Mregtt e késett rémét úm 4 pert PET SSÜL RÉST tett ájtó tet rez sbe Pow mi dél te srát 6 bhet ar ék tt tes b derzé eat age] mér ées TTL AT KAT zel regyhy kb eztszettéséseát jegeersprt fegpőtés 41 töpégi 111 hebó 4 tte sebet ei í4 vé ert pang evbs 8 t tettes tötésstől végetér eni tetöbsagi tutzti sebe tatai dénegörtét § irtezetisrtb IRGSALKÉNÉS tött 4: .. 18 ük kn tás ; ja, 4 ; 3 jEE tárásssítteái gól tbe) pjt tik jé ) mittnky goj vebyeza tást babe ? tesésbts E fi Hhekn tiébettnáraló SMELÍEEEKEK Pet 12 ő v1p Aj HŰ reteztssnttatet tet papám pé k . étolket EL LKSÉSÉSÉN köz its sőt o agazázejtágtgas vett; HáZÉT Hi a kivi map: s ádró ZHZSÜBS 2! Ő ÉGE nüjbt retbet ek ep a ű tsigtááanb 04 ek ret BIR eéai szepte ezés xy agtgt s apbst f91 Aba egyebet [7 tet; úg KivAttjl d zánk jesejtelő mitt HERE rATAYCNYATT 404140 hit BA a b lttats , c 999 örártégsitée vk ia 4 Met s irt Hé k4é Ho ps egét ré HLEk [0 jARGHAE 8 bj irasat ogdi lta tést gő, tele 44 őst PÁ kát vati 91110 JEE A keret ts eges 0 49 etanol tagátő ípy 4-4 par ég ess apénág bal meet KS ÜLHERŰ menti ; vj i fr Ket jei izt h. jegetr 18 state ttjeszet gates Kira eret kéetrel p rege háta aradt 8 al pt b petoséte egét 1 2! ogot vlágtezpágéromáttY pete érágteeteer pv09 051 FOR: TELE FEGELE FOR EDVCATION FOR": SCTENCGE OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY BY GIFT OF OGDEN MILLS found at [A.M NH. . 45 I f8 i "91 ME /7 . Hp SARA AV old A 1) FÖLDTANI KÖZLÖNY. "HAVI FOLYÓIRAT .- ú 08 Y 4 ál Tiszt ! KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. sze EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE, SZERKESZTIK BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. NEGYVENHETEDIK (XLVII. KÖTET. 1917. HAT TÁBLÁVAL ÉS HUSZONHAT SZÖVEGKÖZTI ÁBRÁVAL. FOLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISOHE MITTEILUNGEN, ) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT.. REDIGIERT VON D: Rh. BALLENEGGER und Dt K. v. PAPP SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. SIEBENUNDJVIERZIGSTER (XLVID BAND. 1917. MIT SECHS TAFELN UND SECHSUNDZWANZIG TEXTILLUSTRATIONEN. BUDABEISIE 4917 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GROL. GESELLSCHAFT.. egyide JE ai 1 Ta 23 fi mú 111 Ao1Ral 14 hb ; "AJKAI LSUTZKK EG ÉLVLt ÁGYAKON v b vő ki TARTALOMJEGYZÉK. A) ÉRTEKEZÉSEK. BALLENEGGER RÓBERT dr.: ...... ÁNZÁRSJÁNÖSÍS size élét te REN tá Báró FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA dr.: HÓLLÓB ANDRÁS LAJOS dr. o... IDÁVATGVAJNA S B ARONC. Én satzé sztélé OÖCHAFARZIK ERRENC Ár. os... HOHOGTZMÁROTTKOK SS e TAG SSE; A tokajhegyaljai nyiroktalajról ...... 20 Kézdivásárhely vidéke Háromszék vár- megyében (az. 1—9. ábrával). .s...... 1 Fosszilis békák a püspökfürdői preegla - ciális rétegekből (az 1—III. táblával) 25. A csörögi andezittelérek földtani viszo- nyai (a ÍV.táblával és a 12—18.ábráva)) 201 A Kiskapus-Rukkor közé eső terület tektonikai viszonyai (az V. táblával és A ZSSSZO ADTÁL AN tte eeetrá át sra 6 A hevesmegyei Egercsehi barnaszéntele- pének geológiai koráról ............. 387 A Karancs-hegység andezitjei (a 19, DOSLADTÁVA EZER a eket Á S E asaé s lost 224 B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. HGORÁLOS , ÁLÉVTATO AR KÜL a rate töfegete sza ték Nevezetes új leletek a m. kir. földtami intézet muzeumában (a 21. ábrával).. 238 OCARHÓLHOR ZOLTÁN Tsz dea sét Mammutcsontok a pestmegyei Gomb? és Monor diluviális rétegeiben (a 10. áb- TÁV AM BE keszt ke sre záeeket eték életébe elete 54 - SÜSS TÁ EK at Diluviális ősemlős csontok a pestmegyei Mende és Pécel határában (a 11.ábrával) 55 — KEL tegez ÉSÓTő Mediterránkorú metaxytherium-váz Márczfalváról (Sopron vm;)........ do C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK, PÁvAI VAJNA FERENC dr.:" ...... A földkéreg legfiatalabb tektonikus moz- SSASÁNLON Es Retek etés ztete sielés ELETELEKT 249 — SEK E NÖNÉLÉNE EN ET Adatok a horvátszla vonországi pleiszto- cén lerakodások ismeretéhez ......... 253 IV TARTALOMJEGYZÉK. RÉTHLY ÁNTÁL GB SETS tetés A Baranyai Szigehegygégben 1909 má- ; jus 29-én égzlelt földrengés (22 ábrával) VADÁSZ ETLRMÉR (A: zta stáe alle ete ve A földtan és őslénytan szerepe a buda- pesti egyetemen (a VI. táblával)...... D) ISMERTETÉSEK ÉS IRODALOM. FAVB HTAÁ SEGYS ze KN Sláys jeles d ááó ő és Paláobiologie der Cephalopoden aus der Gruppe der Dibranchiaten, Jena 1916. Ismerteti : VADÁSZ ELEMÉR dr........ EORUSITZKY ÉLENRIK : veges seses Pozsony környékének agrogeológiai vi- szonyai, Budapest 1917. Ismerteti : HOHAPARZTK (BHRENO OM Nets ete tátets tetteti NÉRHIYZÖSGAB sét e élleb b elle adsz zdve Über Antimonit von Felsőbánya, 1915. Ismerteti : ZIMÁNYI KÁROLY dr....... AE DNS ÁRON ÜT ea esta afoe vet al alk A Magyar Birodalom vasérc- és kőszén készlete, Budapest, 1916. Ismerteti : INKEY BÉTA 1... ez eléle ils elsáetés lt ISÍEL ELT a ez SEEK KET SOT Grundzüge der allgemeinen (Geologie Leipzig, 1916. Ismerteti : VApÁsz ELE- MOHONDORE zi Atea ketlő ast ertett W-e sind geologische Karten und Profile u verstehen und praktisch zu verwerten, Braunschweig, 1916. Ismerteti : VADÁSZ EEMÉR JAT sé sjsötste esetet eke jetszátete tétele e letskzt MERNE END S ét evele e gstese les elole ajtte sel Über die Grundlagen und Methoden der B:ostratigraphie, Berlin, 1916. Ismer- teUl: "VADÁSZ ERTL HMÁR ÁM Szeleeleis else A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1914. és 1915. években. Közli : TImkó TEL JER OO e SS S SOT CdS GC OO UHÁÓ GaaS OGG ara Boom tó E) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. a) A hazai egyetemeken a mineralógiai és geológiai tanszékek szét választása ügyében ükészített javaslat ai in avéjsiarsjatejekels teleletete letes tel sísí jei sis Sán isis ÉS BÉB b) Kocn Awrat jubileumi alapítvány geológiai pályamunkák jutalmazására F) ELHUNYT TAGTÁRSAINK EMLÉKE. BUROHARD DRLÁVÁRY KONRÁD (1897—1910)..§ Zárd ta ratetátatetetetete eszes a kant tlsik MAROSDÁOSAL Dáogy: Mór dr. (1848—1917) . 2 s. dsdésesaak ele e etája te S Eróf HEC HRHÁZC Gvura ((1868—1916). . . (2. ss oz zett teeétets ts atal vas atete ERTS HBAASSÉRBORHARD (A802—Í915) s sss seta s a ál a lez ÉlL ÉSE 6 te EVLSÜSLNETSTTSNÉS Báró ÜYŐBBTY ÁRPÁD (1843—1916) ............ a öz ad at talá tENENES Lap 242 404 422 429 430 449 TARTALOMJEGYZÉK. Yv Lap MONKOGY: EHGN. MEKTOSA( SAD TÓÚÓ) azéeretesét ggg ág els ej eéss ú azal jkaltat al alotelal el elte 83 MEGKETN TEVÉS MIRE ÜSS MEGO ZAJ AT Ezaz té sad det rew e éle da le afa etla SEU INGE VAZSÓ? (ESZSKOŰ VSEs GT tetele la ező ese szá a dlále érés dtag Atea eveA E SEN 83 IBÁGKOVTOSÉJÓZS HE ÉSZT TUG E SE sat sie feels A TK da. efá szele áló adas a VAL NÉ ATSS 84 BÁNTOCSOESJÓZSHEK A vég ÜSZTV AG EE stee ae eeeesel ő lő e aaz al ete teéő ee 85 IBOSENYTEZ EÜ VÁDÁRAOT HÁL SZO ZSŰOTST) KEST átt S tés e sel Og els elolájeté e alá 386 SOGWEIGOR:ÁMREVÁMBRÜS SZOKOT ESNE a gel érérato is a fejetále eve őleteta aa tele 86 KITETNEHÁUSZHÉYUNAÁS VSZSSESÚNÓ EZAZ E SEEK KEEN e esés s elé] ella ta glarsnát ssálobes e id ető 86 ZETGMONDYA BÁBA MESZSESKÓNÓ ek etet SET ter estere Egg slő als da ő) da játalei ol dls aj el eále és 86 G) TÁRSULATI ÜGYEK. a) Évi rendes közgyülés. IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr.: Elnöki megnyitóbeszéd a Magyarhoni Földtani Társulat 1917. február 7-én tariott 67-ik köz- EGY ŰLÉS ŐTET KE eke teas taj et tetek tédga 61 BAPP: KÁROLY? dij sss lős Titkári jelentés a közgyűlésen ............. 72 Jegyzőkönyv az 1917 febr. 7-én tartott 67-ik közgyűlésről ................ 61 Eldrolóciatszalkosztály LEGESÍGÉSEN Tette eeetálekerőt te rekeléteketetelet s oka e raláaj esete e eszel elé ee 87 Jelentés a Magyarhoni Földtani Társulat pénztári forgalmáról és vagyonáról 88 IÖltSéGYétÉS az 19 ZŐVTé [a zttk kN tten tárátala seket ráta há ao teles slátsl; 92 A Barlangkútató és a Hidrológiai Szakosztályok- ma kenyüjtott: évit BESOLY ars alsó aessgó res etetet afele elsut et ete felelek ete ao ekeketevásel dési te 92 b) Rendkívüli közgyűlés, 1917 jun. 6. Hidrológiai Szakosztály létesítése és Böckrn JÁnos szobrának le- IG DISZOBB 2 vetueítsklatá etess ese keret eke lel se e NE Tee ese e osat Ke le TS ála eletere s 228 c) A Hidrológiai Szakosztály. Első választó ülése 1917 jun. 16. Tisztikar és választmány választása .... 289 A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának ügyrendje .. 292 d) Szakülések. VII. szakülés. 1916 nov. 8. 1. BALLENEGGER RÓBERT dr. : A tokajhegyaljai nyiroktalajról. 2. Ifjú Lóozy Laros: Az Északnyugati Kárpátok geo- lógiája. 8. ToBoRFrY GéÉzA dr.: A Kis Kárpátok dévény-mária völgyi MONA AY zel ste la S Ete tékek ala ea si seta e e kk SSe ele elek sz sj ellés SLADE d s 262 VIII. szakülés. 1916 dec. 6. 1. KoRgRmos TrvapaR dr.: Az ajnácskői pliocén rétegekről és faunájukról. 2. LAMBRECHT KÁLMÁN dr. : A madarak pa- leontologiája. 8. VígH Gyura dr.: Földtani megfigyelések az Észak- HELYÜS AjÜds EGANTJAKÓ KV e ette tea aA TS SS ee ee ete ale lsteltel 4 ere e al ererá széle 265 VI TARTALOMJEGYZÉK. Lap I. szakülés. 1917 jan. 3. LEIDENFROST GYULA : Kövesült halak a Nematog- mat ak testtol NN SÉRE tes ef eléate ele a elelalete sze ete alárátegetáterstetot sát átáta ete ZOÚ II. szakülés. 1917 jan. 81. 1. Jugovrics LaJos dr.: Az Alpok keleti szélén feltörő bazaltok. 2. Ifjú Lóczy LaJos: Az aranyosvidéki gosaui és flis KEZŐ MNSN YBM ereltte éve ee éése ese ESSÉK önőa e c látra S EEKEK sütés etek e MD III. szakülés. 1917 márc. 14. 1. SzorragGmn Tamás dr.: Tanulmányutunk Szerbiában. 2. BALLENEGGER RÓBERT dr. : A magyarországi talajtipusok kémje dösszetétele Sv ese ássáe KE É S ázó 0 He A KLÁN BO tl ee IV. szakülés. 1917 ápr. 4. 1. KoRmos TIvaADAR dr. : Nevezetes új leletek a m. kir. földtani intézet muzeumában. 2. VApÁSz ELEMÉR dr.: A Baranyai szigethegység földtani szerkezete. 83. PÁvAI VAJNA FERENC dr. : Adatok a horvát-szlavonországi pleisztocén ismeretéhez ............ dts kt 274 V. szakülés. 1917 máj. 9. LAMBREcHT KÁLMÁN dr. : A madarak paleontoló- Sgt EETTMT TOSÉSNSESÁDÁSR NNAK ÉSE E S GEL ÜGBÉ a ne AA OAB DÍ 2 a b 276 VI. szakülés. 1917 jun. 6. Timkó IMRE: Nyugat- lzonlas talajviszonyai ... 276 VII. szakülés.1917nov. 7. 1. Hortóz ANDRÁS dr.: A csörögi andezittelérek földtami viszonyai ; Bár KÁROLY, SOCHAFARZIK FERENC, SZENTPÉTERY ZSIGMOND és MÁJER ISTVÁN hozzászólásai val ; 2. ifjabb Lóczy LAJos dr. : Balatonfüred környékének részletes tektonikája ........... es ala 282 VIII. szakülés. 1917 dec. 5. 1. BALLENEGGER RÓBER Tdr.: A érjbje als történő mállásról; 2. FERENczY ISTVÁN dr.: Az Inovecz déli felének geológiai viszonyai; 3.idősb Lóczy LaJos dr.: Egybehasonlító meg- figyelések az Északnyugati Kárpátok és az Erdélyi TKTEBSÉS flis- vonulatának szerkezete közöbbűsssetsteieletetekei eíefesefeteete tétetett 4.2 sza, o e fek ESŰ e) Választmányi ülések. VII. ülés. 1916 nov. 8. Tagdíjfizetések alól a háború tartamára való föl- TMETTÉSOKK sslase eme éráls sztést és ET ÖESSSÁSÉ S segzeésis ás fetelstskő viszel űl VIII. ülés. 1916 dec. 6. A Magyarhoni Földtani Társulat ELNNSKOLNOSGST kir: foldtáni intézet Vveszírates etetett eset sáistése ele eáttáés zés sZ 1 ülés 1917 jan. 3. A Magyarhoni Földtani Társulat folyóiratait a m. kir. földtamrintézetnek átadja s öEtzte ése seft tttstste rő LE zkeke kezét ale éa REESE 281 II. ülés. 1917 jan. 831. Hidrológiai Szakosztály keletkezése ............. 282 II1. ülés. 1917 márc. 14. A Hidrológiai Szakosztály ügye . .. . . . . . . JLEKÉ ES 284 IV. ülés. 1917 ápr. 4. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter elengedi a kiad- ványokért járó átalányt . a. se eres esete elestét e szelete eásísís ne téetekT szetsés s SABB V. ülés. 1917 máj. 9. Hidrológiai Szakosztály ügyrendjének tervezete .... 287 VI. 1917 nov. 7. A szakosztályok elnökei az anyatársulat választmányának tagjai. Változás a SzABÓ-érem bizottság tagjaiban................. 437 VII. ülés. 1917 nov. 22. Pótlások a SzaABó-ügyrendhez ; az egyetemi tan- székek ügyében kiküldött bizottság jelentése ..................... 441 VIII. ülés 1917 dec. 5. A Hidrológiai Közlemények megindítása .......... 442 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS, A) ABHANDLUNGEN. Seite BALLENEGGER, R.:......... Über den Nyirokboden des Tokaj-Hegyaljaer ÉDI GESET E EKET RA tet a s Tó egébei eserskét e arut 186 TE EkOR ÜSSE NET KELETEN e, Ek Die geologischen Verhültnisse der Gegend von Kézdivásárhely (Mit den Figuren 1—9) .... 118 Baron G. J. de FEsÉRvÁRY: Anoures fossiles des couches préglaciaires de Püspökfürdő en Hongrie (Planches 1—IID . 141 EVŐEGÖS als Ar AV erzet akét Sole ete Die geclogischen Verháltnisse der Csöröger An- desit-Gánge (Mit d. Taf. ÍV und Fig. 12—18) 295 IBÁVATVAJNA, BR: VOT sr sztie Die tektonischen Verháltmisse des Gebietes zwischen Kiskapus und Rukkor (Mit Tafel V ÜNdé BTEÜTEN ZA ző0 Sá zet ete a stáb tetett etel ére 457 DOGELÁRARZE E, BIR te elt Nőtet Zur geologisehen Altersfrage des Braun- kohlenvorkommens von Iegercsehi im IKomi- AUSZALTE VEB elér ele e keyek eke TAN szalat ekae rez eles e si e 453 HOHOTTZ UMARG VES Ss es Die Andesite des Karancs-Gebirges (Mit Fig I9E2OV Ez SARTRE at aes star etes kotta eset öls ak 321 B) KURZE MITTEILUNGEN. IRŐRMOÖSÉI VE ES seta ébe Interessante neue Funde im Museum der kel. Ung. Geologischen Reichsanstalt (Mit Fig. 21) 336 OCGEREEBR SZ sz stole etáée s etettés Vorkommen. von Mammutknochen im Kom. i Pest, bei Gomba und bei Monor (Mit der Fig. 10) 173 — — Diluviale Knochen von Mammalia (Mit der TONYEATTEZA ÁE sa esés je okaert OZ EROLE ÉT KE LÖTT 174 — — Mediterranes Metaxytheri1um-Skelett von Máretatvas ÜRÓHNEHOBTON Jó elte seteleseje ela esetei se 176 C) VERSÜUHIEDENE MITTEILUNGEN. RÁTHGYI TÁS SE ety atás e ze Das im Baranyaer Inselgebirge am 29. Mai 1909. beobachtete Erdbeben (Mit d. Fig. 21) 8341 PÁvAI- VAJNA, FR., von :. . . . . Über die jüngsten tektonisehen Verschiebungen TERÁD PEEtTe ÉT Ag Sk Set SZ SBS lt zel 348 VIII INHALTSVERZEICHNIS DES SUPLEMENTS. Seite PÁVAI-VAJNA, FR., von ...... Beitráge zar Kenntnis der pleistocánen Abla- gerungen von Kroatien-Slavonien ......... 358 VADÁSZ, MSZT Meeke eltel Die Stellung der Geologie und der Paláonto- logie auf der Budapester Universítöt (Mit mafel VI) eszet tetett ete kze sétál 467 D) BESPREUHUNGEN (REFERATB). TOKET ESZ NT e evő széle e Über die agrogeologisehen Verháltnisse der Umgebung von PreBburce, 1917. Ref.: FRANZ OCHAFABZIK SZrszlóto tet ejts töete tat et RE EGE 359 ERRE TEVET ZA áros eye eváteló es Die Hisenerz- und Kohlenvorráte des Ungari- sechen Reiches, Budapest 1917. Ref.: BÉLA INKHY Vön PATTIN? 2 s öltéssel eke 471 E) LITERATUR. Repertorium der auf Ungarn bezügliehen Geologischen [Literatur im Jahre MA ZSA9T5 Ref. B. TIMKÓ SAV tsa ete b ete ee e SEEK 983 JADE Hi, " (DJ SEL ESZÁTÉSÁRET EST KE kEt te. Paláobiologie der Cephalopoden aus der Gruppe derAaDihranematenszjena Sa916 erteket rétet stekkÉt 422 KSNEYEGE MO SZ ágas gé je Über Antimonit von Felsőbánya, 1915 ..... 58 HIGEZÁKÉTORAT Biz szan ee zzes sé Grundzüge der allgemeinen Geologie. Leipzig, 19105 szé áz babe t ezezsteetetetejeke ts selevess SRAt 428 HGHONDORI zt öz ázesté e edes e Wie sind geologisehe Karten und Profile za verstehen und praktiseh zu verwerten. Bra un- SGAWelettt9T Ge e ee eket eszét ÉN 429 BDEKEND 2 tg zés önt ú Über die Grundlagen and Methoden der Bio- stratigraphie, Berlin 1916. Ret.: Dr. E. MEVADÁSZT E EE tek KEST ete tels teat eÉ 430 F) TODESANZEIGE. DSE TERT OH: HORENTHAY,. gestorb. 18. Area SUN ette te etette e ÉSe 451 Dr. Mokgiz DécnyY von MAROSDÉCSE, gestorb. 8. Febv. 1917 ............. 452 DEZE HODOR ÁPOBEWITZ, gestorb.,; 12 2: 7ma at gets ek etdttttet tetette 452 (7) VEREINS-NACHRICHTEN. Dr. TH. SZoNTAGH von Iató: Eröffnuncsrede des Prásidenten der Ungari- sehen Geologischen Gesellschaft in der am 7. Februar 1917 stattgefundenen LXVII. (Generalversámmál s asse ese tá sstete raise ela 179 nYADNE Hl IV. V. VT. VII. ÍINHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. IX Mitteilungen aus den Faechsltzungen. Seite . Vachsitzung am S. Nov. 1916. 1. Dr. R. BALLENEGGER : Über die Tokaj- Hegyaljaer Nyirokboden. 2. Dr. L. v. Lóczy jun.: Die Geologie der Nord westliehen Karpathen. 83. Dr. G. v. ToBontrrv: Über den Mária- KÖlgySe Zug der kiemeten CSAT DAtNen e selon et szelét seg ása rés 363 Fachsitzung. 6. Dec. 1916. 1. Dr. Tu. Konmos: Über die Ajnácskőer P:iozánsehiehten und deren Fauna. 2. Dr. K. LAMBREcHT; Über die Palöontologie der Vögel. 3. Dr. J. Vícn: Über geologiscehe Beobach- tuüngen amaden Nord westliehen Kanpathens ak ázni meghát a 367 . Fachsitzung. 8. Jan. 1917. J. Lerpesrgosr: Über fossile Fische aus det BamiültekdereNematosnat teng szea at a de at Éhen fa sa ete 369 . Fachsitzung. 31. Jan. 1917. 1. Dr. L. Jucovics : Über die am östlichen Rande der Alpen aufbrechenden Basalte. 2. Dr, L. v. Lóczx jun. : Zur Kenntnis der Gosau- und Fiischbildungen in der Gegend von Aranyos 370 Fachsitzung. 14. Márz 1917. 1. TH. v. Szoxragn: Unsere Studienreise in Serbien. 2. Dr. R. BALLENEGGER : Über die ehemische Zusammen- seizuna der: Bodenty pen kÜHGATNS ta szer ta elete et ata ataá e e gt 345 Facbsitzung. 4. Apr. 1917. 1. Tu. KoRmos : Interessante neue Funde im Museum der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt. 2. Dr. E. VapáÁsz : Über die Tektonik des Baranyaer Inselgebirges. 8. Dr. FR. VAgNa von Páva: Beitráge zur Kenntnis des Pleistozüns von Kroatien-Slavonien 377 Fachsitzung. 9. Mai 1917. Dr. LAMBRECHT : Die Paláontologie der Vögel 380 Fachsitzung. 6. Juni 1917. HR. Timkó: Die Bodenverhültnisse von West - DGEDLOTÉS ser énet Ke sszeg ett ete öt u ait etel as ESEK T SEN E KET Ék TE t e 380 Vachsitzung am 7. Nov. 1917. 1. Dr. A. L. Hotrós; Über die geolo- sischen Verháltnisse des Csöröger Andesitgünge. 2. Dr. [. v. Lóczy jun. : Dotailtektonik der Umgebung von Balatonfüred ... . . . . . . . . . 485 A TÁBLÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Tafeln.) OldaF (Seite p Tafel I., IT.. III. tábla. Báró FesJégváRgy GÉza GYULA: Fosszilis békák a püspökfürdői praeglaciális rétegekből (magyarázata a HOZ 199 oldalakon) e ssszete vis táevetetetetetseteástető jára 25. (Baron G. J. de FEJÉRVÁRY: Anoures Íocssiles des couches préglaciaires de Püspökfürdő en Hongrie) (Pag. 082199) 1. za. E. fs ATSÉ ESEN ÁSORTRÉÁRÉBANENRRABB (141), Tafel IV. tábla. "Hozrrós Awpgás LaJos dr.: A csörögi Kigyóhegy vidé- kének geológiai térképe 1: 31,250 mértékben ......... 201 (Dr. L. A. Hortós: Geologisehe Karte der Umgebung des Kigyóhegy bei Csörög, Mabstab 1:31,250) ....... (295) e HNK, 01 PÁvVAI VAJNA FERENC dr.: A Kiskapus Rukkor közötti terület tektonikai és geolcgiai térképe .......... msistete OGA (Dr. Fgasz Vagsa von Páva: Tektoniscbhe und geolo- gische Karte des Gebietes zwischen Kiska pus und Rukkor) (457) KEY 4 VapáSz M. ELEMÉR dr.: A földtan és őslénytan szerepe a: budapesti regyetemtettésttsse tet teete stee étáte set e ee tét 404 (Dr. M. E. Vapász: Die Stellung der Geologie und der Palöontologie "an der Budapester Universitát) ....... . (467) A. SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. (Verzeichnis der Textfiguren.) Figuv 1. ábra. Kézdivásárhely környékének geológiai térképe . . . . : . . . A ú (Geologische Karte der. Umgebung von Kézdivásárhely; (114) k 2. c —— Krétakorú homokkőbánya Kézdiszentkereszten .... . . . 5- (Kreidesandstein-Steinbruch in Kézdiszentkereszt) .... (118) ( 3. c — Boltozatos településű paláshomokkőrétegek, nyeregfor- mában, Szárazpataikémellettáe esete este étéseteis see et sk 5- (Schieferige Sandsteinschichten mit gewölbter Lagerung in [Dattellorm bei Szárazpataja ese BEK es esetet (118) ( 4. c — Kvarcos andezithomok és a közbetelepült horzsakő lapilli feltárása a kézdivásárhelyi Fehérmartoknál ... . 18 (Aufschlub von guarzigem Andesitsand und dazwischen gelagerten Bimmstein-La pilli bei Fehérmartok in Kézdi- vásarhelyer Umgebuüng) etes elettel eeNÉ (120) ( 5. a —— Kézdivásárhely környékének helyszínrajza ..... . . . . . . 9 (Situations plan der Umgebung von Kézdivásárhely) .... (122) 4 6. a — A voláli dombok feltárása a kézdivásárhely-bálványos- TÜVOG1 át MENGEN a ére vis 5156 ss nóta ketzlk ANNO TT ZAt s ús SEL ASÉSSSSSSÓ 10 (A utschlu8 des Voláler Mügels lángs der Kézdi vásárhely- Bályványosfüreder BtraB3) . a ss a art teat láte ét slNTSEt ál SlÉs (123) SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. XI Oldal (Seite) 7. ábra Földpiramisok a voláli dombokbán.................. 1: (Erd piramiden auf den . Voláler. Hügeln) ............ . (124) 8. a — A kézdivásárhelyi fúrás geológiai szelvénye...... . . . . . 18 3 (Geologisehes Profil der Kézdivásárhelyer Bohrung ... (127) 9. c — A kézdivásárhelyi terraszok alatt fekvő részlet geológiai SZOLVENYOÉ s a et a EE tea te e etée es ést 18 (Geologisches Profil der Partie unterhalb der Terrassen ÜDE KKÖZÜNYASÁTNMELY NE át et e ee end sé szé ni (134) 10. 4 — A monori pince szelvénye, mammutmaradványokkal . . 50 (Profil des Monorer Kellers, in welchem die Mammut- TESTS VOLKAMASIN det aes a ls ea ző lenes (174 TEA peéezeli téSlagyat SZEGYENE etet sőt stk s ee se 56 (Protil der Péczeler Ziegelfabrik) . . . . . KEREKE S SES ZETÉk (175) 12. a —— A csörögi Kigyóhegy andezittelérvonulata északról te- TREK SS ee Te OO SES SZO SET ALBÁN e út e Ha 202 (Der Andesitdyke des Csöröger Kigyóhegy) ........ . . (296) 13. 4 — A csörögi Öreghegyen s a dukai Pokolvölgytetőn keresztül DNy-róti ÉK feié haladó harántszelvény ............ 208 (Ouerprofil von SW nach NE über den Csöröger Öreghegy ünd! deny Giptelkdés S Bolkotyolgíg ME teas övén ette szt s: (303) 14. c — Szelvénya váchartyáni Borokerdőtő! OK felé a kisnémedi Csekehegyen át a királygerendai völgyig . . . . . EB GST B 208 (Profil von SW nach NO vom Vácbartyáner Borokerdő über den Kisnémeder Csekehegy bis zum Királygerendaer IA az ÁZ ÜNARTE Elb ált AN A EBENBB KE LYEZÜTRE TE B VK ÉG (303) 15. 4 — A pokolvölgyi kőfejtő andezittelérének fényképe ..... 215 (Andesitgang im Pokolvölgyer Steinbruch) ........ . . . (310) 16. a — Szelvény a pokolvölgyi nagy kőfejtőn keresztül ..... . 216 (Profil über den groBen Pokolvölgyer Steinbruch) .... (811) 17. 4 — A mediterrán márgarétegek közé benyomult andezit- a pofizis, a pokolvölgyi kőfejtő bejáratán ............ 220 (Die zwischen den mediterranen Mergelschichten einge- drungene Andesit-Apophyse am Hingang des Pokol- VÖLGYET OV EMDEÜGNÉB ESÉS össze ett Et et (315) 18. a — Gömbös elválású andezit a kigyóhegyi köfejtőben..... 222 (Kugelig abgesondert Andesit im Kigyóhegyer $tein- EVÉS Je se tette akE zás ai s e EE Jt (318) 19. a — A Karancshegység környékének geológiai térképe . . . . . 225 (Geologische Karte der Umgebung des Karancsgebirges) (322) 20. c — A Karancshegység: geológiai szelvénye .............. 228 (Geologisches Profil des Karancsgebirgeg) . . . . . . . . . . . . (325) 91. c —— A Placochelys placodonta hátpáncélrészlete ..... . . . . . . 239 " (Rückengehildteil von Placochelys placodonta) . . . . . aregvtsb asatŰ), XII SZÖVEGBELI ÁBRÁK JEGYZÉKE. Oldal Seite) Figur. 22.ábra A baranyai Szigethegységben 1909 május 29-én észlelt i TÖLÜÉERSBSN E Ea EÉTS éra eled aid ea ketá vas GASKO zzz etejz eztet aKLAB (Das Schüttergebiet des im Baranyaer Inselgebirge am 29. Mai 1909 beobachteten Erdbebens) ............. (342) tk 23. c — A felsőgezési kettőszredő mediterránrétegei, dacittufás diapirmagokkal, Alcina felől . . . . . KSE já varAt siszüetetetelál ÜNOL (Die Mediterranschichten der Felsőgezéser Doppelfalte mit den dazittuffhöltigen Diapirkernen von Alcina aus) (460) KA S A zolmbokai redő a falúvaltotssk aes te eete étele 395 (BDie:Gimbokaer, Falte mit dem Dorfey 35... (460) tp 25. "a " Höldfolyás az. Olt északi partján sre sa ee 401 (Erdílieden am nördlichen Ufer des Olt) ............ (463) 4 SDG S E A Teleki. sósikut és. környékez se seat e s EGE Et ÉS 403 (Der Feleker Salzbrunnen und seine Umgebung) ..... (465) Sajtóhibák. I. RÉrnny ANTAL közleményében a 246. oldalon a fölülről számított 7., 10. és 18. sorokban 485 km sugárú, 4072 km sugárú és 618 km sugárút kifejezések helyett 8-5 km átmérőjű, 402 km átmérőjű és 618 km átmérőjű terület értendő . Ugyanezen közlemény német részében a 341. és 842. oldalakon a Fig. 21 Fig. 22-re helyesbítendő., II. VígH Gyurxa dr. szakülési előadásában : 266. old. felülről számított 14. sorban Zojár helyett olvasandó Zsjár. gé 16 ( ( 94. k — darnellák h. 4 Daonellák. 4 ( ( 25. — c — keupenpalák h. cx keuperpalák, KARNAS € ( 28.. c — magna ÖVEGAE] magra, VSE € ( 92. 0 2 TÉERYUOCOTOS KNEK NNAK Phajlloceras, tt ( GYYESNE ( 92. tk — ÁAricttes ( € Arietites, c a — alulról számított első — x — Rasensteini k 4 Nasensteima. Druckfehlerberichtigung. Serte 368. Zeile 11 von oben statt : . . . ., die den permisehen Ouarzsandstein und das Konglomerat an mehreren Stellen unterbricht, lagert in einem scehmalen ötreifen . . . zu lesen ; - . ., der permische Juarzsamdstein und das Konglomerat lagert in einem schmalen, mehrfach unterbrochenen Strerfenm . . , Seite 368. Zeile 20 von oben statt Orten zu lesen Gebirgen, KE TBOSÁS TA LD 4 4 k ausgesehliffen zu lesen ausgeguetsehte, 4 (t kt 19 c uünten x — rastrala zu lesen rostrata, ( Patak 57 öle EZRET ( tk armomceras zu lesen Arnioceras, KN e zŰ VÁD arak £ 4 (semicostatus, geomeltricus, Unterordnung von falcartes) zu lesen: aus der Gruppe des semicostatus, geometricus und, falcartes, FÖLDTANI KÖZLÖNY XLVII. KÖTET. 1917 JANUÁR—FEBRUÁR—MÁRCIUS, 1—8, FÜZET. 4) ÉRTEKEZÉSEK. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. Irta: BÁNYAI JÁNOS. SZO Az sg ábrákkal — I. Oro- és hidrografiai viszonyok. A leírandó terület a Kézdivásárhely jelzésű 21. övs XXXIV. rovatbeli lap déli részét foglalja magában s egy kis részén délnyugat felől átnyúlik az alatta következő kovásznai lapra 15." A háromszéki medence e részének fővízgyüjtője a Bereezk felől kiinduló Veketeügy, amelybe — körül- belül Szentkatolna mellett — sugár irányból folynak:be az alaphegységből kiszaladó kisebb patakok. Legfontosabb e patakok közül a K ás z o n- és Torja-patak, mert e két patak eróziós munkájának kell tekintenünk — mint ki fog tűnni — az árterületeket domináló terraszok felépítését. A falvak egy pár kivétellel (Oroszfalu, Szentkatolna, Sárfalva) az alaphegység peremén, terrászokon feküsznek, maga Kézdivásárhely város is, csak az északi részén a Kanta nevű városrész terül el a Torja-patak árterületén. Mindaddig, míg körülbelül 20 évvel ezelőtt a Torja-patakot nem szabályoz- ták, a kantai rész folytonosan áradásnak volt kitéve s a talajvíz is oly magas állású volt, hogy a házak közt források alakjában bújt elő (Forráskert). A terrászok alján húzódó árterületek nagyobb része mocsaras-turfás s mint általában a terrászok talajvizének gyüjtői a legnagyobb szárazságok idején is nedvesek. Ezek átlagosan véve 550 m magasan feküsznek a tenger színe felett. Az árterületekről a torjai völgy irányában haladva az alaphegység felé, három terrászt különböztethetünk meg, melyeket kézdivásár- helyi (570 m), torjai (600 m) és voláli (650 m) nevekkel jelöl- hetünk meg legtalálóbban. Az agrikultura szempontjából legfontosabb és legnagyobb terjedelmű a kézdivásárhelyi (I), már kisebb értékű és nagyságúis a torjai (II), értékte- len az árkok által erősen felszabadult s bozótos voláli (III) terrász (9. ábra). A már feljebb következő homokkőalaphegységet — mint azt LŐRENTHEY Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 1 2 BÁNYAI JÁNOS IMRE az Erdővidékre oly szépen kimutatta — itt is az erdők fellépée árulja el. A legömbölyített s jellemző lapos hegyhátak mindenütt vege- tációval vannak takarva. Hiányzanak itt a romantikus sziklacsoportok ; íg Ho i Myélya / ; Mérlek fú ny zo K ; ] I tE 3 00-- az -k -F A Kézdivásárhely 3 575 4 ke 4 íz a 1. ábra. Kézdivásárhely környékének geologiai térképe 1 : 180,000 mértékben. Magyarázat : 1. holocén (alluviális ártér) ; 2. az alaphegység eluviális lejtője; 3. pleisztocén (diluviális) korú turfa-telepek ; 4. pleisztocén (diluviális) ka vics-telepek ; 5. pliocén kavios- terrasz; 6. pliocén vörösagyag (nyirok); 7. pliocén kvarcos andezit homok; 8. krétakorú homokkő és pala ( A alaphegység). 7—V — törésvonal; 79—V, — antiklinális tengelye; F, F, — fúrások Kézdivásárhelyen és Oroszfalun. a magas, merész sziklafalak; mindenütt csak a barátságos, szelidhajlású lejtők láthatók, melyek ha nincsenek erdővel borítva, akkor mint hegyi kaszálók és legelők adnak fontos kereseti forrást a nyaranként tömegesen itt szorgalmatoskodó székelyeknek. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. ts A Kézdivásárhely felé nyugatról behúzódó hegynyúlványok mind a Bodoki hegységhez tartoznak. Ugyan ha a Bodoki hegységet egy kissé tagoljuk, akkor annak egy része, mely a Torja- és Kászon-patakok közé esik, nagyon elkülönül a főtömegtől. Ez a vonulat, mely a Szent-Anna-tavi "andezit erupciótól délkelet felé tart s Torja községnél végződik — én azt hiszem — Torjai hegység néven kiszakítható a Bodoki hegység tömegéből, ennek a lehetőségét a külső morfológiai viszonyok megengedik. A Torjai hegység két legfontosabb magaslata a Cecéle tető (1178 m) és a Fej (1078 m), ezek közül a Cecéle a felvett területen már kívül esik. A medencébe keletről és északról behúzódó hegyhátak a Kászon- pataktól keletre már a határhegylánchoz tartoznak, melyek a Lóczy-féle beosztás szerint a Keleti Kárpátok Csiki-Háromszéki havasainak a nyúl- ványai. Megemlítésre érdemes magaslatok: a medence minden pontjáról már messziről feltünő Perkő (719 m) s aPólya tető (1022 m). II. Irodalmi áttekintés. 1863. HAVER Fr. u. STACHE G. dr.: (eologie Siebenbürgens. Wien. 1878. HERBIcH F.: A Székelyföld föld- és őslénytani leírása. M. kir. Földtani Intézet Évkönyve. V. k. 1879. PauL u. TiETzE dr.: Neue Studien in der Sandsteinzone der Kar- pathen. Jahrb. d. k. k. geolog. Reichsanst. Wien, 29. B. II. H. 1884. PRrmics Gy. dr.: A Keleti Kárpátok geológiai viszonyai. M. T. Akad. Értekezések a Természettud. köréből. XIV. k. 4. sz. 1912. PaAPP KÁRoLYy dr.: A futásfalvi Pokolvölgy környéke Háromszék "vármegyében. Földtani Közlöny. Bpest XLII. k. 696—723 old. az 51—60 .ábrával. Azáltalam felvett terület főrészét képező, fiatal terraszszerű dombok irodalmi adataival könnyen végezhetünk. Részletes felvételek teljesen hiányoznak s az eddigi adatok tisztán csak nagy általánosságban odavetett megjegyzések. Legrégibb felvilágosítást e terület ismeretéhez HAUER és STACHE összefoglaló munkája ad, amennyiben a fiatal harmadkori képződmények- ről írva megemlíti (39. 1.), hogy ilyenek vannak a háromszéki medencének "Sepsiszentgyörgy — Kézdivásárhely közti részén. Míg másik helyen (304. I.) a torjai homokkővonulatot tárgyalva, mint írják: eweiter folgen bis Al. Torja, wo man die Ebene von Háromszék betritt, jüngere Tertiárschichtens. Már HERBIcH a bodoki hegység alját szegélyező képződményeket :-átnézetes felvételei alapján az erdővidéki kövületdús rétegek analógiájára, pontusi emeletbe sorozza. Munkájának a diluviális képződményekről szóló fejezetében (297. 1.) így ir: A háromszéki medencebeli pontusi rétegeket homokos agyag és lősz fedi; ezek a bodoki hegység keleti részén fekszenek 1Xx 4 BÁNYAI JÁNOS s a Feketeügyig nyúlnak). Az említett lőszt azonban e területen nem lehet. kimutatni. ; PaAvuL és TimrzE. munkájukban jórészt az előző évben megjelent HERBIicn-féle könyv alapján tisztán csak a homokkőterület tagolásával foglalkoznak (elenyészően kevés, amit ők hozzátettek). Végeredményben a neokom márgát leszámítva a fölötte elterülő homokkő komplexumot a. középső krétába helyezik. PRimics GyöRGY több kárpáti geológus munkájának és saját felvéte- leinek alapján igyekszik részben petrografiai alapon tagolni a homok- kőterület képződményeit. Papp KÁRoLYy a Büdöshegység közvetlen környékének tektonikájá- hoz szolgáltat igen becses adatokat, de ő 15 kénytelen volt már a szintezésnél a Baróti hegységben fekvő Előpatak környéki breccsiás meszek faunáját ( Favia hemispherica WFRom., Thecosmiia Toblery KoBy) segítségül venni. Látnivaló tehát, hogy részletes felvételek s főként paleontológiai anyag hiányában meglehetősen fogyatékosok az eddigi ismereteink nem- csak a medencekitöltésről, hanem az alaphegység tagoltságáról is. III. Geológiai viszonyok. 1. Kréta so mrorkakdós E csoportba általában az erdővel borított s a medencét körítő alap- hegység képződményeit kell osztanunk. Tekintve, hogy eddigi felvételeim alkalmával a fősúlyt a medencekitöltésre fordítottam, azért nem is hatol- tam be még mélyen az alaphegységbe s így csak egy kis részletről tudok ez alkalommal beszámolni. Amint azonban eddig is sikerült meggyőződnöm,. az egész krétakomplexumot márga-, agyagpalák, tömeges homokkő, palás homokkövek és agyagok s konglo- meratumok alkotják. Krétakorú homokköveket látunk Kézdi- szentkereszten (2. ábra), továbbá a Szárazpatak mellett (3. ábra), ahol a rétegek antiklinálét formálnak. Kézdivásárhelyről a homokkőterületet legközelebb Kézdiszent- léleknél érjük el, hol a Perkőn hatalmas méretű kőbányák van- nak. A templom fölötti fejtéseknél a homokkő majdnem függőlegesen elváló padok alakjában van feltárva. A lehasított hasábokat részben mű-. tárgyaknak faragják ki, részben mint jó építőkövet, talapzatok készítésére használják fel. Kézdivásárhely jórészt innen van felépítve. Mivel a perkői kő e vidéken iparilag a legkihasználtabb s a faragott tárgyakat még a szomszédos megyéken túlra is szállítják, nem lesz érdek- telen, ha a kir. József-Műegyétem műszaki-mecha- nikai laboratóriumával kapcsolatos kísérleti ál- lomás hivatalos vizsgálatának az adatait is közlöm. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 5 3. ábra. Boltozatos településű palás homokkőrétegek, nyereg formában (antiklinálisban) Szárazpatak mellett. 6 BÁNYAI JÁNOS A perkői homokkő szilárdsági viszonyai. 5 za 5 Jat alsssz eáttől 89 ! a ] §, ] 2 ] Törés határ a zése ztéses HESS ETTNTSES áliIV étte este fALdÍ ZER 9 égo ösze Más ára o TETU RE értéke SEK Beszbk e 8 2 dja RA dkg Jegyzet 6" sah Ea EOK HT Hz l rö 4 I d p Jó. ko) z GY Esectőlői . MKE] Hz [ca jat 0ma 2 ké ZIM í] 713645] bO00124T6l í ] —] "10938 2] 8] 35.25! 600/2488] I ] —] 11625 3110] 35.821 60012478] I Í —] 11298 4111] 35,76/ 603 2.465] I ) —] 10251 5) 9 35,16/ 599 2486ÍII ) —] 11455 6142] 35.811.605 1 24811 Mm ] — [7 10740 7] 173478! 5.9312485] Í 121 936,9 ű HEYSÉLÉEÉSB 8] 213600! 5.89] 2465! I ! 93 8586 SRA 3 ZS mesz a 9 D"r.38.19" 623 F2485 , j 2.1 8848 ] 25 fagyás után nedvesen TO! 6] 35.58] 608] 2480] I ] 22 8485 — (/ törettek össze 11 . 3 37.27 GJ ZTATST ELST TS ZA] 956,5 ] 25 fagyás után kiszáritva 12) 4 3648] 620/2485) I 1201] 8833 ( . törettek össze I l Amint a hivatalos bizonyítvány (154—1906 sz.) a 12 drb próbakő vizsgálata alapján igazolja a fagyasztott kövek a 25-ször ismételt megfagyást minden észrevehető változás nélkül kiállották; Az összes fagyasztott próba- darabokon az élek és sarkok kismérvű letompu- lásán kívül egyéb változás nem mutatkozott. A kő fagyállónak bizonyult A kápolnához felvezető úton egy DNy-i irányban 30"-al dűlő márga- és homokkőpala-csoportot látunk feltárva. Könnyen máló lévén, fönn a tetőn a kibúvását egy kis nyereg árulja el. A feltárt márgák kagylós törésűek és a belsejükben össze-vissza haladó dendrites rajzokkal vannak átjárva. Itt a vékony palás homokkövet a romboidszerű hálós kidudorodási vonalak jellemzik, melyek a hasonlókép repedezett homokkő kiszivárgott limonitos lerakódásaiból keletkeztek. 2. Pliocén. Levantei emelet. A levantei emeletbe az orografiailag I, II, III. sz. terrásszal jelzett medencekitöltés (9. ábra) tartozik. Az I. terrász jellemző feltárásait Kézdivásárhelyen több helyen meg- találjuk, melyek megegyező adataikkal biztossá teszik észleleteinket. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 4 A legnagyobb méretű feltárást a Torjapatak balpartján a Fehér- martoknál (4. ábra) találjuk. A meredek partfal nevét ép az alkotó világosszürke homoktól nyerte, mellyel a vegetációval fedett zöld környezetéből igen élesen válik ki. Szer- kezetét nézve feltűnik a szép diagonális rétegzettség s köztük elég sűrűen még vékony, vörösbarna limonitos iszapbeágyazásokat is találunk. E tények szárazföldi esetleg fluviatilis eredetre mutatnak. Felülről lefelé haladva a vékony termőtalaj után eleinte sárgás, majd lejebb világosszürke homok következik. Ezt mintegy 2 m-nyire a felszíntől 1) 4. ábra. Kvarcos andezit homok (H) és a közbetelepült horzsakő lapilli (4) feltárása a kézdivásárhelyi Fehérmartoknál. egy 2 dm vastag amfibol-biotit andezit horzsakő lapilli réteg tagolja felső és alsó részre (4. ábra A réteg.) ; A horzsakőnek rizsszemtől ökölnagyságig változó darabjai élénken kirívó réteget képeznek a homokban. Szövetét vizsgálva már szabad szemmel kivehetjük a likacsos szerkezetet s az alapanyagba be- ágyazott nagy (2—4 mm) tombak barna, hatszöges biotitlemezkéket, meg a fényes fekete amfibol-tűket (2—3 mm hosszúak). Nagyítóval meg Jól látszik a finom, fényes selymes szálakból álló szürkés-fehér alapanyag a benne levő plagioklaszokkal. A homok, melyet a kézdivásárhelyiek szívesen használnak, többek közt a faedények súrolására is, igen sokféle ásványi kőzetanyagot tartalmaz. s BÁNYAI JÁNOS Igen apró andezit darabkák, valamint az andezit anyagát képező ásványok, biotit, amfibol, plagioklász? szerepelnek túl- nyomóan. Sok lekoptatott kvarc és homokkő szemcse van még köztük. Muszkovit, glaukonit és magnetit már gyérebben találhatók. Higított savval leöntve a pezsgés által még mésztartal- mat is kimutathatunk. Ép azért legtalálóbban a leggyakoribb alkotó- részek alapján kvarcos-andezit homoknak nevezhetjük el. Az anyagnak egy részét tehát, amint láthatjuk, a Szent-Anna-tó környéki andezitek lehordott törmelékei alkotják. Innen van aztán, hogy az említett erupciós terület közvetlen környékén a Torja- patak vízgyüjtő területén az andezitek törmelékképződményei a li 8 vagy csak kis foszlányok alakjában mutathatók ki. A homoknak a többi része az alaphegység homokkőterületére mutat, mint eredési helyre. Tehát a homok anyaga is megerősíti e terrászok fluviatilis eredetét. Bár a Fehérmartok partfalai a Torjapatak széles árterülete által el vannak választva attól a terrásztól, melyen maga a város fekszik, az egykori összefüggés mégis kimutatható. j A kézdivásárhelyi városi feltárások (5. ábra) közt a legfontosabb hely a barompiacon. Szoryogy JózsEF timármester telkén van. Az itt történt domb- levágás szolgáltatta az összes eddigi két fajból álló faunát is. A szelvény a következő rétegeket mutatja : 1 m Humusz. 15 c Sárga homokos agyag. 1 c Sárga kavicsos kvarcos andezithomok. 1—2 dm Horzsakő lapilli. 2 m Finom sárga kvarcos andezithomok. 4 c Finom szürke andezithomok (színes elegyrészei: biotit, amfibol). A legmélyebb szintből (10 m mélyen kb.) kerültek ki a koptatott únio - teknők, melyek legjobban a mai is élő Unio batavus alakköréhez tartozó U. erassus Retz-t közelítik meg. A feltárás a felsőbb szintekben kb. 4—5 m mélységig igen zavart települést mutat. Egyes helyeken fészekalakban összehalmozott szén, hamu, vastag cserép- darabok, csonttöredékek (5. ábra XI vannak. A nem messze fekvő oroszfalvi országút bevágásánál (X?) pedig másféle prehisztorikus maradványok is kerül- tek napfényre s így valószínűen e terrászvégződések, kedvező helyzetüknél fogva ősemberi barlanglakásokul szolgálhattak. Az összes többi feltárások (Sólyom-féle kert, a barompiacra levezető út, a vasúti bevágás, a Május-rét homokbányái) mind a kvarcos andezithomok egyöntetű kifejlődésére mutatnak. ! A plagioklász kimutatását PÁLrY MÓR dr. főgeologus úrnak köszönhetem. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 9 Hogy tényleg nemcsak a terrász peremén találjuk e homokot, hanem bel- jebb is, azt a MoLNÁR KÁLMÁN-Lféle telken lemélyített kút (5. ábra VI.) is igazolja, mely felül a 2—8 m töltött föld elhagyása után még a 12 m-nél is kvarcos andezit- homokot tárt föl. A II. terrász (torjai) felé a homokréteg kiékül s vagy majd elmarad vagy vékony lepel alakjában fedi az alatta következő kavicsot. Felsőtorja és 5. ábra. Kézdivásárhely környékének helyszínrajza. Magyarázat : I. Főtéri fúrólyuk ; II. Stefán-féle fúrás ; III. Fortyogó fürdő ; ÍV. Ásványos- vizű kút a Józsiás-malom mellett; V. Ásványosvizű forrás a SINKOVITS dr.-féle birtokon ; VI. MOLNÁR K. kútja. — 1. Fehérmartok; 2. Forráskert; 3. Barompiac; 4. Május-rét ; 5. Akasztófadomb ; 6. Vasuti állomás ; 7. Református temető ; 8. Katholikus temető. F) — F, — Források. X1—s5 — prehisztorikus lelőhelyek. i Fntásfalva közti részén semmi feltárás nincs, de a szántóföldeken legöm- bölyített felületű kavicsok hevernek. Ezek közt találtam gránit, kristályos pala és különböző színű kvarcdarabokat, majd andezit- és homokkő-példányok 15 kerültek elő. A kavicstelep összefüggő feltárását a Felsőtorja —Futásfalva közti 10 BÁNYAI JÁNOS úton a lövőtér felé való elágazásnál látjuk. Itt a mély árok a következő feltárást mutatja : 3 dm Humusz. 7 4 — Murvás kavics vörös agyagban. Kvarcos andezithomok, ? c Ökölfej-nagyságú kavicsok vörös agyagban beágyazva. kel A E kavicsos terrász Felsőtorja között több helyen fel van tárva és ezen fekszik a várszerű ref. templom 18. A III. terrászt (voláli) már a vörös agyag (nyirok) hatalmas kifejlődése jellemzi, melyen még a kvarcos andezithomoktakaró több helyen megvan. 6. ábra. A voláli dombok feltárása a Kézdivásárhely— Bálványos füredi út mentén. Magyarázat : hk — homokkó ; A — kvarcos andezit homok; a :— vörös agyag; k — kavics Legjobb feltárásokat e terrászra Volál falu nyugati végén találunk, hol e képződmények közvetlen már a homokkőalaphegységre vannak rátelepedve. Tovább, mindinkább kiékülve megtaláljuk Kőváron keresztül egész $ z ára z- patakig. E dombok a Kézdivásárhely—Bálványosfürdő közti útról megközelítve változatos szelvényeket tárnak fel, bár itt is van egy kis sarok, mely az eredeti települést mutatja (6. ábra). B zavart település csak látszólagos, melyet csak a külszínen a laza anyagból álló rétegeknek össze-vissza való suvadásai okoztak. A 10—15 m mély eróziós árkokkal összeszabdalt terület belülről a, legszebb feltárást mutatja (7. ábra). Homok- és agyag-pirámis ok sorakoznak egymás mellett. A cserjék (főként nyirfa és boróka) fogják meg a fedő kis gyeprészt s alkotnak védő kalapot az alattuk levő laza tömegnek. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 11 Az árkokat bejárva magunk előtt látjuk a medence három terraszának miniatür szelvényét. 2 dm Humusz. 5 m —Kvarcos andezithomok. 3 c Agyag (nyirok). d. eg IRAvics: ? 4 —Kvarcos andezithomok kavicslencsékkel. Az 1 m-es kavics-telepnél az egymás fölött keresztül-kasul szaladó kavics- medrek közül egy, ép hosszában van feltárva, míg az alatta levő kavicsmedrek lencsealakú keresztmetszetükkel fordulnak felénk. 1 . ábra. Földpiramisok a voláli dombokban. Magyarázat: H — kvarcos andezithomok; A — vörös agyag; K — kavics. A voláli terrász agyagnak megfelelő képződmények Futásfalva, Ikafalva és F. Csernáton faluk felé lassanként mintegy faciesként sárgás homokos agyagba mennek át, azonban a fedő kvarcos andezithomok itt is mindenütt kimutatható. E falvakban mindenütt volt rá eset, hogy kútásás közben barnaszénnyomokra akadtak, de ezek, mint a helyi körülmények mu- tatják, egymással összefüggésben nem álló beszáradt kisméretű mocsaraknak tekinthetők. A felsőcsernátoni ref. templom közelében a már nem annyira homokos fazekasagyagot a kézdivásárhelyi fazekasok emberemlékezet óta használják. Az agyagtelep az út nyugati oldalán a templommal szemben folytatódik 12 BÁNYAI JÁNOS s amelyben a vízlevezető árok felőli oldalán (a szövetkezeti bolt mögött) egy prehisztorikus lelhelyre is akadtam, tele szuvatokkal és égetett cserép- darabokkal. Ez a hely prehisztoriai szempontból mindenesetre érdemes volna részletes ásatásokra. Meg kell még említenem, mint a medencekitöltő anyagokkal megegyező képződményeket, a kézdiszentkereszti padkát, a borvíz fölött, hol a levantei emeletbe tartozó kis reliktum már nagyon össze van keverve az eluvialis képződ- mények anyagával. 3. A fúrások, kapcsolatban az altalaj hidrologiájával A háromszéki medencének első mélyebb feltárása 1910. évben Orosz- faluban ép az általam felvett területen történt. STEFÁN MIKLÓS bolgár kertész terjedelmes birtokának az öntözésére, SBIDL GYULA verseczi vállalkozóval mélyí- tetett le egy 89 m-es kutat. A fúrás várakozáson felül jól sikerült. Felszálló vize azonban vasas savanyúvíz volt, amit a tulajdonos nem használhatott öntözésre. A fúrás vezetőjének, SzomBarny Géza fúrómesternek szívességéből közlöm a feltárt szelvényt. (A fúrás helyét az 1. ábrán F, az 5. ábrán II" jelzi). 0— 4 m Humusz. Orosz- 4—15 c Fehér homok falvi 15—22 tk Kavics (édesvízzel). furás 22—24 c Fekete agyag. 24—39 tk Szürke kvarc-homok (savanyúvíz). Az oroszfalvi sikeren felbátorodva Kézdivásárhely városa is az előbb említett céggel szerződést kötött egy 100 m-re tervezett artézikút fúrására, ily módon akarván megoldani az örökké kisértő vízkérdést. A fúrás meg is kez- . dődött 1910. évben, de 100 m-ig nem kaptak elegendő vizet s így elhatározták a fúrásnak 200 m-ig való hajtását. Az átütött kisebb víztartók vízmennyiségének fokozására még 200 m-en túl is folytatták, mivel azonban csak 100 m-es kútnak megfelelő átmérőjű csövekkel kezdték meg a fúrást, 230 m-nél már tovább foly- tatni nem tudták. A felszálló víz elmaradt s hogy legalább szivattyú segítségével kapjanak elegendő vízmennyiséget, mind az öt víztartót bekapcsolták a csövek átlyukasztásával. A kézdivásárhelyi furás helyét az 1. ábrán F,, az 5. ábrán I" jelzi, szelvényének felső részét a 8. ábra tárja elénk. A kapott vizeta m. kir. bakteriologiai intézet megvizsgálta s eredményként a következő véleményt közölte : A víz tartalma: Összes szilárd anyag 370 mgr. Szerves anyag 522 mgr. Salétrom 6 mer. Klor 44 mer. Mész kevés. Magnezit igen kevés. Kénsav kevés. Vas kevés. Vélemén y: Tiszta, egészséges víz, ivásra és háztartási célokra alkalmas. A víz lassanként azonban megváltozott, sűrű rozsdás üledéke miatt már- már ásványvízre kezdtek gondolni, de végre mégis csak teljesen használhatat- lanná vált. E változásnak okát abban kell keresnünk, hogy amint a feltárásokból is kitünt (Fehérmartok) .a homokos lerakódások közt (tehát épa vízszállító réte- gekben) vörös-barna limonitos iszapzsinorok vannak, melyeket a medence közepe felé áramló víz az útbaeső fúrásba mosott be. I. víztartó réteg II. viztartó réteg III. viztartó réteg IV. víztartó réteg KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 13 8. 10 12 71 73 J örga agyag ( homokos, herzs akövekhel) Jórga kvarc homok (limonitos! Szürke kvarcos andezit homok Finom fehér muszkovilos kvarc homok Kavicsos kvarcos andezil homok Szürke agyag Kavics505 Kvarco5 andezil homok ME 11111 Szürke agyag Durva fehér kvarc homok Szürke agyag [limonitos) Finom feher KvarChomok Jzürke agyagílimonitos) EE Durva kavics Jzürke agyag (szenesedelt növ.törm ) Durva kavics Pannonia: pontusi emelel, feher SERTO Elöl finom fehér kvarc homok zürkemuszkovitos agyag ábra. A kézdivásárhelyi fúrás geologiai szelvénye. (Levantei és dáciai-pontusi emelet.) 14 BÁNYAI JÁNOS Ez a balsikerű fúrás, mely a város főterén sokáig volt a polgárok élcelő- dégének a tárgya, a háromszéki medence legmélyebb feltárása. Kár, ha már nem lehetett kézzelfogható eredménye, legalább a pontos fúrási adatokkal szolgálhatta volna geologiai ismereteink kibővítését. Meglehetős nagy munkába került, míg a fúrási napló adatait, a félretett fúrópróbák vizsgálati eredményeit és a külszíni felvételeimet annyira összetudtam egyeztetni, hogy valamennyire elfogadható szelvényt állíthattam össze. (8. ábra.) Az összeállított szelvényt a fúrópróbáktól csak 143 m-ig dolgozhattam ki, 0—2 — m. Hordott föld Allovium, (Holocén) kget E a 2—56 ( Homok Levantei emelet (I. viztartó) ) 18. oldalon) 56—143 c (11—IV. viztartók) 143—151 c Kaviecs,! 151—153 c Fehér agyag, 153—162 c Apróbb kavics, 162—163 cx Fehér agyag, 163—164 c Tura, 164—165 cx Homok, 165—205 4 Kék agyag, 205—208 c Fehér agyag, 208—216 cx Finom iszap, 216—217 r Kemény homokkő, 217—230 4 Homok (a 219 m-ben az V. víztartó). emelet Daciai-pontusi összeállítva a fúrási napló alapján A fúrásban összesen 5 víztartalmú réteget találtak a 26—56—71—143—219 mélységben. A szelvényben 12—81 m közt szürke kvarcos andezithomok van fel- tüntetve s a 26. méternél kapták a vizet .? Valószínűnek tartom, hogy itt egy közbe- ágyazott agyagréteg 15 van, mely esetleg csekély vastagságánál fogva elkerülte a fúrómester figyelmét. E föltevésemet bizonyítja az is, hogy a Májusréten bővizi állandó források vannak, melyeknek szintkülönbsége megegyezik a kút hasonló 26 m-es vízrétegének az adataival. Szerves maradványok, a vékony turfa-rétegeket leszámítva, a fúrásból egyáltalán nem kerültek elő. A szelvény felső szintjében előforduló homok a lekoptatott kvarcszemek és az andezit ásványi alkotórészeiből áll s így talán mint említettem is, jelzésére a kvarcos andezithomok elnevezés a legtalálóbb. E homokot csak 56 m mélységig lehet kimutatni azon alul már a tiszta fehér kvarchomok következik. 4. Ásványos vizek, A Székelyföld gazdagsága ásványvizekben közismert. Már e kis területen is, Felsőtorján (a régi Szemmosó), Kiskászon falu végén s a hegy túlsó 1 Ez az adat valószínűen téves lesz, mert a fúrópróbáknál agyagot találtam s itt kapták meg a IV. víztartót is, ami szintén csak agyagfeküre mutat. : Ez állítólag gyenge savanyúvíz volt. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. 15 oldalán, Kézdiszentkereszten a homokkőből bugyognak fel. Míg az oroszfalvi Fortyogó aStefán-féletelkenfúrtésaJózsiás-malom mellett újabban ásott kutak már az árterületen feküsznek. Egy kevésbé ismert forrás a SINKOVITS dr.-féle birtokon, az akasztófa-dombon túl a szentkatolnai határban van a tőzegtelep szélén. Ezek közül legjelentősebb a kézdiszentkereszti, mely az elsőrangú vizeink közé tartozik s már régóta forgalomban van (eleinte Ven us-, később Sz é- kely-forrás néven). A forrás fölé emelt házikóban egész modern módon kezelve, dugaszolják literes palackokba s manapság kMariska-forrás el- nevezés alatt kerül piacra. Legnagyobb kelendősége Kézdivásárhelyen és Brassó- ban van, hol igen nagy konkurrenciát csinál a székelyföldi karteles vizeknek. Ha vegyelemzési adatait nézzük, feltünő az óriási szabad szénsavtartalom, mely oldóképességét emelve, érthetővé teszi a nagy ásványi tartalmat. HANKÓ ViLmos dr. elemzése szerint 1 liter vízben van, Kézdiszent- Az alkotórészek sókká csoportosítva s ta SETEZE cMariskas ! cFortyogós forrás KáloturatadTokaT DONNA ta! tás ta e ee zési se size 17467 gr. 0-2802 gr. 1 Nátrium c I S EYO SEN E e E LANTAOOT ert TÜBŐŐ , a Magnézium c BÓT TER VERES E VSE SEB 80 RÉS 0-0626 c 1 Vas ( E ist ee Sze EE ee 070352 ea 070210 c Lithium c ZAN ást zo ea ea 070116 c 070058 c Mangán a ÉRSZ TE AN VÉ ES 0-0019 e 070067 c IAloimiklortdó 2: szidta Ah za LEK NE SÜ S 070452 a — Nátsamkióridii At esést a Ae zás Eat at. [Ez 0-0230 c 070825 a SÉTONGÍTASZÜ TÁ ts e láe Let et Se HA NE LK 4 B 00006 c — IGA OLTMEZTL ER GT E zet See ASK SZ e Et EZ 070004 a 070072 a SZET TT GT: BCgs-alki kéztvenboeó Ete Ő E E Sen te te LAN iga B E ÚO5ZZE 00680, c BOT SAVAS ia VSE JEA e Fel N e ENE S A Nyomok — TGÁlrUTattdTO Ka DOT ÁG Sz ee Yet B ee e j 0-0210 a A szilárd részek összege 2. u. 2 — va 3"1667 gr. (.0-6240 gr. Szabad széndioxid térfogata em? .. .. 20081 564-3 A "váz, hőmérséklete! szé ÉBE E zans (027 SO Elemzési adatai vannak az oroszfalvi Fort y o g ó-fürdőnek is. Ez azon- ban, ha az elemzési adatokat összehasonlítjuk, látnivaló, hogy messze mögötte marad a kézdiszentkeresztinek. Az ilyet a székelyek szejkés-víz névvel különböztetik meg az erős bor víztől. Ezek az ásványvizek, mint azt KocH A., PAPP KÁROLY és még többen kimutatták, a (B ü d ö s9 környéki erupciók posztvulkánikus hatásaira jöttek létre. Mivel nem vulkánikus kőzeten, hanem a homokkő-területen találhatók, nyilván- való, hogy fontos tektonikai vonalaknak a jelzői. Innen van aztán az, hogy a köz- 16 BÁNYAI JÁNOS vetlen homokkövön feltörő ásványos vizek a legdúsabb széndioxid tartalmúak, míg a medence közepén, hol az alaphegység repedései be vannak fedve, a forrá- sok sokkal gyengébbek, mert a feltörő széndioxid kijutást keresve, nagyobb felü- leten eloszolva lép ki. Ezt az oroszfalvi ásványos forrásoknál láthatjuk a legjobban. A kézdiszentkereszt —kiskászoni törésvonal mentén, mint láttuk, igen dús szén- dioxidos források találhatók, de a szinte vonalszerűen megrajzolható repedéstől már 1—2 m-nyire csak édesvizek fakadnak. 5. Pleisztocén (Dilúvium). A diluviumban, vagy a pleisztocén idején területünkön a víz minden irányú munkájának nagy szerep jutott. A denudáció távolította el a Felsőtorjától keletre -eső terrászokból a nyirkot, míg a kvarcos andezithomokot a medence széle felé annyira levékonyí- totta, hogy csak kiékülő lepel alakjában maradt meg valami belőle. A denudáció egyes helyeken oly nagy volt, hogy a homok-, nyirok-, kavics-komplexumot tel- jesen eltávolítva az alaphegység homokkövét tárta fel. (1. ábra, Aj, 42.) Más helyeken, mint a Kézdiszentlélekről Bélafalva felé húzódó homokkő- vonulat keleti lejtőjéről teljesen el is hordva a levantei képződményeket, az a bla ci ós működésről 1s tudomást kell vennünk. Hogy ténylegitt 15 szerepeltek a deltaképződmények, azt elárulja a Kézdiszentkereszt határában — a borvíz fölött — elterülő kis padka, holladelta medenceszéli csoportja maradt hátra. Az itt kiásott homokot, mint Kézdivásárhelyen is, surolásra használják ég a kavicstelepből kikerült meszes márga-konkreciókat. kiégetve, mint ragasztó habarcsot alkalmazták a római katolikus templom felépítésénél. I A diluviumban kellett kialakulniok a patakok ma: széles völgyeimek is, a homokkőalap hegységből lejovő patakokeroziója által. A medence nyugati oldalát elfoglaló három terrászt e patakok darabolták fel, úgy, hogy a mai oro- grafiai viszonyok az addig összefüggő delta helyett, a medence közepe felé tartó dombsorokat tüntetnek fel. E kor alkotó munkájának kell tartanunk a Szárazpatak— Kézdiszentlélek közt húzódó magas kavics-terraszt, mely anyagát a Kászon-patak gyűjtőterüle- téről vette (kristályos palák, homokkőcsoport darabjai.) Nagy valószínűség szerint már a diluviumban megkezdődött, a medence vizének lefolyása után visszamaradt tócsák eltőzegesedése is. Ilyeneket találunk Bélafalvától a kézdivásárhelyi Májusréten s Szentkatolnán keresztül, a Feketeügy mentén folytatódó terrász alatti nedves réteken. A Májusrét alagcsövezése alkalmával meggyőződtem, hogy átlagosan 8—4 méter vastagnak vehetjük a tőzegtelep nagyságát. E tőzegvonulat egyik ága a Fehérmartok alatt Torja felé is folytatódik. Ez azonban a patak szabályozása óta kiszáradásnak indult s így gazdaságilag kezd értékesíthetővé válni. A többi tőzegterületek eddig, mint kevés értékű. nedves kaszálók várják a modern gazdasági kulturát. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN. í7 6. Holocen (Allúvium). Az idetartozó képződmények közül, melyek területre nézve jelentékeny részét teszik a térképlapunknak, meg kell említenem a Torja, Kászon- patakok ésa Feketeügy árterületeit. Ezek — a Torja-patak egy kis részét kivéve, — szabályozva nem lévén, gyakori áradásaik alkalmával nagymeny- nyiségű iszapot és homokot raknak le a terrászoknál mélyebben fekvő ár- területeken. j Az alaphegységből lefutó kisebb patakok — még a homokkő-területen inkább —- a törmelékkúpok s ezek sorozatos összefüggéséből keletkező törmelék- lejtők képzése által vesznek fontos részt a térformák mai alakításában. Nagyobb esőzések alkalmával a könnyen széthulló palás képződmények valósággal elbo- rítják s több méternyi vastagon befedik még a közlekedő utakat 185 8 így nemcsak veszélyeztetik azokat, hanem emelik a szintjét vagy egyenesen az útnak lejebb a völgybe való eltolására kényszerítik az utak kezelőségét. Ilymódon keletkezett elődombok az alaphegység lejtőjét szinte a feléig fedik, különösen a Kászon- patak völgyében! Ezek aztán újabb esőzések alkalmával átázva egyes helyeken leszakadnak s iszapárak alakjában csúsznak le a völgy felé, magukkal ragadva igen sok esetben az alaphegység lazábban álló rétegcsoportjait is. Így tehát ezeknek a rétegeknek a fekvései teljesen hamis képét mutatják az alaphegység tektonikai viszonyainak s ezért e területen a jellemző feltárásokat-a mélyen felnyúló völgyekben kell keresnünk. Az összehordott törmelék munkájára egy igen érdekes példát a Felsőcser- nátoni malmoknál láttam, hol a beszaladó patakok 20—80 m vastagon töltötték ki a meglehetősen tág völgyteknőt. Ennek a szélén közvetlen már az erdő alatt, egy tiszta kénhidrogénes forrás van, melynek a vizét a község fürdőmedencében foglalta össze. A szabad lévegőre kijutott kénhidrogén felbomlik s a le- vállott kén bekérgezi a vízbe hullott tárgyakat. Ilyen forrást, mely csodálatra- méltóan nem tartalmaz széndioxidot, — a torjai kBüdöss hasonló forrásvizeinek közelsége dacára, — találtam már Miklósvár határában ! is szintén homokkő- területen. A holocén képződmények csoportjába kell vennem még a Perkőhegy lábánál keletkezett kavics- és kvarchomok felhalmozódásokat is, melyek a pleisztocénben elhordott levantei rétegek helyét foglalják el. Ezek az alaphegység homokkövé- nek és a közbe települt palák eluvialis származékai s majdnem felnyúlnak a kápolna mögötti kis nyeregig, lefelé pedig a turfa-telepekig húzódnak be. Ilyen eluvialis homok- és durva kavics-halmaz van a Kászon patakának balpartján is a Kézdiszentkereszt irányában beöblösödött teknőben, mely az itt levő fiatal konglomerátok széthullásából keletkezett. Hogy olyan feltünő módon történt itt a konglomeratok szétesése, azt főképen a Kiskászon — Kézdiszentke- reszt közti törésvonal mentén felszálló széndioxid hatásának kell tulajdonítanun k. Ennek tényleges külső jelei a törésvonalba eső, az előbb említett községek határá- 1 A barót-ajtai barnaszénterület. M. k. földt. int. 1913. Évi jelentése ILL. oldal. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 2 18 BÁNYAI JÁNOS ban fekvő igen dús széndioxidtartalmú savanyúvíz-források. A hatás főképen a kiskászoni oldalon látszik meg, úgy, hogy e törésvonal mentén levő konglomerá- tumok az ujjaink közt lágy cukor módjára szétmorzsolhatók. (Ez a CO, hatásából ered.) B területeket jellemzi közgazdaságilag az, hogy a folyton szaporodó víz- mosások és suvadások a földmívelés számára teljesen értéktelenné tették. IV. Összefoglalás. A Kézdivásárhely—Torja irányában fektetett szelvényt (9. ábra) tekintve. a medence e részlete s valószínűen a még térképezetlen rész is, a homok, kavics és az agyag váltakozó és kiékülő rétegeiből van felépítve. A középen Volál Torja Kézdivásárhely K—íurás 570 m.t.f. F—forrás EZ ÜT homok agyag ho- — ka- nyi- — tőzeg 9230 m. kő mok vics rok ? Kréta Pon- — Levantei Di- AI- mély furás tusi elüv. — luv. 9. ábra. A kézdivásárhelyi terraszok alatt fekvő részlet geologiai szelvénye. Magyarázat : 1—III. terraszok. (I. kézdivásárhelyi, II. torjai, III. voláli terrasz) 1. krétakorú homokkőből álló alaphegység; 2. szürke agyag; 3. kvarcos andezithomok; 4. durva kavics ; 5. vörös terrasz agyag (nyirok); 6. turfa az ártéren. majdnem vízszintesen települő, finom, muszkovitos szürke agyagok foglalnak helyet. A felülről beereszkedő kavicsmedrek pedig, mint a voláli feltárás is mutatja , ág módjára vesznek el az agyagnak, a medence széle felé kiékülő rétegei között. A kiékülések helye éppen körülbelül Kézdivásárhely alá esik, úgy, hogy szinte ideálisan sem lehetne mélyfúrásra alkalmatlanabb helyet találni. A feltöltő anyag labilis természete hozza magával, hogy még a mai nap is keresi egyensúlyi helyzetét e tömeg. Lassú mozgásban van az egész a medence legmélyebb pontja felé, melyeknek gravitációs jellegét REYER ! mutatta ki kísér- 1 REYER: Ursachen der Deformationen . . , Leipzig. 1892. p. 17. KÉZDIVÁSÁRHELY VIDÉKE HÁROMSZÉK VÁRMEGYÉBEN, 19 letekkel. E mozgásoknak külső jeleit e vidéken is elég alkalom van megfigyelni kisebbméretű földrengések alakjában, melyek aránylag elég gyakoriak. A befelé való csúszás miatt a rétegek természetesen redőzöttek kell hogy legyenek s így nem épen olyan zavartalan települést mutatnak, mint aminőt a megszerkesztett szelvény bemutat (9. ábra). Így történhetett, hogy egy ilyen gyűrődés útján keletkezett kis antiklinális átfúrása által kapták meg Oroszfaluban (Stefán-féle kút!) a felszálló savanyúvizet. Ami azonban szinte előre is látható volt, mert az e határban fekvő többi ásványos víz is arra mutat, hogy a torjai Büdöss-ből kiinduló törésvonalak egyike itt megy át. Ha a delta-kitöltés : külső morfológiai viszonyait vizsgáljuk, úgy ez is, mint minden más, akár recens-delta, fönt hirtelen merész, majd aztán enyhülő és végre a vízszintest majdnem megközelítő lejtéssel ereszkedik be a medencébe. Az is bizonyos — úgy általánosságban beszélve az egész háromszéki medencéről — hogy e kitöltést a törmeléklejtők és delták egymással összefüggő sorozatának kell vennünk. Itt emlékezem még meg a deltaképződményekhez tartozó szénelőfordulá- sokról is, melyek nem egyszer vérmes reményeket ébresztettek a felfedezőkben. Az egykori delta védettebb s a berohanó víztömeg útjából kieső tészein, körülbelül amar Üsernáton, Ikatalva, Hütástialva községek helyén ellaposodott mocsaras partrészletek voltak. Ezek elhalt növényeinek s a víz sodrásából kijutott fatörzsek, az ú. n. uszadékfáknak a felhalmozódásából apró kis szenesedésnek indult telepek keletkeztek, melyeket tehát a kevert, autochton-allochton széntelepek közé kell soroznunk. Az előbb említett falvakban kútásás közben tártak fel néha részlete- ket belőlük s úgy felületesen nézve a dolgot, nagyon kedvezőnek látszott az a feltevés, hogy itt a három falu alatt végighúzódó lignit-telepről van szó. A terület bejárása alkalmával a mélyebb feltárásokból meggyőződtem arról, hogy ezek csak elszigetelt kihasználásra nem érdemes foltok lehetnek, sőt a amelyek a kutak vizének szennyezése által egyenesen károsak is. Jelenleg e telépek egyike sincs sehol feltárva, csak hallomásból tudom, hogy egy ilyen előfordulásra mintegy 30 évvel ezelőtt Alsószentmártonban tárót is hajtottak, melyet a homok beomlása miatt félbeszakítottak. A kútásási adatok 15 mindig csak pár dm vastag szénről szólanak. Amint különben az egészet elgondolom, ezek az előfordulások hasonlók . azokhoz, milyeneket Steglitz ben, Berlin mellett láttam s amelyeket PorowxtÉ oly mesteri módon ír le a szenek keletkezéséről szóló munkájában.! A medencét kitöltő képződmények korviszonyának megállapitására LŐRENTHEY F. felfogását fogadhatjuk el, ki a Baráthegységet környező dombokat, amelyek a Kézdivásárhely környékiekkel az egykori beltenger útján összefüggésben voltak, a levantei emeletbe sorozza.? 1 PorToNIÉ: Entstehung der Steinkohle. Berlin. 1910. p. 46. : LŐRENTHEY F. dr.: A székelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. Orvos- Természettudományi Ortesítő. Kolozsvár. X.X. 1895. —- LŐRENTHEY F. dr.: Űjabb adatok -a Székelyföld geologiájához. Math. és Természettud. Értesítő. Budapest 1909. 9Jx 90 D: BALLENEGGER RÓBERT Ezt támogatja az elég szegényes, de az eddigiekhez képest mégis: számbavehető fauna, az Umo Crassus RErz. és a Bythinia Bodosensis: RorH fajokkal. Az alsóbb terrászokban nagyobb faunára nincs kilátás,. inkább a széncsomók alkalmas feltárásaiból remélhetünk valamit. Ha elgondoljuk, hogy az alsórákosi Olt áttörésnél az egykori bel- tenger magassága — mint a mai topográfjai viszonyok mutatják — meg- egyezett a torja—kézdiszentkereszti legmagasabb levantei előfordulások-. kal, könnyű elképzelni a korszerinti összefüggést. A praktikus célok szempontjából végezetül felsorolom e területnek. azokat a felhasználható anyagait, melyek ugyan jórészt már hasznosíttat- nak, de amelyek jelentőségük miatt nagyobb figyelmet érdemelnek. Ilyen anyagok: a homokkövek, a kézdivásárhelyi terrász homokja, az árterület turfatelepei, a fazekas agyag, az ásványos vizek és a felsőcsernátoni kénes fürdő. x Kellemes kötelességet teljesítek most befejezésül, midőn Lóozy LAJos: dr. föld. int. igazgató úrnak, ki oly szíves érdeklődéssel kísérte mun- kámat és hasznos útmutatásaival támogatott, e helyen 15 köszönetet mondok. Úgyszintén hálásan kell megemlékeznem TöRÖK AwpoR dr. kézdivásárhelyi polgármester és SzomBarHY Géza kútfúrómester urakról, kik a fúrásra. vonatkozó adataikat bocsátották rendelkezésemre. Kelt Abrudbányán, 1915 december havában. A TOKAJHEGYALJAI NYIROK TALAJRÓL. Irta: BALLENEGGER RÓBERT dr.! SzaBó JózsEr (Tokaj-Hegyalja talajának leírása és osztályozásas című 1866-ban megjelent akadémiai értekezésében? kitünő leírását adja a tokajhegyaljai nyiroktalajnak, a következőket írván róla : cNyiroknak nevez a nép Tokaj-Hegyalján, épen úgy mint a Mátrában egy kötött képlékeny agyagtalajt, melynek rendesen veres a színe, s kitünő fokban bir avval a tulajdonsággal, hogy a nedvességet megtartja. Ha kiszárad, oly kemény, hogy csak csákánynak enged, ha tul nedves, annyira ragadós ! Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 november 8-án tartott szakülésén, 2 Math. és Természettud. Közl. Kiadja a M. Tud. Akad. IV. (1866). 366—372. A TOKAJHEGYALJAI NYIROK TALAJRÓL. 21 hogy az ásóhoz tapad; munkáltatni csak a nedvesség bizonyos mennyisége mellett engedi magát. A vizet nehezen veszi be, alig ereszti magán keresztül s kiszáradván kemény göröngygyé lesz, melyet külhatás porrá nem változtat át. Nyirok a legjobb talajnem a Hegyalján, ez adja a legerősebb, legtartó- sabb és legzamatosabb bort. Ez egyszersmind a legelterjedtebb talaj. Ered a trachytokból és egyéb mint kőzetzárvány nem is jön elő benne.) Az átnézetes agrogeológiai térképezés kapcsán alkalmam volt egy tokajhegyaljai nyiroktalajt behatóbb vizsgálatnak alávetni és jelen alkalom- mal ennek a vizsgálatnak eredményeit kívánom bemutatni, miután az elemzés eredményeiből a talaj keletkezését és sajátságait illetőleg néhány általánosabb érdekű következtetést vonhatunk. A megvizsgált talaj egy mádi. szőlőből való. Gyüjtötte TImkó IMRE kartársam. Az altalajt riolit és tufája alkotják. Ezen az altalajon egy rend- kívül kötött, világos veresesbarna agyagtalaj fekszik, melyre SzaBó JózsSEPp- nek fentebb említett leírása kitünően illik. Plasztikussági száma 234, a plasztikusság határai 44"5, illetve 211. Mechanikai összetétele a következő táblázatban foglalható össze: A szemcsék átmérője 07. szam 23 durva homok 02 "—0-06 X ZTES SZINÁN 0-6: 40-02 4 96-3 finom homok 0-02 —0-006 4 AGŐ árak 0-006—0-002. 9-7 j egét 20002 c 409 agyag. A talajnak domináló alkatrésze tehát az agyag, mely a talajnak majdnem felét alkotja. Hz magyarázza a vízzel szemben való visel- kedését. A talajnak chemiai összetételét megtudandó, megelemeztem a talajt, azután külön a talajból leiszapolt agyagot és a talajban foglalt nagyobb tufazárványokat. Mindenekelőtt lássuk a tufa elemzési adatait, össze- hasonlítva egy riolitelemzéssel, amelyet PÁLrvy MóRgIc főgeológus úr volt szíves rendelkezésemre bocsátani. A tufa világosszürke, mikroszkóp alatt nézve üvegből áll, melyben csak néhány biotitfoszlány különböztethető meg. Az összehasonlitásra szolgáló riolitban, amely ugyanezen riolitvonulat északibb részéből Pálházáról való, az üveges alapanyagban földpát és biotitkiválások láthatóak. Az elemzés adatai a következők (a pálházai riolit elemzése EMSZT KÁLMÁN dr. kartársamtól ered) : 22 D: BALLENEGGER RÓBERT Riolittufa (Mád) Riolit (Pálháza) u Mol. 9 99 Mol. 99 BEST tsás tata eket E KENT ZTSKE 70-19 82-21 1529 82-38 ATAOS EE e See al ev atára éa ele 11-86 817 13-42 8:66 TAR Sr AK ez ET NETONT TSA 0-96 - 1703 — TEVE teglat seta eles Ves 037 120 0:62 146 MIO Zélet lás teti ts 0-39 0-68 nyom — KOZ AS IEEE RESZ E ka OREGEK 2":78 349 1"16 137 NAA Oak TAT áNGTÉ S 139 1657 35] 358 TETVES TŐKE NÉ E LOL KNK ÖLÉG 358 2:68 365 255 Izzítási vesztesség ...... 572 — 125 -— HSOZNA SETAL A EE etés 278 — — — 1 XB ELSE LENA S ENE VÉLE 0-07 — nyom -— ESOT At zág áz aes szátéter 0-03 — nyom — MNO Szaz kteee e e e 0-04 — nyom — ÖSSZESEN Me 100-16 100-00 99-77 100-00 Mindkét kőzet tehát igen savanyú kőzet, melynek felépítésében a. vasnak igen alárendelt szerepe van. Feltünő a két kőzet összetételének nagy hasonlatossága: a tufa a riolithoz képest kevesebb nátriumoxidot tartalmaz, víztartalma ellenben magasabb. Ebben a mállás első jeleit. láthatjuk, amely vízfelvételben és a legkönnyebben kilúgozható bázis, a nátriumoxid oldódásában nyilvánul. A talajnak és a talajból leiszapolható agyagnak összetétele a követ- kező táblázatban foglaltatik, a táblázat harmadik oszlopa a talaj le nem iszapolt részeinek (homok és kőliszt) összetételét tartalmazza és számított érték, melyet úgy kaptam, hogy az agyagos rész összetételéből kiszámítot- tam, mennyi esik 40-9 g-ra, a talaj ugyanis ennyi agyagot tartalmaz ; az így kapott értéket kivonva az egész talaj 99-os összetételéből, a maradék a le nem iszapolt rész összetételét adja; ezt 100-ra számítva át, kapjuk a harmadik oszlop értékeit, amelyek tehát a talaj durvább részeinek százalékos összetételét adják. 114 IT. TIT. Nyirok Nyirok Nyirok (egész talaj) (agyagos rész) (homok és köőliszt) KECSEL ezet eret s tetette edtát E 63-87 4813 7488 A 190; EAK KET KT ONEKET ek ÉTÉ 1478 20-41 10-93 1 (VE ENB tea Ae a nek kád ÉG 5"68 9"72 291 NYA ESÉS ARE T e EÁ ÉN TA 123 195 0774 (ZÁS EN E OSAN 0-82 nyom 139 Vg 19 AES ETTE VSE AE 100 0727 15 TO ös ktg TAKAO E 201 254 215 Ízzítási veszteség ........ 4-29 767 195 MS OLÜBESON Gr átt át 448 8701 205 TELEL ESSEN EEN ESETE EK 07-49 0741 054 TET egz ERT ee ERÉ ONT 0708 010 0707 MVLYÉEAR S S eke see re ÉTÉ b 0707 07-02 010 Organikus anyag ......... 0-98 1531 077 ÜSSZERENÜK vese Bá 100-08 100-54 99-99 Az elemzési adatok tanusága szerint a nyirok a riolitokhoz hason- lítva kevesebb kovasavat, ellenben több aluminiumoxidot és főleg több vasoxidot tartalmaz. Különösen feltünően látjuk ezt, ha a nyirok agyagos A TOKAJHEGYALJAI NYIROK TALAJRÓL. 23 részét, a tülajdonképeni mállási terméket vesszük tekintetbe. A mállási termék tehát igen bázisos és erősen hidratizált képződmény, melyben az aluminium és a vas hidroxidjai dominálnak, a, többi bázis közül a kalcium- oxid teljesen és a nátriumoxid úgyszólván teljesen kilúgozódtak és csupán a nehezen kilúgozható kaliumoxid maradt meg, valószínűleg mint adsorp- ciós vegyület. A magas magneziumoxidtartalom arra mutat, hogy az agyagos részben egészen el nem mállott biotitpikkelykék is vannak nagyobb mennyi- ségben és ezek nagyban hozzájárulhatnak a talaj magas plasztikusságának előidézéséhez. ATTEÉRBERG vizsgálataiból tudjuk ugyanis, hogy a talajokat alkotó ásványok közül legnagyobb plasztikussága az oxidált biotitnak van, ha pikkelyei elegendő finomságúak. A talaj el nem mállott részének összetételét (3-ik oszlop) tekintve, feltűnik a jó megegyezés a riolitok összetételével. A nyirok el nem mállott része tehát a riolit ásványegyedeiből áll. Ezt a következtetést meg- erősíti a talajból kiiszapolt finom homok mikroszkópos vizsgálata, ebben a finom homokban uralkodó az orthoklasz (szanidin) és a kvarc, sok a, biotitpikkely, ezenkívül igen kevés plagioklasz, piroxén, muszkovit, zirkon és hematitkristály látható. A piroxének főleg hipersztén egyénekből állnak és ezek alkotják a 2:9-nél nehezebb frakció túlnyomó részét. Ezek az ásványok a hipersztén és a muszkovit kivételével mind előfordulnak a, riolitokban, a hipersztén eredetét a közelben levő piroxenandezitekben kereshetjük, mig a muszkovit már messzebbről kerülhetett ide a szél szárnyain. Az ásványszemcsék élesek, üdék, kopás nem látszik rajtuk, annak jeléül, hogy a kőzet szétbomlása után nem vitettek el víz vagy szél által, hanem helyben maradtak. Feltűnő a finom homokban az üveg teljes hiánya, holott a riolitok és tufájuk főleg üvegből állnak. A mikroszkópos kép és az elemzés adatai alapján tehát a riolitban a mállás tekintetéből élesen meg kell különböztetnünk az üveges alapanyagot és a kivált kristályegyéneket. Az üveges alapanyag könnyen mállik, ennek a mállása szolgáltatja a nyirok sajátságait megszabó anyagot, míg a kr1s5- tályok sokkal lassabban mállanak és a talajnak vázrészeit adják. A nyirok kialakulása az üveg elmállásával be is fejeződik, a riolitokban levő kivált kristályegyének csak nagyon lassan járulnak hozzá a képződéséhez. A mállás kemizmusát pedig úgy foghatjuk föl, mint az üveg oldódását olyan víz- ben, amelyben humuszos anyagok nagyobb mennyiségben nem foglaltatnak. Az oldatból a lúgos vizek kimossák a kovasavat és a magnezium, a kalcium és a nátrium oxidjait, az aluminium és a vas hidroxidjai ellenben kicsapód- nak és adszorpció útján erősen megkötik a káliumoxidot, melyet a csapa- dékvizek nem tudnak kilúgozni. Az eredmény egy nagyon hidratizált, főleg az aluminium és vas hidroxidjaiból álló agyag, amely mint bázist, főleg káliumoxidot tartalmaz. Ha már most azt kérdezzük, mikor keletkezett a tokajhegyaljai 24 D: BALLENEGGER RÓBERT nyirok, úgy nézzük meg, hol keletkezik ma is ilyen sajátságokkal biró talaj. Ilyen sajátságú talaj ma a Wöldközi-tenger vidékén, szubtrópusi klima alatt keletkezik, aránylag bő csapadék és magas évi középhőmérséklet mellett. Ilyen körülmények közt a szerves anyagok gyorsan bomlanak, oxidálódnak, humusz felhalmozódás nem áll be, a csapadékvizek tehát nem is tartalmaz- nak savanyú humuszos termékeket, reakciójuk alkalikus és ezzel megvan a nyirok keletkezésének feltétele. Ilyen nyirokszerű talajokat írt le RAMANN Délfranciaországból és Spanyolországból. A területünkön a riolit erupciók korát a miocénbe teszik, az erup- ciók a felsőmediterránban kezdődtek és a sarmatában fejeződtek be. A tu- fák több helyütt gazdag lomberdő vegetáció maradványait őrizték meg, igy Cekeházánál, Szántónál, Tályán és Erdőbényén. Ez a fiatal miocénkor- beli flóra oly növényekből áll, melyek hőmérsékletbeli igényei kissé maga- sabbak a mainál, melyek olyan klimában vegetáltak, amely a mai medi- terrán vidékek klimájától nem nagyon tér el.? A nyirok keletkezésének kezdetét tehát ebbe a korba tehetjük a kialakulás folytatódott a harmadkor végéig. A diluviumban lősz rakódott reá és borítja ma is sok helyen. A lőszt a denudáció sok helyütt ismét el- szállította, míg a jóval konzisztensebb nyirok a denudációnak ellentállt. . 4 Ha azt kérdjük, hogy ma minő változáson megy át a nyirok, erre a kérdésre a választ a Tokaj-Hegyalja klimatikus helyzete adja meg. A Tokaj- Hegyalja két klímaterület határán fekszik, olyan két klíma határán, melyek- nek egyike a mezőségi, másika pedig az erdei növényformáció kialakulását segíti elő. Ennek megfelelően a nyirok egy helyütt elhumuszosodik, belőle a fekete nyiroknak nevezett talajféleség keletkezik, míg az erdő alatt ki- fakul, megszürkül, elpodzolosodik. A nyirok tehát a Tokaj-Hegyalján a fiatal harmadkori eruptiv kőzetek és azok tufáinak szubtropusi (mediterrán) klíma hatására keletkezett mállási terméke. Egy harmadkori xreliktumo talaj, mint amilyent GLINKA írt le a Völdtani Közlönyben Bikszád vidékéről.§ 1! RAMANN: Bodenkunde III. Aufl. 1911. p. 533. 2 PAx F.: Grundzüge der Pflanzen verbreitung in den Karpathen II. 1908. p. 8. 3 GLNKA K. D.: Mállási termények és talajok Bikszádfürdő környékén. Földtani Közlöny XLI. (1911). Pag. 631—639. FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRA EGLAGIÁLIS RÉTEGEKBŐL. KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ANURÁK SACRUMÁNAK PHYLETIKAI FEJLŐDÉSÉRE. SZEGNa BTÜT táblával Irta: Báró FEsjÉRvVÁRY GÉzaA GyuLa.!l Dr. KoRmos TrvaApaR barátom azzal a megtisztelő feladattal bízott meg, hogy a püspökfürdői ásatásai eredményeként felszínre került faunának a herpetologia tárgykörébe tartozó maradványait — melyek a M. Kir. Földtani Intézet tulajdonában vannak — dolgozzam fel. A kétéltű anyag kizárólag békákból áll; farkos kétéltűek (Urodela) kövületei eddig nem jutottak kezembe. Bár e fossziliák számra nézve meg- lehetősen csekélyek, minőségüket tekintve mégis rendkívül értékeseknek bizonyultak, mivel eddigi idevágó ismereteiket nemcsak a magyarországi fosszilis faunára, de a tudományra nézve is új adatokkal bővítik ki, ame- lyek igen érdekes fényt vetnek a békák phyletikai fejlődésére. Nemcsak zoológiai, de geológiai szempontból is becses adatok ezek, amennyiben a franciaországi Rousillon pliocén állatvilágával egybevetve, további követ- keztetéseket engednek a nevezett püspökfürdői rétegek korára nézve, amelyet a szakirodalom épen faunája értékelése következtében nem itélt meg egységesen. BorkgaY barátom egy három évvel ezelőtt Magyarország pannoniai és preoglaciális herpetológiájáról szóló dolgozatában (4) foglalkozott ugyan már a püspökfürdői Amphibta-faunával, de az alább vázolandó palaonto- lógiai kincsek csak az újabb (1915 évi) gyüjtések eredményét képezik. Őszinte köszönetemet fejezem ki e helyen dr. KoRmos TrIvapaR bará- tomnak, a magy. kir. Földtani Intézet palxontológusának, hogy emez anyag épen egy herpetológusra nézve fölötte érdekes és lekötő tanulmá- nyozására fölszólított, s egyúttal a palxzontológiai irodalom némely idevágó termékére fölhívta figyelmemet, lehetővé tévén azok használatát. Hálás köszönettel adózom továbbá dr. F. SIEBENRocKnak, a bécsi Hofmuseum nagynevű herpetologusának, valamint dr. LAMBREcHT KáÁLMÁNnak, a Magy. Ornith. Központ asszisztensének, akik irodalmi kérdéseket illetőleg részesítettek becses támogatásukban, s végül főnökömnek, dr. HORVÁTH 1 Ezen értekezés egy részét a szerző a Magyarhoni Földtani Társulat 1916 évi június hó 7-iki ülésén tartott előadásában felolvasta. 26 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA Gézának, a M. N. Múzeum Állattani Osztályának igazgatója, aki az Inter- nationális Zoológiai Nomenclatura Bizottságának is tagja, s e tanulmányom folyamán felmerülő nomenclaturai kérdésekben volt szíves tanácsával támogatni. Mielőtt tárgyam részletes kifejtésébe bocsátkoznék, nagy általános- ságban rá óhajtanék mutatni amaz adatokra, amelyeket az őslénytani kutatás folyamán a békák törzsfejlődésére nézve nyertünk.! A legrégibbadatokafelső juráig vezetnek vissza, s egy Tf Eoba- trachus agilis nevű, MooprIE szerint bufonoid jellegű békára vonatkoznak, amelyet Prof. MaRsH 1887-ben ellátott ugyan névvel, de ez MoopiIznak 1912-ben megjelent értekezéséig (20) nomen nudums maradt. BOULENGER (8, p. 191—192) ugyancsak a felső jurából, de ezúttal öpanyolországból — az előző lelet ugyanis az amerikai Wyomingból vált ismeretessé — a, f Palaeo- batrachus Gaudryi Vipaz-t említi; ez a lény csak provisórikusan soroltatott a Palaeobatrachus genusba, mondja BOULENGER, de hozzáfűzi : 4. . . il s"agit bien djun véritable Anoure, pas plus spécialisé en tout cas gue nos Disco- glossides et Pélobatides actuels. Les restes de poissons associés a ce sguelette ne permettent pas de douter de Véxactitude de Váge géologigue gui lui est attribué.) Sajnos, VIDAL eredeti értekezését (23), mely a cMemorias de la R. Academia de Barcelonas-ban, 1902-ben látott napvilágot, sem Buda- pesten, sem Bécsben nem sikerült mégszereznem, úgy hogy emez érdekes Anura-val jelenleg csak BRoxLtinak a Neues Jahrb. f. Miner. Geolog. u. Paláontologies 1907. évi II. kötetében VIDAL értekezéséről írt ismertetése alapján volt alkalmam foglalkozni. A kövület teljes hosszúsága alig haladja meg a 3 cm-t, amiről a természetes nagyságban közölt s a nevezett ismer- tetésben megjelent fénykép is tanuságot tesz. A sacrumról s urostylról, Sajnos, sem a leírás, sem az ábra alapján nem sikerült a jelenleg minket érdeklő viszonyokról tiszta képet nyernem; BRoILI erre vonatkozólag a következőket írja: cDie Wirbel selbst sind undeutlich, dagegen ist der charakteristisehe Coccyx und das langgestreckte Ileum sehr deutlich zu erkennen., Hogy tehát a sacrum hány csigolyából áll, az ebből nem álla pít- ható meg; s a BRolni által cjellemzős-nek mondott urostylen sem tudok az ábra alapján mást konstatálni, mint azt, hogy látszólag elég vaskos. alkotású. Ezek volnának tehát a legősibb béka-kövületek, melyeket mai napig ismerünk, s melyek, mint BOULENGER (I. c.) írja is, a Dinosaurusok és Pterodactylusok kortársai voltak. Indiából BoULENGER (I. c.) a jelenleg is élő Oryglossus TscHuDI genus- hoz sorolt csontvázakat említ afelsőeocénből, s Európából ugyan e korból származó leleteket, amelyeket egyelőre a Rana L. nembe osztottak be, s melyek a Ramdaecsaládba tartoznak. Németország, Ausztria és ! E helyen megjegyzem, hogy a magyarországi béka-fossziliák termőhelyeinek geológiai korát KoRMos idevágó tanulmányai, ill. szóbeli közlései alapján neveztem meg. FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. úr Franciaország oligocén és miocén rétegeiből a Discoglossidae- családhoz tartozó Discoglossus Orrn, Tf Latoma v. MEYER és T Pelo- philus Tscmupi, valamint a Pelobatuidaecsaládhoz tartozó Pelobates LAuR.saRanidákhoz tartozó Rana L. genust említi meg. BOULENGER emez adatait még a CH. DEPÉRET (9) leírta s általaa Discoglossidá k- hoz sorolt Tf Diplopelturus DErpP. nemmel egészíthetem ki.! Továbbá a T Palaecobatrachidae CopPE család is e korból származik, a Palaeobatrachus TscHUDI genusszal, melynek lárváit PEzrERs Probatrachus néven írta le (25, p. 10). BouLENGER e családba sorolja a Tf Protopelobates BIEBER (3 g 17) nemet is, szerény véleményem szerint azonban ez a Pelobatidae LATasrTE családba tartozik. Végül A. PogRrrs (22) 1885-ben két új fosszilis békát írt le: a f Ranavus Scarabelhi PoRrrs-t s a f Bufavus Meneghinün PoRrIs-t; e két ősi, s kétségtelenül fölötte érdekes Anura a Sinigaglia-i felső miocén rétegekből került elő; systematikai helyzetük még nincsen tisztázva. Hogy az összes eddig ismeretes fosszilis béka-nemeket felemlítsem, a fentieket ZITTEL (26, p. 421—432, Fig. 411—421) alapján a következő ge- nusokkal egészíthetem ki: a Discoglossidá khoz tartozó Alytes WAGL. és Discoglossus OrrH?,a Ranidá khoz sorolt f Asphaerion v. MEYER, a Bufonidákhoz sorolt Bufo LAuR. (—Palaeophrynus TscHuopr) és Tf Pro- tophrynus PoMmEL végül pedig azTf A4Amphirana AYMmaRD és a Tf Batrachus PoMmEL, mely utóbbiak eystematikai helyzete még tisztázásra szorul. ZITTEL (op. cit. p. 430)a Pelobatidákra nézve azt írja, hogy a Weisenau-i miocén mészből számos ileum került elő, mely a Pelobates LAuUR. és Pelodytes Bowar. nemektől alig különböztethető meg. A Palaeobatrachus genus részletes ismeretét W. WoLrERsroRrrnak, a Magdeburg-i Múzeum érdemes herpetológusának köszönjük, ki Über fossile Frösche, insbesondere das Genus Palgobatrachus; c. kiváló, s a szerző által rajzolt számos táblával ellátott művében (25), — amelyet, mint nem régiben egy hozzám intézett lapjában közli, első éves egyetemi hallgató korában írt meg, — kimerítően foglal- kozott emez érdekes ősi béka-csoporttal, amelynek legtöbb faját épen ebben a munkában maga WOLTERSTORFF írta le. Végül DE LISLE DU DRÉNEUF Notes sur un Genre nouveau de Ba- traciens Bufoniformes du terrain a Elephas meridionalis de Durfort (Gard) c. dolgozatában (15), melyhez a szerző, sajnos, ábrákat nem mellékelt — egy pliocénkori békáról, a 1 Platosphus Gervaisiről számol be, melyet ő a felső állkapocs fogatlan voltára támaszkodva a Bufonidák hoz sorol. Más Anurák maradványai, amelyek Dél-Amerika fiatalabb ré- tegeiből valók,? írja BoOULENGER, más, u. o. ma, is élő fajokhoz tartoznak. 1 Az alábbiakban kifejtettek alapján ezen genust a Bufontdae családba véltem sorolhatni. ? BOULENGER itt bizonnyal a Oystignathidae GÜNTH.-hez tartozó Ceratophrys WIEDp : és Leptodactylus Firz. genusokra gondolt, 98 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA BOULENGER fent idézett és rendkívül praktikus kézikönyvének a fosszilis békákról szóló rövid fejezetét a következőkkel végzi: cDonc les Anoures fossiles gui nous sont connus ne jettent, pas plus gue les Urodöles, aucune lumiére sur Vorigine des Batraciens actuels. Dés la fin du Jurassigue ils existaient tels gue nous les voyons aujourd"hui. A jelen anyag, mely a praeglaciális kor békáinak ismeretét egészíti ki, e téren természetesen nem szolgál újabb adatokkal. . A felsorolt csoportokat most már csak egy osteológiai főszempontból óhajtanám áttekinteni, s ez a sacrumot alkotó csigolyákra s az ezekkel összefüggő urostylusra vonatkozik, amennyiben a szóbanforgó anyagot tekintve e szempont bír legnagyobb fontossággal. Tudjuk, hogy a ma élő békák eddig ismeretes összes genu- sainál kivételnélkülegy csigolyábólalkotott sacrumot találunk; az alae ossis atlez elülső végükkel u. i. csak a vertebra sacralis igen különböző alakú ú. n. processús transversteihez csatlakoznak ; vertebra sacralisként a kilencedik csigolya szolgál, s az előtte levő 8-ik és 7-ik semmiféleképen sem vesz részt a sacrum alkotásában.! Teljesen eltérő viszonyokat találunk a Palaeobatrachus TSCHUDI S a DE vIsLE feírta Platosphus nemeknél. Tudomásom szerint csupán e 2 ősi béka-genus az, amelynél a sacrum alkotásábana typikus, v.1. sZ Oo- rosabb értelemben vett vertebra sacrahson kívül még synsacralis csigolyák is részt vesznek,? még pedig a Palacobatrachusnál 1—2,3 a Platosphusnál pedig 1 vert. synsacralhis mihi. A fent elősorolt többi 1 Eltekintve természetesen esetleges abnormális (ata vistik us?) jelenségektől 2 Lehetséges, hogy a PoRkris (22) által leírt Ranavus- és Bufavus-nál is 3, ill. 2 csigolya vesz részt a sacrum alkotásában ; előzőnél kétségtelenül előrecsúszott a kövületen az ileum, mely a 6-ik csigolya proc. trans.-eit érinti; PoRTIS ezt maga is fölteszi (p. 1179), s csak az nem érthető, miért írja az előző oldalon (p. 1178) ugyanezen jelenségről a következőket : -B guesta una novitá anatomica che non ha riscontro in nessun genere vivente o fossile di Batraci.s (Hasonló jelenséget volt alkalmam Pelobates csontvázak kikészítésénél tapasz- talni, a mikor a kifőzéskor, zsugorodás által az ileumok hasonlóan előrecsúsztak). PORTIS úgy gondolja, hogy a Ranavusnál a három utolsó proc. trans.-pár lehetett az ileumok függesztője ; e proc. trans. semmivel sem vasiagabbak, mint azelőz ő csigo- lyákon; a Bujavus dil. sacr.-cin PORTIS egy varratvonalat vél felfedezhetni, valamint az edilatatiókhoz tartozó csigolyatesten is ; eszerint két csigolya volna jelen ; e mor- phológiai viszonyok tisztázása, mely rendkívül érdekes és kívánatos volna, nem történvén meg, a sacrum és urostyl morphológiai s phylogeniai tárgyalásánál e kt Anurára nem leszek tekintettel. : H. v. MEYER (19, p. 150) a Palaeobatrachus diluvianus GOLDF. (nála Palacobatr. Goldjussi v. MEYER) nevű fajt illetőleg azt írja ugyan : tdass das Kreutzbein ursprüngliech aus mehreren Wirbeln bestand, gewöhnlich aus drei, bisweilen glaubt man auch vier unter- scheiden zu können.; WOLTERSTORFF azonban, aki a v. MEYER-féle anyagot is átvizsgálta, a szóban levő faj leirásakor (25, p. 48) a sacrumról azt írja, hogy hár o m csigolyából alko- tott (vert. sacr.-7-2 vert. synsacr. mihi), amelyek dilatatiói közt két egyenlő nagyságú nyílás van. FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL, 29 fosszilis Anuráknál részben nem ismeretes a, sacrum, ahol pedig elő- került, ott csak 1 csigolyából áll. A hatalmas termetű Platosphus! sacrumát s urostylusát, Sajnos, nem ismerjük képben, az itten számításba jövő részletek morphológiája pedig DE vIsLE leírásából legnagyobbrészt nem állapítható meg. A sacrumot alkotó két csigolya (vert. sacralis -- vert. synsacralis ) cdiapophysisem a; leírás szerint (15, p. 476) egymás felé eső peremük egész hosszúságában, köz nélkül követik egymást, tehát így prima vistay egy egyetlen, erősen kiszélesedett kdiapophysis, képét nyujthatják. Az urostyluson, mely a, vert. sacr.. (s. str.)-val összecsontosodott, DE L" ISLE szerint egy lam. horizontalis nyomai láthatók kavec des traces de erétes latéraless. 15, p. 475). A Palacobatra- chusok, — amelyek idevágó ismereteink mai állását tekintve, semmi közelebbi kapcsolatba sem hozhatók a Platosphusszal — a, sacrum alkotását s az urostylust (os coccygeum) illetve a következő formátiókat tüntetik föl: A) Sacrum: a vert. sacralhis (sensu stricto) ú. n. diapophysisei végükön kiszélesedettek, a gerincoszlop tengelyével derékszöget alkotnak; a vert. synsacralis II. hasonló irányú, xdiapophysis9-ei végükön kiszélesedettek, s a vert. sacr. kdiapophysis9-eivel összecsontosodván, distális részük egy lemez alakjában jelenik meg, míg proximális részük (a csigolyatest felé eső szakasz) különvált, s a cdiapophysis9-ek közt egyénenként változó nagyság- gal bíró nyilások maradnak ; a vert. synsacralis I. kdiapophysiss-ei hátr a- felé tartók s distális végükkel csekély felületen érintkeznek a vert. sacr. -- vert. synsacr. II. alkotta csontfelülettel, széles, háromszög alakú nyilást hagyva a második synsacr. csigolya kdiapophysis9-einek elülső, s saját cdiapophysis9-einek hátulsó pereme között. A vert. synsacr. I. harántnyújtványainak emez alakulatát találjuk, pl. igen typikusan kifejlődve a Palaeobatr. Fritschi Wotzr.-nál, s a kharánt- nyujtványok irányát illetve még ide számítható a Palaeobatr. bohemaicus v. MEYER is, míg a Palaeobtr. grandipes GIEB.-nél s talán még inkább a Palaecobatr. gigas v. MEYER-nél a kprocessúüs transversid-nek neve- zett nyújtványok már határozott előfelé való irányulása tapasztal- hat ó ; ezeknél tehát már csak egy synsacr. csigolya van, s az előtte lévő már nem vesz részt a sacrrum alkotásában. B) Uro- stylus: Az urostylusról W OLTERSTORFF (25, p. 30—31) a következőket írja : Nur das vordere Ende ist in 2 Fállen gut überliefert, die wulstige gedrun- gene Form und die angedeuteten Ouerfortsátze sind bezeichnend, doch sehwer in Wort und Bild wiederzugeben . .. Der aussergewöhnlieh plumpe Knochen besitzt keine ausgebildete obere Leiste,? der enge Kanal für den ! Ebből: midrvs—lapos, széles ; ogpvs —csípő. ? Úgy látszik, hogy a Palaeobactrachidák is az általam Palaco-urosty névvel jelölt typust követik a coccyx alkotásában. (V. ö. 25, Taf XI, Fig. Ila $ b). 30 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA Spinalnerven ist rund. Eine Anschwellung, mit 2 feinen Höckern und Löchern beiderseits, beweist, dab der Knochen ursprünglich aus 2 Wirbeln bestand.: Der hintere Teil ist nur im Abdruck erhalten. Er verschmilert sich gegen das Ende hin und ist máBig lang. Magyarországról eddig oly békákat, melyek- nek sacrumát 2 csigolya alkotja, nem ismertünk. Az első ilyen lény Magyarország területéről KoRMos ásatásai alapján került elő, s így nekem jutott a szerencse, hogy behatóbban tanulmányozhattam, s az alábbiakban Phobatrachus Lánmghae néven le- írhattam. Állatunkat az általam Tf Platosphinae névvel jelölt Bufonid a alcsaládba soroltam be.? Az itt elmondottak dióhéjban tartalmazzák mindazt, amit a fosszilis Anurákról, az itt számításba jövő szempontból tudunk, úgy hogy ezek után áttérhetek szorosabb értelemben vett tárgyamra, v. 1. a püspök- fürdői preeglaciális rétegekből .-eddig kezemhez került An ura-csontok leírására, majd a tanulmányozásukból leszűrt phyletikai jelenségekre. Familia: BUFONIDAE Günxrx. Eme családot, — melyet a püspökfürdői leletek alapján 2 al. családra bontottam föl, — osteológiai szempontból BOULENGER (Uata- logue of the Batr. Sal. c. kiváló művét követve s saját tapasztalataim- mal kibővítve, az alábbiakban jellemezhetem : Állkapocs fogatlan; csigolyák procoelek; a diapophysisekhez nem csatlakoznak autogén elcsontosodású bordák; a vertebra sacralis dia- pophysisen közepesen kiszélesedettek; az urostyl a vertebra sacralisszal annak két condylusa révén ízcsül; az urostyl bázisánál bilateralisan elhelyezett nyújtványok léphetnek föl (pl. Bufo viridis LaAuR.), melyekről : Ú. I. erre vezethecő vissza a kétségtelenül túlzott PIcrEr- (21, Atlas, Pl. XXX, Fig. 7) féle ábra, amelyen a sacrum után egy élesen szembetűnő csigolya látható, melyről nem tudni, vajjon a szorosabb értelemben vett gerincoszlophoz, vagy az urostylhoz tarto- zik ; WOLTERSTOREFF ily postsaoralis csigolya -differentiálódásról nem szól, s a PICTET közölte rajzon valószínűleg az urostylon látható eredeti első coceygealis csigolya nyomai vannak ily túlzottan visszaadva, ami azonban WOLTERSTORFF (op. cit. p. 31) leírását és ábráját (Taf. XI, Fig. 11a) tekintve, a valóságnak aligha felel meg. : Ez eljárás helyességét bizonyítja a procoel vert. synsacralis és vert. sacr. s. str., amennyiben állatunkat legfeljebb csak a Discoglossidae családdal hozhatnánk — természetesen csupán morphológiai szempontból — közelebbi kapcsolatba, az utóbbi családba való sorolás ellen azonban épen a csigolyáknak imént említett alkata szól, mivel a Discoglossidáknál opisthocoel csigolyaformátiót találunk. Nagy nyo- matékkal bírna, ha még valami maxilla-töredék is felszínre kerülne, ú. m., a Platosphus esetében, melynek Bufonida voltát DE CISLE a fogazatlan felső állkapocs alapján döntötte el. (VV. ö. 15, p. 473 £ 477.) FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. jl BOULENGER (6, p. 232), GaAurp, s az eddigi irodalom proc. tramsversi néven emlékszik meg; a sternum rendszerint egészen porcos; omosternum rendesen nincs ; distális phalanzok tompák, egyszerüek, vagy T, esetleg háromszög alakúak. — Az alcsaládokra szóló következő kulcsot a sacrumra s az urostylra alapítottam. Subfamilia I.: t Platosphinae Frségv. subfam. n. A sacrum két csigolyából áll; az urostylon spina urostyh nines s rajta laterális irányú kiszélesedést (lamina horizontalhs mihi) találunk s ezáltal morphológiailag a sacrumtól ke- vésbbé differentiálódott; az wrostyl ú. n. processus tramsversiei1! nem szabadon állók, csak csekély csontlécekként vagy kiemelkedésekként lát- hatók a lamina horizontahs felületébe n. Ide tartozó genusok : Platosphus DE L"ISLE (?) Diplopelturus Der. (?) Bufavus PoRrIs . Phobatrachus FEsÉRv. n. g. Subfamilia II.: Bufonindae Fesérv. subfam. n. A sacrum egy csigolyából áll; az urostyl spina urostyh v el van ellátva, laterális irányú kiszélesedés (lamina horizontalis mihi) nincs s így morphológiailag élesen differentiálódott a sacrum- tól; az ú. n. processus tramsversi (obligm poster.?) az urostylon — ritka előfordulásukkor — szabadon állók. Ide tartozó genusok : ? 1 Protophrynus PoMEL ; Atelophryne BLGR. Scutiger THEOB. ( —Cophophryne BLGR.) Nattereria STDR. Ophryophryne BLGR. Pseudophryne Firz. Bufo LAUR. Notaden GÜNTH. Nectophryne BucHH. d PTRs. Myobatrachus S0HLEG. Pseudobufo TscHupI (—Nectes CopPm) Rhmnophrynus D. $ B. A Bufomdae család eme rövid synopsisa után vizsgáljuk meg közelebbről az első alcsaládba tartozó Phobatrachus maradványait. 1 Ezek jelenlétét csak a Diplopelturus- és Pliobatrachusnál állapíthattam meg ; hogy vajjon a Platosphusnál vannak-e ily képződmények, az DE rIsLE leírásából nem tűnik ki. ? Ezen alcsaládba csak feltételesen soroltam be az összes ma élő, BOULENGER (3) által a Bujfonidae családba osztott nemeket, ami természetesen osteologiai szempontból föltétlenül még systematikai revisiót igényel. 2 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA Subfam. I.: Tt Platosphinae FEJÉRv. Pliobatrachus FeEsénv. n. g, Pliobatrachus Lánghae FEJÉRv. n. sp. E fajt, mély hálám jeléül, menyasszonyomnak, LÁNGH ARANKA MÁRIA a Magy. Nemz. Múzeum Állattani osztálya gyakornokának tiszte- letére nevezem el, ki jelen munkám megírásában hű segítőtársam volt. Ezen faj fosszilis maradványait egy igen jó megtartású sacrum és urostyl képviseli. Van ugyan még egy angulare s egy humerus-töredék is (I. táb. 1 áb. £ II. táb. 1. áb.) mely nagysági viszonyai alapján esetleg ide sorolható volna, tekintve azonban, hogy Püspökfürdőről számos Bufo vulgaris maradvány került elő, lehetséges, sőt valószínű, hogy e marad- ványok is oda számítandók, minek következtében ezeket egyelőre ? Bufo vulgaris LAUR. foss. jelzéssel láttam el a táblák magyarázatán. A Bufo vulga- ris LAUR. foss.-nak különben ileumai is ismeretesek Püspökfürdőről s egy ilyen, e termőhelyről származó példányt irt le BorkaYv (4, p. 195) Pelo- bates sp. néven, s valószínüleg ugyancsak a Bufo vulgaris ileuma az is, a melyet a nevezett szerző Pelobates robustus Bv. néven írt le és ábrá- zolt (op. cit.). Ez ileumok hátulsó vége sajátságosan megcsonkított (v. Öö. II. táb. 3. áb.) a mi BorkAaYv említett tévedését okozta; eleinte magam sem voltam tisztában hovátartozásukkal, s egyideig e különös alakulat engem 1s félrevezetett, úgy hogy újaknak — a Pliobatrachushoz tartozók- nak — véltem e leleteket. Számos recens és fosszilis Bufo vulgaris csontváz ill. maradvány gondos vizsgálata azonban megadta a helyes utbaigazítást. Sacrum (I. táb. 2. g 3. áb.): A sacrum a kezeim közt levő lelet alapján 2 csigolya összenövéséből áll; felülről tekintve egy egységes csont- nak látszik, amennyiben a synsacralis és sacralis csigolya ú. n. diapophysisei (processús tramsversi) teljesen összeforrtak, s határukat csupán az e traktus horizontális középvonalába, kissé előfelé tartó csontkiemelkedés jelzi; rés nem látható, legfeljebb a jobboldalon levő, körülbelül 1 mm hosszúságú és 0-3 mm széles nyílás volna oly pontnak tekinthető, melyre az össze- csontosodás nem terjedt ki. A synsacralis csigolyán a kissé dorsális irányba felhajló proc. obl. amteriores erősen kiszélesedett kanál vagy lapát alakját mutatják; a proc. spinosusnak megfelelő spina erős él alakjában tünik szembe ; az előbb említett s a kdiapophysis-ek határának tekinthető csonttaréjt véve figyelembe, a synsacrahs csigolya laterális kiszélesedései (diapophyses; auctorum) erősen kiszélesedettek, s határozottan előfelé tartók; a csigolya testével teljesen egybeolvadnak, ú. h. a ! A genus külön ijellemzésétől e helyen eltekintek, mivel ez idő szerint csak egy faj képviseli FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 98 proc. spinosusnak megfelelő spinatól kétoldalt egy laterális (distális) irány- ban fokozatosan elvesző homorulat látható, melyben a csigolyatest s az ú.n. harántnyujtványok közötti határ fel nem ismerhető, A szoros értelemben vett sacralhis csigolya teste ugyancsak teljesen beleolvad a díilatattones sacralesbe.! A proc. spinosusnak megfelelő taraj jól látható ugyan, de nem emelkedik ki éles csontléc alakjában, mint a, synsacralis csigolyán; a proc. spinosus nyomokban felismerhető. A dilat. sacrales mihi alakja leginkább hasonló az ÁAlytes vert. sacr.-ának megfelelő képződményeihez, amennyiben azoknak elülső, (a Phobatrachusnál a synsacr. csigolya dailat. sacralesaival egybeforrt) oldala ill. pereme telje- sen követi a synsacr. csigolya dilat. sacralesainak irányát, ami által az összeforrás lehetővé van téve s így gyönge ívben előfelé tartó, szemben pl. a Discoglossusnál megfigyelhető typussal, amelynél a Bufora emlékeztetően e dilatátiók elülső peremének iránya inkább derékszöget alkot a gerincoszlop tengelyével, vagy hátrafelé tartó, s a Bombinatorral, amelynél viszont a nevezett perem hirtelen erős ívben kanyarodik előfelé, kisebb mértékben azt az alakulatot tüntetvén föl, amely a Pelobates, Pelodytes, Megalophrys s más Pelobatidákon lép fel. Hátsó peremük hátra- felé tató s egymással (nem a gerincoszloppal! közel derékszöget alkot. B dilatátiók határvonala, s így teljes alakja a maradvány töredékes volta miatt nem állapítható meg egész bizonyossággal; massziv, nagy kiterjedésű csontfelületet alkotnak, laposak, nem hengeresek. A sacrumot alulról tekintve feltünő a csigolyatestek közepén látható varratszerű vonal, mely a két csigolya határát immár világosan jelöli meg, valamint a két pár hatalmas neurális nyilás, mely a sacrumnak 2 csigolyából való összeforrását a legkézzelfoghatóbban bizonyítja be. A synsacralis csigolya elül kivájt, hátulsó izületi felülete az összeforrás követ- keztében nem látható, de a varratvonal alakjából következtetve pro- coel, s nem amphicoel, minek következtében a vert. sacr. (s. str.)-nál is procoel tívpust kell feltételezni.? A sacralis csigolya az urostylusszal dupla condylus által ízesül. Legnagyobb szélessége 17"6 mm. Urostylus (os coccygis) (I. tábla, 4.—5. ábra őz II. tábla, 2. ábra). : 1 A sacralis (és synsacralis) csigolya eddig proc. trans.-nek tartott kiszélesedéseit dilatationes sacrales névvel jelölöm, mert, mint később lárni fogjuk, ezek nem egyenlők a proc. trams.-vel (diapophyses), hanem ezeket csak m a gukban foglalják, tehát e kiszé- lesedéseknek a proc. trans. csak egy részét képezik. ? BOULENGER (6, p. 38) ezen állítása : cIn those forms in which the vertebrae are procecelous the eighth is biconcave ; the ninth being invariably biconvexs; tehát nem általánosítható ily határozottsággal ; eddigi vizsgálataim folyamán u. i. a Bujfo vulgaris Laux. és B. viridis LAUR. valamint a, Pelobatesek VIII. és IX. (sacralis) csigolyáját Is. procoelnek találtam. Földtani Közlöny XLVII. köt. 1917 5 34 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA vaskos, inkább zömök alkotású, a Palaeobatrachusok coccyxére emlé- keztet. Elülső dorsális részén kétoldalt, vízszintes irányban, szárnyra, vagy mint DEPÉRET (op. cit.) az ő Diplopelturusára vonatkozólag írja, pajzsra emlékeztető kiszélesedés látható ; emez egészben véve háromszög- szerű kiszélesedést, mely hátrafelé fokozatosan vész el az urostyl tes- tében s melyet még erősebb kifejlődésben, pl. a Pelobates fuscus LAUR.- nél s a Pelobates cultripes Cuv.-nél, is volt alkalmam megfigyelni, la- mina horizontalis urostyli néven vezetem be az osteologiai irodalomba. E kiszélesedésen található két assymetrikusan fellépő kiemelkedés, he- lyesebben befűződés a lamina horizontalhson, melyek az eddigi csont- tani irodalomban mint rudimenter proc. tramsversi szerepeltek s amelyek, mint alább látni fogjuk, analógia alapján egyes esetekben talán inkább az egykori első coccygealis csigolya proc. obl. postertores- einek látszanak. Bizonyosat erről egyelőre nem mondhatok. A lamina horizontalis eredésével egy magasságban, tehát mindjárt az urostyl elülső végén, a középvonaltól jobbra s balra két erősen kiemelkedő, egyenlőtlen szárú derékszögű háromszög alakú csontléc (spinae gemellae urostyh mihi) veszi eredetét. Ezek közvetlenül eredési pontjuk mellett, tőle körülbelül 1 mm-nyi távolságban érik el legnagyobb magasságukat, s fokozatosan csakhamar elvesznek a lamina horizontalisban. Közöttük egy körülbelül 1 mm szélességű barázda (sulcus medialis urostyh, mihi) látható. A sulcus medialis megszünési pontjánál az alább ismertetett, ívben hajló pars tec- tiformis középvonalában egy igen csekély ormó van, mely feltevésem sze- rint az itt hiányzó spina urostyi dorsális peremének felel meg ; az urostylus dorsális része u. i. a hengeralakú ventrális résztől a lamina horizontalis külső peremeiből folytatódó ormós csontkiemelkedések által van elválasztva, s e dorsalis felület a középvonaltól háztetőszerűen igen tompa szögben lejt bilaterális irányban, ami által a fent nevezett középormó keletkezik, amelyre a linea medialis urostyh elnevezést ajánlom. Az urostylily módon hosszanti irányban hogy úgy mondjam, két részre tago- zódik, a hasoldali hengeres pars cylindriformis mihi-re, amelynek erősen kiszélesedett elülső végén a széles dupla izülési gödrök láthatók, s az előbb részletezett hátoldali pars tectiformis mihi-re, melynek a lam. horizontalis- ból folytatódó csontperemek alatt, a hatalmas fejlettségű foramina late- ralia canalis coccygei mihi irányában végigvonuló fissura lateralis urostyh mihi vonja meg határát ; mint később látni fogjuk, a pars tectiformis urostyh s a spina urostyh származástanilag azonos alakulatoknak vehetők, s a linea medialis urostylhi a spina urostyli dorsális peremének felel meg. Hosszúság (a coccyx hátsó vége letört) : 192 mm ; az izülési göd- rök szélső pontjai közt mért szélesség: 4 mm ; a lamina horizontalis legna- gyobb szélessége (a eproc. transv.,, végpontjai között): 6 mm. Ezek után csupán még egy dologra óhajtanék a Pliobatr. Lánghaeval FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 35 kapcsolatban kitérni. 1890-ben CH. DEPÉRET (II, p. 172) Diplopelturus ruscinensis néven leírt a Rousillonból egy pliocénkori békát, melyet a c Discoglossidákhoz vél sorolhatni, s melyből 1 urostyi-, 2 humerus- , 1 amtibrachum- és 2 tibia-töredék maradt fenn, melyekről — sajnos, csak természetes nagyságban — fényképeket is közöl. Kétségtelenül az urostyl képezi a legjellemzőbb maradványt, sajnos azonban DEPÉRET erre vonatkozó leírása s a közölt kép nem elég világos. A többi maradvány nincs a Diplopelturusnál s Pliobatrachusnál közösen képviselve s így támaszpontul sem szolgálhat; ez az oka annak, hogy kételyek merültek fel bennem, vajjon az általam Phobatrachus név alatt felállított genus nem azonos-e a DEPÉRET-féle Diplopelturusszal, bár DErÉRET leírása alapján ez nem valószinű. DEPÉRET a Diplopelturus urostylusát a következőkben jellemzi : kParmi de nombreux ossements isolés de Batraciens anoures recueillis pen- dant les fouilles du Serrat den Vacguer, se trouve un cocecyx ou urostyle (Pl. XVII. fig. 15) de forme trés spéciale, et différente de tous les genres connus vivants ou fossiles. UCet os, gui s-articule avec le sacrum par une double cavité articulaire, ainsi gue cela a, lieu dans la pluspart des Batraciens, présente en dessus et un peu en arriére de cette région articulaire une expan- sion osseuse sous forme de deux paires djapophyses transverses, triangu- laires, de nature articulaire , dessinant dans leur ensemble une sorte d écusson, étranglé au milieu ou de double bouclier, d"ou le nom de Diplopelturus gue je propose pour ce nouveau genre pliocéne. En outre la eréte verticale gui se voit chez nos Batraciens indigénes sur la ligne médiane supérieure de burostyle existe bien chez le Diplopelturus ; mais au lieu de commencer a la partie tout a fait antérieure de los oü elle présente méme son maximum de saillie, elle ne se montre 1c1 guja partir du milieu de Vécusson ci-dessus décrit et séléve progressivement en arriére pour acguérir son maximum de saillie un peu avant la longueur totale de lurostyle. La dimension de cet urostyle est sensiblement supérieure a celle du méme os dans une tres forte Grenouille ordinaire de nos pays, mais elle est loin- djégaler la taille des grands Latonia d"Oeningen et de Sansan. Ama különbségeket, melyek csupán faji jellegűek volnának, figyelmen kívül hagyva, csak egy bélyegre óhajtanék rámutatni, mely DEPÉRET előbb idézett s az urostyl teréte verticaled-jára vonatkozó szavaiból világlik ki; ezek szerint ugyanis a Diplopelturus coccyxe egy spina ossis cocecygeivel van ellátva s ez a jelleg az én Phhobatrachusomnál teljesen hiányzik. Itt csak a pars techformis középső ormója látható, mely semmiképen sem tekinthető cristanak; hogy ezek után sem merem határozottsággal kimon- dani a generikus különbözőséget Diplopelturus s Pliobatrachus között, az azért van, mert egyrészt a DEPÉRET leírásához mellékelt fénykép dorsális :oldalról lévén készítve, nem nyújt útbaigazítást DEPÉRET szavaihoz. melyek- 3x 36 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA nek határozottságát az texiste biem kifejezés kissé tompítani látszik, más- részt pedig az ábra alapján ennek épen az ellenkezője 15 gondolható volna.? Tekintetbe kell venni továbbá, hogy ily leírásoknál, főleg ha nem speciell ama tárgykörrel foglalkozó szakembertől erednek, elég tág tere nyílik az egyéni megitélésnek, mivel ily esetekben az egyes anatómiai elnevezések phyletikai s morphológiai értékeléséhez megkívánt részletes ismeretek hiányzanak s így még azt sem lehet teljesen kizártnak tekinteni, hogy DEPÉRET a pars techiformist mondja kerétes-nek. Az elmondottakból kiviláglik, hogy sem a leírás, sem az ábra a kellő világossággal és pontossággal nem bír, s én csakazezekből me g- állapítható különbségekre támaszkodva voltam kénytelen a Pho- batrachus genust felállítani, de a szükséges bizonyítékok híjján a kérdést függőben kell tartanom mindaddig, míg a Diplopelturus marad- ványairól részletes és kimerítő ismeretek birtokába nem jutunk. Annyi mégis kétségtelen, hogy a Diplopelturus s Pliobatrachus — ha nem azonosak — igen közeli rokonok s körülbelül kortársak is lehettek ; a DEPÉRET-féle leletnél csigolyák nem kerülvén elő, leírója az új állatot, egyébb bélyegek alapján, az opisthocoel csigolya-typusú Discoglos- sidákhoz osztotta be; azonban a fentvázolt messzemenő, még az eset- leges azonosságot sem kizáró megegyezés alapján, mely a Diplopelturus " s a procoel csigolya typusú Phobatrachus között fennáll, úgy gondolom, hogy a Diplopelturust is joggal számíthatom a Bufonidákhoz; e kérdés végleges tisztázása természetesen még a jövő feladata. — A Diplo- pelturus pliocénkori, a Plobatrachus a preeglacialis rétegekből, tehát még a pliocén határáról való; úgy a Diplopelturushoz való hasonlósága alapján, mint egyébb archaikus. bélyegeit tekintve (dupla sacrum, urostyi alkata), a Pliobatrachust főleg a pliocén állatának vélem, mely a pleisz- tocénben már kihalt, amiért is a Plhobatrachus nevet tartottam a leg- találóbbna k. i Termetét illetve a Pliobatrachus Lánghae FeEJÉéRv. a Bufo vulgaris LAaunR. középeurópai példányaihoz hasonló. Termőhely : Püspökfürdő, II. sz. lelőhely. (V. ö. irod.: 16). 1 Ugyanazon a, táblán (Pl. XVIII) egy Rana esculenta L. foss. urostylusa is látható, ugyancsak dorsális oldaláról; bár Ranaknál a spina ossis coceygei hatalmasan fejlett, a dorsális felületről készült kép mégsem árulja el ennek jelenlétét s csak hosszas vizsgálódás után. hasonló beállítású Rana urostylokkal való egybevetések alapján ismerhető fel a képen. A kép alapján tehát a spina lefutása nem konstatálható. FOSSZILIS BÉKÁK A. PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 37 Subfam. II.: Bufoninae FeJénv. Bufo Laux. Bufo vulgaris LAUR. foss. Lelőhely : Püspökfürdő, II. sz. termőhely. (HESStábaKZe sáos) Bufo viridis LAUR. foss. Lelőhely : Püspökfürdő, II. sz. termőhely. Familia: PELOBATIDAE LarasrE. Felobates Wacu. Pelobates robustus BY. 1913-ban írta le eme fajt BorkaY barátom (4, p. 194—195). Nagyságát tekintve jóval felülmulja a P. fuscus LAuR. átlagos példányait, s megüti a P. cultripes Cuv.-nél tapasztalható méreteket. Különböző csontok marad- ványai jutottak felszínre, amelyekkel azonban, kapcsolatban a P. robustus Bv. systematikais phyletikai értékével, valamint a többi püspökfürdői már ismert békafajokhoz tartozó maradványokkal, egy későbbi dolgozatomban óhajtok tüzetesebben foglalkozni. A maradványok közül csupán egy sacrum- ról fogok még megemlékezni, mely eddig egyetlen példányban került fel- színre. Hz az urostylusszal egybeforrt s azért érdemel különös figyelmet, mert roppant élesen szembeötlő alaktani viszonyaiból bizonyos származás- tani konkluziók vonhatók le. (II. táb. 4. k 5. ábra). Az urostyluson hatalmasan fejlett lamina horizontalhs van, mely tel- jesen egybeforrasztja a vertebra sacrahsszal.? A lamina horizont. mindkét oldalon csorba, úgy hogy külső peremének lefutása s teljes nagysága ez alapon nem igen állapítható meg. Amennyire következtetni lehet, az urosty- lusnak körülbelül első 1/9-étől fogva már igen hatalmasan dilatált volt e lemez, s azután egybeolvadt a sacrum kétoldali kiszélesedésével, melyet eddig a Pelobateseknél, éppúgy mint más békáknál, a 9-ik csigolya processus transversusának tartottak. Példányunkon a vert. sacralist alkotó szakaszban , 1 Jelenleg még ezen alak különállóságának jogosultságára vonatkozólag sem nyi- latkozhatom. 2 E lam. hor. kifejlődésének mértéke az általam vizsgált recens Pelobateseknél egyéni ingadozásoknak van alávetve. 38 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA élesen differentiálódott részeket különböztethetünk meg, melyeket a P. cul- tripes Cuv. és P. fuscus LAUR. általam megvizsgált vert. sacralisán kevésbbé. élesen figyelhetők meg. Vajjon e nagyfokú differentiáltság, mely ez esetben kétségkívül az ősi typust mutatja , amidőn az egyes részek a dilat. sacralesen éles sculpturák alakjában még láthatók, a P. robustus BY.-ra nézve jellemző. sajátságnak tekinthető-e, vagy csak egy kivételes esettel állunk szemben, az természetesen ez esetben, midőn csak egy példány áll rendelkezésünkre, . el nem dönthető. í A vert. sacralison élesen szembeötlő a proc. obhgui anteriores, melyek erősen kiemelkednek a kétoldali dilatátiókból; ezektől előfelé a dilatátiókban két vastagabb, szilárdabb állományú, körülbelül 1 mm széles rész van, mely ezeknek elülső peremét alkotja, majd hátrafelé menve- ugyancsak a dilatátiókban sculptura gyanánt világosan látható, mint fűződik be középen a széles proc. obl. ant. után a csigolyatest, melynek proc. obl. posterioresei hátrafelé két hosszú tüske alakjá- ban jelentkezne k.! Az urostylus jobboldalán (tehát assymetrikusan. kifejlődve), a foram. lat. can. coccyg. előtt, egy lapjával a lam. hor. felé for- dított, distális részében vele érintkező, hátrafelé irányuló, széles, lapos, tompa hegyű és rövid nyújtvány látható ; ez emlékeztet ?a Discoglos- sidák uwrostylján kétoldalt fellépő nyujtványokra (proc. trans.) ; a foram. lat. can. coccyg. előtt egyes Ranaknál is megfigyelhetők kicsiny tüskék, melyek azonban aprók, alig észrevehetők (14, p. 25; 12, p. 134); GAUPE- felteszi a kérdést, vajjon ezek nem atrophizált proc. trans.-e? E kérdésre nehéz volna feleletet adni; kérdés mindenekelőtt, hogy a Ranak eme tüskéi homologok-e pl.a Discoglossidák urostylján hatalmasan fejlett nyújt- ványokkal; e célból először is tisztába kellene jönni azzal, vajjon e ké t- féle nyújtvány (tüske) előfordulhat-- egyazon urostylon s ezután még mindig hátramarad phyletikai eredetük megállapítása, amely, mint alább látni fogjuk, — szerény véleményem szerint — méga Discoglos- sidáknál sem tekinthető megoldottnak. A processűs obligui postertores: között van a hosszúra nyúlt processus spinosus, melynek megfelelőleg az egész csigolyatest közepén végig húzódik egy éles ormó s a proc. Spinosus- ban csúcsosodik ki. Az urostylus pars tectiformisének mediális vonalában alig láthat ó. ormó van, mely az erősen kihúzott proc. spinosus után kezdődik, s vele nem függ össze. , A pars cylhmdriformis ezúttal nem felel meg nevének, amennyiben 1 E proc. obl. posteriores számos más béka (pl.a Hyla arborea L.) vert. sacralisán. is feltalálható ; nem kevésbbé azonos ezekkel ama domborulat, mely alatt elvonuló barázdát a R. Méhelyi BY.-nál m alakhoz hasonlítottam. (12, p. 133.) : Homolog volta ezekkel nem állapítható meg bizonyosan. FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 39 közepén erős élt alkot, széles egyenes oldalakkal, úgy hogy keresztmetszet- ben egyenlőszárú hegyesszögű háromszöghöz hasonló. Ventrális oldalán a sacrummal való fusiónak semmiféle határa sem látható, mig a hátoldalon ezt az urostylnak csekély domborulata, jelzi ; az urostylt a hatalmasan fejlett lamina horizontahs szegélyezi. A sacralis csigolya itt is procoel. A maradvány középen mért hosszúsága 157 mm. E morphológiai viszonyok részben önmagukban, részben analógia folytán értékes phyletikai adatokat szolgáltatnak. E helyen még csupán a sacralis tájék néhány rendellenes formátiójára, utalok, melyeket ADpozpHI (1) írt le, s melyeket atavistikus jelenségeknek vélek tekinthetni. E példányokon, mint az AporpHI rajzaiból kiviláglik, a 9-ik csigolyának élesen differentiálódott (a dílat. sacr.-ekkel össze nem függő) processús transverstei vannak, amelyek iránya s alkata tökéletesen megegyezik az utolsó presacralis csigolyák harántnyújt- ványai1val, csupán valamivel vaskosabbak s nagyobbak; végükön kis porc-epiphysis látható. A csigolyatest eléggé differentiálódott, a rajzok után itélve csupán proc. obl. posterioreseik olvadnak bele a sacrum bilateralis dilatátiójába ; az urostylus lamina horizontalisa már az urostyl hátsó végéhez közel, vagy közepe táján kezdődik, majd erősen kiszélesedik, s a sacrum dilatátióit, ú. n. cdiapophyseseitb alkotja, amelyeknek egyike egy esetben, a baloldalon (op. cit. Taf. XIX, Fig. 2), a külső peremén levő porcos állomány által a vert. sacr. valódi diapophysisének epiphysisével összeolvadt. BOULENGER (6, Part I, p. 199, footnote) is hivatkozik az ADOLPHI ábrázolta példányokra, amelyeken — úgymond — a sacrum kis formed entirely by the processes at the base of the urostyle, and there are thus nine instaed of eight presacral vertabres. Itt világosan szembetűnik, hogy tulajdonképen mily kevés szerepe jut a 9-ik csigolya (vertebra sacralis) proc. transversteinek a dilatahones sacrales alkotásában, amelyek ez esetben velük össze sem függenek, amit, ismétlem, atavisztikus jelenségnek tar- tok.! Ugyanilyen alakulatot találunk egy BoULENGER cikkében ábrázolt (7, p. 409, Textfig. 78) Megalophrys pelodytotdes BLGn. (III. táb. 3. áb.) s egy CAMERANO-tól (9, p. 448, fig. 4.) leírt Bombinator pachypus 9-ik csigolyáján 1s. A fosszilis Pelobates-maradványok lelőhelye: Püspökfürdő, II. sz. termőhely. ! Ez nem zárja ki azt, hogy már ősidőkben is a vert. sacr. proc. trans.-ei részt vehettek a sacrum képzésében, de szerepük a lam. hor.-szal való egybeforrás után, a díilat. sacr. alko- tásában, a felületet tekintve, nagyon is alárendelt. 40 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA Vamilia: RANIDAEB Günrn. Subfam. II.: Raninae Prgs. Rana L. Rana esculenta 11. foss. A külömböző idetartozó kövületek megegyeznek ama maradványok- kal, melyeket DEPÉRET (11, p. 173) Rana cf. esculenta néven ismertetett s ábrázolt (Pl. XVIII. fig. 21—25). Tüzetesebb vizsgálatnak, a fentiekkel együtt, csak kilátásba helyezett dolgozatomban fogom alávetni. Lelőhely : Püspökfürdő, II. sz. termőhely. k kk x Térjünk már most át az itt leszűrt morphológiai tényekből folyó phylo- genetikai viszonyokra, lehetőségekre, s végül a kérdéses püspökfürdői fauna korára. Í Tekintsük elsőben is a sacrum alkotását ama szempontból, melyik vehető a békákra nézve ősibbtypusnak, az egy vagy a több csigolyá- ból alkotott sacrum? Kétségtelen, hogy a több csigolyából álló sacrum ő s 1 forma, mert ma már csak ásatag alakokon látjuk, a Palaecobatrachusokon, a Platosphuson s a Phobatrachuson.? A legősibb alakok sacruma nem ismeretes, így a Wyomingi jurakori Bobatrachusé sem ; CopE (10, p. 100) említ ugyan egy probably incompletely developed tailless Batrachiand-t a kGreen River -epoch-ból (alsó eocén) ugyancsak Wyomingból, melynek gerince s koponyájának egy része maradt fenn, de a sacrum alkotásáról hallgat a SZerző. Ugyanazon korokból, melyekből a több csigolya alkotta sacrumú Palacobatrachusok, a Platosphus s a Pliobatrachus kerültek elő, ismeretesek egy sacralis csigolyával bíró alakok, melyek az előzőkkel szem- ben túlnyomó számban vannak. Hogy vajjon ezek ís több sacralis csigolyával bíró ősöktől származtak-e, az egyelőre nyilt kérdés 1 Az ábrák alapján ez esetben sem lehet föltétlen biztosat mondani; amennyire megállapítható, valóban R. esc. L. foss.-al van dolgunk. A 24-ik ábra az, amelyről a legke- vésbbé lehet határozott véleményt nyilvánítani. ? Az evolutió folyamán — a békáköseittekintve — melyekmég nem voltak a mai értelemben vett Anurák — kétségtelen, hogy azegyszerű (1 csi- golyás) sacrum az ösi b b typus ; csak az a kérdés, hogy azon alakoknál, melyekmár va- lóságos Anurák voltak, persistált-e még egy ideig ez a formátió, vagy már ezek rendelkeztek több csigolyából álló sacrummal, továbbá hogy egyáltalában egységes jelenség volt-e hajdan az Anuráknál e több csigolya alkotta sacrum. FOSSZILIS BÉKÁK "A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 41 márad, bizonyítékunk erre nincs; a Palaeobatrachidák kihalt csoportnak tekinthetők, s nem ismerünk olyan ma élő alakot sem, melyről — ismereteink mai fokát. véve figyelembe — valami positiv tényre támasz- kodva, feltehetnénk, hogy a Platosphus vagy Pliobatrachus utódai, s így az orthogenetikus bizonyítás lehetőségétől elesünk. Föltehetjük, hogy a békák ősi typusa több sacralis csigolyával bírt, s az újabbi alakokon e bélyegben az életmóddal kapcsolatban reductió állott be,asynsacralis csigolyák. rendes csigolyákká lettek, s a vert. sacralis s. str. maradt csak meg a medence-öv függesztőjeként. De föltehető az is, hogy a több csigolyából álló sacrum, a békák phylogeniája folyamán, másodlagos sajátság, s csupán sporadikus tüneménynek tekinthető. Ugyan- e jelenséget láttuk ugyanis külömböző csoportoknál, v. 1. a külön- álló Palaecobatrachusoknál s a Bufonidákhoz : tartozó Platosphus- s Phobatrachusnál. E két csoport egymás közt semmiféle össze- függésben sincsen s alakjaikonemekülömböző geológiai korok- ban különböző mértékben föllépő jelenséget-convergen- tiának tekinthetjük, mely a sacralis regiónak egy hyperossifi- catiójára volna visszavezethető. Ha utóbbi nézetet fogadnánk el, s ha valamely több sacralis csigolyával bíró alakról kiderülne, hogy nem fejlődési végpontot representált, hanem jelenleg is élő, tehát egy sacralis csigolyával rendelkező alakok őse, akkor a ma élő alakok egyszerű sac- ruma a phylogenesis folyamán egy visszatért (v. ö. p. 20, 2. lábjegyz.) jelenség volna. Mindez azonban, mint már mondottam, jelenleg sem nem bizonyítható, sem nem cáfolható, s erre vonatkozólag még atavistikusnak vehető esetekkel sem rendelkezünk, melyek esetleg útbaigazítással szol- gálhatnának.! Hyperossificatióra, mint egy másodlagos jelenségre, hivatkoztam ; ez szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogyan fejlődtek ki a vertebra, sacralis kétoldali hatalmas dilatatiói, amelyeket az irodalom következetesen diapo- physiseknek mond? (V. ö. III. táb. 1.—3. áb.). Lehetséges, hogy ezek egyes esetekben valóban túlnyomóan a 9-ik csigolya diapophysisei- 1 Ismeretes ugyan előttem egy eset — a B. pachypusnál — ahol a 8-ik csigo-: lyán is a dilatationes sacraleshez hasonló kiszélesedéseket találunk (CAMERANOo, 9, p. 448 fig. 3.); ez eset egyedülállósága azonban jelenleg még nem engedi meg, hogy reá, mint ata vismusra, s ne mint esetleges monstruositásra hivatkozzunk. — BRorti(K. A. v. ZITTEL, Grundz, d. Paláont., neubearb.v. F. BRornr, E. KoKEN, M. SCHLOSSER. — II. Abt. Vert., München u. Berlin, 1911, p. 177) ugyan azt irja, hogy ritka kivételek- ként jelenleg élő alakokon (Pelobates WAGL., Pipa LAUR., Hymenochirus BLGR.) is két sacralis csigolya fordulhat elő, azonban a dolog közelebbről nincsen részletezve s le- hetséges, — főleg mivel a Pelobatest is említi — hogy ezen esetek a fent leírt ADOLPHI féle példákkal egyeznek meg s így e formátiók voltaképen az wurostylusszal állanak kapcsolatban, a miért is jelenleg nem vettem" "ezeket számításba. 42 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA ből állanak, amelyekhez csupán a megnyúlt s velük összecsontosodott proc. obl. postertores járulnak! velük együtt alkotván a vert. sacralis bilateralis. kiszélesedését. Ilyen esetet vehetünk fela Ranidáknál (typus: Cyhndro- sacralha mihi), míga Hylidák, Bufonidáks Discoglossidák (typus : Perasacralia ? mihh)) morphológiai szempontból az előző typus s a Pelobatidáknál (typus: Platysacraha mihi) megfigyelhető között állanak, mely utóbbiaknál a vert. sacr. dilatatiói korántsem tekinthet ők diapophysiseknek, hanem az urostylus lamina horizontalhsá- nak — vagy egy azzal szorosan összefüggő hyperossificatiós képződmény- nek — mely előfelé először is a vert. sacr. hátrafelé erősen megnyúlt proc. obl. posterioreseivel egyesül, mint azt az előzőkben a Pelobates: robustus kapcsán adott morphológiai leírásból láthattuk, majd kitölti az ezek s a 9-ik csigolya valódi diapophysisei (proc. tramsversi) közötti térséget s ez az elcsontosodási, illetőleg összecson- tosodási folyamat létesíti a vert. sacr. széles, lapát- alakú nyujtványait, amelyeknek tehát csak minimális alkotó. részeként szerepelnek az elülső peremüket képező valódi diapophysisek. Példát szolgáltatnak erre az alakulásra az idézett fosszilis sacrum- tól eltekintve, az ADorpHI (1) s BouLENGER (7, p. 409—410, Textfig. 78) leírta atavistikus esetek is; ezeknél világosan szembetűnik, miszerint a sacralis dilatatiók nem a 9-ik csigolya proc. trans.-eiből, hanem az urostyl lamina horizontahsából indulnak ki, vagy legalább 15 azzal szoros. összefüggésben állanak s annak előfelé tartó kiszélesedését képezik. Ez ala- pon a Pelobates-typusú? sacrum kétoldali kiszélesedéseit, melyeket eddig harántnyújtványoknak tartottak, három különböző elem alkotjasi 1. a 9-Ik Jesigodjaa harántnyujtványa, mely a kiszélesedések elülső peremét képezi; 2. a processus obligum posteriores, melyek hátrafelé tüskeszerűen megnyúl- tak s a harántnyujtványokkal együtt a dilatatto vastagabb 1 Lehetséges az is, példáula Bombinatornál, hogy a proc. obl. post. a sacralis csigolyán is megőrzik eredeti alakjukat, nem nyúlnak meg s nem vesznek részt a sacralis dilatatiók alkotásában, hanem külön kis lebbenyekként jelentkeznek ; ez azonban eddigi tapasztala - taim szerint, a többi genusokkal szemben, kivételes esetnek tekinthető. ? negdw — keresztülmegyek, átmegyek. ; 3 A Pelobateseken megfigyelt jelenségeket, s az ezekből levezetett elméletemet, hogy t. i. a dilat. sacr. főtömegét a lam. hor. alkotja, még nem merem általánosítani, mert az erre jogosító tapasztalatoknak még nem vagyok birtokában; az imént felsorolt egyébb. alakokra nézve csak annyit állapíthattam meg, hogy a dilat. sacr. alkotásában, a felületet tekintve, a proc. trans. ezeknél is többé-kevésbbé háttérbe szorulnak; hogy azonban e dilatatiók főtömegét képező másodlagos anyag minden esetben egy lam. hor.-ból vagy egy azzal ily szoros kapcsolatban álló slcsontosodási központból származtatható-e, annak eldöntése a jövő feladata marad, FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 43 állagát képezik; 3. az urostylus lamina horizontalisa, mely a 9-ik csigolyát az urostylusszal köti össze, s ú.].á Pelobatidáknál azon elecson- tosodási központot képezi, ahonnét a proc. transversi s a, proc. obl. post. között levő hézagot kitöltő secunder csontanyag származott, amely szilár- dító közegként szerepel; kiterjedését véve figyelembe, ez alkotja a sa c- ralis dilatatiók legnagyobb részét.! A proc. transversi tehát csak a cyhindrosacralhis typuson játszik mint ilyen fontosabb szerepet a sacralis kiszélesedések alkotásában, míg a perasacralis? és platysacralis typusoknál ez irányban csak igen alárendelt szereppel bír. Térjünk ezekután át az urostylus phyletikai fejlődésével kapcsolatos jelenségekre. (III. táb. 4.—6. ábra). Mindenekelőtt két typust különböz- tetek meg, a Palaeourostylus s a Neourostylus typusát. Előzőhöz azon urostyl formátiókat sorolom, melyek lamina horizontalisszal vannak el- látva, dorsális felületükön spina urostyh nincs, hanem széles tetőforma, rész : a pars techformis; a canahs coccygeus mellső nyilása, mely az uros- tyulusnak a sacrummal való izesülése felett fekszik, tojásdadalakú. Ily urostylus typust látunk pl. a Pelobatidáknál, a Platosphinák- nál? s többé-kevésbbé kifejlődve a Discoglossidáknál; e typus ősiségét az is bizonyítja, hogy a jelen élő Anurák közül épen ősi jel- legekkel felruházott, ke vés genusszal s ke vés fajjal bíró családoknál lép föl. A Neourostyl typus ezzel szemben az, amidőn a lamina horizon- tahs hiányzik, a dorsális felületet egy többé-kevésbé fejlett spina urostyh. alkotja s a canalis coccygeus mellső nyílása háromszögalakú. Az urostylus phylogeniáját illetve három kérdéssel óhajtok foglalkozni : t. Miből s hogy fejlődött a lamina horizontahs? 2. Mily phyletikai kapcsolat áll fenn a pars techformis s a spina urostyh között, melyeket homolog: képződményeknek tartok, s 3. miből keletkeztek ama nyújtványok az urostylus elülső szakaszán, melyeket rudimenter processús tramsversinek tartanak ? 1 Az, hogy a proc. obl. post. résztveszoaek a sacralis kiszélesedések alkotásában, ki- tűnik egyes szerzők rajzaiból is, pl. BAYER (2, Tab. I. Fig. 9, Tab. II. Fig. 4), MÉHELY (Ujguineai Engystomatidák [u. a. németül: Engystomatiden von Neu Guinea] Természetr. Füz. XXIV. V. tábla, 7. ábra) DUMÉRIL é BiIBRON (Erpét. Gén., Atlas, Pl. IX, Fig. 2), akik a Pelobates fuscus LAuR., Alytes obstetricans LAUR., Mantophryne lateralis BLGR. és Xenopus laevis DAup. sacrumait ábrázolcák. Nem- régen magam is utaltam (12, p. 133) a Rana Méhelyi BY. és a Rana fusca Rös. csonítani viszonyaival kapcsolatban a sacralis csigolya eme sculpturájára, melyről mint erősen ki- domborodó térségről emlékeztem meg, de benne akkor még a proc. obl. post.-t fel nem is- mertem. 2 A Pliobatrachus s valószínűleg a Platosphus s a Palaeobatrachidae, vagyis a több sacralis csigolyával bíró alakok, e typushoz tartoznak. 3 A Pliobatrachusnál a lamina horizontalis sokkal csekélyebb fejlettségű, mint a Pelobatidáhlon, s a dilatationes sacralesszal nem függ össze. 44 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA Ami a lamina horizontalis keletkezését illeti úgy föltehető volna, hogy ez az urostyluson egy ősi képződményt representál, mely a phyletikai fejlődés folyamán csak akkor lépett föl, amikor az urostyl már egységes csont képében jelent meg s rajta csigolyás segmentatio már nem wolt ; e képződmény azután veszendőbe ment s manapság csak egyes ősi ala- kokon található meg. A lam. hor. egyes alakoknál észlelhető nagy kiterje- dése egy hyperossificatiós folyamatra volna visszavezethető, mely a lam. hor.-al kapcsolatban a sacralis tájékot alkotó többi részekre is kiterjedt s létrejöttét mechanikai ingereknek köszönheti, oly módon, hogy ezek által az ott levő csontképző sejtek mindjobban elszaporodtak s későb- ben a bennük egyre nagyobb tömegben lerakodó mészsók által állaguk megszilárdult, miáltal masszivabbak lettek. E folyamat pontosabb magya- rázatát kétségtelenül csak beható phyletikai, fejlődésmechanikai és histoló- giai kutatásoktól várhatjuk. Ezzel szemben az is feltehető, hogy a lamina horizontahs még abban az időben keletkezett, amikor az urostylus vertebralis segmentatiója csak megszünőben volt, s a csökevényesedésnek indult proc. transversi (-4- proc. obl. post.?) lemezalakú összecsontosodása a nyujtványok közt levő héza- gok csontanyaggal való kitöltése által keletkezett. Hogy utóbbi feltevést mai Anurakon illusztráljuk vegyük példáula Pelobatidádk vertebra sacralisának oldalsó kiszélesedéseit; ha ezeket valódi diapophysiseknek tekintenénk, akkor a morphológiai megegyezés mely ezek közt s pl. a Me- galophrys pelodytoides BuaR. előbb említett abnormális (atavistikus) urosty- lusának egyik oldalán látható kiszélesedés között fennáll, megerősíteni látszanék e feltevést. A dolog ilyetén magyarázatának azonban ellene szól ama positiv tény, hogya Pelobatidák sacrumának dilatatiói semmiesetre sem ennek harántnyúlványaiból keletkeztek, hanem jórészt épen a lam. horizontalisból vagy egy ezzel összefüggő kép- ződményből állanak. A következtetés amaz iránya tehát helytelen volna, hogy a dilatationes sacralest, diapophysiseknek tekintve, a morphológiai megegyezés alapján az esetleg erősebben kiszélesedett lam. hor.-t (mint a Megal. pelod. előbb említett példányán) is diapophysiseknek tekintsük, ami azonban nem zárja ki azt, hogy e kiszélesedésekben benne ne foglal- tathassanak az urostyl egykori proc. transverstei is, épúgy mint a hogy a dilatationes sacralesben is benne foglaltatnak a harántnyujtványok, illetőleg annak egy részét képezik. A lam. hor. morphológiailag meglehetős egy- nemű szerkezete miatt a feltevések csak analógián alapulhatnak s így a kérdés egyelőre nyilt marad. Foglalkozzunk már most a második kérdéssel, mely a spina ossis coceygei s a pars tectiformis ossis coccygei homolog voltát bizonyítja. — Különböző mechanikai ingerek hatása alatt a pars tectiformis két oldala (a linea medialistól jobbra s balra) mindjobban összezáródott, s az általuk FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 45 bezárt szög mind kisebbé vált. Így az ősi kerekded nyilás (pl. Palacoba- trachidae, Pliobatrachus, Pelobatidae,) melyben a gerincvelő folytatódik, fokozatosan mind hegyesebb szögű egyenlőszárú háromszög képűvé lett ; így keletkezett végre 15 ama rész, melyet spina ossis coccygeinek nevezünk, s amelynél világosan látni a két laterális csontlécből való összeolvadást ; a camalhs coccygeus mellső nyilása tehát itt már háromszög alakú, s felette az ősi pars tectiformis két oldala egy darabon teljesen összeforrt. A spina hát- oldali éle megfelel ily módon a pars tectif. himea medialisának, mint azt már a Phobatrachus leírásánál említettem; mivel pedig az ősi urostylus is elől szélesebb mint hátsó szakaszában, a pars techformis két oldala, a közép- éltől jobbra s balra, elől szintén szélesebb, mint a vége felé ; így magyaráz- ható az, hogy a két oldal összecsukódván, a spina urostyh legmagasabb pontja legelől fekszik, mivel a szélesség magassággá válván, eredeti hori- zontális irányát verticálissal cserélte fel. Említettem, hogy a Pliobatrachus urostylusán elől két kis háromszög alakú képződmény van, melyet, spinae gemellae névvel jelöltem. Ezekhez hasonlóan a Neourostyl typuson, a spina urostyh elülső pontján, ugyancsak két kis változó kifejlődésű kiemel- kedés látható ; a látszólagos homologitás dacára sem merek a két urostyl- typus eme hasonló képződményeinek egyértékűségére következtetni, s e kérdést egyelőre függőben hagyom. Ami még az urostyl proc. transverso-eit illeti, úgy csak arra óhajta- nék rámutatni, hogy alakjuknál fogva némelykor ezeket nem haránt- nyújtványokna k, hanem megnyúlt proc. obl. postertoresnek tarthatnók ; ha u. 1. összehasonlítjuk pl. a Pelobates robustus vagy valamely recens Pelobates vertebra, sacrahsának proc. obl. posterioreseit a Discoglossi- dák urostylusán ívszerűen hátrahajló nyujtványokkal, akkor ezeknek morphológiai hasonlósága feltünő.? Figyelembe kell venni továbbá azt is, hogy állandóan, bármely csigolyánál, a proc. transversi, noha irányuk vál- tozó, mégis mindig egyenesk, mig a proc. obl. post. — mint előbb a Pelobates s általában (kevésbbé világosan kifejezve) a többi béka sacralis csigolyáján láttuk, — megnyúlásukkor, többé-kevésbé hajlított, ív- szerű " alakot ölthetnek. Vannak Discoglossidák, melyeken az urostyl nevezett nyújtványai egyenesek s ez főleg azokra a for- mákra áll, ahol e nyujtványok rövidek ú. m. egyes Bufonidák (Plhobatr. 1 E fejlődési folyamat tehát természetszerűleg hozza magával, hogy a spina 0os5. coccyg. elülső pontján a legmagasabb; annál zavaróbban hat már most DEPÉRET leírása : mely szerint Diplopelturus urostyljének xerétesj-es középen éri el legnagyobb magasságát ; a pars tectif. a Pliobatrachusnál középen kissé felfelé ivelt, s nincs kizárva, hogy ezt az egészet nevezi serőtes-nek, mint azt már előbb említém ; így valóban nem tudni, mit ért DEPÉRET a xkerétes kifejezés alatt? : A Bombinatornál az urostyl elülső végén az ősi csigolya alakja még igen jól kive- hető ; azonban itt sem merek véleményt nyilvánítani a belőle kiinduló, ívszerűen hátra- hajló nyújtványok eredetére vonatkozólag. 46 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA Lánghae FrJéÉRv.) esetében 15. Mind ennek ellenére az eddigi megfigyelé- seimből meríthető morphológiai és correlativ-topographiai analogiák — közvetlen bizonyítékok ugyanis ezidő szerint teljesen hiányzanak, — nem engedik meg, hogy belőlük e nyujtványok származására vonatkozólag kellő alappal bíró következtetéseket vonhassanak. Meg kell emlékeznem e helyen még egy olyan tényről is, amely az urostyl nyujtványainak a proc. obl. post.-szel való homologitása ellen lát- szik szólni. CAMERANOo egyik értekezésében (9) abnormálisan fejlett Bombina- tor sacrumokról ír, s ennek kapcsán GOETTE egy rajzát is közli (p. 447, fig. 2.), amelyen egy normális kifejlődésű dilatatiókkal bíró vert. sacr. látható, az urostylon pedig egy csigolyát találunk, mely jobboldalán egy egyenes, kissé hátrafelé tartó. széles! nyújtvánnyal bír, s ennek elülső sarka a dilatatto sacralhis hátsó sarkával érintkezve, mindkettőnek peremén összefüggő porclemezt találunk (III. tábla, 7. ábra). Ez az állapot amidőn az urostyluson még csigolyás elkülönülés látható, kétségtelenül ősi állapot, így tehát közelfekvő a gondolat, hogy az egyébb vele együtt fellépő je- lenségeket is atavistikus formátióknak tekintsük. GOoETTE eme rajza a szerzők régi felfogását támogathatná, mely szerint az urostyl nyújtványai a hajdani első postsacralis csigolya (urostyl 1-ső csigolyája) proc. trams- verstei volnának. Ha e széles nyujtvány proc. trans. volna, analógia alap- ján a dilatattones sacralest is az előző szerzők módjára diapophysiseknek lehetne tartani. (Invers következtetése azon esetnek, amelyet a Mega- lophrysnál utoljára megcáfoltam.) E feltevés tarthatatlanságát még az alábbiakban fogom kimutatni. Szabadjon ezzel kapcsolatban egy kis kitérést tennem; vegyük kissé közelebbről szemügyre az európai Bombinatorok sacralis tájékát. Ezeknél u. 1. a GOETTE-féle esettel szemben, az urostylon a rudimenter csigolya középső befűződése után következő ívszerűen hátrahajló tüskék alakjukat illetve megint a sacralis csigolya proc. obl. post.-cihez hasonlók. A Bombinator urostylon a Palaeobatrachidákhoz hasonlóan még két pár neurális nyílás van, az első a nevezett tüskék alatt fekszik, a második, mely az elsőnél kisebb, valamivel hátrább, egy-egy finom kis ormó alatt van elhelyezve, mely mindkét oldalt a tüskék haj- lásánál kezdődik s az imént nevezett kis nyílások felett vész el az urostyl testében; e képződmény a lam. hor. csökevényének vehető. Ami pedig a dilatatoones sacralest illeti, azok itt sem tekinthetők, az előbb említett analógia alapján sem, proc. tramsversinek; elülső peremük morphologiai szerkezete megegyezik a 8-ik csigolya proc. trams.-eivel, úgy hogy ez utób- biak — akár a Pelobatesnél, — csak benne foglaltatnak e kiszélesedésekben, amelyeknek csupán elülső peremét képezik, szembena dilatatiókat 1 Kétségtelenül secundaer csontanyag által, úgy mint a dílat. sacr. esetében. - FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLAGCIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 47 alkotó többi — secundar — anyaggal. Ugyanezt bizonyítja, — atavisti- kus módon — a UAMERANO-tól leírt s már az előzőkben a P. robustus BY. kapcsán megemlített 42" Casos (p. 448, fig. 4.), ahol a vert. sacr.-on jobb- oldalt, a dilat. sacr. helyett egy proc. transv. látható mely az előző csigolyák haránt nyújtványaival egyezik meg. A dilat. sacr.-t (elülső peremüktől eltekintve) tehát itt is egy hajdani lam. hor.-ból vagy az ehhez hasonló képződményből vélem származtathatni, amire ismét a CAMERANO- tól leírt, imént említett eset szolgáltat példát, ahol az urostylus jobboldalán — a BOULENGER leírta Megalophryshez hasonlóan — a dilat. sacr. alak- jával egyező kiszélesedést találunk (— lam. horizont.). Hogy a vert. sacr. széles lapátszerű nyujtványai valóban összefüggésbe hozhatók az urostylon fellépő lam. hor.-szal azt általánosságban az a körülmény 15 bizonyítaná, hogy ily széles, elnyújtott sacralis dilatatiók épen csak a békáknál fordulnak elő, tehát correlatióban lá t- dszra mad ádrarmreleny rabédkeá kety pals ábra akate jdrórdró tt urostylusszal.1 A cyhmdrosacrahs typusnál, hol a lam. hor.-nak nyomát sem találjuk — eme typusok egyuttal Neourostyl-formatiót mutatnak — a dilat. sacr. alakja sem oly lapos és széles, szemben a lam. hor.-szal — és Palacourostyl formatióval — bíró platysacralis alakokkal, amelyek között állanak — a dilat. sacr. morphológiáját tekintve — a hol Palaco- hol Neo-urostyl typusú perasacralis formák. Hogy e. három sacrum-typus származástanilag mennyire s miként függ össze egymással s mily szárma- zástani érték tulajdonítható az ezek s a kétféle urostyl typus között fennálló correlatiónak, arról jelenleg véleményt nem nyilváníthatok.? Visszatérve már most a GoETTE-féle példányra? látjuk, hogy míg a 1 Invers következtetés, hogy t.i a lam. hor. fellépését származtassuk a dilatationes .sacralesből, az az eddig leszűrt tényeket tekintve, nem volna valószínű, bár absolut tagadás- sal ma még erre sem felelhetünk. 2? Az urostyl fejlődése kapcsán kifejtett ama nézetemmel szemben, hogy a Palaeo- urostyl typust ősinek s a Neourostylt újabbnak mondottam, feltehetné valaki, hogy a két typus származástanilag egymástól különálló fejlődési irányzat kifejezője, melyek nem egy- másból, de valami ismeretlen közös typusból vezethetők le. Az én feltevésemet támogató okokat már az előzőkben kifejtettem s e helyen csak azt óhajtom megjegyezni, hogy a Neo- és Palaeourostyl typus származástanilag nem alkot áthidalhatatlan különbséget, amit a morphológiai bizonyítékoktól eltekintve az is igazol, hogy mindkét typus egy családon belül is megtalálható, mint példáula Bufonidáknál. Hogy vajjon a Ranidae familia is palaeourostylusos s platy- vagy perasacralis alakoktól szárma- zott-e, azt jelenleg bizonyítani még nem lehet s itt csak analógiák alapján való követ- keztetésre vagyunk utalva 3 Ennél az is szembetűnő, hogy a nyujtványok a csigolyatest köze péből indul- nak ki s a rajz szerint a coccyx emez első csigolyájának proc. obl. post.-cisímánle kere kí- tettek, úgy hogy a nevezett nyujtványok valóban proc. transversinek látszanak. 48 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA sacralis dilatatiók phylogeniájára vonatkozólag — útbaigazítást nyerve néhány atavistikus eset révén — sikerült némi positivumokat megálla- pítani, addig az urostyl nyujtványairól — sem a vizsgált normális béka- urostylok, sem pedig a GoETTE által ábrázolt Bombinator-coccya alapján — bizonyosat mondani nem lehet, s ezt illetőleg csak azt óhajtottam felemlí- teni, hogy a sacralis csigolya proc. obl. post.-eit tekintve, gyakran feltünő hasonlóság állapítható meg ezek s az urostyl nyujtványai között; e mor- phológiai tények helyes megítélésében rejlő nehézségtől eltekintve, sok gondot okoz ily kérdéseknél, egyes komplikáltabb esetekben annak el- döntése is, vajjon bizonyos rendellenességeket atavismusoknak vagy csupán montruositásnak tekintsünk-e? Könnyű áttekintés szempontjából a sacrum és urostyl morphológiájá - ról és phylogéniájáról mondottakat a következőkben összegezhetem : Résumé. Takémiyekse 1. A dilat. sacrales, melyek platysacralis, perasacralis és cylindrosacralis typusokra oszthatók föl, 3 részből állanak : a) processus tramsvers1. 8) processus obhgui postertores. r) secunder szilárdító csontanyag, mely a Pelobates typusú urostylnál a lanmina horizotahsszal függ össze. 2. Az urostyinál 2 fő-typus különböztethető meg: a) Palacourostyl. 6) Neourostyl. IT Büizonyításra szorúli: 1. Végleges tisztázásra szorúl a Phobatrachus Lánghae FeséRv. és Diplopelturus ruscinensis DeEpP. generikus ill. specifikus kü- lönbözőségének kérdése s kivánatos volna ezeknek az ugyancsak pliocén- kori Platosphus Gervaisi DE 1r"ISLE-al ugyanily szempontból való egybe- vetése is, valamint e három alak s a Bufavus Meneghimm PoRris sys- tematikai s phylogéniai összefüggésének megállapítása ill. tisztázása. 2. Megfejtésre vár, vajjon az Anurák ősei (melyek kétségtelenül egyszerű sacrummal bíró alakoktól származtak) már maguk is töb b csigo- lyából álló sacrummal bírtak-e, vagy ez a békák phylogenesise folyamán csak később fellépő jelenség? Utóbbiakból származtak-e a mai egyszerű sacrumos alakok, mely utóbbi typus eszerint az evolutió folyamán egy FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL. 49" visszatérő jelenség volna, avagy csak közös törzsből eredt-e eme két formátió, melyek. közül az első ily módon származástani végpon- tot képviselne. 3. Bizonyításra szorul továbbá vajjon a dilat. sacr. secundar anyagának képzésében az elcsontosodási centrum, mint az az atavistikus esetekből látszik, a lam. hor.-ban keresendő-e s ha igen, alkalmazható-e ez egysé- gesen minden Anurára. — Miből származott a lamina horizontalis ? (V. ö. p. 24 g 27: 1-ső lábjegyzet). 4. Nyilt kérdés marad, miként és mily mértékben függenek össze egymással a phylogenesis folyamán a Palaeo- és Neourostyl-typusok, a sacrumot tekintve pedig a platy- pera- és cylindrosacralis typus, s végül milyen kapcsolatba hozhatók egymással e sacrum és urostyl for- mátiók ? 5. Ugyancsak nyilt kérdés marad, hogy miből származtak az urostyl nyújtványai, proc. trans.- vagy proc. obl. post.-ből? E képződmények ho- mologok-e minden Anuránál? A fentiekben vázolt phyletikai reflexiók tehát részben új vilá- gítást vetnek az Anura-sacrum és -urostylus fejlődésére. Mint láttuk, ezen reflexiók ma nem tekinthetők mind tényekként, de kétségtelenül vannak bennük positivumok is, amelyeknek további kiépítését a jövő palszontológiai s fejlődéstani kutatásoktól várhatjuk. Befejezésül rátérek ama tekintetekre, amelyek útbaigazítással szol- gálnak a püspökfürdői fosszilis fauna korára nézve. KoRmos ! még 1911-ben a püspökfürdői Somló-hegy faunáját ta pleisztocén időszak legvégére; tartozónak tekintette; MÉHELYy (18, p. 73) ebbeli nézetét KoRmos fentidézett feltevésével szemben a következőkben fejezi ki: k...a püspökfürdői Somlóhegy faunája minden valószínűség szerint az első interglaciális időszakba tartozik, s mindenesetre idősebb a brassói, túlnyomóan erdei faunánál, mely szerintem — a második inter- glaciális kor szülöttje; továbbá: k...a püspökfürdői fauna a brassóinál idősebb, tehát semmikép sem helyezhető a pleiszto- cén időszak legvégére Legutóbbi erre vonatkozó közleményében KoRmos (16, p. 505) . már ! A püspökfürdői Somlóhegy pleisztocén faunája Bihar vármegyében. — Földt. Közl. XLI, p. 742. — Német nyelven is megjelent : Die pleistocáne Fauna des Somló- hegy bei Püspökfürdő im Komitat Bihar (Ungarn). — Centralbl. f. Miner. Geol. £é. Jahrg. 1911, p. 603—607., Stuttgart. Földtani Közlöny. XLVII. köt 1917. 4 "50 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA praeglaciálisnak mondja a püspökfürdői Machaerodus-os vörös agyagré- teget, melyet a Forestbed-del tart egyidősnek, míg egy másik szakasz, szerinte, mindenesetre fiatalabbnak tekintendő. A jelenleg minket érdeklő lelő- hely, a honnét a Phobatrachus csontjai kerültek elő, KoRmos szóbeli közlése alapján is praeglaciális s a legalsó pleisztocént a pliocén határán képviselné. Szerény véleményem szerint a Pliobatrachus archaikus jellegeit tekintve s figyelembe véve ama nagy hasonlóságot, melyeta pliocénkori Diplopelturusszal és Platosphusszal mutat, arra lehet következtetni, hogy ha esetleg nem is a pliocén, — de bizonyára ahhoz igen közel fekvő rétegekből, vagyis KoRmos nézetének megfelelőleg, a pliocén és pleisztocén határán lévő területről származhatnak az e termő- helyen fennmaradt kövületek. Budapest, 1917 március 15-én. Jegyzet. A következő oldalon levő táblázatban foglalt adatokra vonatkozólag sza- badjon megjegyeznem, hogy azokat gyakran az irodalomnak nem modern termékei alapján voltam kénytelen összeállítani, úgy hogy egyes genus- vagy ko ormeghatározások revi- siót igényelhetnek. — Oly genusok elé, melyek systematikai hovátartozósága még nincsen véglegesen tisztázva, zárójelben kérdőjelet tettem ; oly genusok melyeknek meg- határozása még bizonytalan, utánuk tett kérdőjellel, zárójelben szerepelnek s a reájuk vonatkozó korok is zárójelben vannak ; zárójelet alkalmaztam továbbá oly korokra nézve is, amelyeknél nem bizonyos vajjon a rétegeikben talált fosszilák valóban azon genusba tartoznak-e, a melyekre nézve az illető korok felsoroltattak. [dd RETEGEKBOŐL., , , X A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS [dd , , BEKAI FOSSZILIS "U9J01UL OSIV "uU9906YO "UDJONUL OS19[ "J919ZÁSA[ 049] UOJEP[O "OG E PSPT 1 aanog snyovuajog auvKAV pupayduwy siusog snavupaj . "1990425191d) "49909 OST9 1oy "bonad "ao90yd "u3901u (u390bao) " (u909 951) "U9900UL OSIV IaNHOSJ, SNSSOJBÁX) "T DUO AAA "A Volyaoydsy 7 Stpo9sS 90])1499U]7 SUULAJ 90ULUDI] "HLNAD) 9DpUNA] "U9JOJZSt9]d "goy sypiovjóanad "uasoyd os "ug90u o0s]a "19909 0518] "U9JONUI OSIV "U9I0NUL 0519] EZ tel "40y S1D1901bo9vug MID] szász (9904) "40y sywvisvjboavad "u9d01d osjo "990 "499011 "4031 S1V1901b904d (uo) "U990141 0819 7 "U9901W 0S19/] . "4990144— 499060. "9901 za snyfijovpojda7 adr s/uydoju9] Moavog svunjvubyushia "HIxng sopiyvubushg "unvg o/ng aaxog snuftiaydojoug -k sinuog snaovjng ( "ang snanyjodojdig ( "AHAPAJ SNW904109014 HasT,1 ag snyds0907d a) 6) 4 avNog 5s97/ipoJod) "19VAM S591090]9d udadig s9109g0jodojoug - ; "TOVA S97/JV "WHI 40/0190 (c HALLO snss0160951g) ranHos], snaydojog -- HAAJA "A V2UOJOT -k "Auarag ovumojng a "Auarag oviunydsojoid d (we ""LNND apnpiuojng ALSVLVT 90VJOJAJ "HLNND 90pissojbossig IanUOSJ, SNYI9D410909010AJ r "vant 05781] ] IvarA 2iupnog (esnyovajvgo90Ivg) 4 Ioy ItI3071099 HIGOOJN (HSÚVIN) snyovajogog -t HdO) 9DPIYIVJJOGOSVIOG 1. : SI29S 90]499U] (snu99g) ON (oauuwg) petes9 [9S9JUTHOJ]J? SOJRZRITGR] HIUIP9U S9 HOPLILSIRAIIG 14OUISI ueGgJOdeTTE SITIZSSOJ BIrpp9 zy 4x IRODALOM. 1. Aporpni, H., Über Variat. d. Spinalnerven u. d. Wirbelsüule anurer Amphibien. II. Pelob. fuscus WaGr. u. R. esculenta L. — Morpholog. Jahrbuch, Bd. XXII, p. 449—490. Taf. XIX. Leipzig, 1895. 2. BAYER, F., Okostfe zab z éeledi Pelobatid. (Prispévek srovnávaci osteologii obojzíivelnikűv). (Mit deutschem Résumé des böhmisehen Textes ü. d. Skelet d. Pelobatiden.) — Z. Pojednáni Král. Ceské Spolecén. Nauk Rady VI. Dil. 12. Tfida. pro mathematiku a pfivodozpyt. Tab. 1—1II. Őis. 18. V. Praze, 1884. 3. BIEBER, V., Über zwei neue Batrachier der böhmischen Braunkohlen- formation. — Sitzungsber. d. Math.-Naturwiss. Cl. d. kaiserl. Akad. d. Wissensch., Bd. LXXXII. I. Abtih. (Jahrg. 1880), p. 102—124. Taf. 1—11I1. Wien, 1881. 4. Borkav, IsrváN J., Adatok Magyarország pannoniai és preeglaciál. herpetologiájához. — M. kir. Földtani Int. Évk. X.XI. köt., p. 193—206. XI—XII. táb. Budapest, 1918.! 5. — Beitráge z. Osteologie einiger exotischer Raniden. — Anat. Anz., Bd. 48. p. 172—183. Fig. 1—10. Jena, 1915. i 6. BouLENGER, G. A., The Tailless Batrach. of Europe. (2 Vols.), London, 1897—98. T. — A revision of the Oriental Pelobatid Batrachians (Genus Me- galophrys). — Proc. Zool. 80c. London, 1908, p. 407—430. Pl. XXII-XXV. Text-fig. 78. 1 8. — Les Batraciens et principalement ceux d"Burope.—Encyel. Scientif., Biblioth. de Zool. Paris, 1910. 9. CAMERANO, L., Nota int. allo scheletro del Bombinator igneus (LAuR.)8 — Atti R. Acc. di Torino, Vol. XV. 1879—80, p. 445—450. Fig. 1—6. 10. Corz, E. D., The Vertebr. of the Tertiary Format. of the West, Book 1., HAYDEN s Report. — U. S. Geolog. Survey of the Territories, Vol. III. Wa- shington, 18835. 11. DEPÉRET, Crm., Les aminaux pliocénes du. Rousillon. —Mém. de la Soc. Géol. de France, Paléontologie, Mémoire No. 3 (av. 18 planches), Paris, 1890. 12. FEséRvÁRYy, G. Gy. br., Adatok a Rama, Méhelyi By. ismeretéhez. — 1 U. a. angolul : Additions to the fossil Herpetology of Hungary from the Pannonian. and Praeglac. Period. — Mitteil. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar Geol. Reichsanst., Bd. X.XI,. p. 117—230, Figs. 1—5, Pl. XI— XII, Budapest, 1913. 2 CAMERANO itt kétségtelenül a Bombinator pachypust vizsgálta, ami az olaszországi termőhelyekből világosan kitűnik; ami németországi példányait illeti, a faj megállapítása a leirás szerint nem lehetséges, FOSSZILIS BÉKÁK A PÜSPÖKFÜRDŐI PRAEGLACIÁLIS RÉTEGEKBŐL, 53 M. kir. Földtani Int. Évk. XXIII. köt. p. 127—146., 1—22. szöv. áb. és XI—XII. táb. Budapest, 1915.! 13. FREUDENBERG, W., Die Sáugetiere d. álteren Ouartárs v. Mitteleuropa. - "Geol. u. Paláontol. Abhandl. Neue Folge, Bd. 12. p. 455—671. Taf. XXIX — XLVIII. Jena, 1914.: 14. Gaurp, E., A. BÖKERs u. R, WIEDERSHEIMSs Anatomie d. Frosches. 1. Abth. 3. Aufl. Braunschweig, 1896. 15. DE UIsSLE, A., Note sur un genre nouveau de Batraciens Bufoniformes du terrain a Elephas meridionalis de Durfort (Gard). — Journal de Zoologie, T. VI. p. 472—478. Paris, 1877. 16. Kokgmos, T., Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei, — M. kir. Földtani Int. 19183. évi Jelentése. p. 498—540. Budapest, 1914." 17. LaAuBE, G. C., Amphibienreste a. d. Diatomaceenschiefer von Sullo- .ditz im. Böhm. Mittelgebirge. (Mit einer Taf.) — 5.-Abdr. a. d. Beitr. z. Paláon- tolog. Kenntn. d. Böhm. Mittelgeb., Abhandl. d. Vereins kLotow, Bd. 1. Prag, 1898. 18. MénEny, L., Fibrine Hungarie, Magyarország harmad- és negyed- kori gyökeresfogú poczkai különös tekint. a fajformál. tényezőire és időszakaira. Budapest, 1914. 19. MevYER, H. v., Frösche aus den Tertiárgebilden Deutschlands. — Palz- ontographica, Bd. VII. p. 123—182. Tafel XVI-XXII. Cassel, 1859—1861. 20. MoopIE, R. L., An American Jurassic Frog. — Amer. Journ. of Science, Vol. XXXIV p.286—288. Washington, 1912. 21. PicreT, F. J., Traité de Paléont., Tome 1., 24e fdit., ín; 560—564)" Paris, 1853. éz Atlas, PI. XXX. Big 7 ő 8. 22. Ponrrrs, A., Appunti paleontologici, II., Resti di Batr. Foss. Italiani. — Atti. R. Acc. d. Torino, Vol. X.X. 1884—1885, p. 1173—1201. Tav. XIII. 23. [Vinaz, L. M., Sobre la presencia del tramo Kimeridgense en el Montsech y hallazgo de un Batracio en suo hiladus. — Mem. de la R. Acad. de Barcelona (3).a TV No-48. 19025] 24. WERNER, F., BREHMs Tierleben, Bd. IV, Kriechtiere und Lurche;, "Teil I : Lurche. Leipzig u. Wien, 1912. 25. WOLTERSTORFF, W., Über fossile Frösche, insbes. d. Genus .Palgo- batrachus. (2 Theile), Magdeburg, 1885—1887. s 26. ZITTEL, K. A., Handb. d. Paláont., 1. Abth. Paláozoologie, Bd. III. München u. Leipzig 1887—1890. 1 U.a. németül (javítással): Beitr. z. Kenntn. v. Rana Méhelyi Bv. — Mitteil. ra, d. Jahrb. a. kel. ung. Geol. Reichsanst., Bd. XXIII, p. 133—155, Fig. 1—22, Taf. XI— XII, Budapest, 1915. 2 Ezen munkában csupán néhány közelebbről le nem írt és meg nem határozott ÁAnura-csont fényképe látható. 3 U. §. németül: Über die Resultate meiner Ausgrabungen im Jahr 1913. — -Jahresber. d. Kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913, p. 559—604, Budapest, 1914. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Írta: SCHRÉTER ZOLTÁN dr. Mammut csontok a pestmegyei Gomba és Monor diluviális rétegeiben. — A 10. ábrával. — 1. A Gomba határábanlelt mammut-maradványok. Az 1911. év március havában SZEMERE HuBA földbirtokos úr értesítette a. m. kir. Földtani Intézet igazgatóját, hogy Gomba község mellett nagy csontok, valószínűleg mammutcsontok kerültek napvilágra. Az igazgatóság megbízásából 1911 március 21-én a helyszínére utazva, SZEMERE HUBA úr a legnagyobb készséggel támogatott a lelet megtekintésénél,. majd a csontokat az Intézet gyűjteménye részére megszerezni és elküldeni szíves. volt. A lelőhely a község mellett, dél felé, a templomtól DNy felé menő utca vé-- gétől kissé északnyugatra, a patak jobbpartján emelkedő meredek lejtő alján van. Itten a lejtő anyagát a telek tulajdonosa, egy helybeli gazda, lefejtette és eltá- volította. A fejtési munkálatok közben akadt a csontokra. A feltárásban alul vízszintes rétegzésű, pleisztocénkorú sárga és szürke homok van, erre ferdén (mintegy diszkordánsan) barnássárga löszszerű homokos agyag telepszik, amely- a csontokat tartalmazza. A lelt maradványok a ma mm utnak, az Elephas primigemius BLB.-nak vázrészei és pedig két zápfog és több nagy végtagcsont-töredék. Az agyarnak is leltem apró törmelékét. A csontok meglehetősen lazák, porhanyók voltak, úgy, hogy kevés került ki épen a fejtési munkálatkor. Ellenben. a zápfogak szépek. A vázrészek legnagyobb részét, mire odaérkeztem, már kiszed- ték s csak néhány gyenge darab volt még benn a feltárásban. Miután a lejtő to- vábbi alkalmi leásása kilátásba volt helyezve, az ásatást, nem találtam szükséges- nek. A csontokat SZEDLYÁR ISTVÁN intézeti preparátor gondosan kipreparálta s azok, mint a telek tulajdonosának ajándékai, a m. kir. Földtani Intézet gyűjte- ményében vannak elhelyezve. 9. Mammutcecsontok előfordulása Monoron. A m, kir. Földtani Intézethez érkezett értesítés szerint Monoron nagy álla- tok csontjait lelték pinceásás közben. A lelet megtekintése, esetleg megszerzése. Or OT RÖVID KÖZLEMÉNYEK. végett 1911 február 24-én Monorra utaztam s ott a református lelkész úr adott útbaigazítást a csontok előfordulására vonatkozólag. A lelőhely a községtől észa k- keletre, a gőzmalomtól DK-re menő út közelében (az 1:75,000-es méretű ka- tonai térképen az S. G.-vel jelzett homokgödörtől DK-re, kb. 200 m-rel). Itt az egyik telken pincét ástak s eközben akadtak a fogakra és csontokra is, amiket legott széthordtak a faluban. A pince fenn sárga agyagos homokba, sárga homokba és legalul löszbe mé- lyült. A lőszben kb. 5—6 m-re a felszín alatt bukkantak a mammut-maradvá- SSTESEL VA E KÜL TSJNVE 93 ÁNSOSZ SAKE TE ob NM; úm ún mai TTL 1 TA JUT? HM MI 18 sein a] j LANNTUNOTNTNT Sal 10. ábra. A monori pince szelvénye, ahol a mammut-maradványok előkerültek. 1. lösz; 2. sárga homok; 3. sárga agyagos homok; 4. humuszos talaj. nyokra. Sikerült megszereznem némi utánjárással két szép ma mm ut (Elephas primigenius BrB.) zápfogat, amelyek jó megtartásúak, továbbá néhány csont- töredéket. A pince falában az egyik agyarnak keresztmetszete ottlétemkor 18 benne volt, de kivételéről, mivel a pince biztonságát veszélyeztette volna, le kellett mondanom. A kiszedett agyarrész különben is szilánkokká hullott szét. Diluviális ősemlősecsontok a pestmegyei Mende és Pécel határában. — A II. ábrával. — 1. Pleisztocén csontmaradványok Mendéről, A Mendétől 1 km-rel nyugatra eső Bille pusztáról (Pest megye) RÉTHI AporF gazdálkodó úr küldött be a m. kir. Foldtani Intézetnek sárga homokos lőszből származó csontmaradványokat és pedig : Eguus caballus L. két zápfogát és egy végtagcsont-töredéket, továbbá egy, valószínűleg RMimoceros sp.-től szár- mazó végtagcsont-töredéket. 2. Pleisztocén csontmaradványok Péczelen. Péczel nagyközség mellett, attól északkeletre, a vasúti állomástól keletre eső meredek lejtőbe a FÁYv-féle téglagyár gödre van mélyítve, ahonnét 1911. év folyamán gerinces állatok csontmaradványai kerültek elő. 56 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A leletről értesült TOBORFFY GÉZA dr., aki a lelt csontok egy részét a m. kir. Földtani Intézet gyűjteménye részére meg is szerezte. 1912 február 28-án ToBoRrrY úrral néhányan kimentünk a helyszínére, abból a célból, hogy a csontok lelőhelyét megtekintsük s az előfordulási viszonyokat megállapítsuk. A téglagyár gödrében alul szürke és sárga homok többszörösen váltakozik ugyancsak szürke és sárga agyaggal. Rétegzése vízszintes az egész rétegcsoport- nak, amely körülbelül 15—20 m vastagságban van feltárva. Fölötte sárga homokos 11. ábra. A péczeli téglagyár szelvénye. 1. szürke és sárga homok és agyag ; 2. lösz. A csilla- gok a csontok előfordulási helyeit jelzik. lősz következik, jellemző meredek fallal, kb. szintén 15—20 m vastagságban. Ebben elég bőven fordulnak elő az ismert lőszcsigák. A csontok az alsó rétegcsoportból kerültek elő a téglagyári üzemvezető állítása szerint. És pedig a téglagödör legalsó részéből, a víz szintje körül, továbbá az 1-gyel jelzett rétegcsoport legfelső részéből, a csillaggal jelzett helyről. A két helyről a téglagyári üzemvezetőtől a következő fajok maradványait kaptuk : Elephas primigenius BrB. zápfogát, két csigolyáját és végtagcsont-töredékeit ; Eguus caballus L. állkapocs-darabját és zápfogát, valamint végtagcsont-töredé- keit, végül Sus serofa L. állkapocsdarabját egy zápfoggal. Megjegyzem még, hogy korábban, 1910 őszén KRENNER JózsEF egyetemi tanár úr TOBoRFFrY GÉzÁval együtt a téglagyártól kissé keletebbre, a felszín alatt kb. 1 m-re, két ép Elephas primgemus BrB. zápfogat lelt, amelyek a M. Nemzeti Múzeum ásvány-földtani osztályának gyűjteményébe kerültek. Tehát úgylátszik, hogy itten a pleisztocén ősemlősöknek elég gazdag lelőhelye van, amelynek időnkinti fölkeresége szép eredménnyel járhat. RÖVID KÖZLEMÉNYEK, 57 Mediterránkori metaxytherium-váz Márczfalváról (Sopron m.). 1912 május hó 18-án dr. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár úr arról értesítette a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságát, hogy Márczfalván, Sopron me- gyében, az ottani körjegyző téglagyárában néhány kövesült csontdarabot leltek, amelyek valószínűleg egy halitharium-vázhoz tartoznak. Nézete szerint érdemes volna a lelethelyet megtekinteni s esetleg ásatást végeztetni. Addig is kérésére a tulajdonos a lelethelyet deszkával lefödette. A m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának utasítására május hó 16-án Márczfalvára utaztam s megtekintettem a lelőhelyet. A téglagyár Márczfalvától keletre, Fraknónádasdtól északra esik s a Vulka-patak jobbpartján, a vasúti állomás közelében van. A. téglagyár gödre a lankásan emelkedő dombhát kékes- szürke, felső-mediterrán kori agyagjába van vágva. A metaxytherium-váz marad- ványaira akkor bukkantak, amikor a téglagyár fölött északra lévő, addig érmtetlen gyepes terület legfelső 145—1 m-nyi vastag talajkérgét lefejtették s eltávolították abból a célból, hogy a téglagyártásra alkalmas anyaghoz jussanak. Tehát a me- taxytherium-váz alig egy méternyire feküdt hosszú időkön keresztül a föld felszíne alatt, míg most a napfényre került. A lefödött helyen odaérkeztemkor mindössze néhány bordavég állott ki az agyagból, tehát egyáltalában nem lehetett tudni, vajjon többé-kevésbé teljes váz vagy pedig csak néhány borda van-e jelen. A leásatást legott megkezdtem s öt napon át folytattam. Eközben kiderült, hogy egy eléggé teljes metaxytherium- váz fekszik ott. Miután egyes darabok szétporlók és törékenyek voltak, távirati kérésemre a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága HABERL intézeti preparátort küldte le Márezfalvára, akivel azután a letakarított vázrészeket kiemeltük és el- csomagoltuk. Amikor a váz teljesen letakaríttátott, a csontok fekvéséről egy váz- latot készítettem s az egyes darabokat a valóságban és a vázlatrajzon számmal láttam el, ami a csontváznak idehaza való összeállítását lényegesen megkönnyebbíti. A metaxytherium-váz meglehetősen összenyomott állapotban feküdt az agyagban s egyes összetartozó részek egymástól többé-kevésbé eltolódtak. A vázrészek közül megvannak : a koponyatető, néhány zápfog, amelyeknek fe- lülete igen erősen le van majszolva, tehát az állat vén példány lehetett ; hat csigolya és- valamennyi borda kitünő megtartási állapotban. Továbbá a mellső végtagok csontjai közül számos darab, mint a bal humerus és alsókar (radius és ulna) végül több ujjperec, stb. ABEL O. kitünő monográfiája alapján?! a márczfalvai példányt a Metaxythe- rum Petersi ABEL fajjal azonosíthatom leginkább. SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 1 0. ABEL: Die Sirenen der mediterranen Tertiárbildungen Österreichs. Abhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt. Bd. XIX. 1904. ISMERTETÉS. Oscar Neffi: Über Antimonit von Felsőbánya. Mit 7 Tafeln. Inaugural-Dissertation. (Beitráge zur Krystallographie und Mineralogie. 1914 — 1915. I. Bd. 107—157 pag.) A felsőbányai antimonit első kimerítő, kristálytani feldolgozását és leírá- sát KRENNER! végezte; a korábbi (LÉvyY, HESSENBERG) és későbbi (SCHRAursS) kutatók dolgozatai csak nehány kristályra vonatkoznak. Ezen ismertetés tárgyát képező dolgozat GOLDSCHMIDT VIKTOR egyetemi tanár kristálytani intézetében készült, Heidelbergben. A szerzőnek sok és szép anyag állott rendelkezésére vizs- gálataihoz, amely több tudományos intézet (Cambridge U. S. Amerika, Berlin, Prága, Freiberg, Heidelberg) és SELIGMANN G. (Koblenz) magángyűjteményéből való volt. A szerző 150 kristályt mért a kétkörös goniometeren és 17 soklapú és ki- tünően kifejlett kristályon nyert mérésekből a geometriai elemeket meghatározta , amelyek azonban a régebbiektől alig térnek el. A szerző goniometeres mérésekkel 70 alakot biztosan megálla pított , amelyek közül 13 (kövéren szedett) egyáltalában új az antimonitra, míg a "-gal jelölt 16 csak Felsőbányára új. ka (100) g 11830) zt (343) kt (263) b (010) t 1150) 8 (676) kr . (293) h 4310) 19 (160) p (1113 ke (273) , (520) y (013) £ (8785 yv (146) n (210) x (012) a (434) f (214) h (530) N (023) tt (133 A 1361) c (320) u 1011) kK (233) e (123) k 4430) (2 (0453) § (331) e (153) 9 1540/ J (053) kt (223) M (413) r (650) j (0313 x (112) . p (143) m (110) R (106) K : (5.5.11) 6 (563) rz (5601 L (103) L : (225) km (5.10.3) r (340) y (102) sSzT18k O (10.16.21) d (230) z (101) p " 1229. S (2.10.91 l (350) w (131) EP: 02 U (1326) o (120) v (121 c (213) ey (296) k7 (250) n (353) b. £ (253) (€ (4.15.121 kg" (6.8.15) tk (s" 416) 1 Sitzunsgber. Akademie. H. Wissen. Wien, 1865. 51. Bd. 436 pag ISMERTETÉS, 59 .. [/4 1 , é [A , , . . LN) A következő 13 alak valószínű, de még véglegesen biztosnak nem tekinthédő : Egyáltalában ujak : ? Felsőbányára ujak : f (830) A (hkl4 f" (4104 p (5804 5 (4.1.18) i (140) g 1470) f (41.12) 2 " (1.12.0) w (270) r (142) n" (017) u (114) A kétkörös goniometerrel mért szögértékek a számítottakkal egybeállítva az új alakokra vonatkozólag ezek: Mérés : Számítás : p 63. [4 S C 4520) SZONYA . öSVEGA - b (5307 5977 AA — HONSNES - a (540) Hi 26 E il 383 s r (650) 50 14 — 30 Er — K : (5.5.11) — aa 45 13 Sat ES L " (225) — 30 3 a 3 154 p " (229) — 175245 4 17 48 P (2211) — 14 45 a 14. 3 0 (10.16.21) 32 9 49" "31 SZ ZENÉT 42 30 S (2.10.94 Még 49 4 1 94 49 5 U 41326) 56 99 SAME DOAISOZO SINSZE 9 (296) 42 35 57 30 TON zÉGY] 57 25 6 (4.15.129 15 fő BOL ZEZE VŐ e 15 2 52 48 Az alakok relativ gyakoriságát 103 kombináción állapította meg a szerző ; azok mindegyikén kifejlett m (110) és csaknem mindegyiken b (010) és p (1114. Nagyon gyakoriak, amennyiben a kombinációknak mintegy a felén meg voltak n (210), s (113), r (343); közönségesek z (112), g (130), o (120). A többi alak már ritka, sőt tizenöt a 103 kombináción csak egyszer fejlett ki. Az új alakok egyike sem tartozik a közönségesek közé, aránylag azouban még elég gyakoriak GC (520;, L:(225), p":(229) és 0 (10.16.21), amelyek többször nagy, néha még a kristály habitusát is befolyásoló lapokkal fejlettek ki. K45.5.11) és L(225) gyakran egymásba átmennek, de nem váltakoznak egy- mással. Az új alakok közül K", L", prés P a fősor piramisaihoz tartoznak ; 0 (10.16.2) a vele együtt fellépő piramisok közt a leggyakoribb és legfonto- sabb, azonban lapjai nem fekszenek valamely fő övben. S (2109) kis lapocskái O alatt jelennek meg p-(229)-el (209 : 010—902] és s 4153)-mal az [150 :001—510] övben fekszenek. UV (326) lapjai o (2132 és s (113) közt jelennek meg és ezekkel tautozo- nálisak. 3 (296) ritka alak a-(293) és L (103) lapjaival egy övben fekszik. 6 (4.15.2) komplikált jelűs alak [2.10.9 :253—15.12.10] övhez tartozik és e két piramisnak lapjai közt mint éltompító jelenik meg. 60 ISMERTETÉS. A szalónaki antimoniton SCHMIDT §.-tól már biztosan megállapította (100) a felsőbányai kristályokon többnyire keskeny, néha azonban szélesebb és jól mérhető lapokkal fejlett ki. i A bizonytalan alakok közül gyakori egy görbült lapú, meredek piramis A sokszor nagy lapokkal (lásd az értekezés XI. tábláján a 13—22. ábrákat) ; a mérések azonban oly tág határok közt ingadoztak, hogy az alak jelét nem lehe- tett megállapítani. A kristályok kivétel nélkül oszloposak, a rajtuk felismerhető alakok száma szerint kevésla pú (fláchenarme) és sokla pú (flüchenreiche) kombiná- ciókat különböztethetünk meg. A kevéslapúak vagy hegyes, meredek- vagy tompa piramisos x (112) végűek. A soklapú kristályokat mindig tompa piramisok tetőzik, amelyek közül több alárendelt és szabálytalan kifejlődésű; az esetleg fellépő hegyesebb piramisok a kombináció jellegét nem változtatják. Az 15—2 mm vastag, soklapú kristályokon nem ritkán 17—20 különböző alak 60—70 egyes lappal figyelhető meg ; ebben a tekintetben még csak a japáni antimonitok múlják felül a, felsőbányaiakat. Két kitünően kifejlett és pontosan mérhető o (120) szerint alakult ikernek kombinációja a következő volt. Első iker. HBegyen : 0, ún, "Mm, Tr, Ogy EGON T AD STT Las ÉS, KG: Ge. SIREN MET zés 1.05, én, ag MT, Ő, GT TT (sells (S MO, e ÉL UN MCYEDNTOS Második iker. tegyén : b, h, nk s, am, em e09 205 kest, ir esz SOS TE ÉBE NO NETEN ász, 10 METSSMTK Mt le 90 tg "MM TO SZAT OTET ESO ES KKT SZEGÉLYÉT A szerző a sajátmegfigyelte és a régebbi dolgozatokban leírt és ábrázolt 103 kombinációt, továbbá ezekből az alakok gyakoriságát és fejlettségét táblá- zatokban állította egybe; hét táblán pedig a mért kristályokat perspektivás és orthogonális rajzokban nagyobbrészt természethűen ábrázolta. A kristályok szabálytalan, eltorzult kifejlődése, úgyszintén azok görbültsége vagy csavarodottsága a vertikális c tengely szerint gyakori." Érdekesek azok a kristályok, amelyek belsejét rendkívül finom antimonit- szálak alkotják, ezek a végeken pamacsszerűen kinyúlnak. Ezeket a szálakat köpeny módjára, a későbbi képződésű, kompakt anitmonit, mint a tulajdonképeni kristály, zavartalan fekvésű oszlop- és terminádlapokkal veszi körül. ZIMÁNYI KÁROLY, j TÁRSULATI ÜGYEK. Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 február 7-én tartott 67-ik közgyűléséről. A közgyűlés a kir. magy. Természettudományi Társulat Eszterházy-utca 16. sz. üléstermében esti 6 órakor kezdődik. Elnök: IGrói SzorraGH TAMÁS dr. m. k. udvari tanácsos. Megjelentek : [Ifjú Exrz GÉzA dr., HoRvÁTH EMIL dr., KoRMos TIVADARNÉ, KRES TERÉZ, KREPUSKA GYULA, MAucHA REzső, KISSÁRMÁSI MÁLY SÁNDOR, RÓNA ZSIGMOND dr., TREITZ PÉTERNÉ, VADÁSZ ELEMÉRNÉ dr., vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BOGDÁNFY ÖpöNn, EmszT KÁLMÁN dr., BÁRÓ Eörvös LÓRÁNT dr., GRósz LAJos dr., HOLLÓS ANDOR LAJos, HORUSITZKY HENRIK, JEKELIUS ERICH dr., JuGovics LAJos dr., KAAS ALBERT BÁRÓ, KApIé OTTOKÁR dr., KoRMos TIVADAR dr., KRENNER JózsEF dr., KULCSÁR KÁLMÁN dr., LAMBRECHT KÁLMÁN dr., LEIDENFROST GyuLA dr., Lóczy LaAJos dr., Ifjú Lóczy LaJos dr., LÖRENTHEY IMRE dr., GRÓF MARENZI FERENC, MARzsó LAJos, OELHOFER H. Gy., PÁrrY MóR dr., PAPpP KÁRoLY dr., PAPPNÉ BALoGH MARGIT dr., PAPP SIMON dr., PIrTER TIVADAR, PRrIsz GyYuLA dr., RÉTHLY ANTAL, ROLLER BENŐ, ROZLOZSNIK PÁL, SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SZorTtaGH TAMÁS dr., TELEGDI RorH LaJos, TIMKó IMRE, TOBORFFY GÉZA dr., TOBORFFY ZOLTÁN dr., TREITZ PÉTER, VADÁSZ ELEMÉR dr., VIZER VILMOS, VOGLVIKTOR dr., WESZELSZKY GYULA dr., ZIELINSZKY SZILÁRD dr., ZSIGMONDY ÁRPÁD tagok. Összesen 55-en. 1]. Elnök megtartja elnöki megnyitóját. Elnöki megnyitó beszéd, A Magyarhoni Földtani Társulat 1917 február 7-én tartott LXVII. köz- gyűlésén elmondotta IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. Mélyen tisztelt Közgyűlés! Nehéz és szomorú időket élünk. A háború éhes szörnyetege már harmadik éve pusztít embert és va- gyont egyaránt. Szívünk e súlyos veszteségek közepette fájdalmasan meg- megdobban. Igazi mély bánkódással és aggodalommal gondolunk a pusztító tűzben, golyózáporban harcoló kedveseinkre, barátainkra és embertár- sainkra. A tudományt, művészetet, irodalmat, de mindent-mindent napról- 62 TÁRSULATI ÜGYEK, napra nagy veszteségek érik. A komolyan gondolkozót, bátor reményei közepette 15 aggodalom szállja meg, hogy hová jutottunk? — mi lesz velünk? Előttünk áll a nagyra tartott kultura embere, modern köntös nélkül, természetének teljes meztelenségében. 8 Vajjon ilyen kapzsi, rosszindulatú, ilyen kegyetlen volt-e az ősember, aki barlangfülkéjében hangyaszorgalommal és türelemmel kemény kőből formálgatta és pattintgatta szakóczáit és nyilhegyeit? Vajjon az a sok tudás, vallásos érzés, emberbaráti szeretet és irgalom, amely az újkor zászlójának jelmondata és büszke címereként csillogott, minő világításba kerül lelkiismeretünk szigorú ítélőszéke elé? Akaratlanul is ilyen és hasonló kérdések tolódnak a komolyan gon- dolkozó elé. Megdöbbenve kérdezzük, hogy hát évezredek haladásának, tökélete- sedésének és művelődésének, ez legyen-e igazi eredménye ? Veszteségeinkre gondolva, e helyen is elsősorban I. FERENcz JÓZSEF apostoli királyunk Ő Felségéről emlékezünk meg, aki 1916-ik év november 21-ikén Schönbrunnban csendesen elhunyt. A gyásznapok egyik szakülésén már megemlékeztünk ezen történetünkbe mélyen bevágódó eseményről. Sürgönyileg tolmácsoltuk Társulatunk mélységes gyászát és Közlönyünk 7—12-ik számát is az Elhúnyt iránt érzett igaz bánatunknak hódolatteljes kifejezésével nyitottuk meg. Az agg uralkodó nyomába fiatal erő lépett, kit alattvalói hű- séggel sürgönyileg üdvözöltünk. Ő Cs. és Ap. Királyi felsége Társulatunk üdvözlését a m. k. Minisztérium útján meg is köszönte. 1916 évi december hó 30-ikán fején Szent István koronájával tette le IV. KÁRoLYy apostoli királyi Ő Felsége alkotmányos eskűjét ; amely alkalomnál legislegelőször szállt a mindenség urához a nemzet fohászkodó himnusza. Mostan a mélyen tisztelt Közgyűlés hozzájárulásával előbbi hódolat- teljes üdvözlésünket megújítjuk és azzal a reménnyel hajlunk meg koronás apostoli királyunk előtt, hogy felséges személyében, a magyar tudományos élet erős és hathatós támaszt nyert ; aki fiatal, üde, a nagy harcokban ki- próbált nemes lelkével, legmagasabb hajlandósággal fogja majd kísérni a mi előre törekvő hazafias és becsületes munkásságunkat is. A Földtani Társulat belső élete. Ezek után foglalkozzunk Társulatunk belső életével. A nehéz és gondteljes időben tagjaink Társulatunkat elég lelkesedés- sel és munkakedvvel szolgálták. Tehetségökhöz képest, az anyagiakban sem fukarkodtak. Ha pedig Közlönyünk, az óriási előálhtási árak miatt, mint másutt TÁRSULATI ÜGYEK. 63 is: megapadt, gyűléseink előadásaiból kifolyólag a tartalom elég értékes maradt. Közlönyünk szerkesztése különben formulázott szabályokkal erősödött meg. Az új tisztikar, amennyire azt a körülmények megengedték, a külföldi és hazai rokontársulatoknak nyomtatvány útján bemutatkozott és azok szíves rokonszenvét kérte ; mire sok belyről viszont szíves üdvözlések- ben részesült. Tagtársaink egy része távol tőlünk, még mindig a leg- nagyobb áldozatkészséggel szolgálja hazáját és királyát. Életök, egészségök annyi sokféle esélynek van kitéve, a szenvedések egész sorozatán magukat keresztül küzdve ; mint igazi férfiak rendületlenül hajlanak meg a törvény és a haza védelmének magasztos parancsa előtt. A hosszú időn át, kiszakítva foglalkozásuk köréből, időt veszítenek, felejtenek, elmaradnak s lelkökben is annyi változásnak vannak kitéve. Mi, kik itthon, még mindig elég kényelemben, hivatásunknak meg- szakítás nélkül tovább élhetünk, kik tudományos és más téren is hasznosan gyümölcsöztethetjük munkásságunkat és szolgálhatjuk ügyünket, bizony- bizony lelkiismeretünk intő szavára hallgatva: a legnagyobb hálával, el- ismeréssel és tisztelettel hajolhatunk meg nagy áldozatokat hozó társaink előtt. Az isteni gondviselés tartsa meg s hozza haza őket minél előbb, testi és szellemi teljes épségben ! Itthon is jóformán mindenkinek megnagyobbodott munkássága és a munkából tagtársaink is derekasan kivették részüket. Élvezettel hallgattuk tartalmas és tanulságos, gyakran tudományun- kat is előbbre vivő megfigyeléseikről és kutatásaikról szóló előadásaikat. Fogadják ezért Társulatunk hálás és legjobb köszönetét. Buzdítson mind- nyájunkat a további lelkiismeretes és szorgalmas munkásságra mostan már azon tudat is, hogy a fegyverharcot követő társadalmi, közgazdasági-, megélhetési nagy küzdelemben bizonyára ismét csak a tudomány, az igazi alapos tudás, az acélos, kitartó, becsületes munka, az akaraterő és szorgalom fogja a nemzeteket győzelemre vezetni, fennmaradásukat biztosítani. Tagtársainknak száma az elmult időben nem igen gyarapodott, de pótolta ezt a Társulat iránti komoly s nemcsak formai érdeklődés és hiva- tottság. Úgy érzem, hogy nem egyedül tagjaink nagy száma teend minket erőssé, hanem azoknak ügyünk iránti meleg érdeklődése, tudományunknak megértése és ebből kifolyólag annak minden iránybani fejlesztése és terjesz- tése. Ha a geológiai ismereteknek bárminő egyszerű és minőségű keretbeni alkalmazása és használata valódi szükségletté fejlődött, akkor lesz Társula- tunk működése igazán áldásos s akkor leszünk igazán erősek. Barlangkutatószakosztályunk lelkes és sokoldalú mű- ködéséről, amellyel az anyatársulat tekintélyét is emelte : csak nagy elisme- 64 TÁRSULATI ÜGYEK. réssel és köszönettel emlékezhetünk meg. Pedig igen nagyon szerény anyagi segítséggel rendelkeztek. De hiába. Akarattal, kitartással és lelkes munkával az eperfa levelét is selyemmé varázsolhatjuk. A szakosztály érdemes és túdós elnöke dr. LENHOSSÉK MIHÁLY egye- temi tanár és udvari tanácsos, nagy sajnálatunkra az elnökségről lemondott. A vezetésért s a tudományos munkábani hathatós részvételért fogadja legjobb köszönetünket. A BöckH JÁNos-emlék mű Társulatunk kezdeményezésére már el- készült s elhelyezésre a m. k. Földtani Intézetnek át is adatott. A m. k. Földtani Intézet földmívelésügyim.k. Miniszter úr Ő Excellenciájának nagybecsű engedélyével s anyagi támo- gatásával a márványemlékművet már el is helyezte. Egyes mellékmunkák azonban csak építkezési nehéz viszonyok miatt, még nincsenek teljesen befejezve. Reméljük, hogy tavaszi üléseink egyikén, csendes családi körben, már teljesen elkészülve bemutathatjuk azt a közönségnek is. Elhunyt tagtársaink emlékezete. Fájdalmas veszteségeinkről a mélyen tisztelt főtitkár úr fog részletesebben megemlékezni. Becses engedelmükkel én csak egészen röviden azon elhunyt tagtársainkról szólok pár szót, akik az én szívemhez is igen közel álltak. Elvesztettük KoNkKory THEGE MIK£ós dr.-t, a m. k. Országos Metero- lógiai és Földmágnességi Intézet igazgatóját, miniszteri tanácsost s a Ma- gyar Tudományos Akadémia igazgató-tagját, aki hazájának tudományos fejlesztésére, egész ősi vagyonát adta oda. Az ői Koppány nemzetség- ből származó KoNkory THEGE MIiKLós, a pusztuló középosztály egyik igen érdekes és kedves képviselője és hazánk egyik nagy korszakának eredeti egyénisége volt. Azon magánosan álló s lassan-lassan kipusztuló régi tere- bélyes tölgyfák egyikéhez hasonlíthatjuk őt, amellyel rendes időben nem sokat törődtünk, de ha a nap széditőn-izzón égetett vagy viharos idő ért el, sietve menekültünk tágas és védő lombsátora alá. Ravatalánál dr. Lóczy LaJos töszteleti tagunk, tudományos életünk, Társulatunk és a magyarság nevében igen szép, formás, melegen átérzett és az elhunytat teljes egészében méltató és jellemző beszéddel búcsúzott el. PALKovics JózsEF nyug. cs. és kir. altábornagy 88 éves korában hunyt el. Az idővel és a korral beállott gyöngülő testi szervezet, a természet szép- ségeiben annyira gyönyörködő, a férfias testedző munkákban annyira kiváló katonát is leterelte földi kedves vándorlásairól. A mindig fiatalosan mozgó, szellemes és művelt társalgó áldott jó szíve, unokáival megtett kirándulás után, váratlanul és hirtelen megszünt dobogni. TÁRSULATI ÜGYEK. 65 Az én kedves jó Józsi bátyám elhunyta észrevehető hézagot hagyott sorainkban. ZsIGMoNDY BÉLA örökítő tagot. is elvesztettük. Igazi mestere volt a, földfúrás szakmájának, ki már fiatal korában érezte választott foglalkozásá- nál a geologiai ismeretek fontosságát s ezért részt is vett a m. k. Földtani Intézet felvételeiben és szoros kapcsolatban élt a mi szakköreinkkel is. Olyan kellemes volt a vele való érintkezés. Gyakran dolgoztunk együtt s mostan is hálásan emlékezem vissza arra, az elfogulatlan, higgadt és szak- értelemmel átgondolt jelentésre, amellyel a várhegyi alagút víztelenítésére vonatkozó tervezetünket az Országos Középitési Tanács előtt dr. ZTELINSZKY SZILÁRD műegyetemi tanár oldalán ő is pártolta. Távol tőlünk, Stuttgartban, a hatalmas taxusok és tsungák árnyékolta szépen fekvő házában végezte be munkás életét dr. EBERHARD FRAAS leve- lező tagunk. FRAAS EBERHARD Ismertette Közlönyünkben a m. kir. Földtani Intézet Holzmadeni bőrös lehthyosarusa egyik legelső példányát. Nekem Stuttgartban és a Sváb-jura területén végzett tanulmányozó bejárásaimban kedves baráti tanácsadóm és szíves támogatóm volt. Sok szeretettel és köszönettel emlékezem reá ez alkalommal 1s. Áldás és tisztelet kísérje mindnyájuk emlékezetét ! Ünnepelt tagtársaink. A sok veszteség és gyász közepette azonban örvendetes percei is voltak Társulatunk csendes életének. A mult közgyűlésen megválasztott nagyérdemű tiszteleti tagjaink közül, mindjárt március hó 4-ikén, írásban üdvözöltük születésnapjának 80-ik évfordulóján dr. GusraAv von TSCHERMAK nyugalmazott egyetemi tanárt, cs. és kir. udvari tanácsost, Wienben. ILosvaY LaJos dr. társulatunk tiszteleti tagját, m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi államtitkárt, mély tisztelettel és őszinte ragaszkodással üdvö- zöltük a Magyar Tudományos Akadémjának másodelnökévé történt meg- választása alkalmával. Társulatunk egyik igazán erős támaszát, régi ki- próbált barátját s a magyar tudományos munkásság egyik legelsőjét tiszteljük ő benne, aki tehetségének minden parányát, idejének minden pillanatát hazánk javára, közművelődésünknek szenteli. Az isteni gond- viselés tartsa őt meg Magyarországnak s a tudománynak még igen-igen sokáig. Volt elnökünk, mostani tiszteleti tagunk, a geológiai tanítás nagyra- becsült nesztora, dr. KocH AwxrTAL még megboldogult I. FERENcz JózsEF apostoli királyi Ő Felségétől kbodrogi előnévvel magyar nemességet kapott. A legmagasabb helyrőli elismerés volt ez a hűségesen betöltött, legislegnemesebb munkásságért, a tanításért. Tisztelettel üdvözöltük 1916. évi november hó 30-ikán dr. KRENNER . Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 5 66 TÁRSULATI ÜGYEK. JózsEF SÁNDOR kiérdemült tudományegyetemi tanárt, nemzeti múzeumi osztályigazgatót, volt alelnökünket, állami szolgálatának ötven éves évfordulóján. Ha visszapillantunk a Nemzeti Múzeum ásványtanának ötven év előtti állapotára és keretére és összehasonlítjuk annak mostani igazán pompázó gazdagságával és becsességével, úgy nekünk 15 méltatni kell azt a nagy tudást, ritka finom érzéket és nemes ízlést , amellyel e nemzeti gyüjtemény anyaga ki lett válogatva és a szemlélőnek be van mutatva. Ezért a kitünő munkáért az alkotó mesternek tisztelettel nyujthatjuk el- ismerésünk babérkoszorúját. Igaz, hogy nemzeti vagyonunknak ez a becses meggyarapodása csak egy SEMSEY ÁANDOR értelmes, nemes és önzetlen lelkének megnyilatkozásá- val volt lehetséges, de ezt az igazán nagyúri megnyilatkozást 15 KRENNER JózsEr varázsvesszője ébresztette fel. Azt hiszem, hogy a mélyen tisztelt közgyűlés is megragadja ezt az alkalmat és úgy dr. SEMSEY AxpoRnak — aki betegsége következtében már régebben a Tátra lakosa lett, — mint dr. KnRENNER JózsErnek, aki még mindig fiatalos elevenséggel és sok szeretettel foglalkozik múzeumunk ásványkincses termeiben, őszinte elismerését és legjobb köszönetét nyilvánítja. Elnökelődömet, dr. BCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanárt, kir. bányatanácsost 15 örömmel és szeretettel üdvözöltük, amikor fáradhatatlan alapos tudományos munkásságát a Magyar Tudományos Akadémia, a ren- des tagok sorába való előléptetéssel jutalmazta meg. Báró Börvös LóRÁND egyetemi tanár úr Ő Excellenciája öt ven év óta tagja Társulatunknak. Kimagasló s hazánk határait is messze túl- lépő és nagyszabású tudományos munkásságát nem vagyok hivatva itten méltatni. De azt hiszem, mindnyájunk őszinte megnyilatkozását tolmácso- lom, amikor afeletti örömünknek adok kifejezést, hogy Ő Excellenciája ezt az évfordulót teljes szellemi és testi erőben és munkabirásban érte el. Az isteni gondviselés tartsa őt meg továbbra 1s. Köszönetek. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi, valamint föld- míiívelésügyi Miniszter úr Ő Excellenciájának hálásan köszönjük azt a kegyes anyagi támogatást, amellyel Társulatunk munkásságát elősegíteni méltóztatott. Reméljük, hogy a folyó évben is tekintetbe fogják venni a fennforgó súlyos körülményeket, valamint Társulatunk közhasznú tevé- kenységét 15 és ismét részesíteni; fognak a nagybecsű segélvezésében. Megalakuló hidrológiai szakosztály unk úgyis új gon- dokkal terheli az anyaegyesületet. Pártfogónknak, dr. herceg ESZTERHÁZY MiIkKLós úr főméltóságának is hálásan köszönjük állandó hathatós segélyezését. Vajha például szolgálna Őhercegségének tudományos munkásságunk iránti érdeklődése és nemesszívű támogatása, hazánk többi főurainak is. TÁRSULATI ÜGYEK. 67 Dr. semsei JEMSEY ÁNDOR úr pénzbeli támogatását, továbbá a m. kir. Földtani Intézet és Kir. Magy. Természettudományi Társulat, mindenkor tanusított szíves és segítő érdeklődését és pártfogását is legjobban köszönjük. Igen nagyon köszönöm még a mélyen tisztelt választmánynak, valamint elnöktársamnak s a titkár uraknak és pénztárosoknak, kedves jó bará- taimnak, hathatós és szeretetteljes támogatását és munkásságát. e Földtani kutatások hazánkban. Tudományunk terén, az itthon kifejtett tevékenységre visszapillantva, először is a m.k. Földtani intézetet kell kiemelni. Nehéz időben néhéz körülmények között valóban nagy munkát végezett. Befejezte a (Geologica Hungarica)? új folyóiratának első kötetét. Alig pár hete jelent meg az kintézet kiadványan sorozatában PAPP KÁRoLY dr. volt m. k. osztálygeologus, mostan egyetemi tanár s mélyen tisztelt fő- titkárunk, monumentális és enciklopedikus munkájatkA magyar biro- dalom vasérc- és kőszénkészletérőlb. Ebben a hézagpótló nagyszabású munkában, az ő alaposságával kimerítően foglalkozik iparunkra nézve két legfontosabb ősterményünkkel. Az intézet évi jelentése már két vaskos kötetet tölt meg és értékes tartalmú évkönyveinek füzetei egymásután gyorsan látnak napvilágot. Országos geologiai felvételeit szakadatlanul folytatta s emellett a vasútépítési, vízügyi és számos más közgazdasági kérdésben is sokat dolgozott. Foszforitos anyagokra vonatko- zólag a lehetőségig megvizsgálta hazánk mostan hozzáférhető barlangjait. Tájékozódó tanulmányútra vállalkozott a megszállott Szerbiában és kiküldöttei öt hetet töltöttek el a geologiailag s bányászatilag olyan érdekes terület kevésbbé ismert nyugati részén. Hasznos és szintén nagy munkát végzett a gyakorlati geologia terén a M.kir. Pénzügyminisztérium újonnan szervezett és nagy hézagot pótló X-ik főosztálya. NAGYSÚRI BöckH Hucó dr. miniszteri tanácsos, bányászati főiskolai tanár hivatott vezetése alatt. Nagy munkát végzett e testület s vezetője, nemcsak a földgáz-ügyek továbbfejlesztésénél és lebonyolításánál, hanem még alapos és a legrész- letesebb geologiai felvételek után, a Morva-folyó völgyének általa fel- fedezett kőolajterületét is megcsapolta s kitartó szakavatott munkával egyre növeszti a nagy haszonnal járó s a nemzetgazdaságilag reánk olyan nagyon fontos kőolaj kiaknázását is. Máma már az aránylag kis területről 167—230 m csekély mélységből mintegy napi két.vagon feldolgozandó nyersanyagot szállítanak a magyar államvasutnak, úgy, hogy ebből a kincs- tár havi bruttó bevétele legalább negyedmillió korona. Az új osztály alapos képzettségű munkásait egyre tágabb területeken látjuk mozogni s meg vagyunk arról győződve, hogy a siker el nem ma- radhat, 5x 68 ; TÁRSULATI ÜGYEK. A" M--Rir Pénzügyminiszter úrsagen shasznos antéze kedését látjuk a X. osztály szervezésében és azt kartársi tisztelettel üd- vözöljük. j Vajha a bányászat hathatósabb fejlesztésére és erősebben, egész- ségesebben lüktető erejére is minél előbb tekintettel lenne Pénzügyminiszter: úr őexcellenciája. A "Magyar Földrajzi Társaság Balaton iBázntte sága kiadványainak sorozatában megjelent Lóczy LaJsos dr. m. kir. földtani intézeti igazgató, tudományegyetemi tanár nagybecsű munkájá- nak német nyelvű fordítása 15 Die geologiscehen Formationen der Balaton- gegend und ihre Regionale Tektonik? cím alatt. Ezzel a nemzetközi tudományos élet tulajdonába 15 átment ez a nagybecsű munka, amelyikre minden magyar büszke megnyugvással tekinthet. Megalakult a Magyar Keleti Kulturközpont (Turáni- Társaság) kebelébena Föld- és természettudományi szak- osztály, amely bizonyára szintén hathatósan fogja előbbre vinni geologia1 ismereteinket. A nagy háború alatt, hazánk határain belül lázasan indult meg az ércek és más igen szükséges ősanyagok keresése. Sajnos, e téren teljesen előkészületlenül talált minket a rendkívüli események egész sorozata. Tapasztalhattuk, hogy ami a multban, a rendes nemzetgazdászat- viszonyok között termelésre nem volt érdemes, az mostan a szükség kényszei rére igen is jól lenne értékesíthető. Mindezekből tanulságot vonhatunk le a jövőre nézve, ha ugyan majd visszaemlékezünk a jobb időben a mult keser- ves leckéire. Földtani intézetünk és bányászatunk minden iránybani erő- teljes fejlesztése a döntő körök jövő programmjának legelején kell hogy maradjon. Nemcsak igen zsenge iparunk, kereskedelmünk, de gazdaságaink egészséges haladása, valamint a minden iránybani jobb és többtermelés is feltétlenül megkívánja ezt. Néhány szó a geológia oktatásáról. Méltóztassanak megengedni, hogy mindezekkel kapcsolatban, egészen röviden, méga geologia oktatásával is foglalkozzak. ; Igaz ugyan, hogy ezen tárgy az elnöki beszédekben és szaktársaink irodalmi tanulmányaiban már elég sűrűn lett tárgyalva, de meggyőződésem az, hogy ezzel az igen fontos tárggyal nem lehet elég sűrűn, elég gyakran foglalkozni. Hiszen a követ is csak akkor vájja ki a vízcsepp, ha egy és ugyanazon helyre gyakran esik. A geologiai ismereteknek szükséges és becses voltát még a háborús idő is fényesen igazolja. A nagy német nemzet szakférfiait — TÁRSULATI ÜGYEK. 69 igen fontos munkákra — lépten-nyomon használja. Ami pedig a háború utáni feladatokat illeti, azt e helyen teljesen feleslegesnek tartom fejtegetni. A kémia és fizika mellett kell, hogy a geologia is mindjobban míiveltessék. A földön és a földből élünk s így annak alapos ismerete és ezután annak szükségleteinkre és céljainkra való belterjes kihasználása legyen törekvéseink és tanulmányunk egyik főiránya. Az ember egyre nehezebb körülmények között fog majd megélni. Ha pedig teljesen letörni és elpusztulni nem akarunk, úgy az anyagiakban 15 gyarapodnunk kell. Lépten-nyomon látjuk, hogy ma már a technikai és természettudományi ismeretek nemcsak békében, hanem ilyen óriási háborúban is vezetnek. Nemcsak a gyakorlati irányú, hanem még az orvosi s más tudományos foglalkozások is jóformán azokból élnek és gyarapodnak. Ottan tehát, ahol a lelki és a testi igazi jólét fokozására törekszünk, minden egyéb csak másodsorban jöhet tekintetbe. Mindezeknek helyes elintézésénél azonban nemcsak az állam vezetőit, hanem elsősorban magát a társadalmat is igen súlyos és sok időre kiható felelősség terheli. Mert hiszen nemcsak a jelennek élünk, hanem a jövőnek 1s elő kell készíteni, ki kell alakítani azokat a nem- zedékeket, amelyeknek a megélhetés és megmaradás életbevágó és nehéz problémáival kell majd sikeresen megküzdeni. Nemzetek és államok jövője az anyáktól és a tanítás minőségétől, fajsúlyától függ. A társadalmat erőssé, életképessé és naggyá csak pol- gárainak alapos műveltsége, jellembeli szilárdsága, azaz azon lelki erőnek tökéletessége teheti, amely hasonlít azon szilárdan álló szirthez, melyen az igazság, a bátorság és a szeretet szentegyháza áll, vagy azon fényes meleg sugárhoz, mely az Istenség homlokából fakadva, ide világít életünk sáros piacára, anélktil, hogy kristálytiszta parányait beszennyezné. Fejtegetéseimből talán kiviláglik, hogy a természettudományok s így a geologia alapos tanításának is mindenütt elsőrendű hely adandó és reá a kellő gond és érdeklődés fordítandó. A varázsvesszőről. A természettudományok, nevezetesen a geologiai ismeretek terjesz- téséről szólva, foglalkozzunk még egészen röviden, a legutóbbi idők egyik sajátságos jelenségével, a varázsvesszővel. Vannak idők, amelyek bizonyos eszméket megragadnak, egy ideig viszik és terjesztik: azután egyszerre csak elejtik, bizonyára azért, mert azok nem életképesek, a természet igaz törvényeinek meg nem felelnek s így egészségesen tovább nem is fejleszthetők. Hajdanában, a babona és előítéletek korában, a varázsvessző is titokzatos, fontos eszköze lett a . bányásznak és az érceket mohón kutatónak. Rendkívüli hatalmát a hír szárnyára kapta és a meggazdagodási vágy vakon hitt segítő erejében. Egy idő mulva azután megszűnt a benne tévelygő hit és bizalom. A kutató- 70 , TÁRSULATI ÜGYEK. vessző eltünt a bányász kezéből és lassan-lassan jóformán egészen feledésbe is jutott s a legendák tárházába került. A bányász tudományos alapon, a geologia segélyével, tapasztalatainak logikus következtetéseivel kezdte érceit s más, a földben rejlő ősterményeit keresni. De ime, a legújabb időben, a kutatóvessző ismét feléledt. Alkalmazása mindegyre nagyobb területet hódít s mind sűrűbben vétetik igénybe. Mainapság már nemcsak érceket keresnek vele, hanem kő - olajat, szenet, vizet, a színek, növények felismeré- sénél, sőt az emberek lelki-és testirállapotának kifürkészésénél is alkalmazzák. Sajátságos, hogy épen a Németbirodalomban, ottan, ahol a ter- mészettudományok olyan behatóan és tág körben műveltetnek, vert mostan leginkább gyökeret a kutatóvessző használata. A eWünschelrute; ma már számottevő nagy irodalommal rendelkezik és a cRuttengángers-ek tábo- rába főképen művelt emberek csoportosulnak, akik már 1911-ben Hannover városában az első kongresszust meg is tartották és pedig IWRANZIUS ad-. miralitási titkos tanácsos kezdeményezésére. Mostan már nem egyszerű, babonás bányászok, hanem orvosok, magasrangú katonák, mérnökök, fúrótechnikusok, hölgyek stb. foglalkoznak a vesszőveli kutatással, fel- derítő erejének problémájával. A hannoveri kongresszus első, egészen helyes eredménye, a kutató- vessző kérdését tisztázó és felderítő egyesület megalakulása volt. Az egye- sület elnöke Dr. R. WeyRauvcn, a stuttgarti műegyetem vizépítéstani tanára lett. Az új egyesület korunk szelleméhez mérten : fizikai, pszichologiai, metafizikai és élettani törvényszerűséget keres a kutatóvessző sikeres kezelésénél. Az emberi test alsó és felső részének külön-külön színű ki- sugárzását élettani tekintetben tanulmányozza. A térszín alatti anyagok- nak minden irányban terjedő függélyes kisugárzásából az ott rejlő anyagra következtet. Foglalkozik az emanációk sokféleségével. 5 mindezekhez a kutatóvesszőt használja. Úgylátszik, bogy a tudományok sorozatának valamelyik osztályába szeretnék eljárásukat behelyezni. Velök szemben eddig, a többek között, különösen a német geologusok egyrésze foglalt állást. Annak idejében a megboldogult Dr. RricHaRp LEpsius és H. voN ÜREDNER 185 a kutatóvesszők megbízhatósága ellen nyilatkozott. 1903-ban ezen ügyben a KNaturwissenschaftliehe "Wochenschrift hasábjain F. BEYscHLAG, F. WAHNSCHAFFE, K. KEILHACK és A. LEPPLA tanárok és geologusok hosszasabban nyilatkoznak. Fizikusok, ehemikusok és fiziologusok vizsgálatainak eredményeit is tekintetbe véve, a felsorolt tapasztalt és kiváló tanárok és geologusok véleménye az, hogy itten csakis erős képzelődés szülte öntudatlan, ideomotorikus izommozgásról lehet szó. TÁRSULATI ÜGYEK. 71 s így nem is akarnak a babonás és már régen megcáfolt állításokkal tovább is foglalkozni. Dr. SALAMON heidelbergi egyetemi tanár 1916-ban cNoch ein Geologe für die Wünschelrutes cím alatt megjelent értekezésében már tartózkodób- ban foglalkozik a kutatóvesszők ügyével s annak alapos megvizsgálását, főképen és elsősorban az orvostól várja. Bizonyos lehetőségeket elismer, de határozottabban azért nem nyilatkozik. Én még azt is hiszem, hogy e kutatási eljárásnál gyakran az emberek beteges szervezete, hiszterikus állapota i8 szerepelhet. Legislegújabban a kutatóvesszősök egyrésze taní- tásaiknál már keresik az igazi alapot. H. KLEINER fúrótechnikus mérnök 1915-ben megjelent könyvében a következőket írja : cJe unfangreicher des Rutengángers Erfahrungen sind und je ne hr ererodrorgú re heg rise mit nes érett b esttzt e destó leistungsfáhiger wird er sein. Mangelhaíte Kent- nés set I biesrehn ai mikrerm es édmisá rt ben tste Bede. Talán nem tévedek, ha ezt a nyilatkozatot úgy értelmezem, hogy a aki nem ért a hidrologiához és geologiához, az bizony csak úgy találomra kutat mutató-vesszőjével. Mélyen tisztelt közgyűlés ! Ezen a téren i5 kötelességszerű feladat áll előttünk, mert a vesszős kutatók száma nálunk is egyre szaporodik és pedig különösen import útján. I Társulatunk jövéndő céljai. A mélyen tisztelt főtitkár úr alapos jelentéséből méltóztatnak majd látni, hogy társulatunk ezen igen nehéz időben is iparkodott kötelességének eleget tenni s hogy úgy a kormány, mint az egyesek, valamint a társadalom szellemi és anyagi támogatását megérdemelte. Mély tisztelettel és bizalommal kérjük ezt az érdeklődést és támogatást számunkra a jövőben 15, még pedig lehetőleg fokozott mértékben. El nem mulaszthatom mostan, amikor társulatunk támogatásáról szólok, még azt is felemlíteni, hogy nekünk, mint magántársulatnak, bizo- nyos fokig és a lehetőségig függetlenségünket is meg kell óvni, meg kell tartani. Társulatunknak oly súlyt és tekintélyt kell szerezni, hogy az tudo- mányunk terén a döntő fórumok közé -soroltassék. Hogy pedig ezt fenn- tarthassuk, az alapos és becsületes munkásságon kívül az anyagiak gyara- pítása is szükséges. Az utóbbi pedig már a magyar társadalom vagyonos osztályainak feladata, amely azonban — kivéve a tisztelettel kiveendőket — a tudományok istápolásával szemben ez ideig sajnos, bizony elég fukar volt. Talán kevesebb üres fényűzéssel, hiúsággal és élvezetekkel is be lehetne érni és emellett a hazai tudományosságért, kulturáért többet is lehetne tenni. Nem elég meggazdagodni, hanem a gazdagsággal okosan és hazafiak- hoz illően is kell tudni élni. Ez jóformán mindenkinek kötelessége is. 42 TÁRSULATI ÜGYEK. Mélyen Tisztelt Közgyűlés! Az idő emberi életünkhöz arányosított méreteiben feltartózhatatlanul halad tovább. Az egyes elmult korszakokra , történelmi feljegyzéseink dacára, mindinkább ráborul az éj sötétje. Emberek és eszmék eltűnnek. Egy van azonban, mi az éj feketére szőtt fátyolán is mindenkor — mint áldást hozó fényes csillag állandó és éltető sugára —- átvilágít : s ez a tudomány. Minden egyéb, mint egy gyorsan kialvó fényes meteor, rövid pályafutás után, tündöklő sziporkájval gyorsan tűnik el a mult messze- ségében. És ha megnyitónk elején aggodalmas szívünk fel is jajdult, bizonyára a borúra derű fog majd következni. A tudomány haladását a háború pusz- tító, véres éjszakája sem temetheti el. Élni, gyarapodni, haladni fog az ezentúl is és majd jótékony balzsamként gyógyítja meg egymástól elide- genedő, gyűlölködő szíveinket. A nagy magyar költő szavai csendülnek meg fülemben s az Úr szere- tetteljes szózatával zárom be megnyitómat. tkMondottam ember: Küzdj és bízva bízzálb 2. IGLór SzorvragÓm TAMÁS dr. elnök bemutatja a mult évi közgyűlés hitelesített jegyzőkönyvét s a mai közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri BoGDÁNFY ÖDÖN és BÁRÓ KAAS ÁLBERT rendes tag urakat. 3. Elnök bejelenti, hogy a mai közgyűlésről távolmaradásukat kimentették : BALLENEGGER RóBERT dr. társulati másodtitkár, aki betegsége miatt nem vehet részt a mai közgyűlésen ; továbbá ILosvaY LaJos dr. m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi államtitkár, tiszteleti tag és GRÓF TELEKI PÁL dr., a Magyar Földrajzi Tár- saság főtitkára, örökítő tag, akik az országgyűlés délutáni ülésezése miatt nem jelenhetnek meg a mai közgyűlésen. 4. Elnök felhívja az elsőtitkárt titkári jelentésének megtételére. Papp KÁnoLy dr. elsőtitkár a következő jelentést terjeszti a közgyűlés elé: Igen tisztelt Közgyűlés ! Alapszabályaink 20. §-a szerint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésén a titkár a társulat beléletéről és működéséről jelentést terjeszt elő. Beléle - tünknek a mult évben egyik kimagasló eseménye, mélyen tisztelt elnökünknek : IGrói Szorragn Tamás dr. m. kir. földtani intézeti aligazgató úrnak kitüntetése, illetőleg udvari tanácsossá való kinevezése. Új királyunknak: IV. KÁRory Ő Császári és Apostoli Királyi Felségének legelső ténykedési közül való ez a kinevezés, minthogy trónralépése után a harmadik héten, 1916 december 11-én írta alá Bécsben a kinevező iratot. Őfelsége emez adományozása osztatlan örömet keltett a magyar geológusok körében. Tanubizonysága ennek az a két- szeres ünneplés, amelyben Őméltóságát egyrészt a m. kir. Földtani Intézet tiszti- kara s másrészt társulatunk választmánya részesítette. A mult év december 28-án az Országos Földtani Intézet tudós testülete — élén Lóczy LaJos igazgató úrral — fényes tanujelét adta annak a nagyrabecsülésnek, EST TÁRSULATI ÜGYEK. T/8) amellyel ügyvivő aligazgatóját körülveszi. Megjelent emez ünneplésen a m. kir. földmivelésügyi minisztérium illető főosztálya is, hat taggal képviselve, élén ZSEDÉNYI BÉLA miniszteri tanácsos úrral. A másik ünneplésben elnök urunkat 1917 január 8-ána Magyarhoni Földtani Társulat választ- mánya részesítette, élén volt elnökünkkel : SCoHAFARZIK FERENC tanár úr őméltó- ságával. Emelte emez ünneplésünk fényét ILosvav LaJos dr. m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár úr, társulatunk tiszteleti tagja, aki magas állásában ma is ép oly szeretettel és gondoskodással érdeklődik ügyeink iránt, mint az el- mult három évtized munkában telt évei alatt. Amidőn titkári kötelességem szerint mindezeket a mélyen tisztelt Köz- gyűlésnek jelenteni szerencsém van, egyben szabad legyen ama meggyőződésemet is kifejezni, hogy mélyen tisztelt Elnökünknek a méltóságot a magas trón kegye adta, de azt tartalommal a szaktársak szeretete, vonzalma és nagyrabecsülése töltötte meg. A Magyarhom Földtani Társulat valóban szerencsés, hogy fenn- állásának 66-ik évében s talán életének legnehezebb idejében oly elnök vezetésé- vel indulhat útjának, akit szaktársainak tisztes kara s a magyar társadalom színe-java oly általános megbecsülésben részesít. kk "Mult évi jelentésemben részletesen ismertettem és névszerint 15 felsoroltam mindazokat a tagtársainkat, akik a világháborúban aktiv részt vesznek. Hazánkból s a szövetséges Ausztria s Németország polgárai közül 67 olyan tagtársunkat soroltam fel, akik katonai szolgálatot teljesítenek. Azóta ez a jegy- zék bővült s jelenleg kerekszámban 80 tagtársunk van katonai szolgálatban, részint a harctéren, részint orosz fogságban. Hősi halált halt a háború folyamán 8 tagunk, akikről részben már az 1915. és 1916. évi közgyűlésünkön megemlékeztem, részben jelentésem végén fogok róluk néhány búcsúszót mondani. Harctéren küzdő tagtársaink viszonyairól csak szórványos adatokat kap- tam s így a mult évben összeállított jegyzéket csak egyes részleteiben tudtam kiegészíteni. Adja a jó Ég, hogy jövő évi közgyűlésünkön ne kelljen már tovább ezt a jegyzéket vezetnünk, hanem ekkorára körünkben láthassuk és ünnepelhessük fiatal tagtársainkat, akik a szélrózsa minden irányában szétszórva küzdenek vagy fogságban sínylődnek. : ; Társulatunk működésének ismertetésére térve át, méltóz- tassék megengedni, hogy. kissé behatóbban szemlélődjem honn dolgozó tagtársaink munkássága fölött. Azért tartom ezt szükségesnek, hogy lássuk, mit művelnek idehaza a szakbeli geológusok, hogy mit dolgozunk mi mindannyian, akik honn vagyunk; akik részint korunknál, részint alkalmatlan voltunknál, részben nél- külözhetetlenségünknél fogva a katonai szolgálattól mentesek vagyunk és a Íront mögött szenvedjük a háború nehéz viszonyait. , A magyar királyi Földtani Intézet munkásságáról már az Elnöki Jelentés tájékoztatott bennünket, amiből kitűnik, hogy a Lóczy L4Jos igazgató úr vezetésével dolgózó gárda csaknem háromszorannyi külső munkát SEOe 74 TÁRSULATI ÜGYEK. végzett, mint a béke éveiben; belső tudományos működésében pedig eddigelé alig tapasztalt buzgalmat, szinte lázas munkálkodást fejt ki. A Szerbiába vezetett expedició, amely SZoNxraGH aligazgató úr vezetésével négy taggal, ZSIGMONDI ÁRPÁD bányamérnök, Timkó IMRE főgeológus és JEKELIUS ERicH dr. geológus urakkal indult emez életveszedelmes területre, gazdag tudo- mányos és gyakorlati zsákmánnyal tért vissza. A háború tehát egy csapásra hozzáférhetővé tette azt a területet, amelyre eleddig alig gondolt magyar geológus. A m. kir. pénzügyminisztériumban BöckH Hucó dr. miniszteri tanácsos úr vezetésével történő korszakos kutatásokról, továbbá a Magyar Nemzeti Múzeumban látható intenziv munkásságról, amely épen a háború alatt KRENNER JózsEF osztályigazgató úr buzgalmából, egy gyönyörű új geológiai gyűjteménnyel gazdagította múűúzeumunkat, kimerítő ismertetést hallottunk az elnöki jelentésből. Amidőn a teljesség kedvéért még fölemlítem, hogy SCHAFARZIK FERENC tanár úr műegyetemi ásványtani és földtani intézetében milyen megfeszített tudományos munkálkodás folyik, amikor tanársegédei a harctéren vannak s jóformán másodmagával végzi a mérnöknemzedékre olyannyira fontos geológiai oktatást; s amikor a kolozsvári egyetem s a selmeczbányai főiskola geológus tanárainak mindenféle akadályokkal küzdő munkásságára utalok, csupán jeleztem mindazt a buzgalmat, amelyet honnmaradt szaktársaink kifejtenek. ; E helyütt tehát tisztán társulatunk működését ismertetem s elsősorban szaküléseink sorozatát veszem szemügyre. A régi hagyományokhoz híven, mikérit a béke éveiben, úgy az elmult év- ben is szaküléseinket egyrészt a januártól júniusig terjedő hónapokban, másrészt november és december havában tartottuk. Nyolc szakülésünkön 17 előadó 23 elő- adást tartott. Hogy eme szakülésekről összefoglaló képet nyujtsak, nem a szokásos időrendben sorolom fel, hanem tárgy szerint csoportosítom az előadásokat, néhány szóval kiemelve ezek lényegét. 1. Az általános geológiai értékű előadások sorozatát PÁLFY Mónirc dr. m. kir. főgeológus úr, társulatunk mélyen tisztelt másodelnöke nyitja meg: Az erupciós kőzetek zöldkövesedése című elő- adásával, amely értekezés teljes szövegében meg is jelent a Földtani Közlöny 4—6. füzetében, magyar és német nyelven. A zöldkövesedés fontosságát illetőleg csupán arra az egy tényre utalok, hogy hazánk évszázados, sőt évezredes arany-, ezüst- és őlombányái legnagyobbrészt a zöldkövekhez, a propilitekhez vannak kötve. A zöldkövesedést eddigelé leginkább vulkáni utóhatásokból magyarázták, PÁrFY dr. azonban számos hazai példából azt bizonyítja, hogy az andezitek zöldkövesedése nem egyszerű posztvulkános jelenség, hanem a mélységben régeb- ben történt batolitszerű hatások eredménye. Az előadás fontosságát legjobban bizonyítja az a tudományos vita, amely Böckn HuGó, SCHAFARZIK FERENC és SZONTAGH TAMÁS hozzászólása révén a tárgyról keletkezett. 2. Ugyancsak általános fontosságú tárgyat adott elő ToBoRrrv GÉzA dr. m. kir. geológus: A földkéregben egymást keresztező kettős hullámrendszerről szóló elmefuttatásában, amelyben nevezett tag- MD: yet TÁRSULATI ÜGYEK. 15 társunk a kettős hullámsorok keletkezésének elméletét a Kis-Kárpátok területén megfigyelt példákkal támogatja. Ez a szellemes tanulmány ugyancsak két nyelven szintén megjelent Közlönyünkben. 3. A regionális geológia köréből, úgy a Kárpátok, mint a Balkán hegy- vidékeiről gazdag tárgysorozatunk volt. NAL togón ToBORFFY Géza dr. a Kis-Kárpátok dévény-—máriavölgyi vonulatáról tartott kimerítő, szabad előadást, gazdag kőzetanyag és számos szelvény bemutatásával. 4. Az Eszaknyugati Kárpátok geológiáját összefog- lalóan ifjú Lóczy LaJos dr. egyetemi tanársegéd úr ismertette. Előadásának tárgya a Kis-Kárpátok Fehérhegysége, a Morvamenti Beszkid-határhegység, a Trencséni Pienini Szirtes-hegység és a Vág depressziója által határolt hegyvidék volt, amely- nek geológiai és tektonikai viszonyait azzal a mélyreható felfogással taglalta, amely a svájci iskolában képzett geológusokat jellemzi. 5. VígH GyuLa dr. m. kir. geológus szinténaz Északnyugati Kár - pátokban végzett fölvételeit ismertette, nevezetesen a Kis- Magura északi részének sztratigrafiai és hegyszerkezeti. viszonyait, bemutatások- kal s rajzokkal szemléltet ve. j Mindhárom előadás teljes egészében a m. kir. Földtani Intézet évi jelen- téseiben fog megjelenni magyar és német nyelven. 6. Úgy geológiailag, mint hidrogra fiailag fontos tárgyról értekezett SCHRÉTER ZOLTÁN dr. m. kir. geológus, nevezetesen a Bükk-hegység langyos forrásairól, ismertetve az egri, kácsi, diósgyőri és görömböly-tapolczai hévvizek geológiai eredetét. Nagyon kívánatos lenne, hogy ez a tanulmány minél előbb megjelenjen, minthogy különösen a Miskolcz város vízvezetékét tápláló. forrásoknak az 1913. év nyarán történt megzavarodása éles fényt vet s világosságot derít az egymás mellett bugyogó hévforrások és a hideg karszt-vizek viszonyára, úgy, hogy ez a tanulmány nemcsak helyi értékű viszonyokat tárgyal, hanem egy- ben általános fontosságú kérdéseket magyaráz meg a hidrológia mezején. 7. JEkKELIus ERIcH dr. m. kir. geológus a Br assói heg gység felső- júrakorú, pártközeli képződményeiről, míg 8. VoGL VIKTOR dr. m. kir. geológus Tengermellékünk titon- képződményeiről értekezett, bemutatva a Krajna felől DK-i irányban csapó és Zenggig húzódó titon-sáv kövületeit. Mindkét tanulmány a m. kir. Földt. Int. Évi Jelentéseiben fog megjelenni. 9. Az elmult év elején, a januári szakülésen egy vidéki tagtársunknak : BESE Géza aninai bányafelügyelőnek eredeti dolgozatát mutat- tam be, amely Szerbia északkeleti észonále bányageológiai viszonyait tárgyalja . Ez a tanulmány főkép azért fontos, mert Rudna-Glava vidékének érctelepeit, a Mirocsvidéki liaszkorú széntelepeket, s a Ranovácvidéki karbonkorú szénfosz- lányokat a kellő értékükre redukálja, szemben azokkal a hivatalos becslésekkel, amiket még a szerb állam megbizásából főkép MIiLogxkovirs, volt királyi szerb bányainspektor végzett. 10. Ugyanezen sza külésen famatatkás RADOVANOVIOCS SZVETOLIK, belgrádi geológus tanár s volt szerb királyi külügyminiszter munkáját az Alduna és a Timok szögletének geológiai és tektonikai viszo- EZÉ 4 Hszt 4 76 TÁRSULATI ÜGYEK, nyairól. Rendkívül becses, magas színvonalú geológiai tanulmány ez, amely- hez csatolt eredeti felvétel csatlakozik SCHAFARZIK FERENC tanárnak vaskapu- vidéki felvételéhez, úgy hogy maga ez a térkép nagy értéket jelent a geológusok számára a ma már bolgár uralom alatt levő területen. 11. A Balkánról szólva, májusi szakülésünkre térek át, ainikor Nopcsa FERENC BÁRÓ, kiváló magángeológusunk, Északalbánia, Rácország és Keleti Montenegró geológiai szerkezetéről tartott szabad előadásá- ban bemutatta az első átnézetes térképet, amelyet részben a saját felvételei, rész- ben az osztrák geológusok munkái alapján az alpesi redőrendszer adriai szegélyé- ről készített. Mind a három balkáni tanulmány, térképekkel és szelvényekkel illusztrálva , Közlönyünk 1916. évi 46-ik kötetének utolsó számában már teljesen készen, kinyomtatva várja a szétküldést. Ez a füzet a Balkán geológiai viszonyai- nak tanulmányozásához bizonyára mindenkor értékes forrásmunka leend. 12. Az agrogeológia körére térve át, a mult évben BALLENEGGER RÓBERT dr. titkártársam nem kevesebb, mint három eredeti tanulmányt mutatott be üléseinken. Mindenekelőtt a magyarországi talajtípusok mechanikai össze- tételéről tartott általános értékű előadást, amelyhez TIMKó IMRE m. kir. főgeológus tapasztalataiból reflexiókat fűzött, nevezetesen a Hortobágyon és a békéscsabai öntözött réteken tapasztalt kötött vízmennyiség-viszonyairól. 13. Másik tanulmánya a Hegyes-Drócsa aradmegyeihegy- vonulat erdőségeinek talajáról szól, amelyről kimutatja, hogy helyben keletkezett, vagyis az alatta fekvő kőzet málladéka, ú. n. kisfokú podzolosodás eredménye és nem: porhullás terméke. 14. Ugyancsak BALLENEGGER dr. harmadik előadásában: A tokaj- hegyaljai nyirok eredetével foglalkozott, bemutatva a mádi szőlőből való; Timkó IMmgétől gyüjtött talajt. A rendkívül kötött, vörösesbarna agyag- talaj, melyet SzaBó JÓZSEF nyirok néven irt le félszázaddal ezelőtt, az újabb vizsgálat eredménye szerint a riolittufából keletkezett, mediterrán klima hatására. 15. Az őslénytan, paleontológia köréből szintén számos előadást hallottunk a mult évben. Így májusi ülésünkön bemutattam HoJwos Rezső dr. harctéren megrokkant paleontológus tanárjelölt úr értekezését a magyarhoni fosszilis radioláriákról, amely munka LŐRENTHEY IMRE egyetemi tanár úr őslénytani intézetében készült s Közlönyünk utolsó számában már ki is van nyomtatva egy táblamelléklettel. 16. KoRMos TIVADAR dr. egyetemi magántanár s osztálygeológus ÚSZÁS első fosszilis hiéna csontváza Magyarországon címen az igrici barlangból kiásott Hyzena crocuta spelea teljes csontvázát ismertette. 17. Ugyancsak KoRMmos TIVADAR dr. az ajnácskői pliocén- rétegekről s faunájukról tartott előadást, bebizonyítva, hogy — az ott talált subursida: a Parailurus species alapján — az ajnácskői rétegek a háromszék- megyei barót-köpeci levantei rétegekkel egykorúak. 18. FeEJÉRVÁRY GÉZA GYULA BÁRÓ nemzeti múzeumi gyakornok a Nagy- várad mellett levő Püspökfürdő preglaciális rétegeiből sz2B e TÁRSULATI ÜGYEK. AZA mutatta be azokat a fosszilis békamaradványokat, amiket KoRmos TIvADAR gyüjtött. Az értékes paleontológiai tanulmányt, amelyet a fiatal kutató MÉHELY LaJos és KoRMmos TIVADAR buzdítására végzett, Köz- lönyünk ez évi 47. kötetében fogjuk közölni. 19. LAMBRECHT KÁLMÁN dr. ornitológus: A madarak paleon- tológiája című értekezésében a paleo-ornitológia történeti fejlődését vázolta. LAMBRECHT dr. sorra vette az egyes genuszokon kívül a fosszilis tojásmarad- ványok, toll-lenyomatok stb. kérdését s a kihalóban levő madárfajok hisztorikumát. Ez a tanulmány különben a madarak őseiről készülő monográfiának bevezető. része, amelyen a szerző már évek óta dolgozik. Magyarország fosszilis madár- maradványainak tanulmányozására eme kiváló specialistánk, társulatunk SzaABó. JózsEF emlékalapjából megbízást kapott s a jutalmazott pályamunkát szerzője idei májusi szakülésünkön fogja bemutatások kíséretében ismertetni. 20. Ugyancsak LAMBRECHT KÁLMÁN dr. egy másik szakülésünkön Ly- DEKKER RIcHARDról, korunk egyik legnagyobb paleontológusáról tartott han- gulatos emlékbeszédet. LAMBREcHT dr. tanulmányai részint németországi folyó- iratokban, részint a m. kir. ornitológiai központ közlönyében, az Aguilában fog- nak megjelenni. LYDEKKER elhunyt angol paleontológus emlékezetével kapcsolatosan fölemlítem, hogy egy másik ülésünkön. 21. BALLENEGGER RÓBERT dr. titkártársam HILGARD agrogeológusnak, a kaliforniai egyetem nemrég elhunyt tanárának működését méltatta, aki sikeres munkálkodásával és eszméjvel a magyar agrogeológusok működésére is termé- kenyítőleg hatott. ; 22. Az ásványtan, a mineralógia az elmult évben, sajnos, nagyon szűk körben szerepelt üléseinken. Ennek az oka az, hogy fiatal mineralógusaink legnagyobbrészt katonai szolgálatban, harctéren, részben orosz fogságban vannak. Ezért a mineralógia köréből csak egy előadásunk volt és pedig az orosz fogságban levő kiváló geológusunknak: VENDL ALADÁR dr. tagtársunknak testvérhuga, VENDL MÁRIA dr. kisasszony, felsőbb leányiskolai tanárnő, aki a griedeli barit kristályalakjai című értekezését mutatta be. 23. Végül odaérek, ahonnét tulajdonkép ki kellett volna indulnom, t. i. a hadi geológia körére. VaApÁsz ELEMÉR dr. egyetemi segédtanár úr Földtan a hadi ismeretekben címen aktuális előadást tartott, hangoztatva a földtannak a katonai iskolákban és a polgári jellegű középiskolák- ban behatóbb tanítását. Eme szakülés kapcsán fölemlítem, hogy SCHAFARZIK FERENC tanár úr nem- csak elméleti módon, hanem konkrét következtetésekkel világította meg a háború és geológia közti vonatkozásokat. Ugyanis nagyérdemű volt elnökünk egyrészt katonatiszti tapasztalataival, másrészt geológiai tudásának biztosságával már két ízben is reámutatott, hogy mennyiben hasznosíthatja magát a mostani élet-halál harcban a geulógus. Fejtegetéseimek végeredménye az, hogy a külön hadi geológia felállítása céltalan, mert a harctéren szükségeltető geológiai tudás a rendes geológiai foglalkozás körébe vág. k 78 TÁRSULATI ÜGYEK. Ezekben vázoltam anyatársulatunknak mult évi működését, amelyből kitűnik, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat a tudományos geológiának csak- nem minden ágában, sőt a segédtudományok terén is, szinte, hogy úgy mondjam ; szokatlanul élénk munkát végzett. Mielőtt továbbmennénk, vessünk egy pillantást fiatal szakosztályunk működésére. A Barlangkutató Szakosztály mindössze 4 éves multra te- kinthet vissza, minthogy az eredeti Barlangkutató Bizottság, LEN- HOSSÉK MIHÁLY elnök és KApIé OTTOKÁR titkár urak buzgalmából, csak az 1913. évben alakult át önálló szakosztállyá. Miként Elnök úr megnyitójából már értesültünk is, a szakosztály vezetésé- ben az elmult év folyamán lényeges változás történt, amennyiben LENHOSSÉK MIHÁLY egyetemi tanár úr sokoldalú elfoglaltsága miatt 1916 május 81-én lemon- dott elnöki tisztéről s a szakosztály ügyeit az idei évzáró ülésig BELLA LAJos alelnök úr vezette. A szakosztály ügyrendjében is történt változás, amennyiben a választmány tagjainak számát 6-ról 8-ra emelte, új tagokul beválasztva BARTUcz LaJos egyetemi magántanár, antropológus és MiIHók Orró paleoentomológus urakat. A szakosztály folyóiratát: a Barlangkutatás IV. évfolyamát az elmult évben is a szakosztály ügybuzgó titkára : KApIC OTTOKÁR úr szerkesztette, KoRmos TIVADAR dr. választmányi tag közreműködésével. A 150 tagot szám- láló szakosztály működését a következőkben ismertetem : Bár a szűkös anyagi viszonyok az 1916. évben nagyon korlátozták az osz- tály működését, a magyar barlangkutatás ügye a m. kir. Földtani Intézet s a Nem- zeti Múzeum régiségtára jóvoltából mégsem akadt meg. Ezen intézmények kül- detésében számos jelentős ásatás történt. 1. Így HILLEBRAND JENő dr. nemzeti múzeumi segédőr a borsodmegyei Istállóskő-barlangban, Szilvásvárad vidékén ásatott s ezúttal is az aurignacien kulturaemeletbe tartozó paleolit kőeszközöket gyűjtött. Ugyanez a kutató a bajóti Jankovich-barlangban is ásatott s itt a solutréenbe tartozó kő- és csont- eszközökre bukkant. 2. KApié OTTOKÁR dr. Herkulesfürdő környékén kutatott és pedig a) a Piatra Banici nevű sziklacsoportban nyíló Zoltán-barlangban diluviális vagy pleisztocénkorú emlősfaunát fedezett fel; b) a fürdő mellett levő híres Rabló- barlangban prehisztorikus anyagot, neolit-cserepeket talált, amelyek lényegesen különböznek az e korbeli felvidéki leletektől; c) végül a Domogled oldalában magasan nyíló Imre-barlangot térképezte. Ezenkívül a borsodmegyei Hámor határában, a Büdös-pestből rendszeres ásatásokkal egyrészt gazdag neolit-régi- ségeket, másrészt több száz paleolit-szilánkot tárt föl, amely utóbbiak kultúr- szintjét még nem sikerült megállapítani. 3. KoRMos TIVADAR dr. az óruzsini Nagy-barlangban megtalálta azt a pleisztocén szenes-réteget, amelyet már RÓTH SAmu is a diluviális ember tűzhelyé- nek tartott s épen ezért tiszteletére RórH 8Amu-barlangnak nevezett el. Felkutatta azonkívül a híres jászói barlangot, amelyet a prémontréi rend prépostjáról TAKÁCS MENYHÉRT-barlangnak nevezett el. 1 TÁRSULATI ÜGYEK. 79 4. LAMBRECHT KÁLMÁN dr. a Barlangkutató Szakosztály megbízásából a barlangok m§ilár-maradványait kutatta. 5. HORUSITZKY HENRIK, KApié OTTOKÁR és KoRmos TIVADAR urak a m. kir. földmívelésügyi minisztérium megbízásából számos felvidéki barlangot kerestek fel abból a célból, hogy bennük foszforsavas anyagokat tárjanak fel. A gondolat, hogy mezőgazdaságunk a barlangokban található foszfor- trágyát értékesítse, HORUSITZKY HENRIK főgeológustól ered, aki erre a figyelmet a Természettudományi Közlöny 1912. évfolyamában hívta fel. A hosszas háború következtében nagyon aktuális lett a kérdés s ezért a kormány figyelme is reá- terelődött a foszfort tartalmazó barlangi agyagokra. Mindannyiunk előtt ismeretes az a tudományos vita, amely épen ezen kérdés miatt egyrészta Magyar Föld- rajzi Társaság nagyérdemű elnöke ; CHOLNokY JENő egyetemi tanár úr s másrészt igen tisztelt választmányi tagunk: HORUSITZKY HENRIK m. kir, fő- geológus úr között a Földrajzi Közlemények hasábjain megindult. A kérdés akörül fordul meg, hogy gyakorlatilag értékesíthető-e, vagy sem barlangjaink eme kincse, s másrészt arányban van-e az esetleges anyagi haszon azzal a pusztítással, amelyet az üzleti vállalkozás a tudományos leletekben okozna. Mindezen kérdésekre szakosztályunk föntnevezett bizottsága fogja a feleletet megadni. Kívánatos volna, hogy a szakosztály a magyar társadalom támogatásával minél nagyobb anyagi erővel fogjon törekvései megvalósításához. Mert hazánk legrégibb történelmének kulcsa szakosztályunk kezében van s reményünk van, hogy hazánk a barlangkutatás terén mihamarabb vezetőszerephez jut a kultúr- nemzetek sorában. Társulatunk szellemi működésének másik főtényezője kiadványainkban van. Anyatársulatunk folyóiratának: a Földtani Közlönynek az el- mult évben 46-ik évfolyamát adtuk ki. A megdrágult nyomdai árak miatt kény- telenek voltunk összevont füzetekben kiadni, ezek közül az utolsó füzetet a jövő hetekben fogjuk igen tisztelt tagjainknak szétküldeni. Szakosztályunk folyóirata : a Barlangkutatása mult évben IV. évfolyamából 2 összevont füzetet adott ki, 3ak füzetét a jövő hetekben fogja expediálni. Tagsági illetmény gyanánt jár tagjainknak a m. kir. Földtani Intézet évi Jelentése és Évkönyve. Azévijelentésekből a mult évben mit sem adtunk tagjainknak, minthogy az 1914. évi jelentést még harmadéve szétküldtük, az 1915. évi jelentés pedig a nyomdai akadályok miatt csak a mult napokban került ki a sajtó alól s így csak a jövő hónapban jut tagtársaink kezébe. A m. kir. Földtani Intézet Évkönyvéből a következő fü- zeteket juttattuk el tagtársainknak : A m. kir. Földtani Intézet Évkönyve: XXIII. köt. 1. Báró Nopcsa F. Erdély Dinosaurusai, 4 táblával (420 kor.) — 2. JEkErrus B. A brassói hegyek mezozóos faunája, 6. táblával (7. kor.) — 3. Báró FesÉRvÁRY G. Adatok a Rana Méhelyi By. ismeretéhez, 2 táblával (2 kor.) — 4. Kapié O. A Szeleta-barlang kutatásának eredményei, 8 táblával (10 kor.) — 5. VogL V. Tengermellékünk 80 TÁRSULATI ÜGYEK. tithonképződményei és azok faunája, 1 táblával (150 kor.) — 6. KoRmos T. A pilisszántói kőfülke, 6 táblával (10 kor.) Összes értéke 84"78? korona. Más években közgyűlésünkön mindig be szoktam mutatni díszkötésben mindazon kiadványainkat, amiket társulatunk igen tisztelt tagtársainknak a 10 K tagsági díj fejében juttat. Az idén ezt nem tehetem, mert teljes kötetet egyik kiadványból sem volt módunkban nyujtani. Hogy kiadványaink expediálása némi késedelmet szenvedett, annak a nyomdai akadályok mellett több oka is volt. Ugyanis a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága az intézet nagyarányú ter- jeszkedése miatt, kénytelen volt eddigi helyiségünkből egy másik helyiségbe áttelepíteni s a költözéssel járó akadályok, de főkép a szolgákban való hiány kés- leltették a már meglevő kiadványok szétküldését. A m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának szíves engedélyéből és támogatásával most már átköltöztünk új helyiségünkbe s így a jövő hónapok folyamán bőven kárpótoljuk tagtársainkat kiadványokkal. Társulatunk vagyoni viszonyairól a Pénztárvizsgáló- Bizottság jelentése ad számot. Eszerint a Földtani Társulat vagyona az 1916. év végén : I. Alaptókében, értékpapirokban és készpénzben vagyon....... 74,554 K 441 II. Adóssága : az Osztrák-Magyar Banknál fennálló teher... .... 6,600 ( — Eme vagyonhoz járul még a társulatnak bútorokban, felszerelésekben és könyvekben levő ingósága, amelyek állása az 1916 december 31-én felvett leltá- rozás szerint a következő : A) Bútorok és felszerelések: Értéke korona d tadarab üvéges, Tégi INAtsSzekTÉny : /.sslszesee sége és ejálete ol ssszaleletz etetett sei 1507 — del sdatrab üveges, TEDVITAHSZOKTÉNYI af lelate sss kekötete cí d a elete jate steel els 1507 —- Szal adata üveges; HŰT ATAtSZEkTENY , s avsíste elejelsrslstsi elete ist elek er eletelet else et 220" — 4. 1 darab magas, félig festett új könyvállvány :.s.ssssssssssssse 30" — b. Udarabumasas; : télie Mestett ÚJ sllVámyy a ss ster erts ekelsze léte séges e 807 — o. drálacsony, sóig destett AVÁNYA sr ss saerélereis eztet e kstálelsás e SSE SÉ 60" — Mad jalacsony, téhig TestettAllyányi eres els ialel téseletelelsítését etette lets ae ee 607 — 8. 1 pirosra festett, magas, új könyvtartó állvány S... seeyesses 120" — 9. aL magas st6g nyers adi vány sss atesesje tetési etes ste eket seteiz etetett szuszi k A 10. agas regi nyers Jaállyány ate etes e telstetetéteteteístet sége tást jét elejet lete sé 20 — 11. 1 fenyőfaasztal, tölgyfaerezettel, rézbetéttel: .................... 80" — ZA ZDOIGYANATÓ, Telie Tegtettülépcső ss tes eleten ee vésni eek 20" — Ta AL aGSÁÜlAtATtOSSZEKTÉNY Et jol verek et oTelsteke eleteteket őléseta ke VÜstezetetatss 50" — ML SAL ANY OTUR ALT SZEKT ÖN a sz s öe tek ezzel s vetőtetatésáe s sajat tá zej as $aleréjs zás ete 1907 — NOS Za eaTbSZATAT HDOCSÉTOLÓ ré aa atte tezéssszétete sás eföteze e elslő s a he egett ÁNETETN 20" — Get Ze DK aTtONSZOKÍHÓ VARDOÓL zás zsárazó e Ve jeles ajó 3 sftis (a b ls ege álts NÉSTEÉS 40" — Összesen. ...... 18607— TÁRSULATI ÜGYEK. si B) Bekötött könyvek: Érték korona 1. Földtani Közlöny, teljes sorozat, bőrkötésben, 40 köt. a 20 K... 800"-— 2. Földtani Közlöny, Értesítő, Mankálatok, vászonkötésben, 50 kötet 500 3. Földtani Közlöny, vászonkötésben, 40 köt. á 10 K.............. 400" — 4. M. kir. Földtani Intézeti Évkönyvek, vászon kötésben, 22 köt. 10K . 220 HA MittelüüSenéaüsé üle al 22t kotss at ON ÉKET SE etel ae ék láv as 220" 6. M. kir. Földtani Intézeti Évi Jelentések, 5 köt. a 20 K......... 100- TÉVEAÁTESÍDETÉGÁLG tte Cat ot Ot A DOK S e KM leten e ale és 100" HBA lame kütattas sé sto téN art ON RESZ tő sét ét tré e sttsle gét ele íve zös vs 30- 9 Hoyób: kiadványok ókötyesszü kot ésa EOK ÉSSÁTNe es stetstslále ee deráta és a 200-£ NOS ER Gva TExŰköN kot Me tZE köten ar LOK SÉT ZYSÁGA KEZE Yes AT 1207 ÜSSZESEN E és se 2690" — 6) Raktáromlevőkiadványok: eHoldtaniéközlony bejegyzett erteke eaz elő áss ő e e alieré s elt ese 13,590-- JSHoyóbi kát ulati: kiadványolkarsss ate eke etess stodtee ös ztás tá see 6,7307— ÖSSZEBENE es est 20,3207 — A -3- B -- C összes ingóságok leltári értéke ....................... 243707 — Tagjaink viszonyaira áttérve, a háború miatt tagjaink számáról pontos kimutatást nem nyujthatok. Ugyanis régi szokások szerint, választmányunk jóváhagyásával azon tagokat, akik 3 év óta tagsági díjat nem fizettek, törlésre javasoltuk. A végleges :törlés előtt azonban mintegy 30 tagot felszólítottam nyilatkozatra, amikor kitűnt, hogy ezek jórészt katonai szolgálat- ban vannak, vagy pedig egyéb akadályok miatt nem küldték be tagsági díjukat. Természetes tehát, hogy mindazon tagjainkat, akik hátralékukat beküldik, to- vábbra is tagjainkul tekintjük s épen ezért a feltételesen törölt tagok névjegyzékét nem 18 tettük közzé. Fölemlítem még, hogy számos olyan tagtársunk is van, akiknek sorsáról mit sem tudunk ; kerülő utakon értesültünk, hogy a háború kitörése előtt többen Amerikába vitorláztak, különösen a bányakutatók sorából többen Angliában s Franciaországban rekedtek. Tagjaink között 44 külföldi is van, akiknek sorsáról nem sokat tudunk. A mult közgyűlésünkön bemutatott lajstrom szerint az 1915. év végén volt 704 tagunk, 52 előfizetőnk és 197 nagyobbrészt külföldi csereviszonyos folyóiratunk. Az 1916. év folyamán belépett 26 új tag, meghalt 11 tag, a szaporulat tehát 15. Ha tehát az 1915. év végén kimutatott 704 taghoz 15 főnyi szaporulatot veszünk, úgy az elmult év végén 719 volna tagjaink létszáma. Miként említettem, mintegy 30 tagot feltételesen töröltünk, akik közül azonban csaknem fele jelent- kezett, hogy továbbra is tagjaink sorában óhajt maradni. Nymódon tagjaink száma jelenleg 700 körül van. Ez alkalommal is újból kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy a IKöz- lönyünk 1916. évi 4—6. .füzetében közölt névsort méltóztassanak figyelemmel Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — 10 — 6 82 TÁRSULATI ÜGYEK. kísérni 8 különösen hadiszolgálatban levő tagtársainkról, ezek viszonyairól nehány sorban kegyeskedjenek a titkárságot értesíteni. Ezekután elhunyt tagjain k emlékének szenteljünk nehány percet. Az 1916. évben következő tagjaink hunytak el : 1. BURcHARD BÉLAVÁRY KONRÁD főrendiházi tag, a Pesti Hengermalom Társaság volt igazgatója, később. elnöke. Eperjesen 1837 március 23-án született ; az ottani kollégium elvégzése után külföldön tanult. Hazatérve, a gróf Széchenyi István alapította Hengermalom szolgálatába lépett, ahol kiváló érdemeket szer- zett a magyar malomipar fejlesztésében és a magyar liszt kivitel megteremtésében. Ő alkotta meg az Országos Malomegyesületet, amelynek elnöke volt. A főrendi- ház újjászervezésekor, mint a nagyipar képviselőjét, a király a legelső kinevezett 5 tag között őt 15 e méltóságra emelte. Tulajdonosa volt számos belföldi s külföldi rendjelnek. Irodalmi működése az 1885. évi országos kiállítás alkalmából kiadott malomipari szakosztály könyvalakú jelentésében nyilvánul. Társulatunkba 1885- ben lépett be, SCHULEK ViILmos ajánlatára. Halála 1916 július 2-án életének 80-1k évében következett be. Halála felett az Elnökség részvétét fejezte ki fiának: dr. BuRcHARD BÉLAvÁRY REzső belügymmiszteri osztálytanácsos úrnak. 2. Gróf ESTERHÁZY GYULA cs. és kir. kamarás, bányatulajdonos. Mult évi titkári jelentésemben még a következőket írtam róla : c ESTERHÁZY GYULA gróf magyarláposi földbirtokos s bányatulajdonos, 46 éves korában önként állt be katonának s a legendás Rusz-csoportban mint zászlós szolgál a harctéren Idei jelentésemben, sajnos, már hősi haláláról kell beszámolnom. Fia volt ESTERHÁZY ISTVÁN erőf volt pozsonyi főispánna k. Hgyik nagybátyja volt a hírneves ESTERHÁZY KÁLMÁN grőtl, aki a szabadságharcban félkarját vesztette s mint Kolozs megye főispánja a geológiával 18 foglalkozott. Ezen EsTERHÁZYról nevezte el PávavY ELEK 1871-ben a Gryphaea ESTERHÁZYI eocénkorú vezérkagylót, miként a szerző a m. kir. Földtani Évkönyv I. kötetében (382. old.) írja : kezen új fajt Kolozs megye tudós főispánja s a geológiának a magyar arisztokráciában egyetlen bajnoka, gróf ESTERHÁZY KÁLMÁN emlékének? szenteli. A fiatal Gyura gróf főkép bányászat- tal foglalkozott, t. 1. az ő tulajdona volt a macskamezői mangánbánya Szolnok- Doboka vármegyében, amely bányát kellő geológiai szakértők s bányászok út- mutatásával hazánk egyik legszebben dolgozó mangánvasércbányájává fejlesztette . A háború kitörésekor önként jelentkezett katonai szolgálatra s a Russ-féle külö- nítményben küzdött. Már az 1915. év telén megsebesült, de sebéből felgyógyulva , újra a harctérre ment s 1916 június 4-én az északi harctéren orosz srapnell comb- ját szaggatta szét. Csernovicba vitték, ahol június 7-én sebeibe belehalt. Holttestét Pozsonyba szállították, ahol édesatyja mellé temették el. A vitéz népfölkelő hadnagy mindössze 48 évet élt. Tagjaink sorába 1909-ben PÁLFY MónR dr. alelnök úr ajánlatára lépett. 3. Báró GyőRrry ÁRPÁD bányatulajdonos, m. kir. népfelkelő főhadnagy. Mult évi jelentésemben, a katonai szolgálatot teljesítő tagjainkról írva, a követ- kezőket mondtam : kA díszes sorozatot örökítő tagjaink sorából, úgy betűrendben, mint hazafias lelkesedésben a legelsők egyikével : báró GYŐRFFY ÁRPÁD úr őméltó- ságával nyitom meg, aki 72 éves korában kötötte fel azt a kardot, amelyet félszá- zaddal ezelőtt, mint fiatal hadnagy tett le. Akkor otthagyta fényesnek igérkező MEAG E TÁRSULATI ÜGYEK. 83 katonai pályáját s Brádon letelepedve, az Erdélyi Érchegységben bányakutatá- sokkal foglalkozott. Az olasz hadüzenet hírére katonai szolgálatra jelentkezett s kezdetben a harctéren, jelenleg pedig a budapesti védőműveknél mint főhadnagy szolgál, Azóta lelkes örökítő-tagunk szintén elköltözött az élők sorából, ugyanis a budai hegyekben készített védőművek ellenőrzése közben meghült s 1916 má- jus 8-án reggel 73 éves korában elhunyt. Temetésén, amely a kerepesi-úti temető- ben május 5-én a református egyház szertartása szerint, katonai pompával tör- tént, társulatunk képviseletében részt vettem. Özvegyéhez s unokaöccséhez: LOZSÁDI báró GYŐRFrY SAmu szőlészeti és borászati főfelügyelőhöz az Elnökség részvétiratot intézett. Tagjaink sorába, a titkár ejánlatával 1907-ben lépett. 4. FRAAS EBERHARD német geológus és paleontológus, FRAAS OszkÁRnak, a híres württembergi geológusnak s paleontológusnak fia, 1862 június 26-án Stuttgartban született. Kezdetben a müncheni egyetemen a paleontológia magá n- tanára, majd 1891-óta a stuttgarti természettudományi múzeum konzervátora, . tehát apjának az utódja volt. Nevezetesebb munkái a sváb triasz-labyrinth- odontjairól (Stuttgart, 1889), a délnémet triasz és Júra-lerakodások tehthyosaurusai- ról (Tübingen, 1891) és a tengeri krokodilus o król (Stuttgart, 1902) szólna k. Földtani Közlönyünk XXVIII. kötetében jelent meg a bőröstől meg- maradt ichtyosaurusok egy új példányáról írt tánulmánya, amely a m. kir. Föld- tani Intézet múzeumának eme remek példányát ismerteti. Társulatunknak 1895 óta levelezőtagja volt. Halála 1915 március 6-án Stuttgartban következett be. 5. KoxkorY THEGE MIKLós világszerte ismert csillagász és asztrofizikus. Született 1842-ben Budapesten, régi nemes familiából, 1862-ben 20 éves korában már doktorrá avatták a berlini egyetemen, 1864-ben letette a hajógépészi, majd hajóskapitányi vizsgát. De nem az oceánoknak, hanem a levegő-ég tengerének, az atmoszférának lett hajósa . A mult század hetvenes éveinek elején családja ősi birto- kán: a komáromvármegyei Ógyallán obszervatóriumot állított fel, amely 1899-ig magántulajdona volt, amikor az államnak átadta. Nagy irodalmi munkássága ré- vén az egész földkerekségen ismert nevet szerzett a csillagászati szakkörökben. Legértékesebb munkája az üstökösök és hullócsillagok spektrumának észlelése, mintegy 29 üstökös spektrumán eszközölt méréseket, úgy, hogy e tekintetben a külföldi megfigyelőket is túlszárnyalta. A Magyar Tudományos Akadémiának 1875 óta tagja volt; s a tudományos csillagászat terén kifejtett működéséért a Vaskoronarendet, a Pro litteris et artbus nagy aranyérmét, ezenkívül számos érmet és díszokmányt nyert el. Mint 1891-től 1911-ig az országos meteorológiai intézet igazgatója, nagy érdemeket szerzett főkép abban, hogy ez intézetet szűk köréből kiemelte 8 működési ágak szerint külön osztályokat létesített. Az idő- prognózis távirati terjesztését az egész országban megvalósította. Halála szív- szélhüdés folytán 1916 február 17-én következett be ; temetésén, amely az Akadémia előcsarnokából történt, Társulatunkat SZorraGH elnök úr személyesen képviselte s ravatalánál Lóczy LaJos igazgató úr magasszárnyalású búcsúbeszédet tartott. Társulatunkba 1902-ben lépett be SCHAFARZIK FEREwc vál. tag ajánlatára. Életét -és működését a Földrajzi Társulatban RÓNA ZSIGMOND dr. fogja ismertetni. 6. NaGy DEzső műegyetemi tanár szül. Székesfehérvárott 1841 december 6-án. Középiskoláit Budán, szaktanulmányait a budai és zürichi műegyetémeken s f0 sz 67 pa 84 TÁRSULATI ÜGYEK, végezte s gépészmérnöki oklevelet nyert. 1870-ben a budapesti műegyetemen a gépszerkezettan s 1882-ben a mechanikai s elméleti géptani tanszék tanára lett. Az 1885. évi országos kiállításon, mint a nemzetközi gépészeti osztály alelnöke, eme működése jutalmáula Ferenc József-rendet nyerte el. Legismertebb al- kotása az 1894-ben létesült hivatalos szilárdsági kísérleti állomás szervezése volt s bennünket közelről érdeklő művei: A természetes építő-anyagokról, kövekről szólnak, amelyek a kir. József-műegyetem műszaki-mechanikai laboratóriumá-. ban kiadott Kísérleti Közleményekben jelentek meg. Temetésén Társulatunkat. SCHAFARZIK FERENC választmányi tag: úr képviselte. 7. PaLxovircs Józspr cs. és kir. altábornagy élete a történelemnek valóság- gal egy kiszakított fejezete s ezért kissé behatóbban ismertetem életrajzát. Szüle- tett 1834-ben Budán. Atyja IsrvÁw főhercegnek, Magyarország utolsó nádorának szolgálatában állván, gyermekéveit együtt töltötte boldogult JózsEF főherceggel, aki élete végéig a legnagyobb szeretettel pártfogolta egykori iskolatársát, amiként tudvalevő, hogy a boldogult főherceg évenkint egy-egy estét iskolatársai körében töltött. Középiskolai tanulmányait a pesti kegyesrendi gimnáziumban végezte, ahol SEMSEY ÁAwxDpoRnak is iskolatársa volt, majd az egyetemen bölcsészettant is tanult. Katonai pályáját a 46-ik közös gyalogezredben kezdette, majd a huszár- sághoz lépett át. Részt vett az "1859. évi olasz hadjáratban. Amikor 1863-ban Mexiko küldöttsége Mixsa osztrák főhercegnek (boldogult Ferenc József öccsének). felajánlotta a koronát s a főherceg 1864 április havában lemondva az osztrák s magyar koronára való igényéről, elfogadta a mexikói császárságot, PALKOVICS Józser, a fiatal főhadnagy önként jelentkezett oldala mellé s új császárával együtt 1864 június 12-én vonult be Mexikóba, a francia hadak védelme alatt. MIksaA császár oldalán végigküzdötte a mexikói harcokat s jász-kún huszárcsapatának élén, mint százados, vakmerő bátorságának számos tanujelét adta, megszerezve a Ouadalup-rend nagykeresztjét s a mexikói érdemrendet. Amikor III. NAPOLEON francia császár az Egyesült Államok fenyegetésére 1866-ban visszavonta Mexikó- ból csapatait s így cserben hagyta Miksa császárt, a magára hagyott császár kicsiny seregével Oueretaro erősségbe vonult. Követte őt hűséges századosa, PALKOVICS- JózseF is, aki a császár haláláig híven kitartott oldalán. Hogy rövid legyek eme leírásomban, ismeretes, hogy JuAResz köztársasági elnök MIxgsa császárt halálra ítéltette s a császárt 1867 június 19-én két tábornokával együtt agyonlövette.. PaArxovics Józser kegyelettel őrizte élete végéig azt a selyemkendőt, amellyel Miksa császár szemét kivégzésekor bekötötték. A Novara hadihajón, a császár holttestét kísérve, tért vissza PALkovics JózsEF hazánkba, ahol kezdetben a 7-ik huszárezrednél szolgált, majd a m. kir. honvédséghez lépett át, ahol gyorsan emelkedett föl az ezredesi rangig.Mint ezredes 1883-tól 1898-ig 10 éven át a Váczott állomásozó 6-ik honvédhuszárezred parancsnoka volt, ahol gyakorlatok alkalmá- val gyakran találkozott GöRGey ARrHunral is. A váczi úri közönség még ma is rajongással emlékezik egykori ezredesére, amiként ez a Váczi Hirla p 1916. augusztus 27-iki számában közölt nekrológból is kitűnik. Később mint vezérőr- nagy a nyitrai dandárparancsnokságot, majd mint altábornagy a kolozsvári hadosztályparancsnokságot vette át. Kolozsvárott ismerkedett meg SZÁDECZKY GyutAa egyetemi tanárral, akihez élete végéig szoros barátság fűzte. SZÁDEOZKY — 13 — e TÁRSULATI ÜGYEK. 85 tanár társaságában beutazta Erdély nagy részét s különös előszeretettel tanul- mányozta a Bihar-hegységet. Több mint 50 éves szolgálata után 1901-ben nyu- galomba vonult s kezdetben Kolozsvárott, majd Budapesten élt. 1910-ben SzÁ- DECZKY GYULA ajánlatára tagjaink sorába lépve, 6 éven át egyik legszorgalmasabb látogatója volt üléseinknek. Résztvett összes kirándulásainkon. Többen emlé- kezünk még az 1910 május 26-án SCHAFARZIK elnök úr által vezetett nógrádi kirándulásra, ahol lel : s tagunk a nógrádi Várhegy dacit-kúpját koronázó romok- ról pompás előadást tartott. Élénk emlékezetünkben van még az 1911. évi pün- kösdjén, június 4—7-én tartott tanulmányú:unk, amelyet Lóczy LAJos igazgató úr vezetett s ahol fáradhatatlan öreg szaktársunk Alsóörs, Tihany, Aszófő, Bada- csony, Gulács s Szentgyörgy-hegy tanulmányozásában a legnagyobb gyönyörű- séggel vett részt. (A Földtani Közlöny 1911. évi 41. kötetében (56. ábra) a Szentgyörgy-hegy oldalában felvett fénykép a boldogultat turista- ruhában, kezében kalapáccsal mutatja.) A háború kitörésekor egyik váczi ismerősének a következőket írja : Mennyire sajnálom, hogy korom miatt nincs módomban kipróbált váczi ezredemet a csaták mezején vezetni. A háború folyama alatt lelkülete kissé nyugtalan lett, különösen amióta egyetlen leányának ; OLGÁ- nak férje: JANcsó ÁRPÁD alezredes a mezőlaborci ütközetben elesett. De azért a természetszeretete állandóan kísérte s 1916 augusztus 20-án unokáival kirándult a Vác melletti Naszályra, felkereste régi működésének helyeit — érezve, hogy ez búcsúlátogatása. Másnap augusztus 21-én, hétfőn reggelre holtan találták ágyában. Temetésén SZONTAGH TAMÁS elnök úr személyesen képviselte Társula- tunkat s ravatalára koszorút helyezett. PaArxkovics JózsEF széleskörű, általános műveltségű férfi volt, aki úgy a katonai, mint a polgári erényekben dísze volt a magyar társadalomnak s büszke- sége Társulatunknak. 8. PaAxrocsEK JózsEF botanikus, született Nagytapolcsányban 1846 ok- tóber 15-én. Kora ifjúsága óta növénytannal foglalkozott, vakációit a Magas Tátrában botanizálással töltötte. 1872-ben 6 hónapon át : Déli-Hercegovinát, Montenegrót s Dalmáciát utazta be s ennek eredménye a Pozsonyban 1874-ben megjelent Adnotationesadíloramet launam Hercegovinae et Dalmatia e című munkája, amely máig alapvető munka a balkáni flóráról 1876-ban Bécsben orvosi oklevelet szerzett s 1896 óta a pozsonyi országos köz- kórház igazgató főorvosa volt, de amikor az intézetet az egyetem vette át, nyuga - lomba vonult s tavarnoki birtokán élt 1916 szeptember 7-én történt haláláig. PANTOCSEK 1880 óta főkép mikropaleontolójiai munkákkal foglalkozott ; s e téren Magyarország fosszilis bacillariáiról háromkötetes munkát írt 102 táblával, amely német nyelven 1886—1892 között Nagytapolcsányban jelent meg, majd 1905-ben Berlinben. PANTOCSEK az első hazánkban, aki mikrofotografiák készítésével fog- lalkozott s mikroszkópos diatoma-felvételeit az 1885. évi országos kiállítás arany- éremmel tüntette ki. Mikrológiai kutatásai kiterjednek az egész föld bacilláriás kőzeteire ; a bacilláriákról mint kőzetképző lényekről 1894-ben Bécsben világszerte elismert munkát adott ki. A Balatoni kovamoszatokról 1902-ben írt egy 17 táblás tanulmányt. Gazdag gyűjteményét a pozsonyi természettudományi s OTVOSI ZERG [7 reset 86 f TÁRSULATI ÜGYEK. egyesületnek hagyta. Társulatunkba SzorraGm Tamás dr. ajánlatára 1885-ben lépett tagnak. 9. SCHWEIGER ÍMRE AMBRUS építési vállalkozó 1916 március 7-én elhunyt. Tagjaink sorába PÁLFY MÓR dr. alelnök úr ajánlotta. 10. STEIvHausz GyuLA m. kir. főbányatanácsos, született 1843 február 2-án Lőcsén, ősi szepesi családból. Iskolai tanulmányait Lőcsén, Eperjesen, Eger- ben s Debreczenben végezte, majd a selmeczbányai akadémián bányász-oklevelet szerzett. Állami szolgálatát Selmeczen kezdte ,majd Hodrusbányán és Urvölgyön szolgált. 1872-ben kilépett az állami szolgálatból sa Deutsch Feistritz peggaui Ludwigshütte horgany-, ólom- s ezüstbánya. mérnöke lett. Stájerország- ban tartózkodása alatt a ludwigshüttei érces vidék bányászati viszonyairól több szakközleményt is írt. 1890-ben visszatért hazánkba s a szomolnoki kénkovand- bánya igazgatója lett, amelyet az államtól ekkortájt vásárolt meg a Fels ő m a- gyarországi Bánya- és Kohómű R. T. Itt irodalmilag is működött, 1896-ban a szomolnoki réz- és kovandbánya monografiáját írva meg, a Berg - und HüttenmánnischesJahrbuch 44. kötetében. 1896-ban a nagy- ági kincstári és társulati bányamű igazgatójává nevezték ki s Nagyág bányászati viszonyait a Bányászati és Kohászati Lapok 1904. folyamában közölte. 1907-ben nyugalomba vonulván, Budapestre költözött s üléseink buzgó látogatója volt. Életrajzát s 6 munkájának tartalmát a Bányászati és Kohászati La pok 1916 december 15-iki számában VNuTSkKó FERENC ismertette. Tagjaink sorába 1871-ben lépett SrauB MóRic ajánlatára. Meghalt Budapesten, 1916 no- vember 25-én. 11. ZsiGmorxrpy BÉLA mérnök, 1916 június 12-én pünkösd hétfőjén 68 éves korában elhunyt. Nagybátyjával: ZsiIGmowxpYy ViLmossal együtt a városligeti s margitszigeti artézi-fúrásokat végezte és igen sok alföldi artézi-kutat fúrt. A híd- építés terén legnevezetesebb alkotásai: a budapesti Ferencz Józs e f-híd, a margitszigeti s komáromi Dunahíd, a varasdi Dráva-híd, a csongrádi, zentai Tisza-híd s egy egész sor híd a Maros, Aranyos, Körös és a Vág folyók fölött.. Utolsó nagy művét : a Lánchíd újjáépítését, amelyre oly büszke volt, még befejezte, azonban felavatásán már nem lehetett jelen. Egyik buzgó tagja volt a budai Várhegyi alagúti biztotságnak, amely bizottság az alagút víztelenítésének kérdé- sét, a magyar bányászok tervei szerint, SZONTAGH TAMÁS elnökletével s ZIELINSZKY SZILÁRD közreműködésével sikeresen meg is oldotta. Társulatunknak 1871 óta rendes s 1875 óta örökítő tagja volt. k Az elmult évben összesen 11 tagtársunk költözött el az élők sorából, vala- mennyi a magyar társadalomnak egy-egy kiváló tagja, akik emellett Társulatunk ügyeit is szívükön viselték. Emléküket kegyelettel őrizzük ! Jelentésem végeztével még a köszönet és hála szavait tolmácsolom mird- azoknak, akik társulatunk ügyeit támogatták. Mély köszönet és hála illeti dr. Lóczy LAJos egyetemi tanár urat, az orszá- gos m. kir. Földtani Intézet igazgatóját, valamint dr. SZONTAGH TAMÁS elnök urat, ugyanezen országos intézet aligazgatóját azért, hogy Társulatunknak a m. kir. Földtani Intézet palotájában állandó helyiséget engedélyezni szíveskedtek. Azon- Ezt TÁRSULATI ÜGYEK, 87 . kívül mély köszönetet mondok ILosvav LaJos dr. m. kir. vallás- és közoktatás- ügyi államtitkár úrnak, mint a kir. magyar Természettudományi Társulat elnöké- nek, továbbá GORKA SÁNDOR dr. egyetemi helyettes-tanár úrnak, mint ugyanezen társulat főtitkárának, amiért eme díszes helyiséget üléseink számára átengedni kegyeskedtek. Amidőn végül úgy a magam, mint titkártársam nevében megköszönöm a mélyen tisztelt Elnökségnek s a választmánynak, hogy 9 ülésében a titkárságot támogatni szíveskedtek, kérem a mélyen tisztelt közgyűlést, hogy jelentésemet. tudomásul venni méltóztassék. x Az elhangzott titkári jelentést a közgyűlés tudomásul veszi. 5. Elnök jelenti, hogy az 1917 január 31-iki válaszmányi ülés hidrol ó- giai szakosztály alakítását javasolja a közgyűlésnek. Felhívja az első- titkárt, hogy a választmány ezirányú határozatát a közgyűlés előtt olvassa fel. PAPPp KÁRoLYy dr. jelenti, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat választ- mánya 1917 január 81-én tartott ülésén a következőket határozta : (Elnök hatá- rozatilag kimondja, hogy a választmány egyhangúlag elhatározza a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében a hidrológiai szakosztály létesítését, amely szakosztálynak feladatát, működési körét külön ügyrendben a Társulat elnöksége a szakosztály tagjaival együtt fogja megállapítani) Elnök a felolvasott határozat kiegészítéséül kifejti, hogy ahidrológia az a tudomány, amely a tengerek, folyamok, folyók, tavak, talajvizek, források, kutak, artézi-kutak és a csapadékok ismeretét foglalja magában. Ezek közül azon- ban ezidőszerint a tenger tanulmányozását kikapcsoljuk működésünk köréből, minthogy ezzel már úgyis az Adria-egyesület foglalkozik. A szóbanforgó hidro- lógiai szakosztály egyik feladata lesz a hidrológiának, mint tudománynak ápolása , a másik feladata pedig az, hogy a tudományos kutatások eredményeit a gyakor- lati élet számára megközelíthetővé tegye. Tárgykörébe a következő fontosabb fejezetek tartoznak: A víz körforgása, a levegőnedvesség, csapadék. A talajvíz áramlása, hőmérsékleti viszonyai és higiéniája. A talajvizet feltáró kutak és vízgyűjtő vágatok, a bányavíz, alagútvíz és karsztviz. Források és ezek külön- böző formái, Az artézi kutak. A folyó víz tudományából: a potamologiából főkép a folyóvíz hordaléka, görgetegek, kavics, homok, iszap keletkezése és tovaszállítása. Az árvízek oka és hatása, Az álló víz, tavak, mocsarak, lápok és tőzegek. A vizek biologiája. BOGDÁNFY ÖDÖN rendes tag reámutatva a keletkező szakosztály tudomá- nyos és gya korlati fontosságára , elismeréssel adózik gróf MARENZI FERENC KÁROLY cs. és kir. gyalogsági tábornok úr ő excellenciájának, aki a hidrológiai társulat alakítását már 1916-ban a nyilvánosság előtt javasolta ; de tekintve azt, hogy a háború miatt önálló társulat szervezése náehézségekbe ütközik, azért a földtani társulat kebelében a hidrológiai szakosztly létesítésérek eszméjét SZONTAGH TAMÁS dr. elnök úr őméltóságával együtt felvetette. Elnök határozatilag kimondja, hogy a közgyűlés egybangúlag elhatározza a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében a Hidrológiai Szakosztály létesítését . tevet TÁRSULATI ÜGYEK. 6. PÉNZTÁRI JELENTÉS a Magyarhoni Földtani Társulat pénztári forgalmáról és vagyonának állásáról az 1916. év végén. I. Forgó tőke. A) Bevétel. isssz A bevételek megjelölése 3 Kezréjszesz ir. Pénztári maradvány; az, 1915. évről. ..3... 879. 1Ke59 4 2. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter JAA HAAS OS OA KO TÁN OSOG d aa 0 VÖ Ö GÁTAT 3000 £ —k 83. M. kir. Földmívelésügyi Miniszter segélye .. 1000 4 —x 4. Herceg Eszterházy Miklós pártfogói díja .. 840( —c 5. Magánosok segélye (dr. Semsey Andor ado- MEN ESÉS alaó gas daldadogoáadsdasza bat 1006 —K 6. Alaptőke és forgótőke kamatja ............ 2200 £ — c m:deláttalókos taggá díjakat set setét leste teáselete 400 4 —r 9. 1916. övi tagsáaoT dijak esete ssel sek se kés 4000 £ — 4 FT 9TG tévikelőlizetése kekszet etel estet tetelek 400 4 —c TOSANadott tkradványonszs tettet ette etets tetette etes 100 £ — 4 his Vegyes bevétele En eeett tetée tet et etes tk tte 10 c 414 12. A dr. Szabó-alap kamataiból megbízásra .. 4004 — cx Társulati alaptóke gyarapítására. 13. Horusitzky Henrik m. kir. főgeol. örökítő tagsági díjai a éve ts telel ete si s s ÁS eÉe s — (4 —(4 14. Maros Imre m. kir. geológus párt. tags. díja — 4 —c 15. A kir. József-műegyetemi könyvtár párt. TAO RADKO ars etess e tekeastete ete öle leste SE sees ke — 4 —K 16. Első Magyar Általános Biztosító-Társulat párt. végez trsak GÉgEVE US égy ál ssggosdőszaps ae — 4 —4 17. Dr. Papp Károly első titkár alapítványa .. — 4 —k 18. Dr Jordán Károly örökítő tagsági díja .... — 4 —( 22. . Dr. Hillebrand Jenő múzeumi segédőr alapítv. — — . Borsod-Miskolczi múzeum alapítványa . . . . . . — . Dr. Kadié Ottokár m. kir. főgeológus alapítói . Dr. Szentpétery Zsigmond (Kolozsvár) örö- kitol ttad Sági ÚTAT etete ts ete ká take kelet sát silles — . Takarékbetéti kamat az alaptőkébez . . . . . . . — A Barlangkutató Szakosztály javi . Dr. Szontagh Tamás kir. udvari tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatójának ala- PBIGOLZULJA esve s szt ejetevalesztste ete sins EG ezek ke — Maros Imre m. kir. geológus párt. tagsági díja — — hol o o tel a díjának gyarapításáta.. s... assz ssses es ee — . Spiegl Adolf nyomdavezető alapítói díjának JELET OSZTÓTŐ: 5 ia szá ő kelt sas et ejá ne tá Sg e SE TÉS TE LSŐ — . A Hillebrand-féle alapítvány első szelv. ka- matai a szakosztály alaptőkéjéhez ....... -— . Takarékbetéti kamatok az alaptőkéhez .... — — Al hr 7eta Tényleges bevétel az 1916. évben. S$79.K 59f 9000 —g 3000 £ — k OO EGES 300 c —( 2411 c 90K£ HO KUKEÉSG öpbetaa eü DA EST JEG 50 Gt 16 tt — KK 300 (£ — 4 900-4a Er 450 1 S 4004 — c 2006 —4 6004 —(£ 2004 —K£ 2004 "E 25 ( 30 ( 100 £ —€ 450t —4 1504 8Ese 100 ( — c 9004 — e S0K —k 4 c 50€ 4 tt 984 TÁRSULATI ÜGYEK. 89 CSÜL E e Minel malorstés ren lék ala po ja mára. 29. Dicenty Dezső befizetése ....... 10K — f j S0..Takarókbetéti. kamat a ces eeetvés s 0, KG ÉN ÉS ezt] 2 GARESS 12.K/5TK A Barlangkutató Szakosztály javára. 31. Alaptőkéje utáni szelvénykamatok ....... . . — K —t 101. K 50£ 32. A társulathoz befolyt tagsági díjak ....... — 4 —4 19048 Összesen 13330 K — tf 19289 K 08f B) Kiadás. Mt A kiadások megjelölése Elörányzak Tégjares kivdás 1 Böldtani éRÖZLONY fő zss stelém se eset ő éle vő été 4500K — t 5592.K 07íf1 2. A m. kir. földtani intézet kiadványaiért.... 10004 — c o S MSÓGÍL KAT tISZtELEGÜTJA Es szesését st ele e étllte els 900 4 — 900 £ — ( 4. Másodtitkár tiszteletdíja (213 évről)........ 1500 4 —€ 1500 4 — ( OSECOZTATOS EISZTOLS TŰT A Sás erelejete egeietet elesés ales 300 £ —K 300 ( — 4 CSE kö Utalom díjar se eásteis vetele ező öskelstót e ek sésis tte 3604 —( 240 (£ — TerSzolgák mtalomdijat s s stee ate ete ete ee eretet si kéts 480 4 —k 370 £ — 4 SZZROSGAKOÜL KÓSA sets e eke te teteíekeleás ét eTO S tÉ e 1200 £ — c 631 ( 694 VA TOd ay kia dáso Kitz dés zési szei Kő eke sel ek sie Töóei ayé előjel 1000 4 — K JTHEKEKSOK JO Vegyes ktadásoks e ate etette alsrszétó e erestete ereteletéis 1164 — c 256 c 42-r 11. Teher törlesztésre : a) 6800 K kölcsön 5129, kamata ..... 374K —t 359 K 02f£ b) ugyanezen kölcsön törlesztésére .... 200£ —xc 200 £ — k 12. Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra ...., — 400 £ — cx 300 ( — 4 13. A Barlangkutató Szakosztálynak segélyül .. 1000 6 —c 1000 £ — c 14. Társulati alaptőke gyarapítására: a) alapítványokból ...... 2250 K — f b) takarékbetéti kamatokból 25 £ 804 — K —fi 2275K 30 15. A Barlangkutató Szakosztály alaptőkéjének gyarapítására. a) Alapítványokból ...... 1084 K 50 í b) Takarékbetéti kamatokból 4 4 284£ — K —fi 1088K 781 TOSSANGULT VIE mos sí temlrérkasajpt re pia tai pit tragar az CZÁAdOMANYDŐL első sze etséstétte 10K — í b) Takarékbetéti kamatokból 2 4 514 — K —f Ú2 IK SIST 17. A Barlangkutató Szakosztály részére kiadottak: a) alaptőkéje utáni Belv. kamatok fejében ...... HONEST b) a szakosztályt megillető tagg díja sze ágai ető 18 6 —4 — K —f 119 K 50£ 18. A társulati forgótőke pénzmaradványa . . . . . — c —r 3168 4 294 Összesen 183880K —tf 19289 K 0381 SÉSÜSM e 90 TÁRSULATI ÜGYEK. II. A Földtani Társulat vagyona az 1916. év végén. 1. "Anyatárgulati alambókes etetett isi ttetstáteze e ereté eieietleteteis letelte sás . 57224 K 50f£ 2. Dr.Szabó ermlékalam ásás átsétetets tetőt afe es áá eléa ÖLES eto őst 9782. 4129/e 3. Dr.Szabó remlékalapákaniatantéstete ere et eteketele tetele tele ete etetelslejets tes 226 c 78 4 4. A Barlangkutató Szakosztály alaptókéje .............se... 2950 c 42 € 5. Vilmos asíremlékala as etes tétetett e teleteteks etetett sál élezi jele e 42 4 50 6. Dr. Kalecsinszky Sándor sírémlékalap .............-. sa szs tetel 598 c 55 € T.:.BOCKASTáMOSSSZOboralap maTad Ványa elere sees e gal sieles else 611 c 10 4 8." A táraulati TOrSÓtóke Maradványa s aeeseszeese s ez alsreelreelels 3168 c 29 c Összesen 74554 K 44 íf III. A FHöldtani Társulat adóssága. Teher: az Osztrák-Magyar Banktól felvett 7800 K kölcsönből 6600 K. Budapest, .1916. évi december hó 31-én. BALLENEGGER RÓBERT dr. ÁSCHER ANTAL másodtitkár, pénztáros. Jegyzőkönyv a Magyarhomi Földtam Társulatban 1917 január 24-én tartott pénztárvizsgálatról. Mi alólírottak, mint a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése, illetőleg választmánya részéről kiküldött pénztárvizsgálók, a mai napon a pénztárban megjelenve, megbizatásunkban eljártunk és a következőket jelentjük : Minekutána a pénztár vizsgálatára és a pénztár kezelésére szolgáló utasí- tásokból tájékozódtunk, az elszámoláshoz tartozó okmányokat egyenkint össze- hasonlítottuk a napló tételeivel és helyességükről meggyőződtünk. A társulat vagyona az 1915. év végén: 1. Anyatársulati alaptőke értékpapírokban és takarékbetétekben 57224 K 50 tf 2. Dr. Szabó József:emlékalap értékpapírokban .............. 9732 c 29 4 3. Dr. Szabó József emlékalap kamatai takarékkönyvben. ..... 226 c 78 4 4. A Barlangkutató szakosztály alaptőkéje értékpapírban. ..... 2950 c 42 c 5. Gúll Vilmos síremlékalap maradványa takarékkönyvben .... 42 c 514 6. Dr. Kalecsinszky Sándor alap takarékkönyvben ........... 598 c 55 4 7. Böckh János szoboralap maradványa takarékkönyvben .... . 611 5 404 8. A társulati forgótőke maradványa takarékkönyvben. ....... 3168 c 29 4 Összesen 74,554 K 441 Teher az 1916. év végén: Az Osztrák-Magyar Banknál a hadikölcsönkötvényekre még TOTAOKGATTOZÁS . a aa e isráa TE ÉRE E E ELTE T St ELO ÉNÉTÓ Tt 6600 K—i A társulati vagyonkimutatásban szereplő összegeken kívül van még a tár- sulatnak a m. kir. postatakarékpénztárnál 100 K letétje, mely összeg a csekk- számlanyiláskor fizettetett be biztosíték fejében és csak a csekkszámla felmon- dása esetében vehető fel. Sage TÁRSULATI ÜGYEK. 91 Az 1916. évi bevételek összege 19,289 K 08 f, amely az előirányzott 13,380 K összeget 5959 K 08 fillérrel fölülmulja. Ennek okai a következők : 1. mert a m. kir. földmívelésügyi miniszter segélye 2000 K-val mulja felül az előirányzott összeget, 2. mert a magánosok segélye az előirányzott összeget 200 K-val felülmulja, 8. mert az alaptőke és forgótőke kamatja az előirányzott összeget 211 K 90 fillérrel felül- mulja, 4. mert a hátralékos tagsági díjakból 190 K-val folyt be több, mint elő- irányozva volt, 5. mert az 1916. évi előfizetések 120 K többletet mutatnak, 6, mert, az örökítő tagok a társulat céljára 2250 K-t, a Barlangkutató Szakosztály javára pedig 1080 K-t fizettek be. Ezenkívül néhány kisebb vegyes bevétel növelte az 1916. évi bevételeinket magasabbra az előirányzatnál. A kiadások egyes tételeit vizsgálva, az 1. tétel alatt szereplő Földtani Közlönynél 1192 K 07 f túlkiadást látunk, amely túlkiadást a nyomda részéről történt tetemes árdrágítás okozta. A 10. tétel alatt szereplő vegyes kiadásoknál 140 K 42 f túlkiadás volt, aminek oka az, hogy itt könyveltetett el a m. kir. posta - takarékpénztárnál befizetett 100 K biztosíték. Megtakarítás mutatkozik a 2. té telnél, itt ugyanis tényleges kiadás nem történt, mert a társulat a tételben szereplő 1000 K elengedését kérte a m. kir. földmívelésügyi minisztertől. Megtakarítás mutatkozik továbbá a 6. tételnél, irnok jutalomdíja, itt a megtakarítás 120 K ; továbbá a 7. tételnél szolgák jutalomdíja, ahol a megtakarítás 110 K. Lényeges megtakarítás mutatkozik még a 8. tételben szereplő posta költségnél, az itt meg- takarított 568 K 31 f a külföldi expediálások szünetelésének eredménye. A kiadások rovatain végigtekintve, a szigorú takarékosság elvét látjuk az idén is érvényesülni, úgy hogy a mérleg a nehéz pénzügyi viszonyok dacára is, 3168 K 29 Í pénztári fölösleggel záródott. Végül a társulat kebelében történt gyüjtések beszámolása a következő képet adja : 17 Boreikh János sszobotralap 1—176 . sz. alatt bevétel gyüjtésekből, kamatokkal ....... 6615 K 60 f 1—8. sz. alatt kiadás Stróbl tanárnak szoborra és márványra 6004 k 50 c Maradék 611KI10f 2. Kalecsinszky Sándor plakettalap 1—49. tétek alatt bevétel s sérv síselttae meszsze sjeeála üléses ő 542 K — f amoly" a takarékponztáTbani fesse ezette eessee késs sítés ee zás 598 c 55 4 növekedett. 8..G Üü VV lam örs 8 Te mé iksa Várp MEG zátete da latt ADOK StO NN tettes te eÉSNe a ÉLRE ET NET etek e ea e ete M4OK —iI JE tételtalattesítkőteskiadás meta rá szeti stáletekek eat NEEE 3 400 K — 6 Maradék 40 K — f melyzastakatékpénztásbam ez tis zasatás etre áá s etés ék 42 c 5164 összegre növekedett. . . Mindezen összegek mint külön kezelt alapok maradványai összesen 1252 K 16 f-t tesznek ki, amelyek mint takarékbetétek külön-külön őriztetnek. Mindezek után javasoljuk, hogy a választmány és a közgyűlés a pénztár- noknak a felmentést adja meg s buzgó szolgálataiért köszönetét nyilvánítsa . Kelt Budapesten, 1917. évi január hó 24-én. PETRIK LaJos LŐRENTHEY IMRE dr. TIMKÓ IMRE. SZt a 1 JAR 92 TÁRSULATI ÜGYEK. 7. Költségvetés az 1917. évre. A) Bevétel. 1. "Bénztári TÓlORleg raz A9Abe KÖVTŐ LES ESee ster stee tetette étletets a stee 3168 K 291 2. M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter segélye ....... 3000 c — c 3. M. kir. Földmívelésügyi Miniszter segélye ................ 4000 4 — 4 4. Herceg Esterházy Miklós dr. pártfogói díja ............... 840 c — 5. MAGÁHOBOKS SOS ELO ES KS ÉS SES seg zló ete e lstetéte sláger öle séls lee 100 c — 6. AlaptókszésűtvtSÖtő ke "KAMATA cz c slesls s ejége ese e örete e élelets teles 2410 c — VAN ÉKOSÉGA SAST HONAN ezta s e e ale ő eletaje a ereket ezsekststé eles ET 400 c — ( O.TSSÉVTRTAOS A OT TATJA K seséreélé esmnens jő ege zezázer e ő ro aga zást d KSS 4000 c — ( SZMK TELŐTIZOGÉSEKk err ae elege ő ajó sa etedé ete éátats ezzel see E 500 4 — KK JO Sza dványokzeladásából ca szád zola dések elete des else ett t ee 100 c — ( LM eGYOB SDENÉVSLOK 85 s esése teka ass elek fe tése eszét zeke ele ESEL ET T6 ee I2SSAtSzabó-alap "kamataiból MegbízásTa s s sekeztes éa esje zeti 100 4£ — ( 13. Az alaptőke készpénzkészletéből adósság törlesztésére .... 1600 c — 4 Összesen 20235 K — f B) Kiadás. d ABoldtani KÖZVÖNY :zérde ela séisísjezőises Bele slets telezeteéeáe els ee élet se 11000 K — f d sátlgó titkár tiszteletdíja : 2 ssissesse szezezsjetéteésés tele eleteés a eles lést 900 ( — SzAMáSodtitkát tiszteletdíja. ever ja rate a zatégzetesátet stee ele lete tele eszlelaísás vég 600 c — ( 4. Fénztatosátiszteletdíja:: a aes sévsrátséssa e kőtezte ete te ú ollsés e els tsét 300 c — ( OSATNOKHtAJOMÁÍJA : zen et ed adagos tt zol zak BA ote ASE ENNEK etes EE 240 kt — 4 DESZOLS AK ütalomdÍja ass eszető mele eat tétele ee els ete tét see 370 £ — 4 MEREOSHA költs éS . a 3 a essate ete zt szea ese ee ee ee Ete AZOKÉ ESSEK öseltodai [kiadások : o aekesjes igzse összetette ee ette ee akt ee 1200 4 — c J-aVegyes "kiadások sss me satseketekat iözztetátetetetet etet tete tlöketstet Se e 162 ( — 4 10. Teher-törlesztésre : a) 6600 K kölcsön 51594-os kamatja .. 363 K — f b) Ugyanezen kölcsön törlesztésére .... 1800 £ — 4 2163 K — f 11. A Szabó-emlékalap kamataiból megbízásra (hátralék). . . . . . . 100 c — ( 12. A Barlangkutató szakosztálynak segély................... 1000 4 — 13. A Hidrológiai Szakosztálynak segély .............. LE NEKG 1000 k — c Összesen 20235 K — 1 Kelt Budapesten, 1917. január 24-én. ; ÁSCHER ANTAL BALLENEGGER RÓBERT dr. másodpénztáros, másodtitkár. A 6. pont alatt bemutatott pénztári jelentést a közgyűlés tudomásul veszi s a pénztárvizsgáló-bizottság tagjaiul a jelen évre is felkéri LŐRENTHEY IMRE dr., PETRIK LAJOS és TIMKÓ IMRE urakat. A 7. pont alatt szereplő költségvetést a köz- gyűlés egyhangúlag tudomásul véve, elfogadja. PArP KÁRotLYy dr. elsőtitkár kiemeli, hogy a B) kiadások 12. és 13. tételei- ben szereplő összegek, úgymint a Barlangkutató Szakosztálynak nyujtott 1000 K segély, valamint a mai közgyűlésen megalakult Hidrológiai Szakosztálynak megszavazott 1000 K segély — örvendetes jelei a Társulat mindinkább fejlődő tudományos működésének — bármily csekélyekis az összegek, de a mai nehéz viszonyok között mégis lehetővé teszik mindkét szakosztály mű- ködésének fenntartását. Minthogy indítvánnyal senki nem járult a közgyűlés elé, Elnök megköszönve a szépszámmal megjelent tagok ügybuzgó érdeklődését, az ülést esti $ órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1917 február 7-én. Jegyezte: PAPP KÁROLY dr. elsőtit kár. e) Ket A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1914. és 1915. években. (Repertorium der auf Ungarn bezügliechen Geologischen Literatur im Jahren 1914—1915). Ebben a jegyzékben mindazok a geológiai, paleontológiai, petrográfiai, geomorfológiai, talajismereti, mineralógiai, ásványchemiai és bányageológiai munkák vannak felsorolva, melyek a Magyar Korona Országaira vonatkoznak, illetőleg amiket egyrészt magyar szer- zők hazai és külföldi folyóiratokban, másrészt külföldi szerzők hazai folyóiratrkban írtak. In diesem Repertorium wurden alle jene geologischen, paláontologisehen, petro- graphischen, geomorphologisehen, agrogeologisehen, mineralogiscehen und montangeologi- sehen Arbeiten aufgenommen, die auf die Lünder der Ungarischen Krone Bezug haben, bezw. die aus der Feder ungarischer Autoren in ungarischen und auslündischen Zeitschriften erschienen sind, oder von auswürtigen Autoren in ungarischen Zeitschriften verőffentlicht wurden, Anderko A.: A hőmérséklet szakaszos ingása a pseudotsotrop talajban. Math. és természettud, Értesítő XX.XII. köt. pag. 426. Budapest, 1914. Ardos F.: Lukács Ödön barlang és geysir-csatorna, a, Szent László— Püspökfürdő és Félixfürdő közelében. Nagyvárad, 1914. § Ballenegger R.: Felvételi jelentés az 1913. év nyarán Liptó- és Szepes megyékben végzett átné- zetes agrogeológíai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 406. Buda- pest 1914. — Bericht über die im Sommer 1913 in den Komitaten Iíptó und Szepes ausgeführten agro- geologischen Aujnahmen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 460. Buda pest, 1914. — Az Erdélyi Mezőség fekete földje. A m. kir. Föld. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 403—411. Budapest, 1915. — Die Schwarzerde der Mezőség in Siebenbürgen. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914, pag. 461—469. Budapest, 1915. — Magyarországi talajtipusok növényi tápanyag-készlete. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 492—500. Budapest, 1915. — Das Nihrstofjkapital ungarischer Bodentypen. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 544—562. Budapest, 1915. — Jelentés az 1913. év folyamán végzett chemiai talajvizsgálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 483. Budapest, 1914. — Bericht über die im Lauje des Jahres 1913. durchgejührten chemischen Bodenuntersuchungen. Jahresb. d. kgl. ungar. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 542. Budapest, 1914. — A talajok osztályozásáról. pag. 1—16. Budapest, 1913. — és László G.: A Balaton-vidék talajviszonyainak vázlata. A. Balaton tud. tan. eredm. I. köt. 1. rész. I. szakasz. pag. 577. Budapest, 1914. 94 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. Balló R.: Adatok a dolomitkeletkezés elméletéhez. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 40, 474 és XLV. köt. pag. 221. Budapest, 1914. és 1915. — Contributions dá la théorie de la formation de la dolomie. Földt. Közl. Vol. XLIV. pag. 136 520. XLV. pag. 286. Budapest, 1914, 1915. — Az achatok keletkezéséről. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 21. Budapest, 1914. Balogh E. : Nem egyközös tengelyű ikrek általános előjordulása a porphyrguarcok között. Múzeumi Füzetek. II. köt. pag. 145. Kolozsvár, 1914. — Allgemeines Vorkommen von nicht parallelachsigen Zwillingen unter den Porphyrguarzen. Múzeumi Füzetek. Bd. II. pag. 235. Kolozsvár, 1914. Bartucz Gy.: Az obercasseli ősember. Természettud. Közl. XLVII. köt. Pótf. pag. 66. Buda- pest, 1915. — A weimari ősember állkapcsa. Természettud. Közl. XLVI. köt. Pótf. pag. 154. Buda pest, 1914. Bányai J.: A bajót-ajtai barnaszén-terület. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pax. 106. Budapest, 1914. — Das Braunkohlengebiet von Bajót-Ajta. Jahresb. d. jsnűi ungar. Geol. Reichsanst. f. 1913, pag. 114. Budapest, 1914. — Hadviselés és geologia (17—23 ábra). Föld. Közl. XLV. köt. pag. és Budapest, 1915. — Kriegführung und Geologie. (Mit den Fig. 17—23.) XLV. köt. pag. 277. Budapest, 1915. Bekey I. G.: 4 csobánkai Macska-barlang. Barlankutatás, II. köt. pag. e Budapest 1914. — Die Macskahöhle bei Csobánka. Barlangkutatás Bd. II. pag. 162. Budapest, 1914. — A piliscsabai Klotildbarlang. Barlangkutatás, III. köt. pag. 163. Budapest 1915. — Die Klotildenhöhle bei Piliscsaba. Barlangkutatás, Bd. III. pag. 200. Budapest, 1915. Bernard E.: 4 kalcium chemiai és biológiai szerepéről a talajban. Természettud. Közl. XLVII. köt. pag. 256. Budapest, 1915. Bogdáníy Ö.: A talajvíz és a földárja. Természettud. Közl. XILVI. köt. pag. 366. Budapest, 1914. Böckh H.: Mathematisch-physikalische Untersuchung der BEishöhlen und Windröhren. — Nehány megjegyzés a Morvavölgy és a Nagy Magyar Aljöld jossíilis szénhydrogén előjordulásairól. Bány. és Koh. Lapok. XLVII. Évf. 58. köt. pag. 705. Budapest, 1914. Cirbusz G.: A hegyek alakulásának újabb elmélete. Természettud. Közl. XLVI. köt. Pótf. pag. 151. Budapest, 1914. Éhik Gy.: A borsodmegyei Peskóbarlang pleisztocén faunája. Barlangkutatás II. köt., 4. füz. pag. 191. Budapest, 1914. — Die pletstozüne Fauna der Pesköhöhle im Komitat Borsod. Barlangkutatás Bd. II. Heft 4. pag. 224. Budapest, 1914. — Az Órosdy-kőjülke faunája. Barlangkutatás II. köt. pag. 89. Budapest, 1914. — Die Fauna der Orosder Felsnische. Barlangkutatás Bd. II. pag. 113. Budapest, 1914. — Újabb adatok a keleti pézsmacickány hazai előjordulásához. Barlangkutatás III. köt. pag. 79 Budapest, 1915. — Neuere Daten zum Vorkommen der Bisamspitemaus in Ungarn. Barlangkutatás Bd. III. pag. 113. Budapest, 1915. Emszt K.: Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratoriumának 1913. évi működé- séről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 428. Buda pest, 1914. — Bericht über die Tütigkeit des chamischen Laboratoriums der kgl. ungar. geologischen Reichsamstalt im Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ungar. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 487. Budapest, 1914. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 95 — Chemtai tanulmány a szinyelipóczi wSulvators-jorrásról. Magyar Balneológiai Értesítő VII. évf. 6. sz., pag. 1—6. Budapest, 1914. — Jelentés az 1914. évi munkálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 461 — 481. Budapest, 1915. — Bericht über die Arbeiten im Jahre 1914. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914, ; pag. 523—543. Budapest, 1915. — és László G.: A tözeglápok és előjordulásuk Magyarországon. (Két tábl. és 30 ábra.) Magy. kir. Földt. Int. kiadványai, pag. 3—155. Budapest, 1915. b. Fehérváry G.: Adatok a Rana Méhelyi, By. ismeretéhez. (2 tábla.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. Budapest, 1915. Ferenczy I.: Galgóc és környékének geológiai viszonyai. (Hét ábrával.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 208—229. Budapest, 1915. — Die geologischen Verhültnisse von :Galgócz und seiner Umgebung. Jahresb. d. kel. ung. geol. Reichsanst. für 1914, pag. 235—259. Budapest, 1915. — A zalatna-nagyalmási harmadkori medence (1 tábl. és 1—3 ábr.), Földt. Közl. XLV. köt. pag. 1—17. Budapest, 1915. — Das Tertiürbecken von Zalatna— Nagyalmás. (Mit den Fig.1—3 und d. Taf. I.) Földt. Közl. Bd. XLV., pag. 57—68. Budapest, 1915. — Az Erdélyi Medencze területén előforduló sókivirágzások ismeretéhez. Múzeumi füzetek III. köt: 1. sz., pag. 25—29. Kolozsvár, 1915. — Einiges über die Salzausblühungen des Siebenbürger Beckens. Múzeumi Füzetek. III. Bd. Nr.:-1. pag. 102—106. Kolozsvár 1916. Francé R.: Újabb vizsgálatok a termelőtalaj életéről. Természettud. Közl. XILVI. köt., pag. 93. Budapest 1914. Franzenau A. A diósgyőri kálcitról (egy tábl.). Math. és természettud. Értesítő XXXII. köt. pag. 318. Budapest 1914. Gaál I.: Új limajaj a zalatnavidéki helyi üledékből. (A 18—19. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 50. Budapest 1914. — Eine neue Lima- Art aus dem sLokalsedimenti in der Umgebung von Zalatna. (Fig. 18—19.) Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 145. Budapest 1914. — Ősvilági jégárak. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 623. Budapest 1914. Gastaldi C.: Sulle compositione chtmica di um notevole tellururo di ovo di: argento di Nagyág. Wöldt. Közl. XLIV. köt. pag. 427. Budapest 1914. Glück Z. és Pantó D.: Jelentés az 1913. évben Verespatak vidékén eszközölt bányajfelmérési és bányageológiai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, p. 391. Buda- pest 1914. — Bericht über die im Jahre 1913 in der Umgebung von Verespatak durchgejührte Gruben- vermessungs- und montamgeologische Aufnahme. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913, pag. 443. Budapest 1914. t Gorjanovié — Kramberger D.: Geologijska karta kraljevine Hrvatsk di Slavonije. Tumaéó geolo- gijske karte Knin- Ervenik (Zona 29, Col. XIV.). Svez. VIII. Snimio i obradio F. Koch. Zagreb 1914. ; — Geologijska karta kraljevine Hrvatske í Slavonitje. Tumaó geologíjske karte Graaéac- Ermain. (Zona 28, Col. XIV.) Svez. IX. Snimis i obradio F. Koch. Zagreb 1914. — Der Axillarrand des Schulterblattes des Menschen von Krapina. Glasnik hrv. prirod. drust va. God. XXVI. pag. 231—257. Zagreb 1914. — Die hydrographischen Verhültmisse der Lössplateaus Slavoniens. Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVII., pag. 71—75. Zagreb 1915. 96 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. Hillebrand J.: A régibb kőkori ember. Természettud. Közl. XLVII. köt. pag. 722. Buda- pest 1915. — A jégkorszaki ősember első magyar rekonstrukciója. (1 tábl.) Barlangkutatás. III. köt. pag. 49. Budapest 1915. — Die erste ungarische Rekonstruktion des SETS Urmenschen. Barlangkutatás. Bd. IIT. pag. 95. Budapest 1915. - — A bajóti Jankovich-barlangban 1914 és 1915. években végzett kutatások eredménye. Bar- langkutatás III. köt., pag. 129. Budapest, 1915. — Die Erforschung der Bajóter Jankovichhöhle in den Jahren 1914 und 1915. Barlangkutatás Bad. III., pag. 173. Budapest 1915. Horusitzky H.: Jelentés az 1913. év nyarán végzett átnézetes talajtani felvételről, A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 402. Budapest 1914. — Bericht über die im Sommer 19183 ausgeführten agrogeologischen Übersichtsaujnahmen. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. f, 1913. pag. 456. Budapest 1914. — Vágsellye, Nagysurány, Szencz és Tallós. Magyarázatok a magy. kor. orsz. részl. geol. térképéhez. Budapest 1914. — Jelentés az 1914. év nyarán végzett átmézetes talajtani felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 399—402. Budapest 1915. — Bericht über die übersichtliche Bodenaujnahme im Sommer 1914. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 456—460. Budapest 1915. — A barlangok rendszeres osztályozása. Barlangkutatás, III, köt. 2. füz., pag. 71. Budapest. — Die Systematische Klassijikation der Höhlen. Barlangkutatás III. Bd., 2. Heft. pag. 111. Horusitzkyné Bartel Hermin: Geológia és háború. Földtani Közlöny 45. köt, 1915. Budapest 43—44. old. Horváth B.: Jelentés a m. kir. Földtami Intézet chemiai laboratoriumából. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 440. Budapest 1914. — Bericht aus dem chemischen Laboratorium der kgl. ungar. Geologisehen Reichsanstalt. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 449. Budapest 1914. A talaj mangántartalmának mennyiségi meghatározásáról. Földt. Közl. XLIV. köt, pag. 490. Budapest 1914. — Über die guamtitative Bestimmung des Mangans im Boden. Zeitschrift für Anal. Chemie Jahrg. LIII. pag. 581. Budapest 1914. — Jelentés a m. kir. Földtani Intézet chemiai laboratoriumából. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 482—491. Budapest 1915. Bericht aus dem chemischen Laboratorium der kgl. ungar. geologischen Reichsamst. Jahrb. . d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 544—553. Budapest 1915. A talaj kovasav tartalmának mennyiségi meghatározásáról. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt., pag. 263. Budapest, 1915. - Über den Kieselsüuregehalt des Bodens. Földt. Közl. (Prot. Auszug.) XLV. Bd. pag. 322. Budapest 1915. Az aluminium nyersanyagai Magyarországon. Természettud. Közl. 47-ik köt., pag. 795 Budapest, 1915. i — A talaj szíiliciumdioxidtartalmának meghatározása. Magy. Chem. Folyóirat. X.XI. évf., pag. 95. Budapest, 1915. Jablonszky J.: A tarnóci mediterrán flóra. (A IX—X. tábl.) A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XII. köt. 4. füz. pag. 229. Budapest 1914. — Die Medíterrane Flora von Tarnóc. (Mit d. Taf. IX. u. X.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kel. ung. geol, Reichsanst. X.XII. Bd., 4. Heft. pag. 251—293. Budapest 19165. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 97 . Jahresbericht der königlichen ungarischen geologischen Reichsanstalt jür 1914. II. Band. (Mit 4 Taf. u. 61 Abbild.) pag. 3—580. Budapest 1915. Jekelius E.: A Keresztényhavas mezozoikus képződményei. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 142. Budapest 1914. Die mezozoische Bildungen des Keresztényhavas. Jahresb. d. kgl. ung. Geoi. Reichsanst. für 1913. pag. 155. Budapest 1914. A Nagykőhavas és a Keresztényhavas földtami alkotása. (Nyolc ábrával.) A m. kir, Földt Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 272—286. Budapest 1915. Der geologische Bau des Nagykóhavas und Keresztényhavas. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 310—325. Budapest 1915. A brassói hegyek mezozóos faunája. A m. kir. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. pag. Budapest 1915. Die mezozotschen Faunen der Berge von Brassó. (Mit den Taf. V-X. u. 19. Fig.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. XXIII. Bd. 2. Heft. pag. 29—133. Buda- pest, 1915. A brassói neokom-márga földtani és őslénytani viszonyai. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag 47. Budapest 1915. Über die geologischen und paláontologischen Verhültnisse des Brassóer Neokom- Mergels. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 205. Budapest 1915. Jugovics L.: Közettani és jöldtani megfigyelések a borostyánkö—rohonci hegységben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 47—52. Budapest 1915. Petrographische und geologische Beobachtungen im Borostyánkő— Rohoncer Gebirge. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 51—58. Budapest 1915. Ásványtami Közlemények. (10—11. ábr.) Földt. Közl. XLV. köt. pag. 174—178. Buda- pest 1915. : Mineralogíische Mitteilungen. (Mit d. Fig. 10—11.) Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 192—197. Budapest 1915. Kadié 0.: 4 Platak és Gerovo közötti vidék geológiai viszonyai. A m, kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 52. Budapest 1914. - Die geologischen Verhültnisse des Gebietes zwischen Platak und Gerovo. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 55. Budapest 1914. Geoloski odnosaji u predjelu izmedu Platka i Gerovo. A m. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 602. Budapest 1914. Gormiko, Trstenik és Polica vidékének földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 52—56. Budapest 1915. - Die geologische Verhültnisse der Umgebung von Gorniéko, Trstenik und Polica. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 59—63. Budapest 1915. A Szeleta-barlang kutatásának eredményei. (A XIII-XX. tábl. és 39 ábr.) A m. kir. . Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 4. füz. pag. 155—278. Budapest 1915. - Jelentés a Barlangkutató Szakosztály 1914. évi működéséről. Barlangkutatás III. köt. 1. füz., pag. 12. Budapest 1915. . Bericht über die Tütigkeit der Fachsektion für Höhlenkunde im Jahre 1914. Barlangkutatás, Bd. III. Heft I. pag. 32. Budapest 1915. A barlangok kubikoló és jogásos ásatásáról." Barlangkutatás III. köt. 2. füz. pag. 92. Budapest 1915. Über das kubierende und stafjelweise Graben in Höhlen. Barlangkutatás, III. Bd. 2. Hett, pag. 123. Budapest 1915. Újabb adatok a hámori barlangok ismeretéhez. Barlangkutatás III. köt. 3—4. füz, pag. 148. Budapest 1915. 7 Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 98 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. — Neuere Beitrüge zur Kenmtnís der Höhlen von Hámor. Barlangkutatás III. köt. 3—4, füz. pag. 192. Budapest 1915. — Geoloskt odnosaji podrucja izmedu Gormáékog, Trstenika. Jahrb. d. kgl. ung. Geol., Reichs- anst. für 1914. pag. 516—519. Budapest 1915. Khomenko J.: La Faune méotigue du village Teraklia du distríct de Bendery. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 429. Budapest 1914. Kiöpatié M.: Neuer Beitrag zur Kennmtnis der Bauxite des kroatischen Karstes. Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVII. pag. 52—55. Zagreb 1915. Klüpfel W.: Kirándulás a horvát tengerpartra (a 13—16. ábr.). Földt. Közl. XLIV. köt, pag. 27. Budapest 1914. Eine Excursion íns kroatische Küstenland. (Mit den Fig. 13—16.) Budapest 1914. Koch F.: Jelentés a. carlopago-jablanaci térképlap területén 1913. évben végzett felvételről. A m, kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 89. Budapest 1914. — Berícht über die Detailaujnahme des Kartenblattes Karlobag— Jablanac. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 94. Budapest 1914. - Igvjetőaj o detaljnom snimanju karte Karlobag— Jablanac. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 61. Budapest 1914. — Über Trionyxa croaticus nov. spec. aus dem Mittelmiozán von Voca in Kroatien. Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVII. pag. 203—211. Zagreb 1915. — 1 Dr. Richard Johann Schubert. Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVII. pag. 240. Zagreb 1915. Kormos T.: A Nagy-Kapella tengerpart lejtője Novi és Stalak között. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 61. Budapest 1914. — Die der Küste zugewendete Lehme der Grossen Kapella zwischen Novi und Stalak. Jahreab. d. kgl. ung. Geol, Reichsanst. f. 1913. pag. 69. Budapest 1914. : — Obati okrenuta strana velika Kapele temedu Novog í Stalka. A m. kir. Földt. Int , Évi Jelent. 1913-ról. pag. 615. Budapest 1914. — Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról pay. 498. Budapest 1914. — Über die Resultate meíner Ausgrabungen im Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs anst. f. 1913. pag. 559. Budapest 1914. — A keleti pézsmacíckány ( Desmana moschata, PALL.) a magyar pleisztocénben. Barlang- kutatás II. köt., 4. füz., pag. 172. Budapest 1914. — Die südrussische Bisamspitzmaus (Desmama moschata, PALL.) im Pleistozán Ungarns. Barlangkutatás Bd. II. Heft, 4. pag. 206. Budapest 1914. — A barlangi medve (Ursus spelaeus, BLMB.) fölösszámú előzápfogairól. Barlangkutatás II. köt. 4. füz. pag. 199. Budapest 1914. — Über d(e überzühligen Prümolare des Höklenbühren ( Ursus spaelus, BLMB.) Barlangkutatás Bad. II. Heft 4. pag. 229. Budapest 1914. — A hillafüredi sziklaüreg faunája. Barlangkutagás II. köt. 4. füz. pag. 202. Budapest 1914. — Die Fauna der Lillafüreder Felsenhöhlung. Barlangkutatás Bd.-II. Heft 4. pag. 233. Budapest 1914. — Néhány újabb adat a Pálffy-barlang jaunájához. Barlangkutatás II. köt. 4. füz., pag. 204. Budapest, 1914. — Einige nevere Daten zur Fauna der Pálffy-Höhle. Barlangkutatás Bd. II. Heft 4. pag. 235. Budapest 1914. Az őslénytan, mint nemzeti erőforrás. Az igazságügyi és" közig. tisztv. részére tartott előadások, pag. 161. Budapest 1914. Kétezer kilométer az Adria szígetvilágában. Tenger V. füz. pag. 161. Budapest 1914. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 99 — Három új ragadozó a Püspökfürdő melletti Somlóhegy preglaciális rétegeiből. (1 tábl.) A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XII. k. 3. füz., pag. 205. Budapest 1914. — Drei neue Raubtiere aus den Prüglazial-Schichten des Somlóhegy bei Püspökfürdő. (Mit Taf. VII.) Mitteil. aus dem Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. Bd. X.XII. Heft 3., pag. 226. Budapest 1914. — Uj adatok a hidegszamosi csontbarlang jaunájához. Barlangkutatás II. köt. 3. füz., pag. 136. Budapest, 1914. — Zur Fauna der Knochenhöhle im Kaltenszamos- Tal. Barlangkutatás Bd. II. Heft 3. pag. 163. Budapest 1916. ? — A magyar barlangkutatás érdekében. Barlangkutatás II. köt. 3. füz. pag. 141. Budapest 1914. — Jelentés az 1914. évben végzett gyűjtő és egyéb utazásaimról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag, 509—511. Budapest 1915. — — Berticht über metne Sammelretsen und sonstigen Exkurstonen im Jahre 1914, Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914, pag. 572—574. Budapest 1915. — Jelentés a m. kir. Földtani Intézet ősgerinces gyűjteményéről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 514—515. Budapest 1915. — Bericht über die Urwirbeltiersammlung der kgl. ungar. Geologischen Retchsanstalt. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 578—579. Budapest 1915. — Pletsztocén teknősök Dunaalmásról. Földt. Közl. (Társ. Jegyzk.) XLV. köt. pag. 44. Budapest 1915. — Über Schildkröten aus dem Pleistozán von Dunaalmás. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 97. Budapest 1915. — Új Aceratheriummaradványok a magyarországi mediterránból. Földt. Közl. (Társ. Jegyzk.) XLV. köt. pag. 47. Budapest 1915. — Neue Reste von Aceratherium aus dem Mediterrán Ungarns. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 205. Budapest 1915. — A kőszáli kecske és a zerge a magyarországi pleisztocénben. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag. 266. Budapest 1915. — Fundstellen von Ibex und Rupicapra ím ungarischen Plesstozün. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 328. Budapest 1915. — A Devence-barlangi prehisztorikus telep Bihar vármegyében (6 ábr.) Barlangkutatás III. köt. 3—4. füz. pag. 153. Budapest 1915. — Die prühistorische Niederlassung in der Devencehöhle (Komitat Bihar). Mit 6 Abbild. Barlangkutatás III. Bd. 3—4. Heft. pag. 192. Budapest 1915. — Eleven földi kutya bemutatása. Fossilis emlős csontokon észlelhető betegségek és rendellenes- ségek. Természettud. Közl. 47-ik kötete. pag. 209. Budapest 1915. — A Spalaz graecus antiguus. Természettud. Közl. 47-ik köt. pag. 209. Budapest 1915. — A pézsmacickány előfordulása Magyarország postglaciális faunájában. Természettud. Közl. 47-ik kötete. pag. 209. Budapest 1915. — Az ősember első magyar rekonstrukciója. Természettud. Közl. 47-ik köt. pag. 602. Buda- pest 1915. — és Hillebrand J.: A jégkorszaki ősember első magyar rekonstrukciója. (1 tábl.) Barlang- kutatás III. köt., 2. füz. pag. 49. Budapest 1915. — Die erste ungarische Rekonstruktion des eiszeitlichen Urmenschen. Barlangkutatás Bd. III. Heft 2. pag. 95. Budapest 1915. — és Lambrecht K.: A pilisszántói kőfülke. Tanulmányok a postglaciális kor geológiája, ős ipara és faunája köréből. (XXII- XXIII. tábl. és 67 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 6. füz. pag. 307—498. Budapest 1915. ű 74 100 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN: és Lambrecht K.: A remetehegyi sziklajfülke és postglaciális jaunájs. (2 tábl. és 4 ábr.. A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XII. k. 6. füz. pag. 347. Budapest 1914. Die phylogenetische und zoogeographische Bedeutung prüglazialáer Faunen. Verhandl. d. k. k. zool.-bot. Ges.in Wien. Bd. LXIV. Heft 5—6 u. 7—8. pag. 218—238. Wien, 1914. - A bajóti Öregkő nagy barlangjának faunája. Barlangkutatás II. köt. 2. füz. pag. 77. Buda- best 1914. Die Fauna der Öregkőhöhle bei Bajót. Barlangkutatás Bd. II. Heft 2. Budapest 1914. és Koch N.: A m. kir. földtani intézet részvétele az első magyar Adria-expedicióban. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 595. Budapest, 1914. Die Teilnahme der kgl. ung. geol. Reichsanstalt an der ersten ungarischen Adria- Expedition Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913, pag. 666. Budapest, 1914. Kövesligethy R.í: A Föld belsejének kutatása. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 537. Budapest 1914. Kulcsár K.: A Gerecsehegység középső haszkorú képződményei (az 1—II. tábl. ésa 20—21. ábr.). Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 54. Budapest 1914. Die mittetiliassísche Bildungen des Gerecsegebirges (mit den Taf. I—II u. d. Fig. 20—21).. Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 150. Budapest 1914. Csavajó, Villabánya, Csicsmány és Zsolt környékének földtani viszonyai. (5 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 112—133. Budapest 1915. Geologische Verhültnisse der Umgebung von Csavajó, Villabánya, Csicsmány und Zsolt. Jahresb. d. kel. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 124—148. Budapest 1915. A jelső oligocén újabb előfordulása Budafok és Törökbálint között. (7—9. ábr.) Földt. Közl. XLV. köt. pag. 169—174. Budapest 1915. Das neuere Vorkommen des Öberoligozüns zwischen Budafok und Törökbálint. (Fig. 7—9.) Földt. Közl. Bd. XLV., pag. 187—192. Budapest 1915. Földtani és hegyszerkezettani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag. 263. Budapest 1915. Über die geol. Verhültnisse.d. NW-Karpathen. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bad. pag. 322. Budapest 1915. T1 Kucan F.: Pijesak u Hrvatskoj. (Svrsetak.) Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVI, pag. 1—7. Zagreb, 1914. Lambrecht K.: Két új ragadozó madárfaj a Bükkhegység barlangjaiból. Barlangkutatás II. köt. pag. 145. Budapest 1914. - Herman Ottó. (Emlékbeszéd.) Barlangkutatás, III. köt. pag. 1. Budapest 1915." Otto Herman. Barlangkutatás. Bd. III. pag. 21. Budapest 1915. Krapina pleisztocén madárjfaunája. Barlangkutatás III. köt. pag. 84. Budapest 1915. Die pleistozüne Vogeljauna von Krapina. Barlangkutatás. Bd. III. pag. 116. Budapest 1915. Kossuth Lajos mint barlangkutató. Barlangkutatás III. köt. pag. 171. Budapest 1915. Ludwig Kossuth als Höhlenjorscher. Barlangkutatás Bd. III. pag. 206. Budapest 1915. A magyar föld: első krétakori madara. Természettud. Közl. XLVII. köt. pag. 591. Buda - pest 1915. és Kormos T.: A remetehegyi sziklafülke és postglaciális faunája. A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XII. köt. Budapest 1914. Die Felsmsche am Remetehegy und ihre postglaztale Fauna. A bajóti Öregkő nagy barlangjának jaunája. Barlangkutatás II. köt. pag. 77. Buda pest 1914. Die Fauna der Öregkőhöhle bei Bajót. Barlangkutatás Bd. II. pag. 103. Budapest 1914. A pilisszántói kőfülke. (6 tábla.) A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XIII. köt. pag. 307 —498. Budapest 1915. ; A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 101 Langhoffer A.: Adatok a horvát barlangi fauna ismeretéhez. I. Barlangkutatás III. köt. pag. 63. Budapest 1915. — Beitrüge zur Kenmtnis der Höhlenjauna Kroatiens. I. Barlangkutatás Bd. III. pag. 109. Budapest 1915. — Fauna hrvatskih pecina (spilja) DLaskarjev V.: Két löszperiodus a podoliai és wolhiniai kormányzóságok területén. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 431. Budapest 1914. László G.: Jelentés az 1913. év nyarán eszközölt átnézetes talajtérképezésről. A m. kir. Földt. nt. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 414. Budapest 1914. — Bericht über die im Sommer 1913 ausgeführten übersichtlichen Bodenaufnahmen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. p. 469. Budapest 1914. — és Ballenegger R.: A Balaton-vidék talajviszonyainak vázlata. A. Balaton tud. tan. eredm. I. köt. 1. rész. I. szakasz. pag. 577. Budapest 1913. — és Emszt K.: A tőzeglápok és előfordulásuk Magyarországon (10 tábl. és 30 szövegábr.) Magy. kir. Földt. Int. kiadványai pag. 3—155. Budapest 1915. Leidenírost Gy.: Pleistocén halmaradványok magyarországi barlangokbil. Barlangkutatás III. köt. pag. 49. Budapest 1915. A — Pleistozáne Fischreste aus ungarischen Höhlen. Barlangkutatás Bd. III. pag. 100. Buda - pest 1915. és Természettud. Közl. XLVII. köt. pag. 602. Budapest 1915. hossék M.: A piltdowm koponyaleletről. Barlangkutatás II. köt. pag. 1. Buda pest1914. — Der Piltdowner Schüdeljund. Barlangkutatás. Bd. II. pag. 39. Budapest 1914. Liffa A.: Uj philhpsit előfordulása Badacsonytomajon (a 22—28. ábr.). Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 80. Budapest 1914. — Ein neues Phillpsitvorkommen in Badacsonytomaj. (Mit d. Fig. 22—28.) Földt Közl. Bd. XLIV. pag. 175. Budapest 1914. " — és Vendl A.: A Cindrel környékének geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. ínt. Évi Jelent. 1913-ról, p. 166. Budapest 1914. — Die geologischen Verhültnisse der Umgebung des Cindrel. Jahresb. d. kg]. ung. Geol. Reichs- anst. f. 1913. p. 182. Budapest 1914. Lóczy L.: Igazgatói jelentés. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 9. Budapest1914. — Direktionsbericht. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1914. — Elmöki jelentés az 1913. évről. Földr. Közl. XLII. köt. III. füz. pag. 125. Budapest 1914. — Jelentés a Balatonbizottság 1913. évi működéséről. Földt. Közl. XLII. köt. III. füz. pag. 150. Budapest 1914. i I — La geomorphologie des environs du Lac Balaton. X. Congresso internaz. di Geogra fia . pag. 1—11. Roma 1914. — Az északnyugati Kárpátok reambulációja. A m. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 98. Budapest 1914. — Reambulation in den Nordwestkarpathen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913, pag. 104. Budapest 1914. — Éles kavicsok keletkezése. Földt. Közl. ( Társ. Jegyzkv.) XLIV. k. pag. 512. Budapest 1914. — A keneset partrogyás. Földt. Közl. ( Társ. Jegyzkv.) XLIV. k. pag. 512. Budapest 1914. — Igazgatósági jelentés. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 9—17. Budapest 1915. — Díirektionsbericht. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 9—22. Budapest 1915. — Suess Ede emlékezete (arcképpel). Földt. Közl. XLV. köt. pag. 105—120. Budapest 1915 és Földr. Közl. XLIII. köt. pag. 79. Budapest 1915. :— Gedachtnisrede über Eduard Suess. (Mit Bildnis.) Földt. Közl. XLV. Bd. pag. 139—158 Budapest 1915. Ifj. Lóczy L.: A Báni hegység ( Baranya vm.) geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 353. Budapest 1914. 102 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. — Geologische Verhültmisse des Gebirges vom Bán (Kom. Baranya). Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 451. Budapest 1914. — Az Északnyugati Kárpátok Vágujhely—Ószombat— Jablánc közötti fekvő vidékeinek geo- lógiai viszonyai. (7 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 141—207. Buda- pest 1915. — Die geologischen Verhültnisse der Gegenden zwischen Vágujhely, Ószombat und Jabláne in den Nordwestkar pathen. Jahresb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 157—234. Budapest 1915. — A villányi callovien-ammonitesek monografiája. (XIII - XXVI. tábl. és 149. ábr.) Geo-. logice Hungarica, I. köt. 3—4. füz. pag. 229—454. Budapest 1915. Löw M.: Bányageológiai tanulmányok Verespatak környékén. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 397. Budapest 1914. — Montamngeologische Studien ín der Gegend von Verespatak. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 450. Budapest 1914. Magyar barlangtani irodalom jegyzéke (1914). Barlangkutatás III. köt. pag. 43. Buda- pest 1915. I A m. kir. Földtami Intézet Évi Jelentése 1914-ről. 2 kötet 4 táblával és 61 ábrával ; pag. 3—526. Budapest 1915. A m. kir. Földtant Intézet tisztviselőinek és külső munkatársainak irodalmi munkássága: az 1913. évben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. Budapest 1914. A m. kir. Földtani Intézet tisztviselőinek és külső munkatársainak irodalmi munkássága: az 1914. évben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. Budapest 1915. Majer J.: A Börzsönyi hegység északi részének üledékes képződményei (a II. tábl. és a 4—5.. ábr.) Földt. Közl. XLV. köt. pag. 18. Budapest 1915. — Die sedimentüren Bildungen des nördhchen Teiles vom Börzsönyer Gebirge. (Mit d. Taf. IL und d. Fig. 4—5.) Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 69. Budapest 1915. Nopcsa F. báró: Erdély Dinosaurusai. (4 táblval) A m. kir. Földt. Int. Évk. XXIII. köt. Budapest 1915. Noszky J.: A Cserhát középső részének földtani viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 305. Budapest 1914. — Die geologischen Verhültnisse des zentralen Teiles des Cserhát. Jahresb. d. kgl. ung. Geol.. Reichsanst. f. 1913. pag. 344. Budapest 1914. — Szirák környékének földtami viszonyait. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 335—338. Budapest 1915. — Die geologischen Verhültmisse der Umgebung von Szirák. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 383—386. Budapest 1915. Papp K.: Bucsony környéke Alsójehér vármegyében. A m. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 238. Budapest 1914. — Die Umgebung von Bucsony im Komitat Alsófehér. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 266. Budapest 1914. — Jelentés az 1913. évi olaszországi tanulmányútról, 24. álrával (Róma vidékének ki- halt vulkánjai, Nápolyvidéke, a Vesuvio és Monte Somma, az Eoli szigeteken, az Étna megmászása, Szicilia kénbányái) M. k. Földtaui Intézet 1913. évi Jelentése, 546—588. o. - Bericht über die Studienreise in Italien im Jahre1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1918. pag. 612. Budapest 1914. — . A zalatnai meddő üledék. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 305—311. Buda. pest 1915. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 103 — Das taube Sediment von Zalatna. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 345—355. Budapest 1915. — A bányászkodás közérdekű részeiről. A közigazgatási s igazságügyi tisztviselők tovább- képző előadásai, 363—387. old, Budapest 1914. — Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtam Társulat LXV. közgyűléséről. Földt. Közl. XLV. köt. pag. 127—138. Budapest 1915. Pappné Balogh Margit dr. Alberta tartomány földigáz kútjai Nyugati Kanadában (Földtani Közlöny 45. köt. 1915, 40—43. old.) — Die Erdgasbrunnen der: Provinz Alberta in Wert-Kanada (Földtani Közlöny 45. Bd. Pag. 94—97). Papp S.: Czigányi, Egerespatak és Szilágynagyjalu környékének geológiai viszonyai, különös tekintettel a földgáz- és petroleumkutatásra. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 60. köt. pag. 290. Budapest 1915. — A Congeria spathulata Partsch. és Limnocardium Penslhi Fuchs panmoniai-pontusi kövü- letek új előfordulása hazánkban (a 1II. tábl.). Földt. Közl. XLV. köt. pag. 251. Buda pest. — Das neue Vorkommen der pannonischen Petrejakten Congeria spathulata Partsch. und Limnocardium Penslii Fuchs in Ungarn. (Taf. III.) Földt. Közl. XLV. Bd. pag. 311. Budapest 1915. Pantó D. és Glück Z.: Jelentés az 1913. évben Verespatak vidékén eszközölt bányajelmérési és bányageológiai felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 391. Buda- pest 1914. — Bericht über die im Jahre 1913 in der Umgebung von Verespatak durchgeführte Gruben- vermessungs und montangeologische Aujnahme. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 443. Budapest 1914. Pantocsek J.: A kopacseli andezittufa kovamoszatai. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 243. Budapest 1914. Pálfy M.: Geológiai jegyzetek a Biharhegységből. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 207. Budapest 1914. - Geologische Notizen aus dem Bihargebirge. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 231. Budapest 1914. — Geológiai jegyzetek a Biharhegységből és a Vlegyásza keleti oldaláról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 293—302. Budapest 1915. — Geologische Notizen aus dem Bihargebirge und von der Ostlehne des Vlegyásza-Gebirges. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 333—344. Budapest 1915. — A Pálháza környéki rhyolithterület Abauj- Torna megyében. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 312—323. Budapest 1915. — Das Rhyolitthgebiet der Gegend von Pálháza im Komaitate Vas Torna. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 356—369. Budapest 1915. — A nagybányai bányaterület geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914- ről. pag. 385—398. Budapest 1915. — Die geologischen Verhültnisse der Nagybányaer Bergreviers. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 441—455. Budapest 1915. Pávai-Vajna F.: A Marosvölgy kialakulásáról. (29—38. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 256. Budapest 1914. — Über die Ausgestaltung des Marostales. (Mit d. Fig. 29—38.) Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 357. Budapest 1914. — Az erdélyrészi medence gyűrődésének okai. Bány. és Koh. Lapok XLVIII. évf. 61. köt. pag. 225. Budapest 1915. Pécsi A.: 4 Föld kora. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 165. Budapest 1914. — Foszfáttelepek Egyiptomban. Természettud. Közl. XLVI. köt, pag. 214. Budapest 1914. 104 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE AZ 1914. És 1915. ÉVEKBEN. Podek F.: Előzetes jelentés a homoródalmási barlangokban végzett kutatásaimról. Barlang- kutatás II. köt. pag. 178. Budapest 1914. — Vorlüufiger Bericht über meine Forschungen im Homoródalmáser Höhlengebiet. Barlang- kutatás Bd. II. pag. 211. Budapest 1914. Poljak J.: Jelentés a zengg-otocaci térképlapon 1913-ban végzett földtami jelvételről, A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 76. Budapest 1914. - Bericht über die Detailaujnahmen im Bereiche des Kartenblattes Senj— Otocac. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 624. Budapest 1914. Iejestaj o detaljnom snimanja Karte Senj— Otoéac. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 624. Budapest 1914. - Pecine hrvatskoga krsa. I. Pecine okolisa Lokvartkoga i Karlovaékoga. Posewitz T.: Felvételi jelentés 1913-ról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent, 1913-ról. pag. 102. Budapest 1914. — Aufnahmsbericht vom Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst, für 1913. pag. 109. Budapest 1914. A - A Tarac-völgye Eperjes és Kassa között. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 230—233. Budapest 1915. Das Taractal zwischen Eperjes und Kassa. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 260—264. Budapest 1915. Telegdi Róth K,: A Rézhegység folytatólagos reambulációja. A m. kir, Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 225. Budapest 1914. Fortsetzungsweise Reambulierung des Rézgebirges. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 251. Budapest 1914. — Felsőoligocénfauna Magyarországból (1—VI. tábl. és 4. ábr.). Geologica Hungarica I. köt. 1. füz. pag. 1—66. Budapest 1914. Rosicky, V.: Miargyrit von Felsőbánya. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 428. Budapest 1914. Rosmanith, E.: Mergeln in einem Teil des Zagreber Gebirges. Glasnik hrv. prirod. drust va. God. XXVII, pag. 182—202. Zagreb, 1915. Rozlozsnik P.: Jelentés az 1913. év nyarán végzett felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 221. Budapest 1914. Bericht über meine Aujnahmen im Sommer 1913. Jahresb. d. kgl. ung, Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 247. Budapest 1914. Földiani jegyzetek Dobsináról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 373. Buda - pest 1914. Geologische Notizen über Dobsina. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 423. Budapest 1914 Földtani megfigyelések a tágabb értelemben vett Biharhegycsoport küitönböző tagjaiban. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 287—292. Budapest 1915. Geologische Beobachtungen in verschiedenen Gliedern der im weiteren Sinme genommenen Bihar-Gebirgsgruppe. Jahresber. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 310—325. Budapest 1915 Dobsina környékének bányaföldtani felvétele. A m. kir. Földt. Int, Évi Jelent. 1914-ről pag. 365—379. Budapest 1915. Die montangeologische Aujnahme der Umgebung von Dobsina. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 418—423. Budapest 1915. Rózsa M.: A thanit keletkezéséről és a káliumsótelepek rekainitizációs folyamatairól. Termé- szettud. Közl. XLVII. köt. pag. 209. Budapest 1915. Az Ochsenius-jéle elmélet és a köősótelepek anhydrittartalma. Természettud, Közl. XLVII. köt. pag. 209. Budapest 1915. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 105 — A kálisótelepek másodlagos átalakulásairól. Földt. Közl, XLV. köt. pag. 233. Buda pest 1915. — Die sekundüren Umwandlungsvorgünge des Kaliumhauptsalzes. Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 293. Budapest 1915. Salopek M.:; Jelentés a Gorski Kotar vidékén végzett jöldtami felvételről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 56. Budapest 1914. — Bericht über die geologische Aujnahme im Gorski Kotar. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs- anst. für 1910. pag. 59. Budapest 1914. — Izvjestaj o geologijskom kartiranju u Gorskom Kotaru. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 606. Budapest 1914. Ú — Moderna; alpinska tektonika i geologija Hrvatske i Slavonije. Glasnik hrv. prirod. drust va. God. XXVI, pag. 85—109. Zagreb 1914. Schafarzik F.: Krassószörény megye alaphegysége kristályos paláinak reviziója petrográjiai és tektonikai szempontból. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 177. Budapest 1914. — Revision der kristalhnischen Schiejer des Krassószörényer Grundgebirges in petrographi- scher und tektonischer Beziehung. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. p. 195. Budapest 1914. — Elmöki megnyitó előadás. Földt. Közl. XLV. köt. pag. 105. Budapest 1915. — Eröfjnungsrede. Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 158. Budapest 1915. — Böckh János. Emlékbeszédek a m. tud. Akad. tagjai felett. XVI. köt. pag. 1—40. Buda pest 1915. Schréter Z.: A tapolczai (Zala m.) artézi kútjúrás földtani eredményei. A Balaton tud. tanulm. eredm. I. köt. I. rész. 1. szakasz. pag. 600. Budapest 1913. — Magyarországi jöldtam jölvételek és jöldtami térképek. Természettud. Közlöny 601. füzete. Budapest 1914. A Bükk-hegység északnyugati része. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 292 Budapest 1914. — Der nordwestliche Teil des Bükkgebirges. Jahresberichte der kgl. ung. Geol. Reichsanstalt für 1913. p. 329. Budapest 1914. — Die Überschwemmung in Krassószörény. Földr. Közl., Bulletin de la soc. geogr. de Hongrie. Bd. XXXVIII. Hefít 6—7. Budapest 1914. — "Tektomik des Krassószörényer Gebirges und der Südkarpathen auj Grund neuerer Unter- suchungen. Völdr. Közl. Bulletin de la soc. geogr. de Hongrie. Budapest 1914. Németpróna környékének földtani viszonyai. (2 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 97—111. Budapest 1915. — (deologische Verhültnisse der Umgebung von Németpróna. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichs anst. für 1914. pag. 107—123. Budapest 1915. — Földtani felvétel a borsodi Bükk-hegységben. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 324—334. Budapest. 1915. - (eologische Aujnahme im Borsoder Bükkgebirge. Jahresb. d. kgl. úáng. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 370—382. Budapest 1915. Adatok a jelsőőrsi és szászkabányai triász ismeretéhez. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag. 51. Budapest 1915. Beitrüge zur Kenmtnis des Felsőőrser und Szászkabányaer Trias. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 209. Budapest 1915. Sigmond E.: A talaj elemzéséhez használt jorró sósavas kivonat készítési módja. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 281. Budapest 1914. — Studium über die Herstellung der heissen Salzsáurelősung für die ausjührliche chemische Bodenanalyse. Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 376. Budapest 1914. 106 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. — A chemiai talajvizsgálati módszerek tanulmányozása. Természettud. Közl. XLVII. köt. pag. 209. Budapest 1915. Somogyi K.: A gerecsei neokom. (3 tábl.) A m. kir. Földt. Int. Évk. X.XII. köt.pag. Buda- pest 1914. Stein A.: 4 Kun-Lun havasi világában. Természettud. Közl. XLVI. köt. pag. 249. Buda- pest 1914. Strömpl G.: 4 barlangok nomenklaturája és terminológiája. Barlangkutatás II. köt. pag. 65. Budapest 1914. — Nomenklatur und Terminologie der Höhlen. Barlangkutatás. II. Bd. pag. 100. Buda- pest 1914. — A borsodi Bükk karsztja. Földr. Közl. XLII. köt. pag. 79. Budapest 1914. — A Kismagura és környéke. Földr. Közl. XLII. köt. pag. 255. Budapest 1914. — Bajmóci barlangok. Barlangkutatás III. köt. pag. 141. Budapest 1915. — Höhlen bei Bajmóc. Barlangkutatás. Bd. III. pag. 180. Budapest 1915. Szádeczky Gy.: A kanadai XII. nemzetközi geológiai ZnüKEsSElES (1—12. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 1. Budapest 1914. — Der XII-te internationale Geologenkongress in Kanada. (Mit den Fig. 1—12.) Földt. Közl. XLIV. Bd. pag. 105. Budapest 1914. — Tufatanulmányok Erdélyben. I. rész: Kolozs tujavonulatai. Múzeumi Füzetek. II. köt. pag. 201. Kolozsvár 1914. — Tujjstudien in Siebenbürgen. I. Teil: Die Tujfjzüge von Kolozs. Múzeumi Füzetek. Bd. II. pag. 295. Kolozsvár 1914. Kissebes, Hodosjalva, Sebesvár, Marótlaka, Magyarókereke geológiai viszonyairól. (1—II. tábl.) Múzeumi Füzetek. III. köt. pag. 1—24. Kolozsvár 1915. — Die geologische Verhültnisse von Kissebes, Hodosjalva, Sebesvár, Marótlaka und Magyaró. kereke. (Taf. 1—II.) Múzeumi Füzetek. Bd. III. pag. 73—101. Kolozsvár 1915. — A Vlegyásza- Biharhegység eruptivus kőzetei újabb irodalmának kritikat áttekintése. (III. tábl.) Múzeumi Füzetek. III. köt. pag. 30—72. Kolozsvár 1915. — Kritische Übersicht der neueren Literatur über die Eruptivgesteine des Vlegyásza- Bihar- gebirges. (Mit Taf. III.) Múzeumi Füzetek. Bd. III. pag. 107—156. Kolozsvár 1915. Szentpétery Zs.: Adatok Kolozsvár ősemlőseinek ismeretéhez. (IV — V. tábl. és 6. ábr.) Múzeumi Füzetek. II. köt. pag. 58. Kolozsvár 1914. — Beitrüge zur Kenmtnis der pleistozünen Süugetiere von Kolozsvár. (Mit Taf. IV-V und 6 Textfig.) Múzeumi Füzetek. Bd. II. pag. 125. Kolozsvár 1914. Szinyei Merse Zs.: Jelentés 1913-ról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 475. Buda- pest 1914. — Bericht vom Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. p. 534. Buda- pest 1914. — A kén színeződéséről. A szelén orydbromidról. Magy Chem. Folyóirat. X.XI. évf. pag. 95. Budapest 1915. Szontagh T.: A biharvármegyei Bokorvány, Vércsorog, Hollószeg és Felsőtopa község közé eső hegyvidék geológiai viszonyairól. A m. kir. Földt, Int. Évi Jelent. 1913-ról. p. 200. Buda- pest 1914. — Über die geologischen Verhültnisse des zwischen den Gemeinden Bokorvány, Vércsorog, Hollószeg und Felsőtopa gelegenen Berglandes im Komitate Bihar. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reicbsanst. f. 1913. p. 222. Budapest 1914. — A m. kir. Földtani Intézet vízügyeink szolgálatában. Az igazságügyi és közig. tisztviselők továbbképz. tanf. előad. Budapest 1914. — Biharosa (Rossia) környéke. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 303—304. Budapest 1915. 4 A MAGYAR FOLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 107 Die Umgebung von Biharosa (Rossta). Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 345—347. Budapest 1915. — A gyógyhelyek törvényes védelme az Oroszbirodalomban. Magyaw Balneológiai Értesítő, VIII. évf. I. és II. füz. pag. 2—4. és 1—3. Budapest 1915. Taeger H.: 4 buda-pilis-esztergomi hegycsoport szerkezete és arculata (a 46—47. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 555. Budapest 1914. Über Bau und Bild der Buda-Pilis-Esztergomer Gebirgsgruppe (mit d. Fig. 46—47.) Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 581. Budapest 1914. A tulajdonképemi Bakony középső részére vonatkozó földtani jegyzetek. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról, pag. 326. Budpeast, 1914. Notizen aus dem Centralteil des eigentlichen Bakony. Jahresber. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. p. 369. Budapest 1914. Ujabb megfigyelések a tulajdonképemi Bakony nyugati végéről és középső részéről. A m. kir. FöldInt. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 339—355. Budapest 1915. Der Westausgang des etigentlichen Bakony und neue Skizzen aus seinem Zentralteil. Jahrb. d. kgl. ung. geol. Reichsanst. für 1914. pag. 387—405. Budapest, 1915. Teutsch Gy.: A magyarbodzai aurignacien. Barlangkutatás. II. köt. pag., 51. Budapest 1914. Das Aurignacien von Magyarbodza. Barlangkutatás. Bd. II. pag. 91. Budapest 1914. Téglás G.: Újabb ősemlős leletek hazánk különböző vidékeiről, Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 416. Budapest 1914. Neuere Süugetier- Funde aus verschiedenen Gegenden Ungarns. Wöldt. Közl. XLIV. Bad. XLIV. köt., pag. 555. Budapest, 1914. pag. 470. Budapest 1914. Újabb őslénytani adatok hazánk különböző vidékeiről. Földt. Közl. XLV. köt. pag. 255. Budapest, 1915. Neuere palüáontologische Fundorte in verschiedenen Gegenden Ungarns. Földt. Közl. XLV. Bd. pag. 315. Budapest, 1915. Timkó I.: Felvételi jelentés az 1913. évről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 409. Budapest 1914. Aujnahmsbericht vom Jahre 1913. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 463. Budapest 1914. A magyar földtani irodalom jegyzéke az 19183. évben. Földt Közl. XLIV. köt. Budapest 1914. Repertorium der auj Ungarn bezüglichen geologischen Literatur 1913. Földt. Közl. Bd. XLIV. Budapest, 1914. Nagyatád község artézi kútjának szelvénye. A Balaton tud. tanulm. eredm. I. köt. I. rész. 1. szakasz pag. 479. Budapest 1914. Erdély központi részének talajviszonyai. (5 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről, pag. 412—430. Budapest, 1915. Die Bodenverhültmisse des zentralen Teiles von Siebenbürgen. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 470—490. Budapest 1915. Transzkaukázta pusztát. Földr. Közl. XLIII. köt. pag. 49. Budapest 1915. Toborffy G.: Előzetes jelentés a Bélapataka környékén végzett újrafelvétel eredményéről (4 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 134—140. Budapest 1915. Vorlaáujiger Bericht über das Resultat der Neuaujnahme in der Umgebung von Bélapataka. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914, pag. 149—156. Budapest 1915. Cerussit-kristályok Damaraland és Brokenhill tartományokból (12—15 ábr.). Földt. Közl. XLV. köt. pag. 178—183. Budapest 1915. Über Cerussit-Zwillinge aus Damaraland und von Brokenhill. (Fig. 12—15.) Földt. Közl. XLV. Bd. pag. 197—202. Budapest 1915. 108 :A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. Toborfíy Z.: A valódi rubin megkülönböztetése a mesterségestől. Természettud. Közl. XILVI. köt. Pótf. pag. 157. Budapest 1914. — A grafit és a gyémánt kölcsönös átalakulása. Természettud. Közl. XLVII.köt. Pótf. pag. 70. Budapest 1915. Treitz P.: Jelentés az 1913. évben végzett agrogeológiai jelvételekről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 417. Budapest 1914. — Bericht über die agrogeologischen Aufjnahmen im Jahre 1913. Jahresber d. kgl. ung. Geol Reichsanst. f. 1913. pag. 472. Budapest 1914. - Jelentés az 1914. évi agrogeológiai munkálatokról. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről pag. 431—460. Budapest 1915. — Bericht über die im Jahre 1914. ausgejührten agrogeologischen Arbeiten. Jahrb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914, pag. 491—522. Budapest 1915. Tuéan F.: Bettrüge zur petrographischen Kenmtms der Fruskagora in Kroatien. Sa 1 tabl. i 5 slika u tekstu. Glasnik hrv. prirod. drust va. God. XXVI. pag. 23—50, 75—84, 145—163, 207—220. Zagreb 1914. - Beitrag zu Retgers-Theorie des Dolomits als Doppelsalzes. Glasnik hrv. prirod. drustva. God. XXVII. pag. 153—159., Zagreb 1915. — Serpentin ili zmijinac. Priroda. God. V. pag. 67—72. Zagreb 1915. Tuzson J.: Beitrüge zur fossilen Flora Ungarns. (Mit Taf. XIII— X.XI.) Mitteil. aus d. Jahrb. kgl. ung. Geol. Reichsanstalt. Bd. X.XI. Heft 8. pag. 233. Budapest 1914. Vadász M. E.: A Zengő-vonulat és a környező dombvidék jöldtami viszonyait. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 336. Budapest, 1914. — Die geologischen Verhültnisse des Zengőzuges und der angrenzenden Hügellünder. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913, pag. 381. Budapest, 1914. — Magyarország mediterrán tüskésbőrűi. (VII— XII. tábl. és 122. ábr.) Geologica Hun- garica I. köt. 2. füz. Budapest 1914 és Math. és Természettud. Ért. XXXII. köt. pag. 508. Budapest 1914. r — Földtani megfigyelések a Persányban és a Nagyhagymásban. (9. ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 234—262. Budapest 1915. Über die Theorie des geologischen Unterrichtes. Földtani Közl. Bd. 45. Pag. 317 —320. — A jöldtani tanítás elmélete Földtani Közlöny 45. köt. 1915. 257—259. old. Geologische Beobachtungen im Persány und Nagyhagymás-Gebirge. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reicbsanst. für 1914. pag. 265—298. Budapest 1915. — A Mecsek-hegység északi pereméről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 356 — 358. Budapest 1915. — Der Nordrand des Mecsekgebirges. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 406—409. Budapest, 1915. ; Vakimiczu Tetsugoro: A Szakuradsima tűzhányó kitörése Japánban (a 17-ik ábra) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 38. Budapest 1914. — — On the recent eruption oj Sakurajima volcano ig Japam. (Fig. 17.) Földt. Közl. XLIV. Bd. pag. 134. Budapest 1914. Vendl A.: Tanulmányutam Németországban. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról pag 589. Budapest 1914. — Meine Studienresse in Deutschland. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. f. 1913. pag. 659. Budapest 1914. — Kvarcporjiritok a Sebes völgyéből. (40—41. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 402. Buda- pest 1914. A velenczei hegység geológiai és petrográfiai viszonyai. (1—IV. tábl. és 42. ábr.) A m. kir. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 109 Földt. Int. Évk. X.XII. köt. 4 füz. pag. 1—169. Budapest 1914. és Math. Term.-tud. Ért. XXXII. köt. pag. 487. Budapest 1914. ; — Die geologischen und petrographischen Verhültnisse des Gebirges von Velence. (Mit. d. Taf. 1—IV. u. 42 Textfig.) Mitteil. aus d. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. Bd. XXII. Heft 1. pag. 1—185. Budapest 1914. k — A hatvani cukorgyár talajának vázrészet. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 407. 1586 pest 1914. — A Surján környékének amjibolitjai. (1 tábl.) Math. és természettud. Értesítő. XXXIII. köt. pag. 256. Budapest 1915. — és Liffa Au.: A Cindrel környékének geológiai viszonyai. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 166. Budapest 1914. Véndil M.: A bulzai antimonit kristályalakjai (a 16. ábr.). Földt. Közl. XLV. köt. pag. 183. Budapest 1915. — Antimomit von Bulza (mit d. Fig. 16). Földt. Közl. Bd. XLV. pag. 202. Budapest, 1915. Vernadskij V. N.: A jöldkéreg különböző gázairól. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 434. Buda- pest 1914. Verzeichnis der ungarischen spelüologischen Literatur (1914). Barlangkutatás. Bd. III. pag. 42. Budapest 1914. Vigh Gy.: Adatok az esztergomvidéki triasz ismeretéhez (a 1II— VI. tábl. és a 48. ábr.). Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 572. Budapest 1914. — Bettrüge zur Kenmtnis der Trias im Komitate Esztergom. (Mit d. Taf. III-VI u. Fig. 48.) . Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 599. Budapest 1914. — Az acanthicumos rétegek újabb előjordulása a Magyar Középhegységben. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLIV. köt. pag. 507. Budapest 1914. — Ein neues Vorkommen von Acamthicumschichten im Ungarischen Mittelgebirge. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) Bd. XLIV. pag. 547. Budapest 1914. — Földtani megfigyelések Nyitra, Turóc és Trencsén vármegyék határhegységei között. (2 tábl. és 6 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 64—96. Budapest 1915. — Geologische Beobachtungen in den Grenzgebirgen der Komitate Nyitra, Turóc und Trencsén. " Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 71—106. Budapest 1915. — Földtani megfigyelések az Északnyugati Kárpátokban. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag. 44. Budapest 1915. — Geologische Beobachtungen in den Nordwest- Karpathen. Földt. Közl. ( Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 97. Budapest 1915. Vitális I.: A magyarországi magnezitelőjordulások földtantelepismerettani szempontból. Bány. és Koh. Lapok. XLVII. évf. 58. köt. pag. 409 és 624. Budapest 1914. — Adatok a Magyar. Érchegység földtani és bányászati viszonyaihoz. A m.-kir. Földt. Int, Évi Jelentése 1914-ről. pag. 370—384. Budapest 1915. — Beitrüge zu den geologischen und montamistischen Verhültnissen des Ungarischen Erzgebirges. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 424—440. Budapest 1915. — " Haljogtanulmányok. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv.) XLV. köt. pag. 266. Budapest 1915. — Fossile Fischzáhne im Ungarischen Miozün. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 328. Budapest 1915. — A Congeria dactylus Brus. rendszertani helyzete. (1 tábl.) Math. és Természettud. Ért. XXXIII. köt. pag. 331. Budapest 1915. f — Adatok a Cserhát keleti részének geológiai viszonyaihoz. Math. és Természettud. Ért. XXXIII. köt. pag. 561. Budapest 1915. — A nyitramegyei Büdöskő környékének geológiai viszonyai tekintettel a morvamezei földolaj kutatásra. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 60-ik köt. pag. 141. Budapest 1915. — Kőszegi Winkler Benő emlékezete. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 61. köt. pag. 425. Budapest 1915. 110 A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. Vogl V.: A Delmice és a Kulpavölgy közötti terület jöldtami viszonyai. (2 ábr.) A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 58—64. Budapest 1915. — Die geologischen Verhültnisse des Gebietes zwischen Delmice und dem Kulpatal. Jahresb. d. kgl. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 64—70. Budapest 1915. — Tengermellékünk tithonképződményei és azok faunája. (A X.XI. tábl. és 8. ábr.) A m. kir, Földt. Int. Évk. XXIII. köt. 5. füz. pag. 281—303. Budapest 1915. — (Geoloéki odnoéaji podruéja izmedu Delmicah s doline Kupe. Jahrb. d. kel. ung. Ged. Reichsanst. für 1914. pag. 520—525. Budapest 1915. — A Lokve, Crmlug és Delnice körüli terület geológiájához. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. Budapest 1914. — Zur Geologie des Gebtetes zwischen Lokve, Crmlug und Delmice. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 62. Budapest 1914. — Prilog geologiji podruéja izmedu Lokve, Crnogluga í Delmice. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 609. Budapest 1914. — Jelentés Boroszlóban tett utamról. A m. kir. Földt. Int. vi Jelent. 1913-ról. pag. 587. Budapest 1914. — Bericht über meine Retse nach Breslau. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 657. Budapest 1914. Volkó J.: A mezőberényi III. sz. artézs kút. (42. ábr.) Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 411. Budapest 1914. — Der III. artesische Brummen in Mezőberény. (Fig. 42.) Földt. Közl. XLIV. Bd. pag. 465. Budapest 1914. Wachner H.: 4 brassómegyei Volkány és Keresztényfalva környékének földtan$ viszonyas. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 116. Budapest 1914. — Die geologischen Verhültnisse der Umgebung von Volkány und Keresztényfalva im Komutát Brassó. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 126. Budapest 1914. — A Persányi-hegység déli részének földtans viszonyast. (Egy tábl. és két ábr.) A m. kir. Földt. nt. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 263—271. Budapest 1915. — Die gcologischen Verhültnissen des südlichen Teiles des Persányer-Gebirges. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 299—300. Budapest 1915. — A Fogarasi és Persányt-hegység kapcsolódása. Földt. Közl. (Társ. Jegyzkv. XLV. köt. pag. 44. Budapest 1915. — Über die Verbindung des Fogaraser und Persányer Gebirges. Földt. Közl. (Prot. Ausz.) XLV. Bd. pag. 97. Budapest 1915. "Weszelszky Gy.: A herkulesfürdői hévjorrások radioaktivitásáról. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 499. Budapest 1914. — Über die Radioaktivitűt der Thermalguellen des Herkulesbades. Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 535. Budapest 1914. — A rádium és mezothorium természete. Természettud. Közl. XLVI. köt. Pótf. pag. 53. Budapest 1914. Xantus J.: Jelentés a Gyergyói havasok márványelőfordulásairól. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 490. Budapest 1914. — Bericht über das Marmorvorkommen in den Gyergyóer Alpen. Jahresb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1913. pag. 549. Budapest 1914. SZalányi B.: Újabb adatok a bujturi felső mediterrán ismeretéhez. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1913-ról. pag. 541. Budapest 1914. A MAGYAR FÖLDTANI IRODALOM JEGYZÉKE Az 1914. És 1915. ÉVEKBEN. 111 — Neue Beitrüge zur obermediterranen Fauna von Bujtur. Jahresb. d. kel. ung. Geol. Reichs- anst. für 1913. pag. 605. Budapest 1914. — Jelentés az 1913—14. évben rendezés alá került mélyfúrások közetanyagának feldolgozásáról és törzskönyvezéséről. A m. kir. Földt. Int. Évi Jelent. 1914-ről. pag. 501—508. Buda- pest 1915. — Bericht über die Bearbeitung und Evidenzhaltung des im Jahre 1913—14 geordneten Gesteins- matertals der Tiejbohrungen. Jahrb. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst. für 1914. pag. 563 — 571. Budapest 1915. Zimányi K.: Új ásványok. Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 418. Budapest 1914. — Arsenopyrit és bournonit Rozsnyóról. Math. és Természettud. Értesítő. XXXII. köt. (1 tábl.) pag. 705. Budapest 1914. — Adatok Rozsnyó ásványainak ismeretéhez. (XI., XIII. tábl. és 5 szövegrajz.) Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. XIII. pag. 557. Budapest 1915. — Kenntnis der Minerale von Rozsnyó. (Taf. XI., XIII. u. 5 Textfig.) Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. XIII. pag. 567. Budapest 1915. Zsigmondy Á.: Görögországi vasérctelepek (a 39. ábr.). Földt. Közl. XLIV. köt. pag. 289. Budapest 1914. — Griechissche Eisenvorkommen. (Mit d. Fig. 39.) Földt. Közl. Bd. XLIV. pag. 386. Buda- pest 1914. — Görögország bányászata és kohászata 1913-ban. Bány. és Koh. Lapok. XLVIII. évf. 61. köt. pag. 135. Budapest 1915. Zsivny V.: Gömörmegyei ásványok chemiai elemzése. Annal. Mus. Nation: Hung. Vol. XIII. pag. 577. Budapest 1915. — Chemische Analyse von Mineralien aus dem Komitate Gömör. Annal. Mus. Nation. Hung. Vol. XIII. pag. 587. Budapest 1915. Közli TIMKó IMRE. 19 MÉR, 1A eset ak 16 ei KÉN Mt 19, HA he y pa pz j k ő I t i vö "Ty , VÉR AP A! gé Ad uk vád: CS a L 2 4 1 I út fr 1vke viheti f 24 ratogg fövhgvb titi úi aa Í A GJák §i 04 stáb ús. üt MERN £ s A 7 azott sv "4 ! Aa 6 úr GAME, fözek Wes ő Ne, KELYÉS ő sértása kos attól 4 , 6 EZNANOTTST] ELEN SA ÉN ÓVA TÁ 0 Csá fér atta LOVÁN zet 9. c rágdó TLAN ! gy [4 Mr. (a 0 € ratöjsá ret RÓ b LLTROB ( AZA 78 v196a ti Ül V/vessetk etet; 104 fat ú I Hab, azert NIGÁKL Ágy Vgedeevtkeeb taj NGÉ b. 64 § MET EYEKNYTYL TÓ ő) AL elt dat kt MET tARÉLi MAN? MI tt 4 AA ÁGANKANT táp ktönzzéléntttő í ts fost és 9. DA TR CDE sregelfetáa KÖNKEG E SÁLEOT KRÜGER ZS ASE SÉRB J4 Az A KERÜLT , ar HOLA LANKA eNvtvátkáts 64b ddusiá íz LAlé 2 et He ké i BSA LT 1 út agit (sfftuja 4 128; 94 vi ti Ja eh ÁSZT SÁS dórtáávágs AgtH fégüv tő Gy; MB hé fa jj ; eéáéde. UK alá gall V MÉGY VT vé] fi. ! Jelek ERR 4tp) Hit va tésztát É ANN A PANAKA f hw) 4 le 44 "oles májkátésl Út va i - egi ; a k 91 His KÖ 91 E EATOTLT S Ave sázát ? TÁL va ab 68 fe ú int ( pi vat 44 tere nyű VAL ús hygtjajé nkó pA I (4 i LABA ; Mal f ALANT EA BA tének bajjal KE. úté ús; 1 1711, TA RSSZRRÁNTA kuüztők katt Ty sdlesap ék lfsál, ehető colroanágáösel melő; ways a Er se $ a c LAÁONI tövtabugyáni át Mély sas aa 7 - 981 c kzssza tt É a 88; fps lt 85 sz 5idK KV da vi ga DET E KE MAT GSAKETE ERNEK j pp ; gz ű vJGTV Tej v új A e 1 Mese isk § tve Hb HONT e JNAKGE sepai j í . ; té 97 al NOTEÓGA, ús nJAÉ 14 d e ee [8 vé . k pi v Ő ; de H § só Fk) f KÍNT § SZE y d MAS ÓRA a , fa vad 4 § Hé i j 1 pa aA 4 á GAL j jer , ? c NE 607 e 51 v jó - b 8 j a ék [3 e gy (4 € T4 0 Ú.PPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY XLVII. BAND, JANUAR—FEBRUAR—MARZ 139417. Sa HEFT A) ABHANDLUNGEN. DIE GEOLOGISOHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY, — Mit den Figuren 1—9. — Von JOHANN BÁNYAI. I. Oro- und hydrographische Verhültnisse. Das aufgenommene Gebiet liegt im Bereiche des Blattes cKézdi- vásárhelyd, Zone 21, Kol. XXXIV. und zwar im südlichen Teile desselben, und reicht in einem kleinen Teil nach 5W auch in den Bereich des unterhalb folgenden Blattes von Kovászna hinüber. Das Haupt-Wassersammelbassin dieses Teiles des Háromszéker Beckens ist der von Berecsk austretende Feketeügy, in den ungefáhr bei Szentkatolna die aus dem Grundgebirge entspringenden kleineren Báche im strahlenförmiger Richtung elinströmmen. Die wichtigsten unter diesen Báchen sind der Kászon- und der Torjabach, da man — wie dies hervorgehen wird — den Aufbau der die Inundationsgebiete be- herrschenden Terrassen, als das Werk dieser beiden Báche betrachten muBb. Die Dörfer liegen mit einigen Ausnahmen (Oroszfalu, Szentkatolna , Sárfalva) auf Terrassen, am BRande des Grundgebirges, auch die Stadt Kézdivásárhely selbst, nur der Kanta benannte Stadtteil breitet sich auf dem Übersehwemmungsgebiete des Torjabaches aus. §0 lange der Torjabach bis vor etwa 20 Jahren nicht reguliert war, war die Partie von Kanta bestündigen Überschwemmungen ausgesetzt, und auch das Grundwasser hatte einen so hohen Stand, daB es zwischen den Höusern in Form von ONuellen hervorguoll (Ouellengarten). Der gröBere Teil des am FuBe der Terrassen sich hinziehenden Über- schwemmungsterrains ist sumpfig-torfartig und, wie überhaupt bei den Sammelbecken der Terrassen-Grundwösser, auch wáhrend der Zeit der Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 8 114 JOHANN BÁNYAI gröbten Trockenheit feucht. Diese Terrassen liegen durchschnittlieh 550 m über dem Meeresniveau. Vom Übersehwemmungsgebiete in der Richtung des Torjaer Tales gegen das Grundgebirge weiter schreitend, könnenfwir Aa ! WA hiozz J ae kt 16/ K I ! p.s 1 Kúrtápatak HG Az B 7) Bélejekz pizzás rt 5 Teségsi Kh futasfalva jul b SS vk : (8-5, fal / 2 jő ú j ) j afolva ö05]g Orosz falu H k )" ol NN b 13 2 éle 5 73 uj AN j medől ., Kézdívásarhely , Mi c. 8 sz ek ka kő Fig. 1 Geologische Karte der Umgebung, von Kézdivásárhely. Ma Bstab 1 : 160,000. Zeichenerklüárung: 1 Holozán (alluviales Überscehwemmungsterrain) 2 — Ab- hang dos alluvialen Grundgebirges, 3 — Pleistozáne (diluviale) Torflager ; 4 — Pleistozáne (diluviale) Schotterlager ; 5 — P.iozáne Schotterterrasse ; 6 — Pliozáner 10ter Ton (Nyirok); 7 — Pliozáner guarziger Andesit-Sand; 8 — Kretazischer Sandstein und Schiefer (4 — Grundgebirge); 7—V — Bruchlinie; 7,—V, — Antiklinalachse; F, F, — Bohrungen in Kézdivásárhely und Oroszfalu, drei Terrassen unterscheiden, die man am treffendsten als die Kézd 1- vásárhelyer (570 m), Torjaer (600 m) und Voláler (650 m) bezeichnen kann. Das gröBte Interesse vom Standpunkte der Agrikultur DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 115 und die gröbte Ausdehnung hat die Kézdivásárhelyer (1), geringeres und auch hinsichtlieh ihrer GröBe die Torjaer (ID) Terrasse, wáhrend die von Gráben stark eingesehnittene und mit Schilf bewachsene Voláler Terrasse (IID ganz ohne Interesse ist. Das weiter oben bereits folgende Sandstexngrundgebirge verrüt, wie dies LŐRENTHEY bezüglich des Waldgebietes so sehön nachgewiesen hat, auch hier das Auftreten der Wálder. Überall sind die abgerundeten und chara kte- ristisch flachen Bergrücken mit Vegetation bedeckt. Es fehlen hier die ro- mantischen Felsgruppen, die hohen, kühnen Felswönde ; überall sind nur freundliche, sanftgeneigte Lehnen sichtbar, die, wenn sie nicht vom Wald bedeckt sind, den hier jeden Sommer in groBen Massen fleiBig arbeitenden Széklern als Bergwiesen und Weidegründe eine wichtige Verdienstguelle bieten. Die von Westen gegen Kézdivásárhely hin ziehenden Gebirgsaus- láufer gehören sámtlieh zum Bodoker Gebirge. Doch sondert sich, wenn man das Bodoker Gebirge ein wenig gliedert, ein Teil desselben, der zwischen die Báche Torja und Kászon fállt, stark von der Hauptmasse ab. Jener Zug, der sich südöstlieh von der Andesiteruption des St. Anna-Sees erstreckt und bei der Gemeinde Torja endigt, kann — wie ich glaube — unter dem Namen Torjaer-Gebirge von der Bodoker Gebirgs- . masse herausgenommen werden; diese Möglichkeit gestalten die áubBeren morphologischen Verhültnisse. Die zwei wichtigsten Höhenpunkte des Tor- jaer Gebirges sind der Ce céle-Gipfel(1,173m) und der Fej (1,078 m), von welchen der Cecéle bereits auBerhalb des Aufnahmsgebietes fállt . Die sich östlieh vom Kászonbach in das Becken hineinziehenden Gebirgsrücken gehören schon zur Grenzgebirgskette, die der Lóczyischen Einteilung gemaB die Ausláufer der Csik-Háromszéker Alpen der Östlichen Karpathen darstellen. Hier sind als erwáhnenswerte Höhenpunkte zu nen- nen: der von jedem Punkte des Beckens schon von weitem auffallende Perkő (719 m) und dr Pólya-Giptel. (1,022 m.) II. Übersicht über die Literatur. 1863. FR. HAVER u. Dr. G. STACHE : Geologie Siebenbürgens. Wien. 1878. FRAsxz HERBIcH: Das Széklerland, mit Berücksichtigung der an- grenzenden Landesteile. Mitteilungen aus dem Jahrbuche der k. ung. Geologisehen Reichsanstalt. V. Bd. 1879. PaAur u. Dr. Trerze: Neue Studien in der Sandsteinzone der Kar- pathen. Jahrb. d. k. k. Geol. Rejchsanstalt. Wien 29. Bd. II. H. 1884. Dr. Gy. PRimics : A Keleti- Kárpátok geologiai viszonyai. M. T. Akad. Ért. a Term. Tud. Köréből. XIV. Bd. Nr. 4. 116 JOHANN BÁNYAI 1912. Dr. K. von Papp: Die Umgebung des Pokoltal bei Futásfalva im Komitat Háromszék. (Fig. 51—60.) Földtani Közlöny. Budapest, XLII. Band Pag. 808—8837. Die literarischen Beitráge zu den einen groben Teil des von mir auf- genommenen (Gebietes bildenden jungen terrassenartigen Flügeln können leicht absolviert werden. Detailaufnahmen fehlen gönzlich und die bisheri- gen Beitröge bestehen nur aus ganz allgemem eingestreuten Aufzeichnungen. Die álteste Aufklárung zur Kenntnis dieses Gebietes bietet die zu- sammenfassende Arbeit von HAUER und STACHE, in welcher bei der Be- sehreibung der jungtertiáren Bildungen erwáhnt wird (pag. 39), dab es solehe Bildungen in dem Teil zwischen Szepsiszentgyörgy und Kézdivásár- hely des Háromszéker Beckens gibt. An einer anderen öStelle (pag. 304), wo der Torjaer Sandsteinzug behandelt wird, heiBt es: cweiter folgen bis Al. Torja, wo man die Ebene von Háromszék betritt, jüngere Tertiár- sehichten). Schon HERBIcH reiht auf Grundlage seiner Übersichtsaufnahmen die den FuB des Bodoker Gebirges einsüumenden Bildungen nach der Analogie mit den petrefaktenreichen Sechichten des Waldgebiletes in die pontische Etage ein. Dem die diluvialen Bildungen behandelnden Absechnitte seines Werkes (pag. 297) gemöábB cwerden die pontische Schichten des Három- széker Beckens von sandigem Ton und Löb bedeckt ; diese liegen am öst- lichen Teil des Bodoker Gebirges und dehnen sich bis zum Feketeügy aus9. Der erwáhnte LöB löásst sich Jedoch auf diesem Gebiete nicht nachweilsen. PauvL und TiErzEe bescháftigen sich in ihrem Werke groBenteils auf Grundlage des im vorangegangenen Jahre erschienenen Buches von HERBICH (es ist versehwindend wenig, was sie hinzufügten) nur mit der Gliederung des Sandsteingebietes. Als Endergebnis wird, abgerechnet der Neokom- mergel, der oberhalb sieh ausbreitende Sandsteinkomplex in die mittlere Kreide versetzt. PRgimics bestrebt sich, auf Grundlage der Arbeiten mehrerer Kar- pathen-Geologen und seiner eigenen Aufnahmen, die Bildungen des Sand- steingebietes teilweise auf petrographiseher Basis zu gliedern. Dr. K. von Papp liefert sehr wertvolle Beitrüge zur Tektomik der unmittelbaren Umgebung des Büdöshegy, aber auch er war schon ge- zwungen, bei der Horizontierung der Fauna die in dem Baróter (Gebirge liegenden Breccienkalke der Umgebung von Előpatak ( Favia hemispherica FRom., Thecosmuha Toblery Koby) zu Hilfe zu nehmen. Es ist demnach ersichtlieh, daB unsere bisherigen Kenntnisse sowohl von der Ausfüllung des Beckens, wie von der genaueren Gliederung des- selben, in Ermangelung von Detailaufnahmen und hauptsáchlich von paláontologisehem Material ziemlich dürítig sind. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 117 III. Geologische Verhültnisse. ÜT SETS ad SS tÉG ÉT In diese Gruppe sind im allgemeinen die mit Wald bedeckten und das Becken umgebenden Bildungen des Grundgebirges einzuteilen. Mit Rück- sicht daraut, dab ich bei meinen bisherigen Aufnahmen das Hauptgewicht auf die Beckenausfüllung verlegt habe, bin ich noch nicht tief in das Grund- gebirge eingedrungen und so kann ich bei dieser Gelegenheit nur über eine kleine Partie desselben berichten. Wie ich mich jedoch schon bis jetzt zu überzeugen vermochte, wird der ganze Kreidekomplex von Mergel- und Tonsehietfern, diíehtem Samdstein, sehieírigen Sandsteinen und Tonen und von Konglomeraten gebildet. Das Sandsteingebiet treffen wir von Kézdivásárhely am nüchsten bei Kézdiszentlélek, wo sich auf dem Perkőóő bedeütende Steinbrüche (Fig. 1) befinden. In den oberhalb der Kirche befindlichen Brüchen ist der Sandstein in Form von nahezu senkrecht abgesonderten Bönken aufgeschlossen. Die abgespalteten Gesteinspartien werden teils zu Kunstgegenstüönde ausgehauen, teils zur Herstellung von guten Bau- steinen und Sockelsteinen verwendet. Kin groBer Teil von Kézdivásárhely ist aus diesen Steinen aufgebaut. Nachdem der Perkőer Stein der industriell am meilsten ausgenützte Stein in dieser Gegend ist und die aus demselben gehauenen Gegenstünde selbst über die benachbarten Komitate hinaus transportlert werden, dürfte hier eine Mitteilung über die Ergebnisse der ömtliehen Festigkeitsproben, die man mit demselben in der mit dem technisch-mechanischen Laboratorium des kön. ung. Josephs-Polytechni- kums verbundenen Versuchsstation vorgenommen hat, nicht ohne In- teresse sein : Wie durch die amtliche Bescheinigung (2. 154—1906) auf Grund der Untersuchung der 12 Stück Probesteine bestütigt wird, khaben die zum Gefrieren gebrachten Stei1ne das 25-mal wieder- holte Gefrieren ohne jede wahrnehmbare Verün- dEssne ge bes wanted e mo MeGAS at esta ma tree mus sgetrtrotenen PElGSDrersettür eket hatat Sakehus a mbe mel Se mg ül s orerm ! A b- stumpfíungen an den Kanten und EHcken. eine an- derweitige Veránderüng nicht gezeigt. Der Stein hat sich als írostbestándig erwiesen3 An dem zur Kapelle führenden Wege sieht man eine unter 307 5 W-lieh einfallende Mergel- und Sandsteinschiefergruppe aufgeschlossen. Dass diese Gesteine leicht verwitterbar sind, verröt ihr Ausgehendes ein kleiner Sattel oben am Gipfel. Die aufgesehlossenen Mergel zeigen einen muschligen 118 " — JOHANN BÁNYAI Fig. 3. Schieferige Sandsteinschichten mit ge wölbter Lagerung in Sattelform (in Antiklinalen ), bei Szárazpatak. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 119 WFestigkeitsverháltnisse. n e a 5 "3 na a ő a 50 3 a Bruch- 009 [/e sg [a B 5 4 [0.5 aálá9d]sa to ] 8 [AB] grenze Bsl3 ag 9 d [d]8do " A JE Alt alert B DOT NEEE nmerkung daöjgóld8a] Z [8]ag kg ses éz FELVETT sz SET TETeAT al. OSta . 3"0]ö jee - s 1298 o AJ H§]s5E AM s - kg 8 A [d pro em? A 1 36,15 DATG ET E: 10788 9]. 8]135.25.1.600 12488] TI ] — ] 41.162.5 STO. SBISZSÍSOOS F ZATS ÉSE SES Net 1998 4] 111 35.76 1 6.03 12465] I 1 :— ] 1.025.1 5] 913516] 599 [2486 MM] —] 1145.5 6] 12] 35.81] 605 / 2481] II] — ] 1.074.0 7] 173478] 5,93 ! 2485 j JESE2A 936.9 — "] im feuchten Zustande 213600] 589 (2465/ I (23. 8586 07 h zerbrochen 9 5 3819 ] 623 ] 2485) I ] 21 884.8 nach dem 25. Gefrieren ; 1 I 101 673558] 6.08 ! 2.480! 22 848.5 feucht zerbrochen 11] 3.1 87.27] 619 [2478] 29 956.5 — ") nach dem 25. Gefrieren 12] 4 3648] 620 ] 2485 90]! 883.3 getrocknet zerbrochen Bruch und sind im inneren von kreuz und guer laufenden dendritischen Zeichnungen durchzogen. Hier ist der dünne sehieferige Sandstein durch rhomboidartige netzförmig herausstehende Linien charakterisiert, die aus den hier durechgesickerten limonitischen Ablagerungen des gleichfalls zer- klüfteten Sandsteins entstanden ist. DBKOSZ AMAZT e vau Sr oHje Ekittgato es In die levantische Etage gehört die Beckenausfüllung der orographisch mit Nr. I, II und III bezeiehneten Terrassen. Die charakteristisehen Aufschlüsse der I. Terrasse finden wir in Kézdivásárhely an mehreren Orten und deren übereinstimmende Daten lassen unsere Beobachtungen als zuverlüssige erscheinen. Den gröBten AufschluB findet man am linken Ufer des Torjabaches bei Fehér- Tran hosk éb T esszéje Die steile Uferwand hat ihren Namen eben von dem hellgrauen Sand erhalten, aus dem sie geformt ist und von welchem sich die mit Vegetation bedeckte grüne Umgebung sehr scharf abscheidet. Hinsichtlieh der Tek- tonik fállt die scehönediagonale Schichtung auf und dazwischen fin- 120 JOHANN BÁNYAI det man auch noch ziemlieh dicht dünne, rotbraune limonitisehe öchlamm- einsechlüsse. Diese Tatsachen weisen auf fluviatilen Ursprung hin. Von oben hinabsehreitend, begegnet man nach dem dünnen Acker- bodén zuerst gelbem, dann weiter abwárts hellgrauem Sand. Dieser wird in zirka 2m von der Oberfláche von einer 2 dm máchtigen Amphibol— Biotit- andesit — Bimsstein — Lapillischichte in eine obere und untere Partle ge- gliedert. Der Bimsstein bildet im Sand elne von reiskorn- bis faustgroben Stücken stark durehsetzte Schichte. Untersucht man das Gefüge, so kann Fig. 4. AufschluB von guarzigem Andesitsand (H) und dazwischen gelagerten Bimsstein- Lapilli bei Fehérmartok (Kézdivásárhelyer Umgebung). man schon mit freiem Auge die luckige Struktur und die in der Gyundmasse eingeschlossenen groBen (2—4 mm) tombakbraunen, sechseckigen Biotit- bláttehen, sowie die glánzend schwarzen Amphibolnadeln (von 2—83 mm Lánge) ausnehmen. Unter der Lupe sieht man gut die aus feinen, glünzen- den seidenartigen Fasern bestehende grauweiBe Grundmasse mit den darin befindlichen Plagioklasen. Der Sand, den die Hinwohner von Kézdivásárhely unter anderem gern zum Scheuern der HolzgefáBe benützen, enthölt vielerlei Mineralien und Gesteinsmaterjal. Vorherrsehend treten sehr kleine Stückechen von Andesit, sowie die Andesitmasse bildenden Mineralien : Biottt, Amphibol und Plagioklas auf. Eben deshalb kann man auf Grund der am hüáufigsten DIE GEOLOGISCHEN VERHÁALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 121 auftretenden bildenden Bestandteile diesen Sand am treffendsten gu a r- zigen Andesiítsand nennen. Hüutig befinden sich ferner darin abgeschliffene Ouarz- und Sandstein körner. Muskovit, Glaukonit und Magnetit finden sich seltener. Bei der Behandlung mit verdünnter Sáure aufbrausend, kann in dem Sand auch noch Kalk nachge wiesen werden. Ein Teil dér Masse wird also, wie man sieht, von dem aus der Um- gebung des St. Anna-Sees hinabgetragenen Andesitschutt gebildet. Von da rührt es ferner her, da8$ die Bildungen des Andesitsehuttes in der un- mittelbaren Ümgebüng des erwáhnten Eruptivgebietes auf dem Wassersammelgebiete des Torjabaches kaum oder nur in Form kleiner Partien nachweisbar sind. Der übrige Teil des Sándes weist auf das Sandsteingebiet des Grundgebirges als Ursprungsort hin. Sonach bekráfítigt auch das Material des Sandes den fluviatilen Ur- sprung der Terrassen. Öbgleich die Uferwánde des Fehérmartok durch das breite Inundationsgebiet des Torjabaches von jener Terrasse geschieden werden, auf welcher die Stadt selbst liegt, ist der einstige Zusammenhang demnoch nachweisbar. Unter den Aufsehlüssen in der Stadt (Fig. 5) befindet sich der wichtieste auf dem Viehmarkt, und zwar auf dem Grundstück des Gurbermeisters JOSEF SzorYoRy. Durch den hier erfolgten Hügeleinschnitt wurde auch die bisherige gesamte, aus zwei Arten bestehende Fauna zu Tage gefördert. Das Profil zeigt folgende Schichten : I me Éumus , ; 15 x gelben sandigen Ton, 1 c gelben, schottrigen guarzigen Andesitsand., 1—2 dm Bimsstein Lapilli, 2 m feinen, gelben guarzigen Andesitsand, 4 c feimen, grauen Ki € Der AutschlubB zeigt in den oberen Horizonten bis zu ungefáhr 4—5 m Tiefe eine sehr verworrene Lagerung. An cinzelnen Stellen finden sich in Nester- form angeháuíte Kohle, Asche, dicke Scheiben und Knochenfragmente (Fig. 5 x). Bei dem unweit entfurnten Hinschnitt der Oroszfalvaer LandstrabBe (x") dagegen wurden andere práhistorische Überreste ans Tagvuslicht gebracht. und konnten so die Enden dieser Terrasse zufolge ihrer günstigen Lage als urmenscb- lche Höhlenwohnungen gedient haben. Alle übrigen Aufschlüsse (Sólyom cher Garten, die zum Viehmarkt führende StrabBe, der Bisenbahneinschnitt, die Sanderuben der Májusrét) weisen sámtlich auf die gleichförmige Entwicklung des guarzigen Andesitsandes hin. Dab man tatsáchlich den Sand nicht allem am Terrassenrand findet, 1 Die Nachweisung von Piagioklas verdanke ich dem Herrn Chefgeologen Dr. M. v. PÁLFY. 122 JOHANN BÁNYAI sondern auch weiter innen, wird auch durch den auf dem Grundstücke desf KoLo- MAN MOLNÁR abgeteuften Brunnen (Fig. 5, VI erwiesen, in welchem nach Durchb- sinkung von 2—3 m Dammerdein 172 m guarziger Andesitsand aufgesechlossen wurde. Gegen die Terrasse II (Torjaer Terrasse) keilt sich die Sandschichte aus Fig. 5. Situationsplan der Umgebung von Kézdivásárhely. Zeichenerklüárung: 1I-— Bohrloch am Hauptplatz; II — Stefántsche Bohrung; III — Brausebad; IV — Mineralwasser-Brunnen neben der Józsiás-Mühle; V — Mineral- wasser-Ouelle auf dem Dr. Sinkovitcischen Gute; VI — Brunnen des K. Molnár. — 1 — Fehérmartok; 2 — Ouellengarten; 3 — Viehmarkt; 4 — Maiwiese; 5 — Galgenhügel; 6 — Eisenbahnstation ; 7 — Reformierten-Friedhof ; 8 — Katholischer Friedhof; F),— F, — Ouellen ; 44—x, — Práhistorische Fundorte. und bleibt dann entweder aus oder überzieht in Form einer dünnen Decke den darunterfolgenden Schotter. Zwischen Felsőtorja und Futásfalva finden sich keine Auf- schlüsse, doch findet man auf dem Ackerlande lose umherliegenden Schotter mit abgerundeter Oberfláche. Zwischen diesem fand ich Granit, kristallinischen DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 123 Schiefer und versebieden gefüörbte Ouarzstücke, ferner kamen auch Exemplare von Andesit und Sandetein vor. Emen zusammenhüángenden Au.sclu6 des Schotterlagers sieht man an der StraBe zwischen Felsőtorja und Futásialva, bei der Abzweigung gegen die SchieB- státte. Hier zeigt der Tiefgraben folgenden AutschlubB: 3 dm Humus, 7 c gmesiger Schotter in rotem Ton, 5 4 guarziger Andesitsand, 0 4 faust- bis kopígroBe Schotter, eingeschlossen in rotem Ton. Fig. 6. AufschluB des Voláler Hügels lüngs der Kézdivásárhely — Bálványosfüreder Stra Be. Zeichenerklárung: 4k — Sandstein; h — Ouarziger Andesitsand ; a — Roter Ton; k — Schotter. Diese guarzige Terrasse ist bei Felsőtorja an mehreren Orten aut- geschlossen und auf dieser liegt auch die festungsartige reformierte Kirche (Fig. 6). Die Terrasse III (Voláler Terrasse) kennzeichnet schon die müchtige Ent- wicklung des roten Tones (kNyiroko), auf welchem sich an vielen Stellen noch die guarzige Andesitsanddecke findet. Dic besten Aufsehlüsse auf dieser Terrasse findet man am westlichen Ende des Dorfes Volál, wo diese Bildungen schon unmittelbar das Sandsteingrund- gebirge überlagern. Weiterhin findet man sie, immer mehr sich auskeilend, über Kővár bis Szárazpatak. Diese Hüge! schlieBen bei ihrer Annáherung an die StraBe zwischen Kézdi- vásárhely und Bálványosfürdő ein mannigfaltiges Profil auf, obgleich es auch 124 JOHANN BÁNYAI hier eine kleine Ecke gibt, die die ursprüngliche Lagerung zeigt (Fig. 7). Dicse verworrene Lagerung ist nur scheimbar und blos an der Oberfláche durch das durcheinanderfallen der aus lockerem Ton bestehenden Schichten verursacht. Das von 10 bis 15 m tiefen Erosionseráben zerschnittene Terrain zeigt im inneren den schönsten AuísehlubB (Fig. 8). Sand- und Tonpyramiden reihen sich nebeneinander an. ötráucher (hauptsáchlieh Birken und Wachholder nehmen die deckende kleme Rasenpartie ein und bilden einen Schutz für die darunter befindliche lockere Masse. Wenn wir die Gráben durchsehreiten, sehen wir vor uns das Miniaturprofil der drei Terrassen des Beckens: Fig. 7. Erdpyramiden auf den Voláler Hügeln. Zeichenerklüárung: H — Ouarziger Andesitsand; A — Rote Ton; K — Sckotter. 2 dm Humus, 15m guarziger Andesitsand, l c Ton (Nyirok), 1 c Sebotter, 0 c guarziger Andesiítsand mit Sehotterlmsen. Bei dem 1 m máchtigen Schotterlager ist unter den kreuz und guer über- einander laufenden Schotterbetten eines in ganzer Lönge aufeesehlossen, wáhrend sich die darunter befindlichen Sechotterbetten mit ihren linsenförmigen 9uer- schnitten gegen uns wenden. Die dem Ton der Voláler Terrasse entsprechenden Bildungen gehen gegen die Dörfer Futásfalva-Ikafalva und F.- Csernáton nach und nach ungefáhr faciesweise in einen gelblichen sandigen DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 125 Ton über, doch ist auch hier der deckende guarzige Andesitsand überall nach- weisbar. In diesen Dörfern kam es überall vor, dab man beim Brunnengraben auf Braunkohlenspuren gestoBen ist, doch sind diese, wie die lokalen Umstánde zeigen, blos als nicht zusammenhángende, eingetrocknete kleine Sümpfe anzu- sehen. Der nicht mehr so sandige Töpferton in der Náhe der Felsőmártoner re- formierten Kirche wird von den Kézdivásárhelyer Töptern schon seit Menschen- gedenken benützt. Das Tonlager setzt an der westlichen Seite der StraBe, gegen- über der Kirche, weiter fort und bin ich in demselben auf der Seite des Wasser- abzugsgrabens (hinter dem genossenschaítlhchen Verkaufsladen) auch auf eine práhistorische Fundstátte voll gebrannter Scherbenstücke geraten. Dieser Ort wáre vom prábistorischen Standpunkte jedenfalls Detailnachgrabungen wert. Erwahnt sei hier noch als eine, mit den das Becken ausfüllenden Massen übereinstimmende Bildung, das Kézdiszentkereszter Bánkchen oberhalb dem Borviz, wo das kleme, zur levantischen Etage gehörige Reliktum schon sehr mit dem Material der aluvialen Bildungen vermenet ist (Fig. 9). 3. Bohrungev, mit den hidrologischen Verhültnissen. Der erste tiefere AufschluB des Háromszéker Beckens erfolgtein Oro sz- falu, im Jahre 1910, eben auf dem von mir aufgenommenen Gebiete. Behufs Bewásserung des ausgebreiteten Besitzes des bulgarischen Gártners NIKOLAUS STEFAN, wurde durch don Verseczer Unternehmer JULIUS SEIDL ein 39 m tiefer Brunnen abgebohrt. Die Bohrung ist über Erwarten gut gelungen. Das aufstei- gende Wasser derselben war jedoech ein eisenháltiges Sauerwasser, welches der Eigentümer zur BegieBung nicht brauchen konnte. Der Leiter der Bohrung, Bobrmeister GÉZA SZOMBATHY, war so Íreundlich, mir das aufgesehlossene Profil mitzuteilen : 0—4 m Humus, 4—15 c WeiBer Sand, 15—22 c Schotter (mit SübBwasser) 22—24 c Schwarzer Ton, 24—39 c Grauer Ouarzsand (Sauerwasser). Bohrung in Oroszfalu Die Oroszfalvaer Erfolge ermutigten auch die Stadt Kézdivásár- hely, die mit der oben erwáhnten Firma einen Vertrag zur Bohrung eines aut 100 m Tiefe projektierten artesischen Brunnens abschlob, um auf solche Weise die bestöndig sehwebende Wasserfrage zu lösen. Die Bohrung wurde denn auch im Jahre 1910 begonnen, doch erhielt man bis 100 m nicht hinlánglieh Wasser, und so wurde die Fortsetzung der Bohrung bis 200 m Tiefe besehlossen. Behufs Steigerung der Wasserrmenge der dürchsunkenen kleineren Wasserreservo1rs setzte man die Bohrung noch über 200 m Tiefe fort ; nachdem man jedoch die Bohrung blos mit Röhren von geringerem Durchmesser, wie solche einem 100 m tiefen Bohrbrunnen entsprechen, begonnen hatte, konnte man die Bohrung über 230 m nicht mehr weiter fortsetzen. Das aufsteigende Wasser blieb aus, und um wenigstens mit Hilfe einer Pumpe eine hinlángliche Wasserrmaenge zu er- 126 Geologisches Profil der Kézdivásárhelye JOHANN BÁNYAI (Fig. 9.) Bezeichnung der Schichten 0— 2 m 6 Dammerde Alluvium 2— 5 c Gelber Ton mit sandigen Bimssteinen u 5— 10 c Gelber Ouarzsand (limonitisch) E 10— 12 c . Kiesschotter § n 12— 31 cx Grauer guarziger Andesiítsand (Im 26 m b Tiefe I wasserführende Schictt.) (e 31— 34 c Feiner, weisser, muskovitiseher Ouarzsand JE 34— 45 c Schottriger guarziger Andesitsand B 45— 49 c Grauer Ton j 49— 56 c Schotteriger guarziger Andesitsand (56 m a II wasserführende Schicht) A 56— 57. c Grauer Ton 57— 71 c Grober weisscr Ouarzsand (71 m III wasser- führende Schicht) 71— 78 c Limonitiseher grauer Ton 73— 89 c Feiner weisser Ouarzsand 89—110 c Grauer limonitiseher Ton 110—115 x Grober Schotter 115—120 c Grauer Ton, mit kohligen Pflanzenresten éa 120—130 4 Grober Schotter 8 130—132 c Weisser sandiger Ton s 132—133 4 Torf a 133—143 4 Feiner weisser Ouarzsand (143 m IV. wasser- 2 führende Schicht) sa 143—151 c Schotter! 8 151—153 c WeiBer Ton ka 153—162 c Kleinerer Schotter iz 162—163 c WeiBer Ton a 163—163"54 Tori 163"5-165 K Sand 165—205 xx Blauer Ton 205—208 c WeibBer Ton 208—216 c Feiner Schlamm 216—216-54 Harter Sandstein 216-5-280 4 Sand (bei 219 m das V. Wasserreservotr). Tr: Bohrúngs 1 Dicse Angabe dürfte wahrscheinlich irrig sein, da ich bei den Bohrgraben Ton ge- funden habe, und hier hat man auch das IV. Wasserreservoir erbohrt, was gleichfalls nur auf ein Ton-Liegend hinweist. DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 127 A RETEG § ; A releg megnevezé9e 7 SERA ) ÜVEEBBBRLT TENY EEKENBEEE T SOT SET] 3 Járga agyag ( homokos, horzs akövekkel) 18 ; Járga kvarc homok (limonitos! 10 urvás KgvIC5 Szürke kvarcos andezit homok L wasser- ELTE 1C Kavicsos kvarcos andezit homok 15 5; Te HáBÉS; Kavicsos Kvarco5 andezil homok führende 57 Schicht Jzürke agyag Durva fehér kvarc homok TIL wasser- 71 z fakrógtis 1 Szürke agyag (limonitos) Schicht 750 zek Finom feher Kvarcnomok 89 a 3 Jzürke agyagflimonitos] - Z aJ 4 E 110 És ; 115 Tsz Jzürke agyagílszenesedett növ.törm ) 5 720 sz oO z. E Durva kavics s a 130 5 132 fehér ELLE agyag ee Turfá ÜZ SZERESE 10 Finom fehér kvarc homok f úg ; führende 3 hűl Schicht 3; [ Zürkemuszkovitos agyag Fig. 8. Geologisehes Profil der Kézdivásárhelyer Bohrung. (Levantische und dazisech-pontische Etage,) 128 JOHANN BÁNYAI halten, wurden alle fünf Wasserreservoirs durch Durchlöcherung der Röhbren eingeschaltet. Das erhaltene Wasser wurde von der kön. ung. bakteriologi- sehen Anstalt untersucht und hat diese als Ergebnis dicser Untersuchung folgendes Gutachten abgegeben : Inhalt des Wassers: Gesamtestesteiőübstanzen 2. sáe ta .. 870 mgr Orsamisehedőubatamzen c. ses esse KEEN ZRÉEE 5272 4 DALDGTGGÁT E tree eleste ef fetékezetáte tejet JE zltztáseszáktete 674 ONT Kön Se SEGA EZ ÉS LÓ Aa e OTT OS 44 4 MEGAN ESET ESZE OL ggg sea ze sále ST E ESSEN KASZ eti elore wenig IMOMESTGÉ Se ele lele s ses ÉN E SE EN Ta sehr wenig DEÜNYELEISÁNTE c e aeéstó ALÁN tte éke ESETET wenig IB SETÉYE zésre sztk ee HANA EEÉE SET OL AN ET c wenig Gutachten: Reines, gesundes Wasser, zum Trinken und zu Haus- haltungszwecken geeignet. Das Wasser hat sich indessen nach und nach verán- dert ; wegen seinem dichten, rostugen Niederschlag hatte man bereits an Mineral- wasser gedacht, sechlieBlich ist es aber doch gánzlich unbrauchbar geworden. Die Ursache dieser Veránderung ist darin zu suchen, daB es, wie dies auch aus den Aufsehlüssen (Fehérmartok) hervorgeht, zwischen den sandigen Ab- lagerungen rotbraune Schlammsehnürechen gibt, die das gegen die Mitte des Beckens strömende Wasser in die in seinen Weg fallende Bohrung einge- sehwemmt hat. Diese mibBlungene Bohrung, die lange Zeit hindurch am Hauptplatze der Stadt der Gegenstand der Witze der Bürger war, wáre der tiefste AufschluB des Háromszéker Beckens geworden. Schade, daB, wenn schon keine greifbaren Re- sultate möglieh waren, nicht mindestens genaue Bohrungsdaten zur Erweiterung unserer geologisehen Kenntnisse hatten geliefert werden können. Es kostete ziemlich viel Arbeit, bis ich die Daten des Bohrjournals, die Ergebnisse der UÜntersuchung der aufbewahrten Bohrproben und meine Oberfláchenaufnahmen soweit miteinander zu vergleichen vermochte, um über Alles ein annehmbares Profil (Taf. D zusammenstellen zu können. Das zusammengestellte Profil habe ich nur bis 143 m Tiefe ausgearbeitet, da ich Bohrproben nur bis zu dieser Tiefe erhalten hatte. Über diese Tiefe hinaus kann ich auf Grund des Bohrjournals folgende Daten mitteilen: Durch die Bohrung wurden insgesammt 5 wasserführende Schichten er- sehlossen und zwar in 26, 56, 71, 143 und 219 m. Im Profil erscheint zwischen 12 und 81 m grauer guarziger Andesitsand und im 26 m erbohrte man das Wasser.! Ich halte es für wahrscheinlich, dab sich hier auch eine dazwischen eingesehlossene Tonschichte befindet, die zufolge ihrer geringen Michtigkeit eventuell der Aufmerksamkeit des Bohrmeisters 1 Dicses Wasser soll angeblich ein schwaches Sauerwasser gewesen sein. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 129 entgangen ist. Diese meine Annahme wird auch durch den Umstand erwiesen daB es auf der Májusrét wasserreiche permanente ONuellen gibt, deren Niveauunter- schied mit den Daten der wasserführenden Schichte im 26 m des Bohrbrunnens übereinstimmt. Orgarűisehe Reste kamen auB8er den dünnen Torfschichten in der Bohrung überhaupt nicht vor. Der im oberen Niveau des Profils vorkommende Sand besteht aus abge- sehliffenen Ouarzkörnern und aus den mineralbildenden Bestandteilen des An- desits und dürfte so, wie ich bereits erwáhnte, seine Benennung als guarziger Andesitsand die treffendste sein. Dieser Sand láBt sich nur" bis zu einer Tiefe von 56 m nachweisen und darunter folgt bereits der weiBe Ouarzsand. 4. Mineralwasser. Der Reichtum des Széklerlandes an Mineralwássern ist allgemein bekannt. Auch auf dicsem kleinen Gebiete schon sprudeln sie bei Felsőtorja (das einstige Szemmosó), am Ende des Dorfes Kiskászon und am jenseitigen Bergabhang bei Kézdiszentkereszt aus dem Sandstein hervor, wáhrend sich der Oroszfalvaer Fortyogó, der auf dem Stefánschen Grundstück abgebohrte und die in neuerer Zeit neben der Józsi1ás-Mühle gegrabenen Brunnen schon auf dem Imundationsgebiete befinden. Hine weniger bekannte Ouelle befindet sich auf dem Grundbesitze des Dr SINKovITs, jenseits des Akasztófa-Hügels im Szentkatolnaer Hotter, am Rande der Löreganlagen. Die bedeutendste unter diesen Ouellen ist die Kézdiszentkereszturer, deren Wasser zu den Mineralwássern ersten Ranges gehört nud schon seit altersher im Verkebr ist (zuerst unter dem Namen Ven us-, spáter § z é kel y-Ouelle). In dem oberhalb der Ouelle befindlicehen Háuschen (Fig. 9) wird das Wasser in ganz moderner Weise in Literflaschen gefüllt und verstöpselt und gelangt so gegenwártig unter dem Namen kMariskaforrás; auf den Markt. Den gröBten Absatz findet es in Kézdivásárhely und in Brassó, wo es den Székler Kartell-Wássern eine sehr starke Konkurrenz macht. Wenn man die analytisehen Daten dieses Wassers in Betracht ziebt, erscheint der riesige Gehalt an freier Kohlensüure auffallend, der dessen Lösungs- fahigkeit steigernd, den groBen Mineralgehalt verstándlich erscheinen lábt. Laut der Analyse von Dr WILHELM HANKÓ sind in 1 Liter Wasser ent- halten : Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 130 JOHANN BÁNYAI Kézdiszent- Die Bestandteile zu Salzen gruppiert KEFGEZHAT EREZZELJ TE cMariskas c Fortyogó: euelle — ÜZE TESTTÉ TETTEST Kalzinmhydrokarbonat, SES test sz zzz s ] 17467 gr 02802 gr Natrium . SZTRMÁBEENÉL SOSE LL 0-7494 a] 0-0690 e Magnesium , TEO Ass "lee ag lone EE SklE ma I 074994 e 0-0626 a Eisen c ee seg sk SS Esze EÜ ÜZEZBRE 0-0210 e Lithium . MEGNATRÉR TA e ee ASZTOK OLTÓ TES ÖV OTBOESŰN Mangan s 1 katt E 0-0019 a ! 0-0067 a Kalzimekior atást szaz a za saj ELNZAZ 10F0A52 Tt Sz Natura Ghlort asse oz sz so Ha AE EG REED ES A ANOSOZSOE 00825 e Strontiumsulfat . . .. sző izes ZENE Í 0-0006 — RA SzilÉ a tg eset ese vésse áz EE EZÉSE RA Bee 0:0004 c 0-:0072 a CÜTCÍTTRAT TSZ Ezek sze keze ee E LN ee 0:0533 a 0-O680 c IBOTBATTO SSE Et ot vaz te te e Spuren - Ka űrahyatOkaTbonat az ezi ette Ea — 070210 c Summe der festen Bestandteile .. .. ) 3-1667 gr ) 0:5740 gr Volumen des freien Kohlendioxyds cm? 1 2008-1 5643 Temperatur des Wassers.. u... 0 JIGGOS 11—12 C9 Auch vom Fortyogó-Bad liegen Analysendaten vor. Dieses Wasser bleibt jedoch, wenn wir die Daten miteimander vergleichen, weit hinter Jenem von Kézdiszentkereszt zurück. Solches Wasser bezeichnen die Székler als sszejkés víz (sumpfiges Wasser) zam Unterschied von dem starken kBor viz; (Sauerwasser) . Diese Mineralwásser sind, wie dies A. Kocn, Dr K. von PaPP und andere nachgewiesen haben, durch die Wirkung der postvulkanischen Eruptionen der Umgebung des (Büdös zustande gekommen. Nachdem sie nicht im vulkani- schen Gesteine, sondern auf dem Gebiete des Sandsteines vorkommen, ist es offenbar, daB sie das Merkmal wichtiger tektonischer Züge sind. Von da rührt es ferner her, da8 die unmittelbar auf dem Sandstein aufbrechenden Mineral- wösser die reichsten an Kohlendioxyd sind. wáhrend die Ouellen in der Becken- mitte, wo die Klüfte des Grundgebirges bedeckt sind, viel sehwácher sind, da das aufbrechende Kohlendioxyd, einen Austritt suchend, auf eine gröbBere Ober- fláche verteilt, austritt. Dies kann man am besten bei den Oroszfalvaer Mineral- wasserguellen sehen. Lüngs der Kézdiszentkereszt — Kiskászoner Bruchlinie sind, wie wir sehen, stark kohlendioxydische Ouellen zu finden. doch entspringen schon 1 bis 2 m von der eletehfalls als Zug darstellbaren Spalte nur sübe Wásser. 5... PlSústoz an (DA luvium). In dieser Periode ist die Arbeit des Wassers auf unserem Gebiete nach jeder Richtung zu einer egroBen Rolle gelenret. DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 181 Die Denudation entfernte aus den östlich von Felsőtorja befind- lichen Terrassen die kNyirok;, wührend sie den guarzigen Andesitsand gegen den Beckenwand so verschwáchte, da8$ von demselben nur eine sich auskeilende leichte Decke verblieb. Die Denudation ist an einzelnen Orten so grob gewesen, daB der Komplex von Sand, eNyiroks und Schotter ganz entfernt und der Sand- stein fensterförmig aufgeschlossen wurde. (Siehe geologische Karte Az, Az.) An anderen Orten, wie an der östlichen Lehne des von Kézdiszentlélek nach Béla- falva streichenden Sandsteimzuges, sind die levantiscbhen Bildungen gánzlieh fortgetragen worden und muB auch mit der ablacwen Tátigkeit gerechnet werden. DaB hier tatsáchlich auch die Deltabildungen eine Rolle gespielt ha- ben, verrát das in der Gemarkung von Kézdiszentkereszt, oberhalb dem Bor- víz (Fig. 9) sich ausbreitende Bünkchen, wo die Gruppe des Beckenrandes des Deltas zurückgeblieben ist. Den hier ausgegrabenen Sand benützt man, wie in Kézdivásárhely, zum Scheuern und die im Schotterlager vorkommenden kalkigen Mergelkonkretionen wurden im gebrannten Zustande zur Erzeugung von Mörtel beim Bau der katho- lisehen Kirche vewrendet. Ím Pleistozán mubBten sich auch die heutigen breiten Táler der Báche ausgestaltet haben und zwar durch die Erosion der aus dem Sandsteingrund- gebirge herabkommenden Büche. Letztere zerstückelten die, die westliche Seite des Beckens einnenhmenden drei Terrassen, so daB die heutigen orographischen Verháltnisse uns an Stelle des bis dahin zusammenhángenden Deltas, die gegen die Beckenmitte sich erstreckenden Hügelreihen erscheinen lassen. Als eine Schöpfung dieser Periode mub die zwischen Szárazpatak und Kézdiszentlélek sich hinziehende hohe Schotterterrasse angesehen werden, die ihr Material (kri- stallinisehe Schiefer, Stücke von der Sandsteingruppe) aus dem Sammelgebiete des Kászonbaches entnommen hat. Aller Wahrscheinlichkeit nach auch die Ver- torfung der bereits im Pleistozán begonnenen und nach dem Abflu8 des Wassers des Beckens zurückgebliebenen Pfützen. Solchen begegnet man von Bélafalva aus auf der Kézdivásárhelyer Májusrét und über Szentkatolna auf den feuchten Wiesen unter der löngs des Feketeügy fortlaufenden Terrasse. AnláBlieh der Drainage der Májusrét überzeugte ich mich, dab man die Máchtigkeit des Torflagers durchschnittlieh mit 3—4 m annehmen kann. Ein Zweig dieses Torfzuges setzt auch unter dem Fehérmartok gegen Torja hin fort. Dieser geht jedoch seit der Regulierung des Baches der Austrocknung entgegen und fángt solcherart an, wirtschaftlieh verwertbar zu werden. Die übri- gen Torfgebiete harren als minderwertige feuchte Wiesen noch der modernen wirtschaítlichen Kultur. 6. "(Hlolocáan (Alluvium). Unter den hierher gehörigen Bildungen, die einen bedeutenden Teil auf unserer Karte einnehmen, sind die Übersehwemmungsgebiete der Báche Torja und Kászon und des Feketeügy zu erwáhnen. Da diese Wasserláufe mit Ausnahme eines kleinen Teiles des Torjabaches nicht re- guliert sind, lagern dieselben bei den hüufigen Übersehwemmungen auf den tiefer 9xr 132 JOHANN BÁNYAI unter den Terrassen gelegenen dnundationsgebieten grobBe Mengen von Schlamm und Sand ab. Die vom Grundgebirge und noch mehr die vom Sandsteingebiet hinablaufenden kleineren Büche nehmen durch die Bildung der Schuttkegel und der aus reihenweisen Zusammenhang aus diesen entstehenden Schutt- lehnen, einen wichtigen Anteil an der jetzigen Gestaltung der Terrainformen. Bei gröBeren Regengüssen lösen sich die leicht zerfallenden schiefrigen Bildungen wirklich ab und bedecken mehrere Meter hoch die Verkehrswege, so dab diese hiedurch nicht allein gefáhrdet sind, sondern auch íhr Niveau gehoben wird oder daB man gezwungen ist, die StraBe direkt weiter abwárts in das Tal zu verlegen. Auf solche Weise entstandene Vorhügel bedecken das Niveau der Grundgebirgs- lehne bis zur Háülfte, insbesondere im Tal des Kászonbaches. Diese Vorhügel wer- den bei neuerlichen Regengüssen durchweicht, reiBen sich los und gleiten in Form von Schlammfluten in das Tal hinab, in sehr vielen Fállen auch die lockereren Schichtengruppen des Grundgebirges mit sich fortreiBend..$Solcherart zengentdanet die Lagen dieser s5ehiehítte niedm [gam zads slehes"Büld von den tektonisehem "Werháldtmús s emindiems Crunidsebirges, weshalb man aut ddrésemeGebüerttemdtte ehámakterastisehen Auisent üsse mamkdemt et arertthamsamtó reichenden Tüálern suchen muB. j Ein sehr ineteressantes Beispiel von der Arbeit des zusammengetragenen Schuttes habe ich bei den Felsőcsernátoner Mühlen gesehen, wo die einlaufenden Báche die ziemlich weite Talmulde 20—30 m miáchtig ausgefüllt haben. Am Rande dieser Mulde befindet sich gleich unter dem Walde eine reine Schwefel- wasserstoffguelle, deren Wasser die Gemeinde in einem Badebassin (Fig. 10) aufgefangen hat. Der ins Freie gelangte Schwefelwasserstoff zersetzt sich und der ausgeschiedene Schwefel überzieht die iíins Wasser fallenden Gegenstánde mit einer Rinde. Eine solche Ouelle, die merkwürdigerweise trotz der Náhe des Torjaer cBüdöss, der ein üáhnliches Wasser führt, kein Kohlendioxyd enthált, habe ich auch schon in der Gemarkung von Miklósvár! angetroffen und zwar gleichfalls auf dem Sandsteingebiete. — Zur Gruppe der holozánen Bildungen muB ich auch noch die am Fube des Perkőhegy entstandenen Anháufungen von Schotter und Ouarzsand záhlen, die den Platz der im Pleistozán hinabgetragenen levantiniscehen Schichten ein- nehmen. Es sind dies die aluvialen Derivate des Sandsteines des Grund- gebirges und der zwischengelagerten Schiefer, die fast bis an den kleinen Sattel hinter der Kapelle hinaufreichen, nach abwárts aber sich bis an die Torflager hinziehen. Eine derartige Anháufung von aluvialem Sand und groben Schotter findet man auch am linken Ufer des Kászonbaches in der, in der Richtung von Kézdi- szentkereszt ausgehöhlten Mulde, die durch das Zerfallen der hier befindlichen jungen Konglomerate entstanden ist. DaB das Zerfallen der Konglomerate hier in so auffálliger Weise geschah, ist hauptsáchlich der Wirkung des lángs 1 JOHANN BÁNYAI: Das Braunkohlengebiet von Barót-Ajta. Jahresbericht der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt für 1913. Budapest, Pag. 114. DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 133 der Bruchlinie zwischen Kiskászon und Kézdiszentkereszt aufsteigenden Kohlendioxyds zuzusehreiben. Die tatsáchlichen üuBeren Anzeichen hbievon sind die in die Bruchlinie fallenden, in den Gemarkungen der vorerwáhnten Gemein- den liegenden, an Kohlendioxyd sehr reichen Sauerwasserguellen. Die Wirkung sieht man vornehmlieh auf der Kiskászoner Seite, so dab sich die der Bruch- linie entlang befjndlehen Konglomerate wie ein weicher Zucker zwischen den . Fingern zerbröekeln lassen. Diese Gebiete sind volkswirtschaftlich dadurch charakteristisch, daB die- selben durch die bestándig zunehmenden Alluvionen und Senkungen für den Ackerbau ganz wertlos geworden sind, ausgenommen den unterhalb der Komitats- straBe zwischen Kézdiszentlélek und Kézdiszentkereszt liegende Teil. Die kompe- tenten Behörde nscheinen behufs weiterer Verhütung des Schadens keinerlei Mafregeln treffen zu wollen. IV. Resumé. Betrachten wir nun auf Grund der bisherigen Untersuchungen das in der Richtung Kézdivásárhely—Torja gelegte Profil (Fig. 9). Diese Partie des Beckens und groBer Wahrscheinlichkeit zufolge auch die noch nicht kartographierte Partie ist aus wechsellagernden und auskeilenden Schichten von Sand, Schotter und Ton aufgebaut. In der Mitte liegen fast horizontal gelagerte, feine, muskovitisehe, graue Tone. Die von oben eintretenden Schotterbetten aber verlieren sich, wie dies auch der Voláler AufsechluB zeigt, zweigartig zwischen den gegen den Beckenrand sich auskeilenden Schichten. Die Stelle der Auskeilungen föállt gerade ungefáhr unterhalb Kézdi- vásárhely, so dab man keinen für eine Tiefbohrung idealer geeigneten Platz finden könnte. Die labile Natur des auffüllenden Materials bringt es mit sich, dab diese Masse auch gegenwártig noch ihre Gleichgewichtslage sucht. Das ganze ist in einer langsamen Bewegung gegen den tiefsten Punkt des Beckens begriffen und weist REYER! den Gravitationstypus der Masse an Versuchen nach. Die üáuBeren Anzeichen dieser Bewegungen können auch in dieser Gegend bei kleineren Erdbeben beobachtet werden, die verháltnismáBig ziemlich háufig sind. Wegen der. inneren Rutschung müssen die Schichten natürlieh ge- faltet sein und zeigen diese eben nicht eine solche ungestörte Lagerung, wie dies das konstruierte Profil aufweist (Fig. 11). So konnte es geschehen, daB man beim durchbohren einer durch eine solche Faltung entstandenen kleinen Antiklinalen in Oroszfalu (beim Stefanschen Brunnen) das auf- steigende Sauerwasser erbohrt hat, was indessen auch vorauszusehen war, da auch die übrigen Mineralwösser innerhalb dieser Gemarkung darauf : REYER: Ursachen der Deformationen. Leipzig, 1892 pag. 17. 134 JOHANN BÁNYAI hinweisen, dab eine der vom Torjaer kBüdöss ausgehenden Bruchlinien hier durchzieht. Untersucht man die üuBeren morphologisehen Verháltnisse der Deltaausfüllung, so findet man, daB auch dieses, so wie jedes andere , auch rezente Delta, oben mit jáh aufsteigenden, sodann sanfter abfallenden und schlieBlich mit einem fast der Horizontalen sich nühernden Abbang in das Becken eintritt. Auch ist es gewiB — vom ganzen Háromszéker Becken im allgemeinen gesprochen — daB diese Ausfüllung als eine untereinander zusammenhángende Serie von Schuttlehnen und Deltas angenommen Volál Torja :" Kézdivásárhely K—-—Bohrung 570 m. t.£. F—Ouelle vZGINA lta eper e kt re LOSE TOT EYEKOSET 7 8 74 séről / VAS KSE SZ 9VaAN Vg stés , c E eEPB r; / VAA sz NESZE TES ON tezet es elél : I DOSZ 76 781 1 1 Ahá, ú1 ; ATÖge je 1 r szda d ja ZZTIZ TT 012 5 7 6 tó HA Ve A ts zést e 8 EZT KM a VIVA a VLÉZEZAB ELESÉS do sss TALALT N NENT T ATA A NK TŰ 7 ZIAZAEÁVAT AT . SZ Es E ezaz zés zén KÁDI 4 , vaj! [ TNT EVÉ AZTÁN E ZÁB ÁBA A) TEAT ÁTÉTNGet Sand- Ton Sand $Schot- Roter Torf 990 m. stein ter Ton Kreide Pont. Levantische Di- Al- Tiefe der Bohrung Stufe Stufe luv. luv. Fig. 9. Geologisehes Profil der Partie unterhalb der Terrassen um Kézdivásárhely. Erklárung der Zeichen: 1—III — Terrassen; 1 — Aus kretazischem Sandstein. bestehendes Grundgebirge; 2 — Grauer Ton; 3 — Ouarziger Andesitsand: 4 — Grobe Schotter; 5—Roter Terrassenton (Nyirok); 6 — Torf aus dem Überschwemmungsterrain, werden muB. Hier will ich auch noch die zu den Delta bildungen gehörigen Kohlenvorkommen erwáhnen, die bei den Entdeckern manche sanguinische Hotffnungen erweckten. Das einstige Delta ist geschützter gewesen, und an den auBberhalb des Weges der hereinstürzenden Wassermassen fallenden Stellen, ungefáhr an der Stelle der heutigen Gemeinden Csernáton, Ikafalva und Futásfalva, waren moorige, versumpíte ÜUferpartien. Aus der An- háufung dieser abgestorbenen Pflanzen und der durch die Strömung hinaus- gesehwemmten Treibhölzer sind durch eine geringe Verkohlung Kohlenlager DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER GEGEND VON KÉZDIVÁSÁRHELY. 135 entstanden, die man sonach unter die autochton-alloecehtonen" Kobhlenflöze einreihen muB. Beim Graben von Brunnen in den erwáhnten Dörfern hat man elnige Partien von diesen Flözen aufgeschlossen und schien solcherart, bei ober- fláchlicher Beurteilung der Sache, die Annahme günstig, daB es sich hier um ein unter den drei Dörfern hindurchstreichendes Lignitflöz handle. Gelegentlieh der Begehung des Gebietes habe ich mich bei den tieferen AufsechlüBen davon überzeugt, dab diese Flöze nur isolierte, für die Aus- nützung wertlose Flecken und sogar durch die Beschmutzung der Brunnen- wüsser direkt schádlich sind. Gegenwártig ist kein einziges dieser Flöze irgendwo aufgesehlossen, nur vom Hörensagen weib ich, dab man vor zirka 30 Jahren bei Alsócsernáton auch einen Stollen auf eines jener Kohlen- vorkommen vorgetrieben hat, den man wegen EHinbruch des Sandes ein- stellte. In den Daten über die Brunnengrabungen ist auch stets nur von einer Máchtigkeit von einigen Dezimetern Kohle die Rede. Ein diesem Kohlenvorkommen öhnlieches sah ich in Steglitz bei Berlin, welches Porowré in seinem, die Entstehung der Steinkohle behandelnden Werke!in so meisterhafíter Weise besechrieben hat. Was bei Feststellung der Altersverháltnisse der das Becken aus- füllenden Bildungen betritfft, kann man der Auffassung J. LŐRENTHEY s beipílichten, der dje Hügeln, die das Baróter Gebirge umgeben und die mit jenen der Kézdivásárhelyer Gegend durch das einstige Binnenmeer im Zusammenhang gestanden waren, in die levantische Etage eingereiht.? Dies unterstützt auch die ziemlich dürítige Fauna: die Gegenwart von Unio Crassus RETrz und von Byihma Bodosensis RorH. In den unteren Terrassen ist auf eine gröbBere Fauna keine Aussicht, eher wáre etwas bei einem geeigneten AufschluB der Kohlenknollen zu erhoffen. (Aus dem ungarischen Original übersetzt von M. PRzYBORSKI dipl. Bergingenleur, Berginspektor 1. R.) 1 PoronIÉ: Entstehung der Steinkohle. Berlin, 1910. pag. 46. ? Dr. J. LŐRENTHEY: A szekelyföldi szénképződmény földtani viszonyairól. Orvos- Természettudományi Értesítő. Kolozsvár, X.X. 1895. ÜBER DEN NYIROKBODEN DES TOKAJ-HEGYALJAER GEBIRGES Von Dr. ROBERT BALLENEGGER.! In seimer im Jahre 1866 unter dem Titel cKBeschreibung und Klassi- fikation der Böden des Tokaj-Hegyalja ersehienenen Studie lieferte JOSEF v. SZABÓ elne vorzügliche Beschreibung des Nyirokbodens des Tokaj- Hegyalja- Gebirges ; er schrieb dort folgendes : cAls Nyirok bezeichnet das Volk im Tokaj-Hegyalja ebenso wie im Mátra- gebirge einen bindigen, plastischen Tonboden, der in der Regel rot ist, und in ho- hem MabBe die Eigenschaft besitzt, die Feuchtigkeit festzuhalten. Wenn er aus- trocknet, wird er so hart, dab er blob der Haue weicht, wenn er hingegen allzu feucht ist, wird er so klebrig, dab er am Stichel haften bleibt. Bearbeiten lbt er sich nur bei einem gewissen Feuchtigkeitsgrade. Das Wasser nimmt er sehwer auf, er lábBt es kaum durch, ausgetrocknet wird er zu harten Schollen, die auf auswártige HBinflüsse nicht zerstáuben. Der Nyirok ist die beste Bodenart des Hegyalja, er gibt den stöárksten, haltbarsten, aromatisehesten Wein. Zugleich ist er der verbreitetste Boden. Er bildet sich aus den menyben und aubBer Ge- steimseinschlüssen kommt darin nichts vor) Im Laufe der agrogeologisehen Übersichtsaufnahmen hatte ich Ge- legenhejt einen Nyirokboden aus dem Tokaj-Hegyaljagebirge einer einge- henderen ÜUntersuchung zu unterziehen, und ich möchte diesmal die Resul- tate dieser Untersuchung vorführen, da aus den Ergebnissen der Analyse einige die Entstehung und die HBigenschaften des Bodens betreffenden Sehlüsse gezogen werden können. Der untersuchte Boden stammt aus einem Weingarten bei Mád und wurde von meinem Kollegen I. Timkó gesammelt. Der Untergrund besteht aus Rhyolith und seinem Tuff. Auf diesem Untergrund liegt ein üáuBerst bindiger, hell rötlichbrauner Tonboden, für welehen die obige Beschreibung von J. v. SzaBó vorzüglieh zutrifft. Seine Plastizitátszahl ist 23-4, seine Plastizitátsgrenzen 44"5, bezw. 21"1 (nach der Methode von AÁTTERBERG). Selne mechanische Zusammensetzung kann in folgender Tabelle zu- sammengefabBt werden : : Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellsch. am 8. November, 1916. ÜBER DEN NYIROKBODEN DES TOKAJ-HEGYALJAER GEBIRGES. 137 Durchmesser der Körner 0/9 0-2 mm 23 grober Sand. vá HÓ HE VT j feiner Sand (Mo). 0702 —0-006 c . 160 07006—0-002 95 -£0"002 € 409 Ton. Gesteinsmehl (Schluff). Der vorherrsehende Gemengteil des Bodens ist sonach der Ton, der Boden besteht fast zur Hálfte aus diesem. Hieraus erklürt sich das Ver- halten des Bodens zum Wasser. Um die chemische Zusammensetzung des Bodens kennen zu lernen, analysierte ich zunáchst den Boden, sodann den vom Boden abgeschlámm- ten Ton, und die im Boden eingesehlossenen gröBeren Tuffstücke. Vor allem willich die Analysenresultate des Tuffes verglichen mit einer Rhyolith- analyse vorführen, die mir von Herrn Dr. M. v. PÁLFY gütigst zur Ver- fügung gestellt wurde. Der Tuff ist hellgrau, u. d. M. sieht man, daB er aus Glas besteht, in welchem nur einzelne Biotitfetzehen zu unterscheiden sind. In dem zum Vergleich dienenden Rhyolith, welcher aus dem nördlicheren Teile desselben Gebirgszuges, aus der Umgebung von Pálháza stammt, sind in der glasigen Grundmasse Feldspat- und Biotitausscheidungen zu sehen. Die Daten der Analyse sind die folgenden (die Analyse des Rhyoliths von Pálháza stammt von Herrn Dr. K. Emszr) : Rhyolithtuff (Mád) Rhyolith (Pálháza) fú BV 99 Mol. 9, o Mol. 99 ol. 99 SEL ÁLÉR E ae INT E EG SÍROKAK 70-19 "8221 " 75-29 82-38 ES SEM Kea SS Ket ÉS 11-86 817 13-42 8:66 TŰ ÉSE e REZA KE S ENE TE 0-96 — 1703 — TON EAN eg e ete s ltáalete 0-37 1720 0-62 146 UA VTÓ ezés oke kéta eSE OS ORTÓL EG őt 0-39 0-68 Hpur. — ÁGAK re KAL EZOKÓ KS ÁL SZSNÉ LÉK ÖTEN keér ötksTei 278 3"49 11G 137 IVASOÉTSAÉÁE zá ZS ető 139: IT 919 3"58 GST SEN Vt és e ét SA 3:58 2:68 365 2:55 GÍülhyetlüstds 7 a5kk etén e velek va 5"712 25 ER HETŐ ese LÁZ HÁÁT 2-78 3 d SZG a S SG EOK E ORENBL KE 0-07 Spur EZÉSI NT EN TÉS Ela eléaltagetís je 0:03 Kt NO KÉZ ETTE E SNEK T E NEVE d seret. 07-04 k 10016 100-00 HÁ 100-00 Beide Gesteine sind demnach sehr sauer, an ihrem Bau spielt Eisen eine sehr untergeordnete Rolle. Auffüllig ist die grobBe AÁhnlichkeit in der 138 D: ROBERT BALLENEGGER Zusammensetzung der beiden tresteine, der Tuff enthált weniger Natrium- oxyd als der Rhyolith, sein Wassergehalt hingegen ist höher. Hierin geben sich die ersten Zeichen der Verwitterung zu erkennen, die sich in Wasser- aufnahme und Auslaugung der am leichtesten löslichen Base, des Natrium- oxyd offenbart. ; Die Zusammensetzung des Bodens und des vom Boden abschlámm- baren Material (Ton) ist in folgender Tabelle zusammengefaBt, die dritte Rubrik enthált die Zusammensetzung der nicht abgeschwemmten Teile des Bodens (Sand- und Gesteinsmehl) ; letztere enthült berechnete Werte, zu denen ich auf die Weise gelangte, dab ich aus der Zusammensetzung des tonigen Teiles berechnete, wie viel auf 40-9 gr entfállt; so viel Ton enthált námlich der Boden; durch Abzug des so exrhaltenen Wertes aus der 94-uellen Zusammensetzung des Bodens ergibt der Rest die Werte der Zusammensetzung des nicht abgeschlámmten Teiles, die sonach die 94-uelle Zusammensetzung der gröberen Teile des Bodens angeben. Nyirok Nyirák Nyirok (Vollboden) (Toniger Teii) (Sand und Sechluff) SID ag KENTE Ka erö lk c 638794 481394 748894 AOL a azrt átt KE ESÉS a 8 ok 1478 20-41 10-93 MEZ SES jelez ere jojó a ezekzete et 5"68 972 2"91 MD aa SAS ASE ZSR e ala a 60 1 125 195 074 (7. E. EL ERRÁRROKÉGBS E ege rzbets 0-82 " Spur 1-39 MNÜGESÁD EKE tézi ezis ez es tetek át ESETE 1700 0-27 oil MAGNÓT teso eé tn zyss e kát EE TÉT 221 2.52 725 NYET ÜSÜ 2 7 ét eza ékeket sát és 429 767 1-95 MA0ábea TOB sér stsszteáeázász tele 4"48 8"01 205 JETOJ A a ROSE SO dó 0-49 0-41 0:54 TELI SREKRRRRERE E gt 0-08 0-10 0-07 MVTÜL Mestere a ös kénetelts tels VES 0-07 0"02 0-10 Orsámisehe DUDStanz ps elet 0-98 131 VET . 100-08 100-54 99-99 Nach den Daten der Analysen enthált der Nyirok weniger Kiesel- söure als die Rhyolitbhe, hingegen mehr Aluminiumoxyd und namentlich mehr Hisenoxyd. Besonders aufföllig gibt sich dies zu erkennen, wenn man den tonigen Teil des Nyirok, das eigentliche Verwitterungsprodukt ins Auge faBt. Das Verwitterungsprodukt ist sonach eine sehr basische und hydratisierte Bildung, in welcher die Hydroxyde des Aluminiums und Bisens vorherrsehen, aus welcher von den übrigen Basen das Kalziumoxyd vollstándig und das Natriumoxyd nahezu vollkommen ausgelaugt wurde und nur das sehwer lösliche Kaliumoxyd, wahrscheinlich als Adsorptions- verbindung, zurückblieb. Der hohe Gehalt an Magnesiumoxyd deutet ÜBER DEN NYIROKBODEN DES TOKAJ-HEGYALJABR GEBIRGES. 189 darauf hin, dab in dem tonigen Teil auch nicht ganz verwitterte Biotit- sehüppechen in gröberer Menge enthalten sind, die in hohem MaBe dazu beitragen, dab der Boden so plastisch ist. Aus den Untersuchungen ATTER- BERGS ist nömlich bekannt, dab unter den bodenbildenden Mineralien der oxydierte Biotit die gröbBte Plastizitát aufweist, namentlich wenn seine Schüppehen genügend fein sind. Wenn man die Zusammensetzung des nicht verwitterten Teiles des Bodens (3. Kolonne) ins Auge fabBt, fállt die gute Übereinstimmung mit der Zusammensetzung der Rhyolithe auf. Der unverwitterte Teil des Nyirok- bodens besteht sonach aus den Mineralindividuen des Rhyoliths. Diesen SehluB bestátigt auch die mikroskopische Üntersuchung des aus dem Boden ausgeséhlámmten feinen BSandes ; in diesem feinen Sande herrscht Orthoklas (Banidin) und Ouarz vor, auBerdem kommt viel Biotit , sehr wenig Plagio klas, Pyroxen, Muskovit, Zirkon und Hámatit vor. Die Pyroxene bestehen vor- nehmlich aus Hyperstenindividuen, diese bilden den überwiegenden Teil der über 2"9 sehweren Fraktion. Mit Ausnahme des Hyperstens und Musko- vits kommen alle diese Mineralien auch in den hhyolithen vor, Der Hypersten kann aus den in der Náhe vorkommenden Pyroxenandesiíten abgeleitet werden, der Muskovit hingegen kann von weiter durch Wind herge weht sein. Die Mineralkörnehen sind scharf, frisch, nicht abgerieben, was be- weist, daB sie nach Verwitterung des Gesteines nicht durch Wind oder Wasser trans portiert wurden, sondern an Ort und ötelle blieben. Aufföllig ist im feinen Sande der völlige Mangel an Glas, obwobl die Rhyolithe und ihre Tuffe hauptsáchlieh aus Glas bestehen. Auf Grund des mikroskopisechen Bildes und der Analysendaten mub also im Rhyolith aus dem Gesichtspunkte der Verwitterung ein scharfer Unterschied zwischen der glasigen Grundmasse und den ausgeschiedenen Kristallen gemacht werden. Die glasige GrundmabBe verwittert leicht und liefert durch ihre Verwitterung die den Nyirok charakterisierende Ton- substanz, wáhrend die Kristalle viel langsamer verwittern und die Skelet- teile des Bodens bilden. Die Bildung des Nyiroks sehlieBt mit der Ver- witterung des Glases ab, die in den Rhyolithen ausgeschiedenen Kristalle nehmen nur sehr langsam an der Bildung desselben teil. Der Chemismus der Verwitterung aber kann auf die Weise aufgefabBt werden, wie die Lösung von Glas in einem Wasser, das nur sehr wenig Humussöuren enthált. Die alkalischen Wisser waschen aus der Lösung die Kieselsüure, sowie die Oxyde des Magnesiums, Kalziums und Natriums aus, die Hydroxyde des Aluminiums und Eisens hingegen werden niedergeschlagen und binden das Kaliumoxyd infolge Adsorption so fest, dab es durch die Niederschlags- wásser nicht ausgelaugt werden kann. Das Resultat ist ein sehr hydrati- sierter, besonders aus den Oxyden des Aluminiums und Eisens bestehender Ton, welcher als Base vornehmlich Kaliumoxyd entháalt. 140 B. ROBERT BALLENEGGER Es fírágt sich nun, wann der Nyirok des Tokaj-Hegyalja entistanden ist. Um diese Frage zu beantworten, wollen wir üntersuchen, wo auch heute ein Boden mit den nöámlichen Higenschaften entsteht. Böden mit solehen Higenschaften éntstehen heute in der Gegend des Mittelmeeres, unter subtropischem Klima, bei verhültnismábig reichlichem Niederschlage und hoher mittlerer Jahrestemperatur. Unter solchen Umstüánden zer- setzen sich die organisehen Substanzen sehr rasch, sie oxydieren vollstündig, eine Humusanháufung tritt nicht ein, die Niedersechlagswásser enthalten demzufolge keine saueren humosen Produkte, ihre Reaktion ist alkalisch, womit die Bedingung der Bildung von Nyirok gegeben ist. Solche nyirok- artige Böden wurden von RAMANN aus Südfrankreich und Spanien be- schrieben.! Die Rhyolitheruptionen werden in unserem Geblete in das Miozán gestellt, sie begannen im oberen Mediterran und endeten im Sarmatikum. Die Tutte sehliessen an mehreren Punkten Reste einer reichen Laubwald- vegetation eln, so bei Czekeháza, Szántó, Tálya und Erdőbénye. Diese jungmiozáne Flora besteht aus Pílanzen, deren Temperaturansprüche höher " sind als die der heutigen, die unter einem Klima vegetilerten, das sich von dem heutigen mediterranen Klima nicht wesentlich unterscheidet.? Die Anfönge der Nyirokbildung müssen demnach in diese Zeit geé- stellt werden, dieselbe setzte sich sodann bis zu Finde des Tertiárs fort. Im Diluvium lagerte sich LöB auf den Nyirok und dieser bedeckt den Boden auch heute noch an vielen Stellen. Die Denudation schaffte den LöB an vielen Punkten wieder fort, wáhrend der viel konsistentere Nyirok derselben leichter widerstand. Welchen Veránderungen unterliegt der Nyirok heute? Diese Frage wird durch die Lage des Tokaj-Hegyalja beantwortet. Das Tokaj-Hegyalja- gebirge liegt an der Grenze von zwei Klimazonen, an der Grenze von zwei solcehen Klimaten, deren eines der Ausgestaltung von Steppenformationen, das andere aber der Entstehung von Waldwegetation Vorschub leistet. Dementsprechend wird der Nyirok an der einen Stelle humos, es entsteht daraus die als schwarzer Nyirok bezeichnete Bodenart, wábrend er unter der Waldvegetation ausblabBt, grau, zu Podsol wird. Der Nyirok ist also im Tokaj-Hegyalja das unter Binwirkung von subtropischem Klima entstandene Verwitterungsprodukt jungtertiárer Eruptivgesteine und deren Tuffe. Er ist ein terfiüres Bodenrelikt, wie ein solches von GLINKA im Földtani Közlöny aus der Umgebung von Bikszád beschrieben wurde.? ! 1 RAMANN: Bodenkunde III. Auflage 1911. S. 533. ? Pax F. : Grundzüge der Pflanzenverbreitung in den Karpathen II. 1908. §. 8. $ GLINKA D.: Földtani Közlöny, Bd. XLI. S. 675. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIATRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ EN HONGRIE. sz Planchos aa Stt — Par le Baron G. J. DE FEJÉRVÁRY. Ayant eu Vhonneur, il y a guelgues mois, d"étre chargé par mon ami le Dr. TH. KoRMos de moceuper de la faune herpétologigue, appartenant a VInstitut de Géologie, et résultant de ses fouilles a Püspökfürdő, j eus Voccasion de faire les observations suivantes. Le matériel Amphibien ne consiste exelusivement gue d7A no u- res. Je ny ai jusgulici découvert aucune pétrification dU rod éles. Bien gue de guantité passablement restreintes, par leur gualité, ces fossiles ne laissent pas de nous étre extrémement précieux non seulement comme fournissant des données nouvelles sur la faune fossile de la Hongrie, mais surtout par leur rapport a la science en général, jetant des lumiéres du plus haut interét sur le développement phylétigue des Anoures. Outre leur valeur zoologigue, ces données méritent encore, une appréciation toute particuliére, par le fait gufen les rapprochant de la faune pliocéne francaise du Rousillon, elles nous permettent de tirer guelgues conclusions regar- dant Váge des couches géologigues de Püspökfürdő guidu point de vue de leur faune ont été sujettes a maintes opinions divergentes. La faune Amphibienne de Püspökfürdő a déja été Vobjet d"une étude spéciale (4) de la part de mon ami, Mr. BorKAY gui, il y a trois ans, s7en occupa dans son apereu sur Vherpétologie pannonienne et préglaciaire de la Hongrie. Cependant les trésors paléontologigues dont il va étre guestion sont les heureux résultats de fouilles toutes récentes (1915). Je saisis Voccasion d"exprimer ici ma gratitude sincére a Mr. TH. KoRmos, paléontologiste de PInstitut R. Hóngrois de Géologie, pour mavoir invité a Vétude de ce matériel de si vif interét pour un herpétologiste, tout en attirant mon attention sur guelgues oeuvres de la littérature paléonto- logigue ayant rapport au sujet. Je dois en outre tous mes remercímens au Dr. F. SIEBENROoCcK, Villustre herpétologiste du Musée Imperial de Vienne, 1 Lu en partie a la session de la Société de Géologie de Hongrie le 7 juin 1916. 142 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY et au Dr. C. LAMBRECHT assistant au Centre Ornithologigue Hongrois gui voulurent bien m"aider en diverses guestions littéraires. Je remercie aussi sincérement mon chef le Dr. G. HogvÁárH, Directeur de la Section Zoologigue du Musée National de Budapest, gui en sa gualité de membre du Comité International de Nomenclature Zoologigue, eüt Vobligeance de massister de ses conseils dans les guestions de nomenclature se présentant au cours de mon travail. Avant de mengager dans lexposition détaillée de mon sujet, je voudrais relever en termes généraux les données gue nous ont déja fournies les fouilles paléontologigues sur le développement phylétigue des Anoures.! Les premiers renseignements gui nous sont parvenus a ce sujet, nous portent a la période da Jurassigue supérieur et mentionnent un Ano ur e, 1 Bobatrachus agilis, djaprés MooDrE de caractére bufonoide, gue le Prof. MaRsH en 1887 pourvut il est vrai du nom précité, gui cependant resta nomen nudum jusgu au traité de MooprE (20), paru en 1912. BOULENGER (8, p. 191—192) mentionne comme provenant également du Jurassigue supérieur, mais recueilli en Espagne (la pétrification citée plus haut résultait des fouilles faites au Wyoming en Amérigue) le Palaeobatrachus Gaudryi VipaL. Cet animal, dit BOULENGER, n7est rangé gue provisoirement dans le genre Palaecobalrachus, et il ajoute: k... il svagit bien d"un véritable Anoure, pas plus spécialisé en tous cas gue nos Discoglossides et Pélobatides actuels. Les restes de poissons associés a ce sguelette ne permettent pas de douter de Vexactitude de Váge géologigue gui lui est attribué., II ne me fut, malheureusement, pas possible de me procurer le traité original de Vipar (23) publié en 1902 dans les kMemorias de la Academia R. de Bar- celona. Je fus ainsi réduit a devoir moccuper de cet Anoure intéressant par Ventremise de Varticele de BRoIrIti résumant Voeuvre de VIDAL et paru dans le Neues Jahrbuch f. Miner., Geolog. u. Paláontologies (Tome II. année 1907). D/aprés la photographie grandeur naturelle, accompagnant Varticle, la longueur entiére de cette pétrification dépasserait a peine 8 em. Au sujet des conditions gui nous intéressent par rapport au sacrum et a Vurostyle ni le texte ni la figure ne permettent de sen former une idée claire. BROILI écrit comme sujt : cDie Wirbel selbst sind undeutliech, dagegen ist der cha- rakteristisehe Cocevx und das langgestreckte Ileum sehr deutlich zu erken- nen. Cette description trop sommaire ne nous offre aucun renseignement concernant le nombre des vertébres composant le sacrum; je ne puis égale- ment sien découvrir de frappant sur Vurostyle défini par BROILI comme ccaraectéristigues si ce n7est sa structure apparemment assez massive. 1 Táge geologigue des lieux de provenance dAnoures fossiles se trouvant en Hongrie est ici dénommé d/aprés les renseignements puisés dans les ouvrages du Prof. KoRgmos ou dont il a bien voulu me faire part directement. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 143 Telles seraient done les plus anciennes pétrifications dAnoures connues jusgula ce jour, et, comme BOULENGER le fait observer (I. c.), con- temporaines des Dinosáuriens et Pterodacetylés. BOULENGER (I. c.) mentionne des sguelettesdelapériode éocőöne supérieure, provenant des Indes, guil range dans le genre d Ogyglossus TscHuDI vivant encore de nos jouts, álnsi gue des pétrifications de la méme période, découvertes en Europe, et eclassées provisoirement dans le genre Rana L. de la famille ds Ranides. Il ecíite encore des couches oli g 0- cöénes et pliocénes de VAllemagne, de VAutriche et de la France le Discoglossus Orr, la f Latoma v. MEYER et le f Pelophilus Tscnupr, faisant partie des Discoglossides, le Pelobates LAUR. appartenant aux PPelobatides, ainsi gue le genre Rana L. faisant partie des R a n i- des. Jajouterai encore le genre 7 Diplopelturus DEpP. décrit par Cn. DEPÉRET (9) et classé par lui parmi les Discoglossid e s.? La famille des Palaeobatrachidae CoPE provient de la méme période et renferme le genre Palaeobatrachus TscHupIr dont PETERS décrit les larves sous le nom de Probatrachus (25, p. 16). BoULENGER classe le genre Protopelobates BIEBER (3 k 17) dans cette famille gui toutefois, selon mon opinion, appartient a la famille des Pelobattdae LATASTE. Jajoute ici également les deux fossiles décrits par A. PokRris (22) en 1885 le Tf Ranavus Scarabelm PoRrrs et le T Bufavus Meneghimü PoRkris; ces deux Anoures de haut interét furent recueillis dans les couches du Miocéne supérieur de Sinigaglia. Leur place systématigue na pas encore été déterminée. Pour énumérer tous les genres dAnoures fossiles jusgu"ici connus, la liste ci-dessus peut encore se compléter djaprés ZITTEL (26, p. 421— 432, Fig. 411—421) comme suit : V Alytes WaAGLr. et le Discoglossus OTTH? de la famille des Discoglossides. Le genre Asphaerion v. MEYER des Ranides, celui du Bufo LauR. (— Palaeophrynus TscHupr) -et du T Protophrynus PoMEL des Bufonides, enfin les genres j Amphirana AYMARD et T Batrachus PoMmEL, dont la place systématigue reste encore a définir. Au sujet des Pelobatides ZITTEL (op. cit. p. 430) nous parle de plusieurs zleums provenant de la chaix miocéne de Weisenau, éleums guon a peine a distinguer de ceux des genres Pelobates LauR. et Pelodytes BoNAr. C"est a Véminent herpétologiste du Musée de Magdeburg, le Dr. W. WOLTERSTORFF, gue nous devons nos connalssances détaillées sur le genre Palaecobatrachus. Dans son excellent ouvrage Über fossile Frösche insbeson- dere das Genus Palxgobatrachus; écrit, comme il men fit part lui-méme il ny a pas longtemps, durant la premiöre année de ses études universi- 1 D/aprés ce gui sera développé dans les pages suivantes jai cru pouvoir compter ce genre parmi les Bujonidae. 144 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY taires, et pourvu de plusieures planches dessinées de sa main (25), il s"approfondit dans Vexamen de ce groupe intéressant de Batrociens8 anciens et cest précisément dans ce travail guil décrit la plus grande partie de ces espéces. Pour conclure je eciterai encore les Notes sur un Genre neuveau de Batraciens Bufoniformes du terrain a Elephas merididnalis de Durfort (Gard) par DE L£ISLE Du DRÉNEuF (15), auxguelles, malheureusement, Vauteur na pas ajouté de planches et gui comprend la description d"un " Anoure de grande taille de la période pliocéne, le § Platosphus Gervaisn, guil elasse parmi les Bufonides se fondant sur la máchoire supérieure dépourvue de dents. Comme BoOULENGER lécrit, nous trouvons aussi des restes dAnoures provenant de couches plus récentes dans PV Amérigue du Sud! gujon relie facilemeut aux espéces prospérant encore de nos jours en ces parages. Dans le petit manuel fort pratigue cité plus haut, BOULENGER ter- mine son bref chapitre sur les Anoures fossiles en ces termes: rDonc les Anoures fossiles gui nous sont connus ne jettent pas plus gue les Urodéles, aucune luümiére sur Vorigine des Batraciens actuels. Dés la fin du Jurassigue ils existaient tels gue nous les voyons aujourd"huis Le matériel gue nous allons examiner ne saurait naturellement nous offrir de nouveaux renseignements a ce sujet mais complete cependant nos connaissances surles Batraciens anoures dela période préglaciaire. Je désirerais maintenant parcourir les groupes énumerés plus haut djun point de vue ostéologigue tout spécial, c"est-á-dire par rapport aux vertébres formant le sacrum ainsi gu" alurostyle en dépendant. Con- sidérant le matériel dont il est guestion, ce point de vue me parait de haute importance. Nous savons gue tous les genres connus dAnoures vivants a u- jomrd huz vont samis "exeemptiomn "1e vs a Gt ma selomaNpióisió dune seule vertébre. Cest-a-dire gue les extrémités antérieures des alae ossis ilet ne se joignent gulaux prétendus processús tramsverst de formes trés variées de la vertebra sacralis ; la neuviéme vertébre représente la vertebra sacralis, tandis gue les Sé"e et 7"me vertébres dont elle est précédée, ne prennent aucune part a la formation du sacrum.? Nous trouvons des conditions toutes différentes chez les genres Palaecobatrachus TscHupi et Platosphus DE L ISLE. (Ce ne sont gue ces deux anciens genres dAnoures gue je sache, chez lesguelles on trouve, outre la vertebra sacrahs proprement dite ou ! BOULENGER a sans doute pensé ici aux genres Ceratonhrys Wiwp et Leptodacty- lus Frrz. de la famille des Cystignathidae GÜNTH. 2 II va sans dire gue les phénoménes anórmaux (atavigues ?) sont ici except és. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 145 typigue, des vertébrés synsacrales prenant aussi part a la formation du sacrum,! a savoir 1—2 vertebra synsacralis mihi chez le Pa- lacobatrachus? et 1 chez le Platosphus. Le sacrum des autres Anoures fossiles précités nous demeure en partie inconnu et lá ot il a été trouvé on a pu constater guil nétait composé gue dune seule vertőbre. Nous ne possédons malheureusement pas de reproduction du sacrum et de Vurostyle du Platosphus? aussi la description de DE WISLE ne nous permet-elle gujune revision insuffisante de la morphologie des détails considérés 1c1. D-aprés lá deseription (15, p. 476) les apophyses des deux vertébres formant le sacrum. (vert. sacralhs et vert. synsacralis) se suivent sans intervalle sur tout le parcours de leurs bords se faisant face Vun a Vautre, cfest-á-dire guja premiere vue elles pourraient faire Veffet d"une seule apophyse sensiblement élargie. L"urostylesoudé par Vossification a la vert. sacr. (s. str.) présente suüivant DE LISLE guelgues vestiges d"une lam. horizontahs (tavec des traces de erétes latérales. 15, p. 475). Les Pa- laeobatrachuús — gui djaprés nos connailssances actuelles, ne peuvent étre reliés de plus prés au Platosphus — présentent par rapport a la formation du sacrum et de Vurostyle (os coccygeum ) les caractéres suivants : A) Sacrum : les prétendues apophyses de la vert. sacralis (sensu stricto) s"élargissent a leurs extrémités et forment un angle droit avec Vaxe de la colonne ver- tébrale; la vert. synsacralis II. suit la méme direction, les extrémités de : II est possible gue chez le Ranavus et le Bujavus décrits par PoRrIis (22) le sacrum soit formé de 2 ou 3 vertébres. Sur le premier, Pileum parait avoir glissé en avant atteignant ainsi les proc. trans. de la Géme vertébre. PoRrIs lui-méme se prononce pour cette supposi- tion (p. 1179) aussi ne comprend-t-on pas pourguoi sur la page précédente, (1178) a propos du méme sujet, il fait la remargue suivante : (É guesta una novita anatomica cbe non ha riscontro in nessun genere vivente o fossile di Batraci.) (J"ai fait moi-méme une observation analogue en préparant des sguelettes de Pelobates, lorsgue le retrécissement causé par la cuisson fit glisser les ileaw en avant de facon semblable.) PoRriIs est de Vopinion gue les 3 derniéres paires de proc. trans. devaient étre les suspensoires de Vileum ; ces proc. trams. ne sont aucunement pl.us épais gue ceux des vertébres précédentes. Sur les dil. sacr. du Bujavus, ainsi gue sur le corps de la vertébre sacrée, PORTIS croit découvrir une suture gui indiguerait la présence de 2 vertébres. I7éciaircissement de ces guestions morphologigues tout intéressant et désirable guil apparaisse, nJayant pas encore eu lieu, je ne pourrai, en traitant de la morphologie et phylogénie du sacrum et de P urostyle, tenir compte des deux ÁAnoures ci-dessus nommés. 3, ? I est vrai gue H. v. MEYER (19, p. 150) écrit par rapport au Palaeobatrachus diluvianus GOLDF. (hommé par lui Palacobatr. Goldjussi v. MEYER) comme suit : (dass das Kreutzbein ursprünglich aus mehreren Wirbeln bestand, gewöhnlich aus drei, bis weilen glaubt man auch vier unterscheiden zu können. WOLTERSTORFF par contre, gui lui aussi examina le matériel de v. MEYER, décrivant le genre en guestion (25 p. 48) mentionne le sacrum comme formédetrois vertébres (vert. sacr. 4- 2 vert. synsacr. mihi) dont les dila- tations nous présentent deux ouvertures de grandeur égale. 5: De zAdrus — plat, large, et ösovo — hanche. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. i 010 146 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY ses tapophysess sélargissant également et s/ossiffiant avec les tapo- physesy de la vert. sacr., leur partie distale présentant une surface unie, tandis gue les proximales (celles se rapprochant du corps de la vertébre) sjéloignent lune de Vautre de facon a laisser entre les kapophysess; des ouvertures de grandeurs variant suivant lindividu; les sapophyses; de la vert. synsacrahs I. se dirigent en arriére et leurs extrémités distales rejojgnent sur un court espace la surface ossifiée formée par la vert. sacr. et la vert. synsacr. II., laissant une large ouverture triangulaire entre le bord antérieur des kapophyses; de la seconde vertöbre synsacrale et le bord postérieur de ses propres tapophyses;. Ces formations des tapophy- ses le la vert. synsacr. I. se retrouvent tres caractéristiguement développées chez de Palaeobatr. Fritscm Wozr. par exemple; du point de vue de la direction suivie par les tapophyses; nous pouvons encore compter ici le Palaecobatr. bohemicus v. MEYER tandis gujauprés du Palaeobatr. grandipes GIEB. et peut-étre plus encore chez le Palaecobatr. gigas v. MEYER nous constatons une tendance trös marguée de ces prétendus processús tramsversi a se diriger vers le devant; nous ne trouvons done ehez ceux-ci guune vertébre synsacrale, celle gui précédene prenant a (eü meh art a Va Honatonat KdME Srake em at B ToS tjttse á propos de Vurostyle le Dr. WOoLTERSTORFF écrit comme suit (25, p. 30—31): Nur das vordere Ende ist in 2 Föllen gut überliefert, die wulstige gedrungene Form und die angedeuteten Ouerfortsátze sind bezeichnend, doch sechwer in Wort und Bild wiederzugeben . .. Der ausser- gewöhnlich plumpe Knochen besitzt keine ausgebildete obere Leiste,! der enge Kanal für den Spinalnerven ist rund. Hine Ansehwellung mit 2 feinen Höckern und Löchern beiderseits, beweist, dass der Knochen ursprünglieh aus 2 Wirbeln bestand.? Der hintere Teil ist nur im Abdruck erhalten. Er verschmálert sich gegen das Ende hin und ist mössig lang.) Nous eme co nin amisis to s ) u Sgeüsea e a sa ate mi asAStoNtiS pEoyenant de Tonsxredom b. 1 er [Sa Ge ans a teat ibe Té HB fórmé de deux vertőbres. Le premier Batracien 1 TI semblerait gue par rapport a la formation du coceyxles Palaeobatrachides suivent le type désigné par moi du nom de Palaeourostyle (comparer 25, Taf. XI, Fig. Ila d b). : (est probablement a ce fait gue Von peut attribuer le dessin sans doute exagéré de PicrEr (21, Atlas, Pl. XXX, Vig. 7), sur léguel nous voyons aprés le sacrum une vertébre aux contours trés margués, gui ne nous permet pas de distinguer si elle se rattache a la colonne vertébrale proprement dite ou bien si elle fait partie de Vurostyle. WOLTERSTORFF ne mentionne pas une différenciation de vertébres postsacrales, aussi peut-on présumer gue, sur le dessin de Picrer, ce sont les traces de la premiére vertébre coccygale originale de Vurostyle guisetrouvent ou rées a tel point, présentant ainsi A cet égard des conditions morphologigues gui, vu la description de WOLTERSTORFF (op. cit. p. 31 k Taf. XI. Fig. Ila), ne nous paraissent guére plausibles. NOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 147 ánoure présentant cette particularité nous parvint par suite des fouilles du Dr. KoRmos. C7est ainsi gue me revint la bonne fortune de pouvoir mapprofondir dans lVétude de ce Batracien fossile gue je décris plus bas sous le nom de Pliobatrachus Lánghae, le classant dans la sousfamille bufonoide désignée par moi comme Tf Platosphinae.: Aprés cet exposé sommaire résumant en grands traits ce gue nous savons par rapport aux points gui nous intéressent sur les Anoures fossiles, je moccuperai de mon sujet proprement dit, cJest-a-dire de la deseription des ossements dAnoures guj me sont parvenus des couches préglaciaires de Püspökfürdő (Comitat de Bihar) tout en terminant cette étude par mes conclusions relativement aux connexions et phénoménes phylétigues inférés de mes investigations. Familia: BUFONIDAE GünTrn. D/aprés le matériel de Püspökfürdő j"ai divisé cette famille en deux sous-familles et me conformant du point de vue ostéologigue au systöme suivi par BOULENGER dans son excellent ouvrage kCatal. of the Batr. Sal, amplifié de mes propres observations, je la caractériserai comme suit : Máchoires édenteés; vertébres procéles; apophyses trans- verses sans cőtes autogénes; tepophyses transverses, de la vertébre saerée modérément dilatées; urostyle a deux cavités articulaires; des prolongements bilatéralement situés peuvent étre présents a la base de Vurostyle (par ex. ehez le Bufo viridis LAUR.), mentionnés dans la littérature par BOULENGER (6, p. 232), GaupPP et djautres auteurs comme processús transversi; sternum généralement en- tierement cartilagineux; omosternum généralement absent; phalangettes obtuses, pouvant étre simples ou en forme de T, cas échéant triangulaires. — Jaiétabli pour les sous-familles la eclef suivante fondée sur le sacrum et Vurostylus. Subfam. I.: $ Platosphindae FeEJséRv. subfam. n. Sacrum composé de deux vertébres; urostyle sans spina urostyh, pourvu dune expansion latérale (lamina hort- 1 La justesse de ma détérmination se trouve prouvée par le caractére procéle de la vertebra synsacralis, aussi le Pliobatrachus ne pourrait-il tout au plus se relier — gue du point de vue morphologigue, cela va sans dire — a la famille ds Discoglossides. Cependant c"est précisémment la structure mentionnée des vertébres gui réfuterait ce classe- ment, vu la formation opisthocéle des vertébres des Discoglossides. Un débris de magilla fournirait évidemment un argument vigoureux pour trancher cette guestion, comme dans le cas du Platosphus dont la máchoire supérieure édentée decida DE VISLE a le ranger parmi les Bufonid es. (Cf. 15, p. 473 $ 477.) 10 148 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY . zontahs mil) et par ce fait morphologiguement moins différencié du sacrum; les prétendus proc. transversi! de Vurostyle ne ressortent pas librement mais se présentent sous la forme de petites lattes osseuses ou de légéres proéminences dans la s urfa ce de la lamina horizontalis. Genres faisant partie de la sous-famille : Platosphus DE 1 ISLE (?) Diplopelturus DEp. (?) Bufavus PoRTris Phiobatrachus FEJÉRVv. n. g. Subfam. II.: Bufoninae Fesérv. subfam n. Sacrum composé dune vertébre; uürostyle pourvu dune spina urostyli; pas d"expansions latérales (lam. horizontalis mihi), par ce fait morphologiguement différencié du sacrum dune facon trös marguée; les prétendus proc. transversi (proc. obl. post.?) de Puro- style — lors de leur rare présence — ressortent librement des deux cőtés. Genres faisant partie de la sous-famille? : T Protophrynus PoMEL Atelophryne BLGR. Scutiger THEoB. ( —ophophryne BuLGR.) Nattereria STDR. Ophryophryne BLGR. Pseudophryne Frirz. Bufo LAuR. Notaden GÜNTH. Nectophryne BucHH. $ Prns. Myobatrachus SCHLEG. Pseudobufo TscHuDpi(—Nectes CoPE) Rhnophrynus D. £ B. Subfam. I.: t Platosphinae FEJÉRv. Pliobatrachus FEséÉRv. n. g." Phiobatrachus Lámghae FEJÉRv. n. sp. Je nomme cette espéce en Vhonneur de ma fiancée, ARANKA MARIE LánGn, praticante a la Section Zoologigue du Musée National Hongrois de Budapest, dont le concours fidéle me seconda dans mon travail. 1 Je nai pu constater la présence de ceux-ci gue chez le Diplopelturus et le Plio- batrachus; jignore si le Platosphus posséde des formations pareilles ou non, la description de DE VISLE ne renferme pas de renseignements a ce sujet. 2? Tous les genres vivants comptés par BOULENGER (8) comme appartenant aux Bujonidae wont été gue conditionnellement réunis dans cette sous-famille, ce gui, du point de vue de Vostéologie, nécéssitera sans doute une revision systématigue. 3 Je ne m"occuperai pas spécialement de la caractéristigue de ce genre vu gulil n7est encore représenté gue par une espéce. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 149 Les restes fossiles de cette espéce sont :epreséntés par ün sacrum et un urostyle bien conservés. Nous trouvons encore un amngulare et un débris d"humerus (PI. I, fig. 1 k Pl. II, fig. 1), gui, d"aprés leucs dimen- sions pourraient cas échéant étre rapportés a cette espöce. Cependant vu gue de nombreux débris du Bufo vulgaris LAuUR. foss. furent recueuillis a Püspökfürdő, il semblerait possible, et méme probable gue ces fossiles-ci fassent, eux aussi, partie de ce dernier, ce gui ma porté a les mentionner sur Véxplication des planches sous la désignation do ? Bufo vulgaris LAUR. foss. Des tlea du B. vulg. LAUR. foss. sont d"ailleurs connus de Püspökfürdő, et un individu provenant de cette localité fut décrit par BoLKAY (4, p. 219) comme Pelobates sp., aussi est-il probable gue Pileum décrit et figuré par BoLrKAY dans la méme publication sous le nom de Pelobates robustus BY. se relie également au Bufo vulgaris. La partie posterieure de ces 1lea est endommagée dune facon eurieuse (cf. Pl. II, fig. 3), et cest le changement de Vaspect morphologigue gui donna lieu a Verreur com- mise par le Dr. Borgkav. Auparavant je nétais pas au clair non plus par rapport a la place systématigue gue devalent cccuper ces os de type singulier, et séduit par leur formation je les considérais comme nouveaux, appartenant au Plhobatrachus. Cependant Vexamen précis de nombreux sguelettes récents et restes fossiles du Bufo vulgaris me mirent sur la bonne vole. Sacrum (Pl. I. fig. 2 k 3): D/aprés le fossile en main le sacrum serait composé de la soudure de deux vertébres ; vu djen haut, le sacrum donne Vimpression d"un os unigue, les prétendues apophyses dela ver- tébre synsacrale et sacrale (processús transversi) absolu- ment soudées et leurs limites réciprogues marguées seulement dans la région médiane horizontale par une légére saillie en avant; aucune Tr a1- nure nest visible a moins gue nous ne considérions Vouverture de droite, d"environ 1 mm de longueur et 0-3 mm de largeur comme point oü la coossi- fication niaurait pas eu lieu. Sur la vertébre synsacralis les proc. obl. antertores décrivent une courbe remontant tant soit peu dans la direction dorsale et gui sfélargit fortement en forme de cuillére ou de pelle ; la spina correspondant au proc. spinosus séléöve en tranchant margué ; consi- dérant la eréte ossifiée précitée gui pourrait servir de limite entre les taapophyses, les prolongements latéraux (xapophyjses;, auctorum) de la vertébre synsacrale sont remarguablement élargies et sin- elinent décidémenten avant; elles se fondent entiérement dans le corps de la vertébre de sorte gue des deux cőtés de la spina, correspondant au proc. spinosus, nous apercevons un enfoncement s"aplanissant graduelle- ment en sens latéral (distal) et dans leguel il est impossible de distinguer la limite entre les prétendues apophyses cet le corps de la vertébre. Le corps de la: vertébre sacralis proprement dite se fond complétement 150 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY dans les dilatattones sacrales.! La créte correspondant au proc. spinosus est elairement visible mais ne fait pas saillie en lame osseuse aigue comme sur la vertébre synsacrale; on reconnait guelgues traces du proc. spinosus. Par leurs formes les dilat. sacrales mihi rappellent le plus les for- mations correspondantes de la vert. sacr. de V Alytes, en tant gue le cöőté ou bord antérieur de celles-ci — chez le Pliobatrachus soudé aux dilat. sacrales de la vert. synsacr. — suit absolument la direction des dilat. sacrales de la vertébre synsacrale, ce gui permet la soudure et nous les voyons ainsi se recourbant légörement vers le devant. Chez le Discoglossus par contre le bord antérieur des dilatations rappelle le type Bufoformant soit un rectangle avec Vaxe de la colonne ver- tébrale, soit se dirigeant en arriöre, tandis gue chez les Bombinators le bord prémentionné décrit subitement une forte courbe en avant, rendant en moindre degré, la forme gue nous trouvons chez le Pelobates, Pelodytes, la Megalophrys et dautres Pelobatides. Les bords postérieurs des dilatations se dirigent en arriére et forment ensemble (et non avec la colonne vertébrale) un angle droit. Vu Vétat Írag- mentaire du fossile les contours et par conséguent la forme entiöre des dila- tations n7ont pu étre fixés avec certitude ; ces dilatations sont massives, d"étendue considérable, plates et non eylindrigues. Vaden bas nous distinguons clairement sur le sacrum, au milieu du corps des vertébres, sous Vapparence dune suture, une ligne transversale prononcée, ligne marguant visiblement la limite entre les deux vertébres et guj, de méme gue les deux trous de conjugaison s"ouvrant de chague cőté du sacrum, nous offírent des preuves évidentes de Sa formation par la soudure de deux vertébres. La vertébre synsacrale est creuse au devant mais par suite de la soudure, la surface de Varticulation postérieure n7est pas visible, cependant, considérant la forme décrite par la suture nous avons 1c1 a faire a une vertébre procöle et non amphicéle ce gui nous autorise á sup- poser le type procöle pour la vert. sacr. (8. str.) aussi.? La vertébre sacrale s-emboite dans Vurostyle par un double condylus. Largeur maxi- male 1776 mm. Urostyle (os coccygis) (Pl. I. fig. 4—5 éz Pl. II. fig. 2): Robuste et plutót L Je désigne du nom de dailatationes sacrales les élargissements de la vertébre sacralis (et synsacralis) tenus jusgu? ici pour des proc. trans. (a pop h y s e s). Comme nous le verrons plus loin ces derniers ne sont point identigues aux premiers mais bien renfermés en e u x ; les proc. trans. ne forment donc guune partie de ces élargissements. 2 TI s-jen suit donc gue la remargue de BOULENGER (6, p. 38) chn those forms in which the vertebree are proccelous the eighth is biconcave; the ninth being invariably biconvexp ne peut étre généralisée a tel point. Au coúrs de mes investigations j"ai pu jusguici constater gue dans le Bujo vulg. LAUR. et la Bufo viridis LAUR. comme de méme dans les Pelobates la . S$ME vertébre et la vert. sacralis (99Me) sont également procöles. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. — 151 trapu de forme, Vurostyle rappelle le coccyxz des Palaeobatrachus. De ses deux cőtés antérieurs dorsals il présente, en sens horizontal, un élargissement en forme d7aile, ou comme le remargue DEPÉRET (op. cit.) relativement a son Diplopelturus, revőtant Vaspect dun écusson. Cet élargissement triangulaire gue jintroduirai dans la littérature ostéologigue sous le nom de lamina horizontalhs urostyh dimimue graduellement en arriére pour se perdre dans le corps de Varostyle; jfeus Voccasion de Vobserver plus forte- ment développé encore chez le Pelobates fuscus LAuR. et chez le Pelobates cultripes Cuv. Sur cette lamina horizontalis urostylhi nous trouvons deux protubérances assymétrigues rentrant en sens médian et prises jusguici pour des proc. tramsversi rudimentaires. Cependant, comme nous le verrons plus loin ces deux protubérances dans certains cas sembleraient plutőót, par analogie, représenter les proc. obligui posteriores de Vancienne premiere vertöbre coceygienne. Je ne puis, a Vheure guil est me prononcer lá-dessus. Au niveau du point d/origine de la lamina horizontalis, done tout prés de Vextrémité antérieure de lurostyle, des deux cőtés de la ligne médiane, szélövent formant des triangles rectangulaires scalénes, deux arétes Osseuses fort accentuées (spinae gemellae urostyli mihi). A 1 mm a peine de leur saillie elles atteignent leur hauteur maximale aprés guoi elles vont s"amoindrissant et disparaissent dans la lamina horizontalis. Entre ces deux arétes se trace un sillon dtun mm de largeur environ (sulcus medialis urostyli mihi). Au point oü se perd ce sillon nous percevons, dessinant une courbe, la pars tectiformis décrite plus bas, et, dans sa ligne médiane, une saillie trös légöre gui pourrait peut-étre répondre au bord dorsal de la spina urostyh faisant ici défaut; il nous faut remarguer ici gue la région dorsale delurostyle est séparée de la partie ventrale cylindrigue par de légéres erétes osseuses, prolongations des bords extérieurs de la lamina horizontalis; cette surface dorsale, partant de la ligne médiane, sincline doucement en sens bilatéral, décrivant un angle obtus en forme de tolt, doü le tranchant médian précité pour leguel je propose le nom de linea medialis urostyli. WVurostyle donc, se dé- membre, pour ainsi dire, en sens horizontal formant deux parties, dont Pune serait sur le cőté ventral, la pars eylindriformis mihi, sur Vextrémité antérieure fortement élargie de laguelle se percoivent les amples doubles cavités articulaires, et Pautre sur la partie dorsale, la pars tectiformis mihi décrite plus haut, dont les limites sont marguées sous les bords osseux descendant de la lam. horizontatis par les fissurae laterales urostyh mihi se prolongeant dans la direction des foramina lateralia canalis coccygei mihi puissamment développés; comme nous le verrons plus loin, du point de vue de la desecendancee la pars tectiformis urostyli et la spina urostyli peuvent . étre considérées comme formations identi gues; la linea medialis urostyli correspondant au trancbant dorsal de la spina urostyli. Longueur (Vextrémité postérieur du coecyx est endommagée) : 152 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 19"2 mm ; largeur prise entre les points les plus élojgnés des cavités arti- culaires : 4 mm ; la largeur maximale de la lamina horizontalis (entre les extrémités des gproc. trams.y): 6 mm. II ne me reste encore plus gu" une remargue a faire par rapport au Pliobatr. Lánghae. Mr. CH. DEPÉRET décrivit en 1890 (11, p. 172) sous le nom de Diplopelturus ruscinensts, un Anoure plhocéne du Rousillon gu] erut pouvoir elasser parmi les Discoglossides. Les restes de cet Anoure consistentenlurostvyle, 2humérus, 1 antibrachium et 2 fragments de tibia; Mr. DEPÉRET joignit a sa publication guelgues pho- tographies gui, malheureusement, ne sont gue de grandeur naturelle. Parmi ces ossements, cjest incontestablement Purostyle gui offre le plus dinterét aussi est-il fort regrettable gue tant la description de Mr. DEPÉRET gue Vimage gui Vaccompagne, ne nous permettent pas de nous en former une idée claire. Les autres ossements nétant pas représéntés de maniére égale chez le Diptopelturus et chez le Plhiobatrachus ne peuvent servir de point d"appui ; cest précisément de cette raison gue me surgirent des doutes par rapport A ma détermination et Je me demandai si le genre auguel jjavais donné le nom de Ptiobatrachus n7était point identigue au Diplopelturus de DEPÉRET, guoigue djaproösladescription de DEPÉRET cette supposition ne semblait pas probable. Lurostyle du Diplopelturus est caractérisé par DEPÉRET dans les termes suivants : (Parmi de nombreux ossements isolés de Batraciens anoures recueillis pendant les. fouilles du Serrat djen Vacguer, se trouve un coceyx ou urostyle (Pl. XVII, fig. 15) de forme trés spéciale et différente de tous les genres connus vivants ou fossiles. Cet os gui s"articule avec le sacrum par une double cavité articulaire, ainsi gue cela a lieu dans la plupart des Batracjens, présente en dessus et un peu en arriére de cette région arti- culaire une expansion osseuse sous forme de deux paires d"apophyses trans- verses, triangulaires, de nature articulaire, dessinant dans leur ensemble une sorte d"écusson, étranglé au milieu ou de double bouclier, djoü le nom de Diplopelturus gue je propose pour ce nouveau genre pliocéne. En outre la eréte verticale gui se voit chez nos Batraciens indigénes sur la ligne médiane supérieure de lurostyle existe bien chez le Diplopelturus, mais au lieu de commencer a la partie tout a fait antérieure de Vos oü elle présente méme son maximum de saillie, elle ne se montre ici guJa partir du milieu de Vécusson ci-dessus décrit et s"éléve progressjvement en arriére pour acguérir son maximum de saillie un peu avant la longueur totale de Vurostyle. La dimension de cet urostyle est sensiblement supérieure a celle du méme os dans une trös forte Grenouille ordinaire de nos pays, mais elle est loin d"/égaler la taille des grands Latonia d"ÖOeningen et de Sansan.; Ne marrétant pas aux différences gui ne seraient gue de caractöre gpécifigue je voudrais considérer celle ressortant de la description faite par ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 159 DEPÉRET de la keréte verticaley de lurost y le. D/aprés cette description Vos coccygeum du Diplopelturus serait muni dune spina ossis coccygei, or ehez mon Phobatrachus ce caractéristigua manguetotalement. Nous ne discernons chez ce dernier gue le tranchant médian de la pars tectiformis gui ne pourrait en aucun cas étre considéré comme une eréte. Si malgré ces faits j hésite guand méme a détlarer la différence générigue entre le Diplopelturus et le Phobatrachus, la raison en est djune part gue la photo- graphie accompagnant la description de DEPÉRET étant prise du cőté dorsal, nofíre pas d/explications a ses observations, dont la force de Vaffirmation paraítrait tant soit peu atténuée par Véxpression un peu vague kexiste bien), dautre part gue la photographie en guestion, nous laisserait tout aussi bien supposer juste le contraire de ce gujténonce le texte.! II ne faut pas oublier non plus gue de pareilles descriptions, surtout lorsgufelles ne proviennent pas de la plume d"un spécialiste s"occupant en particulier de la branche donnée, se trouvent fréguemment sujettes au jugement subjectif de Vauteur. Trop souvent, dans ces cas, les connaissances approfondies indispensables a lappréciation de la valeur phylétigue et morphologigue des dénomijnations anatomigues, font-elles défaut ce gui n7-exclut pas absolument la possibilité gue Mr. Hyssssi donne le nom de keréte) a la pars tectiformas. :"Ilsuit de ce gui est dit plus haut gueladeseription etlimage donné par Mr. DEPÉRET manguent de clarté et de précision et ce nfest, faute de mieux, gue sur les guelgues différences guil ma été possible dy constater gue jai établi le genre Pliobatrachus. La guestion reste donc nécessairement ouverte jusgufa Vobtention de renseignements plus détaillés et plus explicites sur les restes du Diplo- pelturus. Je crois cependant pouvoir affirmer gue, si le Diplopelturus n/est point identigue au Plhobatrachus du moins ont-ils díű étre contemporains et en trés proche connexion; cest sans doute par le fait guaucune vertébre du Diplopelturus n7a été encore jusguici retrouvée gue Mr. DEPÉRET rangea le nouveau fossile parmi les Discoglossides; considérant cependant Vaccord si général njexeluant pas méme Vexistence dune identité éventuelle entre le Diplopelturus et le Pliobatrachus pourvu de vertébres procéles, je crois avoir toutes les raisons de répartir le Diplopelturus parmi les Bufonides laissant aux investigations futures Véclaircise- : Nous voyons sur la méme planche (XVIII) Purostyle dune Rana esculenta L. foss. vue également du cőté dorsal. Ouoigue la spina ossis coceygei des Rana soit particuliérement développée, limage représentant la surface dorsale nJaccuse en rien la présence de ce caractére, aussi n"est-ce gujaprés un examen minutieux et comparaison faite avec des urostyles de Hana disposés de la méme facon, gue je parvins 2 le découvrir. On ne saurait donc, se fondant sur la figure de la planche en guestion, constater le développement de la spina. 154 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY ment définitif de la guestion. Le Diplopelturus provient du Pliocöne et le Pliobatrachus de la période préglaciaire donc de couches se trouvant encore sur les confins du Pliocéne. Vu sa ressemblance au Diplo- pelturus ainsi gue ses autres caractöres archaigues (sacrum double, forme de Varostyle) je considérerais le Pliobatrachus comme appartenant principalement au Pliocöne, Vespöce sféteignant déja dans le Pleistocéne. Gest aussi la raison pour laguelle je choisis pour notre Batracien la dénomination de Phobatrachus. Concernant sa taille le Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV. aura eu de la ressemblance avec les exemplaires du Bufo vulgaris LAuR. de VEurope centrale. : Lieu d7origine: Püspökfürdő, 1I" lieu de recueillement. (Voir Ind. Bibliogr.: 16). Subfam. II.: Bufoninae FEJÉRv. Bufo Laux. Bufo vulgaris LAUR. foss. Lieu d?origine : Püspökfürdő, II" lieu de recueillement. (Pl. II. fig. 3). Bufo viridis LAUR. foss. Lieu d7origine : Püspökfürdő, II" lieu de recueillement. Familia: PELOBATIDAE LATAsSTE. Pelobates Wagi. Pelobates robustus BY. Mon ami Mr. BorKaY décrivit cette espéce au courant de Vannée 1913 (4, p. 219). De par ses dimensions le Pelobates robustus est "bien supérieur aux exemplaires de grandeur ordinaire du P. fuscus LAUR., méme atteint-il parfois les proportions constatées chez le P. cultripes Cuv. II a été recueilli divers restes dfossements du P. robustus BY. gui par leur rapport a la valeur systématigue et phylétigue de cette espöce formeront le sujet dune étude future spéciale,! renfermant en méme temps la description détaillée des 1 Je mabstiens d Dheure actuelle de me prononcer au sujet de la valeur systématigue du P. robustus BY. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 155 autres Anoures déja connus, provenant des fouilles de Püspökfürdő. Je me bornerai donc a ne mentionner encore gu/un sacrum, jusguici unigue exemplaire de son espéce. Ce sacrum est soudé a Vurostyle et mérite notre attention toute spéciale par le fait de particularités morphologigues frappantes gui nous suggérent certaines conclusions intéressantes se rappor- tant a la descendance (Pl. II. fig. 4 k 5). Une lamina horizontalis trés fortement développée s"étend des deux cőtés de Vurostyle et Punit complétement a la vertebra sacralis.! La, lamina horizontalis étant ébréchée des deux cőtés, ni sa grandeur totale ni le parcours entier de son bord extérieur ne peuvent se constater. Autant guil est permis de présumer la lamina était déja trés amplement dilatée a, partir du premier neuviéme delurostyle pour aprés se confondre aux deux bords élargis du sacrum, gue Von a considéré jusguici tant ehez les Pelobates gue chez les autres Anoures comme proc. tramsv. de la 979 vertébre. Sur Vexem- plaire en guestion nous distinguons dans la région formant la vert. sacralis des parties remarguablement différenciées gui ne se retracent gue faiblement sur la vert. sacralis des P. cultripes Cuv. ou des P. fuscus LAUR. examinés, I est évident gue vu Punigue exemplaire a disposition nous ne saurions a ce momént résoudre la guestion gul se pose a savoir si ces différences si accentuées gui dans ce cas indiguent évidemment le type primitif, — lorsgue les parties diverses ressortent sur les dilat. sacrales sous forme de seulptures aigues, — doivent étre considérées comme caractéristigue du P. robustus BY., ou si nous avons ö faire ici a un phénoméne exceptionnel. Sur la vert. sacralis les proc. obhgui anteriores trös proéminents s"élövent des dilatations latérales ; en avant de ceux-la nous trouvons, dans les dilatations, deux parties épaisses et consistantes, d"une largeur dun mm environ formant le bord antérieur des dilatations; nous apercevons ensuite en arriére clajrement sculptés dans ces dilatations comment sfenserre au milieu, aprös les larges proc. obl. ant., le corps de la vertébre dont les proc. obl. posteriores font saillie en arriére rev é- tant la forme de deux longues épines.? Sur le cőté droit de Tuarostyle (donc assymétriguement développé) avant le foram. lat. can. coccyg., aplati contre la lam. hor. et la joignant dans sa partie dis- tale, nous rencontrons un prolongement large, plat, court, á éxtremité arrondie se dirigent en arriére et guj rappelle? leg sortes dapophyses 1 Le degré de développement de cette lamina horizontalis chez les Pelobates récents examinés est sujette a des fluctuations individuelles, : Nous trouvons ces proc. obl. posteriores également sur ia vertebra sacralis de nombre dautres Ano ures (chezla Hyla arborea L. par exemple) ; nous constatons le cas identigue sur la R. Méhelyi Bx. dans la bou:souflure soulignée par le sillon dont j"ai comparé la forme á un e (12, p. 140). § Le caractére homologue de ces expansions na pu étre certifié. 156 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY se trouvant sur les deux cőtés de Durostyle des Discoglossides (xproc. trans). Devant le foram. lat. can. coccyg. de certaines Ranma nous apercevons aussi de petites épines mais celles-ci a peine discernibles (14, p. 25; 12, p. 141); Gaupp se demande si elles ne serajent point des proc. trans. atrophiés. II n-est pas aisé de répondre a cette guestion. II faudrait pour cela en premier lieu s"assurer de la nature homologue de ces épines des Rana aux sortes dapophyses si puissamment déve- loppées sur VPurostyle ds Discoglossides par exemple; pour se rendre compte de ceci nous devrions savolirsi ces deux espéces de prolongements (épines) peuvent se produire sur le méme urostyle, outre cela leur origine phylétigue resterait encore a determiner, guestion gul, comme nous le verrons plus bas, méme pour guant aux Discoglos- sides ne peut encore étre, selon mon opinion, considérée comme résolue. Entre les proc. obligui posteriores s"étend le proc. spinosus trés allongé ; une aréte aigue lui correspondant parcourt au milieu le corps de la vertébre et se termine a son sommet. Sur la ligne médiane de la pars. tectifjormsdelurostyle se dessine une aréteá peine visible gui prend naissance aprés le proc. spinosus trés margué dont elle se trouve toutefois détachée. La pars cylindriformis cette fois-ci ne répond pas a sa dénomination par le fait guelle s"élöve en lame trés prononcée, aux cőtés larges et droits, de facon guén faisant une coupe verticale nous en obtenons un triangle a angles aigus. Du cőté ventral aucune trace de la fusion avec le sacrum, tandis gue sur la face dorsale un léger renflement de Vurostyle nous en offre Vindice. La lamina horizontalis remarguablement développée borde I urostyle. La vertőöébre sacrée est én ce cas également procéle. Longueur (dans la ligne médjane) du fossile 1577 mm. Tant en elles-mémes gue par Vanalogie, ces conditions morphologi- gues nous offrent de précieux rensejgnements phylétigues. Je me bornerai a ne mentionner ici gue guelgues formations irrégu- liöres de la partie $acrée, décrites par AporpnHI (1) et guil me semble pou- voir expliguer comme phénomenes atavigues. Comme nous le prouvent les dessins d"Aporpni, chez ées individus la 97" vertébre a des processús transversi d"une conformation toute spéciale (indépendants des dilat. sacr.), dont la directión et la structure s"accordent absolument avec les apophyses des derniéres vertöébres praesacrées, Si ce n7est guils sont tant soit peu plus grands et plus épais ; á leurs extrémités nous distinguons une petite épiphyse cartilagineuse. Le corps de la vertöbre est passablement différencié ; selon les dessins, seuls les proc. obl. posteriores se fondent dans les dilatations bilatérales du sacrum; la lamina horizontalis deVarostyle commence déja trés prés de Vextrémité posté- rieure ou vers le milieu de Vurostyle, puis s"élargit fortement pour former ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 157 les dilations du sacrum (ta pop hys e s), dont Vune, dans un cas (op. cit. Taf. XIX, Fig. 2), se soude a gauche a Vepiphysis de la véritable apophyse de la vertebra sacralis de par le tissus cartilagineux de son bord extérieur. BOULENGER (6, Part I, p. 199 footnote) cite aussi les exemplaires représentés par ADOLPHI en observant gue le sacrum tis formed entirely by the processes at the base of the urostyle, and there are thus nine instead of eight preesacral vertebrae.) Le rőle minime joué par les proc. transversi de la 9/é vertébre (vert. sacr.) dans la construction des dilatations Sa ecrées ressort 1c1 d"autant plus clairement gulen ce cas ils ne se trouvent en aucune connexion avec celles-ci, ce gue j"estime, je le répöte, accuser un caractére atavigue.! Nous retrouvons la méme conformation chez une Megalophrys pelodytotdes BrGR. (Pl. III. fig. 3) dont le dessin accom- pagne un article de BOULENGER (7, p. 409, Textfg. 78), ainsi gue sur la, géme vertébre d"un Bombinator pachypus décrit par CAMERANO (9, p. 448, sg 49 Les fossiles de Pelobates ont été recueillis a Püspökfürdő, II! lieu d7origine. Familia: RANIDAE Günrn. Subfam II.: Raninae Prns. Rana L. Rana, esculenta, 11. foss. Les pétrifications diverses composant ce groupe correspondent aux ossements décrits et dessinés par DEPÉRET (11, p. 173) sous le nom de Rana cf. esculenta (Pl. XVIII, fig. 21—25).? Je me réserve pour Vavenir d7en faire avec les espéces précitées Vobjet de Vétude plus approfondie signalée ci-dessus. Recueillis a Püspökfürdő, II" lieu d7origine. EZEK ZO zót Occupons-nous maintenant des conditions et possibilités phylétigues gui se présentent dérivant des faits morphologigues observés et pour conclure considérons Váge de la faune de Püspökfürdő dont il est ici guestion. 1 Ceci nexclut point la possibilité gue jadis, dans les temps anciens, les proc. trans, de la vert. sacr. eux aussi aient eu leur part dans la formation du sacrum, cependant, aprés la soudure avec la lám. horiz., — du point de vue de la surface — leur rőle dans la construc- tion des dilat. sacr. apparait comme trés subordonné. ? [ci non plus ne nous est-il possible djaprés les dessins á notre disposition, de nous prononcer dune facon absolument certaine, pour guant a la fig. 24 surtout ; autant gu?il nous est permis de constater nous avons en effet Aa faire a une R. esc. L. foss. 158 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY Arrétons-nous tout djabord a la conformation du sacrum et voyons par rapport aux A n o u r e s, leguel peut étre considéré comme type primitif, le sacrum a une, ou celui a plusieurs vertébres? II parait indiscutable gue le sacrum composé de plusieurs vertébres représente une configuration ancienne vu gue de nos jours nous ne la retrouvons gue parmi des formes fossiles, telles gue les Palaecobatrachus, le Platosphus et le Plhobatrachus.: Le sacrum des types les plus anciens nous est encore inconnu, comme par exemple celui de V.Eobatrachus jurassien du Wyoming. II est vrai gue COPE (10, p. 100) mentionne un probably incompletely developed tailless Batra- chian de la kGreen River Epoch; (éocéne inférieur) également du Wyoming, dont lacolonne vertébrale subsiste ainsi gue guelgues fragments du eráne, Vauteur cependant ne nous renseigne pas sur le sacrum. Nous connaissons, provenant de la méme période gue les. Palaeo- batrachus, le Platosphus et le Plhhobatrachus au sacrum a plusieurs vertébres, dautres Anoures a une vertébre sacerée unigue, et ceux-ci en plus grand nombre gue les précédents. Il serait intéressant de savoir si ces derniers descendalent aussi dancétres a plusieurs vertébres sa crées, mais nous ne possédons, a Vheure guüil est, aucune preuve a cet effet, aussi la guestion reste-t-elle ouverte aux investigations futures . Considérant les Palaeobatraechides comme groupe étejnt, et ne sachant non plus de formes actuelles gue — vu nos connalssances encore restreintes — nous puisslons, en nous basant sur un fait positif, tenir pour les descendants du Platosphus ou du Phobatrachus: toute possibilité d une preuve orthogénétigue semble 1ci exclue. Nous pouvons supposer gue le type primitif des Anoures possédait plusieurs vertébres sacrées et gue cfest par suite de leur genre de vie gue les espéces contemporaines présentent une réduction de ce caractére, les vertőöbres synsacrées devenant des vertébres ordinaires et seule la vert. sacralis s. str. restant le suspensoire de Vos iliague. Nous pourrions aussi adimettre gue le sacrum composé de plusieurs vertébres représente dans la phylogénie des Anoures un caractöre secondaire et partant ne doit étre considéré gue comme phénoméne sporadigue. Nous avons en effet rencontré cette méme particularité dans 1 Considérant les ancétres des Anoures—guinétaient pasencore des Anoures dans le sens actuel du mot — au cours de Vévolution le sacrum simple (a une vertébre), représente incontestablement le type primitif; les guestions gwil nous faudrait éclaircir seraient donc de savoir si cette conformation a persisté un certain espace de temps durant chezles Batraciensdevenus de véritables Anoures dans le sens actuel du mot, ou bien si le sacrum de ceux-ci se composait déja de plusieurs vertébres, et si, du point de vue général, il nous est permis de tenir le sacrum consistant de plusieurs vertébres comme étant autrefois un phénoméne uniformément répandu parmiles Anoures. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 159 différents groupes, aussi bien chez le groupe isolé des Palaeo- batrachides gue ehez le Platosphus et le Phobatrachus faisant partie des Bufonides. Ce phénoméne apparaissantádiverses épogues géologigues á degrés différemts dans deux groupes n ayant entre eux aucune connexion, peut étre regardé comme une con ve T- gence provenant dune hyperossification de la région sacrale. En acceptant cette derniöre hypothése et si on parvenait a découvrir une forme guelcongue a plusjeurs vertébres sacrées gui représente bien Vancétre de formes actuelles a unt vertébre sacerée, et non un point final de développement, les formes contemporaines au sacrum a une vertébre pourraient étre. considérées comme -exprimant un phénoméne réapparu (voir p. 158: note 1) au cours de la phylogénie. Cependant, a Vheure guiil est, nous ne saurions ni réfuter ni affirmer ces suppositions, d autant moins gue jusgujci aucun cas gue Von aurait pu prendre pour atavigue ne stest présenté pour nous offrir guelgufindication a ce sujet.! Jai cité Vhyperossificatilon comme caraectére secondalre; ceci Se trouve en rapport des plus étroits avec la guestion comment se développérent les puissantes dilatations bilatérales de la vert. sacrahs auxguelles la litté- rature donne conséguemment le nom djapophyses. (Cf. Pl. III, fig. 1—5). II est possible due dans certains cas ces dilatations soient en grande partie provenues des apophyses de la 9" vertébre et gue ces apophyses sfunissant aux proc. obl. postertores ? allongés et soudés a elles, forment avec ces derniers Vélargissement bilatéral de la vert. sacralis. Nous pouvons présumer un cas pareil chez les Ranides (type: GCylindro- sacralia mihi) tandis gue les Hylides,les Bufonides etles Dis c o- glossides (type: Perasacraha ? mihi) représentent du point-de 1 IIlest vrai gue jVai rencontré un cas — chezle B. pachypus — oüla SéME vertébre présentait des élargissements ressemblant aux dilatationes sacrales (CAMERANO, 9, p. 448, fig. 3.). Cependant ce fait isolé ne fournit pas de preuve suffisante permettant de le considérer comme atavisme et non cas échéant comme monstruosité. — BROILI (K. A. v. ZITTEL, Grundz. d. Palüont., neubearb. v. F. BRorur, E. KoOKEN, M. SCcHLossER. — II. Abt. Vert., München u. Berlin, 1911, p. 177) par contre écrit gue, comme exception. rare, deux vertébres sacrées peuvent se rencontrer chez des Anoures récents (Pelobates WaAGC., Pipa LAUR., Hymenochirus BLGR.); ce phénoméne n7est toutefois pas développé de plus prés, ce gui permet dentrevoir la possibilité — vu surtout. guil nomme aussi le Pelobates — gue ces cas répondent aux précités décrits par ADOLPHI, et alors ces formations se rapporteraient áá Vurostyle, ce gui fait gue je les laisse actuellement hors de considération. ? TI est possible aussi — comme chez le Bombinator — gue sur la vertébre sa crale les proc. obl. post. conservent leur forme originale, ne s"allongent pas et ne prennent aucune part a la formation des dilatations sacrales. Dans ce cas nous les ren- controns libres, indépendants, sous la forme de petits lobes. Cependant mes expériences me portent a croire gue ceci ne peut étre considéré — étant le contraire de ce gue nous voyons dans les autres genres — gue comme cas isolé. 5 repdo — je traverse, je vais a travers, 160 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY vue morphologigue la phase intermédiaire entre le type précédent et celui des Pelobatides (type: Platysacralha mihi) chez leguel les dilatations de la vert. sacr. ne peuvent aucunement étre considérées comme apophyses mais bien comme la lamina horizontahs de Vurostylus ou tout au moins comme une formation d hyperossification étroitement reliée a elle. Cette lamina horizontalis se joint tout d abord, par ses faces antérieures, aux proc. obl. post. fortement allongés en arriére, de la vertébre sa c- rée — comme nous avons pu nous en rendre compte par la description morphologigue du Pelobates robustus — puis sen va remplir lespace entre les proc. obl. posteriores et les véritables apophyses (proc. trans- versi) de la 97" vertébre, effectuant ainsi la coossification des parties nommées, et formant par ce procédé dossification les larges expansions a forme de pelle de la vert. sacr: Le rebord antérieur de ces expansions est formé par les véritables apophyses gui ne constituent donc gujune partie minime de celles-ci. Comme exemple de cette formation nous pouvons citer, sans compter le sacrum fossile dont il fut ici guestion les cas djJatavisme décrits par ADOLPHI(1) et BOULENGER (7, p. 409—410, Textfig. 78). II suffit de prendre connaissance de ceux-ci pour guil nous paraisse évident gue les dilatations sa c- rées ne proviennent pas des proc. trans. de la géme vertöbre, mais de la lamina horizontalis de Vurostyle ou se trouvent du moins en étroite connexité avec elle et formant Vélargissement antérieur de celle-ci. Nous constatons ainsi gue les deux dilatatjons latérales du anorum type Pelobates "prises" jus g ici por rates apophyses, de cönstíitment :de ttore éléments dik férents: 1. Lapophyse de la $"vertöbre gui formelebord antérieur de Vélargissement ; 2. les processűs oblhgui postertores, pro- longés en arriére sous la forme dexpansions épineuses et gui avec les apophyses représentent la substance la plus épaisse de la dilat a- tion; ?. la lamina horizontalis de Vurostylus, gui joint celui-ci a la 977" vertébre et, chez les Pelobatid e s, forme parait-il ce centre d/ossifica- tion dfoü est issue la matiére osseuse secondajre gui, en gualité d"élement consolidant, comble le vide entre les proc. transversi et les proc. obl. post.; par son étendue c7est la lamina horizontalis gui forme la plus grande partie 1 Faute d"expérience en cette matiére je n7ose point encore généraliser ma déduction fondée sur les phénoménes observés chez les Pelobates, et d"aprés laguelle la lam. horiz. con- stituerait la masse essentielle des dilat. sacr.; par rapport aux autres formes mentionnées plus haut tout ce gue jjai pu constater est gue pour guant a la superficie, chez elles aussi les proc. trans. ne prennent gujune part accessoire a la formation des dilat. sacr.; il reste donc A déterminer encore si dans chague cas la matiére secondaire, constituant la masse principale des dilatations, provient dune lamina horizontalis ou d"un centre d7ossi- fication se trouvant aussi étroitement relié A cette derniére: ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. — 161 des dilatations sacrées.! Ce nyest ainsi gue chez les types eylindrosacrés gue les proc. transversi jouent un röle prédomi- nant dans la formation des dilatations du sacrum, tandis gue chez les types, perasacrés? et platysacerés leur importance a cet égard diminue sensiblement. Occupons-nous maintenant des phénoménes se rapportant au déve- loppement phylétigue de Purostyle (Pl. III. fig. 4—6). Distinguons le, tout djabord, en deux typus prononcés, le type du Palacourostylus et le type du Neourostylus. Je classe parmi les représentants du premier les formations de lhurostyle gui possédent une lamina horizontalis, sur lesguels la surface dorsale ne présente pas de spina urostyli, mais une large partie tectiforme, savoir la pars techiformis; Vouverture antérieure du canalis coccygeus, au dessus de Varticulation de Iurostyle avec le sacrum, est de forme ovale. Nous rencontrons ce typedurostyle chez les Pe 1 o- batides par exemple, ou chez les Platosphinae ? et développé plus ou moins fortement, chez les Discoglossides; Iancienneté de ce type semble aussi prouvée par le fait gue parmi les Ano ures récents il apparait justement dans des familles pourvues de caracteresarchaigues possé- dant peu des genres et peu d/especes. Dans le type neo-urostyle par contre, la lamina horizontahs mangue, la surface dorsale est formée par une spina urostyh plus ou moins développée et Vouverture antérjeure du canalis coccygeus est de forme triangulajre. II se présente, par rapport a la phylogénie de Turostyle trois guestjons a étudiler. 1. De guoj et comment la lamina horizontalis se forma-t- elle? 2. Ouel rapport phylétigue peut-on établir entre la pars tectiformis et la spina urostyh, considérées par moi comme des formations homologues ? 3. De guoi les apophyses sur la partie antérieure de lurostyle 1 Les dessins de certains auteurs font aussi ciairement ressortir le fait gue les proc. obl. post. ont leur part dans le développement des dilatations sacrées; je nom- merai a cet égard BAYER (2, Tab. I. fig. 9, Tab. II. fig. 4) MÉHELY (Engystomatiden von Neu-Guinea [paru aussi en hongrois], Természetr. Füz. XXIV. Tab. V. Fig. 7), DUMÉRIN. et BIBRON ( Erpét. Gén., Atlas, Pl. IX, Fig. 2), gui représentent les sacrums du Pelobates fuscus LAUR., Alytes obstreticans LAUR., Mantophryne lateralis BLGR. et Xenopus laevis DAuD. Moi-méme, derniérement, a propos des conditions ostéologigues de la Rana Méhelyi BY. et de la Rana jusca Rös. jai fait allusion (12, p. 140) a cette sculpture de la vertébre sacrée dans laguelle toutefois je ne reconnaissais encore les proc. obl. post. et gue je citais alors simplement comme une surface osseuse proéminante. ? Le Pliobatrachus, comme probablement aussi le Platosphus et les Palaeobatrachidae, donc les formes a plusieurs vertébres sacrées, font partie de ce type. ? Chez le Pliobatrachus, par exemple, la lamina horizontalis est beaucoup moins développée gue surles Pelobatides et ne se trouve pas en connexion avec les dilata- tioneg sacrales. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 11 162 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY prises généralement pour des proc. transversi rudimentaires, se sont-elles formées ? Concernant Vorigine de la lamina horizontahs nous pourrions supposer guvelle représente sur Murostyle une formation archaigue gui — au cours du développement phylétigue — ne se montra gulaprés Vapparition delurostyle sous Vaspect d"un os uniforme sans segmentation vertebrale. Plus tard cette formation se perdit de sorte gulaujourd hui nous ne la retrouvons gue chez guelgues formes primitives. La forte étendue gue prend chez certaines formes la lamina horizontalis, pourrait se retracer a un procédé döhyperossification gui, en connexoin avec la lamina horizontalis s"étendit aussi aux autres parties formant la zone s a crée. Cette hyperossi- fication aurait été le résultat döirritations mécanigues favorisant la multi- plication des cellules formant la substance osseuse, gui par Veffet de Vaugmen- tation des sels calcaires se déposant en elles, se consolida toujours d"avantage tout en la rendant plus massive. Une explication plus précise du cours de cette transformation ne pourrait étre obtenue gujau prix d"études appro- fondies de la phylogénie, de la mécanigue évolutive et de Vhistologie. Contrairement a ceci Von pourrait aussi supposer gue la lamina hori- zontalis se développa a Vépogue oü la segmentation vertébrale de Purostyle n"était gulen état de s"effacer, et gue la coossification en forme de facettes des proc. tramsversi (3- proc. obl. post.?) s"atrophiant déja, est dűe au dépőt venant de matiéres osseuses remplissant Vespace entre ces apophyses. Afin dillustrer cette derniére supposition sur des Anoures con- temporains il nous suffit de prendre comme exemple les dilatations bilaté- rales de la vert. sacr. dans les Pelobatides; en considérant eelles-ci comme véritables apophyses, lVanalogie morphologigue existant entre elles et, par exemple, Vélargissement gui se voit sur un cőtédelurostyle anormal (atavigue) précité de la Megalophrys pelodytoides BLGR. paraitrait nous affermir dans notre hypothése. Une telle explication se trouve cepen- dant réfutée par le fait positif des dilatations dusacrum des Pelobatides ne provenant en aucun cas ds apophyses de celui-ci mais faisant principalement partie de la lam. horizontahs ou de formations en connexion avec elle. Nous aurions done tort de prendre les dilatations sacrées pour des proc. transv. et nous fondant sur la conformité morphologigue de considérer également comme apo - physes la lam. horiz. cas échéant plus fortement développée (ainsi gue nous la voyons chez la Megal. pelod. BuGR. cité pius haut). Ceci cependant est loin d"execiure la possibilité gue ces élargissements renferment en eux les proc. tramsv. djautre fois de Vurostyle, tout comme les a po- physes se trouvent contenues dans les dilatationes sacrales, c"est-a-dire en forment une part. Étant donné la structure morphologigue passablement homogáne de la lamina horizontalis, ces suppositions ne peuvent se fonder ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 168 gue sur Vanalogie, aussi devront elles s"éclaircir par de nouvelles investi- gations. 3 Considérons maintenant la guestion du rapport homologue existant entre la spina ossis coccyget et la pars tectiformis ossis coccygei. Sous Vinfluence de diverses irritations mécanigues les "deux cőtés de la pars tectiformas (a droite et a gauche de la linea, medialis) se refermérent toujours d avantage, Vangle guils décrivaient se retrécissant nécessairement de méme. Ainsi Vouverture, originellement de forme plutót ronde (comme chez les Palaeo- batrachidae, le Phiobatrachus, les Pelobatidae) donnant passage a la moölle épiniére, revőt peu a peu la forme d"un triangle éguilatéral a angles tou- jours plus aigus; de cette action graduelle se développa enfin la partie nommée spina ossis coceyger, sur laguelle la soudure des deux lames osseuses laté- rales se distingue encore facilement ; ici le canalis coccygeus présente déja une forme triangulaire et au dessus de lui nous trouvous les deux cőtés de Vancienne pars tectiforms complétement soudés en une piöce. ("est ainsi gue le tranchant dorsal de la spina correspond a la linea medialis de la pars techif., comme je Vai mentionné dans ma description du Pliobatrachus ; et par le fait de Purostyle archaigue étant également plus large devant gue dans sa région postérieure, les deux cőtés de la pars tectiformis, a droite et a gauche de la ligne médiane, augmentent aussi en largeur de- vant, s"amoindrissant vers leurs extrémités. Ce fait nous expligue la raison pourguoi, une fois la előture réciprogue des deux parties accomplie, nous trouvons la partie la plus élevée de la spina urostyli sur le devant, puisgue la largeur sjétant convertie en hauteur elle échange sa direction primitive- ment horizontale contre le mouvement vertical.! Tai mentionné pius haut gue PFurostyle du Phobatrachus présentait sur le cőté antérieur deux petites formations triangulaires auxguelles jjai donné le nom de spinae gemellae. Ressemblant a celles-ci, sur la partie antérieure de la spina du type Neourostylus nous observons également deux légöres saillies de .di- mensions variant selon Vindividu. Malgré le caractére apparemment homo- logue de ces formations sur les deux types durostyle je ne suis pas a méme den tirer aucune conclusion par rapport a leur éguivalence, aussi cette guestion attend-t-elle une solution ultérieure. Ouant aux proc. transvs delurostyle je dois encore faire remar- : Cest donc au cours du développement gue tout naturellement s"opére le changement gui déplace sur le devant le point proéminent de la spina ossis coccyg., aussi nous trouvons- nous tant soit peu embarrassés pour comprendre ici la description de DEPÉRET, daprés laguelle la erétes de Vurostyle du Diplopelturus atteindrait au milieu son maximum de saillie; chez le Pliobatrachus la pars tectiformis est vers le milieu légérement busguée en forme diarc, aussi mnest-il point impossible gue comme il Va été dit plus haut, la désignation de terétey employée par DEPÉRET ne se rapporte d toute cette partie; ainsi noús ne saurions en effet ce gue Vauteur entend par Vappellation de xkerétes, 1 ig; 164 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY guer gue considérant leur forme, on pourrait parfois les tenir non pour des apophyses transverses, mais pour des proc. obl. postertores allongés. Cette suppositilon se trouverait appuyée par la ressemblance morphologigue frappante gui ressortira dune comparaison des proc. obl. postemores de la vertebra sacralis du Pelobates robustus par exemple, ou de Pelobates récents guelcongues, aux expansions arguées en arriére de 1" uro- stylus des Discoglossides.1 II faut aussi prendre en considération gue sur chague vertébre en général, les proc. transversi, bien gue de di- rections variables, sont toujours droits, tandis gue les proc. obl. post. comme nous [avons vu dans le Pelobates et — moins clairement ex- primé — sur la verteébre sacrée des autres Ano ures, s7allon- gent en décrivant une courbe plus ou moins arg ué e. II existe des D 1 s- coglossiídes sur lesguelles ces expansions de lurostyle sont droites, ce gui a lieu surtout la oü elles sont courtes, comme par exemple dans guelguess Bufonides (Phobatrachus Lánghae FEJÉRv.) aussi. Malgré ces observations, les analogies auxguelles j-ai abouti, fondécs sur la morphologie et sur la corrélation topographigue, (les preuves directes font a bheure guil est complétement défaut,) ne permettent pas encore de conclusion certaine relativement a lVorigine des prolongements dont il s7agit. : II faut ici relever un fait gui semblerait réfuter le caractére homo- logue des expansions delurostyle avec les proc. obl. post. Dans un de ses traités (9) UAMERANOo s7occupe de sacrums anormalement déve- loppés chez des Sonneurs ( Bombinator) et publie a cette occasion un dessin de GOETTE (p. 447, fig. 2.) représentant une vertebra sacralis possé- dant des dilatations normales, tandis gue NVurostyle présente une vertébre avec, du cőté droit de celle-ci, un large? prolongement droit, s"allongeant en arriére. L/angle antérieur de ce dernier touche le coin postérieur de la dilatatio sacralis et au bord de chacun nous trouvons le tissu cartilagineux gui les relie (Pl. III, fig. 7). Lturostyle primitif est incontestablement celui présentant les traces de la ségmentation ver- tébrale, de guoi lon pourrait facilement inférer gue les divers autres caractéres se manifestant simultanément a celui-ci se pourrajent, eux auss], considérés comme phénoménes atavigues. Le dessin de GOoETTE préterait a soutenir [ancienne théorie des auteurs, djaprés laguelle les prolonge- ments de lurostyle sont les proc. transversidela premiöre ver- töbze postgsacrée . dauttetois.. (1 vert. de. Turostylok : Dans le Bombínator Vancienne vertébre se dessine encore clairement sur Vextiémité antérieure de lurostyle, je ne veux toutefois me prononcer au sujet de Vorigine des prolongements recourbés en arriére gui en ressortent. : Sans doute par la matiére osseuse secondaire comme dans le cas des dilat. sacr. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 165 Si ce large prolongement se trouvait vraiment n/étre gulun proc. trans., Von pourrait aussi bien, par effet d"analogie, a Vinstar des auteurs pré- cités, identifier aux apophyses les dilatationes sacrales. (Conclusion inverse du cas réfuté en dernier lieu par rapport a la Megalophrys.) Comme j"essaierai encore de le démontrer plus bas, cette opinion n/est pag soutenable. ; Au"il me soit ici permis une légére digression relativement A ce sujet. Examinons par exemple, de plus prös, la région sacrée des Son- n e urs ( Bombmator) d" Europe, Dans ceux-ci au contraire du cas de GOETTE, les prolongements (épines) recourbées en arriére en forme darc, gui ressortent aprés léchancrure bilatérale médiane de la vertöbre rudimentaire sur Vurostyle, ressemblent dans ces Batraciens, pour guant a leur jorme aussi, au proc. obl. post. de la vertöbre sacrée. Lürostyle du Bombinator de méme gue celui des Palaeobatrachides nous présente encore deux paires de trous de conjugaison. Le premier sous les épines en guestion, le second — de moindre circonférence — tant soit peu plus en arriére, tout les deux abrités sousu ne aréte délicate prenant nais- sance des deux cőtés, prés de la courbe des épines pour se perdre ensuite dans le corps de Murostyle au dessus des trous cités plus haüut. Cette formation pourrait représenter une lamina horizontalis atrophiée. Pour guant aux dilatatones sacrales celles-ci ne peuvent ici non plus, étre con- sidérées comme proc. tramsvers1, pas méme par Vanalogie dont il a été guestion plus haut ; la construction morphologigue de leur bord antérieur concorde avec les proc. trans. de la 899" vertöbre — comme chez les Pelobates — ces derniers étant renfermés dans les expansions et ne formant gue leur bord antérleur au contraire du reste de la matiöre — secondaire — constituant les dilatations. Ceci se trouve aussi prouvé, de maniöre atavigue, par le 2" Casos (p. 448, fig. 4.) du traité de CAMBRANo déja mentionné relativement au P. robustus BY. et gui nous présente une vert. sacr. sur laguelle se voit, á droite, au lieu de la dílat. sacr. un proc. transv. correspondant aux apophyses des vertébres précédentes. Il paraitrait donc gue dans ce cas aussi la díilat. sacr. — son bord antérieur excepté — soit provenue d"une ancienne lamina horizontalis ou de guelgue for- mation analogue. Cette affirmation est encore soutenue par lexemple décrit par CAMERANO, oü sur lurostyle a droite, tout comme dans la Megalophrys figuré par BOULENGER, nous apercevons des élargissements dont la forme répond á celle des dilat. sacr. (— lam. horiz.). Nous voyons encore une preuve générale de la connexion apparente entre les larges pro- longements en forme de pélle de la vert. sacr. et la lamina horiz. de Vu r 0- style, dans le fait gue des dilatations saecrées aussgi larges et aussi prolongées neseretrouvent gue dans les" Anoures et DaTráaras en sétre ami en correolatión . 66 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY avet un urostylelrdévelop pé d amns el esitypjemtdkésiG els derniers. Dans le type cylindrosacralis — formes présentant en méme temps le type Neourostyl —, oü ne subsiste aucun vestige de lam. hor., les dilat. sacr. ne sont ni aussi plates ni aussi larges gue dans les formes platysacrées au type" Palacourostylus possédant une lam. hor. Entre ces deux se rangent — par rapport a la morphologie des dilat. sacr. — les formes perasacrées, au type tantót Neo-tantót Palaeo- urostyle. Je ne puis encore me prononcer sur le genre de connexion unissant ces trois types de sacrum du point de vue de la descendance,? ni guant a la valeur phylétigue attribuable a la corrélatjon subsistant entre ceux-ci et les deux différents types durostyles. Pour en revenir a I exemplaire de GoETTE? nous constatons par rapport. a la phylogénie des dilatations sacrées gue gráce a plusieurs cas atavigues, nous avons abouti a guelgues conclusions de nature positive, tandis gue relativement aux prolongements de hurostyle, ni Iexamen des uro- st yles normaux dans les Ano ures, ni le coccyx du Bombitnator dessiné par GoETTE ne nous ont fourni de résultats positifs. A ce sujet je ne puls donc gue noter la ressemblance frappante gui existe parfois entre les proc. obl. post. de la vertöbre sacrée et les prolongements de luro- style; aux difficultés gui se rencontrent a vouloir juger serupuleusement les faits morphologigues, il s"en ajoutent encore, et non des moins impor- tantes, lorsgue nous cherchons a distinguer les cas dans lesguels certaines formations anormales doivent étre considérées comme atavismes, de ceux oü Von se trouve en présence de monstruosités. Afin de faciliter une vue d"ensemble sur la morphologie et la phy- 1 La conclusion inverse, gui ferait provenir la lam. hor. des dilat. sacr. bien gue pas absolument réfutable daprés les expériences recueillies jusgulici ne parait du moins pas proba ble. I 2 T?on pourrait peut-étre présumer, au contraire de mon opinion émise au sujet des types durostyles (Palaco- et Neourostylus), gue chacun de ces types représente pour soi un cours de développement distinct, dérivant non Vun de Vautre, mais pouvant étre retracéd untype commun inconnu. Ma supposition a ce sujet a déja été développée plus haut aussi ne ferai-je ici gue remarguer gue les types Neo- et Palacourostylus, du point de vue de la descendance, ne sont pas éloignés par des distances infranchissables, ce gui, A part les preuves morphologigues, ressort aussi du fait gue nous retrouvons parfois les deux types représentés dans une méme famille, comme cest le cas chez les Bufonides. Ouant a la famille ds Ranides on ne peut, a Vheure actuelle, prouver gufelle dérive de formes palaeourostyles et platy-ou pera- sacrées, nous sommes donc réduits ici A juger par analogie. 3 Entre autres particularités nous sommes frappés par le fait des prolongements ressortant du milieu du corps de la vertébre, aussi, djaprés le dessin, les proc. obl. post. de la premiére vertébre du c 0 c c y x sont-ils lissement arr on dis, de sorte gue ces expan- . sions ressemblent vraiment Aa des proc. transversi. ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DE PÜSPÖKFÜRDŐ. 167 logénie du sacrum et de lurostyle je récapitule briövement les points essentiels ayant ici rapport a cette guestion. Résumé. ÚR AM tises 1. Les dilat. sacrales, divisibles en types malysaeralis, perasacrahs et ecylindrosacralis, se composent de trols parties, A savoir : a) processús tramsvers1. 8) processús obugui postertores. 7) matiére osseuse secondaire et consolidante en connástkól avec la tamna horizontatis de lurostyle au type Pelobates. 2. Les urostyles se distinguent en deux types principaux : a) Palaecourostylhus. 6) Neourostylus. IL Negter a priéciser: 1. La guestion des différences générigues et spécifigues entre le Plio- batrachus Lánghae FesÉRv. et le Diplopelturus ruscinensis DEP., gui exige un éclaircissement définitif ainsi gue de ce méme point de vue, la comparaison de ces deux fossiles avec le Platosphus Gervaisi DE L"I8LE provenant égale- ment du Pliocéne et la détermination de la connexion systématigue et phylogénigue des trois formes précédentes avec le Bufavus meneghinm PoRkr1s. 2. Si les ancétres des Anoures (dérsvant sans doute de forme au sacrum simple) possédaient déja un sacruma plusieurs vertébres ou si ce n- est lá un phénoméne napparaissant guja une épogue plus avancée dans la phylogénie de ces Batraciens? Est-ce de ces derniers gue descendent les formes contemporaines au sacrum simple, ce gui porterait a croire gue ce type représente, un caractére gui s7est répété au cours de la phylogénie ou cette forme est-elle simplement issue dune souche commune, wwarduan par cela méme, un terme final dans la descen- dance? 3. Si, dans la formation de la matiére secondaire des dilatation8 sacrées le centre de Vossification se doit echercher dans la lam. hor. — comme il le paraíterait par les exemples atavigues — et dans ce cás, cela peut-il s"affirmer uniformément par rapport a tous les Anoures? La lamina horizontalis de guoi s?est-elle développée? (voir p. 162—168 £ 166 : note 1"".) 168 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY 4. La guestion se pose également de guelle maniére et dans guelle me- sure les types Palaeo- et Neourostylus se relient-ils entre eux au cours de leur développement phylogénigue áinsi gue, du point de vue du sacrum les types platy-, pera- et cyhndrosacrahs; aussi enfin, guelle connexion peut-on étabir entre les formations du sacrum et celles de Vurostyle? 5. II reste aussi a déterminer de guoi proviennent les prolongements delurostyle, s7agit-il ici de proc. trans. ou des proc. obl. post.? Et ces formations sont-elles homologues dans tous les Anoures? xk Les réflexions phylétigues tracées ici en grands traits jetteront cer- tainess nouvelles lumiéres dans VDhistorie du développement du sacrum et de Vurostylus dans les Anoures. Bi elles ne peuvent comme nous [avons vu, étre toutes considérées comme faits, au moins renferment- elles certainement guelgues vérités positives gui devront étre dévelop- pées par de nouvelles investigations dans les domaines de la descendance et de la paléontologie. I Pour conclure jjajouterai encore guelgues considérations au sujet de Váge de la faune fossile de Püspökfürdő. En 1911 Mr. le Prof. KoRmos ! place encore la faune du Mont Somló a Püspökfürdő tout a la fin de la période pleistocéne; au contrajre de Vopinion de Mr. KoRmos le Prof. MéHEnYy (18, p. 73) se prononce comme suit: ? c... la faune du Mt. Somló de Püspökfürdő se range, selon toute probabilité, dans la premiere période interglaciaire ; elle cst certainement plus ancienne gue celle de Brassó, faune essentiellement forestiére, gui selon mon opinion, provient de la seconde période interglaciaire p et plus loin x... la faune de Püspökfürdő est plus ancienne gue celle de Brassó et ne peut ainsi, en aucun cas se ranger tout á la fin du Pleistocöne.) Dans son dernier rapport sur la guestion, le Prof. KoRmos est déja de Vopinion (16, p. 567) gue les couches a Machaerodus, d"argile rouge, de Püspökfürdő sont de lépogue préglaciaire, gu"il juge contemporaines au Forestbed, tandis gutune autre lui parait certainement plus récente. Le lieu d/origine des fossiles gui nous intéressent et oü furent recueillis les : Die pleistocáne Fauna d. Somlóhegy b. Püspökfürdő im Komitat Bihar (Ungarn). — Centralbl. f. Miner. Geol. ke Jahrg. 1911, p. 603—607 Stuttgart. — (La méme chose en hongrois: A püspökfürdői Somlóhegy pleisztocén faunája Biharvár- megyében. — Földt. Közl. XLI, p. 742). : Traduit du honegrois ANOURES FOSSILES DES COUCHES PRÉGLACIAIRES DÉ PÜSPÖKFÜRDŐ, 169 ossements du Pliobatrachus semblerait aussi dater, d"aprös la communi- cation verbale de Mr. KoRmos, de la période préglaciaire et représenterait ainsi ll Pleistocöne le plus inférieur, aux confins du Pliocöne. Considérant les caractéres archaigues du Phobatrachus ainsi gue sa grande ressemblance aux Diplopelturus et Platosphus de la période du Plioc8ne nous pourrions conclure gue les pétrifications dont il s"agit proviennent, sinon du Pliocöne, mais au moins certainement de couches gui lui sont trós rapprochées, c"est-a-dire, d"accord avec Vopinion de Mr. KoRxmos, des terrains formant la limite entre le Pliocéne et le Pleistocéne. Budapest, le 15 mars 1917. Note: Par rapport aux déterminations de genres et de périodes géolo: gigues contenues dans la table de la page suivante je dois encore remarguer gue vu les productions littéraires de source pas trés récente parfois, desguelles jlai été obligé de me contenter, ces termes pourraient, cas échéant, nécessiter guelgue revision. Le point d interrogation entre parenthéses, signifie gue la place systématigue des genres devant lesguels il se trouve na pas encore été définitivement fixée; les genres dont la déter- mination est encore incertaine, ainsi gue les périodes ayant rapport a ceux-ci, sont ren- fermés dune parenthése et suivis djun point dinterrogation; jai également mis entre parenthéses les noms des périodes géologigues la oü il nest pas encore certain si les fossiles recueillis dans leurs couches font reéllement partie du genre par rapport auguel elles on été citées. Tableau synoptigue des familles et genres dAnoures fossiles connus jusguici." mm táma Famille (Familia) Genre ((renus) T aordtes ető ONOS gKdStL BB 5 Eobatrachus (MARSH) MooDIE ; Incertae sedis : T ) : Jurassíigue supérieur. T (Palaecobatrachus ?) Gaudryi VIDAL s AGENT T Palaeobatrachidae CoPE Palaeobatrachus TSCHUDI Oligoc ne—miocéne. Discoglossidae GÜNTRH. Tr Latoma v. MEYER Miocéne supériteur. T Pelophilus TscHupI Miocéne supérteur. (Discoglossus OTTH?) (Miocéne). pa Bombinator MERR. Période préglaciaire. A Alytes WAGL. Miocéne. te 3 5 EGESZ 5 si Pelobatidae LATASTE a T Protopelobates BIEBER Miocéeéne. fa Pelobates WAGL. Miocéne, Pliocéne inférieur, période préglacianye. z (Pelodytes BowNaAr.?) (Miocéne). meset ézet Bufonidae GÜNTH. 4 a) T Platosphinae FEJÉRVv. Platosphus De VISLE Phocéne. 5 Pliobatrachus FEJÉRV. (Phiocéne inférteur), période préglaciaire. ?) Diplopelturus DEr. Phiocene. z c 3 ZERG art SA (?) Bufavus POoRTIS Miocéne supérieur. se 4 b) Bufoninae FEJÉRY. T Protophrynus PoMEL Miocéne inférteur. (riode préglaciaire. Fa Bufo LAUR. Eocéne supérteur, miocéne supérteur, phocéne inférteur, pé- Gystignathidae GÜNTH. Gystignathinae GADOW Ceratophrys WIED DISLSFOCÉN E §; Leptodactylus Firz. bi b Ramidae GÜNTH. á Raninae PETERS .! T Asphaerton v. MEYER Miocéne inférieur. j 3 Rana 1. (Eocéne supérieur, oligocéne), miocéne, pliocéne, période k Oxyglossus TSCHUDI Eocéne supériteur. . [préglaciaire, pleistocéne. Incertae sedis : T Ranavus PoRrIs Miocene supérteurv. T Amphirana AYMARD Oligocéne. szi T Patrachus PoMEL "N Miocéne inférieur. went ! Voir la note sur page 33. INDEX BIBLIOGRAPHIOUE. 1. AporpHI, H., Über Variat. d. Spinalnerven u. d. Wirbelsáule anurer Amphibien. II. Pelob. fuscus WaAGL. u. R. esculenta L. — Morpholog. Jahrbuch, Bd. XXII, p. 449—490. Taft. XIX. Leipzig, 1895. 2. BAYER, F., Okostre zab z éeledi Pelobatid. (Prispévek srovnávaci osteologii obojzivelnikűv). (Mit deutscehem Résumé des böhmisehen Textes ü. d. Skelet d. Pelobatiden.) — Z. Pojednáni Král. Ceské Spoleén. Nauk Rady VI. Dil. 12. Tfida pro mathematiku a pfivodozpyt. Tab. I—II. Cis. 138. V. Praze, 1884. 3. BIEBER, V., Über zwei neue Batrachier der böhmisehen Braunkohlen- formation. — Sitzungsber. d. Math.-Natúrwiss. Cl. d. kaiserl. Akad. d. Wissensch., Bd. LXXXII. I. Abth. (Jahrg. 1880.), p. 102—124. Taf. 1—III. Wien, 1881. 4. BoLrKkaY, Sr. J., Additions to the fossil Herpetology of Hungary Írom the Pannonian and Prseglac. Period. — Mitteil. a. d. Jahrb. d. kgl. ungar. Geol. Reichsanst., Bd. XXI, p. 217—230, Figs. 1—5, Pl. XI-XII, Budapest, 1913. 5. — Beitráge z. Osteologie einiger exotischer Raniden. — Anat. Anz., Bd. 48. p. 172—183. Fig. 1—10. Jena, 1915. 6. BouLENGER, G. A., The Tailless Batrach. of Europe. (2 VAS) London, 1897—98. 7. — A revision of the Oriental Pelobatid Batrachians (Genus Megalo- phrys). — Proc. Zool. Soc. London, 1908, p. 407—430. Pl. XXII-XXV. Text-fig. 78. 8. — Les Batraciens et principalement ceux d"Europe. — Encycl. Scientif., Biblioth. de Zool. Paris, 1910. 9. CAMERANO, L., Nota int. allo scheletro del Bombinator igneus (LAUR.)? — Atti R. Acc. di Torino, Vol. XV. 1879—80, p. 445—450. Fig. 1—6. 10. CopE, E. D.. The Vertebr. of the Tertiary Format. of the West, Book 1., HAYDEN"s Report. — U. S. Geolog. Survey of the Territories, Vol. III. Wa- shington, 1885. 11. DEPÉRET, CH., Les animaux pliocénes du Rousillon—Mém. de la 50c. Géol. de France, Palénotologie, Mémoire No. 3 (av. 18 planches), Paris, 1890. 12. FEJÉRVÁRY, Baron G. J. v., Beitráge z. Kenntn. v. Rana Méhelyi By. — 1 Le méme ouvrage en hongrois: Adatok Magyarország pannoniai és preglaciál. herpetologiájához. — M. kir. Földtani Int. Évk. X.XI. köt., p. 193—206. XI— XII. táb. Budapest, 1913. 2 Cest sans doute le Bombinator pachypus gue CAMEBANO aura ici examiné, ce gui ressort clairement des lieux d?origine gu?il eite de VPItalie ; pour ce gui concerne ses individus de VAllemagne, la description nen permet pas la détermination de lespéce. 172 BARON G. J. DE FEJÉRVÁRY Mitteil. a. d. kgl. ung. Geol. Reichsanst., Bd. XXIII, p. 133—155. Fig. 1—22, Taf. XI-XII. Budapest, 1915.? 13. FREUDENBERG, W., Die Sáugetiere d. álteren Ouartárs v. Mitteleuropa. — Geol. u. Paláontol. Abhandl. Neue Folge, Bd. 12. p. 455—671. Taf. XXIX — XLVIII. Jena, 19143 14. GaAurp, E., A. EcKER8 u. R. WIEDERSHRIMS Anatomie d. Frosches. I. Abth. 3. Aufl. Braunschweig, 1896. 15. DE L"ISLE, A., Note sur un genre nouveau de Batraciens Buioniformes du terrain a Elephas meridionahs de Durfort (Gard). — Journal de Zoologie, T. VI. p. 472—478. Paris, 1877. 16. KoRmos, TH. Über die Resultate meiner Ausgrabungen im Jahr 1913. — Jahresber. d. kel. urg. Geol. Reichsanst. für 1913, p. 559—604, Buda- pest, 1914.§ 17. LaAuBE, G. C., Amphibienreste a. d. Diatomaceenschiefer von Sullo- ditz im Böhm. Mittelgebirge. (Mit einer Taf.) — §.-Abdr.-a. d. Beitr. z. Palüon- tolog. Kenntn. d. Böhm. Mittelgeb., Abhandl. d. Vereins kLotosy, Bd. I. Prag, 1898. 18. MénELy, L., Fibrine Hungarie, Magyarország harmad- és negyed- kori gyökeresfogú poczkai különös tekint. a fajformál. tényezőire és időszakaira. Budapest, 1914. 19. Meveg, H. v., Frösche aus den Tertiárgebilden Deutschlands. — Pale- ontographica, Bd. VII. p. 123—182. Tafel XVI-XXII. Cassel, 1859—1861. 20. MooprE, R. L., An American Jurassic Frog. — Amer. Journ. of Science, Vol. XXXIV, p. 286—288. Washington, 1912. 21. PicrEr, F. J., Traité de Paléont., Tome 1., 24" Édit., (p. 560—564). Paris: 1853. dc Atlas. Pl: X.XEX Hüg 4 éz 8: 22. Pokris, A., Appunti paleontologici, II., Resti di Batr. Foss. Italiani. — Atti R. Acc. di Torino, Vol. XX, 1884—1885, p. 1173—1201. Tav. XIII. 23. [Vipaz, L. M., Sobre la presencia del tramo Kimeridgense en el Montsech y bhallazgo de un Batracio en suo hiladus. — Mem. de la R. Acad. de Barcelona (38), T. IV. No 18. 1902.) 24. WERNER, F., BREHMsS Tierleben, Bd. IV, Kriechtiere und Lurche, Teil I : Lurche. Leipzig u. Wien, 1912. 25. WOLTERSTORFFr, W., Über fossile Frösche, insbes. d. Genus Palmo- batrachus. (2 Theile). Magdeburg, 1885—1887. 26. Zirrer, K. A., Handb. d. Paláont., I. Abth. Paláozoologie, Bd. III. München u. Leipzig 1887—1890. 1 Le méme travail en hongrois: Adatok a Rana Méhelyi BY. ismeretéhez. — M. kir. Földtani Int. Évk. XXIII. köt., p. 127—146., 1 —22. szöv. áb., XI— XII. táb., Budapest,19165. ? Cet ouvrage ne contient gue les reproductions de photographies de guelgues An o u- res, sans détermination ou description plus détaillées. 3 La méme chose en hongrois: Az 1913. évben végzett ásatásaim eredményei. — M. kir. Földtani Int. 1913. évi Jelentése. p. 498—540. Budapest, 1914. B) KURZE MITTEILUNGEN. Vorkommen von Mammutknochen im Komitat Pest. Von Dr. ZOLTAN SCHRÉTER. — Mit der Figur 10. — 1. Vorkommen von Mammutknochenin Gomba. Im Márz 1911 wurde die Direktion der kön. ung. Geologischen Reichs- anstalt von dem Herrn Grundbesitzer HUBA SZEMERE benachrichtigt, da8 bei der Gemeinde Gomba groBe Knochen, wahrscheinlien Mammutknochen zum Vorschein gekommen sind. Nachdem Herr SZEMERE sich im Auftrage der Direktion am 21. Márz 1911 an Ort und Stelle begeben und die Besichtigung des Fundes mit gröBter Geföl- ligkeit unterstützt hatte, war er dann so liebenswürdig, die Knochen für die Samm- lung der Anstalt aufzusuchen und der letzteren einzusenden. Der Fundort befindet sich im Süden der Gemeinde, etwas nordw estlich von dem Ende der von der Kirche in SW-licher Richtung führenden Gasse, am FuBe der am rechten Bachufer sich steil erhebenden Lehne. Hier hatte ein ein- heimiseher Landwirt, der Bigentümer des Grundstückes, das Material des Abhanges abgeráumt und entfernt und geriet bei den Abráumungsarbeiten auf die Knochen. Unter dem Aufschlu8B befindet sich horizontal geschichteter, plei- stozáner gelber und grauer Sand und auf diesem lagert schief (fast diskordant) braungelber löBartiger, sandiger Ton, der die Knochen in sich birgt. Die gefunde- nen Reste bilden Skelettpartien des Mammut, und zwar des Elephas primi- genius BLB., mit zwei Molaren und mehreren groBen Extremitátsíragmenten ; auch kleine Fragmente der Sto8záhne habe ich gefunden. Die Knochen waren ziemlich locker und morsch, so daB bei der Abráumungsarbeit wenig zu Tage gefördert wurde. Dagegen sind die Molare schön. Als ich dort eintraf, war der gröbBte Teil der Skelettpartien schon ausgelesen und befanden sich nur noch einige schwache Stücke im Aufschlusse. Nachdem die weitere gelegentliche Ab- grabung des Abhanges in Aussicht stand, habe ich die Grabung nicht für not- wendig erachtet. Die Knochen wurden vom Anstalts-Prüparator STEFAN SZEDLYÁR sorgfáltig prápariert und sind dieselben als Geschenk des Grundeigentümers in der Sammlung der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt untergebracbt. 2. Vorkommen von Mammutknochen in Monor. Einer an die kön. ung. Geologisehe Reicbsanstalt gelangten Verstándigung zufolge hat man beim Graben eines Kellers in Monor groBe Tierknochen gefunden. SZÉL Se 174 KURZE MITTEILUNGEN. Behufs Besichtigung und eventueller Erwerbung des Fundes reiste ich am 24. Februar 1911 nach Monor und hat mir dortselbst der reformierte Seelsorger be- züglich des Vorkommens der Knochen einige UÜnterweisungen gegeben. Der Fundort befindet sich nordöstlieh von der Gemeinde, nüchst der 5E-lieh von der Dampimüble führenden StraBe (SE-lieh von der auf der Generalstabskarte 1 : 75,000 mit S. G. bezeichneten Sandgrube zirka 200 m entfernt). Hier hat man auf einem Grundstück einen Keller gegraben und bei dieser Arbeit stieb man auf die Záhne und Knochen, die alsbald in das Dorf versechleppt wurden. Die Keller- sohle befindet sich in gelbem tonigen Sand und wurde im gelben Sand und zu TT 1 T HT T NN jó iz TnT Tán T 18 MJ HK Hú Ni JN vOné 2 sel HEHRi AI w 19) TAL Hal Fig. 10. Profil des Monorer Kellers, in welchem die Mammutreste vorkamen, 1. LöB, 2. Gelber Sand. 3 Gelber toniger Sand. 4, Humoser Boden, unterst im LöbB weiter vertieft. Im LöB geriet man in zirka 5—6 m Tiefe unter der Oberflüche auf die Mammutreste. Es gelang mir nach einigen Bemühungen zwei schöne Mammutmolare (Elephas primigemus BwB.), die gut erhalten sind, sowie einige Knochenfrag- mente zu erwerben. Wáhrend meiner Anwesenheit hat sich auch der Ouerschnitt des einen StoBzahnes in der Kellerwandung befunden, doch muBte ich auf das Herausnehmen desselben, da hiedurch die Sicherheit des Kellers gefáhrdet wor- den wöre, verzichten. Die herausgenommene StoBzahnpartie ist übrigens auch in Spöne zerfallen. Diluviale Knochen von Mammalia. — Mit der Figur II. — Pleistozáne Knochenreste von Mende (Pester Komit.) Der Ökonom AporF RérTHI sandte von der 1 km westlich von Mende gele- genen PuBta Bille (Pester Kom.) an die kön. ung. Geologische Reichsanstalt einige aus gelbem sandigen LöB stammende Knochenreste, und zwar zwei Molare und ein Fragment eines Extremitütsknochens von Egyus caballus L., ferner ein wahrscheinlich von RMhinoceros sp. stammendes Fragment eines Extremitüts- knochens. KURZE. MITTEILUNGEN, 175 Pilerustozane Knoehenreste in Péczel In der bei der GrobBgemeinde Péczel und zwar nordöstlieh von derselben, wurde in dem östlich von der Bahnstation sich erhebenden steilen Abhang die Lehmgrube der FÁvschen Ziegelfabrik abgeteuft, wo sich im Jahre 1911 Kno- chenreste von Wirbeltieren vorfanden. Von diesem Wund wurde Dr. Géza v. TOBORFFY verstándigt, der auch einen Teil der gefundenen Knochen für die kön. ung. Geologisehe Reichsanstalt erwarb. Am 28. Februar 1911 begleiteten einige von uns Dr v. ToBoRFFY auf der Reise nach dem Fundorte, um letzteren zu be- sichtigen und die Verháltnisse des Vorkommens festzustellen. : Fig. 11. Profil der Péczeler Ziegelfabrik. 1. Grauer und gelber Sand und Ton. 2. LöbB. Die Sterne bezeichnen die Stetten des Vorkommens der Knochen. b In der Lehmerube der Ziegelfabrik wechsellagern unten mehrfach grauer und gelber Sand mit grauem und gelbem Ton. Die ganze Schichtengruppe, die auf ungefáhr 15—20 m Michtigkeit aufgeschlossen ist, zeigt eine horizontale Schichtung. Darüber folgt gelber, sandiger LöB mit charakteristischen steilen Wáinden mit ebenfalls 15—20 m Máchtigkeit. In diesem kommen die bekannten LöbBschnecken ziemlieh reichlich vor. Der Versicherung des Betriebsleiters der Ziegelfabrik zufolge kamen die Knochen in der unteren Schichtengruppe vor, und zwar in der untersten Partie der Grube, in der Náhe des Wasserniveaus, ferner in der obersten, mit" 1 bezeich- neten Partie der Schichtengruppe, an der mit einem Stern bezeichneten ötelle. Wir erhielten vom Betriebsleiter der Ziegelfabrik von den zwei Stellen die Reste SÓE le 176 i KURZE MITTEILUNGEN. folgender Arten: von Elephas primgenius BLB. Molare, zwei Wirbeln und. Frag- mente von Extremitátsknochen ; vcn Egyus caballus L. ein Stück eines Unter- kiefers und Molare, sowie Fragmente von Extremitátsknochen; endlich von Sus scrofa L. ein Unterkieferstück mit einem Molar. Zu bemerken würe noch, dab früber schon, im Herbst 1910, der Universitátsprofessor Herr JOSEF KREN- NER mit GÉZA v. TOBORFFY zusammen etwas weiter östlich von der Ziegelfabrik, ungefáhr 1 m unter der Oberfláche zwei unversehrte Molare von Elephas primi- gemus BLrLB. gefunden hat, die in die Sammlung der mineralogisch-geclogisehen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums gelangt sind. Mediterranes Metaxytherium-Skelett von Márcfalva. Von Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER. Am 13. Mai 1912 wurde die Direktion der kön. ung. Geologisehen Reichs- anstalt vom Herrn Professor der Technischen Hochschule Dr FRANZ SCHAFARZIK verstándigt, dab man in Márczfalva, im Soproner Komitat, in der Ziegelei des dortigen Kreisnotárs einige versteinerte Knochenstücke gefunden habe, die wahrscheinlich dem Skelett eimes Halitherium angehören. Seiner Ansicht nach wáre es von Interesse, die Fundstátte zu besichtigen und eventuell eine Grabung vorzunehmen. Im Auftrage der Direktion der kön. ung. Geologischen Reichs- anstalt reisteiéh am 16. Mai nach Márczfalva und besichtigte den Fundort. Die Ziegelei befindet sich östlien von Márczfalva und nördlich von Fraknó- nádasd, am rechten Ufer des Vulkabaches, nahe der Eisenbahnstation. Die Lehm- grube der Ziegelfabrik ist in dem blaugrauen, obermediterranen Ton eines sanít ansteigenden Hügelrückens eingeschnitten. Man geriet auf die Skelettreste des Metaxytherium als man die bisher unberührte Bodenrinde des nördlich ober- halb der Ziegelfabrik befindlichen Rasenterrains auf 1 bis 1149 m abráumte und fortschaffíte, um auf ein zur Ziegelerzeugung geeignetes Material gelangen zu kön- nen. Das Metaxytherium-Skelett ist also durch lange Zeit kaum einen Meter tief unter der Erdoberfláche gelegen, ehe es jetzt an das Tageslicht gelangte. Zur Zeit meiner Ankunít an der obgenannten Stelle standen insgesamt nur einige Rippenenden aus dem Ton hervor und konnte man überhaupt nicht wissen, ob hier ein mehr oder weniger vollstündiges Skelett oder aber nur einige. Rippen vorharden sind. Ich begann sofort mit der Abgrabung und setzte die- selbe durch fünf Tage fort. Hierbei zeigte es sich, dabB hier ein ziemlich vollkom- menes Metaxytherium-Skelett liegt. Nachdem einzelne Stücke zerstáubten und brüchig waren, entsendete die Direktion der kön. ung. Geologischen Reichs- anstalt auf mein telegraphisches Ansuchen den Anstaltspráparator HABERL nach Márczfalva, mit dem ich alsdann die aufgedeckten Skeletteile heraushob und verpackte. Als das Skelett völlig blosgelegt war, fertigte ich eine Skizze von der Lage der Knochen an und bezeichnete die einzelnen Stücke in der Wirklich- keit und in der Skizze mit Ziffern, wodurch die spátere Zusammenstellung des Knochengerüstes wesentlich erleichtert wird. s s VEREINSNACHRICHTEN. Ig Das Methaxyteriumske:tett ist im Ton im einem ziemlich zusammengedrück- ten Zustande gelegen und einzelne zusammenhaltende Partien sind mehr oder weniger von einander verschoben. Unter den Skeletteilen sind vorhanden: de- Scheitel des Schádels, einige Molare, deren Oberfláche stark abgekaut ist, wes halb das Tier ein altes Exemplar gewesen sem dürfte ; sechs Wirbeln und sömtliche Rippen in vorzüglieh erhaltenem Zustande; ferner zahlreiche Stücke von Kno chen der vorderen Extremitáten, wie der linke Humerus und Ünterarm (Radius und Ulna), endheb mehrere Zehenknochen, usw. Auf Grund der ausgezeiechneten Monographie 0. ABErs! könnte ich das Márczfalvaer Exemplar am meisten mit der Art Metazytherium Petersi ABEL iden- tifizieren. (Aus dem ungariseben Original übersetzt M. PgzyBoRsxki, Dipl. Berginge- nieur, Berginspektor 1. R. Budapest.) 0) VEREINSNACHRICHTEN. ERÖFFNUNGSREDE DES PRÁSIDENTEN der Ungarischen Geologisehen Gesellschaft in der am 7 Februar 1917 stattgefundenen LXVII. Generalversammlung. Gehalten von Dr. THOMAS SZONTAGH v. IGLÓ. Hochgeehrte Generalversammlung ! Noch immer stehen wir inmitten sehwerer Zeiten ! Schon das dritte Jahr verwüstet das gefrübBige Ungeheuer, Krieg genannt, Menschen und irdische Güter gleichmáBig. Diese empfindlichen Verluste berühren unser Herz auf das schmerzliehste. Mit tiefem Ernste und mit Besorgnis gedenken wir aller unserer im verheerenden Feuer, im Kugelregen köümpfenden Lieben, unserer Freunde und Mitmenschen. Wissenschaft, Kunst, Literatur erlejdet von Tag zu Tag ungeheuere Ver- huste. Selbst den unverzagtesten Zeitgenossen dröngt sich die Frage auf: wohin steuert wohl die Menschheit? welches Los steht ihr noch bevor? Vor uns steht der hochgehaltene Kulturmensch, ohne verhüllendes Gewand, in voller Naekthejt seiner Natur. Ob wohl der Urmensch so habsüchtig, von so böser Veranlagung und 1 0. ABEL: Die Sirenen der mediterranen Tertiárbildungen Österreichs-Abbandl. d. k. k. Geol. Reichsanstalt. Bd. XIX. 1904. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917 — 5 — 12 178 VEREINSNACHRICHTEN. so grausam war, jener Urmensch, der in seiner Höhlenwohnung mit Ameisen- fleiB und Geduld aus hartem Stein seine Beile und Pfeilspitzen heraus- arbeitete und herstellte? In welcher Beleuchtung ersecheint vor dem strengen Richbterstuh! unserer Erkenntnis jenes viele Wissen, das religiöse Gefühl, die Menschen- liebe und Barmherzigkeit, die als Sinnspruch auf der Fahne der Neuzeit und als stolzes Wappen derselben leuchteten? Ganz unwillkürlich drüöngen sich solche und öhnliche Fragen dem ernst Denkenden auf. Betroffen fragen wir, ob denn dies das wahre Ergebnis des Fort- schrittes, der Vervollkommung und Kultur von Jahrtausenden se1? k Unserer Verluste gedenkend, heben wir auch an dieser Stelle in erster Reihe die Erinnerung an Se. Majestát, unseren apostolisehen König FRANZ Joser I. hervor, der am 21. November 1916 in Schönbrunn sanít ent- sehhlummerte. In einer Fachsitzung wáhrend-der Trauertage gedachten wir bereits dieses in unsere (Geschichte tief eingreifenden Erejgnisses. Auf tele- graphischem Wege gaben wir der tiefinnigen Trauer der Gesellschaft Ausdruck und eröffneten auch die Nummer 7—12 unseres kcKözlönys mit dem huldigenden Ausdruck unserer wahren Trauer um den Verblichenen. In die FuBstapfen des greisen Herrschers trat eine Junge Kraft, und diesen Nachfolger begrüBten wir in Untertanen-Treue auf telegraphi- sehem Wege. Seine kaiserliche und apostolisech königlieche Majestüt üuBerte im Wege des kgl. ungar. Ministeriams seinen Dank für diese Huldigung seitens der (Gesellschaft. Am 30. Dezember 1916 leistete 8e. apostolische königliche Majestát KARL IV., mit der Krone St. Stefans gekrönt, den konstitutionellen Sehwur auf die Verfassung, bei welcher Gelegenheit die weihevolle Hymne der Nation zum allerersten- male zum Herrn des Weltalls emporstieg. Bei dieser Gelegenheit erneuern wir mit Zustimmung der hochgeehrten Generalversammlung unsere frühere huldigende Begrübung und beugen uns in dem BewuBtsein vor unserem gekrönten apostolisehen König. daB in seiner hohen Person das wissenschaftliche Leben Ungarns eine kröftige und wirksame Stütze erlangte und daB er mit seiner jungen, frischen, im groBen Kriege erprobten edlen Seele mit besonderem Wohlwollen auch unsere aufwártsstrebende patriotisehe und wissensechaftliche Tötigkeit würdigen wird. EZÉ [ht VEREINSNACHRICHTEN, 179 Internes Leben der geologischen Gesellschaft. . Befassen wir uns nun mit dem inneren Leben unserer Gesellschaft. In der sehweren und sorgenvollen Zeit bewiesen die Mitglieder der Gesellschaft gegenüber einen ziemlieh groBen Eifer und Arbeitsfreudigkeit ; auch in materieller Hinsicht unterstützten sie unsere Gesellschaft. Wenn aber auch unser Közlöny, der enormen Herstellungspreise wegen, wie auch andere Editionen, an Umfang verlor, so blieb sein Inbalt, den Vortrágen in unseren Sitzungen zufolge, dennoch abwechslungsvoll. Die Redigierung unseres. Közlöny wurde übrigens durch Auf- stellung von vorgesechriebenen Normen geregelt. Die neue Leitung der Gesellschaft stellte sich soweit es die Umstönde gestatteten, den auslándisehen und einheimischen Gesellschaften verwandten Charakters mittelst Zirkular vor und erbat sich deren Íreund- liche Geneigtheit, worauf ihr hinwieder von vielen Seiten freundliche BegrüBungen zuteil wurden. Ein Teil unserer Mitglieder, fern von uns, dient ununter- brochen mit der gröBten Opferfreudigkeit Vaterland und König. Indem sie sich durch eine ganze Reihe von Schwierigkeiten hindurchkámptfen, ist ihr Leben, ihre Gesundheit so sehr vielfachen Wechselfüállen ausgesetzt, jedoch als wahre Mánner beugen sie sich unentwegt vor dem hohen, hehren Gebot des Gesetzes und der Vaterlandsverteidigung. Für lange Zeit aus dem Kreise ihrer Beschöftigung herausgerissen, verlieren sie Jahre, kommen aus der Übung und sind auch seelisch vielen Verönderungen aus- gesetzt. Wir, die wir hier zu Hause, noch immer in genügender Beguemlich- keit, unserem Beruf ohne Unterbrechung nachkommen können, die wir auf wissenschaftlichem und auch anderem Gebiet unsere Tátigkeit nütz- lich verwerten und unserer Sache dienen können, verneigen uns mit höchster Anerkennung und Dank, vor unseren groBe Opfer bringenden Gefáhrten. Die göttliche Vorsehung erhalte sie und führe sie, in vollkommener kör- perlieher und geistiger Frische.je eher wieder nach Hause ! "Auch hier zuhause vergröBerte sich sozusagen jedermanns Arbelts- feld und auch unsere Mitglieder nahmen tüchtig teil an jeder Arbeit. Mit GenuB hörten wir ihre gehaltvollen und lehrreichen Vortráge, ihre unsere Wissenschaft fördernden Beobachtungen und Forschungen. Mögen sie hiefür den aufrichtigen und besten Dank unserer Gesellschaft entgegennehmen. Möge uns alle zu fernerer gewissenhafter und anhaltender Tátigkeit nun auch die Erkenntnis dessen aneifern, daB in dem dem Waffen- kampf folgenden gesellschaftlichen, nationalökonomischen groBen Kampfe um das tügliehe Leben sicherlieh wieder nur die Wissenschaft, das wahre gründliehe Wissen, die gestübhlte, ausdauernde, ehrliche Arbeit, die Willens- jú Ú2 — (/ — 180 VEREINSNACHRICHTEN. kraít und der Flei8 die Nationen zum Siege führen und ihre Existenz sichern wird. Die Zahl unserer Mitglieder nahm in der abgelaufenen Zeit nur wenig zu, doch wurde das durch das ernste und nicht nur formelle Interesse für die Gesellschaft und durch das Berufensein der Mitglieder ersetzt. Ich glaube, daB nicht einzig und allein die groBe Zahl unserer Mitgleder uns stark machen wird, sondern, daB das warme Interesse derselben für unsere Sache, das Verstündnis unserer Wissenschaít und hieraus folgend deren Entwieklung und Verbreitung in jeder Richtung zu unserer Kráftigung beitragen wird. Wenn die Anwendung und der Nutzen der geologischen Kenntnisse in wie immer einfach beschafftenem Rahmen sich zu einem wabren Bedürfnis entwickelt haben wird, dann wird die Wirksamkeit unserer (Gesellschaft wirklheh segensreich werden und wir werden dann auch fürwahr stark sein. Der animierte und vielseitige Tötigkeit unserer Fachsektion für Höhlenkunde, durch die sie auch das Ansehen der Mutter- gesellscehaft hob, können wir nur mit groBer Anerkennung und mit Dank gedenken. Und welch" bescheidene materielle Hilfe stand der Sektion zur Verfügung! Aber mit gutem Willen, mit Ausdauer und reger Tátigkeit können wir auch das Maulbeerbaumblatt in Seide verwandeln ! Der verdiente und gelehrte Prásident dieser Fachsektion, Hofrat Dr. MicHAEL LENHOSSÉK, Universitáts-Professor trat zu unserem groBen Bedauern von der Pröásidentschafít zurück. Für die Leitung der Sektion und für die innigen Anregungen zur wissenschaftlichen Tötigkeit möge er stets unseres besten Dankes versichert sein. Das JOHANN v. BöcxH- Denk m a 1, dessen Errichtung auf Initiative unserer (Gesellschaft beschlossen wurde, ist nun fertiggestellt und wurde bereits der kel. ung. geologisehen Reichsanstalt zur Obhut übergeben. Die königl. ungar. geologiscehe Reichsanstalt lieB das Marmordenkmal mit gütiger Genehmigung und materieller Unterstützung Sr. Exzellenz des Herrnkgl. nng. Ackerbauminister s aujstellen. Einzelne Nebenarbeiten aber sind, wegen schwieriger Bauverháltnisse, noch nicht ganz vollendet. Wir hoffen jedoch, daB wir das Denkmal anlábBlig einer unserer Frühjahrssitzungen, in intimem Kreise der Öffentlichkeit . übergeben werden können. Erinnerung an unsere verewigten Mitglieder. Unserer herben Verluste wird der sehr geehrte Herr Sekretár eingehender gedenken. Ich will mit Ihrer freundlichen Genehmigung nur ganz kurz mit einigen Worten jener unserer verewigten Mitglieder geden- ken, die meinem Herzen besonders nahe standen. BET ep tése VEREINSNACHRICHTEN., 181 Wir verloren Dr. NIKoLrLaus von KoNxKoLY-THEGE; Direktor der kgl. ung. Zentralanstalt für Meteorologie und Erdmagnetismus, Minisiterialrat und Direktionsmitglied der ungarischen Akademie der Wissenschaften, der für den wissenschaftlichen Fortschritt seines Vaterlandes sein ganzes altererbtes Vermögen hingab. Der aus dem uralten Gesehlechte KoPPÁNY stammende NIKOLAUS v. KONKOLY-THEGE war ein sehr interessanter und liebenswürdiger Vertreter der alten aussterbenden Mittelklasse und eine originelle Individualitát eines groBen Zeitabschnittes unseres Vaterlandes. Wir können ihn mit einem jener vereinzelt stehenden und allmáhliech zu grunde gehenden alten, ausgebreiteten und weitverzweigten Hichen- báume vergleichen, die wir in normalen Zeiten nicht sehr beachten, unter deren weites und sehützendes Laubdach wir uns aber, wenn die Sonne verzehrend hei8 brannte oder uns ein ÜUnwetter ereilte, eilends retteten. An seiner Bahre verabschiedete sich im Namen unseres wissen- schaftliehen Lebens, unserer Gesellschait und des Ungartums in sehr sehöner, formvollendeter, warm empfundener und den Verewigten in seiner Gönze würdigender und ihn charakterisierender Rede unser Ehren- mitglied Dr. LupwiG von Lóczy. JosEF PaALKovIics, k. u. k. Feldmarschall-Leutnant des Ruhestan- des, ein langjáhriges treues Mitglied unserer Gesellschaft verstarb im 83. Jahre seines Lebens. Sein mit der Zeit und dem Alter immer mehr sehwindender körperliche Organismus drángte auch den für die Natur- sechönheiten so sehr sehwármenden Naturíreund und Sportsmann von seinen ihm lieb gewordenen Touristen-Wanderungen ab und streckte ihn endlich nieder. Das goldene Herz des stets jugendlich Írischen geist- vollen, gebildeten Gesellsehafters hörte nach einem mit seinen Enkeln unternommenen Ausfílug unerwartet und plötzlich zu sehlagen auf. Auch unser unterstützendes Mitglied BÉLA ZSIGMONDY verloren wir. Er war ein wahrer Meister in seinem Fache der Erdbohrung, schon in seiner Jugend fühlte er die Wichtigkeit der geologisehen Kenntnisse bei seinem gewöhlten Beruf und aus diesem Grunde nahm er auch an den Aufnahmen der kel. ung. geologisehen Reichsanstalt teil und stand auch sonst mit unseren Fachkreisen in reger Verbindung. Sehr angenehm war der Verkehr mit ihm. Oft arbeiteten wir zusam- men und auch jetzt gedenke ich dankbar jenes unbefangenen, parteilosen und mit Sachverstündnis überdachten Berichtes, mit dem auch er unse- ren Plan, die Entwösserung des Tunnels unter dem Festungsberg der Ofner Seite betreffend, vor dem Landes-Zentral-Baurat an der Seite des Professors der Technischen Hocbschule, Dr. CONSTANTIN ZIELINSZKY unterstützte. Fern von uns, in Stuttgart, beschloB in seinem schön gelegenen, von müchtigen Taxus und von Tsechungen beschatteten Hause unser korrespon- dierendes Mitglied Dr. EBERHARD FRAAs sein arbeitsames Leben. EBERHARD sÜDr 182 VEREINSNACHRICHTEN. FRaas beschrieb in unserem Közlöny eines der ersten Exemplare des mit Haut versehenen lehthyosaurus von Holzmaden im Museum der kgl. ung. geologischen Reichsanstalt. Mir war FgaaAs bei meinen Studien in Stutt- gart und bei meinen Begehungen im Gebiete des schwábischen Jura ein liebenswürdiger freundscbaftlicher Ratgeber, der mich gütig unter- stützte. Mit vieler Liebe und mit Dank gedenke ich sejner auch bei dieser Gelegenheit. Ehre und Hochachtung ihrem Angedenken ! Unsere Ehren-Mitglieder. Inmitten der vielen Verluste und der Trauer waren aber unserer Gesellschaft in ihrem fÍriedlichen Leben auch erfreuliche Momente be- sechieden. Von unseren in der vorjáhrigen Generalversammlung gewahlten ver- dienstvollen Ehrenmitgliedern begrüBten wir im Wege einer Zuschrift am 4. Márz, aus AnlaB des 80. Geburtstages, den Universitáts- Professor des Ruhestandes und k. u. k. Hofrat, Dr. GUusTAvV von TSCHERMAK in Wlen. Das Ehrenmitglied unserer Gesellschaft, Dr. LupwiIG ILosvaY von NAGYILOSVA, Staatssekretár im kel. ung. Kultus- und Unterrichts-Mini- sterium, begrüBten wir aus AnlaB seiner Erwáhlung zum Vizeprásidenten der ungarischen Akademie der Wissenschaften mit Hochachtung und in aufrichtiger Anhöünglichkeit. Wir verehren in ihm eine wahrhaít kráftige Stütze unserer Gesellschaft, ihren alterprobten Freund und einen der Ersten auf dem Felde der ungarischen wissenscbaftlichen Tátigkeit, der jedes Atom seines Talentes, jeden Moment seiner Zeit dem Wohl unseres Vater- landes, unserer allgemeinen Kultur widmet. Die göttliche Vorsehung möge ihn Ungarn und der Wissenschafít noch sehr, :sehr lange erhalten. Unser einstiger Prásident und jetziges Ehrenmitglied, der hochge- schützte Nestor der Vaterlöndiscber Geologie, Dr. ANrosx vowx Kocnzm erhielt noch von Sr. apost. königliehen Majestát FRawsz Joser I. den ungarischen Adel mit dem Prüdikat von Bodrogy. Es war dies die Anerkennung von allerhöchster Stelle für die treu erfüllte, alleredelste pádagogische Tátigkeit. Achtungsvoll begrüBten wir am 30. November 1916 den verdienten Universitáts-Professor, Sektionsdirektor des Nationalmuseums, uünseren gewesenen Vizeprásidenten Dr. JOSEF ALEXANDER KRENNER aus AnlabB seines fünfzigjöáhrigen Jubiláums im Staatsdienste. Wenn wir auf den Zustand und auf die Dimensionen der Mineraliensammlung des Nationalmuseums vor fünfzig Jahren zurückblicken und diese Sammlung mit ihrer jetzigen fürwabr prunkvollen Reichhaltigkeit und dem Wert derselben vergleichen, so műüssen auch wir das reiche Wissen, die selten feine Empfindung und den "edlen Geschmack würdigen, mit dem das Material dieser Nationalsammlung ausgewáblt und dem Bescbauer vor- EX 1 W.ee VEREINSNACHRICHTEN. 183 geführt wurde. Für diese vorzügliehe Leistung können wir dem schaffenden Meister nur mit Achtung den Lorbeerkranz unserer Anerkennung reichen. Allerdings ist es wahr, dab diese wertvolle Bereicherung unsereg Nationalvermögens nur durch die verstándnisinnige, edle und selbstlose EntschlieBung eines ÁNDOR von SEMSEY ermögliecht wurde, der aber hin- wieder die ersten Anregungen von KRENNER empfing. Ich glaube, daB auch die hochgeehrte Generalversammlung diese Gelegenheit ergreift, um sowohl Dr. Axpox v. SEMSEY — der seiner Krankheit wegen schon seit lüngerer Zeit seinen stöndigen Aufeníhalt im Tátragebirg nahm, — als auch Dr. JosEF KRENNER, der noch immer mit jugendlicher Rührigkeit und mit vieler Hingebnng in den Mineraliensálen unseres Muscums tátig ist, ihre aul- richtige Anerkennung und ihren besten Dank auszusprechen. Auch meinen Vorgánger im Prásidium, Dr. FRANZ SCHAFARZIK, Pro- fessor der Technischen Hochschule und kgl. Bergrat, begrübBten wir, als die ungarische Akademie der Wissenschaften ihn in die Reihe ihrer ordent- lichen Mitglieder erwáhlte. Der Herr Universitátsprofessor, Se. Exzellenz Baron LORAND v. Eörvös ist seit fünfzig Jahren Mitglied unserer Gesellschaft. Se1ne. hervorragende und auch die Grenzen unseres Vaterlandes weit übersehreitende, groB an- gelegte wissenschaftliche Tátigkeit bin ich nicht berufen hier zu würdigen. Ich glaube aber, den Gedanken unser aller auszudrücken, wenn ich unsere Freude darüber zum Ausdruck bringe, daB Se. Exzellenz diese Jahreswende in voller geistiger und körperlieher Kraft und Arbeitsíreudig- keit erreichte. Die göttliche Vorsehung erhalte ihn auch fürderhin. Danksagungen. Ihren Exzellenzen, dem Herrn kgl. ung. Kultus- und Un- terriehtsminister, sowie dem Herrn Ackerbauminister danken wir aufrichtig für die gütige materielle Unterstützung, mit der sie die Tátigkeit unserer Gesellschaft zu fördern sich entschlossen. Wir hoffen, daB die Herren Minister auch im laufenden Jahre die vorliegenden sechwiler1- gen Verháltnisse, sowie auch die gemeinnützige Tötigkeit unserer Gesell- schaít berücksichtigen und uns wieder ihre wertvolle Hilfe zakommen lassen werden. Unsere in ÖEntstehung begriffene hydrologische Fach- sektion belastet den Mutterverein ohnehin mit neuen Verpflichtungen, Auch unserem Protektor, Sr. Durchlaucht Herrn Dr. Fürst NIKOLA us von ESTERHÁZY sagen wir aufrichtigen Dank für seine ununterbrochene Subventionierung. Möchte doch das Interesse und die edelsinnige Unter- stützung Sr. Durchlauceht unserer wissenschaftlichen Tötigkeit auch den übrigen hohen Herren unseres Vaterlandes zum Vorbilde dienen! Auch für die (Geldunterstützung des Herrn Dr. ÁNDOR SEMSEY VON Esés p ESEM 184 VEREINSNACHRICHTEN., SEMSE, sowle für das stets bewiesene freundliche und hilfreiche Interesse und die Teilnahme der kgl. ung. geologisehen Reichsanstalt und der kgl. ung. Naturwissenschaítlichen Gesellschaft sagen wir unseren besten Dank. Besonders danke ich noch dem hochgeehrten AusschuB, sowie meinen lieben guten Freunden, meinem Mitprásidenten, den Herren Sekretüren und dem Kassier für die wirksame und getreue Unterstützung und Tötigkeit. Geologische Forschungen cin unserem Vaterlande. Eimen Rückblick auf die entwickelte Tátigkeit im Gebiete unserer Wissenschaft werfend, muss ich vor allem die königl. ungar. ge o- logisehe Reichsanstalt hervorheben. In sehwerer Zeit volbk führte sie unter sechwierigen Verhültnissen eine fürwahr groBe Arbeit. Sie vollendete den ersten Band der neuen Zeitschrift kGeologica Hungarica); Vor kaum etlichen Wochen erschien ferner in der Reihe der Publikationen der Anstalt die grundlegende, encyklopádisehe Arbeit Dr. KARL Papp, gewesenen kgl. ung. Sektionsgeologen, jetzigen Univer- sitütsprofessors, unseres hochgeehrten ersten Sekretürs Über die Eisenerz- und Steinkohlenvorráte des ungarischen Reichesos In dieser eine fühlbare Lücke ausfüllenden, groBangelegten Arbeit befaBt sich der Autor mit der ihm eigenen Gründlichkeit ausführlich mit diesen beiden für unsere Industrie wichtigsten Urprodukten. Auch der Jahresberiéht der Anstalt füllt séhon zwei dicke Bánde aus und die Hefte ihrer Jahrbücher von wertvollem Inhalt erschienen in rascher Folge nacheinander. Ihre geologisehen Landesaufnahmen setzte die Anstalt ununterbrochen fort und befaBte sich nebstbei auch viel mit Hisenbahnbau-, Wasserfragen und zahlreiche andere nationalökonomiseche Fragen betreffen- den Problemen. Auf Phosphoritmaterialien wurden nach Möglichkeit die lelehter zugánglicehen Höhlen unseres Vaterlandes untersucht. Die Anstalt erbot sich, im okkupierten Serbien eine orientlerende Studienreise zu unternehmen und ihre Entsendeten brachten fünf Wochen in dem weniger bekannten westlichen Teil des geologiseh und bergmünnisech überaus interessanten (Gebletes zu. ( Hine nützliche und gleichfalls grobBe Arbeit führte auf dem Gebiete der praktischen Geologie die neu organisierte X. Hauptsektion des königl. ungar. Finanzministeriums unter der berufenen Leitung des Ministerialrates, Professors der montanistisehen Hochschule Dr. Hugo BöcKH von NAGYSÚR durch. ] Eine groBe Arbeit vollbrachte diese Korporation und ihr Leiter be- müht sich nicht nur um die Weiterentwicklung und das Versehen der Agenden bei den Erdgasangelegenheiten, sondern nach sehr gründlichen und minutiösen geologischen Aufnahmen schloB er auch das von ihm ent- zi: W 23 VEREINSNACHRICHTEN, 185 deckté Petroleumgebiet im Marechtale auf und mit ausdauernder sachver- stándiger Arbeit vermehrt er fortwáhrend auch die Ausbeutung des einen groBen Nutzen bringenden und nationalökonomiseh für uns so sehr wichtigen Petroleums. Heute werden bereits von dem verhöltnismáBig kleinen Gebiet aus der geringen Tiefe von 167—230 m beilüuufig tüglieh zwei Waggon Rohmaterial der ungarischen Staatsbahn geliefert, so daB hieraus die monatliehe Bruttoeinnahme des Árars mindestens eine Viertel- million Kronen betrágt. Die gründlich ausgebildeten Mitglieder der neuen Sektion begeben sich auf immer fernere Gebiete und sind wir überzeugt, daB der Erfolg auch dort nicht ausbleiben kann. d In der Organisierung der X. Sektion erblieken wir eine sehr nutz- frommende MaBnahme des Herrn kgl. ung. Finanzministers und begrüBen dieselbe mit kollegialer Achtung. Möchte doch Se. Exzellenz der Herr Finanzminister auch die intensivere Entwicklung und die stárkere, gesünder pulsierende Kraft des Bergwesens je Írüher in Erwágung ziehen. In der Reihe der Publikationen der Balatonkommission "derungarisehen geographischen Gesellschaft ersehien unter dem Titel cDie geologisehen Formationen der Balatongegend und ihre regionale Tektonik?, auch die deutsche Übersetzung der wertvollen Arbeit Universitátsprofessors Dr. LupwIiG v. LóczYs, Direktors der kgl. ung. geologisehen Reichsanstalt. Und damit ging diese hochwerte Arbeit auch in den Besitz des inter- nationalen wissenschaftlichen Lebens über, so dass. nun auch die aus- löndische Geisteswelt sich unmittelbar über die geologisehe und tektonische Beschaffenheit dieses interessanten Gebietes unterrichten wird können. Im SchoBe der ungarischen orientalisechen Kultur- zentrale (Turanische Gesellschaft) konstituierte sich die geolo- gische und naturwissenschaftliche Fachsektion, die un- sere geologis ehen Kenntnisse sicherlich ebenfalls wirksam fördern wird. Wöhrend des groBen Krieges kam innerhalb der Grenzen unseres Vaterlandes das Aufsuchen der Erze und anderer sehr notwendiger Roh- materialien fieberhaft in Gang. Leider fand uns auf diesem Gebiete eine ganze Reihe der auBergewöhnlichen Vorföálle ganz unvorbereitet. Wir kamen in die Lage zu erfahren, daB, was in der Vergangenheit, bei nor- malen nationalökonomisechen Verhöltnissen zur Produzierung nicht genü- gend schien, jetzt beim Zwang der Notwendigkeit recht gut zu verwerten wáre. All dies möge uns zur Lehre für die Zukunft dienen, wenn wir uns in besseren Zeiten an die bitteren Erfahrungen der Vergangenheit zurückerinnern werden. Die kráftige Förderung unserer geologisehen Anstalt und unseres Bergwesens in jeder Richtung muB an der Spitze des künftigen Programmes der maBgebenden Kreise bleiben. Nicht nur unsere es ge 186 VEREINSNACHRICHTEN. aut schwachen FüBen stehende Industrie, unser Handel, sondern auch der gesunde Fortschritt unserer Landwirtschafít, sowie die bessere und Mehr- produktion in jeder Richtung erfordert das unbedingt. Einige Worte über den geologischen Unterricht Gestatten Sl1e mir, da B ich mich im Zusammenhang mit dem vorher gesagten in Kürze auch mit dm Unterricht der Geologie befasse. Es ist wohl wahr, daB dieser Gegenstand in Prásidentenreden und den literarischen Studien unserer Fachgenossen wohl schon háufig genug besprochen wurde, jedoch bin ich überzeugt, daB man sich mit dieser sehr wichtigen Angelegenheit nicht zu oít befassen kann. Höhblt ja doch auch der Wassertropfen den Stein nur dann aus, wenn er auf ein und den- selben Punkt unzáhligemal fállt. Die Notwendigkeit und den Wert der geologisehen Kennt- nisse beweist selbst die kriegerische Zeit glánzend. Die grobBe deutsche Nation nimmt ihre Fachleute — bei sehr wichtigen Arbeiten — auf Sehritt und Tritt in Anspruch. Was aber die Aufgaben nach dem Kriege betrifít, so halte ich es für ganz überflüssig an dieser Stelle weiter daraufi einzu- gehen. Nebst der Chemie und Physik muB wohl auch die Geologie immer mehr kultiviert werden. Auf der Erde und von der Erde leben wir und darum sei die gründliche Kenntnis derselben und sodann ihreintensive Ausnützung zu unseren Erfordernissen und Zwecken eine Hauptrichtung unserer Bestrebungen und Studien. Der Mensech wird unter immer sehwierigeren Veihöltnissen leben. Wenn wir aber nicht ganz niederbrechen und zu grundegehen wollen, müssen wir uns auch materiell sichern. Auf Sehritt und Tritt sehen wir, daB heutzutage die technischen und naturwissenschaítliehen Kenntnisse nicht nur im Frieden, sondern auch in einem so riesigen Krieg eine leitende Rolle spielen. Nicht nur die Bescháftigungen in praktischer Richtung, sondern auch die árztliehen und andere wissenschaftliche Berufe leben und bereichern sich sozusagen nur durch diese Kenntnisse. Wo wir also nach Erhöhung oder Förderung des wirklichen seelischen und körperlichen Wohlbefindens streben, kann alles übrige erst in zweiter Reihe in Betracht kommen. Bei der richtigen Durchführung all dieses aber belastet nicht nur die Leiter des Staatswesens, sondern in erster Linie auch die Gesellschaft selbst eine sehr gewichtige und auf lange Zeit hin wirkende Verantwortlichkejt. Denn wir leben ja nicht nur der Gegenwart, sondern wir müssen auch für dje Zukunft vorbereiten und jene Generationen ausbilden, die mit den ins Leben einschneidenden, sehwierigen Problemen des tüglichen Lebens, der Erbal- tung des Gedeihens erfolgreich zu kámpfen haben werden. Die Zukunft der Nationen und Staaten hünegt von den Müttern und pé all e VEREINSNACHRICHTEN. 187 von der Oualitát, dem Schwerpunkte des Unterrichtes ab. Die menschliche Gesellschaft kann kraftig, lebensfáhig und groB nur durch die gründliche Bildung, die Charakterfestigkeit seiner Bürger, d. i. die Vollkommenheit jener Seelenstárke werden, welche jenem hochstehenden Felsen gleicbt, auf dem der Tempel der Wahrheit, der Unerschrockenheit und der Liebe steht, oder mit jenem glönzenden, warmen Strahl zu vergleichen ist, der der Stirn der Gottheit entspringend, den schlammbedeckten Marktplatz unseres Lebens beleuchtet, ohne aber seine kristallreinen Atome zu besudeln. Aus meinen Erörterungen geht hervor, dab der gründlichen Lehre der Naturwissenschaften, also auch der Geologie, überall eine erste Stelle einzuráumen und ihr die nötige Sorgfalt und ein gebührendes Interesse zuzuwenden ist. Von der Wünschelrute. Indem ich von der Verbreitung der Naturwissenschaften und nament- lich jener der geologiscehen Kenntnisse spreche, ist es naheliegend, daB ich mich auch noch ganz kurz mit einer eigentümlichen Erschejinung der letzten Zeiten, mit der Wünsehelrute befasse. Es gibt Zeiten, die gewisse Ideen erfassen, eine zeitlang mit sich führen und verbreiten, sie aber dann aufeinmal fallen lassen, sicherliech darum, weil sie nicht lebensfáhig sind, den wahren Gesetzen der Natur nicht entsprechen und darum auch nicht gesund weiter entwickelt werden können. Einst, zur Zeit des Aberglaubens und der Vorurteile, wurde auch die Wünschelrute ejn geheimnisvolles, wichtiges Werkzeug des Bergmannes und des nach Erzen hastig und gierig Schürfenden. Die ungewöhnliche Macht dieses Instrumen- tes wurde durch den Wahn verbreitet und die Sucht nach Reichtum glaubte blindlings an die magische Kraft desselben. Nach einer Zeit hörte dann der blinde Glaube und das Vertrauen zu ihr auf. Die Schürfrute versehwand aus der Hand des Bergmannes, geriet allmáhliech sozusagen ganz in Vergessenheit und gelangte in des Reich der Legenden. Der Berg- mann begann auf wissenschaítlicher Grundlage, mit Zuhilfenahme der Geologie, mit logiscehen Folgerungen aus seinen Erfahrungen Erze und andere in der Erde verborgene Rohprodukte zu suchen. Doch siehe da, in der neuesten Zeit lebte die Wünschelrute wieder auf. Ihre Anwendung erobert ein immer gröBeres Gebiet und sie wird 1mmer háufiger in Anspruch genommen. Heutzutage suchen ihre Verehrernicht nur Erze mit ihr, sondern auch Erdöl, Kohle und Wasser und wenden sie bei dr Erkennung der Farben, Pílanzen, ja selbst bej der Ermittlung des seeliscehen und körper- lichen Zustandes der Menschen an. Eigentümlich ist es, daB jetzt gerade im deutschen Reich, da, wo die Naturwissenschaften so eingehend und in weiten Kreisen kultiviert werden, die Anwendung der Wünschelrute am tiefsten Wurzel geschlagen hat. ESZA 115) ee 188 VEREINSNACHRICHTEN., Die Wünschelrute verfügt heute schon über eine . ansehnlich groBe Literatur und im Lager der kRutengünger finden sich hauptsüchlich gebil- dete Leute zusammen, die im Jahre 1911 in der Stadt Hannover auch schon den ersten Kongre Babhielten und zwar auf Initiative des Admiralitüts- Geheimrates FRawzirus. Jetzt befassen sich nicht mehr einfache, aberglüu- bische Bergleute, sondern Árzte, hochgestellte Militárs, Ingenieure, Bohr- techniker, Damen etc. mit der Rutenschürfung, dem Problem der auf- klárenden Kraft derselben. Das erste, ganz richtige Resultat des Hannoverer Kongresses war die Bildung eines Vereins, um die Frage der Schürfrute zu bereinigen und aufzukláren. Prásident des Vereines wurde Dr. R. WEYRaAvcH, Pro- fessor der Wasserbaukunde am Polytechnikum Stuttgart. Der neue Verein sucht, dem Geist unserer Zeit angepaBt, die physikalische, psycho- logisehe, metaphysisehe und biologisehe GesetzmáBigkeit bei erfolgreicher Handhabung der Schürfrute. Man studiert die versechieden geförbte Aus- strahlung des unteren und oberen Teiles des menseblichen Körpers in biologischer Hinsjeht. Aus der in jeder Richtung sich erstreckenden verti- kalen Ausstrahlung der unter dem Terrain befindlichen Materialien schlie Bt man auf das dort verborgene Material. Man befaBt sich mit der Mannig- faltigkeit der Emanationen. Und zu all dem gebraucht man die Schürfrute. Es scheint, daB der Verein sein Verfahren in irgend eine Abteilung der Reihe her Wissenschaften einzureihen wünscht. Diesem Verein gegenüber nahm bisher unter anderen namentlich ein Teil der deutschen Geologen Stellung. Selnerzeit üuBerten sich auch der verewigte Dr. RICHARD LEPSIUS und H. VON ÜREDNER gegen die VerláBliehkeit der Wünschelrutler. Im Jahre 1903 gaben in dieser Angelegenheit in den Spalten der cNaturwissenschaftlichen "Wochensechrifto die Professoren und Geologen F. BEYSCHLAG, F. WAHNSCHAFFE, K. KEILHACK und A. LEPPLA ihre Meimung in löngeren Besprechungen ab. Auch die Resultate der Untersuchungen seitens der Physiker, Chemiker und Physiologen in Betracht gezogen, sind die angeführten erfahrenen und vorzügliehen Professoren und (Geologen der Ansicht, da8B es sich hier nur um eine durch starke Einbildung hervor- gerufene unbewuBte ideomotorische Muskelbewegung handeln kann, daher sie sich auch mit den abergláubisehen und sehon lange dementierten Behauptungen nicht weiter befassen wollen. Der Heidelberger Universitütsprofessor Dr. SALAMON befaBt sich in seiner 1. J. 1916 unter dem Titel Noch ein Geologe für die Wünschelrutes ersehienenen Mitteilung schon weniger zurückweisend mit der Sache der Schürfrute und erwartet deren gründliche Untersuchung hauptsáchlieh und in erster Reihe vom Arzte. Gewisse Mögliehkeiten erkennt er an, bestimmter üáuBert er sich aber nicht. Ich meinerseits glaube auch, dab bei diesem MESE [ .BEK VEREINSNACHRICHTEN. 189 Schürfungsverfahren oft auch die krankhaíte Organisation der Menschen, ihr historischer Zustand eine Rolle spielen dürfte. In neuester Zeit sucht ein Teil der Wünschelruten-Schürfer bei seinen Lehren schon die wahre Basis.. Der Bohrtechniker-Ingenieur H. KLEINER schreibt in seinem i. J. 1915 ersehienenen Buch das folgende : cJe umfangreicher des Rutengüngers Erfahrungen sind und je mehr geologische Kenntnisse er besitzt, desto leistungs- Haja erem e waidákerétnste ama Mange Uva tenu kenntnissel bes sehránken sein Arbeitsfeld.,s Ich irre vielleicht nicht, wenn ich diesen Auspruch derart deute, daB derjenige der keine Kenntnisse in der Hydrologie und (Geologie besitzt, mit seiner Wünschelrute nur so aufs geratewohl schürft. Hochgeehrte Generalversammlung! Auch in diesem Gebiete haben wir eine zielbewuBte Aufgabe "vor uns, denn die Zahl der Rutenschürfer nimmt auch bei uns, und zwar namentlieh durch Import, fortwáhrend zu. Die künítigen Ziele unserer Gesellschaft. Aus dem gründlichen Bericht des hochgeehrten Herrn ersten Sekretárs werden Sie ersehen, daB unsere Gesellschaft auch in dieser sehr sehweren Zejt bemüht war, ihren Verpflichtungen Genüge zu leisten und daB sie sowohl von Seite der Regierung, wie der Einzelnen, sowie von Seiten der sozialen Haktoren volle moralische und materielle Unterstützung verdiente. Mit hoher Achtung und mit Vertrauen erbitten wir uns dieses Interesse und die Unterstützung auch für die Zukunít, und zwar nach Mögliehkeit in erhöhtem MaBe. Ich kann nicht unterlassen jetzt, da ich von der Unterstützung unserer Gesellschaft spreche, hervorzuheben, daB wir, als Privat- gesellschaft, bis zu einem gewissen Grad und soviel als möglich auch unsere Unabhángigkeit bewahren und aufrecht erhalten müssen. Unserer (resell- sehaít müssen wir ein solches Gewicht und Anseben verschaffen, daB sie auf dem Gebilete unserer Wissenschaft ls entscheidendes Forum betrachtet werde. Damit wir dies aber dann auch aufrecht erhalten können, ist aubBer gründlicher und ehrlicher Arbeit auch die materjelle Erstarkung notwendig. Letzteres aber ist dann die Aufgabe der Vermögenden in Kreise der ungarischen Gesellschaft, die aber — mit Ausnahme der mit Achtung auszunehmenden — der Unterstützung der Wissenschaften gegenüber bisher leider recht zurückhaltend warén. Man könnte vielleicht auch mit weniger leerem Luxus, weniger Eitelkeit und weniger Genüssen sich zufriedengeben, wobei man dann auch für. die heimische Wissen- schaít und Kultur mehr opfern könnte. Es ist nicht genug reich zu gi 190 VEREINSNACHRICHTEN. werden, sondern man mu$ es auch verstehen mit dem Reichtum klug, ver- nünítig und einem Patrioten geziemend leben zu können. Das ist gewissermassen jedermanns Pflicht. Hochgeehrte Generalversammlung ! Die Zeit schreitet in dem unserem mensecblichen Leben proportionierten Verháltnis unaufhaltsam vorwürts. Auf die einzelnen verflossenen Zeitabschnitte legt sich, trotz unserer ge- schichtlichen Aufzeichnungen, immer mehr das Dunkel der Nacht. Menschen und Ildeen vergehen. Etwas gibt es aber, das auch durch den schwarzen Schleier der Nacht immer als stöndiger und belebender Strahl eines segen- bringenden glánzenden Sternes hindurch leuchtet : und das ist die Wissen- schaft. Alles andere versehwindet, wie ein rasch erlösehender glünzender Meteor, nach kurzem Bahnlauf, mit seinen glitzernden Fünkehen rasch im Meere der Vergangenheit. Und wenn ich in der Binleitung meiner Eröffnungsrede auch Lauten der allgemeinen menschlichen Besorgnis Ausdruck verliehen habe, so wollen wir nun, geehrte Generalversammlung zum Schlusse unseren Blick in unentwagter Hoffnung auf eine freundlichere Zukunft richten ! — post nubila Phöbus! Die Herrschaft der Wissenschaft kann durch die dunkle, blutige Nacht des Krieges nicht vernichtet werden. Sie wird auch hinfort bestehen, zunehmen, fortsehreiten und wie ein wohltuender Balsam unsere heute noch einander entfremdeten Herzen wieder heilen. Es erklingen mir im Ohre die Worte des groBen ungarischen Dichters MApÁácH und mit der vöterlichen Stimme des Herrn sehlieBe auch ich meine HEröffnungsrede : cMensch ! ich sage dir: Kámpfe und vertraue lb ész nj gén ea A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőt az 1916—1918. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSOHAFT. Elnök (Prásident): IGLói SzZorvraGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója. Másodelnök ( Vizeprüsident) : Pánry Mókic dr., m. k. főgeológus, a Magy. Tud. Akadémia, levelező tagja. Első titkár (I. Sekretár) t PAPP KÁROLY dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. Másodtitkár (II. Sekretár) : BALLENEGGER RÓBERT dr., m. kir. geológus. Pénztáros (Kassier): ASCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. Funktionüre der Fachsektion für Höhlenkunde. Elnök (Prásident) : BELLA LaAJos, nyug. főreáliskolai igazgató. Alelnök (Vizeprásident): KoRMmos Tivapag dr. m. k. osztálygeológus, egye- temi magántanár I Titkár (Sekretár): KApiIc OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus. A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Magyarországon lakó tiszteletbeli tagok : (In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) , 1. ILosvavY LaJsos dr., m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Lipótrend középkeresztjének tulajdonosa, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Akadémia másodelnöke és a királyi magyar Ter- mészettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örö- kítő, és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 2. PALLINI INKEY BÉLA nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke. 2219 zs 192 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 4. BoODROGI KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja. 5. KRENNER JózsEF SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja. 6. Lóczi Lóczy Lagos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja és a Magyar Földrajzi Társaság tb. elnöke ; a román királyi Koronarend II. oszt. lovagja. 7. TELEGDI RorH LaJos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. főgeo- lógus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 8. SEMSEI SEMSEY ANDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója . 9. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. II. Választott tagok. ( Gewáhlte Mitglheder.) 1. NAGYSURI BöckH HuGó dr., m. kir. miniszteri tanácsos, selmecbányai fő- iskolai ny. r. tanár, a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, az Országos m. kir. Bányakutató Hivatal vezetője a m. kir. pénzügyminisztériumban . 2. EmszT KÁLMÁN dr., m. kir. osztálygeológus és vegyész. 3. HORUSITZKY HENRIK, m. kir. agro-főgeológus, a Magyarhoni Földtani Tár- sulat örökítő tagja. 4. KADpIé OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus, egyetemi magántanár,, a Barlangkutató- Szakosztály titkára. 5. KoRmos TIvADAR dr., egyetemi magántanár, m. kir. osztálygeológus. 6. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. kir. főgeológus, m. kir. nép- felkelő főhadnagy. 7. LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a Magyar- honi Földtani Társulat örökítő tagja. 8. Maugirz BÉLA dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József-műegyetemi magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, tart. tüzérfőhadnagy, 9. SCHAFARZIK FERENC dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, m. kir. bánya- tanácsos, a hadi díszítmény ű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja; Bosznia és Hercegovina bányászati szak- tanácsának tagja, a Magy. Földrajzi Társ. választmányi tagja. 10. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl. középiskolai tanár, m. kir. geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választ- mányi tagja. 11. Timkó IMRE, m. kir. főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 12. TREITz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választ- mányi tagja. ESTI p Planchel. Földtani Közlöny fine XLVII. (1917) I. Tábla. I. TÁBLA i 1. ábra. ? Bufo vulgaris LAUR. foss.; os angulare felülről. — Az eredeti hosszúsága 16-5 mit , ( Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV.; sacrum felülről. ( Perasacralis typus) . — Az ere- deti legnagyobb szélessége 1776 mm Pliobatrachus Lánghae FEJÉRVv.; sacrum alulról. — Az eredeti legnagyobb szé- lessége 1776 mm Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV.; urostyl felülről. — Az eredeti hosszúsága 192 mm. Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV. ; urostyl alulról. — Az eredeti hosszúsága 192 mm. — Püspökfürdő, II. sz. lelőhely. Leg. KoRmos, 1915. — e PGANCHH 1. . 1. ? Bujo vulgaris LAUR. foss.; os angulare vu dten haut. — Longueur de Voriginal 165 mm. 2. Pliobatrachus Lánghae FEJÉRVv.; sacrum vu den haut (type : Perasacralis). — Larg. maximale de Voriginal 1776 mm. 3. Pliobatrachus Lánghae FEJÉRVv.; sacrum vu den bas. — Largeur maximale de Vorig. 176 mm. 4. Pliobatrachus Lánghae FEJÉRv.; urostylus vu den haut. — Longueur de Porig, 192 mm. Í 5. Plhobatrachus Lánghae FEJÉRVv.; urostylus vu djen bas. — Longueur de Vorig. 192 mm. — Püspökfürdő, IId lieu de recuillement. Leg. KoRmos, 1915. — 1 Őszinte köszönetem illeti Dr. BoLKAY ISTVÁN barátomat, az I. és II. tábla raj- zainak pontos és művészies elkészítéseért, : Texprime ici mes remerciements sincéres a mon ami le Dr. ST. J. BOLKAY pour le dessin aussi précis gulartistigue de ces planches. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 13 TI. TÁBLA. 1. ábra. ? Bujo vulgaris LAUR. foss., humerus distalis része hasoldalról. (2, Püspökfürdő, leg. o Fig. Fig. Fig. : Fig. Fig. Ad KoRmos.) — Az eredeti hosszúsága : 12:"8 mm. Pliobatrachus Lánghae FEJÉRV. uroslylusa oldalról. (Püspökfürdő, KoRmos.) — Az eredeti hosszúsága: 192 mm. Cf. Bujo vulgaris LAUR. foss,, jobboldali ileum kívülről. ( Püspökfürdő, KoRMos.) — Az eredeti hosszúsága : 19-1 mm. Pelobates robustus BY., sacrum -- urostyl felülről. (Püspökfürdő, II. sz. lelőhely, Leg. KoRmos 1915) — Az eredeti középen mért hosszúsága 157 mm. Pelobates robustus BY., sacrum -- urostyl alulról (Püspökfürdő). — Az eredeti hosszúsága: 1577 mm. s PLANCHE II. . ? Bufo vulgaris LAUR. foss., humerus partie distale, vu du cőté ventral, (2, Püs- pökfürdő, leg. KoRmos). — Longueur de Voriginal 12"8 mm. . Urostylus du Ptliobatrachus Lánghae FEJÉRV. vu de cőté. (Püspökfürdő, KORMos.) — Longueur de Vorig. 192 mm. . Cf. Bujo vulgaris LAUR. foss., ileum droit vu den dehors. (Püspökfürdő, KORMos.) — Longueur de Vorig. 191 mm. . Sacrum et urostylus vu d"en haut du Pelobates robustus BY. (Püspökfürdő, IId leiu de recueillement. Leg. KoRmos 1915.) — Longueur médiane de Vorig. 15-77 mm . . Sacrum et urostylus vu den bas du Pelobates robustus By. (Püspökfürdő). — Lon- geur de lorig. 1577 mm, s: LEE Égge ÉT XLVII.Körfet. II. Tábla. Földtani Közlöny Tome XLVII..1917) Piancheát, Ad Nat. del. Dr. Bolkay Werner u. Winter. FrankfurtM 166 III. TÁBLA. Schematikus ábrák a sacrum és urostyl fejlődéséhez. A csigolyák (csigolyatest; proc. obligut, proc. transv. etc.) vörössel, az urostylus sárgával, a lamina horizontalis és dilat. sacr. kékkel vannak jelölve. ábra. ,. ábra. ADTA ZGOKAS ábra: . ábra. . áDta. Pelobates typusú sacrum -- urostyl. — Az ered. középen mért hosszúsága: 10 mm, (Pel. fuscus LAUR., budapesti példány alapján. 1908. VII. — Földtani Int. tulajdona ). A lam. hor. a, dilat. sacr.-ba megy át ; utóbbinak elülső peremén a proc. transv.-nek megfelelő rész vörös. Platysacralis typus. (Del. BoOLKAY § FEJÉRVÁRY). Rana typusú sacrum. — Azered. legn. szélessége a dil. sacr. végpontjai között 9-6 mm (Rana fusca Rös. szentpétervári ? példány alapján. 1912, VI, 6. Donav.: K. M. DERJUGIN. — Coll. FEJÉRVÁRY.) A dilat. sacr. egész terjedelmükben kékkel vannak jelölve, mert az eredeti proc. transv. bennük sem morphologiai sem atavistikus alapon fel nem ismerhetők, miáltal külön jelölésüktől (vörössel) el kellett tekin- tenem, Cylindrosacralis typus. (Del. BOLKAY § FEJÉRVÁRY). Megalophrys pelodytoides BLGR. gerincoszlopa alulról. — Erősen nagyítva. — BOVULENGER (7, Textfig. 78) ábrája nyomán rajz. LÁNGH £ FEJÉRVÁRY. ( Az vrostyl középső szakasza táján a fam. hor. nem volt feltüntetve, amiért is az atavistikuse nak vélt kiszélesedéstől eltekintve, többi részét sárgával kellett jelölnünk). Palaecourostyl typus elülről tekintve. Erősen nagyítva. (Pliob. Lánghae FEJÉRV., püspökfürdői példány alapján). A lam. hor.-t voltaképpen ez esetben a vele össze- forrott urostyl-nyujtványok xproc. trans. előzik meg, melyek vele egy szintben feküsznek s csupán kissé vastagabbak; e nyujtványok ábrázolásától, melyeket a 7-ik ábrán sárgával jelöltünk, e helyen a tam. hor. demonstrálása miatt eltekin tettünk. (Del. LÁNGH § FEJÉRVÁRY). Neourostyl typus elülről. Erősen nagyítva. (Rana esculenta L., rimaszombati ? pél- dány alapján. Leg. BoLKAY 1907, VIII. 7. — Coll. FEJÉRVÁRY. — Del. LÁNGH £ FEJÉRVÁRY). Neourostyl typus oldalról tekintve, — Az eredeti hosszúsága 23:5 mm. (Rana agilis THoxm., budapesti ? példány alapján. Coll. BOLKAY.) — V. ö. a Palacourostyl typus- sal, II-ik tábla, 1. ábra. (Del. A. M. LÁNGH). Í A GoETTE-féle Bombinator igneus LAUR.(?), sacrum -- urostylusa. — Erősen na- gyítva. — CAMEBANO nyomán kissé egyszerűsítve és schematizálva. Az urostylus nyujtványait sárgával jelöltük. (CAMERANOo értekezéséből [9, p. 447, fig. 2.] rajz. LÁNGH és FEJÉRVÁRY). 1 Sajnos ez ábrák határvonalai a táblán, a reproductio alkalmával, az eredeti rajzoktól eltérőleg igen vastagok lettek, PLANCHE III. Schémes démontrant le développement du sacrum et de Purostylus. Les vertébres (corps, proc. obligui, proc. transv. etc.) sont dessinées en rouge, PV urostylus en jaune, la lamina horizontalis et les díilat. sacr. en bleu.! Fig. 1. Sacrum -- urostylus au type Pelobates. — Longueur mesurée sur liune médiane de Voriginal 10 mm. (Exemplaire de Pel. juscus LAUR. de Budapest, VII. 1908. — Propriété de VInstitut de Géologie). La lam. hor. se fond dans les dilat. sacr., sur le bord antérieur des díilat sacr. la partie marguée en rouge correspond au proc. transv. Type: Platysacralis. (Del. BOLKAY £ FEJÉRVÁRY). Fig. 2. Sacrum au type Rana. — Largeur maximale entre les extrémités des dilat. sacr. 9-6 mm. (Exemplaire ? de Rana jfusca Rös. de St.-Pétersbourg. Donav.: C. M. DERJUGIN, 6. VI. 1912. — Coll. FEJÉRVÁRY.) Vu guelles ne révélent aucune trace morphologiaue ou atavigue des proc. tramsv., les dílat. sacr. sont marguées entiérement en bleu et leur désignation par la couleur rouge ne nous a pas été possible Type : Oylindrosacralis. (Del. BOLKAY § FEJÉRVÁRY). Fig. 3. Colonne vertébrale de la Megalophrys pelodytoides BLGR. vue den bas. — Forte ment grossie. — Dessiné daprés BOULENGER (7. Textfig. 78.) par LÁSGH § FEJÉR. vÁRY. (La lamina horiz. na pas été marguée vers le milieu de Purostyle, donc toute cette partie a du étre ici teintée en jaune, Vélargissement présumé ata vigue excepté.) Fix. 4. Type du Palaeurostylus vu den face. Considérablement grossi. (Pliob. Lánghae FEJÉRV., daprés Vexemplaire de Püspökfürdő.) La lam. hor. est ici précédée des apophyses de Vurostyle (proc. transver.s) placées au méme niveau e: un peu plus épaisses gwelle et auxguelles dans ce cas elle se trouve soudée ; les a p 0- physes — teintées en jaune sur la 7eme fig. — ne sont pas indiguées ici a raison de la démonstration de la lam. horiz. . Type Neourostyle vu de devant. Considérablement grossi. (Rana esculenta L., djaprés un exemplaire ? de Rimaszombat. Leg. BOLKAY, 7. VIII. 1907. — Coll. FEJÉRVÁRY. — Del. LÁNGH-£ FEJÉRVÁRY). Fig. 6. Type du Neurostylus vu de cőté. — Longueur de Vorig. 235 mm. (Rana agilis THOM. aprés un exemplaire ? de Budapest, — Coll. BOLKAY.) — Á comp. autype Palaco- urostyle, Pl. II. fig. 1. — (Del. A. M. LÁwGH). Fig. 7. Sacrum -- urostylus du Bombinator igneus LAUR. (?) de GOETTE. — Considérable- ment grossi. — Copie simplifiée et schematisée d"aprés le dessin de CAMERANO. — Les dilatations de Purostylus sont teintées en jaune. (D"aprés CAMERANO [9, p. 447. fig. 2.] dessiné par LÁNGH §£ FEJÉRVÁRY). j kezi td ei OL 1 Au cours de la reproduction les dessins de cette planche ont perd u sensiblement de la fincsse du contour. Földtani Közlöny £WILKötet.( 1917. III.Tábla . oldla Y Tome XLVII. ) I Planche III. 29 n a; A.M. Lángh,G.J.Fejérváry 8 DF Bolkay delin. lit Grund V. utódai Budapest A TÁBLÁKON LEVŐ JELZÉSEK MAGYARÁZATA. Angulare. ep — crista paracoronotdeg.. pe — processus coronotdeus. pe — pars egterior ossis angularis pi — pars imterior amgularis. pl — pars lobata amgularis. ps — pars spatulaeformis angularis. se — sulcus pro cartilagime Meckeli. Sacrum." c — condylus vertebrae sacralis CAN ds — dilatatio sacralis. ds -3- Ih — lamina horizontahs d dilatatto sacralis. f — a vertebra synsacralis. és vert. sacr. fusióját jelölő csontkiemelkedés. Ís — foramen neurale vertebrae sacralis (mihi). Íss — foramen nmeurale vertebrae symsacralis (mihi). poa — processus obhguus amtertor. ; pop — processus oblhguus postertor. psp — processus Spinosus. pt — processus tramsversus. t — a vertebra synsacralis proc. transversusa s a vert. sacr.8. Str. dilatatiója határának tekinthető nyílás. Urostylus. fe — foramen laterale canahs coccyget. fco — fossa condyloidea urostyli (mihi). fl — fissura lateralhs urostyli. ih — lamima horizontahs urostyhi. TIh — (az urostyl nyújtványai és) lamina horizontalis (ezeknek folyta- tásaként). Im — limea medialis urostyli. pey — pars cylindriformis urostyh. pou — az urostyl csigolyájának proc. obl. post.-ja. pie — pars tectiformis urostyh. sg — spinae gemellae urostyli. sm — sulcus medialis urostyh, 198 BÁRÓ FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA sp — spina urostyh. u — urostylus. ub — az urostylus basisa. 7 — az urostyi nyújtványai (4proc. tramsversi9) . 77 — a spinae gemellaere emlékeztető képződmény. t — az urostyl nyújtványaihoz (4wproc. transversin) hasonló képződmény. Ileum. ci — collum alet. pa — pars ascendens alei. pd — pars descendens ilet. is — tuber superius ület. EXPLICATION DES SIGNES ET ABRÉVIATIONS EMPLOYÉS POUR LES PLANCHES. Angulare. ep — erista paracoronotdea. pc — processus coronoideus. pe — pars egtertor ossis angularis. pi — pars imterior angularis. pl — pars lobata amgularis. ps — pars spatulaeformis amgularis. se — sulcus pro cartilagine Meckeh. Sacrum. c — condylus vertebrae sacralis (mihi). ds — dilatatio sacralis. ds -3- Ih — lamina horizontahs $ dilatatio sacralis. f — la protubération osseuse marguant la fusion de la vertebra synsacralis et de la vert. sacr. Ís — foramen neurale vertebrae sacralis (mihi). Íss — foramen meurale vertebrae synsacralis (mihi). poa — processus oblhguus amterior. pop — processus oblhguus postertor. psp — processus Spinosus. pt — processus transversus. tt — ouverture considerée comme limite du proc. transversus de la vertebra synsacralis et de la dilatation de la vert. sacr. s, str, ÖXPLICATÍION DES SIGNEÖ ET ABRÉVIATIONS ÖMPLOYÉS PÓUR LES PLANCHES. 199 Urostylus. fe — foramen laterale canalis coccyges. fco — fossa condyloidea urostyh (mihi). fl — fissura laterahs urostyh. Ih — lamina horizontalis urostyli. TIh — (les prolongements bilatéraux de Purostylus et) lamina horizontalis (comme leur continuation). Im — limea medialis urostyhi. pey — pars cylhndriformis urostyli. pou — le proc. obl. post. dela vertébre de Nurostyle. pte — pars techformis urostyli. sg — spinae gemellae urostylh. sm — sulcus mediahs urostyli. sp — spina urostyh. u — urostylus. ub — base de Vurostylus. T — les prolongements bilatéraux de Purostyle (proc. transversis) . tt — formation rappelant les spinae gemellae. tk — formation ressemblant aux prolongements bilatéraux delurostyle (xproc. transversw) . ! rak Ileum. ci — colhm ilei. pa — pars ascendens ileit. pd — pars descendens alei. ts — tuber superius ilez. . "a vé j) 4 kelle öznét [di A 9 Pe gé ss ha "at EN vak 164 SG 1 14 í94) té get vaj zi ü0 Pp a HÚS) (AN At o Ar s [/ ő ye P mé a 4 pe cég V . fed a Sri v a4 o gat 0s ALOLT § ár éve 4. d. pe] Here Re it EGOTTIK § ni) § TÉN MEZ f ge : h Wa s k 249 h ff. ey ks 7 a m-a Ke: sé Mé ; 8 vg " gét fm sítés (s. LES ÉBŐ -. VIa mz Á Ay. söt Séta ő aa 9, 4066 2440 § k ti E estél RETEG ; 83 188. j84 4 Salt s : EXROÉ Él t sz oki Mé) YE Vagy, (A ÁGLSOSÁL ARE ABEET LEV hasz msg dó és EG hét de HA 3] $k eat j szegy háza JER a rávak biga ö14raó ív i) 401 AUS AGA VEL 1 s side et MÉ ; i ezt úgy , aszdtták v ac éz e y ÉN ÖSS gy. a , 27 d szt , KSE ; 3 mű) £. HA MO ágysi 44 . 14 4at re) et j§ 4 ? "al ke) ti . . , FÖLDTANI KOZ ZL ÖN XLVII. KÖTET, 1917 ÁPRILIS— SZEPTEMBER, té 9. FÜZET, A) ÉRTEKEZESEK. A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. Irta: Horrós ANDRÁS LAJos dr. okleveles mérnök. — A IV. táblával és a 12—18. ábrával. — I. Bevezető. A Duna váci kanyarulatától délkeletre elterülő sík vidékből hirtelen emelkedik ki a csörögi Kigyóhegy mérföldnyi hosszaságú andezit-gerince, amelyről úgy a Duna völgyére, mint a környező dombvidékre gyönyörű kilátás nyilik. Nyugaton a Duna allúviuma, a Szentendrei sziget 110 m közepes magasságú síkságával, keleten a kishartyáni átlag 250 méteres dombok vonulata, amelyek között ÉNy-DK-i irányú völgyecskék húzód- nak, míg északon a Nagyszál 652 méterre emelkedő triaszmészkő orma adja meg a háttért. A csörögpokolvölgyi dombvonulatot eredetileg tek- tonikus kéregrepedés okozta, amelyen a Kigyóhegy keletnyugati irányú andezit telére bámulatos szabályosan 7, km. hosszaságban feltört, de a körülötte elterülő térszín egyenetlenségei főkép eróziós hatásokból kelet- keztek. Azonkívül a szél munkája is nagyon szépen észlelhető a futó- homokkal borított Duna síkságon és az Ék-Dnyi irányú völgyekkel meg- szaggatott dombvidéken. A denudaciós hatásokat legjobban mutatják a 200—300 t. f. magas- ságban húzódó és nagyjában ÉNy—DK-i irányú Királygerenda-, Cseke-, Bángor- és Csörög-hegy gerincei, melyek közül a leggyönyörübb geológiai jelenség a csörögi Kigyó-hegy, a síkság szélén élesen kiemelkedő gerincé vel. A csörögi Kigyó-hegy andezit vonulata a térképen nyugatról-keletre követve : Pokol-völgy, Kigyó-hegy, majd Öreg-hegy és végül Lajos-hegy nevet visel. Ezen gerincnek csaknem 71/, km hosszú, de alig 10 m vastag eruptiv telére keményebb kőzetével jobban ellenállott a letaroló hatásoknak, mint a környező laza homokkő és márga, úgy hogy ez utóbbiak lankásan elsimuló dombokként támaszkodnak a térszínt uraló andezit-tarajokhoz. (12. ábra). Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 14 202 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS A Csörög-hegy telérjét kőfejtésekkel csaknem egész hosszában fel- tárták. A feltárásoknak az a része, amely Vácrátót vasúti megállótól nyugotra esik, nagyon régi eredetű és anyagát hiába keressük a környező szegény falvak épületeiben. Nem lehetetlen, hogy a régi kőfejtők még a rómaiak idejéből valók, kik az Aguincumhoz vezető országutak felépítésére hasz- nálták az anyagot. Azt hiszem a régiségbúvároknak sem volna hiábavaló fáradtság a csörögi kőfejtők felkeresése, mert a kőbányák mentén esetleg még a rómaiakat megelőző település nyomaira is reá bukkannának. Hálás köszönettel tartozom PAPP KÁROLY dr., egyetemi tanár úrnak, ki munkám elkészítésénél nemcsak útbaigazításokat adott, hanem úgy szóval, mint tettel támogatott ; MaAuRrIrz BÉLA dr., egyetemi tanár úrnak, kinek jóindulatú támogatása tette lehetővé köőzettani vizsgálataimat, úgyszintén Vapász ELEMÉR dr., egyetemi adjunktus úrnak, ki tapasztalt tanácsaival munkámat) nagyon megkönnyítette és JuGovics [Lagos dr., egyetemi tanársegéd úrnak, velem való szíves fáradozásáért. 12. ábra. A csörögi Kígyóhegy andezit-telérvonulata északról tekintve. A tanulmányozott anyag majdnem teljesen saját gyüjtésemből származik és az egyetemi földtani intézet tulajdonában van; külön ki kell emelnem azonban, hogy a Haraszt-pusztai kútból és Rátót községből IGLóri SzorvraGH TAMmásdr., udvari tanácsos, m. kir. földtani intézeti aligaz- gató úr volt szíves átengedni gyüjtését, és ez a ma már hozzá nem férhető helyekről gyüjtött anyag vizsgálataim hasznos kiegészítéseül szolgált. Ennek a magyar. kir. Földtani Intézet tulajdonában lévő anyagnak tanul- mányozásra való átengedéseért IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. elnök ur őméltó- ságának e helyen is köszönettel adózom. 1 Jelen munkát a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem bölcsészettudományi kara a aKoch-Antal jubileumi alapitványi pályadíjával jutalmazta. A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI, 203 II. Irodalmi áttekintés. A szóbanforgó területről az első adatokat STAcHE GuIpo I szolgáltatta. Szerinte a Csörög-hegy telérje a Szilágy községtől délkeletre eső, a szilágyi völgy keleti oldalán emelkedő s térképemről kieső Vár-hegy kúpjából indul ki, mig a vele párhuzamos Cseke-hegy telérjét a Szilágytól északkeletre fekvő Malota-hegy feltörése köti össze a Cserhát zömével, melynek legdélibb kiágazását adják és melynek délnyugat-északkeleti vonulatára csaknem merőlegesen húzódnak. E telérek azon harmadidőszaki domb- vidékbe nyúlnak bele, mely STACHE szerint a bazalt (Cserhát) és ettől nyugatra fekvő trachit-terület (Nagymaros-Szob) között fekszik, majdnem tisztán tengeri eredetűés a neogén tengernek a badeni tályagnál és lajtamészkőnél idősebb emeletébe tartozó üledékekből áll. Ezeket a harmadidőszaki képződményeket STACHE két szintre osztja. A mélyebbet, mely főleg sötét agyag- és kemény homokkő-padokból áll, a bécsi medence horni rétegeivel azonosítja, míg a felsőbb világos sárga- vagy szürkeszínű durvább vagy finomabb homokot, a benne talált kövületek alapján anomiás homoknak nevezi. Az előbbiek nagy elterjedésük dacára alig egy-két mélyebb fekvésű helyen jutnak felszínre, míg az utóbbiak az egész területet úgyszólván uralják és Váctól délnyugatra a Kigyó-hegy nyergében is megtalálhatók. STACHE után SCHAFARZIK FERENC két különböző időben megjelent munkában ismerteti a területet.? Az első munka csak az eruptiv kőzettel foglalkozik és azt anorthit- augit trachitnak nevezi, mely járulékos olivin tartalmával átmenetet szol- gáltat a valódi bazaltokhoz, míg második munkájában a terület földtani kialakulását is tárgyalja és a telér dombjait alkotó homokköveket a Csörög- hegyen, a nyugatról számított második kőbányában talált: xTurritella Germitzi SPEYER, Corbula carinata DUJARDIN, Cardium cingulatum GOLD- Fuss, Cardium comatulum BRoNw, Cardium Rauhm HÉBERT, Leda gracilis DEsHAYESs, Pectunculus pilosus LINNÉ (kis alak), Ostrea cyathula LAMARCE), kövületek alapján az aguitániai emeletbe sorolja. Ugyazezen munkájában a. Cseke-hegy kőzetét hialopilites, mikroaugitos augit-hipersztén andezitnek, míg a Csörög-hegy telérjét hialopilites augit- mikrolitos augit andezitnek határozza meg. Ezen észlelések alapján SCHAFARZIK FERENC (Budapest és Szt.- Endre : G. STACHE: Die geologischen Verháltnisse der Umgebungen von Waitzen in Ungarn. (Jahrbuch der k. k. geologischen Reichsanstalt. Jahrg. 1866. 16. Band, III. Heft.). ? SCHAFARZIK FERENC: (A Cserhát délnyugati végének eruptiv köőzeteis (Földtani Közlöny 1880. évi 8—12. szám) és tA Cserhát piroxén andezitjei (Földtani intézet évkönyve, IX. kötet. 7. füzet. 1892.). 14" 204 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS vidéke) térképéhez készült magyarázó szövegében a Üsörög-hegy barnás homokkövét a felső oligocénhez sorolja és a törökbálinti felsőoligocén lerakodásokkal azonosítja. A térképen ennek megfelelően az egész területet felső oligocénnek jelölt. Az ismertetett munkákon kívül közvetlenül a területre vonatkozó újabb irodalmi adatok nincsenek, azonban HOFMANN KÁáÁRornYy, KocH ANTAL, BöckH HuGó, HALAvÁTS GYULA és LŐRENTHEY IMRE munkáit meg kell említenünk, mivel ezeknek adatai területünk szoros kapcsolata és a képződmények hasonlósága révén, a rétegek meghatározására és elter- jedésére igen jó útmutatásul szolgálnak. A szóbanforgó munkák címei a következők : 1. HoFMANN KÁRory: A buda-kovácsi hegység földtani viszonyai. (Földtani Intézet évkönyve. I. kötet. 1871.) 2. KocH ANTAL: Szt.-Endre- Visegrádi és a Pilis-hegység földtani leírása;. (Földtani Intézet évkönyve, I. kötet. 1871.) A. dunai trachytcsoport jobbparti részének földtani leírásas 1877. M. Tud. Akadémia kiadása. 5. Böckn Hucó : cNagymaros környékének földtani viszonyai.) (Wöld- tani Intézet évkönyve, XIII. kötet. I. füzet 1899.) 4. Haravárs GyYuna: A neogénkorú üledékek Budapest környékény. (Földtani Intézet évkönyve, XVII. kötet 1909—10.) 5. LŐRENTHEY IMRE: kA rákosszentmihályi Sashalom kavicsainak koráról. (Földtani Közlöny, 1904, XXXIV. kötet.) cÚjabb adatok Budapest környéke harmadidőszaki üledékeinek geológiájához;. (Mathem. és term. tud. értesítő XXIX. és XXX. kötet.) Ezek azok az adatok, melyekből területünk bejárásánál kiündultam. Ezeknek előrebocsátása után áttérek az általam talált képződmények leírá- sára, a lerakodások sorrendjében. III. Váchartyán vidékének sztíratigrafiája. A) Felső oligocénkoru laza homok. 1. Pectunculus obovatus Lamk. emelete. A szóbanforgó vidék legidősebb képződménye laza, kavicsos, sárga vagy inkább sárgásbarna homok, mely a csörögi kÖ r e g-h e g yy déli lábánál, a váckishartyán-váci országút mentén nyított vasúti anyagárkokban, a csörögi határtól majdnem Vácrátót állomásig követhető. A képződmény helyenkint igen gazdag kövületekben, melyek között többnyire kimállott töredékek a gyakoriak, de sok jó megtartású ép példány is található. A gyüjtött anyagból a következő alakokat említhetem : A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 205 Ostrea sp., Mytilus sp.; Pectunculus obovatus LAm., Pectunculus pilosus L., Corbula carinata Dus., Turritella Geimtzi SPey, Turritella Beyrichi HoFw. ;. Cerithium margaritaceum BRocc., Cerithium plhcatum BRua; Volutilthes ( Athleta) rarispina LAm.; Surcula regularis DE Kox. A felsorolt faunából összehasonlítás céljából álljon itt a következő kis táblázat (8. oldal). Amint ez összeállításból kitünik — a Pectunculus obovatus LAM., Turritella Geimitei SPEy., Turritella Beyricm Horm. és Surcula regularis DE Kox. tipusos oligocenfajok, bár a Turritella Geimaitzi $p. a németországi miocénben is előfordul. A Ceritmum margaritaceum- és plicatum fajok a középső és felső oligocénnek, de egyúttal a bécsi medence alsó miocénjének is nagyon ismert kövületei, a Pectunculus pilosus 1. és Corbula carinata DuJs. a felső oligocénben elég gyakoriak, bár inkább miocénre utalnak. Ugyancsak miocénalak a Volutilithes (Athleta) rarispina LAm. 18, melyet azonban TELrEGDI Rorn KÁRory! a helembai felső oligocén faunából 15 ismertetett. Ez a képződmény a sárgás-barna kavicsos homok, a Kocn által leírt Pectunculus obovatus tartalmú szentendrei homokos rétegekkel és a. törökbálinti hasonló tartalmú homokkal, úgy petrografiailag, mint fauniszti- kailag azonos, melyekkel együttesen tehát, határozottan a felső oligocénhez és pedig a FucHs TIVADAR ? bécsi geológus által elne vezett kattiai emeletbe tartozik. Pectunculus obovatus tartalmú kavicsos homokréteget talált BöcKH Hucó dr. is Nógrádverőcénél a Duna mellett, LŐRENTHEY IMRE pedig Kisszentmihályon. Ezek rétegünkkel azonosíthatók, habár Pectunculus obovatus LAMm., Cerithium margaritaceum BRocc. — és a LŐRENTHEY által közölt faunát tekintve — még Corbula carinata Dus. — a verőceit tekintve pedig Cerithiuum plicatum BRguG. fajokon kívül más közös kövületet nem 15 tartalmaznak. Ez a felső oligocénképződmény a területnek térszínileg 15 legmélyebb részét foglalja el és csak ott van feltárva, ahol fölüle a mintegy 1—14, méter vastag húmuszréteget a vasúti töltés céljaira elhordták. A csörögi két kocsma között, a villamos vasút északi árkában, ezrével szedhetjük a felsorolt kövületeket, a csillámos sárga homokból, úgyhogy 1 RorH K.: Felső oligocén fauna Magyarországból. (Gcologica Hungarica I. kötet, £ füz., :65. Told.) Í SCHAFARZIK-SZONTAGH: Az aguitan emelet előfordulása Szobb vidékén. (Földt. Közl. XI 114). 4 2? FucHs: Harmadkori kövületek Krapina és Radoboj környékének széntartalmú miocén képződményeiből és az úgynevezett aguitaniai emelet ceologia hclyzctéről. ( Magy. kir. Földt. Évkönyv, X. kötet 5. 1892—94.) ÁS LAJOS HOLLOS ANDRAS s, Dp- 06 A csörögi villamosvasuti anyagárokban előforduló felső oligocén fauna összehasonlító táblázata. Magyar- ! Észak- ! 4 , Török- ) Kis-Szt.! Verőce / Bordeauxi / ország és Fils ! Mainz A IRO TTLÁZN másak Se . ZHEZ TT édye sm fijészés német- j 1 I völgy bálint / Mihály / és Göd; öböl bécsi óne Csörögi fajok 1 medence ! Országi ja 7; 5 sz j ——— —- ——— 1 [— — közép 4 3; É p LASER T ESÉS Jaz LgNb 7 fie Vesd oLvgocén ", aguitániai miocén j oligocén —— ————— SZÉ ———1-——— - — ——— — A hb ———— ; ű 8 ! ! Kagylók (Lamellibramchiata). ! I 1. Pectuncnlus obovatus Lam. .. Kkt I ak ate 0 sosb - -k -k 1 ! li 2. ( DLOSUS ÉSE ! ar FT ús ! 3. Corbula carinata Duj. .. .. — h -k -b -- -H t Csigák (Gastropoda). ! ! ! 4. Turritella Geinitzi Spey. Mér zt zt 1E ] f 5. ( Beyrichi Hofm. TE a 6. Cerithium margaritaceum Brocc. k kk el ! -- t -e tr Ve f plicatum Brug. 4 ! -t Tf t Ga 7 t- 8. Volutilithes (Athleta) rarispina Lan. ! Ja 3 LE 9. Surcula regularis De Kon... .. -— ar ira ii Azonos fajok összesítése u 5 [6 4 6 3 3 3 b b 2 A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI, 207 emez általam felfedezett termőhely Budapest vidékének egyik leggazdagabb oligocén gyüjtőhelye. B) Alsó mediterránkorú homok, kavics, homokkő és márga. 2. Anoma ephwppium L. tartalmúhomo rk. Ha a csörögi vasúti állomástól, felső oligocén feltárásunkat elhagyva, észak felé tartunk, csakhamar a csörögi tkÖreg-hegy? szőlővel beültetett laza, homokos területére jutunk, hol a hegy tetejéről legördülő kavics miívelés alkalmával helyenkint nagy rakásokban kerül ki a mesgyékre. A finom homokban, mely már az ismertetett felső oligocénképződ- ményre települ, az tkÖreg-hegyy északi oldalán Anomia ephippium L. var. sulcata Por, Anomia ephippium LL. var. rugulosostriata BRocc., Ostrea eduhs 1. var. lamellosa BRocc., Ostrea. (Cubitostrea) frondosa DR. SERR, maradványait találjuk, még pedig az anomiákat olyan nagy mennyiségben. hogy azt már e kövületek alapján az alsó mediterrán legalsó szintjébe, az ú. n. anomiás homok rétegekhez kell sorolnunk. HO ZÁSUSÓ merd Ged a midon út d uegyza ian 6SE A kavics, melyaz Öreg-hegy tetején vastag, meszes kötőanyaggal összecementezett telepet alkot, kisebb-nagyobb, diónyi, ökölnyi, sőt néha, a 10—12 em nagyságot is meghaladó legömbölyödött kőzetdarabokból áll. E kőzetdarabok részint a közeli triasz mészrögök anyagából valók, részint pedig olyan sötétszürke mészkőből és kristályos kőzetekből származnak, melyek ma már e terület körzetében sem találhatók és melyek teléreink kőzeténél kétségkívül idősebbek. Hz a kavics, melynek nagyobb darabjait még Váchartyán felett a hegyoldalon is megtaláljuk elszórva, települése alapján az anomiás homo knál fiatalabb (a 13. ábrabeli szelvényen), anyagára és jellegére pedig a Budapest vidéki alsó mediterrán kavicsokkal biztosan azonosítható. Az anomiás homokon és durva kavicson kívül az alsó mediterránnak még két rétege található területünkön : laza, helyenkint keményebb homokkő és homokos márga, melyeknek egymáshoz való viszonyát a csöröghegyi andezittelér mentén levő kőfejtésekben tanulmányozhatjuk legjobban. A legszebb feltárások, a telér nyugoti, Vác felé eső végében, az úgy- nevezett tPokolvölgy?-tetőn vannak. Itt a feltárás legalsó részén, kemény- szürkés, homokkőpadok láthatók, melyre kékes szürke, a telérrel való érintkezésnél kissé megpörkölt homokos márga települ. ANDRÁS LAJOS , HOLLOS Tr Dr 205 Oreghegy Pokolvolgytető 202 m. etim, EK. Dukavölgy o Csórog ál. z út . CCZI ú] homokkő márga andezit törmelék futóhomok Diluvium Alluvium Alsó mediterrán f13. ábra. A csörögi Öreghegyen s a dukai Pokolvölgytetőn keresztül DNy-ról ÉK-felé haladó harántszelvény. Magyarázat: 1 — Peciunculus obovatus tartalmú felső oligocén homok; 2 — Alsómediterrán anomiás homok ; 3 — Alsómediterrán durva kavics; 4 — Ostreca digitalina tartalmú homokkó ; 5— SZir-márga növénylenyomatokkal és foraminiferákkal ; ö—andezit ; 7—diluviális törmelék; Szalluviális futóhomok, Csekeh 300m 3 DNY Borokerdő Basahegy Pereshegy Kápolna EK. 200m. 180m. 224m. p266m. Királygerenda völg mesz 5 SSE EST TTI" metsz 117 [TO z TETSLI a SERIES SSE it 55 et EE SSE ESSSSSSESSSSZO ES És slír márga andezit lösz futóhomok vetődések homok homokkő Alsómediterrán Diluvium Alluvium 14. ábra. Szelvény a váchartyáni Borokerdőtől ÉK-felé a kisnémedi Csekehegyen át a Királygerendai völgyig. A CSÖRÖGI ANDÉZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 209 4. Ostrea digitalina Du8B. tartalmú homokkő. A homokkő kövületekben nem valami gazdag és a talált kevés kövület is oly rossz megtartású, oly annyira koptatott, hogy meghatá- rozása igen nehéz. A pokolvölgytetői kőbánya homokkövéből: Ostrea sp., Arca sp., Pectunculus ( Axmmnea) cír. FHichteh DEsSR., és halfogak kerültek elő. A homokkő nincs másutt közvetlenül a telérek mentén feltárva ; megtaláljuk azonban darabjait a Basa-hegy alján, a Bángor-, Percs-hegyen, Sóstópusztánál, az Öreg-hegyről levezető úton ; igen hosszú sávban bukkan továbbá felszínre a Cseke-hegy déli oldalán,a mély bevágásban húzódó és a kápolnához vezető úton, hol majdnem területünk nyugoti részét határoló Csörög-vizig követhető. Külön meg kell azonban említenem a csekehegyi telér vonulata mögött húzódó Királygerendahegy déli oldalán levő igen jó és tanulságos feltáráso- kat. Nemcsak azért, mert e feltárások a dűlés határozott megállapítása szempontjából kétségbevonhatatan adatokat szolgáltatnak, hanem azért is, mert a homokos rétegeknek a márgával való váltakozása igen jól észlel- hető. A feltárt homok, homokkő és márgarétegek ép úgy, mint a pokol- völgytetői kőbányában 3" irányban 10? alatt dűlnek. E hegygerinc alacsonyabb nyugoti végében lévő, de a dülési viszo- nyok megállapítása szempontjából legjobb feltárásban legalul erősen homo- kos márga, erre finom homok, majd ismét homokos márga, finom homok homokkő darabokkal, erősen homokos márga és finom homok települ. Kövületeket itt a feltárásokban nem sikerült gyüjtenem. A feltárás fölött a hegyoldalon azonban Ostrea digitalhna DuB., és Cerithium töredékek nagy mennyiségben hevernek. STAcHE szintén csak az Ostrea cyathula LAM., Cerithium phcatum BRua. és Cerithium margaritaceum BRocc. töredékeit említi e helyről. Végül a Duka községtől északra fekvő Annahegy nyugati végében van hatalmasan feltárt laza , szürke homok, keményebb homokkőpadokkal, melyek dülése az említett düléssel teljesen megegyezik. A homok tömérdek vaskonkréciót tartalmaz és a kemény padok is erősen rozsdás színűek. Ez a homok az eddig említettektől eltérően rendkívül gazdag kövületekben. Sajnos a kövületek igen rossz megtartásuak, úgy, hogy ép példányok gonddal! is alig gyüjthetők. Az itt gyüjtött fauna a következő alakokból áll : Lima cfr. ( Mantellum) hians GwmeEn., Pecten efr. arcuatus BRocc., Anomia embriók, Pectunculus sp., Venus (Chione) multilamella Lam., Corbula gibba Orrvi, Dentahum ( Antale) vitreum ScHRör., Ficula sp. 210 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS 5. Slir-rmárga növénylenyomatokkal és foraminife- mv 2ykeltegzsik A márga, mely a csörögi telér feltárásaiban a homokkő fölé települ, a Királygerendahegyen pedig a homok és homokkőrétegekkel váltakozik, annahegyi feltárásunkban nem észlelhető. Viszont közvetlenül a telérek mentén a honrokkő csak a pokolvölgytetői kőbányában van feltárva, ahol minden átmenet nélkül kékesszürke márga települ reá. Ez a márga, mely a telér egész hosszában húzódó feltárásokban mindenütt megtalálható, ott ahol a homokkőre települ mintegy 20 em vastag rétegben, 1gen gazdag növényi levéllenyomatokban. E levéllenyomatok közül DR. Tuzsos JÁNOos egyetemi tanár úr szívességéből Cinnamonum tipusut, Carpinus verus tipusut és Castanea Kubinyi Kovárs tipusra emlékeztető, de annál keske- nyebb, némileg az eocénbeli örökzöld guercusokra is hasonlító alakokat sorolhatok fel. Azonkívül még tűlevelek i18 nagy számban vannak a palás márgában. EH növénylenyomatos márgában Cardium sp., Dosimia sp., Circe (Gouldia) mmma MowxTrG., Callistotapes vetulus Basr. és Telhma plamata L. var. lamellosa D. C. G. elég Jó megtartásu példányai is találhatók. Tovább keletre Közurdoks közelében ugyanebből a kemény margából még Nodosaria affims D-ORB. (körülbelül 10 cm hosszú példánya) Plegiocidaris Peromi Corr. (tüske) és echimnodermata nyomok (fam Spatangidae) kerültek elő. Mállottabb iszapolási maradékából az alább közölt gazdag foramimfera fauna került ki. A felsoroltakon kívül — SCHRÉTER ZOLTÁN dr. kir. geológus úr szives- ségéből — még egy nevezetes lelet állott rendelkezésemre. Ugyanis a csörögi telértől alig három km-re, és annak lábával egy magasságban fekvő Vácrátót községből, a Vigyázó-kert parkjának építése alkalmával SZONTAGH TAMmÁs dr. m. kir. földtani intézeti aligazgató úr gazdag faunát gyüjtött, amely petrografiailag teljesen azonos homokos márgából származik és amelyben a következő fajok voltak fölismerhetők: Telhnma planata 1. var lamellosa D. C. G., Xenophora ( Tugurium) efr. postextensum SAcc., Casst- daria, ecmnophora Lam., Vaginella depressa DAup., Nautilus ( Aturia? sp.). A Vácrátótról Vácdukára vezető út mentén, ahol a telér alig néhány méter hosszban megszakad, a márga lazább, mállottabb állapotban is fel van tárva. Erről a helyről, az erősen homokos szürke márga iszapolási maradékában igen gazdag foraminifera faunát találtam, mely a következő fajokat tartalmazza : Haplophragmuum (Inituola) nomommnoides Rxuss. Lagena globosa MoxrG. a sulcata DORB. Nodosaria . affinis DORB. ( bacillum D ORB. A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 211 Nodosaria, scalaris BATSH sp. Dentalima polyphragma DORB. Ki elegans DORB. Ki consobrina DORB. Ki approxmimata Reuss. 4 pauperata DORB. Ki Vernewilh D ORE. Polymorphima commums DORB. Cristellaria arcuata DORB. k orbicularis DORB. sp. Ki rotulata LAm. sp. K cultrata MoNTr. sp. Textularia, trochus DORB. £ carimata DORB. Gaudryina, pupotdes DORB. Bigenerina capreolus DÖRB. sp. Bulimina pupoides DORB. Uvigerina pygmoea DORB. k temwistriala DTORB. Globigerina inflata DORRB. Truncatulhma ungeriana DORB. 4 Haidingerü DORB. Rotaha Soldanm D"ORB. Pulvimulima Schreibersit DORB. € Partschiana D7ORB. Ezen toraminiferákon kívül echinodermaták mikroszkopikus tüskéi, ostracoda; teknők és hal-otolítusok voltak még az iszapolt anyagban. Az említett úttól alig 500 m-re délkeletre a Csöröghegy lábánál van a Haraszti puszta kútja, melynek ásása alkalmával a lösz alatt ugyanarra a homokos márgára akadtak, melyet a telér menti feltárásokban is mindenütt megtalálunk. A márga egy darabját a m. kir. földtani intézet szivességéből megvizsgálhattam és annak iszapolási maradéka a következő igen jó meg- tartású faunát szolgáltatta : Haplophragmium nomominoides REuss. Cornuspira involvens REuss. Juingyeloculhna, sp. Nodosaria affims D ORE. Dentahma pauperata D"ÖRB. 4 elegans DORB. Polymorphima commums DORB. c oblonga DORB. Cristellarta cultrata Mowrr. sp. Gaudryina subrotundata SCHWEIGER. 212 D; HOLLÓS ANDRÁS LAJOS Bigenerina capreolus DORB. Bolwina puncilata D"ORB. Uvigerina pygmoea DORB. Rotaha Soldanü D-ORBE. A meghatározott fajokon kívül még: rotalhák, pulvinulinák, truncatulinák, mikroszkopikus echinus tüskék, ostrakoda-héjak és hal-otolhtusok találhatók. Nagyjában ugyanezt a faunát tartalmazta az Ó-Bángorhegy déli oldalán talált feltárásból és a Királygerendahegy mély vízmosásából vett erősen homokos márga maradéka is, azzal a különbséggel, hogy míg az előbb részletezett faunában főleg a nodosariák, dentalinák, eristellariák, textulariák, rotaliák, pulvinulinák és truncatulinák vannak túlsúlyban, addig a most említett feltárásokból nyert iszapolási maradékban a nodo- sariák, dentalinák ritkábbak és helyüket az uvigerinák foglalják el. Az ismertetett képződmények viszonyának könnyebb áttekintése céljából vessünk egy pillantást a harántszelvényre, mely a csörögi vasút- állomástól ÉK irányban — a rétegek dülésének megfelelően — a Pokol- völgytetőn halad át. (A szelvényt a 13. ábra mutatja.) A felső oligocén Pectunculus obovatus LAm. tartalmu, 1. sárgás homokra, 2. szürke, finom " szemű sa nom ars shook üerresős durva kavics, melyre viszont 4. helyenkint homokkő padok- kal, majd 5. márgás rétegekkel váltakozó finomabb kavics települ. LőRENTHEY IMRE idézett munkáiban foglaltak alapján meg- állapíthatjuk, hogy képződményeink petrografiai kifejlődése teljesen azonos a Budapest közvetlen közelében lévő, különösen pedig Budafok északi végében a Sashegyen oly kitünően feltárt alsó mediterrán réte- gekével. A felsorolt makrofaunából, ha azt könnyebb összehasonlítás ked- veért táblázatba foglaljuk (15. oldal, kitünik, hogy abban olyan faj, amely csakis az oligocénre szorítkozna, egyetlen egy sincs. Az oligocénben is előforduló négy faj közül a Corbula gibba OLIrvi ma is él; a Pecten arcuatus BRocc. különböző varietásai az oligocénnél mind fiatalabbak, a Királygerendahegyről való Cerithum plhcatum BRUG. és Ceriülnium margaritaceum BnRocc. olyan fajok ugyan, melyek már a középső oligocénben is előfordulnak, azonban nem hiányoznak a Bécsi medence, északi Németország, sőt Olaszország miocénjéből sem, viszont a velük együtt előforduló Ostrea digitalma DuB az oligocénból még teljesen ismeretlen és az összes környékbeli ( Verőce, Göd, Budafok, Rákospalota) képződményekben az alsó mediterránban fordul már elő. A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 215 A csörögi andezit telérek környékén előforduló alsómediterrán fauna összehasonlító táblázata. ÍNNNNENENElmuluLtLXLtLtltrtKHTüTtttTTtüűfüütütttürtüttütű?5"2mtűüETtTTTTETTTTTTTTTTTTTTTTTÉT TÉR ee tt ÉÉK—.———.— E —— .8-Ep] Magyar- [ 6 TAzStEK ; 3 a as országi és SS Fajok neve ! Lelőhelyé 3 8 B bécsi [8 5 50 [5 "7 ] medencebeli [Oo hr IL DALA aló -[a7T ső árthat tkála Tüskebőrüek (Echinodermata). [I 1. Plegio0cidaris Peroni Cott. (tüske) .. [ Sz. m. b - "2 Kagylók (Lamellibramchiata). 2. Lima (Mantellum) efr. hians Gmel [] Ah. bh. A. I ? 3. Pecten cfr. arcuatus Brocc. sz ös ALA FAK 7- - 4. Anomia ephippium LD. var. sulcata ) Cs. Öh. h. Ée -k ROSS tt ee ke Eh 5. Anomia ephippium L. var. rugu- [/ Cs. Öh. h. -- -k eh losostriata Brocc. és Brn. . 6. Ostrea edulis L. var. lamellosa Broce. ) Cs. Öh. h. -k -- at 7. c (Cubitostrea)frondrosa De Serr. ( Cs. Öh. h. 2 az d 94. / a .díoutalma Düb ze s zs Sze alg att e -- -- 9. Pectunculus (Axinea) efr. Fichteli j JDoShe szsésez BT és égett eseti tevz eke ah: -- -k -k- 10. Venus (Chione) multilamella Lam. [) Ah. h. -- -j- -- j 11. Circe (Gouldia) minima Montg... .. 1 Pvtkb. m. -- -k -- 12. Callistotapes vetulus Bast. Pvktb. m. -- -k J- 13. Tellina planata L. var. lamellosa Pvktb. m. D.GZGESSe szé Ek zése zze nb TES ZGÁTÓL - - -- 14. Corbula gibba Olivi : 7-0 Gt ! a 3 ze d zik Ásólábuak (Scaphopoda). ! j 15. Dentalium (Antale) vitreum Schrőt. I) Ah. hb. ]- 7- 7. Csigák (Gastropoda). 16. Xenophora (Tugurium) efr. postex- j TONS DaG ez Zs te ANNA GÓI [ -p 17. Cerithium margaritacceum Brocc. Kgh. t. ! -k J -k dt 4? 185! 74 plicatum Brug... .. .. . Kgh. t. si Jt je 2162 19. Cassidaria echinophora Lam. . .. hátót HGy ún 20. Vaginella depressa Daud.... .. .. .. [/ Rátót jee -k- -k Azonos fajok összesítése u. u NSZ OSA SL 18 20 . " Lelőhelyek rövidítései: Ah. h. — Annahegy homok; Cs. Öh. h. — csörögi Öreghegy homok ; Kgh. t. — Királygerenda hegytető ; Pvtkb. h. — pokolvölgytetői kőbánya homok ; Prtkb. m. — pokolvölgytelői kőbánya márga; Sz. m. — Szur- dok márga. 214 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS E rétegeinket tehát az alsó mediterránba kell sorolnunk annál is inkább, mert faunája az ú. n. bécsi medence ! kitünően ismert alsó medi- terrán faunájával ? teljesen azonos, és a LŐRENTHEY IMRE által ismertetett budafoki faunával is hasonlóságot mutat. A foraminifera fauna jellege teljesen megfelel a kőzet sekélytengeri fáciesének s első tekintetre a felső mediterránra utal. Azonban a felső medi- terrán partszegélyi övében nagyon gyakori amphisteginák, hete- rosteginákés polystomellák egészen hiányoznak, ami nemcsak az üledék eltérő fáciesében leli magyarázatát, hanem kétségtelen kor- különbségre utal. Így a legközelebb eső Rákospalotáról ismertetett8 azonos fácicsű középső miocén kékes szürke márga, foraminifera faunájával, csak a poly morphinák jelenléte ad némi megegyezést, ellenben az abban uralkodó polystomellák és nonioninák faunánkban egyálta- lán hiányoznak. Faunánk tehát a hazánkban nagyon közönséges felső mediterrán foraminiferafaunáktól eltér. A közeli területek alsó mediter- rán rétegeiből foraminiferákat eddig még nagyon keveset ismerünk, amt inkább az ilyen irányú vizsgálatok hiányának, mint a rétegek foraminiferá- ban való meddőségének tudható be. Erre vall legalább az a körülmény, hogy a budafoki Sashegy ÉNy.-i végénél feltárt (kavics és homok fölött települt) erősen meszes homokos márga, a begyűjtött összehasonlító anyag iszapolási maradékában gazdag mikrofaunát adott, melyben többek közt Tegtularia Mayeriana, d"ORB. Anomalina austriaca d"ORB, rossz megtar- tású polymorphina félék, spongia tűk és echinodermaták mikroszkópikus tüskéi voltak felismerhetők. Sajnos az alakok igen aprók, átkristályosodott és igen koptatott héjúak. Az erdélyi medence hidalm ási rétegeinek az itt említettekkel megegyező összetételű gazdag foraminifera faunája t rétegeink helyét az alsó medi- terrán legfelső részében állapítja meg, ahol a hidalmási rétegek is helyet foglalnak. Alsó mediterrán rétegeink fölött részben diluvialis lösz, részben pedig alluvialis futóhomok települ. A felső mediterrán és ezt követő korok üledékei a diluviumig területünkről hiányzanak, amiről a szomszédos területek földtani fölépítését tekintetbe véve arra következtethetünk, hogy ekkor területünk szárazulat volt. 2 ! HOERNES R.: Bau und Bild der Ebcnen Österreichs. ? HOERNES M.: Die fossilen Mollusken des Tertiürbeckens von Wien. (Abh. der k. k. Geol. Reichsanst. Wien 1856— 70.). SCHAFFER F.: Das Miocán von Eggenburg. (Abh. der xxeol. Reichsanst. Bad. BENT TATÓ 3 ? FRANZENAU: Középmiocén rétegeknek új előfordulásáról Budapest környékén, Rákospalotán. (Földtani Közlöny 1910. 158. old.). § KoocH A.: Az Erdélyrészi medence harmadkorú képződményei. II. Neogen. A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 215 Az elmondottak alapján 1. afelső oligocén homokra következő alsó mediterránba sorolt képződmények, a következő tagokból állanak: 2. legalul ho mok, mely az anomiás homokkal azonosítható ; 3. erre következik durva kavics, mely a budafoki alsó mediterrán kavicsokkal egyezik ; a kavics fölött újból; 4.homok és kissé ka vi- csos homokkő, majd 5. homokos márga zárja le a rétegek sorát, mely utóbbi sok vonatkozást mutat a slír-márgával és ennek megfelelőleg az alsó és felső mediterrán határrétegei gyanánt tekintendő. C) Andezitek. Az eredetileg ÉK-felé dülő alsó mediterrán képződményeket, közel K-Ny. irányú telérben áttörte az a kitörésbeli kőzet, mely a térszín emlí- tett élesen kiváló gerincét alkotja. A feltörés mentén az üledékek kissé felemelődtek, amiként ez a 15. ábrabeli fényképen látható. 15. ábra. A Pokolvölgyi köfejtő andezit telérének fényképe. 216 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS A laza üledékek azonban a nyomásnak könnyen engedtek és vékony takaróként maradtak a kitört és megszilárdult magma felett. Ennélfogva a létrejött eruptiv kőzet felszínre csak akkor került, mikor az erozió a külön- ben vékony takarót eltávolította. Az erozió voltaképen csak a csöröghegyi telért hozta teljesen fel- színre, a csekehegyi telérből csak rossz feltárások vannak, de az eruptiv kőzet törmelékeit oly mennyiségben találjuk az Óbángorhegyen is, hogy annak gerincében szintén fel kell tételeznünk az andezit telért, habár fel- szinre nem is került. A csöröghegyi és csekehegyi telérek kőzetei már puszta megtekintésre "is lényeges különbséget mutatnak. A csöröghegyi kőzet friss darabjai sötét zöldesszürkék és gyakran a mállás nyomait mutatják, míg a csekehegyi TES homokkő márga andezit törmelék futó régi bánya 10" Esz növény- telér és lösz homok gorca dül lenyomatokkal nyulványokkal Diluvium NinGren Alsó mediterrán 16. ábra. Szelvény a Pokolvölgyi nagy köfejtőn keresztül. (Az ősrégi köfejtőben a kifejtett andezit helyén 10 méter széles és 20 méter mély üreg van, amely a hegygerinc hosszában óriási barázda gyanánt húzódik.) kőzet darabjai úgyszólván szurokfeketék, üdék és rendkívül szívósak. Mindkét kőzet hipokristályos porfiros szövetű, még pedig e szövetnek hialopilites változatát mutatja, de a külső formának megfelelően elegy- részeikben és azok kifejlődésében lényegesen, eltérnek egymástól. an. 6. A csöröghegyi augit-andezit. A Csöröghegy kőzetének alapanyaga üvegből, apró földpát-lécecskék- ből, augit- és magnetit-szemecskékből áll. Ebben az alapanyagban kevés nagyobb földpát és még kevesebb augit van porfirosan kiválva, azonkívül zöldszinű kloritos halmazokat is találunk benne, melyek az augit elmálásá- ból keletkeztek. Ugy az alapanyag földpátjának, mint a porfirosan kivált földpátnak ikerrovátkoltsága (albit-ikertörvény) elárulja rögtön, hogy plagioklásszal A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. JA van dolgunk ; kanada-balzsamnál való jóval erősebb fénytörése pedig a nagyobb Ca tartalmú, bazikusabb földpátokra utal. Az ikerrovátkák az albit-törvény ikerlapjára (010) merőlegesen kb. 389-os maximális szimmetri- kus kioltlást mutatnak, a földpát tehát a bytownit-anorthit sorozatba tarto- zik. Az alapanyag földpátja valamivel savanyúbb földpát viselkedését mutatja. Az intratelluros földpátok frissek, az ikerrovátkoltságon kívül zónás szerkezetet mutatnak és gyakran tartalmaznak az alapanyagból való sötétszínű üvegzárványokat, amelyek a repedések mentén elhelyez- kedve semmi sza bályosságot nem mutatnak. Az intratelluros augit, mely mennyiségre nézve sokkal kevesebb mint a földpát, általában Íriss, erősen repedezett, zárványt nem tartalmaz ; ikreket is alkot a harántlap (100) szerint. Az alapanyag augitja mindig szemek alakjában fordul elő, soha sincsen kristályalakja. Az augiton itt-ott a repedések mentén a kloritosodás jelei mutatkoznak, ami arra mutat, hogy a kőzet már erősen meg van támadva. A kőzet málására különben az összes .feltárásokban észlelhető erősen előrehaladott gömbös elválás is figyelmeztet bennünket (18. ábra), melynek kőzetünk egyik legszebb példá- ját mutatja. A felsorolt elegyrészek alapján a Csöröghegy kőzete augit - andezit. 6a. A csekehegyi hipersztén augit-andezit. A Csekehegy közetének alapanyaga sötétszínű üvegből, föld pát- részecskék, augit szemecskékből és sűrűn egyenletesen elhintett , igen apró magnetitkristálykákból áll, miáltal a kőzet sötét, majdnem szurokfekete külsőt nyer. Ebben az üveges alapanyagban földpát és piroxén van igen szép Íriss kristályokban kiválva. Az intratelluros földpátok sokkal nagyobb mennyiségben váltak ki ebben a kőzetben, mint a csöröghegyiben, sokkal sűrűbben és határozot- tabban ikerrovátkoltak, (albit-ikertörvény szerint ) frissek, zárványt nem tartalmaznak, széleiken azonban imitt-amott nagyon kevés üveget találunk az alapanyagból és zónás szerkezetet is mutatnak. Általában a kanada- balzsamnál erősebb fénytörésüek és kb. 36—389" maximális kioltást mutat- nak, az ikersíkra merőleges metszetekben. Ezek alapján a bytownit sorhoz tartozó földpáttal van dolgunk. Az alapanyag földpátja hasonló viselke- désű. A porfirosan kivált piroxének igen szép, friss, jól kifejlődött kristályo- kat alkotnak. A kristályokon jelen van a harántlap (100) oldallap (010), prizmalap (110) és a rombos pyramis (111). Gyakoriak az ikrek (100) sze- rint és ezek rendes táblás kifejlődésűek. Kétféle piroxén van a kőzetben, a rombos hipersztén és a mono- klin augit. A bazaltos augit ferdén olt ki, nagyobb fénytörése és erősebb Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 15 218 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS kettős törése van, mint a hiperszténnek és mindig pozitiv optikai karaktert mutat. A hipersztén a prizmazónában egyenesen olt ki, gyengébb kettős törésű mint az augit és így keresztezett nikolok között alacsonyabb inter- ferentia színt is ad és a főzónát kivéve negativ optikai karaktert mutat. Gyakoriak az augit-hipersztén alkotta összenövések. Találunk még a kőzetben szórványosan chlorit-halmazokat és szer- pentint is, mely utóbbinak előfordulási formája arra enged következtetni, hogy olivin szerpentinesedett, bár olivin a csiszolatokban nem észlelhető. A kőzet magnetittartalmát nem lehet megítélni, mert teljesen eltünik a fekete át nem látszó nagyon sok salakos üveget tartalmazó alapanyagban. A fenti ásványösszetétel alapján a kőzet hipersztén-augit andezit. Nagyon szép, friss üde kőzet, mely típusos kifejlődésű a maga nemében és egyike legszebb andezitjeinknek. A fent elmondottak alapján végeredményben mindkét kőzet erősen bázikus andezit, melyek — bár élegyrészeik és azok kifejlődése tekinteté- ben eltérést is mutatnak egymástól — ugyanazon főkitörés éredményeinek tekinthetők, mely a Cserhát többi erupcióit létrehozta.. D) Diluvium (Pleisztocén). Te AKSa Vie si érs MKONRIZÁbKa MTE Területünket legnagyobb részben lösz födi, mely ma többé-kevésbé egységes takarót formálva borítja az idősebb rétegeket. A legtöbb helyen nem közvetlenül a felsorolt idősebb képződményekre települ, hanem a lösz alján csaknem mindenütt egy a közeli idősebb kőzetekből, kavics, homok és andezitből álló törmelékes réteget látunk, mely a diluvium eroziós jelenségeire utal. A lösztakaró leginkább átmosott másodlagos lösz, amit helyenkint kavicsok szintes rétegekben való közbetelepülései bizonyítanak. E) Alluvium (Holocén). Vutóhomok, zsombék, a vízfolyások mentén lerakódott hordalék és csekély humusz alkotja az alluviumot. SZAETELÓ homo Ik A futóhomok területünknek a Kígyóhegy vonulatától délreeső részét Vácduka község völgyeletét és a Csörögvíztől nyugatra eső terüle- tet borítja. Anyagát a terület felső oligocén és alsó mediterrán homokos rétegeiből nyeri. A másik két képződmény alig számottevő humusz a szán- A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 219 tás-vetés alá fogott terület egyes részein, míg zsombék a Királygerendai völgy alján keletkezett. IV. Váchartyán vidékének tektonikája. A terület földtani szerkezete aránylag egyszerűnek mond- ható. Az átlagos északi düléseknek megfelelőleg a legidősebb felső oligocén- rétegek délen helyezkednek el s észak felé az említett fiatalabb rétegek következnek, rendes egymásra következő sorrendben, a legfiatalabb piroxén- andezitig, mely az egész rétegsort áttörte. Az andezitkitöréssel kapcsolatos mozgások csak a rétegeknek már említett telérmenti fölemeltetésében nyilvánulnak (15.és 16. ábra). Az andezitben észlelhető litoklázisok és a terület térszini viszonyai azonban fiatalabb mozgásokra is utalnak, amelyek legjobban a telérek szilárdabb vonulatában nyomozhatók. Ezek a mozgá- sok közel észak-déli vagy északkelet-délnyugati törésvonalak mentén ví Z- szintes eltolódások gyanánt mutatkoztak s a képződményeknek egyes szakaszait, rögeit kisebb-nagyobb mértékben eredeti helyzetéből kimozdították. A csöröghegyi telérben különösen jól látható ilyen eltolódás a Kígyóhegyen s a Szurdok irányában. A telér csapásának többszörös gyenge hajlása is hasonló haránteltolódások esedményvonala gyanánt tekinthető. A vízszintes eltolódásokon kívül függőleges irányú lezökkenések jelenléte is megállapítható. Ilyenek kisebb mértékben a pokolvölgyi kő- fejtő bejáratában föltárt andezitapofizisen észlelhető jól, csaknem függő- leges litoklázisok mentén (17. ábra). Valamivel bizonytalanabb a telér sóstópusztai megszakadásának szerkezeti nyomozása, de az andezitnek 600—700 méteres megszakadása és az itt haladó széles völgy egy északnyugat-délkeleti haránttörés jelenlétére utal. A dukai mélyedést valószínűleg egy erre merőleges hosszanti törésvonal mellett lezökkenés indította meg, és azután az erózió tágította ; ami a csöröghegyi és a bángorhegyi márgakőzet azonos magasságban való hely- zetéből következik, Az itt említett biztosabban nehezen nyomozható törésvonalak a Középhegység jellemző törésvonalaival nagyjában megegyeznek. Az andezit- kitörésnél fiatalabb mozgások közelebbi kora a terület fiatalabb üledékei- nek hiánya miatt nem állapítható meg, de a Középhegység hasonló jelen- ségeinek alapján leginkább a miocén végére tehető. V. A vidék geológiai kialakulása és az andezit telérek keletkezése. Az. elmondottakat röviden összefoglalva , területünkön a felső oligocén laza kavicsos homokja a legmélyebb képződmény; erre települ az alsó 15t 290 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS mediterrán kavics, homokkő és foraminiferás márga, melyek szintén köny- nyen málló, nem nagy ellenállással bíró kőzetek. Ezeket a kőzeteket találta itt az andezit-kitörés. A laza üledékek a magma nyomásának engedve felemelkedtek és a kemény tengely gyanánt benyomult andezittel együtt az ismertetett gerincek kiformálódásának alapját szolgáltatták. A hegy- gerincek alakulása azonban arra enged következtetni, hogy a magma nem törte át teljesen a nyomásnak könnyen engedő kőzeteket, a kitörés tehát a felszínre nem jutott egészen, hanem a kissé kiemelt homokkő és márga valószínűleg vékony takarót alkotott fölötte. 17. ábra. A mediterrán márgarétegek közé benyomult andezit-apofizis, a Pokolvölgy-köfejtő bejáratán, A déli gerinc, mely a Pokolvölgynél kezdődik és egészen a Lajos- hegy, Kisnémedi községtől délre eső végeig húzódik, úgyszólván egész hosszában egyenlő magasságú ; átlagban 210 méter. A Sóstó-puszta mellett emelkedő Öreghegyen (hol a telér megszakad) az andezit a harmadidő- szaki kőzetekkel együtt eltünik a szem elől, azonban egyes helyeken a; homokkövet, néhol pedig az andezitet is megtaláljuk; a képződmények tehát megvannak itt 18, csak feltárva nincsenek. A Csekehegy andezitjét legnagyobbrészt lösz borítja, .csak egyes rossz feltárásokban akadunk törmelékére. A talált temérdek törmelék miatt ugyancsak fel kell tételez- nünk az andezit tengelyt a Bángorhegy gerincében is, ha feltárva nem i8 találjuk. A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. 221 A telérek keletkezése — mint ezt a mediterrán márgába nyomult apofizis is bizonyítja — kétségtelenül az alsó mediterrán áttört üledé- keinek lerakodása után történt, de hogy mikor, arra pusztán területünk vizsgálata alapján felelni nem lehet, mert a kitörést követő korok üledékei hiányoznak. A kitörések idejének szűkebb megállapítása céljából tehát keresnünk kell andezitjeink összefüggését a szomszédos területek ande- zitjeivel. Nyugat felé a Duna völgye húzódik, errefelé a telérek megszünnek, de ha csapásukat keletre követjük, úgy az északi Csekehegy vonulatának irányában a Malotahegy azonos összetételű andezitjét, míg a déli gerinc egyenes folytatásában a már említett Várhegy andezitjét találjuk. E két andezitkup kapcsolja teléreinket a Cserhát kissé ÉK.-DNy.-irányú vonulatá- nak déli végéhez. A Cserhát kitörései BCHAFARZIK FERENC vizsgálatai szerint az alsó és felső mediterrán határán történtek, a felső mediterrán kőzeteinek le- rakodását megelőzőleg. A kitörések, — tekintve, hogy a tufarétegekben olykor túlnyomó mennyiségben fordulnak elő kőzetdarabok, lapillik, sőt óriási bombák is és hogy a finom hamu között néha szabad bytownit , anorthit kristályokat találni — nagyon hevesek lehettek. Az óriási erejű és feszült- ségű erupciónak következménye valószinűleg, hogy a kitörés főtömegéből a szóbanforgó telérek anyaga a környező homokkőbe nyomult, melyet a kitöréseket megelőző bizonyára nagyarányú földmozgások már megtördel- tek, preformáltak. Az erozió, mely a mediterrán kavicsból csak a terület nyugati részén lévő Öreghegyet hagyta meg, a laza homokkövet és márgát sem kímélte és a telérek tetejét részben szabaddá tette. Minthogy az andezit a legbázisosabbak közé tartozik, melynek föld- pátja az anorthit a legkönnyebben málló földpát, a teléren is érezhetővé váltak a pusztulás nyomai. Először az érintkezési lapokkal párhuzamosan repedezett meg, majd a leszivárgó vizek hatása alatt, gömbös héjas darabokban vált el (18. ábra) porfirosan kivált augitja pedig elkloritosodott. Az erózió folyamánya részben a Kígyóhegynek, Vácrátótról Vácdukára vezető Szurdokban; való megszakadása 15. Részben csak, mert a Szurdokban lévő megszakítás- nál az erozió a kitörés ideje után történt földmozgásokkal együtt csak preformáló szerepet játszhatott és a hátráló erozió által megkezdett gerin- cet valószinűleg az emberi kéz bontotta ki, hogy a duka-rátóti helyi közleke- dés fontos vonalát könnyebben járhatóvá tegye. A kibontott telér két oldalán a márga beomlott és ma a bevágás két oldalát teljesen födi. Másképen keletkezhetett a telérnek Sóstó pusztánál való megszakadása. Ha ugyanis területünk alakulását vizsgáljuk, két törési vonalat tételezhetünk fel. (14. ábra.) Az egyiket a királygerendai és kisnémedi vízvölgy irányában, a másikat vele párhuzamosan a Sóstó-pusztán levő megsza kításon át. A két vetődés biztos megállapítására nincs elegendő támaszpontunk, 999 D: HOLLÓS ANDRÁS LAJOS tt — de a rétegeknek északkeleti irányban való 109-os dülése, valamint az andezit- nek megszakadása arra enged következtetni, hogy a mediterrán tenger visszavonulásakor bekövetkezett földmozgások az erozió megindulta előtt 18. ábra. Gömbös elválású andezit, amely egymást kere-ztező közetrepedések mentén keletkezett. A Kígyóhegy köfejtője. területünket is érték és a megbolygatott andezitet az erozió elmosta, úgy hogy a diluvium nagyjában már a most kialakult térszint találta. VI. A váchartyáni Csörögi-hegy vidékének összefoglaló leirása. A Vácztól keletre eső dombvidék a Cserhát neogén vidékének előhegyeiből áll, amiket harmadkori rétegek és eruptiv kőzetek alkotnak. Az átlag 200—300 m t. f£. magaslatok egyenetlenségei főkép a denudációs hatásokból keletkeztek ; a víz és szél működése nagyon szépen észlelhető ezen a dombos vidéken. Így a Pokolvölgy és Öreghegy között, nyugat —keleti irányban húzódó Kígyó-hegy andezit-telére keményebb, ellenálóbb kőzetével hosszú gerinc formájában emel- kedik ki és uralja a térszint, míg a környező laza homokkövek s márgák elsimuló dombokat mutatnak. A keményebb eruptiv kőzetek sokkal jobban ellenállottak a letaroló hatásoknak, mint a puhább üledékek. A vidék orografiai s hidrografiai viszonyait ÉK—DNYy-i irányú dombvonulatok s völgyek szabják meg, csupán a keskeny endezit-telérek mutatnak ettől eltérően tisztán kelet-nyugati irányokat . Dr. HOLLÓS ANDRÁS LAJOS: A csörögi Kigyóhegy vidékének geológiai térképe. 1:31,250 mértékben, Földtani Közlöny. Band XCVII. kötet (1917). LUDWIG ANDREAS HOLLÓS: Geologische Karte der Umgebung des Kigyóhegy bei Csörög. Magstab 1:31,250 Tafel IV. tábla. 6"50 [Ferrótól keletre. 36-55. Vidös 1 sal dés Vay íNi fEndrei MEA köd " Z íry evnyi ISZ SES 5/Mali cs 0í5ú kesázzzs ges TÉLTő j/ sast Ez A. 77 sg j 1062 JE - Ota Somos Cs : ji h zi vé 97 ga 5 7 B. ÉZzt IX És Csörög pögzta Te ame a gye Mi em doan KESZBA s JJSSRANS va (-) N TES 1 16 i il ! E / s / r .. Sás L —- . or FT. Ártérfüledék MAGYARAZAT - ERKLARUNG: a Durva kavics Si — 1 Schwemm-Ablagerung [/ . GroberSchotter (88 BEEzzztt futóhomok § TITTTTTTTI LÖSZ ; ZETT Homokkóés márga I.SZ s ugsand S IEEE Tsési) Diluvium 1114 Sandstein u Mergel 8585 TATE Zsombék GY Andezit ) felsömediterrán — f7zz77zzeg Pectunc.homok Sa Torf Andesit ) Ob. Mediterrán. 272] Sandstein mitPect.obovat - 6. Kövülettermőhel "Mo" Csapás.dúlés . 38 Versteinerungsfundort , Mérték - Maafstab : Streichen,fallen. 0. 100790 340 420500 1000 2004 000 4900 m HE — S, G.U ( L] 36-50 Helyesbítés! A Kisnémeditől északra levő Jánoshegy 308 méteres gerincére andozittelér rajzolandó, amely összekötő vonal gyanánt szolgál a keleten levő 302 méteres Malotahegy és a nyugaton emelkedő 300 méteres Csukehegy hasadékvulkánjai között. Berichtigung! Auf den 308 m. hohen Rücken der von Kisnémedi nördlich liegenden aJánoss Berg ist der Andesitdyke noch einzuzeicbnen, der als zasammenbindende Linie dient zwischen dem Spaltvulkane des östlich liegenden 302 m. hohen eMalotas-Berg und dem westlich sich emporhebenden 300 m. hohen a(Csukes-Berg. A CSÖRÖGI ANDEZIT-TELÉREK FÖLDTANI VISZONYAI. ZA A vidéket a következő képződmények építik fel! : 1. Felső oligocénkori laza homokkő, amely a váczkis: hartyán—váczi országút déli oldalán, a villamos-vasút bevágásaiban van feltárva, s Pectunculus obovatus LAMARCK s Turritella Geimtzet SPY. kövületeket tartalmaz, 2. Alsó mediterránkorú anomiás homok, az Öreghegy északi ol- dalán az Anomia ephippium L. gazdag teknő maradványaival. 3. Alsómediterránkorú durva kavics, amely a csörögi Öreghegy (202 m) szőlővel beültetett tetején található. Eza kavicstelep kizárólag kevés mészkőből és túlnyomólag kristályos palákból származó görgetegeket taralmaz; a középszemű és durva szemű kavicsok között andezitnek még nyoma sincs. : 4. Alsómediterránkorú homokkő és márga. Legszebb fel- tárásai a dukai Pokolvölgyben vannak, ahol alsó részén kemény szürkés homokkő- padok, s feljebb kékesszürke márgarétegek települnek. Itt az eredetileg lankásan észak felé dülő homokkő-rétegeket, az andezitkitörés mindkét oldalon kissé fel- emelte, s helyenkint az andezit a márgarétegeket keményre égette. A homokkő azonkívül megtalálható a Királygerendai völgyben, számos más helyütt, s belőle Ostrea eyathula, Ostrra. digitahina, Cerithium phcatum, s Cerithuum margaritaceum kerültek ki. 5. A homokkőre kékesszürke márga települ, amelyben a Váczrátótról Váczdukára vezető út mentén gazdag foraminifera fauna található, jellegzetes sekélytengeri alakokkal : nodosarta-, eristellarta-, rotalia-, truncatulina- félékkel. Ez a foraminifera-fauna a hazánkban nagyon közönséges felsőmedi- terrán-foraminifera-faunáktól nagyon eltér, mert hiányzanak belőle az amphiste- gina, heterostegina s polystomella-félék. Nevezetes, hogy a közeli területek alsó- mediterrán rétegeiből foraminiferákat eddig nagyon keveset ismerünk ; a szóban- forgó fauna leginkább az erdélyi ú. n. hidalmási rétegek foraminifera fauná- jával egyezik, s így az alsó mediterrán felső emeletébe sorozható. Úgy a felsőmediterrán emelet, mint az erre következő rétegcsoportok egész -a diluviumig hiányzanak. 6. Andezittelérek. A duka-kishartyáni Csörögi1-hegy az 1 : 25,000 mértékű térképen a Pokolvölggyel jelzett helyen kezdődik, s a Kígyóhegyen át az Öreghegyig húzódik, átlagos magassága 210 méter. Biz a déli andezit-vonulat, amelynek a felszínen látható hossza 4-5 km. Az Öreghegy alatt a telér megszakad és csak 2 km-rel odébb a sóspusztai Lajos-hegyen bukkanik fel 1 km hosszú gerinc formájában. A Kígyóhegy kőzete hipokristályos, porfiros szövetű augitan- dezit, amely helyenkint igen szép gömbös elválást mutat. A másik andezitvonulat északon, a 200 m magas Cseke-hegyen van, s ennek kőzete már a bazaltokhoz közeledő erősen bázisos hipersztén- augit-andezit. Az andezitkitörések keskeny telére a márgát 15 meg- bolygatta s kissé fölemelte. A telér eredetileg egész hosszában nem volt a fel- színen, amit az is bizonyít, hogy egyes szakaszokban most is födve van, s csak 1 Úgy az itt felsorolt, mint a szövegben előbb is használt 1—8. számok a 13 ábra megfelelő képződményeire is vonatkoznak. 994 D: SCHOLTZ MARGIT az utólagos erózió távolította el róla a laza márgát. Az andezittelérek a felső- mediterrán korban megindult vulkánizmusnak termékei, de rejtett kitörések, amelyek az alsómediterrán márgát nem mindenhol törték át. A terület utólagos mozgásaira utalnak az andezitben látható kőzetrepedések, litoklázisok, amelyek a gömbös elmállási formákat is lehetővé tették. 7. Diluviális (pleisztocén) lösz födi északon a térszín legnagyobb részét. 8. Alluviális (holocén) futóhomok borítja a Dunáig terj dő sikságot, 8 körülveszi a Kigyóhegyet a Vác felé tekintő homlokán. k A geológiai felvétel főkép abban különbözik a SCHAFARZIK FERENC-féle régibb felvételtől, hogy a terület zöme SCHAFARZIK felvételén a felső oligocén pectunculusos homokkő-csoportjába tartozik, míg a szóbanforgó felvétel, miként ezt a IV. táblabeli térkép mutatja, ezen képződmények nagy részét az alsó- mediterránba sorozza. Kelt Budapesten, 1917 május 20-án. Készült a kir. magy. tudományegyetem földtani intézetében. A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI Írta: ScHorrz MARGIT dr. egyetemi tanársegéd. — A 19, 20. ábrával. — A Karancs-hegység geológiai viszonyai. Nógrád megye keleti részén az alacsony miocén-oligocén halomvidékből két nagyobb, 600—700 méteres andezit-hegytömb emelkedik ki, a Karancs és a Sátoros, amelyek a nógrád—gömöri bazaltvidék nyugati ívének fordulójában foglalnak helyet. A két hegytömeg korára és szerkezetére nézve úgyszólván teljesen egyforma . NoszkY JENŐ,12 ki a vidéket geológiailag reambulálta, azoknak geológiai viszo- nyait röviden a következőkben foglalta össze és bocsájtotta remdelkezésemre . A Karancs és Sátoros hegyek környékének bázisa a mélységben a kristályos- pala. Ezt mutatja a balassagyarmati mélyfúrás, ahol az oligocénrétegek alatt 560 m mélységben a kristályospalákat megütötték. Ezenkívül ezt igazolják azok 1! Dr. Noszgy JEnő : Mátrától északra levő dombos vidék földtani viszonyai: Magy. kir. földtani Intézet évi jelentése 1915. 364—375. t ? Dr. Noszkv JEső: A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. Koch emlék- könyv. 67—90. old. , A KARANCS-HEGYSE 31. ZITJE 4 ANDE G 1 4 U9205tÚO U99001JAI ugootig tnTANIId UINTANITV "JUTIAZS 9[999A[9]7 IVUVI DAVIS] ONM[/ AMZSON "od9y193 IeI59[095 ((ug9oSI[O0 98[y ) ejed soseÁsy (ug905SIIO OSsT9T) OJJOUOYU a SOJTUOJNLI) JIZOpUV tgNJITTOTT (oZsS91 OST9J UVIIIJIpOWOS[y ) THJVUI FHOUOH jezeg J8ÁSV 59 ZSOT U9DOIZSI9]d J9pom H931y a 8 Ű JIN 4 4 ( : og tes zett XT E. SS pedú HJIUJJIJÁUIOY SISÁSIW-SIUVIBY V "PIG? "6I Nő . N ; ÍJ u [d 9 Eg 111! j S TUNO? NY ! 9 ht 996 D- SCHOLTZ MARGIT a kristályospala zárványok is, amelyek a sátorosi állami kőfejtő andezitjében találhatók és amelyeket az andezitláva a feltörésekor a mélységből magával ragadott. j A kristályospalák fölött közvetlenül az alsó-, és e fölött a. felső oligocén- rétegek telepűlnek, egyforma agyagos kifejlődésben. Ezek az üledékek azonban itt nem tipusos formájukban vannak jelen ; az andezit feltörések következtében utólag módosúltak, metamorphizálódtak. A kemény, palás, sötétszürke rétegeket az első térképezőjük PaAuL nyomán sokáig karbonkorúaknak tartották, de jelen- leg a bennük található kövületek kétségtelenül bizonyítják oligocén voltukat. Az oligocén agyagos-palás képződmények felett vastag, glaukonitos homokkő rétegcsoportot találunk, amely a felső oligocén felső részének és az alsó medi- terrán alsó részének felel meg. A homokkő felett az alsó mediterrán emelet felsőbb kontinentális, kavicsos, homokos rétegei következnek a széntelepekkel, majd az előnyomuló (transgredáló) tengeri üledékek, amelyek azonban már csak a Karancs távolabbi környékén vannak meg. A Karancs és a Sátoros andezittömzsének feltörése a vizsgálatok alapján valószinűleg az alsó meditterán emelet ideje alatt történt. A mélységből feltó- duló magma nem tudott a felszínre jutni, a nagyvastagságú oligocén és a feléje települő alsómediterrán rétegek egy részét boltozatosan felemelte s az oligocén- rétegek közé hatalmas tömegben benyomúlt. Az oligocénrétegek közé benyomúló andezitmagma a kitörés helyétől távolabb fokozatosan elvékonyodott és a fel- "emelt, feléje borúló takaróban képződött repedésekbe számos vékonyebb-vasta- gabb telért bocsátott. Tehát legnagyobb valószinűség szerint a Karancs és Sá- toros andezittömege lakkolith formájában tört fel és merevedett meg, lakkolith voltát bizonyítják az üledékes kőzetek is, a melyeknek kifelé dülő rétegei az an- dezittömzsöt köpenyszerűleg veszik körül. Továbbá erre utalnak még a Karancs tetején meglévő üledékfoszlányok, az egykori felemelt boltozat maradványai. NoszgYy szerint az alsó mediterrán emelet második felében már készen állottak a felemelkedett andezitlakkolithok, a felettük lévő üledékesboltozattal együtt. A felemelkedés időpontjától kezdve a denudáció és az erozió kezdte meg működését. Ezeknek hatalmas, erőteljes munkája letakarította az andezit felett levő üledékboltozatot, úgy, hogy lassanként magába az andezitbe is bemélyedtek az eróziós-árkok s a miocén végétől a pliocén- és pleisztocén-időszakokon át ennek egy része is elerodálódott. NoszgY JEwő szerint tehát a Karancs lakkolith volt. Azonban véle- ményem szerint itt nem lehet szó típusos lakkolithról, hanem inkább erupciós lakkolíthról ! beszélhetünk, tehát olyan kitörésről, amelyben a magma a, felületre is utat talált, mint p!. az Eugameák trachitdombjában. Ennyiben volt szíves Noszky tanár a Karancs hegység geológiai viszo- nyait jellemezni. Ezek után pedig áttérek a hegység eruptiv kőzeteinek a kőzet- tani ismertetésére. 1 FF. v. WoLY: Der Vulkanismus, Stuttgart 1914. Pag. 441, 442. A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI. 22 A Karancs-hegység andezitjeinek típusai. Somoskőujfalu vidékén előforduló andeziteknek két főtipusát különböz- tetjük meg. Az első tipust képviseli a tulajdonképeni karancsi andezit, amely a Karancs főcsúcsát (727 m), és a hozzá tartozó gerinceket és csúcsokat alkotja; a másodikat pedig a Sátoroshegy andezitje. A két kőzettipus már szabad megte- kintésre is lényegesen eltér egymástól. A Karancs andezitje vagy sötétszürke színű kőzet — cigánykő — amint a vidék kőfejtő munkásai nevezik, — vagy szürkésfehérbe hajló mállott amfibolandezit. — A másik tipus, a Sátoroshegy kő- zete pedig világos, szürkésbarna színű hipersztén-amfibolandezit. A Sátoroshegy andezitje annak keleti oldalán elég sok biotitot tartalmaz és a kőzet ezeken a helyeken az amfibollal majdnem. egyenlő mennyiségű biotitot is mutat. A Karancs-hegység eruptiv kőzeteivel SzaBó JózsEr! foglalkozott bővebben és a kőzetet cordierit-tartalmú biotitgránáttrachytnak határozta meg. Munkájá- ban a legfeltünőbb, hogy ebben a kőzetben cordieritet talált. HussaAx? szintén vizsgálta a karancsi andeziteket, főleg cordierit-tartalmuk szempontjából, de ezt bennük nem találta meg. Később, a kőzettani tulajdonságok részletezésénél bővebben ki fogok térni SzaBó munkájára, illetőleg annak áz eredményére, most azonban szükséges- nek tartom határozottan kiemelni a következőket : 1. A Karancs-hegység andezitje gránáttartalmú amfibolandezit ; a Sátoros- hegy kőzete pedig biotittartalmú hiperszténamtibolandezit, nem pedig biotit- andezit, amint azt SzaBó megállapította. Megjelenik ugyan néha a biotit, mint az amfibolt kísérő elegyrész, anélkül azonban, hogy a kőzet amfibolandezit fogalmát megváltoztatná. 2. Cordierit nem fordul elő sem a Karancs, sem a Sátoroshegy andezitjé- ben és ez"mint hibás adat a szakirodalomban teljesen törölendő. A következőkben a tulajdonképeni Karancshegy és a Sátoroshegy kőzet- típusait külön fogom tárgyalni. Karancsi andezitek. Karancsi andezitek neve alatt foglaltam össze a sátorosi-kőfejtő, Homorú- tető és a Csákta déli lejtő andezitjeit, valamint a Karancs 668 m, 697 m és T27 m csúcsok és a babonyir-pusztai előfordulásokat. Ezen andezitek között a Sátoros-kőfejtő, valamint a Karancs (668 m) gerinc kőzete tipusos amfibolandezit, míg a Karancs (697 m), valamint a homorú- tetői andezitben a színes elegyrészek közül kevés biotittal találkozunk, a Csákta- déli lejtő kőzetében pedig elvétve pyroxén fordul elő. A babonyir-pusztai, vala- 1 Dr. SzaBó JÓZSEF: A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a magyarországi tracbhitokban, A M. T. Akad. Ért. A Természettud. köréből 1877. ? E. HUSSÁK : Über die Verbreitung des Cordierits in Gesteine. N. I. 1885. I. 82. 228 D: SCHOLTZ MARGIT mint a karancscsúcsi (727 m) andezitek szintén amfibolandezitek, de annyira mál- lottak, hogy a kőfejtői előfordúlással együtt tárgyalni nem lehet. A karancsi andezittipus Somoskőujfalu és Ragyolc között, a Máv. ruttkai fővonal mentén van a legjobban feltárva, az ú. n. csátorosi állami kőfejtőbens. A kőfejtő azonban nem tévesztendő össze a Sátorosheggyel, nem annak az olda- lába van mélyesztve és nem annak a kőzettipusát tárja fel, hanem a Karancs- hegységét. Í Szabad szemmel az andezitekben csak földpátok, amfibolok és kisebb- nagyobb gránátszemek ismerhetők fel. Mikroszkóp alatt a kőzet hipokristályosan-porphiros szövetet mutat. Az alapanyaga földpátból, vékony amfiboltűkből, üvegből, magnetitszemekből és kloritból mint mállási termékből áll. Ebbe az alapanyagba vannak beágyazva a porphyrosan kivált (intratelluros) elegyrészek: földpát, amfibol, magnetit, il- menitkristályok és a hegység némely részében kevés biotit, vagy piroxén. HOTR17c5. 697 727rm. 14 FAZ [ (7) ola / . ALLTAK TELET SÉSTS zilvágyaposa 432 "re SSE sss SET 20. ábra. A Karancs-hegység geológiai szelvénye. SOHRÉTER Z. dr. szerint, Magyarázat. 1 — alsó és felső oligocénkorú agyagos pala; 2 — glaukonitos homokkő (felső oligocén felső része az az alsó mediterrán emelet alsó tagja); 3 — amfibolos andezit ; 4— bazalt, A földpátok vékonyabb, vagy vastagabb táblák, majdnem mindég auto- morphok. Kristályformái a következők : (001), (010), (110), (110) és (101). Bázikus plagioklászok; kioltásuk alapján a labradorit-bytoronit sorba tar- toznak. Optikai karakterük részben --, részben —. Zónális szerkezet gyakori. A zónák a kristálylapokkal parallel haladnak. Számuk, szélességük különböző, kifelé többnyire savanyúbbak mint befelé, azaz a külső zónák gyengébben törika fényt, mint a belsők. Ezeken kívül találkozunk olyan földpátkristályokkal is, amelyekben a savanyúbb és bázikusabb zónák többszörösen váltakoznak egymással. Nagyon gyakori az ikerképződés. Legközönségesebb az albit-ikertörvény. Ritkán helyezkednek a különböző egyének lemezei sűrűn egymás mellé, hanem rendesen fésűszerűen egymásba nyomúlnak. Az egészen keskeny lamellák mellett gyakoriak a vastagabbak is, amikor csak néhány lemez vesz részt a poliszintétikus iker alkotásában. Vannak egyének, amelyeken az albit- és periklin-ikertörvény egyszerre fordúl elő, de rendesen tökéletlen kifejlődésüek. Ba venói ikrek nagyon ritkák. A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI; 229 . A földpátok gyakran repedezettek, összetöredezettek, sokszor szabályta- lanúl halmozódnak fel. A plagioklaszok rendesen sok zárványt tartalmaznak, leggyakoribb a sala- kos üvegzárvány. Ritkák a fekete megnetitszemek, a nyúltabb, vagy zömök, prizmatikus apatitok. Több apatitot csak egyszer észleltem interpozició gyanánt egy olyan földpátban, amely közel volt egy apatitkristályokban nagyon gazdag amfibolhoz. A zárványok elrendeződésében bizonyos törvényszerűségeket figyel- hetünk meg. A barnás üveganyag a földpátban levő repedések mentén jelent- kezik. Az eliptikus, vagy elágazó üvegzárványok pedig majd a kristály belsejében vannak felhalmozva, majd zónálisan helyezkednek el. Előfordúl az az eset is, hogy a kristály belseje telve van zárványokkal, erre egy keskenyebb, de zárvány- mentes zóna következik, majd egy vékony, zárványokkal telített, míg a peri- ferián egy teljesen tiszta szegély mutatkozik. Elég gyakori zárványok a földpá- tokban a hosszú-vékony amfiboltűk 1s. A földpátok mállására vonatkozólag a következőket emelhetem ki. Sátoros- kőfejtő és a Karancs (668 m) csúcs andezitjében a földpátok általában frissek. Kalcitosodás csak helyenként mutatkozik ; infiltráció útján kloritosodott; de a kloritosodás nagyobb mérveket nem ölt, csak helyenként jelentkezik. Minden valószínűség szerint klinoklórral van dolgunk, mert c —c és a kettőstörés 18 a. klinoklórnak megfelelő kettőstörés. A többi helyeken azonban a földpátok, főleg a zárványokban gazdagok többé-kevésbé mállottak. A Homorútető, Csákta és a Karancscsúcs (697 m) andezitjeinek földpátjainál a mállási folyamat eredménye egy színes, pikkelyszerű halmaz, amelyben minden körülmények között felismer- hető a kalcit, klorit és muskovit, de részletekig menő meghatározásokat végezni nem tudtam. Epidotrögök, mint másodlagos termékek ritkák, de előfordulnak. Teljesen elmállottak a Karancscsúcs és a Babonyirpuszta-kőfejtő andezit- jének föld pátjai. Anyaguk sohasem marad meg ép megtartásban, hanem a helyét egy kalcitos, kloritos, muskovitos halmaz foglalja el. Az amfibolok prizmatikusak, kisebbek, mint a sátoroshegyi andezitben. Az (110) szerint jól hasadnak. Kristályformáik : (110), (010) és (001). Színük barna, optikai karakterük negativ, tengelyszögük nagy, tehát bazaltos amfibolok. Pleo- chroismusuk jelentős. c — zöldessárga, reá, merőlegesen szalmasárga vagy barnás- sárga. A korrozió és magmatikus resorpció jelenségeit nagyon sokszor megfigyel- hetjük, az utóbbit majdnem minden esetben. A változó vastagságú opacitos szegély már teljesen elklorítosodott, telve van magnetitszemecskékkel. Az opa- citosodás némely esetben nagyobb mérveket ölthet, felemésztheti az egész amfibol anyagát és egy magnetitszemekben nagyon gazdag kloritos halmazt eredményez. . Zárványokban elég gazdag az amfibol. Földpát, apatitkristályok, majd maga az alapanyag fordul elő mint zárvány. Gyakoriak a négyszögletű magnetitek, míg az oszlopos ilmenitek ritkák. Mindkettőnél szépen megfigyelhető a rozsdáso- dás, illetőleg a leukoxénesedés. Biotitlemezkét mint zárványt kétszer találtam az amfibolkristályban, rutilszemet pedig egyszer. A mállási folyamatokkal szemben többé-kevésbé ellentállók az amfibolok. A sátorosi kőfejtőben erősen mutatkozik ugyan a kloritosodás és kalcitosodás, 930 D: SCHOLTZ MARGIT de ritkán emészti fel az amfibol egész anyagát. A kloritosodás alkalmával klino- klor keletkezik, néha olyan nagy mennyiségben, hogy az egész amfibol egy kloritos, magnetites halmazzá lesz. Természetesen a kőzet szegély fáciesén az átalakulás tökéletesebb. Itt számos esetben az amfibol anyaga teljesen kioldódik és helyébe egy gyengén fénytörő és kettőstörő anyag rakódik le másodlagosan, úgy, hogy csak a szegélyen mutatkozik egy keskeny amfibol koszorú. Ez a másodlagosan keletkezett anyag valami zeolith féleség, negativ karakterű, egy optikai tengelyű, három irányban jól hasad, tehát chabasit. A chabasiítban helyenként hosszú vékony amfiboltűk, ezenkívül különös sugaras szerkezetű, vesealakú epidotok fordúlnak elő, amelyek minden rend nélkül helyezkednek el. Sokkal erősebben mállottak a kőfejtő amfiboljainál a Karancscsúcs (697 m), a Homorútető, a Csakta, valamint a Karancscsúcs (727 m) és a babonyir pusztai andezitek amfiboljai. Csak a visszamaradó alak és az itt ott jelentkező hasadás alapján lehet következtetni, hogy mállott amfibollal van dolgunk. Az egész amfibolt egy magnetitszemekben gazdag, kloritos zóna veszi körül ; anyaga szerpentinszerű halmazzá alakúlt át, amelyben foltszerűen vagy uralkodólag nagymérvű kloritosodást észlelhetünk. A mállási termékek közül kalcit sohasem hiányzik, sőt sok esetben az uralkodó szerepet viszi. Mindenütt megtalálhatók a másodlagosan keletkezett kisebb nagyobb epidot rögök. Zárványai hosszabb, vagy rövidebb apatitoszlopok, legömbölyödött, vagy négyzetes magnetitszemek és a kissé nyúltabb, leukoxénesedő ilmenitek. Az elkloritosodott csillámlemezkék csak ritkán zárványai az amfibolnak. A csillámok teljesen elmállottak, elkalcitosodtak, illetőleg elkloritosodtak. Gyakoriak a másodlagos úton keletkezett epidotrögök. Zárványai : földpát kristályok, kevés apatit, helyenként teljesen elmállott aműfibol, majd leukoxénesedő magnetit, illetőleg ilmenitek. A Csákta porfirosan kiválott elegyrészei közé tartozik egy teljesen elmállott piroxén. A kristályok táblásak, amelyeken az (100), (010) és (110) lapok ismer- hetők fel. A mállási termék főleg kalcit. A korrozió erős mérveket ölt, maga az alap- anyag nem egy helyen fordúl elő mint zárvány a pyroxénben, azonkívül a magne- titszemek és helyenként az apatitkristályok is megfigyelhetők. Mellékes elegyrészek: apatit, nagyon kevés zirkon, magnetit és ilmenit . Az apatit mindég megtalálható szórványosan a kőzetben, de legtöbb esetben, mint zárvány az amfibolban. Prizmatikusak, többnyire színtelenek, de elég gya- koriak a halványibolyára színezett apatitok is, pl. a Csákta andezitjében, azon- kívül a Karancs (697 m) magaslatán. A magnetitek négy, vagy ritkán hatszöges átmetszetűek, helyenként roza- dásodnak és leukoxénesednek, ami titántartalmukat bizonyítja. Sokszor a leukoxénesedés nagy mérveket ölt és a leukoxénesedő magnetit - kristályokban kevés apatitzárvány található. Sokkal ritkábbak a nyúlt, hatszöges majd görbült (Csákta déli-lejtő) ilme- nitkristályok. Zirkon nagyon kevés van a kőzetben. A KARANCS HEGYSÉG ANDEZITJEI. 231 Akcesszorikus elegyrészek: a kvarc és a gránát. Kvarc helyenként tekintélyesebb számmal lép fel, pl.a Karancscsúcs (727 m) andezitjében ; részint víztiszta szemek, részint hatszögletes keresztmetszetekben mutatkozik. A szemek nagysága változó, vagy nagyok, vagy aprók. Általában úgy mondható, hogy ebben az andezitben kis mennyiségű kvarc csaknem mindig található. A gránát almandin, halavány rózsaszínű, elég friss, kisebb-nagyobb szemek alakjában jelentkezik ; körülötte a földpátok és színes elegyrészek teljesen mállot- tak; ebben a mállott, elklorítosodott és elkalcitososdott halmazban nagyon sok magnetit és szórványosan apatit fordúl elő. Mikroszkóp alatt a karancsi andezitek típusos hipokristályosan porfiros szöveti szerkezetet mutatnak. Az üveganyag nagyon kevés, mennyisége oly cse- kély lehet, hogy a mikrolitok körül csak keskeny leplet alkot. Ez a szövetiforma a tápusos pilotaxit, ami a karancsi andezitek valamennyi változatánál megfigyel- hető ; kivéve a karancs- (727 m) csúcsi és a babonyir-pusztai kőzeteket, ahol az andezitek teljesen mállotta k. j A porfirosan kivált elegyrészek között a földpát az uralkodó, mennyiségre nézve utána az amfibol következik és ezután pedig a többi színes elegyrészek. Ez utóbbiak a hegység némely pontján tömörülnek, nagyobb mennyiségben lépnek fel, míg más helyeken teljesen hiányoznak. Így a Csáktában megjelenik a piroxén, míg a Karancscsúcs és a Homorútetőről származó andezitdarabokban a csillámot találjuk meg. A többi intratelluros elegyrészek: ércek, apatit, nagyon kevés zirkon, gránát és kvarc. A sátorosi-kőfejtő, valamint a Karancscsúcs (668 m) andezitjében az intra- telluros és extratelluros földpátok között nagyságra nézve nem fokozatos, de ugrásszerű átmenet figyelhető meg, míg a többi előfordúlásoknál e jelenséget nem tapasztaltam. Az intratelluros elegyrészek mennyiségének feltünő csökkenését észlelhetjük a Karancs (697 m) kőzetében. Az alapanyag földpátjai vagy apró táblák, lécek, vagy négyzetek. Fény- törésük magasabb mint a kanada-balzsamé, de alacsonyabb mint a porfirosan kivált földpátoké, helyenként elkalcitosodnak. A színes elegyrészeket a másodlagos úton keletkezett hosszú, vékony, hatszögletes keresztmetszetű amfiboltűk képviselik, amelyek a porfirosan kivált földpátoknak, amfiboloknak zárványai, sőt a sátorosi-kőfejtő andezitjében az alapanyag földpátjaiban is megtalálhatók. Az alapanyagban a magnetitszemek mennyisége változó, így pl. a Karancscsúcs (668 m) andezitjében alig található. Valamennyi andezit alapanyagát egy zöldes, gyengén pleochroisztikus anyag há- lózza be, minden valószinűség szerint kloritféleség, amely vagy a porfirosan ki- vált amfibolok elmállása alkalmával keletkezett vagy a kis amfibolkristályok elkloritosodása folytán került az alapanyagba. Nagyon ritka az alapanyagban az apatit, valamint az epidot is. Andezitünk, mint általában az effuziv kőzetek, kitörése alkalmával az át- tört földkéreg kőzeteinek darabjait magával ragadta, azokat részben asszimi- lálta, részben megégette, vagy minden kausztikus hatás nélkül magába zárta. A karancsi andezit a mélyben levő alaphegységen tört keresztül és abból nagyon 232 D: SCHOLTZ MARGIT sok kristályos paladarabot tartalmaz. Ezeket a zárványokat részben már SCHATAR- ZIK! tanár említi a magyar orvosok és természetvizsgálók 1910. évi Miskolcon tartott vándorgyűlésén. Ő amfibolgneiszt, szalagos-aplitosgneiszt, biotigneiszt, pegmatitot, biotitos csillámpalát, fehér szemcsés kvarcitot és fehér kovásodott márgadarabokat talált. Én csak néhány darabkát gyűjthettem e zárványokból és csak ezeknek a vizsgálatairól számolhatok be. Az általam gyűjtött zárványok szalagos-aplitos gneiszdarabok. Különböző vastagságú sötét és világos erek váltakoznak egymással. A sötétebb erek, amelyek néha kisebb, önálló csomók alakjában is megvannak az andezitben, főleg föld pát- ból és amfibolból állanak, elvétve biotit lemezkékkel, kevés nagyszemű a patittal és rutillal. A földpát fénytörése minden esetben magas, kioltás alapján az andezin- labradorit bytownit sorba tartozik. Az albit-ikertörvény gyakori, vékony lemezkékkel; periklin-törvény az albittal kapcsolatban ritkán észlelhető. A földpátok frissek. Zárványok nem gya- koriak, csak némely esetben mutatkozik repedések mentén az üveganyag. Helyen- ként kloritosodó amfibolfoszlányok vannak a földpátokban. Az amtfibol közönséges zöld amfibol. Tengelyszöge nagy, optikailag majdnem mindig pozitiv, ritkán negativ. Zárványokban nagyon szegény. Néhol klorit- szerű anyaggá —klinoklorrá mállik. Fő A szalagos gneisznek világos részei főleg kvarcból, gyenge fénytörésű, negativ karakterű földpátokból (albitféleségből) kevés biotitból, mint akcesszo- rikus elegyrészből zirkon- és apatitból állanak. Sas Az andezit zárványaival kapcsolatban meg kell emlékeznem a kőzet mállása folytán keletkező zeolithokról, amelyeket ugyancsak SCHAFARZIK professzor említett és sorolt fel a miskolci vándorgyűlésen. Ezekből a zeolithokból sokat gyűjtött pár évvel ezelőtt dr. JuGovics Lagos tanársegéd és az általa összeszedett darabok egy részét átadta vizsgálatra. Jelenleg még részletes vizsgálatról nem szá- molhatok be, de az eddigi rövid meghatározásaim alapján a következő zeolithokat említhetem : chabasit, desmin, heulandit és ezek kíséretében kalcit és pirit. Itt említem meg, hogy az itteni chabasitokat dr. VENDL ALADÁR? műegyetemi tanár- segéd analizálta. A Sátoros-hegy andezitje. Macroskopice a kőzet világos barnásszürke színű, 5—6 mm-nyi amfibol- oszlopokkal, elvétve biotitlemezkékkel. Szövete közel áll a holokristályosan porfiros-tipushoz. Intratelluros elegy- részei: a földpátok, hypersthenek, amtfibolok, csillámok, kevés apatit, azonkívül az ércek. A földpátok többnyire (010) szerint táblásak, élük sokszor legömbölyödött. Főleg a (010), (001), (110), (110), (101) lapok által vannak határolva. Kémiai összetételükre nézve a labradorit-bytownit sorba tartoznak. 1 Természettudományi Közlöny. 1919. XLV. 517. füzet, 822. lap. 2 Dr. VENDL ALADÁR: Két magyar ásvány chemiai elemzése. Földtani Közlöny, 1911. XII. 79. lap. A KARANCS HEGYSÉG ANDEZITJEI, 233 Ikerképződés gyakori, legáltalánosabban elterjedt az albit-ikertörvény, kevés lemez vesz részt a poliszintétikus iker alkotásában. Ritkán váltakoznak szélesebb é s keskenyebb lemezek egymással ; sokszor a szélesebb lamellák fésű- szerű benyomúlása figyelhető meg. Periklintörvény csak az albittal együtt lép fel, poliszintétikus ikrek szerinte ép úgy képződnek mint az albitikrek, a lamellák itt is szélesek, sőt tekintélyes vastagságot is elérhetnek. Bavenói ikertörvény ritka; a két ikerhelyzetben lévő egyén külön-külön albit-, illetőleg periklin-ikerrovátkoltságot mutat. Szabály- talan összenövések szintén megfigyelhetők. Zónális szerkezet gyakori, de nem általános; vannak földpátok, amelyek teljesen zónás felépítésűek, de viszont vannak homogén egyének is. A zónák száma változó, míg egyeseknél csak néhányat észlelünk, addig a többieknél sűrűn következnek egymásután a különböző szélességű zónák ; párhuzamosan haladnak a kristályélekkel, a külsők legtöbb esetben alacsonyabb fénytörésűek mint a belsők, azaz savanyúbbak, de néhány helyen a bázikus és savanyú zónák válta- kozása figyelhető meg. Sok helyen összetöredezettek a földpátok, némely esetben az összetöredezés nagyobb mérveket ölt. Zárványokban nem olyan gazdagok mint a kőfejtő földpátjai. Salakos alapanyag-zárványok és üveg-zárványok az uralkodók. Az üvegzárványok alakja változatos, lehetnek kissé megnyúltak, vagy szabálytalanok, rendesen barnás színűek. Elhelyezkedésük különböző. A kristály belsejében annyira felhalmo- zódhatnak, hogy tökéletesen kitöltik azt, máskor csak szórványosan fordúlnak elő. Nem egyszer jelentkezik a szegélyen egy vékony, zárványokban gazdag zóna, majd egy szélesebb, zárványoktól mentes következik, végre a kristály belseje ismételten zárványokkal teli. Sokszor a kristályban levő repedések mentén halmozó- dik fel a tiszta üveg. Hypersthen-, vagy félhold alakú csillámlemezek csak el- vétve találhatók mint zárványok. Hosszú, vékony amfiboltűk, valamint a, legöm- bölyödött rutil-iinterpoziciók a ritkaságok közé tartoznak. Mállási jelenségek ritkák, kloritosodás csak helyenként figyelhető meg. Nagyon sokszor a földpátok kerületén egy vékony rozsdás szegély mutatkozik, amihez minden valószínűség szerint az anyagot az alapanyag magnetitszemei szolgáltatják. Másodlagos termék gyanánt egy helyen epidotot találtam. A hypersthenek vagy zömök oszlopok, vagy hosszú, nyúlánk prizmák Vízszintes átmetszetük nyúlt nyolcszög, kicsiny prizmalapokkal és a piroxénekre jellemző (110) szerinti hasadással. Nagyságuk változatos, vannak egészen nagy, majd fokozatos átmenettel egészen kicsiny kifejlődésű hypersthenek is. Legtöbb esetben tökéletesen automorfok, szélük csak néha foszlányos. Az összes hypersthenek optikailag negativok, pleoechroismusok erős. c — csízzöld, reá merőlegesen világosabb, illetőleg sötétebb szalmasárga. Zárványai közül a magnetit uralkodik négyszögletes, oktaederszerű kereszt- metszeteivel, de gyakoriak a hosszú, megnyúlt, pálcika-alakú ilmenitek 18 ; üveg- zárvány kevés, az apatit pedig a ritkaságok közé tartozik. Korrozió következtében sokszor alapanyag tódul be a hyperstenbe; földpátkristályok mint zárványok szintén elég gyakoriak. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 16 234 3 br SCHOLTZ MARGIT " A hypersthenék sugaras halmazzá, valószinűleg szerpentinféleséggé mállnak, amít"4i rozsda erősen megfest. A mállási jelenség nagyobb mérveket nem ölt, tel- jesen elmállott egyének csak az egészen kicsiny hypersthenek között találhatók, míg a nagyobbaknál a repedések mentén indul meg az átalakulás, vagy a szegé- lyükön mutatkozik egy vékony mállott rozsdás zóna. Vasoxyd vagy vashidroxid kiválása folytán a hypersthenek foltosak. A Az amfibolok már makroskoposan is jól láthatók. 5—6 mm-nyi fekete színű, szarufényű oszlopok alakjában fordúlnak elő az alapanyagban. Mikroszkop alatt többnyire nyúlt, prizmatikus kifejlődést mutatnak, az (110) és (010) formák által vannak határolva. Ritkán zöldes, legtöbb esetben barna színűek; bazaltos amfibolok. Tengelyszögük nagy, optikailag negativok, pleochroismusok erős, mint a kőfejtő amfiboljainál. " Ikerképződés (100) szerint elég gyakori, néha a lamellák többszörös ismét- lődése" figyelhető meg. Áz amfibolok általában erős magmatikus resorpciót szenvedtek ; valamennyi egyén kerületén keskenyebb, vagy szélesebb, opacitos szegély található, amely azonbán már elmállott és a mállási terméket a vasrozsda festi. Ebben a mállott, opacitos zónában néha biotitlemezkék fordulnak elő. Áz amfiból a hypersthenhez hasonlóan mállik ; a mállási termék megegyezik a hypersthen átalakulása alkalmával keletkező anyaggal. Pontosabb meghatáro- zása mivel vasrozsda színezi, nehéz, de minden valószinűség szerint klorit, vagy szerpentin:féleség. " Zárványok nagy számmal lépnek fel. A korrodált amfibolba sokszor maga az ulápanyag nyomúl be. Több helyen meglehetősen nagy földpátkristályok, apatitprizmák, majd magnetit-oktaderek jelentkeznek mint interpoziciók. A csillám meroxén, sötét barna színű, erősen pleochroisztikus. Tengelyszöge nagyon kicsiny, majdnem 09", optikai karaktere negativ. Csak ritkán fordúl elő, alig néhány egyént figyeltem meg, de mindegyik nagy kristály volt. A csillámok amfibolhoz hasonlóan erős magmatikus resorpciót szenvedtek. A szegélyükön mu- tatkozó opacitos-keret , valamint a kristály belseje is helyenként elmállott. A mállási termék hasonló az amfiból és hypersthen mállása alkalmával keletkező anyag- hoz, de az átalakulás nagyobb mérveket nem ölt. A csillámok elég sok idegen zárványt tartalmaznak : így különösen kisebb földpátok, vasércek és rövid apatit- oszlopok észlelhetők benne. Mellékes elegyrészek : az apatit, magnetit és ilmenit. . Ritkák a nyúltabb, vagy zömökebb apatitosrlopok. A négyszögletes, több helyen rozsdásodó magnetitkristályok gyakoriak. A hatszögletes vagy nyúltabb lemezes ilmenitek ritkábban fordúlnak elő. Az akcesszorikus elegyrész a ritkán előfordúló kvarc. Az alapanyag mikroszkopos kicsinységű földpátokból, amfiboltűkból, magnetitkristálykákból és az ezek közé beékelődő, rozsdától erősen festett, mállott, kloritszerű anyagból áll. A földpátja méréseim alapján andezin, tehát savanyúbbak, mint a por- firosan kivált földpátok. Alakjuk négyszögletes, vagy lécszerű. Roppant nagy számmal jelentkeznek az alapanyagban a -hatszögletes keresztmetszetű, másod- lagos úton keletkezett hosszú, vékony amfiboltűk. A KARANCS-HEGYSÉG ANDEZITJEI. 938 Magnetitszemekben szintén gazdag az alapanyag. Ezen apró kristálykák közé ékelődik be, mintegy a közöttük levő teret tölti ki — egy vasrozsdától fes- tett kloritféleség, amely minden valószínűség szerint az alapanyag amfibol-tűinek az elmállása folytán keletkezett, vagy pedig a kisebb hypersthen-egyének átala- kulása alkalmával került az alapanyagba. Szöveti szerkezetét illetőleg az ú. n. pilotaxit szöveti-formával talákozunk. Az alapanyag telve van mikroszkopi. kicsinységű kristálykákkal , melyhez: képest az üveg mennyisége oly csekély, hogy úgyszólván csak a mikrolithok körül képez keskeny leplet. Ebben az alapanyagban váltak ki a különböző nagyságú intra- telluros elegyrészek. A Sátoroshegy nyugati részének andezitje csupán a kissé nagyobb kvarc- tartalomban és a helyenként előfordúló, sötét színű apatitok tekintetében külön- bözik a déli-oldali előfordúlástól. A kőzet tehát a fentebb ismertetett ásványkombináció alapján hypersthen- amfibolandezit. A kőzettani viszonyokat összefoglalva azt látjuk, hogy a Karancs-hegység andezitjei kétfélék: ú. m. a tulajdonképeni Karancs és a belőle kiágazó gerincek kőzete, a gránátos amfibolandezit és a hozzájuk csatlakozó Sátoroshegy kőzete hypersten-amfibolandezit. Munkám befejezése előtt szükségesnek tartom, hogy részletesen foglalkoz- zam a Karancs-hegység eruptiv kőzeteit tárgyaló irodalommal. VOGELSANG! említi először, Rey a Somoskőújfalu. melletti sötétszínű ka- rancsi trachitban cordierit fordúl elő, ő, a ZIPSER által Bonnba küldött anyagot vizsgálta és bebizonyította, hogy e szer sétenák idén] teli, feketésszínű diorit- trachyt cordieritet tartalmaz és valószínűleg a bazalt közeléből való, mert fluidális szerkezete a bazaltra emlékeztet. SzaBó VoGELrsaNGnak több példányt küldött a karancsi andezitből, amelyeket átvizsgált és azt találta, hogy ezeke a kőzetek nem azonosak azzal a darabbal, amelyben a cordieritet felismerte. SZABÓ szerint fluidális szövetű andezit a Karancsban ritkaság, valószínűleg a nyugati oldalról származik és a bazalt idézte elő szerkezetét. VOGELSANG a csíszolatot, amely vizsgálatainak alapját képezte, elküldötte SzaABÓ professzornak és így került ez a buda pesti tud. egyetem ásvány- és kőzet- tani intézetének a birtokába. Ezt a csíszolatot én is átvizsgáltam, a cordierit azonnal feltűnik benne nagyságával, kékes színével, kitünő dichroizmusával ; érde- kes a kőzet fluidális szövete, amely sem a Karancs, sem a sátoroshegyi andezitek- nél nem fordul elő. VOGELSANG a" ZIPZER által küldött kőzetben cordieritet talált, míg ez ásvány az általam vizsgált kőzetek egyikében sem ismerhető fel. Mindazok az ellentétek, amelyek a VoGELSANG által vizsgált csíszolat és a karancsi andezitek között fennállanak, kétségtelenül bizonyítják, hogy az a példány, amelyet ZIPZER küldött VoGErsaAxGnak, nem a Karancs-hegységből való, hanem más helyről származó kőzetdarabbal cserélődött fel. Az igazi karancsi andezit cordieritjével SzaBó? professzor foglalkozik részle- 1 Dr. FERDINAND ZIRKEL : Die Kristalliten (1875) 153 lap. ? Dr. Szazó JózsEr: A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a magyarországi trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud., köréből. 1877 16 236 D: SCHOLTZ MARGIT tesen és a következőket mondja: ra Karancs-hegység kőzetét átvizsgálva, azt találtam, hogy abban a cordierit gyakran jön elő, s az hol guarznak, hol föld pát- nak tartatott ; legtöbbször szabálytalan szemeket képez, s ezeket inkább guarz- nak volt ok mondani, de máskor hosszúkás, s ekkor dacára homogén szövetének, földpátnak tartottuk. Legtöbbször ibolyaszínű a trachyt cordieritje és így ame- tiszt-féle guarcnak tűnik fel. Úgy a karancsi, valamint a Sátoros-hegy andezitjét jól átvizsgáltam és meggyőződtem, hogy cordieritnek, amelyet SzABó? határozottan említ, nyoma sincs. A kőzetben előfordúló legömbölyödött kvarcszemek, amelyekkel talán SZABÓ professzor a cordieritet összetévesztette, nagyon sok esetben jó tengely- képet mutatnak, így kvarcvoltuk kétségtelen. Szép ibolyaszínű cordieritet egyet sem találtam, de nem egyszer akadtam gyengén pleochroisztikus ibolyaszínű apatitokra, amiket lehet, hogy SzaáBó professzor cordieriteknek tartott, mivel munkájában sötétszínű a patitokról említést nem tesz, ezeknek fénytörése azon- ban jóval nagyobb, mint a cordierité és a hatszögletes keresztmetszetek egyszer sem mutatják az ikerösszenövést. Mindezekkel nem azt akarom bizonyítani, hogy cordierit az andezitekben nem fordúl elő, mert hiszen kiváló kutatások bizonyítják, hogy számos olyan andezit létezik, amelyeknek a cordierit lényeges elegyrésze, pl. Campiglia marittima, Cabo de Gata! andezitjeiben tekintélyes mennyiségben lép fel a cordierit ; ezeken kívül számos olyan előfordúlást lehetne felsorolni, amelyekben jelenléte kétség- telenül bizonyítva van. ) Magyarországi andezitekben a cordierit, mint a kőzetnek lényeges elegy- része eddig még teljes pontossággal ismertetve nincs. Előfordúlnak ugyan a kőzet- ben kristályos palazárványok, amelyek cordieritet is tartalmaznak, de ezek a zárványokban találhatók és nem a kőzet elegyrészei. A karancsi andezit cordierittartalma általánosan elfogadott a szakiroda- lomban.? Tudományos munkák, tankönyvek említést tesznek róla. Kisebb mun- kákban szintén megtaláljuk a vonatkozásokat, így MoRozEvicz? egy érdekes értekezésében, amelyben a cordierit kikristályosodásának feltételeivel foglalkozik megemlíti SzaBó munkáját, azaz hivatkozik a karancsi andezit cordierittartal- mára. Szóval a szakirodalomban elterjedt és részben elfogadott volt az az adat, hogy a karancsi andezit mint lényeges elegyrészt cordieritet tartalmaz. Vizsgálataim eredményeként, mint már a bevezetésben kiemeltem s munkám befejezéseül is hangsúlyozom, hogy e hegység andezitjében cordierit nincsen és a kőzet nem biotit-, hanem amtibolandezit, illetőleg hypersthenamfibolandezit. 1 A. OSANN : Über die Cordierit führenden Andezit v. Hoyazo (Cabo de Gata) Z. D. G. G. 1888. XL. 694. 2? Dr. CARL HINTZE: Handbuch der Mineralogie II. 2. Pag. 927. H. ROSENBUSCH : Mikroskopische Physiographie, I. 2. Pag. 166. Dr. FERDINAND ZIRKEL: Lebrbuch der Petrographie II. Pag. 604. NAUMANN—ZIRKEL: Elemente der Mineralogie, Pag. 724. as APM. RVILE APAD 108, A KARANCS HEGYSÉG ANDEZITJEI, 237 A Cordieriteknek andezitekben való előfordúlásaira vonatkozó irodalom. Dr. Szazó Józser: A granát és cordierit (dichroit) szereplése a magyar- országi trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud. köréből 1877. A. BERGEAT : Cordierit und granatführender Andesit von der Insel Lipari. N. J. 18964 11 1468. Dr. KARL HiIsTzE: Handbuch der Mineralogie II. 2. 927. E. HussSAK : Über die Verbreitung des Cordierits in Gesteine. N. J. 1885. I. 82. G. A. F. MoOLENGRAAFF: Cordierit in einem Eruptivgestein in Südafrika. IN ESÉSZE ET GY9 JoseF MoRozevicz: Kristallisation des Cordierits in Andesitmagmen. NM BM XV 68 NAUMANN-ZIRKEL : Elemente der Mineralogie. 724. A. OsaNN: Über die cordieritführenden Andesit von Hoyazo. (Cabo de Gata.) 2. DG. G. 1888. XŐ. 694. A. OSANN : Beitráge zur Kenntnis der Eruptivgesteine des Cabo de Gata. Prowtálmenas szk DEC GSTSSI SERETKSEZ OT ZS EE GE CEHÉS SEK SET TS KOSB : H. RosExB8Buscn: Mikroskopische Physiographie. I. 2—166; II. 2. 1053. Dr. FERDINAND ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie. II. 604. Dr. FERDINAND ZIRKEL: Die Kristalliten (1875). 153. K. VoGsrsana : N. J. 1891. II. 65. 388) 0 ÁLBÉBE Munkámmal elkészülve, kedves kötelességet teljesítek, amidőn nagyrabecsült professzoromnak, dr. MaAuRirz BÉLA egyetemi tanár úrnak hálámat és köszönetemet fejezem ki értékes tanácsaiért, támogatásáért, mellyel munkám sikeres befejezését lehetővé tette. Ugyancsak köszönetemet tejezem ki NoszgY JEwxő főgimnáziumi tanár úrnak, hogy a geológiai viszonyokra vonatkozó ta- nulmányát közölni szíves volt. Budapest, 1917 május 20-án. Készült a kir. magy. Tud. Egyetem ásványkőzettani intézetében 1916—1917. B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. NEVEZETES ÚJ LELETEK A M. K. FÖLDTANI INTÉZET MUZEUMÁBAN.! Irta: KoRMos TIVADAR dr. — A 21. ábrával. — Újabban ismét nehány nagybecsű gerinces maradvány jutott a magyar birodalmi földtani intézet tulajdonába. Talán a legfontosabb ezek közül egy 21x21 cm átmérőjű ha t- páncél-részlet; mely a veszprémi Jeruzsálem-hegy alsó-keuper mészkövéből került napfényre s a JAEKEL-től 1902-ben leírt és később a cBalaton-bizottság, kiadványaiban monografikusan is feldolgozott Placochelys placodonta-tól szár- mazik. Ez az újabb lelet, mely szintén LAczkó DEzső veszprémi kegyesrendi fő- gimnáziumi igazgató jóvoltából került a Földtani Intézet múzeumába, kivált azért becses, mert ez az első nagyobb Placochelys páncélrészlet, mely eredetiben tanulmányozható. JAEKEL-nek ugyanis annak idején nem sikerült a páncéltöre- dékeket a kemény keuper-mészkőből kiszabadítania s ezért úgy segített a bajon, hogy a kevésbé kemény csontpáncélt véste ki a kőből s a negativot azután ki- öntötte. A most bemutatott páncélrészlet nem feküdt olyan mélyen a kőben s a mészkőnek a csontot fedő része kissé márgás 18 volt, úgy hogy HABERL VIKTOR preparátornak sikerült felügyeletem mellett erről az újabb leletről a követ levésni. : Sajnos, a mészkövet fejtő munkások, mint rendesen, most sem voltak eléggé óvatosak s a lelet egy része veszendőbe ment. A hiányzó bütykök egy részét a preparátor kiegészítette, hogy a páncél jellegei jobban szembetünjenek. Tisztán látható ennek folytán (Il. a mellékelt képet a 21. ábrán), hogy az átlag 15—2 cm vastag csont páncélalapból miként emelkednek ki a bütykök s mily módon helyezkednek el a páncél felületén. A párvonalas sorokba rendezkedett nagy bütykök nem egészen függőleges helyzetűek s 8—10 széles bordát viselnek, melyeket egymástól többé-kevésbbé bemélyedő árkok válasz- tanak el. Felső nézetben e nagy bütykök alakja ezért Patella-szerű. A nagy 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 április 4-i ülésén. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 239 bütyköket koszorúalakban ; kis.eb b," egyszerűbb. 8.23 bású bütykök övezik, melyek a nagy bütykök bond ái- nak a tövén helyezkednek. el. . A. Kány gerine dá8zibi a nagy bütyök oldalát, annyi kis bütyök (87-10) wesz rószt arkoszorú tielépítésében i8, : ; 15 21. ábra. Placochelys placodonta hátpáncélrészlete, A nagy bütykök sorai között 3—4, többé-kevésbbé szintén párvonalas sorban állnak a kis bütykök, melyek a nagyok magasságának a felét sem érik el. A Sauropterygiák rendjébe s a Placodontidae családba sorozott ; Placochelys nemet, melyet JAEKEL a Nothosauriusok-kal s a teknősökkel hoz vonatkozásba, még nem ismerjük eléggé. Ebből a szempontból s mert a hátpáncél kialakulásának kérdése az újabb lelet révén talán véglegesen megoldható lesz, nagy örömmel 240 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. üdvözölhetjük azt s hálával kell adóznunk ezen esemény alkalmából LAczkó Dezsőnek, amiért e becses maradványt a tudomány számára megmentette. A szóbanlevő páncélrészlet orientálása a háti páncél többi, már ismert részeihez képest, valamint annak tüzetesebb tanulmányozása és méltatása spe- ciális feladat, melyet e tekintetben nálamál hivatottabb szakember . részére óhajtok fenntartani. A második bemutatott lelet három jókarban levő, bár kissé hiányos An- thracotherium-fog a petrozsényi Lónya-telep aguitán-kori széntelepéből, melye- ket HALavÁTS GYuLA főbányatanácsos közvetítésével szerzett meg nemrég a Földtani Intézet. Egy felső zápfog- s két szemfog-töredék képviselik ezt a fontos új leletet. A fogak teljesen feketék, zománcuk porcellánfényű. A zápfog rágó- felülete kevéssé kopott. Anthr.-maradványok hazánkban eddig leginkabb Erdély oligocén-képződményeiből voltak ismeretesek, ahol többnyire kisebb termetű fajok fordulnak elő. A petrozsényi, rhinoceros-nagyságú faj valószínűleg az Anthr. magnumhoz, vagy ennek alakkörébe sorozandó, tekintettel azonban arra, hogy Európában mintegy 20 Anthr.-faj ismeretes, összehasonlító anyag pedig Budapesten nem áll rendelkezésre, a faj pontos meghatározása és a többi hazai Anthr.-maradvány reviziója a jövő feladata. k Nem kevésbbé fontosak és jelentőségükben messze kihatók azok az Antilop- maradványok, amelyek a Villány közelében lévő Nagyharsány-hegy s a Püspök- fürdő "melletti Somlyó-hegy. preglaciális üregkitöltéseiből kerültek elő. Évekkel ezelőtt számos juhmaradvánnyal együtt egy csavarodott szarv- csapot találtam a Harsány-hegyen. Nagyon kézenfekvő volt az a feltevés, hogy ezek a leletek egy- és ugyanazon állatfajból valók s hogy itt egy nagytermetű, csavartszarvú juhról van szó, melynek fogai típusos juhfogak, szarva ellenben antilopéra emlékeztet. Így nyilatkoztam e kérdésben a KocH emlékkönyv 56. lapján s ilyként vélekedett MArscHIE tanár, az ismert berlini mammalogus 15, kinek a kérdéses maradványokat megmutattam. 1916-ban ismét lennjártam a Villányi-hegységben s ezúttal a Harsány- hegyen két, némileg szarvasfogakra emlékeztető fogat találtam, melyekhez teljesen hasonlóak a püspökfürdői Somlyó-hegyről származó preglaciális anyagban gyako- riaknak bizonyultak. FREUDENBERG W. göttingai egyetemi magántanár, a pre- glaciális korbeli kérődzők alapos ismerője, legutóbb Budapesten átutazott, s ez alkalommal a kérdéses harsányhegyi és püspökfürdői maradványokat közelebbről megvizsgálva, azokban az Antilope (Tragelaphus) Jügeri Rürim. nevű kihalt fajt ismerte fel. Ide tartozik a harsányhegyi csavarodott szarvcsap, két fog s egész csomó püspökfürdői maradvány is. A Harsány-hegyen tehát a nagytermetű pre- glaciális juh (Ovis antigua alakköréből) mellett előfordul ez a kudunál (Strepsi- ceros) is nagyobb,. nevezetes antilopfaj is, mely FREUDENBERG szerint a Forestbed- faunából sem hiányzik. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 241 Ennek a fajnak a jelenléte preglaciális faunánkban, annak a Forestbed- faunával fennálló kapcsolatát még szorosabbra fűzi. Az a körülmény pedig, hogy antilopunk úgy a harsányhegyi, mint a püspökfürdői faunában előfordul, újabb fontos bizonyíték MÉHELY felfogásával szemben e két lelőhely faunájának egy- korúsága mellett. Még ennél is fontosabb azonban az a kapcsolat, mely e faj révén, mely a sváb babércekben (f. miocén) is előfordul, a hazai preglaciális fauna s az idősebb neogén-kor állatvilága között mutatkozik. A püspökfürdői faunából FrJéRvÁRY legutóbb egy új békanemet (Plio- batrachus) ismertetett, mely primitiv bélyegei révén bizonyos tekintetben az oli- gocén-miocén-kori Palaeobatrachusra emlékeztet. Amennyiben a németországi miocén-képződményből leírt Antilope Jöügeri a. magyarországi preglaciális anti- loppal fajilag teljesen azonos — ami még közvetlen összehasonlítás révén eldön- tendő — úgy ez volna a második alak ebben a faunában, mely miocénkori kapcsolatot mutat. £ A legutolsó bemutatásra került tárgy egy ritka szépségű és óriási nagyságú Cervus gigamteus agancspár (koponyatöredéken), mely évekkel ezelőtt Kécskén került Szépi LaJos tiszai halász hálójába s melyet dr. SzaBó KÁLMÁN kecskeméti múzeumóőrrel együtt a mult év őszén szereztünk meg a helyszínén a Földtani Intézet számára. PoHLIG és LYDEKKER az óriás szarvasnak öt alfaját különböztetik meg. Ezek : Cervus gigamteus typicus (— €. Hibermae; írországi rassz). Cervus mgamteus Ruffi (— C. germamige; germán rassz). Cervus mganteus itahae (mediterrán rassz). Cervus gigamteus Belgrandi (francia rassz). Cervus gigamteus carnutorum (Forestbed rassz). E rasszok közül csak a három elsőt ismerjük eléggé, míg a másik kettő csupán fogyatékos maradványok alapján ismeretes. Az irországi, germán és me- diterrán rasszok agancsának bélyegeit PorLIG a Paleontographica XXXIX. kötetében tüzetesen ismertette. Az agancstipusok hosszadalmas leírásával ezért nem is foglalkozik, hanem csupán arra utal, hogy míg az ir rassz agancs- terjedelme (a két agancs csúcsainak egymástóli legnagyobb távolsága) a 315 mé- tert is meghaladhatja, addig a germán rasszon 18 s a mediterránén 17 m-nél soha sem nagyobb ez a távolság. PonHLIG s az ő nyomán LYDEKKER is a magyarországi Óriás-szarvas agan- csokat a mediterrán rasszhoz sorolják. PorriG megjegyzi, hogy a 0. gig. italiae általában közelebb áll a germán rasszhoz, mint az irországihoz s a magyarországi agancsok általános habitusukban kissé jobban közelednek a germán rasszéihoz. Nem lehetetlen szerinte az sem, hogy átmenetek is előfordulnak a kettő között (kereszteződések?) . 242 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. A bemutatott kécskei példány agancsterjedelme a 245 métert meghaladja (252 cm), a két agancs legnagyobb hosszúsága pedig (a homlokcsonttal együtt, a görbület szerint belül nézve) 3835 cm. Ez az agancs tehát jóval nagyobb, mint a mediterrán s a germán rassz legnagyobb agancsai, de nem éri el az irországi alfaj maximális méreteit. Szabását tekintve, ez az agancs a mediterrán rasszétól a legtávolabb áll s legjobban hasonlít a germán rasszhoz. Bizonyos mértékig azon- ban az irországi tipusra is emlékeztet és szinte azt mondhatnók, hogy a kettő között áll. Úgy látszik tehát, hogy Magyarországon a tipusos mediterrán rasszon kívül (I. PonniG, id. h. 8. ábra) még egy másik, a germán rasszhoz közel álló, vagy avval azonos óriás-szarvas fajta is élt, mely agancsainak alakja és terjedelme folytán épen úgy, mint az irországi rassz, aligha lehetett erdei állat. Ezt a — nyilván mocsárvidékeken élt — rasszt egyelőre hajlandó vagyok a C. gigamteus Ruffi NHRG alakkörébe utalni (tipusa a NEHRING-féle wormsi példány, PonuIG, id. h. 4. ábra, c)), nem tartom lehetetlennek azonban, hogy újabb szerencsés leletek ennek a rassznak a rendszertanban külön helyet fognak kijelölni. A bemutatott agancslelet, mely a Földtani Intézet múzeumának egyik leg- szebb ékessége, nyilván általános érdeklődésre tarthat számot és kötelességünkké teszi, hogy a tiszai halászokat minél gyakrabban felkeressük. A Tisza medre va- lóságos kincsesbányája a legszebb leleteknek s bűn lenne az ilyen és ehhez hasonló maradványokat a tudomány számára meg nem menteni. A kécskei agancspár preparálásának és restaurálásának fáradságos mun- kája HABERL VIKTOR szobrász, földtani intézeti preparátor mesterkezét dícséri. C) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. A BARANYAI-SZIGETHEGYSÉGBEN 1909 MÁJUS 29-ÉN ÉSZLELT FÖLDRENGÉS, hta RÉrHnLy ANTAL dr. m. k. meteorológus." — A 22. ábrával. — A Dunántúlnak Pécs, Kaposvár és Szegszárd közé eső aszeiz- mikus területét délkeletről egy elsőrendű szeizmotektonikai vonal határolja. Magyarország földrengései viszonyait feltüntető térképen? a Duna és a Dráva között elterülő Baranyai-szigethegység délkeleti földrengéses terü- 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 április 4-i szakülésén. :? RÉTHLY ANTAL: Magyarország földrengési térképe. Mathematikai és Természettudományi Értesít őv XXXI. k. 5. f. (602—625. old.) Budapest 1913. 243 , VEGYES KÖZLEMÉNYEK. letét egy szeizmotektonikai vonal választja el az aszeizmikus röghöz tartozó tulajdonképeni Mecsek-hegységtől. Különös figyelmet érdemel ez a "sg A AIpIOg JI9IZ59 U9-eg snleu G0GT vogdosáBoygodrzg rmánereg V "exgy zz o p.Jajodz3R B, BPS 499 N . UT 3SIUOJYJOUIS190 Vt TESÜÉTSTT TESB É sz o HPJEUON IPHIUOZAZ JOL ZS192§ TT ÖZÖGENÍZE TES E) JD 9ISIUOJAA Aogja te a OTSSES SET MejeUdA lézer 1SZÖN OZÓ szesz META s (0 359429 s4esuorsojdxr7-kuzununzbuey nJözsseveggoy x EGESZ Aurbog 250129 S914EIS —kuguzunzjőueu 5043 w A MESÉS 250/99 59yJemY9 —Auzulaunjbuúey sbusAg gy e ES e] ÉSE Ae Ka ÁNTÉNETNEN e jú 159 . ét Sgemő magata e á gr ú ERNE 7 JESS, ÓUNJYyIJss046 - eRUEeul SZYOI EZ göe ás mesenems els ta eg sé EDES J0PI4." den eb Ezt FAJ Av AGA e kk JPTONSÍY 7 MVGTE ta LEE uinyuszid] - umuzuaaid3 34 8 kt ÁT el ses S KET ú öz SZE jossnyyosusy1a7 - yezesekbeuLjo 5 og Sá EÁ A soreszekbBejy égy (4 E: Szet ; SS 9j4eydogogpJ7 epojdi7 BESE Kg: KEST ÉV "a Ta ÖÖLS. d2484 Isz65ua1pigy . 2 . xs . by 5. £ FKNÉs § Gazi pud AKA KAZKOKEOT jós pet /04EH ÉG; (2 JD20Y 6gyg? f TZeSSÉSet 8 32 ÉSÉT e etetik sss d" ső 57 bzBJ 97-€ e. 8 ge St 7 7 sag A ELET RTL E EOK t a efuouoj SA ése soyjozsosenoy 9 sé SE VELE ZÁRT ÉSÉT . KG Jagosz lag azsyodsn 49)". s VA MESS § /4 ei VS 97 ggg - et vas 3 § "e SZJOGBZSípsaöj e. 29 AT KE EE NET JE Le zá vál il; 7. JE s HEZ ány 990 : / AROULOG aze lee 38 j : : CEZRe ági 18, €G 9 67 ÍRuróoóL : LEÉes 2 szo 87 : 12 lsese : S úzs20 93SA93H L391ZS IVANYdva SZ ét E] Az SE pe, MENT) em EL PPIMSIA] vi 02 8 ejepng ri GED s a Tisza közötti é Ujvidék között, ugyancsak mint rt is, mert a Duna , már csak azé Ji ó terület földrengési szempontb és vele szemben elterülő vidék, Ba gja aszeizmikus terület vált ismeretessé. 244 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. A Mecsek-hegységtől délre fekvő vidék földrengésekben tulajdon- képen szegény és csak a legújabb időkből áll néhány megbízható és tanulmányo- zásra érdemes földrengés rendelkezésünkre. Ezek között az 1909 május 29.-i föld- rengés ! úgy a rengési terület nagysága, mint annak elhelyezkedése miatt ezen vidékre nézve jelentőséggel bír. A földrengésről a Meteorológiai Intézet? a következő jelenté- seket gyűjtötte össze : 1. Hidor 7£ 002 V". Egy vertikális lökés 10—15 mp-nyi tartammal. Képek leestek a falakról, edény csörömpölt. Moraj úgy előzte, mint követte a lökést. A földrengés Ráczpeterden is érezhető "volt. 2. Hird 6? 45m IV". Két egymást követő lökés N—S irányban. Tar- tama 3 mp volt. Felfüggesztett tárgyak megmozdultak, edények, képek, ajtók csörömpöltek. Egyidejű moraj észleltetett. (EBERHARDT J.) 3. Kátoly 6£ 302 V"— VI". Három-négy közepes erősségű lökés volt felülről lefelé húzódva. Hullámzó mozgás is volt. Érzékenyen felfüggesztett tár- gyak megmozdultak, vakolat megrepedezett, kémények ledőltek, cserepek hullot- tak. Egyidejű morajt észleltek. (SaAJwovics J.) 4. Kis koz á r 72 002 IV"—V?". Három lökés $—N felé,10 mp-nyi ingással. Ajtók, ablakok erősen zörögtek, képek megmozdultak. Egyidejű mély földalatti moraj. Mislány, Szemely, Ellend és Sáros községekben is érezték. (DirrLER E.) 5. Liptód 62 30" III". Egy lökés F—W felé erős rázkódással, amelyet Maráza községben is éreztek. Tárgyak megmozdultak. (HABEL J.) 6. Magyarsarlós. 7? 00" V9 VI". Egy erős vertikális lökés 3 mp-nyi időtartammal. Felfüggesztett tárgyak, bútorok megmozdultak. Moraj nem volt hallható. Egy kémény ledőlt. A földrengés ijedelmet okozott. 7. Mecsekszabolces. 6? 507 V". Két lökés két mp-nyi időközben, 1—1 mp időtartammal. Felfüggesztett tárgyak megmozdultak, edény csörömpölt, alvók felébredtek. Moraj nem volt. Aföldrengés okozta lökések az itteni kőszénbánya minden szintjében jelentkeztek. A legmélyebb szint 5383 méternyire fekszik a tenger szintje felett. Egyes bányamunkások állítása szerint a lökések következtében az ácsolat recsegett, apró szén- és kődarabok hullottak s általában olyan érzés vett rajtuk erőt, mintha sülyednének. (SZTRAKA R.) 8. Mecsekszabolcs. 62 45m V". Rázkódás, edény csörömpölt. Egy- idejű mennydörgésszerű moraj. Sok házból a lakosság kiszaladt. (SZOKOoLA J.) 9. Misl ény. 7 00" IV"—V". Egy lökés 4 mp-nyi ingással. Ablakrezgés . " Magyar földrengési jelentés 1909. IV. évfolyam. Kiadta a m. kir. orsz. Meteorológiai Intézet 22—23. szám, május 29. (11. old.) : A Meteorológiai Intézet által gyűjtött anyag a földrengési szolgálat- nak a kir. m. Tudományegyetem budapesti földrengési obszervatóriumába való átutalása után átkerült a nevezett intézetbe. Tanulmányunk megírásához dr. KÖVESLIGETHY RADó egyetemi tanár úr szíves volt az anyagot átengedni, amit e helyütt is őszintén megköszönünk. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 245 Úgy ülő mint álló és járó emberek meginogtak. Gyenge moraj volt hallható. , (DREIECKER F.) 10. Nagykozár. 62 457 IV". Egy heves lökés hullámszerű ingással, E—W irányban. Tetőgerendázat recsegett, edény csörömpölt, szabadban lévők megtántorodtak. Begyidejű robbanásszerű moraj. Az emberek azt hitték, hogy Mecsekszabolcson vagy Somogyon bányarobbanás történt. (WAXLER J.) 11. Pécs. 7? 00"IV". Egy lökés 5—N irányban, pillanatnyi mozgással. Felfüggesztett SEK megmozdultak, ablak rezgett, alvók felébredtek, az ágyak megmozdultak. (GALLovIcH F.) 12. Pécs. 6? 532 III"9—IV". Gyenge földrengés mintegy 20—25 mp-nyi mozgással. Moraj nem volt. Pécs város keleti felében a földrengést Jobban észlelték és több helyen ijedelmet okozott. (CZIRER E.) 18.Pécs-bányatele p. 62 55m III9— IV". Hullámzó mozgás E— W felé. Többen észlelték. (Vize E.) 14. Pécsvárad. 7? 002? III". Egy lökés F—W felé haladó mozgással. Pléhtálca megcsörrent, ajtó kinyíllott. Dübörgésszerű moraj. (HAL. V.) 15.Püspökbogárd. 69 29 V". Egy vertikális lökés, egy másodpercnyi mozgással. A földrengés vertikális robbanásszerű volt. (UJváRy M.) 16. Romonya. 6? 552 V9—VI". Egy vertikális lökés két másodpercnyi mozgással. Háztetőkről a vakolat és lazán álló cserépdarabok lehullottak. Egy- idejű erős mennydörgésszerű moraj volt. (GRUBER J.) 17. Szellő. 7£ 007 III"—IV". Több lökés gyors egymásutánban, mintegy 10—15 mp-nyi hullámzással. Edények és képek mozogtak. Tgyidejű közepes erősségű moraj volt hallható. (REm N.) Nemleges jelentések a következő helyekről érkeztek be: Bonyhád, Himesháza, Kővágószöllős, Maráza, Némethely, Németi1, BIG s udv ate dk te BIOTET ási yt 10 ak óis s osztemit ÓrE mm zek és TR 8 (p. 0 K- szenterzsébet. A felsorolt megfigyelési anyag térképes feldolgozásából nyert eredmények a következőkben foglaltattak össze. Az egyes helyeken észlelt adatokból becslés útján elsősorban megállapíttatott a földrengés erőssége, ezek alapján megszerkesz- tett a földrengési térkép. A földrengés kipattanásának idejét pontosan megállapítani nem lehetett, mert annak hullámai oly kis távolságig haladtak, hogy a legközelebb eső négy földrengési obszervatórium egyike sem jegyezte fel. Budapest, Kalocsa, Zagreb és Belgrád obszervatóriumai nem tesznek émilrést május 29.-i földrengésről. Így tehát mint legvalószínűbb időadatot a pécs-városi meteorológiai állomás jelentésében lévőt kellett elfogadni, amelyek szerint a földrengés időpontja 7 58m középeurópai njndóőrszerint. A rengési területen legerősebben megrázott hely és maga az epicentrum Romonya, Bogáros, és Nagykozár vidéke közé tehető. Itt két szeizmotektonikai. vonal keresztezését kell feltételeznünk és felette valószínű, hogy azoknak keresztezési helyéhez közel kereshetjük az epicentrumot. 2946 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Az epicentrúm valószínű helye eszerint: 46" 4 É sz. és 189 20" Grw. K. h. A legerősebben megrázott területena földrengés erőssége meg- közelítette a VI"-ot a XII"-os földrengési erősségi skála szerint. A pleisztoszeizta "terület Bogáros, " Nagykozár, Magyarsarlós és Kátoly által határoltatik; az ezen izoszeiztán belül eső terület nagysága 57 km2?, ami egyenlő egy 8-5 km sugarú kör területével. A középső rengési övet határoló izoszeizta Mecsekszabolcs, Hird, Szellő, Hidor és Kiskozár közelében vonul el. Ez a terület 126 km2 nagyságú é3 sugara eszerint 40-2 km. Ennek a zónának is, miként a legbelső magnak hosszanti, NYÉNy—KDK irányú a tengelye. Végül a május 29.-i földrengés határizoszeiztája a következőkép fut végig az egész területen : északnyugaton közvetlen a M e c s e k-aljában halad, amennyi- ben Pécs-bányatelep, Somogy és Pécsvárad ezen a vidéken a rengési terület legszélére esnek; keleten Püspökszenterzsébet már a határizoszeiztán kívül esik, úgyszintén Maráza 18 ; délen ésnyugaton Li pit ó d, Lothárd, Mislényés Pécs környéke abba bele esnek. Azegész ren- gési terület 300 kmfkiterjedésű és így sugara 61"8 km. Dr. VaApÁSz ELEMÉR úr szíves közlése szerint a szóbanforgó földrengés egész területe az Észa k-ba ran y a i-szigethegyseg mezozoós alaphegységétől délre a középbaranyai dombvidék legfiatalabb időben lesülyedt gránit alaphegység részletére esik s így a földrengési terület, valamint az epicentrum helyzete ennek a földtanilag megállapított fiatal mozgásnak máig is folyamatban lévő megnyil- vánulását bizonyítják. 3 i A megfigyelési anyag egyéb érdekes részletei közül még megemlítendők a következők: alökés iránya Pécsett, Kiskozáron délről északnak haladónak észleltetett, míg Hirden állítólag északról délnek haladó volt. Pécs-bányatelepen, Pécsváradon, Nagykozáron, Szellőn és Liptódon a lökés iránya szerint a földrengési hullám mindenütt keletről nyugatra haladó volt. A pleisztoszeizta területen, sőt részben azonkívül is, a lökés mindenütt határozottan vertikálisnak észleltetett, am; igen nagyjelentőségű, mert zökkenésszerű mozgásra mutat reá. Egybevetve a lökésirányokra vonatkozó ész- leléseket, azt tételezzük fel, hogy az a rög, amelyet az 1909 május 29.-i földrengés mozgásba hozott, keletről nyugat felé haladva zökkent és annak középső részén erősebb lefelé irányuló zökkenés történt. Lehetséges az, hogy a kérdéses mozgás ebben az irányban egészen minimális volt, sőt hogy végered- ményben még preciziós nivellementtel sem lehetne számottevő (centiméterekre menő) magasságkülönbségváltozást kimutatni, de hogy ez a mozgás a földkéreg- ben nagyon is lehetséges és különösen lehetséges ott, ahol a földtani vizsgálatok szerint igen fiatalkori mozgásoknak kellett a legújabb időkben is végbe mennie, nem kétséges és úgy azt vélem, a magyarázat elfogadható. Hogy ezen a területen sülyedés tényleg történt, annak közvetlen bizonyí- tékául tekinthetjük a mecsekszabolcsi szénbányákban észlelteket. Itt az ácsolat a bánya minden szintjében recsegett, úgy szén-, mint kődarabok hullot- VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 247 tak alá és a bányászok mind úgy érezték, mintha sülyednének. Oly emberek, mint a bányászok, a sülyedő mozgás kiváltotta érzést igen jól ismerik, mert napjá- ban ismételten lifttel szállnak alá a bányába és így ép náluk ennél a megfigye- lésnél az érzéki csalódás ki van zárva.! A földrengés tovaterjedésének délnyugaton és északnyugatészaki irányban, határt szabtak, ezt a területet ezekben az irányokban határoló főszerkezeti vonalak. Meg kell jegyeznünk, hogy az itt szóbanforgó főszerkezeti vonalak nem olyanok, amelyeket előzetesen végzett földtani felvételekből — az irodalomból — már ismertek lettek volna, hanem csakis a földrengési megfigyelések alapján nyertek megállapítást esetről-esetre. Úgy véljük, hogy ha az így megállapított vonalak egybeesnek azokkal, amelyeket a geológusok részletes felvételekkel, tehát más úton nyertek, a további kutatás szempontjából eme főszerkezeti vonalak igen nagy értékkel bírhatnak. Észak felé a földrengés tehát a Mecsek-hegys ég lába előtt elvonuló főszerkezeti vonalon még elég erősen érezhető volt, de azontúl nem terjedt, amit bizonyít a Kővágószöllősről küldött nemleges jelentés, továbbá az is, hogy Orfű, Budafa, Hetény és Vasas községekből sem jelentettek földrengést, pedig kérdőívek oda is küldettek az adatgyűjtés alkalmából. A Pécs-Pécsvárad irányában megállapított és a földrengés terje- dését itt gátló főszerkezeti vonal dr. VADÁSZ ELEMÉR. úr szerint nagyjában födi azokat a szegélytöréseket, amelyek mentén a mezozoós alaphegység a pannoniai emelet végén nagyobb mélységre lesülyedt. Délnyugaton a földrengés további elterjedésének az ugyancsak K ő vág ó- szőllős—Udvard—Németbóly irányában feltételezett főszerkezeti vo- nal is határt szabbatott, bár úgy ebbe az irányba, mint kelet felé a földrengés ereje az epicentrumból való távolodással mintegy arányosan csökkent, amint a rétegek a földrengés erejét abszorbálták. A rengési területen bévül három szeizmotektonikai vonalat véltem meg- állapítani. Az egyik fő hosszanti vonal áthalad az epicentrális területen és P é c 8— Bogáros—Romonya—Berkesd—Szellő—Maráza irányában vo- nul. Ezt a vonalat metszi két északkelet-délnyugati irányú haránttörésvonal ; azelső Pécsvárad—Hird—Nagykozár és Mislényen át halad, a másik Szellő—Kátoly—Hidor irányában fekszik. Ezen szer- kezeti vonalak közül kettő keresztezése közelében van az epicentrum, továbbá ezek nagyjából egyústal körülhatárolják a pleisztoszeizta területet. Megjegy- zendő, hogy ezen szeizmotektonikai vonalak nagyjában a hegység földtani szer- kezetére jellemző hosszanti és haránt törésvonalaknak felelnek meg, amint azt dr. VApÁSz ELEMÉR úr földtani vizsgálatai megállapították. A földrengéssel kapcsolatosan fellépett hangtüneményről is meg kell még pár szóval emlékeznünk. Elég érdekesek ezek a megfigyelések is. Az epicentrum közelében Bogároson és Nagykozáron robbanásszerű morajt ész- 1 Teljesen hasonlóan zökkenés-, illetve sűlyedésszerűen érezték a földrengést az 1894. évi dec. 19.-i oraviczai földrengés alkalmával is. V. ö. Dr. RÉTHLY ANTAL: Az 1894—1895. években Magyarországon észlelt földrengések. Budapest, 1915. (24—25. old.) ő 248 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. leltek, továbbá a főrengési területet délkeletről határoló szeizmotektonikai vonal felett lévő helyeken is erős volt a hangtünemény. Az erre vonatkozó észlelések azonban sokszor problematikusa k, mert pl. Mecsekszabolcsról úgy nem- leges, mint igenleges értesítés jött hangtüneményről, természetes nem dönthető el, vajjon a rengési terület szélén tényleg szeizmikus hangtüneményt észleltek-e, vagy más földfeletti zajt. Mindenesetre érdekes és jellemző, hogy a robbanásszerű hangtünemény az epicentrum közelében volt. Mint már említettük a szóbanforgó rengési terület két szeizmikus terület közé esik; azonban innen délkeletre a Duna felé még van egy-két olyan hely, ahol kisebb rengési helyek vannak. Az egyik Karancs,! ahol 1897 augusztus 24.-én volt kisebb földrengés, a másik rengéses terület Bátaszék? közvetlen környéke, ahol 1907 március 25.-én észleltek földrengést, végül ugyancsak ide tartozik még a Duna balpartján lévő Monostorszeg? 1907 augusztus 22.-ki kisebbszabású földrengése 18. A régi időkből — 1880 előttről, amikor hazánkban rendszeres földrengési adatgyűjtés nem volt — Pécs környékéről számottevő földrengés nem ismere- tes. A magyarországi földrengésekről meglévő kézirati katalogusom szerint : 1757- ben volt ugyan Pécsett földrengés, de evvel egybeesett a zagrebi 1757.- június —augusztusi földrengési raj és biztosra vehetjük, hogy annak végső rezgé- sei jelentkeztek Pécsett. Továbbá 1813 dec. 26.-áról 15 feljegyeztek Pécsett egy szeizmikus tüneményt, valamint 1817 május 28.-án, amikor azonban Pest- Budán is érezték azt, tehát az eddigi adatokból nem döntheti el, hogy a fészek tulajdonképen mely vidéken volt. Összefoglalás: 1. Az 1909 május 29.-i földrengés a szerkezeti (tektonikai) földrengések közé tartozik, amelyiknél a mozgás egy rög sülyedésében nyilvánult meg. 2. Valószínű időpontja : reggeli 7 óra 53 perc közép európai idő szerint. 3. Epicentrum: 46" 04 É. sz. és 187 207 Grw. K. h. 4. Epicentrális erőssége: VI". 5. A megrázott terület nagysága : 300 km2. K 6. A szerkezeti vonalak irányai nagyjából megegyeznek a földtani felvé- telek alapján nyert perem törésekkel, valamint az egyes hosszanti és haránt törésvonalak irányával. 1 Dr. RÉTHLY ANTAL: Az 1896—1899. években Magyarországon észlelt földrengések. Budapest, 1894. (22. old.) ? RÉTHLY ANTAL: Az 1907. évi magyarországi földrengések. Budapest, 1908. (12— 13. old.) 8. 19.05 16—17." old. A FÖLDKÉREG LEGFIATALABB TEKTONIKUS MOZGÁSAIRÓL. Irta Dr. PávAI VAJNA FERENC m. kir. geologus-mérnök.: Földünk szilárd kérgének arculata a nagy köztudatban, még ma is úgy szerepel, mintha ősrégi idők óta változatlan volna s hegyláncainknak feltornyosodá- sát legalább is hirtelen lefolyt katasztrófáknak tudja be. Sőt szakembereink sem vallják mind, hogy azok a tektonikus erők, amelyek több ezer méteres hegy- láncokat emeltek ki rég mult geológiai korokban, ma is változatlanul működnek, ma is éreztetik hatásukat. Az embereket megtéveszti a mű óriási mérete, szemben az alig észrevehető földkéreg elmozdulásokkal, amelyeket napjainkban meyp- figyelhetünk s különösen az időnek emberi mértékkel való téves fölfogása. Pedig ugyebár évek kellenek egyetlen díszes palota felépítéséhez is, holott az csak parányi hangyaboly az Alpesek, vagy Himalája tömegéhez képest. Emberi létünk csak egy rövidke pillanat földünk életében s ha egy emberöltő alatt csak egy pár téglát rakunk le képzeletben, földünk történetének ideje olyan hosszú, hogy építmé- nyünk meghaladná a föld felszín legnagyobb magasságkülönbségeinek méreteit . Ha ilyen gondolatokkal vizsgáljuk a földkéreg egyenetlenségeit és az azt felépítő kőzetrétegek fekvését ; önmagából következik, hogy ha a régebbi üledék- rétegek meredeken összegyürtek, mélyen lesülyedtek, vagy messze át vannak tolva, a fiatal és fiatalabb lerakodások is kell hogy valamelyes helyzet változáson men- jenek át. És vajjon még mindig úgy találjuk-e, amint egy rövid évtized előtt is hitték, hogy hazánk fiatal harmadkori rétegei zavartalan normális, lapos településben vannak? A világért sem! De nem azért mintha a sok esetben derékszögnél is nagyobb szög alatt fölhajlított képződményeink azóta indultak volna útra, hanem azért, mert amint meg fogjuk látni, az örök helyzetváltozás ezeknél is épen úgy érvényesül, mint a régebbi hegységeket fölépítő kőzeteknél. Ezek is lassan bár, de csúszna k, másznak az idősebbek után, vagy előtt: űzve attól a hatalmas erőtől, — amely többek között — öreg földünk kúszált kérgében egyensúlyra törekszik. Egykor mély tengerteknők kitöltődnek s magasra tornyosuló hegyláncok el- simulnak, mialatt az előbbi lerakódásai szomszédságukban, megint csak fölfelé törnek lassan évek százezrei és milliói alatt. Mi sem természetesebb, hogy földünk kérgének ez a mozgató rugója a harmadkor után sem bénult meg, ma is kell, hogy legyenek abban mozgások, változások csak úgy mint régen s valaminő formában meg is nyilvánulna k. 5 tény- leg, hogy mást ne mondjak a jó öreg föld, hol itt, hol ott megrázkódik, földrengés 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 ápril 4-iki ülésén. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 1 950 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. van, amely sok emberi kártyavárakat dönt halomra, de a föld kérgén vajmi rit- kán hoz: létre szembeötlő változást. é A földrengéseknek nagy irodalma van, ellenben annak, hogy tercier utáni, vagyis negyed- és jelenkori üledékeink maradandó nyomait viselnék a tektonikus elmozduláso kna k, irodalmunkban nem igen akadunk nyomára, aminek különben legfőbb oka, hogy az újabb időkig geológiailag s pláne a tektonika szempontjából teljesen figyelmen kívül maradtak. A fölvevő geológus vajmi ritkán fordított gondot arra, hogy még ezeket is taglalja, vagy településüket részletesebben tanul- mányozza. Legfennebb a kavicsok és lösz voltak némileg kivétel, meg az egészen lokális tőzeg és barlangi lerakodások. Arra pedig bízvást merem mondani, hogy senki sem gondolt, hogy negyed- kori, pleisztocénüledékekben olyan elmozdulások is lehetnek, amelyek alapján azokon átvonuló redőzéseket, sőt ezek speciális kifejlődéseit is meg lehetne álla- pítani. Megvallom, eleinte magam sem hittem, de annál nagyobb volt megelége- désem, amikor meggyőződtem, hogy az 5, 6, 8, 10, 183, 1697-os dőlésű pleisztocén- rétegekből konstruált redők és kisebb boltozatok, az abból a pleisztocénvidékből lassan kiemelkedő kövületes pannoniai rétegekben is folytatódnak Belovár kör- nyékén és pedig úgy ÉNy, mint DK felé. Ha ehhez hozzáveszem még azt a körül- ményt, hogy az orografia 18, amely pedig redőzött üledékeknél és boltozatoknál nagyon beszédes szokott lenni, minden tekintetben a pleisztocénrétegek dőlés- viszonyait tükrözi vissza, azt hiszem, a következőkben nagyrabecsült olvasóimat is meg fogom győzni megfigyeléseim helyességéről. Bevezetésül utalnom kell arra, hogy a hasonló, sőt még fiatalabb tektonikus földkéreg elmozdulásokra eddigi tanulmányaimban is pár helyen hívtam föl a szakkörök figyelmét. A Nagyküküllő segesvári szorosával kapcsolatosan utaltam arra, hogy amíg azonfelül és alul a folyó széles mederben kanyarog, addig, ahol az egészen lapos segesvári redő harántolja, szorosban szorong és ma is bevág, ellentétben a fölül és alul levő részekkel. Ugyanott ! emlékeztem meg hasonló esetről a Horvátországgal szomszédos Muraköz szelencekörnyéki petroleumos területéről, ahol ka szelencei antiklinális, áthaladva a szelencei patakon, szűkebbre szorítja annak völgyét s ma az ott bevág, amíg fentebb, az antiklinális tengelyén túl, széles, lapos völgyében stagnál a víz, mocsaras tavacskát formálva. Azt hiszem, nem csalódom, amikor azt tételezem föl, hogy ezeket a viszonyokat is a redő tengelyének mai fokozatos, de nagyon lassú kiemelkedése hozta és hozza létre. A Magyarhoni Földtani Társulat 1913 januári ülésén négy-öt helység ma is fokozatosan kiemelkedő határairól beszéltem Segesvártól KDK felé, amelyet megint csak a harmadkori rétegek redőinek máig tartó kiemelkedésével magya - ráztam. Hogy helyesen ítéltem meg azokat a morfológiai jelenségeket, akkor egyik neves tudósunkkal szemben kétségtelenül igazolják újabb horvát-szlavon- országi megfigyeléseim. Amint már a Muraközről említettem, Horvát-Szlavonország harmadkori lerakodásai is épen úgy redőzve vannak, mint azt az erdélyrészi medencéről 1 Dr. PÁvAI VAJNA FERENC: Az Erzsébetváros — Héjjasfalva, Fogaras —Rukkor kö- zötti terület tektonikai, stratigráfiai és morfologiai viszonyai. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 251 sikerült kimutatnunk, sőt szempontunkból ennek a területnek még az az előnye is megvan, hogy helyenként a harmadkor legvégén, a levantei időszakban is típusos állóvázi üledékrétegek rakodtak le nagy vastagságban s azok is erősen gyűrődöttek sakszor 40—80"-ig. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a tektonikus föld- kéregmozgások a tercier után is megnyilvánultak, hiszen a harmadkor végén lerakódott rétegeket csak megszilárdulásuk után érhette az említett maradandó jellegű helyzetváltozás. Tehát már magában véve ez 185 azt bizonyítaná, hogy. a negyedkorban is tovább folytatódnak a tercier elmozgások. De ha ez így van, akkor annak a nyoma meg kell, hogy látszódjék a réteges pleisztocénüledékeken is, ha vannak. M: sem természetesebb úgyebár, mint az, hogy amikor a magas Hadügy- minisztérium. 1916-ban Horvát-Szlavonomzágba vezényelt ki petroleumkutatásra s olyan területet kaptam az említett kutatások magyar kincstári vezetőségétől, amelynek fele negyedkori lerakódásokkal van fedve, ilyen meggondolások után egyáltalán nem estem kétségbe, hanem belevágtam a pleisztocénvidék kellős közepébe s kerestem az ott nem levő tercierrétegek kibuvását s jobb híján persze, a réteges negyedkori üledékeket. A sors különös kedvezése folytán még eddig mindég találtam valami újat, amikor valamihez hozzáfogtam s ez a tudat itt is lelkesített . Pár nap alatt már nemcsak azt tudtam, hogy Horvát-Szlavonországban a pleisztocénlerakódásoknak több színtája van s hogy az alsóbbak rétegzettek, hanem gyűltek a rétegdőlési adataim is, amelyek, ha nem 18 nagy szögértékűek, de a 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 14, 169-os dőlésszögek mégis olyanok, hogy azok iránt a lapos redőket nyomozó tektonikus mindig hálás lehet. Ha meggondoljuk, hogy az erdélyrészi medence belsejében 2, 4, 6-"os redők vannak csak helyenként a har- madkori üledékekben s azok mégis jók és vigan adják a földigázt, az említettem dőlésszögek nagyszerűeknek mondhatók. Mindazonáltal, hogy helyes nyomon járok, csak akkor győződtem meg, amikor dőlési adataim nemcsak redők lefutá- sára mutattak rá, hanem azokon a brachiantiklinális boltozódásokat 18 vissza- tükröztették, azokét a boltozatokét, amelyeket épen ezeken a kényes helyeken a patakok lefutása és más orografiai tényezők is igazolnak. 3 Ha kiemelem még, hogy egyik ilyen negyedkori rétegekben kinyomozott redőm több mint 12 km (légvonalbeli) lefutás után mindkét végén kövületes pannoniai rétegekből álló redőben folytatódik, úgy hogy egy-egy boltozat van és azok egyik felét tercierüledékek alkotják s a másik felét a fedő pleisztocénrétegek építik ki, azt hiszem, minden hozzáértőt meggyőztem, hogy a negyedkor üledékei 18 ki vannak tektonikusan mozdít va eredeti településükből. Tehát kézzelfoghatóan bebizonyítottnak tekinthető, hogy Horvát-Szlavonországok területén s így a szomszédos területeken is, a harmadkorban működő tektonikus földkéreg elmoz- dulások a negyedkorban is folytatódtak, sőt a pleisztocén, réteges üledékekre gyakorolt hatásukból következtetve a negyedkor után is tartanak. Hogy ez így van különben, szintén épen Horvát-Szlavonia altalajának gyakori rengései igazolják. Ez a vidék ugyanis a magyar szent korona országainak leggyakrabban megrengetett területe. Hogy ezek a földrengések mind az alaphegységrészek tektonikus elmozdulásaival kapcsolatosak, amelyek hatásukat másodlagos elmoz- 17k 252 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 2 dulásokat váltva ki a fiatalabb üledékekben is éreztetik, szakemberek előtt fölös- leges hangoztatni. A lényeges csak az, hogy szerencsés körülmények folytán ezek- nek a mozgásoknak fokozatos láncolatát napjainkig követhetjük s az érezhető rengéseknek mintegy rögzített hatását 18 láthatjuk a legfiatalabb réteges üledéke- kensimmár a pleisztocénlerakódások zavartalan, ny u- godt településében vetett hit islegalább megingott. Remélem, mások és saját megfigyeléseim rövidesen 7 a hitet is épen úgy meg fogják dönteni, mint az erdélyrészi medence neogénrétegeire vonatkozólag, ugyanez megdőlt már vizsgálataink folytán. Kitünő bizonyítékul szolgálhatnak különben a redőzött pleisztocénterülete- ken 15 a báró Hörvös-féle inga kisérletek, amelyek úgy az erdélyrészi medencében, mint a morvavölgyi petroleumos vidékeken — értesülésem szerint — fényesen igazolják a felszíni tektonikai vizsgálatokat. Különben szinte különös, hogy honnan származik a fiatalabb üledékek zavartalan településében vetett hit? A történelmi időben sűlyedő Serap:s templom romjainak képe szamtalan középiskolás könyvben forog közkézen, az Adria1-tenger mélyedéséről tudjuk, hogy jobbára a negyedkorban alakult ki. Anglia, sőt Észak- Amerika is összefüggött még Hurópával a negyedkor bizonyos szakában s a Skan- dináv-félsziget mintegy 400 m-rel sűlyedt azóta és még számtalan olyan példát lehetne felhozni, amely újabb nagy földkéregelmozdulásokról tesz tanuságot. Annyi bizonyos, hogy ezek sem egyszerre történtek s pár száz méteres emelkedések vagy sűlyedések szintén hosszú idő szülöttei, épen úgy, mint ez, a mondjuk kerek számban 109-os rétegdőlésszög, amennyire minden geológiai értelemben vett katasztrófális megrázkódtatás nélkül emelkedtek ki máig a pleisztocén elején leülepedett rétegek. Hogy körülbelül ilyen arányú mozgásokkal a göbisi harmad- és másod- kori óriási elmozdulásokat is megmagyarázhatjuk, tekintsük a pleisztocéntől máig eltelt időt egységnek, amely alatt, tapasztalatom szerint, az említett területen legalább 109-os helyzetváltozás állott elő. Ezt az időmennyiséget állítsuk arányba a tercier egyes emeleteinek időmennyiségével. Csak hasonló lassú elmozdulásokat tételezve föl egyenlő idő alatt, olyan rétegdőlés szögek értékeit fogjuk kapni, amelyek keletkezésére fordított erő teljesen elegendők arra, hogy mondjuk a szintesen települt réteges kőzeteket nemcsak állóhelyzetbe hozza, hanem hogy az így keletkezett redőket átbuktassa és hosszú pályákon át is tolja. Vagyis a mellékkörülmények figyelembevételével odajutottunk el, hogy ilyen kis mozgásokkal is meg tudjuk magyarázni legbonyolultabb lánchegységcink . szerkezetének kiala kulását. Az idő itt 18 mindent pótol! Régi kőzeteink sokszor kaotikus gyűrődöttségét és összevisszaságát 18 meg- érthetjük, hiszen a mezozoikum, paleozoikum és archaikum egész idejével kell még úgy-e számolnunk, amely mindenesetre sokszorosan felülmúlja a mezozoikum- tól máig eltelt időt. Ez alatt az időkolosszus alatt hasonló kis mozgási erő nyil- vánulásokkal is, olyan óriási elmozdulási mennyiséget kell kapnunk, amelyekből egymagában is jut igazán minden elképzelhető helyzet kialakulására. Ugyanígy vagyunk a sűlyedésekkel és kiemelkedésekkel. Ha hasonló okos ko- VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 2583 dással az említettem 400 m-t vesszük alapul, a szekunder végétől bízvást kapunk olyan értéket, amely földünk legnagyobb kiemelkedéseivel vagy közel legnagyobb bemélyedésének versenyezhet. De ha 60 m-t veszünk egységül, akkor is megkapjuk azt az értéket, amely a kisebb medencék vagy táblák helyzetének megmagya- rázására épen elég. 3 Látjuk tehát, hogy minden rendkívüliség nélkül mérhetetlen hosszú idő alatt olyan óriási szintkülönbségek jöhetnek létre földünk kérgében, amelyek egyensúlyra való törekvése, megint csak mint hatalmas mozgató tényező szerepel s így semmi szükségünk sincsen arra, hogy hegységeinket a földkéreg összezsugo- rodásával magyarázzuk. Különben is azt hiszem, akik még afelé a magyarázat felé hajlanak, maguk lennének a legjobban megakadva, ha a földkéreg minden ráncocskáját ki kellene hogy terengessék, mert a végén maguk sem hinnék el, hogy öreg földecskénk valaha is akkora felületű lehetett volna. A háborúhoz azt mondják pénz, pénz és harmadszor is pénz kell, én azt hiszem, hogy a geológiai változások kialakulásához is főképen idő, idő és harmadszor is végtelen nagy idő szükséges! És futja is! Ivaniégrad, 1917 április hó. ADATOK A HORVÁT-SZLAVONORSZÁGI PLEISZTOCÉN LERAKODÁSOK ISMERETÉHEZ. Írta: Dr. Páva VAJNA FERENC. m. kir. geologus, mérnök. Az 1916. év nyarán Biló-hegységben végzett földigáz- és petroleumkutatását szolgáló geológiai fölvételeim alatt hatalmas területeken sokszor csak negyedkori lerakódásokat találtam. Ezek az üledékek, amint más helyen ? már leírtam, szintén résztvesznek a régebbi réteges kőzetek gyűrődésében s így részletesebben kellett foglalkoznom velük. Megfigyeléseim szerint az említett hegységben tetemes vastagságban vannak kifejlődve a pleisztocénlerakodások s ebbena komplexumban meglehetősen jól megkülönböztethetünk egyes határozott kifejlődésű szinteket. Így a tercierre, amelyet itt a gyűrt felsőpannoniai emelet képvisel, helyenként természetesen, vörös homokos rétegek települnek a negyedkor bázisán, amelyekhez hellyel-közzel kavicsok is társulnak. Ezek a kavicsok nálam rendesen csak középnagyságúak s keverve vannak vörös homokkal, mint pl. a belovári térképlap ÉNy-i csücskén Kapelától ÉNy-ra. A hegységek közelében azonban kivastagodnak s gyakran fejnagyságúak is előfordulnak közöttük, néhol pedig murvásak, gör- getegesek. : Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 ápril 4-iki ülésén. : Dr. Páva VaáJSa FERENC: A legfiatalabb tektonikus földkéreg elmozdulásokról, 254 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. De itt és másfelé 15, rendesenrétegzett szürke homokosagyag és homok váltakozó rétegeit találjuk települve. A réteglapokon majdrem mindenfelé lapos, meszes márga- és limonitkonkréciókat figyeltem meg, amelyek a rétegzést még az agyagosabb kifejlődésnél is elárulják, mint Belovár környékén. Persze ezeknek a konkrécióknak a helyzete a réteglapokon kívül álló is lehet, de ez a körülmény a jó megfigyelőt nem ejtheti zavarba. Különben 15 ez inkább a gyökerek körül kialakult limonitos konkréciókra áll. Keletre haladva, mint Prugovactól DNy-ra, a Suhakatalenai völgyben a szürke agyag határozottabban váltakozik szürke homokrétegekkel s barnás homokos rétegek is közbeigtatódnak, amelyeket a limonit sokszor összecementez s így a rétegzés még szembeötlőbb. Mint Kapelánál vagy Csepelovactól DNy-ra itt, Suhakatalenánál és Jasenzsnál a vörös homok rétegeire telepszik, amelyek itt különösen erősen ki vannak fejlődve s ugyancsak barnás homokköves padokat találunk közöttük s egymás között diszkordáns települést 15 mutatnak. Mindenütt megállapíthattam, hogy a jól vagy kevésbé jól rétegzett szürke limonitkonkréciós agyag, amelyet részben HORUSITZKY mocsárlöszével azonosít - hatok, kifejlődése és települési viszonyai alapján, az előbbinél magasabb színtájat képvisel. Ez a színtáj azonban, amint már említettem, elég változatos s a réteg- zetlen és egészen finoman rétegzettféleségétől az agyagnak, a homok- és homokkő- rétegesféleségig minden átmenetét megtalálhatunk, hol itt, hol ott. Helyenként, mint Pitomaéa Ny-i homokgödreiben, vagy mintegy 8 km-rel DNy-ra Arseniknál a homokos agyag- és homokrétegek ártéri iszapra emlékeztetően barnásak, míg közben egészen világosszürkeszínűek, mint a pitomaéai állomás vagy a verőcei kis állomás melletti homokgödörben. Magasabb tagja ennek a képződménynek úgy látszik egészen homokos, mint különösen Prugovac és Verőce (Virovitica) között, a dombság peremén. Ez a sárgásszürke homok tetemes vastagságú s buc- kákat alkot azokra jellemző szerkezettel, a mélyebb részek azonban mindig jól rétegzettek. Homokszemei nem egészen gömbölyítettek s kövülettöredékeket és csillámpikkelyeket is tartalmaz. A dombokon 200 m t. f. magasságig is felnyulik. Annyi bizonyos, hogy míg a legmélyebb és eddig kövületmentesnek bizo- nyult vörös homokos színtáj csak elszórva kerül föltárásba, addig a szürke agyagos és homokos színtáj már leírt valamelyik kifejlődési formáját a Biló-hegységen végig mindenütt megtaláljuk. Ez utóbbi majdnem mindig kövületes, sőt helyenként mondhatni tömegesen találjuk benne a pleisztocén jellemző csigáit . Így Belovártól DK-re levő téglagyárban, ahol a szürke agyag alig-alig rétegzett s rengeteg limonit- konkréció tarkítja, a következő fajokat sikerült gyűjtenem : Conulus fulvus MÜLL. Pupa muscorum MÜLL. Hyahma hammonis STRÖM. tk edentula DRAP. Orystallus erystalhmus MÜLL. Cionella lubrica MÜLL. Hehax temulabris A. BRg. Succema oblonga DRAP. A viroviticai homokgödrökben, a kis vasuti állomástól Ny-ra, föltárt szürke homokos kifejlődésű pleisztocénrétegek faunájában pedig ezek fordulnak elő : OT VEGYES KÖZLEMÉNYEK. AB Conulus fulvus MÜLL. Claustha (sp. töredék) Crystallus erystalhmus MÜLL. Cionella lubrica MÜLL. Puncjum pygmaeum DRP. Suecima oblonga DRAP. Heha temwilabris A. BRw. Timnmaea truncatula MÜLL. k — sp.? (töredék) Pisidium fontinale C. PFR. Pupa muscorum MÜLL. Amint látjuk, a két fauna nem egyezik meg egészen. A belovári mocsárlösz faunája tisztán szárazföldi alakokra szorítkozik az északról bevándorolt vagy magashegységi fajok (Hel. temulabris, Pupa edentula) még alárendelt szerepet játszanak benne. Valószínű kora: a jégkornak (köz. pleiszt.) elejen. A viroviticai előbbinél fiatalabbnak tekinthető homok faunája pedig nyirkos erdőalji fauna kevés állóvízi alakkal. Kora : jégkorsza k). Tehát a fauna a leírt települési viszonyokkal nagy megegyezést tüntet fel. A pleisztocén-üledékeknek már leírt két színtájára telepszik nagy területen, de különösen a Őepelovac, Pitomaca, Verőce községektől D-re levő vidéken, a pleisztocénlerakodások barna homok sziíntája. Ez a szintáj szintén több méter vastagságú, de nem nyúlik olyan magasra föl a dombokon, mint a szürke agyag vagy a később tárgyalandó lösz. Egészében az oxidált lerakódás képét nyujtja, de nem tekinthetjük azért a szürke homokos kifejlődés utólagosan oxidált részének csupán. Ugyanis, amíg a szürke homok felszíne kis mélységig inkább a humusztól barna, addig ez az egykori klimára vissza vezethetően több méter mélységig egészében rozsdás s rétegei között éppen ezáltal sok a jól összecementezett. Ott is megvan, ahol a szürke homok hiányzik s míg abban gyakran talál az ember kövületeket, ebben olyant még egyszer sem láttam. De nem találunk benne csillámpikkelykéket sem s ásványszemei is sokkal jobban vannak legömbölyítve. Valóságosfutóho mo k. Ezzel persze nem akarom azt mondani, hogy a megelőző lerakódás anyaga nem keveredhetett utólag ennek az anyagához, hanem azt, hogy ez egy fiatalabb és az akkori klima jellegét magán hordó üledék. A már említett buckaszerkezet itt is látható helyenként, de azért vékonyabb és vastagabb rétegzettséget majdnem minden jobb feltárásban találtam, bár az egyenetlen összecementezés miatt a réteglapok ritkán egészen símák. Hogy az összeállás régi keletű, bizonyítja az is, hogy a barna homok rétegei sok esetben kis függőleges elmozdulásokat tüntetnek föl, természetes merevségükből kifolyólag. Hangsúlyoznom kell, hogy ebben az esetben nem vasköves fokról (Ortstein) van szó, hanem önálló vastag képződményről, amely feküjéhez (szürke mocsár- lösz, ártéri iszap, és sárgásszürke homok) és fedüjéhez (lösz) viszonyítva némi klimaváltozásra utal itt az Alpesek felől jövő vízi út mentén. Meg kell -említenem, hogy a Biló-hegység drávafelőli oldalán, különösen a felsőpannoniai emelet magasabb szintájában hatalmas homokos kavics rétegsor van föltárva, amely többé-kevésbé a pleisztocénlerakódások alapjául szolgál s hogy valószínűleg sok homok került ebből is kifúvás útján a negyedkori üledékek közé. De ami arra indít, hogy ezekkel foglalkozzam, az az a tulajdonságuk, hogy ahol nagyobb felülettel vannak föltárvas mint Sirovakatalena és Virovitica közelé- 2956 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. ben, ezek felső homokos részei ls barnaszínűek s így fölületes megtekintésnél könnyen a pleisztocénképződmények közé sorolhatják azokat 185. Holott itt, csak térben közel eső lerakódásokról van szó, amelyek az egykori klima hatására öltöttek egyforma külsőt s képződési időben jó távol esnek egymástól. Ott, ahol ezek a kavicsos homoklerakódások még tercierrétegek közé vannak települve, mint Slatina vidékén s föl Viroviticáig, mintegy 30 km hosszú- ságban antiklinális szárnyakban, csak legfeljebb a felületen levő rétegfejeken láttatnak barna színeződést és itteni helyzetük, gondos figyelemmel kísérése, megóv attól a tévedéstől, hogy összetévesszük a pleisztocén bázisán levő vörös- homokos nagyobbszemű kaviccsal. Még tovább ÉNy felé haladva azonban, ahol fedőrétegek nélkül kerültek szem elé nagy területen, az előbbiek ismerete nélkül könnyen tévedésbe ejthetik a fölvevő geológust. Hogy a csalódás annál könnyebb legyen, DK felől ÉNy-ra menve a homok folytonosan háttérbe szorul s a kavics- szemek 15 megnagyobbodnak a régibb hegységek felé közeledve, belső szerkezetük pedig ezeknek a kavicsos lerakodásoknak 18 egészen fluviatilis, illetve partiképződ- mény jellegűlesz. Mindazonáltal, az általános dőlésirány és fok egy kis körültekin- téssel mindig megállapítható, ha, nem is olyan pontosan, mint DK-en, ahol 30—40" alatt települnek a többi pannoniai rétegek közé, de mégis elfogadhatóan. Ezeket a kavicsokat a gráci medence felsőpannoniai kavicsaival és a rorbachi kavicskonglomerátummal hasonlíthatjuk össze képződési időt illetőleg, amelyek- ben Mastodon longíirostris és americanus meg Dinotherium giganteum fordult elő. A pleisztocénüledékek legmagasabb tagja Horvát-Szlavomában is a lösz, amely az ő jellemző kifejlődésében talán a többi negyedkori üledéktagoknál . is hatalmasabban borítja be a dombságot. . Az itteni későbbi klima és ebből következő vegetáció hatása folytán azon- ban, vajmi ritkán találjuk meg teljesen változatlan alakban. Többé-kevésbé, kissé legalább, vörösesszínű és kötöttebb, mint p. u. a dunántúli részeken, s az olyan jellemző meszes löszbabákat is vajmi ritkán láttam benne, szóval mész- ben kevésbé dús. Az 1911-ben leírtam? tisztán CaCO9- konkréciócskák itt hiány- zanak épen ebből kifolyólag s helyüket a löszanyagú meszes konkréciók mellett parányi habércek foglalják el. Óriási területen pedig egészen át van alakulva, a folytonos erdei vegetáció következményeképen, vörös agyaggá, amely sok helyen típusos habérces agyag kifejlődésére adott alkalmat több vasköves fokokkal. Vagyis ugyanazzal a folya- mattal találkoztam itt, mint amilyeket ágrogeológusaink több helyen s magam 182 a marosvölgyi tanulmányom alatt figyeltem meg. Tehát Horvát-Szlavon- ország is beletartozik abba a vörösagyag zónába, amelyet Timkó úr 1916. évi szerbiai jelentésében körvonalaz. Az ilyen helyeken persze azután a löszre min- denütt olyan jellemző kövületeket sem találjuk meg, amelyek különben más- helyeken szintén elég gyakoriak. Így a Belovártól D-re levő felső téglavető kevésbé átalakult lősz falából az itt felsorolt fauna került elő : 1 Dr. PÁvAI VáAJsa FERENC: Az Erdélyrészi-medence löszfoltjairól (M. kir. Föld. Int. Jel. 1909.) :- Földtani Közlöny. XLIV. köt. 1914." VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 257 Conulus fulvus MÜLL. Pupa muscorum MÜLL. Heha tenmilabris A. BRN. Pupa edentula DRAP. Helha hisűmda b. — -: Succima oblonga DRAP. Ez a fauna összehasonlítva az előbbi két mélyebb üledéktag faurájával gjellemző löszfauna, amelyben az arktoalpin fajok (Helix tenmilabris, Pupa eden- tula) tömegesebben lépnek föb, mint az előzőleg felsorolt faunákban. Kora : gégkorszak derekas. Még szólanom kell röviden egy üledékkomplexumról, amelyet megjelenése utan szintén pleisztocénnek lehetne venni, de gondosabban megvizsgálva kitünik, hogy annak a feküjét alkotja több helyen az és a felső ponnoriai lerakódások között. Ez mint tarka (vörös, élénk sárga, barna, zöldes és fehér) homokos, agya- gos, murvás és kavicsos lerakódás különösen a Slatina-Voéini lap K-i részein uralkodó, de mint agyag és homok ÉNy felé Topolovica, Suhakatalena és San- drovac körül 15 előfordul. Kövületet eddig nem kaptam benne, de mert a pleiszt.-üledékek reá tele- pülnek csak idősebb szárazföldi, sivatagos, torrens képződményt láthatok benne és pedig egyelőre csak az üledékek színére támaszkodva, a polgárdn és baltavári faunával, meg atcsömöri kavicsokkal tartom körülbelül egyidősnek. Azonban a távolabbi szomszédságban jól kifejlődött tavi jellegű levantei lerakódásoknak megfelelő szárazföldi üledékeket is, ezek magasabb tagjaiban kell keresnünk. Végül a kifejlődési és települési viszonyokra még egyszer visszatérve utal- nom kellarra, hogy ezeknél az üledékeknél soha sem szabad szem előtt téveszte- nünk, hogy ezek leülepedési idejét illetőleg, a megelőző korokhoz viszonyítva, sokkal rövidebb idő jöhet tekintetbe s különösen azt, hogy"ezek jobbára tisztán szárazföldi és nagyrészben subaérikus lerakódások. Mindkét tényező erősen be- folyásolja úgy az üledékek vastagságát, mint elterjedését. Míg a szürke mocsárlösz és a lösz különösen, beleértve természetesen az abból lett vörös habérces agyagot is, mondhatni általános takarót borítanak a Biló-hegységre, addig a homokos üledékek, mint a szürke homok és föléje tele- pült barna futóhomok már jóval szűkebb térre szorítkoznak: a Drávavölgy déli peremére, ami részben eredetükre is reámutat. Mindazonáltal 220—240 m tenger- szín feletti magasságban még tetemes vastagsággal figyeltem meg p. u. Katalena , Kozarovac és Vukasavlevica környékén, de épen úgy meg van 100 m-el alacso- nyabban is a Dráva völgyében mondjuk Pitomaéa, Verőce vidékén Általában úgy fést a dolog, mintha ezek a homokos üledékek részben még, másodlagosan neki lettek volna fÍujva a Biló-hegységnek, ami szépen látható éppen a nagyobb oldalvölgyek mentén, mint a katalenai vagy sedlaricainál, ahol a barna homok messze felnyúlik azokban. Ez a körülmény különben fénye- sen illusztrálja azt, hogy a Bilóhegységet föltagoló erozió a pleisztocént meg- előző időben játszódott le s ennek üledékei valamennyien csak utólag telepedtek be nagy elegyengetést csinálva. Vagyis itt is megismétlődik az a nálunk általános jelenség, hogy patakjaink, folyóink ma magasabban járnak, mint a pleisztocén- ben s hogy sik területen még mindig az azóta s különösen ó-holocénben lerakott üledékekbe vágják be magukat.! 1 Dr. PÁVAI VAJNA FERExC: A Marosvölgy kialakulásáról. (Földtani Közlöny 1914.) 258 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Ilyen mederfeltöltő és pedig ó-holocénlerakódásokat találunk a Száva-völ- gyében p. u. Ivaniégradnál a Lónya-patak martjaiban föltártan. A közbetelepült kiékelődő henites, jobban mondva tőzeges rétegek képző- dési körülményeikre vetnek világot. Faunájában, melyet LÁZÁR VAzuL kollegámmal gyűjtöttünk : Valvata piscinalis MÜLL. Neritima Prevostiana C. PFR. Bythima tentaculata [. Pisidium ammicum MÜLL. Vivipara hungarica Haz. Sphaervum rwwicolum LN. Inthoglypus naticoides FÉR. Umo sp.-s. Inthoglyphus pyramidatus v. HorFr. határozott meg részlétesebben KoRmos TIVADAR. dr., egyetemi m. tanár úr tisz- telt barátom, akinek a többi tüzetes meghatározásokat 18 köszönöm az idézett megjegyzésekkel egyetemben. Az itt felsorolt fauna kfolyóvizi fauna, ősi elemekkel, melyek a jégkor- szak előtt (preglaciális korban) a Dunántúl már megvoltak, de a jégkorszak elől kitértek s csak ez után terjedtek el megint, Egyes fajok a horvát- szlavon levantei üledékekben is gyakoriak már. , Mint legfiatalabb jelenkori üledék persze itt 18, a széles árterek lerakódás jöhet szóba főképen. Amint láttuk a horvát-szlavonországi pleisztocén lerakódások kisebb mennyiségben (vörös homokos és agyagos kavics) az alsó pleisztocénbe sorol- hatók, bár kövületek nélkül, de az akkori részben mediterrán klimára valló kifej- lődés alapján. A pleisztocénüledékek zöme (mocsárlösz, ártéri üledék, szürkés homok, barna futóhomok és lösz nagy része) azonban már a középső pleisztocén- ben ülepedett le azakkori subarktikus és később arktikus klima alatt. A felső pleisztocén ideje alatt keletkezett larakodásokat valószínűleg a lösz felső részében kell a továbbiak folyamán keresnünk. Egy esetleges interglaciális kor keresésére talán némi nyomra vezethet a vastag barna futóhomok színtája. itt az Alpesek felől jövő Dráva mentén. Ivaniógrad, 1917 április hó. D) ISMERTETÉS. Horusitzky Henrik : Pozsony környékének agrogeoló- giai viszonyai. (A szerző saját kiadása 87 70 1. 12 ábra. Budapest, 1917. Fritz Á. könyvnyomdája. Ára 5 kor.) E füzet rövid foglalatban Pozsony környéke geológiai viszonyainak leírását tartalmazza. Tárgya tulajdonképen annak az agrogeológiai térképnek a magya- rázata, mely 1: 75,000 méretben legközelebb a m. kir. Földtani Intézet kiadásá- ban meg fog jelenni. B füzet olvasója tehát jól teszi, ha, amint lehet, ez utóbbit 18 . megszerzi, azonban enélkül is haszonnal forgathatja bárki is, aki rövidesen Po- zsony környékének geológiai viszonyai felől kíván első tájékozódást szerezni. Habár rövidségénél fogva a leírt terület behatóbb részletezése nem várható, mégis vannak egyes fejezetei, melyek kimerítőbbeknek mondhatók. Ilyen pl. a bevezető részben a szóbanforgó terület megmunkálóinak, illetve munkáiknak rövid méltatása, amely a munka végéhez csatolt, 57 számot felölelő irodalom- jegyzékkel együtt Pozsony környékének teljes geológiai irodalmát képviseli, s hasonló a neogénről és pleisztocénről szóló fejezete 15. Ellenben úgy látjuk, hogy a Kis-Kárpátok és a Hainburgi hegycsoport régibb képződményei, vagyis a kris- tályos kőzetek és a paleo- és mezozoi képződmények túlröviden és kizárólag csak a meglevő irodalom alapján tárgyaltattak, nyilván azért, mint szerző is kiemeli, mert ép e hegycsoportok jelenleg a m. kir. Földtani Intézet részéről geológiai, petrográfiai, sztratigráfiai és főleg tektonikai szempontból reambuláltatnak egy nemsokára megjelenendő monográfia számára. A munka tartalma különben a következő. Először is a délibb Kis-Kárpátok oro- és hidrográfiai viszo- nyait tárgyalja, amelyek során különösen azok a bővizű források tünnek fel, melyek a Kis-Kárpátok DK-i lejtőjén 390—510 méter magasságban a gránit felső, töredezett zónájából fakadnak. Pozsony környékének dunántúli részében a Ne- mesvölgyi nagyforrás vonja magára figyelmünket, melynek bőséges vize azonban csakhamar ismét a levantei kavicsban elvész. A lajtaujfalusi pontusi rétegekből eredő forrás pedig oly erős, hogy vizimalmot hajtani képes. Pozsony környékén ál- talában 6. geológiai sz ntből ered a víz: 1. a gránit és a kristályos palák külső tö- redezett részéből, 2. a Morvavölgy miocénrétegeiből, 3. a pándorfalusi pontusi ré- tegekből, 4. a levantei kavicsokból (Pándorfalva és Dévényfalu), 5. a pleisztocén homokos kavicsból (Köpcsény, Oroszvár, Páma, továbbá a csallóközi sziget mé- lyebb kavicsai), 6. a Dunavölgy holocén kavicsai és homokja, — amelyeknek ismerete főleg gazdasági szempontból rendkívül fontos. Artézi kutat csak egyetlen egyet fúrtak Pozsony közelében, a dinamitgyárban 1914-15-ben. A kút 2017 m mély, vize a béléscső széléig emelkedik, télen több (márciusban 18 liter), nyáron 260 ISMERTETÉS. kevesebb (1—2 liter) túlfolyással. Vize három szintből ered, még pedig a pontusi, szarmata- és legalul.a mediterrán-emelet egy-egy kavicsos rétegéből. Szerző közli e kút vizének analizisét, úgyszintén megadja a fúrással átszelt rétegek geológiai profilját is, az egyes rétegvastagságok feltüntetésével. A közönséges vizek után a Kiskárpátok gyógyforrásait ismerteti, ú. m. a Pozsonyi vasasforrást, a Bazini vasasfürdő és a Szentgyörgyi fürdő forrásait régibb és újabb chémiai analiziseikkel együtt. Áttérve az agrogeológiai viszon yokra mindenek előtt az alaphegység kőzeteit sorolja fel, ú. m. a gránitot, a kristályos palákat és a dioritot. A gránitnak a Kis-Kárpátokban általában 30—40 m vastag a felső töredezett zó- nája, amelynek legtetején maga a vékony mállási réteg foglal helyet. A gránit talaj humuszban szegény, kálit és nátront, vasat és foszforsavat kis mennyiség- ben tartalmazó agyag amely a kristályos palákból keletkező talajokkal együtt a szürke és barna erdei talajokhoz tartozik. j A permi kvarchomokkő és konglomerátumok képződménye, mely közvet- lenül a kristályos alaphegységre letelepedett világosszínű, sovány, mésztelen, humuszszegény kőtörmeléket, löszszerűen poros (alighanem subaérikus : képződésű) talajtól van elborítva, amelyen az erdő csak úgy maradhat fenn, hogy a fák gyökerei mélyen a terméskőzet hasadékaiba hatolnak be. Mezozoós mészkő és dolomit egy nagyobb rög alakjában a Kiskár- pátok Ny-i, már a Morvára tekintő szélén fordul elő, ahol anyagát egy nagy kő- bányában fejtik. Felszínének talaja kevert erdei talaj. A felső liasz- pala, az ismert máriavölgyi fedőpala és írópalatáblára szolgáló anyag széttöre- dezés és elmállás folytán a felszínen világosszínű kötött vályog- nak minősíthető talajjá lesz. . — Ezután következik a neogén geológiai taglalása, aminek szerző elismerésre való módon több helyet szentelt. Az ebben előadott adatok az egész munkának legbecsesebb részét teszik, amennyiben hazánk eme nevezetes pontjáról, a Porta Hungaricáról és környékéről először tájékoztatnak bennünket részletesebben és összefoglaló módon. Ebben az utolsó részben kimutatja szerző az alsó- és felső- mediterránt, a szarmata, pontusi és levantei emeleteket. Mindezen emeleteket részletesebben írja le, főleg az irodalom alapján ugyan, azonban az irodalom teljes faunalistáit egyszersmind még egynémely saját újabb leleteinek eredményeivel is kiegészítve. Az alsómediterrán legszebben a dévényujfalusi vasuti állomásnál és a mellette épült téglagyár gödreiben van feltárva és e rétegekből szerző 112 állat- és 2 növénymaradványt említ fel. A felsőmediterrán rétegeit több helyen mutatja ki, többek közt Beszterce község mellett a Mária- völgyi patak mentén 184 m magasságban, ahol az Ancillaria glandiformis, Turri- tella turris, Natica helicina stb. fajokat találta. Legszebben találhatók azonban e tengeri üledékek a dévényujfalusi Homokhegyen, mely már régóta minden gyűjtő figyelmét magára vonta. 105 gerinctelen állat maradványával szemben a HORUSITZKY gyűjtései és KocH A. meghatározási alapján 65 hal-, 2 hüllő- és $ emlősmaradvány szerepel. E listákban számos, e helyről eddigelé ismeretlen névvel is találkoznak. Az ezután következő szarmata-emelet ugyancsak Dévényujfalunál a Kobelhegyen, az előbbi mediterrán lerakódások folytatásaként ISMERTETÉS, 961 található meg az ezen korra jellemző szegényes faunájával, még pedig mészkő alakjában, de rossz feltárási viszonyok mellett, de megvan ezenkívül még a Kis- kárpátok K-i lejtőjén és Terling község határában a homok és homokkő faciesében is. Végre ki lett ezen emelet még mutatva a pozsonyi dinamitgyár ártéri fúrásában, 109—194 m közti mélységben. E lerakódás foraminiferáit TOULA, ostrakodáit ZALÁNYI határozta meg. A pontusi emelet lerakódásai az őket eltakaró pleisztocén-holocén takaró alól csak néhol bukkannak a felszínre, így Modor és Terling körül agyag képében Congerta subglobosarval, Melanopsis Martimamaval ; további előfordulási helyei Bazin (ligniteres agyag), elég gazdag congeriás és melanopsisos faunával és Acerathervium aimcisivum fogakkal és Pozsony (homok, kavics, Cong. spathulata). A dunántúli részeken a Lajta folyó mellett a Nemesvölgy körül homok- és kavicstelepek alatt szintén kibukkan a kékes, zsíros pontusi agyag congeriákkal, melanopsisokkal. A levantei emelet vasokkeres kavics képében takarja el Dévény- ujfalunál a Stomfai patak mentén az ott kimutatott schliert, s valószínűleg ebből való az a Mastodon Borsomi-fog is, melyet VAcEx M. 1877-ben ismertetett e tájról. Ezen emelethez tartozik a Nemesvölgy körüli kavics is, mely többnyire 190—220 m magasságban található, néha azonban 280 m-re is felhúzódik. A pándorfalvi fensík kavicsát, melynek térszínfeletti magassága 160—186 m, szintén levantei korinak veszi szerző : a Fertő K-i partján e kavics pontusi lerakódásokat borít, felfelé pedig elmosódva a pleisztocén kavicsaival határos. Sajnos, eddigelé kövületnélkülinek bizonyult. A pleisztocén-kort folyami kavics, törmelékkúpok, homok és lösz képviseli. A folyami kavics leginkább a pándorfalvi fensíik keleti szélén válik el a levantei kavicstól, mintegy nálánál 10—20 m-rel alacsonyabb térszíni, lazább kavicsokból álló terrasz. Ebben az időben tölti fel a Kis-Magyar-Alföld. meden- céjébe érkező Duna a híres kavicsdeltáját. Egyik ága a Hainburgi hegyeket délről kerülte meg, a többi víz Hainburg és Dévény közt ömlött be a medencébe, Cseklész, Szempc és Tallós felé még egy harmadik ágat is kibocsájtva. E hatalmas kavics- takaró mintegy 10 m-rel fekszik magasabban a mai Duna színénél. Vastagsága 2—3 m-res. Néhol futóhomok borítja, ú. m. Pozsony és Cseklész között, előbbi helyen az Elephas primigemius csontmaradványaival. Ami pedig a löszt illeti, úgy ez a Kiskárpátokban csak kis területeken fordul elő, főleg Pozsony és Dévény közt, a dunántúli részben pedig a köpcsény-rajkai kavicskúp fedőta karója- ként, többnyire áthumuszosodott vályog képében. Dacára, hogy a lösz Pozsony környékén nem vastag, 0-2—1"5 m, mégis mezőgazdasági szempont- ból rendkívül fontos, amennyiben sokkal termékenyebb talajú, mint pl. a kavics. Külön fejezetben tárgyalja végre szerző a Hol o c én-képződményeket, amelyek nagyobbrészt a Duna, a Morva és a Lajta folyók alluviális területeihez vannak kötve. Legnagyobbak a Duna alluviális területei, melyek jelenkori ka vi cs homok és a kiöntések iszapjával vannak elborítva. Ez utóbbiak térszíni magasságát emeli továbbá még a szél felhalmozó működése. A kiöntések iszaptalaja csak ott szolgáltat jó talajt a kulturnövényeink számára, ahol nem túlvékony (0710—0-20 m) a takarója, mivel ilyen esetben csakhamar kiszárad. Két ilyen köntéstalajs részletes agrogeológiai elemzése rekeszti be e fejezetet. 962 TÁRSULATI ÜGYEK. Továbbá ismerteti szerző még a pozsonyszentgyörgyisúrtőzegtelepé- nek előfordulását. Ez kb. 2 km? területen 175—2"-0 m vastagságú, LÁSZLÓ GÁBOR szerint fajsúlya 0-"585 és fűtőértéke kaloriákban dr. Emszr K. szerint 2267. Befejezésül felsorolja szerző még a gyakorlatilag értékesíthető anyagokat, melyeket bányákban, kőfejtőkben, agyag, kavicsgödrökben és tőzegásásokban termelnek és elismerésre méltó módon még azokat a történelmi halmokat is jegyzi fel, amelyek Pozsonyfehéregyházán, Gurábon, Misérden és más helyeken ta- lálhatók. SCHAFARZIK FERENC. E) TÁRSULATI ÜGYEK. a) SZAKÜLÉSEK. VII. Szakülés 1916 november 8-án. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: PÁrrYy MónR dr., m. k. főgeológus, másodelnök. Előadások : 1. BALLENEGGER RóBERT dr. A tokaj-hegyaljai nyirok- talajról című előadásában bemutatja a Timkó IMRE altal a mádi szőlőben gyűjtött nyirok-talajt, amelynek altalaja a riolit és tufája, s amelyen rendkívül kötött vöröses barna agyagtalaj fekszik. Erre az agyagos talajra rendkívül illik SzaBó JózsEr 1866. évi leírása, amelyben a nyirok fogalmát determinálja, s meg- állapítja. Közli a pálházai riolit elemzését dr. EmszT KÁLMÁN után, majd bemutatja a nyirok teljes elemzését. Végül kimondja, hogy a nyirok a Tokajhegyalján a fiatal harmadkori eruptiv kőzeteknek s azok tufáinak a szubtropusi klima hatására keletkezett mállási terméke. (Az előadás teljes szövege a Földtani Közlöny 1917. évi 47. köte- tének 20—24. oldalain.) 2. Ezután ifjú Lóczy LaJos dr. tAz északnyugati Kárpátok geológiájas címen tartott szabad előadást. Előadásának tárgyát a Kiskárpátok Fehérhegysége, a morvamenti beszkidi határhegység, a trencséni piennini szirteshegység és a Vágdepresszió által határolt hegyvidék geológiai és tektonikai viszonyai képezték. E terület geológiai szempont- ból négy hegyvidékre tagolható, melyek az orografiai tagoltsággal is jól egyez- nek. Az első a jablánc-praszmiki triasz (Chccs) hegység, amely képződményeinek kifejlődését tekintve, a Fehérhegység északkeleti folytatásának felel meg; ettől Jablánc vidékén egy mintegy 8 km széles mediterrán szarmáciai képződményekkel kitöltött depresszió választja el. E hegységet a sötétszürke rachsturni mészkő (anisusi emelet), az algás fehér vagy szürke wetterlingi mészkő Gyroporellákkal és Plychites sp.-el (ladini emelet), a fehér chocsdolomit, mely az előadó által fel- 2 GT At TÁRSULATI ÜGYEK. 263 talált lunzi homokköveket és a kövületben gazdag carditás és opponitzi mész- köveket veszi közre (karni emelet), építik fel. Maga a triászvonulat egy jól kifejlett átbuktatott antiklinálist képez, de emellett az egyes rétegtagok rétegközti eltolódás következtében keletkezett pikkelyeződést is mutatnak. A. második hegyvidék az Ószombatnál felbukkanó piennini szirtes vonulat, amely innen kezdve a Vlára- hágó felé a Morvahatárhegységet képezi. Képződményei igen változatosak. Kösszeni rétegek, mélyebb tengerre mutató foltos márgák, tűzköves meszek, posidonomiás palák, szirtmészkövek fordulnak itt elő. Kövületeket is tartalmaz- nak és ezek alapján a legfelső triászba, liászba, jurába és neokomba állíthatók. E szirtes vonulat szerkezetét is gyűrődések és pikkelyek jellemzik, mélyek erede- tükben megegyeznek a jablánc-praszniki hegységével. A harmadik vidék a Nedzó- hegység. Ebben egyesül a szirtvonulat a triász chocsfáciesvonulattal. Magát a Nedzót egy délfelől zárt, észak felé nyíló átbuktatott antiklinális alkotja, amely- nek magvában az idősebb chocsfáciesű triászképződmények találhatók. Az anti- klinális nyugati szárnyában neritikus jellegű szirtes képződmények mutatnak jó kifejlődést. A nedzói szirtes képződményeket az ószombati szirtes köőzetekkel szemben az erősebb homokosság és a gazdag crinoideatüske-tartalom jellemzi, épen azért inkább sikértengeri subpiennini fáciesűnek mondható. A nedzói anti- klinális keleti szárnyában a kösszeni rétegek kivételével hiányoznak a szirtes képződmények, amit a vágdepressziómenti későbbi beszakadásokkal magyaráz az előadó. A redőszárnyban levő plasztikusabb szirtes képződmények a gyűrődés után beállt rétegközti eltolódás útján a tömöttebb kőzetű triása chocsfekütől elváltak és az antiklinális magra feltolódtak. Ez a feltolódás Verbó környékén valóságos takaróvá fejlődik. Itten a csekély 14—159"-os áttolódási felülettel bíró subpiennini titonmészkő alatt, völgyek mentén feltárt ablakokban találhatni meg a diszkordánsan települő triász chocs-képződményeket. A negyedik hegyvidék a szirtvonulat és a echocsfaciesű jablánc-praszniki hegység meg a Nedzóhegység közé ékelődő egykori gosauöböl. E hegységben gosau alapkonglomerát, hippurites meszek, acteonellás márgák és homokkövek, szénképződmények inceramusos márgak, magura homokkövek, exotikus óriáskonglomerát és különböző felsőkréta- eocénkorú flisrétegek lépnek fel, melyek mind résztvesznek a gyűrődésben és a DK felé irányuló általános átbuktatásban. Az óriáskonglomerát képződésére nézve az előadó azt a nézetét fejti ki, hogy eltekintve a takarós, glaciális, avagy submarin eltolódások segélyével történő magyarázatoktól, a konglomerát ház nagyságú korallmészkő sziklái az egykori felsőkréta-eocén foraminiferás mészkő korallzátonyaiból (Ótura vidéke) valamely idősb eocén-tenger meredek partjaiból erős tengermozgás által szakíttathattak ki, melyek aztán gyors üledékképződés folytán elkerülték a széttördelést és a legömbölyítést. Az Északnyugati Kárpátok felépülésének történetében három nagyobb tektonikai folyamatot különböztet meg az előadó. Az első ilyen nagyobb mozgás következménye volt a chocsvonulat és a piennini szirtöv viszonylagos helyzetének kialakulása. E fáciesövek helyükre a gosaukrétaelőtti korban takarók útján kerülhettek a tágabb értelemben vett szomszédságból. Ennek főbizonyítéka az ugyanazon partvonal mentén a chocs- vonulatra, majd az emerre reátolódott szirtvonulatra transzgredáló gosaui alap- konglomerát. A második tektonikai mozzanat volt az egyes hegyvidékek képződ- Berg Tee 264 TÁRSULATI ÜGYEK. ményeinek összegyűrődése. Mivel e gyűrődésben még az eocénflis is résztvesz, az az eocénutáni korba tehető. A harmadik legfiatalabb mozgás volt az ÉNy-ról DK felé irányuló átbuktató préselődés, amely nemcsak a redőket és szinklinálisokat, hanem Pozsony és a Vlárahágó közti vidékeken az egyes fáciesöveket is ÉNy felől egymásra tólta. Ez a mozgás okozta az Északnyugati és Kiskárpátok álta- lános 22b-ás Ény-i dőlését, valamint a kisebb pikkelyes áttolódásokat is, amelyek következtében a régebbi tektonikai szerkezet többnyire elmosódik. Mivel a medi- terrán az előadó felvételi területén többnyire vízszintesen transzgredál, az utóbbi tektonikai mozgás korát az oligocénkorba helyezi. Végül az előadó kifejti, hogy bár az egyes kárpáti fáciesövek a keleti Alpok fáciesvonulatainak keleti folyta- tásául felelnek meg — amit az elmondottak alapján neki is sikerült beigazolnia, — ebből azonban még korántsem következtethető, hogy a jóval alacsonyabb Észak- nyugati Kárpátok kisebbszabású és más jellegű pikkelyes és takarós szisztémáinak keletkezését ugyanígy lehessen magyarázni, mint a magasalpesi jellegű Nyugati és Keleti Alpok takarórendszereit, amint azt már dacára a részletfelvételek teljes hiányának, LUGEoN, UHLIG és KOBER is sablónszerűen tették. Az Északnyugati Kárpátok regionális szerkezetét illető tapasztalatairól és gondolatairól azonban az előadó más alkalommal kíván szólani. 3. ToBORFFY GÉZA dr.:kA Kiskárpátok dévény—máriavölgyi vonulat as című előadásában az 1915-ben végzett fölvétele alapján kivonatosan ismerteti a Kiskárpátok déli részének hegységalkotó kőzeteit, s a bejárt terület tektonikai sajátságait. Kimutatja, hogy az ú. n. kballensteini mészkős csak faciesbeli változata az Északnyugati Kárpátokból ismert liászmészkőnek, illetve foltos márgának, s hogy alsó régióiban a gresteni szint is felismerhető. Szerinte a legalsó kballensteini mészkős, amely rendesen lemezes és többé-kevésbé kristályos szokott lenni, kova- szivacsokra emlékeztető kövületnyomaival valószínűleg még a felsőtriászhoz sorozható. Ezután áttér előadásának tulajdonképeni tárgyára és a mária völgy-hunds- heimi vonulatot ismerteti, mely, habár kvarcitjai és mészkövei némileg a nyitra- megyei kifejlődéshez közelednek, azonos kőzetekből épült fel, mint a pernek- borostyánkői sáv. Az egész mária völgy-hainburg-hundsheimi vonulat kövület- szegény, s így a kőzetek korát csak analógiák alapján rögzíthetjük. Tektonikai viszonyai is megegyeznek az innen északabbra megálla pította k- kal. A gránit a hozzátartozó, rendszerint benne úszó gneisszel és metamorfpalákkal egyetemben itt is rá van tólva a mezozoikumra, s azt, mint a szegélyeken jól észlelhető, visszahajlította és maga alá göngyölte. Ilyeténképen a szegélyeken fordított rétegsort találunk, melyből a milonitosan összemorzsolt és sokszor kvarccal infiltrált mészkő fennakadt szirtjei cHorst9-szerűen merednek fel. Ugyanis a szinklinális külső, felhágó íve az egész nyugati perem, így a lamacsi öböl mentén is bennszakadt és a felszín alatt maradt, míg a dévényujfalu-hundsheimi pajzsot éppen a szegélyszinklinális külső íve szánthatta fel, amennyiben, mint a dévényi Várhegyen levő zöldpalák helyzete is mutatja, annak alája van tólva. Emellett szól máskülönben a többi képződmények változó dőlésiránya is. Míg a mária völgy- pozsonyi tömegben a szegélyező mezozoikum délkelet felé, tehát az erupciós mag TÁRSULATI ÜGYEK. 265 alá dől, addig a Dévényujfalutól Hundsheimig terjedő sáv északnyugat feié lejt. A két vonulat tehát belső összefüggésben áll és ugyanazon elszakadt, egymásba tolódott antiklinálishoz tartozik. sA Hasonló módon begöngyölt mészkőfoltok a hegység belsejében is találhatók, de ezek rendszerint két erupciós mag közé vannak ékelve. (Propadle völgye, a bazini völgy mészkőtömegei, a modosi Nagykúp mészkőfejtője stb.) A legfiatalabb liászképződmények kétségtelenül a máriavölgyi palák, a bennök ülő mészkővel, s a palákkal faciesen belül váltakozó liász aptichus márgák. (A perneki Drinova kora és a dévényujfalui liászrög aptichuszos mészmárgái.) Néhány szelvény futólagos bemutatása után előadó, a rendelkezésére bocsáj- tott idő rövidsége folytán előadását kénytelen befejezetlenül félbesza kítani. Az el nem mondottakat évi jelentésében teszi közzé. VIII. Szakülés, 1916 december 6-án. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: SzorvraGH Tamás dr., királyi tanácsos. 1. KoRgmos TIvADAR dr. választmányi tag az ajnácskői pliocén rétegekről és faunájukról tartott előadásában e régóta ismert, de mind- eddig kevéssé tanulmányozott lelőhely rétegtani viszonyairól, kihalt állatvilágá- ról és koráról saját észlelései alapján behatóan értekezett. A fauna több új tagja közül legnevezetesebb egy új subursid-faj (Parailurusn. sp.), melynek legközelebbi rokona az angolországi pliocénből s a háromszékmegyei (barót-köpeci) lignitekből ismeretes Parailurus angelicus ScHross. A fauna és a település alapján kétségtelenné vált immár, hogy úgy az ajnácskői, mint a barót-köpeci pliccénrétegek levantei korúak. Ajnácskőn a bazaltkitörések kezdete az ottani kihalt állatvilág korával esik össze s megerősíti a Lóczv-féle felfogást, mely szerint a bazalterupciók zöme Magyarországon nem a pannoniai (pontusi) emeletbe, hanem a levanticumba helyezendő. Az előadás egész terjedelmében a m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXIV. kötetében kerül kiadásra. 9. LAMBRECHT KÁLMÁN dr.: tA madarak paleontológiája című értekezésében a paleo-ornitologia ismeretének történeti fejlődését vázolta. ABEtlel a paleontológia történetében három periódust különböztet meg. A leg- régibb, fantasztikus periódus adatait és leleteit jól foglalták össze MEYER HERMANN (1832) és GIEBEL (1847). A második, deskriptiv periódus CUvIER reformátori működésével indul meg, aki maga is foglalkozott a madarak paleontológiájával. Franciaországban GERvAIS, Németországban MEYER HERMANN, az Archaeopteryz első értékelője, Angliában OwEwx RicHaRp, a Dinormithidae-család ala pvető búvára, képviselik a CuvIER megindította deskriptiv periódust. A harmadik, korunkba is átnyúló morfológiai és filogenetikai periódus úttörői a francia MILNE- EDWARDS ÁLPHONSE és az amerikai MaRsH 0. C. A kettejük korszakot jelentő működése ismertette meg Európa és Amerika tercier madárvilágát. A legújabb időkben FÜRBRINGER, GADOW, LYDEKKER, SHUFELDT és ANDREwS8 művelték meg a legbehatóbban a madarak őseinek ismeretkörét. Tanulmánya további részében Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917 — 4. — 18 266 TÁRSULATI ÜGYEK. sorra vette szerző az egyes fontosabb részletkérdések (egyes genusok, a fosszilis tojásmaradványok, lábnyomok, tollenyomatok, a kihalóban levő fajok és a kihalás tényezőivel foglalkozójbúvárainak működését. Szerzőnek ez az itt bemuta- tott értekezése — mint egy a madarak őseiről kész ül ő katalógusának történeti bevezetése — a magyar királyi ornithologiai központ folyóiratában, az Aguila XXIII. 1916. évi kötetében jelent meg. 3. Vicnx Gyura dr.: Földtani megfigyelések az Észark- nyugati Kárpátokban. Előadó bemutatásokkal kísérve és rajzokkal szemléltetve ismerteti a Kismagura északi — a kovácspalotai völgy és Nyitrafó közé eső — részének kőzetféleségeit és hegyszerkezeti viszonyait. Akristályos magot pegmatiterektől átjárt gneisz és gránit alkotja. Mindkettő uralkodólag biotitos, csak alárendelten fordulnak elő muszkovitos vagy kétcsillámúféleségek. A nyitrafenyvesi (chvojnicai) völgyben pedig egy sötét, túlnyomórészt amfibolból álló féleség fordul elő, mely éretartalmú. A Zojár biotit- gránitjából pedig szépen kifejlődött 1"5—2 em nagyságú ortoklászkristályokat mutat be. Az üledékes képződmények legidősebbje a permi kvarchomokkő és konglomerátum több helyen meg-megszakadva keskeny sávban települ meredek dűléssel a kristályos magra. Fedőjében permi alsótriász vörös palás homokkő következik (werfeni?), majd pedig a középső- és a felsőtriász mélyebb részét képviselő sötétszürke mészkövek és dolomitok felső részükben lunzi homo kkővel. A hamuszerű porrá széteső dolomit Felső- és Németpróna között sárga márgával váltakozik, akárcsak a Hegyes Ny-i felében, a Déli Biharban és Királyerdőben, mely utóbbi két helyen ammonitesek és darnellák fordulnak elő benne. A dolomitra a tarka keupenpalák, majd ezekre kis vastagságban s többször kifenődve kövületes kösszeni rétegek települnek. A változatos kifejlődésű júra-rétegek nagy vastag- ságban s hatalmas felületi elterjedésben fordulnak elő. Alsó részük gresteni, vagy foltos márga fáciesben fejlődött ki, míg a kristályos magna következő első vonu- latban a triász mészkő- és dolomittól alig elválaszthatón szarúköves, triásztipusú liászmészkő lép föl, melyből: Spiriferina pinguis ZIET., Sp. rostrata SCHL., Pecten textorius SoHL., P. disciformis ScHÜBL., került elő közelebbről meg nem határoz- ható Terebratula, Avicula, Posidonomya, Iima, Ostrea, Phylloceres, Artctites ( Armioceras) (semicostatus, geometricus, falcaries alakköre], Schlotheimia és Be- lemmites sp.-ek maradványain kívül. A júra magasabb részét mészkövek és mész- márgák: alkotják. A neokóm márga-rétegek fedőjében több helyen homokos, a szferosziderites márgacsoportra utaló képződmények találhatók. A kristályos mag ÉNy-i oldalához simuló üledékes kőzetek öve gyűrött redőzött. A redők részaránytalanok, izoklinális pikkelyek, melyek D, DK-i irány- ban többé-kevésbé egymásra tolódtak, sokszor nagyobb mértékben áthajoltak, fekvő redőt alkot (Nickelskopf-Gerstberg gerinc 1 km). Három hosszú lefutású főredővonulat különböztethető meg, melyek közé egy darabon pár km hosszúságban egy negyedik másodlagos redő is ékelődik. A két, illetve három belső redő fölépítésében csak a neokomnál idősebb rétegek vesznek részt, a permi rétegek pedig csak az elsőben vannak meg, eltekintve a második redővonulaton belül észlelt kis diapirszerű feltöréstől. A legkülső redővonulatban, mely a Rasen- TÁRSULATI ÜGYEK. 267 steini hegycsoportot alkotja, ezen a területen az uralkodó képződmény a lapos mellékredőkbe gyűrt neokómmárga és a szferosziderites rétegcsoport s ezen nyugszanak az ezen a területen kezdődő triászkorú kehocsdolomit; takarófoszlá- nyok. (Az előadás a m. kir. Földtani Intézet 1915. évi jelentésében jelenik meg.) I. Szakülés 1917 január 83-án. Elnök : IGLór Szorracm TAMÁS dr. m. k. udvari tanácsos. LEIDENFROST GYULA KKövesült halak a Nematognathák családjából címmel tartott előadást, mely egész terjedelmében a m. kir. Földtani Intézet Évkönyve XXIV. kötetében jelent meg. A bevezetésben a Nematognatha-k osteologiai jellemvonásait, rendszertani helyzetüket és föld- rajzi elterjedésüket tárgyalta. A GÜNTHER angol ichthyologustól származó fel- osztásukat elavultnak tartja s ezzel kapcsolatban rámutatott azokra a nehézsé- gekre, melyek a fosszilis harcsafélék meghatározásánál az úszókra ala- pított eme régi felosztásából származnak. A recens Silurida-családok (— Nema- tognatm, CopPE) rövid ismertetése után rátért a fosszilis leletekre, amelyekről ré- szletes kimutatást állított egybe. Ez az összeállítás kritikai alapon ismerteti az eddig talált kövesült harcsa-maradványokat és a rájuk vonatkozó irodalmat. Magyarországból eddig két fosszilis harcsa-maradványról tudtunk. Az elsőt HECKEL bécsi ichthyologus Pimelodus Sadlert név alatt írta le Biharban talált tüskék alapján. A másik lelet a sopronmegyei Borbolyáról származó otolithok- ból áll, melyeket SCHUBERT csak feltételesen sorolt a Siluridák (Arius-félék) közé. Az előadó a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságától megbízást nyert az intézet alapítása óta összegyűjtött kövesült halak feldolgozására s e munkája közben az intézet gazdag gyűjteményében több értékes harcsa-maradványt talált. Ezek közé tartozik a pleisztocén leső harcsa (Stilurus glams Z.) koponyája, amely diluviális emlős-fauna társaságában Tiszaug mellől, a Tisza medréből került elő alacsony vízállás alkalmával. A kitünő megtartású lelet a kecskeméti városi múzeum ajándékából került a m. kir. Földtani Intézet múzeumába. Előadó a koponyát beható összehasonlító csonttani vizsgálat tárgyává tette s a ma élő harcsa fejvázától több eltérést talált rajta. E lelettel a hazai pleisztocén halfajok száma, melyeket az intézet gyűjteményében levő barlangi leletek alapján az elő- adó írt le, most tizenkettőre emelkedett. Az intézet gyűjteményében ezenkívül régebbi korból származó maradvá- nyok is vannak, melyeket az előadó Silurus phocaemcus n. sp. és Silurus steno- cephalus n. sp. nevek alatt vezet be az irodalomba. E leletek Budapest—Rákos pannónia1-pont usi-korú agyagrétegeiből, a régi DRAsScHE-féle téglagyárból valók. A töredékekből két koponyát állított össze s ezeket vette összehasonlító vizsgálat alá. Részletes osteologiai leírásban kimutatja a recens és fosszilis harcsa-félékkel szemben a rákosi pliocén koponyákon található különbségeket és megállapítja faji jellemvonásaikat. Ezek közül a legfontosabb az, hogy mindkét faj két cso- portban álló ekecsonti fogakkal bírt. A pliocén gerinces fauna többi elemeinek analógiájára hasonló harcsa-fajok ma Kelet- és Délkelet-Ázsiában élnek. Előadó néhány koponya-kőbélen végzett összehasonlító anatómiai vizsgálatának ismer- ss Ül z 184 268 TÁRSULATI ÜGYEK. tetése után áttért a Nematognatha-k származására. Az erre vonatkozó különféle elméleteket tárgyalva, annak a meggyőződésnek a híve, hogy a ma élő leső-harcsa keleti jövevény a nem az ismertetett pliocén harcsák utódai. Szerinte ezek ki- vesztek s helyükre a Cyprinidákkal együtt Kis-Ázsiából vándorolt be a mai leső- harcsa. A föltevéssel SöTEINDACHNER elméletéhez csatlakozik, aki a középeurópai halfauna eredetét úgy magyarázza, hogy a Fekete-tenger fiatalabb geológiai idők- ben édesvizi medence volt amely a beléje ömlő folyók halfaunájának kicserélő- dését lehetővé tette. Az előadást a leletek és rajzok bemutatásával illusztrálta . Lóczy LaJos dr. örömmel hallgatta az érdekes előadást, amely új csa- páson megindult vizsgálátok eredményéről számolt be. Üdvözli az előadót a Tár- sulatban való első előadása alkalmából s megjegyzi, hogy a ÖTEINDACHNER-féle elméletet, melyhez az előadó is csatlakozott, teljesen elfogadhatónak tartja. A további vizsgálatokhoz is sikert kíván. II. Szakülés 1917 január 31-én. Elnök: IGLÓI SzorvraGH TAMÁS dr. Előadások : 1. Jugovics Lagos dr.: Az Alpok keleti szélém Teltörő bazaltok. A keleti Alpok Magyarország területén már az országhatár közelében a harmadkori takaró alá tűnnek, csak egyes részei, mint szigethegységek emelked- nek a Kis-Magyar-Alföld nyugati szélén. E szigethegységek mentén bazaltok és bazalttufák törtek elő. Az előadó 1915. és 1916. évek nyarán vizsgálta úgy ezeket, mint a Kis-Magyar-Alföldön felbukkanó bazalt és b.-tufákat s fölépítésükben sok rokon vonást talált, melyeket röviden a következőkben foglalt össze. A pálhegyi és felsőpulyai bazaltok kivételével, melyek kristályospalákra ömlöttek, a többi mind 6 pontusi-korú homok, agyag- és kavicsoshomok-rétegek alkotta egyenetlen felületre törtek elő. Némi eltérést mutatnak a steier határ mentén levő bazaltok és tufák : a hárspataki, felsőlendvai és vasdobrai, ezek rész- ben kavicsra települtek és nagyon sok kavicsot 18 tartalmaznak. A kitörések lefolyása az összes vulkánoknál nagy változatosságot mutat, mennyiben tufa és láva, sokszor váltakozva ömlött. Ezután részletesen ismerteti az egyes bazalt- és tufa-előfordulásokat. Nagy-Somló, két részből van fölépítve ; az alsó, lankás homok és ho- mokos agyagból álló padmalyból és a felső, meredek oldalú vulkáni képződmé- nyekből. A padmaly kb. 270—280 m magas volt mikor a vulkáni működés tufa- szórással megkezdődött. Az így keletkezett tufatakaróra folyt ki a hegy felső részének főtömegét alkotó (átlag 100 m vastag) nagy, formátlan oszlopsorral szegélyezett bazalttakaró, melynek szélei lecsúsztak és sokszor hatalmas tör- mellékkúpokat adnak a lankás lejtőkön. A következő kitörés a hegy közepén levő katlant hozta létre és töltötte ki tufával. Az elhaló vulkáni tevékenység végső terméke a hegy tetején levő kis lávakúp. A takaró kőzete nefelinbazaint, LL legszebb példái az ú. n. Sonnenbrenner- és foltos bazaltoknak. ME Tl, LES TÁRSULATI ÜGYEK. 269 Sághegy, fölépítésében egyszerűbb az előbbinél, két kitörés eredménye. Az alapzata szintén homok és homokos kavics, mely 215—220 m felszínt alkotott, mikor a vulkáni kitörés tufaszórással megkezdődött. A tufa hosszúkás, teknőszerű medencét formált, melyet láva töltött meg. A lávafolyás 30—60 m között válta- kozó vastag takarót adott. Valószínű két lávafolyás volt. A második lávafolyás kőzete tartalmazza a különböző — maximum 50 em — vastag dolerit-teléreket. A takaró kőzete típusos földpátbazanit. Kis-Somló, kitünően réteges tufája 190—200 m homok- és agyag- talapzatra szóródott ki. A tufapadok köröskörül a hegy belseje felé dűlnek, úgy hogy lapos tölcsérszerű krátert formáltak, melyet csak részben töltött ki a láva. A kőzete nefelinbazaint. Kis-S1tke—Gérce " községek körül több kisebb-nagyobb tömegű tufadomb sorakozik egymás mellé és simul a kemenesi kavicsplató széléhez. A vulkáni tevékenység nagyon heves tufaszórással kezdődött, mely valószínű többször ismétlődött. A tufatakarót többszörösen törte át a láva. Három kitö- rési centrumot, illetve azoknak csak maradványát találtam meg, több apró dyke- ról nem 1s szólva. A láva leginkább, mint tömör bazalt merevedett meg, de van lávatömeg, illetve lávabreccsa is. — A kitörések után északról, a kemenesi plató fiatalkori nagyszemű kavicstömegei födték be és tarolták le e vulkáni képződ- ményeket, csak később az erozió szabadította ki azoknak jórészét a kavics- takaró alól. A kemenesi kavicsplató szélén észak felé menve még két tufakitörést talá- lunk: a Szergény-Magasi és a Marcalfői . bazalttufa-halmokat. Lapos dombok ezek, melyek alig emelkednek ki a szomszédos kavicshalmokból. Fölépítésük azt mutatja, hogy a vulkáni működés tufaszórásból állott, melyet csak kevés lávafolyás szakíthatott meg, mint azt néhány, rejtett bazaltdejk mutatja. Az Alpok szegélyén a következő vulkáni képződmények vannak. Pálhegy, a lánzséri hegység kristálypalái között feltört kis bazalt- takaró, mely a 720 m magas csillámpalából álló hegyet koronázza. A takaró 30—40 m vastag. A lávafolyást nem előzte meg és nem is követte tufaszórás. Felsőpulyai bazalttakaró szintén a repcevölgyi kristályos pala hegység egyik lekoptatott dombján tört elő. A takaró vastagsága 30—40 m és kőzete nefelinbazanit. ! Németujvári bazaltt ufa meredek, 60 m magas, meredek falu kúpot alkot, a szélesebb homok- és agyagból álló padmalyon. A tufa rétegei alul 30—35"-os, míg a tetőn 109 lapos dűlést mutatnak és koncentrikusan a kúp középvonala felé dűlnek. Tobaji tufahalom fölépítésére nézve egyezik az előbbiekkel, de annál érdekesebb az anyagi tulajdonságai. Laza barnás tömeg ez, mely rendkívül sok zárványt tartalmaz azoknak a rétegeknek kőzeteiből, melyeken áttört. Ezek főleg kristálypaladarabok, melyek a rohonci hegység kőzeteivel egyeznek, bizo- nyítékául annak, hogy az Alpok tömegei itt már nagy mélységben vannak. A hárspataki, felsőlendvai és vádobrai tufavulkánok fölépítésük és anyagukra nézve teljesen hasonlóak. Mindegyik több különálló Et e RL 270 TÁRSULATI ÜGYEK. részből áll és hol homokra, hol kavicsra települtek. Ezek a tufák tartalmazzák a Dunántúl tufái között a legtöbb kavicsot, részben elhintve és főképen sok szag- gatott, rendetlen településű kavicserek és lencsék alakjában. Azok a kavicsréte- gek, melyekre a tufa települt a pontusi homokrétegek közé települt kavicstelepek valamelyike. Mindhárom tufa szárazföldre szóródott és kevés növénymaradványt is tartalmaz. A Dunántúl bazaltjai és tufáik kevés kivétellel homok- és agyag-rétegekre szóródtak, melyek pontusi korúaknak bizonyultak. Nyitott kérdés még az, hogy meddig tartottak e kitörések. A szakemberek nézete nagyon eltérő, a legtöbbje a harmadkor végével mindenféle vulkáni tevékenység megszünését hirdeti. Az előadó osztja Lóczy prof. véleményét, hogy a vulkáni tevékenység hosszabb ideig tartott és még a pleisztocénbe is benyúlt. 2. Ezután ifj. dr. Lóczy LaJos egyetemi tanársegéd tartotta meg 4AZz aranyosvidéki gosaui és flis-képződmények ismere téhez; című szabad előadását. Az előadó ismertette a Szohodol, Peles, valamint a Közép-Vidra közelében lévő gosaui előfordulásokat, ahol ő az egyes rétegszin- teket a helyszínen meggyűjtve azokat sztratigrafiailag is elhatárolta egymástól. Az eddig ismeretes és az újonnan gyűjtött fauna alapján az előadó FELIXx-nek a keletalpesi gosaui képződményekre felállított sztratigrafiai beosztása alapján kísérli meg az aranyosvidéki gosaut színtezni, az egymásnak igen ellentmondó DE LAPPARENT, DE GROSSOUVRE és az északnémet beosztások ellenében ; és FELIX szerint a santonien- és campanien-emeletbe helyezi azt. A gosauval szemben az aranyosvidéki medencék flisének kora problematikus. Az Erdélyi Érchegység kárpáti homokköveire nézve a vélemények megoszlanak. Általában kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik azt vallja, hogy e vidékeken a kárpáti homok- kövek idősebb kréta-korúak, minthogy azok a nyugodtan települő gosaui felső krétafáciessel szemben erősen gyűrve vannak. E nézettel szemben többen azt vallják, hogy a Ílis úgy alsó, mint felső krétarétegeket magában foglal. Meszes homkkövek és márgák, melyek ostracodákat és orbitulinákat tartalmaznak felel- nének meg, az alsó kréta neokom-aptien emeleteinek, a kövületmentes homokkő- és agyagpalákban ellenben még a turon és senon i8 képviselve volnának. Míg a partokon a gosaui fácies képződött, addig a medencék belsejében a Ílis rakódott le. Ifj. Lóczy Szohodolnál, Pelesnél meg Topánfalvától és Bisztrától északra átmene- teket tapasztalt a gosaui fáciesből a flisfáciesbe, Középvidránál ellenben a ílist a gosaui képződményekre feltolódva találta. Kövületet a Ílisből féreglenyomat- szerű problamtikumokon kívül nem sikerült gyűjtenie. Az előadó ezután rövid elmefuttatásban kitér az aranyosvölgyi gosaui- és flisképződmények sajátos egymásközti viszonyára. A kristályos alaphegységgel és az erre nyugodtan transz- gredáló gosaui rétegekkel szemben a medence flisrétegei erősen gyűrve vannak, akként, hogy a flis áttolódása mindenütt az előbbiek felé, mint az egykori meden- cék szilárdan álló pontjai felé irányulnak. A takarók segélyével történő magyará- zatot erre nézve mint minden alapot nélkülözőt elveti az aranyosvidékre vonat- kozólag, ellenben a HAuc-féle geoszinklinális teoriával igyekszik az itteni flis- medencék gyűrődését megmagyarázni. A krétakorú lassú pozitiv parteltolódás következtében az egyre sülyedő medencékben a flisképződmények nagy vastag- sé te TÁRSULATI ÜGYEK. 271 ságban felhalmozódtak. Az újabb és újabb tengerelöntés nyomai lehetnek a ílis- ben észlelhető kristályos pala és guarckonglomerátok; bár az is meglehet, hogy ezek egy talán cenomankorú, rövidéletű regresszió összefüggő konglomerátüle- dékének felelnek meg. A Ílis összegyűrődése a medencék belsejében támadhatott HAuG a hőemelkedés folytáni kiterjedéssel megyarázza a szedimentációs meden- cék gyűrődését. Az előadó inkább a besülyedés folytán létrejött térfogatcsökkenésnek, avagy az aranyosvidéket, illetőleg valamely legfelső kréta-korú vulkáni hatásnak vél nagyobb fontosságot tulajdonítani a medencék flisének összegyűrődését illetőleg. Az összegyűrés különbözőképen hatott a ilis képződményeire. Az agyagpalák kaotikusan összegyűrettek, az ellen- állóbb homokkövex és konglomerátok ellenben pikkelyesen összetöredezve, a medence fenekéről felszakított tithon mészkőszirtek módjára, mint amilyen például a bisztrai szirt 18, úsznak a Ílisben. [fj. Lóczy arra az eredményre jut, hogy az Aranyos vidékeken tektonikailag ennélfogva semmi sem zárja ki annak lehető- ségét, hogy a gyűrt Ílis a gosauval egyidős lerakódásokat is tartalmazzon. A flis összegyűrődése itten hosszabb tartalmú lehetett. A ráncolódás maximumát azonban Vidrán, Szohodolnál, Topánfalvánál szerzett bizonyítékai alapján nem a gosau előtti időre, hanem az utánra helyezi. Végül kifejezi, hogy a; flis kora tek- tonikailag aligha lesz kimutatható és amíg a palxontologiai anyag hiányzik, az eldöntetlen nyílt kérdés marad. Az előadást vita követte. Elsőnek dr. PÁárnry MóR főgeológus szólott hozzá, aki helyeslőleg hozzájárul az előadó tektonikai fejtegetéseihez. Ő is mint az előadó igen hasonlóan ma- gyarázta az Erdélyi medence gyűrődéseit a KocH emlékkönyvben megjelent munkájában. A gosaui képződmények korát FELIx beosztása ellenében azonban idősebbnek véli és a turonba meg a senonba helyezi, az általa feldolgozott alvinci felsőkréta rokon kövületei alapján. Ifj. Lóczy nyombani válaszában reámutat az északnémet és francia fel- fogás ellentmondásaira a gosaui képződmények turoni vagy senoni voltát illetőleg. Az előadáshoz másodiknak dr. PAPP KÁROLY egyetemi tanár szólott hozzá, aki az aranyosvidéki flisképződmények alsókréta-korát hangoztatja. Az előadó válaszában ennek lehetőségét nem zárja ki, ég a Ílis korát egyenlőre még nyilt kérdésnek vallja. Utolsónak dr. Lóczy LAJos a Földtani Intézet igazgatója szólott az elő- adáshoz. Kijelenti, hogy a flis felsőkréta-korát illetőleg fiával ellenkező véleményen van. PÁrrYv főgeológus és ifj. Lóczy mint jó megfigyelők ugyanazon vidékeken járva ugyanazon viszonyokat találhatták és hasonló nézetekre jutottak. A gosaui meg a, a, flisképződmények sajátos viszonya meg a flis kora azonban regionális kutatás után az Erdélyi Érchegység meg a Biharhegység tektonikai és sztrati- orafiai vizsgálata után lesz csak tisztázható. Ő is hozzájárul azonban ahhoz, hogy a ílis korának megállapításához nem elegendőek a tektonikai ismeretek, hanem még elsősorban palxzontologiai bizonyítékokra is szükség van. SENÖE 272 TÁRSULATI ÜGYEK. III. Szakülés 1917 március hó 14-én, a királyi magyar Természettudományi Társulat ülés termében. Elnök: SZoNTaAGH TAMÁS dr., m.-.kir. udvari tanácsos. 1. SzorvraGH TAMÁS dr. a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója k Tan ul- mányútunk Szerbiában címmel előadja az 1916. év őszén Szerbia középső és nyugati részén tett geológiai utazását. A m. kir. Földtani Intézet részéről 1916 okt. 1-én JEkKELIus ERIcH, Timkó IMRE geológusok és ZSIGMONDY ÁRPÁD bányamérnök indultak útnak Belgrádba az előadó igazgató vezetésével. Utazásuk célja volt a megszállott szerb területen az iparilag, kereskedelmileg fontos ősterményeket, kőzeteket tanulmányozni. Az utazáson 40 napot töltöttek különböző területeken. Tanulmányútjukat egyes központokból kiündulva tették meg. Ilyen központok voltak: Kragujevác környéke, Kraljevo vidéke. A Morava- völgy vidékén Orlovac hegyi malomkő-bányában hidrokvarcitot dolgoznak fel a francia cmoulagesy rendszer szerint. Közelében van a Vrenjaéka-banja fürdő, alkalikus melegvizű forrásokkal. Az Ibar partján Mataruga északi részén alkalikus sós meleg forrás van, Csacaktól DNy-ra pedig az Ovéar-fürdő 998 m t. f. magasság- ban kénes vizet ad. A festői szép Ibar-völgyben nagy kiterjedésű szerpentin-hegység van, amelyet andezitdeikok járnak át. Az utazás főcélja a Raska városka fölött emel- kedő Kopaonik-hegység felkutatása volt. A Kopaonik előhegységében andezit-, dacit- és riolit-kőzetek vannak, míg az 1870 és 1900 m magas hegyháton gránit- tömbök hevernek, a 2100 m magasban magnetit van feltárva. Bisztrica község felé lemenet gyönyörű fehér márvány tünik elő: a studenicai márvány, amelyből eredeti sírköveket faragnak, S:pacina vidékén a szerpentinben amorf magnezit- tuskók találhatók. Az előadás teljes szövege a m. k. Földtani Intézet 1916. évi Jelentése függelékében található. Az előadás a nagy számban megjelent szakférfiak osztatlan tetszésével találkozott. 2: BALLENEGGER RÓBERT dr.: (a Magyarországiítalajtipusok kémiai összetétele, című előadásában bemutatja azoknak a talaj- elemzéseknek eredményét, melyeket az országos agrogeológiai átnézetes felvé- telek kapcsán végzett. A számos ajánlatba hozott vizsgálati eljárás közül előadó a HiILGARD-félét választotta, mert kísérleteiből meggyőződött arról, hogy HIL- GARD eljárásával természetes határt érünk el, melynek számértékei az egyes talaj ipusokra nézve jellemző értékek. A HrrGARD-féle eljárásnál a sósav ugyanis a talaj agyagos részét, vagyis azokat a részeket melyek átmérője már olyan ki- csiny, hogy kolloid suspensiót alkotnak, majdnem teljesen feloldja, míg a durvább részeket alig támadja meg. Az agyagos rész tartalmazza a talaj aktiv részét, benne megy végbe a talaj anyagcseréje. Ez indokolja a HrILGARD-féle módszer alkalmazását. Ezek előrebocsátása után előadó tipusos erdei talajok összetételét mutatja be. Ezeket. az jellemzi, hogy a feltalaj és az anyakőzet közt egy akku- mulációs szint van, a talajból a bázisok kilúgozódtak, míg a sesguioxidok az akkumulációs szintben felhalmozódtak. A mállásnak ezt a tipusát, mely az erdei talajokat hozta létre, előadó destruktiv mállásnak nevezi, avval a mállási tipus- E E Áe TÁRSULATI ÜGYEK. HATÁS sal szemben, mely mezőségi talajainkat hozta létre és melyet konzervativ mállás- nak lehetne nevezni. Mezőségi talajainknál ugyanis nem találunk akkumulációs szintet, az egyes szintek összetétele azonos. Ezen magas humusztartalmú mezőségi talajok után előadó bemutatja még néhány fekete réti agyag elemzésének ered- ményét 18. A réti agyagokat magas humusztartalom (89/-ig) és magas agyagos résztartalom, amely 50 százaléknál többet is tehet ki, jellemzi. A sósav a talaj- nak mintegy harmadrészét oldja fel, akkumulációs szintet itt sem találunk, az oldott anyag mennyisége a mélység felé kissé növekszik ; egy molekula aluminium oxidra kevés, mintegy fél molekula kovasav és bázis esik. Ezek a talajok víz alatt végbemenő mállás termékei. Ezek után előadó reámutat arra a szoros összefüg- gésre, amely a talajalakító tényezők és a sósavas kivonat összetétele között van. Ismerve ezt az összefüggést valamely adott esetben, ha ismerjük a talajképződési folyamatokat, biztonsággal megmondhatjuk, hogy minő összetétellel és sajátságok- kal bíró talaj fog kialakulni; másrészt valamely talaj sósavas kivonatának össze- tételéből azokra a talajképződési folyamatokra következtethetünk, melyek a talajt eredményezték. És ha a talajképződés mostani tényezőinek hatására más tipusú talajnak kell kialakulnia, mint a minőt területünkön találunk, joggal következ- tethetünk arra, hogy a talaj kialakulása óta a talajalakító tényezők megváltoztak. A chemiai vizsgálat eredményéből tehát a talaj geológiai multját rekonstruál- hatjuk. Előadó megkísérli ezt a rekonstrukciót az Alföld löszterületeire vonat kozó- lag és foglalkozik az alföldi erdők hajdani elterjedésének kérdésével. Ez a kérdés a botanikusokat élénken foglalkoztatja, nézeteik igen eltérők; a kérdést azonban botanikai alapon eldönteni nem lehet. Feleletet pozitiv alapon csak a talaj vizs- gálata adhat. Az Alföldön a löszt kétféle talaj borítja. Az egyik igen humuszos sötétbarna mezőségi talaj, mely átlag 5—694 humuszt tartalmaz. Ennek a talaj- nemnek profiljában akkumulációs szintet nem találunk, a mállási szilikát össze- tétele az egész szelvényben közelítőleg ugyanaz. Ezeken a sötétbarna mezőségi talajokon tehát a legutolsó löszhullás óta erdő nem lehetett, mert ha lett volna, a talajszelvényben maradandó nyomát látnók. A löszterületek másik talajtipusa világosbarna színű és jóval kevesebb humuszt tartalmaz. Humusztartalma átlag 2"5—39/. Ezeknek a talajoknak szelvényében már a mechanikai elemzés is ki- mutatja az akkumulációs szintet. Ezek olyan talajok, melyeket hajdan erdő bo- rított, ma a művelés következtében ismét steppe-talajokká alakulnak át. A nagy tetszéssel fogadott előadáshoz elsőnek Lóczy LaJsos tiszteleti tag kér szót. Felszólalásában örömének ad kifejezést a hallottak felett és felhívja előadó figyelmét a somogymegyei viszonyokra, mint a melyeket a felszólaló igen jól ismer. Valjon itt is meg van-e mindenütt az akkumulációs szint? Előadó reflektálva a felszólalásra megjegyzi, hogy Somogymegyében " és Baranyában a hajdani erdőterületeken mindenütt megtalálta az akkumulációs szintet, amely a löszön mint vörös agyag fejlődött ki. Az előadáshoz hozzászól még SIGMoND ELEK r. tag, s ki szintén örömmel hallotta az előadást, azért is, mert az előadásból kiderült, hogy a HiLGARD-féle vizsgálati eljárás, melyet felszólaló nemzetközi használatra ajánlott, nemcsak : mezőgazdasági, hanem geológiai kérdések megoldására is kiválóan alkalmas. Elo 274 TÁRSULATI ÜGYEK. Megerősödött továbbá abban a meggyőződésében is, hogy a sósavas kivonat össze- tételéből nem lehet a talajok zeolittartalmát rekonstruálni, amint azt GANns teszi. Végül felhívja előadó figyelmét az elemzések eredményeinek eguivalens száza- lékokban való feltüntetésének hasznára. Előadó a felszólalásra reflektálva megjegyzi, hogy ő sem tartja lehetséges- nek a zeolittartalom rekonstruálását a sósavas kivonat eredményeiből. Erre más módszert kell alkalmazni, nevezetesen közvetlenül kell meghatározni a bázis kicserélődési képességet, amint azt az igen tisztelt felszólaló 18 teszi. Az elemzések eredményeinek eguivalens százalékokban való feltüntetésének előnyeivel ő is tisztában van, az előadáson azonban a molekuláris kifejezésmódot azért alkalmazta, mert ez jóval szemléltetőbb. IV. Szakülés 1917 április hó 4-én. Elnök : SZzoNraGH Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos. 1. KoRMos TIVADAR dr.: Nevezetes új leletek a m. kir, Földtani Intézet múzeumában címen a következő fossziliákat mutatja be a) a Placochelys hátpáncélrészletét a veszprémi Jéruzsálemhegy alsó keupermészkövéből, amelyet Laczkó DEzső veszprémi igazgató gyűjtött, b) Antracotherium-fogat a petrozsényi Lónyay-bánya aguitániai korú széntelepé- ből, c) preglaciális Antilope ( Tragelaphus) JAGERI RürrIm. kihalt faj szarvcsap- jait s fogait a Harsányi-hegyről ; d) óriási Cervus giganteus agancspár koponya- töredékét a Tisza partjáról. Lóczy LAJos hozzászólásában az ősszarvas-leletekből fontosnak tartja azt a tényt, hogy a Tisza síkságán a holocén igen vékony, csekély üledék, annál vas- tagabb a diluvium vagy pleisztocén. (Az előadás teljes szövege jelen füzet 238—242. oldalain.) 2. VADÁSZ ELEMÉR dr.:(Abaranyai szigethegység földtani szerkezet es címen tartott előadásában mindenekelőtt rendszerezi a Baranya megyét borító hegyvidékeket és megkülönbözteti az kÉszakbaranyai szigethegységet; (Mecsek- és Zengővonulat), a Középbaranyai dombvidéket) a Délbaranyai szigethegységet, (a villányi vonulat és Harsány-hegy) és a cDélbaranyai halomvidéket, a Dráváig terjedő pliocén- és pleisztocénhalmokkal. Az előadás az Északbaranyai szigethegység és a Középbaranyai dombvidék földtani szerkezetének általános képét és a szerkezeti jelenségek féleségeit ismerteti. Az Északbaranyai szigethegység perm-mezozóos alaphegységből és ezt körülvevő neogén fedőhegységből áll, mely dél felé az ópaleozós üllitből és gránit - ból álló kristályos alaphegységre támaszkodik. A perm-mezozóos alaphegység a felső-permtől a középső-neokomig bezárólag terjedő üledékek sorozatából épült föl és a perm-triász és alsó-liász széntartalmú képződményeiből álló nyugati, tulaj- donképeni Mecsekre és a fiatalabb liász-neokom tagokból fölépített keleti Zengő- vonulatra tagolódik. Mindkét rész erős zavargást szenvedett egészen a legfiatalabb időkig s e zavargások részben gyűrődésben, részben törések mentén beállott függőleges és vízszintes irányú elmozdulásokban, lezökkenésekben és részleges ssüd ez TÁRSULATI ÜGYEK. 275 kiemelkedésekben nyilvánultak. Az első .diszlokációs időszak csak bizonytalan nyomokban igazolható a kristályos alaphegységben s a carbonra tehető. A második kétségtelen erős diszlokáció, mely a perm-mezozóos alaphegység főbb formáinak kialakítására vezetett a neokomban történt, majd a kréta-eocén-oligocén időszak alatt szárazon állott terület s a miocén elején a miocén-tenger előrenyomulását bevezető összetöredezést szenvedett, melynek során egyes részek lesülyedtek s a tenger alá kerülve a mai fedőhegység neogén rétegsorának keletkezési helyét szolgáltatták. A miocénban csak helyi jellegű részleges mozgásokat találunk a hegységen belül, melyek csak kisebb-nagyobb parteltolódást okoztak. A pannoniai (pontusi) emelet üledékeinek lerakódása után azonban a hegységet átjárt hosszanti törések mentén heves vízszintes irányú mozgások történtek, melyek a képződ- mények összepréselődését és pikkelyes föltorlódását eredményezték. A kristályos alaphegység nyugati folytatása ekkor sülyedt le végső elszakadt röge gyanánt a Pécs városában észlelhető kibukkanást hagyva a fölszinen. A kréta elején történt diszlokációk következtében a mezozóos alaphegység többé-kevésbé tökéletes periklinálisba gyűrődött. A nyugati idő- sebb alaphegységrész a keletivel szemben Hosszúhetény—Magyaregregy irányá- ban haladó haránttörés mentén eltolódott olyanformán, hogy a két részlet szerke- zetében nincs folytonosság, hanem azok egymáshoz képest önálló szerkezetűek. Ez a jelenség abban leli magyarázatát, hogy az említett haránttöréssel elválasztott részek a diszlokáló — túlnyomólag vízszintes irányú — erőkkel szemben különböző módon viselkedtek s így nyugaton egy hiányos periklinális alakú antiklirális, keleten két antiklinálissal bezárt periklinális-szinklinális, medence keletkezett. Az utóbbinak elrendeződése arra utal, hogy képződésének keretei már körös- körül elhelyezkedő kristályos alaphegység-részletekkel eleve megvoltak s ezen belül leginkább haránttörések és hosszanti törések mentén beállott vízszintes eltolódások a mai szerkezetet formálták. A későbbi mozgások már ezt a szer- kezetet érték és azt csak további összetöredezéssel és elmozdulásokkal bonyoli- tották. A legfiatalabb mozgások a kristályos alaphegységben legerősebben nyil- vánultak s ennek sülyedésével a mezozóos alaphegység és neogén fedőhegy- ség képződményeinek összepréselését eredményezték. A kristályos és mezozóos alaphegység, valamint a fedőhegység diszlokációs jelenségei szoros viszonyt mutatnak olyanformán, hogy az egyikben megnyilvánult jelenségnek a másik- ban kiegészítő jelenség felel meg. Az Északbaranyai szigethegység az előadónak a magyar királyi Földtani Intézet igazgatóságának megbízásából 1910 óta végzett részletes vizsgálatai szerint mostani helyén keletkezett autochton jellegű hegység, mely szerkezeténél és fölépítésénél fogva sem az alpesi-kárpáti, sem a dinári takarórendszerbe nem tartozik, hanem a már mások s különösen Lóczy LaJos földtani intézeti igazgató tanulmányai alapján beigazolt elsülyedt nagy pannoniai masszivumnak egyik üledékes öve gyanánt tekintendő. RÉTHLY ANTAL dr. az elhangzott előadás kapcsán bemutatta a szóban- levő területre vonatkozó szeizmológiai vizsgálatainak eredményeit. Ezekben megállapította azt, hogy a tulajdonképeni. mezozóos alaphegység területén nagyobb földrengéseket nem ismerünk. Eddigi adtaink szerint 1909 május 29-én ss 276 TÁRSULATI ÜGYEK. észlelt földrengés volt itt a legelterjedtebb. A rengési terület nagysága ekkor 300 km? volt és epicentruma Romonya—Nagykozár közötti vidékre tehető. Északnyugatra Pécs—Pécsvárad irányában a földrengés tovaterjedését gátló főszerkezeti vonalat, valamint a rengési terület adataiból közel kelet—nyugat és északészakkelet —déldélnyugati irányú szeizmotektonikai vonalakat állapított meg. (Teljes szövege a Földtani Közlöny jelen kötete 242—248. oldalain.) 3. PÁvAI-VAJNA FERENC dr.: Adatok a horvát-szlavonországi pleisztocén ismeretéhez. (Teljes szövegea Földtani Közlöny jelen kötetének 253—258. old.) V. Szakülés 1917 május hó 9-én. Elnök : SZOoNTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. LAMBRECHT KÁLMÁN dr.: (A madarak paleontológiáj as című előadásának második, befejező részét vetített képek kiséretében tartotta meg. Rövid történeti visszapillantást vetve a fosszilis madarakról szóló ismereteink fejlődésére (MEYER H., OWEN, MILNE-EDwARDS A., MARsH), áttért a madarak őseire. Az eddig ismert legrégibb madarak ( Archaeopteryx és Laopteryx) előtt fel kell még tételeznünk triász- vagy esetleg permkori primitivebb ősmadarakat s ezekkel kapcsolatban szólott szerző a madarak eredetéről és a NopPcsA és HEILMANN- féle cProawis-rekonstrukciókról. Magukról a fosszilis madarakról szólva, vázolta szerző a jura- és krétakor madarait, a paleogén és neogén madárfaunákat (SHEPPEY, MONTMARTRE eocén, RoNzoN, SAINT GERAND LE Puv, OvERcY oligocén, STEIN- HEIM stb. miocén, SANSAN, ROUSSILLON, SAmos pliocén), a délamerikai és seymouri pinguineket, Phororhachusokat, Északamerika madáróriásait (Diatryma, a magyar Tataros leletét stb.), beleértve a magyar preglaciális faunák maradványait is. A negyedkor madárfaunái Hurópában nagyjában véve ma 15 élő fajokból állnak, a déli félteke szigetein azonban jobbadán óriások és szekunder módon ratitap-vá alakult futó madarak éltek (dodo, solitarvus, Aepyorms, Dinormithidae). Különö- sen az utóbbiak szorulnának alapos revizióra. Sok faj szemünk láttára halt ki ( Alca, stb.), sok pedig napjainkban van épen leáldozóban. Az egész tanulmány illusztrálása kívánt lenni a fosszilis madarak katalógusának, amelynek főbb adatait szerző táblázatban is összefoglalta és bemutatta. Az elhangzott előadáshoz szót kér Nopcsa FERENC báró. Örvendetes ese- ménynek látja, hogy a paleontológiával újabban hivatásos zoológusok is foglalkoz- nak, aminek eredménye az, hogy mint a mai ülésen is hallottuk, a kihalt állatok valóban életre kelnek. Nagy elismeréssel szól előadónak bámulatos irodalmi készült- ségéről, Elnök szintén üdvözli az előadót, aki modern paleontológiai búvárla- tával a hazai tudománynak oly kiváló szolgálatokat tett. VI. Szakülés 1917 június hó 6-án. Elnök: SzorraGÓn TAMÁS dr. m. k. udvari tanácsos. Timkó IMRE: Nyugat-Szerbia talajviszonyai. A most dúló időbeli méreteiben is beláthatatlan világháború a hadviselő felek közül azokat, melyek ellenséges országok földjét megszállva tartják, az elé a feladat elé állította, SE GES ss TÁRSULATI ÜGYEK, ANT hogy e területeken. nemcsak a megszálló hadsereg, hanem a visszamaradt lakos- ság élelmezéséről is gondoskodjék. Kívánatosnak mutatkozott továbbá az ily országrészek található ásványi anyagainak felkutatása s ipari értékesítése. E fontos közgazdasági munkából a m. kir. Földtani Intézet is ki óhajtván venni részét, expediciót szervezett s küldött ki a megszállott Szerbiába, hogy az ott eszközlendő geológiai kutatások gyakorlati eredményeit — fent említett célnak megfelelően — hadvezetőségünk rendelkezésére bocsáthassa. Előadó a rendelkezésére álló egyhóna pi idő alatt Szerbiának a Drina, Száva, és Kolubara folyók közötti részét járta be, mely területek Macsva, Poszavina és Pocerina néven ismeretesek s dél felől a Őer, Vlasics, Medvednik és Jablanik hegy- ségek által határoltatnak. E hegységekben a mezozoikumnak egész rétegsora ismertetett fel, míg a tőlük északra eső lombos és sík vidék egy harmadkori meden- cét reprezentál. ; Előadó bemutatta a bejárt terület begyűjtött kőzetanyagát, ismertette a jadarmenti ólom, antimon és rézércek előfordulási viszonyait s reámutatott ezek ipari kihasználhatóságának fontosságára ép úgy, mint a bejárt országrész számos ásványos gyógyvizeinek értékesítésére, közölvén néhánynak elemzési adatait is. Bővebb ismertetését adta előadó a bejárt vidék talajviszonyainak. Ismertette azok kialakulási körülményeit s mezőgazdasági legsikeresebb kihasználhatóságá- nak módozatait. A talajkutatás terén Szerbiában teljesen új csapáson járt előadó ; megállapításai ennélfogva tudományos szempontból is egészen új világításba helyezik a Balkán talajkialakulásának folyamatait. Így pl. a vörös agyag (terra rossa, nyirok stb.) néven ismert földféleség különbségeire világít : eá előadó, mikor megállapítja, hogy a Balkán klimatikus viszonyaiból kifolyólag kaolintartalmú vörös agyagot reprezentál a mediterrán flórabirodalom talaja Ó-Szerbiában ; kaolin- . szegény földféleség alakul ki (fosszilis talaj) a mérsékelt égöv lombhullató erdő vegetációja alatt Szerbia északi felében. A Macsva és: Poszavina gazdaságos ki- használására a gyapottermelést ajánlja előadó, mert ezek a területek már bele- esnek a gyapottermelő övbe; a Pocerinában pedig a komló termelését. Végül a bejárt terület talajtípusait mutatta be. b) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK, VII. Kivonat az 1916 november 8-án tartott választ- mányi ülés jegyzőkönyvéből. Az ülés a kir. m. Term. Tud. Társ. üléstermében esti 128 órakor kezdődik. Elnök: PÁLFY MóRgIc dr., másodelnök. Megjelentek: ILosvaY LAJos dr., KocH ANTAL dr., KRENNER JÓZSEF dr., LóczY LaAJos dr., TELEGDI RÓTH LAJOS, gróf SZÉCHENYI BÉLA tiszteletbeli tagok, EMszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TIMKó IMRE választ- mányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár, ÁSCHEB ANTAL pénztáros. Elnöklő másodelnök, dr. SZONTAGH T. elnök úr távollétében az ülést megnyitja és a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KoRMos TIVADAR és TIMKÓ IMRE választmányi tagokat. mé 1) et 278 TÁRSULATI ÜGYEK. Mindenekelőtt üdvözli KocH ANTAL dr. tiszteletbei tagot, akit Ő Cs. és Ap. Királyi Felsége Bodrogi előnéven a magyar nemsséggel kitüntetni mél tóztatott. Majd bejelenti, hogy ZEMPLÉN Győző műegyetemi tanár hősi halála alkalmából az elnökség részvétiratot intézett a kir. József-műegyetem tanácsához. Elsőtitkár jelenti, hogy örökítő tagokul jelentkeztek: 1. Dr. JORDÁN KÁROLY vegyészmérnök, Budapest. Ajánlja a titkárság. 2. Dr. SZENTPÉTERY ZSIGMOND egyetemi magántanár, Kolozsvár. Ajánlja: a tit- kárság. Rendes tagokul jelentkeztek: 3. HIDEGHÉTI BITTERA GYULA egyetemi gyakornok. Ajánlja: Dr. KoRMos TIVADAR, v. t. 4. HOLLÓS ANDRÁS államvasúti mérnök. Ajánlja : dr. KoRmos TIVADAR v. t. 5. Magyar Gazdaszövetség, Budapest. Ajánlja: dr. SZONTAGH TAMÁS elnök, 6. EMIR SZULEJMANN IÍNGER ABDULLAH földbirtokos, Nagypapmezőn. Ajánlja : dr. SZONTAGH TAMÁS elnök. 7. MAJER REzső bányamérnök főhadnagy. Ajánlja : LITSCHAUER LAJos r. t. 8. Őrgróf MARENZI FERENC gyalogsági tábornok. Ajánlja: SCHAFARZIK F. r, t. 9. MöCKEL KONRÁD egyetemi tanársegéd, Kolozsvár. Ajánlja : FERENCZI ISTVÁN r. t. 10. SCHöPPE WILLY dr. a dobsinai rézművek igazgatója. Ajánlja: SZINYEI MERSE ZSIGMOND v.t. A felsoroltakat a választmány örökítő, illetőleg rendes tagokká megválasztja. A folyó ügyek sorából következnek : 1. A m. k. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Űr 1916 okt. 6-án kelt 116,477—1914. IV. sz. rendeletében az 1916—17. év I. felére 1500 K államsegélyt engedélyez. Örvendetes tudomásul szolgál. 2. A m. k. Földmívelésügyi Miniszter Űr 1916 okt. 24-én kelt 105,251—1916. IX. fő 2. ü. o. alatt 2000 K államsegélyt engedélyez az 1916—17. év I. felére, ami a háború kitörése óta először történik meg, teljes összegben. Örvendetes tudomásul szolgál. 3. A Barlangkutató Szakosztály kéri a közgyűléstől megszavazott 1000 K évi segély II. felének: 500 K-nak kiutalványozását. A választmány a segély kiutalására a pénztárosnak az engedélyt megadja. 4. BEKEY IMRE GÁBOR r. tag katonai szolgálatából kérelmet intéz a választmány- hoz aziránt, hogy a hadbavonult tagok a tagdíj fizetés alól a háború tar- tamára fölmentessenek. ILosvaY LaJos, Lóczy LAJOS és SZÉCHENYI BÉLA gróf tiszteletbeli tagok hozzá- szólása után a választmány olykép határoz, hogy a hadba vonult tagokat a háború tartama alatt tagsági díjukért a társulat nem zaklatja, hanem. megengedi nekik, hogy a háború lezajlása után hátralékos illetményeiket részletekben fizethessék meg. 5. A Franklin-Társulati nyomda arról értesít, hogy a Földtani Közlöny előállítási árát 1916 jul. 1-től 3097-al felemeli. A választmány az emelést tudomásul veszi. ILosvav LaJos t. tag ajánlja azonban, hogy a titkárság garanciát kérjen a vállalat- tól az iránt, hogy a jövőben további áremelkedés ne történjen és kérdést ntézzen a vállalathoz, hogy vajjon ha a háború után a nyersanyag ára leszáll, a nyomda is megfelelően le fogja-e szállítani az árakat s ha igen, arra nyujtson garanciát. 6. SzaJjvocHa LÁSZLÓ a krakói Jagello-egyetem rektora kéri a társulati ki- adványokat a krakói egyetemi földtani intézet részére. A választmány mérsékelt CMS ís TÁRSULATI ÜGYEK. 279 árért a fizetést esetleg több évre felosztva a szükséges kiadványokat engedélyezi abban az esetben, ha a krakói intézet a társulat tagjai sorába lép. 7 A Magyarországi Bajtársi Szövetség kéri, hogy a társulat alapító-tag gyanánt 200 K-val lépjen be az alapító tagok sorába, ILosvaAY LAJos, Lóczy LAJOS és SZÉCHENYI BÉLA tiszteleti tagok hozzászólására a Választmány kimondja, hogy a Földtani Társulat céljaival nem egyeztethető össze a Bajtársi Szövetség támogatása, de alapszabályaink szerint nincs is módunkban egy más társulatba tagul belépnünk, 8. KoRmos TIVADAR indítványt terjeszt elő boldogult ZSIGMONDY VILMOS szo b- rának méltó elhelyezése ügyében. Ugyanis a Szécsi ANTALtól akotott szobor a fővárosi pavillon háta mögött, a régi artézi-fürdő szűk udvarában van, elrejtett helyen. Kéri a választmányt : hasson oda a Földtani Társulat a székesfőváros polgármeste- rénél, hogy a szobor a Széchenyi-fürdő homlokzata elé, méltó helyre tétessék át, ILosvaAY LAJOS és SZÉCHENYI BÉLA gr. t. tagok indítványára a választmány felkéri az Elnökséget, hogy a székesfővárosi polgármesternél tudakozódjék az iránt: vajjon milyen helyre szánták ZSIGMONDY szobrát, s járjon közbe a szobor méltó elhelyezése ügyében. 9. Az Uránia magyar tudományos színház felajánlja helyi- ségeit az előadások számára a Földtani Társulatnak. A választmány köszöni az ajánlatot, de ezidőszerint népszerű előadásokat nem ren. dez s rendes előadásai körül beéri a megszokott üléstermekkel, 10. Másodtitkár előterjeszti jelentését a forgótóke állásáról. A Magyarhoni Földtani Társulatnak a másodtitkár által kezelt forgótőkéje 1916 november hó 8-án a következő állást mutatja : Bevétel készpénzben? 23 ess sas dssleee 9,787 K 36 f Postatakarékpénztárban.............. . 264 c 81 c ÖSSZESEN eza asse gate 10,052 K 17£ Meladás As elerese side gates elvégzed sei eős 79374 12 IKÉSZDÉNZ Etetetstaták te ezt tie 2,115 K 05£ Tagdíjat fizetett az év elejétől: 504 tag és 55 előfizető. Ha a fent kimutatott 2115 K 05 fillér készpénzhez hozzászámítjuk a már kiutalt, de még föl nem vett 3500 K államsegélyt, akkor rendelkezésünkre 5615 K 05 fillér áll, nem szá- mítva az alaptőke kamatait, mintegy 2200 K-át. Evvel együtt mintegy 7900 K áll rendel- kezésünkre ez évre. 11. Tekintettela Magyarhoni Földtani Társulat ezenaránylag kedvező anyagi helyzetére a másodtitkár javasolja, hogy a szerzői tisz- teletdíjakat ez év január havától számítva, ismét fizethessük. A háború elején ugyanis, amikor az államsegély folyósítása kétséges volt, a Tekintetes Választmány olykép határozott, hogy szerzői tiszteletdíjakat egyelőre nem fizet. Most azonban ismét oly helyzetben vagyunk, hogy fizethetünk. Ebben az évben ezen a címen kifizetésre kerülő összeg mintegy 600 koronát tenne ki, 10 ívet a 60 K számítva. Ebből a 10 ívből eddig megjelent 417 ív. A beterjesztett javaslatra a választmány olykép határoz, hogy az elnökség az 1916 jan. 1-től kezdődő határidővel a szerzői tiszteletdíjakat kiutalványozhatja. 12. Elsőtitkár felhívja a figyelmet az Alapszabályok 13. §-ára, amely szerint tisz- teleti s levelező tagot nov. 1-ig lehet ajánlani. Az Elnökség jelenti, hogy ezideig hozzá tiszteleti és levelező tag választása iránt írásbeli ajánlat nem érkezett. Több tárgy híján elnöklő másodelnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY dr., elsőtitkár. Se fen e 280 TÁRSULATI ÜGYEK. VIII. Kivonat az 1916 dec. 6-i választmányi ülés jegyzőkönyvéből. Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. királyi tanácsos. Megjelentek: LóczY LAJOS és TELEGDI Rorn LAJostiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KORMOS TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENC választmányi tagok, dr. PÁLFY MÓR másodelnök, dr. PAPP KÁROLY elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr., másod- titkár, ÁASOHER ANTAL pénztáros. Elnök a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri EMSZT KÁLMÁN dr. és KORMOS TIVADAR dr, választmányi tagokat. 1. Elnök megemlékezik arról a súlyos veszteségről, amely hazánkat I. FERENC Józser Ő Cs. és Ap. Királyi Felsége elhúnytával érte. A Választmány felkéri az Elnököt, hogy a társulat nevében Ő Cs. és Ap. Királyi Felsége elhúnyta alkalmá- ból a kebinetirodához sürgönyt menesszen, egyrészt a részvét kifejezésével, másrészt az új király IV. KÁROLY Őfelsége iránti hűség biztosításával. A Választmány továbbá elhatározza, hogy Őfelsége I. FERENc JÓZSEF elhúnytáról a Földtani Közlöny legközelebbi számában gyászkeretben rövid megemlékezés közöltessék. 2. Elnök jelenti, hogy ez év nov. 30-án a társulat elnöksége üdvözölte KRENNER Józser tiszteleti tagot, aki 1864 óta tartozik tagjaink sorába, abból az alkalomból, hogy múzeumi szolgálatának 50 éves fordulóját megérte. Örvendetes tudomásul szolgál. 3. Elsőtitkár jelenti, hogy rendes tagokul jelentkeztek: BARTucz LAJos dr. egyetemi adjunktus, aj. KoRmos T. dr., PaPPp JÁNos Tápióságh, ajánlotta a titkárság. Mindkét jelentkezőt a társulat tagokul választja. 4. Elhúnyt : STEINHAUsZz GYULA m. k. főbányatanácsos ez év november 25-én Buda- pesten. Tagjaink sorába 1871-ben lépett STAUuB MóRIc dr. ajánlatára. A választmány el- határozza, hogy a szomorú eset alkalmaból az elhúnyt özvegyéhez részvétiratot intéz. 5. Elsőtitkár nehány beérkezett gyűjtőívet mutat be, amelyekre azonban a társulatnak nincs módjában pénzbeli adományt júttatni. 6. Elnök jelenti, hogy boldogult BöcKgH JÁwosnak a társulat által alkotott és a m. kir. Földtani Intézet számára ajándékozott szobra már be van falazva a Földtani Intézet bástyájába. A választmány elhatározza, hogy a szobrot 1917 május havá- ban fogja leleplezni, a m. kir. Földtani Intézetben tartandó szakülés alkalmával. 7. Elnök bemutatja a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának 1916 december 6-án kelt átiratát, amelyben a nevezett intézet igazgatósága hajlandó a társulat csereviszonyait közvetlenül lebonyolítani. Lóczy LaJos igazgató élőszóval is elmondja azon előnyöket, amelyek ezúton a társulatra háramlanak, amelyeknek folytán a társulat tetemes posta- költséget takarít meg és nem lesz szükséges az intézetnek többszörösen sürgetni a kiadvá- nyokat a társulat titkárságától. PAPP KÁROLY elsőtitkár Lóczy LAJos igazgató úr átiratára megjegyzi, hogy a csere- viszonyosoktól beérkezett folyóiratok jegyzékét már egy évvel ezelőtt átadta a választmányi ülésen Lóczy igazgatónak, azonban ezek kiválogatása mindmáig nem történt meg, minthogy az igazgató úr az igért segéderőt a titkárságnak nem adta meg. A szóbanforgó jegyzék azután újból visszakerült a titkársághoz. SCHAFARZIK FERENC t. tag ajánlja a csereviszonyosoknak a Lóczy LaJostól ajánlott módon a Földtani Intézet által való kezelését. Többek hozzászólása után a választmány kimondja, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat átadja 96 csereviszonyos folyóiratának kezelését a m. kir. Földtani Intézetnek, azzal a hozzátevéssel, hogy az ezekből szükséges folyóiratokat a m. k. földtani intézet a maga könyvtárának megtartja ; azon folyóiratokat pedig, amelyek az intézet könyv- tárában amúgy is megvannak, a iégi szokások alapján elsősorban az egyetemi földtani SS 0 FESS TÁRSULATI ÜGYEK. 981 intézetnek, másodsorban a műegyetemi ásványtani intézetnek küldi meg, mint a Magyar- honi Földtani Társulat ajándékát. 8. Másodtikár előterjeszti a törlendő tagok névsorát, nagyobbrészt olyan tagokét, akik évek óta nem fizettek tagsági díjat. A Választmány a bemutatott tagokat törli a tagok névsorából. 9. Másodtitkár előterjeszti azon kérelmet, hogy nehány tagtársnak a társulat a mult évekre visszamenőleg írói honoráriumából tartozását tör- leszthesse. A választmány a bemutatott tagoknak a tagdíjat az 1914—1915. évre visszamenőleg kivételesen írói honorárium fejében elengedi. 10. KoRMmos TIvADAR dr. választmányi tag indítványára PAPP KÁROLY elsőtitkár azon kérelmet terjeszti a m. kir. Földtani Intézet igazgatósága elé, hogy a m. kir. Föld- tani Intézet kiadványait hivatalos úton, portómentesen küldje meg a tagoknak, amiáltal a társulat javára mintegy 1000 korona posta- költség-díjat takaríthatna meg. Elnök támogatja a kérelmet, s reméli, hogy ilyen úton a társulat tetemes összeget takaríthat meg, amelyet egyéb fontos, tudományos célokra költhet. A m. kir. Földtani Intézet igazgatóságát a társulat elnöksége írásban fogja megkeresni a kérés teljesítésére. Elnök egyéb tárgy híján az ülést esti 8 órakor berekeszti. Jegyezte: PAPP KÁROLY elsőtitkár. I. Kivonat az 1917 jan. 3-i választmányi! ülés jegyző- könyvéből. ; Az ülés délután 7 órakor a kir. m. Term. Tud. Társulat üléstermében kezdődik. Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr. m. kir. udvari tanácsos. Megjelentek : ILosvAY LAJos dr., Lóczy LAJos dr. tiszteleti tagok, dr. EMSZT KÁLMÁN, HORUSITZKY HENRIK, KADIÓ OTTOKÁR dr., KORMOS TIVADAR dr., LŐRENTHEY. ÍMRE dr:, SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TIMKóÓ IMRE választmányi tagok, BELLA LAJos a Barlangkutató Szakosztály alelnöke, s PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri Ho- BUSITZKY HENRIK és LŐRENTHEY IMRE választmányi tag urakat. Elsőtitkár előterjesztései : I. Pártoló tagul jelentkeztek: mm . SCHAFARZIK FERENC dr. választmányi tag. Ajánlja : az elnökség. PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. Ajánlja az elnökség. 49 II. Rendes tagul jelentkeztek: 1. Egyetemi geológiai intézet, Krakkó. Ajánlja : Lóczy LaJost.t 2. Dr. WALENY GOETEL egy. tanársegéd, Krakkó. Ajánlja : Lóczy LaJos t.t. 3. TokopYy LÁszLó egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: FRANZENAU ÁGosr r. t. 4, Dr. WILFRIED TEPPNER, Graz, Leechgasse 30. Ajánlja : Kapré OTTOKÁR dr. A felsoroltakat a választmány pártoló, illetőleg rendes tagokul megválasztja . Elsőtitkár jelenti, hogy a mult ülésen törölt tagok közül néhányhoz felhívást intézett , s ezek válaszoltak is. Hátrálékaikat kifizetni, s továbbra is tagokul maradni hajlandók a következő tagtársaink : 1. Biscnirz BÉLA, a Bánya szerkesztője, Budapest. 2. MEINHARDT VILMOS, bányafelügyelő, Ajka. 3. KÁPOLNAI PAUER VIKTOR bányafőmérnök, Nagybánya. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — DO — 19 982 TÁRSULATI ÜGYEK. 4. PécHY PÉTER főszolgabíró, Avasújváros. 5. SZELLEMY LÁszLó bányafőmérnök, Felsőbánya. Elnök jelenti, hogy a mult választmányi ülés rendelkezése alapján a csereviszonyosok jegyzékét a társulat átadta a m. kir. Földtani Intézet igazgatóságának. Ugyancsak átadta a társulat a folyóiratokat is a m. kir. Földtani Intézet könyvtárának, amely a folyóiratok kiválogatását már meg is kezdette. Elnök jelentést tesz a társulat kebelében működő bizottságokról, amelyek inten- zivebb munkáját a mai háborús viszonyok tetemesen megnehezítik. A választmány Elnök jelentéseit tudomásul veszi. PAPP KÁROLY dr. főtitkár eltávozik, amire Elnök kérdést intéz a választmányhoz az iránt, vajjon a választmány összeférhetőnek tartaná-e azt, hogy a Barlangkutató Szak- osztály a LENHOSSÉK MIHÁLY lemondásával megüresedett elnöki széket esetleg a társulat- nak jelenlegi főtitkárával töltené be. Többek hozzászólása után Elnök kimondja, hogy a választmány azon esetben, ha a kettő között elszámolási viszony nincs, összeférhetetlenséget nem lát abban, hogy a tár- sulat titkára egyúttal a szakosztálynak is elnöke lehessen és így semmi kifogása nincs az ellen, ha a szakosztály esetleg az elsőtitkárt elnökévé választja. Elnök indítványozza, hogy báró Eörvös LÓRÁNDot, aki a társulatnak 1867 óta tagja , ötven éves tagsága alkalmából a társulat üdvözölje. ILosvaY LaAJos hozzászólása kapcsán a választmány úgy határoz, hogy báró Eörvös LÓBÁNDOt a februári közgyűlésen óhajtja üdvözölni, s felkéri az Elnököt, hogy ennek foga- natosításáról gondoskodni szíveskedjék. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 1458 órakor berekeszti. II. Kivonat az 1917 jan. 31-én tartott választmányi ülés jegyzőkönyvéből. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében estéli 8 órakor kezdődik. Elnök: IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. m. kir. udvari tanácsos. Megjelentek: KocH ANTAL dr. és Lóczy LAJos dr. tiszteletbeli tagok, HORUSITZKY HENRIK, KADIÉ OTTOKÁR dr., KORMOS TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TREITzZ PÉTER választmányi tagok, PÁLFY MÓR dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros, Elnök az ülést megnyitja, s a mai jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KApIé OTTO- KÁR dr. és TREITZ PÉTER választmányi tagokat. Elnök felhívja az elsőtitkárt jelentésének megtételére. Elsőtitkár jelenti, hogy társulatunk rendes tagjaiul óhajtanak belépni a következő urak : . BAJÁN JÁNos mérnök. Ajánlja : SZoryTaGH TAMÁS dr. elnök. . BogGpÁNyrY Öpös műegyet. ny. rk. tanár. Ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. BÁRÓ KAAs ALBERT földbirtokos. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. MAssÁNYI ERNő m. kir. meteorológus. Ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. OLTAY KÁROLY műegyetemi ny. r. tanár. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. . ROLLER BENő mérnök. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. WEIssMaAR JózsER műegyetemi adjunktus. Ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. elnök . DöMöÖK TERÉZ rajztanárnő. Ajánlja: dr. KORMOS TIVADAR v. t. 9. GYÖRGYEY FLÓRA egyetemi hallgató. Ajánlja : dr. JuGoviIcs LAJos r. t. A felsoroltakat a választmány a társulat rendes tagjainak sorába választja. Elsőtitkár jelenti, hogy a törlésre szánt tagok közül továbbra is tagokul hajlandók maradni. WV 9ama Csz d ES — TÁRSULATI ÜGYEK. 283 1. Kiss JózsEF bányamérnök, Budapest (hadi szolgálatban). 2. Dr. Kgavusz BÉLA ügyvéd, m. k. főhadnagy (hadi szolgálatban). 3. RixpL GuszrÁv bölcsészethallgató (hadi szolgálatban) 4. RazsovicH JÓZSEF a karács-cebei aranybányák igazgatója . Ezekkel, a mult ülésen bejelentett 5 visszalépő tag számba vételével, a visszalépő tagok száma 9-re emelkedett. I. Elnöknagyfontosságújavaslattal járul a választmány elé. Nevezetesen a magyar műszaki világ kitünöségei sorából többen azzal a kérelemmel fordultak hozzá, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat kebelében egy hidrológiai szakosztály szervezése eszméjének megnyerjék. Hosszasabb tárgyalások során arra a meggyőződésre jutott, hogy a hidrológiai szakosztály legcélszerűbben a Földtani Társulat keretében szervezhető, s e célból már egy kidolgozott tervezetet mutathat be a választmány- nak. A hidrológiai szakosztály tervezetét bemutatva, kéri a választmányt, hogy a kérdéshez hozzászólni szíveskedjenek. SUCHAFARZIK FERENC dr. szerint a szóbanforgó szakosztály inkább a Mérnök- és Építész-Egylet kebelében volna megoldandó, mint amely egyesületnek úgy anyagi viszonyai, mint helyiségei nagyobb biztosítékot nyujtanának a hidrológia fellendülésére. De ha a ter- vezet kidolgozói a Magyarhoni Földtani Társulatot tisztelték meg a hidrológia művelésével, . úgy a maga részéről nem ellenzi eme szakosztály megalkotását. KORMosS TIVADAR a legmelegebben üdvözli az Elnök úr által felvetett eszmét, nagyon hasznosnak látja társulatunkra, ha a vízi mérnököket is munkálkodásunk körébe vonjuk, mert ez csak a társulat izmosodását eredményezi. LóczY LaJos tiszteleti tag kifejti, hogy bár a tervezett hidrológiai szakosztály inkább illenék a Magyar Földrajzi Társaságba vagy a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletbe, mint- hogy azonban a hidrológus szaktársak hozzánk : geológusokhoz fordultak tervükkel, ezért helyesli az elnök úr javaslatát, amidőn társulatunkban óhajtja a hidrológiai szakosztályt létesíteni. A magyar vízi mérnökök igen szépen dolgoznak, de csak a vízzel foglalkoznak. Már pedig nagyfontosságú tudományág leend az, amely a vizek geológiai vonatkozását fogja megalapozni és művelni. A mérnökök maguk óhajtják annak szükségességét, hogy a geológusok körébe jójjenek, s velünk vállvetve dolgozzanak ; tehát fogadjuk őket szeretet- tel és bizalommal. ; TREITZ PÉTER, mint agrogeológus, a legnagyobb örömmel üdvözli a hidrológiai kutatókat körünkben. Hazánk sajátos geográfiai helyzeténél fogva az alföldeken óriási tér nyílik a hidrológia és az agrogeológia közös búvárlataira, ami a Duna-Tisza csatorna kérdé- sében is kidomborodott. PÁLFY MÓR másodelnök szerint már régebben érezték egy ilyen hidrológiai szak- osztály szükségességét a mérnökök, különösen abból a szempontból, hogy geológiai alapon dolgozzanak. Épen ezért örömmel csatlakozik most egy ilyen szakosztály létesítéséhez. Elsőtitkár felolvassa alapszabályaink 29. §-ának a—j) pontjait, amelyek szerint a Magyarhoni Földtani Társulat fiókegyesületeket és szakosztályokat alapíthat, s ezek számára az alapszabályok keretén belül ügyrendet állapíthat meg. Elnök összegezve a felszólalásokat, határozatilag kimondja, hogy a választ- mány egyhangúlag elhatározza a Magyarhoni Földtani Tár- sulat kebelében a hidrológiai szakosztály létesítését, amely szakosztálynak feladatát, működési körét külön ügyrendben a Társulat elnöksége a szak- osztály tagjaival egyetértően fogja megállapítani. A választmány eme határozatát a legköze- lebbi közgyűlés elé fogja terjeszteni. II A Magyar Történelmi Társulat ügyvivő alelnöke, CsáNKI DEzső dr., megköszöni elnökük: THAaLLóczy LAJos dr. szerencsétlen halála alkalmából kifejezett részvétét. sz [Őz 19 284 TÁRSULATI ÜGYEK. II. A Barlangkutató Szakosztály beterjeszti 1917 jan. 25-én tartott évzáró gyűlésének jegyzőkönyvét. Eme jegyzőkönyv adatai szerint LENHOSSÉK MIHÁLY dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár, 1916 május hó 31-én lemondott a szakosztályban viselt elnöki tisztségéről, s azért a 1917 jan. 25-i évzáró gyűlés a hátralevő két évi ciklusra elnököt választott, egyúttal az ily módon a tisztikarban történt megüresedett helyeket is betöltötte. A szakosztály elnö- kévé BELLA LaJos igazgatót, alelnökévé KoRmos TIVADAR dr. egyetemi magántanár, osztálygeológust és választmányitagul SCHRÉTER ZOLTÁN dr., m. k. geológust választotta meg, A választmány a Barlangkutató Szakosztály tisztikarában és választmányában tör- tént eme változásokat tudomásul veszi. Egyben tudomásul veszi a választmány a Barlangkutató Szakosztály 1916. évi buzgó működését, s beterjesztett pénztári számadásait, a mely szerint a Szakosztály alap- tőkéje 2950 K 42 f; 1916. évi bevétele 3700 K 82 f. IV. Elsőtitkár, a betegsége miatt távollevő másodtitkár nevében, beterjeszti a Magyar- honi Földtani Társulat pénztári forgalmáról és vagyonának állásá- ról szóló jelentést. A pénztárvizsgáló bizottság tagjai, PETRIK LAJOS, LŐRENTHEY IMRE dr. és TIMKó IMRE megbízatásukban eljárva, 1917 jan. 24-én a pénztárvizsgálatot megejtették s erről részletes jegyzőkönyvet adtak. Jelentésük szerint a Magyarhoni Földtani Társulat összes vagyona az 1916. év végén 75,554 K 44 f-re, s adóssága 6600 koronára rúgott, A beterjesztett jelentést a választmány tudomásul veszi és a pénztárnoknak, vala- " mint a forgótőkét kezelő másodtitkárnak a felmentvényt megadja s buzgó szolgálataikért köszönetét nyilvánítja. V. Elsőtitkár előterjeszti az 1917. évi költsé gvetés irányzatát, amely a bevételeket s így a kiadásokat is 20,235 koronával irányozza elő. A kiadások tételei közül a Földtani Közlönyre 11,000 K-t irányoz elő, a többi tétel a régebben is szokásos keretek között mozog. A 10. tétel alatt teher törlesztésére 2163 koronát irányoz elő, a Il. tétel alatt a SZABÓ-emlékalap kamataiból az idén csak a hátralékos 100 K-t kívánja kiadni. A 12. tétel alatt a Barlangkutató Szakosztálynak 1000 K segélyt szavaz meg, ugyancsak a 13. tétel alatt a létesítendő "Hidrológiai Szakosztály céljaira is 1000 K segélyt nyujt. Egyúttal a választmány köszönetét fejezi ki Elnök úrnak, hogy a m. kir. Földtani Intézet kiadványaiért járó 2143 évi 1000 K tartozás elengedése ügyében a m. kir. földmívelésügyi minisztériumnál közbenjárt. VI. Elsőtitkár bemutatja GORKA SÁNDOR dr. természettudományi társulati titkár úr levelét, amelyben üléseink számára jan. 31-én és február 7-én a társulat üléstermét en- gedélyezi. A választmány a terem engedélyezéseért s a nehéz viszonyok között a fűtés, világítás ingyenes adományozásáért köszönetét fejezi ki. VII. Végül a választmány az 1917 február 7-én tartandó közgyűlés napirendjét állapítja meg, Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY elsőtitkár. III. Választmányi ülés 1917 március 14-én. Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. Megjelentek : Lóczy LAJOS és TELEGDI ROTH LAJOS tiszteleti tagok, BöckH HUGó dr., EmszT KÁLMÁN dr., KoRMos TIVADAR dr., KADIÉ OTTOKÁR dr., LŐRENTHEY IMRE dr., SOCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., választmányi tagok, PÁLFY MÓR dr. másod- elnök, BELLA LAJOS, a Barlangkutató Szakosztály elnöke, PAPP KÁROLY elsőtitkár, BALLE- NEGGER RÓBERT dr. másodtitkár. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri EMSZT KÁLMÁN és SOHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagokat. — 23 — TÁRSULATI ÜGYEK. 285 Elnök üdvözli Lóczy LAJos tiszteleti tagot azon alkalomból, hogy őt a királyi József- műegyetem tanácsa tiszteletbeli műszaki doktorrá avatta. Elsötitkár jelenti, hogy rendes tagokul jelentkeztek : . DÁNos MIKLÓS miniszteri tanácsos. Ajánlja SZONTAGH elnök. . FARKASS KÁLMÁN miniszteri tanácsos. Ajánlja SZONTAGH elnök. . FörpDEs LIPÓT bányamérnök Selmecbánya. Ajánlja Viránis I. r. t. . GORKA SÁNDOR egy. hely. tanár, K. M. Term. Tud. Társulat főtitkára. Ajánlja titkár. . Kovács SEBESTYÉN ALADÁR műegyet. tanár. Ajánlja SCHAFARZIK F. v. t. . MaAucHa REzső kir. asszisztens. Ajánlja RÉTHLY A. r. t. . MARCZELL GYÖRGY meteor. int. asszisztens. Ajánlja ENDREY ELEMÉR r. t. . PupER JózsEr kegyesrendi tanár Selmecbánya. Ajánlja VIirátuIs I. r. t A felsoroltakat a választmány rendes tagokká választja. PAPP ESETET ATA EGES ETT Elnöki előterjesztések: 1. Budapest székesfőváros főpolgármestere 1917 jan. 28-án kelt átiratában közli, hogy Ő császári és apostoli királyi Felsége a trónralépés alkalmá- ból előterjesztett hódolatért a Földtani Társulat választmánya elnökségének legkegyelme- sebben szíves köszönetét méltóztatott kifejezni. 2. SZÉCHENYI BÉLA erőf tiszteleti tag megköszöni a születése 80-ik évfordulója alkal- má ból kifejezett üdvkivánatot. 3. Elnök jelenti, hogy ZSIGMONDY ViLMmosnak városligeti szobra ügyében eljárt a székesfővárosnál, ahol azt igérték, hogy a szobrot, mihelyest az idő megengedi, a Széchenyi- fürdő előtt, a parkban fogják elhelyezni. 4. A közgyűlés által megalakított hidrológiai szakosz- tály első, egészen magántermészetű bizalmas értekezlete 1917 február 10-én volt, amelyen a meghivott 45 tag közül 21-en jelentek meg. A bizalmas értekezleten MARENZI FERENC gróf altábornagy elnökölt s a jegyzőkönyvet ROLLER BEwxő mérnök vezette. Az alakuló szakosztályról a Magyar Balneológiai Értesítő X. évf. februári száma és a Magyar Nemzetgazda 34. évf. 7. száma meleghangú ismertetést közölt 5 GORKA SÁNDOR dr.-nak, a kir. magy. Természettudományi Társulat főtitkárának, a választmány köszönetet mond a terem engedélyezéseért. 6. AFranklin-nyomda 1917 jan. 1-től újabb áremelkedést jelez. Az eddigi emelések 1915 dec. 15-én 3094, 1916 nov. 8-án 3094, s 1917 jan. 1-én 4094. A választmány az emelést kényszerűségből tudomásul veszi. 7. A választmány az alapsza bályok 21. §-a szerint az 1917. évre pénztárossá egyhangú- lag ASCHER ANTAL műegyetemi kvesztort választja. 8. A pénztárvizsgálóbizottság tagjaiul LŐRENTHEY IMRE, PETRIK LaJos és TIMKÓ IMRE urakat kéri fel. 9. Am.kir. postaigazgatóság többszörös körrendelettel az összes egye- sületeket, hirlapokat igazolásra szólítván fel, társulatunk vezetősége az alapszabályoknak és az utolsó tisztújító közgyűlés közjegyzőileg hitelesített jegyzőkönyvének beküldésével a társulatot igazolta. 10. Ugyancsak igazolta az elnökség a cenzura előtt a Földtani Közlöny felelős szerkesztőjét, az alapszabályok 20. §-a szerint az elsőtitkárt, s helyette- séül a másodtitkárt. 11. Másodtitkár bejelenti, hogy az általa kezelt forgótőke a mult évi maradvánnyal együtb. 124 sás ette skala s átagzáté lébe sa OB ÁK 5994 6114 K 83f netre ert zt vew-ez EESKEEÉSRTENTe 2906 £ 92 KÖSZDENZE dezés sen ő 3207 4 91 4 s Eren 286 TÁRSULATI ÜGYEK. 12. Másodtitkár kérdésére a választmány elhatározza, hogy a szaküléseket a társulat ezentúl is, a régi szokásoknak megfelelően, d. u. 5 órakor tartja, úgy hogy a választmány 7 órától kezdve ülésezhessen. Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY elsőtitkár. IV. Választmányi ülés 1917 április 4-én. Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. Megjelentek : Lóczy LAJOS és TELEGDI RorTH LAJos tiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN HORUSITZKY HENRIK, SCHRÉTER ZOLTÁN, TREITZ PÉTER választmányi tagok, PÁLFY MÓR dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri HORUSITZKY HENRIK és TREITZ PÉTER választmányi tagokat, Elsőtitkár jelenti, hogy pártoló tagul jelentkezett: 1. Első Magyar Általános Biztosító Társaság, Budapest. Ajánlja PAPP K. titkár. Örökítő tagokul: 2. BRÁZAY ZOLTÁN gyáros, Budapest. Ajánlja Papp K. titkár 3. ZSIGMONDY DEzső mérnök, Budapest. Ajánlja SZONTAGH T. elnök. Rendes tagokul: 1. Állami Tanítóképzőintézet, Kiskúnfélegyháza. Ajánlja Vigm GY. rendes tag. 1 2. Arad sz. kir. város Közművelődési Intézet Könyvtára, Arad. Ajánlja KoRmos TIVADAR r. t. A felsoroltakat a választmány a társulat pártoló, örökítő, illetőleg rendes tagjaiul megválasztja A folyó ügyek sorából elnök a következőket terjeszti elő : 1. Az 1917 március 14-i választmányi ülés jegyzőkönyvét bemutatva, ennek fel- olvasását a választmány mellőzi. 2. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úr 1917 március 21-én kelt 36,265. IX. fő 1. ü. o. számú rendeletével a társulat részére 2000 K segélyt engedélyez. 3. A m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úr 1917 március 20-án kelt 108, 497. számú IX. fő 2. ü. o. rendeletével a földtani intézeti kiadványokért járó 1000 K régebbi tartozások átalányát, ennek megfizetését kivételesen elengedi. Mindkét adományért a választmány köszönetet mond a m. kir. Földmívelésügyi Miniszter úrnak: 4. A Franklin-Társulat beterjeszti a háború óta 10094-kal emelt nyomdaára kat, amelyek szerint az egységár ívenkint 224 korona, azonban a sok egyéb tétel alapján ívenkint legalább 350 koronára rúg az előállítási ár. A választmány a felemelt nyomdai árakat kényszerűségből tudomásul veszi. 5. A Turistaság és Alpinizmus szerkesztősége a Magas Tátrá- ról írt háromkötetes kalauzt megvásárlására fölajánlja és a sajtó alatt levő német kiadás támogatására bizonyos összeget kér. A választmány elismerve a bemutatott munka fontosságát, anyagi eszközök hiányá- ban a munkát pénzzel nem támogathatja. Egyéb tárgy híján elnök az ülést esti 9 órakor berekeszti. Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. Ez DB zs TÁRSULATI ÜGYEK. " . 287 V. Az 1917 május 9-i választmányi ülés. Elnök: IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. Megjelentek : Lóczy LAJos, TELEGDI ROTH LAJOS tiszteleti tagok, EMSZT KÁLMÁN dr., KADpIó OTTOKÁR dr., KORMoSs TIVADAR dr., SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros; továbbá gróf MARENZI FERENC KÁROLY gyalogsági tábornok és NopPcsA FERENC báró dr., földbirtokos rendes tagok. Elnök a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri EmszT KÁLMÁN dr. és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagokat Elnök üdvözli Lóczy LAJos tiszteleti tagot azon alkalomból, hogy a Balatonfelvidék geológiai viszonyairól szóló nagy munkáját az Akadémia a 200 aranyból álló nagy jutalmá- val tüntette ki. Immár a második jutalmat kapta nagynevű tiszteleti tagunk a Magyar Tudományos Akadémiától, minthogy egy évtizeddel ezelőtt már a keletázsiai nagy munká- jáért is a Marcibányi mellékjutalmat nyerte. Ugyancsak üdvözli báró NoPcsA FERENC dr. rendes tagot, akit a Magyar Tudományos Akadémia az idei tavaszon levelező tagjai sorába választott. Elnök jelenti a választmánynak, hogy a mai ülésre a Hidrológiai Szakosztály ügy- rendjének tárgyalása alkalmából a választmányba meghívta gróf MARENZI FERENC KÁROLY és báró NoPcsA FEREwC dr. rendes tag urakat, természetesen szavazati jog nélkül. A vá- lasztmány elnök intézkedését jóváhagyólag tudomásul veszi. Elsőtitkár jelenti, hogy örökítő tagul jelentkezett : 1. MAuRgiTrz BÉLA dr., egyetemi ny. rk. tanár, a budapesti ásvány-közettani intézet igazgatója. Ajánlja az elnökség. Rendes tagokul jelentkezett 2. LENGYEL ZOLTÁN dr., országgyűlési képviselő Budapesten. Ajánlja ZALÁNYI BÉLA dr. r. tag. 3. SzaravY-UJFraáLussyY LÁSZLÓ dr., m. kir. meteorológiai intézeti adjunktus Buda- pesten. Ajánlja PAPP KÁROLY titkár. Elnök bemutatja a Magyarhoni Földtani Társulat hidrológiai szakosztályának ügy- rendjét, amelyet az 1917 április 30-án ülésezett nyolcas bizottság mint tervezetet készített. A 20 §-ból álló ügyrendet a választmány részletes bírálat alá veszi. Lóczy LAJos az ügyrend 2. és 3. pontját, amely a szakosztály céljáról és feladatáról szól, túlságosan széleskörűnek ítéli, ugyanis szerinte a hidrológiának csak geológiai vonatkozású részeit kellene az ügy- rendbe felvenni. SCHAFARZIK FERENC dr. szerint a geológusok csak a Föld kérgében mozgó vizeket tanulmányozhatják. Nopcsa FERENC dr. aggályosnak tartja azt, hogy a hidro- lógiai szakosztály a földtani társulatban alakult, mert az ennek folytán a társulatba belépő mérnökök túlságosan gyakorlati irányba terelhetik át a földtani társulat munkásságát, már pedig a földtani társulat szerinte tisztán teoretikus irányú társulat kell, hogy legyen, MARESNZI grőf kifejti, hogy azt az eszmét, hogy a hidrológiai szakosztályt a földtani társulat keretében szervezzék, az a népszerűség adta meg, amely a társulatot úgy a szakkörökben, mint a külön böző társadalmi rétegekben övezi. Ha a szakosztály annyira megerősödik, hogy önálló társulattá alakulhat, úgy ez igen örvendetes esemény lesz a hidrológusok szem- pontjából, de a háború alatt önálló társulat alakítására gondolni sem lehet. KORMOS TIVADAR nagy büszkeséggel tekint ama tényre, hogy a magyar hidrológusoka Földtani Tár- sulat keretében keresik otthonukat, a társulat igaz örömmel látja a hidrológusokat s működésüket minden erejével támogatja § Többek hozzászólása után a választmány a 2., 3. és 4. §-okat a következőkép álla- pítja meg: Et) égesse 88. s TÁRSULATI ÜGYEK. 2. §. Célja : a hidrológiának és a geológiával összefüggő rokon tudományainak műve- lése és terjesztése. 3. §. Egyik feladata a hidrológiának mint tudománynak az ápolása, másik feladata pedig a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlati élet számára megközelíthetővé tenni. 4. §. A szakosztály eme feladatok teljesítésére folyóiratot indít, előadásokat rendez s szakmunkákat ad ki. j Elnök emez egyhangú szövegezést megállapítva, határozatilag kimondja, hogy a nyolcas bizottság tervezetének többi pontjait a választmány egyhangúlag elfogadja. Egy- ben jelenti, hogy elnöki jogköréből kifolyólag az ügyrend céljából rendkívüli közgyűlést fog összehívni. " Elsőtitkár jelenti, hogy a SZABó-alapítvány ügyrendjének 8. §-a szerint a választmány a Szabó-érem ügyében héttagú bizottságot küld ki, amelynek feladata leend az 1918 februári közgyűlés számára a Szabó-érem kiadására javaslatot tenni. Megbírálandó az 1912 jan. 1-től 1917 jún. 30-ig megjelent szakirodalom. A választmány a Szabó-érem birottságba PÁLFY Móz dr. másodelnök elnöklete alatt a következő tagokat küldi ki: EMszT KÁLMÁN dr., KoRmos TIVADAR dr., LŐRENTHEY ÍMRE dr., MAURITZ BÉLA dr., TIMKÓ ÍMRE és SOHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagokat. Másodtitkár jelentést tesz a forgótőke állásáról, amely 1917 május 9-én a következő volt : mBevétol : . 4 AAENEEE KO SLGKESÁZBVE IKiadás (sk. NN ENE 6,429 c 44 4 h Kész póNz see eeee 4,086 c 89 a . . Tagsági díjat fizettek 1917-re 351-en 3510 K-t, a mult évekre 34-en 339 K-t. Az ör- vendetesen befolyó tagsági díjak ügyét a választmány tudomásul veszi, s buzgó működéseért a másodtitkárnak köszönetet mond. Ejyéb tárgy híján elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti, Jegyezte PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. c) A Magyarhoni Földtani Társulat 1917 június 6-án tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve. Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében d. u. 6 órakor kezdődik. Elnök: SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. Megjelentek : HALAvÁTS GYULA, RÁPOLTHY LAJOS és dr. VADÁSZ ELEMÉRnÉ vendégek. Továbbá: ASCHER ANTAL, BEKEY IMRE GÁBOR, BötmM FERENC, Böckn HuGó dr., ELIMSZT KÁLMÁN dr., ENDREY ELEMÉR, báró Börvös LÓRÁND dr., FARKASS KÁLMÁN, HORUSITZKY HENRIK, JEKELIUus ERIcH, KApIé OTTOKÁR dr., KocH ANTAL dr., KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR, KORMOS TIVADAR dr., KULCSÁR KÁLMÁN, LEIDENFROST GYULA, LENGYEL ZOL- TÁN dr., LóczY LAJOS dr., MARENZI FERENC KÁROLY gróf, MARzsó LAJOS, MAucHA Rezső, MARCZELL GYÖRGY, Magyar Gazdaszövetség (képviseli CZETTLER JENŐ dr.), PITTER TIVADAR, BRÉTHLY ANTAL, KOLLER BENŐ, TELEGDI Rorn LAJOos, TIMKó IMRE, TREITZ PÉTER, SCHA- FARZIK FERENC dr., SOHRÉTER ZOLTÁN dr., SZALAY- UJFALUusSY LÁSZLÓ, WESZELSZKY GYULA, VADÁSZ ELEMÉR dr., VOGL VIKTOR dr., ZALÁNYI BÉLA, ZSIVNY VIKTOR. Elnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár hivatalos elfoglaltsága miatt a mai közgyűlésen nem jelenhetett meg; a jegyzői teendőket helyette KADpIó OTTOKÁR dr. választmányi tag fogja vezetni. Jelenti, hogy a Magyar Gazdaszövetség képviseletében megjelent CzZETTLER JENő dr., akit üdvözöl. Távolmaradását kimentette KÖVESLIGETHY RADó dr. egyetemi tanár. assa) MAT TÁRSULATI ÜGYEK. 289 A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri KOCH ANTAL dr. és SOHAFARZIK FERENC dr. urakat. Elnök felszólítására KApré dr. felolvassa a Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának ügyrendjét. EKörvös L. báró gyakorlati szempontból ajánlja, hogy a szak- osztály választmányának 12 tagja legyen; határozatképes üléshez legalább 4 tagnak kell jelen lennie. Ezt a nézetet SCHAFARZIK dr. is osztja. A közgyűlés az indítványt elfogadja. FARKASS KÁLMÁN a 7. §-nak következő helyesbítését ajánlja : tagok személyesen, intézmények megbizosítjuk útján szavazhatnak. A közgyűlés ezt a javítást is elfogadja. ZALÁNYI dr. megjegyzi, hogy az ügyrendben nincs megállapítva, hogy ki szerkeszti a folyóiratot. Elnök szerint a kiadandó folyóirat szerkesztésére a választmány ad megbízást. Ezek után a közgyűlés az ügyrendet egyhangúlag elfogadja. Elnök megköszöni az ügyrend jóváhagyását, új szakosztály létesült, mely hasznára lesz a hazai kulturának. FARKASS KÁLMÁN megjegyzi, hogy az új szakosztály létesítése SZONTAGH TAMÁS dr. elnök és PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár fáradozásainak az eredménye, miért is a közgyűlés nevében megköszöni buzgalmukat. Elnök lendületes beszédben ünnepli néhai NAGYSÚRI BöcKH JÁNOos igazgató érdemeit, jelenti egyben hogy a tervezett szobor felállítása teljesen elkészült s felszólítja a jelen- levőket, hogy azt megtekintsék. Ezzel a közgyűlés esti 7 órakor véget ért. Jegyezte dr. Kapié OTTOKÁR választmányi tag. d) A Magyarhoni Földtani Tarsulat Hidrológiai Szak- osztályának első választó, ülése 1917 június 16-án. Az ülés a m. kir. Földtani Intézet üléstermében délután 1457 órakor kezdődik. Elnök: IGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr., m. kir. udvari tanácsos. Megjelentek: ASCHER ANTAL, BALLENEGGER RÓBERT, BARTucz LAJos dr., BEKEY IMRE GÁBOR, BOGDÁNFY ÖDÖN, BRAUN GYULA dr., DÁNos MIKLós, EMSZT KÁLMÁN dr., FARKASS KÁLMÁN, FöLDES LIPÓT, GROSZ LAJOS, HOFFMANN ALAJOS, Hogjwos REzső, HOLLÓS ANDRÁS, HORVÁTH BÉLA, JEKELIUS ERICH dr., JuGovics LAJOS dr., KAAS ALBERT báró, KALAMAZNIK NÁNDOR, KORMOS TIVADAR dr., KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR, IKULCSÁR KÁL- MÁN dr., LEIDENFROST GYULA, LENGYEL ZOLTÁN dr., ifjú LóczY LAJOos dr., LÖBLOVITZ ZSIGMOND, MARENZI FERENC KÁROLY gróf, MAUCHA REzső, OELHOFER HENRIK, PAPP KÁROLY dr., PÁLFY MÓR dr., PITTER TIVADAR, RÉTHLY ANTAL, ROLLER BENŐ, SCHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., SZALAY- UJFALUsSY LÁSZLÓ dr., TOBORFFY GÉZA dr., VIGH GYULA dr., VOGL VIKTOR dr., WESZELSZKY GYULA dr.,, ZALÁNYI BÉLA dr., ZIELINSZKY SZILÁRD dr., ZSIGMONDY DEzSő. Elnök az ülést megnyitván, üdvözli a szép számban megjelent tagokat és kijelenti, hogy mindazok a társulati tagok, akik a mai választó ülésre megjelentek, ezzel a Hidrológiai Szakosztály tagjaivá váltak, s így a mai ülésen már szavazati jogukat gyakorolhatják. A Hidrológiai Szakosztály eszméje a mai napon már valóságos testet öltött, s hogy ez az eszme a Magyarhoni Földtani Társulatban valósult meg, az MARENZI FERENC KÁROLY gróf cs. és kir. gyalogsági tábornok úr érdeme. Ő volt az, ki a mult év őszén a hidrológusok tömörülésének fontosságát felismerte és hangoztatta. Ezért indít- ványozza, hogy a szakosztály mai első alakuló ülésén köszönetet szavazzon MARENZI gróf tábornok úrnak. ) Az ülés egyhangúlag magáévá teszi Elnök úr indítványát, s gróf MARENZI KÁROLY FERENC úr őexelenciájának érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetet mond. SMN e 290 TÁRSULATI ÜGYEK. Elnök felhívja a titkárt, hogy ismeretesse a szakosztály megalakulásának történetét. PAPP KÁROLY elsőtitkár a következőket jelenti: tAz 1917 febr. 7-i közgyűlés kimondotta a Hidrológiai Szakosztály létesítését olyan hozzátétellel, hogy a szakosztálynak feladatát, működési körét külön ügyrendben a Társulat elnöksége a szakosztály tagjaival együtt fogja megálla pítani. 1917 febr. 10-én előzetes bizalmas értekezlet volt gróf MARENZI FERENC KÁROLY gyalogsági tábornok úr elnöklete alatt 22 tag részvételével ; ez az értekezlet 8-tagú bizott- ságot küldött ki, hogy az ügyrendet elkészítse. Ez az ügyrend készítő-bizottság 1917 április hónap 30-án ülésezett SZONTAGH TAMÁS elnöklete alatt, BOGDÁNFY ÖDÖN, ÜHOLNOKY JENŐ, FARKASS KÁLMÁN, KAAS ALBERT báró, KÖVESLIGETHY RADÓ, MARENZI FERENC KÁROLY gróf, PÁLFY MÓR, PAPP KÁROLY és ROLLER Benő részvételével. Ezen nyolcas bizottság az ügyrend készítése közben kiterjeszkedett a hidrológiai szakosztály leendő munkakörére is, amelyet a következőkben összegezhetünk : A hidrológia az a tudomány, amely a tengerek, folyamok, folyók, tavak, talajvizek, források, kutak, ártézi kutak és a csapadékok ismeretét foglalja magában. Tárgykörébe a következő fontosabb fejezetek tartoznak. A vízkör forgása, a levegő nedvessége, s a csapadék. A talajvíz és a föld árja. A talajvíz áramlása, hőmérsékleti viszonyai és higiéniája. A talaj- vizet feltáró kutak és vízgyűjtő vágatok, a bányavíz, alagutvíz és karsztvíz. Források és ezek különböző formái. Az ártézi kutak. A folyóvíz tudományából : a potamológiából főkép a folyóvíz hordaléka, görgetegek, kavics, homok, iszap keletkezése és továbbszállítása. Az árvizek oka és hatása. Az álló vizek, tavak, mocsarak, lápok és tőzegek tanulmányozása. A vizek biológiája. Á A szóbanforgó hidrológiai szakosztály egyik feladata lesz a hidrológiának, mint: tudománynak ápolása, a másik feladata pedig az, hogy a tudományos kutatások eredmé- nyeit a gyakorlati élet számára megközelíthetővé tegye. Szakosztályunk ügyrendjét az 1917 május 9-én tartott választmányi ülés majd az 1917 június 6-án összehívott rendkívüli közgyűlés egyhangúlag elfogadván, a mai napon immár a szakosztály tisztikarának s választmányának megválasztására térhetünk át. A most megválasztandó tisztikar mandátuma az 1919. évi februári közgyűlésig érvényes, amikor t. i. az anyatársulati három éves ciklus véget ér.: Titkár jelentését az ülés tudomásul veszi, Elnök ezután felhívja a szakosztály megjelent tagjait, hogy titkos szavazással a tisztikart és a választmányt válasszák meg. A szavazatszedő-bizottság elnökéül EMszT KÁLMÁN dr.-t, tagjaiul KORMos TIVADAR dr.-t és RÉTHLY ANTAL dr.-t kéri fel. A szavazás először a tisztikarra, azután a választmányra történt, mindennemű jelölés nélkül, titkosan. A szavazás eredménye a következő. Az elnöki méltóságra: KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR 33, MARENZI FERENC KÁROLY . gróf II szavazatot kapott. A társelnökségre : KÖVESLIGETHY RADÓ dr. 41, SCHAFARZIK FERENC dr. 33, KovÁcs SEBESTYÉN ALADÁR 9, BÁRÓ Eörvös LÓRÁND dr. 1, Lóczy LAJos dr. 1, ZIELINSZKY SZILÁRD ] szavazatot. Atitkár állásra BOGDÁNFFY ÖDÖN 40, ROLLER BENŐ 2 szavazatot, A választmányi tagságra: báró Eörvös LÓRÁND dr. 43, id. Lóczy LAJos 41, ZIx. LINSZKY SZILÁRD dr. 41], FARKASS KÁLMÁN 40, KAAS ALBERT báró 40, PRxIsz GYULA dr. 38, TREITZ PÉTER 38, WESZELSZKY GYULA dr. 37, gróf MARENZI FERENC 36, RÉTHLY ANTAL 36, OELHOFER HENRIK 33, LENGYEL ZOLTÁN 28, CHOLNOKY JENŐ dr. 13, SCHRÉTER ZOLTÁN dr. 9, ROLLER BENő 9, EMSZT KÁLMÁN dr. 6, BöcKH HuGó dr. 5, KORMos TIVADAR dr. 5, PÁLFY MóR dr. 5, PAPP KÁROLY dr. 4, ifjú LóczY LAJos dr. 3 szavazatot kapott. S ge TÁRSULATI ÜGYEK. 291 Ezek szerint a választó ülés a Hidrolóziai Szakosztály tisztikarát és választmányát az 1917—1918. évekre a következőkép alakította meg. Elnök: KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR. Társelnök: KÖVESLIGETHY RADÓ dr., SOHAFARZIK FERENC dr. Titkár: BOGDÁNFFY ÖDÖN. Választmányi tagok: Eörvös LÓRÁND báró dr., FARKASS KÁLMÁN, KAAS ALBERT báró, LENGYEL ZOLTÁN dr., Lóczy LAJos dr. (idősb), MARENZI FERENC KÁROLY gróf, OEL- HOFER HENRIK, PRIwsz GYULA dr., RÉTHLY ANTAL dr. TREITZ PÉTER, WESZELSZKY GYULA dr., ZIELINSZKY SZILÁRD dr. Elnök a szavazás eredményét kihirdetvén, üdvözli a Szakosztály tisztikarát és választmányát. Majd átadja az elnöki széket KOVÁCS SEBESTYÉN ALADÁR műegyetemi tanárnak, míg titkár BOGDÁNFFY ÖDÖN műszaki főtanácsost mint a szakosztály titkárát kéri fel, a további tárgyalás jegyzőkönyvének vezetésére. KovÁcs SEBESTYÉN ALADÁR elnök úgy a maga, mint a tisztikar és a választmány nevében megköszönvén a szakosztálynak a kitüntető bizalmat, amellyel hazánk első hid- rológiai szakosztályának vezetését reájuk ruházta, az ülést estéli 8 órakor berekeszti. Jegyezte: PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár. Hitelesítik : SOHRÉTER ZOLTÁN és ZALÁNYI BÉLA dr. szakosztályi tagok, ESTÉT RB A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT HIDROLÓGTAI SZAKOSZTÁLYÁNAK ÜGYRENDJE. A szakosztály címe, célja és feladata. 1. §. Címe: A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya. Budapest, 1917.d, ugyanezen feliratú hivatalos pecséttel. 2. §. Célja : A hidrológiának és a geologiával összefüggő rokontudományai- nak művelése és terjesztése. 3. §. Egyik feladata a hidrológiának, mint tudománynak az ápolása, másik feladata pedig a tudományos kutatások eredményeit a gyakorlati élet szá - mára megközelíthetővé tenni. 4. §. A szakosztály eme feladatok teljesítésére folyóiratot indít, előadásokat rendez, s szakmunkákat ad ki. A szakosztály tagjai, jogaik s kötelezettségeik. 5. §. A szakosztálynak tagja lehet a Magyarhoni Földtani Társulat minden tagja, aki belépési szándékát a szakosztály vezetőségének bejelenti, s kötelezi magát évi 5 korona fizetésére. Tag lehet úgy magánszemély, mint bármely intéz- mény. Az évi tagsági díj egyszersmindenkorra szóló alapítvánnyal is megváltható. Magánszemély alapítványa legalább 150 kor., hivatalok, intézetek, testületek alapítványa legalább 300 kor. Ezek az alapítványok a szakosztály alaptőkéjéhez csatolandók. 6. §. Az anyaegyesületnek azon tagjai, kik a szakosztály részére alapítványt tettek, s így az évi 5 korona tagsági díjat továbbra fizetni nem kötelesek, tagsági jogukat mindaddig gyakorolhatják, míg az anyaegyesületnek tagjai maradnak. 7. §. A szakosztály tagjai, valamint az alapítványt tevő nem szakosztályi tagok 15, megkapják a szakosztály folyóiratát, az üléseken előadásokat tarthatnak, azokhoz hozzászólhatnak ; azonban indítványozási és szavazási joguk csak a szak- osztály tagjainak van. A tagok személyesen, az intézmények megbizottjuk utján szavaznak. A szakosztály ügyvezetése. 8. §. A szakosztály ügyeit a tisztikar és a választmány intézi. A tisztikar tagjai: egy elnök, két társelnök, és egy titkár. 9. §. Az elnök irányítja a szakosztály ügyeit, képviseli a szakosztályt a nyilvánosság előtt, a szakosztály pénzügyeire felügyel, ellenőrzi a bevételeket, s utalványozza a kiadásokat a titkártól ellenjegyzett számlára. Az elnök hivatal- ból az anyaegyesület választmányának tagja. Ezelk es [Nan TÁRSULATI ÜGYEK. 293 10. §. A társelnökök szükség esetén, az elnök felkérésére, őt helyettesítik. 11. §. A titkár vezeti a szakosztály adminisztrációját, kezeli a forgótókét, nyilvántartja a tagok névsorát, a szakosztály működéséről s vagyoni állásáról a, választmánynak, illetve az évzáró ülésnek évi jelentésben beszámol. A titkárt hivatalos teendőiért a szakosztály évzáró ülése tiszteletdíjban részesítheti. 12. §. A tízenkét (12) tagból álló választmány a szakosztály ügyeit választ- mányi üléseken intézi, amelyeket az elnök hív össze. A választmány szótöbbség- gel határoz, még pedig személyi ügyekben mindi£ titkos szavazással. A határo- zat csak akkor érvényes, ha a tisztviselőkön kívül legalább a választmány 4 tagja jelen van. : 183. §. A szakosztály tisztikarát és választmányát a szakosztály tisztújító évzáró gyűlésén a jelenlevő tagok, illetőleg tagsági joggal bíró intézményeknek hivatalos igazolvánnyal ellátott képviselői, titkos szavazás útján szótöbbséggel három évre választják., de csakis a tagok sorából. : A tisztújító évzáró ülés az anyaegyesület tisztújító közgyűlését megelőzi. Időközben történt választások csakis az anyaegyesületi ciklus közgyűléséig érvényesek, úgy hogy a szakosztályi választás mindenkor az anyaegyesület lejáró trienniumával ér véget. 14. §. A választmányi ülések jegyzőkönyveit a titkár jegyzi, 2 választmányi tag hitelesíti, s az ilyként hitelesített jegyzőkönyvet az elnök láttamozva jóvá- hagyás céljából az anyaegyesület választmányának bemutatja. Évzárógyűlés és összes ülés. 15. §. A szakosztály évenkint évzáró ülést tart, még pedig az anyaegyesület közgyűlése előtt. Az elnök rendkívüli összes ülést bármikor összehívhat, de 25 tag kérelmére 15 nap leforgása alatt köteles azt összehívni. 16. §. Az évzáró és rendkívüli összes ülés hitelesített jegyzőkönyve az anya- egyesület választmánya útján, a közgyűlés elé terjesztendő. A szakosztály évzáró gyűlésének és összes ülésének határozatai csak akkor jogerősek, ha a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlése azokat elfogadja. A szakosztály vagyona S jövedelmei. 17. §. A szakosztály céljaira tett alapítványok és az évzáró gyűlés által. e célra kijelöit összegek alkotják a szakosztály vagyonát, amelyet az anyaegyesület pénztárosa a szakosztály alaptőkéje gyanánt külön kezel. Ezen alaptőkének, illetőleg szakosztályi vagyonnak csak a kamatai költhetők el. Az alaptőke kezeléseért az anyaegyesület pénztárosát a szakosztály évről-évre megállapítandó tiszteletdíjban részesítheti. 18. §. A szakosztály jövedelmei a következők : az alaptőke kamatai, a tag- sági díjak, előfizetések s a kiadványok eladásából származó bevételek. Azonkívül állami segélyek, magánosok vagy intézmények adományai, s végül a Magyarhoni Földtani Társulat évi segélye, amelyet a választmány javaslatára az anyaegyesület közgyűlése évről-évre állapít meg. 294 TÁRSULATI ÜGYEK. A forgó tőke kezelése a szakosztály titkárának a feladata, akit a szakosztály ezért szintén tiszteletdíjban részesíthet. A szakosztály választmánya a pénztár megvizsgálására pénztárvizsgáló bizottságot küld ki, amelyet elfogadás után az anyaegyesület választmánya hagy jóvá. A szakosztály feloszlatása. 19. §. A szakosztály feloszlatását az anyaegyesület közgyűlésén kívül az összes szakosztályi tagok többségének hozzájárulásával a szakosztály évzáró gyűlése határozhatja el. Ez esetben az évzáró gyűlésre, illetőleg összes ülésre a meghívók egy hónappal előbb küldendők szét a tárgy különös kiemelésével. Ha a szavazás eredményre nem vezet, úgy 8 hónap leforgása alatt újabb összes ülés tartandó, amelyen a megjelent tagok a feloszlás kérdésében szótöbbséggel döntenek. n i Az anyaegyesület felügyelete. 20. §. A Hidrológiai Szakosztály a Magyarhoni Földtani Társulat szakosz- tálya levén, működéseért, valamint a Társulat alapszabályainak és a szakosztály ügyrendjének betartásáért elsősorban az anyaegyesület választmányának, másod- sorban közgyűlésének felelős ; működéséről az anyaegyesület választmánya útján a Magyarhoni Földtani Társulat közgyűlésének évi jelentésben számol be. Kelt Budapesten, 1917. április hónap 30-án. 1. :" BOGDÁNFY ÖDÖN 5. KöVESLIGETEHY RADpó dr. műegyetemi ny. rk. tanár, egyetemi ny. r. tanár, 2. CHOLNOKY JENŐ dr. 6. MARENZI FERENC KÁROLY gróf egyetemi ny. r. tanár, gyalogsági tábornok, 3. HARKASS KÁLMÁN 7. PÁLFY MóR dr. 7 m. kir. miniszteri tanácsos, m. kir. főgeológus, 4. KAAS ALBERT báró 8. ROLLER BENŐ földbirtokos, B okl. mérnök a nyolcas bizottság tagjai. Az 1—20. §-okból álló ügyrendet a Magyarhoni Földtani Társulat 1917 május 9-én tartott választmányi ülésén, majd 1917 június 6-án összehívott rend- kívüli közgyűlésén egyhangulag elfogadta . Kelt Budapesten, 1917 június hónap 6-án. PAPP IÁROLY dr. ÍGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr. egyetemi tanár, m. kir. udvari tanácsos, a Magyarhoni Földtani Társulat titkára a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke. — 33 — prea ML ELNE FÖLDTANI KÖZLÖNY KLVII BAND. APRIL si PTEMBER 1917. 4—9. HEFT A) ABHANDLUNGEN. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. Von Dr. LupDwIG ANDREAS HorLós diplom. Ingenieur. — Mif Taf. IV ünd Fig. 12—18. — I. Einleitung. Aus der südöstlich von der Vácer Krümmung der Donau sich aus- breitenden Ebene ragt plötzlieh der meilenlange Andesit-Rücken des Csö- röger Kigyóhegy emport von welchem sich eine herrliche Aussicht sowohl auf das Donautal, wie auf das umgebende Hügelland eröffnet. Im Westen bildet das Alluvium der Donau mit der 110 m hohen Ebene der Insel Szentendre, im Osten der durchschnittlich 250 m hohe Kishartyáner Hügel- zug, zwischen welchem sich kleine Töler von NW nach BE ziehen, und im Norden der 652 m hohe Triaskalk-Gipfel des Nagyszál den Hintergrund. Der Csörögpokolvölgyer Hügelzüug wurde ursprünglich durch eine tekto- nische Bruch verursacht, an welcher der ostwestlieh streichende Andesitgang des Kigyóhegy mit erstaunlicher RegelmáBigkeit auf 745 km Lánge aufgebrochen ist, doch sind die Unebenheiten des umgebenden Raumes vornehmlich durch erosive Wirkungen entstanden. AuBerdem ist auch die Arbeit des Windes an der mit Flugsand verhüllten Donauebene und dem von NE—SW verlaufenden Tölern zerrissenen Hügelland sehr schön wahrzunehmen. Die Wirkungen der Denudation zeigen am besten die Bergrücken des Királygerenda, Cseke, Bángor und Csörög, die sich auf200—300 m Meeres- höhe erheben und sich im groBenund ganzen von NW gegen SE ziehen und unter welchen die pröchtigste geologische Erscheinung der Kigyóhegy, 296 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS mit seinem am Baume der Ebene scharf emporragenden Rücken bildet. Der Andesitzug des Csöröger Kigyóhegy führt auf der Karte von Westen gegen Osten die Bezeichnungen Pokolvölgy, Kigyóhegy, dann Öreghegy und Lajoshegy. Diese Kücken ist fast 742 km lang, aber das hürtere Gestein des kaum 10 m máchtigen eruptiven Dykes hat den abradierenden Wirkungen besser widerstanden als der umgebende lockere Sandstein und Mergel, so, da8B letztere sich als sanít verlaufende Hügel an die das Ter- rain beherrsehenden Andesitkámme anlehnen. (Fig. 12.) Der Dyke des Csöröghegy ist fast in seiner ganzen Lönge durch Steinbrüche aufgeschlossen. Jener Teil der Aufsechlüsse, der westlich von der Vácrátóter Eisenbahn-Haltestelle föllt, ist sehr alten Ursprunges und das Material desselben ist in den Gebüuden der örmlichen Dörfer der Um- Fig. 12. Der Andesit Dyke des Csöröger Kigyóhegy. e gebung nicht zu finden. Es ist nicht unmöglieh, da B die alten Steinbrüche noch aus den Zeiten der Römer stammen, die das Material zum Bau der nach Aguincum führenden LandstraBen benützt haben. Ich glaube, daB es auch für die Altertumsforscher keine vergebliche Mühe würe, die Csöröger 3teinbrüche aufzusuchen, da sie lüngs der Steinbrüche eventuell auch auf Spuren der vorrömisehen Niederlassung geraten würden.! Innigen Dank sehulde ich dem Herrn Universitáts-Professor D. KARL von Papp, der mir in meiner Arbeit nicht nur Unterweisungen gegeben, sondern mich dabei mit Rat und Tat unterstützt hat, sowie dem Herrn 1 Vorliegende Arbeit wurde von der Philosophischen Fakultát d. k. Ung. Uni- versitát der Wissenschaften mit dem Preise der Anton Koch?schen Jubileumstiftung honoriert. DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 297 Universitáts- Professor Dr. BÉLA MAvuRkirz, der durch seine wohlwollende. Unterstützung meine petrographischen Untersuchungen ermöglichte, ferner dem Herrn Universitáts-Adjunkten Dr. ELEMÉR VaApÁsz, der mir meine Arbeit durch seinen erfahrenen Rat sehr erleichterte, und dem Herrn Universitáts-Assistenten Dr. LupwiIiG JuGovics für seine freundlichen Bemühungen. Das studierte Material stammt fast gönzlieh aus meiner eigenen Sammlung und ist im Besitze des Geologischen Institutes der Universitüt ; ich mubB jedoch besonders hervorheben, da B mir Herr Hofrat Dr. THomas von SZONTAGH, Vizedirektor der k. ung. Geologiscehen Reichsanstalt, das Material vom Brunnen der Haraszt-PuBta und aus der Gemeinde Rátót enthaltene Sammlung freundlichst überlassen hat, und dieses von derzeitig nicht mehr zugöángliehen Orten gesammelte Material hat mir als nützliche BErgünzung meinér Untersuchungen gedient. Für die Überlas- sung dieses im Besitze der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt befind- lichen Materials zum Studium erstatte ich ebenfalls an dieser Stelle meinen Dank. Ich beginne meine Abhandlung mit der kurzen Beschreibung der auf das Gebiet sich beziehenden Fachliteratur, übergehe dann auf die chronologische Charakterisierung der geologisehen Bildungen, die Be- sehreibung der stratigraphischen Verháltnisse und sehlieBe meine Unter- suchungen mit der Darstellung der Ausgestaliung des Gebietes und der tektonisehen Erscheinungen desselben. II. Literarische Übersicht. Die ersten Beitráge von dem in Rede stehenden Gebiete hat GuIpo OTACHE! geliefert. Ihm zufolge nimmt der Gang des Csöröghegy seinen Ausgang von der südöstlieh von der Gemeinde Szilágy fallenden und auf der östlichen Seite des Szilágyer Tales sich erhebenden Kuppe des Várhegy wahrend der parallel mit diesem streichende Gang des Csekehegy den nordöstlich von Szilágy gelegenen Aufbruch des Malotahegy mit der Masse der Cserhát verbindet, deren südliehste Abzweigung sie darstellen und auf deren südwest —nordöstlieh streichenden Gangzug fast senkrecht hin- ziehen. Diese Gönge reichen in jenes tertiáre Hügelland hinein, welches nach STACHE zwischen dem Basalt (Cserhát) und dem westlich von diesem gele- genen Trachitgebiet (Nagymaros —őöSzobb) gelegen ist und fast rein marinen Ursprunges ist und aus Sedimenten des Neogenmeeres besteht, die in eine ültere Etage als der Badener Tegel und Leithakalk gehören. 1 G. STACHE: Die geolog. Verhültnisse der Umgebungen von Waitzen in Ungarn. Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt, Jahrg. 1866, 16. Ba. III. Heft. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 90 298 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS Diese Tertiárbildungen teilt SrTAcHE in zwei Horizonte ein. Den tieferen, der vornehmlich aus dunklen Ton- und harten Sandsteinbünken bestebt, identifiziert er mit den Horner Schichten des Wiener Beckens, wáhrend er den oberen lichtgelben oder grauen, hárteren oder feineren Sand auf Grund der darin vorkommenden Versteinerungen Anoö- miasand nennt. Trotz der groBen Ausdehnung der ersteren Bildungen treten diesel- ben kaum an ein oder zwei tiefer gelegenen Stellen an die Öberfláche, wáh- rend. die letzteren auf dem ganzen Geblete sozusagen vorherrschen und auch südwestlich von Vác, im Sattel des Kigyóhegy noch anzutreffen sind. Nach SrAcHE besehreibt WRANZ SCHAFARZIK das Gebiet in seem, in zwei verschiedenen Zeitperioden erschienenen Werke. Das erste Werk bescháftigt sich nur mit dem Eruptivgestein und er bezeichnet dasselbe als Anorthitaugit- Trachit, der mit seinem akzidentellen Olivingehalt als Übergang zu den wirklichen Basalten dient, wöhrend er in dem zweiten Werke auch die geologische Ausgestaltung des Gebietes behandelt und die, die Hügel bildenden Sandsteine des Ganges auf Grund der in dem, von Westen ausgehend, zweiten Steinbruche vorgefundenen Petrefakten : xTuritella Geinitzi SPeYER, Corbula carinata DUJARDIN, Car- dium emgulatum Gozpruss, Cardium comatulum BRowxwN, Cardium Raulami HéáBERT, Leda gracihhs DEsHAYES, Pectunculus pilosus LINNÉ (kleine Form) und Ostrea cyathula LAMARCK? in die aguitanische Etage einreibt. In demselben Werke bestimmte er das Gestein des Csekehegy als hialopilitiseh, mikroaugitisehen Augit—Hypersten—ÁAndesit, wáhrend er jenes des Ganges des Csöröghegy als hialopilitiseh, augit-mikrolitischen Augit-Andesit bestimmte. Auf Grund dieser Beobachtungen reiht SCHAFARZIK in dem erlüu- ternden Text zu seiner Karte über die Gegend von Budapest und Szent- "Endre, den bráunlichen Sandstein des Csöröghegy in das obere Oligozán ein und identifiziert ihn mit den óberoligozánen Ablagerungen von Török- bálint. Auf der Karte bezeichnet er dementsprechend das ganze Gebiet als Oberoligozán. AuBer den angegebenen Werken finden sich keine direkt auf das Gebiet bezügliche neuere literarische Beitrüge, doch müssen hier die Werke von KARL HOFMANN, ANTON KocH, HuGo von BöcKH, J Uurrus HALA VÁTS und EMERICH LÖRENTHE Y erwöhnt werden, da durch den engen Zusammen- hang der in denselben enthaltenen Daten mit unserem Gebiete und die 1 FRANZ SCHAFABZIK: Die eruptiven Gesteine der südwestlichen Auslüufer des Cserhátgebietes., (Földtani Közlöny 1880. p. 377. Die Pyroxen-Andesite des Cserháts. (Jahrbuch der kgl. u. Geol. Anstalt, IX. Band. 1890 — 95.) DIE GEOLOGISCHEN VERHÁALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 299 Álmlichkeit der Bildungen eine sehr gute Ünterweisung zur Bestimmung der Schichten und deren Ausdehnung geboten ist. Diese Werke sind die folgenden : 1. KARL HOFMA NN: (Die geologisehen Verhöltnisse des Ofen— Kovácsier Gebirges, (Jahrb. der k. u. Geol: Reichsanstalt, 1872, I. Bd.) 2. ANTON Kocxn: Geologische Beschreibung des Sct.-Andra — Visegrá- derund des Piliser Gebirge. (Jahrb. d. k. u. Geol. Reichsanstalt, 1872, I. Bd.) A. dunai trachytcsoport jobbparti részének földtani leírása. (Ung. Akademie der Wissenschaften, 1877.) 3. Hugo BöcKH: Die geologisehen Verháltnisse der Umgebung von Nagymaros. (Jahrb. d. k. u. Geol. Reichsanstalt, 1899, XIII. Bd. I. Heft.) 4. GYULA v. HALAVÁTS: kDie neogenen Sedimente der Umgebung von Budapest. (Jahrb. d. k. u. Geol. R.-A. 1908—1911. XVII. Bd.) 5. EMERICH LŐRENTHEY: Über das Alter des Schotters am Sashalom bei Rákosszentmihályo (Földtani Közlöny, 1904, XXXIV. Bd.) Neuere Beitrüge zur Stratigraphie der Tertiárbildungen in der Umgebung von Buda pest., (Math. und Naturwissenschaftliche Berichte in Ungarn. Bd. XXVIL 1909). Dies sind jene Beitráge, von welchen ich bei der Begehung unseres Gebietes ausgegangen bin und übergehe ich nun zur Beschreibung der von mir vorgefundenen Bildungen in der Reihenfolge der Ablagerung derselben. III. Stratigraphie der Gegend von Váchartyán. 4) Oberoligozáner lockerer Sand. 1. Etage der Pectunculus obovatus LAMK. Die álteste Bildung des in Rede stehenden Gebietes ist ein lockerer, schotteriger, gelber oder vielmehr gelblichbrauner Sand, der sich am süd- lichen FuBe des Csöröger kÖreghegy? lángs der an der Váckishartyán— Vácer Landstra Be geöffneten Materialgráben der Eisenbahn vom Csöröger Hotter bis nahezu an die Station Vácrátót verfolgen löbBt. Die Bildung ist stellenweise sehr reich an Petrefakten, unter welchen zumeist verwitterte Fragmente hüufig sind, doch finden sich auch viele gut erhaltene Exemplare. Von dem gesammelten Material können folgende Formen érwáhnt werden : Ostrea sp., Mytilus sp., Pectunculus obovatus LAaM., Pectunculus pilosus L., Corbula carinata Dug., Turitella Geimitzi SPEY., Turitella Beyrichi HoFrm., Cerithiuum margaritaceum "BnRocc., Cerithuum plicatum BguG., Volutilíthes ( Athleta) rarispina Lam., Surcula regularis DE Kox. ; 90 300 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS Behuís des Vergleiches der angeführten Fauna sei hier eine Tabelle (Seite 301) beigefügt. Wie aus der Zusammenstellung hervorgeht, sind die Pectunculus obovatus LAMm., Turitella, Geinmttet SPEY., Turitella Beyricht Horm. und Surcula regularis DE Kos typische Oligozánarten, obwohl die Turitella Geimttzi Sp. auch im Miozán von Deutschland vorkommt. Die Arten Cerithium marga- ritaceum und plicatum sind im mittleren und oberen Oligozán, zugleich aber auch im unteren Miozán des Wiener Beckens sehr bekannte Petrefakten und die Pectunculus pilosus 1. und Corbula carinata D us. kommen ziemlich hüufig im oberen Oligozán vor, obgleich sie mehr auf das Miozán hinweisen. Gleichfalls eine Miozánform ist Volutilíthes ( Athleta) rarispina Lam., die indessen K. RorH vos TELEGD! auch aus der Fauna des Helembaer oberen Oligozáns beschrieben hat. Diese Bildung, der gelblichbraune schotterige Sand, ist mit den von Kocn beschriebenen, Pectunculus obovatus enthaltenden sandigen Schichten von Szentendre und dem öhnliche Petrefakten enthaltenden Törökbálinter Sand sowohl petrographisech als faunistisch identiseh, mit welchen sie zu- sammen also bestimmt zum oberen Oligozán, und zwar in die von dem Wiener Geologen THEopoR FucHs? Kattiaer Etage benannte Stufe gehört. Schotterige Sandschichten mit Pectunculus obovatus hat Dr. HuGo vows BöckH auch bei Nógrádverőce nahe der Donau und EmERIcH Lő- RENTHEY in Kisszentmihály gefunden. Diese können mit unseren Schichten identifiziert werden, obgleieh sie mit Ausnahme der Arten Pectunculus obovatus Lam., Cerithium margaritaceum BRocc. und — hinsiehtlich der von LŐRENTHEY mitgeteilten Fauna — noch Corbula carinata Dus; — bzw. der Verőceer Fauna betreffend — Cerithium plhcatum BRuG., andere ge- meinschaftliche Petrefakten nicht enthalten. Diese obere Oligozánbildung nimmt den tiefsten Teil des (Grebietes ein und ist nur dort aufgeschlossen, wo oberhalb derselben die etwa 1—11/2 m möchtige Humusschichte behufs Aufschüttung der Bahn abgetragen wurde. zwischen den beiden Wirtshüusern, im nördlichen Graben der elektri- sehen Bisenbahn, können die aufgeführten Petrefakten zu Tausenden aus dem glimmerigen gelben Sand aufgelesen werden, so dab der von mir ent- deckte Fundort eine der reichsten oligozánen Sammelstütten der Buda pester Gegend bildet. 1 K. Rorn : cHine obéroligozáne Fauna aus Ungarn. (Geologica Hungarica I. Bd I. Hefít. 76 Page.) SCHAFARZIK —SZONTAGH: (Az aguitan emelet előfordulása Szobb vidékén. (Földt. Közlöny. XII. Bd. 114 Page. 1882.) 2 Fucns: Tertiürfossilien aus den kohlenführenden Miozünablagrungen der Umye- bung von Krapina und Radoboj und über die Stellung der sogenannten cAguitanisohen Stufe.s (Jahrb. der kgl. ung. Geolog. Anstalt. X. Bd. Pag. 161. 1892—94.) 301 VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGANGE. DIE GEOLOGISCHEN [7 7 ugyry xoyosijuopi suniatutumng - — — "TOY eg siueimnserx emonnag "6 "ue eUTÁSIIBI (VJOTUTV) SOUYHINTOA 8 "nag urinyvorjd 1) L "990I1g UINOOVILIVSÁIVUI UINIUJIJONI "9 (ső "ugor Iy9IxÁog 1) G "Aedg tTzgiurep BIIOZIMT, p "opodoJ1s) "T snsorrd ) — sz os "(ng egjeueo emggon "e "6 "ue snyyaogo sninounzoog "TT "DJOLYIUVAGU19VT E SSZZEZEZZztm.m.m————y.yy. tek [3 G Ig g g g 9 ep üsse ! Tt -k HB 7 5 5 IT zi 7 Ar E 51 ű (E FB feszt am 7 aj 71 ay SES őt j ú a ER rtl TE JZ ségd -k -F a di 51 7 SE zs , ss. Est öt. jeti kesájezse H8:3e. 2 moon] vam EE ENEEZETK moosrto BJOTUIT ! yinby UT 8 TIT go án íi puer Texog ; szan. EE EZESBESZ] -gosned JouorM ! 3U9Ng /p9D pun ÁTVUTJA ! JUITRA ÉG TEL sz ÉGRE pun — [dexneepJog ! 090IX9A [3929-STH] -HOJOT ! " e ETTSZ za ala 80 SAS pPSON uzesun seg ; ! u9jIíIV 19950I09580 "eEUNEA JIUVIOÓHHOJOUAO JAUDPUNJAHJOA OGNABJRLTO]V UUYLGUASIA JOBOJOSD) SOP UI JOP OITURA PPUDUDIATHABA 302 D:. LUDWIG ANDREAS HOLLÓS B) Untermediterraner Sand, Schotter, Sandstein und Mergel. 2. Anomia ephippiuum L. enthaltender Sand. Nördlieh vom oberoligozánen AufschluB, bei der Csöröger Bahn- station, gelangt man auf ein Gebiet aus lockerem Sand, welches von den Weingárten des Csöröger Öreghegy bedeckt ist und wo der vom $cheitel des Berges hinabrollende Sehotter bei der Bodenbearbeitung stellenweise in groBen Haufen auf die Ackerwege heraustritt. I In dem feinen Sand, der auf der bereits beschriebenen Oligozánbildung lagert, kommen auf der nördliehen Seite des kÖreghegyi Überreste von Anomia ephippium L.. var. sulcata Por, Anomia epmppium L. var. ruguloso- striata BRocc., Ostrea edulis L. var. lamellosa, BRocc., Ostrea, (Cubitostrea) frondosa DE SERR vor und treten die Anomien in solcher groBer Menge auf, daB wir diesen Sand schon auf Grund dieser Petrefakten in den untersten : . Horizont des unteren Mediterrans , zu den sogenannten Ánomiasandsechiechten einreihen műüssen. 2. SÜmtermedüterta neT "at olb eze 9e hot bem Der Schotter, der am Scheitel des kÖreghegy) ein durch ein kalkiges Bindemittel zementiertes Lager bildet, besteht aus kleineren und gröBeren, nuB- und faustgro Ben zuweilen auch 10—12 cm GröBe übersehreitenden, ab- gerundeten Gesteinsstücken. Diese Gesteinsstücke stammen teils aus dem Material der in der Náhe befindlichen Triaskalksechollen, teils von solehem dunkelgrauen Kalkstein und kristallinisehen Gesteinen, die in der Peripherie des Gebietes heute nicht einmal zu finden und zweifellos álter sind als das Gestein uünserer Göünge. Dieser Schotter, von welchem gröBere Stücke auch noch oberhalb Váchartyán, auf der Berglehne verstreut zü finden sind, ist auf Grund seiner Lagerung jünger als der Anomiasand (Profil in Fig. 18) und kann rücksichtlich seines Materials und seines Typus bestimmt mit den untermediterranen Schottern der Buda pester Umgebung identifiziert werden. Nebst dem Anomiensand und dem groben Schotter sind noch zwei Schichten des Untermediterrans auf unserem (Gebiete anzutreffen : lockerer, stellenweise hürtérer Sandstein und sandiger Mergel, deren wechselseitiges Verháltnis am besten in dem löngs des Csöröghegyer Andesitganges befind- lichen Steinbruch studiert werden kann. Die sehönsten Aufsehlüsse befinden sich am westlichen, gegen Vác hin fallenden Ende des Ganges, auf dem sogenannten kPokolvölgys-Gi pfel. Hier sind in der untersten Partie des Aufschlusses harte, graue Sandstein- bönke zu sehen, über welchen blaugrauer, vom Kontakt mit dem (Gange cin wenig versengter sandiger Mergel lagert. 303 OTOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGA NGE. 7 4 DIE GI "TET, JZVPUIOZÁTVATS úNZ sig ÁSI) I9PIUIPUSLY uap 194 9pIdYOIOg JAUYÁJISUORA UIOA AN U9eU MS UOA [401d. "PIT "Ara TINTANTY UIMTANTTC ue1J9gIpouiiagur] Sz ze U9SUNJI9AI19A puessnjg e————Ww;p7eő———keeeeeee ee Neem MY NEE NENYAY TENYT LANE JISOPUV [HJA -IOTTUOS UTAJSpPULS pueg eret a E! 6bioA epusJabÁjeiiy : 34 i "uyzz "WogL "11007 "uj EUjOdeH ÁbausaJag ÁA6eyeseg opu840J0g ANG "ON KöausYos9 5 "MS "puessnig JOJRTA - -ay — 8 fjanyog dorelanlig — L "1Is9puúuy — 9 : UI JIUTUI VI1Og Pun UayoNIpPpg eUSZUVI4d ITU [dő1o4r-JoHYog — G f uro3gspueg J9pu99Ieyzu ad DUATÓ i51p 09415 — f TAJJOUOG 19 018 I9URIIJI JT DII JU — GC ! PDURSUJTUIOU I9JUVII9ITPIUIIJU — z fpue IJUVZOSTTOIIGO I3DUIIJ[RUJUR mpg b ; HoU9s n ! ! [ S 19úg7051 ] . snyvaogo snynsunyg —T :jUNIRITIH "AÁSIOA Togog S9p T93dr9 usp pun ÁSAYS910 1950I10989 UP 1990. AN U9PU MS UOA igosdaeny) "ET ATA UINTANTV UMTANTIT MET DONAz SET] URIOSTJO puessni a 3yayog JIS9pUV T98I19JA UT93SpUueg 19330U9G FMENGAZZ ÁA6bioneyng 3 . : "WU 702 B jé 0191ÁbJOAJ0Y Og Ábaybei0 MS 304 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS 4. Ostrea daigitalina Du8. enthaltender Sandstein. An Petrefakten ist der Sandstein wohl nicht reich und die wenigen, die darin vorkommen, sind so sechlecht erhalten und derart abgeschliffen , da B deren Bestimmung sehr sechwierig ist. In dem Steinbruche am Pokol- völgy-Gipfel kommen OsSstreasp., Arca sp., Pectunculus ( Amnea) efr. Fichteli DEsx. und Fischzáhne vor. Der Sandstein ist anderswo nicht unmittelbar lángs der Günge auf- gesehlossen; man findet aber Stücke desselben am FuBe des Basahegy, auf dem Bángor- und Pereshegy und bei der Sóstópuszta , an der vom Öreg- hegy hinabführenden Stra Be ; in einem sehr langen Streifen tritt er ferner auf dem südlichen Abhange des Csekehegy an die Oberfláche, an der in dem tiefen Binschnitt hinziehenden, zur Kapelle führenden StraBe, wo er fast bis an das, den westlichen Teil unseres Gebietes begrenzende Csörögwasser verfolgt werden kann. Besonders zu erwáhnen wáren die sich hinter dem Gangzuge des Csekehegy hinziehenden, auf der Südseite des Királygerenda- hegy befindlichen guten und instruktiven Aufschlüsse. Nicht allein deshalb, weil die Aufschlüsse vom Gesichtspunkte der bestimmten Feststellung des Hinfallens unzweifelhafte Daten bieten, sondern auch deshalb, weil die Wecbsellagerung der sandigen Schichten mit dem Mergel sehr gut zu beobachten ist. Die aufgeschlossenen Sand-, Sandstein- und Mergelschiechten fallen, ebenso wie im Steinbruch am Pokolvölgy-Gipfel, nach 83" unter HOS em t I dem rücksichtlich der Neigungsverháltnisse der Schichten besten Aufsehlusse des niedrigeren westlichen Endes jenes Bergrückens lagert zu. unterst stark sandiger Mergel, hierauf folgt feiner Sand, dann abermals sandiger Mergel, fejner Sand mit Sandsteinstücken, starksandiger Mergel und feiner Sand. Petrefakten in diesem Aufsehlusse zu sammeln ist mir nicht gelungen. Oberhalb des Aufsehlusses liegen indessen auf dem Berg- abhange in groBer Menge Fragmente von Ostrea digttalna DuB. und Cert- tTiium umher. STACHE erwáhnt von diesem Orte ebenfalls nur die Fragmente von Ostrea cyathula Lam., Cerithuum plicatum BRwxG. und Cerithuum marga- rataceum BRocc. Endlich findet sich am westliehen Ende des nördlich von der Gemeinde Duka gelegenen Annahegy ein michtig aufgeschlossener lockerer, grauer Sand mit höárteren Sandsteinbünken, deren Einfallen mit dem oben erwáhnten völlig übereinstimmt. Der Sand enthölt ungeheuere Mengen von Eisenkonkretionen und auch die harten Böánke zeigen starke rostige För- bung. Dieser Sand ist abweichend von den bisher erwáhnten Sandbildungen auBerordentlich reich an Petrefakten. Leider sind letztere sehr schlecht erhalten, so daB unverséhrte Exemplare kaum gesammelt werden können. Die hier gesammelte Fauna besteht aus folgenden WFormen: Inma cefr. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 305 ( Mantellum) hians GMELn., Pecten cfr. arcuatus BRocc., Anomta-EKm brios, Pectunculus sp., Venus (Chone) multilamella LAm., Corbula gibba Olívi, Pentahum ( Antale) vitreum ScCHRÖT., Ficula sp. 5. Sechlier-Mergel mit Pflanzenabdrüecken und Foraminiferen. Der Mergel, welcher in den Csöröger Gangaufsehlüssen über dem Sandstein lagert, auf dem Királygerendahegy aber mit dem Sand und den Sandsteinschichten wechsellagert, ist in unserem Annahegyer Aufsehlusse nicht zu beobachten. Dagegen ist der Sandstein unmittelbar lángs der Gönge nur in dem Steinbruch am Gipfel des Pokolvölgy aufgeschlossen, wo bláulichgrauer Mergel ohne jeden Übergang über demselben lagert. Dieser Mergel, der in den, in der ganzen Lönge des Ganges sich hinziehenden Auf- sehlüssen überall anzutreffen ist, ist dort, wo er über dem Sandstein in einer zirka 20 em müchtigen Schicht lagert, sehr reich an Blattabdrücken. Von diesen Blattabdrücken kann ich durch die Gefölligkeit des Herrn Universitüts professors Dr. J. Tuzsos die Typen Cinnamonum und Carpus verus, sowie die an den Typus Castanea Kubinyi Kovárs erinnernden, jedoch etwas schmöleren, einigerma Ben auch dem eozánen immergrünen (uercus áhnliche Formen anführen. AuBerdem kommen in dem schiefrigen Mergel Nadelblütter in groBer Anzahl vor. In diesem Pflanzenabdrücke enthaltenden Mergel finden sich auch ziemliech gut erhaltene Exemplare von Cardium s p., Dosimia s p. , Circe ( Gouldia) minima MowrGc., Callistotapes vetulus BaAsr. und Tellhinma planata L. var. lamellosa D. C. G. Weiter östlich, bei Szurdok, kommen in demselben harten Mergel noch Nodosaria affims DTORB. (zirka 10 em lange Exemplare), Plegiocidaris Perom Corr. (Stachel) und Echimodermata Spuren (Fam. Spatangidae) vor. Aus den verwitterteren geschlámmten Rückstánden des Mergels ist die unten aufgeführte Foraminiferen-Fauna herausgekommen. AuBer den bisher Aufgezüblten stand mir durch die (Gefálligkeit des Herrn Geologen Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER noch ein namhafter Fund zur Verfügung. Beim Bau des Parkes des Vigyázó-Gartens hat námlich der Herr Vizedirektor der k. u. Geolog. Reichsanstalt Dr. THOMAS VON SZÓ NTAGH zirka 3 km vom Csöröger Gange eine reiche Fauna gesammelt, die aus dem petrographisch völlig identischen Mergel kommt und in welchem folgende Arten erkennbar waren : Tellina planata 11. var. lamellosa D. C. G., Xenophora ( Tugurium) efr. postextensum SAcc., Cassidaria echinophora LAMm., Vaginella depressa Da up., Nautilus ( Aturia? sp.). , Löngs der von Vácrátót nach Vácduka führenden Strabe, wo der Gang auf einige Meter Lönge unterbrochen ist , ist der Mergel auch in lockére- rer, verwitterterer Beschaffenheit aufgeschlossen. An diesem Orte habe ich 306 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS in dem gesechlámmten Rückstand des stark sandigen grauen Mergels cine sehr reiche Foraminiferen-Fauna gefunden, die folgende Arten enthült : Haplophragmium ( Latuola) nomionimoides RE uss. Lagena globosa MoNrc. k sulcata D ORB. Nodosaria. affinis DORB. KG bacillum D ORB. 4 scalaris BATSH sp. Dentalma polyphragma D ORB. Ki elegans D ORB. € consobraina D ORB. KI appromimata BR Uuss. £ pauperata D ORB. c Vernemih D ORB. Polymorphuna communis DORB. Cristellaria arcuata D ORB. k orbicularis DORB. sp. Ki rotulata LAM. sp. ( cultrata MONTE. sp. Tegxtularia trochus D ORB. k carinata D ORB. Gaudryina pupoides D ORB. Bigenerima, capreolus D7ORB. sp. Bulimina, pupotdes D ORE. Uvigerina pygmoca D ORB. Ki tenwmstriata DORB. Globigerina, imflata, D"ORB. Truncatulina ungertana D ORB. Ki Hardingerm D ORB. Rotalia Soldanmm D ÖRB. Pulvinulina Schretbersüi D ORB. € Partschiana D ORB. AuBer diesen Foraminiferen fanden sich in dem geschlámmten Material noch mikrosko pische Echinodermen-Stacheln, Schalen von Ostracoden und Fisch-Otoliten. Ungefábr 500 m südöstlieh von der erwábhnten StraBe befindet sich am FuBe des Csörögberges der Brunnen der Haraszter. Puszta, bei dessen Abteufung man unter dem LöB auf denselben sandigen Mergel geraten ist, den man auch in den Aufsehlüssen löngs des Ganges überall antrifft. Ich habe ein Stück von diesem Mergel untersucht und fand sich in dessen ge- sehlaámmten Rückstönden folgende sehr gut erhaltene Fauna : ; DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGANGE. 307 Haplophragmium nomomnoides BE Uss. Cormuspira involvens RE uss. Hduwngueloculina, s p. Nodosarita affinis DÖORB. Dentalina pauperata D ORB. ( elegans D ORB. Polymorphina. communis DORB. Ki oblonga D ÖRB. Crastellaria, cultrata Mowxrr. sp. Gaudryina subrotundata SCHWEIGER. Bigemerina capreolus DÖORB. Bolivina punctata D ORB. Uvigerina, pygmoea D ORB. Rotalita Soldamii DORB. AuBer den bestimmten Arten finden sich noch Rotalien, Pulvinulinen, Truncatulinen, mikroskopische Echinus-Stacheln, Ostrakodenschalen und Fisch-Otoliten. Dieselbe Fauna -enthielt im ganzen genommen auch der Schlámm- rückstand des stark sandigen Mergels aus dem, auf dem südliehen Abhange des Ó-Bángorhegy gefundenen Aufschluss und aus dem tiefen WasserriB des Királygerendahegy, mit dem Unterschiede, daB wáhrend in der oben detaillierten Fauna vornehmliech die Nodosarien, Dentalinen, Cristellarien, Textularien, Rotalien, Pulvinulinen und Truncatulinen vorherrschend sind, in den letztgenannten Aufschlüssen die Nodosarien und Dentalinen seltener sind und an deren Stelle die Uvigerinen treten. Zur leichteren Übersicht über die beschriebenen Bildungen mag ein 0uer- profil dienen, welches von der Csöröger Bahnstation nach NE— dem Einfallen der Schichten entsprechend — über den Pokolvölgy-Gipfel gelegt ist. (Fig. 13.) Über den oberoligozánen, Pectunculus obovatus Lam. enthaltenden gelblichen Sand (1) folgt grauer, feinkörniger Anomiensand (2), hierauf grober Schotter (3), auf welchem stellenweise mit Sandsteinbánken (4), dann mit Mergelsehichten (5) wechsellagernd feinerer Scbotter liegt. Auf Grund der Daten in dem oben zitierten Werke von EMERICH LŐRENTHEY, kann festgestellt werden, daB die petrographische Entwicklung unserer Bildungen vollkommen identiseh mit den in der unmittelbaren Umgebung von Budapest vorkommenden, insbesondere aber mit den am nördlichen Ende von Budafok, am Sashegy so vorzüglieh aufgesechlossenen unter- mediterranen Schichten. Aus der aufgeführten Makrofauna, wenn wir diese behuís leichteren Vergleiches in einer Tabelle (Seite 308) zusammenfassen, geht hervor, da B es in derselben solche Arten, die sich nur auf das Oligozán besehránken, nicht eine einzige gibt. 308 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS Vergleichende Tabelle der Csöröger Untermediterráner Fauna. BG CE KEG ze Bezeichnung der Arten Fundortt [ 258 Wiener .80 [5 Becken pé Zöld we j miocöün I! j Echinodermata. ] 1. Plegiocidaris Peroni Cott. (tüske). Sz. m. ! [4 -k kk Lamellibranchiata. I] 2. Lima (Mantellum) cfr. hians Gmel Ah. h. 0! ké FL SEB 3. Pecten cfr. arcuatus Brocc. .. .. .. [/ Ah. b. ! d- zt 4. Anomia ephippium L. var. sulcata ( Cs. Öb. h. 3 j - 3 POL eze NEEEM a) j 5. Anomia ephippium L. var. rugu- [ Cs. Öh. h. ! [- 3. te. losostriata Brocc. és Brn... .. ! j 6. Ostrea edulis L. var. lamellosa Brocc. [ Cs. Öh. h. J A az Iz 7. — c (Cubitostrea)frondrosa De Serr. [/ Cs. Öh. h. [ IF Ze i. -k 8. ac adíodtaltoaaáDab. a szi ekghe ét. -- -K -- 9. Pectunculus (Axinea) cfr. Fichteli DoSh isz e zs éz eze A evekbeli: a -H ti 10. Venus (Chione) multilamella Lam. [ Ah. h. KE 3 7 azzá] 11. Circe (Gouldia) minima Montg.. .. [/ Pvtkb. m. jelásztezátlll FU a 12. Callistotapes vetulus Bast. .. -. -. [/ Pvktb. m. I -k zt 2. 13. Tellina planata L. var. lamellosa Pvktb. m. ] l IDÁGN Ea ol do Aa VES SSE ROS RRÁtÓT hde JE sre 14. Corbula gibba Olivi A szó dt SA STA ) ANAZÉNS SE 8 Scaphopoda. 1 15. Dentalium (Antale) vitreum Schrőt. [] Ah. h. 4 -k as Gastropoda. 3 16. Xenophora (Tugurium) cefr. postex- TONBILAMSAO es a vzt aze ka VŐ 2. 17. Cerithium margaritacceum Brocc. Kgh. t. 75 I ss - 1? 18. ( plicatum Brug... .. 211 Kg. tb. cislli ét — -t-? 19. Cassidaria echinophora Lam... .. I Rátót I -H -k ú e 90. Vaginella depressa Daud... .. .. -. [ Rátót j -- I - Summierung identischer Arten . .. Hz hGK SZ 18 20 k Verkürzüngen der Fundorte : Ah. h. — Annaberger Sand; Cs. Öh. h. — csöröger sÖreghegyv Sand; Kgh. t. B RArély bróndő Berggipfel; Pvtkb. h. Steinbruch auf dem Pokolvölgyiőipíál, Sand ; Pvtkb. m. — Steinbruch auf dt Pokolvölgy-Gipfel, Mergel; Sz. m. — Szurdok Mergel. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 309 Unter den auch im Oligozán vorkommenden vier Arten lebt die Corbula gibba Onrvi auch heute noch; die verschiedenen Varletáten der Pecten arcuatus BRocc. sind sömtlich jünger als oligozün, die vom Király- gerendahegy stammenden Cerithuum plhcatum BRwG. und Cerithium mar- garttaceum BRocc. sind zwar solche Arten, die schon auch im mittleren Oligozáün vorkommen, jedoch aus dem Miozán des Wiener Beckens, Nord- deutsehland und selbst Italiens nicht fehlen, wáhrend die mit ihnen zu- sammen vorkommende Ostrea digítalina DuB aus dem Oligozán gönzlich unbekannt ist und in sömtlichen Bildungen der UÜmgebung ( Verőce, Göd, Budafok, Rákospalota) schon im UÜntermediterran vorkommt. Diese Sehichten műüssen daher in das Üntermediterran eingereiht werden, umso mehr, da ihre Fauna mit der vorzüglieh beschriebenen untermediterranen Fauna! des Wiener Beckens? völlig übereinstimmt und auch mit der von LÖRENTHEY besehriebenen Budafoker Fauna AÁhnlichkeiten aufweist. Der Typus der Foraminiferen-Fauna entsprieht vollkommen der Seichtmeer-Hacies des Gesteins und weist beim ersten Anblick auf das Obermediterran hin. Doch feblen die in der obermediterranen Uferzone háutign Amphisteginen, Heterosteginen und Polysto- mellen günzlich, weleher Umstand seine Erklárung nicht nur in der abweichenden Facies des Sedimentes findet, sondern zweifellos auf den Altersuntersehied hinweist.? 50 gibt in dem, am nüchsten befindlichen, von Rákospalota beschriebenen mittelmiozánen blaugrauen Mergel identischer Facies mit seiner Foraminiferen-Fauna nur die Gegenwart der Polymor- phinen einigerma Ben Übereinstimmung, dagegen fehlen die in demselben Gestein vorherrsehenden Polystomellen und Nomtoninen durchaus. Unsere Fauna weicht also von den in unserem Vaterlande sehr allgemeinen Ober- mediterranen Foraminiferen-Faunen ab. Foraminiferen aus den unter- mediterranen Schichten der umliegenden Gebiete kennen wir bisher nur sehr wenige, was vielmebr dem Mangel an diesbezügliehen Üntersuchun- gen, als der Sterilitát der Schichten an Foraminiferen zuzuschreiben ist. Hierauf weist wenigstens der Umstand hin, daB der am N W-lichen Ende des Budafoker Sashegy aufgeschlossene (über dem Schotter und Sand gela- gerte) stark sandige Mergel in dem Schlámmrückstand des eingesammelten Materials eine reiche Mikrofauna geliefert hat , in weleher unter vielen ande- ren Texrtularia Mayeriana, DTORB., Anomalima austriaca D"ORB., sehlecht- 1 M. HOERNES: Die fossilen Mollusken der Tertiárbeckens von Wien. (Abh. d. k. k. Geol. Reichsanst. Wien, 1856—70.) F. ScHAFFER: Das Miozán von Eggenburg.; (Abh. der k. k. geol. Reichsanst. Bd. X.XII. 1910.) ? R. HOERNES: Bau und Bild der Ebenen Österreichs. 3 FRANSZENAU : (Hin neues Vorkommen mitteleozüner Schichten in der Umgebung von Budapest in, Rákospalota, (Földtani Közlöny. Bd. XL. Page 253. Jahrg. 1910.) 310 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS erhaltene Arten von Polymorphina, Spongien-Nadeln und mi- kroskopische Stacheln von Echinodermen erkennbar waren. 1: Leider sind die Formen sehr klein, überkristallisiert, und deren Schalen stark abgesehliffen. Die reiche Foraminiferen-Fauna der Hidal- máser Schichten! im Siebenbürgischen Becken, die in ihrer Zusammen- setzung mit jener hier erwáhnten übereinstimmt, stellt den Platz unserer Fig. 15. Andesitgang im Pokolvölgyer Steinbruch. Schichten in den obersten Teil des Untermediterrans, den auch die Hid- almáser Schichten einnehmen. Über unseren mediterranen Schichten liegt teils diluvialer LöB, teils alluvialer Flugsand. Das Öbermediterran und die Sedimente der folgenden Perioden bis zum Diluvium fehlen in unserem (Gebiete, woraus man, mit Berücksichtigung des geologischen Aufbaues der benachbarten Gebiete, sehlebBen darf, da B unser Gebiet damals ein Kontinent gewesen ist. 1 A, Kocn ; Die Tertiárbildungen des Beckens der Siebenbürgischen Landestheile.s II. Neogen. (Herausgegeben von der kgl. ung. Geoiog. Gesellschaft. 1900.) I DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 311 Auf Grund des oben Gesagten bestehen die áuf den oberoligo- zünen Sand (1) folgenden, in ds Unterméditerramn einge- reihten Bildungen aus folgenden Gliedern: zu unterst Sand, der mit dem Anomiensand identifiziert werden kann (2); hierauf folgt grober Schotter (3), der mit den Budafoker untermediterranen Schottern übereinstimmt; über dem Schotter sechlieBen neuerdings Sand und etwas scehotteriger Sandstein (4), sodann sandiger Mergel (5) die Schichtenserie ab, wobei diese Mergel viele Beziehüngen mit dem $Schlier-Mergel zeigen und dementsprechend als Grenz- sehichten des unteren und oberen Mediterran angesehen werden können. C) Andesite. Die ursprüngliech nach NE einfallenden untermediterranen Bildungen sind von einem nahezu H— W-lich streichenden Gang von jenem Ausbrucb- gestein durechbrochen, welehes den bereits erwáhnten scharfen Kamm tsz reteszt S] Mergel mit tett B Schutt 7 : Schutthalde der Sandstein Pflanzen- nyeri SES ATÉA und Lörz Fiugsand — ten Steingrube abdrücke PROP UBS Diluvium AÍTLNTÁS ST Untermediterran Fig. 16. Profil über den groBen Pokolvölgyer Steinbruch. (In dem uralten Steinbruche befindet sich an der Stelle des abgebauten Andesites eine 10 m breite und 10 m tiefe Höhlung, die sich dem Bergrücken entlang als riesige Furche hinziebt,) bildet. Lángs des Aufbruches sind die Sedimente etwas erhoben, wie dies Fig. 15 nach einer Photographie zeigt. Die lockeren Sedimente haben jedoch dem Druck leieht nachgegeben und blieben als dünne Decke oberhalb des ausgebrochenen und festgewor- denen Magma zurück. Demzufolge ist das zustande gekommene Eruptiv- gestein erst dann an die Oberflöche gelangt, als die Erosion die im übrigen dünne Decke entfernt hatte. Die Erosion hat eigentlich nur den Csöröghegyer Gang vollstándig an die Oborfláche gebracht ; vom Csekehegyer Gang gibt es nur séhlechte ( 312 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS Amfschlüsse, aber den Sechutt des Eruptivgesteins trifft man auch auf dem Óbángorhegy in solcher Menge an, daB man in dessen Rücken ebenfalls den Andesitgang voraussetzen muB, obgleich er nicht an die Oberflüche gelangt ist. Die Gesteine der Csöröghegyer und Csekehegyer Gönge zeigen schon beim bloBen Ansehen wesentliche ÜUÜnterschiede. Die frischen Stücke des Csöröghegyer (Gestelins sind dunkelgrüngrau und zeigen háufig Spuren der Verwitterung, wáhrend das Üsekehegyer Gestein sozusagen pechschwarz, írisch und aubBerordentlich záhe ist. Beide Gesteline sind hipokristalliniseh- porphyrischer Struktur und zwar zeigt die Struktur eine hialopilitisehe Variation derselben, doch weichen sie den üuBeren Formen entsprechend in ihren Gemengteilen und in deren Ausbildung wesentlich von einander ab. 6. er aGs OT osi hteoy et Augit-Andesit. Die Grundmasse des Csöröghegy-Gesteines besteht aus Glas, kleinen Feldspatlamellehen, Augit- und Magnetitkörnehen. In dieser Grund- masse ist wenig gröBerer Feldspat und noch weniger Augit porphyrisch ausgeschieden, aubBerdem findet man auch grüne chloritische Aggregate in derselben, die aus der Verwitterung des Augits entstanden sind. Sowohl bei dem Feldspat der Grundmasse, als auch bei dem porphy- risch ausgeschiedenen Feldspat verrát die Zwilhngsreifung (Albit-Zwillings- gesetz) sofort, dab man es hier mit Plagioklas zu tun hat ; seine Strahlen- brechung jedoch, die bedeutend stürker als Jene des Kanadabalsams ist, weist auf die mehr Ca enthaltenden, basischeren Feldspáte hin. Der Feld- spat gehört in die Bytownit-Anorthitserie. Der Feldspat der Grundmasse zeigt ein etwas sauereres Verhalten. Die intratellurisehen Feldspöte sind frisch und zeigen nebst der Zwillingsreifung eine zonige Struktur und ent- halten hüáufig dunkelförbige Glaseinschlüsse aus der Grundmasse, die, löngs der öpalten vorkommend, keinerlei RegelmábBigkeit zeigen. Der intratellurische Augit, der hinsichtliceh der Menge weniger aut- tritt als der Feldspat, ist im allgemeinen frisch, stark zerklüftet und ent- hált keine BEinschlüsse ; er bildet auch Zwillinge nach der Ouerflüche (100). Der Augit der Grundmasse kommt stets in Form von Körnern vor, niemals in Kristallform. Beim Augit zeigen sich bier und da láöngs der Spalten An- zeichen der Chloritisierung, was darauf hinweist, daB das (Gestein bereits stark angegriffen ist. An die Verwitterung des Gesteins erinnert übrigens auch die in sömtlichen Aufsehlüssen wahrnehmbare stark vorgeschrittene kugelige Absonderung (Fig.18), von welcher unser Gestein eines der sehönsten Bejspiele zeigt. Auf Grund der aufgeführten Gemengteile ist das Gestein der Csöröghegy Augit-Andesit. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE, 313 das Der Ogekehkegsyer Éypersthen "A usitsármn des. Die Grundmasse des Csekehegy-Gesteins besteht aus dunklem Glas, I Feldspatteilehen, Augitkörnehen und dicht egleichmöübBig verstreuten, winzigen Magnetitkristállehen, wodurch das Gestein ein dunkles, fast pechschwarzes AuBere erhült. In dieser glasigen Grundmasse sind Feld- spat und Pyroxen in sehr schönen, frischen Kristallen ausgeschieden. Die intratellurisehen Feldspüte sind in diesem Gestein in weit grö- Berer Menge ausgeschieden als in Jenem des Csöröghegy und viel dichter und bestimmter mit Zwillingsreifung versehen (nach dem Albit-Zwillings- gesetz); sie sind Íriseh und enthalten keine Einschlüsse; an ihren Rin- dern findet man jedoch hier und da nur sehr wenig Glas aus der Grund- masse und zeigen auch zonige Struktur. Im allgemeinen ist ihre Strahlenbrechung störker als die des Kanada-Balsams: und sie zeigen in den Schnitten senkrecht auf die Zwillingsebene ungeföhr 36—38" Maximal- Extinktion. Demzufolge haben wir es hier mit einem zur Bytownitserie gehörigen Feldspat zu tun. Bin öhnliches Verhalten zeigt der Feldspat der Grundmasse. Die porphyrisch ausgeschiedenen Pyroxene bilden sehr schöne, gut entwickelte Kristalle. In den Kristallen ist die Ouerfláche (100), Seiten- fláche (010), Prismenflöche (110) und die rhombische Pyramide (111) vor- handen. Höufig sind die Zwillinge nach (100) und sind diese regelmábBig tafelig ausgebildet. Es gibt in diesem Gestein zwejerlei Pyroxen, den rhombischen Hyper- sthen und den monoklinen Augit. Der basaltische Augit zeigt eine schiefe Extinktion, er hat eine gröbBere Strahlenbrechung und stöárkere Doppel- brechung als der Hypersthen und zeigt stets positiven o ptischen Charakter. Der Hypersthen extinktiert in der Prismenzone gerade, hat eine schwáchere Doppelbrechung als der Augit und gibt so zwischen den gekreuzten Nikol- Prismen ein niedrigeres Interferenz-Niveau und zeigt mit Ausnahme der Hauptzone negativen optischen Charakter. Höufig sind die vom Augit-Hypersthen gebildeten Verwachsungen. Man findet ferner in dem Gestein sporadisch auch Chloritaggregate und Serpentin; die Form des Vorkommens des letzteren lösst daraut sehlieBen da B dies serpentinisierter Olivin ist, obwohl .Olvin in den Dünn- sehliffen nicht wahrnehmbarist. Der Magnetitgehalt des Gesteines kann, nicht beurteilt werden, da der Magnetit in der schwarzen, undurchsichtigen, sehr viel schlackiges Glas enthaltenden Grundmasse vollkommen verschwindet. Auf Grund der oben angegebenen mineralischen Zusammensetzung ist das Gestein eín Hy persthen—Augit—Andesit. Es ist ein sehr schönes, friscehes Gestein, das in seiner eigenen Gattung typisch ent- wickelt ist und einen unserer schönsten Andesite reprásentiert. : Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 21 314 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS Als Endergebnis kann auf Grund des oben (Gesagten festgestellt werden, daB beide (Gesteine stark basische Andesite sind, die, obgleich sie hinsichtlich ihrer Gemengteile und deren Ausbildung auch Abweichungen von einander zeigen, als die Resultate eines und desselben Hauptausbruches angesehen werden können, welcher die übrigen Eruptionen des Cserhát zustande gebracht hat. D) Diluvium (Pleistozán). MENTS TGÁNTONA GE ül med 1 0Bidereiktes Unser Gebiet wird zum gröBten Teil von Löb bedeckt, der gegen- wártig eine mehr oder weniger einheitlicehe Decke bildend, die öülteren Schichten einhüllt. An den meisten Orten lagert er nicht unmittelbar über den aufgeführten ülteren Bildungen, sondern wir sehen an der Unterlage des LöB fast überall eine aus den nöchsten ülteren Gesteinen, aus Schotter, Sand und Andesit bestehende Schuttsehichte, die auf die erosiven Erschei- nungen des Diluviums hinweisen. Die LöBdecke ist meistens ein durchgewaschener sekundárer LöB, was durch stellenweise Zwischenlagerung von Schotter in horizontalen Schichten erwiesen ist. E) Alluvium (Holozán). Flugsand, Moorerde, löngs der Wasserláufe abgelagertes Gerölle und wenig Humus bildendes Alluvium. Oslo israsagdb Der Flugsand überzieht den südlieh vom Kigyóhegy-Zug liegenden Teil unseres Gebletes in der Talmulde von Vácduka und das westlich vom Csörögviz liegende (Giebilet. Sein Material erhált er aus den oberoligozánen und untermediterranen sandigen Schichten des Gebietes. Die anderen zwei Bildungen bildet unbedeutender Humus, der an einzelnen Partien des Gebietes zum Ackerbau dient, wöhrend Moorerde auf dem Királygeren- daer Talgrunde entstanden ist. IV. Tektonik der Gegenden von Váchartyán. Die Tektonik des Gebietes kann als eine relativ einfache gualifiziert werden. Dem durchschnittlieh nördliehen Binfallen entsprechend, nehmen die ültesten oberoligozánen Schichten ihren Platz im Süden ein und gegen Norden folgen einander die erwáhnten jüngeren Schichten in regelmi Biger Reihenfolge bis zum jüngsten Pyroxen-Andesit, der die ganze Schichten- reihe durchbrochen hat. Die mit dem Andesitausbruche in Verbindung DIE GEOLOGISCHEN VERHALTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGE. 915 stehenden Bewegungen offenbaren sich nur in der bereits erwáhnten Em- porhebung lángs des Dykes (Fig. 15 und 16). Die im Andesit wahrnehm- baren Lithoklase und die Raumverháltnisse des Gebietes weisen jedoch auch auf jüngere Bewegungen hin, die am besten in dem festeren Zug der Gönge zu verfolgen sind. Diese Bewegungen haben sichals horizontale Versechiebungen löángs der nahezu nord-südliehen oder nordost- südwestlichen Bruchlinijen gezeigt und einzelne Abschnitte oder Schollen der Bildungen in kleinerem oder grölBerem MadbBe aus ihrer ursprünglichen Lage hinausgerückt. Im Csöröghegyer Dyke ist eine solche Verschiebung Fig. 17. Die zwischen den mediterranen Mergelschichten eingedrungene Andesit-Apophise, am Eingang des Pokolvölgyer Steinbruches. insbesondere auf dem Kigyóhegy und in der Szurdoker Richtung gut zu sehen. Die mehrfache schwache Biegung des Gangstreichens kann auch als Resultante öhnlicher Ouerverschiebungen angesehen werden. Nebst den horizontalen Verschiebungen ist auch das Vorhandensein von Senkungen in vertikaler Richtung festzustellen. Solche sind in kleine- rem MabBstabe an den Andesitapophisen am Eingange des Pokolvölgyer Steinbruches gut zu sehen und zwar löngs der fast vertikalen Lithoklase (Fig. 17). Etwas weniger unbestimmt ist die Untersuchung der tektonischen Unterbrechung des Dykes bei der Sóstópuszta, doch weist die 600—700 m 21k 316. D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS betragende Unterbrechung des Andesites und das hier vorrückende breite Tal auf das Vorhandensein eines nordwestlich-südöstliehen Ouerbruches hin. Die Dukaer Senke ist wahrscheinlieh durch einen hierauf senkrecht gerichteten Löángsbruch eingeleitet worden und wurde sodann durch die Erosion erweitert ; dies folgt aus der gleiehen Höhenlage des Csöröghegyer und Bángorhegyer Mergelgesteines. Die hier erwáhnten, bestimmter sehwer zu untersuchenden Bruchlinien stimmen im ganzen mit den das Mittel- gebirge kennzeichnenden Bruchlinien überein. Das nöhere Alter jener Bewegungen, die jünger sind als der Andesitausbruch, ist wegen Mangels des Gebietes an jüngeren Sedimenten nicht festzustellen, doch können dieselben auf Grund áhnlicher Erscheinungen im Mittelgebirge hauptsách- lich in das Ende des Miozán verlegt werden. V. Die pontische Ausgestaltung der Gegend und die Ent- stehung der Andesitdykes. Das oben Gesagte zusammenfassend, sehen wir, daB der oberoligo- zöne lockere, schottrige Sand auf unserem (Gebiete die tiefste Bildung darstellt ; über diesem sind untermediterraner Schotter, Sandstein und Foraminiferen-Mergel gelagert, die gleichfalls leicht verwitterbare, keine groBe Widerstandsfáhigkeit besitzende Gesteine sind. Diese Gesteine hat hier der Andesitausbruch vorgefunden. Die lockeren Sedimente haben dem Druck des Magma nachgegeben, wurden emporgehoben und lieferten zusammen mit dem als harte Asche eingedrungenen Andesit die Basis zur Ausbildung der besehriebenen Rücken. Die Gestaltung der Gebirgs- rücken gestattet jedoch darauf zu sechlie Ben, da B das Magma die dem Druck leicht nachgebenden Gesteine nicht vollstándig durehbrochen hat, daBk also der Ausbruch nicht ganz an die Oberflüche gelangt sei, sondern daB der ein wenig emporgehobene Sandstein und Mergel wahrscheinlich eine dünne Decke darüber gebildet hat. Der südliche Rücken, der beim Pokolvölgy beginnt und sich bis an den Lajoshegy, südlich von der Gemeinde Kisnémedi hinzieht, zeigt in seiner ganzen Lönge eine nahezu gleiche Höhe, durchschnittlieh 200 m. Am Öreghegy, nüchst der Sóstópuszta (wo der Gang unterbrochen ist) versehwindet der Andesit samt den tertiáren Gesteinen vor unseren Augen, doch findet man an einzelnen Stellen den Sandstein und mitunter auch den Andesit; die Bildungen sind also auch hier vorhanden, nur sind sie nicht aufgeschlossen. Der Andesit des Csekehegy wird zum gröBten Teil von Löb bedeckt und nur in einzelnen schlechten Aufsehlüssen trifft man auf feinen Schutt. Wegen der ungeheueren Menge des vorgefundenen Schuttes muB die Andesit-Asche auch im Rücken des Bángorhegy an- genommen werden, wenn man sie aufgeschlossen auch nicht findet. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGRE, DA Ú Die Entstehung der Gánge erfolgte — wie dies auch die in den me- diterranen Mergel eingedrungene Apophise beweist — unzweifelhaft nach der Ablagerung der untermediterranen durchbrochenen Sedimente; wann aber dies geschah, kann auf Grund der bloBen Untersuchung unseres Ge- bietes nicht festgestellt werden, da die Sedimente der dem Ausbruche folgenden Periode fehlen. Behufís nüherer Feststellung der Zeitperiode der Ausbrüche muB daher der Zusammenhang unserer Andesite mit jenen der benachbarten Gebiete gesucht werden. Gegen Westen zieht sich das Tal der Donau und in dieser Richtung versehwinden die Dykes, wenn man jedoch ihrem Streichen nach Osten folgt, begegnet man in der Richtung des nördlichen Csekehegy-Zuges dem identisch zusammengesetzten An- desit des Malotahegy, wáhrend man in der geraden Fortsetzung des süd- lichen Rückens den:bereits erwáhnten Andesit des Várhegy findet. Diese zwei Andesitkuppen verbinden unsere Dykes mit dem südliechen Ende des NH—SW-lich streichenden Zug des Cserhát. Den Untersuchungen F. SCHAFARZIKs zufolge erfolgten die Aus: brüche des Cserhát an der Grenze des Unter- und Obermediterranes, der Ablagerung der Gesteine des Obermediterrans vorangehend. Die Ausbrüche dürfíten —im Hinblick darauf, dab in den Tuffsehichten zuweilen Gesteins- stücke, Lapilli und selbst auch riesige Bomben in überwiegender Menge vorkommen und dab man in dem fejnen Sand manchmal freien Bytownit und Anorthitkristalle findet — sehr heftig gewesen sein. Die Folge der ungemein starken und hochgespannten Eruption ist wahrscheinliech die gewesen, da8 Gangmasse aus der Hauptmasse des Ausbruches in den um- gebenden Sandstein eindrang, welchen die den Ausbrüchen gewiB voran- gegangenen gröBeren Erdbewegungen bereits zertrümmert und práfor- miert hatten. Die Erosion, die vom mediterranen Schotter nur den im westlichen Teil des Gebietes befindlicehen Öreghegy übrig lieB, hatte auch den lockeren Sandstein und Mergel nicht verschont und den Scheitel der "Dykes zum Teil freigemacht. Da der Andesit zu den basischesten Gesteinen gehört, dessen Feld- spat (der Anorthit) der am leichtesten verwitterbare Feldspat ist, haben sich die Spuren der Zerstörung auch in dem Gange fühlbar gemacht. Zuerst zerklüftete er sich parallel mit den Kontaktfláchen, dann sechied er sich unter der Einwirkung der durehsickernden Wásser in kuge- ligen, schaligen Stücken ab (Fig. 18) und sein porphyrisch ausgeschiedener Augit wurde chloritisiert. Hine Folge der Erosion ist zum Teil auch die Unterbrechung in dem von Vácrátót nach Vácduka führenden közurdok? des Kigyóhegy. Die Unterbrechung ist nur eine teilweise, weil die Erosion samt den nach der Ausbruchs periode erfolgten Erdbewegungen bei der im Szur- dok vorhandenen Unterbrechung nur eine práformierende Rolle spielen konnte und der durch die zurückgehende Erosion begonnene Rücken 318 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS wahrscheinlich durch Menschenhand zerstört wurde, um die für den Duka- Rátóter Lokalverkehr wichtige Linie praktikabler machen zu können. Der zerstörte Gang ist an zwei Seiten mit Mergel verstürzt und heute sind beide Seiten des Hinsechnittes ganz von diesem bedeckt. Auf andere Weise konnte die Unterbrechung des Ganges bei der Jóstó-Puszta entstanden sein. Untersucht man nömlich die Gestaltung unseres Gebietes, so kann man zwei Bruchlinien voraussetzen (Fig. 14): die eine in der Richtung des Királygerendaer und Kisnémedier-Tales und Fig. 18, Kugelig abgeschiedener Andesit, der lüngs der sich sehneidenden Gesteinsklüfte entstanden ist. Kigyóhegyer Steinbruch. die andere, mit dieser parallel und über die bei der Sóstó- Puszta befindliche UÜnterbrechung laufende. Zur bestimmten Feststellung der bejden Dislokationen gibt es wohl keinen genügenden Anhaltspunkt, doch gestattet das nordöstliehe Hin- fallen der Schichten unter einem Winkel von 109, sowie die Unterbrechung des Andesites den SchluB, da B die Erosion auch vor den, zur Zeit der bejm Rückgange des Meeres eingetretenen Erdbewegungen auf unserem Gebiete eingesetzt hat und daB der aufgerührte Andesit von der Erosion fortge- spült wurde, so daB das Diluvium im ganzen genommen bereits den jetzt ausgestalteten Raum vorgefunden hat. DIE GEOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER CSÖRÖGER ANDESITGÁNGBE. 319 VI. Zusammenfassende Beschreibung der Gegend des Váchartyáner Csöröghegy. i Das Hügelland östliech von Vác besteht aus den Vorbergen des neo- genen Gebietes des Cserhát, welches von Tertiársehichten und Eruptiv- gesteinen gebildet wird. Die Ungleichheiten der im Durchschnitte 200— 300 m betragenden Höhen sind vornehmlich durch die Denudations- wirkungen entstanden; die Tötigkeit des Wassers und des Windes ist in diesem Hügellande sehr schön zu beobachten. 80 ragt der zwischen dem Pokolvölgy und Öreghegy west-östlich streichende Andesitgang des Kigyó- hegy mit seinem hürteren, widerstandsfáhigeren Gestein in Form eines langen Rückens hervor und beherrseht das Gebiet, wáhrend die umgeben- den lockeren Sandsteine und Mergel glatte Hügel zeigen. Die hárteren Eruptivgesteine haben den abscheuernden Wirkungen weit besser wider- standen als die weicheren Sedimente. Die orographischen und hydrogra- phischen Verhöltnisse der Gegend werden durch die NE—SW-lich ver- laufenden Hügelzüge und Töler bestimmt, nur die schmalen Andesit- Dykes zeigen von den letzteren abweichende, rein ost-westliche Richb- tungen. Die Gegend wird von folgenden Bildungen auígebaut : 1. Oberoligozáner lockerer Sandstein, der. auf der südlichen Seite der Váckishartyán— Vácer LandstraBe im Einschnitte der elektrisehen Bahn auígeschlossen ist und Pectumculus obovatus LAMARCK und Turitella Geimitzi SPY. enthált. ; 2. Untermediterraner Anomiensand, auf der nördlichen Jeite des Öreghegy mit reichliehen Schalenresten von . Anomia ephippim L. 38. Untermediterraner grober Sehotter, den man auf dem von Weingörten bedeckten Gipfel des Öreghegy (202 m) findet. Dieses Schotterlager enthült ausschlieBlich Gerölle, das von wenig Kalk- stein und vorherrsechenden kristallinisehen Sechiefern herrübrt; unter den mittel- und grobkörnigen Schottern findet sich von Andesit noch keine Spur. 4. Untermediterraner Sandstein und Mergel. Die schönsten Aufschlüsse befinden sich im Dukaer Pokolvölgy, wo in der unteren Partie harte, graue Sandsteinbünke und weiter oben bláulicbh- graue Mergelschichten lagern. Hier hat der Andesitausbruch die ursprüng- lich sanít nach Norden fallenden Sandsteinschiechten an beiden Seiten ein wenig emporgehoben und stellenweise sind die Mergelschichten vom Andesit hartgebrannt. Der Sandstein findet sich auBerdem im Király- gerendaer Tal und an zahlreichen anderen $Stellen und kommen in dem- selben Ostrea cyathula, Ostrea digitalina;, Cerithhum plicatum und Cerithuum margarttaceum vor. 320 D: LUDWIG ANDREAS HOLLÓS Sowobhl die hier, als auch weiter oben im Text amfgeführten Zahlen von 1—8 beziehen sich auf die entsprechenden Bildungen, die in Figur 18 dargestellt erscheinen. 5. Über dem Sandstein liegt blöuliehgrauer Me rgel, in welchem der von Vácrátót nach Vácduka führenden StraBe entlang eine reiche Foraminiferenfauna zu finden ist, mit den charakteristiscehen Seicht- meerformen : den Nodosaria-, Cristellaria-, Rotalia- und Truncatulina-Arten. Diese Foraminiferenfauna weicht von den in unserem Vaterlande sehr allgemeinen obermediterranen Foraminiferenfaunen sehr ab, denn es fehlen aus. derselben die Amplistegina-, Heterostegina- und Polystomella-Arten. Merkwürdig ist es, dab man aus den untermediterranen Schichten der nahen Gebiete bisher sehr wenig Foraminiferen kennt ; die gedachte Fauna stimmt am meisten mit der Foraminiferenfauna der Siebenbürgisehen sogenannten Hidalmáser Schichten überein und kann daher in die obere Etage des Üntermediterran eingereiht werden. Es fehlt sowohl die obermediterrane Etage, als auch die über derselben folgende Schichtengruppe bis zam Diluvium. 6. Andesitgöünge. Der Duka—Kishartyáner Csöröger Berg beginnt auf der, im MaBstabe 1 : 31,250 angefertigten Karte mit Pokol- völgy bezeichneten Stelle und zieht-sich über den Kigyóhegy bis zum Öreg- hegy; seine mittlere Höhe ist 210 m. Dies ist der südliche Andesitzug, dessén an der Oberfláche sichtbare Lönge 4"5 km erreicht. Unterhalb des Öreghegy ist der Gang unterbrochen und erst 2 km weiter, auf dem Sós- pusztaer Lajoshegy tritt er in Form eines 1 km langen Rückens hervor. Das Gestein des Kigyóhegy ist ein hypokristallinischer Augitandesit mit porphyrischer Struktur, der stellenweise sehr sehöne kugelige Absonderun- gen aufweist. : Der andere Andesitzug ist im Norden, auf dem 8300 m hohen Csekehegy ünd sein Gestein ist ein bereits den Basalten sich náhernder stark basischer Hypersthen-Augitandesit. Der schmale Gang der Andesitaus- brüche hat auch den Mergel aufgerührt und ein wenig emporgehoben. Der (Gang war ursprünglich nicht in seiner ganzen Lönge auf der Oberflöche, was auch dadurch erwiesen ist, da B er in einzelnen Abschnitten auch jetzt bedeckt ist und daB erst die nachtröágliche BErosion den lockeren Mergel von ihm entfernt hat. Die Andesitgönge sind das Produkt des in der ober- mediterranen Periode eingeleiteten Vulkanismus, jedoch waren es verbor- gene Ausbrüche, die den untermediterranen Mergel nicht überall durcb- brochen haben. Auf die nachtráglichen Bewegungen weisen die im Andesit siehtbaren Gesteinsspalten und lLithoklase hin, die auch die kugeligen Verwitterungsformen ermöglicht haben. 7. Diluvialer (pleistozáner) LöB überzieht im Norden den gröbBten Teil des Gebietes. DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 321 8. Alluvialer (holozánery) Flugsand verhüllt die bis an die Donau sich ausbreitende Ebene und umgibt den Kigyóhegy an der gegen Vác zugewendeten Front. Die geologisehe Aufnahme unterscheidet sich dadurch von der öülteren SCHAFARZIK schen Aufnahme, daB das Hauptgebiet in der letzteren Auf- nahme in die Pectunculus-Sandsteingruppe des oberen Oligozáns gehört, wáhrend die in Rede stehende Aufnahme, wie dies aus der Karte auf Tafel LV ersiehtlieh, einen groBen Teil dieser Bildungen in das Untermedi- terran einreiht. Budapest, den 20. Mai 1917. Bearbeitet im Geologisehen Institut der kön. ungar. Universitát. DIK ANDESÍTE DES KkARANCS-GEBIRG ES. Von Dr. MARGARETE SCHOLTZ. — Mit Fig. 19—20. — Geologische Verhültnisse des Karancs-Gebirges. Aus dem niedrigen miozán-oligozánen Hügellande im östliehen Teil des Nógráder Komitates erheben sich zwei gröBere, 600—700 Meter hohe Andesit- Berggruppen, jene des Karancs und des Sátoros, die ihren Platz an der westlichen Bogenwendung des Nógrád-Gömörer Basaltgebietes einnehmen. Beide Bergmassen sind hinsichtlich ihres geologischen AÁAlters und ihrer Tektonik völlig gleichförmig. EuGEN Noszxky,! der das Gebiet geologiseh ream- buliert hat, faBte die geologischen Verháltnisse desselben in den folgenden, mir überlassenen Aufzeichnungen in Kürze zusammen : Die Basis der Umgebung des Karancs- und Sátorosberges in der Tiefe bildet der kristallinische Schiefer. Dies zeigt die Tiefbohrung von Balassagyarmat, wo man unter den Oligozánschichten in 560 m Tiefe den kristallinischen Schiefer erreicbt hat. Dies bezeugen auBerdem auch die kristallinischen Schiefereinscblüsse, die man im Andesit des staatlichen Steinbruches am Sátoros findet und welche die Andesitlava bei ihrem Ausbruch aus der Tiefe mit sich gerissen hatte. Un- mittelbar über den kristallinischen Schiefern lagern unter- und oberoligozáne 1 Dr. EUGEN Noszxky: Geol. Verhültnisse des Hügellandes nördlich der Mátra. Jahresbericht der k. u. Geol. Reichsanstalt, 1915.) 3 Tr] Ti WILTTTTETTT kövei j Né ! I b DAN SS Ablagerung Alluvium "L ha s S Pleistocen a Aaat alaki ta ? Dilúvium ] ki Löss und Ton ep a ! Basalt Pliocán 7/ 8 É 4 N Sand, Mergel 5 ÖObere Partie des 5 Untermediterrans Hi Miocün ki Riolittutff ö [ss 2 7 A Andesit : . Glaukonitischer BV : j Sandstein 7961 1VA ! ; ( Oberoligocen) ÖS sodi 1. [ ; 1g0can X [/ 3 j r 1048. TT 5 - per ) V Toniger Schiefer ) 44 ; HI A / 6! hal : j (/ j ! A A (Unteroligocen) MI LÍT8VA] GY tm E Le TT Fig. 19. Geologische Karte der Umgebung des Karancsgebirges. Nach der Aufnahme des Prof. EUGEN NoszkY in Késmárk. DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 323 Schicbten in gleichförmiger, toniger Ausbildung. Diese Sedimente sind aber nicht in ihren typischen Formen vorhanden, dieselben sind vielmehr infolge der Andesit- aufbrüche metamorphosiert. Die harten, schiefrigen, dunkelerünen Schichten sind nach ihrem ersten Kartograpbhen PauL lange für karbonisch gehalten worden, doch haben sie sich zufolge der in denselben vorkommenden Versteinerungen unzweifelhaft als Oligozán erwiesen. Über den oligozánen tonig-schiefrigen Bildungen finden wir eine müchtige glaukonitische Sandsteinschichtengruppe, die der oberen Partie des Oberoligozáns und der unteren Partie des Unteroligozáns entspricbt. Ober dem Sandstein folgen die oberen kontinentalen, schotterigen, sandigen Schichten der unteren Mediterranetage mit den Kohlenflözen, sodann die vor- dringenden (transgredierenden) marinen Sedimente, die jedoéh nur in einer vom Karancs entfernteren Gegend vorhanden sind. Der Ausbruch der Andesitmassen des Karancs und Sátoros hat auf Grund der Untersuchungen wahrscheinlich in der Periode des unteren Mediterrans statt- gefunden. Das aus der Tiefe hinaufdringende Magma konnte nicht an die Ober- fláche gelangen, hatte einen Teil der máchtigen oligozánen und darüber lagernden untermediterranen Schichten gewölbartig emporgehoben und ist in műáchtigen Massen in die Oigozánschichten eingedrungen. Das in die Oligozánsehiehten eingedrungene Andesitmagma hat sich in einer gröbBeren Entfernung von der Ansbrucbstelle progressiv verdünnt und in der oberhalb desselben emporgehobenen verhüllenden Decke sind in den dort gebildeten Spalten zahlreiche dünnere oder máchtigere Gönge zustande gekommen. Aller Wahbrscheinlichkeit zufolge ist also die Andesitmasse des Karancs und Sátoros in Form eines Lakkolithen aufge- brochen und erstarrt; ihre lakkolithisehe Beschaffenheit ist auch durch die sedimentöáren (Gesteine erwiesen, deren nach auBen einfallende Schichten den Andesitstock mantelförmig umgeben. Ferner weisen hierauf auch die am Scheitel des Karancs vorfindlichen Sedimentreste, als Überreste des ehemaligen empor- gehobenen Schichtengewölbes. Nach Noszxy standen in der zweiten Hölíte des Untermediterrans die emporgehobenen Andesitlakkolithen samt den über ihnen befindlichen Sediment- gewölben schon bereit. Vom Zeitpunkte der Emporhebung angefangen hat die Denudation und Erosion ihre Tátigkeit begonnen. Die máchtige, kraftvolle Arbeit beider, ráumte das oberhalb des Andesites befindliche Sedimentgewölbe derart ab, da8 sich die Brosionsgráben allmáhlich auch in den Andesit selbst vertieften und da8 sich vom Ende des Miozáns durch die Pliozán- und Pleistozánperiode auch eine Partie des Andesites erodiert wurde. Nach Professor NoszkY war also der Karancs ein Lakkolith. Meiner Ansicht nach kann hier von einem typischen Lakkolith nicht die Rede sein, sondern wohl eher von einem Eruptionslakkolithen von einem solchen Ausbruch also, bei welchem das Magma auch den Weg an die Oberfláche gefunden hat, wie z. B. beim Trachytdom der Buganeen. 1 Dr. F. v. WoLr: Der Vulkanismus, Stuttgart, 1914, pag. 551, 442. 324 Dr MARGARETE SCHOLTZ Soweit die von Prof. NoszkyY gekennzeichneten geologischen Verháltnissé des Karancsgebirges. Ich übergehe nun zur Beschreibung der Eruptivgesteine dieses Gebirges. ; Die Typen der Andesite des Karancs-Gebirges. Von den in der Gegend von Somoskőujialu vorkommenden Andesiten unterscheidet man zwei Haupttypen. Die eine derselben reprásentiert den eigentli- chen Karancser Andesit, der den Hauptgipfel (727 m) und die dazu gehörigen Kömme und Gipfel des Karancs gestaltet; der andere bildet der Andesit des Sátorosberges. Die beiden Gesteinstypen weichen schon in ihrem AuBeren wesent- lich voneinander ab. Der Karancsandesit ist entweder ein dunkelgrau geförbtes Gestein — von den Steinbrucharbeiten der Gegend Zigeunerstein genannt — oder ein ins GrauweiBe neigender verwitterter Ampbibolandesit. Der andere Typus dagegen, das Gestein des Sátorosberges, ist ein lichter, graubrauner Hypersthen- Amphibolandesit. Der Andesit des Sátorosberges, auf dem östlichen Abhange desselben, en.- halt ziemlich viel Biotit und weist das Gestein auf diesen Stellen auch fast die eleichen Mengen von Biotit und Amphibol aut. Mit den BEruptivgesteinen des Karancsgebirges hat sich JOSEF SZABÓ aus- führlicher bescháftigt und das Gestein als cordieritháltigen Biotitgranittrachyt bestimmt. Das auffallendste in seinem bezügliehen Werke ist, daB er in diesem Gestein Cordierit gefunden hat. Auch HussaAk! hat die Karancser Andesite untersucht, hauptsáchlich hinsicbtlich ihres Cordieritgehaltes, doch hat er diesen nicht darin gefunden. Weiter unten, bei der Detaillierung der petrographischen Higenschaften, werde ich auf die Arbeiten von SzaABó zurückkommen, für jetzt möchte ich zunáchst folgendes hervorheben : 1. Der Andesit des Karancsgebirges ist ein granatháltiger Amphibolandesit, jener des Sátorosberges hingegen ein biotitháltiger Hypersthenamphibolandesit, aber kein Biotitandesit, wie dies SzaBó feststellte. Es erscheint zwar manchmal der Biotit als begleitender Bestandteil des Amphibols, ohne daB sich jedoch der Begriff von Amphibolandesit an dem Gestein ándern würde. 2. Cordierit kommt weder im Karancser, noch im Sátoroser Andesit vor und wöüre dies als fehlerhafíte Angabe aus der Fachliteratur zu streichen. Im folgenden sollen die eigentlichen Gesteinstypen des Karancshegy und des Sátoroshegy für sich behandelt werden. Die Karancser Andesite. Unter dem Namen Karancser Andesite habe ich die Andesite vom Sátoroser Steinbruch, vom Homorúgipfel und vom südlichen Abhange des Csákta, sowie die Vorkommen auf den Gipfeln des Karancs (668, 697 und 727 m) und auf der Babonyirpuszta zusammengefa bt. 1 E. HussAK: Über die Verbreitung des Cordierits im (Gesteine. N. S. 1885. I. 82. DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 325 Unter diesen Andesiten ist das Gestein vom Sátoroser Steinbruch, sowie jenes vom Karancsrücken (in 668 m Höhe) typischer Amphibolandesit, wáhrend man in dem Andesit vom 697 m hohen Karancseipfel und in jenem vom Homorú- gipfel unter den förbigen Bestandteilen wenig Biotit findet und in dem (testein des Csákta-Abhanges Pyroxen verstreut vorkommt. Die Andesite von der Babonyir- puszta, sowie jene vom 727 m hohen Karancsgipfel sind gleichfalls Ampbibol- andesite, aber so verwittert, dab man sie gemeinsechaítlich mit jenen vom $Stein- bruche nicht behandeln kann. Die KarancserfAndesittype ist am besten zwischen : Somoskőujfalu und Ragyolc, an der Ruttkaer Hauptlinie der kön. ung. Staatsbahnen aufgeschlossen und zwar in dem -staatliehen Sátoroser Steinbruche. Dieser Steinbruch darf jedoch nicht mit jenem vom Sátorosberge verwechselt werden, da er nicht aut derselben Seite angelegt ist und nicht den Gesteinstypus aufschliebt wie jener, sondern den des Karancsgebirges. HKGOTFO/7cS5. 697m. 727. L azoldal zilvágyíanosa 432 7 14 péz üde et gale s ! 6-4 e 1 tty § V 78 He AYANT új mal 1 98 NéeE los nt eeb z 3 Nt IE o) c sári 21 x ENTRY Fig. 20. Geologiseches Profil des Karancsgebirges, nach E. Noszkx. Erklárung: 1 — unter- und oberoligozáner toniger Schiefer, 2 — glaukonitiseher Sand- stein (obere Partie des Oberoligozáns und unteres Glied der untermediterranen Etage), k 3 — amphibolischer Andesit, 4 — Basalt. Mit freiem Auge sind in den Andesiten nur Feldspüte, Amphibole und kleinere und gröBere Granatkörner zu erkennen. si Unter dem Mikroskop zeigt das Gestein eine hypokristalliniseh-porphyrische Struktur. Seine Grundmasse besteht aus Feldspat, dünnen Amphibolnadeln, Glas, Magnetitkörnern und Chlorit als Verwitterungsprodukten. In diese Grundmasse sind eingebettet die porphyrisch ausgeschiedenen (intratellurischen) Bestand- teile : Feldspat-, Amphibol-, Magnetit-, Ilmenitkristalle und in manchen (Gebirgs- partien wenig Biotit oder Pyroxen. Die Feldspáte stellen dünnere oder dickere Tafeln dar und sind fast immer automorph. Ihre Kristallformen sind : (001), (010), (110), (110) und (101). Es sind dies basische Plagioklase, die auf Grund ihrer Extinktion in die Serie Labradorit-Bytownit gehören. Ihr optischer Charakter ist teils positiv, teils negativ. Zonische Struktur kommt háufig vor. Die Zonen verlaufen parallel mit den Kristallfláchen. Ihre Anzabl und Breite ist verschieden, nach auBen hin 326 D: MARGARETE SCHOLTZ sind dieselben zumeist sauerer als gegen innen, das heiBt die áuBeren Zonen brechen das Licht schwácher als die inneren. Auber diesen finden sich auch solche Feldspat kristalle, in welchen sauerere und basischere Zonen mehrfach miteinan- der abwechbseln. Sehr háufig findet man die Zwillingsbildung. Am allgemeinsten ist das Albit-Zwillingsgesetz. Selten sind die Lamellen der verschiedenen Individuen dicht nebeneinander angeordnet, sondern dringen gewöhnlich kammartig ineinan- der ein. Neben den ganz schmalen Lamellen sind auch die dickeren háufig, wenn nur einige Piáttchen an der polysynthetischen Zwillingsbildung teilnehmen. E; gibt Individuen, bei welchen das Albit- und Periklin-Zwillingsgesetz zugleich vorkommt, doch sind sie gewöhnlich unvollkommen ausgebildet. Bavenoer Zwillinge sind sehr selten. Die Feldspáte sind háufig zerklüttet, zerbrochen und oít regellos ange- háutt. Die Plagioklase enthalten in der Regel viele Hinschlüsse, am háufigsten schlackige Giaseinsehlüsse. Selten sind die schwarzen Magnetitkörner, die ge- dehnteren oder gedrungenen prismatischen Apatite. Mehr Apatite habe ich nur einmal als Interposition in einem Feldspat beobachtet, der sich einem an Apatit- kristallen sehr reichen Amphibol náherte. In der Anordnung der Einschlüsse lásst sich eine gewisse GesetzmábBigkeit beobachten. Die bráunliche Glasmasse zeigt sich lángs der in den Feldspáten vorhandenen Spalten. Die elliptiscehen oder sich verzweigenden Glaseinschlüsse hingegen sind bald im Inneren des Kristalls angehüuít, bald zonenartig angeordnet. Es kommt auch der Fall vor, dab das Innere des Kristalls voll von Einschlüssen ist und hierauf eine schmülere, aber einsehlubBlose Zone und dann eine dünne, mit Einschlüssen gesáttigte Zone folgt, wáhrend sich an der Peripherie ein völlig reiner Rand zeigt. Ziemlich háufige Einschlüsse sind in den Feldspáten auch die langen, dünnen Amphibolnadeln. Bezüglich der Verwitterung der Feldspáte kann ich folgendes hervorheben. Ín den Andesiten des Sátoros-Steinbruches und des 668 m hohen Karancs-Gipfels sind die Feldspáte im allgemeinen frisch. Kalzitisierung zeigt sich nur stellenweise, durch Infiltration sind sie chloritisiert, doch tritt die Chloritisierung nicht in gröbBerem Ma Be aut und zeigt sich nur stellenweise. Aller Wahrscheinlichkeit nach hat man es hier mit Klinochlor zu tun, da c — c ist und auch die Doppelbrechung jener des Klinochlor entspricht. In den anderen Orten jedoch sind die Feldspáte, insbesondere die an Emnschlüssen reichen, mehr oder weniger verwittert. Bei den Feldspáten der Andesite vom Homorú-Gipfel, vom Csákta und dem 697 m hohen Karancs-Gipfel ist das Resultat des Verwitterungsprozesses ein förbiges, schuppenartiges Ageregat, in welchem unter allen Umstánden Kalzit, Chlorit und Muskovit zu erkennen sind, doch konnte ich ins Detail gehende Bestimmungen nicht durchführen. Epidotschollen als Sekundárprodukte sind selten, doch kommen solche auch vor. ú Vollstándig verwittert sind die Feldspüte des Karancs-Gipfels und des Ba- bonyir-PubBtaer Steinbruches. Das Material derselben bleibt nie unversehrt er- halten, sondern es nimmt dessen Stelle ein kalzitisch, chloritisch, muskovitisches Acgregat ein. DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 3217 Die Amphibole sind prismatisch und kleimer als jene im Sátoroser Andesit. Die nach (110) kristallisierten sind gut spaltbar. Seine Kristallformen sind: (110), (010) und (001). Die Farbe ist braun, ihr optischer Charakter ist negativ, Achsenwinkel groB; es sind daher basaltische Amphibole. Der Pleochroismus derselben ist bedeutend: c — grünlichgelb, senkrecht darauf strohgelb oder bráunlichgelb. Die Erscheinungen der Korosion und der magnetischen Resorption können sehr oft beobachtet werden, die letztere fast in jedem Falle. Der eine wechselnde D-cke besitzende opazitische Rand ist bereits gánzlich chloritisiert und voll von Magnetitkörnehen. Die Opazitisierung kann in manchen Föllen ein grcBes Ma B an- nehmen und das ganze Amphibolmaterial konsumieren und bringt ein an Mag- netitkörnern sehr reiches chloritisehes Aggregat hervor. An Einschlüssen ist der Amphibol ziemlich reich. Feldspat- und Apatitkristalle und die Grundmasse selbst kommen als Einschlüsse vor. Hüufig sind die viereckigen Magnetite, wab- rend die süulenförmigen Ilmenite selten vorkommen. An beiden ist die Verrostung, beziehungsweise Leukoxenisierung schön zu beobachten. Biotitlamellen als Hin- sehluB habe ich in Amphibolkristallen zweimal gefunden, Rutilkörner dagegen nur einmal. Gegenüber dem VerwitterungsprozeB sind die Amphibole mehr oder weniger widerstandsfaáhig. Im Sátoroser Steinbruch zeigt sich zwar die Chloritisierung und Kalzitisierung stark, aber selten konsumiert sie die ganze Amphibolmasse. Bei der Chloritisierung entsteht Klinochlor, mancbmal in solcher Menge, dab der ganze Amphibol zu einem chloritiscen magnetiscben Aggregat wird. Natür- lich ist die Transformation an den Randfacies des Gesteines eine vollstándigere. Hier löst sich in zablreichen Föllen die Amphibolmasse göánzlich auf und an ihre Stelle lagert sich eine schwach lichtbrechende und doppeltbrechende Masse sekundár vor, so daB sich nur am Rande ein schmaler Amphibolkranz zeigt. Diese sekundár entstandene Masse ist irgend eine Varietát von Zeolith mit nega- tivem Charakter und einer optischen Acbse, nach drei Richtungen gut spaltbar, also ein Chabasit . Im Chabasit kommen stellen weise lange, dünne Amphibolnadeln und auBerdem nierenförmige Epidote mit sonderbarer strahliger Struktur vor, die ganz regellos angeordnet erseheinen. Viel spáter verwittert als die Amphibole im Steinbruche sind jene der Andesite von den 697 und 727 m hohen Karancs-Gipfeln, vom G:pfel des Homorú, vom Csákta und von der Babonyir-PuBta. Nur nach der verbleibenden Form und der sich hie und da zeigenden Spaltbarkeit kann man schlieBen, das man es mit verwittertem Amphibo! zu tun habe. Der ganze Amphibol wird von einer an Magnetitkörnern reichen, chlori- tischen Zone umgeben ; die Masse ist zu einem serpentinartigen Aggregat umge- staltet, in welcher man eine fleckenweise oder vorherrschende grcBe Chloriti- sierung beobachten kann. Unter den Verwitterungeprodukten fehlt niemals der Kalzit, ja er tritt sogar in vielen Fállen vorherrschend auf. Überall sind die se- kundár entstandenen kleineren oder gröBeren Epidotschollen anzutreffen. Seine Binscblüsse sind löngere oder kürzere Apatitsáulen, entweder ab- gerundete oder guadratische Magnetitkörner und die etwas gedehnteren leu- 328 Dr MARGARETE SCHOLTZ koxenisierenden Ilmenite. Die chloritisierten Glimmerbláttehen sind selten Hin- sehlüsse des Amphibols. Die Glimmer sind vollstándig verwittert, kalzitisiert, beziehungsweise chloritisiert. Die auf sekundürem Wege entstandenen Epidot- sehollen sind háufig. BHinschlüsse: Feldspatkristalle, wenig. Apatit, stellenweise verwitterter Amphibol, dann leukoxenisierender Magnetit, beziehentlich Ilmenite. Zu den am Csákta porphyrisch ausgeschiedenen Bestandteilen gehört ein vollstándig verwitterter Pyroxen. Die Kristalle sind tafelartig und die Fláchen sind darin (100), (010) und (110) erkennbar. Das Verwitterungsprodukt ist hauptsáchlich Kalzit. Die Korrosion tritt in starkem MaBe aut, die Grundmasse selbst kommt an mehreren Stellen als EinschluB im Pyroxen vor; auBerdem sind Magnetitkörner und stellenweise auch Apatitkristalle zu beobachten. Nebenbestandteile : Apatit, sehr wenig Zirkon, Magnetit und Ilmenit. Der Apatit ist im Gestein stets sporadisech anzutreffen, aber in den meisten Fállen als BinschluB im Amphibol. Die Apatite sind prismatisch und zumeist farblos, doch sind auch die blaBveilehenblauen Apatite ziemlich háufig, z. B. im Andesit des Csákta, ferner in jenem des 697 m hohen Karancs-Gipfels. Die Magnetite zeigen einen viereckigen oder selten sechseckigen Ouerschnitt , stellenweise verrosten ünd leukoxenisieren sie, welcher Umstand ihren Titan- gehalt beweist. Oft tritt die Leukoxenisierung in groBem Madbstabe auf und in den leukoxenisierenden Magnetitkristallen sind wenig Apatiteinschlüsse zu finden. Weit seltener sind die gestreckten, sechseckigen und gebogenen Ilmenit- kristalle (güdlicher Abhang des Csákta). Zirkon findet sich in dem Gestein nur sehr wenig. Akzessorische Bestandteile: Ouarz und Granat. Der Ouarz tritt stellenweise in ansehnlicherer Menge auf; er zeigt sich teils in wasserhellen Körnern, teils in sechseckigen Ouerschnitten. Die. Korn- gröBe ist veründerlich. Im allgemeinen kann gesagt werden, da8 im Andegsit Ouarz in kleinerer Menge fast überall zu finden ist. Der Granat ist ein Almandin von blaBrosenroter Farbe, ziemlich frisch und erscheint in Form kleinerer oder gröBere Körner; rings um denselben sind die Feldspáte und fárbigen Gemengteile völlig verwittert ; in diesem verwitterten, chloritisierten und kalzitisierten Aggregat kommt sehr viel Magnetit und spo- radisch Apatit vor. Unter dem Mikroskop zeigen die Karancser Andesite eine typisch hypokristallinisch porphyrische Struktur. Von Glasmasse ist wepig vor- handen; ihre Menge kann eine só geringe sein, daB sie nur eine schmale Hülle um die Mikrolite bildet. Diese Strukturform ist der typische Pilotaxit, die bei sömtlichen Varietáten der Karancser Andesite beobachtet werden kann; aus- senommen sind die Gesteine vom 727 m hohen Karancsgipfel und jene von der Babonyir-PuBta, wo die Andesite vollkommen verwittert sind. Fv Unter porphyrisch ausgeschiedenen Gemengteilen ist der Feldspat der vorherrschende, hinsichtlich der Menge folgt nach ihm der Amphibol und hierauf die anderen förbigen Gemengteile. Die letzteren vereinigen sich an manchen Punkten des Gebirges und treten in gröBerer Menge auf, wüáhrend sie an anderen Orten ganz fehlen. So. erscheint im Csákta der Pyroxen, wábrend man in den vom DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 329 Karancs- und Homorú-Gipfel stammenden Andesitstücken dem Glimmer begeg- net. Die übrigen intratellurisehen Gemengteile sind: Granat und Ouarz. Bei den intratellurisehen und extratelluriscehen Feldspüten in den Andesiten vom Sáto- roser Steinbruch und vom 668 m hohen Karancs-Gipfel ist hinsichtlich der GröBe kein gradueller, sondern ein sprungbafíter Übergang zu beobachten, wáhrend ich bei den anderen Vorkommen diese Erscheinung nicht wahrgenommen habe. Die auffallende Abnahme der Menge der intratellurisehen Gemengteile kann man im Gestein des Karancs (697 m) beobachten. Die Feldspüte der Grundmasse sind entweder kleine Tafeln, Lamellen oder Vierecke. Ihre Strahlenbrechung ist eine höhere als jene des Kanada-Bal- sams, aber niedriger als die der porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáte ; stellen- weise sind sie kalzitisiert. Die förbigen Gemengteile repröásentieren lange, dünne Amphibolnadeln mit sechseckigem Ouerschnitt, die auf sekundárem Wege entstanden sind und die man in den Einschlüssen der porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáte und Amphibole und sogar auch in den Feldspüten der Grundmasse im Andesit des Sátoroser Steinbruches finden kann. Die Menge der Magnetitkörner in der Grund- masse ist eine veründerliche, so sind diese z. B. im Andesit des 668 m hohen Ka- rancs-Gipfels kaum zu finden. Die Grundmasse sümtlicher Andesite wird von einer erünlichen, schwach plecchroistisehen Masse umstrickt, die aller Wahrschein- lichkeit nach eine Chbloritvarietát ist, welche entweder bei der Verwitterung der porphyrisch ausgescbiedenen Amphibole entstanden ist, oder infolge der Chloritisierung der kleinen Amphibolkristalle in die Grundmasse geraten sein dürfte. Unser Andesit hat, wie die Effusivgesteine im allgemeinen bei seinem Ausbruche die Gesteinsstücke der Erdrinde mit sich gerissen, diese teilweise assimiliert, teils gefrittet, oder ohne jede karistiscehe Hinwirkung in sich ein- geschlossen. Der Karancser Andesit durchbrach das in der Tiefe befindliche Grundgebirge und enthált viele kristallinischschieferstücke aus diesem. Diese Ein- schlüsse erwáhnte zum Teil bereits Professor SCHAFARZIK in der im Jahre 1910 zu Miskolc abgehaltenen Wanderversammlung der ungarischen Árzte. und Natur- forscher. Er fand Amphibolgneis, gebünderten Aplitgneis, Biotitgneis, Pegmatit, biotitischen Glimmerschiefer, weiBen körnigen Ouarzit und weiBe verkieselte Mergelstücke. Ich habe nur einige Stückchen von diesen BEinschlüssen sammeln können und kann nur über die Untersuchung dieser berichten. Die von mir gesammelten Hinschlüsse sind gebünderte aplitische Gneis- stücke. Adern von verschiedener Dicke und von dunkler und heller Fárbung wechseln miteinander ab. Die dunkleren Adern, die manchmal auch in Form von kleineren selbstöndigen Bündeln vorhanden sind, bestehen hauptsácblich aus Feldspat und Amphibol mit verstreuten Biotitlamellehen, wenig grobkör- nigem Apatit und Rutil. Die Strahlenbrechung des Feldspat ist in jedem Falle eine hobe : auf Grund der Extinktion gehört er in die Serie der Andesit-Labradorit- Bytownite. Das AlbitZwillingsgestz mit dünnen Lamellehen ist háufig zu beobacbten, das Periklin-Gesetz in Verbindung mit Albit hingegen selten. Die Feldspáte sind 12 Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. a 3530 Dr: MARGARETE SCHOLTZ frisch. Binschlüűsse kommen nicht oft vor und zeigt sich die Glasmasse nur in manchen Föllen den Spalten entlang. Stellenweise finden sicn neben den Feld- spáten chloritisierte Amphibolreste. Der Amphibol ist ein gewöhnlicher grüner Amphibol. Sein Achsenwinkel ist grobB, in optischer Beziehung verhült er sich stets positiv, selten negativ. An Einschlüssen ist er sehr arm. Mitunter verwittert er zu einer ehloritartigen Masse, zü Klinochlor, ; Die hbellen Partien des gebánderten Gneis bestehen hauptsáchlieh aus Ouarz, Feldspáten mit schwacher hiehtbrechung und negativem Charakter (Al- bitvarietáten), wenig Biotit und als akzessorisehem Gemengteil aus Zirkon und Apatit. In Verbindung mit den Binschlüssen des Andesites sind die infolge der Verwitterung des Gesteines entstehenden Zeolithe zu erwáhnen, die Professor SCHAFARZIK ebenfalls in der Miskolcer Wanderversammlung erwáhnt und an- geführt hat. Von diesen Zeolithen hat Dr. Jugovrcs vor einigen Jahren viel ge- sammelt und mir einen Teil davon zur Untersuchung übergeben. Für jetzt kann ich wohl über eine detaillierte UÜntersuchung nicht berichten, doch kann ich aut Gründ meiner bisherigen kurzen Bestimmungen folgende Zeolithe erwáhnen : Chabasit, Desmin, Heulandit und in Begleitung derselben Kalzit und Pyrit. Er- wabnt sei noch, daB diese Chabasite Universitáts-Assistent Dr. ALADÁR VENDL analisiert hat. Die Andesite des Sátorosberges. Makroskopisch ist das Goestein von bráunlichgrauer Farbe mit 5—6 mm gro8en Amphibolsáulen und verstreuten Biotitlamellchen. Seine Textur náhert sich dem holokristalliniseh porphyrischen Typus. Intratellurisene Gemengteile sind: Feldspáte, Hypersthene, Amphibole, Glimmer, wenig Apatit und auBerdem Erze. 3 Die Feldspáte kommen zumeist taflig nacb (010) vor, ihre Kanten sind oít abgerundet. Hauptsácblich sind sie durch die F.áchen (010), (001), (110). (101) begrenzt. Hinsicbtlich ihrer chemischen Zusammensetzung gehören sie in die Labradorit- Bytow nitserie . Zwillingsbildung kommt háufig vor, am allgemeinsten ist das Albit-Zwillings- gesetz ausgebreitet ; an der polysynthetisehen Zwillingsgestaltung nehmen wenig Lamellen teil. Selten wechseln breitere und schmálere Lamellen mit einander ab ; oít ist eine kammartige Bindringung der breiteren Lamellen wahrzunehmen. Das Periklingesetz tritt nur gemeinschaftlich mit dem Albit auf; nach diesem Gesetz bilden sich polysynthetische Zwillinge ebenso wie die Albitzwillinge, die Lamellen sind hier breit und können sogar eine ansehnliche Dicke erreichen. Das Bavenoer Zwillingsgesetz ist selten. Ein in zwei Zwillingslagen befindliches Individuuma zeigt je für sich Albit-, beziehentlich Periklin-Zwillingstreitung. Regel- lose Verwachsungen sind ebenfalls zu beobachten. Zonenstruktur kommt oft, jedoch nicht allgemein vor; es kommen Feld- spüte vor, die vollkommen zonenartig aufgebaut sind, doch gibt es auch homogene DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 331 Individuen. Die Zahl der Zonen ist veránderleh, wáhrend man bei einzelnen nur wenige findet, folgen bei den anderen die Zonen von verschiedener Breite dicht nacheinander. Sie laufen parallel mit den Kristallkanten, die üuBeren zeigen in den meisten Hüllen eine niedrigere Strahlenbrechung als die inneren, das hejbBt, sie sind sauerer; an einigen Stellen ist jedoch eine Abwechslune von basischen mit saueren Zonen zu beobachten. An vielen Stellen sind die Feldspüáte zerbrochen ; in manchen Köllen tritt die Zertrümmerung in geröbBerem Ma e. auf. An Einsehlüssen sind diese Feldspáte nicht so reich wie jene im Steinbruch. Schlackige Grundmasseeinsechlüsse und " Glaseinsehlüsse sind die vorherrsehenden. Die Form der Glaseinschlüsse ist ver- önderlich ; sie können ein wenig ausgedehnt oder unregelmábBig sein ; gewöhnlich sind sie bráunlich gefárbt. Ihre Anordnung ist eine verschiedenartige. Im Inneren des Kristalls háufen sie sich derart an, dab sie dasselbe gánzlich ausfüllen, in anderen Fállen wieder kommen sie nur sporadiseh vor. Züuweilen zeigt sich am Rande eine dünne, an Binschlüssen reiche Zone, woraui dann eine breitere, ein- sehluBíreie folgt, und sechlieblhieh ist das Innere des Kristalls abermals voll von Einscblüssen. Oft höuft sich das reine Glas den im Kristall vorhandenen Spalten entlang an. Hypersthen- oder halbmondförmige Ghmmerbláttehen kommen nur verstreut als Einschlüsse vor. Lange, dünne Amphibolnadeln, sowie die abge- rundeten Rutil-Interpositionen gehören zu den Seltenheiten. Verwitterungserseheinungen sind selten, Chloritisierung kann nur stellen- weise beobachtet werden. Sehr oft zeigt sich im Umkreis der Feldspáte ein dünner, rostiger Saum, für welchen das Material aller Wahrscheinlichkeit nach die Magne- titkörner der Grundmasse liefern. Als Sekundárprodukt habe ich an einer Stelle Epidot gefunden. Die Hypersthene bilden entweder gedrungene Süulen, oder lange, schlanke Prismen. Ihr horizontaler Ouerschnitt bildet em gedehntes Achteck mit kleineren Prismenfláchen und zeigen sie eine für Pyroxen charakteristische Spaltbarkeit nach (110). Die Gröbe derselben ist wechselnd, es gibt ganz grobBe und auch mit graduellem Übergang ganz klein entwickelte Hypersthene. In den meisten Föllen sind sie vollkommen automorph, ihr Rand ist nur manchmal faserig. I Sámtliche Hypersthene verhalten sich in optischer Beziehung negativ ; ihr Pleochroismus ist stark ; c — zeisiggrün, senkrecht darauti strohgelb. Unter seimen Einschlüssen ist Magnetit mit viereckigen, oktaederartigen Ouerséhnitten vorherrschend, doch sind auch die langen, gestreckten, stábchen- förmigen Ilmenite háufig. Glaseinscblüsse sind wenig vorhanden, Apatit gehört zu den Seltenbeiten. Infolge der Korrosion dringt oft Grundmasse in den Hyper- sthen ein ; Feldspatkristalle kommen als Einschlüsse gleichfalls ziemlich háufig vor. Die Hypersthene verwittern zu einem strahligen Aggregat, wahrscheinlich einer Serpentinvarietát, die der Rost stark förbt. Die Verwitterungserscheinung tritt in gröbBerem Madbe nicht auf, vollstándig verwitterte Individuen finden sich nur unter den ganz kleinen Hypersthenen, wáhrend bei den gröbBeren die Trans- formation den öpalten entlang eintritt, oder es zeigt sich an ihren . Ráöndern eine dünne verwitterte, verrostete Zone. Infolge der Ausscheidung von Hisenoxid oder Eisenhydroxyd sind die Hypersthene fleckig. 1 22. 992 Dr: MARGARETE SCHOLTZ Die Amphibole sind auch makroskopisch schon gut wahrnehmbar. Sie kommen in Form von 5—6 mm groBen schwarzen Sáulen, mit Hornglanz, in der Grundmasse vor. Unter dem Mikroskop zeigen sie zumeist eine gestreckte, prismatische Entwicklung und sind durch die Formen (110) und (010) begrenzt. Sie sind selten grünlich, in den meisten Föllen aber braun gefárbt. Es sind dies basaltische Amphi- bole. Ihr Achsenwinkel ist grob, sie sind optisch negativ, der Pleochroismus ist stark, wie bei den Amphibolen im Steinbruche. Zwillingsbildung nach (100) kommt ziemlich háufig vor; manchmal ist eine mehrfache Wiederholung der Lamellen zu beobachten. Die Amphibole haben im allgemeimen eine starke Kesorption erlitten ; man findet im Umkreis sámtlicher Individuen einen schmáleren oder breiteren opazi- tisehen Rand, der jedoch bereits verwittert ist, und das Verwitterungsprodukt ist vom Eisenrost gefárbt. In dieser verwitterten, opazitisehen Zone kommen zuweilen Biotitlamellehen vor. Der Amphibol verwittert áhnlicn dem Hypersthen; das Verwitterungs- produkt stimmt mit der bei der Transformation des Hypersthens entstandenen Masse überein. Seine genauere Bestimmung ist, da er einen eisenrostigen Strich zeigt, schwierig, doch ist es aller Wahrscheinlichkeit nach Chlorit oder eine Ser- pentinvarietát. Hinschlüsse treten in grobBer Anzahl auf. In den korrodierten Amphibol dringt oft die Grundmasse selbst ein. An mehreren Orten erscheinen ziemlich groBe Feldspatkristalle, Apatitprismen und Magnetit-Oktaeder als Inter- positionen. Der Glimmer ist Meroxen, dunkelbraun gefárbt und stark pleochroistisch. Sein Achsen winkel ist sehr klein, fast 0", der optiscbe Charakter negativ. Er kommt nur selten vor, ich habe nur wenige Individuen beobachtet, aber jedes war ein groBer Kristall. Die Glimmer haben eine áhnlich starke magmatisehe Resorption erlitten wie der Amphibol. Auch der sich an ihrem Rande zeigende opazitische Rahmen, sowie das Innere des Kristalls ist stellenweise verwittert. Das Ver- witterungsprodukt ist áhnlich jenem der bei der Verwitterung des Amphibols und Hypersthens entstehenden Masse, doch tritt die Transformation nicht in gröBerem MaBe auf. Die Glimmer enthalten ziemliech viel fremde EBinschlüsse: so sind ins- besondere kleinere Feldsp te, Eisenerze und kurze Apatitsáulen in ihnen zu be- obacbten. Nebenbestandteile sind Apatit, Magnetit und Ilmenit. Selten sind die gedehnteren oder gedrungeneren Apatitsüulen. Die vier- eckigen, an mehreren Stellen verrostenden Magnetitkristalle sind háufig. Die sechseckigen oder gedehnteren, plattigen Ilmenite kommen seltener vor. Akzessorischer Gemengteil ist der selten vorkommende Ouarz. Die Grundmasse besteht aus mikroskopisch kleinen Feldspüten, Amphibol- nadeln, Magnetitkristallen und einer zwischen diese sich einkeilenden, von Rost stark gefürbten, verwitterten, kloritartigen Masse. Der Feldspat der Grundmasse ist meinen Messungen zufolge Andesin, daher sauerer als die porphyrisch ausgeschiedenen Feldspáte. Die Form ist recht- eeckig oder lamellenartig. In ungeheueren Mengen erscheinen in der Grundmasse DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 355 die auf sekundárem Wege entstandenen langen, dünnen Amphibolnadeln mit sechseckigem ORuerschnitt. An Magnetitkörnern ist die Grundmasse gleichfalls reich. Zwischen diese winzigen Kristállchen keilt sich eine von Hisenrost gefárbte Chloritvarietát ein, die den zwischen ihnen befindlichen Raum fast ausfüllt und die aller Wahrschein- lichkeit nach infolge der Verwitterung der Amphibolnadeln der Grundmasse ent standen ist, oder aber bei der Transformation der kleineren Hypersthenindividuen in die Grundmasse gelangt ist. Bezüglich der Struktur begegnet man der sogenann- ten Pilotaxit-Struktur. Die Grundmasse ist voll mikroskopisch kleiner Kristáll- ehen, denen gegenüber die Glasmenge so gering ist, dab dieselbe sozusagen nur um die Mikrolithe eine schmale Hülle bildet. In dieser Grundmasse haben sich die intratellurischen Gemengteile verschiedener GröBe ausgeschieden. Die Andesite von der westlichen Partie des Sátoroshegy unterscheiden sich von dem Vorkommen an der Südseite nur durch den etwas gröBeren Ouarzgehalt und hinsichtlich der stellenweise vorkommenden dunklen Apatite. Das Gestein ist mithin auf Grund der oben beschriebenen Mineralkombination ein Hypersthen- Amphibolandesit. FaBt man die petrographischen Verháltnisse zusammen, so sieht man, dab es zweierlei Andesite des Karancsgebirges gibt: das Gestein des eigentlicben Karancs und jenes der von demselben abzweigenden Rücken, der granaten führende Amphibolandesit und das sich anschlieBende Sátoroshegy-Gestein, der "Hypersthen-Amphibolandesit . Ehe ich meine Arbeit absehlieBe, möchte ich es für notwendig erachten, mich ausfübrlieh mit der die Eruptivgesteine des Karancsgebirges behandelnden Literatur zu bescháttigen. VoGELSANG ! macht zuerst Erwáhnung davon, daB in dem dunklen Karancser Trachyt bei Somoskőujfalu Cordierit vorkomme ; er hat das von ZIPSER übersende e Material untersucht und nachgewiesen, daB es voll roter Granaten ist, schwarzen Diorittrachyt-Cordierit enthált und mit seimer, wahrscheinlich durch die Náhe des Basaltes erlangten fluidalen Struktur an Basalt erinnert. SzaBó hat VOGELSANG mehrere Exemplare von Karancser Andesit ge- sendet, die letzterer untersucht und dabei gefunden hat, da8 diese Gesteine nicht mit jenem Stücke identisch seien, in welchem er den Cordierit erkannt habe. Nach SzaBó ist Andesit mit fluidaler Struktur im Karancs eine Seltenheit, wahrscheinliech stammt er von der westlichen Seite und hat der Basalt seine Struktur hervorgerufen. VOGELSANG hat den Dünnschliff, der die Grundlage seiner Untersuchungen bildete, an Professor SzaBó übersendet und so gelangte dieser in den Besitz des Mineralogisch- Petrographischen Institutes der Budapester Universitát. Diesen Dünnscbliff habe ich auch untersucht; der Cordierit fállt sogleich durch seine GröBe, blaue Farbe und seinen vorzügliehen Dichroismus auf. Interessant ist die fluidale Textur des Gesteins, die weder bei den Karancser Andesiten, noch bei jenen des Sátoroshegy vorkommt. VOGELSANG hat in dem von ZIPSER gesendeten Gestein Cordierit gefunden, wábrend dieses Mineral in den von mir untersuchten Gesteinen nicht in einem einzigen zu erkennen war. 1 Dr. FERDINAND ZIRKEL: Die Kristalliten (1875). pag. 153. 334 Dr MARGARETE SCHOLTZ Alle jene Gegensütze, die zwischen dem von VOGELSANG untersuchten Dünnsehlff und den Karancser Andesiten bestehen, beweisen zweifellos, daB jenes Exemplar, welches ZIPSER an VOGELSANG gesendet hat, nicht vom Karancs- sebirge stammt, sondern mit einem -von einem anderen Orte herstammenden Gesteinsetück vertauscht wurde. Mit dem echten Cordierit des Karancser Andesites hat sich Professor. SzaBó ausführlich bescháftigt und sagte darüber folgendes: Als ich das Gestein des Karancsgebirges überprüfte, fand ich, da Bin demselben Cordierit háufig vorkommt, und wurde dieser bald für Ouarz, bald für Feldspat gehalten; meistens bildet er unregelmábBige Körner und diese konnte man eher als Ouarz gualifizieren, ein anderesmal aber hielten wir ihn bei seiner lánglichen und trotzdem homogenen Textur für Feldspat. Zumeist ist der Cordierit des Trachyts veilehenfárbig und erscheint so als amethystartiger Ouarz. Ich habe sowohl den Karancser, als den Sátoroshegyer Andesit gut revidiert und mich davon überzeugt, daB von dem Cordierit, den SzABó bestimmt erwáhnt, keine Spur vorhanden ist. Die in dem (Gestein vorkommenden abgerundeten Ouarzkörner, mit welchen vielleicht Professor SzaABó den Cordierit verwecbselt haben mag, zeigen in vielen Föllen ein gutes Achsenbild und so ist es zweifellos, daB sie Ouarz reprásentieren. Schönen veilchenfarbigen Cordierit habe ich nicht einmal einen einzigen gefunden, doch bin ich manchmal auf schwach pleochroi- stische, veilechenfarbige Apatite geraten, welche von Professor SzABó möglicher- weise für Cordierite gehalten worden sein mochten, nachdem er in seinem Werke von dunkelfárbigen Apatiten keine Erwáhnung gemacht hat (die Lichtbrechung ist bei diesen bedeutend gröBer, als bei den Cordieriten) und die sechseckigen Ouerschnitte nicht einmal Zwillimngsverwachsung zeigen. Mit diesen Ausführungen will ich nicht beweisen, da B Cordierit in den Ande- siten nicht vorkomme, da ja vorzügliehe Forschungen bezeugen, da B eg zahlreiche Andesite gibt, bei welchen der Cordierit ein wesentlicher Gemengteil derselben ist ; 2. B. in den Andesiten von Lampigha maritttima, Cabo de Gata!? tritt der Cor- dierit in ansehnlicher Menge auf. AuBer diesen könnten noch zahlreiche Vorkommen aufgezöhlt werden, bei welchen scine Gegenwart unzweifelhaft nachgewiesen ist. In den Andesiten Ungarns ist der Cordierit als wesentlicher Gemeng-eil des Gesteins bisher noch nicht mit vollkommener Genauigkeit beschrieben worden. Es kommen zwar im Gestein kristallinische Schiefereinschlüsse vor, die auch Cordierite enthalten, doch sind letztere in den Binscblüssen zu finden und bilden keine Gemengteile des Gesteins. Der Cordieritgehalt des Karancser Andesites ist allgemein in der Fachliteratur aufgenommen ; ? wissenschaftlichne Werke und Lehrbücher machen davon Er- wáhnung. In kleineren Arbeiten findet man ebenfalls hierauf Bezügliches, so erwáhnt MoRozevIicz in einer interessanten Abhandlung, in welcher er sich mit 1 A. OSANN: Über die cordieritführenden Andesite von Hoyazo (Cabo de Gata), L. D. G. G. 1888. XL. 694. 2 Dr. KARL HINTZE: Handbuch der Mineralogie. II. 2. 927. DIE ANDESITE DES KARANCS-GEBIRGES. 335 den Bedingungen der Kristallisierung des Cordierits bescháftigt, das Werk SzABó s, das heiBt, er bezieht sich auf den Cordieritgehalt des Karancser Andesites. Die auf das Vorkommen von Cordieriten in den Andesiten bezügliehe Literatur. Dr. SzaBó Józs$eF : A gránát és cordierit (dichroit) szereplése a ma gyarországi trachytokban. A M. T. Akad. Ért. A természettud. köréből. 1877. A. BERGxpAr : Cordierit und granatführender Andesit von der Insel Li pari - NI J. 1890." LESI Dr. KARL HixrzE: Handbuch der Mineralogie II. 2.927. E. HussaAKk: Über die Verbreitung der Cordierite in Gesteinen. N. J. 1885 TSES2E G. H. F. MOLENGRAAFF: Cordierit in einem Eruptivgestein in Südafrika. N.. JSELS9ASTÉST9 JosEF MoRozeEvicz: Kristallisation des Cordierits in Andesitmaemen. INGEM BEM: VITT 66: NAUMANN— ZIRKEL: Elemente der Mineralogie. 724. H. OSANN : Über die cordieritführenden Andesite von Hoyazo (Cabo de Gata). 27. DE GSG..1888.XISG9A A. OSANN: Beitráge z. Kenntnis der Eruptivgesteine des Cabo de Gata, Pro: Almemnasz DSE GBSZ E RETEK ZOTT ZA TO SE GSELSIT S KEL TET 688. H. RosesxBuscH: Mikroskopische Physicgraphie. I. 2—166; II. 2. 1053. Dr. FERD. ZIRKEL: Lehrbuch der Petrographie. II. .604. Dr. FERD. ZIRKEL: Die Kristalliten (1875) pag. 153. K. VoGELSANG : N. J. 1891. II. 65. xx Als Resultat meiner Untersuchungen betone ich beim Abschlusse meiner Arbeit — wie ich schon in der Einleitung hervorgehoben habe — daB es in den Andesiten dieses Gebirges keinen Cordierit gibt und da B das Gestein nicht Biotit-, sondern Amphibolandesit, beziehentlicen Hypersthen-Amphibolandesit ist. Meine Arbeit beendigend, erfülle ich eine angenehme Pflicht, indem ich meinem hoch- geschátzten Professor, Herrn Universitátsprofessor Dr. BÉLA MAuRiTz für seine wertvollen Ratschláge und seine Unterstützung, die mir den erfolgreichen Ab- schluB meiner Arbeit ermöglichten, meinen ergebensten Dank abstatte. Gleicher- weise spreche ich dem Herrn Gymnasialprofessor EUGEN NoszkY meinen Dank aus für die gefállige Mitteilung der auf die geologischen Verhültnisse bezüglichen Studien. Budapest, den 20. Mai 1917. Bearbeitet im Mineralogiscb-Petrographischen Institut der kön. ung. Universitát . : (Übersetzt von M. PgzYBoRksEr, dipl. Bergingenieur.) B) KURZE MITTEILUNGEN. INTERESSANTE NEUE FUNDE IM MUSEUM DER KGL. UNG. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. Von Dr. THEopDoR KoRMosSs. — Mit Figur 21. — Neuerdings gelangte die kel. ung. Geologische Reichsanstalt in den Besitz eliniger interessanter und wertvoller Wirbeltierreste. Vielleicht das wichtigste dieser ist ein Rückenschild-Teil von 21 x21 cm Durchmesser des von JAEKEL in 1902 in den Mitteilungen der Balaton-Kommission monographisch beschricbenen Placochelys placodonta. Das neue Exemplar stammt ebenfalls aus dem unteren Keuperkalk des Jerusalem- Berges bei Veszprém und verdanken wir es der freundlichen Aufmerksamkeit des Direktors des Piaristen-Gymnasiums im Veszprém, DESIDER Laczkó. Das hier zu beschreibende Objekt ist besonders deshalb wertvoll, weil es der erste gröbBere Panzerteil von Placochelys ist, das im Original untersucht werden kann. Seiner Zeit konnte námlich JAEKEL die Panzerfragmente aus dem harten Keuper- kalkstein nicht fÍreilegen und mubte sich deshalb mit der Untersuchume des Abgusses begnügen. Er meiBelte námlich den etwas weicheren Knochenpanzer heraus und aus dem erzielten Negativ lieB er einen AbguB verfertigen. Der hier besprochene Panzerteil lag nicht so tief um Gestein, auch war der den Knochen bedeckende Teil des Kalksteines etwas mergelig, so dabB Práparator VIKTOR HABERL den Rest unter meiner Aufsicht freilegen konnte. Leider waren die Steinbruch-Arbeiter, wie gewöhnlich, auch jetzt nicht , genügend aufmerksam, so dab ein Teil des Fundes. verloren gegangen ist. Ein Teil der fehlenden Höcker wurde vom Práparator ersetzt, um die Charaktere des Panzers besser darzustellen. Demzufolge ist deutlich zu sehen (vel. Abbild. 21), wic die Höcker sich aus dem durchsechnittlich 175—2 em dicken Panzergrund hervorheben und wie sie auf der Oberfláche des Panzers gruppiert sind. Die in parallelewen khkinreh verlaufoenden Höcker stehen nicht ganz senk- recht und trágen 8—10 breite Rippen , die durch mehr- weniger vertieíte Grubeon von einander getrennt sind. Von oben betrachtet ist deshalb der eroBe Höcker Patella-artig gestaltet. Die gzöbon Húcket sind .kranzartag von kleimerem, tenne KURZE MITTEILUNGEN. 3831 fácher gebauten Höckern umgeben, die an der Wurzel dér Rippen der groBen Höcker stehen. do, viel Bimhsés bungen die Seiten des groBen Höckers zieren, eben39- viel (8—10) kleine Höcker nehmen am A utba ú des JT ame ZS Von Fig. 21. Rückenschildteil von Placochelys placodonta. 7wischen den Reihen der eroBen Höeker erheben sich in 3—4, ebenfalls mehr-weniger parallelen Reihen die kleinen Höcker, deren Höhe nicht einmal die Hülfte der groBen erreicht. Die zu der Ordnung der Sauropterygier und in die Familie der Placodontidae gereihte Gattung Placochelys, welche von JAEKEL mit den Nothosauriern und Schild- kröten in Zusammenhaneg gebracht wurde, ist bisher noch ungenügend bekannt. 338 KURZE MITTEILUNGEN.. Aus diesem Grund begrüBen wir den neuen Fund von DESIDER LAczkó mit gro Ber Freude, da hieraus dic Entstehung des Rückenpanzers vielleicht endgültig gelöst werden kann. Die eingehende Untersuchung des neuen Panzerteiles ist schon eine spezijelle Aufgabe, deren Lösung einem Spezijalisten überlassen wird. k "Den zweiten Fund bilden drei wohlerhaltene, obzwar etwas feblerhafte Amihracotherium-Záhne aus dem aguitanischen Kohlenflöz der Lónya-Kolonie bei Petrozsény. Das Museum der kel. ung. Geologischen Reichsanstalt verdankt diesen Fund Herrn Oberbergrat Jurius HALavÁrs. Es handelt sich um einen oberen Molaren- und zwei Bekzahníragmente. Die Züáhne sind ganz schwarz ge- fárbt, ihr Scehmelz besitzt Porzellanglanz. Die Kauflüáche des Molares ist etwas abgenützt. Anthracotherium-Reste waren bisher in Ungarn hauptsáchlich aus dem Oligozán Siebenbürgens bekannt, wo vorwiegend Arten von:kleiner Statur vor- kamen. Die bier besprochene Art von RhinocerosgröBe gehört wahrscheinlich zu Anthr. magmem oder zu dessen Formenkreis. Da aber aus Huropa cca 20 Anithr.- Arten. bekannt sind und da mir ferner in Budapest kem Vergleichsmaterial zur Verfügung stand, muB die Bestimmung der Art, sowie die Revision der übrigen ungarischen Anthr.-Reste der Zukunít vorbehalten bleiben. xk Ebenso wichtig und bedeutungsvoll sind die Antilopenreste, welche — aus den práglazialen Kluftausfüllungen des Nagyharsány-Berges bei Villány und des Somlyó-Berges bei Püspökfürdő stammend — vorgelegt wurden. Ich fand vor einigen Jahren am Harsány-Berg nebst zablreichen Schafiesten einen spiralen Hornzapfen. Es schien die Annahme wahbrschein- lich, da B all diese Reste von ein und derselben Tierart herstammen und daB es sich hier um ein gro Bes Schaf mit spiralen Hörnern handelt, dessen Záhne typische Scbhafzáhne sind, dessen Hörner aber an jene der Antilopen erinnern. Diese mejne Ansicht üuBerte ich in der Kocn-Festschrift (p. 56) und diese Ansicht teilte aucb Prof. MATsSCHIE, der bekannte Berliner Mammalog, denen die fraglichen Reste vorgelegt wurden. Im Jahre 1916 besuchte ich das Villányer Gebirge wiederbolt und diesma wurden am Harsány-Berg zwei, etwas an Hirschzáhne erinnernde Záhne gesam- melt, die gewissen, im práglazialem Material des S5omlyó-Berges bei Püspökfürdő in groBer Zahbl gefundenen Resten auffallend ahnlich sind. W. FREUDENBERG, Privatdozent zu Göttingen, ein tüchtiger Kenner der práglazialen Wiederkáuer hielt sich vor kurzem in Budapest auf und erkannte nach Besichiigurg des erwáhnten Materiales in den Zühnen Reprásentanten der ausgestorbenen Antilope ( Tragelaphus) Jügeri Rürrim. Zu dieser Art gehört der spirale Horn- zapfen vom Harsány-Berg, zwei Záhne und eine groBe Zahl von Resten aus Püspökfürdő. Am Harsány-Berg kommt demnach neben dem groBen práglazialen Scbaf (aus dem Formenkreis Ovis arils) auch diese interessante Antilopenart vor, KURZE MITTELUNGEN. 339 die an GröBe den Kudu ( Strepsiceros) übertraf, und die nach FREUDENBERG auch in der Forestbed-Fauna auttritt. Das Vorkonimen dieser Art in unserer prüglazialen Fauna verknüpft díése noch inniger mit der Forestbed-Fauna. Der Umstand ferner, da B unsere Antilopen- art sowohl in der Fauna des Harsány-Berges, als aucb in der von Püspökfürdő vorkommt, beweist im Gegensatz zu MÉéHELYy, da B die Faunen beider Fundorte altersgleieh sind. Noch wichtiger ist aber der Zusammenhang, der sich auf Grund dícser Art, die auch in den schwábischen Bohnerzen (Obermiozán) vorkomimnt, zwischen der ungarischen práglazialen Fauna und der Fauna des álteren Neogens zutage tritt. Von Püspökfürdő beschricb FEJÉRVÁRY vor kurzem eine neue Frosch- gattung (Plhobatrachus), deren primitive Charaktere gewisserma Ben an die oligo- miozáne Gattung Palacobatrachus erinnern. Falls die aus dem deutschen Miozán béschriebene Antilope Jügeri mit den ungarischen práglazialen Antilopen ganz ident wáre — was durch einen unmittelbaren Vergleich bestütigt werden muB — so wáre dies die zweite Art dieser Fauna, welche miozáne Beziehungen andeutet. ; fe. k Das zuletzt vorgelegte Objekt ist ein seltens chönes, riesengro Bes Ge weihpaar von Cervus giganteus (aut Schádelfragment), das vor einigen Jahren bei Kécske in das Netz des Fischers LUDWIG SZÉPI gelangte. Das Objekt haben Dr. KoLoMAN SzaBó Kustos am Museum zu Kecskemét und Verfasser dieser Zeileh im vergangenen Herbst an Ort und Stelledem Museum der kel. ung (Geologischen Reichsanstalt erworben. PoHrra und LYDEKKER unterséchéiden fünf Subspezies von Cervus figanteus, u. zw. Cervus giganmteus typicus (— C. Hibernige; irische Rasse). út K Ruffi ( — C. germamiae; germaniseche Rasse). 4 ( itahae (mediterrane Rasse). Ki Ki Belgrandi (tranzösiscbe Rasse). 4 ( carnutorum (Forestbed-Rasse). Von diesen Rassen sind die drei ersten genügend bekannt, wábrend von den beiden letzten nur fragmentare Reste vorliegen. Die Geweihcharaktere der irischen, germanischen und mediterranen Rasse hat PontrG im Bd. XXXIX der Paleonto- graphica eingehend besprochen. Ich befasse mich deshalb mit der umfangreichen Bescbreibung der Geweihtypen nicht weiter und verweise nur darauf, da B wáhrend die Spannweite (d. h. die Breite zwischen, beiden Geweibspitzen) der irischen Rasze 315 m übertreffen kann, ditsélbe bei der germanischen Rasse höcbstens 18, bei der mediterranen 177 m betrágt. PonrtrG und seinem Beispiel folgend auch LYDEKKER záhlen die ungarischen C. giganteus-Geweihe zur mediterranen Rasse. Portia bemerkt, da B C. gig. italiae 340 KURZE MITTEILUNGEN. im groBen Ganzen der germanischen Rasse náhber steht, als der irischen und dab sich die ungariscben Geweihe in ihrem Habitus eher der germanischen Rasse nühern. Auch ist es seiner Meinung nach nicht ausgescblossen, daB es zwischen beiden Übergánge (Kreuzungen?) gibt. Die Spannweite acs vorgelegten Exemplares aus Kécske betrágt über 215 m (252 em), die gröbBte Lánge beider Geweihe erreicht (samt den Stirnknochun, auf der Innenseite der Krümmung) 3835 cm. Dieses Guweih ist also bedeutend sröRer, als die gröbten Geweihe der mediterranen und germanischen Rasse, er- reicht aber die maximale GröBe der irischen Rasse nicht. Seiner Form nach steht dieses Geweih von der mediterranen Rasse am weitesten entfernt und erinnert ehestens an die germanische. Hinigerma Ben ist es aber den irischen Typus áhnlich, man könnte fast sagen, es steht zwischen beiden. Es scheint also, als ob in Ungarn aufer der typiscben mediterranen Race (val. PonxrG 1. c. fig. 8) noch eine andere, der germanischen Rasse nahestehende, oder mit dieser idente Riesenhirschart gelebt hátte, die nach der Form und GröBe ihres Geweihes, ebenso wie die irischs Rasse, kaum ein Waldtier gewesen sem konnte. Ich bin geneigt, diese — wahrscheinlich auf Sumpígegenden lebende — Rasse vorláufig den Formenkreis von C. giganteus Ruffi NHRG. einzureihen (Typus das Wormser Exemplar von NEHRING, PontIG Il. c. fig. 4c), es kann aber auch sein, daB neuere glücklichere Funde dieser Rasse im System eine selbstándige Stelle sichern werden. Das vorgelegte Geweih, das eine Zierde des Museums der kg]. ung. Geolo- sischen Reichsanstalt bildet, verpílichtet uns zu öfteren Besuchen bei den Fischen ama Tisza-FluBe. Das Bett der Tisza ist eine wahre Schatzkammer der schönsten Funde ; es wáre ein unersetzlicher Schaden, wenn derartige Objekte der Wissen- schaft nicht gerettet werden könnten. , Die mübsame Práparierung und Restauration des Geweihpaares von Kécske Jobt dei Meisterhand des Bildhauers VIKTOR HABERL, Pröparators der Geologischen Reichsanstalt . C) VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. DAS IM BARANYAER INSELGEBIRGE AM 29. MAI 1909. BEOBACHTETE ERDBEBEN. Von Dr. A. RÉTHLY. — Mit der Figur 21. — Das jenseits der Donau zwischen Pécs, Barcs, Kaposv ár und Szegszárd sich erstreckende aseismische Gebiet ist in Südost durch eine seismotektonische Linie erster Ordnung begrenzt. Auf der Erdbebenkarte von Ungarn ! wird das südöstliche seismische Gebiet des zwischen der Donau und der Drau befindlickhen Baranyaer Inselgebirges durch eine seismo- tektonische Linie von dem der aseismischen Scholle angehörenden eigentlichen Mecsekgebirge getrennt. Dieses Gebiet verdient aber hinsichtlich der Erdbeben schon deshalb unsere Beachtung, weil der ihm gegenüber, zwischen der Donau und der Tisza liegende Landesteil sich zwischen Baja und ÚUJ- vidék eleichfalls als aseismisch erwiegs. Die Gegend südlien des Mecsekgebirges ist eigentlieh arm an Erdbeben und erst aus allerneuester Zeit stehen uns von hier einige vertrauens- würdige und untersuchenswerte Erdbeben zur Verfügung. Von diesen ist das- jenige vom 29. Mai 1909 ? sowohl rücksichtlich des Umfanges, wie der Lage des Schüttergebietes für diese Gegend von Bedeutung. Über dieses Erdbeben. wurden durch das Meteorologisehe In- stit ut8$ folgende Berichte gesammelt : 1. Hid or. 7£ 002 V". Bin vertikaler Stob von 10—15 Sekunden Dauer. Bilder fielen von den Wánden, Gefösse klirrten. Murrendes Geráusch ging voraus und folgte dem StoBe. Das Erdbeben war auchin Ráczpeterd zu verspüren. 1 A. Rériny: Die Erdbebenkarte Ungarns. KGerlands Beitrüöge zur Ge0o- physiko Band XIII. 4. Seite 283—305. Leipzig, Berlin 1910. ? Avis macrosismigue de Hongrie. Année IV. 1909. Herausgegeben von der kgl. ung. Meteorologischen Reichsanstalt Nr. 22—23. 29. Mai. Seite Ill. 3 Das durch die kel. ung. Meteorologische Reichsansta lt gesam- melte Beobachtungsmaterial gelangte nach Übergabe des Erdbebendienstes an das Seismo- logische Observatorium der kgl. ung. Universitát der Wissenschaften in den Besitz dieses Observatoriums, bezw. des Seismologisehen Institutes. Zur vorliegenden Arbeit hatte Herr Univ. Prof. Dr. R. v. KÖVESLIGETHY die Freundlichkeit mir die Originalberichte zur Ver- fügung zu stellen, wofür ich ihm auch hier meinen Dank abstatte. MITTEILUNGEN. VERSCHIEDENE 542 Elé 2. Hird. 6? 457 IV". Zwei einander folgende Stöbe in N—5-Richtung. Dauer 8 Sekunden. Hüngende Gegenstünde bewegten sich, Gefübe, Bilder, Türen rasselten. Gleicbhzeitig wurde Murren vernommen. (J. EBERHARDT.) k 3. Kátoly. 62 30" V"—VI". Drei-vier mittelstarke Stöbe von oben nach abwárts verlaufend. Es wurde auch wogende Bewegung wahrgeenommen. Leicht OO. — se" sseve ső Budafa 187207" 6 Pécsvárad mé 4 a szek eget Hal s u fetény fi e w SZE Za : GÉ 35 kai nesze BARANYAI SZIGET HEGYSEG rfu se OJ zi 6 hream e. ned 8 Ego telát / 1909 máj 29. 6" 53"7a.m. et Eza EST uJOMONY p/ : Got 54 Es. 74 SAO Szentes : 5 BETA ZT SKZ ÉS — Zs őz —Mecsékszabolcs"-.., ird Va s8 km ET BPésgsi 9 94 tsa. ROY E 7 FESS s öguázse ÉSZ e "., ORüspökszenterzsébet ENE LR RO á E fg éz jvágószóllós Zo nárat e ell lta 52 i Himesháza (0 o fővág REESE Őz; 5 E Étá Kössás 2-ettff Maráza ak 6.8 j sz EESe elk éli 6 eset 17 já Ar ; "Berkesd s énő E SES ag kozár Flend Kátoly : 9: SRE a 38 ; / s e Í am Eb Földrengési térkép. SESZESE 3 si 38 Ág o Ez sZ s ő Uptóde £rdbebenkarte Sssadkőt söt 8 [/ "A Magyarsarlós VáRés s sotet Jelmagyarázat - ZerchenscAlussel ISS ae 3 74-59 Eh éDézt TEST SRE NZERE 7 JRE Epicentrum - fpizenirum Sat dá e . Kiskozár gg// Gyraldren ést nem éreztek zet / EZ Bt SZ. Ader o JXkernErdbeben beóbacAtet SESELz Ét EL 176 do A lökés iránya - Stossrichtung zszlbt SE § Ea 1 Vertikális lökés - Vert/kalstoss o BESE othárd 8 MÉ ZS e ÉSZ 46" AHangtünemeny nem volt - Aern Getőse — Sas ERTESTEE 5-8 JAA ESZÉBEN E SZEATTAZZ ÉTEZÜÉŐ Ni A" Gyenge hangtüneményz $chwaches Getőse ESSZÉ a Erös hangtünemény-— Starkes Getöse Pogány DSÉSTE x Robbanásszerű hangtűnemény-fxplosionsart. Getőse (0 SES S e za ti határvonalak Sze kesyééei 7 B Tk Huj; e Grenzhnien szet SES ESÉS Ne ejbály Se tektonik nalak ze ÖKnéjezzíezis cb Sze goVektartsehe s ÜnYEn k Nemeti szar BRáczpeterd o Figur 21. Das Schüttergebiet des im Baranyaer Inselgebirge am 29. Mai 1909 beobachteten Erdbebens, § VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 348 pendelnd aufgehángte Gegenstánde rückten von ihren Plátzen, Mörtel barst, Raucbfánge stürzten herab, Dachziegel fielen zu Boden. Gleichzeitig wurde Murren beobachtet. (J. SAJNovICS.) 4. Kiskozár. 72 00 IV"—V". Drei Stöbe von $ nach N mit 10 Sek. langem Wanken. Türen und Fenster rasselten laut, B.lIder rückten von: ihren Plátzen. Gleiehzeitig tiefes unterirdisches Rauschen. Das Erdbeben wurde auch in den Gemeinden Mislény, Szemely, Ellend und Sáros beobachtet. (E. KT] 5.Liptód. 6230" III". Hin StoB von E nach W mit starker TiLGÉh öttől die auch in dem Dorfe Maráza verspürt wurde. Gegenstönde rückten von der Stelle. (J. HÁBEL.) 6. Magyarsarlós. 7 00" V9—-VI". Hin starker vertikaler Sto8 von 3 Sek. Dauer. Hángende Gegenstánde, Binrichtungsstücke rückten weg. Gemur- mel war nicht zu vernehmen. Bin Schornstein stürzte ein. Das Beben rief Schrecken hervor. 7. Mecsekszabolcs. 6? 50? V". Zwei StöBe in einem Zeitintervall von zwei Sekunden und der Dauer von je einer Sekunde. Höngende Gegenstünde rückten von der Stelle, GefáBe klirrten, Schlafende erwachten. Geráusche keine. Die durch das Erdbeben:hervorgerufenen StöBe machb- ten sich in allen Sötrecken des hiesigen Kohlenbeng- werkes bemerkbar. Die tieíiste Strecke liegt 583 műber dem Meere. Nach den Behaupntungen einzelner Gruben- arbejiter knmachte. die, 421 min err ún o klermeekokl én: ünd Steinstücke fielen herab und es bemáchtigte sichihrer die Empfindung, als sánkeon sie hina b. (R. SzTRAKA.) 8. Mecsekszabolces. 6? 45" V". Rütteln, GefáB klirrte. Gleichzeitiges donnerartiges Getöse. Aus vielen Hüvsern flüchteten die Bewohner. (J. SZOKOLA.) 9. Mislény. 72 00" IV9—V". Hin StoB mit 4 Sek. langem Wanken. Fensterklirren. Sitzende, stehende, gehende Menschen wankten. Schwaches Ge- murmel hörbar. (F. DREIECKER.) 10. Nagykozár. 6? 45" IV". Bin heftiger StoB mit wellenförmigern Wanken in E—W-Richtung. Dachgebálke krachte, GefáBe klirrten, Leute im Freien begannen zu wanken. Gleichzeitiges explosionsartiges Getöse., Die Leute vermuteten in Mecsekszabolecs oder Somogy eine Grubenexplosion. (J. WAXLER.) 11. Pécs. 7? 00" IV". Ein StoB in der Richtung 5—N mit augenbliek- langer Bewegung. Hángende Gegenstánde rückten von der ötelle, Fenster klirrten, Schlafende erwachten, Betten schoben sich von ihren Plátzen.-(F. GALLovICH.) 12. Pécs. 6b 5832 III" IV". Schwaches Erdbeben mit etwa 20—25 Sek. langer Bewegung. Keine Geráusche. In der östlichen Stadthálfte wurde das Erdbeben lebhafter verspürt, das an mehreren Orten Schreck hervorrief. (E. CzZIERER.) 3 13. Pécs-Bergwerk. 6 555 TIII"—IV". Wellige Bewegung von E nach W. Wurde von mehreren wahrgenommen. (E. VIzER.) 14. Pécs vára d. 7? 00" III". Bin Sto8B mit aus E gegen W elágertzátéb 344 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. Bewegung. Hine Blechtasse klirrte, die Türe öffnete sich. Dröhnendes Getöse. (V. HAL.) 15. Püspökbogárd. 6? 22 V". Bin vertikaler StoB mit Bewegung von der Dauer einer Sekunde. Das Erdbeben glich einer vertikalen Explosion. (M. UJjvÁRYy.) 16. Roómonya. 6? 552 V"9—VI". Hin Vertikalsto8b mit 2 §Sek. langer Bewegung. Von den Döchern fielen Mörtel und lockere Dachziegelstücke herab. Gleichzeitig starkes donneráhnliches Getöse. (J. GRUBER.) 17. Szellő. 7? 00" III"9-IV". Mehrere StöBe in rascher Folge mit etwa 10—15 Sek. lang wáhrender Bewegung. Gefábe und Bilder wurden bewegt. Gleich: zeitig war mittelstarkes Gemwurre vernehmbar. (N. REIL.) út Verneinende Berichte gelangten aus folgenden Orten ein: Bonyhád, Himesháza, Kővágószőllős, Maráza, Németboly, Németi, Pétsudvard, Pogány, Siklós, Szentlőrinez "und Püspök: szenterzsébet. Die aus der kartographischen Verarbeitung dieses Beobachtungsmaterials gewonnenen Ergebnisse sind im Nachfolgenden zusammengefesst. Aus den an den einzelnen Orten beobachteten Angaben wurde in erster Reihe schátzungswejse die Stárke des Erdbebens ermittelt und auf Grund der Bebestárken die auf S. 342 mitgeteilte Erdbebenkarte entworfen. Der zeitliche Entspannungsmoment konnte nicht genau ermittelt werden, da die Bebenwellen sich bloB auf so kurze Entfernungen fortptlanzten, da B keines der vier zunáchstliegenden Erdbebenobservatorien dieselben registrieren konnte. Die Observatorien in Budapest, Kalocsa, Zagreb und Belgrad erwáhnen nichts von einem Erdbeben am 29. Mai. Demnach sind wir gezwungen als wahrscheinlichste Zeit die Angabe der meteorologischen Station Pécs uns za eigen machen, der zufolge also das Erdbeben um 7 Uhr 53 Minuten mitteleuropáischer Zeit erfolgte. Das am kráftigsten erschütterte Gebiet, wie das Epizentrum selbst, ist in der Gegend zwischen Romonya, Bogáros und Nagykozár anzu- nehmen. Hier ist die Kreuzung zweier seismotektonischer Linien vorauszusetzen. und es ist áuBerst wahrscheinlich, daB das Epizentrum in der Náhe der Kreuzungs- stelle zu suchen sei. Das Epizentrum befánde sich daher etwa 467904" n., Br. und 18"20" 0. Tus v.(GIWa Auf dem Gebiete stárkster Erschütterung betrugdieStüárke des Erd- bébéns annöáhernd VI", nach der XII"-Skala. Das Pleistoseistengebiet wird durch die Orte Bogáros, Nagykozár, Magyarsarlós und Kátoly umgeben; die durch diese Jsoseiste umgürtete Flöche betrágt 57 km8?, entspricht also einer Kreisfláche mit dem Durchmessa 8-5 km. Die mittlere Schütterzone umgebende Isoseiste láuft in der Náhe der Orte Mecsekszabolcs, Hird, Szellő, Hidor und Kiskozár. Diese Fláche besitzt ein AusmaB von 126 km2, also eleich einer Kreisfláche mit dem VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 345 Durchmesser 40-2 km. Diese Zone ist ebenso wie die Kernflüáche von einer axialen Ausdehnung in WNW—ESE gekennzeichnet . Die abschlieBende Grenzisoseiste beschreibt endlich den folgenden Weg: in NW verlüuít sie unmittelbar am Fufe des Mecsekgebirges, insoferne Pécs-Bergwerk, Somogy und Pécsvárad in dieser Gegend bereits auf den áubBersten Rand des Schüttergebietes fallen; Püspökszent- erzs ébe t liegt in E schon auferhalb der Grenzisoseiste, desgleichen M a r á z a ; dagegen liegen südlich und westlieh Liptód, Lothárd, Mislény und die Umgebung von Pécs wieder innerhalb. Das gesamte Schüttergebiet ist solcherart eleich der Fláche von 300 km8, oder einer Kreisfláche mit dem Durchmesser von 618 km. Laut der dankenswerten Mitteilung des Herrn Dr. E. VapáÁsz liegt das gesamte Areal des in fragestehenden Erdbebens südheh vom mezozoischen Grundgebirgedesnördliehen Baranyaer Inselgebirges. Es füllt also auf einen Teil des in allerjüngster Zeit hinabgesunkenen Granitgrundgebir- ges des Mittelbaranyaer Hügellandes. Demzufolge beweist also das Schüttergebiet und die Lage des Epizentrums, daB hier auch heute noch in Gange befindliche Erscheinungen einer geologisech festgestellten jungzeitlichen Krustenbewegung vorhanden Ist. Von anderen interessanten Einzelzügen des Beobachtungsmaterials ist ferner noch zu erwáhnen : die StoBrichtungistin Pécs und Kiskozár als von 8 nach N erfolgt beobaechtet worden, wáhrend man in Hird genau entgegengesetzte Richtung wahrgenommen haben will. Ím Sinne der in Pécs- Bem erwie b k SB lG st vzá Bardot MANYA gyakorta uát Sze dt eü Mat ho: 46 di beobachteten Stobrichtung pflanzten sich die Bebewellen überall von E nach W fort. Auf dem Pleistoseistengebiete und auch zum Teil aubBerhalb desselben wurde der StoB überall vertikal verspürt, was von sehr groBer Bedeutung ist, da es auf eine ruckartige Bewegung hindeutet. Die Beobachtungen über die Sto Brichtungen mit einander vergleichend nehmen wir an, dab die Scholle, welche durch das Erdbeben am 29. Mai 1909 in Bewegung gebracht wurde, von Ost nach West rückte und in ihrer mittleren Partie einen stárkeren nach abwárts gerichteten Schub erlitt. Es ist ja möglich, dab die in Frage stehende Bewegung in dieser Richtung eine ganz minimale ist, ja, daB sich zum Ende selbst durch Prezisions-Nivellement keine namhafteren Höhenveránderungen (bis auf Zenti- metern) dartun lieBen; daB aber derartige Bewegungen immerhin und haupt- sáchlichst dort sehr möglich sind, wo laut den geologischen Feststellungen sehr jungzeitliche Dislokationen auch noch in allerneuester Zeit vor sich gegangen sein mubBten, ist nicht zu bezweifeln und nach meinem Dafürhalten ist also diese Erklárung annehmbar. Da8 sich in dieser Gegend tatsáchlich eine Senkung vollzog, dafür dürfen wir die in dem Kohblenbergwerke zu Mecsekszabolcs gemachten Be- obachtungen als Beweise annehmen. Hier krachte die Zimmerungin allen Strecken, Kohlen- und Steintrümmer fielen herab und die Schichtleute hatten das Empfin- den des Hinabsinkens. Grubenarbeiter, die tüglich mehreremal im Förderstuhle sitzen, sind aber mit dem Empfinden einer sinkenden Bewegung sehr vertraut Földtani Közlöny XLVII, köt. 1917. 23 346 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. ;, und darum scheint in diesem Falle gerade bei ihnen eine Sinnestáuschung völlig ausgeschlossen.! t Hinem Fortpflanzen des Erdbebens in SW- und NNW-licher Ricbtung geboten die das Schüttergebiet in dieser Richtung begrenzenden tektonischen Hauptlinien Hinhalt. Es soll hier bemerkt werden, dab unter tektonisehen Haupt- linien nicht etwa solche gedacht sind, die aus voraufgegangenen geologiseben Aufnahmen — Litteratur — bereits bekannt gewesen sein mochten, sondern solche. die aus Erdbebenbeobachtungen von Fall zu Fall ermittelt wurden. Wir dürfen mithin annehmen, daB wenn die solcherart ermittelten tektonischen Haupt- linien mit den geologisch festgestellten, also auf anderem Wege gewonnenen übereinstimmenden, denselben aucb rücksichtlieh der ferneren Erdbebenfor- schung grobBer Wert beizumessen Ist . Ím Norden war also das Erdbeben an der vor dem FuBe des Me cse k- gebirges verlaufenden tektonischen Hauptlimie noch ziemlich kráftig zu verspüren, drang aber über diese Linie nicht hinüber, wofür der verneimende Bericht aus Kővágószöllős und ferner auch der Umstand spricht, da£6 auch aus der Gegend von Orfű, Budafa, Hetény und Vasas keine Berichte einlangten, obschon bei der Tatsachenaufnahme Fragebogen auch nach diesen Orten geschickt wurden. ;i Die in der Richtung Pécs-Pécsvárad ermittelte und das Weiter- dringen des Erdbebens hier vereitelnde tektonische Hauptlinie deckt sich nach Dr. E. VApász im grobBen und ganzen mit den Randbrüchen, welchen entlang das megozoische Grundgebirge zu Ende des Pannonikums in gröBere Tiefe hinabsank. In Südwest dürfíte dem weiteren Vordringen des Erdbebens gleichfalls eime in. der Richtundg Kővágószöllős—Udvard—Németbóly angenommene tektoniscehe Hauptbruchlinie Grenzen gesteckt haben, obwohl ebenso in dieser wie auch in östlicher Richtung die Bebestárke infolge Absorption durch die Erdschichten etwa proportioniert mit der Entfernung vom Epizentrum sachte abnahm. Drei seismotektonische Linien glaube ich auf dem Schüttergebiete festlegen zu können. Die eine tektonische Hauptlinie durchdringt das epizentrale Gebiet, verlüuít in der Richtung Pécs-—Bogáros—Romonya—Berkesd— S$Szellő—Maráza. Diese wird von zwei Ouerbruchlinien der Richtung Nord- ost —Südwest durchschnitten, deren erstere über Pécs-—Hird—Nagy- kozár und Mislény, die zweite über Szellő—Kátoly—Hidor liegt. In der Náhe des einen Schnittpunktes befindet sich das Epizentrum und auch das Pleistoseistengebiet ist durch die beiden Ouerlinien im Umrisse : gegeben. Zu bemerken ist, da B diese seismotektonischen Linien im grc Ben sich mit geologischen Lángs- und Ouerbruchlinien decken, wie dieses durch die geologisehen Aufnahmen des Dr. E. VapáÁsz festgestelt wurde. 1 Bin ganz áhnliches ruck-, bezw. senkungsartiges Erdbeben im Bergwerke selbst hat man auch am 29. Dez. 1894 in Oravica wahrgenommen. Vergl. Dr. A. RÉTHLY: Die in den Jahren 1894—1895 in Ungarn beobachteten Erd- beben. Budapest 1915. (S. 58— 59.) VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 947 Endlieh sei auch der im Zusammenhange mit dem Erdbeben beobaechteten Tonerscheinungen mit einigen Worten gedacht. Diese Wahrnehmungen sind auch recht interessant. In der Nöhe des Epizentrumsin Bogáros und Nagy- kozár hatte man explosionsartiges Geráusch vernommen, ferner wurden stür- kere Tonerscheinungen auch noch aus den Orten, die über der das Schüttergebiet in BE umgerenzenden seismotektonischen lLinie liegen, gemeldet. Die hierauf bezugnehmenden Berichte sind jedoch mehrfach nur problematischen Wertes, so zum Beispiele gelangten aus Mecsekszabolcs sowohl verneinende, wie bejahende Meldungen über Tonerscheinungen ein. Es ist natürlich nicht möglich ein Urteil zu schöpfen, ob man am Rande des Schüttergebietes tatsáchlich Geráusche seismischen Ursprunges vernommen habe, oder durch zufállige andere Geráusche sich táuschen lieB. Jedenfalls ist es interessant und chara kteristisch, da B explosions- artige Geráusche gerade in der epizentralen Gegend einmütig vernommen wurden. Wie echon erwühnt, liegt unser Schüttergebiet zwischen zwei aseismischen Gebieten ; allein südöstlieh von hier gegen die Donau zu, kommen noch ein-zwei mindere Bebestellen vor. Eine solcheist Karanc s14 wo am 24. August 1897 sich ein kleineres Erdbeben ereignete; eine andere stellt die Umgebung von Báttaszék2: vor, who man am 25. Márz 1907 Erdbeben beobachtet hatte ; desgleichen ist auch das am linken Ufer der Donawgelegene Monostorsze8? noch hieher zu rechnen, wo es am 22. August. 1907 ein scehwácheres Erdbeben gab. Aus ölterer Zeit — vor 1880, da bei urs zu Lande noch kein regelmáBiger Erdbebendienst gepflogen wurde — sind keine namhaftere Erdbeben aus der Um- gebung von Pécs bekannt. Laut meinem nur im Manuskript vorhandenen ungarischen Erdbebenkatalog beobachtete manin Pécs zwar v. J. 1757 Erd- beben, allein da dieses mit dem Erdbebensehwarme von Zagreb (Juni— August 1757) zusammen. föállt, dürfte mit Gewisshe:it smzunehmen sein, dab sich . die Endausláufer dieses Schwarmes auchin Pécs bemerkbar machten. Hine weitere Bintragung über seismische Brscheinung findet sich vom 26. Dezember 1813 vor, eine andere vom 28. Mai 1817, welch letzteres aber auch in Pest- Buda wahrgenommen wurde, weswegen es also unentschieden bleibt, wo sich der Herd dieses Bebens befunden haben durfte. Zusammenfassung: 1. Das Erdbeben vom 29. Mai 1909 ist unter die tektonischen Beben ein- zureihen, bei welchen sich die Bewegung im $:nken einer Scholle kundgibt. 2. Wahrscheinlichste Hintrittszeit : 72 582 morgens mitteleuropáischer Zeit. 3. Epizentrum : 467 04" nördl. Br. 187 20" östl. L. v. Gw. 4. Epizentrale S.árke: VI". 5. Ausma b des Schütterfeldes : 300 km?. 6. Die Richtung der tektomischen Linien deckt sich in der Hauptsache sowohl mit der durch geologische Aufnahme gewonnenen, als auch mit der der Lángs- und Ouerbruchlinien. : : Dr. A. RÉTHLY : Die in den Jahren 1896—1899 in Ungarn beobachteten Erdbeben. Budapest 1914. (S. 47.) : :? A. RÉrHLY: Die in Ungarn im Jahre 1907 Erdbeben. Budapest 1908. (S. 25. 3 Ibds: S. 26—27. 335 ÜBER DIE JÜNGSTEN TEKTONISUHEN VERSÜHIEBUNGEN DER ERDRINDE. Von Dr. Fgasz Vagwsa von Páva k. u. Geologe-Ingenieur. Die Physiognomie unserer festen Erdrinde figuriert im allgemeinen Be- wudbtsein auch heute noch so, als ob dieselbe seit uralten Zeiten her unveránder- lich wöáre, und schreibt man die Auftürmung unserer Gebirgsketten mindestens plötzlich eingetretenen Katastrophen zu. Selbst unsere Fachmünner bekennen auch nicht sámtlich, daB jene tektonischen Kráfte, die unsere Gebirgsketten auf mehrere tausend Meter inlángst vergangenen geologischen Epochen empor- gehoben haben, auch heute noch wirken und daB wir auch heute noch ihre Wir- kung verspüren. Die Menschen werden getáuscht durch die riesigen Dimensionen des Werkes gegenüber den kaum wahrnehmbaren Verschiebungen der Erdrinde, die wir in unseren Tagen beobachten können, sowie durch die irrige Auffassung der Zeit nach mensehlichem MagBsztab. Man braucht Jahre zum Aufbau eines práchtigen Palastes, und doch ist dies nur ein winziger Ameisenhaufen im Ver- gleich zu den Massen der Alpen oder des Himalaja. Unser menscbliches Dasein ist nur ein flüchtiger Augenbliek im Leben unserer Erde, und wenn wir uns in der Phantasie vorstellen, da8B wührend einer Generation nur eine Lage von Ziegeln über die Erde ausgebreitet werde, so ist die Zeit der Geschichte unserer Erde eine so lange, dab unser Gebüude die gröbten Höhenunterschiede der Erdober- fláche übersteigen würde. Wenn wir die Unebenheiten der Erdrinde und die Lage der die letztere aufbauenden Gesteinsschichten mit solehen Gedanken prüfen, so folgt daraus von selbst, daB wenn die ülteren Sedimentschichten steil zusammengefaltet, tiei hinabgesunken oder weit verscboben sind, auch die jungen und jüngeren Ab- lagerungen auf irgend einen Wechsel ihrer Lage übergehen müssen. Und ob wir wohl noch immer unsere jungen Tertiárschichten in ungestörter, normaler, flacher Lagerung vorfinden, wie wir auch noch vor einem Jahrzehnt glaubten? Durchaus nicht ! Aber nicht deshalb, als ob sich die in vielen Fállen um einen rechten Winkel oder um einen noch gröBeren Winkel aufgebogenen Bildungen seither auf den Weg gemacht haben würden, sondern weil sich, wie wir eleich sehen werden, die Veránderung der alten Lage bei diesen ebenso geltend macht, wie bei den die ölteren Gebirge aufbauenden Gesteinen. Auch diese gleiten und klettern, wenn auch langsam, nach den ülteren oder vor ihnen von jener máchtigen Kraft unter den anderen vorgetrieben, die in der verworrenen Rinde unserer alten Erde nach dem Gleichgewicht strebt. Binst wurden tiefe Meeresbecken ausgefüllt und hochaufgetürmte Gebirgsketten geebnet, wáhrend welcher Zeit die Massen in der VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 349 Nachbarschafít der vorigen Ablagerungen abermals nur langsam durch hundert- tausende und Millionen von Jahren aufwürts brechen. Was ist auch natürlicher, als daB diese Triebkraft in der Erdrinde auch nach dem Tertiár nicht zur Ruhe gelangt ist und dab auch heute Bewegungen und Verönderungen in derselben stattfinden, ebenso wie Írüher und sich in irgend- welcher Form auch offenbaren. Und in der Tat wird unsere alte Erde bald da, bald dort erschüttert und es treten Erdbeben ein, die viele menschliche Karten- háuser über den Haufen werfen, doch bringen sie sehr selten augenföllige Ver- önderungen auf der Erdrinde zustande. Über die Erdbeben existiert eine grobBe literatur, hingegen finden wir in derselben über die tektonischen Verschiebun- gen darüber, ob die nachtertiáren oder guartáren und unsere gegenwörtigen Sedimente. bleibende öpuren davontragen. nicht genügende Daten, was haupt- süchlich dem Umstande zuzusehreiben ist, dab diese Erschemungen bis zur neueren Zeit vom geologischen und tektonischen Gesichtspunkte gönzlich unberücksiehtigt geblieben sind. Der aufnehmende Geologe verwendete sehr selten Sorgfalt dafür, diese Sedimente auch noch zu analysieren oder zu zergliedern, oder die Lagerun- gen detaillierter zu studieren. Höchbstens bildeten die Schotter und der LöB einiger- ma Ben eine Ausnahme, sodann die ganz lokalen Torf- und Höhlenablagerungen. Daran aber — und ich wage es bestimmt zu behaupten — hat niemand gedacht, daB in den guartáren pleistozánen Sedimenten auch solche Verschiebun- gen möglieh sind, auf Grund welcher die durehziehenden Faltungen und sogar auch deren spezielle Entwicklung festgestellt werden kann. Ich gestehe, dab ich es anfánglich auch selbst nicht geglaubt habe, aber umso grölBer war meine Genug- tuung, als 1ch mich überzeugt hatte, dab die, aus den unter 5, 6, 8, 10, 13 und 16" einfallenden pleistozánen Schichten konstruierten Falten und kleimeren Schichten- gewölbe auch in den, aus diesem Pleistozüngebiet sich langsam erhebenden petre- faktenführenden pannoni chen Schichten in der Umgebung von Belovár, und zwar sowohl nach NW, wie nach SE fortsetzen. Wenn ich noch den Umstand hinzufüge, daP auch die Orographie, die bei gefalteten Sedimenten und Schichtengewölben sehr beredt zu sein pflegt, die Fallverháltnisse der Pleistozánsehicbten in jeder Beziehung widerspiegelt, glaube ich auch unsere sehr geschátzten Leser im fol- genden von der Richtigkeit meiner Beobachtung zu überzeugen. Zur Einleitung mub ich darauf hin weisen, da B ich auch bei meinen bisherigen Studien über die gleichen und selbst jüngeren tektonischen Verschiebungen der Irdrinde an einigen Stellen die Aufmerksamkeit der Fachkreise wachgerufen habe. In Verbindung mit dem Nagyküküllő-Segesvárer EngpaB habe ich darauf hinge- wiesen, dab wáhrend sich der Flu8 oberhalb und unterhalb dieses Passes in breitem Bette hinschlángelt, derselbe sich dort, wo die ganz flache Segesvárer Falte ihn durchguert, zusammendröángt und sich im Gegensatz zu den oberhalb und unter- halb befindhehen Partien auch heute einschneidet. Ebendort erinnerte ich mich an einen aáhnlichen Fall aus dem Petroleumgebiet auf der in der Nachbarschaft von Kroatien gelegenen Murinsel in der Umgebung von Szelence, wo die Szelenceer Antiklinale den Szelencebach übersehreitend, dessen Tal verengt, versehmálert und heute sich dort in dieses einschneidet, wáhrend weiter oben, jenseits der Antiklinalachse, in einem breiten flachen Tal das Wasser stagniert und sumpfige 350 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. kleine Seen bildet. Ich glaube mich nicht zu irren, wenn ich annehme, daB auch diese Verháltnisse durch das heutige progressive, aber sehr langsame Em- portreten der Faltungsachse zustande kam. In der Sitzung der Ungarischen Geo- logisehen Gesellschaft im Januar 1918 sprach ich von den auch heute progressiv hervortretenden Wirkungen an vier bis fünf Ortschaíten ESE-lich von Segesvár, die ich wieder nur mit den bis heute andauernden Emporhebungen der Falten der Tertiárschichten erklárt habe. Dab ich diese morphologisehen Erscheinungen richtig beurteilt habe, wird gegenüber einem unserer berühmten Gelehrten durch meine neueren Beobachtungen in Kroatien-Slavonien unzw eifelhafít bestátigt. Wie ich bereits von der Murinsel erwáhnt habe, sind auch die Tertiárablagerungen von Kroatien-Slavonien ebenso gefaltet, wie mir dies bezüglieh des Siebenbürgi- schen Beckens nachzuweisen gelungen ist, ja sie haben sogar von unserem Gesiehts- punkte aus den Vorzug, daB das Tertiár stellenweise auch in der levantinisehen Periode typische Stauwasser-Sedimentschichten in groBer Müchtigkeit abgelagert hat und daB auch diese stark gefaltet sind, háufig bis auf 40—809. Es ist sonach augenscheinlich. daB sich die tektonischen Bewegungen der Erdrinde hier auch nach dem Tertiár geoffenbart haben, da ja die am Ende des Tertiárs abgelagerten Schichten die ein dauerndes Gepráge an sich tragende Veránderung der Lage erst nach ihrem Festwerden erreichen konnten. Für sich genommen also, beweist auch dies, dab auch in der Ouartárperiode die tertiáren Verschiebungen weiter fortsetzen. Wenn sich dies aber so verhált, dann muB die Spur derselben auch an den geschichteten pleistozánen Sedimenten erscheinen, wenn letztere vorhan- den sind. . Was waáre daher nicht auch natürlieher, als das, dab ich, nach solchen Er- waágungen, als ich vom ungarischen Honvédministerium im Jahre 1916 zur Petroleumsechürfung nach Kroatien-Slavonien beordert wurde und mir von der ungarischen staatlichen Schürfungsleitung ein solches Geblet zugewiesen wurde, dessen Hölfte von guartáren Ablagerungen bedeckt ist, durchaus nicht verzweifelt war, sondern geleich mitten im Pleistozángebiet mit meiner Arbeit begonnen habe und das Vorkommen der dort nicht zu Tage tretenden Tertiárschichten unter den geschichteten guartáren Sedimenten suchte. Zufolge eines besonders günstigen Geschickes habe ich bisher überall im- mer noch etwas neues gefunden, wobei ich immer mit irgend etwas Positivem an die Arbeit ging, und dieses BewuBtsein begeisterte mich auch hier. Nach einigen Tagen schon habe ich nicht nur gewubBt, dab die Pleistozán- ablagerungen in Kroatien-Slavonien mehrere Niveaus haben und dab die unteren geschichtet sind, sondern auch daB sie auf der Neigungsseite der Schichten auch gefaltet sind. Wenn die Winkel auch nicht groB sind, so sind doch Neigungen von 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 12, 14 und 16 Grad solche, für welche der die Faltungen verfolgende Tektoniker immer dankbar sein kann. Erwágt man, da B es im Inneren des Siebenbürgisehen Beckens 2-, 4- und 6-gradige Falten nur stellenweise in tertiáren Sedimenten cibt und diese dennoch Erdgas liefern, so kann ich die er- wahnten Neigungswinkel als hochwertig bezeichnen. Obeleich ich auf der richtigen Spur fortschreite, habe ich mich erst dann davon überzeugt, als meine Neigungs- daten nicht allein auf den Verlauf der Falten hinwiesen, sondern daB sich auf VERSCHIEDENE MITTBEILUNGEN. 351 diesen auch die: brachiantiklinalen Gewölbe widerspiegeln, jene. Gewölbe, welche gerade an diesen heiklichen Stellen der Verlauf der Báche und auch andere ofo- graphische Faktoren rechtfertigen. Wenn ich nun nocn betone, dab eine solche in guartáren Schichten ausge- forschte Halte nach einem Verlauf von mehr als 12 km (in der Luftlinie) an beiden Enden in einer petrefaktenführenden, aus pannonisehen Schichten bestehenden Falte fortsetzt, so dab es Je ein Gewölbe gibt, von welchem die eine Hálfte aus tertiáren Sedimenten gebildet ist und deren andere Hülfte die hangenden Pleistozánschichten ausgebaut haben, so gláube ich jederman davon überzeugt u haben, daB auch die guartáren Sedimente aus ihrer ursprünglichen Lage- rung tektonisch verschoben worden sind. Es ist daher als handereiflieh erwiec sen zu betrachten, dab sich die in der Tertiárperiode wirkenden tektonisehen Verscbiebungen der Erdrinde auf dem Gebiete von Kroatien-Slavonien . und. s0 auch auf dem benachbarten Gebiete auch in der Ouartárperiode fortgesetzt haben und daB dieselben, aus den auf die pleistozánen geschichteten Sedimente ausge- übten Wirkungen folgernd, sogar auch nach dem Ouartár noch fortdauern. Dab dem so ist, beweisen im übrigen gerade die háufigen Erschütterungen des Unter- grundes von Kroatien-Slavonien. Dieses Gebiet ist námlich das am höáutfigsten erschütterte Gebiet der Lánder der ungarischen Krone. DaB dicse Erdbeben, in Verbindung mit sümtliechen tektonischen Vorgángen im Untergrunde, deren Wirkungen als sekundáre Verschiebungen hervortreten, auch in die jüngeren Sedimente übergreifen, brauche ich besonders nicht zu betonen. Das wesent- lehe an der Sache ist nun das, dabB wir zufolge glücklicher Umstánde der all- műhlichen Verkettung diesen Bewegungen bis in die Gegenwart folgen können und daB wir auch die gleichsam fixierte Wirkung der fühlbaren Erschütterun- gen in den jüngsten geschichteten Sedimenten sehen können. Und endlieh ist auch:schon der Glaube am die üngestörte ruhrge Lagerung der Pleistozánbildungen zumindest wánkend geworden. Ich hoffe, daB die Beobachtungen anderer, sowie die meinigen diesem Glauben in Kürze ebenso den Boden entziehen werden, wie dasselbe hin- sichtlhech der neogenen Schichten des Siebenbürgischen Beckens infolge unserer Untersuchungen bereits geschehen ist. Als vortrefflicher Beweis können übrigens auch in den gefalteten pleisto- zánen Gebieten die Baron Eörvössehen Pendelversuche dienen, die nach:meinen Informationen sowohbl im Siebenbürgischen Becken, wie im Petroleumgebiet des Marchtales die tektonischen Untersuchungen der Oberfláche glönzend gerecht- fertigt haben. I Übrigens ist es auch sonderbar, wie sich der Glaubé an die ungestörte Lage- rung der jüngeren Sedimente erhalten konnte. Die Bilder von den Ruinen des in historischer Zeit gesunkenen BSerapistempels werden hüufie reproduziert, selbst in den Büchern für Mittelsehulen; vom Ádriatischen Meere wissen wir, dab es sich gröbtenteils in der Ouartárperiode gesenkt hat. Eneland und selbst Nordamerika hing in einem gewissen Zeitabschnitte der Ouartárperiode mit Europa zusammen und die Skandinavische Halbinsel ist seither um nahezu 400 m gesunken und so könnte man noch zahllose Beispiele aufführen, die von den u OT b VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. neueren groBen Verschiebungen der Erdrinde Zeugnis ablegen. Soviel ist gewib, daB auch diese nicht auf einmal erfolgt sind und dab sie ebenso die Wirkungen einer langen Zeit sind, wie der rund 10 Grad betragende Schichtenfallwinkel, unter welchem die am Anfang des Pleistozán abgesetzten Schichten ohne katastro- phale Erschütterung bis heute emporgehoben worden sind. Um Bewegungen in solchem Verháltnis und auch die riesigen Verschiebun- gen der ülteren Tertiár- und Sekundárperiode annáhernd zu erkláren, betrachten wir als Einheit die vom Pleistozán bis zur Gegenwart abgelaufene Zeit, wöhrend welcher meinen Erfahrungen zufolgé auf dem erwáhnten Gebiete eine mindestens 109 betragende Lagenveránderung hervorgetreten ist. Diesen Zeitabschnitt stellen wir nun in ein Verhültnis mit den Zeiten der einzelnen Etagen des Tertiárs, indem wir bei diesen ebenso langsame Verschiebungen wöáhrend der gleichen Zeit annehmen und so werden wir solche Werte für die Schichtenfallwinkel erhalten, welche für die zu ihrer Entstehung aufgewendete Kraft völlhg hinreichend ist, um die horizontal gelagerten geschichteten Gesteine nicht nur in eine saigernde Lage zu bringen, sondern auch die so entstandenen Falten umzukippen und auf langen Bahnen zu überschieben, das heiBt, wir gelangen, die Nebenumstünde aufBer acht lassend, dahin, da8 wir uns auch mit solchen allmáhlichen Bewegungen die Ausgestaltung des Baues unserer kompliziertesten Kettengebirge zu erkláren vermögen. Die Zeit ersetzt auch hier alles. ; Auch die hüufige chaotische Zerknitterung und Verworrenheit unserer alten Gesteine können wir verstehen, da man ja mit der ganzen Zeit des Meso- zoikums, des Paláozoikums und des Archáikums rechnen muB, welche auf jeden "Fall die vom Mesozoikum bis zur Gegenwart verflossene Zeit um das vielfache übersteigt. Wáhrend dieses Zeitlaufes mu8B man auch mit den Oífenbarungen einer analog geringen Bewegungskraft eine solche riesige Versechiebungsmenge erhalten, aus welcher man wirklich die Ausgestaltung jeder erdonklichen Lage ableiten können wird. Ebenso verhált es sich mit den Senkungen und Hebungen. Wenn wir bei solchen Erwágungen die von mir erwáhnten 400 m vom Ende des Sekundárs an als Grundlage annehmen, so ist dies sicherlich ein Wert, welcher mit den gröBten Erhebungen oder nahezu den gröBten Senkungen unserer Erde wetteifern könnte. Aber wenn wir selbst blob 50 m als Einheit annehmen, werden wir jenen Wert erhalten, der zur Erklörung der Tektonik der kleineren Becken oder Tafeln eben genügend ist. Wir sehen also, daB in unserer Erdrinde in unmeBbar langer Zeit ohne abnormale Vorgüánge dennoch solche riesenhafte Niveauunterschiede zustande kommen konnten, deren Streben nach dem Gleichgewicht wieder nur als máchtiger bewegender Faktor figuriert und so liegt keine Notwendigkeit dafür vor, unsere Gebirge durch das Zusammenschrumpfen dér Erdfinde zu erklüáren. Im übrigen glaube ich, daB diejenigen, die noch zu einer solcehen Erklárung hinneigen, selbst in Verlegenheit geraten würden, wenn man jedes Fültchen der Erdrinde auseinander ziehen wollte, denn am Ende würden sie selbst nicht daran glauben, dab unsere alte Erde jemals eine so ausged-hnte Oberflüche besessen haben könnte. Vom Kriege sagt man, dab man dazu Geld, dann abermals Geld und noch- VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN, 3558 mals Geld brauche; ich glaube, daB zur Ausgestaltung der geologiscehen Ver- ánderungen hauptsáchlich Zeit, dann abermals Zeit und drittens unendlich viel Zeit notwendig ist. Und sie láuft auch seit ewig! Ivaniógrad, im April 1917. (Übersetzt von M. PgzyYBogsxi, dipl. Bergingenieur,) BEITRÁGE ZUR KENNTNIS DER PLEISTOZÁNEN ABLAGERUNGEN VON KROATIEN-SLAVONIEN." Von Dr. FRANz VaáAJNA von PÁvaA. Bei meinen im Sommer 1916 im Bilógebirge im Interesse der Erdgas- und Petroleumschürfung durchgeführten geologisehen Aufnahmen begegnete ich háufig auf ansehnlichen Gebieten nur tertiáren Ablagerungen. Diese Sedimente nehmen, wie ich bereits andernorts dies beschrieben habe,! gleichfalls teil an der Faltung der ülteren Schichtengesteine und muB ich mich sonach ausführlicher mit denselben bescháftigen. Nach meinen Beobachtungen sind die Pleistozánablagerungen in dem er- wáhnten Gebirge in ansehnlicher Máchtigkeit entwickelt und wir können in diesem Komplex einzelne Niveaus von bestimmter Entwicklung ziemlich gut unterschei- den. So lagern auf dem Tertiár, das hier durch die gefaltete oberpannonische Etage reprösentiert ist — natürlich stellenweise — rote sandige Schichten aut der tertiáren Basis, zu welchen sich hie und da auch Schotter gesellen. Diese Schotter sind gewöhnlich mit rotem Sand gemischt, wie z. B. NW-lich von Kopela, im NW-lichen Zipfel des Belovárer Kartenblattes. Dieses Sediment ist, obeleich bisher Petrefakten fehlen, bestimmt als eim postpliozánes anzusehen, welches den Stempel der bildenden Ümstöánde an sich trágt, das heiBt noch teilweise kontinentale und FluBablagerungen eines Steppen- klimas, stellenweise mit torrentem Charakter. Auf Grund des oben Gesagten möchte ich diese Bildung für gleichalterig mit jenen Schottern halten, die Herr Professor Dr. L. v. Lóczy in seinem groBen Werke über den Balaton unter den Schottern der Gegenden von Ostu, Peremarton, Ajta, Pápa und vom rechten Rábaufer, sowie von Rákos erwábnt und zu welchen er auch die Schuttkegel der aus den Alpen kommenden FluBwásser mit Petrefakten von Mastodon Arver- nensis und Borzoni zöhlt. Ich beobachtete diese Bildung in den Gegenden von Mopela, Lipovac, Ceralija, Kraskovéi, Sömmüde und Korjenica. .1 Vortrag, gehalten in der Sitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 4. April 1917. ? Dr. FRANZ VAJNA von Páva: Über die jüngsten tektonischen Verschiebungen der Erdrinde. 354 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. In.der Náhe der Gebirge nehmen diese Schotter an GröBe zu und kommen háufig auch in kopfgroBen Stücken vor, hie und da aber auch grus- und geröll- artig. Auch hier finden wir gewöhnlich geschichteten, grauen, san- . digen Ton und Sand in wechsellagernden Schichten. An den Schichten- bláttern habe ich vielerlei glatte Kalkmergel- und Limonitkonkretionen beobach- tet, die, wie in der Umgebung von Belovár, die Schichtung noch bei der tonigeren Entwicklung verraten. Freilich ist die Lage dieser Konkretionen auch aubBerhalb der Schichten- blátter möglich, doch kann dieser Umstand den guten Beobachter nicht in Ver- legenheit bringen. Übrigens gilt dies vielmehr auch bei den rings um die Wurzeln ausgestalteten limonitisehen Konkretionen. j Gegen Osten hin, wie SW-lich von Prugovac, im Suhakatalena-Tal, wechsel- lagert dér graue Ton bestimmter, mit den Schiehten des grauen Sandes und sind auch braune sandige Schichten dazwischengelagert, mit welchen sich der Limonit háufig zusammenzementiert und die Schichtung hierdurch noch augenfálliger wird. Gleichwie bei Kopela oder SW-lieh von Csepelovac lagert auch hier, im Suhakatalena und bei Josenag, der Ton auf den Schichten des roten Sandes, die hier besonders stark entwickelt sind und findet man unter ihnen egleiechfalls braune sandsteinige Bünke und eine diskordante Lagerung. Überall konnte ich feststellen, dab der gut oder weniger gut geschichtete graue Ton mit Limonitkonkretionen; den ich auf Grund seimer Entwicklung und seiner Lagerungsverhültnisse teilweise mit dem schotterigen LöbB von HORUSITZKY identifizieren könnte, ein höheres Niveau als der vorige reprásentiert . Diese Niveau- partie ist jedoch, wie ich bereits erwábnte, ziemlieh mannigfaltig und wir können jeden Übergang von der ungesechichteten und ganz feingeschiechteten Varietát des Tones bis zur geschichteten Varietát des Sandes. und Sandsteines bald da. bald dort, finden. Stellenweise zeigen die sandigen Ton- und Sandschichten eine braune, an den Übersehwemmunesscbhlamm gemahnende Fárbung, so in :den Sandgruben W-lich von Pitomaca etwa zirka 8 km SW-lich bei Arsenik, wáhrend dazwischen ganz hellgra u gefárbte vorkommen, wie in den bei der Pitomaéaer oder der Verőceer Station befindlichen Sanderuben. Das höhere Glied dieser Bildung scheint ganz sandig zu sein, wie insbesondere zwischen Prugova und Verőce (Virovitica) am Rande des Hügellandes. Dieser gelblichgraue Sand ist von ansehnlicher Máchtig- keit und formt auf dem dortigen Gebiet kleine Hügelehen, die für den Bau dieses Hügellandes typisch sind ; die tieferen Partien jedoch sind immer gut geschichtet . Die Sandkörner sind nicht ganz abgerundet und enthalten auch Petrefakten- fragmente und elimmerige Schuppen. "Der Sand reicht auf dem Hügellande bis auf 200 m Seehöhe hinauf. Soviel ist gewiB, dab wáhrend die tiefsten und bisher als petrefaktenfrei erwiesenen Niveaus des roten Sandes nur verstreut zum Auf- schluB gelangen, das graue tonige" und sandige Niveau schon in irgendwelchen der beschriebenen " Entwieklungsformen durch das ganze Bilógebirge überall anzutreffen ist. Letzteres Niveau ist fast immer petrefaktenführend und stellen- weise findet man drin selbst massenhaft die das Pleistozán charakterisierenden Sechnecken. So gelang es mir in der SE-lieh von Belovár befindlichen Ziegelei, wo der graue Ton kaum gesechichtet ist und ungeheuere Mengen von Limonit- konkretionen enthált, folgende Arten zu sammeln : VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN, 355 Cornulus fulvus MÜLL. Pupa muscorum MÜLL. Hyahma hommomis SrTRÖM. Pupa edentula DRAP. Heha temwulabris A. BRw. Cionella lubrica MÜLL. Orystallus erystalhmus MÜLL. Sucecima oblonga. DRAP. Im der Fauna der Pleistozánschichten mit grausandiger Entwicklung, die in den Sandgruben W-licnh von der kön. Bisenbahnstation von Virovitica aufgeschlossen sind, kommen vor : Cornulus fulvus MÜLL. Clausilha (8p.? Fragment). Crystallus erystalhnus MÜLL. Cionella lhubrica MüÜLL. Punctum pygmaeum DRp. Succina oblonga DRAP. Hella tenmlabris A. BRw. Iimmea truncatula MÜLL. Heha, sp? (Fragment) Pisidium fontinale C. Prn. Pupa muscorum MÜLL. Wie wir sehen, stimmen die beiden Haunen nicht ganz miteinander überein. Die Belovárer Sumpflöb-Fauna beschránkt sich auf rein kontinentale Formen, aus dem Norden eingewandert, oder es treten Hochgebirgs-Arten (Helix tenun- labris, Pupa edentula) untergeordnet darin auf. Wahrscheinliches Alter: Anfang der Eiszeit (ungefáhr Pleistozánperi0de). Die als jünger als letztere anzusehende Viroviticaer Sandfauna ist. eine feuchte Walderund-FHauna mit wenigen, im stehenden Wasser vorkommenden Formen. Alter: Bisperiode. Die Fauna stellt daher eine groBe Übereinstimmung mit den von mir beschriebenen Lagerungsverhültnissen dar. Auf den bereits beschriebenen zwei Horizonten der Pleistozánsedimente lagert auf einem groBen Gebiete, besonders aber in der 8-lien von den Gemeinden Őepelovac—Pitomaőa—Verőce befindlichen Gegend der Horizont des. bra u- nen Sand es der pleistozánen Ablagerungen. Dieses Niveau hat gleichfalls eine Máchtigkeit von mehreren Metern, doch reicht es nicht so hoch auf die Hügel hinauf wie der graue Ton oder der spáter zu behandelnde LöB. Es bietet im ganzen genommen das Bild der oxydierten Ab- lagerung, doch dürfen wir deshalb die Entwickhung des grauen Sandes nicht nur als einen nachtráglich oxydierten Teil betrachten. Wáhrend námlieh die Ober- fláche des grauen Sandes bis zu einer geringen Tiefe mehr durch den Humus gebráunt ist, ist dieses Niveau durch die auf das einstige Klima zurückzuführende Wirkung auf mehrere Meter Tiefe ganz rostig und zwischen seinen Schichten eben dadurch gewöhnlich gut zusammenzementiert. Es ist auch dort vorhanden, wo der graue Sand fehlt, und wührend man in letzterem hüáufig Petrefakten an- trifft, habe ich solche in jenem noch nicht ein einziges Mal gefunden. Auch Glim- merschüppchen habe ich nicht mehr darin gefunden und seine Mineralkörner sind auch viel besser abgerundet. Bin wirklicher Flugsand. Damit will ich freilich nicht gesagt haben, daB das Material der voran- gegangenen Ablagerung sich nicht nachtráglich mit jenem des letzteren vermisebt haben könnte, sondern das, da B dieses das jüngere und das Gepráge des damaligen Klimas in sich tragende Sediment ist. Der bereits erwábnte hügelige Bau ist auch 356 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. hier stellenweise zu sehen, doch habe ich troizdem dünnere und dickere Schich- tung fast in jedem besseren AufschluB gefunden, obwohl die Schichtenblátter wegen der ungleichen Zusammenzementierung selten ganz eben sind. DaB die Veremigung alten Ursprunges ist, bezeugt auch der Umstand, da B die Schichten des braunen Sandsteines in vielen Fállen eine kleine vertikale Verschiebung aufweisen, die natürliech aus ihrer Starrheit hervorgegangen ist. Betonen muB ich hier, da B es sich hier nicht um Ortstein handelt, sondern um eine selbstándige máchtige Bildung, die im Verhültnis zu ihrem Liegenden (grauer Sumpflö8, Übersehwemmungs-Schlamm und gelblichgrauer Sand) und Hangenden (LöB) hierauf einige klimatische Veründerungen löngs der von den Alpen kommen- den Wasserstra$e hinweist. Zu erwáhnen ist ferner, dab auf der Drávaseite des Bilóberges insbesondere in den oberen Horizonten der oberpannonischen Etage eine máchtige Schichten- reihe von sandigem Schotter aufgeschlossen ist, die den pleistozánen Ablagerun- gen mehr oder weniger als Unterlage dient und wahrscheilich durch Verwehung auch aus dieser Partie viel Sand zwischen die tertiüren Sedimente gelanet ist. Diecser Umstand veranlaBt mich mit der Higenschaft zu bescháftigen, dab dort, . wo diese Bildung in gröbBeren Fláchen aufgesechlossen ist, wie bei Sirova Katalene und Virivitica, auch die oberen sandigen Partien derselben braun gefárbt sind und so bei oberfláchlicher Betrachtung auch diese leicht unter die pleistozánen Bildungen eingereiht werden können, wáhrend es sich hier doch nur um Ablage- rungen handelt, die nur ráumlich nahe aneinander fallen und die infolge der einstigen klimatiscben Binwirkung ein gleichförmiges AuBere angenommen haben und zur Zeit ihrer Bildung sehr weit von einander fallen. Dort, wo diese sehotterigen Sandablagerungen noch zwischen den tertiáren Schichten gelagert sind, wie in der Gegend um Slatina und aufwárts bis Virovitica, in einer Lánge von zirka 30 km, in den Antiklinalflügel, erschemen nur die am höchsten, an der Oberfláche befindlichen Schichtenköpfe in brauner Fárbung und ihre dortige Lage bewahrt den Beobachter bei gewissenhafter Aufmerksamkeit vor dem Irrtum, dieselben mit dem auf pleistozáner Basis befindhchen rotsandigen grob- körnigeren Schotter zu verwechseln. Weiter gegen NW jedoch, wo diese Bildung ohne Hangendschichten aut einem gro Ben Gebiete erscheint , kann der aufnehmende Geologe ohne Kenntnis des oben Gesagten in Irrtum geraten. Um die Táuschung noch leichter zu machen, wird der Sand von SE gegen NW kontinuierlich in den Hintergerund gedröngt und nüher zu den ülteren Gebirgen vergröbBern sich auch die Schotterkörner ; die innere Struktur dieser sehotterigen Ablagerungen erhált aucb einen ganz fluviatilen, beziehungsweise Uferbildungs-Charakter. Dem ungeachtet ist die allgemeine Fallrichtung und der Fallwinkel bei einiger Um- sicht immer feststellbar, wenn auch nicht so genau, wie im SE, wo die Schichten unter 80 bis 4097 zwischen den übrigen pannonischen Schichten einfallen, aber dennoch annehmbar. Diese Schotter können bezüglich ihrer Bildungsperiode mit den oberpannonischen Schottern des Grazer Beckens und dem Rohrbacher Schotterkonglomerat verelichen werden, in welchen Mastodon longíirostris und americanus, sowie Dinotherium gigamteum vorkommit . Das höchste Glied der pleistozánen Sedimente ist auch in Kroatien-Slavo- VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. 997 nien der LöB, der in seiner typischen Entwicklung vielleicht in noch bedeutende- rem Ma be als die übrigen tertiáren Sedimentelieder das Hügelland einhüllt. Zufolge der Hinwirkung des dortigen spöáteren Klimas und der daraus hervorgehenden Vegetation finden wir ihn jedoch ziemlich selten in völlig un- veründerter Form. Mehr oder weniger rötlich gefárbten und gebundenen LöB, wie z. B. in den Gebieten jenseits der Donau und auch das so charakteristische kalkige LöbBmánncben habe ich nur selten darin gefunden, kurz, an Kalk ist er weniger reich. Die von mir im Jahre 1911 beschriebenen reinen CaCoO.-Kon- kretionen fehlen hier gánzlich und ihre Stelle nehmen neben LöRmaterial ent- haltenden kalkigen Konkretionen kleinwinzige Bohnerze ein. Durch die anhal- tende EHinwirkung der Waldvegetation ist der LöB auf einem riesigen Gebiete gönzlich zu rotem Ton umgewandelt, der an vielen Stellen Gelegenheit zur Ent- wicklung von bohnerzigem Ton in mehreren eisenschlüssigen Flecken geboten hat. Das heiBt, ich fand ihn hier in demselben Hergang begriffen, wie jenen LöB, den unsere Agrogeologen und auch ich selbst, bei meinen Marosvölgyer Studien beobachtet hatte. Kroatien-Slavonien gehört demnach auch in jene Zone des roten Tones, die Herr TIMKó in seinem Berichte über Serbien vom Jahre 1916 skizziert hat. An solchen ötellen findet man freilich auch keine für den LöB überal] so charakteristisehen Versteinerungen, die sonst an anderen Orten gleichfalls ziem- lich háufig vorkommen. 80 kommt in dem weniger umgewandelten LöB in der 3-licen von Belovár gelegenen oberen Ziegelei die nachstehend aufgeführte Fauna vor: Cornulus fulvus MÜLL. Pupa muscorum MÜLL. Heha temumlabris A. BRw. Pupa edentula DROP. Heha hispida 1. Succima oblonga DRop. Diese WHauna, verglichen mit jener der vorigen zwei tieferen Sediment- glieder, ist eine charakteristische Fauna, in welcher die arktoalpinen Arten Helix tenuilabris und Pupa edentula massenhafter vorkommen als in den vorigen auf- geführten Faunen. Alter: Mitte der Eiszeit. Noch möchte ich hier einige Worte. über ein Sedimentkomplex sagen, welches man nach seinem Erscheinen gleichfalls für pleistozán halten könnte, doch geht bei sorgfáltigerer Untersuchung hervor, daB er an vielen Stellen das Liegende des Pleistozáns und der oberpannonischen Ablagerungen bildet. Derselbe tritt besonders E-lienh von Slatina-Vcéiv vorherrsehend als bunte (rote, lebhaít gelbe, braune, grünliche und weibe), sandige, tonige und schotterige Ablagerung aut, kommt aber auch als Ton und Sand im NW bis Topolovica, Suhakatalena und Sandrovac vor. Petrefakten konnte ich in diesen Sedimenten nicht finden, da aber die Pleistozánablagerungen darüber lagern, könnte ich in ihnen nur eine áltere, kontinentale, steppenartige, torrente Bildung erblieken und indem ich micb zunáchst nur auf die Farbe der Sedimente stütze, halte ich sie für ungefáhr gleich alterig mit der Polyardier und Baltavárer Fauna und den Csömörer Schottern, jedoch auch mit den kontinentalen Sedimenten, die den in der weiteren Nachbar- 558 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. schaft gut entwickelten levantischen Ablagerungen mit Seecharakter: entsprechen ; diese Sedimente sind nür in den höheren Gliedern zu suchen. Indem ich scehlieBlieh nochmals auf die Entwiklungs- und Ablagerungs- verháltnisse zurückkomme, möchte ich darauf hinweisen, daB bei diesen Sedi- menten nie auBeracht gelassen werden darf, daB beziehentlich der Zeit ihrer Absetzung im Verhültnis zu den vorhergehenden Perioden eine weit kürzere Zeit in Betracht kommen könnte, sowie besonders auf den Umstand, daB diesel- ben gröBtenteils rein kontinentale und zum grobBen Teil subaerische Ablagerungen sind. Beide Faktoren beeinflussen stark sowohl die Máchtigkeit, wie die Ausbrei- tung der Sedimente. Wábrend der graue Sümpflöb und insbesondere der LöB, der aus diesem entstandene rote bohnerzartige Ton natürlieh mit inbegriffen, als allgemeine Decke das Bilógebirge einhüllen, sind die sandigen Sedimente, wie der graue Sand und der darüber gelagerte braune Flugsand bereits auf einen bedeutend engeren Raum beschránkt: auf den südlichen Rand des Drávatales, was teilweise schon auf ihren Ursprung hinweist. Demungeachtet habe ich dieselben in 220 bis 240 m Seehöhe noch in ansehnlicher Möchtigkeit beobachtet, z. B. in den Gegenden von Maátalena, Kozarovac und Vukosavlevica, aber ebenso kommen sie auch 100 m tiefer im Drávatal bei Pitomaca und Verőce vor. . Die Sache sieht im allgemeinen so aus, als ob jene sandigen Sedimente noch teilweise sekundaár dem Bilógebirge zugeweht worden würen, was eben am schönsten lángs der gröbBeren Seitentáler zu sehen ist, wie bei dem Katalenaer und Sedlovicaer, wo der braune Sand weit in diese hinaufreicht. Dieser Umstand illustriert übrigens am besten, daB sich die das Bilógebirge zergliedernde Erosion in der dem Pleistozán vorangegangenen Periode abgespielt hat und da B sich dessen Sedimente sámtlich erst nachtráglich abgelagert und eine groBe Abgleichung vollzogen haben. Das heiBt, da B sich auch hier die bei uns allgemeine Erscheinung wiederholt, da8B unsere Büche und Flüszse heute höher flieBen als im Pleistozán und daB sie sich auf ebener Fláche noch immer in die seither abgelagerten und insbesondere in die altholozánen Sedimente einschneiden. SJolche Bettaufschüttungen und zwar der altholozánen Ablagerungen findet man im Savetal, z. B. an den Ufern des Lomjabaches, bei Ivaniégrad, aufgeschlossen. Dies wirft auch ein Licht auf die Bildungsumstánde der zwischen- gelagerten, sich auskeilenden lignitischen, — besser gesagt torfigen Schichten. Von der Fauna dieser Bildung habe ich mit meinem Kollegen V. LÁZÁR folgende Arten gesammelt : Valvata piscinalis MÜLL. Neritima Prevostiana C. Prn. Bythimia tentaculata L. Pisidium ommcum MÜLL. Viwvipara hungartca Hoz. Sphaervum rivicolum Lw. Tathoglyphus naticoides FIR. Unio sp. lthoglypus pyramaidatus v. HoFrF. Diese Formen hat Herr Universitáts-Dozent Dr. THEODOR KoRMos ausführlicher bestimmt, dem ich auch die übrigen eingehenden Bestimmungen samt den angefübrten Bemerkungen verdanke. REFERAT. 359 Die hier aufgeführte Fauna ist keine FlubBwasser-FBauna mit Elementen, die vor der Eisperiode in der práglazialen Periode schon jenseits der Donau vorhanden waren, jedoch vor der Bisperiode ausgewichen sind und erst naéh dieser sich wieder ausgebreitet habeny. Binzelne Arten treten auch schon in den levantischen Sedimenten von Kroatien-Slavonien hüufig auf. ; Als jüngstes Sediment der gegenwártigen Periode gilt auch hier allerdings die Ablagerung der breiten Übersehwemmungsgebiete. Wie man sieht, sind die Pleistozánablagerungen von Kroatien-Slavonien in kleinerer Menge (roter Sand und toniger Hchotter) in das untere Pleistozán einzureihen, obwohl sie petrefaktenlos sind, jedoch auf Grund ihrer Entwicklung, "die auf das damalige teilweise mediterrane Klima hindeutet. Die Hauptmasse der pleistozánen " Sedimente (Sumpflö8B, Übersehwemmungssediment, grauer Sand, brauner Flugsand und ein groBer Teil des LöB) hatte sich jedoch schon im mittleren Pleistozán wáhrend des damaligen subarktischen und spüáteren ark- tisehen Klimas abgesetzt. Die wáhrend der Oberen Pleistozánperiode entstan- denen Ablagerungen müssten wahrscheinlich in der oberen Partie des LöB, im Verlaufe der ferneren Perioden gesucht werden. Die Aufsuchung einer eventuellen Interglacial-Periode könnte vielleicht hier lángs der von den Alpen kommenden Drau aut einige Spuren des müchtigen braunen Flugsand-Horizontes führen. " Übersetzt von M. PegzyBokski, dipl. Bergingenieur.) D) REFERAT. Horusitzky Henrik: Pozsony környékének agro- geológiai viszonyai. Ungarisch. (HEIrINRicH HoRxusirzkY: Über die agrogeologiséhen Verháltnisse der Umgebung von Pressburg.) Ausgabe des Verfassers. 89 70 Seiten, mit 12 Abbildungen. 1917. Druck von H. Fritz. BTEIS DIRE Das vorliegende Heft enthált einen kurzen Abri8 der geologischen Ver- háltnisse von PreBburg. Seinem Inhalte nach ist es zugleich eine Erlüuterung zur agrogeologischen Karte 1 : 75000, die náchstens als Edition der Kön. ung. Geologischen Reichsanstalt erscheinen wird. Der Leser der eingangs genanntén Abhandlung wird daher gut tűn, sich sobald es möglieh sem wird, auch dieses Kartenblatt zu verschaffen, jedoch kann dieselbe behufs erster Orientierung über die geologischen Verháltnisse von PreBburg auch ohne die Karte benutzt werden. Obwohl angesichts der Kürze eine eingebendere Behandlung des einschlá- gigen Gebiletes nicht zu erwarten war, sind in dieser Arbeit dennoch einzelne Abschnitte enthalten, die als ausfübrlichere bezeichnet werden können. So re- prásentlert z. B. im einleitenden Teile die gystematische Aufzáhlung der einschlá- gigen Autoren und ihrer Werke im Vereine mit der 57 Nummern aufweisenden liste die vollstándige geologische Literatur der Umgebung von Pressburg; und ebenso ist auch das über das Neogen und Pleistozán handelnde Kapitel eines . 360 REFERAT. der ausführlicheren. Diesem gegenüber muB aber bemerkt werden, daB die ülte- ren Formationen der kleinen Karpaten und der Hainburger Gebirgseruppe, nöámlich die kristallinischen Schiefergesteine, sowie auch die paleozoischen und mesozoisechen Formationen viel zu kurz und blo8b an der Hand der vorhandenen Literatur behandelt worden sind, wahrscheinlich aus dem Grunde, weil — wie dies auch der Verfasser betont — gerade diese (rebirgsstöcke gegenwártig das Substrat einer Neuaufnahme von Seiten der Ung. Geol. Reichsanstalt bilden, die dieselben für eine demnüchst erscheimende Monographie im petrographischer, stratigraphischer und namentlieh tektonischer Hinsicht emer Reambulation unter- gezogen hat. Der Inhalt der vorliegenden Arbeit ist übrigens folgender: Zunáchst werden die oro- und hydrographischen Verhült- nisse des Südteiles der Kleinen Karpaten behandelt, wobei namentlich jene wasserreichen ONuellen autfallen, die an der 50-liche Seite der KI. Karpathen in einer Höhe von 390—510 m aus der oberen lithoklasisceh zertrümmerten Zone der Granitstöcke entspringen. Im Gebiete jenseits der Donau gegenüber PreBburege ist namentlich die starke Ouelle von Nemesvölgy zu erwáhnen, deren reichliches Wasser sich jedoch sehr bald in den levantiniscehen Schottern wieder verliert. Ferner ist die bei Lajtaujfalu aus pontischen Schichten entspringende Ouelle so stark, daB sie sofort eine Wassermühle zu treiben im Stande ist. In det Umge- bung von PreBburg entspringt Wasser aus 6 verschiedenen Horizonten, uzw. 1. aus der áuBeren Zerklüftungszone des Granites und der kristallinischen Schiefer ; 2. aus den Miozenschichten des Marchtales ; 8. aus den pontischen Schichten von Pándorfalu ; 4. aus levantinisehen Schottern (bei Pándorfalva und Dévény- falu) ; 5. aus pleistozenem Schotter und Sand (Köpcsény, Oroszvár, Páma, fer- ner aus den tieferen Schotterlagen der Insel Csallóköz); 6. aus den holozánen Schottern und Sanden des heutigen Donautales. Die Kenntnis aller dieser Ho- rizonte ist selbstverstándlich namentlieh von ökonomischem Standpunkte aus von auBberordentlicher Wichtigkeit. Artesisch wurde in dereUmgebung von PreB- burg nur einmal gebohbrt, und zwar 1914—15 in der Dinamitfabrik. Dieser Brun- nen ist 20177 m tief und erhebt sich sein Wasser bis an den Rand seiner Ver- kleidungsröhre, im Winter mit mehr (im Márz 18 Ltr.), im Sommer mit weniger (1—2 Ltr.) Überfall. Derselbe erhált sein Wasser aus drei Horizonten, und zwar aus je einer Schotterschiechte der pontischen, sarmatischen und zuunterst medi- terranen Stufe. Verfasser teilt anschlieBend die chemische Analyse dieses Brunnen- wasgsers mit, ebenso wie auch das geologische Profil der Bohrung unter gleich- zeitiger Angabe der Schichtmüchtigkeiten. Nach den gewöhnlichen Wássern macht uns Verf. mit den Heilguellen des behandelten Gebietes bekannt, námliech mit dem PreBburger Eisenbründl, der Stahlguelle von Bazin und der Badeguellen von Szt. György, indem er dabei alle álteren und neueren chemisechen Analysen mitteilt. Übergehend zu den agrogeologisehen Verhültnissen führt Verf. in erster Linie die Gesteine des Grundgebirges, námlieh den Granit, aie kristallinischen Schiefer und den Diorit an. Der Granit besitzt in den Kleinen Karpaten im Allgemeinen eine 30—40 m micbtige üuBere Zertrümmerungszone, an deren Oberfláche die verháltnismáBig dünne Verwitterungschichte platzgreift. REFERAT. 361 Der Granitboden ist ein an Humus armer, Kali und Natron, Bisen und Phosphor- süure in geringer Menge führender T o n, der ebenso, wie die aus den kristallinisehen Schiefern hervorgehenden Böden zu den grauen und braunen Waldböden gehören. , Die gemischten Ouarzsandsteine und Konglomerate, die unmittelbar über dem kristallinisehen Grundgebirge gelegen sind, werden zunáchst von einer lichten, mageren, kalklosen, an Humus armen Gesteingrus- und einemlöBarti gen, staubigen (wahrscheinlieh subaérischen) Bodenschichte überzogen, in welcher der Wald nur so zu bestehen vermag, daB die Baumwurzeln sich tief in die Risse und Spalten des Muttergesteines einsenken. Mesozoisecher Kalk und Dolomit findet sich als eine bedeutendere Scholle am Westrande, daher an der gegen die March zu gelegenen Seite der Kleinen Karpaten, woselbst ihr Gestein in einem groBen Steinbruche gewonnen wird. An der Oberfláche dieser Scholle ist ein gemisechter Waldboden an- zutreffen. Die bekannten Tonschiefer von Mariental, die zu Dachschiefern, Flur- belegplatten und Schreibtafeln verarbeitet werden, geben durch oberfláchliche Zerbröckelung und Verwitterung einen lichtfarbenen, gebundenen Lehmboden. Hierauf folgt nun die geologische Gliederung des Neogen, welcher Verf. in dankenswerter Weise mehr Raum gewidmet hat. Die daselbst enthaltenen Angaben bilden den wertvollsten Teil des ganzen Werkes, da derselbe sich in übersicbtlieher Weise auf diesen wichtigen Teil unseres Vaterlandes, námlich die Porta hungarica und seine Umgebung bezieht. In diesem Abschnitte wird unterschieden: das untere und obere Mediterran, die sarmatische, pontische und levantinische Stufe. Alle diese Stufen werden detailliert beschrieben, wobei die in der Literatur bereits vorhandenen Angaben durch neuere Befunde be- tráchtlich erweitert wurden. Das untere Mediterran ist am lehrreichsten bei der Eisenbahnstation Dévényujfalu und in der neben ihr befindlichen Ziegelei erwáhnt. Digobere mediterrane St ufe wird vom Verf. von mehreren Punkten angeführt, unter anderen aus der Umgebung der Gemeinde Besztercze entlang des Marientaler-Baches in einer Höhe von 184 m, aus der er Ancillaria glandiformis, Turritella turris, Natica helicina u. a. anführt. Am sechönsten jedoch ist diese Sötufe am Sandberg bei Dévényujfalu entwickelt, an welcher Stelle dieselbe schon seit lange die Aufmerksamkeit aller Sammler auf sich gelenkt hat. AuBer 105 wirbellosen Tierresten záblt HoRusiTzxY nach seinen eigenen Aufsammlungen und den Bestimmungen A. Kocrs noch 65 Fisch-, 2 Amphibien und 8 Süugetier- namen auf. In dieser reichen Liste stoBen wir auf zablreiche, von diesem Fund- orte bis jetzt unbekannte Arten. Die weiter aufwürts folgendesarmatisehe St ufe ist ebenfalls bei Dévényujfalu u. zw. am Kobelberge, als die unmittelbare Fortsetzung der mediterranen Sedimentation anzutreffen. In ihren Kalkschicbten, die schlecht aufgeschlossen sind, stöbt man auf Vertreter der dieser Stufe eigen- tümlichen ármlichen Fauna. Dieselbe Stufe findet sich ferner als sandige und Sandsteinfacies an der östl. Seite der KI. Karpaten bei der Gemeinde Terling wieder. SchlieBlicn wurde dieselbe Stufe noch anláBlieh der artesischen Brunnen- bohrung in der PreBburger Dinamitfabrik aufgefunden und zwar in einer Tiefe Földtani Közlöny XLVII. köt. 1917. 24 zwischen 109—194 mtr. Die Foraminiferen dieser Ablagerungen wurden durch Toutza, die Ostracoden dagegen von ZALÁNYI bestimmt. Die Schichten der po n- tisechen St ufetreten unter der sie zumeist verdeckenden pleistozen-holozenen Decke nur stellenweise zu Tage, so z. B. bei Modor und Terling als tonige Schichten mit Congeria. subglobosa, Melamopsis Martimanma. Weitere Aufschlüsse dieser Stufe sind bei Bazin (lgnitfübrender Ton) mit einer genügend reichen Congerien- und Melanopsiden-Fauna und Zöhnen von Aceratherium imciswum, ferner bei PreB- burg (Sand, Schotter mit Cong. spathulata) anzutreffen. Am rechten Ufer der Donau sind dieselben Schichten bei Nemesvölgy unter den dortigen Sand- und Schotter- lagern als blauer, fetter Tegel mit Congerien und Melanopsiden anzutreffen. Dielevantinische $tudtfe bedeckt als eisenokkeriger Schotter bei Dévényujfalu den entlang des Stomfaer Baches aufgeschlossenen Schlier, und wahrscheinlich stammt aus ihm auch jener Mastodon Borsomi Zahn, den M. VACEK 1877 von dieser, Gegend beschrieben hat. Zu dieser Stufe gehört auch der bei Nemesvölgy vorhandene Schotter, der sich gewöhnlich in einer Höhe von 190—220 m ü. d. M. befindet. Den Schotter des Pándorfalvaer Plateaus, dessen Höhe 160—186 m betrágt, fabt Verf. ebenfalls als levantiniseh auf. An den Ostufern des Fertő- S2es bedeckt dieser Schotter pontische Ablagerungen und tritt gegen oben zu in unscharfer Weise mit den pleistozenen Schottern in Verbindung, lieferte aber wenigstens bis jetzt leider keinerlei organische Reste. Das pleistozene Alter wird durch FluBzchotter, Schuttkegel, Sand und LöB vertreten. Die FluBzchotter heben sich namentlieh am 0-Rande des Pándorfalvaer Plateaus von den levantinischen Schottern gut ab, indem sie eine um 10—20 m tiefere und lockerer aufgebaute Terasse bilden. In diesem Zeit- abschnitte schüttete die ins kleine ungarische Alföldbecken eimtretende Donau ihr bekanntes Schotterdelta an. Einer der Arme dieses Deltas umging die Hain- burger Berge von Süden, wührend das übrige Wasser sich zwischen Hainburg und Dévény in das Becken ergoB, endlieh streifte ein dritter Arm in der Richtung gegen Cseklész, Szempez und Tallós hin. Diese máchtige Schotterdecke liegt etwa 10 Mtr. höher als die heutige Donau und betrögt ihre S-árke gewöhnlich 2—3 m. Stellenweise wird dieselbe von Flugsand bedeckt, so z. B. zwischen PreBburg und Cseklész, bei ersterem Orte mit Knochenresten von Elephas primigemus. Was endlich den Lö B anbelanet, so kann derselbe in den Karpaten blob unter- geordnet angetroffen werden, namentlich zwischen PreBburg und Dévény, jen- seits der Donau dagegen als Decke über dem Schotterkegel von Köpcsény-Rajk und zwar vorwiegend as humöser Lehmboden. Trotzdem der LöB bei PreBburg nicht máchtig, sondern höchstens blo8 072—1-5 m. dick ist, erscheint derselbe vom Standpunkte des Agrikultur aus als eine hochwichtige Bodenart, die bedeutend fruchtbarer ist, als z. B. die Schotterfláchen. In einem speziellen Kapitel werden schliebBlicen die Holozen-Gebilde be- schrieben, die vorwiegend an die alluvialen Ebenen der Donau, March und Leytha gebunden sind. Am ausgedehntesten sind die Alluvien der Donau, die von rezentem Schotter, Sand und Schlick bedeekt sind. Die Terrainoberflüche der letzteren wird ferner noch durch die anhüufende Wirkung des Windes erhöht. Die Schlamm- schichte nach Übersehwemmungen liefert bloB dort einen für die Kulturpflanzen MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 363 guten Boden, wo dieselbe nicht allzuscehwach (0710—0-20 m) ist, da sie in diesem Falle leicht austrocknet. Zwei dieser Überschwemmungsböden wurden auch agrogeologiseh analysiert. Ferner beschreibt Verf. auch noch das Torflager- Vorkommen vom Pozsonyszentgyörgyer Ried. Es ist dies auf einer etwa 2 km? groBen Fláche ein 175—2"0 m starkes Lager, dessen Torf nach G. LÁSszLó ein spez. Gewicht von . 0585 und nach K. EmszT einen Kalorienwert von 2267 besitzt. Zum Schlusse führt Verf. noch die praktisch verwendbaren Mineralstoffe und Gesteine an, die in Bergwerken, Steinbrüchen, Ton- und Schottergruben und Torístiehen gewonnen werden, und ebenso verzeiehnet derselbe in dankens- werter Weise auch noch alle preehistorisehen Hügel, die in der Gegend von Pozsony, Fehéregyháza, Guráb, Nizsérd und anderen Lokalitáten angetroffen werden können. Ref. FRANZ SCHAFARZIK. £) MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. VII. Fachsitzung am 8. November 1916. Vorsitzender: Vizeprásident Dr. MoRiz von PÁLFY. 1. Geologe Dr. ROBERT BALLENEGGER demonstriert in seinem Vortrage über die Tokaj-Hegyaljaer Nyirokboden die von EMERICH TImxKó in den Máder Weingüárten gesammelten Nyirokböden, deren Untergrund Rhyolit und dessen Tuff ist und in welchem auBerordentlich gebundener rötlicb- brauner Tonboden liegt. Auf diesen tonigen Boden paBt auBerordentlich die Be- sehreibung Joser von SzaBós vom Jahre 1866, in welcher dieser den Begriff der Nyirok determiniert und feststellt. Vortragender teilt die Analyse des Pál- házaer Rhyolits nacn Dr. Koromawx Emszr mit und demonstriert sodann die vollstándige Analyse der Nyirok. Zum Schlusse erklárt er, dab die Nyirok im Tokaj-Hegyalja das durch die Wirkung des subtropischen Klimas entstandene Verwitterungsprodukt der jung- tertiüren Eruptivgesteine und deren Tuffe darstellen. (Der vollstándige Text des Vortrages befindet sich im Földtani Közlöny, 1917. Band 47. auf pag. 136—140.) 2. Dr. LupwiIG von Lóczy jun. besprach in seinem Vortrage die Geo- logie der Nordwestlichen Karpathen. Den Gegenstand seines Vortrages bildeten die geologischen und tektonischen Verhültnisse diejenigen Getirgsgegend welches einerseits durch das Fehérgebirge der Kleinen Karpathen, das Beskiden Grenzgebirge lángs der March, durch das Trencséner pienninischen Klippengebirge und anderscits durch die Vágdepression begrenzt wird. Dieses Gebiet kann vom geologisehen Gesichtspunkte in vier Gebirgsgebiete gegliedert werden, die sich auch in der orographischen Gliederung gut vereinigen. Das erste dieser Gebiete bildet das Jablánec—Praszniker Triasgebirge (Chocs), das me e 24 364 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. rücksiehtlich der Entwiklung seiner Bildungen der nordöstlichen Fortsetzung des Fehérgebirges entspricht; von diesem wird es in der Jabláncer Gegend durch eine ungefábr $ km breite, mit mediterransarmatisehen Bildungen aus- sefüllte Depression geschieden. Dieses Gebirge wird aufgebaut von dunkelgrauem Rachsturner Kalkstein (Anisische-Stufe), von weibem oder grauem Wetterlinger Algenkalkstein mit Gyroporellen und Ptychites sp. (Ladische-Stufe) und von weiBem Chcesdolomit, der die vom Vortragenden aufgefundenen Lunzer Sand- steine und die petrefaktenreichen Carditen- und Oppolnitzer Kaksteine umgibt (Karnische Stufe). Der Triaszug selbst bildet eine gut entwickelte, überkippte Antiklinale, dabei weisen aber die einzelnen Schichtenglieder auch eine, infolge von Verschiebungen der Schichten entstandene Sehuppenbildung auf. Das zweite Gebirgsgebiet reprösentiert der bei Ószombat auftauchende pienninische Klippen- zug, der von hier angefangen gegen den VlárapabB hin das Marchgrenzgebirge bildet. Die Bildungen desselben sind sehr mannigfaltig. KöBener Schichten, auf ein tieferes Meer hinweisende Fleckenmergel, Feuersteinkalke, Posidono- mien-Schiefer und Klippenkalkstein kommen hier vor. Sie enthalten auch Petre- fakten und auf Grundlage derselben kann man sie in die oberste Trias. Lias, Jura und Neokom stellen. Auch der Bau dieses Klippenzuges wird durch Faltun- gen und Schuppen gekennzeichnet, die in ihrem Ursprung mit dem Jablánc— Praszniker Gebirgszug übereinstimmen. Das dritte Gebiet ist das Nedzógebirge. Ín diesem vereinigt sich der Klippen- zug mit dem Triaszug der Chocsfacies. Das Nedzógebirge selbst wird von einer nach Süden geschlossenen, nach Norden sich öffnenden überkippten Antiklinalen gebildet, in deren Kern die álteren Triasbildungen mit Chocsfacies zu finden sind. Im westlichen Flügel der Antiklinale weisen die Klippenbildungen mit neritischem Typus eine gute Entwicklung auf. Die Nedzóer Klippenbildungen sind gegenüber den Ószombater Klippendgesteinen durch die stárkere Sandigkeit und den reichen Inhalt an Krinoidenstacheln gekennzeichnet und eben deshalb können sie eher als zur subpienninischen Seichtmeerfacies gehörig, gualifiziert werden. Im dem östlichen Flügel der Nedzóer Antiklinalen fehlen mit Ausnahme der KöbBener Schichten die Klippenbildungen, welchen Umstand der Vortragende mit spáteren Hinstürzen löngs der Vágdepression erklárt. Die im Faltenflügel befindlichen plastischeren Klippenbildungen haben sich durch die nach der Faltung zwischen den Schichten eingetretenen Verschiebungen von dem aus dichterem Gestein beste- henden Liegenden des Chocstrias abgeschieden und über den Antiklinalkern aut- seschoben. Diese Überschiebung entwickelt sich in der Gegend von Verbó zu einer wirklichen Decke. Hier kann man unter dem eine Überschiebungsílüche von 14—15" besitzenden subpienninischen Tithonkalk in den lángs der Táler aufge- sehlossenen Fenstern die diskordant gelagerten Triaschocsbildungen finden. Das vierte Gebirgsgebiet endlich wird von dem Klippenzug und dem zur Chocsfacies sehörenden Jablánc-Praszniker Gebirgszug und der zwischen das Nedzógebirge sich einkeilenden einstigen Gosaubucht gebildet. In diesem Gebirge finden wir Gosau- grundkonglomerat, Hippuritenkalk, Acteonellenmergel und -Sandsteine, Kohlen- bildungen, Inoceramenmergel, Magurasandsteine, exotisches Riesenkonglomerat und verschiedene oberkretazisch-neogáne Flischgesteine, die sümtlich an der ÉV e MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 365 Faltung und an der nach SE gerichteten allgemeinen Überkippung teilnehmen. Hinsichtlich der Bildung des Riesenkonglomerates spricht Vortragender die Ansicht aus, dab sich die hausgroBen Korallenkalkfelsen des Konglomerates, abgesehen von den mit Hilfe von deckenartigen, glazialen oder submarinen Ver- schiebungen erfolgten Erklárungen, von den einstigen oberkretazisch-alteozánen Korallenriffen des foraminiferen Kalksteines (Gegend von Ótura) von den steilen Ufern irgend eines üálteren BEozánmeeres durch eine starke Meeresbewegung los- gerissen haben konnten, die sodann infolge der raschen Sedimentbildung der Zerbrechung und Abrundung ausgewichen sind. In der Geschichte des Aufbaues der Nord westlichen Karpathen unterscheidet der Vortragende drei grölBere tekto- nische Prozesse. Die Folge der ersten derartigen Bewegung war die Ausgestaltung der relativen Lage des Chocszuges und der pienninischen Klippenzone. Diese Fazieszonen konnten auf ihren Platz auf dem Wege von Decken in der vorgosau- kretazischen Periode aus der Nachbarschaít im weiteren Sinne gelangt sein. Den vornehmlichsten Beweis hiefür bildet das lángs derselben Uferlinie und dann auf den herwárts aufgeschobenen Klippenzug transgredierende Grundkonglomerat des Gosau. Die zweite tektonische Bewegung war die Zusammenfaltung der Bil- dungen der einzelnen Gebirgsgebiete. Nachdem an der Faltung auch der Eozán- flisch noch teilgenommen hat, kann man diese Bewegung in die posteozáne Periode setzen. Die dritte, jüngste Bewegung war die von NW nach SE gerichtete um- stürzende Pressung, welche nicht nur die Falten und Synklinalen, sondern auch die einzelnen Fazieszonen in den Gegenden zwischen Pozsony und dem Vlárapab von NW her übereinander geschoben hat. Diese Bewegung hat die allgemeine NW-liche Fallrichtung der Nordwestlichen Karpathen nach 22b, sowie auch die kleineren schuppigen Überschiebungen verursacht, in deren Folge die áltere tektonische Struktur zumeist fortgespült wurde. Nachdem nun die mediterran- sarmatische Schichten zumeist horizontal transgredieren, stellt er die letztere tek- tonische Bewegung in die Oligozán periode. SchlieBlich fübhrt der Vortragende aus, daB man, obgleich die einzelnen karpathischen Fazieszonen der östlichen Fort- setzung der Fazieszüge der Ostalpen entsprechen — was demselben auf Grund des Gesagten auch zu beweisen gelungen ist — durchaus noch nicht schlieBen könne, dab die Entstehung des kleineren und ein anderes schuppen- und decken- artiges Gepráge aufweisenden Systems der bedeutend niedrigeren Nord westlichen Karpathen ebenso erklárt werden könnte, wie die, einen hochalpinen Autbau zeigenden Deckensysteme der Westlichen und Östlichen Alpen, gleichwie dies auch, trotz gánzlichen Mangels an Detailaufnahmen, LuGEoN, UHLIG und KOBER schablonenhait getan haben. Über die auf den regionalen Bau der Nord- westlichen Karpathen bezüglichen BErfahrungen und Meinungen wünscht Vor- tragender bei einer anderen Gelegenheit zu sprechen. 3. Dr. Géza v. TOBORFFY beschreibt in seinem Vortrage über den Már1a- völgyer Zug der kleineren Karpathen auf Grund seiner im Jahre 1915 durchgeführten Aufnahme in auszüglicher Weise die gebirgbildenden Gesteine des südlichen Teiles der kleinen Karpathen und die tektonischen Eigen- tümlichkeiten des begangenen Gebietes. Er weist nach, da der sogenannte kBallensteiner Kalksteino nur eine Fazies- EDAG SZERB 366 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. varietát des aus den Nordwestlichen Karpathen bekannten Liaskalksteines, beziehentlich des Fleckenmergels ist und daB in seinen unteren Regionen auch der Gerstener Horizont erkennbar ist. Dem Vortragenden zufolge wáre der unterste cBallensteiner Kalksteins, der gewöhnlich plattig und mebr oder weniger kristalli- nisch zu sein pflegt, mit seinen an Kieselsehnwamm gemahnenden Petrefakten- spuren noch in die obere Trias einzureihen. Sodann übergeht er zu dem eigentlichen Gegenstande seines Vortrages und gibt eine Beschreibung des Máriavölgy-Hundshermer Zuges, der, wenngleich sich seine Ouarzite und Kalksteine einigerma Ben der Entw:cklung jener aus dem Nyitraer Komitate nühern, aus den identischen Gesteinen aufgebaut ist, wie der Pernek-Borostyánkőer Streifen. Der ganze Máriavölgy-Hainburg-Hundsheimer Zug ist petrefaktenarm und so kann das Alter der Gesteine nur auf Grund von Analogien fixiert werden. Auch die tektonischen Verhültnisse stimmen mit jenen weiter im Norden feststellbaren überein. Der Granit mit dem dazugehörigen, gewöhnlich darin sehwimmenden Gneis ist samt den metamorphen Schichten auch hier über das Mesozoikum geschoben und hat dieses, wie man an den Rándern gut wahrnehmen kann, zurückgebogen und sich unter dasselbe eingerollt. Auf solehe Weise finden wir eine an den Röndern umgewendete Schichtenreihe, aus welcher die milonitiseh zerriebenen und mit Ouarz háufig infiltrierten, steckengebliebenen Klippen des Kalksteines horstartig emporstarren. Es ist námlich auch der áuBere, aufsteigende Bogen der Synklinale bis an den ganzen westlichen Rand lüngs der Lamacser Bucht hineingestürzt und unter der Oberfláche geblieben, wáhrend der Dévény- ujfalu-Hundsheimer Schild eben von dem áuBeren Bogen der Randsynklinale aufgepílügt worden sein konnte, sofern er, wie auch die Lage der auf dem Dévényer SchloBberge befindlichen Grünsehiefer zeigt, unter diese geschoben ist. Hiefür spricht auch im übrigen die wecbselnde Fallrichtung der übrigen Bildungen. Wáhrend in der Máriavölgy-Pozsonyer Masse das einsáumende Mesozoikum nach Südosten, also unter den eruptiven Kern einfüllt, fllt der von Dévényujfalu bis Hundsheim sich erstreckende Streifen nach Nordwesten. Die zwei Züge stehen also in einem inneren Zusammenhang und gehören zu ein und derselben abge- rissenen, übereinander geschobenen Antiklinale. In áhnlicher Weise eingerollte Kalksteinflecken sind auch im Innern des Gebirges zu finden, doch sind diese gewöhnlich zwischen zwei Eruptionskerne eingekeilt. (Propadlectal, Kalkstein- massen des Baziner Tales, Kalksteinbruch des Modorer Nagykúp etc.) Die jüngsten Liasbildungen sind unzweifelhafít die Máriavölgyer Schiefer mit dem darin befindlichen Kalkstein und den mit den Schiefern darin fazies- artig wecbselnden liassischen Aptichenmergeln. (Die Aptichenkalkmergel der Pernek-Drinovahoraer und Dévényujfaluer Liasscholle.) Nach einer flüchtigen Demonstrierung einiger Profile war Vortragender wegen Kürze der ihm zur Verfügung stehenden Zeit gezwungen, seinen Vortrag unvollendet zu unterbrechen und wird er das Zurückgebliebene in seinem Jahres- berichte veröffentlichen. MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 307 VIII. Fachsitzung am 6. Dezember 1916. Prösident: Hofrat Dr. THOMAS VON SZONTAGH. 1. In seinem über dies Ajnácskőer Pliozánsehiehten und deren Fauna gehaltenen Vortrage behandelt Dr. THEoDOR KoRmos auf Grund eigener Beobachtungen in eingehender Weise die stratigraphischen Ver- háltnisse, die ausgestorbene Tierwelt und die Altersperiode dieses wobl schon lange bekannten, aber bisher erst wenig studierten Fundortes. Das merkwürdigste unter mehreren neuen Gliedern der Fauna ist eine neue Subursidaart (Parailurus n. sp.), deren nüchster Verwandter die aus dem Pliozán von England und den Ligniten des Háromszéker Komitates (Barót-Köpec) bekannte Parailurus anglicus ScHLoss. ist. Auf Grund der Fauna und der Lagerung gilt es nunmehr als un- zweifelhaít, daB sowohl die Ajnácskőer, wie die Barót-Köpecer Pliozánschichten der levantischen Periode angehören. In Ajnácskő fállt der Anfang der Basaltaus- brüche mit der Periode der ausgestorbenen dortigen Tierwelt zusammen und dieser Umstand. bestárkt die Lóczy sche Auffassung, derzufolge die Haupimasse der Basalteruptionen in Ungarn nicht in die pannonische (pontische) Stufe, son- dern in das Levanticum zu verlegen ist. Der Vortrag gelangt in seinem ganzen Umfang im Jahresberichte der kön. ung. Geologiscehen Reichsanstalt für das Jahr 1915 zur Veröffentlichung. 2. Dr. KOLOMAN LAMBRECET skizziert in seiner Abhandlung über die Paláontologie der Vögel die Entwiecklungsgeschichte der paleo- ornithologisehen Kenntnis. Er unterscheidet mit ABEL in der paláontologisechen Geschichte drei Perioden. Die Daten und Funde aus der ültesten, der phantasti- sehen Periode haben HERMANN MEYER (1832) und GIEBEL (1847) gut zusammen- gefa Bt. Die zweite, deskriptive Periode beginnt mit der reformatorischen Tátigkeit CUvIER s, der sich selbst mit der Paláontologie der Vögel besckiáftigt hat. In Frank- reich ist GERVAIS, in Deutschland HERMANN MEYER. der erste Würdiger der Archeopteryz, in England RIcHARD OwENn, der grundlegende Erforscher der Familie der Dinornithidae der Vertreter der durch CuvIER eingeleiteten deskriptiven Periode. Die Bahnbrecher der dritten, auch in unsere Zeit hinüberreichenden morphologischen und phylogenetisehen Periode sind der Franzose ÁLPHONSE MIrSE-EpwAaRxRos und der Amerikaner 0. C. MARsxH. Die, die Zeitperiode bezeich- nende Tátigkeit beider Forscher macht unrs mit der tertiáren Vogelwelt von Euro pa und Amerika bekannt. In der neuesten Zeit haben FÜRBRINGER, GADow, LYDEK- KER, SHUFELDT und ÁNDREwJ den Wissenskreis über die Vorfahren der Vögel am eingehendsten bearbeitet. Im weiteren Teile seines Studiums befaBt sich der Verfasser mit der Tátigkeit der Forscher, die sich mit den einzelnen wichtigeren Detailfragen bescháftigen. (Einzelne Genera, Überreste von fossilen Eiern, FuB- spuren, Federabdrücke, im Aussterben begriffene Arten und die Faktoren des Aussterbens.) Die hier vorgeführte Abhandlung des Verfassers erschien als eine geschichtliche Einleitung zu einem in Arbeit befindlichen Katalog der Vorfahren der Vögel in der SZELLEetetÉt der königlich ungarischen men KOTGSTS EHET Zentrale Aguila, XXIII. Band, Jahrgang 1916. 3. Dr. Jurrus VigGH hült einen von Vorführungen begleiteten und durch SSE 368 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. Zeichnungen veranschaulichten Vortrag übergeologische Beobacht un- gen in den Nordwestlichen Karpathen, in welchem er die Gesteinsvarietáten und gebirgstektonischen Verháltnisse des nördlichen, zwischen das Kovácspalotaer Tal und Nyitrafő fallenden Teiles der Kismagura beschreibt. Der kristallinische Kern wird von Gneis und Granit, die von Pegmatitadern durchzogen sind, gebildet. Vorherrschend kommen biotitische und nur untergeordnet muskovitische oder zweiglmmmerige Varietáten in beiden vor, Im Nyitrafenyveser (Chvojnicaer) Tal dagegen kommt eine überwiegend aus Armaphibol bestehende Varietát vor, die erzháltig ist. Vom Zsjár-Biotitgranit führt er schön entwickelte Orthoklaskristalle von 175—2 cm GröBe vor. Die álteste der sedimentüren Bildungen, die den permischen Ouarzsandsteim und das Konglomerat an mehreren Stellen unterbricht, lagert in einem schmalen Streifen mit steilem BEinfallen über dem kristallinisehen Kern. In ihrem Hangenden folgt permisch-untertriassischer roter schiefriger Sandstein (Werfener?), dann folgen dunkelgraue Kalksteine und Dolomite, welche die tiefere Partie der mittleren und oberen Trias reprásentieren, und in der oberen Partie Lunzer Sandsteine. Der aschenartige, zu Staub zerfallende Dolomit wechsellagert zwischen Felső- und Németpróna mit gelbem Mergel, ganz wie in der W-lichen Hálfte des Hegyes, im südliehen Bihar und im Királyerdő, in welch letzteren zwei Orten Ammoniten und Daonellen darin vorkommen. Über dem Dolomit liegen bunte Keuperschiefer, sodann in geringer Máchtigkeit und háufig ausgeschliffen petrefaktenführende KöbBener Schichten. Die mannigfaltig entwickelten Jura- schichten kommen in groBer Máchtigkeit und sehr bedeutender Oberfláchenaus- dehnung vor. Íhre untere Partie ist entweder in Grestener- oder in Fleckenmergel- fazies ausgebildet, wáhrend in dem auf den kristallinisehen Kern folgenden ersten Zuge ein vom Triaskalk und Dolomit kaum absonderbarer Liaskalkstein mit triassischem Typus auftritt, im welchem Spiriferina pinguis ZIEr., Sp. rastrata SCHL., Pecten textorvus SCHL., P. disciforms SCHÜBL. mit nöher nicht bestimmbaren Resten von Terebratula, Avicula, Posidonomya, Ima, Ostrea, Phylloceras, Arietites (armoniceras) (semicostatus, geometricus, Unterordnung von falcaries) Schlotheimia und Belemnites sp. vorkommen. Die obere Partie des Jurakalkes wird von Kalken und Mergeln gebildet . Im Hangenden der Neokommergelschichten sind an mehreren Stellen sandige Bildungen anzutreffen, die auf die sphárosideritische Mergeleruppe hinweisen. Die Zone der an die NW-liche Seite des kristallinisehen Kernes sich .an- schmiegenden sedimentáren Gesteine ist gefaltet. Die Falten sind unsymmetrisech und stellen isoklinale Schuppen dar, die in S5E-lieher Richtung mehr oder weniger übereimander geschoben sind und oft in gröberem MabBe überhángend sind und eine liegende Falte bilden (Nickelskopf—Gerstberg-Kamm 1 km). Man kann drei Hauptfaltenzüge von lángerem Verlauf unterscheiden, zwischen welche sich noch eine vierte, sekundüre Falte auf ein Stück von einigen Kilometern Lünge einkeilt . An dem Aufbau der zwei, beziehungsweise drei inneren Falten haben nur jene Schichten teilgenommen, die ülter als das Neokom sind, die permisechen Schichten hingegen sind, abgesehen von dem im Inneren des zweiten Faltenzuges wahr- nehmbaren diapirartigen kleinen Aufbruch, nur in der ersten vorhanden. Im SZE es MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 369 áuBersten Faltenzuge, der die Nasenstein-Gebirgseruppe bildet, ist die vorherr- scbende Bildung die in die flachen Seitenfalten gefaltete Schichtengruppe des Neokommergels und der sphaárosideritischen Schichten und auf dieser liegen die auf diesem Gebiete beginnenden triassischen Chocsdolomit-Deckenreste. (Der Vortrag erscheint im Jahresberichte der kön. ung. Geologisechen Reichsanstalt für das Jahr 1915.) I. Fachsitzung am 3. Januar 1917. Prüásident: Hofrat Dr. THOMAS VON SZONTAGH. Jurrus LEIDENFROST hült einen Vortrag über fossile Fische aus der Familie der Nematognathen (der in seinem ganzen Umfange im Jahrbuche der kön. ung. Geolog. Reichsanstalt Bd. XXIV erscheinen wird), in dessen Einleitung er die osteologischen Charakterzüge, deren syste- matische Stellung und geographische Verbreitung bespricht. Vortragender halt ihre von dem englisehen lIehthyologen GÜNTHER herrührende Einteilung für veraltet und er weist in Verbindung damit auf die Söchwierigkeiten hin, welche bei der Bestimmung der fossilen Wels-Arten aus dieser für die Schwimmer festgestellten alten Einteilung hervorgehen. Nach einer kurzen Beschreibung der rezenten Siluriden-Familie (Nemato- gnathi CoPE) kommt der Vortragende auf die fossilen Funde zurück, welche er in einer ausführlichen Nachweisung zusammenstellt und beschreibt auch auf Grundlage dieser kritischen Zusammenstellung die bisher aufgefundenen fossilen Welsreste und bespricht die auf dieselben bezügliche Literatur. Aus Ungarn kennen wir bisher zwei fossile Welsreste. Den ersteren hat der Wiener Ichthyologe HECKEL unter dem Namen Pimelodus Sadlert auf Grund von einigen im Komitat Bihar gefundenen Stacheln beschrieben. Der zweite Fund stammt áus Borbolya im Komitat Sopron und besteht aus Otolithen, die SCHUBERT nur mit Vorbehalt unter die Siluriden ( ÁArius-Arten) einreiht. Vortragen- der hat von der Direktion der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt den Auftrag erhalten, die seit der Gründune dieser Anstalt aufgesammelten fossilen Fische einer Bearbeitung zu unterziehen, und bei dieser Arbeit hat er in der reichen Sammlung des Institutes mehrere interessante Welsreste gefunden. Zu diesen gehört ein pleistozáner Welsschüdel (Silurus glams L.), der in Gesellschait einer Báuge- tierfauna bei Tiszaug, im Bette der Tisza, bei niedrigem Wasserstand. gefunden wurde. Der vorzüglich erhaltene Fund gelangte als Geschenk des Kecskeméter stádtischen Museums in den Besitz des Museums der kön. ung. Geologischen Reicbsanstalt. Vortragender hat den Schödel zum Gegenstand einer eingehen- den vereleichenden osteologisehen Untersuchung unterworfen und an dem- selben mehrere Abweichungen vom Schádelbau der heute lebenden Welse gefun- den. Mit diesem Funde ist die Zahl der einheimischen pleistozánen Fiscb- arten, die Vortragender auf Grundlage der in der Sammlung der Anstalt befind- lichen Höhlenfunde beschrieben hat, jetzt auf zwölf gestiegen. AuBerdem befinden sich in der Sammlung der Anstalt auch Überreste, die aus ölteren Perioden stammen, die der Vortragende unter den Namen Silurus CEZ MEES 370 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. plhocaemcusn.sp. und Silurus stenooephalus n.sp. im die Literatur einführt. Diese Funde stammen aus den pannonisch-pontischen Tonschichten in der alten DRascHEschen Ziegelei in Budapest—Rákos. Aus den Fragmenten stellte er zwei Schöádel zusammen und unterzog diese einer vergleichenden Untersuchung. I seiner detaillierten osteologiscehen Beschreibung weist er gegenüber den rezenten und fossilen Welsarten die in den Rakoser pliozünen Schádeln auffindbaren Unterschiede nach und stellt die Charakterzüge ihrer Arten fest. Unter diesen Artencharakterzügen ist der wicbtigste jener, daB beide Arten in zwei Gruppen stehende Vorner-Záhne besitzen. Nach der Analogie der übrigen Elemente der pliozánen Wirbeltier-FHauna leben die gleichen Welsarten heute in Ost- und Südostasien. Vortragender übergeht nach Beschreibung einiger verglei- chender anatomischer Untersuchungen von Schádel-Steinkernen zur Herkunít der Nematognathen, erwáhnt die hierauf bezügliehen Theorien und spricht die Ansicht aus, da8B der heute lebende Wels ein orientalischer Fremdling und nicht der Nachkomme der beschriebenen pliozánen Welse sei. Seiner Meinung nach sind letztere ausgestorben und an ihrer Stelle ist zusammen mit den Gypri- niden der heutige Wels aus Kleinasien eingewandert. Diese Hypothese schlieBt sich an die Theorie STEINDACHNERs, der den Ursprung der mitteleuropáischen Fischfauna so erklárt, dab das Schwarze-Meer in jüngeren geologisehen Perioden ein SübBwasserbecken war, welches der Fischfauna der in dasselbe sich ergieBenden Flüsse den Austausch möglich gemacht habe. Der Vortrag wurde durch Vorführung der Funde und durch Zeichnungen illustriert. Dr. LupwiG von Lóczy hat mit Freude den interessanten Vortrag ge- hört, welcher über die Resultate auf neuer Föáhrte gemachter Untersuchungen Rechenschaít ablegt. Er begrübt den Vortragenden gelegentlich seines ersten, in der Gesellschaft gehaltenen Vortrages und bemerkt, da B er die ÖTEINDACHNER- sche Theorie, welcher sich auch Vortragender anschlob, für ganz annehmbar halte. Auch zu den weiteren Untersuchungen wünscht er Erfolg. "KI. Fachsitzung am 31. Januar 1917. Prásident: Hofrat Dr. THOMAS von SZONTAGH. 1. Dr. LupwIiG JuGgovics hült einen Vortrag über dies am östlichen Rande der Alpen aufbrechenden Basalte. Die östlichen Alpen verschwinden auf dem Gebiete von Ungarn schon in der Náhe der Landesgrenze unter der Tertiürdecke und nur einzelne Partien derselben ragen als Inselgebirge am westlichen Rande des Kleinen Ungariscben Alföld empor. Lángs dieser Inselgebirge sind Basalte und Basalttuffe aufgebrochen. Vortragender hat im Sommer 1915 und 1916 sowohl diese wie auch die im Kleinen Ungarischen Alföld auftauchenden Basalte und Basalttuffe untersucht und im deren Aufbau viele verwandte Züge gefunden, die er im folgenden kurz zusammen- faBt. Mit Ausnahme der Pálhegyer und Felsőpulyaer Basalte, die sich über kristallinische Schiefer ergossen batten, sind alle übrigen auf aus pontischen Sand-, Ton- und schottrigen Sandschichten gebildeten, unebenen Flüchen vor- sebrochen. Hinige Abweichungen weisen die lángs der steirisehen Grenze vorkom- ze MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 371 menden Basalte und Tuffe auf: die Hárspataker, Felsőlendvaer und Vasdobraer, diese sind zum Teil auf Schotter gelagert und enthalten auch sehr viel Schotter. Der Verlauf der Ausbrüche zeigt bei sömtlichen Vulkanen eine groBe Manmnigfaltigkeit, sofern sich Tuff und Lava oft abwechselnd ergossen haben. Sodann beschreibt Vortragender ausführlich den Aufbau der einzelnen Basalt- und Tuffvorkommen. Nagy-Somló ist aus zwei Partien aufgebaut; die untere besteht aus einer sanít ansteigenden, aus Sand und sandigem Ton bestehenden Wölbung und die obere, steilwandige aus vulkanischen Bildungen. Die Wölbung ist zirka 270—280 m hoch gewesen als die vulkanische Tátig- keit mit der Tufistreuung ihren Anfang nahm. Über diese so entstandene Tuff- decke íloB die, die Hauptmasse der oberen Partie des Berges bildende (durch- sehnittlich 100 m michtige), groBe, von formlosen Süulenreihen eingesüumte Basaltdecke, deren Ránder abgerutscht sind und auf den sanften Lehnen hüufig máchtige Bruchkegel darstellen. Der folgende Ausbruch hat den in der Mitte des Berges befindlichen Kessel zustande gebracht und diesen mit Tuff ausge- füllt. Das letzte Erzeugnis der vordringenden vulkanischen Tátigkeit ist der kleine Lavakegel an der Bergspitze. Das Deckengestein ist Nephelinbasanit und die schönsten Beispiele bieten der sogenannte Sonnenbrenner und die Flecken- basalte. j/ Sághegy ist in seinem Aufbau einfacher und stellt das Resultat zweier Ausbrüche dar. Die Unterlage bilden gleichfalls Sand und sandige Schotter, die 215 bis 220 m Oberflüáche bildeten als der vulkanische Ausbruch mit der Tuff- streuung begonnen hatte. Der Tuff bildete ein lángliches, muldenförmiges Becken, welches von Lava ausgefüllt war. Der LavafluB bildete eine zwischen 830 und 60 m Máchtigkeit wechselnde Decke. Es dürfíte wahrscheinlieh zwei Lavaflüsse gegeben haben. Das Gestein des zweiten Lavaflusses enthült die verschiedenen Doleritgánge, die im Maximum 50 em michtig sind. Das Deckengestein ist ein " typischer Feldspatbasalt. Der vorzüglich geschichtete Tuffvon Kis-S0 ml ó ist über ein 190—200 m groBes Sand- und Tonpostament ausgestreut. Die Tuffbánke fallen ringsherum gegen das Innere des Berges ein, so daB sie einen flachen trichterförmigen Krater bildeten, der nur teilweise von Lava ausgefüllt war. Das Gestein ist Nephelin- basanit. Bei den Gemeinden Kis-S51tke—Gérce reihen sich mehrere und gröBere massige Tuffhügel nebeneinander und schmiegen sich an den Saum des Kemeneser Schotterplateau. Die vulkarische Tátigkeit hat mit einer sehr heftigen Tufistreuung begonnen, die sich wahrscheinlieh mehrmals wiederholte. Die Tuff- decke wurde von der Lava mehrfach durchbrochen. Ich habe, abgesehen von mehreren kleinen Dykes, drei Ausbruchs-Zentren, beziehentlich nur deren Über- reste gefunden. Die Lava ist meistens als kompakter Basalt erstarrt, doch gibt es auch Lavamasse, beziehentlich Lavabreccie. Nach den Ausbrüchen verhüllten vom Norden her die jungen grobkörnigen Schottermassen des Kemeneser Pla- teaus diese vulkanischen Bildungen und machten dieselben kahl und erst spüter macehte die Erosion einen groRBen Teil derselben unter der Schotterdecke frei. Me GYET MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. u —-1 19 Am nördlichen Rande des Kemeneser Schotterplateaus begegnen wir noch zwei Tutfausbrüchen: die Szezgény-Magaser und die Marcaltőer Basalttuff-Hügel. Es sind dies flache Hügel, die aus den benachbarten Schotter- hügeln kaum hervorragen. Ihr Aufbau zeigt, dab die vulkanische Tötigkeit aus der Tuffistreuung bestanden hat, die nur durch wenig LavatiluB unterbrochen worden sein konnte, wie dies einige verborgene Basaltdykes zeigen. Am Rande der Alpen kommen folgende vulkanische Bildungen vor: Pálhegy, eine zwischen den kristallinischen Schiefern des Lánzsér- Gebirges aufgebrochene kleine Basaltdecke, die den aus Glimmergchiefern be- stehenden 720 m hohen Berg krönt. Die Decke ist 30—40 m müchtig. dem Lava- íluB ist sie nicht vorangegangen und es folgte auch keine Tuffstreuung. Die Basaltdecke von Felső-Pulya, ist ebenfalls an einem der abge- wetzten Hügel des Repcevölgyer kristallinisehen Schiefergebirges aufgebrochen. Die Máchtigkeit der Decke ist 30—40 m und das Gestein derselben ist Nephelin- basanit. Der Basalttuff von Németujvár bildet einen 60 m hohen, steilwandigen Kegel auf der breiteren, aus Sand, und Ton bestehenden Wölbung. Die Tuffischichten zeigen unten ein Hinfallen von 30—359, wáhrend sie am $chei- tel ein flaches Hinfallen um 1097 haben und konzentrisch gegen die Mittellinie des Kegels fallen. Der Aufbau des Tobajer Tuffhügels stimmt mit jenem der vorigen überein, doch sind die Bigenschaíten seines Gesteinsmaterials umso interessanter ; es ist dies eine lockere bráunliche Masse, die auBerordentlich viele Einschlüsse von Gesteinen jener Schichten enthált, welche sie durchbrochen hat. Dies sind vornehmlich Stücke von kristallinischen Schiefern, die mit den Ge- steinen des Rohoncer Gebirges übereinstimmen, ein Beweis dafür, da8b die Massen der Alpen hier schon in groBer Tiefe vorhanden sind. Die Hárspataker, Felsőlendvaer und Vasdobraer Tuffvulkane sind 6 hinsichtlieh ihres Aufbaues und Materials vollkommen áhnlich. Jeder besteht aus mehreren für sich stehenden Teilen und liegt bald auf Sand, bald auf Schotter. Diese Tuffe enthalten den meisten Schotter von allen Tuffen des Distriktes jenseits der Donau, teils verstreut und vornehmlich in Form vieler zerrissener und unregel- mabBig abgelagerter Schotter und Linsen. Jene Schotterschichten, auf welche der Tutf gelagert ist, sind irgend welche, zwischen den pontischen Schichten ge- lagerte Schotterlager. Alle drei Tuffe sind über das Binnenland ausgestreut und enthalten auch wenig Pflanzenreste. Die Basalte und Tuffe jenseits der Donau sind mit wenigen Ausnahmen über Sand- und Tonschichten ausgestreut, die sich als pontische erwiesen haben. FEime offene Frage bildet noch die Dauer der Ausbrüche. Die Ansichten der Fach- mánner sind diesbezügheh noch sehr abweichend, die Mehrzahl derselben meint, daP mit dem Ende des Tertiárs jede vulkanische Tötigkeit aufeehört habe. Vor- tragender teilt die Ansicht Professor Lóczys, daB die vulkanische Tötigkeit lángere Zeit gedauert und auch noch in das Pleistozán hineingereicht habe. 2. Hierauf hült Universitáts-ÁAssistent Dr. LupwiG von Lóczy jun. einen Íreien Vortrag unter dem Titel Zur Kenntnis der Gosau- und Flischbildungen in der Gegend von Aranyos, Er beschreibt die Gosauvorkommen bei Szohodol, Peles und Középvidra, wo er die einzelnen SZT MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 373 Schichtenniveaus an Ort und Stelle zusammengestellt und auch stratigra phisch gegeneinander abgegrenzt hat. Auf Grund der bisher bekannten und der neu gesammelten Fauna versucht Vortragender den Aranyoser Gosau auf der Basis der von FELIXx für die Gosaubildungen der Östlichen Alpen aufgestellten strati- graphischen Einteilung zu horizontieren, gegen die einander widersprechenden Einteilüngen von DE LAPPARENT ET DE GROSSOUVRE und der norddeutschen Einteilung. Nach FELIx stellt er die Gosau in die Santonien- und Campanien- etage. Das Alter des Flisch der Aranyoser Becken ist gegenüber dem Gosau proble- matisch. Hinsichtlich der Karpathensandsteine des S5iebenbürgisehen Erzgebirges sind die Meinungen geteilt. Ím allgemeinen stehen sich zwei Anschauungen gegen- über. Nach der einen gehören die Karpathensandsteine dieses Gebietes zur ülteren Kreide, nachdem diese gegenüber der ruhig gelagerten oberkretazischen Fazies des Gosau stark gefaltet und deformiert sind. Dieser Anschauung gegenüber sind meh- rere Geologen der Ansicht, da B der Flisch sowohl unter-, wie oberkretazische Schich- ten in sich schlieBt. Kalkige Sandsteine und Mergel, die Ostracoden und Orbituli- nen enthalten, würden den unterkretazischen Neokom-A ptienetagen entsprechen, in dem petrefaktenlosen Sandstein und den Tonschiefern dagegen wören auch noch das Turon und Senon reprásentiert. Wáhrend sich an den Ufern die Gosaufazies gebildet hatte, lagerte sich im Inneren des Beckens der Flisch ab. Vortragender hat bei Szohodol und Peles, dann im Norden von Topánfalva und Bisztra Über- günge von der Gosau- in die Flischfazies gefunden, dagegen fand er bei Közép- vidra den Flisch über die Gosaubildungen aufgeschoben. Petrefakten hat er — auBer wurmabdruckartigen Problematikums — im Flisch nicht zu finden vermocht. Vortragender übergeht sodann auf die eigenartigen wechselseitigen Verhültnisse der Gosau- und Flischbildungen. Gegenüber dem kristalliniscehen Grundgebirge und den über letzterem ruhig transgredierenden Gosauschichten sind die Flisch- sehichten des Beckens stark zerknittert und zwar derart, daB die Überscbiebung des Flisch überall gegen die ersteren, gegen die feststehenden Ufer des einstigen Beckens gerichtet sind. Die mit Hilfe von Decken unternommene einschlágige Erklárung verwirít er, als jeder Grundlage entbehrend, bezüglieh der Aranyoser Gegend und trachtet hingegen, die Zerknitterung des dortigen Flischbeckens nach der Haug schen Geosynklinal-Teorie zu erkláren. Infolge der langsamen positiven Uferverschiebung wáhrend der Kreideperiode haben sich die Flischbildungen in dem unablássig sinkenden Becken in groBer Müchtigkeit angehüuft. Die Spuren der immer erneuerten ErgieBung des Meeres könnten in dem kristallinischen Schiefer und den Ouarzkonglomeraten wahrgenommen werden, obgleich es auch möglichist, da B diese vielleicht einem cenomanen, kurzlebigen, regressiv zusammen- hángenden Konglomeratsediment entsprechen. Die Zusammenfaltung des Flisches konnte im Inneren des Beckens entstanden sein. HAuG erklárt die Faltung der sedimentierten Beckens als eine Folge der Ausbreitung der Wármezunahme. Vor- tragender möchte dies vielmehr der infolge von Einstürzen zustande gekommenen Volumenverminderung zuschreiben, oder, bezüglich der Aranyoser Gegend, den vulkanischen Wirkungen wáhrend der obersten Kreideperiode, welchen er gröBere Wichtigkeit bezüglieh der Zusammenfaltung des Flisches des Beckens zuerkennt. Die Zusammen pressung hat auf die Flischbildungen in verschiedenartiger Weise ge- LSB gy fate - 974 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. wirkt. Die Tonsehiefer sind chaotisch gefaltet, die widcrsteherderen Sandsteine und Konglomerate dagegen sind schuppenartig zerbrochen und schwimmen, in der Art der von der Beckensoble aufgerissenen Tithon-Kalksteinklippen, wie z. B. auch die Bisztraer Klippe, im Flisch. Der Vortragende gelangt zu dem Endergebnis, daB demnach in tektonischer Beziehung die Möglichkeit nicht ausgeschlossen sei, daB der gefaltete Flisch auch Ablagerungen enthalte, die mit dem Gosau gleich- alterig sind. Die Falturg des Flisches konnte hier von lángerer Dauer gewesen sein. Das Maximum der Faltung setzt er jedoch auf Grund der bei Vidra, Szohodol und Topánfalva erlangten Beweise nicht in die vor-, sondern nachgosauische Periode. Zum Schlusse fübrt er aus, daB das Alter des Flisches schwerlich nacbzu- weisen sein werde und dab dies, solange das paláontologisehe Material fehle, eine unentschiedene offene Frege bleiben műüsse. Dem Vortrag folgte eine Polemik. Als erster sprach zum Vortrag Chefgeologe Mokgiz v. PÁLFY, der der tek- tonischen Erörterung des Vortragenden beipílichtete. Auch er hat die Faltung des Siebenbürgisehen Beckens in seiner, im KocH-Gedenkbuche erschienenen Studie, ganz öhnlich wie der Vortragende, erklárt. Das Alter der Gosaubildungen jedoch, hált er entgegen der Feszixschen Einteilung für ein höheres und stellt dieselben auf Grund der von ihm bearbeiteten oberkretazischen Petrefakten -von Alvinc in das Turon und dann in das Senon. Ín seiner sofortigen Antwort verweist Dr. Lóczy jun. auf die Widersprüche in der norddeutschen und fÍranzösisechen Auffassung bezüglich des turonischen oder senonischen Wesens der Gosaubildungen. Als zweiter sprach zum Vortrag Universiítátsprofessor Dr. KARL v. PAPpPp, der das unterkretazische Alter der Aranyoser Flischbildungen hervorhob. Der Vortragende scbloB in seiner Antwort diese Möglichkeit nicht aus, bekennt aber gleichwohl, daB das Alter des Flisches noch eine offene Frage sei. Als letzter endlich sprach Dr. LupwIiG v. Lóczy, Direktor der Geologischen Reichsanstalt, zum Vortrag; er bemerkte, daB er bezüglich des oberkretazischen Alters des Flisch der entgegengesetzten Ansicht seines Sohnes sei. Chefgeologe PÁrrY und Lóczy jun. haben als gute Beobachter, dieselben Gebiete begehend, dieselben Verhültnisse finden können und gelangten zu denselben Ansichten. Die eigenartigen Verhültnisse der Gosau- und Flischbildungen, sowie das Alter des Flisches, können jedoch erst nach der regionalen Erforschung, sowie nach der tektonischen und stratigraphischen Untersuchung des Siebenbürgisehen Erz- gebirges und des B.hargebirges aufgeklárt werden. Auch er stimme dem bei, dab zur Feststellung des Alters des Flisches die tektonischen Kenntnisse nicht genügen, sondern daB man hiefür auch noch paláontologischer Beweise bedürfe. III. Fachsitzung am 14. Möárz 1917. Prásident: Hofrat Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 1. Dr. THomaAs v. SZONTAGH, Vizedirektor der kön. ung. Geologischen Reichs- anstalt, berichtet in seinem Vortrag unter dem Titel CUnsere Studien- reise in Serbien? über die im Herbst 1916 unternommene geologische sea met d MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 315 Reise nach dem mittleren und westlichen Teile von Serbien. Von Seite der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt haben die Geologen ERICH JEKELIUS und EMERICH Trmxó und Bergingenieur ÁRPÁD ZSIGMONDY unter der Leitung des vortragenden Vizedirektors die Reise nach Belgrad am 1. Oktober 1916 angetreten. Der Zweck der Reise war, die industriellen und kommerziellen Urprodukte und Gesteine auf dem besetzten serbischen Gebiete zu studieren. Zur Reise wurden 40 Tage auf verschiedenen Gebieten verwendet. Die Studienreise wurde von einzelnen Zentren ausgehend unternommen. Solche Zentren waren die Umgebung von Kragujevac und die Gegend von Kraljevo. Im Gebiete des Moravatales wird. in dem Mübhl- steinbruch auf dem Orlovacberge ein Hydroguarzit nach dem französischen System kMoulagess bearbeitet. In der Náhe befindet: sich das Bad cVrenjacka- banja; mit warmen alkalischen Ouellen. Am Ufer des Ibar, im nördlichen Teile der Mataruga fanden wir eine warme alkalische Salzguelle und SW-lich von Csacak das in 998 m Sezehöhe gelegene Ovéar-Bad mit schwefeligem , Wasser. In dem malerisch schönen Ibartal erhebt sich ein sehr ausgebreitetes Ser- pentingebirge, das von Andesitdykes durchzogen ist. Der Hauptzweck der Reise war die Durchforschung des oberhalb des Stádtchens Raska sich erhebenden Kopaonikgebirges. Ím Kopaonik-Vorgebirge finden sich andesitische, dazitische und rhyolitisehe Gesteine, wáhrend auf dem 1870 und 1900 m hohen Gebirgs- rücken Granitblöcke liegen und in 2100 m Höhe Magnetit aufgeschlossen ist. Auf dem Abstieg gegen die Gemeinde Bisztrica begegneten wir práchtigem weiBen Marmor, dem Siudenicaer Marmor, aus welchem originelle Grabsteine gehauen werden. In der Gegend von Sipacina sind im Serpentin amorphe Magnetitblöcke zu sehen. Der vollstándige Text des Vortrages wird im Anhange des Jahresberichtes der kön. ung. Geol. Reichsanstalt für das Jahr 1916 erecheinen. Der Vortrag hat den ungeteilten Beifall der in groBer Zahl erschienenen Fachleute gefunden. 2. Dr. ROBERT BALLENEGGER fübrt in seinem Vortrag überdieehemisehe Zusammensetzung der Bodentypen Ungarns die Resultate jener Bodenanalysen vor, die er in Verbindung mit der übersichtlichen agro- geologisehen Landesaufnahme durchgeführt hat. Unter den zahlreichen Unter- suchungsverfahren hat Vortragender dasjenige von HILGARD gewübhlt, da er sich bei seinen Versuchen überzeugt hat, dab man mit dem Verfahren von HILGARD eine natürliche Wirkung erzielt, deren Zahlenwerte hinsichtlieh der einzelnen Bodentypen charakteristische Werte gaben. Beim HirGaRDschen Verfahren löst námlich die Salzsáure die tonige Partie oder jene Teile, deren Durchmesser bereits so klein ist, da B sie im Wasser kolloide Suspension bilden, fast vollstándig auf, wáhrend sie die gröberen Partien kaum angreift. Die tonige Partie entbhült den aktiven Teil des Bodens und in der vollzieht sich der Stoffwechsel des Bodens. Dies begründet die Anwendung der HiLGARDschen Methode. Nach Vorausschickung dieser Erklárungen führt Vortragender die Zusammensetzung typischer Waldböden vor. D-ese werden dadurch gekennzeichnet, da B sich zwischen dem Oberboden und dem Muttergestein ein Akkumulationsniveau befindet ; die Basen werden aus dem Boden ausgelaugt, wáhrend sich die Seeguicxyde im Akku- SE IR 376 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. mulationsniveau anháufen. Den Typus dieser Verwitterung, welche die Wald- böden zustande brachten, nennt Vortragender die destruktive Verwitterung gegenüber jener Verwitterungstype, die unsere Steppenböden zustande gebracht hat und die man konservative Verwitterung nennen könnte. Bei unseren Steppenböden findet man nömlich kein Akkumulationsniveau, die Zusarnmen- setzung der einzelnen Niveaus ist dort identisch. Nach diesen humusreichen Böden fübrt Vortragender auch noch die Resultate von Analysen einiger schwarzen Wiesentone vor. Die Wiesentone werden durch ihren hohen Humusgehalt (894) und ihren hohen Gehalt an tonigen Teilen, der auch mehr als 5094 des Bodens betragen kann, charakterisiert. Die Salzsáure löst fast den dritten Teil des Bodens auf ; eln Akkumulationsniveau ist auch hier nicht zu finden und die Menge der gelösten Substanz nimmt mit der Tiefe etwas zu. Auf ein Molekül Aluminium- oxyd entfállt wenig, zirka ein halbes Molekül Kieselsáure und Base. Dies sind die Produkte der unter dem Wasser sich vollziehenden Verwitterung der Böden. Hierauf verweist der Vortragende auf jenen engen Zusammenhang, der zwischen der Zusammensetzung der bodenbildenden Faktoren und jener des salzsaueren Auszugs besteht. Wenn man diese Zusammensetzung kennt, kann man in irgend einem gegebenen Falle, wenn die bodenbildenden Prozesse bekannt sind, mit Sicherheit sagen, welcherlei Zusammensetzung und welcherlei Higen- schaften besitzender Boden sich ausgestalten werde ; anderenteils kann man aus der Zúsammensetzung des salzsaueren Auszuges irgend eines Bodens auf jene bodenbildenden Prozesse schlieBen, die den Boden hervorgebracht haben. Und wenn auf die Binwirkung der jetzigen Faktoren der Bodenbildung ein Boden von anderer Type ausgebildet werden soll, als jener, den wir auf unserem (Gebiete finden, kann man mit Recht darauf scbhlieBen, da B sich die bodenbildenden Fak- toren seit der Bodenbildung verándert haben. Wir können also die geologisehe Vergangenheit des Bodens aus dem Resultat der chemischen Untersuchungen rekonstruleren . Vortragender versucht diese Rekonstruktion bezüglieh der Alfölder Löb- gebiete und beschaftigt sich mit der Frage der ehemaligen Ausbreitung der Alfölder Wilder. Diese Frage bescháftigt lebhaít die Botaniker und ihre Ansichten sind sehr abweichende ; die Frage kann jedoch auf botanischer Basis nicht entschieden werden. Bine Antwort auf positiver Grundlage kann nur die Bodenuntersuchung seben. Auf dem Alföld wird der LöB durch zweierlei Böden bedeekt. Der eine ist ein stark humushöltiger, dunkelbrauner Steppenboden, der im Durchschnitte 5—69/ Humus enthölt. Im Profil dieser Bodengattung findet man kein Akkumu- lationsniveau, die Zusammensetzung des Verwitterungssilikates ist im 6 ganzen Profil annáhernd dieselbe. Auf diesen dunkelbraunén Steppenböden konnte also seit dem letzten LöBfall kein Wald gewesen sein, denn wenn es einen solchen segeben hütte, wöre die im Bodenprofil zurückbleibende Spur desselben zu seben. Der andere Bodentypus der LöBgebiete ist hellbraun und enthült bedeutend weniger Humus. Der Humusgehalt desselben betrügt kaum 2-5—394. Diese Böden weisen ein Akkumulationsniveau auf. Es sind dies solche Böden, die einstmals von Wald bedeckt waren und heute infolge der Bodenbearbeitung sich abermals zu Steppenböden umwandeln. Ceeg, V. e MITTEILUNGEN AUS DEN FAGHSITZUNGEN, HT Zu dem mit groBem Beifall aufgenommenen Vortrag sprach als erster das Ehrenmitelied Dr. 1. v. Lóczy. Im seinem Eimspruch gibt er seiner Freude über das soeben Vernommene Ausdruek und lenkt die Aufmerksamkeit des Vortragen- den auf die Verhültnisse des Somogyer Komitates, die Redner sehr cut kennt und fragt, ob auch dort überall das Akkumulationsniveau vorhanden sei. Vortra gender bemerkt, dab er in den Komitaten Somogy und Baranya, aut den einstigen Wald- gebieten überall das Akkumulationsniveau angetroffen habe, welches auf dem LöB als roter Ton ausgebildet ist. Zum Vortrag s pricht noch das Mitglied A. v. SiIgxonp, der schon auch deshalb den Vortrag mit Freude gehört hat, da aus demselben hervorging, daB das HIt- GARD sche Untersuchunesverfahren, welcehes Redner zum internationalen. Gebra uch vorgesehlagen hatte, meht nur zur Lösung land wirtschaftlicher, sondern auch geologischer Fragen vorzüglich geeignet ist. Es bestárkte ihn ferner auch in seiner Überzeugung, da8B man aus der Zusammensetzung des salzsaueren Auszuges den Feolitgehalt der Böden nicht rekonstruieren könne, wie dies GANs macht. SchlieB- lich lenkt er die Aufmerksamkeit des Vortragenden auf den Gebrauch der Dar- stellung der Analysenresultate in águivalenten Prozenten. Vortragender bemerkt, auf die Binsprache des Redners reflektierend, dabB auch er das Rekonstruieren des Zeolitgehaltes aus dem Ergebnis des salzsaueren Auszuges nicht für möglich halte. Hiefür müsse eine andere Methode zur Anwen- dung kommen, namentlieh müsse die Austauschfáhigkeit der Base direkt be- stimmt werden, wie dies auch der Vorredner macht. Auch Vortragender ist über die Vorteile der Darstellung der Analysenresultate in águivalenten Prozenten im klaren, im Vortrage habe er jedoch die molekulare Ausdrucksweise aus dem Grunde angewendet, weil diese bedeutend anschaulicher sei. IV. Fachsitzung am 4. April 1917. Pröásident: Hofrat Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 1. Dr. THEopoR KoRmos führt unter dem Titel: dnteressante neüe Funde im Museum der kön. ung. Geologiséhen Reichs- " ansta lt folgende Fossilien vor : a) Rückenpanzerpartie von Placohelys aus dem unteren Keuperkalkstein des Veszprémer Jerusalemberges, den der Veszprémer Direktor D. LAczxó gesammelt hat; b) Anthracotherium-Zahn aus dem aguita- nischen Kohlenílöz der Lónyay-Grube in Petrozsény; c) Geweihzapfen und Zöáhne eimer práglazialen Antilope (Tragelaphus) Jügeri RÖTIM einer ausgestor- benen Art vom Harsányer Berg; d) Riesengeweih eines Oervus gigamteus mit Schádelíragment, vom Ufer der Tisza. (Pag. 836—340). In seinem Einspruche hált Dr. L. v. Lóczy bezüglich der Urhirschfunde die Tatsache für wichtig, daB das Holozün in der Tiszaniederung ein sehr dünnes, dürftiges Sediment bildet und da B das Diluvium oder Pleistozán umso máchtiger sei. 2. In dem von ELEMÉR VaApÁsz über dies Tektonik des Bara- nyaer Inselgebirges gehaltenen Vortrag systematisiert Vortragender zuvörderst die das Komitat Baranya überziehenden Gebirgsgebiete und unter- scheidet hier das Nordbaranyaer Inselgebirge (Mecsek- und Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — 15 — 25 518 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. Zengőgebirgszug), das Mittelbaranyaer Hügelland, das $Süd- baranyaer Inselgebirge (Villányer Zug und Harsányberg) und das Südbaranyaer Hügelgebiet mit den bis an die Drau sich erstrecken- den pliozánen und pleistozánen Hügeln. Der Vortrag bietet ein allgemeines Bild des geologiscehen Baues des Nordbaranyaer Iselgebirges und eine Beschreibung der tektonischen Erscheinungen desselben. Das Nordbaranyaer Inselgebirge besteht aus dem permisch-mesozoischen Grundgebirge und dem, dieses umgebende Deckgebirge, welches sich im Süden auf das aus altpaláozoischem Phyllit und Granit bestehende kristallinisehe Grund- gebirge stützt. Das permisch-mesozoische Grundgebirge ist aus elner Serie von Sedimenten auígebaut, die sich vom oberen Perm bis einschlieBlieh zum Neokom erstrecken und sich in das, aus permisch-liassischen und unterliassischen kohlen- führenden Bildungen bestehende westliche, eigentliche Mecsek und dem aus jüngeren liassischen neokomen Gliedern aufgebauten östlichen Zengőzug eliedert. Beide Teile haben bis zu den jüngsten Perioden starke Störungen erlitten und diese Störungen haben sich teils in Faltungen, teils in vertikalen und horizontalen, lángs Bruchlinien erfolgten Verschiebungen, sowie in Senkungen und partiellen Erhebungen geoffenbart. Die erste Dislokations periode ist nur durch unbestimmte Spuren im kristallinischen Grundgebirge nachweisbar und kann man dieselbe in das Karbon stellen. Die zweite unzweifelhaít starke Dislokation, die zur Ausge- staltung mehrerer Formen des permisech-mesozoischen Grundgebirges geführt hat, konnte im Neokom vor sich gegangen sein, sodann hat das wáhrend des kretazisch- eozán-oligozánen Zeitabschnittes im Trockenen gestandene Gebiet am Anfang des Miozán die das Vordringen des Miozánmeeres einleitende Zusammenbrechung erlitten, wobei einzelne Teile versanken und unter das Meer geratend, als Ent- stehungsort der neogenen Schichtenserie des heutigen Deckgebirges dienten. Im Miozán findet man im Mneren des Gebirges nur partielle Bewegungen lokalen Charakters, die nur kleinere oder gröbBere Uferverschiebungen verursacht haben. Nach der Ablagerung der Sedimente der pannonischen (pontischen) Stufe aber erfolgten den Lüngsbrüchen entlang heftige Horizontalbewegungen, die die Zu- sammenpressung und schuppige Anschoppung der Bildungen zur Folge hatten. Die westliche Fortsetzung des kristallinisehen Grundgebirges ist damals als áubBerste abgerissene Scholle versunken und lieB ihr in der Stadt Pécs wahrnehmbares Auftauchen an der Oberflüche zurück. Infolge der am Anfang der Kreidezeit erfolgten Dislokationen wurde das mesozoische Grundgebirge in einer mehr oder weniger vollkommenen Perikl1- nale gefaltet. Die westliche áltere Grundgebirgspartie ist gegenüber der östlichen, lánes eines in der Richtung Hosszúhetény—Magyaregregy verlaufenden Ouerbrucbes in solcher Weise verschoben, daB es in der Tektonik der beiden Teile keine Kontinuitát gibt und daB diese ihre selbstündige Tektonik besitzen. Diese Erscheinung findet dadurch ihre Erklárung, daB sich die von dem erwáhn- ten Ouerbruch abgeschiedenen Teile gegenüber den überwiegend in horizontaler Richtung vorrúckenden Kráften in verschiedener Weise verhalten haben und da B solcherart westlich eine Antiklinale von mangelhafít periklinaler Form und im Osten ein von zwei Antiklinalen eingesehlosseses periklinales Synklinal-Becken — 16 — MITTEÍLUNGEHN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 379 entstanden ist. Die Disposition des letzteren weist darauf hin, dab die Rahmen für seine Bildung mit den ringsherum sich ablagernden Partien des kristallinischen Grundgebirges schon im voraus vorhanden gewesen sind und daB im Inneren desselben die meistens den Ouer- und Löngsbrüchen entlang eingetretenen hori- zontalen Verschiebungen die heutige Tektonik geformt haben. Die spáteren Bewegungen haben bereits diese Tektonik erreicht und diese durch weitere Zer- brechungen und Versehiebungen nur komplizierter gemacht. Die jüngsten Be- wegungen haben sich im kristalliniscehen Grundgebirge am stárksten geoffenbart und haben mit dessen Senkung die Zusammenpressung der Bildungen des meso- zoischen Grundgebirges und jener des neogenen Deckgebirges zur Folge gehabt. Die Dislokationserscheinungen des kristallinisehen und mesozoischen Grundge- birges, sowie jene des Deckgebirges zeigen ein derartig inniges Verhültnis, dab die in dem einen sich offenbarende Erscheinung der ergánzenden Erscheinung in dem anderen entspricht. Das Nordbaranyer Inselgebirge stellt zufolge der Detailuntersucbungen des Vortragenden, die dieser im Auftrage der Direktion der kön. ung. Geologischen BReicbsanstalt seit dem Jahre 1910 durchgeführt hat, ein auf seinem jetzigen Platz entstandenes (Gebirge mit autochtonem Charakter dar, welches zufolge seiner Tektonik und seines Aufibaues weder in das alpine, noch in das karpatische oder dinarische Deckensystem gehört, sondern auf Grund der schon von anderen Forsehern und insbesondere der von LupwIG von LóczY unternommenen Studien, als eine der sedimentáren Zonen des gesunkenen groBen pannonischen Massivs anzusehen ist. In Verbindung mit dem eben gehörten Vortrage fübrte Dr. ANToN RÉTHLY die Resultate der auf das in Rede stehende Gebiet bezüglichen seismologischen Untersuchungen vor. Er stellte in denselben fest, dab man auf dem Gebiete des eigentlichen mesozoischen Grundgebirges gröbere Erdbeben nicht kenne. Zufolge unserer bisherigen Daten war das am 29. Mai 1909 beobachtete Erdbeben hier das ausgebreitetste. Die GröBe des Bebengebietes war damals 300 km? und sein Epizentrum kann in das Gebiet zwischen Romonya und Nagykozár gestellt wer- den. Im Nord westen stellte er in der Richtung Pécs— Pécsvárad die, die Fort- pfilanzung des Erdbebens hemmende tektonische Hauptlinie und nach den Daten des Bebengebietes die ungefáhr ost-westlich und nordnordöstlicb-südsüd westlich gerichteten seismographischen Linie fest. (Der vollstándige Text befindet sich in diesem Bande des Földtani Köz- löny pag. 341—347. Jahrgang 1917.) 3. Dr. FRasz VaJjsaA von PávaYr: Beitráge zur Kenntnis dás BlGÁstoz ansevonukroattent nd S jarvonyen (Vollstándiger Text in diegsem Bande des Földtani Közlöny, pag. 358—359. Jahrgang 1917.) — 17 — 207 380 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. V. Fachsitzung am 9. Mai 1917. Prásident : Kön. ung. Hotfrat Dr. THOMAS von SZONTAGH. Dr. KoromaN LAMBRECEHT hielt den Schlub seines Vortrages über Die Paláontologie der Vögeb in Begleitung von Projektionsbildern. Nach einem kurzen geschichtlichen Rückblick auf die Entwicklung unserer Kennt- nisse von den fossilen Vögeln (H. MEYER, OWEN, MILNE-EDwARDS, A. MARSH) übergeht Vortragender zu den Urahnen. der Vögel (Archeopteryx. und Lao- pteryx) auBer diesen müssen noch triassische oder eventuell permische primitivere Urvögel angenommen werden in Verbindung mit diesen sprach Vortragender über den Ursprung der Vögel und über die Nopcsa- und Heilmanmnische cProavis3- Rekonstruktion. Über die fossilen Vögel selbst sprechend skizzierte Vortragender die Vögel der Jura- und Kreideperiode und die paláozenen und neogenen Vegel- faunen [die eozánen von Sheppey und Montmartre, die oligozánen von Ronzon, Saint Gerand le Pay und Guercy, die miozánen von Steinheim usw. die pliozánen von Samos, die südamerikanischen und Seymourer Pinguine, die Phororbacos, die Riesenvögel von Nordamerika (Diatryma), den ungarischen Fund von Ta- taros usw.), sowie die der Überreste der ungarischen práglazialen Faunen. Die Vogelfaunen des Tertiárs in Europa bestehen im ganzen genommen aus noch gegenwártig lebenden Arten ; auf den Inseln der südlichen Hölfte jedoch lebten gröBerenteils Riesenvögel und auf sekundárer Art zu Laufvögeln umgestaltete Vögel. (Dodo, Solitarvus, Aepyormis, Dinormithidae). Insbesondere die letzteren würden eine gründliche Revision erheischen. Viele Arten sind sichtlich ausge- storben ( 4Alca) und viele sind eben in der Gegenwart im Niedergang begnífen. Die ganze Studie soll nur ein Vorbericht zum Katalog der fossilen Vögel sein, dessen hauptsáchliehste Daten der Verfasser auch zusammengefasst und vorgefübrt hatte. 7 Zu dem Vortrage sprach Baron FRAwz NopcsA, der es als ein erfreuliches Ereignis betrachtet, da B sich in neuerer Zeit auch berufsmáBige Zoologen mit der Paláontologie bescháftigen und dessen Ergebnis darin besteht, dab wie wir in der heutigen Sitzung auch gehört haben, die ausgestorbenen Tiere in Wirklichkeit zum Leben auferstehen. Er spricht mit groBer Anerkennung über die erstaun- liche literarische Bereitschaít des Vortragenden. Prásident begrübt gleichfalls den Vortragenden, der mit seiner modernen paláontologischen Forschung der vaterlándischen Wissenschaít so vorzügliehe Dienste geleistet hat. VI. Fachsitzung am 6. Juni 1917. Prásident: Iloírat Dr. THOMAS von SZONTAGH. Die Bodenverháltnisse von West-Serbien. Vortrag von EwmpxRIcH Tmxó in der Ungariscben Geologischen Gesellschaft am 6. Juni 1916. An diejenigen kriegführenden Parteien des jetzigen, auch in selinen zeit- liohen MaBen unabsehbaren, verheerenden Weltkrieges, die Gebiete feindlicher Lánder besetzt halten, tritt die Aufgabe heran, daB dieselben nicht nur für die Ernáhrung der okkupierenden Armee in diesen Gebieten, sondern auch fúr jene áz B s MÍITTEÍLUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. 39i der zurückgebliebenen Bevölkerung derselben Sorge tragen. Als wünschenswert zeigte sich ferner auch die Durchforschung der in solechen Landesteilen auffind- baren mineralischen Substanzen und deren industrielle Verwertung. Von diesem wichtigen volkswirtschaftlichen Werk hat auch die kön. ung. Geologische Reichs- anstalt ihren Anteil zu entnehmen gewünscht und projektierte und entsendete eine Expedition in das besetzte Serbien, um die praktischen Resultate der dort durchführbaren geologischen Forschungen, dem obenerwáhnten Zweck entspre- chend, der Heeresleitung zur Verfügung stellen zu können. Vortragender hat in der inm zur Verfügung gestandenen Zeit den zwischen der Drina, Save und Kolubara liegenden Teil Serbiens begangen, welche Gebiete unter -den Namen Macsva, Poszavina und Pocarina bekannt sind und im Süden durch die Űer-, Vlasiscs-, Med vednik- und. Jablanikgebirge begrenzt werden. In diesen Gebirgen erkannte man die ganze Schichtenreihe des Mesozoikums, wáhrend das nördlich von demselben. liegende Hügel- und Flachland ein Tertiárbecken reprásentiert. Vortragender führt das auf dem begangenen Gebiete gesammelte (Ge- steinsmaterial vor, beschreibt die Verháltnisse des Vorkommens von Blei-, Anti- mon- und Kupfererzen lüngs des Jadar und weist auf die Máchtigkeit der in- dustriellen Ausnützung dieser Erze hin, sowie auf die Verwertung der zahlreichen Mineral-Heilwüsser des begangenen Landesteiles, von welchen er einige 4Ana- lysendaten mitteilt. In umfangreicherer Weise besechreibt Vortragender die Bodenverháltnisse des begangenen Gebietes. Er besebreibt die Umstünde der Ausbildung der Böden und die erfolgreichsten landwirtschaftlichen Methoden ihrer Ausnützbarkeit. Vortragender folgte auf dem Gebiete der Bodenforschung in Serbien ganz neuen Fáhrten und seine Feststellungen stellen demzufolge die Prozesse der Boden- ausgestaltung des Balkans vom wissenschaítlichen Standpunkte aus in ein ganz neues Licht. So weist Vortragender auf die unter dem Namen roter Ton (terra rossa, Nyirok etc.) bekannte Bodenvarietüt hin, als er feststellte, da6 infolge der Unterschiede der klimatischen Verháltnisse des Balkans der kaolinháltige rote Ton den Boden der mediterranen Flora Altserbiens reprásentiert . In der nördlichen Hölfte von Serbien hat sich eine kaolinarme Bodenvarietát (fossiler Boden) unter der Vegetation des Waldes mit Laubfall in der gemáBigten Zone ausgebildet. Zur wirtschaftlichen Ausnützung der Macsva und Poszvina empfiehlt Vortra- gender die Erzeugung von Baumwolle, da diese Gebiete bereits in die Baum- wolle erzeugende Zone fallen ; für die Pocarina hingegen empfiehlt er die Hopfen- kultur. SchlieBlich führt er die Bodentypen des begangenen (Gebietes auf. Protokolliert v. Dr. K. v. Papp I Sekretár. (Aus dem ungarischen Original übersetzt von M. PRZYBORSKI dipl. Bergingenieur, Berginspektor i. R. Budapest). A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT tisztviselőz az 1916—1918. évi időközben. FUNKTIONÁRE DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Elnök (Prásident): IGLói SzorvkragGH Tamás dr., m. kir. udvari tanácsos, m. kir. bányatanácsos, a m. kir. Földtani Intézet aligazgatója ; az Orsza- gos Balneológiai Egyesület, a Magyar Földrajzi Társaság és a kir. magy. Természettudományi Társulat válaszimányi tagja. Másodelnök ( Vizeprásident) : PÁrry MóRkIc dr., m. k. főgeológus, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja. Első titkár (I. Sekretár) : PAPpP KÁROLY dr., tudományegyetemi ny. rk. tanár, az Országos Átmenetgazdaságügyi Tanács rendes tagja, 9 Magyar Föld- rajzi Társaság alelnöke. Másodtitkár (II. Sekretár) : BALLENEGGER RÓBERT dr., m. kir. geológus. Pénztáros (Kassier): ASCHER ANTAL, műegyetemi kvesztor. A Barlangkutató Szakosztály tisztviselői. Funktionáre der Fachsektion für Höhlenkunde. Elnök (Prásident) : BELLA LaAJos, nyug. főreáliskolai igazgató. Alelnök (Vizeprásident): KoRmos TIvaADpAR dr. egyetemi magántanár, m. k. osztálygeológus. Titkár (Sekretár): KApic OTTOKÁR dr., egyetemi magántanár; m. kir. osztály - geológus. A Hidrológiai Szakosztály tisztviselői. Funktionüre der Fachsektion für Hydrologie. Elnök (Prásident): Kovács SEBESTYÉN ALADÁR műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Társelnökök (Vizeprásidenten): 1. KövEsLiGErHY Rapó dr. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István-Akadémia r. tagja ; 2. SCHAFARZIK FERENC dr. műegyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia és a Szent István-Akadémia r. tagja. Titkár (Sekretár): BogpÁwsrrx Őpös m. kir. osztály-tanácsos, műegyetemi ny. rk. tanár. E. Os A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. 383 A választmány tagjai (AusschuBmitglieder) I. A Magyavországon lakó tiszteletbeli tagok : (In Ungarn wohnhafte Ehrenmitglieder.) 1. NAGYILOSVAI ILosvAY LaJos dr., nyug. m. kir. vallás- és közoktatásügyi államtitkár, a Ferenc József-rend nagykeresztjének és a, Lipótrend középkeresztjének tulajdonosa, m. kir. udvari tanácsos, országgyűlési képviselő, a M. Tud. Akadémia másodelnöke és a királyi magyar Ter- mészettudományi Társulat elnöke; a Magyarhoni Földtani Társulat örö- kítő, és a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 2. PALLINI ÍNKEY BÉLA nagybirtokos, a Magyar Tudományos Akadémia, levelező- s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. 3. PUSZTASZENTGYÖRGYI és TETÉTLENI DARÁNYI IGNÁC dr., v. b. t. t., nyug. m. kir. földmívelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő és a Magyar Gazdaszövetség elnöke. 4. BODROGI KocH ANTAL dr., tudomány-egyetemi nyug. tanár, a M. T. Akadémia rendes tagja, a Geological Society of London kültagja, az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság rendes tagja. . KRENNER JózsEF SÁNDOR dr., m. kir. udvari tanácsos, tud. egyetemi nyug. tanár és nemzeti múzeumi osztályigazgató, a M. T. Akadémia rendes tagja az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság rendes tagja. . Lóczi Lóczy Lagos dr., tud. egyetemi ny. r. tanár s a magyar kir. Földtani Intézet igazgatója; a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja és a Magyar Földrajzi Társaság tb. elnöke ; a román királyi Koronarend IT. oszt. lova gja, a II. osztályú polgári hadiérem tulajdonosa és az Országos Átmenet- gazdaságügyi Tanács tagja. 7. TErEGpI Rorn Lasos, m. k. főbányatanácsos, földtani intézeti nyug. fő- geológus, az osztrák császári Vaskoronarend III. osztályú lovagja. 8. SEMSEI SEMSEY ÁNDOR dr., a Szent István-rend középkeresztese, főrendiházi tag, nagybirtokos, a m. kir. Földtani Intézet tb. igazgatója . 9. SÁRVÁRI és FELSŐVIDÉKI gróf SZÉCHENYI BÉLA, v. b. t. t., főrendiházi tag, nagybirtokos, m. kir. koronaőr, s a Magyarhoni Földtani Társulat pártoló tagja. Ot , 95 II. A szakosztályok elmöket : (Prüsidenten der Fachsekhionem. ) 1. BELLA Lagos nyug. főreáliskolai igazgató, a Barlangkutató Szakosztály elnöke. 6 2. KovÁcs SEBESTYÉN ALADÁR kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, a Hidro- lógiai szakosztály elnöke, ni - d EKOT LE 384 A" MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TISZTVISELŐI. III. Választott tagok. (Gewáhlte Miigheder.) 1. Nagysugi BöckH HuGó dr., m. kir. miniszteri tanácsos, selmecbányai fő- iskolai ny. r. tanár, a III. oszt. Vaskoronarend lovagja, a Magy. Tud. Akadémia levelező tagja, az Országos m. kir. Bányakutató Hivatal vezetője a m. kir. pénzügyminisztériumban. EmszT KÁLMÁN dr., m. kir. főgeológus és vegyész. 3. HokRusirzkY HENRIK, m. kir. agyo-főgeológus, a Magyarhoni Földtani Tár- L2 sulat örökítő tagja. 4. KaApIió OTTOKÁR dr., m. kir. osztálygeológus, egyetemi magántanár, a Barlang- kutató-Szakosztály titkára. t 5. KoRmos TrvapaR dr., egyetemi magántanár, m. kir. osztálygeológus s a Barlangkutató Szakosztály alelnöke. 6. LIFFA AURÉL dr., műegyetemi magántanár, m. kir. főgeológus, m. kir. nép- felkelő főhadnagy. ? Tt LŐRENTHEY IMRE dr., egyetemi ny. r. tanár, a M. T. Akad. levelező és a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja. (Elhunyt 1917 aug. 13-án.) S. MaAuRgirz BÉLA dr., tudományegyetemi ny. rk. és kir. József műegyetemi magántanár, a M. Tud. Akadémia levelező tagja, tart. tüzérfőhadnagy. 9. SCHAFARZIK FERENC dr., kir. József-műegyetemi ny. r. tanár, m. kir. bánya- tanácsos, a hadi díszítményű katonai érdemkereszt tulajdonosa, a Magy. Tud. Akadémia rendes tagja; Bosznia és Hercegovina bányászati szak- tanácsának tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választmányi tagja. 10. SCHRÉTER ZOLTÁN dr., okl.középiskolai tanár, m. kir. geológus, a Magyarhoni Földtani Társulat örökítő tagja, a Magyar Földrajzi Társaság választ- mányi tagja. 11. Timkó IMRE, m. kir. agrofőgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választ- mányi tagja. 12. TRErrz PÉTER, m. kir. agro-főgeológus, a Magyar Földrajzi Társaság választ- a] mányi tagja. A , Földtani Közlöny" havi jolygírat Magyarország jföldtani- ásványtani és őslénytani megismertetésére s a földtani ismere- tek terjesztésére. Megjelenik havonként öt évnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai (9 K évi tag- sági díj fejében kapják. Flójfizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. KLTE 1. EÖRVÉS GE DRANI KÖZE VESE. XLVII, KÖTRI. 1917 OKTÓBER: BZAkááás zel AR í4 FÜZET. A MAGYARHONI. FÖLDTANI TÁRSULÁT VÁLASZTMÁNYA mély szomorúsággal jelenti, hogy LŐRENTHEY IMRE on. a budapesti királyi magyar tudomány-egyetem nyilvános rendes tanára, az egyetemi őslénytani intézet igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia, a Szent István Akadémia és számos más tudományos társulat tagja a f. év augusztus hónapjának 153-ik napján, Nyirmadán, 50 esztendős korában váratlanul elhunyt. A megboldogult tudós a Magyarhoni Földtani Társulat- nak 1885 óta buzgó tagja, 1907—1909 között főtitkára és a Földtani Közlöny szerkesztője, majd 1910 óta választ- mányi tagja volt, aki három évtizeden át önzetlenül és rajongással szolgálta úgy tudományunk, valamint társula- tunk érdekeit. Mint hazánk első őslénytani tanszékének tanára, magas tudományos készültségével és szorgalmas munkálkodásával díszére vált úgy honn, mint külföldön a magyar geológusok társulatának. Emlékét kegyelettel őrizzük ! Budapesten, 1917 augusztus havában. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 26 A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT szomorúan jelenti, hogy buzgó régi tagja Marosdécsei Déchy Mór dr. a Magyar Földrajzi Társaság tiszteleti elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, az összes európai földrajzi társaságok és számos tengerentúli földrajzi egyesület tiszteleti tagja 1917 február 8-án, 69 esztendős korában Budapesten elhunyt. A megboldogult a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1875 óta rendes, s 1897 óta örökítő tagja levén, évtizedek óta élénk érdek- lődéssel kisérte a magyar geológusok munkálkodását. A világszerte ismert földrajzi utazó 1879 tavaszán a Himalaya sikkimi hegyláncát kutatta, azonban a dsungelláz Tibet határáról visszatérésre kény- szerítette, majd 1884—1942 között hét expedíciót vezetett a Kaukázus gleccservilágának tanulmányozására, és több magyar geológusnak alkalmat adott a hófödte bércek megismerésére. Kaukázusból szár- mazó geológiai gyűjteményét és a Föld különböző vidékein felvett, több ezer remek fényképét a m. k. földtani intézetnek hagyo- mányozta. Haláláról csak temetése után értesülve, társulatunk elnök- sége február 14-én, a ferenerendi atyák belvárosi templomában tartott gyászmisén rótta le iránta érzett részvétét s kegyeletét. Ugyanezen év június 12-én, Budapesten elhunyt Dr. Posewitz Tivadar a magyar királvi földtani intézet nyugalmazott főgeológusa, a holland— keletindiai hi I társaság tagja. A 67 éves korában elhunyt tudós a Magyarhoni Földtani Társulatnak 1877 óta rendes lagja és a hazai föld, kölönösen pedig a Magas Tátra buzgó kutatója volt. Az 1879—1884 évek között, mint hollandi katonaorvos, Borneo szigetének geograliai és geológiai kutatásával dicsőséget szerzett a magyar névnek. Temetésén, amely június 14-én a budai farkasréti temetőben, az ág. h. ev. egyház szertartása szerint volt, társulatunk elnöksége és tisztikara testületileg megjelent s ravatalára koszorút helyezett. EMLÉKÜKET SZIVÜNKBEN ŐRIZZÜK .! A) ÉRTEKEZESEK. A HEVESMEGYEI EGERCSEHI BARNASZÉNTELEPÉNEK GEOLÓGIAI KORÁRÓL. Írta: Dr. SCHAFARZIK FERENC. Egercsehi egyike hazánk kevésbbé ismert szénbányáinak, olyannyira, hogy eddigelé eme szénelőfordulásnak még geológiai korát is homály borí- totta. Még az 1916-ban megjelent a magyar vasérceket és kőszeneket tár- gyaló nagy munkájában! Dr. PAPP KÁROLY is, megfelelő irodalmi adatok hiányában, kénytelen volt az egercsehi szénelőfordulást (az 1. alatt) a Mátraalji hgnittelepek közé sorolni, még pedig annak a nyilván téves adat- nak az alapján, hogy a szénterületen végzett mélyfúrásokkal a felsőpon- tusi rétegeket konstatálták volna. Míg azonban az ugyanott II. alatt felsorolt Szücsi, III. R ó 4 s a- szentmárton Hevesmegyében, ÍV. Szirák Nógrádban és V. Gödöllő és Tura, Pest megyei községek határában csakugyan igazi lignit ek fordulnak elő, melyek a velük együtt található kövületek, ú. m. pl. a szücsi Matyasovszky-tanya melletti Károly-aknában a széntelep közvetlen fedüjében előfordult Vivipara Sadleri alapján tényleg pontusi koriak, addig az egercsehi szénelőfordulás emezeknél régibbkorú barnaszén. Az egercsehi feltárások azonban még annyira újak és környékük geológiai viszonyai részleteikben az irodalomban még annyira ismeretlenek, hogy valóban nem csodálható, ha e szénelőfordulás eddigelé az őt meg- illető sztratigráfiai osztályozásban még nem részesült. . Szorosan véve nem is tartozik egercsehi környéke a Mátra aljához, amennyiben a szénterület ( Egercsehi, Szucs, Beköleze stb.) Egertől ÉÉNy-ra, vagyis már a Bükk-hegység DNy-i, vagyis szarvaskői végének ÉNy-i oldalán elterülő részén fekszik. Topografiailag tehát tulajdonképen semmi más, mint a Mátra É-i oldalán elterülő salgótarjáni—mátranováki alsó- mediterrán slir-vidéknek K-i folytatása, -mely azt a Hangony és a Sajó körüli dombvidékkel összeköti. 1 PAPP KÁROLY: A Magyar Birodalom vasérc- és köőszénkészlete. Budapest, 1916. A 972. oldalon a 3a fejezetben I. szám alatt. 26r 388 D: SCHAFARZIK FERENC Az egercsehi szénelőfordulás ezidőszerint a Lipót- és az Ödön-aknák révén főleg Szucs határában van feltárva : anélkül azonban, hogy e-szénelő- fordulás bányászati értékelésébe. vagy pedig e rögös szerkezetű terület szövevényes részleteinek ismertetésébe tüzetesebben belebocsájtkoznám, ez alkalommal kizárólag csak a barnaszéntartó rétegek sztratigráfiai hely- zetét kívánom közelebbről megvilágítani. L.A 8 ziémetlé ke pre k: £eküje. 1. A legmélyebb rétegeket, vagyis a széntelepek távolabbi feküjét egy vastag rétegzésű durva homokkő sorozat képviseli, mely a szóban- forgó szénterületet mint horszt Ny-felé határolja és mely legjobban már . Szent-Domonkos határában van feltárva, ahol e homokkövet egy hatal- . mas kőbányában építkezési célokra fejtik. Petrografiailag durvaszemű, . zöldesszürke-sárgásbarna, csikonként zöldagyag apró törmelékének sűrű beágyazásától zöldesnek tetsző csillámszegény kvarchomokkőnek minősíthető. A vastag padok szürke belseje meszes cementű és szilárdabb összeállású, a barna kérgek ellenben kilugzottak, mészkarbonát nélküliek ..és morzsalékosak. Kövületekre nem akadtam e homokkőben, minélfogva geológiai kora bizonytalan, — de aligha tévedünk, ha bár fenntar- tással — a felső oligocénbe helyezzük. JA AUg ró me tt te TELNEK KOS ks 2. Erre következik egy hatalmas rétegkomplexus, mely finom szürke homok és közben egyes homokkőpadokból áll. Ez utóbbiak erősen meszesek . ég víztiszta és tarka kvarcszemektől és apró kavicsoktól mikrokonglomerá- tosak. Bennök helyenkint szerves maradványok is találhatók, amelyek között egyéb foszlányokon kívül anomya-héjjakat és lithothammum-csomókat "gikerült felismernem. Ezen már alsómediterrámn-korinak tartható komplexus hatalmas homoktalként abban a mély árokban van feltárva, mely a Lipót-akna melletti gőzmalomtól DNy-ra, a Parbárhegyre felvezető erdei út mellett lehúzódik. Továbbá a Lipót-aknához vezető mély út Ny-i falából sárga laza, szintén tarka kvarcszemeket tartalmazó meszes homokkő- ben nagyobb számban a Tellina lacunosa UHEMN. var. tumida BRocc. kő- magvai voltak szedhetők. Végre ráakadhatunk egy ugyancsak ezen szintbe " tartozó finomabbszemű sárgás, de színes kvarcféleségeket szintén bőven "tartalmazó, fehér csillámot is mutató homokkőre, melynek kilúgzott mész- telen padjait a Halfőtől ÉNy-ra, tehát már Domonkosi területen kőbánya- szerűen fejtik. Részint e kőbányában, részint pedig a D-re mellette eredő árokfőben sűrűn találhatók az erdőben, az ott heverő homokkődarabokban ö"kövületék, amelyek közül lenyomatok és kőbelek alapján következők voltak felismerhetők : ; A HEVESMEGYEI EGERCSEHI BARNASZÉNTELEPÉNEK GEOLÓGIAI KORÁRÓL. 389.., Buccinum cír. miocemcum Mon. Fe, egtedtat ts Mytilus sp. plur. ha tgjfuzk TERT Arca efr. Moltensis MAYER. . Tegye Tk. Cardium edule L. var, commune MAY. 18 sz Gé Cardium efr. Maichelothanum MAY. j hö. Callista erycina L. var. subtriangula HACCo. Ha "s eetat Pharus cfr. legumen L. Tellhma planata LIN. var. lamellosa D. C. és Ezen csoport egyes tagjainak a szénhorizonthoz való viszonya mégy tüzetesebben tanulmányozandó. I pddael ól sanda HIESR TOLL ÉLŰ té A riolittufa, területéleg szorosan csatlakozva az előbbi réteg- csoporthoz. Fehér tajtekövs vagy sokszor már kaolinos anyagában apró fekete biotitlemezkék és víztiszta: kvarcszemek . vehetők észre. Legjobban D-en, a szucsi erdőben van feltárva, közel annak gerince felé; foszlá-:: nyokban azonban 2 hora irányában tovább is követhető, még pedig egészen ű a Beköleze határában fekvő Rónahegy tövéig. " "1 MVESÁSEZT SE KS ÜlSE HoreNS csoportja. Az imént említett fehér riolittufa fölött következik most általáno- san DK-i düléssel a szénfelepeket tartalmazó sorozat, mely pl. a Lipót-akna feltárásaiban a következő tagozódást mutatja. Legalul a) homok, egyes homokkőpadokkal, I a b) kékes agyagréteg vastag ostre a-héjcserepekkel, j :j c) barnásszürke agyagpala számos növényi levéllenyomattal és egyes fehér riolittufa görgeteg zárvánnyal, d) széntelep, átlag 2 m vastagságban, i j e) sárga homok apró murvás kavicszsinórokkal, továbbá szürke homok, I f) széntelep 0:30—1-0-m vastagságban, átlag 30 m-nyire a seb fe lett, dsg 4) szürke agyag és közben ritkábban homokrétegek igen nagy Vagi: tagságban. j T , hé 2 Tv] V.A:gszéntelépek fedüje. ú; A , ! i ; RA STAR Laza homokkő és meszes homokkőpadok, melyek az eroziónak jobban ellentállván a feltárásokban küszöbszerűen kiállanak. Ezek némelyike tele van a Pecten praescabrvusculus FON. öztelvel. 390 Dp: SCHAFARZIK FERENC Ugyane szintnek egy kisérője, egy Corbula sp. szintén roppant nagy számban fordul elő. Minthogy a P. praescabriusculus héjjasan és ki- tünő állapotban van megtartva, másrészt pedig az előfordulása, kivált a réteglapokon, tömeges, Szucsi és Egercsehi Heves megyében ezen fajra nézve valóban locus classicusnak mondható. Ezen, kövületeiknél fogva feltünő homokkőpadok főleg Szucs község körül, nevezetesen tőle Ny-ra az útkanyarulaton túl, továbbá É-ra a Nagyhegy É-i árokfőjében, vala- mint a Nagyhegytől K-re — már Egercsehi határában — a Csókolódzó- völgyben, mely a bányateleptől ÉNy-ra húzódik fel a Halfő felé, DK-i, mérsékelt fokú düléssel találhatók szálban. Ez ugyanazon szintáj, mely Salgótarján profiljában a széntelepek feletti Teredo- és Cardium-fajokat tar- talmazó rétegek felett, másrészt pedig a cslir, alatt foglal helyet. VI. Slir (Sehlier). Az előbbi preescabriusculusos szint fölött következik a slir, mely néhol halpikkelyes finomszemű agyagos homokból vagy homokos agyagból — így pl. az egercsehi Magashegy DNy-i oldalán lévő árokban — másutt homokosabb rétegekből, illetve egészen laza homokkövekből áll. Ez utóbbi fehéres homokrétegek Egercsehi község D-i végén, az út mellett vannak feltárva, ahol kisebb Tellina sp. elég gyakran fordulnak elő bennök. , VIL Felsőmediterrámn. Végre a Magashegy K-i vidékén nagy vastagságban finom homokból álló lerakodások figyelhetők meg, amelyekben pl. a Nagyhegy kúpjától légvonalban kb. 1"9 km-nyi távolságra KÉK-re eső árok, illetve forrás melletti nagy homokfalban alig kiszabadítható apró, rendkívül vékony és máris összetöredezett kagylóhéjjak láthatók. E komplexus esetleg már a felsőmediterrán-emelet képviselője. ak Mindezekből látnivaló tehát, hogy pontusi lerakodások a szóbanforgó vidékünkön egyáltalában hiányoznak, hanem hogy az itteni dombvidéket alkotó hatalmas rétegsorozat zöme, — amelynek alsó rétegei között a szén- telepek foglaltatnak — a benne, habár vertikális irányban csak nagy kihagyásokkal, tehát mondhatni sporadikusan és legtöbbször fogyatékosan előforduló kövületek alapján alsómedit er rá n-korinak ismerhető fel. Budapest, 1917 július 1-jén. A KISKAPUS-RUKKOR KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAL Irta: PÁVAI VAJNA FERENC dr. — Az V.táblávalés a 23—26. ábrával. Az 1913. év nyarán a m. kir. pénzügyminisztérvam rendelete alapján BöOKE HuGó dr. miniszteri tanácsos úr utasítása szerint, csatlakozva Ny felé megelőző évi területemhez, a címben jelzett területen végeztem földigázkutatással kapcso- latos geológiai fölvételt. Vizsgálataim a következő 1 : 75,000-es térképlapokból ölelnek fel kisebb- nagyobb darabokat: 21. öv XXX. rovat ; 21. öv XXXI. rovat ; 22. öv XXX. vat; 22. öv XXXI. rovat; 23 öv XXX. rovat ; 23. öv XXXI. rovat. WACHNER és PHLEpPS tanár uraknak az ezeken a lapokon bejegyzett tek- tonikai adatai, a megelőző évekből olyan hiányosak és elszórtak voltak, hogy az egész területnek újra való áttanulmányozása vált szükségessé. A lapokat elődeim- től szinezetlenül vettem át és jelentéseiket sem ismertem megelőzőleg, tehát adataikra nem is támaszkodtam. A szénhidrogének előfordulása, amint már az előző évi jelentéseinkből kitünik, az Erdélyi Medencében is az antiklinálisokboz, illetve még inkább az azokon fellépő brachiantiklinálisszerű boltozatokhoz és dómokhoz van kötve. Ezek vizsgálataim szerint, ez évi területemen is megvannak, illetve itt is folyta- tódnak. t . A redőzés idejére s ezzel kapcsolatban az antiklinálisok szerkezetére vonat- kozólag ebben az évben bizonyítékát szereztem be annak, amit a megelőző föl- vételi jelentésemben, bár kézzelfogható bizonyítékok híján, szükségszerűnek itéltem s amit Böcgn dr. miniszteri tanácsos úr is vallott. 1911. és 1912. évi jelen- téseimben hangoztattam, hogy az Erdélyrészi Medence felgyűrődése nem az összes azt kitöltő üledékek lerakodása után ment végbe, hanem már a felsőmediterrán- ban, annak a vége felé megkezdődött, de nem előbb, mert a kősónál idősebb üle- déket az antiklinálisokban nem ismerünk. A felgyűrődésnek még mediterránban való gyökeredzését abban a körülményben láttam, hogy az antiklinálisokat még a medence Nagyenyed körüli részében sem fedi a medencéből ismeretes teljes szarmata s annál kevésbé a pannoniai rétegsor, tehát már a mediterránban a redők részben ki voltak emelkedve s azok egy részét a hullámverés el is mosta. 13 A szebenmegyei Fenyőfalván keresztül ÉNy—DK-i irányban balad át egy szarmatarétegekből felépített redő, amely ÉNy felé éppen a Hinterbach medrében 392 Dr PÁVAI VAJNA FERENC halad tovább. Az utolsó házaknál szépen látszik az egész boltozata egy vékony tufapaddal. Pár száz lépéssel fentebb, a patak jobboldalán, olyan föltárásra akad- tam, ahol világosan látszik, hogy kövületes szarmata. homokos és agyagos üledé- kekből álló antiklinális teteje el van mosva s ebbe a kimosásba ugyancsak szarmata kövületes kavicskonglomerátum telepszik bele, amely azonban nemcsak erre a helyre szorítkozik, hanem messze kiterjed. Nem átallom leszögezni, hogy az elmult években kialakult erre vonatkozó impressziómnak fényes bizonyítékára akadtam, s csak azt sajnálom, hogy fényképfelvételem erről az érdekes helyről a kedvezőtlen idő miatt nem sikerült. k Ami az Erdélyrészi Medence felgyűrődésének okait illeti, az utóbbi években sok olyan adatra bukkantam — saját megfigyeléseim mellett — amelyek megengedik nekem azt, hogy szakítva az eddigi erre vonatkozó elméletek- kel s tovább fejlesztve azokat az alapokat, amelyeket BöcKH dr. miniszteri tanácsos : úr vetett meg! a tudomány mai színvonalán álló magyarázatot adjak ennek a már részleteiben 18 megállapított, egész medencére kiható redőződésnek. Jelen értekezését m keretei azonban nem engedik meg, hogy tanul- mányomat itt részletezzem, csupán annak konstatálására szorítkozom, hogy a: "medence neogén üledékeinek meggyűrése, a kősóréteg közreműködésével, a medence:felé irányuló betolódá- s:-okrajvezethetőívissza, mint" fokozatos geoszinkliális felgyűrődési folyamatra.? ; ; A) Antiklinalisok (boltozatok). a) A szászszentlászló—szászujfa)l]lu—rozsondal-lesses— a ÚSr(ó vás ba sedrő. Mult évi fölvételi területem ÉNy-i szélén már megemlékeztem volt arról, hogy : Szászszentlászlótól DNy-ra egy lapos redő veszi kezdetét, amely innen, mondhatnám, a szászujfalúsi völgyön. fut végig Szászujfalúi körül jól megfigyelhettem ezen az antiklinálison egy hatalmas gyűjtő- területű brachiantiklinális boltozatot, amely É-ra és D-re egyaránt záródik. A redő azonban éppen úgy, mint ahogy az Erdélyrészi Medence többi antiklinálisai- nál látjuk, ezzel nem ér véget, hanem az 509-es és 634-es pontokon keresztül nagyjából a. rozsondai völgybe kanyarodik, ahol új boltozat nyílik. Rozsonda alsó végénél azonban megint D felé kanyarodik s a Hortobágy völgyén keresztül ar lessesi Öregvár nevű hegy (Alte Burg 641) és Oroszlánhegy (Löwenberg 556) Nyi oldalán a vessződi patakig követhettem, ahol a 6883-as pont D-i oldalán. nyoma vész, háttérbe szorul, mint a lessesi antiklinális mellékredője. Fzáltal"a; redőtársulás által a lessesi brachiantiklinális É-on sajátságos, villaszerű elágazást tüntet föl. :! Dr. BöcKH HUGÓ : Az Erdélyi imedence földgázt tartalmazó ántiklinálisairól. 1911. ? Dr. PávAI VAJNA FERENC: Áz. Erdélyrészi-medence gyűrödésének okai. (Bány. Koh. Lapok. 1915. 19. szám.) Zg új jévjákú A KISKAPUS—RUKKOR: KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 395 Ez évi fölvételeim alkalmával meggyőződtem arról, hogy két egymáshoz közeledő redő itt a medenceszélektől távolabb is többszörösen redőzött össze- függő boltozatot adbat. Tehát a lessesi élénk gázömlést, fortyogókat és sósvizet feltüntető boltozat részben a hégen—prázsmári, részben a szászszentlászló — vessződi redők tartozéka. Kiemelem, hogy úgy a földigázömlés, mint a fortyogók és a sóskút az előbbin foglalnak helyet, míg az utóbb említett csak már mint mellékredő szerepel. A főredő lefutását az 1912. évi fölvételi jelentésemben ! leírtam s azon a mostani tapasztalatok után sem látom szükségét annak, hogy változtassak, sőt a mellékredőt illetőleg sem lehetek PHLEPS úrral egy véleményen,? amennyiben a Brulyától D-re levő vidéken tett megfigyeléseim éppen úgy, mint a (Gerdálytól ÉK-re 1912-ben mért 22h irányú dőlésem arra vallanak, hogy a mellékredő, jobban mondva a- szászszentlászló —vessződi redő Brulyától D-re lép föl megint. Itt ugyanis a medence D-i pereme felé éppen úgy, mint Kissinknéi, vagy Kálbornál a főredőtől Ny-ra redőződését, iletve boltozatot találtam. Bukkor, Gerdály, Mártonhegy és Földvár között a kövületes szarmatarétegek szép fél- boltozatot alkotnak, olyanformán, hogy a redő tengelyét ÁAlsóvist irányában a .611-es pont meredek rétegállásainál kell keresnünk. D felé az Olt folyó ezt a bol- tozatot is feltárta, de hogy É-i részében még mindig vannak szénhydrogének, bizonysága az a több méter átmérőjű nagy fortyogó, amely a gerdályi 550-es ponttól Ny-ra, a patak baloldalán van. Ennek régi zöldes iszapömléseit tanulságo- san tárja föl a patakárok. Medencéjében ottjártamkor hatalmas buborékok fujták föl a híg iszapot. Ettől a fortyogótól kissé DK-re, még mindig a patak baloldalán, jóval kisebb kénhydrogénes fortyogót találtam. A környék pásztorai mindkettőnek vizét sósnak mondják, annak alapján, hogy a marhák előszeretettel keresik -föl. Ennek a boltozatnak K-i szárnyában különben a rukkori 611-es pont DK-i tövében, az Olt kanyarulatában, kis sós kénhydrogénes forrás van. Ez a sós forrás azonban egészen közel van szinklinálishoz. Itt az Olt völgyében, a felszín közelében, már a sóformációra kell számítanunk, ami K-i előfordulásából következik is. "Sajnos, az Olttól D-re eső terület már nem volt az én munkaterütetem s így ez a boltozat sincsen a folyón túl kinyomozva, sem a Déli-Kárpátokhoz való, való- színűleg igen érdekes viszonya, megállapítva. b) Kiskapus-—felsőgezés-—vessződ—alsóárpási redő. Félvételi területemen tovább Ny felé található redő a kissármás—mező- sámsond —magyarsáros —báznai antiklinális folytatása, vagyis annak, amely eddig az összes medencebéli redők között a legtöbb földigázt szolgáltatja s Kis- 1 D:. PávAr VAJNA FERENC: Az Erzsébetváros-Héjjasfalva Fogaras — Rukkor kö- zötti terület tektonikai, stratigraphiai és morphologiai viszony ai. (Jelentés az Erdélyi- medence földgáz-előfordulásai közül eddig végzett kutató munkálatok eredményeiről. II. rész I. füzet. 1913.) i É ? Dr. PHLErs Orró: Jelentés. (1913.) Ugyanott. 394 D; PÁVAI VAJNA FERENC kapus közelében is két jó gázkút van rajta. Kiskapustól DK-re a Schemmert- erdőben van nagyjából az a boltozata a pannoniai rétegeknek, amelyet dr. PHLEPS tanár úr már régebb ismertetett s 1911—1912. évi fölvételi jelentésében is leír. Területe nagy. Kiskapus— Baronlak—$Szászivánfalva határainak jó részét öleli fel s É felé a Nagyküküllő-völgy is ideszámítható mint gázgyűjtő terület. A brachi- antiklinális fontosságát a földigáz szempontjából emeli, hogy eddigi vizsgálataim szerint a szarmataüledékek sebol sem kerülnek föltárásba , s így a vastag szarmata- és pannoniai fedőrétegek elég garanciát nyujtanak nagymennyiségű földgáz; fel- halmozódására . (A 22-es számú fúrás gyönge benzingázai magasabb szénhydrogé- nek jelenlétére is vallhatnak.) A redő tengelyét illetőleg megfigyeléseim módosítják PHLEPS úr leírását, amennyiben a szászivánfalvi völgyben (400-as ponttól ÉNy és ÉK-re) eszközölt dőlés méréseim alapján (14 h. 7", 10 h. 39) is, azt nem a Schrávenbergen és Dicker Hotterbergen keresztül, hanem jóval É-abbra kellett meghúznom ott és K-ebbre a Kaltenbachon való átvonulásig, ahol voltaképpen már a kiskapusi brachiantiklinális D felé végképpen lezáródik a szokásos relativ szinklinálissal . Mártonfalvánál már egy mésik hatalmas brachiantiklinális, a felsőgezési nyílik s a PHLEPS úrtól is emtített Lieberlingen keresztül halad D feié, hogy Felgő- gezésnél majdnem egészen K-i irányt vegyen föl. Itt ugyanis éppen úgy, mint tovább Ny felé a medence redőinek irányában a Ny-i szegélybegység hatásán kívül — felfogásom szerint — a DNy-i és itt főleg D-i Kárpátok szorítása érvénye- sül, aminek következtében az antiktinálisok irányán is gyökeres változás észlelhető. Az oldalas alátolások erőhatásainak összetalálkozása éppen itt a IJelsőgezési brachiantiklinálisban impozánsan nyilvánul meg, amennyiben a pannoniai üle- dékek alul nemcsak a szarmataüledékek emelkedtek ki nagy területen, hanem a felsőmediterrán vastag dacittufa is kettős redőben kerül feltárásba. Amiért csak ilyen értelemben módosítva tehetem magamévá HALAVÁTS főtanácsos Úr szelvényét.? Mindkettő mint valóságos diapir-mag fogható föl. Az É-i a falu D-i végén kezdődőleg van szépen föltárva s halad K—DK felé Bendorf község irányá- ban. Az 576-os és 597-es pontok (1:-25,000-es lap!) közötti nyergen mindkét szárnyát mértem (23. ábra), tehát elszakadva nincsen, éppen úgy, mint a 465. ponttól DNy-ra vastag dacittufával körülhatárolt mediterrán diápir-mag, amely az előbbihez viszonyítva egészen szűk térre szorítkozik. De amíg azt kövületes szarmatarétegek veszik körül, bár a D-i szárnyon sokkal keskenyebb sávban, mint az É-in, ez a DNy-i szárnyán a szarmataüledékeket egészen elfenve, közvet- lenül érintkezik a követekező antiklinálishoz tartozó újegybházi boltozat kövületes pannoniai rétegeivel. Ebből kifolyólag a felsőgezési brachiantiklinális ÉNy-i része aszimmetrikus, a leírt D-ibb fekvésű diápirmagnál a D-i szárnya mechanikusan elfenődött . Az É-i mediterrán diápir-redő a 4La Fantana reces-oldalon DK felé egy mély vízmosásban a 4382-es pontnál É-ra a Hortobágy völgyébe ereszkedik alá. : PHLRPS OrTó: Jelentés. 1913. 2 HALAVÁTS GYULA: Újegyház— Holczmány —Oitszakadát — környékének földtan alkotása. (M. kir. Földtani int. 1913. évi jelentése 362. 1.) 9 39 [4 KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. A KISKAPUS—RUKKOR "[eanfeg e opax teyogurrs V wagy pe 396 Dt PÁVAI VAJNA FERENC Tovább menőleg Radenberg É-i oldalán levő csúszásokban ugyancsak megtalál- tam a tufa cserepeit, míg Bendorítól ÉK-re szépen mérhettem vastag rétegeit. Itt, úgy látszik, megint erősebb kiemelkedéssel van dolgunk, lezáródással, de a D-i szárnyat a Hortobágy elmosta s fiatal lerakódásaival és D-i oldalát kisérő megrogyásaival nagy részben hozzáférhetetlenné teszi, A Radenbergen homokköves szarmatarétegeken mért meredek dőlés éppen úgy, mint az 508-as ponttól É-ra lévő árokban megfigyelt ellentett dölésű agyagos rétegek a boltozat Ny-i részén leírt dupla redőzés folytatására ására vallanak itt a brachiantiklinális K-i lezáródása közelében is. sége tás (488 Tehát megint látjuk, hogy a medence redői a mélyben é iéken a részeken is többszörösen redőzöttek, amint azt eddigi fölvételeinknél is tápasztaltuk. Az itt vázolt szerkezet és ebből következő K-i irányú iterjedésből nyilván- valóan következik, hogy tagadásba kell vennem PELÉPS tanár"úrnak azt a korábbi megállapítását," hogy a Bázna—Kiskapus — Felsőgézés felől jövő antiklinális Újegyház felé folytatódna, bár ezt az adatot at Erdélyi Medence antiklinálisainak vázlatos térképe, amelyen különben még az én ádátaim nem lehettek feltüntetve, mert későbbi keletűek, is így mutatja. De HALAVÁTS úrral sem érthetek egyet, aki meg a rüszi redőt vezeti Felsőgezés—Bendorf felé. A felsőgezési brachiantiklinális, bár. óriási kiterjedésű, hiszen Mártonfalva., Felsőgezés, Oláhivánfalva és Bendorf községek határának nagy részét öleli fel, tehát gyűjtőterülete hatalmas, a földigáz szernpontjából nem nagyfontosságú, amennyiben benne a mediterrán-diápir-mag fedőrétegek nélkül kerül napszínre. Számba vehető gázömlést vagy fortyogót nem 15 találtam rajta. Tekintettel azon- ban, hogy Nádpatakon maguk a felsőmediterrán-üledékek is szolgáltattak földigázt még rosszabb takarással, ez a boltozat ebből a, szempontból sem mellőzendő tel- jesen, s kérdés, hogyaz intenzivusabb nyomás.alatt állott és elfenődött DNy-i szárnyrésze nem-e volt alkalmas a magasabbiszénhydrogének keletkezésére? Vázolt tektonikai szerkezete — úgy hiszem — a részletesebb megbeszélést megérdemelte, annál is inkább, hogy ez a brachiantiklinális is igen jó példa arra, hogy GAÁL magántanár úrnak a medencebeli redők létjogosultsága ellen felhozott nagyarányú miocénbeli megrogyási teoriáját egy. csapásra tönkre tegye. Azt hiszem, maga GAÁL úr sem fogja azt mondani, hogy az a felsőmediterrán- diápir-mag, amelynek É-i szárnyán vastag szarmata-rétegsort találunk, míg a D-in ebből semmi sincsen a felszínen, hanem ahelyett egyenesen a kövületes pan- noniai üledékekre támaszkodik, még a miocénben történt megrogyásnál.tornyo sul föl? Még szembeszökőbb ez az eset Sorostelynál, ahol a szarmata borul reá a mediterránnal együtt pannoniai üledékekre,? vagy Marosdécsénél, ahol a felső- mediterrán nyomul reára szarmatarétegekre s gyűri meg ez által olyan nagyszerűen. Ha ezek a középmiocénrétegek a középmiocénben fölvett helyzetben lennének, nemde a dolog úgy festene, mintha a harmadégé meghalt nagya pa az idén borult volna reá, halála után született unokája sírjárat b " ! PHuppPs. OTTÓ: (Jelentés, stb. II. rész. I. füzet 1913.) : Dr. BöckH HuGó: Rövid összefoglaló jelentés az Erdélyi-medence földgáz-előfor- dulásainak az 1911—1912. években történt tanulmányozásainak eredményeiről. (Jelentés stb. II. rész, I. füzet 1913.) , A KISKAPUS—RUKKOR KÖZE ES0 TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 397 Úgy rémlik, hogy hasonlatom még mindig nem olyan goromba , mint amilyen vastagon tévedett a magántanár úr a gázkutatás ellen irányuló támádásainak :ebben a részében is! a. Amennyire Bendorítól DK-re a Hortobágy baloldalán a művelés alatt levő és erdővel benőtt vidék a betekintést megengedi, az itt fellépő relativ szinklinális után, amely a Hortobágy kanyarulatában is érvényesül, egy az előbbinél jóval kisebb boltozat lép föl Vérd és Vessződ között, az utóbbitól kissé D-re. Ez a viszonylag kisebb brachiantiklinális mintegy bevezetőjea redő hirtelen D-re kanyarodásának s voltaképpen ezáltal jön létre. Innen kezdve antiklinálisunk a már K felé tárgyalt redőkkel halad parallel az Olt völgyéig. Ez a Felsőgezés- "től Alsóárpásig terjedő része új, sem PHLEPB úr nem említi meg, sem, természe- tesen az ő adataira támaszkodva, a medence antiklinálisainak térképe sem ábrázolja, sőt azon kétszer is szinklinális kanyarodik át ezen a helyen. A vérd—vessződi boltozatot az előbbihez viszonyítva, részben zártnak kel! tekintenem, de csak annyiban, hogy a fedőjét alkotó szarmatarétegeket az erozió még nem távolította el egészen, s mélyebb tagjai a vékonyabb dacittufával még fedik a mediterrán-redő-magot, valószínűleg mindenütt. Ha jól ítéltem meg, a Vessződtől Ny—DNy-ra előforduló tufa azonos azzal . a szarmatakori vastagabb tufapaddal, amely D-ebbre a 837-es pont D-i oldalán, , vagy Gerdály és Prázsmár községek közelében látható ugyancsak szarmatarétegek között. Ebből kifolyólag nem érthetek egyet HALAVÁTS főtanácsos úrral, aki itt is említ mediterrán-rétegeket. Egyben meg kell jegyeznem, az innen közölt szel- vénnyel kapcsolatosan, hogy én a 588 m-es Hocbendorn-hegyen és annak ÉK-i . oldalán az 564-es pontig, az utóbbitól kezdődőleg a következő rétegdőléseket mértem : 16 h. 65", 16 h. 75", 14 h. 50", majd DNy-ra 3 h. 359. Az 564-es ponttól a Werderbergig pedig 2 h. 20", 8 h. 189", 245 h. 23" méréseket jegyeztem föl, ame- lyekkel mindenben egyeznek a vessződi patakontúl tapasztalt rétegdőlések is. Tehát az 564-es ponton keresztül a Hochendornhegy és Vérdvessződi hegy között redő halad át, vagyis itt nyílik a vérdvessződi boltozat, mig a főtanácsos úr által szóbelileg említett hochendornhegyi redőzés a. felsőgezési és bendorfi másodlagos redőzés folytatása lehet, amelynek ÉK-i szárnyát én is mértem a hegy DK-i oldalán levő árokban (8 h. 359). Hogy ebben a boltozatban is lehet még földigáz, némi bizonysága az, hogy az 5388-as pont É-i lábánál, a vessződi patak baloldalán, még van egykori fortyogóra valló egéráso vízű ingovány. D felé haladva Kürpödtől K-re, egy mély vízmosásnak a végén, 10—80"-os dőlésekben találtam meg a redő további folytatását. Ilyen meredek dőlést még csak D-ebbre, az 595-ös pont DNy-i oldalán mértem, vagyis a redő tengelyében míg attól távolabb 5—14"-os dőléseket találtunk csak, de ezek is egy kövületes szarmatarétegekkel burkolt, elnyúlt bracbhiantiklinálist szemléltetnek mindenütt, a dombvonulat gerincét követve, a 604-es ponttól kezdődőleg a 468-as ponttól D-re levő patak (Mártonhegyi patak) völgyig, amely itt éppen úgy keresztezi a 1 HALAVÁTS GYULA: Szentágota környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1914. évi jel. 360 1.) 398 5 .D: PÁVAI VAJNA FERENC redőt, mint fentebb a Vessződi patak, amely utóbbi emellett ÉNy, majd D-i irá. nyával gyönyörűen alkalmazkodik az altalaj vázolt tektonikájáboz. ; A mártonhegyi boltozattól D felé haladva kis relativszinklinális után az Olt völgy É-i oldalán levő dombtetőkön 20, 21, 22, 24, 8 és 5 h. irányú dőléseket mértem. körülbelül az 5183-as pontnál átbaladó tengellyel. Ezek az adatok nyilván- valóan egy újabb boltozatnak, az alsóárpásinaka nyílását jelzik kövületes szarmata - rétegekben. Persze D-i folytatása még ennek sincsen kinyomozva az Olt völgyében, c) A bolya—újegyháza—illenbák—oláhújfalusi redő, Fölvételi időm 1913-ban már nem futotta arra is, hogy a nagyszebeni lap Vizapataktól K-re eső részét is áttanulmányozhassam s így nem állapíthattam meg, hogy ez az antiklinális milyen összefüggésben van azzal a nagy negyed- boltozattal, amely Nagyselyk—Mihályfalva környékét foglalja el, a balázsfalvi lap DK-i szögletében. De valószínűnek tartom, hogy itt még a rüszi zavargástól É-ra is van egy fölboltozódás a PHLEPS úr által említett ! Hilmhegy és Hőalhegy felől jövő monorai redőn, amelynek búbján még Mihályfalvától DNy-ra fellépnek a szarmataüledékek is s kialvó fortyogók és .SH.-es forrás is van a Vizapatak völgyében. Ennek a: fölboltozódásnak lehet a redő folytatása az az antkilinális, amely a Salkótól D-re levő domb gerincén észlelhető, kisebb boltozatot főrmálva, hogy egy relativ szinklinálissai DK felé kanyarodjék az újegyházi brachaniti- klinális ba . A salkói boltozat Ny felé nincsen még kidolgozva s így egyelőre csak annyit említek meg róla, hogy fekvése ennek is a felsőgezési brachiantiklinálisnál elmon- dott okokra vissza vezethetőleg K—Ny-A gerincén egészen meredek rétegállásokban (60—80") kövületes szarmatarétegekből álló magva kerül föltárásba a lankás dőlésű pannoniai takaró alól, amely az újegybázi lapra eső részét egészen körül- veszi. A salkói patak medrében az újegybázi térképlap szélén gyöngébb fellobbanó gázbugyogást észleltem, az É-i szárnyában. Az újegybázi boltozat szabályos brachiantiklinális. Fedőrétegei közül a pannoniai emelet nagy része is megtalálható még. Alsógezés —Aluna és Újegyháza határai szolgálnak gyűjtőterületéül. Sajnos, Újegyháztól DK-re a Hortobágy bal- oldalán emelkedő dombság úgy tele van rogyásokkal és annyira művelés alá van fogva, hogy nagyobb leásások nélkül, amelyekre akkor a kincstár még nem nyujtott fedezetet, nem tudtam ezen a végén a lezáródást pontosan lemérni. Különben a Hortobágy kanyarulata szépen mutat rá erre a tektonikára. Jelentősebb gázömlést amit földgáznak lehetne tekinteni, én nem figyeltem meg ezen a boltozaton, mindazonáltal minden eshetőség megvan adva arra, hogy ezen is meglehessen fúrni a földgázt. A redő továbbmenőleg Illenbák község K-i részén halad, most már mind- egyre D felé fordulva. Nagyjából ugyan itt kezd nyílni egy másik brachiantikli- nális a pannoniai rétegekben, amely D felé jobban és jobban kiemelkedve, Oláh- ujfalunál már a szarmata -üledékeket hozza felszínre. Itt megint csak félboltozatot 1 PHLRP3g OrTó : (Jelentés stb. II. rész, I. füz. 1913.) A KISKAPUS—RUKKOR KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 399 lehetett megállapítani az Olt jobboldalán, de a folyó völgyében is messze tarthat, mert az országút közelében a Kercisorai patak martjának feltárt szarmata agyagos- homokos rétegeiben még mindig 18h 5" alatt dőive találtam meg Ny-i szárnyát. d) A vurpod—czinkendál—holezmány-—glimbokai redő. Az előbbi antiklinálistól "Ny—DNy-felé találjuk az ötödik redőt az új- egybázi lapon. Az eddigi bejárások után olybá tűnik fel ez a redőrész, mintha a glombokai féiboltozatnak nagyon hosszan elnyúló ÉNy-i nyulványa volna. Érdekes, hogy még az alsóárpási boltozódás a legkevésbbé nyúlik meg. É felé, az oláhujfalusi már jóval messzebbre terjed wbbe az irányba s ez utóbbi valósággal abnomisan nyúlik el. K felé az alsóárpási után az alsóvisti, rukkori s majd a nádpataki boitozódások hasonlóan tüntetnek föl fokozatos kinyúlást. Kérdés; hogy ez a jelenség jövőre nem-e lesz összefüggésbe hozható középen a medence fokozatos felgyűrődésével kapcsolatos, mélyben lappangó, kisebbszerű geoantiklinálissal? A brachiantiklinálisoknak ezeket az egyirányú megnyulásait külföldi mintára szérkezeti vagy brachiantiklinális terrászoknak nevezhetjük mi is, amelyek szintén szoktak földigázt raktározni, amint azt a nádpataki esetében is tapasz- taljuk. Az előfordulási esehetőség ebben az esetben azonban sokkal nagyobb, tekintettel, hogy itt ezen a redőn, kivéve Glimboka közvetlen környékét, az egész pannoniai rétegsor képviselve: van, mint fedő. Glimbokánál a kövületes szarmata, rétegek is föl vannak tárva a redő ten- gelyében. Alsóporumbák meg Saráta községeknél pedig már erősen sósvizű kutak vannak D felé haladva, jeléül, hogy itt már a felsőmediterrán-üledékekbe, vagy azok közelébe jutottunk. Nagyon fontos, de sajnos, még megoidásra vár, hogy ezek a boltozatok D felé nyitottak-e vagy az alaphegység lábánál abban az irányban is bezáródnak? A sűrű népességű és forgalmas Olt-völgy szempontjából azt hiszem. fölösleges han- goztatnom, hogy milyen horderejű volna az esetleges zárt és még részben fe- dett boltozatok föltárása ! A. most tárgyalt redővel kapcsolatban meg kel] említenem, hogy Vurpod községben, annak közepe táján több kút vize erősen kénhydrogénes és azt, hogy (Glimbokánál a falutól É— ÉK-re már 2h 4" dőlésű szarmatakori rétegeket figyel- tem meg s így a redő tengelyét a községen keresztül kellett- megvonnom, am: némileg módosítja HALavÁTS fölvevő geológus úr 1912. évben adott szelvényét,! amelyen a redő tengelye K felé a Valea-Colunelulujva van kitolva. Hogy ezt az utóbbi körülményt megemlítettem főleg gyakorlat: szempontból teszem. 1 HALAVÁTS GYULA: Újegyhíz—Holczmíny—Oltszakadát környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1912. évi jelentés 366 I.) 400 D: PÁVAI VAJNA: FERENC e) Moh—hermány-—hortobágyfíalva—olt szakadáti redő, Ezzel a redővel elérkeztünk az Erdélyrészi medence D-i részének tektonic kailag kétségkívül legérdekesebb részéhez, ahol a aiedők, ha megfigyelé- seim helyesek, valósággal félkörben futnak le. Az utóbb tárgyalt két redőnéi is, mint Felsőgezés, Vessződ, Alsóárpás, vagy Bolya, Újegyház, Oláhfalu között látunk ívben való lefutást, amelyet a D-től és DK-ről ható erőknek tulajdonít- hatunk. Itt, azt biszem, nem tévedek, amikor úgy gondolom, hogy úgy ezeknek, mint a DNy-ról jövő alátoló oldalas nyomásnak az ütköző pontjára jutottunk s ennek a három oldalról jövó erőhatásnak eredményeként állott elő a félkörös Jefutású moh-hortobágyfalva-szakadáti redő. , Hogy a fölvettem területen a mol Hortobágy-terkolatnál kezdődő redő a Szebeni-patakon túl honnan jön, nem volt időm megállapítani. PHLEPB úr a nagydisznódi Sóskúton és az attól K-re fellépő sósforrások mentén kijelölt ugyan egy redőt, de hogy annak a folytatása-e a hortobágyvölgyi, nincsen meg- álla pítva, mindenesetre nem lehetetlen. Számottevő boltozódási nem észleltem ezen a redőn, ha csak a további kutatások nem fognak ilyeneket Mohnál és Oltszakadátnál kimutathatni, ahol a dőlés-viszonyok némileg ilyesmire vallanak. Tengelyén különben elég meredek. 46—53"-os dőlések 15 szerepelnek, Ennek a redőnek lefutását illetőleg fel kell említenem, hogy amig HALAVÁTS főgeológus úr ugyancsak a jeleztem lefutást álla pította meg, PHLEpS úr jelentésé- ben a bortobágyvölgyi részét Dolmány és Vörösmart között a Szelindek felől jövő antiklinálissal köti össze, míg a szakadáti részét Hortobágyfalvától ÉNYy-ra a Zugenbach-völgyén át a rüszi redővel köti össze. Tekintettel, hogy Dolmánytól É-ra és K-re épen a PALxps úr áltai említett 405-ös pont táján 24; illetve 1h irányú dőléseket mértem, amelyek közül az utóbbi belyen levők 249-os dőlést tüntetnek föl, PHLgps úr megálla pítását tagadásba kell vennem. Hortobágyfalvától DNy-ra szintén a réteg csapásának olyan fokozatos görbülését találtam (24, 2, 4, 5h), hogy az általa megjelölt lefutást megint nem követhetem. Ugyancsak nem ismeri a mohi lakosság sem az általa erről a redőről említett sósforrásokat sem, amint- hogy a tanár úrtól a Hortobágy-völgyéből leírt mediterrán-rétegek is kövületes szarmata-üledékek, s így természetesen HAtLAVÁTB úr is tévesen sorolja azokat a pannóniai emelet üledékei közé. Szakadától DNy-ra az Olt-völgyében van ezen a redőn az egyetlen sóskút s meilette kialvó fortyogóra umlékeztevő ingovány. DA fenyo adva "redő. A már bevezető soraimban említett fenyőfalvai redő kétségkívül kisebb- szerű redőződése a neogén rétegeknek. A falu ÉNy-i végén a szarmata rétegek félméteres tufa paddal alkotnak jól megfigyelhető ráncot a patak kanyarulatában s fönebb is mérhettem ellentett irányú rétegdőléseket az 5383-as ponitól DNy-ra, , ugyancsak a Hinterbach völgyében. Sajnos, további folytatását az erdővel sűrűen A KISKAPUS—RUKKOR KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 401 benőtt vidéken leásások híján nem állapíthattam meg. De ha feltételezzük, hogy a hortobágyvölgyit követi lefutásában, akkor ennek is vissza kell kanya- rodni az Olt völgyébe, ahol Fenyőfalvától ÉK-re az Olemor-domb (505 m) D-i oldalán tényleg mértem 14215 369"-os, ÉNy-i részén pedig 82 11"-os dőlést. Az Olt kanyarulatában pedig, ahol a megyei útat mossa alá az 1 : 25,000-es lapon Fán- tana sáráta sósforrás van jelezve, ami ugyancsak redőzésre vall. Felektől D-re, innen DK-re találjuk a feleki sóskutat, amely az ott nagy te- rületen elszórt fortyogók egyikének szélin van mélyesztve. Mindazonáltal gáz- buborékok nem szállnak föl belőle, csupán a mellette levő sóstócsából ritkán. Tény azonban, hogy ilyen sok és nagy fortyogókat legfennebb a lessesi boltozaton láttam. Tekintettel, hogy innen DK-re a 458 m-es Bogdán D-i oldalán levő völgy- ben föltárt dacittufán és fedőrétegein 22h 10" és 3h 69-os dőléseket mértem, ame- lyek redőzésre vallanak, valószinűnek tartom, hogy az Olemoron észlelt redő 25. ábra. Földfolyás az Olt északi partján. a feleki sóskúton keresztül idáig követhető. Ennek pontos megállapítása minden- esetre az Olt-völgy tektonikai feldolgozásakor fog eldőlni. Egyelőre csak azt emelem ki, hogy a felsőmediterrán, vastag határ dacittufán, amelyet Czódtól a Fenyőfalvától D-re levő Olt jobbparton és Rakov:czán keresztül a Bogdántól D-re levő Patak-völgyig követhetünk még, vastag szarmata-fedőt engéd meg Felek környékén a földigáz anyagkőzete, a mediterrán sósrétegek felett. B) Szinklinálisok (teknők, vápák). a) Az erzsébetváros-—baráthely—riomfalu—apátfalva— brulya—alsóutasi szinklinális. A leírt antiklinálok között elterülő szinklinálisok közül ez a szászszentlászló- alsóvisti és a kiskapus—alsóárpási redő között terül el. Voltaképen folytatása a felvételi területemtől É-ra levő hatalmas vápának s itt is felöleli az Erzsébet- város, Medgyes, Nagykapus, Muzsna, Apátfalva közötti nagy területet, régi felfogás szerint, nem várt vastagságú pannóniai rétegek leüllepedésére adva al- Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 27 402 D: PÁVAI VAJNA FERENC kalmat amelyeket több helyen kövületek alapján állapítottam meg itt is. Szent- ágota körül, főképen attól ÉNy-ra egyrészről a rozsonda, lesses, prázsmári, más - részről a felsőgezés—bendorfi és vessződi bra chiantiklinálisok sajátos helyzete folytán, hogy úgy fejezzem ki magam, tektonikai luk keletkezett, vagyis a brachi- antiklinális negativuma, a brachbiszinklinális. Ez folyton keskenyedő szinklinális jellegével Vessződtől ÉK-re átsiklik a szarmata-üledékek területére, ahol Brulya körül megint brachiszinklinálissá szélesedik az előbbi és a D felé következő bolto- zatok között. Itt bár kövületeket nem találtam, úgy gondolom, hogy habitus után ítélve, a magasabb fekvésű, főleg laza homokos lerakódások pannoniai koriak, a. visszahúzódó pannoniai belső parti üledékeire gondolva, amikor a HALAVÁTS úrtól megkívánt panncniai agyagoknak hiányozni is kell itt még a parton. Szin- klinátisunk Brulyától D-re kissé DNy felé kanyarodik, amire az alsóvisti felkol- tözódás kényszeríti s azután egyenesen Alsóutsának tart mindenütt a szarmata- üledékekben. Az Olt balpartján ez sincsen tovább nyomozva . bas sálya—márdos-h—aluna—kürpüd—szászahuzi szink]i- nális. A kiskapus—alsóárpási redő s a mihályfalva—salkó—oláhujfalusi ax ti- klinális között ugyancsak többé-kevésbbé jól kifejlődött szinklinálist találtam. A kiskapusi brachiantiklirális és Mibályfalvai boltozódás között a lankás tele- pülésű pannoniai üledékek normális, de elég széles teknővel vannak elválasztva egymástól, amely Márdosnál D felé kanyarodik s itt a k-skapusi, felsőgezés: és solkoi brachiantiklinálisok helyzetéből kifolyólag bracbiszinklnálisszerű lukként áll előttünk, amely DK felé mondhatni egészen lezáródik. A felsőgézési, salkói és újegybázai boltozatok a már említett tektonikus erőhatásokból kifolyólag ugyanis olyan közel feküsznek egymáshoz, hogy itt ezek között alig beszélhetünk rendes szinklinálisról . Részemről úgy fogom fel a dolgot, amint már-érintettem, mintba a felső- gezési boltozat D-i redője már egyenesen az újegyházi boltozat É-i záródását érintené s ennek a pannoniai rétegeivel volna szomszédos, minden szélesebb szinklinális nélkül. Alcinánál már megint normális szinklinálist találünk, amely Kür- pödig a körben fekvő öt boltozat között ugyancsak jelentékenyen kitégul s mint brachiszinklinálisról beszélhetünk róla. Itt megint D-re kanyarodik s egyúttal a pannóniai üledékek területéről rendre fölcs úszik a szarmata területére, ahol Szászáhúzon keresztül, DK-re kanya- rogva, a Lázul Prunilor-on keresztül az Olt-völgyét éri el. c) A hirzberg—bóföld—skoréi szinklinális. A salkói boltozódástól D-re az 599 m-es Hirzberg táján fordul DK-re a solkó—oláhujfalusi és varpod—eglimbokai antiklinális közötti szinklinális, amely "1 HALAVÁTS GYULA: Nagysink környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtz ni Int. 1915. évi jel.) La A KISKAPUS—RUKKOR KÖZÉ ESŐ TERÜLET TEKTONIKAI VISZONYAI. 403 .épen itt jelentékenyen kitágul azáltal, hogy benyúlik a solkoi és újegyházi brachi- antiklinálisok közötti relativ szinklinálisba. Ez a szinklinális végig kövületes pannóniai üledékekkel van kitöltve s így ebben a tekintetben sem sok változatos- ságot tüntet fel. Alsógezés Cikkedál között aránylag elkeskenyedik s a Hortobágy völgyében az előbb jelzett mintára kissé ismét kiszélesedik, hogy Hoföldtől kezdve megint fokozatosan keskenyedjék a jobban és jobban kiszélesedő boltozatok között. d) A szentjánoshegyi szinklin ális. Ez a teknő Hortobágyfalvától É-ra a Rotbach-i erdő vidékén a környező tektonikai viszonyokból kifolyólag brachiszinklinálist formál fölvételi területemen, még D felé normálisabb szerkezettel halad át Szentjánoshegy község K-i részén, 26. ábra. A feleki sóskút és környéke. hogy attól D-re, kissé DK felé kanyarodva az Olt völgyébe szaladjon be ez is. Lefutása mentén ugyancsak kövületes pannóniai üledékeket találtam. e) A vesztény—feleki szinklinális. Követve a moh—szakadáti redő lefutását, ez is félkörben fut le az előbbiek- nél sokkal keskenyebben. — Egyedül a D.-Carbunáru (561) és a prehisztorikus halomsírokkal sűrűen . beborított Hegenbusch (510 m) között szélesedik némileg ki, hol szintén tektoni- kus lyuk keletkezett a sokszor említett viszonyokból kifolyólag. Ennek a szinklinálisnak kőzetei is mint a környező antiklinálisokon szarmatakoriak ellen- tétben HALavÁTS úr 1915-ben. adott térképével, legfennebb az említett brachi- szinklinálisban tételezhetek fel pannóniai üledékeket, bár kövületeket itt sem ta- láltam, amelyek föltevésemet megerősítenék. Bár, amint a leírtakból láthatjuk, fölvételeim sok helyen alaposan módo- sítjáka megelőző fölvételek! eredményeit, az idő rövidsége miatt a nagyszebeni : T. RorH LaAJos: Az Erdélyi-medence geologiai alkotása Erzsébetváros — Beret- halom és Martonfalva környékén. (M. kir. Földtani Int. 1911. évi jel.) Az Erdélyi-medence geologiai alkotása Segesvár, Apold, Jakabfalva, Rozsonda, 27r 404 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. lap többi részeit nem járhattam be, amint az feladatom lett volna s Így azok még további tektonikai kutatásra várnak. g Az irodalmi adatokkal sokszor ellentétes tektonikai megfigyeléseimre külön- külön, mert közleményemet nagyon megnyujtanák, nem térek ki s amazok helyes- bítését az olvasókra bízom, az V. táblán mellékelt és publikált térképek alapján és abból a bizalomból kifolyólag, amelyet a medence ezidőszerinti legjobb ismerője dr. Böokn Hucó miniszteri tanácsos úr ő méltósága fölvételeim pontos- ságába helyezett, amikor ennek, a már geologiailag fölvett területnek, újra való fölvételét reám bízta, s amelynek kritikája elé magam is bizalommal tekintek. Eltekintek természetesen egyes részletesebb kérdésektől, amelyekre egy nyári fölvételi idő alatt, ekkora területen nem mindenütt terjeszkedhettem ki. A sztratigrafiai és morfologiai adatok feldogozásához szükséges szép gyűjtöt- tem anyag, most mint kivezényelt katonának nem áll rendelkezésemre s nem is volna alkalmam annak feldolgozására mostani körülményeim között, amiért ezeknek feldolgozását és publikálását kénytelen vagyok más alkalomra halasztani. Ivanicgrad, 1917 május 15-én. B) VEGYES KÖZLEMÉNYEK. A FÖLDTAN ÉS ŐSLÉNYTAN SZEREPE A BUDAPESTI EGYETEMEN. Írta: VADÁSZ ELEMÉR dr. EZ VEGA DLA s Az egyetem a földtami ismeretek állandó és folytonos hirdetője gyanánt a földtan tudományos művelésének ápolója és biztosítéka. Tudományt-terjesztő céljától a legkülönbözőbb áramlatok között sem térhet el, amiben az egyetem konzervativ jellege segítségére van. Ha végigtekintünk egy-egy tanszak törté- Malomkerék (valószinűleg Almakerék) és Dános környékén. (M. kir. Földtani Int. 1912. évi jelentés.) HALAVÁTS GYULA: Bolya, Verpód, Hermány, Szenterzsébet környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1911. évi jel.) Nagydisznód, Nagylalmács környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1912. évi jel.) Újegyháza, Holezmány, Oltszakadát környékének földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1913. évi jel.) Szentágota környékeinek földtani alkotása. (M. kir. Földtani Int. 1914. évi jel.) Nagysink környékének földtani alko- tása. (M. kir. Földtani Int. 1915. évi jelentése.) PHLEPS OTTÓ jelentése. (Jelentés az Erdélyi medence földgáz-előfordulásai körül eddig végzett kutatómunkálatok eredményeiről, II. rész I. füzet. Tafel V. Tábla. Földtani Közlöny. Band XLVII. kötet. SE tt aN 038 S í 28 a 3 38 Ni s E Zé Ha e. 813 sz 82 kező 10— És lése F-i-i CNN A 4 Esz IS éz HÉ e FOX het; s o a Bt 3 0." 9 4 JE 38 aA 5 1 en si E EZEN s SZT SÉG Sz EE 3 si fr] "ő 0 3 E E — fortyogó. — Hretegdólése Viszntes település . LNNANNNÁNNI 4 s SEM E 8 hm Can SN je — 3 s ÉS S E a SS NN ES E s á sr di os : 2 § n ES ez : ss UA S a 21 E ! IE sé S 8 98 87 b" a. s. JA at a SNS 1 §-Slgll §- E S ÖN FESS 3 gési ES KENE ási. Va s 1 e ÁÉSSSSS S 58338 0 ! kH 9 arg SSSZZ SSSÉSS TEK 8862 SÉGIN NAVNNNUJNNAHI pa PERCEK Sat HANT es EGETÉLÉE SNS RAN j 11 ZZTDN 98858 23 áSS IN NNNNAJTÁNAKÁL AAN Sze BE3E8 És SAST AL : ásdál gi ! o 8 §ág SÁS SAN 8 ERESÉE Ej ÉNDZÁNN ] Í szellők H 8 488 kai SS be ee a Já s 2SS SÉRS ÉS 3 is 55 E j GN KE Há zz SSE € 4 §§ u 8 13 j8 SJ Nos ? d Bán $4 Eg. E AA Z ES] £ Em EME KENET E 9 gs zás És 5 FE hi c: 152 Ha 9 e 5 CT g : c a ka 6 FA Tafel V. Tábla. Földtani Közlöny. Band XLVII. kötet. Pa 15 15 He Hay 1.sS Is 13 mo u: NDS ISSNTA Hi HNK S e o S z 8 a s [8 £ S EEG E k § SNS 2 § SANS SSÉSRSS 8 S AN : [/d s ASS cl tg e zs] o sosforras . Sösküt és Mediterrán Szármáta emelet e Produktiv gazkút a Kénhydrogénes forrás 0 Erős gazómlés e Gázömlés . MNÜ Pannoniai Iszapkúpok A Vesztény NN o Felvette 1913-ben Pávai Vajna ferenc dr. m kir geologus-mérnök SZE 2 1 40 Ei— szzt— Tekto VEGYES KÖZLEMÉNYEK, 405 netén, ezt a vezéreszmét mindenütt kidomborítva látjuk. A történeti vissza pillan- tás valamely tudomány fejlődésére mindig hasznos következtetésekkel jár a jövőre és jelenre nézve különösen akkor, ha az elmult események tárgyilagos kritika világánál vannak szemléltet ve. . A magyarországi földtani kutatások történetének egységes kritikai vizsgá- lata még megírójára vár, noha a földtan művelésének hirtelen föllendülésével járó rendszertelenségek és ellenmondások csak ilyen megvilágításban tünnek szembe. A hazai földtan művelésének és hirdetésének egyik legfontosabb tényezője a budapesti tudományegyetem, melynek működése szervesen kapcsolódik bele a földtan hazai történetébe. Eltekintve attól a haszontól, mely a földtan-tanítás követendő irányában a történeti visszapillantásból származik, a rendelkezésre álló hivatalos adatok alapján az alábbiakban már csak azért is alkalomszerűnek mondhatjuk a földtan és őslénytan szerepének a budapesti egyetemen való vizs- gálatát, mivel a közelmultban beállott ismételt személyi változások ezeknek a tanszakoknak eddigi fejlődési szakaszát lezárják. Messzebbmenő következtetések nélkül egyszerűen csak az eddigiek tanul- ságainak megálla pítására szorítkozunk annál is inkább, mivel a következtetések- ben óvatosságra int az egyetem jellegének és céljának sokat vitatott nyilt kérdése is. Ezen a helyen messzevezetne foglalkoznunk ezzel a kérdéssel s pálcát törni az egyetem eszményi, tudományt művelő és hirdető volta vagy állami szak- pályákra nevelő jellege mellett. Tény az, hogy a régebbi, eszményi célokat szolgáló egyetem az újkorban mindinkább közeledik az utóbbi irányzathoz s mai alakjá- ban mindinkább kényszerül arra, hogy az élet gyors ütemű kívánalmaihoz alkal- mazkodjék. A földtan az emberiség jóvoltáért folyó küzdeimek egyik éltető s napról-napra fejlődő tudománya. Eltekintve tehát minden más tegyetemi céltól, mint a tanárképzés vagy szakpályára való nevelés, már kizárólag ebből az egy okból is joggal követelhet magának minden vele kapcsolatos tudományággal együtt megfelelő helyet és elbánást az egyetemen is. A földtan és őslénytan tanítása a budapesti egyetemen eléggé lépést tartott ezeknek a tudományoknak haladásával és a hallgatóság szükségleteiből folyó kívánalmakkal. -A régebbi időszakok állapotainak vizsgálatát könnyen mel- lőzhetjük, mert akkor ezeknek a tudományoknak önálló tanszékük nem volt már pedig egyetemi hatása csak azoknak a tudományok- nak lehet, melyek önálló hatáskörrel függetlenül ér- vényesülhetnek. Az ásványtannal kapcsolatos földtani tanszék SzaBó JózsEF egyetemi tanár kezében "gen jelentős hatással volt a hazai földtani kutatás fejlődésére s a földtani ismeretek terjesztésében a mainál előnyösebb helyzete . miatt még nagyobb körben érvényesülhetett! mégis az ásványtani kapcsolat terhei miatt igazi egyetemi hivatásában, a szaknevelésben alig érvényesülhetett. SZABÓ inkább a kőzettani iskola megerősítésében fáradozott. Mellette 1882-ig HANTKEN MIxsA az őslénytan magántanára gyanánt működött, majd 1882-ben az őslénytan rendes tanára lett külön tanszékkel és intézettel. Az őslénytani tanszék fölállításával a budapesti egyetem messze megelőzte ! Akkoriban ugyanis az orvos- és gyógyszerészhallgetókra kötelező vizsgatárgy volt. 406 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. a külföldi egyetemeket , amennyiben akkoriban az amerikai különleg as s az európai méretektől és viszonyoktól eltérő állapotokat nem tekintve, egyedül csak a bécsi egyetemnek volt önálló őslénytani tanszéke, melyen NEUMAYR és WAAGEN tanítottak. Az őslénytan önálló tanszékének létesítése azonban igazi okát abban lelte, hogy SzaBó az ásvány-földtani tanszék fönntartásához ragaszkodott s így a sokkal helyesebb földtan-őslénytani tanszék létesítése akkor nem sikerült. Hogy azonban HANTKEN tanszékét nem lehet ennek dacára sem a mai — paleo- zoológiai értelemben vett — önálló kizárólagosan őslénytani tanszéknek tekin- tenünk azt bizonyítja az is, hogy HANTKEN az őslénytan rendszeres előadásai mellett (Magyarország földtanap és a tBuda—nagykovácsi-i hegység részletes geológiájas címen állandóan tartott földtani kollégiumokat is. Ezekkel a speciális előadásokkal hasznosan egészítette ki SzaBó általános előadásait, melyek a földtan tárgykörének tanításbeli anyagát ki nem meríthették. A külön őslénytani tanszék szervezését tehát inkább személyi okok mint az észszerű kapcsolat és a tárgyi tekintetek figyelembevétele eredményezték. De lehetővé tette az a szükségszerű- ség, mely Szasó pétrografizáló iránya mellett a kövületek ismeretén alapuló rétegtani vizsgálódás hiányában elemi erővel jelentkezett. A földtan-tanítás akkori irányának megfelelőleg tehát HANTKEN tanszéke tulajdonképen őslénytan-rétegtani szük- ségletet pótolt. HANTEKEN 1893-ban bekövetkezett halálával az őslénytan rövid ideig elő- adatlan maradt, mivel a tanszék szükségességének tudatában azonnal történtek ugyan lépések a betöltés irányában, azonban eleinte meghiusúltak Szasónak azon az álláspontján, hogy a földtant nem óhajtotta kiadni kezeiből. Csak két évi pangás után, Szasó időközben beállott halálával nyert a tanszék ügye helyes- és célszerű megoldást, amennyiben az ásványtantól elkülönített földtannal egye- sítve, a földtan-őslénytani tanszékre dr. KocH ANTAL neveztetett ki. A két tudo mány egyetemi fejlődése tulajdonképen ekkor veszi kezdetét, aminek oka az egyetem népességének fejlődésén kívül föltétlenül a két tudományszak természetes kapcsolatában keresendő. KocH működése az 1895/6. tanév és az 1912/1383. tanév közé esik, tehát 1913-ban történt nyugalomba vonulásáig 18 éven át tartott. Működését egy tanársegéddel kezdte s visszavonulásakor egy rendkívüli tanár, egy adjunktus, két tanársegéd és két magántanár működtek mellette. Az 1913 utáni, közvetlenül előttünk álló eseményekkel behatóbban nem óhajtok foglal- kozni annál is inkább, mivel a háború minden nemes törekvést gátoló nyomasztó hatása alatt a fejlődésnek újabb lendületéről alig lehet szó, s a meglevő keretek fönntartása is nehézségekbe ütközik. Csak teljesség okáért kell megemlíteni, hogy a földtanra nézve két évi interregnum. (1918/14—1914/15) után a tanszék és in- tézet külön földtani és külön őslénytani tanszékre különült. Az előbbit PAPP KÁRony dr. tölti be, az utóbbit a tragikus körülmények között elhunyt LŐRENTHEY ImRn dr. a közelmultban hagyta árván és bizonytalan sorsban vissza. Közelebbről vizsgálva már most a földtan és őslénytan egyetemi helyzetének fejlődését mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy ez a fejlődés többféle belső és külső tényezőtől függ. A belső tényezők alatt kell értenünk mindazokat a jelen- ségeket, melyek az intézet szellemi életével, a tanár egyéniségével, a hirdetett VEGYES KÖZLEMÉNYEK; 40X előadásokkal, a hallgatósággal vannak kapcsolatban, míg külső tényezők gyanánt a tudományos mozgalmakat és a tudományos életpályákban mutatkozó kereslet hatását tekintjük. Az egyetem ugyanis mindenkor a legújabb tudományos ered- mények közvetítője lévén, azok állandó hatása alatt áll, azonban. úgy ebben a külső hatásában, mint a belső hatásában a tanár személye irányító és mérséklő szerepet visz. A belső és külső tényezők így fűződnek össze szoros láncolattá s míg a tudomány haladása az egyetemi előadásokban tükröződik vissza, addig ez utóbbiak újabb kutató nemzedék fejlődését segítve elő a tudomány haladásának folytonosságát biztosítják. Az egyetem legmagasabbrendű hivatása épen az utób- biban rejlik s minthogy a földtan nagy gyakorlati értéket képviselő tudomány, azért az egyetemi geologus neve- lés elsőrendű nemzeti föladat. A földtan és a vele kapcsolatos őslénytan egyetemi szerepe elsősorban ebből a szempontból tekintendő s ezzel az eszményi tudományt művelő egyetemi cél épúgy kielégítést nyer, mint az élettel kapcsolatot kereső egyetemi irány. A tanárképzésnél a földtannak igen kévés szerep jut,! mert nem lévén kifejezett vizsgatárgy, hallgatása nem kötelező. Noha ez az állapot helyesnek legkevébbé sem mondható mégis a földtan egyetemi helyzetére nézve annyiban előnyös, hogy magasabb tudományos színvonalat biztosít. A földtan hallgatóságából ugyanis hiányzik a kötelező tárgyak hallgatásának selejtesebb eleme, mert nem kötelező volta miatt főleg azok hallgatják, akik tanulmányaikat komolyabban véve, ismereteiket tökéletesítemi törekednek. Mindaddig, amíg a ta- nulni óhajtók ebbeli igényük kielégítését megtalál- ják, addig statisztikájuknem áll a kötelező tárgyakat hallgatók statisztikája mögött, amennyiben a hall- gatóság számának növekedésével vagy csökkenésével Óó Day e Deme GY USzon yi b am cájl ló amin aaz kiö tedező tár gyak hallgatóinák statisztikája. Emez állítás igazolására szolgál a mellékelt grafikon (VI. tábla), mely a budapesti egyetem összes hallgatóinak számát (1 : 200) és a bölcsészetkari hallgatók számát (1: 10) a földtan és őslénytan hallgatóinak számával összehasonlító kép- ben mutatja be. Az 1895. év előtti állapotok nincsenek föltüntetve mivel az addig különállóan működött őslénytani tanszék hallgatóinak száma állandóan csekély volt, a tizet sohasem haladta meg de többnyire csak kettő és hat között ingado- zott. Hz a tény ugyan az egyetem, illetve bölcsészeti kar s ezzel együtt a termé- szetrajzi szakon levők? akkori kisebb népességével is magyarázható, azonban kétségtelen szerepe van benne annak a körülménynek, hogy a SzaBó JózsEr kezén : Lásd bővebben ezt a kérdést; A földtan tanítása magyar egyetemeken. (Magyar Paedagogia X.XI. 1912.) A német földtani oktatás tanulságai magyar egyetemek szempont. jából (Budapesti Szemle, 1912.) : Sajnos a természetrajz-szakos egyetemi hallgatók számának kimutatását mely azitt tárgyaltak szempontjából különösen kívánatos lett volna, sehol sem lehet megszerezni, mert ilyen irányú statisztika sehol sem készül, legkevésbbé az egyetemen, mely csak bölcsészettanhallgatókat ismer és nem tanárjelölteketk 408 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. levő földtan az őslénytantól elkülönítve nem kaphatta meg azt a szoros kapcsolatot, mely a két tárgy egy- másra utaltságában megnyilatkozik. KocH professzor működésétől kezdve a földtant és őslénytant hallgatók összes száma eleinte ingadozó, majd hirtelen föllendülő görbét ad s 1902—1910 között legnagyobb fejlődést mutatva újból hirtelen esik lefelé. Ennek a hirtelen fejlődésnek legközvetlenebb oka a hallgatók számának egyidejű növekedésében van, amennyiben a bölcsészettanbhallgatók száma nagyjában ugyanezt az emel- kedést mutatja s azóta fokozatosan csökken. Ez az egyszerű összehasonlítás világos bizonyítéka annak, hogy a földtant és őslénytant hall- gató egyetemi hallgatók számát nem a tárgy kötelező volta, hanem kizárólag annak természete, s minden komoly természetbuvár részére nélkülözhetetlen jel- lege befolyásolják. Még nyilvánvalóbbá válik ez, ha a földtan és őslény- tan hallgatóinak görbéjét külön-külön vesszük szemügyre. Mindkettő föltünő ugrásokat mutat s bár általában a hallgatók említett számbeli kulminációját szin- tén visszatükröztetik, a földtan hallgatóinak számában sokkal erőteljesebben tünik ez szembe. A nagy ingadozások oka a hirdetett kollegiumok természetében rejlik. Különösen kiemelendő az a tény, hogy a földtan görbéjének kiemelkedő pontjai, vagyis a legnagyobb földtani auditoriumok egy- két kivétellel mindig az összefoglaló természetű elő- adásokra (általános és történetiföldtan) esnek, míg a speciális kollegiumok aránylag kevesebb hallgatót vonzana k. Ugyanez áll lényegében az őslénytanra is. Bár a bölcsészethallgatók és a földtant és őslénytant hallgatók száma kö- zött egyenes arány van, mégis az utóbbiak nem követik amazoknak minden változását. A legjobban szembetünik ez azon az esésen, amelyet az egyetemi hallgatók és a bölcsészethallgatók számán a második félévben következetesen észlelhetünk. Ez már a földtan és őslénytan hallgatóinak számán nem mutatkozik, jeléül annak, hogy az utóbbit még más tényezők is befolyásolják, amint azt föntebb már említettük. i A földtan és őslénytan hallgatóinak számát egymáshozi viszonyukban vizsgálva azt látjuk, hogy az utóbbi általában lényegesen alatta marad az előbbi- nek. Mindössze négy ízben haladja meg az őslénytant hallgatók száma a földtant hallgatókét, ezek közül azonban három esetben speciális földtani kollegium 8 általánosabb jellegű őslénytani kollegium volt hirdetve, egy esetben pedig cMagyar- ország vezérkövületei című rétegtan-őslénytani jellegű előadás vonzott több hallgatót az káltalános földtannaly szemben. Az őslénytant hallgatóknak lénye- gesen kisebb száma élesen reávilágít a budapesti egyetem hallgatóinak és ezzel együtt tanárjelöltjeink tudományos érdeklődésére és szinvonalára. Egyetemi szempontból ugyanis, a tudományok művelését és terjesztését tartva szem előtt, de meg a két tárgy között levő kapcsolat miatt is, ilyen különbségnek nem szabad lennie, mert a földtant komolyan tanulni és művelni óhajtó hallgatónak okvete lenül éreznie kell az őslénytani ismeretek szükségét. A két tárgyat hallgatók szá- mának különbsége tehát arra mutat, hogy a hallgatók legnagyobb része egyetemi VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 409 ideje alatt nem szakbeli elmélyedésre sem rendszeres szaktudásra, hanem csak ötletszerű pillanatnyi ismeretszerzésre törekszik. Ez az oka azután annak, hogy az egyetemről kikerült tanárok között olyan kevés foglalkozik szakjának műve- lésével is. A földtan és őslénytan szempontjából ez a helyzet különösen káros azért, mert az ország különktöző helyein működő tanároknak mintegy kultu- rális idegvégződések módjára továbbra is állandó kapcsolatban kellene maradniok a tudományos központokkal, hogy megmenthessék azt a mérbetetlen tudomá- nyos kincset, mely a messze vidékeken az érdeklődés és hozzáértés hiánya miatt kárba vész: A földtan és őslénytan hallgatóinak számbeli különbségéből ez az egyetemi tanulság jegecedik ki. Ehhez hozzájárul azonban még a tanárképzés szempont- jából az az ok is, hogy a földtan, bár nem közvetlen vizsgatárgy, a vizsgatárgyak- kal közelebbi kapcsolatban áll s így inkább van az érdeklődés előterében, amit a földrajzban fölmerülő utalások is elősegítenek. LŐRENTHEY professzor őslénytani hallgatóinak száma nemcsak a földtant hallgatók számának, hanem KocH professzor őslénytan hallgatói számának is tetemesen alatta marad. Ez a tény elsősorban a tanári egyéniségnek tudható be, noha szerepe van benne KocH professzor tanárvizsgálati működésének is. Emellett az előadások természete is jelentős tényező gyanánt működött, amennyi- ben LŐRENTHEY professzor erősen specializáló előadásai mellett itt is inkább KocnH professzor összefoglalóbb kollegiumai felé terelte az érdeklődést. Emellett bizonyít az a körülmény, hogy LÖRENTHEY hallgatói csak két izben multák fölül KocnH professzor őslénytan hallgatóinak számát, az utóbbinak speciális elő- adásai alkalmával. A teljesség kedvéért a grafikonban föltüntettem a tanszék-interregnum és az azóta észlelt állapotokat is. Az interregnumban a két tárgy görbéje közel ha- sonló lefutású s a hallgatóság általános számbeli viszonyainak megfelelőleg csök- kenő irányzatot mutat. A tanszék megosztása (1915) óta a háború szülte meg- nehezített viszonyok dacára a földtan állandó szinvonalat ad, míg az őslénytan hirtelen esést mutat, noha a bölcsészethallgatók száma növekedőben van. Mint- hogy azonban ez a növekedér a nőhallgatók számának hirtelen emelkedésében nyilvánul, könnyen érthető, hogy ez a növekedés a földtan és őslénytan egyetemi szerepében csak jelentéktelen mértékben tükröződik vissza, mert hiszen a nőhall- gatók túlnyomó többsége nem egyetemi, hanem a legszorosabban vett tanár- képzős elem. A hallgatók számának vizsgálatából megálla píthatjuk tebát, hogy a földtan és őslénytan hallgatása nem kötelező jellegük dacára ugyanazon két legfőbb belső tényező befolyása alatt áll, amely minden más egyetemi tárgyra is vonatkozik. Ez a két tényező az összes hallgatóság száma és a hirdetett előadások minősége Az utóbbiban csúcsosodik ki az egyetemi tanítás egyik sarkalatos tétele, amely a tanszakot ellátó tanár személyében bírja biztosítékát. Már most is megnyugvással zárhatjuk le azt a tényt, hogy ebben a tekintetben az itt ismertetett időszak alatt a tudomány és kor kivánalmai kielégítést nyertek. Az általános összefoglaló jellegű előadások a tanárjelölteknek tiszta képet adtak a földtani ismeretekről, a szakot behatóbban művelni óhajtó kezdőnek pedig biztos kiinduló alapot szol- 410 VEGYES KÖZLEMÉNYEK. gáltattak a továbbképzésre. A földtan anyaga így két félévet foglalt le s egy másik tanév a hazai föld földtani ismertetésére s még valamely fontosabb földtani disz- ciplina részletesebb ismertetésére voit szánva. A földtani kurzus ilyenformán négy féléves volt s emellett négy féléves ciklusa volt az őslénytannak is. Termé- szetes, hogy a két tárgy óriási anyaga ezzel korántsem volt kimeríthető s a szak- nevelés még több részletes előadást tenne szükségessé. Tekintettel azonban arra, hogy a részletes előadások a haiigatók nagyobb részét nem vonzzák, azért ezeknek ellátása magántanárokra bízható s ezzel egyszersmind az egyetemi nevelés rend- szere is kiépíthető.! 7 A földtan és őslénytan itt ismertetett egyetemi időszaka alatt kerültek ki a budapesti egyetemről e szakok ma működő hivatásos művelőinek fiatalabbjai. Erős gárda ez, mely felfogásának önálióságával és kritikájával hivatva van a hazai földtani kutatások új ösvényeinek művelésére s a meglevők fejlesztésére. Feltünő, hogy ennek a nemzedéknek nagyobb része a földtan és őslénytan egyetemi fejlő-. désének föntebb jellemezett kulminációs idejében nevelődött, úgy hogy ennek alapján ezt az időszakot joggal nevezhetnénk a budapesti egyetem földtani fény- korának. Ez a föllendülés és a földtant hivatásosan művelni óhajtók közel egy- idejű, mondhatnánk viszonylag nagy számú föllépése annyira szembeötlő, hogy külső tényezők behatására gondolhatnánk, azonban, mint alább látni fogjuk, ez nem jöhet tekintetbe. Ennek a jelenségnek okát inkább abban láthatjuk, hogy az említett időszakban a földtant hallgatók száma legnagyobb volt s ennek meg- felelőleg ezek közül több komolyabban érdeklődő akadhatott. Minthogy ezeket egyetemi szempontból kiválóbbaknak kell tartanunk, azért itt egyszerűen szelekciós művelettel állunk szemben, melyet a földtani nevelés céljaira olyan módon kell állandósítani és tudatossá tenni, hogy növelnünk kell a földtant és őslénytant hallga tóknak a számát s ezzel a kiválogatódásnak nagyobb tor etlkell nyitna unk: Egy pillantást vetve még a külső tényezőkre is, meg kell állapítanunk azt a tényt, hogy az egyetemi földtani és őslénytani intézet mindeddig nem érvényesült a hazai földtani mozgalmakban úgy, amint ez joggal várható. A tanítás menete annyira belsőséges, minden külső áramlattól mentes volt, hogy a tudományos mozgalmak legkevésbé sem éreztették közvetett hatásukat a földtani nevelésben. Nem elegendő, hogy a tanszemélyzet és a jelöltek egyike-másika egyénileg részt kap a hazai földtani mozgalmakban, hanem arra kell törekedni, hogy a tanszék a maga egészében önálló tudományos fórum gyanánt méltó helyet kapjon min- den tudományos törekvésben. Az egyetemi földtani és őslény- tani tanszék hivatásának, helyzetének és szerepének megfelelőleg minden más hazai földtani intézménnyel szemben egyedül hivatott arra, hogy a hazai nem hiva- talos földtani tudományos mozgalmak központja és irányítója iegyen. Minthogy ez eddig még nincs eléggé kifejezésre jut- tatva, a jövő teendők legfontosabbja gyanánt kell megjelölnünk ennek a meg- valósítását. 1 Lásd Egyetemi ne velés, egyetemi pálya c. értekezésemet. (Magyar Pedagogia 1915.) Tafel VI. Tábla. 1912/3 11913// 1914/5 119157 1 1916/7 [tanév KEZET TT ni TEETTITTT TT mfreler) "(AGHINAHOT "j01g) ergoroguogieg Jxap 1910ynZ Ip "(Hoo org) "(Hooy "01g) a "mezzuesag ur erdoroguogieg pun erői 4 TAT IA oroguogjeg J9p x9IoynZ7 Iap , JEZIN 1099 xep x9104nZ Iap ; "AT— AI e) Jap x910ynZy Jöp hp "TII— III "RIMARA magosriydosonyg ap x910yn7 Ip Tul "agyiszoarur] Jagsadepng Jep I9IOUWMZ IOYOIJURS üoyrydvig "T —T :3 unieg[yig "eluoyyeid IETIOIVS[TET MEJÁUMISO IPULI IUI9JOÁSO AHETNAAGT "TA—IA "elaogyeid yem9zearreg feluogy "1L6—L9 a muegÁua] sg 9 , FAGY "uegproz Iva megjaAdo Hoo "AT— AI "e(uogyei3 saggnáda HOeZNeY JUezÁU9IS9 89 IBIPIOZ B "TTT— TIT "gemgzedreg uegjazsasorog e "II —TI €/20611 7/1061 eu várreg sazsso urazaádoAuygutopn] Hsadepng VT —TI :Jez?IVÁJEIK g ggaiszaamr) sagsadepng xap ue erdorozjuogeg xap pun ordor0ap xap Jano org :ZSyavA "TKI 0 "TTP—FOP "ama Ada Hsadepng e adazxazs UezÁu9Isg sa mezpjog v :ugndTT ZSYAVA "1 ss Z1 8//o6114/9061 [9/5061 St üEGdEEEG dE: JET "BIAYEL JTA T9JEL Mil MIIjn S/o61]7/e061 317 ez) Ber I 1008 0/8681] 6/8681 9/se[//ocAu] dB di Eü d] ÉLET E ra EE 7 EE ül; ? 7 zás Z 1/E161 ] €/2161.] 2/1165 dj dán ab Ap Jt HETTE: 9/506116/g061.] 8/Zo61 [ 4/906.19/5061 /ro61] 7/2061 [§/2061 [7/1061 /o061] 0/8681 6/2681. 8/2681 ] 49681 9/zoar [ovet J91OM JITATX Pueg "ÁUOIZOY IUBIPIOA VEGYES KÖZLEMÉNYEK. 411 Ami a földtani mczgalmaknak az egyetemi nevelésre gyakorolt hatására áll, ugyanez vonatkozik a másik külső tényező, a speciális életpályán kínálkozó állások behatására is. A geológusi életpálya, mely néhány újabban létesült intéz- ménytől (pénzügyminisztériumi kutatóhivatal) eltekintve, csaknem kizárólag a m. kir. Földtani Intézetben összpontosul, annál kevésbbé lehetett közvetlen hatás- salaz egyetemi földtani nevelésre, mivel az egyetemi földtani oklevél mindeddig nem volt kizárólagos képesítés ezeknek az állásoknak elnyerésére, sőt az eddigi tapasztalás szerint még a földtani készültség sem volt minden esetben a geológusi életpálya elemi előföltétele. Az egyetemi földtani nevelésnek a jövőben ezen a téren is előnyösebb változásra van szüksége. A budapesti egyetemen a földtan és őslénytan eddigi útjainak futólagos áttekintése a jövőben követendő célok tekintetében hasznos tanulságokkal szolgál. Mindenekelőtt arra kell törekedni, hogy a természet megismerésének koronáját nyujtó és nemzetgazdasági szempontból elsőrendű fontosságú földtan minél szé- lesebb körben terjeszthető legyen. Ennek a célnak elérése az egyetemen a földtan kötelező jellegével közelíthető meg, mert a tanárjelöltek képzésével a földtan közvetett terjesztését szolgáljuk! A földtan nagyobb számú hallgatósága — mint láttuk — biztosítja a szaknevelésre való kiválogatódás rendszerét is. A tudomány tág körének minél teljesebb felölelése a magántanárok számának növelését teszi kívánatossá, de csak az egyes speciális részek tervszerű képviselete alapján. Úgy az ilyen módon javított tanárképzés, mint a hazai föld hasznosítható kincseinek megismerését szolgáló kutatásokra hivatott szakemberek nevelése szempontjából a földtan mellett nélkülözhetetlen az őslénytan rendszeres tanítása is. Bár az egyetem eszményi célja ennek a tárgynak minden közvetlen céltól független s mai irányzatának legmegfelelőbb beállítását lehetővé teszi, mégis a hallgatók érdeklődése a földtani nevelés és a hazai földtani kutatások szempontjai a két tudomány szoros egyetemi kapcsolatát kivánja meg. Az egyetemen az őslénytan a földtan nélkülözhetetlen mellérendelt tudománya, anélkül, hogy ez a viszony további függést vagy alárendelt- séget jelentene. Nem szabad ugyanis szem előtt tévesztenünk, hogy mint láttuk az őslénytan egyrészt hallgatóságának érdeklődését a földtannal való kapcsolat- ból nyeri, másrészt pedig azt a tényt, hogy tudománykörének és vizsgálati anyagá- nak legfontosabb éltető gyökerei a földtanban vannak. Történeti visszapillantásunkat azzal a megnyugvással zárhatjuk le, hogy a budapesti egyetemen a földtan és őslénytan fejlődése biztosítottnak s a beállott változásokkal is bizonyára emelkedő irányúnak mondható. Kelt Budapesten, 1917 október 25-én. : VADÁSZ ELEMÉR dr.: A földtan tanítása magyar egyetemeken. (Magyar Paeda- gogia XXI, 1912.) : 0) ISMERTETÉESEK. Dr. Papp Károly: A Magyar Birodalom vasérec- és kőszénkészlete. 964. oldal, egy térképmelléklettel és 255 ábrával, (Kiadja a m. k. földmivelésügyi minisztérium alá tartozó magyar királyi Földtani Intézet. Budapest 1916. Jobb idők emlékét idézi fel bennünk e munka és DANTE balhatatlan verse értelmében szinte fájós érzeimekkel gondolunk vissza azokra az utolsó nemzet- közi geológiai kongresszusokra, melyek tevékenységéből a jelen magyar munka is fakadt. Hiszen a mostani borzadalmas felfordulás közepette, mikor a legművel- tebb nemzetek összes szellemi és anyagi erejüket egymás pusztítására , vagyonuk, életük megsemmisítésére fordítják, már alig bírjuk elképzelni, hogy még csak egynéhány éve ugyanezek a nemzetek békés és barátságos összejövetelekben a műveltség, a tudomány haladásán fáradoztak és e célra egyesítették fudésüsek és munkaerejüket. Ilyen közhasznú nagy vállalkozás származott a geológusok nemzetközi összejöveteleiből is, midőn tizedik és tizenegyedik ülésszakjaikon elhatároztatott, hogy minden résztvevő nemzet közreműködésével az egész földkerekség vasére- és kőszénbányászatának átnézete egy összefoglaló munkában kiadassék. Az a kétségtelen igazság, hogy a kőszénben rejlő energia és a vasércből nyerhető anyag a mostkori ipar két főoszlopa és hogy e két anyagnak folyton fokozódó elhasználásával szemben -— melyek visszapótlása ki van zárva —- földünk hozzáférhető készlete mégis csak korlátolt mennyiség, már sokszor felidézett nem egy aggodalmas kérdést az iránt, mi lesz, mikor lesz e kíméletlen kizsákmányolás vége? mikor fogy el az utolsó darab kőszén, az utolsó vasérc? és mi lesz azután az emberiség sorsa? A geológusok vállalata nem akar ezekre a kérdésekre feielni, mikor az illető bányászatok világstatiszítkáját felállítja, csak elősegíteni akarja a jövendő idők gazdasági berendezésének munkáját, amennyiben c két fontos anyagnak világszerte való eloszlását a mostani állapotban feltünteti és a geológiai ismeretek alapján a még remélhető feltárásokra reámutat. Ezért is nem lehetett ezt a nagy munkát egyszerűen a statisztikára, a bányahivatalokra, a miniszteriumokra bízni, hanem kellett, hogy azok, kik hivatásból a földkéreg szerkezetével, anyagaival, belső viszonyaival foglalkoznak, egy szóval a geológusok vállalják magukra e feladatot, hogy a kép, melyet a természet e kincseiről vázolni fognak, ne legyen puszta számok sivár halmaza, hanem eleven, szakszerű és okadatolt összeállítás. Mindenki érzi, hogy az ilyen vállalkozás kiválóan a béke munkája. Meg- kezdésének és sikeres végrehajtásának előfeltétele a nemzetek békés együttműkö- dése és célja sem lehet más, mint a gazdaságilag egymásra utalt országok és világ- részek kölcsönös támogatása, javaik kicserélésének észszerű rendezése. ! Kapható KILIÁN FRIGYES Utóda egyetemi könyvárusnál, Budapest, IV. Váci. utca 32. Ára 20 korona ISMERTETÉSEK. 413 Az ilyen nemzetközi békés versenytől Magyarország sem maradhatott távol, mint a hogy a magyar geológia mindenkor ki is vette részét a nemzetközi munkából. Örülnünk kell, hogy ez alkalommal Papp KÁROLY dr. egyetemi tanár személyében megtaláltuk azt a széleskörű ismeretekkel és vasszorgalommal bíró szakembert, aki a reá rótt feladatot hazai tudományunk becsületére megoldani tudta. Stockholmban, a nemzetközi geológiai kongresszus XI. ülésszakán , 1910-ben jelent meg a világ vasérekészletét felmutató nagy munka, melynek első kötetében Papp dr. munkája, Die im ungarisecben Staatsgebiete vor- handenen EBisenerzvorráte?, címmel 120 oldalt foglal el. A vállalat második fele, a kőszenek világstatisztikája, három év mulva, 1913-ban, a canadai Torontoban ülésező kongresszus elé lett terjesztve és ennek a gyűjteményes munká- nak harmadik kötetében Papp dr. ses ressources houilliéres de la Hongries cím alatt, 51 oldalon Magyarország kőszéntelepeit vá- zolta és kőszénbányászatának statisztikáját közölte. Ha a tudós szerző e két munkáját most magyar köntösben mutatja be nekünk, honfitársainak, már e vaskos kötet puszta megpillantása azt mondja nekünk, hogy ez az új kiadás nem egyszerű fordítása az említett közleményeinek, hanem jóval] részletesebb és gazdagabb munka, mely a magyar szakirodalom bővebb kihasználása mellett az utolsó évek bányászati feltárásait és statisztikai adatait is figyelmbe veszi. A korlátok, melyeket a nemzetközi vállalat az egyes országok munkatársai elé szabni kénytelen volt, itt elesvén, Papp tanár úr abban . a szerencsés helyzetben volt, hogy szorgalmasan gyűjtött adatait teljesebb mérték- ben feldolgozhatta, ábrákkal és térképekkel bővebben illusztrálhatta és a sta- tisztikai adatok halmazát a geológiai viszonyok intenzívebb tárgyalásával össze- köthette. Az utóbbi körülménynél fogva e magyar munkában jobban domborodik ki a magyar tudósok munkássága, mint a külföld számára írt rövidebb közle- ményekben. Itt látjuk, hogy az utolsó évtizedekben a magyar geológusok tevé- kenysége hatalmas tényezővé lett a hazai bányászat fejlődésében. És a szerző, aki csak nemrégen vált ki a magyar Földtani Intézet kötelékéből, nem mulasztja el a bányászat geológiai vonatkozásait behatóan feltüntetni és volt munkatársai- nak e téren szerzett érdemeit kiemelni. Az előttünk fekvő munka, eredetéhez és céljához képest, két főrészre oszlik, ú. m. a vasércek és a széntelepek leírását tartalmazó részekre. Bevezető 1—12. I. Rész. A magyar birodalom vasérckészlete a 13—568. oldalakon II. R ész. A magyar birodalom kőszénkészlete. az 569—929. oldalakon. Ehhez járul a pontos tartalomjegyzék a 930—964. oldalakon. I. Vasóreek. Az első rész beosztásának alapjául a szerző a geográfiai egységeket vette és e szerint Magyarország vasércbányászatát hét kerületre osztva mutatja be. 1. Az első kerület zöme a Szepes-gömöri Érehegységre esik, ami- hez a szomszédos Hont, Bars, Zólyom és Liptó megyék csekélyebb fontosságú 414 ISMERTETÉSEK. vasbányái csatlakoznak. E vidékek geológiai viszonyainak vázlata bel- és külföld: tudósok dolgozatain alapszik (SCHAFARZIK, BöckH Hucó, KocH Awrar, Lóczy LAJOB, ROZLOZSNIK, UHLIG, BARTELS, BAUMGARTEL, Vorr, WOLDRICH, AHL- BURG stb.) Dobsina vidékén a híres nikkel- és kobaltbányászat mainap leginkább mint vasérctermelés esik latba és itt, Coburg herceg bányáiban, egy millió tonna vasérc, átiag 409) vassal van feltárva. Az érdekes geológiai viszonyokkal mér sok jeles geológus foglalkozott, kiknek műveiben nem egyszer ellentétes nézetek- kel talélkozunk. SCHAFARZIK FERENC műegyetemi tanár úr felfedezése, mely szerint az Alacsony-Tátra hajdan kristályos paláknak tartott bizonyos képződ- ményei valóságban erupciós (porfiroid) kőzetek tufái, nemcsak a geológiai felfogást sokban módosította, banem az éreképződésre is új világosságut vetett. Az érc- vopulattal kapcsolatos eruptivkőzetek természete felől nem egyeznek a nézetek, de midőn a szerző (102. old.) azt mondja : cTény az, hogy a sötét amfikolos kőzet az északi szélen gyakori, du a kőzetek zöme dioritnak tekintendős, hajlandó vagyok a des szócskát tollhibának venni és belyébe xes9-t tenni. Ha szabad lenne még egy változást ja vasolni, a szátonymészkő szót , mellyel a szerző a német Klippenkalk fogalmát visszaadja, inkább a régebben általánosan használt aszirtmészkős szóval helyettesíteném, minthogy a magyar tzátony? a vízlepel alatt rejlő akadályt jelent, legyen az akár kemény szikla, akár homoki lerakodás, míg a cszirt, fogalma minden e környékéből merészen kiugró szikla- képződményre vonatkozik, melynek a víztakaróboz semmi köze. E gazdag bányavidék minden egyes bányászatát még csak névvel is fel- említeni a hely szűke tiltja, annál kevésbé lehet föld- és ásványtani nevezetes- ségeinek részletezésébe bocsátkozni. De hogy ez az első kerület a magyarországi vastermelés első belyén áll, arról a benne feltárt 26.143,500 tonna és még remélhető. 47.680,000 tonna vasérc tanuskodik. 2.A második kerület az Északkeleti Kárpátokra terjed ki. Kárpáti homokkő, kristályos palák és a vihorlát—guttini eruptiv vonulat adják a geológiai kép alapszíneit. A szerző szerint a kárpáti homokkőben betelepedett barnavas- ércek kovandok elmállásából keletkeztek. Az Északkeleti Kárpátok geológizi térképét nagyrészt PosEviITz TIVADAR dr. készítette. Szatmármegyében Nagy- bánya és Felsőbánya gazdag nemesérecbányászata Jimonitet és pyritet is termel). Szolnok-Dobokában a nemrégen a csatamezőn elvérzett gróf ESZTERHÁZY GYULA Macskamezőn vas- és mangánérces bányát mívelt. Kovandérceket nyernek Oláhlápos és Óradna bányáiból. Az egész nagy területen a vaséretermelés nem igen jelentékeny. Feltárva csak 25,000 tonna érc, remélhető mennyiség 985,000 tonna ; de emellett a szerző 3.900,000 tonnára becsüli azoknak a kovandoknak mennyiségét, melyeket az ipar mainap még nem használ fel vasolvasztásra, habár vastartalmuk 40—50 száza- lékra tehető. 38. A harmadik vasérekerület magába foglalja a Biharhegy- séget, az Erdélyi Ércbegységet és ennek környékét a Marosvölgyig. Itt a bánya- geológia bazánk egyik legváltozatosabb és legérdekesebb munkamezejét találja , és ha a vastermelés tekintetében ez a terület nem is áll első helyen, annál érdeke- sebbé válik más fémek nyerésével való kapcsolata. ISMERTETÉSEK. 415 A tulajdonképpeni Bibarhegységből Kiskóh és Törökmű mágnesvastele pei, Magura saca és Salesti vörösvaskőbányai, Karpines magnetit-limonittelepe le- írását találjuk a könyvben. Újabb időben nagy fontosságra emelkedtek a Bihar- hegység aluminiumércei (bauxit és diasporit), melyek főleg a Jádvölgy környékén, Remecz és Damos határaiban és a Galbina-völgyben, valamint Révsonkolyos és Tizfalu határaiban élénk bányászat tárgyai lettek. A bauxit, mely kb. 5094 alu- minium mellett mintegy 2299 vasat is tartalmaz, SZÁDECZKY véleménye szerint hydrothermális úton keletkezett; mások azonban, ú. m. PAuLs és LACHMANN, a juramészkő terrarossájára vezetik vissza eredetét. A Maros és a Fehér-Kőrös között fekvő hegységben több vas- és mangán- bányát találunk: Menyházánál vannak a WENEHEM grófok vasbányái, Zimbrón ZSELÉNSZKY gróf, Soborsinnái HUNYADY gróf nyitottak bányákat mangántartalmú vasércekre. Rossia rézbányájából a rézérceken kívül pyrit és ennek elmállásából képződött limonit kerülnek ki. Sok kovandot termelnek a hunyad- és alsófehér- megyei aranyvidéken is : Trimpoele, Felsőkenesd, Tekerő, Voja stb. községekben. Ettől keletre, Torockó vidékén, más természetű vasércek képezik az ősrégi bányá- szat tárgyát, itt ugyanis a kristályos palák és mészkövek között vaspáttelepek vannak, melyek részben limonittá változtak át. A Nagy-Aiföldön több helyen mint legfiatalabb vasérc, az ú. n. gyepvaskő képződött, mely azonban nem elég fontos, hogy valóságos bányészatia adjon alkalmat. Az egész kerületben ezidőszerint 588,810 tonna vasérc van feltérva és 2.897,000 tonnára van reménység. Jóval nagyobb még az aluminiumércek ég a kovandok készlete, mely azonban jelenleg nem szolgál vastermelésre. I 4. Csekélyubb jelentőséggel bíra negyedik kerület, Erdély keleti határmegyéi, a Székelyföld és a Bárcaság. Kovásznán az alsókrétába tartozó kárpáthomokkő tartalmaz némi siderittelepeket. Udvarbelymegyében a középső levantei emeletben van vaspát. Szentkeresztbányán az andezittufa tar- talmaz fejtésre érdemes vasércet és Bodvajon gyepvasérc képezi a: kiaknázás térgyát. Nagyküküllő megyében, Alsórákcson van csekély vasérctermelés. Brassó és Csík megyékben a kristályos palák belyenként kovandtelepeket tartalmaznak. Ennek a kerületnek 1907. évi termelése 8600 tonna érc volt. F.] van itt tárva 68,000 tonna, remélhető 1.960,000 tonna. 5. Hunyadmegye hatalmag vagkővonulata és az azt kisérő számos elszigetelt telep és tömzg a Pojana Ruszka nevű begységben, ennek az ötödik kerületnek biztosítják a második helyet Magyarország vasérctermelésé- ben. Lóczy, PCHAFARZIK, HALAVÁTS és Nopcsa báró vizsgálatai alapján a begység geológiai viszonyai elég behatóan ismeretesek és ezenkívül számos bányagueclógiais tanulmény foglalkozik e kerület éretelepeivel. A Pojana Ruszka hegységen egy 40 km hosszú és 100—150 m széles vasére- telep vonul végig, melynek érekincseit már az ókor óta kiaknázzák. A bunyadmegyei: Alsótelekes és Ploszkabánya határaiban már a római hódítók nyerték a napon fekvő vaspátot és barnavaskövet ; 1858 óta a brassói bányatársulat vette fel a míiveleteket. Gyaláron, a magyar állam bányáiban, csillámpala és mészkő között, 150 méter vastagságban mutatkozik a vaspát, mely felfelé szintén limonitba. 416 ISMERTETÉSEK, megy át. Ez Magyarország leggazdagabb vaséretelepe és ércei a legtisztábbak közé valók; az ú. n. kékérc 589) vasat és 2-"594 mangánt tartalmaz. A fedőül szolgáló mészkő SCHAFARZIK vizsgálatai szerint diszkordánsan települ a csillámpalára, korára nézve azonban a kutatók véleményei eltérők. A fővonulattól délre, Vaspataktól kezdve nyugat felé, ugyancsak csillám- palák és mészkövek között, oly éretömzsök sorakoznak, melyek főleg magnetitet tartalmaznak. SCHAFARZIK e vidéken, Baucár és Kriva között, egy gránittömzsöt talált és nézete szerint ennek feltörése okozatos összefüggésben áll ama éretömzsök- kel, melyek a gyalári fővonulattól úgy alaki, mint anyagi tekintetben különböznek. Mindezek az érevonulatok nem szorítkoznak Hunyadmegye területére, hanem nyugat felé Krassó-Szörénymegyébe is behatolnak. Krivina és Petrosz határaiban limonit és mangántartalmú bematit, Ruszkicánál sziderit a bányászat tárgyai. Lunkány és Nadrág vidékén is találtak többé-kevésbé mangántartalmú vasérec ket. Az ötödik kerület feltárt vaséremennyisége 3.655,500 t, reménybeli mennyi- sége 13.335,000 t. 6. Hatodik kerületnek a szerző a bányászatilag és geclógiailag egyaránt fontos krassó-sszörényi Érehegységet tekinti. Itt, ahol a Déli- Kárpátok redővonulatai dél felé kanyarodnak, hogy a Duna- szoroson túla Balkán-vonulatokhoz csatlakozzanak és ahol ez az erőszakos csava- rodás még számos repedéssel és vetődéssel komplikálódik, amihez még a mélység- beli feltörések zavargásai járulnak: itt a földszerkezet oly nehéz munkát szab a geológus elé, hogy a m. kir. Földtani intézet tagjai sok éven át fáradoztak e nagy feladat megoldásán. Nevezetesen BÖöCKH JÁNOS, TELEGDI RoTH LAJOS, SCHAFARZIK FERENC és HALAVÁTS GYuLA tevékenységét dicséri az a szép részletes földtani térkép, melyet az intézet e vidékről] kiadott. i Az őspalákon kívül ebben a hegységben a palxozóos és mesozóos képződ- mények egész sorozata szerepel, és a közbeékelt harmadkori medencekitöltése kről a szénbányászat szakaszában lesz szó. De ezeken kívül régibb és újabb eruptiv kőzetek szakítják meg az üledékek zavart rétegeit és talán e feltöréseknek köszön- hető a vidék éregazdagsága, amint mindenesetre a rendkívül érdekes kontakt- jelenségek, melyekben a mineralógus itt gyönyörködik, ennek az oknak tulajdo- nítandó. A kerület keleti részében csekélyebb értékű vasbányák vannak. Pojana Möruluinál és Jablaniczánál meg Örményesnél mágnesvasra, Mehádia, Rudaria és Ógradina faluknál kovandokra dolgoznak a kristályos palákban. Dubovánál vörösvasércet aknáznak ki és a vadregényes Kazán-szoros közelében, szerpentin- ben, kromvas fordul elő, Fontosabb a hegység nyugati részében található válto- zatos éreképződmények, melyek a granodiorit (banatit) és egyéb kitörésekhez vannak kötve. Moravicaa és Dognácska régi híres bányahelyek, melyek neveit a mineralógusok jól ismerik. Itt fordul elő a Ludwigit nevű vasérc (bórsavvas magnesiu- vasoxydoxydul). A vasércek főkép hematit és magnetit. Moraviczánál még a tömzsökből a pliocén ka vicslerakódásokba keveredett vaskőhömpölyöket is gyűjtik és feldolgozzák, Aninánál a később említendő liászkorú széntelepek bitumenes vasköveket tartalmaznak, ISMERTETÉSEK. 417 Mindezeknek a vasérctelepeknek feltárt érckészlete 1.843,040 tonna; a még remélhető mennyiséget a szerző 5.276,800 tonnára becsüli. 7.A hetedik vasérekerület a Horvát-szlavonorgzági Szigethegységeken és a Dinari-Alpok horvátországi vonulataiban el- szórtan található telepeket foglalja magába. Zágráb megyében, Beslinac—Tergova vidékén, palxzozóos palákban vannak barna- és pátvaskőlencsék, melyeket egy brüsszeli társaság kiaknáz. A vasérceken kívül csekély ólom- réz- és ezüstércet is nyernek. Rudenálj a werfeni palák és a karbonkorú rétegek vörösvasérceket tartal- maznak. ; Lika-Krbava megyében, Rudopolje, Girgin és Mazin tájékán vastartalmú aluminiumérceket (bauxit) nyernek. Modrus-Fiume megyében a Kapella-hegység mészkövein fekvő diluviális agyagban limonitlencsék vannak. Varasd, Pozsega és Belovár-Kőrös megyék is adnak kevés, de gyakran igen jó minőségű vasérceket. Az egész kerületben fel van tárva 841,000 tonna és remélhető 6.3818,000 t.. vasérc. Az első rész végén egy táblázatban összefoglalva találjuk a magyar vas- bányászat statisztikai adatait. A táblázat rovatai a következők: megye, község, bányatulajdonos, adományozott bányatelkek térfogata, feltárt (4) és remélhető (B) éremennyiség tonnaszáma, e két szám összege (A -t B), az ércek vastar- talma (Fe9/), az ércek neme,.a vasolvasztásra nem használt vasércek tonna- száma (C)) és a még lehetséges készlet C, jelzése mint mérsékelt, csekély. Mindezek az adatok összegezése Magyarország vasgérekészletéről a követ- kező átnézetet adja : Vasércre adományozott bányamezők területe . . ...... 1682] km AZ A90O7:cévülkvasiköbermeléss súlya Fa sze teles e etés 1.666,020 métertonna JAS TOLGATÓ 1NémiS 00 A HAS stefe elege esse el lkse ellés 33.109,850 Ki JA TEMÉnybetéThennyiS 69 AB fede es ee ttáse ee ee ölets es 78.926,800 € SI 2vég ő so BEEE CSETE Te ez VONA éye relék ÉS ett 112.036,650 4 Bell nemttaszmalttéree kez get etetál ga sells söze tes e 32.430,000 4 ÖFSZESŐKESZTEGE ASS NSZ Gá tes e éKÉÉ ÉNEK S Ve 144.466,650 ( Vissza pillantva a mondottakra, a szerző, megállapítván a hazai termelés, a kivitel és behozatal adataiból az ország évi vasszükségletét, feleletet keres arra a kérdésre, hogy a hazai vasbányászat hány évig lesz még képes a belföldi szükség- letet fedezni. A felelet, amit a szerző e kérdésre talál, habár valamivel biztatóbb, mint az, melyet az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület ezelőtt tíz évvel kimondott, mégsem nagyon megnyugtató, mert eszerint Magyarország vasbányászata, — eltekintve az igaz, hogy tetemes ócskavas újbóli feldolgo- zásától — még csak 55 évig lenne képes a hazai vasipar igényeinek eleget tenni. II. Kőszéntelepek. A munka második része Magyarország kőszénbányászatát mutatja be, de itt is, úgy mint az első részben, a szerző sokkal bővebb leírásokat és sokkal szá- Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. 98 418 ISMERTETÉSEK. mosabb ábrát hoz, mint az eredeti francia nyelvű cikkben, mely a nemzetkzöi nagy munkában csak szerény terjedelemben jelenhetett meg. Az anyag bemutatásában a szerző itt más osztályozási alapra helyezkedett, mint a vasércekre nézve. Ha az utóbbiaknál a földrajzi egységek kinálkoztak, a kőszénnél a geológiai kor lép előtérbe, mert hiszen a széntelepek, mint üledékes rétegsorozatok tagjai, korukra nézve mindig pontosan meghatározhatók és nagy- jában a kőszén minősége a korral párhuzamosan módosul. Így tehát a leírás e nálunk legrégibb, azaz karbonkorú kőszénképződménytől kezdve a geológiai korszakok során át, a fiatal harmadkori lignitekig vezet minket. A I. Mindjárt feltűnik, hogya palegozóos rétegsorozatnak az a tagja, mely Nyugateurópában a kőszéntermelést annyira dominálja, hogy az egész szakasznaka karbon kor nevét szerezte, hazánkbannagyon €cse- kély mértékben szerepel. Ha a Krassó-Szörény megyében fekvő tiszafa-ujbányai karbonmedencétől, melynek jó minőségű szene nagyobbrészt már ki van aknázva, eltekintünk, magyar területen még csak a Zempléni sziget- hegységben, az északi Kárpátokban, Csácza és Jablonka községeknél és végre a Modrus-Fiume megyében, Cabar-Dolnice táján talált jelentéktelen széntelepek nevezhetők. Azonban nem kell elhallgatni, hogy geológusaink, akik az utóbbi időben a krassó-szörényi hegység bonyolódott geológiai alkotását behatóan tanul- mányozták, reményt adnak, hogy karbon-szén e vidék más pontjain (Bigér, Szekul, Lupák) is fel lesz található és haszonnal kiaknázható. II. Gyenge szénnyomokat találtak Krassó-Szörény permi képződményeiben is. III. Érdekes, hogy feketeszén tekintetében Magyarországon a másod ko r- beli liászképződmény lép a karbon szerepébe, még pedig az ország déli részeiben, két, egymástól távol eső és geológiailag teljesen független területen, ú. m. a krassó-szörényi hegység nyugati felében és a pécsi ősrégi sziget- hegységben. A krassó-szörényi Berzászka és Drenkova vidékén a szén- képződmény a középső liászba tartozik. Az átbuktatott réteg- sorozatban foglalt széntelepeket egy utólagos oldalnyomás lencsealakú darabokra törte. Ez a liászképződmény a Dunántúl szerb területre is követhető. Ugyane csoporthoz tartoznak Bigér (Schnellersruhe), Pregeda és Szvinyesa hászszenet. Ettől a szénterülettől északra vannak Anina-Steierlak jelentékeny fekete- szénbányái ; itt azonban a lefejtésre érdemes széntelepek az alsóliasz homok- kőrétegeiben vannak. A sokféleképen megzavart rétegtelepülést számos ábra mutatja. E liaszképződmény északi folytatásába esnek Resica és Domány szén- telepei, melyeket az osztrák-magyar Államvasut-Társaság kiaknáz. Az itt, va- lamint Aninán nyert feketeszén kitünő minőségű és fütőképességre nézve a külföld legjobb karbonszeneivel vetélkedik. A nyugati liaszterület a baranyamegyei szigethegység lejtőire támaszkodik. A Mecsekhbegység földtani viszonyait kimerítően leírta Böckm JÁnos. Az alsó liasz rétegeiben feketeszén két vonulatban mutatkozik : a déli vonulat, Pécs fölött , a Mecsektömzs déli és keleti lejtőihez simul és egy eruptivvonulat által megsza - , Komlós közelében leli folytatását és végét. Az északi vonulat Kárásznál ISMERTETÉSEK. 419 kezdve nyugati irányban részben már Tolna megyébe, követhető. A jó minőségű feketeszenet legnagyobbrészt a Dunagőzhajózási-Társulat aknázza ki, Liaszszén van ezenkívül két vonulatban Brassó megyében, de úgy látszik, hogy ez az előfordulás sem mennyiség sem minőség tekintetében nem mérkőz- hetik az eddig említettekkel. IV. Krétakori feketeszén. A mezozóos korszak legifjabb szakasza is tartalmaz itt-ott értékesíthető széntelepeket. A legjelentékenyebb krétakori széntelepek Veszprém: megyében, Ajka vidékén vannak, ahol a mult század hetvenes éveiben HANTKEN MIxsA tanácsára kezdették a felsőkréta rétegeiben rejlő telepet feltárni. Az ajkai bányák eddig már három milliónál több tonnát szolgáltattak. A szén minősége elég jó. Csekélyebb értékűek a Ruszkabánya (Krassószörény m.) közelében, S0HA- TARZIK utmutatása nyomán a felsőkréta campani emeletében feltárt széntelepek, habár a kokszolható szén, 6247 kaloria hőfejlesztéssel, a jobb minőségűekhez tartozik. Kisebb krétaszéntelepek vannak még Biharmegyében Nagybáródon, Szebenmegyében Sebeshely mellett és Brassómegyében. B Harmadkori széntelepek. Magyarország szénbányáskodásá- ban legfontosabbak a harmadkori széntelepek, amelyek úgy a palxogen-csoport- ban, tehát az eocén- és oligocén-emeletekben; mint a neogén-csoportban, vagyis a miocén- és pliocén-rétegek között nagyarányú bányászkodásra nyujtanak alapot. (651. old.) V. Az eocén-rétege kben mozgószénbányászatok között első helyen áll a komárommegyei Tatabánya. Az ottani gazdag széntelepek felfedezésének érdeme a m. k.. Földtani intézet főgeologusát, TELEGDI Rorn [LaJsost illeti, aki az 1895. évben kijelölte a kutató fúrásra kinálkozó pontot és e fúrás adataiból az eocén alsó emeletének létezését konstatálta. Ebben a rétegcsoportban a fúró 11686 méter mélységben egy 58 m vastag széntelepet ért el és ezzel megvolt vetve a csakhamar felvirágzó bányászat alapja. Az eocén-üledék a triászmészkőbe mélyesztett horpadást foglal el, és az eddig feltárt 4—30 m vastagságú széntelepek, melyek 1918-ban már két millió tonnát adtak, megközelítő becslés szerint még 140 millió tonnát tartalmaznak. Hz a gazdagság, egybevetve a tatai barnaszén jó minőségével (5600—5900 kalória) és a bányahely szerencsés fekvésével, ennek a bányászatnak kiváló helyet biztosítanak hazánk széntermelése körében. A tatabányai medence szomszédságában, Bánhida és Környe határában eszközölt fúrások még egypár helyen kimutatták a szénképződmény folytatását. A szomszéd Esztergom megye eocén-széntelepei már régebben ismeretesek, Sárisápon már 1805-ben kezdtékezt a szenet kiaknázni. Mogyorós, Tokod, Dorog, Csolnok szintén régóta ismert bányahelyek. Az egész gidék geológiai alkotását HANTKEN MIxsa tanulmányozta és az eocén-rétegsorozat megállapításával és jellemzésével a bányászatnak is nagy szolgálatot tett. Buda környékén is vannak eocén-széntelepek, nevezetesen Pilisszentiván, Vörösvár, Nagykovácsi határaiban és még egypár ponton, de az ezekre alapított bányászat nem jelentékeny. Hocén barnaszenet nyernek a nógrádmegyei Kósdon. A gyenge szénnyomok, melyek még egynéhány helyen mutatkoznak, itt nem jönnek számba. 420 ISMERTETÉSEK. VI. Nem csekélyebb fontosságú, mint az eocén, a magyar szénbányászatra nézve az oligocén-képződménvy. Üiltékiníve a jelentéktelenebb széntelepektől, melyekre Abauj-Torna megyében Simodinál, Komárom és Veszprém megyékben bányákat nyitottak, itt főleg a hunyadmegyei Zsilvölgy rendkívül gazdag szénmedencéjét kell említeni. A déli Kárpátok kristá- lyos palái között összeszorult oligocén-szén képződményt ugyan már régebben ismer- ték, hiszen a vastag széntelepek, melyek több helyen napra kibujnak, még ebben a félreeső völgyzúgban sem kerülhették el az emberek figyelmét, de ameddig csak magas hágókon át lóháton lehetett odajutni, a kiaknázás lehetetlen volt. Végre 1870-ben elkészült odáig az Első Erdélyi Vasut piski—petrozsényi szárnyvonala és evvel megindult e szénkincsnek nagyban való kizsákmányolása. Ezt megelő- zőleg HOFMANN KÁRorYy a Zsilvölgy geologiai viszonyait megvizsgálván, meg- állapította a széntartalmúrétegcsoport aguitani korát. Gazdag és érdekes ásatag flóráját a svájci HEER OszvALD és később a magyar SraAuB MóRIc ismertették.. A szénkincsek kiaknázásában a Magyar Állam mellett még három bányatársulat osztozik. A zsilvölgyi szén, habár harmadkori voltánál fogva a barnaszenekhez számíttatik, sok tekintetben közel áll a jó feketeszenekhez. Hőfejlesztése 7000: kalóriára emelkedik és némely fajtából sikerült kokszot előállítani. Oligocénkorú szenet találtak Kolozs megyében több helyen és Mármaros- megyében is, de itt csak értéktelen foszlányok mutatkoznak a kárpáti homok- kőben. Fontosabb a szlavoniai Fruska-Gora szigethegység déli lejtőjén, Vrdniknél feltárt oligocén-szén, mely a zsilvölgyivel egykorú, amit KocH ANTAL és DTAUB- Móric megálla pitotta k. Kisebb oligocén-széntelepek találkoznak a horvátországi BOZSGGAŰ Zágráb és Varasd megyékben. VII. Neogén. A magyar medencét, melynek körvonalai a palxogén idő- szakban nagyjában már kialakultak, a következő neogén-korszak egymásra követ- kező szakaszai új meg új lerakódásokkal kitöltötték. Geológusaink — és velük a szerző is —a nyugateurópai miocén és pliocén helyett inkább a viszonyainkat jobban jellemző elnevezésekkel élnek, mikor a miocénben három emeletet : alsó és felső mediterránt és szarmatát, a pliocénben pedig kettőt: pontus-pannóniait és levanteit megkülönböztetnek. Ezen rétegcsoportok egyikéből sem hiányoznak. jéé éke lepek, a legfontosabbak azonban a két mediterrán-emelet étegeiben rejlenek, többnyire jó minőségű barnaszenek, míg a teljesen dés zei pontus-pannóniai és levantei üledékek csak csekély értékű ligniteket tartalmaznak. " A sopronmegyei Brennberg dicsekszik Magyarország leg- régibb szénbányáival, minthogy alsómediterránkorú széntelepei már 1765 óta állnak üzemben és azóta napjainkig 3.710,000 tonnát termeltek. Ugyanehhez a képződményhez tartozik a herceg Esterbázy birtokán levő ritzingi szénbánya .. Valamennyi neogén-szénbányászat között legtekintélyesebba salgótarjáni, Nógrád-megyében, ahol alsómediterrán glaukonitos homokon és egyéb tengeri üledékeken számos ég terjedelmes széntelepek vannak, melyeket már a mult század közepe óta kiaknáznak. Érdekes ezen a szénterületen a harmadkori vul- ISMERTETÉSEK. 421 kanikus kőzetek szereplése : egyfelől a telepek feküjében a mediterrán-rétegekkel váltakozó rhyolith- és andezittufákat találunk, másfelől a legutoljára áttört bazaltok, a széntelepeken keresztül hatolván, az érintkezésen természetes koksszá változtatták át a szenet. A salgótarjáni szénterülethez tartozik még több kisebb bánya. A Dunántúl is vannak alsómediterrán szenek: Pomázon a budai hegyek- ben, Bakóczán Baranya megyében. Balatonföldváron pedig, a Lóczy LAJos kezde- ményezésére tudományos célból eszközölt mélyfúrás a negyedkori és pontusi üle- dékek alatt 280 m mélységben egy 2 m vastag mediterrán-széntelepet ért el. VIII. A felső-mediterrán emelet legjelentékenyebb széntelepe Borsód megyében Diósgyőrnél van. Ezt a szenet az ottani állami vasművek érté- kesítik, valamint az Ormosnál feltárt, jobb minőségű szenet. A Sajó völgyében különben még Dióshorváti, Sajószentpéter, Sajókazinez és Királd szénbányái áll- nak az említett vasmű rendelkezésére, míg Sajóvárkony—Somály szénbányáit a rimamurányi vasmű bírja. Sajókaza és Szuhogy gyenge lignitet adnak. Nagyobb szénbányászat fejlődött az utóbbi időben Nyitra és Bar smegyék- ben. Handlova határában ugyan már 1864-ben ismertek egy négy méter vastag széntelepet, de csak újabban tárták fel a BöckH H. és REMENYIK K. javaslatára eszközölt mélyfúrások a vulkanikus tufa alatt felső-mediterrán rétegekben rejlő, igen jó minőségű barnaszeneket, melyekre azután a Nyugatmagyarországi Kő- szénbányatársulat 1910-ben nagyszabású bányászatot alapított. Hunyadmegyében, a Fehérkőrös völgyében, Czebe, Ribiecze, Karács és Mes- takon határaiban előforduló felsőmediterrán szeneket nagyrészt a rudai Arany- bányamű használja fel készítő művei és villamos berendezése számára . Krassó-Szörény megyében az Almásvölgy felsőmediterrán medencekitöl- tése számos igen jó minőségű széntelepet tartalmaz, melyeket Bozovics és La- pusnyik között a magyar állam kiaknáz. SCHAFARZIK felvételi munkái Krassó- Szörény több pontján mutattak ki hasonló korú széntelepeket Iovától Mehádián át le Orsováig. Baranya megyében Hidasd határában ismernek fs ÉnedtéTéá szenet. (GSP VANAK a a TS a ETHAN É S za ETO a HG rAl a DION Ep ma Va ORI Úes vantei emeletek Magyarország és társországai területén ugyan nagyon számos helyen tartalmaznak fosszil-szenet, de ez többnyire gyenge fütőerejű lignit lévén, inkább csak a helyi fogyasztást képes kielégíteni. A második rész végén a szerző szintén táblázat alakjában foglalja össze a magyar kőszénbányászat statisztikai adatait. A táblázat rovatai : kerület, megye, tulajdonos, bányászat kezdete, eddig (1910-ig) kitermelt mennyiség, 1910. évi termelés , a széntelepek száma és vastagsága, kalória, tényleges készlet. 4) terület, osztály (a nemzetközi megállapodás szerint), alt Ut valószínű készlet B), lehetséges készlet 0). Mindezeknek az adatoknak összefoglalásából látjuk, hogy a tényleges kész- let 4) 357.958418 méter tonnát, a valószinű készlet B) 1,359.749,000 méter tonnát tesz ki. Ezek után a szerző kimutatván, hogy a magyar kőszénbányászat 1765 óta 1910-ig összesen 174.880,928 tonna szenet termelt és az utolsó évek termelésének fokozatos növekedéséből kiszámítván az ország évi szénszükség- 422 ISMERTETÉSEK. letét, arra a következtetésre jut, hogy a feltárt és még remélhető szénkészlet még 65 évig lesz képes a belföldi szükségletet fedezni. Ez az eredmény ugyan gon- dolkozóba ejtheti az előrelátó nemzetgazdászt, de másrészt nem szabad megfeled- keznie, hogy más energiaforrásai is vannak az országnak, ú. m. a vizi erők és a nem régen felfedezett földigázok, nem is említve a már föltárt és még remélhető földolajforrásokat és hogy mindezeknek okszerű kihasználása a köőszéntermelést bizonyos fokig pótolni hivatvák. E nagy munka szerzőjének érdemeit úgy a geológusok mint az ipari és nem- zetgazdászati körök fogják elismerni, de köszönet illeti a magyar királyi Földtani Intézetet is, mely a magyar kiadás megjelenését foganatosította. Kelt Taródházán, 1917 junius 1-én. ISKEY BÉLA. 2. 0. Abel: Paláobiologie der Cephalopoden an der Gruppe der Dibranchiaten. (Gustav Fischer, Jena 1916.) Mióta a kihalt állatok vizsgálata kinőtt a ödtan céljait szolgáló kvezér- kövületek; meghatározásának és leírásának kereteiből s az állattani módszerek kizárólagos igénybevételével önálló tudománnyá lett, azóta a már többé-kevésbbé ilyen szempontokból történt vizsgálati anyag fölszaporodása erősen nélkülözte az egységes elvet, mely a nagyon széttartó sokféle anyag hiányait is áthidalni tudja . A vizsgálat menete sokáig csak egyoldalúan morfológiai és leíró vagy kellően nem indokolt többé-kevésbbé erőltetett törzsfejlődéstani volt, amelybe csak a földtani fáciesek és ősföldrajzi viszonyokra való következtetések hoztak némi éltető elemet. A DoLto által megalapozott ősélettudomány (paláo- biologia) azonban meghozta az óhajtott egységes vizsgálati elvet s ethologiai módszereivel kijelölte azt az utat, melyen a kihalt állatok vizsgálatának haladni kell. Az ethologiai módszer az állatokat környezetükhöz való viszonyukban vizs- gálja s a kihalt állatokat illetőleg különösen azoknak alkalmazkodása és élet- módjuknak vizsgálata adja kutatásának célját. Az ősélettudományi vizsgálatoknak fáradhatatlan, sokoldalú és nagytehet- ségű úttörője ABEL a bécsi egyetem paláobiologiai tanára, aki egy korábban meg- jelent könyvében kimerítően összefoglalta a gerincesekre vonatkozó paláobio- logiai ismereteket egyszersmind megszabta az ilyenirányú kutatások módszereit ís 1 Hzek a módszerek a kihalt gerinctelenekre eddig csak kis mértékben voltak alkalmazva, azért ABEL a gerinctelenek egyes állatosztályainak paláobiologiai vizsgálatát tűzve ki célul ebben a könyvében ebben 15 DOLLo, a brüsszeli mester példáját követve? a kihalt dibranchiaták paleobiologiáját tárgyalja .? Az ethologiai kutatások módszereinek a gerinetelenekre való átvitelét nem annyira az anyag alkalmatlan volta mint inkább az eddig ismert anyag egységes kritikai vizsgálatának hiánya de különösen a megfelelő élő állatokra vonatkozó 1 Grundzüge der Paléeobiologie der Wirbeltiere. Stuttgart, 1912. ? DOLLo: Les céphalopodces ada ptés a la Vie Nectiguc Secondaire et a la Vic Bentigue Tertiaire. (Z001. Jahrbücher Suppl. XV . 1. Jena, 1912.) ISMERTETÉSEK 423 hasonló vizsgálatok hiánya, elégtelensége vagy meg nem felelő volta nehezíti meg. Ezért ABEL a kihalt dibranciaták paláobiologiájának t özáy e láNAS az JRE gondos ethologiai elemzésével teszi lehetővé. A könyv első része az élő dibránchiaták életmódjával foglalkozik. Mindenki előtt reámutat a szerző arra a föltünő hézagra, mely az élő dibranchiaták kitünő morfologiai és anatomiai leírásai dacára a helyváltoztatás, táplálék valamint a tartózkodás helyének ismeretében mutatkozik. Minthogy a paleozoológiai vizs- gálatok céljaira túlnyomólag ezek jönnek számításba, azért az ezekre vonatkozó kevés és többnyire hibás adatokat a paleozoologusnak kell megteremteni. A II. fejezet az élő dibranchiaták helyváltoztatási módjával foglalkozik. . Az idevonatkozó eddigi adatok nagyon fogyatékosak, mivel az állatok kényessége miatt közvetlen észleléseket csak a kifejezetten partszegélyi alakokra vonatkozólag lehet tenni. ABELaz Octopus vulgaris és Sepia officinalis helyváltoztatását akva- riumban figyelte meg. A különböző dibranchiata-tipusok helyváltoztatásának rész- letes vizsgálatából levont elemzési eredmények szerint úszást, lebegést, a fenéken való csúszást és beásást végül rögzített helyzetet különböztethetünk meg. Az úszás lassú vagy gyors ; a lebegés a gyorsúszás egyik — . pihenő — állapota vagy kizárólagos plankton állapot lehet. A különböző hely- változtatási módok többféleségét a tapogatók, illetve karok és a tölcsér különböző működése hozza létre. Az élő dibranchiaták táplálékával és ellenségeivel foglalkozó III. fejezet a szervezeti bélyegek alapján nagyon sok új megállapítást közöl. A dibranchiaták kivétel nélkül ragadozók; óriási polypok és bálnák gigászi harcai a mesékből is ismeretesek. Táplálékukat kagylók, kis tízlábú rákok, apró halak teszik. A nagyobb táplálékkal élő alakok szervezete a táplálék megragadása és különböző elköltési módjának megfelelően formálódott. Egyes tipusok szervezeti bélyegei azonban arra utalnak, hogy planktonból és apró szervezetekből élnek (planktonophag, microphag). Iyenek gyanánt tekinti ABEL a Cirroteuthis-féléket, melyeknél a szívókorongok redukciója, a radula és méregmirigyek elvesztése a karok tapo- gatófonalainak kifejlődése és az egyés karok között levő bőrszegélyeknek a karok végéig való kiterjedése ethologiai bizonyítékai a megváltozott táplálkozási módnak. Egyes nektopelagikus alakok szívókorongjainak kampói a nyilttengeri ragadozás céljait szolgálja. Különösen érdekes egyes bathypelagikus tipusok ismeretlen táplálkozási módjának a tapogatók másodlagos hiányából és a nyilttengeri alakok lárváinak hasonló kifejlődéséből levont ethologiai következtetés, mely szerint a kettő között fönnálló analógiák konvergens alkalmazkodásra, tehát a bathy- pelagikus alakok szükségszerű mikrophag voltára utalnak. A bathypelagikus ala- kok ilyen mikrophag volta azonban nem lárvaállapotból maradt vissza, hanem újra szerzett sajátság, amit az eredetileg szabad tapogatós alakokkal szemben a tapogatók alaki különbségei bizonyítanak, a fejlődés menetének visszafordít- hatatlan voltát is igazolva. 7 A lágytestű dibranchiaták a meduzák, halak (tonhal), tengeri teknősök, tengeri madarak (pinguinek), fókák és bálnák kedvelt táplálékai, azért ezek töme- gesen pusztítják őket. Az élő alakok tartózkodási helyére vonatkozó közvetlen 424 ISMERTETÉSEK. megfigyelések szintén csak a sekélytengeri Sepia vagy Octopus. esetleg rajokban megjelenő pelagikus alakokra nézve eszközölhetők. Azért itt az akváriumon kívül különösen a gyűjtés adatainak pontosságára vagyunk utalva. A közvetlen adatok hiányában fontos következtetések vonhatók a test állományá- nak és a látószervek specializálódási fokának vizsgá- latából. Az izmos, ruganyos, pikkelyes vagy pikkelytelen alakok nektopelagi- kusak vagy bentholitoralisak, az izmos de petyhüdt formák nektopelagikus, bentholitoralis és benthoabissalisak, a részben vagy egyáltalán nem izmos, bőr vagy kocsonyás, többé-kevésbbé áttetsző vagy átlátszó formák a planktonhoz tartoznak. A lárvák csaknem kivétel nélkül nyilttengeri planktonhoz tartoznak. A test anyaga és a mozgás módja között szoros viszony van ; az izmosabb alakok nektonhboz, a bőr és kocsonyaneműek planktonhoz tartoznak. A felső és legfelső tájakban is élnek lebegő kocsonyás alakok, de a mélytengeri (abyssikus) formák mind ilyenek. A látószervek ethologiai vizsgálatából ABEL szintén fontos következteté- seket von a dibranchiaták tartózkodási helyére, noha egyetlen szerv alkalmazko- dásából vont következtetéseket illetőleg kellő óvatosságra int. Az élők között egyetlen teljesen vak van, de ez sem a fénynélküli (aphotikus) tájakhoz való al- kalmazkodás, hanem inkább életmódja, iszapba furódó volta miatt. Az élő dibranchiaták igen változatos testalakjának vizsgálatában ABEL a halak alakjának ethologiai vizsgálatából vont eredmények analógiai alapján kimutatja, hogy lárvaállapotban valamennyi dibranchiata globiferus. Ebből az alapformából különböző helyváltoztatási módok alapján formálódtak a ma annyira eltérő alaktipusok. A tizenegyféle tapogató (Flosse) tipus ethologiái elemzése a! különböző életmódhoz való alkalmazkodás módjainak tisztázására vezet. A kihalt dibranchiaták földtani következtetések szempontjából is fontos előfordulási módjának megállapítására kiemelendő a VI. fejezetben az élők magányos vagy társas életmódjának ismerete. Az erre vonatkozó gyér adatok vizsgálatából ABEL arra az eredményre jut, hogy a torpedóalakú nekton nyilttengeri formák — igen öreg egyének kivételével — továbbá a partszegélyi és sekélytengeri alakok is seregesen élnek. A mélytengeri alakokról biztos adataink nincsenek. Az élő dibranchiatákra vonatkozó régibb adatoknak új alapon való kritikai méltatása és az új adatok részletes tárgyalása után a könyv második része a kihalt dibranchiaták életmódjával foglalkozik. IHzek közül a leggyakoribbak a belemnitesek, melyeknek életmódjára nézve már eddig is a legkülönbözőbb hipotézisek voltak forgalomban, melyek teljes összeállítását időrendi tárgyalásban megtaláljuk. A belemnitesek leggyakrabban előforduló kövesült vázrésze, a rostrum, melynek alaktani vizsgálata szolgáltatta a reájuk vonatkozó eddigi ismeretek gerincét. A rendszertani osztályozás s ennek alapján a törzsfejlődéstani követ- keztetések is csak külső alakbeli jellegekre voltak alapítva. A különböző kihalt dibranchiata-félék rostrumait eddig azonosnak, homolog vázrész gyanánt tekin- tették. Ezzel szemben ABEL a különböző dibranchiata-félék rostrumának kritikai morfologiai vizsgálata alapján arra a meglepő eredményre jutott, hogy a ki- ISMERTETÉSEK. 425 fejlett állapotban azonos alakú rostrumok is külön- böző fejlődés űek. Ezért a belemnitesek rostrumának vizsgálata csakis hosszmetszetek alapján történhetik, hogy a megfelelő, fejlődésre egyező csopor- tokba oszthatók legyenek. A főbb belemnites-tipusok (Belemmites clavatus, B. paxillosus, B. giganteus, B. Ztetem) vizsgálatából ABEL két lényegesen eltérő fejlődésű rostrumot külön- böztet meg. Az egyiknél a phragmokon kezdőkamrájához kis csészealakú nyul- vánnyal csatlakozik egy belső kembryonalis rostrumyp, amelyhez a növekedési rétegek olyanformán csatlakoznak, hogy fölfelé gyarapítják a rostrumot. Ez a eclavirostrid-tipus . A másik, ettől eltérő fejlődésű rostrum-tipusná) a phragmokonhoz csatlakozó tembryonalis rostrum; üres kupalakban simul a phragmokonhoz és hosszalakban növekedve mindinkább hegyesebb formát ölt ; ezek a comirostrid- tipusok. Mivel mindkét tipushoz különböző korú alakok tartoznak, azért ÁBEL ennek a lényeges fejlődési különbségnek alapján a belemniteseken belül a Clavirostridae és Comrostridae családokat jelöli ki. A belemnitesek ősi alakja gyanánt tekintett Aulacoceras sulcatum clavirostrid- tipusú rostrumának vizsgálatában lényeges különbségre mutat reá. A rostrum bizonyos részén észlelhető tsugárkévébőb (Fiederstreifen) kiindulva a rostrum kifelé nős az embryonalis rostrumtól független növekedési rétegek a rostrumot vastagítják. A rostrum fölépítésének ez a módja kizárja az aulacocerasok ősi jellegét s a elavirostridaek és conirostridaek kifejlett rostrumával való hasonló- ság dacára az egyéni fejlődés különböző volta arra utal, hogy itt három konvergens törzsfejlődési útról van szó. A B. acuúarius és B. giganteus dárdaalakú gyakori rostrum-tipusainak vizs- gálata megerősíti ezeknek eddig csak bizonytalanul körvonalazott különálló voltát, melynek alapján ABEL a Cuspiteuthis és Mucrolteuthis nemeket állítja föl. Ezek a rostrumok különböző fejlődési szakaszokon mennek át. A Ouspiteuthis első fejlődési szakaszában a conirostrid embryonális rostrum növekedési rétegei alul lekerekített alakban, fölfelé kissé magasabbra huzódva borítják a phragmokont. 4—6 cm nagyság után a második fejlődési szakaszban a rostrum hirtelen hosszabbo- dik s növekedési rétegeivel valamint azok szöveti szerkezetével is élesen elválik a phragmokontól; közepén szivacsos" kitöltés van, mely eredetileg chitines volt s a külső mészrétegből kívül hosszanti barázdák alakjában mutatkozó mészlemezek nyultak bele. A fejlődést lezáró harmadik szakasz a hosszanti növekedés befeje- zésével a külső rétegek vastagodásával jelentkezik, mely után a barázdák eltün- nek s csak hosszanti csikoltság észlelhető. Hasonló módon folyik le a Mucrotteuhis fejlődése is, a főkülönbség az embryonális rostrum alakjában van, mely itt nem legömbölyített, hanem hegyes, egymásba tolt papirzacskókra emlékeztető, kúp- alakú. Ennek a két tipusnak időrendi egymásra következése szorosabb rokonság látszatát kelthetné, amit azonban kizár a fejlődés eltérő voltán kívül az is, hogy a korban fiatalabb Mucroteuthis fejlődése egyszerűbb. Ez a körülmény arra utal, hogy a lándzsaalakú belemnites-rostrumok különböző fejlődési utakon kétszer alakultak ki. Míg a jura- és krétabeli belemnitesek rostrumai meglehetősen egységes alakúak, addig a harmadidőszaki dibranchiaták igen változatosak. Ezek rostru- ISMERTETÉSEK. mának vizsgálatából és a belemnitesek rostrumához való viszonyából a következő megálla pítások tehetők. A belopteridák és belemnoteuthidák rostruma a belem- nitesekével homolog. A belemnoteuthidák valószinűleg a belemnitesekkel közös törzsből indultak ki. A tithonbeli Oliplocomes, conirostrid alakja dacára inkább a belemnoteutbidákhoz sorolható. é i A spirulirostra rostruma a belemnitesekével semmiesetre sem homolog, hanem csak élettanilag egyenértékű konvergens képződmény, miért ig ezeknek a belemnitesektől. való származtatása lehetetlen. Ugyancsak analog szerv a Belosepa rostruma 15. T A Sepia etöviseg ABEL szerint a Belosepin rostrumáva)] homolog, azért a belemnitesekével azonos szintén nem lehet. Mindeddig ezt csökevényes rostrum, gyanánt tekintettük, ABEL azonban orimentumnak (kialakulóban levő szervnek) tartja. 3 A belemnites-rostrum élettaxi szerepére nézve eltérők voltak a vélemények. FÉRUSSAC, DJORBIGNY és; OVENSTEDT szerint a phragmokon légkamrái a rostrum súlyát kiegyenlítik. JAEKEL ezzel szemben a rostrum súlyát sokkal nagyobbnak tartja, úgy hogy ennek folytán a belemnitesek csakis függőleges helyzetben, iszapba fúródva élhettek és csak korlátolt mozgást végezhettek. A belemnitesek életmódjára és testtartására vonatkozó többi újabb fölfogás is függélyes helyzetű gastronekton gyanánt tekinti őket. A rostrum és phragmokon egyszerű alakja egymáshozi viszonyuk megvilágításában matematikai megodást tesz siehetővé,. amit ABEL kérésére HAFFERL mérnök eszközölt. E számítások szerint a phragmo- kon légkamráinak vízzel vagy levegővel teii vojta az állat fel- és lemerülését fölváltwa belet ő-v é. t-.es 21. A kihalt dibranchiaták életmódjának vizsgálatát ABEL az élők és kihaltak konvergens testalakja és a rostrum alapján eszközli. Az élők különböző alakjai- nak alapján a különböző alakú rostrumok a" kihaltaknál is különböző életmód föltevését teszi szükségessé. A sokféle alakra való tekintettel a rostrum elnevezést csak élettani értelemben vehetjük s a halak, csúszó-mászók, madarak, rákok és dibranchiaták morfológiailag különböző rostrumaiból az azonos élettani szerepűeket kikeresve, azt találjuk, hogy a fenéklakó alakoknál a rostrum hasító OrT, ásótövis vagy támadófegyver gyanánt használatos. A dibran- chiatákra nézve analógiák alapján a rostrum szerepe gyanánt a víz vagy Iszap fölszántása táplálékért, az ellenség elől való beásás s a támadófegyverként való használat jöhetnek tekintetbe. Az élőknél ezenkívül még úszókészülék is. A be- lemnitesek rostrumának különböző ontogenetikai fejlődése a rostram változott működésére utal, melynek elemzéséből benthos-, nekton- és plankton-típusokra következtethetünk. Így pl. a Muecroteuthis giganteus és Cuspiteuthis acuarvus fiatal korban nektobenthoshoz, idősebb korban nektonhoz tartoznak, a Hibolites plankton, az Acroteuthis és Aulacoteuthis fiatal korban plankton-, idős korban nektobenthoshoz tartozik. A helyváltoztatás módja a kihaltaknál épúgy, mint az élőknél, kizárólag a tölcsér lökéses mozgása útján s ennek megfelelőleg túlnyomólag hátra- felé történik. A ragadozóknál és szabadon úszóknál gyorsabb, a fenéklakóké lassúbb. A test állása épúgy, mint az élőknél, a phragmokon légkamráival ellen- súlyozott rostrum súlyának behatása alatt ferde, egyeseknél vízszintes is lehet. ISMERTETÉSEK. 4297 A kihalt alakok leggyakrabban agyagos kőzetekben találhatók, homokosban ritkábbak, durva törmelékben pedig elvétve, inkább csak hullámverések útján besodortak gyanánt fordulnak elő. Ennek megfelelőleg inkább iszapos fenék fölött éltek, amit a rostrum szerepe is igazol. Tömeges előfordulásuk társas életre utal, mint az élők túlnyomó része. Az élő Lepidára emlékeztető alakot a kihaltak között nem ismerünk, azért ilyen magányosan élt típusra nem következtethetün k. A kihaltak táplálkozására nézve a liászbeli Geoteuthis lágy részeinek vizs- gálatából kitünt, hogy halakkal táplálkozott. Több ilyen közvetlen adat nem áll ugyan rendelkezésünkre, de a karok és tapogatók elrendeződéséből, számából és alakjából az élők analógiája alapján megállapítható a nagyobb típusok makrophag táplálkozása ; táplálékuk leginkább halak, rákok és meduzák lehettek. Az életmód vizsgálatánál a sérülések tekintetbevétele 18 fontos adatokat szolgáltathat. Egyes rostrumsérülések ABEL szerint úgy magyarázhatók, hogy azok szilárd aljzatba ütközés közben keletkeztek, különösen olyan alakoknál, melyek egyéni fejlődésük során életmódjukat változtatták s e változtatás kezdetén sérüléseknek könnyebben ki voltak téve. i A kihalt dibranchiatákra vonatkozó összes falgóktolóérai vizsgálati ered- mények összegezését az állat rekonstrukciója nyújtja. Az eddigi föl- fogás egységes testalkatot föltételezett. ABEL ethológiai vizsgálatai szerint leg- alább három, alakra, rostrumra és ennek megfelelőleg életmódra eltérő típust kell fölvenni, melyek a Cuspiteuthis acuarvus, a Belemmites pagillosus és B. clavatus ismert formáival jellemezhetők. Ezeken a típusokon kívül a további vizsgálatok még több alak kimutatására vannak hivatva, mert a kihalt dibranchiaták nagy száma a mai formáknál változatosabb -alakok jelenlétére utal. A könyv utolsó fejezete a karok számának törzsfejlőd és- tani jelentőségével foglalkozik. A ma élő formákat a belemnitesekből a rostrum redukciójával vezették le. A rostrum azonban igen különböző fejlődés- tani értékű szerv, mely egységes alapul nem szolgálhat törzsfejlődéstani kapcso- latok kimutatására. ABEL reáutal a karok számának fontosságára s különösen arra, hogy a belemniteseknél föltételezett karok nyolcas számát ősi állapotnak nem tekinthetjük teljes bizonyossággal. Az élők ontogenetikai fejlődése s külö- nösen a Myopsida-félék embriológiai vizsgálata azt bizonyítja, hogy a belemni- teseknél épúgy, mint az élőknél, eredetileg három pár kar van s csak később fej- lődött a többi. Fontosságánál fogva megközelítőleg sem lehet ezt a könyvet érdeme szerint méltatni, mert akkor e hézagos ismertetés helyett szószerint kellene lefordítani. A belemnitesek gyakoriságuk miatt a földtani vizsgálatoknak is becses eszközei de eddigi vizsgálati módszerük ebből a. szempontból sem vezetett kielégítő ered- ményre. Az itt megjelölt mód azonban új kilátásokat nyit a mezozoós üledékek sok kérdésének tisztázására is. A belemnitesek, melyek az eddigi vizsgálatok alapján csak csekély értékű holt kövek? voltak, ezzel a móddal egyszerre sok új eredménnyel kecsegtető eleven vizsgálati anyaggá váltak. ABEL könyve azon- ban ezen a legközelebbi tudományos hasznon kívül nagyjelentőségű azért, mert egyszersmind más állatosztályok hasonló módszeres kutatására is serkent és hir- detője annak a .paleozoológiai iránynak, melynek teljes érvényesüléséig a ttudo- 428 ISMERTETÉSEK./ mányt magáért a tudományértv elvnek nehezen polgárosuló volta miatt még hosszú utat kell megtennie. Dr. VApász ELEMÉR. 3. Schaffer: Grundzüge der allgemeinen Geologie. (Leipzig u. Wien. Franz Deuticke 1916. Kötve 20 K.) A földtan nagy gyakorlati értékének és mind sz élesebbkörű térhódításának egyik külső ismérve népszerű és szakszerűösszefogla ló kézikönyvek gya kori megjelenése. Még nem is nagyon régen a német irodalomban csak három-négy ilyen könyv volt forgalomban, míg az utóbbi időben egyre gyakoribb nemcsak a régi munkák újabb kiadása, hanem új szerzők munkájának megjelenése. Mindez csak a tudomány terjesztésének célját szolgálja, nemcsak, mert minden újabb kiadást a szükséglet teszi lehetővé, hanem mert minden újabb szerző új fölfogást visz bele az ismeretek rendszerébe, ami a tudománynak csak hasznára lehet. Az itt ismertetett díszes kiállítású, egy színes táblával és 480 szövegábrával ellátott könyv FucHs TIVADAR egykori hazánkíjának, a bécsi cs. k. udvari gyüjte- mény földtani és őslénytára volt igazgatójának van ajánlva és-e gyüjtemény mostani vezetőjének tollából származik. Anyagbeosztása igen egyszerű, könnyen áttekinthető és világos. A földtan tárgykörének rövid megállapítása után az első fejezet a Föld és erőforrásai címen (Die Erde und ihre Kraftguellen) a. geofizikai előismeretek tömör foglalatát nyújtja. A földkéreg kialakulása, alakja , nagysága, sűrűsége, belseje, a föld erőforrásai, mágnesség, radioaktivitás, meteorok tárgyalása 30 oldalon tökéletesen elegendő előismeretet adnakegy föld- tani kézikönyvben. Ennél bővebb ismertetésük csakugyan a földtani anyag rovására történnék, anélkül, hogy a megfelelő speciális szakmunkák igénybe- vételét fölöslegessé tenné. Ez utóbbi pedig különben sem lehet a földtani ismerete- ket tárgyaló könyv célja. A második fejezet a föld belső erőinek működésével (Das Wirken der K ráfte des Erdinnern) foglalkozik. A vulkáni jelenségek, a földkéreg zavargásai és a földrengések vannak itt főbb fejezetek gyanánt tárgyalva az eddigiekkel nagyjá- ban egyező módon. A tektonikai rész kissé kurtára van fogva. A harmadik fejezet a föld külső erőinek működését (Das W irken der Kröáfte der Erdoberfláche) ismer- teti, kiindulvaa mállás különböző féleségeiből, fizikai, vegyi és szerves hatá- sokból, reátér az elhordás (Abtragung, Erosion) jelenségeire, s végül az üledékes kőzetek keletkezésére. A földkéreg külső erőinek mű- ködése minden jelenségre kiterjedő gonddal van itt tárgyalva s igen szerencsés- nek mondhatjuk a különböző tényezők (folyóvíz, tengervíz, szél, szervezetek) azonos működésének egységes beállítását az eddigi szét- tagoló tárgyalási móddal szemben. A működések folyamatának három fősza kasza a mállás (pusztulás) és ezzel kapcsolatosanyagkeletkezés,azanyag- szállítás ésala ki jelenségei, végülaleüle ped és féleségei jól vannak megválasztva. Kifogásolható azonban, hogy a folyóvíz működésére megállapított erozió kifejezést használja szerző valamennyi külső tényező pusztító-szállító működésére is, holott erre az általános megjelölésre a WALTHER-féle denudáció sokkal helyesebb. A földkéreg fölépítésében annyira jelentős szerepet vivő üledékes ISMERTETÉSEK. 429 kőzetek keletkezési körülményei méltóbban vannak tárgyalva, mint az eddigi hasonló könyvekben, melyekben a legutóbbi időkig is fölöslegösen sok helyet foglaltak el a kőzettan részletes vizsgálati anyagát tevő kitörésbeli kőzetek le- írásai. A kőzetté formálódás jelenségei (diagenezis), a kőzetátalakulás, a szerves. világ kövesedési folyamatai zárják le ennek a fejezetnek anyagát. A negyedik fejezet a belső erőknek szerepét ismerteti a földfelület kiala- kulásában (Dás Zusammenwirken der endogenen Kráfte am Bilde der Erdober- fláche). Ez a rövid fejezet mintegy függelék gyanánt tárgyalja az előbbi fejeze- tekben tárgyalt ismeretekkel kapcsolatos, de a tárgyalás rendszerébe bele nem illeszthető elméleteket a hegyképződésről, a sarkok vándorlásáról, valamint földrengések és vulkánok eloszlását adja. Az idegen szavak magyarázata hasznosan zárja be a könyvet. Rövid ismertetésünk keretében nem tüntethetjük ki eléggé a könyv előnyeit, azért csak azt hangsúlyozzuk, hogy ez a kézikönyv német nyelven mindenesetre az elsők közé tartozik, amely minden terjengősség nélkül, rövid foglalatban nyújt áttekintésta mai értelemben vett általános földtan tárgy- köréről. A bécsi szerző munkája minket közelebbről is érdekel azért, mivel hozzánk közelebb eső példákkal és ábrákkal! szolgál s nem annyira kizárólagosan német, mint a német könyvek legnagyobb része. Lóczy professzortól származó hét magyar tárgyú ábrát is találunk (57., 248., 264., 318., 3583., 397. ábrák) a lukareci gömbös elválású bazaltról, a boicai hegyomlásról, a kristyóri kaszkádos óriáskatlanokról, a Gyilkostó omlásáról, a vadkerti futóhomokról (belföldi düne) és az agumcumi löszszerű anyagból kiásott romokról. Ezenkívül a 384. ábra a hansági tőzegvágást tünteti föl. j A tanulás és tanítás szempontjából egyaránt örömmel fogadhatjuk ezt a könyvet, mely nem az adatok és számok halmozásával és a hipotézisek túlságos előtérbe tolásával készült, hanem logikus s a földtani jelenségek folyamatának megfelelő tárgyalással közelebb visz a földtan lényegének megismeréséhez és a földtani tanítás legfőbb céljához, a földtani gondolkodásra való neveléshez. Dr. VADÁSZ ELEMÉR. 4. Schöndorí: Wie sind geologisehe Karten und Profile zu verstehen und praktisch zu verwerten ? Friedr. View eg k Sohn Braunschweig 1916. 3 M.) Ez a kezdőknek szánt kis könyvecske egységes összeállításban nyújtja mindazokat az ismereteket, melyek a földtani térkép készítésére, szerkesztésére és olvasására vonatkoznak. A nagyobb munkák, mint a NEUMAYER-féle An- leitung z. wissentschaftliche Beobachtungen, valamint az immár harmadik ki- adást ért KEILHACK-féle Lehrbuch der praktischen Geologie túlságosan részle- tesek ahhoz, hogy a kezdők az adatok halmazában eligazodni tudjanak bennük 8 költséges voltuknál fogva amúgy is nehezen hozzáférhetők. Ezért mindenképen hasznos célt szolgál ez az ügyesen összeállított könyvecske, mely a gyakorlati életben mind gyakrabban szereplő és szükségképen tért hódító földtani térképek használatára és megértésére tanít. 430 ISMERTETÉSEK. A földtani térképek történetének vázolása után néhány elemi földtani alapfogalom ismertetése, illetve előrebocsátása következik a földtani iránytű és alkalmazása a csapás-dülés mérésére, A földtani térképezés mibenlétének vázolása után a topografiai térképek jellemzése majd a földtani képződmények ábrázolásra kerülő elemeinek a réteghatár, kibúvás, vastagság, csapás, dülés fogalmainak és féleségeinek magyarázata ábrázolási módjaik és számítási módjuk magyarázata következik. Külön fejezet foglalkozik a földtani szelvények ismertetésével, majd a települési zavarok különböző féleségeinek térképen való ábrázolási módját és . megjelenési formáját találjuk a főbb formák ismertetésével és a különféle zavar- gásokgyakorlati jelentőségének kellő kidomborításával. Az utolsó fejezet a földtan és földrajz között levő kapcsolatot tárgyalja. A kezdők részére ez a könyvecske hasznos szolgálatot tesz, mert a benne ismertetett fogalmak eléggé világosan vannak tárgyalva. Egyes dolgok azonban még hiányoznak belőle s különösen kár, hogy a földtani térképen ábrázolt tényeket elemeikre bontva külön-külön mutatja be anélkül, hogy azok együttesét a kész földtani térképen is ismertetné. A címben foglaltaknak mindazonáltai így is teljesen megfelel s a kezdőknek előreláthatólag jó útmutatója lesz. Dr. VADÁSZ ELEMÉR. 5. Wedekind: Über die Grundlagen und Methoden der Biostratigraphie. (Gebrüder Borntraeger, Berlin 1916) 60 oldal 18 szövegábrával. TA. természettudományos kutatások rendes menete az, hogy az adatgyüjtő és leíró munkákat előbb az ismereteket rendszerező munkák, majd a filozófiailag mérlegelő munkák követik s ez utóbbiak újabb vizsgálati szempontokat vetnek föl, melyek az anyag újabb tanulmányozását teszik szükségessé. A földtani és őslénytani kutatások előrehaladott voltát az újabb időben mind sűrűbben megjelenő összefoglaló és filozófiai irányú könyvek bizonyítják. Ezek közé tartozik az itt ismertetett könyv 185. A biosztratigrafia alapelveivel és módszereivel foglalkozó köny- vében szerző az előszóban mindenekelőtt a biosztratigrafia körét az egykor élt állatvilágra alapított földtani időmérés gyanánt állapítja meg. Munkája két fő- részre oszlik, az elsőben az őslénytani fajok és nemek fogalmával, a másodikban a földtani időméréssel foglalkozik, végül függelék gyanánt három rövid fejezetben a devonkorú goniatites-mészkő és kovapaláról, a foraminiferák faunisztikai fon- tosságáról és a devon-faunákra vonatkozó észrevételekről elmélkedik. Az őslénytani fajok és nemek fogalmával foglalkozó első rész szerint a bio- sztratigrafia föladata olyan időbeosztás létesítése, melynek segítségével a földtani történések (Ereignisse) időbelileg megállapíthatók és egymással összehasonlíthatók, még pedig lehetőleg nemcsak a történések egy más ut ánjára, hanem azok tarta m á ra nézve is. E cél eléréséhez két fizikai alaptételből indul ki, még pedig 1.azonos változásoknak azonos tárgyon való előidézé- séhez ugyanazon okoknak egyező időtartamra van szükségük. 2. Az időmérés céljaira alkalmazott állat ISMERTETÉSEK. 4831 világ változásai nem kívülrőlszármaznak, hanem belső okoktól függenek. E tételekből kündulva egy földtani időegységet (szerző szerint kZeitinterwalb), egy cbiológiai egységdy, vagyis a faj állapíthat meg. Ezért elsősorban a fajfogalom éles körvonalozására kell törekednünk, amit szerző a eChetloceras subpartítumi példájával egy időegységen belül az egymásra követ- kező időegységekre. vonatkozólag pedig miocén pleurotoma-fajokkal világít meg. A fajfogalom tárgyalása után a nemek fogalmára tér át, a nemeket bizonyos számú jól körvonalozott faj foglalata gyanánt tekintve. A földtani időméréssel foglalkozó második rész az előrebocsátott alap- tételek szemmeltartásával a földtani történések egymásutánját és időtartamát a fajok és faunák élettartamával gondolja megállapíthatónak. Az előbbi a NEu- MAYR-féle fölfogás, az utóbbit BEYRrIcH—IKOoENEN iskolája gyanánt ismerjük. Időegység gyanánt egy faj élettartamának megfelelő öv (zóna) tekintendő. Az egymásra következő fajokegy ö vs o vr ba (Zonenfolge) egyesíthetők. A követ- kezetes és egységes kivitel céljából a különböző módon variáló állatcsoportok egyenlőtlen életképességű (virulent) fajai közül a ecétegtanilag élet- képepalakok választandók kis ezekis gyakori és nagy elterjedésűek legyenek, hogy a zónasorok céljaira alkalmazhatók legyenek. A rétegtamilag életképes, vagyis a gyorsan változó típusok őslénytani kapcsolatából az egyes típusok élettartama megállapítható s így a kzónasorok; is adva vannak. A sor folytonossága az életképességét vesztő alaksor utolsó tag- jával egyidős más típussal volna biztosítandó. Így az 4 alaknak a b, c, d élettar- tamú alakjai a B alak hasonló élettartamú alakjaival a következő zónasort biz- tosítja Aa, Ab, Ac, Ad — Ba, Bb, Be. A fajokra alapított beosztással szemben a faunák egymásra következésének vizsgálata bonyolultabb de célravezetőbb. Szerző vizsgálja azokat a körülménye- ket, melyek a faunaváltozásta vezetnek, tekintettel a faunát összetevő benthos, nekton és plankton elemekre, melyek közül azonban csak a benthos a döntő. A faunaváltozást eredményező életkörülmények változását a parteltolódásból következő mélységváltozás, a klimatikus viszonyok vál- tozása vonják maguk után. Hzeknek egy példával való megvilágításával fejezi be a faunákra alapított időmegállapítás vizsgálatát. A sokat igérő című könyv végigolvasása után csalódással tesszük le a köny- vet, mivel szerző nemcsak hogy nem sok újat mond, de távolról sem meríti ki a tárgyat. De az elmondottakban is csaknem minden oldalon az ellenkező vélemény hangoztatását hívja ki. Mára biosztratigrafia tárgykörének jelzett szűkreszabásá- ban sem érthetünk vele egyet, mert az időmegálla pításon kívül a faunák őslény- tani vizsgálatára alapított földtani célú ősföldrajzi következtetések, fáciesvizsgá- latok:szintén a biosztratigrafia föladatául tekinthetők. Az időmegálla pítás alap- tételéül előrebocsátott tételek alkalmazhatóságát pedig legkevésbbé sem látjuk bebizonyítva, nem is szólva az állatvilág változásaira vonatkozó, eddigi tudásunk- kal ellentétben álló tételének helyességéről. Elméletben elfogadható volna legkisebb földtani időegység gyanánt, a faj élettartama ez azonban nem felel meg a legkisebb tér- beli földtani egységnek, mely tudvalevőleg a véteg. Gyakorlatban a fajok, 432 ISMERTETÉSEK. különösen a kihalt fajok pontos körvonalozása — "ami az időegység megálla pítá- sának alapföltétele — igen nagy nehézségbe ütközik, amivel különben szerző is tisztában van s a 26., 27. oldalon külön megállapítja azokat a szempontokat, melyek a fajoknak időegység céljaira való alkalmazásánál irányadók lehetnek. Amint azonban a kivitel céljából letérünk az eszményi alapokról, ezzel megszűnik egyszersmind az elméletileg megállapított időegység létjogosultsága is. Még na- gyobb nehézségekbe ütközik a 34. oldalon említett folytonos övsorok kombinálása a különböző alakok variálási életképességének kapcsolása alapján. A különböző fajok életképességének különbözősége az egyéni elbírálásnak továbbra is olyan tág teret ad, melyen a fajok elhatárolásának kivitelében segítsé- gül hívott MENDEL- és OUVETELET-féle törvények sem sokat segítenek. A függelékben közölt egyes faunatársaságok vizsgálata azt a látszatot kelti, mintha szerző a biosztratigrafia föladatát maga sem látja kimerítettnek az általa megjelölt időkérdés tisztázásával. Noha az egész könyv az elsietettség és ki nem forrottság benyomását kelti (egyes részekre nézve szerző maga is hivatkozik vizsgálatainak le nem zárt voltára), mégsem mondható szerző munkája egészen meddőnek, mivel az idevágó kérdések egy részének egységes beállításra törekedésével a kérdések másoldalú megvitatását kihivta, ami a tudománynak csak hasznára lehet. Budapesten, 1917 október 1-én. Dr. VADÁSZ ELEMÉR. D) TÁRSULATI ÜGYEK. a) SZAKÜLÉSEK. VII. Szakülés 1917 november hónap 7-én. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök : ÍGLÓI SZONTAGH TAMÁS dr., m. k. udvari tanácsos. Előadások : 1. HoLLós ANpRÁS [LAJos dr. okleveles mérnök:4A csörögi andezit- telérek töldtani. viszonyai A Cserhát neogén-vidékének legdélibb nyúlványa a Váczté! keletre eső domb- vidék, amely átlag 200—300 m t.f. magaslatokból áll. A váczhartyáni Csörögi- hegy vidékét a következő képződmények alkotják: 1. Felső oligocén korú laza homokkő, amely a csörögi csárda mellett, a villamosvasút árkában gazdag kövületeket tartalmaz; 2. alsómediterránkorú ano- miás homok az Öreghegy északi oldalán; 8. alsómediterránkorú durva kavics, az Öreghegy (202 m) tetején; 4. alsómediterrán- korú homokkó; 5. alsómediterrtránkorú : kékösS zütiee márga; 6. andezit-telérek. A déli andezitvonulat 742 km hosszú, amely , szal, 4) ÉVES TÁRSULATI ÜGYEK. 438 Kigyóhegy néven ösmeretes, s kőzete augit-andezit; az északi andezitvonulat a Csekehegyen van s hipersztén augit-andezitből áll. Az andezit-kitörések keskeny telére a márgát is megbolygatta s kissé fölemelte. 7. Diluviális lösz födi északon a térszin legnagyobb részét. 8. Alluviális futóhomok borítja a Dunáig terjedő síkságot, s körülveszi a Vácz felé tekintő homlokán a Kigyó- hegyet. (Az előadás teljes szövege a Földtani Közlöny 1917. évi 47. kötetének 201 —224. oldalain, a IV. táblával és 12—18. ábrával.) Hozzászólások : PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár a következő megjegyzéseket fűzi az előadáshoz : A csörögi Kigyóhegy 745 km hosszúságú andezitgerince alig 10 méter vastagság mellett egyik legszebb természeti jelensége a Cserhátnak. Erdekes voltát növeli az a körülmény, hogy a cserháti andeziteknek legszélsőbb déli fölbukkanása, tehát a legdélibb kőzettelér a SCHAFARZIK tanár úrtól leírt cserháti piroxén- andezit kitöréseinek sorakozási vonalain, amely telér kelet-nyugati irányban összekötő vonal gyanánt szolgál egyrészt az acsa-tótgyörki, másrészt a nagymarosi andezitvulkánok között. Kétségtelen ugyanis, hogy a csörögi Kigyóhegy ande- zitje Vácz városa alatt folytatódik a visegrád-nagymarosi andezit-hegységbe, azonban a 10 km-nyi hiányzó részletet a Duna eróziója eltávolította. E tekintet- ben a vác-vidéki fúrások idővel bizonyítékokat szolgáltathatnak. De ha csak az egy mérföld hosszúságú gerincet tekintjük is, 7500 m hossz mellett 10 m vastagságú andezitdeikkel, tehát 750-szeres lineáris kiterjedésű harmadkori vulkánnal van dolgunk. Ilyen arányú lineáris vulkáni hasadékokat csak Izland szigetén ösmerünk, amely tudvalevőleg a harmadkor óta a hasadék- vulkánok hazája, s amelynek több száz hasadékvulkánja közül nehány a mai napig működik, például az Eldgja-árok 30 km hosszban 150 m szélességben, a Laki-hasadék 28 km, vagy a Reyk-félsziget 10 km hosszú füstölgő árka. A csörögi Kigyóhegy kétségtelenül egyetlen erupció terméke, amely a felsőmediterrán-árkot lávával megtöltötte, a felszínre csak itt-ott került, ugyanis nagy részét az emberi kéz utólag hozta a napszínére; azonban ha ezen vonulat szélső pontjait a visegrád-nagymarosi s másrészt az acsai, illetőleg tótgyörki andezitvulkánokat tekintjük, úgy kétségtelen, hogy itt egy kelet-nyugati irányú hasadék-vulkánnal van dolgunk, amely a felsőmediterrán-tenger partján mintegy 30 km hosszúságra nyúlt. A Kigyóhegy déli peremén a felsőoligocénkorú kövületeknek gazdag gyűjtőhelyét fedezte föl előadó, a villanyos vasúti bevágásban, ahol zsákszámra szedhetjüka turritellák, cerithiumok s pectuncül us-félék kü- lönböző fajait. Horzrós dr. mérnök úr ilymódon fővárosunk környékének geológiai viszonyait igen értékes felfedezéssel gazdagította 9 Végül üdvözli úgy az előadót, mint VApász ELEMÉR egyetemi adjunktus urat, aki HOLLós mérnök urat a geológiai kutatásokra buzdította. Dr. SCHAFARZIK FERENC v. tag felfogása az igen tisztelt főtitkár úr előbbeni, igen érdekes fejtegetéséitől csak annyiban térne el, hogy a Csöröghegy mai an- dezittelérjét nem tekintheti pusztán csak valamely centrális kitörésből kisugárzó, tehát vulkánokozta hasadék telérkitöltésének, — hanem, hogy ellenkezőleg, 19 Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. s 29 434 TÁRSULATI ÜGYEK. abban a nézetben van, hogy az semmi más, mint egy a Cserhát tektonikájához hozzáilleszkedő, de különben önálló effuziós lávakitörésnek hasadékot kitöltő hipabisszikus kocsánya. A Csöröghegy denudációja vertikális irányban annyira előhaladott stádiumban van, hogy ez az egykori lávatakarójának mai teljes hiányát érthetővé teszi. — Hozrós mérnök előadását érdeklődéssel követte és örömmel látja, hogy adatai minden lényegesebb pontban a saját régi megfigyelé- seivel megegyeznek. A Cserhát piroxénandezitjeinek geológiai korára vonatko- zólag azonban felemlíti, hogy régi nézetét, miszerint a piroxénandezitek erupciója az alsó- és felső-mediterrán közt csak egy rövid lélegzetű ciklusban folyt volna le, már régebben oda módosította, hogy e kitörések felső határa nagyjából a lajta- mészkó (SOCHAFARZIK F., Böckn H., MÁJER J. szerint, sőt ViránIs J. szerint pon: tosabban a lajtamészkő telső padjainak) képződése ideje által van megszabva, — alsó határa, — tehát beköszöntése azonban már az alsómediterrán elején kere- sendő (BöcKH és SCHAFARZIK katalinvölgyi megfigyelése és LŐRENTHEY, SCHA- FAPRZIK, CHOLNOKY piroxénandezit-görgeteg leletei a p.-szt.-mihályi alsómediter- ránkori anomiás kavicsban) — folyton szem előtt tartva azt a körülményt is. hogy habár egyéb kőzettípusokkal], a vulkánosság tulajdonképen már az eocén óta tartott a Cserhát távolabbi környezetében. Tekintettel tehát különösen a p.-szt.-mihályi piroxénandezit-görgeteg szapora fellépésére, ezt a kérdést intézi a tisztelt előadó úrhoz, hogy vajjon nem talált-e az általa nagyobb kiterjedésben konstatált csöröghegyi alsómediterrán anomiás kavicsban hasonló piroxénandezit- zárványokat? SZENTPÉTERY ZSIGMOND kolozsvári egyetemi magántanár felszólalásában az elhangzottak után csakis agra a sajátságosnak látszó dologra hívja fel a figyel- met, hogy az előadó szerint ezek a különben igen kisterjedelmű (vastagságú) ktelérek) felemelték volna a felettük levő kőzettömegeket, holott ilyen felemelés, elpúposítás főleg csakis a nagy intrúziós tömegeknek a hatása. Szeretném tudni, vajjon mire alapítja előadó ezt a feltevését? Hiszen ez a látszólagos kfelemelés? származhatott sokféle más úton-módon, p!]. így előzetes vagy utólagos tektonikai okok folytán is. Az előadottakból az vehető ki, hogy a vidék formája már e kőze- tek képződése előtt is meg volt nagyjában, tehát azt nem e kteléreks képződési körülményei formáltáx. De azért sem képzelhető el ez a rétegielemeltetés, miután előadó szerint itt hasadékkitöltésről van szó. Ezzel is összefüggő másik feltünő dolog az előadásban a ktelérm elnevezés, amit előadó következetesen mindenütt használ e kőzetek megjelölésénél. Felszólaló óhajtaná tudni, hogy vajjon tényleg telérek-e ezek, vagy pedig telérszerű áttörések. Hiszen ahogyan a többi geológiai tudományágban törekedtünk a lehető precizitásra, úgy jogunk van az elnevezé- sek lehető szabatosságát a kőzettanban is megkívánni. Ha továbbá elfogadjuk az erupciós kőzetekre a Rosenbusch-féle hármas beosztást, akkor tartsuk is magunk- kat hozzá és telérkőzeteknek csakis a hipabisszikus kifejlődésű tagokat nevez- zük. Mire alapítja előadó e kőzetek telérvoltát? Tekintetbe vette-e például a geológiai megjelenést vagy a kőzetek szerkezetét? Papp tanár előbbi magyarázó szavaiból úgy látja felszólaló, hogy itt tényleg nem telérkőzetekről van szó, ha- nem mint a Papp tanár által felhozott izlandi előfordulásoknál: telérszerű át- törésekből származott köőzetekről, amit bizonyítani látszik a etelém-vonulat ERÖ TÁRSULATI ÜGYEK. 485- helyenkénti megszakadása is. Ez látszik továbbá az előadásra behozott kőzet- példányokból is, amelyek típusos andezitek, tehát kiömlési kőzetek, nem pedig telérek. Így e semmiképen meg nem felelő elnevezés rektifikálandó. MÁJER IsrvÁN dr. rendes tag felhívja az előadó úr figyelmét az dude egy új előfordulására, amelyet boldogult LŐRENTHEY IMRE egyetemi tanár, — ki már e vidéket és ettől keletre egész Aszódig, délre egész a Dunáig terjedő tágabb környékét térképezés céljából 1918 óta ÜLAtSN - enemű utolsó kirándulásán, 1917 július 8-án, talál. Idulásunkkor a Hornzós-féle térképre tekintvén, a geológiai s morfológiai viszonyok alapján már előre megmondotta, hogy a Cseke- és Malotahegyek egyvonalba eső és közel egymagasságú 308 méteres Jánoshegyen is meg kell lenni az andezitnek. Nagy volt örömünk, midőn e következtetés helyes - ségét a tapasztalat is igazolta ; ugyanis a gerincen felfelé haladván, mindig több és több andezitdarabot találtunk a földek szélére kihányva , míg a tetőn egy kő- fejtő alakjában szálban magát az andezitet is megtaláltuk nagyobb terjedelemben. Horrós Axpok LaJos dr. az elhangzott fölszólalásokat köszönettel fogadja s SCHAFARZIK tanár úr kérdésére azt válaszolja, hogy az alsómediterrán anomiás kavicsban a Csöröghegyen piroxénandezit-zárványoknak nyoma sincs. Andezit- zárványokat csupán a fent levő diluviális törmelékben és kavicsban talált. MÁJER dr. úr kiegészítő felvételét köszönettel fogadja, s e szerint térképét helyesbíteni fogja. PAPP KÁROLY elsőtitkár kéri társulatunk petrografus tagjait, hogy emez érdekes vidéket tekintsék meg, különösen az andezit hasadék-vulkán természe- tének pontosabb megállapítása céljából. SZONTAGH TAMÁS elnök csatlakozik SCHAFARZIK FERENC felfogásához, hogy t.1. az egykori vulkáni takarót az erózió eltávolította, s köszönetet mond előadó- nak szorgalmas munkálkodásáért . 2. Másodiknak ifjú dr. Lóczy Lagos egyetemi tanársegéd tartotta meg szabad előadását kBalatonfür-d környékének részletes tek- tonikája) címmel. Már idb. dr. Lóczy LaAJos földtani intézeti igazgató is imitt-amott térké- pezte a Balatonfelvidékre olyannyira jellemző haránteltolódásokat és hosszanti vetődéseket. Előadó apjának kiséretében már több év nyarán résztvett e nyomo- zásokban, sőt 1916 nyár folyamán rendszeresen elkészítette Balatonfüred távolabbi környékének 1:12,500 részletes tektonikai térképét. A Balatonfelvidék felépítésére jellemző különböző hegyszerkezeti jelensé- geket sikerült kimutatni. A A jellegzetes töréses hegységben a legnagyobb szerepük van az ú. n. tranz- verzális horizontális, röviden haránteltolódásoknak. A Balatonfelvidék első mere- dekebb hegypárkánya, a középtriasz mészkövek és dolomit által felépített Bocsár-, Száka-, Tamás-, Péter- és Csákányhegyek igen sok helyütt szenvedtek csapásra többnyire szelő irányú eltolódásokat. E haránteltolódások 830—70 m közt válta- koznak, de vannak nagyobbak is, mint például a Péter- és Csákányhegyek közötti 250 m-es eltolódás a csopaki völgyben. Nagy szerepük van a hegyfelépítésben a váltós felszakításoknak is, melyek a csapással párhuzamos törések és felszakítások mentén támadtak. Ilyenek, a szd; LN 99k 436 TÁRSULATI ÜGYEK. balatonfüredi Kéki-forrás feletti megismétlődései a sándorhegyi mészkőnek a fő- dolomittal, avagy a Baricska-Fenék, Berekréten tapasztalt seissi dolomit többszöri váltakozása a vörös homokkővel. Tornguist ú. n. torziós eltolódásai sem hiányzanak a felvidéken. E szerkezet haránttörés mentén felszakított pikkelyből áll, amelynek csapásmenti foly- tatásában azonban a törés csakhamar zárul és a rétegek flexurába mennek át. Jó példák erre a csopaki Benedülőn és Nádaskuton tapasztalt cikkelyes beékelő- dései a permi vörös homokkőnek a verfeni rétegek övébe. Az igen gyakori kisebb flexurás szerkezeteken kívül valódi gyűrődések 18 vannak. Ilyen a Száka- és Bocsárhegyek jellegzetes antiklinálisa és szinklinálisa . Ennek keletkezését az előadó úgy véli magyarázhatni, hogy két törés közötti pikkely északra tolódott, majd a csapással párhuzamosan ható erők következté- ben egyensúlyt vesztve kicsúszott. Közvetlenül a két szárny, a Győr- és Bocsárhegy által gyakorolt összesajtoló nyomás, valamint észak felől a fődolomittömeg ellen- állása hozhatta létre eme gyűrődéses szerkezetet. A balatonfüredi Nagymező szinklinálisa, a hidegkúti Recsek- és Tormahegyek enyhe, de kifejezett gyűrődései is idetartoznak. ; A. keményebb mészkő- és dolomitképződmények gyűrődésétől külön- választandó a felső márgák és werfeni palák több helyütt megfigyelt flistípusú gyűrődése. Míg például a Nosztori és Koloska közti vidéken párhuzamosan a csapással ható összepréselődés a fődolomitlemez sándorhegyi mészkőalkotta párkányát kulisszás pikkelyekre tördelte, addig ugyanazon erőhatás az ezek feküjében elhelyezkedő plasztikusabb márgaövben fliskőzetekben megszokott chaotikus gyűrődéseket és hasonló deformációkat létesített. A balatonfüredi fürdő környékén kimutatott gyűrődései a werfeni paláknak is ide számíthatók. A sasbérc és árkos jellegű beszakadás (Horst- és Graben-képződések), mint aminek a triaszszelvény hidegkuti megismétlődése tulajdonítható, a littéri törés mentén, valamint a pécselyi és aszófői beszakadások valószínűleg a Balaton- depresszió és közvetve-az Alföld beszakadásával hozható okozati kapcsolatba. A rétegközti eltolódások is szerepet játszanak a hegyfelépítésben. Leg- kiválóbb példa erre a balatonfüredi Meleghegy, ahol a fődolomit elválva feküjétől, azon délnyugati irányban északkelet felől előre tolódott. A Meleghegyen a közép- triaszképződmények ennek következtében kiékelődnek, úgy hogy a fődolomit (felsőtriasz) közvetlenül az alsótriasz kagylómeszével vagy lemezes mészkővével jut érintkezésbe. A kisebb vetődések és flexurák ugyancsak rendkívül gyakoriak az egész vidéken. Klasszikus példái. ennek a nádaskuti vasútbevágásban a mai nap is jól láthatók. Végeredményben az előadó arra a következtetésre jut, hogy a Balaton- felvidék jellegzetes töréshegység, mely úgy vertikális, mint horizontális diszlokációk- nak köszöni létét. A fiatal tercierkorú és még a mai nap sem lezárult hegyképző- dés főokát oly vertikális irányú beszakadások okozhatták, mint amely a Balaton és az Alföld depresszióját létrehozták. Mint azt a földrengések terjedési irányai- nak és a Balatonfelvidék törésvonalainak délkeleti folytatásának egybevágóságá- ból következtetni lehet, az Alföld besűlyedése által létrejött feszültségi különb- 8 TÁRSULATI ÜGYEK. 437 ségek okozták ama diszlokálóerőket, melyek a Balatonfelvidék mikrotektoniká- jára oly jellemző töréses szerkezetet megalakították. A Balatonfelvidéket ezek szerint bármilyen gyűrődési takaró avagy gyökér- rendszerbe beállítani, mint azt már az áttolódási és takaróelmélet nem egy híve megtette, elhibázott, minden alapot nélkülöző kísérlet volt. SzorraGH Tamás dr. elnök üdvözli ifjabb Lóczy LaJos tagtársunkat, aki emez élvezetes és nagy gonddal kidolgozott előadásával társulatunk tagjait gyü- nyörködtette. Egyéb tárgy híján az ülést estéli 7 órakor berekeszti. Jegyezte PaPP KÁRonYy dr. elsőtitkár. VIII. szakülés 1917 december 5-én. Az ülés az egyetemi földtani intézet Mehmed szultán-úti tantermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: PÁrrv MóR dr. másodelnök. Előadások : 1. BALLENEGGER RÓBERT dr.: A lápok alatt történő mállásról. 9. FERENczY IsrvÁN dr.: Az Inovecz déli felének geológiai viszonyai. 3. Idősb Lóczy Lasos dr.: Egybehasonlító megfigyelések az Északnyugati Kárpátok és az Erdélyi Érchegység flisvonulatának szerkezete között. (Mind a három előadás a Földtani Közlöny" 1918. évi 48. kötetében fog megjelenni.) j b) VÁLASZTMÁNYI ÜLÉSEK. VI. Az 1917 november 7-én tartott választmányi ülés jegyzőkönyvének kivonata. Az ülés a kir. magy. Természettudományi Társulat üléstermében esteli 7 órakor kezdődik. Elnök: SzorraGH TAMÁS dr. m. k. udvari tanácsos. Megjelentek : ILosvaY LAJOS dr., KocH ANTAL dr., Lóczy LAJos dr., TELEGDI RÓTH Lajos tiszteleti tagok, EMszT KÁLMÁN dr., HORUSITZKEY HENRIK, KAplé OTTOKÁR dr., KoRmos TIVADAR dr., SOHAFARZIK FERENC dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagok. PÁLFY MÓR dr. másodelnök, PAPP KÁROLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másod- titkár, ASCHER ANTAL pénztáros. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, az ülést megnyitja s a mai ülés jegyzőköny- vének hitelesítésére felkéri ILosvav LaJos tiszteleti és EmsSzT KÁLMÁN dr. választmányi tagokat. Elnök kéria választmány tagjait, hogy társulatunkat az üléseken való szorgalmas megjelenésükkel támogatni szíveskedjenek. Majd felhívja az elsőtitkárt jelentésének be- terjesztésére. Elsőtitkár jelenti, hogy az 1917 máj 9-iki ülés óta I. Örökítő tagokul jelentkeztek: 1. BEKEY IMRE GÁBOR miniszteri tisztviselő, Buda pest. Ajánlja : KORMOS TIVADAR dr. vál. tag. 2. ZSIGMONDY ÁRPÁD bányamérnök, Budapest. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. SEMI zs 4359 TÁRSULATI ÜGYEK. II. Rendes tagok gyanánt óhajtanak belépni: u . BELiczaY ENDRE kir. mérnök, Budapest. Ajánlja: SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. JIZÁRÁN PÉTER m. k. fömérnök, Budapest. Ajánlja : SZONTAGH TAMÁS dr. elnök. 5. FORSTER GYULA műszaki tanácsos, Budapest. Ajánlja: HOFFMANN ALAJOS r. t. 6. HÉJAS GYULA bányaüzemvezető, Egeres. Ajánlja: PAPP KÁROLY titkár. 7. HORVÁTH RuDoLF székesfővárosi mérnök, Budapest. Ajánlja: ZALÁNYI BÉLA lizi df. rendes tag. ; ; 8. KENESSEY KÁLMÁN m. k. meteorológus , Ógyalla. Ajánlja : RÉTHLY ANTAL dr. r. u 9. Kiss ERwnő dr. tanár, tartalékos főhadnagy a harctéren. Ajánlja : VApásSz E. dr. r.t. 10. ORszÁGH VILMOS bányaigazgató, Budapest. Ajánlja: SZÉKELY GYÖRGY r. t. 11. REICHEL HENRIK mérnök, bányatulajdonos, Nagyvárad. Ajánlja: Szorvracn T. elnök. 12. OPPENHEIMER MÁRTA bölcsészethallgató, Budapest. Ajánlja: JuGovics LAJos dr. rendes tag. 13. RÓNA ZSIGMOND dr. orsz. meteor. int. igazgató, Budapest. Ajánlja:; RÉTHLY ANTAL rendes tag 14. WEISZKOPF ADOLF bánya vállalkozó, Miskolc. Ajánlja : TIMKó IMRE v. tí. A felsoroltakat a választmány örökítő, illetőleg rendes tagokká választja meg. (7 TI. Kilépését jelentette IKÁROLYI ALaJos, a Lenk Lajos cég főnöke, Sopron. IV. Elhunytak: I. LŐRENTHEY IMRE egyetemi tanár, választmányi tag, társulatunk volt főtitkára 1917 aug. 13-án, 50 éves korában Nyirmadán. 2. Papp JÁwxos nyug. kegyestanítórendi kormánysegéd 1917 junius 6-án, 74 éves korában, Szegeden. í 3. Posewirz TIVADAR m. k. nyug. főgeológus 1917 junius 12-én, 67 éves korában, Buda pesten. 4. TELKES PÁL a m. k. Földtani Intézet könyvtárosa , tartalékos honvédfőhadnagy, harctéren szerzett betegségében 1917 okt. 16-án, Laibachban, 35 éves korában. , Ess 5. Tégy Öpös miniszteri tanácsos, közegészségügyi főfelügyelő 1917 szept. 11-én, 62. éves: korában, Buda pesten. Elnök meleg szavakban emlékezik meg LŐRENTHEY ÍMRE választmányi tag, volt főtitkárunk érdemeiről. A. választmány kívánságára életét és működését a februáriusi közgyűlésen a rendes jelentések keretében fogja ismertetni. V. Elnök bemutatja az 1917 május 9-iki válaszmányi ülés, továbbá az 1917 junius 6-án tartott rendkívüli közgyűlés, valamint az 1917 jun. 16-án tartott hidrológiai szak- osztályi választó ülés hitelesített jegyzőkönyveit. A választmány a bemutatott jegyzőkönyveket tudomásul veszi. VI. Elnök jelentést tesz a Hidrológiai Szakosztály megala kulásáról, amely sze rint a. szakosztály elnökévé KOovVÁCsS SEBESTYÉN ALADÁRt, társelnökeivé KÖVESLIGETHY RADÓ és SCHAFARZIK FERENC dr. tanárokat, titkárává BOGDÁNFY ÖDÖNT választotta s ezenkívül 12 választmányi tagot választott." A választmány a Hidrológiai Szakosztály megalakulását és választását örvendetes tudomásul veszi, s működéséhez sok sikert kíván. VII. Elsőtitkár kérdést intéz a választmányhoz a tekintetben, hogy a szakosztályok elnökei s társelnökei az anyatársulat választmányának tagjaivá válna k-e. Ugyanis alapsza bályaink 18. §-a szerint a választmány tagjai ca fiókegyesületek és szakosz- tályok elnökei.) cégét att TÁRSULATI ÜGYEK. 439 ILosvav LaJos t. tag szerint eme jog tisztán csak az elnökökre vonatkozik, minthogy az alelnök vagy társelnök a 18. §-ban megnevezve nincs. Többek hozzászólása után a vá- lasztmány kimondja, hogy a 18. § szelleme az, hogy az anyatársulat választ- mányának tagjaivá csak a szakosztályok elnökei válnak, vagyis a mostani állapotban: BELLA LaJos, a Barlangkutató Szakosztály elnöke és Kovács SE- BESTYÉN ALADÁR, a Hidrológiai Szakosztály elnöke. VIII. Elnök jelenti, hogy a Hidrológiai Szakoszt ály október hónap 30-án első szakülését is megtartotta, amelyen az anyatársulat nevében a szakosztályt üdvözölte. Ennek kapcsán felveti azt a kérdést, vajjon joga van-e az anyatársulat elnökének a szakosztályok üléseiben részt venni. Többek hozzászólása után e kérdésben a választmány ez alkalommal nem dönt, minthogy sem az alapszabályok- ban, sem az ügyrendben semminemű felvilágosítást arra nézve nem talál, hogy az anya- társulat elnöke a szakosztályok választmányi ülésein hivatalosan megjelenhet-e . IX. Elnök jelenti, hogy a m. k. Belügyminiszter 1917 aug. 30-án kelt 103.,109— 1917—VI. a) számú leiratával a Hidrológiai Szakosztály megalakulását tudomásul vette. Irosvav LaJos t. tag megjegyzi, hogy a szakosztálynak a belügyminiszterhez való bejelentése fölösleges volt, mert a szakosztályokért minden társulatban csakis az anya- egyesület felelős. Papp KÁROLY elsőtitkár felolvassa az 1914 jun. 20-án kelt 116, 473—1914— V. a) sz. belügyminiszteri záradékot, amely szerint a fiókegyesületek megalakítása és megszünése a m. k. belügyminiszteriumnak bejelentendő. Minthogy Alapszabályaink 20. §-a a fiókegye- sületek és szakosztályok szervezetéről együttesen intézkedik, ezért minden kétség elkerülése végett az elnökség jónak látta a szakosztályok alakulását is bejelenteni a belügyminisz- teriumna k. A választmány, habár e bejelentést feleslegesnek tartja, azt tudomásul veszi. X. Elnök bejelenti a választmánynak, hogy az Országos Magyar Bá- nyászati és Kohászati Egyesület f. évi október 21-én tartotta tisztújító közgyűlését, amelyen társulatunkat személyesen képviselte. Az ülés ünnepi karaktert öltött, különösen kiemelkedett BARLAI BÉLA selmeczbányai tanár beszéde, amely a műszaki férfiaknak s geológusoknak egyaránt megszívlelendő témával foglalkozott. A választmány Elnök úrnak a képviseletért köszönetet mond. XI. Elnök kérdést intéz a választmányhoz az iránt, hogy a LŐRENTHEY IMRE halálával megüresedett választmányi tagsági helyet behívássa l vagy válasz- tással óhajtja-e betölteni. Erre nézve elsőtitkár felsorolja, hogy a multban mindkét mód szokásos volt, minthogy alapszabályaink időközi választásokról egyáltalán nem szólnak. Felolvassa az 1916 febr. 19-iki közgyűlésen meg nem választott jelöltek név- sorát. E szerint legtöbb szavazatot nyertek : PRrsz GyuLa (29 szavazat), VAapáÁsz M. ELEMÉR (29 szavazat), LÁsztó GÁBOR (27 szavazat), "SIGMOND ELEK (24 szavazat), ROZLOZSNIK PÁL (23 szavazat) és ZSIGMONDY Ágráp (21 szavazat). Többek hozzászólása után a választmány olykép határoz, hogy megvárjuk a fekru- áriusi közgyűlést, s ott a közgyűlés választja meg a jelöltek sorából az új tagot. XII. Lóczy Lajos tiszteleti tag indítvánnyal járul a választmány elé. LŐRENTHEY ImRÉvel az egyetemről a paleontológia oszlopa kidőlt. A Földtani Társulatnak sürgösen fel kell emelni szavát, hogy ez a tanszék betöltetlenül ne maradjon. A magyar geológusoknak eddig a külföldre kellett fordulni speciális paleontológiai meghatározások céljából, minthogy hazánkban máig sincsen elég képzett paleontológus. Így a Balaton- Bizottság bakonyi monografiáját legnagyobbrészt külföldi paleontológusok dolgozták fel. Óhajtja, hogy a jövőben ne legyen ez szükséges, hanem hazai paleontológusaink itthon megtanulhassák mindazt, ami az öslénytan művelésére őket képesítse. Indítványozza ezért, hogy a Választnány 3 tagú deputációval forduljon a vallás és közoktatásügyi mi- . BEK o SS 440 TÁRSULATI ÜGYEK. niszter úrhoz, a paleontológiais-tanszék mielőbbi betöltése végett. Lóczy LAJos indítványát SOHAFARZIK FERENC és KocH ANTAL mindenben helyesli. ÍLosvav LaJos elvileg szintén helyesli az indítványt, azonban javasolja, hogy úgy a memorandummal, mint a deputációval várjunk mindaddig, míg a költségvetés tárgyalása alkalmával az egyetemi oktatásügy érdekében a parlamentben felszólalhat, s így ezt a fontos ügyet esetleg a nyilvánosság előtt fogja megvilágíthatni. PAPP KÁROLY ajánlja, hogy a memorandum megszerkesztését bízzuk SCHAFARZIK tanár úrra, aki 5 évvel ezelőtt már behatóan foglalkozott a geológiai s paleontológiai tanszék szétválasztásának kérdésével. Ugyanis eza kérdés hosszasabb tanulmányt igényel, ki kell terjeszkedni a külföldi viszonyokra is, pl. a háború előtt a földkerekség 305 egyeteme közül 25 főiskolának volt különálló paleontológiai tanszéke ; amíg pl. a német egyetemeken alig van egy-két paleontológiai tanszék a geológiától elválasztva, addig az osztrák egyetemek különálló őslénytani tanszékeikkel tünnek ki. i Többek hozzászólása után a választmány olykép határoz, hogy a memorandum ki- dolgozását Kocn ANTAL, Lóczy LAJOS, SOHAFARZIK FERENC és PaAPP KÁROLY tanárokra bízza, míg a memorandumot ILosvaY LaJos esetleges országgyűlési beszéde után küldött- ség fogja az illető miniszteri referensnek átadni. XIII. Elnök jelenti, hogy a Szabó-érem kiadására kiküldött bizottságból MAURITZ BÉLA elfoglaltsága miatt leköszönt, LŐRENTHEY ÍMRE pedig meghalt. Ezért az elnök és tit- kár 1917 október 24-iki kelettel helyettük felkérték JuGovrics LAJOS és VADÁSZ ELEMÉR rendes tagokat a bizottsági tagságra. Elnök kérdi a választmányt, hogy ezen jelölést tudomásul veszi-e, vagy sem. A választmány az elnökség intézkedését teljesen korrektnek vallja, mindazonáltal JuGovics LAJOS és VADÁSZ ELEMÉR jelölését nem fogadja el, hanem helyettük TOBORFFY ZOLTÁN és VOGL VIKTOR tagokat küldi ki. A bizottság tagsági helyeit véglegesen nem tölti be, minthogy az egyes tagok szándékát nem tudhatja előre; ezért tehát csak feltételes jelöléseket végez. A bizottság tehát a következőkép alakul: 1. PÁLFY MÓR elnöklete alatt, 2. EmszT KÁLMÁN, 3. KoRmos TIVADAR dr., 4. TIMKó IMRE, 5. SOHRÉTER ZOLTÁN, 6. To- BORFFY ZOLTÁN, 71. VADÁSZ ELEMÉR. Amennyiben KORMOS TIVADAR, TOBORFFY ZOLTÁN vagy VADÁSZ ELEMÉR a bizottsági tagságot el nem fogadnák, helyettük esetleg LAMBRECHT KÁLMÁN, JuGovics LAJOS vagy VOGL VIKTOR behívhatók. VaáApász ELEMÉR és JUGOVICS LaJossal a társulati elnök beszéli meg ezen ügyet. A választmányból SCHAFARZIK FERENC eltávozik. XVI. Elnökjelenti, hogy 1917 okt. 30-iki kelettel beadvány érkezett, amely szerint 5 tag tiszteleti tagul ajánlja SCHAFARZIK FERENC dr. urat, a budapesti kir. József- műegyetem ásvány-földtani tanszékének nyilvános rendes tanárát, társulatunk volt érde- mes elnökét. A választmány dr. SCHAFARZIK FERENC úrnak tiszteleti taggá való megválasztását egyhangulag elfogadja, s javaslatát a jövő év februárban tartandó közgyűlés elé terjeszti. XV. Elsötitkár bejelenti, hogy a Franklin-nyomda újabb áremelést kér. Eddigi emelései : 1. 1915 dec. 14-én 3097, 2. 1916 nov. 8-án 3097 ; 3. 1917 jan. 1-én 4097 ; 4. 1917 szept. 15-én 2594. Összesen tehát 12594. Elnök kérdést intéz, mitevők legyünk emez áremeléssel szemben. ILosvaAY LAJOS és KORMOS TIVADAR hozzászólása után az a vélemény szűrödik le, hogy a mai viszonyok között egyik nyomda sem vállalná a Földtani Közlönyt olcsóbban, s így a választmány az áremelést kényszerűségből tudomásul veszi. Elrendeli azonban, hogy úgy a Közlöny kiadása, mint szerkesztése körül a legnagyobb ta karékosság- gal járjon el a titkárság. XV. Elsőtitkár kérdést intéz a választmányhoz az iránt. hogy a Hidrológiai Szakosztály közleményeit a Földtani Közlönyben közölheti-e. TÁRSULATI ÜGYEK. 441 Elnök felvilágosítja a választmányt, hogy a szakosztály Közlönyünkben óhajtja külön rovat alatt közleményeit publikálni, s e tekintetben legközelebb a szakosztály írás- beli megkereséssel fordul a társulathoz. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 8 órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1917 november 7-én. Jegyezte Papp KÁRoty, elsőtitkár. VII. Az 1917 november 22-én tartott választmányi ülés. . Az ülés a kir. magy. tudomány-egyetem geológiai tantermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök : dr. SZONTAGH TAMÁS m. k. udvari tanácsos. Megjelentek: Lóczy LaJos tiszteleti tag, KADIÉ OTTOKÁR dr., SCHAFARZIK FERENC, SCHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagok, PÁLFY MÓR alelnök, Papp KÁROLY elsőtitkár és BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár. Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésére felkéri KaApré (OTTOKÁR és SCHBÉTER ZOLTÁN választmányi tagokat. Elnök bemutatja az 1917 nov. 7-iki választmányi ülés hitelesített jegyzőkönyvét, amelynek XIII. pontjához a választmány némi helyesbítést fűz. I, Elnök bemutatja a SzáBó emlék-érem odaítélésére kiküldött bizottság jegyző- könyvét, amely szerint a bizottság 1917 november 12-én dr. Pánry MóRgrc bizottsági elnök, dr. EMSZT KÁLMÁN, dr. SCHRÉTER ZOLTÁN, TIMKÓ IMRE, TOBORFFY ZOLTÁN dr. és VOGL VIKTOR tagok részvételével ülést tartott, s emez. ülés azzal a kéréssel fordul a választmány- hoz, hogy a KoRmos TIVADAR lemondása folytán megüresedett helyre új tagot jelöljön ki. Elnök eme kérelem alapján felhívja a választmányt, hogy a megüresedett bizottsági tagságra lehetőleg olyan szakférfit jelöljön, aki a gerincesek paleontológiájá val foglalkozik. Lóczy LaJos tiszteleti tag báró Nopcsa FERENCet javasolja, ellenben SCHAFARZIK FERENC választmányi tag: amaz aggodalmának ad kifejezést, hogy a jelenleg távol levő Nopcsa báró az idő rövidsége híján aligha lesz abban a helyzetben, hogy a referátumma elkészülhessen, ezért tisztán a célszerűség szempontjából KADplé OTTOKÁRt ajánlja a bi- zottsági helyre. Elnök szavazásra tevén fel a kérdést, határozatilag kimondja, hogy a választmány 4 szavazattal 2 ellenében a SzABó érem-bizottság hetedik helyére KApré OTTOKÁR dr. választ- mányi tagot küldi ki. Elnök jelenti, hogy dr. VApÁSz ELEMÉR egyetemi adjunktustól, társulatunk örökítő tagjától a Tekintetes Választmányhoz beadvány érkezett, amely a következő két javasla- tot tartalmazza ta) A SzABó-érem odaítélésére vonatkozó, s az ügyrend 8. pontjában körül- írt eljárás a bizottság összeállítását illetőleg odamódosítandó, hogy a SZABÓ-érem birtokában levő szakemberek egyszersmindenkorra tagjai legyenek a bizottságnak, amelynek elnöke is ezek sorából kerüljön ki; b) a SzaABó-éremmel jutalmazott munka szerzője záros határ- időn belül köteleztessék arra, hogy szűkebb tanulmányköréből egy ünne piesebb jellegű ülésen összefoglaló színvonalas előadást tartson. Hosszabb eszmecsere után, amelynek során az a) ponttal szemben az a felfogás domborodott ki, hogy az állandó bizottsági tagság az ügyrendben lefektetett sarkalatos pontozatokat illuzórikussá tenné, s a választmányt megfosztaná a bizottsági tagok kikül- désétől, Elnök kimondja, hogy a dr. VADpász-féle javaslat a) pontja felett a választmány napirendre tér. Ellenben a b) pontban kifejtett javaslatot egyhangulag helyesli. Ennek folytán Elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány a VADÁSZ ELEMÉR-féle indít- vány b) pontját a következő módosítással elfogadja : A választmány kívánatosnak tartja, hogy a SzaBó-éremmel jutaimazott munka szer- sa 0 — 442 TÁRSULATI ÜGYEK. zője, az érem odaítélésétől számított egy esztendőn belül, az illető tárgykörből szakülés keretében összefoglaló előadást tartson. III. Elsőtitkár felolvassa az egyetemi tanszékek ügyében kiküldött bizottság jelentését, amelyet a választmány egyhangulag elfogad. (Szövege a 444—448. oldalakon.) IV. Elsőtitkár jelentést tesz a Franklin-nyomda 1917 nov. 15-én kelt ár- emelési egységárairól, amely szerint a 1259/ alapján számított számla 1000 példányonkint ívenkint 280 korona , ehhez járulnak a boríték, fűzés stb. egységárai, úgy hogy egy ív elő- állítási ára körülbelül 320 koronára rúg. Emez egységárak azonban csak jan. 1-ig érvénye- sek, amikorára a nyomda újabb áremeléseket helyez kilátásba. Ugyancsak beterjeszti a budapesti kemigrafiai üzemek 1917 nov. 9-én kelt kör- levelét, amely szerint az üzemek háborús pótlék címén nov. 15-étől kezdve 1009/ emelést fognak számítani. A választmány a jelzett áremeléseket kényszerűségből tudomásul veszi. V. Másodtitkár indítványozza, hogy a Földtani Közlöny a háború ideje alatt 12 ívnél hosszabb dolgozatokat ne közöljön. Többek hozzászólása után a választmány olykép határoz, hogy a közlemények ter- jedelmének ilymérvű korlátozását nem tartja célszerűnek, hanem óhajtja, hogy a szerzők minél rövidebben és tömörebben írják meg munkájukat. Ezzel kapcsolatban a választmány ugyancsak kívánatosnak tartja, hogy az egyes közlemények kivonatát a szerzők készítsék el, s a német részben csak ez a kivonat közöl- tessék. A kivonatolás mérvét a szerkesztő-titkár belátására bízza, VI. Másodelnök megújítja ama többször hangoztatott kívánságát, hogy azon közlemények, amelyek a Földtani Közlönyben megjelentek, a szakülések jegyzőkönyvében egyáltalán ne szerepeljenek, s csak utalás történjen az illető munkára. Többek hozzászólása után Elnök határozatilag kimondja, hogy olyan közleményekből, amelyek a Földtani Köz- lönyben megjelentek, a szakülések kivonatában mi sem közöltessék, hanem csupán az esetleges vita kerüljön a jegyzőkönyv kivonatába. j VII. Elnök hangsúlyozza, hogy a Földtani Közlöny terjedelme a beállott drá. gaság folytán a lehető legcsekélyebb mérvre redukálandó s utasítja a szerkesztőséget, hogy a költségvetésben megszabott összeget semmi szín alatt túl ne haladja a közleményekkel. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést 1458 órakor berekeszti Kelt Budapesten, 1917 november 22-én. Jegyezte: PAPP KÁROLY elsőtitkár. VIIL Az 1917 december 5-én tartott választmányi ülés. Az ülés a kir. magy. tudomány-egyetem geológiai tantermében estéli 158 órakor kezdődik. Elnök: dr. PáLrY Mógic m. kir. főögceoiógus, másodelnök. Megjelentek: ILosvav LAJos dr., gróf SZÉCHENYI BÉLA dr., Lóczy LaAJos dr., Tx- LEGDI Rórn Lagos tiszteleti tagok, HORUSITZKY HENRIK, SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választ- mányi tagok, BELLA LaAJos a Barlangkutató Szakosztály elnöke, dr. PAPP KÁROLY első- titkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár, ASCHER ANTAL pénztáros. Elnöklő másodelnök az ülést megnyitván, jelenti, hogy dr. SZONTAGH TAMÁS elnök a mai ülésen akadályoztatása miatt nem jelenhet meg. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri HORUSITZKY HENRIK és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagokat. Elnöklő másodelnök bemutatja az 1917 nov. 22-én tartott választmányi ülés hite- lesített jegyzőkönyvét. Tudomásul. Elsötitkár jelenti, hogy áz 1917 nov. 7-iki választmányi ülés óta TÁRSULATI ÜGYEK. 443 ÜK Örökítő tagokul jelentkeztek: 1. BALLENEGGER RÓBERT dr. m. k. géológus, társulati titkár, Ajánlja : az elnökség. 2. Báró FEJÉRVÁRY GÉZA GYULA dr. nemzeti muzeumi gyakornok. Ajánlja : az el- nökség. 3. Egyetemi geológiai intézet, Budapest. Ajánlja : a titkárság. 4. Egyetemi paleontológiai intézet, Budapest. Ajánlja: a tit- kárság. II. Rendes tagokul jelentkeztek: 5. BÍRÓ ERZSÉBET tanárjelölt, Budapest. Ajánlja : dr. MaAuRIrz BÉLA vál. tag. 6. CZINKOVSZKY KORNÉLIA tanárjelölt, Budapcst. Ajánlja : dr. MAURITz BÉLA v. t. 7. EPPSTEIN ÖDÖN szólőnagybirtokos, Sümeg. Ajánlja : ULICSNY KÁROLY r. t. A felsoroltakat a választmány örökítő, illetőleg rendes tagokul megválasztja . I. Elsőtitkár előterjeszti az egyetemi geológiai s rokon tanszékek ügyében kiküldött bizottság jelentését, amelyet Lóczy LAJOS, KOCH ANTAL És SCHAFARZIK FERENC bizottsági tagok a hazai egyetemek ásványtani, geológiai, illetőleg paleontológiai tanszékcei- nek betöltése ügyében a választmány kívánságára készítettek. A fölterjesztés a m. k. vallás- s közoktatásügyi Miniszter úrhoz van intézve abból az alkalomból, hogy a buda pesti egye - temen az öslénytan tanszéke megüresedett, amely tanszék sürgös betöltése ügyében a vá- lasztmány eme felirat szerkesztését a nevezett bizottságra bízta. A felolvasott fogalmazványhoz szót kér ILosvav LAJos tiszteleti tag. Az előterjesz- tés igen formásan megokolt irat, amely valóban helyes is lenne, ha az egyetem részéről történnék. Azonban a Földtani Társulatnak tulajdonkép nem sok köze van eme tanszékek betöltéséhez, s különben is társulatunk hivatalosan nem tudhatja, hogy az őslénytani tan- szék fenntartását vagy beszüntetését a miniszterium miképen fogja fel. A fogalmazvány különben túlságosan elméleti húrokat penget, holott sokkal helyesebb lenne a palconto- lógiának az életre kiható fontosságát, a gazdasági feladatok megoldásában esetleges szere- pét kidomborítani, s ajánlja is ezirányban a fogalmazvány kicgészítését. Gr. SZÉCHENYI BÉLA tiszteleti tag kissé hosszúnak találja a felterjesztés szövegét s ajánlja, hogy az rövidíttessék meg. Többek hozzászólása után a választmányban az a felfogás domborodik ki, hogy a tanszékek ügyében készített felirat felterjesztése nem sürgős. Várjuk meg az cseményc ket, s ha az egyetemeken nem mutatkoznék hajlam a tanszékek megosztására, illetőleg betöltésére, csak akkor forduljon a társulat — mint erkölcsi testület — a vallás- és közok- tatásügyi Miniszter úrhoz a bemutatott felirattal. Elnök határozatilag kimondja, hogy a bemutatott feliratot a választmány általában elfogadja, de kéri a bizottságot, hogy azt lehetőleg rövidítse meg és a paleontológia gya- korlati fontosságát jobban domborítsa ki. Az előterjesztés ügyében, ha majd az egyetemi tanszékek szétválasztása és betöltése aktuális lesz, a választmány a szükséges lépésc ket meg fogja tenni. II. Elsóőtitkár kérdést intéz a választmányhoz, vajjon a Hidrológiai Szakosztály választmányától elhatározott Hidrológiai Közlemények első füzetét a szakosztály költségére a Földtani Közlöny jövő évi első füzetében kiadliatja-e ? Elnök határozatilag kimondja, hogy a választmány elhatározzaa Hidrológiai Közlemények kiadását, a Hidrológiai Szakosztály költségére, egyelőre mint a Föld- tani Közlöny függelékét. III. Lóczy LaJos tiszt. tag indítványozza, hogy elhunyt választmányi s örökítő tagunk, társulatunk volt elsőtitkára: LŐRENTHEY IMRE emlékét ajánlatos lenne a köz- VEB 2 KOJLES 444 . TÁRSULATI ÜGYEK. gyűlésen külön emlékbeszéddel megörökíteni, s e célra ajánlja VADász ELEMÉR egyetemi adjunktust, mint az elhunyt tanítványát. E nök határozatilag kimondja, hogy a választmány, multkori határozatától eltérően, LŐBENTHEY IMRE emlékét nem a rendes jelentések során, hanem ünnepi módon kívánja megörökíteni, s e célra VApÁsz M. ELEMÉR örökitő tagot, az elhunyt tanítványát fogja fel- kérni. Egyéb tárgy híján Elnök az ülést estéli 8 órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1917 december 5-én. Jegyezte: PAPP KÁROLY elsőtitkár. D) GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. a) A hazai egyetemeken a mineralógiai és geológiai tan- székek szétválasztása ügyében készített javaslat. Nagyméltóságú gróf APPONYI ÁALBERT v. b.t.t., m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr őexcellenciájának, Budapest. A Magyarhoni Földtani Társulat tiszteletteljes javaslata hazai egyetemein- ken az ásványtani tanszégkeknek a gvológiától való elkülönítése és a budapesti kir. magy. tudományegyetemen az őslénytani tanszék fenntartása ügyében. (Az 1869. évi XVI. t.-c. 3. §-a alapján bélyegmentes.) 76. eln. 1917. szám. Nagyméltóságú m. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr! A Magyarhoni Földtani Társulat, mint a magyar mineralógusok, geológusok és paleontológusok szabad egyesülete, — amely immár több mint félszázad óta műveli és terjeszti hazánkban eme tudományágakat, — az egyetemi oktatás fejlesztése érdekében a következő tiszteletteljes javaslattal járul Nagyméltósá- god elé. Az alább kifejtendő indokok alapján méltóztassék elrendelni, hogya bud a- pesti kir. József-műegyetemen, a kolozsvári Ferenc József tudomány- egyetemen, továbbá a debreczeni és pozsonyi egyetemeken az ás- vány-kőzettan mint önálló tanszék a földtan-őslénytantól elkülönítve szerveztessék, míga budapesti kir. magyar tudomán y- egyetemen nemrég megüresedett különálló őslénytani tan- szék továbbra is fennmaradjon és lehetőleg minél előbb betöltessék. Eme javas- latunk indokolásául szabadjon kissé visszapillantanunk a földtani tanszékek történetére. ; A) Hazánk első főiskoláján, a budapesti kir. magy. tudomány- egyetemen a mult század második felébenaz ásvány-földtannak egyet- len tanszéke volt, amelyet 1856—1860 között PerERs KÁRoLry, majd 1860 óta a hírneves SzaBó JózspF töltött be. 1882-ben az őslénytan számára külön —- 13 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 445 tanszék szerveztetett és PRUDNIKI HANTKEN MixsSÁval, a m. kir. földtani intézet első igazgatójával töltetett be, aki a m. kir. földmívelésügyi minisztérium alá tartozó országos földtani intézettől megválva, 1893-ban bekövetkezett haláláig gazdag őslénytani gyűjteményt létesített a budapesti tudomány-egyetemen. A következő évben elhunyt a magyar geológia atyja: SzaBó JÓZSEF is és a két hírneves tudós halálával csakhamar megváltozott a szóbanforgó tanszékek helyzete. Ugyanis a budapesti egyetem bölcsészettudományi kara Lóczy LAJos: előadó javaslata - alapján 1894-ben olykép határozott, hogy a tanszékek meg- osztása a következőkép történjék: I. ásvány-kőzettan, II. földtan és őslénytan. Eme természetes alapon nyugvó csoportosítás elfogadása alkalmából azonban már akkor hangsúlyozta a kar, hogy a földtan és őslénytan tanítása csak addig legyen egy kézben, míg a viszonyok a két tudományág szét- választását meg nem engedik és az állami költségvetés a különálló őslénytani tanszék felállításáról nem gondoskodik. Századunk első évtizedében a két tanszéknek három tanszékké való átala- kítása mind sürgetőbb kérdéssé vált és 1912 május 1-i kelettel a Magyarhoni Földtani Társulat 102. eln. szám alatt — SCHAFARZIK FERENC elnök és PAPp: KÁRonvy titkár aláírásával — javaslattal fordult gróf Zrcny JÁwos akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, hogy a budapesti egyetemen, mint első fő- iskolánkon, a földtan az őslénytantól, a többi főiskolánkon pedig legalább az ásványtan a földtantól elkülöníttessék. Hme javaslatunk első része meghallgattatásra is talált, amennyiben 1915-ben megtörtént a régóta óhajtott szétválasztás és ily módon a budapesti egyetemen szakunkra három tanszék, ú. m. I. ásvány-kőzettan, II. általános és történeti földtan s III. őslénytan szerveztetett. Sajnos, alig hogy megtörtént emez üdvös szeparáció, az idei nyár folyamán kidőlt az őslénytan oszlopos tudósa, elhunyt LŐRENTHEY IMRE dr., anélkül, hogy szakszerűen kezdett múzeumát, HANTKEN MIKSA örökségét, újra alkothatta volna. Aggodalommal tekintünk már csak azért is a jövő elé, mert eddig a kissé szűkkörűen kezelt őslénytan, rövid idejű fennállása alatt az egyetemen nem fejleszthette ki azt a súlyt, amelyet ez a tudományág a földtan mellett elfoglal. De épen ezért a leghatározottapban óhajtjuk, nogy az őslénytan a badapesti tudomány-egyetemen mint önálló tanszék a jövőben is fennmaradjon s arra alkalmas szakférfival minél előpb betöltessék. Szomorú volna a tanszék eltörlésé- vel beálló visszaesés és pirulnunk kellene a nyugati mívelődési központok előtt, hogy a gazdag Magyarországnak egyetlen főiskoláján sincs őslénytani tanszék. A paleontológia fontosságát 1912. évi, föntemlített beadványunkban ter- jedelmescn méltattuk. E helyütt csupán amaz adatokra hivatkozunk, amiket a világháború kitörése előtt a nagyvilág főiskoláinak hasonnemű tanszékeiből összeállíthattunk. Eszerint a föld 405 főiskolája közül 830 helyen van a paleon- tológiának önálló tanszéke. Így az európai főiskolák közül önálló tanszékeket találunk Berlin, Bonn, München, Zürich egyetemein, ahol 1—1 tanszéke, míg Bécsbén 2 és Párisban 8 különálló intézete van a paleontológiának. A bécsi egye- temen 2 mineralógiai, 2 geológiai és 2 paleontológiai tanszéken tanítják még jelenleg, a háború által megtizedelt létszám mellett is, a földtani tudományokat ; CSEK ő Bee 446 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK, kívánatos tehát, hogy hazánkban Jegalább a budapesti legrégibb egyetemen külön-külön tanszék lássa el a három tudományág kívánalmait. Az őslénytan fontosságát a geológiára mi sem bizonyítja job- ban, mint az, hogy szakszerű munkáinkban az őslénytan szinte uralkodó szerepet visz. Így a Lóczy LaJos szerkesztésében megjelent Gróf SZÉCHENYI BÉLA kelet- ázsiai tudományos utázásainak (1877—1880) eredményei, vala- mint a Balaton Tudományos Tanulmányozásának Bred- ményei című kiadványok négy vastag kötetében nem kevesebb mint 830 paleon- tológiai értekezést találunk, sajnos, kilenc magyar szerző: HALAVÁTS GYULA. Kapié OTTOKÁR, KoRmos TrIvapag, Lóczy LaJos, LŐRENTHEY IMRE, PAPP KÁnRony, Tuzsos JÁNos, VADÁSZ ELEMÉR, VITÁLIS IsrváN mellett — főkép kül- földi tudósoktól. A Földtani Intézet Évkönyvének utolsó 10 kö- tetében 55 értekezés közül 35 tisztán paleontológiai dolgozat. A világháború kitörése előtt alapított Geologica Hungarica című folyóiratnak pedig csak a neve geológika, mert a valóságban mind a négy füzete paleontológiai érte- kezést tartalmaz, amelyek kiadása több mint százezer koronába került. Leg- régibb szakfolyóiratunk:a Földtani Közlöny csupán anyagi erők híján nem nyújthat nagyobb őslénytani monografiákat. Az őslénytan tudományának hazánkban több derék művelője van, akik bár többnyire speciális ágait művelik a zoo paleontológiának, de kevés utánpótlás- sal bátran megfelelnének a LŐRENTHEY halálával elárvult paleozoológiai tanszékre. A biológián alapuló őslénytannak a geológiai oktatásban nagy jelentősége van. s hogy a földtan tanítása minél eredményesebb legyen, arra főkép az őslénytan beható ismerete adja meg a lehetőséget. A geológia gyakorlati művelésére a sztrati- orafiában és az alkalmazott geológiában : vízellátás, hasznos anyagok, szén- telepek felkutatásában az őslénytani készültség elengedhetetlen. A paleontológiá- nak körülbelül olyan szerepe van a geológiában, mint a matematikának a fizikában és az asztronomiában. Ezekben kifejtve annak a szükségét, hogy a budapesti egyetemen az őslény- tan tanszéke továbbra is fennmaradjon s az minél előbb betöltessék, rátérünk javaslatunk másik részére: hazai főiskoláinkon az ásványtannak a földtantól való: elkülönítésére. Miként beadványunk bevezetésében tiszteletteljesen javasol- tuk, kívánatos, hogy a kir. József-műegyetemen, a kolozsvári Ferenc József tudomány-egyetemen, továbbáa debreczeni és pozsonyi egyetemeken, legalább az ásványtzn a földtantól elkülö- nítve szerveztessék. B) A budapesti kir. József-műegyetemen a mult század utolsó évtizedében már a valóságban is két tanszéke volt szfkunknak ; nevezetesen az ásvány-kőzettant KRENNER Józser, míg a technikai geológiát Lóczy LAJos tanította ;: amikor azonban a nevezett két tanár távozása után SCHMIDT SÁNDOR 1898-ban odakerült, kizárólag az ő személyes kívánságára a két tanszék egyesült. Sőt 1904-ben bekövetkezett halála után is így maradt az ügy, úgy hogy utódja : SCHAFARZIK FERENC dr. professzor már csak mint egyesített tanszéket vehette át. Kívánatosnak tartjuk ezért, hogy a régi állapot a műegyetemen is minél előbb visszatérjen, amint ezt különben azóta egy ízben már maga a műegyetem is ki- EAT GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 447 fejtette : hogy a mérnök-építész hallgatók intenzívebb geológiai, illetve a vegyészek behatóbb mineralócgiai képzése feltétlenül óhajtandó. Műszaki succrescentiánk ilyen szellemben való megerősítése immár el nem odázható, hogy ha a bekövet- kezendő új békeérában minél nagyobb készültséggel és technikai tudással a népek közt meginduló gazdasági versenyben résztvenni akarunk. 0) A kolozsvári Ferenc József tudomány-egyetem szakunkbeli egyetlen tanszékét évtizedeken át Kocn ANTAL dr. tanár töltötte be, aki azonban már 1891-ben hangoztatta rektori megnyitójában, hogy az ásvány- tant, kőzettant, geológiát és paleontológiát egyetlen tanár képtelen főiskolai nívón előadni, s ezért szükségesnek tartja a tanszék megosztását. Szava azonban a pusztában hangzó szó volt, amelyet máig sem szívlelt meg a kolozsvári egyetem, úgy hogy az ottani jeles professzor még ma is kénytelen a krisztallografiától kezdve az őslénytanig terjedő összes tudományszakokat egyedül tanítani. Tudomásunk szerint SzápEczgy GyuLA tanár több ízben is javasolta tan- széke megcsztását, azonban sikertelenül. Korunk haladó szelleme pedig szinte parancsolólag követeli, hogy kincses Erdély fővárosában, az aranybányák, só- bányák és földigázok közelében az ásványtanon kívül olyannyira fontos őslény- tant is tanulhassa Erdély főiskolai ifjúsága. Aggodalommal látjuk hazánkban, hogy az egyetlen fővárosunkon kívül, geológusok sehol az ország egyik főiskoláján a tudományok nyugateurópai szín- vonalán nem képződhetnek, minthogy épen az egyesített tanszék mivolta miatt a legbecsesebb továbbképző speciális kollégiumok hiányzanak. Épen ezt meg- javítandó, elkerülhetetlenül szükséges, hogy az új egyetemeken az ásványtani tanszék azonnal különválasztassék a földtani tanszéktől. D) Ezzel eljutottunk a debreczeni és pozsonyi egyetemekhez, amelyek felállítását az 1912. évi állami költségvetés keretében a magyar törvény- hozás elhatározta és tanszékeinek szervezését Nagyméltóságod hiva- tali előde már sikeresen meg is kezdette. Örömmel látjuk, hogy a £geo- grafia tanszéke már mindkét egyetemen szervezve, illetőleg a debreczenin betöltve van. Kérjük Nagyméltóságodat, hogy kultúránk és jövendő közgazdasági fejlő- désünk érdekében addig is, míg e két új egyetemen is szükségesnek tartott őslény- tani tanszék személyi és tárgyi kedvező körülmények bekövetkeztével szervezhető lesz, a két új egyetemen szakunk tanszékeit oly módon méltóztassék szervezni. hogy I.az ásványtan-kőzettan teljesen elkülönüljön a II. földt a n- őslénytan tudományszakjától. Mielőtt ennek szükségességét hangsúlyoznók, szabadjon némi kitéréssel a középiskolai új tanterv intézkedéseire pillantanunk. Az Országos Közoktatási Tanács nyomtatványainak 1915. évi XII. száma az új középiskolai tantervnek teljes javaslatát tartalmazza Frsxáczy ERxő dr. alelnök fogalmazásában. Eme tervezet a földtannak előkelő helyet biz- tosít a jövendő középiskolákban, amennyiben a IV. osztályban az ásványtant s vegytant heti 83 órára, az ásványtant és a földtant pedig a VIII. osztályban, a gimnáziumban heti 2 órára s a reáliskolában heti 8 órára tervezi. A tanterv kiemelt, hogy a legfelső fokra kerül az a természetrajzi diszciplina, amely alkalmat Meget 448 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. ad az összes idevágó ismereteknek összefoglalására, s eza tárgy:a geológia. Örömmel értesültünk arról, hogy ezt a tantervet a leánygimnáziumokban 1916 július 14-én kelt 86,100 sz. V. K.-ügyi miniszteri rendelettel előző. kormá- nyunk már meg is valósította s kívánatos, hogy az új középiskolai tantervet az országgyűlés a fiúközépiskolákra is minél előbb törvénnyé emelje. Ha az új középiskolai tanterv törvénnyé válik, úgy az országos tanárvizs- gálati szabályzat is ennek megfelelően módosul, s a tanárvizsgálati tárgyak sorá- ban a geológia, az elmaradhatatlan paleontológiai függelékkel, mint önálló tudo- mány fog szükségszerűen kidomborodni. Ennélfogya már a tanárképzés egységes szervezete szempontjából is szükséges, hogy összes egyetemeinken legalább is I. az ásványtan-kőzettan, II. a földtan-őslénytan különálló tanszékekkel szerepeljen. Ezenkívül azonban, miként az A. pontban részletesen kifejtettük, szükséges, hogy hazánkban legalább egy egyetemen, a budapesti tudomány-egyetemen a különálló őslénytani tanszék biztosíttassék és ez a tanszék, amely épen úgy, mint az ásványtan a geológiát intenzív művelésében megalapozza, néhai dr. LŐRENTHEY ÍmRE után lehetőleg mielőbb be is töltessék. A budapesti egyetemen az önálló paleontológiai tanszék betöltése azért is kívánatos és megokolt, mert az új bölcsészetdoktori sigorlat rendes tárgyesopor- tozatában, amelyet a bölcsészettudományi kar 1916-ban állapított meg, a paleontológia már mint főtárgy külön is szerepel. Ha a paleon- tológiai tanszék eltöröltetnék, avagy huzamosabb ideig betöltetlenül maradna, úgy főiskolai ifjúságunknak ismét nem volna alkalma Magyarországon a mai. tudományos igényeknek megfelelő paleontológiai képzettségre szert tenni. Ezekben bátorkodtunk kifejteni mindazt, amit főiskolai oktatásunk érde- kében a magyar geológusok részéről hangoztatni szükségesnek véltünk. Kérjük Nagyméltóságodat, hogy javaslatainkat jóságos és bölcs figyelmére méltatni és esetleg összes egyetemeink illetékes tényezőivel megvitatva, azokat mielőbb megvalósítani méltóztassék. Legmélyebb tiszteletünk kifejezésével maradtunk, Budapesten, 1917 november hónap 16-án, a Magyarhoni Földtani Társulat nevében : ILosvav Lagos dr. tiszt. tag, a kir. magy. Természettudományi Társulat elnöke, KocnH ANTAL dr. nyug egyetemi ny. r. tanár, Lóczy LaJos dr. egyetemi ny. r. tanár, a m. k. Földtani Intézet igazgatója , SCHAFARZIK FERENC dr. kir. József műegyetemi ny. r. tanár. Jelen felterjesztést az 1917 nov. 22-én tartott választmányi ülés egyhangúlag elfogadta . PAPP KÁROLY dr:, SZONTAGH TAMÁS dr. tudomány-egyetemi ny. rk. tanár, m. k. udvari tanácsos . titkár. a m. k. Földtani Intézet aligazgatója, elnök. SZET? ES GEOLOGIAI ESEMÉNYEK. 449 4) Koch-Antal jubileümi alapítvány geológiai pálya- munkák jutalmazására. Koocn Anrarnak, a budapesti egyetemen a geológia és paleontológia nyu- galmazott érdemes tanárának tiszteletére tanítványai még 1912 május havában, amidőn mesterük negyvenéves tanári jubileumát ünnepelték, alapítványt léte- sítettek, amelynek kamatait a budapesti egyetem bölcsészettudományi kara kiválóbb geológiai munkák jutalmazására használja fel. Az alapítvány első pályadíját, LŐRENTHEY IMRE és PAPP KÁROLY tanárok javaslatára, a bölcsészettudományi kar 1916 május 18-án tartott ünnepi ülésén már ki is adta és pedig Vin GÁBOR bencés tanárjelöltnek,aki Pannonhalma geológiai viszonyairól írt munkájával a pályázati feltételek minden pontjának megfelelt. Ezen alkalomból közöljük az Alapító levél hiteles szövegét, ame- lyet az érdemes nyugalmazott tanárnak 11 kiváló tanítványa — a geológia iránt érzett rajongó szeretetük jeléül — a magyar geológia dicsőségére a budapesti egyetem számára örök emlékül hagyományozott s letétbe helyezett, 83222— 1913—14 bölcsészettudománykari dékáni szám alatt iktatva és elfogadva. cAlapító le vél. Alulirettak, mint KocH Axrarnak, a budapesti kir. magy. tud. egyetem földtan és őslénytan volt tanárának a földtan térén működő tanítványai, 1912. évi május havában Mesterünk és szeretett Tanárunk negyvenéves egyetemi tanári jubileumát tanítványi szeretetünk melegével megünne peltük. A reánk nézve felejthetetlen ünnep emlékére Emlékkönyvet adtunk ki, melynek egész jövedelmét egyetemi ala pít- ványra szántuk. Ezzel az alapítvánnyal a tanításnak olyan nemes céljait óhajtjuk szolgálni, amely:t KocH ANTAL egész tanári működése folyamán elérni törekedett. Elősegíteni óhaj- tanánk a szakemberek egyetemi nevelésének munkáját és könnyíteni szeretnénk azokon a nehézségeken, amelyekkel a különleges szakbeli búvárkodás kezdetén mindannyiunknak meg kellett küzdenünk. Az alapítvány céljaira mai napon, a budapesti kir. magy. tudomány-egyetem böl- csészetkari dékánjának 3500 K, azaz háromezerötszáz korona névértékű 49/-os Magyar Koronajáradékot adunk át azzal a kéréssel, hogy azt az alapítók szándékának megfelelőleg az alábbi föltételek szerint kezelni szíveskedjék. 1. Az alapítvány a Koch Antal jubileumialapít ván y? nevet viseli, 2. Az átadott összeg alaptóke gyanánt érintetlenül kézelendő és a mindenkori kamatok 2097-ával növelendő mindaddig, amíg azalaptóke a 10,000 koronát elnem éri. A fönnmaradó évi kamat és későbben az egész alaptőke évi kamata egész összegében osztatlanul évenként hirdetendő nyilt pályázat alapján földtani irányú mun. kálatok támogatására használandó. . 3. A pályadíj valamely kisebb területegység földtani viszonyainak saját megk figyeléseken alapuló földolgozására adható ki. Ennek megfelelőleg nemcsak kész munkák jutalmazására szolgál, hanem főként folyamatban levő és támogatásra érdemcs munkálato- elősegítését célozza, továbbá a földtani megfigyelések végzésére minden körülmények kö- zött elkerülhetetlenül szükséges költséges helyszini vizsgálódások lehetővé tételére törek- szik. Ezek szerint a pályázók kész munkákon kívül tervezetekkel is pályázhatnak. A ter- vezetben a pályázók részletezni tartoznak munkájuk addigi állását, megfigyeléseik ered - ményeit és a célt, amelyet további vizsgálódásaikkai óhajtanak elérni. 4. A pályázatokat minden tanév elején legkésőbben szeptember hó 30 ig az alapít - Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. — 15 — 30 450 GEOLÓGIAI ESEMÉNYEK. 1 ványt kezelő bölcsészeti kar dékánja írja ki, ugyanazon év november hó 1-ig terjedő határ- idővel. A beérkező pályázatok két bírálónak adandók ki; ezek egyike pedig mindenkor a földtani tanszék kinevezett tanára; a másik birálóul a beérkezett munkák természete szerint vagy az öslénytan, esetleg a palzophytologia vagy pedig az ásvány-kőzettan tanára 4 kérendő fel. Ha a földtani tanszéknek nincs kinevezett tanára, úgy a pályázat meddőnek tekintendő, illetőleg nem irandó ki. A bírálók véleménye alapján a bölcsészeti kar a pályá- zat eredménye felől legkésőbb a december havi ülésen dönt. 5. A jutalmazott tervezetek szerzői, tervök megvalósítására szükséges nyári szüne leteltével, de a pályázat eredményét meghatározó évet követő tanév elején legkésőbb de- cember l-ig tervezett vizsgálódásaik kiviteléről a bölcsészeti kar utján a földtan kine vezett tanárának jelentést tenni, illetőleg munkájukat bemutatni kötelesek. Amennyiben vizsgá- lódásaik bonyolultabb természetűek s több évre terjednének, úgy egyazon tervezet a követ- kező évben is támogatható. Ebben az esetben az év elején ujra pályáznak, azonban kívá- natos, hogya pályázó kész munkáját két éven belül elkészítse. 6. A pályázatban csakis a budapesti Alma Mater kötelékébe tartozó magyar anya- nyelvű hallgatók és a doktori szigorlatra készülök vehetnek részt. i a 7. A jutalmazandó munkák vagy tervezetek kizárólag földtani tárgyúak lehetnek. Tisztán őslénytani vagy közettaniirányú munkák még meddőség esetében sem jutaimazhatók. 8. A pályadíj csak doktori értekezés gyanánt ií5 eltogaid- ható. kész munkákra vagy érdemes tervezetekre adható "ki. 9. Meddőség esetén az évi kamatok a következő évi kamatokkal együtt újabb pályá- zat céljaira használandók föl és az ilyen módon fölszaporodott kamatokból — kivételesen — több munka is jutalmazható azzal a kikötéssel, hogy a jutalomdíj 100 koronáná! ke vescbb és 400 koronánál több nem lehet. Ha a pályázat harmadszor is meddő marad, úgy az összegyült kamatokkal a földtan tanára rendelkezik olyképen, hogy az összegből az egye - temi földtani intézet könyvtárát gyarapítja; az ily módon megszerzett könyvekbe a be- szerzés forrása a következőképen jegyzendő be: (A Kocn AwTran jubileumi alapítvány ajándéka.) 10. A pályázók jutalmazott munkájuk kinyomatásakor föltűünö helyen jelezni köte: lesek, hogy munkájuk a (KocH ANTAL-jubileumi alapítvány; támogatásával készült. II. A laboratoriumi munkálatokat az egyetemi földtani intézetben kell végezni és a jutalmazott munkákkal vagy tervezettel kapcsolatos mellékletek, eredeti rajzok, térképek és gyűjtött anyag az egyetem tulajdonába mennek át a pályázati határidő leteltével, tehát g és azokkal a földtan És a pályázati eredmény kihirdetését követő tanév december hó végéi kinevezett tanára rendelkezik olyképen, hogy az egyetemi földtani intézet által nem igé- nyelt tárgyakat más rokonintézeteknek adja át. Ugyanő ellenőrzi a jutalmazott tervezetek további sorsát és arra törekedik, hogy azok záros határidőn belül elkészüljenek. Ha a ter- vezet alapján készült pályamunka nem felel meg a kövételményeknek, vagy nem készül ela kitűzött határidőre, a gyűjtött anyag ez esetben is a földtani intézetbe szolgáltatandó be. 12. A föntebbiek értelmében az első pályázat az 1915/1916. tanév elején irandó ki. Kelt Budapesten, 1915 szeptember hó 1-én. A harctéren levő 1. TELEGDI RÓTH KÁROLY dr. és 2. GAÁL ISTVÁN dr. helyett is: 3. dr. MAURrrz BÉLA s. k. 6.dr. PÁLFY MÓR s. k. 9. dr. PRIsz GYULA s. k. 4. dr. KocH NÁNDOR s. k. 7.dr. KORMOS TIVADAR s. k. 10. dr. SCHRÉTER ZOLTÁN 5. NoszkY JENŐ s. k. 8. dr. VADÁSz M. ELEMÉRs.k. 11.dr. VOGL VIKTOR s. k. SE A [0 ES HE KESES KE EKET eK. FÖLDTANI "IK OZ NY XLVII BAND. OKTOBER—DEZEMBER 1911. 10- 12. HEET, DER AUSSCHUSS DER UNGARISCHEN GEGOGOGTSGÉLENTGESÉGESCHAFT gibt mit tiefer Trauer kund, dass Dr. EMERICH LÓRENTHEY, ord. öff. Professor an der Königl. Ung. Universitát in Budapest, Direktor des Paláontologischen Institutes der Universitát, Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, der St. Stefans- Akademie u. zahlreicher anderer wissenschaftlichen Gesellschaften, am 13. August d. J. in Nyirmada im 50. Lebensjahre unerwarteter Weise verschieden ist. x Der Verewigte, seit dem Jahre 1885 eifriges Mitelied der Ung. Geologischen Gesellschaft, von 1907—1909 deren Chefsekretár und Redakteur des Földtani Közlöny und seit dem Jahre 1910 Ausschussmitglied derselben, hat drei Jahrzehnte hindurch den Interessen unserer Wissen- schaft, gleichwie jenen unserer Gesellschaft uneigennützig und mit schwármerischer Hingebung gedient. Als Profes- sor der ersten Lehrkanzel für Paláontologie in unserem Vaterlande, hat er mit seinem gründlichen Wissen und emsiger Tátigkeit sich für immer einen Ehrenplatz unter den ungarischen (xeologen erworben. Wir wahren ihm ein pietátvolles Andenken ! Budapest, im August 1917. DIE UNGARISCHE GEOLOGISCHE GESELLSCHAFT gibt trauernd Kunde, dass ihr eifriges langjáhriges Mitglied Dr. Moriz Déchy von Marosdécse Ehrenprásident der Ungarischen Geographisehen (resellsehaft, koörrespondierendes Mitglied der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, Ehrenmitglied sámtlicher europáisehen geographischen : Gesellsehaften und zahlreieher überseeisehen geographisehen Vereine 1) am 8. Februar 1917 in seinem 69. Lebensjahre in Budapest verschieden ist. Der Verewigte, der seit dem Jahre 1875 der Ungarischen (Geologischen (Gesellschaft als ordentliehes und seit dem Jahre 1897 als lebenslángliches Mitglied angehörte, hat die Wirksamkeit der ungarischen Geologen seit Jahr- zehnten mit lebhaftem Interesse begleitet. Der weltbekannte geographische Forscher hat von 1884—1902 sieben Expeditionen zum Studium der (ilet- seherwelt des Kaukasus geleitet und mehreren ungarischen (Geologen (iele- genheit zur Begehung seiner schneebedeckten Gipfel geboten. Seine aus dem "Kaukasus stammende Sammlung und seine in verschiedenen (Gegenden der Erde von ihm aufgenommenen und nach Tausenden zühlenden Photographien vermachte er der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt. Von seinem Tode erst nach dem Begrábnis Kenntnis erlangend, hat unser Gesellschafts-Prási- dium sein Beileid und seine Pietüt in einer am 14. Februar in der inner- stáduschen Franziskaner-Kirehe abgehaltenen Trauermesse bezeugt. In demselben Jahre am 12. Juni versehied in Budapest Dr. Theodor Posewitz Chefgeologe der kön. ung. Geologisehen Keichsanstalt i. P., Mitglied der Hollándisch- Ostindisehen Gesellschaft. Der im 67. Lebensjahre verblichene (ielehrte ist seit dem Jahre 1877 ordentliches Mitglied der Ungarischen (eologisehen Gesellschaft gewesen und war ein eifriger Forscher des vaterlindischen Bodens, insbesondere aber der Hohen Tátra. In den Jahren 1879— 1884 hat er als hollándischer Militárarzt mit der geographischen und geologiscehen Durchforschung der Insel Borneo Ebre für den ungarischen Namen erworben. An seinem Begrübnisse, welches am 14. Juni auf dem Budaer Farkasréter Friedhofe nach evangelisehem Ritus augsb. Konf. stattgefunden hat, hat das Prásidium und der Beamten- körper unserer Gesellschaft korporatív teilgenommen und einen Kranz auf seine Bahre gelegt. EHRE IHREM ANDENKEN?! A) ABHANDLUNGEN. ZUR GEOLOGISUHEN ALTERSFRAGE DES BRAUNKOHLEN- VORKOMMENS VON EGERCSEHI IM KOMITATE HEVES. Von Dr. WRANZ SCHAFARZIK. Egercsehi ist eine der weniger bekannten Kohlengruben Ungarns, von deren Flötzen bisher selbst das geologisehe Alter in Dunkel gehüllt war. Auch war zufolge geeigneter latteraturangaben selbst Dr. KARL v. PApE, in seinem die ungarischen Hisenerze und Kohlen behandelnden groBen Werke genötigt, dieses Kohlenvorkommen? unter die Lignitlager der Mátraumrandung zu stellen und zwar augenscheinlieh auf jene irrige Angabe hin, daB anláblich der auf diesem Kohlengebiete unternommenen Tief- bohrungen oberpontisehe Schichten konstatiert worden wáren. Wáhrend aber an angeführter Stelle sub II die Lokalitát Szücsi, III. Rózsaszentmárton im Komitate Heves, IV. Szirák im Komitate Nógrád und V. Gödöllő und Tura im Pester Komitate tatsáchlieh echte Lignite führven, die zufolge der mit ihnen zusammen vorkommenden Petrefakten, wie z. B. im unmittelbaren Hangend des Lignitflötzes im Karlschachte benn Matyasovszky-Meierhofe von Szücsi aufgefundenen Vivipara Sadleri richtig als pontiscehen Alters angesprochen werden können, ist andererseits das Vorkommen von Egercsehi als eine bereits etwas ültere Braunkohle zu betraechten. Die Aufdeckungen von Egercsehi sind aber noch derartig neu und die geologischen Verháltnisse ihrer Umgebung in ihren Details noch der- ma Ben unbekannt, dab es in der Tat nicht wundernehmen kann, wenn dies Kohlenvorkommen bis nun, seiner stratigraphischen: Stellung betreffend, nicht richtig eingeschátzt worden ist. Strenge genommen gehört eigentlieh die Umgebung von Egercsehi garnicht zum niederen Vorlande des Mátragebirges, da dieses Kohlengebiet (Egercsehi, Szücs, Bekölcze u. a.) NNW-lieh von Eger, also bereits vom 5 W-hehen, oder Szarvaskőer Ende des Bükkgebirges N W-lich gelegen ist. Topographisech ist es nichts anderes, als die 0-liehe Fortsetzung des unter- ! Prof. Dr. KARL v. PAPP: Die Bisenerz- und Kohlenvorráte des Ungarischen Reiches. Budapest, 1916. Pag. 872 sub. 3a. 454 D: FRANZ SCHAFARZIK mediterranen öSchliergebietes von Salgótarján und Mátranovák, nördlich der Mátra, das es in NO-lieher Richtung mit dem Hügellande am Hangony und am unteren Sajó verbindet. Das Kohlenvorkommen von Egercsehi ist gegenwártig durch die beiden Gruben Lipót, und kÖdöns besonders im Bereiche der Gemeinde Szucs autgesehlossen. Ohne daB ich mich aber bei dieser Gelegenheit auf eine nöhere Würdigung der damit erschrotteten Kohle, noch auch auf eine detailliertere Besprechung der zersplitterten tektonisehen Verhültnisse dieses Sehollengebirges nüher einlassen würde, will ich diesmal bloB die stratigraphische Stellung der kohlenführenden Sehichtenserie etwas nüher beleuchten. ae I. Das Lhiegende der, Kohlenílötze. Die tiefsten Schichten, zugleich das entferntere Liegende der Kohlen- flötze, werden durch eine Serie von dickbankigen, grobkörnigen Sandsteincn vertreten, die horstartig gehoben das in Rede stehende Geblet gegen W begrenzen. Dieselben sind am besten bereits auf Szentdomonkoser Boedcn in einem groBen Steinbruch aufgeschlossen, aus dem das Gestein zu ver- sehiedenen Bauzwecken gewonnen wurde. Petrographisch stellt dasselbe einen groben, grünliehgrauen-gelblicehbraunen, streifenweise kleine Trümmer eines grünen erhürteten Tones enthaltenden und an diesen Stellen auffallen- der grün erscheinenden, glimmerarmen Ouarzsandstein vor. Das graue Innere seiner dicken Bünke besitzt ein kalkiges Zement und ist von fes- teren Konsistenz, die braunen Krusten dagegen sind ausgelaugt, kalk- karbonatlos und daher bröckeliger. Petrefakte habe ich in diesem Sand- steine nicht beobachten können, daher sein geologisehes Alter ungewib erscheint, doch dürfte man nicht fehlgehen, wenn man denselben, obwohl mit Vorbehalt, als Oberoligozán betracbtete. TTAKKÜnett me dééttet tarme mo amik Darauf folet nun ein máchtiger Sehichtenkomplex, weleher aus feinem orauen Sand und dazwischen aus festen Sandsteinbánken besteht. Diecse letzteren sind stark kalkig und zufolge zahlreicher, wasserklaren und bunten Ouarzkörnehen und kleinen Schotterstückehen mikrokonglomeratiseh. In ihnen sind stellenweise auch orgamisehe Reste enthalten, unter denen Anomyen-Schalen und Lithothammien- Knoten zu erkennen sind. Dieser bereits als Untermediterran anzusprechende Komplex ist am sehönsten als müáchtige Wand in jenem tiefen Graben aufgeschlossen, der sich von der beim Lipótschachte befindliehen Dampfmühle in SW-leher Richtung neben dem Waldwege auf den Barbárberg hinaufzieht. Ferner stoBen wir in dem zum Lipótschachte führenden Wegeinsehnitte auf einen ZUR GBOL. ALTERSFRAGE DER BRAUNKOHLE VON EGERCSEHI. 455 gelblichen, lockeren, ebenfalls viel bunten 9uarzgrus enthaltenden kalkigen Sandstein, in dem Steinkerne von Tellina lacunosa ÜHEMN. var. tumida BnRocc. in gröBerer Anzahl gesammelt werden konnten. Endlich trifft man cinen ebenfalls diesem Niveau angehörigen, bunte Sandkörner und weiBen Glimmer führenden Sandstein, dessen ausgelaugte, kalklose Bünke NW-lich von der Kuppe Halfő, also bereits in Szentdomonkoser Hotter steinbruch- artig aufgeschlossen sind. Teils in den wohlgeschiechteten Bönken dieses Bruches, teils in der §-liceh von demselben beginnenden Grabenmulde habe ich in den daselbst im Walde lose heramliegenden . Sandsteinbrocken zahl- reiche Versteinerungen gesammelt, von denen zumeist in Abdrücken und Steinkernen folgende Arten bestimmt werden konnten : Buccinum cír. miocemicum MICH. Mytilus sp. plur. Arca cír. moltensis MAYER Cardium edule L. var. commune MAY. Cardium cfv. Maichelothanum MAY. Calhista erycina 1. var. subtriangula 5Acco. Pharus efr. legumen L. Tellina planata LIwx. var. lamellosa D. C€. G. Das VerhültniB einzelner dieser Elemente zum Horizonte der Kohle wöáre noch genauer festzustellen. TNS ÉS Tate szetorát tt tar age As Derselbe sehlieB: sich ráumlieh enge an die vorige Schichtengruppe an. In seiner bimssteinartigen oder oft bereits kaolinisierten Grundmasse sind zahlreiche kleine, scehwarze Biotitlamellen und wasserhelle Ouarzkörner sicht- bar. Am besten ist dieses Gestein südlieh im cSzúcsierdős- Wald aufgeschlossen ; in zersprengten Partien aber kann es auch noch weiter in der Richtung gegen Stunde 2, bis zam FuBe des bereits zur Gemeinde : Bekölcze gehörigen Rónahegy verfolgt werden. IV. Die Schiehtengruppen der Kohlenílőtze. Über dem soeben erwühnten weissen Rhyolittuff folgt hierauf mit allgemein gegen SE geriehteten HBinfallen die kohlenführende Schichten- reihe, die z. B. in den Aufsehlüssen in und um den Lipótschacht folgende Gliederung erkennen lábBt. Zuunterst a) Sand, mit einzelnen Sandsteinbánken, b) blaue Tonschieht mit Secherben einer dicksehaligen Ostraea, c) braungrauer Tonsehiefer mit zahlreiehen Pflanzenabdrücken und einzelnen weiBen Rhyolittuffgeröllen, als Binsechlüssen, 456 [ D: FRANZ SCHAFARZIK d) : Kohlenflöz, durchsehnittlich 2 m stark, e) gelber Sand mit Sehnüren grusigen Schotters, weiterhin grauer Sand. f) Kohlenflötz, 0-30—1-0 m stark, im allgemeinen 830 m über dem Hauptílötz, 9) gyauer Ton mit zwischengelagerten Tonsechichten in sehr groBer Máchtigkeit. V. "Das Evang e m de rdkerm aKro Ve mztitöstzée. Lockerer Sandstein und kalkige Sandsteinbüánke, die der Erosion besser widerstehen und daher in den Aufsehlüssen staffelförmig hervor- treten. Binzelne dieser letzteren sind namentlieh an den Scehichtfláchen von Tausenden von Pecten praecscabriusculus Wox. bedeckt. Werner findet sich als ebenfalls diesem Horizonte angehörig sehr zahlreich eine Corbula sp. Nachdem das Pecten praescabriusculus mit wohlerhaltenen Schalen vorliegt und namentlieh in denGemeinden Szúcs und FEgercsehi (imIKomitat Heves) in Unmassen anzutretfen ist, können diese Fundorte für diese Art wirklieh als klassisch bezeiechnet werden. Dicse zufolge ihrer reichen Petrefakten- führung auftfallenden Sandsteinbünke können hauptsáchliech um die Gemeinde Szúcs, besonders W-lieh von derselben nach der Wegbiegung, ferner N-lich vom OÖOrte in nördliechen Graben des Nagyhegyberges, ebenso wie — bereits auf Egercsehier Boden — im Csókolódzótale, das sich von der Bergwerks- zentrale in NW-licher Richtung gegen die Halfőkuppe hinanzieht, ange- troffen werden, zumeist unter einem müBbBigen, gegen SE gerichteten Hin- fallen. Es ist dies dasselbe Niveau, das auch im Schichtenprofile von Salgó- tarján über den Hangendsehichten der Kohle mit Teredo und CUardien, andererseits aber unter dem Sehlier gelegen ist. VST GR A IKERTE Über dem soeben besprochenen Prsescabriusculus-Niveau folet nun der BSehlier, der stellenweise aus fiscehsehuppenführenden feinkörnigem tonigem Sand, oder sandigem Tone, so z. B. im SW-lichen Wasserrisse des Magoshegyberges bei Egercsehi, an anderen Stellen dagegen aus sandigeren Schichten, bezw. ganz lockeren Sandsteinen besteht. In diesen letzteren weiBlichen Sandschichten, die 5-lieh von der Gemceinde Egercsehi an der StrabBe gut aufgesehlossen sind, findet man .ziemlieh hüufig eine kleine Telhma sp. VIE KOTELET ett a Endhch kann man in der vom Magoshegyberge sich B-lieh hinziehen- den Gegend elne sehr müchtige feine Sandablagerung beobachten, in der ZUR GEOL. ALTERSFRAGE DER BRAUNKOHLE VON EGERCSEHI; 457 z. B.m19km ENEB-lieher Luftlinienentfernung im Sande der an der Graben- gyelle weithin siehtbaren A brutschung kaum isolierbare, . kleine, áuberst feinschalige und bereits in situ zertrümmerte Muschelschalen eingebettet sind. Dieser Sehichtenkomplex düríte eventuell bereits dem oberen Medi- terran zuzuzáhlen sein. :k Aus all dem Angeführten geht daher hervor, dab pontische Schichten um Bereiche unserer Gegend überhaupt micht vorhanden sind, sondern, dab das Gros der das dortige Hügelland bildenden máchtigen Schichten- reihe, zwischen deren unteren Partien sich die beiden Kohlenflötze befinden, zufolge der in ihnen, wenn auch in vertikaler Richtung bloB sprungweise, im ganzen daher sporadiseh und zumeist in mangelhafítem Z/ustande ent- haltenen Petrefakte als untermediterran angesprochen werden muB. Búdajpest ő ama ter ans age DIE TEKTONISUHEN VERHÁLTNISSE DES GEBIETES ZWISCHEN . KISKAPUS UND RÜKKÖR. Von Dr. FRANZ VAJNA VON PÁvA. kön. ung. Ingenicurgeologe. — Mit Tafei V und Figuren 23—26. — Im Sommer des Jahres 1918 habe ich auf Grund des Auftrages des kön. ung. Finanzministeriums und gemaB der Weisung des Herrn Ministerialrates Dr. HuGo von BöcKky, im westlichen Anschlusse an das im vorangehenden Jahre aufgenommene Gebiet meine auf dem im Titel bezeiechneten Gebiete durch- geführte: geologisehe Aufnahme in Verbindung mit der Erdgasforschung beendigt. Das Vorkommen von Kohlenwasserstoff ist auch im Siebenbürgisechen Becken, wie schon aus meinem vorjáhrigen Berichte hervorgeht, an die Anti- klinalen, beziehentlich vielmehr an die an den letzteren auftretenden brachianti- klimalartigen Gewölbe und Dome gebunden. Diese sind meinen Untersuchungen zufolge auch auf meinem diesjáhrigen Gebiete vorhanden und setzen sich be- ziehungsweise auch hier fort. Für die Zeit der Faltung und in Verbindung damit bezüglieh der Tektonik der Antiklinalen, habe ich mir in diesem Jahre Beweismittel verschaffít, was ich in meinem vorjábrigen Aufnahmsberichte, obeleich mangels handgreiflicher Belege, für notwendig erachtete und was auch Herr Ministerialrat Dr. v. BöoKH 458 D: FRANZ VAJNA V. PÁVA bezeugt hat. In meinen Berichten von den Jahren 1911 und 1912 erklörte ich, daB die Auffaltung des Siebenbürgisehen Beckens nicht nach der Ablagerung sömtlicher, dieses Becken ausfüllenden Sedimente erfolgt ist, sondern schon im oberen Mediterran, da8 diese gegen das Ende desselben und nicht früher begonnen hat, da wir ültere Sedimente als das Steinsalz in den Antiklinalen nicht kennen. Den noch in das Mediterran fallenden Ursprung der Auffaltung erblickei1chin dem Umstande, daB die Antiklinalen selbst ím Beckenteil bei Nagyenyed nicht von der aus dem Becken bekannten vollstándigen sarmatischen und noch weniger von der pannonischen Schichtenreihe bedeckt werden, die Falten waren daher schon zum Teil im Mediterran erhoben gewesen und von diesen ist ein Teil durch den Wellenschlag fortgespült worden. Eine aus sarmatischen Schichten aufgebaute Falte streicht 1 NW—SE-licher Richtung durch Fenyőfalva im Szebener Komitate, die in NW-licher Richtung im Bette des Hinterbach weiter streicht. Beri den letzten Háusern ist das ganze Schichtengewölbe mit einer dünnen Tuffbank schön zu sehen. Hinige hundert Schiitte talaufwárts geriet ich am rechten Bachufer auf einen solchen AufsehluB, wo man deutlich sieht, daB der aus petrefaktenführenden, sarmatischen, sandigen und tonigen Sedimenten bestehende Antiklinalscheitel weggespült worden ist und in diese Ausspülung hat sich petrefaktenführendes Schotterkonglomerat hinein- gelagert, welches sich jedoch nicht allein auf diesen Ort beschránkt, sondern sich weit ausbreitet. Ich scheue mich nicht zu behaupten, dab ich einen glánzenden Beweis meiner in den letzten Jahren ausgestalteten, hierauf bezüglichen Impression gefunden habe und bedauere nur, dab meime photographische Aufnahme dieses interessanten Ortes wegen der ungünstigen Witterung micht gelungen 1st. Was die Ursachen der Auffaltung des Siebenbűrgisechen Beckens anbelanget, bin ich, nebst meinen eigenen Beobachtungen, in den letzten Jahren auf viele solche Daten geraten, die mir gestatten, mit den hierauf bezüglichen Teorien zu brechen und jene Grundlagen weiter zu entwickeln, welche Herr Ministerialrat Dr. v. Böcgn! angenommen hat und gibt uns die auf dem heutigen Niveau stehende Erkenntnis die BErklárung für diese auch schon in den Details festgestellten, über das ganze Becken sich erstreckenden Faltenbildungen. Der Rahmen meines gegenwöürtigen Berichtes gestattet es jedoch nicht, meine Studien hier zu detailieren und beschránke ich mich nur darauf zu konsta- tieren, daB die Faltung der neogenen Sedimente des Beckens auf einen progressiven geosynklinalen AuffaltungsprozeB, durch die unter Mitwirkung der Steinsalz- schichte gegen das Becken gerichteten Binschiebungen zurückzuführen ist . A) Antiklinalen (Gewölbe.) a) Die Szászszentlászló—Szászujfalu—Rozsonda- Lessesh—Alsóvister Falte. Auf dem NW-licehen Rande meines vor- L Dr. HuGo v. Böckn: Über die erdgasführenden Antiklinalzüge des Siebenbürger Beck ecns. Budapest, 1911. Pag. 1—43. 2 Dr. PÁVvAI VAJNA FERENC: Az Erdélyrészi medence gyűrődésének okai. (Bány. és Koh. Lapok, 1915. 19. sz.) DIE TEKTONISCHEN VERHALTNISSE D. GEBIETES ZW., KISKAPUS., U, RUKKOR 459 jábrigen Aulinahmsgebietes nimmt, wie ich bereits erwáhnt habe, eine flache Falte bei Szászszentlászló ihren Anfang und zieht nach SW; dieselbe geht über das Szászujfaluer Tal an der Grenze meines vorjábrigén und" heurigen Gebietes. In der Umeebung von Szászujfalu konnte ich an dieser Antiklinalen ein müácbtiges brachiantiklinales Gewölbe beobachten, welches sich eléiéhmaBie nach N und § sehlieBt. Die Falte erreicht jedoch ebenso wie wir dies ber den anderen Anti- klinalen des Siebenbürgisehen Beckens sehen, damit nicht ihr Ende, sondern sehlüngelt sich im groBen über die Punkte 509 und 634 im das Rozsondaer Tal, wo sich ein neues Gewölbe öffnet. Beim unteren Ende von Rozsonda aber schlán- gelt sie sich wieder §-lich und konnte ich sie über das Hortobágytal, an der W-lichen Seite des Lesseser Öregvárberg (Alte Burg 641) und Oroszlánburg (Löwenburg 556), bis an den Vessződer Bach verfolgen, wo sich an der 8-lichen Seite des Punktes 6883 ihre Spur verliert und in den Hintergrund gedrángt wird, wie die Nebenfalte der Lesseser Antiklinale. Hierdurch weist bei der Vergesellsehaftliehung der Falten die Lesseser Brachiantiklinale im-N eine eigentümliche, gabelartige Verzweigung auf. AnláBlich meiner diesjábrigen Aufnahmen habe ich mich davon überzeugt, daB zwei einander sich náhernde Falten auch hier, entfernter von den Becken- röndern, mehrfach gefaltete zusammenhüángende Gewölbe. geben können. Das lebhafte Gasausströmfine, Schlammguellen und Salzsole aufiweisende Gewölbe bildet also einen Anteil teils der Hégen— Prázsmárer, teils der Szászszentlászló — Vessződer Falten. Hervorheben will ich noch, daB sowohl die Erdgasexhalation, wie die Oduellen und die Salzsole in der erstgenannten Falte vorkommen, wáhrend die letztere nur mehr als Nebenfalte figuriert. ; b) Die Kiskapus-—Felsőgezés-—Vessződ—Alsóárpáser Falte. Hine weiter W-lich auf meinem Aufnahmsgebiete befindliehe Falte, die Fortsetzung der Kissármás —Mezősámsond— Magyarsáros —Báznaer Antiklinale, oder jener, die unter sömtlichen Beckenfalten bisher am meisten Erdgas geliefert hat und auf welcher sich auch zwei gute Gasscháchte befinden. SE-lich von Kis- kapus finden wir im Schemmert-Walde jenes Gewölbe der pannonischen Schich- ten, welehes Herr Professor Dr. PHLEerps bereits vor lüngerer Zeit besprochen uad in seinem Aufnahmsberichte vom Jahre 1911—1912 auch besehrieben hat. Was die Faltungsachse anbelangt, modifizieren meine Beobachtungen die Be- sechreibung des Herrn PHnEers insofern, als ich dicse Achse auch auf Gyund meimer Messungen der Fallrichtungen, die ich im Szászivánfalvaer Tale (NW-lich und NE-iech vom Punkt 400 144 79, 109 39) nicht über den Schrávenberg und Dicken Hotterberg, sondern bedeutend weiter N-lich ziehen muBte. Das Zusam- mentreffen der Kraftwirkungen der lateralen Schübe offenbart sich gerade hier in der Felsőgezéser Brachiantiklinate insofern in imposanter Weise, als unter den pannonischen Sedimenten nicht nur die sarmatischen Sedimente auf einer sroBen Fláche hervorragten, sondern auch der müchtige Dazittuftf des oberen Mediterran in einer Doppelfalte zum Aufschlusse gelangt. Aus diesem Grunde kann ich das Profil des Herrn Oberbergrates HALAvÁTS nur in diesem Sinne mo- difiziert zu dem meinigen machen. Beide können als wirklicher Dia pir-Kern angenommen werden. 3 1 Orro PHLEPS: Bericht. 1913. 460 9. 24. Dic Glimbokaer falte mit dem Dorfe. Diapirkernen, von msg DIE TEKT. VERHALTNISSE D. GEBIETES ZW.. KISKAPUS U. RUKKOR 461 Auf Grund der hier skizzierten Tektonik und der daraus folgenden Aus- breitung E-licher Richtung mub jene fÍrühere Feststellung des Herrn Pro- fessors PHLEPS verneint werden, daB sich die von Bázna—Kiskapus —Felső- gezés kommende Antiklinale gegen Ujegyház fortsetze, obeleich dieser Beitrag die Kartenskizze der Antiklinalen des Siebenbürgisehen Beckens bildet, in wel- cher übrigens meine Daten noch nicht dargestellt sein können, da auch solche spáteren Datums dies so darstellen. Soweit cs die Hinsichtnahme der im Anbau befindliehen und mit Wald bewachsenen Gegend S8-lich von Bendorf, am linken Ufer des Hortobágy zu- lásst, txitt nach der hier auftretenden relativen Synklinale, die sich auch an der Hortobágyer Wendung geltend macht, ein bedeutend kleineres Gewölbe als das vorige, zwischen Vérd und Vessződ, etwas südlheh von letzterem Orte aut. Diese verháltmsmábBig kleinere Brachiantiklinale bildet eleichsam die Intro- duktion zur plötzliehen Krümmung der Falte nach $ und kommt eigentlieh hiedurch zustande. : Von hier angefangen streicht unsere Antiklinale parallel mit den bereits erwáhnten, nach E hin fortschreitenden Falten bis in das Olttal. Dieser Teil derselben, der sich von Felsőgezés bis Alsóárpás erstreckt, ist neu und wird. weder von Herrn PHLEPS erwaáhnt, noch weniger auf seine Daten gestützt, in der Karte der Becken-Antiklnalen verzeichnet, ja übersehwenkt an diesem Orte sogar . zweimal synklimal. Das Vérd—Vessződer Gewölbe muB im Vergleiehe mit dem vorigen zum Teil als gesehlossen angesehen werden, jedoch nur insoweit, als die sein Hangen- des bildenden sarmatischen Schichten noch nicht von der Hrosion gánzlich ent- fernt worden sind und seine tieferen Glieder mit dem dünneren Dazittutf noch den mediterranen Faltungskern wahbrsecheinlich überall bedecken. Hiniger Be- weis dafür, dab dieses Schichtengewölbe noch gasháltig sein kann, ist darin zu finden, daB sich am N-licehen FuBe der Karte 538, an der linken Seite des Vessző- der Baches noch eine, auf.eine einstige Schlammguelle (Fortyogó) hmweisende Sumpfwiese befindet. Mm 8 fand ich E-leh von Kürpöd, am Ende eines tiefen Wasserrisses noch die weitere Fortsetzung der Falte mit Fallwinkeln von 70—80". Solche steile Fallwinkel habe ich nur weiter 5-lhch an der SW-liehen Seite des Punktes 595 gemessen, oder in der Faltenachse, wáhrend wir weiter von dieser entfernt nur ein Einfallen von 5—14? gefunden haben, doch auch diese Schicb- tenneigungen haben überall blob eine von petrefaktenführenden sarmatischen Schichten eingehüllte, ausgedehnte Brachiantiklinale veranschauliecht, dem Rücken des Hügelzuges folgend, bis an das 8-liceh vom Punkt 468 befindliche Tal des Mártonhegy-Baches, welches hier ebenso die Falte durchguert, wie weiter oben der Vessződer-Bach, der sich dabei mit seiner NW-lichen und dann 8-lichen Richtung práchtig der angedeuteten Tektonik des Untergrundes anpasst. S-lich vom Mártonhegyer Gewölbe habe ich nach einer kleinen relativen Synklinale auf den an der N-lichen Seite des Olttales befindlichen Hügelgipfeln Fallrichtungen von 20, 21, 22, 24, 8 und 59 mit der beim Punkt 518 passierenden Achse gemessen. Diese Daten bezeichnen offenkundig die Öffnung eines neueren Gewölbes der Alsóárpáser Falte in petrefaktenführenden sarmatischén Schichten. Freilich ist die 8-liche Fortsetzung auch hier im Olttale nicht erforschbar. 462 D: FRANZ VAJNA v. PÁVA c) Die Bolya-Újegyháza-Illenbák-Oláhujfaluser Falte. Die zu meinen Aufnahmen ím Jahre 1913 verfügbare Zeit reichte micht mehr aus, um auch den auf das Nagyszebener Kartenblatt fallenden Teil B-lich vom Vizabache durchzustudieren, und so konnte ich nicht mehr feststellen, im welchem Zusammenhange diese Antiklinale mit jenem groBen Viertelgewölbe steht, welches die Umgebung von Nagyselyk—Mihályfalva einnimmt. Doch halte ich es für wahrscheinlich, daB es auch N-lich von der Ruszer Störung noch eine Aufwölbung gibt, an der von PHLEPS erwábnten,! vom Hilm-Berg und Höal-Berg kommenden Monoraer Falte, an deren Scheitel noch SW-lich von Mihályfalva die sarmatischen Sedimente und erlösehende Schlammguellen auiftreten; auch gibt es eine SH,-Ouelle im Tale des Vizabaches. Diese Aufwölbung ist möglicher- weise die Fortsetzung der Falte, das heiBt Antiklinalen, die auf dem §-lieh von Salko befindlichen Hügelrücken beobachtet werden kann, und ein kleimneres Gewölbe bildet, um sich mit einer relativen Synklinale $E-lich in die Újegyházer Brachiantiklinale zu schlángeln. Das Salkoer Gewölbe ist nach W hin noch nicht ausgestaltet und so kann ich von demselben nur so viel erwáhnen, daB auch die Lage dieses Gewölbes eine H—W-liche und auf die bei der Felsőgezéser Brachian- tiklinalen mitgeteilten Ursachen zurückfübrbar ist. Sem Kern, der am Rücken aus petrefaktenführenden sarmatischen Schichten in ganz steilen Stellung.n (60—829) besteht, gelangt unter der sanfít einfallenden pannonischen Decke zum Aufschlu8, welch letztere den auf das Újegyházaer Kartenblatt fallenden Teil ganz umschlieBt. Im Bette des Salkoer-Baches, der am Rande des Űjegyházaer Kartenblattes dargestellt ist, habe ich schwácheres Brodeln des ausströmenden Gases im N-lhehen Flügel beobachtet. Dále. ereget bkaee "Bra hramtaktamaitestkeers Újegy- házaer Gewölbes. Unter ihren Liegendschiechten ist auch eim groBer Teil der pannonischen Schichten noch aufzufinden. Die Gemarkungen von Alsó- sezés —Alcina und Újegyháza dienen als ihr Sammelgebiet. Bedauerlicherweise ist das SE-lich von Újegyház auf der linken Seite des Hortobágy sich erhebende Hügelland so voll von Erdstürzen und wird so bebaut, dab ich ohne gröBerc Aberabungen, für welche mir das. Árar damals noch keine Deckung geboten hatte, auf diesem Ende keine genauen Messungen des Absehlusses vornehmen , konnte. Die weiter ziehende Falte wendet sich im F-liehen Teil der Gemeinde IIlenbák schon fortwábrend nach 8. Im groBen beginnt sich gleichfalls hier eine andere Brachiantiklinale in den pannonischen Schichten zu öffnen, die sich nach S :mmer besser heraushebt und bei Oláhujfalu bereits die sarmatischen Sedimente an die Oberflüche bringt. Hier kann man abermals nur ein Halbgewölbe auf der rechten Seite des Olt feststellen, aber auch im FluBtale kann sie weit anhalten, denn in der Náhe der LandstraBe, in den am Ufer des Kercisora-Baches auf- ceschlossenen sarmatisechen tonig-sandigen Schichten habe ich noch immer Fall- richtungen nach 11" 5" in ihrem W-lichen Flügel gefunden. 1 PAGuPs5 Orró (Jelentés stb. II. rész I. füz. 1913.) DIE TEKT. VERHALTNISSE D. GEBIETES ZW. KISKAPUS U. RUKKOR. 4653 d) Die Vurpod—Czinkendál—Holczmány—Glimbokaer Falte. W—sSWw-lich von der vorigen Antiklinale finden wir auf dem Újegyházaer Kartenblatte die fünfte Falte. Nach den bisherigen Begehungen stellt sich dieser Faltenteil so dar, als ob er ein sich sehr lang erstreckender NW-licher Fortsatz des Glimbokaer Halb- gewölbes wöre. í Diese gleichlaufenden Verlángerungen der Brachiantiklinalen können auch wir nach auslándischem Muster tektonische oder brachiantiklinale Terrassen nennen, in welchen gleichfalls Erdgas zu lagern pflegt, wie wir dies auch im Nádpataker Falle beobachten. Die Eventualitát des Vorkommens ist in diesem Falle jedoch bedeutend gröBer, im Hinblick darauf, das bei dieser Falte mit Aus- Fix. 25. ErdflieBen am nördlichen Ufer des Olt. nahme der unmittelbaren Umgebung von Glimboka, die ganze pannonische $chichtenreihe als Liegend repröásentiert ist. Bei Glimboka sind auch die petrefaktenführenden sarmatischen Schichten in der Faltungsachse aufgeschlossen. Bei den Gemeinden Alsóporumbák und Saráta sind bereits starke Salzsole enthaltende Brunnen gegen § niedergebracht, als Zeichen, dab man hier bereits in die obermediterranen Sedimente oder in deren Nühe gelanet ist. e) Die Moh—Hermány-—Hortobá Falte. g9y—Oltszakadáter T Mit dieser Falte gelangten wir zu dem in tektoniseher Beziehung unbestreit- bar interessantesten Teile des §-lichen Teiles des Siebenbürgisehen Beckens, wo die Antiklinalen, wenn meine Beobachtungen richtig sind, in der Tat in einem Halbkreise verlaufen. Hier glaube ich mich nicht zu irren, wenn ich mir vorstelle, daB wir sowohl bei diesem, wie bei dem von SW kommenden untersechiebenden lateralen Druck 464 D:. FRANZ VAJNA v. PÁVA auf den ZusammenstoBpunkt gelangt sind und dab als Resultat dieser von drei Seiten kommenden Kraftwirkung der halbkreisförmige Verlauf der Moha — Hortobágyfalva—Szakadáter Falte hervorgerufen wurde. 1) Die Penyőtalvaerz Balte. Die bereits im einleitenden Teile erwáhnte Fenyőfalvaer Falte stellt zwei- fellos eimme Faltung der Néogenschichten in kleinerem MadDbstabe dar. Am NW- lichen Dorfende bilden die sarmatischen Schichten mit einer 0-5 Meter müch- tigen Tuffbank eine gut beobachtbare Falte in der Krümmung des Baches, und auch weiter oben konnte ich Schichteneinfallen in entgegengesetzter Richtung SW-lieh vom Punkt 533 messen, eleichfalls im Hinterbach-Tal. Bedauerliecher- weise konnte ich die Fortsetzung in der von Wald bedeckten Gegend im Erman- gelung von Abgrabungen nicht feststellen. B) Synklinalen (Becken.) a) Erzsébetvárosj-—Baráthely-—Riomfalu—Apátfalva— Brulya—áAlsóutasaer Synklinale. Unter den zwischen den beschriebenen Antiklinalen sich ausbreitenden Synklinalen tritt diese zwischen der Szászszentlászló—Alsóvister und der Kis- kapus — Alsóárpáser Falte auf. Im Grunde genommen ist sie die Hortsetzung der N-hech von meinem Aufnahmscebiete befindlichen máchtigen Mulde und hier umfasst sie auch das eroBe Gebiet zwischen Erzsébetváros, Medgyes, Nagyka pus, Muzsava und Apátfalva und hat, einer alten Auffassung gemüb Gelegenheit zur Absetzung pannonischer Schichten von unerwarteter Möchtigkeit gegeben, die ich an mehreren Orten auf Grund von Petrefakten auch hier festgestellt habe. Um Szentágota, insbesondere NW-lieh davon, ist imfolge der eigentüm- lichen Lage der Rozsondaer, Lesseser und Prázsmárer Antiklinalen einesteils und jener von Felsőgezés, Bendorf und Vessződ anderenteils, eine tektonische Grube entstanden, oder aber ein brachiantiantiklinales Negativ, die Brachianti- klinale. Diese übersetzt, fortwáhrend sich versehmülernd, mit synklhnalem Typus NE-lich von Vessződ auf das Gebiet der sarmatischen Sedimente, wo sie sich um Brutya abermals zwischen den vorigen und den im 8 folgenden Gewölben zü einer Brachisynklinalen verbreitert. b) Die 8álya—Márdos-Aléina—Kürpud—Szászahuszer Synklinale. Zwischen der Kiskapus —Alsóárpáser Falte und der Mihályfalva—Salkó — Oláhujfaluser Antiklinalen habe ich eleichfalls mehr oder weniger ausgebildete Synklinalen angetroffen. Die sanít einfallenden pannonischen Sedimente zwischen der Kiskapuser Brachiantiklinalen und dem Mihályfalvaer Gewölbe sind durch cine normale, aber genug breite Mulde von einander getrennt und diese krümmt DIE TEKT. VERHÁLTNISSE D. GEBIETES ZW. KISKAPUS U. RUKKOR. 465 sieh bei Márdos nach $§ und steht. hier infolge der Lage der Kiskapuser, Felső- gezéser und Solkoer Brachiantiklinalen brachisynklinalartig als Grube vor uns, welehe sich SE-lich sozusagen gönzlich absechliebt. Die Felsőgezéser, Salkoer und Újegyházaer Gowölbe liegen nöámlieh infolge der bereits erwáhnten Kraft wir- kungen so nahe aneinander, da8 man von diesen kaum als von einer normalen Svynklinale sprechen kann. Hier krümmt sie sich wieder nach § und eleitet gleichzeitig vom Gebiete der pannonischen Sedimente auf jJenes der sarmatischen hinauf, wo sie sich durch Szászakusz schlöngelnd, gegen E über den Lázul Prumilor das Olttal erreicht. c) Die Hirzberg—Hóföld—Skoréer Synklinale. Südlich von der Solkoer Wölbung, in der Gegend des 599 m hohen Hirz- berg, wendet sich die Synklinale zwischen der S0lko—Oláhfaluer und der Varpod — Glimbokaer Antiklinalen nach SE, die sich gerade hier dadurch bedeutend er- weitert, daB sie in die relative Synklinale zwischen der Solkoer und der Újegy- házer: Brachiantiklinalen hineinreicht. Diese Synklinale ist durchaus mit petre- Fig. 26. Der Fceleker Saizbrunnen und seine Umgebung. faktenführenden pannonischen Sedimenten ausgefüllt und bietet so auch in dieger Hinsicht nicht viel Manmniefaltigkeit. Zwischen Alsógezés und Czinkedál ver- schmülert sie sich verháltnismáBig und verbreitert sich wieder ein werig im Hortobágytale, um sich, von Hóföld angefangen, abermals zwischen den sich immer mehr verbreiternden Gewölben allmáhlieh zu verschmálern. d) Die Szentjánoshegyer Synklinale. Diese Mulde bildet N-lich von Hortobágyfalva in der Gegend des Rot- bacher Waldes auf meinem Aufnahmsgebiete eine aus den umgebenden tekto- nischen Verhültnissen hervorgehende Brachisynklinale und zieht gegen 8 mit noch normalerem Aufbau über den E-ichen Teil der Gemeinde Szentjánoshegy, um von da ab ein wenig nach $ gekrümmt, eleichfalls in das Olttal einzulaufen. Lángs ihres Verlaufes habe ich ebenfalls petrefaktenführende pannoniseche Sedi- mente gefunden. Földtani Közlöny. XLVII. köt. 1917. cl 466 D: FRANZ VAJNA v. PÁVA e) Die Vesztény—Feleker Synklina Dem Verlaufe der Moha—őSzakadáter Falte folgend, verlüuit auch diese Synklinale im Halbkreis und ist dieselbe viel schmáler als die vorigen. Nur zwischen dem D. Carbunaru (561 m) und dem mit práhistorischen Hügelerabstátten dicht bedeckten Hexenbusch (510 m) verbreitert sie sich eini- serma Ben, wo ebenfalls, aus den umgebenden tektonischen Verháltnissen hervor- gehend, eine tektonische grube entstanden ist. Auch die Gesteine dieser Synkli- nale sind, wie jener der umgebenden Antiklinalen, sarmatisechen Alters. Im Gegensatze zu der von Herrn HALAvÁTS im Jabre 1915 gegebenen Karte könnte ich ganz oben in der erwáhnten Brachisynklinalen pannonische Sedimente voraus- setzen, obgleich ich Petrefakten auch hier nicht gefunden habe, die meine Voraus- setzung bestárken könnten. Obeleich meine Aufnahmen, wie man aus den Be- sechreibungen ersieht, die Ergebnisse der vorangegangenen Aufnahmen! an vielen Orten gründlieh modifizieren, konnte ich die übrigen Partien des Nagyszebener Kartenblattes der kurzen Zeit wegen nicht mehr begehen, wie dies meine Auf- gabe gewesen würe, und so harren diese noch der weiteren tektonisehen Erfor- schung. Über meine mit den literarischen Daten oft gegensützlichen tektonischen Beobachtungen will ich mich nicht für sich ausbreiten, weil dies meine Publi- kation zu sehr ausdehnen würde und überlasse ich die Ricbtigstellung jener Daten den Lesern, auf Grundlage der beigefügten. uns alle Daten vor Augen führenden Karte. Ivaniegrad, den 15 Mat. , (Aus dem ungarischen Original übersetzt von M: PRzZYBORSKI dipl. Bergingenieur, Berginspektor i: R. Budapest): LT. RorH v. TELEGD: Geologiseher Aufbau des Siebenbürgischen Beckens in der Umsgebung von Erzsébetvára, Berethalom und Martonfalva. (Jahresbericht der kgl. ung: Geologisehen Reichsanstalt f. 1911. Budapest, p. 133— 142.) L. RorH v. TELEGD: Geologischer Bau des Siebenbürgisehen Beckens in der Um. gsebung von Segesvár, Apold, Rozsonda, Malomkerék und Dános. (Jahresbericht der kgl. ung. Geologischen Reichsanstalt für 1912. Budapest, p. 212—224.) J. v. HAGaAvÁTS: Geologisceher Bau der Umgebung von Bólya, Vurpód, Hermány und Szenterzsébet. (Jahresbericht der kgl. ung. Geolog. Reichsanstalt für 1911. Budapest, p. 143—149.) Der geologische Bau der Umgebung von Nagydisznód und Nagytalmács. (Jahresber. für 1912, p. 203—211.) (Geologischer Aufbau der Gegend von Ujegyháza, Holcmány und Oltszakadát. (Jahres- bericht für 1913, p. 410—422.) Der geologiscehe Bau der Umgebung von Szentágota. (Jahresbericht für 1914, pag. 410—41T.) B) VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. DIE STELLUNG DER GEOLOGIE UND DER PALÁAONTOLOGIE AN DER BUDAPESTER UNIVERSITÁT. Von "Dr. N. M. VADÁSZ. — Mit Tafel VI. — Eim Rückbliek auf den Entwicklungsgang einer Wissenscbafít ist für die JZukunft und für die Jetztzeit immer vorteilhaít, besonders wenn die Ereignisse der Vergangenheit mit einer objektiven Kritik beleuchtet werden. Hin wichtigster Faktor der Förderung und Vorlesung der heimatlichen Geologie ist die Universitát zu Budapest, deren Geschichte mit der Geschichte der heimatlichen Geologie eng verbunden ist . Ganz abgesehen von demjenigen Nutzen, der aus diesem historisehen Rückbliek für die Richtung des geologischen Ünterrichtes entspringt, halte ich die Betrachtungen über die Stellung der Geologie und der Paláontologie auf der Buda pester Universitát — auf Grund amtlicher Daten — auch deshalb begründét, da infolge der neuesten und. wiederholten personalen Ánderungen der bisherige Entwicklungsabsehnitt dieses Lehrstuhles beendet ist. Die Vorlesungen über Geologie und Paláontologie hielten auf der Buda- pester Universitát ziemlich Schritt mit den Fortschritten dieser Wissenschaften und mit den Postulaten des Auditoriums. Der mit Mineralogie verbundene geo- logische Lehrstuhl war in den Hánden des Univ.-Prof. JospF v. SZABÓ auf die Hntwicklung der heimatlichen geologisehen Forschungen von groBer Bedeutung und konnte — infolge der günstigeren Lage — auf die Verbreitung der geologisechen Kenntnisse noch gröBere Wirkung ausüben,! konnte aber dennoch im wirklichen Sinne des Universitátsberufes: in der Facherziehung kaum prosperieren; dazu bot die Verbindung mit der Mineralogie garzú groBe Schwierigkeiten dar. SZABÓ bemühbte sich vorzüglieh um den Ausbau der petrographiscben Richtung. An seiner Seite las M. v. HANTKEN bis 1882 als Dozent Paláontologie, als er zum Ordinarius der Paláontologie mit selbstándigem Lehrstuhl und Institut ernannt wurde. j Mit der Organisation des Lehrstubhles für Paláontologie eilte die Buda- pester Universitát allen auslándischen Universitáten voran, indem damals — abge- ! Damals war es námlich für die Studenten der Medizin und Pharmazie als Prüfungs gegenstand vorgeschrieben. 317 468 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. sehen von den speziellen und von den eurcpáischen Dimensionen und Verhült- nissen scharf verschiedenen amerikanischen Beispielen — die Paláontologie einzig alleim nur in Wien einen selbstándigen Lehrstuhl beseB. Der Lehrstuhl HANTKENZ kann aber nicht als ein im modernen — paláozoiscehen — Sinne genommener a usschlieBlicher Lehrstuhl für Paláontologie betrachtet werden, indem HANTKEN auBer systematischen paláontologisehen Vorlesungen gleichzeitig auch k(reologie Ungarno und köpezielle Geologie des Buda—Nagykovácsi Gebirgess betitelte geologische Vorlesungen hielt. Mit diesen speziellen Vorlesungen ergánzte er die allgemeinen Vortrüge SzABÓs in nutzbringender Weise, welche den Lehrstoff der Geologie nicht erschöpfen konnten. Der damaligen Richtung des geologisehen Unterrichtes gemáB entsprach demnach der Lehrstuhl HANTKENS eigentlieh paláontologisch-stratigra phischen Bedürfnissen. Nach dem in 1898 erfoleten Tode HANTKENS biieb die Paláontologie kurze Zeit hindurch ohne Vertreter. Erst zwei Jahr spáter, nach dem Tode SzABós wurde die Sache des Lehrstuhles richtig und zweckmábBig gelöst, als die Paláontologie mit der von der Mineralogie abgetrennten Geologie vereimigt und der so entstan- dene Lehrstuhl für Geologie- Paláontologie mit Dr. ANron v. KocnH besetzt wurde. Die universitütliche Entwicklung beider Wissenschaften beginnt eigentlich nur "jetzt und der Grund dessen liegt auBer der Zunahme des Auditoriums unbedinet in dem natürlichen Z/usammenhang beider Wissenschaften. Prof. Kocn war auf seinem Lehrstuhl von 1895/6 bis 1912/1383 tátig und trat nach 18-jábriger Tátigkeit im Jahre 1918 in den Ruhestand. Beim Beginn $einer Professur beseB sein Lehrstuhl einen Assistenten, in 1913 arbeiteten an seiner Seite ein Extraordinarius, ein Adjunkt, zwei Assistenten und zwei Privat- dozenten. Die nach 1918 eingetroffenen Vorgüánge beabsichtige ich hier nicht éingehender zu besprechen; die alles Gute hemmende Auswirkung des Krieges lieB ja keine Weiterentwicklung zu, selbst das Aufrechterhalten des bisherigen Bahmen stieB auf zahlreiche Schwierigkeiten. Nach 2 Jahre langem Interregnum (1918/14—1914/15) wurde der Lehrstuhl und das dazu gehörende Institut in zwei selbstándice Lehrstühle, einen geologisehen und einen paláontologisehen ge- gliedert; ersterer" wurde Dr. KARL v. PaAPP besetzt; den zweiten vertrat bis za seinem vor kurzem eingetroffenen tragischen Ende Dr. EMERICH LŐRENTHEY. Die Rolle der Geologie und der mit ihr eng verbundenen Paláontologie im Universitátsunterricht erfordert es, daB das im Dienste der absoluten Wissen- schaít stehende akademische Ziel ebenso gefördert werden muB, wie die mit dem Lében den Kontakt suchende universitátliche Richtung. In der Ausbildung der Mittelschullehrer spielt die Geologie eine bescheidene Rolle,t da sie kein ausge- sprochener Prüfungsgegenstand ist und nicht unbedingt aufgenommen werden muB. Wenn auch dieses Verhültnis keinesfalls als richtig gedeutet werden kann, bedeutet es für die universitütliehe Lage der Geologie insoferne einen Vorte1l, indem es ein höheres wissenschaftliches Niveau sichert. Aus dem Auditorium der Geologie scheidet nümlich das minderwertige Element der vorgesechriebenen 1 Val. diesbezüglich meine Abhandlungen über den geologischen Unterricht auf dcn ungarischen und deutschen Universitüten in den Zeitschriften Magyar Psedagogia XXI 1912. und Budapesti Szemle 1912. VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. k 169 Lehrgegenstünde aus Geologie wird vorwiegend nur von denjenigen , autgenommen und gehört, die ihre Studien ernst nehmen und ihre Kenntnisse bereichern wollen, Solange, bis die ernsten Zuhörer ihre Wünsche befriedigen können, steht, ihre Statistik nie hinter der Statistik der Zuhörer vorgeschriebener (Gegenstöánde, indem die Statistik der ersteren mit der Zu- oder Abnahme des Auditoriums in demselben geraden Verháltnis steht, wie die Statistik der Zuhörer vorgesehriebener Gegenstünde. Die Richtigkeit dieser Behauptung ist auch aus dem nebenstehenden Graphikon ersichtlich, auf welchem die Gesamtzahl der Budapester Universitüts- schüler (1:200) und die Zahl der Zuhörer der philosophischen Fakultát (1: 10) mit der Zabl der Zuhörer der Geologie und Paláontologie dargestellt ist. Der Zustand vor 1895 wurde nicht in Betracht gezogen, da damals die Zuhörerzab! des bisdorthin selbstündigen Lehrstuhles für Paláontologie bestándig gering war (von 1—2 bis 10, aber nie mehr). Diese Tatsache kann teils auch mit der geringen Freguenz der Universitát, bezw. der philosophischen Fakultát und damit verknüpít der naturhistorischen Fücher erklárt werden, hángt aber gewib auch damit zusammen, daB die von JosEF v. SzaBó vertretene Geologie von der Paláon- tologie getrennt nicht die engen Verbindungen erreichen konnte, die in der auf- einander Verwiesenheit belder Gegenstüönde zum Vorschein kommnt. Seit dem Beginn der Tátigkeit Prof. Kocnz zeigt die Zahl der Zuhörer der (Geologie und Palüáontologie anfangs eine schwankende, spáter eine sich ragch erhöhende Kurrvo und kulminiert zwischen 1902—1910; von hier angefangen föllt dies Kurve rasch nach unten. Der nácbste Grund dieser raschen Entwicklung liegt in der gleichzeitigen Zunahme der Zuhörerzahl; das gleiche Bild zeigt die Zahl der Zuhörer der philosophischen Fakultát; seit der Kulmination nehmen beide graduell ab. Diese einfache Methode beweist es zur Genüge daB die Zabl der Zuhörer der Geologie und Paláontologie nicht von der Vorgeschriebenheit des Gegenstandes, sondern ausschlieBlieh von dem natürlichen und für jeden ernsten Naturforscher unvermeidlichen Charakter desselben abhángt. Noch deut- licher kommt das zum Vorschein, wenn wir die Kurven beider Zuhörergruppen separat untersuchen. Beide zeigen auffallende Sprünge und obzwar sie die er- wáhnte Kulmination der Zuhörer ebenfalls zeigen, kommt diese in der Zahl der Zihörer der Geologie kráftiger zum Vorschein. Der Grund der grobBen Schwankun- gen liegt in der Natur der augekündigten Kollegien. Es ist zu betonen, dab die Kulmination der geologisehen Kurve, d. h. das gröbte geologische Auditorium mit wenigen Ausnahmen immer mit den zusammenfassenden Vorlesungen (all- gememe und historische Geologie) verbunden ist, wüábrend spezielle Kollegien relativ weniger Zuhörer interessieren. Dasselbe bezieht sich im Wesentlichen auch auf die Paláontologie. Die Zahl der Zuhörer beider Wissenscbaften betrachtend, sehen wir, da dás Auditorium der Paláontologie wesentlich geringer ist, als das der Geologie. Doch dürfte infolge der gegenseitigen Beziehung beider Gegenstünde kein so grober Unterschied vorhanden sein. Ein Grund dieses Unterschiedes liegt darin, dab die Geologie — obzwar sie kein vorgeschriebener Prüfungsgegenstand ist, — mii den Prüfungsgegenstönden in nüherer Beziehung steht; auch die Verweisungen in der Geograpbie bestárken dieses gesteigerte Interesse. 470 VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN. Das paláontologische Auditorium Prof. LŐRENTHEYS stand nicht nur unter -der Hörerzahl der Geologie, sondern auch wesentlich unter dem paláontologischen Auditorium Prof. Kocus. Der Grund dessen lag in erster Linie in den stark speziali- pierten Vorlesungen Prof. LŐRENTHEYS. . Vollstándigkeitshalber stellte ich im Graphikon auch die Zustánde des Lehistuhl-Interregnums und der seitdem vergangenen Zeiten dar. Zur Zeit des Interregnums nimmt die Kurve beider Gegenstánde im áhnlicher Weise ab und entspricht auch der allgemeinen Zahl des Auditoriums. Seit der Trennung des Lehrstuhles" (1915) blieb die Kurve der Geologie trotz der sehweren Kriegszeiten im eléiechen Niveau, wáhrend die des Auditorrums der Paláontologie- — obzwar die Zuhörerzahl der philosophischen Fakultát zunimmt — einen plötzlhiehen Niedergang Zeilgt. Auf Grund dieser Betrachtungen kann nun festgestellt werden, dab Geologie und Paláontologie — trotzdem, dab sie keine vorgeschriebene Gegen- stüönde sind — an der Universiítát unter der Einwirkung derselben zwei inneren Faktoren stehen, die auf alle übrigen universitátliehen Gegenstánde eimwirken. Diese Faktoren sind : die Gesamtzahl des Auditoriums und die Oualitát der ange- kündigten Vorlesungen. Die allgemeinen Vorlesungen zusammenfassenden Charak- ters vermittelten für die Mittelsehullehrer- Kandidaten ein reines Bild der Geologie und boten dem Spezialistenanfánger zur Weiterbildung einen sicheren Grund dar. Das Lehrmaterial der Geologie nahm derart 2 Semester in Anspruch ; im zweiten Schuljabhr wurde die Geologie Ungarns und noch eine wichtigere geologiseche Disziplin eingehender gelesen. Der geologisehe Kursus dehnte sich auf 4 Semester aus und daneben nahm auch die Paláontologie 4 Semester in Anspruch. Natürlieh konnte das riesige Material beider Gegenstánde auf diese Weise nicht erschöpít werden und die Fachbildung würde noch mehrere spezielle Vorlesungen bean- spruchen. Nachdem aber das Auditorium sich für spezielle Vorlesungen nur in geringer Zahl interessiert, können diese den Privatdozenten überlassen werden. Im Laufe des hier besprochenen universitátlichen Abschnittes der Geologie und Paláontologie absolvierte die Budapester Universitát die jüngere Generation der berufenen Fachleute beider Gegenstünde. Auffallend ist es, das der gröBere Teil dieser Generation eben zur Kulminationszeit der universitátliehen Entwick- lhung der Geologie und Paláontologie erzogen wurde, so dab diese Zeit mit vollem Recht als die geologische Blüteperiode der Budapester Universitát bezeichnet werden kann. Dieser Aufschwung und das Auftreten der die Greologie als berufene Fachleute zu pflegen wünschenden Fachmönner sind beinahe gleichzeitig und dessen Grund liegt darin, daB die Zahl der Geologiezuhörer in der erwáhnten Zeit die gröbte war; dementsprechend konnten unter diesen mehrere ernste For- scher heranwachsen. Nachdem diese vom Standpunkte der Universitát aus als hervorragende betrachtet werden műüssen, stehen wir hier vor einer Selektion, die zam Zweck der geologischen Erziehung derart bestándig und bewubBt geleitet werden muB, dab man die Zahl der Zuhörer der Geologie und Paláontologie ver- mehrt und auf diese Weise die Selektion erleicbtert. Vor allem müssen wir uns bemühen, die aus wissenschaftlichen und national- ökonomischen Gründen so wichtige Geologie in weiten Kreisen zu verbreiten. VERSCHIEDENE MITTEILUNGEN, 471 Dieses Ziel kann auf der Universitüt dadurch erreicht werden, dab die Geologie zu einem vorgesehriebenen Prütungsgegenstand erhoben wird ; durch die Ausbildung der Mittelsehullehrerkandidaten wird auch die Geologie weiter verbreitet.: Wie wir gesehen haben, sichert ein gröBeres Auditorium der Geologie das System der zur Facherziehung führenden Selektion. Sowohl vom Standpunkte der auf diese Weise verbesserten Mittelsechullehrerbildung, wie auch dem Stand- punkte der Erziehung vaterlándischer Fachleute ist neben der Geologie der syste- matische Unterricht in der Paláontologie unentbehrlich. Obzwar das ideale Ziel der Universitát die absolut unabhángige und der heutigen Richtung entsprechende Einstellung dieses Gegenstandes ermöglicht, ist es vom Standpunkte des Audi- toriums, der geologisehen BErziehung und der vaterlándisehen geologischen For- schungen aus wünschens wert , die enge universitátliche Verknüpfung beider Wissen- schaften aufrecht zu halten. Die Paláontologie ist auf der Uni- versiíitüát eine unentbehrliche, nebengeordnete Wissen- sehafít der Geologie, jedoch bedeutet dieses Verháltnis keine weitere Abhüngigkeit oder Untergeordnetheit. Man darf es nie vergessen, daB einesteils — wie wir es auch gesehen haben — die Paláontologie das Interesse ihres Auditorrums teils der Verknüpfung mit der Geologie zu verdanken hat, anderenteils aber auch das nicht, daB die wichtigsten Wurzeln und Untersuchungsmateriale der Paláonto- logie auf der Geologie fuben. Budapest, den 25. Oktober 1917. () BESPRECHUNGEN. Prof. Dr. Karl von Papp kön. ung. Sektionsgeologe: Die Eisenerz- únd Kohlenvorrüáte des Ungarischen Reiches, 10530 Seiten, mit einer Kartenbeilage und 255 Abbildungen illustrirt. (Budapest 1917.) Dieses Werk ruft in uns die Erinnerung an bessere Zeiten vor und im Sinne der unsterblichen Verse Dantes denken wir mit sehmerzhaften Empfindungen an jene letzten internationalen geologiscehen Kongresse zurück, aus deren Wirk- samkeit auch das gegenwörtige ungarische Werk entsprungen ist. Inmitten des jetzigen schauderhaíten Umsturzes, da sámtliche geistige und materielle Kráfte der civilislertesten Nationen zur gegenseitigen Zerstörüng und Vernichtung von . Gut und Leben dienen, können wir uns ja kaum vorstellen, dab es erst einige Jahre her sind, da8 sich dieselben Nationen in friedlichen und freundschaftlichen Zusammenkünften um die Fortschritte der Kultur und der Wissenschaft bemühten und zu diesem Zwecke ihr Wissen und ihre Arbeitskraft vereinigten. Bin solches 1 Ins Deutsche übersetzt von ARPÁD v. ZSIGMONDY dipl. Bergingenieur, Öberberg- inspektor i. R. Zu bestellen bei Friedrich Kilians Nachfolger, Universitátsbuchhardlung Budapest, IV., Váci-utca 32. Preis 20 Kronen. 472 BESPRECHUNGEN. gemeinnütziges grobcs Unternehmen entsprang. auch aus den geologischen inter- nationalen Zusammenküníten, als in ihrer zehnten und elíten Session beschlossen wurde, daB unter Mitwirkung jeder teilnehmenden Nation ein übersichtliches und zusammenfassendes Werk über den Hisenerz- und Kohlenbergbau des ganzen Erdenrundes herausgegeben werde,. Es ist eine unbestreitbare Wahrheit, dab die in der Steinkohle verborgene Energie und das aus dem KEisenerz gewinnbare Material die zwei Hauptsáulen der Industrie der Jetztzeit darstellen und dab gegenüber dem stetig steigenden Verbrauch dieser beiden Stoffe, deren Rückersatz ausgeschlossen ist, der. zu- gángliche Vorrat unserer Erde dennoch nur eine beschránkte Menge bildet und sehon oít die ángstliche Frage heraufbescehworen hat, was geschehen werde, wenn das Ende der rücksichtslosen Ausbeutung eintritt, wenn das letzte Stück Kohle, das letzte Bisenerz verbraucht sein wird? was wird sodann das Schicksal der Menschheit sein? Die Unternehmung der Geologen will nicht diese Fragen beantworten, wenn die berufenen Bergmünner ihre Weltstatistik aulstellen, sie will nur das Werk der wirtschaftlichen Einrichtungen der Zukunit fördern, sofern sie die Verteilung dieser zwei wichtigen Stoffe in der ganzen Welt im jetzigen Zustande vor Augen führt und auf Grund der geologischen Kenntnisse auf die noch zu erhoffenden Aufschlüsse hinweist. Deshalb ist es auch meht möglheh mit diesem groBen Werke einfach die Statistik, die Bergámter, die Ministerien zu betrauen, sondern es müssen jene, die sich durch Beruf mit dem Bau und den Stoffen der Erdrinde, mit deren inneren Verháltnissen bescháftigen, kurz, die Geologen diese Aufgabe unternehmen, damit das Bild, welches sie von diesen Schátzen der Natur skizzieren werden, nicht einen öden Zahlenhaufen, sondern eine lebendige, fach- gemaBe und motivierte Zusammenstellung biete. Jedermann füblt, dab eine derartige Unternehmung vornehmlieh ein Werk des Friedens ist. Die Vorbedingung ihres Anfanges und ihrer ersprieSlichen Durch- führung ist das friedliche Zusammenwirken der Nationen, und ihr Zweck kann auch nichts anderes sein, als die wechselseitige Ünterstützung der wirtschait- lich aufeinander angewiesenen Lönder und Weltteile, die vernunítgemábBe Regu- lierung des Austausches ihrer Werte. I Hinem derartigen internationalen friedlichen Wettstreit kann auch Ungarn nicht fern .-bleiben, wie denn auch die ungarische Geologie iíihren Teil aus dem internationalen Werke sich entnommen hat. Wir müssen erfreut sein, dab wir bei dieser Gelegenheit in der Person des Universitátsprofessors Dr. KARL v. PAPP jenen mit ausgebreiteten Kenntnissen und eisernem FleiB begabten Fachmann gefunden haben, der die 1hm übertragene Aufgabe zur Ehre unserer vaterlándisechen Wissenschaft zu lösen wubBte. Im Stockholm erschien in der XI. Session des internationalen geolo- gischen Kongresses im Jahre 1910 das groBe, die Hisenerzvorráte der Welt vor- führende Werk, in dessén erstem Band das PaPppsche Werk:kDie im ungari- sehen. Sötaatsgebiete vorhandenen Eisenerzvorráte 120 Seiten einnimmt, Der zweite Teil des Unternehmens, die Weltkohlenstatistik, wurde drei Jahre spöter, im Jahre 1918 dem in Toronto in Canada tagenden geolo- BESPRECHUNGEN. 478 gischén Kongreb unterbreitet und im. idritten Bande dieses Sammelwerkes hat Dr. v. Papp unter dem Titel kLes ressöurces houilliéres de ba Hongrie, die Steinkoblenlager Ungarns skizziert und die ungarische Kohlen- bergbaustatistik veröffentlicht. j Wenn der gelehrte Verfasser diese seine zwei Werke nun im ungarischen Gewande uns, seinen Landsleuten, vorführt, so sagt uns schon der bloBe Anblick dieses dickleibigen "Bandes, daB diese neue Ausgabe nicht eine einfache Über- setzung der erwáhnten Publikationen ist, sondern ein bedeutend ausführlicheres und reicheres Werk, das bei reichlicherer Ausnützung der ungarischen Fach:r literatur auch die beremánnischen Auífschlűsse und statistischen Daten der letzten Jahre -berücksichtigt. Da die Hinscbránkungen, welche die internationale Unter- nehmung den Mitarbeitern der einzelnén Lönder vorzuschreiben gezwungen war, hier entfielen, war Herr Professor v. Papp in der glücklichen Lage, seine fleiBig gesammelten Beitráge in vollkommenerem MaBe zu bearbeiten, mit Zeichnungen und Karten reichlicher zu illustrieren und die egrobe Menge von statistischen Daten mit intensiverer Behandlung der geologischen Verhültnisse zu verbinden. Vermöge des letzteren Umstandes wird die Wirksamkeit der ungarischen Gelehrten in diesem ungarischen Werke besser zum Ausdruck gebracht als. in den für das Ausland bestimmten kürzeren Publikationen..Hier sehen. wir, dab das Wirken der ungarischen Geologen in den letzten Jahrzehnten zu einem mách- tigen Faktor in der Entwicklung des vaterlándiscehen Bergbaues geworden ist. Und der Verfasser, der erst vor nicht langer Zeit aus dem Verbande der unga- rischen Geologischen Anstalt geschieden ist, üpterlübBt es nicht, die geologischen Beziehungen des Bergbaues eingehend vor Aügen zu iühren und die von semen gewesenen Mitarbeitern auf diesem Gebiete erworbenen Verdienste hervorzuheben. In Anbetrachbt seines Ursprunges und Zweckes zerfállt das uns vorliegendeé Werk in zwei Hauptteile, und zwar.in die Beschreibung der Hisenerze und 1 in die der Kohlenlagerstütten. ; te Bisemnetzes. Als Grundlage der Hinteilung des ersten Teiles hat der Verfasser die geo- graphischen Hinheiten gewáblt und führt er demgemüB den KHisenerzbergbau Ungarns in sieben Bezirke geteilt vor. I 1. Der überwiegende Teil (Hauptteil) des ersten Bezirkes enttállt auf das Szepes-Gömörer Erzgebirge, an welches sich die weniger wichtigen Bisen- erzbergbaue der benachbarten Komitate Hont, Bars, Zólyom und Liptó anschlies- sen. Die Skizze der geologischen Verháltnisse dieser Gegenden gründet sich auf die Arbeiten in- und auslándischer Gelehrten (BCHAFARZIK, HuGo v. BöcKH, ANTON Kocun, LupwIiG v. Lóczy, ROZLOZSNIK. UHLIG, BARTELS, BAUMGÁRTEL, VoIr. WOLDRICH, ÁHLBURG usw.). Im der Gegend von Dobsina kommt der berühmte Nickel- und mottó bergbau meistens als Bisenerzproduktion in Betracht und sind hier in den Gruben des " Herzogs von Coburg eine Million Tonnen Bisenerze mit durchschnittlieh 4097 Bisengehalt aufgesehlossen. Mit den interessanten. geologisehen Verháltnissen 474 BESPRECHUNGEN. haben sich schon viele ausgezeichnete Geologen bescháfítigt, in deren Werken wir nicht selten entgegengesetzten Anschauungen begegnen. Die Entdeckung des Polytechnikumprofessors Dr. FRANZ SCHAFARZIK, nach welcher gewisse Bildungen die man ehemals für kristalliniscehe Schiefer gehalten hat, in Wirklichkeit Tuffe von Eruptivgesteinen (Porphyroide) sind, hat nicht nur die geologische Auffass ung in vielem modifiziert, sondern auch auf die Brzbildung ein neues Licht geworfen. Die Knappheit des Raumes gestattet es uns hier nicht, jeden einzelnen Bergbau dieses reichen Bergbaudistriktes selbst nur namentlich autzuführen, umso weniger können wir uns in die Details seiner geologischen und mineralogi- schen Merkwürdigkeiten einlassen. DaB aber dieser erste Bezirk an erster Stelle der Bisenproduktion Ungarns steht, dafür geben die in demselben aufgesehlossene Menge von 26.143,500 Tonnen und die noch zu erhotfende Menge von 47.680,000 Tonnen Bisenerz Zeugnis. 2. Der zweite Bezirk erstreckt sich über die nordöstliehen Karpathen. Karpathensandsteine, kristallinische Schiefer und der Vihorlat-Guttiner Eruptiv- zug geben die Grundfarbe des geologisehen Bildes. Nach dem Verfasser sind die im Karpathensandstein eingelagerten Brauneisenerze durch die Verwitterung der Kiese entstanden. Die geologische Karte der nordöstlichen Karpathen hat Dr. THEODOR PosEvirz angefertigt. Der reiche Edelmetallerzbergbau von Nagy- bánya und Felsőbánya im Szatmárer Komitate produziert auch Limonit und Pyrit. Im Szolnok-Dobokaer Distrikte hat der unlángst auf dem Schlachtfelde verblutete Graf Jurrus von ESZTERHÁZY in Macskamező Hisen- und Manganerz- bergbau betrieben. Kiese gowinnt man in den Gruben von Oláhlápos und Ó-Radna. Die Bisenerzproduktion in dem ganzen grobBen Gebiete ist nicht sehr be- deutend. Aufgesehlossen sind nur 25,000 Tonnen Erz, wáhrend eine Menge von 985,000 Tonnen zu erhoffen ist, doch schátzt der Verfasser die Menge jener Kiese, die die jetzige Industrie noch zur HBisenverhüttung verbraucht, auf 3.300,000 Tonnen, obeleich deren Eisengehalt 40—50 Prozent betragen düríte. 3. Der dritte Eisenbezirk sehlie8t das Bihargebirge und das Siebenbürgische Erzgcbirge und dessen Umgebung bis an das Marosta) ir sich. Hier findet die Montangeologie eines der mannigfaltigsten und interessantesten. Arbeitsfelder unseres Vaterlandes, und wenn dieses Gebitt auch rücksichtlicn der Eisenproduktion nicht an erster Stelle steht, so erlangt es doch in Verbin- dung mit der Gewinnung anderer Metalle umso mehr Interesse. Wir finden in dem Buche die Beschreibung der Magneteisenerzlager von Kiskóh und Törökmű im eigentlichen Bihargebirge, der Roteisensteingruben von Magura saca und Salesti und des Magnetit-Limonitlagers von Karpines, Ím neuester Zeit haben die Aluminiamerze des Bibargebirges egrobe Bedeutung erlangt (Bauxit und Diasporit), die vornehmlich in der Umgebung des Jádtales, in der Gemarkung von Remecz und Damos und im Galbinatal, sowie in den Gemarkungen von Rév- Sonkolyos und Tizfalu der Gegenstand eines lebhaften Bergbaubetriebes geworden sind. Bauxit, welcher bei einem zirka 5094 betragenden Gehalt an Aluminium auch ungefáhr 22 Procent Bisen enthált, ist dem Gutachten SzáDEczkYs zufolge auf hydrothermalem Wege entstanden, wöáhrend andere Autoren, wie PAuLg8 und LACHMANN seinen Ursprung a af die Terra Rossa des Jurakalkes zarückführen BESPRECHUNGEN. 415 wollen. In dem zwischen der Maros und der WeiBen- Körös sich erhebenden Gebirge begegnet man mehreren Hisen- und Manganerzgruben: Im Menyhbáza befinden sich die Hisenerzsberebaue der Grafen WENCKHEIM; in Zimbró betreibt Graf ZSELÉNSZKY, in Soborsin Graf Huwnyapy Bergbau auf manganhültige Hisen- erze. Im Kapfererzbergbau Rossia werden nebst Kuptererzen Pyrite und der durch seine Verwitterung gebildete Limonit gewonnen. Grobe Mengen von Kies werden auch m Golddistrikte des Hunyad—áAlsófehérer Komitates erzeuet: án den. Gemeinden Timpoele, Felső-Kenesd, Tekerő, Voja usw. Östlich von bicr, in der Gegend von Torockó, bilden Eisenerze anderer Art den Gegenstand eines uralten Bergbaues; hier kommen nöámlich zwischen kristallimisehen Schiefern und Kalksteinen Spateisensteinlager vor, die zum Teil zu Limonit umgewandelt sind. Auf dem GroRen Alföld haben sich als jüngste Hisenerze die sogenannten Raseneisenerze gebildet, die jedoch keine hinreichende Bedeutung besitzen, um AnlaB zu einem wirklichen Bergbaubetrieb zu geben. Im ganzen Bezirke sind derzeit 533,810 Tonnen Eisenerz aufgesehlossen und sind 2.897,000 Tonnen zu erforschen. Bedeutend grösser ist die Reserve an Aluminiumerzen und Kiesen, die jedoch gegenwártig nicht zur Hisenproduktion dienen. 4. Von geringerer Bedeutung ist der vierte Bezi:k, die östlichen Grenzkomitate Siebenbürgens, das Széklerland und die Bárcaság. In Kovászna kommen in dem zur unteren Kreide gehörigen Karpathensandstein einige Siderit- lager vor. In der mittleren levantiniscehen Etage im Komitat Udvarhely findet sich Bisenspat. In Szentkeresztbánya enthált der Andesittutff bauwürdige Hisen- erze und in Bodraj exploitiert man Raseneisenerz. In Alsó-Rákos im Komitate Nagyküküllő ist eine geringe Bisenerzproduktion. In den Komitaten Brassó und Csik schlieBen die kristalliniscehen Schiefer stellenweise Hisenkieslager ein. Die Produktion dieses BEisenerzbezirkes im Jahre 1907 belief sich auf 3600 Tonnen Erz. Aufgescblossen sind hier 68,000 Tonnen und zu erhoften 1.960,000 Tonn en. 5. Der máchtige Hunyader Bisenerzzug und die den- selben begleitenden zahlreichen isolierten Lager und Stöcke im Pojana Ruszka- gebirge sichern dem fünften Bisenerzbezirk den zweiten Platz in der Hisenerz- produktion Ungarns. Die geologischen Verháltnisse dieses (Gebirges sind aut Grund der Untersuchungen von Lóczy, SCHAFARZIK, HALAVÁTS und NOPCSA hinreichend bekannt und auferdem bescháftigen sich mit den Erzlagerstátten dieses Bezirkes zahlreiche montangeologische Studien. Das Pojana Ruszka- gebirge durchzieht ein 40 Kilometer langes und 100—150 Meter breites Eisen- erzlager, dessen Erzschátze schon von altersher ausgebeutet werden. In den Gemarkungen von Alsó-Telekes und Ploszkabánya im Hunyader Komitate haben schon die römischen Eroberer den zu Tage tretenden Bisenspat und Brauneisenstein gewonnen ; im Jahre 1858 hatte die Brassóer Bergbaugesellschaft den Betrieb aufgenommen. In den Gruben des ungarischen Staates in. Gyalár zeigt sich der Eisenspac in 150 Meter Máchtigkeit zwischen dem Glimmerschiefer und Kalkstein und übergeht der selbe nach aufíwárts gleichfalls in Limonit. Es 476 BESPRECHUNGEN. ist dies, Ungarns reicbstes Bisenerzlager und seine Erze záblen szu den reinstenzg das sogenannte Blauerz enthült 5894 E:sen und 2594 Mangan. Der das Hangendé bildende Kalkstein liegt nach den Untersuchungen von SCHAFARZIK diskordant über dem Glmmersehiefer; bezüglieh des geologischen Alters jedoch sind die Meimungen der Forscher abweichend. Südlicen vom Hauptzuge, von Vaspatak an gegen " Westen reihen id zwischen Glmmersechiefern und Kalksteimen solche Erzstöcke aneinander, die hauptsáchlich Magneteisen enthalten. SCHAFARZIK hat in dieser Gegend zwischen Baucár und Kriva einen Granitstock angetroffen, dessen Ausbruch seiner An- schauung zufolge in ursáchlehem Zusammenhang mit jenen Erzstöcken steht, die sich von dem Gyalárer Hauptzug sowohl rücksich.lieh der Form sowie des Materials unterscheideni . Alle diese Hrzzüge beschránken sich nicht auf das Gebiet des Hunyader Komuitates, sondern dieéselben dringen im Westen auch ín das Komitat Krassó- Szörény ein. In der Gemarkung von Krivina und Petrosz bilden Limonit. und manganhültiger Hámatit, in Ruszkica Siderit den Gegenstand des Bergbaube- triebes. Auch in der Gegcnd von Lunkány und Nadrág finden sich mehr oder weniger Mangan enthaltende Kisenerze. 3 D-e im fünften Beozirke aufgeschlossene Hisenerzmenge betrágt 3.655,500 Tonnen die zu erhoffende dagegen 13.335, 000 Tonnen. 6.-.Als.sechsten Bezirk sieht :der Verfasser das in montanisti: secher und geologischer Hinsieht eleich wichtige Krassó-Szörényer Erz- gebirge an. ETtei wo sich die Faltenzüge der Südlickezi Karpathen nach Süden wenden, um sich jenseits der Donauenge an die Balkanzüge anzusehlieBen und wo jene gewalttátige Behwenkung noch durch zablreiche Spalten und Verwerfüngen kom- pliziert wird, zu welchen noch die Störungen durch die aus den Tiefen kommenden Aufbrüche hinzutreten, — sehreibt die Tektonik der Erde dem Geologen eine s0 schwierige Arbeit vor, daB sich.die Mitglieder der kön. ung. Geólogischen Reichsanstalt viele Jahre hindurch um die Lösung dieser groBen Aufgabe be- müht haben. Namentlich rühmt die schöne geologisehe Detailkarte, welche die Anstalt von jener Gegend. herausgegeben hat, die Tátigkeit der Geologen JOHANN von BöckH, Lupwig RorH von TELEGD, FRANZ SOHAFARZIK und JULIUS HaALa- VÁTS. Nebst den Urschiefern Ügető in diesem Gebirge die ganze Serie der palúr ozoisehen und mesozoischen Formationen und von den dazwischen eingekeilten tertiüren Beckenausfüllungen soll in dem Abschnitte über den Kohlenbergbau die Rede sein. AuBer diesen Bildungen aber unterbreehen ültere und jüngere Eruptivgesteine, die gestörten Schichten der Sedimente und vielleicht ist der Erzreichtum der Gegend diesen Aufbrüchen zu verdanken, eleichwie die auBer- ordentlich interessanten Kontakterscheinungen, an welchen sich der Mineraloge hier ergötzt, jedenfalls dieser Ursache zuzusehreiben sind. Im östlichen Tee des, Bezirkes gibt es weniger interessante Bisenerzgruben. In Pojana Mörul und bei Jablanica, sowie in der Gegend von Örményes exploitiett man Magneteisenerze in den; kristallimisehen Sehiefern. In Dubova gewinnt man BESPRECHUNGEN, 417 Roteisenerz und im Serpentin des wildromantischen Kasanpasses kommt Chrom- eisenerz vor, Wichtiger sind die im westlichen Teile des Gebirges auftretenden mannigfaltigen Erzbildungen, die an den Granodiorit (Banatit) und an andere Ausbrüche gebunden sind. Moravica und Dognácska sind alte, berühmte Berg- werksorte, deren Namen den Mineralogen wohlbekannt sind. Hier kommt das Ludwigit benannte Eisenerz (borsaure Magnesia-Bisenoxydoxydul) vor. Die Hisen- erze sind hauptsáchlicn Hámatit und Magnetit. In Moravica werden auch noch die Bisensteinhalden gemengt mit den von den Stöcken herrührenden Erzen in den pliozánen Schotterablagerungen der Aufbereitung unterworfen. In Anina enthalten die weiter unten erwáhnten liassischen Kohlenflötze. bituminöse Hisen- steine. Der Verfasser schützt den aufgegechlossenen Brzvorrat aller dieser Hisen- erzlagerstütten auf 1.843.040 Tonnen und die zu erhoffende Menge auf 5.276,800 Tonnen. 7. Der siebente Bisenerzbezirk scehlieBt diein den Zügen der kroátisech-slavonisechen Inselgebirge und der dinarisehen Alpen verstreut vórkommenden Lagerstátten in sich. -: Im Komitate Zágráb kommen in der Gegend von Beslinac— Tergova Braun- eisenerz- und Spateisensteinlinsen in paláozoisehen Schiefern vor, die von einer Brüsseler Gesellechaft ausgebeutet werden. AubBer Hisenerzen gewinnt man noch geringe Mengen von Blei-, Kupfer- und Silbererzen. Bei Ruda enthalten die: Werfener Schiefer und. die Karbonschichten Rot- eisénerze. In der Gegend von Rudopolje, Girgin und Mazin im Komitate Lika- Krbava erzeugt man eisenhültige Aluminiumerze (Bauxit). Im Komitate Modrus-Fiume finden sich in dem im Kalkstein des Ka pella- gebirges vorkommenden diluvialen Ton Limonitlinsen. Aueh die Komitate Varasd, Pozsega und Belovár-Körös liefern wohl wenig, aber oft doch Hisenerze sehr guter Oualitát. Im ganzen Bezirke sind 841,000 Tonnen Hisenerz aufgeschlossen und 6.818.000 Tonnen zu erhoffen. Am Schlusse des ersten Teiles des Werkes sind die wichtigeren Daten der ungarischen Hisenerzbergbau-Statistik in einer Tabelle zusammengefasst. Die Tabelle enthált folgende Kolonnen: Komitat, Gemeinde, Bergwerkseigentümer, Flácheninnalt der verliehenen Grubenfelder, aufgeschlossene (4) und zu er- hoffende (B) Erzmenge in Tonnen, die Summe dieser beiden Mengen (4--B), Bisengehalt der Brze (Fe in 9/), Art der Erze, die Mengen der zur Bisenverhüt- tung nicht verwendeten Bisenerze in Tonnen (04) und die Bezeichnung des mög- lichen Vorrates (09): möáBbig, gering usw. Alle diesen Daten zusammengezogen, geben uns über Ungarns Hisenerz- vorráte folgende Übersicht: Flácheninhalt der auf Bisenerz verliehenen Grubenfelder 1682 km? Eisenerzproduktion im Jahre 1907... ..... . . a 91 GOGÚZÚKT AtISESGHÍÜSSENS E MEN ét" ZAN e erre se e esláte e a 1... 99.109 850 Za érhortendstMénab Dre áee e evet. SB VÉ e 78.926,800 " c ale pt a ERR 0 9 BD Sto tda ut uk 112.036.650 4 Nicht "vorwendetos Htző sú lt áe sztsza edeé a efatáláteasts 32.430,000 c LEE ist ESÉSBÉS E SS EA ee aZ RE 144.466,650 4 4.78 BESPRECHUNG EN. Indem der Verfasser einen Rückblick auf das oben Gesagte wirft und nach den Produktionsdaten und der Aus- und Hinfuhr den Jahresbedarf des Landes an Eisenerz feststellt, sucht er eine Antwort auf die Frage, wie lange der vater- löndische Hisenerzbergbau ím stande sein werde, den inlándiscehen Bedarf zu decken. Die Antwort, die der Verfasser auf diese Frage findet, ist zwar etwas auf- munternder als jene, die der ungarische berg- und hüttenmönnische Landes- verein vor zehn Jahren gegeben hat, aber gleichwobl nicht sehr beruhigend, denn dem Gutaechten des Verfassers zufolge wáre Ungarn — abgesehen von der Wieder- verarbeitung ansehnlicher. Mengen von Alteisen — nur noch 55 Jahre imstande, die Ansprüche der vaterlándisehen Hisenindustrie zu befriedigen, TE AKTó he miasee te Der zweite Teil des Werkes fübrt uns Ungarns kohlenbergbau vor, aber auch hier bietet der Verfasser ebenso wie im ersten Teil weit ausgedehntere Beschreibungen und viel zahlreichere Textfiguren als in dem französisehen Ori- ginalartikel, der in dem internationalen groBen Werke nur in bescheidenem Um- fanc erscheinen konnte. In der Aufführung des Stoffes hat der Verfasser eine andere Klassifikation zuegrundeedegt als hinsiechtlieh der Hisenerze. Wenn beiden letzteren die geo- oraphischen Hinheiten geboten wurden, tritt bei der Steinkohle das geologische Alter in den Vordererund, da ja die Koblenflötze, als Glieder von sedimentáren Schichtenreihen hinsickhtlich ihres Alters immer genau bestimmbar sind und die Beschaffenheit der Steinkohle sich im ganzen genommen parallel mit dem Alter modifiziert. S0 führt uns also die Beschreibung von unserev öültesten, nöümlich der karbonischen Steinkohlenformation angefangen durch die Serie der geolo- gischen Perioden bis zu den jungtertiáren Ligniten. I. Es fállt sogleich auf, dab jenes Glied der paláozoisehen Schiechtenreihe, welches in Westeuropa so dominiert, dab der ganze Abschnitt der de Benennung Karbonperiode erhalten hat, in unse- rem Vaterlande eine sehr geringe Rolle spielt. Wenn man von dem im Krassó-Szörényer Komitate befindlichen Tiszafa-Ujbányaer Karbon- becken, dessen Kohle guter Oualitát zum egroBen Teil bereits abgebaut ist, ab- sieht, wáren auf ungariscehem Gebiete nur noch die uünbedeutenden Koblenflöze im Zempléner Gebirge, in den nördlichen Karpathen bei Csáca und Jablonka und sehlieBlich bei Cabar-Dolnice im Komitate Modrus-Fiume zu nennen. Es darf jedoch nicht versehwiegen werden, dab unsere Geologen, die in letzterer Zeit den komplizierten Bau des Krassó-Szörényer Gebirges eimngehend studierten, der Hoffnung Raum geben, daB an anderen Punkten dieser Gegend (Bigér, Szekul, Lupák) Karbonkohle aufzufinden und mit Nutzen zu exploitieren sein werde. Schwachen Kohlenspuren begegnet man auch in den permisechen Formationen des Krassó-Szörényer Komitates. III. Interessant ist es, daB hinsiechtlieh der Schwarzkoble in Ungarn die sekundáre Liasformation die Rolle des Karbon ver- tritt, und zwar in den südlichen Teilen des Landes, auf zwei von einander BESPRECHUNG EN. 479 entfernten und geologiseh günzlich unbhángigen Gebieten, nömlich in der westlichen Hölfte des Krassószörényer Gebirges und in dem uralten Pécser Insel- gebirge. Die Kohlenbildung in der Gegend von Berszászka und Drenkova im Krassó-Szörényer Komitate gehört in die Lias. Die zwischen umgekippten Schiechtenreihen gelagerten Kohlenflöze wurden durch spüáteren Seitendruck in hnsenförmige Trümmer zerbrochen. Diese Liasbildung kann auch jenseits der Donau auf serbischem Gebiete verfolgt werden. In dieselbe Gruppe gehören die Liaskohlen von Bigér (Schnellersruhe), Pregeda und Szvinyesa. Nördlich von diesem Kohlenterrain befinden sich die bedeutenden Schwarzkohleneruben von Anina-Stájerlak; hier finden sich die bauwürdigen Kohlenfílöze in den unterliassisehen Sandsteinschichten. Die vielfach gestörte Schichtenlagerung wird in zablreichen Figuren vorgefühit. Im die nördliche Fortsetzung dieser Liasbildung fallen die Kohlenflötze von Resicza und Domány, die von der österreichisch-ungarischen Staatseisenbahn- gesellschaft exploitiert werden. Die hier, sowie in Anina erzeugte Schwarzkohle ist von vorzüglieher Oualitát und konkurriert hinsichtlich ihrer Heizkraft mit den besten Karbonkohlen des Ausandes. Das westliche Liaskohlengebiet lehnt sich an die Abhánge des Baranyaer Inselgebirges. Die geologiscehen Verháltnisse des Mecsekgebirges hat JOHANN v. BöcKH erschöpfend beschrieben. In den Schichten der unteren Lias tritt Schwarz- kohle in zwei Zügen auf: der südliche Zug, oberhalb der Stadt Pécs, schmiegt sich an die südliehen und östlichen Abhüánge des Mecsekmassivs und findet nach einer Unterbrechung durch einen Eruptivzug in der Náhe von Komlós seine Fortsetzung und sein Ende. Der nördliche Zug, der bei Kárász beginnt, kann in westlicher Richtung teilweise bereits in das Tolnaer Komitat hinein verfolgt werden. Die Koble wird gröBtenteils von der Donaudampfíschiffahrt- Gesellschaft ausgebeutet. AuBerdem kommen Liaskohlen in zwei Zügen im Brassóer Komitate vor, doch scheint es, daB sich dieses Vorkommen weder hinsichtlich der Menge, noch der Oualitát der Kohlen mit den bisher aufgeführten messen kann. ÍV. Kreidekohle. Die jüngste Abteilung der mesozoischen Periode enthült ebenfalls hie und da nutzbare Kohlenflöze. Die bedeutendsten kretazischen Kohlenflöze kommen im Komitate Veszprém vor. Dieselben befinden sich in der Gegend von Ajka, wo man in den siebziger Jahren des vorigen Jahrhunderts auf den Rat MAX v. HANTKENS das in den oberen Kreideschichten auftretende Lager a uizusehlieBen begonnen hat. Die Ajkaer Gruben haben bisher bereits mehr als drei Millionen Tonnen geliefert. Die Oualitát der Kohle ist eine ziemlich gute. Von geringerem Werte sind die in der Náhe von Ruszkabánya (Komitat Krassó-Szörény) den Unterweisungen SCHAFARZIKs gemüB aufgeschlossenen Kohlenílöze der Campanien-Etage der oberen Kreide, obgleich die koksbare Kohle, die eine Heizkraft von 6247 Kalorien besitzt, zu den Kohlen besserer Oualitát zábhlt. Klemere Kreidekohlenlager findet man nochim Biharer Komitate in Nagy- báród, im Komitate Szeben bei Sebeshely und im Komitate Brassó. B) Tertiáre Kohlenflöze. dm Kohlenbergbau Ungarns nehmen die tertiáren Kohlenlager die wichtigste Stelle ein und bieten sowohl in der paláoge- 450 BESPRECHUNG EN. nén Gruppe, also in den eozánen ünd " oligozánen Formationen, wie in der neogenen Gruppe oder zwischen den miozánen und pliozánen Schichten, die Grundlage zu einem bedeutenden Bergbaubetricb?a V. Unter den in den Eozánformationen umgehenden Kohlen- bergbauen steht an erster Stelle der Tatabányaer Bergbau im Komitate Komárom. Das Verdienst der Entdeckung der dortigen reichen Kohlenflöze gebühbrt dem Chefgeologen der kön. ung. Geologisehen Reichsanstalt LUDWIG Korn v. TELEGD, der im Jahre 1895 die zur Schurfbohrung sich bietenden Punkte bezeichnete und den Bohrungsdaten zufolge das Vorhandensein der unteren Eozüánetage konstatierte. In dieser Schichteneruppe erreichte der Bohrer in 116-86 m Tiefe ein 5"8 m máchtiges Kohlenflötz und hiermit war die Grundlage zu dem rasch aufblühenden Bergbau gewonnen. Das eozáne Sediment nimmt eine Binsenkung um Triaskalkstein ein und die bisher a ufgesehlossenen 4—30 m müchtigen Kohlen- flözc, die im Jahre 19183 bereits zwei Milhonen Tonnen lieferten, enthalten nach einer approximativen Schátzung noch 140 Milhonen Tonnen. Dieser Reichtum, zasammengehalten mit der güten Oualitát der Tatabányaer Braunkohle (5600— 5900 Kalorien) und der günstigen Lage dos Bergwerksortes sichern diesem Bergba a eine hervorragende Stelle auf dem Gebiete unserer vaterlándischen IKohlenpro- duktion. Durch die in der Nechbarscheft des Tatabányaer Beckens in den Ge- merkungen von Bánhida und Környe miedergebreachten Bohrungen wurde die Fortsetzung dieser Kohlenbildung noch an cinigen anderen Stellen ne chgewiesen. Die eozánen Kohlenílöze des benachbarten Esztergomer Komitates sind schon seit lángerer Zeit bekannt. In Sárisáp hat man bereits im Jahre 1805 diese Kohle auszubeuten begonnen. Mogyorós, Tokod, Dorog und Csolnok sind gleich- falls seit langev Zeit her bekannte Bergwerksorte. Die geologische Gestaltung des ganzen Gebietes hat MAx v. HANTKEN studiert und durch die Feststellung und Charakteristik der eozánen Schichtenreihe auch dem Bergbau einen groBen Dienst erwiesen. Auch in der Umeebung von Buda finden wir eozáne Kohlenflöze, namentlich innerhalb der Gemarkungen von Pilisszentiván, Vörösvár und Nagy- kovácsi und noch einigen anderen Orten, doch ist dieser Bergbau nicht von Be- deutung. Eozüne Braunkohle gewinnt man ferner in Kósd im Komitate Nógrád, Die schwachen Koblenspuren, die sich auBerdem noch an einigen Stellen zeigen, können hier nmicht in Rechnung genommen werden. VI. Vonniecht geringerer"Bedeutung als diecozánemn sind für den ungarischen Kohienbergbau die oligozánen Bildungen. Abgesehen von den unbedeutenderen Kohlenlagern, auf welechen man im Komitate Abauj-Torna bei Simodi und in den Komitaten Komárom und Veszprém baut, ist hier vornehmlich das auberordentlich reiche Kohlenbecken des Zsziltales im Hunyader Komitat zu erwáhnen. Die zwischen den kristallinisehen Schiefern der südliehen Karpathen zusammengedrángte oligozáne Kohlenbildung ist wohl schon lange bekannt, da ja die máchtigen Kohlenílöze, die an mehreren S-rellen zutage treten, auch in diesem weltabgeschlossenen Tale der Aufmerksam- keit nicht enteehen konnten, doch so lange man nur über hohe Gebirgspásse zu Pferde dorthin gelangen konnte, ist die Ausbeutung unmöglieh gewesen. Im BESPRECHUNGEN. 481 Jabre 1870 wurde endliech der Bahnílügel Piski— Petrozsény der Ersten Sieben- bürgisehen Bisenbahn fertiggestellt und damit hat auch die Ausbeutung dieser Koblenschátze im 6 GroBen begonnen. Vorher hatte KARL HOFMANN nach einer Untersuchung der geologisehen Verháltnisse des Zsiltales das aguitaniscbe Alter der kohlenführenden Schichtengruppe festgestellt. Seine reiche und interes- sante fossile Flora haben der Schweizer OswaLp HEER und der ungarische Geologe MoRkiz SrauB beschrieben. In der Exploitation der Kohlenschütze teilen sich nebst dem ungarischen Staate noch drei Bergwerksgesellschaíten. Die Zsiltaler Koble náhert sich — obgeleich sie zufolge ihres tertiáren Wesens zu den Braun- koblen gezáblt wird — in vieler Hinsicht den Schwarzkohlen. Ihre Heizkratt erhebt sich bis zu 7000 Kalorien und aus manchen ÁArten ist es gelungen Koks zu erzeugen. Oligozáne Kohle fand man an mehreren Orten im Komitate Kolozs und auch im Máramaroser Komitate, doch zeigen sich hier nur wertlose Reste im Karpathensandstein. Mehr Wichtigkeit besitzen die am südhehen Abhang des slavonischen Fruska-Gora-Inselgebirges, bei Vrdnik aufgeschlossenen oligozánen Kohlen, die, wie von ÁNTON KocH und MoRiz SrTAUB festgestellt wurde, gleichalterig mit der Zsiltaler Koble sind. Kleinere oligozáne Kohlenflöze kommen in den Komitaten Pozsega, Zágráb und Varasd vor. VII. Neogen. Das ungarische Becken, dessen Umrisse sich bereits in der Paláogenperiode im groBen ausgestaltet haben, wurde in den aufemander folgenden Abteilungen der daraufi folgenden Neogenperiode mit immer neuen Ablagerungen ausgefüllt. Unsere Geologen — und mit ihnen auch der Verfasser — versuchen an Stelle des westeuropáischen Miozán und Pliozán, unsere geologischen Verháltnisse besser kennzeichnende Benennungen anzuwenden, indem sie im Miozán drei Etagen: unteres und oberes Mediterran und das Sarmatikum, im Pliozán dagegen deren zwei: die pontisch-pannonische und die levantinische Etage unterscheiden. In keiner einzigen dieser Schichtengruppen fehlen Braun- koblenflöze. die wichtigsten jedcch finden wir in den Schichten der beiden Mediterranetagen, die zumeist Braunkohblen guter Oualitát geben, wáhrend die pontiseh-pannonischen und levantinischen SüBwassersedimente nur geringwertige Lignite fübren. Der Bergbau in Brennberg im Soproner Komitat e ist Ungarns ültester Kohlnbergbau, indem dessen untermediterrane Kohlenflöze schon seit dem Jahre 1765 abgebaut werden, aus welchen man seit jener Zeit insgesamt 3.710,000 Tonnen gewonnen hat. Zu derselben Bildung gehört auch das auf dem Grundbesitze des Fürsten Eszterházy befindliche Koblenwerk Ritzing. Unter sümtliechen Koblenbergbauen, die auf Neogenkoblenflözen bauen, ist der Salgótarjáner im Komitate Nógrád der ansehnlicbste. Hier kommen zahlreiche und ansehnliche Flöze in untermediterranen Sand- und anderen marinen Sedi- menten vor, die man seit Mitte des vergangenen Jahrhunderts ausbeutet. Inter- essant ist auf dicesem Kohlengebiete die Rolle der tertiáren vulkanischen Gesteine : einerseits finden wir im Liegenden der Flötze Rhyolit- und Andesitt atfe mit medi- Földtani Közlöny XLVII. köt. 1917. 32 4 482 BESPRECHUNG EN, terranen Schichten wecbsellagernd, andererseits haben die zuletzt ausgebrochenen Basalte die Kohlenflöze durchdrungen und die Kohle am Kontakt in natürliehe Koks umgewandelt. Zum Salgótarjáner Kohlengebiete züáhlen noch mehrere kleinere Gruben. Auch jenseits der Donau begegnen wir untermediterranen Kohlen- vorkommen : in Pomáz in den Budaer Gebirgen und in Bakócza im Baranyaer Komitat. Im Balatonföldvár hat man aber durch eine auf die Initiative von Dr. LupwIiG v. Lóczy zu Studienzwecken niedergebrachte Tiefbohrung unter den guartáren und pontischen Sedimenten in 280 m Tiefe ein 2 m müchtiges mediterc ranes Kobhlenflöz erreicht. VIII. mder Obermediteriraneta ge ist das bedeutendste Kohlen- lager bei Diósgyőr im Borsoder Komitate. D:ese Kohlen werden von den dortigen staatlichen Bisenwerken verwertet, ebenso die bei Ormós aufgeschlossenen Flöze, die Kohlen besserer Oualitát enthalten. AuBerdem stehen den genannten Hisen- werken von im Sajótale die Kohlengruben Disznóshorváti, Sajószentpéter, Sajó- kazimez und Királd zar Verrügung, wáhrend die Sajóvárkony—Somályer Kohlen- gruben im Besitze der Rimamurányer Hisenwerke sind. Die Kohlenlager von Sajókaza und Szúhegy führen nur sehwache Lignite. Hin gröbBerer Kohlenbergba a hat sich in neuerer Zeit im den Komitaten Nyitra und Bars entwickelt. In der Gemarkung von Handlova kennt man wohl schon seit dem Jahre 1864 ei vier Meter máchtiges Kohlenflöz, doch hat man erst in neuerer Zeit durch die, dem Gutachten von H. v. BöckH und K. REMENYIK cemáB niedergebrachten Tief- bohrungen unter dem vulkanischen Tutt, in den obermediterranen Schichten gelagerte Braunkohlen sehr guter Ouatitát aufigeschlossen. auf welche alsdann die Westungarische Kohlenbergbaugesellsehaft im Jahre 1910 einen Grubenbetrieb im groBen Stil begründete. Von den im Tale der Fehérkörös im Hunyader Komitat, in den Gemarkun- gen von Czebe, Ribicze, Karács und Mutak vorkommenden obermediterranen Koblen wird ein groBer Teil vom Rudaer Goldbergbau für den Betrieb seiner Aufbereitungs- und elektriscehen Anlagen verwendet. In der Ausfüllung des obermediterranen Beckens im Almástale im Krassó- Szörényer Komitat sind zahlreiche Kohlenflöze guter Oualitát enthalten, die der ungarische Staat in der Gegend zwischen Bozovics und Lapusnik exploitiert. In den Aufnahmsarbeiten SOHAFARZIKs werden Koblenlager desselbén Alters im Komitato Krassó-Szörény von Iova über Mehádia bis Orsova hinab nachgewiesen. Im Komitate Baranya kennt man in der Gemarkung von Hidasd obermediterrane Kohlen. C) Villa., IX, X. Die sarmatischen, pontisch-panuoni- sehen und levantinisechen BEtagen auf dem Geniete von Ungarn und seinen Schwesterlándern enthalten zwar an sehr zahlreichen Orten fossile Koblen, doch vermag der nur eine geringe Heizkratt besitzende Lignit zumeist nur den lokalen Bedart zu decken. BESPRECHUNGEN. 488 Am $Schlusse des zweiten T-iles fabt der Verfasser die Daten der ungari- sehen Kohlenstatistik ebenfalls in Tabellenform zusammen. Die einzelnen Kolonnen dieser Tabelle enthalten : die Bezeichnungen des Bezirkes und Komitates und des Bergwerkseigentümers, Datum des Beginnes des Bergbaubetriebes, die Mengen der bisher produzierten Kohle, die Produktion im Jahre 1910, Anzakl und Mácb- tigkeit der Kohlenflöze, Kalorienzabl, faktischce Vorrüte (4), Fláche, Kohlen- klasse (der internationalen Bestimmung gemöbB), Tonnenanzahl, wahrscheinliche Vorráte (B) und möglicher Vorrat (0). Aus der Zusammenfassung aller dicser Daten ersehen wir, daB der tatsáchliche (aufgeschlossene) Vorrat A .............:.... 357.958.418-t und der wahrscheinliche (zu erhoffende) Vorrat B.....:...... . 1359.749,000 4 betrágt. Hieraut weist der Verfasser aus, dab der ungarische Kohlenbergbau vom Jahre 1765 bis zum Jahre 1910 insgesamt 174.880,928 Tonnen Kohle produziert hat und berechnet nach der graduellen Produktionszunahme der letzten Jahre den jáhilichen Kohblenbedart des Landes, wobei er zu dem Schlusse gelangt, dab der aufgescblossene und noch zu erhoffende Kohlenvorrat noch durch 65 Jahre hin- reichen werde, den heimischen Bedarf zu decken. Dieses Ergebnis vermag zwar den besonnenen Nationalökonomen nachdenklieh zu machen, aber es darf anderer- selits miecht vergessen werden, daB das Land auch andere Hnergiegueilen besitzt, wie die Wasserkráfte und die unlánest entdeckten Erdgase, nicht zu sprechen von den bereits aufgesechlossenen und noch zu erhoffenden Erdölpunkten und dab deren rationelle Ausnützung berufen ist die Kohlenproduktion; bis zu einem gewissen Grade zu ersetzen. : Dxe.Verdienste des Verfias sera dvesesn ero Bem Wet kes werden sowohl] von den geologisechen, wie von den industriellen únd volkswirtschafítlichen Kreisen an: erkannt werden, doch gebührt auch Dank der kön. ungar. Geologisehen Reicbsanstalt, die das Hrscheinen der ungarischen Ausgabe effektuiert hat. Tarótháza, den 1. Juni 1917. BÉLA ÍNKEY VON PALLIN. D) MITTEILÜNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. VII. Fachsitzung am 7. November 1917. Prásident : Hofrat Dr. THOMAS v. SZONTAGH. 1. Diplom. Ingenieur Dr. AxpREaAs LupwIiG HoLzLós hült eimen Vortrag über diergeologischen Verhüáltnisse der Ü(söröger Am: desitgánge. Der südliche Áusláufer des Cserháter Neogengebietes ist das östlieh von Vác gelegene Hügelland, welches aus Hügeln von durchschnittlich 200—300 m Scehöőhe besteht. Die Umgebung des Váchartyáner Csöröger Bergcs wird von Sá 32 484 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. folgenden Bildungen aufgebaut: 1. oberoligozáner lockerer Sand- stein, der bei der Csöröger Csárda im Graben der elektrisehen Bahn reicblieh Petrefakten fübrt. 2. Untermediterraner AÁnomyensand auf der nördlichen Seite des Öreghegy. 38. Untermediterraner grobet Schotter am Gipfel des Öreghegy (202 m).4. Untermediterraner Sandstein. 5. Üntermediterraner blaugrauer Mergeli 6. Andesitgüánge. Der südliche Andesitzug, vom 749 km Lönge, ist unter- dem Namen Kigyóhegy bekannt und besteht aus einem Augit-Andesit ; der nörd- liche Andesitzug betindet sich am Csekehegy und besteht derselbe aus Hypersten- augit-Andesit. Der schmale Gang der Andesitausbrüche hat auch den Mergel dislociert und ein wenig aufgehoben. 7. Dilavialer LöB bedeckt im Norden den gröBten Teil des Terrains. 8. Alluvialer Flugsand füllt die bis an die Donau reichende Ebene ein und umgibt den Kigyóhegy an seiner gegen Vác zugewendeten Front. (Der vollstándige Text des Vortrages befindet sich im cHöldtani Közlöny 1917, Bd. 47. Pag. 295— 321.) Zum Gegenstande des Vortrages sprachen : Chefsekretár Dr. KARL v. PAPP. Der 74, km lange Andesitrücken des Kigyóhegy, der kaum 10 m Máchtigkeit besitzu, ist eine der sehönsten Naturerscbeinungen des Cserhát. Sein interessantes Wesen gew.:.nt noch mehr durch den Umstand, daB er den breitesten südliehe Ausbruch d.r Cserháter Andesiíte, daher den südliehsten Gesteinsgang in den von Professor Dr. SOHAFARZIK beschriebenen Rangierungslinien der Pyroxen- Andesitausbrüche des Cserhát bildet, welcher Gang in ost-westlicher Richtung als Verbindungszug einesteils zwischen den Acsa— Tótgyörker, anderenteils den Nagymaroser Andesitvulkanen dient. Es ist námlhceh unbestrertbar, daB sich der Andesit des Kigyóhegy unterhalb der Stadt Vác in das Visegrád—Nagymaroser Andesitgebirge fortsetzt, daB aber die 10 km lange fehlende Partie durch die Erosion der Donau entfernt wurde. In dieser Hinsicht können die Bohrungen in der Gegend von Vác mit der Zeit Beweismittel liefern. Wenn man aber auch nur den eine Meile Lánge betragenden Rücken mit dem 7500 m langen und 10 m máchtigen Andesitdyke betrachtet, hat man es hier mit einem tertiören Vulkan von 750-facher linearer Ausdehnung zu tun. Vulkanische $palten mit solchen linearen Verháltnissen kennen wir nur auf der Insel Island, die bekanntlich seit der Tertiárperiode die Heimat der Spalten- vulkane ist und nter deren mehrere hundert Spaltenvulkanen einige bis in die Gegenwart tötig sind, zum Beispiel der Eldgja-Graben, bei 30 km Lönge und 150 m Breite, die Laki-Spalte von 28 km Lönge, oder der rauchende Graben von 10 km Lönge auf dev Halbinsel Reyk. Der Csöröger Kigyóhegy ist zweifellos das Produkt einer einzigen Eraption, die den obermediterranen Graben mit Lava angefüllt hat und nur hie und da an die Oberflüche gelanegt ist ; ein groBer Teil wurde spüter durch Mensechenhand an das Tageslicht gebracht. Betrachtet man aber die üubBersten Punkte dieses Zuges, die Visegrád—Nagymaroser und andererseits die Acsaer, beziehungs weise Tótgyörker Andesitvulkane, so steht es auBer Zweifel, dab wir es hier mit einem von Osten nach Westen gerichteten Spalten-Vulkan zu tun haben, der sich an dem Ufer des obermediterranen Meeres auf 30 km Lünge ausgedehnt hat. l te I MITTEÍLUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN, 485 Am südliehen Rande des Kigyóhegy hat der Vortraguende einen an ober: oligozánen Petrefakten reichen Fundort im Hinschnitte der elektrisehen Bahn entdeckt, wo verschiedene Arten von Turitellen, Ceritmum und Pectunculus in groBen Mengen vorkommen. Herr Ingenieur Dr. Horrós hat solcheratt die geo- logischen Verháltnisse unserer Hauptstadt mit sehr interessanten Entdeckungen bereichert w Sprecher begrüBt seblieBlieh sowobl d.n Vortragenden, als auch den Herrn Universitáts-Adjunkten ELEMÉR Vapász, der Herrn Ingenieur HOLLÓS für die Geologie animiert hat. Dr. FRANZ SCHAFAPZIK möchte von dén sehr interessanten Erörterungen des Herrn Chefsekretárs nur insofern abweichen, als er den heutigen Andesit- gang des Csöröghegy nicht als eine bloBe, von irgend einem zentralen A asbrúche ausstrahlende Gangausfüllung einer von einem Vulkan verursachten Spalten anse- hen könne, sondern, daB erim Gegenteile bei der Ansicht ist , daB dies nichts anderes sel, als ein, der Tektonik des Cserhát sich anpassender, die Spalte eines im übri- gen selbstándigen eruptiven Lavaausbruches ausfüllender hipabyssischer Stiel. Die Denudation des Csöröghegy ist in vertikaler Richtung in einem solchen MaBe vorgeschritten, daB dies das jetzige Fehlen der einstigen Lavadecke begreiflich machu. Er ist dem Vortrage des Herrn Bergingenieurs HOLLós mit Iveresse gefolgt und sieht mit Freuden, daB seine Daten in allen wesentliecheren Punkten mit seinen eigenen Írüheren Beobachtungen übereinstimmen. Bezügliech des Alters des Cserháter Pyroxen-Andesites bemerkt er jedoch, dab er seine frühere Anschauung, da8 die Eruptionen der Pyroxen-Andesite zwischen dem unteren und oberen Mediterran nur in einem kurzen Zyklus stattgefunden hütten, schon seit lángerem dahin modifiziert habe, daB die obere Grenze dieser Aus- brücbe im groBen und ganzen durch dje Bildungszeit des Leithakalkes bestimmt ist (nach SCHAFAPRZIK H. Böokn, MÁJER und selbst nach VirÁLIs genauer : durch die oberen Niveaus des Leithakalkes); ihre untere Grenze — also iíhr Hintritt — ist jedoch schon am Anfange des unteren Mediterran zu suchen (Beobachtungen von BöcgH und SCHAFARZIK im Katalin-Tale und Pyroxen-Andesitgeröll-Funde von LÖRENTHEY, SCHAFARZIK und CÜHOLNOKY im untermediterranen Anomyen- Schotter von P. Szt.-Mihály), wobei immer auch der Umstand vor Augen gehalten werden műüsse, dab der Vulkanismus mit anderen Gesteinstypen in der weiteren Umgebung des Cserhát eigentlieh schon seit dem Hozán andauert. Mit besonderer Rücksicht daher auf das reichliche Auftreten des Pyroxen-Andesitgerölles in P.-Szt.-Mihály möchte er an den geehrten Herrn Vortragenden die Frage richten, ob er nicht auch in den von ihm in gröBeren Ausbreitung konstatierten unter- mediterranen Anomyen-Schotter des Csöröghegy öhnliche Pyroxen-Andesit- einschlüsse gefunden habe? SIGMUND V. SZENTPÉTERY, Privatdozent an der Universitát in Kolozsvár, möchte durch seine Worte die Aufmerksamkeit auf einen eigenartig klingenden Umstand lenken, daB námlich dem Vortragenden zufolge jene kGönges, die übrigeng nur eine geringe Möchtigkeit besitzen, die über ihnen befindliehen Gesteinsmassen emporgehoben hütten, wáhrend doch eine solche Wirkung hauptsüchlieh nur von groBen intrusiívén Massen erwartet werden kann. Er möchte wissen, worauf 486 MITTEILUNGEN AUS DEN FACHSITZUNGEN. Vortragender dicse Voraussetzung gründet? Jene scbeinbare kHmporhebunge könnte ja aut vielerlei andere Weise herbeigeführt worden sein, z. B. auch infolge von vorangegangenen oder spüteren tektonischen Ursachen. Aas den Ausführun- gen des Vortragenden kann er entnehmen, dab die Form der Gegend im ganzen bereits vor der Zeit der Eruption vorhanden gewecsen ist, sie daher nicht durch die Bildungsumstáude der kGánges geformt wurden. Aber auch deshalb körne er sich die Emporhebung der Schichten nicht vorstellen, nachdem — dem Vor- tragenden gemáb — hier von Spaltena usfüllung die Rede ist. Im Zusammenhange damit steht ein anderer auffallender Gegenstand im Vortrage : die Benennung aGangy, die Vortragender konseguent überall bei der Bezeicbhnung dieser Gesteine gebraucht. Söprecher möchte wissen, ob diese tatsácblich Günge sird, oder abcr gangartige Durchbrüche. $0 wie. wir in den übrigen geologiscben Wissens- zweigen die möglichste Prázisierung anstreben, so haben wir auch des Recht, in der Petrographie die mögliehste Korrektheit der Benennungen zu wünxschen. Wenn wir ferner für die Eruptivgesteime die Rosenbusch sche dreigruppige Hin- teilung akzeptieren, damn sollten wir uns auch an diese halten ind Ganggesteine nur Glieder mit hippabissischer Entwicklung benennen. Auf was oründet Vor- tragender das gangartige Wesen dicser Gesteine? Hat er zum Beispiel auf ihre geologische Erscheinung oder die Struktur der Gesteine Rücksicht genommen? Aus den Erklárungen des Professors von PAPP entnimmt Sprecher, dab hier tatsácblich nicht von Ganggesteinen die Rede ist, sondern, wie bei den von Prof. v. PaPP erwáhnten islándischen Vorkommen: von gangartigen Durch- brüchen herrührenden Gesteinen, was auch die stellenwe-se Unterbrechune des cGangy-Zuges zu bewelsen scheint. Dics sieht man auchan den beim Vortrage vor- gelegten Gesteinsexemplaren, die typische Andesite sind, also Ausbruchgeste ne, micht aber Gánge. Demgemáss wöre also diese keineswegs entsprechende Be- nennung zu rektifizieren. ! Dr. STEFAN MÁJER, ordentliches Mitelied, lenkt die Aufmerksamkeit des Vortragenden auf ein neues Vorkommem von Andesit, welches der verstorbene Uni versitáts- Professor EMERICH LÖRENTHEY, der diese Gegend und das. östlieh davon gelegene Gebiet bis Aszód, sowie die südlieh bis an die Donau reichende weitere Umgebung schon seit dem Jahre 1918 behuís geol. Kartierune durch- forscht hat, bei seiner letzten derartigen Jxkursion am 8. Juli 1917 entdeckte. Als wir uns nach Besichtigung der HorLzóssehen Karte auf den Weg machbten, sagte er auf Grund der geologisehen und morphologisehen Verhültnisse bereits voraus, dab auch auf dem 308 m hohen Jánoshegy, der in eine Linie mit den Cseke- und Melotabergen falle und nahezu dicselbe Höhe habe, Andesit vorkommen műsse. GroB war unsere Freude, als die Richtigkeit dieser SchluBfolgerung durch die Erfabhrung auch bestütiet wurde; als wir an dem Rücken weijter aufwartssehritten, fanden wir immer mehr an den Feldrainen ausgeackerte Andesitstücke, wáhrend wir am Gipfel den Andesit anstehend in Form eines Stein- bruches in gröbBerer Masse vorfanden. Dr. A. L. HorLrós nahm die gehörten Bemerkungen mit Dank an und be- antwortete die Frage des Herrn Professors Dr. SOHAFARZIK dahin, da B sich in dem Anomyen-Sehotter des unteren Mediterran am Csöröghegy keine $pur von Pyroxen- MITTBEILUNGEN AU$ DEN FACHSITZUNGEN. 487 Andesiteinschlüssen befinde. Andesiteinsehlüsse habe er nur in dem oben befind- lichen diluvialen Schutt und Schotter gefunden. Die ergönzende Aufnahme des Herrn Dr. MÁJER a kzeptrere er dankend und werde er dieser gemöüB seine "Kartte richtigstellen. j v1 Chefsekretár Dr. KARL von PapPP ersucht unsere petrographischen "Mit- elieder, diese interessante Gegend zu besichtigen, insbesondere behufs genauet Feststellung der Natur der Andesit-Spaltenvulkane. j Prásident Dr. THomas von SzoNTAGH sehlieBt sich der Anschauung Dr. SCHAFARZIK an, da8B nömlieh die Brosion die einstige vulkanische Decke ént- fernt habe und sagt dem Vortragenden Dank für seine interessante Studie. 2. Als zweiter hált Universiítátsassistent Dr. LupwiG v. LÓczY jun. einen freien Vortrag unter dem Titel ckDetailtektonik der Umgebuneg von Balatonfíüred2s TEK ) .Schon Herr Dr. LupwiG v. Lóczy sen., Direktor der kel. ung. Geologisehén Reichsanstalt, hat hie und da einige für die Obere Balatongegend charakte- ristiscehe Transversalverschiebungén und Lánegsdislokationen kartiert. Vor- tragender hat in Begleitung seines Vaters bereits durch mehrere Sommer an diesen Forschungen teilgenommen und hat selbst im Laufe des Sommers 1916 die tektonische Detailkarte der weiteren Umgebung von Balatonfüred im MaB- stabe 1: 12.500 systematisch angefertigt. Es ist Vortragendem gelungen, verschie- dene, für den Aufbau der obcren Balatongegend charakteristisehe tektonische Erscheinungen nachzuweisen. Die gröbBte Rolle in dem .typischen Bruchgebirge kommt den sogenannten trans versal-horizontalen oder kurz, gesagt Nduerverschiebungen zu. Der erste steilere Gebirgsrand des oberen Balatongebietes, die von Triaskalkstein und Dolomit aufgebauten Berge Bocsár, Száka, Tamás, Péter und Csákány erlitten on sehr vielen Stellen Verschiebungen, die guer gegen ihr Streichen geriehtet sind. Diese ONuerverschiebungen wechbseln zwischen 830 und 70 m, doch gibt es auch noch gröBere, wie z. B. die 250 m messende horizontale Verschiebung zwischen dem Péter- und Csákányberg im Csopaker Tal. Hine groBe Rolle im Aufbau der Berge spielen auch die wechselnden Löngsrisse, die löngs der mit dem Streichen paralleilen Brüche entstanden sind. Solche sind die Wiederholungen des Sándor- hegyer Kalksteines mit dem Hauptdolomit oberhalb der Kéker Ouelle von Balatonfüred, oder die in Baricska, Fenék und Berekrét beobachtete mehrfache Wecbsellagerung des Seisser Dolomits mit dem roten Permsandsteim. Í Auch Torguists, sogenannte Torsions verschiebungen, fehlen in dieser Gegend nicht. Diese Struktur besteht aus einer lángs einem Trans versalbruch aufgerissenen Schuppe, in deren Fortsetzung dem Streichen entlang der Bruch jedoch in die Flexur der Schichten übergeht. Gute Beispiele hiefür sind die Csopaker Einkeilun- gen der permischen roten Sandsteine in die Zone der Werfenei Schichten in Bene- dülő und Nádaskut. AuBer der hüutigen kleinen Flexuren gibt es auch Faltungen. Hine solche ist die für die" Berge Száka und Bocsár charakteristische Antiklinale und Synklinale. Die Entstehung -derselben möchte Vortragender sich so erkláren, daB eine zwischen zwei Brüchen befindliche Schuppe nach Norden vorgeschoben 488 MITTEILUNGEN AUS, DEN FACHSITZUNGEN. wurde und dann infolge von parallel zum Streichen wirkenden Kráften das Gleich- gewicht verloren hat und ausglitt. Unmittelbar konnten die zwei Filügel durch den vom Győr- und vom Bocsárberg ausgeübten zusammenpressenden Druck, sowie den Widerstand der Masse des Hauptdolomits von Norden jene faltige Struktur zustande gebracht haben, Die Balatonfüreder Synklinale von Nagymező und die gelinden aber prononcierten Faltungen der Hidegkuter Berge Recsek und Torma gehören auch hierher. Von der Faltung der höárteren Kalkstein- und Dolomitbildungen ist die an mehreren Orten beobachtete Faltung von Fliesch- typus dexr oberen Mergel- und der Werfener öchichten abzusondern. Wáhrend zum Beispiel in der Gegend zwischen Nosztori und Kcloska die parallel mit dem Strei- chen wirkende Zasammenpressung den aus Sándorhegyer Kalkstein gebildeten Rand der Hauptdolomitplatte zu kulissenartigen Schuppen zertrümmerte, hat dieselbe Krafítwirkung in der im Liegenden dieser Bildungen lagernden plasti- scheren Mergelzone chaotische Faltungen und öhnlicehe Deformationen, wie sie bei den Flieschgesteinen vorzukommen pflegen, zustande gebracht. Auch die in der Umgebung von Balatonfüred nachgewiesenen Faltungen der Werfener Schiefer smd hinzuzuzáblen. Die Horst- und Grabenbildungen, die die Wiederholung des Triasprofils von Hidegkut verursacht sowie die Pécselyer und Aszóder Einstürze können mit den Hinstürzen entlang dem Littérer Bruche, wahrscheinlich mit der Balaton- depression und mittelbar mit dem Einsturze des Alföld in ursáchliehe Verbindung gebracht werden. Auch die Verschiebungen zwischen den Schichten spielen im Aufbau des Gebirges eine gewisse Rolle, das vorzügliehste Beispiel hiefür bietet der Balatonfüreder Meleghegy, wo sich der Hauptdolomit von seinem Liegenden trennt und auf diesem in südwestlicher Richtung von Nordosten vorgeschoben wurde. Infolgedessen keilen sich am Meleghegy die mitteltriassisehen Bildungen aus, so da8 der Hauptdolomit (obere Trias) unmittelbar mit dem 6 Muschelkalk der unteren Trias oder dem plattigen Kalkstein in Kontakt kommt. Kleinere Dislokationen und Flexuren sind eleicbfalls auf dem ganzen Gebiete auBerordentlieh háufig. Klassische Beispiele hiefür sind auch jetzt noch im Nádaskuter Eisenbahneinschnitte zu sehen. Als Endergebnis gelangt Vortragender zur SchluBfolgerung, daB die obere Balatongegend ein typisches Bruchgebirge darstellt, welches seine Existenz sowohl vertikalen, als horizontalen Dislokationen zu verdanken hat. Die hauptsáchliche Ursache der tertiáren und auch heute noch nicht abgesehlossenen Gebirgsbildang ist auf solche vertikale Binstürze zurückzufühbren, wie sie die Balatoner und Alfölder Depression zustande gebracht haben. Wie man dies aus der Überein- stimmung der Fortpflanzungsrichtung der Erdbeben und der südöstlichen Fort- setzung der Brucblinien der oberen Balatongegend schlieBen kann, haben die durch das Hinsinken des Alföld hervorgerufenen Spannungsdifferenzen jene Dislokationskráfte verursacht, die eine für die Mikrotektonik jenes Gebietes so charakteristiscehe Bruchstruktur geschatfen haben. Das obere Balatongebiet demgema£ in irgend ein Falten-, Decken- oder Wurzelsystem einzustellen, wie dies so mancher Anhüngér der Überschiebungs- und Deckentheorie getan hat, ist ein verfehlter und jeder Grundlage entbehrender Versuch gewesen. avrersásásti FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND j A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYBE SZERKESZTIK araeszakárasíruzanaki BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. 2 A TÁRSULAT TITKÁRAI. 288 5 BUDAPEST, 1917. ef: A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. XI SSEZSTBEZ aza ES EBBE EZT ETT eg; szzzzg FOLDTANI KÖZLÖNY. sé8 ; (GEOLOGISOHE. MITTEILUNGEN). .Í ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT § ZUGLEICH (Í AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. r REDIGIERT VON 4: s t D: R. BALLENEGGER und D: K. v. PAPP E SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. ; E; BUDAPEST, .: 1917. A. MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GEOL. .GESBI, TSCHAPT. Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. sz 5 alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. : 6 dís Ungarische Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adú s; pest: jeEsASE mt Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út geg cat 9 v/ "TARTALOM 7 A) Értekezések. BÁNYAI JÁNos: Kézdivásárhely vidéke Hárómszékvárimagyében. (Az 1—9. ábrák- MRA ÁSz éz ez Les Sega ( SS azt egz esze ZS E BALLENEGGER RÓBERT dr.: A körejesyaljai nyirok Töltól s ENE tér te Báró FEségvÁRY GÉzA GYULA dr.: Fosszilis békák a püspökfürdői preglaciális 7 kétegekből. (Az.1—IIT. táblával) mes 22: teőtate se Test B) Rövid Közlemények. SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Mammutcsontok a pestmegyei Gomba és Monor dilu- S--viális. rétegeiben. (A 10. ábrávalys áz sos ez ze észe tá ze szt SE OZ SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Diluviális ősemlős csontok a pestmegyei Mende és Pécel határában. . (A. 11. -ÁbDTÁVAL) (1 SZ ez szek se ae Ae KEST SS ES 55 SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Mediterránkori metaxytheriumváz Márczfalváról. --. 57 C) Ismertetés. OscAR NEFF: Über Antimonit von Felsőbánya (ismerteti ZIMÁNYI KÁROLY) :-A 30898 Tés ; "D) Társulati Ügyek. Iglói SZONTAGH Tamás: Elnöki megnyitó beszéd a Magyarnoni Földtani Társulat 1917-fobruár "7-ikén tartott" 67. közgyűlésén e "ez Esz sa SZ IPAPP KÁROLY dr.: Titkári jelentés a közgyűlésen .-. 2-- 2. E.-2gzar E Erndrolóciai Szakosztály "alakítása 7 2S s si ep tus sose et ee e E ESETE Pénztári jelentés az 1916. év végén s költségvetés az 1917. Úsz SEEN ÉL Timkó IMRE: A magyar földtani irodalom jegyzéke az 1914. és 1915. ÉLEN EbNE 99. INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. Seite 4) Abhandlangen. f J. Bányai: Die geologisehen Verhültnisse der Gegend :von Kózdívásárhely. Ti S(Miteden Figuren 1—9) 22 sss sze BE ze AES tn ad ket 11988 R. BALLENEGGER: Über den Nyirokboden des Tokaj ttegyáljási EGEÉSS 227 KLSEGEE Baron G. J. de FEJÉRVÁRY : Anoures fossiles des couches préglaciares de Püspök- fürdő en Hongrie. (Planches I—III) : ee kes BESTEE T.S 74 EN 1828 B) Kurze Mitteilungen. Dr. Z. SCHRÉTER: Vorkommen von Mammutknochen im Kom. Pest, in Gomba tud "1CEMONOT:" (Mit.-der. FIgür:1Üj ES eSSSáttttteet ti AN E KOSTN ESÉSE 173 ja Dr. Z. SCHRÉTER : Diluviale Knochen von Mammalia. (Mit der Hg 11)42s8 Dr. Z. SCHRÉTER : Mediterranes Metáxytherium-Skelett v. Márczfalva 7 ... --- Há C) Veréinsnachrichten. Dr. TH. SzorkraGH von Igló: Eröffnungsrede des Prüösidenten der Ungarischen K3 Geologischen Gesellschaft in der am 7. Februar 1917 stattgefundenen LXVII. Generalversummiungi2c 25 As a Az áz tte TRN A magyar királyi államvasutak menetrendje. Ervényes 1917. évi junius hó 1-tőól. A vonatok indulása Budapestről A keleti pályaudvarról A nyugoti pályaudvarról — KT SS ÁE eposz $9 It Sas íz hová SölGÉEJÉS hova 39 08 AVI 5SD zg Cs li ikás át 9 ák ! délelőtt délelőtt 1228] Szv. Zimonyi szállások 152 5-2 Szv. ] Rákospalota-Ujpest Gi0f sss Bicske 122 ] 522) , ] Ersekujvár, Ipolyság 625 Gyv ) Rultka, Berlin 718 ] 5892] s ] Czegléc 630] Szv. / Balatonfüred, Tapolcza 14102 ] 600] , Esztergom 635] Gyv.] Kassa, Csorba 6502 ] 630] v Lajosmizse, Kecskemét 650] . ] Újvidék. Brod 156 ] 638] s ] Rákospalota-Újpest 655/ Szv.] Kassa, Csorba, Bártfa 11402 ] 705 Gyv.] Zsolna, Bérlin 700[ Gyv.] Wien 156a ] 735] Szv.] Rákospalota-Újpest 710] 5 ] Fiume, Pécs, Osijek 104 ] 755] Gyv.] Nagyszombat, Wien 730/ Szv.] Gödöllő ű 708 ] 825] 5 /Temesvár-J., Csernahéviz 735) s, ] Zimonyi szállások 712 ] 8307] Szv. ] Versecz, Karánsebes 750] s ] Arad, Brassó, Bukarest1 14104 ] 905], Esztergom 8101 s ] Sátoraljaújhely Munkács! 114 ! 915] , Wien É 820] , Tte ket Körösmező, ! 160 ] 945] , Rákospalota-Ujpest Kolozsvár, Brassó " : 162 J1I90) s Rákospalota-Újpest Íf80 b Álzeset 6504 [1110] , Lajosmizse, Kecskemél p Nagykata. 15517: Bicske SSE A BE délután délután : cop. 158 ZY. Cérá palota-Ujpest 12201 Szv.] Újvidék, Sarajevo 138 112251 s ] Nagymaros j 1230] 5 ] Szombathely, Wien 4106 [12301 s ] Esztergom -., 1235] s ] Fiume, Osijek 166 ] 1007 s ] Rákospalota-Újpest 125] Szv.! Gödöllő 4108 ] 150] s Eszlergom 1307 Gyv. Fehring, Graz, Sopron ]Í 108 ] 290 Gyv. Wien, Zürich, Basel 205) 5 ] Wien, Zürich. Basel 120 ) 275] Szv.] Galánta, Ipolyság 210] s, ] Arad, Bukarest í70 [ 2297 s ] Rákospalota-Újpest 225] Szv.] Hatvan 230] , ] Bicske 230] s ] Péczel 230] s, ] Szolnok 945 , "Szabadka, Indjija, 295] Gyv. "UWSarajevo 4110 ] 230] s ] Esztergom 704 ] 2307 Gyv. Temesvár-J. Csernahéviz 6710 ] 235] Szv.] czegléd, Szolnok ! 6506 [ 250] v Lajosmizse, Kecskemét 174 1 4201 s ] Rákospalota-Ujpest 110 1 515/Gyv.] Wien 255] 5 ] Tapolcza 142 [ 5207 Szv.] Nagymaros 3307 Szv.] Paks 176 1 5501 s ] Rakospalota-Újpest 4301. , ; Komárom 123 ] 6221 s ] Nagymaros 510] s Miskolcz 7228 GZOÍV a Ulló 5201 s ] Gödöllő 724 ) 622) s Í Monor 510] s. ] Nagykáta, Szolnok 4114 ] 622) s ] Esztergom 555] s ] Ruttka, Oderberg 1406 ] 622 Gyv.] Pozsony, Zsolna, Berlin ska, Sas b SLEMSA Brassó He Hara Szv. eget LELT ECAYHAB 28 [622 s, Bicske; Triest 728 735 ő Ezéttéd TÉGY 328 ] 622] s: ] Hatvan 6508 ] 732 s ] Lajosmizse. 920 ] 728] s. ] Kunszentmiklós-Tass 710 ] 822] s jTemesvár-J., Csernahéviz 5241] 722] s ] Nagykáta, Szolnok 132 ] 8191 s. ] Vácz 16 [ 722] s ] Győr 1408 ] 8327 5 ( Zsolna, Öderberg 332 ] 722) s ] Gödöllő 118 1] 9221 5 ] Wien, Zürich, Basel 1514 ] 8291 s Kassa, Csorba 502 ] 922! Gyv.] Kolozsvár, Bukarest 910 ] 825] s ] Szabadka. Brod 720 1082 Szv.] Czegléd, Szeged 1908 ] 832] s ] Pécs, Dalj 4116 [11127 5 ] Esztergom 1308 ] 925] s ] Győr, Graz 610 19 vs ] Arad, Brassó Homonna, Kőrösmező Szv.] Fiume, Tapolcza, Brod 28] s ] Szombathely, Wien Vv. ] Ruttka, Poprád-Felka Szv.] Debreczen Bicske Buda-Császárfürdőről délelőtt Esztergom Esztergom 22 482 11018! vv. ozac Lawoczne, 25 05 1) Nagykálától Szolnokig csak szombaton és ünnep előtti köznapokon közlekedik, 4012 ] 622 4016 11123 S —— a A hatóságoknál bejelentett felelős szerkesztő : Papp Károly. A VZZZSÉSÉRB ja es ÉRTESÍTÉS. A magyar kir. Földtani Intézet kiadásában az 1916. év december és havában megjelent K-. A Magyar Birodalom Vasérc- és Köszénkészlete sző című 964 oldalas munka, 43 egy térképmelléklettel és 255 ábrával illusztrálva. 194 3 Irta PAPP KÁROLY dr. m. kir. osztálygeológus. Megrendelhető Kilián Frigyes Utóda egyetemi könyvkeres- kedésében, Budapest, IV., Váci-utca 32. sz. Ára 20 korona. VORANZEIGE cats Im Verlag der kön. ungarischen geologischen Reichsanstalt ersehemt AGA im Frübjahr 1918 das Werk : Die Eisenerz- und Kohlenvorráte des ze li etwa 1050 Seiten, mit einer Kartenbeilage und 255 Abbildungen illustrirt ? , . 2 von Prof. Dr. KARL von PAPP sa kön. ung. Sektionsgeologe. e "Ad Kő 15 60 In s Deutsche übersetzt von ARPÁD von ZSIGMONDY Dipl. Bergingenieur, Oberberginspektor i. R. Zu bestellen bei Friedrich Kiliáns Nachfolger, Universitátsbuchhandlung Budapest, IV., Váci-utca 32. Preis 20 Kronen. FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA, :" , .a Éz án , TE kV d Val NER AEBT 4 e. erei 902 ke dab" KIÉ jj él 492 EIT 0. ÉVA ts zta da ÖVE SA A vs a TARTSA SB ÖV BŐTENŐRB S EkTÁsK — XLVII KÖTET. 197ÁPRÍTTSÉ- SZEPTEMBER 0 ád FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. ; 8 a EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. SZERKESZTIK BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI, BUDAPEST, 1917. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. — td FÖLDTANI KÖZLÖNY. HASÁN (GEOLOGISOHE. MŰPTEILUNGEN. . ZEITSOHRIFT DER UNGARISCHÉN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH — AMTLIOHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISOHEN REICHSANSTALT. ! REDIGIERT VON 38. DI: R. BALLENEGGER und DE K. v. PAPP SEKRETÁRE DER GESELLSOHAFT. 75 z BUDAPEST, 1917. (A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. 4 BIGENTUM DER UNG. GROL. GESELLSCHAPT. a a ee sees dntmeszzzzütszsetisszztzekomteíttzzűzttíténmkaatkttttktttttlÉLuúkéteurké j A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám k alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. út ú Én Lt AZT ANN EL ENTÉ s SAKE ÜT . " hg DEszaktál EA jég 7 CV 4 ENE ele is Ft ft. C. TORAT, Hz att 4? ! e téttel! 119 a 1 tés bé:V7 4 k Eat ri ye j Eeen TARTALOM A) Értekezések. HOLLÓS ANDRÁS LAJOS áz: A csörögi andezit- telérek földtani viszonyai (: (a Tv. táb- lával:68 a 19—18.-Ábrávalj a on a át vsak rezes TVSZENL RÉT SCHOLTZ MARGIT dr.: A Karancs-hegység andezitjei (a 19—20. AAS A heg db K : B) Rövid közlemények. KoRMos TIVADAR dr. : EN AVAGBÁSA ak leletek a m. Mg földtani intézet múzenmába (a 21. ábrával) EA VK ETET KÉS es BELE EEÉ EE TÉ ÉT adta ós CEGE KÉSŐ Vegyes közlemények: ; he sú DA jé BÉL z 2 hő rengés (a 99. ADIOÁGVAL AAA Söt LA slat log szét já SA EZRES PÁVAI VAJNA FERENC dr. : A TdlÉseG logáztalabb töllenzkeüs: ERTE TN 4: setró PÁvAI VAJNA FERENC dr. : Adatok a horvát- szlavonországi pleisztocén lerakódások TV an Nag LTV Aga ÖSLE E ÁRNARS ARS A go ALÓPY HOLT SOR AE NAV AA RÉ aA ÖTÉVES AN EN SET KE s 4 D) Ismertetés. vk : ZA) HoRUSITZKY HENRIK dr. : : Pozsony. környékének agrogcológiai "AGOHYÁN Tsmer- 4 teti DOHÁPAÁRZÍS SE ERENC HOT ÁN EA Vé Hete KÜSELE E Bea ee MÖSZ EL ÉSE SZEN E) Társulati tést AN Ét a 1 ke a) Szakülések. ESEM ÉZVKÁNT ZAKÓ NÚ VII. szakülés. 1916 nov. 188 1) BALLENEGGER RÓBERT de: va tölejkeeyelják nyirok- t talajról. 2.) Ifiú Lóczy Lasossr Az "Északnyugati Kárpátok geológiájás ; 150. 3) Tozorrrv Géza dr. A Kis Kárpátok dévény-máriavölgyi vonulata ... 2 VIII. szakülés. 1916 dec. 6. 1) KoRmos Trvapak dr. : Az ajnácskői pliocén rétegek ről és faunájukról. 2) LAMBREOHT KÁLMÁM dr. : A madarak paleontologiája. 3) Víg GyutLA dr. : Földtani megfigyelések az . Északnyugati Kárpátokban 265. I. szakülés. 1917 jan. 3. LEIDENFROST " GyutA : Kövesült halak a Nematog- . ő ; vágd pé nathák családjából ; KS AL SE EKB KATA Xi II. szakülés. 1917 jan. 31. 1) TuGovics DLAJos TA 7 (KER keleti 7 ok szélén feltörő bazaltok. 2) Ifjú Lóczy Daros : ) aranvosvidéki , ,gosani és flis képződmények Keze TRM kezés 96 III. szakülés. 1917 márc. 14. 1) SZONTAGH MÁG dr: " mannlmányatank , : Szerbiában. 2) BALLENEGGER RÓBEBT dr. : A. magyarországi falajtipusok kémiai összetétele ae tag zi E akÉ SAGA VT Zé 1412 IV. szakülés. 1917 ápr. 4. 19 KokRmos TIvapáR dr.: Nevezetes. új "asteteke a m. kir. földtani intézet muzeumában. 2) VADÁSZ ErmMméÉR dr: A baranvai . szigethegység földtani szerkezete. 3) "PÁvAI VAJNA FERENC dr.: Adatok a horvát-szlavonorszáci nleisztocén ismeretéhez ZA 974 V. szakülés. 1917 máj. 9. LAMBRECHT KÁLMÁN. dr. : A madarak palelontológiája )7 " VI. szakülés. 1917 jun. 6. Timkó IMRR : Nyugat- Szerbia talajviszonyai . b) Választmányi ülések. : § : VII. választmányi ülés. 1916 nov. 8. Tagdijfizetések alól a háború tartamára való fölmentések dts d Bsz VIII. választmányi ülés. 1916 dec. 6. Az Magyarhoni Földtani Társulat -esoro- öz viszonyosait a m. kir. földtani intézet veszi át — ... "280. T. választmányi ülés. 1917 jan. 3. A Magyarhoni Földtani Társulat olvóiratait , ed, a m. kir. földtani intézetnek átadja ... -. SZ ezett álta jat ülés. 1917 jan. 31. Hidrológiai "Szakosztály keletkezése j t IT ) 1917 márc. 14. A. (ZAR NMÉNE Szakosztály gye Szen JA JDESSZÉTTT 4 A Szá I LEE 1 ÉS 4 2 öj TREAT É AT közeg eték 1917 jun. 6. Hidrológiai Szakosztály létesítése és BöckH JÁNOS szobra ... d) A Hidrológiai Szakosztály első választó ülése 1917 jún. 16. Elnökség és titkár választása 4... 0... A Magyarhoni Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának ügyrendje " INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. 4). Abhandlangen. Dr. L. A. Horrós: Die geologischen Verhültnisse der Csöröger Andesit Günge HEDT; Meebh. (MI Tat EV: und Big 42 TB es E gb Bt b Selo! Rk SPSYÜ ell MARGARETE ScHorrTz: Die Andesite des KAPOS LtÉÉB (Mit Fig. 19 —20.) :/ B) Kurze Mitteilungen. KoRkwos : TInteressante neue Funde in Museum der kel. ung. Geologischen TEIGÁSZNB HALL MOt Edez VÁR VE zők e ELM KÖVETE ZAL MTA a B So SÁLAT stáj bée "0) Verschiedene Mitteilúngen.. . A. RérHLy: Das im Baranyaer Inselgebirge am 29. Mai 1909 beobachtete Erdbeben. (Mit der Fie. 21.) ZO ár és Pstólő ÉT igét . Fr. VANNA von PÁvAa: Über die jüngsten tektonisehen. VarKóklbttigát. es TTÜTLNÁO szia tek ÖL NNTK ELET el NALA SOKNAK ZAN OLAT AE SE 9AZÁT REN (VAL BR S LETERE MBA ML HÓ . Hr. VAJNA von PÁva : Beitri üge zür Kenntnis der Bleistozimen Ablagerungen , 358. von Kroatien Slavonien LEIGE NOT ATA ZENEK ls SG ES VELE L ONES ÖL ANAK KESZ LÁT eVÉ Le D) Referat. z boET: HORUSITZKY : Über dia ás edgátlortéhan Verhültnisse der Umgebung von ASZT 1) VTT. AT ET, - Pressburg. BREE EN GÉAPASZORÜ S VA S ezett át s és KE SE ZNET TETVES LAN S HÉRRE ÉERÉ ÉSE tg v . F) Mitteilaungen aus den Fachsitzungen. Fnehsitzung am 8. Nov. 1916. 1) Dr. R. BALLRNEGGER: Über die Tokai- Hegyaliaer Nvirokboden. 2Y Dr L. v. Lóczy jun.: Die Geologie der Nord- westlichen Karrathen. 3) Dr. G. v. ToBoRFFY : Über-den Máriavölgyer Zug der kleineren Karvpathen 0 iézöt, LGSZSE Hachsitznne. 6. Dec. 1916 1) Dr. Th. sas ÉR ÜbEL die KACSÁT Pliozánsehichten und deren Faüna. 2) Dr. K. LAMBRECHT: Über die Paláontologie der Vögel. 3) Dr. T. VígH: Über geologisehe Beobachtun- gen in den Nordwestlichen Karpathen ... ... Jaa o 4 CSÁD Biz JÁRYA ESÉS . Wachsitznng. 3. Jan. 1917. J. LEIENFROST Úbati fogla Fische aus der Familie der Nematognathen gő KÉPV iget É 4: nöt téét b -TT 31 Tan 1917. 1) Dr. L.-Trraovres : Über Té am ZÖSERGhAN hi 4ob A der Alpen 1898 anfhrochenden Bacalte. 2) Dr. L. v Lóczy jun. : Znr Kenntnis der Gosau-und Hischbildungen in der Gegend von Aranyos 5... .-. --- -- 28 . Vachsitznne. Márz 1917. "1) Th. v. SZowraGH: Unsere örddtenzeísa in Serbien. 2) Dr. R. BALLENEGGER : Über die chemische Zusammensetzung de" Bodentypen UNGATŰZ Ze ie LOSE ERRE ESÉST B AE LII (dó Fachsitzung. 4 Apr. 1917. 1) Th. KgHtÁg: Interessanfte - nene Tnálés im Museum der kön. ung. Geologischen Reichsanstalt. 29 Dr. E. Vapász : Über die Tektonik des Baranvaer Inselgebirges. 3) Dr. Fr. VAJNA von " Páva: Beitrüge zur Kenntnis des Pleistozüns von Kroatien-Slavonien rayál z V. Fachsitzung. 9. Mai. 1917 Dr. LAMBRECHET: Die Palüáontologie der Vögel 6." s cni.11917. E. TIMKkó: Die Bodenverhültnisse von West-Serbien ... 228 289 292 Beita 295 321 336 341 318 359 363 367 369 370 375 377 380 380 rá A. magyar leáisi klaés eze b Érvényes T917 e évi junius hó 1-től. — A vonatok indulása Budapestről [I 0 0 A keleti pályaudvarról ] A nyugoti pályaudvarról [5 7/ A nyugoti pályaudvarról is menetrendje; LR EMLEK? hová j 1418 gk ÉS 59 ü Csatáls 521 t . "b é7 délelőtt délelőtt 3 6; 22] Szv. / Zimonyi szállások 152 52 Szv. ] Rákospalota-Ujpest ZSZ v ] Bicske 122 ] 528] s ] Érsekujvár, Ipolyság k AKA ATÜGYÉ 7 7: Gyv.] Ruttka, Berlin 718 ] 522] s ] Czegléd . 717457 ego rel Szv.] Balatonfüred, Tapolcza 14102.] 6001 , ] Esztergom 3 99 azek SZU KARRB Gyv.] Kassa, Csorba 6502 1 630] s" ] Lajosmizse, Kecskemét : : j n ] Újvidék. Brod 156.].635] s ] Rákospalota- Újpest 12417 SARLSÁSRB Szv. I Kassa, Csorba, Bártfa 11402 ] 795] Gyv.] Zsolna, Berlin pe Gyv.] Wien 156a 1.785] Szv.] Rákospalota-Újpest fe s 1 Fiume, Pécs, Osijek 104 ] 755] Gyv.] Nagyszombat, Wien RAS VE, 7 Szv.] Gödöllő 708 1.825] s /Temesvár-J., Csernahévizi Tés s] Zimonyi szállások 712] 830] Szv.] Versecz, Karánsebes 7 [0 v.. ] Arad, Brassó, Bukarest (4104 ! 995] s: Esztergom BAN zSz ete; .. ] Sátoraljaújhely, Munkács! 114] 915] s ! Wien y ROZAT ÖT eg árAGE E Kőrösmező, ! 160] 985/ o Rákospalota-Újpest 9] gő Kolozsvár, Brassó 162 (11901 s ] Rákospalota-Ujpest- 2 lt s. ] Ruttka 6504 JIL19] v ] Lajosmizse, Kecskemétf 0007 sv ] Nagykáta ; i f 17 KÜLBSK Nek v ]. Bicske rő teyő Kl délután KEZELT B 3 p- 164 11295] Szv. ! Rákospalota-Uj pest AMALEK SEAN E ŰL Y TART NE E 714 j215 v szegedi n 914 112201 Szv.] Ujvidék, Sarajevo 138 11225] o Nagymaros s4 TELAS 10 11230] s -] Szombathely, Wien 4106 [12301 s ] Eszlergom , 1 ME ELÉ, 1008 112451 o ] Fiume, Osijek 166 1 1901 o Rákospalota-Újpést ky b. 316 1! 125] Szv.! Gödöllő 4105 ] 159] a ]- Eszlergom 1304 ] 1380] Gyv.] Fehring, Graz, Sopron ] 108- 2007 Gyv.] Wien, "Zürieh, Basel : 4 ] 205] . ] Wien, Zürich, Base! 120.) 215jSzv. Galánta, IDŐLYSRe ús et SILEVZGBK SZRSRÁNTÓ 604 1 210] s" ] Arad, Bukarest V7D--ÁALANA 8 Rákospalota-Újpest 4 KE gEzéÉ 6 318 ] 225] Szv.] Hatvan , (4110 1 2301 v 7 Esztergom. szem 26 ] 230] s. ] Bicske : (1. 704 [280] Gyv. Vemesvár-J, Csemiahéviz[/ v.o AB 320 1 230] w ] Péczel 6710 245] Szv.] Czegléd, "Szolnok ését 518 [230] o dj köri SAS 6506 Tök 5 AN HRESZTET Kecskemét hm... [SSzahadka, Indjija, 174 s. ] Rákospalota-Ujpest . 1202.) 2957 Gyv. Sarajevo ; 110 ) 5151Gyv.) Wien 18 véte 1902 ] 255] s ] Tapolcza 142 ] 5207 Szv.] Nagymaros - KENZEBB 1016 1 3301 Szv.] Paks 176. 1 550// v Rakospalotaé Újpest MI Ze Pure 18 1] 430] s. ] Komárom 128 ] 622] s [Nagymaros a VR VON 410 ] 5101 s ] Miskolcz 722. ] 622) s] Üllő KZAe KON 394 1 520] .. ] Gödöllő 724 [I 6291 s ] Monor ES lá gl 5221] 540] . ] Nagykáta, Szolnok 4114 1 6321 5 ] Esztergom RÉS 98 308 ] 5551 -v ] Rutlka, Oderberg 1406] 622 Gyv.] Pozsony, Zsolna. Berlin c 514 ] 68] o ] Kolozsvár, Brassó 130 ] 688] Szv.] Párkány-Nána, Ipolyság] 326 ] OZ2I 9.) .Pécze 178 1 72817 s [/Rákospalota-Újpestő fh Vá 28 ] 6221 s ] Bicske, Triest 728.1.738// s ] Czegléd KÖT, sar ZAVARTAN 328 1 6232] s ]) Hatvan 65081 7821 s Lajosmizse vgy ett 920 1 728] s ] Kunszentmiklós-Tass 710] 828] - s. ITemesvár-J., Csernahévizl [0007 5249] 712] s: .] Nagykáta, Szolnok 132 ] 812) s. 1 Wácz Hár ANSA 16 1 722]. v 1 Györ 1408 ( 8327 s] Zsolna, Oderberg s áz RN 332 1 722] s [ Gödöllő 118 928 s ] Wien, Zürich, Basel 1514 292] s ] Kassa, Csorba 502-] 938] Gyv. Kolozsvár, Bukarest i ő 910 1.828] s ] Szabadka: Brod 720 11088] Szv. Czegléd, Szeged eg tt 1908 1 832] s ] Pécs, Dalj " 4116 III12] s ] Esztergom : ÉTA 1308 1 915] . ] Győr, Graz ; ; 610 19322] s ] Arad, ege pi S EAES S TA 482 110281 Vvv. ESEN awoczne, je 7 Homonna, Körösniező A 2 4.655 4 aZ ; j 1010 1988 Szv.] Fiume, Tapolcza, Brod Buda-Császárfürdőről . Hős t 12 11022] s ] Szombathely, Wien álaló va EAN 338 [1198] Vw. / Ruttka, Poprád-Felka e délelőtt ZJGDN 614 11122] Szv. / Debreczen 4002 ] 52815 "] éa 14a 11125 Szv.] Bicske ve 854 § EGET SÖT, ÉS délután ss ; d 4006 121 § I Szv. Esztergom KLÁN A 7 .] 1) Nagykátátlól Szolnokig csak szombaton 4010 [ 250] ", [ Esztergom 2 ee As hatóságoknál Hej ONZTN S felelős szerkésstőz eg Károly. és ünnep előtti köznapokon közlekedik.! 4016 11123] s ] Esztergom felest v.. ] Dorog KR téSAT tő " NYOMDÁJA, MELL TERT AMESROE E őre ÖTVSOLENOBS 1 ÉSSZRNBK 3 — XGVIL KÖTET. 1917 OKTÓBBRóS- DECEMBER. 10-12. FÜZET. 9999 Könázásaga3 Hrálkól kád Ű KaZRGA AKKÁD EAN KAJA EE TV VE VBA BAJA JAZZ AKA HA NAL EE PLAN 99 I KNANJZAAIKÁZÁ JA KÖ A kJ JAA KAJAK KÁN Y KARL HAJA É115 HD 5 1 AAA A ha KO AABA A KALAYBAK KP AJÁAS BEK EK ELE KB E KÉN IRT 19 1E LA VI MELY ÚJ A VK VIA AGY KA GYLÁO KN NA TÁLAT AV FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYR. Ca SZERKESZTIK BALLENEGGER RÓBERT dr. és PAPP KÁROLY dr. A TÁRSULAT TITKÁRAI. A XLVII. KÖTET TARTALOMJEGYZÉKÉVEL, BUDAPEST, 1917. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. FÖLDTANI KÖZLÖNY. . (GBOLOGISCHE . MITTEILUNGEN). . ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISOHEN GESELLSOHAFT 8 ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. , REDIGIERT VON D: R. BALLENEGGER und DE K. v. PAPP SEKRETÁRE DER GESELLSCHAFT. BEILIEGEND DAS INHALTSVERZEICHNISS DES XLVII. BANDES. ; BUDAPEST, 1917. . A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. $ EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT, A. Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám alatt van, anova mindennemű postai küldemény címzendő. Alle die Ungarische Geologische Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Rudapest, VII., Stefánia-út 14. , as A s "A Jé gi sé 6 A Mg ha ak ELTE A tea NI 8 42-51) ÜEz EE pégás SADGGTERELE Ez ez veg ZEÉge Ke seg A rre éke: 5 : § CS) Ló VÁLT KNK gl 4 A ve 438 segg £ AA VVton Vo ztést s V; ZAK ezvesels Ms Szem . e Tk kés ny TEA A AT ÉSOST hg / fős 1 4133 8 úg dA 186 b ; 74 Wes jé: / d [dagap 383 sz a t (38 a Vg AZ ; 4 Hi A d g rt ú3 TARTALOM EZEN Bos ő 7 , ké 1-9 . 7. "Lap Gyászjelentések. 7 K/S ki7ő, AEBé LŐRENTHEY IMRE dr. halála 1917 GGAL AZÁS ete ) ARE Éles KZRÉÉS 385 3 47: Marosdécsei DÉcHy MóR dr. halála 1917 febr. 8. ÉLES KEEN hee 386 ét. POSEWITZ TIVADAR, Ún: halála, A 917. jun Mas sz see Eta tak ee EE ELSE RAGE ; A ) Értekezések. SCHAFARZIK FBRENCZ dr.: A hevesmegyei Egercsehi ÖRRDASZÓSKETEBÉREB g6oló-. ; DIA KÓTÁTÓL az sse ze e SAE ÉL SZE Ae ESA KÖVES sea SÁJVESS EZEN x PÁvaAI VAJNA FERENC dr.: A: Kiskapug...Rúkkor közé eső tözülét tektonikai 3 viszonyai (Az V. táblával és 23—26. 2 radAAG A R ÉSE eteze BALE ezet ML 2 391. ús 3 B) "Vegyes közlemények : 7. Vapász ELEMÉR dr.: A földtan és őslénytan szerepe a budapesti övebetáeei E sÉ (AVVAL ÁDLÁVA e szed Sz ToS Gz SAN TR EDE Se, DOGS tele ezet ák ÉSS 404 8, 0) Ismertetések.. Í 1. PAPP KÁROLY dr.: A MERLEG KDE Tó vasérc- és kőszénkészlete, 1916. Ismerteti INKEY BÉLA 7-4 .. HÁ E Cl áéka 1. 442 2. ABEL O. Palüobiologie der ÖLBHALADOKSAZ an. KLTE Gruppe láb HOL GASÁEY , : HB sége Jóna 1916. Ismerteti VADÁSZ ELEMÉR: ÜT és szea ő stét josz ön ON KAZE 4995 3. SOHAFFER X. F.: Grundzüge der allgemeinen Geologie, Leipzig, 1916. TERSEB et teti VADÁSZ: BILEMÉR VÜL Fezee ela Ask le lest SEK ÖS e A SZÉN ESÉSE 428 4. ScHöNDORF: Wie sind geologiscehe Karten und Profile zu verstehen and ; 28 practisch zu. verwerten, Braunschweig, 1916. Ismerteti VapÁSsz ELEMÉR dr. 429 5. WEDEKIND : Über die Grundlagen und Methoden der FRtOSZAH S HAPÁTO Berlin, . 1916. Ismerteti Mágesz TBMÉR SÁT / zza EE etegzz at Ses KE tE s ő eg éoseek 430; D) Társulati ügyek. ; a) Szakülések. e SZA sét; VII. szakülés. 1917 nov. 7. 1) Hornós AwpRgás: Lasos dr.: A csörögi andezit- Art telérek földtani viszonyai, PAPP KÁROLY, SCHAFARZIK FERENC, SZENTPÉTERY " ZSIGMOND és MÁJER Isrváw hozzászólásaival. 2.) Ifjú Lóczy Lagos dr.:. Balatonfüred környékének részletes tektonikája -.. --- --- --- --- -- 7482 VIII. szakülés. 1917 dec. 5. 1) BALLENEGGER RÓBERT dr.: A lápok alatt történő ; mállásról. 2) FERENczy IsTváN dr.: Az Inovec déli felének geólogiai 4 viszonyai. 3) Idősb Lóczy Lasos dr.: Egybehasonlító megfigyelések az Északnyugati Kárpátok és az Erdélyi Érchegység flis vonulatának szer- kezete KÖZDÜLÁS vét, mesz tése RÉ sé KOST ÉE KÉt ESÉST eszt a eket TV ek dat bj válnsztaényt ülések. választmányi ülés. 1917 nov. 7. A szakosztályok elnökei az ani BENESÜTKÉS 2 Si választmányának tagjai. Változás a Szabó-érem bizottság tagjaiban " ... 437 SERA VII. választmányi ülés. 1917 nov. 22. Pótlások a Szabó-ügy rendhez; az egye- § temi tanszékek ügyében kiküldött bizottság jelentése... ..- 22. --- s-— 4441 VIII. választmányi ülés. 1917 dec. 5. A Hidrológiai Közlemények megindítása sg 3 VI c) Geológiai események. ; 5 a) A hazai egyetemeken a mineralógiai és geológiai tanszékek szétválasztása . ügyében készített javaslat [sv Sás eset megk epe séő , szeli ése B sé ttáz LNÁSN b) Koch. Antal jubileumi alapítvány geológiai pályamunkák jutalmazására 449. INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. Seite Todesanzeige. Dr. BmERicH LŐRENTHEY 1 13. Aug. 1917 BENIN ETT Sze VŐ zet et SRE S ENEKEL E REKÜEH Ő Dr. Mogiz DÉGHY von Marocsdécse 1 8. Febr. 1917 E Ko Ente th ÉRYALI KGST 452 DET HRODOR: POSÉWÍTZ I TOLD JUNMSÁTOÁT ze zt fdeíva li 09 b JEG ÉLLFABA A) Abhandlangen. Dr. Fr. SCHAFARZIK : Zur geologisehen Altersfrage des Braunkohlenvorkommens von Egercsehi im Komitate Heves TSÉG ZO LEK K észát t MÁGÉRRT SE eat tést 7 Vasa AB IE NZÉRTOB Dr. Fr. VaáAJsa von Páva: Die tektónischen Verhültnisse des Gebietes zwischen Kiskapus und Rükkor (Mit Tafel V. und Figuren 23—26) ... .. ... 457 B) Verschiedene Mitteiluúngen. Dr. E. M. Vapász: Die Stellung der Geologie und der Palüontologie auf der BIGA SSELÜNIVÉTSILÁG ATC BATOLGV A e ELEM áz ék pősézÍ Ne) V2E2 DA I C) Besprechungen. 1. Dr. K. v.. PApP: Die Eisenerz- und Koblenvorráte des Ungarischen Reiches. SON ÉRER A MNK ÉT VÖDVÁD AIT a ESA NEE SRE ee ee ee keznel 1 D) Mitteilungen aus den Fachsitzungen. VII. Fachsitzung am 7. Nov. 1917. 1. Dr. A. L. Hortós: Über die geologischen Verhültnisse der Csöröger Andesitgünge. 2. Dr. L. v. Lóczy jun.: Detail- tektonik der . Umigebung; von" Balatonfüred 022 227 20 228222 on 483 A ,, Földtani Közlöny" havi folyóirat Magyarország föld- tami, ásványtani és őslénytami megismertetésére s a föld- tani ismeretek terjesztésére. Megjelenik havonként öt ívnyi tartalommal. A Magyarhoni Földtani Társulat rendes tagjai 10 K évi tagsági díj fejében kapják. Előfizetési ára egész évre 10 K. A díjak a Társulat titkárságának (Budapest, VII., Stefánia-út 14.) küldendök be. e ő v c Hai KRESZ S eszt , 4 A magyar királyi államvasutak menetrendje. ; Ér vényes 1917. évi juniws hó 1 837 Abt Ps a A vonatok indulása Budapestről A a] nyugoti pályaudvarról hová j v.ha ő délelőtt B A keleti pályaudvarról délelőtt 912 11228] Szv. ) Zimonyi szállások 152 ] 528] Szv. ] Rákospalota-Újpest VÁG 8 1 610] s ]! Bicske 122 [ 528] s ] Ersekujvár, Ipolyság 52. Si 302 ] 625( Gyv.] Ruttka, Berlin 718 1589 o Czégléd, 98 1110 ] 630] Szv.] Balatonfüred, Tapolcza (4102 ] 6001 s ] Esztergom §i 1502 ] 6351 Gyv.] Kassa, Csorba 6502 [ 6380] s ] Lajosmizse, Kecskemét kv 906 ] 650] , ]( Újvidék. Brod 156 ] 635] s ] Rákospalota-UÚjpest — . Ke 1512 ] 655] Szv. Bnésál Csorba, Bártfa 11402 [ 7905] Gyv.] Zsolna, Berlin t "1 saga 2 ] 790] Gyv.] Wien 156a ][ 735] Szv.] Rákospalota-Újpest ESET 1002 ] 710] 5 ] Fiume, Pécs, Osijek 104 Í 755] Gyv, Nagyszombat, Wien i tos keV 312 ] 780] Szv.] Gödöllő 708 1 825] 5. Temesvár-J., Csernahéviz, vs SRA 908 1 7351 s ] Zimonyi szállások 712 ] 8307 Szv.] Versecz, Karánsebes 4 ESB 608 1 750] s ] Arad, Brassó, Bukarest (4104 ] 995] o ] Esztergom 1 sg KER 406 Í 8101 s Sátoraljaújhely, Munkács 114 1 915] v Í Wien : 12 sze téó 512 ] 820 (olozsvár Körösmező, 190 935]. e Rákospalota-Újpest BENGA: st Kolozsvár, Brassó 11901 sv ] Rákospalota-Újpést 917 A NEENB 306 ] 8351 s ] Rultka 6504 11191 s ] Lajosmizse, Kecskemét " 7EZZAJS 516 11130] s ] Nágykáta aze AK 24 11155] sv ] Bicske Ti risgépal délután 1 A A 164 11295] Szv.] Rákos alota-Ujpest új a Re NÓLUtÁA ee ez S N KZal jaátol ért SRÁBBA VA svéd 914 112201 Szv.] Újvidék, Sarajevo 138 11225] 2 .] Nagymaros 10 11230] s ] Szombathely, Wien 4106 112301 s ] Esztergom x 1008 11285] s ] Fiume, Osijek 166 ] 190] o Rákospalota-Újpest 316 1 1251 Szv.! Gödöllő 4108 1 150] s j Esztergom 1304 ] 190] Gyv.] Fehring, Graz, lt 108 ] 2007 Gyv.1 Wien, "Zürich, Basel 4 1 205] . ] Wien, Zürich, Basel — (.120 ] 215] Szv. Galánta, Ipolyság 1 7.478 604 1] 210] s ] Arad, Bukarest 170 ] 220] s ] Rákospalota-Újpest roz ást 318 ] 225] Szv.] Hatvan 4110 [ 2901 a ] Esztergom s s ól v 26 ] 230] s ( Bicske 704 ] 230] Gyv. Temesvár-J. , Csernahéviz , 320 ] 2301 s ] Péczel 6710 ( 295] Szv. [ Czégléd, Szolnok Il e 518 1 2380] o FÁLSEK fá GZ06 vétő v kai fela ési Eg sáeeábu E zabadka, Indjija, 174 v Rákospalota est gi AG 1202 ] 2951 Gyv. (ömajávő úr 110 ( 5151 Gyv.] Wien 8 tik zt ös set 1902 1] 255] s; ] Tapolcza 142 ] 520] Szv.] Nagymaros , k "8 1016 ] 3301 Szv.] Paks 176 1 550] a Rákospalota-Újpest 18 1430] s ] Komárom 128 ( 6292] s abc lgagt akás - 51O] o ] Miskolcz 722 1 622) s [ ÚN Vág skálát v. [ Gödöllő 724.] 622) e MIGHT . v ] Nagykáta, Szolnok 4114 1 632) s ] Esztergom éb sv ] Ruttka, Öderberg 1406] 682 Gyv.] Pozsony, Zsolna, Berlin § s ] Kolozsvár, Brassó 130 ] 622] Szy.] Párkány-Nána, Ipolyság 6 v ] Péczel 178 Í.2£8] o HEZ AGRHJOLAZAÉRKSK i v ] Bicske, Triest 728 ] 728) v ( Czegléd 11 v ] Hatvan 6508 ] 7327 s ] Lajosmizse v..] Kunszentmiklós-Tass 710 ] 828] s (Temesvár-J., Csernahéviz 97 v ] Nagykáta, Szolnok 132 1 822] vs ] Vácz s [ Győr 1408 ] 822) s ( Zsolna, Oderberg § v ] Gödöllő 118 ] 9892] v ] Wien, "Zürich, Basel : v ] Kassa, Csorba 502 ] 928 Gyv.] Kolozsvár, Bukarest 979 v. ] Szabadka. Brod 720 11085 Szv.] Czegléd, Szeged ld: s ] Pécs, Dalj 4116 (1112) s ] Esztergom . b Győr, Graz 4 v ] Arad, Brassó f d Kassa, Lawoczne, —— z Homonna, Körösmező F iume, VEANÉNEKEŰ Brod Buda-Császárfürdőről k Szombathely, en álelő 74 Ruttka, Poprád-Felka délelőtt ) Szv. ! Debreczen 4002 ! 5281 Szv.] Esztergom 14a 111881 Szv.] Bicske, 4004 3 Caíteszdta délután 4006 191 s Szv. ói tis ksd ja ég í 4010 [ , :sztergom 1) Nagykátától Szolnokig csak szombaton 2 1629] , Trg és ünnep előtti köznapokon közlekedik. 4016 11122] s ] Esztergom A. hatóságoknál bejelontett felelős KéNKOBEKŐ ő Papp Károly. ad ZAHN) szeszes [d - —— mem gemtaztm te ee———uÚu9ÚWm—m—É—ÚÓe$ű;ádáeeen eme eeeemzemnaejesi seem nzegan FRANKLINTÁRSULAT NYOMDÁJA, E 1 ut A 416 köculátt út aj 1 x 1 a est ANT ÁNRAKt Wa [ / 91 ár 1 vá f! felt AA! 19 AV ú vad 4 rr 4 HALAT f v Mig 18 pu 14 pt 14 § 4 gt bb 48 (TALAN :Kadlllk Mag 44 Hi Új 988 § 1 V 4! LYA ! (, on AV] Vr ; NÉVA TIZNRESA Ime jjkt EZAN Kiút vé fer: ÁLNAN HA a 13 V köti 97 is ÍN8 § va ? NNA k bbi Hat Hi mk jú HAt [/ JN j e j VANAK MW ! fú f TgTW7 VAK tg fe. etetés TNS ké Földtani Közlöny. MIN 100125