re dslevadó éjbe set édeádíéss tákázszzzáeál 1 Vd (A v zása a e Mea FOR THE PEOPLE. FOR EDVCATION FOR SCIENCE LÍBRARY OF THE AMERICAN MUSEUM OF NATURAL HISTORY BY GIFT OF OGDEN MILLS 1 94) Hl 18 FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT SZÜSN NK daáte KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK II. KÖTETÉNEK 1. SZÁMÁVAL. SZERKESZTI Dr: PAPP KÁROLY EGYETEMI TANÁR, TÁRSULATI FŐTITKÁR. NEGYVENKILENCEDIK (XLIX.) KÖTET. 1919. ze EGY TÁBLÁVAL ÉS TIZ ÁBRÁVAL. e a FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILUNGEN,) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT ZUGLEICH AMTLICHES ORGAN DER KÖNIGL. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN BAND II, HEFT 1. REDIGIERT VON BrolilDESKé vs BABP CHEFSEKRETÁR DER GESELLSCHAFT. NEUNUNDVIERZIGSTER (XLIX.) BAND, 1919. MIT EINER TAFEL UND ZEHN TEXTFIGUREN. BUDÁASBESÉSEL2T9. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. Tér Setckérik Fő CÉL E Éz NE / s ke b . h. [/ . , í t 4 J [ fd Í 489 £ 444 A. 4 4 e a $9 Yi Ld . ( €4 e 4 6! RÉ, é pp í Cat tel 9: 7eva er FH [a s g EC Ab je 4 1 í ú 4. § 4 . ú 5 été 2 BBB —-— La d 99 e 26- tou h9- tve u . am gy tj 1 G a s Fén z 4.: § k d 3 9! 1 m.o. 4 e 4 § 1 , Hh , . 3 - d hé [/ a v í É p 1/ 1 ta . ( § 9 . . a rül , 2-1 ba ti . Ta. sádz VÉLE ti sre EZ TAN 14. VGA aKkin Taraáiát] tagómdája ! Ant nb tu (ez AV El ereéáadid ; ih é . 4 TARTALOMJEGYZÉK. Gyászjelentés dr. FRANZENAU ÁGOSTON (1856—1919) haláláról .......... — TEREBESFFJÉRPATAKI GESELL SÁNDOR (1839—1919) haláláról A) ÉRTEKEZÉSEK. Idősb Lóczy Lagos dr. A nyitra- és trencsénvármegyei mészkőszirtek geo- iósrahélyzetérőlzz ák tetá s sot ee szé ss öö IBÁNYAT JÁNOS... Az aranyosbányai kontakt-területről (az 1—4. . HMÉNAD ASE Neee ee ES ő oo SO EE ESETT -— — — ....... Aranytartalmú érces telérek mikroszkópos vizs- gálata (aAzzoz— OS LADTÁNA JEA est szeszet eges ei ét ÉVOZTOZSNIK PÁNT... sss A cMacskamezős-típusú vas-mangánércek elterje- dése, Birdélyben (a 7- 10. ábrával) ............. B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. MOGTEVIKTOR dr. ..... Jegyzetek az erdélyi eocén brissoidesekről. ... . . . BROZLOZSNIK PÁL ...... Megjegyzések a Mysidioptera (Pseudacesta) grandis GAÁL új lelőhelyéről, Felsőkénesd környékén. .... C) ISMERTETÉSEK. ÉSÁT ÁSTVÁN sr... Tanulmányok a magyarországi fosszilis lhmidákról. ismertet ÁJORHISTVÁN MŰV: vész ze ed sátes és SCHAFFER X. F.—PAPPNÉ BALOGH MARGIT dr. : Általános geológia. Ismerteti ETGJNOSÁKSZSŐL ÚNE eV ta eze elán e ese e ee lelve els D) TÁRSULATI ÜGYEK. ELL izt ie ETSO E ATNULATSEZIZÉDÉ E stat eéslsle see elé eles e aa alat das és ses B) oVálasztmányi ülések: I. törvényes választmányi ülés 1919 január 29-én ................. II. törvényes választmányi ülés 1919 február 28-án és március 83-án C) Rendkívüli (a társulat történetében 69-ik) közgyűlés 1919 MEGYE ZÜHÁD szssstesojdééo ulsz sa da áasátokó at ESEK EK SK Ok oot A Magyarhoni Földtani Társulat érvénytelen alapszabályter- az B éve sót naaa ő mák övbe a A DNO ÁOK ONT KOLOK KKK at A Magyarhoni Földtani Társulat rendkívüli közgyűléséhez beadott iz ő DE IKER ény ess keló ró élo ez dee ÖNT KO e Jok 44 46 47 50 ÍV TARTALOMJEGYZÉK. D) A Magyarhoni Földtani Társulat szerepe a kommunizmus alatt : Ez T.. törvénytelen ülés 4949. ápriis 1-émn. zs tsetteete ee et 69 IT törvénytelensülés 1919 május d4-én s sz szót este etet 70 E) A Magyarhoni Földtani Társulat a kommunizmus bukása után vissza- száll törvényes "Vézetőitet a. ee ás il eze tás átt sas eletet set ktÉS 74 III. törvényes választmányi ülés 1919 december 83-án.... 76 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. ÖCHRÉTER ZOLTÁN dr. . Salgótarján környékének hidrogeológiai viszonyai (az Igtáblámal as ssseszsszzsés és sésettaz s sr süt éttő 82 INHALTSVERZEICHNIS DES SUPPLEMENTS. : Traueranzeige über den Tod von Dr. A. Fgaszznau (1856 —1919) .... . . 103 Traueranzeige über den Tod von A. GESELL VON TEREBESFEJÉRPATAK (41839-—191D ezer es éb ye a 4 B 2 e elte eke ahb ető aze SSEL KÉSÉSE 104 A) ABHANDLUNGEN. Dr. L. v. Lóczy sen. .. Über die Kalkklippen der Komitate Nyitra und ETGNESOT Át ss elet be élét ee el SS et 105 E TBÁNISZAT tetése ot átots Über das Kontaktgebiet von Aranyosbánya (Mit 3 den Kigüren Vesz s ee zene ze siáte zet ksetett 112 — st ÉL e hb Mikroskopisehe Untersuchung goldháltiger Erz- gánge (Mit den Figüren 5—6)5.............5.EKE JAG ISEVOZTOZS NINE Se esetét Über die Verbreitung des Erzlagerstüttentypus cMacskamező; in Transylvanien (Mit den Figuren Vész LK) ISZ És ROOT SEEK s a ze RÉS 122 B) KURZE MITTEILUNGEN. MTV MOGn Sz zés ls Notices sur les Brissoides de VP Éocéne de la Tran- SYÍVANIÓ sast emelete FÉSZEK Ask ől 5 te zt sest ák ate eten TlSt ÉSE 188 SNÉOZTOZS NK tát ATS Bemerkungen über den neuen HFundort von Mysidioptera grandis GAÁL in der Gegend von Belsőkéüesd . c sz sted stee ázat e ök sző nárzek SES 140 C) REFERAT E. TD. OT GASÁTOS éra ore s se e Studien über die fossilen Limiden /EHGABOS 28 e egtÉS 140 DCHAFFER—DPAPP-BALOGH : Allgemeine Geologie HYDROLOGISUHE MITTEILUNGEN. Dr. Z. SCHRÉTER ..... Die hydrologischen Verhültnisse der Umgebung von dalgótarján (mit der" Tatél TD) ass táré slstőt 141 HOLDTANI KÖZLÖNY XLIX. KÖTET, 1919 JANUÁR—DECEMBER., 1—12. FÜZET. A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT VÁLASZTMÁNYA szomorúan jelenti, hogy régi érdemes tagja D" FRANZENAU ÁGOSTON a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytani osztályának igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia és több más tudo- mányos társulat tagja 1919 november hónap 19-én, 64 éves korában Rákos- palotán elhúnyt. Temetése a római katolikus egyház szertartása szerint rákospalotai házából november 21-én volt. A Megboldogult 1877 óta rendes, Ig15 óta örökítő tagjaink sorába tartozott, 1904—1914 között pedig mint választmányunk tagja, társulatunk belső életében is tevékeny részt vett. EMLÉKÉT KEGYELETTEL ŐRIZZÜK! E Messze tőlünk, a csehektől megszállott területen ugyanezen időtájban húnyt el nagyérdemű régi tag- társunk TEREBESFEJÉRPATAKI GESELL SÁNDOR az osztrák császári 11]. oszt. vaskoronarend lovagja, magyar királyi főbányatanácsos, a budapesti magyar királyi állami földtani intézetnek nyugalmazott főgeológusa. " A 8I éves korú aggastyán 1i9ií19 november 24-én Beszterczebányán húnyt el, s temetése ugyanott az ágostai evangelikus egyház szertartása szerint november 26-án volt. Tagjaink sorába 1871 óta tar- tozott, s 1889—1899 között mint választmányi tag működött. Elhúnytáról csak elkésve értesülvén, temetésén társulatunk részéről senkisem jelenhetett meg. Életéről s működéséről társulatunk legközelebbi közgyűlésén fogunk megemlékezni. BÉKE HAMVAIRA ! A) ÉRTEKEZÉSEK. A NYITRA- ÉS TRENGSÉN VÁRMEGYEI MÉSZKŐSZIRTEK GEOLÓGIAI HELYZETÉRŐL. Írta: Idősb Lóczy Lasos dr.? A Vág mellékén széles övben vonul a Nedzó hegység mögött Zsol- náig a krétakorú flis, mely a Morva folyó síkságából kiemelkedve a Javorina, Konéita, Makitta és Javornik rácsos gerinceit az északnyugati . határhegységben felépíti és vágvölgyi ereszkedőjén hosszú mészkővonula- tokba és magános szigetekben a flisnél sokkal régibb mezozoós képződ- ményeket foglal magában. A mészkőszirtek régiója ez, mely folytatásá- ban az árva vármegyei szirtek vonulatán át a Pienninekig követhető. A berencsváraljai szirtvonulat pikkelyes és harántos törésekkel egymásba tolt mezozoikus, helyi fáciesmódosulatokkal az Ótura, turmezei és miavai vonulatoknak tart, majd Alsó- és Felső-Szücsnél szabályos 1 Rövid foglalatját kivántam előadni szaktársaim előtt azoknak a megfigye- léseknek, melyeket részint a magy. földtani intézeti munkatársaimmal együtt tett kirándulásokban, részint magános utaimon 1913—1917 között gyüjtöttem, hozzá- juk fűzve ezekből származó gondolataimat. 1913-ban ugyanis Gróf SERÉNYI BÉLA akkori földmívelésügyi miniszter úr elrendelte a kárpáti felvidék új felvételét. Eb- ben az első orientáló kirándulások mellőzésével résztvettek, különböző időben KuUL- CSÁR KÁLMÁN, Ifj. Lóczy LaJsos, MAROos IMRR, TOBORFFY GÉZA, TOBORFFY ZOLTÁN, VIGH GYULA, VITÁLIS ISTVÁN, VOGL VIKTOR és DoRwuyaY BÉLA. A Földtani Intézet 1914—1916. évi jelentései tartalmas és értékes közleményeket foglalnak maguk- ban e derék munkatársaktól. Az Ővelük együtt szerzett adatok alapján közöltem a Földtani Közlöny XLVIII. (1918.) kötetében (229—234. lap) a Társulat 1917 december 5-én tartott szakülésén előadott Összehasonlító szemlélődések az Er- délyi Érchegység és az Északnyugati Kárpátok Geoszinklinálásai felett, című rövid tanulmányt is. A magyar geologusok közlésein kívül a bécsi geologusok u. ma, : PAuL K., STACHE GUIDO, STUR DÉNESs, HAUER F., UHLIG VIKTOR, VETTERS és BEcK stb. stb. régibb irataiban az adatoknak temérdekségét halmozták fel. Lehetetlen- ség volna, már csak a nyomdai költségekre való tekintettel is, pontról pontra idézni megfigyeléseiket. Magyar szaktársaim előtt ismereteseknek kell azokat fel- tételeznem. . ? Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1919 jan. 29-én tartott szakülésén. 15 4 IDŐSB D: LÓCZY LAJOS hosszú pásztákban csap északkelet felé. Azután a krétakorúnak vett kárpáti homokkő mészkővonulatok nélkül uralkodik a VIlara- és Hrozinkó- völgyek mellékén. A berencsváralja-szücsi vonulatok irányfolytatásában Trencsénnel és Illavával szemközt az Oroszlánkő és Vereskő 900 m fölé emelkedő mészkősziklái tornyosodnak fel az 500—600 m magas flis térszinből. Majd Pukó, Lednicróna és Donan felett a Lisszai szoros felől lejövő széles völgy oldalain a Strang és az Ostri-vreh tetők izolált mezo- zoikus feltörései ülnek a flisben. Mindezek kőzeteikkel a szirtekbeli soro- zathoz tartoznak, amint azokat Berencsvárától eddig nyomoztuk. A szirt- vonulat zöme innét a bal vágmelléki hatalmas Maninba csap át. A fővonulaton és a nagyobb tömegű szirteken kívül több helyen ülnek kisebb-nagyobb mezoikus szigetek a flisben. Példaképen nevezhe- tem meg Trencsénnel szemközt a jobbparti lejtő tövén a kiszsámbokréti foltos liaszmészkövet és följebb a Kistarajos (Chocholna) váraljai erdő- ben a kösseni sötétszürke mészkövet, Vágszabolcs (Nagy-Zablát)-on szintén a Vág sikjából kiemelkedő kis gipsz és keuperkorú kvarcitos tarka márga felbukkanást és a liaszkori ammonitokat tartalmazó foltos mészkövet, Lednicrónán a Szt. Anna kápolnánál a liaszkorú veres kri- noidás mészkövet és magnános posidonomyás palát, amelyből a völgy mindkét oldalán ércet termelnek. Puho körül a Vág mindkét oldalán a flisen kisebb hófehér skirádátó bergi mészkőszirtek ülnek, az alsó krétakorú flismárgák (puhói márga) és homokkövek veszik őket közbe. A puhói vasuti állomás megett és a bélagyertyánosi (hrabovkai) völgy bal hegysarkán, ahol erősen lefejtet- ték a strambergi mészkőszíirteket, a feltárásokból azt lehet következtetni, hogy azok gyökér nélkül, izoláltan ülnek a flisben. Távolabb északkeletre, valamint délfelé is több ilyen fehér mészkőszirt mered ki a szelid kár- páti homokkőből álló hegyoldalakból. Konstatálhatom, hogy a csapás mentén hosszant vonuló szirt- vonulatokban ugyanazok a kőzettipusok vannak, melyeket a maghegysé- gekben a gresteni és posidononyás márga rétegeken át a kösseni réte- gektől fölfelé a liasz-neokomkorú foltos márgák komplekszusáig isme- rünk. Bennük hol vékonyan, hol vastagon lép föl a malm-tithon, mint tűzköves márgás mészkő, vagy vastagabb szürke szirtmészkő. Minden- esetre feltűnő azonban, hogy a maghegységek triasz mészköve és dólo- mitja, valamint a permi kvarcit homokkő nem jelentkezik bennük. Azokban a kisebb szirtekben, amelyek a fő szirtvonulatot kétfelől kísérik, a tarka keupermárga és a kiskárpátokbeli máriavölgyi palák mangános változatai — miként ezeket Borostyánkő, Lozorno, Konyha vidékéről ismerjük — mutatkoznak. Még feltünőbbek a fehér strambergi mészkő szirttömbjei, amelyeknek gyökérnyomát a Vág vidékén és az Északnyugati Kárpátokban még sehol nem ismerjük. Mintha ezek a flisnek A NYITRA- ÉS TRENCSÉN VÁRMEGYEI MÉSZKŐSZIRTEK GEOL. HELYZETÉRŐL. 5 északnyugat felől előrenyomuló, nagy mélységbeli erős összeráncolódása közben nyirattak volna le alapjukról és a ráncolás folyamán vízszinte- sen elmozdultak volna függőlegesen alattuk levő eredeti helyüktől. Hely- zetük a sziléziai nagyobb strambergi szirtekéhez hasonló. Teljesen biány- zik a vágmenti mészkőszirtekről a chocs-dolomit, mely a Vág balparti mag- hegységek körül a szubtatrikus lerakódások összegyűit vagy pikkelyesen egymásra tolt rögein általában nagy takarókban fekszik. A szirtövi mezozoikus képződmények felbukkanásai a krétakorú, jobbára felsőkrétakori (talán eocénbeli) flisből, akár hosszú vonulatok- ban, akár a harántosan összetörött brachyantiklinálisokban és izolált szirtekben olyan tektonikai folyamatnak eredményei, melyet MRAZEK a romániai petroleum területeken felismert és amelyet az erdélyi me- dence földi gáz vidékein is konstatáltunk. A diapir áttűzésű redőzés ez. A chocs-takarót a Vág jobbján -a Rachsturn- Wellerlingi mészkő és dolomit helyettesíti; ez a werfeni rétegekből álló, sőt talán diabáz intruziókkal telt permi feküjével együtt a Kiskárpátokban, Szomolyán és Detrekőváralja között a maghegységek subtatrikus mezozoikumára bo- rul reá, mely utóbbi délfelé, a ballensteini faciesű. szürke vaskos mészkő, máriavölgyi palák, dévényújfalusi greszteni rétegek és foltos márgából álló altotatrikus liaszon fekszik. A trencsénnyitrai Vág balján és a Nyitra forrásterületén (Inovec-Zsgyár) a chocs takaró nemcsak a krétakorú szferosziderites márgával együtt összegyűrt bracbyantiklináli- sos szirtes zónára, hanem a maghegységek pikkelyesen megzavart szub- tatrikus köpenyén is rajtafekszik. A szubtatrikus gipszes tarka keupernek és liasznak megjelenése a trencsénvidéki Vág jobbparti flisből fölbukkanó diapirszerű boltozatokban, továbbá a Lednicrónán bányamíiívelés alatt levő felső liaszkorú mangános agyagpaláknak hasonlósága a Konyha- Lozorno-Borostyánkő-Stomfa vidéki mangánpalákkal, amelyek a mária- völgyi palákkal szorosan társulnak a Kiskárpátokban e szubtatrikus és altotatrikus ! faciesek szórványos elterjedését és egymással való szorosabb kapcsolatát sejteti. Még nincs megvilágítva, hogy vajjon a Kis-kárpátokban nincsenek-e a sötét mészkövekben liasznál idősebb triasz vagy paleozozoós kori lerakó- dások. A granit alatt fekvő látszólag gránit intruzióktól kontaktosodott mészkövek Modor-Limbák és Dévény körül felvetik azt a kérdést, hogy vajjon nincsenek-e itt a gránitnál idősebb mészkövek, avagy pedig a gránitot posztliaszkorúnak kellene tekintenünk. Ezt a problémát a hain- burgi hegyekben, valamint a Lajta és a Rozália hegységben előforduló mészkövek és sötét dolomitok tüzetes vizsgálatával kellene megoldani. 1 A hochtatrisch jelző helyett az altotatrikus kifejezést ajánlom a magas- tátrai helyett. 6 IDŐSB D: LÓCZY LAJOS Figyelemre méltó, hogy a Hainburgi várhegy mészköveivel meg- egyező kőzetek vannak Nyitra város környékén és a Zoborhegyen. Vagyis a ballensteini altotrikus fácies a Zobor-Tribecsben is felbukkanik. A chocs-takaróban, mely alján jól padozott világosszürke, csaknem dach- steini típusú mészkőből, följebb vastag rétegzésnélküli világos dolomit- ból áll, a benne mindenütt található mészalgák DoRwNyaY és PIA sze- rint (Diplopora anmnulata GüÜme.) révén triaszkorúnak bizonyult. A chocs- dolomitban több helyen feltalált homokkő, mely az Inovecben a mag- hegység sötét szubtatrikus dolomitjából is immár ismeretes a felső triasz- kori lunzi homokkőre utal bennünket. Ennek kíséretében mészkő is szere- pel a Jablanc-Prazniki hegységben jellemző raibli fossziliákkal. A világos árnyalatú chocs-dolomit és a maghegységek sötét triasz dolomitja tehát egyidejű képződmények, melyek különböző kőzettani jellegét regionális elhelyezkedésüknek kell betudni. A sötét bitumenes triasz mészkő és dolomit az alaphegység partjaihoz közeli lerakódások a fehér és vilá- gos árnyalatú chocs-mészkő és dolomit pedig nyiltabb sikér tengervíz- nek, parttól távolabb fekvő üledékei lehetnek; az utóbbiak keletkezését az Atlanti oceánban levő Bahama-zátony koralligén képződményével ér- telmezhetjük. Ugyanez a viszony áll fenn a maghegységeket övező, vagy azokat az Inovecben és Zobor-Tribecsben elborító, altotatrikus, szubtatrikus vonulatok és a szirtövi mezozoikus lerakódások között, amelyek a maghegységektől északnyugat felé egymásután kulisszaként sorakoznak, mint parthoz közel és távolabbi fáciesek között, miként ezt KULCSÁR KÁLMÁN " is fölfedezte. A szinezésbeli ellentét a szürke szirtes, malm- mészkő és a fehér strambergi mészkő között még nagyobb. Nem bizonyos, hogy vajjon nincsenek-e az alaphegységhez köze- lebb eső diapirszirtekben mélyebb triaszkori emeletek is. A Stibor vajda várromjaitól koronázott Beckó szirt sötétszürke mészkö veinek helyzetére nézve a Nedzói hegységgel szemben már régen STUR és STACHE azt a felfogást hirdették, hogy ez is a vágvölgyi szirtövbe tartozik. Ujabb adatokat FERENczI Isrvás ad róluk az 1917—19. Földt. Int. jelentésben. Ebben a szirtben az anisusi emelet decurtata szintjének brachiopodáit gyűjtötték a bécsi geológusok. A Nyitra folyó vízterületén a Nyitra és a Bellanka közén Nagyugróc és Rudnó-Bajmócz között emelkedik a bécsi geológusoktól (SruR) Bellanka-nak nevezett hegység és ezzel szemközt a Száraz-magurára (Suchymagura) támaszkodó Kossuth tető. Szélesen terül el itt a chocs-dolomit valamennyi magaslaton. A völgyekben azonban Nagy-ugróc körül, valamint a Bellanka és a Nyitra mellékén Bajmócig 1 Lásd KULCSÁR KÁLMÁN megfigyelését a Földt. Intézet 1915—1917. évi je- lentéseiben. A NYITRA- ÉS TRENCSÉN VÁRMEGYEI MÉSZKÖSZIRTEK GEOL. HELYZETÉRŐL. 7 a dolomit alól a szubtatrikus perm. triasz, jura és alsókréta erősen gyűrt rétegei köröskörül kibukkannak. Bajmócfürdőtől délre a Kismagurán (Mala-magura) ülő üledékek között az altótatrikus ballensteini liaszmészkő sötétszürke kemény mészkőpadjai is mutatkoznak (MaARos IMRE 1915.) Messze keleten a Gömör-Kishont és Abauj-Torna vármegyékben a nagy- kiterjedésű mészkő-fensikokon a chocs-dolomit takaróját világosszürke mészkövek képviselik. Murányvára alatt a werfeni palát Murány-Lehotán a gömörzólyomi vármegyék határára emelkedő országút hágóján, a gip- szes tarka keupermárgát láttam kibukkanni. Az északnyugati és centrális felvidék geológiai szerkezetét egyedül ez a nagy dolomit és mészkőtakaró komplikálja. Mindeddig megfejtetlen probléma az, hogy hol keresendő a vastag chocsdolomit takarónak gyökérrégiója. Tüzetes vizsgálatra vár az, hogy milyen mértékű volt ez a szin- tes mozgás, minő tektonikai mozgások következtében nyomult reá, a krétaperiodus közepén a neokom idő után, de a gosaui rétegek trans- gradáló rátelepedése előtt. Mert az kétségtelen, hogy a gosaüi rétegek a dolomittokra alapkonglomerátummal borulnak reá. Továbbá az is összetörött és gyürt általában pikkelyes szerkezetű maghegységekre ezek subtatrikus köpenyére és a kárpáti homokkőből kiemelkedő diapiros szirtekre a nagy középtriaszkorú dolomit takaró (Wetterling— Chocs takaró) a középkrétában helyezkedett el, nagy kiterjedésben fekszik és platószerű tönkfelületeket is ad. Óriási jégtáblákkal hasonlítom össze ezeket a chocstakarókat, amilyeneket a Balaton jegén, a jégturalások mellett a khaotikus boltozatokban történő feltorlódásokból kisebb- nagyobb jégtáblákat a jégháton tovacsúszni láttam. Még azt kell megemlítenem, hogy a Lissza-Vlara és Kistarajosi (Chocholnai) völgyekben a flist valami nagyon összegyűrve és öÖssze- ráncolva nem találtam. Csak a mészkő-diapirok körül vagy kisebb- nagyobb mindenfelül flissel burkolt mezozoikus magok közelében van- nak erős másodlagos ráncolások. A vlarai vasuti állomás alatt Felső- szernye felett közel a jobbparti liasz-jura szirtecskéhez, mély a völgy talpa felé magasra nem emelkedik, nagy homokkőfejtők vannak. Ezek- ben síkfelületű szabályos homokkőpadok láthatók 14t felé 207-nyi dőlésű messzire terjedő szintes fekvéssel. Kockakövet és nagy kőlapokat vágnak itt; amelyek a délnémetországi, a sveici molasz-homokkőhöz közelébb állnak, mint a kárpáti homokkő változataihoz. Az Oroszlánkő és a Vereskő merészen feltornyosodó sziklái közelé- ben is a Morva határ felé aránylag nyugodtan fekszik a kárpáti homokkő. A közép-felső krétakori flishomokkőben, sőt az eocén-konglomerátum- ban is igen sok diabáz (melafir) és diabázporfirit görgeteg, sőt nagyobb diabáz tömb is van. Ezeknek honnétvalósága és regionális elterjedése 8 IDŐSB D: LÓCZY LAJOS megvilágítva még nincs. Csak két helyről ismerem a veres permi homok- kőben a diabáz és diabázporfiritnek intruziókban, teleptelérek és töm- zsökben való előfordulását: Szomolyán vidékén a Madzi-Duki nevű erdőben és Nagy-Ugróc vidékén a Bellanka völgyben Szkacsány felett. Abból a körülményből, hogy a kvarcit, diabáz, granit és kvarcporfir meg porfirit nagy görgetegei és tömbjei a kárpáti homokkő durva kon- glomerátjában a Vágvölgy mentén gyakoriak, azt következtetem, hogy a flis lerakódása idején a felsőkréta és eocén korban ezen a tájon magasra emelkedett az akkori erozios bázis fölé egy ilyen régi kőzetekből álló paleozoikus hegység. Végül még megemlíthetem azt is, hogy a Kis- Kárpátok és a Zobor hegy perminek tekintett kvarcit rétegek kőzetei, a balatonfelvidéki és a bihari Kodru hegységbeli veres homokkőtől kü- lönböznek. Vaskosabb tömeges sziklákban emelkednek és sűrűn át meg átvannak hálózva fehér kvarcerezetekkel. Ilyen kvarcerezetek a Kis- Kárpátokban a Borostyánkőé, a wallensteini liaszmészkövet is sűrün át- szövik és a várrom kúzelében víztiszta kvarckristályokban bővelkednek. "Vajjon nem utóvulkanikus termális folyamatokból származott a jelentékeny kvarcosodás és pedig a granit intruziók folyományaként? BögkH HucGó 1905-ben a Földt. Társulat szakülésen tartott előadása, majd a m. kir. Földt. Intézet XIV. Évkönyvében megjelent (A gömöri vashegy és a Hradek környékének geológiai viszonyaiv című értékes és tartalmas munkája szerint: a gömöri érectermő sorozat az alsótriaszig terjedő kőzeteket foglal magában, ezek metamorfált állapota termális behatásoknak tulaj- donítható és a fiatalkoru posztpermikus gránitra vezetendő vissza. Az előadás után kétségemet fejezem ki a granitnak fiatal voltáról, mert azt sehol permi rétegekből nem ismertem. A Kis-Kárpátokbeli ujabb tapasz- talatok után a gránittal kapcsolatos akár egykorú, akár posthumus ter- mális hatásukat a permi -kvarcitokban sőt a belemnitest tartalmazó liasz, mészkőben konstatálva látom. Ennek következtében tehát BöcKH Hucó barátom 1905 évi következtetéseihez lényegileg örömmel hozzá- járulok és azok helyességét elismerem. AZ, ARANYOSBÁNYAI KONTAKT TERÜLETRŐL. Irta: BÁNYAI JÁNOos. Az 1—4. ábrával. Egy új és mégis klasszikus régi név geologiai irodalmunkban. Az ásványi ritkaságairól és régi híres bányászatáról közismert Offenbánya rejtőzik az új lepel alatt. Mennyire nevezetes hely! Sajnos, hogy az újabbi időkben a feledés homálya kezd ráborulni, jelentősége pedig az aranybányászat szempontjából a minimumra redukálódott. A bányászat tárgyát képező kis terület változatos geologiai formái, valamint gazdag ásványi előfordulásai miatt is csodálatos névre tett szert. A régi írók mint egy megfejthetetlen rébuszt emlegették s csak a bánya- geologia újabb kutatásai adták meg a magyarázatot a rejtélyes terület viselkedé- séhez. A kristályos pala, mészkő, homokkő érintkezési helyeit törte át a fiatal erupciós közet, amely a vidék amúgy is tarka képét nem csak még jobban fel- zavarta, hanem egyuttal bőséges új ásványi képződésre adott alkalmat. E szeszélyes és lépésről-lépésre változó terület feldolgozását kezdtem meg, az egyik kontakt saroknak a kibogozásával, mely a Csór a-patakba befolyó B ány a-patakot alkotó Lakuluj és Ambru egyesülése között fekszik. A két völgy között az A m b r u-hegy (1. kép) északi részén mészkőből majd észak felé andezitbe átmenő gerince képezi e vidék bányászatának centrumát. A topografiai térképek e terület arculatát nem elég hűen adják vissza a mély sza- kadozott völgyek és a meredek mészszirtek miatt s az elnevezések se mindig találnak. Pl. a térképeken Lakulujnak nevezett patak tulajdonképvalójában az Ambru nevet viseli. I. Általános geológiai viszonyok.? A terület alapját a kristálypadla főként fillitből és csillámpalából álló tömege képezi, melyek a B án y a-patak bal partján É-i, míg a jobb parton ÉK-i irányban dülnek s így a patak medre egy törés vonalat jelez. (2. kép.) A kristályos palák több helyen andezit lepellel vannak letakarva, de az ero- ziós árkok mentén jól lehet látni az alig 075—1 m vastag takaró alatt az alap- 1 A Magyarhoni Földtani Társulat 1919 jan. 29-én tartott szakülésén be- mutatta PaPP KÁRoLY dr. főtitkár. ? A vidék geologiai fölvételét GESELL SáÖvxpoR 1897—1900 között és dr. PÁLyrY Móg 1899—1903 között végezte. Abrudbányai lap 20 zóna XXVIII. rov. 10 BÁNYAI JÁNOS hegységet. Az andezit vékonyságát igen érdekesen mutatja a LakulujJ-patak feltárása, hol a két kőzet határa cikk-cakkos a térszíni formákhoz alkalmazkodó vonal. A kristályos palákból a szericites fillitek, csillámpala, amfibolit fordul- nak elő. Az amfibolit a Lakuluj-patak felső folyásánál sokkal nagyobb tömeg- ben lép felszínre, mint azt az eddigi kutatók hitték, úgy hogy a térképen való külön választását is megkísérelhetjük. ; Igen érdekes és bányageologiai szempontból különösen uralkodó szerepük van amészköveknek, melyet fauna hiányában a kristályospalákhoz csap- tak. Valószínű azonban, mint azt PETERs a Bihar-hegységben feltételezte és ScHöPPE a Kis-Aranyos melletti hasonló előfordulásokra bebizonyítja, hogy ezek a mészkövek — melyek nem mindenütt kristályosak — nem egykorúak a kristályospalákkal, hanem későbbi eredetűek. A mészkövet a régi térképezők apró fokozatokra szedték szét, pedig alapos átnézésnél kitünik, hogy a Baia Rosia centrális tömegével mind összefüggésben vannak, kivévea Lakuluj-p. felső folyásánál a csillámpalák közé konkordánsan beékelt kb. 20 m vastag sávos szürke márványt, mely lassanként meszes csillámpalába megy át. Az andezit erupció kürtői az Ambru és a Gyalu Vunet mai kis kúpjai lehettek, ahonnan vékony s később már elhordott takaróval vonták be a közvetlen környéküket. A biotitos amfibol andezit ép állapotban zöldes fekete, de az érces előfordulások közelében kloritos zöldszínű lesz. II. Kontakt képződmények. [- Az érces előfordulások a kristály ospada, més ziktóNés andezit találkozásán vannak. A régibb kristályospalát és mészkövet áttörő andezit a legszebb kontakt érces tömzsöket és teléreket hozta létre. A kontaktudvaron kívül a mészkőben is folytatódnak az ércesedések, sőt a vékony teléreket — a mészkő határral párhuzamosan a Gyalu Vunet felé — endogen kontakt hatásra, sylvanit tölt ki. A kontakt metamorfizmusnak (vagy talán metaszomatózisnak ?) példáját látjuk több helyen. Főként a Feredő-p. (P. Feredeu) feltárásaiban, ahol a külön- böző nagyságú legömbölyített kristályosmészkő darabok zárványként fordulnak elő a sötétszínű mangánvasas alapanyagban. A mag színeződése a mállási gömb- héjjak mintájára hatol kívülről a centrum felé s így a fehér márvány golyó élesen határolt fekete burokkal van körülvéve. Az A mbr u-h. közvetlen környékén négy helyen sikerült kinyomoznom a kontakt képződményeket. Ezek közül az Ambru- és LakuluJj-p. össze- folyásánál feltártat (3. kép) a rózsaszínű rhodonit-rodochrozitos alapanyag, míg a Feredő-patak-belit a fekete mangánvasas színeződés jellemzi. E kontaktömzsök felkeresését nagyban elősegítették a régi külszini turká- lások, melyeket a mészkőben nagy méretű oduk (Ambru, Baia-Rosia), a gyepes helyen sávos alakban húzódó hepe-hupás térszín tettek : feltünővé (Feredő- patakból a Cicagó-völgy felé). Már a régiek úgy látszik észrevették azt a bizonyos szabályszerűséget, hogy érceket csak a kőzetek érintkezésénél kereshetnek, még pedig ott, ahol a AZ ARANYOSBÁNYAI KONTAKT TERÜLETRŐL. 11 . kristályospala, mészkő és andezitsarok találkozik. Tisztán pl. a kristályospala és andezit közt ércesedés nincs. Bár látszólag a Feredő-patak kontaktja meg tisztán TESEESEÉE Te EY tések EN szk aa Ükt tt KM RE el Zá Tee EE ZTÉBE Clück auf (5 JEGÉN Ü sze ez IZÉT VEZE ESR SEC set Bal Eh) fene SES AZ s ED] - 1AÓTNy eke Felvette: Bányat SRIRO E BB Kristályos Kristályos Amfbolit Paleozoós? Biotites Kontakt pala, főként mészkő és mészkő amfbólos érctermő fillit meszes andezit helyek. . csillámpala 1. ábra. Az aranyosbányai Ambru-hegy geológiai helyszinrajza. az andezit és mészkő közt van. A Cic a g ó-völgy feltárásai azonban bizonyítják, hogy a kontakt itt is a hármas határon van, mert a vékony andezittakaró alatt a kristályospala ott található. 12 BÁNYAI JÁNOS Viszont meg a Segen-Gottes-táró közelében a Bánya-patak jobb partján egy szép feltárásban szépen látszik, hogy az andezit minden kontakt képződmény nélkül borul az 50" alatt 5? irányban dülő fillitekre. Az érintkezés a közetekre általában nem volt egyforma hatással. Kausztikus kontaktképződménynek tekinthetjük a mészkő durván átkristályosodott zóná- ját. Az átalakulás oly nagy, hogy a tömör mészkövek a kontaktudvar közelében az atmoszferiliák hatására rizsszem nagyságú darává hullnak szét, s az épebb darabokat is ujjainkkal morzsolhatjuk szét. 2. ábra. Az aranyosbányai Ambru-hegy 826 m. t. magasságú orma az Ambru- patak felől nézve. Magyarázat: k — kristályos pala; M — paleozcós ? mészkő; A — andezit ; k - kontakt terület. k A távolabb álló fekete andeziten a hatás egyáltalán nem látszik meg. Csak az ércesedések közelében alakul át zöldköves módosulattá. Az amtfibol tartalma szétbomolva klorit, kalcit, epidot és kvarc ! keletkezett. Sokszor csak a magmás resorptio által létrejött magnetites keret jelzi az amfibol helyét. Az A mb r u-hegy ércei a kontakt udvarban és a mészkő üregeiben for- dulnak elő. ! TÜSKE B.: Offenbánya környékének geológiai és petrografiai viszonyai. Dokt. Ért. Közlemény a kolozsvári m. kir. tudom. egyetem ásvány- és földtani intézetéből. 1909. A Szádeczky iskolára jellemző alapos petrografiai vizsgálatok képezik a mű lényegét. AZ ARANYOSBÁNYAI KONTAKT TERÜLETRŐL. aza) A kristályospala felé a mangánvasas alapanyag gyantás színű 2—8 mm átm. gránát szemekkel van tele. A rodochrózit-rhodonitos alapanyagú kontakt tömzs szélein alabandin, szfalerit, galenit s a közép felé kalkopirit és pirit fordul elő. A felsőbb szintekben oxidációs folyamatok miatt az alabandin pszilomelánná alakul át s az üregek falát fekete cseppköves kéregként vonja be. A galenitből zöld pyromorfit s a kalkopiritből azurit-malachit képződik. 3. ábra. Rodochrózitos kontakt udvar az Ambru- és Lakuluj-patakok összefolyásán. Magyarázat : kp — kristályos pala; M — mészkő; 4 — andezit; Mvk — mangán- vasas kontaktudvar ; Rk — rodochrózitos kontakt. A x-val jelölt helyen a Segen- Gottes bánya egyik aknája omlott be, s ott tűnik el a patak vizének leg- nagyobb része. A nyiiak a patakok folyás irányát jelölik . A Feredő-patak feltárásaiban a fekete szivacsszerű mangánvasas oxidációs tömeg főként galenittel van tele. III. Bányászati viszonyok. Az érces tömzsöket a régiek a kőzetek határainak kikutatásával állapították meg. Eleinte külszíni műveléseiket tárták fel s csak később tértek át a belső üze- mekre. A mult század elején a bányakincstár az A mbr u-patak szintjéről a 14 BÁNYAI JÁNOS József-tárót hajtatta be 8h 10" csapás irányban tiszta mészkőben, hogy a II. számú kontakt tömzsöt feltárja. Majd a Segen-Gottes és a Glück auf altáróval a mélyebb szintek is kitermelésre kerültek. Több évtizede, hogy a bánya műve- letek szünetelnek s a legtöbb be is omlott. Ma már egyedül a József-táró kemény mészkő fala tartja magát s csak ez jár- ható be. A Segen-Gottes-táró az I. sz. kontaktnál (3. kép) beomlott s a Lakuluj- patak vize tünik el a nyilásán, amiért is az egész rózsaszínű tömzs a legszebben feltárva fekszik a napszinen. Termés arany e bányákban nem igen volt gyakori. 4. ábra. Az aranyosbányai ércek mikroszkópos képei. A 4. képen A a tiszta kristályos mészkő alapanyagot (vonalkázott) s a benne levő telért mutatja. A telérben felszínre a galenit kerül (pontozott), melyre a, zöldszínű oxydációs pyromorphit telepedik (függőlegesen vonalozott). A kristályos mészkőben pirit (fekete) és gyantásszínű szfalerit (körös) fordulnak még elő. Néhol a piritet mint más érc zárványát is láthatjuk. B-nél egy érces rhodonit-rhodokrózitos részletet láthatunk, mely a kr. mészkőben tömzs gyanánt szokott előfordulni. Az alapanyagban (fehér) széthintve vannak az ércek. Itt a rózsaszínű alapban az ásványi társulás rendszerint a következő : pirit, kalkopirit és alabandin. Mivel itt a pirit (fekete) és kalkopirit (vonalozott) egymás mellett fordulnak elő s a természetes színben valamennyit piritnek néz- hetnők, azért szükséges volt, hogy e két ásványt a Lemberg-féle színezési eljárással elkülönítsem egymástól. A kénsavas-ezüstnitrátos reakcióra a pirit sárgán maradt, míg a kalkopirit violaszinűre futtatási burokkal vonódott be. A szürke foltokban előforduló alabandin (pontozott) metszési körvonala biztosan nem állapítható meg, mert mellette az áttetsző alapanyagon keresztül a belső részek is látszanak s így a foltok jóformán az eredeti nagyságot mutatják. Ezek az alabandin szem- csék az üregek által felszínre kerülve oxydációs bomlás által a falakon pzilome- lános cseppköves bekérgezéseket alkotnak. A bányászkodás lényegét a tömzsök gazdag ércimpregnációi képezték, melyek közül, mint a régi bányászok mondják a pirit sok aranyat és a galenit pedig ezüstöt adott kohósítás utján. Ez magyarázza meg aztán, hogy a régi offenbányai kohó- nak Zalatnára való áthelyezése, miért vetett véget e vidék bányászatának. APRANYTARTALMU ÉRCES TELÉREK MIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATA. 15 .: IV. Mikroszkópos vizsgálatok. E vizsgálatokat nem vékony csiszolatokon végeztem, hanem az érces darabkákat egy oldalon lecsiszolva és fényezve, vertikal-illuminatorral felszerelt mikroszkoppal ráeső fényben és némelyiket színezve, tettem vizsgálatom tárgyává. A vizsgált darabok a József-bányából származnak. Végeredményként az eddigi kísérleteim mind ugyanazt a strukturát adták, mint a minőt makroszkopice is észlelhetünk. Az aranyosbányai ideális terület bányageologiai vizsgálatának e kis rész- letét előre bocsátom, mert nem tudom, hogy a nem várt változott viszonyok lehetővé teszik-e a tanulmányozás további folytatását. Annyi bizonyos, hogy a tönkrement bányászat az alapos kutatást meg- nehezíti. Illetve most már nem lehet e vidéknek azt az igazi képét visszaadni, mint aminőt lehetett volna annak idején, a kitünő bányafeltárások korában. Abrudbánya, 1919 jan. 1. ARANYTARTALMÚ ÉRCES TELÉREK MIKROSZKÓPOS ; VIZSGÁLATA. Irta: BÁNYAI JÁNnos. — Az 5— 6. ábrával. — Az arany előfordulási módjai vizsgálati módszereink és eszközeink tökéle- tesedése dacára is eléggé homályban vannak. A tudnivalóinkban beállott hézag természetesen nemcsak a tudományos ismereteinkben jelent hátramaradást, hanem a gyakorlatban, az arany termelési módok megválasztásában is érezteti hatását. Az aranytartalom kiválasztásának módjai elvileg évszázadok óta nem változtak. Még ma is elsősorban a szabad arany kitermelése a fődolog, értvén ezalatt azt, hogy az arany bármily apró szemcsékben is forduljon elő ( !), azt egy- szerű porrázúzás által szabadítják ki addigi zárt börtönéből s viszont a kiszaba- dítás pillanatában higannyal foncsorrá kötik meg. Ezt az eljárást a modern kali- forniai zúzók által elég magas fokra is emelték. A mechanikai úton kiválasztott arannyal szemben megkülönböztettek bányászaink tüziaranyat is, melyet oly módon nyertek, hogy a zúzókból kiszabadult iszapból rázószéreken fajsúlyuk szerint különítették el az apróra tört ércszemcséket. Igy aztán a pirit, markazit, kalkopirit, galenit, szfalerit stb. a közéjük keveredett kevés földpát, kvarc, mész- pát stb. részecskékkel egy olyan arany tartalmú színport (slikk v. mara) adtak, melyekből kohózás által még jelentős mennyiségű aranyat tudtak kiolvasztani. 16 BÁNYAI JÁNOS E tapasztalati tény, hogy a színpor — amelyből a feltevés szerint mechanikai úton már minden szem arany eltávolíttatott — még is csak tartalmaz aranyat, arra vezette bányászainkat, hogy a színpor, főként a pirit és érces társai vegyileg kötött aranyat kell hogy tartalmazzanak, amely csak kohósítás által távolít- ható el. E felfogással a tényleges aranyércek (Sywamit, Nagyágit, Krenmerit stb.) fogalmát önkényesen az analog kohózási műveletek alapján kibővítették. Ez a feltevés aztán annyira beleélte magát bányász társadalmunkba, hogy az összes aranytermelési eljárásaink e felfogásnak megfelelően vannak beállítva. Hogy az arany a piritben pl. vegyileg kötve forduljon elő, e gondolatot már az első pillanatra is kétkedően fogadja egy mineralogiailag képzett ember. Ezért a kiválóbb bányageológusok csak szukcesszorikus aranytartalomról beszél- nek. (BeYscHLaG, BöckH H., KguscH, ParP K.) Érdekes, hogy ennek dacára is alig találunk adatot az irodalomban a tényleges állapot megvilágosítására. Ennek részben az lehetett az oka, hogy kutatási módszereink ezen a téren csak az utóbbi időben haladtak annyira, hogy a kémiailag kimutatott aranyat, tényleg szemmel láthatóvá lehessen tenni. A mikroszkópnak a geologiában s különösen az érctelérek vizsgálatában való alkalmazásával jött el az ideje annak, hogy az ásványok finom repedéseiben rejtőzködő aranyat kimutathassuk. A vizsgálatokhoz való csiszolatok elkészíté- sére legalkalmasabbak a pirites előfordulások, mert mint a tapasztalatok mutat- ták, az aranytermő vidékeinken majdnem mindig tartalmaznak. aranyat. A pirites telér darabokból nem szükséges a petrografiai módszerekhez hasonlóan vékony csiszolatokat csinálni. Tekintve azt, hogy tele lévén átlátszatlan foltokkal, csak ráeső fényben, vertikális, vagy opak illuminatorral megvilágítva alkalmasak mikroszkopi vizsgálatokra, ezért elég egy csiszolt lapnak az előállítása. A csiszolatot vizsgálva mindjárt kezdetben is csalódás ér minket. A pirit, kalkopirit, aranysárga színe annyira egyöntetű mezőben tün- nek elénk, hogy az egyes részleteket elválasztani egymástól nem tudjuk. Az egyszínű s különösen a sárgaszínű ércek elkülönítésére mikroszkóp alatt, Max Leo dolgozott ki egy ügyes módszert," melynek segítségével az egyszínű ásványok kémiai reakciók alkalmazásával ellentétes oxidációs színnel vonatnak be. Max Leó módszere a modern érctelepvizsgálatok megbecsülhetetlen eszköze lett. Hány esetben történt meg, hogy a kompaktnak látszó piritben a kémiai elemzések rezet állapítottak meg s ezt az adatot a telérek genetikai vizsgálatánál nem lehetett alkalmas módon felhasználni. A Max Leó módszerével az ilyen eset- ben mindig ki lehetett mutatni nem a termésréz — mint azt sokan gondolták — , hanem a kalkopirit jelenlétét. A kémiai reakciókkal különböző színekre festett s ily módon szerkezetileg tényleg elkülönített elegyrészek a mikroszkóp alatt vizsgálva s eddig jól ismertnek vett ásványi előfordulásoknál is bámulatos ese- teket eredményeztek. (L. Pentlandit kérdés megoldása.) Az így kapott adatokkal most már egészen más képet alkothatunk magunknak az igazi ásvány paragene- zisről s az ilyen előfordulások bánya értékbecslése is egészen elütő s a valóságnak megfelelőbb eredményeket szolgáltat. 1 Max Leo: Die Anlauffarben, Dresden 1911. Steinkoptf. ARANYTARTALMÚ ÉRCES TELÉREK MIKROSZKÓPOS VIZSGÁLATA. 1574 5. ábra. Aranytartalmú ércek mikroszkópos képei. Magyarázat : 1. A rodochrózit-rodonitos alapanyagban (vonalkázott) automorf pirit- kristálykák (keresztezett) ikerképződésben és szfalerit (pontozott) foglalnak helyet. A piritben lévő repedésekben arany (fekete) van kristályokban kiválva. (Verespatak, Rákosbánya az ú. n. mangántömzs részlet. Cementációs zóna.) 2. Termésarany (fekete) rodochrózitban (fehér). A pontozott hely, a termés- aranynak a rodochrózitban levő áttetsző részei által a felszínen látszó barnás foltjainak a területét mutatja. (Az előbbi lelőhelyről.) 3. Színpor (slikk, vagy mara) elemzés. Gipsz (1.);: Pirit (2. kockák ; 3. na- gyobb darab összetört alaktalan része; 4. ötszögtizenkettős és kocka kristályok). Kvarc (5. citrin; 6. amethist ; 7. rózsakvarc; 8. hegyi jegec ; 9. tejkvarc ; Szfalerit (10.); Kalkopirit (11.)§ Galenit (12.); Tetraedrit (13.) (A szinpor a verespataki kincstári zúzóból van, amely a kőzetet az altáró cementációs zónájából nyeri.) 4. Tetraedrit (keresztes) és szfaleritből (pontozott) álló repedés tömör : kalkopirit (vonalkázott) tellértöltelékben. A tetraedritben a repedések calcedon (vonalozott) anyaggal vannak kitöltve. A kalkopiritben termésarany (fekete) fordul elő és szétszórtan piritrészletek is vannak (kis körök.) (Bucsony. Aráma-bánya. Cementációs zóna.) A szerző eredeti rajzai, 60-szo- ros nagyításban. Földtani Közlöny. XLIX. köt. 1919. 2 18 BÁNYAI JÁNOS . Max Lxo a festési eljárásainak ismertetésénél annak a feltevésnek ad ki- fejezést, hogy ttalán ezen eljárás alkalmazásával az arany tartalmú piritben az aranyat láthatóvá lehetne tenni, mely esetben az mint mechanikai keverék fordul- hat csak elős. A pirit megfestésére ő a rézgálic oldatnak az elektrolitikus hatását tartja alkalmasnak, mely eredményekép a pirit fekete kéreggel vonódnék be. Kísérleteimnél ez az eljárás nem sikerült s azt hiszem nem is válhat be, mert a finom repedésekben meghuzódó aranyat a piritre rárakodó rézréteg oldali vasta- godásával valószinűen befedi. Megpróbáltam ehelyett a piritet vörös oxidréteggel befuttatni. Erre a célra kaliumbromat oldatot használtam. 25 cm? bromvízben feloldandó kb. 12:5 gr vegytiszta kaliumhidroxid. A felmelegített oldathoz 0-5 cm? folyékony brom öntendő. Lehülés után az oldat citromsárga lesz (esetleg fehér csapadék is keletkezik). Az így elkészített és jól lehűtött oldatba helyezendő a már elkészített csiszolat. A kaliumbromatot tanácsos mindig frissen készíteni, bár én azt tapasztaltam, hogy jól bedugaszolt üvegben hosszabb idő mulva is használható. Egy pár órai nyugvás után az oldatból kivett csiszolatban a pirit rézvörös színűvé válik (vigyázni kell, hogy a csiszolat felszínén légbuborékok ne maradjanak!) s így a sárga színét megtartó arany az előállott kontraszt által élénken kiválik a pirites alapanyagból. Kísérleteimhez az anyagot Abrudbánya klasszikus aranytermő vidékéről szereztem be. Alkalmasnak igérkezett különösen a híres verespataki Rákosy- bánya mangán tömzséből vett részlet, mely köztudomás szerint a legszebb és leg- gazdagabb termésaranyat szolgáltatta. A szép rózsaszínű rodochrózit rhodonitos alapanyag tele van, makroszkopice nézve is, az aranysárga foltjaival. A csiszolt darabok szépségük és ritkaságuknál fogva is e vidék speciális-drágaköveit szolgál- tatják.! A híres Rákosy-kövek a mikroszkópikus vizsgálatoknál meglehetős nagy meglepetést hoztak számomra. Tényleg bebizonyosodott az a régi magyar közmondás, hogy : kNem mind arany ami fénylik h Találtam ugyanis olyan darabokat, melyekben az alapányag- ban nem arany, hanem pirit volt beágyazva, még pedig igen szépen kifejlődött automorf hexaederek alakjában (5. ábra 1.) Egy ilyen példány adta meg a bányá- szok ú. n. tüzi aranyának is az igazi előfordulási módját. A kaliumbromatos ol- dattal vörösre festett pirit repedéseiben ott maradt az arany változatlanul. Ez volt tehát az első originális példány, melyben a piritben előjövő arany végre tényleg láthatóvá vált. Egy másik rhodochrózitos darab már valóban termés aranyat tartalmaz. A csiszolt felszínen a korálszerűen előforduló s kristályokból összenőtt ágak szel- vénykéi apró szabályos idomokat alkotnak, melyeket a beágyazott részeknek, az alapanyagon keresztül áttetsző folytatásai felhős foltokban vesznek körül (5. Jabra 2) Az Abrudbányától nem messze eső bucsonyi A rám a-bánya hatalmas ! Abrudbánya—Verespatak—Zalatna vidékén igen gyakori a csiszolt szép rózsaszínű, sárga aranyfoltos gyűrűfej, inggomb, melltű stb. Ezek a csiszolatok mind a zalatnai kőipari szakiskola műhelyében készülnek. Ma már nem igen ehet hozzájutni, mert a Rákosy-bánya évek óta nincs üzemben. .19 , , ZKOPOS VIZSGÁLATA. , , ERCES TELEREK MIKROS; ARANYTARTALMU (ULIEPIO "987 HIUIJIJOH "EI6GI PS9JUAof TAG J9Z93JuI HMEIPINA "HI u V "9ÁUJATOZS xTOgyM ddavd) "ezzen ejae] UASIIJNÁSI 319919 Z9IJ B Ss9 38NZo "ÁURAV ZB JJDUI "J?UZOJARV] VAVIJOS HM9X9]9] SIÁSJA B I9XA9[0] VUNLIV ZV J9JBAN SZ JIUMODJB[9UI "EIJOHNOSÁTYO "JIINZB "JIYJARJRUL "317 -nzogrd 92uou) : : IPÁURASR? S "UBA ULYYJOJVSSVBVUIL "7 "9 "UI 0701—066 WodIoÍgujzs OST97 PULIV Z? PUOZ SOIDRPIXO "TIT V : "ZEUIJ8]J18]) JRÁUVIV "13 09 SI JOgsnz9 "13 81I£ 1ú494UúeuUuoa s Jazog 04 OT SVIJR 919 ZV "ÁURIR SIUII99 SI Z94 S9UIJOI "398 (0ABAY "JIUJOGg "JI4po9RAJ9g "gigojejzs "JIUoTBS "741d0910YI : IBPÁURASV "U9GZON s9A1953n] "UI OGT ÁS9JUIUI SOAJ9JAUISI JJOZOY "7 "9 "UT 066—0T8 B 330I03 ofljurzs: ZIAfRIeg ? RUOZ 3[£JU9UIOI ÁSVA JIVAJUDIUOY "TV "pegeui IMI? UO--43 G Z8 JULYUVUUOJ VUIPJARJÁUVAIV S "ZRUITVIIR] J9Z9I 99 G—IT Álom gind e : PÁUPASLOT "U9gZOY soXAI93ön] "UI 00T BAJYIT9g URA IJOZOY X9JUIZS NALSSEÁBUL "g "3 "UI FGZ—GGZ ? VUOZ IfogdoSÁTJUI ÁSRA S9SATPOSTP "IT ZV : JeZPIRÁSOIN TAZSZJO JUNI AVUNZ JIPPIXO ZV S? (3IYIU9UII9) SOSVIDOSVUI "SAZAIPOS[9 Z? JÁUJATOZS VÁUVJ-VUVIV tÁuosong Vv "eigy "9 MOST JJ OSZ £ EP VII TTT-7 10/7914 LEZAZZJBET TEENEEEE TT ENETBBET ? ENELSESÉEEZET " NNNKAKE TÁ 2 77 FEZNSBET TET 49/49y DUJD) Duuy (jog gen ESZE NT zi E JSTSZA 35 üJZ9puD ojfoy DgoDP HOpÖsoLJoó4A Úsz E SAN VEN ÖNÉ ÉR VT IB E ALA ÓLA SE zt A m [1] L nm dl] : NN BUTA B FASZT BTS HEJ MEB sú 2 .DVOZ sale zta J/DJUV9U92 38 A [/DISJU9I40), 1/29puD 0//og D9I/20D ÜUZz9pyD 0//oy 297/2909 TSÉRA $09620/posg, 59404pJOZ [JOPOSOJJSDAY S SOUJODII a 2 385 szk £ u 17 u es6 [///EA 1458 y DUJD)-OPDSWOJD[[Ju9ZO DUJDJ/[D — UO9JOGDA Hz egal 4166 44 aZOs DU4DJY-O —— 4aSalfany 90 BÁNYAI JÁNOS kalkopirites telérei már régóta híresek magas arany tartalmukról. A Papp K. által közölt elemzési adatok szerint ! pl.a Napoleon altáró szintjén az arany tartalom tonnánként 50 gr-ra tehető, amely arany tartalmat szintén kohósítás útján nyerik ki a Zalatnára beküldött ércekből. Ezeknek az alapján igen alkal- masnak látszott, hogy vizsgálataimhoz innen is használjak fel anyagot. Kalium- bromatos festés után a csiszolt telérdarab igen szép színdifferenciákat adott. A barnára festett kalkopiritben szétszórtan fellelhető az arany. (5. ábra 4.) A kal- kopirit tömeg közepét egy repedés foglalja el, melyet makroszkopice is nézve, egy tetraedritnek tartható szürke ásványi anyag tölt ki teljesen. Mikroszkop alatt szép szerkezetet árult el. A repedés falát a sárgás fehér oxidréteggel bevont szfa- lerit foglalja el s az ezen belüli részt meg tetraedrit tölti ki. Viszont ennek az üregecskéiben kalcedon van lerakódva. (Valószinűen tévedés lesz a Papp K. által említett hialin,? mely kalcedon lesz szintén valójában!) Az érintkezési ha- tárokon még kalkopirit és pirit szemcsék vannak oly kis méretekben, hogy azokat e nagyítás mellett az esetleges zavarok elkerülése céljából el kellett hagynom. E megvizsgált három érces előfordulás mikroszkópos adatai világosságot vetnek keletkezési módjaikra. A verespataki anyagban nyilvánvaló, hogy az egykori repedést a mészkő VATER-féle vagy azt megelőző amorf módosulatához hasonlóan a rodochrozit- rhodonitos kocsonyás alapanyag töltötte ki, amelybe a LIESEGANG ? kísérleteivel igazolt diffuziós jelenséggel jutott be az érces anyag és az oldatából kicsapott arany. Az arámai kalkopirit, a kis repedésével valamint a szétszórtan álló pirit részletekkel, egy primér pirites telérből átalakult szekundér képződésre mutat. Nyilvánvaló így, hogy mind a három darab a cementációs zónának jellemző előfordulási módját tünteti fel. A koncentrációs elméletet, amelyet STELZNER-BERGEAT 1905-ben s KeguscH berlini geológus 1907-ben a délafrikai aranybányák alapján meg- alapított, a magyar irodalomban Papp KáÁRoLry alkalmazta először és pedig épen a bucsumi Aráma-bányában. Kimutatta 1913-ban, hogy az Aráma-bánya az Erdélyi Érchegység vegyes teléreinek a legszebb példája, amelyben emel- lett a zónabeli elkülönülés is pompásan kifejlődött. A teléreknek abban a zónájában, amely a felső oxidációs színt és az eredeti mélységbeli ércesedés szintje között van, a nemes fémek felhalmozódnak. Ugyanis a szulfidoknak redukáló hatása következtében, az ú. n. cementációs zónában a nemes fémek kicsapódnak és koncentrálódnak. A zónabeli elkülönülést jellemzően illusz- trálja PaPP KÁRoLY szelvénye, amelyet a 6. ábrán eredetiben bemutatok. Mikroszkópos vizsgálataimból kétségtelenül kitünik, hogy az arany a piritek és más kísérő ércekben tényleg csak mint szukcesszórikus 1! PAPP KÁROLY: Bucsony környékének geologiai viszonyai. A m. kir. Föld - tani Intézet Évi jelentése 1913-ról, 276. oldal. :? PaPP KÁáRory: Bucsony környékének geologiai viszonyai. 268 old. 3 LIESEGANG E. B.: Geologiscehe Diffusionen 1913. Dresden-Leipzig. Steinkopf. A (MACSKAMEZŐJ-TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 21 elegyrész fordul elő s így a praxisban annyira elfogadott tüzi-, k o h ó-, s vegyileg kötött arany elnevezéseknek semmi alapjuk nem lehet, . mennyiben azt az Abrudbánya vidékén szokásos értelemben használják. Az aranyelőfordulás kérdésével kapcsolatban szinte lehetetlen, hogy köz- . gazdasági vonatkozások is ne jussanak az eszünkbe. Ha az előbbi vizsgálati eredményeket összevetjük az arany kitermelési módozataival, megérthetjük könnyen, hogy a zúzók tökéletlen munkája miatt a köőzetanyagból kihullott ércek finom repedéseikben az amalgámozástól meg- óvják az aranyat. Megvizsgáltam mikroszkóppal a verespataki kincstári zúzómű szinpor anyagát s abban bizony a piritek legnagyobb részét ép kristály- kákbantaláltam az anyagközetből kihullva. (5. ábra 3.) Megjegyzem, hogy a színporanyagnak több mint 9099-át épen a pirit alkotja. Most már el- gondolhatjuk, hogy parasztzúzóiük primitiv munkájukkal milyen tetemes arany- mennyiséget veszítenek el, ha a tökéletesnek ismert verespataki kaliforniai rend- szerű zúzók színporanyaga ilyen eredményt mutat. A zúzók vizétől zavaros pa- takok az aranyat magába záró ércek hatalmas tömegét szállítják el s rakják le a parti iszapba. Idáig csak ezen iszap termésaranyának a kimosására gondoltak. Látnivaló, hogy e dús érces iszapnak a, feldolgozására, e mikroszkópi vizsgálatok alapján is, tökéletesebb módszerekre van szükségünk, melyek az eddigi heverő nemzeti vagyont nem hagyják odaveszni közgazdaságunk nagy kárára. Abrudbánya, 1919 február 20. BÁnyAI JÁNnos. Cenzurat Abrud 30—V. 1919. Davip. A cMACSKAMEZŐ -TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE I ERDÉLYBEN. Irta :. ROZLOZSNIK PÁL: — A 7—10. ábrával. — I. Bevezető. Magyarországnak mangánérc-szükséglete a világháború előtt meglehetősen jelentéktelen volt. Vasércei közül a legfontosabbak mint a vaspátok és az abból keletkezett barna vasércek már annyi mangánt tartalmaznak, amennyi nyers- vassá való kohósításukra szükséges. Jóformán csak az osztrák-magyar állam- vasúttársaság vaskő-dognácskai . magnetites ércei szorultak jelentékenyebb mangánérc- adagolásra. A bessemeracél és vas gyártásához szükséges ferroman- gán mennyisége szintén nem volt nagy, pl. 1913. évben 7790 t s ezt a szük- ségletet kizárólag külföldről, főleg a witkovici ferromangankohóból fedeztük. 2 po ROZLOZSNIK PÁL A volt monarchia azonban jelentékeny mangánérc-behozatalra szorult, amennyiben 1910—1913 évi átlagok szerint termelése 99,760 t-ás évi szükség- letének csak 3390-át fedezte!. A behozatal túlnyomó része a magas százalékú mangánércekben végtelenül gazdag Oroszországból került ki. A világháború folyamán ennélfogva úgy nálunk, mint a szintén nagy manganérc-behozatalra utalt Németországban a figyelem alacsonyabb százalékú vasmanganérc előfordulásaink felé fordult. A rendes mangánfogyasztást növelte még az a körülmény is, hogy a különleges acélfajták gyártásához szükséges fémeket, mint a Gr., Ni, Mo. stb. nagyrészt szintén külföldről hoztuk be s ennél- fogva mangánban gazdag ú. n. önedző acélfajtákra voltunk utalva. Vasmangánérc-termelésünk a háború alatt főleg két földtani tipusú elő- fordulásból került ki. a) A egyik tipus az eocén rétegekben üledékes eredetű telepeket alkot s bár mangánban nem épen gazdag, kitermelésük a fogyasztó piachoz (Csehország és Németország) való közelségük folytán már részben békében is elég tekintélyes volt. Legfőbb képviselőjük a Szepes vár- megyében levő lándzsás ötfalusi előfordulás." A háború folyamán kihasz- nálásra került a még szegényebb lednicrónai üledékes mangántelep s fejtésre nem méltó állapotban ismeretes Rajecz környékéről. Ugyancsak eocén rétegekben fordul elő, bár más eredetű, az Úrkúti gyönyörű mangánérc telep, a veszprémmegyei Ajka közelében, amelyet a világ- háború folyamán fedeztek fel. b) A másik tip uselterjedésével a következőkben részletesebben fogunk foglalkozni. II. A cMacskamező tipusú előfordulások rövid jellegzése. Mint azt több kutató, így WALTER BRuwxo már régebben kimondotta és újabb időben Kossmar dr. a macskamezői előfordulás leírásánál részletesebben kifejtette, eredetileg üledékes, valószínűleg telepszer ű előfordulásokkal van dolgunk, melyek regionális metamorfózis útján teljes átkristályosodáson mentek keresztül, úgy hogy jelenleg mint a kristályos palasorozat konkordáns tagjai rendszerint lencse- vagy lencse-rendszerszerű közbetelepülések alakjában találhatók. Ezen átkristályosodási folyamatnak megfelelően szerkezetük többé- kevésbbé jól réteges, gyakori az azonos ásványos alkotórészek szalagos elrendezése, vagyis röviden szerkezetüket azok a törvények uralják, melyek a kristályos palákra jellemzők. Másrészt jellemző az ásványos összetéte- lük egyhangúsága; az összetételben résztvevő kevés számú ásvány az 1 Dr, H. Tegrsci: Kartographische Übersicht der Erzbergbaue Österreich- Ungars. II. Auflage. Wien 1919, p 85. ? Ezen üledékes eredetű mangán-telepeket PaAPP KÁRorLYy: AsMagyar Birodalom vasérc- és kőszénkészlete című munkájának 99. olda- Lá Mangánérctelepek a Szepességben c. fejezetben ismerteti a 28. ábrával illusztrálva. A (MACSKAMEZŐ) TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 923 egymástól oly nagy távolságra fekvő előfordulásukban azonos marad s különb - ség csak azoknak egymásközti arányában, szemnagyságukban s bizonyára vegyi összetételükben is mutatkozik. Az egyes ásványokat illetőleg eddig csak a macskamezői ásványok vegyi összetétele ismeretes s ezek Jomwn C. vizsgálatai alapján mangán-vaskarbonatok részben pedig vas-mangánszili- kátok, mint mangán-vas augit (Mn — 39—4009, Fe — 10—209, Si109 — 10—139) vasmangan olivin (Fe— 33, Mn — 18-5, ISS 3090), vasmangan agyag földgránát (Mn— 20, Fe— 12, ATOM 18-8, S10, — 35899), vasmangán amfiból (Fe —21:2, Mn—8, CaOo-k MgO—-11-6, S-0O, — 4990) és mangántartalmú magnetit.- Továbbá ásvá- nyai még akvarc, vaskovand s végül a minden csiszolatban köpcös egyénekben feltünő apatit, mely utóbbi az ércek értékesítését rendkívül hátráltató magas foszfortartalmát eredményezi. Megjegyzem, hogy a vas- mangán olivin a többi előfordulásokban csak elvétve észlelhető. Az eddigi bányászat tárgyát mindeddig nem az eredeti telepanyag, ha- nem annak oxidációja és cementációja által létrejött vaskalap képezte. Az oxidációs öv főérce a pszilomelán és a limonit, előfordul azonkívül manganit, wad és piroluzit, utóbbi még mindig oly mennyiségben, hogy különválasztva mint sokkalta értékesebb manganszuperoxidos érc értékesíthető. Valamely előfordulás értéke tehát az eredetitelep összetételén és méretein kívül első sorban azoktól a paleomorfológiai tényezőktől függ, melyek mélyebb vagy sekélyebb oxidációs öv kifejlődését eredményezték, illetve az oxidációs termékeket az eróziótól megvédték. - Az eredeti telepanyagból csak annak tisztábban karbonátos rétegei jöhet- nek számításba. III. Az előfordulások részletes leírása. 1. Máramarosi Havasok:; . Az egész hegység mangánelőfordulásaira vonatkozó gyér adatokat PAPP KÁRony dr. állította össze," részletesebb leírás hiányában azonban egyelőre még nyilt kérdés marad, mennyiben sorolhatók mind a cMacskamező; tipus- hoz. Már WALTER BRguwó is felemlíti, hogy Kabolapojánától nem messze a jakobeny-iekhez egészen analogus mangánvasérc előfordulások észlelhetők? s nekem is alkalmam nyilt, a tipus előfordulását Havasmező környékén két helyen megállapítanom. A felhagyott régi kutatások értékesítésével az 1917. év folyamán WIEGNER Guszráv budapesti lakos kisérletezett eredmény nélkül. Az első kutatási csoport Oroszfő (Ruszkirwa) község északi vége felett a Kirwa-patakba mindkét oldalról beömlő mellékárkok torkolata körül fekszik, 1 PAPpP KÁRoLrY dr: A magyar birodalom vasérc- és köszénkészlete. Budapest 1915, a 281—300. oldalakon a 78. ábrabeli térképpel. 2 B. WALTER: Die Erzlagerstátten der südlichen Bukowina. Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt. 1876. p. 314. 94 ROZLOZSNIK PÁL közel 2 km-nyire a háború folyamán épült leordina—luhi-i vasúti vonal oroszfői állomásától. E helyen a Kirwa-patak keleti partját 25—30 m hosszú és 2—3 m magas sötét kvarcitsziklafal alkotja s benne sávos-lencsés-muglyás elosztásban elmállott mangánércek észlelhetők, anélkül, hogy számbavehető méretű tisztább réteget alkotnának. Egy $Srogw EMmrL bányatanácsos által gyűjtött próba 12:6790 Mn-t eredményezett. j A szemközti jobboldali mellékárok északi lejtőjén levő kutató-táró egy 15h felé dülő 05—1m vastag réteget követ, mely még erősen kvarcos, jobb mangánérc csak egyes muglyákban s törési vonalakon akad. Az ároktorkolat- tól délre hasonló réteg kibúvása észlelhető, de nincs még feljárva. A jobb mangánérces darabokban is még el nem mállott szilikátmagok találhatók. Az előbb említett táróból való s SPoRw EmrL bányatanácsos által gyűjtött átlagos próba csak 1-490 Mn-t, az utóbbi kibúvásé pedig 8:790 Mn-t eredmé- nyezett. Egy ezekből a kutatásokból való karbonátos-szilikátos próbadarabot EmszT Kármán dr. a következő eredménnyel elemezett meg: Mn — 24-59, Fe — 3:2590, Si0O, — 28:3399, P — 0-0999. és § — 0-590. A másik kutatási csoport Havasm ez ő-től K-re fekszik, ott az ú. n. Zsófia-bányában bemondás. szerint régebben fejtési munkálatok is folytak s az ércet a Klotild első magyar vegyipar r. t. nagybocskói gyárába szállították. A Zsófia:bánya Havasmezőtől DK-re, a Kvasnica-pataknak egyik északi Bojka nevű árka mellett, a Menciul gerinc déli oldalán kb. 1050 m magasság- ban fekszik. A Kvasnica-patakból egy most már felhagyott szerpentin-út vezet fel. E helyen 15—20 m magas meredek sötét kvarcit-sziklalejtő alján 4 beomlott táró szája látszik, a lejtő túlnyomó részét törmelékhalmaz borítja, a kiálló kvarcitsziklákon dúsabb magánércek most már nem észlelhetők. SPORN EmiL bányatanácsosnak egy ércpróbája 26-3290 Mn-t adott. A Menciul gerinc északi oldalán, a Bárgyi nevű árokban, valamivel a katonai térkép cKlauses jelzésén felül állítólag ennek az előfordulásnak foly- tatása ismeretes. SPoRw EmrL bányatanácsos szerint hasonló mangánosan málló 0-5 m vastag réteg kibúvása még Havasmező keleti vége mellett a Ruszkova- patak jobboldalán és a Ruszkova- és Kirwa-patakok között fekvő Pentaja nevű árokban is. előfordul. Végül még felemlítendő-ra cFelsővissói Erzsébet bányatár- sulat, zárt kutatmányi területe, mely 1917. évben a PELLÁDY örökösök birto- kában volt. Papp KÁRoLry dr. adatai szerint! ca fészkeket 1881 óta rendszerte- lenül tárták fel s évenként 20—30t mangánvasércet termelnek KRorpÁác JózsEF főbányatanácsos szíves közlése szerint a mangánosan málló rétegsorozat Felső- vissó községtől É-ra, a felsővíssói Glimboka nevű hegyen nagy vastagság- ban bukkanik ki, anélkül, hogy dúsabb mangánérerétegek megkülönböztethetők volnának. Az egész vastagság átlagpróbáinak Mn-tartalma EmszT KÁLMÁN dr. elemzése szerint 0-23—8-190, kovasavtartalma pedig 93—72"9"0, mely adatok tehát kvarcitos főközetről tanuskodnak. Már a MiscHirz NáspoR márkusfalvai 1 PAPP KÁRoLY: A magyar birodalom vasérc- és köőszénkészlete. 300. oldal. A (MACSKAMEZŐI TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 25 bányagondnok által gyűjtött próbák 6-6, 10-15, 16"3, 28-7, 3135 és 32:999 fémmangánt tartalmaztak. Az előző gyér adatok alapján s részletesebb kutatások hijján talán még időelőtti a máramarosi vasmangán vonulatról végleges ítéletet alkotnunk, leg- feljebb annyi mondható, hogy a jelenlegi feltárások nevezetesebb bányászatra nem jogosítanak fel. Kétségtelen ugyanis, hogy külszínileg az ismert kibuvások az egész vonulat legszegényebb tagjai, minek főoka abban keresendő, hogy a délibb előfordulásokban túlsúlyba jutó karbonát és szilikátrétegek itt aláren- delt szerepet játszanak és az összetételt a rendkívül jellemző sötét kvarcit uralja. 2. Radnai Havasok. A. mangánércelőfordulásokban rendkívül gazdag Bukovinai Havasok köz- "vetlen szomszédságában, a Radnai Hav asok-ban a tipus előfordulását az 1908 év nyarán végzett felvételem alkalmával megállapíthattam, mint arról felvételi jelentésemben röviden meg is emlékeztem.! Mindkét észlelt kibúvás az Újradna és Jakobeny öv 16, rovat . XXXII jelű lapon megtalálható. Az első kibúvás Kosna községtől É-ra a bukovinai határ mentén É-ra lefolyó V. Teaca két nagyobb kezdő ága közti gerincen fekszik, mely gerinc a Pojána Iconi-in (1456 m kóta az 1 : 25000 térképen) éri el a főgerincet. A gerincen felvezető jó ösvény mellett 1235 m magasságban régi kutatások nyómai látszanak. A gyenge feltárás alsó részéből 11h felé dülő sötét kvarcitot jegyeztem fel, a felső részéből való próbadarab karbonátos, el nem mállott részét pedig Bupar ERnő fémkohászmérnök barátom az 1909 évben a következő eredménnyel elemezte meg: Fe— 18-46, Mn — 11-75, ÜT 6075 MgO — 71-48, CO — 26-83, AIl.09— 0-57, HO. — 0-01 és -oldhat- lan: 05209) — 17749. A másik kibuvás Új radnától K-re, a V. Marii alsó szakaszában található. A térkép cKlauses jelölésén alul fekvő hidtól Ny ra levő első nagyobb mellékárok torkolati részének baloidalán, 45 m-rel az út felett fillites kőzetben egy 2:57 vastag, 10h felé 267 alatt dülő mangánérces kérgekkel fedett erősen karbonátos réteg észlelhető. i 3. Bukovinai havasok. A bukovinai havasok számos és jelentékeny vas:-mangán előfordulását WALTER BRgunó kitünő részletes leírása révén? az irodalomban is már régóta ismerjük. WALTER az előfordulás keletkezését, a főbb vonásokban már he- lyesen ítélte meg (1. c. p. 314). Újabbi pompás leírásukat MoGItNIcxI Rowmáx- 1 ROZLOZSNIK Pár: Az Újradna, Nagyilva és Kosna községek között el- terülő hegyvidék földtani viszonyai. A m. kir. Földtani Intézet Évijelentése 1908-ról, p. 119. 2 B. WALTER; Die Erzlagerstátten der südlichen Bukowina. Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt XXVI. 1876. p. 345. 296 ROZLOZSNIK PÁL nak köszönjük.! MoGcIirwicki nézetei ugyan részben, nevezetesen a telepanyag földtani korát illetőleg lényegesen eltérnek a geológusok és általam is kép- viselt felfogástól, amennyiben bizonyos metamorf konglomeratumoknak a verrucánóval való azonosítása révén az érctelepek leülepedési korát a triászba helyezi s párhuzamosítja őket a triászban másutt észlelhető mangántartalmú radiolaritokkal. Ezekre a korviszonyokra még későbben visszatérek. A jakobényi előfordulások úgy az érc mennyiségét, mint minőségét illetőleg az egész vas-mangánvonulatnak kétségtelenül legbecsesebb részletét alkotják. Hosszabb időn keresztül űzött rendszeres bányászat által az ére elő- fordulási körülményei is legjobban ismeretesek. A következő adatok legfonto- sabb bányájára az Arsica-bányára vonatkoznak. Mellékköőzete sötét kvarcit, mely MoGiItxwxickI szerint a csillámpalában egyes hosszúra nyújtott teleplencsé- ket alkot. Az egyes lencsés teleptesteken belül az érc elosztása nagyon szabály- talan s külső határvonalaitól teljesen független; a kvarcit rétegei a legkülön- bözőbb irányokba gyürve találhatók, anélkül, hogy külső határai azáltal befolyásoltatnának.? Az Anna-Rosa teleprészben az érctartalom MOGILNICKI szerint 120 m hosszban és átlag 30 m vastagságban észlelhető, a középső arsicai teleprészben hossza 350 m s vastagsága 60 m stb. Az Arsica-bánya magas százalékú érceit kétségtelenül elsősorban ked- vező települési viszonyainak köszönheti. A lencsés testek párhuzamosan települnek a felületi térszinnel s nem mély fekvésüknél fogva túlnyomó részük teljesen átalakulhatott oxyd-hidrátokká úgy, hogy csak a lencsék belsejében még érintetlenül maradt kisebb kiterjedésű rhodonit-man- gánpát magok tanuskodnak az eredeti telepanyagról (lásd MoGIzwicrr haránt- és hosszmetszetét a III, táblán 15. és 16-dik ábra). Ezen kedvező viszonyok dacára is a jakobényi bányaüzem az orosz verseny folytán csak nehezen tudott boldogulni. A háború alatt a volt mo- narchia legfontosabb mangánbányája lett. A forszirozott termelés folytán az ércek minősége kissé alászállt s pl. 1917 év végén a következő átlagos össze- tételt mutatta : Mn0, — 442, Mn0O — 4-7, Fe, 0, — 257, PbO — 0-838/ Cu0 0-O6, Al,(0, — 3-6, CaO — 0-1 és 570, — 14690 (üzemi elemzés). A nyerster- mény Mn-tartalma 10—2590 között váltakozott, a bányaérc átlagos Mn-tar- talma 3090 volt, míg a 2090 Mn-tartalom aluli fejtményt a bányában tömedék- nek használták fel. A vaskohászati célokra felhasznált rendes ércen kívül csekély mennyi- ségű szuperoxidos ú. n. elemérceket is termeltek? s az utóbbiak összetétele EwmszrT Kárzmáw dr. elemzése szerint a következő : MnO, — 7578 (Mn — 4.789), Fe,0. S 10-15, S70, — 189, 4105 — 4025MgOS 5715 E OAI TATE EzátSB ESZO SAO 1 ROMAN v. MoGInsicki: Manganerzlagerstátten der südlichen Bukowina. Berg- und hüttenmánnisches Jahrbuch. 1917. p. 1. 2 MOGILNICKI : Manganerzlagerstüátten ect. p. 9. : Az Arsica-bánya az 1917 évben 33,220t vasmangánércet (30—329/, Mn-al) és 40t elemércet, az 1918 év első 8 hónapján keresztül pedig 32,370 t vasman- ganércet és 85 t elemércet termelt. A (MACSKAMEZŐ)-TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 27 Jakobeny környékének többi kibúvását MoGcrnwickxiI részletesen leírta és térképén feltüntette (II. tábla id. helyen). Említésre méltó a dorna-wátrai Terézia-bánya, melyet a háború folyamán újból üzembe helyeztek.! 4. Prelukai szigethegység. A prelukai szigethegység déli peremén ÉK—DNy-i irányban vonuló macskamezői előfordulás KossMaTr FERExc dr. és Jonw alapvető tanulmánya,? továbbá OviRIxG H. újabbi, a háborús üzem eredményeit is felölelő leírása révén? annyira ismeretes, hogy e helyen a főbb jellemvonások kiemelésére szo- rítkozhatunk. A vonulat legbecsesebb része a Borta és Szrimturi árkok között elterülő 650 m hosszú, 6—40 m vastag s vetődésekkel csak kevéssé megzavart lapos lencsealakú részlet. Tulajdonképen két, csillámpala közbetelepüléssel elválasz- tott településsel van dolgunk, melyek közül a fedőbb lefelé lencseszerűen ki- ékül (I. Ovumiwxg szelvényét 4. ábrán a 350. oldalon). A sötét kvarcit össze- tételében már alárendeltebb szerepet játszik, de még megtalálható pl. a Borta árokban a telepek fedőjében; e helyen világos kvarcitpala fedi, mely felfelé csaknem fokozatosan kvarcdús csillámpalába megy át. Az oxidációs öv mélységét illetőleg még elég kedvezők a viszonyok. Mint arra már Kossmaris ráutalt, a lapos hegyhátak térszíne még alig tér el az alsó tarka agyag által elborított eocén előtti térszíntől. A kibúvások oxidációja tehát már az eocén előtt megindult s az alsó tarka agyagrétegek eltávolítása után is még hosszabb időn keresztül folytatódott, anélkül, hogy az erozió az oxidációs termékeket eltávolította volna. A. bemélyített völgyekben ellenben az oxidáció jelentéktelen s csak csekély bekérgezésre szorítkozik. Az aránylag véve kedvező viszonyok dacára az oxidációs öv legnagyobb mélysége alig 30 m, tehát a sziderites előfordulások oxidációs öveinek mély- ségéhez képest kicsiny (a gömöri Vashegyen ez:ra mélység 150 m, Gyaláron 100 m stb.). Ez a körülmény a szilikátok nehéz elmállásában leli magyarázatát. Az ismeretes oxidációs zóna különben legnagyobbrészt a háború folyamán le lett fejtve; a még megmaradt oxidos éreek mennyiségét OUIRING csak 5000 t-ra. becsüli. A háborús német üzem alatt az 1917—1918 évek folyamán 32,500 t ércet termeltek s belőle 13,896 t-at elszállítottak, míg a többi készlet a forra- dalom kitörésekor Macskamezőn maradt. Az előfordulás éregazdagságát illetőleg felvilágosítást nyújthatnak követ- kező összehasonlító adatok; A macskamezői telepek kb 2099-a ére átlag 2596 1 A Terézia-bánya havi termelése az 1918 év folyamán 3180 t vasmangán- ércre és 15—19 t darabos ércre (350/, Mn-al) emelkedett. 2 Dr. FgRAsz Kossmar u. C. v.Jouw: Das Manganeisenerzlager von Macska- mező im Ungarn. Zeitschrift für praktische Geologie. 1905 p. 305. 3 H. Ourmisa: Über das Manganeisenerzvorkommen Macskamező (Masca) in Siebenbürgen. Zeitschrift f. prakt. Geologie 1919 p. 133. 28 ROZLOZSNIK PÁL Mn-tartalommal, míg a jakobényi Arsica-bányának 3090-a érc. átlag 3090 Mn-tartalommal, A jövendő bányászat tehát az előzők szerint csak az eredeti mangán- pátos ércekre szorítkozhatik. Ezeknek összetételére például szolgálhat két EmszT KÁLMÁN dr. által eszközölt elemzés. Í Bortavölgyi " ére: "570. — 10-14, Fe-C 1138, Mn925-115""SZVRR P — 047. és. CO, — 2196. István-tárói sére: 510 — 538, Fe S 10595 ME 32-37, 555020, FR 0N2t és GOSSZSZZAUN ; A jövendő bányászatra nézve fontosak azok a kísérletek, melyeket a porosz hadügyi miniszterium nyersanyag-beszerző osztálya a pátos ércek fel- használását illetőleg végeztetett és amelyek a következő kedvező eredményeket szolgáltatták : A porosz hadügyminiszterium kisérletei a pátos érceken. A kisérlet rövid leirása Oxidos ére Pörkölt pátérc IR ze 20-4 0/o 22-04 99 Mező 2Ű:2. se 24"00 c A próbára felhasznált érc összetétele e lzáklte 0-77 c 0-83 u SZATAZ Ala DOGDAM szt éz eszesek e Si 0 ag 46 gőg; 94 c 94 c Az 1 tonna ferromangán előállítására szükséges KÖKSZETEETTÁNYÁTSBEB ez ezek zást ei ÉSE le 2800 kg 2140 kg Az 1 tonna ferromangán előállítására szükséges ére MONNYYISÓROZ Hé SEEN LE ZTE a s a gt 3005 a 2510 c 2 6A gyártmány mangántartalma — 22 s ass 33"-8 99 40-4 99 j MangányeosztéBég iz ez ezé pete Vé 43 99 26 9 A salak mangántartalma is ee sseeás zi öe 79 ; 7.9 Az 1 tonna ferromangánra eső salak mennyisége 3205 kg 1933 kg ZENET 4 c c mészkő hozagolás 830 c 505 c A SONÁT TÁN TOSZTOTTAT TALMAZ ege z ke el 2-83 90 18 9 ÉN OZÁBAL A se SE e ée Sze zza é ET 33"1 39-8 A. pátércek felhasználására épülő pörkölő-telep azonban az 1919. év végi forradalom kitörése folytán Macskamezőn már nem készülhetett el. Bányászati viszonyainak, s újabb feltárásainak részletes leírását adja dr. Papp KáRory: cA Magyar Birodalom vasérc és köőszénkészlete; monografiájá- nak 61. fejezetében: A macskamezői mangánérctelepek Szol- nok Doboka megyében címen (a 301—306. oldalokon a 82. ábrával). A macskamezői bányászat térképét ÜRmössy FEREsxc 1910 évi felvétele szerint a 7. ábrán közlöm. . 29 F CEK ELTERJEDÉSE ERDELYBEN. LA 23 , A (MACSKAMEZO? TIPUSU VAS-MANGANER , [d 001 0LL 071 0€t ovi "JUTAAZS 9[939AJ9J TA? OTGT ONAUHAGT ASSONA(] :"TAg9ÁSOUI PXJOJO(T JOUJOZS A TEJZIZETONEZŰST) EREZET ZETT] 49148 W 121490 4Pl9H 04DIID nől. d szasz ? 040] UDAISTAI AJ UDAISTI "ad 9449) geÁUuerg TOZOUTRYSIRUI W RAgV "Z 94pIID UDAJSI 0J4JDJID D/JO9g. A. I N 30 ROZLOZSNIK PÁL 5. Gyalui Havasok. A vasmangán-vonulatnak a Gyalui Havasok déli peremén végig húzódó caranyos-menti,. részét ScHöPpPE W.! dolgozta fel. Földtani és az érctelep képződésére vonatkozó nézetei több lényeges pontban eltérnek. az itt képviselt felfogástól. Tévedéseinek részletesebb kimutatása azonban messzire túlhaladná e cikk kereteit s ennélfogva csak az ércképződési elméletével fogunk röviden foglalkozni. A kiindulási pontban — régi üledékes vasmangántelep képződése — egyetértünk. A telep s részben a kristályos pala átkristályosítását azonban kontaktmetamorfózisra vezeti vissza, mely metamorfózis egy a mélyben maradt dacit-andezites magma behatására valószínűleg miocén korban következett volna be. ScHörPE-nek ezen eltérő nézete a regionalis metamorfizmus és kontaktmetamorfizmus termékeinek összezavarásában leli magyarázatát. A grano- dioritos kőzetek a szóban forgó terület közvetlen szomszédságából (Nagyhalmágy és Rézbánya környéke) is eléggé iemeretesek, hogy azokat egészen rendes kristályos pala külsejű közetektől első pillanatra is megkülönböztethessük. ScHöprE kontakt ásványai, mint a biotit, gránát és a staurolith ilyen kifejlődésben vagy pedig általában rendes kontakt udvarokban nem észlelhetők, más ásványaira nézve, mint vesuvian és wollastonit, melyeket csiszolataimban nem tudtam megtalálni, kívánatos lett volna pontos lelőhelyeiket és a meghatározásukra használt módszereket is pontosan megadni. Annyit kétségtelenül megállapithattam, hogy az aranyosmenti vonulat kőzetei úgy ásványos összetételben, mint szövetükben teljesen megfelelnek a vonulat többi tagjainak, tehát a macskamezőieknek is. Hogy pedig a felsőkrétánál fiatalabb mélységbeli kőzet e helyen nincsen jeleu, az már abból a körül- ményből is biztosan megállapítható, hogy a vasmangán-előfordulások közvetlen szomszédságában levő felsőkréta rétegek a kontaktmetamorfizmusnak még nyomát sem mutatják. A főbb kibuvási helyek a következők: a) Alsószolecsva környéke. k A Scnörpe által tárgyalt Doboshegy környéki előfordulásokat csak futólagosan volt alkalmam megtekinteni. A rétegsorozat feltünő vonása, hogy az egymáshoz közel fekvő telepeket elválasztó mellékkőzetrészletekben m é s z- csillámpala és szemcsés mészkő igen jelentékeny szerepet játszik, pl. a legdélibb telep szelvénye a következő: gránátos csillámpala, 0-6 m sötét kvarcit, 1 m erősen szilikátos mangan-vastelep s mészpala. Feltünő a kvarcit csekély szerepe és a mészkő megjelenése, ELT vonás a délibb vonulat több tagjánál ismét fellelhető. Az oxidációs öv mélysége az ottlétemkor (1917) éppen megindított kincstári kutatások akkori állása szerint csak 1—2 m mélyre terjed. Ez oknál fogva ezeknek a különben is csekély vastagságú telepeknek gyakorlati jelentő- séget aligha tulajdoníthatunk. I 1 ScHöPpe W. Über kontakt metamorphe Hisen-Mangen-Lagerstátte am Aranyos-FluBe, Siebenbürgen. Zeitschrift für practische Geologie, 1910, p. 309. A (MACSKAMEZŐ) TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 351 b) Orest község környéke. Az Alsószolcsva községtől É-ra fekvő Orest község mellett GIDRAr alsó- szolcsvai jegyző a vasmangán-vonulat új kibúvását kutatta fel.. Kutatásai a 650 m kótás templom és az 591 m kótás malom között lévő malmos ház- csoporttól É-ra, 50—100 m magasságban a völgy talpa felett feküsznek, hol 100 m hosszúságon belül több kibúvást fedtek le. Az ÉNy-i kibúvást rövid táróval vizsgálták meg. Dölése ÉNyi, vastagsága 1-5 m, mellékkőzete mész- pala, kitöltése erősen szilikátos. Csapásban ÉK felé kiszorul, amennyiben folytatásában a mészpalában csak kis mangánpátlencse látható. A tőle DNy-ra 80 lépésnyire kibukkanó kvarcitban 4h -as csapásban több mangánosan mállott lencse sorakozik egymáshoz. Kiterjedésük nem nagy, pl. egyikük 12 m hosszú, 1m között váltakozik. Az oxidációs öv mélysége fekvésüknek Meőtálóen sekély, alig 1—2m s erre már az szelek gránátos-amfibolos- karbonátos-kvarcos telepanyag következik. Ez a kibúvás a ScHörPE által leírt vonulattal nem függ közvetlenül össze, amennyiben azt tőle egy vastagabb sorozat elválasztja. Ennek a sorozatnak tagjai részben jobban kristályos, részben már egészen fillites, olykor gránátos grafitos-szericites palák, grafitos kvarcit, diaftoritosan elváltozott szemes-gneisz vagy porfiroidszerű kőzetek, egészen kipréselt fehér kvarckonglomeratum és kvarcitpala és végül egy vastagabb szemcsés mészkő-vonulat.! Ha a települést szinklinalisnak fogjuk fel. úgy az új kibúvást a délinek északi szárnya gyanánt értelmezhetjük. Hogy az oresti előfordulás csapásirányban tovább követhető-e, arról nincsenek adataim. Az ismeretes kibúvásnak nem tulajdoníthatunk nagyobb fontosságot. c) Aranyosbánya (Offenbánya) környéke. Az aranyosbányai vasmangán előfordulásokat már GRimm János is fel- említi, az oxidációs érceket mangánérceknek felismerte, míg az eredeti telep- anyagot mangántartalmú pátvaskő és mágnesvaskő keverékének jelöli.? A Schöppe által csak röviden vázolt (I. c. p. 26 és 28) és újabban ERöss AwraL aranyosbányai tanítóigazgató által kikutatott kibúvások, melyek Felsőcsóra-teleptől ÉK-re és DNy-ra találhatók, a következők : 1. Vurtop. E helyen 918m magasságban 8m hosszú kutatótáró egy 9h 59 felé 459 alatt dülő s lm vastag telepet követ. Fedője mállott gneisz szerű kőzet, fekvője nincsen világosan feltárva. Vajdahunyadi elemzések szerint? 1 A terület földtani viszonyait T. RorH LaJos ismertette rcAz erdélyrész Érchegység aranyosmelléki csoportja Nagyoklos, Bélavár, Lunka és Alsókolcsva környékén; c. művében. A m. kir. Földtani Intézet Évijelentése 1899-ről p. 59. A szemcsés mészkőben a Bujor-hegyen GIipRAI jegyző által felkutatott veres vasércelőfordulást talán lesz alkalmam még megismertetni 2 TOHANN GRIMM: Die Erzniederlage und der Bergbau zu Offenbánya in Siebenbürgen. Berg- und Huttenmüánnisches Jahrbuch der k. k. Bergakademien. BEVEASOB pp. 317; 3 A Vajdahunyadon készült elemzéseket PELacnHy FERENxc bányatanácsos 1911. febr. hó 28-án Abrudbányán kelt szakvéleménye után közlöm. Be ROZLOZSNIK PÁL két beküldött próba 7-4 illetve 135390 Fe-ot és 21-93 illetve 131990 Mn-t tartalmazott. Az általam gyűjtött átlagpróba összetétele EMszT KÁLMÁN dr. szerint a következő: Mn — 17-72, Fe— 18-61, S70,— 24-09, CaO — 228, MgO Z 063 SZÜ 37 PE OTA és 2C0 81540 92. Castea Hulpi. A 688 m magasságban fekvő felszini bevágás 2-5 m vastag túlnyomóan karbonátos telepanyagot mutat. A karbonat olykor egészen durva-szemcsés. Fedője gránátos csillámpala. 30 m-re Ny-ra kovandos szilikát kibúvása látható, de nincsen feltárva. A 31 m mélyebben telepített kutatótáró 18 m múlva szemcsés mészkőben egy 3 m vastag réteget kereszte- zett, melynek próbadarabja vajdahunyadi elemzések szerint 30-290 Mn-t és 15390 Fe-ot tartalmaz. Az általam gyűjtött átlagpróbát EmszT KÁLMÁN dr. a következő eredménnyel elemezte meg: Mn — 18-16, Fe — 15-63, SZO, — 1418, Cao: — 685, MgO — 155, S— 1779, P—0:61 és CO, — 262390. K 3. Átlépve a Csóra-patakon Ny-felé, alig néhány m-rel a medre felett a Ponorau Siruluj nevű kibúvásra akadunk, melyet a gróf Betlen-táró csapásirányban 18 m-re megvizsgált. A 8h 109 felé 659-kal dölő rétegsorozat a táró nyilásánál jól feltárva látható. A fedő szericites pala alatt levő mészkőben mindjárt a fillit határ alatt található az 1—2 m vastag változó alakú és anyagú telep. Az általam gyűjtött átlagpróbát Emszr KÁLMÁN dr. a következő eredménnyel elemezte meg : S-0O, — 15-70, Mn—13":13, Fe—22"15, Ca0—5-05, Mg0O0—1"?21, SZEDD RPZATT0:éSEGOSS 23490. 4. Előbbitől Ny-ra van a 102 109 felé 469 alatt dölő Pareu Babi névű kibúvás. A szericites kvarcitba beágyazott 5 m vastag réteg túlnyomó része kvarcitnak tetszik. s csak a fedő felé észlelhetők apró magnetitos és karbonátos fekvetek. Próbadarabja vajdahunyadi elemzések szerint 35-3090 vasat és 108290 mangánt tartalmazott. 5. A Siska nevű 10h 59 felé 439 alatt dölő kibúvást a Rákóczy kutató- táró vizsgálta meg. A vastagság fedőbb félmétere inkább karbonátos, a fekvő métere erősebben kvarcos-gránátos. Próbadarabja vajdahunyadi elemzés sze- rint 99299 Fe-ot és 158390 Mn-t tartalmazott. 6. A trójási dülő Deák nevű kutató táróját bedőlve találtam. Az ére PEzacny FErExc szerint 7h 109 felé 6597 alatt dől, vastagsága 175 m. A hányón található szép magnetitszalagos érecnek egyes darabját EwxszT KÁLMÁN dr. a következő eredménnyel elemezte meg: Mn — 26-56, Fe — 16-90, SO, — 554, Ca0o—5"38, MgO—1-33, 57 013, PC 112 és C05— 1991. A kutató táró mellől kiinduló árkolásban PELaAcHy 3 m vastag ércréteget látott s ez az éreréteg szerinte 300 m hosszban volt árkolással 2—3 m vastag- ságban kimutatható. Próbadarabja vajdahunyadi elemzés szerint 230390 /e-ot és 29:5590 Mn-t eredményezett. Ezek a kutatási miveletek, valamint a közel fekvő Lázur nevű kutatás ottlétem alkalmával már összeomlottak. 7. A V. Anyeszi K-i oldalán a Zoltán-kutató lejtőakna 0-5—1 m vastag erősen magnetitos karbonátos szilikatfészkés réteget tárt fel. A réteg fedője csillámpala, fekvője szemcsés mészkő s 8h felé 307 alatt dől. 8. A V. Anyeszi K-i oldalán lévő tisztás déli szélén a mellékárokban több összedőlt táró hányóján erősen magnetitos érc látható. k é ) 4 j a A (MACSKAMEZŐ) TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉROEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 33 PEracny FERExc az említetteken kívül még két kibúvást ír le, úgy mint az Uneszi hegy keleti lejtőjén lévő Ripaszi kibúvást, melynek vastagsága 2:5 m (Fe — 12690, Mn — 284590) s 152 felé 659 alatt dől és a 960 m magasságban lévő Vakaroj dülőn levő 3 m vastag kibúvást (Fe — 15899, Mn — 234499 ). Az aranyosbányai erősen vastartalmú és foszfordús karbonátos érceknek gyakorlati értéke még némileg problematikus. Kibúvásaik aránylag véve cse- kély vastagságúak s az érctestek kiterjedésére hosszabb csapásban nem sok reményünk lehet. TüszkE BÉLA megfigyelései arra utalnak, mely szerint a mészkőtömegek csapása a kristályos palák csapásirányával semmiféle össze- függésbe nem hozható, sőt gyakran közel derékszöget alkot velük,! mely leírás igen komplikált, rétegkigyűrődést tesz valószínűvé. Az Aranyosbánya és ÁAlsószolcsva között összeköttetést alkotó részletet személyesen nem ismerem s így csak ScHöPPE idézett munkájára, valamint PAaPP KáRorynak A Magyar Birodalom vasérc és kőszénkész- lete monografiájára utalhatok, ahol a szolcsvai vas és mangánérctelepet a 361-—364. oldalon, a 104—105. ábrabeli helyszínrajzokkal illusztrálva ismer- tetvék. Aranyosbánya geológiai viszonyaival PáLnry Móg munkáján kívűl BÁNYAI Jáwsosnak jelen füzet 9. oldalán megjelent értekezése is foglalkozik, amelyhez megjegyezhetem, hogy ott valószínűleg nem annyira kontakt metamorfózissal, mint inkább metaszomatikus kiszorítással van dolgunk. 6. Krassószörényi hegység. Atornó-delényesi vasmangánvonulat. Ennek a hatalmas vonulatnak feltárása Papp KáRoLry dr. szerint az 1855. évben, rendszeres művelésük pedig 1875. évben kezdődött.? A feltárási munkálatok eredményeinek igen részletes beírását SCHRÖCKENSTEIN-nek köszön- hetjük.3 Szerinte a DNy- ÉK-i irányban húzódó s a kristályos palával telje- sen konkordánsan települő vonulat a Tilva Kimpuluj-tól a Tilva Bobuluj-ig csaknem egyenes vonalban 7 km csapáshosszban követhető, mi mellett szélessége 90—360 m között váltakozik. Az összvastagságon belül az egyes 05—4 m vastag érctesteket többé-kevésbbé vastag gneisz-csillámpala közbetelepülés választja el egymástól, 9 érctelep állandóan végig követhető s az átlagos érczösszvastagsága 27 m-t tesz ki. A telepanyag összetételében részt- vevő mangánszilikátokat már ő is fowlerit, kovamangán és tephrott néven említi. 104 próbának átlagos összetételét a következőkben adja meg: Mn0O., — 20-0 (2—5890), Fe,0.,—10-85 (2"15—27—2790), S70,—47-88 (24—89-690) és H.O—30 (02—8-599). 1 TÜsKE BÉLA: Offenbánya környékének geológiai és petrografiai viszonyai. Közlemények a kolozsvári m. kir. Tudományegyetem ásvány- és földtani inté- zetéből. Kolozsvár. 1909. p. 41. 2 PAPP KÁRoLYy dr.: A magyar birodalom vasérc és kőszénkészlete. p. 490. 3 FR. von SCHRÖCKENSTEIN: Die geologischen Verhüáltnisse des Banater Montan-Distriktes. A magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai. V. 1870 p. 89. Földtani Közlöny. XLIX. köt. 1919. 3 34 ROZLOZSNIK. PÁL SCHRÖCKENSTEIN a fedő és fekvőtelepek dőlési fokában állandóan mutat- kozó 6-59-nyi különbségből az egész településnek a mélység felé való ékszerű kiszorulására következtet (1. c. p. 91.). A fejtés csak az oxidációs övre szorítkozik és ennélfogva a mérsékelt termelés dacára is gyorsan haladt délről észak felé. A lefejtésre érdemes érc- lencsék hossza átlag 10 m-nek, vastagságuk 1 m-nek mutatkozott s mélységük a 10 m-t nem múlja felül. A háború kitörése előtt már a Magura Miká-n és MAN Mangán Csillámpala Gneisz vasszilikátok és kartonátok 8. ábra. A Sztruzsety-dülőn fekvő vas- és mangánércz-bevágás, a Delma-Obicei kristá- lyos palafolton, a tornó-delényesi vonulatban Krassó-Szörény megyében. Magura Maré-n folyt a bányászat. Az 1915. év végével az érc itt is csaknem teljesen elfogyott s ennélfogva a vasúti vonalat a Tilva Bobulujig meghosz- . szabbították, hol jóval gazdagabb ércekre bukkantak. A régebbi termelésre vonatkozó adatokat Papp KáRorY dr. közölte (1. c. p. 491.).- Az utóbbi időben következő termeléseket értek el: 1914. év 3710 t, 1915. év 5298 t, 1916. év 8493 t és 1917. évben 9645 t. A ter- melt ére vastartalma 12—1590, mangántartalma pedig 23—2890 között válta- kozott. A (MACSKAMEZŐD) TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 35 A vonulat É-i folytatásában már régebben Ruzs községtől DNy-ra a Kulmea Maré-n találtak új kibúvásokat.! Újabban a vonulatot Óhaba és Rúzs községek mellett, az északi neogén medence széléig, sőt ettől É-ra a Delma Obicei nevű vidéken a neogénből kibukkanó kristályos pala- foltban is megtalálták, úgy hogy ez által az azelőtt ismeretes hosszkiterjedése megkétszereződött. Hogy azonban az itt leírandó északi kibúvások és a Kulmea Mare között találhatók-e fejtésre méltó kibúvások, arra nézve adatom nincsen. A Delma Obicei kristályos palafolton a Sztruzsety dülőn fekvő s egymás felett alig 7 m-rel telepített két bevágás elülnézetét a mellékelt két vázlat mutatja (8. ábra). Érdekes az alsó bevágásban intrúziósan települt gneisz, a kőzet azonban annyira széteső, hogy összetartó darabot nem gyűjthettem belőle. Az általam gyűjtött átlag próbákat Emszr Kármán dr. a következő eredménnyel elemezte meg : a) Felső bevágás : Mn—13:53, Fe—7"27 és oldhatlan 59-3490. b) Alsó bevágás : Mn—16-07, Fe—7"18 és oldhátlan 55-41 90. Az oxidációs öv mélysége igen sekély s már a bevágásokban átmenetes az eredeti telepanyagba. Megemlíthető egyes nagyobb magnetit oktaederek előfordulása, a mangánpát az összetételben csak alárendelt szerepet játszik. Sokkal kedvezőtlenebbek a Rúzs község déli végén lévő malomtól Ny-ra a meredek völgyoldalon fekvő s DEMETER SGAVERDEA karánsebesi lakós tulaj- donában lévő kutatások. Fő alkotó részük mangánban látszólag igen szegény gránát, melyen csak igen gyenge mállási kérgek észlelhetők. Innen D-re a Macskási völgy 330 m kótája Ny-ra bejövő mellékárok kezdetén fekszik a Funtineli nevű kutatás; e tájon két helyen észlelhető limonitos-man- gános kibúvás, de nincsen annyira feltárva, hogy előfordulásáról részletesebb adatok közölhetők volnának. 3 A tornó-delényesi vonulat fekvőjében NriaGuL MIxzós, temesszlatinai lakos, a sebesmezői (pojánai) Vale Mare két kezdő ágában hasonló tipusú. de szerényebb vastagságú kibúvásokat kutatott fel. Az egyik kibúvást, mely a Vale Mare kezdő ágai között lévő gerinc keleti oldalán a 661 m kótától D-re a Strug nevű helyen fekszik, a tipus félreismerése következtében az 1918. évben 55 m hosszú táróval tárta fel, sőt ereszkével még a mélység felé is megvizsgálta. Az oxidos érc persze hamar kimaradt s csak egyes mangánérc- fészkekre akadtak. A kibúvás kis mellékgerinccel párhuzamosan halad, a telep 21—22h felé 457 alatt dől, a települése tehát párvonalas a tornó-delenyesi vonulattal. Az eredeti telepanyag mangan-szegény, főleg gránátos, mangánpát és magnetit ritka, a mészkarbonat gyakori. Az oxidációs övben termelt 15—2790 mangánt tartalmazó ércekből az 1917. év folyamán 50 tonnát szállítottak Resicára. Hogy a Krassó-Szörényi hegységnek az Almás medencétől D-re fekvő részében a vasmanganércvonulat megtalálható-e, arról nem volt alkalmam 1 HaLraváTs GyuLA: Karánsebes nyugati környéke. A m. kir. Földtani - Intézet Évi jelentése 1894-ről, p. 77. 36 4.3 ROZLOZSNIK PÁL meggyőződni. Azon szóbeli közlések alapján, melyeket HAanrxcska GyöőRGY bozo- vicsi bányavállalkozótól nyertem, valószínű, hogy a Jeselnica és Ru- dária! községekben ismeretes vasmangán előfordulások szintén az itt tár- gyalt tipushoz tartoznak. 7. Paringi Havas. Az általam megtekintett előfordulás a petrozsényi Petrilla telektől DK-re, a Plajul Goduluj (1146 m) és Muncelul Jietuluj (1590 m) csúcsok által jelzett gerincen fekszik. Az említett gerinc 1459 m kótájától Ny-ra 400 m-re a katonai térkép két házat tűntet fel s ezektől a házaktól néhány lépésnyire K-re 1340 m magasságban van SCHEIBER ERwő. favállalkozó kutatása. A. tekintélyes kibúvás régebben sem maradhatott észrevétlenül és min- den bizonnyal erre vonatkozik Srugm H. és MApER A. elemzése, melynek lelőhelyéül a cBerg Gogyanu im Zsiler Tales szerepel.? A harántúl telepített kutató táró a NyÉNy felé dölő sorozatot 6-5 m-re keresztezi, a mangános mállás a táró szája előtt még 9 m-re követhető, mi a" dőlésfok tekintetbe vételével 10—11 m összvastagságra utal. A mangánércek- kel és limonittal átitatott rétegek között részletesebb vizsgálat nélkül nehéz különbséget tenni, legfeljebb csillámpala közbetelepülések jegyezhetők fel, továbbá az, hogy tisztább mangánérces réteg nem észlelhető. A táró által keresztezett rétegsorozat általam gyűjtött átlagpróbájának összetétele EMmszr Kármán dr. elemzése szerint a következő: Mn—15"87, Fe—6:58, 510,—5434, 5—021rés P-005: A BcHEIBER Ernő által rendelkezésemre bocsátott elemzés, mely egyes rétegre vagy már válogatott érere vonatkozhatik, pedig a következő : Mn—25-83, Fe—-84, S$10,—35-86, AI50.—5"72, Ca0—250, Mg0—1455 SZO:-OGSAES 008; és izzítási veszteség — 60390. A táró mellett K-re haladó ösvény mentén a mangános mállás a mellék- közettől megszakítva legalább is 37 m-re észlelhető. A gerinc északi lejtőjén 1300 m, illetve 1210 m magasságban telepített, most már bedőlt tárók hányó- ján csak gneiszos mellékkőzet észlelhető, csak a felső hányón akad egy-egy mangánérces darab. Ezek a tárók valószínűleg a fekvőt keresztezik. Részletes. kutatások nélkül egyelőre nyilt kérdés marad, vajjon lencse- vagy szinklinális- szerű településsel vagy csapásban továbbra is követhető réteggel van e dol- gunk? Az erősen kovasavas érc foszforban feltünően szegény. 8. Sebeshelyi Havasok. Az ezen hegység nyugati részében Óhaba- Poros-tól K-re, a Valea. Petrosuluj középső szakaszában fekvő mangankutatások, melyeket csak 1 L. PaPPp KÁRoLY dr.: A magyar birodalom vasérckészlete. p. 462. 2 Analysen und anderweitige Untersuchungen ausgeführt in Laboratorium des k. k. Generalprobiramtes in dem Jahren 1865. und 1866. Berg- und Hütten- mönnisches Jahrbuch der k. k. Bergakademien. XVI. 1867. p. 261. A (NMACSKAMEZŐ) TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 387 kezembe került szakvéleményekből ismerek, minden bizonnyal szintén ehhez a tipushoz tartoznak. i Két kibúvás ismeretes. Az egyik kibúvás a D. Strim b ul-tól (1168 m) DK re a V. Strimbuluj és Par. Jigurasa árkok között lévő gerincen, nem messze az árok egyesülésétől található. KÁRPÁTI bányamérnök leírása sze- rint az ércréteg £— D-i csapású s 709 alatt K felé dől; fekvője kloritos pala, fedője szemcsés mészkő, vastagsága 35—40 m s érce 2390 Mn-t és 2790 Fe-ot tartalmaz. A másik kibúvás a D. Srimbul-tól ÉK-re a V. Praveculuj és V. Malcii mellékárkok közti gerincen K— Ny-i irányban követhető. A Pra- vec árokban két rétege ismeretes s ezek közül az É-i, az ároktól 15 km távolságban fekvő 22—30 m vastag. Mellékkőzete azonos az előbbivel, dőlése déli 707-al. A megadott vastagságokban bizonyára meddő közbetelepülések is benn- foglaltatnak. Hogy ezek az előfordulások a cMacskamezős, tipushoz tartoznak, azt valószínűvé teszi az a körülmény, hogy a szomszédos keleti területen a tipus előfordulását VENDL ALapÁR dr. kartársamnak 1912. és 1913. évben eszközölt országos felvételei alkalmával gyűjtött kőzetminták alapján kétségtelenül meg- állapíthattam. Az egyes kibúvások lelőhelyeit VEwNDL ArzapáR dr, kérésemre a következőkben állította össze : A Sebeshelyi Havasokban a 23. öv, XXIX. rovat jelű katonai térkép- lapon ábrázolt területen a magurai erdőövi laktól a Riu Cugiruluj (Riu Mare) völgyébe vezető ösvény mentén, főként a Riu Cugiruluj völgy oldalában van több apró kibúvás, melyeknek beverő darabjai az erdőben több ponton észlelhetők. Ez az ösvény az 1166 m jelzésű pontnál ér le a Riu Cugiruluj völgyébe. A Magura Ny.-i, illetőleg ÉNYy.-i oldalán is megfigyelhetők kíbúvások a k aucsu-i duzzasztó tájékán. További kibúvás a kudzsiri Riul mik völgyében az 1535 m jelzésű patak elágazás környékén heverő darabokban figyelhető meg, továbbá a Batrinán s a Dealu Negrutól a Batrinán keresztül vezető ösvény mentén is. A R. Sebes és Valea Bisztra között lévő Mijlociea nevű magaslat keleti oldalán a Bisztra kolónia felé a völgybe vezető ösvény mentén az irtásban több ponton. A Mi)J- lociea tetejéről közvetlenül É-ra lévő nyeregben a 1376 m jelzésű magas- sági pont táján. A Valea Dobrei völgy felső és középső szakaszában gör- getegek alakjában. A D ús-i finánc háztól D-re lévő ötrimba Mare tetejé- nek déli részén, továbbá déli oldalán, pegmatitokkal átjárt csillámpala cso- portban. Az e helyen 1913. évben talált gödröcskék arra utalnak, hogy itt már kezdetleges kutatás is folyt. Végül a Strimba Mien-n is vannak heverő darabok. A felsorolt szórványos észlelések nagyjában oly övben . helyezkednek el, melynek iránya közelítőleg összeesik a kristályos palák általános csapás- irányával. VENDEL dr. megjegyzi még, hol sehol sem akadt oly természetes vagy mesterséges feltárásra, hol a település vastagságát megmérhette volna. 38 i ROZLOZSNIK PÁL 9. Fogarasi Havasok. Hogy vas-mangán vonulatunk ennek a hegységnek oláh-alföldi oldalán a Negoj-tól DK-re szintén fellelhető, arra utalnak REINHARD dr. megfigyelései, ki ezen a vidéken állandó szintájt alkotó sötét, szenes, vasasan málló és mangántartalmú kvarcitot mutatott ki. A kvarcit gyakran erősen kihengerelt s a csuszamlási sávokkal átjárt kőzetek törmelékdarabjait vas-mangánorid be- kérgezi. Már RErvHaARD dr. is párhuzamosítja ezeket a kőzeteket az északi Moldva és Bukovina vasmangán előfordulásait kísérő sötét kvarcitokkal.! IV. Az előfordulások földtani helyzete. a) Genetikaiés tektonikai viszonyok. A teljesen analogus előfordulásoknak kimutatott regionális elterjedése és konkordáns települése is arra utal már, hogy eredetileg üledékes képződésű vas-mangán teleppel van dolgunk. Hzt a nézetet támogatják a sorozatnak leg- kevésbbé metamorf tagjain, a karbonáttartalmú : kvarcitokon eszközölhető meg- figyelések is. A 9. ábrában bemutatott és havasmezői Zsófia bányáról való közet- csiszolat főrésze párvonalasan elrendezett s egymásba fogazott határokkal ka- paszkodó hullámosan kioltódó kvarckeverék, melyben elhintve sárgás-barnásan mállott karbonát romboéderek ülnek. A harántrepedés s részben a rétegesség mentén is az oxidáció útján keletkezett mangan-vasoldatok beszüremkedve a mellékkőzet kiszorítása által lerakódtak. Míg a csiszolat egyrészt az oxidos ércnek felhalmozódását mutatja," másrészt a kvarc között behintve található vasmangánkarbonátnak más úton, pl. metaszomatikus kiszorítás útján való keletkezését teljesen valószínűtlenné teszi. A keletkezési fázisok még sokkal élesebben tűnnek ki egy másik vékonycsiszolatból, mely a ruszkafő-i első- nek leírt sziklafalból származik. A csiszolaton már szabad szemmel is igen élesen feltűnik a pigmentben igen dús és pigmentben szegény részletek hegyes ékszerű váltakozása s ez az elrendezés igen szoros ráncoknak felel meg. Legtanulságosabbak a csiszolat egyik vastagabb s pigmentben szegényebb sávjában észlelhető viszonyok, mely- ben egymással váltakozó karbonátban dúsabb és szegényebb rétegek kitűnően kivehető szabályosabb s kevésbbé szoros ráncokat ismertetnek fel. Ennek a sávnak egyik részletét feltűnteti a 9-ik ábrában bemutatott vékonycsiszolati rajz, melyet Lrrra AvRÉL dr. kartársam szives előzékenységének köszönök. ! Bővebben I.: dr. Max RErIsHAaRp : Die kristallinen Schiefer des Fogarager Gebirges in den ruamánischen Karpaten. Anuaiul Institului Geologic al Roma- nici. III. 1909. p. 237—238. ? Az előfordulások oxidosan elváltozott kibúvásai ennek a folyamatnak következtében vastagabbak az eredeti telepnél s minthogy a meddő közbetelepü- lések is mangán-vasoxidokkal átitatódnak, a kibúvások első pillanatra gen vastag és teljes vastagságukban érces előfordulások képét csalják elénk. A (MACSKAMEZŐ) TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 3839 A. kőzet eredeti rétegzése a karbonátban és pigmentben dúsabb és szegé- nyebb ráncos elrendezésű sávokból jól kivehető. Az egyes alkotórészek elrendezését azonban a redőzésnél végbement részlet- mozgások szabályozzák, melyek a kitérhetés síkjában másodlagos rétegzést ered- Karbonátszemek Mangánoxidos kvarcalapban érc 9. ábra. A havasmezői Zsófiabányából való kőzetcsiszolat. ményeztek. Az alkatrészek elrendezésében így létrejött párhuzamosság már egy nikolnál is szembeötlő (1. a rajzot) és pedig úgy a lencsésen kipréselt karbonátszemek és a hozzá tapadó pigmentsávok, mint az apró pigment- szemecskék vonalszerű elrendezésében, úgy hogy az egész csiszolat mintegy finom árnyékolást tűntet fel. Nagyobb nagyításnál persze az elrendezés nem 40 ROZLOZSNIK PÁL abszolut párvonalas, inkább hegyes lencserendszerű s a pigmentvonalak lefutása a nagyobb karbonátszemek mellett követi azoknak határát. A karbonát részben a már említett nagyobb s egységesen polarizáló lencsékben észlelhető, részben a pigmenttel vékonyabb sávokká préselődött ki. A főrészt alkotó kvarc egy nikolnál, sülyesztett világítókészülék mellett is egynemű alapnak tűnik fel. Keresztezett nikolok között azonban ez az egy- neműnek látszó alap rendkívül finom csíkokká és sávokká bomlik fel, úgy hogy első pillanatra mintegy szericitsávokra emlékeztet. Az egyes fogazott határokkal egymásba kapaszkodó vékony lencse-rendszerek egymásba átmenő hullámos kioltódása mellett elrendezésükben igen jól mutatják az úgynevezett TRENNER-féle ! szabályt. Ha ugyanis elsőrendű kék lemezzel a kioltódási hely- zetből indulunk ki, mely párvonalas a másodlagos rétegzéssel, illetve merőle- ges rá, a csiszolatot egyik oldal felé forgatva túlnyomóan színemelkedést, a másik irányban pedig színsülyedést észlelünk. A kvarclencsék elrendezése az, hogy a! párvonalas a másodlagos rétegzés síkjával, vagyis a kvarc plasztikus deformációja alkalmával kényszerorientációt vett fel. A tárgyalt két elrendezéstől teljesen független az apró, a rajzban már csak épen kijelölhető éles határú gránátszemecskék etőfordulása. A gránát as mechani- kai deformációnak már nyomát sem mutatja, keresztül nő a kvarc-csíkok ha- tárain s a pigment felhalmozódik benne, olykor egészen átlátszatlanná teszik. A gránát s vele természetesen a skarnok többi szilikátja is, tehát két- ségtelenül a mechanikai deformáció fázisa után képződött és pedig, mint azt a mellékközet, a csillámpala ásványai (sztaurolit, cianit stb.) mutatják, oly viszo- nyok között, melynél az ásványképződést a BEcKE-féle térfogati törvény uralta. Jóval későbben képződtek végül a kőzetet áthatoló rendesen kvarccal kitöltött repedések. A repedések két oldala részben nem képezi egymásnak közvetlen folytatását, a repedések mentén tehát eltolódások is mentek végbe. Minthogy a pirit részben ilyen ereket tölt ki, ez az összes előfordulásokban meglehetősen elterjedt ásvány" képződése jóval fiatalabb a többinél. A csiszolat tanúsága szerint tehát az eredeti telepanyag kifejlődésénél a következő három főfázist kell megkülönböztetnünk : ú 1. Vas-mangántartalmú karbonátos és kovasavas, részben szenes-kova- savas üledékek lerakódása. ; 2. Részletekbe menő intenzivus összeráncolás. A kvarcnak vékony csikokká való plasztikus kipréselése KÁRMÁN klasz- szikus kísérletei szerint? csak magas, minden oldalról ható nyomás alatt kö- 1 B. SAnpER: Über Zusammenhüánge zwischen Teilbewegung und Gefüge in Gesteinen. TSCHERMAKS Min. u. Petr. Mitteilungen 1911. N. f. XXX..p. 291. 3 Dr. Tu. v. KÁRMÁN: Festigkeitsversuche unter allseitigen Druck. Mit- teilungen über FHorschungsarbeiten auf dem Gebiete des Ingenieurwesens. Heft 118. p. 66. Berlin. 1912. V. ö. e kisérletek folytatását e gyűjtemény 175 és 176-dik füzetében. Dr. RoBERT BöKER: Die Mechanik der bleibenden Formánderung in kristal- liniseh aufgebauten Körpern. Berlin. 1915. "ök A (MACSKAMEZŐ) TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 41 vetkezhetett be, melynél természetesen a másodlagos rétegzésre merőlegesen ható túlnyomás működött közre. A kvarc kipréselését ugyanis KÁRMÁN-nak cintragranularis, alakváltozásai közzé kell sorolnunk, melynél a magas, min- den oldalról ható nyomás okozta szemcse közti súrlódás az egyes szemek elmozdulását megakadályozta. Ilyen viszonyok csak hatalmas rétegsorozattal való elfödés alatt természetesen még a kompressiós övön belül képzelhetők el. 10. ábra. A ruszkafői sziklafalból származó vékony csiszolat. (Dr. LIFFA AURÉL m. k. főgeológus rajza.) Ez a hatalmas gyűrődési folyamat magyarázza meg az egyes előfordulá- sok gyakori lencseszerű alakját és első pillanatra érthetetlennek tetsző részlet- gyűrődéseit is, melyeket egyes előfordulásoknál (Jakobeny, Aranyosbánya stb.) külön kiemeltem. 3. A gyűrődési folyamat után, tőle teljesen függetlenül bekövetkezett átkristályosodás. Az egész vonulatnak egyöntetű átkristályosodása skarn-szerű kőzetekké regionálisan működő erőkre utalnak, mely folyamatnál a mellék- . kőzetek is kristályos palákká alakultak át. 42 ROZLOZSNIK PÁL b) Korviszonyok. 3 A legbecsesebb megállapítások a Krassó-Szörényi hegységben esz- közölhetők, hol — mint arra utoljára ScHAFARZIK FERENc dr. ráutalt! — a felső karbon konglomerátumában az itt megkülönböztetett két kristályos pala- csoport mindegyikének görgetegei már zárványként megtalálhatók. A rétegek átkristályosodása tehát biztosan régibb a felsőkarbonnál, sőt véleményem sze- rint tekintettel arra a körülményre, hogy SCHAFARZIK FERENC dr. Kornyaréva mellett nem metamorf alsókarbon korú agyagpalákat, homokköveket és krinoideás meszeket mutatott ki, régibb ezeknél az alsókarbon rétegeknél is. Ezen az úton tehát a mangántelepek opaleozoós korára kell következ- tetnünk, mely nézet már régi keletű. Így már WALTER Br.? is párhuzamo- sítja őket a rajnamenti pala hegység devonjávál, hol Corra szerint a kovamangán nagyon elterjedt. Kossmar dr. a krajnai EBisnerz analógiájára utal, hol egészen hasonló összetételű 1—2 m vastag telepek paleozoós agyag- palában csekély távolságban devonkorú meszek felett fordulnak elő (I. c. p. 315.) Hasonló rózsaszínű karbonátos mangánpalákat írt le KguscH PáL dr. a belga-luxemburgi kambrium és szilur-korú rétegekből. Mint azt már említettem, MoGInwIckI a csillámpala. csoportban szabály- talan lencse alakú beágyazásokat alkotó tömött mészkövet a közelben előfor- duló kövületes triász meszekkel s az ércelőfordulásokat kísérő kvaritokat a triász- korú radiolaritokkal párhuzamosítja, a nélkül, hogy . erre bizonyitékokat fel- hozná s csak azt említi fel, hogy a közelben lévő mészkövek triasz-korát PAUL és WaLrTER kimutatták. Minthogy azonban sem PaAuL-nak, sem WAaALTER-nek sem jutott eszébe a kristályos palák közé beágyazott meszeket a kövületes triásszal azonosítani, arra bizonyára úgy a kőzet petrografiai minőségét, mint a települési viszonyokat illetőleg súlyos okaik lehettek. UHLiG V.? legutolsó összefoglalása szerint, e vidéken a kristályos palákat diszkordánsul 20 m vastag kvarckonglomerátumból és homokkőből álló sorozat fedi, mely felfelé rosszul rétegezett szürke dolomitba megy át. Ezt a kövület- mentes sorozatot a permbe helyezi. Erre következnek veres palák és homok- kövek, kovás radioláriás üledékek, melyek helyenkint igazi kövületes werfeni pala közbetelepüléseket tartalmaznak és felfelé csillámdús homokkövekbe men- nek át. A MoGruwickxi által idézett kövületes triász meszek (középső és felső triász) csak ezután kis szirtek és lencsék alakjában jelennek meg. Az előzők 1 Dr. SCHAFARZIK FERENC: Krassó-Szörény megye alaphegysége kristályos paláinak revisiója petrografiai és tektonikai szempontból. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 19183-ról. p. 194. 2 Dr. SCHAFARZIK FERENC: Kornyaréva környékének geolcgiai viszonyairól. A m. kir. Földtani Intézet Évi jelentése 1894-ről. p. 85. 5 VATOER BE. 1 c. p.. 344 $ P. KRuscn: Die Manganerzlagerstátten Belgisch-Luxemburgs in ihrer Beziehung zur Verwitterung der alten Oberfláche. Zeitschrift d. deutschen Geo- logischen Gesellschaft. 67. 1915. p. 209. 5 Dr. ViKkxroR UHnLIG: Bau und Bild der Karpaten. p. 681—684. A (MACSKAMEZŐ) TIPUSÚ VAS-MANGÁNÉRCEK ELTERJEDÉSE ERDÉLYBEN. 43 alapján igazán semmi okunk sem lehet utóbbi kövületes és nem metamorf képződményeket regionálmetamorfizmuson átment kövületmentes képződmé- nyekkel párhuzamosítanunk. Mindössze az áll, hogy a regionális metamorfiz- mus dacára egyes tagokon, mint a konglomerátumokon s grafitos pigmentű meszeken (a Radnai Havasok kamp-meszei) azoknak üledékes eredete még jól felismerhető s e tekintetben ezek a képződmények Alsószolcsva környéké- . nek analog tagjaival talán jobban is párhuzamosíthatók lesznek. Ezekre a képződményekre PosepxY már régebben! a basturni formáció nevet hozta javaslatba. Ismereteink mai állásánál fogva azonban többet nem mondhatunk, mint azt, hogy opaleozoós üledékkel van dolgunk, melyeknek pontosabb hely- zete az ópeleozoikumon belül még teljesen ismeretlen. V. A vas-mangán vonulat fontossága a kristályos palák osztályozásában. Ha az előző szempontokból vizsgáljuk a Krassó-Szörényi hegységben SCHAFARZIK FERENC dr. és a román geológusok által ajánlatba hozott két kris- tályos pala csoportot, úgy a következő eredményekre jutunk : 1. Az első csillámpala és gneisz csoportnál a gyűrődést és az azzal egybekötött részletmozgásokat intenzivus átkristályosodás követte (SAw- DERS prükristályos tektonikájú kőzetei ?). 2. A második fillitcsoportnál a kőzetek fillites külsejét okozó részlet- mozgásokra átkristályosodás nem következett be s semmi jel sem mutat arra, hogy a gyűrődést az előzőhöz hasonló erősségű kristályosodás megelőzte volna. Ez a jó tájékoztatást nyújtó beosztás természetesen sémának az összes erdélyi kristályos palákra egyedül nem elegendő s törekednünk kell az egyes csoportok összetételében résztvevő "tagokon belül oly petrografiailag és lehető- leg faciológiailag jól körülírt egységeket megkülönböztetni, hogy azok más hegységekben is biztosan felismerhetők legyenek. Ez a törekvés ismeretes mó- . don már régi keletű, de a különböző beosztások inkább csak egyes hegységek kristályos paláira vonatkoznak és hiányzik az egyes hegységekben megkülön- böztetett tagok regionálisabb összeegyeztetése. Ebben a munká- ban pedig az azonos korúnak tekinthető és azonos fokú regionális metamorfo- zison átment vas-mangán vonulatunk is elsőrangú fontosságú szerepet fog játszani. Kelt Budapest, 1919 november havában. 1 FRANZ Posezpwt; Zur Geologie des siebenbürgisehen Erzgebirges. Jahr- buch der k. k. Geol. Reichsanstalt. 1868, XXIII, p. 53. ? BRUuNo SANDERS: Über tektonische Gesteinfazies. Verhandlungen der k.k. Geol. Reichsanstalt. Wien. 1912. p. 250. B) RÖVID KÖZLEMÉNYEK. JEGYZETEK AZ ERDÉLYI FOCÉN BRISSOIDESEKRŐL. Írta: Dr. VoGL VIKTOR. A barcelonai harmadkori echinusfauna monografiájában LAMBERT J.! az Euspatangus genus név helyett a Brissotdes nevet hozza javaslatba. Mély gyöke- ret vert elnevezést küszöböl ki ezzel az echinológiai nomenklaturából, nem indo- kolatlan tehát az az ellenszenv, mellyel ez az eljárás a különböző szakembereknél találkozott, s máig is kevesen vannak, akik a megszokott Euspatangus nevet a, Brissoides genus névvel helyettesítenék. Pedig, mint LAMBERT az idézett helyen kifejti, prioritási okok feltétlenül a Brissoides név mellett szólnak, melyet 1734-ben KtErs ? alkotott egészen kifogástalan és félreérthetetlen diagnózissal, míg az Euspatangus név több mint száz évvel fiatalabb, AGassiz-tól,? 1847-ből való: Ha tehát következetesek akarunk maradni, s az egyszer elfogadott prioritási törvényt tiszteletben akarjuk tartani, akkor nézetem szerint — bármily kelle- metlen is egy teljesen meghonosodott genus név kiküszöbölése — feltétlenül a Brissoides név mellé kell állnunk. Az erdélyi eocénben és még az alsó oligocénben is a Brissoidesek a leggya- koribb echinusok közé tartoznak. A különböző szerzők — PávaY-VaJwa ELEK, HOFMANN KÁROLY? és KocH ANTAL? — leírásából öt fajt ismerünk Erdélyből, melyek többje nagy egyedszámával is kitünik. A Földtani Intézet gyűjteményé- ben őrzött erdélyi echinus-anyag reviziója kapcsán ezeket a Brissoideseket is átnéztem, s e vizsgálódásaim eredményekép néhány megjegyzést óhajtok itt tenni. Ha CorrEau ? rövid diagnózisaitól eltekintünk, azt találjuk, hogy e fajok- 1 LAMBERT: Description des echinides fossiles de la province de Barcelona. (Mém. de la soc. géol. de France. Vol. IX. 1902, p. 48.) : KLEIN: Naturalis dispositio echinodermatarum 1734. 3 AGaAssIz-DEsoR: Catalogue raisonné des Echinides. (Annales des sciences nat. 1847.) § DávaY-VaJNa KE.: Kolozsvár s környékének geológiája. (M. kir. Földt. it. Éivik ta S71U9) 5 KocH A.: Erdély ó-tertizer echinidjei. (Földt. Int. Évk. VII. 1884.) 6 Correau G.: Paléontologie francaise, terrains tertiaires, echinides eocé- nes I. 1887. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. 45 kal KocH A. óta érdemlegesen alig foglalkozott valaki. Mindössze OPPENHEIM az, kinek priabónai tanulmányai alkalmával egyetlen erdélyi Br. Pávayi példány került a kezébe, melynek alapján OPPENHEIM ! az Eusp. Pávayi nevet a felső- olaszországi Eusp. minutus DAM. synonymái közé sorolja. Nézetem szerint ez az összevonás tévedésen alapul, mert — ha a két faj közel is áll egymáshoz — mégis vannak közöttük oly eltérések, melyek alapján a Br. minutus és Br. Pávayi elkülönítését teljesen indokoltnak tartom. A Br. Pávayi-nak már körvonalai is mások, mint a Br. minutuséi, hátul mindig keskenyedő, az egész alak inkább tojásdad, a Br. minutus hátul is szélesebb, lekerekített. Még fontosabbnak tartom azt, hogy a Br. Pávayi peripetális fasciólája elől annyira lereeszkedik az oldalra, hogy — mint KocH A. is mondja," — efelülről nézve ezen része nem is láthatós. A Br. minutus peripetális fasciólája ezzel szemben mindig a homlokperemen jóval innen marad. Az erdélyi Brissoidesek általában egymástól is jól megkülönböztethetők. Nagyobb termetű Br. Haynaldi példányok első tekintetre talán összetéveszthetők a Br. crassus kisebb, lapítottabb példányaival, de mélyebb homlokbarázdájuk, peripetális fasciólájuk más kifejlődése az előbbieket ebben az esetben is jól meg- különbözteti a Br. crassus-tól. A Br. crassust HoFMANN? az Eusp. multituberculatus- sal hasonlítja össze, mely fajt később LoRIoL ! az ő Eusp. formosus-ával egyesített. A Br. formosus és a Br. crassus csakugyan közel állnak egymáshoz, az utóbbi szirmai azonban feltünően szélesebbek, jobban mondva a likacsövek szélessége a likacsközti övekéhez jóval nagyobb mint a Br. formosus-nál, homlokbarázdája még jóval sekélyebb mint a LokroL-féle fajé. Abban a jellegében, hogy peripetális fasciólája majdnem köröskörül közel jár a felső oldal pereméhez, a Br. crassus közel áll a Ranikot-rétegekből való Br. patellaris-hoz? Amit e néven HAUER és ÖTACHE ő az erdélyi eocénből említenek, talán inkább lehet Br. crassus mint Br. transywamicus, miként azt HOFMANN " az idézett helyen gyanítja. A Br. transylvamicus ugyanis nem téveszthető össze a Br. patellaris-sal ; lapos alak ugyan, épúgy mint ez utóbbi, búbja azonban sokkal jobban előbbre tolódott, a hátsó szirmok ennélfogva sokkal távolabb végződnek a hátsó peremtől, s a fascióla is messze marad az anális peremtől. Szirmainak kifejlődésében, s úgy- látszik a fascióla lefutásában is közelebb áll a Br. transywamicus a Br. gibbosus- hoz. Ez utóbbi fajnak azonban mások a körvonalai, hátul erősen keskenyedő, az egész alak inkább tojásdad vagy épen körtealakú, míg a Br. transylvamicus inkább elliptikus körvonalú. Rendkívül közel áll a Br. gibbosus a ranikot-rétegekből 1 OPPENHEIM: Die Priabonaschichten und ihre Fauna. (Palsxzontographica EXE 1901.) p. L16. Szita m. 104. old Saktocr id: h." 97. old: £ LoRIoL: Monogr. des eckhinides contenus dans les couches nummulitigues de PEgypte (Mém. de la soc. de physigue et d"hist. nat. de Généve Vol. XXVII. 1880. p. 146.) (Notes supplementaires.) 5 DDARCHIAC et HAIME: Description des animaux fossiles du groupe num- mulitigue de PInde 1853. p. 217, Pl. XV. fig. 6a—b. 6 Geologie Siebenbürgens p. 618. MS OGEH: ad. "a. 1007 old 46 RÖVID KÖZLEMÉNYEK. ismert Br. rostratus-hoz,t melytől talán mindössze abban különbözik, hogy kissé magasabb, különösen bubtája felfúvódottabb. Az erdélyi Brissoidesek vizsgálatának egyik legérdekesebb eredménye éppen az, hogy az öt faj közül kettőnél több-kevesebb vonatkozás mutatható ki indiai fajokhoz. Korai volna ma, amikor az egész erdélyi echimida-fauna revizió- jában még csak ennyire haladtam, amikor a hasonlókorú nyugatmagyarországi echinusfaunák sem ismeretesek még eléggé, ebből a megállapításból különösebb következtetéseket vonni, de önkéntelenül eszébe ötlik az embernek a Gryphaea Esterházyi erdélyi és ázsiai közös előfordulása, melyből a különböző szerzők — támaszkodva az erdélyi és nyugatmagyarországi eocénfaunák különneműségére — közvetlen összeköttetést gyanítanak az erdélyi és ázsiai eocén-tengerek között. MEGJEGYZÉSEK A MYSIDIOPTERA (PSEUDACESTA 9 GRANDIS GAÁL ÚJ LELŐHELYÉRŐL FELSŐ KÉNESD KÖRNYÉKÉN, Irta: ROZLOZSNIK PÁL. Az 1918. év elején PLANDER GézA, a felsőmagyarországi bánya- és kohómű r.-t. zalatnai üzemének gondnoka, igen szép kövületküldeménnyel lepett meg, melyet katonai elfoglaltságom folytán meghatározásra SCHRÉTER ZOLTÁN dr.-nak adtam át. A kövületanyag FERENczY ISTVÁN dr. közbenjárásával GAÁL ISTVÁN dr. kezébe került, aki a magyarországi fosszilis limidákról szóló tanulmányában részletes leírásukat közölte.? Hogy a chelyi üledék; kérdésének tisztázását a lelő- helynek ilyen tág megjelölése kAlsókénesd környéke ne bonyolítsa, helyénvalónak tartom a lelőhely pontos körülírását. A kövületek abból az 1917. év elején a facse- bányai völgyben az új gépház mellett a völgy bal oldalán telepített egyelőre név- telen új tárónak 200-dik méteréből kerültek ki, mely táró a Knoblauch-táróban már ismert kovand előfordulásnak mélyebb szintben való feltárását célozta. Az új táró szájnyílása mintegy 500 m-nyi távolságban van a Knoblauch-tárótól. Az első kövületlelet után PLANDER barátom meghagyta, hogy a táró tovabbi előrehajtásánál kövületekre különös gondot fordítsanak, új kövületek azonban nem kerültek ki, mi arra utal, hogy a kövület tartalom csak egy rétegre szorítkozott. PLANDER annak idején a kövületeket a következő megjegyzéssel küldte át : kelső pillanatra úgy tünik fel a dolog, mintha ezek a kövületek ugyanazon lima- fajból kerültek volna elő, mely lima-ból egy darabot évekkel azelőtt a kénesdi bányák mellett lévő homokkőben találtam és mely darabot annak idején FERENCZI IsrvÁN dr. barátomnak adtam volt. De míg ezen korábban talált Lima gramdis határozott szép homokkőben fordult elő, addig a most találtak már csak homokos közetben vannak. 1 DDARcHIAc et HAIME id. m. p. 218. Pl. XV. fig. 31—b. — DUNCAN et STADEN: Foss. echinoid. of Western Sind. Pal. Indica. 1882. p. 240, Pl. 38, fig. 15—18. — U. a.: Thc foss. echinoidea of Kachh and Kattywar; u. o. 1883. p. 47. Pl. 7. fig. 1—8 : Dr. GAÁL IsTvÁN: Tanulmányok a magyarországi foszilis limidákról. Annales Musei Nationalis Hungarici. XVI. 1918 p. 245. C) ISMERTETÉSEK. 1. Dr. Gaál István: Tanulmányok a magyarországi fosszi- lis limidákról. (Studien über die fossilen Limiden Ungarns. — Annales Musei Nacionalis Hungarici Budapest 1918. XVI., pag. 245—282.) A szerző e kis monografiája paleontológiai irodalmunkban kezdete annak a tisztító, az eddig szétszórt adatok egységes nagyobb nézőpontból történt össze- foglalása alapján készült rendszerező munkának, amelyet előbb utóbb el kell végeznünk. S hogy terhes háborús elfoglaltsága közepette GAÁL dr. mégis időt szakított e munka megírására, annak oka szorgalmán kívül Lóczy és PAPP pro- fesszorok fölhívása volt, kik szerint a szerző által még 1914-ben itt a Földtani Közlönyben ismertetett Felső-Kénesdről. származó Lima grandis GAÁL valószínű-: leg a Lima Szabói Horm. faj alakköréből való. A szerző erre sorra vette az összes eddig előkerült és ismertetett magyarországi Lima-féléket és ezek összefoglaló és összehasonlító modern őslénytani ismertetését adja ezen előtanulmányában. A részletes paleontológiai leírás előtt az Erdélyi Érchegység üledékes kép- ződményeinek korviszonyait tárgyalja az irodalmi adatok felemlítésével. Az itt oly általánosan elterjedt ú.n. meddő üledék oly sokat vitatott korát a szerző az újabban előkerült őslénytani adatok alapján is SzaABó nézetét elfogadván a kréta-időszak végére, vagyis a felső krétába teszi. Ezen nézethez csatlakozik Nopcsa br. az ott talált Saurus-csontok alapján és SZÁDECzZKY is, petrografiai vizsgálatai a riolitok kitörése alapján. Szemben velük neogénnek (középmiocénnek) tekintette az egész réteg komplexust INKEY, PRrmics és KocnH ; ők ezáltal az első kutatók HAUER és STACHE felfogását érvényesítették, kik szintén a miocénba helyezték ezen képződménye- ket a trachitos zárványok alapján. Míg újabban PÁLrrv, FERENczi és PAPpP KÁRorY az Erdélyi Érchegység legjobb ismerői PoszPwy nézetét a paleogén-neogén átmeneti időt fogadják el. E különféle felfogások magyarázatát a szerző nagyon helyesen az ú. n.kmed d ő- üledék nem egységes voltában találja. Szerinte taz egyes kutatók ott tévednek, amikor a vörösszín, kavicsszemnagyság, meddőség, diszlokáltság vagy más ehhez hasonló elv alapján foglalják egybe a valóságban a kréta közepétől a miocén közepéig képződött rétegsort. Az őslénytani részben az alakok leírásánál a szerző a Lima-félék részletes beosztását és modern nomenklaturáját adja biológiai alapon. I. nem a Mysidioptera SALomOoN, hová a szerző által Lima grandis GAÁL néven leírt faj is tartozik. B nem szerzője a Mysidiaval, mint legközelebbi rokon- ságban levővel hasonlította össze és a Mytilidae-családba osztja be. Utána BITT- 48 ISMERTETÉSEK. NER foglalkozott vele, ki miután e nem összefüggését a I1ma-fajokkal kimutatta, a Mysidiaval együtt idesorolja. Legújabban WAAGEN foglalkozott e csoporttal és a Pseudacesta-alnemet különíti el Pseudacesta DIENERI WAaAG. leírásában. PHILIPPI szerint pedig ta .Mysidioptera a [Lima-félék legkezdetlegesebb ága, mely törzsfejlődésileg idősebb, mint a legfelső paleozoikumból ismert néhány valódi Lima. A Lima-fajok ősei okvetlenül Mysidioptera képűek voltak, sőt alkalmasint ez volt a törzsalak, mely még akkor is tovább élt, amikor nehány lima-csoport hosszabb idő óta elkülönült. Magyarországból eddig csak a triaszból volt isme- retes, a jurából még nem jelezték és GAÁL Mysidioptera ( Pseudacesta) ? gramdis-a, az első krétaalak, amelynek rövid leírása az újabban előkerült példányok tekin- tetbevételével a szerző szerint a következő : az elliptikus körrajzú, meglehetősen boltozott héj jellegzetesen előregörbült. Középvonal tája sima, míg elülső és há- tulsó pereme ritkásan bordázott. Lunulája és byssus rése fejlett. Hátulsó cimpája körszeletalakú, az elülső igen kicsinyy, ta záróperem? kissé sérült ; de épen maradt a kicsiny mellső cimpa, amely jellegy a Pseudacesta-alnembe látszik utalni ezen fajt. Azonban ezen kérdésben GAÁL dr. nem alkothat mindaddig biztos ítéletet, míg a zárópárkány minden részletét nem hasonlíthatja össze a Pseudacesta- Dieneri WAAGEN-éval, azért veszi fajánáal a Pseudacesta-alnemet kérdőjellel. II. nem a Lima Brugutere, mellyel PHItiPpIr foglalkozott a legtöbbet, leszármazásukat is összefoglalta; kutatásai nyomán a Lima-csoportok összefüg- géséről kialakult nézetét GAÁL is érzékelteti egy törzsfavázlattal, majd rátér a fontosabb alnemek ismertetésére, amelyek vizsgálatával összefüggnek. Ezt a Plagiostoma SowERBY alnemmel kezdi meg, melyről azonban csak röviden emlé- kezik meg, minthogy idetartozó vizsgálati anyaga nem volt jelenleg, inkább csak a hazai előfordulásokat ismerteti és főleg csak a később leírt Radula szem- pontjából. Másik idetartozó ismertetett alnem az dAcesta H. et A. Apams, mely- nek GAÁL rövid általános jellemzését adja. Az alsó krétában fellépő Acesta-al- nemet PHILIPPI a Mysidiopterával összevonandónak tartaná, ha korban nem esné- nek oly távol egymástól, annyira hasonlítanak egymáshoz, mely hasonlóság GAÁL szerint csak a hasonló életmód folyománya. E hasonlóságot a ligamentum-árok ferde lefutása okozza, azonban GAÁL szerint mintegy 25" különbség van a két faj ligamentum szögénél. Magyarországból eddig 8 Acesta-fajt írtak le és pedig egyet a felső krétából, egyet az alsó oligocénből és egyet a középmiocénből. A budai oligocénből HorFMANN KÁRotYy által leírt L. ( Acesta) Szabói HoFm.- nal részletesen foglalkozik GAÁL, minthogy ez adta meg az impulzust neki e kis monografia megírására. A teljes példányt ábrázolja is, minthogy HOFMANN leírása óta előkerült a kagyló hiányzó darabja is a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjte- ményében. HoFMANN pontos leírásához nincs hozzátenni valója GAÁL-nak, mert már HoFMANN is jelezte, hogy faja a Lima miocaemica SIsM.-hoz áll a legközelebb. Azonban kifogásolja a HOFMANN által leírt fiatal Limá-t, mely szintén a budai oligocénből származik, azonban az GAÁL szerint semmiképen sem Acesta, sőt egyáltalában Lima is alig, mert a hiányos kőbélen meglévő bélyegek inkább Limeá-ra utalnak. Azonban a Földt. Int. Múzeumában talált már GAÁL fiatal ISMERTETÉSEK. 49 L. (A ). Szabót-t is. Ezen példányokat GAÁL összehasonlítja Sacco és HOERNES műveiben talált oligocén Acesta miocaenica SIsSM.-val és úgy a fiatal, mint a fej- lett alakoknál feltűnő megegyezést tapasztal; ami eltérés észlelhető is, az GAÁL szerint biológiai alapon magyarázva az eltérő életkörülményekhez való alkalmaz- kodás eredménye, melynek alapján GAÁL kimondja, khogy a budai oligocén Acesta- alakját különálló fajnak nem tekintjük, hanem csupán az Acesta miocaemica SISM. nagyobb mélységben, iszapos feneken élt változatának. Ezek szerint a Lima Szabói Horm. új neve: Lima ( Acesta) miocaenica Sxsm. var. Szabói Horw., mely azonban nem rokon a bécsi és magyar neogénból említett Acesta miocaenica-val, mely a vizsgáló búvárok, mint SAcco szerint is inkább a recens Acesta excavata FARB. fajra emlékeztet. És az újabb tengerkutatások eredményeit feldolgozó búvárok is kiemelik a Csöndes-Öceánból előkerült Lima-fajok nagy hasonlóságát az Acesta excavata-fajhoz. GAÁL táblázatot is közöl erről, melyből kiviláglik téve- dése PwILrpPI azon megállapításának, hogy a kréta- és harmadidőszak Acesta- fajai egy kihaló törzs benyomását teszik, de ekkor még nem voltak ismeretesek az újabb tengerkutatások eredményei, melyek alapján GAÁL ellenkezőleg meg- állapíthatja, hogy az Acesta alnemzetség ma épen xélete delelőjén van s hogy igazi hazája ma a Pacificus regió iszapos talajú aphotikus öve. Ennek alapján GAÁL arra következtet, khogy a paleogénben a mai Pacificus régióéhoz nagyon hasonló természeti viszonyok uralkodtak Dél- és Délkelet-Európában. A nagy Acesta-fajok nálunk ép úgy, mint Olaszországban, mély tengeri márgás, agyagos üledékekből kerültek elő. A fajok ezen eltolódását GAÁL a NOETLIwG-féle diagramm- ban is ismerteti. Ezek alapján GAÁL a budai változatot a recens Callolima Rath- buni BARTSCH ősének tartja, mit bizonnyal szerzője is megtett volna, ha a fosszilis anyagot szintén vizsgálata körébe vonta volna. xItt tünik ki ennek a módszernek szükséges volta) Az osztrák és magyar miocén Acesta már SACcco szerint is az acesta excavata FARB. változatának tekinthető. A jelentől visszamenőleg a közép- miocén elejéig hézagnélküli is az 4. excavata családfája, itt azonban megszakad, mert hiszen az 4. miocaemca csoportja nem közvetlen őse az excavata-fajnak. Kettejök közös őse — GAÁL szerint — valószínűleg a mezozoikum végén élt, ezt családfajuk is érzékelteti, miből kitünik, shogy az A. miocaemca S18M. Európá- ban határozottan paleogén kagylófaj. Ezután a Radula KLEINS alnemmel foglalkozik GAÁL részletesebben, ahová alapos megvizsgálás alapján történt újabb meghatározás után a szerző LÖREN- THEY-nek a Gellért-hegy alsó oligocénjából származó Lima ( Mantellum) praeimíflata LóR. faját osztja be, melyről kitünt, hogy nem a Mantellum-, hanem a Radula- alnembe tartozik és itt is új fajnak bizonyult, amennyiben bélyegei alapján nem azonosítható a hazai középmiocénben, valamint a Bécsi medence, illetőleg Touraine hasonlókorú üledékeiben is előfordult HOERNES szerint is a recens Radula lhma-val egyazon fajjal, tannyira, hogy még egyenes ősének sem tarthatós. Úgyszintén NoETHLING börmai L. (R.) protosguamosa NoEr. fajától is eltér. Eszerint ezen új Radula-faj bélyegei GAÁL szerint a következők : az elég vastag, kis fokban részaránytalan teknő ferdén tojásdad, lapos s legföllebb csak kis fok- ban tátongó. Cimpái nagyon egyenlőtlenek s egymással az egyenes szögnél jóval kisebb (kb. 130") szöget zárnak be. A hegyes búb a zárópárkánynál kissé előbbre Földtani Közlöny. XLIX. köt. 1919. 4 50 ISMERTETÉSEK. nyúlik. A fölületet számos (50-nél több!) sugárirányú, pikellyes borda díszíti ; mellékbordák is láthatók. A cimpa szintén erősen bordázott. Erős növedékvonalak a bordák lefutását hullámossá teszik;. A feltűnő nagy és lapos teknőjű alak mély tengerre vall. GAÁL LŐRENTHEY iránt való tiszteletből ezen új leírásnál meghagyja a faj nevet, eszerint ezen új fajt Lima (Radula) praeinflata LŐR. néven vezeti be az irodalomba. Végezetül a függelékben a legközelebbi Lima tanulmánya tárgykörét és irányát jelzi előre. T.i. a kérdéses Lima-fajok, mint a Lima lapugyensis NEUGEB. , Inma Hantkem M. HoERwEs, Ima (Mantellum) inflata CHEM. var. undulata GAÁL gyengén vagy le sem írt vagy ábrázolt, csak névleg az irodalomba került fajok fajiságát óhajtja tisztázni, hogy tényleg fenntarthatók-e ezek, vagy csak mint őslénytani irodalom történeti emlékek kezelendők. GAÁL ezen egész dolgo- zata általában igen ügyes, modern utakon jár s ha vannak is kisebb hiányai, azok sem annyira neki, mint inkább a mindenre kiható háborús körülményeknek tudhatók be. Budapest, 1919 december havában. MAJER ISTVÁN dr. 2. Schaffer X. F. : Általános Geológia. Fordította PAPPNÉ dr. Ba- LOGH MARGIT. Az eredetivel összehasonlította, kiegészítette és függelékkel ellátta dr. PaPP KÁRoLY tudományegyetemi tanár.! 3 A Természettudományi Társulat kiadásában megjelent díszes kiállítású 707 oldalas kötet SCHAFFER X. F. bécsi tanár udvari-múzeum-igazgató 1916-ban megjelent Grundzüge der Allgemeinen Geologie című mű- vének magyar fordítása. Míg SCHAFFER a német kiadást FucHs TIVADAR-nak, addig a magyar kiadást a magyar geológiai intézet vezetőjének Lóczy LAJos- nak ajánlja. Előszót GORKA SÁNDOR, a term. tud. társ. főtitkára írt a munkához. Jó geologiát írni nehéz feladat, mert a szerzőnek nemcsak mérlegelnie kell az anya- got, amelyet a keretbe elhelyezni akar, hanem el kell találnia a módot is és azt a középutat, mely szerint se többet, se kevesebbet ne nyujtson a kelleténél. Szigorúan vett tankönyvben az a cél, hogy minél több adat álljon a tanulni vágyó rendelkezésére s amellett bizonyos szaktudást feltételez. Az olvasó közönség számára az ilynemű tankönyvek nem érik el a kívánt célt. Viszont a népszerű irányú geológia mevírásánál ügyelni kell arra, hogy az geológiai mesekönyvvé ne sülyedjen. SCHAFFER magyar bővített és függelékkel ellátott geológiája szeremn- csésen oldja meg a kérdést, amennyiben tudományos alapon igen élvezetes stílussal — ami részben a fordítónak is érdeme — mindazt nyujtja, ami nemcsak az érdeklődő, hanem a szakértő figyelmét is leköti. SCHAFFER geo- lógiáját szükségtelen újból ismertetni, mert már a német kiadás kiváltotta azt az osztatlan méltánylást, amelyet ügyes anyag elrendezésével és alaposságával joggal kiérdemelt. Részletes ismertetését VADÁsz ELEMÉR dr., a Földtani Közlöny :! Megrendelhető a kir. magy. Természettudományi Társulatban (VIII., Eszterházy-utca 16). Ara kötve 65 korona., füzve 40 korona. ISMERTETÉSEK. ; 51 1917. évi 47. kötet 428. oldalán közölte. A magyar fordítás az eredeti szöveg ezen előnyeit sikeresen használta fel. A címlapon csak szerényen húzódik meg Papp KÁRoLY egyetemi tanár neve, aki csak mint kiegészítő és összehasonlító szerepel, holott társszerző is a szó legszorosabb értelmében, nemcsak azért, mert az ú. n. Függelék, — amely különálló egész ugyan mégis szervesen kapcsolódik az egészhez s a kötet egyötödét képezi — az ő tollából származik, hanem azért is, mert magában a szövegben . mindenütt észrevehetők a revizór gondos símításai. Az összehasonlításnál is mindjobban kidomborodik azon törekvése, hogy az olvasó figyelmét gyakorlati vonatkozású és személyes tapasztalaton alapuló megjegyzésekkel és kiegészí- tésekkel is ébren tartsa, sőt fokozza. A közbeiktatott fejezetek és kiegészítések a fordított szövegnek föltétlen javára írhatók és azzal teljesen harmonizálnak. A nagyobb pótlások közül kiemelendők a 131-ik oldalon a bányásziránytűk használata, ahol a szöveghez 3 új ábra is járul (118a, b, c) a 337. oldalon pedig a hazai karsztjelenségeket tárgyalja. Hazánk karsztos vidékeit VEREss JózsEF nyomán csoportosítja. A 435—438. oldalokon a Nagy Magyar Alföld hajdani pusztái e fejezetben a homok CHOoLNokY megállapította mozgási törvényeiről a! defláció, nedvesség, térszíni forma és éghajlati viszonyok összefüggését világítja meg. A 449—452. oldalakon a stassfurti kálisóval, a 485. oldalon a sziciliai kén- bányákkal foglalkozik. A szöveget számos eredeti szelvénnyel teszi szemléltetővé. A kötet anyagbeosztása a német eredetivel teljesen megegyezik. Az első részben a föld és erőforrásait tárgyalja. Külön fejezetben tér ki a radioaktiv folyamatokra és a meteoritek szerepére. A második rész a föld belső erőinek mű- ködésének keretében a földkéreg zavargásaival, a földrengésekkel, a felszíni erők működésében (III. rész) az elmállással, a, letarolással s az üledékek képződésével és a fosszilizáció folyamataival foglalkozik. Végül külön részben 10 oldalon a belső erők összehasonlítását foglalja magában a Föld felszínének arculatára. A függelék tíz fejezete párhuzamosan egészíti ki SCHAFFER fejezeteit külö- nös tekintettel a hazai viszonyokra. Az első fejezetet PAPP KÁRoLY egyet. tanár, a magyarországi mélyfúrások alapján tapasztalt geotermi- kus gradiensnek szenteli. Eredményeit a városligeti artézi kút, a nagy- sármási mélyfúrások és az alföldi artézi kutak adataiból meríti. Összehasonlí- tások alapján kimutatja, hogy az alföldi 18—29 m gradiens az európai 83 m-es átlag alatt marad. A vulkánosságot és posztvulkáni jelenségeket a Szt. Anna-tóval és torjai Büdös-heggyel kapcsolatban tárgyalja, miközben a külön- böző típusokra is kiterjeszkedik, amelyben a szerzőt személyes olaszországi ta- pasztalatai is támogatják. Hazánk nagyobb földrengései c. feje- zetben Magyarországot szeizmikus tekintetben a mediterrán szinklinálisba sorozza. A történeti és összehasonlító rész után a Kárpátok és az alföldek rengés területei a különböző auktorok kritikai méltatásával új perspektivát nyit a hazai szeiz- mikus jelenségek megítélésénél. Magyarország artézi kútjait tektonikus, thalasszikus és alföldi medencékből eredő csoportokra osztja. Az artézi kutak térképét PAZÁR és SzoNraGH nyomán állította össze. Kár, hogy a térkép kicsiny volta miatt nem elég szemléltető. Az ásványvíz fejezetben a külön- böző vegyi összetételű meleg és hideg ásványvizek vannak összefoglalva. A ma- 4x TÁRSULATI ÜGYEK. Or 2 gyarországi érc- és ásványszén-telepek, vonulatok, illetőleg kor szerint vannak csoportosítva, amelyhez a gázterületek ésa földigáz jövőjéről hazánk- ban, című fejezet járul, végül a só és gipsz hazai előfordulási körülményeivel foglalkozik személyes tapasztalatok és az irodalom szabatos felhasználása alapján. A függelék fejezeteit nagyban emelik a szemléltető tabellák, térképek és foto- grafiai felvételek. Ilynemű összefoglalás mint kerekded egész e téren a legelső. A függelék az egésznek Magyarországra vonatkoztatott összefoglalása. S így SOHAFFER Általános geológiája a szerencsés kiegészítésekkel egészen meg- magyarosodott. A magyar közönség már régóta vár ilyen-munkára, mivel az enemű munkák már részben elavultak és elfogytak. A fordítás P. BALOGH MARGIT dr. munkája, aki jó magyarsággal, gördülő stílussal, a szakértő biztosságával oldotta meg az átültetés finnyás munkáját. Budapest, 1919 december 30-án. 3 Dr. Hosgwos REzső. D) TÁRSULATI ÜGYEK. A) Szakülés 1919 január 29-én. Az ülés szerdán délután 5 órakor a Magyar Földtani Intézet üléstermében . kezdődött. Elnök: dr. Szorracn Tamás a Földtani Intézet aligazgatója. Megjelent 40 társulati tag. Előadások: 1. idősb Lóczy LaAJsos dr.: Az alsó vágvölgyi mészkőszirtekről. (Az előadás teljes szövege jelen füzet 3—8. oldalain.) 2. SCHRÉTER ZOLTÁN dr.: Salgótarsán vidékének hidrogeologiai viszonyai. (Szövege jelen füzet Hidro- logiai Közlemények 82—102. oldalain.) 8. BÁnyAI JÁNOos: Áz aranyosi kontakt területről. (Szövege jelen füzet 9—15. oldalain.) B) Választmányi ülések. I. Törvényes választmányi ülés 1919. január 29-én. Az ülés a Magyar Földtani Intézet üléstermében esti 7 órakor kezdődik. Elnök: dr. SzorvraGH TAMÁS a magyar Földtani Intézet aligazgatója. Jelen vannak: HoRusIrzkY HENRIK, EMszT KÁLMÁN dr., KApIé OTTOKÁR dr., KoRMos TIVADAR, SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TREITZ PÉTER, VADÁSZ ELEMÉR dr. választmányi tagok, PÁáLnLry MóR dr. másodelnök, PaAPP KÁRoLY dr. elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár s ÁSCHER ANTAL pénztáros. Elnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri HoRu- SITZKY HENRIK és SCHRÉTER ZOLTÁN dr. választmányi tagokat. tá Azé tehá dt hl pa Gt a Ed lak éb A zdés sémi takart ds ttal és ák és a áh Co zá TÁRSULATI ÜGYEK. 53 1. Elnök üdvözli PÁnry MónR dr. másodelnök urat, akit a népköztársaság kormánya főbányatanácsosi címmel: és jelleggel tüntetett ki. Azonkívül üdvözli a szakosztályok új tisztikarát s választmányát, BELLA LAJos s BOGDÁNFY ÖDÖN elnököket Kapré dr. alelnököt és BaARrucz LAJos s WESZELSZEY ÖDÖN titkárokat. Ugyancsak köszönti dr. LÁászró GÁBoR tagtársunkat, aki törökországi tanulmány- útjáról szerencsésen visszaérkezett. Megemlékezik gróf SzécHENYI BÉLA tiszteleti tag haláláról, akinek életét s működését közgyűlésünkön fogjuk méltatni. 2. Elsőtitkár jelenti, hogy JO os ket tó tagokul jetentkeztek: "1. Dr. PEkÁR DEzső magyar főgeofizikus. Ajánlja: Dr. WEszELszkY Gy. 2. REIÖxL SÁNDOR tanár. Ajánlja: Dr. BALLENEGGER RÓBERT. II. Rendes tagokul jelentkeztek: 1Szolnok-Csongrádi Ármentesítő- és Belvízsza- bályozó Társulat, Cibakháza.. Ajánlja: a Hidrologiai Szakosztály. 2. Beregvármegyei Vízszabályozó Társulat, Bereg- szász. Ajánlja: a Hidrologiai Szakosztály. ev ágsúujkelyi Árméntesítő "és. "Belvízszabályózó Társulat, Tornóc. Ajánlja: a Hidrologiai Szakosztály. dB eveszSzolnoki dJászvidéki Belvízszabályozó Társulat, Jászkisér. Ajánlja: a Hidrologiai Szakosztály. 5. BEniczxY Győző állami mérnök, Budapest. Ajánlja: a titkárság. 6. KuBIxGER LaJos joghallgató, Rákoscsaba. Ajánlja: dr. VEREss JÓZSEF. 7. PAPANEK ERNŐ min. osztálytanácsoa, Budapest: Ajánlja: PAPP 5. r. t. 8. ROZLOZSNIK ANDOR bányamérnök, Budapest. Ajánlja: PapPP 5. r. t. 9. BaAuma VIkTOR bányamérnök, Kolozsvár. Ajánlja: XÁwxrus JÁNnos r. t. 10. ARANY ERZSÉBET tanárjelölt, Budapest. Ajánlja: JuGovics L. "11. RaAxusz Gyutza tanárjelölt, Budapest. Ajánlja: Jugovrics L. r. tag. 12. Dr. SoPpRowyr IGwvÁc FRiGYESs főreálisk. tanár, Budapest. Ajánlja: dr. MÁJER IsTvÁN rendes tag. 13. LogBowrru EMIL egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: Papp K. 14. 7sIcmorpy HuGó bányamérnök, Ózd. Ajánlja: Papp K. 15. DiószegcnY EpirH egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRITz BÉLA dr. v. t. 16. SaRBó MaGpa egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAURITZ. 17. HuszáR M. PotrIxesa irgalmas nővér, egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MauRrrz BÉLA. 18. KocH SÁwDpoR egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRITZ. 19. HoFFBAUÉR ANNA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRITZ. 20. IuRE BÉLA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MauRirz BÉLA. 21. SIxkovirs DÁNIEL egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRITz. 92. NEMES BaAxpar Honszr egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja : MAURITZ. 23. GaARAI ÖpöN egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MauRxrz BÉLA. 54 TÁRSULATI ÜGYEK. 24. INAKkovSZKY EMMA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRITZ: 25. HOFFNER PIROSKA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRITrz. 26. GomBos ILowsa egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRIrz. 27. KEsSZLER MÁRTA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAURITz. 28. SONNENFELD ILONA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MaAuRrrz. 29. PAáL KLÁRA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAURITZ BÉLA. 30. FEJÉR ERZSÉBET egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAURITz. 31. LAKaATros KLÁRA egyetemi hallgató Budapest. Ajánlja: MaAvuRirz. 32. FiscH IRÉN egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MaAuRirz BÉLA. 33. Oswarp ERZSÉBET egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRrrz. 34. MARosi ILoNA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: MAuRITz BÉLA. 35. MarYasovszkY MÁRIA egyetemi hallgató, Budapest. Ajánlja: Maunkrrz. A felsoroltakat örökítő, illetőleg rendes tagokul a választmány: megvá- lasztja. ; 3. VApÁsz ELEMÉR dr. egyetemi adjunktus vál. tag jelentést tesz a geológia tanítási reformja tekintetében végzett munkálkodásáról. A választmány a jelen- tést köszönettel veszi, s kéri továbbra is, hogy a geologia középiskolai oktatása körül munkálkodását a kiküldött bizottsági tagokkal együtt folytassa. 4. VoGL VIKTOR dr., r. tag indítványt tesz a Választmányhoz a Nem- zeti Muzeum őslénytárának szervezése ügyében. Az indítvány lényege az, hogy a Társulat írjon fel a Közoktatásügyi Miniszterhez olyan értelemben, hogy az őslénytani gyűjtemény az ásványtártól függetleníttessék, s ennek élére megfelelő szakférfi kerüljön. Az indítványt a választmány elfogadja. 5. TRErirz PÉTER vál.-tag indítványt nyujt be a választmányhoz, hogy a választmány juttassa el véleményét a földmívelésügyi miniszteriumban működő bizottságokhoz, s a gazdasági egyletekhez a mezőgazdasági talajismeret felkarolása érdekében. A választmány a javaslatot elfogadja és felkéri az indítványozót a memo- randum megszövegezésével. 6. BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár arra kéri a választmányt, hogy nevea Földtani Közlöny címlapjáról levétessék, minthogy a szerkesztésben neki része nincs. A választmány kimondja, hogy a Földtani Közlöny 1918. évi utolsó füze- téről a másodtitkár úr neve levétessék, s rajta csupán a szerkesztésért felelős elsőtitkár neve szerepeljen. Elsőtitkár megjegyzi, hogy a Földtani Közlöny legutóbb megjelent 1918. évi 1—6. füzetének teljes kéziratát úgy a társulati elnök úrnak, mint a szerkesztő bizottság elnökének: a másodelnök úrnak a tavasz folyamán bemu- tatta, akik a füzet tárgysorozatát helyeselték, s így az elsőtitkár a szerkesztői szabályzat előírása szerint járt el. Az utolsó füzetről, amennyiben nehány hétig még a Közlönyt szerkeszti, a másodtitkár úr kívánsága szerint BALLENEGGER úr nevét leveszi, s csupán saját nevét használja a füzeten. 7. KoRMos TIVADAR dr. és BALLENEGGER RÓBERT dr. 1918. dec. 15-iki " kelettel, indítványt nyujtanak be a választmányhoz az Alapszabályok átalakítása ügyében. Az indítványt közvetlenül az ülés előtt adják át az Elnöknek, illetőleg 7 dit! 4 ázást ón aaa dcAuthho aha tl AK za váz hótt ásás Ad ákfsel dák kás Moa Cda sőltéa 40 AG . TÁRSULATI ÜGYEK. 55 elsőtitkárnak. Az indítvány 6 pontból áll, s lényege az, hogy a Közgyűlés halasz- tassék el addig, míg a választmány az új alapszabályokat kidolgozza. A mai zártkörű választmány helyett kisebb szaktanács alakíttassék, életfogytig terjedő megbízással. A tisztikart és a szükséges szakbizottságokat a kibővített nagyválasztmány: a nagy tanács válassza. Az idei köz- gyűlésnek kizárólag emez alapszabálytervezet jóváhagyó tudomásulvétele legyen a feladata. " Emez indítvánnyal szemben PAPP KÁRoLY elsőtitkár aggodalmait fejezi ki, minthogy az új tervezet:a közgyűléstől a választói jogot egyszersmindenkorra, elvonja, s így a mai szociális irányú jogkiterjesztések korában ezen javaslat épen jogfosztással járna. Attól fél, hogy eme javaslat elfogadása, ami kétségtelenül társulatunk szabad, liberális alapszabályainak eltörlésével jár, a legnagyobb zavart fogja okozni társulatunk közgyűlésén. Utal az egyetemen a jogi és a böl- csészeti karon történt eseményekre, ahol az egyetemi tanárok és KUNFI ZsIG- MOND miniszter között a viszony úgy kiélesedett, hogy előreláthatólag vagy az egyetemi tanács, vagy a miniszter távozik. TREirz PÉTER javasolja, hogy a válásztmány a rendes tagok sorában ér- deklődjék, hogy milyen nézetük volna az új tervezetről. Többek hozzászólása után a választmány az új alapszabályok kidolgo- zására bizottságot küld ki PÁnry MóR dr. másodelnök, KoRMos TIVADAR dr. és BALLENEGGER RÓBERT dr. tagokkal. A javaslatot a bizottság választmányi ülés elé fogja terjeszteni, s míg választmányunk a javaslat sorsa felett döntene, a köz- gyűlést bizonytalan időre elhalasztja. 8. BALLENEGGER RÓBERT dr. aggodalmának ad kifejezést, a mai ülésen tömegesen bejelentett tagokkal szemben, akik a társulat irányítására esetleg döntő módon folyhatnak be. Papp KÁRotzy elsőtitkár kijelenti, hogy a mai ülésen bejelentett nagyobb- részt egyetemi hallgatók belépésének csak örülhetünk, minthogy belépésük főkép a Földtani Közlöny megszerzése és a szakülések hallgatása céljából történt. A mult év folyamán mintegy 45 alapító- és 100 rendes tag lépett társulatunk kötelékébe, amiért az ajánló uraknak csak legnagyobb hálánkat fejezhetjük ki. MauRxgirz Béta tanár urat tehát nem gáncs, hanem épen elismerés illeti meg azért, hogy legkiválóbb tanítványait társulatunk tagjai sorába iratta. 9. Elsőtitkár beterjeszti a Barlangkutató Szakosztály 1919 jan. 24-én tartott évzáró gyűlésének jegyzőkönyvét. A szakosztály tisztikarát és választmányát az 1919—1921. évekre a követ- kezőkép választotta meg: Elnök: BErta LaJsos főreáliskolai igazgató. Alelnök: dr. Kapió OTTOKÁR osztálygeologus, egy. magántanár. Titkár: dr. BaRrucz Lagos egyetemi adjunktus magántanár. Választmányi tagok: 1. BEkeyY ImRE GáÁBon, 2. dr. HILLEBRAND JENŐ, 3. HORUSITZKEY HENRIK, 4. dr. KoRgmos TrvapaRk, 5. dr. LAMBRECHT KÁLMÁN, 6. MiHókK Orró, 7. dr. SCHRÉTER ZOLTÁN, 8. dr. STRÖMPL GÁBOR. A választmány a Barlangkutató Szakosztály jelentését tudomásul veszi. 10. Elsőtitkár beterjeszti a Hidrologiai Szakosztály 1919 56 TÁRSULATI ÜGYEK. január 15-én tartott évzáró ülésének jegyzőkönyvét. A szakosztály tisztikarát és választmányát a következőkép választotta meg : Elnök: BoOGDÁNFY ÖDÖN. Társelnökök : dr. SCHAFARZIK FERENC és dr. KövEsLIGETHY RADpó. Titkár: dr. WESZELSZKY GYULA. A választmány tagjai: báró Eörvös LORÁND, FARKASS KÁLMÁN, báró KAss ALBERT. Kovács S. ALapÁR, LENGYEL ZOLTÁN dr., id. Lóczy [Lagos dr., MARENZI FERENC KÁROLY gróf, OELHOFER HENRIK, PRrxcz GYULA dr., RÉTHLY ÁNTAL dr., SZIRTES ZSIGMOND dr. és TREITZ PÉTER. " : A választmány a Hidrologiai Szakosztály jelentését tudomásul veszi. 11. A pénztárvizsgáló-bizottság előterjeszti az 1918. évről szóló pénztári jelentést, amelyből kitünik, hogy a Társulat és két szakosztálya összvagyona 104219 K 12 fillér. A választmány a pénztárnoknak a felmentést megadja és a pénztárvizsgáló bizottság tagjainak: PETRIK LAJos, TIMKó IMRE és dr. Emszr KÁLMÁN uraknak köszönetet mond. 12. Az 1919. évre szóló költségvetést 26.746 K 97 fillérrel a választmány megállapítja. Ebben a költségvetésben a Barlangkutató Szakosztálynak adandó 1000 K-ás segélyt 500 K-val irányozza elő, minthogy abból már 500 K-t a mult év folyamán felvett ; ellenben a Hidrologiai Szakosztálynak a fel nem vett 1918. évi 1000 K-val együtt 2000 K-ban szabja meg a segélyt. Több tárgy híján Elnök az ülést esti 8 órakor berekeszti. Kelt Budapesten, 1919 január 29-én. Jegyezte: dr. PAPP KÁRoty, elsőtitkár. II. Törvényes választmányi ülés 1919 február 28-án és folytatólagosan 1919 március hónap 3-án. Az ülés az egyetemi ásvány- kőzettani intézet tanári termében volt. A) Az első ülésen megjelentek: dr. SzorvraGH TAMáÁs el- nöklete alatt ILosvav Lagos dr., KRENNER JÓZSEF, SCHAFARZIK FERENC dr., TELEGDI RórH LaJos tiszteleti, továbbá BöckH HuGó, EmszT KÁLMÁN dr., KApré OTTOKÁR dr., KoRMos TIVADAR dr., LIFFA AUVRÉL dr., MaAuRirz BÉLA dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., VApDÁSz ELEMÉR dr. választmányi tagok, PÁárnryY MóR dr. másodelnök és PaPP KÁRoLYy dr. elsőtitkár. Elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri LIFFA AURÉL dr. és MAURITZ BÉLA dr. választmányi tagokat. Az ülés egyetlen tárgya a Földtani Társulat Alapszabálytervezetének tár- gyalása, amelyet dr. Párry Mónrc társulati másodelnök, BALLENEGGER RÓBERT dr. és KoRMos TIVADAR dr. bizottsági tagok terjesztettek elő. A 37 §-ból álló tervezethez általánosan hozzászólott ILosvav Lagos dr., aki elvi kifogásait 8 pontban foglalja össze. Kifejti, hogy a tervezet jogfosztással jár, minthogy a közgyűléstől csaknem minden jogot elvon. BöcknH Hucó ugyan- csak azt hangoztatja, hogy a társulatban jelenleg minden elv forrása a közgyűlés és a tervezet rést üt ezen a jogon. Maunkirz BÉLA szerint az egész tervezet el van TÁTPSULATI ÜGYEK. 57 sietve, s a mai idő egyáltalán nem alkalmas ilyen mélyreható változtatásokra. KRENNER JózsErF dr. azt hangsúlyozza, hogy a rendkívül komplikált alapszabály- tervezetben semmi haladás nincs, inkább visszaesés. A tervezett alapszabályok- kal szemben PaPP KÁRoLYy dr. elsőtitkár a következőkben fejti ki aggályait : Mélyen tisztelt Választmány ! Ha a régi és az új alapszabályokat egymás mellé téve összehasonlítom, a régi Nagy Magyarország és az új megszűkített Magyarország képe jelenik meg előttem. A régi Alapszabály egyszerű, világos szakaszaival minden jogot a Köz- gyűlésnek ad, évenkint egyszer minden tagnak joga van a Társulat ügyeibe bele- szólni, s három évenkint a közgyűlés teljesen újjá alkotja tisztikarát és választ- mányát. Eme régi Alapszabály szerint minden tagnak egyforma joga van, s a liberális, demokratikus Alapszabály valóban alkalmas arra, hogy az ásványtan és földtan művelőiből és kedvelőiből egy hatalmas, nagy társulatot alkosson; épúgy mint pl.a Magyar Földrajzi Társaság és a Ma- gyar Természettudományi Társulat hasonló alapszabályokkal hazánk legéletrevalóbb tudományos társulataivá fejlődtek. Az új Alapszabály bonyolultabb szervezetével egy szűkebb körű társasággá való átalakulást célozza, olyanféleképen mint a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Szent István Akadémia ; abból a tiszteletreméltó elvből indul ki, hogy a Földtani Társulatot csak szakférfiak irányítsák, e célból a tagokat szortirozza, belső tagokat választ, s ezen belső tagoknak a zártülésen jogaikat kiterjeszti, úgy hogy tulajdonképen a zárt ülés veszi át a közgyűlés szerepét. Tehát 850 tagot számláló társulatunkat ezentul 50—60 belső tag irányítaná, vezetné; s amikor eme belső tagokat tetemes jogokkal felruházza, viszont közgyűlésünktől a jogokat egyszersmindenkorra elveszi. Kilenc éves titkárságom alatt mindenkor a Földtani Társulat terjesztése és naggyá tétele lebegett szemem előtt; a Természettudományi Társulatot és vezetőit ILosvaY Lagost és GORKA SÁNDORt, a Földrajzi Társulatot és vezetőit Lóczy LaJost és CHOLNOKY JENŐt vettem mintaképül, mert meggyőződésem az, hogy csak egy anyagilag erős és a társadalom legműveltebb osztályát is magában foglaló társulat terjesztheti sikerrel az ásványtani és földtani tudományokat. Társulatunkat az új alapszabály kétségtelenül sokkal szűkebb szakegy- letté fogja alakítani, amelyben a kiváló szakférfiak egymásközt beható eszme- cseréket, vitákat rendezhetnek, — de véleményem az, hogy e megszűkített tudo- mányos egyesületben megszűnik a külvilággal való kapcsolat, s teljesen akadémi- kus jellegű tudósok fórumává válik. Épen ezért egész multamat megtagadnám, ha ezen új alapszabályokhoz hozzájárulnék. Nagyon rövid leszek ezután. . Azt a két elvet, amelyet az új Alapszabály készítői szem előtt tartanak, hogy t. i. a fiatal geologusoknak lényegesebb szerepük legyen a társulat irányításában, s másrészt, hogy csakis szakemberek kerülhessenek a társulat tisztségére, a régi Alapszabályok keretében is igen könnyen meg lehetne valósí- tani a következőkép : 18. §. A társulat ügyeit a választmány intézi, amelynek tagjai az elnök, másodelnök, a szakosztályok elnökei, továbbá 24 választmányi tag, titkár, szer- kesztő s pénztáros, 58 TÁRSULATI ÜGYEK. Ebbe a 24 tagú választmányba hazánk legkiválóbb mineralogusai, pale-. ontologusai, bányászai, agrogeologusai bekerülhetnének és pedig a fiatalabb gár- dából, minthogy idősebb szakférfiaink amúgy is mint tiszteleti tagok tagjai a. választmánynak. 27. §. A közgyűlés választja 8 évenkint a tisztviselőket, még pedig csakis a választmány által jelölt szakférfiak sorából; amely célból a közgyűlést előké- szítő választmányi ülés lehétőleg a különböző tudományágak képviselőiből hármas jelölést végez, Ezzel a kiegészítéssel meg lenne óva örökre a társulat tisztikarának szak- szerű volta.) PaAPP KÁRoLy elsőtitkár eme felszólalása után hosszabb vita fejlődik ki. VaApáÁsz ELEMÉR dr. nem tartja illőnek a Földtani Társulatban a demokra- tikus szólamokkal való dobálódzást. Ő még ezt a tervezetet is enyhének találja és nagyobb megszorítást ajánl a szakszerűség szempontjából. SCHAFARZIK FERENC ragaszkodik ahhoz, hogy az elnököket és a titkárt a közgyűlés válassza, ellenben a szerkesztőt s pénztárost a választmány választhatná. Elnök felteszi a kérdést, hogy a választmány elfogadja-e alapul a PÁLFY — KoRMos— BALLENEGGER-féle tervezetet, amire 7 tag igennel, 7 tag nemmel felel. Elnök kijelenti, hogy elnöki döntéssel a tervezetet alapul elfogadja. Erre KoRmos TIVADAR és PÁLFY MÓR visszavonják a belső tagokra és zárt ülésekre vonatkozó tervezetüket és a választmányi tagság rendszerét fogadják el alapul. A választmányi tagok számát azonban 60-ban kérik megállapítani. SCHAFARZIK FERENC tiszteleti tag kéri, hogy a tiszteleti tagság ne jogosítson a választmányi tagságra, hanem csakis azok a tiszteleti tagok kerüljenek a vá- lasztmányba, kiket erre a közgyűlés méltónak tart. A választmány SCHAFARZIK indítványát szótöbbséggel elfogadja. Ezután az 1—20 §-ok részletes megvitatása kerül szőnyegre. Az idő előhaladása miatt az ülés folytatását Elnök március 3-ára tűzte ki. B]IOAs$olyzta tól a szosz és ren me ege Nemere Dr. SzorvraGH TAMáÁs elnöklete alatt ILosvaY LaJos, Lóczy LAJOS, SCHAFAR- ZIK FERENC, TELEGDI Rórn Lagos tiszteleti tagok, BErLa Lagos szakosztályi elnök, EMszT KÁLMÁN, KADpIé OTTOKÁR, HoRusirzkY HENRIK, LIFFA AURÉL, KORMOS TIVADAR, SCHRÉTER ZOLTÁN, TREITrz PÉTER, VADÁSZ ELEMÉR választ- mányi tagok, PárryY MóR másodelnök és PAPP KÁRoLYy elsőtitkár. Elsőtitkár jelenti, hogy örökítő taágokul jelentkeztek EMszT KÁLMÁN dr., KApIé OTTOKÁR dr., LIFFA AURÉL dr. választmányi, továbbá JEKE- Lius ERICH, PAPP SIMON és ViGH GYuLA rendes tagok. A felsoroltakat a választ- mány örökítő tagokul választja. i ; Elnök mindenekelőtt újból elvi hozzászólásra teszi fel a térvezetet. Lóczy Lagos kijelenti, hogy a tervezetet nem fogadja el, hanem ajánlja az ILOSvAY — PaAPpP-féle módosítást, t. i. azt, hogy elnököt, alelnököt és titkárt a választmány jelölése alapján a közgyűlés válasszon. Elnök szavazásra tevén a kérdést, az ered- mény az, hogy az ILosvaY— Lóczy— PaAPpp-féle javaslat mellett 8-an, ellene 7-en szavaztak. Elnök kijelenti, hogy a választmány szótöbbséggel elfogadta azt az alapelvet, hogy a tisztikart a jövőben is a közgyűlés válassza, de a, választmány által jelölt tagok sorából. a vdáltátts áá : ati Ki kb án (BZ d seta teába szazátáláae te TÁRSULATI ÜGYEK. 59 Ezekután a 21—37. §-ok részletes megvitatására került a sor, amelynek eredményeképen a mellékelt tervezetet fogadta el a választmány. VADÁsz ELEMÉR fenntartja külön indítványát, amelyet közvetlenül a közgyűlés elé fog terjeszteni. A választmány elhatározza, hogy a rk. közgyűlést nem március 5-én, hanem március 20-án tartja meg ; főkép azért, hogy a rendes tagok az Alapszabályterve- zetet idejekorán kézhez Éonkasááló Egyéb tárgy hiján Elnök a folytatólagos ülést berekeszti. Kelt Budapesten, 1919 március 83-án. Jegyezte: PAPP KÁRoLnY elsőtitkár. () Rendkívüli közgyűlés. A Magyarhoni Földtani Társulat 1919 március 20-án tartott rendkívüli közgyűlé- sének (a társulat történetében : 69-ik közgyűlésének) jegyzőkönyve. A közgyűlés a Magyar Természettudományi Társulat üléstermében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: dr. SzorraGn TAMÁS. Megjelentek: ASCHER ANTAL, BaJás JÁNOS, BALLENEGGER RÓBERT, BAN- Dar Honxsr lovag, BEKEY IMRE GÁBOR, BELLA LAJOos, BERINKEY Győző, BOGDÁNFY Öpös, DömöKk TERÉZ, EHIK GYULA, EMszT KÁLMÁN, ENDREY ELEMÉR, ERŐDI KÁLMÁN, FEJÉR ERZSÉBET, FERENCcZI ISTVÁN, FörDES LIpPóT, GARAY ÖDÖN, GRósz LaJos, HaJwos REzső , HORUSITZKY HENRIK, HuszáR M. PoLYXENA, ILOSVAY LaAJos, IMRE VILMA, JABLONSZKY JENŐ, JEKELIus ERicH, JuGovics LAaJos, KADIé OTTOKÁR, KocH SÁNDOR, KORMOos TIVADAR, KovÁácH ANTAL, KRENNER JÓZSEF, Lászró GÁBoR, Lóczy LAJos ifjabb, MÁJER IsrvÁN, MARos IMRE, MAROSI ILONKA, MATTYASOVSZKY MÁRIA, MaAucHa Rezső, MauRirz BÉLA, MARCELL GYÖRGY, Nopcsa FERENC báró, OELHOFER H. GY., OPPENHEIMER MÁRTA, OsWwaALD ER- ZSÉBET, PAÁL KLÁRA, PÁLrrY MóR, PÁPaY IRMA, PAPP KÁRoLY, PAPP SIMON, PÁvAY VAJNA FERENC, PEKÁR DEzső, RAJTucH ILONA, RAkusz GYULA, RÉTHLY ANTAL, ROZLOZSNIK PÁL, SCHAFARZIK FERENC, SCHERF EMIL, SCHRÉTER ZOLTÁN, SELAGIAN VAZUL, SINKOVITS DÁNIEL, SONNENFELD ILONKA, SZILBER JÓZSEF, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, SZIRTES ZSIGMOND, TELEGDI-RórH LaAJos, TELEGDI- RóTH KÁRorY, TOBORFFY ZOLTÁN, TórH ELzaA, ViGH GYULA, VOGL VIKTOR, WIENER SAROLTA, ZALÁNYI BÉLA, ZIMÁNYI KÁROLY, ZSIGMONDY ÁRPÁD, 7sIG- MONDY DEzső, ZsSIVNY VIKTOR. Összesen 77-en. Elnök az ülést megnyitván, a mai ülés jegyzőkönyvének hitelesítésével megbízza PAPP SIMON és ZSIGMONDY ÁRPÁD rendes tag urakat. Elnök ismerteti az Alapszabálytervezet történetét. 1919 februári kelettel PÁLrrY MóR dr. másodelnök, KoRMmos TIvaADpAR választmányi tag és BALLENEGGER RóBERT dr., másodtitkár alapszabálytervezetet dolgoztak ki, amelyet az 1919 február 28-án és folytatólagosan március 83-án tartott választmányi ülés tárgyalt. Ezt a tervezetet azonban a választmány 1 szótöbbséggel elvetette, s egy másik tervezetet dolgozott ki, amely kinyomatva a rendkívüli közgyűlés előtt fekszik. PaPP KÁRoLny elsőtitkár röviden ismerteti mindkét tervezetet, amelynek 60 TÁRSULATI ÜGYEK. főkülönbségei a következők: A választmánytól elfogadott tervezet a választmányi rendszer alapján áll s a főtisztviselők valamint a választmányi tagok választását 3 éves ciklusban a közgyűlésnek tartja fel, épúgy mint a jelenleg is érvényes Alapszabály. A PÁLrY— BALLENEGGER— KoRMos-féle tervezet a választmányt megszüti- teti, s ehelyett belső tagokat tervez, akik a jövőben teljesen átvennék a Társulat irányítását olymódon, hogy a belső tagokból alakult zárt ülés vagy kisebb szak- tanács választaná a Társulat tisztviselőit is. BALLENEGGER RÓBERT másodtitkár 33 tag aláírásával ellátott külön- véleményt terjeszt elő, részletesen megokolva azt a tervezetet, amelyet mint PÁLrY— BALLENEGGER— KoRmos-féle bizottsági javaslatot a választmány nem fogadott el. Ajánlja a közgyűlésnek emez eredeti javaslat elfogadását. Elnök felkéri a közgyűlés tagjait. hogy a két javaslathoz általában hozzá- szólni szíveskedje.iek. Dr. ERőpI KÁLMÁN rendes tag javasolja, hogy a két tervezetet együttesen részleteiben tárgyaljuk, mert csak ily módon tudjuk a különbséget a kettő között megítélni. Báró Nopcsa FERENC választmányi tag általában szól a kérdéshez. Nem oszthatja BALLENEGGER amaz indokolását, hogy a Földtani Társulat szellemi élete az utolsó 10 évben sülyedt volna, sőt a Társulat úgy szakülései, mint közlönye révén magas tudományos nivóra emelkedett. A Magyarhoni Földtani Társulat a magyar közönség érdeklődését felkeltette a geológiai tudományok iránt, s a háború folyamán is intenzivebben működött, mint akár a bécsi geologiai társulat. : A belső tagokra való különítést helyteleníti, s ezért a választmánytól aján- lott demokratikusabb tervezethez csatlakozik. . Többek hozzászólása után Elnök elrendeli, hogy a választmánytól ajánlott tervezetet véve alapul, pontról-pontra tárgyaljuk az Alapszabályokat, s az illető pontoknál a különvélemény hívei szintén ismertessék javaslatukat. Elsőtitkár sorban veszi a paragrafusokat, amelyeket az 5. pontig mindkét tábor hívei el- fogadnak. A 6. §-nál a különvélemény beadói ragaszkodnak a belső tagok válasz- tásához, minthogy épen a belső tagokon és az ezektől alkotott zártülésen nyug- szik a különvélemény gerince. 1. SCHAFARZIK FERENC: Ne tévesszük szem elől azt a célt, melyet mind- nyájan elérni akarunk. A Választmány javaslata, valamint a Különvélemény is egy és ugyanazon célt akarja szolgálni, amennyiben mind a kettő a M. Földtani Társulat reformálását tűzte ki maga elé. Előkészítő ülésein a Választmány behatóan mérlegelte a régi alapszabályaink pontozatait és a mai kor követelményei és fel- fogása szerint át is alakította azokat, miközben messzemenőleg figyelemben része- sítette az ellenvélemény óhajait is. Igy jött azután létre az elaboratum, melyet a Választmány ezuttal a közgyűlés elé terjesztett. Mivel úgy látom t. Közgyűlés, hogy a Választmány ezen javaslata teljesen biztosítja Társulatunk megujhodását, a magam részéről elfogadom az előterjesztést nemcsak általánosságban, hanem részleteiben az épen tárgyalás alatt álló V. fejezet 6. §-át is. 2. Elnök elrendeli a szavazást a Választmánytól ajánlott 6. §-ra és az ellen: indítvány 6, illetőleg 7. §-ára, amely t. i. a belső tagok intézményét kívánja. d 4 TÁRSULATI ÜGYEK. 61 3. A szavazás megtörténvén, elsőtitkár jelenti, hogy a Választmány javas- lata mellett 47 tag, míg az ellenindítvány mellett 29 tag szavazott felállással. Elnök bejelenti, hogy a rendkívüli közgyűlés 47 szavazattal 29 ellenében a Választmány tervezetét fogadta el. Erre BALLENEGGER RÓBERT vezetésével a külön indítványnak beadói közül mintegy 20-an eltávoznak. ERőpr KÁLMÁN, GRósz LAJOS és NoPcsA FERENC báró tagok kijelentik, hogy nagyon sajnálják a különvélemény híveinek a távozását, mert szerették volna érveléseiket tovább is meghallgatni, s tervezetükből azt, amit helyesnek vélnek, esetleg el is fogadni. Ilymódon azonban a különvélemény híveinek érvelését nélkülöznünk kell. Elnök jelenti, hogy a kivonuló tagtárs urak önkényt hagyták el a közgyűlést, ami azonban a közgyűlés folytatását nem gátolhatja. Ezekután pontonként tárgyalják a javaslatot. Az ellenindítvány itt maradt képviselőinek kívánságára a közgyűlés egyhangúan elfogadja a 10. § olynemű módosítását, hogy a rendes tagot három társulati tag ajánlja. ZSIGMONDY ÁRPÁD felszólalására a közgyűlés egyhangúan elfogadja a 17. §-beli betoldást, hogy. a közgyűlésen a vállalatok képviselői is szavazhassanak. Pávav-VaJjwsa FERENxCcnek, mint az ellenindítványozók képviselőjének fel- szólalására, a közgyűlés a 19. §-beli választmányi tagok számát a következőkép állapítja meg : 24 geologus, 6 paleontologus, 6 mineralogus, petrografus, 4 ásvány- chemikus, 8 agrogeologus és 12 gyakorlati (bánya-, hidro- stb.) geologus. Dr. Jugcovics LaAJos a 23. §-nál ajánlja, hogy a szerkesztő mellé külön szer- kesztő-bizottság választassék. Dr. JuGovics felszólalása után SCHAFARZIK FERENC a következőket mondja : Külön szerkesztő-bizottságra ezuttal nem lesz szükség, mivel a cYöldtani Köz- lönyv szerkesztésének irányítása a felügyelő-bizottság teendői közé fog tartozni. Egyébként sem lesz lehetséges, hogy a Közlöny szerkesztése a Választmány fel- fogása és óhaja ellenére történjék, amennyiben a szerkesztő a Választmánytól csak 1 évre kap megbízást és újból való megerősítése kizárólag a sikeres működésé- től függ. Kérem tehát, hogy a tisztelt közgyűlés, ez alkalommal egy külön szer- kesztő-bizottság kreálásától álljon el. A közgyűlés ily értelemben dönt. A 25. §-nál Nopcsa FERENC báró, PÁávaAY-VAJNA FERENC azt indítvá- nyozzák, hogy a titkárt ne a közgyűlés, hanem épúgy mint a szerkesztőt a vá- lasztmány válassza. Elnök szavazásra tevén a kérdést, 30 szavazattal 5 ellenében az eredeti szövegezést fogadja el, t.i. hogy az elnököt, alelnököt és a titkárt a választmány kettős jelölése alapján a közgyűlés válassza. A 37. §-on végig menvén, elnök jelenti, hogy a tervezetet a közgyűlés egészen letárgyalta. Elnök megköszönvén a közgyűlési tagoknak szíves ügybuzgó érdeklődését és kérve valamennyi tagnak a jövőben is összetartó működését, esti 8 órakor a, rendkívüli közgyűlést berekeszti. Kelt Budapesten, 1919 március 20-án. Jegyezte: PAPP KÁRoLY elsőtitkár. 62 TÁRSULATI ÜGYEK. A MAGYAR FÖLDTANI TÁRSULAT ALAPSZABÁLYAI. I. Cim. 1. §. A társulat címe : Magyarhoni Földtani Társulat;. Székhelye : Budapest. LII. Cél. 2.§. A Magyarhoni Földtani Társulat 1850-ben alakult tudományos egyesület, amelynek célja a földtannak és a rokontudományoknak míivelése és terjesztése. 3. §. Ennek a célnak elérése végett a Magyarhoni Földtani Társulat: más testületekkel összeköttetésbe léphet. III. Eszközök. 4: §. A jelentékenyebb eszközök: a) gyűlések, b) kiadványok, c) egyes vidékek földtani tanulmányozásának, továbbá földtani-, őslénytani-, kőzettani és ásványtani tárgyak gyűjtésének támogatása, d) szakosztályok és vidéki fiók- egyesületek alakítása. IV. Pártfogó. 5. §. A társulat céljainak érdekében pártfogókat igyekszik megnyerni. V. Tagok. 6. §. A társulatnak vannak : a) tiszteleti, b) pártoló, c) örökítő és d) rendes tagjai. : - 7. §. Tiszteleti tagul oly bel- vagy külföldi kitünő férfiú választható, aki a geologiában vagy a rokontudományokban rendkívüli érdemeket szerzett. 8. §. Pártoló tag az, aki a társulat pénzalapját legalább 1000 K-val növeli. 9. §. Örökítő tag az, aki az alaptőke gyarapítására a társulat pénztárába 400 K-t fizet. 10. §. Tendes tag lehet az, akinek belépési szándékát három társulati tag a titkár utján a választmánynak bejelenti és aki kötelezi magát, hogy a társulatnak legalább 8 évig tagja marad. VI. Tagok választása. 11. §. Aki pártoló vagy örökítő tag óhajt lenni, szándékát a társulat egy tagjának vagy a titkárságnak ajánlás végett bejelenti. Az ekként ajánlottakról valamint a rendes tagokról a választmány dönt és a megválasztottak neveit a legközelebbi szakülésen a titkár bejelenti. Új tagok csak az évi rendes közgyűlést követő választmányi üléseken választhatók. . TÁRSULATI ÜGYEK. 63 Intézetek, egyesületek, társulatok és vállalatok csak pártoló vagy rendes tagok lehetnek. 12. §. Tiszteleti tagot a választmány előterjesztése alapján a közgyűlés választ. j Tiszteleti tagot a társulat minden tagja ajánlhat. Ajánlatukat, az ajánlot- tak különös érdemeit felsorolván, december hó 1-ig az elnökséghez írásban kell benyújtani. Az ajánlás felett a választmány dönt és a jelölést a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. VII. A tagok kötelességei. . 18. §. A rendes tagok évenként 20 K tagsági díjat fizetnek. A rendes tag, ha oklevelet kíván, azért 8 K kiállítási díjat fizet. Személyek — mint örökítő tagok — 400 K személyek, intézetek, egyesüle- tek, társulatok és vállalatok — mint pártoló tagok — 1000 K lefizetésével egyszer- . smindenkorra is leróhatjak fizetési kötelezettségüket. 14. §. A tagsági díj minden év első negyedében fizetendő. Ha valamely tag évi díját az első negyedben nem fizette meg, a társulat a díjat pósta útján szedi be. ; 15. §. Ha a rendes tag a kötelező év leteltével ki akar lépni, a következő évre vonatkozó kilépési szándékát a titkárságnál december"hó 1-ig előzetesen bejelenteni tartozik. VIII. A tagok jogai. 16. §. A tagok magukat a Magyarhoni Földtani Társulat tiszteleti, pártoló , örökítő vagy rendes tagjának nevezhetik. A társulat minden tagja választó és választható abban az esetben, ha előző évi tagsági díját megfizette. A társulat minden tagja résztvehet, felszólalhat és indítványokat nyújt- hat be a szaküléseken és a közgyűléseken. A közgyűlésen szavazni csak személye- sen lehet. 17. §. A tagok jogaival bíró intézetek, hivatalok, testületek vagy vállalatok — saját kebelükből kiküldött megbizottjuk utján szavazhatnak. Az írásbeli fel- hatalmazással megbizottak azonban a közgyűléseken csakis akkor szavazhatnak, ha ott személyesen megjelennek. 18. §. A társulat minden tagja kapja a társulat kiadványait, a társulat részére biztosított jognál fogva használhatja a magyar állami földtani intézet könyvtárát és tiszteleti, pártoló, örökítő és rendes tagokat ajánlhat. Aki tagsági kötelezettségének ismételt felszólításra sem tesz eleget, azt az ügyvezető bizottság javaslatára a választmány a tagok sorából törölheti. IX. Ügyvezetés. 19. §. A társulat ügyeit az elnökség és a választmány s az ennek kebeléből kiküldött ügyvezető bizottság intézi. A választmánynak tagjai: az anyatársulat tisztviselői és a szakosztályok 64 TÁRSULATI ÜGYEK. elnökei, továbbá a közgyűlésen 3 évre megválasztott 60 tag, akik közül 24 a földtani, 6 az őslénytani, 6 az ásványköőzettani, 4 az ásvány-kémiai, 8 az agro- geologiai és 12 az alkalmazott földtani (bányageologiai, hidrogeologiai stb.) szak- csoportból választandó. A választmány megállapítja a költségvetést s a pénztár vizsgálatára 83 tagú bizottságot küld ki. Megállapítja a pályakérdéseket, kiírja a pályázatokat; a beérkezett pályamunkák megbírálására bizottságot küld ki s annak véleményes jelentése alapján dönt. 3 A Szabó József emlékérem kiadása ügyében az érvényben levő Ügyrend alapján határoz és annak kiadására a közgyűlésnek előterjesztést tesz. ji A választmány a közgyűlést követő első választmányi ülésen titkos szava- zással és abszolut szótöbbséggel pénztárost, továbbá a választmányi tagok sorá- ból szerkesztőt és 4 tagú ügyvezető-bizottságot választ. Megválasztja a pártoló, örökítő és rendes tagokat. xLevelező; címet adhat mindazoknak, akik a társulat céljait gyűjtéssel, becsesebb adománnyal vagy egyéb jó szolgálattal elősegítették. Szakosztályok "és vidéki fiókegyesületek felállítására javaslatot tesz a közgyűlésnek és jóváhagyja vagy módosítja ügyrendjüket. 20. §. Az ügyvezető-bizottság a társulat ügyeit a tisztviselőkkel együtt előkészíti. Irányítja a társulat ügyvitelét, a beérkezett ügyekről, indítványokról és a választmánytól átutalt ügyekről a tikár útján véleményes jelentést tesz a, választmányi ülésnek. A költségvetés keretén belül a társulat jövedelmének felhasználásáról és a választmányi ülésnek a társulati vagyon elhelyezéséről javaslatot tesz. 21. §. Az elnök képviseli a társulatot, elnököl az üléseken, felügyel a társulat pénzügyeire, utalványozza a fizetéseket, aláírja a jegyzőkönyveket és társulati határozatokat, szavazatok egyenlősége esetén az ő szava dönt. A másodelnök helyettesíti az elnököt. . 22.§. A titkár vezeti az ügyeket és az ülések jegyzőkönyveit, gondoskodik a szakülési előadásokról, a beküldött értekezések és tárgyak bemutatásáról; tudósítja a tagokat a gyűlések idejéről és napirendjéről; nyilvántartja a tagok számát, beszedi és a pénztároshoz juttatja a tagsági díjakat és a közgyűléseken a társulat működéséről jelentést terjeszt elő. 23. §. A szerkesztő szerkeszti a társulat kiadványait. 24. §. A pénztáros kezeli a társulat vagyonát és forgótőkéjét, átveszi a tit- kártól átutalt tagsági díjakat és egyéb jövedelmeket, a titkártól ellenjegyzett és az elnöktől utalványozott számlára vagy nyugtatóra teljesíti a fizetéseket. 25. §. Az elnököt, másodelnököt és titkárt a választmány kettős jelölése alapján a közgyűlés titkos szavazással és abszolut szótöbbséggel három évre választja. Ugyanazon állásra ezek a tisztviselők egyfolytában többször nem vá- laszthatók. X. Gyűlések. 26. §. A gyűlések — az ügyvezető-bizottság ülésein kívül — háromfélék ú. m.: a) szak-, b) választmányi- és c) közgyűlések. Ezeken kívül lehetőséghez képest ismeretterjesztő előadásokat is rendez a társulat. TÁRSULATI ÜGYEK. 5 65 27. §. A szaküléseken tudományos értekezéseket adnak elő. Szakülés, kivéve a nyári szünidőt, minden hónapban tartandó. .28.§. A szakülés után rendszerint havonkint egyszer választmányi ülés következik, melyen általános szótöbbséggel döntenek. Érvényes határozathozatalhoz a tisztviselőkön kívül legalább 12 választ- mányi tagnak kell jelen lenni. A választmányi ülés személyi ügyekben titkos szavazással dönt. Az elnök, ha szükséges, bármikor hívhat össze választmányi ülést, de 12 választmányi tag írásbeli kérésére köteles azt nyolc napon belül összehívni. 29. §. A közgyűlést megelőző választmányi ülés jelöli a tisztikart, a választ- mányi és tiszteleti tagokat, megvizsgáltatja a számadásokat, megállapítja a jövő évi költségvetést, s dönt a Szabó József-emlékérem kiadásáról. 30. §. A társulat évenként rendszerint egyszer, a polgári év első negyedé- ben, közgyűlést tart. A közgyűlésen az elnöki megnyitó után a titkár a választ- mány fontosabb határozmányairól, a társulat szellemi működéséről és anyagi helyzetéről beszámol. A közgyűlés a választmányi ülés jelölése alapján általános szótöbbséggel megválasztja a tisztikart a választmányi és a tiszteleti tagokat, kiadja a Szabó József emlékérmet, valamint a pályadíjakat, kihirdeti a pályázatokat, dönt a számvizsgáló-bizottság jelentése és a következő évi költségvetés felett. A tisztikar, választmányi és tiszteleti tagok választásánál csakis a választ- mánytól ajánlottakra lehet szavazni. 31. §. Ha valaki a közgyűlés elé oly indítványt szándékozik terjeszteni, amely pénzkiadással vagy a fennálló alapszabályoknak és a szokás szentesítette ügykezelési rendnek megváltoztatásával járna, köteles indítványát az elnökségnek december hó 1-ig írásban bejelenteni. Szükség esetében az elnök rendkívüli közgyűlést is hívhat össze, amit a . tagokkal legalább két héttel előbb tudatnia kell, de 40 tag írásbeli kérésére is köteles azt 14 napon belül összehívni. 32. §. Hogy a közgyűlés határozatképes legyen, legalább 30 tagnak kell jelen lennie. Határozatképtelenség esetén a 14 nap mulva összehívott közgyűlés, tekintet nélkül a megjelentek számára, határozatot hoz. A közgyűléseken a szavazásra jogosult tagok általános szótöbbséggel határoznak. XI. Társulati vagyon. 33. §. A társulat vagyona: a) az alaptőke és b) a forgó tőke. a) Az alaptőke a pártoló és örökíte tagok alapítványaiból s egyéb erre a célra szánt adományokból áll. Az alaptőkének csak kamatja költhető el. b) A forgóteke jövedelmei : 1. a tagsági díjak, 2. az oklevéldíjak, 3. az eladott kiadványok ára, 4. az alaptőke kamatja és 5. egyéb erre a célra szánt adományok. XII. A szakosztályok és vidéki fiókegyesületek szervezete. 34. §. A társulat közgyűlése a 4. §. értelmében szakosztályokat és vidéki fiókegyesületeket alakíthat. Földtani Közlöny. XLIX. köt. 1919. 5 66 TÁRSULATI ÜGYEK. a) A szakosztályok és fiókegyesületek tagja lehet az anyaegyesület minden tagja, aki belépési szándékát a szakosztály, illetve a fiókegyesület vezetőségének bejelenti és kötelezi magát a szakosztályi, illetve fiókegyesületi tagsági díj fizetésére. b) A szakosztályok és fiókegyesületek céljaira alapítványok tehetők, me- lyeket az anyaegyesület pénztára a szakosztály alaptőkéjével együtt külön alap- tőke gyanánt kezel s az így kezelt összegeknek a szakosztály, illetve a fiókegyesület csak kamatait költheti el. c) A szakosztályok és fiókegyesületek tagjai, valamint az alapítványt tevők is tagsági, illetve alapítványi díjuk fejében megkapják a szakosztály, illetve a fiókegyesület folyóiratát, szaküléseiken és ismeretterjesztő estélyeiken előadáso- kat tarthatnak, azokhoz hozzászólhatnak; a kirándulásokon, az évzáró és rend- kívüli üléseken résztvehetnek, de felszólalási, indítványozási és szavazási joga csak a szakosztály, illetve a fiókegyesület tagjainak van. d) A szakosztályok és fiókegyesületek ügyrendet állapítanak meg, act az anyaegyesület választmánya jóváhagy, vagy módosít. e) A szakosztályok és fiókegyesületek ügyeit tisztikaruk és választmányuk vezeti. Működésükért, valamint a társulat alapszabályainak és Ügyrendjüknek megtartásáért elsősorban az anyaegyesület választmányának, másodsorban köz- gyűlésének felelősek. — : f) Ha a szakosztályok vagy fiókegyesületek megszünnek, akkor összes vagyonuk felett az anyaegyesület rendelkezik, de ha hasonló célt szolgáló önálló . társulattá alakulnak át, az anyaegyesület a szakosztály vagy fiókegyesület vagyo- nát ezen új társulatnak átadja. XIII. Alapszabályok változtatása. 35. §. A társulat alapszabályait csak a közgyűlés változtathatja meg. Azok a közgyűlés elfogadása után rögtön életbelépnek. . XIV. A Vársulat feloszlása. 36. §. A társulat feloszlását közgyűlés határozhatja el. A feloszlásról hatá- rozó közgyűlést megtartása előtt egy negyedévvel kell kihirdetni. Határozat csak akkor hozható, ha a helybeli tagoknak kétharmafa jelen van. Ha ennyi tag nem gyült volna össze, akkor a feloszlásról egy hasonló módon kihirdetett újabb köz- gyűlésen, a megjelent tagok kétharmad szótöbbséggel döntenek. 37. §. Ha a társulat feloszlik, minden vagyona a közgyűléstől kijelölt hazai tudományos célra fordítandó. Kelt Budapesten az 1919 március 20-án tartott rendkívüli közgyűlés alkal- mából. kj hl xk Emez alapszabálytervezet, belügy miniszteri engedély hiányában, érvénybe : nem lépett. slat ését Sas l át átlát dát lta kakékkszt szá Éli sa közlés áá lássa ivet Zn elk állleÉK A . TÁRSULATI ÜGYEK. 67 A Magyarhoni Földtani Társulat rendkívüli közgyűlésé- ; hez beadott különvélemény. Alulirottak ezennel tisztelettel bejelentjük, hogy a Magyarhoni Földtani Társulat választmánya által elfogadott és rendkívüli közgyűlés előtt fekvő alap- szabálymódosítási tervezettel szemben a különvélemény jogával élünk s kérjük a rendkívüli közgyűlést, hogy a tárgyalás alapjául azokat az elveket elfogadni szíveskedjék, amelyek a választmány által régebben kiküldött bizottság (PÁLFY MóR, KoRMmos TIVADAR és BALLENEGGER RÓBERT) eredeti alapszabálytervezeté- ben foglaltatnak. Amidőn kérjük, hogy a rendkívüli közgyűlés tisztelt elnöksége ebben a kérdésben napirend előtt nyílt szavazást elrendelni szíveskedjék, mara- dunk kiváló tisztelettel . Budapest, 1919 március 15-én. 1. BALLENEGGER RÓBERT, 2. EMSszT KÁLMÁN, 3. KoRMos TIVADAR, 4. TE- LEGDI RÓTH KÁROLY, 5. ZALÁNYI BÉLA, 6. SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, 7. JEKELIUS EIRICH, 8. DREITZ PÉTER, 9. LAMBRECHT KÁLMÁN, 10. WESZELSZKY GYUuLA, 11. dr. WNERENCZI IsTVÁN, 12. ViGH GyuLA, 13. JABLoNsszkY JENŐ, 14. ToBoRFFrY GÉZA, 15. TIMKÓ IMRE, 16. VOGL VIKTOR, 17. VENDL ALADÁR, 18. MARos IMRE, 19. ÉHIK GYULA, 20. PArPP Simon, 21. BALLóÓó REzső, 22. SOMOGYI KÁLMÁN, 23. SZILBER JÓZSEE, 24. BaARTUcz LAJos, 25. MAccHA REzső, 26. PAPANEK ERNŐ, 27. VADÁSZ ELEMÉR, 28. LEIDENFROST GYULA, 29.-PÁVAI VAJNA FERENC, 30. ROZLOZSNIK ANDRÁS, 31. RÉTHLY ANTAL, 32. MARCZELL GYÖRGY, 33. SZIRTES ZSIGMOND. A beadott irat kapcsán, az aláíró tagok nevében BALLENEGGER RÓBERT dr. a következő megokolást terjeszti a rendkívüli közgyűlés elé: cTisztelt Közgyűlés ! Engedjék meg, hogy 30 geológus társam nevében szóljak hozzá a Társulat választmányának indítványához és különvéleményt terjesszek be. Mielőtt a külön- véleményt felolvasnám, legyen szabad nehány szóval elmondanom, melyek azok az okok, melyek bennünket arra késztetnek, hogy kérjük a tisztelt Közgyűlést, hogy a választmány álta! elfogadott alapszabálytervezettel szemben azt az eredeti tervezetet fogadja el, melyet a PáLrYv alelnök úr vezetésével kiküldött bizottság dolgozott ki. ű Amikor társaim különvéleményét tolmácsolom, tisztában vagyok azzal, hogy a Társulat jövőjére rendkívül fontos indítványt terjesztek elő, amelynek el nem fogadása a Társulat szétszakadását vonhatja maga után. Ennek tudatában igyekezem. lehetőleg tárgyilagosan, sine ira et studio adni elő azokat az előzmé- nyeket, amelyeknek indítványunk csupán logikus következménye. Közismert dolog, hogy Társulatunk, amely tagjainak számát tekintve a. leg- nagyobb földtani társulat a föld kerekségén, az utóbbi 10 év óta súlyos krizisen megy keresztül. A Társulat tagjainak száma évről-évre rohamosan nőtt, most már a 800-at is elérte. Ezzel szemben a Társulat szellemi élete évről-évre hanyatlott. Közlönye megjelent ugyan, bár nagy késésekkel ; szaküléseket is tartottunk, bár az utóbbi időben csak nehezen tudtuk őket összehozni, úgy, hogy többször tárgy híjján az ülés nem volt megtartható ? és bár egyik-másik ülésen igen értékes elő- adásokat hallhatott a kisszámú hallgatóság, üléseink mondhatni minden visszhang keltése nélkül folytak le. Nem hallottunk vitákat, melyek azt mutathatták volna, hogy az elhangzott ige termékeny talajra hullott, nem hallottuk a kritikát sem, amely pedig a szellemi produkciónak nélkülözhetetlen stimulánsa. Közlönyünkben, melyet ma tudományos folyóiratnak nevezni nem lehet, de melyről joggal azt sem mondhatjuk, hogy a tudomány népszerűsítésének 5x 68 TÁRSULATI ÜGYEK. ügyét szolgálja, továbbá szaküléseink meghívóin csak kevés nevet láttunk szere- : pelni. A geológusok nagy többsége, s közöttük igen kiváló emberek, állandóan távolmaradtak. i Látva Társulatunknak ezt a szomorú helyzetét és segíteni kívánva rajta, társaimmal együtt kutatni kezdtük a hanyatlás okát. Ezt az okot nem a Társulat tisztviselőiben kerestük, mert hisz mindnyájan tudjuk, hogy Társulatunk mélyen tisztelt elnöke és elsőtitkára minden erejüket a Társulat felvirágoztatására for- dították. Munkálkodásuknak van is látható eredménye, Társulatunk nagy, pénzügyei jók. Tagjaink száma megszaporodott, megszaporodott annyira, hogy most már egy szakemberre húsz nem szakember esik. És éppen ebben a körülmény- ben véltük megtalálni az okát annak a nagy elkedvetlenedésnek, amely legkivá- lóbb (?) geologusainkon erőt vett és amely elkedvetlenedés megakadályozza őket abban, hogy Társulatunk életében részt vegyenek. Legjobb geologusaink meg- elégszenek avval, hogy az évi 10 korona tagsági-díjat pontosan befizetik. Ez pedig nagy baj! Mert hiába gyűlnek vasszekrényünkben a 10 koronások, ezek ott csak holt tőkét képviselnek. Ezekkel a bankjegyekkel életet teremteni nem lehet! Már pedig mi egy virágzó Földtani Társulatot szeretnénk, olyant aiely ellen- állhatatlan erővel vonzana magához minden szakembert, mindenkit, aki a geologia ügyét elméletileg vagy gyakorlatilag előbbrevitte. Olyan társulatot, melyben pezsgő élet folyik, melybe mindenki örömmel siet, hogy kutatásainak eredmé- nyeit bemutassa, meghallgassa szaktársai kritikáját, hogy belőle újabb vizsgá- latokra impulzust nyerjen. Olyan társulatot, melynek szaküléseire a tanulni vágyók özönlenek, melynek közlönyét mindenki azzal a tudattal veszi kezébe, hogy most valamit tanulni fog. Ilyen Társulatot szeretnénk és hogy ezt megcsinálhassuk, a Társulat ügyeinek vezetését a szakemberek kezébe kell tennünk. Mi azt kíván- juk, hogy a Társulat ügyeit kizárólag a szakemberek vezessék, viszont minden szakembernek módjában legyen, hogy a Társulat ügyeinek vezetéséhez állandóan hozzászólhasson. Ezért azt indítványozzuk, hogy a Társulat rendes tagjai közt különbség tétessék azok között, akik szellemi tőkéjükkel vesznek részt a társulati életben és azok közt, kik obulusaikkal áldoznak atudomány oltárán. Az előbbiek a Tár- sulat működő tagjai, vezessék ők a Társulat hajóját, az utóbbiakat búsásan ju- talmazhatja a Földtani Közlönyön, mint anyagi ellenszolgáltatáson kívül, az a tudat, hogy filléreiket nemes célra áldozták. Indítványunknak ez a lényege, kérjük a tisztelt Közgyűlést, hogy ahhoz járuljon hozzá és tegye a Földtani Társulat sorsának intézését azoknak kezébe, akik ere munkásságuknál fogva hivatottak. Csak így lesz lehetséges az, hogy a Földtani Társulat is kivegye részét abból a szép munkából, amely most tudományos társulatainkra vár; csak így segíthetünk megmenteni a civilizációnak mindazt, mi kulturánkban értékes és csak így vehetünk részt hazánk gazdasági rekonstrukciójának nagy munkájában. Budapest 1919 március 20-án. BALLENEGGER KÓBERT dr.) D) A Magyarhoni Földtani Társulat szerepe a kommunizmus alatt. Az 1919 március 20-án tartott rendkívüli közgyűlés után következő napon: 1919 március 21-én Magyarországban kiütött a kommunizmus, amely társulatunkat sem kimélte meg a felfcrzatástól. TÁRSULATI ÜGYEK. 69 I. Törvénytelen ülés 1919 április 1-én. 1919 április 1-én a kir. magy. Természettudományi Társulat, a Magyar Földrajzi Társaság és a Magyarhoni Földtani Társulat elnöksége ANTAL MÁRK főigazgatónak, mint a közoktatásügyi népbiztosság képviselőjének rend e- letére teljes választmányi ülést hívott össze, amelyen mind a három tudo- mányos társulat átadta vezetését a kirendelt direktöriumnak. Az ülés április 1-én d. u. 3, 4, illetőleg 5 órakor a közoktatásügyi nép- biztosság épületében (V. Hold-utca 16. sz. II. em. 34. a.) volt, s mind a három társulat választmányához külön-külön ANTAL MÁRK intézett beszédet, amely ugyan igen szívélyes hangú volt, végeredményében azonban a társulatok átadását kívánta a Tanácsköztársaság direktoriumának. A Természettudományi Társulatban ILosvaY LAJos elnök, GORKA SÁNDOR főtitkár, a Földrajzi Társulatban PAPP KÁRoLY ügyvezető alelnök és HÉZSER ATRÉL titkár, a Földtani Társulatban SzorraGH TAMmÁs elnök és PAPP KÁROLY főtitkár írták meg az átadó jegyzőkönyvet, s ott a helyszínén mindjárt át is adták elvileg a nevezett. társulatokat ANTAL MÁRK fő- igazgató-csoportvezetőnek. A következő héten a népbiztosság ki is küldötte a direktorokat a társulatok átvételére ; 3—3 tagú direktorium került ily módon ezek élére, LAMBRECHT KÁL- MÁN, LEIDENFROST GYULA és VADÁSZ ELEMÉR fődirektorok felügyelete alatt. A. direktorium áprilistől—szeptemberig vezette az ügyeket. Ez idő alatt az elnökök, titkárok teljesen félre állottak a társulatok vezetésétől, s ilymódon a titkárok mind a három társulatban elveszítették havi fizetésüket is. Ezen ügye- ket a következő jegyzőkönyvek világítják meg. tl. Jegyzőkönyv az 1919 április 1-én tartott választ- mányi ülésről. Az ülés a közoktatásügyi minisztérium épületében délután 5 órakor kezdődik. Elnök: dr. SZONTAGH TAMÁS. Megjelent az egész tisztikar, számos tiszteleti és valamennyi választ- mányi tag. Elnök jelenti, hogy a mai ülést a közoktatásügyi népbiztosság parancsára hívta össze. ANTAL MÁRK főigazgató, a közoktatásügyi népbiztosság csoportvezetője előadja, hogy a Magyar Tanácsköztársaság érdekei azt kívánják, hogy a Magyar- honi Földtani Társulat a megváltozott viszonyok "között adja át a társulat veze- tését a Tanácsköztársaság tudományos direktoriumának. . PAPP KÁROLY első titkár arra kéri a közoktatásügyi népbiztosság képviselő- jét, — miként ezt már a Földrajzi Társulatban is kérelmezte, — hogy a direk- tóriumba legalább 1 szakgeológust delegáljon; ezt annyival is inkább lehetséges- nek tartja, minthogy tudomása szerint a fiatalabb geologusok között már is több szakszervezeti tag van. ANTAL MÁRK elvtárs PaAPP KÁRoLYy titkár kérelmének teljesítését megigéri. A választmány a Földtani Társulatota Tanácsköztársaságnak átadja és a közoktatásügyi népbiztosság oltalmába ajánlja. Kelt Budapesten, 1919 április hónap 1-én. Jegyezte: PaAPP KÁRoLY, elsőtitkár. Hitelesítik: SCHAFARZIK FERENC ÉS SCHRÉTER ZOLTÁN.) Függelék. A tudományos társulatok ":direktoriuma a következőkép alakult meg. I. A Természettudományi Társulatban: LAMBRECHT KÁLMÁN: 70 TÁRSULATI ÜGYEK. PRESSBURGER GuszTÁV és Soós LaJos. II. A Földrajzi Társaságban: HERMAN Győző, HORVÁTH KÁROLY és SZILBER JóÓzsEr." III. A Földtani Társulatban.: JABLOoONSSszKY JENŐ, REIsz LAJOS műszerész és VADÁSZ ELEMÉR elvtársak. Kelt Budapest, 1919 április 8-án. Dr. LAMBRECHT KÁLMÁN.) II. Törvénytelen ülés 1919 május 14-én a direktórium alatt. A Közoktatásügyi Népbiztosság I. csoportja: a Tudományos Társulatok direktoriuma, (Budapest, VIII. Muzeum-körút 10. sz. II. em.) 1919 május 12-én a következő meghívót küldötte szét a geologiával foglalkozó elvtársaknak : Meghivó. A Földtani Társulat direktóriuma a Földmívelésügyi Nép-. biztosság sürgős megkeresésérea Földtani Intézet jövő működése tárgyában f. hó 14-én d. u. 4 órakor a Természettudományi Társulat üléstermében szakértekezletet tart, melyen szíves megjelenését kéri VADpáÁsz ELEMÉR.) Az ülést a következő jegyzőkönyv örökíti meg : Jegyzőkönyv. Felvétetett 1919 május 14-én a Földtani Intézet jövő működése érdekében tartott szakülésen. Jelen voltak; Vaápász ELEMÉR a Tudo- mányos Társulatok részéről mint elnök, BALLENEGGER RÓBERT és RÉTHLY ANTAL a Földmívelésügyi Népbiztosság részéről mint társelnökök. Továbbá : BöckH HuGó, BÖHM FERENC, ÉHIK GYULA, EMSZT KÁLMÁN, HOLLÓS ANDRÁS, HORUSITZKY HEN- RIK, FERENCZY ISTVÁN, JABLONSZKY JENŐ, JEKELIUS ERICH, KADIÉÓ ÖTTOKÁR, KoRmos TIVADAR, KocH ANTAL, KÖVESLIGETHY RApó, LÁsSzLó GÁBOR, LAM-. BRECHT KÁLMÁN, idősb Lóczy LaJos, ifjabb Lóczy LAJos, LIFFA AURÉL, LENDL ADoLF, MARgzsó LAJOS, MAURITZ BÉLA, MAYER ISTVÁN, PAPPSIMON, PÁLFY MÓRIC, PALIK GÉZA (AMOSz), ROZLOZSNIK PÁL, SCHAFARZIK FERENC, SCHNETZER JÁNos, SCHRÉTER ZOLTÁN, SZIRTES ZSIGMOND, SZINYEI-MERSE ZSIGMOND, SZONTAGH TAMÁS, TASSONYI ERNŐ, TELEGDI RÓTH KÁROLY, TOBORFFY GÉZA, TREITZ PÉTER, VIZER VILMOS, VOGL VIKTOR, VENDL ALADÁR, VÍGH GYULA WESZELSZKY GYULA és ZALÁNYI BÉLA. Jegyzőkönyvvezető : SZILBER JÓZSEF. Összesen 46-an. 1. VADÁSZ ELEMÉR elnök az ülést megnyitván, ismerteti a Földmívelésügyi Népbiztosság átiratát az ülés összehívása tárgyában, majd éles kritika tárgyává teszi egész tudományos életünket, különösen a abFöldtani Társulat és Höldtani Intézet eddigi működését és hangsúlyozza, hogy bármi súlyos operáció is szük- séges, a reorganizációt végre kell hajtani. Bár a mai idők termelő munkára nem alkalmasak, a szervezéshez hozzá kell fogni, s bármint alakuljon is helyzetünk, a reorganizációt mindezen intézmények és tudományos életünk el nem kerülhetik. 2. BALLENEGGER RÓBERT a Földmívelésügyi Népbiztosság álláspontját ismerteti. A Földtani Intézet, amely 50 esztendős fényes multra tekinthet vissza, ki kell hogy vegye részét az ország termelő munkájából, s ezért végleges határozat előtt a Népbiztosság a tudományos közvéleményt óhajtja meghallgatni a követ- kező kérdésekre nézve: a) maradjon-e a Földtani Intézet tudományos intézet, vagy kapcsolód- janak-e hozzá gyakorlati kutatások is. Ez utóbbi esetben, milyen kapcsolat volna létesítendő a Pénzügyi Népbiztosság bányászati és kutató osztályával? b) melyek a Tanácsköztársaság azon részei, amelyek először volnának fel veendők? c) a Földtani Intézet muzeumában elhelyezett ősgerinces gyűjteménynek hol van a helye: ott-e, vagy a Nemzeti Muzeum őslénytárában? "942 Pa Szék TÁRSULATI ÜGYEK. 74 3. Lóczy LAJos: Az elnöki megnyitó nem konkrét vádjaira nincs szava, működéséről való ítélkezést rábízza a tudományos közvéleményre. A mi a Nép- biztosság kérdéseit illeti, kér egy konkrét tervezetet, hogy hozzá szólhasson. 4. BALLENEGGER RÓBERT hangsúlyozza, hogy a mai értekezlet célja bizo- nyos alapelvek leszögezése, amelyek alapján a további munkaprogrammot el- készíthetjük. : 5. Dr. PÁLFY MÓR szerint az intézet érdekében. legjobb volna, ha a Földtani Intézet a pénzügyi népbiztossággal együtt működne és pedig azért, mert a Föld- tani Intézet eddig kutató munkálatokkal nem foglalkozott. Ellenben a pénzügy- miniszterium. kutató osztálya főkép kutatásokat végezett, amikre a mai súlyos időkben égető szükség van, s úgy legjobb volna, ha a pénzügyi népbiztosság venné át a Földtani Intézet vezetését. 6. Böcgn HuGó szerint leghelyesebb, ha a Földtani Intézet megmarad mai működésében. A Földtani Intézet a bányászatból, tehát a gyakorlati működésből sarjadzott ki, el sem képzelhető tehát, hogy tisztán tudományos célokat szolgál- jon. Feladata, hogy alapot nyujtson a bányászatnak további kutatásra, de rész- letes kutatásokat (fúrások, aknák) nem végezhet. A gyakorlati kérdés mindig tudományos kérdéseket involvál, melyek nélkül további kutátás lehetetlen: Kettős: tudományos és gyakorlati legyen tehát a Wöldtani Intézet munkássága, úgy mint azelőtt volt, s maradjon meg a kooperáció a kutató osztállyal. 6a. PáLrrY MóRgic: hozzájárul BöcknH HuGó javaslatához, kiemelve azt, hogy mivel az öt esztendős háború megfosztott minden nyersanyagunktól, mint első szempont a gyakorlat érvényesül. Fontosnak tartja azonban az ország átné- zetes geologiai térképének mielőbbi kiadását, valamint a már elkészült 1 : 75,000 térképek. kiadását. 7. Szorraan Tamás: utal arra, hogy a legutóbbi idők terméketlensége a viszonyok nehéz voltával magyarázható. A főváros területének mielőbbi részle- tes felvételét javasolja, úgy amint azt az intézet igazgatósága a Népbiztosságnak javasolta. j 8. SCHAFARZIK FERENC: részletes programmot ad. Elsősorban kívánatos az ország rendszeres reambulációja, másodsorban színes geologiai térképek ki- adása, az ipartelepek, nagy városok közelében 1 : 25,000 méretben is, valamint az ezekhez szolgáló magyarázó szövegek népszerű, bár tudományos alapon megírt füzeteinek megjelentetése, hogy a legszélesebb néprétegek is használhassák. Geologiai gyűjtemények létesítése és azok katalogizálása, országos jellegű geologiai szakkönyvtár létesítése és katalogizálása. Gyakorlati irányú tevékenység kötelező terv szerint: építő és kőzetanyagok nyilvántartása, üveg, agyag, cement-ipari anyagok rendszeres ismertetése is nyilván aktuálisak, de ha már szóba került ez a kérdés, beszélhetünk róla. A 9— 13. pont a jegyzőkönyvből hiányzik. 14. Id. Lóczy LAJos: kissé korainak tartja az intézet jövőjéről való dön- tést, mielőtt nem tudjuk, hogy mi lesz a sorsunk. Háromféle sors vár- hat ránk: a) ha valóra válik az az általában hangoztatott eszme, amely a mai idők ideálja t. i. az internacionalista:kommunista berendezkedés, ahol megszünne minden viszály és torzsalkodás, s az országhatár, úgy Földtani Intézetünk virulni fog, mert a körülöttünk lévő országok ilyen intézettel nem rendelkeznek. Ez azonban utopisztikus dolog, amire semmi kilátás nincs. b) Lehet az is, hogy apró köztársaságokra bomlik az ország és hosszú harc veszi kezdetét. c) De lehet, hogy imperiumok fognak bennünket körülvenni, s nekünk nem marad más, mint a ma meglévő területünk. Ismételten visszautasítja az Elnök vádjait és MA TÁRSULATI ÜGYEK. kérdezi, hogy mi kifogása van a direktóriumnak a Földtani Intézet jelenlegi működési terve ellen, amikor felvételi tervezetünk egyenesen a nyersanyagok felkutatását célozza. Az.a felfogása, hogy ne legyen két gyakorlati intézet, hanem maradjon meg a Földtani Intézet a mai keretekben. Az ősgerinces gyúj- teményre vonatkozólag az a javaslata, hogy a sztratigrafiai munkához nem okvetlenül szükséges anyag adassék át a Nemzeti Muzeumnak. A legközelebbi tevékenységet illetőleg pedig utal a Népbiztossághoz intézett legutóbbi felter- jesztésére, melyben a dunántúli, valamint Budapest melletti s a felső-lövői stb. szénterületek kutatását és részletes geologiai felvételét jelölte ki, mint legsürgősebb feladatot. 15. BALLENEGGER RÓBERT: ajánlja, hogy a Földtani Intézet tagjai dolgoz- zanak most első sorban a főváros területén és csak felesleges munkaerőt foglal- koztassanak részletmunkákkal. 16. MAYER ISTVÁN: az ősgerinces gyűjtemény elhelyezéséhez szól hozzá, kiemelve, hogy amennyiben ez a Nemzeti Muzeumban helyeződik el, történjék gondoskodás arról, hogy a kutatók a gyűjteményhez hozzáférhessenek. 17. KoRMos TIVADAR: ezt természetesnek találja. 18. VADÁSZ ELEMÉR: nem volt célja, hogy a Földtani Intézet eddigi mun- káját lebecsülje és kicsinyelje, csak igazságos kritika alá óhajtotta venni műkö- dését, melyben főleg a tervszerűtlenséget s az országos felvételek rendszertelenségét kifogásolja. A maga részéről sajnálattal látná az intézet tudományos működésé- nek háttérbe szorítását. A Földtani Intézet maradjon meg érintetlenül eddigi szervezetében. Óhajtotta volna, ha a gyakorlati és tudományos célokat s felada- tokat jobban konkretizálták volna. A Földtani Intézet részére hosszú időre tel- jesen elegendő anyagot lát az eddig megkezdett munkák, tudományos mono- grafiák befejezésében, melyek bármilyen körülmények között is az intézet lét- jogosultságát önmagukban is biztosítják. 19. RÉTHLY ANTAL: szerint sem, személyeket sem tudományos intézeteket nem okolhatunk mulasztásokért, mivel a multban felelősek csak a volt minisz- teriumok, melyekben gyakran minden szaktudás nélkül helyezték irattárba az intézetek legmodernebb felterjesztéseit, vagy hagyták el takarékossági szempont- ból a legszükségesebb munkálatokat. A Népbiztosság tisztában van a Földtani Intézet eddigi munkásságával, s nagyra becsüli úgy azok munkásait, mint veze- tőit is. 3 j 20. BALLENEGGER RÓBERT: összefoglalja az ülés eredményeit, melyek sze- rint: 1. A Földtani Intézet eddigi szervezete és munkaköre megtartandó. 2. Mint legelső munka a főváros felvétele és a Bakony monografiájának befejezése kívá- natos. 3. Az ősgerinces gyűjtemény átadására a föntebb megjelölt szempontok figyelembevételével a Földtani Intézetben megvan a legmesszebb menő hajlan- dóság. 21. VADÁSZ ELEMÉR : köszönetét fejezi ki az értekezleten megjelent tagoknak és az ülést 6 órakor berekeszti. Kelt Budapest, 1919 május 14-én. SZILBER JÓZSEF s. k. Dr. VADÁSZ ELEMÉR s. k. jegyző. az értekezlet vezetője. Ezen ülés következménye volt a m. kir. Földtani Intézet igazgatójának : Lóczy LAJosnak állásáról való lemondása, amelyről a Népbiztosság irattárában talált következő okmány tanuskodik : ; §/ 6 TÁRSULATI ÜGYEK. 70 .3/eln. 1919. Magyar Földtani Intézet Igazgatósága. A Magyar Tanácsköztársaság Földmívelésügyi Népbiztosságának Budapest. A Magyar Tanácsköztársaság Földmívelésügyi Népbiztosságának sürgős megkérésére a Földtani Társulat Direktoriuma a Földtani Intézet jövő működése tárgyában folyó hó 14-én szakértekezletet hívott egybe, melyre én is hivatalos voltam. Az értekezlet egybehivója dr. VADáÁsz ELEMÉR Elvtárs az elnöki székből hosszú expozét olvasott fel, melynek a Földtani Intézetre vonatkozó része az én öntudatomat vérig sértette, mert nagy általánosságban olyan do- logi és személyi természetű helytelenségekkel, mulasztásokkal és igazságtalanságok- kal vádolta az igazgatóságot, amelyekkel szemben én törekvéseimmel és csele- kedeteimmel mindig homlokegyenest küzdöttem. Az utolsó 10 év alatt a Földtani Intézet igazgatóságának minden intéz- kedéseért vállalom a felelősséget, az Elnök vádaskodását tehát én fogom fel! Nem enyhítette dr. VADÁsz ELEMÉR Elvtárs Elnöki megnyitójának vádjait azzal, hogy zárószavában háláját fejezte ki a Földtani Intézetnek a neki tanulmányaihoz jut- tatott támogatásáért. Minthogy az értekezleten az én erélyes tiltakozó visszautasításomon kívül az Elnök vádjaira ellenvetés nem hangzott el, sőt a hallott javaslatokból a be nem avatottak bizvást a vádak helyességét gondolhatták, mint önérzetes ember arra kell kérnem a Tanácsköztársasági Földmívelésügyi Népbiztosságot, hogy emtgeutaiMagyar Földtani Intézet vezetése alól föl- mentsen. A jelenlegi állapotban ezt a feladatot nem viselhetem. Nem várhatok a Direktoriumtól az engemet ért igazságtalan támadásokért elégtételt: közel 50 éves tudományos és egyéni reputációm megvédésére tehát annak idején amikor ehez lehetőség lesz, külföldi rokon tudományos intézmények velem régóta tudományos összeköttetésben álló vezetőit fogom ítéletmondásra felkérni 10 esztendős földtani intézeti működésem felett és ezt a nyilvánosság elé bocsájtom. Ismételve bejelentett előrehaladott és az intézet érdekét szolgáló tudomá- nyos munkásságomat azonban lankadatlanul tovább folytatni óhajtom és ehez a Földtani Intézet ezutáni igazgatóságától, illetőleg annak vezetőjétől lehetőséget és támogatást fogok kérni. Budapest, 1919 május hó 15-én. Lóczy LaJos s. k. Ezen önérzetes badványra a felelet az volt, hogy a Tanácsköztársaság kor- mánya a magyar kir. Földtani Intézet vezetésétől úgy Lóczy LaAJos igazgatót, mint SZONTAGH TAMÁS aligazgatót elmozdította, s az intézet vezetésével PÁLFY MóR főgeologust bízta meg. A Magyar Nemzeti Muzeumban ugyancsak jelentős változások állottak be. A "Tanácsköztársaság a muzeum törvényes igazgatóját: FEJÉRPATAKY LÁSZLÓ egyetemi tanárt működésétől eltiltva, helyébe LENDL ADOLF állatkerti igazgatót állította vezetőül. Az ásványtárt az őslénytantól elkülönítve, az őslénytári osztály élére dr. KoRmos Tivapagt állította, aki osztályában számos fiatal geológust is alkalmazott. Jóval előbb történt a tudományegytem jogi- és bölcsészeti karának szét- robbantása. A bölcsészettudományi karon a Tanácsköztársaság 26 tanárt tiltott 74 TÁRSULATI ÜGYEK. el 1919 márc 29-én a tanítástól, azokat, akik az év elején KUNFI ZSIGMOND köz- oktatásügyi miniszter törvénytelen rendeleteinek ellenszegültek. Az eltiltott tanárok között volt PAPP KÁRoLY dr., a geológia tanára, akinek helyére VADÁSZ ELEMÉR került. Később Vapász ELEMÉRt a közoktatásügyi népbiztosság az Ős- . lénytan ny. r. tanárává nevezte ki. Az egyetemen a törvényes tanárok 1919 aug. 7-én kerültek vissza állásukba. . A Tudományos Társulatok direktóriumából később a Természettudományi Muzeumok és Társulatok Bizottsága lett, amelynek adminisztrativ vezetését LEIDENFROST GYULA elvtárs vette át. E) A Földtani Társulat a kommunizmus bukása után visszaszáll törvényes vezetőire. Az elkommunizált Természettudományi Társulat, H-öld- rajzi Társaság és Földtani Társulat direktóriuma a Tanácsköztársaság bukása után a nevezett társulatokat visszaadta törvényes vezetőinek. Jegyzőkönyv. Felvétetett 1919 aug. 6-án d. u. a társulatok átadása ügyében a Magyar Adria Egyesület helyiségében tartott értekezletről. Jelen vannak: dr. ILosvaY LAJos műegyetemi tanár, elnök, dr. GORKA SáwpoR főtitkár, a Magyar Természettudományi Társulat, GONDA BÉLA ny. min. tanácsos, elnök a Magyar Adria Egyesület, dr. LEIDENFROST GYULA admi- nisztrativ vezető a Természettudományi Muzeumok és Társulatok Bizottsága képviselétében. i ; LEIDENFROST: bejelenti, hogy az értekezletre a Magyarhoni Föld- tani Társulat ésa Magyar Földrajzi Társaság képviselőit is meghívta, de tudomása szerint meghivottak nincsenek a fő- városban. Velük az átadást átiratban fogja közölni. Örömmel adja tudtul megjelenteknek, hogy a Közoktatásügyi Minisztérium a természettudományi társulatok önrendelkezési jogát visszaállította. Mielőtt az egyesületek átadásának módozatairól tárgyalnának, kötelességének tartja ismertetni azokat az eseménye- ket, amelyek az egyes társaságok életében állami kezelés alatt felmerültek. Április 4-én a Természettudományi Szövetség vezetősége Antal Márktól, a Közoktatás- ügyi Népbiztosság csoportvezetőjétől azt a rendeletet kapta, hogy a Népbiztos- ságon jelenjék meg. Ott közölték velük, hogy a természettudományi egyesületeket állami kezelés alá veszik és ezzel a Tudományos Társulatok direktóriumát bízzák meg. Ebből alakult ki később a Természettudományi Társulatok és Muzeumok direktoriuma, amelynek felszámolását a Természettudományi Muzeumok és Társulatok bizottsága végzi. A direktórium tagjai a társulatok érdekében vállal- ták: a megbizatás minden nehézségét és ódiumát és most nyagodtan állíthatja hogy az állami kezelés alatt sikerült az egyesületek érdekeit megvédeni. Lapjaikat fenntartották és ezzel a természettudományos kultura folytonosságát biztosították, helyiségeiket, könyvtáraikat és kiadvány-készletüket megvédték a lefoglalás ellen, anyagi helyzetükön annyiban javítottak, hogy az egyesületek régebbi nyomdai tartozásait kiegyenlítették. Az egyes társulatokra vonatkozólag a követ- kezőket jelentheti: a Természettudományi Társulat könyvtári helyiségeiből több ízben akartak igénybe venni szobákat, ami alól sikerült a helyiségeket mentesíteni. A társulati könyvtárt a nagy természettudományi könyvtárba akarták beolvasztani, aminek szintén elejét vették. A könyvkiadóvállalat könyvkészletét is többszöri sürgetés Ot TÁRSULATI ÜGYEK. -i dacára sikerült megtartani. A Természettudományi Közlöny szerkesztését a Nép- biztosság dr. LAMBRECHT KÁLMÁNRA bízta. A szerkesztő működése nyilvános és így mindenkinek módjában áll kritikát gyakorolni. Mégis azt hiszi, hogy a füze- tek helyet foglalhatnak a Természettudományi Közlöny évfolyamában. A szak- osztályi folyóiratokat papirhiány miatt nem sikerült megjelentetni. Kivételt csak a Magyar Chemiai Folyóirat alkot, amelynek füzetei az eddigi módon a szak- osztály által megválasztott szerkesztő szerkesztésében jelentek meg. A botani- kusok nagy többsége úgy döntött, hogy ami viszonyaink között két tudományos botanikai folyóirat szükségtelen, s hogy a Botanikai Közlemények a Magyar Botanikai Lapokkal egybeolvasztandó és az utóbbi neve alatt a növénytani szak- osztály folyóirataként adandó ki. A magyar Botanikai Lapok egy száma tördelés alatt áll. A Társulat választmányának feladata ebben a kérdésben dönteni. A Nép- szerű Természettudományi Könyvtár új kötete gyanánt dr. KOoRMos: Az ős- ember világa című munkáját adták ki. Hz a munka szállítás alatt van és a Tár- sulatnak költségmentesen áll rendelkezésére. A könyvkiadó-vállalat újabb köte- tének a SCHAFFER:" Geologiának nyomása befejezéséhez közeledik. A nyomdai költségek fedezéséhez a rendelkezésre állt összeg maradékából kb.. 25—30 ezer koronát tud a Társulat rendelkezésére bocsátani. Végleges összeget számadásainak lezárása után mondhat. A Közlöny számára több kisebb-nagyobb cikk szedése készen áll. Kéri a főtitkárt, hogy e cikkeket nézze át s amennyiben használ- hatóknak találja, közölje, ha közlésre alkalmatlanoknak bizonyulnának, a, szedést elbontatja és költségeit fedezi. GORKA megjegyzi, hogy LAMBRECHTnek adott ugyan át szedéseket, de azokat nem használta fel. A szóbanforgó cikkeket át fogja olvasni és közölhető- ségükről nyilatkozni fog. LEIDENFROST folytatja beszámolóját. Az általányosok felvételét, tekin- tettel a magas nyomdai árakra, kénytelenek voltak egyelőre megszüntetni. Az idő- közben jelentkezett tagok névsora rendelkezésre áll és a választmány elé terjeszt- hető. Igyekeztek a társulati alkalmazottak megélhetését is előmozdítani. A drága- ságra való tekintettel előbb külön egyszeri segélyt utaltak számukra, majd az irodaigazgató fizetését 1500, a szolgákét 800 koronára egészítették ki; az óradíjas irodai alkalmazottak óradíját pedig 6 koronára emelték. Kifizették a Közlöny és a Chemiai Folyóirat két s a Pótfüzetek egy korábbi számának nyomdai költsé- geit 33,624-35 korona értékben, úgy hogy ezek a Társulat költségvetését többé nem terhelik. Hivatkozással arra, hogy a megszállások. miatt a TPársulat jövedel- meinek legnagyobb részétől elesett, kértük a társulati háznak, mint egy tudo- mányos egyesület vagyonának a szocializálás alól való feloldását. E kérésünket azonban többszöri személyes sürgetés ellenére nem intézték el. Áttérve a Magyar Adria Egyesületre, jelenti, hogy az Egyesület helyiségét, könyvtárát és kiadványkészletét hiánytalanul megőrizték. A Tenger papir- hiány miatt nem jelenhetett ugyan meg, de régebbi nyomdai számláit 874404 koronát kiegyenlítették. Az egyesületi alkalmazottak fizetését kiegészítették. Az érdekelt társulatok vezetői nincsenek ugyan jelen, de azért működésükről tiszta képet óhajt nyujtani s így megemlíti, hogy a Földrajzi Társaság helyiségeit a rekvirálástól megóvták, könyvtárát rendeztetik és a Höldrajzi Közlemények kifizetetlen nyomdai számláit 10,612:25 koronát kiegyenlítették. A Balaton Bizottság nagyértékű tudományos kiadványait nem jelentették be és így meg- óvták. A bizottság évek óta fennálló nyomdai tartozását 11,877-44 kor. szintén kifizették s így a régi tehertől mentesítették. A Földtani Társulat :Barlangkutatás, című lapjának 4068-50 koronát kitevő régebbi nyomdai számláját szintén fedezték. 76 TÁRSULATI ÜGYEK. A Földtani Közlöny egy füzete tördelés alatt áll. Az egyes társulatok számára részletes jelentést fog készíteni, amely az állami kezelés ideje alatt történtekről bő felvilágosítással fog szolgálni. Úgy hiszi, hogy az állami kezelés az egyesületekre némi előnnyel járt s így működésüket nyugodt lelkiismerettel bocsáthatja az elfogulatlan szakkritika elé. : Gowspa BÉLA: A direktórium tagjai nem kritikát, hanem elismerést érde- melnek önfeláldozó vállalkozásukért, mellyel a nehéz időkben a tudományos Társulatokat megmentették, sőt anyagi helyzetükön tetemesen segítettek. ILrosvav LaJos: kifejti, hogy az adminisztrativ vezető kimerítő felvilágo- sításaiból a Direktórium működése megítélhető. Elismeri, hogy a Direktórium tagjainak ama nehéz munkájukért, mellyel a Társulat vagyonát megmentették, s biztosítja az adminisztrativ vezetőt arról, hogy működésüket az objektiv kri- tika tárgyilagosan fogja megítélni. ű GORKA SÁNDOR csatlakozik az elhangzott véleményekhez és maga is meg- köszöni a Direktórium tagjainak a tudományos társaságok érdekében végzett vállalkozását. A Direktórium működése mentőakció volt és ennek teljes értékben megfelelt. Kéri, hogy a Társulat anyagi helyzetére való tekintettel a SCHATFER : Geologia nyomdai költségeinek fedezéséhez a maradvány teljes összegével -járuljon hozzá a bizottság. Többek hozzászólása után az értekezlet kimondja, hogy a megjelentek az általuk képviselt egyesületeket átveszik. Külön. bizottsági eljárást az értekezlet fölöslegesnek tart, miután az átadás sem volt formális (?) A tárgyalás anyaga ki- meríttetvén, az értekezlet véget ér és róla a jegyzőkönyv két példányban állít- tatik ki. A másolat hiteléül: dr. LEIDENFROST GYULA s. k., adminisztrativ vezető.; III. Törvényes Választmányi ülés. Jegyzőkönyv a Magyarhoni Földtani Társúbat "választimiamazattatamt 1919 december 83-án ta wtott a kérger őr Az ülés a m. k. Földtani Intézet üléstermében d. u. 5 órakor kezdődik. Elnök: Dr. SzorraGr- TAmás, a m. kir. földtani intézet aligazgatója. Megjelentek: ILosvaY Lagos dr., SCHAFARZIK FERENC dr., tiszteleti tagok, EMszrT KÁLMÁN dr., HORUSITZKY HENRIK, KADIré OTTOKÁR dr., LIFFA AURÉL dr., SCHRÉTER ZOLTÁN dr., TREIrz PÉTER választmányi tagok, PÁLrY MóR dr., másod- elnök, PAPP KÁRoLY elsőtitkár, BALLENEGGER RÓBERT dr., másodtitkár, ÁSCHER ANTAL pénztáros, BELLA LaJos a Barlangkutató Szakosztály elnöke. 1. Elnök az ülést megnyitja, s hangulatos beszédben vázolja az elmult szomorú idők eseményeit, kérve a választmány tagjait, hogy a társulat ügyeit fokozottabb mértékben támogassák a jövőben. A jegyzőkönyv hitelesítésére felkéri EMszr KÁLMÁN dr. és LIFFA AURÉL dr. választmányi tagokat. : 2. PaPP KÁRoLY dr. elsőtitkár bejelenti, hogy a kommunizmus bukása óta ma tartjuk első ülésünket, amelyre az Elnök úrral egyetértően az összes tagokat meghívta, akik a választmányi ülésen résztvenni jogosultak. A meg- hívók közül visszaérkezett Pozsonyból PRgisz Gyuza úr levele, amelyet forgalmi TÁRSULATI ÜGYEK. TAT akadály miatt a posta a címzettnek nem kézbesített. Báró Nopcsa FEREwc úrnak, aki nov. 15-én Bécsből Budapestre érkezett, budapesti lakása ismeretlen lévén, meghivót a titkárság nem küldhetett. j KoRMos TiIvaADAR dr. választmányi tag úr az elsőtitkárhoz a következő levelet intézte : (Méltóságos dr. PAPpPp KÁROLY egyetemi ny. r. tanár úrnak, mint a Magyar- honi Földtani Társulat elsőtitkárának Budapest. Méltóságos Uram! Köszönettel vettem a Méltóságod által szignált meg- hívót a Magyarhoni Földtani Társulat holnapi választmányi ülésére. Mint azt Méltóságod és a mélyen tisztelt Választmány jól tudja, a Társulat ügyeiiránt mindig a legnagyobb érdeklődéssel viseltettem s tudományos életében állandóan aktiv részt vettem. Most azonban, hogy a tudományos munka lehetőségeitől négy hónap óta meg vagyok fosztva és semmi kilátás nincs arra, hogy a közel jövőben szakmámban tudományosan dolgozhassak; nem látom semmi értelmét annak, hogy a Társulat ügyeinek intézéséből most részt kérjek. Épen ezért tisz- telettel bejelentem, hogy a holnapi választmányi ülésen nem fogok megjelenni, s kérem Méltóságodat, hogy ezt fentebbi indokolásom kíséretében az igen tisztelt Választmány tudomására hozni szíveskedjék. Kiváló tisztelettel Budapesten, 1919 december 2-án. Méltóságod készséges híve: KoRMmos TIVADAR dr) KoRmos TrvapaR választmányi tag fentebbi levelét a választmány tudo- másul veszi. Dr. VApász ELEMÉR választmányi tag úr az Elnökséghez a következő levelet írta : Mélyen tisztelt Elnökség! A Magyarhoni Földtani Társulat f. hó 3-ára egybehivott választmányi ülésére. szóló meghivót köszönettel véve tisztelettel közlöm, hogy régi változatlan elvemnek megfelelőleg a Társulat választmányá- ban csak működő szakembereknek lehet helyük. Minthogy ezidő szerint a tudo- mányos működés lehetőségétől és kilátásától meg vagyok fosztva, a föntiek szerint a Társulat választmányában nem jelenhetek meg. Kiváló tisztelettel Budapesten, 1919 december 1-én. dr. VADÁSZ ELEMÉR.) Vapász ELEMÉR választmányi tag föntebbi levelét a választmány tudo- másul veszi. Ti Dr. LEIDENFROST GyutLA r. tag okt. 8-iki kelettel bejelenti, hogy úgy a Társulatból, mint ennek szakosztályaiból kilép. A választmány a kilépést tudomásul veszi. 3. Elsőtitkár jelenti, hogy dr. FRANZENAU ÁGosroNs rendes tag, volt választ- mányi tagunk 1919 nov 19-én életének 64-ik évében Rákospalotán elhunyt. Temetésén társulatunkat dr. VOGL VIKTOR rendes tag képviselte. A megboldogultat évtizedes kötelék fűzte a Magyarhoni Földtani Társulathoz, s mint a Magyar Nemzeti Muzeum ásvány-őslénytárának igazgató őre a hazai mineralogia terén úgy muzeális mint irodalmi téren érdemes munkásságot fejtett ki. A választmány TÁRSULATI ÜGYEK. dr. FRANZENAU ÁGosr emlékét jegyzőkönyvileg örökíti meg, s utasítja az első- titkárt, hogy munkásságát a Földtani Közlönyben kellően méltassa. 4. Dr. PAPP KÁRoLY elsőtitkár a következő jelentést terjeszti elő : Tekintetes Választmány ! A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1919 szeptember 15-én kelt 179,567— 1919 B XVIII. sz. leiratában felkéri a Magyarhoni Földtani Társulat vezetőségét, hogy a Társulatnak a Tanácsköztársaság ideje alatti történetét és jelenlegi hely- zetét írásbeli összefoglalás alakjában ismertesse, kiterjeszkedve a Társulat jövő- ben való működésének kérdéseire is. Ezen leirat alapján van szerencsém a Következő jelentést terjeszteni a Tekintetes Választmány elé. A kommunizmus hazánkban tulajdonképen nem ez év március 21-én kez- dődött, hanem szálai visszanyúlnak az orosz kommunizmus kezdetéig. Miként Oroszországban, úgy hazánkban is tudatosan készítették elő a talajt a tudományok terén, s elsősorban főkép a tanítói testületet igyekeztek megnyerni eszméiknek. A természettudományok mezején a mult év őszén találjuk első nyomait a kommunisták mozgolódásának és pedig a Természettudományi Szövetség megalakulásában. Ugyanis azok a radikális érzelmű természettudósok, akik a meglevő társu- latok keretében elhelyezkedni nem tudtak, vagy nem érvényesülhettek, külön szövetséget alkottak és 1918 november havában formálisan meg is alakultak. Helyiségük az Adria-Egyesületben és a Fiume kávéházban volt. A Szövetség iparkodott a geológusok köréből is tagokat szerezni, mert miként, különben igen kiváló elnökük kijelentette, Oroszországban a radikális érzésű geologusok nagy szerepet játszanak a szovjettanácsban s közülök számos magas állású államférfi került ki. A Természettudományi Szövetség kiadvány- sorozatot is tervezett, s ezek közül az első füzet: Modern muzeumpolitika címen 1919 február havában meg is jelent. 3 Miként Oroszországban, úgy hazánkban is kiváló matematikus, chemikus, geológus, zoologus és botanikus körökből toborzódtak össze azok a radikális, és szabadgondolkozó tudósok, akik akarva, vagy nem akarva, de a valóságban a tudományok terén a kommunizmus számára készítették elő a talajt. ; A Magyarhoni Földtani Társulatban első kísérletük 1918 dec. 4-én, a második az 1919 március 20-iki rendkívüli közgyűlésen történt, amidőn a vá- : lasztmány ellenében a különvélemény hívei, leszavaztatásuk után nagy zajjal kivonultak az ülésteremből s a Fiume kávéházból küldözték át megbizottaikat. A következő napon: 1919 március 21-én kitört a kommunizmus, s csak- hamar a Magyarhoni Földtani Társulat is ugyanarra a sorsra jutott, mint a Természettudományi és a Földrajzi Társulat. Dr. AxraL MÁRK főigazgató és a közoktatásügyi népbiztosság csoport- vezetője parancsára a nevezett társulatok útán, április 1-én d. u. 5 órakor a Föld- tani Társulat választmánya a közoktatásügyi népbiztosság épületében ülést tar- tott, amelyen a társulat vezetését átadtuk a Tanácsköztársaság direktoriumának. Ennek alapján, április 8-án a Tudományos Társulatok direktoriumának megbizásából Vapász ELEMÉR, JABLONSZKY JENŐ geologusok és Reisz Lagos Ma! al s TÁRSULATI ÜGYEK. 79 műszerész át is vették a társulatot. A nyár folyamán, később VoGL VIKTOR dr. geologus vette át a titkári teendőket. Április 1-je után a Társulat tisztikara és választmánya teljesen visszavonult, s az ezután történtekért semminemű felelősséget nem vállalhat. A kommunizmus alatt történt eseményekről a következő, hiteles adatok alapján, számolunk be. A közoktatásügyi népbiztosság I. csoportja, a tudományos társulatok di- rektoriuma (Budapest, Muzeum-körút 10. sz. II. em.) jelzésű, illetőleg feliratos hivatalos papiroson a Földtani Társulat direktoriuma, a földmívelésügyi nép- biztosság sürgős megkeresésére a Földtani Intézet jövő működése tárgyában 1919 május 14-én a Természettudományi Társulat üléstermében szakértekez- letet hívott össze. (70. old.) A jegyzőkönyv tanusága szerint ezen az ülésen a Tudományos Társulatok részéről VaApÁsSz ELEMÉR dr. mint elnök, a földmívelésügyi népbizottság részéről BALLENEGGER RÓBERT dr. és RÉTHLY ANTAL dr. mint társelnökök vettek részt, mig a jegyzőkönyvet SZILBER JÓZSEF vezette. Jelen volt 45 tudós, nemcsak a geolo- gusok, hanem a: különböző természettudósok köréből. s Az elnöki megnyitó, s az ezt követő vita főkép a Földtani Intézet működése körül forgott. Az elfogulatlan szemlélő most utóbb kétségtelenül megállapít- hatja, hogy ezen az ülésen sok súlyos és igazságtalan támadás érte hazai geologiai ismereteink fundamentumát: a m. kir. Földtani Intézetet. A vitában számos szakférfi ajkáról a legkülönbözőbb felszólalás hangzott el, azonban a terror hatása alatt senki sem merte megvédeni a Földtani Intézet igazgatóságát. A május 14-iki nevezetes ülésről szerte beszélgettek akkoriban a szakkörök- ben, s emez ülés hatásának tulajdonítja a közvélemény régi tudományos intézmé- nyeink: a Földtanai Intézet és a Nemzeti Muzeum ásvány- Fr" "nak szétrobbantását. Ugyanis a tanácskormány direktoriuma csakhamar átalakította eme mu- zeumokat ; törvényes igazgatóit, úgy itt, mint ott eltávolította, s helyükbe új vezetőket állított. A Tanácsköztársaság ideje alatt a Magyarhoni Földtani Társulatban egyéb esemény nem történt. ; A kommunizmus bukása után, aug. 6-án LEIDENFROST GYULA dr., mint a Természettudományi Muzeumnok és Társulatok vezetője elvileg visszaadta a Társulatot vezetőinek. Ezen az ülésen azonban csak a Természettudományi Társulat és az Adria Egyesület elnöksége jelent meg, ellenben sem a Földrajzi Társaság sem a Földtani Társulat elnökei ezen részt nem vehettek. Ilymódon társulatunk valóságos átvétele csak szeptember havában történt meg. A kommunizmus alatt a Földtani Társulat direktoriuma semmit sem pub- likált, a kéziratokat érintetlenül, a szedéseket széthányva vettük át. Vagyonunk- hoz nem nyultak, csupán kézikönyvtárunknak mintegy 30 kötete hiányzik, amiket azonban a Nemzeti Muzeum ásványtárában hiánytalanul megtaláltunk. Anyagi veszteségünk abban van, hogy tagjaink teljesen tájékozatlanul állván a szomorú rendszerrel szemben, tagsági-díjakat egyáltalán nem fizettek. Értékpapirjainkra osztalékot nem kaptunk, az állami segélyek elmaradtak, úgy 50 TÁRSULATI ÜGYEK. hogy virágzásnak indult társulatunk jelenleg sivár, és vigasztalan anyagi viszo- nyok között van. j Legszomorúbb azonban az az erkölcsi veszteség, amely tagjainkat a kiad: ványok teljes megakadása és a szakülések elmaradása révén érte. Szakosztályaink közül a Hidrologiai Szakosztály a kom- munizmus alatt, 1919 április 30-án ülést tartott, amelyen SZINYEI MERSE 7SsIG- MOND terjesztette elő tanulmányát. : A csikvármegyei borvízforrásokról. A Barlangkutató Szakosz tály nem működött, azonban a direktorium a Barlangkutatás folyóirat 4068 K 50 f számláját kiegyenlítette.) Az elhangzott titkári jelentéshez BALLENEGGER RÓBERT dr. másodtitkár megjegyzést fűz. 5 Nevezetesen a május 14-iki ülésről az elsőtitkár olykép emlékezett meg, hogy azon senki sem védte meg a Földtani Intézet igazgatóságát. Ezzel szemben kiemeli, hogy igenis úgy RÉTHLY ANTAL dr., mint BALLENEGGER RÓBERT dr. meleg hangon kelt a Földtani Intézet igazgatóságának védelmére. Elsőtitkár tudomásul veszi a felvilágosítást, annyival is inkább, minthogy ő a kommunizmus alatt tartott ülésen részt nem vett, s ennek lefolyásáról csak a kezében levő jegyzőkönyvből értesült. IrosvavY LaJos dr. tiszteleti tag tudomásul veszi az elsőtitkár jelentését, azonban kiegészítendőnek tartja ezt a miniszteri leiratban kért felvilágosító adatokkal, nevezetesen a társulat jövő működésének terveivel. A Magyarhoni Földtani Társulatot a kommunizmus után szétzüllött állapotban vettük át, ilyen helyzetben működni szinte lehetetlen. Jövő működésünkben a régi, kipróbált elvekre kell helyezkednünk és működésünket megcsonkított határaink mellett is a régi Magyarország egész területére ki kell terjesztenünk. Iparkodjunk társula- tunk függetlenségét a jövőben is fenntartani, mert a szabad fejlődés korszakában más társulatokkal egy kalap alá nem juthatunk. A különböző társulatoknak különböző céljaik vannak, nekünk tehát a Magyarhoni Földtani Társulatban azt a speciális irányt kell követnünk, amelyet a félszázados mult számunkra, kijelölt, s amelyet legjelesebb szakférfiaink helyesnek találtak. A rokon társu- latokkal a kapcsolatot a jövőben is fenntartjuk, azonban társulatunk független- ségét fel nem áldozhatjuk. InosvaY tiszteleti tag javaslatát a választmány egyhangúlag elfogadja, s utasítja elsőtitkárt, hogy felterjesztését a vallás- és közoktatásüg gyi Miniszter Úrhoz ily értelemben szerkessze meg. 5. Elsőtitkár bemutatja az 1919 március 20-án tartott rend - kívüli közgyűlés (a társulat történetében a 69-ik közgyűlés) hit el e- sített jegyzőkönyvét, majd az 1919 április 1-én tartott választmányi ülés jegyzőkönyvének másolatát. Emez utolsó ülésünk a közoktatásügyi népbiz- tosság parancsára történt, amikor is a tanácsköztársaság a társulatot a választ- mánytól átvette. (69. old.) ; A választmány kimondja, hogy társulatunk ügyeiben ezidőszerint a régi alapszabályokat veszi irányadóul. Elsőtitkár ezzel kapcsolatban jelenti, hogy a Földtani Közlöny szét- s TÁRSULATI ÜGYEK. vase hányt szedéseit összeállítva, az elmaradt füzeteket nehány hét leforgása alatt . előkészíti. I .6. Elnök javasolja, hogy a társulat tisztikarának, választmá- nyának és tagjainak a kommunizmus alatt történt szereplése megvizsgáltassék, s e célból vizsgáló-bizottság kiküldését javasolja. Irosvav LaJos helyesli a bizottság kiküldését, de figyelmébe ajánlja ennek a bizottságnak, hogy ne apró-cseprő ügyeken rágódjék, s hogy személyes ellen- szenvet a vizsgálatokba bele ne keverjen, hanem csak országos szempontokat vegyen irányadóul. Aki a haza ellen, s a tudományok ellen vétett, az bűnhödjék. PáLFrY MÓR s SCHAFARZIK FERENC szerint az állami intézmények már úgy is végzik az igazolást, tehát ezek ítéletét lehetne alapul venni. TRErIrz PÉTER ezzel szemben okvetetlenül külön igazolást kér a Földtani Társulat tagjai számára. SZONTAGH TAMÁS elnök s PaPP KÁRotLY elsőtitkár határozottan kérik legalább is a tisztikarra nézve a szigorú vizsgálatot. Többek hozzászólása után Elnök határozatilag kimondja, hogy a Választmány a Földtani Társulat tagjainak vizsgálatát szükségesnek tartja, s e célból 3 tagú bizottságot küld ki, dr. MAURITZ BÉLA, dr. EmszTr KÁLMÁN s dr. SCHRÉTER ZOLTÁN választmányi tagokkal. Addig míg az igazoló-bizottság jelentését el nem készíti, s míg a választ- mány az igazolások ügyében nem dönt, addig a Társulat a szakülések tartását s egyéb hivatalos jellegű funkciók végzését felfüggeszti. Elnök megköszönve a választmányi tagok szíves buzgalmát, az ülést estéli 7 órakor berekeszti. I Kelt Budapesten, 1919 december 3-án. Jegyezte: dr. PAPP KÁRoLY elsőtitkáro) Földtani Közlöny. XLIX, köt. 1919. 6 HIDROLÓGIAT KÖZLEMÉNYEK II. KÖTET. 1919 ; 1. FÜZET. SALGÓTARJÁN KÖRNYÉKÉNEK HIDROGEOLOGIAI VISZONYAI, Irta: SCHRÉTER ZOLTÁN dr. — Az I. táblával. — Bevezető. Az emberiségnek nagyobb tömegekbe, telepekké való csoportosulása az egészségügyi viszonyokra rendszerint hátrányos befolyású. Ez áll főképen azokra a nagyobb emberi letelepülésekre, amelyekben az emberiség összezsúfoltan lakik, tehát városokra és községekre; ezek közül is nevezetesen azokra, amelyek nem tudtak a fejlődő korral egyenletesen lépést tartani, amelyek tehát nélkülözik a modern kor legegyszerűbb egészségügyi és kényelmi berendezkedését, a vízveze- téket és a csatornázást. Az ilyen városokban híjját érzi a lakosság a jó ivóvíznek, a fürdővíznek ; nyáron óriási a por és piszok, a melegség; a ragályos betegségek rohamosan ter- jednek el bennök s alig lehet nekik gátat vetni. A sűrű lakosságú területek kút- jainak vize igen sokszor rossz, söt fertőzött. Ismeretes, hogy zárt csatornázás hijján milyen nagy mértékben terjesztői lehetnek a ragályoknak a nyitott árnyék- székek s a nyitott szennyvízlevezető csatornák. A ragályok terjesztése történhetik olyan módon, hogy az árnyékszékek, vagy szennyvízlevezetők fertőzött tartalma a felszín alatt a likacsos talajban a talajvízbe átszivárog, vele keveredik s a talajvizet megfertőzi. Ha a közelben lemélyesztett kút ebből a megromlott, vagy megfertőzött talajvízből táplálkozik, kétségtelen, hogy ez a kút a ragálynak terjesztőjévé válik. Ismeretes továbbá, hogy a ragályos betegségek terjesztése sokszor a.legyek utján történik, amelyek főleg a nyári meleg időben egész rajokban lepik el a fertőzött szennyvízlevezető csatornákat, néhány perccel később pedig az emberek ételneműire szállva, azokra hurcolják át a fertőző baktériumok ezreit. Salgótarján vízellátásának mai állapota. A naágy 5ajó—Zagyva— Ipoly vidéki fiatal harmadkori medence barnaszéntelepeinek erőteljes kiaknázása maga után vonta a medence egyes emberi letelepüléseinek, így különösen Salgótarjánnak rohamos fejlődését. Nemcsak a Salgótarján határá- ban, hanem a távolabbi helyeken évtizedeken át fejtett barnaszenet is ideszállí- tották s az államvasutak fővonala innét továbbította azt az ország távolabbi 1 Előadta a Magyarhoni Földtani Társulat 1919 január 29-én tartott szak- ülésén. HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 83 részébe. A vasuti fővonal mellett, a széntermelés forrásánál több hatalmas gyári üzem is alakult, mint a cRimamurány-salgótarjáni Vasmű R.-T, vasfinomító gyára s a Galgótarjáni Palackgyár, ámelyeknek üzeme a salgótarjánvidéki barna- széntermelésen alapszik. A szénbányászat, valamint a nagy ipartelepek a lakosság jelentékeny mértékű szaporodását idézték elő. Sajnos azonban, hogy a bányatelepi és ipar- telepi munkáskoloniáktól eltekintve, a szűk, völgyben fekvő tulajdonképpeni város meglehetősen tervszerűtlenül, szabálytalanul fejlődött s a gyors fejlődéssel kapcsolatban a fokozottabb közegészségügyi követelményeket nem nagyon tartották szem előtt. A városnak ma sincs vízvezetéke és csatornázása. Ivóvíz- kútjainak nagy része rosz vizű s egy részök a fertőzésnek kétségtelenül nagy mér- tékben kitett. Nyílt árnyékszékjei, csatornái elősegítik a ragályok terjedését ; az utcákon nyáron igen nagy a fekete szénporral vegyített por, amelyet csak újabban kísérelnek meg öntözőkocsik segélyével, amennyire lehet, csökkenteni. Elismerésreméltó tehát Salgótarján nagyközség előljáróságának az a tö- rekvése, hogy ezeken a hiányokon segíteni akarván, elsősorban a vízellátás kér- désének megoldását tűzte ki célul; ennek sikere esetén következhetnek egyéb intézkedések. A város vízellátásának kérdését a Magyar Földtani Intézet igaz- gatóságának rendeletére alkalmam volt a helyszínén tanulmányozni s a jelen értekezésemhez anyagot gyűjteni. Tanulmányaim eredményeit a következőkben bocsátom a nyilvánosság és a szakkörök elé. Kétségkívül kimerítő helyszíni hidrogeologiai vizsgálatot igényel az, ha valamely emberi letelepülés: város, község vízellátásának kérdését meg akarjuk oldani. Megnehezül azonban a hidrogeologus munkája akkor, ha a természetes hidrogeologiai viszonyokat az ember műszaki beavatkozása valamiképpen meg- bolygatta. Ez az eset forog fenn különösen a bányavidékeken s így Salgótarján környékén is. A Sajó—Zagyva—lIpoly folyók fiatal, harmadkori medencéjében tudva- levőleg barnaszéntelepek fekszenek. Az erősen összetöredezett medenceüledékek egy részén, még pedig a mélyebbre sülyedt rögökben a természetadta kincseket felhasználni kívánó emberiség az itt előforduló barnaszéntelepeket lefejtette. A barnaszénbányászat szükségszerű következménye az lett, hogy a széntelepek fölött lévő rétegek víztartalma lecsapódott a szénbányákba, ahonnét azután ezt a külszínre juttatták, mint bányavizet, amely azután a fölszíni vízfolyások vízmennyiségét gyarapította. Azt hiszem, hogy az eddig elmondottakból is nyilvánvalónak tünhetik föl az, hogy egy emberi letelepülés, de különösen bányatelep vízellátásának megol- dásánál erősen figyelembe kell vennünk a földtani, rétegtani, továbbá a hegyszer- kezeti viszonyokat; szükséges, hogy a hidrogeologiai kérdések megoldásának a földtani viszonyok ismerete és mérlegelése legyen az alapja. Ezek előrebocsátása után ismertetem röviden Salgótarján környékének földtani, majd hegyszerkezettani viszonyait; azután áttérek a hidrogeologiai viszonyokra. Ezek során ismertetem a főbb víztartó szinteket, a Salgótarján város környékén ismeretes forrásokat s a város főbb kútjait. Végül összefogla- lásként felsorolom azokat a módokat, amelyek segélyével a város vízellátása való- 6x 81 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. szinűleg biztosítható volna. Legvégül megemlékezem arról is, hogy az államvasuti pályaudvarnak, mint vízállomásnak a vízellátására milyen módozatok kínálkoz- nának. I. Földtani viszonyok. A Salgótarján környékén lévő fiatal harmadkori medenceüledékeket nagyjából három csoportra oszthatjuk az itten ismeretes széntelepek szintjéhez képest. És pedig megkülönböztethetjük : 1. A széntelepek alatt lévő fekvő rét eg- csoportot, 2.A széntelepes rétegcsoportot és 3. A széntelepek fölött lévő fedő rétegcsoportot. Az egyes rétegcsoportok földtani-rétegtani viszonyait részben a saját észleleteim, részben NoszkY JENő késmárki tanár úr közölt adatai, részben a salgótarjáni és baglyasaljai bányahivataloktól nyert adatok alapján ismertetem. Mindenütt hozzáfűzöm mindjárt azt is, hogy az egyes rétegek vagy rétegcsoportok mennyiben vízvezetők, vagy vízhatlanok. Ezek az adatok is részben a saját ta- pasztalataimon, részben a nevezett urak szóbeli közlésein nyugszanak. A részletes taglalás a következő : ha A szénfekvő rétegcsoport. 1. Legalul ismeretlen vastagságú alsó oligocén kiscelli agyag fekszik, amely azonban csak kis területen bukkan a napfényre Kishartyán (Ha- dászó-puszta) környékén. Kétségkívül megvan Salgótarján alatt is, de igen nagy, számításba nem jövő mélységben. Egyébként vizet nem tartalmaz. 2. Felső oligocén—alsó miocén (aguitaniai emelet- beli glaukonitos homokkő rétegcsoport. Ez a rétegcsoport főleg sárga, vagy barnássárgás homokkőből és homokból áll. A rétegek belse- jében gyakran diagonális álrétegzés is észlelhető, ami arra utal, hogy a szó- . banforgó rétegek egészen sekélytengeri, esetleg helyenkint sekély elegyesvizi üledékek voltak. Noszky szerint néhol vékony agyagos betelepülések is van- nak benne. A rétegcsoport legfelső rétegei helyenkint kavicsból állanak. Ez a rétegcsoport, a salgótarjáni bányászok kcerithiumos homokköves, mintegy 550 m vastagságban ismeretes. A szénfekvő rétegcsoport kövületeket is tartalmaz, de meglehetősen gyéren. A Magyar Földtani Intézet múzeumába dr. SCHAFARZIK FERENC, akkor még egyetemi tanársegéd gyűjtései révén egy kisebb kövületgyűjtemény jutott. Ezek a kövületek hosszú időn át feküdtek az intézet raktárában, ládában elcsoma- golva s csak az elmult 1918 évben kerültek a raktár rendezése közben újból a napvilágra s ekkor volt szíves PÁLnrY dr. főgeologus úr ezeket a kövületeket 1 Noszkv JENŐ: A salgótarjáni szénterület földtani viszonyai. Koch Emlékkönyv. 67. old. 1912. Továbbá: A Mátrától északra lévő dombos vidék földtani viszonyai. A m. k. Földtani Intézet Évi Jelentése 1915-ről. 364. old. Jelentés az 1908. évben Gömör, Heves és Nógrád vármegyékben eszközölt részl. földt. felvételről. A m. k. Földtani Intézet Évi Jelentése 1908-ról. HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 85 hozzám juttatni. A kis kövületgyűjteményben a következő fajok jelenlétét állapíthatom. meg.! dAvicula phalaenacea LAm.; Ostrea sp. (talán az 0. efr. Granensis FoNT.) töredéke ; Ostrea Gingensis ScHLorn ; Pecten Hornensis DEpP. et Rom. ; egy kisebb Pecten sp.; Venus sp. kőbél; Glycimeris cír. Menardi DEsH. kőbél; (Cardium ( Tachycardium) multicostatum BRocc. köőbél; Arca (á4Anadara) Fichteli DEsn. kőbél; Potamides (Tympamotomus) margaritaceus BRocc.; Potamides (Gramau- lolabium) plicatus BRuG.; Pyrula (Fulguroficus) Burdigalensis DEFR. var. Gauderndorfensis Lacco kőbél; Balanus sp.; Lamna-fogak a glaukonitos homok- "kőben; Emlős csigolyák. A felsorolt kövületek között érdekes a k ét Potamides-f aj jelenléte, amelyek a rétegcsoport szintjét közelebbről megjelölik. E példányok fölöttébb becsesek, mivel a salgótarjáni szénterületen csak rendkívüli ritkaságként található belőlük néha egy-két példány. A többi kövület között legérdekesebb a Pecten Hornensis DEpP. et Rom. faj, amelynek három szép példánya, két jobb és egy balteknő van az intézet gyűjteményében. Ez a faj, amelyet HoERNES M. eredetileg Pecten Rollei- nek nevezett el, az ausztriai alsómiocén eggenburgi rétegeknek egyik legjellemzőbb alakja. Úgy látszik, ez a faj a mi alsómiocén rétegeinkben is nagyobb elterjedé- sünek fog bizonyulni. Mivel HoERwNEs M. elnevezését SrTOLrIczka már előzőleg egy liaszfajra foglalta le, DEPERET és RoMÁN új nevet adtak a szóbanforgó fajnak. (Pectinides neogénigues de I Europe I. partie, pag. 27. Paléontologie francaise. Mém. No. 27.) Ennek a rétegcsoportnak legfelső rétegeibe Noszky szerint néhol ostreapadok telepszenek, másutt pedig ugyancsak ezekben a legfelső ré- tegekben a Terebratula Suessi DREGFR fordul elő nagyobb számban. Ez a rétegcsoport hidrogeológiai szempontból helyenkint száraz- mal gyizmentesnek mondható, míg másutt elég bőven van benne víz. Külön ki kell emelnem a szóbanforgó fekvő rétegcsoport legfelső kavicsos rétegeit, amelyek nemcsak azért érdemelnek figyelmet, mert kőzettanilag eltérnek a homokkócsoport zömétől, hanem mert vízben dús voltuk miatt is kitűnnek. Nyomatékosan meg kell azonban jegyeznem azt, hogy ezek a legfelső kavicsrétegek csak lokális faciesként fejlődtek ki s nem általános elterjedésűek az egész barnaszénterületen. Erre már NoszkY kellően ráutalt. A kavics vastagsága különböző; néhány métertől 50 méterig terjedhet. Úgy látszik, hogy Salgótarján alatt és tőle északra inkább kifejlődött ; tőle DNy-ra és délre pedig úgy látszik hiányzik, s itt a homokkó-rétegcsoportra közvetlenül a riolittufa telepszik. A baglyasaljai lejtősaknában például hiányzik. II. A széntelepes rétegcsoport. Ez a rétegcsoport agyag, homokkő és széntelepek váltakozásából áll. Ide . kell sorolnunk a legalsó telep fekvőjében előforduló gyúrható agyagot és a riolit- tufát is. § 1 A salgótarjáni szénterület kövületeit régebben FucnHus T. (Beitráge zur Kenntnis der Horner Schichten. Verh. d. k. k. geol. R. Anst. Wien, 1874. p. 115) és HANTKEN M. (A m. kor. orsz. széntelepei. 1878, 283 old.) sorolták fel. 86 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 1. A riolittufa különböző vastagságú; néhol csak néhány m-nyi, de néhol 50 m-re is megvastagszik. Néhol egészen hiányzik. A baglyasaljai lejtős- aknában pl. 10 m vastag. A riolittufa finomszemű, fehér, tömött, kaolinosodott közet s ennek következtében a vizet maga a közet nem vezeti, söt vizhatlan. Épen azért néha a, felületén a föléje települő homokos rétegek vize a réteg lej- tése irányában leszivárog. 2. Gyúrható agyag. Az alsó széntelep közvetlen fekvőjében néha fellép egy kékesszürke gyúrható agyagréteg, amely néhány m-nyi, de néha 30 m vastag is lehet. Néha teljesen hiányzik. Vízhatlan; az agyag és a föléje települő alsó széntelep határán néha rétegforrás módjára víz fakad. . 3. A főszéntelep (alsótelep). Néha közvetlenül a riolittufára, máskor. a közbetelepülő gyúrható agyagrétegre fekszik. Vastagsága: 2-5 m-nyi. 4. Feketésszürke palás agyag, amit a salgótarjáni bányászok ckanafaszp-nak neveznek. Ennek vastagsága 3—4 m-től 60 m-ig terjedhet. Víz- hatlan. 5. Homókkőóő. Kb. 15 m vastag. Vizet nem tartalmaz. 6. Kis telep, vagy középső telep. A széntelep közvetlen fedője egy congériáspad, amely a Congeria Brardu A. BR. héjaiból épült fel. 3 7. Palás agyag. Kb. 20 m vastag. Vízhatlan. 8. Homokkő kb. 10 m vastag. Vizet nem tartalmaz. 9. Első széntelep vagy felső telep. BöckH Hugó dr. meg- jegyzése szerint a 7., 8. számú rétegek s a szénfedő rétegcsoport 1. és 2. rétege . szintén tartalmaznak congeriákat, (Geológia II. k. 715. old.). II A szeéndedő rétegesoport. Ez a rétegcsoport homokból, homokkőből, palás agyagból, homokos vékony rétegzésű agyagból (schlier) áll s alsó részében a burdigaleni, felső részében a vindobonai emeletet képviseli. Ide tartoznak a következő rétegek : 1. Teredos-réteg. Ez vékony, finomszemű szürkéssárga homokkő, amelyben a Teredo norvegica SPENGL. fúrókagyló fúrt lyukainak kitöltései láthatók , Nyilvánvaló, hogy ezek a fúrókagylók eredetileg egykori uszadékfába fúródtak ; a fúrt lyukak kitöltődtek az akkori tengerfenék homokos iszapjával s ezek marad- tak vissza kövülve, míg a faanyag teljesen elpusztult. A fúró kagylóknak a szén- telep közvetlen fedőjében való fellépése azért is érdekes, mert jelzik a tengernek közvetlen transzgresszióját a kétségkivül édesvízi, mocsárvízi periódus után, amelyben a barnaszéntelep képződött. A dolog természetéből folyik, hogy a teredos-réteg nem lehet nagy kiterjedésű, mindenütt egyformán kifejlődött réteg, hanem csak egészen helyi, lokálisan kiképződött fácies. A Magyar Földtani In- tézet gyűjteményében néhány szép kőzetpéldány van, amelyekben számos Teredo norvegica SPENGL. fúrásnyom látható. Ez a réteg vizet nem tartalmaz. 2. Palás agyag. Vastagsága kb. 10 m. Vízhatlan. 3. CCardiumos rétegeks Ezek homokból, márgás homokból és laza homokkőből állanak. Vastagságuk kb. 20 m. Bennök, helyesebben ennek a rétegcsoportnak egyes rétegeiben nagy mennyiségben lépnek fel egy cardium- HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉRYEK. 87 fajnak a kőbelei és lenyomatai, amelyet a sajóvölgyi barnaszéntelepek kíséretében előforduló Cardium (Cerastoderma) arcella Dvug. fajjal azonosnak tartok. Az állami Földtani Intézet gyűjteményében lévő régi SCHAFARZIK gyűjtötte pél- dányok mint Cardium edule L. vannak megjelölve. Ezenkívül előfordul még benne : Congeria sp. és Melanopsis cfr. Hamtkeni Horm. kőbele. A víz szempontjából nem ismerem eléggé ezeket a rétegeket. Eddigelé úgy említették előttem, mint vizet nem tartalmazó rétegcsoportot. 4. Pectenes-rétegcsoports A pectenes-rétegek homokból és márgás homokból, továbbá laza homokkőből állanak. Vastagságuk mintegy 15 m. Kövületeket, különösen pecteneket bőven tartalmaznak. Nevezetesen elő- fordul bennök a Pecten (Chlamys) praescabriusculus Foxr. Ezek a rétegek a KSalgó- tarjáni Köszénbánya R.-To) bányamérnökségétől nyert adatok szerint vizet . tartalmaznak. 5. Slir (schlier). A legmagasabb fedőrétegek többnyire vékony réteges homokos agyagból és agyagmárgából állanak. Vastagságuk igen tetemes ; a 350—500 m-nyi vastagságot is elérik. A rétegcsoport alsó része kétségkívül a burdigaleni (alsó mediterrán-) emelet legfelső részének, az igazi schliernek felel meg, a felső része azonban nézetem szerint észrevétlenül átmegy a vindobonienbe, vagyis itt a vindobonai emelet schlier fáciesben képződött ki. A salgótarjáni szénterülettől dél felé a vékony schlier fölött a normális vindobonai (felső medi- terrán-) rétegek következnek; kelet felé, a királd-egercsehi barnaszénterületen a sehlier szintén alárendelt nem típusos kifejlődésű, fölöttük itt is a kövületben dús vindobonai agyagmárgák következnek. Ezeknek a körülményeknek szem előtt tartásával vélem a tágabb értelemben vett salgótarjánvidéki sehlier-rétegcsoport felső részét a vindobonienbe helyezhetni. A schlier-rétegcsoport általában víz- hatlan. 6. Felemlítem végül mellékesen, hogy a salgótarjáni barnaszénterület egyes helyein a pliocén-ben (a levantei emeletben) feltört bazalt v u l- kánok láváit találjuk. Ilyen bazaltlávatakarók megmaradt roncsai vannak a Somlyó, Pécskő, Nagy- és Kis-Salgó hegyeken. Mivel Salgótarjántól kissé tá- volabb esnek, szempontunkból számításon kívül maradnak. 7. Holocén. Ide tartoznak a Tarján-patak s ennek mellékvölgyeinek . alluviumai. A patakok völgyében felhalmozódott alluviális hordalék a környező dombvidékről lehordott s itt leraktározódott, főleg homokos üledékből áll. Ez az üledék vizet többnyire bőven tartalmaz. A mellékelt hidrogeológiai térkép földtani adatait NéSzE JENŐ barátom szívességének köszönhetem, ki a közérdekű célra való tekintettel szíveskedett eredeti felvételi lapját rendelkezésemre bocsátani. II. A szerkezet (Tektonika). A Sajó-Ipoly harmadkori medencéjének rétegei nem fekszenek az eredeti helyzetükben, hanem összetöredezvén, egyes darabjai, rögei megbillentek vagy lejjebb sülyedtek, más darabok pedig előbbi helyzetükben maradtak vagy emel- . kedtek. Két, egymásra körülbelül merőleges vetődési irány uralkodik a tágabb 88 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. értelemben vett salgótarjáni szénvidéken, ami a Salgótarjáni Köszénbánya " R.-To bányatérképén igen jól feltünik. Ezekről a vetődésekről Noszxky J. is kimerítően megemlékezett s azokat a barnaszénvidék távolabbi részeiben is ki- nyomozta. Az egyik vetődési irány az ÉK—DNy-i, a másik áz erre merőleges ÉNy— . DK-i -1 törés irány. Az Stb NoOSZEY megállapítása szerint a régebbi, de kisebb magasságkülönbségekkel bíró irány. A metődéselé között lévő földkéregdarabok, rögök, tehát mintegy sakktábla kockáinak módjára helyezkednek el. Azok a rögök, amelyek az előbbi helyzetükben maradtak, vagy épenséggel emelkedtek, a sasbércek (horstok). amelyek pedig lesülyedtek, az árkok. Salgótarján környékén csakis az ÉNy— DK-i irányú vetődési rendszer szerepel, úgy hogy csupa ÉNy— DK-i irányú rögökkel és árkokkal van itt. dol- gunk. Az egykor kiemelkedettebb sasbércekről a denudáció, a szárazrajutás után, tehát már ősrégi idők óta (kb. a pliocén eleje óta), eltávolította a felsőbb rétegeket s Így a széntelepeket is; ellenben a mélyebbre sülyedt árkokban a felsőbb, a, szén- telepeket tartalmazó rétegek máig is megmaradtak. A barnaszénbányászat tehát csakis az egyes vetődési síkok által pontosan körülhatárolt árkokban fejlődhetett ki, a sasbérceken sohasem. Nagyon fontos ez a körülmény a hidrogeológia szem- pontjából, amint azt alantabb részletesebben ki fogom fejteni. A mellékelt hidrogeológiai térképen feltüntettem, a Salgótarján környékén lévő vetődési vonalakat. A vetődési vonalak berajzolására az alapot részben a Salgótarjáni Köszénbánya R.-T. bányahivatalában lévő bányatérkép ; részint a PaPpP KÁRonY dr. által közölt térképvázlatok,! de főleg NoszkvY JENŐ tanár úrnak az eddigi adatok figyelembevételével készített 1 : 25,000 mértékű eredeti, felvételi lapja szolgáltatták. III. A hidrogeologiai viszonyok. A Jr Agi zt ad t0és Zambo ik A földtani-rétegtani viszonyok tárgyalásánál már ráutaltam röviden arra, hogy mely rétegcsoportban van, vagy remélhető víz. Ezeket a víztartó szinteket itten már most kissé részletesebben ismertetem. Külön kiemelem azokat a víz- tartó rétegeket, amelyek Salgótarján nagyközség vízellátásának szempontjából számításba jöhetnek. A vizet tartalmazó rétegcsoportok alulról felfelé haladva a következők : 1. A: szénfekvőben lévő aguitaniai homok: és::hros mokkő-rétegcsoport. Ez a rétegcsoport, mint a mellékelt térkép is feltünteti, aránylag nagy kiterjedésben terül el a felszínen s a csapadékvizet általában jól és könnyen elnyeli. Azt várhatjuk tehát elméletileg, hogy ez a réteg- csoport bőven tartalmazzon vizet. A víz itt lefelé szivárogva végül vízhatlan agya- 1 Dr. PAPP KÁROLY: A magyar birodalom vasérc- és kőszén-készlete. A m. k. Földt. Intézet kiadványa. 1916. 771. és 773. oldalok. HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 89 gos rétegre jut, amelyen alul nem szivároghatván, a fölötte lévő rétegcsoport- ban a víz összegyülhet. Említettem már a rétegtani részben, hogy a homok és homokkő-rétegek közé vékony agyagos rétegek telepszenek s kétségtelen, hogy ezek vízrekesztők g gyanánt szerepelnek, amelyeknek felületén a víz a réteg lejtése irányában lefelé szivárog. A legtöbb forrás, amely ebből a homok-homokkő-réteg- csoportból ered, ilyen közbetelepült agyagos rétegen bukkan ki, tehát ezek egy- szerű rétegforrások. Ilyenek a mellékelt térképen 1—9. és 13—16. szám alatt feltüntetett források. Ezek általában csekélyvízűeknek mondhatók. Kivételesek az ebből a rétegcsoportból fakadó Polyán-kút és Csató-kút nevű források, amelyek már nem is egyszerű rétegforrások, hanem nyilván egy-egy hasadék, vagy kisebb vetődés mentén mélyebb szintről felszálló, tehát hidro- statikai nyomás alatt álló források. Ilyen hasadékok, kisebb-nagyobb vetődések, amelyek. a külszinen nem észlelhetők, de amelyek a hidrogeológiai viszonyokra, befolyással lehetnek, sűrün átjárják az egész medencevidéket. Megemlíthetem itt még azt, hogy a Salgótarjáni Köszénbánya R.-T.-nak a felső pálfalvai-völgyből a baglyasaljai völgybe nyíló alagútjából, amely a fekvő homokkő-rétegcsoporton- halad keresztül, kis mennyiségű víz folyik ki. Ez a víz nyilván szintén ilyen, az imént említett közbetelepült agyagréteg fölött lefolyó rétegforrás. Ki kell emelnem azonban azt a sajátságos körülményt, hogy ez a réteg- csoport nem mindenütt egyformán tartalmaz vizet. Dacára annak, hogy általában vizet átbocsátó rétegekből áll, helyenkint minden elméleti szabálynak ellenében száraznak bizonyult. És ez a jelenség nemcsak itt, Salgótarján vidékén van meg, hanem ugyanígy van ez a medence sajóvölgyi részében is, ahol a vízszegénység még szembeötlőbb. (A Sajó-völgyében azonban általában valamivel magasabb színtájbeli rétegekről van szó.) 3 ; A szóbanforgó rétegcsoportot száraznak tapasztalták a Salgótarjáni Köszénbánya R.-T.o igazgatóságától nyert szíves közlés szerint a Zagyva köz- ségnél mintegy 350 m-nyire lemélyített fúrólyukban. Az díiszakmagyarországi Köszénbánya R.-To baglyasaljai bányaüzemvezetőségétől nyert szíves közlések . szerint pedig e társaság mélyfúrásainál és bányamíveleteinél ebből a rétegcsoport- ból vizet szintén nem kaptak. Az utóbbi társulat szánási fúrásainak egyike majd- nem tisztán ebben a rétegcsoportban haladt s mint a fúrási naplóból magam is meggyőződtem, víznek semmi nyomára nem akadtak. Az cÉszakmagyarországi Köszénbánya R.-To baglyasaljai lejtős aknájában 1911-ben személyesen arról győződtem meg, hogy a széntelep alatt fekvő homokkó- és homok -rétegcsoport teljesen száraz volt. Egyébként is a várostól délre és délnyugatra eső fekvő homokkő-réteg- csoportból források sem fakadnak. Nyilvánvaló tehát, hogy ebbe a rétegcso- portba lefúrni Salgótarján területén azzal a célzattal, hogy belőle felszálló vagy épenséggel felszökő ártézi vizet nyerjünk, igen kockázatos, bizonytalan eredményű vállalkozás volna. 2. A burdigaleni kavicstelep. Mint említettem, ez a kavics- réteg csak helyenkint; lokálisan képződött ki. Fontos azonban a hidrogeológia szempontjából, mivel vizet bőven tartalmaz. Ez a kavicsréteg Salgótarján alatt is jelen van s NoszkY szerint innét észak felé húzódik. Ebből.a kavicsból nyerik 90 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. vizöket Salgótarján legbővebbvízű kútjai, a főtéri-kút (VI.) s az Államvasutak szénrakodója közelében lévő kút (VII. sz.). 3. A riolittufa s az alsó széntelep között általában vékonyabb-vastagabb gyúrható agyag fekszik, néhol azonban, mint pl. Baglyasalján ehelyett ho m 0- kos rétegek telepszenek, amelyek vizet tartalmaznak. A tömött, kaolino- sodott agyagos riolottufa vízhatlan s ezért a föléje települő homokrétegek vize a riolittufa felső réteglapján a dűlés irányában lefelé szivárog. Az itt lejövő víz tehát rétegforrás, amely a baglyasaljai lejtősaknában elég tetemes vízmennyi- séget szolgáltat. Nevezetesen PóRA főmérnök úr közlése szerint a baglyasaljai lejtősaknában összegyült vízmennyiséget naponta maximum 12 órán át működő elektromos szivattyú távolítja el. Az ez idő alatt kiszivattyúzott vízmennyiség mintegy 100 m8. Ennek a víznek egy részét használja fel az Északmagyarországi Köszénbánya R.-T.) kazántáplálásra. A víz hátránya a keménysége, amelynek következtében kazánkő lerakására hajlamos. A kiszivattyúzott víz legnagyobb része a baglyasaljai patakba használatlanul lefolyik. A riolittufa fölött fakadó víz kisebb mennyisége következtében, de főleg mivel a, széntelepes rétegcsoporttal szoros összefüggésben van, Salgótarján vízellátásánál számításba nem jöhet. 4. Ahol az alsó széntelep alatt közvetlenül az említett gy ú r- ható agyag fekszik, ott a két képződmény határán szintén víz fakad néha, a Salgótarjáni Köszénbánya R.-T.) bányamérnökei szerint. Ez természetesen hátrányos a bányászatra. A város vízellátásánál számításba nem jöhet. 5. A széntartalmú rétegcsoport fedőjében lévő úgynevezett pectenes- rétegeb homokjai és homokkövei a salgótarjáni bányamérnök- ségtől nyert adatok szerint vizet tartalmaznak, de úgy látszik, csak kisebb mennyi- ségben. Szánás-puszta környékén, az Készakmagyarországi Köszénbánya R.-T. által mélyített fúrásokban a pectenes-rétegekből PóRA főmérnök úr szerint vizet kaptak, sőt az egyik fúrólyukból szerinte felszökő víz is ömlött ki. A salgótarjáni bányászati kolónia kútjai ebbe a fedő rétegcsoportba mé- lyülnek. Ezek a kutak nem szolgáltatnak bő vízmennyiséget, de mégis annyira — amennyire elegendőt. Nyáron állítólag rendszerint erősen apadnak. A Tarján-patak bal partján, a Palack-gyár s a régi Forgách-akna között lévő területen is több kút mélyült le az itteni tektonikai ároksülyedés szénfedő rétegcsoportjába. Így pl. a villanyvilágítási áramfejlesztő-telepen. Ezek a kútak is elég bővizűek. Mivel ezek a rétegek, amelyekből e kutak vizöket nyerik, a széntelepes rétegcsoport közvetlen fedőjében fekszenek, az egykor itt a mélyben folyt (a Forgách-aknából kiindúló) bány ász at "vaz aeBek régebben részben vagy teljésen lecsapolta; a bánya szat megszünte óta azonban megint meggyűlhetett ben- nök. Mivel ez a víz a régi fejtésterületeket megtöltő vízzel kommunikálódik, mint gyanus víz Salgótarján vízellátásánál számításba nem jöhet. Különben erre a célra a víz mennyisége sem volna elegendő. 6. A holocén (alluviális) kavics és homok. A Tarján: patak és mellékpatakjainak völgyében lévő homokos-kavicsos, alluviális rétegek e eszét ( La éklőéteik dd "TI MÁ ks HR té ak cN ds ák É e. . kp EY ST, gt NYET sv" "in OLY ? ALAK álkk ha 9 ta AZTAT RÉS E 90 MENÉS HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 91 általában bőven tartalmaznak vizet. A völgyeket feltöltő hordalékanyagban a patakmederrel párhuzamosan lassan lefelé áramlik a völgy mentén a, földárja. Az alluviumban lassan lefelé szivárgó földalatti vízfolyást táplálja egyfelől az illető fővölgy patakjának oldalt szétszivárgó vize, másfelöl az oldalt betorkoló kisebb mellékpatakocskák és árkok lefolyó, vagy leszivárgó vize. A kisebb mellék- patakok vize sokszor egész nyáron át száraz, mivel a lefolyó víz a homokos meder- ben teljesen elszikkad. Kétségtelen azonban, hogy a lefelé mozgó földalatti víz, a földárja, ha a nyári szárazságban kissé csökken is, legnagyobb részében ekkor -is jelen van. Blovazűú kútakató a "szélesebb völgyrészletekben tehát mindenesetre Jó eredménnyel lehet mélyíteni ze vális"kavicsos-homokos rétegekbe. Salgótarján környékén, bár a vidéket általában meglehetős vízszegénynek, száraznak kell minősítenünk, elég nagy számban bukkanunk forrásokra s elég nagy számmal vannak kutak is. A források és kutak leginkább a szénfekvő homok- homokkő-rétegcsoportból s a kavicsból nyerik vizöket, de alárendelten más kép- ződményekből is fakadnak. Lássuk tehát már most a fontosabb de tasokat a kutakat Balgótarján környékén. sztk B] BlosEmr ár8"ork: A források nem egyebek, mint az imént leírt víztartó-rétegek földalatti vizének külszínre bukkanásai. Ennek a külszínre bukkanásnak különféle okai lehetnek; a források eredetét, természetét az egyes forrásoknál külön-külön fel- említem. Általánosságban megjegyezhetem, hogy a források nagyobbrésze réteg- forrás, egy kisebb része hasadékból kilépő, felszálló forrás. A források nagyobb része csekélyvizűnek mondható; kevés köztük a bővizű. Ilyenek a hasadékon felszálló források. Megjegyzem itt, hogy az alantabb leirandó. források sorszáma megegyezik a forrásoknak mellékelt a térképen lévő sorszámával. Megjegyzem végül még azt, hogy a teljesség kedvéért néhány olyan forrást is felemlítek, amelyeket saját magam nem vizsgálhattam meg, csak NoszkY úr révén van róluk tudomásom. A források a következők : . — 1. torrás, a Bezerme-hegytől északnyugatra, a somoskőújfalusi vasúti állomástól kissé délre, a Tarján-patak legfelső részének bal oldalán NOSZKY sze- rint a felső oligocén rétegekből ered. 2. forrás, a Bezerme-hegytől DK-re, a Tarján-patak baloldali forrás- ágában, ahol a két ága összefut. Az aguitaniai szénfekvő homok-homokkőréteg- csoportból ered NoszkY szerint. Csekélyvízű. 3. forrás, a Bezerme-hegytől délre, a Tarján-patak baloldali forrás- völgyének baloldalán, a Kis-Gedőc-pusztától kissé ÉK-re. Noszxky szerint a szénfekvő homok-homokkő-rétegcsoportból ered. Csekélyvizű. 4. forrás, Kercsegtető déli oldalán, az itt lejövő árokban fakad a szénfekvő homok-homokkő-rétegcsoportból Noszxky szerint. Csekélyvizű. 5. forrás, a Tarján-patak jobb oldalán, a Kis-Gedőc-pusztától DNy-ra, 92 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. az országút alatt fakad. Ez a forrás csekélyvizű, kissé lejebb egészen elszikkad, úgy hogy vize nem éri el a Tarján-patakot sem (legalább nyáron nem). Ez a forrás nyilván a szénfekvő homok-homokkő-rétegecsoportból ered, valószinűleg mint rétegforrás. 3 6. forrás, a Kis-Gedőc-pusztától DDNy-ra, a 265 és 375 m magassági pontok között a Tarján-patak egy kis baloldali mellékvölgyecskéjében fakad a szénfekvő homokkő-rétegcsoportból, NoszkY szerint. Csekélyvizű. 7. forrás, Vadaskert-pusztától északra, a tarjáni patak jobb oldalán, az ÉNy-ról lejövő két mellékárkocska összetorkolásánál. A szénfekvő homokkő- rétegcsoportból fakad" NoszkY szerint. Csekélyvizű. 8. forrás, Salgótarjántól északra, a zsidó temető mellett lévő árok legalsó részén. Az országúttól kb. 200 m-re az árok fenekén vizenyős terület van, amelyen több helyütt felfakad a talajvíz. Valamelyest foglalt, forrásnak nevez- hető vízkibukkanás nincsen. Az a körülmény, hogy közvetlenül a temető mellett fakad fel ez a víz, továbba, hogy ennek közelében, a völgyecske mentén kissé fejjebb állítólag pöcegödrök voltak egykor mélyesztve, teljesen kizárja azt, hogy ez a víz bármire is felhasználtassék. 9. forrás, Salgótarján északkeleti részén, a Magyar Államvasutak szénrakodója mellett egy kis forrás van, amelyet kűtként foglaltak, vize azonban alul forrásként túlfolyik. Vízmennyisége csekély. Hőmérsékletét 11 C"-nak mér- tem. (1918 jún. 5.) A forrás vize tiszta, jóízű ; a szénflekvő homokkő-rétegcsoport- ból fakad mint rétegforrás. 10. forrás, a Polyán-kút Salgótarjántól ÉK-re, a Tarján-patak egyik baloldali mellékvölgyében, közel a Zagyva-patakhoz átszolgáló vízválasztó- hoz, az országút mellett egy nagy fűzfa tövében fakad egy bővizű forrás, az úgy- nevezett Polyán-kút. Vize tiszta, színtelen, szagtalan és íznélküli. Hőmérsék- letét 1918 június 5-én 10 C"-nak mértem. Másodpercenként mintegy 2—381 víz folyhatik itt le s így becslésem szerint percenként 100—150 liter vízmennyiséget szolgáltathat. A forrás vize a cRimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.-T.o acélgyára mellett lefolyó patakot táplálja. Ez a forrás a Csató-kúttal együtt a környék legbővebbvízű forrása. A Polyán-kút a szénfekvő homok-homokkő-rétegcsoport- ból fakad és pedig valószínűleg egy hasadékon, vagy kisebb, a külszínen nem ész- lelhető vetődésen bukkan fel. A Polyán-kút tehát hidrostatikai nyomás alatt álló, mélyebbről felszálló forrás. : 11. forrás, a Salgótarjáni Köszénbánya R.-To villamos áramfejlesztő- telepe mellett. Ez a forrás Salgótarjántól ÉK-re, a vízválasztó közvetlen közelé- ben, de már azon túl, a Zagyva-patak forrásvidékén fakad. A forrás a völgyecske déli oldalán van, körülbelül szemben az országút háromfelé ágazásával. A forrás fakadási helyén egy nagy tartály van, ahol a kifolyó vizet felfogják. Innét egy cső- vezeték által az árok alatt átvezetik az északi oldalra s itt egy újabb tartályban tárolják a vizet. Ez kb. 11 m mély s benne mintegy 2 m-nyi a vízoszlop. Az ide átfolyó víz mennyiségét GERŐ bányamérnök úrral megmértük s azt tapasztaltuk, hogy 30 sec-kint 15 liter, tehát percenkint 30 liter folyik ebbe a tartályba. A fel nem fogott elfolyással együtt kerekszámban 50 literre becsülhető ennek a forrás- nak vízszolgáltatóképessége. Ez a forrás is a szénfekvő homokkőből fakad, való- szinűleg mint hasadékból felszálló forrás. HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 93 12. forrás a Csató-kút. Zagyva községtől DDK-re a Zagyva- patak jobbpartján az országút mellett fakad az igen bővizű Csató-kút forrása a. szénfekvő homok- és homokkő-rétegcsoportból mint hasadékon felszálló forrás. A forrást szépen foglalták, azonban oly bővizű, hogy a víz oldalt a foglalás fnellett is előtör. A vize tiszta, íztelen, szagtalan, kifogástalan minőségű. Vízszol- gáltatóképességét GERŐ bányamérnök úrral közelítőleg igyekeztünk megmérni. A mérés szerint ez oldali elfolyással együtt 15 sec.-kint mintegy 30 litert szolgáltat a forrás, percenkint tehát 100—.120 literre tehető ennek a forrásnak vízszolgáltató- képessége. Ez tehát Salgótarján vidékének legbővebb vizű forrása a Polyán- kúttal együtt. A Salgótarjáni K őöszénbánya R.-T, miután az előbb említett Írás CASSZE) nem fedezi teljesen a villamos áramszolgáltató-telepének ellátására szükségelt vizet, ezt a forrást is felfogni és elektromos telepének vízellátására felhasználni szándékozik. Miután ez esetben is közérdekről van szó, ennek a forrásnak Salgó- tarján vízellátása kérdésében szerep nem juthat. A forrás különben is messze van a várostól s egymaga alig fedezné Salgótarján teljes vízszükségletét. 13. forrás. A Salgótarjántól KDK-re lévő völgyben, a két árok forrás- ágának összefutásánál, egy kisebb csekélyvizű forrás fakad a szénfekvő homokos rétegcsoport ból. 14. forrás. Salgótarjántól DK-re a Somlya-hegy északnyugati oldalán . lemenő völgy legfelső részében egy kisebb forrás fakad a széntelepeket tartalmazó rétegcsoportból, de lejjebb ez elszivárog. 15. forrás BSalgótarjántól DK-re, a Somlya-hegy északnyugati oldalán lemenő völgy középső részén a szénfekvő homok- és homokkő-rétegcsoportból forrás módjára víz fakad az árok bal oldalában. Az itt fakadó víz rétegforrás s ez folyik lefelé az árokban, míg bal oldalról, a somlyai bányatelep tárójából lezuhogó nagyobb mennyiségű víz jelentékenyen meg nem szaporítja a főárok vizét. 16. forrás. Salgótarjántól DK-re, a Somlya-hegy északnyugati olda- láról lejövő völgy alsóbb részén a széntelepeket tartalmazó rétegcsoportból egy kisebb forrás fakad. A forrástól DNy-ra az árok oldalában szürke homok és laza homokkő észlelhető, majdnem vízszintes településsel, kb. 9 m vastagságban; fölöttük egy vékony széntelepecske látható, valamint megjegyzendő, hogy az előbbi rétegekbe is közbe telepszenek vékony széncsíkok. A forrástól ÉK-re pe- dig szürke agyag uralkodik. A forrást rétegforrásnak kell minősítenünk. A kifolyó víz mennyiségét sec.-kint kb. 14 literre lehet becsülni. A forrásvíz hőmérsékletét 85 C"-nak mértem 1918 június 6-án délelőtt, amikor ugyanott a levegő hőmér- sékletét 14-5 C"-nak mértem. (GY LÉSRTTA ÉLTES A kutak a különböző víztartalmú szintek földalatti vizének mesterséges feltárásai. Salgótarján nagyközség területén számos kutat megvizsgáltam azzal a célzattal, hogy megállapítsam azt, van-e közöttük olyan, amely vizének bősé- gével és kifogástalan voltánál fogva a nagyközség vízellátásának kérdésénél számításba jöhetne vagy útmutatást nyujtana arra, hol lehetne olyan bővízű 94 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. új kutat vagy kutakat létesíteni, amelyek Salgótarján vízszükségletét fedezni képesek volnának. A megvizsgált kutak a következők : I. kút! A város déli részén, a Tarján-patak alluviumába mélyesztve van az első megvizsgált kút, Weinberger Soma telkén. Mélységét 8:50 m-nyinek s a benne lévő vízoszlop magasságát 0-5 m-nek mértem. Ez a kút tehát csekély- vizű: vize kétes minőségű. II. kút. Az előbbitől kissé északra, a Salgótarjáni Takarékpénztár; udvarán szintén van egy kút. Ez is a Tarján-patak alluviumába mélyül. Kétség- kivül épen olyan mély s vízbősége is olyan, mint az előbbi kúté. Mivel le volt zárva, közvetlenül gem vizsgálhattam meg. Vizét igen keménynek mondották ; a lakosok .- szerint üledék rakódik le belőle (nyilván mészkarbonát) az edények fenekére. III. kút. A Tarján-patak jobbpartján az országutak elágazásánál van egy bővizű városi közkút. Izt, le lévén zárva, közelebbről nem vizsgálhattam meg. Mivel vize kifogástalan, nyilvánvalólag nem a felső alluviális rétegekből táplálkozik, hanem egy mélyebben lévő rétegből, még pedig valószinűleg egy mélyebben fekvő alluviális kavicsból. IV. kút. Az előbbi kúttól kissé északnyugatra, a város nyugati részének házsorában, a szeszfőző udvarán szintén egy tiszta és bővizű kút van. Ezt sem vizsgálhattam meg közelebbről, mivel ez is le volt zárva. A geológiai viszonyok nyilván itt is olyanok, mint az előző III. sz. kútnál. V. kút. A Tarján-patak jobb partján, a marhavásártéren lévő nyitott közkutat tüzetesebben megvizsgálhattam. Ez a kút a Tarján-patak alluviális síkján van s a patak régebbi alluviumába mélyed. Mélységét 2:65 m-nek mértem s benne a vízoszlop magasságát 135 m-nyinek. A kút vize zavaros, rossz ízű, úgy hogy a lakosok csak mosásra és lóitatásra használják. Hőmérsékletét 9 C"-nak mértem. VI. kút, a Fő-téren lévő közkút. Ez a városnak legbővebb vizű és legfontosabb kútja. Ennek a kútnak a Fő-tér közepén 8 m mély s kb. 2 m átmérőjű kútaknája van. A kút vize tiszta, színtelen, íztelen és szagtalan. Hőmérsékletét 11 C"-nak mértem 1918 jún. 5-én. A vízoszlop felszíne 1 m mélyen a marad a külszín alatt, tehát a kútban lévő vízoszlop magassága 7 m. A kút forrása tehát igen bővizű. Attól a városi rendőrtől, aki a városban végzett hidrogeológiai vizsgála- taim alkalmával kísért s aki a fő-téri kút mélyítésénél annak idején jelen volt, erre a kútra vonatkozólag a következő adatokat nyertem: a fő-téri közkút ere- detileg csak 4 m mély volt. A kút vize ekkor állítólag igen rossz és kevés volt, tehát hasonló lehetett a mai marhavásártéri (V. számú) kúthoz. A város elől- járósága végül elhatározta, hogy a kutat tovább mélyítteti abban a reményben, hogy mélyebben talán bővebb táplálóerű és jobb minőségű vizet kapnak. A kút továbbmélyítését csakugyan foganatosították s 8-5 m mélyre ásták a kutat. Ebben a mélységben a kavicsos homokból oly erővel tódult ki állítólag a víz, hogy szükségtelen volt a mélyebbrehatolás, de a feltörő víz bősége miatt alig is ! A kutak itteni sorszáma megegyezik a kutaknak a térképen I. tábla fel- tüntetett sorszámáv al. . HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 95 lett volna ez lehetséges. A felső róssz vizet elszigetelték, hogy ne juthasson a kútba. Az alsó víztartó-réteg vize ezután a fenéktől számítva 775 m magasságra emelke- dett a kútban. Nyilvánvaló tehát, hogy itt két különböző víztartó-réteg van jelen, amelyek vízhatlan agyagos réteggel vannak elkülönítve. És pedig a felső víztartó-réteget nyilván alul egy agyagos réteg határolja, alatta száraz homokos rétegek követ- keznek, majd az alsó víztartó kavicsos homok fölött újból egy vízhatlan agyagos réteget kell feltételeznünk. Hogy így van-e pontosan a rétegsor, azt természetesen biztosan nem tudhatjuk, de ez a legvalószínűbb. A kútásásnál jelen volt munkás egyszerűen csak khomoky-ról, tett említést, amit a kútásásnál szerinte mindvégig feltártak. Az alsó víztartó-réteg fölött, a külszíntől számítva, legalább 8 m mélység- ben azonban okvetlenül egy vízzáró-réteget kell feltételeznünk, mert csak ez magyarázza meg azt, hogy miért tudtak 8-5 m mélységig zavartalanul lehatolni a kútásással s hogy amint megütötték az alsó víztartó-réteget, annak vize a fe- néktől számítva 7-5 m magasságig megtöltötte a kútaknát. Ez a körülmény tehát világosan azt is jelenti, hogy az alsó réteg vize hidrostatikai nyomás alatt áll. Vagyis a fő-téri kút jelenlegi állapotában nem egyéb, mint egy kis mélységű negativ ártézi kút. Ezt bizonyítja különben az a körülmény is, hogy a fő-téri kút vízszintje az állandó erős igénybevétel s az elmult évek nagy nyári szárazságai dacára is állandóan ugyanaz maradt, nem sülyedt. Mivel a felszíntől és a felszínhez közel keringő, könnyen fertőződő felső földalatti víztől kétségkívül jól elszigeteltnek tekinthetjük a szóban lévő alsó, negativ ártézi vizet, bizonyosnak vehetjük azt, hogy annak vize teljesen kifogás- talan, a város szennyvizei által nem fertőzött. Miután vízszolgáltatóképessége is tetemes, ez a kút a város vízellátásának kérdésében komoly számításba jön. Csakis az a kérdés, hogy az alsóréteg vizétől a felső, többé-kevésbbé szennyezett talajvíz teljesen elszigetelhető-e? VII. kút. A zagyvarónai völgy kitorkolásánál, a város északi végén az országút és az acélgyár felé, valamint a MÁV. szénrakodó felé menő vasúti sínpár kereszteződésénél egy városi közkút van, amelynek vize szintén tiszta, jó. Le lévén zárva, én magam közelebbről nem vizsgálhattam meg. A kút bővizű; egy alkalommal állítólag tisztítani akarták a kútaknát s e célból két szivattyú segélyével iparkodtak a vizet eltávolítani, de sikertelenül. Kétségtelen, hogy ez a kút is épen olvan, mint az előbbi VI. számú kút, vagyis vizét a mélyebb víz- tartóból nyeri (mélysége állítólag 6—7 m) s vize nyilván szintén hidrostatikai (negativ ártézi) nyomás alatt áll. Ennek következtében e kút vízszintjének sü- lyesztését sem idézi elő az erősebb igénybevétel sem. Tehát olyan megítélés alá esik, mint az előző VI. számú kút. § VIII. kút. Salgótarján mellett ÉK-re a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R.-T. kórházának udvarán lévő kút a bemondás szerint kb. 7—8 m mély; benne a vízoszlop magassága kb. 1 m-nyi. A kút vízszolgáltatóképessége csekély; erősebb igénybevétellel elég hamar sülyeszthető a vízszine. A közvetlen szomszédságban egy másik telken szintén van egy kút, amely úgy látszik már mélyebb- és bővebbvízű. Vizét egy szivattyú a közelben lévő t/ 96 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. dombtetőre nyomja, ahol egy tartályban raktározódik. Erről a kútról közelebbi adatokat nem sikerült szereznem. Ez a két kút a szénfekvő homok-homokkőó- rétegesoportba mélyül s ebből nyeri vizét. IX. kút. Az előbbi kúttól tovább ÉK-re, a vasműtől kissé délre, az erre haladó kocsiút mellett van egy nyílt, kerekes közkút, amely szintén a szénfekvő homokkőbe mélyül. Összes mélységét 7 7"60 m-nek, benne a vízoszlop magasságát 2:10 m-nek mértem. é X. kút. Az előbbi kúttól s a vasaműtől DK-re, a domboldalban terül el az acélgyári új munkástelep. A munkástelep alsó házainak egyikénél az utcán, egy nyílt, kerekes közkút van. Ennek mélységét 23 m-nek mértem. Vízbősége közepesnek látszik. A vize tiszta, jóízű ; hőmérsékletét 9:6 C"-nak mértem. (1918 június 5-én.) A kút a szénfekvő homok-homokkőó-rétegcsoportba mélyül; miután domboldalon fekszik, mélysége is tetemesebb. A nyilt kút a nagyobb mélység miatt kettős vödörrel van felszerelve. XI. kút. Salgótarjántól északkeletre, a Púnyi-pusztához tartozó ház- csoportnál az országút kanyarodása mellett egy nyílt kerekes kút van, amely a Púnyi-puszta felől lejövő patak alluviumába mélyül s ebből táplálkozik. Mély- ségét 2:50 m-nek mértem. A vízoszlop magassága benne 0:62 m-nyi. Vízbősége csekély. XII. kút. Salgótarján mellett DNy-ra a Tarjáni fővölgy jobb oldalán, az ú. n. Szentgyümölcsi völgy kitorkolásánál egy nyílt, kerekes közkút van, amely a szénfekvő glaukonitos homok- és homokkő-rétegcsoportba mélyül. Mély- ségét 12-85 m-nek mértem. A vízoszlop magassága 7"60 m, tehát nagy vízbőségű. Valószinűleg ennek a kútnak a vize is, mint a VI. és VII. számuaké, csekély ne- gativ ártézi nyomás alatt áll. Képződési körülményei is hasonlók a VI. és VII. számú kutak vizének képződési viszonyaihoz. XIII. kút. Salgótarjántól DNy-ra, a Tarján-völgy s a Baglyasalja felől jövő völgy közös alluviumán van a Magyar Államvasutak egy régebben mélyesz- tett kútja, amelynek vizével egyideig kísérletileg a mozdonyokat táplálták. A kút összes mélysége 855 m s a nagy átmérőjű kút ottjártamkor majdnem színültig tele volt vízzel. A víz színe a felszín alatt 85 cm-re volt, tehát a kútban lévő viz- oszlop 820 m magasságú. XIV. kút. A Somlya-hegy nyugati oldalán lejövő árok közepe tájának fenekén a cSalgótarjáni Köőszénbánya R.-To egy kútaknát mélyíttetett a társulat somlyatelepi vízszükségletének s a régi Forgách-aknai kolónia vízszükségletének ellátására. A kút a fekvő homokkő-rétegcsoportba mélyül. A nyert vizét szivattyú segélyével felnyomják a hegyoldalon lévő bányatelepre. A kút 6 m mélységű s 2 m átmérőjű ; teljesen kiszivattyúzható, tehát nem nagy vízbőségű. A szivattyú alk nappal működik. A. Torrások és kütak vizének hóőmeérsekietkes Ha a források és kutak vízének hőmérsékletét tekintjük, abból is bizonyos következtetést vonhatunk. A bővizű jelentékenyebb források és kutak hőmér- HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 97 séklete megegyezik az évi középhőmérséklettel, tehát átlag 10—11 C" hőfokuak. Ezek a források és kutak tehát általában valamivel nagyobb mélységből fakadnak, oly mélységből, amelynek hőmérséklete nincsen már az évi ingadozásoknak alá- vetve. E források és kutak vizének hőfoka tehát állandó. (Sajnos, megfigyelési sorozataim erre vonatkozólag nincsenek!) Ilyen forrás, pl. a Polyán-kút (10. sz.), a Máv. szénrakodónál lévő forrás (9. sz.); a kutak közül a fő-téri kút (VI. sz.,) s a X. sz. kút. Ezekkel szemben vannak egyes források és kutak, amelyek vizének hő- foka az év folyamán ingadozásoknak van alávetve. E források és kutak vizének hőfokát ottjártamkor az évi közép hőmérsékletnél általában alacsonyabbnak találtam (1918 jún. 5—7). Ilyen forrás pl. a 16. számú, amely feltünően hideg volt (8-5 C"). Nyilván- való, hogy ennek beszivárgási területe a felszínhez aránylag közel: van, s ennek következtében a hőmérséklet évszakos ingadozásait nagy mértékben megérzi. De mivel mégis kissé mélyebbről fakad, a forrásvíz hőmérsékletének ingadozása a levegőéhez képest, jelentékenyen, hónapokkal elkésve jelentkezik. Ugyanez a körülmény forog fenn a kutak közül a 2:65 m mély marhavásár- téri (V. sz.) kútnál is, amelynek hőmérséklete szintén csak 9 C" volt. H kút vizé- nek hőmérséklete az évfolyamán nyilván ingadozásnak van alávetve. A kútnak rossz minőségű vize egészen nyilvánvalólag a felszínhez közel szivárog össze, de mégis olyan mélyen, hogy a külső hőmérsékleti ingadozásokat szintén csak el- késve érzi még. Hogy ez így van, arra nézve utalnom kell a tőle légvonalban alig 200 m távolságban lévő VI. számú főtéri kútra, mely jóval mélyebb (8 m) s hőmérséklete mégis 11 C" volt ugyanekkor. Nyilvánvaló, hogy a hőmérsékletből is következtethetünk a források és kutak vizének minőségére. IV. Salgótarján vizellátásának megoldásánál számbajövő módozatok. Salgótarján nagyközség vízellátásának biztosítására az elmondottak alap- ján két mód kínálkozik : egyfelől a Polyán-kút forrásának s a mellette lévő völgy vizének összegyűjtése és felhasználása, másfelől a fő-téri VI. sz. főkútnak, illetve az ugyanabból a vízvezető-rétegből táplálkozó, esetleg létesítendő új kutak vizé- nek felhasználása. A két módozat közül az utóbbi alkalmazása célravezetőbbnek látszik. Lássuk e módokat egymás után. JEA Polyán-kút forrásának vize. A Polyán-forrás a fekvő homokkő rétegcsoportból fakad s eredetét tekintve úgylátszik, egy kisebb vetődésből, vagy hasadékból felszálló forrás. Vize tiszta, kifogástalan minőségű, színtelen, szagtalan és íztelen; hőmérséklete (1918 jún 5.) 10 C". (L. részletesebben a 92. oldalon.) A forrás a várós közepétől KÉK-re, mintegy 3-7 km-nyire fekszik. Hozzá- Földtani Közlöny. XLIX. köt. 1919. 7 98 HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. vetőleges becslésem szerint percenkint mintegy 100 1 vizet szolgáltat; tehát ke- veset abból a szempontból, hogy vele a kb. 14.000 lakosságú város vízellátását biztosítani lehessen. A forrás szolgáltatna tudniillik eszerint 6000 1 vizet óránkint s 144,000 1 vizet 24 óránkint. Ebből esnék egy személyre naponkint 10 ! víz, tehát kb. egytizede annak, amit normálisan számítanunk kell egy kisebb városban. A forrást azonban ki lehetne mélyíteni és foglalni kellene, ami által azt vélem, a vízhozamát jelentékenyen gyarapítani lehetne. Mindamellett még így sem nyernének elegendő vizet. Szaporítani lehetne azonban a Polyán-kútból nyert vízmennyiséget a követ- kezőképen: a Polyánkút alatt, tőle nyugatra az alluviális völgy kiszélesedik s ebben a völgyben lehetne több nagyméretű gyűjtöőkutat mélyíteni; ezeknek a kutaknak vizét lehetne azután a Polyán-kút vizéhez hozzáadni. A völgy legfelső alluviális hordalékrétegében lévő talajvíz mellőzendő és elszigetelendő lenne; a kutak ezen alul tovább mélyítendők lennének a völgy egykori fenekén való- színűleg jelenlévő régi homokos-kavicsos hordalékba, amelyek bizonyára jó vizet elég bőven fognak tartalmazni. A kutak kb. 8—10 m mélységűekre volnának tervezendők. Mindenekelőtt azonban feltétlenül szükséges volna egyfelől a Polyán-kút vízhozamának pontos megmérése, másfelől pedig a völgyben több kutatófúrás mélyesztése. Ez utóbbiakkal meggyőződést szerzendő arról, vajjon az altalaji és hidrogeologiai viszonyok csakugyan megfelelnek-e a várakozásnak ? Csakis akkor, ha ezek a fúrások kielégítő eredménnyel járnak, lehet szó arról, hogy a Polyán-kút vize a város vízellátására felhasználtassék. A Polyán-forrás közelében mélyítendő gyűjtőkutak dolgában a siker tudniillik nem tekinthető egészen bizo- nyosnak. A legnagyobb valószínűség amellett szól ugyan, hogy a völgy alján jelen van egy régebbi alluviális homokos-kavicsos réteg, amelyből jó minőségű vizet nagyobb mennyiségben nyerhetni lehet, de ez megfelelő kutatások nélkül bizonyosságnak nem tekinthető. Felmerülhet ugyan az az ellenvetés is, hogy itt a völgyek alluviumában vízre, különösen nyaron, nem lehet számítani, mert hiszen a nyári száraz hónapokban sok helyütt még a vékonyan folydogáló vizek is kiszáradnak. A völgyek alján lévő régebbi kavicsos-homokos hordalékban lefelé mozgó földalatti víz azonban minden körülmények között megvan, ha szintje nyáron csökken is egy kissé; úgyhogy a beléje mélyesztett kutak eléggé bőven tápláltat- nának. Erre nézve utalnom kell a 91. oldalokon mondottakra, ahol részletesebben indokolom, miért van okunk joggal feltételezni azt, hogy a felszíni vizeknek a nyári szárazság következtében történő elszikkadása dacára is vizet várjunk az altalajban. Az esetben, ha a Polyán-kút s az említett létesítendő kutak együttesen elegendő vízmennyiséget szolgáltatnának, az ily módon nyerhető víz a Pécskő oldalában építendő tartályba szivattyúztatnék s innét levezetve, vezeték útján az egész városban könnyen szétosztható lenne. HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK. 99 KENE város alatt lévő fekvő homokkő rétegcsoport kavicsrétegének vize. A széntelepes rétegcsoport alatt fekvő meddő homokkő rétegcsoport leg- felső rétegösszlete, a burdigaleni kavicsréteg NoszkY szóbeli közlése szerint észak felől jöve Salgótarján nagyközség alatt húzódik el s ez a rétegösszlet vizet bőven tartalmaz. Ebbe mélyül le a város főterén lévő főkút (VI. sz.). Ez a kút, mint már említettem (94. old.), eredetileg kb. 4m mély volt s mivel vize rossz volt, a város előljárósága tovább mélyíttette 8 m-ig, amely mélységből azután jó vizet nagy bőségben kaptak. A kútnak a vízszintje 1 m mélyen marad a külszín alatt s úgy látszik, a legerősebb igénybevétel s a legnagyobb szárazság sem képes a szintjét apasztani. Ez utóbbira nézve figyelemreméltó körülmény az, hogy 1918 jún 5—7-én végzett vizsgálataimat megelőzőleg már néhány éven át a legnagyobb szárazság uralkodott, nemcsak itt, hanem az egész országban is. Mivel a felső talajvíztől határozottan elkülönített, elszigetelt s a kútakná- ban jelentékeny magasságra felemelkedett vízről van szó, nyilvánvaló, hogy ez a kút nem egyéb, mint egy igen sekély mélységű negativ ártézi kút. Ennek az alsó víztartónak a vize, amely jelenleg megtölti a kútaknát, tiszta, nem fertőzött, ki- fogástalan, bár mint az összes e vidéken lévő vizek, kissé kemény. Miután ez a kút bővízű, arra gondolhatnánk, hogy a város vízellátásának megoldásánál ez a kút jőjjön elsősorban figyelembe. Ez esetben először is próba- szivattyúzás útján meg kellene állapítani azt, hogy mekkora vízmennyiséget volna képes ez a kút 24 óránként szolgáltatni. Valószínű, hogy egymaga nem szolgáltathatná a szükségelt vízmennyiséget. Másodszor gondos vizsgálat alá volna vetendő, hogy a felső gyanus talajvíz el van-e az alsó jó víztől kellőképen szigetelve; tehát, hogy vajjon a felső alluviális réteg rossz vize nem keveredik-e a kútnak alulról jövő jó vizével? Ez ok miatt tehát a kút vize bakteriológiai szempontból is gondosan meg volna vizsgálandó, vajjon nincs-e a víz a felső, esetleg beszivárgó víz útján fertőzve ? Megjegyezendő, hogy egészen hasonló megítélés alá esik a Máv. szénrako- dója közelében lévő VII. számú kút is, amelynek hidrogeológiai viszonyai a fő-téri kútéhoz hasonlók. Ennek a két kútnak a vízbősége együttesen már bizo- nyára akkora, hogy lehetne arra gondolni, hogy ezeknek s a szükséghez mér- ten még mélyítendő új kutaknak vizével a város vízszükséglete fedezve lenne. Egy komoly ellenérv szól azonban ez-ellen a terv ellen. Tudniillik a felső alluviális hordalékréteg gyanus vize a legjobb technikai berendezés mellett sem volna esetleg teljesen elszigetelhető az alsó víztől s a legmesszebbmenő elő- vigyázatosság dacára is történhetnék keveredés, esetleg fertőzés. Ilymódon ezeknek a kutaknak vize többé-kevésbé mégis csak gyanus maradna. Mivel azonban az alsó kavicsos homokréteg a város alatt észak felé húzódik, a város északi részén, a Tarján-patak jobb partja alatt is megvan ez a szóbanforgó réteg. A Tarján-patak jobb partján, a marhavásár-tértől északra eső terület ezidőszerint még beépítetlen, szántóföldként használt terület. Itten lehetne leg- előnyösebben néhány nagy átmérőjű, 8—10 m mély kutat mélyíteni, az alsó víz- 7k 100 HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNY. tartó kavicsos homokba; ezeknek vizét kellene összegyűjteni s felnyomatni a Pipis-hegy oldalán építendő tartályba, ahonnét vezeték útján az egész várost el lehetne látni vízzel. Itt a földtani és hidrogeológiai viszonyok kétségkívül egészen hasonlók lesznek a Tarján-völgy bal oldalán lévőkkel. Itt is valószínűleg 8—10 m mélység- ben a felszín alatt lesz meg a vizet tartalmazó kavicsos homokréteg. Ebbe a vizet- tartalmazó rétegbe annyi kút volna mélyítendő, amennyi a szükséges vízmennyi- séget fedezni tudja; tehát a 14,000 lakosra 24 óránkint s fejenkint 100 litert szá- mítva, kb. 1.400,000 liter volna naponta a vízszükséglet. A felső hordalékréteg talajvizének szennyeződésétől és beszüremkezésétől itt nincs okunk tartani, mivel itt a terület teljesen beépítetlen, lakatlan lévén, a felső talajvíznek inficiálódásra nincsen alkalma. Fontos ezenkívül, hogy ez a terület a város fölött, vagyis a patak s a földalatti víz folyásának, illetve áramlásának ellenében fekszik, tehát a város szennyvizei ennek a területnek földalatti vizeit nem fertőzhetik. Mindamellett kellő elszigetelés útján itt is gon- doskodni kell a felső ktalajvíz; távoltartásáról. Szükséges lesz azonban legelőször is próbafúrásokat végeztetni ezen a terü- leten, meggyőződést szerzendő az altalaji és hidrogeológiai viszonyokról. Meg- tudandó tehát azt, hogy az alsó kavicsos homokréteg csakugyan jelen van-e s kellő mennyiségben tartalmazza-e a kifogástalan vizet. Csakis azután, ha ezek a próbafúrások kielégítő eredménnyel járnak, lehet a kutak mélyítéséhez hozzá- fogni. A Jó eredmény azonban igen valószínű, úgy hogy Salgótarján vízellátásá- nak megoldására ez a legutóbb leírt mód látszik legjobbnak. Meg kell azonban jegyeznem, hogyha e gyűjtőkutak csakugyan létesülné- nek s általuk történnék Salgótarján vízszükségletének fedezése, a gyűjtőkutak környékén, de főleg tőlük északra építkezések, nagyobb földmunkák nem vol- nának a jövőben megengedhetők , Ezáltal tudniillik részben a víz elvonása, részben pedig annak fertőzése következhetnék be. Különösen gyártelep létesítése nem volna itt megengedhető, mivel a gyárak tudvalevőleg rendesen sok szennyvizet termelnek, amely a földalatti vizet gyorsan és alaposan elronthatja. Mindezek meggátlására ajánlatos-lesz a város vízellátását szolgáló mélyítendőgyűjtőkutakat védőterülettel biztosítani. x A salgótarjáni vasúti állomás vízellátásának kérdése A Magyar Államvasutak Ruttka és Budapest felé közlekedő vonatjainak mozdonyai részére Salgótarján fontos vízállomás, mivel itt történik a vízzel való ellátásuk. Az eddig felhasznált víz, a salgótarjáni fűtőházi főnök úr szerint a Tarján-patak vize, aránylag kevés, úgyhogy alig képesek a mozdonyok vízszük- ségletét fedezni. Továbbá szerinte rossz minőségű, mivel kazánkövet rak le s úgylátszik egyébként is rongálja a mozdonyokat. Ez utóbbinak oka valószinűleg az, hogy a salgótarjáni acélgyár, a palackgyár s a város lehasznált vize is ebbe a patakba vezetődik le s ezáltal káros agenciák jutnak beléje. Az Államvasutak ezek következtében nagyobb táplálóerű és jobb minőségű vízről kívánna a víz HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. 101 állomás részére gondoskodni. Ezt a kérdést szintén tanulmányoztam s az előbbiek- nek függelékeként közlöm. A salgótarjáni állomás vízszükségletének fedezésére két megoldás kínál- kozik, amelyek közül az egyik, mint biztosabb módozat célravezetőbbnek látszik. Ezt említem fel utoljára. Ezenkívül felemlítek még két módozatot, amelyek első- pillanatra jóknak látszanak, de behatóbb mérlegelés után tárgytalannak bizonyul- nak. A módozatok a következők: 1. A baglyasaljai lejtősaknának vize. Az Északmagyar- országi Kőszénbánya R.-T. baglyasaljai lejtősaknájában, a széntelep fekvőjében lévő riolittufa felső réteglapján az ezt fedő homokrétegből kisebb. vízmennyiség folyik le; a naponta kb. 12 órán át működő elektromos szivattyú mintegy 100 m8 vizet távolít el a lejtősaknából, amennyi körülbelül a salgótarjáni vízállomás napi vízszükséglete. Ebből a vízmennyiségből jelenleg egy kis részt a társaság is felhasznál kazántá plálásra. A lejtősakna 2 km távolságban fekszik az állomástól, tehát ilyen hosszú csővezeték lerakása volna szükséges. Ez a körülmény egymaga megnehezítené a vízbeszerzés ilyen módját ; de különben is alig volna célja, mivel a lejtősakna csak kb. 15—20 évig lesz üzemben s ez idő eltelte után újból kellene gondoskodni a vízellátásról. A víz különben kemény, kazánkő lerakására hajlamos. Ez a módozat tehát tárgytalan. 2. A régi Forgách-akna közelében lévő mesterséges tavacska vizének felhasználása. Ez a tavacska a völgy felsőbb részének az akna hányójával való eltorlaszolása folytán jött létre. A víz a hányó alatt átszivárogva kis forrás alakjában kilép s ezt a közvetlen környék lakosai ivásra és használati vízként alkalmazzák. A tavacskát a Somlya-hegy oldaláról nyugat felé lejövő árkok forrásai táplálják (14, 15, 16), de ezenkívül még ide jön le a somlyai bányatelepről a bánya- víz is, tehát a tavacskának állandó hozzáfolyása van. Előnye az, hogy (a fűtő- házi főnök úr közlése szerint) mozdonytáplálásra legalkalmasabb valamennyi salgótarjáni víz között. Hátrányai azonban: 1. a tavacska kb. 82 km távolságra esik az állomástól, úgy hogy ilyen hosszú csővezeték volna fektetendő ; 2. a tavacs- kát a palackgyár és villanyvilágítási-telep máris levezetik s vizét saját céljaikra felhasználják. Nyilvánvaló, hogy a tavacska vízmennyiségének fennmaradó része nem volna elegendő az állomás vízszükségletének fedezésére. De már az a tény is, hogy a nyert vízmennyiségen más vállalatokkal osztozkodni kelljen, ilyen nagy üzemnél kizárná ennek az alternativának alkalmazását. Ez a módozat is tehát tárgytalan. 3. Ártézi kút fúrá sa. A salgótarjáni pályaudvar környéke a fekvő homokkő-rétegcsoportból álló hegyrögön fekszik. Fentebb említettem már (84. old.), hogy ez a rétegcsoport nagy vastagságú (550 m-t is elér) s bár helyenkint tartalmaz vizet, ellenben másutt egészen száraznak bizonyult. Épen itt, a délebbi részeken, a nem messze fekvő Szánás-puszta vidékén végzett mélyfúrások — mint a fúrási naplókból magam is meggyőződhettem — egészen száraznak találták ezt a rétegcsoportot. A pályaudvar közvetlen környékén, amely területről már régóta ledenudá- lódott a széntelepes rétegcsoport, szénbányászat sohasem fejlődhetett ki, tehát 102 HIDROLOGIAI KÖZLEMÉNYEK. a hidrogeológiai viszonyok nem zavartattak meg. Nincs kizárva tehát, hogy itt a mélyben felhalmozódott bizonyos vízmennyiség, amely esetleg negativ ártézi kút útján megnyitható volna; azonban az eredmény, tekintettel az említett szánási fúrásokra, fölöttébb bizonytalan. A fúrás mélyítését egészen a réteg- csoport fekvőjéig, mintegy 850 m mélyre kellene tervezni. Végső szükség esetében meg lehetne tehát kísérelni a fúrást a siker reményében, de utalnom kell arra, hogy a fúrás eredménye kétséges salegjobb esetben is csak negativ, a felszín alatt maradó ártézi vizet "mimienihós tünik Majmedyieit smszü vsatity sz atüjéktetűsemtes 4. A baglyasaljai és". a Tarjánpatak alluváads síkjának vize. Ahol a baglyasaljai völgy a Tarján-patak völgyébe kitor- kollik, eléggé kiszélesedő, alluviális sík terül el, amelynek alján lévő régebbi kavicsos-homokos üledékbe kétségkívül jó eredménnyel lehetne bővízű kutakat mélyíteni. Az Államvasutak kb. 10 év előtt kísérletképen egy nagy átmérőjű kutat ásatott a baglyasaljai pataknak a síkján, az állomás közelében. Ez a kút a völgy alluviális homokos-kavicsos hordalékába mélyül s 8:55 m mély. 1918 június 6-án két igen száraz esztendő után ezt a kutat úgyszólván színültig vízzel megtelve találtam. Nyilvánvaló tehát, hogy a baglyasaljai völgy alluviális hordalékanyaga: homokja és kavicsa mindig bőven tartalmaz vizet, a nagy szárazságoknak dacára is. Még ha a patakok teljesen ki is száradnak, ami ily homokos-kavicsos területen a nyári időszakban általános jelenség, az sem jelenti azt, hogy a völgykitöltésben lefelé mozgó földárja lényegesen megcsökkent, vagy épenséggel elszikkadt volna. A fűtőházi főnök úr értesítése szerint ez a kút nem fedezte a vízállomás összes napi vízszükségletét s ezért a kút használatát abbanhagyták. Ezen a hiányon nagyon könnyen oly módon lehet segíteni, hogy kellő távolságra még néhány kút mélyesztetnék ugyanebbe az alluviumba s azt hiszem, három-négy kúttal már bőségesen fedezve lenne a kívánt vizmennyiség. A völgy alluviális homokja. és kavicsa bármily nagy szárazság mellett is kétségtelenül állandóan szolgáltatná. a. vizet a kutaknak ; csak természetesen egy-egy kútnak a túlzott igénybevételé- vel nem szabad a természetes hidrológiai viszonyokat, a víz természetes beszi- várgását megzavarni. Mindezeket összevetve, véleményem szerint leginkább ajánlatos völna ezt a legutóbb "említett alternatiwárt gadákáaó mazni s ilyenmódon gondoskodni a salgótarjáni víz: állomás vízszükségletének biztosításáról. SUPPLEMENT FÖLDTANI KÖZLÖNY BAND XLIX, JANUAR—DECEMBER 1919. HEFTE 1-13. DER AUSSCHUSS DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAEFT gibt tief betrübt bekannt, dass ihr langjáhriges und Verdienst- volles Mitglied D" AUGUST FRANZENAU Direktor der mineralogischen und geologischen Abteilung des Ungarischen Nationalmuseums, Mitglied der Ung. Akademie der Wissenschaften und anderer wissenschaftlichen Gesellschaften am 19. November raIg, im Alter von 64 Jahren in Rákospalota entschlafen ist. Seine Beerdigung fand nach dem Ritus der röm. kath. Kirche aus seinem Hause in Rákospalota am 2I. November statt. Der Verewigte war seit 1877 ordentliches, seit IgI5 gründendes Mitglied unserer Gesellschaft, zwischen 1904—1914 Mitglied des Ausschusses. WIR WARREN IHM EIN PIETÁTVOLLES ANDENKEN ! Weit von uns, in dem von Cechen besetzten Gebiet verschied zur gleicher Zeit unser langjaáhriges Mitglied ALEXANDER GESELL VON TEREBESFEJÉRPATAK Ritter der Eisernen Krone 11]. KI., kgl. ung. Oberbergrat, Chef- geologe des Ruhestandes der kgl. ungar. geol. Anstalt. Der 81 jáhrige Greis verschied am 24 November 1919 zu Beszterczebánya, seine Beerdigung fand nach dem Ritus .der evang. Kirche, augsb. Kont ami 26. November statt. Er war unser Mitglied seit I87I und zwischen 1889—18099 Ausschussmitglied. Von seinem Ableben nur verspatet benachrichtigt, konnte niemand von Seiten der Gesellschaft seiner Beerdigung beiwohnen. Sein Leben und Wirken wird in der nachsten Plenarversammlung gewürdigt werden. EHRE SEINEM ANGEDENKEN! A) ABHANDLUNGEN. ÜBER DIE KALKKLIPPEN DER KOMITATE NYITRA UND TRENCSÉN." Von Dr. LupwiG Lóczy v. Lóocz sen.? Lángs der Vág, hinter dem Nedzo-Gebirge bis Zsolna zieht sich der kretazáische Flysch in breiten Bogen. Aus der March-Ebene sich erhebend, baut er an den Rücken der Javorina, Koncita, Makitta und Javornik das nordwestliche Grenzgebirge auf, weleher in seinem Gelüönde gegen das Vágtal die viel álteren mesozoisehen Bildungen in ver- einzelten Inseln, oder in langen Kalkzügen in sich birget. 1! Es war mein Zweck in diesem Vortrage eine kurze Zusammenfassung vor meinen Fachgenossen zu geben jener Beobachtungen, die ich zum gröBten Teil mit meinen Aufnahmskollegen in der k. u. Geol. Reichsanstalt, zum Teil selbstündig in den Jahren 1913—1917 in den Nordwestkarpathen sammelte und meine Gedan- ken an diese anzuknüpfen. Ackerbauminister Graf BÉLA SERÉNYI hat nüámlich im J. 1913 auf meine Vorlage die Neuaufnahme der Karpathen angeordnet. In dieser Arbeit haben auBer den Teilnehmern der ersten Orientierungsausflügen, Anteil gehabt unsere folgen- den Mitglieder und Mitarbeiter : KOLOoMAN KULCSÁR, LUDWIG von LóczY jun., EMERICH von MARos, GÉZA v. TOBORFFY, ZOLTÁN v. TOBORFFY, GYULA VIGH, STEPHAN VITÁLIS, VIKTOR VoGL, zu welechen ich noch BÉLA DoRwyaY hinrechnen kann. Die Jahres- berichte der k. ung. Geolog. Reichsanstalt für die Jahre 1914—1916 enthalten reichlich Mitteilungen über diese Feldarbeiten. Zum Teil auf Grund dieser Mitteilun- gen habe ich bereits meine Betrachtungen über die Geosynklinalen des Siebenbür- gischen Erzgebirges und der Nordwestkarpathen in den Geologischen Mitteilungen des Földtani Közlöny Bd. XLVILI. (1918) pp. 229—234 kurz veröffentlicht. AuBer den neueren Beobachtungen sindin der Behandlung des Gegenstandes auch die öülteren, tüchtigen und grundlegenden Berichte der österreichischen Geologen zu verwerten (FR. v. HAvER, C. Paur, G. STACHE, D. Srug, V. UHLIG, H. BEck und anderer). Es würde eine detaillierte Literaturangabe diese kurze Notizen überaus überbürden. Ich kann ja annehmen, da8 meine Kollegen die ein- sehlügige Literatur wohl kennen; deshalb wurde verziehtet auf die vorherigen Betrachtungen, schon wegen den Druckkosten halber. ? Vorgetragen in der Sitzung am 29. Jánner 1919. von der kgl. ungarischen Geologischen Gesellschaft. 106 D:t LUDWIG LÓCZY v. LÓCZ SEN. Dies ist die Region der Kalkklippen, welche über den Klippenzug des Komitates Árva bis zu den Pienninen zu verfolgen ist. Der Klip- penzug von Berencsváralja zieht sich durch Schuppenüberschiebungen und Ouerbrüche übereinandergesehobenen mesozoisehen [Lokalfazies- bildungen, gegen die Gebirgszüge von Ótura, Túrmező und Miava, um sich bei Alsó- und Felsőszüűcs in regelmáBigen langen Streifen nach Nordosten zu wenden. Von dort an herrsecht der für kretaziseh gehal- tene Karpathensandstein ohne Kalkzüge in der Gegend der Táler von VIlára und Hrozinko. In der Fortsetzung der Berencsváralja-Szűcser Klippenzüge gegen- über Trencsén und Illava türmen sich die 900 m hohen Kalkfelsen des Oroszlánkő und Vereskő (Chmelova hora) über das 500—600 m hohe Flyschgelánde. Ferner sitzen bei Puhó, Ledniczróna und Donan auf beiden Seiten des vom Lissa-Pa8 herabkommenden breiten Tales die Kuppen des Ostri-vreh und Strany als isolierte mesozoische Klippen im Flysch. Diese alle gehören mit ihren Gesteinen zu der Klippenserie, wie wir diese von Berencsváralja bisher verfolgten. Der grobe Komplex des Klippenzuges wendet sich von hier gegen den máchtigen Manin im Vágtale zu. AuBer diesen Hauptzügen und Klippenkomplexen sitzen an mehre- ren Stellen auch kleinere mesozoische Inseln im Flysch. Beispielsweise kann ich gegenüber Trencsén am FuBe des rechtsufrigen Hanges den Kiszsámbokréter Liasfleckenkalk und höher im Walde von Kistargos (Chocholna)-Váralja den Kössener dunkelgrauen Kalkstein nennen. Aueh bei Vágszabolcs (Nagy-Zablát) finden wir in der, aus der Vágebene hervorbrechenden $Schichtengruppe, Gyps und den guarziti- sehen bunten Keupermergel, ferner den Liasammoniten enthaltenden Fleckenmergel. In íedniczróna bei der St. Anna-Kapoelle tritt der liassische rote Krinoideenkalk und der manganháltigen Posidonomyen- schiefer zutage, aus welchem beiderseits des Tales in 1917—18 Man- gan gewonnen wurde. In der Náhe von Pulió, beiderseits der Vág sitzen im Flysech kleinere sehneeweiBe Stramberger Kalkklippen; sie werden von unter- kretazischen Flyschmergeln (Puhoer Mergel und Sandsteinen um- sehlossen. Hinter der Eisenbahnstation von Puhó und der linken Berg- ecke des Bélagyertyámoser (Hrabovkaer) Tales, wo die Stramberger Kalke stark abgebaut sind, kann man aus den Aufschlüssen folgern, dab die Klippen ohne Wurzel isoliert im Flysch sitzen. Weiter nordöstlich, ferner südwöárts ragen mehrere solche Klippen aus den Berglehnen hervor. I Ich kann konstatieren, da8 in den löngst dem Streichen sich hinziehenden Klippenreihen dieselben Gesteinstypen vorkommen, welche ÜBER DIE KALKKLIPPEN DER KOMITATE NYITRA UND TRENCSÉN. 107 , wir im Kerngebirge von den Grestener und Posidonomyenmergeln über die Kössener Schichten bis hinauf zu den lias-neokomen Fleckenmergel- komplex kennen. In ihnen tritt stellenweise dünn, stellenweise michtig der Malm-Thithon in Form von hornsteinführendem mergeligen Kalk- stein oder grauem Riffkalk auf. Jedenfalls ist es auffallend, dab der Triaskalkstein und Dolomit, sowie der permische Ouarzitsandstein die in dem Kerngebirge vorkommen, hier vollstándig fehlen. Ín jenen kleinen Klippen, welche den Hauptzug beiderseits beglei- ten, zeigen sich der bunte Keupermergel und die Máriavölgyer Schie- fer — wie wir diese aus der Gegend von Borostyánkő, Lozorno und Konyha kennen — mit manganhültigen Gesteinsvarietüten. Noch auffal- lender sind die weiBen Stramberger Riffkalkblöcke, von welchen die Wurzeln in der Vággegend und in den nordwestlichen Karpathen nirgends bekannt sind. Als ob diese von der von Nordwesten her kommenden sich in grober Tiefe abspielenden starken Zusammenfaltung des Fly- sches, von ihren Untergrund losgerissen und horizontal weit nach SW versehoben geworden wáren. Ihre Lage ist den gröBeren sechlesischen Strambereklippen áhnlich. In der Region der Vágtaler Klippenzüge fehlt der Chocs-Dolomit, welcher die am linken Ufer der Vág sich befindenden Kerngebirge so ausgedehnt umgibt und die durch Schuppenverschiebungen und Faltun- gen stark gestörten subtatrischen Ablagerungen in gröBeren Decken über- lagert. Das Auftauchen der mesozoischen Ablagerungen der Klippenzone aus dem oberkretazáischen (vielleicht eozánem) Flysch, entweder alslange Kalkzüge, oder als eine zerbrochene Brachyantiklinale oder endlich in isolierten kleinen Klippen, ja selbst in einzelnen Blöcken, sind Resultate jenes tektonischen Vorganges, welchen MRAZEK in den rumánischen Petroleumterritorien erkannte, und welchen wir auch in den Erdgas- gegenden des transsylvanischen Beckens beobachten können. Diese ist die Diapir-Durehbruchsfaltung. Der váglinkseitigen Chocs-Decke analog legt sich der Rachsturn- Wetterling Kalk und Dolomit mit dem aus Werfener Schichten bestehen- den oder sogar mit Diabas-Intrusionen durchzogenen permischen Liegen- den in den kleinen Karpathen zwischen Szomolyán und Detrekőváralja auf das subtatrische Mesozoikum des Kerngebirges, weleh letzteres süd- westlich in eine angeblich hochtatrische aus Ballensteiner Kalk, Marien- taler Schiefer und Grestener Schichten bestehende Liaszone übergebht. Am linken Ufer der Trencsén-Nyitraer Vág und im Ouellengebiet der Nyitra legt sich die Chocs-Decke nicht nur auf die mit dem kretazáischen spháro- sideritiscehen Mergel zusammengefalteten brachyantiklinalen Klippenzone, sondern auch auf den durch Sehuppenübersehiebungen gestörten sub- 108 D: LUDWIG LÓCZY v. LÓCZ SEN. tatriísehen Mantel des Kerngebirges. Das Erscheinen der subtatrischen, gypsführenden bunten Lias- und Keuperschichten am Trencséner rechts- seitigen Vágufer, wo diese Schichten aus dem Flysch in diapirartigen Antiklinalrücken auftreten, ferner die AÁhnliehkeit der Lednieczrónaer in Abbau befindliehen oberliassisehen Manganschiefer mit den Mangan- sehiefer von Konyha - Lozorno - Borostyánkő -Stomfa, welche mit den Máriavölgyer Schiefern eng vergesellschaítet sind, lábt darauf schliefen, dab in den kleinen Karpathen diese subtatrischen und hochtatrischen Faziesgruppen eng zusammenhüngen (siehe Koromawx KuLcsáRs Bericht von 1917). Es ist bisher noch nicht endgültig festgestellt, ob nicht in den dunklen Kalken der kleinen Karpathen auch ültere Trias oder gar paláozoische Ablagerungen enthalten sind. Diese Frage wird dadurch motiviert, dass in den kleinen Karpathen unter dem Granit an mehreren Stellen scheinbar von Granitintrusionen kontakt-metamorphisierte Kalke liegen ; so bei Modor-Limbák und Dévény. Ob es sich hier nicht etwa um ültere Kalke als der Granit handelt, da wir sonst gezwungen wüáren den Granit als postliassisceh aufzufassen. (RrHagz.) Dieses Problem wáre nur durch eingehende Untersuchung der in dem Hainburger-, Rosalia- und Leitha-Gebirge vorkommenden Kalke und dunklen Dolomite zu lösen. Es ist jedenfalls beachtenswert, dab am Zoborberg und in der Náhe der Stadt Nyitra Gesteine vorkommen, die mit den Kalken am Hainburger Sehlobberg identisch sind. Dies ist damit gleichbedeutend, da8 die Ballensteiner hochtatrische Faziesbildung auch im Zobor-Tribecsgebiet auftaucht. Die Chocsdecke, welche in ihrem Eiegendem, aus gut geschichteten hellgrauen, dem Dacbsteinkalke áhnlichen Gestein, höher hinauf aus máchtigem unge- schichtetem Dolomit besteht, wurde nach den in ihr überall vorkom- menden Kalkalgen (Diplopora annulata Gümg.), als triadisch ausgespro- chen. (Nach B. DoRwyar und I. Pra.) Der im Chocsdolomit an mehreren Stellen vorkommende Sand- stein, welcher im Inovecer Kerngebirge auch vorhanden ist, und zwar hier im dortigen subtatrischen dunklen Dolomit, weist uns an den Lun- zer Sandstein. In PBegleitung des Lunzer Sandsteines finden wir im Jablanc-Praznik-Gebirge Kalke mit charakteristisehen Raibler Fossilien. sv bóczy, jun) Der helle Chocsdolomit und die dunklen Triasdolomite der Kern- gebirge sind nach meinem Dafürhalten heteropische Gebilde gleicher Zeit und die petrographischen Unterschiede sind auf die verschiedene regionale Verbreitung zurückzuüführen. Der dunkle bituminöse Triaskalk und Dolomit ist ein Sediment, daB sich in der Náhe des Grundgebirgsrandes gebildet hat; der weiBe and hellnuancierte Chocsdolomit und Kalk könnten hingegen als mehr dl tás áttétel ah ásta ását z út szatdsdütátásktál kazi sm eászáá tendál ztést 2 Asli nák áh 2 ÜBER DIE KALKKLIPPEN DER KOMITATE NYITRA UND TRENCSÉN. 109 pelagisehe Seichtwassersedimente aufgefabBt werden. Die letzteren scheinen eine pelagische analoge Genesis zu haben mit den koralligenen Ab- lagerungen der Bahamainseln im Atlantischen Ozean. Dieselben Verhültnisse bestehen für die die Kerngebirge umgebenden, " oder im Inovec- und Zobor-Tribecs-Gebirge die Kerngebirge bedeckenden subtatrisehen Schichtenzüge und für die Klippenzone, die nordwestlich vorgeschoben gleichfalls in SW-NO Streichen dahinzieht. In diesen kulissenártig angeordneten mesosoischen Zonen können wir die sub- tatrische, untergeordnet die hochtatriscehe und die neritfische Klippen- fazies erkennen. Der Farbenunterschied zwischen dem grauen Malm- kalk im Südost und dem weiBen Stramberger Klippenkalk im Nord- west ist auffallend. Es ist nicht sicher ob in den, dem Grundgebirge náher liegenden Diapirfalten ültere triadische Stufen verkommen. Über die von der Burgruine des Vojvoden Stibor gekrönten Kalkklippe Becko war schon SruR und SracHE der Ansicht, dab diese in Anbetracht ihrer Lage auch in die Klippenreihe des Vágtales gehört. In dieser Klippe wur- den von den Wiener Geologen Brachiopoden gesammelt, welche im Decurtatenhorizont der anisischen Stufe gehören. Im Wassergebiet der Nyitra- und Bellanka-Töler, zwischen Nagy- ugrócz und Rudnó-Bajmócz, erhebt sich das von den Wiener Geologen (Srun) Bellanka genannte Gebirge und diesem gegenüber die der Suchy- magura sich anschmiegende Kossuth-Klippe. Breit überdeekt hier der Chocsdolomit alle Höhen. In den Tülern jedoch bei Nagyugrócz, dann am Bellanka-Gebirge und an der Nyitra bis in die Náhe von Bajmócz, erheben sich die stark gefalteten Schichten des subtatrischen Perms, der Trias, des Jura und der Unterkreide. Unter den Sedimenten süd- licn des Bajmócz-Bades in der kleinen Magura (Mala-magura) scheint es, als ob sich die hochtatrisehen dunkelgrauen harten Kalkbünke des Ballensteiner Liaskalkes zeigen würden. Weit nach Osten in den Komitaten Gömör-Kishont und Abauj-Torna in den weiten Kalkhoch- fáchen ist der Chocs-Dolomit durch hellgraue Kalke vertreten. Unter Murányvára findet man die Werfener Schiefer, in Murány-Lehota an der PaBhöhe der StraBe, welche über die Grenze der Komitate Gömör und Zólyom hinüberführt, treten gypsführende bunte Keupermergel unterhalb der Kalkdecke zu tage. Der geologiscehe Aufbau des nordwestlichen und zentralen kar- pathischen Hochlandes wird allein durch diese groBe Kalk- und Dolomitdecke kompliziert. Es ist bisher ein unlöslicehes Problem, wo das Ablagerungsgebiet, die Wurzelregion dieser Decken zu suchen ist und infolge welcher tektoniscehen Vorgünge sich diese grobe mittel- triadiscehen Kalkdecken, wahrscheinlieh aus nicht zu groBer Entfernung, 110 D: LUDWIG LÓCZY v. LÓCZ SEN. in der Kreideperiode, ganz gewib aber vor der transgredierenden Auf- lagerung der Gosauschichten, auf die stark gefalteten und durch Schuppen- überschiebung dislozierten Schichten des Kerngebirges und den Diapir- Klippenauftauchen überschoben haben. Ich vergleiche diese Chocsdecke mit den Eistafeln, wie ich solche im Hise des Plattensees beobachten konnte, wo sie sich bei groben BEisstauungen in chaotischen Wölbungen übereinanderstauten und einzelne BEistafeln über die FEisdecke über- schoben, ziemlich weit vom Aufbruche am HEBise dahin rutschten. Ich muB noch bemerken, daB ich den Flysch in den Tálern von VIlara und Kistarajos (Chocholna) nieht besonders zusammengefaltet vorgefunden habe. Nur um die Kalkdiapire herum und um die allseits vom Flysch umgebenen mesozoischen Kerne sind starke sekundáre Faltungen darin zu beobachten. Unterhalb der Eisenbahnstation Vlara, oberhalb Felsőszernye, in der Nühe der über den rechten Berghang sich nicht stark erhebenden Lias-Juraklippe, sind groBe Sandstein- brüche. In diesen sind groBe regelmábBige Sandsteinbánke sichtbar, welche mit 14" gegen NW einfallen. Hier werden Pflastersteinwürfel und grobBe Steinplatten gebrochen, welche den süddeutsechen und sehweizer Molassensandstein nüáher stehen, als den gewohnten Gesteinsvarietáten des Karpathensandsteines. In der Náhe der kühn sich auftürmenden Felsen des Oroszlánkő und Vereskő, nahe der mührischen Grenze, liegt der Karpathensandstein nahezu ungestört. In dem mittel- bis oberkretazáischen Flyschsandstein, ja sogar in den HEozánkonglomeraten finden sich reichlich Diabas- (Melaphyr) und Diabasporphyrit-Rollstücke, stellenweise sogar in gröbBere Blöcken. Ihre Zustándigkeit und regionale Verbreitung ist bisher noch nicht bekannt. Ich kenne den Diabas und Diabasporphyrit im roten Permsandstein, in Form von Intrusionen, Stöcken und Gángen nur von zwei Stellen, und zwar in der Gegend -von Szomolyán im Walde Madzi-Duki und bei Nagyugrócz im Bellanka-Tal oberhalb Szkacsány. Aus dem Umstande, daB Rollstücke und Blöcke von Ouarzit, Diabas, Diabasporphyrit, Granit und Ouarzporphyr im groben Konglo- merat des Karpathensandsteines lüngst des Vágtales weit verbreitet sind, möchte ich annehmen, dab zur Ablagerungszeit des Flysches, in der oberen Kreide und Eozüán, hier ein, aus den genannten Eruptiv- gesteinen bestehendes, die damalige Erosinsbasis weit überragendes paláozoisches Gebirge bestanden haben muB8, welche diese basischen und kieselreishen Eruptiva enthielt. Zuletzt habe ich noch auf den Umstand hinzuweisen, daB die Gesteine der als Permguarzite betrachteten Schichten der kleinen Kar- pathen und des Zoborhegy bei Nyitra von den normalen roten Sand- steinen des Balatonhochlandes und des Kodrugebirges im Biharer Komi- ÜBER DIE KALKKLIPPEN DER KOMITATAE NYITRA UND TRENCSÉN. Ti tate abweichen. Jene der genannten Lokalitáten sind massive, schlecht geschichtete Ouarzite von heller Farbe und weiBe Ouarzadern durehweben das Gestein. Áhnliche Ouarzgeüder findet man aber auch in den kleinen Karpathen, neben der Burgruine Borostyánkő (Ballenstein), wo der dunkle belemnitenführende Ballensteiner Liaskalk reichlich Ouarzit- geüder führt, in welchem schöne wasserhelle Ouarzkristalle sitzen. Es entsteht hier die Vermutung, dab die Silifizisierang in den Geüdern des Ballensteiner Kalkes aus postvulkanischen thermalen Vor- güngen entstanden ist und diese thermale Wirkung auf Granitintrusionen zurückzuführen ist. Herr Professor H. v. BöckH hat vor Jahren, in 1905, in der Fachsitzung der. ung. Geologischen Gesellschaft in einem Vortrage und bald nachher in einer reichhaltigen Abhandlung (Die geol. Verháltnisse das Vashegy, des Hradek und der Umgebung dieser [Kom. Gömör); Jahrbuch der königl. ung. geol. Anstalt, Bd. XIV.) dar- gelegt, daB die erzführende Schichtenserie im Komitate Gömör, in wel- chem die metamorphen Schichtenglieder bis zur Trias reichen, diesen metamorphen Zustand durch thermale Binwirkungen erhielten und diese auf jüngere postpermische Granite zurückzuführen wáren. In der Dis- kussion des Vortrages habe ich meine Zweifel ausgesprochen, und zwar darum, weil ich noch nirgends Granit zusammen in permischen Schich- ten sah. Nach unseren neteren Erfahrungen in den kleinen Karpathen sehe ich" die damaligen Annahmen meines Freundes H. v. BöckH be- státigt, bezüglieh den gleichzeitigen oder posthumen Thermaleinwirkun- gen auf die permischen Ouarzite und Ballensteiner Liaskalke im Zu- sammenhange mit den Granitintrusionen. Es freut mich aufrichtig, dab ich mich den Sehlüssen H. v. BöcgHs vom Jahre 1905 jetzt an- .sehlieben und die Richtigkeit derselben im Wesentlichen annehmen kann. ÜBER DAS KONTAKTGEBIET VON ARANYOSBÁNYA. Von JOHANN BÁNYAI.! — Mit den Figuren 1—4. — Em neuer, doch klassiseh alter Name in unserer geologischen Ditaratur, Offenbánya, die durch ihre mineralogisehen Raritáten und den alten Bergbau bekannte Stadt verbirgt sich unter dem Namen. Leider gerát sie in letzter Zeit in Vergessenheit, ihre Bedeutung als Goldbergwerk ist auf em Minimum gesunken. Das den Gegenstand des Abbaues bildende kleime Gebiet ist infolge seliner abwechslungsreichen geologischen Formen und reichhaltigen Mineralfunde sehr berühmt geworden. Die Berührungszone der kristailinen Schiefer, Kalke und Sandsteine wurden hier von jungeruptiven Gestemen durchbrochen, welche das bunte Bild der Gegend nicht nur noch mehr verwirrte, sondern auch Möglichkeiten zur Bildung neuer Mineralien gab. Ich begann die Erforschung dieses von Schritt zu Schritt wechselnden Gebietes init der Untersuchung der Kontaktdecke, welche sich zwischen den in den Csóra-Bach flieBenden, den Bánya-Bach bildenden, bei der Veremigung des Lakuluj- und Ambru-Bach befindet. Das Zentrum des Bergbaues bildet zwischen den zwei Tálern der Ambru-Rücken (1. Abb.), dessen nördlicher Teil aus Kalken besteht, dann nördlicher im Andesite übergeht. Die topographischen Karten geben wegen den tiefen Tölern und schroffen Kalkklippen das Gebiet nicht sehr genau wieder und auch die Benennungen sind ungenau. 80 z. B. hei8Bt der auf der Karte Lakuluj genannte Bach eigentlich Ambru. I. Die allgemeinen geologischen Verhültnisse. Die geologisehe Aufnahme des Gebietes wurde von ÁLEXANDER v. GESELL im Jahre 1897—1900 und von Dr. MoRxgirz v. PÁLFY zwischen 1899—1903 bewerk- — stelligt. Blatt Abrudbánya, Zone 20, Colonne XXVIII. Den Grund des Gebietes bilden kristalline Schiefer, welche hauptsáchlieh aus Phyllit und Glimmer be- stehen. 81e fallen am linken Ufer des Bánya-Baches nach N, am rechten gegen NE ein, so dab der Bach eine Bruchlinie bildet. (2. Abb.) Die kristallnmen Sehiefer sind an mehreren Stellen vom Andesit über- lagert, was besonders bemi Lakuluj-Bach gut sichtbar ist. Von den kristallinen Schiefern kommen die serezitisehen Phyllite, Glimmersehiefer. und Amphibolit vor. Letzterer tritt am Oberlaut des Lakuluj-Baches in groBen Massen aut. 1 Referiert in der Fachsitzung der Ungarisch Geologischen Gesellschaft am 29"T. 19195 AK sás ÜBER DAS KONTAKTGEBIET VON ARANYOSBÁNYA. ; ús Interessant ist das Vorkommen der Kalke, welche fossilleer sind und daher zu den kristallinen Gesteinen gerechnet wurden. Wahrscheinlich sind sie . jedoch nicht gleichaltrig, sondern jüngeren Ursprunges. AZ § atányosóányai 2 ssegenGátos Ü 9rés Andoruhey - A környeke ; JET AA Eza] ész szt 5 ZAL rEZ — Hegedüshegy ete THEIR ; Zz Baj Kristailine Kristalline Amphibolit Palaozoische — Biotitischer Kontakt Schiefer Kalke und kal- Kalke (?) Amphibo1- Erz- (Phyllit) kige Glimmer- Andesit vorkommen sehiefer 1. Abbildung. Geologische Karte des Aranyosbányaer Ambru-Berges. Die Kalke sind mit dem Zentralkalkmassiv des Baia Rosia in Zusammen- hange, ausgenommen die am Oberlauf des Lakuluj befindlichen grauen Marmore, die in kalkige Glimmerschiefer übergehen. Földtani Közlöny. XLIX. köt. 1919. a 114 JOHANN BÁNYAI Die Andesitsehlote. waren wahrschemlich die Kuppen des Ambru und Gyalu Vimet. Die aus ihnen hervorgebrochene Andesitlava ist im frischen Zustande schwarzgrün, in der Náhe der Erzvorkommen jedoch chloritiseh grün. II. Kontaktbildungen. Die Kontaktbildungen befinden sich beim Zusammentreffen der kristalli- nen Schiefer, und Kalke mit dem Andesiterzvorkommen sind auBerdem noeh TETT BIE pező ST SEENZE §; EZÉ d ; Ae ey e AMBRUh "A 828 ; 5 2. Abbildung. Der Aranyosbányaer Ambruberg (826 m) von Ambrubach aus gesehen. Erklárung: Kp —kristalline Schiefer; M — paláozoische (?) Kalke; 4 — Andesit ; K — Kontaktgebiet. in den Kalken anzutreffen, so z. B. dünne Gánge von Sylvanit gegen den Gyalu Vimet. Schulbeispiele des Kontaktmetamorphismus sind an mehreren Stellen schön sichtbar. Solche sind besonders am WFeredő-Bach prachtvoll zu sehen, wo ab- gerundete Kalkblöcke im Andesit eingesehlossen sind. In der unmittelbaren ÜUmgebung des Ambru-Berges gelang es mir auf vier Stellen die Kontaktbildungen nachzuweisen. S0 ist die Grundmasse beim ZusammenfluBe des Ambru (3. Abb.) und Lakuluj rodochrositiseher Rodonit, wogegen diejenige am Feredő-Bach durch schwarze Manganfárbung charak- terislert ist. ÜBER DAS KONTAKTGEBIET VON ARANYOSBÁNYA. ális Das Aufsuchen der Kontaktblöcke wurde durch die alten Tagbaue sehr erleichtert, welche -durch groBe Höhlungen oder durch unregelmáBige Hin- senkungen gut sichtbar waren. Die Vererzungen kommen rein nur an den Berührungspunkten der Schieferkalke mit den Andesiten vor. Andesite und Sehiefer geben, z. B. kein Kontaktvorkommen. Dies ist gut am rechten Ufer des Bánya-Baches bei der Segen Gottes-Grube zu sehen. Die Berührung war überhaupt auf die Gesteine nicht von gleicher Wirkung. Als kaustisches Kontaktvorkommen würe die 3. Abbildung. Rcdochrositischer Kontakthof beim Zusammenflu8 des Ambru- und Lakuluj-Baches. Erklárung : Kp — kristalline Schiefer ; M — Kalkstein ; 4 — Andesit ; Mvk — man- ganeisenháltiger Kontakthof; Rk — rodcehrositiseher Kontakt. An dem mit X bezeichneten Ort stürzte der Segen Gottes-Schacht ein, wo der grölte Teil des Baches auch verschwindet. Die Pfeile bedeuten die FluBrichtung. grobkristallme Kalkzone zu betrachten. Hier sind die massigen Kalke durch die Atmosphárilien in reiskorngroBe Körner zerfallen. An dem etwas weiter befindliechen schwarzen Andesit sind keine Wir- kungen sichtbar. In der Nüáhe der Vererzungen umwandelt er sich zu einer Grünstein- Varietát. Hier findet man sekundár Chlorit, Kalzit, Epidot und Ouarz.! Die Erze des Ambru kommen im Kontakthof und in den Höhlen der Kalke vor. 1 B. TüskE: Geologische und petrographische Verháltnisse der Umgebung von Offenbánya. Inaug. Diss. Kolozsvár, 1909. gk 116 JOHANN. BÁNYAI Im kristallinen Schiefer kommen 2—3 mm gro8e Granate vor. Der Rodochrosit- Kontaktblock enthált Alabandin, $Sphalerit, Galenit, Pyrit und Chalkopyrit. Aus den genannten Mineralien entstehen dann Psilomelan, Pyso- morphit und Azurit-Malachit. III. Der Bergbau. Die Erzvorkommen bestimmten die Alten durch das Aufsuchen der Gesteisgrenzen. Anfangs wurden nur Tagbau, spüter Grubenbau betrieben. Am Anfange des vergangenen Jahrhunderts lie8 das AÁrar, zwecks Auf- schheBung des Kontaktblockes Nr. II, am Ambru-Bach den Josefs-Stollen vor- 4. Abbildung. Mikroskopisches Bild der Aranyosbányaer Erze. Bei der 4. Abbildung zeigt c.4 die reine kristailine Kalkgrundmasse .(gestrichelt) den enthaltenden Gang. Auf die Oberfláche gelangt Galenit (punktiert), auf welchem grüner Pyromorphit folgt ( vertikal gestrichelt). Im Kalke kommen noch Pyrit (schwarz) und Sphalerit (kleine Kreise) vor. Bei B) ist ein erzführendes Stück der Rhodonit-Rhodochrosit-Zone sichtbar. In der Grundmasse (wei8) sind die Erze zerstreut. In der rosafarbenen Grund- masse kommen Pyrit, Chalkopyrit (schwarz und gestrichelt) und Alabandin vor. treiben. Spáter wurden die cBegen Gottess- und cGlück auf-Sötollen für die tieferen Schichten vorgetrieben. Scit mehreren Jahren liegt der Betrieb still, die Baue sind zumeist eingestürzt. Allein die harte Kalkdecke des Josefs-Stollens hált sich noch und ist derzeit noch gangbar. Der Segen Gottes-Stollen ist beim- Lakuluj-Bach ein- gestürzt und leitet das Wasser des Baches gröBtenteils ab. Gediegenes Gold war hier selten, der Bergbau betraf hauptsáchlich die übrigen Erze, jedoch war der Pyrit sehr gold-, der Galenit sehr silberreich, Da die Edelmetalle erst durch Verhüttung gewonnen werden konnten. erklárt sicn das Eingehen des Offenbányaer Bergbaues durch die Versetzung des Hochofens nach zZalatna. - MIKROSKOPISCHE UNTERSUCHUNG GOLDHALTIGER ERZGAÁNGE. 117 IV. Mikroskopische Üntersuchungen. Diese Untersuchungen wurden nicht im Dünnschliff, sondern einseitig geschliffen und poliert, im drautfallenden Licht teilweise gefürbt untersucht. Als Endresultat zexigen meine bisherigen Untersuchungen dieselbe Struktur, wie sie makroskopisch gleichfalls sichtbar sind. Diesen kleinen Teil der montangeologischen Untersuchung des Aranyos- bányaer Gebietes lasse ich hier im Voraus folgen, da ich nicht wei8B, ob die unerwarteten Verhültnisse es gestatten werden die Untersuchung fortzusetzen. Dás ist jedoch gewi8, daB es gegenwártig schwerer ist das wahre geo- logische Bild der Gegend zu entrollen, da der Bergbau eingestellt ist als es zur Zeit der Blüte des Bergbaues war. Abrudbánya, den 1. Januar 1919. MIKROSKOPISCHE UNTERSUCHUNG GOLDHÁLTIGER ERZGÁNGE. Von JOHANN BÁNYAI. — Mit den Figuren 5—6. — . Über das Vorkommen des Goldes sind wir trotz der vorgeschrittenen Untersuchungsmethoden und Apparaten noch immer nicht recht im klaren. Diese — in unserem Wissen eingetretene — Lücke bezeichnet nicht nur einen Rückschlag, sondern macht sich auch in den Goldgewinnungsmethoden fühlbar. Die Goldgewinnungsmethoden sind seit Jahrhunderten fast unverándert. Man arbeitet auf gediegenes Gold, das man mit Ouecksilber legiert. Diese Methode ist in den modernen kalifornischen Stampfen ziemlich vollkommen ausgebildet. Demgegenüber unterscheidet der Bergmann auch Feuergold, d. 1. durch Hochofenprozesse gewonnenes. Durch Schüttelmaschinen werden die bem Goldgewinnungsproze8 übrigbleibenden Schlammteilehen (sog. Schlick), welche Pyrit, Galenit, Sphalerit etc. enthalten, von den leichteren getrennt und emem Schmelzproze8 unterworfen. Da der Schlick mechanisch kein Gold enthált, steht die Vermutung nahe, daB dieses an die genannten Erzpartickelchen chemisch gebunden ist. Diese Auffassung ist durch die Entdeckung der Gold- mineralien (Sylvanit, Krennerit, Nagyágit) bestátigt worden. Da8 Gold, z. B. im Pyrit chemisch gebunden sei, ist dem mineralogisch gebildeten im ersten Moment unglaublich. Darum sprechen die hervorragendsten Montangeologen (BEYscHLaAG, H. BöckH, KRguscH, K. v. PAPP) nur von succes- sorisehen Goldvorkommen. Erst in letzter Zeit sind unsere Untersuchungs- methoden soweit gekommen. chemisch gebundenes Gold augensichtlieh zu machen. 118 ; JOHANN BÁNYAI 5. Abbildung. Mikroskopisches Bild goldhaltiger Erze. 1. In der rhodochrositisch-rhodonitischen Grundmasse (gestrichelt) nehmen automorphe Pyritzwillingskristalle (gekreuzt) und Sphalerit (punktiert) Platz. In den Rissen des Pyrites ist Gold (schwarz) sichtbar. 2. Gediegenes Gold (schwarz) in Rhodochrosit (weiB), der punktierte Raum bedeutet das durchscheinende Goid. (Verespatak, Rákosbánya Zementationszone.) 3. Schlick-Analyse: 1. Gyps; 2., 3., 4. Pyrit; 5., 6:, 7., "Sz S ETTEUTZÉS 10. Sphalerit ; 11. Chalkopyrit ; 12. Galenit ; 13. Tetraedrit. (Verespataker Stampfe. Zementationszone.) É 4. Tetraedrit (Kreuze) und Sphalerit (punktiert) in Chalkopyrit (gestrichelt) Ganghauptmasse. Der Tetraedrit ist mit Chalcedon (schraffiert) gemengt Im Chalkopyrit kommt Gold (schwarz) in Pyrit (kleine Kreise) vor. (Búcsony, Aráma-Grube, Zementationszone.) MIKROSKOPISCHE UNTERSUCHUNG GOLDHÁLTIGER ERZGÁNGE. 119 Das Mikroskop ist das Hilfsmittel zur Sichtbarmachung fein verteilten Goldes. Schliffe von Pyrit aus Golddistrikten eignen sich besonders dazu. Die Schliffe.werden nicht als Dünnsehliffe, sondern als einfache Oberfláchenschliffe hergestellt. Diese werden im drauffallendem ILichte mittels Vertikal- oder Opakilluminator untersucht. Dies geschieht nach der Methode von LEó MAXx.! Die genannte Methode beruht auf künstlieh hervorgerufenen Anlauffarben, die infolge ihrer verschiedenen Tönungen dann leicht zu unterseécheiden sind. Es gelang mir eine Methode auszuarbeiten, die Gold in Schliffen siechtbar macht, zwar so, daB das gediegene Gold unveründert der Pyrit kupferfarben angelaufen erscheint. Zu meinen Untersuchungen benützte ich unter anderem auch Material aus der berühmten Rákosy-Grube, die dadurch berühmt war, da8 das Gold hier in rosenfarbener Grundmasse (Rhodochrosit-Rhodonit) gediegen sehr reich- licn vorkommt. Es wurde hier seinerzeit als Schmuckstein verarbeitet. Die Untersuchung zeigte jedoch, daB das vermeimtlieh eingesprengte Gold gröBten- teils Pyrit und das Edelmetall gröbBtenteils ehemisch gebunden oder in feinen Rissen enthalten war. (5. Abb.) Ei anderes rhodochrositisches Stück enthielt tatsáchliceh gediegenes Gold. Hier wurde das Gold in Form von astartig verzweigten Stücken sichtbar. Die durch ihren reichen Goldgehalt bekannte Aráma-Grube von Bucsony enthált nach den von KARL v. Papp mitgeteilten Analysen, besonders am Napoleon-Stollen 50 gy pro Tonne, welches műttelst Hochofenprozesses gewon- nen wird. Zu meinen Untersuchungen benützte ich auch Erze der genannten Grube. Die Mitte des Chalkopyritstockes nimmt ein grauecr Tetraedrit enthaltender Gang ein. Mikroskopisch untersucht zeigie sich, da8 die Ründer des Ganges oxydierter Söphalerit, die Mitte Tetraedrit ist, in welchem Chalcedon eingesprengt vorkommt. An den Berührungsgrenzen sind kleine Körnchen Chalkopvrit und Pyrit, die ich infolge ihrer Kleinheit zu untersuchen nicht imstande war. Die untersuchten drei Erzvorkommen lassen ein Licht auf ihre Genesis fallen. Ím Verespataker Material ist es offensichtlich, da8 die ehemalige Spalte mit gallertartigem Rhodochrosit-Rhodonit Grundmaterial ausgefüllt war, in weleches durch die von LIESEGANG? experimental bewiesene Diffusionserschei- nung Erz hereingelangte. Der Chalkopyrit von Aráma weist mit seinen klelinen Spalten und zerstreuten Pyriteinsprengelingen auf einen aus einem primüren Gang entstandenen sekundáren Gang hin. Es ist ersichtlich, daB alle drei Stücke aus der Zementationszone stammen. Die Konzentrations- Theorie, welche ÖTELZER-BERGEAT 1905 und KRguscn 1907 auf Grund der südafrikanischen Golderuben aufgestellt hat, wurde in der ungarischen Literatur zuerst auf die Bucsumer Aráma-Grube von KARL v. PAPP angewendet. Er zeigte, daB die Aráma-Grube eines der sehönsten Beispiele der gemischten Güánge im 1 Leo Max: Die Anlauffarben. Dresden, 1911. Steinkopf. ? H.B. LIESEGANG : Geologische Diffusion 1913. Dresden— Leipzig. Steinkopf. g BÁNYAI JOHANN 120 ln a élt ált ásta Külfejtéesek 0-Aráma 1020 m 994m. Oxidádiós zóna area kegpéitd a) Napóleon - altárno Szentháromság -tárna 854 ut. fm. 952mt/m k ! he rá avnannal Ms S jő) I T s Kaolinos s kvarcosodott Zöldköves ásodlagos v s — dacitba hajló andezít daeitba hajló andezit oncentrált v. 3 Cementált 900m ZON0" 2 MAOSZSSÉS MIBE E Ea ÉS Se EE e s[. ia MC a 9 tj u) m v; SYYÉv Seeley v VAS Y 4 val) NYET kelte hé XPÉSGT pw ő eg. § S s (goljnosádött dacitba hajló andezit Elsődleges SNGYŰ YE ya mélységi — [erom és NAlY tagmtr [/ z V-B ső Zona 7 úrúdött kárpáti pala ős Partyi Anna tárna aréntő tomokkó ű. 2 3 ő 22 810 méter z - zsomtfn. 750m 250í04f/m 6. Abbildung. Schnitt durch die Bucsonyer Aráma-Grube mit den primáren, sekundáren (zementiert) und Oxydationszonen. Erklárung: Die I. primüre oder Tiefenzone ist zwischen den 755— 854 m Schichten in einem Vertikatabstand von 100 m auf- geschlossen. Hauptmineralien sind : Pyrit, welcher 1—290 Cu enthült, sein Goldgehalt bleibt unter 5 gr. Die II. konzentrierte oder zementierte Zone ist zwischen 840—990 m ersehlossen im Abstand von 150 m. Mineralien : Chalkopyrit, Galenit, Sphalerit , Tetraedrit, Bornit. Auarz, Kalzit, gediegenes Kurfer und Gold. Das Erz entbült 109 Cu und pro Tonne 310 gr Ag und 60 gy 4Au. Die III. Oxydationszone befindet sich 960—1020 m über den Grundwasserspiegel. Mineralien: Limonit, Pyrolusit, Ma" achit, Azurit, Chrysokolla, Melaconit und Auarz. Die Gnge von Aráma sind gemischte Gönge, denn sie enthalten zusammen Gold, Silber, Kupfer. (Profil von KARL v. PAPP. Jahresbericht der kön. ung. geol. Reichanstalt. Band 1913, pag. 320.) MIKROSKOPISCHE UNTEBSUCHUNG GOLDHÁALTIGER ERZGÁNGE. 121 Siebenbürgischen Erzgebirge ist, in welcher dabei auch der Zonenunterschied prachtvoll ausgebildet ist. In der Zone des Ganges, welche sich zwischen der oberen Oxydationszone und der ursprünglichen Vererzung in der Tiefe befindet, haben sich die Edelmetalle angesammelt. Infolge der reduzierenden Eigenschaften der Sulfide konzentrieren und fallen die Edelmetalle in der sogenannten Zementationszone aus. Die Zonenunterschiede werden durch den Schnitt KARL v. PaPpps gut sichtbar illustriert, den ich im Original in der 6. Abbildung bringe. Aus den mikroskopischen Untersuchungen geht hervor, da8B das Gold im Pyrit und in anderen Erzen nur als successorischer Bestandteil vorkommt und die in der Praxis so weit verbreitete Ansicht über chemisech gebundenes Feuer- oder Hochofengold keine Existenzberechti- gung hat. Mit der Frage des Goldvorkommens treten unwillkürlieh auch die öko- nomischen Fragen im Vordergrund. É Wenn wir die Resultate der oben behandelten Untersuchungen mit den Goldgewinnungsmethoden vergleichen, können wir leicht verstehen, daB infolge der unvollkommenen Arbeit der Stampfen ein Teil des Goldes in den féinen Spalten des Pyrites von dem Amalgamierungs-Ouecksilber geschützt wird und verloren gerát. Ich untersuchte das. Material der Verespataker ararischen Stampfe und fand, da8 der grölte Teil der mikroskopischen Pyritkristalle, die 9090 der Masse ausmachen, unversehrt ist. Es ist so leicht verstándlheh, daB da- durch gro8e Goldverluste entstehen. Das dadurch unverarbeitet gebliebene Material wird von den Báchen als Schlamm abgelagert. Es würe daher ersicht- lich in Erwágung zu ziehen, diesen wertvollen Schlamm mit vollkommeneren Methoden nutzbar zu machen. Abrúdbánya, den 20. Feber 1919. JOHANN BÁNYAI. Censurat Abrud 30. V. 1919 Davip. Aus dem ungarischen Original übersetzt von HoRsTr v. Baxpar Univer- sitütsassistent. 1 Dr. KARL von PaAPrP: Die Umgebung von Bucsony im Komitat Alsó- fehér. Bericht über die geologische Detailaufnahme im Jahre 1913. Mit Tafel III-IV, und 16 Figuren im Text. Jahresbericht der königlich ungarischen Geolo- gischen Reichsanstalt für 1913. Budapest 1914. I. Teil. S. 266—327. ÜBER DIE VERBREITUNG DES ERZLAGERSTÁTTENTYPUS , MACSKAMEZŐ IN SIEBENBÜRGEN. Von PAUL ROZLOZSNIK. — Mit den Abbildungen 7—10. — I. Kurze Charakterisierung des Lagerstáttentypus. Wie dies mehrere Forscher, so bereits BRuNo WALTER und neuerlich Dr. FRasz KossMar nachgewiesen haben, liegen ursprünglich sedimentáre, wahrscheinlich lagerförmige Erzvorkommen vor, die durch Regionalmetamor- phose eine vollkommene Umkristallisation erfahren haben, so dab sie gegen- waártig als konkordant eingeschaltete Mitglieder der kristallinen Schiefergruppe meist als linsenförmige Einlagerungen aufzufinden sind. Infolge der Umkristallisation weisen sie eine mehr oder weniger gut entwickelte schieferige Textur auf, die einzelnen Gemengteile sind oít lagen- förmig angeordnet. Anderseits charakterisiert sie die Eintönigkeit der Mineral- assoziation. Was die chemische Zusammensetzung der einzelnen Gemengteile anbelangt, liegen uns Analysen nur über das Erzvorkommen Macskamező vor (Analytiker C. v. JoHn). Dasselbe setzt sich teils aus Eis2zn-Mangankarbonat, teils aus Eisenmangansilikaten, we Bisenmanganaugit (Mn — 39—409, Fe — 10—20- 96, 510, — 10-—1390), Hisenmangamnotlyv úm ae eses Mn — 18:5, 510, — 3090), Eisenmangantonerdegranat (Mn — 909, He — 1290, AT0. — 18890, S10, — 35899), Hisonmamnyga nazmiminstotmi (Fe — 212, Mn — 809 , Ca0 3-Mg0 — 11:6, S10, — 7990) und manganháltigen Magnetit zusammen. Weitere Gemengteile sind noch Ouarz, Eisenkies und der in jedem Dünnschliffe in gedrungenen Süulen anzutreffende Apatit, der Trüáger des die Verwertung der Erze stark ersehwerenden Phosphorgehaltes. Gegenstand der Gewinnung war bisher nur der durch Oxydation und Zementation der primáren Lagermasse entstandene eiserne Hut. Die Haupt- erze der Oxydationszone sind der Psilomelan und der Limonnt, ferner treten noch Mangand, Wad und Pyrolusit auf, letzterer immer noch in solcher Menge, d2B er durch Handscheidung separat gewonnen als Mangansuperoxyd- erz verwertet werden kann. Der Wert der einzelnen Erzvorkommen höüngt daher auBer den Dim- mensionen und der Zusammensetzung der primüren Lagerstátte in erster BReihe von jenen paláomorphologisehen Umstánden ab, die das Zustande- kommen einer tieferen Oxydationszone ermögliehten, bezw. die Denudation der Oxydationsprodukte verhinderten. VERBREITUNG D. ERZLAGERSTÁTTENTYPUS (MACSKAMEZŐ)., 123 II. Beschreibung der einzelnen Erzvorkommen. SZAMA Ta maro ép" GebiTroe; Die auf die Manganerzvorkommen dieses Gebirges bezugnehmenden spárliehen Daten wurden von KARL v. PaAPP zusammengestellt,! in Ermange- lung einer ausführlichen Beschreibung bleibt es aber vorderhand eine offene Frage, iwiefern diese alle dem obigen Typus zuzuzáhlen sind. Bereits BRUNO WALTER erwáhnt, dab unweit von Kabolapojana jenen von Jakobeny analoge Eisenmanganerzlagerstátten anzutreffen sind,? und ich selbst konnte das Auftreten des Typus in der Umgebung von Havasmező an zwei Stellen konstatieren. Das erste Schurfterrain liegt nördlieh von der Gemeinde Oroszfő (Ruszkirwa), etwa 2 km von den Eisenbahnstation im Kirwa- bach. Daselbst sind in dem am Ostufer des Baches aufgeschossenen 23—30 m langen dunklen Kieselschieferfelsen in lagen-linsenförmiger Verteilung die verwitterten Hisenmanganerze zu beobachten.: Hine von Bergrat EMIL SPORN gesammelte Probe ergab 126790 Mn. Ein diesem Aufschlusse gegenüber liegender Schurístellen verfolgt ein 0:5—1 m máchtiges, noch stark guarzháltiges Lager mit wenig Manganerz und südlich davon ist noch ein Ausbi8B zu beob- achten, war aber nicht náher aufgeschlossen. Eine von EH. $PORN gesammelte Durchschnittsprobe des Lagers des Schurfstollen ergab nur 1490 Mn, jene des Ausbisses 8799 Mn. Ein aus diesen Schürfen stammendes KEisenmangan- karbonatsilikat-Probestück wurde von Dr. K. Emszr mit folgendem Resultate amalysiert: Mn — 245096, Fe — 32599, Si0, — 283390; P — 0-0990 und 9 ss 10590. Eine zweite Schurfstelle liegt SE-licn von Havasmező, an der südlichen Lehne des Menciulrückens in ca 1050 m 6 Höhe. Hier wurden in der Sophiengrube bereits Manganerze gewonnen. Die am FuBe einer 15—20 m hohen dunklen Kieselschieferwand angelegten 4 Stollen sind gegenwártig ver- stürzt. Eine Erzprobe von Bergrat SpoRw enthielt 26-32 Mn. Die mangan- führende Schicht tritt nach Bergrat SPoRw noch im Bargyigraben, am Ostende von Havasmező und im Pentajagraben zutage. Zu erwáhnen ist ferner das Manganvorkommen von Felsővissó, wo nach v. Papp die Erznester seit 1881 regellos abgebaut und jáhrlich 20—30 Tons Hisenmanganerze gewonnen wurdeny.3 Nach den freundlichen Mitteilun- gen von Oberbergrat JoseEF KRopAé gelangt dic manganhydroxydisech ver- witternde Series N-lich von Felsővissó, am Glimbokaberge in gröBerer Mách- tigkeit zutage. Durchschnittsproben der ganzen Máchtigkeit ergaben nach K. 1 Dr. KARL v. Papp: Die Eisenerz- und Kobhlenvorráte des Ungarischen Reiches. Budapest, 1920. p. 309—320 (Fig. 78). 2? B. WaLrTER: Die Erzlagerstátten der südlichen Bukowina. Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt. 1876. p. 314. 3 Dr. KARL v. ParPpP: Die EBisenerz- und Kohlenvorráte des Ungarischen Reiches, p. 330. 124 PAUL ROZLOZSNIK Emszr einen Mangangehalt von 0:23—8-1909 und einen Kieselsáuregehalt von 93—7299, welche Daten gleichfalls auf Kieselsehiefer hinweisen. Die von F. MISCHITZ gesammelten Einzelproben enthielten 6-6, 10-15, 16:3. 28-7, 31-35 und 32990 Mn. Diese spürlichen Daten geben auf ein Zustandekommen eines bedeuten- deren Bergbaues noch keine Hoffnung. Die Zusammensetzung der Series wird noch durch den sehr charakteristisehen dunklen Kieselschiefer beherrscht. 2... Brandin a er SA pen. Im Radnaer Gebirge konnte ich im Laufe meimmer Aufnahmen im Jahre 1908 das Auftreten des Typus an zwei Orten feststellen.! Der erste AusbiB liegt N-lich von Kosna, zwischen den beiden An- fangszweigen des parallel zur Grenze gegen Bukowina verlaufenden Teaka baches in 1285 m Höhe. Ein unverwittertes Probestück wurde vön Hütten- ingenieur E. BupaI im Jahre 1909 mit folgendem Resultate analysiert: Fe — 18-46, Mn — 1475, Ca0"Z "607. Mgo S TT 487 COSZ 2683 EZ HSEESÍÁKEKAI und unlöslicher Rückstand (S10,) — 17-49. ; Eine zweite AusbiBstelle liegt E-lich von Újradna, im unteren Laufe des V. Marn, woselbst in eimmem unterhalb der Aufsehritt rKlauses der 8$pe- zialkarte liegenden rechtseitigen Graben das Lager mit 257 m Máchtigkeit zutage tritt. 9: Bukowinaer Gebirge. "Die zahlreicehen und bedeutenden Eisenmanganlagerstátten der Buko- wina sind auf Grund der Beschreibungen von BRuwo WALTER? und v. Mo- GILNICKI? hinlánglich bekannt. Das Nebengestein der Lagerstátte, der dunkle Kieselschiefer bildet mm Glimmersehiefer einzelne langgestreckte Lagerlinsen, Innerhalb dieser Lagerlinsen ist die Verteilung der Erze nach v. MOGILNICKI eine sehr unregelmáBige und von der áuBeren Begrenzung gánzlich unabhán- gig; die Ouarzitschichten sind nach den verschiedensten Richtungen gefaltet, ohne daB dadurch die Konturen der Lagerlinsen beeinflubBt würden.£ Im Anna-Rosafeld ist die Erzführung auf eine Lánge von 120 m und eine Breite von 80 m, im Arschitza-Mittelfelde in einer Lánge von 350 m und einer Máchtig- keit von 60 m konstatierbar, u. s. w. Die Arschitzagrube verdankt ihre oxy- dischen Erze zweifellos ihrer günstigen Lagerung; die Erzlinsen lagern pa- 1 Vergleiche P. RozLozsNnIK: Die geologischen Verháltnisse der Gebirgs- gegend zwischen den Gemeinden Újradna, Nagyilva und Kosna. Jahresberichte der kgl. ungar. Geol. Reichsanstalt für 1908. p. 130. : B. WALTER: Die Erzlagerstátten der südlichen Bukowina. Jahrbuch der k. k. Geol. Reichsanstalt. 1876. p. 345. : 3 Roman v. MogGiILwsicKki: Manganerzlagerstátten der südlichen Bukowina. Berg- und Hüttenmöünnisches Jahrbuch. 1917. p. 1. £ v. MoGILNICKI: Die Manganerzlagerstátten etc. p. 9. ig Pela táj VERBREITUNG D. ERZLAGERSTÁTTENTYPUS ,,MACSKAMEZŐ §", 125 rallel der Berglehne in unbedeutender Tiefe, demzufolge nahezu die ganze Lagermasse der Oxydation zum Opfer gefallen ist. Die Eisenmanganerze wiesen laut Betriebsanalysen Ende 1917 folgende Zusammensetzung auf: MnO, — 442, MnO — 47, Fe,.0, — 257, PbO — 0-88, HO ZSO0060, ATOT" 3 6, CaO — 01 mind 51210, — 14690. Die Zúsammens setzung der Pyrolusiterze war nach der Analyse von K. Emszr folgende : MESET ÖSSZ 10-15, "8102 — 189, At 0; — 402, MgO — 57, 5 — MESE ESOS E 0:58 und [70 — 11990. Die Arschitzagrube lieferte in Jahre 1917 33.220 t und in den ersten 8 Monaten 1918 bereits 32.870 t Hisenmanganerze (mit 30—3299 Mn), im Jahre 1917 40 t und 1918 85 t Superoxyderze. 4. Prelukaer Gebirge. Die am Südrande des Prelukaer Gebirge N0—SW-lieh hiastreichenden Lagerstüátten Macskamező sind durch die grundlegende Studie von FR. Koss- MAT1 und die auch. die Erfahrungen des Kriegsbetriebes berücksichtigende Beschreibung von H. OurRIxG ? ausführlich bekannt geworden. "Der wertvollste Teil des Erzzuges besitzt zwischen den Borta- und Sztrimturigraben eine Lánge von 650 m und eime Máchtigkeit von 6—40 m. -Der dunkle Kieselschiefer spielt hier nur eine untergeordnete Rolle, kann aber z. B. im Bortagraben im Hangenden noch konstatiert werden. Die Tiefe der Oxydationszone reicht unter den fachen Bergrücken bis 30 m und re- duziert sich auf bloBe Verwitterungskrusten in den emgeschnittenen Gráben. Die Oxydationszone ist übrigens gröbBtenteils abgebaut, die noch abbau- bare Menge wird von OvIRING auf 5000 t geschátzt. Wöáhrend des Kriegs- betriebes wurden 1917—1918 32,500 t Erze erzeugt. Zur Beurteilung der Lagerstátte mögen folgende Daten dienen. Die Lagermasse von Macskamező ergab ca 2090 Grubenerze mit 2590 Mn, wöhrend in der Arschitzagrube das 3099-ige Erz etwa 3090 der Lagermasse bildet. Der zukünftige Betrieb kann sich daher nur auf die primáren Spaterze beschránken, die nach Analyse von K. Emszr folgende Zusammensetzung HEStzentőBro Tr tag Tao em: S107- 1014 He: 138, Mn — 25-11, 5 — 0-21, KEZE ES TS GOS SZAG E Stev ám s toke mi Sos s 598, Fe — 1059), MESS, PZTOT2 ünd CO, 2341. Die auf Veranlassung des preuB. Kriegsministerium durchgeführten Ver- suche ergáben folgende Betriebsresultate : 1 Dr. Fgasz Kossmar und C. v. Jon: Das Manganerzlager von Macska mező in Ungarn. Zeitschrift für praktische Geologie. 1905. p. 305. 2 H. AOviRisa : Über das; Manganeisenerzvorkommen Macskamező (Masca) in Siebenbürgen. Zeitschrift f. prakt. Geologie 1919. p. 133. 126 PAUL ROZLOZSNIK Beschreibung der Versuche , Armes Oxyderz ge ! paterz 204 9 22-04 99 ; SZE 24-00 c Analyse des Probeerzes in trockenem ZAN 0-77 0-83 a ZORGAUO zést REk tet Úti ZA TS 97:45 a 1898 c 94. a 94 c Koksverbrauch für 1 t Ferromangan.. .. .. ....] — 2800kg 9140 kg Erzverbrauch für 1 t Ferromangan .. 0. s! 3005 c 2510 a Mangangehalt des Ferromangan .. . 0... 338 9 404 99 MAEDSBGYETŰB EE EE e tett eat ez ze MÁ 439 26 9 Mangangehalt der Sehlacko ses ee e 7 0/o 7 SÉRT Schlackenmenge pro t Ferromangan.. .. ...... 3205 kg 1933 kg Kalksteinzuschlag pro t Ferromangan .. u... 830 e l 505 a ] EGetalt des Herromadmga a sz Vize iss Ede 2:83 0/9 l 18 99 . MATAT ÜSDETMGÖN S et s e ee et " 33"1 0/ 3989 5. Gyaluer Gebirge. Der am Südrande des Gyaluer Gebirges auftretende Bisenmanganerzzug ist von W. ScHöpPPEI bearbeitet worden. ScHöpPPE führt allerdings die Um- kristallisation der Lagermasse und auch teilweise jene der kristallinen Sehiefer auf den EinfluB eines in der Tiefe verbliebenen Dazit-Andesitmagma zurück, welche Kontraktmetamorphose im Miocön erfolgt wáre. Die eine Gruppe der :Kontaktmineralieny von ScHöPPE, wie Biotit, Granat und Staurolith besitzen den Habitus der Mineralien der kristallinen Schiefer., ein anderer Teil, wie Vesuvian und Wollastonit war in meinen Dünnzchliffen nicht konstatierbar. Jedenfalls entspricht die Lagermasse was Mineralassozia- tion, Struktur und Textur anbelangt vollkommen jener von Macskamező und kann mit den kontaktmetamorphen Bildungen der granodioritisehen Tiefen- gesteine, die mlr von vielen Stellen, so auch in unmittelbarer Nachbarschaft (Rézbánya und Nagyhalmágy) gut bekannt sind, in keine Beziehung gebracht werden. DaB postkretazische Intrusivgesteine hier keine Rolle spielen, geht schon aus dem Umstand hervor, daB die auflagernden oberkretazischen $Sedi- mente nicht die leisesten Anzeichen einer Kontaktmetamorphose aufweisen. 4) "Ümgebung: von Adyarósízolésívza In dem von ScHöPPE ausführlicher behandelten AusbiBb am Dobos erstreckt sich die Oxydation bloB auf 1—2 m, demzufolge dem auch sonst 1 W. ScHöPPE: Über kontaktmetamorphe Eisen-Manganlagerstátten am Aranyos-Fiusse, Siebenbürgen. Zeitschrift für praktische Geologie, 1910. p. 309. [d ERZLAGERSTATTENTYPUS (MACSKAMEZO9. [/ 2 VERBREITUNG D. ASSOKU(]) "A "úg samoiuas ur sIog S9p VUAUIYRUJNY YNRU "(PRHOGO(T-NOUJOZS "IO "OZAMUTYSOIRIA UOA USJJRIJSZOSBT Jop Ygi4puniog "31 vót 08 [1 42148 W (21490 1plöH 010JID Bél 4 UDAIS[] RU) UDAISTAI 8, 94DJID D1J08 , ET SüS 001 0LL 071 0€I 09 128 PAUL ROZLOZSNIK minder máchtigen Lagern keine praktische Bedeutung zugeschrieben werden kann. In den die eimzelnen Lager trennenden Nebengesteinspartien spielen bereits Kalkelmmersehiefer und körnige Kalke eine bedeutende Rolle. b) Umgebung von Orest. Nördlieh von Alsószolcsva in der Gemeinde Orest sind neuerdings bis- her unbekannte Eisen-Manganerzausbisse erschürft worden. Die Schürfe liegen N-liceh der Mühle, die zwischen der Kirche Kote 650 m und der Mühle Kote 591 m auf der Spezialkarte verzeichnet ist, 50—100 m über der Talsohle. Im Kalkglimmerschiefer und OOuarzit reihen sich die [Lagerlinsen in mehreren Zügen an. Die Ausdehnung der eimzelnen Linsen erreicht nur 12 m bei einer Máchtigkeit von 0:5—1 m, die Oxydationszone ist nur 1—2 m tief und darauf folgt bereits die vorherrschend silikatiscehe Lagermasse. Die Lagerstátte von Orest wird von dem von ScHöpPE beschriebenen Eisen-Manganlagerzug durch eine máchtige Gestemsseries (Phyllite, graphiti- scher Kieselschiefer, diaphtoritisch deformierte Augengneisse und Porphyride, ausgewalzte Ouarzkonglomerate und den müáchtigen kristallinen Kalksteinzug ! getrennt und kann als der nördliche Flügel einer Synklinate aufgefabBt werden. c) Die Umgebung von Aranyosbánya (Offenbánya). Die daselbst auftretenden Hisen-Manganlagerstátten waren bereits J. GRiMM ? bekannt. Ich selbst konnte folgende AusbibBe besichtigen (alle ange- gebenen Analysen wurden von K. Emszr ausgeführt) : 1. Vurtop. Die Durchschnittsprobe des in 918 m Höhe liegenden 1 m möchtigen Lagers ergab: Mn — 17-72, Fe — 18:61, S10, — 24-09, CaO — 2:28, MgO S 0:603,55S — 14-37, P.E OTA amatos ST SVes 2. Castea Hulpi. Ein Schurístollen verguerte eine im kristallinen Kalk aufsitzende 3-7 máchtige Lagerlinse von der Zusammensetzung : 510, — 14-18, Mn — 18:16, Fe — 15:63, CaO — 6-85, MgO — 1:55, S — 179, P — 0:61 und CO, — 26:2390. Der AusbiB der Lagerstátte tritt ca 80 m ober dem HSchurfstollen zutage. 3. Ponorau Siruluj. Der Graf BETLEN-Stollen verfolgt ein 1—2 m máchtiges Lager, dessen Durchschnittsprobe mit folgendem Resultate analy- siert wúrde: Mn — 13-13, Fe— 22-15, S20, — 15-70/6Ga0 S 505" MgOESsIRSNS JOE FAN TO md GO 290 Weitere Sehurfpunkte sind noch Pareu Babi, Siska (Rákóczy- :! LupwiG RorH von TELmeGp: Die Aranyos-Gruppe des siebenbürgisehen Erzgebirges in der Umgebung von Nagyoklos, Bélavár, Lunka und Alsószolcsva. Jahresberichte der kgl. ungar. Geol. Reichsanstalt für 1899. p. 64. : JOHANN GRIMM: Die Erzniederlage und der Bergbau zu Offenbánya in Siebenbürgen. Berg- und Hüttenmánnisches Jahibuch der k. k. Bergakademien. XVI. 1868... p.ö127s d fer átez tá zá ogú i VERBREITUNG D. ERZLAGERSTÁTTENTYPUS (MACSKAMEZŐ ). 129 Stollen mit 15 m 6 Lagermáchtigkeit), Trojas, Lázur, V. Anyeszi (Zoltán-Stollen 0-5 m Lagermáchtigkeit) etc. Bin dem D eápk-Stollen (Trojas) entstammendes mit Magnetitlagen gebündertes Einzelstüek wurde von Dr. Emszr mit folgendem Resultate analysiert: Mn — 26:56, Fe — 16-90, S10, — 554, CaO — 538, MgO — 1-33, S — 0-13, P— 112 und CO, — 19:9199. Die Ausbisse der phosphorreichen, stark karbonatischen Erze besitzen daher eine verháltnismáBig geringe Máchtigkeit und auf eine bedeutendere , streichende Erstreckung ist auch wenig Hoffnung vorhanden. Darauf weisen wenigstens die Beobachtungen von A. TüsKE, daB die kristallinen Kalke von Offenbánya mit dem Streichen der kristallinen Schiefer in keinen Zusammen- hang gebracht werden könnenl welche Beschreibung recht komplizierte Schichtenausguetsehungen wahrscheinlich erscheinen 1üBt. Der zwischen Aranyosbánya und Alsószolcsva liegende Teil des Hipene Manganerzzuges wurde von ScHöPPE beschrieben. 6. Krassószörényer Mittelgebirge. Der Bisenmanganerzzug Tornó-Delényes. Der AufschluB dieses bedeutenden Erzzuges wurde nach K. v. PAPP im Jahre 1855, der systematische Abbau 1875 begonnen.? Hine detaillierte Beschreibung der Ergebnisse der AufschluBarbeiten verdanken wir FR. v. SCHRÖCKENSTEIN.: Der SW—NE streichende und den kristallinen Schiefern - konkordant eingelagerte Erzzug konnte von der Tilva Kimpuluj bis zur Tilva Bobuluj in einer nahezu geraden Linie auf eine streichende Löánge von 7 km verfolgt werden, wobei die Gesamtmáchtigkeit zwischen 90—260 m variiert. Innerhalb dieses Zuges werden die eimzelnen 0:5—4 m máchtigen Erzkörper durch Glimmerschiefer-Gneiszwischenlagerungen voneimander ge- sehieden, 9 Erzlager konnten konstant nachgewiesen werden und die durch- sehnittliche Lagermassegesamtmáchtigkeit betrug 27 m. Die Zusammensetzung der Lagermasse ist als Durchschnitt von 104 Proben die folgende: Mn0O, — 20-0 (2—5890), Fc.O0, — 10-85 (2:15—2790), 510, — 47-88 (24—89:690) und ETO 30 (02—6 509). Der Abbau beschrönkt sich nur auf die Oxydationszone, so daB er trotz der mittelmáBigen Produktion rasch nach Norden scehritt. Die abbauwürdigen Linsen besitzen ein durchschnittliche Lönge von 10 m, eine Máchtigkeit von 1 m und reichen nicht über 10 m Tiefe hinab. Ende 1915 waren bereits die Partien Magura Mica und Magura Mare erschöpít, daher die Eisen- ij 1 A, TüskE: Die geologischen und petrographischen Verháltnisse der Um- gebung von Offenbánya. Mitt. des Mineralogisch-Geologischen Institutes der kgl. ungar. Universitát Kolozsvár. 1909. p. 41 des ungarischen Textes. c 2 Dr. KARL v. PaPpPp: Die Bisenerz- und Kohlenvorráte Ungarns, p. 440 (ungarisch). 3 FR. v. SCHRÖCKENSTEIN : Die geologischen Verháltnisse des Banater Montan- Distriktes. A. magyarhoni Földtani Társulat Munkálatai. V. 1870 p. 89. Földtani Közlöny. XLIX. köt. 1919. 130 " PAUL ROZLOZSNIK bahnlinie bis zur Tilva Bobuluj verlángert wurde, woselbst man reichere Erze fand. Es wurden 1914 3710 t, 1915 5298 t, 1916 8493 t und 1917 9645 t Erze mit 23—2890 Mn und 12—15909 Fe erzeugt. Die nördhehe Fortsetzung des Erzzuges wurde $-liceh von Ruzs an der Kulmea Mare festgestellt ! neuerdings konnte er auch noch weiter nördlich auf der Dalma Obicei in einer kleinen aus dem Neogenbecken auftauchen- XI XV rt ma Mangan- Glanschiefer Gneis eisensilikate und Karbonate Figur 8. Profile der an der Struzsety genannten Stelle cca 7 m übereinander liegenden Einsccnnitte, Delényes, Kom. Krassó-Szörény. den kristallinischen Schieferinsel aufgefunden werden. Beiliegende Skizzen (Figur 8) zeigen die Profile der an letztere, auch Sztruzsety genannten Stelle cca 7 übereinander liegenden FEinschnitte. Erwáhnung verdient der in intrusiver Lagerung auftretende Gneis, er ist aber derartig verwittert, dab kein Probestück zur genaueren Untersuchung gesammelt werden konnte. Meine Durchschnittsproben ergaben nach Analyse von K. Emszr folgende Resultate : 1 Turnrus Harnavárs: Die westliche Umgebung von Karánsebes. Jahresbericht der kgl. ungar. Geol. Reichsanstalt für 1894, p. 87. T98K E TTAN új. dobná átaáládákó nd teás ti lsá átdltélttke tu ákat sün láták a hááát sza skálát szállt vis sa eetl jön öz azááédááése 9 a ap VERBREITUNG D. ERZLAGEESTÁTTENTYPUS (MACSKAMEZŐ". 11831 a) oberer Einschnitt Mn — 18:53, Fe— 727, unlöslich — 39-3490 ; b) unterer Einschnitt : Mn — 1627, Fe — 718, unlöslich — 55-4190. Die Oxydationszone geht bereits in den Einschnitten in die primáre Zone über. Fernere Ausbisse sind 5-liceth von Ruzs im Macskástale am Funtineli bekannt geworden, aber nicht náher erschürtt. Im Liegenden des Hauptzuges hat N. NrAGuL zwischen den zwei Anfangs- zweigen des Sebesmezőer (Pojanaery Vale Mare am Strug (südlieh von Kote 661 m) einen minder máchtigen Lagerzug erschlossen und im Jahre 1917 etwa 50 t Erze mit 15—27909 Mn erzeugt. Die primáre Lagermasse ist hier sehr manganarm.. Die 5-licn vom Almásbecken bei Jeselnica und Rudarial er- . schürfíten Manganerzvorkommen dürften gle:chfalls unserem Typus angehören, sind mir aber noch persönlich unbekannt. md e 2é2t (: Paringgebirge. Südöstlieh von der Kolonie Petrilla bei Petrozsény zwischen dem Plajul Goduluj (1146 m) und Muncelul Jietuluj (1590), etwa 400 m westlieh der Kote 1459 m der Spezialkarte findet sich ein máchtiger AusbiB, der mittels eines Schurfstollens auf 6-5 m verguert wurde. Die mangan- hydroxydisch verwitternde Lagermasse ist noch 9 m vor dem Schurfstollen zu beobachten, daher sich eine Máchtigkeit von 10—11 m resultiert. Eine Durchschnittsprobe der durch den Schurfstollen verguerten Lagermasse ergab nach Analyse von K. Emszr: Mn — 15-87, Fe — 658, 510, — 5434, § — 0-21 ad 00599. Am Saumpfade B-lieh konnte ich die manganhydroxydische Lagermasse samt tauben Einlagerungen im 37 m Breite verfolgen. Das Vorkommen ist im Streichen nicht weiter untersucht und es bleibt daher-fraglich, ob wir es mit einer Lagerlinse oder einer öynklinale zu tun haben. Wahrscheinlich auf dieses Vorkommen bezieht sich die áltere Analyse vón H. SruRm und A. MaApER? mit der Fundortangabe kBerg Gogyanu im Zsiler Tale. 8. Sebeshelyer Gebirge. . Im westlichen Teile des Gebirges, E-liceh von Óhába—Ponor sind nach dem Gutachten von Ing. KÁRPÁTI zwei Ausbisse vorhanden. Der eine liegt zwischen dem V. Strimbuluj und Par. Jigurasa, der andere zwischen dem V. Praveculuj und V. Malcii, sie sollen 35—40 m, bezw. 22—30 m Michtigkeit besitzen und 2890 Mn und 2799 Fe enthalten. 1 Dr. K. v. Papp: Die Eisen- und Koblenvoriáte des Ungarischen Reiches. 2 Analysen und anderweitige Untersuchungen ausgeführt im Laboratorium des k. k. Generalprobiramtes in den Jahren 1865 und 1866. Berg- u. Hütten- mnnisches Jahrbuch der k. k. Bergakademien. XVI. 1867. p. 861. bj 1832 PAUL ROZLOZSNIK. DaB diese Vorkommen dem hier behandelten Typus angehören, ist aus dem Grunde wahrscheinlich, daB ich in den vom Kollegen Dr. A. VENDL im Laufe das Jahres 1912—19183 auf dem benachbarten östlichen Gebiete gesammelten Probestücken das Auftreten des Typus zweifellos feststellen konnte. Dr. VExDL hat das Vorkommen an mehreren Stellen beobachtet, die sich im groBen Ganzen in einer dem Generalstreichen der kristallinen Schiefer paralle- len Zone gruppieren. In Ermangelung von Aufschlüssen können aber keine detaillierteren Daten eruiert werden. S SElólesasais ezi elbátete. Südöstlieh vom .Negoj, bereits an der rumánischen Seite des Gebirges hat Dr. REINHARD dunkle, eisenschüssige und manganhöltige Ouarzite nach- gewiesen und mit den erzführenden dunklen Ouarziten der Bukowina paralle- lisiert.! HI. Die geologische Position der Lagerstátten. a) Genetisecehe und tektonische Verhüáltnisse. schon die regionale Verbreitung der vollkommen analogen Lager- stáütten und ihre konkordante Lagerung macht ihren primár sedimentáren Urspruog wahrscheinlich und diese Ansicht wird durch die an den am wenig- sten metamorphen Gliedern der Series, an den karbonateführenden Ouarziten gemachten Beobachtungen bestárkt. b Figur 9 zeigt den Dünnsehliff eines Ouarzites aus der Sopnhiengrube bei Havasmező. Das Gestein setzt sich in der Hauptsache aus einem parallel angeord- neten, mit gezühnelten Grenzen ineinander greifenden undulös auslösehenden Ouarzaggregat zusammen, in welchen verstreut verwitterte Karbonat- rhomboeder zu beobachten sind. Die durch Oxydation entstandenen Hydroxyde sind entlang einem 6 Ouerrisse und der Schieferungsfláchen eingedrungen und durch teilweise Verdrángung des Nebengesteimes zum Absatz gelangt. Wáhrend der Schliff einerseits die Anháufung der Oxydationserze illustriert, wird ander- seits durch die Verteilung des Karbonates eine andere Herkunít, wie z. B. eine metasomatische Verdrángung vollkommen unwahrscheinlich. Die Entstehungsphasen sind noch bedeutend schárfer an einem anderen Schliffe zu beobachten, welcher der zuerst besehriebenen Felsenwand bei Ruszkafő entstammt. (Fig. 10.) An diesem Schliffe fállt schon bei unbewaffneten Auge der keilförmige Wechsel der pigmentreichen und pigmentarmen Partien auf, welche Anordnung sehr engen Falten entspricht. Am lehrreichsten lassen sich diese Verháltnisse an einem breiteren pigmentarmen ötreifen studieren, in 1 Dr. MAx REIrwsxHaRp : Die kristallinen Schiefer des Fogaraser Gebirges in den rumánischen Karpathen. Anuaiul Instituluj Geological Romainci. III. 1909. DERŰ VERBREITUNG D. ERZLAGERSTÁTTENTYPUS (MACSKAMEZŐ). 80 welchen die karbonatármeren und karbonatreicheren Schichten vortrefflich erkennbare, regelmáBige minder enge Falten erkennen lassen. Bin Teil dieses ötreifens ist in Figur 10, einer Handzeichnung vom Kollegen A. Lirra dargestellt. GZ lm e... Pie primáre Schichtung des Gesteines ist durch den jetzt faltenförmig Karbonatkörner Manganoxyd - im OAuarzgrunde hültiges Metall Figur 9. Dünnschliff eines Oduarzites aus der Sophiengrube bei Havasmező. verlautenden Wechsel von pigment- und karbonatreicheren und ármeren Lagen gut erkennbar. Die Anordnung der einzelnen Körner wird aber durch die bei der Faltung erfolgten Teilbewegungen geregelt, welche in der Richtung der Ausweichungsmöglichkeit die sekundáre Schieferung hervorriefen. Die parallele Anordnung ist schon bei einem Nikol augenfállig (8. Zeichnung Fig. 9) und 134 PAÜL ROZLOZSNIK. kommt einesteils in den linsenförmig ausgepreBten Karbonatkörnern und den an sie haftenden Pigmentstráhnen, anderseits in der linearen Anordnung def Pigmentpartikelehen zum Ausdruck, demzufolge der ganze Schliff fein schraf- fiert erscheint. Bei einer stárkeren VergröBerung erweist sich freilich auch letztere Anordnung als eme nicht absolut parallele und entspricht mehr einem spitzen Linsensystem, die Pigmentlinien schmiegen sich auBerdem den Kon- turen der Karbonatlinsen an. Das Karbonat ist einesteils in der Form der bereits erwáhnten und einheitlieh polarisierenden Linsen anzutreffen, teils ist es mit dem Pigment zu dünnen Streifen ausgeprebBt worden. Der den Hauptantei! bildende Ouarz erscheint bei einem Nikol, auch bei gesenktem Beleuchtungsapparat als ein einheitlieher Untergrund, zwischen gekreuzten Nikols löst er sich aber in ungemein feine Streifen auf, so dab man im ersten Augenblick Serizitstráhne vor sich zu haben glaubt. Die mit ver- züáhnelten Konturen ineinander greifenden schmalen Linsensysteme zeigen, trotz der ineinander übergehenden undulösen Auslöschung ausgezeichnet die TREUNER- sche Regel,! d. h. a! ist parallel der sekundáren Schieferungsfláche angeordnet . der Öuarz hat daher wührend sanmrr plastiscehen Doformation eime Zwamgsorten- tierung angenommen. ; Gánzlich unabhángig von den zwei behandelten Anordnungen ist das Auftreten kleiner, in der Zeichnung nur als Punkte darstellbarer, scharf be- grenzter Granatkörnehen. Der Granat laáBt keine Spuren der meechanischen Deformation erkennen, überwáchst die Grenzen der Ouarzstreifen ; in seimem Innern háuft sich oft das Pigment zusammen, wodurch er oft undurchsichtig wird. Die Bildung des Granat und damit naturgemiB auch die der übrigen Skarnmineralien ist nach der Phase mechanischer Deformation erfolgt und zwar, wie. es einige Mineralien (Staurolith, Cyauit) des das Nebengestein bildenden Glimmersehiefers beweisen, unter Verhültnissen, "bei welchen die Mineralbildung durch das BEcKE-sehe Volumgesetz vorgeschrieben wurde. In eine bedeutend jüngere Phase fállt die Entstehung der das Gestein durch- setzenden und meist mit Ouarz verheilten Sprungrisse. Da der Pyrit teilwelse auch solche Sprungrisse ausfüllt, kann gefolgert werden, daB dieses in allen Vor- kommen ziemlich verbreitete Mineral eine der jüngsten Mineral bildungen ist. Bei der Entstehung der primáren Lagermasse lassen sich daher drej Hauptphasen unterscheiden. 1. Die sedimentüáre Ablagerung der Mangan-Bisenkarbonate und der Kieselsáure. 2. Intensive Faltung. Die plastische Deformation des Ouarzes kann nach den klassischen Versuche KÁRMÁN" s? nur unter hohem allseitigen 1 B. SANDERS: Über Zusammenhünge zwischen Teilbewegung und Gefüge in Gesteinen. TSCHERMAKs Min. u. Petr. Mitteilungen.1911. N. F. XXX. p. 291. ? Dr. TH. v. KÁRMÁN: Festigkeitsversuche unter allseitigen Druck. Mitt. über Forschungsarbeiten auf dem Gebiete des Ingenieurwesens. Heft 118. Berlin 1912, ferner aucn Heft 175 u. 176. Dr. ROBERT BöKER. Die Mechanik der bleibenden Formánderung in kristal- linisch aufgebauten Körpern. 1915. Wat nád tét VERBREITUNG D. ERZLAGERSTÁTTENTYPUS (MACSKAMEZŐ S. Á 135 Druck erfolgt sein, wobei natürlich ein senkrecht zur Schieferungsebene wir- kender Überdruck vorhanden war. Derartige Verhöltnisse können wir uns nur durch die Überlagerung von einer müáchtigen Gesteinseries, natürlich noch innerhalb der Kompressionszone entstanden erklüren. Die intensive Faltung erklárt auch die Linsenform einzelner Lagerstátten und die auf den ersten Fig. 10. Dünnschliff eines Probestückes entstammend der Felsenwand bei Ruszkafő. (Handzeichnung des Chefgeologen Dr. AUREL LIFraA.) Blick unverstándliehe Detailtektonik, wie sie bei eimigen Lagerstátten (Jako- beny, Aranyosbánya) hervorgehoben wurde. 9. Die nach der Faltungsphase erfolgte, .davon gánz- lich unabhángige Umkristallisation durch regional wirkende Kráfte, die mit der Bildung der kristallinen Schiefera zusammenfállt. slláná ts aa tk néha a há kásá tán nd dát átt 186 PAUL ROZLOZSNIK b) Altersverhültnisse. Die wichtigsten Ergebnisse konnten im Krassószörényer Gebirge ge- sammelt werden, wo, wie dies zuletzt Dr. FR. ScHAFARzIK hervorhebt, in den oberkarbonischen Konglomeraten bereits die Rollstücke beider hier unter- schiedenen kristallinen Schiefergruppén zu beobachten sind. Die Umkristalli- sation ist daher sicher ülter als oberkarbonisch, "meiner Meinung nach, da SCHAFARZIK bei Kornyaréva auch nicht metamorphe Schichten des unteren Karbon nachgewiesen,? auch ülter als diese Karbonschichten. Wir gelangen daher mit Be. WArrER, der die Lagerstátten mit dem Devon des rheinischen Schiefergebirge parallesierte (l. c. p. 814), und mit Dr. Kossmar, der auf die Analogie mit dem Vorkommen bei Bisnerz in Körnten hingewiesen (Il. c. p. 315), auf das altpaláozoische Alter der Lagerstátten. Analoge karbona- tische Manganschiefer wurden von Dr. KRguscH aus den kambrischen und silurischen Schichten Belgisch-Luxemburgs beschrieben.? Von MoGcItwwsicxi werden die in den kristallinen Schiefern linsenförmige Zwischenlagerunéen bildenden dichten Kalke mit den triadischen Kalken, die dunklen Kieselsehiefer mit den triadischen Radiolariten in Beziehung gebracbt. Nach der zusammenfassenden Darstellung von UHLrIGt aber werden die kristallinen Schiefer diskordant von permischen Ouarzkonglomeraten und Sandsteinen überlagert, die hinauf zu in schlecht geschichtete Dolomite über- gehen. Darauf folgen rote Schiefer, Sandsteine, Radiolarite, die stellenweise Einlagerungen echter versteinerungsführender Werfener Schiefer umsehlieBen und von glimmerreichen Sandsteinen überlagert werden. Die triadischen ver- steinerungsführenden Kalke erscheinen darauf in Linsen und kleinen Klippen. Es ist sehwer einen Grund zu finden, der die Parallelisierung dieser nicht metamorphen versteinerungsführenden Series mit einer regionalmetamorphen Series rechtfertigen würde. Es kann nur soviel zugegeben werden, dab trotz der Regionalmetamorphose an einzelnen Gliedern der metamorphen Sertes, wie an Konglomeraten und graphitisches Pigment führenden Gesteinen (z. B. die Kamp-Kalke der Radnaer Alpen) ihr ursprünglich sedimentárer Charakter noch wenig verwischt ist und diesbezüglieh kann die nördliche Series mit den analogen Gliedern von Alsószolcsva vielleicht auch in nöühere Beziehung ge- bracht werden. Für diese Bildungen wurde übrigens schon vor Jahren von FR. PosEPpwny die Bezeichnung basturnische Formation in Vorschlag gebracht." 1 Dr. FRANz SCHAFARZIK : Revision der kristallinischen Schiefer des Krassó- Szörényer Grundgebirges in petrographischer und tektonischer Beziehung. Jahres- bericht der kgl. ungar. Geol. Reichsanstalt für 1913, p. 214. 2? Dr. FRANZ SCHAFARZIK : Die geologischen Verháltnisse der Umgebung von Korniaréva. Jahresbericht der kgl. ungar. Geol Reichsanstait für 1894. p. 96. 3 P. KguscH: Die Manganerzlagerstátten Belgisch-Luxenburgs in ihrer B-oziehung zur Verwitterung der alten Obeifláche. Zeitschrift der deutschen Geol. Gesellschaft. 1915. p. 209. £ Dr. V. UntiG: Bau und Bild der Karpathen. p. 681—684. 5 FRANSz PosePwy: Zur Geologie des siebenbürgischen Erzgebirges. Jahrbuch per k. k. Geol. Reichsanstalt. 1868. XXIII. p. 53. VERBREITUNG D. ERZLAGERSTÁTT ENTYPUS (MACSKAMEZŐ). IGY IV. Dic Bedeutung der Eisenmanganlagerstütten für die Einteilung der kristallinen Schiefer. I Betrachten wir aus den vorangehenden Gesichtspunkte die von Dr, OCHAFARZIK und den rumünischen Geologen vorgeschlagene Zweiteilung der kristallinen Schiefer, so- ergibt sich folgendes : ú 1. Bei der ersten Gruppe der Gneise und Glimmerschiefer ist der Faltung eine intensive Umkristallisation gefolgt (Gesteine mit prákristal- . liner Tektonik im Sinne SANDERS)). 2. Bei der zweiten Gruppe der Phyllite folgte der die Phyllittextur bedüngenden mit Teilbewegungen verbundenen Faltung keine Umkristallisa- tion und es"sind keine Zeichen vorhanden, daB der Faltung eine der früheren entsprechende intensive Umkristallisation vorausgegangen wöre. Diese, eine gute allgemeine Orientierung bietende Einteilung kann als ein Schema für die Einteilung sömtlicher Grundgebirge Siebenbürgens nicht genügen und wir müssen bestrebt sein derartig petrographisch und womöglich faziologiseh begrenzte Einheiten zu unterscheiden, welche in den eimzelnen Gebirgsgruppen sicher parallelisierbar sind. Diese Bestrebungen sind bereits ülteren Datums, die einzeinen Hintei- lungen berücksichtigen aber nur die kristallinen Sehiefer der eizelnen Ge- birgseinheiten und eine regionale vergleichende Identifiz1e- rung der unterschiedenen Einheiten steht noch aus. In dieser Arbeit kön- nen die als gleichalterig betrachtbaren und auf einer gleichen Stufe der Regionalmetamorphose stehenden Hisen-Manganerzzüge eine erstklassige Rolle spielen. Budapest, November 1919. 1 BgRuwxo SANDERS: Über tektonische Gesteinsfazies. Verhandlungen der k. k. Geol. Re:chsanstalt.:-1912. p. 250. B) KURZE MIITEILUNGEN. . gi NOTICES SUR LES BRISSOIDES DE LÉOCÉNE DE LA TRANSYLVANIE. Par ME VOGE Dans sa Description des Echinides fossiles de la province de Barcelona; M. LAMBERT a montré, guau lieu du nom générigue BEuspatuangus AG. 1847. la priorité convient au nom Brissoides, établi par KrErw en 1734. La pluspart des auteurs na pas accepté cette rectification, et vraiment il est difficile de se séparer dun nom tellement enraciné, comme est DEuspatangus. Mais je crois, guant on veut étre conséguant, guant on veut respecter les conventions con- cernant la priorité, il faut mettre a part tel argument et réimttegrer le nom, gui a evidemment la priorité. Dans VÉocéne et VOligocéne inférieur de la Transylvanie les Brissoides appartiennent aux Echinides les plus communs. D7aprés les deseriptions des divers auteurs — E. DE PÁávAY-VaJwsa, CH. HOoFMANN et A. KocH — on y connait cing espéces, dont plusieurs sont en effet trés communes. Occupé dune revision des Échinides éocénigues de la Transylvanie, gui se trouvent dans le musée de VInstitut Géologigue Hongrois, j-ai étudié aussi les Brissoides, sur lesguels je voudrais faire ici guelgues notices. Hors Veuvre de CorrEau, gui a donné dans la Paléontologie Francaise des diagnoses de chacune des cing espéces, la litterature de ces Brissoides est depuis leur premiére description presgue nulle. Cest Vunigue Br. Pávayn, gui était traité en 1901 par OPPENHEIM dans ses kPriabonaschichtem, et gui fut Va mis dans la synonymie de Br. minutus de VEocéne du Vicentin. En effet, les deux espéces — Br. minutus et Br. Pávayi — sont trés voisines Vune de Vautre, mais on peut cependant constater assez de différences entre elles pour les tenir separées. Le Br. Pávayi est toujours plus étroit en arriére, sa taille est plus ovoide, le Br. minutus est plus ellipsoidal, plus large, arrondi en arriére. La fascioile peripetale se rapproche chez le Br. Pávayi en avant tellement de Vambitus, gufelle est du dessus a peine visible, chez le Br. mmutus elle y reste toujours bien éloignée. Les Brissoides de la Transylvanie sont en généralité bien distinets entre eux. Des exemplaires plus grands du Br. Haynaldi peuvent étre au premier coup d"oeil confondu avec le Br. crassus, mais ils ont leur sillon antérieur toujours plus profond, leur fasciole peripetale pas anguleuse en avant. Le Br. crassus se rapproche en guelgue maniére du Br. multituberculatus, gui fut uni par a züllés áltam ál a Hi KURZ3 MITTEILUNGEN. 139 DE LORIOL avec son Br. formosus (Euspatangus), mais il se distingue de toutes ces formes par ses zőaes poriféres relativement beaucoup plus larges et son sillon antérieur encore moins profond, presgue nul. II y a encore une espéce parmi les Brissoides, gui se rapproche sous certains rapports du Br. crassus. Gest le Br. patellaris de la (Ranikot series de VInde.- Bien gue la mauvaise figure, donnée de cette espéce par D"AROHIAC et HAIME ne permet pas une comparaison particuliére, on voit pourtant, gue la fasciole de Br. patellaris limite üne aussi grande partie de la surface, comme chez le Br. crassus. Pourtant les deux espéces ne semblent pas avoir beaucoup de commun. Néanmoins je crois, gue VEusp. patellaris cité par HAUER et STACHE ! de VT Eocéae de la Transylvanie sera plutót un Br. crassus, guun Br. transywanicus comme le suppose CH. HOFMANN, parcegue cette derniére espéce est bien différente de Br. patellaris. II est vrai, elle est aussi applatie, mais son sommet ambulacraire est beaucoup plus excen- trigue en avant, ses aires ambulacraires posterieures sont plus courtes, leur extrémité est beaucoup plus eloigné du bord postérieur, par conséguent aussi la fasciole peripetale est placé a une assez grande distance du bord postérieur. II y a encore une espéce de IV Éocéne de VInde gui se rapproche d"une des Brissoides de la Transylvanie. C"est le Br. rostratus (Euspatangus) décrit et figuré par DÁRCHIAC et HAIME, puis par DUNCAN et SLADEN. Cette espéce est tellement voisine du Br. gibbosus, guelle se distingue du dernier gue "par son test un peu plus applati. Cest principalement Vapex, gui est chez le Br. gibbosus plus renflé. II est intéressant, gue parmi les cing Brissoides de la Transylvanie se trouvent deux, dul se rapprochent plus ou moins de certains Brissoides de VInde. Ce me parait autant plus remarguable, parcegue la faune eocénigue de VInde est connue comme assez étrangére des faunes européennes. ("est la seule Transylvanie dans I Europe (excepté naturellement la Russie, et I Europe orientale en généralité) ou on a constaté déja auparavant telles analogies asiatigues dans VÉocéne (la Gryphaea Esterházyi p. e. parait dans VÉocéne de la Tran- sylvanie et dans Vétage de Férghana), malgré gue la Transylvanie est aujourd"hui fermé vers Vest par les Carpathes, et gwelle appartienne sous le rapport géographigue absolument a DHongrie propremant dite, dont la faune eocéne est dun caractére tout a fait européen. Cela parait démontrer gue ces deux régions aujourd"hui si strictement liées par la guirlande des Carpathes, etaient pendant VÉocéne séparées, et gue la mer eocénigue sjétandait de VInde vers Vouest jusgue dans la Transylvanie, mais pas plus loin. Mes études offrirons peut étre encore plus de preuves echinologigues pour cette supposition. 1! HAuvER et SrTaAcHE: Geologie Siebenbürgens p. 618. BEMERKUNGEN ÜBER DEN NEUEN FUNDORT VON MYSIDIOPTERA (PSEUDACESTA 9) GRANDIS GAÁL IN DER GEGEND VON FELSŐKENESD. Von PAUL ROZLOZSNIK. Um die UngewiBheit des Fundortes der Mysidioptera grandis GAÁL, der mit (Gegend von Felsőkenesds bezeichnet wurde, zu kláren, halte ich eine genauere Bezeichnung für zweckmáBig. Der Fundort befindet sich in dem im Jahre 1917 beim Maschinenhause von Facsebánya vorgetriebenen, neuen, vor- láufig namenlosen öStollen. Die Fossilien wurden in einer Tiefe von 200 m gefunden. Der genannte öStollen liegt cca 500 m weit vom Knobloch-őStollen entfernt. GÉZA PLANDER, der mir seinerzeit die Funde zum Bestimmen übergab, bemerkte damals, er hütte vor Jahren in den Kenesder Steinbrüchen gleichfalls eine Lima grandis gefunden, die er seinerzeit Dr. BTEFAN FERENCZI übergab. () REFERATE. 1. Dr. St. Gaál: Studien über die fossilcen Limiden Ungarns (mit 9 Textfiguren). Annales Musei Nationalis Hungarici. : XVI. Budapest, 1918. p. 246— 282. Bine zusammenfassende Bearbeitung unserer einheimischen Limiden dürfte schon deshalb erwünseht sein, weil die diesbezügliehen literarisehen Angaben sehr zerstreut sind, und weil ihre Kenntnis auch dadurch erschwert ist, daB die Originalexemplare von mehreren Arten leider ganz verschollen sind. Über das Alter der Schiechten, in welcehen die von Dr. STEFAN GAÁL beschriebenen Limiden stammen, meint der Verfasser, daB es sich höchst- wahrecheinliceh um einen Schichtkomplex handelt, der sich seit der oberen Kreide (Cenoman) bis zur Mitte des Miozáns abgelagert hat. Verfasser besehreibt "sodann nech einer Übersicht über die Gattung . Mysidioptera : , Mysidioptrra grendis GAÁL. Gattung Lima Bugu ere., Untergatturg Plug.ostoma Sow. ( Ácesta H. A. ÁDAMS Inma (4A4cssta) miocaenica EIsm. var. Szabó HoFm. Untergang Radula KLEIN s. str. Endliech drei : weifelhafte L:ma-Arten. 2. Dr. Franz X. Schaffer: Allgemeine Geologie. Uber- setzt ins ungarische von Frau Dr. MARGARETHE voN PAPP-BaLoGn. Mit dem Original verglichen, ergünzt und einem Anhang verseken von Dr. KARL von Papp. (Seite 1—707. Mit 500 Abbildungen.) Budapest, 1919. Die deutsche Ausgabe wurde Dr. THEopoR FucHs, die ungarische Dr. LupwiG vos Lóczy sen. gewidmet. HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN Band II. 1919 MEN STTT A DIE HYDROGFOLOGISCHEN VERHÁLTNISSE DER UMGEBUNG VON SALGÓTARJÁN. Von Dr. ZOLTÁN SCHRÉTER.! SSL edem ateltem E Einleitung. Der heutige Zustandder Wasserversorgung von Salgó- tarján. Die Ausbeutung der Kohlenflöze des gro8en Tertiárbeckens der Dajó-Zagyva-Ipoly-Gegend zog eine rapide Entwicklung der einzelnen Ansie- delungéen des Beckens, namentlich der Ortschaít Salgótarján nach sich. Hierher" wurde Jahrzehnte himdurch nicht nur die im unmittelbaren Umkreise, sondern auch in der weiteren Umgebung gewonnene Kohle gebracht, um auf der Staatsbahn in die verschiedenen Teile des Landes verfrachtet zu werden. An der Eisenbahn-Hauptlinie, an der Ouelle der Kohlengewinnung entstanden mit der Zeit auch mehrere möüchtige Fabriksanlagen, wie das IEisenwerk cRimamurány-Salgótarjáner Vasmű R.-T., die Flaschenfabrik Salgótarjáni Palackgyárv, deren Betrieb sich auf den Braunkohlenbergbau von Salgótarján gründet. Der Kohlenbergbau, sowie die groBen Unternehmungen brachten einen gewaltigen Zuwachks der Bevölkerung mit sich. Leider entwickelte sich jedoch die in einem engen Tal gelegene eigentliche Stadt (ohne die Arbeiterkolonien) ganz regellos und infolge des raschen Anwachsens der Stadt wurden auch die hygienischen Anforderungen wenig berücksichtigt. Die Stadt hat bis heute keine Wasserleitung und keine Kanalisation. Die meisten Brunnen führen sehlechtes Wasser, ein groBer Teil derselben ist der Infektion ausgesetzt. Die offenen Aborte, die Kanüle leisten der Verbreitung von Seuchen noch mehr Vorschub. Auf den Stra8Ben liegt im Sommer viel mit sehwarzen Kohlen- partikelchen vermengter Staub, der erst in neuester Zeit durch regélmábiges Besprengen der StraBen niedergeschlagen wird. In dem jungtertiáren: Becken der Flüsse Sajó —Zagyva—lIpoly lagern bekanntlich Braunkohlenflöze. Ín den tiefer abgesunkenen Schollen der Becken- 1 Vorgetragen in der Fachsitzung der Ungarischen Geologischen Gesellschaft am 29. Jánner 1919. 142 HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. ausfüllung sind diese Naturschátze bereits ausgebeutet. Eine natürliche Folge " des Braunkohlenbergbaues war, daB sich die Wasserführung der Schichten über der Kohle in die Gruben ableitete, aus denen das Wasser sodann als Grubenwasser zutage gefördert wurde, um die Wassermenge der oberirdisehen Wasserláafe zu vermehren. ; Schon aus dem Gesagten erhellt, da8 man bei Lösung der Frage der Wasserversorgung einer Ansiedelung, namentlich aber eines Grubenortes in hohem Grade mit den geologischen, stratigraphischen und tektonischen Ver- hültnissen rechnen muB; der Lösung dieser hydrologischen Frage muBR die Kenntnis und Erwájzung der geologischen Verháltnisse zugrunde liegen. I. Geologische Verhültnisse. Die jungtertiáre Beckenausfüllung der Umgebung von Salgótarján kann im groBen Ganzen in drei Gruppen gegliedert werden: 1. in die Schichten- gruppe im Liegenden der Kohle, 2. in die produktive Schichtengruppe und 3. in die Schichtengruppe im Hangenden der Kohle. 1. Die Sechichtengruppe im Liegenden der Kohle. 1. Zu unterst liegt Kisceller Tegel (unteres Oligozán) von unbekannter Máchtigkeit, der jedoch nur auf einem eng begrenzten Gebiete zutage tritt (Umgebung von Kishartyán: Hadászó-puszta). Unzweifelhafít ist er auch unter- halb Salgótarján vorhanden, jedoch in gewaltiger, unbekannter Tiefe. Übrigens führt er kein Wasser. 2. Oberoligozáne-untermiozáne (aguitanische) glaukonitisehe Sandstein- gruppe. Dieselbe besteht vornehmlich aus gelbem und bráunlichgelbem Sand- . stein und Sand. Nach E. Noszky finden sich darin stellenweise auch dünne Toneinlagerungen. Die oberstea Schichten dieser Gruppe bestehen stellenweilse aus Schotter. Diese Schichtengruppe, der kCerithiensandsteiny der Bergleute von Salgótarján ist in etwa 550 m Müchtigkeit bekannt. Stellenweise kann diese Bildung als wasserírei bezeiechnet werden, samidibs warts wieder führt sie ziemlich reichlieh Wasser AT SOSIEMES wasserreich zeichnen sich besonders djisobersten Sechottersechich- ten der Bildung aus. Es mu8 jedoch ausdrüecklicn betont werden, daB diese Schotterschichten nur als lokale Fazies ausgebildet sind, da8 sie daher nicht überall im ganzen Becken auftreten. Die Máchtigkeit des Schotters ist ver- schieden, sie schwankt von einigen bis 50 m Müchtigkeit. Der Schotter scheint namentlich unter Salgótarján und nördlich-davon ausgebildet zu sein, südlich und südwestlich aber zu fehlen. Hier lagert der Sandsteingruppe unmittelbar Rhyolittuff auf. Im Senkschacbt am Baglyasalja scheint er z. B. fehlen. 2. Die produktive Schichtengruppe. Diese Bildung besteht aus einer Wechsellagerung von Ton, Sandstein und Kohlenflözen. Hierher muB auch derim Liegenden des tiefsten Tones auftretende plastische Ton und der Rhyolittuff gerechnet werden. st anaetátttátttzzkazztajót-sttásaáíhtátttzjaátásrtktbattátttűő a asztat tkánt átt ánátétkékökttkáedáaásátneztttttktttíttttltkáktílltltkéíltsázzánákka z HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. 148 1. Der Rhyolittuff ist von schwankender Möchtigkeit. Bisweilen ist er nur einige, anderwárts wieder bis 50 m michtig. Zuweilen fehlt er gönzlich. Im Senkschacht am Baglyasalja, z. B. ist er 10 m michtig. Es ist ein feinkörniges, weiBes, dichtes, kaolinisiertes Gestein, führt daher selbst kein Wasser, ja ist sogar undurchlássig. Eben deshalb sickert das Wasser, der in seinem Hangenden folgenden Sandsteine zuweilen an seiner Oberfláche in der Richtung des Schichtenfallens ab. 2. Plastischer Ton. Im unmittelbaren Liegenden des tiefsten Flözes tritt mitunter eine Schicht blauen, plastischen Tones auf, deren Müch- tigkeit von kaum einigen bis 30 m schwanken kann. Zuweilen fehlt sie ganz. S1e ist wasserundurchlássig. Manchmal tritt an der Grenze des Tones und der darüber folgenden Kohle Wasser in Form von Schichtguellen zutage. 9. Das untere oder Hauptflöz. Bald liegt es unmittelbar dem Rhyolittuft, bald wieder dem plastischen Ton auf. Es ist 2-5 m miüchtig. 4. Dunkelgrauer Schieferton, von den hiesigen Bergleuten cKanafa8b; genannt. Seine Máchtigkeit betrügt 8—4 bis 60 m. Er ist wasser- undurchlássig. Rt PASS Sandstein, ungefáhr 15 m miüchtig. Nicht wasserführend. 6. Kleines oder mittleres Flöz. 7. Behieferton. Etwai 20 m miáchtig. Undurchlássig. 8. Bandstein, ungefünr 10 m müchtig. Führt kein Wasser. 9. Erstes oder oberes Flöz.. 3. Die Behithtengruppe im Hangenden der Kohle. Diese Schichtengruppe besteht aus Sand, Sandstein, Schieferton, dünn geschichtetem sandigen Ton (Schlier) und vertritt in ihrem unteren Teil das : Burdigalien in ihrem oberen Teil aber das Vindobonien. Hierher gehören fol- gende Schichten : 1. Teredo-Schicht. Dies ist ein dünner, feinkörniger graugelblicher Sandstein, in welchem Ausfüllungen der Bohrlöcher der Bohrmuschel Teredo norvegica SPENGL. zu sehen sind. Diese Schicht führt kein Wasser. 2. Schiefriger Ton, etwa 10 m müchtig. Wasserundurchlássig. 3. (Cardienschiechten. Dies sind Sand, mergeliger Sand und lockerer Sandstein, etwa 20 m möüchtig. In einzelnen Schichten dieser Gruppe treten in groBen Mengen Steinkerne und Abdrücke einer Cardium-Art auf, die . 1eh als ident mit der in den Braunkohlenbildungen des Sajótales vorkommen- den Art Cardium (Cerastoderma) arcella Dus. halte. Was ihre Wasserführung betrifft, sind mit diese Schichten nicht genügend bekannt. Sie wurden mir als nicht wasserführend geschildert. 4. Pectenführende Schichtengruppes. Diese Schichten be- stehen aus Sand, mergeligem Sand und lockeren Sandstein. Ihre Müchtigkeit betrágt etwa 15 m. Sie sind fossilreich, fübren besonders viel Pectinecs, nament- licn Pesten (Chlamys) praescabriusculus Fonxr. Diese Schichten führen nach Angabe der Leitung der Kohlengrube Wasser. 5. Sehlier. Die obersten Hangendschichten bestehen gewöhnlich aus dünngeschichtetem sandigen Ton und Tonmergel. Ihre Müchtigkeit betrágt bis 300—500 m. Der untere Teil der Bildung entspricht unzweifelhafít der obersten 144 HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. Partie des Burdigalien (unteren Mediterran), also dem echten Schlier, der obere Teil übergeht jedoch meimer Ansicht nach unmerklich in das Vindobonien, ds ásédas Vindobgnien ist hier im Schlierfazies entwickelt. 6. SchlieRlieh sei nebenbei bemerkt, da8$ man an einzelnen Punkten des Braunkohlengebietes von Salgótarján Laven der im Pliozün (in der levantinischen Stufe) ausgebrochenen Basalte antrifft. Reste solcher Basaltlavendecken finden sich auf den Bergen Somlyó, Pécskő, Nagy- und Kissalgó. Da sie etwas weiter von Salgótarján liegen, können sie aus unserem " Standpunkt auBer Acht gelassen werden. 7. Holozün. Hierher gehören die Alluvionen des Tarjánbaches und seiner Nebentüler. Die Anschwemmungen bestehen aus hauptsáchlich sandigen Deponien, die aus dem umliegenden Hügellande stammen und hier aufgehüuít wurden. Diese Bildung führt in der Regel reichlicnh Wasser. Die geologisehen Daten der beiliegenden hydrologisehen Karte verdanke ich meinem Freunde Herrn E. Noszxy, der mir mit Rücksicht auf die Wich- tigkeit der Sache seine Original-Aufnahmsblátter zur Verfügung stellte. II. Tektonik. Die Schichten des Tertiörbeckens der Sajó und Ipoly befinden sich nicht in ihrer ursprünglichen Lagerung, sondern sie sind zerbrochen, die einzelnen Schollen sind gesunken oder gekippt, andere Partien wieder sind in ihrer ursprünglichen Lage geblieben oder gehoben worden. Es herrschen hier zwei, aufeinander ungefáhr senkrechte Verwerfungslinien vor Die eine derselben ist NE—SW-lich, die andere hierauf senkrechte XNW—SE-lieh. Die erstere ist nach Noszky ülter, jedoch weniger bedeutend, die letztere ist jünger, wichtiger, sie verursachte bedeutendere Niveauuntersehiede -wischen den Schollen hervor. Die von den Verwerfungslinien eingefagten Schollen fügen sich etwa, wie die Ouadrate eines Schachbrettes nebeneinander, In der náheren Umgebung von Salgótarján finden sich nur NW—SBE-lieh streichende Verwerfungen, so daB man es hier lediglich mit NW—SE streichen- den Schollen und Gruben zu tun hat. Von den einst höher anfragenden Horsten wurden die höheren Schichten, also auch die Kohle, seit dem Rückzug des Meeres (also seit Beginn des Pliozáns) durch Denudation abgetragen, in den tiefler abgesunkenen Gruben hingegen sind die kohlenführenden Schichten erhalten. Der Kohlenbergbau konnte sich also nur in den einzelnen, durch Verwerfungslinien genau begrenzten Gráben entwickeln, in den Horsten niemals. Dieser Umstand ist auch aus dem Standpunkte der Hydrologie sehr wichtig, wie weiter unten gezelgt werden soll. I III. Hydrologische Verhültnisse. 4) Die wasserführenden Horizonte. 1. Die agüitanische Sand- und Sandsteingiu pipi ama Liegenden der Kohle. Diese Gruppe weist, wie auch aus der beiliegen- HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN, 145 den Karte erhellt, eine verháltnismá8ig gro8e Verbreitung zutage auf und nimmt die Niederschlagswásser im allgemeinen rasch und leicht auf. Theore- tisceh ist daher zu erwarten, da8 diese Schichtengruppe viel Wasser führe. Beim Niedersickern stöbt das Wasser schlie8lich an eine wasserundurchlássige Tonschicht,- über welcher sich dasselbe ansammeln kann. Wie erwáhnt, fügen sich zwischen die Sand- und : Sandsteinschichten dünne Tonschichten ein und diese halten das Wasser ganz ohne Zweifel auf, auf ihrer Oberfláche sickert das Wasser in der Fallrichtung der Schichten ab. Die meisten Ouellen, die aus dieser Schichtengruppe entspringen, treten an solchen zwischengelagerten Tonschichten zutage, es sind also einfache Schichtenguellen. Solche sind die auf beiliegender Karte mit den Zahlen 1—9 und 18—16 bezeichneten Ouellen. Sie sind im allgemeinen arm an Wasser. Eime Ausnahme bilden die aus dieser Schichtengruppe entspringenden Ouellen namens Polyánkút und Csatókút, die keine einfachen $Schichtguellen sind, sondern. deren Wasser, an je einer Spalte oder Verwerfung aus einer gewissen Tiefe " aufsteigt, daher" unter hydrostatischem Druck steht. Solche Spalten, kleinere oder grölere Verwerfungen, die an der Oberfláche gar nicht zu sehen sind, auf die hydrologisehen Verháltnisse jedoch von EinfliuB sein können, durchsetzen das ganze Becken in grof8er Anzabhl. Es muúB die eigenartige Tatsache betont werden, daB diese Schichten- gruppe nicht überall in gleicher Weise Wasser führt. Trotzdem sie im all- gemeinen aus durchlássigen Schichten besteht, erweist sie sich stellenweise ganz wider jede Theorile trocken. Im Süden und Südwesten der Stadt treten aus der Sandsteingruppe keine Ouellen zutage. Es liegt deshalb auf der Hand, da8 es sehr gewagt wáre.im Gebiet von Salgótarján in diese Schichtengruppe auf aufsteigendes oder gar artesisches Wasser abzubohren. 2. Das burdigalenische Schotterlager. Wie erwáhnt, ist dieses Schotterlager nur lokal entwickelt. Es ist jedoch hydrologiseh wichtig, da es wasserreich ist. Dieses Schotterlager ist auch unter Salgótarján vorhan- den und erstreckt sich nach Noszkv von hier gegen N. Aus diesem Schotter gewinnen die wasserreichsten Brunnen von Salgótarján ihr Wasser, so nament- licn der Brunnen am Hauptplatz (VI.) und der Brunnen in der Náhe des Kohlenladeplatzes der Staatsbahnen (VII.). 3. Zwischen dem Rhyölittuff und dem unteren Kohlenflöz liegt im all- gemeinen dünnerer oder miüchtigerer plastischer Ton, zuweilen lagern sich jedoch zwischen diese beiden Bildungen an öStelle des Tones sandige Schichten (z. B. am Baglyasalja), die Wasser führen. Der dichte, kaolini- sierte, tonige Rhyolittuff ist undurchlássig, deshalb flie8t das in dem darüber liegenden Sand befindliche Wasser an der Schichtenfláche des Rhyolittuffes in der Fallrichtung ab. Das hier zutage tretende Wasser bildet also Sehichten- guellen, die in dem Senkschacht am Baglyasalja ziemliech reich sind. Nach Mitteilung des Herrn Oberingenieurs PóRA wird die im Senkschacht sich an- sammelnde Wassermenge durch eine tüglich bis 12 Stunden arbeitende elek- trische Pumpe gehoben. Die in dieser Zeit ausgepumpte Wassermenge. dürfte 100 m? betragen. Földtani Közlöny. XLIX. köt. 1919. 10 146 HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. 4. Wo unter dem unteren Kohlenílöz unmittelbar der er- wáhnte plastische Ton liegt, dort entspringt an der Berührung der beiden Bildungen stellenweise ebenfalls Wasser. Bei der Wasserversorgung der Stadt kommt es jedoch nicht in Betracht. 5. DieSande und Sandsteine der sog. KPecten-Schichtem im Hangenden der Kohle führen Wasser, jedoch wie es scheint. in geringerer Menge. Da diese Schichten, aus welcher die Brunnen der Grubenarbeiterkolonie ihr Wasser erhalten, im unmittelbaren Hangenden der Kohlenbildung liegen, wurde ihr Wasser durch den früher hier in der Tiefe betriebenen, vom Forgách- Schacht ausgehenden Bergbau abgeleitet. Seit der Erschöpfung der hiesigen Flözpartien und Einstellüng des Bergbaues hat sich jedoch wieder Wasser in diesen Schichten angesammelt. Da jedoch dieses Wasser mit den die alten Baue ausfüllenden Wassermengen kommuniziert, ist es verdüchtig und kann bei der Wasserversorgung der Stadt nicht in Betracht kommen. 6. Der holczüne (alluviale) Scehotter und Sand. Die in den Tülern des . Tarjánbaches und seiner Nebengewüsser lagernden sandig- sehotterigen Alluvialschiehten führen im allgemeinen viel Wasser. Diese im Alluvium langsam absickernden unterirdischen Wasserláufe werden durch das seitwárts einsickernde Wasser einerseits des Haupttales, andererseits der ver- sehiedenen Seitentüler gespeist. Die Büche der kleineren Nebentüler sind oít den ganzen Sommer hindurch trocken, da sich das Wasser in dem sandigen Bett vollstándig verliert. Unzweifelhaft ist jedoch auchim heiBesten Sommer, wenn auch in geringerer Menge, unterirdiscehes Wasser in diesen Tülern vaor- handen. In den breiteren Talabschnitten können daher jedenfalls wasserreiche Brunnen in die alluvialen Sand- und Schotterschichten gegraben werden. B) Ouellen. Die Ouellen sind niechts anderes als Ausflüsse des in den soeben be- sehriebenen Schichten enthaltenen Wassers. Die Ouellen sind gröBtenteils Schichtguellen, zum geringeren Teil steigen sie an Klüfíten, Verwerfungen empor. Die Ouellen sind meist unbedeutend, nur wenige sind wasserreich: diese letzteren sind die an Klüften. aufsteigenden Ouellen. 1. Ouelle; entspringt aus den oberoligozünen Schichten. 2. Ouelle. Sie entspringt aus der aguitanischen Sand-, Sandsteingruppe im Liegenden der Kohle. Sie ist wasserarm. 3. Ouelle; entspringt aus der Sand- und Sandsteingruppe im Liegenden der Kohle ; führt wenig Wasser. 4. Ouelle. Diese entspringt ebenfalls aus der liegenden Sand- und Sandsteingruppe und führt auch spárlich Wasser. 5. Ouelle aus derselben Bildung. Wahrscheinlich ist es eine Sehicht- guelle, jedoch arm an Wasser. 6. Ouelle aus derselben Bildung. Sie ist arm an Wasser. 7. 0 uelle, auch diese sehwache Ouelle entspringt aus derselben Bildung. ÍYDROLOGÍSCHE MÍTTEILUNGEN. 141 8. Ouelle. N-lich von Salgótarján am tiefsten Punkt des Grabens beim Judenfriedhof. Etwa 200 m von der LandstraBe befindet sich an der Gruben- sohle wasserstándiges Terrain, an welchem das Grundwasser an mehreren Punkten hervorguillt. Als Ouellen sind diese ungefaBten Ausflüsse kaum zu bezeichnen. Der Umstand, da8 das Wasser unmittelbar beim Friedhof zutage tritt, ferner, daB es angebliech früher nicht weit talaufwárts Senkgruben gab, sehlieBt eine Verwendung des Wassers, zu welchem Zweck immer, vollstán- dig aus. 9. Ouelle. Im NE-lichen Teil von Salgótarján, in der Náhe der Kohlen- ladestelle der Staatsbahn befindet sich eine kleine Ouelle, die als Brunnen gefaBt wurde, deren Wasser jedoch unten als Ouelle überguillt. Ihre Wasser- menge ist gering. Meine Temperaturmessung ergab 119? (5. Juni 1918). Das Wasser ist rein, von gutem Geschmack, es entspringt als Schichtenguelle aus der liegenden Sandsteinsehichtengruppe. 10. Ouelle, der sog. Polyánkút. NE-lich von Salgótarján in einem linken Seitentale des Tarjánbaches. nahe der Wasserscheide gegen den Zagyva- bach tritt an der LandstraBe, am FuB einer Weide eine reiche Ouelle, der sog. Polyánbrunn zutage. Das Wasser ist rein, farb- und geruchlos, von gutem Geschmack. Am 5. Juni 1918 betrug seine Temperatur 10 C€9. Pro Sekunde dürfíte hier eine Wassermenge von 2—3 1 abflieBen, so dab der Brunnen nach meiner Schátzung 100—150 1 Wasser pro Minute liefert. Diese Ouelle ist zusammen mit dem Csatókút die reichste Ouelle der Gegend. Der Polyánkút entspringt aus der liegenden Sand-, Sandsteingruppe, u. zw. wahrscheinlich an einer Spalte oder einer kleineren, zutage nicht wahrnehmbaren Verwerfung. Es ist also eine unter hydrostatischem Druck stehende, aus einer gewissen Tiefe aufsteigende Ouelle, A 11. Ouelle, bei dem Elektrizitátswerk der Bergbaugesellschaft. Diese Ouelle entspringt NE-lich von Salgótarján in unmittelbarer Náhe der Wasser- scheide. An der AusfluBstelle befindet sich ein gro8Bes Reservoir, in welchem das ausflieBende Wasser aufgefangen wird. Pro Minute fliebt 80 1 Wasser in das Reservoir. Samt dem nicht aufgefangenen Wasser kann das Debit dieser Ouelle auf 50 1 geschützt werden. Auch diese Ouelle entspringt aus dem liegenden önndstein, wahrscheinlich steigt sie an einer Spalte auf. 12. Ouelle, der Csatókút. S55E-lienh von der Ortschafit Zagyva, am rechten Ufer des Zagyvabaches, an der LandstraBe entspringt der sehr wasser- reiche Csatóbrunn als an einer Spalte aufsteigoande Ouelle aus dem liegenden Sandstein. Die Ouelle ist schön gefaBt, jedoch so wasserreich, dab sie trotz der Fassung seitwárts hervorbricht. Das Wasser ist tadellos, rein, geruch- und geschmacklos. Das Debit kann auf 100—120 1 pro Minute geschátzt werden. Samt dem Polyánkút ist dies die wasserreichste Ouelle der Umgebung von Salgótarján. : 13. Ouelle. In dem Tale ESE-lich von Salgótarján beim Zusammen- stoBen der beiden Ouellüste des Grabens entspringt aus dem liegenden Sand- stein eine unbedeutendere 0uelle. 14. Ouelle. SE-lieh von Salgótarján, an der NW-Lehne des Somlya- 10£ 148 ÁÉYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. berges; im obersten Teile des hier herabziehenden Tales entspringt aus der die Koblenflöze" einsehlieBenden Schichtengruppe eine kleinere Ouelle, die jedoch weiter unten versickert. : 15. Ouelle. Im mittleren Teile des oben genannten Tales an der NW-Lehne des Somlyaberges bricht am linken Abhang aus dem liegenden Sandstein Wasser in Form einer Ouelle hervor. 16. Ouelle. Im unteren Teil desselben Tales tritt aus der die Kohlen- föze einsehlieBenden Schichtengruppe eine kleinere Ouelle zutage. Pro Sekunde dürfte hier 14 1 Wasser hervorbrechen. Am 6. Juni 1918 vormittags mabB ich an dem Wasser -eine Temperatur von 8-5 C , bei einer gleiehzeitigen Luft- temperatur von 14:5 C". C) Brunnen. Die Brunnen sind künstliche Aufschlüsse des Wassers der verschiedenen wasserführenden Horizonte. Ich untersuchte im Gebiet von Salgótarján zahl- reiche Brunnen um festzustellen, ob sich darunter solche finden, die bei der tadellosen Oualitát ihres Wassers bei der Wasserversorgung der Stadt in Frage kommen könnten. Auch rechnete ich darauf, Fingerzeige zu bekommen, wo etwa ein oder mehrere so wasserreiche Brunnen gegraben werden könnten, die den Wasserbedarf von Salgótarján decken würden. Die untersuchten Brunnen sind die folgenden : I. Brunnen;! derselbe ist im südlichen Teil der Stadt, auf dem Grund von S. Weinberger: im: Alluvium des Tarjánbaches gegraben. Seine Tiefe be- trágt 850 m, die Höhe der Wassersáule 0:50 m. Er ist also nicht wasserreich, sein Wasser ist von zweilfelhafter Oualitát. II. Brunnen. Derselbe befindet sich etwas: N-lieh vom vorigen, auf dem Hofe der kSalgótarjáner Sparkassas. Auch dieser befindet sich im Alluvium des Tarjánbaches. Unzweifelhafít ist er ebenso tief, auch seine Wassermenge dürfíte dieselbe sein. : : III. Brunnen. Am rechten Ufer des Tarjánbaches, an der Abzweigung der LandstraBen befindet sich ein wasserreicher stüdtischer Brunnen. Da sein Wasser tadellos ist, speist er sich offenbar nicht aus den oberen Alluvial- sehichten, sondern aus irgend einer tieferen Schicht, wahrscheinlich aus tiefe- rem Alluvialschotter. IV. Brunnen. Etwas NW-liceh vom vorigen, in der Hüuserreihe des westlichen Teiles der Stadt befindet sich am Hofe der Branntweinbrennerei ein reiner und viel Wasser führender. Brunnen. Die geologischen Verhültnisse sind hier offenbar die gleichen, wie beim Brunnen III. V. Brunnen. Der offene Stadtbrunnen am Viehmarkt; am rechten Ufer des Tarjánbaches, liegt in der Alluvialebene des Baches und ist in das öltere Alluvium gegraben. Seine Tiefe betrágt 2:65 m, die Wassersáule darin ist 185 m hoch. Das Wasser ist trüb, sehlecht von Geschmack, so dab es nur 1 Die laufenden Zahlen der Brunnen entsprechen den Zahlen auf der Karte Tafel I. HYDROLOGÍSCHE MITTEILUNGEN. 149 zum Waschen und zum Trünken der Pferde gebraucht wird. Seine Temperatur betrágt 9 C"9. VI. Brunnen, Stadtbrunnen am Hauptplatz. Dies ist der . wichtigste und wasserreichste Brunnen der Stadt. Er besitzt einen 8 m tiefen und etwa 2 m im Durchmesser weiten Schacht. Das Wasser ist klar, farb-, geruch- und geschmacklos. Am 5. Juni 1918 betrug seine Temperatur 11-69. Die Wassersáule bleibt 1 m unter der Oberfláche, sie ist also 7 m hoch. Die Ouelle des Brunnens ist demnach sehr wasserreich. Ursprünglich war dieser Brunnen nur 4 m tief, er hatte damals angeb- liceh sehr wenig und schlechtes Wasser, etwa wie heute der Brunnen V am Viehmarkt. Der Magistrat beschloB endlich, den Brunnen tiefer graben zu lassen, in der Hoffnung, es werde sich tiefer mehr und besseres Wasser finden. Der Brunnen wurde dann 8:5 m tief gegraben und in dieser Tiefe brach das Wasser aus schotterigem Sand mit so einer Kraft hervor, daB ein Weiter- graben unnötig war, bei der Kraft des hervorbrechenden: Wassers aber wohl auch unmöglieh gewesen würe. Das obere schlechte Wasser wurde isoliert, damit es nicht in den Brunnen flieBe. Sodann stieg das Wasser der unteren wasserführenden Schicht 7-5 m hoch im Schacht empor. Offenbar gibt es hier also zwei wasserführende " Schichten, die durch eine undurchlássige, tonige Schicht voneinander getrennt sind. Über der unteren wasserführenden Schicht muB bis mindestens 8 m Tiefe eine undúrehlássige Schicht angenommen werden, so ist es námlich zu verstehen, dab man bis 8-5 m Tiefe ungestört graben konnte und da8 das Wasser, sobald die untere, wasserführende Schicht erreicht wurde bis 775 m Höhe aufstieg. Dieser Um- stand beweist auch, da8 das Wasser unter hydrostatiscehem Druck steht. D. i. . der Brunnen am Hauptplatz ist nichts anderes, als ein negativer artesischer Brunnen von geringer Tiefe. Hierauf deutet auch der Umstand, daB der Wasserspiegel des Brunnens trotz der reichlichen Inanspruchnahme und der Dürre der letzten Sommer stándig blieb, nicht sank, VII. Brunnen. Bei der Mündung des Zagyvarónaer Tales, am Nord- ende der Stadt, an der Kreuzung der LandstraBe und der zum Stahlwerk und zu der Koblenladestelle der Staatsbahn führenden Schienenstránge befindet sich ein stádtischer Brunnen, dessen Wasser ebenfalls klar, gut ist. Der Brunnen ist wasserreich. Unzweifelhaft ist dies ein Ebenbild des Brunnens VI, auch dieser Brunnen wird aus der unteren wasserführenden Schicht gespeist und das Wasser steht offenbar auch hier unter hydrostatiscehem Druck. Seine Tiefe betrágt angeblicn 6—7 m. Auch bei diesem Brunnen ist die Inanspruchnahme von keinem EinfluB auf die Höhe der Wassersáule. Er fállt also unter die gleiche Beurteilung, wie der Brunnen VI. VIII. Brunnen. Der Brunnen im Spital des BHisenwerkes NE-lieh von Salgótarján, ist nach erhaltenen Angaben 7—8 m tief. Die Wassersáule darin ist ungefáhr 1 m hoch. Die Wasserlieferung ist gering, bei gröbBerer Inanspruch- nahme sinkt der Wasserspiegel bald genug. Dieser Brunnen erhaált sein Wasser aus den liegenden Sand- und Sand- steinschichten. 150 HYDROLOGISCHE MÍTTEÍLUNGEN. IX. Brunnen. Weiter NE-lieh von dem vorigen, etwas §-lich vor Eisenwerk befindet sich an der FahrstraBe ein offener Ziehbrunnen, der eben- falls in den liegenden Sandstein gegraben ist. Ich fand ihn 7"60 m tief, die Wassersüule darin 2-10 m hoch. X. Brunnen. SE-lich vom vorigen Brunnen und vom Bisenwerk liegt an der Hügellehne die neue Arbeiterkolonie des Bisenwerkes. Bei einem der untersten Hüuser befindet sich auf der StraBe ein öffentlicher Ziehbrunnen, der offen ist. Ich fand ihn 28 m tief. Sein Wasserreicbtum scheint mittel- mübBig zu sein. Das Wasser ist klar, wohlsehmeckend, seine Temperatur betrug am 5. Juni 1918 9:6 C2. Der Brunnen reicht in die liegende Sandsteinschichten gruppe hinab. Da er sich auf der Hügellehne befindet, ist seine Tiefe gröber. XI. Brunnen. NE-lieh von Salgótarján, bei der zur Pányi-puszta ge- hörigen Höusergruppe befindet sich bei der StraBenbiegung ein offener Zieh- brunnen, der sich aus dem Alluvium des von der Pányi1-puszta herabkommen- den Baches speist. Ich fand ihn 2:50 m tief, die Wassersáule darin 0:62 m hoch. Sein Wasserreichtum ist also gering. XII. Brunnen. SW-lich von Salgótarján, am rechten Ufer des Tarjáner Haupttales, bei der Mündung des sog. Szentgyümölcsi-völgy befindet sich ein cffener Ziehbrunnen, der in die liegende Sand- und Sandsteingruppe hinab- reicht. Er ist 12-85 m tief, die Wassersáule darin 7"60 m hoch, er ist also sehr wasserreich. Wahrscheinlich steht das Wasser dieses Brunnens ebenso, wie jenes der Brunnen VI und VII unter einem gewissen hydrostatischen Druck. Auch der Ursprung seines Wassers dürfte der gleiche sein, wie bei den Brunnen VI und VII. XIII. Brunnen. SW-lich von Salgótarján, im gemeinsamen Alluvium des Tarjánbaches und des vom Baglyasalja herabziehenden Tales befindet sich ein von der Staatsbahn gegrabener Brunnen, mit dessen. Wasser eine zeitlang versuchsweise die Lokomotiven gespeist wurden. Die Gesamttiefe des Brunnens betrügt 8:55 m, bei meiner Anwesenheit war der sehr weite Schacht fast bis an den Rand voll Wasser. Die Wassersáule reichte bis 385 cm unter die Ober- fláche, ihre Höhe betrug also 820 m. XIV. Brunnen. Etwa im mittleren Teil des an der W-Lehne des . Somlyaberges herabziehenden Grabens lieB die Kohlengrubengesellschaft an der Grabensohle einen Brunnenschacht zur Deckung des Wasserbedarfes der Kolonie Somlyatelep und der alten Forgách-Schacht-Kolonie niederbringen. Der Schacht befindet sich in der liegenden Sandsteingruppe. Er ist 6 m tief, besitzt einen Durchmesser von 2 m. Er kann ganz ausgepumpt werden, ist also nicht wasserreich. Die Temperatur des Wassers der Ouellen und Brunnen. Die Temperatur der wasserreicheren Ouellen und Brunnen entspricht der mittleren " Jahrestemperatur, sie betrágt also durchschnittlieh 10—11 C". Hierher gehören, z. B. unter den Ouellen der Polyánkút (Nr. 10), die Ouelle bei der Kohlenladestelle der Staatsbahn (Nr. 9), von den Brunnen jener am Hauptplatz (Nr. VI) und der Brunnen X. HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. 1 [do01l . Demgegenüber gibt es einzelne Ouellen und Brunnen, deren Temperatur wáhrend des Jahres gewissen Schwankungen unterworfen ist. Die Temperatur dieser fand ich wáhrend meines dortigen Aufenthaltes (5—7 Juni 1918) etwas niedriger, als die mittlere Jahrestemperatur. Hierher gehört die Ouelle 16, die auffallend kalt war (8:5 C9). Offenbar liegt das Sickergebiet dieser Ouelle sehr nahe zur Oberfláche, was zur Folge hat, dab ihr Wasser die Schwankungen der Lufttemperatur sehr deutlich zur Ochau trágt; die Schwankung der Temperatur der Ouelle folgt der Schwankunxg der Lufttemperatur um ein bedeutendes, um Monate. Dasselbe ist bei dem 2:65 m tiefen Brunnen V, am Viehmarkt der Fall, dessen Temperatur ebenfalls nur 9C€9 betrug. Das schlechte Wasser des Brunnens sickert offenbar nahe zur Oberfláche zusammen, immerhin jedoch so tief, dass seine Temperaturveránderung der Schwankung der Lufttemperatur um ein bedeutendes folgt. DaB dies tatsáchlich so ist, das beweist der in der Lufttlinie kaum 200 m weit von hier befindliche Brunnen VI, am Hauptplatz, der bedeutend tiefer ist (8 m) und zu derselben Zeit dennoch eine Temperatur von 1102 aufwies. 3 IV. Die bei der Lösung der Wasserversorgung von Salgó- tarján in Betracht kommenden Modalitáten. Zur Sicherung der Wasserversorgung von Salgótarján bieten sich aut Grund des gesagten zwei Wege : einerseits die Aufspeicherung und Verwendung der Ouelle Polyánkút und des Wassers des daneben befindliehen Tales, anderer- seits die Verwendung des Wassers des Brunnens VI, am Hauptplatz und etwa zu errichtender, neuer, sich aus derselben wasserführenden Schicht speisender Brunnen. Letztere Lösung erscheint zweckmöáBiger. Wir wollen beide Modali- táten náher betrachten. 1. Das Wasser der Ouelle Polyánkút. Der Polyánkút entspringt aus der liegenden Sandsteinschicht, sein Wasser scheint an einer kleineren Verwerfung oder Spalte aufzusteigen. Das Wasser ist klar, geruch-, geschmack- und farblos. Seine Temperatur betrágt (5. Juni 1918) 1069. (Siehe ausführlicher 8. 147.) Die Ouelle liegt etwa 37 km ENE-lib vom Zentrum der Stadt. Wie ich annáherungsweise schátze, düríte sie pro Minute etwa 100 1 Wasser liefern, also wenig genug, um damit den Bedarf einer Stadt von etwa 14.000 Ein- wohnern zu decken. Die Ouelle würde námlich stündlich 6000 1 und in 24 Stun- den 144.0001 Wasser liefern, Hierauf entfiele auf die Person 10 1 Wasser, also etwa 1, dessen, was man bei einer kleineren Stadt für gewöhnlich an- nimmt. Die Ouelle könnte jedoch tiefer gefaBt werden, wodurch ihre Wasser- abgabe wesentlich gesteigert würde. Auch so würde jedoch das Wasser nicht genügen. 152 HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. Die aus dem Polyánkút gewonnene Wassermenge könnte auf folgende Weise vermehrt werden: man mübBte unterhalb des Polyánkút, westlich von ihm, wo sich das alluviale Tal verbreitert, mehrere groBe Sammelbrunnen anlegen. Das Wasser dieser Brunnen könnte dann dem des Polyánkút zugege- ben werden. Die Brunnen müBbten etwa 8—10 m tief sein. Vor allem müfgte jedoch einerseits die Wasserabgabe des Polyánkút gemessen, andererseits im Tale mehrere Schürfbohrungen niedergeteuft werden. Mittels dieser letzteren würde man sich GewiBheit darüber verschaffen, ob die Untergrund- und hydrologischen Verháltnisse den Erwartungen entsprechen. An eine Verwendung des Polyánkút bei der Wasserversorgung der Stadt ist nur in dem Fall zu denken, wenn diese Bohrungen ein günstiges Resultat haben. Falls der Polyánkút mit den anzulegenden Sammelbrunnen zusammen genügend Wasser liefern sollte, so mübBte das Wasser in ein Reservoir an der Lehne des Pécskő gepumpt werden und könnte von da in der ganzen Stadt leicht verteilt werden. 2. Das Wasser der liegenden Schichtengruppe unter der Otadt. Die im Liegenden der Flözgruppe befindliche Schichtengruppe, der burdi- galenische Schotter streicht von N her unter der Stadt dahin ; dieser Schichten- komplex liefert reichlich Wasser. In diesen dringt der Hauptbrunnen am Hauptplatz (Nr. VI) ei. Dieser Brunnen war, wie schon erwáhnt (3. 149), ursprünglich 4 m tief, da jedoch sein Wasser schlecht war, lieB ihn der Magistrat bis 8 m Tiefe niederbringen, aus welcher Tiefe sodann reichliches und gutes Wasser zutage trat. Das Wasser- niveau steht 1 m unter der Oberfláche und sinkt weder bei der gröBten Inanspruchnahme, noch nach der lángsten Dürre. Da dieser Brunnen wasserreich ist, könnte man auf den Gedanken kommen, bei der Wasserversorgung der Stadt in erster Reihe diesen Brunnen heranzuziehen. In diesem -Falle müBte er in erster Reihe versuchsweise aus- gepumpt werden, um festzustellen, welche Wassermenge er innerhalb 24 Stunden abzugeben im Stande ist. Wahrscheinlich würde er für sich allein die erfor- derliche Wassermenge nicht liefern können. Zweitens mübte sorgfáltig unter- sucht werden, ob das obere, verdáchtige Grundwasser genügend isoliert ist, ob also das Wasser des Brunnens durch dieses nicht verunreinigt wird. Des- halb müBte also das Brunnenwasser auch bakteriologiseh untersucht werden, ob es nicht durch einsickerndes Grundwasser infisziert ist. Es muB bemerkt werden, dab der Brunnen VII bei der Kohlenlade- stelle der Staatsbahn ebenso beurteilt werden muB, da seine hydrogeologisehen Verhültnisse ebenso beurteilt werden műüssen, wie jene des Brunnens am Hauptplatz. Die Wassermenge dieser beiden Brunnen zusammen ist jedenfalls schon so groB, daB mit ihnen und dem Bedarf nach mit weiteren noch zu grabenden Brunnen an eine Deckung des Wasserbedarfes der Stadt gedacht werden könnte. HYDROLOGISCHE HITTEILUNGEN. 153 Ein ernster Grund spricht jedoch gegen dieses Projekt. Das verdáchtige Wasser der oberen alluvialen Schicht kann nömlich allenfalls selbst bei der besten technischen Einrichtung nicht vollkommen isoliert werden, und trotz der peinlichsten Vorsicht könnten Infiszierungen eintreten. Das Wasser dieser .Brunnen bliebe immer mehr oder weniger verdüáchtig. Die untere Schotterschicht streicht unter der Stadt gegen Norden, im nördlichen Teil der Stadt unter dem rechten Ufer des Tarjánbaches ist sie .ebenfalls vorhanden. Das nördliceh vom Viehmarkt, am rechten Bachufer gelegene Gebiet ist zur Zeit noch unbebaut, es wird als Ackerland benutzt. Hier wáren am zweckmöBigsten einige 8—10 m tiefe Brunnen von groBem Durchmesser zu errichten ; ihr Wasser müBte gesammelt und in ein Reservoir an der Lehne des Pipishegy gepumpt werden, von wo aus die ganze Stadt mittels Leitungen mit Wasser versehen werden könnte. Auch hier düríte man die wasserführende schotterige Sandschicht in 8—10 m Tiefe antreffen. In diese wasserführende Schicht müf$ten so viel Brunnen gegraben werden, wie viel Brunnen die erforderliche Wassermenge liefern können ; der Wasserbedarf belüáufít sich bei 14.000 Einwohnern táglich pro Kopf 100 1 Wasser gerechnet, in 24 Stunden 1.400,000 I. Eine Infiszierung durch das Grundwasser der oberen Alluvialschiecht ist hier nicht zu befürchten, da das Gebiet hier ganz unbebaut, unbewohnt ist; so daB auch das obere Grundwasser nicht infisziert sein kann. Wichtig ist es ferner, dab das Gebiet oberhalb der Stadt, also gegen den Strom des Baches und des Grundwassers liegt, so dab das Grundwasser nicht durch die Schmutz- wásser der Stadt verunreinigt werden kann. Trotzdem mübBte auch hier für eine Isolierung des oberen kGrundwassers? gesorgt werden. Zunöchst müssen jedoch zur Klárung der Untergrund- und hydrologischen Verháltnisse Probebohrungen ins Werk gesetzt werden. Hs muB ermittelt werden, ob die untere, schotterige Sandschicht tatsáchlieh vorhanden ist und ob sie genügende Mengen von Wasser enthált. kk Die Frage der Wasserversorgung der Eisenbahnstation Salgótarján. Für die zwischen Budapest und Ruttka verkehrenden Züge der Unga- rischen Staatsbahn ist Salgótarján eine wichtige Wasserstation. Das bisher verwendete Wasser, das Wasser des Tarjánbaches ist wenig, es reicht kaum hin um die Maschinen mit Wasser zu versehen. Es ist ferner schlecht, da es Kesselstein absetzt und die Maschinen auch sonst schüdigt. Der Grund des letzteren liegt vermutlich darin, dab auch das Schmutzwasser des Hisenwerkes, der Flaschenfabrik und der Stadt selbst in den Bach abflieBt, so dab hier- durch schádliche Reagentien in den Bach gelangen. Für die Deckung des Wasserbedarfes der Eisenbahnstation bieten sich zwei Lösungen, von denen der einen als sicheren, der Vorzug zu geben 1st. AuBerdem erwöhne ich noch zwei andere Lösungen, die sich bei genauerer Erwágung als gegenstandslos erwiesen. Diese sind die folgenden : 154 HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. 1. Das Wasser des Senkschachtes am Baglyasalja. Im Senkschacht am Baglyasalja flieBt an der oberen Schichtfláche des Rhyolit- tuffes aus dem darüber liegenden Sand eine geringere Wassermenge ab; die táglich etwa 12 Stunden lang arbeitende elektrische Pumpe entfernt aus dem Senkschacht ungefáhr 100 m3 Wasser, was dem töáglichen Bedarf der Wasser- station entspricht. Hinen kleinen Teil davon verwendet jetzt die Gewerkschaft ebenfalls zur Speisung von Kesseln. Der Senkschacht liegt 2 km weit von der Station, eine Röhrenleituüg von dieser Lánge müBte daher gelegt werden. Schon dieser Umstand würde diese Art der Wasserbeschaffung erschweren ; auch sonst hátte sie jedoch keinen Zweck, da der Senkschacht nur etwa 15—20 Jahre lang in Betrieb sein wird, nach welecher Zeit man neuerdings für die Beschaffung von Wasser sorgen müBte. Übrigens ist das Wasser hart, zeigt Neigung zur Kesselsteinbildung. Diese Lösung ist daher gegenstandslos. 2. Verwendung des Wassers des kleinen künstliehen Teiches náchst des Forgách-Schachtes Dieser Teich kam durch Verlegung des Tales durch die Halde des Schachtes zustande. Die Nachteile dieser Lösung sind die folgenden: 1. Der Teich liegt etwa 3-2 km weit von der Station, so daB eine Röhrenleitung von dieser Lönge zu legen wáre 2. Der Teich wird von der Flaschenfabrik und der Elektrizitátsanlage bereits abgeleitet ünd das Wasser für ihre eigenen Zwecke verwendet. Es liegt auf der Hand, daB das noch erübrigende Wasser für die Zwecke der Eisenbahn- station nicht genügen würde. Auch dieses Projekt ist also gegenstandslos, 83. Bohrung eines artesischen Brunnens. Die Umgebung der Eisenbahnstation Salgótarján liegt auf einer aus dem liegenden Sandstein bestehenden $Scholle. Diese Bildung ist von groBer Máchtigkeit (bis 560 m) und obwohl sie stellenweise Wasser führt, erwies sie sich anderweitig als trocken. Gerade hier in den südlicheren Teilen fanden die Tiefbohrungen in der Gegend der Szánáspuszta diese Schichten ganz trocken. In der unmittelbaren Umgebung des Bahnhofes, von welchem Gebie die flözführende Schichtengruppe schon lángst denudiert ist, konnte sich nie ein Bergbau entwickeln, so daB auch die hydrogeologischen Verháltnisse nicht gestört wurden. Es ist also nicht ausgeschlossen, daB sich hier in der Tiefe eine gewisse: Wassermenge aufgespeichert hat, die allenfalls durch einen nega- tiven artesischen Brunnen aufgeschlossen werden könnte; der Erfolg ist jedoch, mit Hinblick auf die erwáhnten Bohrungen bei Szánás sehr unsicher. Die Bohrung müBte bis zum Liegenden der Schichtengruppe, also bis etwa 550 m Tiefe niedergeteuft werden. Im üuBersten Notfall könnte man sich also zu der Bohrung entsehlieBen, doch muB betont werden, dab der Erfolg sehr fraglich ist und man auch im besten Falle nur negatives, d. i. nicht auf- springendes Wasser erhalten kann, das noch herausgepumpt werden müBte. 4. Das Wasser der Alluvialebene von Baglyasalja und des Tarjánbaches. Wo das Baglyasaljaer Tal in das Tal des Tarján- baches ausmündet, erstreckt sich eine ziemlich weite alluviale Ebene, auf welecher man aus der in ihrem. Untergrunde vorhandenen schotterig-sandigen Sediment sicher mit gutem Erfolg wasserreiche Brunnen niederteufen könnte. HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN. , 155 Die Staatsbahn lieB vor etwa 10 Jahren versuchsweise einen Brunnen von groBbem Durchmesser in der Nöhe der Station, in der Ebene des Baglyas- aljaer Baches graben. Dieser Brunnen dringt in den alluvialen sandigen Schotter des Tales und ist 8:55 m tief. Am 6. Juni 1918 traf ich den Brunnen nach zwei sehr trockenen Jahren fast bis an den Rand mit Wasser angefüllt vor. Es ist also klar, dab das Alluvium des Baglyasaljaer Tales: der Sand und Schotter trotz langanhaltender Dürren sehr wasserreich ist. Der Brunnen konnte den táglichen Wasserbedarf der Wasserstation nicht decken, deshalb wurde er aufgelassen. Diesem Übel könnte jedoch leicht ab- geholfen werden, wenn man-in gehöriger Entfernung noch einige Brunnen in das Alluviam graben würde; ich glaube, der Wasserbedarf würde mit drei- vier Brunnen reichlich gedeckt werden können. Der alluviale Sand und Schotter des Tales würde auch bei der gröbten Trockenheit reichlich Wasser für die Brunnen liefern; nur düríten durch übermáBige Inanspruchnahme des einen oder des anderen Brunnens die natürlichen hydrologisehen Verháltnisse, die natürliche Zusickerung des Wassers nicht gestört werden. Alldies zusammengefaBt, würe meiner Ansicht nach die letztge- nannte Alternative am zweckentsprechendsten; durch sie könnte der Bedarf der Wasserstation am besten gesichert werden. 1 ; 5 CENÉZTE (Mék (91; fi 3 1) [4 ! 4 1 sou sé 1 az fe 3 ugras 14 TEV mm 9 JAZOÁL ü Tafel I. tábla Földtani Közlöny. Band XLIX. kötet 1919. WZ Hl ( 1 KI/ s pzeso TAMI JE Hl j h j j ll YT 87-án 11 mk fe 1) ű JR aA 1 3 ; A Z ÚN új ; 4 J 19 uj ; J KEHH § 7. Hi mallranik.. É 1: 70. ZIM 78 széezeN Ű) III ZIZZ 11 fi toztmn eröt ezeti dagadt SS sás alő ke eleaeő OK lsz! ÖT öz a ebet fül l SS Ji ja EGE ú ús 19 kis ! e éedéa Te d a JEL: ee fi 4 . 7; , Hit KÖ kj GY Le jé És HEG fess Ú/ ÖN ebet sells Tés: NN aA jak "§ 5 Ji 197 fi v h szzó Poe HE h Ke beztsétét ége 18 null) Halil) je. HAL b Et jő : I HR ÉLI] úg : Í KU Éss főz : a10hi Mi MS a EZEK Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN: Salgótarján környékének hidrogeológiai térképe. Dr. ZOLTAN SCHRÉTER: Hidrogeologisehe Karte der Umgebung von Salgótarján. MS KENE 1 9 ZNGSA 1919 JAN ÁB —DECEMBER. ! E. PUZRT. FÖLDTANI KÖZLÖNY. HAVI FOLYÓIRAT KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. EGYSZERSMIND A MAGYAR KIRÁLYI FÖLDTANI INTÉZET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A HIDROLÓGIAI KÖZLEMÉNYEK II. KÖTETÉNEK 1. SZÁMÁVAL. SZERKESZTI D: PAPP KÁROLY EGYETEMI TANÁR, TÁRSULATI FŐTITKÁR. BUDAPEST, 1919. : A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. j FÖLDTANI KÖZLÖNY. (GEOLOGISCHE MITTEILÜNGEN.) ZEITSCHRIFT DER UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT . — ZUGLEICH . AMTLICHES ORGAN DER KÖN. UNGAR. GEOLOGISCHEN REICHSANSTALT. HYDROLOGISCHE MITTEILUNGEN BAND I, HEFT 1. REDIGIERT VON Prot DESKSzv PAB P CHEFSEKRETÁAR DER GESELLSCHAFT. BUDAPEST, 1919. i A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT TULAJDONA. x EIGENTUM DER UNG. GEOL. GESELLSCHAFT. ú A Magyarhoni Földtani Társulat titkári hivatala Budapesten, VII. ker., Stefánia-út 14. szám alatt van, ahova mindennemű postai küldemény címzendő. j 5 . Alle die Ungarische Geologisehe Gesellschaft betreffenden Sendungen sind unter folgender Adresse erbeten: Magyarhoni Földtani Társulat, Budapest, VII., Stefánia-út 14. Ax ya ,. — ROZLOZSNIK PÁL: Megjegyzések a Mysidioptera (Pseudacesta ?), grandis tadi e TARTALOM Gyászjelentés Dr. Franzenau Ágoston (1856—1919) haláláról ... Izz ÉGBE Gyászjelentés Terebesfejérpataki Gesell Sándor (1839—1919) haláláról A) Értekezések. Idősb Lóczy LAJos dr.: A Nyitra és Trencsén vármegyei mészkőszirtek geológi: helyzetéről E új Era NI ÜZE 72 5 L UNVSE BARNTASB Bányai JÁNos: Az aranyosbányai kontakt területről (az 1—4. ábrával) 22 Ste Bányai János: Az arany tartalmú érces telérek mikroszkópos vizsgálata (az 7 5—6. ábrával) ERÖ RozLozsNIK PáL: A Macskamező-típusú vasmangánércek elterjedése Erdélyben mik (a 7—10. ábrával)... ... KESZ B) Rövid közlemények. VOGL VIKTOR dr.: Jegyzetek az erdélyi eocén brissoidesekről új lelőhelyéről Felsőkénesd környékén ... C) Ismertetések. T.- Dr. GAÁL ISTVÁN: Tanulmányok a magyarországi fosszilis limidákról. Ismer- SG teti MAYER ISTVÁN dr... ZS ügeéeti SÜN eze 2 2. SCHAFFER X. F.— Papp: Általános Geológia. Ismerteti REzs i Dr. Hoswnos D) Társulati ügyek. A) Szakülés 19419 január 29-én B) Választmányi ülések. I. törvényes választmányi ülés 1919 január 29-én EZ a ONA II. törvényes vál. ülés 1919 február 28-án és március 3-án C) Rendkívüli közgyűlés 1919 március 20-án 4 Azé ad T s e ZT AOLESARNORS A Magyarhoni Földtani Társulat érvénytelen alapszabálytervezete e 2 62 A Magyarhoni Földtani Társulat rendkívüli közgyűléséhez beadott különvélemény 67 4 5 D) A Magyarhoni Földtani Társulat szerepe a kommunizmus alatt. I. törvénytelen ülés 1919 április 1-én II. törvénytelen ülés 1919: május 14-én zak se NRRR E) A Földtani Társulat a kommunizmus bukása után visszaszáll törvényes vezetőire... -.. LN t étek t Ág ESÉLY TASK ENELESE III. törvényes választmányi ülés 1919 december 3-án LEK ENOTS KRÉZRLSELAR ESSBÉ ZSRÉ Hidrológiai Közlemények. Dr. SCHRÉTER ZOLTÁN: Salgótarján környékének hidrogeológiai viszonyai I. táblával) ... RA ielzosköpíséhe Untersuchung goldhültiger ÖNSÜLLÉ BI Jt 5 (Mit den Fig. 5— 161 EGEN ELEZSN 2 E EE NY CE SE ME SE) sze VE ERONTTTRLNŐ fs (in MECÉ lakoi (Mit den Figuren 71—10.) EA ON RES ERNE B E zet 1 V. VoGcL: Notices sur les Brissoides de VÉocéne de la Transylvanie... ... 138 . GAÁL únder iGesendtvon Belgőkénesd 64 dl asz szaa ast zet Wall ES tt áZbT . Dr. St. GAÁL: Studien über die fossilen Limiden Ungarns --. 22 -- -.- 140 EGSEHÖR X. F.— PAPP— BALOGH: Allgemeine Geologie 2 69 11-22 422440 Hydrologische Mitteilungen. SÖTÉTEK ra táj ESO ds NAT Ő KSTSA ST KE A VERÉTE NRNTÉRKENENÉE RÉS 7! malgy , megjelent KKT a! Magyar Birodalom —— Vasérc- és Köszénkészlete I ák A című 964 oldalas munka, egy térképmelléklettel és 255 ábrával illusztrálva. Irta PAPP KÁROLY dr. magyar királyi osztálygeologus. Megrendelhető Kilián Frigyes Utóda egyetemi Könyvkeres- kedésében, Budapest, IV., Váci-utca 32. sz. Ára 100 korona. VORANZEIGE Im Verlag der ungarischen geologiscehen Reichsanstalt erscheint im Frübjahr 1921 das Werk : Die Eisenerz- und Kohlenvorráte des Üngarischen Reiches etwa 1080 Seiten, mit einer Kartenbeilage und 255 Abbildungen illustrirt — 78 ét. von Prof. Dr. KARL von PAPP ungarischer Staatsgeologe. Ins Deutsche übersetzt von ÁRPÁD von ZSIGMONDY Dipl. Bergingenieur, Oberberginspektor i. R. SX Éiló Zu bestellen bei Friedrich Kiliáns Nachfolger, Universitütsbuchhandlung Budapest, IV., Váci-utca 32. Preis 150 Kronen. FRANKLIN- TÁRSULAT. NYOMDÁJA, ! jtYT 989 At tál; ná 4 TT