-telepek újabb bidrometamorfózisa forgott fenn (thanit). A besűrűsödés kémiai egyensúlyi viszonyainak feltételezett alakulásaiból, a só- rétegek kémiai összetételéből és a mikroszkópikus szerkezetből együttesen követ- keztetve, a keménysónak prim ár kainitből való képződését eddig csak a stass- furti anyatelep sylvintartalmú alsó kieserithalit zónájának egyes fonalaiban és a werravidéki bányák egyes alsó kieseritdús rétegeiben tételezem fel. VawxT Horr kisérletei alapján tudjuk, hogy a beforrasztott végű üvegecső- ben 167"59-1g hevített karnallit elbomlik, miközben szilárd káliumklorid válik ki, a megolvadt magnéziumkloridhidrát pedig 2594 változatlan karnallitmennyiség- gel sajtolás által távolítható el : KCI. MgCI,. 6H,O — 0-75KCI-3-( MgCl,. 0-"25KOL. 6H,O) A kisajtolt olvadékból kivált karnallittel e műveletet megismételve csak 6-259/ karnallit maradt vissza. Az olvadáspont csökkentése által az átalakulás jóval tökéletesebb volt, de azért még ismételt kisajtolás után 15 közel 114594 kar- nallit maradt felbontatlanul. Mivel a keménysóval mechanikailag elegyített fősótól eltekintve, az át- alakult teleprészekben sehol sem találtam fel, még megközelítő arányban sem azokat a karnallitmennyiségeket, amelyek a fősótelepek feltételezett termo- átalakulása révén fennmaradhatnak, sőt a primár karnallit csak nyo- mokban fordult elő, a termoátalakulásnak a mechanikailag és kémiailag kötött víz felszabadulása következtében lúgeirkulációval kellett kapcsolatosnak lennie. Tekintetbe veendő az a körülmény is, hogy több helyen a fősó- és kemény- sórétegek egymás felett váltakozva is előfordulnak, ami csak a cirkuláló lúgok nyomásegyensúlyi viszonyainak alakulásaival magyarázható meg. Másrészt azo- kon a kisebb nyomású helyeken, ahol a karnallit termál átalakulása alkalmával kisajtolt magnéziumkloridhidrát eltávozott, a cirkuláló lúg ís utat talált. Mind- ezeket figyelembe véve a karnallitnek váltakozó lúgmennyiségekkel kapcsolatos olvadási görbéjéhez jutunk, ami nem más, mint a karnallitklórkáliamelegy oldhatósági görbéje s így a karnallit kezdődő termál elbomlása a legtöbb helyen hidrotermál folyamatba ment át. VAN" Tr HorrF adatai szerint a kainitnek sylvinné és kieseritté való végleges elbomlásával a Zechstein-sók fennforgó hidrotermál átalakulásainak határa 839- nál már beállott. Megfigyeléseimet és vizsgálataimat vax"r HorF ezen adataival egybevetve, a Zechstein-sótelepekben magasabb hőmérsékleteknél végbement kémiai átalakulásoknak zömét tényleg e 837 alatt is beálló hidrotermál folyama- A KÁLIFŐSÓTELEPEK MÁSODLAGOS ÁTALAKULÁSAIRÓL. 945 tokra kell visszavezetnünk. Még azokban az esetekben is, midőn magasabb hőmér- sékletű termálfolyamatok indultak meg, ezek a kémiailag kötött víz cirkulálásával a jelzett hőfok alatt is beállható hidrotermál folyamatokká alakultak át. Az a körülmény azonban, hogy a Zechstein-sótelepek szekundár sói 837 alatti hőmér- sékleteknél is keletkezhetnek, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy keletkezé- süknél és kristályosodásuknál magasabb hőmérsékletek i8 fennállottak. A sze- kundár átalakult teleprészekben talált langbeinit lúgellenállóképessége gyakran jóval nagyobb, mint azé a terméké, amelyet vav"-r HorF adatai nyomán alacso- nyabb hőmérséklet és normális nyomás mellett állítottam elő. Keletkezésének és kristályosodásának fizikai körülményei tehát, a nyomás és hőmérséklet viszonyait tekintve, egész eltérők is lehettek, amivel kapcsolatosan a kémiai egyensúly guantitativ tényezőinek eltolódásai is beállhattak. Termál bomlási-termékek kisajtolása s ezeknek részleges hidrotermál visszaalakulása főkép a tektonikus behatásokkal kapcsolatosan előállott hasa- dékokban, illetőleg az azokat kitöltő posztumus lerakódású termékeknél volt kon- statálható (bischofitfészkek). Összegezve a fősótelepek átalakulásaira és a keménysó képződésére vonat- kozó kutatásaimnak eredményeit, a keménysó keletkezésének következő eshető- ségei forognak fenn: 1. Hidrometamorfózis. A fősó átalakulása nagyobb nyomás alatt álló, g y ors átlúgzás eredménye, amidőn tehát a kainitizációhoz szükséges i d ő hiányzott. Az átalakulás jóval 83", illetve 72" alatt is végbemehetett. 9. Hidrotermálmetamorfózis. A cirkuláló lúg hatása a geo- termál hőmérsékleti zóna emelkedése és tektonikus hatások következtében maga- sabb hőmérsékleten ment végbe. E hidrotermál-átalakulás helyenként átmeneti fázissal is lehetett egybekapcsolva, amikor az előzetes átszívódás következtében kainitizálódott teleprészek hőmérséklete csak utólagosan érte el az átalakulás- hoz. szükséges fokot. 3. Termo- és hidrotermálmetamorfiózis. A. karnallit bom- lási hőmérsékletének elérésével a megolvadt magnéziumkloridhidrát és a kar- nallit egy része a tektonikus behatással kapcsolatosan kisajtolódott, de a kémiai- lag kötött víz egy részének felszabadulásával megindult lúgcirkuláció révén a fősótelep további átalakulása mint hidrotermál-folyamat ment végbe. 4. Termometamorfózis. A karnallit bomlási hőmérsékletének elérésével szilárd gylvin válik ki, a megolvadt tömeg pedig a tektonikus hatások- kal kapcsolatosan keletkezett hasadékok ba sajtolódván, a termoátalakulás szűkebb körzetre lokalizálódott. A fősótelepek hidrotermál átalakulása helyenként a langbeinit halit- telepek képződéséhez vezetett. A kieseritdús fősóteleprészek helyenként egész kiterjedésükben ily átváltozáson mentek keresztül: 2KCI. MgCI,. 6H,.O--3MgS0,. H.O--lúg — K,Mg:(S0,Js--83MgCI,--lúg A fősónak langbeinithalittá való átalakulását a keménysó képződésének közbeeső fázisa is megelőzhette s csak ott ment ez közvetlen folytonosságban végbe, ahol bosszabb ideig tartó hidrotermál behatások érték a telepet. Egyes helyeken 944 RÓZSA MIHÁLY a keménysónak langbeinithalittá való utólagos átalakulása már a telepviszonyok figyelembe vétele alapján is kimutatható volt : 2KC1--83Mg$S0,. H,O--lúg — K.M9g2( 50, )s--MgCL, lúg. A fősótelep legalsó, rendesen kieseritdús határrétegeiben, ahol tehát a kie- serit és a karnallit a hidrotermál langbeinitképződéshez legkedvezőbb arányban és benső keveredésben fordulnak elő, igen gyakori a langbeinit előfordulása. A langbeinitképződéshez szükséges hőmérséklet minimumát VAn Tr HoFrF 37-759-ban állapította meg. Ez a hőmérséklet, valamint a szekundür sók képződésihőmérséklete általában, a cirkuláló lúgok és az egyes rétegek kémiai összetétele, valamint a nyomásviszonyok helyi eltérései szerint alakult és így a langbeinit képződési bőmérséklete természetesen lényegesen nagyobb is lehetett. Azokon a helyeken, ahol a hidrotermál langbeinitképződést alacso- nyabb hőmérsékleten végbement hidrometamortózis előzte meg, mint közbeeső termékek a schoenit és leonit jöhetnek tekintetbe. 4775" maximális hőmérséklet körül azután a schoenit leonittá változott, mely utóbbi 89"-on végbemenő de- hidratációja következtében e hőmérsékleti határ körül már mindenütt langbeinitté alakult át: 2K.Mg(50,]),. 4H-O — K.Mg.( 504)s--K50,--8H-O A langbeinit mellett káliumszulfát is képződhetik, amely azonban a min- denütt jelenlevő nátriumklorid hatására nátriumtartalmú glaseritté alakult át. A glaserit néhány esetben és pedig a fősótelep alatti részekben tényleg kimutat- ható. A legtöbb helyen azonban a feleslegben jelenlevő kieserit hatására elimi- nálódott : K,Mg(S0,),. 4H.0--MgSO,. HO — K Mge( 504)s--5H,0 . Langbeinittartalmú teleprészek helyenként a fősótelepek és keménysó- telepek egyes kainitizálódott részeinek utólagos termo- és hidrotermál metamor- fózisa révén 185 keletkeztek : 3KCI. MgSO,. 83H.O — K,Mg2(50,)sKC1I4-MgCL,--9H,O. A langbeinithalittelepek egyes rétegcsoportjainak összetételére vonatkozó elemzési adataimat a 15-ik számú táblázatban foglaltam össze. 45. Táblázat. A langbeinithalittelepek egyes rétegcsoportjatnak ásványalkatrészei. B ? Hohenzollern Berlepsch ! Alexanders-] Kaise- Összetétel EZRET 1 f 9 I 9 ] ha roda Langbeinit .. JAM 326 28-9 2470 64-2 67-8 Kieserit .. vet I57 ] 60 6-6 135 2:6 tk Sylvin . 13"9 10 24 118 nyomok ee Kősó gs 456 561 60-9 49-9 327 30-6 Anhydrit, agyag stb. 16 1-8 1"2 0-8 05 0-5 A KÁLIFŐSÓTELEPEK MÁSODLAGOS ÁTALAKULÁSAIRÓL. 245 A karnallit termo- és hidrotermál átalakulásával eltávozó magnézrum- kloridhidrát belyenként a fősótelepeknek azokban a hasadékaiban gyűlt össze, amelyek a rétegeknek a tektonikus folyamatokkal kapcsolatos és differenciál- nyomások okozta lokális széthajlása következtében jöttek létre. Bischofittal bélelt hasadékok a fősótelepek számos helyein találhatók. Így a Vieneuburg melletti Hercynia-sótelep egyik ilyen hatalmas kitetje- désű hasadékábantöbb ezer köbméter bischofit gyűlt össze, helyen- ként pedig tátongó üregek jelzik, hogy a bischofit a bánya levegőjének ned- vessége következtében lassanként kilúgzódott. A Hercynia fősó-bischofittelep egyes rétegcsoportjainak és rétegeinek összetételére vonatkozó adataimat a 16. sz. táblázatban foglaltam össze. 16. Táblázat. A Hercynia bischofit-fősótelep egyes rétegcsoportjainak és rétegeinek úsvúány- alkalrészei. ] 5 Összetétel l ELÉSÉLTT ÁL EKG p kegdészdéts HE L J 2 3 ESGhOMUS es syez tesz 6-4 92:3 S7-6 96-7 Carnallit .. .. B 38-53 6-9 s 6 1-4 Kieserit . ) 182 nyomok 0-8 e IKÖBŐ Será été ett 34"7 0-8 370 19 Anhydrit, agyag stb. 2-4 -— nyomok — l A stassfurti fúrótelepben előforduló taecehhidrit kétségtelenül szekundár eredetű s előfordulása leginkább egyes fészkekre szorítkozik. E tach- hidritfészkeket helyenként anhydrittömegek szegélyezik, amelyek kieseritben gaz- dag rétegek horizontjában feküsznek. A tachhidrit és anhidrit ez esetekben egy- idejűleg képződtek és pedig klórkalciumdús lúgoknak kieseritre való lokális ha- tása következtében : 2Mg5S0,. H,.O--3CaCl,. 6H.O — CaCt,. 2MgCl,. 6H,O-2CaS0,--8HO . A tachhidrites rétegek összetételére vonatkozó adatokat a 17. sz. táb- lázatban ismertetem. Vawx"T HorFr adatai szerint a tachhidrit és sylvin lúggal érintkezve nem létezhetnek egymás mellett, mert a káliumklorid jobban hajlik a kettőssó kép- zéséhez, mint a kalciumklorid és ez utóbbit tehát a magnéziumklorid mellől kiszorítja : CaCI,. 2MgCI,. 6H.O-4-2KCI-4-6H,O — CaCl,. 6H.0--2KCI. M9gCl,. 6H,O. Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 17 2746 RÓZSA MIHÁLY 17. Táblázat. Tachydrites rétegcsoportok ásványalkatrészei. Összetétel sslllá KÉL EO DESL ÁL SARA 1 9 w 3 4 TAachyánük tetése Ereess 32 33 2-8 25 Carnallit .. vad: a 569 443 582 470 Sylvin —— — 0-8 nyomok Ker öss $-1 11-70 129 12:2 JKÖSŐ sz Szt e ESTE Áj (zd ds] 9492 394 Anhydrit, agyag stb. 46 9-1 151 I 0-9 l Csakis a kalciumkloridnak igen nagy feleslege mellett képződhetett tehát a karnallit egy részéből tachhidrit s mellette némi sylvin is: 2KCI. MgCl,. 6H.O--CaCI,. 6H.O — CaCI,. 2M9gCI,. 6H.O--2KCI-4-6H,O. Számos tachhydritrétrétegecskének jóformán homagén összetétele vi- szont arról tanuskodik, hogy helyenként a tachhidrit a kalciumkloridnak és magnéziumkloridnak 229"-on felül végbemenő közvetlen kölcsönhatására ke- letkezett : 22" C aCl,. 6H,O-2MgCI,. 6H.O S CaCI,. 2MgCI,. 6H.O-7-6H,O. A kalciumklorid feleslegének képződése kétségtelenül összefügg azzal a körülménnyel, hogy a megfelelő kémiai egyensúlyi viszonyok mellett a kalcium- klorid és magnéziumszulfát reakciója reverzibilis folyamat is lehet: CaS0,--MgCI, 7 CaCl,--Mg50). De nem ez az egyedüli forrása a fölös kalciumkloridnak. Az a. körülmény, hogy a fedő agyagban és egyes agyagrétegekben higított sósavban oldható, re- lativ nagymennyiségű magnézium- és aluminiumoxidhidrát fordul elő, amellett tanuskodik, hogy a kalciumklorid feleslegének képződése az agyagban jelen- levő kalcium-aluminiumszilikátnak magnéziumklorid okozta bomlásával 18 össze- függ. A tachhidrit-fősótelepekben fennállott kémiai egyensúlyi viszonyoknak lokális eltéréseit élénken bizonyítja a Krügershall1-telen felső rétegeinek differenciálódott átalakulása, melynek megvitatására adandó alkalommal még visszatérek. Változatos képet mutatnak a déli Ha rz vidék némely megfigyelt kálisó- telepei (Bleicherode, Glückauf-Sondershausen). A stassfurti fősótelepekhez hasonló 1 P. KLiIxG, Centralblatt f. Mineralogie, 1915, 1. sz. A KÁLIFŐSÓTELEPEK MÁSODLAGOS ÁTALAKULÁSAIRÓL. 947 kieserites halitkarnallitrétegek helyenként a stassfurtihoz hasonló keménysó- rétegekbe mennek át, mely utóbbiak azonban a kieserit főtömegének eliminálásával helyenként anhidritdús, erősen átlúgozott sylvinhalit- telepekké alakultak át: KCI.Mg.CI6HO 1 KCI MgSO.HO —— MgSOo H,O — keV NaCl NaCIi J NaC TÖRŐ keménysó sylvinhbalit A tartós átlúgzás sok helyen a sylvin jelentékeny mennyiségeinek kilúgzásával és az agyag relativ mennyiségének lényeges növekedésével volt kap- csolatos, úgy, hogy néhol csak szakadozott, igen vékony sylvinrétegecskék marad- tak vissza (agyagos sylvinhalittelepek). Hogy a kieserit mennyisége annyira csökkent, sőt helyenként teljesen eltűnt, ez a körülmény az anhidrit abszolut mennyiségének helyenkénti feltünő növekedésével együtt azt bizonyítja, hogy az átlúgzás klórkalciumot is tartalmazó lúg révén ment végbe és az anhidrittartalom százalékos növekedése nem mindenütt az oldhatósági koefficiensekkel összefüggő kvantitativ összetételi eltolódás eredménye. Az átlúgzás alkalmával a magnéziumszulfát és kalciumklorid kölcsön- hatására képződő magnéziumklorid és általában magnéziumkloridban dús cir- kuláló lúgok hatására a sylvin helyenként karnallitté alakult vissza s így a sylvin- halitrétegek néhol karnallites sylvinhalit (halit "oz gylvin 99— karnallit 99) rétegekké és sylvines karnallithalit (halit 992 karnallit 5 sylvin 94) rétegekké, sőt a sylvinnek csak nyomait tartalmazó halitkarnallitrétegekké alakultak át. A Bieicherode kálisó telepben előforduló e különböző típusú telep- részek összetételére vonatkozó elemzési adatokat a 18. sz. táblázatban közlöm. A fősótelepek ismert hidrometamorfózisa következtében keletkeztek a kainithalit és halitkainit (kainitit)-telepek, melyekben a kainit további hidrometamorfózisa révén helyenként a sehoenit és leonit lépnek fel : 2KCI.M950,.3H,0 lúg — K,S0,MgS0,.6H2O -- MgCIl-- lúg e, mem schcenit mem — leonit A keménysó hidrometamorfózisa által keletkezett halitkainitet a kaini - tittől (fősókainitit) való megkülönböztetés céljából boldogult THAN KÁROLY neve után thanit-nak (keménysókainitit) neveztem el. Az ő buzdí- tása annak idején sokban hozzájárult ahhoz, hogy a geológiai kémia egyes prob- lemáival foglalkozni kezdtem s a mikor a keménysóból képződött és a fősókainitit- től több tekintetben lényegesen eltérő keménysókainitit előfordulását kétség- telenül sikerült kimutatnom, az ő emlékét akartam ezzel az elnevezéssel meg- tisztelni. 172 Az anyaf ne ósóte 18. Táblázat. lep (kieserites halitcarnallit) sekundár átalakulásának négyféle módosulata (Délharztípusok). Blast jerhee Tr osde Összetétel Kieserites — — S ca EV ÜSS ÜT TB ése FEÜEZBÉN vat ] Halit- Sylvin-Halit Sylvin-Carnallit-Halit Carnallit- tárán Carnallit jet össslbe ző Halit eleprész ELS bak] ! TNS Tle a ésével ERTS E 3 - mezt S: S — — Carnallit .. SZEREL] 518 e. nyomok 20-9 27-6 310 sé Sylvin 28 J 957 2170 12:7 29 0-6 32 Kieserit 13-6 1-4 11 0-8 0-9 J 0-7 ba Kősó sk 23 ] Azta) 62"1 63-6 506 D25 J 533 6 sa Anhydrit, agyag stb. .. -.] szal 10-S 14" itaje 16-8 144 z hi kes 2 selezéttér sa 19. Táblázat. 52 Kainitit- es thamittelepek, valamint azok egyes rétegcsoportjainak és rétegeinek B-e T1erp sema gfintéretalt TEESzés tál Összetétel ő TET SZeák ERKEL ÉS si ga t PDhanit 3 3 CRS SE ATEE KKK ÉR net Zé e ej 21E ET SEEN tte a MERETE TES ETT ETO RTL] (ÉRE MÉ E 1 őES 28 Csat JE TE MO TÉ e] A Kainit ze 104 61-8 62-4 59-8 695] 809 ] 744-] 583] 590] 6836 96-6 93:5 oylvin .. 343 6-4 077 10 47 rol 9-5 ] nyomok 72 123 91 0-7 nyomok j Carnallit .. — [1 nyomok 9-4 15 nyomok 29:7 ]) nyomok 19 — 2 nyomok nyomok Kősó néne ] 338 326 328 324 232 139 20-66 ! 328] 259 [ 2970 21 57 2 Anhydrit (gipsz), agyag stb. ! 9-6 9:5 293 au! 9"b 057 0 0 AN 298 7on 0-6 08 pi é 249 , AKULASAIROL. SODLAGOS ÁTAL , M A. , 4 A KALIFOSOTELEPEK , "UBJZJOJIUILZSOTA (SI 391939J9ZSSO VUOZIIULUTJ ? EgyYOTU?ZS 9A9]T UogyYo[o(oxez v (GYETEEG TRE (RG éS S EG F.G 8-F 6-G Xs (8.6) 9.6 ? Ég GZ 9.5! "gas 30X8e (zsd13) nipXAyuy (9.er-t-) 0.FT-T- 1 (0.2£). 9.98 1 18997 I 8-rG ÍT.9T ] 62p ] 2.2G § (0.48) 9.98 G 8.6€E 9.68 ] 8.eg [7 közé E 9594 Vga zi usaszza hsza igás JEZGeN ee PEN OG a TÉGGI IZSÁK KÜGSZ EGE ká - 12 CSS TTASOTYI MOUIOÁUJ JOUIOÁU MOUIOÁU [HOUIOÁT G.T F.G HOUIOÁU veve — e TT [BUBO (0.97) F.e7 $-0G ] 9-€G 6-yc ] £.06 § (0.96) p.ez 0-1 L.0 vV:9 Í 7 UIATÁS TE l dés 5 TO ESAT JN Kasza [d . 7 yury zi eesetőt ] SA A ze éeétő § szeszes zi l Ezzi JZOguoINyY AJUMSJOUMAT [ ASI9NI B A 0—T [ AT 0—TrIII 0—T] 11 0—r! 1 07—T § A91I9JOUIAT (499119. § TT 0—T 11I 0—T] 10—I "j9I09T —— ]-d9zoy ; "g9I09T, -d9zom 94 T93939zss0 058 Aaa JÚ BEM TETT LSE j TAKES NEEE SE STT ETTSZ zzz. ee ZET etesse MESE BE 19zsgagoyohunasp yadajajosíítuguuoy sa -Jyiunoy wan] ]ssogs V "TEZLIGEL TG ii sat F.G 8.p 6-G nég 6.1 FT. 01 .G 8.6 j "gys sv Age ap ayuy S9Y I 5$-TG ÍT9T I 62Y I L.IG 0.T8 ] §-G6 ] I-PES ] 8.86 ezet; TAG áá b ! TO SE ZTE S ggg ETATS SI G-OT ] 9-OT [ e.ZT ] 8.97 7 gix9sory 8:06 ] 9-6 ][ 0.66 I 6-TG ] £.06 7 - - — ÜSS " "7 UIATÁS HOUIOÁU [JOUIOÁT [JOUOÁU [NOUIOÁU [JOUIOÁU - 0.96 S.19 £./1G 1-9 0.9y T:6G : § JI [gu Za ! ne 8 Si i j ! j j922g ] tsgzánrr ! 239119 A 0—TI JAI 0—r [III 0—T II 0—I ! 10-—I EYZSDIPI "101021 SA? B A 0—I AI FE KZZA IIIT0—I] 10 A UA [ -gaxoa], [ A920N [/ f oH9 " 81964— [ "49702 [/ jú ! 0/0 193939ZssSO (namázeeszzzuzozzozszezztesi Vt ———— — se OoSÁUgs9auey OSZT 192594joy1ohuvasp yada19josfiíiuamuay s9 -osol man ]sspis v 1925 Das] 4 9m9y s9 -OS0J 194n]SsDI5 T "TEZLI4EL "OG 250 RÓZSA MIHÁLY A kainitit és thanittelepek között az a lényeges különbség, hogy míg az előbbi többnyire elegyes összetételű, addig a thanittelepek jóformán min- denütt réteges szerkezetűek és sylvinben gazdag rétegecskék erezik át. A kainitit- és thanittelepek, valamint azok egyes rétegcsoportjainak és rétegeinek összetételére vonatkozó elemzési adataimat a 19. sz. táblázatban foolaltam össze. A werra vidéki sótelepekben több helyen konstatáltam, hogy a kainitit, illetve thanit gyakran teljesen elszigetelve, egyes fészkekben lép fel a keménysó belsejében. Mindezekben az esetekben azonban a kainitfészkek közelében keskeny. kainittel és kősóval bélelt, többnyire vertikális hasadékokat sikerült felfedeznem. A lúgbeszivárgás tehát ezekben az esetekben is felülről bejutó és oldalt kiszivárgó lúgok révén történt. A cirkuláló lúgok nyomásegyensúlyi viszonyai helyenként vegyes rétegződéshez, vagyis keménysó és thanitrétegek váltakozó előfordulásához is vezettek. A keménysó-telepek képződésének kvantitativ kémiai körülményeit a 20—21. sz. táblázatokban ismertetem. ú Felmerül végül az a kérdés, hogy az ifjú Zechstein-sótelepekben hol várhatók kieseritben gazdag fősó-, illetve kemény-sótelepek és hol kieseritszegény, vagy kieseritmentes karnallitit- és sylvinittelepek. Eddigi megfigyeléseim szerint a régebbi Zechstein-sótelepeket fedő sós- agyagban levő sólerakódások sorozata erre némi támpontot nyújt. Ahol ugyanis a sósagyag fekvő részei nagyobb mennyiségű anhidritet tartalmaznak, ott az anyalúgnak kalciumkloridban gazdag maradványai hatottak az átömlött tengervíz magnéziumszulfátjára s e helyeken kieseritszegény kálisó- telepek várhatók. Ahol azonban a sósagyag az átömlött tengervíz első kiválási terméke gyanánt alsó rétegeiben leginkább karbonátokat tartalmaz, ott az anyalúg maradványai vagy elfolytak, vagy pedig a kvantitativ arány a visszamaradt anyalúg kalciumkloridtartalma és az átömlött tengervíz mennyisége, illetve magneziumszulfáttartalma között az előbbinek rovására olyan volt, hogy kieserit- tartalmú kálifősó-telepek keletkezhettek. Ide vonatkozó kutatásaimnak eredményeit az ifjabb Zechstein-kálisótelepek ismertetése alkalmával fogom közölni. Kelt Budapesten, 1915 november 8-án. A CONGERIA SPATHULATA PARTSUH ÉS A LIMNOGARDIUM PENSLII FUCHS PANNONTAI-PONTUSI KÖVÜLETEK ÚJ ELŐFORDULASA HAZÁNKBAN. Írta: Dr. PAPP SIMON. — A III. táblával. — Nagysúri BöckH HuGó dr. pénzügyminiszteri tanácsos, főiskolai tanár úr vezetése alatt álló s a földigáz és petróleumkutatás érdekében végzett geológiai felvételek elsősorban a gyakorlati szempontokat tartják szem előtt, de azért amennyire ezek mellett lehetséges, a felvevő geológusok természetesen az elvon- tabb, tisztán tudományos értékű megfigyelések elől sem zárkóznak el. Így nekem is, mint az említett fölvételekben résztvevő egyik geológusnak, alkalmam volt ilyen irányú megfigyeléseket is végezni s talán nem lesz egészen érdektelen, ha ezek közül egynéhányat közlök az alábbiakban. 1. Congeria spathulata Partsch. Magam a Bécsi Medencéhez tartozó morvavölgyi pannoniai üledékekben találtam ezt az érdekes alakú kövületet. Egbell községtől DNy-ra elterülő domb- nyúlványok szürkés és sárgás színű, gipszes, homokos-márgás rétegekből állanak, melyekben körülbelül 1 km-nyire a falu délnyugati szélétől elég jó feltárások vannak. Ezek egyikében nagy számban fordul elő egészen fiatal és jól kifejlett példányokban a Congeria spathulata PARTScCH. Kísérő kövületei a Congeria subglo- bosa PaáRrscH, Melamopsis Vindobonensis FucHs, Limnocardiumok és Ostracodák. Miután ezek a CUongeria spathulaták ugyanolyan kifejlődésben jelennek itt 18 meg, mint a Bécsi Medence más pontjain, a részletes leírás helyett HöRwNEs ! és SCHAFFER ? leírásaira utalok s itt csak az általam Egbellen gyüjtött Congeria spathulatákról készített fényképeket mutatom be. Azt is kiemelem, hogy alakjaim egy részénél a hosszú záros perem egyenes, más részüknél többé vagy kevésbbé erősen lekerekített. Az egyenes és erősen görbült záros peremű Congeria spathulaták között mindenféle átmenet észlelhető. 1 M. HÖRNES: Die foss. Mollusk. d. Tert. Becken von Wien. II. Th. (Abhandl. d. k. k. geol. R. A. Bd. IV, pag. 369, Taf. XLIX, fig. 4.) ? Dr. F. X. SCHAFFER : Geologiscehe Führer für Excursionen im Inneralpinen Wiener- becken. IL. Tüs-pag 192. Lala EXRSHIG b 252 D: PAPP SIMON Hazai területről a PARrscn-tól 1 1835-ben először leírt Congeria spathulatát elég sok helyről sorolják fel a szakemberek. Így : 1. AcKNER Girelsau (Fenyőfalva), Szakadát és Thalheim (Dolmány) kör- nyékéről sorolja fel. (Jahrbuch d. k. k. g. R. A. XI. 1860. pag. 60.) 2. HANTKEN Tinnyéről említi fel Congeria triangularis PARTSCH és mela- nopsisok társaságában. (Math. és Term. Tud. Közlem. I. kötet 1861.) 3. SrTotrczKkaA Károlyvárosnál agyagban (Jahrbuch d. k. k. g. R. A. XII. 1861—1862. pag. 530), majd Stegersbach (Szentelek) és Rothenthurm (Vasvörösvár) mellett gyüjtött C. spathulatát (Verhandl. d. k. k. geol. R. A. 1861—62. pag. 218.). 4. H. Worr Horvát-Szlavonországból Osek, Apatovec és Ivanectól délre eső területről ( Verhandl. d. k. k. geol. R. A. 1861—62. pag. 216.), a krassószörény- megyei Szabálcs községben egy fúrólyukból és a Lalasincz község felé vezető árokból (Jahrbuch d. k. k. geol. R. A. XVII. 1867. pag. 536), majd Sopron kör- nyékéről a Finkenkogel nyúlványainak homokos-márgás rétegeiből említi a Cong. spathulatát (Jahrbuch d. k. k. geol. R. A. XX. 1870. pag. 43.). 5. Sruk szerint Dubovácznál, közel Károlyvároshoz a márgarétegek külön- böző szintjében nem ritkán jelenik meg a C. spathulata és a Cardium apertum ; majd a Petriniáról Glinára vezető út mentén levő congeriás rétegekből említi fel. (Jahrbuch d. k. k. geol. R. A. XIII. 1863. pag. 518.) 6. HAUER megemlíti, hogy a wieni birodalmi földtani intézet múzeumában Csúcsról (Maroscsúcs) származó homokkövek tele vannak Melanopsis Martiniána és Congeria spathulata lenyomatokkal és kőmagvakkal (Geologie Siebenbürgens 1863. pag. 549.). 7. KoORNHUBER Pozsony város altalajából gyüjtött C. spathulatát. (KoRwx- HUBER G. A. dr.: Pozsony és környéke. A magy. orv. és term. vizsg. 1865-ik évben Pozsonyban tartott XI-ik nagygyűlésének emlékeül.) 8. Kocn ANTAL cBeocsin környékének földtani leírása; c. munkájában (A magyarhoni földtani társulat munkálatai. III. 1867.) a 76-ik lapon azt írja, hogy a perbáli mély árokban sárgás-szürkés, kissé palás mészdús agyagban sok C. spathulata és C. triangularis fordul elő. 9. NEUMAYR és PAuL Szlavoniában Oriovácnál és Tomicánál a congerlás rétegek felső részében jelenik meg a C. spathulata. Megjegyzik azonban, hogy megtartási állapota biztos meghatározást nem engedett meg (Abhandl. d. k. k. g. EVA VILEKTSTSZAÉTETt 8. DAGEADÁY 10. HOFFMANN KÁRoLrYyY Vas megyében Alhó és Szalónak környékének congériás rétegeiből a brunni faunára jellemző egyéb kövületek mellett a C. spathu- latát is felsorolja (Földt. Közl. VI. 1876. 305-ik old.); ugyanilyen viszonyok között gyüjtötte a Szilágycseh környéki pannoniai rétegekből is (Földt. Közl. IX. 1879. 207-ik old.). 11. G. PritaR a radoboji medencéből sorolja fel melanopsisok, cardiumok és más congeriák társaságában ( Verhandl. d. k. k. g. R. A. 1877. pag. 101.). 12. TELEGDI Rorn LAaJos Sopron megyében a Rozália-, Lajtahegység és a 1 VERST. : Ziegelklauen a. d. Plattensee. (Ann. d. Wien. Mus. d. Ntg. Bd. I, pag. 100, Taft. KIT Te MSG) A CONGERIA SPATHULATA PARTSCH ÉS A LIMNOCARDIUM PENSLII FUCHS. 253 ruszti hegyek között elterülő neogen vidékről sorolja fel. (Földt. Közl. VII. 1877. 397-ik old.). 13. STÜRZENBAUM Nezsidernél a pannoniai rétegek felső részében gyüjtött C. spathulatát (Földt. Közl. IX. köt. 153. old.). 14. MarvasovszkY Szilágy megyében a Nagymáloldal gerincén, az Iosvára vezető út utolsó kanyarodójánál levő homokban, majd Bagosnál és Szilágysomlyó- tól ÉNy-ra, a Vivat Ferdinánd nevű dombon talált C. spathulatát (Földt. Közl. TIS SI 5ZOSE Old 58 15. PerHő Gyura a Laáz (a Hegyes-Drocsa és a Kodru közötti területen) környéki homokos mészrétegekben talált Cong. cír. spathulatát, mely ott igen gyakori (Földt. Int. Évi Jel. 1885. 120. old.). 16. Szovracn Tamás dr. a Zabalez (Krassószörény vm.) környéki lumonitos, kavicsos homok és konglomeratumos rétegekből Congeria triangularissal együtt sorolja fel (Földt. Int. Évi Jel. 1891. 59. old.). 17. ScHmMIDT SÁNDOR Cinkotán sárga agyagból említi a Uongerla? cfr. spathulata és a Congeria? subglobosa fajokat (Földt. Közl. XXIII. 1893. 337. old.) . 18. Bnusrsa a Zágrábtól ÉK-re fekvő Markusevec közeléből sorol fel más pannon kövületek között C. spathulatát is (Földt. Közl. XXV. 1895. 364. old.). 19. LÖRENTHEY Szegszárdon gyüjtött egy fiatal Congeria spathulatát, de ez szerinte is nem a tipusos alak, hanem csak egy helyi változat. (Föld. Int. Úvk. X. 1892—94. 76. old.) ; E felsorolásból kiindulva tehát elég gyak-ri volna a Congeria spathulata PaRrscH úgyszólva az összes hazai pannoniai lerakódásokban. Azonban igen nagy a valószínűség arra nézve, hogy az egyes szerzők által Congerta spathulata- nak tartott fajok a valóságban legnagyobb részben nem azok. ; A meghatározások egy része rossz megtartású példányokon történt s így az eredmény nem is lehet ez esetben megbízható. HANTKEN tinnyei C. spathula- tájáról LÖRENTHEY ! kimutatta, hogy az nem a C. spathulata, hanem a Congerta Budmami BRus. BRUSINA ? nyomát sem találja a STOLICZKA és Sruk által Dubo- vácról felsorolt Congeria spathulata-nak, sőt azt sem tudja megállapítani, hogy a saját maga által gyüjtött kagylók közül melyiket vehették C. spathulata-nak. A Szilágy megyéből C. spathulataként felsorolt fajokat is csak fentartással kell elfogadnunk, mert eddig sem TELEGDI RorH KÁRonYy, sem PÁvAI VAJNA FERENC. sem a magam megfigyelései ezt nem erősítették meg. Úgy látszik, hogy a régibb irodalmi adatok minden, csak egy kissé spatula alakú kagylót — annak az analogiájára, hogy minden háromszögű congeria Congeria triangularis — Congeria spathulataként sorolnak fel. Az egbelli előforduláson kívül Vas, Sopron és Moson megyék pannoniai üledékeiből felsorolt Congeria spathulaták valódiságában már semmi okunk sincs kételkedni, mert ezek a területek szoros tartozékai a Bécsi Medencének, ahol a Congeria spathulata PARTscH a leggyakoribb kövületek egyike. 1 Die pannonische Fauna von Budapest. Paleontographica. Bd. 48, pag. 149. 2 Die fossile Fauna von Dubovac bei Karlstadt in Kroatien. Jahrbuch d. k. k. geol. R. A. Bd. 43. 1893, pag. 369. 2954 Dr PAPP SIMON 2. Limnocardium Penslii Fuchs. A pannoniai üledékeknek ezen nagyobb alakját először Fucns írta le Rad- manestről.! Későbben ugyanő sorolja fel először a Limnocardium Penslüt Tihany- ról és Kupról,? majd HAravárs Budapest-Rákosról ? és végül LÖRENTHEY Buda- pest- Kőbányáról.4 Magam ezen előfordulási helyekhez még Szilágynagyfalut csatolom. Itt ugyanis a falutól DK-re levő hegyoldalon, a Schafstall-tól Ny-ra lefolyó egyik arokban, homokos márgában Congeria banatica HÖRNES és Congeria Partschi Czsz. társaságában a [himnocardium Pensln WucHs-nak egy jobboldali teknőjét találtam. A teknő nem tökéletesen ép. Búbja kissé összenyomott. Ez a példány nagyobb a LÖRENTHEY kőbányai példányainaál is, amennyiben hosszúsága 60 mm, magas- sága pedig 50 mm. A tátongó rész kivételével a héj külső részén 16 kissé kidom- porodó, lekerekített borda fut végig, melyeket náluknál keskenyebb borda- közök valasztanak el egymástól. A bordákat és bordaközöket 5 erősebb és számos finomabb növekedési vonal harántolja. Sajnos, hogy a héj belső része nem látható, mert ennek a .ki- készítése minden valószínűséggel az egésznek a tönkretevésével járna. Az általam gyüjtött példány egy kis eltérést mutat a radmanesti, tihanyi és kőbányai példányoktól, mert ez utóbbiak kisebbek és bordaik száma 19 és 22 között váltakozik. Alakra nézve pedig leginkább megegyezik azzal a radmanesti példánnyal, melynek rajzát BRusriwsa közli iconografiájában.? Készült Selmecbányán, 1915 januárius havában, a m. kir. bányászati és erdészeti főiskola földtan-telepismerettani intézetében. 1 TH. Fucns: Die Fauna der Congerienschichten von Radmanest. (Jahrb. d. k. k. 9 "IR. AT REKS ELBTŐ, pag. 355, Vats xv mig 15ZEI) ? Tan. Fucns: Die Fauna der Congerienschichten von Tihany am Platensee und Kup bei Pápa in Ungarn. (Jahrb. d. k. k. g. R. A. XX. 1870, pag. 540, 548. A tihanyi cGödröss oldalában HALAVÁTS és VITÁLIS is gyüjtöttek Limnocardium Penslii Fuchs példányokat (HALAvÁTS: A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája 1902. 84-ik old. ViIrÁrIiS: A balatonvidéki kecskekörmök és lelőhelyeik. 1910. 13—15-ik old. Mindkettő a Balaton tud. tanulm. eredm. I. köt. 1. rész. Paleontológiai függ. 3 HaALAvÁáTs Gy.: Az Alföld Duna-Tisza közötti részének földtani viszonyai. (A m. kir. Földt. Int. Évk. XI. 1894—96. 112-ik old.) 4 B. LŐRENTHEY : Die Pannonische Fauna von Budapest. ( Paleontographica. XLVIII. 1901—902, pag. 265, Taf. XIX, fig. 7.) 5 BRUSINA: Iconogr. mollusc. foss. Tab. XXIX, fig. 4—5. ÚJABB ŐSLÉNYTANI ADATOK HAZÁNK KÜLÖNBÖZŐ VIDEK EIRŐL. Írta: TÉGLÁS GÁBOR.! Jegyzőkönyvem átvizsgálása közben még néhány, a szakemberek útjaim kívül eső vidékről való őslénytani leletet sikerült összeböngésznem. Ezeket korábbi közleményeim folytatásául van szerencsém a következőkben bemutatni : I. Szerb Posesena Krassószörény megye újmoldovai járásában Elephas primigemtus L. zápfoga néhai L. GyÁRFÁs Győző műszaki főtanácsos házi gyüjteményében Budapesten. II. A békésgyulai múzeumban, Endróőd (Békés megye). 1. Elephas primigemus L. Lapocka-, comb- és bordacsontok. 2. Cervus megaceros HARDTM. agancstöredék. III. FRENyYo PÁL dr. járási orvos gyüjteményében Dévaványán, Jásznagykún és Szolnok mégye. FRENYO PÁL dr. orvosi szolgálata folyamán az általa különös előszeretettel gyüjtött prehistorikus leletek mellett az őslénytani adatokra 18 kiterjesztvén figyelmét, 1904 augusztus 17-iki látogatásom alkalmával a következőket jegyez- hettem nála fel. 1. Dévaványa és a szomszéd Kéthalom pusztáról Cervus elaphus L. agancs- töredékek. Ezek egy része, különösen a kéthalmiak, fúró, véső, szekerce stb.-re vannak feldolgozva. 2. Ugyanott láttam annak a mammuth-agyarnak részleteit, mely a nagy község Himesdi Telek nevű határán merült fel. Az ott átvonuló csatorna építé- sét vezető SIMON ALADÁR karcagi mérnök 1901 decemberében mammuth-agyarat észlelvén, másnap rendszeresen tovább szerette volna azt ásatni. Azonban közbe- jött éjjel folyamán felfakadt talajvíz elárasztotta a helyet, a terv kivitele meghiu- sult. Így csak részleteit emelhették ki az elmállott agyarnak s arról nem nyerhettek többé bizonyosságot: vajjon nem egész mammuth váz feküdt-e azon a helyen, aminőt ugyanakkor Endréden a Körös leapadt medrében találtak. IV. LIGETI ÁRMIN dr. visegrádiorvosházi-gyüjteményé- ben általamlejegyzett Elephas primigenius L. maradványok a következő lelőhelyekről valók: 1. Visegrádi löszből bordarészletek, combcsont; feje. 2. Nagymarosi löszből foslemezek. 3. Pilismaróti löszből fog. 4. A Száva 1 Előző közlemények a Földtani Közlöny 1912. évi 42. köt. 902—904 és 1914. évi 44. kötet, 416—417. oldalain. 256 TÉGLÁS GÁBOR medréből Sziszek alatt Prezlosicáról fog. 5. Az IIlok—Palánka közti Dunameder- ből kotrógéptől kikotort agyarrészlet, borda- és combtöredékek, fog és állcsont. 6. A Rábca medréből Bércs községtől bordacsontok egy medence felével. V. BENDER dr. BÉLA vasgyári orvos gyüjteményében " 1911 augusztus 20-árm. Dalos gyrőr Bonxso-dé vár mele ye. 1. Miskolc. A M. Á. V. miskolci rendező pályaudvarának kövezésekor kiásott : kavicsból: Elephas primigenius L. zápfoga, és Bos priscus szarvak. ; 2. Tisza-Polgár. Elephas primigenius L. zápfoga, végtag- részek. 3. D1ós-G y ő r közelében a Mexikói völgyben kőfejtés közben Elephas primigenius L. felső állkapocsrészlet szájpadlással, agyartöredékek. VI. Krizba, Brassóvármegye. Az 1894. évi augusztus 27-én SZEMERJAI KÁRoLny áll. tanítónál Elephas primigenius zápfog, alsó állkapocs jobboldali töredéke. Lelőhelye a Nagy-Patak völgy, a helvségtől Ny-ra a Várhegy alján. VII. Erősd, Háromszék m. nagyajtai . járás, BALázs FERENC ev. ref. tanítónál 1907 október. Ursus speleus L. agyara a Csókás-hegy földvárából. Ugyanonnan Eguus primigenius L. zápfoga. VIII. Brulya. (Nagyküküllő megye, nagysinki j.). BERDE VILMOS ágostonfalvi áll. isk. tanítónál 1907 október 19. Elephas primigemus L. agyar- részlet, lábszárcsont. Rhinoceros tichorrhinus Cuv. zápfoga. IX. Aszékely múzeumban Sepsiszentgyörgyöna már említetteken kívül még a következőket jegyezhettem fel 1898-ban: 1. Homoród- Karácsonyfalva, Udvarhely m. Cervus elaphus L. koponyája, agancspárral. 2. Nagy-Bacon, Udvarhely m. oklundi j. Elephas primigenius L. két hatal- mas zápfoga. 3. Bibarcfalva— Baróth közéről Eguus primigenius L. zápfogai, Elephas primigenius L. zápfoga. 4. Csik-Dánfalva, Csik megye. Elephas primigenius L. foga. 5. Ágostonfalva, Nagyküküllő m. homoródi j. Egy nagy alligatornak tetsző " hüllőfélének első csigolyái, ujjperecet. Budapest, 1915 május 1-én. ISMERTETÉSEK. Dr. Vadász M. Elemér: A földtan-tanítás elmélete. (Módszertani vázlatok.) — Kilián Frigyes utóda. Budapest, 1915. Ára 150 K. Pedagógiai irodalmunkban a legújabb időkig alig esett szó a földtantanítás kérdéséről. Ha geológus professzoraink tudományos munkásságuk közben a földtantanítás módszerének fejlesztését sem tévesztették szem elől és közülük többen, mint SzaBó Józser, KocuH AwraL, Lóczy LAJos, SZÁDECZKY GYULA ezen a téren kialakult nézeteiknek nemcsak egyetemi oktatásuk módszerében, de értekezésekben is kifejezést adtak, a földtantanítás metodikájával rendszeresen csak néhány, a legújabb időkben megjelent pedagógiai értekezés foglalkozik. A középiskolai tanterv reformjának mind aktuálisabbá váló kérdése, a közép- iskolai oktatásban eddig teljesen elhanyagolt földtan érvényrejutása érdekében, cselekvésre szólította az ifjabb geológus-nemzedéket és megindult a mozgalom abból a célból, hogy az új tantervben a földtan elfoglalja azt a teret, amely tudo- mányos értékénél és gyakorlati fontosságánál fogva megilleti. A középiskolai földtantanítás kérdése felszínre vetette az egyetemi földtantanítás kérdését is és kifejezésre juttatott számos megfontolásra érdemes eszmét, amely az egyetemi oktatásban egyrészt a tudományos képzés, másrészt a gyakorlati tanárképzés terén hasznosítható. A földtantanítás érdekében megindult mozgalom zászlóvivője kétségkívül Vapász dr., akinek a nevével nem először találkozunk a pedagógiai irodalomban. Éveken át kitartó szorgalommal és lelkesedéssel tanulmányozta a földtantanítás kérdését és egyetemi működése közben szerzett tapasztalatai, meg az erre vonat- kozó irodalom alapos megismerése révén kialakult véleményének már több érte- kezésében kifejezést adott. Jelen értekezése eddigi tanulmányaiból leszűrődött nézeteinek összefoglalása ugyan, de — mint ő maga hangoztatja — nem végső konkluziója. eMódszertani vázlatnak nevezett értekezése alapos didaktikai tanulmány, amelyben kitér az egyetemi és a középiskolai földtan- tanítás minden kérdésére és az erre vonatkozó fontosabb irodalom közlésével elősegíti azoknak a munkásságát, akik a földtantanítás módszerével annak tökéletes kialakítása érdekében elméletileg is foglalkozni óhajtanak. Megfelelően az általános bevezetőben kifejezésre juttatott ama meggyőző- désének, hogy a földtantanítás eredményességéhez nem elégséges a szóbeli ismeret közlés, hanem hasonló gondot kell fordítaniaszemléltetésre, az ismeretek begyakorlására és a természetben való megfigyelésre is, — kiterjeszkednek a szerző fejtegetései egyrészt a föl d- tani élméleti ismeretközlés, másrészt a földtani $8zem- 258 ISMERTETÉSEK. éltetés és kisérletezés és végülaföldtani gyakorlatok és kirándulások kérdéseire. Az elméleti ismeretközlésről szóló fejezetben mindenek- előtt a földtan tárgykörének meghatározását adja és foglalkozik a földtan tárgy- körének a rokontudományok felé való elhatárolásával. A sokat vitatott kérdést szerencsés kézzel oldja meg, amennyiben hangoztatja, hogy éles elhatárolásról tudományos szempontból van szó, a tanítás szempontjából pedig csak az egyetemi oktatásban, amelynek célja a tudomány művelésére való nevelés. A köz é p- iskolai oktatásban, ahol a tanítás szempontjából összetartozókat egységes beállításban kell hogy nyujtsuk, a rigorózus elhatárolás nem vihető keresztül, de igenis szükséges, hogy az ásvány-kőzettan és őslénytan anyagát földtani beállításban tárgyaljuk. Amennyiben a középiskolában a földtannak az ásványtantól elkülönített tanítása egyelőre nem vihető keresztül, a két tárgy együttes tanításának eredményessége érdekében szükséges, hogy a tanítás középpontjában a földtan álljon, amely a ma 18 működő földtani erők megismertetésével megérteti sa föld multjában működött erők tevékenységének folyamatát és a működés eredményeit. Az ásványok és a kőzetek, mint a földtani erők működésének termékei, tehát genetikai szem- pontból tárgyaltassanak és ne a rendszereken belül a kristálytani, egyéb fizikai és vegytani tulajdonságok száraz leírása útján. A földtani beállításban való ismeret- közlésnél a tanítás menete, az ásványtan mai túlságosan bő anyagának szükség- szerű redukciója folytán, az ásványok tulajdonságait csak érintené, miért 185 a középiskolai földtantanítás eredményesen a felsőbb osztályok valamelyikében vihető keresztül, ahol a kellő geometriai, matematikai, fizikai és vegytani elő- ismerettel rendelkező tanuló a feltétlenül szükséges ásványtani ismereteket be- hatóbb magyarázat nélkül is elsajátíthatja. Az egyetemi tanításban a geogeniai, geofizikai, csillagászati, földrajzi és kőzettani előismereteket mint meglévőket kell tekinteni és azokra legföljebb csak utalni. Természetesen ilyen módon a tanítás csak ezeknek az elő- ismereteknek birtokában levő felső évfolyamú hallgatóknál vezethet megfelelő eredményre. Az előismeretek előrebocsátásának elhagyásávalatanítás tud a- tosságát előkészítő tervezetéül a földtan tudománykörének megállapítása, módszereinek és segédtudományainak fölsorolása, alapgondolatainak és vezető eszméinek hangoztatása szolgálhat. A tanítási anyag két csoportra (1. általános földtan és 2. földtörténet) tagolódik ugyan, de az általános földtani ismereteket ne tekintsük a földtörténeti anyag megértéséhez szükséges előismeretnek, hanem tárgyaljuk történeti beállításban úgy, hogy ra különböző földtani erők működési folyamata és eredményeföldtörténeti tényez ő gyanánt álljon előttünks. Ennek az alapgondolatnak megfelelően állítja be a szerző az általános földtan és a földtörténet anyagának tárgyalását és ezzel általánosságban kifejtett módszerére reányomja a logikus következetesség bélyegét, amely egyúttal annak a gyakorlatban való alkalmazhatóságát 15 biztosítja. A szemléltetés kérdésével kapcsolatban mindenekelőtt megálla- pítja a szerző, hogy a földtani szemléltetés történhet az előadásokkal kapcsolat- banatanterem b en és ekkor tárgyak bemutatásából áll, tehát a földtörténeti ISMERTETÉSEK. 259 tényezőknek csak az eredményeit szemlélteti; vagy alaboratóriumban, ahol a tárgyi bemutatásokon kívül kísérletezésre, tehát a földtani erők működésé- nek a szemléltetésére is alkalom nyílik és végül a földtani kirándulá- sokon, ahol a földtani erők működésének és működésük eredményeinek a szem- léltetése a legcélravezetőbben vihető keresztül. Atárgyi szemléltetés céljait szolgálják az általános földtani (dinamikai) és földtört é- neti gyüjtemények, amelyeknek összeállításában különös súlyt kell helyezni a hazai viszonyok minél behatóbb megvilágítására. A földtani kisérletezésnél a tanítással kapcsolatban mellőznünk kell azokat a kisér- leteket, amelyek a jelenségek okát, természetét kutatják, de be kell mutatni az egyszerűbb kisérleteket, amelyek egyes megállapított földtani folyamatok szemléltetésére alkalmasak. A középiskolában csakis ezek a szemléltető kisérletek vehetők figyelembe, az egyetemen azonban a gyakorlatok keretén belül a kutató kísérletek — amelyek az önálló munkálkodás céljait szolgálják — sem hozhatók figyelmen kívül. A gyakorlatok az egyetemi szaknevelés céljait szolgálják és négy fokozatban végezhetők, ú. m.1.ismeretis métlés (tangyüjtemény, anyagvizsgálat), 2. ismeretbővítés (anyaghatározás), 8. magasabb munkára való előkészítés, 4.önálló tudományos mun- ká Leo dás Aföldtani kirándulások célja elsősorban a megfigyelés legyen, a középiskolában kizáróan ez. Az egyetemi földtani kirándulások e mellett az ismertetésésakutat ás céljait is szolgálják. Ellenére annak, hogy a kutató kirándulások teendői között szükségszerűen ott foglaltatik a gyüjtés 18, amely mintegy összeköttetést teremt a külső földtani munkálatok és a laboratóriumi foglalkozás között, a gyüjtés mégsem lehet a földtani kirándulások célja, még az egyetemi szaknevelésben sem. Ezekben foglalhatom össze Vapász dr. értékes tanulmányának főbb gon- dolatait. Ha nem sikerült munkájáról teljes képet adnom, ennek okát abban keresem, hogy a szerző a tőle megszokott tömörséggel a 40 oldalas értekezésbe annyi megfontolásra érdemes gondolatot, annyi megvalósításra váró eszmét zsugorít össze, amennyit a szűk keretek között minden részletre kitérően ismer- tetnem lehetetlen volt. Főcélom a figyelem felkeltése volt, amelyhez hozzáfűzöm azt a reményemet, hogy a Vapász dr. tanulmányával kapcsolatban a földtan- tanítás kérdéséről beható vita indul meg, amelynek üdvös hatását főképen a megvalósítás előtt álló középiskolai földtantanítás fogja megérezni. Budapest, 1915 december 24. Dr. KocH NÁNDOR. TÁRSULATI ÜGYEK: I. SZAKÜLÉSEK. 1 Kivonat az 1915. évi március hó 3-án, szerdán d. u. 5 órakor a a magyar királyi Földtani Intézet előadótermében tartott szakülés jegyzőkönyvéből. Elnök :- SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: Szraxkovirs Rezső dr. vendég, továbbá HEmriDprT DÁNIE KApió OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KoRMos TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., LAMBRECET KÁLMÁN, Lóczy LaJos dr., ifj. Lóczy Lagos dr., MAJER. ISTVÁN dr.., MaRgzsó LaJos dr., báró Nopcsa FERENC dr., PAPP KÁROLY dr., PÁLFY MóR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., STEINHAUsz GYULA, SZONTAGH TAMÁS dr., TAEGER HEN- RIK dr., TIMKó IMRE, VARGHA ZSIGMOND dr., ViGH GYULA dr., VOGL VIKTOR dr., ZALÁNYI BÉLA dr., ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Elnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy a mai szakülésre két előadás van bejelentve. Felkéri ezért báró Nopcsa FERENC dr. rendes tagot bejelentett előadásának megtartására. 1. Báró Nopcsa FERENC dr.: Erdélyi dinosaurusok című elő- adásában fölsorolja az eddig ismert magyarországi Dinosaurus lelhelyeket, Szentpéterfalvát, Valiorát és Borbereket, leírja a csontok előfordulását Szent- péterfalván és Valiorán, előbbinek kőzeteit mocsárvidékben ülepedett anyagnak, a Valiorán leülepedett szedimentet pedig egy tó fenekén lerakódott képződmény- nek tekintvén. A harmadik dinosauruslelhelyről, t. 1. Borberekről előadó csak azt hangsúlyozza, hogy ottan a Dinosaurus-csontokat tartalmazó vörös rétegek okvetlen danien korúak, nem pedig harmadkorúak és bizonyítékul arra mutat, hogy egy ottan talált szákrum különféle nyílásai mind ugyanazon vörös homok- kővel voltak megtelve, mint aminőben a kövület feküdt, minek folytán nem tehető fel az, hogy a darab más anyagból, illetve rétegből származik és csak a harmad- korban keveredett volna a borbereki vörös homokkőbe. Ezen bevezető szavak után az előadó a dinosaurusok általános fontosságára áttér, tápanyagukat tárgyalja, majd pedig az összes felső krétakorú dimosau- rusok általános relativ apró testalkotására tér át. Az Erdélyi Danienból előadó négy ilyen kis Dinosaurus genust mutat be, még pedig Rhabdodont (— Moch- lodon), Orthomerust (— DLimmosaurus, Telmatosaurus, Hecatasaurus), Struthio- saurust (OCratacomus, Damubiosaurus, Pleuropeltus, Rhadimosaurus partim) és Titanosaurust. Az Orthomerus és Rhabdodon phytophag specializációját tárgyal- ván, arra mutat előadó, hogy ezek az állatok a fogfejlődésük iránya folytán végre arra jutottak, hogy csak lágy növényeket rághattak és hogy valószínűleg épen eme lágy növények eltünése a Danien végén volt a kihalásuk oka. A Struthio- saurusról pedig azt bizonyítja az előadó, hogy ez rovarevő faj lehetett és hogy TÁRSULATI ÜGYEK, 261 így ennek az életmódját is lényegesen befolyásolhatta a klimaváltozás folytán beálló Danien növények kipusztulása. Ami a Titanosaurus életmódját illeti, e pontban előadó azt említi, mint a Sacropodák biologiájában egyáltalában még egy ignoramus előtt állunk és azzal végzi előadását, hogy arra mutat, mikép lehet még aránylag csekély anyag alapján ií8 érdekes palxobiologiai kérdéseket megoldani. Az elhangzott előadáshoz szót kér KoRmos TrvaApaR dr. Figyelmét meg- ragadta a két lábon járó Sauriusok helyváltoztatását magyarázó elmélet. Utal arra, hogy a Dipodidae családba tartozó ugró egerek alkalmazkodás folytán 4 láb- ról 2 lábra állottak, s ezáltal úgy az Alactaga, mint a Dipus metatarsusa madár- csontszerűvé vált. A dinosaurusok több sorban álló fogazatot fejlesztettek. Ez a rágófelület kiszélesítését célozza. Hasonló célt szolgál a gyökeresfogú pockok egy részén, a fogak zománchasábjainak külső oldalán lerakódott dentinállomány is, mely szükségképen akkor járult hozzá a rágófelület kiszélesítéséhez, midőn az eredetileg száraz klima alatt élő állatok nedvesebb éghajlat alá és nedvdúsabb táplálék- hoz jutottak. Feltünő az is, hogy a rovarevők fogai aránytalanul kicsinyek. Mindezekből az tűnik ki, hogy a rágás mechanizmusának megváltozása klimaváltozásra utal. A pockok rágása a szárazabb klima alatt eleinte őrlőrágás volt, majd nedvesebb klima alá kerülve, zúzó rágásra tértek át. A csúszómászók fejlődésében bizonyos csoportok hosszú ideig változatlanul maradtak, nem voltak képesek a továbbfejlődésre. Dr. PÁrnry Mónk a borbereki előforduláshoz szól, megjegyzi, hogy a vörös homokkő és kavicsos agyag képződményt oligocén-korúnak vette, s az erdélyi tarka agyaggal való azonosságát hangoztatta. A borbereki vörös homokkő kon- kordánsan települ a felső szenon rétegeken. SCHAFARZIK FERENC elnök köszönetet mond az előadónak, nagyon becses tanulmányáért. Nehány megjegyzést fűz az elmondottakhoz. A Pojána Ruszka felsőkréta rétegei tengeri eredetű korálos meszekkel kezdődnek. Erre következik a dániai1-emelet pálma maradványokkal. A palás széntelep Demsus vidékén is konstatálható. Mocsaras, kontinentális eredetű képződmény van itt, amelyet porfirit erupciók törnek át. Majd az eocén réteg- csoport hiányzik, ami száraz klimára utal. JOHANNES WALTHER ugyanis kifejti, hogy a felső krétában mocsaras prerie területek uralkodtak, amely klima és vidék az emlősöknek kedvezett. Az eocén-korban azután főkép a füves térségek uralkodtak. Nopcsa FERENC báró az elhangzott hozzászólások kiegészítése gyanánt hangoztatja, hogy a mocsaras jellegű danien megvan Bulgáriában is, ahol a Pachuy- discus Neubergicus tartalmú felsőkrétabeli sósvízi rétegekre szárazföldi rétegek kö- vetkeznek a legfelső krétában. A klimaváltozás tehát Kelet-Európában is megvolt, ahol a tengeri klimára kontinentális steppe klima következett. Elnök köszönetet mondva úgy az előadónak, mint a felszólalóknak, felkér SCHRÉTER ZOLTÁN dr. rendes tagot bejelentett előadásának megtartására. 2. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. Németpróna környékének föld- tani és hegyszerkezeti viszonyairól című előadásában a kö- vetkezőket vázolja: Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 18 962 TÁRSULATI ÜGYEK. A Németprónától nyugatra eső Kis-Magurahegység a kárpáti maghegysé- gek egyike. Középponti tömege kristályos palákból (gneisz, csillámpala) és grá- nitból áll; az előbbieket sűrűn áthatják gránit, pegmatit és aplit injekciók-in- truziók. ÉNy-ra a perm kvarcit, homokkő és konglomeratum, az alsó triasz palás agyag, lágy homokkő és mészkő, a középső triasz dolomit, lunzi homokkő, keuper dolomit, tarka keuper márgák, palás agyagok és homokkő, majd a kösseni mészkő vékony, 10—15 m-nyi szalagjai következnek. E fölött a jura-neokom márgák és mészkövek települnek, amelyeknek szintezése egyelőre nem volt keresztül- vihető. Végül legfelül az aptient és albient képviselő chocs dolomit és murvás mészkő telepszik. Lehetséges, hogy ez tulajdonképen triaszkorú és csak másodlagosan áttolt helyzetben fekszik a neokom márgák fölött, de ennek a kérdésnek tisztá- zására az előadó bizonyítékot nem tudott szerezni. Nyitrató mellett az egykori eocénabrózió nyomát láthatni egy szép terrasz alakjában. Egy-két helyen megvan még rajta a transzeressiós konglomerátum roncsa. A Kis-Magura keleti oldala és a Zsgyár közt lesülyedt felsőnyitrai neogén medencét a fiatal harmadkori (pliocén) rétegek töltik fel. Legfelül a pliocén- pleisztocén terresztrikus eredetű kavics, kavicsos homok, homok és pleisztocén sárga agyag szerepelnek. A forrásokból és a bő mésztartalmú patakokból he- lyenkint ma mésztufa rakódik le. A hegyszerkezetet illetőleg: a Kis-Magura belső, keleti oldalán egy ha- talmas törésvonal húzódik, e közt s a Zsgyár DNy-i törésvonala közt sülyedt le a neogén medence. A perm-mesozoikus kőzetek mind ÉNy-ra, illetőleg a hegység északi végén É-felé dűlnek, 30—60"-nyira. Néhány hosszanti É$K—DNYy-i felto- lódási vonalat ismertet ezután az előadó, amelyeknek mentén az egyes antikli- nálisok megmaradt fedőszárnya feltolódott. Tehát a pikkelyes szerkezet ural- kodik itt 18. Végül megemlékszik a hasznosítható anyagokról. A középkorban a kris- tályos palák területén nemesfém- és ólombányászat volt a középkorban. Ma újból megkezdték a régi bányamíveletek feltárását. Németprónától Ny-ra és Csék környékén igen kiterjedt aranymosási terület van. A ma ott heverő óriási mennyiségű kitünő kavics vasúttestek és úttestek kavicsolására kitünő anyag volna. Az előadó bemutatja végül az általa készített tömbdiagrammokat, amelyek a szóban lévő területet ábrázolják. Ezeken az előadó a földtani szerkezeten kívül a vele kapcsolatban álló s tőle függő morfologiai viszonyokat is plasztikusan feltünteti. ÖCHRÉTER dr. előadásához szót kér ViGm GyuLA dr. Megjegyzi, hogy a chocs-dolomit kora bizonytalan, a foltos márga problematikus júra vagy kréta- korú; a liaszban konstatálható, majd újból a felső júrában s az alsó krétában található. A neokom márga általában nagy térszínt fed be. DOHAFARZIK FERENC elnök a granit korára vonatkozólag mond nehány helyesbítő megjegyzést. A granit kora kétségtelenül perm előtti. A variszkusi gyűrődések vidékén a granit lakkolit után nagy hézag van egészen a permig. Lóczy Lagos tiszteleti tag figyelmét legjobban megragadta a bemutatott törab-diagramm, amely az ÉNy-i Kárpátok szerkezetét nagyon szépen magya- o rázza. TÁRSULATI ÜGYEK, 263 A kárpáti maghegységnek meglehetősen egyszerű tektonikája van, általá- ban északnyugati dőléssel. A kőzetek, rétegek egyszerűsége megkönnyíti a tek- tonika kifürkészését. A maghegységek legállandóbb képződménye a kristályos palákban van. A Kis-Kárpátokban is megtaláljuk a Tribecs diorit-granitját. A granitok a kon- takt palákat áttörik. A kristályos palákra permi kvarcitok települnek. Óriási kvarcit-tömeg van itt, úgy miként a Biharban, a Bánságban vagy a Pécsi hegy- ségben. A terresztrikus eredésű képződmények, a variszkusi horsztok a balkáni hhodope-hegységtől, Filippopoltól kezdve a Balkánon s az Aldunán át a Kodruig húzódnak, sőt a Dunántúlon a Balaton vidékéig, majd innét egész a Szepes- Gömöri Érehegységen át Dobsináig követhetők. A homokkő uralkodik a Kárpá- tokban, majd Közép-Európán át egész Anegliáig megtaláljuk a terresztrikus ho- mokköveket. A középeurópai variszkusi rögökben a töredezettség uralkodik ; a gyűrődés már későbbi, s valószínűleg a kréta után történt. A tribecsi chocs-dolomit főkép a triaszra utal, tektonikai takarónak te- kinthető ez, amely a variszkusi tömegekkel együtt gyűrődött össze. A Kárpátok flis-övén belül sokkal inkább hasonlítanak a törések eredményei a horsztokhoz, tönkökhöz, mint az Alpok felráncolódásaihoz. SCHAFARZIK FERENC dr. elnök a viták összegezéséül kiemeli, hogy a permi lerakódások határozottan kontinentális eredetűek. A Krassó-Szörényi hegység- ben is megállapíthatta, hogy a porfir konglomerátok, kvarcit arkozák és kvarcos fillitek a verrukánóval együtt kontinentális eredetű kőzetek. 2. Kivonat az 1915. évi május hó 5-én, a m. kir. Földtani Intézet üléstermében tartott szakülés jegyzőkönyvéből. Az ülés délután 5 órakor kezdődik. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. mű- egyetemi ny. r. tanár. Megjelentek: ASCHER ANTAL, BöckH Hucó dr., EmszTr KÁLMÁN dr., HoR- váTH BÉLA dr., KoBuraA GÉza, KuLcsÁR KÁLMÁN dr., Lóczy LaJsos dr., MAJER IsrvÁN dr., PAPP KÁROLY dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SIGMOND ELEK dr., STEIN- HAusz GYULA dr., VígH GYULA dr., ZSIGMONDY ÁRPÁD dr. és ZSIVNY VIKTOR. Elnök az ülést megnyitván, felkéri HoRvárn BÉLA dr. rendes tagot beje- lentett előadásának megtartására. 1. HoRvárH BÉLA dr.: Atalaj kovasav tartalmának men wy- nyiségi meghatározásáról című előadásában lényegében a követ- kezőket mondja : A talajnak a sósavtól leválasztott amorf kovasavtartalmának megha- tározására szolgáló eddigi kémiai módszerek, amelyek különböző oldószereknek különböző kisérleti feltételek mellett való alkalmazásán alapulnak, megbízható eredményeket nem adnak. Ennek oka az, hogy az egyes módszereknél különböző az oldószer anyagi minősége, töménysége, a hőfok, a hatás ideje, a keverés ; mind olyan tényezők, amelyeknek variálása a kovasav értékét lényegesen befolyásolja. Nagy hátránya az alkalmazott oldószereknek az, hogy a talaj siliciumdioxyd- tartalmú vegyületeiből is oldanak ki kovasavat. Minthogy az amorph kovasav 18 264 TÁRSULATI ÜGYEK. ammoniában nem oldódik, de natrium-carbonatban nemcsak a kovasav oldódik jól, hanem még a kvarc és silicátok 15 oldódnak, az előadó nézete szerint a sósav által leválasztott kovasav meghatározására a megfelelő oldószer, bázis az lesz, amely az ammoniánál erősebb, de a natrium-carbonátnál gyengébb bázis. Az előadáshoz szót kér SIGmMoNp ELEK dr. műegyetemi tanár, aki meg- jegyzi, hogy az ammonia is erős bázis, erősebb mint a natrium karbonát, tehát Honrvárn föltevése téves. Legjobb lenne a módszerek egyikében megállapodni és ezt az eljárást következetesen minden talajelemzésnél elvégezm, hogy így bár relativ értéket kaphassunk. HonrvárnHn ezen felszólalásra megjegyzi, hogy SiIGMoND alaposan téved. Az ammonia sokkal gyengébb bázis, mint a natriumcarbonat. A fizikai kémiai vizsgálatok már régen bebizonyították, hogy az ammonia gáz NH, vizes oldata igen nagy számú NH; molekulát és csak csekély számú NH,OH molekulát tartalmaz és ezen csekély számú molekulának csak egy kis tört része van 7 et. NH,OH 2 NH,OH egyenlet szerint dissociálva, tehát a vizes oldatban igen kevés az OH ion. A natriumcarbonat azonban, mint erős bázis és gyenge sav sója a vízben. Na .00,-2HOH 7.2 Na0HA-HCOz egyenlet szerint hydrolyzál és minthogy a NaOH erősebb bázis, mint a H.CO; savnak, tehát a bázis hatása érvényesül és s Ae NaOH 7? Na73-OH egyenlet szerint a natriumcarbonát vizes oldata sok OH iont tartalmaz. Minthogy a lúgosság erőssége az OH ionok számától függ, világos, hogy az ammonia sokkal gyengébb bázis, mint a natriumcarbonat. HongvÁárH még megjegyzi, hogy nem ért egyet SIGMOND tanár úrral abban, hogy az agrogeologusok egy módszerben állapodjanak meg és e szerint határozzák meg a sósav által leválasztott amorph kovasavat, hogy így legalább relativ ér- téket kaphassanak. Ez HogvÁrn nézete szerint csakis akkor volna megvalósítható, ha minden talajtipusnál a megválasztott módszerrel egyenlő mennyiségű kovasav oldódna föl a silicatokból és a kvarcból, mikor is a különbségek tényleg csak a sósav által leválasztott amorph kovasavtól származnának, mert ezeknek különböző mennyisége mindig ugyanazzal az egy értékkel változna. De minthogy a külön- böző talajok különböző silikátokból állanak, amelyeknek oldékonysági viszonyai is különbözők, következik, hogy az előzőleg sósavval kezelt talajok oldódó kovasavtartalmában egy és ugyanazon módszer alkalmazásánál is a mutatkozó különbségek nemcsak a sósav által leválasztott amorph kovasavtartalomtól szár- mazhatnak, hanem a silikátokból és kvarcból kioldott kovasavtól is. Két rend- szertelenül változó értékből pedig még relativ értékre sem lehet következtetni. TÁRSULATI ÜGYEK. 265 Végül EMmszT KÁLMÁN dr. választmányi tag fűz nehány megjegyzést az elő- adáshoz és az ezt követő vitához. Elnök elismerését fejezi ki a hallottak nyomán, HoRváÁrH BÉLA szak- társának alapos és körültekintő munkájához és csak azt sajnálja, hogy a m. k. földtani intézet agrogeológusai közül egy sincs jelen, pedig úgy az előadás, mint az ezt követő vita főkép az agrogeológusok számára igen tanulságos lett volna. 2. Ezután KULcsáR KÁLMÁN dr. Wöldtani és hegyszerke- zettani megfigyelések az Északnyugati Kárpátok- bamm címen tartott szabad előadást. Előadásának tárgyát a Kovácspalota, Csavajó, Bélapataka (Nyitra vár- megye) és Csicsmány, Villabánya, Zsolt, Kaszaróna (Trencsén vármegye) köz- ségek határaiba eső terület geológiai és tektonikai viszonyai képezték. A hegy- vidék felépítésében 1. kristályos palák (gneisz, csillámpala) és gránit (granitit, kétesillámú gránit, pegmatit); 2. perm-alsótriász kvarcos, arkózás homokkövek; 3. középső triász szürke dolomit; 4. lunzi homokkő és sötétszürke palás agyag; 5. keuper dolomit ; 6. tarka keuper (homokkő, palás agyag és dolomit) ; 7. kösseni mészkő; 8. triászkorú szürke és fehér mészkő és dolomit (takaró); 9. gresteni rétegek (sötétszürke, kissé meszes, palás agyag, sárgásbarna, olykor csillámos homokkő, sötétszürke krinoideás kvarcszemcsés mészkő, oolitos mészkő); 10. júra foltos márga és mészkő; 11. neokom márga; 12. palás agyag és homokkő (a bécsi geológusok szferosziderites márga csoportja) ; 18. holocén (kavics, ártéri iszap és mésztufa) korú képződmények vesznek részt. Ezután előadó részletesen foglalkozott a terület tektonikájával. A felsorolt képződmények az intenziv oldalnyomás következtében erősen összegyűrődtek, a nyergek és teknők rendesen át vannak buktatva, sőt igen gyakran az átfek- tetett nyergek kissé át is tolódtak, ami által izoklinális redők, pikkelyek jöttek létre. Gyűrődés alkalmával sokszor az egyes képződmények el is fenődtek, azaz kihengerelődtek. Tektonikai szempontból előadó területét a Mala Magura és Suchy hegység gyűrődési övére osztotta be. A hegység alapját a M. Magura és Suchy kristályos masszivumai képezik, amelyek kristályos palákból, gránitból és pegmatitból állanak. E kristályos magokhoz köpenyként az erősen gyűrt perm-mezozoos képződmények támaszkodnak. A redők mindkét övben nagyjából ÉK—DNy-i lefutásúak. Előadó, mivel területén az egyes antiklinálisok és szinklinálisok nem fejeződnek be, hanem messze nyomozhatók azok ÉK, illetve DNy-i irányban, a kristályos magtól ÉNy-ra, a fiatalabb képződmények felé távolodva, jelölé- sükre könnyebb áttekinthetőség kedvéért növekedő értékben sorszámokat hasz- nált (41, S, vagy Az, S. .. .. .. stb.), kiemelte azonban, hogy azok azután, ha majd az antiklinálisok, illetve szinklinálisok lefutása ki lesz nyomozva, állandó és jel- lemző elnevezésekkel könnyen fel lesznek cserélhetők. Csicsmánytól északra és nyugatra a neokom márga felett triászkorú szürke mészkő és dolomit van, amely Zsolttól északra a Suchy hegység gyűrődési övéhez tartozó agyag és homokkőre kissé rátolódott szintképződményeken fordul elő általános takaró gyanánt. E triász takaró eredetére nézve BöckH Hucó dr. miniszteri tanácsos úr 266 TÁRSULATI ÜGYEK. egy alkalommal előadóval beszélgetve azon nézetének adott kifejezést, és pedig azon körülményből indulva ki, hogy Selmecen a triász dolomitok és mészkövek alatt a werfeni pala megvan, előadó területén pedig az hiányzik, hogy a takaró Selmeetől É-ra fekvő területekről a werfeni palán lecsúszva került ide. A takaró eredő helyei: Körmöc környéke, Zsgyár, Mala-Magura stb. lehetnek talán. Ami pedig e triász takaró áttolódásának idejét illeti, úgy az előadó eddigi megfigyelései alapján a neokom márga fedőjében levő palás agyag és homokkő, valamint az eocén konglomerátum és homokkő leülepedése közti időben jöhetett ide, mivel az Zsolt környékén a palás agyag és homokkő felett fekszik, Hegyesmajtény körül pedig anyaga a transzgredáló eocén konglomerátumban és homokkőben előfordul. Előadó végül hálás köszönetét fejezte ki a m. kir. Földtani Int é- zet igazgatóságának ama megtisztelő megbízásért, amellyel lehetővé tette, hogy az Északnyugati Kárpátok újra való felvételével, mint külső munka- társ ő 18 résztvehet ; valamint köszönettel adózott SCHAFARZIK FERENC dr. mű- egyetemi tanár úrnak is, aki őt e szép munkára ajánlani szíves volt. KULCSÁR KÁLMÁN dr. előadásához Lóczy LAaJos dr. nehány megjegyzést fűz. Az Északnyugati Kárpátok kulcsában van ez a terület, ahol a szinklináli- sok és az antiklinálisok a leghosszabb területen nyomozhatók. Sztratigrafiai szempontból egyveretű az egész vidék. A keuper márga gipszei azonosak, ugyan- csak a werfeni rétegek is végig húzódnak a Kis Kárpátoktól a Selmeci hegy- ségig. I Még aJura hegységben, a lánchegységek eme tipusában sem mennek végig az antiklinálisok az egész vonulat hosszában, azért itt az Északnyugati Kár- pátokban sem folytatódnak folytonos vonulatban ezen antiklimálisok. A mi Kár- pátjainkban a takarók már a cenománban befejeződtek, tehát igen régiek. A Ke- leti Alpesekben ellenben a takarók miocén és pliocén-korúak, tehát igen fiatalok. 3. SCHAFARZIK FERENC elnök bemutatja BENE GÉza aninai bányafőfelügyelő pompás munkáját az Aninai szénteknő tektonikájáról. Örvendetes jelenségnek tartja, hogy a magyar bányászok oly odaadóan támogatják a geoló- gusokat, amire példa BENE Géza most bemutatott szelvénye. A szelvény az aninai szénteknő szerkezetét mutatja. A keleti irányban megdőlt anti- klinálisok a pikkelyes szerkezet legszebb példái. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 7 órakor berekeszti. 3. Kivonat az 1915 december hónap 15-én fszerdán tartott szakülés jegyzőkönyvéből. Az ülés a m. k. Földtani intézet üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi ny. r. tanár. Megjelentek : CZOBOR FERENC, KREPUSKA GYULA, LÁNGH ARANKA, MÁNYI MAGDA és Szarav Epir k. a. vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BALLENEGGER ZÓBERT, HILLEBRAND JENŐ dr., HORUSITZKY HENRIK, ÍNKEY BÉLA, KaApió OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KoRMos TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., MAJER IsTvÁN dr., PÁLFY MóR dr., PAaPP KÁROLY dr., SCHAFARZIK FERENC dr., TÁRSULATI ÜGYEK. 267 SOCHRÉTER ZOLTÁN dr., STREDA Rezső, VADÁSz M. ELEMÉR dr., ViGH GYULA dr., VITÁLIS ISTVÁN dr., ZALÁNYI BÉLA dr. és ZSIGMONDY ÁRPÁD r. tagok. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri VADÁSZ M. ELEMÉR és ZSIGMONDY ÁnpPÁD r. tagokat. 3 SCHAFARZIK FERENC dr. elnök ezekután a következő beszéddel nyitja meg a, szakülést : eTisztelt Szakgyűlés ! Üdvözlöm a nyári szünet után a mai első alkalommal a, szép számmal egybegyűlt tisztelt megjelenteket, vendégeinket és tagtársainkat egyaránt ! Utolsó ülésünk óta világraszóló események történtek és hála a Minden- hatónak, megállapítható, hogy nagy harcunk, melyet az ellenséggel vívunk, ked- vezően fejlődött. De azért a létünkért folyó világháború még mindig nem ért véget, vitézeimk még nem rejthetik kardjukat a hüvelybe, hanem küzdeniök kell tovább a végső győzelemig, a remélhetőleg kedvezően megköthető béke bekö- szöntéséig. Mindenekelőtt szívem mélyéből köszöntöm a szakadatlanul harcban álló hős társainkat, valamint a harcolva hadifogságba jutottakat. Eddigelé ke- gyes volt irányukban a sors, amennyiben a háború százszoros veszedelmei között egynek kivételével megkímélte életöket. Köszöntöm továbbá az itthon lévő szaktársainkat is, kik a súlyos -helyzet dacára megfeszített erővel tudományos kötelezettségeiket lankadatlanul teljesítik. Mielőtt azonban tisztelt szakülés a mai tárgysorozatra áttérnénk, engedjék meg, hogy még különösen PaPP KÁRoLry dr., kedves kollégánkat és társulatunk főtitkárát abból az alkalomból üdvözöljem, hogy a király Ő Felsége őt a budapesti kir. tudomány-egyetemen megüresedett és egyszersmind átszervezett geológiai tanszékre nyilvános rendkívüli tanárrá kinevezte. Papp KÁROLY dr. nevét az utóbbi időben azok között hallottuk emlegetni, akik előbb-utóbb hazánk egyik vagy másik főiskoláján a geológia tanítására hivatva lennének. A mi ismételve kifejtett felfogásunk, de egyszersmind a geológiai szakképzés szempontjából 15 tulajdonképen több speciálisan geológiai tanszék- ről volna szó, amelyek az olyannyira fontos geológiai tudás igéjét minél jobban terjesztenék. Valamennyi főiskolánkon ugyanis külön volna választandó a geológia, mint külön előadandó tárgy és önálló tanszék a mineralógiától és a paleontoló- giától. Ezek közül egyelőre a budapesti kir. tud. egyetemen került dülőre a külön geológiai tanszék ügye, amennyiben KocH ANTAL dr.-nak, a nemrégen nyugalomba vonult érdemdús professzornak geológiai és paleontológiai tanszékét most már végleg ketté osztották ! Í Ennek az immár tisztán geológiai tanszéknek első tanára most már a mi igen tisztelt főtitkárunk Papp KÁRoLYy dr. Szívből kívánom, hogy tudományosan képzett és szakavatott egyénisége az új hivatásába minél hamarább beletalálja magát, valamint azt is, hogy a magyar geológia ügyét a pesti tud. egyetemen minél fényesebben képviselje. Az Úristen sokáig éltesse PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár az üdvözlő beszédre válaszolva, megköszöni a ki- tüntető megemlékezést, s igéri, hogy a geológia tanításában nagynevű elődje, KocH ANTAL dr. nyomán indulva, iparkodik a földtannak minéltöbb tanítványt nevelni. Elnök ezután felkéri KoRmos TIvaApAR dr. választmányi tagot bejelentett előadásának megtartására. 268 TÁRSULATI ÜGYEK. 1. KoRMos TIVADAR dr.4£A kőszáli kecske és a zerge a magyarországi pleisztocénbem c. előadásában az újabb hazai Ibex- és Rupicapra-leleteket ismertette, melyek révén a kőszáli kecske immár hét, a zerge pedig tizennégy lelőhelyről ismeretes. Előbbinek a maradványai a Szeleta- barlangból, a pilisszántói Orosdy kőfülkéből, a körösbarlangi Igric-barlangból és a Szegyestyeli-barlangból, a Hideg-Szamos völgyéből Kolozsvár mellett, továbbá a Herkulesfrüdő melletti Zoltán-barlangból és a Bohuj-barlangból Anina környé- kén kerültek ki; míg a zerge pleisztocénkori nyomait a borsodi Bükkhegység hat barlangja, a Pilishegység három barlangja, a detrekőszentmiklósi Pálffy- barlang, Győr vidéke, Óruzsin, a Hideg-Szamos-völgye és a herkulesfürdői Zoltán- barlang szolgáltatták. Úgy a zerge, mint a hazánkból már teljesen kiveszett kőszáli kecske sokkal nagyobb területen és jóval alacsonyabb régiókban volt a pleisztocénben elterjedve. Az előadáshoz szót kér KocH ANTAL dr. tiszteleti tag. Annak idején a havasi kecskének sok csontját találta, azonban ezen csontokat csak a kihalt állatfajok csontjaival hasonlította össze, főkép a bécsi udvari muzeum fosszilis példányai. nyomán. A csontokat ennek alapján Capra Ibex Carpathorum néven nevezte. 2. VITÁLIS IsTvÁN dr. selmecbányai főiskolai tanár, rendes tag Half o 2- tanulmány o k című szabad előadásában a következőket mondja : A mátraszőóllósi fosszilis halfogak meghatározása során kitűnt, hogy egyes paleontológusoknak azzal a fölfogásával: ahány fogalak, annyi faj, csak a képzelet országa népesül be olyan fajokkal, amelyek közül 5—10-nek az izolált fogai egy és ugyanazon halfaj fogazatában foglalhatnak helyet a valóság- ban, a rokon recens-fajokra való tekintettel. Az előadó recens cápa, rája és csontos halak állkapcsain mutatta be a fogsorok főtípusait s az egyes fogaknak az állkapocsban elfoglalt helyzete szerint elfoglalt alakjait. Különösen a cápák fogsorait és helyzeti fog- alakjait ismertette részletesen. A cápáknak működő éstartalék fogsoraik vannak. Ha a működő fogsorok fogai szélesek: három s z ö g-alakúak (pl. Carcharias verus, Carcharodon hondeletu, (raleocerdo arcticus), a tartaléksorok fogai teljesen visszafordulnak, mint a csukott zsebkés pengéje; ha ellenben az első s legkülső fogsor keskeny : t üs k e-alakú fogakból áll, a belsőbb fogsorok fokozatosan felemelkednek. mintegy készenléti állapotban vannak (pi. Lamna cormubica.) A fogsorokban a fogak külső oldalalapos, a bels ő domború, félk ú pos: a széle fűrészelt vagy éles: a fogkorona egységes, vagy fő és mellékkúpokból áll. A fogak mellfelől a szájzug felé fokozatosan alacsonyodnak, a fogkorona (mely mellfelől bilateralis) , aszimmetrikussá lesz, minthogy a hegye a szájzug felé görbül, a bázisa kiszélesedik ; a szájzugban a fogak koronája elcsökevényesedik : ily módon egy és ugyanazon állkapocsban is erőseneltérő alakúak a mellső (viszonylag karcsú), az oldalsó (viszonylag zömök) s a hátulsó (csökevényes) fogak. Különleges apró fogak: a va rra t-fogak, az állkapcsok elülső részén, a varrat- ban és a h é z a g-fogak, a mellső és az oldalsó fogak között. Az előadó e szerint a cápáknál ötféle helyzeti fogalakot különböztet meg s a jelzésre a következő mesterszavakat ajánlja: 1. varrat (symphysis) fogak, TÁRSULATI ÜGYEK. 269 oldalról lapított bázisú, elnyomorodott fogak (pl. Odontaspis ferox), 2. mellső (anticus seu frontalis) fogak, viszonylag hosszú, karcsú, bilateralis fogak, 3.hézag (lacunosus) fogak, kicsiny, karcsú fogak, 4.old a 1 s ó (lateralis) fogak, aszimmet - rikus, görbült hegyű, kiszélesedett bázisú (s fogpárnájú) zömökebb fogak, 5. hátsó (posticus) vagy szájzugfogak, csökevényes fogkoronával. A paleontológus e zoológiai alapismeret nélkül egész sereg fajt, állíthat fel izolált fosszilis fogak alapján. A különböző helyzeti alakú, de eg y állkapocsba tartozó fogakon közös jellegek észlelhetők pl. a Seyllium camicula L. fogainak a belső domború oldalán hosszanti parallel vonalkázás mutatkozik. A recens cápákon a fogazat alapján az előadó a következő főtipusokat különbözteti meg: I. Mindkét állkapocsban széles: háromszögalakú fogak pl. Carcharias verus, Carcharodon Rondeletü, (Galeocerdo arcticus; II. mindkét áll- kapocsban keskeny: tüskealakú fogak pl. Lamma cornubica, Odontaspis ferox; III. a felső állkapocsban széles, az alsóban keskeny fogak pl. Galeus ( Mustelus) laevis; IV. az alsó állkapocsban széles (fésűforma), a felsőben vegyes (tüske, háromszög és fésű) alakú fogak pl. Notidanus griseus. : — A recens cápák fogazatain ismertetett tapasztalatok alkalmazását két fosszilis cápafajon mutatta be az előadó, t.i. az általa rekonstruált Lamma (Odont- aspis) reticulata és a Notidanus primigemius-on. FA Lamna (Odontaspis) reticulata összevont fosszilis faj rekonstrukciójával kapcsolatosan a Lamna cornubica, a Lamna (Oxzyrhina) Spallanzami és a Lamma (Odontaspis) feroz recens fajok fogazatát ismertette az előadó zoológiai és paleon- tológiai szempontból. E recens fajokon észlelt tapasztalatok alapján, figyelembe véve LE Hou, PRoBsT, NOETLING, BASTMAN irodalmi közleményeit is, bemutatta az előadó a rekonstruált Lamnma (Odontaspis) reticulata fogazatát, mely a következő fajok; (recte helyzeti fogalakok) összevonásával alakult ki: 1. a felső állkapocs varratfoga: a PRoBsr-féle Odontaspis reticulata hézagfoga; 2. az alsó állkapocs varratfoga : a PRoBsr-féle Odontaspis contortidens hézagfoga ; 3. a felső állkapocs mellső fogai : az Odontaspis reticulata PRoBsr mellső fogai, s az Odontaspis elegans AG. fogalakok; 4. az alsó állkapocs mellső fogai: Odontaspis contortidens AG. fogalakjai (az S alakúan görbültek s a belső oldalon ráncoltak) ; 5. a felső állkapocs hézagfogai : Lamna cf. duplex Kocn tarnóci példányai ; 6. az oldalsó fogak PROBsT 0. reticulata és O. contortidens oldalsó fogain kívül a Lammna tarnóczensis Kocn (elülsőbb lateralis fogak) és a Lamma cfr. conpressa Kocm fogalakok (hátsóbb lateralis fogak). Ugyanide tartoznak a Lamna conpressa AG. fogalakok 15. Az össze- vonást a felsorolt fogalakok belső (domború) oldalán észlelthálózatos rán- coltság teszi lehetővé. A Notidamus genusnak mintegy 40 fosszilis kfajad közül a Notidamus primi- genius rekonstrukcióját mutatta be az előadó. A recens Notidamus indicus, griseus és cínereus fogazatát ismertetve s PRoBsr, LAwLey, WoopwARD irodalmi közle- ményeit is figyelembe véve, a rekonstrukciót a következő főbb összevonásokkal létesítette: 1. a fels ő állkapocs mellső fogai: Notidamus recurvus PROBST És N. repens PgoBsr (Baltringen, molasse) ; 2. felső állkapocs oldalsó fogai: N. cf. paucidens (Mátraszőllős), N. paucidens Kocn (Tarnóc), N. D"Anconae, PROBST , 270 TÁRSULATI ÜGYEK. (Baltringen), N. primigenius AG. (Tarnóc) és N. microdon LAwLEY. Az alsó állkapocsban a fésűs fogak Mátraszöóllős, Baltringen, Felsőesztergály, Samland terciér üledékeinek N. primigemius AG. fogalakjaiból kerültek ki; a legvégső lateralis fog: N. cf. seratissaimus Kocn (Tarnóc); az alsó állkapocs bilateralis varratfoga, mely hazánkból eddig nem volt ismeretes, Mátraszöllősről. való. Végül kimutatta az előadó, hogy a Notidanus diffusidens KocH nem más, mint a N. primiwgemwus kissé torzult varratfoga ; valószínűleg ugyanide tartozik, de sokkal jobban eltorzult az a fog is, melyet LAwLEyY mutatott be rajzban még 1875-ben Olaszországból. VirÁLISs IsrváN dr. előadásához szót kér KocH AwNTaL dr. tiszteleti tag. Mindenekelőtt üdvözli az előadót mélyreható tanulmánya alkalmából, amelyet oly szép vetített képekkel kísért, hogy az előadás nemcsak tartalmilag, hanem formailag 18 egyik kiemelkedő eseménye szaküléseinknek. Hazai tudósé az érdem, hogy körültekintő s minden ízében alapos tanulmányaival a külföldi specialis- tákat is sok tekintetben megelőzte, s a figyelmet felhívta arra, hogy fosszilis hal- fogakat eredményesen meghatározni csakis a recens fajok speciális fogtanulmányai- val lehetséges. Szóló annak idején csak a fosszilis fajokról szóló irodalmat vette figyelembe, s az élő fajok fogaival az összehasonlítást nem végezte el. ViráÁnis IsrvÁw dr. végül arra utal, hogy milyen nehéz a recens fajokhoz hozzájutni. Ezt sajnosan tapasztalta nemcsak a hazai, hanem a külföldi múzeumok- ban is. Elnök Viráris IsrvÁw dr. előadónak köszönetet mondva igen érdekes és fontos előadásáért, az ülést esti hét órakor berekeszti. II. VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. 1. Jegyzőkönyv faz 1915 március 3-án tartott választmányi ülésröl. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: Lóczy LAJos tiszteleti tag, KORMOS TIVADAR, PÁLFY MÓR, SOHRÉTER ZOLTÁN, TIMKÓ IMRE választmányi tagok, SZONTAGH TAMÁS dr. másodelnök, PaAPP KÁ- ROLY titkár. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri SCHRÉTER ZOLTÁN s PÁLFY MóRk válaszmányi tagokat. Elsőtitkár bejelenti, hogy rendes tagokul jelentkeztek : Egyetemi Földrajzi Intézet Debrecen, ajánlja: MILLEKKER REzSŐ r. tag. ERDŐDY ÁRPÁD tanárjelölt Budapest, ajánlja: JuGovics LAJOS r. tag. S oszét tö HeGyYI DEzső a m. kir. növényélet és kórtani állomás vezetője Budapest, ajánlja : HORUSITZKY HENRIK vál. tag. PETRASCHEK VILMOS geológus Bécs, ajánlja: BöckHn HuGcó r. tag. A választmány a felsoroltakat rendes tagokul megválasztja. Elsőtitkár előterjesz- tésére a választmány kimondja, hogy a háborús állapottal beállott nehéz pénzügyi viszonyok TÁRSULATI ÜGYEK. 271 miatt az 1915. évre a Földtani Társulat felfüggeszti a szerzői díjak kiutalását, s csupán a fordítói díjakat fizeti. A társulat bevételei ugyanis olyan bizonytalanok, úgy az állami segély elmaradása, mint a, tagsági-díjak gyér fizetése miatt, hogy csak a legnagyobb takarékosság- gal tarthatjuk fenn a Földtani Közlöny füzeteit. Elsőtitkár előterjeszti a különböző bizottságok pénzügyi számadását. I. A BöOKH szobor-aláp bevétele 1—175 tétel alatt............ 6179 K 291 kiadás 1—7 4 ELKEL A RE 5504 c 50f£ Maradék 192 őt eds 674 c 791 II. KALECSINSZKY sírkö-alap bevétele 1—49 tétel alatt ......... 542 c —f III. GÜLL VILMOS síremlék-alap bevétele 1—67 tétel alatt ...... 440 c — 4 HELD ASE RÁN KODO: Zea zt etsjva, dekáleteeeea tott 400 c — (4 A DICENTY DEZSŐTŐL várandó 10 K beszámításával mazadék..... 400 Egyéb tárgy hiján elnök az ülést berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. 2. Jegyzőkönyv az 1915 május 5-én tartott választmányi ülésről. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: ERNSZT KÁLMÁN dr., Lóczy LAJOS, SCHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagok, ASCHER ANTAL pénztáros, PAPP KÁROLY titkár. Titkár jelenti, hogy új tagul jelentkezett LÉVAI SÁNDOR főgimnáziumi tanár Rózsa- hegy, ajánlja: PAPP GyuLA r. tag. Elnök jelenti, hogy SvuEss EDE halálának évfordulóján ez év április 26-án a Társu- lat nevében koszorút küldött volt tiszteletbeli tagunk márcfalvi sírjára. A megboldogult- nak fia Suzss F. E. meleg levélben köszönte meg a Társulat kegyeletes megemlékezését. Lóczy LaJos tiszteletbeli tag szintén köszönetet mond az Elnökségnek megható figyel- méért. Titkár bejelenti, hogy Dr. GALLINA ERNŐ a bécsi Geografiai Társulat főtitkára 78 éves korában április 18-án elhunyt. A Társulat részvétét fejezi ki az elhunyt buzgó geo- grafus halála fölött. Titkár jelentést tesz a BöcgkH szobor-alap állásáról, amely a következő : Bevétel 1—Ú70 tétel Jalabt 8 sa med eta mán EA 6179 K.29£Í Kiadás 1—8 4 JET EN SET EZÉ ee 6004 4 50 MATAÁNVÁNY E edés etes zlolei tre áálat át eTS I74 4 79( Azonban az időközi kamatokkal 515 K 60 f a tényleges maradvány. A szobor tel- jesen készen és kifizetve STROBL tanárnak állami műtermében van. Több tárgy hiányában Elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. Jegyezte: Dr. PAPP KÁROLY titkár. 3. Jegyzőkönyv az 1915 május 17-én tartott rendkívűli választmányi ülésről. . tanár. Jelen vannak : INKEY BÉLA tiszteleti tag, EMSZT KÁLMÁN dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok, ASCHER ANTAL pénztáros, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. Jegyzőkönyv hitelesítök: INKEY BÉLA és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. Elnök : SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi ny. r 272 TÁRSULATI ÜGYEK. Elnök jelenti, hogy a mai rendkívüli választmányi ülés egyedüli tárgya az újabb részvétel megbeszélésea hadikölesön jegyzésében. Titkár jelenti, hogy több tagtól aláírt nyilatkozat érkezett, amely szószerint így hangzik : cAlulirottak a mai rendkívüli választmányi ülésen akadályozva lévén megjelenni, ezennel kijelentjük, hogy 3000 koronáig a, hadikölcsön jegyzésére beleegyezésünket adjuk. Budapest, 1915 május 17-én. Lóczy LAJos, PÁLyY MóR, TREITZ PÉTER, KRENNER JÓZSEF, FRANZENAU ÁGOSTON, ZIMÁNYI KÁROLY. Elnök jelenti, hogy a hadikölcsön jegyzéséhez Dr. LÖRENTHEY IMRE és SZONTAGH TAMÁS dr. szóbelileg szintén hozzájárultak. Inosvay LAJos tiszteletbeli tag a következőket írja : cHa van a, társulatnak pénze, helyesen teszi, ha előjegyez. Véleményem szerint zárolt 694-os kölcsönre jegyezzen, mert így az árcsökkenés ellen meg van védve a Földtani Társulat, ami pedig a fődolog. Elnök ezekután a jelenlevő választmányi tagokhoz kérdést intéz, hogy helyeslik-e a hadikölcsön jegyzést. EmszT KÁLMÁN dr. melegen ajánlja a hadikölcsönben való részvételt. PAPP KÁROLY dr. titkár arra kéri a választmányt, hogy a, jegyzés lehetőleg minél kisebb összeg legyen, minthogy készpénzünk nincs, s így adósságot kell fölvennünk az Osztrák-Magyar Banktól a hadikölcsön számára. Többek hozzászólása után Elnök határozatilag kimondja, hogy a 694-os zárolt hadi- kötvényekből 3000 K azaz háromezer korona névértékű kötvényt vásárol, s erre a célra, miként az első hadikölcsönnel is történt, úgy ez alkalommal is kölcsönt vesz fel az Osztrák- Magyar Banktól. Több tárgy nem lévén Elnök az ülést bezárja. Kelt Budapesten, 1915 május 17-én. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. A. Jegyzőkönyv az 1915 december 15-én tartott választmányi ülésről. Az ülés esti 7 órakor a m. kir. Földtani Intézet előadó termében van. Elnök: SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár. Megjelentek: KocH ANTAL dr. és TELEGDI Rorn LAJOos tiszteleti tagok, HORUSITZKY HENRIK, KoRMos TIVADAR dr., PÁLFY MÓR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TIMKÓ IMRE vá- lasztmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár és ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri TRB- LEGDI RorH LAJOS és TIMKÓ IMRE választmányi tagokat. Elnök jelenti, hogy dr. Szovrragm TAMÁS másodelnök hivatalos vízügyi tárgyalásra utazván, a mai ülésen meg nem jelenhet. Elnök felhívja PAPP KÁROLY dr. elsőtitkárt jelentésének megtételére. Elsőtitkár mindenekelőtt felolvassa az 1915 május 17-én tartott rendkívüli választ- mányi ülés jegyzőkönyvét, amely ellen semminemű észrevétel fel nem merül. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1915 május 5-iki válaszmányi ülés óta I. ÖTrokító tagokul jelentkeztek: I. Dr. FRANZENAU ÁGOSTON nemzeti múzeumi igazgató őr Budapest, ajánlja: a titkárság. 2. Dr. SZARVASY IMRE műegyetemi tanár Budapest, ajánlja : az elnök. TÁRSULATI ÜGYEK. 273 3. Dr. Vapász M. ELEMÉR egyetemi adjunktus Budapest, ajánlja: a titkárság. 4. Dr. VITÁLIS ISTVÁN főiskolai tanár Selmecbánya, ajánlja : a titkárság, II. Rendes tagokul jelentkeztek: 1. M. k. Bányakapitányság Zalatna, ajánlja: a titkárság. 2. Dr. HAgpu LaJos m. k. főbányabiztos Budapest, ajánlja : Lóczy LAJos tiszt tag: 3. Joós ÁGNES tanárjelölt Budapest, ajánlja: MÁTHÉ ENDRE r. tag. 4. PETRASCHEK W. geológus Bécs, ajánlja: Lóczy LaJos t. t. 5. PÁPpAaY IRMA tanárjelölt Budapest, ajánlja: MAvuRITz BÉLA v. t. 6. SCHOLTZ MARGIT tanárjelölt Budapest, ajánlja: MAURITZ BÉLA v. t. . Vin GÁBOR dr. tanárjelölt Budapest, ajánlja: a titkárság. A felsoroltakat a választmány egyhangúan örökítő, illetőleg rendes tagokul vá- lasztja meg. . Eme szaporulattal szemben érzékeny veszteségeink is vannak. Elhunytak a következő tagjaink: 1. DÉRER MIHÁLY m. k. főbányatanácsos Budapest, tag 1874 óta. 2. JEx SIMoNn bányaigazgató Tatabánya, tag 1905 óta. 3. KLEIN GYULA műegyetemi tanár Budapest, tag 1873 óta. 4. KővÁRI ERNŐ orvos Vajdahunyad, tag 1910 óta. 5. TERLANDY EMIL főgimnáziumi tanár Esztergom, örökítő tag. 6. WINKLER BENxő nyugalmazott főiskolai tanár Selmecbányán, 80 éves korában elhunyt, akinek életét s működését VITÁLIS ISTVÁN tanár úr gyönyörűen méltatta a Bányászati s Kohászati Lapok hasábjain. WINKLER tanár a Föld- tani Társulat elsőtitkára volt, s a Földtani Közlöny első szerkesztője a mult század 70-es éveinek elején. Elhunyt tagjainkról jövő évi közgyülésénkön fogunk megemlékezni. A titkári jelentést a választmány tudomásul veszi. A folyó ügyek sorából a következő ügyek kerülnek sorra : 1. Dr. PÁLFY MóR választmányi tag úr megköszöni a Társulatnak akadémiai taggá való megválasztása, alkalmából küldött üdvözletét. Tudomásul szolgál. 2. A m. k. földmívelésügyi miniszter úr helyett báró KAzy államtitkár megköszöni a BöcKH JÁNnos szobrát (1915 aug. 27-én 52,541 IX. fő 6. ü. o.) amelyet a Társulat a m. k. Földtani intézetnek felajánlott. 3. GHILLÁNY báró m. k. földmívelésügyi miniszter úr értesíti a Társulatot, hogy a jelenlegi időkben nem segélyezheti a társulatot (1915 nov. 6. 54,027—1915. IX. fő 1. ü. o.). Ily módon az idén is 4000 K segélytől esünk el. 4. Budapest székesfőváros polgármestere éstesíti a Társulatot, hogy a háborús állapot alatt a kért 1000 K segélyt meg nem adhatja. (1915 nov. 23. — ÚT 592. ZEVG 6. 1915) 5. A Franklin-Társulati nyomda, értesít, hogy f. év dec. 1. óta 3096- kal felemeli az árakat. A fölemelést a választmány tudomásul veszi. 6. Uránia szemléltető gyár a, vetített képekkel kísért felolvasások címét kéri. A választmány az Uránia kérelmét az egyes szerzőkhöz. utalja. 7. A Barlangkutató szakosztály kéri a még járó 500 K kiutalását. A választmány a, szakosztálynak az 500 korona segélyt megadja. Elnök egyben arra hívja fel a szakosztály képviselőinek figyelmét, hogy a kiadványokban bizonyos megtaka- rítást érhetnek el, ha az idegen szöveget és a jegyzőkönyvnek szövegét redukálják. 274 TÁRSULATI ÜGYEK. 8. Pénztári jelentés a Magyarhoni Földtani Társulat vagyonának kezelé- séről 1915 január 1-től 1915 december 15-ig bezárólag. Bevétel Kiadás Vagyonáthozat az 1914. évről.... 62,332-"89 K 1915. II. 3. 1. Dr. Schafarzik Ferenc műegyet. tanár úr alapító tags. díja a Szakosztály alap- TÖRGJEN EZ e ee et ott BT 100— K —"- K 1915. IV. 24. 2. Dr. Kormos Tivadar úr alapító díjá- nak I. részlete fejében a Szakosztály ala DtÖkéjÉhez ása zéets zet etásak 50-"— c —"— 4 1915. "V.. 40. " 3. ja) Az 5000--AK n. rés O9Szos öhadikok csönkötvény szelvénykamatai (1915. TV VETAS E ES e ETO ÉSE eke et zk T És 1507"— c — a 8 b) Osztrák-magyar banknak kezelési díjvaz 1919. éves e ete zsé jáksáe esne LT ÉSE —":— 4 43-86 e c) fenti kamatok felvétele alkalmából fizetett külön kezelési díj........... —"— 4 — "57 c 1915. V. 10. 4. Az 1000 K n. é. 699-os m. hadikölcsön- kötvények 1915 május 1-ji szelvény- KAMmatatt eteti et ele kae ezeték 30-— 6 —"— 4 1915. V. 25. 5. A szakosztály alaptókéjéből 400 K n. é. 514594-os hadikölcsön-kötvény vételára fejében ászt tte etet LES ket ez tet — "zzz 4 361720 e 1915. V. 25. 6. A szakosztály alaptőkéjéhez fenti hadi kölcsön-kötvények bevételeztetnek .. 400-— c —"— 1g 1915, V. 25. 7. A szakosztály alaptőkéjéhez: takarékbe- téti kamat az Egy. Bpesti Főv. Takp. 3050/1913. számú megtelt betéti köny- vecskezmtámn iss sets ese else gel ásás 20-09 c —"— 4 1915. V. 18. 8. Kölcsön az Osztrák-magyar banktól hadikölcsön-kötvények beszerzésére .. — 30007— c —"— 4 1915. HV. 18. 9. Ezen összegből: a) 3000 K n. é. 6-os hadikölcsön-köt- vény vételára, fejében kifizettetett .. — "E 4 2910-— b) a korábban már felvett 4800 K köl- csön 1914 nov. 23.—1915 V/18-iki ka; mataira, fizettetett I. részletül ...... —"-— 4 907"— c 1915. V. 18. 10.Túloldali 9. t. a. kiadás ellenében a 3000 K n. é. 694-os hadikölcsön-köt- vény bevételeztetik söt epfdetetszetes e 30007— c —"— 4 1915. VI. 1. 11. A társulat 494-os m. kor. járadékai utáni 1915 július 1-ji szelvénykamatok fejében a) a társulati forgó-tőkéhez ........ 904 — c —":— tt b) Dr. Szabó emléklap kamataihoz . 174"— c te ( c) a Szakosztály JAVÁTA (2... ssae 24" — 4 —"— 4 Átvitel: — 70,164"98 K 340563 K TÁRSULATI ÜGYEK. 215 Bevétel Kiadás Áthozatal: — 70,164-98 K 340563 K I0l5. VI l. 12. A 4800 K kölcsön 1914 nov. 23.— 1915 május 18-ig terjedő időre szóló kamatai 126 K 67 fillért tevén ki, a már fizetett 90 koronának 126 K 67 fillérre való ki- SZÖSZLÜGBRŐDBA s ses éva tá state esta étele átok a —t— ( 36-67 1915. VI. 1. 13. A Szakosztály 1200 K n. é. 499-os m. kor. járadékai utáni 1915 junius 1-ji szelvénykamatok a Szakosztálynak be- TGNLE HST Wés éz Vele es ás ráta áLATE LN atta — " 24 — kr 1915. VII. 17. 14. Dr. Franzenau Ágoston múzeumi igaz- gató őr örökítő tagsági díja a társulati ala ptókóhezz zén s etekeeta teve szesz 200-— ( — "E (tt 1915. XI. 18. 15. 9000 K n. é. 699-os hadikölcsön-köt- vények utáni 1915 november 1-ji szel- VÉNYKA DAM Va szztaya ez rálsés al siei a úlször kj vla SÍK 270"— K —"-— e ÜLSZ Só ran orújrekegüez KÖNY vérÜ s tt ete szzésttsés —"— ( — "62 4 1915. XII. 1. 17. A Szakosztály alaptőkéjéhez dr. Kadió Ottokár m. k. osztálygeológus alapító ÁT AK Etzlete se ls tet amárál zel éle Tető SE Si Tee 100-"— c E) at 1915. XII. 3. 18. A Szakosztály 400 K n. é. 514599-os hadikölcsöne utáni 1915 dec. 1-ji szel- VÉNYSKA at OK eretet e ts zesáelslsza lets e AB 11— 4 —":— (4 1915. XII. 3. 19. Fenti kamatok a Szakosztálynak el- KÜLTÖGGŐE. ze ÉRNE LÜKE VAK e zat e —"— 4 11"— c 1915. XII. 4. 20. Az Osztr.-m. banknál őrzött 499-os m. kor. járadékok utáni 1915 december 1-ji szelvénykamatok fejében bevételez- tetik : a) a társulati forgó-tókéhez ........ . 904-— —"-— 4 b) Dr. Szabó-emléklap kamataihoz . . 1747"— c —"— (4 c). a. Szakosztály javára .s.ssossssss 247"— c —"-— (4 1915. XII. 4. 21. A 7800 K kölcsön utáni kamat (1915 V/18—1915 XI/23-ig) fejében az Osztr. § Da. banknak : telis atal sás ám la satt át —"-— ( 204-75 4 1915. XII. 6. 22. A Szakosztály 1200 K n. é. 497-os m. kor. járadékai utáni 1915 dec. 1-ji ka- matok a Szakosztálynak beküldettek. —"-— 4 24-— c 1915. XII. 14. 23. Dr. Papp Károly I. titkár úr dr. Va- dász M. Elemér adománya, fejében át- adott : a) a társulati alaptóke javára 200 K n. é. 695-os hadikölesön-kötvényt.. 200-— ( —":— 4 b) a Szakosztály alaptókéje javára 100 K. n. é. 697-os hadikölcsön-kötvényt T005— 4 esz, KÖBSZÉSELE SM BEt 72,167-98 3706-67 4 Kiadást le a bevételből 0, ose... ..ese 370667 4 "7 4 1915. XII/15-én Vagyon ...... 68,461-31 c —": E (4 dd A túlodalon kimutatott Társulati alaptóke a) takarékbetéti könyvecskében .......... b) értékpapirokban és pedig: 49/-os m. kor. járadékokban ........... 694-os m. hadikölcsönben .............. Dr. Szabó emlékalap alaptőkéje a) takarékbetéti könyvecskében .......... . b) 494-os m. koronajáradékokban ........ . Dr. Szabó emlékalap kamatai takarékbetéti könyvecskében .............. Társulati jorgó töke a) takarékbetéti könyvecskében ...... . . . . Barlangkutató Szakosztály alaptőkéje a) takarékbetéti könyvecskében .... . . . . . . b) értékpapirokban. nevezetesen : 49/-os m. koronajáradékokban 51/49/-os m. hadikölcsönben ............ 69/-os m. hadikölcsönben .............. Összes vagyon Teher: Kölcsön az osztr. m. banktól Budapesten, 1915 december 15-én. 276 TÁRSULATI ÜGYEK. vagyoni álladék részletezésge: ÉTÉ LÉ LTE 26620 K —":"— K 2. edátetsse at ke 45,200-— c —"-— 4 se zétme teás 9200-— c 54.666-20 6 EZZEL SET kt 3229 c —" — 4 Sz EE SZÉ A TÓ 8700-—. 4 8732-29 a ZOZI 1049-90 Tell áá et áTee Szet DJI7TA3S EK seée ere tetsz zés fejte 13854 ( —"-— 4 CAMEL NEG EE ety Ezt Eő] 1200-7— c SE al alelajole ete /aje felada (e. 400" st —" —— 4 Elle eke ÉNEK e 100-"— kr 183854 c E EÁt ee tetek é eteti ete S"-S 68.461"31 K SS ZNÉLENÉT KOZEL E NÉ A KÉSÉT EKE 7800-7— c —"— 4 ASCHER ANTAL, pénztáros. A pénztáros jelentését a választmány tudomásul veszi. Sa Elsőtitkár jelentést tesz a, forgó töke állásáról, s a különböző alapokról : I. Forgó tőke bevétele 1—448 tétel alatt vs... sss es 754740 K Forgó töke kiadása 1—143 tétek alabb sé iz étek ee ezt ee tinezoteketts 718736 c EROS SSZEK ES ÁÁ EZT 36004 K II. BöckH Jásos szoborala p összes bevétel kamatokkal .. . . . 661560 K BöcgkH Jásos szoborala mp összes kiadás a szoborra ..... . 600450 4 Maradék: ege énetes tisz át et ege 6I1FI0K III. KALECSINSSZKY plakett-alap, a. gyűjtésekből összes bevétel... . . . 5427"— 4 TVE (EDS SVLEMOS JSÍTSAJLAD Eztet ése eret etelek lt elzteási kele ell Set ek 30-— £ A felsorolt 1—IV. pontok alatt jelzett összeg részben készpénzben, részben takarék- könvvben van. A jelentéseket a választmány tudomásul veszi. 9. Elnök jelenti; hogy földben nyugvó nagy geo- lógusunk: SvESS EDE sírját az idei halottak napján 1915 november 1-én is m e g- 4 5 koszorúzta. A koszorút STROBL JÁNOS marcfalvai körjegyző úr volt szíves megköt- tetni tölgyfalevélből. Az impozáns méretű koszorúra a Magyarhoni Földtani Társulat nem- zetiszínű szalagját helyezte el, rövid felírással. A koszorút az elhunyt fia: SuEss E. F. bécsi professzor és NEUMAYR PAULA a volt CS. és k. udvari tanácsos, professzor özvegye meleghangú levélben köszönték meg. A választmány köszönetet mond az Elnöknek, hogy társulatunk volt tiszteleti tag- jának emlékét ily kegyeletben tartani, s már ismételten megkoszorúzni szíves volt. Több tárgy nem lévén Elnök az ülést esti 348 órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1915 december 15-én. Jegyezte Dr. PAPP KÁROLY elsőtitkár. s UT SEZ EL MENT FÖLDTANI KOZ LÖNY XLV. BAND, OKTOBER—NOVEMBER— DEZEMBER 1915. . 10-12. HBPI HEFT KRIEGFÜHRUNG UND GEOLOGIE. — Mit Figuren 17—23. — Von JOHANN BÁNYAI. Die gewaltigen ZusammenstöBe des jetzigen Krieges sind nicht nur durch die Bewegung der grobBen Massen charakterisiert, sondern sie stellen gleichzeitig auch eine Kraftprobe der wissenschaftlicehen Bereitschaft der Nationen dar. Wir sehen heute elme so weite und entseheidende Anwendung der Naturwissenschaíten in der Strategle, wie wir sie uns nicht einmal vor- zustellen wagten. Jetzt, wo wir uns. bereits im zweiten Jahre der Menschen- ausrottung befinden und nicht mehr die Wirkung der mit dem Ausbruch des Krieges verbundenen Erregungen in uns fühlen, beginnt die ruhigere Betrachtung die Ergebnisse der bisherigen Erfahrungen zu láutern. Es gibt keinen Zweig der praktischen Naturwissenschaften, den der Krieg nicht in den Dienst der Kriegführung gestellt haben würde und dessen groBe Wichtigkeit nicht schon im Frieden anerkannt worden wüáre. Unter diesen Wissenschaften war vielleicht die Geologie am stiefmütterliehsten vertreten. Langwierige und bittere Erfahrungen erst muBten es erweisen, daB ihre Bedeutung nicht im geringsten hinter welehem anderen verwandten Wissenschaftszweig immer zurücksteht. Wenn wir die Bezeichnung Geologie als Sammelbegriff anwenden, dann sechwillt ihr in Beziehung auf den Krieg scheinbar enges Gebiet auch noch vor dem Lalen zu auffállig geroBen Dimensionen an. Wir brauchen nur daran zu denken, wie viele Kriege durch die Begierde nach dem Besitz eines an mineralischen Schützen reichen Gebietes geboren wurden. Bildete ja doch in den früheren Tagen des Friedens der durch den kolonmialpolitisehen Wettstreit zwischen den Nationen und zumeist durch die Erwerbung von geologiseh wertvollen Gebieten hervorgerufene Neid auch eine der Ursachen des Ausbruches dieses Krieges. So geschieht zum Beispiel die deutsch-englisehe Kolonisation in (Gebieten, die einen Über- fluB von Mineralschátzen besitzen. Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 19 278 JOIIAN BÁNYAT Welche Opfer an Geld und Blut kostete — noch zur Zeit des allgemei- nen europáisehen Friedens — die Erwerbung fremder Löndergebiete, wofür wir als Beispiel den englisehen Burenkrieg erwáhnen. In wie vielen Fállen mubBten ganze Stümme ihre Unabhöángigkeit verlieren, weil sie — wie man als Grund anführte — der Zivilisation im Wege standen (?). Der aus solchen verborgenen Gründen erklürte Krieg wurde vom Gesichtspunkte der Betreffenden als berechtigt angesehen, da in Bezug auf sie die Lebensfrage eines an mineralischen Stoffen reichen (rebietes in Rechnung kam. Nehmen wir nur die jetzigen Zustánde als Grundlage! Die Basis der politisehen Unabhüngigkeit der Nationen bildet die wirtschaftliche Unabhüngigkeit, und wie hütet exjn Land diesen Schatz, wenn es in semen töáglichen Bedürf- nissen auf Fremde besehröánkt ist? Das ein internationales Verkehrsmittel der Valuten bildende Gold, das die Grundlage der heutigen hohen Kultur legende Kisen, das in unseren Haushaltungen unentbehrliche Salz, das industriell so mannigtach verwert- bare Petroleum und die Steinkohle usw. bilden insgesamt solche Schátze eines Landes, welche zur Aufrechterhaltung seiner BExistenz unbedinet notwendig sind. 3 Aber nicht allein als Ursache der Kriegserklürung ist die Geologie so wichtig, sondern sie ist auch wáhrend des Krieges unentbehrlheh, wofür unsere jetzige Lage genug Beispiele bietet. Die strenge Blokade unserer Gegner hat uns auf allen tebleten auf uns selbst gewiesen. 50 versehlossen sie uns viele solcher Artikel, die wir uns bisher durch die Kinfuhr verschatft haben. Neben den bisherigen wissenschaftlichen Resultaten der mit Ameilsen- fle1b in der Friedenszeit ausgeführten Arbeit des (reologen kommt nunmehr auch der praktische Erfolg zam Vorsehein. Für viele solcher unserer Schátze, die bisher die auslándische Konkurrenz in den Hintergrund gedrángt hatte und welche bisher nur die stille, inventarisierende Arbeit des (reologen kennt, sind bessere Tage gekommen, wie beispielsweise unsere Kupfer- ogruben seit dem Kriege auf einmal einen Aufschwung genommen haben. Zahllose Wálle könnten selbst in der Kile angeführt werden, die einen entscheidenden FEinfluB auf den Lebenshaushalt einer Nation ausüben. Statt dieser allgemeim bekannten, beziehentlieh vom egroBen Publikum nur geahnten Beispiele, wollen wir uns vielmehr — gerade vermöge ihres aktuel- len Wesens — die Verwertung der geologisehen Kenntnisse in der modernen Strategie etwas nüher ansehen. Ihre Wichtigkeit beginnt eigentlieh sehon beim Lesen der gewöhn- lchen topographisehen Karten. Als Axiom kann ausgesprochen werden, dab man Karten mit Erfolge nur mit entsprechenden geologisehen Kennt- nissen verwenden kann, weil die topographisechen Zeichen in den meisten Vüllen typische geologisehe Verhültnisse verraten. Die im allgemeimen Gebrauche befindlichen Militárkarten (auch jene im Mabstab 1 : 75.000 KRIEGFÜHRUNG UND GEOLOGIE. 279 noch) müssen zufolge ihrer Dimensionen viele solche Objekte vernach- laBigen, die vom strategisehen (Gesiehtspunkte eine wesentliche Rolle spielen. Aus milderem Gestein bestehende Berge, wenn sie nicht mit Wald bedeekt sind, neigen sehr zur Bildung von Gröben. Bin auf der Karte mit sehönen regelmüBigen Höhenlinien abgebildetes Gelünde verándert gleich- falls seine Gestalt von Tag zu Tag. Eine Radspur genügt manchmal, um nach dem nüchsten Unwetter daraus einen ansehnlichen und zur Deckung Fix. 17. Erosionsgrüben (A) und Schuttkegel (7) im Abrudtal im Hunyader Komitat. vortrefflich geeigneten Graben dort entstehen zu lassen. Das ausgewaschene Material lagert sich unten am FuBe des Berges als Schuttkegel ab (Fig. 17), der bald von der Vegetation bedeekt wird und als Vorhügel die Berglehne abflacht. Auch bei den festeren Gesteinen entstehen Sehuttkegel, die mitein- ander in Verbindung tretend, den FuB des Berges als Schuttlehne gürtel- artig umgeben. Es ist ersichtlieh, daB solche Sehuttlehnen hier unten zur Herstellung von Schützengrüben geeignet sind, im Gegensatze zu der ober- halb derselben anstehenden massiven Gesteinsmasse, und so werden die Schuttkegel und — lehnen bei der militürischen Zwecken dienenden geolo- gischen Kartierung besonders zu bezeichnen sein. 280 JOHANN BÁNYAI Im Figur 18 ist eme, wie aus den einander nahe stehenden Höhenlinien erkennbar, sehr steile Felswand dargestellt, die auf der linken Seite ganz vertikal steht und an deren FuB sich auch ein Bach hinzieht. Auf dem Scheitel des Felsens breitet sich eine groBe Hochebene mit kleinen Vertiefun- gen aus. Für einen geologisch geschulten Mann ist es beim ersten Blick auf dieses Bild offenkundig, dab man hier einen müchtigen, steilen und oben reichlich mit Dolinen versehenen Kalkfelsen vor sich hat (Fig. 19), wo man J) I ; [lj mi ] 11 £ (4 NM s / ő E in [/ f/ MI) F) S 4 úg Egy ANY 1, [/ ( NE AN éj SZAZ ZANÍKÉSSS AV UCOUN TÁH UA ASS egri BESZ NN Kéz ANTAL Fátstai A TERRA ATS TE AOANAE ő JN TTL Fi ALKAL ) , 441 / itt , ; 7 1 (444 HÚ saját 24 ") KTTÁLY LN ZGVES . 20 lkézee Fig. 18. Situationsplan eines Dolinenkalk-Gebietes, 4—Zisterne. € Ouellenbach. das Wasser nur durch Zisternen erhalten kann. Die vorgángig erkannten Vorteile eines solchen (relándes sehen wir in geschickter Welse ausgenützt auf dem italienisehen Kriegsschauplatze. Figur 20 zeigt uns eine von Gráben eimmgeschnittene Hügellandschaft. Begibt man sich mit einer solehen Karte an Ort und Stelle, so findet man gewöhnlich andere Situationsverhültnisse als Jene, die man sich bei einfachem Anblick vorstellt. Es ist wohl überflüssig zu betonen, welche bittere Táu- sechung ein solches verkanntes Gelönde in sehwierigen Lagen bringen kann. Dem Geologen aber verraten diese Gráben gar vieles. Hine derartige Ent- wicklungsform kennzeichnet entsehieden jüngere Bildungen (Sand, Schot- KRIEGFÜHRUNG UND GEOLOGIE. 2581 ter, Ton usw.), die ihre Gestalt auf die Erosion des Wassers innerhalb der gröbBten Extreme veründert. Die auf der Karte veranschaulichten Vertiefun- gen stimmen niemals mit der Wirklichkeit überein, denn sie sind entweder unvergleichlieh tiefer, oder haben sie sich inzwisechen aufgefüllt, Je nachdem in welchem Stadium sich die Grabenbildung eben befindet. Die gegen das Grundgebirge zurückweichenden Gráben vertiefen sich bestándig, wáhrend die breiter werdenden alten Gráben sich langsam mit dem hinabgetragenen Material anfüllen. Fig. 19. Jurakalk-Felsen. Hunyader Com. Man kann sich daher leicht vorstellen, daB die durch die Gráben schon in ihrem Material verratenen Hügel bei Regenwetter für schwere Fuhrwerke überhaupt ungeeignet sind, obgleieh die Karte für Wöágen befahrbare StraBen angibt. Solehe Hügel wandeln sich nach dem kleinsten Regen in eine dünnflüssige, schlüpfrige Sehlammmasse um und bilden so auch für die Infanterie das kritiseheste Terraim. Die Enden der lüngeren Grüáben kennzeichnen gleichzeitig eventuell den Anfang des Grundgebirges, welches in der Regel aus hárterem Gestein bestehend, nur für die Forstwirtschaft geeignet ist, wáhrend das von den 2982 JOHANN BÁNYAI anteren Gröben durechfurchte Terrain in den meisten Fállen in den Dienst der Landwirtschaft einbezogen wird. Bei einer anderen Gelegenheit findet sich gerade umgekehrt das hártere Gestein unten, und daB so die vorgángige Kenntnis der geologischen Verháltnisse, wie z. B. bei der Sehützengraben- Kampfmethode, sehr wichtig ist, ist auch gewib. Natürlieh können wir, wenn wir die Gelegenheit haben, den HFeind nach unserem Belieben auf einem ausgewáhlten Geblete zum Kampf zu zwingen, unsere geologisehen Kenntnisse zu unseren tunsten ausnützen. 4 BÚS . dd / ÜT 14 V/V aRNY hr 11] 3. FRAU Fig. 20. Von Gráben eingeschnittenes Hügelland, welches sandiger Ton bildet. Indem man sich rasch in dem milderen Gestein eingrábt, nahe der Grenze desselben, kann man die Angreifenden dazu zwingen, sich zu befleibigen, wahrend unseres Feuers sich im harten Gestein emzugraben. Bei einem dichten Schützengrabennetz ist die IKenntnis des Grund- wasser-Niveaus von grobBer Wichtigkeit (Fig. 21). Es versteht sich wohl von selbst, dab man nach Ausforschung der Höhe des Grund wasserspiegels die Schützengráben nicht unter, sondern ober demselben anlegen wird, da sonst der erste RegenguB eine Überflutung herbeiführen würde, oder, wenn man einen solchen Graben nicht aufgeben- kann, die Mannschaften einer Legion von Krankheiten ausgesetzt sind. Hin sehr geschickter Knitf KRIEGFÜHRUNG UND GEOLOGIE. 283 ist es, in solehem Falle dem Feinde die Möglichkeit zu bieten, sich dort seine Deckungen herzustellen. Die Sechützengraben- Kampfímethode stellt auch die bisherigen klei- neren oder gröBeren Scharmützel ein und zwingt die kümpfenden Parteien zum unterirdisehen Leben. Alsdann ist die Ruhe nur eine scheinbare, denn die wirkliche Arbeit beginnt unter der Erde mit der Unterminierung der Grüáben des Gegners. In Verbindung mit dieser Kriegführung tauchen Fig. 21. Anlage der Schützengráben vom Gesichtspunkte des Grundwassers. L,—Schützengráben mit Grundwasser, L.—trockene Schützengráben. H und K — wasser- durchlássige tonige Sand- und Schotterlager, unter denselben wasserundurchlássige Mergel- sehichten. 7—V Niveau des Grundwassers. speziell solehe Fragen auf, auf welche nur die Geologie eine Antwort gibt. Ist das Geblet zum Bau unterirdiseher Stollen geeignet? (nbt es kem natür- liehes Hindernis für die solchartige Arbeit des (Gegners? Welches sind Fig. 22. Ein zur Bohrung artesischer Brunnen geeignetes ideales Becken. A" A" — artesische Brunnen ; 4F/F" — wasserundurchlássige tonige Sedimente ; B — wasserführende sandige Schichten. die zur Steigerung der Sprengwirkung geeignetsten Schichten? Sind in dem angegriffenen (Gestein relativ und je nach der Beschaffenheit desselben mehr oder weniger Sprenemittel zur Erzielung eines entsprechenden Effektes verwendbar? i Die Lage des deutsch-französisehen Kriegsschauplatzes zeigt heute den Charakter des Positionskrieges, und die Technik der Kriegführung hat sich bereits derart entwickelt, dab die Franzosen zur Herstellung der groBen Mengen von Schützengráben hinter ihrer Front schon geeignete 284 JOHANN BÁNYAI Motorpflüge verwenden. Zur Arbeit mit Motorpflügen ist abermals nur die Kenntnis der lokalen geologisehen Verhültnisse notwendig, oder es muB beim vorgángigen Entwurf die geologiscehe Karte der bezügliehen Gegend zur Hand sein. Eine wichtige und heikle Seite bildet bei der Kriegführung die Für- sorge bezüglieh der StrabBen. Auch die Erfahrungen des bürgerliehen Lebens bezeugen es, dab man heute geeignete StraBen — mögen dieselben welcher Art immer sein — ohne geologisehe Kenntnisse nicht einmal mehr entwerfen kann ; die diesbezüglehen Versáumnisse der vergangenen Zeit sind durch die háufigen StrabBenumbauten der Gegenwart im auffallender Art erwiesen. Eme andere wichtige Angelegenheit für die Mannschaft ist die Lösung der Wasserfrage. Der sich zurückziehende Feind bestrebt sich, die Brunnen und WVuellen hinter sich zu rumieren. 50 kommen wir alsdann oft im die Fig. 23. Hügeliges Gelünde zur Bohrung von Tiefbrunnen geeignet. r ( Age ; A — gebohrter Brunnen. K — Schotterlager, Ag — wasserundurchlássige Tonschichte, 1 5 : 5 . H — Sand, Hk — aus Sandstein bestehendes Grundgebirge. Lage, wo wir durch ganz neue Brunnen für gesundes und in entsprechender Menge zu beschaffendes Trinkwasser für unsere Truppen S0rge tragen müs- sen. Nachdem aber auch das Wasser der neu zu grabenden Brunnen an den melsten Orten durch die Infizierung von Massengrábern verdorben wird, ist man in solchen Föállen unbedingt auf Tiefbohrungen angewilesen. An der Hand genauer geologischer Karten können wir auf dem hiefür geeigneten Platz leieht die Bohrstelle ausstecken, wie die bekannten Beil- spiele (Fig. 22) der artesiscehen Brunnen der Wasserbecken zeigen. (rewiB, doch heute ist ein solcher Fall noch selten, dab man mit der geologisehen Karte in der Hand mit der vorrückenden Armee geht. (Auf den französiseh- belgisehen Kriegsschauplátzen eimigermabBen ausgenommen). Ohne geolo- eiseher Karte kann man nur nach lüngerer Forschung ein (mutachten über eine Bohrung abgeben, aber der (reübte vermag schon nach einer kleinen Umschau soviel zu sagen, ob z. B. in einem gesechlossenen kleinen Becken oder in der Náhe von Hügeln der Ort zur Bohrung von Tiefbrunnen geeignet sei oder nicht (Fig. 23). KRIEGFÜHRUNG UND GEOLOGIE. 285 Eine andere, mit der Geologie in Verbindung stehende Frage bildet die Rolle der Befestigungen und Festungen im Kriege. Die bisherigen Erfahrungen haben gezeigt, daB die mit horrenden Kosten verbundenen Festungen das in denselben angelegte Geld und die auf sie gesetzte Hoff- nung absulut nicht einbringen, beziehungsweise rechtfertigen. Heute ist die Technik der Kriegsbaukunst bereits so weit vorgeschrit- ten, dab man bei gegebener Gelegenheit gerade an den erforderlichen Stel- len in der kürzesten Zeit die notwendigen Verteidigungseinrichtungen herzustellen vermag. Der Betonbau erlebt heutzutage seine Glanzperiode und ist vermöge semer leichten Manipulationsweise die beliebteste Bauart geworden. Hin Blick auf die geologiscehe Karte und der Bauführer weiB schon, von wo er sich am nüchsten die erforderliehe Scehottermenge beschaf- fen kann. Oder, wenn die Karte fehlen sollte, bemerkt das geübte Auge des Geologen die in den an der Fügellehne streichenden Terrassen verbor- genen Schotterlager. Welche groBe Hilfe ist es auch, wenn uns der (reologe, nachdem der ausgegangene Zement fern von der Zentrale nicht ersetzt werden kann, von in der Náhe vorkommenden Mergeln benachrichtiet, die zum Zementbrennen geeignet sind. Eime traurige Pflicht obliegt nach dem früheren Kampflárm dem Herrn des Scehlachtfeldes : die Bestattung der Gefallenen. Die Desinfizierung der Massengráber geschieht durch gelösehten Kalk, von welchem die Heeres- leitung eine grobBe Menge bedarf. Welche grobBe Erleichterung bedeutete es für den schon anderweitig so belasteten BHisenbahnverkehr, wenn man sehon in der Náhe des Kriegsschauplatzes auf Kalkfelsen geriete, die am leichtesten die Daten der geologisehen Karte verraten. Auch aus den hier aufgeführten wenigen Beispielen können wir er- sehen, dab die geologische Bildung auch für die Strategie ein Bedürfnis ist. Ganz unsinnig würe es, die Ausnutzung der durch sie gebotenen Vorteile beiseite zu setzen. Ein sehr groBes Bedürfnis ist sie schon in den Militársehulen zur richtigen Erláuterung der Daten der topographisehen Karten. Von groBer Wichtigkeit ist im Kriegsfalle die geologisehe Kenntnis des Kriegsschau- platzes, denn nur aut solehe Weise können die von der Natur gebotenen Vorteile zu Gunsten der Strategie vernünftig ausgenutzt werden, und nur so können wir dazu die wáhrend der Kriegführung notwendigen mine- ralischen Stoffe in den Dienst der Heeresleitung beistellen. Zu diesem Zweck bedarf man genau aufgenommener geologiseher Karten, die man, wenn sie zu rein militárischen Zwecken benützt werden sollen, unbedingt speziell von diesem (Gesichtspunkte anzufertigen haben wird. Abrudbánya den 1. September 1915. ABHANDLUNGEN. CONTRIBUTIONS A LA THEORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE par RKoDOoLPHE BALLÓ, docteur es sclences. — Avec les déterminations ecristallographigues du docteur LowvIS JUGOvICS. — (Avec la fig. 24.) HI" communication. Action des agents minéralisateurs dans le systeme Ca CI, 3- Mg CL, 3- Na, CO, -- Na Cl: HO a une température de 18 a 20" et sous la pression atmo- sphérigue. Dans notre dernier communigué! nous avons énoncé le résultat sulivant : Comme résultat de nos expérlences nous pouvons conclure a ce gue dans Vinter- valle de 07 a 207 et sous la pression atmosphérigue la dolomie n7est en éguilibre avec aucune des solutions employées, par conséguent la dolomie ne peut pas se former dans ces conditions, si ce n7est sous leffet dtun agent minéralisateur. Dans notre présent article nous allons nous ocecuper de Vaction des agents minéralisateurs. Action de VAcide sulihydrigue. 87 expérilense, La solution contenait 112 e de chlorure de sodium par litre. Au bout de 18 mois (12. IX. 1910—12. III. 1912) le systéme était en éguilibre. L/acide sulf- hydrigue a été produit de telle sorte, gue nous avons placé dans le vase a carbo- nates une solution de (H4N),§S et dans le vase renfermant les ehlorures du calcium et du magnésium une guantité éguivalente d"acide echlorhydrigue. Au bout de la période Vodeur de Vacide sulfhydrigue a été encore suffisamment prononcé dans les vases. 1 La 1? et la 27 communication ont paru dans la Földtani Közlöny 1914, pp. 40 a 49 et 474 a 488. CONTRIBUTIONS A LA THEORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 287 Un litre de la solution contenait NaCl Ca Mg CO, dans le vase a carbonates ..... . 11229 trace 3009 1175 ( ÜLTÜSTON SZ zetét MS ( 29904" EGISB ( chlóHúrosy eéeets at Jaa le Ki 37041 ? La matiére déposée n7était pas homogéne, sur les globules premiérement déposées il s7est déposé de petits eristaux allongés (MgCO.. 3H.O). Comme leg poids spécifigues des deux phases étaient sensiblement différents, nous avong8 réussi a séparer les cristaux a poids spécifigue élevé. Voici les résultats de lanalyse de cette matiére. MEOE AKA [ ] Précipité déposé KKT ő géla Précipité a poids aux parois du Haris T épOSC AU gpéc ölevé du vase á carbonatesl "99€ (u MeEME ( vgge a diffusion vase Éz COOJO TB kzt Be 938 59-83 37"56 Ca 0/o ] b j SET a sét fest 0-23395 0-1453 0-9369 400 MEL Oh E esete és 14-39 12-93 1-18 Mg 0/o z rk BZGsAb 0593 05435 0-04S84 943 LOL JE ASATSZ TET 39-95 38-70 I 5678 CO; 0/9 kő ta ] EBET ETT FENE Ezen 06657 0:6522 J 0-946 60-00 TT OSO Az Ek zt] 31-92 3119 — HO 9/o ] 1] ki ar 7 eszt Ül zett Asz tl 15772 1732 ; — 18-01 J ! 1 INAK OJ0. tuzzel 33390 416 3:25 0/. SomM8 1 vm! 98-97 3 92-86 98-77 La détermination du poids spécifigue et de lVindex de réfraction a donné les résultats suivants : Matiére globuleuse déposée aux Poids spéc. Ind. réfr. parois intérleures du vase a carbo- TES joe e TEN e KAL k KNK LÁZ e 20875 —2-0321 1472—1- 545 Matiere lamelleuse déposée aux pa- rois extérileures du vase a carbo- EVA ezotáó tte esott átal et AL SE ET 2:825 (22") 15992—1"-654 Cristaux déposés aux parois inté- rieures du vase á carbonates et chlo- TVNETES SE OS OO ÉNEK 1898—2:644 14716—1557 Cristaux déposées secondairement dans lo" vaso ar cálorútes esz asse 1841—1"-898 — 2988 RODOLPHE BALLÓ Ainsi dans aucun des vases il ne s7est déposé un précipité homogéne. La constitution du précipité formé dans le vase a carbonates est la suivante : 20400, -- MgCOs -- Mg(OH), -- 8H-O et CaCOS (4 MgCO,. Mg (OH), -- 3H,0). II renferme en outre du 0aCO, un carbonat de magnésium basigue. 9/ expérience. Le milieu A diffusion contenait 125 a de chlorure de sodium. Au bout de six semaines (15. II. 1911—1. IV. 1911) le systéme n7a pas encore été en éguilibre. 10 expérience. Le milieu A diffusion contenait 188 g de ehlorure de sodium. Dans le vase a echlorures nous avons mis du Ca0l, et MgCI, dans le rapport de 5 : 95. La ré- action na pas été compléte au bout de six mois. (15. IV. 1911—10. X. 1911). Tandis gue dans le vase a chlorures il s7est á peine déposé un précipité, dans le vase A carbonates il y a abondance de cristaux longs de 1-5 a 2 cm (fig. 2). Un litre de la solution contenait Ca CI, Ca Mg CO, Dans le vase a carbonates ... 137767 g traces 0-3634g 54779 ( ÜNUSTOMES SETS 13820 ( 0:5200 3118 ( echlorures .... 188-50 ( ő 14982 Le précipité eristallin a la composition suivante : Cristaux du vase a carbonates .... MgCO,. 3H-O (exempts de Ca) € ( Shan S EHokaN sea abó a das ara 90 16 98479, MgCO, , BOL ORGO, HEAT ( ( CMOTÜTeS es zás éseket d 994290 MgCO, 3 HO On remargue gue les eristaux de Nesguehonite du vase a chlorures renfer- ment moins de calcium, gue ceux du vase A diffusion, tandis gue dans les expé- riences précédentes la matiére la plus riche en calcium s-est déposée dans ce vase. L7explication de ce phénoméne se trouve dans le fait gue dans le vase a ehlorures il s7est déposé encore une autre phase eristalline sous forme dun précipité trés fin. Nous avons réussi d en séparer une guantité suffisante pour un dosage (0718 9), la composition de ce précipité est la suivante : Ga0H NN T6j088 3 Ca OH Les ecristaux forment des groupes radiaux. CONTRIBUTIONS A LA THEORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 289 Sur ces ecristaux nous avons pu observer les formes suivantes : C — 001 OZS 010 m S 110 Gaz AA Lindex de réfraection est de 14745 a 1557 KSS TOL SK OMEG Ő Le milieu a diffusion contenait 181 g de echlorure de sodium par litre. Au bout de guatre mois (5. VII. 1912—6. XI. 1912) le systéme na pas encore été en éguilibre et dégageait une forte odeur dacide sulf- hydrigue. Un litre de solution contenait Fig. 24. Cristall de Nesguehonit. NaCl Va Mg CO, Dans le vase a carbonates ...... 180889 0009 10349 36829 k ÜNÉLÜSTÖNÜ Tt tétetett 18123 0-00 6973 2923 fi EhlOLÜTER égAS e 182:20 0-00 8072 2-994 Dans le vase a carbonate il s7est déposé un précipité abondant, de la com- position suivante a e eeemáteze e jknsszzeteezinzt zt ztaétteüiteuaaaüdEedmatkütttttktkül ! (Cristaux déposés Cw.; VEL EJ (KÉSZESSÉZ EE TA ett "(Cristaux déposés ) aux parois int. [au fond du vase ) du vase 4 car- a diffusion l bonates TE TT Ca 0/o TEN tat I 240 138 Ca 0/ 1 a 0/o ] j 005985 0-0343 40-00 / Mg oo T: J 18-86 18707 M 0/. j e ALJA I 7-762 0-7429 24-3 ! CO; 0/o I 38-94 36-33 CO. 0/ ssh Slbll tagts após 0-6495 0:605 60 J ETSO PO e e eg9eT7 30-63 "1 HO 9/ I) sza szá teste kás / u) 1:651 17700 18-70 f § NaCi og Szi zötsákasti 6-:62 CI 391 ERSOlúDLe et Ez I — 1"0L 0/9 oo somme ... 96-59 I. 9188 290 RODOLPHE BALLÓ Si Von compare les résultats de ces expérlences avec ceux des sérieg sans acide sulfhydrigue, on peut faire les déductions suivantes. L7acide sulfhydrigue neutralise Veffet déhydratant de la solution de ehlo- rure de sodium, parce gue dans les expériences paralléles il s"est déposé sous Vin- fluence de la solution de echlorure de sodium des carbonates de magnésium basi- gues, contenant moins deau gue le MgCO,. 3H,O. L/7acide sulfhydrigue favorise le développement des eristaux de Nesguehonite. L/7acide sulfhydrigue ne posséde pas un effet catalysant, ainsi sous son influence, il ne se forme pas de dolomle. Nous avons étudié Vaction des sels ddammonium en déposant dans le vase a carbonates du (NH), CO2, au lieu du Na,COs. 7 12 expérience. Le milieu a diffusion contenait 161 g de ehlorure de sodium par litre, Au bout de 4 mois Véguilibre nja pas encore été complet. Un litre de la solution contenait NaCl Ca Mg Co dans le vase a carbonates ... 16175 g — 0-2287 g 089979 05149 ( GML EMOTA 6la 578 16295 02716 17014 0357 ( chloruxés "s... 160755 0300 17025 2? Dans le vase a chlorures nous avons pu distinguer 8 zones. La matiére S, formait des cristaux lamellaires recouvrant le haut du vase, au dessous il y avait la zone S), formée par une matiére hémispherigue, ensuite il y a la zone §. La composition moléculaire de ces substances est la suirvante: CaGO, MgCo, Poids spéc. Index de réfraction Cristaux du vase a carbonates . 95:569/ 4449. 2810 (149) 1608—1:656 Cristaux du vase a diffusion ... 98-62 138 2:783—2:830 (207) 1476—1-656 Oristaux de la ZÖME OT tette bő 98-70 130 2-771—2:818 1557—1"656 Cristaux de la ZONG MOGE Ettél 98-20 150 29"721—92:782 1557—1"656 Cristaux de la zone (sk TELT] 997909 665 (2:0929—2: 759 1557—1: 656 La dolomie ne se forme donc pas sous Linfluence du 10n (H4N). Action de Vacide silicigue. 13" exp érien ce. Nous avons emplové Vacide silicigue en versant dans Veau du vase a dif- fusion 20 em? dune solution de silicate de soude a la teneur de 1739, de S20,. CONTRIBUTIONS A LA THEORIE DE LA FORMATION DE LA DOLOMIE. 291 Au bout de 6 mois (25. IV. 1918—20. X. 19183) Véguilibre n"est pas encore -complet. Un litre de la solution contenait NaCI Ca Mg CO, Dans le vase a carbonates ..... . 6265 traces 1653 0818 ( CLLLÜRTOT ! szerz tát sti 12-S67 ( 1693 0661 ( ehlorúrés 1 4á7a.k 13-17 07050 1818 07494 L/analyse des précipités eristallins a donné pour résultat : Dépőt C, du ) Dépőt C, ) Dépőt D, ! Dépőt D, ] Dépot du j vase du méöme / du vase 4! du méme vage á . A carbonates vase 1 diffusion vase ehlorures LV NK egesz ását 24 (21 kz/ 3906 j 40701 39-18 39-35 Ca 0 4] 55 ESA AEÁT I 05280 0-9608 SOON KENT OT 9717 0-9822 Mg 90/o... ZERJÉSÉ A 8714 17140 0-26 KANZOGTZ traces Mg 9/ J ses TTVIRESTRI 0-3583 0-0469 070101 ! — 0-0317 GE 243 j ] GOSO AN aaz ma áho3 ? 59-96] ? ? ! CO; v] j vá ssal SZÉ GEES I 06922 — 09963 -— —- 60 J H,O 0) j 1491 ? -— j ? j ? 0 0/ ! ] ! SAVE S SK O1SONA kéS ÉS 8 és 18-i] j Ji IVO geza zs ü 2 —r/ 1] 2 ? Insoluble -.. — . J 2:40 ? e. ? w ? 09. game. a 11.88-73- NaCl Sza KEcHIGVTK ES eszes l La détermination des poids spécifigues et de Vindex de réfraction a donné les résultats suivants : Poids Index de réfraction spécifigue Vase a carbonates, précipité GC, .. .. -. .. [/ 2122—2-372 ] 1474—1"557 Cser EL SG EE ML KEGÉSB 1-557—1-656 ce c c " G.- — nm [/ 27066—2:784 ! 1-474—1-557—(1"656) Vase a diffusion, précipité D, 9844 — "S c ECHO 2:804 1557—1"156 a c ? VEZE s OZTS-ÖSÁS 6567. 658 Précipite forme dans le vase á chlorures [ 2:853—2:878 ! 17557—1"656 292 RODOLPHE BALLÓ Résumé. Nos expérlences ont donné, au point de vue de la formation de la dolomie, les résultats suivants :; Les carbonates de calcium et de magnésium ne forment pas des combi- naisons ceristallines, mais le calcite peut dissoudre du MgCO,, jusgu? a la teneur de 4599 ; Vaction des facteurs mis en jeu ne suffit pas pour produire un précipité de MgCO, anhydre, ni de dolomie. Nous pouvons done dire gue la dolomie ne se forme pas sous une faible pression a la température ordinaire. Dans Vétude de la formation secondaire nous devons done écarter toutes les hypothéses oü ne figu- rent gue ces facteurs. II nous semble guá, une basse température la dolomie ne peut étre en éguilibre avec sa solution gue sous pression. Notre tache est d"établir le pression nécessaire. Ces déterminations ne serviront pas seulement Vétude de la formation de la dolomie, mais elles sont d"une importance capitale pour la chimie des combinaisons complexes, puisguil semble gue pour la formation de certains composés complex il faut une certaine pression minimale et il est probable gu" au dessus dune certaine pression la pression nécessaire est une fonction de la température. DIE SEKUNDÁREN UMWANDLUNGSVORGÁNGE DES KALIUMHAUPTSALZES. Von M. Rózsa. Hauptsalz wird bekanntlich der unter dem Salzton befindliche han- gende Teil des álteren Zechsteinmuttersalzlagers genannt. Es enthált als primáres Ablagerungsprodukt 10—1494 Kieserit und ist infolge seines hohen Carnallit- gehaltes zum Abbau geeignet. Die ursprüngliche Schichtung des Hauptsalzes ist nur stellenweise aufzufinden (geschichtetes Hauptsalz), da infolge spüterer tektonischer Einwirkungen die Schichten des Carnallits, Kieserits und Stein- salzes, nebst dem Anhydrit und Ton, an den meisten Stellen in breccienartige Massen zusammengeguetseht wurden (gemengeartiges Hauptsalz), in welchen sich nur hie und da gröbere Steinsalzblöeke vorfinden. Die Zusammensetzung der an verschiedenen Stellen der Hauptsalzlager genommenen Proben ist in den Tabellen 1—6 angegeben. Zur Bestimmung der wichtigsten Mineralbestandteile genügte zumeist die chemische Analyse, wogegen bei den Proben der sekundár umgewandelten Lagerteile zur Umrechnung der Elementprozente die optische Untersuchung sehr ofít unvermeidliech war. Die zur Trennung emzelner Mineral- gruppen angewandte gravimetriscehe Methode leistete besonders in jenen Füllen gute Dienste, wo es sich um die Bestimmung der Mineralbestandteile einzelner dünner Schichten und einzelner Nester im liegenden Teile des sekundár umge- wandelten Hauptsalzlagers handelte. Bei innig verwachsener und feinkörniger Struktur war jedoch die Trennung sehwer ausführbar und nur die Bereitang und Prüfung von Dünnschliffen zweckmabBig. Eimes der wichtigsten Umwandlungsprodukte des Hauptsalzes (kieseri- tischer Halit-Carnallit, Kieserit 94 c Halit 94 — Carnallit 97) bildet das H a r t- s alz (kieseritischer Sylvin-Halit und sylvinischer Kieserit-Halit, Kieserit 94 Hylvin 9, 7 Halit 94, bezw. Sylvin 9 € Kieserit 9) c Halit 9). Die Reihen- folge der Steimsalzbánke im Hauptsalzlager stimmt mit jener im Hartsalzlager überein, nur wandelte sich der Carnallit in Sylvin um : KCI. MgC1,. 6H,O KCI Mg$SO,. HO ? Hauptsalz — MgSO,. H,O í Hartsalz NaCl NaCl Die Umwandlung des Hauptsalzes in Hartsalz vollzog sich an den meisten Stellen noch bei den ursprüngliehen Lagerungsverháltnissen, da die Schichtung des eingebetteten Hartsalzes auch im gemengeartigen Hauptsalz zumeist aufrecht erhalten blieb. Die Zusammensetzung von Durchschnittsproben einzelner Hart- Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 90 294 M. RÓZSA Tabelle 1. Die Mineralbestandteile des geschichteten Hauptsalzes. KN et ee ee sk e NSÉSE se dtáÉs e SÉEKEEÉEEEzámÉNÉ ae szizkezkezztaeszzztztte——————.—.————.——...—.....———.———]—.. Zusammensetzung Berlepsch j 31 iss 18] Hercynia TOT IT ONES TT ES ONYSZON ESŐ Carnallit Kieserit Bischofit Steinsalz Anhydrit, Ton usw. [/ 59-11 46-01 62-7 168] 175] 106 ] Spuron ) z Spuren J 988] 341] 253 ] 28] 24] 14] Tabelle 2. I—0 205) 618 478 383 102 1159 159 18-2 Spuren Spuren " $Spuren 6-4 AU I 262 ) 3B 3477 dspap 21 2-6 24 Die Mineralbestandlteile einzelner Schichtkomplexe des geschichteten Hauptsalzes. § Pleicherode Flo ZA ee GÉ Salzdetfurt usammensetzung j ós EKKÉSŐ . ddÉn ! § I II fü II ITEZÁTES KENETET Carnallit 531 318 50-6 48-6 ] 468 ] 524 Kieserit 145 13:6 143 195 ] 162 147 Steinsalz 299 315 31-8 356 ] 344 30-4 Anhydrit, Ton usw. 32 "1 33 3.31 Na2r6 9-5 Tabelle 3. Die Mineraltbestandteile des gemengeartigen Hauptsalzes. Zusammensetzung Carnallit Kieserit Steinsalz Anhydrit, Ton usw. Berlepsch Bleiche- . Hohen- / Nordháuser- I II III rode zollern ! Kaliwerke 556 972 629 50-6 53"7 62:6 163 153 ] 122 29 176 12:-6 253) 249 22-9 33 26-5 22:3 28 ] 26 2-0 2-6 2-3 2-5 Tabelle 4. Die Mineralbestandteile der auf die Leitsalzbank I folgenden Schichten im Stassfurter Hauwptsalzlager. Zusaramensetzung Entfernung in cm von der Leitsalzbank I im geschichteten Hauptsalz Ágai . [dd001680 1800 40 [ 50 [ 60 1 70-]- 80 fEgőE[H66 Carnallit 213 889 897] 161) 232 87-81 890] 255] 420] 17-2 Kieserit 426] 74] 6-8] 185 77 51] 6-6] 282] 203] 70 I j det] Steingalz 385] 30] 311638] 572] 62] 37] 4471 354] 73-3 Anhydrit, Ton usw. Si 0-7] 04 176 19] bál 07 16] (425 j w I DIE SEKUNDÁREN UMWANDLUNGSVORGANGE DES KALIUMHAUPTSALZES. 295 Tabelle 5. Die Mineralbestandtetle einzelner carnallitreicher Schichten im Stassfurter Hauptsalzlager.: osszammensetamag 1. J/ Carnallit 819 ] 879 ] 712 ] 944 ] 840 ] 812 ] 92:3 [ 960 TENG BENT e BEST geg CSAT MUVE ez ág ev aeB 9gi 1708 Steinsalz MNSZ T ERGR I ESEGÁT TT VESE EZ Vé 88 Anhydrit, Ton usw.) 06] 05] 05] 010] 06 ] oz] 05] 02 Tabelle 6. Die Mineralbestamdteile einzelner kieseritreicher Schichten im Stassfurter Hauptsalzlager. Zusammensetzung KIÉSÖTÁN A tti Carnallit SEGTASALZ MLSz s el eli Anhydrit, Ton usw. salzlager, markanter Schichtkomplexe und Schichten ist in den Tabellen 7—10 angegeben. Druckeinwirkungen verursachten, wenn auch in etwas geringerem Mabe als beim Hauptsalz, lokale Vermengungen und Entmischungen der Salz- bestandteile. Die Zusammensetzung desselben Horizontes erwies sich demnach auch bei kleimen Entfernungen für sehr veránderlieh und wáhrend das Hartsalz- lager stellenweise sylvinreich ist, tritt an anderen Stellen eine wesentliche Abnahme des Sylvins und relativ groBer Zuwachs des Kieseritgehaltes aut. Auf Grund der Vaáw"r Horrschen Angaben? und eigener Beobachtungen3 erwies sich die Umwandlung des Hauptsalzes zu Hartsalz zumeist als ein hydro- thermaler UmwandlungsprozeB. Die Durchlaugung muBte daher nach den An- gaben Vaáx"T Horrs bei Temperaturen über 72", bezw. 83" stattfinden. Diese Temperaturerhöhung konnte sowohl infolge der durch die máchtige Bedeckung der Salzlager verursachten Erhöhung der geothermalen Temperaturzone ent- stehen, als auch infolge tektonischer Binwirkungen in den bewegten Salzmassen auftreten. Unter den angegebenen Temperaturgrenzen entsteht aus dem Haupt- salz durch Laugenemwirkung Kainitit (Halit-Kainit) : 1 Die carnallitreichen und kieseritreichen Schichten sind nach den benachbarten Leitsalzbánken benannt. ? TI. H. vAx"T Horr, Untersuchungen über die Bildungsverháltnisse der ozeanischen Salzablagerungen, 1912. Herausgegeben von PRECHT und CoHEN. 8 7. ANORG. CHEM. 86, 163, 88, 321, 90, 299, 92, 297, 93, 137. 901 296 M. RÓZSA. KCI. MgCIl,. 6H,O Mg5S0,. H,O ; Hauptsalz — NaCl Es konnte jedoch aus den Hauptsalzmutterschichten Sylvin neben dem Kieserit auch bei niedrigeren Temperaturen als die von VANT HorFr angegebenen entstehen, wenn nur die unter gröBerem Druck erfolgte Durchlaugung von kürzerer Dauer war. Es fehlte eben in diesen Füállen die Zeit zur Kainitisation der inhomogenen $Schichten und es fand daher nur eine Auslaugung des Chlormagnesiums statt, wobei die Schichtungsverháltnisse unversehrt blieben. Es mögen auch die guantitativen Verháltnisse dieser Umwandlung des Hauptsalzes zu Hartsalz, bezw. des Carnallits zu Sylvin in Erwágung gezogen. Im Tabelle 20 sind die Mittelwerte jener bereits mitgeteilten Analysendaten angegeben, die über die Zusammensetzung des St a b furter Hauptsalz- und Hartsalzlagers ausgeführt wurden. Die Menge des im Hartsalzlager tatsáchlich vorgefundenen Sylvins ist demnach im allgemeinen etwas geringer, als es auf Grund eines rascheren Durcb- laugungsprozesses, oder jenes hydrotbermalen Umwandlungsprozesses theoretisch zu erwarten war, welcher bei erfolgter Auslaugung des Magnesiumchloridhydrats stattfand. Es wurden daher aubBer dem Chlormagnesium, je nach den örtlieh bestandenen Gleichgewichtszustánden, auch bestimmte Mengen des Carnallits aufgelöst und ausgeprebBt, womit eine Verarmung des Lagers an Kalium ver- bunden war. Die bis zu den unteren Grenzschichten des jüngeren Steinsalzlagers háufig vorkommenden, posthum entstandenen Carnallitnester liefern hiefür KCI. Mg5S0,. 3H,O I NaCl Í Kamitit genügenden BeweIs. Auch ist der Anhydritgehalt des Hartsalzlagers im allgemeinen etwas gröbBer als es theoretisch zu erwarten war. Es muBte demnach durch die Binwir- kung des Chlorcalciumgehaltes zirkulierender Laugen stellenweise eine partielle Umwandlung des Kieserits stattfinden. Die weitgehende Verwertung vergleichender guantitativer Analysen er- sehwert der bereits geschilderte Umstand, dab die dynamischen und ehemi- sehen Umstánde der Umwandlungsprozesse auch in demselben Horizonte sehr veránderlieh waren. Als dritte Kventualitüt der Hartsalzentstehung wurde jener Fall bereits erörtert, als die hydrothermale Umwandlung des Hauptsalzeg infolge geolo- gischer Verüánderungen in zwei Phasen vorsichging. Bei der Durechtránkung entstand námliech znerst Kainit, der infolge spüterer thermischer Binwirkungen dann in Sylvin und Kieserit umgewandelt wurde ! : KCI. Mg50,. 3H,.O — KCI -- MgS0,. H,O -- 2H,O Bei der Annahme dieser Umwandlung des Hauptsalzes mübte dem- nach die Zusammensetzung des aus Sylvin und Kieserit bestehenden Ge- 1 Die Eliminierung der Langbeinitbildung wurde im Sinne der VAx"T HoFFsechen Angaben an den meisten Stellen durch das teilweise Zurückbleiben ehlormagnesiahaltiger Laugen verursacht. DIE SEKUNDÁREN UMWANDLUNGSVORGÁNGE DES KALIUMHAUPTSALZES. 297 Tabelle 7. Die Mineralbestandteile des Stassfurter Hartsalzlagers. Ber ap:Ssérh TOR TÓT IZőtt [ő 0 IV] — -0 VÍ K— -M Í M—NI] N—O KEZES VP 77 a E ÁNTE EESTE TT TE ER ETK EA META sát Nezz Zusammensetzung BYLVÁT Az ae 20-3. ! 242 220 25-6 20-8 24-7 I 2401 9541 Kieserit Sokat 189 [ -22-7 96-8 1762 27"1 164] 173] 188 Langbeinit.. .. .. . Spuren ] Spuren] Spuren ! Spuren ]! Spuren E -z pé: Steinsalz CöEjs ca ÖSZSTNSZZ EZ 464 548 468 [ o64ál 562] 529 Anhydrit, Von usw... 31 9-9 48 2-4 5-3 25 2-5 32 Tabelle 8. Die Mineralbestandteile einzelner Schichtkomplexe der Hartsalzlager. Zusammensetzung Hildott elk isa Ű Hildesia Riedet 1 ötági ; ij 7? Sylvin s ns 22-17 2935 21-6 22-6 Hajaj 214 Kieserit .. .. szg] 18-8 Ú79 20-5 197 20-65 17-8 Langbeinit.. .. j —— Spuren Spuren ] Spuren 1-4 ] Spuren tainsala sét z éli 5557 5670 559 554 ] 604] 58-0 Anhydrit, Ton usw... ! 2-8 2-6 2-0 23 2:6 2-8 l Tabelle 9. Die Mineralbestandteile einzelner syilvinreicher Schichten im Stassfurter Hartsalzlager. Zusammensetzung JT J K EL M Il j 0 CEE ZESSÉB É KIESÉSES Es te 8 s Szat ését lbeő Sesezó tál set TI DRY GYŰTB késel eszé ése ést 862 738 Za2 914 86-6 943 881 KIGBSTL SSSSE Ses seg in 46 148 3-6 257 21 Spuren 97 Langbeinit.. .. . ! Spuren ! Spuren — — — —- — Bieinsalz zi 70] 1027] 179] 50] 106] 58] " 17 Anhydrit, Ton usw... 077 152 13 09 0-7 0-4 0-5 298 M. RÓZSA Tabelle 10. Die Mineralbestandteile einzelner kieseritreicher Schichten im Stassfurler Hartsalzlager. Zusammensetzung Jű d K Tű; KieHOrit sti t ee MEGSZ 92:6 85"/ JOYALVAN Eg Ét 8 NEZSKÁ:8 41 3"5 Langbeinit... a. 1 $puren — -— OtSÍNSAlz ts Ét Ae g ! 37 9-6 10-8 Anhydrit, Ton usw. !) 0-8 0-7 1-0 menges elne annáherund üáguimolekulare sein, weshalb auch der prozentuale Kieseritgehalt fast den doppelten Wert des Sylvingehaltes erreichen mübBte ( Mg50,. HO : KCU). Die Analysendaten einzelner Proben gemengeartiger Hartsalzschichten sind in Tabelle 11 zusammengefabBt. Das entsprechende Verhöltnis konnte demnach in eimigen Füllen ange- troffen werden, zumeist war jedoch der Sylvingehalt, in einigen Föállen die Menge des Kieserits, vorwiegend. Im Lager selbst fand ich in der unmittelbaren Náhe des Gemengehartsalzes háufig dünne Schichten reinen Sylvins und reinen Kieserits. Das mikroskopisehe Bild der Proben 3 und 9 (Tabelle 11) zeigte keine Spur von Parallelstrauktur und die Aggregaten des Kieserits sind durch Sylvin, oder Sylvin und Steinsalz verkittet. In Probe 8 treten die Kieseritkörner des gemengeartigen Hartsalzes mit tonig-bituminösem Rand auf und machen das ganze mikroskopische Bild trübe. Tabelle 11. Die Mineralbestandteile einzelner gemengeartiger Schichten des Hartzalzes. Bree yp suck /usammensetzung eb: ELVAN NESZE Ezé (0-3 2 29 EZZSTAATOZTÉS TOT EZÜST AN ses HZ 7"6 Kieserit .. 146. AS 73 -BTZÁST DNS AA ONAS BNEZO S EZ ÁT SRÜGÉÉS Langbeinit . .. (Spuren] —- Ígpurenl 37] 14 — 091sSpuren] 2-8 Steinsalz MKDSZ ZS NOUS IZZÓ OSAN VOT ZOON EDBZOT EG ZTA TKZ Anhydrit, Ton usw. 22126 ISO ANOSZ TESZTA MEZŐT ÁS9 KEZE Igét éz] Carnallitindividuen können im Dünnsehhtít in mehreren der untersuchten Proben festgestellt werden, wogegen Polyhalit und Kainit nur in jenen Proben des Hartsalzes nachweisbar sind, welche spüáter erfolgten Durchtránkungsprozessen ausgesetzt waren. Die in Tabelle 9 aufgezáhlten, differenzierten Schichten bestehen zumeist DIE SEKUNDÁREN UMWANDLUNGSVORGÁNGE DES KALIUMHAUPTSALZES. 299 aus weiBem bis milchigbláuliehem Sylvin, wáhrend der Sylvin des Gemengehart- salzes sehr ott rot gefárbt erscheint, mit zunehmender Intensiítát gegen die Ránder. Auch die kieseritisehen Schichten (Tabelle 10) enthalten zahlreiche Eimspreng- lmge des Sylvins. Die chemische Zusammensetzung und das mikroskopische Bild der Proben einzelner Schichten des Werrasalzgebietes, als auch einzelner hannover"scher Salzlager, widersprechen nicht jener Voraussetzung, daB in diesen Föllen die Zwischenphase einer teilweisen Kamitisation bestehen konnte (Tabelle 12), umso mebr,da dieseSechichtenstellenweise in langbeinithaltige Teile welche einer Zwischen- phase der vollstándigen Kainitisation entsprechen könnten, übergehen (8. 304). . --j Tabelles12. Die Mineralbestamdteile einzelner gemengeartiger Teile der Hartsalzlager. Zusammensetzung MÁSA NSKEN ÉSE SB (Herin- Kaise- mésteágzakl ze Hi 1 9 I gen roda J Weimar f 3 9 oda hai nőgó vás ESÉS I 165 14-2 153 16-6 178 10-6 8-7 Kieserit ..— .... [ 346 ] 304 ] 280 ] 317 ] 30-8 ] 212 [195 DLangbeinit... c a / Spuren — — Spuren! —— Spureo 1-6 Steinsalz .. ... 47"1 599 547 49-8 4879 65-55 ] 6877 Anhydrit, Ton usw...) U8 1-5 2.0 19 9-5 97] 15 Andererseits erreicht aber in den liegenden Schichten des Hauptsalzlagers an manchen Stellen das guantitative Verháltnis des Carnallits und Kieserits jenes Mab, dab aus denselben auch infolge unmittelbarer hydrothermaler Umwand- hung ein dem Kainit-Hartsalz entsprechendes Produkt entstehen kann (Tabelle 183). Tabelle 13. Die Mineralbestandteile einzelner liegenden "Schichten des Hawuptsalzlagers. Zusammensetzung Carnaltott S AGE NNEGSZ:8 38-6 40-9 317 32-3 Kieserit . mm Ú 208 919 18:5 116 19-0 STSÍTGAÍZÓ ezt 41-30 10390 38-7 544 472 Anhydrit, Ton usw. 2:3 1:9 19 2-3 1-5 Die Feststellung der stellenweise stattgefundenen Zwischenphase der Kaimitisation erschwert der Umstand. dab die Umwandlungstemperatur deg Kainits mit der Zeit fast überall übersehritten wurde und die im Hartsalze vor- kommenden und bereits erwáhnten Spuren des Kainits nach meinen UÜntersuchun- gen sich überall für Produkte einer trezidiven Hydrometamorphose erwiesen haben. 300 M. RÓZSA Tabelle 14. Die Mineralbestandteile einzelner Sehichten in der kieseritisehen Über- gangszone des Mutterlagers. ÜK zz. .u.—.....————————————————m—"t—.natssn B-er Ve p:8-eh Zusammensetzung SES P TOAL UTN S ESNE SE szú 161 10"7 2077 189 KEEN zs e 30.9 21"3 3770 40-4 DGEITSALZ Me Ste 48"5 67"4 395 37-6 Anhydrit, Ton usw. 45 0-6 2-8 31 In Kieseritkörner eingebetteter Sylvin kommtin StaBfurt bereits in der Zone des Kieserithalits vor (Tabelle 14). Auf Grund der chemischen Ana- lyse und des mikroskopisechen Bildes einzelner Schnurteile, als auch bei Berück- sichtigung des Horizontes in dem der Sylvin vorkommt und der hiemit ver- knüpíten chemischen Gleichgewichtszustánde des Hintrocknungsprozesses, ist in dieser Zone die Ausscheidung geringer Mengen primüren Kainits und dessen sekundáre Umwandlung zu Hartsalz nicht ausgesehlossen. Jener Auf- fassung jedoch, dab námlich die Hauptausscheidung von kaliumhaltigen Salzen in der Bildung von Kainit liegt, muB ich entschieden entgegentreten. Bereits in den liegendsten Teilen des carnallitisehen Kieserithalits kann der Carnallit oít in bomogenen, fast kieseritfreien Schnüren angetroffen werden, die keines- falls aus Kainit entstanden sind. Es muB eben, wie ich dies wiederholt erör- terte, angenommen werden, dab der Chlormagnesiagehalt der eintrocknenden Laugen, infolge der Zuflüsse und Vermengungen, beim entsprechenden Hintrock- nungsstadium etwas gröBer war, als es theoretisch angenommen wird. Auf Grund der Untersuchungen Vaw"r HorFrs ist auch jener Umwandlungs- prozeb bekannt, welchem der Carnalht bei hohen Temperaturen und einsei- tigem Druck unterworfen ist. Wird námlich der Carnallit in zugeschmol- zenem hohre bis zu 167-5" erhitzt, so tritt eine teilweise Sehmelzung ein. Es kön- nen nun 7599 geschmolzenes Magnesiumehlorid mit 259/ unveründertem Car- nallit ausgepreBt werden, wobei 7594 festes Kaliumchlorid zurüeckbleibt: KCI. MgCT,. 6H-O — 0-75 KCI -- 075 MgCl,. 6 H,O 3- 025 KOI. MgCl,. 6 H,O Die Wiederholung dieser Operation mit dem aus der ausgeprebBten Schmelze sich ausgeschiedenen Carnallit lübt noch immer 6-2594 Carnallit ungespalten. Binen so hohen CGehalt an Carnallit konnte ich in keinem der untersuchten Hartsalzsechichten feststellen. Der primüre Carnallit tritt in denselben nur in Spuren auf und auch die im liegenden Veile des Hartsalzlagers im Werke Riedel beobachteten Carnallitsehnüre beweisen nur jenen Umstand, dab dieser Teil des ursprüngliehen Hauptsalzlagers micht durchgelaugt wurde. Die Zirkulation der Laugen lieb nömlieh den rein thermalen Zerfall des Carnallits nur üuberst selten zu, und die Unwandlung desselben vollzog sich zameist als ein hydrothermaler ProzeB, wie auch die Sechmelzkurve des DIE SEKUNDÁREN UMWANDLUNGSVORGANGE DES KALIUMHAUPTSALZES. 301 Carnallits bei der Annahme wechselnder Laugenmengen in die Löslichkeitskurve der Carnallitehlorkaliuammisehung übergeht. Nach den Angaben Vax7r Horrs kann die hydrothermale Umwandlung der Zechsteinsalze mit der Zerlegung des Kaimits zu Hartsalz, bezw. Langbeinit;, Sylvin und Kieserit, bei der üáubersten Temperaturgrenze von 837 bereits als abgesehlossen betrachtet werden. Auch meine Beobachtungen und ÜUntersuchun- gen unterstützen diese Feststellung, da auch in den Föllen, als Thermalprozesse höherer Temperaturen begonnen haben, dieselben infolge der eintretenden Zirku- lation von Laugen an den meisten Stellen in jene hydrothermalen Prozesse übergangen sind, die bereits unter 83" stattfinden können. Dieser letzt angegebene Umstand schliebt natürlich jene Eventualitát, dab die sekundáren Salze der Zechsteinsalzablagerungen stellenweise auch höhe- ren Temperaturen als 837 unterworfen waren, überhaupt nicht aus. Die Resistenzfáhigkeit maneher in den sekundár umgewandelten Teilen der Kaliumsalzlager vorkommenden Salze war eine bedeutend gröBere, als die tesistenz jener Kunstprodukte, welche nach den Angaben Vanx-r Horrs bei ge- wöhnlichem Druck und bei niedrigeren JIéntstehungstemperaturen hergestellt wurden. Die physikalisechen Bedingungen der natürlichen Entstehung und Krystallisation konnten daher stellenwelise wesentlich abweichend sein, wodurch auch in den guantitativen Bedingungen der vorausgesetzten echemischen Gleichgewichtszustánde Verschiebungen auftreten konnten. Die Anháufung der infolge tektonischer Einwirkungen ausgeprebBten Thermo- produkte, verbunden mit ihrer partiellen Rückwandlung, fand hauptsáchlieh in den eleiehzeitig entstandenen Spalten des Lagers statt. Auf Grund der bisherigen Ausführungen müssen demnach folgende Even- tualitáten der Hartsalzbildung besonders berücksichtigt werden : 1. Hydrothermalmetamorphose. Die zirkulierenden [Lau- gen haben bei der erhöhten Temperatur von 839, bzw. 72" eingewirkt. Diese Temperaturzunahme konnte sowohl infolge der durch die máchtige Bedeckung der Salzlager verursachten Erhöhungen der geothermalen Temperaturzone ent- stehen, als auch mit tektonischen Hinwirkungen verbunden sein. Stellenweilse verlief jedoch die hydrothermale Umwandlung mit der Zwischenphase eines unvollstándigen Kainitisationszustandes und die Erhöhung der Temperatur fand an den durchgetránkten Stellen erst nachtráglich statt. Die Entstehung von Sylvin neben Kieserit konnte auch unter 839, bzw. 72" erfolgen, wenn infolge eines rasecheren — Durchlaugungsprozesses die zur Kainitisation nötige Zeit fehlte. : Bei den hydrothermalen Um wandlungsvorgángen, als auch bei der Hydrometa- morphose, haben selbstverstándlich konzentrierte Laugen eingewirkt, deren Gehalt an Chlor- j magnesium jedoch bedeutend geringer war, als der Chlormagnesiagehalt jener Mutterlaugen, aus denen sich die Salze des Hauptsalzlagers ausgeschieden haben. Die Gegenwart von Laugen rechtfertigt demnach die Benennung dieser Gleichgewichts- veründerungen abgelagerter Salze als Hydrothermalmetamorphose und ich halte die Einführung neuer Benennungen, bei Berücksichtigung der Entstehungsmöglichkeit von zirkulierenden Laugen, als unnötig. 302 M. RÓZSA Die ohne der Zwischenphase der Kainitisation entstandenen Hartsalz- lager charakterisiert der Umstand, dab die Kieseritlagen des Hauptsalzes im entstandenen Hartsalz in unverándertem Zustande aufzufinden sind. Die Um- wandlung beschránkte sich nur auf die Auslaugung des Chlormagnesiums.. Das mikroskopische Bild der infolge von wiederholten Durchtránkungs- prozessen entstandenen Hartsalzgesteine charakterisieren die in grober Zahl und Mannigfaltigkeit auftretenden Flüssigkeitseinschlüsse. Die im Hartsalzlager an manchen Stellen isoliert vorkommenden Haupt- salzschichten beweisen, dab die Auspressung der zirkulierenden Laugen stellen- welse mit Abzweigungen der Zirkulationsbahn verbunden war. Andererseits verursachten die infolge der thermalen Umwandlung des unteren Zechsteingipses entweichenden Laugen stellenweise ausgedehnte Vertaubungen üm Liegenden der Hartsalzlager. Die örtliche Gestaltung der Umwandlungsprozesse hángt eben, wie ich dies wiederholt erwáhnte, mit den statischen Druckverhült- nissen zirkulierender interner und eingedrungener Laugen eng zusammen. Infolge dieses Umstandes und der veránderlichen Zusammensetzung abgelagerter Sehichten traten im Salzkörper, sowohl in vertikaler als auch in horizontaler Rich- tung, Differenzierungen der Umwandlungsvorgánge aut. 2. Thermometamorphose. Imnfolge tektonischer Einwirkungen sammelte sich bei Erreichung der Zersetzungstemperatur des Carnallits die ausgeprebte Schmelze in einzelnen gleichzeitig entstandenen $Spalten des Lagers. Nach der Ausfüllung derselben hörte jedoch der ZersetzungsprozeB auf und die Umwandlung des Hauptsalzes lokalisierte sich daher auf ein kleines Gebiet. Infolge des Umstandes, dab die rapide Auspressung von Zersetzungs- produkten an den meisten Stellen nicht möglich war und daher nach Beruhigung der Salzmassen und Abnahme der Temperatur die Sta- bilitát des Carnallits weiter bestehen konnte, unterblieb zumeist die rein thermale Umwandlung. Der hydrothermale Umwandlungsprozeb des Hauptsalzes führte stellen- weise bis zur IEntstehung der Langbeinit-Halitlager. Kieseritreiche Teile des Hauptsalzlagers waren an manchen Stellen in weiter Ausdehnung dieser Umwandlung unterworfen : 2KCI. MgCI, . 6HO 3- 84980, . HO -- Lauge — K,Mg.(504)z -- 8MgC1, -H Lauge. Die Umwandlung des Hauptsalzes in Langbeinit-Halit war stellenweise mit der Zwischenphase der Hartsalzbildung, eventuell mit den Zwischenproduk- ten Kaimit und Hartsalz verbunden. Die unmittelbare Entstehung des Langbei- nits fand hauptsáchlich in jenen Lagerteilen statt, welche den hydrothermalen Eimwirkungen lángere Zeit hindurch ausgesetzt waren. An manchen Stellen ist : Vgl. auch SEIDL, Beitüge zur Morphologie und Genesis der permischén Salz- lagerstátten Mitteldeutschlands, Zeitschrift der deutschen Geologischen Gesellschaft 65 (1913). DIE SEKUNDÁREN UMWANDLUNGSVORGÁNGE DES KALIUMHAUPTSALZES. 303 die nachtröágliche Umwandlung des Hartsalzes zu Langbeimit-Halit und Halit- Langbeinit bereits auf Grund der Lagerungsverháltnisse nachweisbar : 2KCI -- 3Mg5S0,. H,O -- Lauge — K.Mg.( 50,)s t- MgCI, -- Lauge. I jenen kieseritreichen liegenden Schichten des Hauptsalzlagers, wo der Carnallit und der Kieserit, beim ÜberschuB des letzteren, in inniger Vermengung vorkommen, waren die Bedingungen der Langbemitbildung die günstigsten, weshalb an diesen Stellen der Langbeinit auch bei kürzere Zeit dauernden hydro- thermalen BEinwirkungen sehr háufig vorkommt. Es gilt nun im allgemeinen die Regel, dab die örtliehe Differenzierung der Umwandlungsvorgánge, aubBer der Statik der zirkulierenden Laugen und der Zeitdauer der BEinwirkungen, hauptsáchlich mit jenen variablen Gleichgewichts- zustánden zusammenhánet, die infolge der lokal bestandenen Temperatur- und Druckverháltnisse, als auch infolge der Inhomogenitát der Schichten und infolge der verüánderliehen Zusammensetzang der zirkulierenden Laugen sich einstellen konnten. Die Bildurgstemperatur des Langbeinits (Minimum derselben 37-57 nach VAN" T Horr), als auch die der übrigen sekundáren Salze, war Je nach der örtlichen Zusammensetzung der Salzmengen und der zirkulierenden Laugen und je nach den bestandenen Druckverháltnissen jedenfalls eine wesentlieh veránderliche. Im jenen kieseritreichen Teilen des Hauptsalzlagers, wo die Langbeimit- bildung mit der Zwischenphase einer bei verháltnismábBig niedrigeren Tempera- turen vorsichgegangenen Hydrometamorphose verbunden war, kommen als Zwischenprodukte der Schoenit, (K,5S0,. MgS0,. 6H.O) und der Leonit (K,SO,. MgS0O,. 4H,O) im Betracht. Bei Erhöhung der Bodentemperatur wan- delte sich der Schoenit in Leonit um (Maximum der Umwandlungstemperatur ungefáhr bei 47-59): K,S0," Mg80,. 6HJO — K,S0,. Mg5S0,. 4H,O -- 2HO T ís. . a - a e. sP es . a Ungefáhr bei 61-57, bezw. 89" fállt auch der Leonit gánzlich fort und wan- delt sich in Langbeinit um : 2K.S0,. MgSO,. 4HJO — K Mg, (50)ds 4 K,S50, 3- 8H,O Neben dem Langbeinit scheidet sich demnach bei diesem Umwandlungs- prozeB auch Kaliumsulfat aus, das jedoch infolge des stets anwesenden Chlor- natriums in natriumhaltigen Glaserit umgewandelt wurde. In einigen Föllen, und zwar hauptsáchlich in den liegenden Teilen des Hartsalzlagers, ist der Gla- serit tatsáchlich aufzufinden. Der ÜberschubB des anwesenden schwefelsauren Magnesiums eliminierte jedoch denselben an den meisten őStellen : K,S0,. MgSO,. 4HO -- MgS0,. HO — K.Mg.(S0.Js -- 5H,O Wie es bereits erwáhnt wurde, entstand der Langbeinit stellenweise durch die hydrothermale Umwandlung von kainitisiertem Hauptsalz und Hartsalz: 3KCI. MgSO,. 3H,O 3- Lauge — K.Mg(50,)s 3- KC! -3- MgCt, -- Lauge. 304 M. RÓZSA Den so entstandenen Langbeinit charakterisiert die gleichmaBige Ver- teilung des beigemengten Sylvins. Die auf die Zusammensetzung einzelner langbeinithaltiger Schichtenkom- plexe und Schichten bezügliehen Analysendaten sind in Tabelle 15 zusammen- gefabt. Tabelle 15. Die Mineralbestamndteitle einzelner langbeinithaltiger Schichten und Schicht- komplege. J Alexanders- Berlepsch fi ss 9. i hall Langbeinit . .. ....) 202 32-66 ]) 289 24-0 642! 67-8 IKISBONLE Et zés el ITS 6-0 6-6 135 2-6 1-3 Sylvin . szaz 1 35 ] 24 11-8 Spuren a STO BAZ s E I 486 561 60-9 499 DOT 30-6 Anhydrit, Ton usw. 1-6 18 1-2 0-8 0-5 0-3 Das bei der thermalen und hydrothermalen Umwandlung des Carnallits ausgeprebte Magnesiumchloridhydrat sammelte sich stellenweise in jenen Spalten des Hauptsalzlagers, die infolge der tektonisehen Hinwirkungen, bzw. durch die lokal stattgefundene Divergenz einzelner durch tonig-anhydritische und car- nallitisehe Zwischenlagen getrennten Salzbánke entstanden sind. Mit Bischofit ausgefüllte Spalten können an mehreren Stellen der Kaliumsalzlager angetroffen werden. S0 sehlieBt eine máchtige Spalte im Haupt- salzlager Hercyma bei Vienenburg mehrere tausend Kubikmeter Bischofit eim, wahrend an anderen Stellen leere Spalten, die einst mit Bischofit ausgefüllt wa- ren, vorzufinden sind. Tabelle 16 enthált die auf die Zusammensetzune einzelner Schichtkom- plexe und Sehichten des Bischofit-Hauptsalzlagers Hercynia bezügliehen Ana- lysendaten. Tabelle 16. Die Mineralbestandteile einzelner Schichten und Schichtkomplexe des Bischofit- Hawuptsalzlagers. EL ejGynida Znsammensetzung ereget zer. £ BISGhotttász se sg )" 923 Carnallit 38": 6-9 Kieserit . . 7 Spuren Steinsalz E 34" 0-8 Anhydrit, Ton usw. ) 2" 4 -- Spuren DIE SEKUNDÁREN UMWANDLUNGSVORGÁNGE DES KALIUMHAUPTSALZES. 38305 Der im StafPfurter Hauptsalzlager angetroffene sekundáre Tach- hydrit kommt zumeist in einzelnen Nestern vor, die háufig durch Anhydrit um- süumt sind und im Horizonte kieseritreicher Schichten liegen. Es handelt sich demnach in diesen Föllen um die gleichzeitige Entstehung von sekundárem Tach- hydrit und Anhydrit, indem echlorcalciumreiche Laugen auf den Kieserit ein- gewirkt haben : 2Mg5S0,. HO -- 3CaCl,. 6H-O — CaMg Clg. 12H,O -- 2CaS50, -- 8H,O Die auf die Zusammensetzung eimzelner tachhydrithaltiger Schichten und Nester des Hauptsalzes in StaBfurt bezügliehen Analysendaten sind in Tabelle 17 angegeben. Tabelle 17. Die Mineralbestandteile einzelner tachhydrithaltiger Schichten und Nester des Hauptsalzes. Zusammensetzung , EVE ZS ELTE MEENEI list 3 size ÁT 4 Tachihiyemit zet s e 32 3"3 2-8 9:5 Carnallit . ÖNNEz 569 443 58"-2 4570 JOLYÜGVZTN zés tés la E — Ta — 0-8 Spuren Kieserit Es viratib scsi 1170 12-9 122 DLOTSÁLZY et seret 272 323 242 394 Anhydrit, Von usw. 4-6 9:1 11 0-9 In zwei Proben ist ein bedeutender Anhydritgehalt nachgewiesen worden. In zwei Proben tritt neben dem Tachhydrit auch etwas Sylvin auf. Nach den Angaben VAwx"r HoFrs können Tachhydrit und Sylvin in Berüh- rung mit Laugen kaum neben einander bestehen, da das Chlorkalium bedeutend mehr Neigung zur Doppelsalzbildung besitzt als das Chlorcalcium und dasselbe demnach vom Chlormagnesium verdrángen kann: CaMg.Clg. 12H-O -- 2KCI -- 6H.O — 2KCI. MgCI,. 6H,O -- CaCl,. 6H,O Es mubte demnach stellenweise ein überwiegend grobBer UberschuB des Chlorcalciums vorhanden sein, um die Entstehung von etwas Sylvin neben dem Tachhydrit zu ermöglichen : 2KCI. MgCl,. 6H,O -- nCaCl, 3- Lauge — CaMgoClg. 12H,O -t- 2KCI 3- (n—1) CaCl, 3- Lauge Die homogene Zusammensetzung einzelner Tachhydritschichten beweist ferner, daB die Entstehung des posthumen Tachhydrits stellenweise auf die ge- genseitige Einwirkung von Chlorcalcium und Chlormagnesium — bei Tempe- raturen über 229 — zurüekgeführt werden muB: 990 CaCI,. 6H,O 3 2MgCI,. 6HO — CaCl,. 2MgCI,. 6H,O -- 6H,O 306 M. RÓZSA. Die Bildung von übersechüssigem Chlorcalcium hángt offenbar mit jenem Umstande zusammen, dab die zwischen dem Chlorcalcium und sehwefelsauren Magnesium angegebene Reaktion bei den entsprechenden Bedingungen auch reversibil verlaufen kann:! CaCl, 3- MgS0O, -- Lauge 2 CaSO, -3- MgcCl, 7- Lauge Im Hangend-Salztonfund in einzelnen Tonsechichten der Tachhydrit-Haupt- salzlager kommen jedoch relativ grobe Mengen von in verdünter Salzsáure löslichem Magnesium- und Aluminiumoxydhydrat vor. Der ÜberschuB des Chlor- calciums hángt demnach auch mit jener Zerlegung des im Tone anwesenden Calcium-Aluminiumsilikats . zusammen, welcher durch ehlormagnesiumhaltige Laugen verursacht wurde. Die Mannigfaltigkeit der in den Tachhydrit-Hauptsalzlagern zu verschie- denen Zeiten stattgefundenen Durchtránkungsprozesse verursachte wohl, dab in den verschiedenen Horizonten Differenzierungen der Umwandlungsprodukte amzutreffen sind. So nimmt der Tachhydritgehalt gegen die hangenden Schichten des Tachhydrit-Hauptsalzlagers im WerkeKrügershall stark ab, auf welchen Umstand ich gelegentlieh noch zurückzukehren beabsichtige. Ein besonders mannigfaltiges Bild der Umwandlungsvorgánge weilsen die Ablagerungen der Südharzgegend auf (Bleicherode, Glückauf-Sonders- hausen). Jene Schi.hten derselben, die dem kieseritisehen Halit-Carnallit des Stabfurter Hauptsalzlagers entsprechen, übergehen stellenweise in Hartsalz. wábrend an manchen Stellen dieselben, bei Eliminierung der Hauptmengen des Kieserits, in Sylvin-Halit umgewandelt wurden: KCI. MgCI,. 6H,O KCI Ker 1 Mg$S0O,.H,O Hauptsalz 2 MgSO,. HO ( Hartsalz 7 7 CI ( Sylvinhalit Na0l NaCI ] ZA Die andauernde Durchtránkung war stellenweise mit der Auslaugung be- deutender Mengen des sekundár entstandenen Sylvins und mit relativ groBem /jnwachbs des Tongehaltes verbunden, so dab an manchen Stellen nur diskonti- nuierliche Überreste dünner Sylvinlagen zurüekblieben. Der Umstand, daB der Kieseritgehalt so stark abnahm und stellenweise sogar ganz versehwunden ist. im Zusammenhange mit der absoluten Zunahme des Anhydritgehaltes, beweist ferner, dab es sich nicht blob um jene guantitativen Versehiebungen der Zusammen- setzung handelt, welche infolge der verschiedenen Löslicehkeitskoetfiziente der Salze autfraten, sondern dab bei der Durchlaugung auch ehlorcaleiumreiche Laugen tátig waren, die auf den Kieserit eingewirkt haben. Andererseits fand infolge der nachtráelichen Hinwirkung zusickender, oder hingeprebBter chlormagnesiumreicher Laugen an manchen Stellen eine Rück- wandlung des Sylvin-Halits in Carnallit-Halit, Halit-Carnallit, Sylvin-Carnallit- Halit (Halit4 — Carnallit — Sylvin9Z) und Carnallit-Sylvin-Halit (Halit9g — Sylvin9/ — Carnalht9) statt. 1 P. KirwxG, Centralblatt f. Mineralogie, 1915, Heft 1. DIE SEKUNDÁREN UMWANDLUNGSVORGÁNGE DES KALIUMHAUPTSALZES. 807 In den Salzablagerungen der Werragegend konnte ich im Horizonte des Halit-Carnallits und Carnallit-Halits folgende guantitativen Versehiebungen der Umwandlungsvorgánge feststellen : Halit-Syvin 1. Carnallit-Halit — Sylvin-Halit, Sylvin-Halit ú TII. Halit-Carnallit — Sylvin-Halit-Carnallit , Carnallit-Halit. Halit-Carnallit " I. Halit-(Carnallit — IV. Halit-Sylvin — Halit-Carnallit, V. Sylvin-Halit — Die auf die Zusammensetzung der verschieden umgewandelten Teile des Kaliumsalzlagers Bleicherode bezüglichen Analysendaten sind in Tabelle 18 zusammengefa bt. Infolge der bekannten Hydrometamorphose des Hauptsalzes entstand der Halit-Kainit( Kaimittt), bzw. aus dem Carnallit und Kieserit der Kainit: KCI. MgCL. 6H,O 3- MgSO,. HO 4 Lauge — KCI. MgS0,. 8H,O -- MgCIl, -t Lauge. Den infolge der Hydrometamorphose des Hartsalzes entstandenen Halit- Kainit, bzw. Hartsalzkainitit, benenne ich nach weiland Professor KARL v. THAN als Thamit, um ihn vom Hauptsalzkainitit, einfach Kaimtt benannt, zu unter- scheiden. Der Kainit des Thanitlagers entstand demnach aus dem Sylvin und Kieserit des Hartsalzlagers : KCI 3- Mg$S0,. HO 3- Lauge — KCI. Mg5S0,. 3H.O -4- Lauge Die Entstehung des Thanits ist sowohl aus genetischem, als auch aus rein ehemischem Gesiechtspunkte von Belang und liefert zugleich ein klares Beispiel jener Hydrometamorphosen, bzw. Rückwandlungen, welehen die sekundáren Salzmineralien unterhalb ihrer Bildungstemperatur ausgesetzt sein können. Es láBt sich zwischen dem Kainitit und Thanit ein wesentlicher Unterschied insofern feststellen. dab im Kainitit der Kainit und das Steinsalz an den meisten Stellen in Gemengen vorkommen, wogegen im Thanit zumeist eine regelmábPige Schichtung aufzufinden ist und das Lager zahlreiche Adern unveránderten Syl- vins durchkreuzen. Auch der Carnallitgehalt der zwei Kainitarten weist oft Ab- weichungen auf. Wáhrend námlieh im Thanit Carnallit selten und auch dann nur in Spúren vorkommt, löbt sich derselbe im Hauptsalzkainitit stets nachweisen. Ifolge der sukzessiv fortgesetzten Hydrometamorphose des Hauptsalzes, bzw. des Kainits treten stellenweise der Schoemit und Leomt aut: 2KCI. MgSO,. 3H,O 3- Lauge — K,S0O,. MgSO,. 6H,O 4 MgC1, -- Lauge Schoenit K.S0,. MgS0,. 6H.O — K,S0O,. MgSO,. 4H,O -- 2H,O Leonit Die auf die Zusammensetzung einzelner Lagerteile des Kainitits und Thanits bezüglichen Analysendaten sind in Tabelle 19 angegeben. Tabelle 18. Die Mineralbestamdteile des Hauptsalzlagers (kieseritiseher Hatit-CGarnallit) und seiner verschieden umgewandellen Teile im Werke Bleicherode. ROZSA 308 ISS AGETNG ESET KONÁÉB Z/mnsammensetzuneg Kieseritisecher Anh y d ri t isch KEZELT SEVEN Taubes Halit- Sylvin-Halit Sylvin-Carnallit-Halit Carnallit- étatsi Carnallit ű j 5 EE 7 ] 97. Halit 5 Carnallit ... sza zes zal I 518 — Spuren 209 297:6 310 — Sylvin j — 2557 2170 1280 22 0-6 32 Kieserit — .. 13-6 14 1-1 0-8 0-9 0-7 Steinsalz .. 31-5 62"1 63-6 50-6 525 533 67-3 Anhydrit, Ton usw. 10-S 143 1970 168 144 29:5 Jégen 3-1 Tabelle 19. Die Mineralbestamdteile eínzelner Lagerteile des Kamitits und Thanits im Werke Berlepsch. ÍRNEK I KÉK KGK ttTetTTTTttEtüttgKkttlttttlellllTttTTKÚ tt ÜKKTEEÉTTKi ZZ w G Alexanders- IDEGETALGG DESEG h Ideszákzáátál hall Zusammensetzung SCágó ESZES a 7 3 READ TK ét Phanit ] B 8 se e z sebe rés zszts MESÉS zat É ! "Thanit Thanit , 4 TETT AVE [EZTET E Az ee Beee 8 E HERE ee Nt zzz étel Kainit as sz RW 618 624 59-8 695 809 JAA SSSTA TI DON EASS-Ó 96-6 Oylvin .. ése ge zó ! 6-4 077 [0 477 sel 275 ] Spuren 7"2 193 5"1 0-7 Spuren CÁrnall1b e sss a SA zés püren 9-4 úsA Spuren 957 Spuren 18919 Spuren Spuren Steinsalz S SBe éb s 8; VOL 326 328 324 232 13"9 20-07 EZZBNIT DEI E29:0 21 ag Anhydrit (Gips), Ton usw. / 265 9-5 23 031] 5j43) 7 OZAT AS LL 2-8 DA. 0-6 0-8 l H l i í 309 KALIUMHAUPTSALZES. DES 71 E A-NG 3VOR( NGS MWANDLU S 18 N a 4 UNDARE SEK 5 DIE JoUUDSTOg TT AOZITULU TT, JOD HUMZJESUOTTTIIESNZ OTP 98T TOJTéZ TOJIOTITTETJOFUTO 9IP UT (Gt 4) a.r a 1 (sz) sz ] er £.G 1.5 8.4 6-G HAS álkEÉr 3 6 GZ 9.2 J "Ast uoj, (sdAÁg) nipAyuy e 1e 6 0 Ge a (9-e1-t-) 0.-rT-- ] (0.48) 9.98] 9.0 h8.9p 1 8.pe 1 7.9y ] 6. ! 2-ze § (0.18) 9.98] T. SOS NO EB o SEGGEM MESS Eg 7 ZIeSUT99G (2.11—) 297— 1 (6.re) ce] az §T.ze-] 6.27 ! 8.95 I 2z6 1 6-8T §(z.re) ze 67-i sz ! ési TT 7 gigosery aa ess — — fuomádgsj] voznds ju sindsg [ uomdg ! uoxndg (EI P.G uomdg [/ E ői TE TT MUTSO) Me) eŐ (0.93) p.-eG ] 9.66 § 8-06 ] 9.-aG ] 0-6G ] 6-pG ] £.06 § (0.97) F.ez 0-1 ÜEONNEKEO E [/ 37 7 EN EKUTATÁS - sz ez — — E - TAL)! [AAD JEAÉSND E KEVETM ös Mg TI "POXxdouIJo UT, ! 93I9m "39I09UL -IT939ET "poxdouizoyuT, ! 93I9m "J9I09UT, "[939ITT MEZ ETTSZ KOST Eszá 0). SUNZJOSUOUIUIBSN 7 ZUJIAHII A 0—I Í AT 0—rTJIII 0—T! II 0—I! I 0—I ZA VES zt SÉT IN Te aa] . 1 1] SADÖDIZTOSIMOIT PUN -IYMNVOY JOJAN]SSOIS s9p INNI PUVISIGINA9UAIW 9 "TG 9ITI9UEL (ESZ. ELL VAETT Gézád Ze ? EZ EZ sőt ZATI ERED l £.G JG F.e J 0 TÁ 6.1 P-T. .] F.G 8. "ASTL TOT, 9IIpÁYyUuYy 897 L-LG 9.-8Y L. Kő TIS 266 ! EPE TBIRG [6 7 Z[8sure3sg T-26 6-ST 9.66 EG 6-IT 6:01 9.-OT G.Z1 G:9]1 j " JII9SOrY hi 8.06 £.06 V.GE Cs e! E. e; 7 UTATÁS uoxnds usandg — ] reg) $./G L:G9 0.97 ]1-GG A 1 [gun zi 123 ém . € ESSÉZBB fert sző I :poza ] ge ! "pogdiruroua ] saj ja ][/OIPAH (sara Ő A 0—I [AI 0—T [III 0—7! II 0—r ! T0—7 Ő -oxpárr "goxoouz ] 990 A 0—7]ATO- TI 0—IIT0—T Tori! "913 "JaI09UJ, "[9931X [d " 626nr— ! "TATA ! L j 0H9 10/1 ] . 90 Sunszosuoururesnz za 8.8 a 7 8 zjeészdneém szab Vpzyosjapntr pun -erosjdmogg s9jam Issojg sop JNA PUVISIGIVJAULIN 91 "OG 9II94EL 5 . XLV. köt. 191 Földtani Közlöny 310 M. RÓZSA. Der Magnesiamsultfatgehalt der Kainititlager ist im Vergleiche zum Kiegerit- gehalt der Hauptsalzlager ein sehr groBer. Diese Anreicherung war stellenweise mit der partiellen Auslaugung des Hauptsalzcarnallits verbunden. An den meisten Stellen jedoch wurde dieselbe durch die zusickernden Laugen vermittelt, indem dieselben aus den höheren Horizonten Calcium- und Magnesiumsulfat hinführten. Wenn wir nun die Mittelwerte der angegebenen Salzprozente des Kainitit- lagers in Stabfurt zur Grundlage nehmen, aus denselben die Zusammensetzung eines aus dem Kainitit infolge thermaler Umwandlung — bei Gegenwart ent- sprechend zusammengesetzter Laugen — entstandenen hypothetischen Hartsalzes ausrechnen und mit den bereits angegebenen Mittelwerten der Hartsalzbestand- tetile vergleichen, so erhalten wir die in Tabelle 21 angegebenen Resultate. Der Mangel an Langbeinit und der zumeist bedeutend geringere Kieserit- gehalt des Hartsalzlagers sehlieBen demnach, wie ich dies bereits früher aus- führte, die Zwischenphase einer vollstándigen Kainitisation in den meisten Teilen des StabPfurter Hartsalzlagers aus und nur an einigen Stellen desselben, wo der Carnallit und Kieserit in entsprechend zusammengesetzten Gemengen vorkamen, würde die kürzere Dauer der Durchlaugung zur even- tuellen Bildung eimes kainitisehen Zwischenproduktes, welches dann ein lang- beinithaltiges Thermoprodukt ergab, genügt haben. In den Salzablagerungen der Werragegend kommt der Thanit zumeist in einzelnen isolierten Nestern des Hartsalzlagers vor. In allen diesen Fállen konnte ich in der Náhe dieser Nester vertikale Risse, die mit Kainit und Stein- saiz ausgefüllt waren, feststellen. Die Einsickerung erfolgte demnach durch diese Risse und die statischen Druckverbáltnisse der eingedrungenen Laugen führten stellenweise zu abwechselnden Schichten des Hartsalzes und des Thanits. Es möge schliePlich, im Ansehlusse an die jüngeren Zechsteinsalzablage- rungen, die Frage erörtert werden, an welchen Stellen derselben kieseritreiche Schichten zu erwarten sind. Die Reihenfolge der im Salzton vorkommenden Ablagerungen gibt dies- bezüglieh s0 manche Aufklárung. Auch bestátigen diese sedimentáren Ausschei- dungen, bezw. ihre sekundáren Umwandlungsprodukte im Salzton, als auch das Vorkommen einer Anzahl mariner Fossilformen in demselben, die bereits in früheren Abhandlungen erörterte Feststellung, dab es zur Voraussetzung einer über den Zechsteinsalzen bestandenen Ablagerung des Bischofits und der Be- teiligung derselben an den spüáteren Umwandlungsvorgáöngen gar kein Grund vorliegt. Die hesultate meiner diesbezügliehen Beobachtungen und Untersuchungen gedenke ich bei Besprechung der jüngeren Zechsteinsalzablagerungen mitzu- teilen. Budapest, den 8. November, 1915. DAS NEUE VORKOMMEN DER PANNONISCHEN PETREFAKTEN CONGERIA SPATHULATA PARTSCH UND LIMNOCARDIUM PENSLII FUCHS IN UNGARN UND DIE AUF DIEFSELBEN BEZÜGLICHE LITERATUR. — Hiezu Tafel III. — Von Dr. Simon Papp. Die unter der Leitung des Herrn Professors Dr. HuGo v. BöcgH, Ministerialrats im Finanzministerium, stehenden und im Interesse der Hrdgas- und Petroleumschürfung durechgeführten geologisehen Aufnahmen haben in ersten KReihe den praktischen Zweck vor Augen, dabei versehlieBen sich aber die aufnehmenden (reologen, soweit dies möglich ist, natürliech auch nicbt den ab- strakteren Beobacbtungen von rein wissenschaftlichem Wert. So hatte auch ich, als einer der an dicsen Aufnahmen teilnehmenden (xeologen, Gelegenheit, Beobacb- tungen dieser Art zu machen und dürfte es. vielleicht nicht ganz ohne Interesse sein, wenn 1eh im folgenden einige von diesen mitteile. 1. Congeria spathulata Partsch. (ER UL, MT EG) Dieses Petrefakt von interessanter Form fand ich in den zum Wiener Becken gehörigen pannonischen Sedimenten des Marchtales. Dieselben bestehen auvs den von Egbell in SW-licher Richtung sich ausbreitenden hügeligen Auslüufern mit grauen und gelblichen, gipsigen, sandig-mergligen Schichten, in welchen sich auf ungefáhr 1 km vom südwestliehen Rande des Dorfes ziemlich gute Aufschlüsse befinden. In einem derselben kommt Congerta spathulata PaARrscr in groBer Menge in ganz jungen und gut ausgebildeten Exemplaren vor. Die begleitenden Petre- fakten sind: Congeria subglobosa PaRrscn, Melanopsis Vindobonensis Fucns, Limnocardien und Ostracoden. Nachdem diese Congeria spatulata hier in derselben Ausgestaltung erschei- nen wie an anderen Punkten des Wiener Beckens, verweise ich statt der ausführ- hehen Beschreibung auf die Berichte von HöRNES! und ScCcHAFFER ? und führe 1 M. KÖRNER : Die foss. Mollusken d. tert. Beckens von Wien. II. Teil. (Abhandl. d. k. k. Geol. R.-A. Bd. IV, pag. 369, Taf. XLIX, fig. 4.) : Dr. F. X. SCHAFFER : (Geologischer Führer für Exkursionen im inneralpinen Wiener Becken. II. Theil, pag. 152, Taf. IX, fig. 11. 214 312 D: SIMON PAPP bier nur die Photographien der von mir in Egbell gesammelten Congeria spathu- "ata vor. Auch hebe ich hervor, dab in einem Teil meiner Formen der SchloBrand gerade, bei einen anderen Teil derselben hingegen mehr oder weniger stark ab- gerundet ist. Zwischen den Congerta spathulata mit geradem und stark abgerun- detem SchloBrand können verschiedenartige Übergánge beobachtet werden. Von den zverst von PaRrscn! im Jahre 1835 aus ungarischem (Gebiete beschriebenen Congeria spathulata führen die Fachmünner soleche von ziemlieh vielen Orten aut. 50 fübhrt : 1. AcCKNER solche aus den Gegenden von Girelsau (Fenyőfalva), Szakadát und Thalheim (Dolmány) auf (Jahrbuch d. k. k. Geol. R.-A. XI., 1860. pag. 60.). 2. HANTKEN erwáhnt von Tinnye Congerta triangularis PaáRTsScnH im (resell- schaft von Melanopsis (Math. és Term. Tud. Közlem. I. kötet 1061. (ung.). 3. Srorxiczka hat C. spathulata im Ton bei Károlyváros (Jahrb. d. k. k. Geol. R.-A. XII. 1861—1862, pag. 580), dann bei Stegersbach (Szentelek) und Rotenthurm (Vasvörösvár) gesammelt ( Verhandl. d. k. k. Geol. R.-A. 1561—1862, pag. 218). 4. H. Worr erwáhnt Congeria spathulata aus dem südlieh von Osek, Apatovec: und Ivanec in Kroatien-Slavonien gelegenen Gebiete (Verhandl. d. k. k. Geol. R.-A. 1861—62, pag. 216), einem Bohrloche in der Gemeinde Szabálcs und aus dem zur Gemeinde Lalasine im Krassószörényer Komitate führenden (Graben (Jahrbuch d. k. k. Geol. R.-A. XVII. 1867, pag. 536), ferner aus den sandig-merg- ligen Schichten der Ausláufer des Finkenkogel in der Gegend von Sopron (Jahrbuch d. k. k. Geol. R.-A. XX. 1870, pag. 43). 5. Nach Srug erscheint die Congeria spathulata und Cardium apertum nicht selten in der die Mergelschichten scheidenden Etage von Dubovác bei Károly- város ; ferner erwáhnt er von den Congeriaschichten lángs des von Petrinia nach Glina führenden Weges (Jahrbuch d. k. k. Geol. R.-A. XIII. 1863, pag. 515). 6. HavER erwáhnt, dab die im Museum der Wiener (Greologischen Kkeichs- anstalt befindlichen, von Csúcs (Maroscsúcs) stammenden Sandsteme voll von Abdrücken und Steinkernen von Melanopsis Martimana und Congeria spathulata sind (Geologie Siebenbürgens, 1863 pag. 549). 7. KORNHUBER sammelte Congerta spathulata aus dem UÜntergrund der Stadt Poszony (Dr. G. A. KORNHUBER : Pozsony és környéke (ung.) zur Erinnerung an die im Jahre 1865 in Pozsony stattgefunden XI. Hauptversammlung der ungarischen Árzte und Naturforscher). 8. Axrox Kocn scbreibt in seinem Werk cGeologische Beschreibung der Umgebung von Beocsim (Arbeiten der Ungarischen (Geolog. Gesellschaft, III. 1867 (ungarisch) auf Seite 76, dab in dem gelbliehgrauen, etwas schiefrigen, kalk- reichen Ton des tiefen Perbáler Grabens viele C. spathulata und C. triangularis vorkommen. 9. NEUMAYR und PauL berichten über das Vorkommen der C. spathulata im oberen Teile der Congeriaschichten bei Oriovác und Tomica in Slavonien, bemer- 3 Verst. Ziegelklauen a. d. Plattensee (Ann. d. Wien. Mus. d. Ntg. Bd. I, pag. 100, Taf. XII, fig. 13—16). c EIN NEUES VORKOMMEN VON PANNONISCHEN PETREFAKTEN. 313 ken jedoch, dab deren Erhaltungszustand eine sichere Bestimmung nicht zulasse (Abhandl. d. k. k. Geol. R.-A. VII, 1875, Heft 8, pag. 20). 10. KARL HOoFMANN führt aus den Congeriascbiehten aus den Gegenden von Alhó und Szalonak im Komitat Vas nebst anderen, die Brunner Fauna charak- terisierenden Petrefakten auch die C. spathulata an (Földt. Közl. VI. 1876, pag. 305 (ungar.) ; unter denselben Umstánden sammelte er diese auch aus den panno- nischen Schichten der Umgebung von Szilágyeseh (Földt. Közl. IX. 1879. pag. 277). 11. G. PiraR záhlt aus dem Radobojer Becken Melanopsis in Gesellschaft von Cardien und anderen Congerien auf. (Verhandl. d. k. k. Geol. R.-A. 1877. pag. 101). 12. LupwiG Rorn v. TELEGD záhlt Congerien aus dem neogenen (Grebiet zwischen dem Rosalia-Leithagebirge und den Ruszter Bergen auf (Földt. Közl. VII. 1877, pag. 397, ungar.). 13. STÜRZENBAUM hat in der oberen Partie der pannomsehen Schichten von Nezsiderna C. spathulata gesammelt (Földt. Közl. IX. pag. 153). 14. Maryvasovszxky hat im Szilágyer Komitat an der letzten StrabBenkrüm- mung der auf dem Nagymáloldal-Rücken nach Ilosva führenden StraBe im dor- tigen Sand, ferner bei Bagos und auf dem kVivat Ferdinands benannten Hügel, NW-lieh von Szilágysomlyó C. spathulata gefunden. (Földt. Közl. IX. 1879, pag. 339. 15. Junius Pernő fand in den sandigen Kalkscbichten der Umgebung von Laáz (auf dem Gebilete zwischen Hegyes— Drócsa und Kodru) Cong. cfr. spathulata , die dort sehr háufig sind. (Jahresbericht der kgl. ung. Geol. Anstalt 1885, pag. 189.i 16. THomaAs v. SzorTraGn führt die C. sp. aus den limonitischen, sechotter-) gen Sand- und konglomeratischen Schichten der Gegend von Zabalc (Krassó- szörényer Komitat) zusammen mit der Congerta triangularis auf. (Jahresbericbt der. kgl. ung. Geol. Anstalt, 1891, pag. 68.) 17. ALEXANDER SCHMIDT erwáhnt aus dem gelben Ton von Cinkota die Arten Congerta? cefr. spathulata und Congeria? subylobosa. (Földt. Közl. XXIII. 1893, pag. 383.) Í 18. BRusINA záhlt unter anderen pannonischen Petrefakten von Markusevec NN E-lich von Zagreb auch C. spathulata auf. (Földt. Közl. XXV. 1895. pag. 194). 19. LŐRENTHEY sammelte in Szegszárd eine junge Congeria spatlvulata, doch ist auch diese nach seiner Ansicht nicht die typische Form, sondern nur eine lokale Varietát. (Mitt. aus dem Jahrbuche der kel. ung. Geol. R.-A. X. pag. 83.) Dieser Aufzáhlung zufolge wáre also die Congerta spathulala PARTsSCH s0- zusagen in sámtliehen heirmisehen pannonischen Ablagerungen ziemlich háufig. Indessen ist die Wahrscheinlichkeit sehr groB, daB der gröBte Teil der von den einzelnen Autoren für Congeria spathulata gehaltenen Arten diese nicht ist. Die Bestimmungen sind zum Teil an sehlecht erhaltenen Exemplaren erfolgt, und so konnte das Resultat in diesem Falle auch gar nicht zuverlássig sein. LőgENTHEY! hat von HANTKENS Tinnyeer C. spathulata nachgewiesen, dab diese nicht die C. spathulata, sondern die Congeria Budmami BRus. ist. : Die pannonische Fauna von Budapest. Paleontographica. Bd. 48. pag, 149. 314 D: SIMON PAPP BRUSINA ! findet nicht einmal eine Spur von den von STOLICZKA und STUR aufgezühlten Congeria spathulata und kann sogar nicht einmal feststellen, welche von den von ihm selbst gesammelten Muscheln als C. spathulata angenommen werden könnte. Auch die als C. spathulata aus dem Szilágyer Komitate ausgezáhlten Arten müssen nur mit Vorbehalt als solche angenommen werden, da weder die Beobach- tungen von KARL Rorn v. TELEGD, noch jene von FRANZ v. PÁvAaI Vagwsa und die meinigen dies bekráftigten. Es scheint, dab die ülteren literariscehen Daten jede Muschel, die nur em wenig die Form der spathulata zeigte, nach der Analogie, dab jede dreieckige Congeria eine Congeria triangularis sei, als Congeria spathulata aufgeführt haben. Wir haben keine Ursache mehr an der Hehtheit der auber dem Egbeller Vorkommen aus pannonischen Sedimenten der Komitate Vas, Sopron und Mosony aufgezühlten Congeria spathulata zu zweifeln, weil diese Gebiete strenge Apper- tinentien des Wiener Beckens sind, wo die Congeria spathulata PARTsScCH eines der háufigsten Petrefakte ist. 2. Limnocardium Penslii Fuchs. — Tafel III. Fig. 6. — Diese gröBere Form der pannonischen Sedimente hat zuerst FucHsS aus Radmanest beschrieben.? Spáter führt er zuerst aus Tihany und Kup ? Limnocar- dium Pensliü aut ; ferner führt sie HaáALavÁTS aus Budapest— Rákos, tendheh Lő- RENTHEY aus Budapest— Kőbánya" an. Icb schlieBe diesen Fundorten noch jenen von Szilágynagyfalu bei. Hier habe ich námlich im sandigen Mergel eines vom Schafstall auf dem 50-lieh vom Dorfe gelegenen Abhange nach W hinabflieBenden Grabens eine rechtseitige Klappe von Limnocardium Pensm Fucns in Gesellschaft von Congeria banatica HÖRNES und Congeria PARTSCHI Üzsz gefunden. 1 Die fossile Fauna von Dubovec bei Karlstadt in Kroatien. Jahrbuch d. k. k. Geol. R. A. Bd. 43. 1893, pag. 369. : Tu. Fucns: Die Fauna der Congerienschiecehten von Radmanest. (Jahrb. d. k. k. G. IR. A. XX. T070, pag. 355. Tat. XV. Pig. 15—17) 3 Ta. Fucus: Die Fauna der Congeriesehichten von Tihany am Plattensee und Kup bei Pápa in Ungarn (Jahrb. d. k. k. G. R. A. XX. 1870, pag. 540, 548.). Auf dem Göd- rös; benannten Tihanyer Abhang haben auch HALAVÁTS und VITALIS Exemplare von Limno- cardium Penslii Fuchs gesammelt (Halaváts: A balatonmelléki pontusi korú rétegek fau- nája, 1902, pag. 34. ViráLis: A balatonvidéki kecskeközmök és lelőhelyeik. 1910. 13—15. Beide ungarische Abhandlungen als palüontologiseher Anhang in den Ergeb- nissen der Plattensee-Studien I. Bd. I. Teil.) 4 JuL. HALAVÁTS: Die geolog. Verhültnisse des Alföld zwischen der Donau und TheiB (Mitth. aus dem Jahrbuche der kgl. ungarischen Geologischen Anstalt. XI. pag. 129.). 5 E. LÖRENTHEY: die Pannonische Fauna von Budapest (Palgonthographica. XLVIII. 1901—1902. pag. 265. Taf. XI.X., Fig. 7.). EIN NEUES VORKOMMEN VON PANNONISCHEN PETREFAKTEN. AL Die Klappe ist nicht vollkommen unversehrt. Der Wirbel ist ein wenig zusammengedrückt. Dieses Exemplar ist auch gröbBer als das Kőbányaer Hxemplar von LŐRENTHEY, srfern seine Lönge 60 mm und die Höhe 50 mm betrágt. Dem üáuBeren Teil der Schale mit Ausnahme des klaffenden Teiles durch- ziehen 16 etwas ausgebauchte, abgerundete Rippen, die sehmölere Zwischenráume von einander trennen. Die Rippen und die Rippenzwischenrüume werden von 5 stárkeren und zahlreichen feineren Anwachslinien durechguert. Bedauerlicherweise ist der innere Teil der Schale nicht sichtbar, denn bei der Práparierung derselben würde das (Ganze wahrscheinlich zugrunde gerichtet werden. Das von mir gesammelte Exemplar zeigt eine kleine Abweichung von den Radmanester, Tihanyer und Kőbányaer Exemplaren, da die letzteren kleimer sind und die Zahl der Rippen zwischen 19 und 22 wechselt. Bezüglich der Form aber stimmen sie am meisten mit dem Radmanester Exemplar überein, dessen Zeichnung BRUSINA in seiner Iconographie ! mitteilt. . Bearbertet im Istitut für Geologie und Lagerstáttenkunde der Hochschule für Berg- und Forstwesen in Selmecbánya, im Jánner 1915. NEUERE PALÁONTOLOGISUHE FUNDORTE IN VERSÜHIEDENEN GEGENDEN UNGARNS. Von GABRIEL TÉGLÁS.? Bei der Revision meines Vormerkbuches gelang es mir, noch einige paláon- tologisehe Funde aus Gegenden zusammenzulesen, die auberhalb der Wege der Fachmánner gelegen sind. Als Fortsetzung memer früheren . Mitteilungen mögen dieselben nachstehend aufgeführt werden : I. Szerb-Pozsezsena im Krassószörényer Komitat, Ujmoldovaer Bezirk : Molare von Elephas primgemwus L. Sammlung des verstorbenen technischen Oberrates VIkKToR GYÁRFÁS in Budapest. II. Im Békésgyulaer Museum: Endrőd (Békéser Kom.) Elephas primigemius L. Schulter-, Schenkel- und Rippenknochen. Cervus megaceros HARDTM. Geweihfragment. III. Aus der Sammlung des Bezirksarztes Dr. PAuL FRENYE im Déva- vány a, Kom. Jásznagykun und Szolnok. Gelegentlich der Besichtigung der Sammlung des Herrn Dr. FRENYE konnte ich folgende paláontologisehe Funde vormerken : 1 BRUSINA: Iconogr. mollusc. Foss. Tab. XXIX. Fig. 4—5. : Vorgángige Mitteilungen im (Földtani Közlönys; Jahrgang 1912. 42. Band. pag. 902—904 und Jahrgang 1914. 44. Bd. pag. 416—417. 8316 GABRIEL TÉGLÁS. Von Dévaványa und der benachbarten Puszta Kéthalom : Geweihfragmente von Cervus elaphus L. Bin Teil dieser Geweihfragmente, insbesondere jene von éthalom, sind zu Bohrern, MeiBPeln, Beilen usw. verarbeitet. Gleichfalls dort habe ich Teile jenes Mammut-StobBzahnes gesehen, der in der Gemarkung des Himesder Grundes der Grobgemeinde vorkam. Der den Bau des dort hindurechziehenden Kanals leitende Karcager Ingenieur ALADÁR Simon entdeeckte im Dezember 1907 den Mammut-StoBzahn und wollte denselben am folgenden Tage ausgraben lassen, da jedoch über Nacht das inzwischen auf- sestiegene Grundwasser die Fundstátte übersehwemmte, mibBlang die Ausführung des Vorhabens und konnten nur Partien des verwitterten StobBzahnes ausgehoben werden und konnte ich bisher keine (Gewibheit darüber erlangen, ob an jenem Orte nicht etwa ein junges Mammutskelett gelegen seim mag, wie man ein solches eben damals in dem abgezapíten Bett der Körös in Endréd gefunden hatte. IV. Die von mir vorgemerkten Reste von Elephas primigenius L. aus der Privatsammluneg des Dr. ARmix LiGErI in Visegrád stammen von folgenden Fundorten : 1. Aus dem Visegráder Löb: Rippenteile und Schenkel- knochen. 2. Zahnplatten aus dem Löb von Nagymaros. 3. Zahn aus dem Pilismaróter LöB. 4. Zahn von Prezlosica, aus dem Savebett unterhalb Sziszek. 5. Aus dem Donaubette zwischen Illok und Palánka durch Baggerung zu Tage geförderte Partie eines StoBzahnes, Rippen- und Schenkelfragmente, Zahn und Kinnlade. 6. Rippenknochen und Beckenhölfte aus dem Bette der Rábca in der Gemeinde Béres. V. AusderSammlung des BEBisenwerks-Arztes Dr. BÉLA BEvxpERin Diósgyőr, Komitat Borsod, 20. August, 1911 : 1. Molare von Elephas primgemus L., Hörner von Bos priscus ausgegraben aus dem Schotter bei der Pflasterung des Rangierbahnhofes der kön. ung. Staats- bahnen in Miskolc. § 2. Molare und Extremitáten- Partien von Elephas primigemtus L.aus T 1 s z a- Polgámx 3. Partie eines Oberkiefers von Elephas primigemus L. mit Gaumen und Fracmente von StoBzáhnen aus dem Steinbruch im Mexiko-Tal bei Diósgyőr. VI. Krizba, Komitat Brassó, 27. August, 1914, bei dem staat- lichen Lehrer KARL SZEMERJAI: Molare von Elephas primigemus, rechtsseitiges Fragment eines Unterkiefers. Fundort : Nagy-Pataktal W-lich von der Ortschafít, am FubBe des Schlobberges. VII. Erősd, Komitat Háromszék, Bezirk Nagyajta; bei dem evang. reform. Lehrer FRAsz BaALÁzs, Oktober 1907. StoBzahn von Ursus spelaeus L. aus dem Erdwerk am Csókáshegy. Molare von Eguus primigemus L. von eben- daselbst. VIII. Brulya. (Kom. Nagyküküllő, Nagysinker Bezirk) bei dem staatlichen Lebrer Wn.Herm BERDE in Ágostonfalva, 19. Oktober 1907. Elephas primigenius UL. Partie eines StobBzahnes, Sehienbein. RMinoceros tichorhinus Cuv. Molare. IX. Von Fossilienfunden im Székler Museum in NEUERE PALAÁONTOLOGISCHE DATEN. 9 Sepsiszenteporny konnte..ieh, aáubkers , dem 18 homes wahnten. im Jahre 1898 noch folgende verzeicechnoen: 1. Homoród- Karácsonytalva, Kom. Udvarhely. Cervus elaphus L. Schüdel mit (rt ;eweihpaar. 2. Nagy-Bacon, Kom. Udvarhely, Oklunder Bezirk. Elephas primigemus L. zwei erobe Molare. 3. Aus der (reegend Bibarcfalva-Baróth [guus primigemus 1. Molare; Tlephas primigemus h. Molare. 4. Csik-Dánfalva., Kom. Csik. Elephas primigemus L. Zahn. 5. Ágostonfalva, Kom. Nagyküküllő, Homoróder Bezirk: Wirbel und Zehenelieder eines für einen Alligator gehaltenen heptils. Budapest, 1. Mai 1915. REFERÁTE. Dr. M. Elemér Vadász: Über die Theorie des geologischen Unterrichtes (Skizzen über Methodik). In unserer pádagogischen Literatur war bis in die neueste Zeit über die Frage des Unterrichtes der Geologie kaum noch die Rede. Wenn auch unsere Professoren der Geologie inmitten ihrer wissenschaftlichen Bescháftigungen die Pflege der Methodik des Unterrichtes der Geologie nicht aus den Augen verloren, und unter iíihnen mehrere, wie JosEF v. SzaBó, Awxrown KocHn, LupwiG v. Lóczy, Jurius v. Szápsczky ihren auf diesem Felde entwickelten Ansichten nicht nur in der Methodik ihres Universitátsunterrichtes, sondern auch in Abhandlungen Ausdruck verliehen, so beseháfticgen sich mit der Methodik des Unterrichtes der Geologie systematisch doch nur eimige in den neuesten Zeiten erschienene püádagogische Abhandlungen. Die immer mehr aktuell werdende Frage der Reform des Mittelsehul-Lehrplanes forderte die jüngere (Geologen-Generation im 6 Interesse des Zurgeltungkommens der bisher im Mittelsehulunterricht göánzlich vernachlábBigten Geologie zur Stellungnahme auf und es begann die Bewegung in der Richtung, dab m dem neuen Lehr- plane die Geologie Jenen Platz einnehme, welcher ihr ihrem wissenschaftlichen Werte und ihrer praktischen Wichtigkeit gemabB gebührt. Die Frage des Mittel- schulunterrichtes der Geologie brachte auch die Frage des Unterrichtes der Geologie an der Universitát an die Oberfláche und förderte viele beachtens- werte Ideen zu Tage, welche im 6 Universitátsunterricht einesteils im Felde der wissenschaftlichen Bildung, andererseits in jenem der praktischen Lehrer- bildung verwertbar sein werden. Vorkámpfer der ím Interesse des Unterrichtes der (Greologie begonnene Bewegung ist ohne Zweifel Dr. ELEMÉR Vapász, dessen Namen wir in der püda- gogischen Literatur diesmal nicht zum ersten Male begegnen. Lange Jahre 318 REFERATE. hindurch bescháfítigte er sich mit ausdauerndem Fleib und Begeisterung mit dem Studium der Frage des Universitátsunterrichtes der Geologie und hatte seiner in Folge der Erfahrungen im Universitátsdienste sowohl, als auch nach gründlicher Kenntnisnahme der darauf bezüglichen Literatur sich entwickelten Meinung be- reits in mehreren Abhandlungen Ausdruck gegeben. Die vorliegende Abhandlung ist zwar eine Zusammenfassung seiner, aus den bisherigen Studien resultierenden Ansichten, jedoch — wie er selber betont — nicht seine Schlubkonklusion. Seme Skizzen über Methodilk benannte Abhandlung ist eine gründliche didaktische Studie, in welcher er aut jede Frage über den Unterricht der Geologie an der Universiítát sowohl, als an den Mittelschulen, antwortet, und mit der Be- kanntmachung der darauf bezügliehen wichtigeren Literatur der Arbeiltstátig- keit aller jener zu Hilfe kommt, die sich mit der Methodik des Unterrichtes der Geologie im 6 Interesse deren" vollkommenen Ausbildung auch theoretisch zu bescháftigen wünschen. Entsprechend seiner in der allgemeinen Einleitung zum Ausdruck gebrach- ten Überzeugung, dab zu dem Erfolge des Unterrichtes der (Geologie die m ün d- li che "Wissemnsamitteditmze e ő ürge meÜ ge mass Ke PLAN tana eáetel set man eine eleiche Sorce rant sdier "ADISTe haj anso an átts üb ún dessa Was sensu amid etanolt I fa ant zdted Brerob ran hatrünkes in der Natur werwemd em mih. 2bezalehem , FEST IhNONSIS Verfiassers BErörterungen lelnersejts "aut sedüestBinasetet der theoretischen Wissensmitteilun ag, andererseits der geolo- gischen Anschauung und Versuche, und endlieh der geologischen Übungen und Exkursionen. In dem Kapital überdie theoretische Wissensmitteilung gibt er vor allem anderen die Übersicht des Lehrstoffes der Geologie und be- sechüftigt sich mit der Abgrenzung desselben gegen die náchstverwandten Wissenschaften. Er löst die viel umstrittene Frage mit bestem Erfolg, indem er betont, dab von einer scharfen Abgrenzung von wissenscbaftlichem Stand- punkte nur mit Bezug aut den Universitátsunterricht, dessen 2Ziel die Binführung in die selbstándige Wissenschaftspflege ist, die Rede sein könne. Im mittelsechulunterriecht, wo man das in Hinsicht des Unterrichtes Zusammengehörige in einheitlicher BEinstellung bieten mubB, kann eine rigorose Abgrenzung nicht durchgeführt werden, ja es ist sogar notwendig, dab die Gegen- stánde der Mineralogie, Petrographie und Paláontologie in geologischer Einstellung behandelt werden. Insofern in den Mittelsehulen der abgesonderte Ünterricht der Geologie von der Mineralogie vor der Hand meht durchführbar ist, so ist es im Interesse des Gelingens des gemeinsamen Unterrichtes beider (Gegenstánde doch notwendig, dab die Geologie im Mittelpunkte des Unterrichtes stehe, welche mit der Bekanntmachune der heutzutage wirkenden geologisehen Kráfte die Prozesse der in der Vergancgenheit der Erde tütig gewesenen Králte und die jesultate dicser Wirkuncgen erkennen láBt. Die Mineralien und Gesteine, als die Produkte der Wirkung geologischer Kráfte, sollen also in genetischer Hinsicht behandelt werden, und nicht innerhalb ihrer Systeme auf dem Wege einer trockenen Beschreibung der kristallographisehen, physikalischen und REFERATE. 319 chemischen Higenschaften. Bei dem Vortrage dieser grundlagenden Kennt- niBe würde der Unterrichtsgang in geolog. Einstellung in Folge der notwen- digen Reduktion des überreichen Inhaltes der Mineralogie, die Bigenschaften der Mineralien nur kurz berühren, weshalb auch der Unterricht der Geologie mit Erfolg nur in einer der oberen Klassen durchführbar wáre, wo die mit gehörigem geometrisehen, mathematischen, physischen und chemischen Wissen vertrauten Schüler die unumgöánglieh notwendigen mineralogisehe Kenntnisse auch ohne ein- gehendere Behandlung sich erwerben können. Im Universiíitátsunterricht műüssen die Vorkenntnisse über Geogenie, (reophysik, Astronomie, Geographie und Petrographie als vorhanden betrachtet werden, und wird auf sie höchstens blob hingewiesen. Natürlich, dab auf diese Weise der Unterricbt nur bei den Hörern der höheren Jahrgánge, welche sich diese Kenntnisse schon erworben, mit entsprechendem Erfolge gekrönt werden könnte. Mit der Hinweglassung der Einführung in die Vorkenntnisse kann als vorbereitende Eimleitung die Feststellung des Wissenskreises der Geologie, Anführung ihrer Methoden und Hilfswssenschaften, die Erörterung ihrer Grund- gedanken und leitenden Ideen dienen. Der Lehrstotff gliedert sich zwar in zwei Gruppen : 1. in die allgemeine Geologie und 2. historische Geologie ; die allgemeinen geologisehen Kenntnisse dürfen jedoch nicht als notwendige Vorkenntnisse zum Verstándnis des geohistorischen Stoffes betrachtet werden, sondern sollen in historischer Kinstellung so behandelt werden, dab der WirkungsprozeB und die Resultate der verschiedenen geologisehen Kráfte als geohistorische Faktoren zur Geltung kümen. : Entsprechend diesem Grundgedanken will der Verfasser die Behandlung des Materiales der allgemeinen (reologie und der Geohistorte emstellen, und damit drückt er auf seine im allgemeinen entwickelte Methode den Stempel der logi- schen Folgerichtigkeit auf, welche zugleich deren Verwendbarkeit in der Praxis sichert. Im Zusammenhange mit der Frage des Anschauungsunterrichtes konstatiert Verfasser vor allem andern, dab die geologisehe Anschauung in Verbindung mit den Vortrágen im Hörsaale geschehen könne und aus der Vorzeigung der Gegen- stánde bestehe, also blos die Resultate der geohistorischen Faktoren zur Anschauung bringt ; oder aber im Laboratoriaum, wo sich Gelegenheit bietet auber der Vorlage der Gegenstánde auch Experimente auszuführen, also die Wirkungen der geolo- gischen Kráfte zur Anschauung zu bringen ; und endlich auf geologisehen Exkursio- nen, wo die Anschauung der Wirkungsweise geologisceher Kröfte und deren Resul- tate am zweckmábBigsten durchführbar ist. Die Ziele der Stoffanschauung werden durch allgemeine geologische (dynamische) und geohistorische Sammlungen erreicht, in deren Zusammenstellung man das Hauptgewicht auf die möglichst eingehende Beleuchtung der heimatlichen Verhültnisse legen soll. Bei der geolo- gischen Experimentierung in Verbindung mit dem Unterricht müssen wir kom- plizierte Experimente vermeiden; die einfacheren Experimente jedoch, wel- che geeignet sind die Anschauung einzelner festgestellter geologischer Prozesse zu fördern, müssen vorgezeigt werden. In den Mittelschulen können bloB diese Anschauungs-Experimente beachtet werden, an den Universiítáten aber können 3920 REVERATE. im Laufe der Übungsstunden auch tiefergreifende Experimente, welche den /ielen der selbstándigen Arbeit dienen, micht aubBer Acht gelassen werden. Die Übungen dienen an den Universiítáten Fachunterrichtszielen und können in vier Abstufungen ausgefübrt werden: u. zw. 1. Kenntnigwiederholung (Lehrsammlung, Materialuntersuchung), 2. Kenntniserweiterung (Materialbestimmung). 3. Vorbereitüng zu höheren Arbeiten, 4. s elbétándage " wis siem sre hrastatibue her An iben. Ziel der ceologischen Exkursionen sei in erster Reihe die Beobachtung ; in den Mittelschulen aber nur diese. Die geologisehen Exkursionen der Universitát dienen aubBerdem auch den Zielen der Mitteilung und Forschung. Dem segenüber, dab unter den Agenden der forschenden Exkursionen sich not- wendigerweise auch das Sammeln sich befindet, welches gewissermabBen die Ver- bindung zwischen den geologischen Arbeiten im Freien und den Bescháftigungen im Laboratoriam herstellt, kann das Sammeln dennoch nicht als Ziel der geo- logisehen Exkursronen, auch im der FHachbildung der Universiítát, betrachtet werden. Im diesen Zeilen versuchte ich die Hauptgedanken der beachtenswerten Studie Dr. Vadászjs zusammenzufassen. Wenn es mir nicht gelungen wáre ein vollstándices Bild seiner Arbeit zu geben, so finde ich den Grund darin, dab Verfasser mit der bei ihm cgewohnten Bündiegkeit, in die 40 Seiten ausfüllende Abhandlung so viele erwágungeswerte (Gedanken, so viele zu verwirklchende Ideen zusammensdránete, dab es unmöglheh war innerhalb des engen hahmens meines Referates auf jede Eimzelheit hinzuweien. Mein Hauptziel war auf diese pádagogisehe Arbeit hinzuweisen, dem ich noch jene meine Hoffnung hinzufüge, dab in Verbindune mit der Studie Dr. Vadászjs über die Frage des Geologie- Unterrichtes ein eingehender Ideenaustausch beginnen möge, dessen wohltuende Wirkung hauptsáchlich dem vor seiner Verwirklehung stehende (reologie- Unterricht der Mittelscehulen zum Vorteile gereichen würde. Budapest, 1915. XII. 24. Dr. FERDINAND Kocnxm. MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. I. Facbsitzung am 3. Márz 1915. Prásident Prof. Dr. Franz Scha- farzik. 1. Baron FRANSz Nopcsa führt in seinem Vortrag über die sieben- bürgisehen Dinosaurier die bisher bekannten ungarischen Dinosaurier- fundorte (Szentpéterfalva, Valiora und Borberek) an und beschreibt die Fundorte der Knochen bei Szentpéterfalva und Valiora. Das Gestein der ersteren hült er für in Sumpfgebiet abgelagertes Material, das von Valiora aber für eine Ablagerung MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 321 auf dem Boden eines Sees. Von den bei Borberek die Dinosaurierknochen ent- haltenden roten Schichten betont der Vortragende, dab sie unbedingt íns Danien gehören, nicht aber ins Tertiár. Als Beweis hiefür weist er darauf hin, dab die versechiedenen Öffnungen eines dort gefundenen Sacrum alle mit demselben roten Sandsteim erfüllt waren, in dem die Versteimerung lag. Es kann daher nicht an- genommen werden, dab das Stück aus anderem Material bezw. einer anderen Schichte stamme und erst im Tertiár in den Borbereker roten Sandstein ge- sehwemmt worden set. ; j H:eraut erörterte der Vortragende die allgemeine Bedeutung der Dinosaurier und ihre Nahrung, bald aber ging er auf die verháltnismábBig kleine Körperform der oberkretazischen Dinosaurier über. Aus dem siebenbürgisehen Danien bespricht der Vortragende vier dieser kleinen . Dinosauriusfamilien und zwar: Rhabdodon ( Mochlodon), Orthomerus ( Limnosaurus, Telmatosaurus, Hexatasaurus) , Strutliosaurus (Crataeonvus, Damu- biosaurus, Pleuropeltus, Rhadinosaurus partim,) und Titanosauwrus. Die phytophage Spezialisierang der Orthomerus und Rhabdodon erörternd, wies der Vortragende darauf hin, dab diese Tiere infolge der Entwicklunestendenz ihrer Záhne sehlheblieh dazu kamen, dab sie nur noch weiche Pflanzen nagen konnten und dab wahr- seheinlieh das Verschwinden dieser weichen .Pflanzen gegen IEnde des Damien die Ursache ihres Aussterbens war. Von Struthhiosaurus dagegen weist der Vor- tragende nach, dab es insektenfressende Arten gewesen sein dürften, deren Lebens- welse daher durch das Aussterben der Danien-Pflanzen infolce des Klhmawechsels auch wesentlich beeinflubt worden semi mub. Über ide Lebensweise von Titanosaurus erwáhnt der Vortragende. dab wir hier wie in der Biologie der Sauropoden überhaupt noch vor emem lenoramus stehen und sehliebt seinen Vortrag mit dem Hinweis darauf, wie man auch aut Grund eines verháltnismábig kleinen Materiales interessante palgxobiologisehe Fragen lösen könne. Zum Vortrag bittet Dr. THzgopoR KoRmos das Wort. Im Hin- blick auf die auf zwei Füben gehenden Saurier erwáhnt er, dab die zu den Dipodidae gehörenden Sprincmüuse infolge Anpassung sich auf zwei FülBe stellten und dadurch der Metatarsus der Alactaga, wie des Dipus dem Lauti der Vögel áhnlich wurde. Die Dinosaurier entwickelten zur Vergröberung der Kaufláche ein in mehreren Reihen stehendes Gebib. Bine Ánderung im Kaumechanismus deutet auf eine Ánderung des Klima hin. Das Kauen der Wühlmöuse (mit gewurzelten Záhnen) war anfangs zur Zeit des trockenen Klimas ein mahlendes Kauen, spáter bei feuchtem Klnma gingen sie zum zermalmenden Kauen über. , Dr. Mogiz v. Párry bemerkt über den roten Sandstein und (Geröll führenden Ton von Borberek, dab er sie für oligocán gehalten und deren Identitát mit dem siebenbürgisehen bunten Ton betont habe. Der Borbereker rote Sandstem liegt konkordant auf den Schichten des oberen Senon. Vorstand FRANSZ SCHAFARZIK sagt dem Vortragenden Dank für seine sehr wertvolle Studie und fügt noch einige Bemerkungen an. Die obere Kreide der Pojana-Ruszka beginnt mit Korallenkalken. aut diese folgt die Danienstufe mit Palmenresten. Das schieferige Kohlenflözlager von Ruszkabánya und Bukova ist auch bei Demsus vorhanden. Es sind dies 3292 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. in Sümpfen abgelagerte, kontinentale Bildungen, durch die der Porphyrit durch- bricht. Bozánbildungen fehlen, zugleich setzte ein trockenes Klima ein. Baron FRasz Nopcsa erwáhnt noch, da6 das Danien als Sumpfablagerung auch in Bulgarien vorhanden sei, wo auf oberkretazische marime Schichten mit Pachydiscus Neubergicus im der obersten Kreide kontinentale Ablagerungen folgen. Die Klimaánderung erfolete demnach auch in Osteuropa. 2. Der Vorstand ersucht das ordentliehe Mitelied Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER, zu seinem angekündigten Vortrag anzutreten. Dr. ZOLTAN SCHRÉTER skizziert in seinem Vortrag über die geolo- gisehen und tektonischen Verhüáltnisse der Umgebung von Németpróna folgendes : Die westlich von Németpróna liegende Kleme-Magura ist eimmes der kar- pathischen Kerngebirge. Seine zentrale Masse besteht aus kristallinen Schiefern (Gneis, Glimmerschiefer) und Granit; erstere sind stark durchsetzt von Granit-, Pegmatit- und Aplitinjektionen, -intrusionen. Nach NW folgen 10—15 m breite Bönder von Permguarzit, -sandstein und -konglomerat, schiefrigem Ton, weichem Sandstein und Kalkstein der unteren Trias, Dolomit der mittleren Trias, Lunzer Sandstein. Keuperdolomit, buntem Keupermergel, sehiefrigen Tonen und Sand- stein, bald KöBener Kalk. Über diesen liegen die Jura- und Neokommergel und -kalke, deren Gliederung vorláufig nmicht durchführbar war. SchliePlich liegen oben Chocsdolomit und Kalk des Aptien und Albien. Es ist möglich, dab diese eigentlich der Trias angehören und nur auf die Neokommergel überschoben sind. doch konnte der Vortragende hiefür keine Beweise erbringen. Neben Nyitrafő können die Spuren der eozánen-Abrasion an einer schönen Terrasse beobachtet werden. An einzelnen Orten finden sich auf i1hr noch Trümmer des Transeressionskonglomerates. Das zwischen dem östliehen Hang der Kleinen- Magura und dem Zsjár eingesunkene felsőnyitraer neogene Becken wird von jung- tertiüren (pliozánen) Schichten ausgefüllt. Die jüngsten Bildungen sind pliozáne- pleistozáne terrestrische Schotter, Gerölle führender Sand, Sand und pleistozáner gelber Ton. Aus den Ouellen und kalkreichen Büáchen setzt sich stellenweise Kalktutf ab. An der inneren, östlichen Seite der kleinen-Magura verláuft eine grobBe Bruchlinie. Zwischen dieser und der SW-liehen Bruchlinie des Zsjár sank das neogene Becken ein. Die permisch-mesozoischen (resteine fallen alle 30—60" nach NW, bezw. am nördlichen Ende des Gebirges nach N. Hierauf bespricht der Vortragende einige NO—SW-liche Löngsüberschiebungen, lángs denen der verbliebene Deckflügel der einzelnen Antiklinalen überschoben wurde. Demnach herrscht auch hier Schuppenstruktur. SehliePlich erwáhnt er die verwertbaren Stotffe. Im Mittelalter bestand im Gebiet der kristallinen Schiefer Bergbau auf Edelmetalle und Blei. Gegenwártig wurde mit dem Aufdecken des alten Bergbaues wieder begonnen. W-lich von Német- próna und in der Umgebung von Csék liegt ein ausgedehntes Waschgoldgebiet. Der dort in riesicer Menge liegende ausgezeichnete Schotter wáre ein vorzügliches Material zum Schottern von Bahnlinien und StraPen. Zum Schlub legt der Vor- tragende die von ihm hergestellten Blockdiagramme vor, die das in Rede stehende MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 323 Gebiet zur Anschauung bringen. Aut ihnen stellte der Vortragende auber dem geologischen Bau auch die mit demselben im Zusammenhang stehenden und von ihm abhángigen morphologischen Verháltnisse plastisch dar. 7u Dr. SCHRÉTER s Vortrag bittet Dr. Jurius ViGn um das Wort. Er bemerkt, dab das Alter des Chocsdolomit unbestimmt sei, der Fleckenmergel sei unsicher jurassischen oder kretazischen Alters, derselbe könne im Lias konstatiert wer- den, bald wieder im oberen Jura und der unteren Kreide. Der Neokommer- gel bedeckt im allgemeinen eine groBe Fláche. Prásident FRANZ SCHAFARZIK fügt in Bezug auf das Alter des Granites einige richtigstellende Bemerkungen bei. Das Alter des Granites sei zweifellos vorpermisch. Mm Gebiet der variscisehen Faltungen folgt aut die Granitlakkolite bis zum Perm eim erober Hiatus. Das Ehrenmitelied LupwiG v. Lóczy interessierte besonders das Block- diagramm, das den Bau der NW-lichen Karpathen sehr schön erkláre. Die karpathiscehen Kerngebirge besitzen eine ziemlich eimheitliche Tek- tonik, im allgemeinen mit NW-lichem Fallen. Die einheitliche Ausbildung der Gesteine und der Schichten erleichtert die Deutung der Tektonik. Die bestándieste Bildung der Kerngebirge sind die kristallinen Schiefer. Auch in den Kleinen Karpathen finden wir den Diorit-Granit des Tribecs. Die Granite durchbrechen die Kontaktsehiefer. Auf den kristallinen Schiefern lagern Permguarzite. Es finden sich hier riesige Ouarzitmassen, so wie im Bihar, im Banat oder im Pécser Gebirge. Die terrestriscehen Bildungen der variscischen Horste ziehen sich vom Rhodopegebirge, von Philippopel über den Balkan und die untere Donau bis zam Kódru, sogar westlich bis ins Gebiet des Balaton, ferner von hier durch das Szepes-Gömörer Erzgebirge bis Dobsina. Der Sandstein herrscht in den Karpathen; man findet terrestrische Sandsteine durch ganz Mittel- Europa bis nach England. Im den mitteleuropáischen variscischen Schollen herr- schen Brüche vor, die Faltung erfolgte spáter, wahrscheinlich nach der Kreide. Der tribecser Chocsdolomit weist hauptsáchlich auf Trias hin, er kann als tektonische Decke betrachtet werden, die zusammen mit den variscischen Massen gefaltet wurde. Innerhalb der Flischzone der Karpathen gleichen die Ergebnisse der Brüche viel eher Horsten, als den Auffaltungen der Alpen. Prásident Dr. FRANSZ ScCHAFARZIK hebt am Schlusse der Diskussion hervor, daB die permischen Ablagerungen entschieden kontinentalen Ursprunges seien. Auch im Krassó-Szörényer Gebirge konnte er feststellen, dab die Porphyr- konglomerate und Ouarzitarkosen zusammen mit dem Verrucano (resteine kon- tinentalen Ursprunges selen. II. Fachsitzung am 5. Mai 1915. Prásident : Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Profes- sor an der Technischen Hochschule. 1. Dr. BÉLA HotvÁárn legt in seinem Vortrag überkDie Bestimmung der Menge des Kieselsáuregehaltes im Bod em auszugsweise folgendes dar : Die bisherigen Methoden zur Bestimmung des durch die Salzsáure ab- geschiedenen amorphen Kieselsáuregehaltes des Bodens, die auf der Anwendung versechiedener Lösunesmittel unter versehiedenen Versuchsbedingungen beruhen, 324 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. liefern keine verlásslichen Resultate. Und zwar weil bei den eimzelnen Methoden die stoftliehe Beschaffenheit des Lösungsmittels verschieden ist, die Dichte, die Temperatur, die Wirkungsdauer, die Mischung; dies sind alles Faktoren, deren Varieren den Wert der Kieselsáure wesentlieh beeinflussen. Ein grober Nachteil der angewendeten Lösunesmittel ist, dab sie auch aus den Silicium- dioxyd enthaltenden Verbindungen des Bodens Kieselsáure lösen. Da amorphe Kieselsáure in Ammonium unlöslich ist, in Natriumkarbonat aber sich nicht nur die Kieselsáure gut löst, sondern auch der Ouarz und Silikate sich lösen, wáre nach der Ansicht des Vortragenden zur Bestummung der durch Salzsáure ausgefállten Kieselsáure das entsprechende Lösungsmittel Jene Base, die stür- ker als das Ammonium, aber eine schwáchere Base als das Natriumkarbo- nat ist. /um Vortrag bittet Dr. ELEK SiIGMoNDp, Professor der Technischen Hoch- sehule, das: Wort und bemerkt, dab auch das Ammoniüm eime starke Base sei, stárker als das Natriumkarbonat, daher HoRvÁárHs Voraussetzung unrichtig wáre. Es wáre am zweckmábBigsten sich inbezug auf eine Methode zu einigen und dies Verfahren konseguent bei jeder Bodenanalyse durchzuführen, um so wenn auch nur relative jedoch vergleichbare Werte bekommen zu können. HonRvárn bemerkt hiezu, dab entgegen SIGMonD"s Annahme das Ammo- nium tatsáchlich eine viel schwáchere Base als das Natriumkarbonat sei. Nachdem er dies eingehend begründet hatte, legt er dar, warum auch die kon- seguente Anwendung nur eines Verfahrens zu keinem Ziel führen und selbst relative Werte nicht liefern könne. Schlieblich macht das Ausschubmitglied Dr. KoLromawx Emszr zum Vortrag und die anschliebBende Diskussion einige Bemerkungen und spricht seimem Wach- genossen BÉLA HonkRvÁárn für seine eründliche und umsichtige Arbeit seine Aner- kennung aus. 2. Hierauf hielt Dr. Koromaw KuLrcsáR über kGeologisehe und te kt onyvsehe Be obarchitün szem an e deméntorr déwier sebet e enekes pathem einen Íreien Vortrag. Gegenstand seines Vortrages bildeten die geologischen und tektomsechen Verháltnisse des Gebietes der (remeimnden Kovácspalota, Csavajó, Bélapataka (Kom. Nyitra) und Csicsmány, Villabánya, Zsolt, Kaszaróna (Kom. Trencsén). Am Aufbau der Gebiresgegend nehmen folgende Bildungen teil: 1. kristalline Schiefer (Gneis, Glimmerschrefer) und Granit (Granitit, Zweiglimmer-Granit, Pegmatit) ; 2. guarzige, arkose Sandsteine des Perm und der unteren Trias; 3. orauer Dolomit der mittleren Trias ; 4. Lunzer Sandsteim und dunkelgrauer. schief- riger Ton; 5. Keuperdolomit ; 6. bunter Keuper (Sandstein, sechiefriger Ton und Dolomit) ; 7. KöbBener Kalk; 8. grauer und weibBer Kalk und Dolomit der TDrias (Decke) ; 9. Grestener Schichten (dunkelerauer, etwas kalkiger, schiefriger Ton, sraubrauner, manchmal elimmeriger Sandstein, dunkelgrauer crinoidenführender Kalk mit Ouarzkörnern, oolithischer Kalk); 10. Fleckenmergel und IKalk des Jura; 11. Neokommergel; 12. schiefriger Ton und Sandstein (die Gruppe der Spberosideritmergel der Wiener Geologen); 18. Holocán (Gerölle, Übersehwem- munesschlamm, Kalktutf). MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN, 325. se, Hierauf befabte sich der Vortragende eingehend mit der Tektonik. des; Gebietes. Die aufgezáhlten Bildungen wurden infolge des intensiven Seitendruckegs, stark zusammengeprebBt: Die Süttel und, Mulden sind gewöhnlich überstürzt,. sehr oft, sind die liegenden Falten sogar. etwas überschoben; wodurch isoklinale Falten. und .Schuppen . entstanden. Bei der Faltung wurden :einzelne Bildungen; auch ausgezogen und ausgeguetscht. ! f ú Von. tektonischem, Gesichtspunkt aus teilte der Vortrvagende sein (iebiet, in die Faltungszone der Mala Magura und des Suchygebirges ein. Die Basis des. Gebirges bilden die kristallinen Massive der M. Magura und Suchy, die aus kristal-, linen Schiefern, Granit und Pegmatit bestehen. An diese kristallinen Kerne lehnen, sich: mantelförmig die stark gefalteten permisch-mesozoisehen Bildungen am. Die Falten verlaufen in beiden Zonen im allgemeinen NO—SW-lich. Der Vortragende, gebrauchte, da auf seinem Gebiet die einzelnen Antiklinalen und Synklinalen nicht auslaufen, sondern noch weit nach NO, bezw.SW zu verfolgt werden können, zur leichteren Übersicht zu ihrer Bezeichnung Koöficiente in steigender Höhe und zwar beginnend beim kristallinen Kern und nach N W, gegen die jüngeren Bildungen fortschreitend (Az, S, oder Az, Sz . . . u. 8. w.), betonte aber, dab diese, wenn der, Verlauf der Antiklinalen, bezw. Synklinalen erforscht sei, gegen endgültige und, charakteristische Bezeichnungen. leicht ausgetauscht werden können. Nördlich und westlich von Csicsmány liegtr über Neokommergel triadischer grauer Kalk und Dolomit, der nördlich vor Zsolt auf den etwas über den schiefrigen Ton und Sandstein der Faltungszone des Suchygebirges überschobenen Klippen- bildungen als ausgedehnte Decke vorkommt. Über den Ursprung dieser Triasdecke üubBerte sich Ministerialrat Herr; Dr. HuGo BöcgkH dem Vortragenden gegenüber gelegentlich; dab die Decke aus Gebieten nördlich von Selmec über den werfener Schiefer gleitend hieher gelangte, da bei Selmec unter den Triasdolomiten und -kalksteinen die werfener Schiefer vorhanden sind, auf dem Gebiet des Vortragenden jedoch fehlen. Die Ursprungs- orte der Decke könnten eventuell: Körmöc, Zsjár, Mala Magura ete. sein. Nach den bisherigen Beobachtungen des Vortragenden dürfte die Triasdecke in der Zeit zwischen der Sedimentation des schiefrigen Tones und Sandsteines aus dern Hangenden des Neokommergels und der Ablagerung des eozánen Konglomerates und Sandsteines überschoben. worden sein, da sie in der Umgebung von Zsolt, über dem schiefrigen Ton und Sandstein liegt, bei Hegyesmajtény aber ihr Material in dem transgredierenden eozünen Konglomerat und Sandstein vorkomint. Zum Vortrag des Herrn Dr. Koromawx KuLcsáR macht Dr. LupvIG v. Lóczy einige Bemerkungen. Dies Gebiet liegt im Schlüssel der nordwestlichen Karpathen, wo die Synk!i- nalen und Antiklinalen in der gröbten Ausdehnung" verfolgt werden können. Stratigraphisch ist das ganze Gebiet einheitlich entwickelt, Die Gypse der Keuper- mergel sind identisch, ebenso ziehen sich die werfener Schiefer von den Kleinen Karpathen bis zum Selmecer Gebirge. Auch im Jura-Gebirge, diesem Typus eines Kettengebirges, gehen die Anti- klinalen nicht in der ganzen Lönge durch das Gebirge und ebenso verlaufen auch hier in den nordwvestlichen Karpathen die Antiklinalen nicht ohne Ünter- Földtani Közlöny. XLV. köt. 1915. 22 39296 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. brechuneg. In unseren Karpathen war die Bildung der Decken schon im Cenoman abgesechlossen, sie sind daher sehr alt. In den östlichen Alpen dagegen stam- men die Decken aus dem Miozán und Pliozán, sind demnach sehr jung. 3. Prásident Dr. FRANZ SCHAFARZIK legt die schöne Arbeit des Aninaer Bergwerksoberinspektors Géza Bexrgüberdie TektonikderAninaer Kohlenmulde vor. Er hált es für eine erfreuliche Erscheinung, dab die ungarischen Bergmánner die Geologen so ausgiebig unterstützen, wofür das vorgelegte Profil von GÉza BENE ein Beispiel sei. Das Profil stellt die Tektonik der Aninaer Kohlenmulde dar. Die nach Osten überkippten Antiklinalen liefern ein sehr schönes Beispiel für die Schuppenstruktur. In Ermangelung weiterer Verhandlungsgegenstánde schliebBt der Prásident die Sitzung um 7 Uhr. III. Fachsitzung. 15. Dezember 1915. Prásident Dr. FRANZ SCHAFARZIK eröffnet die Sitzung mit folgender Rede : cGeehrte Versammlung ! Ich begrübe die nach den Sommerferien heüte zum erstenmahl in schöner Zahl erschienenen geehrten Anwesenden, unsere Gáste und Mitelieder eleicherma Ben ! Seit unserer letzten Sitzung verliefen weltgeschichtliche Ereignisse. Wir können, Gott sei Dank, feststellen, dab unser egerobBer Krieg, den wir mit dem Feinde kámpfen, sich günstig entwickelt hat. Doch hat damit dieses um unsere Existenz geführte Ringen noch sein Ende nicht erreiecht, unsere Helden können ihr Schwert noch nicht in die Scheide stecken, sondern müssen bis zum endlichen S1eg weliterkümpfen, bis zu einem hoffentlich günstigen Friedenssehlub. Vor allem grübe ich unsere ununterbrochen im Kampfe stehenden helden- mütigen Genossen aus der Tiefe meines Herzen wie auch die kámpfend in Gefangen- schaft geratenen. Bisher war das Geschick ihnen gnüdig, da die tausendfachen Gefahren des Krieges ihr Leben bisher verschonten. Ich begrüBe ferner auch unsere zu Hause weilenden Fachgenossen, die trotz der sehweren Lage mit angespannten Kráften ihre wissenschaftlichen Verpflichtungen erfüllen. Bevor wir aber, geehrte Versammlung, zu unserem heutigen Programm über- gehen erlauben Sie mir, da B 1ch besonders noch Dr. KARL v. Papp, unseren verehrten Kollegen und ersten Sekretár aus dem Anlasse begrübBe, dab seine Majestát der König ihn für den freigewordenen und eleichzeitig umgestalteten Lehrstuhl für Geologie an der Budapester kel. Universiítát zum aubBerordentliehen öffent- lichen Professor ernannte. Man hat den Namen Dr. KARL v. Papp in letzter Zeit unter jenen nennen gehört, die früher oder spáter auf dieser oder jener Hochschule unseres Vaterlandes zum geologiscehen ÜUnterricht berufen wáren. Nach unserer wiederholt zum Ausdruck gebrachten Auffassung sollte es im Interesse der geologischen Fachbildung mehrere speziell geologische Lehrstühle geben, welche eine je intensievere Verbreitung des so wichtigen geoloeischen Wissens ermögliehten. Aut ünseren sümmtlichen Hochschulen mübBte die Geologie abgetrennt werden als selbstándiger Gegenstand und selbstándiger Lehrstuhl von der Mineralogie und Paleontologie. Vorláufig ist die Frage eines besondern geologischen Lehrstuhles MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 327 an der Budapester kel. Universitát entschieden worden, insofern als der geologische und palgontologische Lehrstuhl des vor kurzem pensionierten verdienstvollen Professor Dr. Axrox Kocn jetzt endgültig geteilt wurde. Der erste ProfeBor dieses jetzt rein geologischen Lehrstubles ist nun unser sehr geehrter Sekretár Dr. KARL v. Papp. Ich wünsche von Herzen, dab seine wissenschaftlich gebildete und fachtüchtige Persönlichkeit sich je Írüher in ihren neuen Beruf hineinfinde, sowie, dab er an der Budapester Universitát die Sache der ungarischen Geologie je glánzender vertrete. 50 sei es ! Sekretár Dr. KARL v. Papp dankt auf die Begrübungsrede antwortend für die auszeichnende Ansprache und verspricht im geologisehen Unterricht den Spuren seines wohlbekannten Vorgángers Dr. Axrox Kocn folgend sich zu be- mühen der Geologie je mehr Schüler zu erziehen. Hierauf ersucht der Prásident das Ausschubmitglied Dr. THEODOR KORMOS seinen angekündigten Vortrag abzuhalten. 1. Dr. THzgopoR KoRmos besprach in seinem VortragkÜber den $Stein- bock und die Gemse im Pleistozán Ungarns die neueren heimischen Funde von Ibex und Rupicapra, durch die der Steinbock nunmehr von sieben, die Gemse dagegen von elf Fundorten bekannt ist. Die Reste des ersteren fanden sich in der Szeletahöhle, in der Felsnische bei Pilisszántó, in der Ierichöhle bei Körösbarlang, in der Höhle bei Szegyestyel und aus dem Tal der Kalten Szamos bei Kolozsvár, ferner aus der Zoltánhöhle bei Herkulesbad und der Bohujhöhle aus der Umgebung von Anina; wáhrend pleistozáne Reste der Gemse in sechs Höhlen des Borsoder Bükkgebirges, in drei Höhlen des Pilis- gebirges, in der Pálffy-Höhle (Kom. Pozsony), in der Umgebung von Győr, bei Óruzsin, im Tal der Kalten Szamos und in der Zoltánhöhle bei Herkulesbad ge- funden wurden. Sowohl die Gemse als auch der in unserer Heimat schon voll- stündig ausgetorbene Steinbock waren im Pleistozán über ein vtel grölBeres (Geblet und in viel tiefern Regionen verbreitet. Im AnschluB an den Vortrag bemerkt das Ehrenmitglied Dr. Axrox Kocn, daB er seinerzeit viele Knochen der Gemse gefunden habe, diese Knochen aber nur mit den Knochen ausgestorbener Tierarten verglichen habe, besonders nach STEINDACHNER. Er habe die Knochen als Capra Ibex carpathorum bezeichnet. 2. Das ordentliche Mitglied Dr. STEPHAN VirÁLis, Hochschulprofessor in Selmecbánya, . führt in seinem anschlieBenden íÍreien Vortrag über isch- zahnstudiem folgendes aus: Bei der Bestimmung der fossilen Fischzáhne von Mátraszöllős ergab sich, daB einzelne Palxontologen mit der Auffassung: wieviel Zahnformen soviel Arten nur das Reich der Phantasie mit solchen Arten beleben, von denen die isolierten Zöhne von 5—10 tatsáchlich in den Kiefern ein und derselben Art vorkommen können, nach Analogie der lebenden Arten. Der Vortragende besprach auf Grund von Kiefern eines rezenten Haifisches, Rochens. und Knochenfisches die Haupttypen der Zahnreihen und die modifizierte Form einzelner Zöáhne je nach ihrer Stellung im Kiefer. Besonders die Zahnreihen und lokalen Zahnformen der Haifische besprach er ausführlich. 27: 1998 MITTEILUNGEN AUS "DEN FACHSITZUNGEN. Die. Haifische-haben in Gebraveh stehende und Reserve- 7ahnreihen: Wenn die Záhne der in Gebrauch stehenden Zahnreihen breit, drei- eckig sind (z. B. Carcharias versus, Carcharodon Rondeletit, Galeocerdo arcticus) , legen sich -die Zühne der Reservereihen vollstándig zürück, wie die Klinge eines gesechlossenen Taschenmessers ; wenn dagegen die: erste und áuBerste Zahnreihe aus schmalen, stachelförmigen Záhnen besteht, erheben sich die inneren Zahn- reihen stufenwejse, sie sind gleichsam in Bereitschaft (z. B. Lamna cornubica). In den Zahnreihen ist die áru B ere Seite der Záhne f.1 a c h, die innere gewölbt, halbkegelig; der Rand ist gezáhnt oder scharf ; die Zahnkrone ist einheitlich, oder bestéht aus Haupt- únd Nebenhöckern. Dié Záhme werden vón vorne gegen den Mundwinkel allmáhheh niederer, die Zahnkrone (die vorne bilateral ist) wird asymmetrisch, da ihre Spitze sich gegen den Mundwinkel biegt "und ihre "Basis sich verbreitert ; im Mundwinkel vérkümmert die Zabnkrone: so sind auch in ein und demselben Kiefer die vorderen (verháltnismábBig schlanken), die seitlichen (vérháltnismaáPig gedrungenen) und-diehintéren (verkümmer- ten) Záhne sehr vérsehieden $sestaltet. Besonders klein sind die N a h t záhné, am vorderen Teil des Kiefer.in der Naht, und die L ü-ce k é n záhne, zwischen den vorderen und seitliehen Záhnen. Der Vortragende unterséheidet demmaech bei den Haifischen fünf lokal differenzierte Zahnformen und schlágt für ihre Bezeichnung die folgenden Fach- ausdrücke vor: 1. Na ht - (symphysis)Záhne, verkümmerte Záhne mit seitlich abgeflachter Basis (z. B. Odontaspis ferox), 2. vordere (anticus seu frontalis) Zöhne, verháltnismábBig lang, schlank, bilateral. 3. L ü c k e n- (lacunosus) Záhne, kleine, schlanke Záhne. 4. Seiten- (lateralis) Záhne, asymmetrisech, mit ge- bogener Spitze, verbreiterter Basis, gedrungen, 5. hintere (posticus) Záhne oder Mundwinkelzáhne mit verkümmerter Zahnkrone. Ohne diese zoologisehen Grundkenntnisse kann der Palxzontologe auf Grund isolierter fossiler Záhne eine ganze Schar von xkArtenm aufstellen. Die lokal verschieden geformten, aber eimem Kiefer angehörenden Záhne besitzen gemeinsame Merkmale, z. B. zeigt sich auf der inneren gewölbten Seite der Záhne von Seylhum cameculum L. parallele Löángsstreifun£g:. Bei den rezenten Haifischen unterscheidet der Vortragende auf Grund der Záhne folgende Haupttypen: I. in beiden Kiefern breite, dreieckige Záhne "2. B. Carcharias verus, Carcharodon Rondeletm, Galeocerdo arcticus; II. im beiden Kiefern schmale, dornförmige Záhne z. B. Lamna cornubica, Odontaspis ferox; III. im oberen Kiefer breite, im unteren Kiefer scehmale Záhne z. B. Galeus ( Mus- telus) laevis; ÍV. nm unteren Kiefer breite (karnmförmige), im oberen verschieden veformte (dornförmige, dreieckige, kammförmige) Záhne z. B. Notidanus griseus. ; Die Anwendung der am (rebib der rezenten Haifische erörterten Erfahrun- gen bespricht der Vortragende an zwei fossilen Haifischarten, námlieceh an den von ihm rekönstruierten Lamna fOdontaspis) retieulata und Notidamus prími- genus. Im Zusammenhang mit der Rekonstruktion der zusammengezogenen fossilen Art Lamna fOdontaspis) retieulata bespricht der Vortragende das GebiB , MITTEILUNGEN "AUS DEN" FACHSITZUNGEN. 329 :der rezenten Arten Lamna cornubica, Lámna (Oxyrhina) Spallansani "und Tamna (Odontaspis) feron von zoologisehem und paláontologisehem Gesichtspunkt. Auf Grund der:an diesen rezenten Arten gemachtén Erfahrungén, auch "die Ver- cöffentlichungen" von UR HówxN,-PRoBsr, NOETHING, HASTMÁN in Betrácht zieherid , führte der Vortragende das rekonstruierte Gebib von Lamma (Odontaspis) reti- reulatasvor, das sieh durch Zusammenziehung der folgénden tArtem (recte lokal differenzierten Zahnformen) ergab: 1. der Nahtzahn des: obéren Kiefers — der Lückenzahm von Odontaspis reticulata bei PRoBsr, 2. der Nahtzahn des unteren Kiefers — der Lückenzahn des Odontaspis contortudens bei PRoBsr, 3. die vor- deren Záhne des obéren Kiefers — die vorderen Záhne von Odontaspis reticulata PRopsr, und die Zahnformen des Odontaspis elegans AG., 4. die vorderen Záhne des vunteren Kiefer — die Zahnformen (die S förmig gebogenen und auf der Innen- seite gefalteten) von Odontaspis contortidens AG., 5. die Lückenzáhne des oberen Kiefers — die Tarnócer Exemplare von Lamna. cfr. duplex Kocnm, 6. den Seiten- zühnen entsprechen aubBer den Seitenzáhnen von 0. rethiculata PRoBsr und 0. contorhdens PRgoBsr noch die Zahnformen Lamna tarnócensis Kocr (vordere laterale Záhne) und von Lamna cfr. compressa Kocn (hintere laterale /áhne). Ebenso gehören hieher noch die Zahnformen von Lamna compressa AG. Das Zu- sammenziehen der erwáhnten Zahnformen wurde ermögliecht durch die auf der Innenseite beobachtetenetzförmige Fáltelung. Von den ungefáhr 40 fossilen cArtenmd des Notidanus Genus führte der Vor- tragende die Rekonstruktion des Notidanus primigemus vor. Nachdem er das GebiB der rezenten Notidanus indicus, griseus, cimereus besprochen und die Ver- öffentlichungen von PRoBsr, LAwLey, WoopwARD in Betracht gezogen hatte, bewerkstelligte er die Rekonstruktion durch folgende Zusammenziehungen : 1. die vorderen Záhne des oberen Kiefers — Notidamus recurvus PRoBsr und N. repens PRoBsr (Baltringen, Molasse), 2. die Sertenzáhne des oberen Kiefer — N. cfr. paucidens (Mátraszőllős), N. paucidens Kocn (Tarnóc), N. D"Anconae PRopsrT (Baltringen), N. primigenius AG. (Tarnóc) und N. microdon LAWLEY. Die kammförmigen Záhne im unteren Kiefer fanden sich unter den Zahnformen des N. primigemus AG. aus den tertiáren Ablagerungen von Mátraszőllős, Baltrin- gen, Felsőesztergály, Samland; der letzte laterale Zahn — N. cfr. serratissimus Kocn (Tarnóc); der bilaterale Nahtzahn des unteren Kiefers, der bisher aus unserem Vaterland nicht" bekannt war, stammt von Mátraszőóllós. SchlieBlich wies der Vortragende nach, dab der Notidanus diffusidens Kocn nicht anders sei, als ein etwas verzerrter Nahtzahn des N. primigenius; wahrscheinlich gehört ebenfalls hieher auch der viel stárker verzerrte Zahn, den LAwLnEY noch im Jahre 1875 aus Italien in einer Zeichnung veröffentlichte. Zum Vortrag des Dr. STEPHAN VIirÁrIs bittet das Ehrenmitglied Dr. ANTON Kocn das Wort. Er begrübt den Vortragenden zu seiner gründlichen Studie. Hines seiner Hauptverdienste sei, dab er nachwies, dab fossile Fisch- záhne zu bestimmen nur auf Grund spezieller Zahnstudien rezenter Arten mit Erfolg möglich ist. Zum SehluB wies Dr. STEPHAN Viráris darauf hin, wie sehwer es sei, nicht 330 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. nur in unseren heimischen, sondern auch in den auslándischen Museen zu rezenten Fischen zu gelangen. Der Prásident spricht dem Vortragenden Dr. STEPHAN VITÁLIS für seinen sehr interessanten und wertvollen Vortrag seinen Dank aus und schleBt die Sitzung abends 7 Uhr. Gezeichnet von Dr. KARL V. Papp, erster Sekretár. Aus dem Ungarischen übersetzt Dr. E. JEKELIUS. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1913—1915. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident) : SCHAFARZIK FERENC dr., m. kir. bányatanácsos, a kir. József- műegyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, Bosznia- Hercegovina bányászati szaktanácsának tagja. Másodelnök ( Vizeprásident): IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr., királyi tanácsos és m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Első titkár (I. Sekretár) : PAPP KÁRoLY dr., egyetemi ny. rk. tanár. Másodtitkár (II. Sekretár): MARos IMRE, m. kir. I. oszt. geológus. Pénztáros (Kassier): ASCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. Funktionáre der Fachsektion für Höhlenkunde. Elnök (Prásident): LENHOSSÉK MiHÁLY dr., m. kir. udvari tanácsos, egyetemi ny. r. tanár, a Magyar Tudományos Akadémia r. tagja. Alelnök (Vizeprásident): BELLA LAJos, nyug. főreáliskolai igazgató. Titkár (Sekretár): KApic OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. A választmány tagjai (AusschuBbmitglieder) I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : (In Ungarn wohmhafte Ehrenmitglieder.) 1. ILosvaY LaJos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend lovagja, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Aka- démia r. tagja és a királyi magyar Természettudományi Társulat elnöke ; a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. . PALLINI INXKEY BÉLA földbirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 8. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke 19 332 4. KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. . KRENNER J. SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi ny. r. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. ;. Lóczi Lóczy LaJos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója ; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja, és a Magyar FöldrajziTársaság th. elnöké ; a román királyi Koronarehd H. oszt. lovagja. 7. TELEGDI Rorn LaJsos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeo- lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 8. SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend , középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója. 9., BÁRVÁRI . ÉS. FELSŐVIDÉKI. gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendháza. tag, . nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pár- toló tagja. Ot — kj 1I. Választott tagok. (Gewáhlte Mitgtieder. J) 1. EMszT KÁLMÁN dr., m. k. osztálygeológus és vegyész. 2. FRANZENAU ÁGosTox dr., nemzeti múzeumi igazgatóőr, a Magy ar Tudomá- nyos Akadémia jevelező tagja. HoRusirzkY HENRIK, m. kir. agro- -főgeológus. KoRmos TIVADAR dr., egyetemi magántanár, m. kir. 1. osztályú ú SGVIÓUS, LIFraA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. LŐRENTHEY maz dr., egyetemi "ny. r. tanár, as M.: T. Akad. levelező és a Magyarhoni Földtami Társulat örökítő tagja. . Maugirz BÉLA dr., tudományegyetemei ny. rk. és kir. József-műegyetemi . magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja. 8. PÁárnry MónR dr., m. kir. főgeológus, a M. Tud. Akadémia levelező tagj 9. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. k. geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. 10. Timkó IMRE, m. kir. főgeológus. 11. TReirz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus. 12. ZIMÁNYI KÁROLY dr., nemzeti múzeumi Őr, a M. Tud. Akadémia levelező s a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. Ot Mm 2 ks -1 1900. 1903. 1906. 1909. 1912. 1915. A SZABÓ JÓZSEF-EMLÉKÉREMMEL KITÜNTETETT MUNKÁK JEGYZÉKR. VERZEICHNIS DER MIT DER SZABÓ-MEDAILLE AUSGEZEICHNETEN ARBEITEN. I Adatokazlzavölgyfelsőszakaszageológiaiviszo- nyainak ismeretéhez, különöstekintettelazottani petroleumtartalmú lerakodásokra. II. A háromszékmegyei Sósmező és környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel az ottani petroleumtartalmú lerakodásokra. Mindkettőt írta Böckm JÁwos. Megjelent a m. kir. Földtani Intézet Évkönyvének XI. és XII. kötetében, Budapesten 1894 és 1895-ben. (Arbeiten J. BöcgHis über ungarische Petroleumgebiete). Die Geologie des Tátragebirges. I. Binleitung und stratigraphischer Teil. II. Tektonik des Tátragebir- ges. Írta dr. UHLIG VIKToR. Megjelent a Denksechriften der mathematisch- naturwissenschaftlichen Klasse der kaiserliehen Akademie der Wissen- schaften in Wien LXIV. és LXVIII. köteteiben. Wienben 1897 és 1900-ban. I. Aszovátai melegésforrókonyhasóstavakról, mint természetes hőakkumulátorokról. II. Meleg sóstavak és hőakkumulátorok előállításáról. Mindkettőt írta KALECSINSZKY SÁNDOR. Megjelent a Földtani Közlöny XXXI. kötetében, Budapesten 1901-ban. (Abhandlungen A. KALECSINSZKYs über die heissen Kochsalzseen von Szováta in Siebenbürgen. Die Kreide (Hypersenon-) Fauna des Peterwardei- ner (Pétervárader) Gebirges (Fruska-Gora). Írta dr. PermHő Gyura Megjelent a Palaeontographica LII. köte- tében, Stuttgart, 1906-ban. . Az Erdélyrészi Érchegység bányáinak földtani viszonyai és éretelérei. Írta dr. Párry Móg. Megjelent a m. k. Földtani Intézet Évkönyvé- nek XVIII. kötetében, Budapesten, 1911-ben. (Montangeologische Arbeit M. PárrYs über das siebenbürgisehe Erzgebirge). A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. Irta: Lóczi Lóczy LAJOS dr. Megjelent a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei c. munka I. kötetének 1. részében, az 1—8320. oldalon 15. táblával és 827 szövegközti ábrával, Budapest 1913. 334 A ,, Pöldlani Közlöny" hari folyóirat Magyarország földtani, ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismere- ltek terjesztésére. Megjelenik havonként öt ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani JZársulat rendes tagjai 10 K évi tag- sági díj fejében kapják. Elófizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek eélja a geológiának és rokontudományainak művelése és terjesztése. Tagjaink a társulattól oklevelet kapnak, amelynek alapján magukat a Magyarhoni Földtani Társulat rendes, (örökitő, pártoló) tagjainak nevezhetik ; részt vehetnek összes szaküléseinken és évi közgyülésünkön. Tagjaink- nak a tagsági díj fejében küldjük a Földtani Közlöny 12 füzetét, s a m. kir. Földtani Inté- zettel kötött szerződésünk alapján ezen intézet nagybecsű Évkönyveit, Évi Jelentéseit és Népszerű Kiadványait, évenkint körülbelül 30 korona értékben. Osszes kiadványaink magyarul s ezenkívül német, francia vagy angol fordításban jelennek meg. Rendes tagjaink évenként 10 korona tagsági díjat, s a belépéskor 4 koronát fizetnek az oklevélért. Azonban személyek 200 kor. lefizetésével — mint örökitő tagok ; — mig hivatalok intézetek, testületek vagy vállalatok 400 koronával — mint pártoló tagok — egyszersminden- korra is leróhatják tagsági kötelezettségüket. Die Ungarische Geologische Gesellschaft ist ein 1850. gegründeter wissenschaftlicher Verein, dessen Zweck die Pflege und Verbreitung der Geologie und ihrer verwvandten Wissen- sehaften ist. Die Mitglieder erhalten von der Gesellschaft ein Diplom, welches sie berechtigt den Titel vordentliches (gründendes, unterstützendes) Mitglied der Ungarischen Geologischen Gesellschaftv zu gebrauchen ; auch können die Mitglieder an den Fachsitzungen und der jáhrlichen Generalversammlung teilnehmen. Für den Mitgliedsbeitrag erhalten die Mitglieder jáhrlieh einen Band (12 Hefte) des Földtani Közlöny und infolge einer Vereinbarung mit der kgl. ungar. geol. Reichsanstalt auch die Jahrbücher, Jahresberichte und die Populáren Schriften dieser Anstalt, in einem Werte von etwa 30 Kronen. Sümtliche Publikationen erscheinen in ungarischer Sprache, ausserdem in deutscher, französischer oder englischer Übersetzung. Ordentliche Mitglieder entrichten jührlich einen Mitgliedsbeitrag von 10 K und beim Eintritt eine Diplomtaxe von 4 K. Private können jedoch als gründende Mitglieder durch Einzahlen von 200 K, Amter, Korporationen, Anstalten oder Unternehmungen aber als unter stützende Mitglieder durch Entrichten einer Summe von 400 K ihren Verpflichtungen ein für allemal nachkommen, A III. TÁBLA MAGYARÁZATA. Olda PAPP SIMON dr.: Pannoniai-pontusi kövületek új előfordulása hazánkban... 251 Az 1—5. ábra congeriái a nyitramegyei Egbellről származnak. Congerta spathulata PARTSCH. Bal teknő kívülről. (e 2. 6 0. c 4. (d 5. € 4 4 4 a (t Bal teknő belseje. Bal teknő a mellső oldalról nézve. Bal teknő a belső oldalról, jól látszik rajta a hosszú, erősen görbült záros perem. Fiatal példány jobb teknőjének felső része, erősen meggörbült záros peremmel. 6. Iámnocardium Pensli Vucns. Szilágynagyfaluról. Jobb teknő kívülről. Valamennyi természetes nagyságban ábrázolva, ERKLÁRUNG ZU DER TAFEL III. Jeite Dr. 5. PAPP: Ein neues Vorkommen pontischer Petrefakten in Ungarn..... : 11 Die Congerien Fig. 1—5 stammen aus Egbell im Komitat Nyitra. Fig. Congeria spathulata PaáRrscH. Linke Klappe von auBen. 1 lú 2. ( ( 3 ( ( 4 Ki 4 (t (t tt Linke Klappe innen. Linke Klappe von der vorderen Seite aus gesehen, Linke Klappe von der Innenseite; an derselben ist der lange, stark gekrümmte SehloBrand gut sichtbar. Oberer Teil der rechten Klappe eines jungen Exem- plares mit stark gekrümmten SehloBrand. 6. I4monocardium Penslii Fucns. Von Szilágynagyfalu. Rechte Klappe von auken, Sümtliche Figuren in natürlieher GröBe dargestellt. jé 1 8a s Lo a dőtés a nú 8 te ml ll; 4! ís 4 KT íg $ ? . i Ká A j I ejti 1 töz insane rőtk S-mktáló 1. 2 ll SE SZÁRA Ten AS Je; Ua tazátákil fa Í KR szü ek Aa y 8 " Jötszezáta MÁN AAS KE BÍRŐ Égő - 52 : f JnaATt a "Saab Me Th rP § mé a ká HZONZ TRLKALT Ún total ás et kesüler Hg SA 1 evet EZEN ÍRP TSÉG SK KAL ek gp zik 4 TELNE ETEK e JUN ERRE, k 3 IE SŐT EÖRTŐ tra KÉL AN VÉG LV ÉSE, KET EZÁGNÁS had ZAR ér és : ETT ELET TER ATKA ÉLÉL VT NSTL 11 § VINSOTÁST röstés éb FA ÜÁTAN saornvtogyzttaááátbet tás EEKGABS ( 4 1! eg gt AAA e a Sh PT gyk zs ed ÚN edge 8 5 v EA rán, váj. 5. 12 nojlggaatóbat ágy AL zá at Jeszatár te 5 ér afönik § A LN ÜszögE adá tiz ADA KZNYNN LÉ ék 34 KEZÉT SAKE red Vt VEZET HVT sóval Ég NORD u KT kN DÉR Sás és : El (GÁL vas fék S eg TEGÉKTÁTEÁKÉN ÁRAK BETTY SON KKE B BE ee 3 TV SÉT 98 közé cég 4 kéj did Bi ) Ti Ej azt e TŰ fecud ARON RÁÉR he TONY KEN ESTERE ETT vadak Se i . A ai : j hi 1-1 e T ; ed A ki FAGdÁj va te GETE Í Mé NEV LE SET Éj ivinaradi fr B, Tee ákitt Take sétára d. lzethe 5 Ek age AN EZSERE Al ú ú var a 7 ein tvben Egg a CAT NA je ML UTét 63 Z öggbkrtb 9k g8 SERT ÜLE Jjéki 3 bes H ; É tesi egy ai tél ;i 2 ezét fi : ő hő ő a jé jt B ng 18 al vese ás CAIN szaaői zt vek 190) zés rez söt é sz B Mt] 10KE egteltu; [9 ú APT Tél "1 bad CA b Al (2 sb He tép. SK ATÁALÁTOTa za o ae 1 ANTI $I1i pont sr di ÍGY. es s É a KG VÁLNEKG A Hz LÖVYYKLÜÉ KEDV loárles, (öz 4 OR aa VAL ALÉTTSÁKZET A KEZE Settbi kás 27 út öt li DÓVTT LENN OO N KZT ÁT b ke LE RGNKÉKŐ tégely MERET rag [TAK sak rt £ 4 gú) 41 VSÉRA fj b mh 1 4. ; 904 lé AGYAG Ez TNS ÖTÉNGTATÉS HT ÚZKAN 2p. aa a ev Bi a e A SL Ábd A gl ree TA V- sat a tala dús té j 8 . sú (28 vatta AC ál par sa 9" ti . 4 a 6 i ! g" 2.eő seat v é ? u ag a (/ a a : . 4) e. e! a Ve Földtani Közlöny. Band XIV. kötet. Tafel III. tábla. 4. 6. Papp Srmowx dr. Pannoniai-pontusi kövületek. Dr. Srimos Papp: Pannonisch-pontische Petrefakten. FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. I EGYSZERSMIND DTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTI PAPP KÁROLY dr. A TÁRSULAT TITKÁRA. BUÚDAPESF 1915. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. LÉ a sét FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISOHE MITTEILUNGEN), (ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH Y , AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON DE KozvorBAEG SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. BUDAPÉESE 1915. (A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. § EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. 4 ad é A M: Ag Kéz Földtani Társulat titkári Hágába Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám ) . — alatt van, anova mindennemű postai küldemény címzendő. die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse . erbeten: E TZEÉSEÉREE Bolátank eléltátzsgeg Hszt, tegrni SZARSARÉTREIÜLÉ 14. -h IPSA, Av HESS él av 4 TARTALOM Értekezések. ; FERENCZI ISTVÁN dr.: A zalatna—nagyalmási harmadkori medence (az I. .táblá- val és az 1—3 ábrával) .. .. -. fő ; MAJER IsrváNn dr.: A Börzsönyi hegység Tégzáli Töszötek üledékes képződő ményei (a II. táblával ésra 45. ábrávalj "a "a s 252 a EESÖ Ismertetések. A ZAR Alberta tartomány földigázkútjai Nyugati Kanadában. Ismerteti PAPPNÉ — BATOGHIMARANT OT et e ESNE SZAT zi? sét 2 a. Szál ESR Geológia és háború. Ismerteti HOMSITZKYNÉ fzknánt HERMIN ... : Társulati ügyek. A.) Szakülések. 15 1. 1914 nov. 4. a) KoRMos TIVADAR dr. : Pleisztocén teknősök Dunaalmásról. — — sel 19 b) ViGH GyuLA dr.: Földtani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban. — c) WACHNER HENRIK: A Fogarasi és Perzsányi hegység kapcsolódása -— .. 9. 1915 jan. 13. a) VENDL MÁRIA dr.: A bulzai antimonit előfordulásáról. — b) BOZNOS MSTOÉMS dr.: Uj aceratherium- "maradványok a magyarorázákua és PAZ Zta VISZONYÁT E EE Vég ét EN IE zt 5 ha fe TREES] BE: sg . 3. 1915 jan.27. a) FERENcZzI ISTVÁN dr.: Galgóc környékének geológiai viszonyai. — ; 1) SCHRÉTER ZOLTÁN dr. : Adatok a felsőörsi és szászkabányai triasz ismeretéhez 51. . e, B.) Választmányi ülések. . 1914 nov. 4. (MARos IMRE másodtitkár hadbavonulása.) — — — — — 0-7 . 1914 nov. 22. (Hadi kölcsön jegyzése.) .. u zzz 24 . 1915 jan. 13. (A Szabó-emlékérem odaitélése TLŐGZe TASE figutalóti tagnak.) : 1915 vs. 27. EEEN il ENE TSt te ülés tt sze öl EN azza zzz áá ELÉR 7 I A WD INHALTSVERZBICHNIS DES SUPPLEMENTS . Abhandlungen. Dr. ST. FERENczI: Das Tertiürbecken von Zalatna—Nagyalmás (Mit den Figuren iIScogsünd der" Tafel ojj ee etet zsááve BÉLA VESSE ME TES EOK Ta Dr. Sr. MAJxR: Die sedimentáren ÜT SEE des nördlichen Teiles vom Bör- I zsönyer Gebirge (Mit der Tafel II. und den Figuren 4— 5.) 2 Eeő SAN Referate. Die Erdgasbrunnen der Provinz Alberta in West-Kanada. Referiert von Dr. MARGA- 5 RETHE VON /PAPP-BALOGH 0 ei th iaá sze b TT Sk Ő aa a see 70 sásn 7 E ROLE ERNNARR VAA Vereins-Nachrichten. BA Auszug aus dem Protokoll der Fachsitzung vom 4. Nov. 1914. 9; tant a) Dr. TH. KoRmos : Über Schildkröten aus dem Pleistozün von Dunaalmás, — — fé, j b) Dr. J. ViIGnH : ZEKÜSETÉSBE Beobachtungen in den Nordwest-Karpathen, — 8 4 c) Dr. H. WACHNER s ZÜDEK die Verbindung des WFogaraser und Persányer 88: t CODE At zet MTE tése HAN EE ssANét Ét e ága reset S] A RRELE VESSEN ÉSE És 1j8 A Magyarhoni Földtani Társulat TAKI KÉTŐK YE választmányi tagjai (Funktionüre ga nő und Ausschussmitglieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft) -. .. 101 ; A A Szabó József-emlékéremmel kitüntetett munkák jegyzéke (Verzeichnis ásza 6 mit der Szabó-Medaille ausgezeichneten Arbeiten) .. . u — — - umvasutak menetrendje. var 6 c ályi Áll Ira A Magyar K . egesosítid egesIsitid WOSIAIZSA WIOSIA]ZS A s ; S JoT "aggpanjaezsesn-epng — urogaozsa . ULOHALOIZST . MOSD ]ZS A 3010€ € vá IS9ZIWHMJ9 HOJRUOA V "HMIPAHAIZOH 81-er Jdozs Sejoxezog 103-er Sníeur uoyodeudauun Ss9 JLSBA (g "ATP9HOIZOT 191-er sn(eur uoyodeudouun S9 -AtsSBA (y "HIP9H9ZoH uoyodeudouun s9 -IJLSRA (g -kaenié kez 7 "UOJegUuIozs s9 ássa Ae a pen a UOHOIJOINSI "UOJI9U UADUIUI HIZONIT (g seizeg "IRASAUID JJ, [AZS or gáz SAE , HOdtuJvsta s9 u9yajuad UJIM Sint 5.8 E tét hi ULpPJAZS —"UJDPPAY UDPUIUI HIZOMIA (1 "9pu9JsOo "UuopuoT ] 0-4 50 IT] 101 - KEZEZZEZS SO] a IS7OTI el99 1sadfn-ejoredsogeg j a loozI! £91 sogemiáseN ] a IG7O[] ePpV SesÁ10d[ "eJULILD [ a igzIT! GIL Í ZOBA "8esÁAI0dT ] a IGTOTESI pasozs [ s IGrOT] ETL uIosza]zsa [azs I5501] SITT 1s2df(n-ezoredsoyey ] a loeOTI T9I eujosz "uiog a Iaz6 ( GOPT[[. " — uossagzsg [ AZS [cs6 ] 601P NEISIULIS IBAS9S9S [AAD bria 60€ [/Xuoszog Vu osz ursog c lor6 ] TOT Serv-izsoyeung ] s lzz6] ISI 8 posozs [ 449]eT6 ] 604 esziuisole7 gauroaysgay ! c [376 ]! c0€9 sery-Izsoyeundg a lor6 ] GeI egesssííid ] a JEz6 [G6GIIP SOJVUIÁSBN . Isvr8 [ 66I JOUOJN [ AZS (576 I(eGGL SZEUÁSOI JUN HST a lor2 [.6IZ U9JIM [ AAD Íz36 ! 601 LUOSIJA]IZSA a Isz8 ! ZOITP eueN-Áueyaeg Í a Izz9] IJET isad(N-eioredsogeg [ a Ígr8g ] DGGI SOJLUIÁSEN [ a Isr$ ] eFI GUVN-ÁULHILA [ a IgsZ] ZzI SOJeUIÁSEN [ c Jzz8 IGIPT [/ osziusoleg 19uoysoay [ a losz ] 1099 egesosíiid ( AZS [T8- (sZ ITP BULX-ÁUVHIVA SlGpz tagót U2IM [449 /z3$ ! ZOT SUSÁTOdI "ZOVA [ AZS logz 1 2EI 1s9dfn-vjoredsoyeg ! a 1558] 64I JOSIZSSOJBUILIVIN ap lesz ] 108 AVAS9UIOA], seizeg [ c lősz] TIZ gsamyngyg/ se JOUOJ ] AZS JezZ ] TEL SLIZEGg 1594VANYÍ [a logZ ] 604 U9IM [149579] 501 uroszaazsa ! a IgzZ ] GOIP isodf(n-ejoredsogug [azs IgF9 ] LLI isodf0-eoredsogey ] a [ozZ ] 99 SVIZUE BAOSIOD [ a 159] L0L Pp21S92z) "Houtozg ! a IgrZ] Zze eujosz "UuJog [149 579 ] £0PI OGTÁN SISd" [7 EOTZN ESTE ursag U9IM a [oT9 ] SIT eujosz urog a 1069 ] ZOPI dgva(nyosíag ] a [IccG! IZI SOJLUIÁSBN ] AZS [ag9 Í CXI UIOSIZIZSÁ ] c lopG ] EIIP ÁJJUJLSBA-SOJUIN [449 gz9 ] £00 152dín-elojedsoy a Iere ! ell — — SSZIUISOÍBT ] a 1oz9 [ 2069 SOJLUÁSUN [ a lorp] GET LES HAZTÁTSSZETTS ET AzS ÍgT9 ] egi SOJVAJOSZO[-ABASAWAT [ a [c ell ő; IS941 LANE ; ÜT GZgÖÍeÁSGÁAei a kid £4I "Afodeuyuezsuoyf] " oT9 IeT0L asziuisoléT J9UuI9HysIan ] a Iogy£ ! £099 peussjosgt[ Axa 9 Íu106 P9D9f "5 Isz6 ] 691 "átodeupnuvzsuoyf [o "y OTA [1 1s2d(n-ejoredsogeyg ] a loo£] II s JOUOIN [ a 1009] 67 " uoszazzsg [ AZS Ígog ] TIIP SOJIRUIÁJRN [ a [gzG] EE U9IM SIIEd / a 1008 ] £0T VSJOONA [ s [ós§ ] ezl 19UI9N-JILWIEZS I .AK kele MOSJAIZS A a SEG g0ip "apászojoy[/ "9 04/1305 P?I3979 "HoutozS [ a [3;G ] 1029 isodfn-ezogedsogey -AZS IgpT ! 291 SIZE BAOSIO [5 IgTG ] TrZ seizeg gsoeyng [a49IszT ] £02 sej v-izsogeundg [ a lsze [ IST SvsÁ10dj SsogeuikSeN ] a loz[ ! Let 1s9d(n-vjogedsogeyg ] c Tag ] 6PI 1s2d(n-ejogedsogwvy ! AZS loczI! GYI ? ZOBA [ az lezel] eg lágejesjés selsrtjes bj öl lt. ss 38al]ss uUeUuuoy 38 488 53 UeUUOY 38Í8 SB ; "191-T 94 sníeui TEGI S2AUJAJYI "A-n onÁu 159depndg 9SIZ9PNHIJI9 HOJLUOA — urofaozsa [a lerz egvsosíid [6 UIOSJAIZSA ] AZS XA10d) SOJLUÁSBN -LULULISUOY JS9ILANY godeuguezsuoy pessjog UIOSJA]ZSA sveizeg 9gsogeyng ÁJAUJLSBA-SOJ BIN isogeyne "seizeg "p9sozs Z9BN nejsiueis 1s9Jeyny SII2d "U9IAN ursag eujosz Sery-Izsoyeun(] SOJLUIÁSUN Sseizeg 1s9JIeHNeI I 9szIu1soleg P?18979 Z9VA 159d(n-ejojedsoyey ; p?lsaz ) "vsÁTOdJ "eueN-ÁULHIRg nIa98g "eujosz "áuoszog HOouJozSs "pajsaz) ULOSJA]ZSA SLSÁTOdI "SOJRUIÁSLN JOUOJA ea tUVN-ÁULYILJ 159d(nf-ejojedsogey j gozs U9LY p93azs 1sodf(n-ejojedsogey gozs 1s9d(n-ejotedsoyeyg lo yssa4 tasziursolerg JOUTOZS "pajgaz) SviZzeg JS9Jeyng j WIOSIJ9] ZS A OSSVAL TJAUIIN-ILUIJBZS 1sad[n-ejomedsogey SesÁ1odj "ejuemen BUBN-ÁULYHIBA SIJI2d "U9IM UIOSIA]ZSA p929 U9IM JOUON LdESISIT Ig 159d(f-ejoredsogey " uoszaazsg SOJLUÁSBN UTJ98 "eujosz DIRÉSZS isad(d-etojedsogey a AZ a AÁD AZS Léva] a et 7N a teás Sen adi 9 5. z 2 ARA NANA RA 2 NAA AZAARA 5srmn vAoy sról ör II zz01 53701 zTOT tojnol A] OTOL Halo olt tte) 2 [ndaiainia 121 (el ie) sT6 tén TTI(sG06 TIOSIA ZS A destzai Lil szki Ú uossajzsy [ AZS [egG v28 fi €UGIE S9ÁU9A JI € 93 R 9IIP 0€L FOG 904 FSI c0G : AE a "IPOHPIZON 50 UOJLAUIOZS 59 URPIAZS "UOJJ9U UDPUII (9 cS] "HIPAHAIZOH UOdBUJBSPA s9 cel UJHI]U9d "UOYOJJOINSI "UJPPIH UJPUIN (g OIL [[/rpoayogzog 31-er Jagurajdozs $eroxwvzag 8029 191-er sníeu uogodeudouun s9 -IEstA (, S64 "MIDONDIZON uOH f bal -odeuzox49y MoI9 deudauun S9 -ALSLA (g ű "H1p93 § (ep9eL [ -ojzog uogodeudauum S? -I2SBA pék a 081 "HIP9H91ZOH Hz 191-eT sn(eur uoygodeudouun s9 -XLSRN (1 972 PIIP ] FPI bol ceL sci 9£I PI Te var [s loozt/ 9 PLI 3esÁX10dI "soxeuáseN [ a Isell (9£e1T OPT [] 19119 y4s994 "osziuisoleT [ a lorI[! FOS9 TLI isod(0-eiojedsogeg [ a looI[] 791 9099 isod((1-ejoredsogey [ s Igy6 ! 091 0119 " unsog U9IM [ 5 IsT6] FII POL uroszaazsa [ s Igo6 ! FOIP OLIP dvsÁI0dI "ssoxeuásgeN ] s 1sp8 ] FEL 90€ sS9dg9suvIiey Ssvizeg AZS logg ! cIL OLT SLIZET VAOSIO [AAD Ioz8 ! 802 OZI Sejv-izsoyeund [AZS Ioo8 ! 8eI 9zI UTÁ JEGUIOZSÁSUN [AAD osz ! FOI $01 1s9dfn-erogedsogeg [/AzS IegZ 9901 SOIT úraog eurosz] v [sol [ TOPI 891 NLISIUVIS ABAS9H9S [AAD looZ ] 01€ szd 9PU2JSO SLIVA4 TIM bég 099 ]/ T0I (SZIP isod(0-ejoredsogyy [ a 1ae9 ] 981 991 19UIAYSIÍ 9SZIUISOÍBT [a 1o£9 ! 7009 901P uIosIaazsy [ c 1909 ! c0IP SET Houjozs pagsazg [ a Ize] 8IZ POPI dvsÁrodj uvalnyosíag [ a [376] czI PiZ 1s9d(0-ezoredsogeg [ s [gTG [ 7GI FOT k ZOBA ] AZS log ! VSI 88 T § Bi PAOU 3 a níeui 1302 402. 312 908 608 11021) 406 512 1906 306 2a 1706 22 15081) 935] Gyv. 918 11000] Szv. 1112 11085] s v közlekedik. 4 ELBÁNT 4) Nagykálától A Magyar Királyi Államvasutak menetrendje. ] Budapest 1) Junius 15-től bezárólag szeptember 15-ig 1) Vasár- és ünnepnapokon közlekedik. 8) Vasár- és ünnepnapokon május 15-lől bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. zolnokig csak szombaton és ünnep előtti köznapokon közlekedik. 5) Csak hétköznapokon közlekedik. A vonatok indulása -Józseívárosról. tság zet . Délután. ; . 8509] 729] Szv.] Belgrad, Sofia, Saloniki Hatvan Wien, Graz, Sopron Ruttka, Berlin Balatonfüred. Tapolcza hassa, Csorba, Bártfa Ujvidék, Sarajevo Kassa, Csorba Wien Arad, Brassó Fiume, Torino, Róma. Pécs, Vinkovecze Fehring, Graz. Tricsl Stryj, Przemysl, Lemberg Gödöllő Belgrad, Sofia Arad. Brassó, Bukarest Balatonfüred, Vapolcza Munkács, Lawoczne Kolozsvár. Brassó Osijek, Brod Ruttka, Berlin Győr Wien, Fehring Graz Msziget, Stanislau Bicske Kassa, Poprád-Felka Kunszentmiklós-Tass Balatonfüred, Tapolcza Nagykáta Bicske Gödöllő 1 Gödöllő ödöllő 920 1308 610 1506 408 1010 12 338 614 422 1da o 101010 10 u 1008 11295] s a. 24a3) 1907 v 1504 (129) Gyv 316 18] Szv. BIDJEASS As 1304 1 1309 Gyv 404 1 200] s Ujvidék, Sarajevo lilatvan Szombathely, Wien Fiume. Róma, Osiick Bicske Kassa, Poprád-Felka Gödöllő Arad, Bukarest Fehring, Graz, Sopron ALEttse KA Lemberg, Kassa Wien, Paris Arad, Bukarest Kiskőrös Ruttka, Berlin Hatvan Péczel Bicske Szolnok Szabadka, Sarajevo Tapolcza, Pécs, Osijek Belgrad.Konstantinápoly Nagykáta Paks Hatvan Komárom Arad, Bukarést, Msziget Győr, Sopron, szombathely, Wien Lawoczne, Lemberg Gödöllő ; Nagykáta, Szolnok Ruttka, Berlin Kolozsvár, Brassó Péczel Bicske Hatvan Fiume, Róma, Nápoly Kunszentmiklós-Vass Nagykáta, Szolnok Györ Gödöllő Msziget, Stanislau Fiume, Nizza, Cannes Kassa, Csorba, Bártfa Belgrád, Sarajevo Nagykáta, Szolnok Pécs, Brod Gödöllő Győr, Graz Arad, Brassó Kassa, Csorba, Bártfa Kassa, Csorba, Lemberg Fiume, Tapolcza Szombathely, Wien Ruttka, Poprád-Felka Arad, Debreczen Miskolcz, Kassa Bicske I ( l Vv. 645 FS) Tvsz. Berlin, Ruttka Debreczen, Szolnok Kunszentmiklós- Tass 309 sv ] Hatvan 1905 s ] Osijek, Tapolcza 609 5 Brassó, Arad 909 vs ] Saloniki, Sofia, Belgrad 19 v ] Torbágy 313 v ! Péczel 17 s, ] Komárom 1707 v. ] Stanislau, Msziget az ? erb Pp ád-Fell ENE AE emberg, Poprád-Felka. 1505 ] 6301 Gyv. rét 65 50p 513at] 630] Szv.] Nagyvárad 1007 1 635) s ] Fiume, Zagreb 407 ] 6501 s ] Lemberg. Stryj, Kassa 1003 ] 790] Gyv.] Róma, Fiume 315 ] 705] Szv.] Gödöllő 513 ] 720] s ] Brassó, Kolozsvár 9g17a ] 725] s ]! Kunszentmiklós-Vass 317 1 730] v ] Gödöllő 319 ] 7930] s ] Hatvan 21 1 735] s ] Paks, Bicske 1309 Í 800] s ] Graz, Fehring 1513 1 815] s ] Csorba, Bártfa, Kassa 911 ] 820] s ] Sarajevo, Belgrad 519 ] 835] v ] Bukarest, Kolozsvár 321 1 835] s ] Hatvan 1003 j 9007 Gyv.] Fiume, Tapolcza 13 1 9151 Szv.] Győr 913 ] 925] , ] Szabadka 307 ] 98351 s ] Berlin, Ruttka : Bruck-Királyhida, 5 110095 GYE kszórmbathéb Sopron 109 110207 Szv.] Miskolez 23 11035] s ] Triest 8 20 Nagyvárad, 605 (11 Gyv. kbálreszer, Arad 1) Csak vasárnapról hétfőre hajló éjjelen közlekedik. 2) Jun. 15-től bezárólag szeplember 15-ig közlekedik. 8) Csak vasár- és ünnepnapokon közl. §) Vasár- és ünnepnapokon május 15-től bezárólag szeptember 15-ig közlekedik. 15) Csak hétfőn és kettős ünnep utáni köz- napokon közlekedik. §) Csak hélköznapokon közlekedik. 323 JI Bukarest, Arad Berlin, Ruttka Konstantinápoly, Belgrad Lemberg, Kassa Wien, Sopron 601 Bukarest, Arad 1201 Sarajevo, Brod Szabadka 1 London, Paris, Wien 1901 Osijek, Pécs 325 Hatvan 1501 Poprád-Felka, Kassa 1301 Graz, Fehring 919 Szv.] Kunszentmiklós-Tass 23a vs ] Bicske 921 v ] Nagykáta 1111 1415] vs ] Tapolcza, Balatonfüred 327 1 435] s ÍJ Péczel 329 1 525] s ] Gödöllő 511 ! 622] s, ] Bukarest, Debreczen 15 1 6-2) s ] Bruck-Királyhida 15072 622] Gyv.] Poprád-Felka, Kassa 3a ] 6281 :. ! Wien, Győr, Graz, Fehring 1705 ( 722] Szv.] Stansila 1, Msziget 907 1 722) v ] Sofia, Belgrad 607 1 722] s, ] Bukarest, Arad 421 1 738] Vv. ! Szerenés 1109 ] 732! Szv.] Tapolcza, Balatonfüred 305 1738] s ] Berlin, Ruttka 25 ] 782] s ] Bicske 52339] 812] s, ( Nagykáta 1009 1 8221 s ] Fiume, Brod 405 1 822] s ] Lawoczne, Msziget 1. 329a3) 822] s ( Gödöllő y [ 825] s Í Wien, Graz 1511 ] 822] sv ( Csorba, Kassa 1001 ] 922! Gyv.] Róma, Fiume, Pécs 331 ] 9227 Szv.] Péczel 1997 1922] :, ] Vinkovcze, Osijek, Pécs 603 I 9227 Gyv.] Brassó, Arad 27 ] 922] Szv.] Bicske 303 ] 938] Gyv.] Berlin, Ruttka 915 9337 Szv.] Kiskőrös 403 ] 988] Gyv.] Lemberg, Przemysl 905 11022] s ] Sarajevo, Ujvidék 1303 11012] s ( Graz. Triest 333 11028] Szv.] Gödöllő 525 11028! s ] Segesvár, Kolozsvár 1503 11028] Gyv.] Bártfa, Csorba, Kassa 25at)11 221 Szv.] Bicske 11012111127 Gyv.] Tapolcza, Balatonfüred Szv.] Hatvan Wien A vonatok érkezése Budapest-Józsefívárosra. Délelőtt. 5155)] 432] Szv.! Szolnok 5.10] s, ] Nagykáta s ( Gödöllő FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTI PAPP KÁROLY dr. A TÁRSULAT TITKÁRA. BUDAPEST, 1915. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISOHE MITTEILUNGEN). . ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON DI K. v. PAPP SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. BUDAPEST, 1915. ! A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. § EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAPT. öEKKNKKEKENN KNK KANKNE KKK NK KNK AK KK ENEK ENE NK NK NNAK NANA N KNK KKK KKK NK NKAN ANNK ús hé A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker., Stefánia-út 14. szám vattsA j alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. bát ( Alle die Ungarische Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse gepeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. Me TARTALOM Értekezések. Lap Lóczy Lasos dr.: Suess Ede emlékezéte (arcképpe)...— — — — mm — 2108 SCHAFARZIK FERENC dr.: Elnöki megnyitó előadás . . . a. zsgaz 1, TERRORT ke PAPP KÁROLY dr. : ST al a Magyarhoni Földtani Srárédat LXV. köz- ha gyűléséről 22 ET ő EN vé, da vise ee ko e aset sé ezst ő INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS Abhandlungen. Seite Dr. Jú. v. Lóczy: EDUARD SuxsSs.(Mit.Bildnis)! tsz ea eaz Za NEE ESNE OT ZUR. JOOHAFAÁRZIK : (Errófinunysrede Set zés en sás ek ozal L ENÁRREE A Magyarhoni Földtani Társulat tisztviselői és álnaztáa tagjai (Funktionüre und Ausschussmitglieder der Ungarischen Geologischen Gesellschaft) .. .- 165 ELŐZETES ÉRTESÍTÉS. A magyar kir. Földtani Intézet kiadásában az idei ősz folyamán megjelenik A Magyar Birodalom Vasérc- és Köszénkészlete című, körülbelül 600 oldalas munka, egy térképmelléklettel és több száz ábrával illusztrálva. Irta PAPP KÁROLY dr. m. kir. osztálygeológus. Megrendelhető Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkeres- kedésében, Budapest, IV., Váci-utca 32. sz. Ára 20 korona. . A magyar kir , AsáaAAB Érvényes 1915. évi május hó 1-tőlL. A vonatok indulása Budapestről pályaudvarról A nyugoti pályaudvarról hová jú: hova délelőtt délelőtt 2922] Szv.] Zimonyi szállások Bicske Ruttka, Berlin Balatonfüred, Tapolcza Kassa, Csorba Ujvidék. Brod: Kassa, Csorba, Bártfa Wien Fiume, Pécs, Osijek Gödöllő Zimonyi szállások Arad, Brassó, Bu Sátoraljaújhely, Munkács Debreczen, Körösmező, Kolozsvár, Brassó Ruttka Nagykáta Bicske 4102 6502 Rákospalota-Ujpest Ersekujvár, Ipolyság Czegléd Esztergom Lajosmizse, Kecskemét Rákospalota-Újpest Zsolna, Berlin Rákospalota-Újpest Nagyszombat, Wien Temesvár-J., Csernahéviz Versecz, Karánsebes Esztergom Wien 8 Rákospalota-Ujpest Rákospalota-Ujpest Lajosmizse, Kecskemét délután 4 A 7 164 112905] Szv. / Rákospalota-Ujpest délután szedi 714 11215V a ] Szeged ; Ujvidék, Sarajevo 138 11225] s ]! Nagymaros Szombathely, Wien 4106 112301 s ( Esztergem , Fiume, Osijek 166 1] 190] s ] Rákospalota-Ujpest Gödöllő 4108 n ] Esztergom Fehring, Graz, Sopron Gyv.] Wien, Zürich, Basel Wien, Zürich, Basel 215] Szv.] Galánta, Ipolyság en 2 1 Arad, Bukarest Hatvan Bicske Péczel Szolnok " ( ezgstbe té Indjija, " Sarajevo. Tapolcza Paks Komárom Miskolcz. Gödöllő Nagykáta, Szolnok Ruttka, Oderberg Kolozsvár, Brassó Péczel Bicske, Triest Hatvan Kunszentmiklós-Tass Nagykáta, Szolnok Györ Gödöllő Rákospalota-Újpest Esztergom . Temesvár-J. Csernahéviz Czegléd, Szolnok Lajosmizse, Kecskemét Rákospalota-Ujpest Wien , Nagymaros , Rákospalota-Ujpest Nagymaros Ulló Monor Esztergom Pozsony, Zsolna, Berlin Párkány-Nána, Ipolyság Rákospalota-Ujpest Czegléd Lajosmizse 3 Temesvár-J. , Csernahéviz Vácz , Zsolna, Oderberg Wien, Zürich, Basel Kolozsvár, Bukarest Czegléd, Szeged Esztergom leldiatolálolatotalata] Kassa, Csorba Szabadka. Brod Pécs, Dalj Győr, Graz Arad, Brassó . (Hora; KR kás " MH a, Köőrösmező A Ede BAT. Fiume, Tapolcza, Brod Buda-Császárfürdőről zombathely, Wien á 74 RüttkaPoprád:Felka délelőtt Debreczen 4002 ( 528] Szv.] Esztergom Bicske 4004 ] 854] s ] Esztergom MS SNESN SK TT E ete zak éz s. ei DD DDOOOOOOAI AIA G lölaiótólolol - a jegyár úuúyúr6K-KEE GYE YEYYENY Do DOGOOEHINNI H 140 a 10 délután 4006 11215] Szv.] Esztergom ÁSI: a ú ces ék : 4010 Esztergom ) Nagykátától Szolnokig csak szombaton 4012 ! 622 Dorog és ünnep előtti köznapokon közlekedik.! 4016 Esztergom A magyar királyi államvasutak menetrendje. Érvényes 1915. évi május hó 1-től. A vonatok érkezése Budapestre A keleti pályaudvarra honnan délelőtt 417 ] 435] Vv. [ Bártfa, Kassa 339 ] 522] s ] Ruttka 645 ) 5£2/Tvsz.) Szolnok 309 ] 522] Szv.] Hatvan 1905 ) 522] s ] Osijek 609 1 538] sv ] Brassó, . Arad 909 1 538] s ! Zimonyi szállások 17 ] 6051 s ] Komárom 423 ] 610] Vv.] Bátyu 11 Í 6251 Szv.] Wien 1007 1 635] s ] Fiume, Zagreb 315 ] 7095] Szv.] Gödöllő 513 ] 720] s ! Brassó, Kolozsvár 317 1 7380] s Gödöllő 319 1 7310] s ! Hatvan 21 17351 a ] Paks, Bicske 1309 1] 8001 s ] Graz, Fehring 11513 1 815] s ] Csorba, Bártfa, Kassa 911 ] 820] v ] Brod, Szabadka 519 ] 8351 s ] Szolnok 1005 ] 990] Gyv.] Tapolcza, Balatonfüred 13 ] 9151 Szv.] Győr 913 ] 925] s ] Szabadka 307 ] 935] s ! Oderberg, Ruttka 409 110201 v ] Miskolcz délután 7 1 120] Szv.] Bicske 601 ] 1257 Gyv.: Bukarest, Zs 30 Sarajevo, Indjija, 1201 [1 gi Közajátlea vs 1 113901 s ! Basel, Zürich, Wien 325 ] 2191 Szv.] Hatvan 1501 ] 2290] Gyv.] Poprád-Felka, Kassa 521 Í 3301 Szv.] Péczel 327 ] 435] vs ] Nagykáta 329 1 525] v Gödöllő 511 ] 6221 s ] Bukarest, Debreczen 15 ] 622) s ] Bruck-Királyhida 1705 ] 722] s ] Debreczen 907 ] 722] s ] Zimonyi szállások 607 1 728] v ! Bukarest, Arad 1109 1 712] s ] Tapolcza, Balatonfüred 305 1 733] v ] Ruttka 25 [ 729] v ] Bicske 1009 ! 822] s ] Fiume, Brod 405 ] 822 fMunkács Sátoraljaújhely (IKörösmező, 9 ] 8327 s ] Wien, Szombathely 1511 ] 882] v Í Kassa 1001 ! 928 Gyv.] Fiume, Pécs 331 ! 9127 Szv.] Péczel 27 1 9892] v ] Bicske 303 ] 928] Gyv.] Berlin, ,Ruttka 905 11022] s: ] Brod, Ujvidék 1303 [1022] v ( Graz, Triest 525 11038] Szv.]! Szolnok 3 11138 Gyv.] Wien, Sopron Budapest-Józseívárosra délelőtt Szv. ! Künszentmiklós-Tass 0176/b 617] A nyugoli pályaudvarra salstleg honnan ÍIGÍRÖSÍSO 5 oni 5s5g délelőtt 151 ! 528] Szv. ! Dunakeszi-Alag 6701 1.532] s ] Szolnok, Czegléd 4103 ] 533] v ] Esztergom 723 j 582" s. ( ÚLlŐ Ocsa 133 1 585] v ] Nagymaros 725 ] 69001 vs ] Monor ú 153 15] , ] Rákospalota-Újpest 6507 20] s ] Lajosmizse 1407 ] 610] s ] Oderberg, Zsolna 113 1 7201"v. ! Basel, Zürich, Wien" a, 727 1 7151 w ][ Czegléd t 155 1 720] s ] Rákospalota-Ujpest 4105 ] 725] v ] Esztergom 709 ] 730] v A tZtÉN ő Temesvár J. 35 ukarest, 501 ) 7957 Gyv. (Rolásávát 125 ] 735] Szv.] Párkány-Nána 6501 ] 750] s ] Kecskemét, Lajosmizse 55a ] 815] v ] Rákospalota-Újpest 4107 ] 8251 v ] Esztergom 129 ] 845] v j Vácz 1401 ] 930] Gyv.] Berlin, Zsolna, Pozsony 4109 ] 955] Szv.] Esztergom , 161 110801. 6 e KN a 28z 715 110851 s ( Szege 119 11125] v / Galánta 6 163 11200] v ] Rákospalota-UÚjpest 165 11250] Szv.] Rákospalota-Ujpest 703 Í 125] Gyv. (ICsernahéviz, Temesvár J. 167 ] 135] Szv. / Rákospalota-Újpest 103 ] 290] Gyv.] Basel, Zürich, Wien 4111 I 298] Szv. ] Esztergom 6503 ] 340] s ] Kecskemét, Lajosmizse 173 501 v ] Rákospalota-Újpest 713 1 495] s ] Szolnok, Czegléd 139 ] 410] s Í Nagymaros , 175 ] 515] v ] Rákospalota-Ujpest 4113 ] 530] s ] Esztergom 115 ] 622] s [ Wien 707 ! 6827 Gyv. (Csernahéviz, Temesvár J. 177 ) 628] Szv.] Rákospalota-Ujpest 105 ! 622/ Gyv.] Wien 711 ! 722] Szv.] Versecz, Temesvár J. 179 ] 822] s ( Rákospalota-Ujpest 131 ] 888] s Í( Nagymaros 109 ] 92527 Gyv.] Wien 6505 ! 9227 Szv.! Kecskemét, Lajosmizse 1405 ] 938 Gyv.] Berlin, Zsolna 4115 110227 Szv. ! Esztergom 6513 [1022] s ] Ocsa 717 JII22] o ] Versecz, Temesvár J, Ersekujvár Buda-Császárfürdőbe délelőtt Dorog Esztergom Esztergom Esztergom délután 4011 ! 2197 Szv. / Esztergom 4013 ] 596] s ] Esztergom 4015 IIO02Z) s ] Esztergom dé rdkzirt ZAKSÉRÉBÓ "OP SOÍENCES MIKGY KÖTET I915:JUT.—AGt6—SZEPT. 7-9, FÜZET. LNVNKÁNA NSA KENKKKK EEG KB ARADON SENBKE KE KSKNAKAK ENE KAKÁNKÉ ENEK KBEN VENNE KKÁVKÉKKEKENKNE EK EKEBE NK EB EL JENS TENNEK AN KETKEKEKEK ÉLTEK KÉN YNB AY ÉKKSK KKN K NT KNK KÁ KEN BOLKA NEE KKENENK EE KN KKN KAL TN KNK AKNA KAKAST ES ÁNK KKK ENEK KK EK ENNEK KKEKYE KÉKEN N ANNK KN NNKAL TÁNAK KKN KKEL AN KNK KAN ÁN ENEK ANNAK KNNANNTNNAN KEEN, FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTI PAPP KÁROLY dr. A TÁRSULAT TITKÁRA. BUDAPEST, 1915. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGRHN). ; ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ; ZUGLEICH i AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. REDIGIERT VON DSK v. FAEP SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. BUDAPEST; 1915. . A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. $ FIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. LA ír" MERKESERNNKESERRRTEEETRENKESNRRT TRENTSÉN TÉT dt étESATN ÍRTRETEEN E e eaeee] HK Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten VII. ker, Stefánia-út 14. szám alatt van, ahova mindennemű postai küldemény c ímzendő. . Alle die Ungarische Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse ; erbeten : Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia- út 14. TARTALOM Lap KULCSÁR KÁLMÁN dr. : A felső oligocén újabb előfordulása Budafok és Török- bálint között (a 7—9 ábrával) "207 JIzs ez aa else úr (EE MAZ AZ ESÉTEE RÁ JuGovics LaJos dr.: Ásványtani közlemények (a 10—11 ábrával)... .--- .-. 174 s. TOBORFFY GÉZA dr.: Cerussit kristályok Damaraland és Brokenhill tartományok- SA ból (a 12—15. ábrával eoz Ka zev eze eg eső RÁN E Be z BG 4 LAN e EEEN VENDL MÁRIA dr. : A bulzai antimonit kristályalakjai (a 16. ábrával) .. ... 183 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS Seite Dr. K. KuLrcsáR: Das neuere Vorkommen des Oberoligozüns zwischen Budafok und: Törökbálint 1mit den (Figürön 7—9.) s. szé ge aZ sa e AZ SRTNNN Dr. L. JuGovics : Mineralogische Mitteilungen (mit den Figuren 10 —11.) . — 192 Dr. G. v. ToBoRrrY: Über Cerussit—Zwillinge aus Damaraland und Brokenhill (mát den: Bigüren 1215) Une szőtt ákat este ATS EE SZORA Dr."M.. VXNDL: Antimonit von Bulza .(mit:d. Bigur 16.) 2.552 JE ES ZTA Mitteilungen aus den Fachsitzungen (13. Jan. 1915, 27. Jan. 1915) -.-. ..-. ... 205 ELŐZETES ÉRTESÍTÉS A magyar kir. Földtani Intézet kiadásában az idei ősz folyamán megjelenik A Magyar Birodalom Vasérc- és Köszénkészlete című, körülbelül 900 oldalas munka, egy térképmelléklettel és 255 ábrával illusztrálva. Irta PAPP KÁROLY dr. m. kir. osztálygeológus. Megrendelhető Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkeres- kedésében, Budapest, IV., Váci-utca 32. sz. Ára 20 korona. ú "de 4. A magyar királyi államvasutak menetrendje. Érvényes 1915. évi május hó 1-tőlL. A vonatok indulása Budapestről j A keleti pályaudvarról délelőtt Bicske / Wien Gödöllő 20 pA27 8 " IKolozsvár, Brassó 306 ! 8351 s ] Ruttka 516 11130] s ] Nagykáta 24 11155] s ] Bicske délután 10 11230] 5 ] Szombathely, Wien 1008 11245] s Fiume, Osijek 316 ! 1251 Szv.! Gödöllő 1304 ] 199] Gyv. Fehring, Graz, Sopron 4 ] 205] s ] Wien, Zürich, Basel 604 ] 210] v ] Arad, Bukarest 318 ] 225 Szv.] Hatvan 26 I 230] s ] Bicske 320 ] 230] s Í Péczel 518 ] 230] s KZÁNJEEETA HASAT zabadka, Indjija, 1202 ) 2951 Gyv. 1Sarajevo zs 1902 ] 255] ., ] Tapolcza 1016 ] 3301 Szv.] Paks 18 ] 430] 5 ] Komárom 410 ] 5101 s ] Miskolez 324 I] 520] v Gödöllő 5221] 5410] sv ] Nagykáta, Szolnok 308 ( 555] s ] Ruttka, Oderberg 514 ] 618) s ] Kolozsvár, Brassó 326 ) 628] s ] Péczel 28 ] 622] s ] Bicske, Triest 328 1 6321 s ] Hatvan 920 ] 723] s ( Kunszentmiklós-Tass 5249] 719] s Nagykáta, Szolnok 16 ( 7292] ve ([ Győr 332 7209] a Gödöllő 1514 ] 822] s ] Kassa, Csorba 910 ] 828] s Í( Szabadka. Brod 1908 ] 832] s ] Pécs, Dalj 1308 ] 915] s ] Győr, Graz ta 12 11088] a 338 11125] Vv. 614 11128] Szv.] Debreczen 14a 111851 Szv.] Bicske hová Zimonyi szállások Ruttka, Berlin Balatonfüred, Tapolcza Í 4102 Kassa, Csorba Ujvidék. Brod Kassa, Csorba, Bártfa Fiume, Pécs, Osijek Zimonyi szállások Arad, Brassó, Bukarest Í 4104 Sátoraljaújhely, Munkács J Debreczen, Kőrösmező, Újvidék, Sarajevo Arad, vase 15 Kassa, woczne; 482 [102] Vv. (Rorrokáta, Körösmező Fiume, Tapolcza, Brod Szombathely, Wien Ruttka, Poprád-Felka A nyugoti pályaudvarról 152 122 718 6502 156 1402 712 114 160 162 6504 724 4114 1406 130 178 728 6508 710 132 1408 118 502 720 4116 4006 1) Nagykátától Szolnokig csak szombaton! 1010 és ünnep előtti köznapokon közlekedik. 4012 4016 fegyáni délután délelőtt Temesvár-J., Csernahéviz hova Bákospalota-Ujpest Ersekujvár, Ipolyság CZEGTEL Esztergom Lajosmizse, Kecskemét Rákospalota-Újpest Zsolna, Berlin Rákospalota-Újpest Nagyszombat, Wien Versecz, Karánsebes Esztergom Wien j Rákospalota-Ujpest Rákospalota-Újpest Lajosmizse, Kecskemél lölolátótgílata FITTATTAI (d (ei (e) hi DD LOLDOOCODDSI I 10 [ei Buda-Császárfürdőről délelőtt Gyv. Szv. v v Gyv Szv. v v p vp v 622] Gyv. Szv. v v v we v Gyv. Szv. . Rákospalota-Ujpest SZÖZEG 6. Nagymaros Esztergem , Rákospalota-Ujpest Esztergom Wien, Zürich, Basel Galánta, Ipolyság Rákospalota-Újpest Esztergom . [Temesvár-J. Csernahéviz Czegléd, Szolnok Lajosmizse, Kecskemét Rákospalota-Ujpest Wien ASZ bupyáe 4 Rákospalota-Ujpest Nagymaros uUllő Monor Esztergom Pozsony, Zsolna, Berlin Párkány-Nána, Ipolyság Rákospalota-Újpest Czegléd Lajosmizse Temesvár-J, , Csernahéviz Vácz Zsolna, Oderberg Wien, Zürich, Basel Kolozsvár, Bukarest Czegléd, Szeged Esztergom Esztergom Esztergom délután 1215] Szv, / Esztergom 218] s ] Esztergom 6292) s [ Dorog 1123] s ( Esztergom A magyar királyi államvasutak menetrendje. — Érvényes I91ő. évi május hó 1-től. 5 A vonatok érkezése Budapestre — A keleti pályaudvarra A nyugoti pályaudvarra hd had v honnan SSls8ls8 .honuan ÖR DIÍSO 59 [oO ]5E délelőtt délelőtt 417 435 Vv, Bártfa, Kassa ( 151 595 Szv Dunakeszi-Alag 339 1 522] s ! Ruttka 6701 538 s ] Szolnok, Czegléd. 645 ] 522Tvsz. Szolnok- " 4103 ] 528] s ] Eszlergom 309 ] 522] Szv.] Hatvan 723 ] 522] s ] Ullő,Ocsa 1905 1 522] s ] Osijek 133 ] 528] s, ] Nagymaros 609 1 538] s ] Brassó, Arad 725 ] 600] s ] Monor 3 109 1 538] s ] Zimonyi szállások 153 ] 6215] s ] Rákospalota-Újpest 17 1 6051. 5! Komárom 6507 ] 620] s ] Lajosmizse 423 ! 6101 Vv.] Bátyu 1407 ] 6101 s ] Oderberg, Zsolna 11 ! 6251 Szv.] Wien 113 Í 729] s ] Basel, Zürich, Wien 1007 ] 645] s ] Fiume, Zagreb 727 1715] v j Czegléd k 315 ] 7051 Szv.! Gödöllő 155 ] 720] s ] Rákospalota-Ujpest 513 ] 720] s, ] Brassó, Kolozsvár 4105 ] 725] s ] Esztergom 317 Í 7301 s ! Gödöllő 709 1 730] s (Csernahéviz, Temesvár J. 319 ] 710] s ] Hatvan 501 ! 7351 Gyv 1/ Bukarest, 21 ] 745] s ] Paks, Bicske " IKolozsvár 1309 ] 8001 s ] Graz, Fehring 125 ] 7351 Szv.] Párkány-Nána 513 ] 815] s ! Csorba, Bártfa, Kassa 16501 ( 750] " ] Kecskemét, Lajosmizse 911 1] 820] s ] Brod, Szabadka 55a ] 815] s ] Rákospalota-Újpest . 519 ! 8351 , ! Szolnok 4107 ] 825] e ( Esztergom 1005 ] 900/ Gyv.] Tapolcza, Balatonfüred [ 129 ] 898] n ] Vácz 13 ] 9151 Szv.] Győr 1401 ] 999] Gyv.] Berlin, Zsolna, Pozsony 913 1 925] , ] Szabadka 4109 ] 955] Szv.] Esztergom , 307 1 935] s. ] Oderberg, Ruttka 161 11030] s leste Üjoa sZ ÖgSet 109 110201 s ] Miskolcz 715 11095]. v J Szeged 119 11125] s ( Galánta A 163 11200] s ] Rákospalota-Ujpest délután 7 112091 Szv.] Bicske 4 601 1 125/ Gyv.; Bukarest, Arad . ] Rákospalota-Ujpest 1201 1 180 Sarajevo, Indjija, 290] Gyv.] Basel, Zürich, Wien ) (Szabadka 208] Szv. ] Esztergom ; 1 1130] s ] Basel, Zürich, Wien 330] , ] Kecskemét, Lajosmizse . 325 ] 2101 Szv.] Hatvan 350] s ] Rákospalota-Újpest 1501 ] 220] Gyv.] Poprád-Felka, Kassa 495] s ] Szolnok, Czegléd 521 ] 339] Szv.] Péczel 30hn eletet k 327 ] 435] 5 ] Nagykáta 515] s ] Rákospalota-Ujpest 329 ) 525] s ] Gödöllő 590] " ] Esztergom é 511 ! 622] s ] Bukarest, Debreczen 629] o ] Wien j 15 ] 622] s ] Bruck-Királyhida 2 1705 ] 722] s ] Debreczen . ] Rákospalota-Ujpest 907 1 722] s ] Zimonyi szállások sol Gyv:] Wien 607 ] 728] s, ! Bukarest, Arad 789] Szv.] Versecz, Temesvár J. 1109 ] 712] s ] Tapolcza, Balatonfüred 822] sv ] Rákospalota-Ujpest 305 1 728] s ] Ruttka 822] s ] Nagymaros 25 ] 722] , ] Bicske 28 Gyv.] Wien 1009 1 822] s ! Fiume, Brod 928 Szv. ] Kecskemét, Lajosmizse 405 ] 822 fMunkács Sátoraljaújhelyi 9-6] Gyv-] Berlin, Zsolna j eza (Körösmező, 1055 Szv. [ Esztergom 9 1 838] s ] Wien, Szombathely 1022] s J Ocsa : 1511 ] 882] s ] Kassa 1122] s ][ Versecz, Temesvár J. 1001 ! 928! Gyv.] Fiume, Pécs 1125 Ersekujvár 331 ] 9192 Szv.] Péczel 27 98 v ] Bicske AT e tág ea EN SETÉT Buda-Császárfürdőbe Brod, Ujvidék Graz, Triest Szolnok 1303 J10£2] v délelőtt 525 110381 Szv. 3 111381 Gyv.] Wien, Sopron Dorog Esztergom Esztergom § Esztergom Budapest-Józseívárosra délelőtt délután 9176/b1 617] Szv.] Kunszentmiklós-Tass 4011 ] 2197 Szv. [ Esztergom 4013 ] 546] s ] Esztergom 4015 J102ZI s ] Esztergom FRANKLIN-TÁRSULAT . NYOMDÁJA. k see TÉMA vek egg F SCIENGES ; (1915 OKEZZÉOV. —DRO — 10-12. FÜZET. ág új új 5 HAVI FOLYÓIRAT 3 KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. 4. KESÉgy Vsáz kő s ; . EGYSZERSMIND § y8 szék MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. i Fi ség - SZERKESZTI : MNB s PAPPIKÁROLY di fi ÉS . A TÁRSULAT TITKÁRA. a 7 A h j 9 BA as . A XLV. KÖTET TARTALOMJEGYZÉKÉVEL. Ég . BUDAPEST, 1915. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. ( FÖLDTAN T KÖZLÖNY. (GROLOGISOHR MITTEILUNGEN). a Áe GÁLA (áz ks e úg ; kt TV 4 veg /EITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH A sat e. sal, . AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. sz 5 REDIGIERT VON EZEN SEK Dr IRC SZÉ PAPP 42 KÉZI tésd . SEKRETÁR DER GESELLSCHAFT.. BEILIEGEND DAS INHALTSVERZEICHNIS DES XLV. BANDES. 28. eaz § 5. A BUDAPEST, 1910 x EIGENTUM DER UNG. GEOL, GESELLSCHAFT, honi. Főlátani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám . . alatt van, anova mindennemű postai küldemény címzendő. KSzÁls Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse elis : . Magyarhoni DÉL ákat Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. TARTALOM A Földtani Közlöny 45. kötetének tartalomjegyzéke... vegéé Báwyar JÁNos: Hadviselés és a geológia (a 17—23. ábrával) Értekezések. ER AA 1) BaLLó REzső dr.: Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhéz ős 24. ábrával) . Rózsa MinÁLy: A kálifősótelepek "másodlagos átalakulásairól kél PAPP SIMON dr.: A Congeria spathulata PaRrscH és Limnocardium Pensli pannoniai-pontusi kövületek új előfordulása hazánkban (a III. táblávi TÉGLÁS GÁBOR: Ujabb őslénytani adatok hazánk különböző VIG EELKOTESKE i Ismertetések. : )§ ELÉR Dr. VApÁsz M. ELEMÉR: A földtan-tanítás elmélete. TIsmerteti Koch NÁntósa da Társulati Ügyek. si KEZŐ I. Szakülések: 1. 1915 máre. 3. a) Báró Nopcsa FERENC : Erdélyi c LETEZETT b) SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Németpróna . környékének földta. he szerkezeti viszonyai " ... 2-2 -. BEREK Tt . 1915 máj. 5. a) HoRvárHn BÉLA dr. : 7 § talaj; kovasavtartalmának BABE E meghatározásáról ; "b) KULCSÁR KÁLMÁN dr. : . Földtani és hegyszerkeze megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban ; e) BesE Géza: Az szénteknő JESS AZzANE KSE EA RE Át eMM ÁTALL ET SE d MELOT ket [ 3. 1915 dec. 15. SCHAFARZIK FERENC. elnöki. ad ÁGA anisly bel. Dr. PaAPP KÁROLY egyetemi tanári. kinevezését ; a) KoRMos TIVADAR . A kőszáli kecske és zerge a magyarországi Pleisztosénben ; rés Vi MSTVÁN ai 2 Hálfogtanulmányok szo zetése ik ett leseő des sa . II. Választmányi ülések: 1. 1915 márc. 3.; 2. 1915 máj. 5.; g A; 91 yzdőé.stDete 4 SZE á ési 4. szet Vf J. Ehet Kriegführung und dádszáe Ait don iguren 1188) Atkág da kügese § R. BaLLó: Contributions a la theorie de la fosnatiáts de 1 SE la Hé 24.) ANAK TEK EE ÉBe E TELNE E LEE ÖK Éz Lal ea EL e ZT té Di. Sz ebét, Das neuc Öskörtzasá der TÁN AORKSSLÉn; -Botrafáltön HA spathulata PARTSCH und Limnocardium Penstü Fucus in LOEB is I 4 LILY 72) gör 32 BIZ) JG RRÉKEBNÉ ÉS SEKET ETET azé Ze E ÁE ETET RE TÓK i G. TéGLÁS: Neuere paliontologische Fundorte i in MS SSEHSLSTBSB Gogenden Ua ngai Referátés i s EZÉS Dr. M. E. Vapász: Über die "Theorie des. geologischen Unterrichtos; Ref BZ o B EV LY raz a VEL e MSZT SNEK ÉS Té ösásetőik 7 DET e ELL -- set --- Mitteilungen aus . den Faohsitzangon. I. 3. Márz 1915. a) Baron FR. Nopcsa : Über die siebenbürgischen Dinasaás b) Dr. 2. SCHRÉTER: Über die geologisehen und tektonischen VovtBittástó der Umgebung von: Németpróna. 1 5-2 2-2 12215 jó II. 5. Mai 1915. a) Dr. B. HoRvÁTn : Die Bestimmung der Menge des Kieg süuregehaltes im Boden; b) Dr. K. KuLcsáR: Geologische und tektonisc Beobachtungen in den nordwestlichen Karpaten; c) GEza BENE: Über Tektonik dersÁninaer Köhléhmülde esz áuáeezss EE ERSZ SÉS III. 15. Dec. 1915. Dr. FR. BCHAFARZIK: Eröfinungsrede des . Prüsidonte a) Dr. Th. KoRmos: Über den Steinbock und die Gemse im . Pleisto 191 Ungarns; b) Dr. Sr. Viránis: Fischzahnstudien 0.2. 0-2 2-2 2 : A Magyar höni Földtani Társulat tisztviselői és választmányi tagjai (Funkti L und AusschuBmitglieder der Üngarjebhan Geologischen Gesellschaft... . kt A a... A magyar királyi államvasutak menetrendje. öz Érvényes 19165. évi május hó 1-től, . E " A vonatok indulása Budapestről A keleti pályaudvarról A nyugoti pályaudvarról ——— e ——Ú—uÚÜü.u!6;ű.—ÚuÚüöÍÍÖeee s] had bed u e, a SStSő 88 hová ; : hová 2 SolSálss ; eszt ar Kész E setött EŐKÁESEEER LÉVÉN SES SALA AE al ; délelőtt délelőtt - . 912 [1223] Szv. ] Zimonyi szállások 152 ] 558] Szv. [ Rákospalota-Ujpest A 8 1 610]. s ] Bicske 122 525] s ] Érsekujvár, Ipolyság s 625 Gyv.] Rultka, Berlin IS /ILSSZOT sa Czegléd i 6307 Szv. ) Balatonfüred, Tapolcza 14102 ! 6901 s Esztergom t 635] Gyv. I. Kassa, Csorba " 16502 ] G801 s ] Lajosmizse, Kecskemét 650] s. [ Ujvidék. Brod 156 ] 635] s ] Rákospalota-Újpest € 6551 Szv.] Kassa, Csorba, jBártfa (1402 ] 795] Gyv.] Zsolna, Berlin : 7090] Gyv.] Wien 156a ] 735] Szv.] Rákospalola-Újpest x 710] s ] Fiume, Pécs, Osijek 104 ] 755] Gyv.] Nagyszombat, Wien ? 730] Szv.] Gödöllő 708 ] 825] v (Temesvár-J., Csernahéviz 745] , ] Zimonyi szállások 712 ) 8307 Szv.] Versecz, Karánsebes 7501 s ] Arad, Brassó, Bukarest[4104 ] 905] s ] Esztergom j 810] e ] Sátoraljaújhely Munkács] 114 1 915] s ! Wien 3 a; 820 ére bat Körösmező, [ 160 ] 935] v ] Rákospalota-Újpest vi. É Kolozsvár, Brassó 162 111901 s ] Rákospalota-Újpest ti Z 835] -a ] Rultka 6504 (II10] s ] Lajosmizse, Kecskemét pr SES 11401 s ] Nagykáta vig 11551 5 ] Bicske , E . S 3 délután főgsz szi EZ EZT, : 164 112057 Szv.] Rákospalota-Ujpest TTV etes szk délután ; 714 [1215] s ] Szeged kz kt 12297 Szv. J Újvidék, Sarajevo 138 11225] s ] Nagymaros Targás 250] s ] Szombathely, Wien 4106 JI230] v ] Esztergem — , , ta: s. [ Fiume, Osijek 166 ] 190] s ] Rákospaloóta-Újpest rea. 2) Szv.! Gödöllő 4108 ] 150] 5 ] Esztergom BENE et Gyv.] Fehring, Graz, Sopron ]Í 108 [/2007 Gyv.] Wien, Zürich, Basel 6 big v ] Wien, Zürich, Básel 120 ] 2157 Szv.] Galánta, Ipolyság sé; : 0] v ] Arad, Bukarest 170 1 2207 s ] Rákospalota-Újpest e. lé 225] Szv.] Hatvan 4110 [ 2301 s ] Esztergom sie .—n ] Bicske 704 [ 230] Gyv. Temesvár-J. Csernahéviz ved sak v j Péczel 6710 ] 2351 Szv.] Czegléd, Szolnok szaiá s ] Szolnok 6506 ] 250] s. ] Lájosmizse, Kecskemét Mr, 2 Gyv. [fSzabadka, Indjija, 174 ] 419] s ] Rákospalota-Ujpest Eszt Yv Sarajevo 110 ] 515 Gyv.] Wien v h apolcza 142 ] 5207 Szv.] Nagymaros , Szv.] Paks 176 [ 550] s .] Rakospalota-Újpest s. ] Komárom 128 ] 622] s ] Nagymaros ; szósid MISKÓTOZK IE EZELÖTT 722 [ 622] s [ Ünő v ] Gödöllő. . 724 ] 622) s ] Monor r ] Nagykáta, Szolnok 4114 ] 622) s [-Esztergom s ] Ruttka, Oderberg 1406 ] 622, Gyv.] Pozsony, Zsolna, Berlin s ] Kolozsvár, Brassó 130 ] 622 Szv.] Párkány-Nána, Ipolyság s ]. Péczel-. . (1 178 ] 728] 5 ] Rákospalota-Újpest . ] Bicske, Triest "1 728 1733] s] €Czegléd 7 ,:] Hatvan " .. 6508 ] 7322] v ] Lajosmizse .. ] Kunszentmiklós-Tass " 710 ] 823] s jTemesvár-J,, Csernahéviz s ] Nagykáta, Szolnok 47132 [ SZO. a ácz s ] Győr 8 1408 ] 825] s ] Zsolna, Oderberg s ] Gödöllő 118 ] 9392) s [ Wien, Zürich, Básel s ] Kassa, Csorba " é 502 9282 Gyv. Kolozsvár, Bukarest v ] Szabadka. Brod 720 (1085 Szv.] Czégléd, Szeged s ] Pécs, Dalj ! 4116 [1122] s ] Esztergom s ] Győr, Graz - na ] Arad, Brassó Ms ize VAa az it hi d: na, Kőrösmez í gA Ez Ete Pápblóza, Brod Buda-Császárfürdőről s ] Szombathely, Wien délelőtt Ruttka, Poprád-Felka Debreczen 4002 Í 58: : Bicske 4004 )! 854 té ; j ; -1 4006 1218 Szv.] Esztergom 1) Nagykátától Szolnokig csak szombaton [ 1919 ] é2ol 2 ] 5sztergom és ünnep előtti köznapokon közlekedik.] 4016 I1128] Esdtergő m Esztergom Esztergom délután HEZIE ő EZAZ ZO ) ja 4 , , r a ) S. É. ELŐZETES ÉRTESÍTÉS. " "98 A magyar kir. Földtani Intézet kiadásában az 1916. év tavaszán F megjelenik aa ta s Hi. 5 A Magyar Birodalom [/ Vasérc- és Köszénkészlete [ / című, körülbelül 900 oldalas munka, ÉR egy térképmelléklettel és 255 abrával illusztrálva. i88 Irta PAPP KÁROLY ar. — "5 9 m. kir. osztálygeológus. - AES RE És Megrendelhető Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkeres- : 3 ; kedésében, Budapest, IV., Váci-utca 32. sz. i e Ára 20 korona. VORANZEIGE ; Im Verlag der kön. ungarischen geologischen Relchsanátatk örsökesnkő a im Frübjahr 1916 das Werk : a Die Eisenerz- und Kohlenvorráte [ des Ungarischen Reiches etwa 950 Seiten, mit einer Kartenbeilage und 255 Abbildungen illustrirt von Dr. KARL von PAPP kön. ung. Sektionsgeologe Ins Deutsche übersetzt von ÁRPÁD von ZSIGMONDY Dipl. Bergingénieur, Oberberginspektor i. R. Zu bestellen bei Friedrich Kiliáms Nachfolger, Universitátsbuchhandlung Budapest, IV., Váci-utca 32. Preis 20 Kronen. kart 9 - 9 ka jea tal ggal de 49 7 viz) ee elet a ie ai 1 14 tér VARATÁBA b j vül Wijh TA 18 k íV/(E CTR D Ő j f MINEN "ÁLINÁNÁKATKAK S RAN 41 11) Úk Ki tj f Mily út , vEgatA getatétk , FALA ) . 4 ( 144 MLLE ak AT A i 1 k 49 f/ éva ? V ay? MARAT 8 1? [4 § BM) 19! úl / tá jH a i ő pe j ! AV ; N Úl4a V N (7 T/ sti j Vay jály ; j ba y 9 1, A I tak A i [ 3 17 MI I öt ai 1 § ű "ib f) 1 j A f il ; ( 4 4 14 / TET 6 4 9 144 TA AYANT B TLAN Lt ÁGOTA HALL VK $ "Lk t er 48 A ő ít i GYATT OLAT VA ! PRrÉ? 41 Vár 1 tk ÁTŐJLN