GSM ANNEX LIBRARY CORNELL UNI VERSITY LIBRARY V CORNELL UNIVERSITY LIBRARY Digitized by the Internet Archive in 2017 with funding írom BHL-SIL-FEDLINK https://archive.org/details/foldtanikozlony1018magy FÖLDTANI KÖZLÖNY KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. Szerkesztették 1NKEY BÉLA és SCHMIDT SÁNDOR társ. titkárok. TIZEDIK ÉVFOLYAM. 1880 I — Xir. szám. 3 táblával, fei táblázattal és több ábrával. Földtani Közlöny HERAUSGEGEBEN VON DÉR UNGARISCHEN GEOLOGISCHEN GESELLSCHAFT. Kedigirt von den Secretaren dér Gesellscliaft : BÉLA v. INKEY und ALEXANDE ZEHNTER JAHRGANG 1880. Nummerii I — XII. Alit 3 Tafeln, Ö Tabellen and. mehreren im Test. BUDAPEST, LÉGEÁD Y T E S T VÉRE K 1881. FÖLDTANI KÖZLÖNY (GEOLOGISCIIE MITTHEILUNGEN) 1880. iM/oqsC' 3.1$ TARTALOMJEGYZÉK. A czimek után zárójelben álló számok, a Közlöny füzetszámaira vonatkoznak.) Értekezések. Lap Matyasovszky Jakab: Arvizlecsapolási .kísérlet egy el¬ nyelő artézi kút által (1.) . 1 Fuchs Tivadar: A földségek szabályos alakjáról (1.) . . 7 Dr. Szabó József: Calcitpseudomorphosa Mihály tárnából Selmeczen (1.) . 12 H a n t k e n M i k s a : A buda-vidéki ó-harmadkori képződmé¬ nyek (2. 3.) . 41 Schafarzik Ferenez: A földrengések Dél-Magyarországon és a szomszédos területeken 1879 október 10-étől 1880. márczius 1-ig (2. 3.) . 53 Rotk Lajos: Adatok az Alföld altalajának ismeretéhez A piispök-ladányi fúrás (4. 5.) . .... 121 H a 1 a v á t s Gyula: Adatok Szörénymegye földtani viszonyai¬ hoz (4. 5.) . 131 Dr. Koch Antal: A Czibles és Olákláposbánya vidéke zöld- kőandesitjeinek uj petrographiai vizsgálata (5 6.) . . 138 Dr. Koch Antal: Rodna vidéke trachyt-családboz tartozó kőzeteinek uj petrographiai vizsgálata (6. 7.) . . . . 177 Stern Hugó: Szörénymegyei eruptív kőzetekről (6. 7.) . . 187 Bernáth József: Erdély konyhasó vizei (6. 7.) . . . . 200 D r. H o f m a n n Károly: Buda vidékének némely ó-harmad¬ kori képződéséről (8. 12.) . 245 Halaváts Gyula: A golubáczi (Szerbia) mediterrán fauna (S. 12.) . 293 Schafarzik Ferenez: A „Cserhát^ DNy-i végének eruptív- kőzetei (8. 12 ) .............. 295 Rövid közlemények. Lap I n k e y Béla: Egy feltűnő vonás Nagyág vidékének dombor¬ zatában (1) 16 F.ranzenau Ágoston: Egy uj lelhelyii két ásványról (2. 3.) 7 6 Nagy László: Adatok a dobsinai Dioritról (6. 7.) . . . 217 INHALT. (I)ie nacli den Titeln stehenden eingeldammerten Zahlen lueisen auf die betreffenden Heft-Nummern Ilin.) Abhandlunqen. Pag. J a k o b v. Matyasovszky: Ein Entwassenmgsversuch mit- telst negativer Brunneu (1.) . 19 T h e o d o r F u c h s : Ueb'er die regelmássige Gestalt dér Con- tinente (1.) . 28 Dr. Josef Szabó: Ueber Caleit-Pseudomorphosen aus dem Michaeli-Stollen in Scliemuitz (1.) . 32 M a x. von H a n t k e n : Die alttertiaren Bildungen dér Umge- gend von Oíen (2. 3.) . 78 Franz Schafarzik: Das Erdbeben in Süd-Fngarn und den angrenzeuden Landern, 10. oct. 1873 — 13. April 1880. (2. 3.) . 91 Ludwig von Rotb: Daten zűr Kenntniss des Untergrundes im Alíöld. Die Bohrung bei Piispök-Ladány (4. 5.) . 147 Július Hala v á t s : Zűr geologischen Kenntniss des Szörényer Comitates (4. 5.) . 158 Dr. Autón K o c b : Petrographiscbe Untersucbung dér traeby- tisebeu Gesteine desCzibles und von Olábláposbánya (4. 5.) 165 D r. A n t o n K o c h : Neue petrographiscbe Untersucbung dér tracbytiscben Gesteine dér Gegend von Rodua (6 7.) . 219 Hugó S t e r n : Eruptivgesteine aus dem Comitate Szörény (6. 7.) 230 J o s e p b B e r n á t b : Die Kochsalzwasser in Siebenbürgen (3. 7.) 244 Dr. Kari H o f m a n n : Ueber einige alttertiare Bildungen dér Umgebung von Oíen (8—12.) 319 Július H a 1 a v á t s : Die mediterráné Fauna von Golubatz in Serbien (8 — 12.) . 374 Franz Schafarzik: Die eruptiven Gesteine dér siidwestli- cben Auslaufer des Cserbát-Gebietes (8 — 12.) .... 377 Kurze Mittheilunqen. Pag. Béla von Inkey: Ueber eine auffallende Bergform in dér Umgebuug von Nagyág (1.) . 37 August Franzenau: Ueber zwei Mineralien eines neueu Fnndortes (2. 3.) . 119 Ladislaus Nagy: Dateu iiber den Diorit von Dobschau (8—12.) . 403 Sitzungsberichte dér ungarischen geol Ges. Pag. Faehsitzung am 7. Januar 1880 (1.) . 39 „ „ 4. Február 1880. (1.) . 39 „ „ 3. Marz 1880 (4. 5 ) . 174 „ „ 7. April 1880 (4. 5.) . 175 „ „ 5. Mai 1880 (8—12.) ......... 405 „ „ 2. Juni 1880 (8 — 18.) ........ 405 „ „ 6. Oetober 1880 (8 12.) . 405 „ „ 3. November 1880 (8-12.) . 406 ,, „ 1. December 1880 (8 — 12 ) . 407 HIBAIGAZÍTÁS. ( Zűr Berichtigung.) Bernáth J. úr közleményében az erdélyi konyhasóvizekről javítandó: Sós¬ kút Sós¬ forrás Sóki- buvás Pag 202. Balázsfalva . 1 ■ — - — „ 205. Dögmező, Mosel szerint . 1 1 „ 206. Ida (Nagy ) Cz. és H. szerint .... 1 2 — „ 212. Sellemberk, Cz. és H. szerint .... 1 — — 213. Szék, Mosel szerint . . 2 5 2 „ 215. Udvarhely (Sajó-), Mosel szerint . . . 1 — 1 „ „ ,, „ Cz. és H. szer űt . . 1 1 * X érf. 1880. FÖLDTANI KÖZLÖNY. I. szám. ERTEKEZESEK. Árvizlecsapolási kísérlet egy elnyelő artézi kút által. Matyasovszky Jakabtól. (Előadatott 1880. jan. 7-én, a m. füldt. társulat szakülésén.) Fáradhatatlan és nagyon tisztelt tagtársunk Zsigmondy Vilmos úr, már 1872-ben hívta fel úgy a kormány, valamint a szakkörök figyel¬ mét azon eszmére, mily nagy bordereivel bírnának nemzetgazdászati szempontból is az artézi kutak. Ő ugyanis 1872-ben emlékiratot nyújtott be a m. kir. ipar- és kereskedelmi minisztériumnak, melyben egy az alföldön fúrandó artézi kút tárgyában a kormány figyelmét felhívta. Ezen artézi kút czélja, mely az alföld egyik legmélyebb pontjában furatott volna, az volt, hogy leg¬ először is a nagy magyar, harmadkori medenezét kitöltő hatalmas negyedkori képletének összetétele mielőbb kimerítően tanulmányoztassék ; s ennek kapcsában egy eszmének adott kifejezést, melynek gyakorlati keresztülvitele elvitázhatatlan nagy horderejű sikert igér. Zsigmondy úr eszméje az, hogy ott, a hol földmivelésünkre nézve sem az öntözés, sem pedig az ármentesités nagymérvű csatornázások által nem eszközölhetők, egy artézi kút-rendszer alkalmaztassák. Az öntözés czéljából az úgynevezett fölszálló artézi kutakat ajánlja, az ármeutesitésre nézve pedig az úgynevezett elnyelő, vagyis negatív artézi kutakat hozza javaslatba, minőket már évek óta Angol- és Francziaországban sok helyütt a legjobb sikerrel létesítettek. Miután Zsigmondy úr már akkor hazánk zilált pénzügyi viszonyainál fogva terve keresztülvitelét a kormánytól nem várhatta, czélszerünek találta, nehogy az eszme — az akták között elporladozzon, említett emlék¬ iratát, mely tulajdonképen nem is a nyilvánosság elé volt szánva, a magyarhoni földtani társulattal közölni, és igy jelent meg az a Föld¬ tani Közlöny harmadik évfolyamában. Azóta ezen kérdésben, tudtommal, sem elméleti, sem gyakorlati kísérletek nem tétettek, egészen a lefolyt év nyaráig; és remélem, hogy azon árvizlecsapolási kísérlet elnyelő kút által, melyről értekezni bátor vagyok, miután szerencsés vagyok a tett kísérlet teljes sikerét je¬ lenteni, nem annyira a kormány mint inkább nagy földbirtokosaink figyelmét fogja ezen nagy horderejű eredmény iránt felkelteni. Bár mennyire is kívánatos és sikeresnek lássék Zsigmondy úrnak eszméje, mely szerint nagyobb termőföld-területeken rendszeresen alkal- FöldUui Kőül. X. évf. 1 2 mázott felszálló artézi kutak öntözésre használtassanak, ezen öntözési mód gyakorlati foganatosítását azonban csak is az állam vagy nagyobb földbirtokosok csoportosulása által tartom lehetségesnek. Azon mélységet, melyet országunkban a felszálló vizet szolgáltató artézi kút kíván, még a legkedvezőbb geológiai viszonyok mellett is, oly költséget okoz, hogy az egyes földbirtokos ritka esetben képes leend azokat fedezni, vagy is kellő arányba hozni az elérendő haszonnal. Mert a hazánkban eddigelé fúrt artézi kutak azt igazolják, hogy felszálló vizet csak akkor nyerünk, ha az összes negyedkori rétegeket, valamint a harmadkon rétegeknek egy részét átfúrjuk, mely rétegcsoport vastagsága annál inkább növekszik, minél inkább közeledünk a nagy magyar alföld- medencze széleitől közepe felé. Sokkal kedvezőbb eredményt érünk el ellenben, ha elnyelő artézi kutakat alkalmazunk. Az elnyelő artézi kutak létesítése azon földtani föltételhez van kötve, hogy oly vizfelszivárgó réteg furassék meg, mely egyszersmint terjedelmes földalatti vizmedenczét képvisel, a nélkül, hogy megfuratása által vize a felületig felszálljon. Hogy ily vizfelszivárgó réteg hazánk nagy alföldi medenczéjében nem hiányzik, azt országunk¬ ról való eddigi földtani ismereteink tanúsítják. Találjuk pedig ezeket már a felsőbb negyedkori rétegekben, tehát aránylag csekély mélységben. Ép oly kétségtelen az, hogy az elnyelő artézi kutak furatása, sok¬ kal kedvezőbb eredményt helyez kilátásba a medencze szélén, mint a medencze közepén t. i. az alföldön. Tapasztalásból tudjuk, hogy ott, a hol a fiatalabb rétegek, régiebbekre települnek, a mint ez a medencze szélén majdnem kizárólag előfordul, azok többé-kevésbbé emellcedettebbek, azaz a medencze közepe felé dőlnek. Azonkívül köztudomású tény, hogy úgy az alluvialis, mint a diluv ialis rétegek a medencze közepe felé sokkal vastagabban vannak kifejlődve. A szóban forgó vizlecsapolási kísérlet keresztülvitelét Meckwartk A. urnák, a Ganz-féle vasgyár érdemes igazgatójának köszönhetjük, ki sem időt, sem fáradságot, sem aránylag nagy pénzbeli áldozatokat nem kiméit, hogy az elméletileg felállított eszmét gyakorlatilag is foganatosítsa. Mechwarth úr a múlt nyár elején, közvetetleniil Budapestről való elutazásom előtt, közölte velem tervét és azon kérdést intézte hozzám : vájjon a tervnek gyakorlati kivitele földtani szempontból megítélve lebetséges-e ? Hozzám intézett kérdésére kijelentettem, hogy azon eszme, miszerint az álló árvizek földalatti lecsapolás utján levezetessenek, föld¬ tani szempontból megítélve, teljesen indokolt, és csak arra fektettem súlyt, hogy az eszme gyakorlati eredménye att Év hó nap óra p | a [a A tüneménynek közelebbi megnevezése O a i° 1875 október 10 4 46 N. Erős, 6 — 8 másodperczig tartó földalatti moraj¬ jal egybekapcsolt lökés, mely az épületeket annyira megingatta, hogy a falak repedez¬ tek s sok kémény ledőlt. 77 7 20 E. Egy kevésbé heves lökés. 11 77 11 9 30 77 77 77 77 >7 57 11 2 — 11 77 77 77 77 77 77 3 45 Igen erős, 5 másodperczig tartó lökés. Kevésbé heves lökés. 11 3 48 11 11 45 N. Erősebb lökés. 11 11 77 11 12 Délelőttt és 1 ,, , , Délután / gyengébb rengés s moraj. „ 77 77 6 45 É. Gyenge lökés. 11 8 45 Hevesebb lökés. 11 9 15 Heves lökés. 11 77 13 Nappal és az éj első felében gyenge rengés. 11 77 14 9 30 É. Hevesebb lökés, ezután nagyobb időközökben egyes gyengébb rengések. 11 15 2 — N. Heves lökés. 11 77 77 3 30 77 Gyenge lökés. n 11 10 Nappal szünet. ii 17 0 30 E. Heves lökés. ii 77 77 0 33 77 A földnek gyenge emelkedése függélyes irányban. ii 3 53 Igen heves lökés. ii 57 77 3 55 77 A földnek erősebb emelkedése függélyes irányban. ii 11 55 Heves lökés. ii 77 18 1 A földnek gyakrabban ismétlődő gyengébb ii 77 19 /' lengései. ii 77 20 11 45 N. Igen erős lökés ; erre még néhány lengés s földalatti moraj. ii 21 — — Szünet. ii 77 23 7 15 Gyenge lökés. ii 77 77 11 30 77 77 ii 24 12 30 Heves lökés. ii 77 29 5 15 E. ii november 2 11 35 Erősebb lökés. ii 77 4 10 15 Gyenge lökés. ii 4 11 30 ii 77 6 11 30 77 75 77 7 7 20 N. 77 77 17 7 30 É. 77 18 1 10 77 57 26 11 45 77 77 27 0 30 Erősebb lökés. 77 77 57 1 35 77 Gyenge lökés. 77 77 77 5 5 N. Hevesebb lökés. Ablakok csörgése. 77 deczember 5 2 10 77 Heves lökés. Inga kilengése 75 mm. Irány Ny.— K. felé. 77 77 6 1 o 15 7? Gyenge lökés. 60 Év hó nap óra s a 2. [3 A tüneménynek közelebbi megnevezése 1879 deczember 8 11 10 É. Erős lökés, dörgéshez hasonló földalatti moraj. 77 77 11 8 15 77 05 másodperczig tartó moraj. 77 12 1 10 77 Gyenge moraj, csekély mérvű lökéssel. 77 77 11 6 15 ” Gyenge földalatti moraj. 71 77 15 5 15 N. 77 77 77 77 77 15 5 23 7 7 77 77 17 77 77 17 2 25 É. Gyenge moraj, ezután függélyes lökés. 77 77 IS 3 77 Hullámszerű lökéssel egybekapcsolt földalatti moraj. 77 ” 19 2 15 77 Hullámszerű lökéssel egybekapcsolt földalatti moraj. 77 20 o 35 Moraj s rövid lökés. 77 77 22 5 3 77 Igen erős földalatti moraj, heves korszerű lö¬ kés, ezután gyengébb moraj ; az egész 2 másodperczig tartott. Inga kilengése 10 mm. körbenmozgó; ezen lökés Fehér- templomról is jelentetett. 23 2 15 Gyenge hullámszerű lökés moraj nélkül. A földnek gyenge lengése. 21 9 15 77 77 25 0 30 77 Morajjal egybekapcsolt gyenge lökés. 77 77 27 10 58 Kétszeres erős moraj. 77 77 27 11 15 77 Erős moraj. 77 77 28 1 0 12 ,, Gyenge moraj, ezután gyenge lökés. Gyenge moraj, gyenge lökésssel kapcsolatban. 77 77 28 2 30 Ti. ,, 77 31 5 33 É. Gyenge, rövid ideig tartó moraj. 1880 január 3 i 30 77 Gyenge moraj. 77 77 3 2 15 77 ’7 77 77 7 i 20 Erős lökés. 77 77 9 i 13 Gyenge földalatti moraj. 77 » 9 7 55 N. 77 77 77 77 77 10 3 15 É. 77 77 77 77 77 11 11 — Erős moraj. 77 77 12 7 5 N. Gyenge moraj. 77 77 16 0 10 É. Heves lökés erős morajjal. 77 77 16 1 5 }) Gyenge lökés gyenge morajjal. 77 77 21 3 15 77 Gyenge moraj gyenge lökéssel. 77 77 22 3 30 77 77 7^7 77 77 Erős moraj erős lökéssel. 77 77 29 1 12 77 77 29 11 — 77 Gyenge rázkódtatás gyenge morajjal. 77 77 30 5 30 71 77 # 77 77 77 Erős moraj heves lökéssel. 77 február 16 1 77 77 ' 16 7 N. Ismétlődő moraj. 77 77 17 6 23 É. Erős moraj heves lökéssel. 77 77 23 9 30 77 Erős moraj igen heves lökéssel ; inga-kilökés 4‘5 mm. 77 77 26 ti 57 ! N. Gyenge lökés morajjal. 77 77 27 11 35 I E’ Erősebb moraj. 77 márczius 1 1 50 Gyenge lökés és moraj. 77 77 1 2 15 Erősebb lökés és moraj. 77 77 1 3 15 77 Erős moraj. IS 0 15 Erősebb lökés. 77 77 1 18 2 | — Gyenge lökés. ” április 1 13 1 12 20 N. Igen erős lökés <;i E lökéseket nem csak a szárazfölden érezték, hanem a vizen is; Popovics ur, az ó-moldovai távirdaállomás főnöke szerint az épen ott állo¬ másozó hajók tisztjeit oly érzés fogta el, mintha a fedélzetről le a hajó fenekére nehéz hordókat gurítottak volna. A földrengés iránya állandóan Ny-K-iuek mutatkozott ; ez olyan adat, melyet Gartuer ur tudományosan t. i. egy inga segítségével álla¬ pított meg;ő ugyanis irodájának plafondjára egy 3 méter hosszúságú in¬ gát függesztett fel, melynek hegye egy alatta homorúan kiterített tinóm homokképezte felületen minden lökés alkalmával egy vonást csinált. Az időjárás felváltva derült, borult és esős volt; szeles idők alatt a földrengés alkalmával szélcsend állott be. (?) A mi a kárt illeti, itt is azt tapasztalták, hogy a solidabb épületek jobban lettek a földrengés által megviselve, mint a fa- vagy nádházak. Csak egyetlenegy háznál történt, hogy az egyik fala kidült, mig a leg¬ többnél csak repedések és kéményhullások fordultak elő. Az okozott kár hivatalos személyek által becsültetvén, kitűnt, hogy azon helységekben, hol a földrengés legerősebben lépett föl, Uj-Moldován 740, O-Moldován 340, Coroniniban 120, összesen tehát 1200 ház közül megsérült Uj-Moldován 692, Ó-Moldován 340 és Coroniniban 120, összesen tehát 1082 ház. Az összeg, melyre a kár becsültetett, 12,100 írt, úgy hogy minden házra át¬ lagban valamivel több mint 10 frt esik. Uj-Moldován a Fiilöp- és Ris- tics-féle ház mint olyan lett felhozva, mely tetemesebben sérült volna meg ; mindkettőnek javítására azonban elégnek mutatkozott 5 frt o. é. Forduljunk most Ny-ra, Baziásra. Tudósitóm Teubel Ferencz, dunagőzhajózási ügynök a következő lökéseket jegyezte fel : Okt. 10-én d. u. 4 óra 29 p. (pesti óra szerint). Ez volt a legerő¬ sebb ; erős földalatti moraj kíséretében lépett fel; a falak megrepedeztek, a vakolat lehullott, az ablakok csörögtek és az órák megállották ; a lökés után több hullámmozgás következett, melyek 2 — 3 m. p. tartottak ; a lökés iránya DK. ENy-i volt. A hajókon szintén érezték a lökéseket. A hullámokat megfigyelni nem lehetett, minthogy akkor nagy szelek jártak. Okt. 10-én 7 órakor gyengébb moraj és lökés. Okt. 10-én 9 óra 15 p. este igen gyenge lökés moraj nélkül. Okt. 11-én 3 óra 35 perczkor reggel az elsőhez hasonló erős lö¬ kés, melyet hullámzatos rezgés és moraj előzött meg és egy perez után okt. 11-én 3 óra 36 p. reggel egy lökés olyan erővel, mint az el¬ múlt napon a 7 órai. A lakosok hajókra menekültek, de csakhamar visszatértek, midőn látták, hogy már erősebb lökések nem következnek. Okt. 11-én 8 óra 40 p. este gyenge földiugás, s ez után a legkö¬ zelebbi okt. 18-án 1 óra 40 p. reggel szintén csak gyenge volt. Ezen lökések után szünet állott be. November 19-én azonban 1 1 óra 45 p. d. e. ismét egy gyenge lökés (állítólag Temesváron erős), és nov. 20-án 12 óra 5 p. reggel Teubel ur egy igen erős lökést érzett, mely állítólag Verseczen is föllépett ; a következőt t. i. 4 óra 4 5 p. reggel elaludta, csak a megállóit két íali órája mutatta a rengés idejét. Teubel ur ezen följegyzéseiből kitűnik, hogy az október 10. és 11-iki földrengés tökéletesen megegyezik a moldovaival; a következő moldo¬ vai lökések közül B az i ásón azonban csak kettő éreztetett, miből kö¬ vetkeztetni lehet, hogy a baziási földrengés egészben véve már valami¬ vel gyengébb volt, mint a moldovai. Ezen körülmény valamint Teubel ur által jelentett DK-ÉNy irány oda mutat, hogy az október 10-iki földindulás Moldova tájáról jött. Annál meglepőbb, hogy a Baziáson észlelt november 19. és 20-diki rengés Moldováu a Gartner-féle inga által nem jeleztetett, sőt ellenkezőleg úgy látszik, hogy Moldováu november 18 — 26-áig mély csend uralkodott. Ezen feltűnő körülmény, melyről még később is lesz szó, már most is engedi azon következtetést vonni, hogy a november 19. 20-d i k i földrengés kiindulási helye egészen m á s v o 1 1, mint az október 10. és 11-iké. A nem messze E-ra fekvő F e h é r t e m p 1 o m un a földrengést szintén alegerősebben érezték. Az ott megjelenő „Nera“ és a „Temesvári lapok “ szerint október 10-én d. u. 3/45 órakor igen erős lökést éreztek, föld¬ alatti moraj kíséretében. B r e 1 1 n e r József temesvári ügyvéd, ki akkor Fehértemplomon volt — The mák Ede temesvári tanárnak elbeszélése folytán — azon benyomást kapta, mintha nagy hordót gurítottak volna le azon ház pinczéjébe, melyben épen tartózkodott; a lökések szerinte alulról fölfelé hatottak. Eredeti azon elbeszélése, hogy a tünemény le¬ folyása alatt oly érzés fogta el, különösen ujjainak hegyében, mintha electrizálták volna, azonkívül fejfájást is érzett a nyakszirtcsont táján ; ugyanilyen fájdalmakat Themák Ede temesvári tanár maga is érzett. Fehértemplomon ezen első lökés oly erővel lépett fel, hogy a legtöbb épület megsérült, a falak megrepedeztek és a kémények ledőltek, az épületek közt különösen ki van emelve a fegyház és gymnasium, mely utóbbi annyira sérült meg a lökés által, hogy az iskolázást egyelőre be¬ szüntetni kénytelenittettek. A következő lökés 71/4 órakor este gyengébb volt, valamint a 9 1/2 órai is. Következő nap okt. 11. reggel 1 /2l-kor gyenge és 3/44-kor igen erős hullámszerű lökést észleltek, mely utóbbit 3 percznyi szünet után egy hatodik gyöngébb lökés követett. Iránya a fehértemplomi földrengésnek ENy-DK-inek állittatik a „Temesváréi' Ztg“ által, mi valószínűleg fordítva van, minthogy ngy Baziáson, mint pedig Verseczen a földrengés iránya DK-ÉNy-inak ta¬ láltatott. A Fehértemplomtól Ny-ra eső G r e h e n a c faluban, mely a Kara són túl fekszik, .a földrengés ugyan éreztetett, de Kasó Kálmán ottani jegyző szerint kár nem történt. Jassenova helység, a Karas bal partján azon falvak közt em- littetik, melyekbeu a lökéseket gyengébben érezték, úgy mint Jsbistyéu is ; ebből tehát látni, hogy a földrengés ereje Ny felé mindinkább gyengült. Menjünk most azon vidékekre, melyek O-Moldovától K-re és DK-re feküsznek. Ezen vidékekről tőforrásomot képezi Justy ur, dunagőzhajó- zási ügynök levele Drenkováról, melyből a következőket ve¬ szem ki. Az első rengés észleltetett okt. 10-én d. u. 4 óra 42 perczkor és állott 1 — 2 m p. tartó erős és egy azonnal rákövetkező gyenge lökés¬ ből. Ezen valamint a következő lökéseket megelőzte mindig földalatti zaj. A falak különösen a szobasarkokban repedeztek meg. A hajók erős mozgásba jöttek és a Dunán hosszú alacsony hullámok keletkeztek. Az első lökés után következtek még: Okt. 10-én este 7 óra 10 p. fi v v 0 „ 22 p. « n » 11 r> P • 11 -én reggel 12 - „ 3 40 p. 45 p. egészen 3 óra 50 perczig. Ezen 5 alatt három igen erős lökés éreztetett. Okt. 12. este 9 óra 45 p. „ 13. reggel 6 „ 20 p. „ 14. este 9 „ 30 p. Ezek hullámzatosak voltak. A lökések iránya állandóan ÉENy-DDK-i volt; a „Neues Pester Journal11 szerint pedig ENy-DK, mi tulajdonképen lényegileg ugyanaz. Drenkova környékéről felemlíti Justy ur Bér z a s z k a, G o r u y a L j u b k o v a, S z i k i e v i t z a, W aitzenrie d, P a d i u a M a t y e, Eavenszka R u d i n a, F a c z a maré és K o z 1 a helységeket. Justy ur a földrengés O-Moldován és Gradistjén való föllépését erősebbnek tartja, mint a drenkovait, mi különben abból is kitűnik, hogy itt az épületek tetemesebben nem sérültek meg. Az Alduna mentében hátra van még Orsóvá. O-Orsován az október lOiki földrengés szintén éreztetett, mégpedig dr. Brand ottani vegyész és Rodler József ottani távirdatiszt följegyzései szerint: Okt. 10-én d. u. 4 óra 28 p. (pesti idő) agy erős lökés és okt. 10-én 1/28 órakor estei q 4 kevésbé erős « v O n n t „ 11-én 3 „ 39 perezkor reggel heves lökés. Rodler úr, ki az első lökés alkalmával a távirda nagy épületében volt — hol valamennyi lökés jobban éreztetett mint másutt — az a szom¬ szédos távirdaállomásokból azonnal beérkezett jelentések alap ján állítja, hogy a földhúllám Turn-Szeverinben 2 m. perczczel előbb és O-Moldován 5 — 6 m. perczczel később mutatkozott, mint Orsován; ezek szerint az okt. 10-iki rengés iránya K-Ny-i lenne! Ez oly irány, mely az okt. 10-iki földrengés egész föllépésével, erejének kelet felé való csökkenésével, Gartner ur inga-megligy eléseivel (Ny-K), .Justy úr jelentésével Drenková- ról (ENy-DK) és a mint később látni fogjuk, a Widdinben észlelt irány - nyal (Ny-K) homlokegyenest ellenkezik. Vájjon nem történt e itt valami észlelési hiba? Október 11-ik és november 19-ike között több Ízben gyenge löké¬ sek éreztettek, melyek azonban olyan jelentéktelenek valónak, hogy a lakosok által figyelemre sem méltattak s ennélfogva fel sem jegyeztettek. A következő jelentékenyebb lökések, melyek följegyezve lettek, ezek : November 19-én 9 óra — perez este egy gyenge lökés. „ 20-án — „ 10 p. éjfél után igen heves lökés. „ ,, 1 „ — p. éjfél után gyenge lökés. Rodler úr ekkor történetesen éjjeli szolgálatban volt. Valamivel éjfél után épen egy Temesvárról jövő sürgöny átvételével vala elfoglalva, midőn egyszerre csak a mondat megszakad és apparátusa megáll. Kissé meghö le¬ kenve kezdé Rodler úr apparátusát megvizsgálni, vájjon nem szenvedett-e valami sérülést, midőn valami 10 m. perez után a megszakított sürgöny szavai ismét rendesen jöttek ; alig érkezett azonban nehány szó, midőn egy igen heves lökés Rodler urat székéről fölfelé és oldalra lökte, még pedig ENy-DK-i irániban. A lökés olyan erős volt, hogy a háztető ge¬ rendái erősen ropogtak. Azon idő, mely a sürgöny megszakitási pillanatától egészen a lökés érzetéig telt el, Rodler úr szerint 15 legfölebb’ 20 m. perezre tehető. Ezen időköz azért bir kiváló fontossággal, mivel a sürgöny meg¬ szakítása Temesváron épen a földlökés által idéztetett elő, a mennyiben az ottani hivatalnok az erős földalatti moraj által kisért lökésre ijedten felugrott s csak 10 m. perez múlva nyerte vissza előbbi nyugodtságát a megszakított sürgöny folytatására ; első szavai után megérkezett a lö- 65 kés is Orsovára. * A lökés iránya Temesváron szintén ÉNy-DIv-i volt s általa a Mebala nevű külvárosban némi kár okoztatott. A földlökés, mely tehát Temesvárról DK-i irányban indult el, Orsováig a körtilbelől 150 kilométernyi ntat megtette 15 — 20 m. perez alatt, úgy hogy 1 m. perezre ca 8- -10 kilométer esik; Orsovára kissé gyengülve és moraj nélkül érkezett. Orsován sem az október 10-iki, sem pedig a november 20-iki rengés által kár nem okoztatott. Végre még meg kell említenem, hogy az október 10-iki földrengés alatt Rodler ur megfigyelése szerint a barométer higanyoszlopa hullám¬ zásba (4 mm.) és a mágnestűk sajátságos rezgésbe jöttek, mi a novemberi földrengés alatt nem történt. Az október 10-iki lökések Herkulesfíírdőn is éreztettek, mi azon¬ ban a hőforrásokra káros befolyást nem gyakorolt. Ha az orsovai adatokat az előbbiekkel összehasonlítjuk, kitűnik, hogy az október 10-diki földrengés az ó-moldovai és a többi állomáson észlelt lökésekkel tökéletesen megegyezik, úgy hogy bizvás felte¬ hetjük, hogy ezen földrengés és a moldovai egy és ugyanaz volt. — Nem úgy áll a dolog a november 20-iki földrengéssel ; — ez O-Moldován nem éreztetetett, s minden oda mutat, hogy ezen rengés Temesvár kör¬ nyékén vette kezdetét. — Sajátságosnak tetszik azon körülmény, hogy a november 20-iki lökés, mely Temesvárról indult ki, Báziáson és Or¬ sován éreztetett, a köztük fekvő O-Moldován pedig nem. Ezen tényre még későbben fogok vissza jönni. 0 rsov át (’i 1 ENy-ra és Fehértemplomtól EK-re fekszik Oravicza a hegységben. Itt a lökéseket igen jól érezték, de úgy látszik, hogy a város a rengés által nagyobb kárt nem szenvedett.** Érdekes azon észre¬ vétel, hogy a kalitkában tartott madarak néhány másodperczczel az egyes lökések előtt nyugkatatlanságot árultak el. — A steierlak-aninai 40 — 60° mélységű kőszénbányákban dolgozó bányászok a földrengésről mit sem éreztek ; mi más földrengéseknél is fordult már elő. Steierlak és Moldova közt fekszik S z á s z k a,*** hol okt. 10-én és 11-én valamennyi lökés érezhető volt, valamint ezekután is még néhány gyöngébb október 15-éig Az erősebb lökések mindig megfelelő földalatti * Azon idő, mely szükséges, hogy egy eleetrikus jel az utat Temesvárról Orso¬ váig befussa Rodler úr szerint csak pillanatnyi, úgy hogy ezen idő számításba nem vehető. ** Ezen adat a kár t i 1 1 etől eg Hantken igazgató úr által is említetik, de- czember 3-án tartott előadásában. '*** A Szászkára vonatkozó adatokat Hantken igazgató úr előadásából vettem, minthogy ezen helységből semminemű adatom nem volt. moraj által kísértettek. A bányákban úgy a lökéseket mint pedig a mo¬ rajt lehetett érezni, különösen pedig október 11-én reggeli 1/2 4 órakor, mikor t. i. a bányászok imához gyülekeztek ; a lökésre széjjel szaladtak s azt hitték, hogy az ácsolat összeomlott, de egy azonnali megvizsgálása mutatta, hogy legkevésbé sem sérült meg. A földrengés ezen különböző jelentkezése a szászkai és steierlaki bányákban talán oda magyarázható, hogy Steierlak már az október 10 és 1 1 -iki földrengés legnagyobb megrázkódás övén kívül fekszik. A földrengés iránya egyik helyről sem emlittetik. Kudriczon valamennyi lökést érezték, melyeket tompa föld alatti moraj előzött meg , — a bútorok kimozdultak helyeikből, több kémény leesett. A földrengés ezen kártékony hatása bizonyítja, hogy Kudriczon a rengés erősebb volt mint Oraviezán, hol kár nem adta elő magát. A Verseczen észlelt földrengés felőli adataim W a 1 d h e r r József ottani tanártól erednek. — A több lökések szerinte : 0 k t. 10-é n d. u. 4 óra 20 p. erős 6 m. perczig tartó hullámza- tos rázkódás. 0 k t. 10-éu este 7 óra 50 p. gyenge. 0 k t. 11-én éjfél után gyenge és Okt. 11-én reggel 4 óra 30 perczkor (?) megint erős ingás. - A hullámmozgásnak irányát DDK — ÉENy-inak határozta meg. — A földrengés által okozott kár nem tetemes, sok ház repedezett meg, több kémény hullott le, de csak egy gunyhó omlott össze. Verseczet tehát azon helyek közé számíthatjuk, hol a földrengés erősebben lépett fel. Waldherr ur egy későbbi tudósítása szerint november 19-ike és 20-ika közti éjben 2 lökés volt érezhető, előremenő földalatti moraj után. Ezek ugyanazok voltak, melyeket Baziáson és Orsován éreztek, Mol- dován pedig nem. Ez t. i. azon földrengés, mely Temesvárról indult ki. A 1 i b u n á ron, valamint Zichyfalvába n (Versecztől Ny-ra) ugyanazon időben szintén érezték a lökéseket. Északfelé haladva találjuk Moraviczát, Nagy G a j á t, D e 1 1 á t , ezektől K-re Móriczföldet, R e s i c z á t, B o g- s á n t és K a r á n s e b e s t. — - Mindezen helyeken érezték a G lökést erősen, a „Temesváréi- Zeitungé szerint ép oly erősségben mint Fehértemplomon. — Az irányt azonban sehol sem találjuk feljegyezve. A hegységet tovább E-ra követve eljövünk B u z i á s r a és végre L u g o s r a. Utóbbi helyen az okt. 10-én d. u. bekövetkezett földrengés oly erős volt, hogy még a nehezebb bútorok is liimhálódz- tak; ép olyan erős volt a másnap reggeli lökés is. — Ezen a vidéken különösen Stamnra, Magyar-Szakos, V u k o v a és Niczkifalva emeltetnek ki, mint olyan helyek, hol a lökéseket jól érezték és nagy kárt szenvedtek. Behatóbb tudósításaim ezen vidékről nincsenek, de ebből is kilát¬ szik, hogy a földrengés itt igen heves volt. b) Temesvár és a tőle E-ra és Ny-ra eső terület eh. Temesváron okt. 10-én és 11-én csak két lökést vettek észre. T b e m á k Ede gymu. tanár úr szerint a mozgás hullámzatos volt. Az első lökést ő és számos ismerőse okt. 10-én 4 óra 45 pkor érezték. Az nap este más lökést nem észleltek, de annál erősebb volt a lökés másnap reggel 3/44 órakor, melyre Tbemák úr felébredt, azonnal gyer¬ tyát gyújtott és a szobájában függő lámpa lengéseit megfigyelte ; ő úgy találta, hogy az DK — ENy-i irányban leng. — Megjegyzendő még, hogy Themák úr a földrengés alatt szintén érzett fájdalmat a nyakszirtcsont táján. — Hogy a bútorok megmozdultak és az ablakok csörögtek, csak futólag emlitem meg. így olvassuk, hogy az ottani kadetiskolában az írószerek a tanár és tanulók rémületére mind lehullottak az asztalokról. Stampa úr czuk- rázdájában pedig a palaczkok és üvegedények mind egymáshoz ve¬ rődtek stb. Hogy az október 10-iki földrengés Temesváron tényleg gyengébb volt mint a moldovai, az abból is kitűnik, hogy a moldovai 6 lökés közül csak a két legerősebbet érezték. Temesvár közelebbi k ö r- nyékén, Gyirok, L i e b 1 i n g stb. helységekben csak úgy érezték a földrengést mint magában a városban. Az októberi megrázkódásokon kivül november havában is voltak földrengések, még pedig Klucker Antal ottani távirdatiszt szerint: November 19-én 11 óra 58 p. d. e. gyenge rezgése a földnek. November 19-én 7 óra 47 p. este valamivel erősebb megrázkódás. November 20-án — óra 10 p. éjfél után egy igen heves borzasztó moraj utáni 10 — 15 m. perczig tartó földrengés. Először észleltetett a moraj, ezt követte egy erős lökés, erre egy másik lökés, végre egy hatalmas hullám¬ mozgás ; ezen tünemények iránya ÉNy— DK-i volt. A távirda nagy épülete érezhető mozgásba jött; a rósz házakból állóMehala nevű külvárosban némi kár is történt, a mennyiben több kémény hullott le és egy pincze omlott össze. November 20-án 5 órakor reggel gyöngén ismétlődött a földrengés. Ez ugyanazon földrengés, melylyel már Orsován, Baziáson és Ver- seczen találkoztunk. Ha mindezeket az adatokat összefoglaljuk, akkor a novemberi földrengésről következő képet nyerünk. A november 20-iki földlökés Temesvár környékén vette kezde¬ tét, Temesvárt, megelőző erős moraj után ENy-i irányból érintette és a Mehala nevű külvárosban némi kárt okozott; innét tovább folytatá útját DK-i irányban 8 — 10 kilométernyi másodperczenkénti sebességgel egy¬ részt Orsovára, másrészt pedig Verseczre és Baziásra, hol károkat már nem okozott. — Ebből következik, hogy ezen lökés délfelé mindinkább gyengült. A november 20-iki földrengés tehát egészen más helyen vette ere¬ detét, mint a moldovai, úgy hogy mostanig eredetre nézve két külön¬ böző földrengéssel van dolgunk. Moldován, mely Baziás és Orsóvá közt fekszik, mint már emlitve volt, ezen lökés nem éreztetett, mely különös körülményt csak ugy lehet magyarázni, hogy a november 20-iki lökés tovahaladását Moldova felé valami akadályozta, mire különben később még visszajövünk. L i p p á n (a Maros mellett) az éjjeli tompa morajjal kisért lö¬ kés szintén igen erősen eresztetett (nov. 20.), az irány K-Ny-i volt. Ér¬ dekes továbbá azon megfigyelés, hogy az ebek ezalatt félelmetesen csa- hogni, a libák pedig gágogni kezdtek. Ugyanezt a novemberi rengést érezték még nagy fokban Szakál- házán, Y u k o v á n, Stamorán, B 1 a z s o v á n, és Nyczkyfal- v á n, valamint Versecz közelében D e 1 1 á n is. De már az októberi rengés is elhatott égészen a Marosig. Többi közt irta nekem Csepreghy Endre aradi tanár úr, hogy az októberi ren¬ gést gyengén bár, de határozottan érezték. Makóról Írja a meteorológiai intézet tudósítója, hogy október 10-én d. u. 4 óra 45 p.-kor különös moraj után ingást éreztek ; ez any¬ uéira erős vPJ (545) OP (001) d,P, oo (302) P4 1 1 3 (434) coP1 (110) 4 P 4 oo (101) P - 1 1 3 (434) ooP1 I (540) 1 P,co (101) (434) ooP4 4 (430) ^4P4oo (102) P44 (434) CC4P (110) I^PjOC (045) 4ip (445) oo4ps (540) |Pi3 (312) |P4 (445) 4P4 (430) -ír P3 (312) •Íp1 (334) Jellemző szögértékek : 110.110 = 38°59' 312.100 = 57 °29‘ 101.100 = 62°15-5' 312.010 = 58°26 5' 98 Ez ásványcsoport kétféle typusban jő elő ; vagy mint isolált sok¬ lapu kristályok, melyeken a oq P{ (110) és piramisok a fő alakok ; a másik typus gömbös sugaras halmazt mutat, hol a kristályos végek a főtengely véglapja és a ex- P{ (540) által határolvák. Ikrek oo P oo (100) és ex P ex (010) szerint emlittetnek, me¬ lyeknél a forgási tengely az y. A libetbányai vegyileg következő alkotási! : Quarz 0*11 Cu 0 69-11 Fe 0 0-22 P, 0, 22-16 H, 0 8-02 99-62 mely 4 Phosphorochalcit, 2 Elilit és egy Dihydritből állana. 2. Li bet he nit. Pontos mérések alapján oda nyilatkozik, hogy ez ásvány, mely mostanig rornbos rendszerűnek tartatott, inkább egy- hajlásu jelleggel bir. p = 90°56' a : b : c : = 1-4255 : 1 : 1-34625 ooPcx (100) Sb,03 + Sb.,0, = 42 95 Teljes veszteség (Sb203 ?) = 3 78 \ 100 E számoknak leginkább a (10 CuO -f- 3Sb203 -j- 19 H’O) képlet felel meg. 4. Veszelyit, Moraviczáról. Újabb, jobb anyagon eszközölt vizsgálataiból említhetők a következők. Szine és karcza zöldesszürke, keménysége 3-5 — 4; faj súlya 3-531. 99 Háromhajlásu, a — 89° 31% (3 = 103° 50', y = 89° 34‘ 0-7101 : 1 : 0*9134. Alakjai : ooPoo oúPco OP CüP1 oo JP (100) (010) (001) (110) (110) i P*oo (011) (011) 2,P!2 (121) 2jP,oo(201) 1P1 oo A kristályok egyszerűek, látszólag egyhajlásuak ; újabb vegyelem- zés réz mellett horganyt, phosphorsav mellett arsensavat mutatott. Észlelve CuO 37-44 ZnO P,05 ASjjO5 H>0 25-20 9-01 10-41 17-05 Számitva 9 CuO 37-68 6 ZnO 25-62 P205 7-48 As20‘ 12.13 18 H,0 17-08 99-01 100.00 és így következő képletre volna vezethető : j Zu3 As208 -f 3 Zu (HO)2 -f 3H.0 } Cu3 P208 -f 3 Cu (HO)2 + 3H20 3 Cu (HO)2 4- 3H20 Franzenau A. Prof. G. vöm Rath. Bericht üher eme 1878. unternommene Iteise durch einige Theile cles österreichisch-ungarischen Staates. (Veri. d. nat. hist. Ver. d. preuss. Rheinlande etc. 86. Jhrg. 1879. Bonn. Sltzungsber.) Az utolsó években többször volt alkalmunk vöm Rath, bonni tanár magyarországi utazásairól megemlékezni, mivel azoknak eredménye egyes íontos adatokkal gyarapitá hazánk földtani ismeretét. Ez utazások másodika az, melynek leírását az előttünk fekvő je¬ lentésben találjuk. Ezúttal a híres tanár hazánk déli és keleti részeit látogatta meg és utazásának főállomásai következők valának : Zágráb, Pécs, az u. n. bánsági bányakerület, Hátszeg, Petrozsény, Hunyad, Déva, Nagyág környékei, Szászváros, Szeben, Fogaras, Sebeshely, Er¬ zsébetváros, Marosujvár, Torda, Thoroczkő, Kisbáuya, Kolozsvár és Rodua. E helynevek puszta felsorolása elég, hogy megértsük, miként a legérdekesebb föld- és ásványtani tárgyaknak mily roppant tömege esett a szorgalmas kutató látókörébe egy csak néhány heti utazás alatt. A viszonyok Beudaut ideje óta ugyancsak megváltoztak és a külföldi geolog, ki mai nap hazánk érdekes vidékein tapasztalatokat szerezni 100 kíván, nemcsak az újkor gyors közlekedési eszközeivel rendelkezik, hanem a meglátogatandó helyek gazdag szakirodaimában, az országban lévő szaktársak útmutatásaiban, a helyi gyűjtemények megszemlélésében oly hatalmas segítséget lel, hogy czéljának gyors elérése már csak a saját iparkodásától függ. Mindezen segédeszközöket vöm Ratb ur nagy buzgalommal és ügyességgel tudta felhasználni és kitűnő emlékező és megfigyelő tehet¬ sége arra képesítették őt, hogy rövid idő alatt is sokat lásson és abból, a mit látott, hallott, olvasott és gyűjtött, oly érdekes és hű földtani képsorozatot állítson egybe, mely a mi szakköreink figyelmét is nagy mértékben megérdemli. E mellett részben elnézhető, hogy ama bizo¬ nyos ellenszenv, melylyel a szerző tudvalevőleg • — nem annyira nem¬ zetünk, mint — nemzetiségünk ellenében viseltetik, a különben tárgyi¬ lagosan irt munkából itt-ott mégis kirí. * A fentebb mondottakból látni való, hogy mi a munka földtani ol¬ dalát illeti, a leírások nagyobb része nem annyira eredeti megfigyelé¬ seiből szerzett, mintsem az irodalomból merített adatok alapján nyug¬ szik. Az ut menetéhez fűződő földtani vázlatokat kapunk, melyeknél azonban a forrásul szolgáló irodalom pontos és sűrű feljegyzése esetleg jó szolgálatot tehet annak, ki a szerző nyomdokait behatóbban kö¬ vetni akarja. A következőben arra szorítkozunk, hogy az útleírásból kiemeljük mindazon fontosabb részleteket, melyekben vagy magának a szerzőnek, vagy ismerőseinek eredeti és máshol még nem közölt tanulmányai fog¬ laltatnak. A pécsi hegység területéről v. Rath egy eruptív kőzetet vizsgált meg, melynek példányát Maas bányaigazgatótól kapta s a mely állító¬ lag a Nagy-Köves hegyről való. A szerző úgy találja, hogy e kőzet a Tschermak-féle teschenitnek felel meg, azonban a leírás, melyet közöl, annyira eltérő attól, melyet dr. Hofmann a Kövesbegyről szár¬ mazó, Böckh főgeolog által sajátkeziileg gyűjtött és a m. k. földtani intézetben levő kőzetről közzé tett, hogy itt ok vetetlenül valami téve¬ désnek kell lennie. A kőzet, melyet v. Rath megvizsgált, csakis azon trachy-dolerit-nemii telérkőzeteknek felelhet meg, melyek közel ugyan a Nagy Köves tövéhez lépnek föl, de egészen más képződményhez tartoz- * Ismeretes, hogy v. Katii nem régiben azt állította, minként szép anya¬ nyelvűnk, nemzetiségünk e palládiuma, a művelődés közegévé szolgálni soha sem lesz alkalmazható. E nézetéhez híven ezen úti leírásban is a helyek jelölésére, ahol csak lehet, a magyar nevek helyett a németeket, még a szláv és oláh neveket is előszeretettel használja. A világszerte „Marosi nak nevezett folyót — e'y csupán az érdél) i szászok tájszólásában élő névvel — „Mieresch“-nek nevezi ! 101 nak ; a Nagy-Köves csúcsán szálban levő kőzet amphibolt, nephelint, sanidint tartalmaz és phonolithszeriinek mondható. E tévedés tüzetesebb helyreigazítását legközelebb dr. Hoímaun ur részéről várhatjuk. Ama érdekes eruptív kőzetet, mely ugyanott a vasasi széntelepekbe behatott és a kőszénnek részben való kokszosodását előidézte, v. Rath szintén megvizsgálta és azt eltávozott diabasnak tartani hajlandó. A b á n s á g i érczterület egynéhány eruptív kőzeteinek a szerző rövid leírást szentel. Behatóbb vizsgálatban részesült az aranyi begy (Hunyadm.) érdekes andesitje, a Pseudobrookit és Szabóit ismeretes lei- helye. Koch tanár ur erre vonatkozó tanulmányait szerző minden lénye¬ ges pontban megerősíti és egy ásvány előfordulásra t. i. plagioklasnak űrökben (sublimatio utján) való képződésére nézve kibővíti azt. Nagy á g vidékére vonatkozólag a szerző azon futólagos észle¬ leteken kivid, melyeket egy rövid sétáidon tehetett, Inkey B. írásos közleményét idézi, mely az ottani trachyt-képlet földtani viselkedését általános vonásokkal vázolja. Ehhez csatlakozik egy pár a C s e t r á s hegység további folytatására és bányáira vonatkozó jegyzet, melyeket ugyanazon levelező szolgáltatott. Az erdélyi középmedencze h a r m a d k o r i lerakódásainak ta¬ gozását és jellemzését dr. Koch A. tanár szavaival olvassuk. E fe¬ lette fontos közlemény egy táblázatos kimutatást tartalmaz, mely az erdélyi harmadkori rétegeknek azon tagozását tünteti fel, mely főleg dr. Hofman n Károlynak Szilágymegyében és dr. Koch Antalnak Kolozsvár vidékén tett kutatásaiból kiderült. Vöm Rath részéről feledé- kenységnek vagy hiányos értesülésnek tulaj donitsuk-e azt, hogy eme beosztás főszerzőjének, Hofmann K. urnák neve azon közleményben nincs, vagy csak úgy mellesleg van említve? A sulim cuique elvének e mellőzése annál érthetetlenebb, mivel Hofmann urnák e tárgyról való közleménye (1. Földtani Közlöny 1879.) a szóban forgó munka megírᬠsának idejében már a szerző kezénél lehetett. Vöm Rath további közleményeiből csak futólag említjük meg a k o r o n d i forrás mésztufájának rövid leírását, a kis-bányai, kü¬ lönösen a Szecsel völgyből való kőzeteknek tárgyalását, — melyben a szerző ezen trachytoknak tartott kőzetek fiatal korát kétségbe vonja, végre a rodnai éreztömzsökön tett megfigyeléseit. Fontosabb az, hogy a szerző egy, Siissner ur által kapott rodnai gyűjtemény alap¬ ján, ama érdekes bányabelység kőzeteiről és ásványairól részletes ada¬ tokat közöl. /. B. Földtani Értesítő. I. évf. 8 102 Vegyi elemzéseit. 1. Stolldr Gyula. Az alsó-kékedi gyógy forrás c/iemiai elemzése. (Magyar tudományos akad. értek. IX. köt. XXI. szám. 1870.) A bánj megye fiizéri járásában , Kassától mintegy 3 mértföldnyi tá- volság’ra fekszik Alsó-Kékecl, regényes vidéken. A helység keleti hatᬠriul emelkedik az erdőkoszorúzott, traebytból és ennek tufáiból álló Pál- hegy, melynek nyugoti oldalán csekély magasságra ugyan, de nagy mennyiségben egy kénes forrás fakad. A vizet gyógyászati czélokra már régi idők óta szép eredménynyel használják, sőt a hagyomány sze¬ rint e kies fürdőhely vizében már Mátyás király is megíurdött vala. >S tollár úr e vizet vegyi elemzés alá vette és dolgozatából a gyógyfor¬ rás vegyi alkotása a következő: 10.000 s. r. vizben Ca C03 . . . . 0.94880 Na, C03 . . 0.58349 Ca S04. . . 0.35800 K, S04 . . . . 0.21970 Mg C03 . . . . 0.13434 Na, Bo, 0; . . 0.05250 Al, 3S04 . . . 0.02745 Sr S04 . . . . 0.02400 Fe Co3 . . . . 0.01290 Na Cl ... . 0-01208 Mg Br, . . . . 0.00830 Li Cl ... . 0.00073 Ca* Pg 08 . 0.00077 SiO . 0.63732 co . 1.21850 (szabad) CG., .... . 0.49067 (félig kötött) cos .... 0.00902 nyomai. Baryum, mangan, jód, titansav és organikus részek Az oldott alkatrészek öszege: 4.090514 A viz által elnyelt légnemek térfogata: 10.000 s. r. vizben szabad szénsav . 019.59 köbcentiméter félig kötött szénsav .... 248.80 „ szénélegkéneg . 3.80 „ A viz tájsúlya 1.000296 ; hőmérséke 24° C-ra tehető, melyet az év szakaiban egyenletesen megtart. E szerint az alsó kékedi gyógyforrás vize a „szénsavas égvény- földes “ — és tekintettel állandó magas hőfokára úgy kéntartalmára is — a „kénes hévvizek” sorába állítandó. 2. Dr. Sólymos i Lajos. A felso-rákosi savanyúé íz vegyelemzése. (Az adott helyen, y. 19). Ez igen kellemes ivóvíz az Udvarhelymegye legdé- libb pontján fekvő Felső-Rákos határán meglehetős alacsony helyen fa¬ kad, úgy hogy idegen víztől csakis töltés vonása által lehet megóvni. Vegyi alkotása 1000 sulyrészben a következő : K Cl ... . 0.028248 Na Cl . . . . 0.135227 Li, C03 ■ • . 0.007017 Nít, CO;. . . . 0.274293 Ca COg . . . 0.933888 Mg C03 . . . 0.238088 Mn CO., . . . 0.012965 Fe C03 . . . 0.012478 Na, B., 07 . . 0.324754 Na., Si 0;, . . 0.118688 ősz esen . 2.085646 Félig kötött és szabad szénsav — 0. 904242, egészen szabad szén- sav = 2.157204. A viz fajsúlya 17.3 C ’-nál 1.0028. A forrás kőmérsék- lete 1879. aug. 12-én 10.06° C. vala. A szokásos osztályozás szerint e viz az égvényes és égvényföldes savanyúvizek közé tartozik. 3. Dr. Solymosi Lajos. A székely-udvarhelyi „ hideg sósfürdo -t vegy- elemzése. (U. ott , ]_>. 29.) E fürdő Sz -Udvarhely mellett, a Kükiillő bal- partján van. Vegyi alkotása 1000 s. r. vízben : Ca 03 . . . . 2.55725 Mg C03 . . . 1.34767 Na2 C03 . . . 0 01016 Fe C08 . . . . 0.01114 Mn CO:, . . . . 0.00366 Na2 S04 . . . 0.02701 Na, Si 03 . 0.07419 Na Cl . . . .21.68272 Na J . . . . . 0.00770 Na Br . . . . 0.00605 összesen . .25.72755 Félig kötött szénsav . . 0.05171 szerves anyag .... .«■ 0.28702 A víz faj súlya 17.5° C-nál 1.0245, hőfoka 187S. június 15-én 10.5° C, E fürdő az elősorolt alkotórészek után a jódos és bróinos sós¬ vizekhez sorozható. 4. Scherfel TF. Aurél. A felso-ruszbachi ásványvíz vegyelemzése. (Magy. tud. akad. értek. IX. köt. XXII. szám, 18 7 9.) Felső-K uszbaeh (a Szepesség északi részében) ásványvíz forrása már igen régóta isme¬ retes, de pontosabb vegyelemzések ezideig teljesen hiányoztak arról ; szerző ez alkalommal pontos vizsgálat alá vetvén e vizet, a viz alko¬ tását így állapítja meg : 104 szénsavas sókat mint egyszerű carbonátokat számítva 1000 rész vízben Kénsavas káli . . . . . 0.029794 Kénsavas nátron . . 0.550883 Kénsavas mész .... . . 0.057673 Kénsavas magnézia . . . . 0.138324 Chlormagmagnézium . . . . 0.036739 Szénsavas magnézia . . . . 0.033372 Szénsavas mész . . . . . 1.304593 Agyagföld . . . 0.003413 Szénsavas vasoxydul . . . .' 0.001579 Kovasav . . . 0.018100 Oszesen . . . 2.174470 Félig kötött szénsav . . . . 0.592101 szabad szénsav .... . . 0.92798 Teljes öszeg . . . 3.859369 Fajsulya 15° C-uál 1.00305(3, hőfoka egyes helyeken eltérő, a fő¬ lefolyáson 24.2° C. (1878. szept. 26.) A felső-rnszbachi ásványvíz ezek után sós-fölcles hőforrás, mely vegyi és physikai tulajdonainál fogva magas gyógyértékkel is bir. Bi¬ zonyára osztozunk mindnyájan szerző sajnálatában, ki kiemeli, hogy a fürdőt nagyobb közönség használatára alig iparkodnak hozzáférhetővé tenni, pedig a felvirágzás külső föltételei ott mind megvolnának ! Felső-Ruszbachról sz. még egy érdekes természeti nevezetességet, t. i. Moffetákat említ. Ezekből a legnagyobb kerekded 12 — 14 m. át¬ mérőjű, 3—4 m. mély kráterszer ii medencze, melynek déli szélén egy repedésből nagy mennyiségű szénsavgáz ömlik ki, mely a medeuczét egy bizonyos magasságig betölti. A repedés közelében állva földalatti mo¬ rajt hallani, mely a bugyogó vízre emlékeztet ; szerző úgy véli . hogy e mofetta ekkor szintén vízzel volt telve és hogy a jelenlegi forrás, idő¬ vel talán elapadván, ugyancsak hasonlóvá fog átalakulni. A vidék geo¬ lógiai alkotásáról szerző hiányosan csak annyit említ, hogy Felső- Ruszbach egész környéke mésztufából áll ; maga a forrás vize mindent bekérgez, mire csak útjában akart. Mint látjuk, az ásványvizek vegyi természetét kikutató munkásság örvendetes serényen halad. A szakunkhoz tartozó újabb elemzések túl¬ nyomó nagy része u. is ásványvizekre vonatkozik és igy gyérebbé vál¬ nak az ásvány- és kőzet elemzések. Magától folyó pedig ez utóbbi mű¬ veletek kiváló fontossága is, úgy a tudomány, mint a gyakorlat szem¬ pontjából. Hazánk érczekben gazdag vidékein nagy számban van a ve¬ gyileg még épen nem, vagy csak alig kipuhatolt anyag, úgy hogy ezek¬ ben az ásváuy-ehemia bőséges, fontos és érdekes anyagra lel. Sajuos, 105 a szakkörökben régóta érzett eme nagy hiány, hogy tudományos inté¬ zeteink egyike sem rendelkezik e czélra megfelelő javadalommal és igy az ásványelemzés ezidő szerint még mindig nélkülözi nálunk a hivatᬠsos szakszerű munkások kezét ! Majdnem újdonság e téren a legújabban közölt e következő elemzés. Loczka József. Egy f'óldpát mennyiségi analysise. ( Magy . tud. cdccid. értek. X. kötet. T. szám. 1880). A földpát leihelye Medels [ (Sveicz), hó¬ fehér, egyszerű combinatióval (co P, F oo , OP) ; az orthoklas alak mel¬ lett a belső rész albitmagra mutatott. Faj súlya 2.87. Az elemzésből ki¬ derült, hogy ez az Orthoklas és Albit csaknem egyenértékű elegyének tekinthető, melynek általános képlete — a calcium és magnesium mint tisztátalanság elhagyásával Ko AL Sic O,0 | Na2 Ah Si6 OíG I Ennek megfelelően a számitott és talált értékek táblázata ez : talált számitott >Si 0., = 65.73 . 66.60 c q GO 11 05 O .... 18.98 Ca 0 = 1.53 . . * . . c Mg 0 = 0.18 . .... — oo GO ii o .... 8.69 t> r 11 o * .... 5.73 101.19 . .... 100.00 VEGYESEK. A magyar királyi földtani intézet 1830. évi fölvéte¬ leinek programmja a következő. Az I. osztály dr. H o f m a n n Károly m. k. főgeolog, Matyasovszky Jakab m. k. osztálygeolog és Stürzenbaum József m. k. segédgeolog urakkal Szilágymegyében folytatja a múlt év¬ ben megkezdett munkát. A II. osztály — B ö c k h János m. k. főgeolog- és H a 1 a v á t s Gyula m. k geolog gyakornok urak — Szörény- és Krassómegyék déli részén csatlakozik nyugatról a múlt években fölvett területhez. A III. osztály — Roth Lajos m. k. osztálygeolog és Kokán János m. k. geolog gyakornok - bevégezi a Dunántúli kerület fölvételét úgy, hogy Roth ur a L aj t ha h e g y s é g- b e n a múlt évről visszamaradt részt veszi föl, Kokán ur pedig azon szakaszt járja be, mely a Dun a és az előbbeni években fölvett területek közé esik. Lóczy Lajos visszaérkezése. A remény, melyet az Értesítő első számában jeleztünk, immár örvendetesen helyt adott a valóságnak. Május hó 1-én az esti vonattal érkeztek közénk S z é c h e n y i Béla gróf 106 ázsiai expeditiójának részesei, Lóca y Lajos tagtársunk és Kreitner Gusztáv es. k. főhadnagy, mig a gróf néhány héttel volt utánnok érkezendő. Rövid szavakban az éxpeditió lefolyásának személyi tekintetből legörvendete- sebb része ez, mely a nagy fáradtságok árán nyert eredmények tudományos feldol¬ gozásával újabb munkásság kezdetét jelenti. A napi sajtó körülményesen megemlékezett ugyan a fogadtatásról, melyet számukra tisztelőik a Hungária nagy termében rendeztek és mely a fővárosi tudo¬ mányos körök résztvevőse által a bensőség melegén kivid fényessé is vált, de kell, hogy hasábjainkon mi is túljegyezzük e momentumot. A hivatás és kitartó munkásság kiváló eredményeinek biztos zálogát láttuk és tudjuk náluk mindannyian, a mely nemcsak a tudomány, de hazánk érdekében is fontos. Nemcsak a tudomány meríti kincsét az ezernél több mértföld hoszaságu topográfiái, természettudományi és főleg geológiai összeköttetés létesítése által, mely az expeditió kutatásai folytán belső Ázsiát keletről és nyugat, illetve dél felé a tudomány által már részben megszerzett területekkel most már egybeköti, de kincset nyer ebben nemzetiségünk, útmutató példát a magyar Ez az ut az, átalában a munkás tevékenység, különösen a tudományos komoly törekvések útja, a melyen ha valamely nemzet fiai haladnak, mig azokban él a munka, munkában a hon- s tudományszeretet : úgy él a nemzet maga, ereje nyől és életerős marad ! * A grönlandi termésvas kérdéséhez. A termésvas tellurikus előfordulása az ismeretes grönlandi leletek folytán jólehet igen-igen valószínű, az ellen újabban ismét némi ellenvetések merültek föl. Nathorst ugyanis oda nyilatkozik, (kiv. a Neues Jahrb fiir Min. etc. 1880. évi I. kötetében) hogy Grönland nyugoti partjain a miociin Basaltok szénben, vagy elszenesedett fatörzsekben, agyagvaskőben vagy vaspátban gazdag rétegeken törnek keresztül. A vaspát olykor 2 láb vastag telepekben, de lencsealaku részletekben is fordul elő. Mivel pedig a Basalt az érintkezésnél a szenet (eredetileg talán a turfát) gyakran kokszszá, Anthracittá vagy Graphittá változtatta, igy akkor szemmelláthatólag magas hőfoknak kellett közreműködni. A vasérczek redukálására szolgáló összes föltételek úgy annyira megvannak tehát, hogy tulajdonképen az volna feltűnő, ha szinvas hiányoz¬ nék. Nathorst egyúttal arra figyelmeztet, hogy Grönlandban a „meteorvasakat11 több Ízben találták ott, hol Basaltok és széntartalmu rétegek vannak együtt, neve¬ zetesen Ovifaknál és Fortunebai mellett Disko szigetén, Nikoznak mellett és Jakobs- havn kerületben, Waigattól délkeletre Assuknál. Egyébként már Steenstrup és Törnebohm is valószínűnek tartották, hogy az ovifaki Basaltban a vas szerves anyagok által lett vegyiileteiből redukálva. A keletkezés módjára nézve, mindhárom búvár megegyező véleményen van igy, lényegesen csak a föltételekben térnek el, a melyek mellett a redukálás történ¬ hetett. Törnebohm azt véli, hogy vastartalmú .oldatok járták volna át a lyukacsos Basalt üregecskéit, Steenstrup elfogadni azt hajlandó, hogy a vas az üledékes kőzetekből származik és a Basalt által fölvett szenes anyagok hatása alatt rcdukál- tatott, sőt valószín ütleunek azt sem tartja, miként a vas termés állapotban a föld belsejéből tódulhatott föl. * 107 Segédeszköz ;i kristálytan cl cmonst r á 1 ó tani t á s á n á I. Hogy a kristálytan tanításánál mennyire fontos sőt nélkülözhetlen a demostráló út, azt bizonyítanunk fölösleges, czélszerünek véljük azért röviden megismertetni F. J. P. van Calk e r készülékét, melyet ő a kristálytan szerkesztő demonstrálásánál ré¬ gibb idők óta sikeresen használ (Grothféle Zeitschr. für Kryst. etc. IV. kötet) és a mely egyformán előnyös az előadóra nézve úgy, mint a hallgatóság szempontjából. A készülék homályosra súrolt üvegtáblából áll, mely fakeretbe úgy van foglalva, hogy ennek hátsó felén egy fa-lapot forgók (charnierok) segélyével tetszés szerint föl¬ nyitni, vagy becsukni lehet. Az üveglap nagysága tetszőleges, a hallgatók számához és az előadási teremhez mérve kisebb, nagyobb; nagyobb auditóriumok részére 110 és 105 cm. méretekkel. Az egész, mint egy tábla, alkalmas állóra jő és használata a következőben áll. Legczélszerübben vastag fekete papirosra fehér vagy színes krétával rajzoljuk a bemutatni kívánt alakot és e papirost az üveglap mögé he¬ lyezve, a hátsó fa-lap bezárása után — mely alkalommal az az üveghez lesz szorítva — a rajz a homályos üvegen át teljes tisztán és élesen látható. így pl. ha egy ten¬ gely kereszt helyesen szerkesztett távlati képét helyezzük az üveglap mögé, a kí¬ vánt kristályalakot az üveglapon át erre gyorsan és helyesen rajzolhatjuk ; teljes ala¬ kok származtatását gyorsan és jól mutathatjuk, egyszerű alakokat combinatiókká egészíthetünk, viszont összerótt alakokat az alapalakra könnyű és jól érthető mó¬ don visszavezetni lehet. Hasonló készülékek egyébként boncztani előadásoknál is már régóta használatban vannak TÁRSULATI ÜGYEK. A magyarhoni földtani társulat szaküléseinek jegyzőkönyvi kivonatai. V. 1880. évi május hó 5-én. 1. Bernáth József ásványvizi közleménye az e r d é 1 y i k o n y h ásó vizekre vonatkozott. E vizeket 1873-ban hatóságilag pontos és részletes számlálás alá vették, melyből kiderült, hogy Erdély 254 községben G50 sósvizforrással és 375 sókibuvással bir. E községek (és konyhasóforrások is) nagyobbára szomszédosak — csak a Kis- és Nagy-Küküllőmegyében levők vannak szétszórva — és a megyének bizonyos részében egymáshoz közel feleimnek. Különösen sűrűn vannak Besztercze- Naszód délnyugoti és Szolnok-Doboka délkeleti szögletében, Kolozs, Torda-A ranyos, Alsó-Fehér- és Szebenmegyének keleti felében, Fogaras északnyugoti mentén, végre Udvarhely és Maros-Torda nyugoti részén. 2. II a 1 a v á t s Gyula értekezett a Gasteropodálc Conus családjáról és annhk a magyarhoni mediterránkor!! rétegekben előforduló alakjairól ; előadó a jel- legesebb alakokat s az általa a szóban forgó Conus család egyes alakjai nak jellem¬ zésére készített csiszolatokat egyúttal bemutatta. 108 3. Schafarzi k Ferencz a Gál ga völgy környékének eruptív kőzeteiről tartott előadást, melyeket az 1850-es években Stache makroskópos megfigyelések alapján Basaltoknak határozott, mint a melyeknél az Olivin minden kézi példányban kimutatható. Előadó e kőzeteket a petrografia modern módszerei segélyével megvizsgálván, kiderült, hogy ezek főleg üvegbázisból állanak, melyből a túlnyomó Földpát, nagy számú Angit s végre Magnetit van kiválva. A Földpát többszörös meghatározás után Bytownitnak bizonyult ; Olivin kivételesen csak a Tótgyörk mellett fekvő Hegyeskő kőzetében fordul elő, de itt is oly gyéren, hogy csak accessorikus elegy¬ résznek vehető. Ez ásvány-associacio szerint az említett terület eruptív kőzetei üvegbázisban bővelkedő Byto wnit- Angit- trachy tok. 4. 1 n k e y Béla társ. I. titkár bemutatta dr. K o c h Antal kolozsvári egyet, tanár beküldött dolgozatát a C z i b 1 e s hegy és Oláhláp osbánya A n d e- s i t kőzeteiről. Mindkét hely kőzete túlnyomóan Amphibóbandesit, alárendelt Augíttal és néha Quarz-zal. Érdekesek a kontaktképződmények, melyeket az erup¬ tív kőzet Oláhláposbánya vidékén a keresztül tört palában és homokkőben előidézett. 5. A társ, I. titkár bejelentő a következő társulati u j rendes tagokat: Radvánszky Béla báró, aj. Inkey Béla, M ártó n fi Lajos, aj. dr. Koch Antal. Újból belépett : dr. Rózsay József. Kivonatok a magyarhoni földtani társulat valasztmanyanak tárgyalásaiból. V. ülés, 1880. évi május hó 5-én. A társ. II. titkár előterjeszti, hogy a hazai tudományos törekvések bőkezű pártfogója S e m s e y Andor ur a társulatnak 120 o. é. forintot fölajánl, mikép a hazai nevezetesebb kövületlelhelye- ket kizsákmányolandó, ezúttal a Mécsé k-h egységben (Baranyam.) a barna Jura lerakódás egyik nevezetes leihelyén (Eszter) a társulat egy általa kiküldendő szakértővel g y ti j t é s t eszközöltetne. A választmány Semsey urnák nagylelkű ajánlatáért köszönetét jegyzőkönyvileg kifejezvén, az ajánlatot örömmel elfogadja és B ö c k h János ur kifejtése után a nevezett leihely kövületeinek gyűjtésével H a- 1 a v á t s Gyula urat megbizza. — A társ. II. titkár jelentvén, hogy a um. m. k vallás- és közoktatási minisztériumtól az oda intézett fölkérésre mindazon hazai középisko¬ lák (felekezeti különbség nélkül) és közkönyvtárak jegyzéke leérkezvén, melyeknek a nevezett minisztérium véleménye szerint a társulat által szétosztatni határozott kiad ványok megküldése kívánatos, — a választmány a szétosztási tervezet elkészítésére kebeléből egy kisebb bizottságot küld ki, melynek tagjai a titkárokon kívül M a t y a- s o vszky Jakab és dr. Staub Móricz választmányi tagok. — A társ. II. titkár bemutatja dr Stache Guidó újonnan választott tiszteleti tag levelét, melyet ne¬ vezett a megküldött oklevél: e a társulat Elnökéhez intézett. A levél következő : 109 Hochgeehrter Herr Prasident ! Indem ich den Empfang des Diplomes als Ehrenmitglied dér ungarischen geo- logischen Gesellschaft dankend bestiitige, riclite ich an Ew. Hochwohlgeboren zu- gleich die ergebenste Bitté, dér sehr geelirten Gesellschaft meinen besonderen Dank fiir diese Auszeichnung gütigst übermitteln zu wollen. Die Jahre, in dcnen icli in dér glücklichen Lage vvar, auf geologischen For- schungsreisen, grosso Theile Ihres schönen und an geologischen Beobachtungsmate- rial so reiehen Vaterlandes kennen zu lenien werden inir stets in angenehmster und lebhaítester Erinneruug bleiben. Bezüglich dér Bereicherung dér Erfahrungen auf deiu Gebiete unserer Wissenschaft war Ungarn fiir midi cin in seiner Mannig- faltigkeit unübertroífen dastehendes Studienfeld. Bei dieser Rückerinnerung an das, was ich als Feldgeolog fiir meinen wis- senschaftlichen Anschauungskreis dér glücklichen Gestaltung des Landes verdanke, wird jedoch gleichzeitig auf das Gefiihl dér dankbaren Anerkennung fiir die grosse Zalil Ilirer vortreffbchen Landsleute von neuem angeregt, durch déren lebhaftes In¬ teressé fiir unsere Wissenschaft und durch dérén liebensvviirdige Gastfreundschaft meine Studien gefördert wurden. Eine besondere Befriedigung wiirde es mir gewahren, weun ich neben den geologischen Arbeiten, welche mir jetzt am niichsten liegen, noch einmal Zeit ge- winnen könnte, einzelne Aufgaben, fiir welche icli in Ungarn eine erste Basis ge- wonnen hatte, wieder in Angriff zu nehmen und ihrer Lösung niiher zu bringen. Dadurch wiirde ich am besten erweisen können, cinen wie grossen Werth ich darauf lege, Ehrenmitglied einer Gesellschaft zu sein, welche den universellen Charakter dér Wissenschaft zu jeder Zeit lioch gehalten hat. Indem ich Sie ersuche, Herr Prasident, den Ausdruck vollkommenster Hochach- tung entgegen zu nehmen, zeichne ich Wien, den 22-ten April 1880 Ihr ergebenster Guido Stache. TITKÁRI KÖZLEMÉNYEK. Értesítések. A fölhalmozódott tárgyaknál fogva társulatim ; választmánya a jelen időszakban még egy szak iilés tartását elhatározván, mivel a fölmerült akadályoknál fogva az május hó 26-ról f. é. j un i u s hó 2-ára maradt, a „Földtani Értesítő" legközelebbi száma csak a szünetek után az első szakülés (október 6-án) hetében fog kiadatni. A szünetek előtt a „F öld tani Közlönyének sajtó alatt levő szᬠmaiból a 2 — 5 füzeteket , fogják venni t. tagtársaink ; egyúttal örömmel értesíthetünk, hogy a nm. m. k. kereskedelmi minisztérium kegyes¬ ségéből valószínűen rövid időn egy már a* múlt évben jelzett becses munka (Hantken M. Magyarhon szénbányászata) birtokába jutni fognak. A magyar orvosok és természetvizsgálók ez évi ván- dorgyülésöket augusztus hó utolsó hetében ismeretesen Szó m b a t h e- lye n tartják, a mely alkalommal Yasmegyének több geologiailag érde¬ kes pontjaira kirándulások fognak rendeztetni. Szabadjon t. tagtársaink figyelmét e gyűlésre melegen felhívni, azon megjegyzéssel, hogy tag¬ jaink részére a nevezett nagygyűlés választmányával szemben a netalán szükséges közvetítést készséggel eszközöljük. A szünetek alatt (július és„ augusztus hónapokban) minden a társulatot és a titkárságot illető küldeményt Czanyuga Józset társ. pénztáros úrhoz (Budapest, nemz. múzeum) kérünk intéztetni, ki egyúttal minden irányú fölvilágositásokkal szívesen szolgál. A t. tagjainkhoz küldött után vételi jegyekből többszörös figyelmeztetéseink daczára is több üresen visszaérkezvén, szabadjon az érdekelt urakat ezúton fölkérni, miszerint tagsági dijaik lefizetésé¬ nek idejére nézve mielőbb nyilatkozni szíveskedjenek. NYILVÁNOS NYUGTATÓ. Tagsági diját 1 e fi z e 1 1 e 1880-r a : Belházy János, Berecz Antal, Böckh János, Brzorád Rezső, Bugyis András, Burán}' János, Búza János, dr. Chyzer Kornél, Csató János, Csernyus Andor, Dávid Vilmos, De Adda Sándor, dr. Dékány Rafael, Déry Mihály, Dier Lajos, Dobay Vilmos, Eggenberger-féle könyvkereskedés, Egger Samu, Egri ó-kaszinó, Esztergom város, Éber Nándor, Failhauer Alajos, Faller Gusztáv, Fauser Antal, Felső-magyarországi bánya-polgárság, Frivaldszky János, dr. Gallik Géza, Gerenday Antal, Gesell János, Gesell Sándor, Ghyczy Géza, Gianone Adolf, Gömöry Sándor, Görgey Lajos, Gran- zenstein Béla, dr. Hajdú Gyula, dr. Hasenfeld Manó, Hazslinszky Frigyes, Hegedűs 111 Sándor, Hermáira Gusztáv, Herrich Károly, Hoffmann János, Hofmann Rá fa el, Hor¬ váth Antal, Horváth Ignáez, Hradczky Antal, Hudoba Gusztáv, Huffner Tivadar, Huníalvy János, Húsz Samu, Hiirsch Ágoston, Jendrassik Miksa, Jenny Gusztáv, dr. Jurányi Lajos, Kacskovics Sándor, dr. Kanka Károly, Keller Emil, dr. Kézmárszky Tivadar, Klein Gyula, dr. Knöpfler Vilmos, Koch Ferencz, Kovács Gyula, Ivrecsáre- vieh Márk, Kremnitzlcy Jakab, dr. Krenner József, dr. Kubacska Hugó, Kuncz Péter, Lakner Ambró, Leding Sándor, Leutner Károly, dr. Lészay László, Liedermann Jó¬ zsef, dr. Irattér Nándor, Maderspach Livius, Markos György, Matyasovszky Jakab, Márka Gergely, Márkus Ágoston, Meczner Vendel, Mednyánszky Dénes báró, Mi- háldy István, Mikó Béla, Milkovics Zsigmond, Molnár Nándor, Muslay Sándor, Muntean J., dr. Nagy Károly, dr. Nendtvich Károly, Neubauer Ferencz, Nyulassy Antal, Okolicsányi Béla, Pálffy Samu, dr. Pántotsek L. V., Pejácsevics János gróf, Petrogalli József, Pfiszter Károly, Posepny Ferencz, Posner Károly Lajos, Prélyi István, Prihradny Ödön, Probstner Arthúr, Prugberger József, Puskás József, Rad- vánszky Béla báró, Richter Lajos, Rieger János, dr. Rózsay József, Roha Benedek, Rómer Flóris Ferencz, Roth Lajos, dr. Rotli Samu, Ruffiny Jenő, Rybár István, Saf- csák Gyula, Sárkány Miklós, Schafarzik Ferencz, Schneider Gusztáv, Schröckenstein Ferencz, dr. Sclralek Vilmos, Schuller Alajos, Schwercr János, Sebestyén Pál, Sieg- meth Károly, Simonyi Ernő, Somssich Pál, Splényi Béla báró, dr. Staub Móricz, Stern Hugó, Süssner Ferencz, Szathmáry Béla, Szauer Arnold, Szontágh Tamás, Torma Zsófia, Tudom, és műegyetemi olvasókör, dr. Wagner Dániel, dr. Wartha Vincze, Wein János, Wein Károly, Weisz Bcrnát és Wettstein Antal. Eddig összesen: 184. 1881-re: Dier Lajos. Eddig összesen: 2. 1877-re és 1878-ra: Lóczy Lajos. 1879-re : Lóczy Lajos, tudom, és műegyetemi olvasó kör. Eddig össze¬ sen : 263. Ok levéld ij á t beküldött e : Radvánszky Béla báró. Előfizetett a „Földtani Közlőn y“ 1880. évfolyamára : m. k. bányahivatal Szélaknán. Eddig összesen : 18. Előfizettek a .Földtani Értesítő11 1880. évi folyamára: m. k. bánya¬ hivatal Szélaknán és Simó Ferencz. Eddig összesen: 9. A C o 1 1 a B e r n á t nevét megörökítendő emlékkő és alapítvány számára ezidcig a következő kegyeletadományokat vettem: (1. folytatás) Fauser Antal úrtól helyben . 5 frt. Dr. Koch Antal úrtól Kolozsváron . . 3 frt. Eddig összesen : 43 frt o. é. Budapest, 1880. évi májushó 20-án. Inkey Béla, a magy. földt. társ. I. titkárja. TARTALOM. Lap. Geológia és földművelés. Matyasovszky Jakabtól . . 85 A „Société géologique de France“ 50 éves jubileuma és a nemzetközi geológiai congressus conferentiája. Paris, 1880. április. Dr. Szabó Józseftől .... 89 Megemlékezés Schimper Vilmos Fiilöpről. Dr. Staub Móricztól . 93 Irodalom. Maderspach Livius. Magyarországi vasércz fekhelyei. I. B . 95 A Schrauf. Über Phosphorkupfererze. Franzenau A. • . 97 Prof. G. vöm Rath. Bericht über eine 1878. unternommene Reise etc. I. B. . . 99 Vegyi elemzések. S. S . 102 Vegyesek A m. k. földtani intézet 1880. évi fölvételei . 105 Lóczy Lajos visszaérkezése . 105 A grönlandi termésvas kérdéséhez .... 106 Segédeszköz a kristálytan dremonstráló tanításánál . 107 Társulati ügyek. Szakülés 1880. évi május hó 5-én . 107 Választmányi ülés 1880. évi május hó 5-én . 108 Titkári közlemények, nyilvános nyugtató . 109 H« l.áprády teNt^ruk. X évf. 1880. FÖLDTANI KÖZLÖNY 4. 5. szám. ERTEKEZESEK. Adatok az Alföld altalajának ismeretéhez. A püspölc-laddnyi fúrás. Rotli Lajostól. (Két táblázattal.) (Előadva a magy. földt társ. 1880. ápril havi szakülésén.) A társulat múlt évi máj. 7-én tartott szakülésén volt szerencsém P ii s p ö k - L a d á n y vidéke altalajának Összetételére nézve elő leges geológiai adatokat közölni, melyeket az onnan eredő és akkoriban ke¬ zeimben lévő fúrási anyag megvizsgálásából merítettem. Azóta volt alkalmam az átfúrt rétegek természetéről tökéletesebb képet nyerni. Z s i g m o n d y Béla mérnök ur ugyanis szives volt, az épen letelt télen az egész, a piispök-ladányi fúrásból val(’> anyagot (két láda, nagyobbrészt iszapolási próbák) átvizsgálásra, valamint a fúrásról veze¬ tett naplókat betekintés végett átengedni, miért is újból csak kedves kötelességet teljesítek, a midőn nevezett urnák e helyen őszinte köszö- netemet kifejezem. Zsigmondy ur ezen szívességének köszönöm tehát, ha most, vizsgálódásaim bevégeztével, azon kellemes helyzetben vagyok, hogy tavaly adott ígéretemet, akkori előleges közlésem kiegészítésére nézve, beválthatom. A püspökladányi I. vagy kísérleti fúrás 1877. évi julius havában vette kezdetét és ugyanazon év november végével, midőn a 88-88 méternyi mélység eléretett, lett beállítva ; a II., sikeresen vég¬ hez vitt fú rás t, vagy a tulajdonképi, nagyobb átmérőjű artézi szökő¬ kút mélyesztését 1878. április havában kezdték meg és félbeszaka¬ dásokkal folytatták, mig 1879. augusztus végén a 209-50 méterrel elért mélységben bevégezték. A vizsgálásaim nyomán nyert adatokat két táblázatban állítottam össze, melyeket itt mellékelve közlök. (IV. és V. Tábla). Ha ezen táblázatos összeállításokat áttekintjük, akkor először az anyag min ő s é g é r e nézve látjuk, hogy túlnyomókig agyagos, alᬠrendeltebben homokos rétegek lettek itt feltárva. Mindkét fúrásnál körül¬ belül a 12. illetőleg 13. méter mélységben lösz féle anyag lép fel. Az első jelentékenyebb homok-réteg, mely különben még nem egészen tiszta homok, amennyiben közfekvetként homokos agyagot is zár ma¬ gába, a II. fúrás 67 — 74. méterje közt mutatkozik. A kísérleti fúrásnál már 26—42 m. közt, továbbá 86. és 88. m.-nél is látjuk, de az agyag Földtani Közi. X. évf. 9 122 mellett egészen alárendelten, a homokot képviselve. Az ez utóbbi (86 — 87*50 m.) mélységből való agyag is egyúttal a legbomokosabb, melyet e fúrás szolgáltatott, de még mindig elég tömörnek mondható, hogy mint vízhatlan réteg szerepelhessen. Mint a II. túrás szelvényéből kivehető, a homok és pedig agya¬ gos, csillámos vagy tiszta quarzliomok, vastagabb rétegbe n 106 — 132, 149- — 154, 158 — 172, 189 — 202 m. közti mélységben van jelen; 120 — 126 m. közt agyagot és homokos agyagot, a többi mély¬ ségben szintén ezen anyagot mutatja keskeny közrétegekként betelepülve. A legalsó, 208 — 209*50 m. mélységben feltárt réteg igen linóm, csillám¬ dús homokból áll, melyben a fúrás végét érte. Kemény fehéres, sárgás vagy vörösesbarna, kisebb és nagyobb m ész m á r g a-, h o m okos m á r g a- v a g y meszesho m o k k ő- gumó kát (concretiókat) mind a két fúrásból való anyagban, Imi nagyobb mennyiségben, hol csak gyérebben, találunk a 9. mét.-től kezdve egészen le a 88., illetőleg a 209. méterig az egész tömegben elosztva. V a s- o x y d b y d r a 1 1 ó 1 áthatott rozsdaszinü agya g-r észecskék szintén mind a két fúrásból való anyag iszapolási maradékában többszörösen mutatkoznak, sőt e vastartalom helyenként annyira növekedik, hogy a II. fúrás 85 — 95 m. közti mélységében apró tisztátlan limonit (bab- ércz)-szemek kiválva fordulnak elő. Apró qu arzkavics a tömeg¬ ben elhintve szintén különféle mélységben lép fel, de mindig csak kévé s apró görély vagy csak egyes nagyobb quarzszem, itt-ott szálka is az a mi jelen vau. A 108*14 m. mélység (II. fúrás) e mellett egyes apróbb, talán a mai Sebes-Körös már régebben létezett völgyéből származó o r- t h o k 1 a s-q u a r z-t rach yt-görélyt, mely kőzet e völgyben kép¬ viselve van, valamint gördült s z a rukő-s z á lkát is eredményezett. Lignit a kísérleti fúrásnál 40*46 m. mélységben mutatkozik leg¬ először nyomokban ; szintén csak nyomokban vagy pedig darabkák- s rostokban látjuk azt 70—80 m. közt, holott 87 — 88*88 m. mélységben számos lignitet és pedig nagyrészt szenesedet! faág-darabokat és darab¬ kákat találunk. A II. (véghezvitt) fúrás 36*12 m., 41*88, 113*13 és 1 15*08 in. mélységben mutatott fel, de egészben sokkal gyérebben s túlnyomólag csak apró, lignit-szálkákat. Látjuk tehát, hogy nem lignit¬ té le pp el van itt dolgunk, hanem hogy — s úgy látszik kizárólag — csak úszott-fa egyes törzseinek szénné vált részei és részecskéi fek¬ szenek előttünk. Apró g y p s z-darabkákat kiválva csakis a kisér- leti fúrás mutatott ki és pedig leggyakrabban 13 — 19 m. közt, t. i azon rétegben, mely a löszt helyettesíti, a többi rétegek egészen az 55. méterig gyérebben tartalmaznak gypszet. 70*28 méternél szintén még egyes darabkát ügyeltem meg az iszapolási maradékban ; tovább lefelé 123 aztán végkép eltűnik. Feltűnő, hogy a II. fúrásnál, mely oly közel fek¬ szik az I.-hez, gypsznek még- nyomát sem találhattam. Ha most az itt lerakodott rétegek összes tömegét szem előtt tartva, azok anyagának minőségéből következtetéseket akarunk vonni, akkor azon ered¬ ményre jutunk, hogy u r a 1 k o d ó a n c s e n d e s, csak k o rönkén t, de akkor s e m roha m osan á ramló vizek hozták hosszabb, a réte¬ gek vastagsága által jelölt időn át az üledékek szakadatlan lerakódását létre; ezen idézett erősebb vizmozgással egyúttal a környező szárazföldről való bemosatások is természetszerű összhangzásban állanak. Átmegyek most az előttem fekvő paláontologiai anyag megbeszé¬ lésére. Szükségesnek tartom, néhány már előleges közlésemben közzétett s e tárgyra vonatkozó megjegyzésemhez tűzve kiegészítésül még a további adatokat itt felsorolni. 1 . Kísérleti fúrás. 19 m é t. Az e mélységből való s Plán o r b i s e f. c o rn u E h r b g. név alatt felhozott alak e jelenleg é 1 ő Plauorbis-boz, melynek hazája a Nil, áll legközelebb és fel nem cserélendő a Pl. cornu Brong.-tal. 40-46 m. L i t b o g 1 y p li u s naticoides F é r. s p. és L. f u s- cus Ziegl., tulnyomólag kisebb példányok; köztük előfordult kettő a L. panicum Neum. nagyságában, de ezek is csak a L. fuscus-nak ifjú¬ sági állapotát tüntetik elő. Méla n o p s i s c f . acicularis F é r., apró példányok, köpczösebbek mint a valódi M. acicularis. P i s i d i u m (F 1 u mi n i n a) a m n i c u m M ii 1 1. s p. Az előttem fekvő alakok jól egyeznek meg a most élőkkel ; az egyik héj ugyan valamivel kevésbé domború és a hátsó szélen valamivel tompitottabb, de ugyan e csekély eltéréseket a Balaton partjáról való P. amnicum recens példányainak nehányán is látom. 43*57 m. Slicc iné a (Ampkibina) oblonga Drap ; vala¬ mivel hasasabb, köpczösebb alak, mint azok, melyeket a löszből bírok. Neritina serratilinea Ziegl. E név alatt Rossmássler1 szerint t. i. a N. danubialis C. Pfeiff. kis példányai értendők 52-82 m. Arvicola (Hypudaeus) ampbibius L. s p. (?). Egy az egerek (Muridae) családjába tartozó rágcsálónak felső metszőfog¬ töredéke, mely egészen hasonlít ugyan a Jáger-nél 2 XV. t. 28. ábrᬠban lerajzolt Hyp. ampbibius fogához, de melyet azon oknál fogva, hogy a vizi vagy mocsári poczok metszőfogai a valódi egerekéitől el nem térnek, egyenesen e fajra vonatkoztatni nem merek. 63*47 m. Pisi dilim n. sp. cf. supinum (A. Schmidt) 1 Iconographie d. Land- und Süsswasser-Mollusken II. fáz, 18. 1. 2 Fossile Sáugethiere in WÚrteuiberg stb. 9* 124 Neum. Hasonló helyzetben vagyok mint dr. Neumayr ur, e Pisidium- nak t. i. szintén csak egyetlen egy bal héja fekszik előttem ; ez körrajzᬠban ugyan igen jól egyezik meg a Neumayr és Paul-nál 1 a VIII. t. 27. ábrában lerajzolt alakkal, melynél csak kisebb, de keveset hasonlít a P. supinum A. Schmidt-hoz, melynek rajza Sandberger 2 remek mun¬ kájában a XXXIII. t., 3b. áb.-ban közölve van. Tekintetbe véve ezen utóbbi körülményt, ez alkalommal csak azt akarom hangsúlyozni, hogy a kezeimben lévő héjat a Neumayr-féle alakkal egyeztetem meg, melyet e szerint és feltéve, hogy a Neumayr ur által adott rajz egészen hü, csak annál inkább uj fajnak tartani hajlandó vagyok. A nálam lévő egyetlen bal héj zárát a most élő és diluviális P. supin uni¬ óval in natura összehasonlíthatni én sem voltam oly szerencsés. Pisidiu- mokat csupán rajzok után meghatározni különben mindig kissé bajos dolog marad. Neumayr ur e Pisidium-ot Grgetekről (Szerém m.) idézi. 64‘GO m. Pis idium rugosum Neum. Az előttem fekvő jobb héj nem egészen oly erősen bordás, mint az a Neumayr ur által felál¬ lított fajnál az eset, azonkívül az alsó szél felé gyengébb bordák is kezdenek közbeszurtan fellépni, de miután a többiben, nevezetesen a mi a hátsó sarkfog helyezkedését illeti, egészen a Pisid, rugosum-mal vág össze, tehát e nálam levő alakot is egyenesen azonosítom ez utóbbival. ( > ( J • 5 7 m. A r v i c o 1 a a r v a 1 i s ? Meglehetősen jól megtartott alsó metszőfog, mely a méretek szerint Jager idézett müvének XV. t. 39. áb.-jában lerajzolt s Arv. (Hypudaeus) arvalisnak tulajdonított fog¬ nak felelhetne meg. 70'28 m. Pisi din m C 1 e s s i n i Neu m. A piispök-ladányi kagyló valamivel nagyobb mint a Neumayr ur által az id. h. \ III, t. 30. áb.-ban közölt alak, t. i. a Pisidium aequale Neum. nagyságát éri el; a finom bordák nincsenek mindig oly szabályosan az erősek közt elosztva, mint az — a rajz szerint — a Neumayr-féle alaknál az eset. 73-57 m. P i s i d i u m a mn i cu m M ii 1 1. s p. j u v. ; kis Pisidium, a Sandberger id. munkájában lerajzolt P. obtusale C. Pfeiff. nagyságᬠban, mely leghelyesebben mint a 17 amuicum ifjúsági állapota fogható fel, miután e fajjal egyezik meg legjobban. 87 m. Vivipara Neumayri Brus. Egy Vivipara töredékei, melyek egyike, daczára annak, hogy szintén nincs tökéletesen meg¬ tartva, mégis egészen jól mint Vivipara Neumayri és pedig a Neumayr és Paul urak id. munkájának IV. t. 2. áb.-jában lerajzolt alaknak, tehát mint kezdő átmenet a Vivipara Suessibe ismerhető tel. 88‘88 m. Valvata pisciualis M ii 1 1. sp. ; nem oly széles és 1 Cong. u. Paludinenschichten Slavoniens. 2 Land- u. Süsswasser Conchyüen d. Vorwelt. 125 valamivel sziikebb köldökkel ellátva, mint azt rendesen az éld alakon észreveszsziik, a többiben pedig- egészen evvel megegyező. Hasonló el¬ térésben idézi dr. Neumayr ur is Nyugat-Szlavonia alsó Paludina-réte- geinck több pontjáról (78. 1.). 2. II. (véghezvitt) fúrás. 36-12 m. Pisidium e f. Cles- sini Nenm. Itt nyilván a P. Clessini Neum.-hoz közelálló, de jókora nagyobb alakkal van dolgunk, t. i. a Pisid, amnicum rendes nagyságát éri el. Az ékesités kifelé nem fogy, mint az a valódi P. Clessini Neum.- nél az eset. Azt gyanítom, hogy új, önálló alak van előttem. Mela- nopsis sp. Igen apró, sima Mclanopsisok kis Hydrobiák nagyságában, melyek mint a M. acicularis, vagy még inkább a M. Visiauiana ifjúsági állapota fogandök fel. 41.88 m. Valvata Sül ek ián a Brus.*Az én példányaim ki¬ vétel nélkül valamivel sziikebb köldökét mutatnak, mint a Brusina ur által leírtaknál — a rajz szerint — látszik lenni, de ettől eltekintve, lényegükben igen jól egyeznek meg a Brusina-féle alakkal. A varrány alatt, a szájpárkány közelében mutatkoz(') ránezot, melyet Brusina ur a legjobban megtartott példányáról említ, az előttem fekvő példányok egyikén sem látom. Méla n o p s i s c f. a c i c u 1 a r i s F é r. j u v. és M. ef. praerosa L. s [t. juv. Számosabb, szintén igen apró, az isza- polási maradványból való, sima Melanopsis. Ezek a jelölt, most élő fajok¬ kal, melyekre vonatkoztatom, nyilván közeli rokonságban vannak ; apró¬ ságuknál fogva és miután efféle nagyobb példányok is többszörösen, a kísérleti fúrás megfelelő mélységében is, fordulnak elő, csak fiatal alakoknak, azaz Melanopsis-ivadéknak tekinthetem. 63-42 m. Cypris sp. A sima héj keveset emlékeztet a C. an- gusta Reussra, ** de ennél valamivel nagyobb (2 mm. hosszú); a hosszú¬ ságnak a magassághoz való viszonya is eltérő, a mennyiben a kezeim¬ ben lévő alak alig kétszer oly hosszú mint magas. 7P01 m. Pisidium e f. aequale Neum. juv. Egészen apró Pisidium (nagyon valószínű, hogy liatal alak), gyenge, csaknem a héj közepén álló púppal, tehát a P. aequale Neum. jellemző ismertető jelei¬ vel; de az én alakom ennél kisebb, a púpja egészen sima és a köz¬ pontos sávok a nagyitó alatt részben meglehetősen erős redőkként tűnnek elő, majdnem oly módon, mint azt P. Clessini mutatja. 76-47 m. Neritina transversalis Ziegl. Apró példány, mely egészen megegyezik a Rossmássler „Iconographiá“-jáuak VII. t. 122. ábrájában, de kevésbé a Neumayrnél (Gong. u. Paliul. Schichten Slav.) IX. t. 21. áb.-ban lerajzolt alakkal. Planorbis s p. a ff. * Brusina: Fossile Binnen-Mollusken stb. 89. I. ** Palaeontographica II köt. 16. 1. 126 t ra n s si 1 v a nicus N e u ni. Egy kis Planorbis töredéke, mely álta- lános alakja szerint a Pl. transsilvanicus Neum.-rel mutat rokonságot, de ennél kisebb és tompa éle által nem emlékeztet, mint ez, a P. ca- rinatus Miill.-re, hanem a P. marginatus Drap. = P. umbilicatus Midi -re. 108-14 m. Planorbis sp. (corneus L. s p. ?); tekervény- töredék, mely valószínűleg a P. corueustól ered. Eltekintve az ismételten rétegeinkben mintegy behintve fellépő szárazföldi állatok maradványaitól, valamint az előleges közlésemben már méltatott kérdéses Cardiumtól, a két táblázatban felsorolt fauna többi, azaz uralkodó része tisztán édesvízi jellegű, mint szin¬ tén már tavaly kiemeltem. Minthogy pedig ezen, vagy ezzel rokon édesvízi fauna képviselői¬ nek életmódját a jelenben ismerjük, azaz tudjuk rólok, hogy leg¬ kivált álló, vagy, ha hozzá- és lefolyással biró, de egészben mégis c s ende s, vagy pedig nyugtalanabb, azaz f o 1 y ó vize k b e n tartózkodnak, azért ebből, úgyszintén a környező hegyvonulatokat tekin¬ tetbe véve, azt következtethetjük, miszerint azon egész időtarta¬ mon át, mialatt az ezen állatmaradványokat tartalmazó rétegek lerakó¬ dása végbe ment, a mai nagy magyar alföldet egy terjedelmes é d e s v i z i beltenger boritá. E víztömeg egészben jobb á r a c s ö ndes volt, a benne lévő áramok inkább csak fölszínesen zavar¬ ták meg nyugalmát, és i d ő n k é n t mutatkozó erősebb ára m 1 á s o k föl-földúlták, mely alkalmakkor a szárazról eredő állatmarad¬ ványok a tóm edencze belseje felé sodortattak Jóval nagyobb nehézségekre ütközünk, ha megkíséreljük, a szóban forgó rétegeket a lerakódásukra szükségelt i d ő szerint osztályozni, vagyis részökre földtani határokat kijelölni. Ezen kérdés megfejtése előtt szemünk elé kell tartanunk, miként az egyáltalában fajokban nem bővelkedő és — mondjuk ki kereken — kevéssé jellem- zetes faunának — - főként megtartási állapota miatt — csak egy része határozható meg biztosan vagy legalább megközelítő biztossággal. A nagyobbára iszapolási maradványból eredő s azért túlnyomóan kis ala¬ koknak — melyek itt általában tekintetbe vehetők — 3/5-e még most is él s alig 2/s részök hiányzik a jelenkoriak közöl. Az előbbieknek több mint fele nálunk is található. Ezeknek nagyobb részét a Balaton tavának alluvióiból is bírom, némelyek pedig, mint Valvata nati- ci na, N e r i t i n a transversalis, Melanopsis a c i c u 1 a r i s — a Dunában gyakoriak. Tekintsük mindenekelőtt a vízben élő puhányokat. A Valvata d e p r e s s a és n a t i c i n a, L i m n e u s t r u n c a 1 u 1 u s és S p h a e- r i u m s o 1 i d u m Saudberger szerint az alsó pleistocenben is eléfordul- 127 nak ; a Pisidium a m n i c u mo t, mely hasonlókép Mosbach mellett az alsó pleistocen-rétegekben található, ugyanazon szerző Tournouer után a francziaországi felső pliocen édesvízi rétegekből, valamint S. Wood * után az angolországi szintén felső pliocen Mammaliferons vagy Norwich Cragból idézi. A Neritina ser ratilinea Dalmácziában a N. da- n u b i a 1 i s képviselője, mely utóbbit Brusina mint borvát- és tótországi ásadékot említ. A var. sagittifera Brus.-t Neumayr nyugati Szlavónia felső Paludiua-rétegeiből idézi. A Planorbis spirorbis nemcsak az egész pleistocenen átvonul (Sandberger), hanem Wood sze¬ rint a Bulcham melletti Norwich-Cragban is előjön. A Valvata piscinalist — miként említők - — Neumayr ur a nyugatszlavoniai alsó Paludina-rétegekből idézi, továbbá Brusina ur szintén fölemliti (89. 1. id. h.), azonkívül található Vargyas mellett Erdélyben (Neumayr), nemkülönben Moosbrunn mellett a bécsi mcdenczében (M. Hörnes). A Neritina trausversalis, Neumayr szerint, nyugati Szlavónia alsó Paludina-rétegeiben is előfordul. A II. fúrásnál 108-14 m. mélységben egy tekervény-töredék találtatott, melyről igen valószínű, hogy a Pia n o r b i s eorne u s nak része Sandberger e fajt pleistocen- rétegekből is felhozza, Wood pedig a Bulchami Mammaliferous-Cragból idézi. A Litboglyphus fuseus a nyugat-szlavóniai felső, közép és alsó Paludina-rétegekben jő elő ; az utóbbiakból, épugy mint a Neritina transversalis és Bythinia tentaculata együtt idéztetik (Neumayr) a Vivi- para Neumayri, Unió atavus stb.-vel. A Melanopsis acicularis és praerosa, mindketten mint horvát-tótországi ásadékok emlittetnck Brusina által ; hasonlókép Neumayr is említi ismeretlen szinttel (az acicularist kérdésesen) nyu¬ gati Szlavóniából; ez utóbbi alak különben a pontusi emeletből is ismeretes. Végül a Bythinia te ntacul ata-t, melynek egyszerit, köz¬ pontos alkotása, a felső szögletes szájnyílásnak megfelelően kiöblösödött fedői úgy a legfelső, mint a legmélyebben feltárt rétegekben egyenle¬ tesen előkerülnek, ismerjük a diluviumból, valamint — mint már em¬ lítettük — a levantei és pontusi emeletből is. A jelenleg ismeretlen alakok számát 5 Pisidium képezi, és pedig P i s. n. sp. cf. supinum, P. rugósam, P. Cless in i, P. cf. aequale, IJ. n. sp. ; továbbá 2 Valvata, névleg Valvata Sül e ki a na és V. bornál ogyra, 2 Vivipara: Viv ipara ( Neumayri 1 közép . A7 XT • 0 TT • , .... TT , \ Q , , 1 es V. Neumayri; 2 Umo: hihetőleg U. ata- \ o U 6 S S 1 ) RlílKj * Monograph of the Crag-Mollusca. 128 vus és 8 túri, végül Bythiuia labiata, Pl a no rb is sp. a ff. traussilvanicus és eg'y szárazföldi csiga: Succinea n. sp. A Neumayr-féle Pisidium r u go s u m szerző ur szerint a nyu- gatszlavoniai legfelső, a P. Clessini a felső és középső, a P. a e- quale pedig a középső Paludina-rétegekből (Vivip. notha-rétegek) származik. A V a 1 v a t a S u 1 e k i a u a B r ti s.-t — magán Brusina uron kivid, a ki azt Szlavónia és Horvátország némely pontjáról fölemlíti, dr. Nenmayr ur is idézi a nyugat-szlavóniai közép és felső Paludina- rétegekből. A V a 1 v. homalogyr á-t Brusina ur a dalmácziai Sziuj melletti gorucsicai pliocen édesvízi márgából említi. A két Vivipara alak Nenmayr ur szerint nyugati Szlavóniában az alsó Paludina-réte- gekre szorítkozik, nemkülönben az Unió atavus is, mely Moos- brunn mellett és különböző helyeken is előfordul a pontusi (congeria) emeletben. Az Unió Sturi-t ellenben Nenmayr csupán a legfelső nyu¬ gat-szlavóniai Paludina-rétegekből idézi. A Bythinia labiatá-t ez ideig csakis Arapatakról és Var- gyasról (Erdélyben) ismerték (Nenmayr)*; a Planorbis sp. a ff. traussilvanicus végre u j fajnak látszik ; (a P. transilv. Nenmayr szerint Vargyas mellett s a szlavóniai Paludina- rétegek ben található). Ezen, a jelenben nem képviselt alakok közöl jellemzőknek azon lerakódásokra nézve, melyekben előfordulnak, főként Vivi párák s az U n i ó k is tekintendők, föltéve, hogy ez utóbbiakat — csak való¬ színűség szerint azonosíthatók lévén — itt egyáltalában komolyan te¬ kintetbe akarjuk venni. A Vivip aráknak közelebbről ugyan meg nem határozható maradványai elsőben Piispök-Ladánynál mutatkoznak (próbafúrás) 40 '46 m. mélységben, apró U n i o-töredékek Pisid, c f. C 1 e ss i n i-vel a II. túrásnak már 3612 m. mélységében jelentkeznek, tehát mindketten u. azon mélységben, ahol az I. és 11. fúrásnál a lignitnek első nyomai is láthatók. Határozottabb jelleget öltenek rétegeink 75 — 87 m. mélységben a Vivipara Neu m a y r i és S u e s s i k ö z é p a 1 a k j á nak, valamint a Vivipara Neumayri-nek (87 m.-ben) jelentkezése által. U. ezen mélységben mutatkoznak a jobban megtartott Unió-töredékek is, me¬ lyekről — jóllehet egyenesen nem azonosíthatók — mégis elmondhatni, hogy az U. atavus-nak jellegét viselik. Ezenkívül előfordulnak: Mé¬ la n o p s i s a c i c u 1 a r i s, Lithoglyphus f u scus és n a t i e o i- d e s, V a Ivat a S u 1 e k i a n a s h o m a I o g y r a, N e r i t i n a t r a n s- * Jahrbneh d, k. |<. geol. R. A. XXV, köt. 1875. 129 ve r sáli s, a Bythinia tentaculata és labiatá-nak fedői és 88.88 méternyire V a 1 v a t a piscinalis. 101-49 — 133-27 mét. mélységben lényegileg u. azon faunát fa láljuk, de Unio-val (valószínűen Sturi) együtt. A Vivi párák jelenléte — eddigi tapasztalataink szerint — egyenesen az alsó Paludina-rétegekre utalna, mit az Unió ata- v u s csak megerősíthetne ; azon körülmény pedig, hogy ezekkel az ala¬ kokkal a Neritina transversalis, Lithoglyphus f u s- cus, Bythinia tentaculata és V a 1 v a t a piscinalis is elő¬ jön, a fönnebbiek szerint nem mondana ellent ezen felfogásnak. Az Unió Sturi ellenben 10814 (m.) fölvezetne a legfelső Paludina- rétegekbe. Már rétegeink felső részeiben észlelhetők elszórtan bemosva szᬠrazföldi állatok maradványai, igy pl. a próbafúrásnál 43-57 m.- nél Succinea oblonga, 52*82 m.-nél (kérdésesen) Arvieola (H y p u d a eus) a ni p bibi u s-nak metsző fogai és 66.57 m.-nél (szin¬ tén kérdésesen) az Arvieola a r v a 1 i s-éi. Kis rágcsálóknak metsző fogai és csonttöredékei azután mindkét fúrásnál nagyobb mélységben többször találhatók. A Succinea obi o n g a-t, ezen ismert lösz csigát, Wood a Bul- cbam melletti angolországi Mammaliferous — v. Norwicb-Cragból em¬ líti; Brusina szintén idézi a Szinj melletti Gorucsicáról (96. 1. f. id. m). Az A r v i c óla a m p b i b i u s és a r v a 1 i s őrlőfogait Jáger (1. a f. id. m.) Cannstadt diluvi urnából, Sandberger pedig a vizi v. mo¬ csári poezokéit szintén és pedig az egész pleistocenből idézi, a me¬ zei poezokéit a középső pleistocen rétegekből említi, Arvieola sp. a Norwich-Crag-bau is előfordul. Az előbbi két, lényegesen u. azon faunával biró mélység közt (85 — 87 és 101*49 — -133-27 m.), t. i. 94.26 ni. mélyen (II. fúrás), te¬ hát, körülbelül oly mélységben, mint Debreczennél (itten Wolf szerint 52°=98.62 m.-nél Púp a muscoruni és Succinea amphibia) látunk B i t b i n i a tentaculata fedői és egy kis rágcsál óna k metszőfog- töredékei mellett fellépni : H e l i x h i s p i d á-t , P u p a p i g m a e á-t, Pupa s p.-t, valószínűen muscor u m-ot és c o 1 u m e 1 1 á-t, úgyszintén egy Succine á-nak kőmag töredékét ; te¬ hát a Bythiniát kivéve, egy tisztán szárazföldi faunát, melynek egyszers¬ mind erős diluviális jellege van. Azonban Wood szerint a II e 1 i x bispida a Bulcham melletti Mammaliferous-Crag-ban, a Pupa mus¬ cor u m — u. azon szerző szerint — Bramerton mellett a Norwich- 130 Cragban, sőt a Butley * melletti közép pliocen Red-Cragban, nemkülön- ben a S u c c i n e a a m p h i b i a is a Norwich-Cragban szintén elő¬ fordul. Megemlítendő, miként elszigetelten Ostracodák is mutatkoznak és pedig egy Cypris sp., melynek a II. fúrás 63.42 és 69.34 m. mély¬ ségében két héjára akadtak, továbbá azon fúrásban 76*47 m. mélyen egy a C h a r a-nemhez tartozó uszónövénynek gyiimölese is találtatott. 133*27 m.-ből lefelé 209.50 m. mélységig a rétegek, miként a táb¬ lázatos kimutatásból kitűnik, ismételten kis emlősöknek bemosott ma¬ radványait rejtik magukban; a Buli m inus t r i d e n s, külsejét és a rátapadt anyagot tekintve, n e m származhatik a mondott mélységből, és — mint már említők — csupán a Bithinia tentaculata fedői nem tágítanak rétegeinktől még a legnagyobb föltárt mélységben sem. A kérdéses lerakódásoknak, utóbb említett, legmélyebb része tehát mely 1/3-át képezi az összes vastagságnak — - épen nem nyujt- támaszpontot a pontosabb kormeghatározásra nézve és csakis a kicsiny, PaludinaszcrU csigák, mint az E m mericia s p. és a kérdéses Sta- lisa v alva tóid es, melyet Brusina ur Miocsics- és Szinjről idéz, utalnak átalában tiatal harmadkori képződményekre, a mit épen nem zavar két uj alaknak, nevezetesen P i s i d i u m és Succinean. sp.-nek jelentkezése. Ezeknek rajzát és leírását más alkalommal fo¬ gom adni. A Viviparák-, Uniókat stb. tartalmazó felsőbb rétegek, melyek közé 94*26 m. mélységben a föntemlitett szárazföldi fauna ékelődik, földtani korukat illetőleg csak kettő közt engednek válasz¬ tást, t. i. vagy diluviálisoknak tekinthetők ezen szárazföldi fauna alap¬ ján, mely esetben — eltekintve a többi, kevésbé fontos alaktól — az alsó Pahulina-rétegek V i v i parái-nak egészen a di lu vilimig föl kellene nyulniok, vagy pedig idősebbeknek, névlcg a levantei emeletbe tartozóknak tekintendők, melyre nézve az eddigi tapasztalatok szerint a Viviparák s Uniók jellemzők, ekkor ismét szükségkép azt kell kö¬ vetkeztetnünk, miszerint ezen szárazföldi faunát is a Palu- d i n a - r é t e g e k kora illeti meg. Azon föltevést, mintha a Vivipara-nemnek — az igaz — igen gyér képviselői csak a régibb rétegekből hordattak volna be, a ve¬ lők együtt mutatkozó alakok általános jellege, valamint főkép ezen Viviparáknak igen jó megtartási állapotban való többszöri előfordulása — úgy hiszem — teljesen megdönti. Minthogy az előttem fekvő faunából egyáltalában nem vonhatok * Supplement to the Crag Mollusca. 3. I 131 messzebb ható következtetéseket, azért be kell fogadnom azon föltevést, hogy az emlitett rétegek a levantei emeletbe sorolandók. Ezzel azonban a fiatalabb diluviális jellegű szárazföldi fauna, jóllehet a felső pliocen- ban is előj 8, nem igen lenne összeegyeztethető, mivel újabban * dr. Neumayr ur a felső Paludina rétegeket állítja az idősb pliocen egyenértékűinek. A Mastodom arvernensis ellenben (1. az id. „Verh.“ 178. 1 ) tudvalevőleg az angol Norwich-Cragból is idéztetik, a mely elvitázhatlan tény az igy keletkezendő ellentétek közt összekötő kapocsul szolgálna. A legfiatalabb harmadkori rétegeinkről való nézetek tisztázódása még — miként tudjuk — vajúdó félben van. Ami engem illet, meg¬ vallom, hogy a jelen esetben a Vivipara-, Unió stb. tartalmú rétegeket, tehát a 9-1 ‘26 m. mélységben foglalt szárazföldi faunával együtt, leg¬ szívesebben egyenesen felső pliocénnek mondanám. Egyelőre legczélirányosabbnak tartom a 36’ 12 m.-en illetőleg 4046 m.-en alul levő lerakódásokat — a kellő föntartással — a levantei emeletbe valóknak kimondani, ámbár a jól meghatᬠrozható Viviparák elsőben csak kétszer oly mélyen mutatkoznak. A mélysikon fúrások által nyerendő további feltárások, melyek anyagának megvizsgálás végett való átadását Zsigmondy B. mérnök ur megígérni szíveskedett, talán lehetővé teendik, hogy az alföldi fiatal beltengeri lerakódások időrendi értelmezésének kérdése szabatosabban fejtessék meg. Adatok Szörénymegye földtani viszonyaihoz. Halaváts Gyulától. Az 1870. évi földtani felvétel alkalmával szerzett tapasztalatok alapján. (Előadatott a m. földt. társulat szakülésén 1880. évi április hó 7-én.) Már a régibb földtani kutatások alapján tudjuk, hogy Krassó- Szörénymegyék területébe a magyarországi nagy harmadkori tengerlera¬ kódásnak egy öble nyúlik be, mely a Temes mentében Karánsebesnél kezdődik s délnek majdnem Mehadiáig ér ; déli végétől nyugatra pedig egy hatalmas édesvízi tó üledékével találkozunk, mely mainapság az egykori martokat képező, túlnyomókig őskori kristályos palákból álló, hatalmasan égbenyuló hegyek között meglehetősen magas dombokat alkotva tárja elénk a mediterrán kor története lapjait. E terjedelmes édesvízi tónak az Uj-Borlo véntől ÉK-re a Kapu Dialului, Tilva, Dialu * Verhandl. d. k. k. geol. R. Aust. 1870. 0. sz. 132 Czerovi, D. Kokosu, D. Seliuului-u át húzódó vizválasztóktól Ny-ra fekvő része Almás, K-re fekvő része pedig Krajna név alatt is¬ meretes. Böckh János m. k. főgeolog ur, mint a kinek osztályába tartoz¬ tam, a múlt évi földtani felvételek alkalmával azzal a feladattal bízott meg engem, hogy az ő felvételi területétől E-ra fekvő Almás-részt, va¬ lamint a Krajnát s az ettől K-re eső öböl földtani viszonyait kikutas¬ sam, hogy igy felvételi területe azon természetes határt nyerje, melyet e neogén korú üledék képez. Tulajdonképeni feladatom csak a neogén korú üledék áttanulmᬠnyozása volt ugyan, de mert felvételi területemre a déli kristály ospala- vonulat egy kis csücske is esik és mert ama lerakódás északi határᬠnak kikutása alkalmával az ott jelenkező kristályos palákkal is, bár csak felületesen, megismerkedtem, ezeket is be kell vonni azon néhány, jegyzetszerű sorba, melylyel e helyen a felvétel alatt szerzett tapasz¬ talataimmal beszámolok. Kristályos palák. Mint már emlitém, a neogén korú darabokat úgy északról, mint délről kristályos palákból álló hegyek, az egykori tenger partjai, határolják, miért is egy északi s egy déli, egymástól lényegesen különböző kristályospala vonulatot kell megkülönböztetni. Az éjszaki kr is t ály o sp ala-v o n ul a t területemen a Prili- pecztőlE-ra lévő Babinet-en veszi kezdetét s folytonos vonulatként a Per- vovától K-rc fekvő D. Barbului és T. Popi-u ér véget, azontúl már az öböl következvén. A Babinet-en sötétszinii quarzitot észleltem, mely csak¬ hamar csillámot vevén fel, a kelcttelé hatalmasan kifejlődött csillám- palába megy át, melynek rétegei között a gneiss csak alárendelten fordul elő. E csillámpala mindenütt a jelleges „szemes" szövetű s né¬ mely rétege aránylag nagy quarz lencséi és nagy gránát tartalma által tűnik ki. E quarzlencsék tiszta kristályosodott quarzból állanak s a 2 dm. hosszúságot is elérik, a gránát pedig, körülbelől 1 cm. nagy romb tizenkettősök alakjában, mint behintett esetleges elegyrész for¬ dul elő. A Tilva Kriminicsi alatt egy helyt e gránátos csillámpalát malomkőnek fejtik. A csillámpala rétegei között előjövő gneissban a gránát csak ritkábban s akkor is kis egyénekben fordul elő. Az Uj- Borlovéntól E-ra lévő részben aztán a földpát-tartalom mindinkább növekszik, a csillámpala már csak ritkábban jelenkezvén s az uralkodó szerepet a gneissnek adja át, melynek rétegei között tovább keletre gránit-gneiss, sőt Pervova közelében az amphibolitok is jelentkeznek. A szóbanforgó vonulat rétegei általában DNy-ra (15 — 17 h.) 30 — 40 fokkal dőlnek. A déli k r istály o sp a 1 a-v on u 1 a t b a u , mely a délen oly 138 hatalmasan kifejlődött kristályospala terület északi csücskét képezi, a Böckli ur által a déli területen felismert két gneiss-c söpört * szerepel. A két csoport közötti határt, mint délen úgy itt is maga a természet jelöli ki azon egykori tókiágazás által, mely Lapusnyiseltől Sumiczáig húzódik: Sumiczától Putnáig pedig a V. Belkovelrului hirtelen kiemelkedő mere¬ dek lejtője tövén húzódik délnek. A felső gneisscsoportot, mely az elébb kijelölt vonaltól ENy-ra fekszik, itt is túluyomólag csillámgneiss alkotja, mely különösen a Viru Bogárán disthént, staurolithot és apró gránátot nagyobb mennyiségben tartalmaz. Helyenként pedig elveszti földpátját s mint csillámpala jelent¬ kezik, melyben szintén apró gránátokat találtam. A csillám e csoport¬ ban túlnyomókig muskovit, mely mellett azonban a gneissban ritkábban biotit is előjön. A quarz rendszerint csak apróbb szemekben van jelen, mindazonáltal láthatni nagyobb lencsealaku kiválásokat, minőket a Sumiczától ENy-ra húzódó árokban észleltem legszebben. Ugyancsak ezen árokban, bár csak igen alárendelten a csillámgneissbau oly réte¬ gekkel is találkoztam, melyek amphibolt tartalmaznak; amphibolitok azonban e csoportban itt sem fordulnak elő. A Lapusnyiseltől Szumi- ezára fel húzódó völgy elején pedig e csoportban, az alsó határ köze¬ lében fehér kristályos mészréteg jő elő, mely mészkő behintve érczet tartalmaz. Az alsó gneisscsoport, mely a fentebb kijelölt vonaltól DK-re fek¬ szik, túlnyomókig határrétegei által, quarztól áthatott igen mállóit gneiss által van képviselve, melyen túl az amphibolitokkal változó gneiss for¬ dul elő. Mai napság azonban c rész, mely a Globukrajovától Ny-ra eső Viru Klani-n végződik s mely a mediterrán öböl nyugati martját képezi, a légbeliek behatása folytán oly állapotban vau, hogy azon kevés, rósz feltárás csak hiányos adatokat szolgáltat. A Viru Belko- veezului tája az, hol a szóban forgó alsó gneisscsoport jellegesen lép tel. E csoport általános csapása ÉNy-i (19 — 21 k.) 30—40 foknyi dőléssel. E déli kristályospala-vonulat keleti folytatása s az öböl déli martjaként, itt is megvan ama durva pados, nagy földpát- és quarz- szemekből álló, biotitot tartalmazó gneissgránit, melyet Böckh ur a déli területről ismertet. ** Eruptív kőzetek. Benn, a kristályospalák közt területem hᬠrom elszigetelt pontján eruptívkőzetekre akadtam, mely előjövetelek azonban ép egymástól való távolságuknál s azon körülménynél fogva, * Földtani Közlöny VII. évi. (1878). ** Földtani Közlöny IX. évf. 4. 1. 134 hogy kristályospalákon törnek át s itt is csak kis helyen jelentkeznek, e vidék földtani alkotásában lényegtelen szerepet játszanak. E három pont közül kettő az éjszaki kristály pala-vonulat bán, még pedig Pattastól E-ra a Néra-völgybeu * és Pervovától NyDNy-ra az Ogasu Ilii Wladka árokban, mig a harmadik Lapusnyiseltől DNy-ra a Kraku Fieczitól D-re húzódó árokban, a déli vonulat felső gneiss- csoportjábau tekszik. A gyűjtött kézipéldányok petrogratiai feldolgozását Steru Hugó tagtársunk szíveskedett elvállalni. Másodkorbeli mész Lapusnyiseltől D re, a Petnikre vivő országút mellett a Viru Osoini lejtőjén, egy kis területen, szürke mészkőre akad¬ tam, mety nagy valószínűséggel a déli területen előjövő krétakorbeli mészkő egy kidobott röge. E mészkőben itt kövületeket nem sikerült találni. Mediterránkori üledék. Területemen a mediterrán vizek kétféle üledékével találkoztam. Az egyik az almás-krajnai tóban képződött s édesvízi eredetit, a másik öbölbeli sösvizi eredetre vall. Hogy e két különböző viz egykor összefüggött-e, azt ma már nem lehet meg¬ határozni, miután ép ott, hol az összefüggés tán megtalálható lenne, a krajnai alluvium jelentkezik. Az édesvízi képződés, mely a fenutebb vázolt, magas he¬ gyeket alkotó, kristályospala-vonulatok közötti medenczét tölti ki, terü¬ letemen egy vastag homok lerakódásból áll, alsó részeiben több helyt vizes állapotban kék, száraz állapotban pedig hamuszürke szinii homo kos márgával. — A homok sárgás szinii quarz-homok s csak kevés csillámlemezkét tartalmaz; helyenkint galamb-, egész tyúktojás nagy¬ ságú, tulnyomólag quarz-kavics van közbe települve ; másutt pedig, már- gás kötőszer közbejötté folytán, körülbelül 1 dm. vastag, lágy homokkő illetőleg conglomerat páddá tömörül, mely padok aztán a vízmosások¬ ban kiálló falszékeket képezvén, már messziről feltűnő jeléül szolgál¬ nak e lerakódásnak. A szóbanforgó üledék azonban sokkal tömegesebb, semhogy csa¬ pást, dőlést lehetne rajta észlelni s a homokkőpadokat pedig e czélra nem merem felhasználni, daczára, hogy — úgy látszik — egy maga¬ sabb szintájt jelölnek. Szerves maradványt e hatalmas homoklerakódásban csak egy helyt, az Uj Borloventől Ek-re fekvő Kraku Czerovi keleti lejtőjén si¬ került találni. Itt ugyanis a homokban egy, alig 2 cm. vastag, agya¬ gos réteg van, mely növénymaradványokat tartalmaz. Mivel azonban e * Ezen előjövetelt Dr U. Schloenbach is említi (Verhandl. d. k. k. geol. R. Anst. Jg. 18G9. p. 214), ki e kőzetet trackytnak nézi. 135 réteg a kibúvásnál kasadozott s laza, meghatározásra alkalmas anyagot nem sikerült gyűjteni. — S igy saját adataim alapján e lerakódás ko¬ rát meg nem határozhatom, hanem kénytelen vagyok Böckh ur észle létéire * hivatkozni, ki a tárgyalás alatt lévő vidékekkel DNy-ról határos területen petrografiailag e lerakódással teljesen megegyező ho¬ mokkal szoros összefüggésben lévő márgákból oly szerves maradványo¬ kat gyűjtött, melyek a mediterrán kort kétségtelenné teszik. Lapusnyisel táján az édesvizü tó lerakodásnak egy D. Ny-ti irányban haladó nyúlványával találkozunk, mely a Krajova patak allu- viuma által ma már teljesen elszigetelt részletet képez s mely a déli kristályos vonulat két gneiss-övének határán meg-megszakadva egész Sumiczáig követhető. E részlet az előbb tárgyalt tóülledéktől eltérőleg iparilag értékesíthető kőzetet — barnaszenet — tartalmaz. Lapusuyisel- től D-re ugyanis, a Zerlistye nevű vidéken egy kutató akna létezik, mely bár nem tárja fel teljesen e lerakódást, annyit azonban világosan mutat, hogy itt lefejtésre érdemes szén-elő jövetellel van dolgunk. Hᬠrom széntelep constatálható itt, melyeket nem ép vastag, vizes állapot¬ ban sárga, száraz állapotban pedig fehér márga padok választanak el egymástól. Az aknában csillámos kék homok alatt, mely felsőbb részeiben világos színű, a fedő telep vau, mely 1 *26 m. vastag ; ezt a középső te¬ leptől 0 48 m. vastag márgapad választja el. A középső széntelepen, valamint a következő közfekveten és az alsó széntelepen már nem ha¬ tol át az akna, a patak partján azonban igen is constatálható e sorrend. A lerakódás alját mállott gneiss képezi ; — szene jóminőségü barnaszén, nagyobb lendületű bányászat azonban itt nem fejlődhetik, mert egyrészt a szenet tartalmazó üledék kiterjedése csekély, másrészt a kellő tőke hiányzik s a szállítás is sok nehézségekbe ütközik.** A rétegek itt D-nek (h. 12) 40° dőlnek. Ezen előjövetelt Lapusnyiseltől Ny-ra, közvetlenül a helység mel¬ lett, a Sumiczára vezető ut alatt is észleltem, itt azonban a rétegek csuszamlás folytán igen meg vannak zavarva. A nyúlvány vége elszigetelt foltként jelenlcezik Sumiczától DDK-re, a Viru Belkoveczului alatt, hol szintén széntartalmu. Ott jár¬ tamkor épen tárnát hajtottak, néhány szén gumónál azonban mást nem * Földtani közlöny TX. (1879.) évf. 28. 1. ** Várady Gyula oraviczai bányaesküdt ur e szénbányát illetőleg a követke¬ zőket közli velem : „Rumann Rudolfnak és fiának Anináról, barna szénre 8 egyszerű bánya mérték (á 45,1 1 64 □ in.) összesen 300,93 1„ □ m kiterjedéssel adományozta- tott „Rudolf1 névvel.11 136 találtak a szenes részecskék által feketére festett agyagban.* Hogy ezen folt valaha összefüggött a zerlistyei részszel, az kétségbe nem vonható, hanem azóta a viz már rég elmosta a különben is laza üle¬ déket s közbiil csak egy kis foltot hagyott meg. Tengeri kép z ö d m é n y. Az édesvízi üledéktől az alsó gneiss- csoport egy keskeny nyúlványa által elválasztva jelentkezik az öbölbeli tengeri képződmény, melynek a múlt évben csak egy kis, a Glob- pataktól Ny-ra eső részével ismerkedhettem meg. E rész, mint partképződés, tulnyomólag durva klasztikus kőze¬ tekből áll. Globukrajovától E-ra találkoztam különösen ily durva ho¬ mokkővel, mely óriási darabokban fedi a lejtőt s me’y alnl még ki-ki búvik a nagyon elváltozott gneiss ; de akadtam itt a D. Dimijlok Ny-ti lejtőjén már mészkőre is, melyből Lucina d e n t a t a Bast. Pecten n. s p. C e r i t h i u m e r enat u m Brocc., C. s p i u a Partsch gyújtot¬ tam. Tovább D-re, a Belkovecz táján pedig durva kavics jelentkezik a part mentében, míg az öböl déli partján, ott, hol magát a partot a gneiss-granit alkotja, granitmurvával találkoztam. E durva partképződményre beljebb csillámos quarz-homok kö¬ vetkezik, melyben egyes quarz-kavics rétegek fordulnak elő s melynek egyes részei meszes kötőszer közbejötté folytán homokkő-, illetőleg conglomerát-padokká tömörültek, közbe pedig kékes szinü homokos agyag- márga települt. Kövületeket, különösen Pecten Leythajanus Partsch-t némely rétege oly nagy mennyiségben tartalmaz, hogy pecten-brecciá- nak mondható, a gyűjtés azonban a kőzet szilárdsága miatt igen meg vau nehezítve; mindamellett a következő fajokat sikerült Összegyűjteni a szóbanforgó rétegcsoportból : Clypeaster a 1 t u s Lám , Cl. P a r t s c h i Michelin, S c u t e 1 1 a Vindoboneusis Laube, P a n o- paea Menardi Desh., Tapes vetuta Bast., Yenus umbona- ria Lám., V. cfr. multilamella Lám., V. scalaris Broun, C a r d i u in h i a n s Brocc., C. c f r. T u r o ni c u m Mayer, C h a m a g r y p h o i d e s Lilin., Lucina i ncrassata Dub., C a r d i t a Jou- a n e 1 1 i Bast., P e c t unculus p i 1 o s u s Linné, Arca T u r o n ica Dub., A. d i 1 u v i i Lám., Pinna cf r. B ro c hi i d’Orb., Pe c te n Adu n- cus Eichw., P. Leythajanus Partsch, Őst re a cochlear Poli, 0 d i g i t a 1 i n a Dub., 0. c f r. 1 a m e 1 1 o s a Brocchi, A uo- mia costa t a Brocchi, Dendroconussubraristriatus da Costa, LithoconusMercati Brocc., C h e 1 y c o n u s N o e Brocc. C h a v e 1 1 a n a Lám., C h. c í r. J o h a n n a e R. Horn. C b. f uscoeingu 1 a t u s Broun, V o 1 u t a r a r i s p i n a Lám. * Fentnevezett barátom ezt illetőleg írja : „Sumicza községben a jelenben csak is Balaciu Jánosnak van két szabadkutatása." 137 T e r e b r a f n s c a t a Broec.; B u e c i n u m c aroni s Brogn., Ca s- s i s saburon Lám., S t r o m bús c o r onatus Defr., P y r u 1 a c o n d i t a Brogn., C e r i t h i n m c r e n a t u m Brocc. Turitella A r- c b i m e d i s Brogn., X e n o ] > h o r a Deshayesi Micbt., T r o chus p a- t u 1 u s Brocc. , N a t i c a rede in p ta Micbt. Az öböl déli részének egész bosszúban e bomok- lerakódás réte¬ gei között iparilag értékesíthető ásvány — barnaszén — fordul elő, azonban kibúvásainál sokkal vékonyabb (1 — 2 cm.) semhogy lefejtésre érdemes volna; kivéve egy helyet, a Jablaniczától D-re fekvő Vale Satu Batrin völgyben * már közel a gueiss-granit parthoz, hol teteme¬ sebb vastagságot nyer és a hol egy tárna segítségével tényleg fejtik is a szenet.** E tárna a következő rétegsorozatot tárja fel : Kékes agyag-márga 085 m. szén OIO „ kékes agyag márga 0-10 ,, szén 3 ‘00 ,, agyagmárga Cerithium ligni farum Eichw.-ak, mely agyagmárga alsó részében kékes agyagos homokba megy át, melyben számos, vékony szénszalag van közbe települve. A tárnában a rétegek csapása 3 h. dőlése pedig 15°. — A fejtett szén jóminőségü barnaszén. A fejtő tárnából egy oldalvágatot hajtottak s a midőn a fentebb említett szénszalagos agyagos homokot elérték, csapásirányban követ¬ ték a leiakódást, melyben ez alkalommal egy ősemlős csontjaira akad¬ tak. És e lelettel ismét ok adódott arra, hogy szóba jöjjön különösen a vidékieknél tapasztalt azon sajnálatos körülmény, mely szerint a bir¬ tokosok túlbecsülve a tárgy értékét, azt kezeikből kibocsájtani egyál¬ talában nem hajlandók, hogy vele egy országos intézet gyűjteményét szaporítsák, de sőt tudományos felhasználás végett sem engedik át; őszintén sajnálom, hogy constatálnom kell itt újólag egy ily viszás esetet. Az elébb tárgyalt lerakódásra, többé -kevésbé homokos mészkő következik, mely több, körülbelül 0*5 m vastag padra oszlik. Kövüle¬ tekben ez sem szegény. Belőle a következő fossil maradványokat gyüj- * A törzskari térképen e völgy hibásan Glob mik völgynek jelöltetik. ** E bányát illetőleg Váratly Gyula barátom a következőket közli ve¬ lem : Matesserau Jenő és Miletics Gábor oraviczai lakosoknak egyenlő részben Jab- lanicza községben a „Kurimbock11 nevű helyen az 1870. évi nov. 20-án kelt ado¬ mányozási okmány szerint „Alfons“ védnév alatt ásványszénre hat egyszerű bánya¬ mérték (a 45,1 16.4 □ m.) összesen 270,698.., □ m. területtel adományoztatott. JTöldtnini Közlöny, X, évi, IQ 138 tüttem : A 1 v e o 1 i n a meló d’Orb., Psammobia u n i r a di at a Brocc., Venus s ea 1 a r i s Broun, A r c a T uronic a Dub., Pinna c f r. B r o c h i i d’Orb., P e c t e n a d u n c u s Eichw., P. L e y t h a j a- n us Partsch, P. u. s i>., Ostrea cfr. lamellosa Broebi, A nő¬ ni i a c o s t a t a Broebi, P y r u 1 a c o n d i ta Brogn., Cerithium cre- n a t u m Brocc., X e*n o p h o r a s p., T r o c li u s p a t u 1 u s Brocc. E mészkő, különösen a temesvár- orsovai vasút építésénél építési czélokra fejtetett, miért is főleg Petnik környékén több kőbányában fel van tárva. Tovább a fedő felé baladva a mészkőre, bomok által elválasztva, márgapalák következnek, melyek a Glob pataktól Ny-ra eső terüleí en az öbölbeli lerakódás legmagasabb tagját képezik és melyekből Petnik közelében nebány levéllenyomatot sikerült gyűjteni. Az öböl azon részében, melyet a múlt évben bejártam, a rétegek általában nem épen nagy szög (15 — 20°) alatt a marttól el, az öböl közepe felé dőlnek. Diluvium. A begyek és dombok tetején több helyt ökölnyi, fejnyi, sőt nagyobb, tulnyomólag quarzhömpölyökkel találkoztam, mint dilu- viumkori lerakódással; — mig A 1 lu vium a patakok mentében mindenütt jelentkezik és külö¬ nösen ott, hol a patakok a harmadkon lerakódásba vájták medreket, nagyobb kiterjedésnek örvend. Ily kiterjedtebb alluvium Uj-Borlovén mellett, hol egy ó-alluvialis lejtfok kiséri, a K raj óva mentében a Kraj- nában és a Glob patak völgyében fordul elő. A Czibles es Olahlaposbanya vidéké zöídkóandesiljeinek új petrographiai vizsgálata. Dr. Kocli Antaltól. (Előadva a m. földtani társulat szakülésén 1880. évi május hó 5-én.) Az említett terület trackyt-családbeli kőzetei az újabb vizsgálati módszerek szerint nem lettek még átvizsgálva, azért az erdélyi muzeum egylet gyűjteményében levő, Dr. Herbich Ferencz- és Oláhláposbá- nyán saját magam által is gyűjtött elég gazdag és igen szép anyagot beható vizsgálatnak alávetvén, bátor vagyok az eredményt előadni. A mit a Czibles és Olábláposbánya trachytos kőzeteiről eddigelé tudtunk, azt nagyobbrészt Hauer és Stacbe „Geologie Siebenbür- gens“ munkájában találjuk összeállítva, melyben (a 81. 1.) a Czibles uralkodó kőzetei a gránitporphyros zöldkőtracbvt csoportjába vannak 13 sorozva, mig Oláhláposbányáról. és környékéről annak tömör, aphanitos változatai vannak kiemelve. A 358. lapon íöl vannak említve Parisok¬ nak észleletei, ki a Cziblest a Szaláncza völgyéből megmászta. Szerinte a legkeletibb kúpnak tracliytja többnyire világoszöld ampbibol és leve¬ les földpát nagy kristályait tartalmazza, melyek könnyen kimállauak, mi által a kőzet a felületen likacsossá válik. Ez különben egészen más pontok érezhordó trachytjainak tulajdonságaival bir s miként azok, gyakran tartalmaz behintett py vitet. Ezeken kívül vannak aprószemü, csaknem tömör változatok is. A Czibles kúpjai mind ilynemű zöldkő- tracbytokból állanak s többnyire erősen mállott felülettel bírnak, a mi Richthofen br. szerint épen igen jellemző a züldkőtrachytokból álló hegyekre nézve. Újabb közleményt találunk a Czibles trachytos kőzetéről Tscher- mák Min. Mitth. 1872. IV. í. 261. lapján „Andesit vöm Czibles im Guttiuer Gebirge im nördl. Siebenbiirgeu“ czím alatt 0. Volknertől. Ezen kőzet — írja említett közlő — Tschermák G. igazgató vizsgálata szerint a pyroxén andesitekhez tartozik. Tömör, szürkészöld, lapos- kagylósan törő alapanyagban nagy plagioklas-1 emezek vannak kiválva, melyek közt több ketté van törve, a töredékek egymástól eltávolitva a közükbe nyomult alapanyag által. A pyroxéues elegyrész csak aláren¬ delten egyes sötétzöld oszlopkákban fordul elő, melyek diallagnak bizonyultak. Az alapanyagban a földpáton kívül még magnetit és chloritos bomlási termények ismerhetők fel. A plagioklas kristályok górcső alatt szintén megtámadva látszanak. A kőzet tümöttsége 2-773. A kőzet vegyi elemzésének eredménye : SiO2 . . 56-56 A1203 . 21-67 Fe-0:1 . 2-41 FeO . 2 57 MuO . nyoma MgO . 3T2 CaO . 8*52 Na-0 . 2-53 KO . 2-10 H-0 . 1-14 CO3 . 0-37 100-99 Az oláhláposbányai zöldkőtrachytokról Hauer és Stache a 362. és 363. lapon különösen kiemelik, hogy az eocén homokköveket és rnész- márgákat az áttörésnél 40—50 lépés távolságig zöld. igen kemény és 10* 140 rideg tömeggé alakította át, melyen a palásság még jól vehető ki a haránt-törési lapokon sötétebb csíkok alakjában. Lássuk ezek után a gyűjteményünkben levő anyagot. Aj A Czibles zöldkőandesitjei. A Cziblesről való kőzetpéldányokat mind dr. Herbich F. gyűjtötte és pedig részint a Zágra patakának völgyében, mely patak a Czibles tömegéből ered s annak kő/ étéit görélyekben bőven tartalmazza; részint a Cziblesnek azon helyén, hol régebben a galcnitre bányakutatás tör¬ tént. A Zágra pata kában dr. Herbich szerint az andesit több telért ké¬ pez a kárpáti homokkőben ; a gyűjtött kézi példányok lelőhelyeit azon¬ ban egészen pontosan föl nem jegyezte. A mily szép tehát az anyag petrograpliiai tanulmányhoz, oly kevéssé használható a geológiai tér¬ képezéshez. Macroscoposan vizsgálva az emlitett példányokat, öreg-, közép- porphyros és aprószemii, csaknem tömör változatokat találunk közöttük, melyek ismét az alapanyag és a kiválóit elegyrészek színei szerint kü¬ lönböző kinézésüek, habár ásványos összetételben és górcsői szerkeze¬ tükben is, mint azonnal látni fogjuk, lényeges eltérés nincs is. a) Az őre g p o r p h y r o s, lehet mondani granitoporph y- r os változatok a gabbróhoz csakugyan feltűnően hasonlítanak. A legüdébb példány alapanyaga sötét zöldesszürke, a kissé mállottaké világosabb zöldesszürke vagy zöldesbarna s e legutóbbi külsőleg a gabbrótól meg sem különböztethető. Az alapanyag már loupe alatt is kristályos szemcsésnek látszik s többnyire a kisebb-nagyobb plagioklas- kristályokkal szorosan összefoly. A kiválóit elegyrészek közt a pla- gioklas az alapanyag színével bírván, csupán tinóm ikerrovatos hasa¬ dási lapjainak csillogása által árulja el nagy mennyiségben való jelen¬ létét. A világosabb zöldesszürke alapanyagú példányokban a plagioklas sötét füstszürke, violásba hajló színe (a dichroitéra emlékeztető) és tekin¬ télyes nagysága (egész 80 □ mm. kristálymetszetek) által már jobban feltűnik. A hasadási lapokon finom rovatok rendesen elárulják a há- romhajlásu jelleget A nagy plagioklas-kristályok és ezek csoportjai mellett aztán hasonló mennyiségben, de kisebb egyénekben, el van hintve a második elegyrész, kurta oszlopmetszetek alakjában, melyek¬ nek azonban csupán selymes fénynyel csillogó hasadáslapjai, ritkán külső kristály lapjai is, láthatók. Ezen oszlopmetszetek a sötét szürkés¬ zöldtől a sötét olajzöldig változnak, csupán a barna alapanyagú pél¬ dányban hajlik annak színe is a barnásba. Én ezen elegyrészt az előttem fekvő példányokban kivétel nélkül átalakult ampkibolnak tar¬ tom, mely átalakulási állapot igen jellemző a trachytok zöldköves mó- 141 (indulataira s már Beudant által s utána sokaktól pontosan észlelve és leírva lett. Kézipéldányainkon is ezen módosult ampáiból lemezeshez hajló rostos szövettel, selymes vagy viasznemü fény nyel bir s rendesen jóval lágyabb a vulkáni amphibolnál. Az oszloplapok szerinti hasadás¬ szöget épen ezen lemezesség és rostozottság miatt ritkán lehet megkapni és sohasem pontosan megmérni, de nagyfokú tompasága az augitétól könnyen megkülönböztethetővé teszi. Ezeken kiviil a kőzetben egész apró pyrit-szemcsék, gyakran rozsdásodva, bőven el vannak hintve, mellékesen pedig itt-ott kénsárga vagy csizzöld pistazit-részletek is fel¬ tűnnek. A pistazit világosan az alapanyagból képződöttnek látszik, mivel az ebből kiválóit plagioklast és amphibolt gyakran élesen körül¬ határolja a nélkül, hogy ezeken az átmenet nyoma látszanék. A pistazit- részleteken belül apró calcit-szemcsék soha sem hiányoznak és sósav¬ val megcseppentve, élénk pezsgés mindig elárulja jelenlétüket. Pyrit- szemcsék hol vannak a pistazitban, hol hiányzanak ; a pistazit-képző- dés tehát egészen független azoktól Ezen öregszemcsés változatoknak középtömöttségét 2-80-nak talál¬ tam, a mi kissé nagynak tűnhetnék fel, de tekiutetbe véve a bőven behintett pyritet, könnyen megérthető. Górcső alatt nézve ezen példányok vékony csiszolatait, a kö¬ vetkezőket észlelem. A viztiszta alapanyag keresztezett nikólok közt tökéletesen kristályos mozaiknak látszik, melyben erős nagyítás mellett az átalakult ampbibolnak igen tinómra elaprózott foszlányain és Bics¬ kéin kivid fekete opák foltok és pontok, hosszú viztiszta apatit-tűk ha- rántbasadékokkal, sokszor több egy sorban elrendezve — láthatók. A ki¬ válóit elegyrészek közt a plagioklas nem élesen határolt kristályos szemei igen jellemző rendes és sűrű ikersávokkal, többnyire világosan héjas szerkezettel szintén emlékeztet az úgynevezett zöldkövek plagiok- lasára. Az említett violáskékbe hajló sötétszürke legnagyobb kristály- szemek a csiszolatban is violaszinüen felhősek, néha oly sűrűn, hogy a poláriséit lény hatása sem látszik. Erős nagyításnál ezen felhős zavaro- dás igen sűrűn behintett, roppant apró légbuborékokra bomlik, melyek¬ nek fénytörési tüneményei előidézik azt a sajátságos sötét színezést, mely különben a plagioklas egyéb tulajdonságaiban nem okoz változást. A második főelegyrész, az átalakult ampáiból, sárgás-, vagy tű¬ vagy barnászöld, néha zöldesbarna szinü is, hosszában finomrostos s rendesen opák foltokkal és petyekkel tarkázott. Alsó nikol forgatásᬠnál világos dichroismus látható fényelnyelés nélkül, keresztezett nikólok közt tarka interferentiaszinek tűnnek fel a rostozásnak megfelelőleg. Az uralkodó pyritszemcséken kívül elég magnetit is látható még ; he¬ lyenként több van egy csomóban, rendesen vasrozsda által körülvéve. 142 b) A középporphyros változatok általában világosabb zöldesszürke, bővebb alapanyaggal bírnak az előbbieknél, sőt van né¬ hány példány, melynél az alapanyag rózsásba hajló hamvassziirke, tehát a zöld színárnyalatnak nyoma sem mutatkozik. A kiválóit elegy¬ részek apróbbak és gyérebbek is, de egészen olyan sziniiek és kiile- miiek, mint az öregporphvros változatokban ; csupán néhány példányon láthatók a szürkés és ibolyás szinti plagioklas helyett fehér vagy viz- tiszta, ikerrovatos lemez- és léczalaku kristályok. Nagy ritkán egyes ibolyás szinii quarz-szemcsét, sőt egy példányban tengeriszem nagyságú darabot is vettem észre. A pyrit-szemek és részletek igen bőven vannak behintve, pistazit foltok is gyakoriak. A vörhenyes hamvasszürke alap¬ anyaggal bíró példányokban szürke és fehér plagioklas- meg olajzöld ampkibol mellett kevés tompaekbarua biotit lemez, sőt gyéren egy -egy nagyobb magnetit szem is feltűnik, úgy hogy a kőzet átmenetet képez némely Rodna vidéki zöldkőandesitekbe. Pyrit-szemcsék alig tűnnek fel ezen világos zöldkőváltozatokban. A középporphyros változatok egyiké¬ nek tömöttségét 2'78-nak találtam. Gyűjteményünk legtöbb példánya ide tartozik, miből következtet¬ hető, hogy ez a Czibles uralkodó kőzete. Górcső alatt az alapanyag szövetét és kiválásait illetőleg ugyanazokat lehet észlelni, mint az öregporphyros változatoknál. A nagyobb elegyrészek, t. i. a plagioklas és az amphibol is olyanok ; a főkülönbség abban rejlik, hogy az uralkodó amphibol mellett néhány példányban a u g i t is látható, mely világosabb szin, a rostozottság és dichroismus hiánya által kiilömbözik amattól; továbbá, hogy a pyrit mellett több magnetit látható. Néhány példányban górcső alatt is két¬ ségtelen quarz-szemcséket láttam s ezekben még folyadék- és légbuborék- zárványok is észlelhetők. Mind az öreg- mind a középporphyros változatok földpátját a Szabó-féle lángelemzési kísérleteknek többszörösen alávetvén, vagy labradort, vagy andesinbe hajló labradort kaptam eredményül. Az am¬ phibol ugyanígy vizsgálva könnyen olvadt (olv. fok — 4) habzás mellett sötétbarna gyöngygyé s a lángot igen gyengén festette. Az alapanyag hasonlóképen viselkedett mint a íöldpát, annak jeléül, hogy uralkodőlag ugyanazon földpátos anyagból áll. c) Aprószemü változatból csak három példányunk van a Zágra völgyéből, de egyébként ezek is tökéletesen azonos összetételiiek az előbbi változatokkal. Alapanyaguk sötétebb szürkészöld, íöldpátjuk pedig világosabb, szürkésfehér, tehát aprósága daczára eléggé jól kirí. Pyrit kevés látszik behintve, pistazit-képződés is ritkán mutatkozik. 143 Tömöttségük 2 75. Sósavval gyengén pezsegnek. Átmenetet képeznek az oláhláposbányai tömör zöldkőanclesitekbe. Górcső alatt az alapanyag apró, keresztiü-kasnl fekvő plagioklas- kristálykákból áll, melyek közönséges fénynél összefolyók, de polarizált fényben élesen elkülönülnek ; ezek közül egyes nagyobb, jelleges pla- gioklas kristálymetszet kiválik s itt-ott színtelen apatit-tíík is elkülönül¬ nek. Az ampáiból olyan, mint a többiben, a pyrit és magnetit egyenlő- képen bőven fordul elő. Végre néhány viztiszta, zárványdús quarz- szemcse is látható magnetit- és pyritszemek társaságában. Ezen quarz- ban erős nagyítás mellett ampáiból szálkák és asbestnemü görbült szál¬ kák vehetők ki, melyek gyakran nagyobb amphibol-szálcsákból indulnak ki, aztán sok légbuborék és folyadékcseppecske is látható benuök. B) Oldhldposbánya zöldkő-andesitjei és a contactképződmények. Ezeket részben dr. Herbich hozta, részben magam gyiijtém 1877-ben, de ezen két kézből került anyagban semmi külömbség nem mutatkozik. A kőzetek sötét olajzöld vagy szürkésbe hajló zöld alap¬ anyagában zöldesszürke, apró fénylő plagioklas léczek és szintén apró kevésbé fénylő feketés ampáiból tücskék, itt-ott pistazit nyomok meg kevés pyritszemcse tűnnek fel a szabad szemnek. A bánya körül telér- ként kibukkanó kőzetben a kénsárga pistazitot gyakrabban találtam. Egy általam gyűjtött példányban egy buzaszem nagyságú, ibolyaszinii quarzszemet is észleltem. A földpát Szabó lángelemzési módszere szerint vizsgálva, a labrador és andesiu-sor közt állónak mutatkozott ; az alap¬ anyag nehezebben olvadt és kevesebb alkali-hatást mutatott, a mi hihetőleg az amphibol és a chloritos elegyrész jelenléte miatt van. Sósavval mindenik példány jól pezseg. Tömöttség több mérésből : 2’79. Górcső alatt vizsgálva az alapanyag kristályos szövetet mutat, szabálytalanul egymásba folyó mezők mozaikjának látszik keresztezett nikólok közt ; erős nagyítás mellett ezen viztiszta felsit parányi am¬ páiból foszlányokkal, légbuborékkal és magnetit-porral behintve látszik. A fűzőid, rostos, dichroistikus amphibolmetszetek mellett csaknem ugyan¬ annyi világos fahéj barnás augit metszetek is látszanak. A rendes pla- gioklas-metszetek közt föltűnt egy viztiszta quarzszemcse is folyadék és légbuborék zárványokkal. Kevesebb pyrit, mint magnetit szem. A kőzet tehát ampái bol-augit-audesit zöldkő módosulatban. * * * A mi végre az oláhláposbányai zöldkőaudesit contacthatá- s á t az áttört eocán kárpáti homokkőre és ennek palás agyag és mész- márgáira illeti, ezt a bánya környékén igen jól lehet észlelni s magam is több helyen gyűjtöttem közelébb tanulmányozandó anyagot innen. A 144 zöldkőaudesit a bánya völgyeletén ferdén , körülbelül KNy. irányban átcsapó több vékonyabb-vastagabb te lep tel ér gyanánt van a kárpáti homokkőképlet változó minőségű rétegei közé szorulva s a bánya egész környezetében észlelhető azoknak kisebb vagy nagyobb fokú átalaku¬ lása. Maga a zöldkőaudesit az ‘érintkezés határánál kevésbbé tümörnek látszik, mint egyebütt, többnyire mállottabb, világosabb kékeszöld szinti, apró fehér plagioklas-lemezekkel s gyakran visel kénsárga és csizzöld pistazit-foltokat vagy pettyeket. A homokkövek átalakulva kékeszöld szintiek, apró csillámpikke¬ lyektől és behintett pyrit-szemcséktől pontonként csillámlók, vékonyabb- vastagabb erektől áthatvák, melyek quarzból (hegyijegecz) és érczekből (barna sphalerit, chalkopyrit, galenit) állhatnak. A kőzet ennélfogva külemét tekintve könnyen összetéveszthető a tömör zöldkőandesittel. Górcső alatt azonban látható, hogy uralkodóan viztiszta szegletes quarz- szemeknék halmaza, melyek zöldessztirke, gyapjas szerkezetű anyag által vannak összeragasztva, mihez itt-ott olaj zöld, finomrostos, valódi chlorit-féle részletek is hozzzájárulnak, mig a gyakori pyrit-szemek az egészben rendetlenül behintvék. A quarzszemeket összekötő zöldesszürke anyag gyenge dichroismus-t s keresztezett nikólok közt agregát-pola- risatiót mutat, mig a quarzmezők ily körülmények közt szép tarka mo¬ zaik képet nyújtanak. A sósav hidegen nem hat, de melegitve sok ponton élénk pezsgés közt nagy lyukakat rág, miből a calcitnak mint elegyrésznek jelenléte világos ; az oldat vastól megsárgul, a quarz kö¬ tőszere pedig meghalaványul, mely körülményből annak vegyületére is következtethető, hihetőleg valami vas-mész-silicat az mely a zöldkő- andesit behatása által állott össze és válott ki. A palás a g y a g o k és ágy a g in á r g á k kékes- vagy sárgászöld tömör, laposan kagylós törésű, hasadékos, jaspisnemü anyaggá váltak, mely aczéllal sok helyen szikrázik, a kés, hol kar- czolja, hol nem, miből következik, hogy egyenetlenül van kovasavtól keresztüljárva ; — rendesen még apró pyrit-szemek és kristálykák elég sűrűn belé vaunak hintve vagy a repedések falaira rakódva, vagy végre a felülethez közel eső részletekben a repedések vörös vasrozs¬ dával megtöltve, mely vörös vonalakat és csikókat képez a kékeszöld alapon. Górcső alatt a viztiszta alapot gyapjas zöldesszürke anyag sűrűn ellepi, fekete opák szemek és pyrit-szemcsék ritkásan látszanak behintve. A viztiszta alap kékes, a zöldessárga gyapjas anyag sárga színnel po¬ larizál, sósav alig nehány ponton idéz elő pezsgést és rág ki lyukat ; következtethető tehát, hogy a viztiszta alap csaknem tiszta alumínium- 145 silicat, mig a sárgászöld gyapjas festő anyag valami vas-mészsilieat lehet, mely az átalakulásnál kiválóit. Legérdekesebb mindenesetre amés z m á r g á n a k á t, a 1 a k u- 1 á s a. A mészmárga nagyrészt kékes vagy sárgászöld, tömött, laposan kagylós törésű anyaggá változott, mely helyenkint oly kemény, hogy aczéllal szikrát hány, rendesen azonban még karczolható a késsel ; só¬ savval is jól pezseg. Ezen tömör kovasav áthatott kékes mészkövet fehér, nagyszemii ealcit erek és fészkek járják át. Ilyen anyagban kisebb-nagyobb kén¬ sárga fészkek váltak ki, melyeknek finomszemii — tömör anyaga is fehér calcittal át van liatva s azért mindenütt pezseg a nélkül, hogy a sárga anyag megváltoznék benne. F. e. habzással barna salakká olvad ezen sárga anyag s igy kinézésénél és viselkedésénél fogva is pista- zitnak tartható, a mit a górcsői kép is megerősit. Ezen tömör pista - zitbau foltonként barnásvörös, kagylós törésű, igen kemény, zsirfényü gömbölyödött szemek vannak kiválva, melyek gránátnak bizonyultak. Ezeken kivid pyrit is bőven van ezen contact-képződményben el¬ hintve. Górcső alatt a kékeszöld mészmárga egészen olyan képet mutat, mint a fentebb tárgyalt átalakult agyagmárga; a pistazit csizzöldbe hajló sárga szemcsék halmazának tűnik fel, melyben a gránát barna* sárga kerekded metszetei vaunak ágyazva, mig a köztük levő hézago¬ kat fehér iker- és hasadásrovatos ealcit tölti ki. A pistazit dichroismus nyomát mutatja, a gránát semmit ; polari¬ zált tényben a pist. az aggregat-polarizatio tarka szineiben tündöklik, inig a gránát sötét marad keresztezett nikólok közt ; a calcit-szemcsék végre halványabb kékes szinekben polarizálnak. Sósavval megcseppentve a csiszolatot, mindenütt élénk pezsgés közt föloldódik a ealcit, a pistazit és granat-szemek különválnak s ilyenkor a gránát qo 0 alakjának megfelelő szabályos hatszöges metszetek nyo¬ mai is feltűnnek. A pyrit szabálytalan szemei rendetlenül vannak el¬ szórva — a leirt ásványok közt. Szabad quarzot nem észleltem, hihető¬ leg a beszivárgott SiO2 egész mennyisége kötve lett a pistazitban és gránátban. Ezen vizsgálatokból határozottan kitűnik tehát, hogy a zöldkő- andesittel való érintkezésénél az átalakítási hatás nemcsak kovasav be- sziirődésben, hanem uj ásványok (silicatok) képződésében is nyilvánult, a mely hatás valószínűleg az ércztartalmu gőzökben vagy oldatokban is keresendő, melyek a zöldkőandesitekben föllépő érczteléreket kitöltötték s magát az eredeti ampbibol-augitandesitet is módosították. Nevezetes az, hogy ezen contactképződés azonos azzal, melyet Kis- 146 bányánál mutattam ki az ottani zöldköve* quarzaudesit és az agyagos mészkőpalák érintkezésénél (lásd: A Vlegyásza és a szomszédos terüle¬ tek trachytjainak begyszerkezeti viszonyai. Érd muz. egyl. évkönyvei 1878. II. köt. Vili. sz 348 - 350. 1. és Pótlék a kisbányai comact- képződésbez. Érd. Muzeum. 1878. 10. sz. 260. 1.) s ezen analóg viszo¬ nyoknál fogva is valószínű a kisbányai g anitoporpbyros dacitnak ter- tiár kora, habár az ottan egyeneseu nem mutatható is ki, szemben vöm Rath ebben való kétkedésével, melynek ő a kisbányai előfordulás megtekintése után újabban kifejezést adott. (Bericbt iiber eiue im Herbst 1878 ausgefübrte Rcise durcli einige Theile des österr.-uugar. Staates. Sitz. Bér. d. Niederrhein. G-es. fűr Natúr- und Heilkunde zu Bonn 1879.) X. Jahrg. 1880. FÖLDIÁN! KÖZLÖNY. ( GEOL 0 G 180 11E Ml TTHEIL UN GÉN.) Nro. 4. — 5. ABBAN DL UN GÉN. Dalén zur Kennlniss des Untergrundes im Alföld. Die Bohrung bei Püsp'ók-Laddny . Von L. v. Rotli. (M i t z w e i T a b e 1 1 e n.) (Yorgetragen in d. Faclisitzung d. ung. geol. Ges. im April 1880.) In dér ám 7. Mai v. J. abgehaltenen Fachsitzung dér ungar. geo- logischen Gesellschaft hatte ieh die Ebre, auí die Zusammensetzuug des Untergrundes dér Gégéiül von Piispök-Ladány beziiglich vorlaufige geologiscbe Daten mitzutheilen, die ieh aus dér Untersuchung des von dorther stammenden und damals in meinen Handen belindlicben Bohr- materials seböpfte. Seitber hatte ieb Gelegenheit, mir iiber die Natúr dér durcbbohrten Scbicbten ein vollstandigeres Bild zu verscbaífen. Herr lugenieur Béla Zsigmondy war namlich so freundlich, mir im eben abgelanfeuen Winter das gesammte, von dér Püspök-Ladányer Bohrung berstammende Matériáié (2 Kisteu , zum grösseren Teil Scblammproben) zur Untersucbung, sowie die Bobrjournale zur Einsicht- name anzuvertrauen, wofiir icb dem genannten Herrn meinen verbind- lichsten Dauk sage. Bank dieser freundlicben Bereitwilligkeit H. B. Zsigmondy’s bin ieh mm, nach Beendigung meiner Untersuchungen in dér angenehmen Lage, mein v. J. gegebenes Versprecben bezüglicb dér Erganzung meiner damaligeu vorlaufigen Mitteilung einzulösen. Die I. oder Versuehsbohrung bei Püspök-Ladány wurde im Juli d. J. 1877 begonnen, und Ende November desselben Jabres in 88’88 Met. Tieíe eingestellt; die II., mit Resultat zu Ende gefiihrte Bohrung, oder die Absenkung des eigentlichen artesischen Brunnens von grösserem Durcbmesser wurde im Monat April 1878 in Angriff genommen, und mit Unterbrechungen fortgesetzt, bis sie Ende August 1879 in dér er- reiebteu Tiefe von 209'50 Met. als beendet declarirt werden konnte. Die auf Grund meiner Untersuchungen gewonnenen Daten stellte ieh in den beiliegerd mitgeteilten Tabellen zusammen. (Tafel Nro. IV u. V.) Wenn wir diese tabellarische Zusammenstellungen überblicken, so seben wir zunaebst in Bezug auí die Besehaffenbeit des Ma¬ terials, dass vorherrsehend tbonige, mehr untergeordnete sandige Scbicbten bier aufgeschlossen wurden. Bei beiden Bobrungen tritt in cc. 12, resp. 13 Met. Tiefe lössartiges Matéria! auf. Die erste bedeuten- 148 dere Sandschichte, die indess noch uieht gauz reiuer Sand isi, indem sie als Zwischenlage auch sandigen Thon in síeli schliesst, zeigt sich zwisehen 67 — 74 M. dér 11. Bohraiig. Bei dér Versuehsbohrung selien wir schon zwisehen 26 — 42 M., ferner auch bei 86 und 88 M., doch neben dem Thon (Tegel) ganz untergeorduet den Sand vertreten. Dér aus dieser letzteren (86 — 87*50 M.) Tiefe stammende Thon ist auch zugleich dér sandigste, den diese Bohraiig lieferte, doch immer noch compact gémig, um als wasserundurchlassige Schicht gelten zu kölnien. Wie aus dem Profil dér II. Bohrang hervorgeht, ist dér Sand, u. zw. thoniger, glimmriger oder reiner Quarzsand, in machtigeren Lagen in dér Tiefe von 106 — 162, 149 — 154, 158—172, 189 — 202 M vorhanden ; bei 120 — 126 M. zeigt er Thon und sandigen Thon, in den übrigen Tiefen ebenfalls dieses Matériái, in schmalen Zwischenlagen eingeschlossen. Die unterste, in 208 — 209*50 M. Tiefe aufgeschlossene Schichte besteht aus sehr íeinem, glimmerreichem Sand, in dem die Bohrung ihr Ende erreichte. Harte weissliche, gelbliche oder röthlichbraune, kleinere und grös- sere Kalkmergel-, sandige Mergel- oder kaik ige Sand- s t e i n-K n o 1 1 e n (C o n cretione u) finden wir in dem Matériáié bei dér Bohrungen, hald in grösserer, hald nur mehr vereinzelt, vöm 9. M. angefangen bis hinab zűr Tieíe von 88., beziehungsweise 209 M. in dér ganzen Masse verteik. Von Eisenoxydhydrat durchdmn- gene rostbraune T h o n p a r t i k e 1 zeigen sich gleichfalls im Schlámm- riickstand des Materials beider Bohrungen mehrfach, ja dieser Eisen- gehalt nimmt stellenweise so zu, dass in dér Tiefe von 85 — 95 M. dér II. Bohrung kleine, verunreinigte L i inon i t (B o h n er z)-Körner aus- geschieden sich fiúdén. K 1 e i n e r Quarzsehotter tritt in dér Masse eingestreut ebenfalls in verschiedenen Tiefen auf, doch siiul es immer nur w e n i g kleine Gerölle oder nur einzelne grössere Quarz- Körner, hie u. da auch — Splitter, die vorhanden siiul Die Tiefe von 108*14 M. (II. Bohrung) lieferte nebenbei auch einzelne kleinere, vicl- leicht aus dem altén Tliale dér heutigen Sclmel lem körös stammende 0 r tli o k las-Quarz - T r a eh y t-Gerölle, welches Gesteiu in diesem Tliale vertreten ist, sowie ahgerollte H ornste in-Splitter. Lignit zeigt sich bei dér Versuehsbohrung zuerstin 40*46 M. Tiefe in Spuren; gleichfalls nur in Spuren, oder Fasern u. Bröckchen seben wir ihn zwisehen 70-80 M., wahrend sich in dér Tiefe von 87 — 88 88 M. zahlreiche Lignit-, u. zw. grösstenteils verkohlte Ast-Stücke und -Stiickchen vorfinden. Die II. (zu Ende gefiihrte) Bohrung zeigte in dér Tiefe von 36*12, 41*88, 113*13 und 115*08 M., doch im Ganzen viel seltener, u. vorherrschend nur kleine, Lignit-Splitter. Wir seben alsó, 149 eláss wir es hier nicbt mit eiiiem Lignit-Flötz zn tinin habéit, sondern dass uns nur — mid wie es seheint ausschliesslich — die verkohlten Theile u. Theilcheü einzelner Treibholz-Stamme vorliegen. Kleine G- y p s- partikel ansgescliieden liessen sich tt u r bei dér Versuchsbobrung nach- weiseu, u. zw. am haufigsten zwisclien 13 — 19 M , alsó in jener Schicht, die den Löss vertritt, die iibrigen Schichten bis zu 55 M. fiihren selte- ner Gyps. Bei 7028 M. beobaebtete ich ebenfalls nocb einzelne Partikel im Schlámmríickstand ; weiter abwarts verschwindet er dann ganzlicb. Es ist auftallend, dass icb bei dér II. Bohraiig, die so nabe zűr I. liegt, nicbt die Spur von Gyps fiadén konnte. Weun wir min die Gesammtmasse dér hier abgelagerteu Schicb- ten vor Augen baltend, aus dér Beschaffenheit des Materials derselben Folgeruugen zieben wollen, so gelaugen wir zn dem Scblusse, dass eine langere, dureb die Schichtmachtigkeit angedeutete Zeit bin- durcb ein unausgesetzter Absatz dér Sedimente ans v o rberr se he n d r n fii g e m, nur zeitweise m e b r, und aueb dann a u r mássi g bewegtem Wasser stattgefundeu hat, mit welch’ starkerer Was- serbewegung gleichzeitig aueb die E i 11 s c li w e m m u n g e n von dem umgebenden Festlande her naturgemass zusammenfallen. — leli gebe nun auf die Besprechung des mir vorliegenden palaontologiscben Mate¬ rials iiber. Anknüpfend an einige bereits in meiner vorlautígen Mitthei- lung iiber diesen Gegenstand gemaebte Bemerkuug, muss icb als Ergan- zung hier nocb einige weitere Daten folgen lassen. 1.) Versucbsbobrnng. 19 Met. Die aus dieser Tiefe stam- mende und unter dem Naiiien Plán or bis cf. cornu Ebrbg. auf- gefiibrte Fönn stebt diesem jeizt lebenden Planorbis, dessen Heiniat dér Nil ist, zunaebst, und ist nicbt zu verweebseln mit Pl. cornu Brong. 40*4(3 M. Litboglyphus naticoides Fér. sp. und L. f us cus Ziegl., vorberrsebend kleinere Exemplare; darunter fauden sich zwei von dér Grösse des L. panicum Nemű., die indess auch nur den Jugendzustand von L. fuscus darstellen. Melanopsis c f. a c i c u 1 a- ris Fér., kleine Exemplare, gedrungener wie die ecbte M. acicularis. P i s i d i u m (F I u ni inina) a m n i c u rn M it 1 1. s p. Die mir vorlie¬ genden Fonuen stimmeli mit den jeizt lebenden gut überein ; die eine Klappe ersebeint zwar etwas weniger stark gewölbt und am Hinter- rande etwas mehr abgestutzt, docli sebe icb dieselben geriugen Abwei- cbungen aueb au ein igen recenten Exemplaren des P. amnicum aus dem Plattensee. 43-57 Ál. S u c c i n e a (A m p bibin a) o b 1 o n g a D r a p. ; etwas bauchigere, gedrungere Fönn, als diejenigen sind, die icb aus dem Löss besitze. N e r i t i n a s e r r a t i 1 i n e a Ziegl. Unter diesem Narneu sind 150 nacli Rossmássler * k 1 e i n e Fxemplare dér X. danubialis C. Píeiff. zu versteben. 52*82 M. A r v i c o 1 a ( H y p u d a e u s) a m p h i b i u s L. s p. (?) - Bruchstück eines oberen Nagezabnes eines in die Familie dér Mu¬ ridén geliörenden Nagetbieres, das dem bei Jáger** T. XV. F. 28. abgebildeten Zabne v. Hyp. ampliibius zwar ganz gleicbt, das icli aber bei dem Umstande, dass die Nagezálme dér Wasserratte von denen dér echteu Máuse nicht abweichen, direct aut diese Art zu bezieben nicht wage. 63*47 M. Pisidium n. s p. cf. s u p i n n m (A. Scbmidt) Ken m. Ich befinde mich in ábnlicber Lage wie H. Dr. Neuinayr, es liegt mii* námlicb gleicbtalls nur eine einzige linké Klappe dieses Pisi- dium’s vor ; dieselbe stimmt zwar im Umriss mit dér bei Neumayr und Paul*** T. Vili Fig. 27. abgebildeten Fönn überein, u. ist nur kleiner als diese, gleicbt aber wenig dem P. supinum A. Scbmidt, dessen Ab- bildung in dér classiscben Arbeit Sandberger’s f T. XXXIII. F. 3b mit- geteilt ist. Diesen letzteren Fmstand in Betracbt gezogen, will icb bei diesel* Gelegenbeit nur betonén, dass icb m e i u e F o r m auf die citirte N euma y r’scbe beziebe, die icb demgemáss, u. vorausgesetzt, dass die Neumayr’scbe Abbildung ganz getreu ist, nur um so mebr fúr eine neue Art zu balten geneigt bin. Das Scbloss dér in meinen Hánden betindlichen einzigen linken Klappe mit demjenigen des jetzt lebenden u. diluvialen P. supinum’s direct vergleicben zu kőimen war aucli irb nicbt so glücklicb. Es bleibt immer eine etwas misslicbe Sacbe, Pi- sidien bloss nacli Abbildungen zu bestimmen. H Dr. Neumayr citirt dieses Pisidium von Grgetek im Sirmier Comitate. 64 60 M. Pisidium r u g o s u m Ne u m. Die mii* vorlie- gende recbte Klappe erscbeint etwas weniger stark gerippt, als das bei dér von H. Dr. Neum iyr aufgestellten Art dér Fali ist, ausserdem be- ginnen sicb gégén den Unterrand bin aucli schwácbere Rippeu einzu- scbieben ; da sie aber im iibrigen, nainentlicb was die Stellung des Mil¬ leren Cardiualzabnes betrifft, vollkommen mit P. rugosum übereiu- stimmt, so beziebe icb die mii* vorliegende Fönn aucb direct auf dieses letztere. 66*57 M. Arvicola arval is? — Ziemlicb gut erbaltener uuterer Nagezabn, dér den Dimensionen nacb, dem in Jager’s cit. A. * Iconographie d. Land- u Süsswasser-Mollusken. II. Hft. p. 18. ** Fossile Saugethiere in Würtemberg etc. *** Cong. u. Paludinenschichten Slavoniens. f Land und Süsswasser-Conchylien d. Vorwelt. 151 T. XV. F. 39 abgebildeten, und Arv. (Hypudaeus) arvalis zugeschrie- benen Zalme entsprechen könnte. 70-28 M. Pisi dium Cless in i Ne u ni. Die Piispök-Ladányer Muschel ist etwas grösser als die von H. Prof. Neumayr a. c. 0. T. VIII. F. 30 mitgeteilte Fönn, sie erreicht námlich die Grösse des Pisid, aequale ; die Einscbaltung dér feinen zwischen den starken iíip- pen geschieht nieht immer auf so regelmassige Weise, wie das — dér Zeicbnung nacli — bei dér Neumayr ’scbeii Form dér Fali zu sein scbeint. 73-57 M. Pi s i d i u m a m n i c u m M ü 1 1. s p. j u v. ; ein klei- nes Pisidium von dér Grös.e des in d. c. A. Sandberger’s abgebildeteu P. obtusale C. Pfeiff., das am ricktigsten als Jugendzustand des P. amni- eum auízufassen ist, da es mit dieser Art am besten übereinstimmt. 87 M. Vivipara Neumayri Brus. Bruehstüeke einer Vivi- para, dérén eines Exemplar, obwobl gleichfalls nieht vollkommen erbal- ten, sich docli ganz gut als Vivip. Neumayri, u. z\v. als die bei Neu¬ mayr u. Paul (s. d. c. A.) auf Taf. IV. Fig. 2 abgebildete Form, alsó als beginnender Übergang zu Vivip. Suessi zu erkenneu gibt. 88'88 M. Valvata piscinalis Mii II. s p. ; nieht so breit und etwas enger genabelt, als im Allgemeinen die lebende Form, im übrigen aber ganz mit dieser iibereinstimmend. In ahnlicher Abwei- chung citirt sie aucb H. Dr. Neumayr von mehreren Punkten aus den unteren Paludinenschichten West-Slavoniens. (s. d. o. e. A. p. 78.) 2.) II. (z u E n d e g ef ii li r t e) B o h r u n g. 36’12 M. Pi s i d i um e f . Clessini Neum. Hier babén wir offenbar eine dem P. Clessini Neum. nahestehende Form vor uns, die aber ziemlich viel grösser, von dér gewöhnlichen Grösse des P. amnieum ist. Ibié Sculptur wird nacli aussen nieht sehwaeher wie beim echten P. Clessini Neum. ; icli ver¬ mutbe, dass wir es hier mit einer neuen, s e 1 bs t s t a n di gén Form zu tinin habén. Melanopsis s p. Sehr kleine, glatte Melanopsiden von dér Grösse kleiner Hydrobien, die als Jugendzustand dér M. acicu- laris, oder nocli mehr dér M. Visianiana auízufassen sind. 4P88 M. Valvata S illek ián a Brus.* Meine Exemplare sind durchwegs etwas enger genabelt, als es die Brusina’schen nacli dér Zeicbnung zu sein scheinen, stimmeli aber, abgesehen bievon, im Wesentlichen sehr gut mit dér von H. Brusina beschriebenen Form tiberein Die Furehe unter dér Naht in dér Nahe dér Mündung, die H. Brusina von seinem besterhaltenen Exemplare erwáhnt, zeigt keines dér mir vorliegenden Stücke. Melanopsis cí. acieularis Fér. juv. und M e 1. cí. praerosa L. sp. juv. Zahlreicke, ebenfalls sehr * Brusiua : Fossile Binnen Mollusken etc p. 89 152 ki eiiie, aus dem Scklámmrückstand stanunende, glatte Melanopsiden, die mit diesen recenten Arteu, auf die ich liier bezieke, offenbar mibe verwandt sind. Kei ibrer Kleinheit, und da auch derartige gr ős se re Exemplare, auch in dér entsprechenden Tiefe dér Versuchsboliruug, mehrt'ach sich fiúdén, so kaim ich sie nur als Jugendformen, als Me- lanopsis-Brut, betraehten. 63-42 M. Cvpris sp. Das glatte Geháuse erinnert etwas an C y p. a n gu st a Rens s, * ist aber etwas grösser als das dér Reuss’- schen Fönn (2 Mm. láng); auch das Yerkáltniss dér Lángé zűr Hülie ist abweichend, indeni die mii* vorliegende Form kamu nocli einmal so láng als hoch ist. 7 L01 M. Fis i d i u m c f . a e q u a 1 e Xeu m. j u v. Ganz kleines Pisidium, (selír wahrsckeinlick Jugendform), mit sekwackem, nahezu in die Mitle dér Klappe geriicktem Wirbel, alsó mit dem charakteristi- schen Kennzeichen des Pisid, aequale Xeuw. ; doehistes kleiuer als die- ses, dér Wirbel ganz glatt, und die concentrisehen Streifeu erscheinen unter dér Loupe zum Theil als ziemlich starke Runzeln, tást wie bei P. Clessini. 76 ‘47 M. Kerít ina tran sversalis Ziegl. Kleines Exemplar, das vollkommen libereinstimmt mit dér bei Rossmássler „Iconograpliie“ T. 7. F. 122., weniger aber mit dér bei Keumayr (Gong. u. Paliul. Schickten Slav.) T. IX. F. 21 abgebildeten Form. P 1 a n o r b i s s p. a f f. transsilvanicus K e u m. Bruehstück eiues kleinen Planorbis, dér dér allgemeinen Gestalt uack dem Pl. transsil- vauicus Kenni, verwandt, docli kleiner ist, und durek seinen stumpfen Kiél, nickt wie dieser, an P. carinatus Míill., sondern an P. marginatus Drap. = P. umbilicatus Miül. erinnert. 108-14 M. Planorbis sp. (corneus L. sp.'?); Windungsbruck- stiick, das wahrscheinlich von P. corneus herstammt. Abge seben von den wiederholt in unseren Schickten wie einge- slreut auftretenden Landthier-Resten, sowie von dem in meiuer vorláufi- gen Mittheilung bereits gewürdigten, fraglichen Cardium, ist dér iibrige, d. i. ü bér wie gén de Teil dér in den beiden Tabelleu angefiihrten Fauna von remem Silsswasse r-G e p r á g e, was ich gleickfalls scliou voriges Jahr hervorheben konnte. Ua wir nun die Lebensweise dér Vertreter dieser Süsswasser- Fauna selbst oder ibrer Yerwandten in dér Gegenwart keimen, alsó wissen, dass sie mit Vorliebe besonders ste kende, oder, weun auch mit Zu- und Abfiuss versehene, so doch i m Ganzén ru- h ige, oder auch mekr bewegte, d. i. t'liessende Ge was ser be- * Palaeontographica II. Bel. p. 1G. 153 wohnen, so kőimen wir hieraus, sowie die umgebenden, einschliessenden Gebirgszüge in Betracht gezogeu, schliessen, da.ss die g a n z e Zeit hindui* eh, wahrend weleher die Ablagerung dér Scbichten erfolgte, delien diese Thierreste entstammen, die heutige grosse ungarische Tief- ebene (Alföld) von einem grossen S ii S swasse r-B innensee er- flillt war, dessen Wassermasse in ilirer Gesamuitheit eine vorherr- scliend r uh ige, von den vorhandenen Strömungen nur mehr ober- f 1 á c h 1 i c h beivegt e war, und dass nur z e i t w e i 1 i g stárkere Strömungen diese Wassermasse mehr aufwiihlten, zu welehen Zei¬ ten dann wohl auch die Einsch wemm ung, d. i. dér weitere T r a n s p őrt dér vöm Festlande her stammenden T h i e r r e s t e mehr in das Inuer n des S eebeck ens hinein stattfand. Ungleich grössere Sclnvierigkeiten stellen sich mis entgegen, weun wir es versuchen, unsere Schichten naeli dér Zeit, in dér ihre Abla¬ gerung erfolgte , einzuteilen, alsó fúr dieselben g e o 1 o g i s c h e Greuzen zu fixiren. Wennwir an die Lösung diesel* Frage gehen wollen, müssen wir uns vor Allém vor Augen haltén, dass hauptsáchlieh vermöge des Erhaltungszustandes nur ein Teil dér iiberhaupt nielit ar- tenreichen und — sagen wir es gleich heraus — wenig charakteristi- schen Fauna sicher oder doch annahernd sicher bestimmbar ist. Von den vorherrschend klemen, weil grossenteils aus Schlámmrückstand stammenden Formen, die liier demnach iiberhaupt mehr in Betracht kommen können, sind 3/5 noch jetzt lebend und kamu 2/3 dér Gegenwart fremd. Mehr als die Halfte dér ersteren findet sich auch bei uns ; den grösseren Teil diesel* besitze ich aus den Alluvionen des Plattensee’s, einige, wie V a 1 va t a naticina, N e r i t i n a trans versalis, Melanopsis a cicularis sind in dér Donau hantig. — Betrach- ten wir zunachst die im Wasser lehenden Mollusken. V a 1 v a t a d e- p r e s s a und naticina, Limueus t r u n c a t u 1 u s und 8 p h a e- í'ium solidum kommen nach Sandberger auch im unteren Pleistocen vor, Pisi dilim a in ni cum, das sich gleichfalls in den unteren Pleis- tocen-Schichten bei Mosbach tindet, citirt derselbe Autói* nach Tour- nouer auch aus den oberpliocenen Süsswasserschichten Frankreichs, so¬ wie nach S. Wood * aus dem ebenfals oberpliocenen Mammaliferous od. Norwicli-Crag Englands. Neritina serratilinea lebt in Dal- matien als Yertreter dér N. dauubialis, welch’ letztere Brusina aus Croatien und Slavonien fossil citirt ; die var. sagittifera Br u s. citirt Neumayr aus den obern Paludinenschichten West-Slavoniens. P 1 a n o r b i s spirorbis geht nicht nur durch das gauze Pleistocen * Monograph of the Crag* Mollusca. Földtani Közi, X. évf, 1 1 154 durch (Sandberger), sondern íindet sich nach Wood aucli bei Buleham im Norwich-Crag. V a 1 v a t a piscinalis wird, wie schon erwáhnt, von Neumayr aus den unteren Palndinen-Schichten West-Slavoniens citirt, ferner íührt sie Brnsina (p. 89. d. c. A.) an, ausserdem íindet sie sich bei Vargyas in Siebenbürgen (Neumayr), sowie zu Moosbrunn im Wiener Becken (M. Hörnes.). N e r i ti n a transversalis tritt nach Neumayr aueh in den un¬ teren Paludinenschichten West-Slavoniens aut. In 108-14 M. Tiefe dér II. Bohrung íand sich ein Windungsbruchstück vor, das sehr wahrschein- lich dem Piano rbis corneus angehört Sandberger citirt diese Art auch aus Pleistocen-Schichten, Wood íührt ihn aus dem Mammaliíerous- Crag von Buleham an Lithoglyph u s f u s c u s kommt in den oberen, mittleren und unteren Paludinenschichten West-Slavoniens vor, aus den letzteren wieder, so wie Neritina transversalis und Bythinia teníaculata mit Vivipara Neumayri, Unió atavus etc. zusammen citirt (Neumayr). Mélán opsis acicularis u. praerosa werden beide fossil aus Croatien und Slavonien von Brnsina angeführt, ebenso von Neu¬ mayr aus West-Slavonien mit unbekanntem Niveau (acicularis fraglich) ; letzere Fönn ist indess auch aus dér pontischen Stufe bekannt. Bythinia tentaculata endlich, dérén einíach-concentrisch ge- baute, entsprechend dér oben winkligen Mündung ausgebuchtete Deckel sich in den obersten ebensowol, wie in den tiefst aufgescblossenen un- serer Schichteu gleichmassig wieder finden, keimen wir auch aus dem Diluvium, danu, wie schon erwahnt, aus dér levantinischen, sowie aus dér pontischen Stufe Die Auzal dér gégén wartig nicht bekannten Formen setzt síeli zusammen aus 5 Pisidien, u zwar : Pis. n. s p. c f . supi- n u m, P. rugosum, P. Clessini, P. cf. aequale, P. n. sp, 2 Valvaten, namlich Valvata Sulekiana u. V. ho malogyra, 2 tt- • ír • • (Neumayri) „ _T . . TT • Viviparen : Vivipara t n . u. V. Neumayri, 2 Unio- 1 1 I Suessi 1 J ’ nen, walirscheinlich U. atavus u. Sturi, ferner aus Bythinia láb iát a, Piano rbis sp. aff. transsilvanicus, und einer Landschneeke : Succinea n. s p. Das Neumayr’sche P i s i d i u m rugosn m stammt nach dem H. Autor aus den obersten, P. Clessini aus den oberen und mittleren, P. aequale aus den mittleren Paludinenschichten (Schichteu mit Vivip. notha) West-Slavoniens. Valvata Sulekiana Brus wird ausser H. Brusiua selbst, dér sie von einigeu Puukteu Slavonieus und Croatiens anführt, auch von dr. Neumayr aus den mittlernn u. oberen 155 Paludinenschicbten West-Slavonieus citirt, Valv bomalogyra filhrt H. Brusina aus dem pliocenen Süsswasser-Mergel von Gorucica bei Sinj in Dalmatien an. Die beiden Vivip are n-Formen besehránken sich in West-Slavonien nacb Dr. Neumayr anf die n literen Paludinenschichten, ebenso Unió atavus, dér sicb auck bei Moosbriuin, sowie an ver- scbiedenen Localitaten in dér pontiseben (Congerien) Stufe vortíudet. Unió S t u r i indess wird von Neumayr nur aus den o b e r s t e n Paludinenschiebteu West-Slavoniens citirt. Bytbinia láb iát a war bisber nur von Arapatak u. Vargyas in Siebenbürgen bekannt (Neumayr*), Planorbis s p. a ff. trans- sil vauié us endlich sebeint eine neue Art zu sein ; (P. transsilv. fiú¬ dét sieli nach Neumayr bei Vargyas und in den slavoniseben Paludinen- sehicbten.) Als bezeiebnend fúr die Ablagerungen, in denen sie auftreten, wáren unter diesen in dér Gégén vvart nicht vertretenen Fornieu haupt- sacblicb nur die Vivi párén und alleufalls nocb die Un ionén anzu- seben, wenn mán letztere, als nur mit Wabrscbeinli ebkeit identiticirbar, liier überhaupt ernstlicber mit in Betracht zieben will. Die ersten, freilicb niebt naber bestimmbaren Reste von Vi vi- para zeigen sieli bei Püspök-Ládán y (Versuchsbobruug) in 40*46 M., lí nio-Brucbstiickcben mit Pisid. ef. Clessini schon in 36*12 M. Tiefe dér 11. Bobrung, beide alsó in derselbeu Tiefe, in dér aucli bei Bohrung I. u. II. die ersten Lignitspuren vorbanden sind. Ein bestimmteres Ge- prage erhalten unsere Sebicbten in 75 - 87 M. Tiefe durcb das Auf- treten dér Mitt elform zwiseben Vivip. Neumayri u. Suessi, sowie dér Vivip. Ne um ayri (bei 87 M.) — In dér gleieben Tiefe ersebeinen aucb besser erhaltene U n i o-Bruchstücke; von denen mán, wenn sie aueb niebt direct zu identiticiren sind, docb sagen kaim, dass sie den Typus des U. a t a v u s an sicb trageu, daneben kommen vor : Melanopsis aeicularis, Litbogly pbus fuscus und naticoides, Valvata Sulekiana u. bomalogyra, Neritina trans versalis, die Deckel von Bytbinia tentaculata u. labiata, bei 88*88 M. Val¬ vata piscinalis. lm Wesentlicken dieselbe Fauna, docb mit Unió, wabrscbeinlicb Sturi, seben wir in dér Tiefe von 101 -49 — 133 27 M. Die Viviparen würden uns, nacb den bisberigen Erfabrungen, direct auf die unt ere n Paladinensebicliten venveiseu, in welcber Auf- fassunguns Unió atavus nur bestarken könute ; das Zusammenvorkom- men dieser Formen mit Neritina trans versalis, Litboglyphus fuscus, By tb i n i a t e n t a cul a t a u. Valvata piscin alis würde, dem oben Gesagten nacb, dieser Auffassung niebt enígegensteben. Unió * Jahrb. d. k. k. geol. R. Anst. XXV. Bd. 1S75. U* 156 Sturi hingegeu (108-14 M.) würde uns in die obersten Paludinen- schichten hinauf führen. Sokon in den obereu Partién unserer Schickten beobaekten wir vereinzelte Lan dthierr este eingeschwemmt, so namentlicb Suc- cinea oblonga bei 43 57 M., Nagezákne von (fraglich) Arvicola (Hypudaeus) ampkibius bei 52-82 M., und von (ebenfalls frag- lieh) Arvicola arvalis bei 66-57 M. Tiefe dér Versucksbohrun'g. Nagezahn und Knocken-Bruckstücke von klemen Nagern fínden sicli dann bei beiden Bobrungen in grösseren Tiefen mekrfack wieder. Suceinea oblonga, die bekannte Lössscknecke, wird von Wood auck aus den Mammaliferous od. Nonvick-Crag Englands von Bulckam angeführt, auck Brusiua citirt sie von Gorucica bei Siuj (p. 96. d. o. a. A.) — Nagezabne von Arvicola ampkibius u. ar¬ valis túlírt Jáger (s. d. o. cit. Arb.) aus dem Diluvium von Cannstadt au, Sandberger citirt diejenigeu dér Wasserratte ebenfalls, u. zw. aus dem g a n z e n Pleistoeen, die dér Feldmaus aus den mittelpleistocenen Schichten; Arvicola sp. tindet sich auck im Nonvick-Crag. Zwiscken den beiden vorliin angeführten Tieíen mit wesentlick derselben Fauna (75 — 87 und 1 01 49 — 1 33*27 Mi) seken wir min bei 94*26 M. T. dér II. Bohrung, alsó in cc. gleicker Tiefe wie bei Pebre- czeu (kiér nacli Wolí P u p a m usco r u m u. S ucc i nea a m p kib i a bei 52°— 98-62 M.) neben Deckeln v. Bytbinia tentaeulata und dem Nageza h n-Bruckstück eines klemen Nagers auftreten : Helix h i s p i d a, P u p a p y gm ae a, P upa s p., walirscheinlick musc o- rum u. col nmei la, sowie das Steinkern-Bruehstiick einer S u c c i- n e a ; alsó mit Ausnakme von Bytkinia eine reine Landfauna, die zu- gleick ein stark diluviales Geprage an sick tragt. Indessen tindet sick Helix k i s p i d a nack Wood auck im Mammaliferous-Crag bei Bul- ckam, P upa musc o rum nach demselben Autor bei Bramerton in Nonvick-Crag, ja sogar im mittelplioceneu Red-Crag bei Butley *, dess- g lei eben auch Suceinea ampkibia im Nonvick-Crag. Nock liabe ick zu erwaknen das vereinzelte Auftreten von Os- tracoden, und zw. einer Cypris sp., von dér sick zwei Sokaién in 63-42 u. 69-34 M. T. dér II. Bohrung zeigten, sowie die Fruckt einer dem Genus Ckara angehörigen Sckwimmpflanze, die sick (die Fruckt) in 76"47 M. Tieíe derselben Bohrung vorfaud. Die Sckickten von 133-27 M. abwarts kis 209-50 M. Tiefe zei- gen, wie aus dér tabellarischen Zusammenstellung ersicktlicb, an orga- nisclien Einscliliissen wiederkolt eingesckwemmte Beste kleiner Sauge- tkiere, Bulimin us tridens kanu ick dem Aussekeu und dér an- * Supplement to the Crag Molliisca. p. 3. 157 haftendeu Masse uach für n i c li t aus dér angegebenen Tiefe stammend haltén, und nnr die Deckel von Bythinia teutac ulata bleiben, wie schon bemerkt, unseren Schicbten bis zűr grössten aufgeschlossenen Tiefe consequent getreu. Die, ser letzterwahnte, tiefste Teil unserer Ab- lagerungen, reieblicli 1/3 dér Gesammtmachtigkeit derselben, gibt uns alsó seiuerseits absolut keinen Anhaltspunkt zu einer genaueren Alters- bestimmung, und nur die klemen, Paludinen-ahnlicken Scbnecken E in m e- rieia sp. und die fraglicbe Stalioa v alva tói de s, die Brusina von Miocic und Sin j citirt, diirften anf junge Tertiárbildungen im Allgemeinen liiiideuten, was durch das Auftreten zweier neuer F óraién, Pisi dilim u. Succinea n. s p., dérén Abbildung und Beschrei- bung iek bei einer anderen Gelegenbeit gébén werde, wol niclit alterirt wird. Die böberen Scbiebten mit Viv iparén, Unionen ete., zwi- scben deuen sicli bei 94-26 M. T. die oben erwabnte L a n d f a u n a cinsckiebt, könnten mm in Bezug auf Feststellung ibres geologiscben Alters zvvei Alternativen zulassen ; eutweder könnte mán sie auf Grund dieser Landfauna noeb als diluvial auffassen, in welchem Falle, abge- seben von den übrigen, weniger belangreicben Formen, die Viv iparén dér u literen Paludinensebicbten noch bis ins Diluvium binaufrei- eben müssen, oder mán betracbtet sie als altér, speciell als dér le van - tiniseben Stute augebörig, für welcbe, den bisberigen Erfabrungen nach, die \ iviparen und Unionen charakteristiseh sind, dann muss inait wieder notvvendigerweise folgern, dass aucb dieser Landfauna liier das Altér dér P a 1 udinensebi c b ten zukommt. Die Annahme, dass die an Arten allerdings sebr sparlieli vorbaudenen Vertreter dér Gattung Vivipara aus alteren Schicbten nur eingescbwemmt seien, diirfte bei dem allgemeinen Charakter dér mitvorkommenden Formen, sowie bauptsacb- licb im Hinbliek auf das wiederbolte Auftreten dieser Yiviparen in recht gutem Erbaltungszustand wol als ausgescblossen zu betraebten sein. Nacbdem nun die mir vorliegende Fauna überhaupt keine solclie ist. um daraus irgendwie weiter ausgreifende Scblüsse zieben zu können, so muss icb micb lediglicli an die bisker bekannten und festgestellten Tat- sacben lialten, demuacb die Annámé acceptiren, dér zufolge die er- wabnten Schicbten dér levantinisclien Stufe zuzurechnen waren. Mit die¬ ser Annámé aber liesse sicb die jüngeren, diluvialen Typus an sicli tragende Landfauna, wenn aucb aus dem Oberpliocen bekannt, nicbt recbt in Übereinstimmung bringen, nádidéin neuestens * von H Dr Neumayr erst die o bérén Paludiuenscbicbteu als Aequivalente des alteren Pliocen bezeieknet werden. Mas tödön arverneusis (s. d. c. * Verhandl. d. k. k. geolog. It. Anst 1879. N. 9. 158 Yerh. p. 178.) wird indess bekanntlich aucli aus dem Nonvich-Crag Eugdauds citirt, dureh welehe niclit hinwegzulaugnende Tatsache alsó ein verbindendes Glied zwischen den Gegensatzen vorhandeu ware, die síeli so ergeben wiirdeu. Die Klaruug dér Ansichten iiber unseve jiingsten Tertiarsehic la¬ tén tiberhaupt ist — wie bekannt - nocli im Werden ; ich fúr meinen Teil gestehe, dass ich in dem miv hier speciell vorliegenden Falle die Vivipara, Unió ete. fiihrenden Sebicbten mit dér bei 94-28 M. T. ein- gesehlosseuen Landfauna am liebsten direct als oberpliocen anspreclien würde Einstweilen halté ich es fúr das zweckmassigste, die Ablagerun- gen von 36-12 M. rés p. 40-46 M. T. an abwarts — mit dem nöthigen Vorbehalt — als dér 1 e va nt i n i s eh en Stuíe angehörig zu bezeichnen, obwol die ersten, gut bestimmbaren Viviparen erst in doppelt so grosser Tiefe erscheinen. Weitere in dér Tiefebene dureh Bohrungen zu gewartigende Aufschlüsse, dérén Matériáié zűr seinerzeitigen Untersuchung von Herrn Ingenieur B. Zsigmondy mir freundlich zugesagt ist, werden vielleielit eine praecisere Lösung dér Frage betreffs dér chronologisehen De- íinition unserer jungen Binnensee-Ablagerungen im Alibid gestatten. Zűr geologischen Kenntniss des Szörényer Comitates. Vun Julins Halaváts. (Vorgetragen in dér Sitzung dér ung. geol. Ges. am 7. April 1880.) Aeltere geologische Forschungen habén bereits dargethan, dass von dem grossen tertiaren Meeresbecken in Ungarn eine Bueht auí das Gebiet dér Comitate Krassó und Szörény hinübergreift, und zwar liiugs des Temesfhisses bei Karánsebes beginnend bcinahe bis Mehádia reieht. Im Westen von dem stidlichen Ende diesel- Bueht treffen wir auf die máchtigen Absatze eines Siisswassersees, welehe inncrhalb eines Ivranzes von hochansteigenden Schiefergebirgen ziemlieh bedeutende Hiigel bil- den, in denen Schiehten dér Mediterrau-Epoche auígeschlossen sind. Eine NO von Uj-Borlovén über die Hőben Kapu Dialului, Tilva, Dialu, Cze- rovoi, D. Kokosu und D. Selinului hinziehende Wasserscheide theilt die- ses Süsswasserbecken in zwei Tlicile, wovon dér westliche unter dem Namen „Almásu bekannt ist, wahrend dér östliche „Krajna“ ge- nannt wird. Wahrend dér Aufnahmsarbeiten des vergangenen Jahres übertrug mir Herr Cheígeologe J. Böekli, dessen Sectiou ich zugetheilt war, die 159 geologische Durchforsehung eines Theiles dér Almás sowie dér K raj na und des östlich davon liegenden Beckens, wodureh das Gebiet seiner friiheren Aufnahmen bis au die durcb neogene Ablagerungen gebotenen natiirlicben Grenzen ervveitert werden sollte. Den eigentlichen Gegenstand meiner Aufgabe bildete demnach die Durchíorsehung dér besagten neogenen Schichten ; da aber in mein Aut- nahmsgebiet auch ein kleiner Zipfel de.s südlichen Zuges krystallinischer Schiefer bel und da ich bei dér Aufsuchung dér nördlichen Grenze dér erwahnten Ablagerungen die dórt auftretenden krystallinischeu Schiefer, wenu aucli nur im Grossen und Ganzén, keimen leni te, so niuss ich in dér naehfolgenden Skizze, in welcher ich tiber die bei dér Aufnahms- arbeit gewonnenen Erfahrungen Bericht erstatteu will, auch diese Gebilde ein wenig in L’etracht ziehen. Krystallinische Schiefer. Wie erwáhnt, wird die neogene Hügel- landschaft sowohl im Nordcn als auch im Síiden von hőben Schiefergebir- gen eingefasst ; maii muss demnach einen nördlichen und einen südlichen Zug krystallinischer Schiefer unterscheiden, die von einander wesentlich verschieden sind. Dér n ö r d 1 i c h e S c hief e r z u g tritt N von Prilipecz ani Kabinet in mein Aufnahmsgebiet ein und erstreckt sich von da an un- unterbrochen bis zu den Bergen D. Barbului und Tilva Popi. 0 von Pervova ; weiterhin folgt die térti áré Buchtausfiillung. Auf dem Babinet fand ich einen dunkel gefarbten Quarzit, dér alsbald Glimmer aufnimmt und so gégén 0 in machtig entwickelten Glimmerschieíer, mit untergeord- neten Einlagerungen von Gneiss, übergeht. Dieser Glimmerschieíer hat allenthalben die charakteristisch flaserige Structur und einige seiner Schich- ten zeichnen siclt durcb verhaltnissmássig grosse Quarzlinsen und durcb haufige Granatführung aus ; die ersteren, aus reinen krystallisirten Quarz bestehend, erreichen ott eine Lángé von 2 Decimeter, wahrend dér Grᬠnát als accessorisches Gemengtheil in Bhombdodekaedern von beiláufig 1 Cm Durchmesser eingestreut vorkommt Am Fusse des Tilva Krimi- uicsi wird dér granatenführende Glimmerschieíer zu Mühlsteinen gebro- chen. In den, dem Glimmerschieíer eingelagerten Gneissschichten tritt dér Gránát nur sparlich und dann immer nur in kleinei Individuen auf. In dem Theile des Schieferzuges, dér von Uj-Borlovén N. liegt, nimmt dér Feldspathgehalt bereits iiberhand, Glimmerschieíer wird hier seltener und Gneiss übernimmt die Hauptrolle. Weiter östlich tritt in diesem Granit-Gneiss auf und in dér Náhe von Pervova zeigen sich auch schon Amphibolite. Die Scliichten des in Rede stehenden Zuges habén im Allgemei- nen ein Einfallen von 30 — 40° nach S. W. (h 15—17.) 160 lm s ü d 1 i c h e m 8 c h i e f e v z u g e, elér kiér als die nörd- lichste Spitze des weiter im Síiden so macktig entwiekelten Gebietes dér krystalliniscken Schiefer erscheint, siud hier die beiden, von Herrn Böckh * in jenem siidlicken Theile erkannten Gneissgruppen vertreten. Die Grenze zwischen beiden Gruppén wird hier wie dórt durch einen Ausláufer dér envahnten Seeablageruug bezeiehnet, dér von Lapusnyisel bis Sumicza streicht; von Sumicza bis Putna lantit die Grenze dem Fuss- rande des jak ansteigenden Vurvu Belkoveczului entlang gégén Síid. Die obere Gneissgruppe, die von dér eben bezeichneten Grenz- linie NW liegt, besteht anch hier tiberwiegend aus Glimmergneiss, dér besonders am Viru Pogarau Disthen, Staurolith und reichliche kleine Gránátén eníhalt. Stellenweise tritt dér Feldspath zuriiek und das Gestein erscheint als Glimmersehiefer, dér ebenfalls kleiue Gránátén íiihrt. Dér Glimmer dieser Gesteine ist meist Muscovit, daneben kommt aber in den Gneissen anch eiu weuig Biotit vor. Dér Quarz tritt in dér Regei nur in kleineren Körnern auf, doch Ibidet maii anch grössere linsen- förmige Quarzausscheidungen, wie ich dérén in einem Graben NW von Sumicza am schönsten getroífen. In eben diesem Graben beobachtete ich anch das untergeordnete Auftreten von Hornblende-haltigen Schichten im Glimmergneiss ; echte Amphibolschiefer kommen jedoch anch hier nicht vor. Im Beginne des Tliales, welehes von Lapusnyisel nack Sumicza hinaufzieht, tritt in den tieferen Schichten dieser Gneissgruppe eine Schicht von weissem krystallinischen Kaik mit Erzeinsprengungen auf. Die untere Gneissgruppe, SO von dér oben envahnten Grenze, ist hier kauptsacklich nur durch ihre Grenzschichten, durch sehr ver- witterte, von Quarzadern durchschwarmten Gneisse vertreten, weiterhin tritt eine Weehsellagerung von Amphiboliten mit Gueiss ein. Diese am Viru Klani W von Globukrajova endende Gesteinspartie is jedoch der- artig venvittert, dass sie nur wenige und mangelhafte Autschliisse liefert. Charakteristisch zeigt sicli die untere Gneisgruppe in dér Fmgebung des Viru Belkovec/.ulni. Das allgemeine Streichen dieser Schichten ist NW (h. 19 — 21) mit einem Einfallen von 30 40 Grad. Als östliche Fortsetzung dieser stidliehen Schieferzone und als Süd rand dér Buciit hat mán auch hier jenen grob geschichteten, aus grossen Feldspath und Quarzkörnern mit Glimmer zusammengesetzten G n e i s s g r a n i t, welchen Hr. Böckh aus dem südlich anstossenden Gebiete beschreibt. Eruptivgesteine. Aut dem Gebiete dér krystallinischen Schie¬ fer stiess ich an drei isolirten Punkten auf Eruptivgesteine, doch spielen diese véréin zeluten weit von einander liegenden Vorkommuisse * s. Földtani Közlöny VIII. 1878. 161 im Bán elér ganzen Gégén d nur eine uutergeordnete Rolle und lassen, da sie nur die krystallini, seben Scbieíer durchsetzen, keine genauere Altersbestimmung zu. Zwei von diesen Eruptionspunkten liegen im nörd- liebem Scbieferzuge und zwar dér eine N von Pattas im Neratbale *, das andcre WSW von Pervova im Ogasu lui Wladka (WJadkagraben); wábrend das dritte Yorkommal in dér obercn Gneissgruppe des síid li- cben Scbieferzuges, SW von Lapusnyisel in einem vöm Kraku Fieezi S berabziebenden Graben auígeschlosseu ist. Die petrograpbiscbe Untersuchung dér von mir gesammelten Exemplare batte Hr. Hugó Stern die Giite zu übcrnebmen. Secundárer Kalkstein. S. von Lapusnyisel an dér Landstrasse nacb Petii ik fand ich am Abbange des Viru Osoini eine kleine Partié von grauen Kalkstein, die aller Wabrscheinlicbkeit nacb eine ab- gerissene Scholle des im síullicheu Gebiete auítretenden Kreidekalkes reprasentirt. Versteiuerungeu konnte icb in diesem Kalksteine nicbt auffinden. Mediterráné Schichten. Auf mernem Gebiete fand icb zweierlei Absátze aus mediterránén Gewassern, námlicb die Slisswasserablage- rungen des Sees dér Almás und Krajna und die im Meerwasser abgela- gerten Scbichten dér mediterránén Buciit. Ob diese zwei verseb ieden- artigen Wasserflácben zu irgend einer in Verbindung gestanden waren, lásst sicb heute nicbt mebr entscheiden, da eben dórt, wo etwa eine Verbindung bestanden babén mocbte, sicb das Alluvium dér Krajna ausbreitct. Die Süss w a s s e r b i 1 d míg, die das Beckeu inmitteu dér frllber gescbilderten machtigeu Scbiefergebirge ausíüllt, bestebt bier aus máelitigen Sandablagerungen mit sandigen Mergeleinlagerungen in den tieferen Tbeilen. Jener Sand, ein gelblicber Quarzsand, entbált nur wenig beigemengten Glimmer ; stellenweise findet sicb Quarzgescbiebe von Taubenei- bis Hübnerei-Grösse eingelagert. Durcli Aufnabme eines mergeligen Bindemittels verfertigt síeli dies lose Matéria! Ilié und da zu weicben Sandstein- und Conglomeratbanken von circa 1 dm. Mácb- tigkeit, die dann in den Wasserrissen Gesimse-artig vorspringend sclion von Wcitem als Wahrzeicben dieser Ablagerung ersebeinen. Fossilien fand icb in dieser mácbtigen Sandablagerung nur an einem Puukte und zwar am Ostabbange des Kraku Cserovi, Uj-Borlovén KO. Hier ist dem Sande eine kaum 2 Cm. maebtige thonige Schicbt eingebettet, welcbe Pflanzeniiberreste entbalt. Da aber das Ausgebende dieser Scbicbt sebr bröcklig und lose ist, gelang es mir nicbt zűr Bestimmung tauglicbes * b>i esés Vorkommen wird schon vou Dr. Schlönbacli (Yerhandl. d. k. k. geol. Reicksanst. 1869. p. 214) erwahnt und das Gestein als Trachyt bezeiclinet. 162 Matériái zu saraméin, [n Folge elessen kaim ieh raich in dér F ragé nach detn Altér dieser Ablagerung nicht auf eigene Daten stützen, son- dern muss mich ant' die Beobachtungen Herrn Böekh’s bernien *, dér in südwestlich angrenzendem Gebiete in Mergelschichten, wel be mit Sand- ablagerungen von ganz gleicber Beschaffenheit, wie die bier beschrie- benen, im engsten Zusaramenbange steheu, Fossilien fand, die das me¬ diterráné Altér dieser Bildung ausser Zweifel setzen. In dér Gegeud von Lapusnyisel stossen wir aut cinen nach SW gerichteten Auslaufer dér Süsswasserablageruug, dér eine dureh das Alluvium des Krajova-Baebes sebon ganz isolirte Partié bildet und an dér Grenze dér beiden Gneiss-Gruppen im siidlicbem Schieferzuge, mit mehríacben Unterbrecbungen bis nacb Sumicza zu verfolgen ist. Diese Partié enthalt cin Braunkohlenvorkommen, welcbes S von Lapusnyisel, in dér Zerlistye genannten Gegeud dureh cinen Scburfschacbt aufge- schlossen, sieb als abbauwürdig erwies. Es wurden bier drei, dureh nicht sehr machtige mergelige Zwischenlagen getrennte Flötze constatirt. In dem Schachte folgt unter cinem glimmerreichen blauliehen Sand, del¬ in den oberen Lagen lichter gefarbt ist, das Hangendflötz mit einer Machtigkeit von P26 Meter; darunter als Zwischenmittel eine 0-48 M. maebtige Mergelbauk. Dér Scbaebt selbst hat das mittlere Flötz noch nicht durchteuft, alléin dieses sowohl als das Liegendflötz sammt ikrem Zwischenmittel sind am Ufer des Baches aufgeschlossen. Das Liegende dér ganzen Ablagerung ist Gnei-s Die Kohlé ist eine Braunkohle von guter Qualitát, ibre Ausbeutung jedoch diiríte schwerlich grösseren Aufschwung nehmen, theils schon wegen dér geringen Ausdehnung dér ganzen Ablagerung, tlieils aus Mangel an Betriebskapital, endlich auch wegen dér Transportsehwierigkeiten. Die Neigung dér Scbichten betragt bier 40 Grade gégén S (b. 12.). Dasselbe Yorkommen babé ieh auch westlich von Lapusnyisel, unmittelbar neben dem Orte, unterbalb des Weges nach Sumicza be- obachtet, bier aber habén die Scbichten in Folge von Rutscbungen grosse Störungen erlitten. Das Ende dieses Auslaufers ersebeint als isolirte Scholle SSO von Sumicza, unterbalb des Yiru Belkoveczului und íiihrt auch bier Braunkohle. Zűr Zeit meiues dortigen Auíentbaltes war mán eben da¬ run einen Stollen zu treiben, alléin ausser einigen Kohlenschmitzen faud mán in dem dureh kohlige Partikelchen schwarzlich getarbtem Tlioue nichts weiter. Demnach scheint es unzweifelbaft, dass auch diese Scholle einst s. Földtani Közlöny 1879 p. 95. 103 mit dér Partié von Zerlistye zusammenhing, wenn auch die aus losen Materialien bestehende Verbindung schon langst binweggewa, seben ist. M a r i n e Ablagerunge n. Durch cinen sclimalen Aus- láuter dér untéra Gneissgruppe von dér Siisswasserablagerung getrennt tritt die maríné Bildung auf, von dér icb im vorigen Jabre nur einen kleinen Theil, westlicb vöm Glob-Bache kennen lernte. Dieser Tbeil w rd als eine Uferbildung grösstentheils von groben klastischen Matériái gebildet. Besonders in X. von Globukrajova tand ich grobkörnigeu Sandstein, dér den Abbang in ungcheuren Blöcken bedeckt, zwischen denen dér stark verwitterte Gneiss nock zu Tagé tritt. Doch auch Kalksteiu írat ich liier am Westgehánge des D. Di- mijlor, und darin L u c ina d e n t a t, a, P e e t e u sp., C e r i- t b in m c r enat nm Brocc. C e r. s pina Partseb. Weiter nach S, in dér Gégéiül von Belkowecz tritt langs dem üfer grober Schotter aut, wabrend am siidlichen Rand dér Buciit, wo dér Gneissgranit das Ufer bildete, Granitgrus sieb zeigt. Anf diese grobkornigen Uíerbildungen folgt weiter gégén das In- nere ein glimmerreicher Quarzsand mit einzelnen Lagen von Quarz- schotter ; an manchen Ste l len ist dér Sand resp. dér Schotter durch ein kalkiges Bindemittel zu festeren Gesteinen umgewandelt ; dazwi- sehen lágert bisweilen ein blaulicher, sandiger Thonmergel. Einzelne Schichten führen eine solche Menge von Versteinernugen, namentlich von Pecíen Leythaianus Partsch, dass mán sie Pecten- Breccien nemien könnte ; das Saraméin ist aber durch die Festigkeit des Gesteines sehr erschwert. Dennoeh gelang es mir aus diesen Schich¬ ten die folgenden Arten zu sammelu : Clypeaster altus Lám., Cl. P a r t s c h i i Michelin , S c u t e 1 1 a v i d o b o nensis Laube, P a n o p a e a M e n a r d i Desh. T a p e s v e t u 1 a Bast., V e n u s u m- b o nar i a Lám , V e n u s cfr. uiu 1 1 i 1 a m e 1 1 a ta Lám., V. s e a 1 a- r i s Broun, C a r d i u m bia n s Brocc., C. cfr. t u ro n i c u m Mayer, C barna g r y p h o i de s Lilin., L u e i u a incrassata Dub., C a r d i t a Jouan e t t i Bast., P e c t u n c u 1 u s p i 1 o s u s Linn., Arca t u r o n i c a Dub., Arca d i 1 u v i i Lám., P i n n a cfr. B r o c b i i d’Orb., P e c t e n ad u n c u s Eichw., P e c t e u Leythaian u s Partseb, 0 s t r e a c o c h 1 e a r Poli, 0 s t re a d i g i t a 1 i n a Dub., 0 s t r e a eír. lamellosa Brocchi, A n o mi a cos t ata Brocc., D e n d r o c o n u s s u b r a r i s t r i a t u s da Costa, L i t h o c o n u s M e r c a t i Brocc., Chelyconus X o e Brocc., C h. a v e 1 1 a n a Lám., C h. cfr. Johannáé R. Hörnes, C h. fás- cocingulatus Bronn, V o 1 u t a r a r i s p i n a Lám., Terebr a fuscata Brocc., B u c c i n u m C a r o n i s Brogn., Cassis sabu- 164 r o n Lám., Strombus coronat a s Derr., P y ni 1 a e o n d i t a Brogn., C e r i t h i u m c r c n a t u m Brocc , T u r i t e 1 1 a A r c li i- m e d i s Brogn., X e n o p h o r a D e s li a y e s i Mich.; Tro e b u s j> a t u 1 u s Brocc., N a t i c a rede m p t a Midi. lm siidlichen Tlieile dér Bucbt kommt in dér gauzen Ausdehnung dér Landablagerungen Braunkoble zu Tagé, docb ist die Machtigkeit dér Ausbisse viel zu gering (1 — 2 Cm.) als dass sicb dér Abban im Allgemeinen lobnen könnte, mit Annabme einer Stelle im Valea Satu Batriu, * 8 von Jablanicza, schon nabe zum Gmeissufer, wo die Kohlé eine grösse Macbtigkeit erreicbt und in dér Tbat aucli scbon berg- mánnisch gewonnen wird. Im Stolln dieses Betriebes ist die íolgende Schicbtenreihe aufgeschlossen : bláulicher Tbonmergel, 0 85 M. Braunkohle, O'IO ,. bláulicher Tbonmergel, O’IO „ Braunkohle, iK)0 .. Thoumergel mit Ceri t li i u m lignit a r u m Eichw.; dér Tbonmergel gebt nach dem Liegenden zu in einen blaulichen tbo- nigen Saud iiber, dem zablreicbe, scbwache lvoblenstreiíen eingebettet sind. lm Stolln streichen die Schicbten nach b. 3. und falién uuter 15° ein. Die abgebaute Köble ist von guter Qualitat. Aus dem Abbau-Stolln wurde ein Fliige'ort getrieben, und, als mán darnit den erwahnten tbonigen Sand mit Kohleubandern er¬ reicbt batte, wurde in dér Streicbricbtung dér Scbichten vorgedrungeu. Hiebei stiess mán auf Knocbenreste eines fossilen Saugetbieres, die jedoeh — wie icb mit Bedauern bemerken muss — bei ganzlicbem M iss ver st eben des wahren Wertbes von dériéi Funden und in Nicbt- beaehtung des wissenscbaftlicben Interesses, dér sacbverstandigen Unter- sucbnng nicbt gewonnen werden konnten Auf die eben erwabnte Ablagerung folgt ein mebr-weniger sandiger Kalkstein in mebreren, beilaufig O'ö M. mácbtigen Bánken. Auch hier ist kein Mangel an Yersteineruugen und so konnte icb folgende Arten sammeln : Alveolina meló d’Orb., Psammobia uniradiata Brocc., Venus scalaris Bronn, Arca turonica Dub., Pinna cfr. Brocchii d’Orb., Peeten aduncus Eichw., * Dieses Thal ist aut dér Geuera'stabskarte irrthümlich als Glod uiik Thal be- zeichnet. 165 Pecten Leythaianus Partsch, Pecten n. sp. Ostrea cfr lamellosa Brocc., Aiiomia costata Brocc., Pyrula coudita Brogn. Cerithium crenatum Brocc., Xenophora .sp . Trochus patulus Brocc. Dieser Kalkstein, dér besonders beim Baue dér Eisenbalmliuie Temesvár-Orsova als Baustein in Amvendung’ kain, ist dessbalb in mell reren Steinbrüchen, bauptsacblicb in dér Umgegend von Petnik, gut auí- gescblossen. Weiter in’s Hangende fortscbreitend fin den wir iiber dem Kalkstein durcb eine Sandscbicbt getrennt, Mergelscbiefer ; dieselben bilden in dem Gebiete westlich vöm Glob-Bacbe das oberste Glied dér Buchtablage- í'ung und fiibren bei Petőik einige Blattabdriicke. In jenem Theile dér Buciit, welcben icb im Vorjahre durchforscbte, fallen die Schichten, nicht eben steil (imter 15 — 20°) vöm Rande gégén die Mitte des Be- ckens ein. Diluvium. Auí den Kánonén dér Berge und Hiigel faiul icb au vielen Stellen Quarzgeschiebe von Faust- bis Kopfgrösse und dar- iiber, die mán als diluviale Ablagerungen ansehen kann. Alluvium bingegen bűdet sicb allentbalben langs den Bacb- laufen und ist besonders dórt, wo die Wasser das tertiare Land durch- furcben, breiter ausgebildet. So bndet mán breite Alluvialbildungen z. B. bei Neu-Borlovén, wo aucb eine altalluviale Terasse auftritt, langs dem Krajova-Bacbe in dér Krajna und im Tliale des Glob- bacbes. Peírographische Untersuchung dér írachytischen Gesteine des Czibles und von Oláhlaposbanya. Von Prof. Dr. Állton Kocli. (Vorgetragen in dér Sitzung dér ung*. geol. Ges. am 5. Mai 1880.) Die trachytiscben Gesteine dér erwabnten Orte wurden nacb den neueren Metboden bisber uicbt untersucbt ; dessbalb unterwarf icb das in dér Sammlung des siebenb. Mus.-Yereines bebndlicbe, durcb Hr. Fr. Herbicb und in Oláhláposbánya aucb durcb mir selbst eingesammelte ziemlicb reiclie und sebr schöne Matéria! einer makro* und mikroskopi* 166 seben Untersuchung, und lege liiemit die Resultate dér geehrten Gesell- schaft vor. Was wir bisher über die trachytischen Gesteine des Czibles und von Oláhláposbánya wussten, das linden wir zutn grössten Theile in Hauer und Stache’s „Geologie Siebenbiirgens“ zusammengestellt. Hier (j). 81) werden die berrschenden Tracbyte des Czibles in die Gruppé dér granitoporpbyrischen Grünsteintrachyte gestellt, wabrend von Oláb- láposbánya und Umgebung blos diclite und apbanitisebe Varietaten envahnt siiul. Auí S. 358 werden die Beobacbtungen von Partseb ber- vorgeboben , weleber den Czibles vöm Tbal dér Szaláncz aus bestieg. Naeh ihm zeigt dér Trachyt dér östlichen Klippé meist licbtgriine Horn- blende-Krystalle und grosse Krystalle von blatterigen Feldspatb, welebe leicht berauswittern und dem Gestein an dér Oberflacbe eiu löcberiges Ausseheu gébén. Die Gesteiue besitzen Ubrigens ganz die Eigenscbaften dér erzfiihrenden Traebyte sonstiger Punkte und enthalten, wie jene, bániig Pyrit eiugesprengt. Ausserdem findet mán aucli kleinkörnige, beinabe dicbte Varietaten. Die Kuppen des Czibles besteben allé aus dergleicben Tracbyte, und zeigen gewöbnlich eine stark verwitterte Ober fiache, was naeh Freib. von Richthofen eben das cbarakteristiscbe fúr die aus Grünsteintracbyt bestebeiide Berge ist. Eine neuere Mittheilimg ilber das Gestein des Czibles fiúdén wir in Tscbermak’s Mineral-Mittbeil. Jabrgang 1872, p. 261. „Andesit vöm Czibles . . . von Ottomar Volkner. „Diese Felsart — sagt die Mit- tbeilnng — gebört nacb dér Untersuchung des Herrn Direktor Tscber- mak zu den Pyroxen-Andesiten. Sie entbalt in einer dicbten graugriinen, fiaebmuscbelig breebenden Grundmasse grosse Plagioklas-Lamellen. Manche dér Letztereu erselieiueu zerbrochen, die Bruebstüeke auseinan- dergeseboben durcb zwisebengetretene Grundmasse. Dér pyroxeniscbe Bestandtheil koraint nur untergeordnet in einzeluen dunkelgriinen Saulcben vor, welebe sicb als Diallag erwiesen. In dér Gruudmase erkennt mán ausser dem Feldspatb nocli Magnetit und chloritartige Zersetzuugsprodnkte Die Plagioklas-Krystalle zeigen sicb im Diinnschliff aueb etwas auge- griffen. Das Volumgewicbt des Gesteines bestimmte sicb zu 2-773. Die Analvse ergab Kieselsaure . . 55-56 Thonerde . . 21-67 Eisenoxyd . . . 2-41 Eisenoxydul 2-57 Manganoxydul . . Spur Magnesia . . 3-12 Kalkerde . . . . 8*52 167 Nátron . . . . . 2-53 Káli .... . . 2-10 Wasser . . . . 1-14 Kohleusaure . . 0-37 100-99 Über den Griinsteintrachyt von Oláhláposbánya wird von Hauer und Stache’s Geologie Siebenbiirgens p. 362 und 363 noeh besonders hervorgehoben, dass selbe die eocanen Sandsteine und Kalkmergel bis 40 50 Schritte weit hinweg vöm Durchbruche in eine griine, sehr harte und sprüde Mas.se umgevvandelt habén, an welcher die Schieferung aus den Querbriichen in Form von dunkleren Síréi fen deutlich zu beob- achten ist. Wir wollen nun das Matériái unserer Samndung in Betraeht ziehen. A) Die Grünstein-Andesiíe des Czibles . Die Handstüeke unserer Samndung vöm Czibles wurden allé von Dr. Fr. Herbieh gesammelt und zwar theils am Czibles selbst, in jener Gegend, wo auf den Galenit geschiirft wurde, theils im Thale dér Zagra, welcher Bach vöm Czibles ’herabkömmt und dessen Gesteine auch in Geschieben mitfiihrt. lm Thale dér Zagra bildet dér Andesit nach Herbieh mehrere Gangé im Karpathen-Sandstein-Gebiet, die einzelne Fundorte wurden aber nicht genauer angegeben. So schön alsó das zu untersuchende Matéria! zűr petrographischen Untersuchung ist, so wenig ist es geeignet, um darnaeh das Yorkommen in dér Karte zu verzeichnen. Unter den erwahnten Exemplaren beíinden sich gross-, mittel- und kiéin porphyrische, beinahe dichte Varietaten, welche weder nach den Farben dér Grundmasse und dér ausgeschiedenen Gemengtheile eiu ver- schiedenes Aussehen habén, obgleich in dér mineralischen Zusammen- setzung und mikroskopischen Bescliaffenheit, wie wir sogleich seben werden, keine wesentliche Abweichung stattündet. a) Die gr o s s p o r p h y r i s eh e n, mán kanu sagen granitopor- phyrische n A b a n d erunge n seben dem Gabbro wirklieh sehr áhnlich. Die Grundmasse dér frischesten Exemplare ist dunkelgraulieh griin, jene dér etwas verwitterten ist lichter grünlichgrau oder grünlieh- braun, und diese letzte Abanderung ist áusserlich nicht vöm Gabbro zu unterscheiden. Die Grundmasse sieht schon unter dér Loupe krystalli- nisch kömig aus, und fliesst gewöhnlich mit den kleineren oder grösse- ren Plagioklas-Krystall-Ausscheidungen zusammen. Unter den ausgeschie¬ denen Gemeugíheilen verrath sich dér Plagioklas, welcher meistens die Farbe dér Grundmasse besiízt, blos durch seiue Zwillingsriefen und 168 das Glánzen seiner Spaltuiigsflachen ; es ist in grosser Menge vorhanden. In deu Exemplaren mit lichter griinlichgrauen Grundmasse tritt dér Plagioklas dureh seine dunkelgraue, ins violettblaue hinneigende Farbe ahnlich jener des Dichroites, und dureh bedeutende Grösse, (bei 80 □ Min. grosse Krystallscbnitte) bedeutend besser hervor, wozu an den Spaltungsflaehen aueb die feinen Zwilling'sriefen hinzutreteu. Neben deu grossen Plagioklas-Krystall-Kürnern und Krystallgruppen sielit mau in gleieber Menge, aber in kleineren lndividuen den zweiten Gemengtbeil cingestreut, in Form kurzer, dieker Prismenschnitten, an welcben mán immer nur die seidenglanzenden Spaltungsflaehen, selten aueb áussere Krystallfiacben gewahrt. Dicse Prismen variiren in dér Farbe von dun- kc.l graulichgrlin bis dunkel öhlgrün, blos in den Exemplaren mit braun- licber Grundmasse neigt síeli die Farbe dieses Gemengtbeils aueb ins líraimé, leb balte diesen Gemengtbeil dér vorliegenden Exemplare olme Ausnabme für verauderte Hornblende, welcbe eben die fiir die grünstein- artige Andesite so bezeiebnende Modification besitzt, bereits von Beudant und nacli ilirn von Vielen genau beobacbtet und bescbrieben worden ist Aueb in den vorliegenden Handstücken besitzt diese umgeanderte Hornblende eine zűr blatterigen neigende faserige Struktur, seideu- oder wachsaríigen Glanz, und ist gewöhulich bedeutend weicher, als die ge- wöbnliebe Hornblende. Dér Spaltungswinkel dér Prismenflacben lasst síeli \ végén dér Faserung niebt genau messen, dér stumpfe Winkel, den ich dennoeb naeb vielen Spaltungsversueben erbielt, weist auf jenen des Ampbibols bin. Ausser diesen beiden Gemengtbeilen sind im Gesteine kleine Pyritkörner, oft in Eisenrost gebitllt, reicblicb einge- sprengt, nebenbei erscheiut hie und da scbwefelgelbe oder pistazgriine Körner und Partién von Pistazit. Dieses seeundare Mineral scbeint deut- licb aus dér Grundmasse hervorgegaugen zu sein, indem es die aus- gescliiedenen Plagioklase und Hornblende scbarf abgegrauzt umhüllte, olme dass maiidén geringsten Übergang bemerken wiirde. In den Pista- zit-Partien feblt niemals Kalkspatb fein zertheilt, in dem Salzsaure stets lebbaftes Brausen verursacbt. Dér Pyrit kommt bald, wie in dér Grundmasse, eingesprengt im Pistazit vor, bald feblt es darin; die Pistazitbildung ging alsó ganz unabbangig davon vor sicb. Die mittlere Dicbte diesel- granitoporphyrisehen Abanderungen fand icb zu 2*81, was etwas zu bocb erscheinen mag, seine Erklaruug aber im reicblicb eingesprengten Pyrit findet. U n t e r de m M ik r o sk o p beobacbtete icb in den Diinuscbliften nieiner Exemplare folgeudes. Die wasserldare Grundmasse erwies sicb zwi- scbeu gekreuzten Xik«ds betrachtet, als eiu vollkommen krystallinischer 169 Mo.sa.ik ; bei starkerer Yergrösserung erblickt mán selír fein zertkeilte Splitter und Nadeln dér umgewandelten Hornblende, schwarze opake Flecken und Punotokén, lauge wasserhelle Apatit-Nadeln mit Queerspalten, öfters mehrere in einer Reilie georduet. Die uicht eben scharf umgranzten Plagioklasschnitte zeigen pracbtvolle, dicbte, sehr regelmássige Zwilling- streifeu, wie sie die Plagioklase des Gabbro, Diabas und Diorit zu babén pflegen. Die oben erwahnten grossen dunkel violettgrauen Pla¬ gioklase sind im Diinnschliff ebenfalls violettfárbig gewölkt, mancbmal so didit, das.s die Wirkung des polari.sirten Licbtes kaum zu bemerken ist. Bei starker Vergrösserung löst sicli diese wolkige Trlibung in se! 1 u didit gruppirte, winzige Gasblascheu auí, dérén Lichtbveebung die eigen- thiimlidie dunkle Farbe bervorbringen muss, welclie die íibrigen Eigenschaften dieses Plagioklases nicbt alterirt. Dér zvveite Hauptgemengtbeil, die umgewandelte Hornblende, ist gelblich-gras-brauiilichgriiu oder selteuer aucb griinlicbbraun. dér Lángé nádi feingefasert und gewöhnlicb mit opaken Flecken und Punkten besaet. Bei Drehuug des uutereu Nikols bemerkt maii deutlicbeu Dicb- roismus ohne Lichtabsorbtion ; zwischen gekreuzten Nikol’s zeigen sicb buntgestreiíte Interferenzfarben, entsprechend dér Faserung, was von einem versebiedenen Grad dér Umwandlung dér einzelnen Fasern her- rübren mag. Neben (len berrsebenden Pyritkörner siebt mán nocb ziem- licb viel Magnetit, stellenweise mebrere Körner beisammen und mit Eisen- rost umgeben. b) Die mi 1 1 e 1 p o r p byrisebe n A b a n d er u n g e n besitzen im Allgemeinen eine licbter griinlicbgraue reieblicbere Grundmasse, als die vorigen, eiuige Exemplare besitzen sogar eine Grundmasse von aseli- grauer Farbe, mit einem Stich ins rosaröthliehe, es zeigt sic h alsó keine Spur des griinen Farbentones. Die ausgesebiedenen Gemengtheile sind kleiner und sparlicher, babén aber sonst dieselbe Farbe und dasselbe Aussehen, wie in den grobporphyrischen Yarietaten : nur an einigen Handstücken bemerkt mán statt des grauen und violetten Plagioklases weisse oder wasserhelle, gesíreifte Krystall-Lamellen undLeisten desselben. Sebr selten bemerkte ich einzelne licbt-violette Quarzkörnchen, in einem Exemplar sogar ein Korn von dér Grösse einer Erbse. Pyrit-Körner und Partikéin sind reichlich eingesprengt, aucb Pistazit-Flecken sind haufig. In den Exemplaren mit rötblicb asebgrauer Grundmasse siebt mán neben weissen Plagioklas und olivgrüner Hornblende aucb eiuige tompackbraune Biotit-Schuppen selteuer tritt aucb bie und da ein grös- seres Magnetitkorn bervor, so dass dieses Gestein an maucbe Griin- steiuandesite dér Gegend des Rodna’s erinnert. Pyritkörner siebt maii kaum in diesen Abauderungen. Die Dicbte einer mittelporphyrischen Földtaui Kö/.l. X. évf. 12 170 Varietat fand ich zu 2 • 7 8 . Oie meisten Exemplare uuserer Sammlung gehören hieher, woraus mán schliessen kaim, dass selbe das herruhende Gesfein des Cziblesstockes Iliiden. In Dlinnschliffen beobaclitet mán die Mikrostruktur und die Aus- scbeidungen dér Grundmasse betreffend dasselbe, wie in den grosspor- phyrischen Abanderuugen. Die grösseren Gemeugtheile, namlich dér Plagioklas und die Hornblende, unterscheiden sich in nichfs; denHaupt- nnterscbied Iliidet neben dér herrsehenden Hornblende das sparsame Auf treten von Angit, welcher durcb hellere F arbe, den Mangel an Faserung und Dichroismus leieht erkennbar ist, ferner dass neben Pyrit bedeutend mehr Magnetit auftritt. In einigen Handstiieken beobaclitete ieb uuzwei- felhaíte Quarzkörner, und darin Flüssigkeits- und Gasporen-Einschlüsse. Den Feldspath sowobl dér grobporphyrischen, als aucli dér mittel- porphyrischen Abanderuugen prütte i eb nach dér Szabó ’selien Methode mehrf'ach und fand entweder Labradorit, oder gégén Andesins hinneigen- den Labradorit als Resultat. Dér Amphibol scbmolz in dér Gasflamme leieht (4 Schmelzgrad) uuter Aufsehaumeu zu einer dunkelbraunen Perle und farbte die Flamme schwacb Die Gruuduiasse verhielt sich áhnlieh wie dér Feldspath, ein Beweis, dass sic vorherrschend aus demselben Plagioklas bestelie. c) K 1 ein k ö r ni ge A b a n d er u n g ist blos in drei Exemplaren an dem Zagra-Thale vertreten ; diese sind aber im ttbrigen ganz ahnlich beschaffen, wie die vorigen. Die Grundmasse ist dunkler graulichgriin, dér Feldspath aber liehter, graulichweiss, wesshalb er trotz seiner Klein- heit gut hervorsticht. Pyrit ist wenig- eingesprengt, aueh Pistazitbildung zeigt sich sparlieh. Dichte: 2-75. Mit Salzsaure brausen sie ein wenig. Sic bilden den Fbergaug in die Griiusteinandesite von Oláhláposbánya. Fnter dem Mikroskop sieht mán, dass die Grundmasse aus wirr durcheinander liegenden Plagioklaskiystallchen besteht, welche bei ge- wöhnlichem Lieht zu műimen fiiessen, im polarisirten Lichte bei Dunkel- stellung aber scharf hervortreten ; darun tér scheiden sich eiuzelne grös- sere, typische Plagioklas-Krystalle aus, und hie und da bemerkt mán auch farblose Apatitnadeln. Dér Amphibol ist. derselbe, wie in denübri- gen Abanderuugen, Pyrit und iilagnetit sind gleich hantig eingesprengt. Endlich bemerkt mán auch einige wasserklare, einschlussreiche Quarz- körnehen in Gesellschaft dér Magnetit- und Pyrit-Körner. In dicsem Quarze bemerkte ich bei starker Vergrösserung Amphibolfasern und asbestartige gekriimmte Fasern, welche öfters von gröbern Amphibol- splittern ausgehen, ferner viele Gasporen und Fliissigkeitseinschlüsse. 171 B) Die Grünsteinandesite und Contactbildungen von Olahlaposbanya Diese sammelte zum Tlieil Dr. Herbicb, zum Theil icb selber im Jalire 1877, aber allé Handstiieke zeigen eine grosse Übereinstimmung. In dér dunkel öblgriinen oder graulicb griinen Grundmásse derselbea zeigen sich dem freien Auge griinlicbgraue kleine glanzende Plagioklas-Leisten und ebenfalls kleine, weniger glanzende Hornblendenádelchen, hie und da Pistazitspuren und sparlicb Pyritkürner. In den gangartigen Gesteinen nabe dér Gruben fand ieli den sebwefelgelben Pistazit haufiger ausge- scbieden. In cinem selbst gesammelten Exemplar fand icb ein violettes Quarzkorn von dér Grösse eines Frucbtkorns. Dér Feldspatb, nacb Szabó’, s Metbode gepriift, erwies sicb als ein zwiscben Labrador und Andenis scbwankender Plagioklas ; die Grundmásse scbmolz sebwerer und zeigte schwácbere Alkáli tarbung, was wabrscbeinlicb von dér Ge- genwart fein zertbeilter Hornblende und chloritischer Substanz berriibrt Mit Salzsaure brauste ein jedes Handstiick lebbaft. Dicbte nacb mebre- ren Wágungen : 2’79. Unter dem Mikroskop zeigt die Grundmásse mikrokiystallinische Struktur, indem zwiscben gekreuzten Nikol’s ein Mozaik unregelmassig ineiuander fliessender Felder siehtbar ist ; bei sebr starker Vergrösse- rung zeigt. sicb die wasserlielle Felsitmasse mit winzigen Horublende- partikelcben, Gasporen und Magnetitstaub wie bestaubt. Neben den grasgrünen, faserigen, dicbroistiscben Hornblendescbnitten erseheinen béllé rindenbraune Augitschnitte in beinabe derselbeu Menge. Zwiscben den normalen Plagioklas- Krystallschnitten íiel aucb ein Quarzkorn mit Fliissigkeits- und Gasporen-Eiuscbliissen auí. Das G estein ist demnacb ein Ampbibol-Augit-Andesit in Gritnstein-Modiíication. % * Was scbliesslicb die Contactwirkung des Grlinsteinandesites von Olábláposbánya auí den durcbbrocbenen eoeanen Karpathensandstein, und dessen Scbiefertbonen und Mergelschiefern betrifft, kann mansolcbein dér Umgebung dér Gruben gut beobacbten und icb selbst sammelte an mebreren Punkten naber zu untersuebendes Matéria! davon. Dér Griinstein- andesit ist im Grubentbeil in Form von mebreren diinnen und machtige- ren Lager-Gáugen, welcbe nabezu in 0 — W. Ricbtung streichen, zwiscben die Scbicbten des Karpatbensandsteiues eingezwangt, und in dér ganzen Umgebung dér Gruben kann mán dérén Umánderung im grösseren oder minderen Grade beobacbten. Dér Grünsteinandesit selbst sebeint au den Berübrungsgrenzen weniger dicbt zu sein, wie anderswo, ist gewöhnlich durcb Verwitterung angegriffen, lichtel- blaulichgTiin gefarbt, mit kleinen 172 weissen Plagioklaslamellen, und entbalt bániig- schwefelgelbe und pistaz- griine Pistazitflecken und Tupfen. Die Sandsteine sitid am Contacte aucb blaulicbgriin, dureb kleine Glimmerscbuppen und eingesprengten Pyritkörnern pnuktweise flimniernd, dureb diinnere oder dickere Adern durchzogen, welcbe aus krystallisirtem Quarz und aus Érze (brauner Blende, Chalkopyrit, Galenit.) besteben. Das G estein kaim alsó seinem Áusseren nacb leiebt mit diebten Griin- steinandesit verweebselt werden. Unter dem Mikroskop bemerkt mán sogleicb, dass er vorherrschend ein Aggregat wasserklaren eckigen Quarzkörnern sei, welcbe dureb griinlicbgraue tiockige Substauz verbun- den werden, wozu sicb bie und da olivengriine, feingefaserte, wirkliebe ehloritisebe Partién geselleu, wahrend die hautigen Pyritkörner uuregel- massig eingestreut ersebeinen. Die Quarzkörner verkittende griinlicb¬ graue Substauz zeigt scbwachen Dichroismus, und zwiseben gekreuzten Nikol’s Aggregatpolarisation, wahrend die Quar.-.felder unter solcben L'mstanden das Bild eines sebönen bunten Mozaik’s zeigen. Kalte Salz- saure wirkt nicbt ein, erwarmt frisst sie an vielen Puukten unter leb- haftem Brausen grosse Löcber aus, woraus die Gegemvart des Calcites als Gemengtbeil erwiesen ist. Die Lösung wird von aufgelösten Eisen gelb, das griinlicbgraue Cement dér Quarzkörner aber blass, aus welchem Umstande zu scbliessen wáre, dass selbe wabrscbeiulicb ein Eisenoxydul- Kalksilicat sei, welcbes sicb dureb Contactein wirkung des Griinstein- andesites gebildet liat. Die S cbieíertbone und T h o n m er g e 1 wurden in eine blaulicb oder gelblicbgrüne, dichte, Hacbmuscbelig breebende, splitterig-jaspis- artige Substauz umgewandelt, welcbe mit Stalil an vielen Stellen Fűnkén gi bt, wahrend das Messer es bier rit-zt, dórt nicbt, woraus zu scbliessen ist, dass es ungleicb dureb SiO ’ durcbdrungen wurde ; gewöbulicb sind nocb kleine Pyritkörner und Krystallcben (oo 0 oo) ziemlicb didit eiu- gesprengt oder an deu Spaltenwanden aufgewacbsen ; oder aber sind dicse Spalten nalier zűr Oberilac.be mit rothem Eisenoxydbydrat ange- fiillt, wo dureb rőtbe Dinien und Adern auf blaulicbgriinem Grund er- sebeineu. Unter dem Mikroskop siebt mán die wasserklare Grundmasse dureb tiockige griinlicbgraue Substauz dicht bedeckt, scbwarze opake Körner und Pyrit-Körner sind sparlicb dazwiscben gestreut. Die ivasser- klare Grundmasse polarisirt in blaulicben, die griinlicbgraue tiockige Substauz in gelben Farben ; Salzsáure verursacbt kamu an einigen Puukten ein Autbrausen und beisst kleine Löcber aus; es folgt daraus, dass die wasserklare Grundmasse beinahe reines Aluminiumsilicat sei, wahrend die gelblicbgraue, tiockige Substauz aucb bier Eisenoxydul- 173 Kalksilieat sein diirfte, welelie bei dér Contaeteinwirkung sich aus- schiedeu Am interessantesten ist jedenfalls die U m w a n d 1 u n g dér K a 1 k- mergel. Dér Kalkmergel wurde zum grössten Theil zu einer blaulicli- oder gelblicbgriinen, diebten Űaclnnuscbclig brecliender Masse, welcbe stellemveise so bárt ist, dass sie mit Stalil Fűnkén gibt, gevvöbnlich aber mit dem Messer geritzt werden kaim. Aueb mit Salzsaure braust diese Substanz lebbaít. Dieser diebte blaulicbe verkieselte Kaik wird durcb weissen, grobkörnige Caicit-Adern und Nester durebscbwármt. lu dieser Masse sind kleinere oder grüssere scbwefelgelbe Nester aus- gesebieden, dérén ieinkiirnige bis diebte Masse ebentalls von Caleit duicbdrungen ist und desbalb mit Saure iiberall braust, obne dass die gelbe Substanz sicb veraudern wiirde. Vor dem Lötbrobre scbmelzt die gelbe Substanz unter Scbaumen zu einer brauuen Seblaeke mid kaim somit seinem Ausseben und Verbalten nacb tűr Fistazit gebalten werden, was aueb das mikroscopiscbe Bild bestarkt. lu diesem dicbten Fistazit sind fleckenweise, braunlicbrotbe, musclielige, sehr barte, fettgláuzende gerundete Körner und dérén Aggregate ausgesebieden, welche sicb als Gránát erwiesen. Ausserdem tűidet sicb nocb Pyrit bautig in dieser Contactbilduug eingestreut. Unter dem Mikroscop zeigt dér blaulicbgriine Kalkmergel ganz dasselbe Bild, wie dér oben bescliriebene umgeánderte Thonmergel ; dér Fistazit ersebeint als das Aggregat griiulicb-gelblicber Körner, in wel- cbem die rundlicben braunliebgelben Scbnitte des Granates eingebettet liegen, wabrend die dazwiscben bleibenden Ráütne durcb vveissen Caleit (doppelt gestreift durcb Zwillingsbildung und Spaltbarkeit)ausgetiillt wer- den. Dér Fistazit zeigt Spuren von Dicbroismus, dér Gránát nicbts davon ; in polarisirten Lidit zeigt dér Fistazit die limiten Farben dér Aggregate, wabrend dér Gránát in jeder Stellung zwischen gekreuzten Nikol’s dunkel bleibt ; die Calcitkörner endlich lassen blaulicbe Farben- t<">. e durcb. Mit Salzsaure befeucbtet, zeigt sicb iiberall lebbaftes Aufbrausen im Düunscbliífe und es löst sicb dér Caleit auf, die Fistazit- und Granat- Kürner aber bleiben frei zurück, und dann kaim mán aueb Spuren von regelmássig secbsseitigen Schnitten au den Grauatkörnern beobaebten. Die unregelmassigen Körner des Fyrites sind unregelmassig eingestreut Freien Quarz beobaebtete iclr uicht, wabrscbeinlicb wurde die ganzeMenge eingesickerter SiO? im Fistazit und Gránát gebunden. Alis diesen Uutersucbungen ersielit mán deutlicb, dass sicb an den Beiübruiigsstellen mit dem Griinsteinande-it die Contactwirkung nicbt blos 174 in SiO2 Ausscheidung, soudern auch in Bikiniig ueuer Mineralien (Sili- cate) mauifestirte ; und wahrscheinlich ist diese Wirkung aucdi in den erzführenden Dámpfen oder Lösuugen zu sucheu, welclie die im Grün- steiuandesit ausgeschiedenen Erzgáuge áusfüllten und den ursprüug-lichen Amphibol-Augit-Audesit auch modificirten. Merkwürdig ist es noeli, dass die.se Contactbildung ganz jihuiieli jeuer ist, welclie ich bei Kisbánj a an dér Beiáibrung dér Griinslein-Quarz- andesite und dér sehwarzen tbonigen Kalkscbiefer nacbgewíesen babé (siehe: Contactwirkuugen dér Quarzaudesit-Gange von Kisbáuya. Érd. Muzeum-egylet évkönyvei 1878. p. 281 — 283.) und auch wegen diesen analógén Verbáltnissen ist es wabrscbeinlicb, dass dér grauitoporpkyriscke Danit bei Kisbáuya tertiáreu Alters sei, obgleicb dics directe auch nieht uacbgewieseu werden kounte, entgegen deni Zweifeln des Prof. G. vöm Katii, welchen er nacb dér Besicbtigung des Vorkomiuens von Kis- báuva neustens Ausdruck vérbelien hat. (Siehe: Bericbt li bér eine im Herb't 1878 ausgefiihrte Keise durcb eiuige Theile des österr. ungar. Staates. Silz. bér. d. Niederrb. Ges. fúr Natúr- und Heilkunde zu Bonn. 1879.) Sitzungsberichte dér ungarischen geologischen Gesellschafl. S i t z u n g a m 3. M ii r z 1880. 1. Herr M. v. Hantken bespricht die a 1 t-t e r t i a r en Bildungen dér Utn- gegend von Ofen, insbesondere die Resultate seiner microscopisclien Untersuchun- gen dér dahingehörigen Kalksteine und Mergel. Unter Vorweisung dér betreffenden Gesteinsexemplare, sowie zahlreicher pbotographischer Dönnschliffbilder entwickelt dér Yortragende seine Ansichten iiber die Eintheilung dér Ofener eociinen und oligocii- nen Ablagerungen und bekiimpft dabei die, auf einer unlángst herausgegebenen geol. Karte zuin Ausdruck gebrachte Trennung dér Bryozoenmergel von den Ofener Mérgein. (Sein Yortrag findet sich iin letzten Hefte vor.) Herr Dr. Hofmann venvahrt sicli gégén einige im Laufe des Vortrages vorgebrachte Ausführungen persönlicher Natúr und behalt sich vor, bei nachster Ctelegenheit iiber den Gegenstand selbst einige Bemerkungen vorzutragen. 2. Herr A. S c h m i d t weist einige schöne Coelestine vor, die das Miue- ralienkabinet des National-Museums vonHerrnA. v. Semsey zum Geschenke erhielt. Die Exemplare stammen aus den Schwefelgruben von Perticara bei Rimini. Dér Cölestin sitzt auf Kalkmergel in Gesellschaft von Schwefel, Gyps, Calcit und Erdpech. Nach Herrn Bombicci, Professor in Bologna, sind die Cölestine aus den Schwefelgruben dér Romagna zwar bekanut, aber sehr selten, die einzel- nen Krystalle meist von auffallender Grösse. Dér Vortragende fand an den vorgezeigten Exemplaren die beiden sicilianischen Typen des Coelestins, die tafel- förmige sowie die siiulenförmige Ausbildung vertreten ; letztere ist aber weit selte- 175 ner. Im ganzen beobaohtete er 16 Formen, wovon 4 neu und 3 sehr selten ; die einzelnen Formen, von Miller’s Aufstellung dér Krystalle ausgehend, durch die Miller’- schen Zeichen ausgedrttckt , sind folgende : c 001, m 110, n 210, 1 014, d 012, o 101, z 111, f 113, y 212; die seltenen Formen sind: ,1 211, r 412, v 234; end- lieh die neuen Formen: 027, 02.11, 727 und 112. — Auf einem dér vorgezeigten sehönen Exemplare zeigt sich die auffalleudc Erscheinung, dass die o-Doma* Flachen siimmtlicher Krystalle mit Erdpech angeilogen sind, wáhrend die iibrigen Flachen ganz íréi davon sind. 3 Herr Professor J. Szab ó bespriclit das neúeste Werk von Fouqué und Michel-Lévy Mineralogie mierographiqe“, herausgegeben vöm französichen Ministerium für öffentliche Árbeiten, in dessen Kessort auch die geologische Landesaufnabme ge- hört. Das prachtig ausgestattete Werk umfasst zwei Quart-Biinde, wovon dér erste den Text, dér zweite die Tafeln enthalt. Die Verfasser habén das Verdienst, die neueren Methoden dér Petrographie in Frankreich eingebttrgert zu habén und ihren Landsleuten ein ausgezeichnetes Haudbuch zu bieten, das sich den Werken von Zir- kel und Rosenbusch würdig an die Seite stellt, gleichzeitig aber auch die neuesten Fortschritte auf diesem Gebiete enthii-lt, namjntlich in Bezug auf die in jenen Wer¬ ken noch nicht aufgenommenen Methoden dér mikrochemischen Untersuchungen und dér mechanischen Separirung dér Gesteinsbestandtheile. Dér Text enthalt cinen allgemeinen Theil, in dem die verschiedenen Methoden, nach denen heut zu Tagé die zusammengesetzten krystallinischen Gesteine unter- sucht werden, dargelegt sind. Hierauf folgt eine auf Textur und Association — und zwar zum Theile auf die Feldspathe — basirte Eintheilung dér Gesteine. Dér zweite Theil behandelt die einzelnen Mineralien, welche als wesentliche oder unwesentliche Gesteinsbestandtheile auftreton oder spiitere Bildungen sind. Die microscop. Bilder dér Mineralien sind auf den Tafeln darges telit, doch nicht isolirt, sondern in ihrer gewöhnlichen Association mit anderen Mineralien. Die Beispiele sind grösstentheils französischen Gesteinen entnommen, doch auch viele Gesteine anderer Lander habén Beispiele geliefert. Yon Ungaru’s Eruptivgesteinen finden sich mehrere Abbildungen auf den 55 Tafeln des zweiten Bandes Diese Bilder sind theils gute Handzeichnun- gen, theils Phototypien ; die Dünnschliffbilder sind meist mit Polarisationsfarben dargestellt, zűr leichteren Orientirung ist aber jeder Tafel ein durchsichtiges Blatt aufgeklebt, welches die Contourzeichnung und Nummerirung dér associirten Minera¬ lien enthalt. S i t z u n g a m 7. A p r i 1 1880. 1. Herr Ludwig v. R o t h setzte die Beschreibung dér im Bohrloche von Piis- pök-Ladány aufgeschlossenen Schichten fórt. (s. Földt. Közi 1879). Die Versuchsboh- rung ist bis zűr Tiefe von 88.88 M. vorgedrungen, die eigentliche Brunnenbohrung aber wurde in eiuer Tiefe von 209.5 M. mit Erfolg beendet. Die durchbohrten Schich¬ ten tragen allé den Charakter von Süsswasserablagerungen, doch kommen auch eingestreute Reste von Landthieren vor. Das Alluvium reicht bis circa 12 Meter Tiefe, von da bis nahe zu 40 M. kaim mán das Diluvium rechnen ; was weiter bis zu 209.5 M. folgt, gehört dér Levantinischen Stufe, den sog. Paludinenschichten an. lm Anschlusse an diesen Vortrag weist Herr B. v. Zsigmondy, dér Leiter dieser Bohrung, ein im Maasstabe 1 : 100 ausgeführtes Profil des Bohrbrunnens vor und bespricht einige Beobachtungen wahrend dér Bohrung. Das Grundwasser stand anfanglich bis zűr Höhe von 4-5 M. uuter den Eisenbahnschienen. Unter den durch- 17(3 bohrten Schicliten war die Wechsellagerung .von Sand sehr liaufig und bei dér jo- desmaligen Anbohrung einer Sandscbicht zeigte dér Stand des Grundwassers ciné kleine Hebung. Bei Erreicbung von 10(3 M. Tiefe, wurde ein Schöpfungsversuch vorgenommen, es zeigte sich aber, dass dér lose Sand mit dem ausgepumpten Wasser in solcher Menge in die Röhreu eindrang, dass die3C bald bis auf 10—15 M. ver- stopft vvurden. Ein zweiter Versuch wurde bei 15 i M. Tiefe angestellt, docli auch dicsmai trat ciné VerschUiramung des Rohres ein. Nach Errreichung von 209-5 M. Tiefe vcrsuchtc Herr v Zs dér Yerstopfung dér Röhren dadurch abzuhelfen, dass er mittelst einer zu diesem ZwecRe construirten Vorrichtung, die Röhren vvandungcn in verschiedenen Niveaux schlitzte, um so dem Einsickern des Wassers eine grössére Freiheit zu gewahren und das Mitreissen von Sand zu verhindem. Die Schlitzeu wur- den in den Tiefen von 199, 194 und 166 M. zu jc 4 in gleicher Höhe, jedcr Schlitz bis 50 Cm. láng ausgeftthrt. Daraufhin fing das Wasser an rasch auszufliessen au- fangs wolil noch triibe, aber schon nach wenigen Stunden ganz rein. Die Menge des ausfiiessenden Wassers betragt iiber den Eisenbahnschienen (dér Eisenbahndamm hat eine Höhe von 3 M.) 60,000 Liter, unterhalb des Dammes 130,000 Liter in 24 Stun¬ den. Die Bohrung hatte daher den vollstandigsten Erfolg Das Wasser, welches die Theiss-Eisenbahn-Gesellscbaft nur zűr Speisung dér Locomotiven verwenden will, enthált nach einer aus 152 M. Tiefe entnommenen Probe, dérén Analyse von Dr. K. Nendtvich ausgeftthrt wurde in 100 > Gr. — 1 Liter folgende fes e Bestandtheile : Ca O , = 0 03800 Mg C03 = 0-01989 Mg Cl, - 0-01388 Si O, ~ 0-01900 Ee O, Al, 03 = 0-00300 0 09377 d. h. in 10,000 Th. Wasser nicht ganz 1 Th. fester Bestandtheile. Das Wasser ist demnach nicht nur zűr Speisung dér Dampfkessel vorzttg- lich geeignet, sondern auch zu sonstigem Gebrauch verwendbar und angenehm zu trinken. 2 Herr J. Halaváts bespricht die geologischen Verhaltnisse des von ihm im Vorjahre aufgenommenen Gebietes im südlichen Theile des Comitates Szörény. 3. Herr H. Stern beschreibt einige Eruptivgesteine des Szörényer Co¬ mitates, Quarztrachyte, Quarzporphyre und Quarzdiorite. Text in dér nachsten Nummer. 4. Herr A. Franzena-.li zeigt Baryte und Markasite aus dem Ferencz- völgy (Com. Mármaros) vor. 5. Herr Dr. J. Érászon yi tragt die Resultate seiner Untersuchungen an Zahneu lebeudcr und fussiler Haie vor. Ausftihrlich im nachsten Hefte 6. Herr F. Tauss, als Gast, weist das Modell einesvon ihm construirten Ge- steinsschleifapparates vor, mit dessen Hiilfe mán gleichzeitig 10 20 und mehr Dttnn- schliffe herstellen kaim. Dér wesentliche Bestandtheil des Apparates besteht in einer horinzontalen, um ihrc Axe drehbaren Schleifscheibe, auf welche sich eine zweite kleinere (fixe) Sebeibe legt ; in letztere werden die Glasstücke mit den aufgeklebten Gesteinssplittern in passender Weise im Kreise befestigt. X érf. 1880. FÖLDTANI KÖZLÖNY. 6'. 7. szám. ERTEKEZESEK. Rodna vidéké trachyt-családhoz tartozó kőzeteinek új petro- graphiai vizsgálata. Dr. Kocli Antal egyetemi tanártól. (Bemutatva a magy. földtani társulat 1880. évi június hó 2-án tartott szakülésén.) A Rodna- vidéki tracliytos kőzetekkel már több kitűnő petrograph és geológ foglalkozott, eddigelé azonban senki sem vizsgálhatta át az öszes eddig ismeretes kitörési pontoknak kőzeteit. Az erdélyi muzenm- egylet gyűjteményében ezen tracliytos kőzetek egyrészt Dr. Herbich Ferencz és saját magam gyűjtései, másrészt a rodnai bányaigazgató¬ ságtól, a legtöbb ismeretes ponton S ü s s n e r Fere n c z bányatiszt által gyüjtetve a beküldött példányok által oly szépen vannak képviselve, hogy az inkább egyes, könyebben hozzáférhető pontok előjöveteleinek beható ismertetése daczára nem tartom fölöslegesnek a nagyobb számú előjövetelek átvizsgálása után nyert eredményeknek átnézetes öszeálli- tását. Gyűjteményünknek száznál több kézi példánya Rodna vidékének legalább 30 pontjáról van véve s ha a terület részletes felvételénél fog¬ nak is akadni még egyes kitörési pontok, alig valószinü, hogy valami más, az eddigiektől eltérő trachyt-typust fognak szolgáltatni. Mielőtt vizsgálataim eredményeit előadnám, szükséges lesz a meg¬ előző vizsgálatok eredményeiről röviden megemlékeznem. A rodnai tracliytos kőzetekről első szakszerű ismertetést R i c h t- liofen b. ismeretes kitűnő dolgozatában x) találunk. Richthofen báró nehány Rodna környéki trachytot az általa felállított rliyolit-csoportba sorozott, igy különösen a Szent-Györgytől keletre, a Szamos völgyének talpán, továbbá az Ilva völgyében, Szent-József és Magúra közt kibuk¬ kanó eruptív kőzeteket, mely utóbbit előtte gránitnak tartották. Az Ilva völgy kőzetét a felsites alapanyagból gyér, de nagy kristályokban kiválóit quarzban, sanidinban, fekete magnesia -csillámban, de különö¬ sen amphibolban való gazdagságánál fogva a rhyolitok harmadik termé¬ szetes csoportjába illeszti (i. értek. 170. ].), melyekhez hasonlókat Ma¬ gyarhonban már Beudant is észlelt s azokat „porphyr trachytiqueA név alatt különböztette meg a többi trachytoktól. Föllépésükre vonatkozólag ') Studien aus den ungarisck-siebenbürgischen Trachytgebirgen. Jahrbuch d. k. k. geol. Reiclisanstalt. XI. 1860. Földi. Közi. X. t.yi. 13 178 mondja R. b. (197. 1.), hogy az ilvai hatalmas eruptív tömeg az eoceu hegységből dörzsölési brecciák képezése nélkül kitörvén, abban telérsze- riien el van ágazva, de az elzárt kőzetekből nagy tömböket magába zár. A többi rodnai trachytokat a zöldkőtrachytok csoportjához sorozza. Hauer és S t a c h e 2) Rodna vidékéről már négy trachytfajtát különböztetnek meg: 1. fiatalabb quarz-trachytot (vagyis rhyolithot) és pedig porczellánnemü alapanyaggal s ide számítják a szent-györgyi kőzetet ; 2. idősebb quarz-trachytot (dacit) granitoporphyros szövettel, ide számítva az Ilva völgyi kőzetet; 3. mint az utóbbinak egy változa¬ tát zöldkőszerü, csekély amphibol-tartalmu quarz-trachytot (zöldkő-dacit), melyek az erdélyi érczhegység területén kívül csak itt lépnek még föl; és 4. granitoporphyros zöldkőtrachytokat, melyek csupán a quarz hiᬠnya által különböznek sok granitoporphyros idősebb quarz trachy toktól s Rodna vidékén a legnagyobb szerepet játszók. P o s e p n y F. 3) szerint a Rodna vidéki trachytok három nagy tömeget alkotnak, ezek a Muntiele Górni, a Magúra maré és a Runcul s közöttük a két elsőnek főtömegét már Richthofen báró züldkőtracbyt- ból állónak találta az ilvai völgy quarztrachytjának kivételével, melyet később nevaditnak 4) nevezett el. Ezen főtömegek a csillámpala határán az eocenrétegekbe vannak ékelve, de egyes előőrseik apróbb tömzsök és telérek alakjában a csillámpala hegytömegébe is mesze benyúlnak. Az általa gyűjtött kőzeteket Dr. Tschermak G. vizsgálván át, neveze¬ tes eredményekre jutott. Ásványos elegyrészeik : a) üveges három haj¬ lású földpát, melynek megjelölésére Tschermak a mikrotin szót ajánlja szemben az egyhajlásu sanidinnal, b) quarz, c) amphibol, d ) biotit. Eset¬ leges elegyrészekül a Djalu Burlenről (Süssner F. bányatiszt ur szerint, kinek a lelőhelyekre nézve íelvilágositás végett írtam, ily nevű hegy nem existál, de Magúra és Szent-József-Pojana községek közt 1864-ben Posepnyvel ő maga gyűjtötte a kérdéses trachytot a Valea Pureasetibau) — említ maguetit 0-eket, a Magúra mika trachytjainak repedéseiben vas- fénypikkelyeket, üregeiben pedig fennőtt quarz- és fluor it-kristály kákát mutatott ki. A térben elkülönült dacitok és andesitek P. szerint az ampái¬ ból vagy a biotit tuluralkodása szerint volnának osztályozhatók. Vannak kőzetek, melyekben mind a kettő együtt található s akkor nagyon ana¬ lógok Breithaupt timazitjával és Cotta banatitjával. A Valea pojeu- *) Geologie Siebenbiirgens. Wien, 1863. 3) Die eruptiven Gesteine dér Umgebung von Rodna Verhandlungen dér k. k. geol. Reichsanstalt. 1865. XV. B 163. 1. 4) Mittheilung an G. Rose. Zeitschrift d. deutáchen geol. Gesellsch. Bd. 16. H. u. S. 610. 179 ben amphibolandesit mellett élesen különválva biotitandesit kevés arnphi- bollal fordul elő ; a bányák környékén pedig a biotitandesit uralkodik P. szerint. Doelter C. 5) tanulmánya szerint Rodna öszes trachytos kőzetei andesitekbez tartoznak és pedig részben amphibol, részben biotit- audesitek s nagyobb részük quarzmentes. Quarztartalmú amphibolandesit Magúra és Szt. József közt a Magúra mica nevii kúpocskának kőzete. Quarztartalmú biotitandesitek Szt. Györgynél, a Cormaja pataknak a Szamosba szakadásánál és a Yal Magura-völgynek a Cormaja-völgybe való nyílásánál találtattak. Az Ilva völgyi quarzandesitet a granitopor- phyros dacitok változatához sorozza s az öszetételében szereplő ásvᬠnyok közt még apatitot \s említ, alapanyagát pedig tökéletesen mikro¬ kristályosnak találta. Ugyancsak Doelter C. 6) egy későbbi közleményében a Zirkel által felállított propylit különálló trachytfaj támogatására a Rodna vidéki kőzeteket is újból átvizsgálja és azt tartja, hogy némely pél¬ dányok valódi propylitek (Zirkel jellegzése értelmében), mig mások inkább az andesit felé hajlanak, anélkül azonban, hogy ezen typusok akármelyiké is tisztán képviselve volna (13. 1.) A Yale vinulujból quarz¬ tartalmú ampbibolandesitet ir le igen kevés biotittal ; Szt.-Györgyről és a Cormaja völgyből való) egy-egy kőzetet valódi propylitnek tart ; az llva völgyi quarzandesitet maga Zirkel vallja annak, kinek a példány¬ ból küldött volt, végre egy Izvór völgyi amphibolandesit alapanyaga is egészen kristályos, de mégis nehezen állítható a propylitekhez. (14—15. 1.) Végre G. vöm Ratk tanár 1879 ben 7 * *) a Rodna vidéki trachy- tokra vonatkozólag, egy Süssnertől kapott gyűjtemény alapján a követ¬ kezőket írja. Először is 13 „Rodna14 lelőbelylyel megjelölt tracbytvál- tozatok, melyek az érezteleppel semmiféle öszeköttetésben nincsenek, andesitek és pedig a legváltozatosabbak és legszebbek, a melyek álta¬ lában észleltettek. Feltűnő bennük az üde, egész 15 mm. nagy plagio- klas, melynek kristályai az alapanyagból gyönyörűen kiválanak. A rodnai andesitek színe majd sötét, majd világos, néha bő zöld csillámtól szép zöldesszürke. A szövet majd öreg, majd apróporpbyros, néha csak- 5) Zűr Kenntniss dér quarzführenden Andesite in Siebenbürgen und Ungarn. Mineral. Mitth. ges. v. G. Tschermak. 1873 p. 51 — 105. tí) Ueber das Vorkommen von Propylit und Andesit in Siebenbürgen. Tscher¬ mak : Min. u. Petrogr. Mitth. 1879 I. H. p. 13 — 15. 7) Reisebericht über einige Theile des österr. ungar. Staates. Sitz.-Berichte dér niederrhein. Gesellsch. f. Natúr- u. Heilkunde in Bonn. Sitz vöm 7. Juli 1879. Separ - Abdr. pag. 139 — 141. 13* 180 nem szemcsésnek látszó. Kiepenkeuer elemezése szerint az üde plagioklas kristályok összetétele : SiO2 . . . 58.51 CaO . 11.54 A1?03 . . . 24.55 Na20 (és K20) . . 9.46 Öszesen 1 04*06 A tetemes fölösleg daczára, mely valószínűleg a mészre esik, alig szenved kétséget, hogy a megvizsgált plagioklas andesin. Néha a pla¬ gioklas világos húsveres szinti. Amp Iliből többé-kevésbé gyakori, néha 1 cm hosszú, szép fénylő fekete oszlopokban. A megvizsgált kőzetek legnagyobb része tetemes biotit-tartalom által tűnik ki és pedig látszó batszöges oszlopkák (egész 5 mm. hoszak) alakjában. Magnetit és apatit sem hiányzanak. Apró üregekben és likacsokban nem ritkán apró (1 — 2 mm) mész-skalenoederek ülnek, többnyire vasockerrel bevonva. Csak egyszer észleltetett egy 3 mm. átmérőjű, gömbölvödött, zöldes csillám által bevont granatszem. Quarz igen ritkásan el van szórva egy kőzetben (az Amália útról), mely nagy, üde plagioklasok és igen sűrít zöld biotit-oszlopkák által is feltűnik. Egy piros, erősen áttetsző, gyé¬ mántfényű, x/2 mm.-nyi beunőtt oszlopos kristályka egyelőre nem volt meghatározható. A „Mészégető kőbánya", a „Ferdinánd“ és az „Iszapoló ház“ lelőhelyekről való 6 példány előrehaladt mállási fok daczára ha¬ sonló andesiteknek látszanak. Az alapanyag részben kaolinizálódva, a biotit zöld cliloritos anyaggá átalakulva van, részben egészen meghal¬ ványodott apró pyritszemcsék jelenléte bizonyítja, hogy ezen példányok némelyike az ércztelepekbez közeli viszonyban áll. Az ércztelepből, névleg az „Új Nepomuk" és a „Zappeter" tár¬ nákból nevezetes breccia-képződéseket vizsgált vöm Katii. Igen elválto¬ zott dacitos kőzet sok zöldesfehér biotit-oszloppal és quarzszemcsékkel, csillámpala-darabokat zár magába. Ezen breccia, melyben elegyrész gya¬ nánt Hauer és Stacbe szerint mészkőtöredékek is előfordulnak, a Bényesi bánya területén belül két részre osztott egy nagy tömzsöt alkotnak, mely az ércztömeget településében megzav rta. Ezek után áttérhetek saját vizsgálataim eredményeinek rövid is¬ mertetésére, szívesen kiemelve, hogy a gazdag anyag előkészítésénél és földolgozásánál assistensem, Dl*. P r i m i c s Gr y ö rgy ur, buzgón közre¬ működött. A vidék öszes trachyt családhoz tartozó kőzetei átalában csakugyan két nagy csoportba, a quarzandesitek (dacitok) és az a n d e s i t e k csoportjába oszthatók, melyeken belül a további alosztályozás az ásvᬠnyos öszetétel, a módosulás állapotai és egészen alárendelten a szövet 181 szerint eszközölhető. Ily módon a Rodna vidéki trackytos kőzetek beosztása leend : A) Quarzandesitek (d a c i t o k). 1. Normál, csak kissé zöldkövesbe bajlók, granitoporphyrosak ; 2. Rkyolithos módosulatban levők ; 3. zöldköves módosulatban levők. B) Andesitek. 1. Amphibol-andesitek, biotit nyomával: a) normál állapotban, b) zöldköves módosulatban: 2. Ampbibol-augit-andesitek normál állapotban; 3. Biotit-ampbibol-andesitek : a) normál állapotban, b) zöldköves módosulatban. Aj . N o r m a 1, gr anitoporphyros quarzandesit ( d a c i t). Ide tartozik az anyiszor említett és leirt 1 1 v a völgyi kőzet a Magúra mika nevű kúpról, melynek eddigi leírásaihoz csupán azt csa¬ tolhatom még, hogy földpátja Szabó lángelemzési módszere szerint vizs¬ gálva, labradorit felé hajló andesinnek mutatkozott ; továbbá, hogy a kőzet alapanyaga hasonlóképen viselkedett, de a III. kísérletnél több K. tartalmat mutatván, ebből az következtethető, hogy az alapanyag K.- dúsabb földpátot is tartalmaz. A kőzet különben a Vlegyásza tömegé¬ nek némely granitoporphyros dácitjával tökéletesen egyezik A,. Q u a r z a n d e s i t e k rhy olithos m ódosu latban. Ide sorolom: a) a Cormaja völgy torkolatánál, közvetlenül az országút mellett leltárt — b) a V a 1 Mag úri völgyeletnek a Cormaja völgybe nyílásánál kibukkanó — és c) egy Maierhez közelebb kibúvó kőzetet. Mindnyájoknak közös jellege a porczellánnemü tömött, szaru¬ kövesnek mondható alapanyag, melynek színe a szürkésíehértől hamu- szürkéig változik, néha azonban kiválóit vasrozsdától sárgásbarnásba is átcsap. Szabad szemmel nézve leginkább föltűnnek az alapanyagból bőven kiváló szürke quarzkristályok (P gömbölyödött élekkel), melyek néha 5 mm. átmérőt elérnek, e mellett továbbá a szürkészöld — sötét olajzöld biotit levelek is, hol ritkábban, a nagyobbak (4 — 5 mm. átmérővel) kirágott szélekkel, az apróbbak rendes liatszögü alakban, 182 mig a ritkábban elszórt, az alapanyagéhoz hasonló színű földpát kris- tálykák csak oly példányokban tűnnek fel, melyekben mállás következ¬ tében vasrozsda hatotta át és festette barnavörösre azokat. Igen gyéren elhintve az a) lelőhely kőzetében gombostűfej nyi piros granatszemeket is kaptam, néhány példányban pedig 1 mm széles magnetit O-ek nyúl¬ nak ki az alapanyagból Ezen kőzet középtömöttsége 2.58. A földpát a Szabó-féle lángkisérletbeu andesinnek mutatkozott. A kőzetnek alapanyaga kissé nehezebben olvadott, kevesebb Na.-, de több K.-tartalmat árult el a III. kísérletnél, miből egyrészt K.-dúsabb földpátra, másrészt szabad quarz -jelen létre lehetne következtetni Górcső alatt az , alapanyag mikrokristályos szövetet mutat s né¬ mely példányokban mikrosphaerulitbos szövetnek nyoma is feltűnik a mállási terményeknek és a zárványoknak kis körökben való csoporto- sodásánál fogva. Ezen alap viztiszta quarzmezőiben igen gyakoriak a folyadékzárványok, üveganyag semmi sem vehető ki. A kiválóit viz¬ tiszta quarzkristály-metszetek hasonló zárványokkal bírnak, a földpát széles és kevés ikersávos plagioklasnak bizonyul, melyeknek repedéseit néha kívülről belenyomult vasrozsda töltötte ki. A biotit gyér sárgás foszlányokban mutatkozik, mellettük néha fűzőid szálas rostos amphibol- türedékek is feltűnnek. Kevés viztiszta tű az alapanyagban apatit le¬ het; magnetit a legvilágosabb változatokban semmi sincs, a sötétebbek- ben kevés, de jókora rozsdásodott szemekben és kristálymetszetekben látható A3 . Quarzandesitek, zöldköves módosulatban. Ide sorolhatom első helyen az Ördögszorosán alul felár¬ ként kibukkanó szép öregporphyros andesitet, melynek zöldesszürke alapanyagában sárgás és husveres tetemes nagyságú üveges plagioklas kristályok mellett kevesebb sötét olajzöld biotit és amphibol, végre gyé¬ ren egyes apró quarzszemek is feltűnnek. Ide tartozik továbbá a V a- lea visuloj torkolatánál kibukkanó igen szép öregporphyros andesit is, mely tulajdonképen átmenetet képez a normál andesitből a tökéle¬ tesen zöldkövesbe. Világos vagy sötétebb hamvasszürke alapanyagában 18 mm. hosszú és 10 mm széles fehér üveges plagioklas me;szetek bőven, barnászöld biotitnak hatszögü kurta oszlopkái vagy lemezkéi cse¬ kélyebb számban és igen apró, zöldes ampbiboltíik ritkásan ki vannak válva, mihez még bőven behintett pyrit szemcsék hozzájárulnak. Tö- möttsége 2'65. A plagioklas Szabó lángelemzési módszere szerint labra dór télé hajló andesinnek mutatkozott s az alapanyag közel hasonló viselkedést tanúsított. 183 Górcső alatt a mikrokristályos alapanyagban semmi üveganyag nem vehető ki, az ampkibol és biotit sárgászöld chloritos anyaggá vált, csak a legnagyobb ampkibolmetszetek közepén látható még kissé üdébb magvacska. A szép és jellegesen viselkedő plagioklason kivid elég apró quarz-szemcse is feltűnik parányi légbuborék és íolyadékcsepp-zárvá- nyaival. Ugyancsak a V. Visulujból, de egy magasabban fekvő telérből vau egy középporphyros, sötétszürke alapanyaggal biró kézipéldányunk is, melynek pontos leírását* már Doelter C *) adta, miből kitűnik, hogy lényegében hasonló az előbbihez. B, . a) Nor m á 1 a m p hibolandesit, biotit n y o m á v a 1. Ide sorolható első helyen a Maier felett meredeken kiemelkedő M a g u r a porcului hegynek kőzete, mint Rodna vidékének legty- pikusabb normál andesitje, mely a Hargita megfelelő kőzeteihez telje¬ sen hasonló. A többé kevésbé mállott kőzet szürkésbarna fénytelen tö¬ mött alapanyagában fehér kaolinos plagioklas fénytelen kristálymetszetei porphyrosan válnak ki, e mellett igen apró, fényes, fekete amphiboltűk vannak sűrűn behintve; az üregek tálait hamvas hyalith vonja be. A kőzet töm. 2.65. A földpát labrador felé hajló andesinnek találtatott. Mikroskóp alatta mozaiknemü alapanyagban, üveges hasisnak nyomával leginkább feltűnnek a barnássárga jelleges ampkibolmetszetek sötét sze- gélyzettel ; a plagioklas metszetek kevés ikersávval birnak ; magnetit szemcse és O-metszet sok mutatkozik. Ide tartozik továbbá a F unt in a Haueri kőzete, melynek rozs¬ dabarnává mállott fénytelen alapanyagában apró fehéres plagioklas petyeken kivid jókora fekete fénylő ampkibol-oszlopok tűnnek fel, de nem igen sűrűn elszórva. Töm. 2 ’QQ. Mikroskóp alatt az alapanyag ki¬ sebb nagyob plagioklas kristálykák mozaikja, közikbe szorult kevés üvegalappal s nagyon bő vasrozsdaerezettel. Kiválva láthatók nagy fűzőid amphibol metszetek rozsdás szegélylyel és erekkel, erős dichroismussal, világos hasadási irányokkal, tehát csaknem tökéletesen normál vulkáni amphibol ; a nagyobb plagioklas metszetek kevés széles ikersávot vi¬ selnek, a magnetit szemek sok vasrozsda által övedzvék. Egy harmadik lelőhelye Ó-Kodna végén, a Izvór völgy nyílásᬠnál levő í űré s z m a 1 o m n á 1 van, hol az andesit egy a csillám¬ palába szorult tetemes vastagságú telért képez s jókora szikla alakjában feltűnik. A kőzet hamuszürke alapanyagában tejfehér apró plagioklas '*) Fennidézett 6) közlemény 13. 1. 184 kristálykák és fényes fekete, vékony ampkiboltíík jó sűrűn ki vannak válva. Mikroskóp alatt az apró plagioklasok mozaikjából álló alapanyag¬ ban (üveges hasis nyomával) részben sárgászöld, chloritos ampbibol látható, közepén rendesen még üde barnássárga maggal ; sok magúét it mellett biotitnak nyoma is látszik; a plagi oldás kevés szánni széles ikersávokkal bir. Ezen kőzet ennélfogva már átmenetet képvisel a zöld¬ köves módosulatokba. A földpát mind a bárom lelőhely kőzetéből hasonlóan viselkedett a lángelemzésnél, labrador felé hajló andesin-sorra utalván. Az alap¬ anyag csaknem egészen azonképen viselkedett, miből hasonló loldpátos öszetételére következtethető. Bj b) Ampbibolandesit zöld köves módosulatba n. Ide számíthatom az Ilva mikából Dr. Herbich által hozott egy kőzetet, melynek szürkészöld üde tömött alapanyagában kevés számú, de nagy tejfehér plagioklas kristályok, középnagyságú barnafe¬ kete, fénytelen ampbibol oszloptöredékek és itt-ott pyrit szemcsék föl¬ tűnnek. Földpátja a lángkisérletnél oligoklasként viselkedett, a kőzet alapanyaga valamivel kevesebb alkálibatást tüntetett fel, de még köny- nyebben olvadt. Mikroskóp alatt a mozaikszerü mikrokristályos alapanyagban fű¬ zőid cliloritos ampbibol látható, finom rostos szövettel és gyenge dich- roismussal s az alapanyagban finom rostjai és foszlányai bőven el vannak hintve, miként ez a zöldköves módosulatok ampbiboljánál álta¬ lánosan tapasztalható. A földpáton semmi eltérő nincs, magnetit nem látható. Ugyancsak az Ilva völgyéből Dr. Uerbichtől gyűjtve aprószeniü zöldkőandesitünk is van, mely azonban hasonló ásványos öszetétellel és górcsői szerkezettel bír. B2. N o r m á 1 a m p h i h o 1-a u gi t-a n d e s i t. Ide két lelőhelynek kőzetét sorolhatom. O-Rodna mellett a Szamos bal partján aZsigyel kőzete szabad szemmel nézve tejfehér plagi¬ oklas szemcsék és kristályok, meg fekete fényes amphiboltűcskék sűrű, dioritszerfi keverékének látszik s csak loupe alatt tüntet fel világos szürke alapanyagot is. A földpát andesin gyanánt viselkedett, az alapanyag közel így. Mikroskóp alatt az alapanyag apró plagioklas tűk és lemezkék halmazának bizonyéi kevés apolár üveganyaggal s ebben sárgászöld, részben chloritos ampbibol, sokszor még Sötét szc- 185 gé'ylyel is, továbbá magnetit zárványokban dús, világos sárgás augit- metszetek kisebb nienyiségben, sok magnetitszemcse és 0-metszet, végre nehány biotit foszlány is láthatók kiválóit elegyrészek gyanánt. E lelő¬ helynek kőzete tehát átmenetet képez már a zöldköves módosulatba. Tömöttsége 2.72. Dr. Herbichtől gyűjtve Izvór völgye általános jelzéssel van nehány példányunk egészen hasonló külsejű kőzetből, mely górcső alatt is hasonló képet ad, csakhogy az amphibol itt alig mutat még változást, zöldes sárgabarna szinü, erősen dichroistikus, éles hasadási irányokkal és sötét szegélyzet nyomaival bír. B3 a) B i o t i t-a m p h i b o 1-a n d e s i t meglehetőse n n o r m á I állapotban. Ide sorolható három pontnak kőzete. 1-ször egy dr. Herbich által a Cormája völgyben gyűjtött kőzet öregporphyros szövettel, melynek sötétes hamuszürke vagy máj- barnába hajló alapanyagában közepes és nagy tejfehér plagioklas kris¬ tályok ritkásan, apró fénylő, fekete biotit hatszögü levélkéi sűrűn, végre zöldes fekete, kevésbé fénylő amphibol oszlopkák ritkábban vannak kiválva. Górcső alatt az alapanyag apró plagioklas kristálykák mozaik¬ jának tűnik fel észrevehető üveges básis nélkül ; a fűzöld amphibol sötét szegélylyel eléggé normál állapotban van még; a valamivel kisebb számú nagy biotitmetszetek sok nagy magnetit zárványokkal bírnak. 2- szor. A Csóró j-h egy kőzete, melyet Süssner gyűjtött, szintén öregporphyros, melynek hamuszürke alapanyagában nagy tejfehér pla- gioklas-kristá'yok és barnászöld biotit-oszlopkák és pikkelyek tűnnek csupán fül. Górcső alatt az alapanyag finomszerü mikrofelsitnek látszik, apolár üvegnek nyomaival s ebben a nagy biotit-metszeteken kivüi apróbb zöld ampbibolok, igen apró magnetit szemcsék, szép nagy pla¬ gioklas metszetek vékony sűrű ikersávval, végre egy két parányi viz- tiszta quarzszem is látható. 3- szor. A T y á b u d e brec zeni nevű helynek kőzete külsőre nézve egészen azonos az előbbivel, de tompackbarna biotit és mállottabb állapot miatt alapanyaga fakóbb. Górcső alatt is hasonló képet mutat, de a parányi quarz-szemcsék gyakrabban jelentkeznek. Mint a bárom pont kőzetének földpátja Szabó lángelemzési mód¬ szere szerint vizsgáltatván, andesin felé hajló oligoklas gyanánt visel¬ kedett. A kőzet alapanyaga kissé nehezebben olvadt s kevesebb alkali- batást tüntetett fel. Az elmondottaknál fogva látható, hogy ezen három pontnak kőzete tulaj donképen szintén csak átmenetet képez a zöldköves andesitekhez egyrészt s a quarz-andesitekhez másrészt, tehát egészen normál biotit amphibolandesitnek nem mondható. Ez különben a Rodna vidéki an- desiteknek általános vonása. B3 b.) Biotit- a m p b i b o 1- a n d e s i t, z ö 1 d k ö v e s módosulat. Ezekben is ugyanazon ásványos elegyrészek szerepelnek, mint az előbbieknél, de mind az ampbibol, mind a biotit teljes átalakulást szen¬ vedett, a menyiben sárgászöld vagy zöldessárga szinü, hasadásmentes, lemezes vagy rostozott, kevésbé diebroistikns anyaggá változtak át, mely azonkívül még erősen foszladozott és igen apró töredékekre szétvála- dozott. A magnetitet nagyrészt pyrit-szemcsék pótolják. Az alapanyag általában mikrokristályos vagy mikrofelsites észrevehető üvegbásis nél¬ kül, melyben néha quarz szemecskék is feltünedeznek a górcső alatt. A földpát a lángelemezési kísérleteknek alávetve, általában oligoklas gya¬ nánt, néha andesin felé hajolva — viselkedett ; alapanyaguk nehezebben olvad s kevesebb alkali-tartalmat tüntet fel. Az ide tartozó kőzetek főleg a bányák környékén lépnek föl, a kristályos palákat sűrűn átható terjedelmesebb telérek alakjában. A bánya mellett kibukkanó kőzetek már tökéletes zöldkőmódosulatok, vagy zöl¬ desbe hajló sötétszürke vagy világosabb szürkészöld szinü alapanyaggal bírnak, melyből a fehér üveges plagioklas kisebb-nagyobb kristályai és bőven behintett pyrit szemek leginkább kiválanak, mig a barnászöld biotit-lemezek és a barna, kissé fénylő amphiboltuk csak kézinagyitö alatt tűnnek fel. Igen szép közép porphyros az Árnál ia-tá mából kikerült kőzet sötétes zöldesszürke üde alapanyaggal ; továbbá a bánya alsó szerdéjénél kibukkanó andesit zöldesbe hajló barna fénytelen alap¬ anyaggal, melyben közepes s néha egyes tetemesebb nagyságú, fehér, üveges plagioklas-kristályok, sötét olaj zöld biotit-pikkelyek és kevés amphibol-tű mellett igen gyéren egyes apró quarzszemcsék is föltűnnek, miáltal átmenetet képez a zöldköves quarz-andesitek csoportjába. A Zsigyelből is van egy ide tartozó középporphyros, de már mállott kőzetünk, melynek hamuszürke fénytelen alapanyagából sok, jókora sárgásfehér fénytelen plagioklas-kristály és gyérebben feketebarna közepes biotit hatszöges lemezei és kurta oszlop kái láthatók kiválva, mállott igen apró amphibolnak alig nyomával. A Nándor-tárnából, az ércztömzs közvetlen érintkezéséből vett kőzetek apró — középporphyrosak, mállottak, világos szürkészöld fénytelen alapanyagukból apró és közepes fénytelen plagioklas-kris^á- lyok, rozsda által sárgásra festve, ritkásan, zöldesbarna biotit-lemezkék és amphibol-tűk még gyérebben ki vannak válva ; mig pyrit kristály- kák (rovatos lapu co 0 co ) és néha sphalerit szemcsék is bőven be vannak hintve. Górcső alatt a mikrokristályos alapanyagban apró, gyé¬ ren elhintett, viztiszta quarzszemcsék is láthatók, ágy hogy e szerint ezen kőzet is átmenetet képez a zöld köves quarzandesitekhez. Ezekután még egyszer áttekintve a vizsgálat eredményeit, a Rodna vidéki andesitekre nézve általában azt lehet kimondani : a) hogy mig egy részük bő quarz-tartalom által tűnik ki, addig egy nagy részük csak górcső alatt parányi szemcsékben mutat fel quarzot s csak kis részük látszik teljesen quarzmentesnek ; b) hogy a teljesen normál andesit igen gyéren fordul elő, legtöbb az olyan változat, mely a normáltól a tiszta zöldkövesig való átmeneteinek különböző stádiumában van s már ezen körülmény is világosan szól azon fölfogás ellen, mely szerint nálunk a valódi zöldköves andesiteket külön kőzetfajként „propylit“ névvel el 1 ebesen különíteni a normál andesitektől. Szörénymegyei eruptív kőzetekről. Stern Hugótól. (Előadva a m földtani társulat 1880. évi április hó 7-én tart. szakülésén) I. T raeh y t o k. Halaváts Gyula úr 1879-ik évi földtani feltételei alkalmával Szörénymegyében három különböző s részben eddigelé ismeretlen lei- helyről, kristályos palákon keresztül törő kőzeteket*) hozott, melyeknek petrographiai megvizsgálására engem kért fel. Vizsgálataim eredményét van szeneséin a következőkben közölni. Az első az éj szaki kristályos palavonulatban (csillámpala) Pa t fás¬ tól E.-ra a Néra-vö Így b e n az Obrsia Radolin D. K. nyúlványában lép tel s ez azon kőzet, melyről Schloenbach**) következőket mondja: — „Sie bibién an dér Nera zwar keinen massiven Stock, aber doch kleinere Felskuppen. Sie bestehenaus einer oft mit Schwefelkies durch- setzten grauen grünlich verwitternden Grundmasse, in welcher zahlreiche *) L. Földtani Közlöny X. (1880.) évf. 134. 1. **) Verhandl. d k. k. geol. Reichsanstalt. Jahrg. 18G9. p. 214. 188 sehr deutliche hell gelbgraue oder weissliche Feldspath-Krystalle von mássiger Grösse, sehr wenig Quarz und Glimmer, aber oft viele Horn- blende-Krystalle liegen. Da dér Feldspath vonviegend Sanidin zu sein scheint, so diirften diese Gesteiue den von hier bisber nicht bekaunten Trachyten anzureihen seiua. A kőzet valóban teljesen trachytos külsejű, szövete porphyros. Makroskoposan felismerhető elegyrészei a következők: szürkés szinü felsites alapanyagban általában igen jól megtartott föld p át túlnyomó menyiségben van beágyalva, továbbá különböző kinézésű s jellegű f e- ketés elegyrészek s alárendelten quarz. — A földpát részint kristᬠlyok, részint kisebb-nagyobb szemekben látható ; többnyire feketés, ha¬ sadási és törési lapjain szépen fénylő, gyakran pedig üveges, sanidines, ikerrovátkok sok kristálynál igen szépen vehetők ki, egy két helyen leveles szövetű. Górcső alatt a földpát nagy átlátszó kristálymetszetekben van meg, vagy pedig kisebb szemekben a mikrokristályos alapanyag képzéséhez járói, melyhez még quarz s sárgás zöldes ásványszemek is sorakoznak. A földpát megtartási állapota anyira változó, hogy a legépebbtől a közel már kaolinos-ig fokozatos átmenetet találni, legnagyobb része azonban a még éphez tartozik, melyek közül soknál egyszerű fényben is szép ikerrovátkosság vehető ki, polarizált fényben pedig a legtöbb úgy ikerrovátkossága mint pedig pótszineinél fogva plagioklasnak bizo¬ nyul, több kisebb igen ép kristály optikai viselkedése azonban or- tkoklast is enged feltenni, mit extinctiójuk kellő orientario mellett szin¬ tén megerősít; a plagioklasok közül hasonlóképen sikerült néhány esetben kellő orientatiót kapnom s ekkor azok oligoklas-andesin elsö- tétedési fokait mutatták, lángkisérleti meghatározás szerint több kísérlet után úgy az üveges, mint pedig a fehéres földpát andes in vise'ke- désü, orthoklast lángkisérletben nem sikerült kimutatnom. Zárványokban a földpát szegény s egy szép amphibol kristályon kívül egyéb alig érdemel említést. A feketés elegyrészek többféle ásványnak felelnek meg ; első sor¬ ban vannak nagy számú jó épségli szépen fénylő amphibo 1-oszlopok, továbbá többnyire már nem ép, hanem steatitos felületű b i o t i t-kris- tályok, melyek nagyobb részénél az elváltozás már befelé is hatolt, úgy hogy bennük kézinagyitóval alig látható még egy fekete mag. Górcső alatt az amphibol zöldes, legtöbbször kristályos körvonalú, gyakran mu¬ tatja a jellemző rkombos mezőket; biotit jobbára csak sárgásbarna foszlányokban mutatkozik s puhaságánál fogva csak kevés menyiség¬ ben került a csiszolatba Ezeken kívül itt-ott még elszórva kisebb na¬ gyobb, némelykor kékesre futtatott, fémfényü fekete szemek fordulnak 189 elő, melyek borax gyöngyben haematitnak bizonyultak ; górcső alatt ennek két szeme vörös foltnak mutatkozott. — A q u a r z kisebb nagyobb szemekben nem nagy menyiségben van jelen, leginkább viz- tiszta és igen kevés folyadékzárványokat tartalmaz, néhány esetben mozgó libellával is ; szilárd zárványai közül a p a t i t említendő, mely különben hexagonos metszetekben az alapanyagban nem ritka. Magnetit szemek nagyon alárendelten észlelhetők; a Schloenbacli által említett pyrit a rendelkezésemre álló 2 példányban teljesen hiányzik. E kőzet lényeges elegyrészei : and e sin, b i o t i t, a m p h i b o 1 s q u a r z. minélfogva az szövete, sauidines földpátja s az alább mondandók te¬ kintetbe vételével a b i o t i t andesin quarz trach y t o k h o z volna sorolandó. A második kőzetpéldány : Lapusnyiseltől D. Ny-ra a Kraku Fieczitől D.-re húzódó árokból való, hol az a déli vonulat felső gneiss- csoportjában fekszik. Zöldes szürke sziuü, igen szép porphyros szövetii kőzet, utóbbi előidézve nagy földpátok által, melyek a közel szemcsés alapanyagban nag3r menyiségben ülnek szép s gyakran jól kivehető kristályokban, melyeknél ikerrovátkák sokszor már szabad szemmel is igen szépen láthatók. Makroskoposan még kevés apró fekete nem igen fénylő s nem mormál állapotú ásvány, valószínűleg a m p h i b o 1, továbbá itt-ott néhány b i o t i t-pikkely látható. Apró magnetit kristályok, gyak¬ ran jól kivehető octaederekbeu nagy menyiségben vannak jelen, továbbá elszórtan haematitot is találni. Mikroskop alatt alapanyaga általában nem határozott jellegű, mintegy átmenetet látszik képezni a mikrofelsites alapanyaghoz. Az elegyrészek benne nagy, leginkább jól kiképződött kristályokban vannak kiválva s közülök első sorban a földpát említendő, mely itt is külön¬ böző fokú megtartási állapotban van jelen. Legnagyobb része háromhajlású földpát, némelyeknél az extinctió igen jól volt meghatározható, mi a lángkisérleti eredménynyel, mely jel¬ leges andesiut ismertetett fel, teljesen megegyező. Vannak ezeken kívül kisebb éj) kristályok meglehetős menyiségben, melyeknek homogén színjátékéból s extinctiójából orthoklasra kell következtetnem, de lángkisérletileg nem volt kimutatható. Üvegzárványokban gazdag, egyéb interpositiók azonban majdnem teljesen hiányzanak. A nagyobb s kisebb földpát-kristályok mellett nem sokkal kisebb menyiségben van elhintve mint második elegyrész az a m p i b o 1 jó¬ kora oszlopos metszetek vagy kisebb-nagyobb lemezek alakjában, a chloritosodás különböző fokain. 190 Felemlítendő itt még azon körülmény is, hogy úgyszólván minden chloritos ampliibol kisebb-nagyobb mértékben mint kiválási terményt calcitot tartalmaz, mely néhol az ampáiból anyagát majdnem teljesen ki is szoritá. A calcit még látszólag önállóan is mutatkozik, azaz nem chloritos amphibolhoz kötve vagy annak alakjában és ez esetekben valószínű, hogy a környező földpátokból vált ki. Ezeken kívül a csiszolatban sárgás-barna vagy zöldesbe hajló b io t it- táblácskák s pikkelyek is láthatók, kisebb számban ugyan, de a nagyszámú apró leveles chlorit-lemezek mutatják, hogy ez is bő meuyiségben létezhetett ; — mint lényeges elegyrész, előfordulnak még kisebb-nagyobb quarz szemek. Magnetit kristálymetszetekben úgy az alapanyagban, mint az elegyrészekben nem ritka. A lapusnyiseli kőzet lényeges elegyrészei tehát andesin, am¬ pái b o 1, b i o t i t s quarz; — tekintetbe vevén ezek viszonyai¬ nak rokonságát a neravölgyiben (Pattas) leirt ugyanezen elegyrészek¬ kel, ezt a pattasi kőzet kevéssé zöldköves módosulatának kell hogy tartsam. Ezen két lelhelyhez csatlakozik még egy harmadik. Böckh J. íőgeolog ur t. i. ugyancsak 1879. évi földtani fölvé¬ tele alkalmával Szörénymegyében, Pattas legközelebbi szomszédságában, Prigoron (közvetlenül a templom mögött), a harmadkon rétegek s a csillámgneiss határában, egy igen mállóit kinézésű kőzetre akadt, mely ott alig észrevehető tömegben ül a gneiss közt, de a harmadkori réte¬ gektől nem több mint 3—4 lábnyi távolságra. Böckh úr volt szives a gyűjtött példányokat tanulmányozásra átengedni. A kőzet zöldes-fekete, az elmállásnak előrehaladott fokát mutatja olyanyira, hogy egyik példány a dara-képződés stádiumában van ; a többiek valamivel öszetartóbbak, úgy hogy belőlök nagynehezen hasz¬ nálható csiszolatokat is sikerült készítenem. — Első tekintetre szemcsés szerkezetű s elegyrészei meg nem különböztethetők, de jobban megte¬ kintve kézi nagyitóval némi porphyros-szövetet mutat, kiváltképen újon¬ nan ütött lapon, a hol igen jól lehet megkülönböztetni a kisebb-nagyobb f ö 1 d p á t kristályokat. A fóldpátok kétféle színűek, zöldek s fehérek ; előbbiek kisebb meuyiségben s általában épebbek az utóbbiaknál, melyek nagyobb¬ részt majdnem teljesen kaolinosak ; a zöldesek közül némelyiknél az iker-rovátkosság nyomai felismerhetők. Ez utóbbiak lángkisérletbeu kö¬ zel andesin viselkedésiteknek bizonyultak. Hasonló eredményt adtak a fehér földpátnak még meghatározható szemei is. Górcső alatt alapanyaga a mikrofelsites s mikrokristályos közt 191 foglal helyet, de helyenként itt is üveges s élénken emlékeztet az előbb leirt lapusnyiseli kőzet alapanyagához. Elegyrészei igen mállottak s első sorban a f ö 1 d p á t lép előtérbe, mely különböző nagyságú kristály¬ metszetekben látható s több csiszolatban a nagyobbak közül csak egyet¬ lenegy némileg épet találtam, melynek optikai viselkedése nem zárja ki az orthoklast ; egyes kisebb kristálykák azonban némi ikerrovátkosságot is engednek felismerni. A földpát után túlnyomó nagy menyiségben van a zöldes elegyrész, azamphibol s b i o t i t chloritos módosula¬ tának megfelelőleg ; előbbi leginkább oszlopos metszetekben. Mészkiválás az amphibolban itt-ott szintén előfordul, de távolról sem oly nagy mér¬ tékben, mint a lapusnyiselinél. Említhető még az egyik amphibol- kristályban azon közelebbről meg nem határozható K csillám-féle ásvány, melyről már egy előbbi értekezésemben*) röviden megemlékeztem. Mint gyakori zárványai az amphibolnak, felemlitendők a csinos apatit-hexa- gonok. — B i o t i t nem sokkal kisebb menyiségben van, mint az előbbi, leginkább pusztuló félben levő lemezekben ; egy lemeznek zárvᬠnyát egy igen szép s tiszta quarz-szem képezi. Magnetit-szemekben s kristálymetszetekbeu gyakori. A prigori kőzet lényeges elegyrészei tehát, megegyezően az előbbiekkel : andesin, amphibol, biotit, quarz s említett elő¬ fordulását is tekintetbe véve, szintén ugyanazon typusú kőzethez soro¬ landó, miut a nera völgyi s lapusnyiseli. Szabadjon végül fölenditenem, hogy B ö c k h főgeolog ur a szom¬ szédos harmadkori rétegekben két helyen trachyttufákat talált, me¬ lyeknek előfordulási s egyéb körülményei, szerinte kétségen kivid helyezik, hogy azok eredeti helyükön vannak s idővel tán kisebb vagy nagyobb kibukkanások a leirt traebytok főtömegének feltalálására fognak vezetni. II. D i o r i t o k. 1. A Ha 1 a vá t s ur által átadott kőzetek közül a harmadik szintén az éjszaki kristályos pala-vonulatban tör fel, nevezetesen Pervovátúl Ny. D. Ny.-ra, az Ogasu lui Wladka árokban. Színe zöldesszürke, szövete megközelíti a porphyrost. Apró kris¬ tályos szemcsés alapanyagban nagy menyiségü fehéres, néhol fényes, többnyire pedig fénytelen föld p á t van kiválva, továbbá tetemes menyiségben zöldes fekete oszlopos a m p h i b o 1, néha szépen kikép¬ ződött kristályokban. Ezeken kívül makroskoposan még néhány q u a r z- szem is látható, valamint nehány csinos p y r i t. A kőzetben zárván y- *) „Néhány szörénymegyei kőzet petrografiai meghatározása “ (Földtani Közi. IX. évf. (1879.) 9. 12. sz.) k ént előfordulnak azon csillámpalának darabjai is, melyen keresz¬ tül tört. Górcső alatt alapanyaga nagyszemü, polarizált fényben mozaik¬ képet nyújt, több helyen jelleges mikrokristályos. A földpát külön¬ böző nagyságú kristályos metszetekben van jelen s mindanyija zava¬ ros, úgy hogy egy nagyobb kristály sem mutat szövetet. — Láng- kisérleti meghatározás oligoklast eredményezett a látszólag ép kristályokra nézve. Az a ni p hi b o 1 kristálymetszetekben s kisebb-na- gyobb lemezekben a földpáttal menyiségre nézve mintegy egyensúlyt látszik tartani, de nem eredeti állapotbau, hanem majdnem teljesen chlorittá változva. Szilié igen szép ííízöld. A kristályokban az amphibol szövetét egy rostos-sugaras szövet váltotta föl s majd a rostos, majd a sugaras lép előtérbe ; némelykor apró finom sugarak egy-egy központ körül vannak a kristályban elhelyezve. A chlorittá változott amphibol helyenként még a már említett, színtelen K csillámra emlékeztető ás¬ ványnyal van kitöltve, mely többnyire pikkelyes vagy rostos. A chlorit még igen szép lemezkékben is jelentkezik. Az amphibol elváltozási ter¬ ményéül szerepel továbbá az e p i d o t, mely sárgásbarna lemezekben tűnik tel többnyire a chloritos amphibol szélén vagy közepén ; egy oszlopos amphibol kristály szélén levő kis epidot-lemezkén polarizált fényben nevezetes egy fekete, igen szabályos s tisztán kivehető csinos iuterferentialis kereszt, mely elmosódottan még ugyanazon kristály szé¬ lén belül levő egy másik lemezkén is látható, mig ellenben másokon azt nem észlelhettem. Az epidot különben mint piszkos zöldes halmaz a földpát elváltozásaként is előfordul s némelykor nem csekély mér¬ tékben járul a földpát felhőzetességének előidézéséhez. Q u a r z csak egy nagyobb szemben látható, de kisebb szemek elég gyakoriak ; igen liszta, zárványoktól úgyszólván ment. A p y r i t nagy lemezekben jutott a csiszolatba s nevezetes, hogy majd mindig szabályosan egy fehér egyöntetű, keveset átlátszó aniso- trop anyag által környeztetik, mely néhol néhány hasadási vonalat enged felismerni. Ezen anyag, amint arról savval való kezelés által meggyőződtem, nem egyéb, mint calcit, mely a csiszolatban nemcsak pyrittel kapcsolatban, hanem néhány esetben űröket kitöltve önállóan is fellelhető. A kőzet sósavval lecseppentve, azon helyeken, hol pyrit előfordul, élénken pezseg, sőt egy esetben, a körülmények által figyel¬ meztetve lévén, kézi nagyitóval is a pyrit körül észlelhettem a calcitot. E kőzet lényeges elegyrészei : o 1 i g o k 1 a s, amphibol és quarz, tehát szövete tekintetbe vételével az oligoklas-quarz diorit, amphibol (chlorit) és calcit tartalommal. 2. Dioritról szólva, szabadjon néhány megjegyzést tennem 193 dr. Posewitz Tivadar ur „Szörény megyei eruptív kőzetek" czimii ér¬ tekezéséhez*. Dr. Posewitz a Bückh főgeolog ur által Szörénymegyében Gerbo- vetzen, Ogasu Periloron (Kudernatseh-féle Syeuit) s a Cincera- hegyen gyűjtött kőzeteket „Tonalit" névvel jelölte s az idevágó szavai követ¬ kezők: „Mivel pedig az itt tárgyalt kőzetek lényegesen plagioklas, quarz, amphibol s csillámból állanak, melyekhez helyenként az ortho- klastikus földpát is csatlakozik : ezen kőzetcsoportokat legczélszerübb Gerhard vöm Ratb eljárása szerint Tonalit névvel jelölni, mely névvel ő az itt kimutatott ásványokat tartalmazó kőzeteket jelölte. A Ger bő¬ vet z-völgytől nyugotra található porphyros kiképződésü kőzetek tehát porphyros Tonalitok lesznek, mig az Ogasu Perilor kőzete (a Kuder- natsch-téle Syenit) és nevezetesen a Cincera-hegy valódi kristályos szemcsés kőzete: Tonalitnak nevezendő. “ Meg kell azonban jegyeznem, hogy Gerhard vöm Rath* „Tonalit" névvel nem egyáltalában a plagioklas, quarz, amphibol s csillám (biotit) tartalmú kőzeteket jelölte, hanem csakis az Adamello- hegy (a Tonaletól délre, Tirolban) szép kőzetét nevezte úgy, melynek épen a nevezett ásványok képezik lényeges elegyrészeit. Ha a v. Rath által leirt tonalitot csak nagyjában hasonlítjuk ősze** a Posewitz ur által annak elnevezett kőzetekkel, azonnal szembetűnő a kettő közötti nagy különbség, mert mindkettőnek csak a szép biotit közös tulajdonsága. Az igazság érdekében szükségesnek tartom azonban a kérdéses kőzetek mikroskopi vizsgálatára is kiterjeszkedni, megjegyezvén, hogy Böckh ur ismert szívességéből ugyanazon csiszolatokat vizsgálhattam, melyek Posewitz urnák alapul szolgáltak. A G erbo vetz-völgyből való kőzetek elegyrészei mikroskop alatt is kitűnő épségüeknek mutatkoznak, néhány földpátot kivéve, mely a mállásnak kezdetleges fokát mutatja; a magnesiacsillám igen szép, nagy s számtalan apróbb lemezekben s kristálymetszetekben van meg, de azon amphibolra emlékeztető kristálymaradványokat, melyeket Po¬ sewitz ur a csiszolatban felemlít, hosszas gondos kutatás után sem sikerült észlelnem; megemlítem még, hogy abban makroskoposan majd 1 2 mm.-nyi maguetit octaedereket is kivehetni. * L. Földtani Közlöny IX. (1879 ) évf p 317—32(3 * „Beitriige zűr Kenntniss dér eruptiven Gesteine dér Alpen I. Ueber das Ge- stein des Adamello-Gebirgea. Zeitschrift dér d. geol. Gesellschaft. Jahrg. 1 864. p. 249. ** Az egyetemi ásvány-kőzettani intézet gyűjteményében levő typicus tona- littal történt az öszehasonlitás. Földtani Közi. X. évf. 14 194 Az Ogasu Periloron található kőzet vagyis a Kudernatsch- íéle Syenit csiszolataiban váratlanul meglehetős szép s sok augit- kristályt vagy annak töredékeit találtam. Az augit az átvizsgált 6 csiszolat egyikében sem található tel¬ jesen önállóan avagy épen, hanem rendesen felismerhető oszlopos rostos sárgászöldes kristályok alakjában egy zöldes leveles anyagban ül, mely vele észrevehetőig öszeíiigg s úgyszólván teljesen egyenlő minden tekin¬ tetben azon zöldes chloritos anyaggal, mely mint a biotit elváltozási terménye nagy menyiségben van meg a csiszolatokban. Hogy ezen zöldes anyag az augit elváltozási terményéül tekintendő, tisztán kilátszik azon körülményből, hogy rendesen közepén, az augit jól felismerhető maradványai találhatók, melyek a zöldes anyaggal mindenkor egybe¬ folynak. Ezen zöldes anyagról még megjegyzendő, hogy néhol dichrois- musa feltűnően gyengébb a biotitból átváltozott zöldes anyag dichrois- musánál Az augitról valamint változási terményéről dr. Posewitz úr emlitést sem tesz. A mikroskop által figyelmeztetve, a kézi példányt ismételve loupe- val vizsgálat alá vettem, mikor is egyes feketés teljesen fénytelen kurta oszlopokból már igy is az augit jelenléte gyanítható, nem pedig az amphibolé, melynek még legcsekélyebb nyomát sem sikerült górcső alatt felismerni. Igv nem látom igazolva dr. Posewitz úr következő egybefoglalását : „A Kudernatsch által Syenit gyanánt leirt kőzetben egy p 1 a g i o k 1 a s, a m p h i b o 1, quarz s csillám elegyét találjuk.1 “ A Cincera hegy igen ép kőzete hasonlít az Ogasu Perilorról valóhoz s sok igen épnek látszó biotit mellett kevés oszlopos kristályok is vehetők ki, melyek különböző fényükből s hasadásukból ítélve valószí¬ nűleg 2 féle ásványt repraesentálnak, úgy látszik am p h i b o lt s a ugi tót. Ezen feltevést a csiszolatok is igazolják, a menyiben azokban górcső alatt igen szép s sok magoesiacsillám metszetek mellett amphibol s augit is található ; előbbi aránylag nagyobb számmal s néhány szép jelleges kristálymetszetben keveset ekloritosodva, mig az augit nagyrészt pusztuló félben van s még csak kristálymaradványok s egyéb rostos foszlányok ismerhetők fél. Dr. Posewitz úr ennél sem tesz az augitról emlitést, de igen is az ampkibolról, melynek elváltozási terményéül tekinti az említett, augitból keletkezett zöldes lemezes ásványt s azt következteti, hogy az amphibolt ezen végső elváltozásban találjuk az Ogasu Perilor, valamint a Gerbovetz-völgy kőzeténél. Mindezek után csak a Cincera kőzete volna ásványassociatiójánál fogva a Monté Adamelloéval némileg megegyező, de ha az elegyrészek kifejlődését, valamint mindkét kőzet szövetét tekintetbe veszsziik, továbbá 195 pedig- a Cinceráéban az augit jelenlétére ügyelünk, valamint azon kö¬ rülményre is, hogy az 0 r t k i t, melyről vöm Rath azt mondja, hogy a Tonalitban általánosan el van terjedve oly mérvben, hogy az Ada- mello némely helyein lényeges elegyrészként tűnik fel, — ennél hiányzik : be fogjuk látni, miszerint a Tonalit név azt sem illeti meg. E kőzetek tehát d i o r i t o k, még pedig mind a három az ásvány- associatió szerint csillám diorit. A Posewitz-féle kőzetek részletesen: B i o t i t-oli g o k las-q u ar z diorit névvel volnának jelölendők, mi mellett az Ogasu Perilor kőze¬ téről az augit, — a cincerainál pedig az amp kiből s augit tartalom volna kiemelendő, utóbbi anyinál is inkább, minthogy e ket¬ tőnek együtt előfordulása csdlámdioritbau eddigelé ismeretlen.*) Ili. Quar z-P o r p h y r o k. A Szörénymegyéből eddig ismert quarz-porphyrok a quarz jellege s érint két csoportra oszthatók, amint t. i. bennük a quarz dihexaéde- rekben vagy csak szabálytalan szemekben van kifejlődve — S habár mindkettő csak alárendelt foltocskákban lép fel, még sem tartom szük¬ ségtelennek, Böckh úr szives közlése szerint, felemlíteni azon körül¬ ményt, hogy a dihexaederes kiképződésii quarz-porphyrok rendesen la¬ pos felülettel terülnek el, mig a másik kisebb kúpokat képez ; — valamint földrajzi helyzetükre vonatkozólag megjegyezni azt, hogy az előbbiek inkább éjszak-kelet felé, utóbbiak pedig a megyéuek délnyu¬ gati részében törnek fel, úgy hogy előbbiek hihetőleg a mehádiai quarz-porphyr vonulat kisebb nyúlványaiként tekintendők. A quarzot dihexaederekben tartalmazó porphyrokhoz tartoznak az általam Certegu lo suruni s Poianicza tájáról leirt kőzetek*), míg a másik csoporthoz sorolandók a B r a z i 1 o r-, K i r s i a Kamenitzi valamint a T i 1 v a Frasiunului kőzetei, melyeket Böckh János m. k. főgeolog úr szívességéből volt alkalman megvizsgálni. Ez utóbbiak úgyszólván eddigelé a határt képezik a két megkülönböztetett csoport között. Ezekhez csatlakozik a leírásban aBerzaszkáról már isme¬ retes quarz-porphyr, melyet az előbbiekkel való öszehasonlitás szem¬ pontjából vontam vizsgálataim körébe, Szabó tanár úr szívessége folytán azon példányokon, melyeket ő 1874 ben egy helyen gyűjtött. Előfordulási viszonyaikat illetőleg a brazilon porphyr, Böckh úr szerint liasrétegek határában lép fel, — - a Kirsia Kamenitzi E. K. ol¬ daláról való pedig kisebb-nagyobb különböző kinézésű darabokban *) Rosenbusch : ugyanott 247. 1. *) L. Földtani közlöny 1879. évf. 376 -380. 1. 14* 196 található a dogger szikláknál hevervén, — a harmadik porphyr pedig a 2000'-nyi magas Tilva Frasinului-hegy csúcsát képezi, hol a vörös palás agyag s a liasi lerakodások alját képező homokkövek érintkezési vonalán*) tör fel. 1. Be rz ász ka a völgyben, a patak jobb- s balpartján. A berzaszkai porphyrt, Dr. Tietze * irta először le és azt korra nézve nagy valószínűséggel 1 i a s, de semmiképen nem öregebb porphyr- nak tartja ; kőzettani megjegyzései csak a földpátra s quarzra vonatkoz¬ nak és ezen kőzetnek trachy tokkal való rokonságára következtet. (90. 1.) A dr. Szabó által gyűjtött példányok vereses-barna színűek, igen tömöttek, épek. Felsites alapanyagban túlnyomó menyiségü vereses-sárga s alárendelten kevéssé zöldes földpát van beágyalva, azonkívül nem sok biotit lemezek s néhány quarz szem. A földpát általában igen ép, a vereses-sárgák egynéhányán ikerrovátkok kivehetők s ezek jóval fénye¬ sebbek a többieknél. Láugkisérleti meghatározás szerint a vereses-sárgák legnagyobb része a Kaliumföldpát 1 o x o k 1 a s sorozatába tartozik, mᬠsok pedig, nevezetesen az ikerrovátkosak s zö desek oligoklas visel- kedéstiek. Az alapanyag lángkisérlete is K földpát tartalmat árult el. — A biotit csekély menyiségben van jelen, azonban majdnem mind¬ egyik jól megfigyelve elváltozást mutat, a felületen t. i. igen fénylő, ke¬ véssé fehéres K csillámnak megfelelő lemezek láthatók. A quarzot kristályokban, mint azt Tietze említi, észlelnem nem sikerült, valamint üveges földpátot sem. * Górcső alatt a földpát s quarz kristályos szemcsés elegye által képezett mozaikszerü alapanyagot láthatjuk, melynek képzéséhez egy sárgásbarna ásványnak foszlányai is kis mértékben járulnak, mely felismer¬ hető alakban s tulajdonságokkal a csiszolatban önállóan csak alárendel¬ ten található fel mint biotit. — A földpát legtöbbször kis, tiszta s ép kristálymetszetekben van kiválva s igen kevesen mutatnak még kettős nikolok közt is ikerrovátkokat, de igen is legnagyobb része jó hasadást tüntet elő ; szinjátékuk egyöntetű s a kellően orientáltak az orthoklas extinctióját eredményezték, mig az ikerrovátkosak andesin-oligoklas-ét, megfelelően a láugkisérleti eredménynyel. — A biotit csak néhány esetben ismerhető teljes biztonsággal fel, de alig mondható még csak egy eset¬ ijén is egész terjedelmében épnek, minthogy a halavány sárgás-barna lemezek s vékony oszlopocskák szélei már szintelenedni kezdenek, mi által egész más tulajdonokat öltenek ; vagy pedig az átváltozás már anyira haladt, hogy csak belsejében látni még biotit maradványt. — *) L. Földtani közlöny IX (1879.) évf. 25. 1. * Verh. d. k. k. geol. R.-Anst. 1870 és Jalirb. d. k. k. geol. R. -Arist. 1872 1. fiiz. „Geol. und palaont. Mittheilungen aus d. südl. Theil desBanater Gebirgsstockes.1 197 Quarz igen nagy menyiségben fordul elő, de szintén csak kisebb sze¬ mekben. Igen különös s úgyszólván az elegyrészek mindegyikénél nagyobb alakban van jelen egy leginkább szabálytalan, néha némi szabályos, de úgy látszik nem tulajdon alakot mutató, többé-kevésbé átlátszó, gyakran zavaros, néhol érdes felületű ásvány ; szövetéről több nem mondható, minthogy sok helyütt mintha igen apró pikkelyekből tétetnék ősze ; vajon isotrop vagy anisotrop anyaggal van dolgunk, teljes biztonság¬ gal el nem dönthető. Sósav behatásának kitéve, rajta semmiféle változás nem mutatkozott. 2. Brazilor. Baniától D.-re, a Brazilor hegytől csak valami¬ vel délre. Igen tömött vereses szinü s porphyros szövetű kőzet, melynek ha¬ sonló szinü felsites alapanyagában jó menyiségii kisebb nagyobb vere- ses-sárga földpát és nem sokkal kevesebb biotit van kiválva ; előbbinek épsége nem a legjobb, fénye alig van s keménységéből is már valamit vesztett ; többször ismételt lángkisérleti meghatározásnak vetvén alá, mind- anyiszor eredményül K földpátot (loxoklas) kaptam. A biotit nagyobb¬ részt hatszöges igen szép táblákban látható, részint igen ép, fekete, fényes, részint elváltozásnak indulva, még pedig itt szintén muscovittá, mi azonban sokkal szebben észlelhető mint a berzaszkainál, mely is né¬ hány kristálynál még tovább haladván, beállt azon eset, hogy a biotit- nak felülete, sőt az egész kristály is steatitos s igen puha. — Quarzból hoszú keresés után sem leltem, de hogy az alapanyag azt nem csekély menyiségben tartalmazza, meggyőződtem annak lángkisérlete által, melyben az egyes pontokat kivéve, az olvadásnak alig mutatta nyomát, megjegyezvén, hogy a lángot földpát-tartalmánál fogva Na s kevés K-ra is festette. Mikroskop alatt igen egyöntetű, leginkább üveges, csak itt-ott mikrofelsites alapanyagot látunk, melyben nem sok nagy földpát kristály van kevésbé ép állapotban, úgy látszik orthoklasok, de az apró ikerro- vátkos kristályok a plagioklas, még pedig extinctiojuk szerint oligoklas jelenlétét is árulják el. A biotit hoszú szalag vagy vékony oszlopalak¬ ban látható a kiváló éptől a teljesen elváltozottig, közepét némelykor muscovit tölti ki, mely széleiu sem ritka. — Valamint a quarz makros- koposan fel nem volt található, úgy górcső alatt is aunak legfeljebb csak nehány igen apró szeme mutatkozik, de a csiszolat azon benyo¬ mást teszi, mintha az kovasavval volna áthatva, hasonlít ennélfogva Tschermak felsitporphyrjához, melyben sem makroskoposan, de mikros¬ kop alatt sem ismerhető fel a quarztar falom, mely benne mintegy rejtett állapotban látszik lenni. 198 A berzaszkaiban említett kérdéses ásvány a brazilori kőzet csi- szolatában is nem kis menyiségben felismerhető hasonló viszonyok között. 3. Baniatól D.-re, a Kirsia KamenitziE. K. oldalán, a d o g g e r szikláknál heverve. E kőzetnek különböző kinézésű darabjait Böckli úr e helyen kivid ugyanazon viszonyok közt egy nt mentében még néhány közel levő hely¬ ről ismeri, honnan azok a Kirsia Kamenitzi-g követhetők, hol minden körülmény arra mutat, hogy ott szálban is meg kell lenniük, de tán fiatalabb képződmények által elfedve. Külső kinézésre a darabok kétfélék, legnagyobb része vereses s majdnem teljesen megegyezik a brazilorival, csakhogy nem oly tömöt¬ tek s épek ; a quarz ezeknél már kisebb szemekben makroskoposan is jelentkezik. Vannak továbbá kisebb menyiségben zöldes példányok, melyek kinézésükben ugyan a veresektől eltérnek, elegyrészeikre nézve azonban csak anyiban, hogy bennük kétféle, t. i. húsveres s zöldes fehér íöld- pát látható, továbbá számosabbak s nagyobbak a quarzszemek. A vere¬ ses példányok földpátja lángkisérletben a brazilorival majdnem egyenlő eredményt adott. Alapanyaga jobban olvad, mint azé s K. festés nála is látszott. — A zöldes darabok veres földpátja szintén ortho kiásnák, mig a zöldes fehér oligoklasnak bizonyult, megegyezőkig tehát a berzasz- kaival. — A vizsgált vereses példányok egyikénél említést érdemel egy valamivel sötétebb veres keskeny, de hoszu ér, mely úgy látszik nem egyéb mint hasonló öszetételii porphyr. Górcső alatt a vereses példányok csiszolata igen hasonló viszonyo¬ kat mutat a brazilorival, alapanyaga sok helyen utóbbiéval megegyező, de néhol egészen szépen mikrokristályos. A földpát nem igen jól meg¬ tartott kisebb nagyobb kristályokban látható, többnyire orthoklas visel¬ kedésű, de kisebbeken ikerrovátkosság is észlelhető A biotit nem cse¬ kély menyiségben hoszukás oszlop-metszetekben, valamint lemezekben van meg, leginkább ép, de vau pusztuló félben levő is. — Quarz apróbb szemekben gyakori, de egy-két nagyobb sem hiányzik. — Egyik csiszo¬ latban az említett ért jól lehet vizsgálni, mi mellett kitűnik ennek s az azt magában foglaló kőzetnek teljes azonossága, mely kettő éles határ¬ ral különül egymástól el. A zöldesnek alapanyaga mikrokristályos, egyes helyeken mikro- felsiíes, földpátja teljesen felhőzetes, zavaros, biotit nincs sok, quarz számos nagy szemekben található, melyek közül többen üveg s légzár¬ ványokban oly gazdagok, hogy homályosoknak néznek ki ; folyadékzár¬ ványt bennük nem láttam. Az ugyanazon anyagú, éles határu kőzetzár- 199 vány ok, melyek rendesen koraiaknak s úgy látszik apróbb szeműek, mint az azokat magában foglaló kőzet, ebben is találhatók. 4. Tilva-Fr as inului hegy csúcsán. Igen tetszetős külsejű, szilárd, tömött porphyros szövetű kőzet, melynek egy s ugyanazon helyen két féleségét találni, van t. i. olyan, melyben husveres s olyan, melyben fehér íöldpát túlnyomó, úgy, hogy a kőzet maga első esetben veres, utóbbiban szürkés fehér színűnek látszik. A vörös íöldpátok legnagyobb része igen szép s fényes ép nagy kris¬ tályokban van meg, soknál már szabad szemmel is kiváló ikerrovátkos- ság tűnik fel, mig másokon annak nyoma sem látszik ; az ikerrovátla- nok lángkisérlete K íöldpátot (loxoklas) eredményezett, mig az ikerro- vátkosok oligoklasra utaltak. Ugyanezen eredményt kaptam a fehér példány fehér földpátjaiuál, hol az oligoklas viselkedésiteken az ikerro- vátkosság ritkább. — A íöldpát ezen szin-eltérésén kivid mindkettő a többi elegyrészek viszonyában teljesen megegyezik ; biotit nincs nagyon sok, de meglehetős ép ; kisebb-nagyobb quarz-szemek egyikben sem hiányzanak. Górcső alatt alapanyaguk mikrofelsites, benne szép s tiszta nagy íöldpátkristályok, melyeknek legnagyobb része az orthoklas optikai viselkedését mutatja, némelyeken azonban igen szép ikerrovátkosság valamint zonaris structura látható polarizált fényben. A íöldpát lég- s üveg- zárványokban nem nagyon bővelkedik. A biotit barnás, keveset már zöl¬ desbe hajló hoszukás, néha törött metszetekben vagy pedig már alig felismerhető állapotban van jelen, mikor is oldalán nagy mértékben vas kiválás mutatkozik. — Quarz különböző nagyságú igen tiszta szemekben elég gyakori. Mind a négy különböző leihely ü kőzet nem egyéb tehát, mint orthoklas (oligoklas) quarz p o r p h y r. A brazilori-, kirsia- kamenitzi- s tilva-frasinului porphyrok a berzaszkaival majdnem minden tekintetben megegyeznek, miért is ez esetekben egy eruptiói cyclushoz tartozó quarzporphyrokkal van dolgunk, melyeknek főtömegéül a berzasz- kai tekintendő. Végül azon körülményt kell felhoznom, hogy a berzaszkai, brazi¬ lori s kirsia-kamenitzi előjövetelek egymással öszekapcsolva egészen egyenes vonalat eredményeznek, — a Tilva-Frasiuului kivételesen ezen vonalon kívül esik ugyan, de attól nem igen nagy távolságra. 200 Erdély konyhaso-vizei. Közli : Bernátli József (Előadva a magy. földtani társulat 1880. évi május hó 5-én tart. szakülésén.) Az 1875. évi szeptember hóban Borszékről Budapestre Koloz -váron át utazván, ez utóbbi helyen Mosel Antal m. k. bányatanácsos úrtól azon értesítést szereztem, hogy nem régen (1873-ban) az erdélyi kony¬ hasó-vizeket hivatalos úton nagy szorgalommal nyomozták s az ered¬ mény jegyzékbe lett foglalva. A jegyzéket, mely eddigelé még sehol sem tétetett közzé, a tanácsos úr szives engedelmével — kinek szabad¬ jon itt köszönetét mondanom — - azonnal lemásoltam, hogy a hazai ásványviz-isme érdekében alkalmilag közzétegyem, mit is a jelen ösze- állitás által teljesítek. A jegyzéket, mely először itt kerül nyilvánossági- , megkülönböz¬ tetés végett Mosel-féle jegyzéknek nehezem. Ez különben nem a legelső, mely az erdélyi konyhasó- vizeket tárgyalja. Már 1865-ben Ii u n f a 1 vy János s még előbb Czekelius Dániel közöltek ilynemű jegyzéket, csak¬ hogy ezek a Moselfélétől tetemesen eltérők Czekelius jegyzéke 1854-ben jelent meg a „Verhaudlungen und Mittheilungen des siebenbürgiscken Vereius für Naturwissenschaften in Hermannstadt“ czimü egyl ti közlönyben (V. évf. 39 — 56. lap.) e czim alatt : _Die Verbreitung dér Salzquellen und des Steinsalzes in Sie enbürgen Von Dániel Czekelius. “ A jegyzék, melynek tarta mát egy kőnyomatú térkép lehetőleg szemléllietővé teszi, mint sóviz-lelhelyet 272 erdéhi községet sor* 4 fel és külön rovatokban azt mu atja ki, hogy mely községben fordul elő konyhasó, hány forrás fakad és mennyi sókút létezik. Czekelius szerint Erdély belső medenezéjében : 192 kony- hasó-kút, 593 konyhasó-forrás van és 40 községben találtatik konyhasó. II u utal vy János 1865 ben „A magyar birodalom természeti viszo¬ nyainak leírása^ czimü munkájának 111-dik kötetében a forrásokról szólván, a 162 — 164-dik lapon Erdély konyhasó-vizeit is felsorolja és pedig ugyan¬ azon rendben s majdnem ugyanazon községeket mint Czekelius, minek következtében a Hunfalvy-féle jegyzék, melyben a sóelőfordulások figyelmen kívül hagyásával a kutak és források vannak tárgyalva, a Czekelius-télétől alig különbözik. Néhány téves közlés, pl. .,Abásfalva“ helyett „Abosfalva“, vagy „Keménytelke“ helyett „Kelementelke“ sat. sajtó- vagy tolihibának tekintendő. A Mose -féle eredeti jegyzék a sóvizzel bíró községek neveit és pedig a pénzügyőri biztosságok kerületei szerint csoportosítva tartal¬ mazva továbbá külüu-külön minden egyes község mellett közölve van 201 az ott talált sóskutak, sósforrások és só-kibuvások száma. E jegyzék szerint 254 községben összesen 235 kát és 415 forrás van, 37 község¬ ben pedig 375 sókibuvás. A mint már a kutak és források öszegéből kivehető a különbség a Mosel- és Czekelius-féle jegyzék közt tetemes, de ha e két jegyzék részleteit egymással öszehasonlitjuk, különösen föltűnik, hogy a két jegyzék mindegyike tartalmaz olyan helységeket, melyek a másikban hiányoznak, a két jegyzékben közös sok helységnek a kutakra, forrᬠsokra és sókibuvásokra vonatkozó adatai pedig egymástól tetemesen eltérnek. Ha e két jegyzék elkészítése idejében helyes volt, akkor az eltérés csak úgy magyarázható, hogy a húsz évi (1854 — 1873) időköz alatt a természeti viszony változott, azaz sok új forrás keletkezeit, mig mᬠsok eltűntek, vagyis új kutakat ástak és régi kutak beomlottak, sat. De mégis minden eddigelé közzétett só viz leihely figyelembe veendő, mivel ott, hol jelenben forrás nincs, a jövőben újból sóviz fakadhat. A Mosel-féle jegyzéket czélszerünek véltem nem az eredeti alak¬ ban egyszerűen közzétenni, hanem a lelhelyeket betüsorrendben és kapcsolatban a Czekelius-féle és Hunfalvy-féle jegyzékkel összehasonli- tólag felsorolni oly módon, hogy az illető adatok öszevágása vagy eltérése könyen kivehető legyen. A betüsorrend által minden egyes község felkeresése gyorsan eszközölhető. A Mosel-féle adatokat feltűnőbb betűkkel különböztettem meg. Ha ezek összevágnak Czekelius vagy Huníalvy adataival, akkor e körül¬ ményt még ugyanezen sorban zárójel közt megjelöltem, ha pedig Czekelius vagy Huníalvy eltérő adatot vagy oly lelhelyt közölt, mely a Mosel-féle jegyzékben hiányzik, akkor külön tüntettem ki, hogy az illető eltérő adat Czeke'.iustól vagy Hunfalvitól származik. A sókibuvás rovatában előforduló csillag (*) általánosan jelenti, hogy az illető köz¬ ségben Czekelius szerint egy vagy több helyen konyhasó találtatott. Végül megjegyzem, hogy a községek nevét ;iz 1877-ben megjelent hivatalos helységnévtár szerint Írtam, melyben a szokásos írásmód nem mindig talál alkalmazásra. * 202 1 Sós- Sós- Só ki- \ kút forrás búvás 1 Abásfalva, Udvarhely megyében . 1 O *> ... ... „ Czekelius és Hunfalvy szerint . 1 1 “ — Ágota, ld. Szent-Agota . . Ajtón, Kolos megyében . „ Czekelius és Hunfalvy szerint: . l 1 * Akna (Kis-) Alsó-Fehér m. . . 1 l — ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 9 — Aldorf, (vagy Wallendorfj , Besztercze-Naszód m. - Czekelius a helységet csak felemlíti, de nem közli, hogy mit tartalmaz. Hunfalvy e helységet nem említi, mely tudtom szerint máshol sem mint forrás-lelhely szerepel . 5 Almás (Homoród), Udvarhely m . 1 1 „ Cz. és Hunf. szerint. 1 — Alsó Bajom, ld. Bajom (Alsó-) „ Balázsfalva, ld. Balázsfalva (Alsó-) ,, Boldogasszonyfalva, ld. Boldogasszonyfalva (Alsó). „ Borgó, ld. Borgó (Alsó-). „ Ilosva, ld. Ilosva (Alsó-). „ Komána, ld. Komána (Alsó ). ,, Oroszfalu, ld. Oroszfalu (Alsó ). ,, Bakos, ld. Rákos (Alsó-). „ Sófalva, ld. Sófalva (Alsó ). „ Zsuk, ld. Zsuk (Alsó-). András, ld. Szent-András (Sajó ). Andrásfalva (Nyarad ) Maros-Torda m. (Cz. és Hnf. szerint is) . . .... 1 1 Apahida, Kolos m. . 1 1 - „ Cz. és Hnf szerint . 1 6 — Apa-Nagyfalu, ld. Nagyfalu (Apa-) Árpástó, Szolnok-Doboka m. (Cz. es Hnf. szerint is) 1 _ _ ! Atosfalva, Maros-Torda m . 1 — 10 Atya (Atyha) Udvarhely m . 1 — — „ Cz. és Hnf. szerint . 1 2 — Bajom 'Alsó-), Kis-Küküllő m. (Cz. és Hnf. sze¬ rint is) . 1 Bajom (Felső.), vagy Bázna Kis-Küküllő m.. i ; — — „ Cz. és Hnf. szerint . i 10 — Bala (Bállá), Maros-Torda m. Cz. és Hnf. szerint . i — Balázsfalva, Alsó-Fehér m. Cz. és Hnf. szerint. — 1 — 15 Balázsfalva (Alsó-), Besztercze-Naszód m. . i — , ,, Cz. és Hnf. szerint . . . . i 1 — Bálványos- Váralja, ld. Váralja (Bálványos ). Bánd 'Mező), Maros-Torda m. (Cz. és Hnf. szerint is). i _ _ Bátos, Kolozs m. (Cz. és Hnf. szerint is) . i 2 203 Sós- Sós- Sóki- kút forrás buvás Bazéd (Bazid), Maros-Torda m. (Cz. és Hnf. szerint is). 1 Becze (Magyar-), Alsó-Fehér m . 1 1 — ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 — — Benedek, ld. Szent-Benedek Bénye (Magyar-), Kis-Kükiillő na. . . . _ í _ ,, Cz. és Hnf. szerint . . . 1 — — Berek (Virágos-), Szolnok-Doboka m. (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 _ Berve, Alsó-Fehér m. . . 1 ■— — ,, Czekelius szerint . 1 2 — Ilunfalvy szerint . — 2 Besenyő, Alsó-Fehér m . — 1 — „ Cz. és Hnf. szerint. . . — 2 - Besenyő (Búzás-), Kis Küküllő m (Cz és Hnf. sze¬ rint is) . .... 1 Besztercze (Borgó-), Besztercze-Naszód in. . 1 — ,, Cz. és Hnf. szerint .... 2 — _ Betlen, Szolnok-Doboka m . — 2 Betlen-Szent-Miklós, ld. Szent-Miklós (Betlen). Bilak, Besztercze-Naszod m. . . 1 o o 1 ,, Cz. és Hnf szerint . 1 2 •f! Bocsárd (Búzás ), Alsó-Fehér m . 1 — 1 ,, Cz. és Hnf. szerint . — 10 — Bodon (Mező-), vagy Bődön, Torda- Aranyos m. Cz és Hnf. szerint . . 1 Bogács, Kis-Küküllő in . 1 — — ., Cz. és Hnf. szerint . — 4 — Boldogasszonyfalva (Alsó-), Udvarhely m. (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 Bonczhida, Kolozs m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — Boncznyires, Szolnok-Doboka na . 1 7 — ,. Cz. és Hnf. szerint . 1 5 — Boozs, ld. Bós. Borgó (Alsó-), Besztercze-Naszód ni. . 1 _ ,, Cz. és Hnf. szerint . 2 2 — Borgó-Besztercze ld. Besztercze .Borgó-). Borgó (Felső-), Besztercze-Naszód m . 1 _ _ , Cz. és Hnf. szerint . 1 1 — Borgó (Közép-), Besztercze-Naszód ni . 1 — — Borgó (Marosény-), Beszt.-N. m. (Cz. és Hnf, szerint is) 1 — — Borgó (Prund-), Beszt.-N. in. (Cz. és Hnf. szerint is.) 1 1 — Borgó-Rusz, ld Rusz (Borgó-). Borgó-Tiha, ld. Tiha (Borgó-). Borzás, Kis-Kükiillő m . 1 ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 10 — 204 Sós- Sós- Sóki- kút forrás buvás 40 Bós, Kolozs m . 1 1 Bós, Maros-Torda m. Cz. és Hnf. szerint .... — 1 — Bődön, Szolnok Doboka in . 1 — „ Cz. és Hnf. szerint . 1 1 — Bődön, ld. Bodon (Mező-). Bölkény, Maros-Torda m . 1 — — Budatelke, Kolozs m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — 45 Budurló, Kolozs m. Cz. és Hnf szerint . 1 — — Buzás-Bocsárd, ld. Bocsárd (Búzás). Búzás-Besenyő, ld. Besenyő (Búzás). Csán íMezö-Nagy-), Torda-Aranyos in . 1 4 — ,, Cz. és Hnf szerint .... 1 — — Csán (Puszta-), Torda-Aranyos ni. (Cz. és Hnf sze— rint is) . • . . 1 — — Csanád (Szász-), Alsó-Fehér m . 1 1 — „ Cz. és Hnf : zerint . — 2 — Csapó, Kis-Küküllő m, . 1 1 — 50 Császári, Szolnok-Doboka in. (Cz. és Hnf. szerint is). 1 — — Csejd. Maros-Torda m . 1 — — Csekefalva, Udvarhely in. Cz. és Hnf szerint . 1 — — Csépán. Besztercze-Naszód m . 1 o — „ Cz. és Hnf szerint . 1 2 Cserged, (Nagy-), Alsó-Fehér in . i 1 „ Cz. és Hní. szerint . — 2 — Csicsó-Holdvilág, ld. Holdvilág (Csicsó-). Keresztur, ld. Keresztár (Csicsó-). „ Mihályfalva, ld. Mihályfalva (Csicsó-). Csik-Gyimesbükk, ld. Gyimesbükk (Csík-). Csitt-Szent-Iván, ld. Szent Iván (Csitt-). Csintos, ld. Czintos. 55 Czintos, Alsó-Fehér m, . 1 — — ,, Cz. és Hnf szerint . 1 1 — Czod, (Czood), Szeben in. . . 1 — 1 Dálya (Oláh-), Alsó-Fehér in. (Cz. és Hnf szerint is). 1 — — Darócz, Udvarhely in. (Cz. és Hnf szerint is.) 1 — — Décse Szolnok-Doboka m. Cz. és Hnf szerint . 1 — — Deés, ld. Dés. Deésakna, ld. Désakna. 60 Dégh, Kis-Kiikiillő m. Cz. és Hnf szerint .... 1 — — Dellö (Oláh-), Torda-Aranyos in . 1 — — Demeter (Nagy- , Besztercze-Naszód m . 1 o 1 „ Cz. és Hnf szerint . 1 4 * Dés (Deés), Szolnok-Doboka in . 1 — — „ tíz. és Hnf szerint . 1 4 — 205 Sós Sós- Sóki- 1 kút forrás buvás ! | Désakna, (Deésakna), Szolnok-Doboka m .... 7 Q i ,, Cz. szerint (Hnf. nem említi) . — — * 65 Dezmér, Kolozs m . 1 i 1 ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 4 — Dipse, Besztercze-Naszód m. Cz. és Hnf szetint . — 1 — Disznájó, Maros-Torda m. (Cz. és Hnf. szurint is) . 1 — — Disznód, (Nagy-), Szeben m . 1 — — ,, Cz. és Hnf. szerint . — • 3 — Dobrocsina, Szolnok-Doboka in . 1 *> •* — 70 Dögmezö, Szolnok-Doboka m . 1 — - „ Cz. és Hnf szerint . 1 1 — Drassó, Alsó-Fehér m . 1 1 — „ Cz. és Hnf. szerint . 1 — — Erese (Nagy-), Maros-Torda m . 1 — — ,, Cz. és Hnf szerint . Erdő-Szakái, Id. Szakái (Erdő-). 1 1 Ernye (Nagy-), Maros-Torda m . 1 — — ,, Cz és Hnf szerint ...... 1 1 — Fehéregyház, Besztercze-Naszód m. ... 2 2 — ,, Cz. és Hnf. szerint . — 2 * j 75 Fejérd, Kolozs m. Cz. és Hnf. szerint .... i — — Feketelak, Szolnok-Doboka m. (Cz. és Hnf. szerint is). i — — Felek, Kolozs m. Cz. és Hnf. szerint . _ 1 — Felek, Szeben m. . i — 1 „ Cz. és Hnf. szerint . _ 1 — Felmér, Nagy-Küküllő m. (Cz. és Hnf. szerint is) Felső-Bajom, ld. Bajom (Felső-). „ Borgó, „ Borgó ,, ,, Idécs, , Idécs „ „ Oroszi, „ Oroszi „ „ Rákos, „ Rákos „ ,, Sófalva ,, Sófalva ,, „ Zsuk, ,, Zsuk ,, i ; 80 Fenyőfalva, Szeben m . i — — ,, Cz. és Hnf. szerint. ...... — 1 — Fiátfalva, Udvarhely m . i 12 — „ Cz. és Hnf. szerint . Földvár (Székely-), Torda-Aranyos m. Cz. és Hnf. i 13 — szerint . . . — 1 — Füge, Szolnok-Doboka m . i — — ,, Cz. és Hnf. szerint . i 5 — Galacz, Besztercze-Naszód m . 85 Gálfalva (Vámos-), Kis-Küküllő m. (Cz. és Hnf. sze- i — — rint is) . i — — 206 Sós- Sós- Sóki- ' kút forrás buvás Garád, Nagy-Küküllő m . 1 1 „ Cz. és Hnf. szerint . 1 — * Gézse (Maros-) . Alsó-Fehér m. Cz. és Hnf. szerint . 1 1 — Görgény-Hodák, ld. Hodák (Görgény-). ,, Oroszfalu, „ Oroszfalu ,, ,, Orsóvá, „ Orsóvá „ ,, Sóakna, ,, Sóakna „ „ Szt.-Iinre, ,, Szt.-Imre „ Grid, Fogaras m. (Cz. és Hnf. szerint is) . ... 1 — — Gyeke (Nagy), Kolozs m. Cz. és Hnf. szerint . ' 1 - Gyimes Bükk (Csik-), Csik m . — 3 — György (Maros-Szent-), ld. Szent-György (Maros ). ., (Mező- „ ), „ ,, „ (Mező-). Györgyfalva, Kolozs m. (Cz. és Hnf. szerint). 1 — _ Gyulas, Kis-Küküllő m . 1 1 ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 10 — Gyulatelke, Kolozs m. (Cz. és Hnf. szerint is). . 1 1 — Hadad, Szilágy m . . 1 3 — Harangláb, Kis-Küküllő m. (Cz. és Hnf. szerint is.) . 1 — — Heningfalva, Alsó-Fehér m . — i — ,, Cz. és Hnf szerint . — 2 — Hermány. Szeben m . — — 3 ,, Cz. és Hnf. szerint . — 1 — Hesdát, Szolnok Doboka in. Cz. és Hnf. szerint 1 5 — Hévviz, Nagy Küktillő m. Cz. és Hnf. szerint . 1 — — Hidegvíz, Nagy-Küküllő m . 1 i — Hodák (Görgény-), Maros-Torda m . . . 1 — 2 „ Cz. és Hnf. szerint . 1 — — Holdvilág (Csicsó), Alsó-Fehér m. (Cz. és Hnf. sze- rint is . 1 — — Holtmaros, Alsó-Fehér m. (Cz. és Hnf. szerint is). . 1 — — Homorod, Nagy-Küküllő m . 1 — — „ Cz. és Hnf. szerint . 1 i * Homorod-Almás, ld. Almás (Homorod-). „ Karácsonfalva „ Karácsonfalva „ „ Keményfalva, ,, Keményfalva „ „ Oklánd, „ Oklánd „ „ Szt.-Márton, „ Szt -Márton „ ., Szt-Pál, ,, Szt.-Pál „ ,, Szt. -Péter, „ Szt.-Péter „ „ Újfalu, „ Újfalu „ „ Városfalva „ Városfalva „ ■ Ida (Nagy ), Kolozs m . 1 — — „ Cz. és Hnf, szerint . 1 i — 207 Sós- Sós- Sóki- kút | i forrás buvás Idecs (Alsó-), Maros-Torda m. . . 1 1 4 „ Cz. és Hnf, szerint .... ... i 11 - Idecs (Felső-), Maros-Torda m. Cz. és Hnf. szerint 1 1 Idecs (Orosz-), Maros-Torda m. (Cz. és Hnf. sze- rint is) . i — — Idecspataka, Maros-Torda m . i — 4 110 Iklánd (Kis-), Torda Aranyos m. Cz. és Hnf. szerint i 2 — Iklánd (Nagy-), Torda-Aranyos m. . i — ,, Cz. és Hnf. szerint . i 2 — Iklód (Kis-), Kis-Küküllő m. (Cz. és ^Hnf. szerint is). i — — Ilosva, (Alsó-), Szolnok -Doboka in. (Cz és Hnf. sze- rint is) . . i — — Imre (Görgény-Szent-), Id. Szent-Imre (Görgény-). Indal, Torda-Aranyos m. (Cz. és Hnf. szerint is.) — — István (Szent-), ld. Szent-István. Iván (Csik Szent-), ld. Szent-Iván (Csik ). „ (Kebele-Szent-) „ „ (Kebele-). ,, (Vasas-Szent-), „ „ (Vasas-) 115 Jaád, Besztercze-Naszód m . o 5 — „ Cz. és Hnf. szerint . 2 2 ❖ Jánosfalva, Udvarhcty m. Cz. és Hní. szerint. . 1 1 — Jenő (Kis-), Szolnok-Doboka m Cz. és Hnf. szerint 1 — — Kaján, ld. Kalyin. Kajla, Besztercze-Naszód m . 1 1 1 „ Cz. és Hnf. szerint. . . 1 5 * ! Kalyán (Kis-), Szolnok-Doboka m. Cz. és Hnf szerint . — 2 120 Kalyán (Nagy-), Szolnok-Doboka m . 1 2 1 „ Cz. és Hnf. szerint . 1 5 * Kamarás (Vajda-), Kolozs m. Cz. és Hnf. szerint 1 3 — Kara (Magyar-), Kolozs m . 1 « — ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 5 — Karácsonfalva (Homoród-), Udvarhely in. . . 1 4 — ,, Cz. és Hnf. szerint . — 1 — Karácsonfalva (Oláh-), Alsó-Fehér m. (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 _ — 125 Katona, Kolozs m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — __ Kebele-Szent-Iván, ld. Szent-Iván (Kebele). Keményfalva (Homorod-), Udvarhely m. . 1 7 — ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 — Keményfalva (Küküllö-), Udvarhely m . 1 — — i, Cz. és Hnf. szerint, kik e községet „Kis Keményfalva“-nak nevezik .... — i — Keménytelke, Torda-Aranyos megyében, melyet Hun- falvy „Kelementelke“-nek nevez, Cz. és Hnf. szerint . 1 — — 208 Sós- Sós- Sóki- kút forrás buvás Kentelke, Szolnok Doboka m . 1 1 _ „ Cz. és Hnf. szerint . 1 130 Kerellö, Kis-Kükiillő m . 1 Kerellő-Szent-Pál, ld. Szent-Pál (Kerellő)- Keresztúr (Csicsó-), Szolnok-Doboka m . 1 - — „ Cz és Hnf. szerint . 1 3 — Keresztúr (Sajó-.;, Szolnok-Doboka in. (Cz. és Hnf. szerint is . 1 1 — Keresztúr (Székely vagy Szitás-), Udvarhely in. (Cz. és Hnf. szerint is' . 1 — — Kérő, Szolnok-Doboka m. Cz és Hnf. szerint . — 1 — 135 Kincses, Maros-Torda m . 1 1 4 ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 14 — Királyfalva, Kis-Küküllő m . 1 1 . __ „ Cz. és Hnf. szerint . 1 7 — Kis Akna ld. Akna (Kis-). „ lklánd, „ Iklánd „ „ Iklod, „ Iklod „ „ Jenő, ,, Jenő „ ,, Kalyán, ., Kalyán „ ,, Keményfalva, ,, Keményfalva „ „ Sáros, „ Sáros „ „ Sink, ,, Sink „ Kodor, Szolnok-Doboka m. Cz. és Hnf. szerint . — 1 í Kolos, Kolozs m . 1 10 2 „ Cz. és Hnf. szerint . . — 20 * Kolozsvár, Kolozs m. Cz. és Hnf. szerint .... — 3 — 140 Komána (Alsó-), Fogaras m. (Cz. és nnf. szerint is) . 1 — _ i Koncza. Alsó-Fehér in . 1 - — ,, Cz. és Hnf szerint . - 2 — Koppánd, Torda-Aranyos m. Cz. és Hnf. szerint . — 1 — Korond, Udvarhely m . 1 11 - „ Cz. és Hnf. szerint . 1 10 — Koronka. Maros-Torda m . 1 — — „ Cz. és. Hnf. szerint . 1 4 — 145 Korpád, Kolozs in. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — Kozárvár, Szolnok Doboka m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — Kőhalom, Nagy Kük ül lő m . 1 2 — „ Cz. és Hnf. szerint . 4 3 — Kölpeny (Mező-), Maros-Torda m. (Cz. és Hnf. sze- rint is.) . 1 — — Kötelend, Kolozs m . 1 1 — ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 3 * 150 Középfalva, Szolnok-Doboka m . 1 4 i ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 2 — 1 ‘209 Sós- Sós- Só ki- kút forrás buvás Krivádia (Zsily-), Hunyad in . 1 Kutfalva. AlsóFehér m. (Cz. és Hnf. szerint is, kik e községet ,,Kút“-nak nevezik) .... 1 — — Küküllő-Keményfalva, ld. Keményfalva (Küküllő-). Küküllövár, Kis-Kiiküllő m. (Cz. ésF Hnf. szerint is.) 1 — - Ladamos, Alsó-Fehér m. Cz. és Hnf. szerint — 2 — 155 Lekencze, Besztercze-Naszód m. Cz. és Hnf. szerint — 2 — Leses, Nagy-Kükíillő m. . . 1 — — „ Cz. és Hnf. szerint . — 5 — Libánfalva, Maros-Torda m . 1 — — „ Cz. és Hnf. szerint . 1 2 — Libáton, Szolnok-Doboka m. Cz. és Hnf. szerint — 1 — Lövéte, Udvarhely m . 1 5 — „ Cz. és Hnf. szerint . 1 2 * 160 Madaras (Mező-), Maros-Torda m . 1 — — ,, Cz. és Hnf. szerint . 2 — — Magasmart, Szolnok-Doboka m . 1 O — ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 — — Magyar-Becze, ld. Becze i Magyar-) „ Bénye, ,, Bénye ,, „ Nemegye „ Nemegye „ Magyaró, Maros-Torda m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — Magyaros (Sajó-), Szolnok-Doboka m. (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 1 — Makód, Besztercze-Naszód m, . 1 1 — ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 — — 165 Malom, Szolnok-Doboka m . 1 — — Malomárka, Besztercze-Naszód m. . . . . 1 1 — „ Cz. és Hnf. szerint ...... 2 3 — Hargita, ld. Szent-Margita Maros-Oroszfalu, 11 Oroszfalu (Maros-) „ Szent-Gyürgy, 1 1 Szent-György „ „ Újvár, 11 Újvár Marosény-Borgo, 11 Borgo (Marosény-) Márton, 11 Szent-Márton (Homoród-) Mező-Bánd, 11 Bánd (Mező-) „ Bazéd, 11 Bazéd „ „ Bodon, 11 Bodon „ „ Kölpeny n Kölpeny „ T Madaras ii Madaras „ „ Nagy-Csán n Csán (Mező-Nagy-) „ Őr ii Őr (Mező-) „ Sámsond ii Sámsond „ „ Száltelek ii Száltelek „ „ Szengyel n Szengyel „ Földtaui Közi. X. óvf. 15 210 Mező-Szent-György „ Szt.-György-(Mező) „ Záh ,, Záh „ Mihálczfalva, Alsó-Fehér m. Czekelius szerint . ,, Hunfal vy szerint . Mihályfalva, Nagy-Küküllő m . Mihályfalva (Csicsó-), Szolnok-Doboka m. (Cz. és Htif. szerint is) . . Mihálytelke, ld. Szent-Mihálytelke 170 Mikeháza, Szolnok-Doboka m. ...... „ Cz. és Hnf. szerint . Mikes, Torda-Aranyos m . ,, Cz. és Hnf. szerint . Miklós, ld. Szent-Miklós (Betlen-) Miklós, „ Szent-Miklós (Puszta-) Mlrkvásár, Nagy-Küküllő m. (Cz. és Hnf. szerint is) Monor, Beszterczc-Naszód m. (Cz. és Hnf. szerint is) Monostor. (Kápolnák-), Szolnok-Doboka m. Cz. és Hnf. szerint . 175 Nádpatak, Nagy-Küküllő m . ,, Cz. és Hnf. szerint . Sós¬ kút Sós- j Só ki¬ forrás 1 buvás Nagy-Csán, ,, Csergéd, „ Demeter ., Disznód „ Erese „ Ernye ,, Gyeke „ Ida ,, Iklánd Kalván „ Selyk ,, Szeben ld. Csán (Mező-Nagy-) (Nagy-) Csergéd Demeter ,. Disznód ,, Erese „ Ernye „ Gyeke Ida 1 klánd , Kalyán „ Selyk „ Szeben „ Nagyfalu, Besztercze-Naszód m. (Cz. és Hnf Nagyfalu (Apa-), Szolnok-Doboka m. (Cz szerint is) . .... Néma, Szolnok-Doboka m. Nemegye (Magyar-) Besztercze-Naszód m „ Cz. és Hnf. szerint 180 Németi (Oláh-), Besztercze-Naszód m. „ Cz. és Hnf. szerint Netz, Besztercze-Naszód m. (Cz és Hnf. szerint is) Nyárád-Andrásfalva, ld. Andrásfalva (Nyárád-) Nyárádtő, Maros-Torda m. Cz. és Hnf. szerint Nyires (Szász-), Szolnok-Doboka m . „ Cz. és Hnf. szerint . szerint is) és Hunt 21 1 Sós- Sós- Só ki- kút forrás buvás Oklánd (Homorod-), Udvarhely m . 1 3 „ Cz. és Hnf. szerint .... Oláh-Dellő, ld. Dellő (Oláh-) ,, Karácsonfalva, „ Karácsonfalva ,, „ Németi, „ Németi ,, 1 2 185 Orbó (Szász-), Szeben m . — i — Oroszfalu (Alsó-), Szolnok-Doboka m . 1 — — „ Cz. és Hnf. szerint .... — i — Oroszfalu (Görgény-), Maros-Torda m 1 — - — ,, Cz. és Hnf. szerint Oroszfalu (Maros-), Maros-Torda ru. (Cz. és Hunfalvy 1 15 szerint is) . 1 — Oroszi (Felső-), Maros-Torda m . 1 — 190 Orsóvá (Görgény-), Maros-Torda m . 1 — 4 „ Cz és Hnf. szerint .... 1 ii - Ör (Mező-), Kolozs m. (Cz. és Hnf szerint is) Pál, ld. Szent-Pál (Homorod-) Pál, „ Szent-Pál Kerello-) 1 Panád, Kis-Küküllő m . — i — ,, Cz és Hnf. szerint ... ... 1 — — Paró, Fogaras m. . 1 — — , Cz. és Hnf. szerint .... .... — 3 — Parajd, Udvarhely m. . . — 10 1 ,, Czekelius szerint (Hunfalvy nem említi) . — — * 195 Paszmos, Kolozs m. (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 — — Pata, Kolozs m. . . 1 4 „ Czekelius szerint (Hunfalvy nem említi) — — * Patak (Szász-), Alsó-Fehér m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — Persány, Fogaras m (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 (> — Péntek, (Pinták) Besztercze-Naszód m. . . . 1 7 ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 — * ! 200 Péntek (Szász), Kolozs m . 1 7 — ., Cz. és Hnt. szerint ... Péter, ld. Szent-Péter (Homorod-) 1 10 * Peterd, Torda-Aranyos m. ...... 1 — _ Péteríalva, Kis-Küküllő in. . . ,, Cz, és Hnf. szerint, kik , Petesfalvá“-nak — 1 — nevezik . . . 1 — _ Fóka, Maros-Torda m. Cz. és Hnf- szerint .... 1 — _ Porumbák, Fogaras m . 1 1 i „ Bornbach név alatt Cz. és Hnf. szerint Prund-Borgo, ld. Borgo (Prund-) Puszta Csán, „ Csán (Puszta-) Puszta-Szent-Miklós, „ Szent-Miklós (Puszta ) 1 15* 212 Sós- Sós- i Só ki- kút forrás buvás 205 Rákos (Alsó-), Nagy-Küküllő m . 1 Cz. és Hnf. szerint . 1 1 _ Rákos (Felső-), Udvarhely m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — Reesenyéd, Udvarhely m. (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 — — Retteg, Szolnok-Doboka m. (Cz. és Hní. szerint is) . 1 — — Romos, Hunyad m. Cz. és Hnf. szerint . — 1 — 210 Röd, Kolozs m. Cz. és Hnf. szerint . 1 — Rusz (Borgó-), Besztercze-Naszód m . 1 - Sajó-Keresztur, ld. Keresztül- (Sajó-) „ Magyarós, ,. Magyaros ., „ Szt. -András „ Szt.-András „ ,, Udvarhely „ Udvarhely „ Sámsond (Mező-), Maros-Torda m . 1 — _ „ Cz. és Hnf. szerint . 1 2 _ Sáros(Magyar-Kis-),Kis-küküilöm.(Cz.és Hnf.szerintis) 1 — _ Sebes (Szász ), Szeben m. Cz. és Hnf. szerint . _ 2 _ 215 Sellemberk, Szeben m . 1 i 2 „ Cz és Hnf szeriut . 1 — * Selyk (Nagy-), Nagy-Küküllő m . 1 i — Seprőd, Maros-Torda m. (Cz. és Hní. szeriut is) . 1 — — Sily-Krivadia, ld. Krivadia (Zsily) Simontelke, Besztercze-Naszód m . 1 _ Cz. és Hnf. szerint . 1 2 — Sínk (Kis-), Nagy-Küküllő m . 1 — — 200 Sinka (Uj-), Fogaras m. . . . 1 — — „ Cz. és Hnf. szerint . _ 4 — Sóakna (Görgény), Maros-Torda m. . . 1 1 4 ,, Cz. és Hnf. szerint .... 1 14 * Sóíalva, Besztercze-Naszód m . 1 1 1 ,, Czekelius szerint (Hunfalvy nem említi) * Sófalva (Alsó-), Udvarhely m . . . _ 2 — „ Czekelius szerint (Hunfalvy nem emliti) _ — * Sófalva (Felső ), Udvarhely m. Cz. és Hnf. szerint . _ 2 S: 225 Somkerék, Szolnok-Doboka m . 1 — ,, Cz. és Hnf, szeriut . 2 * Soófalva, ld. Sófalva . Sorostély, Alsó-Fehér m . 1 _ - I „ Cz. és Hnf. szerint . 3 Sóspatak (Székely-), Maros-Torda m . 1 — — ,, Cz. és Hnf. szerint . . . . 1 4 — Sóvárad, Maros-Torda m . 1 2 — ,, Cz. és Hnf szerint . 1 — — Szabód (Mező-), Maros-Torda m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 _ i — 230 Szakadát, Szeben m. . . 1 — „ Cz. és Hnf. szerint . j — 1 4 ! — ; 213 szerint is) Székely-Keresztur, lel. Keresztur (Székely-) ,, Udvarhely ,, Udvarhely ,, „ Soóspatak ,, Soóspatak „ Szengyel (Mező-), Torda-Aranyos m. Cz. és Hnf. szerint Szent- Ágota, Nagy-Kükiillő m. (Cz. és Hnf szerint is) 240 Szent-András (Sajó-), Szolnok-Doboka m. „ Cz. és Hnf. szerint Szent.-Anna(Szereda-),Maros-Torda m. Cz. és Hnf. szerint Szent-Benedek, Szolnok Doboka m . ., Cz. és Hnf. szerint .... Szent-Erzsébet, Szeben ni. Czekelius szerint kony hasó-nyomokkal Szent-Gothárd, Szolnok-Doboka m. Cz. és Hnf. szerint 245 Szent-György (Maros- , Maros-Torda m. Szent-György (Mező ), Kolozs m. . . Szent-Imre (Görgény-), Maros-Torda m. . „ Cz. és Hnf. szerint Szent-István, Maros-Torda m . Szent-Iván (Csitt), Maros-Torda m. . 250 Szent-íván (Kebele ), Maros-Torda m. (Cz. és Hnf szerint is) . Szent-Iván (Vasas), Szolnok-Doboka m. (Cz. és Hnf szerint is) Szent-Jakab, (Szász) Szolnok-Doboka in. Cz. és Hnf szerint . Szent -Margita, Szolnok-Doboka m.(Cz. és Hnf. szerint is Szent- Márton (Homoród- , Udvarhely m. . „ Cz. és Hnf szerint Sós- Sós- Só ki- kút i forrás buvás Szakái (Erdő-), Maros-Torda m . 1 2 2 „ Cz. és Hnf. szerint . 1 10 — Száltelek (Mező-), Maros-Torda m . 1 — — Szamosfalva, Kolozs m . 1 — „ Cz és Hnf szerint . 1 23 ~ Szász-Csanád, ld. Csanád (Szász-) „ Nyires, „ Nyires „ Orbó, „ Orbó | „ Patak, „ Patak „ „ Péntek, ,, Péntek ,, „ Vessződ „ Vessződ ,, Szeben (Nagy-), Szeben m. Cz. ' és Hnf. szerint . — 1 — Szék, Szolnok Doboka m . 2 5 — „ Cs. és Hnf. szerint . 3 13 * Székás, Alsó-Fehér m . 1 — Szekulaj, (Szekulány;, Szolnok-Doboka m. (Cz. és Hnf 214 Sós¬ kút | Sós forrás Só ki- , buvás 255 Szent-Marton Sós-). Maros-Torda m. Czekelius szerint 1 Szent-Mihálytelke, Maros Torda m . 1 ; — 1 Cz. és Hnf. szerint .... 4 6 — Szent-Mihálytelke (Mező-), Kolozs m. Cz és Hnf. szerint . ' _ i — SzentMiklós íBetlen-), Kis-Küküllő m. (C'z. és Hnf. szerint is) . 1 — — Szent-Miklós (Puszta ), Kolozs m . 1 — 260 Szent-Pál iHomoród-), Udvarhely na . 1 18 „ Cz. és Hnf. szerint 1 — * Szent-Pál (Kerellő-),Kis Küküllő m. í Cz és Hnf. szer. is) 1 — — Szent-Péter (Homorod-), Udvarhely m . 1 2 ,, Cz. és Hnf. szerint 1 — Széplak, Szolnok-Doboka m . . 1 3 — ,, Cz. és Hnt. szerint . 1 6 — Szeráta, Fogaras m . 1 1 2 „ Cz és Hnf. szerint, . — ■ 1 — 265 Szerdahely, Szeben m. (Cz. szerint is, az ide tartozó Weisskirch nevű pusztán) . 1 Szeretfalva, Besztercze-Naszód m . 1 3 — „ Cz. és Hnf. szerint . 1 1 — Szeszárma, Szolnok-Doboka na. . 1 1 i „ Cz. és Hnf. szerint . . — 13 — Szilvás (Víz-), Szolnok-Doboka na. Cz. és Hnf. szerint — 1 — Szitás Keresztül-, ld. Keresztur (Székely-) Szováta, Maros-Torda na . .... — 113 300 „ Cz. és Hnf. szerint . . . — 129 # ! 270 Szőkefalva, Kis-Küküllő m. (Cz. és Hnf. szerint is) ’. I _ — [ Sztojkafalva. Szolnok-Doboka na. Cz. és Hnf. szerint — 1 — Taté, Alsó-Fehér na. (Cz. és Hnf. szerint is) T — — 1 Teke, Kolozs m. Cz. és Hnf. szerint . 1 2 — Tiha (Borgo-), Besztercze-Naszód m. (Cz. és Hnf. szerint is j 1 — — 275 Tófalva, Maros-Torda in . 1 — j Czekelius felsorolja ugyan e helységet, de minden adat-közlés nélkül. Hunfalvy nem emliti . . Tóhát, Besztercze Naszód m. (Cz. és Hnf. szerint is) 1 2 — Tompa, Maros-Torda m. (Cz. és Hnf szerint is) . 1 — — Torda, Tor la-Aranyos na, .... . 1 i 2 „ Czekelius szerint (Hunfalvy nem emliti) . — * Tordás, Hunyad m. Cz. és Hnf. szerint . . . . - i — 280 Tökepataka, Szolnok-Doboka m . 1 — — Törpeny, Besztercze-Naszód m. . . 1 — — Tűr, Alsó-Fehér m. i,Cz. és Hnf. szerint is) . . . | 1 — i — 215 Sós- Sós- Só ki- kút forrás buvás Udvarhely (Sajó-), Szolnok- Doboka m . 1 1 1 Cz. és Hnf. szerint .... \ - * Udvarhely (Székely-), Udvarhely m . l — ,, Cz. és Hnf. szerint — 1 — 285 Ugra, Ivis-Kíikiillő m, (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 — — Ugra (Szász-), Nagy-Kiiküllő ra. (Cz és Hnf. szerint is) 1 1 — Uj Sinka, ld. Sin ka (Uj) Újfalu (Homoród), Udvarhely m. (Cz. és Hunfalvy szerint is) . 1 — — Újvár (Maros-), Alsó-Fehér m . . . — — Q O „ Czekelius szerint (Hnf. nem említi) — — * Újvár (Szamos-), Szolnok-Doboka m. Cz. és Hnf. 1 — _ 290 Vaád, Szolnok-Doboka m . 1 — _ Yadverem, Alsó-Fehér m. Cz. és Hnf. szerint . 1 — _ Vajda-Kamarás, ld. Kamarás (Vajda-') Vámos-Gálfalva, „ Gálfalva (Vámos-) Váralja (Bálványos), Szolnok-Doboka m. . . 1 — — , Cz és Hnf, szerint 1 — * Vargyas, Udvarhely m (Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — Városfalva (Homoród), Udvarhely m (Cz. és Hnf. szerint is) . 1 — — Vasas-Szt-Iván ld. Szent-Iván i Vasas-) 295 Vécs, Maros -Torda m. . . 1 1 — „ Cz. és Hnf. szerint . 1 3 — Vermes, Besztercze-Naszód m. Cz. és Hnf. szerint . — 2 — Vessződ (Szász-), Nagy-Kriküllő m. Cz. és Hnf. szerint is) 1 — — Véza, Alsó-Fehér m. Cz. és Hnf szerint .... 1 — — Vidrátszeg, Kis-Kíikiillő m. < Cz. és Hnf. szerintois) . 1 — Virágosberek, ld. Berek (Virágos-) 300 Visa, Kolozs m . 1 — — Vízakna, Alsó- Fehér m. Cz. és Hnf. szerint — 1 * Viz-Szilvás, ld. Szilvás (Viz-) Vojla, Fogaras m . 1 3 — Záh (Mező-), Torda Aranyos m . 1 — — „ Cz. és Hnf. szerint ... ... 1 2 — Zabola, Háromszék m . — 3 — í 305 Zetelaka, Udvarhely m. Cz. és Hnf. szerint . . „ 1 — — Zoltán, Nagy-Kiiküllő m . — 1 — Zsily-Krivadia, ld. Krivadia (Zsily-) Zsoltán, ld Zoltán Zsombor, Udvarhely m. . . 1 — — Zsuk (Alsó), Kolozs m. (Cz. és Hnf. szerint is) , 1 — — Zsuk (Felső-), Kolozs m . 1 — — ,, Cz. és Hnf. szerint . 1 1 ! 310 Zsuk (Nemes , Kolozs m. Cz. és Hnf. szerint . 1 1 216 A közölt jegyzékből látható, hogy az illető terület sóvizbeu bővelkedik, hogy további sóforrás vagy sókút több mint 300 községről vau közölve. Érdekes még a területet, melyben a sóviz fakad, a politikai be¬ osztás és domborzati viszonyok szerint kissé szemügyre venni. A közölt községek a jelenleg létező erdélyi megyékre következő- képen oszlanak : Szolnok-Doboka megyében vau 55 község. Maros-Torda ,, 11 49 11 Kolozs 11 77 35 11 Besztercze-Naszód 11 11 33 77 Udvarhely 55 11 29 11 Alsó-Fehér 55 r 28 v Kis-Küktillő 55 23 11 Nagy-Küküllő 55 11 17 55 Torda- Aranyos 55 11 15 55 Szeben 55 11 12 77 Fogaras 11 11 8 11 Hunyad 77 17 3 11 Csik 77 11 1 11 Háromszék 77 11 1 r Szilágy 11 11 1 55 Brassó 11 0 Összesen 310 község. E községek, melyek között csak a Kis- és Nagy-Kii küllő megyé¬ ben levők vannak rendetlenül elszórva, nagyobbára szomszéd helységek, melyek a megyének bizonyos részébén többnyire közel egymáshoz fe- ktisznek. A községeket különös sáriién találjuk Besztercze-Naszód délnyugoti és Szolnok-Doboka délkeleti szögletében, Kolozs, Torda- Aranyos, Alsó-Fehér és Szeben megyének keleti felében, Fogaras megyé¬ nek éjszak-nyugoti határa mentén, végre Udvarhely és Maros-Torda nyugoti részében. A terület, melyen e községek léteznek, tulajdonlapén hegytérség¬ ből áll, mely hatalmas hegyvonalak által van körülvéve és azért tágas me- dencze-alakkal bir, melynek föliilete azonban az itt előforduló számos kisebb-nagyobb dombnyúlványok következtében nagyon hullámozott. Az erdélyi só vizekről Czekelius állitja, hogy ezek nem a folyók völgyeiben fakadnak („Das Auftreten dér Salzquellen richtet sich nieht nacli den Flussthalern“), de ez állításnak épen ellenkezőjét tapasztalhatni. Ha a közlött községeket valamely térképen mind kijelöljük, akkor nagyon szembeszökő, hogy a forráshelyek legnagyobb része csak a nagyobb folyók és mellékágainak mentén, tehát csak völgyekben léte- 217 zik, különösen pedig- a Szamos, Sajó, Besztercze, Maros, Küküllő, Olt, Hömoród, Korond, G irgény, sat. nevű folyók és patakok partjai mellett a sóvizzel birő községek egymás után következnek. RÖVID KÖZLEMÉNYEK. Adatok a dobsinai Dioritroi. (Előadva a mag-y. földtani társulat 1879. évi márczius hó 5-én tartott szakülésén.) Dr. Posewitz Tivadar ur a földtani társulat 1878. évi május hó¬ ban tartott szakul ésén kimutatta, hogy a dobsinai „zöldkő“, melyet az¬ előtt gabbrónak tartottak, diorit. Dolgozatában számos érdekes adatot említ, melyekhez vizsgálataim nyomán, a következőket pótlólag van szerencsém felhozni. Dr. Posewitz ur, mint ezen diorit állandó elegyrészét említi a quarzot s ezért azt quarz-diorit-nak mondja ; sikerült azonban Dobsi- náröl nehány példányt gyüjtenem, melyekben a quarz teljesen hiányzik. Dobsinán tehát együtt fordul elő a q u a r z nélküli d i o r i t (vagy egyszerűen d i o r i t) és a quarz-diorit. A mi a q u a r z-d i o r i t o t illeti, teljesen azon viszonyokat találtam, melyeket dr. Posewitz ur leir. A földpát fehér, mállott, alig fénylő vagy fénytelen ; kevéssé vagy épen nem hasad ; gyakran apró¬ kristályos tömeggé változott. Az amphibol többé-kevésbbé ehlorittá ala¬ kult át. Kiemelem azonban itt a dobsinai diorit amphiboljának szövetét, mely különösen makroskoposan tűnik fel, ez kitünően leveles s ez okoz¬ hatta, hogy egy ideig a diallagittal ősze lett tévesztve. Az amphibol mellett kisebb-nagyobb mértékben biotit lép fel, mely épségét jobban megtartotta. A quarz megjelenésére azt jegyzem meg, hogy az ezt tar¬ talmazó példányok egyszersmind abban gazdagok is, úgyhogy átmenetet a kéféle diorit közt nem találtam. A diorit fekvőhelyéről oly darabokat is vizsgáltam, melyekben csak földpát, quarz és chlorit fordul elő s a kőzet chloritpalához teljesen ha¬ sonló, úgy hogy már annak is nevezhető. A diorit chloritpalába való átváltozását szép átmeneti példányok kötik ősze. Az épebb quarz-diorit szövete porphyrszerü oly értelemben, hogy a finoniszemit földpát és quarz között az amphibol és földpát nagy kristályai vannak kiválva. Ezen szemcsés szövet lassan palássá válik, a mint a chlorit előtérbe lép s végre kitűnő palás szerkezetet mutat. Quarz nélküli dioritot a Hoszúhegy egyik csúcsáról, a Gugl hegynek déli lejtőjéről, a Kis Wolfseifen patak völgyéből gyűjtöttem s van egy az egyetemi ásványtani intézet kőzettani gyűjteményében is. 218 Nevezetes, hogy ezen példányokban az ampkibol elchloritosodása nem oly előrehaladt, mint a quarztartalmuakban, sőt a Gugl begyen olyan diorit fordul elő, melyben az ampbibol épnek nevezhető s csak az egyes földpát erek szélén lép fel jelentéktelen menyiségü chlorit. A többi példányokban azonban a chlorit megjeleli s az amphibolt mind¬ inkább háttérbe szoritja, de túlsúlyra nem vergődik. A qnarz nélküli dioritban biotit nem mutatkozik. A földpát mállóit és vékony csiszolatban a kaolinzárványoktól egészen homályos. A quarznélküli dioritok szövete palás. Vékony rétegekben fekiisz- nek egymás felett az ampbibol- és földpát-kristály tömegei. Némely pél¬ dányon a földpátszemek nem képeznek rétegeket, hanem ovális töme¬ gekké vannak csoportosulva s az ilyen példány a palás és porphyr- szerii szövetnek sajátságos vegyületét mutatja. Az elegyrészek általán apró szeműek. A dobsinai diorit földpátja plagioklasnak bizonyult be, habár po larizált fényben az ikerrovátkosság csak kevés esetben volt észrevehető. Lángkisérleti vizsgálataim után (Szabó módszere) kiderült, hogy az a n- d e s i n. Megjegyzem még, hogy a földpátszemek valamenyi lelhelyről mind egyformán viselkedtek. Dr. Posewitz ur ezen diorit genetikai viszonyaival is foglalkozván, Sturnak azon nézete felé hajlik, hogy a kőzet nem eruptív eredetű, ha¬ nem az elegyrészeknek határozottabb kiválása által a chloritpalábnl ke¬ letkezett Nem lesz talán érdektelen, ha e helyen a chloritpaláról is közlök néhány adatot. Nevezetes tulajdonsága ennek az, hogy mikro¬ kristályos alapanyaga földpát nemű. — Ezen alapanyag mikroskop alatt polarizált fényben mozaikszerüleg élénken színjátszó, anisotrop. Ebben foglalnak helyet a zöld chloritpikkelyek. Az Altes Krebsseifen völgyből vett példány alapanyagán jól kivehető, hogy számos apró föld¬ pát törmelékből áll, melyek polarizált fényben sziurovátkosak. A Baluna hegyről fejtett chloritpala csiszolatában még nagyobbak a szemek. A Hirschkolung-hegy szintén chlorit-palából áll, mely majdnem mogyorónyi mállásnak indult földpátot tartalmaz. Lángkisérletileg a nde sínnek bizonyult s teljesen hasonlóan viselkedett a dobsinai diorit földpátjákoz. Az alapanyaggal is több lángkisérletet vittem véghez és a nyert ered menyek arra utalnak, hogy a chloritpala alapanyaga nátriumban meg¬ lehetős bőtartalmu földpát. Végül említést tehetek, hogy a Baluna- liegy tetején a chlorit-palában rostos szövetű sötétzöld ásványokat talál¬ tam kiválva, melyek mikroskop alatt és sósavval megvizsgálva, chlorir- pikkelyeknek és calcitkeveréknek bizonyultak be s azon gondolatot ébresztik fel, mintha elmállott amphibol maradékai lennének. Nagy László. _Y. Jahrg. 1880. Nro. 6. — 7. FÖLDJANI KÖZLÖNY. (■ GEűLOGISCHE M1TTHEIL UN GÉN.) ABHANDLUNGEN. Neue petrographische Untersuchung dér trachylischen Gesteine dér Gegend von Rodna. Von Prof. Dr. Autón Koch. (Vorgetragen in dér Fachsitzung dér ung. geol. (íes. ani 2 Jani, 1880.) Mit (len trachytischen Gesteinen dér Gegend von Rodna bescbaí- tigten sich bereits rnebrere ausgezeichnete Petrograpken und Geologen, bisher untersuebte aber niemand noch allé Gesteine dér bisher bekaun- tenn Ausbruchpunkte. In den Sammlungen des siebenbürg. Museumver- eines siud diese trackytiscken Gesteine einestbeils dureh die Einsaium- lung von Dr. Fr. H e r b i c h und von mir selbst, andererseits dureh Ein- senduug einer Suite seitens dér Bergverwaltung von Rodna — welche von Herrn Bergingenieur Fr. Siissner gesammelt wurde — so gut ver- treten, dass trotz dér genaueren Bescbreibung einzelner Yorkommnisse icb es für niclit iiberflüssig erackte, nack Untersuchung sammtlicker Exemplare die Resultate übersicktlick zusammen zu stellen. Die mehr als 100 Stücke unserer Sammlung siud von wenigstens 30 verschiedenen Punkten dér Umgebung Rodna’s genommen, und wenn gleick bei einer Detailautnakme des Terrains sick noch einzelue Ausbruchsstellen fiúdén werden, so ist es dennoch kaum wahrsckeinliclp dass selbe einen von den bisherigen abweickenden Trackyttypus lieferu werden. Bevor icb die Resultate nieiner Untersuckungen vorlege, finde icli es für nothwendig, im Kurzen das Ergebniss dér bisherigen Untersu¬ ckungen darzustellen. Die erste fackmassige Mittheilung iiber die traekytiscken Ge¬ steine von Rodna fiúdén wir in Ereik, von Richtkofen’s bekannter treft- licken Abkandlung 1). Br. von Ricktkofen theilte einige trackytiscke Gesteine dér Gegend Rodna’s in seine Rhyolitkgruppe ein, so besonders die östlick von Szent György an dér Sokle des Szamosthales, ferner die im Uvatkale zwiscken Szent-József und Magúra kervortretenden erup- tiven Gesteine; wovon das letztere friiker für Gránit gekalten wurde. Das Gestein des Ilvathales rechnete er wegen des Reicktkumes dér aus dér felsitiscken Gruudmasse ausgesckiedenen Mineralien, dér sparlicken, aber grosse Krystalle bildenden Quarzes, des Sanidins, des sckwarzen Mag nesiaglimmers und besonders des Ampkibols, zu dér dritten natiirlicbe. ') Stiulien aus den ung? r. -siebenbürg. Trachytgebirgen. Jahrbuch d. k. k. geol. Reicksanstalt. XI 1860. 220 Gruppé dér Rhyolithe (p. 170.), dérén ahuliche bereits Beudant in Ingára beobacbtete und unter dem Namen „Porpbyre t achytique“ von den tibrigen Trachyten abgeschieden bat. I bér das Auftreten sagt von Richthofen (p. 197.), dass die máchtige Eruptivmassa von Ilva aus deui Eocengebirge olme Bildung von Reibungsbreccien hervorgebrocben, síeli darin gangartig verzweigt und von dem durehgebrochenen Gestein grosse Blöcke einscbliesst. Die iibrigen Trachyte von Rodna rechnet er zu den Grünsteintracbyten. II a u e r und S t a ebe 2) untersebeideu aus dér Gegend von Rodna bereits vier Trachytvarietaten : 1. jüngeren Quarztracbyt (d. i. Rhyo- lit), und zwar mit porzellanartiger Grundmasse, und recbneu hieher das Gestein von Szent-György ; 2. alteren Quarztracbyt (oder Dacit) mit granitoporpbyriscber Textur, indem sie das Gestein des Ilvatbales liieber recbneu ; 3. als ^eine Abanderung des Letzteren grünsteinartigen, ampbibolarmen Quarztracb) t (Griinsteindacit), weleber ausser dem sieben- biirgiseben Erzgebiete blos bier vorkömmt ; und 4. granitoporpbyriscbe Grünsteintraebyte, welcbe blos durcb den Mangel au Quarz sicli von vielen alteren granitoporphyriscben Quarztracbyten untersebeideu und in dér Gegend Rodna’s die grösste Rolle spielen. Nacb Fr. Posepny 3) bilden die Trachyte dér Gegend Rodna’s drei grosse Massen, und zwar : den Muutiele Górni, den Magúra maré und den Euncul und fand bereits Br. von Richthofen die Hauptmasse dér beiden erstereu aus Griinsteintrachyt bestehend, ausgenommen den (Quarztracbyt des Ilvatbales, welchen er spater Nevadit nannte4). Dicse Hauptmasseu sind an dér Grenze des Glimmerschiefers zwiscbeu die Eocenschichten eingekeilt, aber einzelne Vorposten reicben in Form kleiner tStöcke und Gangé tief in das Glimmerschiefergebirge hiúéin. Die von ihm ge- sammelten Gesteine untersucbte Dir. G. Tscbermak und erzielte wicbtige Resultate. Als mineralische Bestandtbeile fand er:a) glasigen triklinen Feld- spath,fiir dessen Bezeiebmmg Tscb. den Namen Mikrotin emptieldt gegenüber den mouoklinen Sanidin ; b) Quarz, c) Hornblende, d) Biotit. Als accesso- risebe Bestandtbeile werden vöm Djalu Búr lesi (Hr. Franz Siissner, den icb in Betreff dér Fundpunkte um Aufklárung ersuchte, tbeilte mir mit, dass ein Berg dieses Namens nicbt existirt, aber zwiscbeu den Orten Magúra Szt. József oder Pojana sammelte er in Gesellschaft von Fr. Posepny selbst den fraglicben Trachyt, und zwar in Valea Puriareti) 2) Geologie Siebenbiirgens. Wien, 1863. 3) Die eruptiven Gesteine dér Umgebung von ltodnn. Verhandl. dér k. k. geol. Reichsanstalt, 1865. XV. Bd. p. 168. *j Mittheilung an G. Rose. Zeitschrift d. deutschen geol. Gesellschaft. Bd. 16. 221 — erwábnt : Magnetit 0, in den Kliifteu des Tracbytes von Magúra mika Eisenglanzschuppen, in den Drusen aber aufgewacbsene Quarz- uud Fluorit-Krystállcben. Die ráumlich abgescbiedenen Dacite und An- desite konnten nacli P. uaeh dem Vorberrschen dér Hornblende oder des Biotites eingetheilt werden. Es íinden- sich Gesteine, in welcben beide zusammen vorkommen, und dicse sind dann dem Timazit Breithaupt’s und den Banatiten Cotta’s sebr ahnlich. lm Yalea Pojen kommr neben Horn- blendeandesit scbart abgegrenzt Biotitandesit mit wenig Hornblende vor ; in dér Umgebung dér Gruben ist nacb P. dér Biotitandesit das berrscbende G estein. Nacb C. D o e 1 1 e r’s Studien 3 * *) gebören sammtlicbe tracbytiscben Gesteine von Bodna zu den Andesiten, sind zum Tbeil Hornblende-, zum Teil Biotitandesite, und zum grössten Tbeil quarzlos. Quarzftibrender Ampliibolandesit ist das Gestein dér Kuppe Magúra mica zwiscben Ma¬ gúra und Szt. József. Quarzfübrende Biotitandesite kom mén bei Szt.-György bei dér Einmundung des Cormaja-Bacbes in die Szamos und bei dér Einmündung des Yal Magúra in das Cormaja-Tbal vor. Den Quarzan- desií des Ilvatbales zablt D. zu den granitoporpbyrischen Dacit-Varie- taten, er erwabnt unter den zusammensetzenden Mineralien aucb den Apátit und fand dessen Gruudmasse völlig mikrokrystallinisch. Eben C. Doelter 6) untersucbte spater zűr Bekraftigung des von Zirkel als selbststandige Tracbytspecies aufgestellten Propylites aufs Neue die Gesteine dér Gegend von Bodna und balt dafíir, dass einige Exemplare wirkliche Propylite (nacb dér Definition Zirkel’s) sind, wah- rend andere mebr dem Andesite sicb zuneigen, obne dass irgend eine dieser Typen rein vertreten ware (P. 13). Aus dem Tbale Valea Vinuluj bescbreibt er einen quarzfübrenden Ampliibolandesit mit sebr wenig Biotit; von Szt.-György und aus dem Cormaja-Thale stammende Gesteine balt er für wirklicben Propylit; den Quarzandesit des Ilvatbales balt Zirkel, dem D. davon zűr Ansicbt einsandte — selber für Propylit ; endlicb tindet er die Gruudmasse eines Amphibolandesites aus dem Izvor- tbale gauz krystalliniscb, glaubt ibn aber dennocb scbwerlicb zu den Propyliteu stellen zu kőimen. (P. 14 — 15). Endlicb scbrieb Prof. G. vöm Batb im Jabre 1879 7) auf Grund 3) Zűr Kenntniss dér quarzíührenden Andesite in Siebenbiirgen und Ungarn. Min. Mitth., gesamm. v. G. Tschermak 1873. p. 51 — 105. 6) Über das Vorkommen von Propylit und Andesit. in Siebenbürgen. Tscher- mak : Min. u. petrogr. Mitth. 1879. I. H. p. 13 — 14 7) Beisebericht über einige Theile des österr. ungar. Staates. Sitz.-Ber. dér niederrhein. Ges. f. Natúr- und Heilk. in Bonn. Sitz. vöm 7. Juli 1879. Separ.-Abdr. Pag. 139-141. einer von Herrn Süssner gescbenkten Sammlung iiber die Trachyte von Rodna. Die Andesite von Rodna bieten nacli Prof. v. Ratb eine grosse Mannigfaltigkeit dar; es finden sicb unter ihnen Gesteine, welcbe zu den sebönsten ibrer Art gebören, vovzugsweise ausgezeiebnet dnch írisebe bis 15 mm. grosse Plagioklase, welcbe sicb von dér Grundmasse prach- tigabboben. Die Farbe dér Rodnacr Andesite ist bald dnnkel, bald licbt zuweilen durcb reicblichen griineu Glimmer schön griinlicbgrau. Das Geftige bald gross-, bald kleinporpbyriscb, zuweilen fást körűig ersebei- nend. Nacli einer Analyse des Stud. L. Kiepenbeuer ist die Zusammen- stellung frischer Plagioklas-Krystalle : Kieselsáure . . 58.51 Kaik . . . . 1154 Thonerde . . 24.55 Nátron (nebst K ) 9.46 Trotz des bedeutenden Überscbusses, welcber wabrscbeinlicb aut die Kalkerde entfallt, lasst sicb kaum bezweiíeln, dass dér untersucbte Plagioklas ein Andesin ist. Die übrigen beobaebteten mineraliscben Gemengtbeile sind: Hornblende, sebr haufig kleine, sebeinbar bexagonale Saulén eines grünlicben Biotites, sparlicb Quarz , ein prismatisclies Krystallchen eines rőtben , stark durebsebeinenden, demantglánzenden Minerales — eingewacbsen. Die untersuehten Andesitproben stammen vöm „Kalkofenbruch“, von „Fer- diuandi" und vöm „Schlemmhaus“ und olme nabere Angabe des Fund- ortes allgemein von Rodna. Endlich wurden die merkwürdigen Breccien- bildungen von „Neu-Nepomuk“ und „Zappeter11 kurz besebrieben. * * * Icb kaim nun zűr Mittbeilung dér Resultate meiner Untersucbun- gen iibergehen, wobei icb gerne hervorhebe, dass bei dér Praparirung und Bearbeitung des reicben Materiales mein Assistent, Hr. Dr. Georg P r i m i c s, fleissig mitwirkte. Sammtliche trachytiscbe Gesteine dieser Gegend können im Allgemciuen wirklicb in zwei grosse Gruppén ein- getbeilt werden, in jene dér Quarzandesite (Dacite) und in die dér An¬ desite, innerbalb welcber die weitere Unterabtheilung nach dér minera¬ liscben Zusammensetzung, nacb den Zustanden dér Modificirung und gauz untergeordnet nacb den Texturverbaltnissen bewerkstelligt werden kaun. Darnacb würde die Eintbeilung dér Andesite Rodna’s die folgende sein : A) Quarzandesite (Dacite). 1. Normale, etwas grünsteinartige, grauitoporphyrisebe ; 2. Rhyolitisch moditícirte; 3. Griinstein-Moditicationen. 223 B ) A n d e 8 i t e : 1. Ampbibolandesite mit Spuren von Biotit, a) normale, b) Grüustein-Modificatiouen ; 2. Amphibo ! -Angit- Andesite in normalem Zustande ; 3. Biotit-Ampbibol-Andesite : a) normale, b) Griinstein-Moditicationen. A, ) Normáléi', g r a n i t o p o r p h y r i s c h e r Quarza n d e s i t. Hieher gehört das so ott erwahnte und beschriebene Gestein des Ilvathales von dér Kuppe Magúra mika, zu dessen bisberiger Bescbrei- bung ick noch hinzuíiigen kann, dass dér Feldspatb nach Prof. Szabó’s Metbode untersucht, als ein zum Labradorit hinneigendes Andesin sieti erwies ; ferner, dass die Grundmasse des Gesteins sicli ábnlich verbielt, und blos bei dér III. Probe eine starkere K.-Farbung zeigte, woraus mán sebiiessen kann, dass die Grundmasse aucb einen K.-reicberen Feldspatb eutbalten müsse. Das Gestein ist im Übrigen mancbem grani- toporphyrisebeu Ylegyásza-Daciten ganz ahnlicb. A2) Rbyolitbiscb e Q u a rzandesi t e. Hieber recbne icb : a) das an dér Mündung des Cormajatbales, knapp an dér Strasse ; b) das in dér Yal Maguri — und e) das naber zu Maier austebende Gestein. Allén dreieu géméin ist die porzellanartige dichte, maii kann sagen, hornsteinartige Grundmasse, dessen Farbe von grünlichweiss bis ascbgrau wechselt, mancbmal aber dureb ausgesebie- denes Eisenoxydbydrat aucb gelblicbbraun gefárbt erscheint. Mit íreiem Auge betraebtet, leüt hten die in dér Grundmasse reicblieb ausgeschiedenen Quarzkrystallcben (gerundete P-Gestalten) am meisten bervor, und errei- clien ott 5 Mm. Durcbmesser ; daueben ersebeinen aucb die graulicb- griinen bis duukel-olivengrünen Biotitlamellen bald liautig, bald spar- licber, die grösseren (4 — 5 Mm. im Durcbmesser) mit ausgezackten Rán- dern, die kleineren in secbsseitigen Formen ; wahrend die sparlicb ausgeschiedenen, dér Grundmasse abnlicb gefarbteu Feldspatbkiystall- cben nur in solchen Exemplaren auffallen, in welcben sie dureb Eisen- rost braunlicbrotb gefarbt werden. Sebr sparlicb zerstreut fand icb in dem Gestein dér Fundstelle a): rőtbe Granatkörner von Stecknadelkopí- Grösse, in eiuigen Exemplaren endlicb ragten einige bis 1 Mm. grosse Magnetit 0 aus dér Grundmasse beraus. 224 Die mittlere Diclite dieser Gesteine betragt 2*58. Dér Feldspath envies sich in dér Szabó’schcn Flamuienprobe al.s Andesin. Die Grund- niasse des Gesteins schmolz etwas schwerer, zeiute scliwachere Na-, aber s tarkőre K.-Fárbuug in dér dritten Probe, woraus mán einersets auf das Yorhandensein eines K -reieberen Feldspathes, andererseits anf fein eingesprengte freie SiO2 schliessen dürfte. Filter dem Mikroseope zeigt die Grundmasse mikrokrystalliniscbe Struktur, und in einigen Exemplaren bemerkt mán in Folge dér kreis- íörmigen Gruppirungen dér Zersetzungsprodukte und Einseldiis.se Spuren einer mikrosphaerulithischen Struktur. In den wasserklaren Grundmassen sieht mán sehr bániig Gasporen, ziemlich hantig- Fliissigkeitseinsehliis.se, aber keine Glaseinschlüsse. Die ausgeschiedenen wasserklaren Quarz- krystallschnitte enthalten dieselben Einschliisse, dér Feldspath erweist sich als Plagioklas mit breiten Zwillingslamellen, die Spalten sind öfters mit Eiseurost ausgefiillt. Dér Piotit zeigt sich in sparlichen gelblichen Fetzen, daneben erscheinen bie und da grasgriine, faserige Hornblende- Bruchstücke. Wcnige wasserklare Nadeln in dér Grundmasse dürften Apátit sein ; Magnetit fehlt in den lichten Varietaten giinzlich, in den dunkleren kommen wenige, aber ziemlich grosse Körner und Krystall- schnitte durch Eiseurost umrahmt vor. A3) Quarzan desite in G r ii n s t ei n - M o d ifi eat i<> n. Hieher kát n ieh in erster Keibe einen grossporphyi’ischen Andesit rechneu, welcher gleich unterhalb dér Teufelsscklucht im Izvortbale einen schmalen Gang bildet. In dessen griinlichgrauer Grundmasse erscheinen neben bedeutend grossen gelblichen oder íleischrothen glasigen Plagio- klaskrystallen etwas ölgriiner Biotit und Hornblende; ferner sparlich einige kleine Quarzkörner. Hieher gehört. weiter aueh das an dér Mün- dung dér V a 1 e a-V i n u l u j-Thales anstehende, sehr schöne grobpor- jihyrisehe Gestein, welches eigentlich einen Übergang vöm normalen Andesit in den vollkommcn griinsteinartigen reprásentirt. In seiner lieh- ten oder dunklen aschgrauen Grundmasse sind bis 18 Mm. lángé und 10 Mm. brcite, weisse glasige Plagioklas-Ivrystalle reichlich, sechsseitige kurze Saulchen oder Lamellen von braunlichgrünem Biotit sparlicher und grünliche Hornblendenadelu sparlich ausgeschieden, wozu sich nocb liau- íige Pyritkörner gesellen. Die Diclite betragt 2.65. Dér Plagioklas envies sich nach dér Szabó’schen Probe als Andesin, welcher gégén den Labra¬ dort binneig und die Grundmasse verhielt sich beinahe ganz ahnlich. Filter dem Mikroskope envies sich die Grundmasse mikrokrystalli nisch, ganz trei von Glashasis, die Hornblende und dér Biotit zeigt 225 sicb in eine gelblichgriine chloritische Substauz umgeándert, nur die Kérné dér grössten Hornblendeschnitte sind noch gelblicbbraau. Ausser den schönen typiscben Plagioklasen erscheinen ziemlicb viele Quarzkörner mit winzigen Gasporen- und Fliíssigkeitseinschlüssen. Ebeníalls aus dem V. Vinuluj, aber von einem höher liegenden Gangé stammt ein mittelporphyrisches Gestein mit dimkelgrauer Grund¬ masse, dessen genaue Besebreibuug bereits C. Dölter *) gab, woraus zu er seben ist, dass es wesentlich ganz áhnlich dem vorigen zusa nmen - gesetzt sei. B. , . a Normáléi' A m p h i b o 1 a n d e s i t m i t S p u r e n v o n B i o t i t. Ilieher reehne ich in erster Reibe das Gestein des oberbalb Meier steil sicli erhebenden Magúra Porcului als typischesten normalen Andesit dér Gegend Eodna’s, welcher den entsprecbenden Gesteinen des Hargita ganz abnlich ist. — Das ziemlicb augegriffene Gestein besitzt eine graulicbbraune matté Grundmasse, aus welcber die Krystall- scbnitte des weissen verwitterten, mattén Plagioklases porpbyriscb aus- gescbieden sind ; dabei erscbeinen didit eingestreute, kleine glanzende scbwarze Hornblendenadeln, wahrend die Wande dér Porén undHöblun- gen mit asebgrauem Hyalith iiberzogen sind. Die Dicbte des Gesteins betrágt 2*65. Dér Feldspatb erwies sicb als Andesin, zum Labradorit binneigend. Unter dem Mikroskope treten aus dér mosaikartigen Grund¬ masse mit Spuren von Glasbasis, die braunlicbgelben typiscben Horn¬ blendeschnitte mit sebwarzer Umrandung am meisten liervor, die Plagi- oklasscbnitte besitzen wenig Zwillingslamellen ; Magnetit-Körner und O-Scbnitte zeigen sicb in grosser Menge. Hieher gehört ferner das Gestein von dér „F untina Haue r i“, in dessen rostbrauner, verwitterter mattén Grundmasse ausser klemen Plagioklas-Körnern ziemlicb grosse scbwarze glanzende Hornblendesau- len auffallen, welcbe aber ziemlicb zerstreut sin d. D i c b t e 2*66. Unter dem Mikroskop zeigt sicb die Grundmasse als ein Mosaik kleinerer und grösserer Plagioklaskrystallcken mit eingezwangter wenig Glasbasis und sebr reicblichem Eisenrostnetze. Ausgescbieden sieht maim grasgrüne Hornblendeschnitte mit Umrandung und Adern von Eisenrost. dérén Dichroismus bedeutend ist und welcbe deutlicbe Spaltuugsricb- tungen entbalten, welcbe alsó nicht sebr von dér normalen vulkanischen Hornblende abweichen, die grösseren Plagioklasscbnitte zeigen nur wc- nige und breite Zwillingsstreifen, die Magnetitkörner sind mit reicbli¬ chem Eisenrost umgeben. *) Oben unter 6) zitirte Mitth. Földtani Közi. X. évf. 10 226 Ein dritter Fundort ist die arn Eingange des Isvorthales bei A 1 1- R o d n a befindliche Sagemühl e, wo dér Andesit einen inachtigen Gang im Glimmerscliiefer bildet und in Formeiner ziemlich grosseu Felsen- partie auftritt. In dér aschgrauen Grundmasse des Gesteins siud raileh- weisse kleine Plagioklaskrystallchen und glanzend scbwarze diinne Iíorn- blendenade n ziemlich dicbt ausgescbieden. Unter dem Mikroskop sieht mann in dér ans dem Mosaik kleiner Plagioklaskörnchen, mit wenig glasiger Basis bestelienden Grundmasse gelblichgrüue zum Tlieil umge- anderte Ilornblende, gewöhnlicb uoch mit einem braunlichgelben nor¬ málén Kern, dann neben vielen Magnetitkörnern auch Spuren von Bio- tit, endlicb die Plagioklasscbnitte, mit wenigen breiten Zwillingsstreiíen. Dieses Gestein repraseutirt alsó bereits den Übergang in die Grünstein- modifieationeu. Dér Feldspatb verbieP sich aus allén dreien gleicb als Andesin, weleher zum Labradorit hinneigt. — Die Grundmasse verkielt sich beinabe ganz abnlich, woraus maii auí die Zusammensetzung aus demselben Feldspatb schliessen kann. B. j . b. A mpb i b ol a n des it in Grün s t e i n-Mo d ifi c ~ i i,o n. Hieber kann icb ein Gestein von Ilva mika rechneu, vvelches Dr. Fr. Herbicb sammelte. Aus dér graulichgrüneu írischeu, dichten Grund¬ masse treten wenige, aber ziemlich grosse, milchweisse Plagioklaskry- stalle, mittelgrosse, braunlicbscbwarze, matté Amphibol-Krystall-Brucb- stiicke und bie und da ein Pyritkorn bervor. Dér Feldspath erwies sich in dér Flammenprobe als Oligoklas ; die Grundmasse zeigte sebwácbere Alkalireaktion, schmolz aber nocb leichter Unter dem Mikroskop sieht mán in dér mosaikahnlichen mikro- krystalliniscben Grundmasse grasgriine, cbloritische Hornblende mit feintaseriger Struktur und schwachem Dicbroismus und auch in dér Grundmasse sind kleine Fasern und Partikéin davon dicbt zerstreut, wie dies bei dem Ampbibol dér Griinsteine allgemein zu beobachten ist. Plagioklas zeigt nicbts auftalleudes, Magnetit teblt. Ebeníalls aus dem Ilvathale besitzen wir einen von Dr. Herbicb gesammelten beinabe dichten Grünsteinandesit, dér aber dieselbe mi- neraliscbe Zusammensetzung und Mikrostruktur aut'weist. B 2. Kormaler A m p b i b o 1-A u g i t-A n d e s i t. Hieber kaim icb Gesteine zweier Fundorte recbnen. Bei Alt- Rodna, am 1. liter dér Szamos befindet sich dér Őrt Zsigyel, dessen Gestein mit ireiem Auge beseben, als ein dichtes diorit-artiges Ge- menge von milebweissen Plagioklas-Körnern und Krystallen und von 211 schwarzen glanzeuden Hornblendenadeln erscheint, und nur unter dér Loupe betrachtet, bemerkt mán aucb etwas lichtgraue Grundmasse. Dér Feldspath verhielt síeli wie Andesin, die Grundmasse beinalie so. Un¬ ter dem Mikroskop zeigt sicb die Grundmasse als cin Aggregül von klemen Plagioklasnadeln und Lamellen mit sebr wenig glasiger Basis, und darin erscheint gelblichgriine, zum Tlieil cliloritische TTornblende, öfters nocb mit dunkler Umrandung, ferner mit Magnetitkörnern er- tiillte, hell-gelbliche Augitscbnitte in geringerer Menge, viele Magnetit- körner und 0. Schnitte ; endlich aucb nocb eiuige Biotit-Fetzen. Das Gestein dieses Fundortes bildet alsó eiuen Übergang in die Grünstein- Modification. Diebte 2*72. Von Fr Herbicb gesammelt besitzen wir nocb eiuige Exemplare aus dem Izvorthale, welebe eineu abnlicben Habitus besitzen und aucb im Dünnschliff dasselbe Bild zeigen, nur dass dér Ampbibol bier kaum verandert erscheint, indem er grünlicb gelbbraun von Farbe, stark dich- roistiscb ist, scbarfe Spaltungsrichtungen und eine dunkle Umrandung zeigt. B. 3. a. B i o t i t-A m p b i b o 1-A n d e si t i n ziemlicb norm a- len Z us t a nd. Hieber können die Gesteine dreier Punkte gerecbnet werden. 1 . Fin von Dr. Herbicb aus dem C orm a j a t b a 1 mitgebrachtes Gestein mit grobporphyriseber Textur, in dessen dunkel-aschgrauer oder leberbraunlicber Grundmasse mittelgrosse oder bedeutend grosse, milcb- weisse Plagioklas-Krystalle sparlieb, kleine glanzend scbwarze, seclissei- tige Lamellen von Biotit didit, endlich grünliehschwarze, weniger glan- zende Ampbibol-Saulchen seltener ausgeschieden sind. Unter dem Mi¬ kroskop erscheint die Grundmasse als ein Aggregat kleiner Plagioklas- Krystallchen ölnie bemerkbarer glasiger Basis, die grasgriine Hornblende mit dunkler Umrandung ist in ziemlicb normalen Zustande; grosse Bio- tit-Scbnitte, erfüllt mit Magnetit, zeigen sicb weniger hantig. 2. Das Gestein des Csór o j-Berges, welcbes Fr. Süssner sam- melte, ist ebentalls grossporphyrisch, in dessen ascbgrauer Grundmasse grosse milchweisse Plagioklas-Krystalle und braunlicbgrüue Biotit- Saulchen- und Schuppen auffallen. Unter dem Mikroskop erscheint die Grundmasse íeinkörnig, mikrofelsitiscb mit Spuren von apolarem Glas, und darin siebt mán ausser den grossen Biotit-Schnitten kleinere griine Amphibole, sebr kleine Magnetit-Körner, scböue grosse Plagioklas-Ivry- stallschnitte mit diinnen und dicbten Zwillingsstreifen, endlich aucb eiuige winzige wasserklare Quarzkörnchen. 1(3* 228 3. Das Gestem des Tyabu d e b r e c zeni genaunten Ortes ist seinem Aeusseren nach ganz identisch mit dem friiberen Gestein, in Folge dér tompackbraimen Farbe des Biotites und des mekr verwitter- ten Zustandes ist die Grundmasse mebr fald. Unter dem Mikroskop zeigt es auch dasselbe Bild, aber die winzigen Quarzkörnchen zeigen sich haufiger. Dér Feldspath aller drei Gesteine wurde nach dér Szabó’schen Methodc gepriift und fiir Oligoklas beíunden, welcher zum Andesite bin- ueigt. Die Grundmasse dieser Gesteine schmolz etwas schwerer und zeigte schwacbere Alkalifarbung. Aus dem Gesagten gebt hervor, dass das Gestein dieser drei Punkte eigentlicb ebenfalls Übergange in die Griinsteinandesite repre- sentirt, zum Tlieil aueb in den Quarzandesit, alsó für einen ganz nor¬ malen Biotit-Ampkibolandesit nieht gebalten werden kaim. Dies ist iib- rígens ein allgemeiner Zug dér Andesite dér Gegend Rodna. B. 3 . b. Biotit-Amphibol-Andesit, Gr r ü n s t e i n -M o d i- f i c a t i o n . Aueb in diesen Gesteiuen kommen dieselben Gemengtlieile vor, wie bei den friiheren, aber sowokl dér Biotit, als auch dér Ampbibol babén vollkommene Umwandlung erlitteu, indem sie in eine gelblicbgrüne, we- nig dicbroistisehe, spaltenlose, lamellare oder gefaserte Substanz über- gingen, welehe ausserdem stark zersplittert und in kleiuste Theilehen zerspalten ist. Dér Magnetit wird zum grössten Tlieil durch Pyrit ersetzt. Die Grundmasse ist im Allgemeinem mikrokrystallinisch oder mikrofel- sitiseh olme bemerkbarer Glasbasis, darin bemerkt mán unter dem Mikros¬ kop ott aueb kleiue Quarzkörneben. Dér Feldspath erwies sieh, nach dér Szabó’scben Metbode gepriift, Allgemein als Oligoklas, manchmal zum Andesin binneigend; die Grundmasse sebmilzt sebwerer und zeigt schwá- cbere Alkalifarbung dér Flamme. Die hielier gebörigen Gesteine treten liauptsaeblicb um den Gru- ben herum auf, indem sie die krystalliniscbcn Sehiefer in Form von Gangén dielit durebsetzen. Die bei den Gruben auftretenden Gesteine sind vollkommene Griinsteinandesite, besitzen eine ins griinliche neigende dnnkelgraue oder eine lickte grauliebgrüne Grundmasse, aus welcher klei- nerc oder grössere Krystalle des weissen glasigen Plagioklases und dér liaufig eingesprengte Pyrit am meisten bervortreten ; wahrend die braun- licbgriiuen Biotit-Blattcken und die braunen, schwach glánzenden Ampbi- bolnadeln nur unter dér Loupe auffallen. Ein sehr seboues mittelpor- phyriscbes Gestein ist das aus dem Amalia-Stollen herriibrende Griiusteinaudesit mit duuke) griinlicbgrauer írischer Grimdmas.se ; ferner dér bei dér unteren Grubenschneide ansteheude Andesit mit griinlicher brauner matter Grundmasse, aus welcher mittelgrosse, manchmal aucb bedeutende weisse, glasige Plagioklas-Krystalle, duukel olivengrüne Bi- otit-Scbüppen, wenige Ampbibolnadelu und sebr untergeorduet aucb einzelne winzige Quarzkörner ausgeschieden sind, wodnreh er cinen Fber- gang in den Grünstein-Quarzandesit reprasentirt. Audi aus dem Zsigyel babén wir ein hieber gehüriges G estein, welcbes mittelporphyriscb, bereits etwas verwittert ist, aus dessen ascli- grauer matter Grudmasse viele, ziemlicb grosse gelblicbweisse, matté Plagioklas-Krystalle und sparlicber schwarzbraune mittel grosse hexago- nale Biotitblattcben und kurze Sáulcben liervortreten, wabrend verwit- terte, sebr kleine Ampbibolnadelu nur spurenweise ersebeinen. Die aus dem F er dinandstolle n, in naebster Beriihrung mit dem Erzstock, stammenden Gesteine sind kleiu — bis mittelporhy- riscb, verwittert, aus dérén liebt-graul ieligr iiner matter Grundmasse kleine und mittelgrosse glanzlose Plagioklas-Kryst dle, durch Eisenrost gelb gefarbt, sparsam, grünlicbbraune Biotit-Blattcben und Ampbibol- nadeln nocb sparlicber ausgeschieden ersebeinen; wabrend Pyrit-Ivrys- tallcben (gerieftflacbige coOco) und mauebmal aucb Spbalerit - Körner didit eingesprengt sind. Filter dem Mikroskop sielit mán in dér mikro- krystallinischen Grundmasse aucb nocb kleine, sparsam eingestreute, wasserklare Quavzkörncben, so dass alsó aucb diese Gesteine Übergange in den Grünstein-Quarzandesit bilden. Ilidéin wir die Resultate dér bisberigen Untersucbung nocb einmal iiberblicken, kann mán in Betreff die Andesite dér Gegend Rodna’s im Allgemeinen aussagen : a) dass wabrend ein Tlieil durcb reicblicbe Quarzausscbeidung cbarakterisirt ist, dér grösste Tlieil nur mikrosko- piscb winzige Körncben davon entbált, und nur cin kleiner Tlieil ganz quarzlos erscbeint; b) dass dér vollkommen normale Andesit (von Ty- pus dér Hargita-Andesite) sebr selten auftritt ; am meisten herrschen solcbe Abánderungen vor, welclie in den verscbiedensten Stadien des Überganges vöm normálén in den Griinsteiu- Andesit sich betűiden ; und schon diesel- Umstand spricbt gégén jene Auffassung, nach welcber die wirklichen Griinsteiu- Andesite als besondere Gesteinsart untéi* dem Namen „Propylit“ von den normalen Andesiten abgetrennt werden könnten. 230 Eruptivgesteine aus dem Comitate Szörény. Von Hn?o Steril. (Vorgetragen in dér Sitzung dér ung. geol. (resellsch. am 7. April 1880.) I. Trachy t e. Bei Gelegenheit einer geologiscken Aufnahme (1879) im Comitate Szörény, sannnelte Herr .Tulius H a 1 a v á t s von drei verschiedenen, zum Theile bisher unbekannten Localitaten Gesteine eruptiver Natúr Q, zu dérén petrographischen Untersuehung dér genannte Herr mich freund- lichst anbot. lm Folgenden erlaube ich mir min die Resultate meiner Unter- suchung mitzutheilen. Das erste diesel* Gesteine kommt im nördlicken Scliieíerzuge (Glimmerscbiefer), u. zw. N. von Patt a s im Ne r a thai e vor, und von diesem Gesteine sagt bekanntlicb S c li 1 o enbaeh 2) Folgendes : „Sie bilden an dér Nera zwar keinen massiven Stock, aber doch klei- nere Felskuppen. Sie bestehen aus einer oft mit Schwefelkies durch- setzten, grauen, grünlich verwitternden Grundmasse, in welcher zabl reiehe, sehr deutliche, hellgelbbraune oder weisslicbe Feldspath-Krystalle von massiger Grösse, sehr wenig Quarz und Glimmer, aber ott viele Hornblende-Krystalle liegen. Da dér Feldspath vorwiegend Sanidin zu sein scheint, so dürften diese Gesteine den von kiér bisher nicht gekann- ten Trachyten anzureihen sein.u I kis Gestein hat in dér That ein trachytisches Aussehen ; die Structur ist porphyrisch ; in graulicher, felsiiischer Grundmasse sind gut crhaltener Feldspath in überwiegender Menge, ferner schwarze Minera- lien verschiedenen Aussehens, wie auch untergeordnet Quarz eingebet tét. Dér Feldspath ist theils in gut ausgebildeten Krystallen, theils in Körnern verschiedener Grösse vorkanden, er ist zumeist weiss, aut dér Spaltungs- wie auch aut dér Bruchflache schön glánzend, haufig ist er glasig, dem Sanidin gleich ; Zwilligsstreifen sind bei vielen Krystallen sehr schön siehtbar ; in einigeu Fallen besitzt er blatterige Struktur Untéi* dem Mikyoskop sielit maii den Feldspath in grosseu, durchsich- tigen Krystalldurchschnitten, oder in kleineren Körnern, in weleh’ letz terei* Form er mit Quarz und mit Theilen eines gelblich grüuen Mine- rals vereint die mikrokrystallinische Grundmasse bildet. Dér Feldspath ist so verschieden erhalten, dass mán vöm írischesten bis ganz zum ') S. Földtani Közlöny X. (1880) Jabrg. p l-r>8. 2) Verhandlungen d. k. k. geol. Reichsanstalt. Jahrg. 1869 p. 214. kaolinartig ver wit tértén, stuíenweise Übergánge findet; dér grösste Theil ist jedoch frisch, und sind schon an vielen irn einfachen Lichte Zwil- liugsstreifen sichtbar, im polarisirten Lichte aber erweisen sich die meisten sowohl durch ihre schöne Zwillingsstreiíung, als aucli durch die Erganzungstarben als Plagioklas : die optischen Eigenschaften vie- ler kleiuer, sehr frischer Krystalle lassen die Anwesenheit von Ortho- klas vermutben, bei einigen Plagioklasen gelang es mir ebenfalls eine genügende Orientirung zu bekommen, in welchem Falle diese die Extinc- tionszalden des Oligoklas-Andesin gabeu ; die Flammenreaktion nach dér Szabó’schen Methode ergab sowohl fiir die glasigen als auch fúr die weisslichen Feldspathe in allén Fallen Andesin. Kálium Feld- spath Hess sich durch die Flammenreaktion nicht nachweisen. Au Inter- positioneu ist dér Feldspath arm und euthalt er ausser einem schönen Amphibol-Einschluss nichts Erwahnenswerthes. Die schwarzen Gemengtheile gehören, wie schon erwahnt, mehre- ren Mineralien an ; gut erhaltene, schöu glanzende A m p h i b o 1 pris- men sind in grosser Zahl vorhanden, ferner steatitartige Biotit- Krystalle, bei denen zumeist die Umwaudlung auch nach innen vor- geschritten, so dass in ihnen mit dér Loupe kaum mehr ein schwarzer Kern zu seben ist. Unter dem Mikroskop zeigt dér Amphibol griinliche Krystalldurchschnitte, in welchen die ihn charakterisirenden rhombischen Felder ott sichtbar sind. Dér B i o t i t ist, zwei grössere Lamelleu mit wellenförmiger Oberflache ausgenommen, uur mehr in gelblich-braunen Splittern sichtbar und ist in Folge seiner Weichheit nur in geringer Menge in den Dünnschliff gelangt. Ausser schwarzlichen Amphibol und Biotit kommen noch im G estein zerstreut metallglanzende schwarze Kör¬ nél- von verschiedener Grösse vor, welche in dér Boraxperle sich als Haematit erwieseu ; unter dem Mikroskope erscheinen zwei Körner dieses Minerals als rothe Flecken. Quarz ist ni grösseren und kleine- ren, zumeist wasserhellen Körnern in nicht allzugrosser Zahl vorhan¬ den. Er enthalt sehr wenig Flüssigkeits-Einschlüsse, in einigen Fallen auch solche mit beweglicher Libelle ; von seinen testen Einschliissen ist nur dér Apátit erwahnenswerth, welcher sonst in den hexagonalen Durchschuitten in dér Grnndmasse nicht selten ist. Magnetit-Körner hű¬ den sich aber sehr untergeorduet. Dér von Schloeubach erwahnte Pyrit fehlt in den von mir uutersuchten Handstiicken ganzlich. Die wesentlichen Bestandtheile dieses Gesteines sind denniach : Andesin, Biotit, Amphibol und Quarz, in Folge dessen die¬ ses Gestein, in Anbetracht seiner Struktur, des sanidinartigen Feld- spathes und dér weiter untén noch anzuführenden Grunde, dér Biotit- Andesin-Quarz-Trachyten anzureihen ist. 232 Das zweite Gesteins-Exemplar stammt SW. von L a p u s u y i s e 1 in eineni vöm Kraku Fieczi S. berabziebenden Graben bér, wo es in dér oberen Gneissgruppe des siidlicben Scbieferzuges liegt. Griinlicb-graues Gestein von sebr scböner porpbyriscber Struktur; letzteres bervorgernfen durcb grosse Feldspathe, welehe in dér nabezu körnigen Grundmasse in grosser Menge in scbönen und olt gut aus- nebmbaren Krystallen sitzen ; Zwillingsstreifen sind an vielen Krystal- leu scbon mit freiem Auge sebr gut sichtbar. Mikroskopiscb sind noeb ausnebmbar kleine scliwarze, minderglanzende A m p b i b o 1 e, wenig Bi o t it- S c b upp eb e n mid viele kleine Magn éti t-Kryst allé in ot’t gut ausuebmbareu Octaederen, wie aucb das scbon vöm Gesteine des Neratbales erwahute Haematit. Filter dem Mikroskop zeigt die Grundmasse keinen ausgepragten Charakter : ansebeinend cin Übergang zu dér mikro felsitiscben Grund¬ masse. Die Gemengtbeile sind in dér Grundmasse in grossen, zumeist gut ausgebildeten Krystallen ausgesebieden, unter ibnen an erster Stelle dér Feldspatb, weleben wir bier aucb in verseliiedenem Erbaltungszu- stande antreffeu. Dér grösste Tbeil ist triklinischer Feldspatb, bei einigen war die Extinction sebr gut zu bestimmen, und stimmte mit dem Resultate dér Flammenreaktion, welcbe typiseben A n d e s i n ergab, völlig tiberein. Es gibt aber ausser diesen, in genügender Menge, kleinere trisebe Kry- stalle, dérén optisebes Verhalten auí Ortboklas scbliessen lasst, was aber durcb die Flamme nicbt nacbweisbar war. Dér Feldspatb ist reicb an Glas - Einschliissen, andere luterpositionen feblen ihm sozusagen ganzlicb. Neben den grösseren und kleineren Feldspatb-Krystalle ist sodann in nicbt viel geringerer Menge, als zweiter Gemengtbeil, Ampbibol vor- handen, n. zw. in ziemlicb grossen prismatischen Durchscbnitten oder in grösseren und kleineren Lamellen, in versebiedeuen Stadien dér Chlori- tisirung. Zu erwabnen ist bier noeb, dass beinabe jeder ehloritische Am¬ pbibol in versebieden grossem Grade als Ausscheiduugs-Product Calcit entbalt, weleher an maueben Stellen die Ampbibol-Substanz ganzlicb ver- drangte. Calcit kornmt noeb sebeiubar selbststandig vor, d. h. nicbt im chloritiscben Ampbibol oder in dessen Gestalt; in diesen Fallen ist es warscbeiulich, dass er von den umgebenden Feldspatben ausgesebie¬ den ist. Ausserdem sieht mán im Sebliffe noeb gelblicb-brauue oder griin- liclie B i o t i t -Lamellen und Schuppen, wohl in minderer Zabl, als ilie Hornblende ; aber eine grosse Menge kleiuer blatterig-ckloritisclier Lamellen weisen genügsam darauf kin, dass dér Biotit auch in betracht- licher Menge vorhanden war. Als wesentlicher Gemengtkeil finden sich noeli in nicbt geringer Menge kleiuere und grössere Quarz-Ivö r ne r ; Magú étit - Krystall-Durckscknitte sind sowohl in dér Grundraas.se, als auch in deu Gemengtheilen nicbt selten. Das Lapusnyiseler Gestein entkalt derauach folgende wesentliche Gemegtheile : Andesiu, Amphibol, Biotit und Quarz; in An- betracht dieser Gemeugtheile rauss icb dieses Gestein fúr eine wenig grünsteinartige Moditication des eben beschriebenen Gesteiues von Pattas haltén. Diesen zwei Fundorten reiht sich ein dritter an. Herr Chefgeologe J. Böckh ist. gelegentlich seiner 1879-jahrigen geol. Aufnahrae im Comitate Szörény, in dér nachsten Nachbarschaft von Pattas in Prigor (unmittelbar hinter dér Kirche), an dér Grenze dér tertiaren Ablageruugen und des Glimmergneisses, auf ein sehr zersetzt aussehendes Gestein gestossen, welches dórt in kaum wahrnehrabarer Masse wohl im Gneisse, aber von den tertiaren Schichten nicbt weiter als 3 — 4 Fuss entfernt entsteht. Herr Böckh war so freundlich, mir die gc- sammelteu Exemplare zűr Untersuchung zu iiberlassen. Das Gestein ist grünlick-schwarz, zeigt eine vorgeschrittene Stufe dér Verwitterung derraassen, dass ein Exemplar dem Zerfallen nahe ist ; die übrigen sind etwas fester, so dass es mir auch gelang, von densel- ben brauchbare Dünnschliffe zu verfertigen. Beim ersten Anblicke scheint das Gestein von körniger Struktur und sind seine Gemeugtheile nicbt unterscheidbar, aber mit dér Loupe betrachtct zeigt er porphyrische Struktur, namentlich auf frischer Bruchflache, wo unter anderen gut. zu unterscheiden sind : kleinere und grössere F e I d s p ath-Kr y s- t a 1 1 e. Die Feldspathe sind von zweierlei Farbe, grüue und weisse ; die ersteren in geringer Menge und im Allgemeinen frischer, als die letzte- ren, welche zumeist kaolinisch sind; unter den grünlichen finden sich manche, an deneu Spuren von Zwillingsstreifuug zu erkenfteu sind, letz- tere zeigen in dér Flammenreaktion nahezu das Verhalten vöm Ande- sin, und stimmen mit diesen auch die noch bestimmbaren weissen Feldspathe überein. Unter dem Mikroskope erscheint die Grundmasse zwischen mikro- f'elsitisch und mikrokrystallinisch, stellenweise ist sie kiér auch glasig und erinnert sehr lebhaft an die Grundmasse des Lapusnyiseler Gestei¬ ues. Die ausgeschiedenen Gemeugtheile sind in sehr schlecht erkalte- nein Zustande und tritt in erster Beibe dér Feldspath in Vordergrund, 234 welcher iu verscliieden grossen Krystall-Durchschnitten vorhanden ist. Ich íand iu mehreren Diinnschlitfen unter den grössereu Krystallen nur einen einzigen etwas frischen, dessen optisches Verhalten den Orthok- las nicht ausschliesst ; einzelne kleinere Krystallchen lasseu auch au sich Zwillingsstreifung erkennen. Neben dem Feldspath finden sich in grosser Menge grünliche Gemengtlieile, entsprechend dér chloritisehen Modifica- tion des Ampbibols und des Biotits; ersterer zeigt meistens pris- m atis eb e D ur c b seb nitte. Calcit-Ausscbeidung konmit im Amphibole bier und da auch vor, aber bei Weitem nicht in so grossem Masse, als dies ira Gesteine von Lapusnyiseh Erwabnenswerth ist bier auch in einem Ampbibol-Krystall jenes nicht naher bestimmbare glimmerart’ge Mineral, dessen ich schon iu einer íriiheren Abhandlung *) kurz gedaebte. Als liaufige Einschlüsse des Ampbibols sind nette Apatit-Hexagone zu erwahnen. Bio ti t in nicht viel geringerer Menge als dér Amphibol, zumeist in Lamellen, welehe grössten Theils in Zersetzung begriífen sind, als Einscbluss einer Lamelle kommt ein sebr schöner und reiner Quarz-Korn vor. Mag- netit ist in Körnern und Krystalldurchschnitten ziemlich baufig. Nach all dem Gesagten finden wir iu dem Gesteine von Prigor übereinstimmend mit den früberen die folgenden wesentlicben Gemeng- tbeile : Andesin, Amphibol, B i o ti t und Quar z, und ist er, sein erwahntes Vorkommen aueli in Betracbt gezogen, zu denselben zu rech- nen als die von Pattas und Lapusnyisel. Es sei mir noch gestattet, um zu erwahnen, dass Herr Chefgeologe Böckh in den beuachbarten tertiaren Scbichten auf zwei Orten Tra eb yt- t u f e íand, dérén Vorkommen sowobl, wie auch ihre anderen Verhalt- nisse nach Herrn Böekb ausser Zweifel setzen, dass sie sich dórt auf ihrer Original-Lagerstatte befinden und werden vielleicht mit dér Zeit Auíschliisse zűr Auffindung des Eruptionshauptmasse fiihren. II. D i o r i t e. 1. Das flritte dér Gesteine, welehe mir Herr Halaváts zűr Untersuchung iibergab, liegt gleich den ersten im nördlichen Schieíer- zuge, u. zw. WSW von Pervova im Ogasu lui Wladka (Wladka- graben). Die Farbe ist griinlich grau, Struktur nahezu porpbyrisch. In einer krystallinisch kleinkörnigen Grundmasse seben wir in grosser Menge weiss- lichen zumeist glanzlosen P'leldspath und in nicht geringerer Zahl *) „Petrographische Bestimmung einiger Gesteine aus dem Comitate Szörény" (Földtani Közlöny IX. Jahrg. Heft 9 — 12.) 235 grünlich-seh warzen Amphibol ausgeschieden ; letzterer zeigtsich manch- mal in schön ausgebildeten Krystallen. Ausser diesen beiden Gemeng- tbeilen findet mán nocb im Gesteine einige Quarz-Körner, wie aucli schönen Pyrit eingesprengt. Erwáhnenswerth sind nocb im Gesteine Ein- schlüsse desjenigen Glimmerscbiefers, welcben er durchbricht. Unter dem Mikroskope erwies sicb die Grundmasse grosskörnig, zwiscben gekreuzten Nikols als krystalliniscber Mosaik. Dér Feldspatb ist in versebieden grossenKrystall-Durchscknitten vorhanden und in allén Fallen trübe und wolkig, dass mán nicht einmal bei einem einzigen grösseren Krystall die Struktur ausnebmen kaim. Die Flammenreaktion ergab flir die sichtlicb gut erhaltenen Krystalle Oligoklas. — Dér Amphibol scbeint in grossen Krystall-Durchsehnitten; wie auch in kleineren und grösseren Lamellen mit dem Feldspathe in Menge iiber- einzustimraen, aber befindet er sicb nicht im ursprünglichen Zustande, sondern beinahe völlig zu Clilorit modificirt. Seine Farbe ist grasgrün. Die bekannte Struktur des Amphibols ist in den Krystallen durch eine íaserig-strahlige Struktur ersetzt und tritt bald die íaserige, bald die strablige in Yordergrund ; manchmal gruppiren sicb um je einen Mittel- punkt kleine feine Strableu. Dér chloritische Amphibol ist nocb stellen- weise auch hier mit dem an Kaliglimmer erinnerndem farblosen, zumeist schuppigen oder faserigen Mineral erfiillt. Dér Clilorit kommt nocb in sehr schönen Blattéra vor. Als Um- wandlungs-Produkt des Amphibols kommt nocb dér Ep időt in gelblicli brauneu Blattéra vor, selten selbststándig, zumeist an den Rándern und in dér Mitte dér chloritischen Amphibol-Krystalle. Von einem am Rande eines prismatischen Amphibol - Krystalls befindlicben Epidotblattchen kann ich nicht unerwahnt lassen, dass in ihm zwischen gekreuzten Ni¬ kols ein sehr nettes, regelmassiges und deutlich ausnehmbares Interfe- reuzkreuz sichtbar ist, und ein ahnliches, aber bei Weitem nicht so deut- liches, auch in eine andere in dér Mitte desselben Krystalls betíndliche Lamelle. Dér Epidot ist iibrigens auch noch als Umwandlungs-Product des Feldspaths in schmutzig-grünen Aggregaten vorhanden und tragt in dieser Form zűr Triibung dér Feldspathe nicht wenig bei. — Quarz ist nur in einem grösseren Korn zu Ibiden, kleinere aber sind haufig ; er ist sehr klar, Einschíiisse fehlen ihm beinahe ganzlich. Dér Pyrit ist in grossen Tafeln in den Dünnschiffen gelangt und ist dér Umstand erwahnenswerth, dass er beinahe in allén Fallen regel- massig von einer weisseu bomogenen, wenig durchsichtigen, anisotropen Substanz umgeben wird, welche bie und da auch einige Spaltungslinieu erkennen lasst. Diese Substanz ist, wie ich mich durch Behandlung mit Saure überzeugte, nichts anderes als Gáléit, ivelcher im Dünnschliffe 236 niclit íiur in Verbiudung mit Pyrit, sondern aucli Hohlráume ausfüllend selbststándig zu fiúdén ist. Das Gesteiu braust au jenen Stellen, wo dér Pyrit sicb betűidet, mit Salzsáure sebr lebhaft, und koinite icb sogar in einem Falle, von den erwahnten Verháltnissen aufmerksam gemacht, mit Hilíe dér Loupe um den Pyrit den Gáléit ausnehmen. Die wesentlicben Gemengtbeile dieses Gesteins sind demnacb : Oligoklas, Amphibol und Quarz, somit ist es, seine Struktur noeb in Anbetracht genommen, ein 0 1 i gok la s-Q uar z Di or i t mit Ampbibol- (Cblorit-j und Calcit-Gebalt. 2. Von Diorit sprecbend, sei es mir erlaubt, eiuige Bemerkungen iiber die von Herrn Dr. T h e o d o r P o sewitz verfasste Abbandlung „Über Eruptivgesteine vöm Comitate Szörény14 *) einzuscbalten. Herr Dr. Posewitz benannte mit dem Namen „Tonalit“ Gesteiue, die Herr Cbefgeologe Böekb im Szörényer Comitate von den Lokalitaten G e r b ovet z, 0 g a s u P e r i 1 o r (Kudernatscb’s Syenit) und vöm C i n- cera-Berg sammelte, seine diesbezliglicben Worte sind folgende : „Da uusere Gesteiue demnacb wesentlicb aus Plagioklas, Quarz, Hornblende und Glimmer besteben, wozu sicb stellemveise auch ein ortboklastischer Feldspatb binzugesellt, so ist es ivóid am zweckmassigsten diese Gesteins- gruppe naeb dem Vorgange Gerbard von Rath’s mit dem Namen Tona- lit zu bezeicbnen, womit Letzterer gerade Gesteiue, die aus denselben Mineralgemengen bestehen, benanute ; uusere porpbyrartig ausgebildeten Gesteiue aus dem Tbale westlicb von Gerbovetz wlirden demnacb por- pbyrartige Tonalite sein, wabrend das Gesteiu vöm Ogasu Perilor (Syenit von Kudernatscb) und namentlicb das ecbt krystalliniscb-körnige Gesteiu vöm Cinceraberge als Tonalite aufzufassen waren.-1 Vor Allém erlaube icb mir zu bemerken, dass Gerbard vöm Batli **) mit dem Nameu „Tonalit“ nicbt im Allgemeinen Gesteine mit den Mineralgemengen von Plagioklas, Quarz, Hornblende und Glimmer (Biotit) benannte, sondern alléin das scböne Gesteiu des Adamello- gebirges (südlicb von Tonale in Tirol), dessen wesentliehe Gemengtheile wohl die erwabnten Minerale bibién. Wenn wir den von v. Ratb bescbriebenen Tonalit mit den von Herrn Posewitz so benaunten nur im Grossen vergleichen x), ist sofort dér zwischen beide obwaltende grosse Unterscbied wabrnebmbar, indem nur dér scböne Biotit an beiden gemeiusam ist. *) S. Földtani Közlöny IX. (1870) Jahrg. p. 347 — 3-37. **) ..Beitriige zűr Kenntniss dér eruptiven Gesteine dér Alpeu11 I. Über das G estein des Adamello Gebirges. (Zeitschr. d. d. geol. Ges. Jahrg. 1864. p. 249). *) Dér Vergleich wurde mit dem in dér Sammlung des mineralogiseh-petro- graphischen Instituts dér Universitat befindliehen typischen Tonalit ausgeführt. 237 leli halté es doch im Interessé dér Wahrheit flir nothwendig, auch auí die mikroskopische üntersuchung derselben zu reflektiren, wobei noch bemerke, dass icb dureli die bekannte Fieundliehkeit des Herrn Chefgeologen B ö e k h dieselben Dünnscbliffe untersucben konnte, welcbe Herrn Posewitz zűr Basis seiner angefiihrten Abhandlung dienten. Die Gemengtheile des Gesteines vöm G e r bővet z-Thale erwei- sen sich aucb unter dem Mikroskope als ausgezeichnet erbalten, einige Feldspathe ausgenommen, die Spnren von anfanglieher Zersetzung zeigen ; dér Magnesiaglimmer ist in selír schönen grossen mid zahlreichen klei- neren Blattokén und Krystalldurchschnitten siehtbar, aber jene an Amplii- bol erinnernden „Krystallrudimente“, die Herr Dr. Posewitz im Diinn- schliífe erwahnt, gelang es mir nicbt nacb langer sorgsamer Untersu¬ chung zu beobachten. Es seien noch von dem Gestein die in ihm bc- íindlichen 1 — 2 Mm. grossen Magnetit-Octaeder erwahnt. In den DUnnsckliffen des Gesteins von Ggasn Perilor odor des Syenits von Kudernatsch traf ich unverhofft scliöue und viele An- g it-Kr y s t a 1 1 e oder dérén Reste. Dér Angit ist namlicli in keineni dér untersuchten secbs Dünnscbliffe selbststandig und friscli zu tinden, sondern er sitzt gewöhnlich in Form von prismatischen, faserigen, gelb- lieh-grüuen Kiystallen in ciner griinlichen, blatterigen Substanz, welcbe mit ihnen merkbar zusammenhangt und sozusagen in Allém identisch ist mit jener grünen chloritischen Substanz, welclie als Umwandlungspro- dukt des Biotits in den Diinnschliffen in grosser Menge zu tinden ist. Dass diese grüne Substanz von Augit berstammt, ist deutlicli aus jenem Urnstand ersichtlich, dass in ihrer Mitte gut erkennbare Reste dér Augit- Krystalle sich vortinden, welcbe mit dér grünen Substanz zusannnentliessen. Von dieser grünen Substanz sei noch erwahnt, dass ihr Dicbroismus bei dem vöm Magnesiaglimmer herstammenden hie und da auffallend sehwacher ist. — Vöm Augit und dessen Umwandlungsprodukt tinit Herr Dr. Posewitz gar keine Erwaknung. Durch das Mikroskop aufmerksam gemacht, besichtigte ich aber- mals mit dér Loupe das Handstiick, wobei eiuzelne schwarzliche glanz- lose kurze Prismen schon den Augit vermuthen lassen, nieht aber den Amphibol, von welchem ich nicht die geringsten Spuren unter dem Mikroskope erkennen konnte. So sebe ich nicht ergründet das folgende Resumé des Herrn Dr. Posewitz : „In dem Gesteine, welchcs Kudernatsch als Syenit beschrieb, tinden wir demnach als Gemengtheile einen P la g i ok 1 a s, H o ra¬ bién d e, Q uarz und G 1 i m m e r.“ Das sehr schöne Gestein des C incer a berges sieht dem vöm 238 Ogasu Perilor áhnlicb ; in ihm sind neben gut erhalten ausseheuden Biotiten auch wenige prismatiscbe Krystalle ausnehmbar, welche ibrem Glanze und Spaltbarkeit nach wabrscheinlicb zwei Mineralen angehören, namlicb A mp bib ol und Ang i t Diese Annahme recbtfertigen auch die Diinnschliffe, indeni in ibnen unter Mikroskop neben viel sehr schünen Magnesiaglimmer aucb Ampbibol und Angit erscheint, erstere - verhaltniss- massig in grösserer Mcnge und in einigen schünen charakteristischen Krystall-Durchschnitten ein wenig chloritisirt, wahrend dér Augit gröss- tentheils in Zersetzung begriffen ist, und von ihm nur Krystallreste und andere Splitter erkenubar sind. Herr Dr. Posewitz erwahnt hier auch den Augit nicht, wohl aber den Ampbibol, fúr dessen Umwandlungsprodukt er das erwahnte, von Angit herstammende griine blatterige Mineral halt, woraus er folgert, dass dér Amphibol in den Gesteiuen von Ogasu Perilor und Gerbovetz in diesem letzteu Stádium sich befindet. Nach all diesem stimmt nur das Gestein vöm Ciuceraberge in seiuer Miueralassociation mit dem Gesteiue von Monté Adamello überein, weun wir aber die Ausbildung dicsér Gemengtheile, wie auch die Struktur beider Gesteiue in Anbetracht ziehen, ferner das Vorhandensein des Au- gits in dem von Cincera und das Fekleti des 0 r t h i t s in demselben, von welch letzterem vöm Ratli behauptet, dass er in dem Tonalit allge- mein in solchem Masse verbreitet sei, dass er an manchen Stellen des Adamello als wesentlicker Gemengtheil erscheint, — werden wir einse- hen, dass ihm auch dér Name „Tonalit* nicht gebiihrt. Diese Gesteiue sind alsó D i o r i t e, und zwar sind allé drei nach dér Mineralassociation Glimmerdiorite. Die Posewitz’schen Gesteiue sind ausfiihrlich : B i o ti t-0 li g o- k 1 a s-Q u a r z-D io r i te, wobei bei dem Gesteiue vou Ogasu Perilor dér A u gi t, bei den von Cincera dér A m p h ibo 1- und A u git-Gehalt hervorzuheben wáre, letzteres umsomehr, da das Vorkommen dieser bei¬ den zusammen in den Glimmerdioriten bisher nicht bekannt ist *). 111. Q u a r z-P o r p h y r e. Die vöm Comitate Szörény bekannten Quarz-Porphyre lassen sich nach dér Ausbildung des Quarzes in zwei Gruppén theileu, je nachdem in ibnen dér Quarz in Dihexaederen odernurin unregelmassigen Körnern ausgebildet ist. Obzwar beide nur in unregelmassigen Flecken auftreten, halté ich es docli nicht fúr überfliissig, nach gef. Mittheilung des Herrn *) Rosenbusch ;t. a. 0 p. 247. Böckh, den Umstand zu erwahnen, dass die Quarz-Porpkyre mit dihexae- drischem Quarz sich in Aachen Deckeu ausbreiten, wáhreud die anderen kleinere Kuppen bilden ; — wie auch bezíiglich ihrer geograpbiseken Lage zu bemerken, dass die ersteren mehv irn uord-östlicken, die letzteren ira süd-westlicben Tbeile des Comitates hervorbrechen, so dass die erste¬ ren w ibrscheinlicb als kleinere Fortsátze des Mehadier Quarz-Porphyr- Zuges zu betrachten sind. Zu den Porphyren mit dihexaedrischem Quarz-Gekalt gebören die von mir von Certegu lo suruni und Poianieza ’) beschriebenen Gesteine, wahrend dér anderen Gruppé die jetzt zu beschreibendeu Quarz-Por pbyre von P> r a z i 1 o r, Kirsia-Kameni t z i und T i 1 v a F r a s i- nului, welcbe icb dureh die Gefalligkeit des Herrn k. ung. Chefgeolo- gen Böckb erhielt, auzureiben sind. Letzteres Gestein bildet bisber sozu- sagen die Greuze zwischen den beiden unterscbiedenen Gruppén. Zu die- sen gesel lt sicb dér in dér Beschreibung von Berzaszka scbon be- kannte Quarz-Porphyr, welehen icb dureh Gefalligkeit des Herrn Pro- fessors Dr. Szabó, der mir auf mein Ersuchen die von ihm im Jahre 1878 von einer Loealitat gesammelten Exemplare mit bekannter Bereit- willigkeit zűr Verftigung stellte, im Bereieke meiner Untersucbung ein- bezog, um mit denselben die vorerwabuten Porphyre zu vergleicben. Was das Vorko m m e n dieser Porphyre anbelangt, tri tt der von Brazilor, nacb Herrn Böckb. im Bereicbe der liasiseben Sekickteu auf, der von Kirsia-Kamenitzi ist in kleineren und grösseren versebieden aussebeuden Stiicken bei den Dogger-Felsen zu íinden, der dritte bildet die Spitze des 2000' bobén Tilva Frasinului, wo er an der Berübrungs linie eines rőtben Schieferthones mit einem die Basis de ■ liasiseben Ab- lagerungen bildenden Sandsteine -) bervorbricbt. 1. Berzaszka im Thale, am rechten und linken Ufer des Bacbes. Der Porpbyr von Berzaszka wurde von Dr. Emil T i e t z e zuerst beschrieben, 3) wo er denselben für liasiseben, keinesfalls aber für álte- ren Porpbyr balt; seine petrographischen Bemerkungen bezieben sicb nur auf den Feldspatb mit Quarz und folgert auf die Venvandtscbaft dieses Gesteines mit Trachyten. (S. 90.) Die von Herrn Dr. Josef Szabó gesammelten Exemj)lare sind von röthlich-brauner Farbe, sehr dicht und frisch. In felsitiseber Grund- masse ist in íibergrosser Zalil röthlich-gelber und untergeordnet ein M S. Földtani Közlöny, Jahrgan^ 1879. S. 433 — 436. ■) Ibidéin S. 25. 3) Verhandl. d. k. k. geol. Reichsanstalt, 1870 und Jahrbuck d. k. k. geol. Reichsanst. 1872. I. Heft : Geol. und palaont. Mittheiluugen aus d. südl. Theil des Bᬠnátéi- Gebirgsstockes. 240 wenig grünlicber F e 1 d s p a t h eingebettet, ferner nicht viel Biotit und einige Q u a r z-Körner. Dér Feldspatb ist im Allgemeinen sehr triscli, bei einigen dér röthlich-gelben sind Zwillingstreifen sichtbar und glanzen diese betracbtlicb mehr, als die íibrigen. Die Feldspathe dér Flammenreaktion unterwerfend, kam ieb zu dem Resultat, dass dér grösste Theil dér röthlich-gelben Kálium Feldspatb — Loxoklas — ist, wáhrend wenige, narnentlieb die mit Zwillingstreifen und die grii- nen das Verhalten dcs Oligoklases zeigten. Die Flammenreaktion dér Grundmasse verrieth K. Feldspatb Gehalt. Dér Biotit ist in geringer Menge vorbanden, aber beinahe jeder einzelne Krystall zeigt eine Um- wandlung an dér Oberflacbe, wo namlich sebön glanzende, ein wenig weiss- liche, dem Kaliglimmer entsprechende Blattokén sichtbar sind. Quarz in Krystallen, wie dies Tietze erwahnt, gelang es mir nicht zu beobach- ten, so auch keinen glasigen Feldspatb. Unter dem Mikroskope erblickt mán die mosaikartige Grundmasse, welche aus cinem krystalliniscli-körnigen Gemenge von Feldspatb und Quarz gebildet ist, zu welchen sicb aber nocb Splitter eines gelblich- braunen Minerals reilien, welcber mit erkenubaren Eigenscbaften und Fönn selbststandig und sehr sparlich als Biotit vorkommt. Dér Feld- spat ist zumeist in ldeinen, klaren und frisebeu Krystalldurehschnitten ausgesekieden und nur sehr wenige zeigen auch im polarisirten Licbte Zwillingsstreifung, wobl aber die meisten Spaltungslinicn ; ihr Farben- spiel ist homogén und die glánzend orientirten Krystalle ergaben die Fxtinction des Ortboklas, wabrend die mit Zwillingsstreifen mit dér Flammenreaktion übereinstimmend Andesin-Oligoklas sind. Dér Biotit ist nur in wenigen Fallen mit Gewissheit zu erkennen, aber zu keinem einzigen seiner ganzen Ausdebnung nacb gut erhalten, in- dem die Rander dér blass gelblicb-braunen Lamelleu und diinuen Prismen ibre Farbe zu verlieren beginnen, wodurcb sie ganz audere Eigeuschaften annehmen, oder aber die Umwandlung ist soweit vorge- sebritten, dass mán nur nocb in ihrer Alitte Biotit-Reste íindet. Quarz tindet sicb in grosser Menge, aber nur in kleincn Körnern. Sonderbar ist ein mehr-weniger durchsicbtiges, triibes Mineral mit rauher Oberflache, das sozusagen von allén Gemengtkeileu in grösster Gestalt vorhanden ist und eine zumeist unregelmassige, seltener etwas regelmassigere, in diesem Falle aber wie es scheint, nicht die eigene komi hat ; iiber seiner Struktur kaim mán nur so viel sagen, dass es an vielen Stellen so aussieht, wie wenn es aus kleinen Schuppcben zusammengesetzt ware ; oh seine Substanz isotrop oder anisotrop sei, lasst sicb mit Bestimmtheit nicht entscheiden. Dér Einwirkung von Salz- saure ausgesetzt, zeigte sicli an ihm keine Veranderung. 211 2. B r a z i 1 o r. 8. von Bauia, vöm Brazilor-Berge nur etwas nack Síiden. Ein sehr dichter G estein von rötklicker Farbe und porphyrischer Struktur, in dérén felsitischer Grundmasse in ziemlieher Menge grössere wie auch kleinere F e 1 d s d a t h- und nicht viel weniger Biotit-Krys- talle ausgeschjeden siud; die Erkaltung dér érsteren ist nielit am besten, er besitzt kamu einen Glanz und biisste auch sokon etwas von seiner Harte ein ; wiederholte Yersuché in dér Flamme ergaben jedes- mal K a 1 i u m -Fel d s p a t li (Loxoklas). Dér B i o t i t ist meistens in schönen hexagonalen Tafeln sichtbar, theils ist er sehr Msek, schwarz glanzend, — theils sokon in Umwandlung begriffen, u. zw auch in Muscovit, wie dies bier nock viel scköner zu beobackten ist, als in dem Gesteine von Berzaszka, wo diese weiter vorgeschritten ist, dórt írat die Umwandlung in Steatit ein. Qu.irz kounte ich nacli lángén Sucken niolit fiúdén, dass aber die Grundmasse ilm in nickt geringer Menge enthalt, davon tiberzeugte mich die Flammenreaktion, in welcher siók, einige Punkte ausgenommen, kaum Spuren einer Sckmelzbarkeit zeigt, uahrend siók die Flamme in Folge des Feldspathgehaltes aut Na und ein weuig aut K farbte. Unter dem Mikroskope ist das Gestein sekr homogén, meistens erblicken wir eine glasige, nur hie und da mikrotelsitische Grundmasse, in welcher nickt viel grosse Feldspath-Krystalle, minder gut erkalten, eingebettet sind, sckembar Ortkoklase, nebeu welcken kleinc Krystallekcn mit Zwillingsstreifen aut Gégén vvart von Plagioklas kinweisen, u. zw. ibrer Extinction nacli auf Oligoklas Biotit siekt mán in Gestalt langer Fádén oder diinner Saulén, sowokl als in ganz Mseken, w'ie auch in sekon völlig umgewandelten Exemplareu, dérén Mitte manckmal von Muskovit ausgeftillt ist, welcke au den Baudern auch nickt seiten ist. Wie dér Quarz makroskopisek nickt zu fiúdén war, so ersekeint er auch unter dem Mikroskope höchstens nur in einigen winzigen Körnern; dagegen aber mackt dér Diinnschliff den Eiudruck, als ware er mit Kieselsaure durekdrangt. Sie gleicht demnack zu Tsckermak’s Felsitporphyr, in wel- ckem dér Quarzgehalt sowokl makroskopisek, als auch mikroskopisek nickt erkennbar, alsó gewissermassen latenter ist. Das vöm Dünnscbliffe des Berzaszkaer Gesteius erwáhnte frag- licke Mineral ist in nickt geringer Menge unter denselben Verháltnissen auch kiér vorbanden. 3. 8. v o n Báni a, an dér N. < >. Seite des K i r s i a K a m e n i t z í, bei den Doggor-Felsen liegend. Yerscbieden aussebende Stiicke dieses Gesteines kenut Herr Böckli unter denselben Verháltnissen ausser dieser Lokalitat nock von einigen Földtani Közi. X. évf. 17 242 nakeliegenden Orten, den Weg’ entlang, von \vo inán diese bis zum Kirsia Kamenitzi veríolgeu kaim ; allé Umstande weisen daranf hin, dass es dórt aucli anstehend vorhauden seiu soll, vielleicht bedecki durcli jlingere Ablagernngen. Dem Ausseken nach siud die Stücke des Gesteiues zweierlei ; dér grösste Theil ist rötklich, ancli stimmt mit dem Gesteine von Brazilor beinahe ganz iiberein, nur sind diese Gesteine nicbt so dicbt und friscb und ibr Quarz tritt sebon makroskopisch in klemen Köruern auf. Es konnnen ferner in geringerer Menge griinliche Exemplare vor, welcbe in ihrem Ausseben wobl von den röthlieben abweicbeu, dem Gemeng- tbeile nacli aber nur insoferne, dass in ilmen zweierlei Feldspatb, u. zw. ileisckrotber und griinlicb weisser zu finden ist, terner sind die Quarzkörner zablreicher und grösser. Dér Feldspatb dér rőtben Stücke verbielt sicli in dér Flammenreaktion beinabe ganz so wie dér des Brazilorer Gestei nes. Die Grundmasse sehmilzt bedeutend besser als diejenige von Brazi¬ lor und war aucli bei ibr K Farbung sicbtbar. Dér Feldspatb dér grünen Exemplare gab ebenfalls Ortboklas zum Resu'tate, wakrend die grünlicb weissen Oligoklas, iibereinstimmend demnacb mit dem Berzaszkaer Ge¬ steine. Bei einem dér untersuchten röthlieben Exemplare ist eiue dunk- ler rothe, sebmale, aber lángé Ader erwahnenswerth, welcbe wie es se heint niclits anderes ist, als ein und dasselbe Porpkyr. Unter dem Mikroskope zeigt sick dér Dunnschliff dér rothen Stücke sehr ahnlicli mit dem von Brazilor : seine Grundmasse ist jener an vie- len Stellen ganz gleich, an eiuigeu aber sehr sebön mikrokrystalli- niseb. Dér Feldspatb ist in nicbt sehr gut erhaltenen, kleineren und grösseren Krystallen sicbtbar; seinem Verbalten nacb zumeist Orthoklas, an kleineren ist aucli Zwilliugsstreifuug wahrnehmbar. Biotit ersebeint in nicbt geringer Menge in langlicben Durchschnitten wie auch in Lamel- len, zumeist gut erbalten, mán trifft aber aucli in Zersetzung betind- liclie an Quarz ist in kleineren Körnern bafig es febit aber an einigen grösseren ebenfalls nicbt. In einem Dünnschliife kaim mán aucli die erwabnte Ader einer mikroskopiseben I ntersucbung unterzielien, wobei sicli berausstellt, dass die Ader vollkommen identisch ist mit dem Gesteine, welcbes sie eiuscbliesst; beide sondern sicli durcli scharfe Grenzen von einander ab. Die Grundmasse dér grünlicben Stücke ist mikrokrystalliniscb, an eiuzelnen Stellen mikrofelsitiscb : ibr Feldspatb ist ganz wolkig, trübe, Biotit nur wenig,- Quarz in vielen grossen Körnern, von welcken viele an Glas-Einscblüssen uiid'Luftporen so reicli sind, dass sie trübe erschei- nen ; Fluidal-Einschliisse tand icb in ibnen nicbt. In diesem Exemplare sind aucli Einsckliisse des cigenen Gesteines, welcbe gewöhnlicb von 243 ovaler Form und wie es scheint kleinkörniger sind, als das sie eiu- sehliessende Gestein. .4. Til va-Frasinului, aut dér Spitze des Berges. Das Gestein ist von gefalligem Aussehen, fest, didit, von porphy- riseher Struktur und ündet mán an ein und demselben Orte des Feld- spaths zweierlei Varietaten, námlicli solche, in welchen weisser Feld- spath überwiegt, so dass ini ersten Falle das Gestein selber rotb, im letzteren graulich weiss e scheint. Dér grösste Theil des rőtben Feld- spathes zeigt sebr schöne und grosse Krystalle, wovon an vielen schon mit freiem Ange besonders schöne Zwilliugsstreifung siclitbar ist, wah- rend bei anderen dav >u keine Spur ; die letzteren erwiesen sicb in dér Flammenreaktion als Orthoklase (Loxoklas), die ersteren als Oligo- klas. Dasselbe Resultat békám ick bei Priifung dér weisseu, weniger friscben Feldspatbe des grau-weissen Gesteines, wo auf deuen vöm Oli- goklas-Verhalten die Zwillingsstreifuug seltener ist. Ausser d esem Unter- schied dér Feldspatbe stimmeli beide in deu Verhaltnissen dér iibrigen Gemengtheile ganzlich iiberein ; Biotit in nicbt grosser Menge, aber frisc-h ; Idein ere wie aueli grössere Quarzkörner fe lilén nicbt. Unter dem Mikroskope ist die Grundmasse mikrofelsitiscb, in ihr sind schöne, klare, grosse Feldspath-Krystalle, dereu grösster Theil das optische Verbalten des Orthoklas zeigeu, au eiuigen siud aber im polarisirten Lichte schöne Zwillingsstreifen wie auch zonare Struk¬ tur siclitbar. Dér Feldspath besitzt Gasporen und Glaseinschlüsse nicbt sebr reichlich. Biotit erscheint in braunen, ein wenig ius Gríine nei- genden, langlichen, oft zerbrochenen Durchschuitten oder in kaum mehr erkennbarem Zustande, da dér grösste Theil seiues Eisengehaltes ausge- schieden ist. Dér Quarz ist in verschiedenen grossen, sehrreinen Kör- nern haufig. Die Gesteine dér vier verschiedenen Localitaten sind alsó Ortho¬ klas (Oligoklas)- Quarz- Porphyre. Die Porphyre von Bra- zilor, Kirsia Kamenitz, Tilva Frasinului in jeder Hinsicht iibereinstim- men mit dem von Berzaszka, wesshalb wir in den vorliegenden Fallen Quarzporphyre von einem Eruptionscyclus vor uns habén, als dérén Hauptmasse dér Berzaszkaer Porphyr zu betracbten ist. Zum Schlusse kann ich noch denUmstand envabnen, dass die Berzaszkaer, Brazilor- und Kirsia Iíamenitzer Vorkommuisse mit einander verbunden auf eine gerade Tinié falién ; dér Tilva Frasinului falit ausnahmsweise ausser dieser Linie, aber in nicbt grosser Entfernung davou. 244 Die Kochsalzwásser in Siebenbürgen. (Vorgetragcn in dér Sitzung dér ung. geol. Gesellschaít arn 5. Mai 1880.) Mitgetheilt von Joseph Bernátli. Durch die freundliche Giite des Herrn k. ung. Bergratks Autón v. M o s e 1 erkielt ich ein bisker noch nieht veröffentlichtes Verzeick- niss iiber die siebenbürgischen Kochsalzwásser, welche im Jahre 1873 einer officiellen Conseription unterworfen wurden. Ein Verzeichniss iiber die Kochsalzwasser Siebenbürgeus hat im Jahre 1865 Hunfalvy und im Jahre 1854 Czekelius veröffentlicht, av,er die beiden letz- teren zeigen eine bedeutende Abweichung vöm Mosel’schen Yerzeichnisse. Auf Seite 202 bis 215 sind die Angaben diesel- drei Yerzeichnisse com- parativ zusammengestellt und zwar derart, dass die Xanien dér Salz- wasserfiilirenden Ortsgemeinden in alphabethischer Ordnung auf einander íolgen ; die von Mosel angegebenen Ortsnamen sind mit tettei- Sckrift hervorgehoben, wáhrend die blos von Czekelius oder Hunfalvy angege¬ benen Ortsnamen mit gewöhnlicher Schrift angeführt wurden. \Vo die Angaben von Mosel mit jenen von Czekelius oder Hunfalvy iibereinstim- men, wurde dies zwischen Klammern angedeutet; bei differirenden An¬ gaben habé ich in dér unmittelbar nachfolgenden Zeile die abweichende Angabe von Czekelius oder Hunfalvy separat verzeichnet. Von den drei nebeneinanderstehenden vertikalen Columnen zeigt links die erste die Anzahl dér Salzbrunnen, die mittlere die Anzahlderab- oder ausfliessenden Salzquellen und rechts die dritte Columne die Anzahl jener Punkte dér betreffenden Gemeinde, auwo das Steinsalz zn Tagé tritt (Salzaus- bisse). Hunfalvy machte iiber das anstehende Salz keine Bemerkung und Czekelius gav> blos allgemein an, in welcher Ortsgemeinde Salz iiberhaupt vorkömmt und diese letztere Angabe ist in dér dritten Co¬ lumne mit einem Sternchen (*) bemerkbar gemaeht. Aus dér Tabelle ist es eisichtlich, dass die vereiuigten drei Yer¬ zeichnisse zusammen 310 Orte Siebenbiirgens erwahnen. Xach Czeke¬ lius sind in 272 Orten 192 Salzbrunnen, 593 Salzquellen und in 40 Orten trifft mán Steinsalz au. Hu nf a 1 v y’s Angaben stimmeli mit den Zalilen Czekelius’s nahezu iiberein. Nach Mosel wurden im Jahre 1873 in 254 Orten 235 Brunnen und 415 Quellén conscribirt, ferner in 37 Orten an 375 Stellen anstehendes Steinsalz getroffen. Die Vertheilung dér gesammten 310 Orte nach den 16 Komitaten politisclien Yerwaltungshezirken) Siebenbiirgens ist auf Seite 216 ersickt- lich gemaeht. KIADJA A MAGYARHONI FÖLDTANI TÁRSULAT. Szerkesztik: INKBY BÉLA és SCEMIDT SÁNCOK titkáról:. Megjelenik a társulat szűküléseit követő vasárnapokon. — K folyóiratot a társulat rendes tagjai a „Földtani Kö/.- lönyw-nyel ogyiitt díj nélkül kapják, előfizetők a „Földtani Közlöny" mellett egy évre 4 o. c. írtért; külön előfizetési ára egy évfolyamra 1 írt o. é. — A folyóiratot és a társulatot illető minden küldeményt a társ. titkárságához [Budapest, nemz. Muzeum] czimozve kérünk küldeni. I. évfolyam. Budapest, november, 1880. 7. izdm. Geológiai tájékozások. Dr. Szabó Józseftől. Mentői részletesebben mivelünk valamely tudományt, annál inkább kitűnik annak beszövődése más tudomány-ágakba. Ez főleg áll a geoló¬ giára nézve, mely mig egyrészt a legszorosabban függ ősze a leiró biológiai tudományokkal, másrészt lioszu sora van egyéb oly tudomᬠnyoknak is, melyekbe egyik-másik fejezetével behatol. A geographia, a meteorológia, physika, chemia, a csillagászat viszonya a geológiához nem egy oldalról van már kimutatva ; de ez még nem minden. Isme¬ retes, hogy a tájék geológiai viszonyai az ember foglalkozását, sőt a népek közgazdászaiét és fejlődését befolyásolják és ennél fogva felhiva erezem magamat ez alkalommal *) kitérést tenni azon kapocs ecsetelé¬ sére is, melylyel a geológia a k ö z égés z s é g i és füldmivelési viszonyokhoz fűződik. Az ivó-viz kérdése, akár egyes kutakról, akár városok vagy ter¬ jedelmesebb vidékek ellátásáról legyen szó, azon táj geológiai szerke¬ zetének minősége szerint oldható meg ; mit mondjak a gyógy- s általᬠban az ásványos vizekről, ezeknek úgy kezelése, mint javítása vagy kibővítése észszerű lég csak úgy történhetik, ha az azoknak létet adó geoló¬ giai tényezők iránt tisztában vagyunk. A talajvíz s a talajlég minősége és menyisége, mi nemcsak egyes lakások, de egész helységek egész¬ ségi állapotára napról napra jobban előtérbe nyomuló befolyást gya¬ korol, a föld felülete alatt s igy közvetlenül szent előtt rejtett körülmé¬ nyektől függenek, melyekről a geológia adhat felvilágositást. *) Jelen érdekes dolgozat u is a magyar orvosok és természetvizsgálók f. évi XXI. nagygyűlésén Szombathelyén lett előadva, a melynek átengedéséért az Érte¬ sítő1' számára szabadjon az érdemekben gazdag szerzőnek köszönefcünket ez utón is kifejezni . A szerk. Földtani Értesítő' I. évf. 10 130 A f üld mi velősre nézve szabadjon, azon tényből kifolyólag-, hogy a talaj a kőzetnek vagy kopadéka vagy málladéka, azon igen fontos fel¬ osztást hangsúlyoznom, mely szerint a talajok vagy közvetlen vagy közvetett eredésiiek : közvetlen eredésit a kristályos öszetett silikát kőzetek elmállásából eredő talaj, mit az ilyen kőzetből álló hegység- oldalán és tövénél, meg a viz által többé-kevésbbé nagyobb távolsᬠgokba eljuttatva találunk; közvetett eredésii ellenben mind azon talaj, mely mint kavics, homok vagy agyag mindazon kőzet kopadé- kából vagy málladékából áll, melylyel azon viz érintkezett s azokat eredési helyükről elhurczolta és valahol lerakta. Ha valamely talaj a mostani geológiai korszakban képződik, úgy ásványos tekintetben az többé-kevésbbé állandó és igy ehemiai ösze- tételét illetőleg nem változván, e tekintetben a föld mivelése által ki nem meríthető ; mig ellenben az elmúlt korszakokból reánk maradt talajok kimerültek. A Ni us évenkint megújuló iszap-réteggel eleveníti meg Aísó-Egyptom rónáit sa talaj évezredek óta egyaránt termékenynek van elismerve. Ha az ember a görög szigettengeren utazik, a szigeteket két csoportra oszthatja, egy része kopár, más termékeny ; a kopár szi¬ get mind mészkő, dolomit vagy más olyan egyszerit kőzet, mely talajt magában nem képez és igy, miután az ős-talajt az erdő kiirtása után a viz lemosta, azon az újra képződésre a feltételek hiányzanak ; a ter¬ mékeny szigetek ellenben vulkáni vagy általában öszetett silikát kőze¬ tekből állanak, a melyeknél a folytonos mállás által a talaj szakadat¬ lan képződésben van. Honunkban a jelenkorban untalan képződő talajok között szintén vannak olyanok, melyeknél a folyamrendszer a közvetítő, vannak uj árterek, melyeken az időszakos áradások által uj és helyenkint termé¬ keny rétegek gyűlnek meg, de ez alárendelt képződés ahoz képest, melyet a rég kialudt vulkáuaink vagy általában az öszetett kristályos silikát kőzeteink mállása és a viz locomotioja segítsége által folytono¬ san megújuló réteggé rendeződése által létrejönni tapasztalunk. Legki¬ válóbb e részben a honunkban auyira kifejlődött trachytnak mállása által képződött azon képlékeny nehéz agyagtalaj, melyet közép- és éjszakkeleti Magyarországban a nép nyiroknak nevez s a melyet egyéb agyagtalajtól, például a sárga földtől (Lösz), tulajdonságainak minősége alapján megkülönböztet. Zemplénnél és I ngnál mélyen benyúlva éjszaknak kezdődik a nagy magyar Alföld s a trachyt hegység tövé¬ nél találjuk a nyiroktalajt elterülve s a táj a tót Kánaán néven em- littetik. A szorosan vett Tokaj-llegyalja déli tövében, úgy szintén a Mátra hegyláncz déli részén a legjobb minőségű ilyen korhanyos nyi- 131 roktalaj képezi az Alföldet, de a viz osztó képességénél fogva ismét délre mesze kiterjed, sőt hozzávéve Erdély határszéli trachyt-képződ- méuyeit, az Alföld legtermékenyebb részében Békés, Csanád, Arad, Tetőes¬ és Torontál páratlan talajaiban a nyirok-keveréknek főszerep jutott. Öszehasonlitva honunk régibb korú talajaival, a milyen azon sárga agyag, melyet a geológia Lösz néven jelöl, azon kavics- és ho¬ moktalajokkal, melyek megelőző korszakokból maradtak fenn, határo¬ zottan mondhatjuk, hogy mig a nyiroktalaj folytonosan regenerálódik, a Lösz s geológiai tekintetben egyéb régibbnek ismert talajról ezt nem mondhatjuk ; amaz tehát chemiai elemeire nézve a mivelés által ki nem merül, mert folyvást megújul, inig emezek láthatólag nem újulhatván meg, kimerülhetnek s egykor a pótlásnak ásványos trágya által is be¬ következnie kell. A földiek nem szabván határt, átcsap a geológia az uuiversumba is, a menyiben a meteoriteket, ezen a világtérből bolygónk felületére hulló asteroidokat, az anyagra nézve szintén kutatása körébe tereli. Ezek a geolog szemeivel tekintve, úgy tetszenek, mint egyszerű vagy öszetett kőzetek törmeléke s ha az azokat alkotó ásványokkal, az ás¬ ványok társaságával s az egésznek szerkezeti módjával a petrographia útmutatása szerint akként bánik el, mint a földi kőzetekkel, azon vég¬ eredményre jut, hogy mig egyrészt az elemek nem térnek el a földi elemektől s azok chemiai rokonsága egészen olyan, mint bolygónkon megszoktuk, végre, hogy az anyag kristályosodása is tökéletesen úgy megy véghez, mint nálunk, a geológiai kutatás ezen ága kimondani en¬ gedi, hogy a chemia, a physika, a kristallografia törvényei az univer- sumban is ugyanazok. A geológia ezen érdekes, egyéb világi testek töredékével még azon bolygók szerkezetéhez is hozzá szól, melytől el¬ szakadtak; viszont azok egy’ osztályának szerkezetét felhasználja föl¬ dünk belsejének bizonyos olyan régióját elképzelni, mely a közvetlen kutatás tárgyát a hozzáférhetlenségnél fogva, nem képezheti. A geológia fontossságától áthatva, nemcsak társaságok állottak ősze annak növelésére, hanem minden polgárosodottabb kormány a közköltségbe felvett geológiai intézetekről is gondoskodik, melyek fel¬ adata az állam területén kimutatni mindazon kőzetet és ásványt, mely a küzvagyonosodás előmozdítására befolyással lehet s alapul szol¬ gálhat az egyesek vagy az állam által megindítandó mi velősekre. Ezen intézetek, ámbár állami hivatal természetével bírnak csak úgy, mint például a statistikai, a közegészségi hivatal, de a dolog természe¬ tében fekszik, hogy a kívánt eredmény legczélszeriibben úgy tüntethető ki, ha a megoldás tudományos módszerrel történik ; ennél fogva a geoló¬ giai intézetek részéről kiállított térképek rövid foglalatjai a tudományos 10* 132 kutatás eredményének s igy azok egyszersmind a geológia azon kori álláspontját s haladását is jelezik. A geológia tárgya a föld s közelebb a föld anyagának, az anyag minőségi, menyiségi és szerkezeti tulajdonságainak megállapítása, miből aztán a föld képződési menetének tárgyalása fejlődik ki. A geológiai kutatás egy része tehát exteusiv, ennek feladata a föld hozzáférhető részének mentői nagyobb kiterjedésben eszközlött általános ismerete ; a másik intensiv, ez egyes tárgyakra szorítkozik s öszes ismeretünket átölelő combinátiok segélyével a törvények megállapítását tűzi ki Ez utóbbit csak egyes hivatott természetbúvár hozhatja létre, mig az exten- siv kutatáshoz az adatokat úgy egyesek, de rendszeresen és nagyobb mérvben a társulatok vagy geológiai intézetek gyűjtik ősze. Ha a föld felületének azon részeit öszeállitjuk, a melyeknek geoló¬ giai szerkezete ismeretes, mondhatjuk, hogy körülbelül fele már meg van hódítva a tudománynak, a föld fele részének geológiai térképét általánosságban már öszeállithatjuk. A részletes tanulmányozás az át¬ nézeti térképek alapján történik s ez a dolog természeténél fogva nem fejezhető be ; napról ímpra finomabb kutatásokba bocsátkozunk s a ter¬ mészet tanulmányozását e részben is kimerithetetlennek s < rganizmusunk korlátái által határoknak találjuk. A geológia, melyről mai napság szólunk, az exact módszerrel dol¬ gozó geológia, nem az, melyet a múlt századoktól vettünk át, hanem az, melyet a megelőző század végétől már némileg előkészítve a XIX szᬠzad alkotott meg. A geológiában a Neptunisták és a Vulkanisták tábora sziilemlett meg a tudomány növelésének zsenge korában ; amazok mindent vízből eredni véltek, emezek szerint minden hegyet s kőzetet a tűz hozott létre. A tudomány jelen állásában ugyanezt a dolgot máskép jelezhet¬ jük : stratigrafiai geológia s eruptív geológia, me yek közé, mint egy öszekütő kapocs a metamorphismusi geológia furakozik. Az első tisz¬ tán a víz közreműködése mellett létrejött üledékes törmelékkőzet-kép- ződést öleli fel, a második és harmadik rész főleg abban válik szembe¬ szökővé, a mit a tevékeny vulkánok közelében látunk véghez menni s a mi főleg a láva-ömlések által képződött kőzetekre alkalmazható. A geológiának ezen két irányú növelése napról napra élesebb kör¬ vonalú alakot vesz fel, még pedig anyira, hogy maga a melléktudo¬ mányok köre és igy az illető szakember képzettségi módja is merőben eltérő. A s t r a t i graphiai g e o 1 o g kell hogy egyszersmind pa- laeontolog legyen. Az üledékes képződményekben gyakran találjuk állati és növényi testek maradványait betemetve. Ezeknek tanulmányozása a zoológia és botanika tana szerint történik és így ezek a palaeontologra nézve nélkülözhetetlen alaptudományok. A gyakorlati geolognak elég ugyan a közölt állatokból és növényekből anyit tudni, a mi tisztán geoló¬ giai szempontból szükséges és igy beérheti az úgynevezett vezérkagylók felismerésével, melyek minden korszakra nézve kitüntetve vannak ; de a rétegekben eltemetett állatok és növények teljes méltatása magasabb értelmű, ennek nemcsak geológiai, hanem zoológiái és botanikai jelen¬ tősége is van és ezt kitüntetni csak az képes, a ki az élő állatok és növények világában otthonosságot szerzett magának. A tudomány jelen állásában haladást jelző palaeontologiai munkáknál e kétreudű jár¬ tasságnak egyesülése már megkivántatik. A gyakorlati geolog tehát az általa gyűjtött kövületeket, ha behatóbban akarja meghatá-ozva látni, a zoo- vagy pbytopalaeontologhoz fordul, ki viszont, ha az ő szempont¬ jából akarja az ismeretkört kibővíteni, kimegy a lelethelyre és palaeon¬ tologiai szempontból gyűjt sokkal bővebben, mint a menyire tisztán geológiai tekintetből szükség lett, volna, szóval uj tudomány-ágak fejlőd¬ tek ki : egyik a kövült állatok, másik a köviilt vagy szénáit növények tana, melyek a zoologia és a botanika kiegészítő részét képezik s lát¬ juk, hogy a geológia ezeket csak mint segédtudományokat tekinti, hogy azok csak egy részről képezik a geológiai kutatások támaszát, mig van egy más oldal, melyet a geológia nem vesz igénybe, ellenben a rend¬ szeres állat- és növénytan hiányos maradna, ha az állatok és növények sorozata a fossil fajok által ki nem egész ittetnék. Mig a palaeontolog csak az állat és növény nevét adja, addig a geolog az együtt találtak jegyzékét állítja ősze és megállapítja, hogy a rétegek viszonyos kora szerint az együtt találtaknak melyik társasága öregebb vagy fiatalabb. így szülemlik meg e két tudomány öszemükö- dése mellett a történelmi tárgyalás azon nagyszerű feladata, hogy a dolgok jelen állásától eltérő más időszakok is léteztek, melyekben nem¬ csak az állat- és növényvilág más volt mint a mostani, hauem más volt a hegy-völgy rendszer, a folyók, sőt a tengerek helyzete és alakja ; szóval a földnek történelmi fejlődése hozatik tisztába és az alig múlt és régen múlt, de letűnt világok chronologiai sorban vezettetnek sze¬ münk elé. E magasztos kérdések tárgyalásánál a kőzet-ismeret felette alᬠrendelt szerepet játszik. A rétegek anyaga csaknem kizárólag törmelék¬ kőzet vagy mészkő, márga, agyag sat,., melyek könyeu felismerhetők s a melyeknél az anyagnak behatóbb tanulmányozása palaeontologiai szempontból ritkán kívántatik meg. A vulkáni és méta ni o r p h szóval a kristályos kőzetek¬ kel foglalkozó geolog mondhatni ellentéte az előbbinek : itt a biológiai 134 tudományokra szükség nincs, hanem lényegesen kívántatik meg a kris- tallographia, mineralogia, a cliemia és bizonyos részei a physikának, tehát egészen más köre a melléktudományoknak, mint az előbbi esetben. A vulkanolog tudománya oda megy ki. hogy a kőzetek anyagát ismerje, de nem chemiai szempontból azok quantitativ elemzésének perczentes számaiban, hanem az elemek azon csoportulásában, melyben individuali¬ zálódott alakot vettek tel, azaz azon ásványokban, melyekből valamely kőzet ha nem egészen, de legalább uralkodólag áll. Az öszetett kristᬠlyos kőzetek : a gránit, syeuit, porphyr, trachyt, bazalt, a lávák egész sorozata stb. mind engednek bizonyos ásványokat megkülönböztetni s ezen ásványok hol ketteu, hol hárman, hol többen oly állandó társasᬠgot képeznek, hogy az ásvány-associatio megállapítása feladattá vált, melyet a petrographia (litliologia, kőzettan) mintegy alig 15 évvel ez¬ előtt megszíilemlett tudomány-ág tanít. A mi a stratigrapb-nak a paláontologia, az a vulkanolognak a petrographia. A paláontologia egy a fossil állat- s növényvilágra alkal¬ mazott biológia, a petrographia egy a geológiába bevezetett mineralo¬ gia ; és valamint a paláontologia kétfelé szolgál, ezt teszi a petrographia is; egyrészt illustrálja a geológiát, másrészt kibővíti a mineralogiát oly beható tárgyalásokkal, melyek nélkül az azelőtt szűkölködött. A petrographia, ez a még most is fejlődésben levő uj tudomány¬ szak, a kőzetet alkotó ásványok felismerésére csak ritkán érheti be azon ismejelekkel, melyekre az ásványtan támaszkodik. Az ásványtan, a mint eddig áll, a múzeumi gyűjteményekben szüleinlett meg, tárgyát ké¬ pezik az ásvány ország legdiszesebb terményei, a mint azokat a lehető¬ leg legszebb és legnagyobb kristályokban kiképződve találjuk. A kristᬠlyos kőzeteket képező ásványok az esetek legtöbbjében ugyanazon isme¬ jelek segítségével nem határozhatók meg. A kőzetekben úgy kell venni az ásványokat, a mint vannak, olykor aprók, olykor elváltoztak az anyagban, olykor semmi körvonaluk nincs és a végeredmény az, hogy a pontosabb meghatározás a régi eljárás szerint nem ejthető meg. A mineralog, kihez a geolog fordul, nem esve kétségbe, a kristályos kőze¬ tek associált ásványait meghatározandó, uj módszereket talált fel s ezek egyike a mikroskopiai, a másika a mikrochemiai eljárás. A m i k r o s k o p számára valamely öszetett kristályos kőzetből például gránitból vagy traehytból, egy oly lapos és vékony táblácskát ütünk le kalapácscsal, a minő egy réz-négy krajczárost megközelít s ezt valami sima vaslemezen smirgelpor közbenjöttével csiszoljuk, mig sima lett; most a másik oldalát is hasonlóképen készítjük ki, de előbb egy darab vastagabb üveglaphoz ragasztjuk melegített canada-balzsammal, hogy ezt fogva, a csiszolást addig folytathassuk, mig a kőzetből egy levél-papir vékonyságai lemez lett, ezt canada-balzsam közvetítésével meg¬ felelő módon átviszszük tárgyüvegre és befedjük igen vékony, erre ezélra különösen készített üveglapocskával s íme készen áll a kőzet, hogy a mikroskop asztalkáján ezen megbecsülhetlen eszköz segítségével tanul¬ mányozzuk. Hogy mi történt ezen kőzettel ezen állapotban, öszekasonlitva az előbbivel — felfogható, ha egy üvegtáblára gondolunk, melyből az ablak van készítve, ez átlátszó, sőt ha benne valami nem átlátszó vagy színes folt van, szabad szemmel is kivehet j ük, nagyító segítségével több ilyet is fedezhetünk fel. Ezen üveg, midőn készült, egy öszefüggő nagy töme¬ get képezett, melyet ha az olvasztó tégelyben kihűlni hagynánk s ezt leütvén, azon a vastag üvegdarabon néznénk keresztül, azt sem színte¬ lennek, sem oly átlátszónak nem találnánk ; ugyanezen hatást kapjuk, ha sok ablaktábla-üveget egymásra fektetünk. A kőzetnél is igy a dolog, azt is sok egyes vékony tábla öszeségének képzelhetjük, melyek igy nem átlátszók, de ha ezen vékony lemezkéket egyenként tekintjük, min¬ den egyes ásvány abban a papirvékony síkban külön tűnik elő, mögötte nincs több lemez és igy az ásványszemek a magok saját tulajdonsᬠgaikban észlelhetők, ha oly aprók is, hogy puszta szemmel már hozzᬠszólni sem lehet. A mikroskop kitünteti azok alakját, sziliét, átlátszósᬠgának fokát, szerkezetét és azon módot, melylyel behelyeződve vannak. Hány ásvány van, melyet a kőzetben látva feketének mondunk, a vé¬ kony csiszolatban a mikroskop azt átlátszónak, zöldnek, barnának vagy sárgának mutatja ; más a mikroskop alatt is nem átlátszó és fekete ma¬ rad. Az optikai delikát tulajdonságok a physikából át vaunak vive a miueralogiába és különösen feltalálva és az értelmezésben megállapítva a kőzet-csiszolat tanulmányozásánál is. Ha már a közönséges fényben vizsgálva sokat enged látni a mikroskop, valóban koronázó eredményt nyújt, ha az átlátszó ásványokat még polarizált fényben is nézzük. Itt ismét kétfelé ágaznak a kísérletek : először egy polarizáló közegen ke¬ resztül vizsgáljuk, másodszor kettőn s ezeknek bizonyos állásainál. Az eredménye ezen kutatásoknak az, hogy különösen a kőzetek színes elegy¬ részeit u. m. a csillámot, az amphibolt, augitot, olivint stb. a legparᬠnyibb kristályszemben is határozottan felismerhetjük. Mikrochemiai eljárás. A színtelen elegyrészek némelyikének kérdése a mikroskop segítségével, például a quarzé a legtöbb esetben szintén érdemlegesen dönthető el, mig másoké s ezek között a föld- pátoké azon részletességgel, a mely jelenleg megkivántatik, nem hozható tisztába, itt a mikrochemiai módszer alkalmazása egészíti ki a kőzet-ta¬ nulmányozást. A mikrochemiai módszer rendszeres alkalmazását én hoz¬ tam be a tudományba azon eljárásommal, melylyel a földpátok nagy 136 családjának egyes tagjait egymástól megkülönböztetni sikerül. Ezt ren¬ desen úgy viszszük keresztül, hogy a kőzetből az egyes földpátszemeket kiteszitjük, vagy a kőzetet durva szemekké törve, ezek között keresünk megfelelő anyagot. Lehet azonban a vékony csiszolatból is ugyanazon szemet, melyet már optikailag is megvizsgáltunk, késsel kiíesziteui és a mikrochemiai kezelés alá venni. Ezen eljárás a világitó gáz színtelen lángja segítségével történvén, röviden a Ián gk i s ér 1 e tnek monda¬ tik. Akkora darabkát, mint mákszemek között a középnagyságuak. pla- tinalmzal karikájára veszek tel viz segítségével s a lánghoz értetem. A legelső, a mit észreveszek, hogy a lángot a földpát sárgára festi, ezt minden földpát teszi ugyan, de oly különböző arányban, hogy 5 foko¬ zatot különböztetek meg, megfelelőleg a százalékos natrium-tartalom- nak, mely elem az egyedüli, a mely a lángot sárgára festi. A sárga szin oly intensiv, hogy az minden egyéb lángfestő elemnek a sziuét el¬ fedni képes és úgy a káliumot is, a mi a földpát némely fajára nézve lényeges. A kálium jelenlétéről úgy győződöm meg, hogy a sárgára festett lángot kék üvegen (vagy indigo-oldalon) keresztül nézem. Ennek az a sajátsága van, hogy a nátrium sárga sugarait elnyeli, ellenben a kálium lángját átbocsátja, ha tehát a. kék üvegen keresztül piros láng- nyelv tűnik elő, akkor a földpát kaliumföldpát ; ha nincs piros láng, de erős sárga láng, akkor nátriumföldpát ; végre, ha nincs piros láng, és gyenge a sárga láng, akkor mészföldpát vau jelen. A lángfestést tᬠmogatja még az olvadás foka és minősége, valamint a földpát képessége a sav hatásának ellentállani. Mindezekből a tulajdonságoknak egy olyan csoportja kerekíthető ki, melyek képessé tesznek a petrographia számára a földpátokat kielégítő módon meghatározni. Boricky prágai tanár vagy 3 évvel későbben egy más módszert talált fel a földpátok meghatározására s ez abban áll, hogy ő apró sze¬ meket vagy a vékonycsiszolat megfelelő foltjait egy c öpp silicium hyd- rofluorsavval megcsöppenti, ez a kovasavat kiűzvén, a három fő elem mel : a kálium-, nátrium- és calciummal különböző alakú silicium tluoridot képez. Ezt canada-balzsammal beeresztett üveglapon viszszük véghez s a beszáradás után a mikroskop asztalára helyezzük és az illető három elem kristályainak viszonyos száma szerint döntjük el, hogy micsoda föld - pátfajok vannak jelen. Annak indokolására, hogy miért kell épen a földpátokra anyi súlyt fektetni és nem csupán általában csak azt mondani, hogy föld¬ pát van jelen, szabadjon megemlíteni, hogy a magyarhoni traehyt- képlet részletes tanulmányozásában azon eredményre jöttem, miszerint a trachytot képező ásványtársaság, meg azon trachytfajok viszonyos kora között lényeges öszefiiggés van és hogy ezen ehronologiai viszouy legbiztosabb alapja épen a földpát. A káliumföldpátot tartalmazó tra- ehvt a trachytképződés legelső stádiumában jött létre, ezt követte a nátriumföldpátos trachyt eruptiója s végül volt a inészföldpátos trachvt kitörése, mi a trachyt-kép letet be is fejezte. E mellett igen fontos szerepe vau egykét társ-ásványnak is s ezek között döntő a fekete csillám (biotit) osztályozó képessége. Ez követi a kálium- és nátrium- földpátot, a calciumföldpátot már csak részben és igy a biotit jelen¬ léte, mit pusztaszemmel is felismerünk, régibb tracliytot, annak távol¬ léte a legfiatalabb tracliytot árulja el. Valamint az egyéni búvárkodás jellemzi a tudóst egyenkint, úgy lehet jellemezni egész nemzetet és népfajt is a geológiai kutatásban. Az első lökést bizonyos tekintetben Werner adta meg ugyan Német¬ országban, de a szikra csakhamar fogott Angliában s ott fejlődött ki oly hamar és oly intensiv módon, hogy a stratigrafiai geológiát tekintve, határozottan Angliát kell elsőnek tennünk. Itt jött létre a legelső geo¬ lógiai társaság már 1807-ben, mig a contiuensen egy ilyennek meg¬ alakulása évtizedek múlva következett be. Anglia már szigeti helyzeté¬ nél fogva kiválólag alkalmas is volt a geológia ezen ágának növelésére, a meredek tenger-partokon nem egy helyen látni egész sorozatát a régi és legrégibb rétegcsoportoknak, melyek sírkertjévé váltak egy a mostanitól, de egymástól is eltérő állat- s növényvilágnak s a melyek¬ nek helyeződébe egymás fölött teljes biztossággal engedi leolvasni, hogy az alsó rétegcsoport a legrégibb, a felső a későbben képződött, tehát fiatalabb ; mig a contiuensen, hol a kőzetkopadék a hegylejtet befödi, ilyenre sokkal gyérebben nyilik alkalom. Az angol különben is utazó nép és úgy is sok geológiai anyagot gyűjtött ősze ; a hol csak meg¬ fészkelte magát, mindenütt gondoskodott geológiai kutatásokról s jelen- 1 g ezek nagyobb mérvben sehol sem űzetnek, mint az Egyesült- Alla- mokban, hol, miután a keleti régibb államok maguk gondoskodtak volna a geológiai felvételekről, a nyugoti államok és territóriumokban a kor¬ mány eszközöl geológiai intézetek által oly nagyszerű kutatásokat, hogy e részben időről időre a legmeglepőbb eredményeket mutathatják fel. Afrika déli vidékéről, az angolok ázsiai birtokairól és Ausztráliᬠból részint geológiai intézetektől, részint társaságoktól és egyesektől (dy becses és nagyszámú közlemények jelennek meg, hogy a stratigra- phiai geológia legelső kincstárának az angol irodalmat kell tartani. Nem úgy áll a dolog a vulkáni g e o 1 o g i á r a uézve, itt az európai continensé s különösen Németországé az elsőség, melyet aztán nyomban a franczia követ. Az angolok, daczára egyes kivételeknek, egészben keveset foglalkoznak mineralogiával s ennek megfelelőleg az eruptív kőzetek tanulmányozásában sem tettek szert a vezérszerepre. A német türelem és alaposság az általánosabban meglevő mineralogiai képzettséggel párosulva fejlesztette ki e kutatási módot oda, hogy a kristályos kőzetek tana innét indul ki és még maiglan is a lendületet a fejlődés magasabb foka felé innét kapja. Magyarország álláspontja a geológiai téren, örömmel mondhatjuk, nem utolsó és bizonyos tekintetben a magyar orvosok és természetvizsgá- lók vándorgyűlésének része volt benne : ugyanis Sopronban tartatott azon vándorgyűlés 1847-ben, melyen Ür. Zipser, egy hatályosan fellépni tudó tag, előadta, hogy a magyarországi bányászat, melynek az előtt oly fényes napjai voltak, hanyatlik és hogy e hanyatlást tán lehetne megakasztani vagy épen megszüntetni az által, ha az ország geológiai s bányászati szempontból rendszeresen átkutattatnék ; indítványozza tehát egy ilyen társulat megalakítását. Az indítvány elfogadtatott azon határozattal, hogy egy bizottság alakíttassák, mely a következő vándorgyűlésen (1848) a megalakulás részleteiről jelentést tegyen. Ezen bizottság tagjai Zipser, Kubinyi Ferencz és Ágoston, Pettko és Marséban csakugyan ősze is jöt¬ tek és az alapszabályok kidolgozásához fogtak, de a bekövetkezett poli¬ tikai zavarok a vándorgyűlés tartását lehetetlenné s igy ezen indítvány foganatosítását kivihetetlenné tették. A talaj azonban el volt készülve anyira, hogy az elvetett mag nem veszett el, két évvel későbben egészen más politikai constellatiók mel¬ lett kikelt s létre jött a magyarhoni geológiai társulat, mely tehát létezésének ezen évben már 30-ik évét számítja és a melynek munkᬠlatai között sok van, a mi Magyarország geológiáját különösen, de nem egy olyan is, a mi e tudományt általában előre viszi. Budapesten kívül, Selmeozen van fióktársulat, melynek tagjai jelenleg e világhírű vidék geológiai részletes kutatásával foglalkoznak és méltán : ha van vidék, úgy mindenesetre az évezredes bányászattal biró Selmecz az, mely e tekintetben fontos és sok tekintetben hálás tárgyat képez *. *) E feladattal lerója a mostani nemzedék azon mulasztást, melyről a bányász - akadémia régen-multját vádolni lehet. Sajátságos, hogy mig a bányászati tudomᬠnyok több ágában világra szóló tudományos művek szülemlettek meg, a geognosiá- ról Pettko idejéig egy régi selmeczi tanár sem hagyott hátra nevezhető munkát Esmark, egy szászországi utazó geolog, volt az első, a ki véget vetett a saxum metal- liíerum kőzet elnevezésnek, hanem egyes ásványokat helyesen felismervén, ezen az alapon csinálta a diagnosist a múlt század végén (1792). Beudant jött utána (1818), a francziák királyától küldve, kinek azt köszönjük, hogy a trachytokra nézve Sel¬ mecz s általáb n Magyarország vált bölcsővé. Beudant után Pettko következett 1846-ban, ki modern szellemben és maradandó becsű tanulmányokat tett. A selmeczi társulat egyik fő feladata a jelenleg már megszülemlett petrographiai alapon részle¬ tesen dolgozni ki Selmecz geológiáját s kitüntetni, hogy a trachytok tana most is itt van legfejlődöttebb állapotban s alkalmat nyújtani a sok külföldi utazó geológ¬ iáik erről csakugyan meg is győződni. A magyarhoni geológiai társulaton kívül van egy királyi magyar g e o 1 o g i a i i n t é z e t, mely 1868 óta működik s melynek fel¬ adata az ország részletes geológiai felvételét folytatólag eszközölni ott, a hol a dualizmus életbe lépése előtt a bécsi u. u. birodalmi geológiai intézet abban hagyta. A bécsi geológiai intézet, miután elkészítette az osztrák-magyar monarchia általános geológiai térképét, hozzáfogott a speeiál-f el vételekhez s igy körülbelül Magyarország negyedrészét végezte be, a hátralevő háromnegyedrészt részletesen kidolgozni a magyar geo¬ lógiai intézetnek jutott feladatul, mit a körülményekhez képest szépen kezd is megoldani. Hogy ezen intézkedés a magyarországi tudományosság fejlődésére igen fontos, kitűnik abból : hogy azelőtt minden gyűjtött tárgy Bécsbe ment, ott dolgoztatott fél s ott adatott ki ; jelenleg a kormány ezen intézetet évi 28,000 forinttal dotálván s ezen nem csak egész testületé a ge< dogoknak tartatik fenn, hanem berendeztetnek a honunkat geoló¬ giai és pala ontológiai tekintetben illustráló gyűjtemények s a meghatᬠrozáshoz megkívántaié szakmunkák. Hogy ezen örvendetes kezdet befejezés is volna, távol áll, sőt inkább a fejlődés és tökéletesebb felé vezetés tűzendő ki a zászlóra ! Mi a nagy és gazdag nemzetek mértékével a tudománynak sem juttat¬ hatunk : az Egyesült-Államok a Colorado felvételével megbízott geoló¬ giai intézetnek évi költségül 100,000 dollárt adtak, hol vagyunk ettől nemcsak mi, de a legtöbb európai állam !, hanem az adott szerényebb körülmények között is lehet és kell czélszeriibb berendezésről gon¬ doskodni. Szabadjon egyéni nézetemet kifejezni az iránt, hogy a tudomány érdekében általában s az ország geológiájának érdekében különösen mik volnának azon intézkedések, melyek az ügyön lendíteni volnának képesek. Legelőször is geológiai intézetünknek egy saját helyiség kellene. Jelenleg bérházban van s hurczolkodásnak van kitéve már az által is, hogy évről-évre, a mint a gyűjtemények szaporodnak, nagyobb helyi¬ ség kell, a hurczolkodás pedig, nem is szólva hogy költséges és idő¬ vesztő, mi a szakférfiakat a feldolgozásban és uj munkálkodásban aka¬ dályozza, de a finomabb tárgyakra nézve mindenkor pusztító szokott lenni. A helyiséget illetőleg legczélszerübbnek vélném a tervezésben levő egyetemi mineralogiai intézettel egyesíteni. E két, a kezelésben ugyan egészen egymástól független intézetnek térbeli szomszédsága igen sok előnynyel bir. A petrographia alapja ásványtani ; ha Európaszerte körültekintünk, legtöbb egyetemen az ásványtan tanára az, a ki a pctrographiát is mivcii, mert ez nem egyéb, mint az ásványtan egy kibővült és a geológiára lényegesen átható ága. A felvevő geologtól nem igen kívánhatni meg, hogy a nehezebb kérdések megoldásé bán azon jártassággal bírjon, melylyel egy ezen speciális irányban foglal¬ kozó mineralog bir A petrographiai meghatározás sok esetben egy rendszeres mineralogiai gyűjteményre támaszkodik, mely a geológiai intézetnél nincs meg, de kell egy rendszeres petrographiai általános gyűjtemény is, a mi szintén a honi geológiai viszonyokkal tüzetesen foglalkozó intézet keretén kivid esik. Szóval egyik intézet a másikkal öszefügg ; de menyi más kapocs fűzi még azokat ősze egyéb tekin¬ tetben is. A kiállított gyűjteményekbe életet önthet az előadás; ha tan¬ intézeti épületben vannak a gyűjtemények, úgy azok bemutatása spe¬ ciális cursusok vagy általánosabb előadások mellett felette fel van ger¬ jesztve. A pala ontológiát illetőleg is lehetne a dolgon lendíteni. Az egye¬ temi intézetek között tervezve van egv állattani ; ezzel kapcsolatban lehetne egy rendszeres paláontologiai intézetet berendezni, melynek élén egy egyetemi tanár állana. Hogy a zoológiái intézet és gyűjtemény a pala ontológiaival felette szoros viszonyban áll, azt fejtegetni nem szük¬ séges, de hogy ezen intézkedés által a geológiai tudomány előbbre vitele volna eszközölhető, kitűnik azon kétfelé ágazásból, melyről kez¬ detben szólottám. A geológia két szempontból adatik elő : a petrogra- phia alapján előadható különös tekintettel a vulkáni s általában a kristályos és metamorph kőzetekre, a midőn csak kisegitőleg és egész általánosságban a történelmi és stratigrapkiai része tárgyaltatik ; a palaontologia alapján ellenben a kiindulás a korszakok szerinti tárgya¬ lás s ez a paláontologiai intézet igazgatójának, mint az egyetemen rend¬ szeresítendő tanszék ellátójának volna feladata. A részletek után befejezésül még azon általános befolyásról is szabadjon szót emelnem, melyet a geológia az ember időfelfogására gyakorol akkor, midőn ennek történelmi fejlődésével foglalkozik. Az ember történelmének van írott és nem írott szaka, az írott tisztán a história körébe vág s abban a momentumokon találtató számok olyan álló pontokat képeznek, melyeket évekkel mérhetünk : nem úgy a törté¬ nelmi időt megelőző korszak, ez már a geológiára támaszkodik. Vannak honunkban ezen korból olyan maradványok, melyek az Alföld legmélyebb síkságain találtatnak, de vannak olyanok is, melye¬ ket bizonyos magasabb és olyan helyeken találunk, melyek a legmé¬ lyebb alsík szegélyét képezik. Ezen alsik a geolog kutatása szerint egy- 141 kor vízállás volt s annak partjára települt le honunk egykor még pedig régibb lakosa mint az, kinek nyomait a legnagyobb depressióban is találjuk. Ez utóbbiak csak vaskorszakiak, amazok között találjuk a régibb bronzkorszakiakat is. A hydrographiai viszonyok e két kor¬ szak között határozottan különböztek, mert mig a vaskorszakban a viz már közel állott a mai viszonyokhoz, a bronzkorszakban az Alföld több oly tája volt azzal borítva, mely most száraz, de a melyet meg¬ előzőleg volt idő, midőn a viz honunk medenczéjét még magasabban lepte volt el, úgy hogy ember nyomai abból alig maradtak meg. Ezen korszakokat évszámmal kifejezni nem bírjuk, mert nincs szᬠmokban meghatározható oly pont adva, melyhez támaszkodhatnánk : de anyi bizonyos, hogy az emberi nyomokat mutató legrégibb időt is a geológia jelen korszakának nevezzük s azt megelőzőleg honunk terü¬ letét sziget-tengernek találjuk, melyben úgy mint kicsiben most a görög archipelágban és Olaszország déli részén történik, vulkánok törtek fel, ezek a trackytok és basaltok, melyeknek Magyarország a mai domborzati viszonyát általában köszöni. A nagyszerű vulkáni korszakát Magyarország területének meg¬ előzte váltva szárazföldi édesvízi és tengeri időszak s azoknak részletei már annál jobban elmosódnak, mentői tovább nyomulnak a múltba s ugyanegyütt annál általánosabbá válnak. A geológiai harmadkori idő¬ szak még egyes országok szerint is bir némileg saját jelleggel, a mᬠsodkoriak már kontinensek szerint tárgyaltainak, még inkább az első koriak. Ezen korszakok becslése a mi szokott idő-felfogásunkhoz képest lehetetlen, a geológiai chronologia kényszerít bennünket oly időhatáro¬ kat tűzni ki, melyeknek sejtelme is szédítő, de a mihez biztos kulcs hiánya nélkül nincs a tudomány. A geológiai jelenben látjuk a ténye¬ zők működését és tapasztaljuk az eredményt, tanúi vagyunk az oknak és az okozatnak ; a múltból csak az okozat maradt fenn, a melynek létrehozása ugyanolyan tényezők eredménye volt. Látván azon parányi változást, mely a geológiai jelenben ment véghez, ahoz képest, hogy mi történt földünk múltjában és régmúltjában, axióma gyanánt kénytelen az emberi ész a geológiai korszakok tartamára szokatlanul nagy hatᬠrokat ismerni el, melyek mellett azon vagy hatezernyi időszak, melyet az emberi történelemre a legpazarabb számítással felvehetünk, elenyésző csekélység. És ha ekként a geolog elér azon rétegekhez, melyekről meggyő¬ ződik, hogy a legrégiehhek, tehát a föld fejlődésének őskorából valók, váljon mondhatja-e, hogy ez volt a kezdet, ez a föld megalakulásában az első megszilárdult kéreg? Ez eddig általában még így olvasható a 142 geológiai munkákban, a részletekbe bocsátkozó kutatás más irányba kezdi terelni a felfogást : ezen legrégibb rétegek üledékes kőzetek, a melyekben azonban az anyag oly anyira kivívta már magának a tö- mecsek csoportulási hajlamát, hogy az kiválólag miueralogiai jelleget vesz fel s az eleinek egykori kivételes alakulásának nyomai sem ma¬ radtak meg. Most már tudjuk, hogy ilyen kristályodások fiatalabb kor¬ szakokban is történtek, de csak kivételesen, mentői régibb a korszak, annál gyakoribb a réteges kőzetek ezen metamorpk átváltozása s a lég égibb korszakban minden egykori sediment kristályos szerkezetet vehetett tel, melyben sem állati, sem növényi maradvány mint ilyen többé nem maradott meg, de igen is megvan a kristályos mész, mint az egykori kagyló anyaga és a kristályos szén, a graphit, mint az egykori növény főanyaga. A régiek azon mondásához : „omnis calx e vivo“, méltán csatolhatjuk romnis carbo e vivő." A cosmogenia megállapításában a csillagászok egy izzónfolyó álla¬ potot vesznek fel a földre nézve is mint kezdetet ; ez ellen a geolog nem kel ki, de anyi bizonyos, hogy egy ilyen állapot első kihűlési kérgét nem találjuk, a föld szilárd kérgének hozzáférhető részében a kutató geolog nem kezdetet, hanem azon körfolyamatok egyikét találja, melyek a természet háztartásában kicsiben-nagyban fedeztetnek fel, csakhogy e körfolyamat időszaka roppant nagy időt kíván feltenni, a mely azonban az idő végtelenségéből mégis bőven kitelik. E sokféle szál, mely a geológiából szétmegy, vagy a mely oda int, szabadjon hinnem, hogy indokul szolgál arra, hogy ezen tájékozᬠsokat itt szóba hoztam. IRODALOM. Dr. Szabó József. A gránát és cordierit f dichroit ) szereplése a ma¬ gyarországi tracliytokban. (Értek, a terűi. tud. köréből. Kiadja a m. tud. Akad. IX. köt. XXIII. sz- 1879). Ezen érdekes tanulmány tárgyát két ásvány képezi, melyek a trachytkőzetekben ritkábban fordulnak elő és talán azért eddig még nem részesültek a kellő figyelemben. Gránáttar- talmuk által Európában leginkább némely magyarhoni trachytok tűnnek ki és a gránát ezen petrographiai szereplésének kérdésében senki sem lehet illetékesebb, mint hazánk eruptív kőzeteinek alapos ismerője és fáradhatlan kutatója, Szabó tanár ur. Vizsgálatai oda mutatnak, hogy az illető kőzetekben a gránát mint állandó és lényeges elegyrész for¬ dulván elő, egy külön trachyt-typus jellemzésére szolgál. A gránát leg¬ inkább a biotitos 1 a b ra d o r i t-trachytokban szerepel, amphibol, augit 143 és néhol quarz társaságában ; az oligoklas-trachy tokban csak kivételesen, ortkoklas- és anorthit-trachytokban pedig soha sem találtatik. Nevezetes azon körülmény, hogy a biotit-labradorit-trachytok csoportjában, mely a magyar területen a mediterrán emeletbe sorakozik, a gránáttartalom egyúttal korkülönbséget jelöl, a menyiben mindig az ernptiv-cyklus ré¬ gibb terményeinek sajátja. Egészen más a cordierit petrographiai szerepe a mi trachytkőze- teinkben, melyekben — a mint a szerző kimutatja — gyakrabban for¬ dul elő, mintsem eddig tudták. Fellépése nincs valamely földpáttájhoz kötve, hanem kíilömböző ásványtársaságban, tehát kíilömböző typusokhoz és korszakokba tartozó traehytokban található, úgy mint a vele külsőleg igen hasonló quarz, melytől való megkiilömböztetésére a lángkisérleti módszer szolgálhat. Ellenben a cordierit maga is metamorph eredetű lévén, a kőzet modificatiójára nézve jellemző: „A cordierit jellemzi a trachytok tne- tamorph tagjait" — mondja a szerző és itt, értekezésének végsoraiban futó pillantást enged vetnünk azon elméleti petrogenetikai nézeteire, melyeket a kőzetek sokévi tanulmányozása benne megérlelt. r Azon nézet, hogy az eruptív kőzetek izzófolyó tömegek voltak s minden ásvány a kihűlés alatt vált ki úgy, mint az üveg vagy salak magmából, nem állhat meg. “ „Valóban sok oda mutat, hogy . . a trachytok az ő n o r m a 1 állapotukban . . . metamorph képződmények ; . . . a rhyolith, láva, ba¬ zalt ellenben annak (az állapotnak) v u 1 k á n i m ó d o s u 1 a t a gya¬ nánt, tekintendő". Ezek és hasonló mondatok, melyek a petrogeuesis tárgyában hatᬠrozottan uj és az eddigiektől eltérő elméleti felfogást árulnak el, méltán felköltik kíváncsiságunkat és azon óhajtást gerjesztik, hogy az az idő¬ pont, melyet hazánk hírneves tudósa ezen tanulmányi eredmények beható előadására alkalmasnak ítél, minél előbb bekövetkezzék. I. B. M. Szabó : Sur la classifeation et la chronologie des roches eruptives tertiaires de la Hongrie. (Extráit du compte rendű stenographique du congrés international de géologie, tenu á Paris 1878). Három oldalra terjedő kivonata egy az első nemzetközi földtani kongressus alkalmával (Párisban 1878-ban) tartott előadásnak, melyben Szabó J. tanár ur a magyarországi harmadkori eruptív kőzetekre vonatkozó sokévi kutatᬠsainak legfontosabb e edményeit sommásan a külfölddel is megis¬ mertette. T. P>. 144 VEGYESEK. Az ásványok pakolás á hoz A pakolás már magában véve a „lehető¬ leg kis helyre sokat és jól“ elv végrehajtásának szempontjából többféle nehézségek¬ kel jár, melyeket első sorban legyőzni az egyéni ügyesség van hivatva. De mind¬ amellett vannak bizonyos általános gyakorlati fogások, melyek alkalmilag föladatun¬ kat e részben és főleg a szakunkhoz tartozó tárgyak pakolásánál igen megkönyit- hetik. Ilyen például az, hogy ásványok, kőzetek, kövületek pakolásánál mindig jó és soha sem itatós vagy pl. újság-papirost alkalmazzunk, hogy a törékeny tárgyak azonfölül vattába burkoltassanak stb. De a gyakorlatban nem igen ritka azon eset, hogy ezen föltételeknek eleget tenni épen azon egyszerű oknál fogva nem lehet, mert vagy elfogy a jó pakoló anyagunk, vagy épen kezünk ügyében nincs és a kö¬ zelben nem is kapható. Ez utóbbi esetek egyikében találta magát legújabban dr. K r enne r József múzeumi őr is, midőn legutóbbi utazása- alkalmával épen egy rendkívül szép, finom hoszu tűkből álló Antimonit díszpéldányt bepakolni akart, hogy az sem a zökögős hegyi utakon való kocsizás, sem pedig átalában a hoszu szállítás alatt sérülést ne szenvedjen. Igen, de mikor a hasonló kényes tárgyak sike¬ res bepakolására nélkülözheti en vatta — a melybe azokat direkt begöngyölni, az¬ után selyempapirossal betakarni és majd az egészet valóságos vatta-fürdőbe úsztatni szükséges • — már elfogyott és ott egyátalán nem volt kapható! „A jó gondolat soha sem késő“ mondják és a nevezett ur is elég ideje korán jutott a jó gondolathoz. Egy pléh-szekrényt szerezve, a bepakolandó darabot annak aljára ügyesen elhelyezvén, az egészet olvasztott fagygyuval beönté. Az anyag rövid időn szi¬ lárddá vált és a kényes ásványt igy szilárdan fixirozott helyzetben könyii szívvel bocsáthatá közlekedési eszközeink sok esetben nem épen gyöngéd bizalmára. A szekrény szerencsésen megérkezett és abban a sima felületű fehér anyag is mozdulatlanul. Ekkor óvatos lassú melegítés után eleinte az alulról feltoduló folyóssá vált fagygyu valóságos eruptióiban és láva-kiöntéseiben már-már aggodalommal is gyönyörködhettünk, midőn fokonkint oszlott az átlátszatlan tömeg és végre ott tündök¬ lőit a folyós anyagban sértetlenül, szépségét még jobban feltüntetve, a féltett kincs A dolog befejezése az óvatos kiemelés után benzinnel való fürdetésben történt, mely az odatapadt fagygyukérgeket leoldván, a kísérlet teljesen sikerült, miről a díszpéldány megtekintése után a magy. nemz. muzeum ásván ygyüjteményében bárki is meggyőződést szerezhet. * A sírkövek e 1 m á 1 1 á s á r ó 1. Az időjárás viszontagságainak exponált különböző kőzetfájok elmállásánalc viszonya még csak kevéssé pontosan ismeretes. A nehány évvel ezelőtt ez irányban Pfaff által végrehajtott szorgos kísérletek ered¬ ményeiből kiderült, hogy pl. az időjárás hatásai alatt a mészkő vesztesége 3 év után az egész felületen 0-04 mm. vastag egyenletes réteg eltávolodásának felel meg. Az észlelési idő azonban rövid ahoz képest, hogy ezen észlelésekből általánosabb következtetéseket vonhassunk. Sikeresebbnek Ígérkezett a sírkövek megvizsgálása, melyeknél az exponálási időt a felírásokból elég biztosan lehet meghatározni. Ezért újabban A. G e i k i e figyelmét Edinburg temetőire íorditá és ott szerzett érdekes tapasztalatait a Koyal Society of Edinburg f. é. ápril hó 19-én tartott ülésén közölte (Kiv. Naturf. 1880. o 371). Megjegyzendő azonban, hogy a városok közelében a kőzetek el mállásának módja és foka egynémely tekintetben eltérő attól, mint a mely a szabad természet¬ ben megy véghez; ennek okát a kivált nagyobb városok különböző anyagokkal iuficiált légkörében, valamint a házak tömege által előidézett hőmérséki változások¬ ban kell keresnünk. A kőzetek elmállását temetőkben természetesen csak azon kevés számú kőzetfajoknál tanulmányozhatni, melyek az emlékkövekre felhasználva lettek, így Geikie tanulmányait is csak az edinburgi temetőkben alkalmazott kőzetfajokra — mészkövek (márvány), homokkövek és gránitok terjeszthető ki. Edinburgban a sírkövekre közönségesen használt szilárd mészkő obeliskek, urnák, homokkő-keretekbe foglalt 1—2 hüvelyk vastag függélyesen felállított lapok alakjában van alkalmazva, hol az alak és a felállítás az elmállással szemben lényeges szerepet játszik. A legtöbb mészkő majdnem tiszta szénsavas mésznek bizonyult és az elmállás háromféle módon mutatkozott, u. m. a felületen való feloldás, a belső széthullás és a meggörbülés alakjában. A felület feloldását a városi eső szénsav- és részben kénsavtartalma idézte elő. A faragásnál vagy csiszolásnál szétmetszett kristályos szemek oldódnak először fel, vagy kihullanak a kőből ; idővel a kőzet belső szövete mindinkább kitűnik, egyes szilárdabb helyek vagy egyéb zárványok jól kiválnak, majd a mesterséges sima felület végképen eltűnik és a kő természetes sziklához hasonlít. Sok régi sirkövön más esetben a felület simán maradt, úgy hogy a fölirás teljesen olvasható. Ez esetben a kő egy piszkos kéreggel látszik beborítva lenni, mely alatt azonban a kő anyaga majdnem homokká porladva található. E kéreg kü¬ lönösen ott mutatkozik, hol a felület feloldása csekély mértékű, színe piszkos szürke — fekete barna, vastagsága maximumban 1 m/m. Egy 1792-ben felállított sirkövön észlelt kéreg mikroskopiai és chemiai vizsgálata után kiderült, hogy ez főleg a városi eső lcénsavtartalmának a szénsavas mészre való hatásából keletke¬ zett. Vékony gypsliártya képződik ugyanis így a mészkő felületén, mely a városi porból széndarabocskákat, quarzhomokszemeket, üveg- és tégladarabokat stb. ösze- ragasztva tartalmaz és az eső további hatásainak jobban ellenáll. Azonban a kő ki¬ terjedése folytán e kéreg könyen szétrepedhet és ekkor az emlék rövid idő alatt teljesen tönkre megy, mert belseje a kéreg repedésein beszivárgó szénsav tartalmú esővíz által már majdnem porrá mállott. A márvány elmállásának legnevezetesebb fázisa a meggörbülés és a törés, melyek csakis azon lapoknál észlelhetők, melyek pl. egy solid homokkő keretbe befoglalva vannak. A mészkő ugyanis felpiiposodik és felülete telve lesz repedések¬ kel. E jelenség okát Geikie a fagyban keresi, a likacsokba beszivárgó viz megha¬ gyása alkalmával kiteijedvén, ha a márványlap szilárd foglalata a síkban való ki¬ terjedésnek ellenáll, természetesen a kidudorodás és a repedések előállanak. Észle¬ léseinek végső eredménye az edinburgi temetőkben az időjárás behatásainak szaba¬ don kitett márványlapok elmállására nézve az, hogy azok egy évszázadnál kevesebb idő lefolyása alatt teljesen tönkre mennek. A homokkő sokkal tartősabb anyag, főleg ha az tiszta, finom, kovasavval Öszeragasztott homokszemekből áll. ha továbbá vasat és meszet épen nem vagy csak csekély menyiségben tartalmaz és ha végre a rétegzésnek még nyomával sem bir. Egy hasonló kő egy esetben 200 évnél tovább majdnem változatlan ma¬ radt meg, a menyiben csakis az eső és szél hatásainak jobban kitett oldalain vált felülete érdesebbé. A homokkövek elmállásának lényeges okozói vagy a könyen oldható és eltávolítható ragasztó, mely esetben a kő mállása oly gyorsan halad előre, hogy pl. egy esetben a felületből 1/8 hüvelyknyi réteg távolodott el Ifi év alatt. Az Földtani ÉrtesitÖ I. éri. ff 146 el mállást lényegesen elősegíti az is, ha a kő réteges, vagy ha az nem egynemű, hanem különböző ellenállási képességű zárványokat tartalmaz. A gránité k r a nézve Pfaff úgy találta, hogy a nem csiszolt felületű grᬠnitlapok évi vesztesége, 0.0076, mig a csiszoltaké 0*0085 m/m. Edinburg temetőiben emlékekre csak rövid idő óta alkalmazzák, így az elmállás mértékét meghatározni nem lehetett. Egyes földpát-kristályok mutatják ugyan a széthullás nyomait, de egy esetben sem lehet a 15 — 20 évig szabadon álló csiszolt gránit lapon az elmállás fo¬ kát határozottan észrevenni. Geikie különben úgy vélekedik, hogy a legtartósabb gránitot is tartósságra nézve jóval felülmúlja a jobb minőségű kovasavas homokkő. * Kövület-lenyomatok készítéséhez. A palaeoutolog igen gyakran van azon helyzetben, hogy a köviilt organismusoknak csupán homorú lenyomatait bírja. A kagylók, csigák stb. héjai ilyenkor úgy tűnnek szemeink elé, mintha azokat tükörben látnok. Az öszehasonlitás igen alkalmatlan ily negatív kövületekkel. Min¬ tázatot szokás ezért készíteni a lenyomatokról, melyek azután a kagyló vagy csi¬ gahéjnak igazi domború alakját adják. A lenyomatok előállítására gypsz kevéssé ajánlható ; az a finom díszítménye¬ ket nagyon megrongálja, azonkívül az anyag réseibe is néha úgy beszorul, hogy a minta elválasztásánál a megkeményedett részletek letöredezve az üregecskékben viszamaradnak. Az üvegtábla-ragasztó alkalmasabb anyag, mert ez sokáig lágy és idomítható marad s az eredeti réseibe be nem szakad ; azonban a lenyomatok érdesek és a nyert minta a ragasztó finomságától nagyon függ. Ezen ragasztó ugyanis krétából és lenmag-firniszből áll és finomsága természetesen a krétának többé vagy kevésbbé finom iszapjához van kötve. Igen ajánlható azonban a közönséges fekete kaucsuk, különösen oly lenyo¬ matokra, melyeknek bordázatai vagy gyöngysorai törékenyek. A kaucsuk forró víz¬ ben egészen lágy és tésztaként gyúrható lesz: ilyenkor sem az ujjakra, sem pedig a mintázandó példányra nem tapad, ha azok kissé megnedvesitve lesznek. A lágy kau- csuk-anyag a legkisebb résekbe is benyomul és kihűlve megkeményszik ; ruganyos¬ ságát azonban megtartva a szűk résekből az eredetinek ártalma nélkül kiszabadul. A kaucsuk lenyomatok az eredetinek legfinomabb diszitését, sőt az olyan részleteit is átveszik, melyeknek vizsgálásánál már a nagyitót vesszük elő. TÁRSULATI ÜGYEK. A magyarhoni földtani társulat szaküléseinek jegyzőkönyvi kivonatai. Vili. 1880. évi november hó 3-án. 1. Schafarzik Ferencz egyetemi tanársegéd „Az idei földrengé¬ sekről Magyar honban" értekezett. Előadó néhány kisebb jelentőségű föld¬ rengés felsorolása után, melyek az idén Máramarosban, a Bánságban, Horvátország¬ ban és Buda vidékén mutatkoztak, áttér az erdélyi földindulásra. Számos adatra támaszkodva constatálja, hogy a földrengés f. évi október hó 3-án reggel 3(47 óra tájban a földalatti morajtól mindig megelőzött hullámszerű mozgással lett észlelve Erdély csaknem egész területén (kivéve a Hargitától Iv-re eső Ősik- és Háromszék 147 megyéket s a Barczaságot, továbbá Petrozsény, Hátszeg vidékét és Erdélynek Máramarossal határos szélét), továbbá Bihar megyében a Sebes-Körös mentén és végre Bukovinában Dorna vidékén. Ezen terület nagysága körül-beliil 900 0 mértföld. Legerősebb volt a földrengés, illetőleg legnagyobb kárt szenvedtek a Maros és a két Kiiküllő közé eső terület, valamint a Marostól ENy-ra azon vidéken, mely az Aranyos alsó folyásával határos A kár általában nem volt nagy. A rengés az említett időben csak egyszer mutatkozott ; azon hirt, melyet egyes lapok hoztak, hogy t. i. a megelőző éjjelen 12-1 óra közt észleltek volna Kolozs¬ vár táján morajt és Segesváron lökéseket, előadó a jelenleg rendelkezésére álló ada¬ tok nyomán nem tartja valószínűnek. Mint melléktüneményt felemlíti, hogy a föld¬ rengést megelőzőleg és tartama alatt az állatok nyugtalankodtak és a barométer hi¬ ganyoszlopa sülyedt. Befejezésül kiemeli, hogy a földhullámok terjedésének kivált az erdélyi medenczének a harmadkori sediment-képletek által borított rései és öblei kedveztek. 2. Dr. Szabó J. egyetemi tanár előadta véleményét a geológiai n o m én¬ ei at ura nemzetközi unificatioja tárgyában, kifejtvén az elveket, melyek szerint úgy a réteg kőzetek, mint a kristályos kőzetek osztályozása megállapítandó volna. A réteg¬ kőzeteknél általában az idő s a tömeg-kőzeteknél általában az anyag tartandó szem előtt a nomenclatura mngállapitásánál. A stratigraphiai geológiában a legfőbb beosz¬ tást kor szerint indítványozza s lenne e következő négy: 1. Jelenkor, 2. Újkor, vagy lcánozoos idő, 3. Középkor vagy mesozoos idő, Ókor vagy paliiozoos idő. A második függélyes rovatot képezze a formatió, a harmadikat az emelet, a negyediket a rétegcsoport, mire azután az egyes rétegek a szövegben meg¬ említve Íratnának le. Szól a réteg-kőzetek sorrendjéről, a melyet főleg paliiontologiai szempontból a legtöbben alulról fölfelé írnak le; előadó ellenben általánosabb szempontból és kü¬ lönösen a petrographia és a vulkanologia érdekében azt a jelenkorból kiindulva és igy felülről lefelé indítványozza. Kiterjed ezután egyéb használatban levő szók és módszerek kritikájára, megemlítvén, hogy nem kíván ezáltal a különböző irók fö¬ lött pálezát törni : egyik sem lesz a másik felett lényeges előnynyel, de igen is ér¬ dekében áll a geológiai irodalomnak, hogy nomenclaturája, úgy mint pl. a physikáé, a mathesisé stb. közel egyöntetűvé tétessék, mi azonban a jövőre nézve a geologok kezét nem kötné meg. A kristályos kőzetek nomenclaturájánál megkülönböztetést tesz egy petrogra- phiai és egy geológiai osztályozás között s csak ezen utóbbi szellemében kívánja meg- állapittatni a nomenclaturát azon általánosságban, a melyben a réteg-kőzeteknél is indítványozva van. Előadása után indítványt tesz, hogy e tárgyhoz egy a magyarhoni föld¬ tani társulat kebeléből kiküldött bizottság is szólana, úgy hogy a dolgozat an¬ nak a nevében, illetőleg jóváhagyásával küldessék a nemzetközi unificationális bizott¬ sághoz. Ez indítványt a szakülés elfogadja, a bizottság tagjaiul pedig az i n d i t v á- nyozón kívül Böekh János, dr. H o f m a n n Károly, I n k e y Béla, L ó c z y Lajos és Kot h Lajos urak küldettek ki, kik is a megbízást örömmel elfogadták. 3. Bern á t h József rövid indokolás kíséretében a társulathoz a követ¬ kező kérdést intézi: „Vájjon hajlandó volna-e a magyarhoni földtani társulat az 1881. évben M. m. F r a n k fúrt b a n tartandó nemzetközi balneologiai kiállítᬠson részt venni és ott a hazai ásványvizeknek előfordulásáról, természetéről és geológiai viszonyairól lehetőleg kimerítő éVbiztos ismereteket terjeszteni?" 11* 148 A t á r s. I. titkár felszólalására ez ügy elintézése végett a választ- m á n y li o z lett utalva. 4. A t á r s. I. t i t k á r bejelenti a következő u j rendes tagokat: Ebergényi K á 1 m á n, m kir. bányagyakornok Verespatakon, bej. Inkey Béla, Kossuch János helyben, bej. dr. Szabó József. Kivonatok a magyarhoni földtani társulat valasztmanyanak tárgya¬ lásaiból. VII. ülés, 1880. évi október h ó 6-áu. A társ. II. titkár jelenti, hogy a szünetek előtt a múlt választmányi ülésen kijelölt hazai közkönyv¬ táraknak és középiskoláknak a társulat régibb kiadványainak teljes példányai szétkiildve lettek és bemutatja egyúttal a kolozsvári m kir. tud. egye¬ tem ásványtani intézetétől, a győri katli. főgymn.-tól, a trencséni kir. kath. fo¬ gyom. -tói, a dévai áll. főreáliskolától, az egri főgymn.-tól, a miskolczi ref. fo¬ gyom. iskolaszéktől, az erdélyi ev. ref. egyb. kerülettől, a fiumei m. kir. kor¬ mányzótól, a zilahi ref. főtanodától és a nyitrai főgymnásiumtól beérkezett köszönet- nyilvánitásokat. Tudatja egyúttal, hogy a szétosztásról a íim, m k. vallás- és köz¬ oktatási minisztérium is értesítve lett Tudomásul szolgálnak. - — Bemutatva lettek a nemzetközi II. geológiai congressus szervező bizottságától Bolognában beérkezett tudósítások, melyek a „Földtani Értesítő'1 utján fognak a tagok tudomᬠsára hozatni. (L. a 6. és a jelen számot.) — A II. titkár bemutatja H a 1 a v á t s Gyula ur jelentését az általa a társulat megbízásából, Semsey Andor ur adományából eszközölt kövületgyüjtésről, mely tudomásul szolgált. (L. Földt. Értés. 1880. p. 125.) A s e I íu e c z b á n y a i földtani fiókegyesület gyűlései. II. május hó 26-án 1880. Dérer Mihály tanár értekezett az általa Cseh Lajos bányatiszttel kapcsolatban felvett területről, nevezetesen a bélabányai indóház- nak szemben eső szurokkő és rhyolith települési viszonyairól. Bemutatott végül egy igen érdekes telértöltelék-példányt a Wolfgang fekvőérről, a kórodatelér egyesülésé¬ től 70 m.-re délnyugot felé, végül egy telérkőzetet csuszamlási lapokkal Mélyaltár- náról, Ohegyről. TITKÁRI KÖZLEMÉNYEK. Értesítések. A „Földtani Értesítő" f. évi 4. számában (p. 110) jelzett becses kedvezmény tárgyában örömmel tudathatjuk t. tagtársainkkal, hogy az ténynyé vált. A H a n t k e n Miksa által irt „A m agya r korona o r s z á g a i- nak szén tel epei és szénbányászata" czimii fontos műből (20 iv, 4 térképpel és 68 cinkotypiai rajzzal) u. is a uagymélt. magy. kir. földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter ur, 1880. évi október hó 30-án kelt J~-- sz a. magas rendelete alapján, a magy. 149 kir. földtani intézétnél készletben maradt példányoknak a magyar¬ honi földtani társulat 1880. évben létező tagjai között való szétosztását kegyesen megengedni méltóztatott. Midőn ezt t. tagtársainkkal tudatni szerencsénk volna, egyúttal értesíthetünk, hogy a szétküldést postai utón mielőbb megkezdve, azt mintegy 14 nap alatt befejezni szándékozunk. Egyúttal szabadjon azon kérést is intézni t. tagtársainkhoz, hogy a nevezett becses munkᬠból magyar és német szövegű példányok állván ugyancsak a fönt idézett magas rendelet értelmében rendelkezésünkre, az iránt a titkár¬ sághoz czimezve nyilatkozni szíveskedjenek, hogy vajon a német nyelvű kiadást óhajtják-e. Azon tagjainknak ugyanis, kik ezen irány¬ ban óhajtásukat velünk nem tudatják, a magyar nyelvű példányt fog¬ juk postára tenni. PÁLYÁZAT. A bolognai II. nemzetközi geológiai congressus szervező bizottságának egy 1880. évi jun. 1-jétől kelt körözvé- nyét vettük, mely szerint a jövő évben tartandó második ülés első sor¬ ban a geológiai jelzések és elnevezése k (nomenclature) e g y- s égési lésének kérdéseit fogja tárgyalni. A szükséges előmunkála¬ tokkal már eddig is két, e czélra alakult nemzetközi bizottság foglal¬ kozik, azonban eme bizottságok f. évi ápril havában tartott értekezle¬ tein kitűnt, hogy főké]) a geológiai jelzés kérdése még anyi munkát kíván, hogy czélszerü lesz erre a bizottság keretén kívül az egyesek közreműködését is igénybe venni. E végett a szervező bizottság 11 u ra¬ bért, Olaszország királya, bőkezű adományát felhasználva, pályázatot hirdet a geológiai jelzés egységesítése tárgyában („pour l’unitication des figurás geologiques“). A pályázat programmja magyarra fordítva igy hangzik: „1. Az 1881-ben Bolognában tartandó nemzetközi földtani con¬ gressus alkalmával pályázat v;yi nyitva a következő kérdés megoldᬠsára nézve: állapíttassák meg egy nemzetközi sorozat (gamme) azon sziliekre és jelekre nézve, melyek a földtani térképeken és átmetszete- ken a képletek graphikus feltüntetésére szolgálhatnak. 2. A sorozat, melyet a pályázók javasolnak, legalább a kis¬ mértékű átnézeti térképekre legyen alkalmazható. Csatoltassék hozzá magyarázó értekezés és kellő számú térkép- és profil-minta, melyek különböző földtani természettel biró vidékekre szólnak. Kívánatos, hogy az értekezés franczia nyelven legyen Írva. ■>. A pályázó neve lepecsételt borítékba zárassák, melyen egy a szövegre is ráírt szó vagy jelszó legyen olvasható. 150 4. A pályázók dolgozatai az 1881. évi május hó vége előtt küldessenek meg a bolognai congTessus szervező bizottságának, CapeL 1 i n i J. elnök úrhoz czimezve. 5. Az Ítéletet a congressuson egy a nemzetközi albizottságok elnökei közül választott öttagú jury mondja ki. 6. A gyakorlatilag alkalmazhatnak elismert megoldás szerzője 5000 frank nyi pályadijat nyer. Abban az esetben, ha a beterjesztett megoldások egyikét sem tartják elfogadhatónak, azon pályázó, kinek dolgozata a megoldáshoz legközelebb esik (ayant mérité le premier accessit) egy 1000 frank értékű aranyérmet nyer. Ugyanoly alakú arany- és bronzérmeket nyernek a 2 és 3. rangú dolgozatok. 7 A lepecsételt borítékok, melyek a dijat vagy pedig az érme¬ ket nyert dolgozatokhoz vannak csatolva, a congressus nyilvános ülé¬ sén fognak felnyittatni és a nyertesek neveit kihirdetik. 8. Egyidejűleg a szervező bizottság diszokmányokat Ítél oda a nemzetközi albizottságok három legjelesebb dolgozatának. u (Aláírás) : Le président du comité d’organisation : m. p. J. Capellini. E körözvény mellékletét egy terjedelmesebb közlemény képezi, melyben tájékoztatás czéljából az eddig ez ügyben történt lépések, értekezések és indítványok vannak megismertetve. Helyszűke miatt e közleményt nem adhatjuk ugyan egész terje¬ delmében, de azon tagtársainknak, kik a dolog iránt tüzetesei érdek¬ lődnek, m ndennemii felvilágosítással és a menyire a meglevő példány- számból telik, az eredeti szöveg átküldésével is szívesen szolgálunk. Felhívás. Kérjük a f. évi tagsági díjjal még kátralékb a n levő tagtársainkat, hogy hátralékukat az ügy érdekében mielőbb beküldeni szíveskedjenek. NYÍLVA NOS NYUGTATÓ. Tagsági diját lefizette 1880-ra : Balló Mátyás, Czanyuga József, Duma György, Ebergényi Kálmán, Ghyczy Kálmán, dr. Hofmann Alfréd, dr. Iszlay József, 'IKozocsa Tivadar, dr. Kunc Adolf, Legeza Viktor, Madarász Gyula, Mikolay László, Premontrei fó’gymn. Szombathely, Sajóhelyi Frigyes, Szlávik Dániel, Teschler György, Téglás Gábor, dr. Téry Ödön, Themák Ede, Tóth Ágoston, Varga Vilmos, Válya Miklós, Weisz Tádé és dr. Wenin- ger László. Eddig öszesen: 245. 151 Oklevéldiját beküldötte : Bertalan Miklós, dr. Hofmann Alfréd, dr. Iszlay József, dr. Kunc Adolf, Madarász Gyula. Premontrei fogy mii. Szombathely, Ref. fo¬ gyom. könyvtár Miskolcz, Titze József, Varga Vilmos, dr. Weninger László ós Wieszner Adolf (II). Előfizetett a „F ő 1 d t au i K ö z 1 ö n y‘‘ 1380. évi folyamára : a nagy rőczei polg. iskola Eddig öszesen: 21. Előfizetett a ,,F öld tani Értesítő41 1880. évi folyamára: m. k. bányahivatal Szomolnokon, u. az Oláhláposbányán és a m. kir. vasgyári hivatal Roh niczon. Eddig öszesen : 13 TARTALOM. Geológiai tájékozások. Dr. Szabó Józseftől . 129 Irodalom. Dr. Szabó József. A gránát és cordierit szereplése a magyarorsz. trachytok- ban. I. B. . 142 M. Szabó. Sur la eláss, et la chronologie des roches eruptives tertiaires de la Hongrie I. B . 143 Vegyesek. Az ásványok pakolásához . 144 A sírkövek elmállásáról . 144 Kövület-lenyomatok készítéséhez . . 14G Társulati ügyek. Szakülés 1880. évi november hó 3-án . 146 Választmányi ülés 1880. évi október hó 6-án . . 148 A selmeczi földtani fiókegyesület ülése 1880. május 26-án . 148 Titkári közlemények, pályázat, nyilvános nyugtató ... . . 148 riudapest, I égrády testvérek - X. érf. 1880. FÖLDTANI KÖZLÖNY. 8 — 12. szám. ERTEKEZESEK. Buda vidékének némely ó-harmadkori képződéséről. Dr. Hofmann Károly-tól. (Bemutatva a niagy. földtani társulat 1880-ik évi június lió 2-án tartott szak ülésén.) A m. kit. földtani intézet igazgatója, H a n t k e n Miksa osz¬ tálytanácsos ur, társulatunk t é. márcziusi szakiilésébeu „A buda- vidéki ó-harmadkori képződményekéről tartott felolvasást, melyben ö a nevezett képződésekhez tartozó szilárd márgák és mészkövek vékony csiszolatain tett terjedelmes és beható mikroskopiai vizsgái Iá - sainak nehány eredményét megismerteté. Készségesen elismerem, hogy a nagyérdemű előadó urnák ezen ujább tanulmányai igen becses és érdekes megfigyelésekkel szaporítják eddigi hiányos ismereteinket a nevezett szilárd márgák és mészkövek mikroskopiai szerves tartalmᬠról, habár néhány általa ez alkalommal vont következtetésre nézve semmikép sem érthetek egyet, mire jelen értekezésem folyamᬠban még tüzetesebben visszatérni fogok. Hantke n ur ez alkalommal a buda vidéki ó-harmadkori réteg¬ sorozat bizonyos osztályainak geológiai állása tekintetében köztünk régebb idő óta létező nézetkülönbségről is szól s hivatkozik „A budai márga“ czimü értekezésére *), melyben ő nézetemnek helytelenségét állítólag kimutatta volna. H a ntke n ur ezt abban az értekezésben apodicticus határozottsággal kimondotta ugyan; de amennyire prae- cis ezen következtetése, annyira nem bírnak bizonyító erővel, vélemé¬ nyem szerint, az általa nézetem indokolása ellen felhozott érvek. Ezek nézetemben engemet soha sem tántorítottak meg. A szöbanforgö vitás kérdés első tekintésre talán csekélyszerüuek tetszhetik- miután a lényeget tekintve s utolsó sorban abban áll, vájjon a budai ó-harmadkori rétegsorozatnak bizonyos, e rétegsoro¬ zatban való helyzetükre nézve a szemlátás által biztosan s kétségtele¬ nül megállapított rétegei, nevezetesen az u. n. bryozoa-márga vagy felső orbitoida-rétegek, elkiilönitendők-e faunájuk és helyezkedésüknél fogva a közvetlen felettük következő budai márgától, mint én azt tevém, vagy ettől geologiailag el nem választandó képződések-e, mint *) Magy. kir. földt. intézet évkönyve. II. köt. 167. lap. 1873. Földtani Közi. X. óvf. 18 246 II a n t k e n ur véli. Azonban a dolog közelebb megtekintés inelleti fontossá válik, a hogy megkísérelj ük vidékünk oly szépen kifejlet ó-kavmadkori rétegsorát más területek egyidejű lerakodásaival részle tesebben párkuzamositani. A kérdés határozott palaeontologiai jellegű geológiai szintájt. nevezetesen a felső eocant vagyis Kari M a y e r-nek barton-emeletét illeti, mely szintáj jelenleg Európában igen nagy kiterjedésben bizto¬ san ki van matatva. E fontos szintájnak palaeontologiai jelvényei a kérdésbe helyezett bryozoa- vagy felső orbitoida-rétegekben épen még igen tisztán tűnnek ki, mig a telettük következő s általam már Maye r-nek liguriai emeletébe, vagyis az alsó oligocanbe sorozott budai márgában lényegesen változott fauna foglal helyet, mely hatᬠrozottan alsó oligocán bélyeget visel. Eszerint a Hantken ur által megkísért összefoglalás által ama, vidékünkön is egymás felett követ¬ kező rétegekben elválasztott palaeontologiai különbségek ismét egybe- olvasztatnánalc, mi csak további téves combinatiókra vezethet s tény¬ leg vezetett is. Ez ügyben való álláspontomat úgy előbb, mint utóbb, változatla¬ nul megtartottam. Ezt bizonyára nem tevéin vitatkozási makacsságból, hanem azért, mert H a n tken urnák érvei semmikép sem győzhettek meg az általa belőlük vont következtetések helyességéről s miután az azóta nyert tapasztalások ebben csak mindinkább megerősítettek. Hantken ur meg lehet győződve, hogy ellenkező esetben bizonyára el nem mulasztottam volna tévedésemet első kellő alkalommal nyíltan beismerni. Én ebben reám nézve semmi lealázót nem találtam volna, miután legalább is azon egy szemrehányástól határozottan menten érzem magamat, hogy véleményemet nem könyelmüen mondottam ki, hanem igyekeztem azt legjobb érveim szerint okadatolni, amennyire az akkor rendelkezésemre álló eszközök engedték. Azonban csakugyan elmulasztóm eddig Hantken urnák ellenvetéseit részletesen megczá- folni, s ez talán tényleg hiba volt részemről. Felhozhatnék ugyan több okot, melyek ezen elmulasztásomat megbocsátható színbe állítanák; de azokra itt nem bocsátkozom be annyiban, a mennyiben inkább személyes érdeket érintenek. A szóban forgó bryozoa-márgák elkülönítésére és földtani állására vonatkozó nézeteimet annak idején a buda-kovácsi-i hegység földtani viszonyait tárgyak) értekezésemben i M. k. földtani intézet évkönyve. I. köt. 1872.) részletesen adtam elő, s úgy hiszem, általánosabb szem¬ pontból indokoltam, mint a minőt Hantken ur e kérdésben elfoglal. Azt is igen szembetűnőnek véltem, hogy Hantken urnák ellenem fel¬ hozott érvelése igen egyoldalú, valamint hogy az általa felsorolt 247 bizonyítékok sehogy sem vezetnek azokra a következtetésekre, melye¬ ket ő von belőlük. Ennélfogva talán némi joggal gondolhattam, hogy az elfogulatlan szakemberek azon helyzetben vannak, miszerint a fenforgó kérdésben helyesen Ítélhetnek, ha Hantken ur következteté¬ seit nem a szerző tekintélyébe és a kifejezés határozottságába bízva, pusztán elfogadják, hanem az érveket, melyekkel Hantken ur azokat támogatja, közelebbről meg is vizsgálják és egyúttal némi figyelembe részesítik nem csupán Hantken ur idézéseit, hanem az eredeti szöveg szerint azon bizonyítékokat is, melyeket én a magam nézetének i indokolására hoztam fel. Ez azonban tényleg a tárgygyal való behatóbb foglalkozást té telez fel, és azon tekintély mellett, melyet Hant ken ur a középma¬ gyarországi harmadkom lerakodások körül hosszú időn át folytatott alapos és eredményes tanulmányai folytán e tárgyban méltán élvez, félhető vala, hogy ama elleniratában kifejtett nézeteit a távolabb állók közül sokan, legalább egy bizonyos időre, elfogadandják. 1 jabb időben ez az aggodalom lényegesen fokozódott, miután Hantken ur véleménye nem régen kitűnő oldalról mintegy újabb szentesítést nyert. I ígyanis Hébert és M u n i e r - C h a 1 m a s urak, a magyar és a viczenczai harmadkori képződéseket tárgyaló közleményeikben*), a szóban forgó ügyben annyiban indulnak ki a Hant ken ur által védett nézetből, a mennyiben a budai márgát lefelé ugyanazon tágas értelemben veszik, mint Hantken ur, mivel lényeges tévedések függnek össze azon párhuzamosításban, melyet Hébert ur a közép - magyarországi és a viczenczai, valamint a párisi medenczebeli ó-liar- madkoru lerakodások között létesíteni igyekszett. Ily körülmények között legyen szabad a most kínálkozó alkal¬ mat arra felhasználnom, hogy mulasztásomat kipótolva, a követke¬ zőben megkísértsem részemről némileg megvilágítani azt a viszonyt, mely a fentnevezett vitairatban Hantken urnák az én nézetem el¬ len felhozott érvei és az ezekből vont következtetései között feutorog. E lépésre annálinkább indíttatva érzem magamat, mivel Hant ken ur, a magyar középhegységnek ó-harmadkori képződései körül folytatott vizsgálásaiban, melyeknek eredményeit ő számos érte¬ kezésben azóta közzétette, a végett, hogy a budai- és bryozoa-márga elválaszthatlanságáról állított nézetét fentarthassa, kénytelen folytonos változásokat eszközölni a középmagyarországi harmadkori képződések ama kérdéses és az ezekkel közvetlenül érintkező rétegeiknek tagozᬠsában és párhuzamosításában ; változások, melyek részben általa ép *) Recherclies .sin- les terrains tertiaires de l’Europe rendus 1877. p. 122 et suites p. 181, p. 259 et. p. 820. íuéridionale. Coiuptes IS'* 248 oly hamar elejtetnek, a mint felállittattak. E változások bizonyára nem alkalmasak arra, hogy a közép-magyarországi ó-harmadkori képződé¬ sek anélkül is igen bonyolódott viszonyait a távolabb állókkal kö- nyebben megértessék. Nagyon is világosan árulják el a talajnak in¬ gatag voltát, valamint egy hibáját azon módszernek, melyet Hantken ur e geológiai abstraktiókban követ. Jelen feleletemben tekintettel leszek ama változásokra s vissza- térendek továbbá Hébert és M unier-C h a lm a s urak euilitett értekezéseinek némely pontjára is, miután több nézettel nem érthetek egyet, miket a nevezett franczia tudósok az előttem közelebbről ismert budai vidék eocán és oligocan lerakodásainak tagozására és párlmza- mositására vonatkozólag ott kimondottak. Hogy e kitűzött feladatomat foganatosíthassam, kénytelen vagyok kissé messzebb nyúlni, s ismeretest ismételve, a közép magyarországi eocán-lerakodásokat egész vastagságukban áttekinteni * * 1. Közép -eocán képződések (K. Mayer-uek párisi emelete). A magyar középhegység eocán lerakodásainak alsó csoportja, mely a k ö z é p - e o c a n n e k vagy a M a y e r-féle p á r i s i emeletnek megfelel, tudvalevőleg a hegység keleti részében, Esztergom vidékén és errébb délkelet felé, Buda és Nagy-Kovácsi környékén, igen bonyolódott, de azért itt mindenütt igen hasonló függélyes tagozást mutat, holott ugyanez a csoport a középhegység további délnyugati folytatásában, nevezetesen a Vértesben és Bakonyban, lényegesen mó¬ dosult s egyszerűsített viszonyokkal lép fél. Ez a csoport az esztergomi barnaszén-területen több helyen na¬ gyobb kiterjedésben bukkan a napfényre s itt a bányamunkálatok által is összes vastagságában többszörösen fel van tárva. Pillantsuk át először e vidéken való alkotását. Azon tagozás szerint, melyet Hantken ur itt megállapított, a szóban forgó csoport e vidéken tudvalevőleg a következő öt, alulról felfelé felsorolt alosztályra szakad. 1) Édesvízi m é s z k ő és barnaszén-emelet. Ez ké¬ pezi az eocán-öszletnek legalsó, mindig közvetlenül a mesozói alap¬ hegységen nyugvó osztályát. Barnaszén-telepek, édesvízi mész és agya¬ gos rétegek váltakozatából áll; némely helyen egyes, egészen aláren¬ delt agyagos padokat is tartalmaz, melyek féligsósvizi jelle et visel¬ nek (Cyrena-padok Dorog- és Sárisápnál). Fölötte 2) f é 1 i g s ó s v i z i rétegek következnek, melyek főleg agyag¬ ból és puhatestűek héjaiból állanak. Han t k e n ur e rétegeket C e r i t h i- 249 um-emelet név alatt is foglalta össze, mivel bennük cerithiumok bő¬ ségesen előfordulnak, különösen egy, e rétegeket jellemző és helyen- kint igen gyakori faj, a C er i t h i um 11 a n t keni Mun.-Chalm., melyet azelőtt Cer. striatum Defr. fajnak tekintettek, mig újabb időben Munie r- C ba lm a s ur benne uj fajra ismert és azt Hant- le e n ur tiszteletére nevezte el. Ez az emelet áthidaló tagot képez a felnijében levő édesvízi és a fedőjében következő, tisztán tengeri üledékekből álló eocán-képző- dések között. Az utóbbiakban a nummulitoknak kiváló szerep jut, holott a két alsó helybeli eocán-em eleiben, a vizeknek, melyből e ré¬ tegek lerakodtak, többé vagy kevésbé teljesen kiédesitett minőségénél fogva, nummulitok nem találhatók. Hantken ur a cerithium-rété- gekre következő tengeri eocán-lerakodásokat, főleg a bennük rejlő nummulitfajok alapján, több osztályra osztályozta; ezeknek alsó három osztálya még a szóban forgó eocán-csoportkoz, a közép-eocánhez tar¬ tozik. Ugyanis a Cer. Hantkeni-t tartalmazó rétegekre következnek: 3) tulnyomólag agyagból vagy pedig agyaggal összekötött tora miuifera- héjakból és kagyló-töredékekből álló rétegek, melyekben az uralkodó nummulitok a vonal zott nummulitok egy külön fajához (N u m m. s u b p la n u 1 a t a Hantit. -et Madarász) tartoznak. H a n t k e n ur ezen rétegeket a vonal zott nummulitok alsó rétegcso¬ portjának nevezi. Annakelőtte e csoportot két egymás fölött kö¬ vetkező helyi alcsoportra (alsó puhány-rétegek és operculina-rétegek) osztotta volt. Ezen rétegeket fedik : 4) főleg márgás lerakodások, melyeket a némely rétegben töme¬ gesen előforduló pontozott nummulitok (N. Lucasana és N. perforata) uralkodása jellemzi (Nummul. Lucasana-emelet vagy a pontozott nummulitok rétegcsoportja Hantken szerint). Puhatestűek maradékai ezen rétegekben ritkábban, korallok ellenben gyakran lép¬ nek fel; az utóbbiaknak közelebbi leírását Re üss tanár adta. Ezen második nummulit-szintájra közvetlenül rátelepül 5) azon, főleg agyagos és homokos üledékekből álló rétegösz- let, melyet Hantken ur N u m ni u 1 i t e s striata rétegek, nek vagy a vonalzott nummulitok középső rétegcsoportjának nevezett. Ezt ugyanis ismét vonalzott, de az alsó nummulit-sziutáj fa¬ jaitól különböző nummulitok (nevezetesen N. striata d’Orb.) jellem¬ zik. Bőségesen tartalmaz puhánymaradványokat, különösen alsó réte¬ geiben, miért is Hantken ur az egész öszletet azelőtt „felső puhány- emeleU-nek nevezte. Tudva van, hogy e rétegcsoport gazdag pukány faunája, melyet Z itt el több év előtt nagyobb részt leirt, a volta- 250 képeni Ronca-rétegek, úgy mint a párisi durvamész faunájával a legnagyobb hasonlatossággal bir. Hantken ur kiemeli, hogy a striata-csoport rétegei némely helyen, mint nevezetesen Lábatlan vidékén, íéligsósvizi jelleget ölte¬ nek. Ily rétegekben a nummulitok hiányzanak, és a puhatestűek kö¬ zül csak oly fajok mutatkoznak nagyobb mennyiségben, melyek a 2) alatt idézett eerithium-tartalmu íéligsósvizi rétegekben is előfordulnak. A szóban forgó rétegcsoport vastagsága tetemes. Hantken ur újabb időben az egész csoportban két osztályt különböztetett meg : az alsó nagymenyiségü puhánymaradványokat tartalmaz s kiválólag agyag- és márgából áll ; a íelsőt pedig a tokodi Kerekhegyen feltárt bomokkőképződés (tokodi homokkő) képezi, melyben puhánymaradvá- nyok csak gyérebben, ellenben némely rétegében a vonalzott num¬ mulitok még gyakran fordulnak elő. Az eddig tárgyalt eocán rétegsorozat Buda-Kovácsi vidékén csaknem teljesen el vau fedve tiatalabb üledékek által ; azonban kétségtelen, hogy itt is igen hasonló minőségben folytatódik, s tudva¬ levő, hogy mind az 5 főosztály, melyekre a rétegsorozat Esztergom környékén szakad, e vidéken is, részint a nagy-kovácsi-i és sz.-iváui bányamüveleíek, részint a felszínen levő feltárások által, igen meg egyező petrographiai és palaeontologiai minőséggel ki van mutatva. A magyar középhegység középső és délnyugati részében a szó¬ ban forgó rétegsorozat változott s egyszerűbb minőséget ölt. Itt ugyanis egészen vagy tulnyomólag meszes üledékekből, u m. mész¬ kövek- és mészmárgákból áll s egészen uralkodókig tengeri jelleggel bir. Az Esztergom-Buda-vidéki édesvízi és barnaszén-emelet itt elenyé¬ szettnek látszik, mig az ottani íéligsósvizi emelet is e helyt még nincsen biztosan kimutatva. Egyszersmind a csoport tengeri rétegeiuek szerves zárványaiban is, főleg a nummulit-faimában, bizonyos pala> ontologiai eltérések mutatkoznak az Esztergom-Buda-vidékivel szem¬ ben. Nevezetesen ama felsorolt három nummulit-sziutáj , melyek az utóbbi vidéken oly határozottan előtűnnek, a közép-eocan vonulatának nyugati folytatásában már többé ki nem mutatható, és ezenfelül itt, bizonyos közös s a csoportra mint egészet tekintve, jellemző nummulit-fajok mellett még más nummulitok bőségesen lépnek tel, melyeket a középhegység keleti részében épen nem, vagy csak igen alárendelt szerepléssel ismerünk meg viszont. Általában a Bakony közép-eocánében ez idő szerint csak két nummulit-szintájt különböz¬ tethettek meg biztosan. Az alsót képezi a Nummulites lae ví¬ gat a Tűnek, r é te g cs o p o r tj a, melyet Hantken ur csak újabb időben mutatott ki Úrkút tájékán, s mely eddig csak e helyről isme- 251 retes. E rétegcsoport tulnyomólag márgás mészkőből áll ; benne félig reezés nummulitok uralkodnak, még pedig N u m m. laevigata Lmok. és Numm. Lám arcki d’Orb., melyek mindketten a párisi medencéében az alsó durvamészben előfordulnak s ez utóbbira nézve jellemzők. Az úrkúti Leavigata-rétegek sokféle puhauy-maradványokat is tartalmaznak, melyeket H a n tken ur részletesen leirt ; ezek ré¬ szint uj, részint a párisi medenczében is honos fajokhoz tartoznak. Hébert és M un ie r-C h a 1 m a s urak ezen úrkúti Laevigata-réte- geket párhuzamba állítják az esztergomi Numm. subplanulata-rétegek- kel. — A felső nummulit-szintájt a Bakony hatalmas főnummulit- mesze alkotja, melyhen N u m m u 1 i t e s peri o r a t a és N. L u c a- s a n a mellett még N. c o m planata és N. s p i r a is és azonkívül még számos egyéb kövület, nevezetesen eohinoderma- és puhány-ma- radváuyok, előfordulnak ; az utóbbiak közül nebányan kiváló nagy fajokhoz tartoznak. E rétegeket Hantken ur a bennük igen gya¬ kori, ellenben Esztergom vidékén teljesen hiányzó Nummulites s p i r a-ról nevezte el. Az eddig tárgyalt rétegsorozatot a magyar geologok, jó érvekre támaszkodva, már régebb idő óta a közép-eocánnel vagyis a May ér¬ télé párisi emelettel, t. i a viczenczai harmadkon képződések Suess- féle beosztásának második főcsoportjával, vagy a párisi medencze durva mészesoportjával állították párhuzamba. Ez ellen Hébert ur, a közép-magyarországi ó-harmadkori lerakodásoknak a viczenczai és a párisi medeuczebeli hasonkoru képződésekkel részéről nem rég tett párhuzamosításában, eltérő nézetet nyilvánított, melyhez Hantken ur is némi módosításokkal azóta csatlakozott. Hébert ur t. i. abban a nézetben van, miszerint a tárgyalt rétegsorozat nem csak a párisi medencze durvamész-csoportját, hanem annak következő magasabb szintáját is, a beauchampi rétegcsoportot, képviseli ; ezt az utóbbi rétegcsoportot pedig a geologok nagyobb része már felső-coca nnck tekinti s a ronkai rétegek fölött következő mediterrán szín tájjal, a priabonai szintájjal, tartja egykorúnak. Hébert ur ebbeli nézetének indokolásánál Viczeuczából indul ki. Legelőször is az 5) alatt felsorolt Nummulites striata-rétegeinknek a ronkai rétegekkel való legnagyobb palaeontologiai megegyezését meg¬ erősítvén, mind e kétféle rétegeket egykorúnak mondja, de azt tartja, hogy e rétegek a felső párisi durvamész és a beauchampi réte¬ geknek telelnek meg. A ronkai rétegek alsó részét, a ceritkiumokbnn bővelkedő, féligsósvizi, fekete ronkai tuffát, a Strombus F o r t i s i fekhelyét, a párisi medeuezének szintén féligsósvizi felső durva- vagy cerithium-meszével tekinti egykorúnak, faunájuknak tagadba! lan rokon 252 sága miatt ; a ronkai rétegeknek a fekete tuffa-paddal szorosan ösze- kapcsolt felső részét pedig, t. ill. a tengeri mészkövet F i m b r i a pajorral és számos egyéb nagy kagylóval, a szintén tengeri beauehampi rétegeknek megfelelőnek tekinti, mindamellett, hogy a szóban forgó timbria-mész idősebb jellegű faunával bir, mint a bcan- cbampi rétegeké, s összehasonlitva a párisi medencze lerakodásaival, nem a beauehampi rétegekkel, hanem a durvamész-csoporttal van legszo¬ rosabb őslénytani rokonságban, mint ezt Hébert ur is tisztán állítja. Mert a kérdéses timbria-mész a beauehampi rétegekkel főleg csak oh kövületfajokban osztozik közösen, melyek a párisi medenezébeu mind a durvamészben, mind a beauehampi rétegekben előfordulnak s ez utóbbiakra nézve nem jellemzők. Ellenben a beauehampi rétegektől palaeontologiailag lényegesen különbözik s a durvamész szintájába emeltetik, úgy nagy kagylói által általában, mint részletesen az által, hogy legfontosabb kövületeinek meglehetős száma (u. m. Crassa- t e 1 1 a plumb ea, C o r b u 1 a exarata, C e r i t h i u m 1 a m e 1- 1 o s u m, N e r i t a Sehmiedeliana) oly fajokhoz tartozik, me¬ lyek a párisi medenezébeu a durvamészben vagy még mélyebb réte¬ gekben honosak, ellenben a beauehampi csoportba már tel nem ter¬ jeszkednek. Hébert ur a mediterrán és az éjszakeurópai harmadkori terület említett lerakodásainak fenebbi párhuzamosításában a ronkai fekete tufifa faunájának a felső párisi durva mészével való rokonságára támaszkodott, miből a két pad egykoruságát következteti. Ez a kö¬ vetkeztetés pedig teljesen ingatag. Igaz, hogy a nevezett ronkai tuffa sok kövületfajt tartalmaz közösen a párisi felső durvarnészszel, közülök olyakat is, melyek a párisi medenezében az utóbbira nézve jellemzők. Azonban ez a tényleges rokonság magában véve korántsem elégséges arra, hogy a déli és éjszakeurópai harmadkori övnek két oly igen részletes s egymástól igen sok nem-közös kövület által eltérő padját egykorúnak nyilvánít hatnék. E rokonság a párhuzamosítás tekinteté¬ ben csakis annyit bizonyít, hogy mind a két pad korában nem igen lényegesen térhet el egymástól, s e mellett sokkal inkább a mindkét területen tengeri lerakodások közt foglalt féligsósvizi padok k ülönös kép¬ ződési feltételeinek megcg yezésével, mintsem e padok teljes egykoru- ságával függ össze. Hogy a Hébert ur vonta következtetés igazolva legyen, ahhoz a két terület körülzáró tengeri lerakodásai közt is kellene döntő palaeontologiai vonatkozásokat kimutatni ; ilyeket pedig nem ismerünk. A mi e tekintetben legelőször is a ronkai tuffa-pad feküjét il¬ leti, ezt a st.-gioyanuj ilarionei rétegek alkotják, melyeknek faunája 253 — mint ezt Hébert nr már rég kiemelte — - legrokonabb a párisi alsó tlurvamészével. E rétegek miatt tehát felfelé elég hely marad, hogy nemcsak az egészen helyileg ismeretes ronkai tnffa-padot, hanem a timbria-m eszet is a párisi dnrva-mész egyenértékeibe befoglalhassuk. Emellett s a ronkai tuffa-padnak a felső durvamészszel való párhu- zamositása ellen pedig igen határozottan szól a ronkai tiiffa fedőjében következő fimbria mészkő, nemcsak közvetlenül, miután faunája a párisi medenezében még az ottani durvamész-csoportéval a legroko¬ nabb, hanem közvetítve is az által, hogy a fimbria-mész palaeontolo- giailag legszorosabban csatlakozik a st.-giovanni ilarionei rétegekhez s ezekkel — mint Suess világosan említi — petrographiai áthida¬ lásban is összefügg oly helyeken, a hol az eddig egészen helyileg, épen csak Ronka körül talált fekete tuffa-pad Strombus Fortisi-vel, hiányzik. Épugy nem nyújtanak a feljebb következő rétegemeletek sem biztos támpontot Bébe r t ur tárgyalt nézeteinek támogatására, de igen is nyomatékos bizonyítékokat ellene. Hébert ur eme nézetei elsősorban avval állanak kapcsolatban, hogy ő a közvetlenül a Striata-rétegek és a Bakonyban az ottani fő- nummulit mész fölött következő, orbitoidokbanj,és numnmlitokban bő¬ velkedő, meszes-márgás emeletnek, melynek megegyezése a viczenczai Priabona-rétegekkel igen szembetűnő és kétségtelen, mint a priabonai szintájuak általában, valamivel nagyon magas helyzetet tulajdonit a párisi medencze rétegsorozatával szemben. Hébert ur t. i. a medi¬ terrán harmadkori területnek annyira fontos priabonai szintűjét nem a beau- champi és auversi rétegek körülbelőli egy mértékének tekinti — mi mel¬ lett mind a fauna, mind a stratigraphiai helyzet megegyezőleg szól, és mit K. Mayer eljárása után jelenleg az ó-harmadkori képződésekkel foglalkozó geologok túlnyomó száma elfogad — hanem amazt ezeknél valamivel fiatalabbnak tartja és az ő felső eocénjébe sorozza, mely viszont a német geologok alsó oligocénjéuek felel meg, minthogy Hébert ur az ő felső eocénjébe a párisi medenezében a mont- martrei gipszet és — mint kérdéses tagot — a gipsz és a beauckampi homok közt települő st.-oueni édesvízi mészkövet, tengeri részleteivel együtt, számítja. Teljesen mellőzzük itt, miként viselkedik a kérdéses st.-oueni mész a priabonai szintájkoz, miután erre biztosabb felelet alig adható ; kü¬ lönben pedig Hébert urnák imént említett nézete a priabonai szin- táj helyzetéről nem kevésbé kypothetikus s kevéssé valószínű, mint a ronkai tuffa-padnak a felső párisi durva mészszel való párhuzamosí¬ tása s a timbria-mésznek e két nézetből következtetett egykoruságaa beauchampi rétegekkel. A priabonai szintű j faunája mindenütt liatáro- 254 zottau eocan jellemit s az éjszak-európai harmadkon területre tekintve, viszonylag a legszorosabb rokonságban van úgy a beauchamp- és auversi rétegekével, valamint az ezekkel kétségtelenül egykorú Bar- ton-rétegek faunájával Angliában. Ellenben sehogy sem mutatja a ma¬ gasabbra terjedő eoeán-alakoknak túlnyomó oligocán-fajokkal való keverékét, mely a tengeri alsó oligocáu palaeontologiai főjcl- legét képezi éjszak-európai elterjedésében és mely a párisi gipsz alsó részében előforduló tengeri márgás behelyezkedések egész fauuu- lájábau is érvényre jut. Ezt a jelleget s azonfelül az éjszak-európai tengeri alsó oligocánnel közös nagyszámú fajt, a mediterrán terület¬ ben is, mint Yiczenczában, úgy nálunk is, a magyar középhegységben, oly rétegekben találjuk, melyek már a priabonai rétegek és ezeknek elismert egyenértékei fölött települnek. Hébert ur a priabonai szintáj koráról való újabb nézeténél nem hivatkozik közvetlen palaeontologiai bizony itékokra, hanem az általa még jelenleg is a párisi gipszcsoport szintájába helyezett, ce- rithiumokban bővelkedő Diablerets-Faudon-Branchai'-i rétegekre, a nyugati Alpesekben, támaszkodik, mely rétegeket mint Garnier és Tournouer 1872-ben kimutatták — a priabonai rétegek biztos képviselői közvetlenül fedik. Ezt a faudoni szintáj t Hébert ur Vi- czeuczában is, Granella mellett, jelezi egészen hasonló helyzetben, a priabonai rétegek alján, egy mésztömegben, melyet, úgy látszik, Suess már a priabonai csoportba számított. Az említett faudoni és diableretsi rétegek tudvalevőleg azon ré¬ tegsorozatnak alsó részét képezik, melyet Hébert és R enevie r urak 1854-ben „Fossiles du terrain nummulitique supéricur des environs de Gap, des Diablerets et de quelques localités de la. Savóié^ e/imii ki¬ tűnő értekezésükben a „llautes-Alpés“-bnn, ,, Nummulitique supérieur“ név alatt az addig ismert nummulit-képződésektől elkülönítettek s akkoriban már igen nagy fentartással s óvatossággal a párisi gipsz- csoporttal párhuzamositottak. Ez a vélemény azon alapult, hogy a nevezett, faudoni és diableretsi rétegek faunája Hébert és Renevier urak vizsgálásai szerint, igen közel rokonságot árult el a ronkai faunával ugyan — mi azonban az ismeretek akkori álláspontján közelebb kormeghatározásra még nem vezethetett — külön¬ ben pedig eocan és uj vagy semmit nem bizonyító fajokon kívül te¬ temes számú oligoeán alakot mutatott s ekkép palaeontologiai vonat¬ kozásokat eredményezett a párisi medenezének mind a gipszcsoport alatt, mind pedig e fölött fekvő rétegcsoportjaival. Az ebből követ¬ keztetett szintáj meghatározás azóta részben biztosabbá vált ugyan, a mennyiben igen valószínűnek látszik, hogy az alpesi „nummulitique 255 supérieur“ felső részében (Flysch) a párisi gipsz-szintáj helyettesítve van; ellenben a fauclou-diableretsi rétegekre nézve — melyeket Hébert és Rcnevier urak munkája óta részben a gipszcsoport szintájába, részben még magasabbra állítottak — ez a meghatározás nagyon meg¬ rendült, s régiebb kor vált igen valószínűvé e rétegekre, midőn Garnicr1) és Tournouer2) urak vizsgálásai a franczia „Basses Alpes“-ban, Braucbai' mellett és Allonson kimutatták, hogy a Gaudon- Diablerets jelleges faunáját tartalmazó rétegeket közvetlenül fedik or- bitoidok-, operkulinák-, numnnditok- s Serpula spirulaea-ban bővelkedő, t sztán eocán rétegek, mely utóbbiak kétségtelenül a basonuemii biar- ritzi és priabonai rétegeknek felelnek meg, s hogy még csak ezek fölött következnek a „nummulitique supérieur“ felső tömegei, részükről fedve a barréme-i rétegek által, melyeknek ti s /.tán oligocan faunája a gaasi és castel-gombertoi rétegekével a legszorosabb rokonságban van. Gar ni er és Tournouer urak arra is utaltak, hogy a „nummu¬ litique supérieur“ e szerint mutatkozó tagozása e rétegsorozatról való régiebb megfigyelések alapján a „Hautes-Al |>es“-ban is érvényes. Ók tehát a „nummulitique supérieur“-nek csak az orbitoida-rétegek tömege fölött fekvő részét hagyták meg a párisi gipsz szintájábau, ellenben az orbitoida-rétegeket s a még mélyebb faudoni rétegeket a beauchampi szintájnak s talán még a durva mészcsoport egy részének megfelelőnek tekintették. Ez a nézet annál valóbbszinii, miután Tournouer3) és BayaiT) urak kiemelték, hogy a tényleg oligocan elemek a valódi ronka-rétegekkel palaeontologiailag annyira hasonló faudoni rétegek¬ ben igen összeszorulnak, minthogy a Hébert és Renevier urak- által oligocan fajoknak meghatározott faudoni alakok túlnyomó száma részben csak olyanokkal rokon, részben pedig az oligocánre nem jel¬ lemző. A faudoni és ronkai rétegek közti szoros palaeontologiai hasonlatosság, valamint általában oly számos, különben az eocánre nézve jellemző alaknak előfordulásai a faudoni rétegekben, ekkép a leg¬ szebb és legegyszerűbb módon felvilágosult. Hébert ur rövid jegyzetben5) elismerte ugyan a nyugat-alpesi „nummulitique supérieur“-nek Garnier ur kimutatta tagozását, va- q Note sur les couches nummulitiques de Brancliai et d’Allons. Bull. soc. géol. de .Francé, t. XXIX., pg. 484. Terrains tertiaires de l'Asse, du Yerdon et du Yar. ibid. pg. 692. s) Note sur les fossiles tertiaires des Basses-Alpes, recueillis pár M. Gar¬ nier. Bull. soc. géol. de Francé, t. XXIX. pg. 492. Sur le terrain nummulitique des environs de Castellane; ibid. pg. 707. 3) 1. c. 4) Bull. soc. geol. de Francé, t. XXIX. pg. 514. 5) Bull. soc. géol. de Francé, t. XXIX. pg. 706. 266 lamint az eme rétegsorozatba n foglalt orbitoida-rétegeknek párhuza¬ mosítását a mediterrán priabonai szintű j jal, de egyúttal kinyilatkoz¬ tatta, miként nem láthat elégséges okot arra, hogy a „nummulitique supérieur“ és a párisi gipszcsoport egykoruságáról való régibb nézete a íenebbi módon megváltoztassák, a nélkül azonban, hogy azon stra- tigraphiai és palaeontologiai bizonyítékokat megczáfolta volna, melye¬ ket Garnier, Tournouer és Bayan urak arra felhoztak. E nézetét Hé bért ur a Viczencza és vidékünk ó-harmad- kori képződéseiről való újabb munkájában is határozott alakban meg¬ tartja s megkiséri ebből az álláspontból párlmzamositaui ama két harmadkori területnek kövületekben bővelkedő, terjedelmes rétegsoro¬ zatát a párisi medencze lerakodásaival, mi pedig nem történhetik a nélkül, hogy a természetadta viszonyokon kényszer ne alkalmaz- tassék. Mindezek szerint azon nézet mellett maradunk, hogy a pria¬ bonai rétegek valamint ezeknek szembetűnő helyettesitői minálunk, a beauchampi szintájnak vagy a felső eocánnek felelnek meg, a ronkai rétegek pedig, a fimbria-meszet beleértve, s éj) úgy a striáta-réte- geink , a párisi durvamész szintájába , vagyis a közép-eocánbe tartoznak. Ha n tk e n ur — ki H éber t úrtól cltéroleg,az oligocant elismeri, de ennek lényegesen módosított értelmet adni kénytelen, mint eddig az oligocán hívei részéről történt — - nemrég megjelent, „Hébert és Mu- nier-Chalmas közleményei a magyarországi ó-harmadkori képződmé¬ nyekről^ czimii értekezésében*) a magyarországi és párisi liarmadkori lerakodások közt való, fentemlitett párhuzamosításra nézve lényeges pontokban Hébert úrral egyet ért. A viczenczai priabona-csoport vidékünk beli helyettesitőit, s tehát magát a priabonai csoportot is, az alsó-oligocanbe emeli, a beauchampi, vagyis bartoni szintájnál maga¬ sabbra helyezi s ez utóbbinak egyenértékét az esztergomi striata- rétegeknck általa legújabb időben megkülönböztetett felső osztályában, nevezetesen a tokodi homokkőben, a Bakonyban pedig az ottani fő- nummulit-mész felső tömegében véli felismerni, mely utóbbi ugyan azon fedőrétegek alatt fekszik és nagy nummulitokat, nevezetesen N. perforata, N. complanata és N. spira-fajokat nagy mennyiségben tartalmaz. Ellenben az esztergomi striata-emeletuek alsó, puhatestűek maradványaiban bővelkedő rétegeit, valamint az ottani lucasana-rétc- geket és a Bakonyban a Nummulites spira-rétegeknek alsó részét, melyeket H a n t k c n ur a két imént nevezett esztergomi rétegcsoport- *) Mag\-. tud. Akad. természeti. értek. IX. köt. XII. sz. 1871). 257 fal egy fokra teszi, ugyanő párhuzamba állítja a középső és felső párisi durvamészszel. Esztergom és Bakony vidékének azon rétegeit, melye¬ ket Hant ken ur ily módon most a beauchampi rétegekkel egy szin- fájba állít, tehát a felső-eocanbe soroz, ő mindeddig igen jogosan a ronkai szintájba és a párisi durvamész sziutájába, vagyis a közép- eociinbe tartozónak tekintette. Hantken urnák ebbeli újabb nézete nem egyéb, mint további következménye azon eljárásnak , melyet ő a budai bryozoa-márga tekintetében köztünk fenforgó vitakérdésben követett. Ezen eljárás folytán és azért, hogy az ott elfoglalt álláspontját fenntarthassa, ha¬ zánk harmadkori képződései körül folytatott tanulmányai folyamatában oda jutott, hogy azon szoros őslénytani kapcsolatnál fogva, mely ugyanazon közegnek időszerüleg közvetlenül egymásra következő lera¬ kodásai közt igen természetszerűen létezik, lassankint a viczenczai priabona-csoportnak vidékünkbeli összes helyettesitőit az eocáuből, a hova ezeknek egy részét sokáig helyezte, a reájuk következő, jellege¬ sen kifejlődött alsó oligocánhez csatolta és ekkép az egész dél-európai Priabona-szintájt az alsó-oligocánbe bevonta. Hant ken ur ily módon az ő alsó-oligocanjében oly rétegeket foglal össze, melyeknek palaeontologiai különbségei a függélyesen egy- mástól távolabb eső tagok közt a mi vidékünkön is igen feltűnők s itt általa is azelőtt kellőleg hangsúlyoztatok ; e különbségek annál fontosabbak, mivel épen nem csak helyilegesek s kis területekre szo¬ rítkoznak, hanem nagy földrészeken keresztül fővonásaikban hasonló módon ismétlődnek. Ha azt az eljárást, melyet Hantken ur fenebbi összefoglalásánál követ, némi következetességgel folytatjuk, oda vezet¬ tetnénk, hogy már magában a mi magyar közép hegységünkben a tengeri közép-eocan rétegeknek egész sorozatát, és, tágasabb terüle¬ tekre átmenve, még egészen más dolgokat is be kellene vonni az alsó-oligocanbe. Mivel Hantken ur e szerint a mediterrán Priabona-szintájt nem a beauchampi szintáj mellé, hanem fölé helyezi, igen ter¬ mészetes, hogy az utóbbinak áquivalensét nálunk a közép -magyaror¬ szági közép eocánnek ama említett felső rétegeiben keresi, mit azon¬ ban sem maguknak azon rétegeknek, sem pedig a fedőben és feküben következő rétegeknek faunája nem igazol. A mi legelőször is a Bakonyt illeti, az ottani Nummulites-spira- rétegek palaeontologiai jellege, a hogy azt Hantken, B ö c k h , Hébert és Munier-Chalmas urak közléseiből ismerjük, azt mu¬ tatja, hogy szó sem lehet e rétegeknek a beauchampi-szintájjal való párhuzamosításáról. Nunimulit-faunájuk, a fentebb idézett nagy mim- 258 niulit-alakok uralkodása, valamint többi szerves maradványai is (köztük nagy ceritbiumok a C e r. g i gan t eu m csoportjából, N c r i t a S c h m i e- d el ián a, Conoclypus conoideus stb.) ezen rétegeknek kivált* középeocáu jelleget kölcsönöznek, mely semmikép sem vonható két¬ ségbe. Hébert ur bizonyára e miatt is megkísértő' az esztergám Nuinmulites-striata-rétegeket a bakonybeli spira-rétegek fölé helyezni, mely nézetet viszont Hant ken ur, s úgy látszik jogosan, ellenez. Ha pedig Esztergom vidékére pillantunk, ott sem találhatunk Hant ken ur újabb nézetének kedvező talajt. A Numm.-striata rétcg- öszletének két osztályra való elkülönítését, melyet Hantken ur leg¬ újabb időben ott eszközöl, ez idő szerint pusztán csak az egész réteg- öszlet tetemes vastagságára, a felső és alsó részei között meglevő petrographiai különbségre és arra a körülményre vau alapítva, hogy az alsó részében még igen sok, a felsőben pedig, t. i. a tokodi ho¬ mokkőben, kevés puhány-maradvány, ellenben az alsó osztály vonal¬ zott nummulitjai helyenkint még gyakran lépnek föl, valamint, hogy a tokodi homokkő némely helyen hiányzik, hol az alsó, puháuy-ma- radványokban bővelkedő rétegek ki vannak képződve. Az egész réteg- csoportot jellemző nummulitokon kívül, melyek a tokodi homokkő- és a striata-rétegeknek alsó, Hantken ur részéről is közép-eocánnek tekintett osztálya között szoros kapcsolatot fűznek, a tokodi homok¬ kőből alig ismerünk még egy-két pontosabban meghatározott kövület¬ nél többet. Ezek közt Hant ken ur *) Nerita Schmiedel ianá-t idéz, tehát oly alakot, mely bizonyára nem amellett szól, hogy a tokodi homokkövet a közép eoeánnél tiatalabbnak tartsuk. Ezek szerint a tokodi homokkő is nagyon ellenzi azt a kísérle¬ tet, mely szerint azt a beauchaiupi rétegek képviselőjének tekintsük : de ez a kísérlet egészen fölösleges is, mivel az éjszak-európai beau- ckampi vagy bartoni emeletnek sokkal természetszerűbb helyettesitője épen a mediterrán Priabona- szintáj bán vau adva, mely — miről két¬ ség nincs — az esztergomi vidéken közvetlenül a tokodi homokkövöu, a Bakonyban pedig az ottani spira-rétegeken települ. Ebből tehát azt látjuk, hogy úgy a Bakonyban, mint Esztergom vidékén a Priabona-szintáj alatt fekvő rétegek viszonyai semmikép sem rendíthetik meg, hanem ellenkezőleg csak szilárdabban megerősítik azon, a geologok túlnyomó száma részéről jelenleg megállapítottnak tekintett nézetet, mely szerint a priabonai szintáj közelitő aquivalense a heauchampi vagy bartoni emeletnek. Hozzá kell tennünk még, hogy a priabonai szintáj és az alatta fekvő közép-eociin közt a palaeon- *) Az esztergomi barnaszénteriflet földtani viszonyai. Magy kir. földtani int évkönyve. 1. köt. 109. lp. 259 tologiai különbség úgy a Bakonyban, mint az esztergomi vidéken, világosan mutatkozik ugyan, de még ismereteink mostani állásánál sem látszik áthidalbatlanuak s valószínűleg még sokkal kevésbé annak látszanék, ha mindezen rétegekből, nevezetesen a tokodi homokkőből gazdagabb faunát ismernénk. 11. Felső eocan -képződések (Bartonien). Folytassuk most az esztergom-budavidéki ó-harmadkori rétegsorozat megte¬ kintését. Az eddig tárgyalt, tulnyomólag agyagos, margás és részben homokos, a Bakonyban pedig főleg mészkövekből álló, tengeri közép eoeán-lerakodásokra következik : 6) egy tengeri mészemelet mely, ha némi helyi, faciesbeli vál¬ tozatokat mutat is, mégis őslénytani és kőzettani főjellegeinek állam dósága és stratigraphiai helyzete által az egész magyar középhegy¬ ségen át biztosan és szépen nyomozható. A közvetlen feljebb követ¬ kező rétegcsoporttal együtt ez helyettesíti nálunk világos és határozott módon a viczenczai harmadkori lerakodások priabona-csoportját, mely a mediterrán harmadkon területre nézve oly fontos. A szóban forgó mészemelet úgy a Bakonyban, mint a magyar középhegység közbenső részében s Esztergom vidékén mindenütt igen állandó petrographiai és palaeontologiai minőséggel bir. Néha kissé glaiikonitos mészkő- és mészmárgából áll és nummulit-faunáját tekintve, az jellemzi, hogy uralkodó nummulitjai a simák csoportjába tartoznak ; e nummulitok főleg Numm. Tchihatcheffi, ritkábban N. eom- p lanata, miért is H a n t k e n ur e rétegeket N. Tchihatcheffi rétegeknek, vagy a sima nummulitok rétegeinek nevezte. A nummuli- toknál még sokkal nagyobb számban orbitoidok fordulnak elő ezekben a rétegekben, nevezetesen 0 r b i t o i d e s p a p yraeae a és 0. eppkipium roppant mennyiségben és tetemes nagyságban. Ritkábbak a bordás orbitoidok, u. m. : 0. patellaris, 0. t e- nuicostata, 0. radians. Az orbitoidokban gazdag Tchihatcheffi-rétegek faunája, a mint ezt a fentemlitett területekről Hantken, B ö c k h és Koc h urak adataiból ismerjük, mindeddig fajokban nem épen gazdag ugyan, de felette jellemző és lényegesen különböző az alatta fekvő rétegek fau¬ nájától. Ezt a különbséget azonban Hantke n ur újabb időben mindenesetre kissé túlságosan hangsúlyozza. A két emelet között a palaeontologiai kapocs elég szoros. E tekintetben csak arra kell em¬ lékeztetnem, hogy ha csupán a fentemlitett elterjedési területet a magyar középhegységben szemmel kisérjük, már jelenlegi ismereteink 260 szerint is a Tcbihatcheffi-rétegek és az alatta fekvő közép-eocan faunái¬ ban a közös fajok száma elég nagy. Ugyanis tudjuk, hogy több alak, me¬ lyeknek főtelepe a Tcbihatcheffi-rétegek, u. in.: Orbitoides p a- pyracae a, N ummulites T c b i li a t c b e f f i, Ser p u 1 a s p i- r ulae a s. m. e., már az alattuk levő közép-eocáu spira-vétegekben is előfordulnak, mig viszont az utóbbiaknak némely faja felszáll a Tcbi- liatebetti-rétegekbc is, p. o. jelesen Numm, complanata, N. efr. e u r v i s p i r a és Co no c 1 y p u s conoideu s. Amint említettük, a Tckihatcheffi-rétegek a Bakonyban a Numm. spira tartalmú főnummulit-mészen, Esztergom vidékén pedig a Numm. striata-rétegeken települnek : sőt az utóbbi területen, a tokodi Kerek¬ begyen, mint H a ntk e n ur említi, a striata-rétegek felső tagjával, a tokodi homokkővel petrographiai áthidalással szorosan össze vannak kapcsolva. Esztergom vidékéről délkelet felé Buda környékére haladva, látjuk, hogy a szóban forgó mészemclet a magyar középhegység ezen dél¬ keleti részében kissé megváltozott faciesbeli minőséget ölt. Palaeouto- logiai tekintetben ez a különbség főleg csak néhány uralkodó num- mulitida bizonyos eltérésében nyilvánul, petrograpkiailag pedig abban, hogy a tisztább mészköveken kivid itt még részint mészkötŐszeres, szi¬ lárd, részint többé-kevésbé agyagos, laza conglomeratszerii padok és sávok is vesznek részt az emelet alkotásában. Ezen mészemeletet itt már régóta „budai nummulitmész“ neve alatt ismerjük: számos ponton bukkan elő majd nagyobb, majd kisebb kiterjedésben, azonban teljes vastagságában sehol sincs feltárva. A főkülönbség, melyet e vidéken palaeontologiai tekintetben az esztergomi és a bakonyi terület Teki- hatckefti-rétegeivel szemben mutat, abban áll, hogy az utóbbiak sima nummulitjai itt hiányzanak és reczés nummulitok által pótoltatnak, nevezetesen egy kissé nagyobb, lapos faj, Nummulites in ter¬ me dia d’Arch. és egy kis, lencsealaku faj által, melyet Hantken ur most Numm. Fi eh teli Micht. névvel idéz: továbbá abban, hogy abban a mértékben, a mint a nevezett reczés nummulitok felszaporod¬ nak, az orbitoidok eltűnnek. Az említett reczés nummulitokon kivid még apró vonalzott nummulitok is elég gyakran jelenkezuek, neveze¬ tesen egy alak, melyet Hant ken ur Numm. -striat a d'Orb. var. névvel jelöl és az esztergom-bakonybeli Tcbibatclieffi-rétegekből is idéz. Buda közelebbi környékén a szóban forgó uummulit-mészemelet- ben, hasonlókép, mint az esztergom-bakonyi Tcbibatcbcfti-rétegekben, az Orbitoides papyracaea is tömegesen, nagy egyénekben, valóságos padokat alkotva, jelentkezik ; itt, valamint ott egyes rétegekben nagy 261 mennyiségű lithothamnium is fordul elő és mindezáltal igen szembe¬ szökővé válik a budai nummulit-mészemeletnek és az esztergom-ba- konyi Tcbibatcheffi-rétegeknek palaeontologiai hasonlatossága. Ez a hasonlatosság egyáltalában igen nagy és azonnal világosan előtűnik, mihelyt faunájukat kissé általánosabb szempontból tekintjük s távo¬ labb területeket is vonunk be a megszemlélés körébe. Nemcsak a két helyt összevágó palaeontologiai főjellegekben (melyek részben az egész szintájra nézve jelentősek) nyilvánul, hanem abban is, hogy a kétféle területről ismeretes kövületek tetemes része fajilag is meg¬ egyezik, általában pedig kövületeinek legnagyobb része oly fajokhoz tartozik, melyek más helyütt is ugyanazon szintáju lerakodásokban előfordulnak és ezeket mint egészet jellemzik. A közös fajok száma valószínűleg még tetemesen szaporodnék, ha a mészemelet kövületei Buda vidékén nem volnának oly szilárd kőzetben bezárva, melyből csak ritkán sikerül biztos meghatározásra alkalmas példányokat szedni. Épen a nummulitidák faunája az, melyben az esztergom-ba- konyi vidék Tchikatckeffi-rétegeiben és a buda vidéki nummulitmész- emeletben egy általános jelentőségű közös főjelleg igen világosan nyilvánul. Itt is, ott is látjuk, hogy az eocaure nézve oly fontos num¬ mulitidák csoportja, miután a középeocánben fénykorát elérte s nagy, hatalmas alakokat tömegesen fejlesztett volt, a rákövetkező felső-eocán mész-emeletben már határozottan hanyatlásnak indul. Itt ugyan numrnu- litok még mindig hő mennyiségben fordulnak elő, de a közép-eocán nagy alakjai eltűnnek s tért engednek más, kisebb alakoknak, melyek itt nyerik főtelepjüket ; ezek Esztergom és a Bakony vidékén tuluyo- mólag a laeves, Buda táján a reticulatae csoportjába tartoznak. A már fogyófélben levő nummulitok helyébe az orbitoidok lelik főfejlő¬ désüket a felső-eocan ezen alsó szintájában. Mig a régiebb harmad¬ kori emeletekben csak alárendelten szerepelnek, az orbitoidok ebben a felső-eocan szintájban tömegesen és nagy alakokban jelentkeznek, még pedig főleg Orb. papyracaea és Orb. eppkipiurn, melyek úgy az esztergom-bakonybeli vidéken, mint Buda körül csak a közép- eocánre következő, szóban forgó mész-emeletben bámulandó menyi- ségben és nagy egyénekben fellépnek ; ez a viszony a mediterrán terület terjedelmes vidékein megfelelő módon ismétlődik a stratigra- phiai állásra és egyéb faunára nézve összevágó rétegekben. Ha még az egyéb faunát is szemmel tartva, tekintetbe vészük az esztergom-bakonyi terület Tchihatcheffi-rétegeiuek és a budavidéki nummulitmész - emeletnek hasonló petrographiai főjellemét és meg¬ egyező stratigraphiai helyzetét : teljesen fel vagyunk jogosítva, ezt a Földtani Közi. KI. (vt. 19 2«2 két, egymás mellett előforduló mészemeletet rniut áquivalens és csak a tácies szerint egymástól kissé eltérő képződményeket tekinteni. Ez 'annál indokoltabb, miután maguk a nummulitok, melyeknek különb¬ ségén alapszik a két terület szóban álló tné, Személetének íaunistikai különbsége, oly fajokhoz tartoznak melyek más vidéken való fellé¬ pésük szerint is, jelesen az erdélyi éjszaknyugati határhegység terüle¬ tén is, egymást helyettesitő fajoknak tekintendők. Következők a fontosabb kövületek, melyek Buda vidékén a num- mulitmész-emeletben eddigien találtattak ; körülményesebb összehason¬ lító lajstromot említett munkámban, a buda-kováesii hegység földtani viszonyairól (239. lap) közöltem. Azon fájok, melyek e vidéken azóta felfedeztettek, a következő sorozatban csillaggal vannak jelölve. * -Zugiam ventricosa. Brngt. (gyümölcsök)*), Kis-Svábhegy. nem ritka. Lithothamnium, igen gyakori. Operculina ammonea Leyrn. gyak. Orbitoides papyracaea Boub. sp. i. gy. O. eppliipium Schl. sp. Nummulites intermedia d’Arch. i. gy. N. Fichteli Mcbti. i. gy. iV. striata d’Orb. var. gy. EchinantJius scutella Gf. Echinolampas subsimilis d’Arch. Echinocyamus sp. Serpulü spirulaea Lmk. igen elterjedt, de nem gyakori. Ostrea gigantica Sol. *0. Martimi d’Arch. Kis-Svábhegy. Spondylus Bucin Phil. Pecten corneus Sovv. P. Tborenti d’Arch V (úgy látszik, nem ritka, de tisztán ki nem vehető díszítménye miatt bizto¬ san meg nem határozható). * Fitnbria lamellosa Lmk. Lipót-mező (Lóczy ur által fel¬ fedezve). Mytilus affinis Sovv. Brachyurák, közülök egy Ranina-iaJ), mely eddig R. Aldro- vandii Kanz. névvel idéztetett. Különböző halfogak. Mivel a budai uummulitmész-emelet egyes padjaiban orbitoidok *) L>. Stur fő-bányatanácsos ur meghatározása szerint 2G3 oly tömegesen előfordulnak s jelleges jelenséget képeznek, fentneve- zett értekezésemben alsó orbitoida-rétegek nevével is jelöltem ezen emeletet, megkülönböztetésül a reá települt rétegektől, melyeket szin¬ tén helyenként számos, de összességükben véve eltérő orbitoidok fel¬ lépése jellemez. A budai nummulitmeszet faunájának összessége és stratigraphiai helyzete alapján első sorban a szomszédos esztergomi terület Tchihatckeffi-rétegeivel tettem párhuzamba, a Barton-emelet alsó osztályának mediterrán faciesben kiképződött helyettesitőjének értelmeztem s a viczenczai Priabona-csoport alsó részével, vala¬ mint a biarritzi Port de Basques- és Vieux port-beli rétegekkel hasonlítottam össze. Buda közelebb környékén az orbitoidok a nummulitmészeme- letiiukben — mire H a n t k e n ur figyelmeztetett először — főleg a felső padokban lépnek fél tömegesen, mig a fekii felé igen háttérbe szorulnak s helyettük egyes padokban az említett reczés nummulitok felszaporodnak, melyek viszont a fedü felé mindinkább ritkulnak. Kissé messzebb éjszak felé, Solymárnál, még hasonlók a viszonyok, a mint K o c h tanár ur, tisztelt barátom által nevezett^értekezésemben közölt szelvényekből látható ; de az emelet orbitoidai e vidéken már inkább háttérbe szorulnak. Még kissé tovább, Nagy-Kovácsinál, az orbitoi¬ dok már teljesen hiányoznak és a mészemelet tulnyomólag a neve¬ zett reczés nummulitoknak bő mennyiségét carlalmazza. Nem rég még valamennyi kutató, köztük kiváló sorban Hant¬ ken ur is, a budai nummulitmész-öszletet mint szorosan egybevaló, földtanilag oszthatatlan egészet tekintette, melyben semmiféle, általᬠnosabb jelentőségű osztályozás nem foganatosítható. Mindaddig ezt az emeletet csak az ő összességében hasonlították össze az esztergomi Tchihatcheffi-rétegekkel s legtermészetszeriibbnek látszott a fenneve¬ zett palaeontologiai különbségeket, melyek akkép ezen átvonuló mész- szintájban a két vidéken mutatkoznak, csekély facies eltéréseknek magyarázni. Csak ama többször említett, „A budai márgaa czimii értekezésben lépett fel Hantken ur e tárgyra nézve egy uj nézettel, mely hátrányos combinátiókkal volt összekapcsolva. Hantken ur ugyanis ott kisérté meg először a budai nummulitmész-öszletet két részre osztani, külön választván budai orbitoid-mész neve alatt az ősziét azon rétegeit, melyek Orbitoides papyracaea-ban bővelkednek az alattuk fekvő részektől, melyekben a reczés nummulitok uralkod¬ nak ; ez utóbbi rétegeket a szomszédos Nagy Kovácsi táján kifejlődött nummulitmészszel hasonlította össze és „Nuiumulites intermedia mész- emelet-“ vagy „nagy-kovácsii nummulitmész-emeleta-nek nevezte és 19* 204 úgy itt, mint későbbi közleményeiben, ezt tekintette az esztergom- bakonybeli Tchihatcheffi-rétegek egyenértékű faciesének. Ily módon a biulavidéki orbitoidokban gazdag mészkőpadokat az esztergom-ba- koiiyi területnek szintén ugyanazon orbitoidok tömeges előfoidulása által jellemzett Tchihatcheffi-mészkő-emelete fölé helyezte. Hantken ur ezen uj nézetei indokolására csak is a kö¬ vetkező okokat sorolja fel : 1-ször, mert a budai Kis-Svábhegyen, az ő megfigyelése szerint, a budai nummulitmész-öszlet felső padjaiban Orbitoides papyracaea tömegesen uralkodik, ellenben az ősziét alsó részében helyette ugyanazon reczés nummulitfajok fordulnak elő nagy mennyiségben, melyek a szomszéd Nagy-Kovácsiban a nununu- litmész-emelet uralkodó kövületei ; 2-s.zor, mivel Viczenczában a Priabona-csoportban, ennek orbitoidamárgája alatt nummulitmészkő- rétegek vannak, melyeknek uralkodó kövületei az ő vizsgálásai sze¬ rint, szintén reczés nummulitok. Ennek következtében Hant ken ur az oly módon különválasztott buda vidéki és nagykovácsi intermed ia- mészpadokat egyrészt és az esztergom-bakonyi területnek ezekkel egy¬ korúnak tekintett Tehihatchefti-mészemeletét másrészt, tüzetesen pár¬ huzamba teszi a viczenczai Priabona-rétegeknek azon legmélyebb num- mulit mész-padjaival. Nem régen, egy a „Földtani Közlöny" tavali utolsó füzetében meg¬ jelent közleményem alkalmával*), az emlitett szétválasztás és párhu¬ zamosítás védelmezhetlenségét kimutatni igyekeztem, ragaszkodván a régibb, jogosult nézethez, mely szerint a budai nummulitmész egész öszlete, az orbitoidokban bővelkedő padjait is beleértve, abban a kiképződésben, a melyben Budán és tovább Solymár s Nagy -Kovácsi vidékén ismerjük, nem egyéb, mint az esztergom-bakonyi terület Tchi- hatchefti-rétegeinek közvetlen s csak a facies szerint kissé eltérő foly¬ tatása. Kiemeltem, hogy a budai nummulitmész-emelet, ha csupán az uralkodó nummulitidákat tekintjük is, melyekből Hantken ur a fentebbi különválasztás- és párhuzamosításnál egyedül kiindul, épen a benne tömegesen előforduló Orbitoides papyracaea által egy közös tőjellegben osztozik a Tcki hatchef ti-rétegekkel s hogy ennélfogva, ha mint li a n t k e n ur teszi, a sima nummulitok által jellegzett, orbi¬ toidokban bővelkedő Tchihatchefti-mészemeletet a reczés nummuli- tokat tartalmazó budai és nagy-kovácsi mészkőrétegekkel egykorúnak és csak faciesileg eltérőnek tartjuk, ugyancsak lehetetleu Buda vidé¬ kének orbitoidokban gazdag mészpadjait külön választani és a Tclii- batchefti-rétegeknél fiatalabbaknak nyilvánítani, minthogy épen az *) Megjegyzések trachyt-anyagnak a hazai ó-harmadkori lerakodásokban való előfordulására nézve. L. pótjegyzetet. Földt. Közi. IX. köt. 485. lp. 265 orbitoidok tömeges fellépése által a Tchihatchefü-rétegekhez sokkal hasonlóbbak mint emezek a reczés nummulitokban bővelkedő budai és nagy-kovácsi-i mészkő-rétegekhez. Kifejtettem továbbá azt is, hogy ezen újabb elválasztás- és párhuzamosításnál Hant ken ur a stratigra- phiai viszonyoknál fogva is maga magának ellentmond, minthogy egyrészt a Tchihatehefti-rétegek Esztergom vidékén, másrészt az orbi- toidos mészkőrétegek Buda mellett, megegyező módon felfelé foko¬ zatos átmenetek által össze vannak kötve ugyanazon fedőrétegekkel, t. i. a budai márgával (Hantken ur értelme szerint). Tehát már ennél az oknál fogva is a budai orbitoidos mészkövet nem a Tchihatchefli rétegek fölé, hanem csakis, a helyileg alatta előforduló budai és nagy kovácsi- i intermedia mészkövekkel együtt, mellé lehet he¬ lyezni. A budai nummulit mész-emelet azon osztályozása, melyet H a n t- k e n ur vitat, Buda közelebb környékén csakugyan érvényes és itt, úgy látszik, meglehetős kiterjedésben nyomozható ; de hogy ez az osztályozás tisztán helyi és sehogy sem általánosabb jelentőségű, az már világosan kitűnik, mihelyt kissé távolabb vidékek viszonyait veszszük szemügyre, legközelebb a szomszédos esztergomi területéit, és, a magyarországi középhegység további délnyugati részeiéit, hol ama beosztás már semmikép íeai alkalmazható. Megjegyzéseim megjelenése után Hant ken ur csakhamar a m. földtani társulat ezévi márcziusi szakülésén „Buda vidékének ó-har- madkori képződményeiről^ értekezett, mely előadás azután a „Földtani Közlönyt ezévi második füzetében meg is jelent. Ezen értekezés első részéből azt véltem következtethetni, hogy a budai nummulitmész- emeletuek ama fenttárgyalt felosztásával és párhuzamosításával a szerző maga ismét felhagyott és a régibb uralkodó nézethez vissza¬ tért, mivel ott az egész budai nummulitmész-öszletet egybefoglalja és egy helyen (Földt. Közi. X. köt. 44. lapján) ezeket mondja: „Az előbbiekben előadottak szerint az alsó rétegcsoportban, azaz a (budai nummulit-)mészkő-csoportban az uralkodó nagyobb alakú, szerves maradványok szerint háromféle mészkövet lehet megkülönböz¬ tetni, még pedig: litkothamnium-mészkövet, nummulit-mészkövet és orbitoides-mészkövet. Szorosan véve sem az egyik, sem a másik név nem illik az egész rétegcsoportra, hanem tágasb értelemben akár melyiket hasz nálhatjuk, ha a névvel nem az uralkodó maradványokat, hanem csak 26(5 azt akarjuk kifejezni, hogy általában nummulitok vagy orbitoidok vagy lithotbamniumok fordulnak benne elő/' De ugyanezen értekezés végén van egy mondat, mely azt mu¬ tatja, hogy fenebbi vélelmemben csalódtam. Ebből t. i. azt látom, hogy TI antken ur a nummulitmésznck ama általam ellenzett felosztását és párhuzamosítását még most is fenntartja és hogy ebbeli álláspontját bizonyos, előbb megérintett következmények ellen az ál¬ tal igyekszik megvédni, hogy a mogyorósi márgát Esztergom vidékén, mely lefelé átmegy a Tchichatchelfi-rétegekbe, s melyet ő maga mind¬ eddig mint az ő budai márgája legalsó részét tekintette, most egy¬ szerre, minden további bizonyítás nélkül, a budai orbitoidos mészszel egykorúnak nyilvánítja. Ez a nyilatkozat csak is uj zavarokat idézhet elő. De másrészt ez a kerülő sem használ, mert a mogyorósi márga, egész faunája és jelesen a benne uralkodó orbitoidok által, egyrészt az alatta fekvő Tchichatcheffi-rétegektől, másrészt a vele most párhu¬ zamba állított budai orbitoida-mésztől épen azokban a jellegekben kü¬ lönbözik, melyek a budai orbitoida-meszet megkülönböztetik a fedő¬ jében levő, mindjárt később tárgyalandó bryozoa-márgától, melyben szintén bizonyos orbitoidok lépnek fel. Ez a bryozoa-márga úgy fau¬ nájára, mint helyzetére nézve tökéletesen megegyezik a mogyorósi márgával. H a n t k e n ur fentárgyalt újabb nézetei a közép-magyarországi alsó-bartoni mészemelet felosztásáról és párhuzamosításáról okai an¬ nak, hogy Hébert és Munie r-C halmas urak többször idézett értekezéseikben a magyar felső- eocán viszonyainak tárgyalásában lé¬ nyeges tényleges hibát ejtenek, a mi nyilván félreértett szóbeli közle¬ ményekből ered. A két franczia tudós t. i. úgy Írja le a viszonyokat, mintha a budai orbitoidos nummulit-mészemelet a Tchichatcheffi-ré- tegek fölött települne, a mi eddig még sehol sem észleltetett. Ugyan is a Bakonyban és Esztergom vidékén előforduló Tchichatcheffi-réte- gek jellemzése után ők szó szerint a következőket mondják az „V. b. Calcaires de Bude et marnes á Clavulina Szabói, Hantken“ föliratu fe¬ jezeteiben (i. h. 183 lp.) : „Au-dcssus des couches précédentes vienneut des calcaires blancs compactes, également pétris d’Orbitoides, et trés-développés aux envi- rons de Bude. Les Nummulites y sont relativement rares, mais les Operculines et les Lithothamnium abondent dans certains blancs. Ou y trouve aussi assez communément un Crustacé du genre Ranina.“ Hantken ur, a ^Hébert és Munier-Chalmas közleményei a ma¬ gyarországi óharmadkori képződésekről czimii értekezésének egyik jegyzetében (12. lapon) ama fentebbi adatot arra helyreigazítja ugyan, 267 hogy az említett budai mészkő nem a Num. Tchichatcheffi-, hanem a Numm. intermedia-rétegeken fekszik ; de ez a helyreigazítás maga is lényeges javításra szorul. A fentidézett franczia mondatok másodi- káhól és abból, hogy a szerzők a Numm. intermedia-rétegeket egész értekezéseikben meg nem említik, világosan látható, hogy ők is a „Calcaires de Bude“ név alatt nem csupán annak felső, orbitoidokban bővelkedő padjait, hanem az egész budai nummulitmészkő-öszletet, a reczés nummulitokat tartalmazó mélyebb padokkal együtt, értették. Ezen orbitoidos nummulit-mészemelet pedig Buda környékén is, ép úgy mint a Tchihatcheffi-mészemelet Esztergom vidékén, az agya¬ gos és márgás közép-eocán képződésekre következik, még pedig úgy, hogy a legközelebbi képlettagot, melyet Buda vidéken a nummulit- mészemelet féküjében ismerünk, azon puhány-marad vány okát. tartal¬ mazó, agyagos és márgás, közép-eocán rétegek képezik, melyeket Budakesznél felfedeztem és le is irtain ; ezek a rétegek faunájuk és helyzetük szerint az esztergomi striata-emelethez tartoznak, mely ott is a Tchibatcbeffi-rétegek fekiije. * A budai nummulitmész-emelet Buda vidékén felfelé fokozatos átmenetekben abba a rétegcsoportba változik át, mely a Hantken ur és köztem fennforgó vélemény-különbségek kiinduló pontját ké¬ pezi, t. i. : 7. a budai bryozo a-m á r g a vagy felső orbitoid-szin- táj. Ezen rétegcsoport tulnyomólag szilárd mészmárgából áll, mely néhol, épen úgy mint az alatta fekvő nummulitmész-emelet egyes padjai, közbe keverődött apró dolomit-görgetegek vagy quarz- és szarukő-darabkák által, rétegenkint couglouierat- vagy brecciaszerü jelleget ölt. Ez a rétegcsoport Buda vidékén, hol széles elterjedésben és állandó) stratigraphiai helyzetben előbukkan, sok helyen repedések és hasadások mentében elkovasodott és kilúgozott minőségű. Vastag¬ sága a Szépárokban, Buda-Ujlak mellett, legalább is 30 méterre rúg ; a csoport tehát korántsem jelentéktelen tagja az itteni óharmadkori rétegsorozatnak. Esztergom vidékén a szóban forgó emeletnek, úgy faunája tekin¬ tetében, mint stratigraphiai állásánál fogva is, az előbb említett mo¬ gyorósi glaukonitos márga felel meg, mely meglehetős bőséges és jelle¬ ges délbartoni faunát tartalmaz, a melyet Hant ken ur onnan meg¬ ismertetett. Ez a mogyorósi márga itt lassankinti átmenetben az alatta fekvő Tehicbatcbeffi-mészből fejlődik, egészen hasonlókép a bryozoa- márgának a nummulit-mészemeletkez való viselkedéséhez Buda vidékén. A szóban forgó emeletet bizonyára az esztergomi vidéknek még egyéb 268 pontjain is ki lehetne mutatni, ha közelebbi figyelembe részesittetnék. Előfordulásának nyomait a magyar középhegységnek távolabb, dél¬ nyugatra eső pontjáról ismerjük Hantken ur adataiból Csernye és Szápár vidékén és Koeb ur vizsgálataiból Porváuál a Bakonyban, a mint ezt idézett értekezésemben már felemlitém. Ellenben úgy látszik, h gy ez az emelet a Bakony déli részében, hol az előbb tárgyalt alsó¬ ba oni mészképlet még megvan, hiányzik. Böckh ur, ki ezen vidé¬ ket igen gondosan átkutatta, ott nyomát sem találhatta oly rétegek- ne , melyek a mi budai bryozoa-márgánknak megfelelnének. A tár- g alt alsó-bartoni mészemelet egyáltalában az ottani vidéken ismert ó-harmadkori rétegsorozatnak legfelső tagja. III. Alsó oligoeán képződések. (Liguriai eme¬ let). A budai bryozoa-márgával az eocán rétegsorozat végződik s a feljebb következő hegységi tagokban már az alsó oligocauba vagy K. May érnék liguriai emeletébe lépünk. Ez emeletet vidékünkön a rendes kifejlődésben a következőleg 8. és 9. alatt felsorolt budai márga- és kis-ezelli tályag alkotják. A budai bryozoa-márga felfelé, a mésztartalom csökkenése által 8. a budai márgába megy át, mely tetemes vastagsággal bir és főleg agyagos, földes márgákból áll, melyek közt, nevezetesen az ősz¬ iét alsó részében, keményebb, mészben bővelkedő kőmárgák vagy va¬ lóságos mészpadok is még be vannak helyezkedve. -- Ezen budai márga fölött közvetlenül következik lassankénti áthidalásban, minthogy a mésztartalom felfelé való, csökkenésének viszonya nagyjában folytatódik : 9. a k i s - c z e 1 1 i tályag, mely szintén tetemes vastagságú Ez az egész sorozat a budai nummulit-mésztől kezdve, a bryo- zoa- és budai márgán át a kis-czelli tályagig, nagyjában véve alulról felfelé csökkenő mész- és növekedő agyag tartalmával, tengeri lerako¬ dásoknak petropkailag és palaeontologiailag áthidalásban oly szorosan összekapcsolt folytonos sorozatot alkot, melyben nagyjában osztályokat megkülönböztethetünk s meg kell különböztetnünk ugyan, a melyek közt azonban éles határ sem palaeontologiailag, sem petrograpkiailag nem létezik. A szerves maradványoknak ezen sorozatban való elosz- tódása lényeges és általános jelentőségű változásokat tüntet elénk az egymásra következő tagok állatvilágában, kiil mbségeket, melyek tᬠvolabb tagok közt élesen s határozottan kitűnnek : de ezek a különb¬ ségek mindinkább elmosódnak közös alakok által, a hogy a közben - fekvő rétegek faunáját egybevetjük s a hogy áltáljában a bennök rejlő faunát teljesebben ismerjük. Ez hosszú időszakok folytonos lerakodᬠsainál igen természetszerű. Semmikép sem gátolhatja meg, hogy a föld történetére fontos időszakok határait épen az oly szorosan összekap- 269 csőit rétegsorozatokon keresztül huzzuk. E tekintetben épen más vidé¬ kek megfigyeléseit is be kell vonni az összekasoníitásra s ezeknek kell engedni a döntő szavat a geológiai classificatióra. A mi legközelebb a budai bryozoa-márgát illeti, ez a budai vi¬ déken sok helyen a benne foglalt bryozoa-törzsecskék bámulatos mennyisége által feltűnik. Ezek a bryozoák csak újabb időben lettek részben tüzetesebben meghatározva, még pedig Hantken ur által. A közelebb meghatározott fajok olyak, melyek másutt is ugyanazon szin- táj rétegeiben előfordulnak, azonban részletesebb kormeghatározásra nem alkalmasak, miután másutt is legtöbbnyire nagyobb függélyes el¬ terjedésben ismeretesek. A nummulitok, melyek az előttvaló felsŐ-eocán mészemeletben még oly fontos szerepet viseltek, itt már igen aláren¬ delten, apró alakokban jelenkeznek, melyek tulnyomólag a Striaták csoportjába tartoznak. Közülök aránylag meglehetős gyakori egy apró alak, mely a Nummulites planulata d’Örb. egyik, az angol és belgiai Barton-emeletben honos válfajához (var. a. d’Arch.) igen hasonlít ; előbb ennek is határoztam meg, mig később Hantken ur uj fajnak felismerte és Num. Budensis neve alatt le is irta. Azonkívül Hant ken ur még Num. striata d’Orb. var.-t emlit a budai bryozoa márgánkból. Ellenben az orbitoidok még jellemző szerepet ját szanak s helyenkiut meglehetős bőségesen fordulnak elő a szóban álló rétegekben ; de nyilvánláthatólag már hanyatló félben vannak ; koránt¬ sem lépnek fel oly roppant mennyiségben, mint az alatt levő nutnmu- litmész emeletben ; ez utóbbinak nagy alakjai már itt eltűnnek s he¬ lyettük főleg gyöngéd, csinosan bordázott fajok (nevezetesen 0 r b i t o i- des Priabonensis G-ümb.; Orb. variecostaía Giímb . ; Orb. patellaris Schlofh.) jelentkeznek, melyek itt lelik főtelepüket és összességükben erre a szintájra jellemzők. Egyéb foraminiferái közül Hant ken ur vizsgálásai szerint, mindösszesen kevesebb fajt ismerünk, mint a feljebb következő budai márga- és kis-czelli tályagból; nagyobb részt úgy a budai márgában, mint a kis-czelli tályagban is honosak, de ezek mellett jmég több oly faj is előfordul, melyek H a u t k e n ur szerint ugyan még a budai márgába fölérnek, de a kis-czelli tályagba már nem. Azonkívül még előfordulnak : Bourgueti erinus T h o- renti d’Arch., a st éri a s- táblácskák, különféle echinidák (ezek közt egyebütt is ismert fajok közül Pávay meghatározásai szerint: Cidaris subularis d’Arch., C. pseudoserrata Cott., Coe- lopleurus D e 1 b o si D e s. Schizaster L o r i o 1 i Páv. az utóbbi leggyakrabban *); azután S e r p u 1 a d i 1 a t a t a d’Arch ; pectenek *) Ez utóbbi fajhoz tartozó példányainkat előbb Schizaster rimosus d’Arch.-nak határoztam meg; Pávay azokat később a Schizaster rimosus-hoz igen 270 (köztük különösen gyakran P e e t e n T h o r e n t i d’Arch., ritkábban P. corneus Sow., valamint egy, aP. solea Desh.-hoz közel álló, valószínűleg uj pecten faj, melyet nem rég a kis Svábhegyen a budai bryozoamár- gában egy példányban találtam, s melyet az éjszaknyugati erdélyi ha- 'tárhegységnek alsó bartoni intermedia rétegeiből is elhoztam) ; továbbá spondylusok (Spondylus r adu la Lmk.* *) és m. fajok. Hogy e kis faunát körülzáró rétegek, az alattuk fekvő, 6) alatt tárgyalt mészemelettel együtt, általában véve a viczenezai Priabona csoporttal és Bayonne vidékének hasonló rétegeivel párhuzamosilan- dók, a fauna és stratigraphiai helyzet oly szembeötlővé teszi, hogy erről semmi kétség nem lehet. Ez Hantken ur nézetével is meg¬ egyezik s legújabban Hébert ur részéről is megerősittetett, ki per¬ sze e párhuzamitásba még a budai márgát és a kis-czelli tálya- got, Hantken ur csak a budai márgát beléfoglalja, mely mind a kettőt helyesnek nem tartom. Midőn 1868. nyarán a budai hegység földtani részletes fel¬ vételével megbizattam , mely hegységnek földtani viszonyait P e- t c r s , Szabó és Hantken elődeim munkálatai igen behatóan megvizsgálták , nyilt kérdés vala , váljon a vidékünkön akkor már nagyjában igen helyesen megállapított eoeán- és oligocán-képlet közt való határ a bryozoa-márga fölött vagy alatt lmzandó-e, miután akkoriban már Hantken ur érdeme által a bryozoa-márga fölött következő budai márgát és kis-czelli tályagot az oligocanbe helyezték, az alatta fekvő nummulit-meszet pedig ép oly jogosan, a régi eb b ér¬ telmezésnek megfelelve, eocánnek tekintették. A bryozoa-márga makroskopiai szerves maradványaiból akkor jóformán semmi sem volt tüzetesebben ismeretes. Hant ken ur e bryozoa-márgákból való iszapolási maradványokat ismételten vizsgálta meg mikroskopiailag és miután ezekben a budai márga és kis-czelli közel álló uj fajhoz tartozónak megkülönböztette, melyet Schizaster Lorioli neve alatt leirt. Ezt a fájtnemrég az éjszak-nyugat erdélyi alsó-bartoni rétegekből (Inter- media márga) elhoztam számos példányban (Lásd jelentésemet az 1878. nyarán Szilágymegye nyugati részében tett földtani részletes felvételekről „Földtani Közlöny" 1879. 190. lp.) *) Hant ken ur ezen, a földtani szintájozásra nem jelentéktelen alakot „A budai márga" czimü iratában, 189. lapon következő szavakkal idézi : „a spondylus, melyet Hofinann ur Spondylus radula név alatt felhoz", mi kételyt fejez ki a meghatᬠrozásom helyességébe. Minthogy Hantken ur ebbeli kételyét semmikép sem indokolja, az enyim helyett jobb meghatározást nem ád, sőt később ugyan azt a nevet sem¬ minemű fentartással teljesen megegyező példányokra földtani intézetünk gyűjte¬ ményeiben, úgymint értekezéseiben alkalmazta : ennélfogva a kifejezett kétely¬ ről egyelőre teljesen eltekinthetek. 271 tályag legjellemzőbb foraminif éráit találta, már abban az időben, mi¬ dőn a felvételeket megkezdőm, inkább hajlandó volt a bryozoa-márgát a budai márgával és kis-czelli tályaggal egyesíteni. Azonban a felvételek alkalmával és a vizsgálási anyag feldolgo¬ zása alatt azon meggyőződésre jöttem, hogy a bryozoa-márga nummu- litidái s egyéb, a fajok száma szerint bár csekély, de gyakori és jellemző puháuy- és echinoderma-maradváuyai által, valódi eocán-jel- leggel bir, hogy e tekintetben szorosan csatlakozik az alatta íekvő nummulit-mészemelethez, ellenben észrevehetőig eltér a íellebb követ¬ kező budai márgától s hogy faunája és helyezkedése alapján, a num- mulitmészszel együtt, kétségtelenül megfelel a viczenczai Priabona- csoportnak úgy mint a hasonló biarritzi rétegeknek. Némely oly kö¬ rülményre is utaltam volt, melyek a bryozoa-márgánknak mint aleme- letnek bizonyos önállóságot kölcsönöznek az orbitoidokban gazdag nummulit-mészöszlettel szemben s gyanítani engedik, hogy nem csak helybeli képlettagot képez, hanem sokkal inkább, hogy a priabonai szintájnak egy alemeletét jelezi, mely általánosabb jelentőségű a har¬ madkori mediterrán területre nézve. Épen abban az időtájban a mediterrán-terület külföldi nummulitképződésekről több nagyfontosságu munka jelent volt meg, melyek világosságot derítettek azon képződé¬ sek tagosulásáról s közelebbi korbeli vonatkozásaikról Észak-Európá- nak már régóta remekül tanulmányozott ó-harmadkori lerakodásaihoz és meglepő szép hasonlatosságot tüntettek elé a mi vidékünk ó-har¬ madkori lerakodásainak viszonyaival. Ennélfogva a budai bryozoa-márgát a fölötte következő budai márgától elválasztottam s az alattlevő nummulitmész-csoporttal együtt, faunája és stratigraphiai helyzete alapján a felső eocanbe vagyis K. Mayer Barton-emeletébe soroztam, Mayer urnák igen jogos eljᬠrására támaszkodván, ki a mediterrán-terület priabonai sziutáját mint az éjszak-európai harmadkori terület beauchampi és auversi vagy bar- toni szintájának faciesbeli áquivaleusét értelmezte. Ennek megfelelve, mint említettem, a budai bryozoa-márgánkat körülbelül a viczenczai Priabona-csoport felső részével, a nummulitmész-csoportunkat pedig körülbelül ennek alsó részével tettem párhuzamba. A budai márgában, a mint ez a tárgyalt bryozoamárga-rétegek elválasztása után megmarad, ha főtömegét vesszük szemügyre s külö¬ nösen a magasabban szervezett állatalakokra fektetjük a fősulyt, lénye¬ gesen megváltozott fauna foglal helyet. Ez a fauna igen szorosan csatlakozik a ledüben fejlődő kis-czelli tályagéhoz; már semmikép sem eocán, hanem határozottan alsó oligocan jelleggel bir, mely a kis-czelli tályag sokkal tágasabb faunájában teljes világossággal tűnik elénk. A 272 nummiüitok és orbitoidok a budai márgában már eltűnnek s enuek palaeontologiai jellemzésére már nem bírnak fontossággal. A budai márga tőtümegében kétségtelenül már csak elenyésző mennyiségben fordulnak elő; ellenben — mint Hant ken ur későbbi vizsgálásai ki¬ mutatták — gyakrabban találjuk a budai márgaösszletnek igen saját¬ ságos, majd lithotbamniumokbau, majd bryozoákban bővelkedő közbe helyezett fekvetciben, melyek, részint a budai márgának a bryozoa- márgába való áthidaló régiójában, részint az előbbinek magasabb szin- tájában is előfordulva, áltáljában a budai márgában csak igen aláren¬ delt és idegenszerii bekelyezkedésekként szerepelnek; ezek tehát szer¬ ves maradványaikkal a budai márgaösszlet palaeontologiai főjellegét módosítani nem is képesek. A kis-czelli tályagban a nummulitok és orbitoidok már csaknem teljesen hiányoznak; ilyenekből Hant ken ur, ki a kis-czelli tályagot foraminiferái tekintetében a legkülönbözőbb helyiségekről nagy mértékben évek óta megvizsgálta, eddig csak tel¬ jesen elenyésző nyomokat talált (a Nummulites s t r i a t a d’Orb. var. egyetlen egy példányát). A budai márga egyéb ioraminifera fau¬ nája, Hantken ur vizsgálásai szerint, mint már említők, nem szol¬ gáltat korkülönbségekre utaló, jelleges különbségeket a bryozoa már- gáéval szemben, s szorosan csatlakozik a kis-czelli tályag foramiui- téra faunájához. Bryozoák a valóságos budai márgában tényleg sokkal kisebb mennyiségben fordulnak elő, mint a bryozoa márgában, mi ter¬ mészetesen csakis helybeli jelentőséggel bir s a kis-czelli tályagban már teljesen háttérbe szorulnak ; bőségesebben találjuk azokat, hason¬ lókép mint litkothamniumokat, főleg csak a budai márgaösszlet előbb említett idegenszerii behelyezkedéseiben. A foraminiferák- és bryozoáknál, melyeknek fajai tudvalevőleg általában hosszú időtartamúak, sokkal fontosabbak a geológiai szíu- tájozásra a puhatestűek maradványai, melyek mind a budai márgában, mind a kis-czelli agyagban előfordulnak, habár mind a kettőben csak gyéren s részben összenyomatva és héj nélkül megtartva. E tekintet¬ ben a régóta folytatott gyűjtések által meglehetős bőséges anyag gyűlt össze, különösen a kis-czelli agyagból, hol a számos létező téglavetőn évek óta nagymérvű gyűjtések történtek. A budai márga ez irányban sokkal kevésbé van kizsákmányolva, minthogy ezen nagyobb fejtések főleg csak esetleges építkezések alkalmával eszközöltetnek. Mind a mellett említett munkámban felsorolhattam a budai márgából már 12, a kis-czelli agyagból pedig már 40-nél több közelebb meghatározott puhatestti fajt; ezek közt, addig csak vidékünkön talált uj fajokon kiviil, sok másutt is ismert species volt ; ennélfogva már igen biztos segédeszközt szolgáltattak tüzetesebb geológiai szí ntáj ozásra. 273 A következő lajstromban a budai márgában vidékünkön eddig talált fontosabb puhatestei fajok megnevezvék ; a budai márgában csak utólagosan talált Pholadomya Puschi-t, valamint a most máskép hatᬠrozott Pleurotomaria — fajt kivéve, a többieket már az említett érteke¬ zésemben is felsoroltam. Terebratulina tenuistriata Leym. Ostrea ( Gryphaea ) Brongniarti Br. Pecten unguiculus May. sp. P. May éri Hofin. P- Bronni May. P. semiradiatus May. Lima Szabói llotin. Pholadomya ; Puschi Gf. Dentalium nobile May. Pleurotomaria Budensis Hóim n. sp.*) Xenophora, subextensa d’Orb. Voluta elevata Sow. Nautilus lingulatus v. Bucb. *) Ezen alakot azelőtt a nizzai barton-rétegekből ismeretes Pl euroto- maria Deshayesi Bel - vei (most Pl. Nica.ensis Bay. Bayan Moll. tért. 1870. p. 12.) azonosítottam; azonban azóta meggyőződtem, hogy ettől eltérő, uj faj. A belőle előttem levő példányok, fájdalom, mindnyájan igen hiányos megtartási kar¬ ban vannak; mindamellett felismerni engedik, hogy az eddig ismert pleurotoma- riáktól fajilag különbözik. A budai lelőhelye szerint nevezem el s a következőben rövid jellemzését közlöm. A Pleurotomaria Budensis nagy, tompán kúpszerű alak; tekervé- nyei középszerűen boltozottak, alig lépcsőzetesek, igen számos, egyenetlen s néha váltakozó, finomabb és szélesebb spiral-vonalal vannak díszítve, melyeken az át szelő növési vonalak finom szemcsézést idéznek elő; szájrovat a telcervények köze¬ pén van ; alap bemélyedett ; köldök nagy, tölcsérszerü. Általános alakja és díszít¬ ménye által a Pl. Nicaensis-hez igen hasonlít, de ennél jóval nagyobb, tekervényei sokkal számosabb spiral-vonallal van fedve s a szájrovat is alantabb áll, mint a Pl. Nicaensisen. Díszítményében igen közeledik a Pl. Sismondai Gf.-hoz, a biindei alsó oligocánból, melylyel nagyságára nézve is megegyezik s általános alakjában is igen hasonlít; de ennek spirális rovátkolása még sűrűbb és szabályosabban vál¬ takozó, mint a budai alaké, tekervényei is inkább lépcsőzetesek s a szájrovat jóval magasabban fekszik a középvonal fölött. Mind a 7, az eocanból eddig ismert pleurotomaria faj, melyeknek rendszeres áttekintését K. Mayer nemrég közölte (Palaeont. d. Pariser Stufe von Einsiedeln, 43. lap a Beitr. z. geol. Karte dér Schweiz 14. kötetében), egyszerűbb, sokkal kevesebb, szélesebb s egyformább spi¬ rális csíkból álló külső diszitményt mutat, mint a budai alakunk, rady e tekintet¬ ben már legszorosabban csatlakozik az egyetlen eddig ismert oligocan pleuroto mariahoz, a Pl. Sismondai-hoz. Előfordulás: Alsó oligocan: kis-czelli agyag (Buda-üjlak), 3. péld ; budai márga (Buda Várhegy, fg. Albrecht-út, gf Lónyai-féle bérház), 2. péld. 274 Ezek közt léggyakori abbak a következő igen fontos fajok : Pecten unguiculus, P. Bronni , P. semiradiatus. Ez a puhatestii fauna igen szembetlinőleg megkülönbözteti a bu¬ dai márgát, abban a határolásban, a mint én ezt értelmezem, úgy vidékünknek ez alatt fekvő mint egyéb területek bartoni rétegeitől, ellenben szorosan összekapcsolja a biztosan liguriai kis-czelli tályag- gal, miután valamennyi fennebb felsorolt puhatestii maradványok ha¬ sonló gyakorisági arányban ebben is előfordulnak s összeségükben mind a kettőre igen jellemzők. Ha a puhatestii faunát első sorban szemmel tartjuk, úgy palae- ontologiailag, mint a stratigraphiai viszonyokból megegyezőleg igen világosan kitűnik, miként ezt a budai márgát már semmikép sem fog¬ lalhatjuk be a priabonai csoport helyettesitőibe, a mint Hant ken ur és utána Hébert és Munier-Chalmas urak vélik, hanem hogy az, a kis-czelli agyaggal együtt, a következő magasabb szintájt, May érnék liguriai emeletét vagyis az alsó oligocant képviseli. Ezen emelethez tartoznak az éjszak-európai területen a német, belga és angol alsó oligocan, a párisi medencze montmartrei gipsze, a mediterrán területen pedig a haeringi rétegek Tyrolban, a Flysch képződések nagy része, valamint Viczenczában Sues s-nek IV. réteg csoportja. A budai márga és kis-czelli agyag liguriai korának tüzetesebb bebizouyitására nézve az említett értekezésemre kell utalnom, melyben a budai márgában és kis-czelli agyagban Buda vidékén addig talált, közelebbről meghatározott állat-maradványoknak összehasonlító jegy¬ zékét közöltem s ebben a budai márga és a kis-czelli tályag kövüle¬ teit külön-külön felsoroltam. A budai márgát és kis-czelli tályagot legközelebb a haeringi ré¬ tegekkel hasonlítottam, össze melyekhez faunájuk s kőzettani anyaguk is annyira hasonlít s kiemelém, hogy a haeringi rétegek ezen hazánk- beli képviselői puhány faunájuk összes jellege, épen úgy, mint a stra¬ tigraphiai viszonyaik teljesen megerősítik azt a liguriai kort, melyet G ii m b e 1 a haeringi rétegekre nézve valószínűivé tett. A haeringi ré¬ tegek a budai márgaval és kis-czelli tályaggal nem csak egykoruak, hanem faciesbelileg is felette hasonlók hozzájuk s igen megegyező külső körülmények közt rakódtak le, mi jelesen a mind a két helyt igen hasonló foraminifera faunában és hasonló kőzet minőségben is nyilvánul. — Legyeji megengedve ismételve arra is utalnom, hogy a budai márga és a kis-czelli tályag puhány faunája ép úgy, mint a haeringi rétegekké, az oligocan alakoknak olyakkal való vegyítése folytán, melyek az eoeánból felterjeszkednek, valóságos alsó oligocan 275 jelleggel Mr s az éjszak-németországi alsó oligoeannel meglehetős szᬠmos közös puhány fajt is mutat fel, nevezetesen a kis-czelli tályagból ismeretes terjedelmesebb faunában ; továbbá hogy egy nevezetes kö¬ vület, az alpnacbi Flyschből ismert Pecten ung u i c u 1 us, mind a budai márgában, mind a kis-czelli tályagban is gyakran előfordul, m;g az utóbbiaknak egy második pecten- faja is, Pecten May éri, igen közel rokona az ugyan abban az alpnacbi Flysehben honos P. grac i- 1 i s May.-nek. Ezek oly körülmények, melyek, tekintve a Flyscb szegénységét kövületekben, semmikép sem látszanak nyomatékta- lanoknak. Azt is kell hangsúlyoznom, hogy a puhatestűek faunájának a haeringi rétegekével való szoros megegyezése és e fauna alsó oligocan jellege nem csak a kis-czelli tályagnak sokkal gazdagabb faunájában tűnik elénk, hanem világosan is nyilvánul, hogy ha a budai márgának eddig ismert kis faunáját közvetlen megtekintjük és összehasonlitjuk. Ebben is látunk oligocan fajokat, u. m. Pecten unguiculus, P. M a y e r i, P. s e m i r ad i a t u s, Lima Szabói, Dentalium n o- b i 1 e, Pleurotomaria B u d e n s i s, Xenophora subextensa, vegyülve olyakkal, melyek az eocáuben is előfordulnak u. m. T e- rebratulina tenuistriata, 0 s t r e a B r o n g u i a r t i, V o- luta elevata, Nautilus lingulatus. Továbbá a Haeringgel való hasonlatosság a budai márgában is nem kevésbé szembe ötlő, minthogy ez utóbbinak Ostrea Brongniarti, Pecten Bronui, P. s emi r adiatus, Dentalium nobile, Voluta elevata, Nau¬ tilus lingulatus fajai valamennyien a haeringi rétegekben is ho¬ nosak, Pecten Bronui és P. sémi r adiatus, Dentalium nobile külöubeu eddig csak még a haeringi rétegekben találtat¬ tak, s hogy ezek közt Pecten B r o n n i és P. s e m i r a d i a t u s ott is itt is, úgy a budai márgában mint a kis-czelli agyagban, a legjellemzőbb és aránylag leggyakoriabb puhány maradványokhoz tartoznak. A kis-czelli tályagot hajdan, nehány nem egészen helyesen meg¬ határozott puhány maradvány szerint neogennek tartották, a budai márgát pedig az eocánhez számitották. Tudvalevő, hogy H a n t k e n ur, a stratigraphiai viszonyok és az általa már sok év óta igen beha¬ tóan tanulmányozott foraminifera-fauna szerint, már régen egyrészt e két képződés szoros együvé tartozását következtette, másrészt azokat legelőször az oligoeán-képletbe helyezte. Ezt az eljárást a későbbi vizs- gálások, különösen a két nevezett képződés puháuy-maradványai tel¬ jesen megerősítették. Az esztergomi barnaszénterületnek monographiájában, mely a 276 m. kir. földtani intézet évkönyve ugyanazon í. kötetének első érte¬ kezését- képezi, a melyben a buda-kovácsii hegység földtani viszonyai¬ ról való munkám is megjelent s hasonlókép már egy kevéssel azelőtt a m. tud. akadémia előtt olvasott értekezésben : „Az esztergomi burány rétegek és a kis-czelli tályag földtani koráról*) “, Hantke n ur — lényegesen nagyobb számú megegyező foraminiferáktól vezérelve — összefoglalta „Clavuliua Szabói rétegek'*' neve alatt s az alsó oligo- cánbe helyezte azon összes hatalmas, tengeri rétegsorozatot, mely az esztergomi vidéken a Tchihatcheffi-mész rétegek, Buda környékén pe¬ dig az ezekkel aquiválens nummulitmész-emelet fölött a kis-czelli tá- lyagig, ezt beleértve, következik. Hantk en ur ezt a rétegösszletet két osztályra osztotta fel; ezeknek felsőbbikét a kis-czelli tályag képezi, mig az alsó, főleg márgás rétegekből álló osztályt H a n t k e n ur tágas értelemben bryozoamárgának vagy budai márgának nevezi. A bryozoamárga név helyileg, Buda vidékén, bizonyos rétegekre igen alkalmazható ugyan, de abban a tágas értelemben s további területekre terjeszkedve, már sehogy se találó. H a n t- k e n ur az ő Clavuliua Szabói-rétegeinek ezen alsó osztᬠlyához Buda vidékén a bryozoákban bővelkedő mészmárga rétegeket és a valóságos budai márgát, az esztergomi vidéken pedig a mogyo¬ rósi, szarkási és piszkei márgát és homokkövet számítja. A kis-czelli tályagot H a n t k e 11 ur, a foraminiferák nagy meg¬ egyezése úgy mint számos, általa felsorolt közös puhány-maradvány alapján, a haeringi rétegekkel pnrhuzamositotta ; ellenben a budai márgát, íennebbi tágas értelmében, a biarritzi és priabonai rétegekkel hasonlította össze s ezekkel egykorúnak tekintette. Ez utóbbi összehasonlításnál H a n t k e n ur tisztán csak az esztergomi vidékről indult ki ; az indokolásául felsorolt s a korbeli összehasonlításra fontosabb kövületek legnagyobbrészt a többször említett mogyorósi margókból származnak, melyek két¬ ségtelenül a márga összlet legmélyebb rétegeit képezik s petro- graphiailag és palaeontologiailag lassankénti átmenetben fejlődnek az alattuk fekvő Tchihatcheffi rétegekből. Ezek a mogyorósi márga- rétegek, s ép úgy Buda vidékén a stratigraphiailag megegyezőleg helyezkedett s palaeontologiailag igen hasonló bryozoamárgánk, *) Magy. tud. Akad. Értek, a természettud. köréből II. köt. XIII. sz. 1871. csakugyan igen észrevehetően különböznek palaeontologiailag a hae¬ ringi rétegektől, ellenben szembetűnő palaeontologiai hasonlatosságot mutatnak a biarritzi és priabonai rétegekkel , minden bizonynyal ezen utóbbi rétegek helyettesitőibe belé foglalandók. De ez már nem áll a voltaképeni budai márga félj ebb következő főtömegére nézve. Ez persze Esztergom vidékén — legalább az ott eddig pontosabban vizsgált helyiségeken — ama mélyebb mogyorósi rétegekkel összefüg¬ gésben nincs feltárva, de annál tanulságosabban ügyelhető a mélyebb és feljebb következő rétegekhez való viszonyában Buda vidékén ; ennél¬ fogva azt a fennforgó kérdésre ezen az utóbbi vidéken kell kiindulásul venni. Ha majd Hant ken ur megkiséri az alsó Clavulina Szabói rétegeitől ama mélyebb rétegeket, szerves maradványaikká 1 együtt, elkülöníteni, akkor meg kell engednie, hogy a voltaképeni budai márga akkép megmaradó főtömege már semmikép sem a biarritzi és pria¬ bonai rétegekkel, hanem, ép úgy mint a kis-czelli tályag, a haeringi rétegekkel áll legszorosabb palaeontologiai rokonságban. Mert a közös foraminiferákon kívül, melyeknek tekintetében ez a budai márga a haeringi rétegekhez legalább is annyira hasonlít, mint a priabonai és biarritzi rétegekhez — nemcsak hogy, mint már kiemeltük, majd¬ nem valamennyi a budai márgából ismertes puhány-faj olyannal megegyezik, melyek a haeringi rétegekkel egykorúnak tekintett kis- czelli tályagban is honosak , hanem e puhányfajok nagyrészt egyszersmind közvetlenül a haeringi rétegekből valókkal is azo¬ nosak s ezek közt több van , melyek mind a kis-czelli tá- lyagnak mind pedig a szóban forgó budai márgának legjel lemzőbb és leggyakoribb puhánymaradványaihoz tartoznak. Ellenben a priabonai szintájjal nem mutat a budai márga szorosabb palaeon¬ tologiai hasonlatosságot, mint a milyen egymásra következő időszakok lerakodásai közt igen természetszerűnek látszik Mert nagyobb számú közös foraminifera- és bryozoa -fajon kívül, melyek alacsonyfoku szer¬ vezésük- és nagy függélyes elterjedésüknél fogva a szóban forgó dologban semmit sem bizonyíthatnak, a budai márgából csak a kö¬ vetkező, koránt sem gyakori, tüzetesebben meghatározott kövületeket ismerjük, melyek a biarritzi vagy priabonai rétegekben is honosak : Pen- taerinus didactylus d’Orb. nyéltagjait (eddig főleg csak a voltaképeni budai márga alsó fekveteibeu találtatott), Bourgueti- erinus Thor enti d’Arch. nyéltagjait, Ci d ári s s u b ulari s d’Arch. és Cidaris pseudoserrata Cott. tüskéit, továbbá Terebra- tuliua tenuistriata Leym., Őst reá Bróngniarti Br. és Pecten Thor enti d’Arch. Ezek közül: Cidaris subularis, C. pseu¬ doserrata, Terebrafuliua tenuistriata és Ostrea Bronguiarti hasonló Földtani Közi. XI, éri. 20 módon a kis-czelli tályagbau is előfordulnak s másutt is hasonló, nagyobb függélyes elterjedésben ismeretesek. Pecten Thorenti pedig, melynek főtelepe a priabonai sziutáj s ebben minálunk is igen gya¬ kori, eddig a voltaképeni budai márgában csak nagyon gyéren talál¬ tatott, még pedig csakis ezen márga öszletnek előbb emlitett ide- genszerű behelyezkedéseiben néhány kevés töredékben és hiányos héjban Hantken ur e szerint már itt a priabonai rétegeket úgymint ezeknek biarritzi aquivalenseit alsó oligocánnek nyilvánította, azonban akkor az esztergomi Tcbihatcheffi - mész -emeletet még az eocanbe sorozta, miután a piiabonai rétegek főtömegének ezen typicus helyet¬ tesitőjét az utóbbiakkal még nem hasonlitotta össze. A budai márgának feljebb tárgyalt tágas határolásától kiindulva, megtámadta Hantken ur azután „A budai márga“ czimű ellenira¬ tában azt, hogy én Buda vidékén az itteni bryozoákban bővelkedő mészmárga- rétegeket a budai márgának fölöttük következő fötőmegé- től elkülönítettem s az elsőbbieket az eocanbe helyeztem, az emlitett értekezés czéljául saját szavaival kitűzvén bebizonyítani, „hogy a bu¬ dai márga és az u. n. bryozoamárga-rétegek nem különböző, hanem ugyanazon egy képződmény s ennélfogva nem különböző, hanem ugyan¬ azon egy földtani időből valók. ^ Nézzük most kissé közelebbről azokat a bizony itékokat, melyeket H a n t k e n ur nézetem indokolása ellen felhozott. Hantken ur a fennforgó kérdést azon aprócska szerves marad¬ ványok, tőleg torain in iferák és bryozoák vizsgálása által véli eldönt- hetni, melyek a kérdésben álló összes márga-sorozat alkotásán többé vagy kevésbé részt vesznek, abban a sorozatban már kis részletekben is általánosabban elterjedve vannak s a melyeket az iszapolás eljᬠrására áltáljában inkább alkalmas, lágyabb márga-részletek iszapo- lási maradékában laza állapotban nyerünk. A márga-sorozat efféle iszapolási maradékai szerves részét, mint Hant ken ur megjegyzi, főleg foraminiíerák, krinoida-szárizek, asterias-tablácskák, eckinida-tiis- kék, apró bryozoa-törzsecskék, egyes brachiopodák, ostrakodák s rit¬ kábban kagyló- és csiga-töredékek alkotják. E szerint Hant ken ur igen fáradságos, de a fennforgó kérdés eldöntésére nézve elejétől fogva már reménytelen utat választott. Mert azon iszapolási maradékok szerves tartalmának főtömege aprócska fora¬ miniíerák, bryozoák stb.-ből áll, melyek a kérdésben álló rétegsorozat alkotásán nagyobb vagy kisebb részt vesznek ugyan s igen értékes következtetésekre is vezetnek, nevezetesen az illető rétegtömegek kép¬ ződési körülményeire , a melyekről azonban elismert dolog, hogy finomabb kor-megkülönböztetésekre, milyenekről itt van szó, egyál- taljában nem, vagy csak igen korlátolt mértékben alkalmasak. Bizonyítása czéljáböl Hant ken nr Buda vidékének több kö¬ zelebb megnevezett pontjáról, úgy a budai márgából mint a kérdéses bryozoa márgából, iszapolási próbákat vett s ezeknek iszapolási mara¬ dékát mikroskopiailag megvizsgálta. Az iszapolásra, mint Hantken ur bevezető megjegyzéseiből látható, főleg csak földes márga-részletek vétettek, milyenek a keményebb márga-rétegek közt gyakran találha¬ tók, mig a keményebb márgák az iszapolás eljárására áltáljában ke¬ vésbé vagy nem is alkalmasak. Ezen vizsgálások eredményeit szerző ur azután egy, foraminifera- és bryozoa-meghatározások hosszú sorát tartalmazó, táblázatos kimutatásban állította össze az egyes rétegek s helyiségek szerint, mely kimutatásban különben, mellékesen mondva, a felsorolt kövületeknek minden esetre igen fontos mennyiségi elő- íordulása semmikép sincs kitüntetve. A táblázatos kimutatásban, ö sze- hasonlitás miatt, egyszersmind a felsorolt fajoknak a kis czelli agyagban és a priabonai bryozoamárgában való előfordulása is ki van jelölve. Hant ken ur következteti, hogy ,,ezen táblázatos kimutatásból szem- betünőleg kiviláglik a budai márga és az u. n. bryozoa rétegek fau¬ nájuk főjellegének teljes megegyezése és minthogy a rétegek együvé tartozása az összes fauna főjellegének megegyezése által határoztál ik meg, a kérdéses rétegcsoportok együvé tartozását kétségen kívülinek el kell ismernünk. “ Hantken ur már meg fog bocsátani, ha ebben a következte¬ tésében puszta szavaknál egyebet nem láthatok. A nevezett táblázatos kimutatás csaknem teljesen mellőzi azon makroskopiai állatmaradványok sorait, melyek egyrészt a bryozoa rétegekből, másrészt a budai márgából már ismeretesek voltak ; ezekből csakugyan a földesebb márga rétegeknek Hantken ur vizsgálta isza¬ polási maradékaiban alig mutatkoznak nyomok, de mind a mellett már csak még is némi hozzászólásra tarthatnak igényt, ha a kérdéses rétegek „ összes faunájának fŐjellegéa-ről beszélünk, sőt nézetünk sze¬ rint első sorban fontosak ott, hol ezen rétegek földtani egybefoglalása vagy külön választása körül forog a kérdés. Minthogy továbbá abban a táblázatos kimutatásban a leggyakoribb szerves maradványok ép olyképen szerepelnek, mint azok, melyekből csak nyomok találtattak a vizsgált iszapolási maradékokban : a nevezett kimutatás sőt még a Hantken úrtól faunistikailag megegyezőnek nyilvánított, kérdéses rétegek mikrofaunajának képét sem ábrázolhatja , mit voltaképen czélba vesz vagy áltáljában csak czélba vehetne. Ezek a körülmények már magukban elégségesek, hogy H a n t- 20* 280 k e n ur fentebbi következtetéseinek teljes tarthatatlanságát világosan kimutassák. De ha a megvizsgált iszapolási maradékok még sokkal teljesebb összeegyezést adnának, mint a minő a közölt táblázatos jegyzék szerint tényleg létezik, mi következnék ebből a szóban levő kérdésre nézve'? Semmi egyéb, mint az, hogy lehetetlen a bryozoa- margát a budai márgától csak a lágyabb margarészekből kiszedett isza¬ polási próbák maradékai szerint földtanilag megkülönböztetni. Ez a kö¬ vetkezmény pedig semmikép sem meglepő. A két kérdéses rétegcsoport, stratigraphiai, petrographiai és palaeontologiai viszonyaiknál fogva, két¬ ségkívül két közvetlenül egymásra következett időszaknak tengeri lerakodásait képviselik : ennélfogva egészen természetszerűnek látszik, hogy ezen lerakodások között nagyobb számú közös fajok, főleg hosz- szuéletü fajok által, szoros palaeontologiai kapcsolat létezzék. Ezen rétegek iszapolási maradéka pedig nagyobbrészt igen alacsony szerve¬ zeti fokú állatok maradványaiból, tulnyomólag nagyobb számú, pa¬ rányi foraminifera-fajokból és bryozoákből áll, tehát oly állatosztᬠlyokból, melyek, amint lentebb már hangoztattuk, fajaik átalános hosszuéletüségénél fogva, tudvalevőleg csak igen kevéssé vagy épen nem is alkalmasak tüzetesebb geológiai szintáj ozásra ; a mi pedig az ama iszapolási maradékokban talált kisszámú egyéb maradványo¬ kat, u. m : crinoidőa-nyéltagokat, asterias-táblácskákat, echiuida-tiis- kéket, néhány kis brachiopodát, ostrakodákat és kagylótöredékeket illeti, ezek a szóban forgó rétegek földtani összefoglalásának vagy különválasztásának kérdésére nézve tökéletesen nyomatéktalanok. De vizsgáljuk meg az említett táblázatos jegyzéket még tüze¬ tesebben. A budavidéki rnárgák iszapolási próbái, melyek abban szerves maradékaik szerint vannak idézve, 11 külün-kiilön rovatba sorozott leihelyről valók. Ezek közül a zugligeti és az ürömi lelőhelyekről való iszapolási próbák uem jöhetnek tekintetbe, mivel ezekre nézve sem az idézett szerves maradványokból, sem az előjövetel ükről közölt adatokból nem lehet megítélni, vájjon az illető márga-rétegek, melyekből az iszapo¬ lási anyag vétetett, a budai márgákoz, vagy a bryozoa-márgához, sőt - az első helyre vonatkozólag — nem talán a nummulit-mészeme- lethez tartoznak : egyébiránt a tárgyalás eredményére nincs is semmi befolyásuk. A többi 9 helyiség közül kettő, u. m. a szépároki és a buda¬ keszi, a bryozoa-márga emeletébe valók, még pedig az első épen az emelet legfelső rétegei közé tartozik. A többi 7 lelőhely iszappróbái a budai márgából származnak, még pedig 6 annak alsó részeiből, 231 melyek a typusos bryozoa-márgához részben (Zöldárok, Szépárok) igen közel esnek, egy pedig (a Balassy-féle szőllőkert melletti mély út, a Kis-Svábhegy keleti oldalán) a budai márgaösszlet magasabb szin- tájából, de annak fentebb említett, idegeuszerü és alárendelt behelyez- kedéseiből. Látni való, hogy a budai márga főtömege egészen kima¬ radt, habár iszapolásra való anyagot tömegesen szolgáltat. Szintúgy a bryozoa-márga is, a mely, igaz, csak igen kevés ponton ad iszapol- liató anyagot, meglehetős mostoha bánásmódban részesült, minthogy belőle csak két pontról való iszappróbák kerültek vizsgálat alá. Erre vonatkozólag a táblázat még a legközönségesebb foraminiferákat ille¬ tőleg is igen lényeges hézagokat mutat, minthogy a bryozoa-rétegekre nézve fontos nummulitida-fsjok, melyek ezekben a rétegekben, úgy a Szépárokban mint Budakeszen is, részben nagymennyiségben előfor¬ dulnak és tőlem innen már idéztettek is, a nevezett jegyzékben hiányoznak, ami természetesen csakis a 1 lantken ur által e vidékről vizsgált iszappróbákra vonatkozhatik. Ebből látszik, hogy a megvizsgált iszapolási anyag, már helyze¬ ténél és előj ö vételének módjánál fogva is, semmikép sem kedvez an¬ nak, hogy a szóban forgó két rétegösszlet közötti fauna-különbségeket némileg világosan feltüntesse. Mindazonáltal már ezen vizsgálatok is újabban erősitik meg a bryozoa- és a budai márgák foraminifera- faunái közt levő azon kiilömbséget, melyet említett értekezésem egyik helyén (a 267. lapon) kissé túlzottan — amint készségesen elisme¬ rem — és ennélfogva kis módosításra szoruló alakban kiemeltem. Értem az orbitoidok és a nummulitok eltűnését és teljes jelentéktelen¬ ségét a budai márga főtömegében, mig az orbitoidok, melyek a me¬ diterrán -öv egész bartoni emeletében oly kiválóan szerepelnek, a ho- nunkbeli felső bartonien-ben, t. i. a bryozoa-rétegekben még több alakban és dús mennyiségben előfordulnak, a nummulitok pedig az utóbbi rétegekben, igaz, már csak apró végső alakokban és alárendelt mennyiséggel találtatnak. E tekintetben szem előtt kell tartanunk, hogy az orbitoidok és a nummulitok a foraminifera-osztály legmaga¬ sabb szervezetű nemeihez tartoznak, ennélfogva a kormeghatáro¬ zás kérdésében sokkal nagyobb nyomatékkai bírnak, mint ezen osz¬ tálynak egyéb, alacsonyabb fejlődési fokú nemei. Hant ken ur táblázatos jegyzéke meglehetős teteme> számát mutatja tel oly foraminifera-fajoknak, melyek a bryozoa-rétegekben és a budai márgában, valamint nagyobbrészt még a kis-czelli tályag- ban is közösen fordulnak elő. Azomban ha szem előtt tartjuk, a mit a bryozoamárgának fentebb adott palaeontologiai jellemzésénél a nummulitok fellépéséről mondottunk, de a budai márgának ama többször 282 említett idegenszerü behelyezkedéseitől egyelőre eltekintünk : ama táb¬ lázat megtekintésénél azonnal feltűnik, hogy már a budai raárga alsó részéből vett iszapolási anyagban a nummulitfajok vagy egészen hi¬ ányzanak, vagy csak ritka egyes fajok idéztetnek belőlük. íme már ebben is kiviláglik, miként a nummulitidák a budai niárgában eltü¬ nedeznek, a mit az egyéb eddigi bevágó vizsgálások is tüzetesebben bizonyitnak, feltéve, hogy épen a budai márgának ama idegenszerü, most mindjárt tárgyalandó behelyezkedéseit kiveszszük. A bryozoamárga felett nagyobb mennyiségű nummulitidák — a mint H a ntke n ur további fejtegetéseiből is látható — csak az imént említett idegenszerü behelyezkedésekben, itt pedig lithothamniu- mokkal és bryozoákkal vegyülve fordulnak elő. Hantken ur ezen alárendelt behelyezkedésekben véli főtámaszát találni azon nézetére, mely szerint a mélyebben fekvő bryozoarétegeket a budai márgával egy egészszé összefoglalja és ezen rétegcsoportot ugyanazon földtani szintájba, az alsó oligocánbe, helyezi, melybe a budai márga, a bryozoarétegek kizárásával, és a kis-czelli tályag fauuájuknál és stra- iigraphiai helyzetüknél fogva kétségkívül tartoznak. Ezen idegenszerü behelyezkedések mindenesetre igen nevezetesek és kissé közelebbi meg¬ tekintést érdemelnek; azonban Hantken ur fentebbi következteté¬ seire semmikép sem vezetnek. Ezen behelyezkedések igen feltűnő és határozott módon külön¬ böznek az őket körülfogó budai márga főtömegétől Ezt az utóbbit foraminferái (bőséges globigerinákkal) s ép úgy egyéb faunája és kőzetminősége is egyaránt csendes mélytengerben képződött lerakod- mánynak bélyegzik. Benne a legvékonyabb héjú eonchyliák, u. m Pecten B vonni, P. sémi r a diát u s, P. unguiculus stb. egész példányokban, héjuk legfinomabb faragványaival, héjastól vagy lenyo¬ matban meg vannak tartva ; ezen képződmény faunája szerint, legben¬ sőbben csatlakozik a reá következő kis-czelli tályaghoz, mely kiváló- lag mélytengeri lerakodás. Ellenben ama behelyezkedések, leg¬ gyakoribb és legfeltűnőbb szerves maradékaik szerint, sekély part- képződmények jellemét viselik, minthogy lithothamniumokat, bryo- zoákat , orbitoidokat , nummuliteket nagy mennyiséggel s itt-ott vastaghéju conchiferáknak többé-kevésbé töredékes maradékait tartalmazzák. Egyszersmind ezen makroskopos szerves maradékok uralkodólag többé-kevésbé koptatott és gyakran többé-kevésbé töredékes állapotban vannak, a milyen a hullámok által való ide-oda mozgatástól vagy talán messzebb helyekről való szállítástól is ered¬ het. A szóban forgó idegenszerü behelyezkedések, makroskopos szer¬ ves maradványai által, nemcsak a facies szerint, de egyébként is a 283 mélyebben fekvő eocánr legekre emlékeztetnek, mivel gyakori mun - nmlitidáin kivül, a bennük itt-ott található nagyobb conchifera- é.s echinoderma-maradványok oly fajokhoz tartoznak, melyeknek főtelepe a bryozoamárga vagy a numniul i t-m észkő. A szóban levő bekelyezkedések a budai margóban Buda vidé¬ kén nagyobb elterjedéssel látszanak bírni; azonban összesen véve is csak mint szórványos és alárendelt közfekvetek mutatkoznak az egész budai márgaöszletben. Első nyomaikat itt egy ponton, a Sas- és Kis- Gellérthegy közti árokban ügyeltem volt meg és le is irtani. A budai márga alsó részébe betelepült, csak egy pár lábnyi vastag pad volt az, számos lithotkamniumgumóval, minők nummulitmeszitnkben igen gy aj 3-24 77 3-00 77 100-00 01 10 100-00 0 / 10 A kőzetnek HCl-ban oldható része külön határoztatok meg kö¬ vetkező eredménynyel : a. b. ÁL 0S . . . 1-02 °/0 ... 2- 10 n/0 Fe 0 ... 1054 „ . . . 11-69 „ Ca 0 ... 1.57 „ . . . 1.52 ,, Mg 0 . . . 0-96 „ . . . 1-27 „ Ezen részletes analysisból br. Sommar aga a kőzet Magnetit (ár¬ talmára von következtetést, a menyiben — agy mondja — „az An¬ git és Amphiból sav által nem bántatnak, a Földpátban pedig vas alig foglaltatik, agy hogy ha a HC1 által kivont vasat FeO Fe20.,-ra számítjuk ki, akkor a Magnetit valódi menyiségét nagyon megközelítő eredményhez jutunk. Az ilyen utón kiszámított Magnetit kitesz az a. kőzetben 10.54 %-et, a b. kőzetben 11.89 °/0-et. En részemről ezen számokat nagyoknak kell hogy tartsam, minthogy a sósavas oldatba a „Nigrescit“ is átmegy, mely, miként tudva van, csaknem 23°/0 FeO-t tartalmaz. Továbbá ha azon, a kőzetben előforduló nem csekély mennyiségű Chloritot és Delessitet tekintjük, mely szili' én HC1 által meg- támadtatik és FeO-t tartalmaz, még kisebbre kell hogy tegyük a fent kiszámított °/0-e s menyiséget. Br. Sommaruga ilyen utón akarta a Mag- netitnek öszes menyiségét e kőzetben kiszámítani, minthogy „a Mag- uetitnak magnesruddal való kihúzása nem ad végreactiót“ ; de az ujabb- kori, a régibb makroscopos vizsgálatnál sokkal pontosabb mikroscopos tanulmányozása a kőzetnek oda mutat, hogy eljárása jelen esetben tökéletlen, minthogy a IíCl által nem kevesebb mint bárom s ha az 308 Olivin romjait is hozzáveszsziik, nem kevesebb mint négy vasat tartal¬ mazó ásvány bontatik fel. Hí Kosenbusch ismert kózetbeosztása alapján ezen kőzetet a Basák¬ hoz kellene sorolnunk, ámbár Ő is említ Augit-Andesiteket járulékos Olivinnel, melyek mintegy áthidaló állást foglalnak el a typikus Oli¬ vin nélküli Augit-Andesit és a typikus Olivin-Basalt között. Tekintve azonban, hogy geológiai szempontból a Csörög-hegy kőzete előfordu¬ lásának módja és petrographiai külleme által szorosan tartozik a cser¬ háti vonulat déli csoportjának körébe — melyben, egy esetet még ki¬ véve, mindig uralkodik az Olivin nélküli Augit-Trachyt — a csörög- ő r h e g y i kőzetet Anorthit - (L a b r a d o r i t) - A u g i t - T r a c h y t- nak tartom járulékos Olivinnel, átmenetet képezve a valódi Basal¬ tokhoz, melyeket fent Nógrád megyének ÉK-i részében oly szépen kifejlődve találunk. A Csörög-hegytől K-re Kis-IJjfalu határában a falutól É-ra a Csö- rög-Orhegy gerinczével egy vonalban hoszabb megszakítás után ismét akadunk eruptív kőzetre. Ez 2. a „Várhegyi Angi t-Tra c h ytj a. Már mesziről feltűnik ezen hegy részint kúpdad alakja, részint fekete szine által ; kopár, igen meredek oldalai fekete kőzettörmelékkel és ie- kete nyirokkal vaunak borítva: a darabok mind igen süni basaltos kinézésiiek , likacsosféleségek ritkák, tuffokat vagy brecciákat, me¬ lyek a térkéj en be vannak rajzolva, nem találtunk. A süni fekete kő¬ zeten csak itt-ott van egy nagyobb Földpát, de ez anyira vékony és átlátszó, hogy rajta keresztül látszik a fekete kőzet és igy maga is sö¬ tétnek tűnik fel. Sikerült azonban egy ily^en lemezalaku Földpátot ki¬ ütnöm s akkor kitűnt, hogy — a górcsővel benne látható alapanyagzár¬ ványokat leszámítva — anyaga tiszta s csak Fe2 (OIí)ö által kissé sár¬ gásra van festve ; az ezen különben egészen ép és üveges Földpáttal véghez vitt lángkisérlet határozottan Bytownitra mutat. Fekete alapja ezen kőzetnek könyen olvad fényes fekete gömbbé (4 — 5), de az alkálikból csak anyit tartalmaz, mint a Földpát. Górcső alatt sötétbarna uralkodó üvegbázisban találunk viztiszta földpátléczéket, melyek azonban mikrolitk nagyságig nem siilyednek le ; extinctiójuk szerint ezen Földpátok részint Láb rád őrit ok, részint An őrt h i t o k. A kivált elegyrészek között a Földpát az uralkodó, utána következik alárendelten az Angit, itt-ott igen szép co P, cc mely a Na20, K20-ra és a hygroscopos vízre esik. Ezen elemzés szerint a szilágyi kőzet Földpát ja szintén egy, a B y t o w n i t b o z igen közel álló L a b r a d o r i t. Magának a kőzetnek egészben véve (a nagyobb Földpátokat lehetőleg eltávolitva) Si 02-t határoztam meg és 49-143 °/o'üek talál¬ tam. A bázis tehát kevésbbé savas, mint a belőle kivált Földpát Górcső alatt meglehetős sok üvegbázist különböztetünk meg az elegyrészek közt; kinézése a sok benne előforduló Magnetit-szemcsétől olyan, mintha poros volna. A bázisból kiválva találjuk a Földpátot, mely szintén Anorthit és Labradorit extinctiót mutat. Azon körülmény, hogy a] Földpát körvonalai soha sincsenek befejezve, továbbá az üveg zárvány ok sokasága és az erősen kifejlődött hajlam subindividuumok képzésére arra mutat, hogy a Földpát kristályai rohamosan válhattak ki a magmából. Csaknem vele egyenlő menyiségben van a sárgás¬ barna Angit, mely felette ritkán tartalmaz Magnetit-szemet mint zár¬ ványt ; egyes nagyobb Augitkristályokban légbuborékokat találunk. A Magnetit önállóan fordul elő az alapanyagban gyéren nagyobb kristály¬ szemekben, hanem leginkább mint linóm por. 311 Mint mállási terményt felemlítek egyes ckloritos foltokat, melyek köralakkal sehol sem bírnak és látszólag az Angiiból keletkeznek. A szilágyi begy kőzete tehát az ásványok associatiója szerint egy üvegben bővelkedő L a b r a dórit- (A n o r t b i t) - A u g i t - T r a- c h y t. 4. A „Cs egeu-b e g y. Szintén egy koszura nyúlt gerincz, melynek éle koszában tört lel az Augit-Trachyt Anomyabomokon át, csapása egy vonalba esik (Ny — K) a szilágyiéval. Á gerincz különböző pontjairól gyűjtött pél¬ dányok úgy külső kinézésre, mint górcső alatt teljesen megegyeznek a szilágyi kőzettel. A ,,Csege“-hegy kőzete tehát szintén egy barna amorpb üveg¬ bázisban bővelkedő L a b r a d o r i t - (A n o r t b i tj - A u g i t-T r a c h y t. B. A Galga-völgy balpartja. 1 . Augit-Tracbyt T ő t - G y ö r k r ő 1. Mindenekelőtt a tót-györki Trachytokat említem meg, melyek brecciák által körülvéve a helységtől kissé keletre találhatók a libi¬ kóka doliná-ban és melyek ott bányák által vannak feltúrva. Egy igen sajátságos, nagyszemü Trackyt ez, melynek fehér mállási felületén kiállanak a Földpátkristályok és az Angitok; belseje likacsos és a likak falai kékes szürke Hyalittal vannak kibélelve. A Földpáttal véghez vitt számos lángkisérlet Bytownitot eredményezett, mely majd Anortkitba, majd pedig Lakra dóriiba hajló volt. Az Angit, kivált a kőzet belsejéből, alig olvadó és alkaliák- ban felette szegény, mig a kőzet alapja gömbbé olvad és anyi alkálit tartalmaz mint a Földpát. Górcső alatt az ép Augit-Tracbyt csiszolatai röviden a követke¬ zőket engedik észlelni. A bázis üveges sötétbarna s csak a legvéko¬ nyabb helyeken átlátszó, ebből vannak porpkyrosan kiválva a nagy Bytownitok és Angitok, mindakettő néha tele üvegzárványokkal és gőzbuborékokkal. Kis Földpátegyének és Angitok csak alárendelten foglalnak helyet a bázisban és a Magnetit sem válik ki sem nagysága, sem pedig menyisége által. A vasnak legnagyobb része még az üveg¬ bázisban van feloldva. Érdekesek a tót-györki régi bányában a Tracbyttörmelék kö¬ zött előforduló másodlagos képződé, síi ásványok. Ezen darabok ugyanis be vannak kérgezve először egy fekete 1—1 Va mm. vastag burokkal, mely nem egyéb, mint Pyrolusit, erre következik egy vagy 1 mm. vastag CaCOj rétegecske aragon i fos szövettel és végre következik 22* egbeliil egy Cal c i t i n c ni s t á t i o, melynek egyes egyénei ralin (igen hegyes) mR-rel való combinátióját mutatják. A Pyrolusit mangan- tartalma valószínűleg az Augitból származik, mert az elegyrészek között csak ez tartalmaz mangánt. 2. Au git- Trachy t az ecskendi erdőből. Tovább keletre haladva eljövünk a korona-uradalmi u. n. ecs¬ kendi erdőbe, hol egy elrejtett zugban nagyszerű és művelet alatt álló kőbányára akadunk. Köröskörül brecciák vannak, csak a báuya kö¬ zepén találunk ép és tömött fekete Traehytot hatalmas, 1K1 méternyi átmérővel bíró, függélyesen álló oszlopokat képezve. Az oszlopok tetején egy vagy l/3 m. vastagságú fehér lencsealaku tuff-réteg fekszik, mely viszont 1l-2 méternyi hatalmas nyiroktakaró által borittatik. Az oszlo¬ pok oldalai fehér mállási kéreggel vannak bevonva, belsejük pedig fekete szinii, bizonyos fénynyel biró kinézéssel bir és kagylós törést mutat. E sűrű kőzetben egyes nagyobb hólyágürök fordulnak elő, melyekben a másodlagos képződésü ásványok egész sora beszivárgás utján jött létre. De mielőtt ezekről szólanék, röviden magát az ép kőzetet fogom ismertetni. Tömöttsége 2*699, ez oly szám, mely kicsinysége által meglepő. Az egész kőzet kovasavtartalma pedig elég nagy, t. i. 57 °/n. Maga a sűrű kőzet elég könyen olvad, de alkaliákban szegény, egy dolerites nagyobb szemű kiválás Földp útját a lángkisérletben Anorthit n a k találtam Górcső alatt ezen kőzet felette érdekes. Itt is nagyban szerepel a szürkés-barna amorph üvegbázis, melyből léczalaku mikrolithos Földpát- plagioklasok vannak kiválva, melyek helyenkint paralell állásuk által kitünően mutatják az u. u. iluidalszövetet ; a Földpát extinctiója részint Anortkitra, részint Labradoritra mutat; egy nagyobb szemű doleritos kiválás Földpátja tisztán csak Anorthitnak mutatkozott. Az Angit átlag sokkal kisebb, mint a Földpát s lesülyed a mikrolith- nagyságig ; ezen parányi kis szemek színe szürkészöld. Maguetit egyes koczkákban, de leginsább mint por az üvegbázisban fordul elő. Mint mállási termény igen gyakran fordulnak elő benne sárga vagy barna szinii amorph szabálytalan körvonalú ásványfoltok , me¬ lyek nem egyebek mint o pálos anyag beszivárgásai. Áttérek most az ecskendi Augit-Trachyt hólyagürjeiben található ásványokra és a Trachyt környékén előforduló egyéb, mállás által létre¬ jött terményekre. Egyes ilyen hólyagiirökben találjuk a hófehér vas¬ virághoz hasonló érdes lapu Aragonitot, melyen néha még látszanak a » P és cc P co , más űrökben előfordul egy rhomboederekből 313 álló Sí dérit bevonaton Calcit vagy egymagában, vagy barna bár- sonyíényü G ö t li i t-gömbök társaságában. A különböző eseteket tanulmányozva kitűnt, hogy successióra nézve legelső volt a Side- rit, utána következett az Aragonit és csak ezek után a Gö- t hit; a Göthitnéi iiatalabb a néha rajta iilő rhomboederes Calcit, és mint legfiatalabb ásványt találjuk finom hoszu tűkben megint az A r a g o n i t o t. Egy másik, szintén az ecskendi bányából származó példányon találunk Haematitot, mely nem csak a Göt hit-gömböket, hanem igen csinosan a Si dérit rhomboedereket is bevonja; utóbbiak felette érdekes peri m o r p h o s á k . Az ép Trachyttömzs széle felé következnek a likacsos szivacsos- féleségek és végre a brecciák. A likacsosf éleségek űréi kékesszürke bevonattal vannak ellátva, mely nem egyéb, mint Hyalith, melyen azután még sok, az iir felé álló trichiC zenien ösze-visza görbült Hyalith-szálak foglalnak helyet. Már az ép Trachyt górcsövi vizsgálatánál figyelmesek lettünk sárgásbarna amorph foltocskákra, melyek minden alak és szabály nél¬ kül a kőzetben előfordulnak ; a Trachyttömzs széle fele a likacsos példányokban ezen piszkos, zöldessárga opálos anyag egyes űröket, néha pedig a kézi példány öszes üregeit tölti ki. Az opált itt, képződésének helyén, gyakran még lágy állapotban találjuk. Nagyobb fészkekben és erekben, hoszu idők óta történvén a beszii- remkezés, valóságos megkeményedett kész opált is találunk, hol vilᬠgosabb, hol pedig sötétebb sárga színnel s e szerint vagy viasz- vagy pedig májopált. Némely nagyobb fészekben szintes sávozást lehet az opál anyagán észlelni. Górcső alatt az opál anyaga tiszta amorph- kovasav, tele apró, hol sűrűbben, hol ritkábban benne elhintett vas- hydroxyd-gomolyokkal. Az opál-anyag ezen nagy tömegei, melyek a bánya likacsos kőzetféleségeiben fordulnak elő, a viznek a Trachytot kilugzó lassú de folytonosan tartó működésének eredménye. Ezen brecciák között találtam egy egészen üveges, homogén kiné¬ zésű, kagylós törésű darabot is, mely üvegcsőben hevítve sok, de nem savas vizet ad, lángban duzzadva olvad gömbbé ; alkálinkban szegény. Górcső alatt a csiszolat egész területe amorph-barna üvegnek mutat¬ kozik, melyben csak egyes elszórt, durványos Földpátléczet pillan¬ tunk meg. Viselkedése a lángban és uagy víztartalma nagyon emlékeztet ű Trachytok u. n. hyalinos módosulataira. 314 3. Angit- Trachyt járulékos Öli vinnél a Hegyes¬ kor# 1. Tót-Györktől É-ra. Tót-Györktől kissé északra van az úgynevezett ,,Hegyeskő“, melynek tövén homokos Gerithiummeszet találunk ; fent a hegy teteje Trachytból és nyirokból áll; maga a Trachyt nincsen feltárva és meg kellett elégednünk, néhányat az itt heverő darabokból gyűjteni. Ezen darabok nagyobbrészt többé-kevésbbé likacsosak és mállottak, de volt nehány siirii és elég éjt is. Utóbbiban loupéval a fekete, tömött alapanyagba beágyalva látjuk a porphyrosan kivált Földpátot kis egyénekben, itt-ott egy Augitot és végre elég gyakran egy szürkés- zöld, fénytelen, egyenetlen törésű ásványéi egyrészt. A Földpát a lángkisérletbcn Bytownitba hajló A n o r t h i t n a k bizonyult. A fekete alap könyen olvad gömbbé. Mikroseop alatt látjuk, hogy a fekete tömöttebb féleségek főleg Földpátból és Augitból állanak, melyek nagyobbrészt kis szemekben és kristályokban fordulnak elő ; ezek közé van beszorítva az üveges, a benne levő magnetitportól sötét-sziirke bázis és a nagyobb, mint elegy¬ részek szereplő magnetitszemek. A Földpát extinctiója leggyakrabban A n o r t h i t ra mutat, ámbár nem hiányoznak Labradorit ra és ritkán 0 1 i g ö k 1 a s ra mutató szögértékek sem. Végre megemlitendők az 0 1 i v i n nek elég nagy és gyakran előforduló kristályai ; az Olivin azonban már elváltozásnak indult, köröskörül és a repedések menté¬ ben fehéres isotrop-anyaggá változott át, mi valószínűleg nem lesz egyéb, mint a vas és kovasav kilúgozása után viszamaradt magne- sium liydroxyd. Ez a második hely, hol az Olivin nyomára akadtam a Cserhát déli részében előforduló eruptív-kőzetekben, de itt is a fentebb emlí¬ tett okok alapján csak járulékos elegyrésznek tekintem az Augit-Tra- chytban és ennélfogva a Hegyeskő kőzetét A n o r t h i t - (L a b r a d o- r i t) - A u g i t Trachyt nak nevezem, nagymenyiségü járulékos Oli- vinnel. Igen érdekes az ezen kúpot környező ..nyirok" öszetétele ásvány¬ tani szempontból. A nyirok igen zsíros és fekete ; iszapolása után viszamaradt homokjában köve-kező ásványok fordultak elő : l.Quarz, különböző nagyságú és féleségű szemekben ; viztiszta, fehér, sárgás, vereses, kékes-szürke és fekete fényes (Lydit). A színtelenek közt akadtak olyanok, melyeken a oo P és P tisztán volt kivehető, még¬ pedig a marmarosi gyémánt habitusával. 2. G r á n á t, veres, egyenet¬ len törésű isotrop és 5 olvadással bíró szemek. 3. Egy jól hasadó 315 Földpát-szem 0 r t h o k 1 a s -nak (Loxoklas) bizonyult. -1. Feltűnt nekem egy íekete quarzkoz nőtt, kölesnagyságu szem, ez csiszolva és górcső alatt vizsgálva kiderült, hogy nem egyéb, mint kékes szinti, erősen dichroistikus Túr mai in. 5. Limonit. 6. Hamatit-darabkák. 7. D i o p s i d-töredék . 8. Csilla m p a 1 a-darabkák és 9. Augit-Tra- chyt-darabkák a környékről. Mindezen parányi kis szemecskék csak a szél szárnyain jutottak ide és ezen esetből is látni, hogy a levegő áramlatai mily különböző és meszevidékről hozzák az ásványok és kőzetek kopadékát. 4. Augit-Trachyt a Borsóverőhegyről. Tót-Györktől É-ra. ÉK-re az imént enditett Hegyeskőtől mély árkon túl emelkedik egy nyirokkal borított fensik, mely Borsóverőhegy név alatt ismere¬ tes ; ezen fensik DNyi szélén, tehát a Hegyeskővel szemközt, keskeny és elágazó, belül fehér Hyalittal kibélelt űrök által nevezetes kőzet¬ darabokra bukkanunk, melyek itt nagy menyiségben hevernek ; ugyan¬ itt észleltem olyanféle mállott felületit darabokat is, milyenek a tót- gyürki árokban fordulnak elő ; végre sikerült a nyirok alul körül belül egy lábnyi mélységből kalapácsommal egészen ép, fekete, tömött kőzetet is kifesziteuem, mely mikroseop alatt feltűnő megegyezést mutat ugyan a Hegyeskő fekete sűrű kőzetével, melyben azonban az Olivinnek nyoma sincsen. A barnás, amorph-üveges bázis körülbelül felét teszi az egész kőzetnek, ebből vannak kiválva a miürolitkos Földpát és Angit — nagyobb kiválások hiányoznak — s végre Mag- netitkristályok, többnyire hexaederek és finom „por“ az alapanyagban. A bázisnak iivegtelenedése sem itt, sem pedig az előbbi kőzeteknél nem észlel tetett. A Földpátok extinctiójára vonatkozó kísérletek itt nem eredmé¬ nyeztek egyféle számot, hanem olyanokat, melyekből Anorthitra, részint pedig L a b r a d o r i t r a, sőt egy-két esetben Oligoklasra is lehetett következtetést vonni. Lángkisérletileg nem volt megvizsgálható e Földpát kicsinysége miatt, de a ért azt hiszem, hogy nem tévedek, ha a Borsóverőhegy ezen kőzetét A n o r t h i t - (L a b r a d o r i t - 0 1 i- goklas)- Augit-Trachyt nak nevezem. 5. Augit-Trachyt a Takácshegy ről. Püspök-Hatvantól K-re. P.-Hatvantól K-re a vidéknek nagyrésze nyirokkal van borítva csak itt-ott a hegyek meredekebb lejtőin bukkan elő az eruptív- 316 kőzet. Kőbányák vagy egyéb feltárások P. -Hatvan környékén nem fordulnak elő. A dr. Stache Guido ur által felvett geológiai térképen ö veres folt van, mely az eruptiv-kőzet előbuvásait jelzi; én mindezen és még számos más helyről gyűjtöttem, mely a térképre lerajzolva sincsen s azon meggyőződésre jöttem, hogy ezen kőzetek tökéletesen megegyeznek a tót-györki árokban előfordulókkal. A gyűjtött darabok mindegyikén látjuk mállás következtében a kiálló Bytownitokat és a csaknem sohasem hiányzó Hyalittal kitöltött szabálytalan űröket. A falu mellett azonban, az úgynevezett „Kalváriahegyen“, találtam az Augit-Trachytnak fekete, egészen sürüféleségét is, melyben kis, 2 mm. nagyságú Földfiátok fordulnak elő, de oly vékony táblácskákban, hogy kellő nagyságú darabot a lángkisérletkez nem lehetett leütni. Górcső alatt legalább s/4 -része barna amorph-üveg, melybe kevés Föld [iát és a Földpátnál még alárendeltebb Angit van beágyalva. Több Földpát extincti ójut mérve, mindig Anorthit-féle eredményre jöttem. Ennélfogva ezen sűrű kőzet, valamint a többi nagyszerűd féle¬ ségek A u o r t h i t, illetőleg B y t o w n i t - A u g i t - T rachytna k tart¬ hatók. 6. A u g i t - T r a c h y t az a c s a i k ő hány á b ó 1 Nevezett kőbánya a falutól K-re fekszik s hogy odajussunk, út¬ közben mediterrán, sarmati és végre pontusi rétegeken haladunk el, mely utóbbiak különösen azért nevezetesek, minthogy dr. Szabó József egyetemi tanár ur még az ötvenes években észlelte, hogy az aesai Augit-Trachyt anyaga fölötte terjed cl. *) Sajnálattal említem meg, hogy ittlétemkor az idő rövidsége miatt le kellett mondanom azon szándékomról, ezen geológiai szempontból telette érdekes pontot felkeresni és hogy kénytelen voltam annak megszemlélését máskorra halasztani. A bányában található fekete kőzet délről finom egynemű tufa által környezetik, melyet szintén fejtenek és épület-kőnek hasz¬ nálnak. Az ép kőzet maga oly tömött, fényes és kagylós törésű, hogy e tekintetben csaknem felülmúlja még az ecskendit is. A kőzet tömöttsége picromóterrel határozva 2* 786. Eészletes elemzés 56‘641 % SiO, adott. A kőzet egészben alkali-szegény, de gömbbé olvadó. (8 — 4). Górcső alatt egészen egyöntetű üvegalapot látunk, melyben szám¬ talan Magnetit-szemcse egyenletesen van elosztva, oly módon, mintha *) Lásd dr. Szabó József : Pest-Buda környékének földtani leírása. — Pest, 1858. 317 porzót hintettünk volna fehér papirosra. Ezen fekete, pontozott alap¬ ból nehány Földpút vált ki porphyrosan, extinotiójuk anorthitos ; Föld- pát mikrolituk az alapban csak gyéren fordulnak elő és szabálytalan, sárgás Augit-szemek valóban ritkaság gyanánt tekinthetők. A Trachyt tehát erősen ü ;eges A i: o r t h i t-A u g i t-T r a c h y t Mindezekből kitűnik, hogy a Cserhát déli részében előfo-didö ei uptiv-kőzetek erősen bázisos üveg-alapanyagban nagyon bővelkedő Angit-Trachytok, melyekben mint lényeges elegyrészek előfordulnak, igen bázisos Plagioklasok (Anorthit, Bytownit vagy Labradorig ritkán Oligoklas is), továbbá Angit és Magnetit; járulékos elegyrésznek pedig tekinthető az Olivin, a Csörög és Hegyeskőről való kőzetekben. Az Olivin makroscoposan sohasem ismerhető meg, s”t mikroscop alatt is meghatározása — miként láttuk — bajjal jár, ennélfogva helyreigazí¬ tom dr. Staehc Guido urnák azon, még az ötvenes években tett és csak makroscopos észleleteken alapuló megjegyzését, mely szerint az e vidéki „bazalt' 'k mindegyik példányában az Oliviunek jelenléte bizto¬ san ki mutatható “. (Budapest, az egyetemi ásvány-petrogfaphiai intézetben. 1880.) X. Jahrg. 1880. FÖLDTANI KÖZLÖNY. (i GEOLO GlSCHE Ml TTHEILUNGEN.) Nro. 8 — 12. ABHANDLUNGEN, Über eínige alltertiáre Bildungen dér Umgebung von Gfen Von Dr. Kari llofiiiann. (Vorgelegt in dér Sitzung dér ung. geol. Ges. am 2. Juni, 1880.) Dér Direetor dér kön. ung. geol. Anstalt, Herr Sectionsratk Max von Hantken, hat in dér diesjíibrigen Míirzsitzung unserer geologi- schen Gesellsckaft eiue A Miamiimig- vorgetragen, in weleher er einige Ergebnisse seiner ausgedelmten und eingekenden mikroskopischen Un- tersuehungen dér den genannten Ablagerungen angeliörenden festen Mérgein und Kalksteinen bekannt machte. leli anerkenue bereitwillig, dass dér hochverdiente Herr Vortragende dureli dicse seine neuerlichen Studien unsere bisher nock unvollkommenen Kenntnisse iiber den mi- kroskopiseken organiseken Inkáit dér genannten festeu Mergel und Kalksteine urn wertkvolle und interessante Beobacktungen bereiekert kát, wenn gleiek ick miek keineswegs einigen Folgerungen an schliessen kaim, welcke er bei dicsér Gelegenkeit. gezogen kát, worauf ick im Verlaufe des vorliegendeu Aufsatzes nock naker zurückkekren werde. Herr v. Hantken kommt gelegentlick seiues Vortrages auck aut eiue Meiuungsversckiedenkeit zu sprecken, die zwiseken uns in Hinsickt dér geologiseken Stellung gewisser Abtkeilungen dér altter- tiaren Sckicktenreike dér Ofner Gegend seit langerer Zeit kerrsekt und bernit sicb auf seine „Dér Ofner Mergel “ betitelte Abkandlung*), in welcker er angeblick die Unrichtigkeit meiner Ansickt nackgewie- sen habé. Herr v. Hantken kát dics wokl in besagter Abkandlung mit apodictiscker Sickerkcit ausgesprochen; alléin so pracise diese seine Scklussfolgerung ist, so wenig Beweiskraft besitzen, nack meinem Dafürkalten, jene Argumente, welcke er gégén die Begrün- dung meiner Ansickt aufgeflikrt kát. Dieselben babén midi in meiner Meinung durchaus nickt zu erseküttern vermockt. :) Mittheil. Jahrb. kgl. ung. geol. Anstalt, Bd. II. 1878. p. 207. 320 Die in Rede stehende Streitfrage mag vielleicht beim ersten An- blicke geringfiigig erseheinen, indeni es siéh namlich im Wesentlichen und in erster Linie daruin haudelt, ub gewisse Schicliten r Ofner Gegend, wo sie in ansgedebnter Verbreitung und eonstanter stratigrapbiscker Lage zu Tagé tritt, an vielen Stellen langs Sprüngen und Kliiften mehr-weniger weit verkieselt und ausgelaugt. Sie erreicht in deni Scliöngraben bei Ofeu-Neustift niindestens eine Maebtigkeit von 30 Metern, bildet alsó durehans kein so unbedeutendes Glied un- í-crer biesigeu alttertiáren Scbicbtenroibe. In dér Graner Gegend entspricht dér in Rede stelienden Stufe, faunistisch und durch seine stratigrapbisebe Stellung, dér glaukoni- tische Mergel von Mogyorós, dér recbt reieblicbe und typisch siidbar- tonisehe Fossilien umscbliesst, die Hr. v. H a n tkon von dórt kennen gelebrt bat. Diesel- Mogyoróser Mergel entwiekelt sieh durch allma- ligen Uebergang aus den unterliegenden Tehihatcbeffi-Kalken, ganz áhnlich dem Verbalten des Bryozoenmergels zu dér Nummuliten-Kalk- Stufe in dér Ofner Gegend. Die Stufe witrde sieh auch in dér Graner Gegend bei naherer Beaebtung gewiss noeli an anderen Puncten nacli- weisen lassen. Andeutungen ihres Yorkommens an weiteren südwest- liebcn Stellen des ungarischen Mittelgebirgszuges kenut, mán aueb durcb Ilrn v. Hant ken bei Csernye. und Szápár und durcb Hrn Kocli bei Porva im Bakony, wie ieb dies scbon in meiner eitirten Abband- lung erwabnte Dagegen sebeint die Stufe in dem siidlichen Theile des Bakony, wo die vorbetraebtete unterbartoniscbe Kalketage no eb vorkonnnt, zu feblen. Böekb, dér diese Gegend gelegentlich dér geo- logischen Specialaufnabmen sebr sorgfaltig untersucht bat, konnte dórt keine Spur von Scbicbten tinden, die unserem Ofner Bryozoenmergel entsprecben wiirden. 111. Unteroligocane Bildungen (Liguriscbe Stufe'). Mit dem Ofner Bryozoenmergel endet die eocane Sebicbtenreihe, und wir betreten in den darüber folgenden Gebirgsgliedern bereits das Un- teroligoean oder die liguriscbe Stufe K. Mayer’s; dieselbe erseheint in unserer Gegend in dér normálén Entwickelung durch die nackste- hend sub 8. und 9. aufgeíuhrten Ofner Mergel und Kleinzeller Tegel repraseutirt. Dér Bryozoenmergel gebt nacli autwarts durch Abnahme des Kalkgehaltes 8. in den Ofner Mergel ti bér, dér eine anseknliche Maebtig¬ keit besitzt und vorwiegend aus tbonreicben, erdigen Mérgein bestebt, zwischen denen, namentlicb in dem unteren Theile, nock festere, kalk- reicbe Steinmerge) oder selbst förmlicbe Kaik bánke eingesebaltet lie- 346 gén. — üeber diesem Ofner Mergel íblgt unmittelbar, indera sieh das Yerhaltniss dér Kalkabnahme uack auíwarts im Grossen fortsetzt, in ganz allrualigem Uebergange 9. dér Kleinzeller Tégely dér ebeufalls eine betraehliche Mach- tigkeit besitzt. Diese ganzc Sehiehtenreihe vöm Ofner Nummulitcnkalk dureh den Bryozoen- und Ofner Mergel bis zum Kleinzeller Tegel, mit ihrem im Grossen von untén nach oben abneiimenden Kaik- und zunehmenden Thongebalte, bildet eine petrographisch und palaeontologisch dureh Uebergang innigst verbundene, continuirliche Folge von meerisehen Abs-itzen, in welcher im Grossen wohl Abtheilungen unterscliieden wer- den könuen und unterscliieden werden müssen, zwischen denen aber weder palaeontologisch noeli petrográpbiseli eine seharfe Grenze be- stebt. Die Yertheilung dér organisclie Beste in dieser Sehiehtenreihe lasst weseutliche Aenderuugen in dér Fauna dér aufeinander folgenden Glieder von allgemeiner Bedeutung erkeunen, Unterscbiede, die zwi¬ schen entferntereu Gliedern scharf und markirt hervortreten, sieh aber dureh gemeinsame Species immer mehr venvischen, sobald mán die Fauna dér zwischenliegenden Glieder damit vergleicht und sobald tiber- haupt die eingeseblossenen Faunén vollstándiger bekannt werden. Es ist dies bei continuirlichen Absatzen langer Zeitperioden ganz natur- gemass. Es kann durchaus niclit hiudern, íür die Erdgesehiehtc vvieh- tige Zeitabschnitte gerade dureh so iuuig verkuiipfte Schichtencomplexe hiudurch zu legem Diesbcztiglich müssen eben auch die Beobaehtungen anderer Gebiete zum Vergleiehe herbeigezogen werden und es muss dieselt ein entscheidendes Wort íür die geobgische Classiíication zu- gestanden werden. M as zuuachst den Ofner Bryozoenmergel betritfc, so zeie net sieh derselbe in dér Ofner Gegend an vielen Stellen dureh eine erstauu- liche Menge an eingeseblossenen Bryozoen Stammchen aus. Diese Bryozoen sind erst in neuerer Zeit dureh Hrn v. Ha útkén zum Theile niiher bestimmt worden. Die náher bestimmten Altén sind solche, die auch anderorts in Schiehten des gleichen Niveau’s verbreitet vorkom- men; sie eignen sieh jedoch íür eine speeiellere Altersbestimmung niclit, da sie zumeist auch anderorts in grüsserer verticaler Verbreitung bekannt sind. — Die Nummuliten, die noch in dér vorhergehemlen obereoeánen Kalkstuíe eine wichtige Kollc sjiielten, treten liier nur mehr sehr untergeordnet, in kleinen Formen auf, die vorherrschend dér Gruppé dér Striaten angehöreu. Unter ilmen ist verhaltuissmassig ziemlich l.-aufig eine kleine Art, die mit der in dér Bartonstute von England und Belgien vorkommenden \arietat derNumm. planulata 347 d’Oih. (var. a. d’Arch) grosse Aebnlichkeit besitzt uud von mir' früher auí diese Fönn bezogen, von Herrn v. Hantken aber dann als eiue ncue Art erkanut und als Numtn. Budensis benannt und beschriebeu wurde; ausserdem flibrt aucli Hr. v. Hantként Numm. striata d'Orb. var. aus un serem Ofner Bryozoenmergel au. Dagegen spielen noeli die Orbitoiden ciné bezeiolmende Kolle und trefcen stellenweise reeht haufig auf; sie siud aber hier schou augeuscheinliok im ilück- gange begriffen, kommen niclit mebr in jener Massenhaftigkeit vor, wie in dér unterliegeuden Nummuliton Kaikstufe; die grosseu Formen aus dér letzteren versebwindeu in ihr und es treten statt dieser haupt- saehlich zárté, zierlieli geripptc Arteu (namentlieb Orbitoides P ria¬ dó n e n s i s Gömb., 0 variecostata Giimb., 0. pate llaris Schlotb.) auf, die bier ihr Hauptlager fiúdén und in ikrem Eusemble für dieses Nivcau bezeicbnend sind. Von anderen Foraminiferen siud im Ganzén, naeb Herrn v. Hantken s Untersuckuugen, nur weniger Arten bekannt, als in dem darüber folgenden Ofner Mergel und Kleinzeller Tegeí; die Méhrzahl derselben sind aueb sovvobl im Ofner Mergel, wie in dem Kleinzeller Tegeí heimisek; neben dieselt kommen aber auch mekrere Species vor, die nack Hrn v. Hantken wokl nock in den Ofner Mer¬ gel, aber niclit mebr in den Kleinzeller Tegeí kinauíreicken. Ausser¬ dem kommen vor: Bourgueticrinus Tkorenti, d’Arck, Asterias- Tafeleben, versekiedeneEcbiniden (darunter von aueb anderorts bekannten Arten nack den Bestimmungen von Pávay: Cidaris subularis d’Arck., Cid. pseudoserrate Cott., Coelopleurus Delbosi Des., Schi- zaster Lóri öli Páv., letzterer am kaufigsten) x); dann Serpula dila- tata d’Arck, Pectines (darunter besonders kaufig Pecten Tkorenti d’Arcli., seltener P. corneus Sow., ferner eine dem P. solea Desk. nahestebende, wakrsckeinlick neue Pecteu-Art, die ich kürzlick am KI, Schwabenberge in dieser Stufe in einem Exemplare gesammelt habé und die ich auch aus den unterbartonischen Intermedia-Sckickten des nordwest-siebenbiirgiscken Grenzgebirgszuges mitgebrackt habé) ; weiter Spoudylen ;'S pondy 1 u s r adnia Lmk) 2) u a. *) leli liatte unsere Exemplare dieser letzteren Art früher mit Schizaster ri mos us d’Arch. identificirt ; Pávay hat sie dann als eine dem Sch. rimosus selír nahestehende, neue Art unter dem Nameu Sch. Lóri öli beschrieben. Ich habé diese Art neuerlich auch aus dem nordwest-siebenbürgischen Unter-Barton (Intermedia .Mer gél) in zahlreichen Exemplaren mitgebrackt (Vrgl, meinen „Bericht über die im östl. Theile des Szilágyéi- Comitates wáhrend dér Sommercompagné 1878 voll túlírtén geolog. Specialaufnahmen.“ Földt. Közlöny 1879. pg. 258.) *) Herr v. H a. n t k e n citirt diese für die geologische Horizontirung nicht unwichtige Fönn inseinerSchrift : „Per Ofner Mergel" pg. 23 Imit den Worten : „Per Spondylus," den Herr Hofmann unter dem Mámén Spondylus radula anführt, was einen 348 Die allgemeine Paralle dér diese Fannala mnscblissenden Schicb- ten sammt dér darimter liegenden Kalkstufe 6. mit dér vicentinischen Priabona-Gruppe und den correspondirendeu Sehicbten dér Gegend von Bayonne isi nacb Fauna und stratigraphiscber Lage so évidén t, dass darliber gar kein Zweiíel bestében kaim. Sie entspricht aucli den An- sichten des Hm v. Hantken und isi auch neuerlieli noch durch Hrn Hébert bestatigt worden, dér freilicb in diese Parallelé nacb den Ofner Mérgei und Klein zeller Tegel, Herr v Hant ken nur den erste- ren, mit öímbezieht, was ich beides nicbt fúr richtig balte. Als mir im Sommer 1S68 die geologisebe Detailaúínahme des Ofner Gebirges übertragen wurde, dessen geologisebe VerbaltnissQ durch die Árliciten meiner Vorganger Peters, Szabó und Hantken sebr eingebend uutersucbt worden waren, war es eine offene Frage, ob die Grenze zwiseben dér in unserer Gegend damalen sebon im Grossen sebr richtig festgestellten Eochn- und Oligocanformation iiber oder unter dem Bryozoenmergel zu zieben sei, nádidéin sebon damalen durch líerrn v. Hantken s Verdienst dér iiber dem Bryozoeumcrgel fol- gende Ofner Mergel und Kleinzeller Tegel in das Oligocan eingereiht, dér darunter liegende Nummulitenkalk ebenso mit Recbt, dér alteren Dcutuug gemass, als eocan auígefasst wurde. Von den makroskopischen org . uischcn Pesten des Bryozoenmer- gels war damals so gut wie gar nicbts naher bekannt. Herr v. Hant¬ ken hatte wiederbolt den Rückstand von Seklemmproben aus diesen Bryzoenmergelu mikroskopiseb uutersucbt, und da er in dicsem die bezeiebnendsten mikroskopisebeu Foramiuiíeren des Ofner Mergels und Kleinzeller Tegels wiederfand, neigte er sebon zűr Zeit, als icb die Aufnahme begann, mebr zűr Ansicbt bin, den Bryozoenmergel mit dem Ofner Mergel und dem Kleinzeller Tegel zu vereinigeu. Gelegentlicb dér Auínabmen und bei dér Bearbeituug des Unter- sucbungsmateriales, gewann icb jedoch die Ueberzeugung, dass dér Bryozoenmergel durch seine Nummulitiden und seine übrigen, au Artenzabl nur geriugen, aber baufigen und bezeiebnenden Mollusken- und Echinodermenreste ein eclit. eociines Geprage besitze, dass er sicb bierin innig an die unterliegende Numnniliteukalkstufe ansebliesse, dagegen von dem böberfolgenden Ofner Mergel merklicb untersebeide, Zweifel in die Eicbtigkcit meiner Bestimmung ausdriiekt. Da Herr v. H a n t k e n seiuen Zweifel gar nicht naher motivirt, keine bessere Bestimmung an die Stelle dér mei- nigen gibt, ja sogar nachlier denselben Xamen olme Keserve auf ganz identische Exemplare in den tíammlungen unserer geologischen Anstalt und ie mir von diesel1 vorliegenden Stiicke sind leider allé nur mangel- liaft erhalten; sie lassen aber dennocli erkennen, dass sie von den bislier bekann- ten Pleurotomarien specifisch verschieden seien. leli benenne die neue Art. dér sie angehören. nach ihrem Fundorte bei Ofen. und theile im Nachfolgenden ihre kurze Charakteristik mit. P 1 e ti r o t o m a r i a Budensis ist eine grosse, stumpf konische Fönn ; Umgange miissig gewölbt, kaum treppénförmig, mit sehr zahlreichen, ungleichen und zuweilen al térni rend starkeren und schwacheren Sjiiralstreifen bedeckt, die durch die Zuwachsstreifung fein gekörnelt ersdieinen; Fissur médián; Basis concav ; Nabel gross, trichterförmig. Von dér ihr in dér allgemeinen Fönn und Sculptur sehr ahnlichen Pl. Nicaensis unterscheidet sicli un sere Ofner Art durch betracht- lichere Grosse, durch viel zahlreiehere Spiralstreifen auf den Umgángen und durch etwas tiefer gelegene Fissur, die bei unserer Fönn médián, bei Pl. Nicaensis etwas übennedian ist. In dér Sculptur náliert síeli Pl. Budensis sehr dér Pl. Sismon- d a i Gf. aus dem Unteroligocan von Bünde, dér sie auch in dér Grosse und all¬ gemeinen Fönn gleicht; diese ist aber nocli dichter und regelmassiger alternirend spirál gestreift, ihre Umgange sind weniger gewölbt, mehr treppenförmig und die Fissur sehr merklich liöher gelegen. Allé 7, aus dem Eociin hisher bekannten Pleurotomariaarten, dérén sehr erwünschte ltevision Hr. K. M a y e r kürzlich 352 Untéi’ diesen sind am haufigsten die sehr wichtigen Arién : Peeten u n g u i c u 1 u s, P. B r o nni , P. s e mi r a d ia t u s. Durcli dicse seinc Molluskenlaun i unterscheidet sicli dér Oíner Mergel, in dér Begranzung, wic ieh ikn auífasse, sehr merklich von den darunter liegendcn bartonisehen Schichten unseres Gebietes so- wohl, wie anderer Gegenden, schliesst sich dagegen sehr innig an den sieher ligurischen Kleinzeller Tegel an, indem allé seine angeíührten Molluskenreste in analógéin Haufigkeitsvéjrhaltnisse auch in dicsem vor- konnncn und in ihrem Ensemble íür beide sehr charakteristisch sind. Fasst mán die Molhískenfauna in erster Linie in das Auge, so zcigt es sich íaunistisch und durcli dic stratigraphisehen Verhalt- nisse übereinstimmend sehr klar, dass mán diesen Oíner Mergel durohaus nicht mehr in die Vertreter dér Priabona-Gruppe einbcziehen kaim, wie dies Hr. v. Hant ken und naeli ihm die Herreu Hébert und M u n i e r - C h a 1 m a s vermeinen, sondern dass er sammt dem Kleinzeller Tegel das nachst liöhere geologische Niveau, die li gü¬ ri sebe Stuíe Mayer's oder das Unteroligoean reprasentire. Zu dieser Stuíe gshüren in dér Nordzone das deutsche, belgisclie und englische Unteroligoean, dér Gyps von Montmartre des Pariser Beekens, in dér Siidzone die Schichten von Haring in Tyrol, ein gros- ser Tlieil dér Flyschbildungeu und im Yicentinischen die IV. Gruppé von Sucss. In Bezug dér naheren Beweisführung flir die Zurechnung un¬ seres ( )fner Mergels und Kleinzeller Tegels in die ligurische Stuíe muss ieh auf mcine erwahnte Abhandlung hinweisen, wo ieh ein vergleichendes Verzeichniss dér in dem Ofner Mergel und im Klein¬ zeller Tegel in dér Unigebung von Oíen bis dalim aufgeíundeuen, naher bestimmten Thierreste mitgetlieilt und hierbei die Fossilien aus dem Oíner Mergel und Kleinzeller Tegel getrennt gehalten habé. Ieh habé dórt unseren Ofner Mergel und Kleinzeller Tegel zunaehst mit den Schichten von Haeiing verglichen, mit denen sie eine so überaus grosse palaeontologische inul auch petrographischc Ahnlichkeit zeigen und hob hervor, dass dér Gesammtcharakter dér Molluskeníauna, ebenso wie die síratigraj diisclien Verhaltnisse dieser gegebeu hat. (Falaont. dér Fariser Stuíe von Einsiedeln. in den Beitr. z. geolog. Karte dér Schweiz. 14. Lief. pag. 43), besitzen eine einfachere, aus viel weniger und gleichíörmigeren, breiteren Spiralreifen bestehende Sclialenverzierung, als unsere Ofner Form ; diese schliesst sicli hierin eng an die einzige sonst aus dem Oligocan bekannte Fleui-otomaria, an die FI. Sismondai, an. Vorkonnnen : Unteroligoc a n. Kleinzeller Tegel (Ofen-Neustift), 3 Exenipl. ; Ofner Mergel (Oíen, Festungsberg. (ff. Lónyay’sehes Zinshaus), 2 Ex. unserer Keprasentauten dér Haeringer Schichten vollstandig das ligurische Altér bestatigen, welches Giimbel fúr die Haeringer Schichten wahrscheinlicli gemacht hatte. Die Schichten von Haering sind denn auch mit unserem Diner Mergel und Kleiuzeller Tegel nirht nur gleichaltrig, sondern auch faciell ausserordentlich ahnlich und wurden unter sehr iibereinstimmenden ausseren Bedingungen abgelageí't, wie sich dics zumal auch in dér beiderseits sehr analó¬ gén Foraminiferenfauna und dem sehr almlirhen Gesteincharakter weiter auispricht. — Es sei mir auch erlaubt nochmals darauf liinzu- weisen, dass die Molluskenfauna des Ofner Mergels und Kleiuzeller Tegels, ganz so wie jene dér Haeringer Schichten, durch die Mi- schimg oligocaner Arién, mit solehen, die aus dem Eocan herauí- reichen, cinen eclit unteroligocanen Charakter besitzt und mit dem norddeutschen Unteroligocan auch eiue ziemliche Anzahl von Mol- lusken-Species, zumal in dér umfangreicheren bekannten Fauna des Kleiuzeller Tegels, gemeinsam autweist, wie auch, dass eiu bemer- kenswerthes Fossd, dér aus dem ligurischen Flysch von Alpnacli bekannte Pecten unguiculus, sowoh in dem Diner Me gél, wie auch in dem Kleiuzeller Tegel háufig vorkommt, und dass fer- ner auch eine zweite Pecten-Art dieser letzteren, Pecten May éri, mit dem in dem gleichen Alpnacher Flysch vorkommendeu Pecten gracilis May. eine grosse Áhnlichkeit besitzt. Es sind dies üm- stande, welche bei dér grossen Fossilienarmuth des Flysches über- haupt, keinesweges belanglos erseheinen. leli muss auch betonén, dass die grosse Übereinstimmung dér Molluskenfauna mit jener dér Haeringer Schichten und dér unter- oligocane Charakter dieser Fauna nicht nur in dér viel reichhaltigeren Fauné des Kleiuzeller Tegels hervortritt, sondern sicli auch klar ausspricht, wemi wir die kleine, annocli bekannte Faunula des Ofner Mergels direct betrachten und vergleicheu. Wir seben auch liier oligocane Species, wie Pecten unguiculus, P. May éri, P. semiradiatus, Lima Szabói, Dentalium n obile, Pleuroto- maria Badensis, Xenopliora subextensa, mit solehen gemengt, die auch im Eocan auftreten , wie T ere b r a t u 1 i n a ten u i- striata, Ostrea Brongniarti, Yoluta elevata, Nautilus Du¬ gnia tus. Die Áhnlichkeit mit Haering tritt ferner auch in dem Ofner Mergel nicht minder schiagend hervor, indem Ostrea Brongniarti, Pecten Bronni, P. semiradiatus, Dentalium nobile, Voluta elevata, Nautilus lin gúla tus des letzteren sammtlich auch in den Haeringer Schichten auftreten, Pecten Bronni, P. semira¬ diatus, Dentalium nobile von auswartigen Localitaten bisher nur aus den Maer inger Sehiehten bekapni sind und unter diesen Pecten Bronni und P. semiradiatus dórt wie hier, im Ofner Hergel so- wohl, wie in dem Kleinzeller Tegel, zu den bezeichnendsten und relatív hautigsten Molluskenresten gehören. Herr v. Hant ken hatte bekanntlich sehon lángé auf Grundlage dér stratigraphischen Verhaltnisse und dér von ibm sehon seit vielen Jaliren sehr eingehend untersuchten Foraminiferenfauna, einerseits auf die nahe Zusammengehörigkeit des in filterei' Zeit nach einigen nicbt ganz riehtig bestimmten Molluskenreste in das Neogen gestellten Klein- zeller Tegels und des friiher noeh in das Eocan gezahlten Ofner Mer- gels geschlossen, anderseits beide Bildungen zusammen zuerst in die Oligocanformation eingéreiht ; dieser Yorgang wurde durck die spateren Hntersuchungen, zunial durch die Molluskenreste dér beiden genannten Bildungen, vollkommen bestatigt. In seiner Monographie des Graner Braunkoblengebietes, welcbe die erste Abhandlung in demselben I. Bande des Jabrbucbes unserer kgl. ung. geol. Anstalt bildet, in dem aucb meine Arbeit iiber die geol. Yerbaltnisse des Ofen-Kovácsier Gebirges erscbien, und ebenso in einer kurz/vordem in dér ung. Academie dér Wiss geleseneu Abhandlung iiber „Die Graner Korallenscliickten und das geologisebe Altér des Kleinzeller Tegels“*), hat Herr v. Hant ken, wesentlich geleitet durch eine grössere Zabl übereinstimmender Foraminiferen, den gesammten, in dér Graner Gégén d iiber den Tcbibatchefli Kalk- scbichten, in dér Ofner Gégéiül iiber dér diesen aquivalenten Num- mulitenkalkstuíe folgenden, machtigen marínén Scbicbtencomplex bis in- clusive dem Kleinzeller Tegel als „Clavulina Szabói “-Sehiehten zusam- mengefasst. und in das Unteroligogiin eingereiht. Hr. v. Hant ken theilte diesen Scbicbtencomplex in 2 Abtheilungen, dérén obere dér Kleinzeller Tegel bildet, wahrend die untere, vorkerrsckend aus mer- geligen Sehiehten bestehende Abtheilung von ibm in dér Ofner Gegend als Bryozoen- oder Ofner He gel in weiterem Sinne bezeicbnet wurde. Dér Name Bryozoenmergel ist local, liir geAvisse Sehiehten des Com- plexes ganz amvendbar, in dér obigen weiten Fassung ist er aber selbst fúr die Gegend, fúr die er aufgestellt wurde, gar nicht mehr passend. Herr v. Hantken zablte zu dieser unteren Abtheilung seiner Clavulina Szabói-Scbichten in dér Ofner Gegend die bryozoenreieben Kalkmergelschiehten sammt dem eigentlieben Ofner Hergel, in dér Graner Gegend den Mogyoróser, Szarkáser und Piszkeer Hergel und Sandstein. *) Magy. Tud. Akad. Értek, a természettud. köréből. II köt. XIII. sz. 1871. Deu Kleinzeller Tegel stellte Herr v Hantken auf Grund einer grossen I bereinstimmung in den Foramii literen und einer Reilie von ihm aufgezii hitei-, géméin, samer Molluskenreste mit den Haeringer Scliichten parallel ; den Ofner Mergel, in seiner obigen weiten Fassung, dagegen verglich er mit den Sebicbten von Biarritz und Priabona und liielt ihn mit dieseu fiir gleiehaltrig. Bei diesel- letzteren Vergleichuug ging Herr v. Hant ken ledig - licit von dér Graner Gegend aus; es stammen die zu ihrer Begiiin- dung angefülirten und fiir die A I tersverglei cli ung wicbtigeren Fossi- lien zum grössten Tbeile aus den mebrerwabnten Mérgein von Mo¬ gyorós, die zweiíellos die tiefsten Scliichten des Mergelcomplexes darstellen und sicb aus den tiefer liegenden Tchihatchefli-Schichten, wie erwahnt, petrographisch und palaeontologiscb dureb allmabligen Übergang entwiekeln. Diese Mogyoróser Mergelschicliten, und ebenso unsere stratigrapbiscb gleielisituirt.cn und palaeontol giseli sehr ahn- lielien Bryozoenmergel dér Ofner Gegend, unterscbeiden sicb palaeon¬ tologiscb allerdings scbon sebr merklicb von den Haeringer Sebicbten, besitzen dagegen eine soblagende palaeontologiscbe Ábnlichkeit mit den Sebicbten von Priabona und BFrritz und sind zweiíellos in die Parallelé mit dicsen letzteren Sebicbten einzubezieben Dies gilt aber nicbt mebr fiir die darüber folgende Hauptmasse des eigentlicben Ofner Mergels. Diese ersebeint freilicb in dér Grrner Gegend, wenig- stens an den bis jetzt genauer untersucbten Örtlicbkeiten, nicbt mit jenen tieferen Sebicbten von Mogyorós im Zusammenbange aufge- scblossen, sie ist dafiir aber in ibrem Verhaltnisse zu den tieferen und böberen Sebicbten abtheiluugen um so instructiver in dér Ofner Gegend klar gelegt; sie ist daber fiir die vorliegende Frage in diesel- letzteren Gegend Is Ausgang zu nebmen. Wenn Hr v. Hantken versucben wird von seinen unteren Clavulina Szabói-Scbichten jeue tieferen Sebiehten sammt ibrem organiseben Inb dte abzuscheiden, so wird er zugeben miissen, dass die dann zuriickbleibende Masse des eigentli- slien Ofner Mergels durcbaus nicbt mebr mit den Scliichten von Biar- ritz und Priabona, sondern, wie dér Kleinzell r Tegel, mit den Sebicb¬ ten von Haeriug die grösste palaeontologiscbe Verwandscbaít zeigt. Denn ausser den gemeinsamen Foraminiferen — in Riicksicbt derén diesel- Ofner Mergel den Haeringer Sebicbten mindestenst ebenso abn- licb ist, als den Sebicbten von Priabona und Biarritz — sind, wie wir scbon hervorgehoben, nicbt nur fást allé aus diesem Ofner Mer¬ gel bekannten Molluskenreste mit solcben ideutiseb, die aucli in dem mit den Sebicbten von Haeriug gleichgestellten Kleinzeller Tegel bei- misch sind, sondern es stimmt aueh direct ein grosser Tbeil diesel- Molluskenarten mit solcben aus den Haeringer Scbicbten übérein und unter die.sen befindéu síeli melirere, die /u deu ekarakteristiscbesten und Ilii uíigsten Molluskénresten dér Haeringer Schiehten sowobl, wie des Kleinzeller Tegels und des Oíner Mergels im engeren Sinne gebü- ren. Mit dem Xiveau von Priabona dagegen zeigt dieser Ofner Mér¬ gei in Wirklichkeit keine nahere palaeoutologiscbe Venvandtscbaft, als sie zwischen Absatzen auíeinanderíolgender Zeitperioden ganz uaturgemáss erscbeint. Denn ausser einer géméin, samen Alizaid von Foraminifereu und Bryozoen, die vermüge ibrer niedrigen Organisation und grösseien verticalen Verbreitung gar niebts aussagen, kennen wir aus dicsem Oíner Mergel nur íblgende, durebaus nicht bániig vorkom- mende, niiber bestimmte Petrefacte, die aueb in den Scbicbten von Priabona oder Biarritz heimiscli sind : Stielglieder von Pentacrinus didactylus d'Orb. (bisher bauptsachlich nur in den unteren Lagen des eigentliehen Oíner Mergels auígefunden), solcbe von Bourgue- í i c r i n u s T b o r e n t i d’Arcb.; Stacbeln von C i d a r i s s u b u 1 a r i s d’Areb und C. pseudoserrata Cot , terner Terebratulina tenuistriata Leym., Őst reá Brongniarti Br. und verein- zelte Exemplare von Peeten T borén ti d’Arcli. Von dicsen korú¬ mén C i d a r i s s u íi u 1 a r i s, C. pseudose r r a t. a; T erebra t u- 1 i n a tenuistriata und 0 s t r e a B r o n g n i a r ti in gíeicber Weise aueb in dem Kleinzeller Tegel vor und sind aueb anderorts in abu- lieber grösserer vertiealer Verbreitung constatirt. Peeten Thorenti, dér sein Hauptlager in dem Xiveau von Priabona besitzt und in diesem aueb bei uus sebr limitig vorbanden ist7 wurde bisber in dem eigentlieben Ofner Mergel nur ganz sporadiseb, und zwar nur in den íriiber erwahnten fremdartigen Einlagerungen dieses 3Ie gelcomplexes, in einigen ivenigen Brucbstüeken und defeeten Exemplaren aufge- fundeu . Herr v. Hantken batte sonacb liier sebon die S'ebicbten von Priabona sammt dérén Aequivalenten bei Biarritz íiir unteroligoean erklart, recbnete aber damals die Tcbibatcbeffi-Kalkstufe von Gran nocli in das Eoean, indem er diese typiseben Vertreter dér Hauptmasse dér Priabona-Scbicliten nocb nicht mit diesen letzteren verglich. Von dér eben dargelegten vveiten Fassung des Oíner Mergels ausgebend, bat Herr v. Hantken bierauf in seiuer Gegensebrift : „Dér Oíner Mergel1' die von íuir in dér Ofner Gegend vorgenommeue Ab- Irennung dér biesigen bryozoenreieben Kalkmergelsehiebten von dér dariiber lolgenden Hauptmasse des Oíner Mergels im engeren Sinne, aut welcbe dér Xame Bryozoenmergel gar nicbt mebr passt, und die Einr ibung dér ersteren in das Eociin bekampft, indem er sicb, nacb seinen eigenen Worteu, zum Zwecke dér genanuten Abhandlung ge- stellt hat, nachzuweisen, „dass dér Ofner Mergel und dic s. g. Bryozoen- schichten nicht verschiedene, sondern eine und dieselbe Bildung seien und demgemass auch nur einer und derselben geologiseben Zeitperiode angehören.“ Seben wir mm die von Herrn v.Hantken gégén die Begründung meiner Ansiebt vorgebrachten Argumente etwas naher an. Herr v. Hantken glaubt die vorliegende Frage dureh Unter- suchung dér sebr kleinen organischen Beste, hauptsachlich Foramini- feren und Bryozoeu entscheiden zu kőimen, die an dér Zusammenset- zung dér ganzen in Frage stehenden Mergelserie einen grösseren oder geringeren Antheil nehmen, in diesen scbon in kleinen Partién allge- meiner verbreitet sind, und die mán in dem Schlemmrückstande dér überhaupt zu dieser Procedur síeli mebr eignenden weicheren Hergel- partién in losem Zustande erhalt. Dériéi Schlemmrückstande bestehen, wie Herr v. H a u t k e n bemerkt, haupsachlich aus Foraminiíeren, Cri- noidenstielgliedern, Asteriastafelchen, Echinidenstacheln, kleinen Bryo- zoeustammcheu, einzelnen Bracliiopoden, Ostrakoden und seltener auch aus Conchiíerenfragmenten. Herr v. Hantken hat sonach ein sebr mtihsames, aber zűr Entschei- dung dér obschvvebendeu Frage von vorneherein aussichtsloses Ver- fahren eingeschlagen. Denn die Hauptmasse des orgau. Inhaltes dieser Schlemmrückstande besteht aus winzigen Foraminiíeren, Bryozoeu und drgh, die wohl an dér Zusammensetzung dér in Frage stehenden Schichtencomplexe einen grösseren oder geringeren Antheil nehmen und zu sebr werthvollen Schlussíolgerungen, zumal iiber die Bilduns- umstande dieser Schichtencomplexe führen, zu feineren geologiseben Altersunterscheidungen aber, um die es síeli hier handelt, anerkannter- massen sich nicht oder doch nur in sebr untergeorduetem Maasse eignen. Herr v. Hant ken hat mm zum Bebufe seiner Beweisíührung von einer Anzahl naher angegebener Punete dér Umgebung von Öten, so- wolil aus dem Ofner Mergelcomplexe, wie auch aus den fraglichen Bryozoenmergeln Schlemmproben entnommen und dereu Schlemmrück- stand mikroskopisch naher untersucht. Zu diesen Schlemmproben wur- deu, wie aus den einleitenden Bemerknngen des Herm v. H a n t k e n zu ersehen ist, hauptsachlich nur weichere, erdige Mergelpartien ge- wahlt, wie solche auch zwischen den festeren Mérgein hantig vorkom- men, wahrend die festem Mergel sich zűr Procedur des Schlemmens überhaupt nur wenig oder gar nicht eignen. Herr v. H antkon stellte daun die Ergebnisse dieser Futersuchung in einer, langc Beiben von 2 ő Fuldt. Közi. XI. évf. 358 Foraminiferen- und Bryozoen-Bestimmungen enthaltenden tabellaríscben Liste nacb den einzelnen Lagen und Localitaten zusammen, in welcher Liste übrigens nebenbei bemerkt, das jedenfalls sehr wichtige quanti- tative Verbaltniss des Auftretens dér aufgezahlten Fossilien gar niclit ersicbtlich gemaebt ist. An die Liste ist ferner zum Yergleiebe aucb das Auítreten dér angeführten Arten in dem Kleinzeller Tegel und in Scblemmproben aus dem Bryozoenmergel von Priabona angeíiigt. Herr v. Hantken scbliesst, dass „aus dieser Liste die vollstandige Übereiu- stimmung des Hauptcbarakters dér Fauna des Ofner Mergels und des s. g. Bryozoenmergels angenscbeinlieb bervorgehe, und da die Zusammenge- börigkeit von Scbiebten durcb die Uebereinstimmung des Hauptcba¬ rakters dér Gesammtfauna bestimmt wird; miissen wir die Zusam- mengebürigkeit dér fraglicben Schicbtengruppen als zweiíellos aner- kennen.“ Herr v. Hant ken wird nrr scbon entscbuldigen, wenn icb in dicsem Scblusse niclits anderes, als blosse Worte erblicken kann. Die genannte Liste ignorirt fást ganzlich die gesammten makro- skop'scben Tbierreste, welcbe einerseits aus den Bryozoen- Scbiebten andererscits aus dem Diner Mcrgel scbon bekannt waren ; von dicsen kommen freilicb in den von Herrn v. Hant ken untersucbten Scblemm- rüekstanden kamu Spuren vor, nicbtsdestoweniger babén sie in Bezug des „Hauptcharacters dér Gesammtíauna^ dér fraglicben Scbiebten docb wobl aucb ein Wörtchen mitzusprecben, ja sie sind, unserer Ausicbt nacb, in allererster Linie von Wicbtigkeit, wo es sicli um die Frage nacb dér geologischen Zusammeníassung oder Trennung dieser Scbiebten handelt. Da ferner in jener tabellaríscben Liste die baufigsteu orgaui- seben Beste in ganz gleicber Weise figuriren, wie jene, von delien in den untersucbten Schlemmprobeu nur vereinzelte Spuren gefunden wurden, so ist die besagte Liste nicbt einmal im Standé ein Bild tiber den 1 lauptcbaracter dér Mikrofanna dér von Herrn v. 11 an tken a’s faunistiseb iibereinstimmend erklarten fraglichen Scbiebten zu gébén was sie docb nur bezweeken will oder iiberhaupt nur bezwecaen könnte. Es sind dicse Umstande alléin scbon hinreicbend, um die völ- lige Unstiehbaltigkéit dér obigen Scblnssfolgerung des Herrn v. Hant- kén gegeniiber den von mir zűr Begriindung dér geologischen Tren¬ nung dér in Bedé stekenden Scbichtencovnplcxc angeführten Argu- menten, klar zu legem Wenn aber aucb die untersucbten Scblemm- riiekstande eine viel grössere Uebereinstimmung ergeben wiirden, als dies tbatsacblicb scbon nacb dem angegebenen tabellaríscben Ver- 359 zeichnisse dér Fali ist, was witrde daraus fiir die in Rede stehende Frage folgen V Offenbar nichts Anderes, als dass mán den Bryozoen- mergel und den Ofner Hergel naeb aus weieberen Mergelpartien (ter¬ seiben entnommenen Seblemmproben geologiscb íiiclit zu nnterscbeiden vermag. Es ist dies ein Resultat, das gar nicht zu überrasehen ver- mag. Denn einerseits stellen die fraglichen Scbichtencomplexe naeb ibren stratigraphischen, petrograpbischen und palaeontologiscben Ver- haltnissen zweifellos meerisebe Absatze unmittelbar aufeinanderfol- gender Zeitraume dar ; es erscbeint daber eine euge palaeontologische Verknüpíung zwiscben beiden dnrcb eine grössere Zabl gemeinsamer, zumal langlebiger Species, ganz naturgemass. Anderseits bestebt der organiscbe Inbalt dér aus dieseu Scbicbten entnommenen Schlemm- proben gerade hauptsachlich aus Tbierresten von sebr niedriger Orga- nisationsstufe, vorherrscbend aus einer grösseren Alizaid von Arten von winzigen Foraminiferen und Bryozoen, Tbierordnungen, die wegen dér allgemcinen Langlebigkeit ibrer Arten, wie vorbin scbon hervor- geboben, sieb zu feinereu geologiscben Horizontirungen anerkannter- massen nur wcnig oder gar nicht eigenen. Was aber die iibrigen, in jenen Schlemmriickstanden entbaltenen paar Beste betrifft, wie Crinoi- dienstielglieder, Asteriastalelcben, Echiuidenstacheln, wenige kleine Bra- chiopoden, Ostrakoden und Muscbeltrümmer, so sind dies Dinge, welcbe fiir die Frage naeb dér geologiscben Zusammenfassung oder Trennung dér in Rede stehenden Scbicbten vollkominen belanglos sind. Dodi betraebten wir uns die ervváhnte tabellariscbe Liste nocb etwas naber. Die in dieser naeb ibren organischen Beste verzeiebneten Mer- gel-Scblemmproben aus dér Umgebung von Öten gehören 11 , in gesonderten Colonnen angeíiihrten Puncten an. Hievoii kőimen die Seblemmproben von den Localitaten Auwinkel und Üröm nicbt in Betracht gezogen werden, weil sieb fiir diese weder aus den auge- fiihrten organischen Resten derselbeu nocb aus den mitgetbellteu Anga- ben iiber das Vorkommen eutsebeiden liisst, ob die betrettenden Mer- gelpartbien, aus denen die Seblemmproben entnommen wurden, dem Ofner Hergel, dem Biyozoenmcrgel, oder, wie bei der ersten Localitat nicht sogar der Nummulitenkalkstufe augebören ; Ubrigens sind sie auf das Resultat der Betrachtung aucb ganz ohne Einfluss. Von den iibrigen 9 Localitaten gehören 2, vöm Schüngraben und von Budakesz, unserer oberbartoniseben Bryozoenmergelstufe, und zwar die erstere gerade den höcbsten Lagen der Stufe, an. Die Schlemmproben der anderen 7 Puncte sind dem Ofner Hergel entnommen, und zwar 6 davon aus dessen unteren, dem typi seben Bryozoenmergel z. Tb. (Grii- 36 - ner G rabén, Schöngraben) sebr nabe gelegenen Régiónén, eine (Hohl- weg neben dem Balassy’schen Weingarteu, an dér Ostseite des kle- nen Schwabenberges) aus höherem Niveau des Oíner Mergelcomplexes, jedoch aus den friiher erwáhnten frémdartigeu, untergeordneten Ein- lagerungen dieses Complexes. Die eigentliche Hauptmasse des Oíner Mergels ist, wie inán sieht, ganz ausgeblieben, wiewohl dieselbe zum Scblemmen geeignetes Matériái in Füllé darbietet. Ebenso ist auch dér Bryozoenmergel , dér freilich nur an sehr wenigen Stellen zűr Schlemmprocedur geeiguetes Matériáié liefert, nur sehr stiefmütterlich behandelt, da von demselben nur von 2 Puncién Schlémmproben unter- sucht wurden. Diesbeziiglich weist auch die tabellarische Liste selbst in Rücksicht dér gewöhnlicbsten Foramiuiferen sehr wesentliche Liieken auf, da mehrere, fiir die Bryozoenschichten wichtige Nuinmu- tiden, die in diesen Schichten im Schöngraben sowobl, wie bei Buda- kesz und z. Th. in Menge vorkommeu und von mir auch daher schon angeíülirt wurden, in dem genannten Verzeichnisse fehlen, was sicli freilich nur auf die von Herrn v Hantken aus diesel- Gegend un tér suchteu Sclilemmproben beziehen kaim. Maii ersieht hieraus, dass das untersuchte Schlemmateriale auch schon nach Lage und Art des Vorkommens möglichst ungiiustig war, um faunistische Unterschiede zwischen den in Fragc stehenden beiden Schichtencomplexen überhaupt deutlicher hervortreten zu lassen Trotz- dem findet auch schon nach diesen Untersuchuugen ein Hauptunter- scliied in dér Foraminiíerenfauna des Bryozoen- und Oíner Mergels seine weitere Bestatignng, den ich an einer Stelle meiner erwáhnten Abhandlung (pag. 227.) — wie ich gerne zugeben will — in etwas iibertriebener und insoferne einer kleinen Modification bedíirftigen Fönn hervorgehoben habé. Ich meinc das Verschwinden und die völlige Bedeutungslosigkeit dér Orbitoiden und Xummuliten in dér Haupt- masse des ( )fner Mergels, wáhrend die Orbitoiden, die in dem gan- zen Bartonien dér Siidzone eine so hervorragende Rolle spielen, in unsercm oberen Bartonien, in den Bryozoen-Schichten, nocli in mehre- ren Arteu und reichlicher Menge vorkommeu, die Xummuliten in die¬ sen letzteren Schichten allerdings nur ínehr in kleinen Sehlussfoimen in untergeordneterer Menge auftreteu. Wir müssen diesbeziiglich vor Augen haltén, dass die Orbitoiden ind Xummuliten zu den höcbst organisirten Geschlechtern dér Ordnung dér Foramiuiferen gehören, daher auch túr Altersbestimmungen ungleich mehr Gewiciit besitzeo, als andere Gattungen diesel- Ordnung von uiedrigerer Entwicklungsstufe. Das von Herrn v. Hantken mitgetheilte tabellarische Verzeich- niss zeigt eine ziemliche Auzahl zwischen den Bryozoenschichten und elem Ofner Hergel uncl zum grösseren Theile davon auch mit dem Kleinzeller Tegel gemeinsamer Foraminiferenspecies. Halt mán sich elás in dér weiter vorne gegebenen palaeontologischen Charakteristik des Bryozoemnergels über das Auftreten dér Nummulitiden in dicsen Sebicbten Gesagte vor Augen und seben wir vorerst von den mehr- ervvahnten fremdartigen Einlagerungen des Ofner Mergels ab : so muss es aber bei Betracbtung jener tabellarischen Liste sofort auffallen, dass die Nummulitiden sebon in den dér unteren Region des Ofner Mergels entnommenen Scblemmproben t.heils ganz fehlen, tbeils nur in ganz vereinzeltcn Arten angefiibrt werden. Es pragt sicli sonacb aucb bierin das Yerscbwinden dér Nummulitiden in dem Ofner Mér¬ gei aus, ein Verkaltniss, das auch an Hand dér von Herrn v. Hant¬ ken und sonst diesbezüglick vorliegenden Daten, nocb nalier bewie- sen wird, wenn wir eben aus dem Ofner Hergel seine, jetzt gleicb zu besprecbenden, fremdartigen , untergeordneten Einlagerungen aus- nelnnen. Die Nummulitiden kommen iiber dem Bryozoenmergel — wie aucb aus den weiteren Erörteruugen des Herrn v. Hantken zu ersehen ist — in grösserer Menge nur in den eben genannten, fremd¬ artigen Einlagerungen des Ofner Mergels, und kiér mit Lithothamnien und Bryozoen gemengt vor. Herr v. Hant ken glaubt in diesen unter¬ geordneten Einlagerungen eine Hauptstütze für die Zusammenfassung dér tieferliegenden Bryozoen-Scbicbten mit dem Ofner Mergel zu einer geologiseb untrennbaren Schichtengruppe und die Zuweisung diesel* Scbicbtengruppe zu demselben geologiseben Niveau, dem Unteroligocán, zu tinden, dem dér Ofner Mergel exclusive den Bryozoenscbicbten und dér Kleinzeller Tegel seiner Fauna und stratigrapbiseben Lage nacb jedeufalls angebören. Diese fremdartigen Einlagerungen sind jeden- falls selír bemerkenswerth und verdienen eine etwas nahere Betrach- tung ; sie fiibren aber keineswegs zu dem obigen, von Herrn v. Hant¬ ken gezogenen Schlusse. Diese Einlagerungen unterscheiden sicb selír augcnfallig und be- stimmt von dér umgebenden Hauptmasse des Ofner Mergels. Diese letztere documentirt sicb durch ikre Foraminiferen (darunter reicbliche Globigerinen), so wie aucb dureb ikren iibrigeu organiseben Inkáit und ikre Gesteinbeschaffenheit in gleicber Weise nls Absatz einer rubigen Tiefsee ; sie zeigt die zartsclialigsten Conchylien, wie Pecten Bronui P. semiradiatus, P. unguiculus u. s. w. in ganzen Exemplaren mit dér feinsten Scbalenseulptur mit der 8cbale oder als Abdruck erbalten und scbliesst sicb in ihrer Fauna auf das Innigste an den köbei* folgendeu Kleinzeller 'l’egel an, der eine emmineute Tiefseeabla- gerung darstellt. Jene Einlagerungen (lagegen besitzen durcli ihre háufigsten und in die Augen fallendsten organisehen Einschlüsse den Charakter von seichten Kiistenbilduugen, indem sie Lithothamnien, Bryozoen, Orbitoiden, Nummuliten in Menge, hiú und wieder auch dickschalige Conchylienreste in mehr-weniger fragmentarem Zustande, fübren. Diese makroskopisehen organisehen Beste zeigen zugleich als herrschenden Chraktev mehr oder weniger starke Spuren von Abrei- bung und hantig einen mehr oder weniger fragmentaren Zustand, wie dies durcli Hin- und Herbewegung des Wassers dureh den Wellen- schlag oder auch theilweise dureh Transport von entfernteren Stellen hervorgerufen sein mag. Die in Rede stehenden fremdartigen Einla¬ gerungen erinnern in ihren makroskopisehen Resten niclit nur faciell, sondern auch sonst an die tieferliegenden Eocanschichten, indem ausser ihren hautigen Nummulitiden, auch die in ihuen hin und wieder aufge- fuudenen grösseren Conchylien- und Eeliinodermenreste Arten angehören, die in dem Bryozoenmergel oder in dem Nummulitenkalk ihr llaupt- ager besitzen Die in Rede stehenden fremdartigen Einlagerungen scheiuen im Ofner Mergel dér Ofner Gegend eine grössere Verbreitung zu besitzen, erlangeu aber hier dursehaus nur den Charakter sehr sporadischer und untergeordneter Einlagerungen des ganzen Ofner Mergeleomplexes. Spuren davon hatte ich hier an einer Stelle in dem Graben zwisehen Adler- und Kleinen Bloeksberg beobachtet und beschrieben. Es war dies eine, im unteren Theile des Ofner Mergels eingelagerte Bank von einigen Fussen Máchtigkeit, mit vielen Lithothamnienknollen , wie solche in unserem Nummulitenkalk sehr haufig auftreten, Bryozoenstammchen vöm Ansehen derei- in den Bryozoenschichten so massenhaft vorkom- menden, dann Nummulites Budensis, nebst vereinzelten Exempla- ren einiger anderer, dem Ofner Mergel sonst fremdartiger, aber tlieils in den Bryozoen-Schichten, tlieils in dem Nummulitenkalk dér Umge- gend haufig vorkommender Fossilien (Pecten Thorenti, E chili o- ampas subsimilis). Die Beobachtung stand damals ganz verein- zelt da, und bei dem augenscheinlich mechanisch sehr angegriffeneu Erhaltungszustande aller diesel- fremdartigen Fossilien lag mir die Erklarung am nachsten, allé diese Versteigerungen fiir hier aut secun- diirer Lagerstatte befindlich und tlieils aus den Bryozoenschichten, tlieils aus dem Nummulitenkalk eingewaschen zu erklaren. Die Erklarung mag vielleicht niclit die richtige sein; jedenfalls hat sie mich aber da- vor bewahrt, diese Faunula mit dér im Ofner Mergel zwcifellos origi- uiireu zu vermischeu und dér Gefabr entzogen, durcli Verbindung des Ofner Mergel* mit den tieferliegenden Spbichten •btheilungen grössere 363 Irrtkümer in dér geologischen Classilication unserer álteren Tertiárge- bilde zu begehen. Die eben erwahnte Bank bildet vielleiclit, wie Herr v. Hantken verni üthet, die Fortsetzung einer analógén, Litbotharnnien und Nuui- muliten fübrenden Kalkmergelbauk von ebenfalls etileken Fussen Macb- tigkeit, die Herr v. Hantken kierauf au einer entfern térén Stelle bei Ofeu-Neustift, in deni Gebiete des Scköngrabens an melireren Puncten aufgefunden und von bier kennen gelebrtbat. Diese Bank liisst sicb in dér besagten Gegend in grösserer Ausdebnung verfolgen ; sie gebört eben¬ falls dein unteren Tbeile des Ofner Mergels an. In dér Habé dér Mündung des „Grüner Graben“ genaunten Seitenzweiges des Sebőn - grabens, wober Herr v. Hant ken ein kurzes Schichtenprotíl mitge- tbeilt hat, ist die Lage diesel- Litbotbamnienbank gégén die Bryozoen- mergelstufe gut auígescblosseu ; die Litbothamnienbank liegt ganz nake, kaum 4 — 5 Meter iiber deni typiseken Bryozoenmergel, in dem tiefsten Tbeile des Ofner Mergels eingeschaltet. Für viel wicbtiger zűr Entscheidung dér Frage über die Zusam- menfassung des Ofner- und Bryozoenmergels als diese, nocli íörmlicb in dér Uebergangsregion beider Bildungen gelegene Litbotbamienbank, bitit Herr v. Hantkeu die von ihm an einer anderen Stelle, an dér Ostseite des klemen Sebwabenberges (im Hoklwege beim Balassy 'seben Weingarten) in höherem Niveau des Ofner Mergels entdeckten akuli- cben, jedocb nur sekr diinnen Zwischenlagen. Diese wurden denn aucb von Herrn v. Hantken in grossem Maassstabe mit grösster Vollstandigkeit auf dem Wege von Scblemmproben untersucbt und ansgebeutet, wovon die lángé Reibe von Foraminiferen- und Bryozoen- bestimmungen in dem besprocheueu tabellariscben Verzeicbnisse Zeug- niss legt. Diese Vorkommnisse Iliiden bier mehrere, an Litbotharnnien, Bryozoen, Orbitoiden, Hummuliten und anderen kleinen Foraminiferen sehr reicbe, nur wenige Zolié dieke Zwischenlagen in dem obereu Tbeile des Ofner Mergels ; in diesem Letzteren bemerkt mán aucb an diesel- Stelle keine Nummulitiden, wobl kann mán aber einige dér gewöhnlicbsten und bezeiebnendsten Muscbeln des Ofner Mergels und Kleiuzeller Tegels, wie P e c t e n Bronni, P e c t e n u n g u i c u 1 u s, an eiuzeluen Stellen in ziemlicber Hauftgkeit sammeln. Die fraglicken, fremdartigen Einlagerungen zeiebnen sicb bier namentlicb durch ein mi grossen Reichtkum au versebiedenen, von Herrn v. Hantken aufgeführten Orbitoideuarten aus, unter delien sicb aucb Orbitoides papyracea in grősseren Individuen be¬ lliidet, wie solche in unserer Gegend kauptsacklich nur in dér unter- bartoniseben Kalkstute in reicblicber Menge auftreten. Aucb scbeiuen .364 hier die gewölmlichsten Orbitoiden des Bryozoenmergels dér Gegend, Or bitói des P r i a b o u e n s i s und 0. v a r i e c o s t a t a, nicht vor- zukommen; wenigstens habé ich die, se Formen in dem Piickstande von Schlemmproben , die ich aus diesen Lagen entnommen hatte, nicht finden könneip und hat auch Herr v. Hantken die Bestinimung dér von ihm unter die, sem Namen von hier angeíiihrten Formen (Ofner Mergel pag. 224) spater (Foraminií. d. Clavul. Szabói Schichten, Mitth a. d. Jahrb. d. k. ung. geol. Anst. Bd. IV. 1875. pag. 83) zuriick- genommen, indem er die erstere Art aut 0. stellata d’Arch., die audere aut 0. tenuieostata Giiinb. bezog. Die haufigsten Num- muliten gehören dér gewöhnliehen N u m m. striata d’Orb. var. an, seltener ist N. Budensis, Die Forominiferenfauna dér in Rede stehenden Zwischenlagen zeigt nacli dér kiste des Herrn v. Hant ken eine Misehung dér Foraminiferen des Ofner Mergels und Kleinzeller Tegels mit den Nummulitiden, die auch in den bartonischen Schichten dér Gegend vorkommen. Auch einige Bruchstücke von P e e ten Thorenti wurden von Hrn. v Hantken in diesen Eiulagerungen hier gefunden. Wiewohl ich mieh hierin im Widerspruche zu einer Augabe des Herrn v. Hantken belinde, so kann ich aus eigenem Augenschein nur sagen, dass auch an diesel- Lokalitat, ebenso wie an den friiher besproehcnen, die makroskopischen organisehen Einschlüsse dér in Rede stehenden tremdartigen Einlagerungen sicli im Allgemeiuen durch einen sehr abgerollten und hautig fragmentaren Erhaltungszustand auszeichnen ; sie stehen hierin in einem sehr auffallendeu Gegensatze zu den Fossilien des umsehliessenden Ofner Mergels. Ich will damit nicht behaupten, dass diese organisehen Beste in den fremdartigen Einlagerungen sieh deshalb nicht aut primitiver Lagerstatte betinden, aus alteren Ablagerungen eingewaschen seien und nicht von gleicli- zeitig lebenden Orgauismeu herrühren ; es scheint mir vielmehr nur dar- aui hinzudeuten, dass diese Organismen nicht in situ gelebt habén, son- dern ihre Beste aus entfern térén Stellen erst hergeführt wurden. Dies scheint mir wenigstens fiir die zuletzt besprochenen, zwischen reinen Tiefseeabsatzen in mehrfacher Wiederholuug eingeschalteten , sehr dünnen fremdartigen Zwischenlageu wahrseheiulicli, da gerade jene makroskopischen organisehen Einschlüsse es sind, welelie sowohl diesen, wie auch den übrigen fremdartigen Einlagerungen des Ofner Mergels iiberhaupt den Charakter von Absatzen seichter Küstenzonen verleihen. Sind nun die alteren faunistischen Typen dér besprochenen fremd¬ artigen Einlagerungen des Ofner Mergels wirklich primitív, riihreu sie 365 von Organismen her, dió (las Meer, aus welchcm .sich dér Ofner Her¬ gel abgelagert hat, zűr Zeit dér Bildung dieses letzteren bewohnt babén, was auch icb jetzt wolil fúr wahrscheinlicher, aber keines- wegs noeb fúr ganz ausgemacht halté : so bilden sie doch durehaus keinen Bewis tűr die von Herrn v. H a ntke n abgeleiteten Schluss- folgerungen. Die betreffenden Einlagerungen witrden dann nur ein sehr interessantes und ganz analóg zu erklareudes Gégén, stiiek zu den bekannten Colonien Bárrá nd’s im böhmiscken Silur darstellen, wo in den mittleren silurischen Ablagerungen Colonien mit obersiluri- schen Fossilien anderer Gegenden (England, Skandinavien) eingelager liegen. Sebr richtig bemerkt diesbeziiglich eine ausgezeichnete Autoritat fúr Tertiarablagerungen, Prof. K. May er, an einer Stelle seiner Ab- handhmg itber die Palaeontologie von Einsiedeln : *) „Dass bei Pest dér Bryozoenmergel mehrmals wiederkehrt und so állmaidig in den Ofner Hergel übergeht, betrachtet Herr v. 11 a n t k e n mit Unrecht als einen Beweis fúr das ligurisclie Altér jenes im Allgemeinen : icb iinde viel- mehr in diesel- Thatsacke nur ein interessantes Analógon zum Hinauf- reichen dér bartonischcn Fauna in’s Ligurian von Ludes und Argen- teuil bei Paris, wie es Herr Fabre im Bulletin de la Societé géo- logique de Francé, 1868, uns gczeigt bat.“ Was auch die nahere Erklarung dér Thatsache sein mag, so viel steht fest, dass mán diese fremdartigen Einlagerungen in ihrem organischen Inhalte von dér umsehliessenden Masse des Ofner Mergels getrennt haltén muss, flass sie durch ibre alteren íaunistischen Typen, selbst wenn sie primitív sind, den palaeontologischen Okaracter des ganzen Ofner Mergelcomplexes, in dem sie nur sebr untergeordnete Einlagerungen bilden, gar nicbt wesentlich zu modificiren vermögen und durehaus keinen Beweis fúr die Meinuug des Herrn v. Hant¬ ken bilden, wonach dér Bryozoenmergel, mit seiner eclit obereocanen Fauna, dieselbe Bildung sei, wie dér darüber folgende Ofner Hergel, dessen Hauptmasse eine ganz geanderte, echt unteroligociine Fauna umschliesst. Sie können in dér vorliegenden Frage im besten Falle die auch sonst sich kundgebende enge palaeontologiscbe und stratigra- pbische Verkniipfung zwischen Bryozoenmergel und Ofner Hergel nur durch einen weiteren Beweis erharten und witrden nur bestatigen, dass zwischen dér Ablagerung des Bryozoenmergels und jener des darüber folgenden Ofner Mergels keine langere zeitliche Lücke dazwi- schen liegt. *) Beitr%e zűr geolog-. lvarte ti. Scliweiz 14. Lief. 1877. pag. 13. 368 Gauz dasselbe gilt auch fiir die übrigen, von Herrn v. H a n t- k e n vorgebrachten Argumente. Er glaubt namlich eiue weitere Stiitze für seine Ansicht iiber dic geologische Zusammenschmelzuiig des Bryozoen- und Ofner Mergels dalin zu Iinden, dass einige dér haufigsten, charakieristisckesten, echt eoeanen Mollusken und Ecbinodermen des ersteren, namlich Pecten T h o r en ti„ Sp o n d y lu s radula und Sckizaster Lorioli in ganz vereinzelten Exemplaren auch in dem Ofner Mergelcomplexe aufgefundenen worden sind Wer kein Anhanger dér langst sehon beseitigten Kataklysmen-Theorie ist, zu denen auch Herr v. Hant- k e n nicht gehört, wird in dem Hineinreichen von Thierspecies aus einer Formation in die náchst folgende, durchaus keinen Beweis fiir die Verschmelzung dieser Formationen zu einer iinden komién, zumal wenu — wie in uuserem gegebenen Falle — das quantitative Verhaltniss des individuellen Auftretens dieser Thierspecies in beiden ein ganz geandertes erscheint. Es handelt sich hier nur einige Consequenz zu befolgen, und ich möchte in dieser Hinsicht Herrn v. lián tken nur auf das Verhaltniss dér Nummulites Tchihatchefii-Schichten zu den Kumm. Spira-Schichten im Bakony erinnern, die er schon lángé und sehr mit Reclit, von einander geologisch getrennt hat, und zwischen denen er in neuester Zeit, aber mit Unrecht, die Grenze zwischen Oligocan und Eocan ziehen will. Uebrigens ist auch, was ich aber fiir die obschwebende Frage für belanglos eraehte, die í (lentitat dér Species bezüglich dér letzten beiden unter den oberwahuten, auch in dem Ofner Hergel aufgefundenen Formen keiueswegs iiber Zweifeln erhaben. Was zunaehst P. T h o r e n t i, dieses fiir das siidliche Bartonien leitende und in unserem Bryozoemnergel, wie wiederholt erwahnt, sehr hüufige Fossil betrifft, so ist derselbe in dem Complexe des Ofner Mergels, wie schon bemerkt, bisher nur in jenen vorbesprochenen fremdartigen Einlagerungen, und war auch darin nur in sparlichen Bruchstücken und einigen mehr-weuiger deíecten Exemplaren aufgefun- dcn worden; im Kleinzeller Tegel fehlt er schon ganzlich. Sein Auf- treten im Ofner Mergelcomplexe ist dalier yollstandig belanglos. Beziiglich des Spondylus r adui a, von dem Herr v. Hant¬ ken erwahnt, dass er im Ofner Hergel, am Ofner Festungsberge (Gf. Lonyai’sckes Zinshaus) auch auftrete, muss ich zunaehst constatireu, dass dieses letztere Auftreten sich bis jetzt blos auf ein einziges gefunde- nes Exemplar beschriinkt. Ob dieses derselben Art angehöre/wie dér in unseren Bryozoen- Scliichten hantig, wiewohl seltener, als dér vor- genaunte Pecten vorkommende Spondylus, den ich als Spondylus r adu la bestimmt habé, dies scheint mir ziemlieh zweifelhaft. Das Exemplar aus dem Ofner Mergel unterscheidet síeli durch auffall'end sebiefe Form von dem Spondylus radula dér Bryozoen-Scbicbten ; es gestattet übrigens auch wegen dér nur zu einem geringen Bruehtheile und mit undeutlicher Sculptur erhaltenen Scbale, keine ganz siehere Bestimmung. Das vereinzelte Aufreten des Spondylus radula dér Bryozoen-Scbichten an jener Fundstelle am Lónyay’schen Hause wiirde übrigens um so weniger Beíremdendes an sicb habén, als die dórt auftretenden Mergelschi eliten sicher dem unteren Tlieile des Ofner Mergeleomplexes angehören. Vöm Schizaster Lorioli bemerkt Herr v. Hantken, dass derselbe, nach Angabe Pávay’s, aucli in dem Ofner Mergel und im Kleinzeller Tegel vorkomme (Pávay spriclit diesbezüglich in seiner spater ersebienenen Monograpbie dér Seeigel des Ofner Mergels nur von unseren Bryozoen-Schicbten und dem Kleinzeller Tegel). Die Pávay’schen diesbezüglicben Originale aus den iiber dem Bryozoen- mergel liegenden Scbiebten, beschranken sicb auf einige wenige frag- mentare Abdrüeke aus dem Kleinzeller Tegel, und es ist seither unter dem reichlicben Matériáié an Fossilien, die unsere geologisebe Anstalt von dicsen Schichten besitzt, nichts besseres hinzugekommen. Die we- nigen vorbandenen Sfücke lassen keine siehere Identifieirung mit dem in unseren Bryozoen-Scbichten baufigen Schizaster Lorioli zu. Dass dér palaeoutologisc.be Unterschied zwischen dem Bryozoen- und Ofner Mergel nieht nur auf dem Complexe von Tbierresten berubt, die in dem ersteren nocb beimisch sind, in dem letzteren aber feblen oder verscbwinden, sondern umgekebrt zu einem sehr wesentlicben Antbeile aucli auf dér Beibe von Fossilien, die in dem Ofner Mergel sicb entwickelu, dagegeu in dem Bryozoenmergel und in den nocb tieferen Scbiebten mangeln oder nur eine sebr untergeordnete Erschei- nuug bilden: dies hat Herr v. Hant. ken in seiner Gegenschrift gar nicbt berüchsichtígt, ebensowenig wie den Umstand, dass die fúr die geologisebe Classification wicbtigsten Tbierreste des Bryozoenmergels just auch in anderen Gegenden in alteren Scbiebten beimisch sind, wie jene, in denen die geologiscli wicbtigsten Tbierreste des Ofner Mergels anderorts bekannt sind, und ebenso, dass sicb dér Bryozoen¬ mergel in dieser Fauna auf das l'nnigste an die unter ibm liegenden, dér Ofner Mergel dagegen ebenso eng an die iiber diesem folgenden Scbiebten anschliesst. Dieser palaeontologiscbe Unterschied und die Nothwendigkeit dér geologiseben Sclieidung des Bryozoen- und Ofner Mergels wird nun gar nicbt beeintracbtigt, weun diesbezüglich Herr v. Hant ken 368 in seiner neuesten, eingangsenváhnten Abbandlung eine benacbbarte, petrefactenreicbe Localitat, deu mit unserem Ofner Bryozoenmergel zweifellos gleicbaltriger Mergel von Mogyorós berbeiziebt und anfiibrt, dass in diesem aueb eine oder die andere dér bezeiehaendsten und gewöbnlicbsten Molluskenarten des Ofner Mergels und Kleinzeller Tegels vorkommt, wie Pecten Bronni May. und Pboladomya su balpina Gömb. *). Um den Wertb dieser Vorkommnisse fiir die obsehwebende Frage zu beurtbeilen, ist es notbwendig zu beriick- sicbtigen : 1., dass diese beiden Formen au dér besagten Stelle bei Mogyorós bisker thatsácblieb nur in einigen vereinzelten Exemplaren aufgefunden wurden, und 2., dass dieselben bier — wie aueb aus dér von Plerrn v. Hant ken in einer friiheren Arbeit**) mitgetheilten Petreíaetenliste und aus dem in den Sammlungen unserer iu:g. geol. Anstalt erliegenden Matériáié zu erseben ist — in einer Gesellscbaít von sebr reieblieben und ebarakteristiscben südbartoniscben Fossilien auftreten, durch welebe die Liste dér fiir das Xiveau des Ofner Bryo- zoenmergels gegeníiber dem Ofner Mergel und Kleinzeller Tegel be- zeichnenden Molluskenreste um eine weit grössere Zalil von Arten ver- mebrt wird, abs nacb den bisherigen Erfunden in dér Ofner Gegend, wo die in Rede stebénden Bryozoenschicbten, wenn mán von den Foraminiferen und Bryozoen absiebt, was ikre hauíigeren Yersteinerun- gen betrilft, überhaupt nur in einer sebr artenarmen Fannula ent- wickelt siiul. Ebensowenig Beweiskraft fitr die geologische Yerscbmelzung des Bryozoen- und Ofner Mergels bat aueb das weitere Argument, welebes Herr v. Hantken in seiner genannten, jüngsten Abhandlung dafür vorbringt, indem er anfiibrt, dass nacb dér obenerwalmten Arbeit Pávay’s ausser den sebon genannten Sehizaster Lóri öli und Stacbeln von C i d a r i s s u b u 1 a r i s und C i d. pseudoserrat a, nocb folgende Ecbiuidenarten in dem Bryozoenmergel, wie in dem Obier Mergel oder Kleinzeller Tegel gemeiusam vorkommen : Peri a s- t er S z é c b é n v i Páv. T o x o b r i s s u s Id a y n a 1 d i Páv , B r y s- s o p s i s (!) e a k i a) r o t u n d a t a Páv. sp.„ B r i s s. (D e a k i a) o v a t a *) Iierr v. Hant ken nenut als solebe Vorkommnisse ausserdem nocb Te- rebratulina tunuistriata Lej’m. und Nautilus lingulatus v. Buck; es siiul diese beiden Arten fiir die vorliegende Frage gauz belanglos. da dieselben aueb anderorts sowobl im Eoeiin. wie aueb im Uuteroligociin verbreitet be- kannt sind. **) Hraner Braunkolilengeb. Jabrbueb d. königl. inig. geologiselien Anstalt. Bil. 1. pag. 106. t 36y Páv. sp , Makropneustes Hant keni Páv. (Mogyorós)*). Wenn es Herrn v. Hant ken bei semer Beweisfiihrung, wie es nach alle- dem sebei ni, lediglich um gemeinsame Speciesnamen zn thun ist, so kann ich ihm ans derselben Arbeit Páva y’s ebensoviele Echiniden- arten aníühven, die aus den Bryozoeninergeln bekannt sind, nieht aber aus den höherfolgendenUnteroligocanschichten, und umgekehrt.**) Uebrigens muss icb hervorhehen, dass aueh bei diesen oben zuletzt genannten 5 Eckinidenarten dér grössere Theil dér Exemplare, aut' welcben die A gabe über dérén gemeinsames Auftreten im Bryo- zoenmergel und in dem Ofner Mergel oder Kleiuzeller Tegel berulit, vermöge dér sebr mangelhaftén Erhaltung keine sicbere Identifizirung zulásst. Dér verstorbene Pávay bat in seiner erwabnten Arbeit grosse Miibe und Sorgfalt an ein leider zmu Tbeiíe sebr sebiecbt erbaltenes und zu sicberen Bestimmungen kamu braücbbares Matériáié ver- wendet. .Allé diese von Herrn v. Hantken gemacbten Eiuwendungen lantén daber, selbst wenn wir von dér Uusicberbeit dér Speciesiden- titat einiger dér als gemeinsam aufgefiibrter Fossilieu absehen, aut dasselbe binaus : sie bekraítigen nur durcb weitere Betege, dass zwi- scben dem Bryozoeumergel, dér eine eebt obereocane Fauna umschliesst, und dem darüber folgenden Ofner Mergel, dessen Hauptmasse eine wesentlich geanderte j [ingere, unteroligocáne Fauna entbált, keine seharfe Grenze, sondern eine euge palaeontologiscbe und stratigra- pbiscbe Yerkniipfung bestebt. Sie bestátigen daber nur, dass bei de Bildungen nieht durcb eine wesentlicbe zeitliche Liicke getrennt seen, sondern Absátze unmittelbaraufeinander folgender Zeitraume darstellen, wo- bei die auseren Lebens- und Bildungsbedingungen nieht pl ötzlich, sondern in allmaligem llebergange sich anderten, was aucb icb seinerzeit her- vorgeboben babé. Sie beweisen aber durehaus nieht, dass diese beiden Ablagerungen „eine und dieselbe Bildung darstellen und demgemáss einer und derselben geologisebeu Periode angehören“, wie dies Herr *) Herr v. Hant ken citirt aussérdem aüch Echinocyamus Dacicus. Páv. als gemeinschaftlich, den aber Pávay nieht aus tmseren Bryózoenmergeln, wobl aber aus den gieichartigen Bryozoen-Schicliten dér Klausenburger Gegend anführt. **) Zu den ersterea Arten gehören : Coelopleurus Delbosi Des , Cly- peaster Corvin i Páv., Echi no lámpás subellipticus Páv.; zu den letz- teren: Cidaris hungaricus Páv. (Stacheln), Cid. posthuraus Páv. (St.acbeln), Brissopsis -(De aki a) ' cordata Páv. sp., • Conöclipus ©ligocánus Páv. von den letzteren Arten führt Pávay Cidaris postliumus nur aus dem Ofner Mergel, Conoclypus o ligocánus nur aus dem Kleiuzeller Tegel, die übrigen beiden aber aus dem Ofner Mergel und Kleiuzeller Tegel gemeinsam auf. 370 v. Hantken vermeint ; denn die zw Lseken ihnen bestekende palaeon- tologiscke Verwandtschaít ist nach unseren gégén warl igen Kenntnissen keine andere, als jene, welclie zwischen derű Obereocan und Unteroli- gocán überhaupt herscht. lek glaube somit die Recktfertigung fiir meinen eingangs ge- niaekteu Ausspruck gegeben zu ka ben, wonack die von Herrn v. Hant- le e n gégén die Begriindung meiuer Ansickt iiber die geologiscke Trennung des Bryozoen- und Ofner Mergels vorgebrackten Argumcnte diese Ansickt gar nickt zu erscklittern vermögen, indem sie gar nickt zu den von Herrn v. Hantken aus ihnen abgeleiteten Scklussfol- gerungen f illíren. Wie notkwendig es aber isi, diese fraglichen beiden Bildungen geologisek zu trennen, dies zeigen sekr klar die weiteren Combina- tionen, die Herr v. Hantken diesbeziiglick anstellt. AVenn Herr v. II a n t k e n in dieser Hinsickt im weiteren \Ter- laufe seiner Abkandlung „Dér Ofner Hergel" zunachst sagt, dass sein Ofner Hergel und dér Kleinzeller Tegel in Rücksickt ikrer Bildungs- umstande ungefakr so sick zu einander verkalten, wie dér Leitkakalk zu dem Badener Tegel, so ist dies in dieser Fassung unricktig. Denn eben nur sein Tkeil eines Ofner Mergels, namlick uusere, an dér Basis dieses Complexes liegenden Bryózoensekickten (sekarfe Gfrenzen gibt es natürlick keine) und die besprockeneu untergeordiictcn, íremdarfigen Einlagerungen des eigentlicken Ofner Mergels bes tzen den Ckarakter einer melir-weniger seiekten Meeresbildung, wie dér Leitkakalk. Die Hauptmasse des eigentlicken Ofner Mergels selbst dagegen, im Grossen betracktet, ist in unserer Ofner Gegend nack ikrer Fauna und petro- grapkiseken Besckaffenheit eine eben so ausgesprockene Tiefseebilduug, wie dér Kleinzeller Tegel. Noék weit wicktiger tritt die Nothweudigkeit dér geologiseken Trennung des Bryozoen- nnd Ofner Mergels in den weiter folgenden Betrachtungen kervor, in welcben Herr v. H antkeu eine specielle Parallelisirung mit dér Gliederung dér Priabona-Sckickten im Vicenti- niseken vornimmt und sick bezüglick des geologiseken Alters dér Zeit- aequivalente dieser Ablagerungen in unserer Gegend aussprickt. AAras zunackst die dórt vorgenommene Parallelisirung mit den Sckichten von Priabona betrifft, so liabe ick meine Eiuwendug dage¬ gen sekon ausgesproeken, braucke daker liier nielit mehr darauf zu- rückzukommen. Es sei mir nur erlaubt noekmals zu betonén, dass wenn Herr v. H antken dórt das oberste Glied dér Priabona-Gruppe, den dortigen Bryozoeumergel, mit seiuem Ofner Hergel fiir gleiek- 371 altrig erklart, diese Gleichaltrigkeit eben nur f'íír den unteren Theil seines Oíner Mergels, namlieh nur für unseren Bryozoenmergel von Ofen und dessen sicherem Aequivalente in dér Grauer Gegend, bei Mogyorós, gelten kann. Die Hauptmasse des dariiber íolgenden eigentlichen Oíner Mergels dagegen gehört scbou, wie erwahnt, ihrer Fauna und ihren stratigrapbisehen Verhaltnissen nacb dera naehstfolgenden geolo- gischen Niveau, dem Unteroligocan oder Ligurien an, wobin dér Klein- zeller Tegel, die Scbicbten am Haering ctc. etc.. nicbt aber die Pria- bona-Gruppe und dérén Reprasentanten in unserer und anderen Ge- genden gehören. Wenn Herr v. Hantken dann weiter hier und in seinen spá- teren Arbeiten die wirklichen Vertreter dér Priabona-Gruppe in unserer Oíner Gegend, namlieh unseren Bryozoenmergel und die aucli von ibm vordem in das Kocán gestellte orbitoidenreiche Nummulitenkalk- stufe, und demgemass aueb das Niveau von Priabona überhaupt, in das Unteroligocan zieht und für jiinger als die Bártonstufe halt: so niuss ich ihm daíür die Verantwortung iiberlassen. Stichhaltige Beweise hiefiir hat Herr v. Hantken keine bcigebraeht. Seine diesbeziigliche Formationsbestimmuug ist lcdiglich eine consequente Fortsetzung des- selben Verfahrens, welehes er bei Yerschmelzung des Bryozoen- und Oíner Mergels eingeschlagen hat. Herr v. Hantken bernit sich hierbei lcdiglich auí die Verwandtschaft dér Fauna, die zvvisehen dem Kleinzeller Tegel, dem Ofner Mérgei, unseren Bryozoen schichten und dér orbitoidenreichen Nummulitenkalkstufe herrscht, wöraus er auí dieZusam mengehörigkeit aller dieser Schichten zu einer und derselben Formation schliesst. Prüft mán aber diese Verwandtschaft naher, so sieht mán, dass dieselbe, was gemeinsame bestimmte Species betrifft, nur in einer Anzahl durschlauíender und in diesen Schichten allgemeiner verbreiteter winziger Forminiferenarten, darunter aucli C 1 a v u 1 i n a Szabói, besteht, sonst aber die Verwandtschaft dér Glieder einer Kette dar- stellt und zwischen den ersteren beiden und letzteren beiden Ablage- rungen keine and ere, als die zwischen Unteroligocan und Obereocan überhaupt herrschende ist Indem Herr v. Hant ken den eigentlichen Ofner Mergel, dér sich faunistisch innigst an den dariiber íolgenden Kleinzeller Tegel anschliesst, mit dem darunter liegenden Bryozoenmergel verschmilzt, dér seiuerseit nicbt nur durch seine Foraminiferen, welche Herr v. II a n t- ken in erster Liuien beriicksichtigt, sondern auch sonst palaeontolo- gisch wieder mit dér tiefer íolgenden Nummulitenkalkstufe sehr eng ver- kniipf't ist : kann er begreifücher Weise keinen Grund tinden, um zwischen dieser ganzen lángén Serie von Schichten eine Formationsgrenze hin- 372 durch zu légén. Da er síeli aut das sicher unterolgocáne Altér des Kleinzeller Tegels stiitzt, so reilit er dalier diese ganze, durch Ueber- gauge verkimpíte Sehiohtenserie und somit auch das Niveau von Priabpua iiberhaupt, in das Unteroligocan ein Die Einwendungen, die liiegegeu die Erfahrungen iiber die Fauna und stratigraphisehe Lage des Niveau's von Priabona an auswartigen Gebieten geltend ma¬ ciién, hat Herr v. Hant ken hierbei freilich gar nicht berücksichtigt, eben so wenig wie die Schwierigkeiten, welche dagegen die im Liegenden folgenden Eocanablagerungen schon in unserem uugarisehen Mittelge- birge erheben. Weun wir lediglich die Ofner Gegend in das Auge fassen, so treten uns allerdings diese Schwi erigkeiten nicht entgegen, weil die besagten Liegendschichten hier nur ausserordentlieh beschrankt und in ungiinstiger Weise eutblösst sind ; wolil aber machen sie síeli in dem benachbarten Graner und Bakonyer Gebiete sekr empfindlic-h geltend, wo jene Schichten viel vollstandiger und im Zusammenhange mit dér Fortsetzung dér Ofner Nummulitenkalkstufe aufgeschlossen sind. Die unmittelbare Folge dér obigen Auffassung ist es, dass Herr v. Hantken min das Oberocan in dein zunachst unter dér orbitoi- denreichen Numniulitenkalkstufe folge den Tokodor Sandstein des Graner Gebietes und im Bakony in den oberen Schichten desdortigen Haupt- numnmlitenkalkes suclit, ein durchaus hypothetischer Vorgaug, dessen Schwierigkeiten ich vorliin angedeutet habé. Es ist augenscheinlich, dass Hr. v. Hantke n, bei seinen uner- müdlich und sulist so erfolgreich fortgesetzten Detailstudien iiber unsere mittelungarischen alteren Tertiarbildungen im Allgemeinen und dérén Foraminiferen im Besonderen, allgemeinere Schlussfolgerungen iiber die geologische Classification dicsér Ablagerungen in neuerer Zeit eiuer- seits allzusehr nur auf die örtliehen Verhaltnisse eiuzelner kleinerer Gebiete bánt und hierbei síeli anderseits allzusehr auf die in den marínén Schichten derselben enthaltenen Foraminiferen stiitzt. Hr. v. H a n t k e n tragt bei den genaunten Schlussfolgerungen dér allge¬ meinen Erfahrung nicht gebiihrend lieehnung, dass síeli die Foramini¬ feren im Allgemeinen durch dic Langlebigkeit ihrer Arten auszeichnen, daher sie für feinere, allgemeinere, geologische Horizontirungen nicht, oder nur mit sebr grosser Vorsicht verwendet werden kőimen ; diese Vorsicht erscheint um so mchr geboten, als die Foraminiferen anderseits, in Hírem Auftreten au das Vorhandeusein gewisser Lebens- bedingungen enge gebunden, gégén facielle Eintliisse sebr empfindlieh sind. Es ist daher klar, dass, wenn mán in erster Linie von den loca- len Verhaltuisscn cines verhivltnissniassig kicinen Gebietes ausgeht und 373 hierbei imter den organischen Einschliissen das Hauptgewicht auf die Foraminiferen legf, maii sich leicht dér Gefahr aussetzt, geologisclie Altersversehiedenheiten zwischen aufeinander folgenden Schichten, die sicli schon in den eingeschlossenen Faunén dér böher organisirten Thiergruppen, wie z. B. in den Mnllusken- und Echinodermenresten, aussprechen, zu iiber, seben, biugegen facielle Differenzen mit geologi- schen Altersversehiedenheiten in Zusammenbang zu bringen. Na eh allém dem Gesagten kann icb es auch miiig dem fachkuu- digen Leser iiberlassen, zu entsclieiden, welche Berechtigrng dér Vor- wurf hat, den Herr v. Hant ken in seiner jiiugsten, eitirten Ab- bandlung gégén die geologisclie Karte erhebt, welche zweien unlángst erschienenen Werken : ,.Der artesische Brunnen im Stadtwaldcben“ von W. Zsigmondy und „Budapest környéke földtani tekintetben “ (Die Umgebuug von Budapest in geologischer Hinsicht) von Prof. Dr. J. Szabó, beigegeben ist. Herr v Hantken sagt dórt namlich, dass diese Karte „sebr fehlerhaft und unrichtig" sei, weil auf dersel- ben dér Bryozoen- und Ofner Hergel getrennt ist und ersterer mit dem Nummulitenkalk zusammengefasst als eocan, letzterer mit dem Kleinzeller Tegel zusammengefasst als oligocan in gesonderten Farben ausgeschieden erscheint. Da icb dér Urheber dieser geologiseben Trennung bin und besagte Karte in ihrem geologiseben Tbeile eine Reduction dér seinerzeit von unserer ung. geolog. Anstalt und in den betreffenden Gebieten speciell von mir aufgenommenen geologiseben Specialkarte dér Umgebuug von Budapest ist, so trifft dér obige Vor- wurf in ersterer Linie micb. Icb iibernebme raliig die Verantwortung für die angegriffene geologisclie Ausscbeidung und babé jenem Yor- wurf in dér betreffenden Sitzung, in welcber Herr v. H a n t k e n seine Abbandlung vortrug, schon mtindlicb zuriickgewiesen. Zum Schlusse seien mir nocb einige Worte gestattet bezüglicb dér in den Ofner oberbartonischen Bryozoenscbichten am baufigsten auftretenden zwei Orbitoidenarten, die icb als Orbitoides Pria- bonensis Giimb. und 0. variecostata Gtimb. bestimmt und uuter diesen Namen in meiner envabnten Abbandlung tiber das Ofen- Kovácsier Gebirge angef illírt hatte. Herr v. Hantken fiikrt diese beiden Arten in seiner melirere Jalire spater erschienenen Monographie dér Foraminiferen seiner Clavulina Szabói-Scbichten gar nicbt mebr uuter den Foraminiferen dieser Scbicbten an, indem er die fritber von ibm (Dér Ofner Hergel pag. 224) aus dér Ofner Gegend zu den genannten Arten (zűr letzteren mit ?) gestellten Formen in seiner oben erwabnten Monographie die erstere auí Orb. stel lat a d’Arch., die 26 Földtani Közi. XI. évf. 374 letztere auí 0 r b. tenni cos tata Giirab. bezieht, wie ich schon yorhin bemerkte. Ich will nicht in Zweifel ziehen, dass diese Berich- tigung bezüglich dér von Herrn v. Hant ken íriiber als O. Pria- bonensis und 0. variecostata angefiihrten Exemplare giltig sein mag, auí welche Angabe er sicli übrigens in seiner Monograpbie auch nur bezieht. Dass aber nichtsdestoweniger die von mir als solche be- stimmten und in unserem Ofner Bryozoenmergel in grösster Menge auftretenden Orbitoiden diesen Arién angehören und von Orb. stellata und 0. tenuicostata grundverschieden seien, halté ich eutschieden auf- recht; mán kann sich davon in dér Natúr sowie an den in den Samm- lungen unserer Anstalt massenhaft vorliegenden Exemplaren iiber- zeugen. Ich íühre dies nur an, um jene tűr unsere Ofner oberbarto- uischen Schichteu nicht unwichtigen Formeu aus dér auí diese Schich- ten Bczug nehmenden Literatur nicht wieder verschwinden zu lassen. Die mediterráné Fauna von Golubatz in Serbien. Von Julins Halaváís. (Vorgetragen in dér Sitzung dér ring. geol. Gesellscliaft am 1. Dec. 1830.) lm vergangenen Sommer mit dér Aufnahme des Lokva-Gebirges an dér unteren Donau beschaftigt, uuternahm ich am 20. Juni einen Ausflug nach Serbien hiníiber, um in den, in dér Nahe des Ortes Golubatz zu Tagé tretenden Mediterran-Schichten Fo.ssilien zu sammeln. Dér Fuudort liegt westlich von Golubatz, dér Moldova-Insel gegeniiber, am Abhange des Zuti Breg unmittelbar an dér Strasse, die langs dem Donauufer hinzieht. Daselbst ist in einer nicht bedeu- tenden Erstreckuug ein nach W. abfallender Schichtencomplex mit mehrfachen Wechsel von Sand und saudigem Lehm, worunter sich auch zwei Ostreenbanke beíinden, aufgeschlossen, wahrend im Han- genden dér diluviale Sand die ursprüngliche horizontale Lage be- wahrt hat. Einzelne Schichteu dieses Complexes sirnl besonders reich an Cerithien, wahrend in andern nur hie und da eine Yerste nerung und auch diese nur in schlechten, zűr Bestimmung untauglichen Erhal- tnngszustand zu iinden ist. Am interessau testen sind jedoch die sandi- geu Lehmschichten, da sie es sind, in denen die fiir das Mediterrán bezeichnendsten mariuen Yersteinerungen enthalten sind ; doch konnte ich damals, wegen dér Durchnassung des Bodens und dér dadurch hervorgerufenen Zerbrechlichkeit dér Yersteinerungen nur wenig davon sammeln. Demselben Fundorte entstammende Yersteinerungen íand ich in 375 elér Saru miniig (les k. míg. geologiseken institutes, ein Greschcnk (les Herni Wilkeliu v. Zsigmondy, welehes er im Jahre 1870 gesammelt liatte ; ebeuderselbe liat ancli im vorigen Friihjabre wieder dórt ge- saimnelt und war so freuudlich, mir aucli dies neue Matériái zűr Bear- beituug zu iiberlassen. So gelang es mir aus den Resultateu diesel-, sowie meiner eigeneu Sammlungen die Fauna dieses Fundpunktes, wie folgt, zusannnenzustellen. Ostraeoden : *) Baiulia graeilis Üss. Cytheridea seminulum Bss. Cytliere punctata Miinst. „ Edwardsi Köm. Gr a s t e r o p o den: Dendroconus Yaeeki R. Horn. „ subraristriatns da Costa. Lithoconus cír. Mercati Broec. Rhizoconus ponderosus Brocc. Ckelyconus fuseoeiúgulatus Broun. Conus sp. Ancillaria glandiformis Lám. Yoluta rarispina Lám. Terebra iiiseata Brocc. Buccinum costulatum Brocc. „ Dujardini Desh. Murex sublavatus Bast. Pyrula cornuta Ag\ Cancellaria gradata M. Horn. „ Westiana Grat. Pleurotoma grauulo-cincta Miinst. „ Jouauetti des Moul. „ pustulata Brocc. Cerithium doliolum Brocc. „ pictum Bast. „ nodoso-plicatum M Horn. „ lignitarum Eickw. „ Duboisi M. Horn. „ crenatum Broec. Turritella cfr. Árcbimedis Brong. „ tnrris Bast. *) Die Bestiimnung dér Ostracoclen und Foraminiteren zu übernehmen liatte Herr A. Franzenau die Freundschaft. 26* Katica millepunctata Lám Nerita picta Fér. Bivalyén: Corbula carinata Duj. Venus islaudicoides Lám. Lucina incrassaía Dub. „ multilamellata Desb. columbella Lám. ornata A g. „ dentata Bast. Pectunculus obtusatus Partsch. Arca diluvii Lám. Ostrea gingensis Scblotb. „ sp. F o raminiíeren: Triloculiua sp. Globigerina triloba Beüss. Truncatuliná Sckreibersii d’Orb. Botalina Beccarii Lám. Discorbina planorbis d’Orb. Polystomella cr spa Lám. „ flexuosa d’Orb A Is icb die aus 28 Gasteropoden- und 11 Bivalyén-, zusain- men aus 39 Arteu bestebende Molluskenfauua des kiér besckriebeuen Sehicktencomplexes mit dér gleicheu Fauna dér mediterránén Sckick- ten des Wiener Beckens verglich, gelangte icb zu dem Scbluss, dass die kiér bekaudelte Fauna mit jener dér Sckichten von Geinfakren die grüsste Venvandtschaft késit /.t, da 13 Gasteropoden und 5 Bival- ven-Arten, alsó zusammeu 18 Arteu beiden gemeiusam sind, wakreud 24 Arten dér Molluskenfauna dér jitngereu Mediterran-Sckickten unter 39 Arten des Golubatzer Sckicktencomplexes vertreten sind. Hieraus ist denn sofőrt unzweifelkaít klar, dass wir es kiér mit einer Ablage- rung dér j ii n geren Mediterranstufe des N e o g e n zu tkun babén. Wie sckon erwakut, konnte icli nur einen Tag aut dem jenseiti- gen Ufer zubr.ngen, und so, bei uugiinstiger Witterung, nur den Auf- sckluss am Ufer dér Donau besueken, obne die íernere Fortsetzung dér Sckickteu verfolgeu zu kőimen Auf dér ungariscken Uferseite teklt dieselbe ganzlick und ninimt au dem geologisckeu Baue dér Gegend von Lokva keinen Antkeil, liier ist nur die Diluvialbild ing iles Hangenden vertreten Die eruptiven Gesteine elér siidwestlichen Ausláufer des Cserhat-Gebietes. (NNO. von Budapest.) Von Franz Schafarzik. (Vorgetragen in dér Fachsitzung dér ung. geol. Ges. am 5. Mai 1880.) Literatnr : Pr. G u i d o S t a c li e : Pie geologischen Yerlialtnisse dér Um- gebung. von Waitzen in Ungarn. Jalirbncli dér k. k. geologischen Reichsanstalt 1860. Bnd. XVI 3. Heít pag. 277. Pr. E r w i n F r e i li e r r von Som hl a r u g a. Analysen von Gesteinen aus dér Basaltfamilie östliclx von Waitzen. Ebendaselbst. Pr. Guido Stacli e’s geologische Karte von dér Umgebung von Waitzen. lm uördlichen Theile des Pester Comitates beginnt am liukssei- tigen Donauufer eiii Zug eruptiver Gesteine, welcber in nordöst- lieker Ricktung die Grenze des Neograder Comitates íiberschveitet und siclt in breiter Zone ununterbrockeu mit einem Hauptstreicken nacli Nordost Mif die Entfernung von 60 Kilométer bis zum Thale des Tarjáu-Baches erstreckt. Von bier aus nocb wciter in dér Richtung nacb Nordost vorgekend, gelangen wir tiber ein breiteres aus ter- tiiirem Sandsteiu gebildetes Gebiet zu dem Tracliyt-Stocke des Ka- raucs und dem austossenden grossartigen Basaltgebiete von Salgó- Tarján-Losonez- und Yárgede, im Neograder, zum Theil aber sclion im Gömörer Comitate. Das ganze Berg- und Hügelland, welebes siclt zvviseben Waitzen und dem Tarjaner Tbale ausbreitet, wird als „Cserhát" *) bezeiebnet. Un ser aus eruptiven Gesteinen bestekende Zug bibiét gleichsam die Acbse dieses Gebirges. Von Waitzen, riehtiger vont „Csörög-"Meierboíe bis ungefábr N. -Teremte im Tarjáuer Tbale linden wir die eruptiven Gesteine stets in dér Mittelliníe des in breiter Zone nacb Nordost streichenden „Cserhát" ; sic sitid es, welcbe in dér Mitte desselben die bedeutendsten Erbebungen bilden, so z. B. den Szanda-Berg 1734 Wiener Fuss, den „Tepkeihegy" 1794 W. F. u. s. vv. Hiuter dieselt grössten Erbebungen tbeilt siclt unser Zug in drei Theile, von deneu die kleinste Abzweigung die Fortsetzung des Hauptzuges bibiét und das uordöstliche Streicben beibekalt. Es ist dies námlicb derjenige Ast, welcber vont Punkte dér Abzweigung, alsó ungefábr vöm Tep¬ keihegy bis zum Orte Szúpatak siclt erstreckt und daselbst iu dem 1332 W. F. bobén „Meszestető" seinen Abscbluss tindet. Die auf dér Karte als „Meszestető" bezeieknete Erbebung bildet daber zugleich das Eude des ganzen Zuges eruptiver Gesteine im Cserhát. Bedeu- *) Hunt'al vy János: A magyar birodalom természeti riszonyainak leírása 1863, 1. Bánd, Seite 313. 378 fend máchtiger sind die beiden Seitenabzweigungen, von denen die eine nach NNW. liinauf bis zűr Ortsohaft Ludány im Eipelthale, die andere dagegen vöm Abzweigungsorte, alsó beilaufig vöm Tepkeihegy nach West an dem Orte Herecséuy vorbei bis zum Dorfe Mohóra sich erstreekt. Dér soeben naher bezeichnete Zug in dér Mitte des Cserhát- Gebirges besteht aus mehr als 100 Aufbriicken, die in Bezug auf Hőbe, Ausdehnuug und Gestalt die verscliiedensten Kegel, Rticken und Plateaus bilden. Die sie umgebenden Gesteine gehöreu sainmtlich dem jüngeren Tertiar an, namlich dér s. g. Anonymen-Sand, ferner Sande, Kaiké und Thon aus dér mediterránén, dér sarmatisehen und dér pontischen Stnfe *). Unter den quaternáren Gesteinen ist es liaupt- sachlich dér Löss, dér sich auf unserem Gebiete vorfindet und mei- stens die tertiiiren Ablagerungen iiberdeckend bis in die unmittelbare Nachbarschaft dér eruptiven Gesteine hinaufriickt. Schliesslich Avaré noch zu erwahnen dér Nyirok, Avelcher in vielen Fallen das eruptive Gesteiu iiberdeckt und es dadurch uuseren Blicken entzieht. Von diesem ganzen Zug kenne ich bis jetzt blos das siidwest- liche Ende, welches aus einigen zerstreut liegenden Kcgeln und Hűeken in dér Fmgebung von Sjzilágy und Tót-Györk besteht, rechts und links vöm sogenannten ..G a Iga-árok ■■ (Galga-Graben). Am rechten Ufer des Galga-Grabeus oder Galga-Baches gehört hierher die Gruppé von Csörög-Kis-1 ’jfalu und Szilágy, am linken Ufer die Gruppé von Tót-Györk und nördlicli von dicsér die von Püspük-Hat.van-Aesa. Das bezeichnete Gebiet gehört daher seiner ganzen Ausdehnuug nacli zum Pester Comitate. lm Ganzén Avar ich dreimal in diesel’ Gegend. lm Jahre 1877 ’liatte ich die Éhre, Herrn Prof. Dr. Josef Szabó auf einer Excursion auf den Csörögberg, soAvie gelegeutlich einer an- deren Excursion nach Tót-Györk in den Steinbruch von Ecskend be- gleiten zu kőimen, lm Jahre 1879 besuchte ich die Gegend mit mei- nem Freunde Thő'mao Szontágh und im Jahre 1880 unteruahm ich alléin einige Excursionen in die Umgebuug von Tót-Györk. Ich kaim es bei dieser Gelegenheit nicht unterlasaen, Herrn Prof. Dr. J. Szabó fiir die Freundliekkeit, mit Avelclier er mir das Maté¬ riáié, welches im Jahre 1877 gesa nmeit Avurde, zűr Untersuchung iiberliess, soAvie auch für das lebliafte Interessé, mit dem er den Fort- *) Austulu’licher Dr. G. Stache's oben citirte Abliandlung, ferner J. Böcklc Die Umgebungen von Buják, Ecseg und Herecsény. Jalirö. dér k. k geol. Keichs- anstalt 1866. Bnd. XVI. 379 gang meiner Arbeit beobachtete, meinen ehrerbietigem Dank auszu sprecheu. Das gelegentlich verscbiedener Excursionen gesammelte reiche Matériái, welcbes mm zu einer Sammlung véréin t ist, befindet sioh im mineralogisch-petrograpliischen Institute dér königl Universitát Budapest. An dieser Stelle bemerke ich noch, dass ich bei dieser Gelegenbeit bloss die petrographische Untersuchung dér eruptiven Gesteine mir zűr Aufgabe macbte. Was scbliesslicb die Reibenfolge anbelangt, so schicke ich die Beschreibung dér am rechten Uíer des Galga-Baehes vorkommenden Gesteiue voraus, hierauf íolgt am linken Ufer des Galga-Bacbes die Gruppé von Tót-Györk und scbliesslicb die von Püspök-Hatvan und Ácsa. A. Die Gruppé am rechten Ufer des Galga-Baehes. Hierber gelleren die Yorkommen vöm Csörög, vöm Várhegy bei Kis-Ujfalu, ferner die von Szilágy und vöm Csege etwas nördlicb von den beiden Ersteren. 1 . Das G e s t e i n des Csörög-Berges. Dér „Csörög-Berg“ liegt südöstlich von Waitzen und ist eigent- licb eiu von Westen nach Osten síeli in dér Lángé von etwa 5 Kilo¬ méter erstreekender, aus dér Ebene síeli erbebender, niederer Berg- riicken. Audi ist noeb zu bemerken, dass dieser Rücken auí dér Karte mit zwei Namen bezeicbnet ist; dér westlicbe Theil bis zu einer geringen Einsattlung in dér Mitte des Riickens, in welcber dér Fahr- weg von Dóka nach Rátét angelegt ist, heisst „Csörög“ ; dér von dem Fahrwege östlicb gelegene Theil dagegen „Őrhegy". Vöm geolo- gische i Standpuokte aus miissen wir aber den ganzen Rücken als ein ein- heitliches Ganzes betrachten. Die Hauptmasse dieses Riickens ist dér sogenannte Anomyen-Sandstein, welcber besonders an den beiden Bö- scbungen zu beobachten ist ; gelangen wir jedocb hinanf auí den Kamin, so tinden wir im Sandsteine einen 3 — 4 Klafter breiten Spalt, durch welehen das dunkelgefárbte Eruptivgestein emporgedrungen ist. Wenn wir nun auí dem Kamimé bis ans Ende des Riickens gébén, tinden wir iiberall dasselbe Verbáltniss, námlich den Kamin durch das eruptive Gestein, die Abhánge aber durch den Sandstein gebildet. Das Eruptivgestein selbst ist an mehreren Stellen durch Stein- brüche gut auígeschlossen, wo mán die Beobachtung machen kann, dass das Gestein aus grossen Blöcken von grob polygonaler Abson- derung besteht, die besonders gégén die Oberíláche zu, in Folge dér 3S0 Verwitterung ciné ausgezeiebuete, oft diinnselialige Kugelstruktur auf- weisen. Pás Gestem sammtlicber Briicbe ist von gleichem Ausselien, friseb, von geniigender Zabigkeit, von Farbe blaulicb-schwarz, basal- tiscb-diebt nnd im Allgemeinen glanzlos ; blos in dér Mitte des Riickens, etwas westlieb vöm Duka-Rátóter Falmvege, gesellt síeli zum Aeusseru des Gesteines ein matter Glasglanz, welcber gleicli anfangs eine reicbliche Glasbasis vermutben lásst. Mit íreiem Auge ist ausser einigen stark glánzendeu, durcbsicbtigen, wasssrbellen, aus dér Grnndmasse porpbyriscb ausgescbiedenen PlagioklaspUittcben kaum ein anderer Gemengtbeil zu bemerken, ausgenommeu bie und da ei íen grösseren, grünlicb-scbwarz aussebenden Angit mit körnigem Brucb. Als ein accessoriscbes Mineral von spáterer Bildung erwabne ieb den Caleit, welcber kleiue Stecknadelkopf-grosse Bilisében erfiillt u:d be- sonders am westlicben Ende des Rtickens in den dórt beíindlicbe i berrscbaítlicben Brüeben zu beobacbten ist. Sebliesslicb erwabne ieb uocb ein Mineral, das ebenfalls vorwiegend am westlicben Ende des Csörög i: : Gesteine bis erbsengrosse, kugelige amorpbe Aussebeidun- gen bibiét. Diese Kugeln zeigen an Őrt und 8telle wabrend des For- matisirens cinen lebbaíten Glasglanz u d smaragdgrüne Farbe; eii.- zelne Splitter sind durebsebeinend. Zu uuserer grössten Ueberrascbung tinden wir diese prachtigen Kugeln am aiuleren Tagé, alsó uaeb un- geíabr 24 Stunden totál verandert, ucdurcbsicbtig, glanzlos u d scbwarz, was blos dér Verfliicbtigung eii.es Tbeiles des Wassers zu- gescbrieben werden kain. Diese eigentbiimlicbe Umwandluug vor Augeu balten liielt ieb dies Mineral gleicli anfangs für ,:Nigrescit;‘*). Die Diebtigkeit dieses Gesteines betrágt naeb Bestimmungen des Herrn Autón Kocb mit dér bydrostratiseben Waage 24178.**) Ieb bestimrnte das specitisebe Gevvicbt abermals und zwar mit dem Picnometer und fand dasselbe für 2'747, wmlcbe Zabl sich auí das Gestein aus dem Brucbe dér Unternebmer Pik und Klein beziebt. Das zu gröblichem Pulver zerstossene Gestein desselben Brucbes gibt im Glaskolben eine betrácbtliche Menge Wasser, das auf blaues Lakmuspapier niclit reagirt. Durcb diese den bygroscopisehen Gebalt wcit übertreífenden Menge werden wir gleicli anfangs auf die Gegen- wart von Hydrosilicaten aufmerksam gemaebt. In dér Flamme scbmel zen mobngrosse Körner dér diebten scbwarzen Grundmasse vollkom- men oder fást zűr Kugel ; 3 — 4 (Methode Szabó’s); an Alkálién ist *) V evgleiche l)r. Szabó J. Ásványtan. 3. Anti. 1875. pag. 328. **) Vergl Koch Antal A magyarhoni bazaltok tömöttsége Pest 1 805. p.5. 381 diese Grundmasse ziemlich arm, Na = 2 : mit Gyps 3 — 4 ; K = 0 ; mit Gyps 1 — 2, woraus mán auf einen K und Na-armcn Ca-Feld- spath schliessen kann, was nm so mekr gerecbtfertigt erscheint, da an dér Oberflacbe dér gescbmolzenen Ktigelchen in einzelnen Fallen liervorragende nieht gescbmolzene Partikel eines Feldspathes zu be- merken waren. Von dem Gesteine des Csörög-Rtickens wurden 24 Diinnschliífe angefertigt, welcbe mit dér Coddington’seben Loupe betrachtet, einc gleicbe, feinkörnige, graue mit scbwarzen Pnnkten yersehene Grund¬ masse zeigen, aus welcber grössere wasserbelle Feldspatbe und bie und da eiri grösserer, griinlicbbrauner Augitkrystall ausgeschieden sind. Unter dem Mikroscope sehen wir ausser den sparlicb vertheilten grösseren Feldspatben und den nocb selteneren Augiten die feinkör- uige Grundmasse, welche aus gleicbgrossen Feldspatbleistchen und bráunlieh bis graugrünen Augitkörnern von meist unregelmassiger Gestalt zusammengesetzt ist. Zvviscben diesen Hauptgemengtbeilen iinden sicb scbarí ausgebildete Magnetitkrystalle und schliesslicb eine die Gemengtbeile umgebende oder zwiseben dieselben eingeklemmte glasige Gesteinsbasis. Dér porphyriscb ausgescbiedeue Feldspatb ist oline Ausnabme Plagioklas, tbeils in scbarí umrandeten einzelnen Individuen, tbeils in Krystallgrupi>en von unregelmassiger Vervvaebsung. lm polarisirten Lichte ist an den sicb abwecbselnd zeigenden complemeutaren Far- benstreifen zu erkennen, dass die einzelnen Individuen aus 2 — 10, in einigen Fallen sogar nocb mebr Lamellen zusammengesetzt sind. Zwil- lingsebene oP, Spaltbarkeit nacb oP vollkommen, nacbcoPco weniger deutlicb ausgepragt. Was die Auslöscbung des Feldspathes anbelangt, so kann icb in Kiirze berichten, dass die Winkel dér Auslöscbungssckieíen die verschiedensten Wertlie batten. Als Hauptresultat dieser Versucbe sei erwabnt, dass Individuen, welcbe aus blos einem Feldspatb besteben, ungemeiu selten vorkoin- men 5 bie und da fand icb einen Zwilliug, desseu beide Halíten die Extinction des Anortbites zeigten ; nocb viel selteuer sind jene Feld¬ spatbe, welcbe blos das Veri. altén des Labradorites zeigen. Gevvöbn- licb iand icb eine Labradorit-Laraelle mit einer Amorthitplatte ver- wachsen (oP), bei polysyntbetiscben Zwillingen fand sicb bie und da, im Ganzén selten auch eine Öligoklas-Lamelle eingescboben Dér Winkel dér Auslöscbungsscbiefe ist nicht nur bei den ein¬ zelnen Lamellen dér Zwillinge ein verse jiedener, sondern áruiért sicb auch bei den aufeinanderfolgeiiden Zonen einzelner zonal auígebauter 3^2 Individuen, wodurch die Sache complicirter, zugleich aber interessan- tev wird. Es sind námlich einzelne grössere Feldspáthe, scharf ausgebil- dete Zwillinge, dic zugleich einen zónáién Auíbau besitzen ; die eiu- zelnen Zonen, die unter einander nicbt scliarf begrenzt sind, zeigen nun eine verscbiedene Auslöschung auí dic Weise, dass bei einzelnen Feldspath-Individuen dér Kern die grösste Extinction besitzt und die gégén aussen folgenden Zonen állmaiig eine immer kleiner werdende ; wáhrend bei auderen entgegengesetzt die ausserste Hiille die grösste Auslöschung zeigte. Zűr Illustrirung des eben Gesagten íiihre icb einige Beispiele an. Ein Anortbit besass im Inneni eine Auslösehungssehieic von 33 — 34°, die auf den Kern folgende Hiille blos 29 — 30° : in einem zweiten Falle war bei dem Kérné eines Auorthites eine Drebung von 30 — 31° erforderlich, damit das Maximum dér Auslöschung erfolge, wáh¬ rend die áussere Zone 34 — 35° zeigte, und schliesslich war bei einem Labradoritkrystall im Inneni eine Extinction von 17°, in dér nachst- folgenden Zone von 19° und in dér áussersten Zone von 24° zu beobachten.*) Diesem Yerhalten nacli könnte inán vielleicht auch annehmen, dass die Bibimig des Feidspatbes an einzelnen Stellcn durch basi- schere Yerbindungen, an auderen dagegen durch weniger basisebe eingeleitet worden sei, und dass zum Weiterbau dér Krystallrudimente im crsteren Fa He eine weniger basisebe, im zweiten Falle dagegen eine basischere Verbindung in Yerwendung kam. Y'enn auch die Besultate, die durch die Methode Vlichel-Lévy’s an Feldspáthen in Gesteinen erzielt werden, nicbt in allén Falién sich als untriiglich enveiseu, so glaube icb doch die vorliegenden Re" sultate als annehmbare bezeichnen zu dürfen, da mán es sich sebr leicht vorstellen kaim, dass Compositionen von Labradorit und Anor- tliit (dér ( Migoklas kaim wegen seiner Seltenheit nicbt in Betracbt gezogen werden) in dér Flamme das Yerhalten des Bytownites er- geben. Das Ver haltén des porphyrisch ausgebildeten Feidspatbes in dér Flamme (Methode >S zabos) ist Folgendes. *, Die Herren P. Jannasch und J. H, Kloos in GöttiDgen beobachteten áhnliche Verhaltnisse an Plagioklasen im Hornblendeandesit von Mt. Hood in Nordamerika. Tschermak. Min. und petr. Mitth. 1880. III. Bd. .Seite 110. 383 Na K 1 o Qualitát dér Na, K f | Qualitát dér Na K Anmerkung dem I. Versucbe i/j j£ dem II. Versucbe mit Gyps 1—2 0 1 ©kasig. 1 2 0 1—2 glasig, das Probekorn ist bloss an den Ecken deutlieh ge- sclimolzen. 3—4 1—2 Mehrere Versucbe ergaben dasselbe Resultat,. Wie ersicktlich, ist dies das Verhalten cines typiscken By- townites. Unter dem Mikroskope erweist sich die Substanz des Feldspa- tlies im Allgemeinen als wasserkell, doek finden síeli desskalb beson- ders in den grösseren Iudividueu baufig géniig Einscbliisse von Grundmasse, welehe entweder isolirte Hoklraume im Inneni dér Feld- spatke ausfüllt, oder aber blos in einzelne mebr oder weuiger ticfe Einbucktungen derselben eiudringt. So finden wir unter anderen das Gesteinsmagma mit seinen nic fchlenden Magnetitkörnern aucb in den dér Zwillingsstreifimg ent- sprechcnden Vertiefungen, so dass wir ott parallel nebeneinander lau- íende Schniire von Magnetitkörnern im Inneren dér Feldspáthe zu erblicken glauben. Die die Maguetitkörnchen umgebende Basis hebt sich am besten im polarisirfcen Licbte von dér anisotropen Masse des Feldspathes ab. Eiuen haufigen Einschluss im Feldspatb biklet noeh dér Angit in gelbliehbraunen Körnern, und schliesslicli finden wir in einigen Fallen sogar in den G-laseinschlussen Feldspatbmikrolitbe im Fcld- spathe eingescblossen. Dér mikrolitbiscbe Feldspatb bildet den in dér Grundmasse vor- wiegenden Clemengtheil ; kreuz und quer liegen die kleinen, an ikren Enden unvollkommen ausgebildeten Leisten in derselben; gewöknlicb sind sie aus 2 - 3 Lamellen zusammengesetzte Zwillinge. dérén Extinctionsverbaltnisse mit denen dér porpbyrisch ausgeschiedenen Individucn übereinstimmen ; sie scheinen namlicb ebenfalls so ziemliek zu gleichen Theilen aus Labradorit- und Anortkitlamellen síeli aufge- baüt zu babén. Zwiseken diesen Feldspatkmikrolitken und den bisher nock nickt erwahnten Augiten ist, dér Ralim grösstentkeils mit einer glasigen Basis ausgefüllt, die aber im polarisirten Lichte schon zum Theil de- vitriíicirt erscheint ; dér grössere Tkeil derselben ist namlicb bereits zu einer halb krystal biliseken farblosen Feldspathmasse umgewandelt, 384 was jedenfalls blos im letztcn Vomente vor dcm ganzlichen Erstarren dér Gesteinsmasse vor sich gebeit konnte. Xur hie und da fiúdén wir zwischen die Feldspathmikrolithe und die erwahute krystallinisehe Feldspathsubstanz eingeklemmt líraimé i s o t r o p e Gr 1 a s m a s s é ; zwischen dér kiystallinischen Feldspathsubstanz und dér isotropen Glasmasse ist derllebergang ein allmaliger, so dass mán keinc schar- fe Grenze zwischen beiden zu ziehen im Staude ware. Die wirk- liche glasige Basis tritt daher blos untergeordnet im Gesteine auí und ist auch noch dadurch bemerkenswerth, dass sie gitterförmig angeord- nete Magnetitfaden (Titaneisen '?) ziemlich reichlich einschliesst. Diese eben besprochenen Verhaltnisse dér Basis beziehen sich blos auf die beiden Enden des Csörög-Órhegy, wahrend in dér Mitte dcs Biickens das Gestein in ungleich reicblicherem Maasse braune glasige Basis entbalt. Das Gestein von diesem Orte verratb scbon an den Handstücken durcli seiuen gewissen Glasglanz und aunaherud muscbeligen Brucb die Menge glasiger Grundmasse. Filter dem Mi- kroskope seben wir zahlreiche Fleckeu brauuen isotropen Glases als Zvviscbenklemmungsmasse, die an den Bandern von einer scbmalen íarbloseu Zone uingeben sind, welcb letztere sich im polarisirten Lichte scbun als ein Devitriíicationsproduct des brauneu Glases niini- licli als krystallinisehe Feldspathmasse erweist Das Farbenspiel eieser letztereu ist bei Weitem kein so lebhaft ausgepragtes, wie wir es an gut ausgebildeten Feldspatbindividuen zu beobachten gewobnt sind, sondern besteht blos in einem blaulicblicbten Scbimmer bei gekreuz- ten Xicols. Die glasige Basis diiríte in den von dieser Stelle angefer- tigten Scbliífen den 1/i — 1/3 Theil dér ganzen Gesteinsmasse betragen. Als Einscblüsse des brauneu Glases von dieser Stelle sind zu erwah- nen tbeils gitterförmiger Magnetit, theils aber Körner und Staub vöm Magnetit ; hie und da bnden sich bei grösserer Vergrösseruug (3/ VII) einzelne íarblose Xadeln, die vielleicbt als Apatite gedeutet werden dürfien. Aus allém bisher Erwabnteii gebt bervor, dass die Lava des Csörögberges die Feldspath-bildendeu Elemente in grosser Menge inne liatte, denn illír so war es ínöglicb, dass Feldspathsubstanz dreimal nacheinander aus dér Basis ausgeschieden werden konnte. Zuerst wurden jedenfalls die porphyriseben Krystalle gebildet, bierauf kamen die Mikrolitbe und zuletzt unmittelbar vor dem ganzlicheu Er¬ starren dér Masse die mit dér Glasbasis in so engem Zusammenhange stehende krystallinisehe Feldspathsubstanz Die Ausscbeidung des licbtbraunen Angi te s ist viel friiber erfolgt als die des Feldspathes. In Gesteinsstüeken vöm westlicben 385 Ende dér Csörög ist derselbe dér Quantitat nach dér untergeordnete Gemengtheil, sehon makroscopisch kommen wir viel seltener in die Lage, ein porphyrisch ausgescbiedenes Augitkorn beobachten zu kön- nen und in unserer Sammlung beíindet sicb blos ein Stiick (3e 28/VI 1880, ein halb verwittertes Exemplar aus dem Steinbruche dér Unter- nehmer Pik und Klein), anf dessen Brucbflache ein, wenn aneli etwas angegriffener, daher mattflacbiger Krystall von dér gewöbnlichen Combination de.s Augites co P, co P co , coPco, -f-P zu bemerken ist. Grössere Augitdurcbschnitte kommen aucb in den Schliffen selten vor, und noeh seltener ist dér Umriss von ooP, coPco, co P co zn consta- tiren. Die kleineren Augite sind entweder Körner oder rudimentáre Ivrystalle, an denen jedoch die Spaltbarkeit nach cc P oft zn erkennen ist. lm Allgemeinen ist die Spaltbarkeit nicht als eine sebr gute zn bezeiclmen, da sicb in vielen Fallen blos unregelmassige Brneblinien zeigen. Die meisten Augite sind f'rei von Einscblitssen, selbst Magne- tite kommen in demselben sebr selten vor. Schliffe vöm Gestein aus dér Mitte des Csörög angefertigt, zeigen uns denselben Angit, wie den bisker beschriebenen, nur ist die Quantitat desselben eine bedeutend grössere, als am westlicben Ende des Riickens. Aucb die Spaltbarkeit des Augites scheint hier eine bessere zu sein. Dér Magú étit bildet meist quadratische Durchscbnitte, die von solcber Grösse und Haufigkeit sind, dass wir den Magnetit als wesentliclien Gemengtheil dieses Gesteines betraobten müssen ; ausser- dem kommt derselbe in staubartigen Körncben tbeils in die Glasbasis, tlieils in die krystallinisehe Grundmasse eingestreut vor. Feldspatb, Angit und Magnetit sind jene drei Gemengtbeile, welcbe in jedem Praparate auf den ersten Bliek erkannt werden ; es zeigen sicb jedoch neben diesen Gemengtheilen grössere uud viele kleinere FJecken eines gritnen Minerals, mit welcbem ich nicbt sofort ius Reine kam. Dieses Mineral, welcbes mitunter rundé Blasenraume zu erfüllen scheint, besit.zt eine gleicbförmig griine Farbe, die sie bei Drehuug des einen Nikols nicbt andert, bei gekreuzten Nikols jedoch sicb als isotrop erweist. leli zweifelte nicbt im Geringsten, dass mir hier Schnitte des sebon makroskopisch beobaebteten ,, Nigrescit“-es vorlie- gen, da icli ein Praparat direkt aus einer solchen „Nigrescit“-Kngel anfertigte. Ausser diesen jedoch betinden sicb im Schliffe zaklreicke griine Partikel, dérén Dichroismus in den meisten Fallen undeutlicb ist, die aber bei gekreuzten Nikols ein mehr oder minder lebbaftes Farbenspiel zeigen, — unbedingt ein cbloritiscbes Mineral. Um zu erfoi seben, welcbes eigentlich dér Gemengtheil sei, aus welcbem sicb die.se ehloritischen Fmwandlungsprodukte bildeten, (daan Angit wegen (lessen Frische nicht gedaclit und dér Chlorit mit demselben in kei- nen Znsammenliang gebrackt werden konnte) fertigte ichnoch eine Sevie von Diinnschliffen au und faiul sekliesslich iin 24. Scliliff, dass die Muttersubstanz des Chlorites dér Olivin sei. in dem aus Nro. 4t -S/V1. 1880 angefertigten Schiiffe befiuden sich namlieh mitten in einer dicken Iiiille des wolilbekaimten Chlo¬ rites sparliche Reste eines Oiivinkrystalles. Es war dies ein Riesen- Exemplar von einem Olivin gewesen, (lessen Kern von dér IJmwaud- lung in Chlorit nocli verschont geblieben ist. Dér ganze Complex von Cblorit zeigt auf die typiseben Umrisse eines Olivinkrystalls und die intacten Körner in (lessen Mitte die Auslöschung eines rbombischen Minerals. Da dér Chlorit an dieser Stelle mit dem in den Schliffen vorkommenden vollkommen identiscb ist, so niuss icb annehmen, dass sich dér Olivin früher einen grösseren Verbreitu ng, wenn auch nur in zumeist ldeiuen Körnern — erfreute, gegenwartig aber ganzlicb dér Umwandluug in Chlorit zuni Opfer gefalleu ist. Samintliche Chloritpartikel vöm Olivin herleiten zu wollen, ware unriehtig, da icb Belege dafiir habé, dass sich aus dem Nigrescit ebenfalls ein cbloritisches anisotropes I mwandlungsprodukt bilden kaim. lm Schiiffe angefertigt vöm Handstiickeiír 72 28/Ví. 1880. (Őrhegy) befin- den sich namlieb Nigrescit-Kugeln, die sich makroskopisch durcbnichts von jenen am westlichen Csörög unterschciden. Unter dem Mikroskope dagegen ist ihre Substanz ganzlicb in zahlreiche Delessitsternchen urn- genandelt, die zwischen gekreuzten Nicols anisotrop sind. Wie sich an dieser Stelle eine Nigrescitkugel in Delessit umwandelte, so kön- nen sich auch kleinere Partién des Nigrescites die im Schiiffe ziem- lich zahlreich auftreten, in dieses chloritische Mineral verandert habén. Die Frage, oh sich mehr chloritische Substanz aus dem Olivin üdéi¬ déin Nigrescit gebildet habé, diiríte demnach nur schvver zu entschei- den sein. Dér Nigrescit. Das Vorkommen desselben im Gesteine ist zweierlei, entweder fiúdén wir ilm Blasenraume ausfiillend — als die bereits mehrfach erwahnten Nigrescitkugeln *) — oder aber drangt sich dessen Masse durch die feinen Spalten und Risse des Gesteins ; — dieses letztere Vorkommen tritt uns umsohaufiger entgegeu, je mehr wir uns einer Nigrescitkugel nahern, so dass ich gleich anfangs auf den Gedanken kam, dieselben müssten durch Infiltration entstanden sein. Unter dem Mikroskope ist er von grüner Farbe und zeigt ein *) Walirseheinlich verstant! Stache dieses Vorkommen unter dem Ausdruek „ Kokkolitkkug-eln" . m isotropes Verhalten zwischen gekreuzten Nicols. A n Őrt und Stelle waren diese bis érbsengrossen Kugeln beim Zersclilagen des Gesteins smaragdgriin, verloren aber bereits naoli 24 Stunden ihren Glanz und die Farbe und nelimen ein scbwarzes, mattes, zersprungenes Aeussere au, a Is ob sie eingetrocknet worden wáre. In diesem Zustande ist ihr Stricb oder die Farbe ibres Pulvers kaffeebraun und da sie mit dér Spitze eiues Federmessers leicht geritzt werden können, diirfte ibre Marté 2—3 betragen. Dabei ist ilire Masse spröde und zwischen den Fingéra leicht zu grobem Pulver zerreiblicb. Mer Grad dér Scbmelz- barkeit in dér Bunsen’seben Flamme = 0 ; in dér intensivsten Lötk- röbrtiamme dagegen ist eine geringe Sclunelzbarkeit an den Eeken und an den Kantén zu bemerken (= 2, Szabó). líCl sebeidet gallert- artige Kiesel sünre aus. Gelegentlieh unserer ersten Excursion íanden wir bloss volle Kugeln vöm Nigreseit ; als icb micb das zweitemal an die Fundstelle begab, gelang es mir aucb halberfiillte Hoblráumé zu fiúdén, in wel- eben die Substanz des Nigrescites bloss die Wandung des Hoblraumes auskleidete, wábrend dér innere Theil derselben noeli mit Luft ertullt war. Mitunter besass dieser Uéberzug eine warzige Oberflacbe. Icb besitze aucb andere Exemplare, wo innerhalb dér Kigrescitauskleidung in dér centralen Höhlung ein kleiner lvalkspatb-Romboeder sitzt. In cinem dritten Falle tínden v\ ir den Hoblraum zuerst mit einer Calcit- kruste ausgekleidet, bierauf folgt eine ICruste von Nigreseit und scliliess- licli wieder ein zarter Ueberzug von Calcit. Besonders dieser letzte Fali, wo wir Nigrescitmasse spater als den Calcit gebildet seben, ist geiguet zu beweisen, dass dér Nigreseit ein dureb Intiltration entstan- deues sekundares Mineral sei. Dér Nigreseit ist daber eine porodin- amorpbe Substanz. Die ebemisebe Untersuchung des Nigrescite s. lm Jabre 1880 war dér Zweck einer meiuer auf den Csörög unternommenen Excursionen lediglicb dér, so viel als möglicb von dem Nigrescite zu sammeln, ura die ebemisebe Untersúcbung zu ermögli- cben. Derselbe war aus den mitgebraebten Gesteinsplittern mit Hilte einer Nadel leiebt aus den Hohlraumen berauszukratzen und es gelang aucb denselben von dem bie und da auftretenden Calcit vollstaudig zu befreien. Herr Lebramtscandidat Kari Kiss war so freundlicb die Analyse des gesammelten und fein gestossenen Materiales auszufiibren, Herr Kiss tbeilte mir diesbeziiglieb Folgendes mit : „Auf qualitativem Wege wurde gefunden : Fe, Al, Ca, K, Na, Li, Si02 und H20, Mg und C02 bloss als Spuren. Das feine Mineralpulver wurde bei gering erböbter Temperatur getrocknet und hierauf dér Gehalt chemisch gebundenen Wassers durch wiederboltes Gliilieu und Wiigen bestimmt. Es wurde znr Analyse abgewogen (>2805 gr Wasserbestimmung. Die abgewogene Menge wurde bei 100° C. so lángé erhitzt, bis das Gewicht desselben síeli unverandert zeigte. Bei 100° C. betrug dér Verlust 0*0310 gr. oder ll.O510/o „ 1 50° „ „ „ „ 0-0090 „ „ 3.565 „ „ 200° „ „ „ „ 6-0050 „ „ 1.782,, Dér Gesaxnmtverlust somit . 1 6.398°/,, Die B e s t i ni m u n g dér K i e s e 1 s a u r e. Das obige Mate - rial wurde mit concentrirter HC1 beliandelt, wodurch gallertartige Si02 abgescbieden wurde, da aber die Aufscbliessung keiue vollstandige war, wurde dér getroeknete Rückstand mit einem Gemenge von K.jC(> und Na?CO;J aufgescblossen. Die aus diesel- Lösung bestimmte SiOo betrug 0 1069 gr. = 38-1 10°/0 Si02 ; dieselbe war in KOH voll- kommen löslicb. Quantitativ wurde nocli bestimmt Fe, A1 und Ca nach den ge- wöhnlich in Anwendung kommenden Metboden. Die Gesammt-Resul taté dér Analyse sind folgende : Si02 . . . 38-110 % FeO . . . 22-950 ,. AlaOs . . . 8-270 ,. CaO . . . 3.200 „ H20 . . . 16-398 „ Zusammen 88-. >28 °/0 Die restirenden . 11-072 % eutfallen aut (K2 Na2 ki2) 0 und MgO, die wegen dér geringen Menge des mir zu Gebote gestandenen Materiales quantitativ niebt bestimmt werden konnte.-1 Zűr Yervollstandigung vorstehender Daten íiibre ich nocli die Flammeníarbung dér salzsauren Lösung des Nigreseites an. In dersel- ben sind zu entdecken Na, K, Ca und Li. Dér Grad dér Natriumllamme = 4, dieselbe ist sebr intensiv. K = 2 tritt mit Na zu gleicher Zeit auf und kaim durcb eine Indigolösuug gut beobacbtet werden Ca = 2 (wenn drei Grade angeuommen werden) ist sckou mit t'reiem Auge, aber noeh viel deutlicber mit Hiilfe des Spectroscopes zu beobacbten. Li = 2 (drei Grade angenommen) war zuui wiederholtenmale und selír deutlicb zu beobachten. Die Daten, die wir aus dér leider — wegeu Mangel an geuii- gendem Matériái — • unvollstandigeu Analyse gewonnen babén, berecli tigen nicht zűr Aufstellung einer Főnnel, icli war daber bestrebt das íragliche Mineral durch Vergleichung dér pbysikaliscben Eigenscbafteu sowobl, als aucb dei cbemisehen mit einem oderdemanderen dér bisbei bekanuten Miueralien zu identificiren. Da ieb aber kein Mineral fáiul, web ebes einevollkommeneUebereinstimnmng mit dem ünserigen zeigen wiirde, so glaube ieb, dass bier ein bisber unbekanntes Mineral vorliegt. Dazu aber, dass dies mit voller Gewissbeit bebauptet werden könne, ist jedenfalls eine vollstandige Analyse nothwendig. Vorlánfigstelle ieb daber unser Mineral in die Nábe des Nigrescites, mit dem es die pbysikali- seben Eigenscbafteu sowie aucb die Art des Vorkommens vollkommeu theilt, in cbemiseber Beziebung dagegen von derűseiben abweicbt. Hier stelle ieb beide Analysen zűr Vergleiebung nebeu einauder : a b Nigrescit, amorphe Kngeln im Nigrescit, amorphe Kngeln im Basalt c i eliten basaltischen Gestein von von Dietesheim, Maintlial (Hornstein) Csörög bei Waitzen (Kiss.) Si 02 . 52-2 0/ /()••• . 38-110 »/o Fe 0 . 15-7 V) ... . 22-950 „ Ab 03 . 5-1 „ ... . 8-270 „ Mg 0 . . 18-1 „ ... . Spur „ Ca 0 . 2-5 9? ... 3-200 „ Ho 0 . . 6-2 r> ... . 16-398 „ Mn 0 . (KNa Li)o 0 0-2 )) . 1U072 „ . In cbemisebei Beziebung könnte unser Nigrescit aucb nocb mit ’-ewiss dér mancben Palagoniten verglicben werden. Dér Nigrescit (Csörög) verdankt seine Entstebuug Zersetzung und Audüsuug gewisser Gemengtbeile ; dér Gebalt au Fe dilrfte vöm dem beinabe gánzlicb zerstörten Olivin berrübren, wabrend das A1 und die geringe Meuge dér Si02 von einer bie und da auítre- tenden tbeihveisen Zersetzung des Feldspatbes oder aber dér Basis hergeleitet werden könnte. Unser Nigrescit ist gewiss ein interessautes Mineral und verdient nocb eingebeuder untersucbt zu werden, als dies bis jetzt gesebeben konnte. Analysen des Gesteines vöm C s ö r ö g b e r g e. Eiue partielle Analyse auf Si02 fiibrte ieb selbst aus und faud im Gesteine vöm Csörög 55-833 °/0 Si02. Vollstandige Analysen verdanken wir dem Herrn Dr. Erwin Frei- lierrn von Sommaruga, dér im Jabre 1866 mebrere Gesteine dér Gruppé des Cserhát zum Gegenstand seiner Studien maebte. Vöm Csörögberg Hegen 2 beinabe gleicblautende Analysen vor. Földtani Közi. XI. ívf. 27 390 a.) „Platteiiförmiger Basáit1" b.) „Kugelige Massen, in dérén dicbter scbwarzen Gruudmasse einzelne Labradoritkrystalle und Olivinkörner (?) sicbtbar sind.“ a b Si 02 . . 53-42 °/0 .... 56-62 o/o ai2 o3 . 14-62 „ .... 1420 „ Fe 0 . . 13-56 „ .... 13-05 „ Ca 0 . • 5* ( 9 „ .... 4.97 „ Mg 0 . . 1-05 „ . . . . 1 85 „ Ko 0 . i .... 3-16 „ 5-32 „ Na2 0. • f . . . . 3" 15 „ Glübverlust 3*24 „ .... 3-00 „ 100-00 „ 1 00-00 „ Dér in MCI sicb lösende Tbeil des Gesteines wurde eben fal Is einer Untersucluing unterworfen welebe folgende Resultate erg-ab: a b Al2 03 . . 1-02 o/„ .... 2-16 o/o Fe 0 . 10-54 „ .... 11-69 Ca 0 • F57 „ .... 1-52 „ Mg 0 . 0-96 „ .... 1-27 „ Áus dem Ergebniss dieser partiellen Analyse schlicsst Freiherr v. Sommaruga auí den Magnetit-Gehalt des Gesteines, indem er sagt : „Da Augit und Ampbibol von dér Sáure niclit angegriffen wird und dér Feldspáth fást kein Eisen entbalten kann (da er weiss ist), so dürften die durcb Salzsaure ausgezogenen Eiseumengen als Magnetit gerecbuet ziemlich ricbtige Resultate gébén und sicb von dér Wabrbeit nur we- nig entíernen. In dieser Weise den Eisengebalt dér salzsauren Lösung gerecbuet erbalt mau : a b 10-52 °/0 11-69 % Ee 0, Fe2 03 (Magnetit.)14 leli glaube diesen Perzentsatz für Magnetit fiir etwas zu bocb balten zu müssen; da bei Behandlung des Gesteines mit Salzsaure nicht bloss dér Magnetit, sondern aucb dér Nigrescit in Lösung iiber- gelit, welcb letzterer wie oben ersicbtlieb beinabe 23 % Fe 0 entbált. Wenn wir ferner die eben nicbt geriugen Mengen von Cblorit und Delessit betracbteu, die als Umwandlungs Producte des Olivins und Nigrescites im Gestein vorkommen, so sind wir nocb um so viel eber geneigt, 10 — 11 °/0 Magnetit für zu bocb zu fiúdén. Aucb die Untersu- cbung dér Diiunsebliffe spricbt nicbt für cinen so grossen Gebalt an Magnetit. Scbliesslicb bemerke icb nocb, dass die scbwarze Farbe 391 des Gesteines zum grossen Tbeil aucli durch den chloritischen Ge- mengtheil hervorgerufen wird. Streng genommen sollte das Gestein des Csörög — da in derű¬ seiben Olivin nacbgewiesen wurde, — als Basalt angesproehen werden wenn wir aber das gleicbe Yorkommen dieses Gesteines und die in geologiscber Beziehung enge Zusammengebörigkeit sámmtlicher Glieder dér siidlichen Gruppé dér Cserhát in Betracbt ziehen, in welcber dér Olivin mit nur noch einer Ausnabme nicbt vorkömmt, — so kőimen wir nicbt umbin das Gestein vöm Cső rög-Ór begy bei Waifzen als An őrt bit- (Láb rád őrit)- Augit-Trachyt mit accessoriscbem Olivin z u b e z e i c b n e n, welcber g e w is¬ se r m a s s e n einen U'ebergang z u den eebten B a s a 1 1 e n bildet, die wir weiter oben im NO-licben Tbeile des Nograder Comi- tates so typiscb entwickelt Ibiden. Östlieb vöm Csörög-Berge stossen wir im Hotter von Kis-Uj-Falu abermals auf eruptives Gestein, welcbes den vöm Dorfe nördlicb gele- geneu „Várbegy" bildet. 2. Augit-Trachyt vöm Várhegy. Sebőn vun Weitem falit Einem dér scbwarze wenigstens von dér W-licben Seite kegelförmig aussehende Berg ins Auge ; seine steilen Abliánge sind von Gesteinstrümmern besáet und auf dem Berge oben selbst finden wir verháltuissmássig wenig „Nyirok'* (volkstbümlicber Ausdruck zűr Bezeicbnung des Verwitterungs-Tobnes dér Traehyte in dér Tokaj -Hegyalja. Dieser Ausdruck wurde von Prof. Dr. Szabó in die Wissenschaft eingeftibrt zűr Bezeicbnung des Verwitteruugs-Tbones von Feldspatb-haltigen Gesteiuen im Allgemeineu). Im sebwarzen dicbten Gesteine kommen nur bie und da grössere durchsicbtige Feldspatblamellen vor, die in den Flammenreactionen síeli als Bytownit erwiesen. Die Grundmasse des Gesteines scbmilzt zu einer sebwarzen, glanzenden Kugel (4 — 5), ist an Alkálién jedocb nicbt reicber, als dér Feldspatb selbst. Unter dem Mikroskope bemerken wir aus dér vorberrsebenden braunen Glasmasse wasserbelle Feldspatbleisten ausgesebieden dérén Grösse jedocb niclit bis zűr mikrolitbischen Kleinbeit berabsinkt ; ihrer Auslöscbung nacb zu urtbeilen sind sie ebenfalls aus Labradorit- und Anortbitplatten zusammengesetzt. — Untergeordneter als dér Feldspatb ist dér Augit, vöm dem einige biibsebe Durcbscbnitte (coP, cd P co, co P ex) im Schliffe liegen. Magnetit ist in dér Basis nur in geringen 27* 392 Mengen vorbanden. — Als Vei1 w i t te r u ngs -P ro d u c t e tindeu sieb in ein- zelnen Hohlráuuien CaC03 mit ausgezeichnet kuglig-strahliger arago- nitartiger Structur. Dem Gesagten zufolge ist das Gestein vöm Várhegy ebenfalls ein Anort ki t-(Lab rád or i t)- A ugi t-Tr ac by t mit stark gla- siger Grundmasse. 3. A u g i t - T r a c b y t vöm Berge n ö r d 1 i eb von Szilágy, einige Kilométer NNW. vöm Várhegy bei Kis-Ujfalu. Oben auf diesem aus Anomyen-Sandstein bestebenden Berg tindeu wir einen 2° breiten Spalt, dureb welcben die Tracbytmasse hervor- gedrungen ist — ábnlich wie am Csörög. Das Streicben dieser Spalt- ausfüllung ist ein W — O-liches. Das Gestein selbst ist dureb Briicbe sovvobl oben am Berge, als auch am westlichen Abbange gut aufge- scblossen, und zeigt sicb in denselben friseb und zab, von diehter Structur und unregelmássig polygonaler Absonderung; in Folge dér Verwitterung bilden sicb auf den Gesteiustrümmern dureb Eisenocker gefárbte seberbenartig sicb ablösende Biliden. Mit íreiem Auge seben wir aus dér dicbten Grundmasse ia grosser Meuge den leistungsförmigen, meist Zwillinge bildenden Feld- spatli als porpbyriseben Gemengtbeil ausgesebieden, ferner den scbwar- zen Augit, dér blos dureb seinen Glanz von dér Grundmasse zu unter- sebeiden ist. Das specifiscbe Gewicbt des Gesteines wurde mit dem Pikno¬ méter bestimmt und = 2-875 gefunden ; mitbiu ist die Dicbtigkeit dieses Gesteines grösser, als die des Augit-Tracbytes vöm Csörög. (2-747.) lm Ganzén sind die Gemeugtbeile so gross, dass dieselben aus dem groben Gesteinspulver separat ausgesucbt werden konnten. Auf dicse AVeise gelangte icb zu ganz reinen Augitkörnern, die in dér Flamme eine sebwere Scbmelzbarkeit (1—2. Szabó) und eine grosse Arniutb au Alkálién zeigten (Ka — 2, K = 0. Mit Gyps: Na = 2-3, K = 1.) Vöm Feldspatb sammelte icb 0-6605 gr., um damit eine Analyse ausíübren zu kőimen. Das Matériái war ziemlieh rein, obsehon es nicbt zu vermeiden war, dass einzelne dureb Fe2 (OH)t; gefárbte Körner oder solcbe die GlaseinscblUsse im Inneni batten, zu dcuisel- ben gelangten. Zuerst bestimmte icb die Dicbtigkeit miítelst Piknométer und fand D = 2-74, eine viel geringere Zabl, als die des ganzen Ge¬ steines — 2-875. Diese grössere Dicbtigkeit des ganzen Gesteines 393 diirfte (lem Gelialt an Angit und Magnetit zugeschrieben werden. Ver- gleichen wir unsere gewonnene Zabl 2 74 mit (len Dichtigkeits-Coefi- cienten dér 10 Feldspathe dér Tscbermak’scben Reihe, so finden wir, dass dieses specifiscke Gewielit an dér Grenze zwischen Bytownit und Labradorit stebt Die mit volikommen reinen Feldspathen augestellten Flammen- versucbc ergaben bald ein Labradorit-, bald ein Bytownit-artiges Ver- halten. HC1 greift (len Feldspath betracktlich an. Die Flammeníarbung dér salzsauren Lösung war folgende: Na = 4, K — 2, Ca = 2 -3. Die Grundmasse (les Gesteins selbst scbmilzt leicht (4) zűr un- durchsichtigen brauneu Kugel, und entlialt die Alkálién in dem Maasse wie (ler Feldspatb. Die Analyse des Feldspathes ergab folgende Resultate : In 100 Theilen Feldspath sind: Si o2 . . . 52-141 0/ 10 Fea 0;; . . 1-716 o/ 10 AL 0, . . . 28-320 01 10 CaC ) . . . 11047 01 1 0 Mg 0 . . . 0-679 10 Dér Rest . 6-097 Vo entfallt auí (Na K) 2 0 und H2 0. 100 00. Diese Analyse wcist min ebenfalls auí cinen síeli dem Byt ’wnit nahernden Labradorit hin. Dér Gelialt an Kieselsaure des ganzen Gesteiues (wobei jedock dér Feldspath so iveit als möglich entfernt wurde) betrug 49-143 %. Unter dem Mikroskope unterscheiden wir ziemlich viel Glasbasis, die durch die zahlreichen darin befindlichen Magnetitkörner ein stau- biges Ausseben elhalt. Aus dér Basis ausgeschicdcn seben wir dei Fe 1 dspat h , (lessen Auslösckung ebenfalls auf ciné Zusammensetzung aus Labradorit und Anortbit deutet. Dér Umstand, dass die Umrisse desselben fást nie vollendet sind, íerner die grosse Zabl von Glasein- scblüssen und scbliesslich die starke Neiguug zűr Bildung von Sub- individuen deutet darauí hin, dass die Ausscheidung des Feldspathes ziemlich rasch vor sicb gegangen ist. Dem Feldspath an Menge gleichkommend fiúdén wir den gelb- lichbraunen Angit weleber selten Magnetiteinscl.düssein seinem Inneni birgt ; in grösseren Krystallen sind Luftblascben ziemlich bániig. Dér Magnetit komáit, tlieils in grösseren Krystallcben als Ge- mengtbeil, tlieils aber als „Staub11 in dér Basis vor. Als Verwitterungs-Produkte waren einzelne cbloritiscbe Gemeng- tbcile zu bezeicbnen, die allém Auscbeine nach aus dem Angit bér- 394 vorgehen. Das Gestein von Szilágy ist daher seiner Mineral-Associa- tion nádi ein an Glasmasse reicher Labratlovit- (A n őrt hit-) Augit-Trachyt. . 4. Dér „C s e g e“-B e r g, westlich von Szilágy, ist ebenfalls ein láng gedelmter Étieken mit demselben Streichen von W. nach 0. Das Empordringen des Augit- Trachytes gescbah hier ebenfalls in einem Spalt durch den Anomyen- sandstein. Die von verschiedenen Pnnkten des Hűeken, s gesammelten Éxemplare zeigen in jeder Beziehuug eine vollkommene Uebereinstim- mung mit dem Vorkommen von Szilágy. Daher ist das Gestein des „ Ősege “-Berges westlich von Szilágy ebenfalls als ein an brauner, amorpher, Glasbasis reicher L abradorit- (A n o r t h it-) T r a c h y t anzusprechen. B) Das linké Ufer des Galga-Baches. 1 . Augit-Trachyt von T ó t - G y ö r k. Östlich vöm Orte befindet sicli hinter dér ersten Terraiuwelle ein Graben Hluboka-dolina genanut, an dessen östlicher Böschung dér Augit-Trachyt oder dessen Breccien zu Tagé treten. Langs dieses grabens befinden sich auch einige Steinbrüche, in welchem Matériái zum Strassenbau gewonnen wird. In diesen Brüchen ist die grobsaulenför- mige Absonderung recht gut zu beobackten. Ganz verschieden von den bisher besprochenen dichten Yarietáten des Augit-Trachytes seben wir hier einen an Blasen reichen, rauhen, dmikelgrauen Augit-Trachyt, aus dessen eigentlicher dichten Grund- masse Feldspath und Angit in zahlreiehen Individueu porphyrisch aus- geschieden ist. Die Menge dér porphyrisch ausgeschiedenen Gemeng- theile ist besonders an Stíleken mit verwitterter Oberflácke gut zu beobackten. Die Grundmasse verwittert námlich viel rascher als dér Feldspath und Angit und gewinnt wahrend dieses Prozesses eine lickt- gelbe Farbe. Angit und Feldspath dagegen bleiben fást intact- und ragén aus dér schwindendeh Grundmasse vor; und tallen schliesslich heraus, sobald die Grundmasse auch unter ihnen ikre Consistenz ver- loren hat. Die im Trachyt vorkommenden liohlráume sind in den meisten Falién mit einer diinnen Kruste von bláulich-grauen Hyalith überzogen, wahrend andere mit einem griinlichen Gemenge verscliie- dener Verwitterungsprodukte vollgepropft sind. Dér Feldspath erwies sich in dér Flamme im Allgemeinen als 395 Bytownit; die Augite, besonders ans dem Tnneren des Gesteins h ér¬ ni hrende Körner, sind sehr schwer schmelzbar und an Alkálién sebr arm, wahrend die Grundmasse zűr Kugel schmilzt und ebensoviel Al¬ kálién enthalt, als dér Feldspath. Unter dem Mikroskope beobacbten wir kurz Folgendes. Aus dem tieí braunen Glase, welcbes nur schwer durchsichtig wird, seben wir die porphyrisch ausgescbiedenen Feldspatbe und Angit, in welcben Glaseinselilttsse und Luítblascben ziemlicb haufig zu beobacbten sind. Kleinere Feldspath- und Augit-Individuen kommen in dér Basis nur untergeordnet vor und aucb dér Magnetit ist weder was Grösse, nocb was die Menge anbelangt von Bedeutung. Eine bedeutende Menge Eisens ist eben nocb in dér Glasbasis aufgelöst entbalten. Dieses Gestein ist demnacb ein B y t o wnit-Augit-Tra- c h y t. Interessant sind in dem südlicbsten dér Steinbrücbe, in dem „al¬ tén^ Brucb, die sekundaren Inkrustations-Produckte, die sicb zwiscben den verwitterten Gesteinstríimmern gebildet babén. Es Hegen mir namlicb Stücke vor, die mit eiuer 1 — 1 1/2 Mm. dicken sebwarzen P y r o 1 usi t-Kruste tiberzoge ) sind, auf diese folgt eine CaC03 Kruste in dér Dicke von 1 Mm. mit aragonitiscber Struktur und scbliesslicb gauz nette Miniatur-Drusen von Gáléit, von deuen die einzelnen Indi- vidueu mRn (sebr spitz) combinirt mit R zeigen. Dér Pyrolusit diiríte höcbst warscbeinlieb dureb die Auslaugung des Augites ent- standen sein, da derselbe etwas Mn enthalt und das einzige tiberbaupt manganbaltige Mineral des Gesteines ist. 2. A ugit-Tracbyt a u s de m B'ruebe i m s. g. E c s k e n d e r- Wald. Ostlicb vöm Graben von Tót-Györk gelangen wir ítber einige Felder in den Ecskender Wald, welcber die westlicbe Grenze dér Kron- berrsebaft Gödöllő bildet. Dureb bobé Eicben verdeckt erblicken wir erst im letzten Moment einen grossartigen Steinbruch, in welchem dureb den Pacbter Matéria! zu Schlágelschotter erzeugt wird. In dér Mitte desselben erheben sicb mehrere Meter hőbe dicke Saulén sebwarzen Gesteines, wahrend rechts und links davon, besonders aber auf dér linken Seite blasige Varietaten und Breccien das massice Centrum umgeben. — Auf den Köpfen dér Gesteine breitet sicb eine linseníörmige etwa 1/3 Meter dicke weissliebe feinkörnige Tufflage aus, über welebe dann alles überdeokend eine x/2 Meter machtige Nyirokdecke sicb befindet. Die Saulén in dér Mitte des Steinbruches sind 1j3 - 1/2 Meter dick und erbeben sicb von dér Sohle des Bruches senkrecht und parallel nebeu 396 einander bis zu einer Höhe von beilaufig 10 Meter. Die Absonde- rungsfkichen dér Saulén sind mit einer gelblich-weissen hauptsachlich Thon- und Kieselerde enthaltenden Verwitterungsmasse in dér Dicke von mebrereu Millimetern umgeben. — Das Gestein selbst ist von iiberrascbender Dicbte und Frische. Als ich im Jabre 1877 die Ebre liatte Herrn Prof. Dr. Szabó bierber begleiten zu können, fandeu wir dasselbe so didit, dass mit derű íreienAuge oder mit dér Loupe absolut nicbts darin zu entdecken war. Dabei batten die Stíleké einen gew is¬ sen Glanz und einen ausgezeiebnet nmschligen Brucb. Alsicbin denJabren 1879 und 1880 diesen Steinbruch abermals besucbte, war diese dicbte Yarietat bereits abgebaut und nur mebr nocb ein rauberes Gestein mit mattéul Ausselien vorbanden. In diesem dieliteu Gestein kommen vereinzelt grössere Blasen- raume vor, die mit Mineralien sekuudarer Bildung eríüllt sind ; ferner gelang es mir ciné etwa nussgrosse doleritisehe Ausscbeidung zu íiuden. Das spezifisebe Gewicbt dér dicbtesten Varietat dieses Gesteines mit dem Picnometer bestimmt ergab 2-699. Die Kieselsaure wurde durcb eine partielle Aualyse bestimmt und ergab 57% Si 02. Die dicbte Masse scbmilzt leicht zűr Kugel ist aber an Alkálién sebr arm, aus welcbem Yerhalten wir auf einen basiseben Feldspatb sebliessen diirfen. — Dér Feldspatb dér doleritischen Ausscbeidung wurde durcb die Flammenreaction bestimmt mid erwies sicli als typi- seber A n o r t b i t. Nocb viel anregender ist das Stúdium dieses Gesteines unter dem Mikroscop. Aus einer reicblichen grau-braunen Glasbasis, seben wir eine Meu ge ki einer Plagioklas-Mikrolitbe ausgesebieden ; sogenannte Fludialstructur bervorgerufen durcb die parallelé Stellung dér Feld- spatbmikrolitbe ist an den Düimscbliffen vorzüglicb zu beobaebten. Dér mikrolitbische Feldspatb erweist sicb seiner Extinction nach zu urtheileu tbeils als A n o r t b i t, tbeils als Labradorit; wábrend dér Feldspatb in einem aus dér doleritischen Ausscbeidung angefer- tigten Scbliff bloss als Anorthit gedeutet werden kaim. Dér Angit ist nocb von viel kleiueren Dimensionen als dér Feldspatb und bildet in dér Grundmasse in des Wortes strengster Be- deutung mikrolitbische Einscbliisse von grau-grüuer Farbe. Magnetit in W űriéin, meist aber als „Staub “ in dér Basis. Trotz diesel- Frische und Dicbte ist aucb dieses Gestein von Ver- witterungsproducten uiclit ganz frei. In den Scliliffen finden wir nahmlicb bániig Píinktcben und Anháufungen von gclber amorpber 0 p a 1 m áss e. 397 Das Gestein des Bruches im Ecskender Wald ist daher ein Anorthit - (La b r.) - A u g i t -T r a c h y t. Ich itbergehe mm zűr Besprechung dér eben erwahnten im dich- ten Gestein vorkommenden Hohlraume. Dieselben babén stets eine gewisse Grüsse ungefahr von Haséin üss- bis Wallnuss-Grösse und kom- mén nicht hantig im Gesteine vor. Ilire Gestalt, ist in dér Regei mehr oder weniger in die Lángé gezogen. Die Hohlraume verdienen aus dem Grunde beachtet zu werden, da sie verschiedenen Substanzen Ge- legenheit zűr Mineralbildung gaben. In einzelnen dieser Blasenraume tinden wir schneeweissen Ara go ni t mit rauher Oberflache, mitunter in Krystallen, au deuen die Fláchen cc P und cc P cc zu erkennen sind. Andoré Höhlungen sind mit einer aus Rhomboedern bestehenden S iderit-Kruste, auf weleher mitunter Ca 1 c i t-Rhomboeder alléin oder in Gesellschaft dér allerniedlichsten sammtartigen Göthit-Kügelehen sitzen. Aus dem Stúdium des vor mir liegenden Matériales geht hervor, dass dér Si dérit dér zuerst Gebildete war, hierauf folgte dér A ra¬ gon it und erst nach diesem dér G öthit; fúr jiinger als dér Göthit muss dér Calcit betrachtet werden da die R-er des Letzteren öfter auí den Kugeln des Ersteren gefunden wurden ; schliesslich war in dér Succession das letzte Mineral wieder Aragon it, das an einer Stelle in feinen Nadeln über Göthit und Calcit ausgebildet war. In einem an- deren Hohlraume tinden wir eisenglanzende H a m a t i t-Ueberziige auf Göthit-Kugeln und Siderit-R-ern, zierlichc Perimorphose n bildend. An beiden Seiten werden die testen Saulén des Augit-Trachytes von blasigen, diinnwandigen, schwammartig aussehenden Varietateu und schliesslich Breccien umgeben. Die Blasenraume sind allé in die Lángé gezogen und enthalten allé ölnie Ausnahme irgend ciné seeuu- dár abgesetzte Mineralsubstanz ; zumeist ist es Hyalit, weleher die Blasen auskleidet und weleher ott von den Wanden abstehende fadeu- íörmige, mitunter trichitíörmig gekriimmte Yerlangeruugen bildet, ausser- dem tinden wir die bereits in den Schliffen des testen Trachytes ent- deckte Opalsubstanz, welche die Blasenraume gauz, ott aber bloss zum Theil erfiillt un i sich nach Art dér Fliissigkeiten an dér tiefsten Stelle dér Blase mit horizontaler Oberflache absetzte. Zum Theil war die e Masse au Őrt und Stelle noch feucht und érdig anzufiihlen und war ott mit Griinerde untermischt. Diese Opalmasse sammelte sich aber aucli in grossen, bis zu 1 M. im Durehmesser habenden Nestern und bis V2 M. breiten Gangén an, wo dieselbe zu einem schönen Wachs- bis Leberopal sich ausbildete, weleher an Őrt und Stelle ott eine lehrreicbe horizontale Banderung zeigt. Unter dem Mikroskop ist dieser Opal eigentlich nicht anderes als amorphe Kieselsaure, die ihre 398 Farkaiig inehr o ler weuiger didit aultreíciulen mikroscopiscken Anhauíun- gen von Fe2 (OH),; verdankt. Allé diese riesigen Mas«en von (Jpal diewir in dicsem Steiubruch erblieken, sind das Produkt einer langsamen aber immerwabrenden Auslaugung liauptsacblich des schwammigen Augit- Trackytes. In dér Region des breceienartigen Materials faiul idi an einer Stelle cin stark gliinzendes Stüek, mit muscbligem Bruch. lm Glas- k ölben erkitzt, gab dieses Gestein ungemein vicl Wasser, das jedoeh niebt sauer reagirte ; in dér Flamme sclimilzt. dasselbe unter Antillᬠkén selír leicbt zűr Kugel, entbalt aber wenig Alkálién. Unter dcm Mikroskope zeigt dér Scbliff niehts anderes als amorphe, braune Basis, in dér nur liie und da cin rudimentarer Feldspatli ausge- sebieden ist. Diese Stíleké, die durcb Verwitterungsprodukte zu einer Art Breccie zusammengekittet sind, zeigen viel Aehnlicbkeit mit dem Ver- lialten dér sogenannten hyalincn Modificationen dér Trachyte. 3. Augit-Trachyt mit accessoriscbem 0 1 i v i n vöm H e g y é s k ő n ö r d 1 i c b von Tót-Györk. Diese kleinc kegelförmige Erbcbuug befindet sicb N-lich von Tót-Györk. Wenn wir diesen Berg von seincr W-licben Seite besteigen, so tinden wir am Fusse desselben Ceritbienkalk und erst gégén deli Gipíel zu stossen wir auf das eruptive Gestein. Ob aber dasselbe altér oder jttnger als die sarmatiseben Scbicbten ist, kaim liier niebt ent- sebieden werden, da das Verwitterungsprodukt des Trachytes, dér Nyirok alles verdeekt. Das Gestein ist niebt genügeud aufgescblossen und wir mussten mis begnügen, mebr oder weniger verwitterte Stücke von den auf dem Berge berumliegenden Trümmern zu sammeln. Zwi- sebeu vielen verwitterten Stüeken fan den sieli aucli dicbte, sebwarze Varietaten, in deneu mit dér Loupe bloss dér Feldspatli in einzelnen kleiuen Iudividuen, dann cin grau-griines, matt aussebendes Mineral mit unebeuem Bruch ebenfalls in klemen Kölnieken und liöckst ver- einzelt ein scbwarzer Angit zu erkennen sind. Doch felilen aucb die ganz dicbten Varietaten niebt, in deneu mit freiem Auge nicbts zu erkennen ist. Dér Feldspatli wurde durcb die Flammenreaktion bestimmt und erwies sicb als ein zuni Bytownit binneigender Anorthit. Die sebwarze Grundmasse des Gesteins sclimilzt leicbt zűr Kugel. Unter dem Mikroskope zeigte dér von dér schwarzen, dicbten Varictat mit den zu erkennen len Feldspathen und dem griinen Mine¬ ral augefertigte Scbliff, dass das Gestein dér Hauptsache uacli aus Feldspatli und Angit zusammengesetzt sei, die grössteutheils in kiéi nen Individuen und Körnern, seltener in grösseren Krystallen zu er- blieken sind. Zwischen die, se Geinengtheile eiugeklemmt fiúdén wir eine durcb deu sie venmreinigenden Magnetit-,, Staub “ dunkelgrau aus- sehende Zwisckenldemmungs Glasmasse und eiuzelne zu den Gemeng- theilen zu záklenden Maguetit-Krystállchen. Mehrere dér grösseren Feldspathe liessen meistens eine Extinction von 32° — 37° Grad lieob- acbten, — Anorthit; die Auslösckuug anderer dagegen deuteteauf Labra¬ dort und in cinem Falle auí Oligoklaslaniellen hin. Scbliesslich ist noch dér wasserhelle, mit cincr seb mutzig- weissen Substanz umradete und dnrchzogene Gemengtheil, dér Olivin, zu erwáhnen; derselbe bildet meist Krystalle von dér Grösse bis zu l Mm. und kömmt ziemlieb hantig im Sckliffe vor. Bei gekreuzten Nikols spielen bloss die intact gebliebenen Kérné dér Maseben die bekaunten lebhaften Farben, wak- rend die weisse Masse ein isotropes Verlmlten uud erdiges Ausselien zeigt. Dieselbe diirfte nacli Auslauguug dér Kieselsaure uud desEiseus zurückgebliebenes Magnesium-bydroxyd sein. Dies ist dér zweite Fali, in welchem icli in dér südlichen Gruppé des Cserhát Olivin als Gemengtheil beobachtete, docb betracbte icb denselben aucb bier aus den bereits obeu envábnten Griinden als accessoriseben Gemengtheil. Somit ist das Gesteiu vöm Hegyeskő ein A n o r t b i t - (L a b r.) - AugitTrae b y t mit acces sori seb e m Olivin. Sebr iuteressant ist dér auí dieser Anböhe vorkommende „Nyi- rok“. leli untersuckte námlicli, ob und wie viel Mineralkörner in dem Schlemmungsrückstaud desselben zu tinden waren. Die Serie dér Mine- ralien die in dem geringen Rückstande vorbanden waren, ist wirklich uberrasebend. 1. Quarz in Körnern in verscliiedener Grösse und Varietaten, als : wasserheller Quarz, Milchquarz, Citrin, Rosenquarz, Calcedon und Lydit. Unter den farblosen Körnern betinden sieti aucli Krystalle von dér Combiuation co P, P und dem Habitus dér „Marmaroscker Dia- manten.“ 2. G ranat, in rőtben Körnern mit uuebenem Bruch ; unter dem Mikroskop isotrop und Grad dér Schmelzbarkeit = 5 (Szabó). 3. Ein deutlich spaltender Feldspatb erwies sich in dér Flamme als ein dér L o x o k 1 a s-Reike angeköriger 0 r- thokla s. 4. Bemerkte ick ein hirsekorngrosses Stilckchen Quarz, zu dem ein schwarzes, makroskopiseb nickt naher zu bestimmendes Mineral ge- wachseu war ; um damit ins Klare zu kommen, íertigte icb aus dem 400 Komé einen Dünnschliff an und faud zu meiner Ueberrascbuug, dass das schwarze Kom ein mit blaucr Farbe durchsichtiger stark dicliroi- stischer T u r mali n sei. 5. Limonit, \ , . , . , , , , f* TT , . , i beule erkennbar durch ikren Stricn. b. Haematit, J 7. D i o p s i d (Bruchstiick). 8. Glimmerschieíerstüc k e b e n. 0. Stückchen von dem Anorthit-Augit-Trachyt des He¬ gyeskő selbst. Allé diese Kömében dieses vorherrsebend aus Quarz bestebeuden Scldemmriickstandes sind mit tbeilweise Ausnabme des Quarzes höchs- tens von dér Grosso eines Mohukornes. Diese versebiedenen Mineralien- brucbstiicke konnten Idős durcb den Wind in diese Gegend und auf diese Anböbe gelangen. 4. Augit-Tracbyt vöm Borsóverő begy uördlicb von Tót-Györk. Nordöstlich vöm eben besproebenen Hegyeskő erbebt sicli jen- seits eines tiefen Grabens ein sanftes Nyirok-Plateau, welcbes unter dem Namen „Borsóverő" bekannt ist; am siidwestlicben Rande des- selben, alsó vis-á-vis dem Hegyeskő, treten raeist verwitterte, durcb sebmale gangartig sich verzweigeude Hohlráüine ausgezeiebnete Stücke in Menge anl, die mit weisslichem Ilyalitb ausgekleidet sind ; aucb beobaebtete icb bier Varietiiten mit weisser verwitterter Oberflaebe, an dér Feldspatb und Annit ganz in derselben Weise bervorragten, vic an dem Gestcinc im Graben östlich von Tót-Györk. Dodi gelang es mir au einer geeigneten Stel le etwa ein Seb uh tieí unter dem Nyirok einen gai'Z diditeu frischen Augit-Tracbyt mit dem Hammer beraus- zuarbeiten, dér unter dem Mikroskope mit dem Augit-Traebyt des Hegyeskő ganz iibcreinstimmt, mir dass bier keine Spur von einem Olivin zu entdecken ist. Aucb bier habén wir mikrolitbiscben Feldspatb und Augitkörner, grössere porpbyrisebe Ausscbeidungen feli len. Zwi- seben den beiden Hauptgemeugtbeilen ziemlicb viel (mehr wie die Halfte dér ganzen Masse) briiuulicbes amorphes Glas, in welcber Magnetitstaub und Magnetitkrystallchen Platz fiúdén. Eine Dcvitritici- rung des Glases wurde weder bier nodi aucb in den früheren Gestei- nen bemerkt. Zwischen gekreuzten Nieols ist Alles mit Ausnabme dér Feldspatbe und Augite dunkel. Die Winkel dér Auslöscbungsscbiefen waren so versebieden, dass mán bald auf Oligoklas, bald auf Labra- dorit oder Anortbit scbliessen konute. Flammenreactionen konnten wegeu dér mikroskopiseben Kleinbeit dér Objecte niclit vorgenommen 401 werden, docli glaubeich nielitviel zufehlen, wennich dieses Gestein eben- falls als : A n o r t h i t- (Labradorit-Oligokla s-) Angit- T raeh y t bezeichue. 5. Augit-Trachyt v o m T a k á c s li e g y ö s 1 1 i c b v o n Püspök-Hatvan. Oestlich von Püspök-Hatvan befindet sich ein ziemlich ausge- dehntes Gebiet, welches überall mit Nyirok bedeckt ist. Hie und da au den steileren Abhangen jedocb tritt das Gesteiu zu Tagé; Stein- brüche oder andere dem Geologen erwünsehte Aufschlüsse konnnen hier nicht vor. Auf dér geologisehen Karte von Dr. Guido Stache betindeu sich östlieb von Püspök-Hatvan 5 rőtbe Punkte, welcbe das Vorkommen des Augit-Trackytes bezeicbnen. Das Gestein dieser sammt- ücben Punkte, sowie aucb derei*, die im Yerlanfe dér Zeit sichtbar wurden, bieten niebts Neues und stimmeli in jeder Beziebung mit den Gesteinen vöm Graben östlieb von Tót-Györk überein. Ueberall treten uns die porpbyriscb ausgescbiedenen Gemengtbeile von Feldspatb und Angit an dér Öberflacbe ausgewittert entgegen, aucb finden wir die¬ selben mit Hyalitb ausgekleideten Hoblraume ziemlicb bániig im Ge¬ stein. Icb will daber blos kurz erwabnen, dass icb in dér Gegend des dem Doríe P. -Hatvan zunacbst gelegenen Punktes, am Ivalvarien- berge, eiue seliwarze, diebte Varietat des Augit-Tracbytes gefuuden babé, in dem dér Feldspatb zwar in bis 2 mm. im Durcbmesser be- sitzenden Individnen ausgescbiedeu ist, welcbe jedocb so dünn sind, dass zu Flammenversucben kein genügend grosses Korn g-efunden werden konnte. Untéi* dem Mikroskope zeigt es sich, dass dieser Tra- cbyt zu fást dreiviertel Tbeilea aus amorpbem brauuem, scbwer durcb- sicbtig werdendem Glase bestebt, in welcbes vorzüglich Feldspatbe und untergeordnet kleinere Augite eingebettet sind. Die Extinctions- winkel einiger grösserer Feldspatbe deuteten constant auf Anortbit hin. Dem zu Folge ware dieses Gestein, sowie aucb die doleritiscben Varietaten als A n o rt b i t- resp. B y t o w nit-Augit-Tracbyt anzusprecben. 6. Augit-Tracbyt vöm Steinbruche östlieb von Ácsa. Vöm Dorfe Ácsa aus östlieb gebend finden wir im Baehe medi¬ terráné, hierauf sarmatisebe und scbliesslicb pontisebe Schichten, welcbe vöm Augit-Tracliyte überlagert werden. Diese fül* das Altér unseres Gesteines wicbtige Beobacbtung wurde íiocb in den Fünfziger Jahren von Herrn Prof. Dr. Josef Szabó gemaebt. *) Leider war die *) Sishe Dr. Szabó József : Pest-Buda környékének földtani leírása. Pest 1858. 402 Zeit meines Aufenthaltes inti Steinbruche von Ácsa so kurz bemessen, dass icb das Aufsucben dieses geologisch liöcbst interessanten Pimktes auf spatere Zeiten verscbiebeu musste. Das scbwarze Gestein scbeint es eigentlicb nicht zu sein, welclies gebrocken wird, sondern vielméhr dér gleickförmige Tuff, dér den Augit-Tracbyt an dér siidlichen Seite umgibt Dér Augit-Tracbyt von dieser Stelle ist so dickt, dass selbst mit dér Loupe absolut nichts von den Gemengtbeilen bcmerkt werden kaim, dabei bat das Gestein etwas Glanz und muscbügen Emeli - ahnlich wie das Gestein von Ecskend bei Tót-Györk. Das spéci fisebe Gewicbt betrug 2’73G (Picuometer). Eine partielle Analyse ergab 56’64t % Si 02. lm Dimuscklifle bietet die Glasmasse, welcbe \ des ganzen Gesteines ausmackt, denselben Anbliek, wie ein mit femem Streusaud bedecktes Sttick Papier. Das sonst íarblose Glas ist voll mit gleicb- grossen und gleiebmassig vertbeilten Magnetitkörucben. Aus dieser Masse ausgesebieden seben wir zuniicbst sparlick im Scbliffe vertbeilt den Feldspatb oft in fadendlinnen Krystallcken und dann unter- georduet den Augit. Dér Extinction des Feldspatbes nacb zu schlies- sen, dürfte derselbe dem Anortbit angebören. — Dieser Trachyt ist demnacb ein Anortbit-Augit - T racb y t. Aus dem Eisberigen ist ersicbtlicb, dass die Gcsteine dér stid- liclien Gruppé des Cserhát stark basisebe, an glasiger Grundmasse ungemein reicbe Augit-Tracbyte sind. Als wesentlicbe Gemengtbeile fiúdén wir in denselben stark basisebe Plagioklase (Anortbit, Bytow- nit, Labradorig selten Oligoklas), ferner Augit und Magnetit ; als ac- cessoriscber Gemengtbeil kommt Oliviu an zwei Localitaten (Csörög und Hegyeskő) vor; makroskopiseb ist derselbe nie zu erken- n e n und selbst unter dem Mikroskop bietet die Naebvveisung dessel- ben keiue geringen Sebwierigkeiten. *) In eine detaillirte Classificatiou dér Gesteine nacb ibrem petro- grapbiseben Habitus Hess icb mieb aus dem Gruude nicbt ein, weil icb mir die allmalige Durcbforscbung des ganzen Cserhát zűr Aufgabe gemaebt halié, und icb dér Ansicbt biti, dass ein Ordnen dér versebie- denen Gesteine erst nacb Vollendung des Ganzén vorgenommen wer¬ den kann. *) Dr. Guido Staclie sagt námlich in seiner oben citirten überaus vertlivol- len Arbeit bei Beschreibung- tler „dicliten Basalte“: „Audi Olivin und Augit tritt nicht sehr hantig in scharfer begrenzten grösseren Ausscheidungen aus dér Grundmasse hervor, ist jedoch in jedem Stück nachweisbar. “ KURZE MITTHEILUNGEN. über den Diorit von Dobschau. Von Ladislaus Nagy. (Vorgetragen in d. Sitz. dér ung. geol. Ges. am 5. Marz 1879). In dér im Monate Mai des Jalires 1878 gehalteuen Sitzuug dér uugarischen geologischen Gesellschaft wies dér Herr Dr. Theodor Pose¬ witz nacb, dass dér Dobsehaner Gri'Liiistein^ welclier vordern fi.ir Gabbro gehalten wurde, Diorit sei. Er erwahnt viele interessante Daten, zu delien ieli mir erlaube anf Grund uieiner eigeuen Nachforschungeu uocli einiges ergangzungsweise zuzixíügen. Dér Herr Dr. Posewitz erwahnt deu Qnarz als einen bestiiudigeu Gemengtbeil dieses Diorit, und daruin nennt er deuselben Quarz-Diorit ; mir jedocli ist gelungen eiuige Exemplare aus Dobschau zu Samuiéiig in denen dér Quarz vollkommen feblt. Bei Dobschau konnnt alsó dér quarzfreie Diorit (einfach: Diorit) uebeh dein Quarz-Diorit vor. "T..s den Quarz-Diorit anbelangt, so fand ich dieselben Verhalt- He auch dér Herr Dr. Posewitz erwahnt. Feldspath ist weiss7 t; kaum glanzend oder glanzlos und lasst sich kamu oder gar nicni sptuíen ; ott ist er in cin Krystallaggregat verwandelt. Amphibol ist mehr oder weniger zu Ckloiit geworden. Erwáhnenswerth ist das Gewebe dér Hornblende aus dem Diorit von Dobschau, das besouders makroskopisch ins Auge íiillt ; es ist ausserordentlich blattéiig und mag die ürsache gewesen sein, warum die Hornblende lángé mit Diallagit verwechselt worden ist. Neben Amphibol ist nocli mehr oder weniger Biotit zu tinden, dér unversehrter ist, als dér Amphibol. Was das Vorkommen des Quarzés aubelangt, so erwahne ich, dass die quarzhaltigeu Exemplare zugleich dass ich zwischen den zweierlei Dioriten m habé. elne Stiicke von dér Lagerstatte des Diorit, m ueneíi ícn nur reluspath, Quarz und Chlorit faud; das Gesteinist voll¬ kommen dem Chlorit-Sckiefer ahnlich. Die IJmwandlung vöm Diorit zu Chlorit-Schiefer ist durcb scböne Uebergangsexemplare vertreten Die Textur des unversehrten Quai z-Diorites ist dadurch porphyr- artig, dass zwischen dem íeinkörnigen Quarz und Feldspath grosse Amphibol- und Feldspath-Krystalle ausgeschieden sind. Dieses körnige Gewebe wird stellenweise allmahlig schieferartig, indem Chlorit mebr und mebr in den Vordergrund tritt und endlich eiue ausgezeichuet schieferige Struktur hervorbriugt. Quarzfreien Diorit sammelte icb an einer Spitze des Lángén Bergesam sttdlicben Abbang des Gugl-Berges, im Klein- Wolfseiienba- elier Tliale, ausserdem síi d Exemplare desselbenin dér petrograpbiscben Sammlung des mineralogischen Institutes an dér Universitat zu Buda¬ pest. Wicbtig ist, dass in diesen Exemplaren dér Uebergang vöm Ampbibol zu Chlorit uieht so vorgeschritten ist, als im quarzreieben Diorit, ja am Guglberge ist ein Diorit, dessen Ampbibol als unversehrt bezeichnet werden kaim und nur am Ralidé einzelner Feldspatb-Adern ist verschwindend wenig Chlorit. In den andern Exemplaren jedocb ist bedeutend viel Chlorit und verdrángt derselbe den Ampbibol innner mebr und mebr. Im quarzfreien Diorit tritt Biotit niclit auf. Dér Feldspatli ist zersetzt, im Diinnscbliffe von Kaolin-Einscblüssen gauz triibe. Das Gewebe des quarzfreien Diorites ist schieferig. Iviystalli- nische Massen von Ampbibol und Feldspatli lagern in dünnen Schich- ten iibereinander. In einzelnen Exemplaren bilden die Feldspatbkörner keine Scbichten, sondern sind zu ovalen Massen vereinigt und solcbe Exemplare zeigen ein sonderbares Gemiscb von schieferiger und por- pbjrartiger Structur. Die Gemengtbeile siud im Allgemeinen kiéin. Dér Feldspatli des Dobscbauer Diorites envies sieb als Pi„. g i o k 1 a s, obgleieb im polarisirten Lichte die durcb lamellare Zwil- lingsverwacbsung bedingte parallelé Streifung nur in wenigen Fallen wahrzunehmen ist. Icb uutersuebte nach dér Metbode des Prof. Dr. Jós. Szabó die Flammenreactionen, und sah, dass dér Feldspatb A n- desin sei. Die Feldspatbkörner verhielten sieb aus allén Fundorteu ziemlieb gleieb. Herr Dr. Posewitz beschaftigte sieb aueh mit den geuetiseben Verbaltnisseu dieses Diorites und lmldigt darin Stur’s Anschauuug, derzutolge dér Ursprung dieses Gesteins kein eruptiver sei, sondern das Gestein aus Chloritschiefer entstanden, indem sieb die Gemeng¬ tbeile bestimmter ausgescbieden babén. Es wird vielleicbt niebt ohne Intere se seiu, wenn ieb liier eiui- ges iiber die Chloritscliiefer hinzufiige. Eme nennenswerthe Eigenscbaft desselben ist, dass seine mikro- krystallinisebe Grundmasse anisotrop und feldspathartig ist. In dieser Grundmasse siud die griiuen Cbloritschuppeu eiuge- bettet. An dér Grundmasse eines Exemplares aus dem Altén Krebs- seifenthale ist klar zu seben, dass dieselbe aus vieleu kleinen Féld 405 spath-Bruchstücken besteht, ..«•! . , 1 u Eszter, die er irn Auítrage dér Gesellschaft mit de big zűr Yerfügung gestellten Mitteln imternommen zweiten Hálfte des Mai ausgeführten Sanmtlung verdien <> *n jeut c:n giáuzeuúes genannt zu werden, da dieselbe über 300 Exemplare von Ammoniten (dér braunen Jura) ergab, das Matériái soll demnáclist dér Aufarbeitung unterzogen werden. Sitzung am 3. November 1880. 1. Herr Franz Scliafarzik trug „über die diesjálirigen Erdbeben in Un- garn“ vor. Nácit Aufzáhlung einiger Erdbeben von geringerer Bedeutiuig, die sich heuer in Marmaros, im Banate, in Kroatien und in dér Gegend von Ofen füblbar ge- macht habén, konunt dér Vortragende auf das bedeutende siebenbürgische Erdbeben zu sprechen. Auf zahlreiche Daten gestützt, constatirt derselbe, dass dieses Erdbeben am 3. October d. J. ura 3/J 7 Uhr morgens, als eine wellenförmige Bewegung mit voi-- angegangenem unterirdi seben Getöse fást in ganz Siebenbürgen (mit Ausnahme dér Comitate Ősik und Háromszék östl. dér Hargita, dér sog. Barczaság, ferner dér Gegenden von Petrozsény und Hátszeg und des an die Marmaros angrenzenden Randes von Siebenbürgen) verspürt wurde, ebenso im Goin. Bihar langs dér Schnel- len Kőrös und endlich in dér Gegetid von Dorna in dér Bukovina. Die Grösse dieses Gebietes betrágt circa 900 □ Mellen. Am keftigsten war das Erdbeben in den Land- strichen zwischen dér Maros und den beiden Kokéin, ferner N. — W. dér Maros in dér an den Aranyos granzenden Gegend. Dér Sokadén war im Allgemeinen niclit. gross. Das Beben zeigte sich in dér genannten Zeit nur einmal. Als Nebenerschei- nung sei bemerkt, dass sowohl vor als wahrend dér Dauer des Erdbebens die Thiere Zeichen von Unruhe gaben und die Barometersaule fiel. Es wird zum Schluss darauf hingewiesen, dass sich die mit tertiáren Sedimenten erfüllten Faltén und Bucidén des siebenbürgischeu Beckens dér Fortpflanzung dér Erdbebenwellen als günstig er- wiesen. 2. Herr Dr. Jósét Szabó erlautert seine Ansic-hten in dér Frage dér Uni- ticirung dér geologischen Nomenclatur. Er hebt besonders die Principieu hervor, welche dér systematischen Bezeichnung dér geschichteten sowohl wie dér massigen Gesteine zu Grund gelegt werden müssen. Bei den Schichtgestemen mag im Allge¬ meinen die Zeit, bei den massigen G • ” ;l< ‘ ’ Orundlage dm- Nomen¬ clatur dienen. Demnach ware für die i . (Gegenwart, Neuzeit, Mittelzeit, alté Zei >-íi «u - bon# Unterabtheilung die Formation in Etagen, c eingetheilt, bilden würden. Für die Behandlung des Gegenstandes hált er die absiet- gende Reihenfolge für zweekmássiger. Er ergebt sich weiter in dér Kritik dér bei den verschiedenen Kationén und Autoren gebráuchlichen Bezeichnungen und wünscht in denselben eine auf Übereinkommen basirte Gleichförmigkeit eingeführt zu seben. Bei den Massen-Gesteinen müsse mán den Unterschied zwischen petrographischen und geologischen Bezeichnungen und Systemen festhalten ; für die internationale Systematik derselben liesse sich nur dér geologisclie Standpunkt verwerthen. 407 Auí Vorschlag des Yortvageuden wird unter den Aüwesenden ein Comité von 6 Mitgliedern gewáhlt, welc&es den Anftrag erhalt, den Gegenstand nach ge- meinsnmes Bcspr’echung in einem Menioir darzulegen, welches dér náchstjálirigen Sitzung des internationalen Geologen-Congresses vorgelegt werden soll. S i t z u n g a m 4. 1 * e c e m b e r 1880. lórit/, Stau 1> legt < lí e von Herrn J. Budai bei B odos in bicbennüig. g- lelten Phanzenversteinerungen vor. Die Samralung besteht aus 316 Exemplaren, wodurch 61 Species, darunter mehrere neue, vertreten sin«l. Es kommen darunter Arten vor, die bislier nur aus den südlic-hen, theils nur aus den westliclien und den nördlichen Theilen Europas, ja sogar aus Grönland bekannt waren. Eine selír bemerkenswerthe Art befindet sicli darunter, die bisher nur ein einziges Mai, in Schlesien, aufgefunden worden. Diese Flóra stimmt, dem Stur’schen Yerzeiehnisse zufolge, mit 18'7 °/c mit den sarmatischen und mit IFI °/„ mit den pontischen Pflanzeníormen überein und es ist selír wahrsclieinlicb, dass dér Fund- ort nicht, ívie Herbich behauptet, dér pontischen, sondern dér sarmatischen Stufe angehöre. Übrigens müsse dér Fundort in Bezug auf fossile PHanzenreste als dér reichste dér bisher m Ungarn aufgefundenen bezeiclmet werden. 2. Herr Julius Halaváts zeigt. die von ihm gesammelte mediterráné Fauna von Golubácz in Serbien vor. (S. Földt. Közlöny X. 8 — 12.) 3. Die Herren B. v. Ilike y und F. Scliafarzik berichten kurz über die Scliritte, die bisher zum Zwecke dér wissenschaftlichen Untersuchung des Agramer Évbelien (9. Nov. 1880.) von verschiedenen Seiten unternommen wurden. 4. Herr J. Stürzenbaum zeigt die vöm k. ung. geologischen Institute neuerlich veröffentliclien Blatter dér geol. Specialkarte des Landes (Gegend von Budapest, von Veszprém und Pápa, von Oedenburg, -\ron Steinamanger, von Ka¬ puvár) vor. Vége a X. é v f o 1 y a in n a. le. Schluss des X. Jahrganges. 28* I. tábla. Tafel I. £ Schafarzik I'. Földtani közlöny 1880 II tábla. ./ A/oldooai /oldrcnt/éselc 7A7Í7. áclolcr l/ó dl- óla ■ meg/ft/t/e/ve r/raphi/cus módon Icdü/itelac Gartncr Károly építészmérnök állal. fíra/i/tisc/w Marslcllu/iy dér in A /oldana ó‘cil dl 7" ddolor 117$ d/iyrlrelenen Krdcrseldilterifnyen. l/eal/ac/del and zusanime/nyealelll durch dcn Bau-JhoenienrKarl Garlnrr. iVa :ppa.l. Taffeszeif. _ _ _ G/dl 1 A földlökések Jelölésé. j V óra. — A raeld zeil. Hezciclnu/K/ derd/rdslosse. sie nun / d ’fu/idc LilWIll J 1 1 1 ! 1 1 Makó Bogáms II fi >n .V KilituiUi tirabán N. Pro llibinifii: Sluniaimrth' .Szoszli PntHsovH Hrtbnuu’/. /Rm>ni »letr 7.IHWIHI 'ír, ra un fi/. (Sémiin.) alfiai’ifza . < iram llrrr.aszka KhuUwn Pozsnrcmr Kmjpvn A ’aiolin. Svilnniirn Kell nini (mali B. ] Bazalt'. J Syaiit Or J (iránit Se '] Scrjunliu Alfxiiincz Schafarzik F. Földtani közlöny I8ÍÍ0 III láldn .V Szel >rn in. O Piski ll/i/ i/l fii (jVciifala.) Qm"v o ^ Petorvar. ( Pilmvardtiiu) Pormujr DELMAGYARORSZAGI FÖLDRENGÉSEK ÁTNÉZETI TÉRKÉPÉ 1879 0ct.10-| UIBERSICHTS KARTE DÉR SÜDUNGARISCHEN ERDBEBEN 10 Oct: 1879- 13April 1880. /I , hifii inaijijar/mila - />' rhlannnj tnlin © Porit InjrQD Melaphip A legnagyobb megréizkodliuás tavidé o Moldovai főid rengés alkalmam!., WO.OcloVcr 10- és Hat. OcVicV dergrössfett ErscbiUlanng wdliraid (les Érd bebens von Moldovaiam and HEH (klolnv I8YO. A legnagyobb megtrizluxlla kis lentiek a Ifogttrfís Mult- riv i fold ni iges all útba ám I AV El Őrt óba • és .Votieni brr lJf~. Oebiel dér tpmsten Ersrhd/Urmn/ ivét líraid eles Érdbe Vemvon Üogáms-Moltrin (viid/Ocfobervnd I Novem ber /dili. A legnagyobb nugnhleodialáo Ürülék, a Tenuxnári löld maié. s alkalmává I 1870 November Ifi — és 00 Oebiel dér (irossten Érsekid termái iváhrevd desErdhebevr von Temesvár am 10- und '10 u" November, 18)0. Jelzőst a/luiimn Ismeretes EritfiUo leözeteh/ (diát látni - töti/ hasad/lcolmalvi. Bezeidinung dér őrei bekmnlav elmeit Eruptív Őrsiem/ ausqcfiiUlerb SfialWu Afől(lt\mfjC6'énial elámll /leripberinlis es radiális basa de te.' Ilié durrdv úie E tülkében vcrralhctmi peri /i béri. aAc Uftid mdifilc SruUU . . , Az 1810 Oelabrr 10 — első és legerősebb lökés iratiya . R ichtunq des erstm inat stiirk'stm Stosscn am H) tktobev iUH Ái/ern (ildlw /.olt városokban- att 18)0 Octeihcr/lr-rnltlreii gcs nem ész, Ülte le ti . ín (len vidd nidersb'irliaten 0 rlen ww de dós Erdbtbrn .mm Hl — (Időbér 18Y0 nichl ivtikrgejujiinnr.il. M | Melajilujr _ — r ' - - - _ II ■ —- ■= mmmmJT Roth Lajos. Földi. Iüd. X. évf. 1SS0. IV. Tábla. A Püspök-Ladányon átfúrt rétegek sorozata. (Reihenfolge dér bei P ü sp ö k-L adán y du r eh s un k e n e n Schichten.) Kísérleti fúrás. — (Versuchsbohruug.) Árét egek megnyitásᬠnak vastagsága Az anyag minősége. Szerves mara d v á n y o k. mélysége j Beschaffenheit des Materials. Organische Reste Mtr. ! Cm. | Mtr. j Cm. Vasúti feltültés. — Eisenbalm-Aufschüttung. Televényföld. — Ackerkrume. Barnássárga, tömör, szívós, részben repedezett, kissé homokos és meszes képlékeny agyag, kivált egyes apró gypsdarabkával ; egyes apró quarzgörély. Briiunl. gelber, compacter, züher, z. T. rissiger, m. nig sandiger und kalkiger plastischer Tkon mit ausgeschiedenen einzelnen Gypspartikelchen ; einz kleine Quarzgerölle. Világosabb barnássárga, homokos, meszes agyag finom csillámmal, lössféle anyag; apró gypsdarab- kák és márga gumók. Mehr hellbriiunl. gelber, sandig-kalkiger Tkon m. fein verteiltem Glimmer, an barién Lösz erinnernd ; Gypspartikel u. Hergel. Concret. Barnássárga, tömör, kissé meszes, zsíros, nem homo¬ kos agyag; kevés apró gyps- és quarzdarabka, mészmárga-gumók. — Briiunl. gelber, compacter, etw. kalkiger, speckiger, nicht sandiger Tegel; wenig Gypspartikel u. Quarz-Geröllstiickclien, Knlkmergel-Concretionen. Sdrga , homokos agyag , fiuom csillámos homok és kevés apró quarz-kavicscsal, egyes gypsdarab- kák. — Gelber, saiul. Ikon m. feinem glimmg. Saud und wenig Quarz-Geröllstückchen ; einz. Gypspartikel. Szürke homokos agyag finom csillámos homokkal , itt- ott egy gypsdarabka ; az agyag mésztartalmú vagy mésztől majdnem ment. — Grauer sandiger Tegel m. feinem Glimmersand, ganz vereinz. Gyps partikel; Tegel kaikig oder fást kalkfrei. 40 46 M nél Lignit nyoma. — Bei 40- 46 M. Spu- ren v. Lignit. Sárgdsszürke, rozsdaszinü foltokkal ellátott, egészben kevéssé homokos, stírfí, szilárd agyag , magába zárt kémén}' mészmárga- gumókkal (coucretiókkal); alapanyag tübbé-kevésbé mésztartalmú ; lignit nyoma, itt-ott egy gypsdarabka. — Gelbgruuer,' rostbraun gefleckhr , im Ganzén wenig sandiger, dichter , harter Tegel, mit eingeschloss. harten Kalkmergcl-Knollen (Concret.); Grundmasse rnehr- weniger kalkhiilt; Lignitspur, hie und dacin Gypspartikelchen. Szürke, kéréssé homokos, mésztartalmú, tömör, zsíros agyag, márga-gumókkal és kevés apró quarz- kavicscsal. — Grauer, ménig sandiger kalkhiilt., compacter, f éttér Tegel, mit Mergel-Knollen u. einz. kleinen Quarzgeröllen. ditétebl , inkább sárgássziirke, homokosabb, Etw. dunklérer, mehr gél hl. Kissé mésztart. agyag. — naw. uuniciert grauer u. sandiger, kalkhiilt. Tagéi, dér Schichten Kevésbé mésztart. cgyuemii agyag, csillámos homok¬ kal ; egyes apró quarzgörély ; 70 ‘28 M. nél még egyes gypsdarabka. — Wenigcr kalkhiilt. horno- gener Tegel, m. glimmerig. Sund; einz. kleine Quarzgerölle; bei 70-28 M. noch einz. Gyps¬ partikel. Inkább repedezett, kevésbé képlékeny , mésztart. agyag, durvább és finomabb, nem csilldmdús h unokkal ■ lignitdarabkák és rostok, vagy annak csak nyoma. Mehr rissiger, iveniger plastischer, kalkhiilt. Tkon, m. gröberein und feinerem, nicht glimmer- reirhem ’Sand ; Lignit-Bröckchcn und Fasern oder nur Spuren. Féket ésszürkc, zsíros, szilárd agyag, kevésbé mész tartalmú, vagy mésztől csaknem ment alapanyag¬ gal ; 70' 74 Mct.-ig lignit nyoma. — Schmürzlich- grauer, fetter, harter Tegel m. wenigcr kalkhiilt. od. nahezu kalkfreier Grundmasse ; bis 70 ■ 71 M. Lignitspuren. Világosabb- inkább sárgásszürke, meszes, kissé homokos agyag. — Uellerer, mehr gelbl. grauer, kalkiger, wenig sandiger Thon. 7-77 M. Tlonorbis sp. (corncus Linné sp. jnv. ?) 9 32 M. ? JBelix sp., egysz. közp! Bythinia-fedők , (eillf. COIV Byth.-Dcckel) 11 39 M. Egysz. közp. Bythin.-fedők. (einf. conc. Byth.- Deckel) 16-53 M. Bythinia-fedők. (Deckel). 19-00 Planorbis cf. cornu Ehrenbg., Planorbis sp. (rotuildatus Poir ? i, Valvata cf. dejn-cssa C. Pfeiff. jav., Pisidiim sp. (amuicuin Miill. sp ?), Bythinia ( tentaculata I sp.) fedői, (Deckel), Limneus truncatidus Miill. sp., juv., Valvata cf. nalicina Menlcc juv. 20 72 M. Bythinia tentaculata L. sp. fedői, Planorbis sp. (sima és éllel ellátott tekervénv töreti.) Byth lent. (Peckel), Plán. sp. (glatte u. gckieltc Windungsbruchst.), Ilelix sp. (töred., Bruchst.) 24-57 M. Byth. (tent.) fedői (Deckel.) 32 93 M. 1 Félix sp., Planorbis sp., Pisidium sp. (?) töred. (Bruchst.) 34‘ 85 M. Sphaerium cf. solidum Normand s/i. (töred., Bruchst.) 37- 75 M. ? Pisidium sp , Planorbis sp (töred. Bruchst.) 40-46 M. Unió sp., Vivipara sp., Planorbis sp , (apró töred. Bruchst.), lithoglyphus nalicoides Fér. sp., Bythin. ( tenlac .) fedői (Deckel . Lithoglyphus fuscus Kiégi , Valvata sp (homalogyra Brus ?) Mclanopsis cf. acicularit Fér. .juv., ? Mclanopsis costata Fér. var. abbreviata Brns., Pisiilium amnicum Miill, sp., Sphae¬ rium cf. solidum Norm. sp. 42-00 M. Unió sp. Lithoglyphus fuscus Kiégi. Valvata sp., (piscinaÜS Miill. sp. jllV.?) Bythoglyphus nalicoides Fér. sp., Mclanopsis sp. (Visianiana Brus.?) Bythinia (tentac. L. sp.) fedői (Deckel.) 13 ’> 7 M. Unit > s/i., Planorbis sp., Lithugl ypbus sp. tör. Bruchst ? Sphaerium cf. solidum Norm. sp., Bythinia fedői (Deckel), Ferit ina serratilinea Kiégi., Sucinca oblnnga J)rap., 44 76 M Unió sp., Melanopsis sp., Bythin. fedők í Deckel) , Litho- glynhiis fuscus Kiégi., Lithogl. nalicoides P'ér. sp., Valvata Sitlekiana Brus, limneus sp., (tnmcaínjiis Miill. sp ?) í j- 71 M. Byth. (tent.) fedői (Deckel), Unió sp., Pisidium sp., (rugo- sum Neum.) ? 46-57 M. Planorbis spirorbis Linné sp., Byth. -fedők (Deckel), Val¬ vata cf. Sulekiana Brus. 52-82 M. Byth. (lent.) fedői, Arvirola (Jlypndaeus) amphibius T.. sp .? felső metszőfog-töredéke, (Bruchst. ei. o Seren Nagezalmes) 55 65 M. Lithoglyphus fuscus Kiégi., Unió sp. darabkák ' Bruchst.) 59 86 M. Bythinia-fedők, (Deckel), Unió sp apró tör. 'Bruchst.) | 63’47 M. Planorbis sp , Pisidium n. sp. cf. supinum (A. Schmidt) Neum. zalm). Valamivel világosabb- inkább szürke színű, mésztart. homokos agyag, finom, szürke, csillámos homok ŐS agyagos homok ; sok lignitdarabkíi és darab. — Noch etic. hellerer mehr grauer, kalkhiilt., sandiger Tkon, feiuer, graner Glimmersand u. tkon. Bánd ; zahlreiche Lignit-Stiickchen u. Stiicke. 64 60 M. Pisidium nigosum Neum. 66-57 M. Arvicola arva/is ? alsó metszőfoga (unterer Lithoglyphus sp (fuSCllS Zitígl.?) 67 64 M. Bythinia (tent.) fedője (Deckel), Melanopsis sp. (Visia niana Brus. juv.?) 70 28 M. Planoi bis sp , Unió Pisidium Clessin i Neum. s/i.. Bythin. (tent.) fedője (Deckel), 73- 57 M. Pisidium amnicum Mull. sp. juv., Unió sp. >‘87 M. Melanopsis acicularis Fér. sp v. minői-, Lithoglyphus sp., Unió atavus P«mt7t-jelleg(i sima Unió héjtöredékek, (Schalcn- bruchstiicke ei. glatten Unió v Typus des Unió atavus Partsch.) '' 77 M Egy kis rágcsáló alsó metszőfog töredéke, (Bruch- stiiek ei. untercn Nagezalmes ei kleinen Nagers.) 78’91 M. Több .Bythinia tentaculata L. s/>., egy Byth. labiata Neum. fedője. (Mchrere Deckel v. B. tent., einer v. B. labiata Neum). 80- 72 M. Byth. tent fedői iDcckel), egy kis rágcsáló metszőfog töredéke (Nagczaliii-Bruclistiick ei. kleinen Nagers). Vi, ■ipara / Neumayri Brus.) középalak, 1. Neumayr u. Paul: Colig. ' " \Suessi Arcum. j (Mittelform). u Falud. -schicliten 81a- vonicns T. IV. 4. ábra, (4. Fig ). 87 M. Unió atavus Partsch jellegű sima tinío-héjtüredékek, (Bruchst. -ei - glatten Unió v.- Typus de* ntarue—Partsch.) Vivipara Neumayri Brus , Lithoglyphus s/).. Valvata sp. (piscinaiis Miill.?), Bythinia tent. fedők , (Deckel ) 88.83 M. Unió s/i. (atavus Partsch?), Valvata piscinaiis MiHl, sp. Roth- Lajos. Föhlt. Közi. X. évf. 1880 V. Líbia. A. A Püspök-Ladányon átfúrt rétegek sorozata. (Reihenfolge dér bei Püspök-Ladány durchsunkenen Schichten.) II (véghezvitt) fúrás. — II. (zu Eude geführte) Bohrnng. A rétege k megnyitásᬠnak mélysége vastagsága Az anyag minősége. Beschaffenheit des Materials. Szerves ma radványok Mtr. Cm. Mtr. Cm. 1 _ 4 20 4 20 Vasúti feltöltés. — Eiscubalin-Aufscliüttiing. -t'20 M. gyökérszálacskák (Wurzpltasercben.) G 25 2 05 ! Piszkos-sötétszürke, tisztátlan agyag; ( televéngflild .) Schmutzig duukclgrauer, unreiner Thon ; Ack-er- krume.) 11 85 5 GO Barnássárga, kevéssé mésztartalmú, repedezett s kissé morzsás, száraz agyag, — Briiuul. gclber, maiig kalkbiilt, rissiger n. etwas bröckliger, m agerer Tkon. 9-72 M. ? Pisidinm sp., Bythinia {lent.), fedői (Deckel). ll-So Bythxnxa (lent.), fedői (Deckel), Limneus truncatulus Mull. s». 20 73 8 88 búrga, csillámos-liomokos, mésztart. «g>jag, (jöszféle anyag, t. i. tömörebb lösz) ; repedezett vagy szívós és kevéssé homokos, meglehetősen képlékeny agyag, kemény mészmárga-coúcrctiók. — Oelber, glimmg.-saudiger.kalklialt Tkon ( Löszartí Materiül, u. zw. compacterer Lösz) ; rissiger oder ziiher, u. "'énig sandiger, zieuilich plast. Thon, harte Kalkmergel-Concrctionen. (Löszkindl). 29 G2 8 89 Barndssárga, mészdús és sárgásszürke, kevésbé mésztar¬ talmú, tömegében egynemű, kissé homokos és repe¬ dezett agyag, mészmárga-gumókkal. — Brüunlich- gelber, kalkreicher U. gelblickgrauer. kalkannerer, in s. Massc homogener, etwas sandiger und ris¬ siger Ikon m. Kalkmergel-Concrétionen. 40 08 10 4G Szürke vagy sárgásszürke, csillámos-Zionio/ios, inősz- tar’t. vagy mésztől csaknem ment agyag ; 36-12 M.-nél egyes lignit-szálka. — (Iránéi- bis gelbl. grauer, giimmg,-sa)tt%er, kalkbiilt. oder nahezu kalkfreier Tkon (Tegcl) ; bei 36T.2 M. einz. Lighit-Splitter. 30-12 M. l'nio sp. (töred. Bniclist!), Bythinia (tent.) fedői (Deckel), Mclanopiis sp. Lithoglyphus fuscus Zicyl., Valvatu sp. (Slile- kiana Brus. ?), Pisidium amnicum Mull. sp., Pis. cfi. Clessini N cum. 50 94 10 80 Kékessziirke, vörösessárga melyekkel és csikókkal ellátott, valamint sötélebbsziirke és barnissdrga, kevéssé ho¬ mokos, tömör, zsíros agyag , többé kevésbé mész¬ tart, ; 41-88 M.-nél apró lignitszálkák. Biliül - grauer, röthlickyelb gefleckter und gestreifler , SO'vie mehr dunkelgraucr u. brüunlichgelber, ménig sandi¬ ger, compacter, tettei- Tegcl, mchr weniger kalk- hiilt. ; bei 41-S8 M. Lignit Splitterchen. ■11-88 M. ['nio sp., f Vivipara sp., számos nagyobb és kisebb Bythinia- fedő, (zalilr. gröis. und kleinere Byth -Peckel), I.ythoylyphus fuscus Kiégi., Valvata piscinalis Miill sp., 1'. depressa C. PJeiff.. I". Sulekxana Brus., Planorbis sp., Melanop sis cf. acicttlaris Fér. jav., Mel. ej. praerosa Linné sp. juv., Pisidium amnicum Miill. s/i,, Pis. sp. (Clessini Neum.?) 43-37 M. Bythinia lent és B. sp , fedői, (Deckel). 57 47 G 53 Barnássárga és kékessziirke, tömör, szívós, magába zárt méazmdrgu-gumók folytán többé-kevésbé re¬ pedezett, itt-ott kissé homokos agyag. - Briiuul - gelber und bliiul.-grauer, compacter, ziiher, durch eingescldosseue Kalhmergél - Concnetioncn melii - weniger rissiger, liie u. da etwas sandiger Teyel. 50-99 M. Bythinia tentac. L. sp.. fedői, (Deckel). J- eckel), Cgpris sp. 68 85 11 38 Valamivel sötélebbsziirke, többé-kevésbé homokos, mész- tart., egynemű agyag, és linóm, szürke, többé- kevésbé csillámdús, agyagos homok egyes íuárga- gumóval. — Etwas uiclir dunliélyrauer, mclir- weniger sandiger, kalkbiilt., homogener Tegcl , u. fciner, grauer, inehr- weniger glimmcrfiilir. thon Saudj m. einz. Mergel-Coucretioneu - 00.19 M. Valvata depressa ('. Pf, 63-12 M. Bythinia tent. fedője, (D 74 40 ■« 55 Hamuszürlc, homokos, mésztart. agyag , és finom, szürke, nem sok csillámot tart. agyagos quarz/w m ok. — Aschgrauer, ■/,. stark sandiger, kalkbiilt. Tkon, h. feiner. grauer, etwas yliiim. ami. thon. Quarzíand. 69- 34 M. Cgpris sp. 701 G M. ? Succinca sp. 70- 98 M. Bythinia .*/>. (apró faj, kleine Art). 71- VI M Pisidium cf acijualc, Neum. juv. 78 33 3 93 Kékessziirke, kissé homokos, tömör, mésztart. agyag apró múrgaguiuókkal Bitiül, grauer etwas sandiger eom))acter, kalkigcr Teyel mit kleinen Mergel- Brocken. 76-47 M, Unió. Vivipara , Lithoglyphus sp. töredékei (Bruclist.), Bythinia fedők (Deckel), Valvata Stdekiana Brus. juv., Plán- "ih IS s/l., „Jf. I rfinssil vanini « A inni.; Xrritina transn rialu Zi'-il. i 'Inna *r. magja i Frin-ht). 77 '>l M. liyihinia lent. fedők (Deckel). 85 61 7 28 Sötét- vagy feketéssziirke. mi iszldl majdnem ment, tö¬ mör, szívós, magába zárt mésziuárgaguinók folytán repedezett és morzsás agyag. — Bulikéi- bis schwürzl.-grauer, fást kalkfreier , compacter, ziiher, durch eingeschloss. Kalkmcrgcl-Concret. rissiger u. brückeludcr Teyel. 79 15 M. Unió sp. (atavilS Parfacll?) Planorbis sp., Lithoglyphus juscus Zicyl., I, nalicoides Fér. sp., Bythinia lentaculala Linné s/i. és Bythinia labiala Neum. fedői, (Deckel), Limneus sp. juv., Neritina transversalis Ziegh, (tör., Bruclist.), Vah-ala ho- tnalogyra Brus., Melanopsis acicttlaris Fér., et 31. ácic. F. juv. 81-76 M. Unió sp., Lithoglyphus fuscus Zieyl. 90 51 4 90 Világosszürke, kissé homokos agyag, UlárgU- és llOlU. márga-gumókkal ; apró limonit (babércz)-szemck. Lichtgrauer, etwas sandiger Teyel mit Mergel u. sand. Mergcl-Cöuci'ctioneu, u Limonit (Bohnerz)- Eüinchen. 95 31 4 80 Kélrcs, szilárd agyag, számos nagyobb uiárga és hóm. márga-coucretiókkal ; apró babórcz- szemek. — Biliül , luirter Teyel mit zahlrcicheu, grösseren Mérgei und sand. Mergcl-Concretionen ; Bohnerz- Körnehen. 9-1-26 M. Byth in tent. fedői (Deckel), Succinca s,,., (kőmagtöred., Steinkoril-Bruchst ), / fcli.r hi.yiida [,inné, var. minői-, Papa pygmaca Drap , Papa sp. (lllUSCÓriim I,. 8)).?) Papa sp , (colu- inella Mart.?), egy kis rágcsáló metszőfog-töredéke (Nagczalin- Briichst ei. ki Nagcrs). lm) 37 * UG Kékéit zürice és barnássárga, tömör, zsíros, kissé ho¬ mokos agyag, kivált apróbb mészmárga-gmnók- kal ; egyes quarz-görély. — BUiulichgraucr und brlinnlichqelber, compacter, fetter, etwas sandiger Trgel mit ansgeschicd. kleiueren Kalkmcrgel- Concretioneu ; einz. Quarz-Gerölle. 96- 67 M. Nagyobb és kisebb Bythinia -fedők, (gröss. n. kleinere Bythin Deckel), Planorbis spirorbis Linné sp. (v miliői’ ) 97- 23 M. Unió sp., Bythinia tent. fedői (Deckel) 101- 49 M. Pisidium sp , Bythin. fedő ( Deckel), Valvata homaloyyra 104 _ 79 4 42 Sötét -ziildesszürke, csaknem mészmentes, tömör, képlé¬ keny vagy csillámos homokos agyag. - Dmikel- griinl -grauer, fást kalkfreier , compacter, plast. od. glimmg.-snndíi/er Thon. s/1 töred. Bruclist , Lithoglyphus fuscus Zieyl , Valvata sp. iSulekiana Brus.?), Bythin. tent. fedői (Deckel), Bythinia labiata NeuniA törött fedője. Vivipara sp. / gebrocb. Deckel. 10G 53 1 74 Kékessziirke. tömör, zsíros vagy homokos agyag, márga és homokkő-gumókkal. — Blüulichgrauer, com¬ pacter, fetter oder sandiger Teyel, m. Mérgei 11. Sandstein-Coucretionen. 132 1 « 90 Túlnyomólag homok, és pedig: szürke, finomabb, csil- láintartalinii, vagy duruábbszemü, kevés csillámot tart. tiszta guarzhomok. alárendelten 120— 12G M. közt honi. agyag ŐS agyag; kisebb ŐS nagyobb uiárgu-gumók, gyérebben apró quarz- és egyes trachyt-görélyek. valamint gördült szarukö-szál- kák: 113-13 és 115-08 M.-nél egyes apró lignit- i szálku. Vorberi-schend Sand, u. zw. grauer, feine- rcr, glimmerflllir. oder gröbercr, wenig glimmer- liiilt., reiner Quarzsand, untergeordnet. (zwischen 120 — 126 M.) iand. Tegel und Teyel ; kleine und grössere Mergel-Concret., seltener kleine Quarz- i u. einz. Trachyt-Gerölle, sowie abgerollte Horn- stein-Splitter : bei 113-13 u. 115 08 M. einz. kleine Lignit9plitter. 103-14 M Neritina straguleita 3fiihU , Valvata sp. (Slllckiana Brus.?), I lanorhis sp. (corneus L. sp. ?), Bythinia labiata Neum. \ fedői, Unió sp. (Sluri, Iliimé), n lentaculala Linné sp ./ Deckel, Lithoglyphus ej. fusc. Ziegl. Melanopsis acicularis Fér. v. mxnor. Vivipara S&eumayri Brus.) közép alak )Neum u. Paul: „Colig- ISuessi Neum. < Mittelform ni. Palud scbiclit Slav.“ T IV , 4. áb (Fig. 4) Vxvipara sp (aprók, töred.. kleine Exempl , Bruchst.), fCardiumsp. 108-24 M. Unió sp , Lithoglyphus cf. fuscus Ziegl juv. Valvata í ^'Bekiana Brus. | középalak Bythin. fedők [depressa C. Pfeiff. f Mittelform (Deckel), 109.34 M. Lithogl. cf. fuscus Zieyl. juv., Valv. cf. depressa Pfcxff. juv , Bythinia sp , 11 . /ént fedői (Deckel), Unió sp., Neritina sp., Valv homaloyyra Brus , Planorbis sp. aprb (kiéin), (comu Brogn 7) kómag, (Steinkeru). 115-08 M. Lithoglyphus nalicoides Fér. sp., Melanopsi* acicularis Fér. líQ- 08 M. Lithoglyphus nalicoides Fér sp„ Lithogl. fuscus Si’Sl., Unió sp., Viuipara {£“&»"“'} M ' 116' 91 M. Lithoglyphus fuscus Ziegl, Bythin. fedője (Deckel). 121-02 M. Bythin. et Lithoglyphus fedői (Deokel), Melanopris cf. acicularis Fér., Valvata sp. Aufahrungs- tiefe AlachtigkeH dér Sohichten Rotli Lajos. Földi. Közi. X. évf. 1880. V. Jdi/a. B. A r é ege k megnyitásᬠnak mélysége vastagsága Mtr. Cm. Mtr. Cm. | 138 29 8G 0 12 | 144 41 148 94 4 53 5 49 154 43 40 158 83 8 39 1G7 22 2 8G 170 _ 18 I i* 1 72 2 G4 2 2S 175 00 2 00 177 00 3 00 180 00 2 1G 182 1G 1 67 183 S3 2 18 18G 01 187 5G 1 93 189 49 13 30 | 202 79 1 73 204 52 20G 03 1 SÍ 3 « i 209 1 S0 Az anyag minősége. Beschaffenheit des Materials. Kéket és sárgás-szürke, apró, mállott vagy ép, fehér, márgás mész-gumókkal áthatott, kissé repedezett, itt-ott kissé homokos agyag. — Bliiul.- und gelbl. -grauer, v. kleineu, autgelösteu od. unver- sehrten, weissen, mergl. Kalkknollen durchgezo- gener, etw. rissiger, hie und da etwas sandiger Teyel. Zsldnniir), ie, többékevésbé homokos, száraz agyag, j apró márga- és homokkő-gumókkal ; egyes na- ■ gyobb quarzszem. ( h-ünl.-grauer , mehr-weniger samliger , magerer Tkon ui kleineu Mergel- und Siindst.-Concret, ; einz. grössere Quarzkörncr. | Szerves maradványok. Organische Reste. 133-27 M Byihinia labiata Neum. fedője Deckel 138 29 M fölött Bit hm tnlá. (Gebroeh. lí \ th . Deckel '■12 05 M. Egy kis rágcsáló (Arvicola atvnlis?) felső metszőfog töredéke. (Bruchst. ei. obereu Nílgezahnes). 13 96 M. Egy kis rágcsáló apró csont tirred , (KI. Knorlienbrurhst. ei. ki. Nagers), Bythin. fedők (Deckel). 1 ,lliJ"< é> -•■ut.i.l, kevés márga - és homokkő-gumóval. — Ilell und mehr dunkel- yrauer, fetter Teyel in. wenig Mergel und Sandst.- _ Coneret. I1"11"", vagy iliirnibbs-.riiiü , s/.ilrki' és /.öldessziirke, többé kevésbé csillámtart. homok és zöldes honi. ayyay- Feiner odor yröbcrer, grauer und grüillicb- grauer, mehr-weniger glimmerführ. Sand, und grilnl. sand. 'Jegel. Sötétebb vagy világosabb- zöldesszürke, inkább szára:, kevéssé mésztart., 157 M.-nél kissé homokos agyag. Dunkler oder hcller-vn'/a/. -grauer, mehr magerer, , wenig kalkhiilt., bei 157 M. etwas sandiger _ Jegel. _ Szür/.r és sötétebbsziirke, finomabb- vagy durvább- szemü, több vagy kevés csillámot tártaim., tiszta íjuar-honiok. (105 8(1 és 1G6’78 M.-nél legdurvább) 1 egyes márga darabka és nagyobb quarzszem. Grauer oder mehr dunkelgraucr, feinerer oder grüberer, mehr odor wenig Glimm. flthr., reiner Quarzsand, (bei 1G5'8G und 1GG-7S M. am gröbsten); einz. Mcrgel-Bröckch. und grössere Quarzkürner. 1-17-38 M. Bythin. lent. fedői (Deckel). 151-88 M. Byth fedő (B Deckel). Kék- s<: iírkr. sok kemény és mállott luárg. mészgumót tart , repedezett agyag. — BlUul.-grauer, riel hartc und vorwitterte mergl. Kalk-concret. filhr., rissiger Te gél. Igen ,iw,m és jinom. tiszta v. agyagos, esillámtart. homok. — Sehr feiner und feiner, reiner oder thoniger, Glimm. fiihr. Sand. Sötétebb, inkább sárgá szürke, tömör, zsíros agyag, kemény mész márga gumókkal - Etwas dunkle rer, mehr gelbl.- grauer. compacter, feltör Teyel , m. harten Kalkmcrgel-Brocken. muszürkc és barnás- vagy zöldes-szürke, kissé ho¬ mokos, meszes vágj’ csaknem mészmentes, egy¬ nemű agyag. — Aschgrauer u. brüiinl. bis gr llnl. - grauer , etw. sandiger, kalkiger bis fást knlkfrcier, homogener Tegel. ..zürkr, vörösesbarnán /u ttgegrlctt, tömör, SZÍVÓS, mészmárga-gumókat tart., kissé repedezett, rész¬ ben kissé homokos agyag. — Biliül, grauer, riithl brann gefleckter, compacter, ziiher Kalkmcrgel- Knollcn fiihr., zieml. rissiger, tlioilw. etw. sandi¬ ger 'Jegel. Pirkos.zih h. szárazabb \ agy képlékenj ebb. n gr.lc.nt . 198-00 M. Byth. fedő (Deckel), Emmericia sp., (a Byth. nmrgari- tula Fuchs — nagyságában, v. dér Grösse d. B. margarit. F.) 200-96 M. Bythinia lent. fedője (Deckel), Buliminus tridens JJilll. sp. (törcd.J Bruchst)? 202-3-1 M. ? Buliminus tridens. Milll. sp. 203-02 M. Byth. lent. fedői (Deckel), 1 Planorbis sp. 205- 00 M. Bythin. lent. fedők (Deckel). 206- 03 M. Bythin. lent. fedők (Deckel'. 207-91 M. Bythin fedő (Deckel). dér Schichten i TfMraH jy